Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
3Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Gadamer - A szép aktualitása

Gadamer - A szép aktualitása

Ratings: (0)|Views: 1,513 |Likes:
Published by profimagy

More info:

Categories:Types, School Work
Published by: profimagy on Sep 10, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

10/02/2012

pdf

text

original

 
 1
Hans-Georg Gadamer
A szép aktualitása
 A m
ű 
vészet mint játék, szimbólum és ünnep
Alapvet
ő
kérdésfelvetése, hogy mi a közös a kanonizált (antik, hagyományos) ésmodern (nonfiguratív) m
ű
alkotások legitimációjában. A huszadik századi m
ű
vészet újhelyzetben van, az egységes hagyomány, amelynek utolsó nagy hulláma a 19. század volt,megszakadt. A kubista vagy nonfiguratív képet már nem lehet csupán felfogó tekintettelnézni. A modern zene a harmóniák és a disszonanciák teljesen új szótárát használja, szakította klasszikus zene tételépítkezésével. A modern költészet a szemantikai érthet
ő
ség határáighatolt, az új dráma az id
ő
és a cselekmény egységének régi tanát elfelejtett mesének tartja.A gondolkodás feladata megérteni, hogy mi a m
ű
vészet.
„Ezt a feladatot különböz
ő 
síkokon szeretném kifejteni. El
ő 
ször is, van egy általános alapelv,melyb
ő 
l kiindulunk: amikor err 
ő 
l a kérdésr 
ő 
l gondolkozunk, a mértékeket úgy kellmegválasztani, hogy ne csak a múlt és a hagyomány nagy m
ű 
vészetét fogják át, hanem amodern m
ű 
vészetet is, mert hisz ez utóbbi nemcsak szembehelyezkedik az el
ő 
bbivel, hanemer 
ő 
it és ösztönzéseit is bel
ő 
le merítette. Nemcsak arról van szó, hogy a mai m
ű 
vészek ahagyomány nyelvének ismerete nélkül egyáltalán nem lettek volna képesek merész újításaikra,s nemcsak arra gondolok, hogy a befogadót is állandóan a múlt és a jelen egyidej
ű 
sége veszikörül – nemcsak akkor, amikor múzeumba megy és sorba járja a termeket, vagy amikor talánhajlamai ellenére a hangversenyek programjában vagy a színdarabokban modern m
ű 
vészettelvagy akár a klasszikus m
ű 
vészet modernista el
ő 
adásával kerül szembe. Hanem mindig.”
A m
ű
vészetet mindig történeti tudattal közelítjük meg, látásmódunkat befolyásolja,hogy milyen az el
ő
zetes tudásunk.
„A m
ű 
fogalma tehát a közös használat szférájára s így a közös megértésre, az érthet 
ő 
ségbenvaló kommunikációra utal. Mármost azonban az igazi kérdés az, hogy az el
ő 
állító tudásnak ezen a tágabb fogalmán belül a ’m
ű 
vészet’ miben különbözik a mechanikai m
ű 
vészetekt 
ő 
l.”
Kifejti, hogy a régi görögnél számos mesterség volt m
ű
vészet (kb. a maiiparm
ű
vészet), és a jelenlegi m
ű
vészet-fogalomra a „szépm
ű
vészet” megnevezést használták.Így jutunk el a „szép” fogalmáig. Mi a szép? Bizonyos esetekben még ma is a görögkalokagatiát kapcsoljuk hozzá, azaz a szépség és az erkölcsi jóság egységét várjuk. Platóntidézi, aki szerint az égbolt csúcsán megnyílik a rálátás a valódi világra, és ezt az istenek amaga teljességében képesek élvezni, míg az emberek, akikhez az ösztönök is hozzátartoznak,
 
 2erre nem képesek, csupán egy-egy pillanatra. Az ember számára így csak a szép szeretete adjaazt a néhány pillanatot, amikor képes a világ igazi rendjének szellemi megpillantására. Aszépség ontológiai funkciója, hogy áthidalja a valóságos és az ideális közötti szakadékot.Az esztétika, mint tudomány: a 18. századi racionalizmus gyermeke, azonban atudományos leírás itt nehézségekbe ütközik.
„Egy naplemente, mely elb
ű 
völ bennünket, nem anaplementék egyik esete, hanem az a bizonyos megismételhetetlen naplemente, mely az
 
egek 
 
szomorújátékát adja el
ő 
számunkra.”
Azaz mindig az individuálisnál id
ő
zünk el, nem azáltalánosnál. Mi van ebben, ami megfog bennünket? Mit ismerünk meg benne?A retorika, a poétika és a képz
ő
m
ű
vészet elemzésével eljut odáig, hogy
„a dolgokból
 
