WICTOR CHARON

1
 Lektorálta: Kuczka Péter
A fedelet és a rajzokat Kolonics István készítette

© ÖZV. SERBÁK VIKTORNÉ

ISBN 963 02 7173 7

Média kiadó, 1990
Szerkesztette: Somogyi Judit
Mőszaki szerkesztı: Tölgyesi Beáta
Digitalizálta: Rend, Belsı Kör, 2003.

2
 Elıszó
Mielıtt rátérnék testvérbátyám, Scherbák Viktor zseniális, különös lényének ismertetésére, aki W. Charon
néven írta meg több, mint ötven kötetbıl álló életmővét, szeretném a sokak által félreértett, babonás
misztifikációnak tartott mágia pontos fogalmát meghatározni úgy, ahogy a modern tudomány által is
elfogadható. Hiszen e kötet a mágiának a természet minden jelenségében megnyilvánuló új és örök
megközelítésére épül.
Kutatásaim során nem pusztán magyar, hanem német és angol források ismeretében állíthatom, hogy sehol a
világon nincs még egy hasonló koncepciójú könyv, mint amelyet W. Charon az olvasók, a keresık,
érdeklıdık elé tár e tanulmánysorozatban. Életében, a feleségén és rajtam kívül nem kerülhetett senki kezébe.
Tilos volt továbbadnunk. Most azonban elérkezett az ideje, ahogy İ mondta, a nyilvánosság elé tárhatjuk „az
utolsó idık privilégiumaként”.
A mágia az ısi hagyományok szerint erıt jelent. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét. S hogy ez
mennyire realitás ma is, bizonyítják korunk orvostudományának legkiválóbb kutatói és gyakorlói, akik
felismerték, hogy az ember romboló képzeteivel beteggé teheti, vagy bizakodó akaratával, hitével
meggyógyíthatja önmagát. Persze a modern orvosok a mágiát más nomenklatúrával, a különféle tüneteket,
majd organikussá váló betegségeiket pszichoszomatikus - idegi - hátterő bántalmaknak nevezik. E jelenségek
elıször a szorongásos neurózis okozta traumákban, késıbb valós kórfolyamatokban, keringési, szív, gyomor
és hormonzavarokban nyilvánulnak meg. De a félelmek, fóbiák „sugárnyomása” indítja el, vetíti az
organizmusban, egy- egy szervbe irritáló „képzeteit”. Ez a szervi elváltozások elıképe, pszichikai fertızése,
destruktív nemzıereje.
Melyik gondolkodó ember tagadhatja, hogy minden megvalósulás mögött a képzelet áll? És a lét valamennyi
változata, „ösztönös zsenialítása” mőködése nem tudatosan öntörvényő, pusztán felületi jelenség, hanem
mintha egy láthatatlan géniusz programozná be az emberi rációnak érthetetlen, fantasztikus pontossággal
mőködı „robottá”. De minden robot mögött mérnök áll, éppúgy, mint az egyre tökéletesebb, s az emberi agy
modellje nyomán készült, azt soha utol nem érı számító, beszélı, zenét szerzı, másoló, bonyolult
tevékenységeket végzı számítógépeknél. Talán nem kell utalnom ennek filozófiai végösszegére. Tudja-e az
ember irányítani szervi mőködéseit? Legfeljebb néhány indiai, tibeti jógi és láma, akik hosszú gyakorlatokkal
szabályozzák testük hımérsékletét, tüdı és szív mőködését, légzését, érzéktelenné válnak a legsúlyosabb
fizikai fájdalommal szemben is. E nehéz gyakorlatokat, amelyekkel hozzájutnak szervezetük irányító
tárcsáihoz és legyızik a húsukba, nyelvükbe szúrt kampók, kardok, szögek, tők zsarnoki kínjait,
képzeletükben, emberfeletti, „mágikus akaratuk” segítségével viszik véghez. Szóval: mágiát gyakorolnak.
Hamvas Béla szerint a tehetség és zsenialitás nem más, mint a szellemi képességek kisebb vagy nagyobb
mértékő fénybeborítása. Hiszen az ember tízmilliárd agysejtjének csak elenyészıen csekély részét használja
fel életében. A zseni: látó. Tágabb, átfogó tudata nem csupán jelenségeket, eseménytöredékeket fog fel,
hanem összefüggéseikben, analógiákban, szintézisként értékeli ıket. Elolvassa jelbeszédüket.
W. Charon ilyen kivételes Látnok volt. Teremtı képzelete nemcsak három-négy, hanem „huszonnégy
dimenzióban” cserkészett, s hozott át onnan könyvekben nem megtalálható kulcsokat létünk értelmének
feltárásához. Írásaiban a szavaknak, fogalmaknak sokrétegő jelentése van. Tıle idézem: „A dimenziók bensı
kiterjedések - nem mások, mint észlelésmódjának mélyebb, vagy magasabb rezgései”. S Platon azt írta: „Az
ember sohasem tanul újat, csak emlékezik.” A fivérem nagyon sok mindenre „emlékezett”! Utazott múltba,
jövıbe, s bár a jelenben felfedezte az aranymetszetet, az „örök jelenlét” egyensúlyát, saját jelenében nagyon
zárkózott, visszavonult remete maradt haláláig. De bensı, rengeteg felé irányuló tevékenység között is „Homo
Ludens”, játékos ember volt, ahogy İ nevezte, „Homo Transdimenzionalis”.
Viktor bátyám 1907. szeptember 17-én született Budapesten. Anyánk mesélte, hogy terhessége utolsó
óráiban gyertyát gyújtott, mert ünnep volt. Igen nagy lakásban laktak a szüleinél. Csendes, szelíd ıszi nap
volt. Az ajtók, ablakok tárva nyitva. Egyszerre látta, hogy az egyik, távolabb levı szobába berepül egy világos
színő galamb. Surranó szárnnyal csapong, megpihen a csillárokon, feléje közeledik, majd kisuhan a mellette
lévı ablakon. Abban a percben kezdıdtek el szülési fájdalmai. Nagyanyánk, aki hitt a jelekben, felkiáltott:
rendkívüli embert hozol a világra, lányom! Igaza lett. De csak most, halála után a tizenharmadik évben
jelenhetnek meg W. Charon mővei.
Apánk, Papír Sándor, aki elıször szobrász, majd sikeres színész lett, 1911-ben meghalt. Nevelıapánk,
Balogh Béla filmrendezı, színészdinasztiából származott, maga is színész volt elıször. Szerette a zenét és a
filozófiát. Énekesnı-Jászai tanítvány anyánk nemcsak értünk küzdı nagyszerő asszony, hanem a legjobb
barátunk is volt. Korát megelızı módon „menedzselte” eléggé élhetetlen családját, fellépéseivel, mozit

3
bérelve, majd filmgyártó vállalatot alapítva. Nevelıapámmal együtt pionírjai voltak a magyar filmgyártásnak.
A bátyámmal mi ketten olyan sajátos, gondolatokkal átszıtt, szabad környezetben nıttünk fel, amely ritkán
adatik meg érzékeny, minden szóra, hangra, betőre és zenére szomjas gyerekeknek. Bátyámra mindig jellemzı
volt, hogy nem lehetett semmire kényszeríteni, magolásra sem. Miután leleményesen kiőzött tılünk néhány
ellenszenves, barátságtalan házitanítót - szénszünetek és betegségek miatt nagyrészt magánvizsgákat tettünk -
erıszakos frauleint, zongorakisasszonyt, nyelvtanárt, ı maga kezdett el zongorázni, nyelveket tanulni.
Szomszédunknál, a Rákóczi út 51-ben Kosáry Jánosnál tanult zenét, akit nagyra becsült, azután elvégezte a
zeneakadémiát. Mindennel foglalkozott. Tanulmányokat írt, néha sakkozott, de inkább sakkfeladványokat
készített, fényképezett, mindent megjavított, ezermester volt. Ami érdekelte, azt biflázás nélkül magába szívta,
de olyan reflexiókat főzött a megismert jelenségekhez, hogy korai jegyzetei is becsületére váltak volna
minden fizikusnak, biológusnak. Perfektül megtanult angolul, németül, szanszkritül. Az angol nyelvet annyira
szerette, hogy könyvet írt az anglicizmusokról.
Irodalom, filozófia, zene, természettudományok, elektronika, mindennapi kenyere voltak. Hatalmas, ötvenkét
kötetes, több mőfajú, de leginkább metafizikával, transcendentummal foglalkozó életmővén kívül több, mint
kétszáz zenei opus maradt utána. Az amerikai elsı fantasztikus-tudományos folyóiratokat éppúgy olvasta
angolul, mint én, 1929-tıl. Ezért tudtunk lépést tartani e mőfaj fejlıdésével. Meséket és modern mitológiát is
írt. Imádta az állatokat. Filmzenéibıl több sláger született.
Felesége, aki annyira szerette és értette minden „különcségével” együtt - noha csak más és több volt a
legtöbb átlagembernél - olyan környezetet teremtett részére - boldogan, nem áldozatként -, hogy mindent
megvalósíthatott, amihez kedvet érzett. İ is megtanult sakkozni, fényképezni, bélyeget győjteni, hogy mint
minden másban, e hobbijaikban is a legjobb játszótársa lehessen. Születésnapjait pazar ünnepekké emelte,
mint ahogy közös karácsonyi misztériumaink is a szellem és a legmagasabbrendő örömszerzés „lakomái”
voltak. Bátyám felesége mindig elıteremtette hozzá a lehetetlenbıl a lehetségest, akármennyi munkájába is
került. Írásmőveit gondosan legépelte, gyönyörően beköttette, ırizte ıket, listát készített róluk. Súlyos, hosszú
betegségében úgy ápolta haláláig, hogy alig aludt, dolgozott, tíz kilót fogyott közben. Természetes, hogy én is
mellettük voltam, segítettem, amiben tudtam. Annyit mégsem tehettem, mint a mellette élı, vele szenvedı
felesége, aki teljesítette fivérem kívánságát; nem engedte kórházba. Otthon gondoskodott róla, de végsı
idejében éjszakára ápolónıket fogadtunk mellé, hogy sógornım össze ne omoljon a kimerültségtıl e szörnyő
idıszakban. Az ápolónık közül az egyik tanúja lehetett egy megmagyarázhatatlan jelenségnek: a külsı
erkélyajtó vad erejő döngetésének, morajának, a vihartalan csillagos éjszakában, amelyet a szomszédok is
hallottak, és a sötétséget nappallá varázsoló fényvillanásoknak.
W. Charon óriási szenvedései között is, mikor már alig tudott ülni, magnóra vette fel filozófiai gondolatait és
zongorajátékát. Utolsó ilyen alkalommal is virtuóz módon zongorázott és nagyszerően beszélt. Megvannak a
kazetták errıl.
Bizonyos, hogy sem gyermekkorunkban, sem késıbb nem hagytuk el egymást. Nagyon izgalmas, érdekes
volt vele élni, beszélgetni, játszani, és együtt dolgozni. Tele volt ötletekkel. Sablonos játékokat sohasem
játszottunk, csak olyanokat, amelyeket mi találtunk ki. İ inkább nappal aludt, mint éjszaka. Egy évvel és
három hónappal volt idısebb nálam, tehát míg férjhez nem mentem Szepes Bélához, mindent együtt éltünk át.
De késıbb is, tizenöt éven át közös lakásban éltünk. Berlinben három évig, s mikor a hitleri idıkben
hazatértünk Budapestre, hat hónapi külön hányódás után a Budafoki út 55-ben, a Kökörcsin, majd az Ulászló
utcában egy lakásban laktunk. Késıbb, nevelıapánk halála után, anyámmal, majd nagyszerő feleségével külön
költıztek, de egészen közel laktunk és naponta együtt voltunk egymással. Sógornımmel fivérem halála után is
mindennap együtt ebédelünk, beszélgetünk a fivéremrıl, 1986-ban elhunyt férjemrıl, akik halálukban is élnek
részünkre mindmáig.
E néhány ismertetı mondatba persze nem férnek bele az ilyen senkihez nem hasonlítható egyéniség színei,
gazdagsága, felfedezései. Persze, gyermekként sokat bolondoztunk, nevettünk együtt - humor nélkül nem
tudtunk élni - huzakodtunk, csúfolódtunk, verekedtünk is, mégis csak egymással tudtunk „fantázia játékot”
játszani, „dimenzió utazásokat”, beszélgetni sokszor éjjel három óráig. Ezt késıbb feleségével folytatta.
A korán hozzánk kerülı „felnıtt” könyvek együttes élinényeink voltak. Szüleink sosem tiltották, hogy már a
tízes éveink elején francia, orosz, angol, svéd írók könyveit olvassuk „cenzúra” nélkül.
W. Charon már gyermekként érdeklıdni kezdett az asztrológia - mint „hülyeség” - iránt, s ezért felállította
négyszáz híres ember horoszkópját, akiknek élete már lezárult dráma volt. A végén megdöbbenve közölte
velünk, életük minden konfliktusa, sorsuk alakulása pontosan kirajzolódik képletükbıl. Összehasonlító
módszere is vitathatatlanul elképesztı eredményeket mutatott. Mussolini csillagállásait, sugárzásait
összevetette például Napóleonéval, s mutatta, hogy a két horoszkóp szinte fedi egymást. Ez még az olasz
diktátor uralmának csúcsán volt. A Duce rajongott Napóleonért. Meg is íratta valami „négerrel” a francia
császár „száz napját” - a saját neve alatt. Fivérem azt mondta, Mussolini éppúgy meg fogja élni hatalma
összeomlását, mint Napóleon. İ hasonlította össze Hitler horoszkópját Chaplinéval, aki más jelben, de azonos
4
évben és hónapban született a „Führerrel”. Chaplin groteszk figuráiban elıbb viselte a jellegzetes hitler
bajuszt, mint az ırült német pojáca. S a negyvenes évek elején elkészítette a nagysikerő „Diktátor” c. filmjét,
amelyben egy kis zsidó szabót, és hasonmása: Hitler kettıs szerepét játszotta.
Felsorolhatatlan mindaz, amit W. Charon, Hitler hatalmának árnyékában, majd a háborúban és utána,
pontosan látott, elıre elmondott. Mi akkor szerettünk volna nem hinni neki. Tiltakoztunk ellene, hogy a
második világégés hosszabb lesz, mint az elsı, a németek nagyon sokáig gyızni fognak, míg elvesztik a
háborút. De az ı tanácsára építettük férjem, Szepes Béla egyik sportkönyvének és filmvállalatunk sikeres
Karádi filmjének jövedelmébıl leányfalui menedékünket, „Noé bárkáját”, mert fivérem szerint Budapestet
súlyosan bombázni fogják. Minden jövendölése beteljesedett. Az is, hogy a kormányzóhelyettessé kinevezett
Horthy István mindössze hat hónapig él majd, s halálát erıszak okozza. Tisztánlátása, jövıbe utazó tudatának
felismerései neki magának is félelmetessé váltak. Nem akart többé horoszkópot készíteni, bármennyire
könyörögtek neki barátaink, sıt a zavaros vészhelyzetben magas pozíciókat betöltı emberek is. Kérésüket
kategórikusan visszautasította. Pontosan tudta, miért. Azzal is tisztában volt, miért kell a világtól elvonultan,
remeteként élnie. Szuggesztív egyéniségével annyira vonzotta magához az embereket, különösen az egzaltált
nıket, hogy azok zavarták munkájában. Bizonyos volt benne, hogy anyánkon és rajtam kívül miért éppen a
feleségével köthet szövetséget életre-halálra. Mágus volt. S ebben a különleges mővében, nagy opuszában,
igyekezett az értelmes, morálisan érett emberek számára hasznos támaszt, segítséget nyújtani. Könyvét a
magasabb természet titkait feltáró erıkrıl írta. Azért egyedülálló, valós, s azoknak, akik belemélyednek, mély
rétegeit is feltárják, több, mint érdekes.
Szepes Mária

Bevezetés a mágia
lélektanába
A mágia Atlantisz titokzatos leánya. Valamennyi ma ismeretes formája a három kör ısi földjérıl ered s Kar
birodalmán keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal, hiánytalanul jön le korunkig. A titkos tudományok
bölcsıje Atlantisz. Amit errıl a tárgyról tudunk, az sok évezreden át titkos könyvtárak porlepte kézirataiban
aludta téli álmát s csak nagy ritkán, egy-egy oroszlánszívő adeptus merészsége folytán látott belıle napvilágot
néhány jelentéktelen töredék. Az Atlantisz pusztulását követı tizenkétezer évben nem volt szabad
nyilvánosságra kerülnie az ısök tudásának, ezért aztán az egymásra következı századok szellemi kiválóságai
csak elvétve közölhettek valamit abból a forrásból, amelyet tanulmányaik, kísérletezésük, vagy beavatásuk
során megismertek. Noha az Atlantiszra következı kultúrák nagyobbik része történelmünk tanulsága szerint a
mágikus kultúrákhoz tartozott s azokról sok kézirat, hagyomány és emléktárgy maradt ránk, ez az egész,
óriásinak mondható anyag csak elenyészıen kis része az eredetinek. Még a fennmaradó töredékek
értelmezésének titkos kulcsa is elveszett azonban s így a birtokunkban lévı relikviák igazi céljáról csak
olyankor tudtunk meg valami érdemlegeset, amikor a hermetika titkos kéziratain mővelıdött adeptusok
szóltak hozzá a kérdéshez. Ma a Vízöntı korszak küszöbén az atomerı kormányzásának titkával egyetemben
lepattantak a hét pecséttel lezárt kéziratot hét lakattal ırzı archívum ajtajának vaspántjai s nincsen akadálya
többé, hogy az eddig féltve ırzött részletek nyilvánosságra kerülhessenek.
Az atomerıvel együtt az emberiség kezébe kapta azt a titkot, amely Atlantiszt egykor elpusztította. Az
atomerıvel kísérletezı tudomány fiatal s a módszerek, amelyekkel a mindenség energiáit felszabadítani
törekszik, még kezdetlegesek. A kísérleti anyagok közül még csak az uránium, a nehéz víz, a plutónium és
néhány titokban tartott vegyület ismeretesek. Az atomerı azonban nincs speciális anyagokhoz kötve. Néhány
évszázadon belül a tudomány kezébe fogja ragadni azt a titkot is, amely a kémiai anyagok atomerejének
korlátlan felszabadítását és irányítását takarja. Atlantiszban ez a titok általánosan ismert volt, mint
napjainkban a villamosság. Ha ezt a pontot elértük, akkor már csak egy lépés választ majd el bennünket az ısi
misztériumtól, melynek lényege az atomenergia uralása az emberi akaraton keresztül.
Mikor az emberiség az atomerıt akaratán keresztül fogja irányítani, újra elérkezik Atlantisz virágkora; e
leszármazottainknak módjukban áll majd, hogy lakóhelyüket civilizációjukkal egyetemben eltöröljék a Föld
színérıl.
A hermetikus hagyományok szerint több ízben elıfordult már, hogy magas kultúrák eltőntek ennek a
titoknak ismerete folytán.

5
 A Föld története két ilyen kataklizmát ismer, de elıfordult más csillagzatokon is, sıt szőkebb kozmikus
környezetünkben egy óriásbolygó felrobbanásának és atomjaira szóródásának emlékképeit hordozza magában
a Beszélı Fény Krónikája.
Ott ahol ma a Mars és Jupiter bolygó közötti térben kis planéták százai keringenek, valamikor hatalmas
égitest járta Nap körüli útját. Ennek a bolygónak minden ismert civilizációt felülmúló kultúrával rendelkezı
lakói óriási mérető atomháborúban planétájukat saját maguk pusztították el mágikus úton. Ilyen
atomháborúnak a kicsinyített mása játszódott le földünkön elıször Lemuriában, majd Atlantiszban.
Általában a hermetikus hagyományok szerint a szilárd matériával rendelkezı planéták lakói, mihelyt
kezükbe kaparinthatták az atombontás titkát, utána nyomban elpusztították civilizációjukat önmagukkal és
lakóhelyükkel együtt.
Az emberiség ma újra azon az úton van, hogy a periódikusan leleplezıdı természeti titok birtokosa legyen.
Néhány évtizeden, talán néhány éven belül - ha úgy tetszik - megsemmisíthet világrészeket, kevesebb
fáradsággal, mint amibe régebben egy jelzırakéta kilövése került. Ilyen körülmények között nem jár
különösebb veszéllyel számára, ha tudomására hozzák azokat a finomabb doktrínákat, melyek Atlantisz
lelkimővészetének alkotórészeit képezték és amelyek helytelen alkalmazás mellett legfeljebb néhány
individuumnak árthatnak - általában azonban a pszichikai képességek tágítása folytán a legtöbb egyénnek
hasznára válnak.
Most, mikor a szakadék közel van és mi rohanó világőrhajónkon ismeretien cél fele haladunk, tépjük le
szemünkrıl az utolsó leplet is. Isis fátyola már elhasadt - lássuk a káprázat mögötti, el nem múló valóságot.

A mágia válfajai
Öt nagy csoportba oszthatók a mágia jelenségei. Mindegyik csoport közös forrásból ered s a különbözı
elnevezések csupán történeti jelentıséggel bírnak. Kezdetben, a mágia virágkorában, Kronos király uralkodása
idején, Atlantisz fıvárosában: Poseidonisban a Nagy Tanítók Tanácsa a Lelki Tudományok Egyetemén csak
egyféle mágiát tanított.
Késıbb a harmadik szem degenerálódása után Kar birodalmának tudósai és az utánuk következı egyiptomi-
babilóniai kultúra mágusai kénytelenek voltak módszereiket a változott körülményekhez alkalmazni. Az
atlanti mágia a félisteni rangot adó harmadik szemen keresztül közvetlen kapcsolatot jelentett a természet erıi
és a mágus között, a késıbbi korszak lélekmővészei azonban már csak indirekt összeköttetés útján férhettek a
természet titkos rugóihoz. A mágia ma ismert válfajai:
1. Ceremoniális mágia
2. Akaratmágia
3. Demonomágia
4. Atlanti mágia
5. Asztrálmágia
Eredetileg mind a nagy atlanti mágia részei, amelyek összekötı fonala megszakadt a harmadik szem
kihunytával. A különbözı fakultások ma egy-egy okkult képesség gigászi felerısítésén keresztül kívánnak
hatni, míg a régi atlanti mágia valamennyi lelkierı összefogásán alapul a transzcendens világ démoni erıivel
kapcsolatban.
Mivel erre a koncentrált teljesítményre ma csak a legnagyobb adeptusok képesek - rövidebb-hosszabb ideig -
a mágia alfajtáit az általuk szimbolizált okkult képesség kifejlesztése érdekében külön kell ismertetni.
A ceremoniális mágia a költészet , irodalom, a zene, a hang és a szellem extázist kiváltó erején át hat.
Az akaratmágia az akarat okkult hatalommá sőrített erejét használja.
A demonomágia a láthatatlan világ megszemélyesített energiáit állítja munkába.
Az asztrálmágia az indulatok és vágyképek pokoli tüzében égı mágnesével vonzza objektumát s végül az
atlanti mágia a makrokozmosz csillagászati erıforrásait hívja a mágus szolgálatába.
Az egyes irányzatok tradíciói oly terjedelmesek, az általuk felölelt anyag annyira nagy, hogy ismertetésüknél
csak a legszükségesebbre szorítkozhatunk.
Bármelyik mágikus irányzatot kövessük is azonban hajlamaink szerint, a mágia - minden mágia - az
agyrendszer, a központi idegrendszer, a szekréciós mirigyrendszer átképzésén alapul, a tobozmirigy
revitalizálásán keresztül.
A tobozmirigy az egykori harmadik szem maradványa s bármilyen mágikus teljesítmény lehetısége, vagy
annak kifejlıdése ma is ennek a csökevényszervnek funkciója.

6
 Ha ez már túlságosan el van satnyulva, vagy biológiai okokból többé nem revitalizálható, okkult képességek
ki nem fejlıdhetnek. Szerencsére a legtöbb individuumnál ez a mirigy még nincs annyira elkorcsosulva, hogy
lassú, türelmes gyakorlás útján új életre ne ébredhetne. Sıt mondhatni, hogy minden magasabb szellemi
funkciónak, amely összetett karakterénél fogva kivonja magát az intellektus analitikus erıinek befolyása alól,
ma is a tobozmirigy gyenge mőködése képezi alapját. A glandula pinealis alacsonyfrekvenciájú mőködése
teszi lehetıvé a tudományos és mővészi intuíciót, a jövı megsejtését, a próféciákat, a távolbaérzést,
távolbalátást és egyéb szupranormális pszichikai jelenségeket. Ugyanennek a mirigynek magasabb
frekvenciájú mőködése létrehozza a mágia késıbb ismertetett tüneményeit: Ezért aki a mágia világát
közvetlen tapasztalatok útján kívánja megismerni, annak - ha öntudatlanul is - a tobozmirigy, illetve a
harmadik szem revitalizálása útját kell választania. Egy korábbi írásunkban már ismertettük, miben áll ennek a
szervnek mőködése és mi a különbség háromdimenziójú látásunk és az atlantiszi négydimenziós látás között.
Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a harmadik szem különféle, sorra kerülı pszichikai gyakorlatok
segítségével minden különösebb nehézség nélkül életre támasztható és hogy a közlendık nehézsége nem
annyira a feladat nagyságában, mint inkább a mágia tanítványainak kitartáshiányában és akaratgyengeségében
keresendı.

7
CEREMONIÁLIS MÁGIA

8
 Alapelvek
Amint már jeleztük, a ceremoniális mágia a szellem emelıjén keresztül hat. Az összes mágikus módszerek
közül ennek külsıségei a legpompázatosabbak. A rendszer alapelve abból a tradícióból folyik, hogy Atlantisz
emberének tudatállapota a mienktıl gyökeresen különbözı volt - inkább az ébrenlét és álom közötti
mámorhoz hasonlított s ezért ha valaki a mágia történelemelıtti magaslatára kíván emelkedni, újra olyan
állapotba kell hoznia szellemét, mint amilyen az atlanti varázslók idején volt. Lemuriában és Atlantiszban az
ember szürke nagyagykérge még nem volt kifejlıdve. Ennek következtében a mai racionalisztikus öntudat
még nem mőködhetett. A lények félálomszerő önkívületben éltek s pusztán a harmadik szem funkciója alapján
ösztönös intuícióval ítélték meg az eléjük kerülı tárgyakat és eseményeket. A ciklopsz-szem finomabb mőszer
volt, mint a homo sapiens homloklebenye. Nemcsak a realitás természetét mutatta meg a valósághoz híven,
hanem az általunk már nem látható asztrálvilág szárnyas lényeit, az ókori mitológia meseszörnyeinek ezerféle
formáját is az atlanti ember szeme elé varázsolta. Azok a démoni lények, melyeket az asszír-babilóni-görög
mondavilágból ismerünk, az atlanti-lemuriai emberfajok harmadik szeme számára megfogható valóság voltak.
Ezek a félanyagi állagú asztrállények a materiális világ természeti erıi mögött rejlı szimbólumok testetöltései,
melyeket a harmadik szem ruházott fel ilyen alakkal. Az ókori népek mágiája ezért démonok, ördögök,
sárkányok, kentaurok és más csodaformák figuráival van tele. A démonok alakja a természet erıinek asztrális
képlete és rajtuk keresztül az atlanti varázsló a legkönnyebben tudta mozgásba hozni a saját részét is képezı
erık egy töredékét. Ezért az ókori mágiának, valamint a belıle kialakult ceremoniális mágiának mindenkor
fontos alkotórésze a kozmikus szimbológia. Atlantisz mágusának elég volt felidéznie egy természeti
hieroglifát, hogy az abból életrehívott asztráldémon elvégezze a reábízott feladatot.
A késıbbi korok mágusa azonban már nem rendelkezett a fizikai világot az asztrállények birodalmával
organikusan összekötı kapoccsal, a harmadik szemmel s így neki tudatát fokozatosan, mágikus szertartások
útján kellett a fizikai lét sőrőségébıl annyira kiemelnie, hogy a láthatatlan világ energiáit közvetlenül
érinthesse.
Az atlanti adeptus által elgondolt szimbólum már egy élı, irányítható természeti erı, az ókori adeptusé csak
egy matematikai képlet, melyet - hogy életre keljen és irányítható legyen - elıbb össze kellett kapcsolni a
mágus altudatában elsüllyedt áramforrással.
Ezt az összekapcsolást az Atlantisz utáni mágia a szertartásokkal és különféle segédeszközökkel éri el.

Asztrológia és mágia
Minthogy a leszármazottak nemzedéke a Kozmosszal való öntudatos kapcsolatának titkát már elvesztette, az
ókor bölcsei tételes formában örökítették meg a mágia leendı neofitái számára a kozmikus erık tudományát.
Ez a tudomány, az asztrológia, az eredeti tudásnak csak mintegy negyedrésze - a szőkebb kozmikus
környezet erıforrásait adja a tanítvány kezébe.
Míg arra korábban nem volt szükség, most a zodiákus és a planéták befolyását is tekintetbe kellett misztikus
operációknál venni.
Az atlanti, de különösei a lemuriai mágus, csillagködök, kozmikus régiók, bolygók és holdak erıit pszichikai
úton vonzotta le a földre. Az utódoknak már meg kellett és meg kell elégednie az említett régiókból felénk
szabadon áramló energiák célszerő felhasználásával.
E célból meg kellett tanulni a csillagos eget felmérni. Matematikai számítások segítségével le kellett mérni a
bolygók valószínő távolságát, pályájukat, visszatérésük idejét, hatóerejüket.
A csillagzatok misztikus természetére vonatkozó közlések ellenırizhetık voltak. Ami új volt, az mindössze
az idıpontok összehangolására szánt számítás, melynek lehetısége a nagyagykéreg szürke lebenyének
fejlıdésében adódott.
A mágikus operációk legkedvezıbb idejének kiszámítása asztrológiai megfontolások alapján a ceremoniális
mágiának ma is nélkülözhetetlen kelléke.
Szabályként van kimondva, hogy a ceremoniális mágia asztrológiai ismeretek, vagy legalább egy
asztrológiai szakértı közremőködése nélkül nem lehet meg. Az erre vonatkozó tudnivalókat bárki minden
különösebb nehézség nélkül elsajátíthatja bármelyik népszerő asztrológiai tankönyvbıl.
Az asztrológia alaptanai ma újra széles körben ismertek és azokat tanár segítsége nélkül is meg lehet tanulni.
A mágia régebbi tankönyvei sokszáz oldalt szentelnek az asztrológiai elemek ismertetésének. Cornelius
Agrippa von Nettesheim „Occulta Philosophia”-ja majdnem felerészben asztrológia. Mi úgy véljük, hogy a

9
közkézen forgó nagyszámú kitőnı asztrológiai manuál létezése felment bennünket az elemek felsorolása alól.
Asztrológiai tételeket csakis a magasabb ezoterikus asztrológiából és ott fogunk közölni, ahol - mint az atlanti
mágia tankönyvében - még teljesen, vagy jórészt nyilvánosságra nem hozott anyagról van szó.

