Read without ads and support Scribd by becoming a Scribd Premium Reader.
See Premium Plans
 
Dr. Victor János: A Heidelbergi Káté 1-85. kérdés-feleletének magyarázata
DR. VICTOR JÁNOS
A HEIDELBERGI KÁTÉ1.-85. KÉRDÉS-FELELETÉNEKMAGYARÁZATA
(Eredetileg megjelent: „Az Út” című református hetilapban,folytatásokban, 1950–1952 között.) (Jelen gyűteményhez csatoltunk egy cikket- szintén Victor Jánostól -
„Hitvallásaink haszna és használata”
címmel,1925-ből, a „Reformáció” című lap 6. évf. 1. számából.)
 
(Összegyűtötte és szerkesztette: Horváth János)
 
- 1 -
 
Dr. Victor János: A Heidelbergi Káté 1-85. kérdés-feleletének magyarázata
Hitvallásaink haszna és használata.
Ha volt idő, mikor egyházunkban alászállott a hitvallások becsülete, és az egyházban voltak számottevő emberek, akikképesek voltak vállvonogatva, fölényes mosollyal beszélni a hitvallásokról: az ilyen idő ma, ha nem is évek számában, delélekben mindenesetre nagyon messze esik tőlünk. Ma a hitvallásról szólva senki sem használ más hangot, mint a feltét-len tisztelet és hűség hangját. A hitvallások zászlai ma nem muzeális tárgyak, hanem használatban vannak a csapatok ke-zén.De félünk, hogy ezzel az általános respektussal együtt járhat ugyanaz a veszély, amely együtt járt a hitvallások megveté-sével annakidején: az, hogy a hitvallást emlegetők alapjában véve mégsem ismerik azokat, és ezért nem is használják fel.A zászlókat elővettük, de – talán összegöngyölve, tokban hordozzuk a csapatok élén, mintha a múzeum sarkába volnánaktámasztva. Mi akkor a különbség? Nem árt tehát gyakran eszünkbe idézni: mire is valók? – és ennek alapján elgondolkoz-ni azon, hogy hogyan kellene jobban értékesíteni őket egyházunk életében?Hitvallás nélkül nincs – nincs fejlettebb fokon – egyházi élet, mint ahogy csak nagyon kezdetleges fokon, őserdőket irtóelső telepesek világában lehetséges társadalmi és nemzeti élet határok nélkül. Az első indulások után minden valláskénytelen kijelölni értelmi úton a maga tartalmának határköveit szomszédos és vetélkedő más szellemi hatalmakkalszemben. Különben vége van: nem marad az, ami volt, mert nem is adott számot arról, hogy mi volt?Ha a hitvallások ilyen kerítései a mi lelki hazánknak, hitünk birodalmának, akkor nyilvánvaló, hogy korlátoznak és fe-gyelmeznek; akkor rajtuk kívül „nincsen számunkra hely”, és ha a lelki életünk elkalandozik olyan területekre, amelyeketa hitvallásunk kizár, akkor azonnal hatályba lép tiltó erejük: református voltunk kockáztatásának terhe alatt vissza kelltérnünk lelki életünkkel a régi határok közé. Ott a helyünk.De a határ nemcsak kizár, hanem bezár is. Nemcsak azt mutatja: mi idegen föld, hanem még inkább azt, hogy mi a miörökségünk. A hitvallás gyelmeztetés a mi gazdagságunkra; számadás arról, hogy milyen bőséges a mi hitünk birodal-ma, milyen szélességek és hosszúságok várják, hogy bejárjuk és megcsodáljuk őket. Kétségtelen, hogy a hitvallásoknakezt a hasznát hanyagoljuk el fölöttébb. Az a veszély ma nem nagyon fenyegeti egyházunkat, hogy a hitvallásokkal összenem egyeztethető idegen felfogások akarnának uralomra jutni benne. Ellenben súlyosan sínyli egyházunk azt a betegsé-get, hogy az Evangélium minden gazdagságából, amiről bizonyságot tesznek a hitvallások, vajmi kevés jut csak szóhozigehirdetésünkben, az életünk valóságában és munkánk tartalmában.Ezért válik fontos gyakorlati kérdéssé a hitvallások használata. Az ellenőrző szerepüket utóvégre betölthetnék úgy is, haegy-két egyházi cenzor tartaná őket kezében, és mérné vele mindnyájunk munkáját, hogy lecsapjon ránk, ha hamis tudo-mányt találnánk szolgálni. De az ösztönző szerepüket csak úgy tölthetik be, ha élő könyvek az egyház életében. Nagyonbecses tradíció a Heidelbergi Káténak sorozatos tanulmányozása a gyülekezetben. De ezen kívül sok más módját is megkell találnunk még annak, hogy tükörként magunk elé tartsuk őket egyenként és együttvéve, hogy csenevész, fogyatékoskeresztyénségünk megkívánja belőlük azt a teljesebbet és gazdagabbat, amit Isten nekünk is nyújt Igéjében.
- 2 -
 
Dr. Victor János: A Heidelbergi Káté 1-85. kérdés-feleletének magyarázata
És van még egy hasznuk a hitvallásoknak: az egyház történeti öntudatának ébrentartása. Még ha ma illetékes emberekkezéből kaphatnánk is ugyanolyan megbízható és ugyanolyan gazdag tartalmú összefoglalást arról, hogy mi az Isten-kije-lentette igazság: ez a modern hitvallás nem adhatná meg ugyanazt, amit a régiek adnak. Hiányzanék belőle az évszázadoklehelete. Nem éreztetnék velünk azt, hogy hitünk milyen ősi fán nőtt és milyen messze előttünk húzódik már bele azörökkévaló világba annak a zarándokcsapatnak az eleje, amelyhez mi is csatlakozunk. Jó nekünk sokszor eszünkbe ven-nünk, hogy nem vagyunk felfedező a keresztyén hitnek, és hallani, mint zendül felénk annak tiszta, határozott szava év-százados múltnak messzeségéből. E nélkül nincs fogalmunk az anyaszentegyház élő valóságairól, és nem tudjuk: mi aszentek közössége.Ugyanazon módszerek, amelyek által élővé válik a hitvalláskönyv a mai gyülekezeti életben, egyúttal már magukkal kell,hogy hozzák ezt az áldást is. Nem lehet az örökség kincseit számlálgatni a nélkül, hogy az ember szíve ne társalkodjék azörökhagyó elődökkel. Mert a hitvallás csengő szavú tételein rajta van a történelmi veret. Egy bizonyos korszak lelki har-caiból tör elő a hitvallás buzgó forrása, és megérzik rajta a kőzet íze, amelyen áthaladt.Ezért nem kell sohasem félni attól, hogy a hitvallások értelmes használata megköti a fejlődést. A múlt csak akkor akadá-lya a jövőnek, ha elfelejtjük, hogy múlt.Reformáció, 1925. febr. 
- 3 -
Search
Search History:
Searching...
Result 00 of 00
00 results for result for
  • p.
    • Notes
    Load more