úgyszólván kilátjuk, s ugyanakkor úgyszólván beleképzeljük a képet”.
Az igazi m
ű
alkotástehát az, amelyik ilyen újrafelismerésre késztet bennünket. M
ű
vészettapasztalatunk alapja a játék, a szimbólum és az ünnep.A játék: az emberi élet elemi funkciója, ami nélkül az emberi kultúra elképzelhetetlen.A játék önmozgás, nem célpontokat követ, hanem a mozgásra mint mozgásra törekszik, ami afölösleg jelenségét, az elevenség megmutatkozását jelenti. Az emberi játék sajátossága, hogyaz észt is magába tudja vonna, és a cél nélküli tevékenységet úgy végzi, mintha lenne célja.Ilyen jelenség például, amikor a gyerek a földhöz ütögeti a labdát, és számolja, hogy hányszorpattan vissza, miel
ő
tt elpattanna t
ő
le. A játék jellemz
ő
 je, hogy együttjátszást igényel. Ez alólmég a néz
ő
sem tudja kivonni magát, például egy teniszmérk
ő
zés közönségében valósággalkificamodnak a nyakak. A játék tehát együttmozgás. A modern m
ű
vészeti kísérletek egyik jellemz
ő
tulajdonsága, hogy arra törekszenek, hogy a néz
ő
t a játszóktól elválasztó távolságotcsökkentsék, legy
ő
zzék. A m
ű
egysége tehát nem jelent lezártságot, aki a m
ű
felé fordul, azegyüttjátszik, és m
ű
ként azonosítja a m
ű
vet. Emiatt egyáltalán nem lehetséges olyan m
ű
vésziprodukció, amelyre ne volna érvényes, hogy mindig azt akarja mondani, amit létrehoz,akként, ami. A m
ű
fogalma nem köt
ő
dik a klasszicista harmóniaeszményhez. Ha azegyetértésben való azonosításnak egészen más formái is vannak, akkor tovább kellkísérleteznünk: tulajdonképpen mi idézi el
ő
ezt a megszólítottságot. Ha a megszólítottságotmaga a m
ű
azonossága idézi el
ő
, akkor a m
ű
alkotások igazi befogadása, igazi tapasztalatamindig is csak annak számára létezik, aki "együttjátszik", azaz tevékenysége révénvalamilyen saját teljesítményt nyújt. Egy m
ű
azonossága éppen abban áll, hogy van bennevalami, amit "meg kell érteni", ami azt kívánja, hogy akként értsük meg, amit "jelent" vagy"mond". Választ akar, amelyre csak az képes, aki elfogadta a követelményt. S ennek sajátválasznak kell lennie, melyet neki magának kell tevékenyen megadnia. Az együttjátszóhozzátartozik a játékhoz.
 
 3Esztétikai mérceként általában az érzéki észlelelésnek egy csonka, dogmatikusfogalmát szoktuk alkalmazni, én saját vizsgálódásaimban egy némileg barokkosmegfogalmazást választottam az észlelés mélyrétegeinek kifejezésére: az "esztétikai meg-nem-különböztetést". Ezzel azt akarom mondani, hogy az már egy másodlagosviselkedésmód, amikor el akarunk vonatkoztatni attól, ami a m
ű
vészi képz
ő
dmények révén jelent
ő
ségével megszólít bennünket, s teljesen a tisztán esztétikai értékelésre akarunkszorítkozni.A természet esztétikai megtapasztalása: a természetb
ő
l a magányosság valamifélemeghatározatlan lelki hatalma szólít meg bennünket, s e megszólításnak jelent
ő
sége van. Atermészet szépnek találása bizonyos értelemben hamis látszat, mivel azt csakis a m
ű
vészilegtapasztalt, s ebben nevel
ő
dött ember szemével tudjuk nézni. Az útleírások még a 18.században is szörny
ű
hegyeknek ábrázolták az Alpokat, amelyeknek ijeszt
ő
, félelmetesvadságát a lét szépségéb
ő
l, humanitásából és otthonosságából való kitaszítottságnak érezték.A 18. században a racionális renden iskolázott képzel
ő
er
ő
határozta meg a látásunkat, amely amértani szabályosságot kedvelte, mintha a kertekben a lakóház konstrukciója folytatódottvolna.A szimbólum, a szimbolikusnak a tapasztalata azt jelenti, hogy ez az egyes, az akülönös olyan léttöredék, amely azt ígéri, hogy valami neki megfelel
ő
t helyrehoz és teljesséegészít ki. (El
ő
tte elmondja azt a görög történetet, hogy a szimbólum eredetileg a kettétörtcserépdarab, a tessera volt, amir
ő
l a vendég és a vendéglátó leszármazottai akár harminc-ötven év múlva is megismerhették egymást.)
"A szép, s különösen a m
ű 
vészi szép tapasztalata
 
egy lehetséges rend felidézése, akárhol is legyen az."
A m
ű
vészetben a szimbolikus a ráutalásés az elrejtés megszüntethetetlen egymás elleni játékán alapul. A m
ű
alkotás nemértelemhordozó - az értelmet nem lehet más dolgokra "átrakni". A m
ű
alkotás lényege, hogy jelen van. A szimbolikus nemcsak utal a jelentésre, hanem jelenlev
ő
vé is teszi: areprezentáció egyházjogi és államjogi fogalmára kell gondolnunk. A reprezentáció ott nem azt jelenti, hogy valami csak helyettesít
ő
leg vagy nem valóságosan, közvetve van ott - areprezentált maga van jelen.A m
ű
vészet mindig mimézis, a szónak abban az értelmében, hogy mindig ábrázolvalamit. Csak nem szabad ezt félreérteni és úgy gondolni, hogy ez az ábrázolt valami másmódon is megfogható volna és "jelen" lenne, és nem csakis az ábrázolásnak ezen a beszédesmódján. A m
ű
vészet szimbólumjellegének megmutatása egybevág a játékkal kapcsolatosgondolatainkkal. Kérdésfeltevésünk ott is abból fejlesztette ki távlatait, hogy a játék mindigegyfajta önábrázolás. A m
ű
alkotás mint ábrázolás nem valami t
ő
le különböz
ő
t ábrázol, tehát

Activity (3)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 hundred reads
1 thousand reads
Klára Gazda liked this

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->