A legfontosabb
segédeszközök
A ceremoniális mágiának fontos segédeszközei vannak. Ezeket az eszközöket korábbi idıkben a
legáthatolhatatlanabb misztérium fátyolával szıtték be. A kevés számú megbízható vezérfonal kétértelmő
utasításokat adott, melyeket profán fül nem érthetett meg - a kánoni tekintélyő hermetikus szakkönyvek pedig
csak adeptusok számára voltak hozzáférhetık.
Sok félreértésre adott alkalmat az a körülmény is, hogy a mágikus utasítások írói nem közölték olvasóikkal,
miszerint az általuk megadott utalások háromféleképpen értelmezendık, mint az összes hermetikus szövegek.
Mikor például valamely mágikus szerszámról szól a tanító, sohasem szabad szavait pusztán fizikai
értelemben - a szóbanforgó tárgyra - értelmezni, hanem szem elıtt kell tartani, hogy a mágikus szerszámok
pszichikai képességek jelképei, melyek ama képesség felerısítését célozzák és annak fizikai
objektiválódásaként szerepelnek.
A ceremoniális mágia a következı segédeszközöket használja:
1. Varázspálca
2. Asztrálkard
3. Mágikus tükör
4. Kabalisztikus lámpa
5. Pentagramm
A varázspálca egyúttal az akarat szimbóluma, az asztrálkard a szenvedélyé, a mágikus tükör a harmadik
szemé, a kabalisztikus lámpa a szellemé és a pentagramm az örök isteni törvényeké.
Amikor a tanító-adeptus tanítványától ezeket a szerszámokat megköveteli, egyúttal azzal a követeléssel lép
fel, hogy tanítványa ebben az öt tulajdonságban kimagasló képességekkel rendelkezzék.
A hermetikus kéziratokban éppúgy, mint a mágia újkori mestereinél (többek között Eliphas Levinél) a
segédeszközök megszerzése és elkészítése mint nagy, ki nem mondható misztérium van beállítva. Különösen
a varázspálca elıállítása lenne mélységes titok, annyira, hogy pl. Richelieu bíboros kabalistája: Gafrarel, ura
számára, aki a mágiának nagy tisztelıje volt, nem is tudta megszerezni a varázspálcát, csak az asztrálkardot.
A kérdésnek ilyen beállítása persze túlzás. A varázsszerszámok elkészítése eléggé egyszerő feladat. Ami
nehéz, az az instrumentumok avatása, illetve ezt is hermetikusan, tehát képletesen értve, az általuk jelképezett
tulajdonságok mágikus arányúvá fejlesztése és munkábaállítása.
A leendı mágusnak szüksége van óriási, az indiai jógik mértékével mért akaratra, kormányozható
szenvedélyre, revitalizált harmadik szemre, a hermetikus filozófia bölcsességének szellemi lámpására és az
örökérvényő kozmikus törvények ismeretére. Mikor ezeket a képességeket már megszerezte, a szerszámok
elkészítése néhány napi koncentrált munkával nyélbe üthetı. Az elıírások mindenféle drága anyagot, aranyat,
ezüstöt, ékköveket, ébenfát stb. jelölnek meg a szerszámok alapanyagául.
Mint a többi utasítás, ez is szimbolikusan értendı. Az arany, ezüst, a drágakövek és a többi költséges holmi
az emberi lélek legnemesebb tulajdonságait szimbolizálja. A varázsszerszámok hatóereje ezekben keresendı.
A fizikai embléma önmaga elıállítható a legprimitívebb anyagokból.
Az egyszerő matériából készített kultikus tárgyak valóságos jelenléte mindössze azért szükséges, hogy a
fizikai anyag a szellemi erı csontvázául szolgáljon. Mágikus apparátusok használata a tapasztalat szerint
rendkívül elısegíti az általuk szimbolizált képességek kifejtését.
A mágikus segédeszközök elkészítésére vonatkozó utasítások a következıkben összegezhetık:
Bár költséges anyagok alkalmazása, mint az arany, ezüst, gyémánt és ébenfa, a bennük rejlı szimbolikus erı
miatt természetesen elınyére válik az instrumentumnak, mégis tanácsos azt elıször egyszerőbb kivitelben
összeállítani.
A VARÁZSPÁLCA készítéséhez vegyünk egy 40 cm hosszú, 3 em széles, egyenes, csiszolt farudat,
melynek végét faráspoly segítségével hegyesre reszeljük és vasreszelıvel kisimítjuk. A rúd alsó, tompa végét
kifúrjuk és abba egy 3 collos vasszöget ütünk bele. Most a rúd négy oldalát zöld tintával megjelöljük a
hatalom, az élet és a tudás hermetikus emblémáival: az ötágú csillaggal, az egyiptomi hurkoskereszttel és a
kígyóval úgy, hogy a bot minden oldalról így nézzen ki:

10
 Ezután a már kész varázspálcát egy erre a célra megfelelı Jupiter, Mars, Merkur-ingredierciákból preparált
füstölıvel átitatjuk, zöld bársony vagy selyemtokba helyezzük és gondosan elzárjuk.
A varázspálcát teljesén egyedül, idegen segítség igénybevétele nélkül kell elkészíteni és senki rajtunk kívül
kézbe nem veheti, nem is láthatja!
Ezen a konstrukción kívül Chaldeában, Egyiptomban és Iránban még számtalan változat ismeretes. Vannak
fémbıl, sárgarézbıl, mahagóniból, kombinált ötvözetekbıl (a hét bolygó fémjeibıl) készített varázspálcák,
speciális mantra-felírással, aszerint, hogy készítıjük milyen célra szentelte azt. Lényege mindegyiknek
ugyanaz és teljesen egyre megy, melyiket használjuk, feltéve, hogy személyesen készítettük és az elıírásokat
betartottuk.
AZ ASZTRÁLKARD egyszerő, csontnyelő acélpenge. Hossza az 50 cm-t nem haladja meg s markolatába
ugyanazokat a jeleket véssük be, mint a varázspálcába. A füstöléssel felavatott és zárt tokba helyezett
szerszámot a többi eszköz mellé kell tenni.

A MÁGIKUS TÜKÖR számtalan válfaja közül legcélszerőbb a hermetikus tükör, amely egy kisebb
kvartformájú falemezbe homorúan bevésett kerek tükörfelület, ahol a tükörlapot fekete kínai lakkozás, vagy
szénpor helyettesíti. Falemez híján megfelel a lemezvastagságú karton és tus is. Ha a tükör kartonból készül, a
homorú mélyedés el is maradhat.
A négy ötágú csillagot körbeírt hieroglif szöveg helyettesítheti, amit a tükör célja határoz meg. A szöveget
zöld tintával, héber, szanszkrit, egyiptomi vagy kínai írásjegyekkel írjuk a tükör margójára.
Maga a szöveg lehet mágikus parancs, kívánság, mitológiai istenség neve, mely alá a kívánság tárgya
tartozik, vagy az ezoterikus tudomány valamelyik kozmikus tétele.

Ismeretes egy tükör kivételesen latin betőkkel és a Smaragd Tábla tradicionális szövegének kezdı
mondataival. Ez a tükör csak filozófiai meditáció céljára használható.
Általában az a szabály, hogy a tükröt körülvevı tábla terébe olyan szimbólumokat helyezünk el, amelyek a
mágikus mőveletek tárgyával összeköttetésben fognak állni. A kísérıszöveg lehet négy bető, vagy misztikus
jelkép, de esetleg egészen el is maradhat.

11
 Helyes, ha valószínő operációinknak megfelelıen több mágikus tükröt tartunk készenlétben. Vannak
asztrológiai szignatúrájú tükrök; ezek mindegyike valamely bolygó fémjébıl készült s a bolygó hermetikus
szimbólumaival lesz avatva. Ilyen tükör csakis a bolygó karakterének megfelelı munkára használható. Például
a Vénusz-tükör a szerelmi mágiában használatos, a Mars-tükör a bosszú-mágiában, a Szaturnus-tükör a
feketemágiában és filozófiai meditációkhoz.
Természetesen itt is sok változat lehetséges, mivel a tükrök nemcsak fémbıl, hanem bármely olyan anyagból
elıállíthatók, amely a kívánt bolygó befolyása alá tartozik. A szükséges matériák, fémek, eszenciák, füstölık
és a készítésre legalkalmasabb idıpont ismerete bármelyik asztrológiai tankönyvben megtalálható.
A mágus rátermettségét az az ötletesség határozza meg, mellyel céljai érdekében a rendelkezésére álló
elemekbıl a legjobb kombinált konstrukciót hozza ki.
Lévén a mágikus tükör a harmadik szem szimbóluma és fizikai objektiválódása, a hangsúly itt is az ezzel
korrespondáló lelki képességen van.
A KABALISZTIKUS LÁMPA egy hétágú gyertyatartó, egy hétfejő sárkányt ábrázoló hétlángú olajlámpás,
vagy egy hétszínő üvegbıl összerakott kristálylámpa, belül elektromos áramforrással.
A lámpa teste nem túl nagy, de masszív kivitelő, melyre a hét bolygó jele és a hermetikus filozófia
emblémaállatainak stilizált alakjai legyenek vésve. Mintául szolgálhat Eliphas Levi „A Magas Mágia
Rituáléja” c. mővében közölt lámpa, de megjegyezzük, hogy ez nem az egyetlen ilyen konstrukció és itt még
inkább, mint máshol, fontos a leendı mágus fantáziájának alkotó lendülete. Mivel ezt az eszközt már csak a
legritkább esetben tudja a mágus teljesen önállóan elkészíteni, meg van engedve, hogy a lámpát különbözı
mesteremberek pontos utasítás alapján készíthessék el s a figurális részt ötvösmővész utólag szerelje rá.
A kabalisztikus lámpára különösen az jellemzı, hogy mindig több, páratlan számú lángja van s a tartóváz
szimbolikus állatok alakjával van díszítve. Vannak három, öt, hét és kilencágú lámpák.
Egyiptomban alabástromváza alján égı nartamécs helyettesítette a mágikus lámpát, melynek falába
mővésziesen gravírozott hieroglifa szövegek és mitológiai jelenetek képviselték a mágia szimbólumait. Az
egész váza áttetszı anyagból készült s a misztikus színekben átderengı képek földöntúli hangulatot
árasztottak. Ezeknek a lámpáknak pontos másolatát nemrégiben találták meg Tut-Ankh-Amon sírjának
ásatásainál.
A PENTAGRAMM egy 10 cm széles és 10 cm hosszú pergamentlapra rajzolt, vörös tuskörbe festett ötágú
csillag, amit vastag kartondarabra erısítünk.
A kartonlap hátára ugyancsak vörös tussal, zárt körbe helyezzük el azokat a szimbólumokat, melyek a
mágikus praxis fontos alkotórészei. Tehát egy kehely, a kard, a varázspálca, az élet jele és az örökkévalóság
képlete:

A VARÁZSKÖR a mágikus operációnak szintén egyik sokértelmő szimbóluma. Zöld krétával rajzolandó a
laboratórium padlózatára. Itt tulajdonképpen nem egy kört húzunk, hanem mindig hármat, a hermetikus
síkoknak megfelelıen.
Aszerint, hogy operációinkban a fizikai, asztrális, vagy mentális síkon kívánunk hatni, a legbelsı (fizikai), a
középsı (asztrális), vagy a külsı (mentális) kört rajzoljuk zöld krétával - az ideának megfelelı
gondolatkoncentráció kíséretében. A többi kör lehet fehér vagy vörös. Normális körülmények között a fizikai
sík színe vörös, az asztrálisé zöld, a mentális síké világossárga vagy fehér.
Mikor a mágus a varázskört meghúzza, ezzel egyidejőleg a legintenzívebb pszichikai koncentrációban kell
arra gondolnia, hogy a húzott kör az általa szimbolizált sík külsı, démonikus erıinek gátja.

12
 Ezzel altudatában mőködésbe hoz egy olyan elhárítóberendezést, melynek hiánya az operációk alatt
transzcendens támadás veszélyének tenné ki. Minthogy a ceremoniális mágia gyakorlása mindig démonikus
régiókkal hozza összeköttetésbe mágust, tanácsos a védelemrıl már elıre gondoskodni. A védelem mindig
abban a régióban helyezendı mőködésbe, ahol a mágikus operáció megindul. A kör ideológiai töltése
misztikus parancsok beírása útján történik. A megfelelı körbe - tehát ha az operáció az asztrál síkon fog
lejátszódni, akkor a középsı körbe - beírjuk a kontrollparancsot, az ellentétes bolygóerı intelligenciájának
jelét, vagy az akció idıtartamának maximális határát. A közvetítésre szolgáló közlemény, vagy kívánság a
felsı fizikai körbe írandó.
A varázskör a természetben lekötött erık szimbóluma és mint ilyen, az egész mágia egyik legfontosabb
képlete. A mikroszkópikus világ elektronparányain kezdve, az elılények vérkeringésén át a csillagködök
makrokozmikus titánjáig minden körben jár, fut, táncol egy misztikus középpont körül.
Az élet, a sors, a fejlıdés nem más, mint körbenfutás, ha eléggé nagy távlatból nézzük, hogy az einsteini
térgörbületet észrevehessük benne.
Az elektronok körbenfutnak az atommag körül. Ha azonban a körpálya valamilyen okból megbomlik -
mondjuk atombontás, vagy atomrombolás folytán - óriási katasztrófa veszi kezdetét, amely a
mikrokozmoszban indul s átterjed a makrokozmoszra.
Ugyanilyen gigászi energiák szunnyadnak a biológiai rendszerek köreiben is. Amíg a körforgást végzı tárgy
a dinamikai kötést jelentı körforgást végzi, az energiák szők térre maradnak korlátozódva, de ha a körforgás
megszakad, akár véletlenül, akár tudatos tevékenység következtében, hirtelen energiák szabadulnak fel,
amelyek sokkal nagyobbak, mint a tárgy körforgást végzı lendülete, mivel az erık körláncolatokban terjednek
szét környezetükben és egy pálya megbontása magával vonja a környezı pályák lavinaszerő robbanását.
Ezen a hatáson alapulnak a ceremoniális mágia operációi.
A láthatatlan világban felszabadított erı átterjed a látható világra is és ennek az energiának felfokozása,
irányítása, kontrollálása a mágus mővészete.
Ha a mágus akaratában valahol rés van, ha az elızetes kiképzés valamiben fogyatékos volt, kicsúszik
kezébıl a felidézett erık irányítása és az ügyetlen bővészinas a szuprakozmikus energiák romboló hatalmának
áldozata lesz.
A veszély elsısorban mentális természető és az asztrálvilágon keresztül fenyegeti a mágust, ezért tanácsos a
démoni külvilág betörése ellen elızetes pszichikai zárlatot alkalmazni. A lavinaszerően ható reakció, amely
különben is minden mágikus mőveletnél bekövetkezik, késıbb óriásira megnövekedett méretekben átterjed a
fizikai síkra is, de a jól elszigetelt, „varázskörbe zárt” adeptust nem érintheti, mivel az az elızetes zárlat
védelme alatt hozzáférhetetlenné vált „klauzurában van”.
Jól jegyezzük meg tehát, bármilyen mágikus akció reakciót szül s a mágusnak ez ellen már elıre kell a
védelemrıl gondoskodnia. A ceremoniális mágiában a hármas értelmő kör az a szimbolikus páncélzat,
melyrıl az elemi erık támadása lepattan, a többi mágikus iránynak is megvan azonban a maga speciális
védıeszköze. Ilyenek a késıbb ismertetendı odköpeny az asztrálmágiában és az asztrálfőrész.

A négy elemi próbatétel

Senki sem lehet a mágia beavatottjából egyszerre nagy adeptus. A mágus fokozatosan lesz mesterré
tudományában. Atlantiszban a mágia gyakorlati képességével együtt született az ember, nekünk azonban egy
alvó, elcsökevényesedett ösztönt kell életre támasztanunk lassú, kitartó gyakorlás útján. Akinek a mágikus
segédeszközök által szimbolizált képességek akár születésétıl fogva, akár gyakorlás útján birtokában vannak s
eléggé erısek, az hozzáláthat ahhoz, hogy a mágia nagy operációi elıtt felkészüljön a négy elemi próbatételre.
A négy elemi próbatétel elıször Egyiptomban vált ismeretessé és lényege abban áll, hogy a tanítványnak
tőzön, vízen, földön és a levegın keresztül jelentkezı veszéllyel szemben érzéketlenné kell válnia.
Az ısi elıírás megköveteli, hogy a leendı adeptus rettenthetetlen legyen. Az elemi próbák a hermetikus
testvériség épületeiben többnyire kombinált, összetett próbák voltak, ahol a neofitát tőzön, vízen, földalatti
barlangokon és szakadékokon hajtották keresztül.
A tanítványnak vak bizalommal kellett áthaladnia egy látszólag izzó parázzsal és lángoló szénnel töltött
folyosón, át kellett kelnie egy sebesen rohanó földalatti vízen s miután térden és hasoncsúszva
keresztülmászott egy igen hosszú, szők barlangon, amelyben csak egy ember fért el összekuporodva, végül
még egy szakadékon is keresztülugratták.
A neofitának módjában állott visszafordulnia, de aki visszafordult, sohasem érkezett hazájába többé.

13
 Aki bátran nekivágott a tőztengernek, sértetlenül átjutott a barlangon, mert a tőz csak görögtőz volt, melyet a
rendezık ügyessége optikai eszközökkel vetített a tanítvány elé, a rohanó víz ártalmatlan, sekély forrásnak
bizonyult, a földalatti folyosóban hosszúságán és sötétségén kívül semmi más veszély nem fenyegette és a
szakadék kipárnázott kulissza volt, ahol még ha lezuhant volna, sem érhette komoly baj s a falra szerelt
kötélhágcsón akadálytalanul rendeltetési helyére juthatott a szakadékon túl.
Valódi volt ellenben a próbatételekben az a lelki magatartás, amit a tanítvány a veszélyesnek látszó
akadályokkal szemben tanúsított.
De a négy elemi próbatételnek éppúgy, mint a varázseszközöknek, még további jelentısége is van. A próbák
szimbolikusan nagy erényt követelnek meg a neofitától: olthatatlan tüzet, mint a tetterı jelképét; egyensúlyban
lévı érzelemvilágot; a földet túró állatok kitartását és a szellemnek a legszokatlanabb mélységek elıtt sem
meghátráló lendületét.
Ezt a négy tulajdonságot a tőz, víz, föld, levegı elemei szimbolizálják. Másik rejtett célja volt a próbának,
hogy az utánuk következı misztikus szertartásban a neofitának alkalma legyen megismerkednie az elemekben
rejlı démonikus energiák megszemélyesítıivel s a velük szemben mutatott rettenthetetlen fellépés és az ez
alkalommal közölt varázsmantrák segítségével azok fölött hatalmat nyerjen. Ama félanyagi lények, akiket
számtalan átmeneti formájukban a neofita ilyenkor látott, csak a harmadik szem számára látható valóságok, az
egyiptomi szertartás ezeket csak az áldozati füstölı biokémiai hatása következtében tudta megidézni.
Az asztrálvilág lényei, a démonok, sárkányok, kentaurok és a többi mitológiai szörnyeteg ma már csak a
harmadik szem periódikus mőködésén alapuló extázisban válnak láthatóvá. Az atlanto-lemuriai fajoknak ezek
a lények állandó lakótársai voltak, minthogy a fizikai és asztrális sík akkoriban nem volt élesen elhatárolva,
hanem a két dimenzió egymásba folyt.
Ugyanebbıl az okból a lények nem ismerték a halálfélelmet sem, a fizikai halál mindössze az asztrális
öntudatú egyén szilárd burkának levedlése volt.

Elıkészületek a mágikus
operációra
Mielıtt mágikus operációkra kerülhetne a sor, egy fontos tradicionális processzuson kell keresztülmenni.
Gondoskodunk mindenekelıtt olyan helyiségrıl, amely sem túl nagy, sem túl kicsi, a profán szemek elıl jól
zárható.
A mágus szentélye legtöbbször emeleti helyiség, vagy toronyszoba, mely bizonyos alkalmakkal csillagászati
megfigyeléseket tesz lehetıvé. Elınyös, ha erkélyre nyílik. A szoba belseje maga csak kevésszámú rituális
bútort tartalmazhat. Egy oltárrész, egy háromlábú állvány-asztal a füstölıedény számára, egy celebráló
asztalka, melyen a mágikus opéráció szövegét és a segédeszközöket tartjuk.
A kabalisztikus lámpa az oltárra, a pentagramm a füstölıedény mellé, egy másik hasonló pentagramm pedig
a szerszámasztalra jön. Ha a füstölıedénybe a jelet bevésetjük, szükségtelen külön második pergamentlap.
A pálca, a kard és a kehely mindig kezünk ügyében legyen az asztalon. Oltári kehelynek arany vagy ezüst
serleget használunk, de alkalmas erre a célra finom kék kristályváza is.
Szék vagy kisebb fapad csak egyetlen egy darab lehet a szenti~lyben, teljesen kívül a varázskörön, háttérben.
A varázskört a már említett módon a helyiség padlójára elıre kell odarajzolni.
Szükséges még az alkalomnak megfelelı összetételő füstölıszer. Ez teljesen az operáció céljához igazodik és
összeállitásánál asztrológiai megfontolások irányadók. Olyan füstölıt készítsünk, ami a mővelet karakterének
megfelelıen a Vénusz, Mars, Hold, Merkur, Nap, Jupiter vagy Neptun szignaturájával bíró növényi
anyagokból van összeválogatva. Az egyes bolygók alá tartozó növények jegyzéke minden jobb asztrológiai
tankönyvben megtalálható.
Külön erre a célra készült, vagy csak ilyen alkalmakon viselt öltözékre van szükségünk és a szentélyt az
idézett bolygó karakterével egyezı tárgyakkal díszítjük fel. Az operáció megkezdésének idıpontját ugyancsak
asztrológiai számítás utján állapítjuk meg. A szerelmi mágiában tökéletes Vénusz-Mars-Merkur aspektusokra
van szükség, nekromanciában a Szaturnus állása dönt, a feketemágia a Mars és Szaturnus kedvezı
konstellációját kívánja meg. A magasabb interkozmikus közlekedés más bolygók, csillagzatok, ködrendszerek
lényeivel mindig a behangolandó kozmikus állomás jellegének megfelelı konstellációt követel.
Miután az idıpontot kiszámítottuk, az akció megkezdése elıtt 7 nappal böjtöt kezdünk. Hét napig só, alkohol
és nikotinmentes diétát tartunk. A nemi érintkezéstıl ez idıpontban tartózkodunk. Ezalatt a hét nap alatt
világosan elgondoljuk mágikus munkánk célját s mikor már minden részlet világosan áll elıttünk,
megszövegezzük kívánságunkat.

14
 A mágikus parancs, vagy kívánság irodalmi nyelven, de egyszerő mondatokban legyen fogalmazva.
Fölösleges részlet, vagy erıtlen kitérı nem lehet benne. Ha ehhez tehetségünk van s kedélyünkre az ilyesmi
hat, írhatunk költıi, legendás hangnemben. Minél több tőz, szellem és erı árad az invokáció szövegébıl, annál
hamarabb kerülhet rajta keresztül énünk összeköttetésbe a kiszemelt felvevıállomással. A misztikus
invokációnak az a feladata, hogy a többi segédeszközzel együtt extázisba hozza a mágust s az invokáció
ismételt felolvasása, vagy recitálása végül bekapcsolja a nagy mágikus ágenst, minden varázslat alapvetı
energiáját, az asztrálfényt.
Hogy az extázist minél hamarabb létrehozzák, bizonyos modern hermetikus társaságok a füstölıt oxigén-
inhalációval kombinálják. Ez legkönnyebben a víz elektrolízise útján történik azáltal, hogy a fizikából ismert
kísérleti készülék hidrogéncsapját gumicsıvel a szabadba vezetik ki, az oxigéncsapot pedig a szoba felé
állítják.
Az oxigén adagolását elızetesen szabályozzák. Ez a módszer fölöslegessé teszi a mérgezı keleti füstölık
használatát, gyors, hatásos és kevéssé költséges. Kismérető elektrolizáló apparátust bárki maga elıállíthat a
kísérleti kémiai tankönyvek utasításai alapján.
Oxigénes porlasztókészülék jelenléte esetén a legegyszerőbb növényi füstölık kis mennyiségben is
szokatlanul gyorsan eredményre vezetnek.

A nagy mágikus ágens

A mágiának olyan közvetítı közegre van szüksége, mely az egész kozmoszt betölti és mindenütt
rendelkezésére áll az adeptusnak. Ilyen a szubtilis finomságú asztrálfény, a hermetikus hagyományok nagy
arkánuma, amit a hindu filozófia ăkashănak, a tudomány pedig világéternek nevezett el.
Ennek az anyagnak felfoghatatlan finomságán és elképesztı bonyolultságán csıdött mondott a profán fizika
minden mérési kísérlete. Az alkalmazott, rafináltan elgondolt eszközök túlságosan durvák voltak ahhoz, hogy
a legnagyobb misztériumot megragadhassák.
Pedig az asztrálfény valóság, mindennél reálisabb valóság, ha nyitott oldala felıl közelítjük meg. Végsı
mivoltában az elektronok-atomok, az anyag, a fizikai világ látható objektumaival egyetemben nem más, mint
piknózis útján összesőrősödött asztrálfény.
A nagy mágikus ágens azonban nemcsak a látható kozmosz tárgyaiban van jelen, hanem betölti a láthatatlan
kozmoszt, az üresnek látszó világteret is - és ami a legfontosabb tulajdonsága, erıinek súlypontja éppen az
üres térbe koncentrálódik!
Ahol a legnagyobb a fizikai őr, ott a legnagyobb a tér asztrális energiatöltése. Ezeket a szokásos méreteket
felülmúló frekvenciájú áramokat még nehezebb transzformálni, mint a matériában szunnyadó erıket. A
kozmikus éterközeg energiájának felszabadítása, vagy csak egy kis helyén való felrobbanása kozmikus lavina
útján az egész látható világegyetem pusztulásához vezetne. A világteremtı elme teremtési tevékenységének
végén a világkorszak befejezését ezzel az eszközzel éri el. Földi halandó számára azonban ez a lehetıség el
van zárva. A mágus a világtér energiájának csak jelentéktelen parányával dolgozik legnagyobb szabású
kísérleteiben is.
Az asztrálfény az a közeg, amely az adeptus gondolatait, parancsait a távolba közvetíti. Ez képezi az alapját
azoknak az asztrálformáknak, melyek a mővész szolgálatára sietnek a láthatatlan, démoni világ küszöbén.
Az asztrálfény teste zsúfolásig tömve van elmúlt létformák emlékezetével; letőnt kultúrák élılényeinek
lárvái, porrá lett bolygók, csillagrendszerek története, mindaz, ami már halott és ami valaha még lesz, ebben
az állagban úszik, lebeg és konzerválódik az idık végezetéig.
Ezért az asztrálfény a jövıbelátás, a prófécia enciklopédiája is, melybıl a múltat éppúgy, mint a jövıt
kiolvashatja a szakavatott mővész, aki a kozmikus régiók hullámhosszát ismeri és be tudja hangolni azokat a
kellı idıpontra.
A mágus legfontosabb feladata a nagy mágikus ágens bekapcsolása.
Ez úgy történik, hogy elıször önmagát hangolja be a segédeszközökkel és ceremóniákkal, azután az
asztrálfényt. Az asztrálfény hermafrodita természető, rugalmasan plasztikus és akarati impulzusokat
készségesen felvesz, bárhonnan is jöjjenek azok. A benne tolongó formaelementálok és lénycsírák mohón
kapnak minden kezdeményezésen, amely a fizikai lét kapuját megnyitja elıttük.
Ez teszi lehetıvé a tibeti bön mágia kylkhórjainak és az asztrálmágia mesterséges lényeinek életrekeltését.

15
 Figyelmeztetés a mágia
neofitáihoz
Mielıtt fejtegetéseinkben továbbmennénk, külön kommentár nélkül közöljük azt a figyelmeztetést, amit a
tegnap kiváló kabalistája és mágusa, Eliphas Lévi intézett túl heves követıihez:
„Az okkult tudomány operációi - mint ezt már ismételten mondottuk - nem veszélytelenek. Aki nem áll az
abszolút értelem alapján, szilárd talajon, az ırületbe vihetik. Túlfeszíthetik az idegrendszert és rettenetes,
gyógyíthatatlan betegségeket okozhatnak. Az operáció közben hirtelen ijedelem agyvérzést és rögtöni halált is
eredményezhet.
Ezért nem figyelmeztethetünk eléggé ideges természető egyéneket, nıket, fiatalembereket és olyanokat, akik
nincsenek szokva ahhoz, hogy önmagukon tökéletesen uralkodjanak, hogy tartózkodjanak ilyen mőveletekben
való részvételtıl.
Sohase engedjetek a kíváncsi kérésnek, a produkcióval való meggyızés érdekében. Az embereket a
legcsodálatosabb produkció sem fogja meggyızni s mindent a még le nem leplezett apparátusra magyaráznak
ki, benneteket pedig valami ügyesebbfajta Hudininak tartanak majd.
Sohase dicsekedjetek tetteitekkel, mégha halottakat támasztottatok is életre.
Féljetek az üldöztetéstıl!
Mindazok a mágusok, akik mőveiket a nép szájára bízták, erıszakos halált haltak és többen - mint Cardanus,
Schröpfer, Cagliostro - öngyilkosságra lettek kényszerítve.
A mágusnak visszavonultan, majdnem megközelíthetetlenségben kell élnie.”

