1
Rimbaud versei
Az akasztottak bálja
Áll a bitó, a csonka-bonka,rajta lovagok lejtenek,az ördög lovassága ropja, járják a csont-szerecsenek.Galléron kapva jó Belzebub úr cibáljaégre fmtorodó fekete bábjait,s homlokon rúgva mind, t
ű
nt szentesték dalára járatja el velük tivornya-táncaik.S a bábuk, koccanón, karjukat egybefonják.Kopasz mellük - sötét orgonasíp-sorok -,hol ringtak egykoron kecses kisasszonyocskák,rút, hosszú kéj alatt ölelkez
ő
n ropog.Hajrá, víg táncosok, üres hassal bokázók,ugrálhattok, a szín elég hosszúra nyúlt!Hopp, többé azt se bánd, mit ropsz: csatát-e, táncot?Pengeti Belzebub veszettül ám a húrt!Ó, kemény sarkak, el szandálunk sose vásik!...B
ő
ringb
ő
l rég kibújt a legtöbb mulató.A többi nem zavar s nem is botrány, ha látszik.A tarkókra fehér sipkát ragaszt a hó.Forgónak varju leng e repedt koponyákon.Sovány állukon egy cafatnyi hús remeg.Mintha zörg
ő
papír-páncélban bajvivásontusázna zordan egy merev lovagsereg.Hajrá, süvít a szél a csontvázak vigalmán!A fekete bitó mint vas orgona b
ő
g!Választ farkas vonyít az erd
ő
k lila alján.És lenn az ég, akár a pokol torka, r
ő
t...Hahó, rázd csak meg ott a gyászvitézeket, kikcsigolyáik fakó olvasóján töröttujjal a szeretet-zsoltárt sunyítva pedzik:Nem monostor ez itt, halljátok-e, dögök!
2De lám, egy nagy bolond csontváz szökken a zúgót
ű
zvörös égre a haláltánc közepett.Vak lendülettel, úgy, akár a megvadult ló,s nyakán érezve még a durva kötelet,recseg
ő
combjain tíz ujját görcsbe rántjaés rikkant, mint kib
ő
l röhej szakad, vadul,aztán, ahogy ripacs kullog be bódéjába,csontok zörgése közt a bálba visszahull.Áll a bitó, csonka-bonka,rajta lovagok lejtenek,az ördög lovassága ropja, járják a csont-szerecsenek.-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A völgyben egy katona alszik
Egy zöld liget, ahol dalol, dalol a csermely,gyémánt- és ezüst-ronggyal tarkázva a gyepet.A nap a hegy mögül idenéz sárga szemmel.A kicsi völgykatlan sugárt
ű
zt
ő
l pezseg.Egy ifju katona nyílt szájjal, sapka nélkül -nyaka körül kékl
ő
vadsóskák játszanak -ugy alszik a füvön, fönn fellegárny sötétül,ugy alszik zöld ágyán a napba sápatag.Mosolyog. Lábánál madárliliomok.Mint a beteg gyerek alszik és mosolyog.Ringasd szegénykét, föld, vedd a karodra: fázik.Hiába illatoz neki a puha pázsit.A napban aluszik, a keze halavány.Nyugodt. Két vörös lyuk tátong jobb oldalán.-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kóborlásaim
Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben.A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt,s nem álmodott meg hejh! szerelmet senki szebben!
3Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett.Kicsiny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptems mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen.Csillaghad döngicsélt lágyan fejem felett.Hallgattam züm-zümük s egy árok volt az ágyamszeptember estejein s a homlokomra lágyanmint frissit
ő
ital, estharmat csöppje hullt;rímeltem s míg a fák között vad árny hajolt át,térdemre d
ő
ltem és sebzett cip
ő
m zsinórjátpengettem egyre csak, mint lanton méla húrt!-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A részeg hajó
Hogy jöttem lefelé egykedvü, vén vizeknekfolyásán, vontatóim már nem jöttek velem:lármás rézb
ő
r
ű
raj közt céltáblául sziszegtekbepingált póznasorhoz nyilazva meztelen.De, hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez,s hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol -alighogy véget ért a parti furcsa hecc,vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siketcsend hallgatott tunyán, mint a gyerekagyakban,felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget,nem szállhat a habokba dics
ő
bben és vadabban!Kegyes volt a vihar: a tengerig vet
ő
dvetíz éjen át lebegtem vidám parafakénta mélyen, mely a romlás örök hömpölyget
ő
je,s nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?Feny
ő
-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt,mint almák h
ű
vös húsa csúszik a gyermektorkon,s hányások s bornyomok, sok kékes lomha foltletisztult rólam és levált a kormány s horgony.Azóta egyre fürdök a roppant tengerekköltészetében, melyre csillag csorog és békes nyelem e zöld azúrt, hol fulladt embereklebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,
Search History:
Result 00 of 00
00 results for result for
p.
More From This User
Notes
Load more