Amulettek és talizmánok
A ceremoniális mágia egyik érdekes segédeszköze az amulettek és talizmánok alkalmazása. Háromféle
talizmán ismeretes: az elsı tisztán asztrológiai elveken alapul és a különféle bolygók, csillagzatok befolyása
alá tartozó anyagok kombinált használatával kívánja a csillagok energiáját, pszichikai kisugárzását földi
akciók céljára hasznosítani. A második a pszichikai energiák akkumulálódásának képességét használja fel, a
harmadik tisztán a szimbólumok dinamikai transzformálódásának elvére támaszkodik. A bolygótalizmánok és
amulettek rendesen néhány centiméter széles, négyzetes formájú, vagy köralakú fémlemezek, a bolygók
kabalisztikus fémjébıl, melyre a bolygó asztrológiai jele, a vele harmónizáló állatövi jeggyel és a talizmán
célját kifejezı kívánságszöveggel, körben van elhelyezve. Ezek a talizmánok a készítı mágustól alapos
asztrológiai ismereteket és az elıállítás szertartásának pontos betartását követelik meg.
Az elıállítás mőveletét éppúgy, mint a mágikus operációkét, asztrológiai számítások elızik meg s azt a
szóban forgó bolygó órájában, kedvezı aspektusok idején, kezdjük meg.
A szertartást meglévı minták alapján, vagy pedig - ami mindig eredményesebb - önálló tervezés útján
állapítjuk meg.
A fennmaradt sokféle talizmán arra mutat, hogy a nagy adeptusok egyéni utakon halódtak, mert ahány író
van, mind más mintát követ. Teljesen egyéni talizmánikus sémák találhatók Paracelsus mőveiben, aki azokat
misztikus gyógyászatában használta fel. Kabalisztikus talizmánokat Agrippánál találunk az „Occulta
Philosophia”-ban. Az ókori babilóni-egyiptomi amulettek győjteménye pedig úgyszólván kifogyhatatlan
változatosságú.
A káld-egyiptomi és indiai amulettek igen gyakran - sıt az esetek túlnyomó részében - Isten-szobrok
kicsinyített másolatai, melyeket valamelyik bolygó szimpatikus fémjébıl és ritka ásványokból készítenek.
Indiában és Kínában az amulettkészítés külön mesterség, melynek titkos hagyományai vannak. Káldeában és
Egyiptomban csak beavatott pap készíthetett talizmánt. Mindenestre megjegyzendı, hogy a talizmánkészítés
mővészete az eredeti kombinációt írja elı, céljainknak megfelelıen. Könyvünk végén táblázatokban közöljük
azokat az elemeket, amelyeket a ceremoniális mágia asztrológiai vonatkozásai megkövetelnek. Ugyanitt adjuk
majd közre a talizmánkészítéshez szükséges anyagok bolygószignaturáit.
A második említett talizmánfajta a pszichikai akkumulátorok csoportja. Ez már a mágia magasabb
képességeit igényli a készítıtıl. Pszichikai mágnesek megkonstruálása és üzembehelyezése azon a
lehetıségen alapul, amit az asztrálfény gondolatcsírákkal való telíthetısége nyújt.

16
 Az asztrálfény ebben az esetben úgy viselkedik, mint egy elektromos akkumulátortelep: felveszi a beléje
sőrített gondolatformákat és kívánságokat s valami erre alkalmas matéria atomjaihoz tapadva, mint a
mágnesezett vas, ettıl kezdve maga körül a lényegét képezı ideákat iparkodik megvalósítani.
A kiindulópont ideája mindössze egy parányi lelkes anyagra támaszkodik, amely az amulett anyagában
mikrokozmikus atomrendszerek energiáját kapja segítségül. Ehhez járul még az asztrálfényben állandóan
jelenlevı lénycsírák fizikai forma utáni szomjúsága, ami minden szervezett lehetıséget megragad piknótikus
tevékenységre és az eredeti kezdıimpulzust csakhamar hatalmas, önálló lények kezdik támogatni az alapidea
szellemében.
Másszóval: a mágus ilyen úton készített talizmánjában csak az ideacsírát és saját asztráltestének kisugárzott
részét helyezi el, annak biopszichikai megtermékenyítése után pedig a továbbiakat szuprakozmikus és
transzcendentális erık végzik el. Az egész folyamat hasonlít a nemzés és embrióképzés processzusához.
Kiválasztunk valamely plasztikus anyagot, mondjuk egy ébenfalemezdarabot, vagy egy sajátkezőleg készített
miniatőr szobrot, de lehet az bármely más tárgy is. A tárgyat megjelöljük egy szimbólummal, mondjuk az
egyiptomi ankh jelével, ötágú csillaggal, Vénusz, Merkur, Jupiter, vagy Holdszignatúrával, aztán mágikus
szentélyünkben magunk elé helyezzük és koncentrált gondolatsugárzás útján feléje vetítjük azt az ideát,
melyet az amulettnek a jövıben meg kell testesítenie.
Az ideaprojekcióban a mágus egész érzelmi és értelmi világa részt vesz. Az asztráltest az intellektus
irányítása mellett saját anyagának kis részét helyezi el benne.A megtermékényített asztrálanyag az
ideogenezis misztikus szertartása után már a kiszemelt tárgyhoz tapad és úgy viselkedik, mint a magzat az
anyaméhben.
Félig kész amulettünket ezután néhány napig a mágikus szentélyben tartjuk elzárva. Naponta egyszer
elıvesszük, háromszor rálehelünk s gondolatban megismételjük a parancsot, vagy kívánságot, amely annak
lényege. Ezután újból elzárjuk s a napon az amulett használatra kész.
Keleten használatosak apró, belül üres tokok, kivájt fa és fémcsövek, ahol az amulett ideája kis
pergamentlapra van írva, a kísérı jelkép a pergamentlapocska hátára van helyezve és a tekercs belsejében a
mágus testébıl származó anyaggal átitatott tárgy - pl. hajtincs, köröm, vagy testén hordott ruhafoszlány -
kerül. A csövecskét mindkét oldalán színes viasszal lezárják és az ismertetett ideogenetikus eljárásnak vetik
alá.
Teljesen hasonló az amulettszobrocskák készítése. A belül kivájt amulettszobor kis pergamenttekerccsel,
személyesen vitalizált tárggyal és mágikus szimbólummal lesz ellátva, lezárva és utána az ideogenézis
szertartásának alávetve.
A talizmánokat mindenkor karakterüknek megfelelı illatszerrel füstöljük. A megfelelı illatszer vagy füstölı
kis darabját nagyobb hajtóerı kedvéért mindjárt az amulettárgy belsejébe zárhatjuk, a pergamenttekercs mellé.
A szimbolikus talizmánok mindössze egy megfelelı fémlemezre, vagy falapra vésett hermetikus
szimbólumból állanak, melyeket szintén az ideaprojekció asztrális emanációja kelt életre. Itt - miután az
egyedüli hatóerı a képlet életretámasztott kozmikus dinamikája - súlyt kell fektetni a talizmánlapocska minél
díszesebb kivitelére. Ha erre mód van, drágakövekkel és nemesfémmel tervezzük meg. A lapon több
rokontermészető rajz, jelkép és embléma is elıfordulhat.
Hermetikus talizmánokon a szimbólum középen helyezendı el s a lap széleit három koncentrikus, egymást
befogó kör védi. (A három sík szimbóluma.) A talizmánszövegek a körökön belül ugyancsak körbe írandók.
Négyzetes formájú lapoknál a védıkörök is négyzetesek. Minden vonalnak, szónak, képrésznek mélyreható
jelentısége van, ezért az egész konstrukciót a leggondosabban kell megtervezni.
A talizmánkészítés misztikus mővészetének szabályai szerint elıállított tárgyaknak különös hatásuk van. Aki
ilyen tárgyat valaha viselt, vagy visel, tanúságot tehet róla, hogy a kezdetben figyelembe se vett apróság
miképpen válik a tulajdonos testének élı részévé.
A kis amulett-tárgy hordása elsı hónapja után kezdi éreztetni jótékony hatását. Lelkierıink, melyek
különben a szélrózsa minden irányában szétsugároznak a kozmoszban, a talizmánban szigetelést kapnak,
koncentrálódnak. A máskülönben szétszórt energiák most egy vitalizált asztrálközpont lényparányainak
táplálására fordíttatnak, ami a talizmán viselıje számára - minthogy az élı mágnest ı hordja magánál - nagy
erımegtakarítást, energianövekedést jelent.
Ennek a hatásnak természetesen semmi köze az autószuggeszció jelenségéhez. Mágikus kísérleteink során
hamar kiderül, miért nem.
Az amulettben központosított elemi szellem eleinte csak a tulajdonos energiáit koncentrálja, késıbb azonban
elkezdi a környezet éterikus erıit önmagába sőríteni. Ezen a ponton kezdıdik a talizmán természetfeletti
aktivitása! Aki egy több éve hordott, erısen vitalizált talizmánt elhagy, érezni fogja azt a testi rosszulléthez
hasonló elgyengülést, amit a kozmikus áramszedıvé alakult szerkezet jelenlétének hiánya okoz. Ilyen
állapotban gyakoriak a balesetek és szerencsétlenségek. Innen a hagyomány, hogy a talizmánok elvesztése
balszerencsét hoz.
17
 A ceremoniális mágia nagy operációi során a mágusnak többféle talizmánra van szüksége.
Mindenekelıtt a hét bolygó talizmánját kell elkészíteni stilizált konstrukcióban. A középkori minta
Agrippánál található meg, újkori változatot a régi elemekbıl egyénileg hozzuk létre. A bolygótalizmánokon
kívül szükséges még egy univerzális talizmán, a hét bolygó fémjeibıl kombinálva (elektromagikon). Ezt
helyettesítheti az Eliphas Levi rituáléjéban közölt univerzális talizmán: a „Salamon Pecsétje”, vagy olyan
egyéni, fémlapra vésett pantagramm (nem pentagramm!), amely a mágus egyéniségét és minden törekvését
sőrített formában fejezi ki.
A pantagramm nem tévesztendı össze a pentagrammal: utóbbi az okkult erı teljének és kozmikus
egyensúlyának jele, az elıbbi pedig az individuális karakter szignatúrája. Pantagramm alatt olyan rövidített
szimbólumsorozatot értenek a hermetikában, amely a mágikus egyéniség minden jellemvonását és jövendı
programját kifejezi.
Ilyen sőrített képletet a mágia adeptusai rendesen csak hosszú évek praxisa után képesek megkonstruálni,
mert ennyi idıbe telik, míg okkult hajlamaiknak tudatára ébrednek.
A pantagrammnak ugyanis az egyéniség prekozmikus múltját, szuprakozmikus jövıjét is érintenie kell,
vagyis az adeptusnak, a jövendıbeli háromszorosan nagy Hermesnek (ezt a fokozatot minden mesternek el
kell érnie a mágiában), már túl kellett jutnia az individuális lét küszöbén, hogy Istar alvilágát is megjárva, a
kozmikus lenevalóság káprázatától mentes szemléletben ismerje fel isteni énje transzcendentális célját.
A pantagramm - a leghatalmasabb talizmán - feltételezi, hogy a mágus tisztában van okkult múltjával,
jelenével és jövıjével.
Aki ennek birtokában van, az sérthetetlenné vált az emberi és démoni világ támadásaival szemben.

Mágikus italok
Atlantisz pusztulása idején, mikor a nagy kozmikus rövidzárlat túlélıi, az egyiptomi kolonizátorok még nem
találtak rá a harmadik szem mőködését serkentı ceremóniákra, de az okkult látás intenzitása már
elhomályosulóban volt, a bölcsek eszközök után kutattak, amelyekkel az isteni elıdök szemléletét, hacsak
ideiglenesen is, visszanyerhessék fontos döntések meghozata elıtt. Az egyik beavatott vegyész, akinek
tudomása volt a harmadik szem sorvadása és az intuíció fogyása közötti öszszefüggésekrıl, arra az ötletre
jutott, hogy a ciklopszszem fogyatékos mőködését mágikus italok adagolásával pótolja.
Akkoriban még általánosan ismert volt a növények kozmikus szignatúrájának tana. A csak kevéssel
gyengébb, asztrális látás szerve a növényekben csalhatatlan ösztönnel fedezte fel a makrokozmikus
korrespondenciákat. Az e célra legalkalmasabb növényeket oltás és nemesítés, keresztezés és vegyi preparálás
útján olyan irányba fejlesztették, hogy kipréselt nedveikbıl a mágikus erjedés folyamatán keresztül különleges
kábítószereket lehetett elıállítani, melyek a durva fizikai érzékszervek mőködését kissé háttérbe szorították, a
magasabb érzékszervek munkáját ellenben megkönnyítették.
Ebbıl az idıbıl származik a szılı termelése. Atlantisz vegyészetének utódai produkálták elıször az ópium,
hasis, akantisz, kokain és a többi kábítószer preparátumait. Persze a szılı mai legnemesebb fajtája is csak
elfajzott vadbogyó az atlanti nektár gyümölcséhez képest és a többi növények, mint a mák, az indiai kender,
kokalevél és még néhány ilyenfajta évelı az ókori termelık mágikus ápolási eljárásának abbamaradta után
kivétel nélkül elvadultak.
A szabadon burjánzó növények toxinokat kezdtek termelni. Eredeti céljuknak már nem feleltek meg többé.
Sokat közülük maguk az atlantidák ejtettek el, mert rosszul sikerült pszichohiotikai kísérleteknek bizonyultak.
A magasan fejlett, igazán jól sikerült növényfajok nem jutottak az utókor kezére. Azokat elıször Poseidonis
függıkertjéhen nevelték és magról exportálták a késıbbi Egyiptomba. Az eredeti, felemelı mámort okozó
italt, amelyet nektár néven ismerünk a görög mitológiából, a ma peyotl néven ismert kaktuszfajta ısébıl
állították elı.
A peyotl is mérges, elvadult növény és a gyökér veszedelmes alkaloidákat termel, azonban az összes hasonló
növények közül ez tartotta meg legjobban ısi karakterét. Az istenek italának magasztos kvalitásai az elvadult,
mérges kaktusz nedveiben is benne rejlenek. Aki a mérgezı alkaloidák desztillációjának titkát megtalálja, újra
élvezheti az istenek italát s a nektár különös képességeket nyújtó adományában részesülhet.
A vegyészek által jelenleg ismert kivonási és felhígítási eljárás nem küszöböli ki teljesen a mér gezı
alkaloidákat. Ezért a peyotltinktura élvezete rossz közérzettel, elızetes depresszióval jár. Az elıkészítı
idıszak kellemetlen percei után azonban hatni kezd az ambrózia s a szer élvezıje az atlantidák tudatállapotába
kerül.
Némileg hasonlít ez az állapot a koffein, a bor és az ópium kombinált hatására, de a közérzet olyan, mintha
félistenekké váltunk volna s a tudat, az intuíció nagymérető felfokozódása mellett, teljesen tiszta marad.

18
 Az értelem, érzelem és isteni intuíció legmagasabb extázisa ez, melyben a tisztánlátás, tisztánhallás,
távolbaérzés és távolbahatás képességei lépnek fel a vegyszer hatásának idejére. Az adeptus pedig az általa
ismert desztilláció eredményeképpen a nektárpeyotl segítségével ugyanabba a lelkiállapotba jut, mint ami
atlanti mágusok sajátja volt.
A nektárpeyotl birtoka feleslegessé teszi a mágikus ceremóniát, mert a ceremóniák szerepe mindössze az,
hogy a neofita az extázison keresztül tudatát egy pszichikai dimenzióval magasabbra emelje, s a természet
szívében lüktetı titkos erık rugóit közvetlen közelbıl érinthesse meg.
A ceremóniák általában, amint azt Eliphas Levi mondja – „mesterséges eszközök az akarat szokásainak
megteremtésére, melyek feleslegessé válnak, mihelyt ezek a szokások véné váltak.”

Távolbahatás
Az extázis által felerısített akarat távolba hathat, ha a rendelkezésre álló segédeszközöket a mágus használni
tudja. Ezek az eszközök: a kör, a lámpa és a pálca, fokozatos elıkészítés után az imágináció iránytőjével
vetendık bele az operációba.
Az emberi agy és a közponri idegrendszer tökéletes rádióleadóberendezés, mellyel tetszés szerinti távolságra
küldhetünk parancsokat, hívásokat, üzeneteket. A távolbahatás képessége az emberrel veleszületik. Ez az
atlanti örökség csodálatosképpen még a legkevésbé korcsosult el, mert a legtöbb ember egészen kis gyakorlás
után könnyen újra megszerezheti.
A durva fizikai élet robotjába süllyedt ember elfelejtette ezt a képességét használni. A távolbahatást éppúgy,
mint a járást, úszást, olvasást - gyakorolni kell. Nem használt izom elgyengül és csökevényessé válik. Éppen
az mutatja azonban, hogy a képesség mennyire hozzátartozott az atlanti ember mindennapi életéhez, hogy a
mai teljes eltompultságban is aránylag hamar revitalizálható. Atlantisz mágikus kultúrájában nem volt távíró,
telefon, villany, rádió, mert ez a tehetség feleslegessé tette a nehézkes szerkezeteket. Az atlantida rádiója
maga az agy volt, üzeneteket mindennél jobban, plasztikus látomásokkal kísért képekkel közvetítettek, ahol a
küldı látható, hallható, sıt érezhetı volt.
Ma az embernek ez a képessége csak ritkán, átlagembereknél kizárólag a halál pillanatában erısödik fel
annyira, hogy távolban észlelhetıvé legyen.
Ekkor, miután a lélek a testet elhagyni készül, a pszichikai energiáit visszavonja a fizikai síkról, a
felszabaduló magasfrekvenciájú áramokat egyetlen ösztönösen mágikus óhajtásban vetíti a távolba,
valamelyik jelen nem lévı hozzátartozó, vagy barát felé. Az életerı mágikus áramának koncentrált akarati
processzusban ér el, azt a mágus tervszerő munkával kifejlesztheti.
A távolbahatás mővészetében képzett adeptus, mint azt a misztika történetének számos esete bizonyítja,
megjelenhet asztráltestében távoli helyen, üzenetet vagy parancsot adhat, tanítványait irányíthatja, oktató
tevékenységet folytathat. Asztráltestének lokális összevonásával fizikai munkát is végezhet.
Ez a mővészet ma Tibetben a lámamágusok közt van legerısebben kifejlıdve. A technikai módszer abban
áll, hogy miután a neofita a késıbb részletezendı misztikus gyakorlatokon keresztül akaraterejét, imáginációs
képességét és asztráltestét annyira kifejlesztette, hogy képzelıereje a valóság tömörségével képes maga elé
hozni helyeket, személyeket, tárgyakat, hozzálát a keresett személy hullámhosszának beállításához. Ez
nagyjából ugyanazon az elven alapul, mint a rezgıkörök behangolása a rádiónál, de itt pszichikai kondenzátort
használnak s az audioncsı a tobozmirigy.
A pszichikai kondenzátor az imagináció, amely bárminı helyet, vagy személyt pillanatok alatt elénk
varázsol, a hullámhossz bekapcsolását pedig nagyon megkönnyíti, ha a kiszemelt személytıl valami kis
használati tárgyat teszünk magunk elé. Ez lehet levél, fénykép, hajtincs, vagy bármi, ami az illetı személyes
magnetizmusával van átitatva.
Ha a hullámhossz megvan, a keresett helyet vagy személyt egyszerően plasztikusan magunk elé képzeljük s
úgy szólunk hozzá, mintha testileg elıttünk állana. A mágikus fejlıdés magasabb stádiumában a varázspálcát
használjuk fel operációinknál s a mágus asztrálteste a kívánt helyen meg is jelenik, üzenetét pedig saját
szavaival mondja el.
A testbıl való kiszállást és az asztráltest kiküldését késıbb részletesebben fogjuk tárgyalni, itt most csak
annyit jegyzünk meg, hogy ez elıvigyázatossági intézkedések megtételét teszi szükségessé.
Három fokozatot különböztetünk meg:

1.) Mikor a mágus pusztán üzenetet, vagy parancsot küld a távolba, akaratának koncentrálása útján;
2.) mikor a varázskörben állva, a varázspálcával irányított, sőrített akarat- és érzéskoncentrációt végez egy
távoli célpontra és

19
3.) mikor laboratóriumában elzárkózva, tetszhalálszerő állapotban kiszáll testébıl és az elıírt helyen
személyesen jelenik meg éterikus burkában.

A három módszer közül a két elsı nem okoz különösebb nehézséget, a harmadik azonban veszélyes kísérlet.
Úgy a fizikai testet, mint a kiszálló asztráltestet odköpennyel kell beburkolni és a mágikus szentélyt turákkal
kell elzárni, különben a magárahagyott testet elementálok vehetik birtokba.
A varázspálca az imaginációval kombináltan iránytő és leadóantenna szerepét tölti be. Leadásunk
megkezdése elıtt néha jó, ha tudjuk, pillanatnyilag melyik világtájon tartózkodik objektumunk. Ezt azáltal
tudjuk meg, hogy a pálcával fejünk fölött köröket vonunk, miközben az illetı arcát élénken magunk elé
képzeljük. A pálca egy ponton meg fog állni, mintha láthatatlan akadályba ütköznénk. Ez a keresett irány.
Most a pálcát és a többi segédeszközt ebbe az irányba fordítjuk s a leadás megkezdıdhet.

Nekromantia
A halottidézés a mágia legrégibb mőveletei közé tartozik. Szertartásai már az ókorban ismeretesek voltak.
Európában elıször Agrippa foglalta egységes formába a halál utáni állapotra vonatkozó ismereteket. „A
pogány filozófusok is hisznek” - írja Agrippa – „a túlvilági igazságszolgáltatásban s azt Adrasteának nevezik,
azaz isteni törvények hatalmának, melynél fogva jövendı idıkben mindenkinek aszerint mérnek, ahogyan
korábbi életében cselekedett, úgyhogy aki elızı életében igazságtalanul uralkodott, a másikban a rabszolgaság
állapotába kerül; aki kezét vérrel mocskolta be, ugyanezt a megtorlást kell elszenvednie és aki állati életmódot
folytatott, állati testbe fog záratni. Amilyenek az emberek erkölcse és szokásai ebben az életben, ugyanolyan
hajlamokat követnek többnyire a másvilágon. Amit egykor életükben tettek, azt megırzik emlékezetükben
éspedig annál erısebben, mivel az élet különbözı intézményei, a táplálékról való gondoskodás kényszere, az
utódok, az üzlet és a szórakozás, úgymint a sőrő test korlátai, elesnek. Most ezek a fantazmák annál
hevesebben rohanják meg, aszerint, hogy az ilyen lélekben az isteni szikra többé, vagy kevésbé van
elhomályosulva, vagy teljesen kialudva, amihez még gonosz démonok rémképei és káprázatai is járulnak;
úgyhogy a lélek egyszer a vágytól valami képzelt jó után, amiben élete során része volt, szenved, anélkül hogy
ezt elérhetné; majd meg azt hiszi, hogy vágyainak tárgyát már eléri s ekkor a démonok még nyersebb kínok
felé ragadják el.
Így a költıknél Tantalus nem tudott enni, Sardanapal ölelni, Midas aranyat megragadni, Sisiphus a szikláját
felrögzíteni. Ezeket a lelkeket lemuroknak nevezték, ha azonban az családi ügyekkel foglalatoskodott,
háziszellemnek (lar familiaris). Legkegyetlenebbül azonban a harag indulatai mozgatják az ilyen lelkeket,
győlöletük miatt, vagy valami képzelt bajért, amely ıket feneketlen rosszindulatra ösztönzi és a legnagyobb
ijedelmüket okozza. A legszomorúbb képeket idézik maguk elé, azt hiszik, az ég szakad le rájuk, lángok
emésztik, majd rohanó víz ragadja magával, vagy a kettévált föld nyeli el ıket.
Átváltoznak állatokká, amelyeket visszataszító szörnyek falnak föl, erdın, tengeren, tőzön, a levegıben és az
alvilág legfélelmesebb területein üldözik ıket. Ekkor aztán úgy tőnik elıttük, mintha démonok ragadnák meg
és kínoznák testüket. Azt kell feltételeznünk, haláluk után hasonló állapotba jutnak, mint ebben az életben
azok, akik ırjöngésben, ırültségben vagy melankóliában szenvednek, vagy akik álmukban rémképek által
kínoztatnak. Számukra minden valóságnak tőnik, pedig csak a képzelıerı chimérája az egész.
Így gyötri az elkövetett bőnök emlékezete is a bőnözı lelkét halála után. A tisztátalan emberi lélek, aki ebben
az életében túlságosan csüngött a testi élvezeteken s akinek hajlamai erısen kötik az elementáris testhez, az
elemek kipárolgásából új testet alkot magának, amennyiben ilyen plasztikusan formálható anyagból,
lehelletszerően, bizonyos árnyéktestet ölt magára, amely most az isteni törvények szerint újból börtönévé
válik s érzékelı szervezetté, amelyben hideget, meleget tőr el és alá van vetve mindannak, ami testet, lelket és
érzékeket gyötörhet, úgymint bőz, jajgatás, panaszhangok, fogcsikorgatás, ütések” - eddig Agrippa.
Világos, hogy már Agrippa felismerte a lelkek asztráltestben való továbbélésének lehetıségét. A hermetikus
mágia tanításai szerint csak azokat a szerencsétlen lelkeket lehet megidézni, akik még asztráltestükben,
lárvaként tengetik nyomorúságos árnyékéletüket.
Ezeknek a lelkeknek tápláléka a frissen ontott vér gıze, tej, méz és a különféle szimpatikus anyagokból
elıállított gáznemő anyagok, füstölık. A szellem az áldozatul hozott ingredienciák párájában jelenik meg az
idézési szertartás befejezése után.
A halottidézés legmodernebb módozatát adja Eliphas Lévi Rituáléjában. Elıírása szerint össze kell győjteni
az elhunyt ruhadarabjait, kedvenc tárgyait, irományait; fényképét két gyertya közé állítjuk az oltárra s vele
szemközt egy széken elhelyezkedve, füstölıt gyújtunk (ha van ilyen, néhány cseppet körülhintünk az elhunyt
parfümjébıl), majd lelki szemünk elıtt felidézzük arcát, alakját s hangosan hívjuk, szólitjuk.

20
 Az idézést több napon át megismételjük, míg aszerint az állapot szerint, amelyben van, elıbb vagy utóbb
meg nem jelenik. A fantazmának, vagy a halott asztráltestének világosan felismerhetı körvonalakat kell
nyernie az oltári füstölı párájában. Fontos, hogy a megidézendı egyén személyi magnetizmusa, az egykor
birtokát képezı tárgyakon keresztül teljesen beborítsa a helyiséget.
A halottidézés szertartása különben ugyanazokkal a mágikus elıkészületekkel jár, mint a többi misztikus
operáció. Ha nem ragaszkodunk hozzá, hogy a halottat fizikailag lássuk, akkor az oltári füstölı és az áldozat
bemutatása elmaradhat. Ebben az esetben láboratóriumunkban magunk köré rakjuk az említett tárgyakat,
esetleg magunkra öltünk valamit az elhunyt ruházatából s az asztal elıtt helyet foglalunk, belül pedig a hívott
személy arcát elképzelve, némán szólítjuk.
Egy idı múlvá hallani fogjuk a hangját, érezni fogjuk jelenlétét s idegrendszerünk titkos kapcsolótábláján
keresztül érintkezni tudunk vele.
Az említett misztikus jelenléti érzésre ügyeljünk, mert az minden körülmények között transzcendens
lényiségek átvonulását jelzi auránkon! Aszerint, hogy ez az érzés rokonszenves, vagy taszító, szimpatikus,
vagy ellenszenves egyéniség jelenlétére következtethetünk. A nekünk kedves elhunyt jelenléte nem okoz
félelmet, a természetfeletti érintésének borzalma azonban néha hideg verejtékezésben, fázásban nyilvánul
meg. A halottal való érintkezést teljesen rendszeressé lehet tenni s így annak félelmessége megszőnik, mint
ahogy az atlanti polgár szabadon érintkezett elıdeivel és az asztrálvilág lényeivel.

21
AKARATMÁGIA

22
 Az akaratmágia elemei
A mágus legfıbb szerszáma és pszichikai kelléke az akarat. Ezt a tulajdonságot minden erıvel fejlesztenie,
erısítenie, növelnie kell. A mágikus tevékenység úgyszólván szünet nélküli akaratmegfeszítés, amiért a
mágusnak akaratereje a normális méreteket minden esetben magasan meghaladja.
Az akarat nevelése hosszú, fáradságos munka. Készen azt senki sem kapja: évekig tartó, naponta végzett
gyakorlás után érhetjük csak el azt az intenzitást, amely az asztrálfény tudatos irányításához szükséges.
Az akaratnevelésnek a mindennapi élet teendıiben is szerepet kell juttatni s az már kora fiatalságunkban
kezdıdik, nagy szabású tanulmányi teljesítményekkel.
Aki megszokta, hogy intellektusára a siker reményében róhat ki nagy feladatokat, annál a mágia sikeres
gyakorlásának elıfeltételei adva vannak.
Az akarat fejlıdése sikeres tevékenységen alapul. Ha megszokjuk, hogy amit elkezdtünk, sikerrel végezzük
be, akaratunk fejlıdik. Valamely megkezdett munkának félbehagyása viszont gyengíti az akaratot. Olyan ez,
mint a torna. Az akarás folyamata szellemi izomzatot hoz feszültségbe és a tevékenység rendszeres
megismétlése az izom teljesítıképességét fokozza, s a muskulatura volumenje is gyarapszik. A mód, ahogyan
akaraterınk növekedik bármely sikeresen végzett munka arányában, teljesen hasonló az izomzat fejlıdéséhez.
Ez persze csak abban az esetben áll, ha a munka egyúttal kitartó erıfeszítést, tehát feladatot is jelent. Az
akarás folyamata legtöbbször szellemi gimnasztika, mely az agy elektromos központjainak áramerejét növeli.
Ugyancsak az akarattal függ össze a másik fontos kérdés, az idegerı. A mágusnak ebbıl is óriási tartalékkal
kell rendelkeznie. Ezt a célszerő, kicsapongástól mentes életmód és táplálkozás hozza meg a speciális
gyakorlatokkal kapcsolatban.
Tapasztalat szerint az emberi agy mágikus tréning útján hatalmas elektromos battériává fejleszthetı ki,
melynek áramát az adeptus akarata szerint tetszésének megfelelı irányba, esetleg a távolba vetítheti ki. A
leadóenergia olyan kilowatt-erıt érhet el, hogy azzal in distaucia ölni lehet. Ennek a hatalmas erınek
megszerzése egyszerő gyakorlat, de szünet nélküli, rendszeres gyakorlat, mint minden mesterség.
A villamos angolna elektromos szervvel rendelkezik nyakizomzatában. A sorozatos kapcsolással egymás
mellé sorakozó kis akkumulátorcellák ugyanazon az elven épülnek, mint a Volta-oszlopok. Maga a szerv az
izomzat transzformált szövete, melynek matériája a többi állatnál is megvan. Az angolna - akaratának
bekapcsolásával - tetszése szerint adhat óriási feszültségő ütést az ıt megérintı egyénnek, vagy állatnak. Az
elektromos szervek elıidézte áram tetemes erısségő. D'Arsoval vizsgálatai szerint 25-35 cm átmérıjő
zsibbasztó rája-példányok elektromotorikus intenzitása 7 Ampere!
Ütésével három izzólámpát lehet fehérre izzítani, két Geisslercsövet pedig élénk világításnak indítani. A
legerısebb elektromos hal, a dél-amerikai sajgató harcsa (gymnotus) a legerısebb embert megbénítja,
nemegyszer meg is öli iszonyú erejével.
Az elektromos halfajták battériaszerve megvan az ember izomzatában is. Tulajdonképpen minden izom
biológiai elektromos telep, ami legnagyobb frekvenciáját feszültsége pillanatában éri el. Az izomzatban és a
központi idegrendszer hálózati centrumában elhelyezkedı akkumulátorokat a mágus gyakorlatai segítségével
beállíthatja asztrális áramok leadására. Az angolna vízben hat, az általa kisugárzott elektromosság a folyó
nedves közegét használja vezetéknek. A mágus az asztrálfényt, vagy világétert.
Az akarathullámok hatalmas tömege számára nem szükséges más vezeték, mint a fényéter. Tudnivaló, hogy
az izmok megfeszítése növeli az akaratot. Ez annak tulajdonítható, hogy a muszkatafota összehozódása
fokozott árammennyiséget juttat a tobozmirigybe, mely a mágikus akarás irányítószerve és a távolbahatás
leadóantennája. Ezért van, hogy az összes titkos utasítások izommegfeszítést írnak elı a voláció misztikus
mőveleteivel kapcsolatban. Már maga az a kitartó erıfeszítés is, amit a ceremoniális mágiában a varázspálca
felemelése és egy bizonyos irányban való energikus tartása jelent a mágikus operáció egész ideje alatt,
bioelektromos energiákat szabadít fel az izomzatból az agy számára.
Hasonló szerepük van az ind jogapozitúráknak. Itt a hátgerinc egyenesen-tartása és a különféle megerıltetı
karánák szolgáltatják a misztikus tevékenységhez a szükséges pszichikai áramot. Az ismert mágikus,
misztikus és kabalisztikus irányzatok mind elıírják a mágikus szerszám, a test jó karbantartását. Sem a mágia,
sem a kabala nem engedi meg, hogy betegen operációkat végezzünk, mert ilyenkor a szervezet biológiai
energiái a kór leküzdésével vannak elfoglalva s azok elvonása az organizmus végzetes meggyengülését
idézheti elı.

23
 Klauzúra
Minden mágikus munka megköveteli, hogy a nagy mő végrehajtása elıtt klauzúrába vonuljunk és
lelkierınket az eljövendı változás szemléletébe merítsük. Ez nemcsak a mágiának, hanem a természetnek, a
hermetika legmegbízhatóbb tanítómesterének is általánosan alkalmazott módszere ott, ahol valami újat akar
létrehozni. „Az általános csak azáltal tud specializálódni”, - írja F. Masck – „hogy elzárkózik az egésztıl és
korlátok köré zárja önmagát. Ez azonban nem más, mint mágia! A természet a legnagyobb mágus. A térbeli
elzárkózásban, számok, formák, anyagok, erık, mozgások, rezgések, sugárzások, érzések körülhatárolásában,
vagyis a klauzúrában rejlik a mágia megalapozása. Mikor valami új dolognak kell létrejönnie, az elsı szabály
a legelemibb princípiumi elzárkózás a külvilágtól.”
A növényi csíra szilárd héjjal veszi körül magát s a föld sötétségébe süllyed. Az emberi mag és pete az izmos
anyaméhben találkoznak. Az agyvelı a kemény csontkoponyában van - és ami számos hasonló példa még
létezik.
Az alchimista príma matériáját „Hermes edényébe” zárja. A mágus varázskört von maga körül, hogy a
külvilágtól elkülönüljön s a démonokat és szellemeket bővös körébe zárja; a modern mágus akaratát
koncentrálja; a misztikus önmagába mélyed - ezek megannyi körülírásai, specializálói a nagy mágikus
klauzúra folyamatának. A klauzúra célja kettıs: elıször az erık visszavezetése kiindulópontjukra, másodszor
azok transzformálása különleges célokra. A selyemhernyó, mielıtt pillangóvá válnék, gubóval veszi körül
magát.
Selyemburkolatának leple mögött aztán végrehajtja a biológiai átváltozás legnagyobb csodáját. Elıször
plasztikusan formálható, fehérjeszerő átmeneti állapotba hozza testének szöveteit, bábbá változik, majd a
fajtáját kormányzó formaképzı ideák irányítása mellett, megszilárdítja szervezetét egy új cél szólgálatára
alkalmas formában; lepkévé változik és kilép a klauzúrából.
E legmagasabbrendő mágikus operációnál - a természet misztikus vezetése mellett - segítıeszköz a gubón
belül fejlıdı fizikai hı. Hasonló klauzúrában az ember is képes mágikus átváltozásokra, amint azt egyes
indiai fakírok és a tibeti jogik esete bizonyítja. Persze az embernél ez a képesség már nem olyan magasfokú,
mint a rovaroknál, az atlanti mágus azonban teljesen hasonló átváltozótehetséggel rendelkezett, mint a
selyemhernyó. Mágikus akarata - a speciálisan elıkészített klauzúra zárlatában - tetszése szerint változásokat
hajthatott végre testén: szárnyakat fejleszthetett, arcvonásokat cserélhetett - lehetıségeinek ebben az irányban
korlátja nem volt.
Henoch próféta könyvében és az emberi nem legrégibb hagyományainak írott dokumentumaiban, az ısi
mitológiákban elıforduló szárnyas lények, démonok, Henoch „ırzıi” nem voltak mind mesealakok. Az elsı
emberiség atlanto-lemuriai egyedeinek sorában voltak szárnyas emberek, akik nemcsak az asztrálaik lakói
közé tartoztak. Az ember nem hiába ábrándozott a nagy katasztrófa után annyit a repülésrıl: kozmikus
altudata örökségeképpen hozta az egykori biológiai szárnyak emlékét.
És nem a mai mesterséges mechanikai apparátus a természetes megoldás. Tökéletes repülés csak szárnyak
útján lehetséges. Ennek lehetısége az emberi alak azóta történt megváltozásával, a súlypontok eltolódása
miatt megszőnt. Mágusok, jógik és adeptusok számára azonban ez az út - némiképp alterált formában - még
ma is hozzáférhetı.
Ma a repülésnek a levitáció jelenségén keresztül való megvalósításáról hallunk. A tibeti mágus, a naljorpa, a
föld vonzóerejét semlegesíti mágikus erejével s az aszkézis processzusában nyert testi szublimációja
könnyedén emelkedik levegıbe. A gravitáció szabályozása és uralása a repülés igazi megoldása. Ez a
módozat, mely Atlantisz közlekedésének legáltalánosabban használt eszköze volt, az utódok számára teljesen
veszendıbe ment, mert alkalmazása a harmadik szem mőködésén és a természet erıi felett való mágikus
uralmon alapult.
Ilyen hatalma az Atlantisz utáni korban csak kevés adeptusnak, a tibeti-indiai-egyiptomi mágikus mitológia
hıseinek volt. A klauzúra tehát mágikus operációink lényeges része, amelyben az óhajtott változás részletei
kikristályosodnak s az idea, miután inkubációja elérte az érettséget, asztráltestünk antennáján keresztül hatni
kezd a külvilágra.
Minden ideának keresztül kell mennie a mágikus erjedés, a klauzúrában való inkubáció folyamatán.
A mágikus gondolat átütı erejét az elızetes érési processzus adja meg. A klauzúrában testi és lelki erıinket
célunkra koncentráljuk, az idıközben megállapított segítıeszközöket elkészítjük, a kylkhórokat,
ideaprojektorokat, ha ilyenek szükségesek, életre keltjük s mikor a nagy operáció napja elérkezik, mindhárom
ezoterikus sík energiái támogatni fognak bennünket.

24
 Imagináció
A praktikus mágia munkaenergiája az akarat, iránytője az imagináció. Ez utóbbi képességgel a neofitának
egészen rendkívüli mértékben kell rendelkeznie. Az imagináció mágikus rádiók mentális kondenzátora és
semmi sem fejleszti annyira a harmadik szemet, mint éppen képzelıerı-gyakorlatok végzése.
@@A következıkben egy sorozat mágikus gyakorlatot adunk, melyek gondos mővelése okkult képességek
kifejlıdésére vezet. Elsı helyen állnak az imagináció erısítését célzó gyakorlatok.

1.
Vásároljunk egy vonalozatlan füzetet és
tintával rajzoljuk bele ezt a három pontot:

A pontok, melyek háromszög alakban helyezkednek el, szabályos háromszöggé egészítendık ki képzeletbeli
vonalak által. A húzott vonalakat a baloldali alsó ponttól kezdve, önmagába visszatérıen ismételjük három
percen keresztül. Elsı nap fekete, második nap piros, harmadik nap zöld, negyedik nap kék, ötödik nap sárga
legyen a képzeletben húzott vonal színe. Ezt a gyakorlatot naponta többször is elvégezzük.

2.
A füzetbe négy pontot rajzoljunk:

Most a pontokat ugyancsak képzeletben négyzetté egészítjük ki. Balról jobbra kezdünk, alulról. Elsı nap
fekete, második nap piros, harmadik nap zöld, negyedik nap kék, ötödik nap sárga színő a vonal. Ha
nehezünkre esik a színeket elképzelni, kivághatunk színes papírból csíkokat, néhány percig fixírozzuk a színt,
azután félretesszük és hozzáfogunk a gyakorláshoz.

3.
Lejegyezzük a következı ábrát:

25
 Ezt a képletet úgy egészítjük ki, hogy hexagrammot nyerjünk:

Színei: fekete, piros, zöld, kék, sárga. Naponta többször megismételendı.

4.
Odaállunk valamelyik világosszínő fal elé és képzeletben nagy, fekete háromszöget rajzolunk rá:

A háromszög önmagába visszatérı vonalai hét percig mozognak, azután rövid szünet után színesen
felvillannak. A forma minden határvonalát élesen kell látni. Gyakorlatainkat, mint az elızıket, alulról, balról
felfelé kezdjük el. Színei: fekete, piros, zöld, kék, sárga. Ezt este, ágyban ülve, sötétben is elvégezzük,
mégpedig égı rakétaszínekben, a fekete tónust kihagyva, helyette transzparens fehéret használva. A formát
magunk elé vetítjük a sötétségbe.

5.
Pontosan megismételjük mindezt a négyzettel:

6.

26
 Ezután pedig a körrel:

A geometriai formák imaginatív gyakorlását csak akkor hagyjuk abba, mikor vizuális látásunkban teljes
plaszticitást értek el. Az elıírt ábrát éles körvonalakkal, tisztán jelenítjük meg, ami nem egészen könnyő
dolog.

7.

A füzet egyik tiszta lapjára jól látható, körülbelül három centiméter magas I betőt rajzolunk fekete tussal.
Tépjük ki a lapot és vágjunk ki valahonnan egy darab fehér kartont. A karton mérete pontosan a kitépett lapé.
Mindkettıt magunk elé helyezzük s egy ideig a betőt szemléljük, azután eltesszük a betős lapot és a tiszta
kartonra képzeletbıl kirajzoljuk az i betőt.

8.

Másodszor nyomtatott A betőt vázolunk fel. Az elıbi gyakorlatot ezzel is végrehajtjuk. A bető színe
egyelıre fekete, késıbb zöld, kék, sárga. Ha sötétben kísérletezünk, akkor magunk elé vetítjük a sötétbe s
transzparens rakétaárnyalatokat használunk.

9.

Hasonlóképpen cselekszünk az O betővel.

10.

Az U betővel.

11.

És végül az E-vel.

12.
Ezek után szavak imaginatív gyakorlása következik. Hosszúkás kartoncsíkokra öt szót írunk vastag betőkkel:
ERİ
HATALOM
SIKER
VONZÁS
TASZÍTÁS
A betők színe állandóan egy, de a színekrıl most az értelemre tolódik át a hangsúly. Mikor az „Erı” tábláját
szemléljük, egész mivoltunkat meg kell töltenie az erınek; a „Hatalom” táblája a fölényes uralkodás érzetét
keltse; a „Siker” láttára testünket öröm főtse; a „Vonzás” koncentrációja szellemi karokat nyújt ki, a környezet
erıit szivattyúként húzza felénk. A „Taszítás” mantrája a késıbbi okkult védekezés rendszabályainak veti meg

27
az alapját. Az egész gyakorlat igen fontos és már az érzelemátvitel elıkészítése.

13.
Leülünk egy karosszékbe és behunyt szemmel elképzeljük, hogy nagyobbfajta virágcserép áll elıttünk a
földön. A cserépben friss mag van elültetve. Képzeljük el, hogy a célra kihajt és mi megfigyeljük a bontakozás
folyamatát, egészen addig, míg fa lesz belıle. Lelki szemünkkel látjuk a levelek fejlıdését, a bimbók
kipattanását, virággá nyílását. A kép teljesen plasztikussá válik. Könnyebbség kedvéért nem építünk túl
bonyolult növényt. Elég lesz, ha összesen három ág, három levél és egy virág képzıdik. Színek tetszés szerint.

14.
A 12. gyakorlatban tárgyalt szavakat hatalmasan megnagyított formában kivetítjük az égre, néhány estén
keresztül. Szín égıvörös, fehér transzparens.

15.
Kézbevesszük valamelyik ismerısünk arcképét, alaposan a nézzük, azután behunyt szemmel magunk elé
idézzük. Rendkívül fontos, hogy a belsı kép élethő és tiszta legyen. A gyakorlatot mindaddig ismételjük, míg
megszólalásig pontos reprodukciót nem kapunk.

16.
Visszavonulunk dolgozószobánkba s a rendes meditálószékünkben elhelyezkedve, emlékezetünkben
felidézzük egyik ismerısünk alakját, olyan múltbeli jelenet kapcsán, amely valamikor éles benyomást tett
ránk. A jelenetbıl kiküszöbölünk minden külsı részletet s az egészet a kép bizonyos lényeges részletére
szorítjuk, melyben ismerısünk valamit mondott, vagy tett. Az illetıt ennél a jellemzı momentumnál fogjuk
meg. A képek mozgó, színes, plasztikus jelenetek. Általában szem elıtt tartandó, hogy a mágikus mőveletek
sikerének elsı követelménye a színesség, élesség, plaszticitás. Ezért kínos pontossággal ügyeljünk az imágó
megkonstruálásával kapcsolatos részletekre.

17.
Asztalhoz ülünk, magunkkal szemben üres széket helyezünk el s a székbe egyik ismerısünket képzeljük
bele. Az imaginációt összekötjük valamely tevékenységgel, melyet ı az asztalnál elvégez. Pl. felvesz egy
ceruzát s az általunk odakészített papírlapra egy meghatározott szót ír le. Ezt a gyakorlatot három hétig
ismételjük. A kiválasztott személy mindennap valami mást csináljon, de a cselekmény ne legyen túl
komplikált.

18.
Kimondjuk magunkban különféle egyszerő tárgyak nevét s a tudatban felmerülı tárgy képét néhány
másodpercen keresztül rögzítjük. A képet mindaddig tartjuk elménkben, ameddig erre gondolaterınk futja. 30
másodperc már jelentıs teljesítmény! Három perc tibeti aszkéták produkciója, öt percen túl csak a legnagyobb
adeptusok tudják tartani meditációjuk témáját.

19.
Dolgozószobánk falára képzeletben nagy zöld háromszöget rajzolunk. Négy napon át meghatározott
idıpontban odaállunk ez elé a fal elé és energikus imaginárius vonásokkal felrajzoljuk ugyanezt az ábrát.
Ötödik nap már elég elmenni a fal elıtt, hogy a rakétaszínben égı háromszög megjelenjék. Ekkor leülünk
eléje és azt képzeljük, hogy a háromszögben fehér fátyolfüggöny van, amely kívánságunkra elhúzódik.
Kilépünk testünkbıl, keresztülbújunk a nyíláson és kisuhanunk a levegıbe.
Felkeressük valamelyik ismerısünk lakását, leereszkedünk ajtaja elé, belépünk, végigmegyünk a jólismert
szobákon, kiválasztunk egy bizonyos helyet, ahol valami elıre elhatározott dolgot cselekszünk. Esetleg
felnyitjuk a zongorát és leütünk rajta egy akkordot, kiveszünk egy könyvet a könyvszekrénybıl, villanyt
gyújtunk, valami tárgyat áthelyezünk az asztal egyik pontntjáról a másikra. Minden célunktól függ. A kitőzött
feladat elvégzése után ugyanazon az úton távozunk, ahol jöttünk, s a háromszöglető asztrálkapun keresztül

28
térünk vissza testünkhöz. A kiszállást azonban munkasorrendben több napon át ismételjük.

Gondolaterı
A gondolaterı az akarat finomabb formája. Mennyisége ugyancsak gyakorlás által növelhetı. Agyunk
elektromos akkumulátorai éppúgy fejlıdnek, mint az izmok. Speciális gyakorlatok az elme kisugárzóerejét
hatalmas méretővé fejleszthetik. A gondolaterı hatalmának a mágiában úgyszólván alig van határa.

1.
Gondolaterı-tornánknak egy része a delejszeizmográffal folytatható le. Ez igen egyszerő szerkezet. Nem kell
hozzá más, mint egy darab kemény karton, egy vizespohár, egy varrótő s kis szelet vékonyabb fajta
levélpapíros. A kartonból az alábbi formát vágjuk ki:

Nagyságát a vizespohár karimája határozza meg, amelyre rá fogjuk helyezni. A poharat félig töltjük vízzel, a
karton közepét átszúrjuk a varrótővel s a pohár peremére állítjuk, úgy, hogy a varrótő alsó fele a vízbe érjen.

Most a levélpapírból kis nyilat vágunk ki:

29
 Meghajlítjuk a közepén és a tő hegyére helyezzük:

A szeizmográffal szélvédett helyre ülünk, kb. fél méterre a pohártól, szemünket a nyíl csúcsára szegezve.
Akaratunkat arra a kívánságra összpontosítjuk, hogy a nyíl bizonyos irányban kimozduljon. Néhány perc
múlva, esetleg azonnal, sikerülni fog ez. Lélegzetünket közben állandó kontroll alatt tartjuk, mert a
szeizmográfot a legkisebb légáramlat is mőködésbe hozza.
Jó, ha eleinte valami ellenzıt tartunk szánk és orrunk elé, késıbb a szeizmográfot üvegburával is
leboríthatjuk. Ha a nyíl már egyszer kilendült akaratunk hatására, akkor szisztematikus gyakorlatokat
kezdhetünk a nyíl irányítására. Ha a mutatót jobbra akarjuk téríteni, akkor szemünk sugarával balról jobbra
toljuk. A gyakorlat a fortélyokat hamarosan kezünkbe adja. Megkönnyíti munkánkat az az elképzelés, hogy
szemünkbıl sugárformájú rúd nyúlik ki, amivel manipulációinkat végrehajthatjuk.
A kísérlet eleinte roppant kimerítı. Fél óránál tovább nem is ajánlatos vele foglalkozni. De éppen a
legfárasztóbb gyakorlatok fejlesztik izmainkat a legjobban, amint azt a testgyakorlás praxisa mutatja.

2.
Ha a tolás gyakorlataiban már elértünk bizonyos eredményeket, áttérhetünk a vonzás beidegzésére. Ez
hasonlóan megy az elızıkhöz, azzal a módosítással, hogy a szembıl kisugárzó éterrúd végére kis kampót
képzelünk, mellyel a nyilat magunk felé húzzuk.

3.
Beszerzünk néhány kis üveggolyót és egy kaucsuklabdát. A kaucsuklabdát magunk elé tesszük az asztalra s
akaratunkat a labda egy pontjára koncentráljuk azzal a kívánsággal, hogy helyérıl elguruljon. Elıször csak
kimozdítani törekszünk, késıbb irányítani is. A gyakorlatot a nehezebb üveggolyókkal is megismételjük.

4.
Vastagabb kartonból három különbözı nagyságú nyilat készítünk. Ezekkel felváltva kísérletezünk a
delejszeizmográfon.
Gyakorlataink bevégeztével az agyunkból áradó gondolaterı kisebb-nagyobb tárgyakat tetszés szerinti
irányba mozdít, tol, vagy vonz, mint valami mágnes.

Akaratátvitel
Az akarat emberek között pusztán az akarat hullámhossza által terjed agyról agyra. Valamely kívánság
erısen koncentrált elgondolása - imagináció segítségével egy bizonyos célpontba vetítve, vagy esetleg anélkül
is - közvetlenül hat. Az akarat céltáblájául kiválasztott egyén agyában megvannak mindazok a húrok és
rezgıkörök, melyekkel a kívánság föléje sugárzik. A gondolattevékenység keletkezését szolgáló berendezések
minden emberi agyban azonosak. Egyik primitívebb, másik bonyolultabb, de felépítése, formája
mindegyiknek hasonló. Különbség csak a hullámhosszban van. Ha azonban a hullámhosszat eltaláltuk, vagy
beállítjuk, akkor a megfelelı erısséggel leadott gondolat reakciót vált ki. A kísérleti személy sajátjának fogja

30
hinni azokat a gondolatokat, amiket a sugalmazó küld:
Élettelen tárgyaknál, növényeknél, állatoknál ez a módszer nem lehetséges. De akaratunk fizikai érintés
nélkül hathat ilyen objektumokra azáltal, hogy a gondolat tartalmát sugárzó energiává alakítja át.
Az intellektuális akarat mágikus átvitelének célja olyan akarathatások eszközlése, melyeknek létrehozásában
a mágus sem szóval, sem tettel nem mőködik közre másképp, mint az akarat szellemi úton való
távolbaküldésével.
Olyan akarás, aminek célját szóval, tettel, fizikai munkával érjük el, nem mágikus akarás.
Igaz, hogy a szó, a tett, a munka sokszor mővel csodákat, de ez nem mágia. Az akaratot a mágia minden
tanítványának magas tökéletességi fokra kell emelnie. A mágikus voláció egyenletes, erılködésmentes
kívánságkoncentráció, melybe a lélek vitális energiái ömlenek. Az akaratfejlesztés következı gyakorlatai a
mágikus voláció elsajátítását célozzák. Hétköznapi életünkben az akarás eme formája majdnem egészen
ismeretlen, mert megköveteli, hogy anélkül akarjunk, ami akaratunknak fizikai kifejezést adhat.
Ez a mágikus voláció vezérelve. Akarj szívósan, erısen, minden energiáddal és irányítsd akaratod sugarát
egy kiválasztott pontra!
Ha következetes voltál a gyakorlásban, dacára annak, hogy jó ideig semmi eredményét nem látod, csodákat
fogsz megélni.
1.
Helyezzük magunkat kényelembe s képzeljük el valamelyik ismerısünket, mint az elızı imagináció-
kísérletben. Koncentráljuk rá figyelmünket és kívánjunk tıle valamit. Kérésünket röviden fogalmazzuk meg
és ismételjük el. Minden felszólítás után néhány perc szünetet kapcsolunk be, mialatt teljes erıvel akarjuk azt,
amit kértünk. Ezután tovább ülünk és várakozunk, azzal a képzelt érzéssel, hogy azonnal teljesíteni fogja
kívánságunkat. A várakozás magnetikus érzésének felkeltése nagyon fontos! Nemsokára hallani fogunk az
illetırıl. Vagy ír nekünk, vagy felkeres és lehetıleg szerét ejti, hogy az általunk sugallt témáról beszéljen.
Persze, nem szabad olyasmit kívánni, ami ellenkezik az illetı természetével, vagy túl nagy áldozatba kerül. A
kísérleti alany akaratának teljes leküzdésére ez a módszer önmagába véve nem elégséges.
Fontos az is, hogy miután az ilyen mágikus akarattovábbítás az asztrálfényt is mozgásba hozza, a benne élı
segítı elementálok idıt kapjanak az akció kivitelére.
Idı: hét napon keresztül 20.25 perc
2.
Az utcán sétálva, vagy az ablakon kinézve, kiválasztunk valakit. Tekintetünket tarkójára szegezzük s
gondolatban felszólítjuk, hogy forduljon hátra.
Ez a kísérlet, valamint az összes telepatikus mőveletek, jobban sikerülnek családtagok, rokonok és ismerısök
között. Vérrokonság és szellemi affinitás szintén megkönnyíti a kapcsolódást a hullámhosszok hasonlósága
miatt.
Bár a hullámhossz egyéni s néhány fok eltérés mindig van, a szellem automatikus beállítóval rendelkezik,
amely kiküszöböli a lényegtelen hosszkülönbséget.
3.
Állítsunk az asztalra egy könnyő parafadugót. Akaratunkat az óhajtásra összpontosítjuk, hogy a dugó
függılegesen a levegıbe emelkedjék.
Ha akaratunk már eléggé erıs, a dugó a levegıbe fog emelkedni!
Ezt a gyakorlatot sikertelenül is érdemes hónapokig végezni, mert akár megmozdul a dugó, akár nem, a
kísérlet gigantikus arányú akarattorna.
Ne felejtsük el, hogy a neofita legfıbb erénye a lehetetlenbe vetett hit, s az adeptus mindig a lehetetlent hajtja
végre sikerrel!

Érzelemátvitel
Az érzelemátvitel módszere egészen hasonló az akaratátvitelhez. A mágikus célpontban elıidézni kívánt
érzelmét az operátor elıször saját lelkében kelti fel. Más szóval: aki tüzet akar gyújtani, annak tüzet kell
gyújtania. A tőzszerszám a mágus asztrálteste; a koncentrált láng átcsap a kísérleti alany gyúlékony
matériájára, s az eredeti értelem tüze fellobban ott is. Régi káldeai hagyományok mővészien megkomponált
varázsdalszövegekkel dolgoznak. A hindu mágia mantrákat ajánl. A halottidézésnek, gyógyításnak, szerelmi
varázslatnak mind megvannak a tradicionális szövegei, melyeket adott alkalommal elıvettek.

31
 Ezeket a verseket mindig körülírt szertartások kíséretében addig ismételték, míg a benne kifejezésre jutó
érzelem a mágus lelkivilágát forrpontra hevítette. Ekkor a felidézett emóciót a kiválasztott személy alakjára
vetítette. Ha az illetı távolban lakott, akkor imaginatív támpontok segítségével történt ez, ha közelébe lehetett
férkızni, akkor közvetlen közelbıl, mivel így sok energia megtakarítható. A mágikus érzelemátvitelnek
szintén varnnak speciális elıgyakorlatai.

1. Gyakorlat
Szobánkba vonulunk és meditálóhelyünkön kényelembe helyezkedünk. Visszagondolunk életünk bizonyos
epizódjaira, amelyek nagy érzelemkilengéssel jártak. Megkíséreljük magunkban az esemény egyes fázisait
megrögzíteni s újra átéljük, amit akkor éreztünk. A múltból a következı emóciókat kell felidézni:

I. Szeretet
Barátság
Rokonszenv
II. Szerelem
Erotikus izgalom
Felcsigázott várakozás
III. Elszántság
Uralkodás
Biztonságérzet
IV. Taszítás
Ütés
Szúrás

Attól kezdve, hogy az emóció tudatunkba lépett, erıteljesen tartani, hevíteni, fokozni kell azt. Helyesen
végzett gyakorlásnál a test minden atomja ezt az érzést fogja sugározni. A múlt emlékképeibıl pusztán csak az
érzelmi momentum fontos, más elemeket azonnal el kell ejteni. Gyakorlási idı: két hónapig, .naponta 20
percen keresztül:

2. Gyakorlat
Konstruáljunk „varázs-szövegeket”, valamely tetszés szerint választott emóciót versbe foglalunk, annak az
elvnek a szem elıtt tartásával, hogy a varázslat szavai rövidek, lendületesek legyenek, jól csattanó rímmel.
Mozgatóeleme lehet a szerelem, rokonszenv, parancsolás, idézı felszólítás. A vers ereje az ismétlésben van.
A szöveget lassú tempóban kezdjük s addig ismételjük, míg tartalma a vérünkbe megy át. Ekkor adott
célpontunk felé távolba vetítjük. Mintaképpen bemutatjuk a káld mágia egyik lendületes mantráját. Címe:

Az Elemi Erık Formulája

Heten vannak! Heten vannak!

Heten vannak! Az óceán mélyében.
Heten vannak! Heten vannak!
Az óceán mélyérıl származnak!
A rejtett, baljós titkok zugában születtek!
Nem hímnemőek! Nem nınemőek!
Gyermeket nem szülnek!
Törvényt nem tisztelnek!
Imára nem hallgatnak!
Jó munkát nem végeznek!
Ellenségek! Ellenségek!
Eget, földet, vizet pusztítanak!
Világok ura, küldd segítségül ıket!
Föld szelleme, küldd segítségül ıket!

A versbıl sötét tőz árad, mely a szöveg ismétlésével átömlik belénk, felfokozódik és távolba hat. Más
emóciók felkeltésére is hasonlóan kell összeállítani segítı mantrákat. Gyakorlási idı: néhány hét, napi húsz
perc:

32
 3. gyakorlat
Vannak a zeneirodalomban darabok, amelyek bizonyos érzéseket utolérhetetlen tökéllyel testesítenek meg.
Ilyen mővek speciális részletei, taktusai izgató, vérforraló vonzó hatással bírnak. Úgyszólván minden emberi
érzelemre találhatunk zenei pandant a romantikusok mőveiben. Válasszuk ki a zenedarabok ama részeit,
amelyek kísérletünk számára alkalmas emóciót tartalmaznak s azt a legtökéletesebben szólaltatják meg. Egy
ilyen részletet képzeletbeli zongorán eljátszunk, vagy még jobb, fantomzenekarral játszatjuk el többször
egymásután s a feltörı érzelem zenei hangulatát összekötjük a kísérleti személy alakjával. Ezen az úton
fıképpen közelkísérleteknél lehet meglepı eredményt elérni.

Ideogenezis
A praktikus mágia egyik legkülönösebb fejezete. Lényegét az a tapasztalati megfigyelés teszi, hogy erıs
érzelmi töltéssel ellátott ideák magnetikus centrummá válnak, asztrálanyagot vonnak maguk köré és önálló
életet kezdenek. Gondolatokat éppen úgy el lehet ültetni, mint növényeket. A processzus nehézsége abban áll,
hogy igen nehéz labilis gondolatoknak szilárd formát kölcsönözni. Ennek a nehézségnek leküzdésére
alkalmazzák a varázsformákat, szövegeket, amuletteket és gondolatakkumulátor-konstrukciókat. Mágikus
szándékkal elültetett gondolatmagok kikeltük után mindaddig hatást fejtenek ki, míg a velük összekötött élı
szervezet táplálékot juttat számukra. Ha például egy „ideapatront” viasztokban, vékony fadobozban, vagy
lukacsos üvegfiolában beoltunk egy életerıs fa törzsébe, az ott asztrális védıburkolatot képez maga köré s
ameddig a fa él, misztikus tevékenységet fejt ki onnan. Az ideogenézis folyamatának gyakorlati
alkalmazásánál néhány fontos axiómát kell szem elıtt tartani.
Elıször: mágikus formákat a természeti fejlıdés elvének pszichikai utánzásával, imagináció útján helyezünk
mőködésbe.
Másodszor: a kiválasztott formát, szobrot, vagy egyéb matériát több napon keresztül kezelve, belülrıl kifelé,
egy pszichogenetikus centrumból kiindulva, rétegenkint keltjük életre.
Harmadszor: állandóan a természeti folyamatokat kell utánozni. Ha megértjük a nagy mágikus ágens
munkatervét, számtalan varázsformát hívhatunk létbe.
Negyedszer: a magas mágia fıdogmája: a látható a láthatatlan megtestesülése. De a természetnek hosszabb
idıre van szüksége, míg a láthatatlan idea mintáját anyaggá tömöríti, a mágiának azonban - tekintve, hogy itt
pusztán erıörvények dinamikai megszilárdításáról van szó, legfeljebb hét napra.
Az erıknek nem szükséges objektíválódni, hogy hatást kelthessenek. A centrális ideával ellátott forma,
elementáljai segítségével, melyeket a környezı asztrális éterbıl von magához, dinamikai központokat képez
és külsı segítség nélkül folytatja az evolució asszimilatív tevékenységét.
Hogy a tetszés szerinti íróeszközzel létrehozott írásjelek és mágikus figurák valóban alkalmasak mágikus
koncentrációval beléjük helyezett gondolat megrögzítésére és akkumulálására, az beigazolható Du Potet alább
ismertetett kísérletével.
1846. január 24-én Du Potet nyilvános elıadást tartott, melyet az általa szerkesztett folyóirat a következı
szavakkal ír le:
„Egy-darab krétával az egyik kézben és egy darab szénnel a másikban, az elıadó a padlóra két párhuzamos
vonalat húz; az egyik fehér; a másik fekete; körülbelül három méter hosszúak, egymástól egy méterre távol.
Senki sem tudja, mi a terve, mindenki feszült figyelemmel várakozik, minthogy az elıadó magnetikus mágiát
akar bemutatni. A fehér vonal B végénél krétával háromszöget rajzol, a fekete vonal D végénél pedig szénnel
egy kígyót. A két paralel vonal közt, mágikus cél nélkül, kétoldalt egyenlı távolságra két csillagot vázol fel (X
és O).

33
 Most Du Potet elárulja szándékát. Meg akarja tudni, hogy valóban két ellentétes princípium ural-e
bennünket, mint ahogy régiek hitték; a jó princípium, mely bennünket ezen az úton vezet s a rossz princípium,
ami bennünket szüntelenül gonosz cselekedetek felé hajt. Lássuk, vajon a két szimbólum közé állított
individuum elárulja-e diszpozícióit s milyen irányt vesz a mindkét úton foglalkoztatott lény. Középen szabad
az út, a magnetizmus befolyása csak a két vonalon érvényesül. Mikor ezeket meghúztam, két különbözı
eszme foglalkoztatta elmémet: a fekete számomra a bőn útja, ezt elláttam mindazzal, ami által jellemezhetı; a
fehér az erény útja, ebbe belevéstem mindazt, amit a világ erény elnevezés alatt tisztel. Ki fogjuk próbálni a
hatását szenzitív egyénekre, akik azonban nincsenek és nem is lesznek magnetizálva! Az operáció tartama
alatt teljesen passzív maradok; bármi legyen is az eredmény, az kizárólag a vonalak és a vitalizált
szimbólumok hatásának tulajdonítható.
Erıteljes, huszonnégy éves fiatalembert állítanak X csillagra, akinek akarata szabad, hipnotizálva még nem
volt. A fiatalember nevet és kételyét fejezi ki a kísérlet sikere iránt. Du Potet most D pontra áll és ott tétlenül
állva marad. A jelenlévık közül senki sem hiszi, hogy krétával és szénnel mágikus célból húzott vonalaknak
bármiféle hatása lehet. A közönséget felkérik, hogy csöndben várakozzék. Ez a rendszabály ugyan felesleges,
mert a médiumot ebben a pillanatban spontán és váratlanul heves rázkódás fogja el. Mindenki izgatottan várja,
mi fog történni. Síri csend uralkodik a teremben s az illetı arcvonásai nyugtalan kifejezést öltenek. Pillantását
felváltva hol egyik, hol másik vonalra szegezi, a jelenlévıkkel nem törıdik. Vonaglás fut végig a testén.
Ekkor egy lépést tesz a fekete vonal felé, s rögtön visszafordul, eredeti helyére megy. Alig ér azonban oda,
máris megindul ugyanabba az irányba. Látható, hogy a fekete vonal vonzza. Ingadozva kızelíti azt meg s
végül E pontnál cipıje orrával megérinti. Hátrafordul és megint középre megy, de valami visszatartja.
Fixírozza a fehér vonalat, egész törzsével feléje hajlik, de képtelen rálépni. Hirtelen odalép a fekete vonalhoz
és végigmegy rajta, egészen D pontig. Habozik, aggódva nézi az odarajzolt kígyót, szemei úgy csillognak,
hogy szinte szikrát vetnek. Most eltőnik az aggodalom, már nem tétovázik tovább: kinyútjtja karját a kígyó
felé, mintha meg akarná ragadni, rálép a rajzra és elıreesik. Arcáról patakzik a verejték. Hozzáugranak,
kiviszik. Az elıadóterem társalgójában magához tér. Benyomásairól azt mondja, hogy a kísérlet élete
legnehezebb próbái közé tartozott. Az elsı lépés után nem volt többé ura tagjainak. Egész akaraterejét
igénybevette, de képtelen volt a fekete vonal vonzásának ellentállni!”
Du Potet szerint a krétavonalak mágikus karaktert kapnak, mihelyt a szellem bizonyos hangolásával
egyidıben húzzák meg azokat. A vas önmagában véve nem rendelkezik magnetikus tulajdonságokkal, de
azonnal magnetikussá válik, mihelyt természetes mágnessel kerül érintkezésbe.
Kréta és szén helyett használhatunk tust, tintát, festékeket, a fontos az, hogy mialatt a vonalakat meghúzzuk,
akaratunkat összpontosítsuk az elérendı célra. A vonalak szimbolikusan „fehérek” vagy „feketék” - az ideát
speciális érzéskoncentrációval színezzük.

Figurák avatása
Hermetikus szimbólumok használatának elıkészítése a felavatás. Figurákat lehet készíteni fából, vagy
kartonból, de teljesen megfelel az is, ha tintával rajzoljuk fel ıket. Ha amulettszobrot készítünk, akkor a
felavatás csak a szobrocska külsı formájának befejezése után veheti kezdetét. Írott emblémák avatása már az
elsı vonásokkal megkezdıdik.
Az avatási processzus a mágikus biogenezis három stádiumára oszlik. Elıször elhelyezzük a magot. Ezt
gondolatkoncentrációval és akaratkoncentrációval érjük el. Másodszor hozzáadjuk az érzelmi elemet, az
operáció démoni részét, harmadszor lezárjuk a perifériát. Mindez imagináció útján, sőrített asztrálhullámok
projiciálásával történik.
Vegyünk például egy varázsfigurát - mondjuk a kört. Rajzoljunk egy öt centiméter széles fehér kartonra egy
kört; a közepébe pontot teszünk s a pontra koncentráljuk gondolatainkat valamely idea értelmében. Most a
pontot valamely plasztikus anyaggal impregnáljuk, vagy többször rálehelünk és ezután az erıtadó érzelmi
komplexumot feléje vetítjük. Ez a második stádium, ami ugyancsak három napig tart. A harmadik stádium az,
hogy a kört az elsı vázlat nyomán újra meghúzzuk, esetleg háromszorossá alakítjuk át, miközben a
befejezettség gondolata tölt el bennünket. Ez a mővelet a hetedik napon hajtandó végre.
Más komplikáltabb emblémák, mint az ötszög, hatszög és a számtalan egyéni változat avatása gondosan
megtervezendı. Mágikus figurák felavatása a mővész számára annyi, mint élılények létrehozása! Ha a figura
több vonalból áll és több centruma van, azaz több gondolatközpontot helyezünk el benne, akkor minden
centrumot külön kell impregnálni. Legtöbb konstrukció azonban csak egy központi magot tartalmaz. Mágikus
szimbólumok mindig önmagukban visszatérı, zárt formák legyenek, mivel a nyitott formák hamar
kimerülnek. Ez az oka, hogy a kör, háromszög és kombinációik nagyobb tartósággal rendelkeznek, mint más

34
alakulatok. Ahol törési pontok vannak, pl. a háromszög csúcsain, ott erıkisugárzási örvények keletkeznek. A
mágikus vonal visszatér önmagába és ezáltal zárt áramkört képez.

Az áram abban az irányban kering amelyikben a vonalat húztuk.

Fontos tudni, hogy az erıvonalak kitartanak eredeti irányuk mellett és így az sem mindegy, hogy a rajzot
balról jobbra, vagy jobbról balra vezetjük el.
Nagy energiatöbbletet jelent, ha a figura középpontját saját testünkbıl származó plasztikus anyag darabjával,
úgynevezett múmiális mágnessel impregnáljuk. Ez lehet körömdarab, hajszál, vércsepp, vagy viaszgolyó,
amelyet hosszabb ideig magunknál hordtunk felhasználása elıtt.

Mandalák és kylkhórok
Tibetben és Indiában az akaratmágia magasabb formái vannak használatban. A hétköznapi célokon magasan
felülemelkedı operációk transzcendentális síkok tudattartalmát rögzítik és csak indirekt úton lépnek
összeköttetésbe a fizikai világ objektumaival. A mandala vagy kylkhór rendeltetése legtöbbször filozófiai
tételek illusztrálása.
Mikor a naljorpa mágikus eszközökhöz nyúl, akkor sem egyéni, hanem a szellemi teremtıerejének
demonstrálása a cél. Glasenapp a következıképpen írja le a mandalát: „A mandala szó tulajdonképpen kört
jelent, de a tantrizmusban minden, vonalakkal elhatárolt diagramm jelölésére használják, akkor is, az
négyzetes formájú, mint a legtöbb esetben. A mandala e képkompozíció, amely a spirituális Kozmoszt, vagy
bizonyos szellemi összefüggéseket ábrázol, ami hivatva van a természetfölötti szemléletét beavatottak
számára megkönnyíteni.
A Vajrajára tantrái négyfajta mandalát különböztetnek meg:
1. a mahámandalát, vagy nagy mandalát, amely szentek ábrázolásait és azok tetteit tartalmazza,
2. a samaja mardalát, amely képek helyett jelképkombinációkat ad és
3. a bija mardalát, mágikus szanszkrit gyökérszavakkal,
4. végül a karma mardalát, különbözı lényekkel, azok tevékenységét kifejezı gesztusokkal és
szimbólumokkal.
Egy mandalát felépíthetünk a legváltozatosabb anyagokból. Vannak állandó és ideiglenes kompozíciók. Ez
utóbbiakat csak bizonyos alkalmakra készítik, nem túl tartós alkotóelemekbıl. Állandó használatra vásznat,
papirost, követ vagy fémeket használnak s a témát festik, írják, vagy vésik rája az avatási szertartás külsıségei
közben.
Léteznek mandala építmények is. Ilyenek közül kiemelkedik monumentális arányaival a jávai Borobudur.
A mandala elıállítása megállapított szabályok szerint történik. Ezeket alaposan ismerni kell, hogy bennük
tájékozódni lehessen: A centrumban rendesen a fı Buddha alakja áll, körülötte körben helyezkednek el a
mellékalakok.
Hogy a mardala a benne rejlı erıket kifejthesse, készítésénél tekintettel kell lenni a helyre, idıre és
csillagállásokra is. Példaképpen leírjuk, hogyan készítettek Pekingben Tasilhumpo nagyláma vezetése mellett
tibeti papok egy alkalmi mardalát.
A szertartás 1932. októberében játszódott le kínai buddhisták kívánságára, hogy Kína megváltását
ellenségeitıl elısegítsék. Az ünnepély a Tai-Ho-Tien palota fogadótermének teraszán vette kezdetét. Az
egyházfı a veranda közepén felállított pódium közepén trónolt. A szertartás megkezdése elıtt a papok egy
nagy mandalát állítottak fel. Anyagként többszínő festék szolgált, amelyet elıvázolt körvonalakra helyeztek
rá. Az egész mandala kifelé bizonyos „tőzkörrel” lett lezárva, erre következett egy „erıkör”, gonosz szellemek
támadása ellen s ezután négy további koncentrikus kör, melyek a négy elemet reprezentálták. A kör belsejében
részben átnézetbıl, részben keresztmetszetben, az „Istenek Városa” háromszoros kvadrát formájában.
Mindegyik kvadrát oldalán egy-egy háromemeletes kapu. Az egész diagramm különféle figurák, istenségek és

35
tulajdonságok tömegével tarkítva: A szent paloták körül nem hiányoztak a Nap, mint vörös korong háromlábú
hollóval, a Hold, mint fehér korong, nyúllal, ezenkívül planéták, állócsillagok, üstökösök és asztronómiai
szimbólumok sem. Ezek a világ idıbeli létére utaltak. Az ünnepség lezajlása után a mandalát szétszedték s a
színes port a pekingi drágakövek forrásába öntötték.
A kylkhór egészen hasonló a mardalához. Kylkhór alatt varázsdiagrammot, tágabb értelemben
varázsfestményt értenek. Varázsdiagrammokat ugyancsak fára, papírra, selyemre, fémre lehet vésetni, festeni,
írni. Alkalomadtán a kylkhór - mint a mandala is - nem korlátozódik kétsíkú ábrázolásra, hanem egész
építmény, oltári díszlet formáját ölti fel.
Alkotórészei között elıfordulhat minden, ami démonikus tulajdonságokat, vagy isteni attributumokat
ábrázolhat. Alexandra - David Neel írja: „A négy legnagyobb tibeti tanszéken a lámákat külön iskola oktatja
kylkhórok készítésének mővészetére. Láttam háromméteres építményeket is színes anyagból, melyeket
fapálcikák tartanak; az egész konstrukció emlékeztetett a mi reliefképeinkre. Kerekek, dombok, mélyedések,
színes papírfalakkal és oltári lámpákkal voltak tarkítva, ezek kapukat, völgyeket, hegyeket, városokat,
mitológiai események színterét ábrázolták.
A lámák, akik ilyenfajta mágikus építményekkel foglalkoznak, éveken keresztül tanulmányozzák azok
szabályait.
A tervezésben elkövetett legkisebb tévedés, vagy a színek összekeverése a legveszedelmesebb
következményekkel járhat, mert a kylkhór a mágia kétélő szerszáma, amely mindenkit megsebez, aki azt
ügyetlenül kezeli. Tovább senkinek sem szabad elızetes beavatás nélkül és kifejezetten megadott
felvilágosítás híján kylkhórt rajzolnia és minden újfajta változat újfajta avatást követel.
A nem beavatott kéz által felállított kylkhór erıtlen és holt valami. Csak néhány nagyláma, aki a magasabb
beavatás birtokában van, tudja a kylkhór mélyebb szimbolikus jelentıségét és használatának titkait.”
Természetesen minden tibeti oltár egyúttal kylkhór is. Kisebb kolostorokban az építmény egészen szerény
mérető s lakatlan helyeken, vezeklık tanyáin az mindössze egy mővésziesen elhelyezett festményre
szorítkozik.
A tanítvány szellemi kiképzése kezdetén mesterétıl egy diagrammot kap, amelyet neki saját kezőleg kell
megrajzolnia. „Ten”-nek nevezik. Alatta olyan tárgyat értenek, amire a figyelmet koncentrálni lehet. A
diagramm közepén isteni figura áll, mint a mandalánál s hogy a gondolatokat könnyebben lehessen rögzíteni,
azt a világot, amelyet ábrázol, néhány, körben elhelyezett emblémával egészítik ki.
A tanítványnak annyira kell jutnia, hogy a különbözı alakokat világosan maga elıtt lássa. Elıször könyvek
leírására támaszkodik az isteni lény ruházata, tartása, lakása stb. tekintetében. Késıbb azonban az alak már
önmagától tovább fejlıdik s ha a láma kylkhórja elıtt áll, nem kell a részleteket külön emlékezetébe idézni.
Ezen a ponton hozzáláthat a kylkhór életrekeltéséhez, idáig csak holt vázlat volt, az emlékezet támasztéka.
A hinduk diagrammjaikat és istenszobraikat egyaránt vitalizálják. Indiában ezt a rítust prana-pratisthának
nevezik (lélekzet-átvitel). Ebben az imádók ereje, szelleme kisugárzása útján az élettelen tárgyra megy át. A
neki szolgáltatott mindennapi istentisztelet tartja azután a szobrot életben s ha ez elmarad, a bálvány táplálék
híján elsorvad.
Hasonló módon keltik életre a tibeti lámák kylkhórjukat, de a kész varázsdiagrammot nem teszik imádat
tárgyává. Bizonyos gyakorlási idı elteltével a kylkhór fizikai vázlata teljesen feleslegessé válik, miután az már
szellemi valósággá lett. A diagrammra a létbehívott asztrálforma feloldásánál lesz újra szükség, mert jól
megjegyzendı, hogy az esetleg igen veszedelmes fantazma ártalmatlanná tétele ugyanannyi munkát követel,
mint megteremtése.
Az általunk teremtett lényt nekünk magunknak kell visszafelé irányított sorrendben leépíteni. Aki ezt
elmulasztja, vámpírt szabadít önmagára és környezetére s ez a legkiszámíthatatlanabb eseményeket,
sorscsapásokat zúdíthatja a vigyázatlan bővészinas nyakába.
Egyike a kylkhóravatás mágikus elıgyakorlatainak a következı: az ember felidézi valamelyik istenség
alakját; ezt elıször önmagában szemléli, azután testébıl további formák szállnak ki. A formák részben hozzá
hasonlóak, részben különbözıek. Számuk legkevesebb négy, de késıbb felmehet százra is. Miután már a
fıalak körül egész koszorú képzıdött mellékszemélyiségekbıl, elképzeljük, hogy a fıalak lassankint egyiket a
másik után felszívja, önmagába olvasztja, úgy, hogy azok mind eltőnnek s végül ı is haloványodni kezd.
Elıször eltőnnek lábai, azután lassan, fokozatosan a teste, legutoljára a feje s ebbıl csak egyetlen kis fénylı,
világító pont marad fenn, amit most maga a mágus szív magába.
A világító golyócska színe a felszívott alak asztrális karakterének megfelelı. A pont, ahol a láma testébe
hatol, a szemöldökök közötti rész, az orrtı fölött. Az ismételt gyakorlásnál a tanítvány errıl a helyrıl
sugározza ki imaginatív akaratkoncentrációban a mágikus alakot. Az istenség, vagy varázsdémon alakja
ezekbıl a kis színes fénygolyókból bontakozik ki az ideogenézis misztikus folyamatában.

36
 Ennek a gyakorlarnak; mint a hozzá hasonlók százainak, magas filozófiája van s a láma elıtt a világ
káprázatvoltát akarja beigazolni. Más kylkhórok segítségével a teremtés mágikus processzusát szemléltetik, az
ideák kreatív erejénél fogva. A kylklór létrehozója a helyesen végzett gyakorlatok során egy mikroszkópikus
világ alkotójává lesz, melyben a teremtés erıinek rejtélyes behangolása útján ugyanazokat a folyamatokat éli
át, mint a látható világ teremtıje, kozmikus létünk kezdetén.
Ez az operációsorozat a mágia leggrandiózusabb fejezete. Európában egyedül az alchimia története ismer
ehhez fogható mélységes misztériumot. A korai alchimisták és a kabalisták sok területen megközelítették a
kylkhórmágia eredményeit. A mágikus mantrák, varázsdiagrammok és festmények módszertana a kabalában
méltó folytatóra talált.
Ha a kitőzött cél itt legtöbbször nem is érinti a teremtés legmélyebb misztériumait és a munka szőkebb
területen folyik, mint Tibetben - az eljárás ugyanaz s a mágikus eredmények azonosak.
Két általánosan ismert európai példa van. Egyik a Gólem legendája, másik a Homunkulusé. Mindkét alak
eredetileg kylkhórfigura, amit mesterük a mágikus ideogenézis aktusában hozott létre s csak azért szivárgott ki
hírük a nép közé, mert az adeptus - munkája befejeztével - elmulasztotta ıket feloldani, ami Tibetben soha
sem marad el. De ezenkívül a Gólem esetében Lıw rabbi, a tudós prágai kabalista, szándékosan engedte
szabadjára démonát, mivel annak egyik célja a félelemkeltés volt, a magas arisztokrácia népnyúzó
hivatalnokai körében. A mágikus ideogenézis alapjául nehézkes agyagfigura, mégpedig óriási agyagfigura,
valóságos kolosszus szolgált. A biogenézis misztikus mővelete után ez a figura feleslegessé vált és Lıw rabbi
azt propagandakeltés céljából megmutatta néhány hívének, akik a mágikus óriás létezésérıl szóló legendát
késıbb forgalomba hozták. Egyidejőleg az életre hívott asztráldémon is mőködésbe lépett a Gólem
formájában. A városban ijesztı események történtek. Néhány elöljáró, akik híresek voltak kegyetlenségőkrıl,
de ugyanilyen ismert volt babonás félelmük is a természetfölöttitıl, titokzatos körülmények között
szörnyethalt. A nép képzelete - talán nem egészen ok nélkül - a Gólemmel hozta ezt összefüggésbe. Érdekes a
legenda azon része, amely a Gólem életrekeltését bizonyos varázsmantra beléhelyezésével magyarázza.
A hagyomány szerint a szobor fejében - a nyelv alatt - kis pergamenttekercsre ez a szó volt írva: „Emeth”,
ami héber nyelven életet jelent.
Láttuk, hogy az amulettek vitalizálása ugyanígy történik, a tibeti kylkhórok pedig gyakran készülnek
agyagból.
A szobor asztrális fogantatása éjjel, különleges, erre az alkalomra szerkesztett kozmikus szertartásban
történt, a rabbi tanítványainak segítségével. Ennek a szertartásnak szövege még ma is megvan a tudós rabbi
kéziratai között és tüzetesebb átvizsgálása után kitőnik, hogy a benne követett szisztéma teljesen megegyezik
a kylkhórok konstrukciójával. Itt is a fokozatos életrekeltés ideogenetikus mágiáját alkalmazza a mővész,
kozmikus erıforrások asztrális bekapcsolása kíséretében.
Ez az utóbbi újításszámba megy az ezoterikus praxisban és a kabalisztikus mágia tradícióinak igen régi,
valószínőleg atlantiszi eredetére utal.
Az ideogenetikus operáció processzusát ugyanis Lıw rabbi egészen atlanti módra, az állatövi csillagképek
energiáinak bekapcsolásával köti össze.
Egyik tanítványa az operáció színterén elıre felvázolt mágikus óriáskörön, mint a Nap megszemélyesítıje,
végigmegy a zodiákus értelmében.
Tizenkét stációt tart be s a stációban szakrális cselekményt végez. A jelenlévık hosszú elıkészület után (böjt,
ima, meditáció több napon át) misztikus extázisban lépnek összeköttetésbe a transzcendentális sík erıivel -
mintegy mágikus kondenzátorként szerepelnek.
Ezek a momentumok mind az atlanti mágia elemei közé tartoznak.
Hasonló jellege van - a monda szerint helytelenül mesterséges embernek elkeresztelt - Homunkulusnak.
Abban a mágikus kísérletben Paracelsus az emberi mag és vér asztrállényekre gyakorolt vonzerejét használta
fel, hogy különleges, plasztikus organizmust hozzon létre, melyet akaratával imaginatív úton kívánt irányítani,
további fejlıdéstani kísérletek során. A kísérletet végre is hajtotta, a tapasztalatait titkos alchimiai
manuáljában közzétette. Kézirata azonban csak kevés példányban maradt meg s minden ismert példánya
hermetikus társaságok birtokában van. Emberi mag és vér! Az asztrállények leghatalmasabb mágnese. A
fizikai síkon objektívált fogamzásnak és születésnek is ez a kezdete és vége. Az asztrállények ez után a
plasztikus matéria után mohón kapnak, mivel az belsı lényege szerint nem más, mint sőrített asztrálfény s az
asztrálfény minden akarati impulzus nyomán, készségesen veszi fel imaginatív elképzelések formáját.
A fizikai világba lépésnek, anyagi formák építésének tehát ez a két anyag a legjobb bázisa. Paracelsus a
fogantatás elsı impulzusát saját mágikus akaratával helyettesítette s az általa elhelyezett központi idea
karaktercentrumának az emberi magban és vérben összesőrített elemi erıket adta táplálékul. A
megtermékenyített erıközpont azután - mint ismeretes - a növekedéshez szükséges további energiákat a
környezı éterbıl vonja magához. A Homunkulust különleges üvegburában, jól elzárt helyen kellett tartani,
mert az a fejlıdés idıszaka alatt közvetlen környezetében vámpírizáló hatást fejtett ki. A Homunkulus-
37
kísérlet, a mágia második legnagyobb misztériuma, ami méltó volt Paracelsus egyéniségéhez. Az eljárás
Tibetben szintén ismeretes és a Lıw rabbi-féle szertartással együtt, atlanti eredető. A paracelsusi operáció
eszméje minden valószínőség szerint még Atlantisznál is régebbi kelető. Titkos hagyományok azt tanítják,
hogy az atlanti mágia alapjellege a kozmikus erık uralma; a sperma és a vér mágiája azonban már
Lemuriában kezdıdött.
A hermetikus mágia ezeken kívül még egy nagy kozmikus misztériumot ismer, az élı anyag teremtését
láthatatlan erıkbıl. Ez azonban inkább az alchimia hatáskörébe vág és így itt ezzel nem foglalkozunk.

Mágikus támadás és védelem

A mágikus ideogenézis folyamatában szült formák támadásra is felhasználhatók s ezért a neofitának
védelemrıl kell gondoskodnia, mielıtt a nagy operációk útjára lép.
Az okkult erık fejlıdésének ezen a fokán, általában az elsı beavatással egyidejőleg, bebiztosítják a neofitát
tisztátalan asztrális hullámok interferenciájával szemben. Az asztrálsík az a pont, ahonnan a legtöbb zavar
származik és így az asztrálsík szigetelése a legfıbb feladat.
Ahogy a tanítvány okkult kiképzése megkezdıdik, háromszoros leadóállomás lesz üzembehelyezve, amely
zavarosan örvénylı energiákat, képeket, jelzéseket ad le, mindhárom sík lakóinak figyelmét magára vonva.
Ilyenkor gyakori eset, hogy transzcendens hatalmak nyúlnak bele a neofita kiképzésébe, segítıleg. Azonban a
démoni asztrálsík lakói is felfigyelnek és megkísérlik megragadni az alkalmat a zavartalan fejlıdés
megakasztására. Céljuk mindössze az, hogy a passzív szemlélıdésbe merült neofita testét hatalmukba
ejthessék, a fizikai síkon való megnyilatkozás számára. Ez az, amit démoni megszállás esetei alatt ismerünk.
Sokkal komolyabb azonban az eset, ha valamelyik, szintén fizikai testben élı, ellenséges érzelmő okkultista
a neofita személyére állítja be okkult fegyvereit, annak leigázása, vagy tönkretétele céljából. Ez az operáció
mindig csak az asztrálsíkon keresztül történhet s az ellene való védekezés eléggé könnyő. Két módszere
ismeretes.
Egyik az odköpeny, másik az asztrálfőrész. Használatuk megértésére tudni kell, hogy az emberi lélek
egészen hasonlóan a hálószövı rovarokhoz, fluidszálakat képes kibocsátani. Ezek a szálak plasztikusak és a
kibocsátásuk alkalmával beléjük helyezett imaginatív idea formáját veszik fel. A fluidszál-kibocsátási
képesség az akarat funkciója alatt van s a képzelıerı az az energia, amely a láthatatlan fonalat útnak indítja.
Az ODKÖPENY ebbıl az asztrális matériából készül, a következıképpen: valamilyen csendes helyre
vonulunk, ahol rajtunk kívül senki sem tartózkodik és meg nem zavarhatnak bennünket. Kényelmesen
elhelyezkedve, imaginatív erıinket arra a gondolatra összpontosítjuk, hogy fejünk tetején vékony, opálszínő
fátyolszalag ömlik ki, amely lassan hálót, asztrális gubót von körülöttünk. Az asztrális háló, illetve a készülı
gubó egyre sőrőbb és sőrőbb lesz, végül eléri az acél keménységét s minden külsı támadás számára
áthatolhatatlan páncélzattá válik. Fontos, hogy a fluidfal imaginatív sőrősítésének processzusát összekössük
annak áttörhetetlensége gondolatával. Testünket a fluidfalnak minden oldalról körül kell vennie s végül a
szálat elıl, jobb kezünk helyével szemben, képzeletbelileg megkötjük és lepecsételjük. A kívülrıl rányomott
pecsét, amely az asztrálsík lakói számára feltörhetetlen, ötágú csillag, azaz pentagramm jele. Ez a mővelet az
odköpeny elıkészítése.
Ha ezt a manıvert végrehajtottuk néhányszor, áttérünk a gyorsabb eljárásra. Ez mindössze annyiban
különbözik az elızıtıl, hogy a fejtetın imaginatív úton kiengedett fluidszál néhány másodperc alatt azonnal
áttörhetetlen szívósságú falat képez testünk körül, ami azonban mégis hajlékony és a fonál lepecsételt vége
jobb kezünknél, a hurkon belül van.
Az odköpeny, minthogy asztráltestünk anyagából készül, minden gondolatunkat híven megtestesíti és olyan
irányban véd, amilyen impregnációt kapott. Ezzel az eljárással az asztrálsík kapuit teljesen be lehet zárni
kívülrıl jövı erıhatásokkal szemben. Az odköpeny más személyekre is rátehetı, azok tudta nélkül. Ezáltal
valakit mágikus klauzúrába vonhatunk, megvédhetünk. Az odköpeny, vagy fluidbura mindaddig rajtamarad,
ameddig akaratunk azt föl nem oldja. Célszerő azonban a zárlati idıt nem túl hosszúra nyújtani, mert az
asztrálköpeny - a biológiai erık csereforgalma következtében - idıben veszít; sőrőségébıl és áttörhetıvé
válik. Így saját köpenyünket minden fontosabb operáció alkalmával meg kell újítani. De feltesszük akkor is,
ha alapos okunk van azt hinni, hogy okkult támadás van folyamatban ellenünk, vagy démoni lények
átvonulását érezzük meg auránkon. Az asztrálsík démonainak átvonulása mindenkor különös jelenlétérzettel
jár, amelyet nem lehet félreismerni a velejáró félelem és ellenszenv miatt. Persze megvan a módja a mágikus
támadások felfedezésének is. Ha a mágus aki ellenünk dolgozik, ügyes, ezt nehezebb felfedezni; ha ügyetlen,
könnyő. Errıl azonban késıbb.

38
 A másik módszer: az asztrálfőrész.
Ez azon alapszik, hogy védelmi mágiánkban testünk körül két, szédítı sebességgel forgó acélhengert
képzelünk el, melyek minden ellenséges hullámot szétvágnak s engedélyünk nélkül közeledı asztráldémonok
testét darabokra szaggatják. A hengerek főrészhengerek és két irányban forognak.
A belsı hengerben (amely belülrıl simafalú) helyezkedik el a mágus. Az asztrálfőrész fegyverét már a
Rózsakeresztesek ismerték és alkalmazták összejöveteleiken, ahol valami fontos kozmikus

titok használatára oktatták tanítványaikat. Ezt alkalmazták a hetedik fokú beavatás szertartásánál is. A
Rózsakeresztes irodalom hermetikus könyvei a kettıs-henger emblémáját szintén tartalmazzák.
A képlet egyúttal a Rózsakereszt titkos szimbóluma is és olyan társaságot jelent, melyet a körbenforgó
éterfőrész hullámai védenek. A kétirányban forgó főrészhengerek már azáltal is üzembe helyezhetık, hogy
magunk köré két ellentétes irányban forgó, óriási asztrális aranykört képzelünk.
A pszichikai védelem ilyen praxisa következtében a hermetikus síkokon védelmünkre siet mindaz, amit az
eredeti védıberendezés felépítésénél elhelyeztünk.
Az asztrálfőrésszel különben mágikus szentélyünket is megvédhetjük.

Mágikus gépezetek az
akarat sugárzásának
állandósítására
Misztikus operációink egy csoportjánál, a távolbahatás magasabb mőveleteinél, elıfordul, hogy eredményt a
sajátos körülményeknél fogva nem várhatunk azonnal. Vagy mert objektumunk életmódja olyan, hogy idegen
befolyás számára csak lassan hozzáférhetı, vagy a feladat különlegessége követeli meg a hosszas, kitartó
akaratkoncentrációt, akár heteken, vagy hónapokon keresztül.
Ilyenkor - minthogy az állandó akaratmegfeszítés (melyre pedig szükség volna) biológiai kimerülést idéz elı,
a hermetikus mágiában elıírt akaratakkumuláló apparátust szerkesztünk.
Az akaratakkumulátor, vagy másnéven: IDEOPROJEKTOR mőködésével kitölti azokat az idıtartamokat,
mikor pihenésre van szükségünk és pótolja azt, amit hétköznapi tevékenységünk elvon a mágikus munkától.
Az ideoprojektor vitalizált gépezet, amely egy mágikus úton felavatott mantra behelyezése után, akaratunkat
közvetíti az általunk meghatározott célpont felé mindaddig, míg a szerkezetet üzemben tartjuk.
A szerkezet legtöbbször elektromos konstrukció, dinamóval vagy hosszú élető akkumulátorral táplálva. Egy
ismertebb változata a következı: kis szekrénykébe transzformátort és apró dinamót építünk be; a dinamó
kivezetı drótja a szekrényen kívül kétágú, antennaszerő fémnyúlványokban végzıdik. A szekrény belsejében
elzárt dinamó rúdjához, vagy a hozzászerelt kerékhez a mágikus ideogenézis szabályai szerint elıállított
mantrát erısítünk, amely az áram bekapcsolása után sebesen forogni kezd, miközben a dinamóban keletkezı
áram a szabadba vezetı két antennavégzıdés felé áramlik:

39
 A: áramforrás, B: dinamó, C: kis kerék a mantrával, D: az áramfejlesztı kivezetı része, E: antenna.
A transzformátor esetleg el is maradhat, ha az áramforrás engedi.
Másik szerkezet az ÖRÖKÉGİ LÁMPA.
Ennek legegyszerőbb kivitele az, hogy közepes nagyságú pohárba olajat öntünk s az elızıkben ismertetett
akaratmantrát kétoldalt kis cinklemezekkel megerısített henger formájában az olajmécs fenekére helyezzük -
süllyesztjük, azután ráhelyezzük a belet és a mécsest meggyújtjuk. Ameddig a mécses lángja ég és azt olajjal
tápláljuk, az élı láng akaratunkat fogja közvetíteni!
A gyertya lángjában felszabaduló anyag szétszóródó atomjait a martra elementálja pszichikai energiává
alakítja át s akaratunkat a távolba sugározza.
Az elektromos ideoprojektorban ezt az anyagot a fejlıdı elektromosságból vonja el.
Ilyen örökégı mécs-projektorok Egyiptomban nagyszámban voltak használatban.

Maradtak fenn mővészies kivitelő oltári lámpák és világítóvázák. A mesebeli Aladdin-lámpás, amely a mese
szerint birtokosa minden kívánságát teljesíti, eredetileg erre a készülékre vezethetı vissza. Hasonló szerepe
volt a számos örökégı lámpának a fáraók sírkamráiban, amelyeket ugyan megtaláltak, de rendeltetésük célját
nem ismerték fel. A Tutankhamon sírjában lelt vázaolajlámpa, amit a sír feltárói annyira megcsodáltak,
szintén nem más, mint az egyiptomi papok által felállított, hatalmas erejő ideoprojektor. A váza falába vésett
hieroglifikus szöveg hermetikus fordítása nyíltan elárulja ezt. A szöveg így hangzik:
„Aki ezt a sírt megszentségteleníti, átkozott legyen!”
Az ideoprojektort gondosan el kell zárni és mindannyiszor, mikor a benne megtestesített gondolatot magunk
sugározzuk, elıvesszük, hogy energiánk az akkumulátorban sőrített pszichikai erıkkel gyarapodjék.
Az ideoprojektor fı haszna az, hogy rengeteg fáradságot takarít meg. Szerkezetünket mindaddig mőködésben
tartjuk, míg az általa képviselt idea ki nem teljesedik.

40
 Hasonló mágikus konstrukcióknak sokféle változata lehetséges. Alapelve azonban mindegyiknek az, hogy ha
valamely dinamikai erıforrást helyezünk el vitalizált asztrális központ közelébe, a magasabb szervezettel
rendelkezı góc magába olvasztja és felhasználja az alacsonyabbat. Az ideogenézis folyamatában életrekeltett
mantra mőködésében elementáris lényekre támaszkodik, ezek pedig készségesen ragadják meg a
rendelkezésükre bocsátott fizikai erıforrást az elementáris világba való bármely úton lehetséges behatolásra.
Az elementálok csakis a mágikus idea szolgálatában juthatnak át az asztrálsíkról átvezetı hídon, ezért
alkalmazkodnak az egyetlen, számukra megengedett feladathoz.
Az ideoprojektor alkalmazásának még egy elınye van a mágus szempontjából. Koncentrált asztrálhullámok
és akaratenergiák, melyeket távolba vetítettek, teljes energiával eltalálják célpontjukat, vagy pedig visszaütnek
forrásukra. Minden erı körben forog és bizonyos idı elteltével visszatér kiindulópontjára. Azért, ha az energia
útközben valami felfogóközegbe bele nem ütközik, ami azt abszorbeálja, szükségképpen egész terjedelmében
visszaérkezik. Ez a mágikus mőveletek legtöbbikénél nem kívánatos s ezért az ideoprojektor jelenléte, amely
okkult villámhárító szerepét is játssza, igen ajánlatos.
Hogy a kiküldött asztrállények célt tévesztettek, abból látjuk, hogy az örökégı láng kialszik, az elektromos
készülékben pedig rövidzárlat keletkezik.
Ideoprojektor hiányában az odköpeny speciális, ezirányú elhárító beidegzésével, vagy az asztrálfőrész
megfelelı impregnálásával akadályozzuk meg az akaratáramok visszaütését.

41
KABALISZTIKUS
MÁGIA

42
 A 22 nagy arkánum
Kabalisztikus mágiáról csak annyiban beszélhetünk, amennyiben a kabalisztika győjtıneve alá besorozott
speciális ágazatok másutt sehol sem találhatók fel.
Tudjuk, hogy az atlanti hagyományok nem egyenletesen terjedtek tovább. Részleteit eltorzított formában,
töredékesen találjuk meg hol az ind mitológia meséiben, hol Egyiptomban. Még a legtöbbet Egyiptomban
ıriztek meg belıle, de egyes igen lényeges részletei ott is elvesztek.
A kabala olyan elemeket tartalmaz, amelyek másutt nem maradtak meg. Ilyen elem a nagy kozmikus
arkánum tana, ami év ezredekig a 22 héber bető elméletében, késıbb pedig a Tarotkártyák szimbolikus
figuráiban szállt tovább apáról-fiúra a beavatottak, írástudók családjában.
Itt valószínőleg két elhatárolt szisztémáról van szó, amelyek egymástól függetlenül terjedtek s csak
idıszámításunk elsı évezredében lettek összevonva a kabalisták által. Az eredet mindkettınél közös, innen az
egyesítés lehetısége. A Sohar könyvének ısi teremtéselméletében a betők mint kozmikus erık szerepelnek, az
egyiptomi titkos templomi hagyomány viszont ugyanezt a huszonkét betőt hieroglifikus rajzok képében
használja fel ugyanazoknak a kozmikus erıknek és ideáknak magyarázatára.
A héber abc huszonkét betője nemcsak egyszerő írásjel, hanem misztikus hieroglif kódex is, amelynek
minden betője - éppúgy, mint a Tarot-kártyák - egy-egy transzcendentális ideát képvisel az adeptus három
síkon való meditációi számára.
Mivel ezek a betők és szimbólumok egyúttal mágikus erıközpontok hullámhosszai is, rajtuk keresztül
mágikus erıforrásokhoz juthatunk, operációkat hajthatunk végre.
A tarot-hieroglifa szimbólumainak helyes értelmezése és gyakorlatba átvitele volt az egyiptomi beavatás
egyik fı tárgya. A beavatás elé kerülı neofita elıször a mágikus tudományok huszonkét fejezetében nyert
elméleti kiképzést, azután a tanult anyagot át kellett értékelnie a három ezoterikus síkra s ezután került sor a
felavatás misztikus szertartására, amely - mint ismeretes - szintén a Tarot-figurákkal kapcsolatos.
A héber betőkkel jelölt Tarot-kártyák a következık:
Aleph. Jelenti a Földet, Prima Matériát, létezést, embert, Istent, egységet. A kép álló mágust ábrázol,
kezében felfelé mutató varázspálcával, feje felett a végtelenség fekvı jelével, az élet és az egyetemes szellem
emblémájával. Elıtte egy asztalon a kard, a kehely és a pentagramm.
Beth. Isten háza. A szentély. A törvény. A kabala. A láthatatlan egyház, az asszony, az anya. A kártya
tiarával ellátott papnıt mutat, Isis-szarvakkal. Feje fátyolba van burkolva, keblén a napkeresztet viseli. Térdén
könyvet tart, amelyet kabátjába rejt.
Ghimmel. A hármasság. A természet termékenysége. A nemzés a három világban. A bölcsek Merkurja. Az
elsı nagy szent szám. Kártya: szárnyas, koronás nıalak, kezében a földgolyó kormánypálcájával, szimbóluma
a sas, a lélek és az élet emblémája.
Daleth. A négy elem. A bölcsek elementáris tüze. Az uralkodás kapuja. Kártya: a császár trónoló figurája.
He. A pentagramm és a quintesszencia. A bölcsek köve. A és rossz tudásának száma. Filozófia. Vallás.
Szimbolizmus. Kártya: a nagy hierophanta, vagy az adeptuskirály. A Hermes és Salamon két oszlopa között
ülı hierophanta az ezotéria jelét mutatja.
Vau. A lingam. A szerelem és párosodás. A munka. A teremtés hete. Az ellenállás és szabadság. Kártya:
Ádám és Éva Édenkertben. Fölöttük Atlantisz hatalmas, kétnemő angyala.
Zain. A szent hetes szám. A szellem és a forma. A mágikus gyızelem. Kártya: gyıztes hadvezér,
diadalszekéren, melyet egy fehér és fekete szfinx húz.
Cheth. Az univerzális egyensúly. Az igazságszolgáltatás. Kártya: virágkoszorús férfialak, feje felett a
végtelenség jelével oroszlán vörös torkát nyitja fel. Felirata: „Erı”.
Teth. A bölcsesség. A beavatás. Kártya: fehérszakállas aggastyán, balkezében vándorbottal, jobbkezében
lámpással, amelyet hosszú köpenyébe burkoltan tart.
Jod. A szerencsekerék. A teremtés száma. A látható, kauzalisztikus univerzum. Kártya: középen misztikus,
kabalisztikus kerék, négyfelıl szárnyas cherub, sas, szárnyas bika és szárnyas oroszlán. A képen látható még
egy kardot tartó szfinx, a kígyó és Typhon figurája.
Caph. Az erı. Az ész. Kártya: koronás bíró, kezében karddal és mérleggel, trónszéken ülve.
Lamed. A nagy mő befejezésének jele. Az akasztott ember. Az áldozat. A keresztrefeszítés. A beteljesedés.
Az anyag bilincsébıl felszabadult szellem. Kártya: T-alakú akasztófára, jobblábánál fogva, fejjel lefelé
felakasztott ember. Az alak feje arany glóriával sugárzik, zsebébıl aranypénzek hullanak ki.

43
 Mem. A halál. Az újjászületés. Az átalakulás útján való halhatatlanság. A transzmutáció. Kártya: az
Apokalipszis egyik páncélbaöltözött lovasa: más tarot-kártyákon: csontkoponya, melynek alapjából rózsaszál
nı ki.
Nun. A kiegyenlítıdés. Kozmikus erık egyensúlya. Kártya: napkoronás angyal kezében két kelyhet tart,
melyekben folyadékokat vegyít.
Samech. Az asztrálkígyó. A nagy mágikus ágnes. Az örök mozgás princípiuma. Kártya: hatalmas
hermafrodita ördög, fején a fekete mágia lefelé fordított pentagrammjával, egymáshoz láncolva tart egy férfit
és egy nıt.
Gnain. Bábel tornya. Rombolás az ellenáramlat gyızelmén keresztül. Kártya: egy magas toronyból, melybe
a villám belecsapott, koronás fık ugranak ki menekülésszerően. A torony ég.
Phe. A természet örök termékenysége. Kártya: meztelen Vénuszalak zöldelı és virágokkal telehintett mezın
tisztaviző forrásból merít. Az égen sok csillag, középen a nıalak feje fölött egy különösen szép csillag.
Tsade. A Hold. Az ezotéria. Kártya: mezı fölött holdkorong, a fázisok jelével. Lent róka, sakál és a folyóból
kilépı rák - a Hold szimbolikus állatai.
Caph. A Nap. Az igazság. A filozófiai arany. Kártya: mitológiai lovon mezítelen gyermek lovagol, feje
felett a sugárzó Nappal.
Resch. A megismerés. Az örök élet itala. Kártya: a végítélet angyala megfújja a trombitákat, lenn a sírok
visszaadják a halottakat. A földön a halhatatlanság vize folyik.
Tau. Az abszolutum. A hermetikus szintézis. Kártya: meztelen Aphordite két kezében égı gyertyával,
melyek fölfelé és lefelé is égnek. A zöld koszorúval körülvett középrészt négy oldalól angyal, sas, bika,
oroszlán feje támogatja.
Schin. A sors. A vakság. A bolond. A kopár természet. Az ısanyag. Kártya: virágos ruhába öltözött, behunyt
szemő vándor, kezében rózsaszállal, szakadék felé megy. Nyomában csaholó kutya. Látnivaló, hogy a
valamiféle mámor extázisában elmerült személy rögtön le fog zuhanni.
A Kabalisztika hébernyelvő szemináriumaiban ezeket a diagrammokat ugyanúgy életrekeltették, mint a
tibetiek a kylkhórokat. Egyes ezoterikus iskolákban ezenkívül kommentárral ellátott szövegeket is mellékeltek
a Tarot-kártyákhoz. Ezeket a hieroglifafejtés ısi módozatai szerint három síkon kellett értelmezei. Ezután
következett a Tarotmágia legnehezebb része: Tarot-joga. Mert a kártyákon bemutatott képek nemcsak
filozófiai tételeket szemléltetnek, hanem misztikus jógapoziturák is s ezek átélése adja azután az embléma
ezoterikus kulcsát a tanítvány kezébe. A saját kezőleg elkészített kártya központi alakjának pózát a neofitának
fel kell öltenie, hogy a kártyában rejlı igazságokat megérthesse.
Ez az értelme rabbi Lurja azon tanításának, hogy az ember teremtésekor Jehova belevéste kreatúrája fejébe
az égi írás huszonkét betőjét s mindannyiszor, valahányszor az ember bőnt követ el, elhomályosodik fejében
az egyik szent bető.
A huszonkét égi bető a kozmikus ember isteni egyéniségének huszonkét alapköve s ha ezek bármelyike
hiányzik vagy sérült, a lélek béna lesz. Azért kell életsorozatokat élnie különbözı körülmények között, hogy a
huszonkét misztikus idea minden eleme vérré válhasson benne.
Minden ember volt már bolond, lesz még katona, király, elnök és bölcs. A kabalisztikus jóga tanítványa azért
végez maximális pszichikai koncentráció útján gyakorlatokat, hogy az egyéniségébıl hiányzó elemeket
megszerezvén a Gilgulban, azaz a héber lélekvándorlás útvesztıjében való tévelygés évszázadait
megtakaríthassa.
A Tarot-kártyák plasztikus meditációja aránylag nem nehéz. Legtöbb diagrammal az identifikáció feladata is
gyorsan sikerül azáltal, hogy a kártyán látható pózt felvesszük s kezünkben megfelelı misztikus emblémát
tartunk aszerint, ahogy azt a bető karaktere megköveteli.
A meditáció megindítása úgy történik, hogy elképzeljük az elıttünk fekvı kártya személyiségével való
azonosságunkat, illetve belehelyezkedünk a Tarot-kártyák által elıírt szerepekbe. Ez a legtöbb kártyánál nem
nehéz, de lesznek lapok, amelyeket sehogyan sem tudunk majd életre kelteni. Itt van az a pont, ahol a
gyengeségek fekszenek! Ebben a szimbolikus erıben fogyatékos isteni énünk! Tulajdonképpeni munkánk
csak most kezdıdik. A holt betőket és kártyákat életre kell hoznunk, ami csak akkor lehetséges, ha szellemi
tartalommal töltjük meg, a misztikus meditációban szerzett tapasztalatok alapján.
A hermetikus hagyományok szerint bármelyik síkon szerzett tapasztalat involválja az élmény más síkokra
való átvitelének lehetıségét. A misztikus meditációban átélt tapasztalat tehát feleslegessé teheti az emez
irányban megszerzendı fizikai tapasztalatot.
Ugyancsak a hermetika egyik legnagyobb misztériuma az a hagyomány, amelyet eddig valóban csak nagyon
kevés adeptus közölhetett a legbizalmasabb tanítványai körében, hogy az ember tulajdonképpen három életet
él egymással párhuzamban; egyik élete a fizikai síkon, másik az asztrálsíkon, a harmadik pedig a mentálsíkon
játszódik le.
A három élet összefüggésének emléke a harmadik szem elsorvadásával elveszett s a közönséges ember csak
44
a legalsó és legdurvább változatát, a fizikai testben való életet tudja felfogni. Persze az álom, az alvás
idıtartama alatt, átviszi a második síkra, az asztrálisra. Ebben a helyzetben ösztönélete nyer maradéktalan
érvényesülést.
Szellemi fejlıdése során az adeptus megtanulja helyesen értelmezni a háromféle vehikulumot: a fizikai,
asztrális és mentális testeket és az ezekkel összefüggı három tudatállapotot: az ebrenlétet, alvást és extázist.
Az ébrenlét a fizikai síkon mozog, az alvás az asztrálsíkon, az extázis pedig a szellemi síkon. A harmadik
szem korszakában ez a három kategória egységes egész volt, külön fázisok nélkül.
Az embernek tehát három énje van: fizikai, asztrális és mentális énje. Ez a három ego idıszakos létet folytat
az ébrenlét, alvás és extázis váltakozásaiban. Mikor a test lepihen, felébred az asztrális hasonmás az
asztrálsíkon s folytatja tegnap reggel abbahagyott életét, az asztrális hasonmás elpihenésének rövid
idıközeiben pedig az individuum mentális része jut egzisztenciája folytatásához.
Földi életében az ember szakadatlanul váltogatja ezt a három állapotot, s olyan, mintha három világ lakója
lenne, melynek határait folytonosan közeledı jármőveken lépi át. A három világ nyelve is más.
A fizikai síkon a formák és hangok beszéde használatos, asztrálsíkon az érzelmek, a mentálisban az ideák és
szimbólumok. Ezért az álom állapota is kettıs, annak érzelmi vagy szellemi színezete szerint. Az érzelmi
tartalmak földi életünkkel kapcsolatban vagy ismeretlen ködvilágokban az asztrálsíkra utalnak; a szimbolikus
álmok a mentális síkról jönnek. Ebbıl tudhatjuk meg, mikor tartózkodik énünk az asztrálsíkon, vagy a
mentálison.
Miután az ember életének mindhárom fejezete egyforma valóság, megvan adva a mód, hogy kozmikus
tapasztalatok a legfelsıbb síkon is átélhetık legyenek. Magasabb síkokon való tudatos munka
legeredményesebben a mágikus Tarot-meditáció extázisában végezhetı el.
A halál pillanatában transzcendentális énünk tulajdonképp nem tesz mást, minthogy a durva fizikai burkot
levetve, visszavonul asztráltestébe s a földi lét alatt is fenntartott, másodszámú ego nyeri el azt a szerepet,
amelyet eddig az elementáris test töltött be.

Kabalisztikus jóga
A Tarot-meditáción kívül a kabalának még egy különösen eredeti praktikája van. Ez a kabalisztikus jóga
rituális poziturája, ami az embrió fekvését utánozza.
A tanítvány leguggol a földre, és fejét térdei közé hajtja, amennyire megy. Ezt a pozitúrát gyakran látjuk
egyiptomi templomok falhieroglifáin. A primitív népek is ilyen pózban temették el halottaikat.
A szokás eredete a következı: biológiai tapasztalatok szerint az ember születése elıtt az anyaméhben
végigmegy a filogenetikus fejlıdés mindazon etapjain, amelyek valaha a faj kialakulásának stációi voltak. Ez
az út különbözı állati formákon át vezet az emberig. Az okkult hagyományok ehhez még azt teszik hozzá,
hogy a filogenetikus fejlıdés csakugyan végbemegy az anyaméhben, de a tudomány ebbıl csak azokat az
etapokat ismeri fel, amelyek valami zoológiaiig közismert fajta formájával vannak kapcsolatban. Az átmeneti
típusok és az egészen régi alakok ismeretlenek, mert azokat nem a külsı forma, hanem bizonyos belül
elhelyezett mirigyek és csökevényszervek jellemzik; ezek azonban nem láthatók a magzat külsején. A
csökevényszervek okkult funkciót töltenek be az uteruson belül s még a harmadik szem központja is
mőködésben van. Az embrió ezeken a hidakon keresztül tart fenn összeköttetést az asztrálsíkkal, ahonnan teste
felépítéséhez erıket vonz magához. A szellem maga még nem tartózkodik teljes egészében az embrionális
organizmusban, azt kívülrıl építi odáig, hogy körülbelül a hatodik hónap végefelé biológiai klauzúrába
vonulhat.
Ettıl kezdve az embrionális szervezet a csökevényszerveket kezdi leépíteni. Végül már csak a legfontosabb,
a harmadik erem marad üzemben, de a hetedik hónap végétıl kezdve ez is fokozatosan visszafejlıdik. A
tobozmirigy mőködésére az embrionális munkát végzı szellemnek szüksége van. Ez a legfontosabb mőszere,
amely még a gyermekkor elsı éveiben is fontos szerepet tölt be.
A kabalisztikus jóga - atlanti hagyomány alapján - azért utánozza az embrió fekvését, mert ezáltal a tétlenül
pihenı tobozmirigyre fiziológiai nyomást gyakorolhat.
Az embriópozitúra fokozza a tobozmirigy körüli idegsejtek vérellátását s kényszeríti, hogy a még nem
teljesen szunnyadó mágikus képességek életteljesebb tevékenységre ébredjenek. Ezen a gyakorlaton keresztül
a harmadik szem mőködését bizonyos idı múlva meg lehet indítani. Megfelelıen adagolt imaginatív tréning
segítségével pedig a harmadik szem mőködése eléri azt az erısséget, ami az ember mai biológiai
szervezettségének végsı határa.
A kabalisztikus jóga abba a korszakba helyezi vissza a neofitát, amikor a harmadik szem még mőködött,
tehát Atlantiszba és Lemuriába. Ha a filogenetikus fejlıdési sort nézzük, az ember fejlıdése nem végzıdik be

45
az anyaméhben, hanem tovább tart a születés után is. A gyermekkor elızı életek karaktervonásait veti
felszínre; a gyermek jellemének és szimpátiáinak változásai gyorsított tempóban lepergetik elıttünk megelızı
életeit. Ez azonban már az emberi fejlıdés folyamata. A mágus az emberfeletti ember korára kíván
visszakapcsolódni s ez a korszak a mai formához viszonyítva embrionisztikus, azaz az uterusban eltöltött
idıszakra esik.
Más szóval az ember átéli az állati formák kialakulása után a lemuriai és atlantiszi lény fizikai stációját is, de
ez a stáció a fıtális élet utolsó hónapjaira esik, amikor a tobozmirigy mőködésére jut a hangsúly.
Ezért szükséges a kabalisztikus jóga tanítványának az embrionális lét hullámhosszára beállítani mentális
rádióját.

Az élı tőz
A huszonkét nagy arkánum, a kabalisztikus jóga és az élı tőz a kabalisztikus mágia három legmisztikusabb
doktrínája. A két elızıt már tárgyaltuk, a harmadik még hátravan. Az olvasónak feltőnhetik, hogy a kabalából
ismert sokféle mágikus kvadrát, istennév és a szefirothok elmélete nem található könyünkben. Ennek az az
oka, hogy ezek a témák nem a mágia, hanem a misztika körébe tartoznak.
Mi jelen munkánkban csak a legfontosabb és szoros értelemben vett mágiával, illetve az okkult erık
tudományával foglalkozunk. Az alchimia már sok ponton érintkezik a mágiával s a közhiedelemmel egészen
ellentétben, az alchimia nem misztikus vegytan, hanem a magasabb mágia egyik alágazata.
Az alchimiában éppúgy, mint a mágiában, semmit sem kezdhetünk a négy mágikus ıselem nélkül. A négy
elemet szimbolikusan nevezzük tőznek, víznek, földnek és levegınek, valójában azok misztikus
halmazállapotait jelképezik az egyetlen ısanyagnak.
Lássuk, mit mond Agrippa, a kabalisztikus misztériumok nagy szakértıje, az elemekrıl:
„A négy elem pontos ismerete tehát az, mely nélkül a mágiában semmiféle hatást el nem érhetünk. Ezek
mindegyike háromszoros természető.
Elsı fokon az elemek tiszták; itt azok sem nem összetettek, sem nem változnak és a keveredést sem tőrik.
Második fokon az elemek összetettek, változóak, tisztátalanok, de mesterséges úton visszavezethetık eredeti
tisztaságukba. Ha ezt az állapotot elérték, az összes rejtett erıket tartalmazzák s a természeti erık mágiájának
alapjai.
A harmadik fokozat elemei önmagukban véve nem elemek, hanem elemek magjai, melyek egymás közt
cserélhetık; ezek a természeti erık láthatatlan közvetítıi. Tılük függ az oldás és kötés, minden dolgok
átváltozása, a jövı ismerete s a szellemek fölötti uralom.”
A harmadik fokú elemek ezek szerint az asztrálsík elemei, az elementálok. Ezt az észmenetet folytatja
Agrippa Okkult Filozófiájának ötödik fejezetében, amelyet kivonatosan ismertetünk:
„Minden dolgok legcsodálatosabbikának véghezvitelére - mondja Hermes Trismeigistos - két elem
szükséges: tőz és föld; ez negatív, amaz pozitív. A tőz, mondja Dionysius, mindennek része s mindenben
elıfordulva, egyszerre világít és rejtett. Ha semmilyen anyag nem kerül vele érintkezésbe, melyen sajátos
erejét kinyilváníthatja, korlátlan és láthatatlan. Hatásábann heves, mozgékony, s mindent megfog, ami
közelébe kerül; megújító, a természet ıre, fölfelé törekvı, önmagából rejtett módon elıretörı, aktív,
láthatatlanul mindenhol jelenlévı. A tőz - mint Plinius írja - a természeti erık nagy része s kétes, vajon az
elemésztésben, vagy a teremtésben nagyobb-e. A tőz egységes és mindent átható, ahogy a pithagoreusok
mondják. Égi mivoltában kiterjedt, pokoli mivoltában sőrített, a földön, vagy középfokon azonban mindkét
tulajdonságból keverten, vegyes. Az általunk ismert tőz benne van a kövekben is, a föld mélyén, a
melegforrásokban és kutakban, a tengerben, a szélben, a levegıben, növényzetben, állatokban; minden, ami él,
létét a benne foglalt tőz által bírja.
A felsıfokú tőznek a mindent megtermékenyítı meleg és életet kölcsönzı fény a sajátja.
Az alsófokú tőz a mindent felemésztı sötétség és terméketlenség képviselıje. Az égi tőz azért elriasztja a
sötétség démonait; sıt még fáklyatüzünk is, amennyiben annak jelképe égi: hordozója a mennyei fénynek. Ez
a fény az, amely elıször a Napnak juttatta sugárzó erejét s innen származott tovább bolygókra.
S miképpen a sötétség démonai erısebbek a sötétségben, a jó démonok vagy a fény angyalai, a fénybıl
nyerik erejüket.
Ez az erı nemcsak szoláris és égitestek sajátja, hanem a földi tőznek is része. Ezért a vallás elsı bölcs
alapítói ceremóniáikban elıírják, hogy csak a tőz meggyújtása után szabad imádkozni, kontemplálni, vagy
rituális cselekményeket végezni. Innen nyeri értelmét a pythagoreus szimbólum: >Ne szólj Istenhez fény
nélkül!< Ez az értelme gyertyák gyújtásának holttest mellett. A ravatali fényeknek addig nem szabad
kialudniuk, míg a halott a temetési szertartás szentségében nem részesült s nem temetik. Az égı tőz elriasztja

46
a sötétség démonait. még a régebbi vallási elıírások is a tőz lángjaiban kívánták elfogyasztani a rituális
áldozatot. A rómaiknál a Vesta-szüzek gondoskodtak róla, hogy az oltáron soha ki ne aludjék a tőz és az
örökégı lámpa.
Minden elem bázisa és alapja a Föld. Mert ez objektuma szubjektuma az összes égi sugárzásoknak és
befolyásoknak. Tartalmazza minden dolgok magját és nemzıerejét. Ezért nevezik animálisnak, vegetábilisnak
és minerálisnak. A többi elemek és a kozmikus energiák által megtermékenyítve, minden látható formát
önmagából hoz létre. A földben rejlenek a legnagyobb titkok, ha azt a mővészet szabályai szerint tőzzel
megtisztítjuk s megfelelı mosási eljárással ısi egyszerőségéhez visszavezetjük; mert ez a teremtés alapanyaga
s mint ilyen, testünk helyreállításának leghatásosabb gyógyszere.”
Agrippa itt az alchimisták titokzatos szőzi földjérıl beszél: ”hófehér Dianáról”. A tőz mágikus szerepe tehát
minden idıben jól megindokolt tétel volt, a legkomolyabb ok azonban mégis az, hogy a tőz nyílt lángjában,
mint valami kohóban, világ erıi ömlenek egymásba, melyen keresztül transzcendentális szférák lakói tudnak
erıhatások útján manifesztálódni. Az áldozati tőz lángja kémiai anyagok atomjait szórja széjjel s a túlsó part
lakói ezeket a szabad atomkötegeket transzformálódásuk pillanatában felhasználhatják. A korai kabala
mágikus praxisában, theurgiai katekizmusok lapjain, különös figurákat láthatunk. Különbözı geometriai
figurák vannak itt bemutatva, melyeket a neofita a földre rajzol s metszéspontjain, a csúcsokon, lámpákat,
vagy gyertyákat helyez el, ilyenformán:
A forma közepére áll a theurgus és megkezdi mágikus invokációját valamelyik elemi szellemhez, vagy az
„actio in distantia” operációját hajtja végre. A gyertyalángok szétszórodó atomjait ezúttal a mágus akarata
győjti össze s a pluszenergiát távolba sugározza.
Láthatunk itt hatszöget, nyolcszöget, tíz- és tizenkét szöglető szimbólumokat a Pythagoras-féle
idomsorozatból. Minden egyes láng növeli a kivetíthetı asztrális energiát, huszonkét gyertyánál többet
azonban nem alkalmaz a kabalisztikus rituálé. Ennek az az oka, hogy az ilyen szisztéma megköveteli okkult
háttérrel rendelkezı kozmikus emblémák alkalmazását. A felszabaduló dinamikai erımennyiségeket csak
meghatározott kozmikus ideák közvetítésével lehet sikeresen koncentrálni. A theurgusnak az elıírt arányokat
is pontosan be kell tartania; a formák csakis egyenlı távolságúak lehetnek, a vonalak egymásközti arányában
törvényszerőségek jutnak kifejezésre, melyek konstruktív irányban hatnak. Ezért fontosak a geometriai
idomok.

47
ATLANTI MÁGIA

48
 A harmadik szem
Az atlanti mágiának egyetlen elıfeltétele: a harmadik szem életre keltése. Minden mesterséges és pszichikai
gyakorlat ezt a célt szolgálja benne. Nélküle semmit sem érhetünk el. Az atlanti adeptus tudománya
számunkra túl messze esik a mitológiák grandiózus világába, semhogy a mágikus ciklopszszem életadó ereje
nélkül behatolhatnánk doktrínáik mélyebb értelmébe. Az egész ókori mágia nem más, mint az atlanti
mitológia utánrezgése, azzal a legtöbbször hasztalan kísérlettel egybekötve, hogy az elhomályosodott
misztériumokat technikai eszközökkel tartsák életben, ha már a biológiai feltételek nem is voltak meg többé.
Elızı fejtegetéseinkben láttuk, hogy a mágia egyéb fajtái, mint a ceremoniális mágia, akaratmágia,
kabalisztikus mágia sem mások, mint a harmadik szem kerülı utakon való afficiálása; a bennük leírt operációk
elıször a harmadik szem csökevényének: a tobozmirigynek extázis, vagy stimulálószerek útján történı
revitalizálásán keresztül válnak hatékonnyá. Mondjuk ki határozottan:
Minden mágia a harmadik szem mőködése.
Az eddig ismertetett ágazatok azonban többnyire csak szőkebb téren mozgó objektumokkal foglalkoznak. A
történelemelıtti mágia igazán grandiózussá, kozmikus méretővé, az atlanti mágiában válik.
Ez az út félisteni lények gondolatvilágába vezet; a misztikus látástól megfosztott utódok szemlélete ezeket
csak a legmagasabb intuíció s a költıi fantázia szimbolikus filozófiai átértékelésének szintétikus tehetségével
foghatja fel; különben - mint hangsúlyoztuk - az ókori mitológia útvesztıjébe téved. A neofitának, aki egy
adeptus vezetése mellett a régi, közvetlen úton jár s a második látás képességét igyekszik megszerezni,
valamivel könnyebb a dolga. İ a titkos hagyományok Ariadne-fonalán fel fogja pattantani a hét pecséttel
lezárt könyv lakatjait s a történelemelıtti múlt rejtekajtaján beléphet a Holtak Csarnokába, hogy a letőnt
kultúra ezoterikus doktrínáit maguktól az elıdöktıl tudja meg.
A Holtak Csarnoka az akashakrónika, amely mindent meg ıriz, ami valaha volt, van és lesz s amelynek
behangolása után nem maradhat titokban semmi, ami valaha élt és hatott. A Beszélı Fény krónikájának
kozmikus hangolása azonban már maga is a harmadik szem bizonyos fokig kifejlesztett mőködésén alapszik.
Bármennyire is elvesztek a titkos hagyományok, a bölcsesség mesterei tudták, hogy a harmadik szem
újraélesztésének lehetısége fennmaradt. A hieroglifikus szövegekben lefektetett, erre vonatkozó utasítások
nem hagytak kétséget eziránt A különbözı ezoterikus iskolák ezeket a titkos tradíciókat egyénileg értelmezték
s megszületett a kabalisztikus jóga, a ceremoniális mágia, az istenek itala és mindaz, amit a tanítók ısi tőz
felélesztésére kieszeltek.
A hermetikus mágia elsı eszköze a kabalisztikus mágia embriópozitúrájának alkalmazását írja elı
hónapokon át s azt a mitológiai szimbolika imaginatív átélésének gyakorlataival folytatja. Ezen a módon
elérhetı a tobozmirigy fokozottabb mőködése s ebbıl késıbb egyéni tehetség szerint kialakul a harmadik
szem ma elérhetı funkciójának tetıfoka, melyet a nagy adeptusok mindenkor megszereztek.

Az elemek feletti uralom

A történelemelıtti kor mágikus kultúráiból néhány nagy jelentıségő írás maradt fenn. Ezek a görög
mitológia regéi Poseidonról, Neptunusról és Aphroditérıl, a héber apokrif írások Henochról s az óind eposz, a
Ramajana.
A tenger istenének legendája atlanti szimbólum, Henoch könyve az ısi félisteni lények bukásának korából
való s magas cherubnemzedékek eltévelyedésének történetét tartalmazza. Ezt a történetet egészíti ki
Prometheus mondája, aki az égi tüzet lopta le az emberek számára s ezért szörnyő büntetéssel kellett lakolnia.
A Ramajana démoni királyságok, titánok fajtájának korszakát vázolja mitológiai lepelben; itt a Henoch
könyvének, bőnös úton „angyalok és emberek leányainak" frigyébıl származott nemzedékek háborúi vannak
megörökítve. Az eposzban említett repülıgépek, a mágikus tőzfegyver és a sok féle démoni varázseszköz a
titánok gonoszságának és végsı pusztulásának.
A mitológiai kutatás a Henoch könyvében leírt eseményeket a vízözönelıtti kor népének történetéhez
számítja, noha azok valójában sokkal régebbiek s nagy részük Lemuriára megy vissza.
Mindezekben a mítoszokban, legendákban és eposzokban a szereplık egy része mágikus képességekkel
rendelkezik; a titánok és „ırzık”, az Édenkert „egregórái” az elemeknek parancsolnak. Tőz, víz, föld, levegı
engedelmeskedik a titokzatos „ırzık”, vagy atlantidák szavának. A levegıt, földet, tengert és vizeket különös
varázslények, szörnyetegek népesítik be, melyek az emberekkel együtt élnek, azoknak szolgálatokat tesznek.
Az egregórák az elemekben lakó szellemeknek is parancsolni tudnak, vihart támaszthatnak s lecsendesítik a

49
háborgó tengert, vagy a levegıbe emelkednek és repülnek.
Mindezt a kozmikus erık formuláinak a harmadik szemen keresztül kivetített alkalmazásával érték el. Ez
elemekben rejlı dinamikus energiákat az elemek gyökérszavaival hatalmas akaratuk tetszés szerint
szabadította fel, vagy kötötte meg - élılényeket, lelkes formákat teremtettek. Ezt a képességüket használták is
és az általuk teremtett alacsonyabb lényekkel való faji keveredés hozta létre a titánokat, ezeken keresztül
pedig az isteni nemzedék lesüllyedését, háborúkat, feketemágiát s végül a nagy népirtó atomháborút, Atlantisz
pusztulásával.
Az elemek fölötti uralom mágiája sok ezoterikus írásban maradt fenn megörökítve. Legjelentékenyebb ezek
közül a káldeaí titkos manuál és a tibeti gyökérszavak tantrája. A káldeai invokációszövegek füstölıvel, tőzzel
és az extázis erején keresztül hatnak, a tibeti tantra hosszas elıgyakorlatokat ír elı a harmadik szem
felélesztésére, mantrikus imagináció-gyakorlatok segítségével. Itt bizonyos jógapoziturák is
megköveteltetnek, egészen a kabalisztikus jóga embrionális üléséhez hasonlóan, a tobozmirigy stimulálására.
A két módszer közül a tibeti vezet gyorsabban eredményre; a káld mágia ma már erıtlen ilyen mérető
természeti megmozdulások kontrollációjára.
Az invokáció csak a ceremoniális mágia legnagyobb mestereinek kezében vezet eredményre, de a felidézett
erık többnyire nem fékezhetık meg, mert a káldeus rituálé feloldó része elveszett, a késıbbi, hozzáfőzött
befejezı szövegek pedig hatástalanok.
A csak alkalmilag mőködésbe lendített asztrális energia lavinához hasonló, amely megindulása után nem
fékezhetı meg többé s aminek elindulását bármely csekély ok, egy kavicsdarabnak a hegytetırıl való
legurítása is elıidézheti.
A tibeti tantra útmutatása ezzel szemben a neofita kezébe adja a védelem biztos módját; a tanítvány azonban
ennél az irányzatnál már kezdetben is felsıbbrendő lény lehet csak!
Bizonyos, hogy az elemi erık gyökérszavainak tibeti tantráját csak rendkívüli képességő individuum képes a
gyakorlatba átültetni. Ehhez egy Milarepa, vagy Padmasambhava szellemi ereje szükséges. A mantrikus
gyakorlatokat a keleti jóga valamelyik célszerő pozitúrájában végzik: a misztikus gyökérszavak a következık:
Ram a tőz, Vam a víz, Lam a föld, Pam a levegı és Ham a világéter mantrája.
A mantrák imaginatív elképzelésével összekötött pszichikai projekció bizonyos geometriai szimbólumoknak,
vagy magának az elemnek misztikus objektiválódását idézi elı. A gyökér szóval és a kísérı természeti
szimbólummal idézett elem magából a képzeleti úton kivetített magból tör elı. Például a tőz, melyet a Ram
szóval, a tőz képével s a jógapoziturában afficiált harmadik szem mőködésével egyidejőleg projiciálunk
valamely égı anyagra, azt lángra fogja lobbantani. A tibeti tantra tanítása szerint az elemi erık mőködése az
asztrálsíkon kezdıdik; mint az Upanishadok mondják: „a látható gyökere a láthatatlanban van”.
Aki mágikus tüzet kíván gyújtani, annak azt elıször saját lelkében kell lángra lobbantania s onnan a külsı
világba sugároznia. Egészen hasonlóan járunk el a tibeti elemeknél is, bármiféle mágikus operáció esetében.
Elemi gyökérszavaink egyébként a hindu ezoterikus fizika tattváival egyeznek.
Az akasha-tattvának megfelel az éter, Han szó: Váju tattvának a levegı, Pam szó; Tejas-tattvának megfelel a
tőz, Ram szó; Prhithvi-tattvának a föld, Lam szó és Apas tattvának a víz, vagy Vam szó.

A Keely-motor és a tibeti orgona

A múlt század kilencvenes éveiben, a természettudományos felfedezések elsı nagy újkori lendületében, egy
különleges utakon járó amerikai fizikus: Keely atombontó kutatásaiban nyomára jutott a nagy mágikus ágens
mozgását irányító egyik ezoterikus arkánumnak.
Keely a Ramsay- és Thomson-iránnyal ellenkezı vágányon járt és mégis a modern atomkutatással
megegyezı eredményeket kapott. Az általa nyilvánosságra került elektronelmélet hamar feledésbe ment.
Találmányait fantasztikusnak, az akkori tudomány állása szerint lehetetlennek ítélték. Ma a három dinamikai
elem korában már tudjuk, hogy Keelynek igaza volt. De a legnagyobb jelentıségı mégis egy másik
felfedezése, amely okkult törvényszerőségek fizikai szerepére mutat rá: Keely szerint bármely anyag
atomjaira bontható, ha alaphangját eltaláljuk s a hangolásban rezgı magasságot intenziváljuk. A hangtan
szabályaiból ismeretes, hogy minden tárgynak, anyagnak, matériális formának megvan nemcsak a fajsúlya,
hanem alaphangja is. Ha ezt meg tudjuk állapítani, akkor egy speciálisan megkonstruált szerkezettel
létrehozhatjuk a hangot s a készülékbe épített mechanikai intenzivátorral a kiindulópont erısségének
sokezerszeresére emelhetjük. Az intenziválás a tónus felsı oktávjainak egyidejő megszólaltatásával,
szinkronisztikusan, óriási módon felerısített hangerıvel történik. Az ilyen módon behangolt tárgy - az
apparátus vezetékével összekötve - atomjaira bomlik. A vezeték használata arra mutat, hogy Keely az
alaphangot elıbb kilowattenergiává transzformálta s így intenziválta. A felbomlás nem robbanásszerő, mint az

50
atombombánál, hanem elhamvadásszerő. A tárgy porrá változik. Keely több kísérletben mutatta be
intenzivátora mőködését. Az eleinte arany és platinadróttal, késıbb rugalmas húrral összekötött kísérleti
objektum mindenkor elemeire omlott a gépezet bekapcsolása után. Különösen az elektrontriádok szétszórására
törekedett Keely. Szerinte az alaphang nónája az, amely intenziválva, rombolóan hat.
Ez a felfedezés azért érdekes, mert megerısíti azoknak ókori mítoszoknak és vallási hagyományoknak
állításait, amelyek a világ teremtését a mágikus hang, vagyis a Logosz színrelépésével magyarázzák, a látható
Kozmosz kezdetének hajnalán. A hang, a rezgés a Logosz, a varázsige, amely a Bráhma éjszakájában pihenı
világegyetem szétszórt elektronjait dinamikai rendszerré sőríti. Ugyancsak a hang, a mágikus ige az, amely
mikrokozmikus erıparányokat nagyobb rendszerek formáiba való tömörülésre kényszeríti. A megelızı
teremtési turnus tapasztalatainak konzekvenciáiból kikristályosodott plátói ideák vezetése mellett szintén a
mágikus ige az, amely a látható világ sok élı szervezetét, kultúráját, civilizációját irányítja, majd mikor azok
ideje betelt, az interkozmikus ítélıszék szentenciája alapján ugyancsak az éltetı mantra elvonása okozza
pusztulásukat.
Legendák is maradtak fenn, melyek minden bennük foglalt túlzás éllenére is elárulják, hogy ıseink ennek a
törvényszerőségnek tudatában voltak. Ilyen hagyomány Jericho falainak omlása az ostromló sereg harsonái
szavára. Tapasztalhattuk, hogy nemcsak a tárgyaknak és a szorosabb értelemben vett zenei testeknek van
alaphangja, hanem épületeknek is. A hangversenyterem falai megreszketnek, ha az orgona véletlenül eltalálja
az épület alaphangját. Ha a bázikus hangot ezenfelül még intenziválnák is, az épület összeomlana.
A mágikus hangbázisok ereje Tibetben köztudomású dolog. A bön-mágusok körében, a legmagasabb
ezoterikus iskola tibeti tanszékén sajátos készüléket használnak a fenti törvényszerőség kísérleti bemutatására.
Ez az apparátus az európai orgonához hasonló konstrukció, az egyes sípok azonban külön szerelt
hangintenziváló berendezéssel vannak ellátva, úgy, hogy valamelyik hang megütésére annak összes mély és
magas oktávai is megszólalnak, egy külön váltó bekapcsolása pedig megszólaltatja az orgona mögött
elhelyezett generálintenzivátort, ami a tónust sokezerszeres erısségben adja vissza. A kísérleti tárgyat szintén
vezeték köti össze az apparátussal s annak hangmagasságát elızıleg hangvilla segítségével állapítják meg.
Hatás szempontjából a tibeti orgona teljesen egyezik a Keely-motor teljesítményével. Az intenzivátor
rezgéseinek kitett objektum néhány tizedmásodperc eltelte alatt porrá esik széjjel.
A hangintenziválás módszerének nagymérető alkalmazása elé technikai akadályok tornyosulnak. Roppant
nehéz ugyanis nagyobb kiterjedéső tárgyak alaphangját megállapítani, másrészt a gigászi arányú épületek
bázishangját intenziválni is komoly feladat. Megvan rá ugyan a mód, de annak Keely idejében nem volt
szabad nyilvánosságra kerülnie, a tibeti mesterek pedig még soká hallgatni fognak errıl a titokról. Ma persze a
tudomány még sokkal veszedelmesebb titok birtokába jutott és nemsokára a tibeti orgona használatának
kulcsa is ismertté válik.
Az elemek és matériális formák uralma a mágikus hangon keresztül - ez volt Atlantisz tudományának
legfıbb doktrínája. Korunk, amely külsıségeiben is sok hasonlóságot mutat az atlanti utókorhoz, hamarosan
kezeink közé juttatja azt a fegyvert, amelynek használata az atlanti félistenek aranykorszakának véget vetett.

Atlantisz alchimiája
A mágia és alchimia titkos kapcsolatáról a spagirikus kémia minden adeptusa meg volt gyızıdve. Ez a
kapcsolat valóságos és Atlantiszból veszi eredetét.
A mágikus alchimia hagyományai késıbb Chem földjén, Egyiptomon keresztül öröklıdtek az utódokra.
Ennek a hagyománynak megvilágításában az alchimia nem önálló tudomány, hanem amint azt már egy helyen
megjegyeztük, a magas mágia egyik speciálfakultása.
Jelentısége csak azért homályosodott el a titkos erık kutatói elıtt, mert hatásköre túlságosan is nagy és
emberfeletti. Ha a hermetikus szövegek harmadik hieroglifikus értelmét is kihámoznák Hermes Trismeigistos
kéziratából, kiderülne, hogy a benne foglalt feladatok véghezvitelére nem emberek, hanem teremtés
képességével felruházott félistenek kellenének. Mert az alchimia célja nem az aranycsinálás volt, nem is
kizárólag örök élet italának elıállítása a bölcsek köve segítségével...
Az igazi, régi prehisztorikus alchimia anyaga a teremtés mikrokozmikus utánzása, s a szellem anyaggá
változásának és anyag szellemé szublimálásának misztériuma. A neofitának isteni képességekkel kell
rendelkeznie, hogy a természeti misztériumok legnagyobbikát, magát a látható teremtést megérthesse és a
saját lelkébıl kivetített szikrával rekonstruálhassa.
Az ókori és középkori alchimia nagymesterei a spagirikus mővészet mélységes misztériumait a szimbológiai
megtévesztés leplével takarták el az emberi rosszindulat és az inkvizíció üldözése elıl. Annál csodálatosabb,
hogy éppen a legnagyobb titkok leírása majdnem teljesen érintetlenül fennmaradt a kabalisztikus alchimia

51
három érthetetlennek tartott manuáljában.
Az írások persze nem érthetetlenek, csak ezoterikusak. Bennük a teremtés, a mágikus biogenezis, a
pszichogenezis és atlanti mágia legféltettebb mőhelytitkai vannak némiképp leplezett módon kiteregetve.
Általában meglepı, hogy a kabalisztikus írók mennyi mágikus hagyományt mentettek át Atlantiszból. Tudjuk,
hogy az egyiptomi titkos tanítás örökösei legnagyobbrészt ık voltak; ha leszámítjuk Hermes Trismeigistos
könyveit, egy-két tibeti töredéken kívül nem is találunk sehol másutt megbízható forrásmunkát.
Ha az Ótestamentumot vesszük vizsgálat alá, maga a Genézis hat napja s az ember, Adamah megteremtése
az elsı történet, ami alchimiai munka. A teremtés hat napja a hetedik pihenınappal, az alchimiai
transzmutációs processzus hét etapja! Ezt az operációt utánozzák késıbb a kabalisták mesterséges
anyaglényeikkel s ez a mintaképe Lıw rabbi Gólemjének is. Paracelsus már a mélyebb mágikus teremtés
folyamatát imitálja Homunkuluszával.
Minden kabalisztikus elıírásban nyomatékos felhívások vannak, hogy a kutató meg ne feledkezzék a
kozmikus erıkrıl preparációi során, sem pedig annak tartama alatt: „Tégelyed mellett elmélkedve, jusson
eszedbe az a másik teremtés, mikor a föld sötétségbe burkolózott s csak az Úr lelke lebegett a vizek felett” -
jegyzi meg Elias Artista. A földi ember: Ádám teremtése a titkos atlanti hagyományokban nem jelenti a
kozmikus ember teremtését, hanem csak az atlanti nem-nélküli félistenek démoni kísérletét lelkesített
mesterséges lény létrehozatalára, akinek testét a föld porából formálták, éltetı eleme pedig a mágus lehellete,
késıbb lelkének egy szikrája volt!
Az ótestamentumi Genézis ezek szerint azt a processzust írja le, amikor az elsı atlantiszi alchimisták
elkezdték mágikus kísérleteiket az élı anyaggal. Elıször lélektelen biotechnikai gépeket hoztak létre, majd
mikor ezek tökéletleneknek bizonyultak, saját isteni énjükbıl helyeztek el bennük egy-egy parányi részt, hogy
a mő önálló életre ébredjen.
A nagy mő, az Opus Magnum sikerült is, de a föld porából és lélekbıl összerakott fajta tisztátalan maradt. A
többféle rosszul sikerült kísérlet egymás mellett élt a legtökéletesebb példányokkal az Édenkertben, az isteni
kémikusok kísérleti telepén s egymás közt szabadon szaporodtak. Ennek a keresztezıdésnek nem mindig volt
jó eredménye; a kísérleti lények megtámadták egymást s végül el kellett különíteni ıket.
Ezt a momentumot az Ótestamentum mint a Paradicsomból való kiőzetést örökíti meg. Ezzel egyidejőleg a
Csendes-óceán egy másik kísérleti telepén, a mai Madagaszkár táján, kísérleteikbe merült adeptusok - Henoch
könyvének hatalmas „egregórái”, az ırzık - arra a veszedelmes gondolatra jutottak, hogy az általuk alkotott
agyagbábukat saját isteni lényük részének mágikus adományában részesítsék. Ebbıl a célból teremtıerıvel és
az asztrális látás korlátozott képességével is ellátták az embert. Hogy a maga lábán megállhasson, önállóvá
tették és védelmi eszközöket bíztak a kezére. Ez az, amit Henoch így ír le: „Az ırzık Azazel vezetése mellett
megtanították az emberek fiait a varázsszerekre és varázsszavakra”.
A föld fia azonban a neki ajándékozott bővös eszközöket rombolásra használta. Henoch könyve szerint
„titánok születtek, akik háborúkat kezdtek egymás ellen s bajt, szenvedést hoztak a világra”.
A mágikus képességgel felruházott egyedek ugyancsak démonokat szabadítottak a közösség nyakára; végül
annyira elharapózott a feketemágia, vérengzés, erıszak és harmóniátlanság, hogy az isteni erık tudományának
ırzıi kénytelenek voltak a titánok nemzedékét megsemmisíteni.
A titánok mővei: mágikus, monumentális tevékenységük egy része - azonban fennmaradt a
ciklopszépítkezésekben. Fennmaradt az észak-amerikai ciklopszterasz, melyet eredetileg az Algolnak, a
legpusztítóbb hatású változócsillagnak, kozmikus erıgyőjtı állomásául építettek, hogy a legnagyobb romboló
energiáit háborúikban felhasználhassák.
Az atomerı felhasználásának mágikus titkát a titánok nem ismerték. Mestereik a nagy elemi háborúban (mert
a titánok megsejtették uraik szándékát és felkészültek az ellenállásra) éppen ezzel pusztították el ıket.
Titánmunka a Húsvét-szigeteken talált kıkolosszus-sor is. Ezek ugyancsak a feketemágia óriási csillagerı-
akkumulátorai, az elsı teraphimok voltak.
A titánok és ırzık háborúja - noha az az egregórák gyızelmével végzıdött - nem hozott szerencsét a
kísérletezıknek. Prométheuszi munkájuk, amellyel a Föld asztrálrégiójának békéjét megbontották, soraikban
is egyenetlenséget szült. Az egregórák pártokra szakadtak és kolóniákra oszlottak. Egyik részük a legendabeli
Lemuria földjére vonult vissza, másik csoportjuk Atlantiszban maradt mindaddig, míg a további kozmikus
mérető kísérleteket végzı lemuriai csoport - túl vakmerı operációival - az egész földet veszélybe nem
döntötte.
A lemuroknak az volt a céljuk, hogy a föld atomenergiájának egy részét felszabadítva, más csillagzatokra
tegyék át lakóhelyüket. Az egyre elvonatkozottabb lemuroknak ugyanis a Föld - valamilyen rejtélyes okból,
ami a csillagködök mágiájával függ össze - már nem nyújtott elég teret tevékenységük számára.
Az atlanti csoport a hiperkozmikus kísérlet elıestéjén ellenszegült a lemuriai csoport mágikus törekvésének.
Azok az individuumok, akik továbbra is a Föld felületét kívánták lakóhelyükül megtartani, mágikus
klauzurával vették körül a Földet s a lemurok kozmikus invokációja, melyet a föld fél energiájának
52
felszabadulása kellett volna hogy kövessen, eredménytelen maradt.
A felidézett elementáris erık a klauzúra védıövezetén nem tudtak áthatolni, a mozgásba hozott energiák
azonban egy közvetlen közelben keringı kisbolygót, a Kenóholdat a Csendes-óceánba taszították, ami
egyetemes katasztrófát (Lemuria és Atlantisz elsüllyedését) idézte elı.
Ez az igazi története az Édenkertnek, Henochnak és a titánoknak, amit mindennél jobban titkoltak az
emberfajta eredetének szégyenletes bőne miatt.
Hogy az ember rossz volt és ostoba, azt még elviselték volna az utódok, de hogy az eredendı bőn doktrínája
tulajdonképpen a kísérleti állat nívójára vonatkozik, ezt az ısök hiúsága nem vette be. Az emberiség
ıstörténetét szándékosan elleplezték; az Édenkert kísérletezı, alchimista engregórájából: a félisteni
atlantidából Jehovát faragtak és az eseményeket szimbólumok mázával vonták be, hogy a valóságos
események mögött a krónika kozmikus mélységeket sejthessen. Mindennek csak a hermetikus tradíció állta
útját, amely birtokában maradt Henoch könyvének s az ısi hieroglifanyelv helyes értelmezésének kulcsai
segítségével átmentette a Föld történetének leggrandiózusabb eposzát a bölcs adeptusok utókora számára.
Mert az „ırzık” fajtája a történelemelıtti katasztrófában nem pusztult ki teljesen, hanem egy-egy rövid idıre
inkarnálódva, valamelyik beavatott személyében, vagy titkos társaságok gyülekezıhelyein elvonulva, mégis
megszakítás nélkül adta tovább az elıdök tanításait, a világosság szellemének, a láthatatlan Heliosznak
dicsıségére.

Amirıl az adeptusok nem írtak

Az anyag összetétele, kémiai sajátságai, biológiai és fizikai energiáinak fejlıdésiránya - a harmadik szem
mágikus szerszámával felszerelt ember akarata alatt - szolgai módon belesimul minden eléje tartott
ideaformába. A fizika törvényei, a kémia reakciói, a biológia szerves funkciói befolyásolhatók az akarat útján.
Ezt a titkos törvényt évezredenként felfedezik és újra elfelejtik a tudósok.
Az ókorban és a középkorban ismerték az animális és elmentáris lélek kapcsolatait. Paracelsus terápiája
alapjává tette lelkesített biofizikai mágnesek gyógyászati szerepét. Sok kortársa követte ezen az úton. Ma ez a
tudás megint elveszett s inkább csak okkult kuriózum-számba megy. A biológiai organizmus funkcióinak
akarati befolyásolását ugyan az élettan újabb kísérletek alapján elfogadja, de az ókori animalizált
világegyetem koncepcióját még nem tette magáévá.
Az anyag lelkesíthetıségének doktrínája a középkorban érte el legnagyobb hitelét az alchimisták körében. A
nagy operációkat az Opus Magnumban a fizikai és a mentális síkon egyidejőleg kellett végrehajtani. Az
alchimista vegykonyhájában pontosan meghatározott kémiai mőveleteket végzett a Prima Matériával és ezzel
szinkronisztikusan saját lelkében is elvégezte ezeket ez operációkat. Ezért beszéltek minden idıben kétféle
alchimiáról. Az egyik a valóságos kémia praxisa, a másik a pszichikai erık mentális elıkészítése a
projekcióra, vagyis arra a processzusra, mikor a jól preparált Prima Matériába az alchimista adeptus
besugározza mágikus akaratát. Mert a hangsúly ezen volt. Az elıírások szerint elkészített kémiai anyag
sokféle desztilláción, szublimáción és sőrítésen keresztül alkalmas, plasztikus közeggé változik misztikus
ideák befogadására.
Minden anyagban vannak specifikus ideacsírák. Az anyag fajtája formaalkotó szimbólumaitól terhes - még a
holt fa és kızet összetétele is specializált faji fejlıdés emlékeit hordozza magában. Az alchimiai operáció
ellenben olyan Prima Matéria használatát írja elı, amely még nem specializálódott, az adeptus formaképzı
akaratának így nem áll ellent. A bölcsek köve az organikus élet differenciálódásmentes univerzális
esszenciája. Ez az ötödik fokozatú mágikus elem: a kvintesszencia, minden élet alapja, úgy a növényzetben,
mint az állati világban, de még a kızetekben is jelen van. Az örök élet esszenciájának gyökere azonban az
asztrálisban van s bármely törekvés annak sőrítésére szükségképpen az asztrálsíkon vezet át.
A szexuálmirigyek kiválasztási termékei és az animális vér különösen gazdag esszenciában. Ez az oka annak,
hogy adeptus kísérletezett spermával és vérrel. Tudjuk, hogy Paracelsus kivételével ez csak kevés adeptusnál
vezetett a kívánt eredményre, mivel az emberi, de az állati mag is - éppenúgy, mint a vér - már
specializálódott matéria s a pszeudoadeptusoknak legtöbbször nem sikerült a preparáció nehéz feladata.
Hermes hagyományai Prima Matériaként határozottan nem-specializálódott közeget írnak elı, amelyben
minden élet csírája egyetemes keveredésben fordul elı; a Prima Matéria: élı ásvány, növény, állat és szellem
ugyanabban az objektumban. Ilyen anyagot csak egyet ismerünk és ez - a termıföld!
Ez minden élet forrása s benne állati, növényi, ásványi és - látens, animális ideákon keresztül - szellemi
elemek vannak komprimálva, tehát a kémiai kompozitum feldolgozása: megtisztítása után ebbıl állíthatjuk elı
a Prima Matériát.

53
 Az atlanti alchimista Prima Matériája is a föld pora; Jehova agyagból formálja Ádámot, Lıw rabbi sárból
készíti a Gólemet. Persze a Príma Matéria ismeretével még nem jutott kezünkbe a Misterium Magnum: a
Bölcsek Köve. A desztillált Prima Matéria az alchimiai munka folyamatában csak akkor változik életelixírré,
ha a nagy mő saját lelkünkben is sikerrel végrehajtatott.
A hermetikus operációk hét stádiumban érlelik meg az anyagot. Ez a hét stádium:

1. Desztilláció
2. Szolució
3. Putrefakció
4. Redukció
5. Fixáció
6. Fermentáció
7. Projekció

A hét stádium a mentális alchimiában megfelel a kabalisztikus jóga hét egyidejő etapjának.
A mőveletek kezdetben elkülönítve folynak, a hetedik fokon azonban a neofita egyetlen mágikus
erıfeszítéssel összeolvasztja a mentális és elementáris magzatokat.
Az elsı projekció tehát nem az aranykészítésre vonatkozik, hanem a Vörös Oroszlán elıállítására.
Az alchimia ilyenformán mindig mágikus képességeket követel meg s a neofita csak magas képzettségő
mágus lehet.
Megerısítik ezt a középkori leírások is, melyek az alchimista életmódját úgy írják le, ahogy csak egy tibeti
aszkéta élhet. Hermetikus írások gyakran utalnak arra, hogy a bölcsek tüzét állandóan ébren kell tartani s ezt a
feladatot az alchimista - ha eredményt akar - nem bízhatja másra.
Az alchimista lakása is legtöbbször kémiai mőhelye, ahol mindenki elıl elzárkózva, egyedül famulusa
segítségével tevékenykedik. A misztikus meditáció ideje az éjszaka. Ilyenkor retortája fölé hajolva törekszik a
mágikus múlt analógiáit felidézni és önmagából a kísérleti objektumra kivetíteni. Egy évig és három hónapig
marad elzárkózva a külvilág elıl; ennyi idei tart, míg a retortában megérlelıdik az asztrális magzat, a nagy
panacea. Tulajdonképpen két retora van jelen: egyik az üvegfiola, másik a mővész lelke.
A mágus laboratóriumában lejátszódó szentségtörı misztériumot, a teremtés mikrokozmikus leutánzását
persze leplezni kellett az emberi butaság és az inkvizíció mohó tekintete elıl. Az ürügy készen adódott a
Bölcsek Kövének egy kis jelentéktelen melléktulajdonságából, amellyel tisztátalan fémekbıl nemesfémet
lehetett készíteni.
Az adeptus klauzúrájában aranyat akar készíteni ólomból... ez volt a neofita jogcíme arra, hogy a
legmagasabb mágia operációit zavartalanul végezhesse.
Viszonylag zavartalanul. Mert ha az alchimia lényegét képezı misztikus mőveletek nem is érdekelték a
különben szigorú és babonás bírókat, a kémiai tevékenységbıl néha mutatni kellett valamit, nehogy az igazi
munka mibenlétét megsejtsék.
Voltak adeptusok, akik elkövették azt a vigyázatlanságot, hogy valódi transzmutációt hajtottak végre a
kíváncsiak kielégítésére. Ezeknek üldöztetésben lett részük. Nem egy közülük hercegi udvarokban hóhér
kezén végezte, mivel nem tud vagy nem akarta elég gyorsan kielégíteni magas patrónusa aranyéhségét.
(Setonius!)
Sokkal bölcsebben cselekedtek azok, akik - bár birtokukban volt a Vörös Oroszlán - hamis kísérletet
hajtottak végre, hogy tehetetlenségüknek híre menjen. Azontúl aztán nyugodtan dolgozhattak. Mivelhogy
szegény bolondnak tartották, senki háborgatta többé ıket.

Adam Kadmon
A csillagászat története az emberi kultúra története. Ez még sokkal fokozottabb mértékben áll az atlanti fajok
történetére. Az egregórák kultúrája, mint elkorcsosult utódaiké: az egyiptomiaké is, mágikus kultúra volt,
melyben a kozmikus testek egymásrahatásának tudományát, az asztrozófiát tartották a legfontosabb
fakultásnak. Az ısök csillagászati tudományának egy negyedrésze ismertté vált korunkban, a nagyobbik: a
háromnegyedrész azonban elveszett.
A káldeusok és egyiptomiak ma is jelentékeny asztronómiai eredményei mindazonáltal úgy viszonylanak az
ıket megelızı atlanti csillagászathoz, mint az elsı elemista számtani gyakorlatai a felsıbb matematika
tanárának egyetemi pályamővéhez.

54
 Az atlantidák csillagászati tudása még mágiájuknál is fejlettebb volt. A környezı Kozmosz állomásait
éterhullámok útján tudták behangolni s a fényévek milliárdjaira lévı ködvilágok eseményeit közvetlen
közelbıl voltak képesek megfigyelni.
A távolbalátás - még hiperkozmikus méretek közt is - egyszerő biológiai funkció volt. Távcsövekre és
nehézkes teleszkópokra nem volt szükség, mert a kozmikus sugárzás az éterhullámokkal együtt, az univerzum
legtávolabbi sarkaiból is elhozta az ott lejátszódó történések pszichogrammjait. A pszichogrammokat a
mentális kondenzátor akadálytalanul alakította át képpé, hanggá, úgy, hogy a száz fényévnyire lévı állócsillag
felszínén lejátszódó események az életteljesség erejével peregtek le szemük elıtt.
Az atlantida valóban kozmopolita volt. A sok asztrológiai megfigyelés, amely a káldeusok agyagtábláin
keresztül reánk maradt s a napközeli bolygók karakterérıl szól, mind az atlantidák pszichotechnikai
analízisének eredménye.
Az egregórák szemléleti úton, elsı kézbıl szereztek ismereteket arról, hogy milyen életformák virágzanak a
Vénuszon, a Jupiteren, Marson és a zodiákus csillagzatainak vezérnapjain. A bolygók hatását asztráltestükön
észlelték. A csillagok felszínén lüktetı kultúrából következtettek, illetve miután ez a folyamat akkor még a
harmadik szem mőködése következtében élı képekben, lelkes hieroglifákban történt, szimbólikus lények
formájában jelenítették meg a planétakultúrákat.
(A második látás az asztrálfényben hatalmas lényt vetített eléjük, ami a bolygó lelkét testesítette meg. Ezek
voltak a planéta urai, a csillag-egregórák.)
Agrippa okkult filozófiája „bolygók és csillagzatok szelleme” elnevezés alatt tárgyalja a csillagegregórákat.
Ugyancsak ezekrıl van szó a görög mitológia olimposzi isteneinek alakjában.
Vénusz istennı nem más, mint a Vénusz bolygó asztrális mővészetének mágikusan objektivált szimbóluma.
Ugyanígy a Mars bolygó racionális ingerként ható akaratkultúrája a szenvedélyes hadisten: Mars figurájában
öltött formát. A többi bolygóistenség is a megfelelı szellemi tulajdonság perszonifikációja, a szimbolikus
tartalmakat mágikus képekké tömörítı ıskori látás mentális funkciójában.
A képesség, melynél fogva az elsı csillagászok égi formákat kerestek a csillagokban, ennek a mőködésnek
folytatása. A zodiákus-csillagképeket és a többi konfiguráció jelképes alakjait az atlanti kutató állapította meg
részben földi hasonlóságuk után, részben ezoterikus démonok pszichikai korrespondenciái szerint. Az utódok
csak a legkönnyebben érthetı képleteket vették át; mélyebb vonatkozásokat nem jegyeztek fel, hiányzott az
azok megértéséhez szükséges transzcendentális tapasztalat. Mégis, ahogyan a gnosztikus tartalmú János
Jelenései fennmaradtak, bár a kortársak nem értették azt, megıriztek néhány olyan csillagászati hagyományt is
legendák formájában, amely a legnagyobb elvontságok területérıl való az eredetileg csak az atlanti
csillagmeditációban, mágikus úton jöhettek létre.
Ilyenek a fekete ködökre, az Algolra, a Via Comustára s a Tejútra, az asztronómiai, farkába harapó kígyóra
vonatkozó mítoszok, továbbá a görög mondavilágnak néhány speciális olimposzi története.
Jellemzı, hogy az égi képletek túlnyomó része a görög mitológia szereplıirıl van elnevezve s azok általában
csillagászati változásokra utalnak, melyek az ıskezdet ködében vesznek el.
Az atlanti kozmoszbúvár misztikus szeme elıtt a távoli csillagzatok múltja színes élıképekben, diorámaszerő
cselekményekben jelent meg. Ezeket a képeket a legközvetlenebb módon, hieroglifákban rögzítették s a
fennmaradó kıtáblák félreértésébıl keletkeztek késıbb a mitológiák.
A hiperkozmikus eseményeket racionalisztikus szófüzérekben, vagyis egydimenziós logikai részletezés útján
lehetetlen érzékeltetni s így a görög mesevilág költıi a szent kıtáblákat szükségképpen félre kellett hogy
magyarázzák. Azonkívül a hieroglifáknak megvolt az az elınyük, hogy három síkon tartalmazták a szóban
forgó tárgy értelmét. Ez pedig szóképfordításokban mindig elvész.
A mágikus csillagmeditációban jutottak a hermetika adeptusai elıször az univerzum nagyobb
életegységeinek megismeréséhez.
Kiindulva a földrıl, keresztül a bolygókon, átvezetve a kutatást a zodiákus csillagképein a legtávolabbi
ködrendszerek vezetı intelligenciáinak gigászaihoz, mindenütt úgy látták, hogy a látható világ szervezetei
fokozatosan növekedı szellemi lények vezetése alatt állanak. Ahogyan meglátták a föld és a társplanéták
uralkodó intelligenciáit, nyomára jöttek a csillagzatokban élı, összefüggı elveknek is. Éppen ezek az elvek
voltak azok, amelyeknél fogva egy-egy csillagképet összefüggı egészként érzékeltek s azok vezérnapjait
vonallal kötötték össze hieroglifikus ábrázolásaikban.
Így alakultak ki a Lira, a Herkules, az Androméda és sok más csillagkép hieroglifái. A lerögzítés, kıbevésés
eredetileg azzal a céllal történt, hogy mágikus invokációikhoz fix hullámhosszt adjanak.
Az asztrozófiai elmélyedés hiperkozmikus szemléletében ezután végül eljutottak az individuális létezés felsı
határainak lelkes formáihoz, a kozmikus ember ideájához.
Ez a koncepció volt az atlantidák legnagyobb felfedezése s a kabalisztikus Adam Kadmon alakjához, ezen
keresztül pedig a hermetikusok nagy misztikus analógiatörvényéhez vezetett.

55
 Az atlantiszi kozmikus ember elgondolása végül az egész látható univerzumot egyetlen hatalmas élılénynek
látta. A hiperkozmikus titánnak éppen úgy van keze, lába, feje, agya, mint a többi élılénynek s vannak
belsırészei, erei, idegzete, vérkeringése.
Adam Kadmon, a kozmikus ember, hozzájuk hasonló kétnemő lény, aki lelki koncentráció útján teremt s
önmaga is megosztódva szaporodhat. Misztikus megtermékenyülése azonban nem egyéneket, hanem
világrendszereket hoz létre, s az általa szült világnapok fióknapjain, a késıbb kifejlıdı planétaláncokon, a
nagy mintaképhez hasonló mikrokozmikus egyedek létesülnek. Ebbıl adódik Hermes Trismeigistos
Smaragdtáblájának híres tétele:

„Verum est, cetlom et verissimum, quod est,

superius, naturam habet inferioria
et ascendens naturam descendentis!”

vagyis:
„Igaz, a bizonyosság teljességével legigazabb,
hogy ami fent van, egyenlı azzal, ami lent van
és ami lent van, egyenlı azzal, ami fent van.”

Ez a fogalom volt a földön az Isten-fogalom kezdete! A filozófiai tétel pedig a hermetikát alapozta meg. A
hermetikán kívül egyedül a kabala ırizte meg ennek a jelentıs gondolkodás-történeti felfedezésnek
körvonalait. A Soharban ezek a gondolatok csak kissé leplezett és nem is túl primitív formában találhatók:
„Az egész alsó világ a felsı világ mintájára keletkezett. Minden, ami a felsıbb világban létezik, mint ennek
másolata jelenik meg elıttünk, de a kettı mégis ugyanaz!” - mondja a Sohar.
„Midın az İsi Lény, akinek neve szent legyen, formát öltöt, mindent hím- és nınemő formában alkotott
meg. Más forma alatt a dolgok ugyanis nem létezhetnek. Ez az a mérleg, amelyen mindeneket lemérnek.
Alakok, amelyekbıl a hím- és nınem princípiuma hiányzik, nem tökéletesek. A nagy szent ısi lény csak ott
üti fel hajlékát, ahol mindkét princípium egyesítve van.”
Ez a rész az atlantidák kétnemő testalkatára utal. Szerintük a poláris végletekre szakadozott kísérleti lények,
vagyis a mai ember ısei tökéletlenek, mert csak egyik pólus van meg bennük. Lelküket örökös vágyódás
emészti a másik, hiányzó fél után s nyugtalanságuk képtelenné teszi ıket arra, hogy szellemi energiáikat az
örökkévalóság szemléletére koncentrálhassák. A mai emberben ugyan megvannak mindkét nem csökevényes
szerveinek maradványai, de a két princípium nincs egymással harmóniában s a bölcsesség nem lakozik benne.
„Voltak már a mienk elıtt is világok, melyek születésük után hamarosan elpusztultak. Világok alak nélkül,
melyeket szikráknak neveztek, mint a kovács szikráit, amint azok a tőzbıl kipattannak s azonnal újra
kihunynak. Ezek szétromboltattak s nem maradtak fenn, mivel az ısök ıse, akinek neve szent, még nem
öltötte fel végleges formáját.”
Az ember formájában tehát a Kozmosz prehisztorikus titkai nyilatkoznak meg, mert az nem más, mint a nagy
eredetinek kicsinyített változata. Ezt az igazságot fejezi ki a kabalisztikus Sephirotok, azaz erıcentrumok
elmélete is.
Egyik hermetikus kézirat utalást tesz egy ısi kıtáblára, ahol Adam Kadmon kozmogóniai elhelyezkedése is
ismertetve van. Eszerint Adam Kadmon feje az Androméda-ködben, teste a Tejút spriráljában, méhe az
Orionködben, jobbkarja az Amerika-köd táján, balkarja pedig a Crab-ködnél, lába a Magellán-felhı nebuláris
régiójában van.
A Kozmikus Ember köldökét a ma Szeneszsák név alatt lajstromozott sötét ködben jelöli meg a kézirat. A
bennünket övezı zodiákus-csillagzatok az óriás tüdeje-tájékára esnek.
Az elképesztı arányú hiperkozmikus kolosszusnak Atlantiszban temploma is volt, benne az adeptusok
generációja, a félisteni nemzedék, ısapját tisztelte.

Csillagmeditáció
Az elızıkben említett misztikus koncentráció az atlanti mágusok egy csoportját a föld területének
elhagyására irányuló kísérletek folytatására késztette.
Modern rakétalövedékeink, vagy a Holdba lıtt ágyúgolyó semmi azokhoz a grandiózus experimentumokhoz
képest, amiket a beavatottak ezen csoportja végrehajtott az atomerı felhasználásával. Ez a próbálkozás a
Bábel tornyáról szóló legendák igazi háttere. A döntı kísérlet lefolyását már korábban elmondtuk. Most még
néhány szót a csillagmeditációról.

56
 Gyakorlatilag semmi akadálya sincs annak, hogy valaki a távoli csillagokról hozzánk érkezı éterhullámokat
felfogja és transzformálja. A csillagok energiái ma is változatlan intenzitással áradnak felénk és a bennük
foglalt események Atlantisz pusztulása után is szakadatlanul hirdetik kozmikus szomszédaink küzdelmeit,
életét és történelmét. Miért nem tesszük hát mi is azt, amit az adantidák? Mert a harmadik szem elvesztése
meggyöngítette az emberi nem mentális kondenzátorát és egyfelıl a hullámok beállítása múlja felül az
átlagember képességeit, másrészt az éterhullámok élıképekké való transzformálódása képezi a nagy akadályt.
Ezek a nehézségek azonban nem legyızhetetlenek. Éppen az ákashakrónikában való olvasás: ami nem más,
mint a fenti funkció - mutat rá az e területen rejlı korlátlan lehetıségekre. Ez a képesség meggyöngült, de nem
veszett el! Kitartó gyakorlással bárki, akinek ilyen stúdiumokra hajlama van, ma is megszerezheti. A
gyakorlás technikája a következı:
Meleg, nyári csillagos estéken menjünk ki a szabadba s kényelembe helyezkedve, háton fekve valami
nyugszékfélén koncentráljuk tekintetünket egy általunk ismert csillagra. A koncentráció bevezetı fixatív
stádiuma után behunyjuk szemünket és belsı látóterünkben felidézzük a képlet külsı formáját, azzal a
kívánsággal egybekötve, hogy asztráltestünkben annak hullámait asszimiláljuk. A kiválasztott csillagzat
asztrális rezgéseit a már régebben begyakorolt pszichikai vonzás energiájával formálisan magunkhoz húzzuk s
ezt a praxist egész addig folytatjuk, míg belsı látóterünkben különös, idegenszerő formák, szimbólumok,
erıörvénylések nem merülnek fel. Ez az idegen világállomás hívójele! Most a keresett régióban uralkodó
alapideák egyik vezérlı szférikus szimbóluma vonul el lelki szemünk elıtt. A pszichikai látótérben élesen
kirajzolódik valamely különleges, plasztikus glifa, melynek kozmikus értelme tudatunkba egyszerre csak
készen ugrik be. A kozmikus hieroglifa értelemmel megtelése a harmadik szem, illetve az ezt helyettesítı
tobozmirigy mőködésének következménye.
Most már gyorsan váltakozó képek, vidékek, planétafelületek közeledı, távolodó és cserélıdı színjátékára
kell figyelnünk. Ha valamelyik kép felkelti speciális érdeklıdésünket, a fentebb említett pszichikai vonzás
asztrális csápjaival nyúlunk utána s az menten közelebb jön és feltárja részleteit. A kozmikus panoráma a
legkülönfélébb élılények, civilizációk, kultúrák eseményeit vetíti felénk, a szemlélt változások értelmét
azonban rendkívül nehéz kitalálni. Idegen világok életének s az ott végbemenı folyamatoknak szellemi
jelentıségét ismét csak az univerzális glifák mindenhol érvényes átvitele, illetve ezek transzformálása adja
kezünkbe.
Hangsúlyozzuk azonban, hogy a tobozmirigy mőködése nélkül ezen a területen semmire sem megyünk és a
csillagkoncentráció megkísérlése elıtt annak revitalizálását a korábban elıírt misztikus gyakorlatok útján már
elızıleg el kellett végeznünk.
A csillagmeditációban hullámhosszul szolgálhat bármely ismert konstelláció, mint amilyen például az Orion,
vagy a Kassziopeia.

57
 Leghamarabb juthatunk eredményre a földrajzi fekvésünk alatt jól látható képletekkel. Ilyen
a Lyra
az Eszaki Korona,
vagy más néven Gemma,
és az Androméda az
Androméda-köddel.
Nem ajánljuk azonban a sötét ködökre, a Perseus csillagképére és különösen az Algol változócsillagra való
koncentrálást, késıbb tárgyalandó okokból.
A meditációs táblákat tízcentiméteres nagyságban kartonra rajzoljuk s elıször a szabad ég alatt gyakorolunk,
késıbb a táblára egy-egy pillantást vetve, zárt helyen is felidézhetjük annak emlékét. A táblák csak az
emlékezés rögzítése miatt szükségesek.
Káldeában számos csillagnézı torony szolgált a papi tanulmányok asztrológiai kiképzésére. Ismeretes a
csillaglovaglás tizenkét éves szertartása, mikor a birodalom ura és fıpapja a legnagyobb obszervatóriumban -
annak tetıteraszán - együttes meditációban merültek el, az extázisban felmerülı, jövendıt mutató
szimbólumok szemléletére.
A meditáció a Jupiter bolygóra irányult. Ez a planéta volt Babilónia nemzeti csillaga, melyet Marduk néven,
istenként tiszteltek.

Bolygók és csillagképek lelke

Az atlanti mágiában minden bolygónak lelke volt s a nagyobb mérető misztikus operációknál azok erıit
idézték meg. Azonban nemcsak a késıbb ismert hét bolygó titánjának szellemeit vonzották magukhoz, hanem
igen sok más galaktikai erıcentrumot is be tudtak állítani, ha a szomszédos bolygók karaktere a tervbevett mő
jellegének nem felelt meg. Már a hét bolygó uralkodójának is három hatásköre volt. Agrippa Okkult
Filozófiájában azt írja, hogy az ókori népek asztrológiája a bolygókat egy fizikai, egy asztrális és egy mentális
részbıl állónak tartotta. Könyvének második kötetében szférikus hullámhosszdiagrammokat ad az ismert

58
csillagok három síkjának invokációjához. Pl. a Jupiter kabalisztikus jele a fizikai síkon általánosan ismert
emblémája mellett (4) ez:

asztrálsíkon ez:

és a mentálsíkon pedig ez:

A jeleket a kabala mágikus számkvadrátjainak kulcsszámain keresztül való összekötıvonalak húzásával

kapjuk meg.
A három sík Agrippánál mint elementáris, démonikus és intellektuális osztályok vannak megjelölve. E
felosztás szerint az összes bolygónak megvan az elınyös, démonikus és szellemi hatása, aszerint, hogy melyik
síkon idézzük meg.
Az atlanti asztrológia ezeket a hatásokat démonok, szellemek, vagy elementálok formájában perszonifikálta,
a harmadik szem képalkotó tevékenysége következtében. A velünk rokon szomszédbolygók
asztropszichológiai tulajdonságait persze más hieroglifákban is kifejezésre juttathatjuk. Agrippa szimbólumai
csak egyik módját mutatják be ennek s az nem is mindenben azonos az antik asztrológia glifáival.
Az ókori kabalisztikus asztrológia az „égi írás” módszerét alkalmazta, vagyis a csillagok térbeli
elhelyezkedésének pontokkal és vonalakkal való megjelölését. Ez pontosan egyezik az atlanti csillagtáblák
rendszerével. Az asztrálsíkot és mentálsíkot hieroglifákkal jegyezték a konstelláció mellé. A síkmagasságot
jelentı glifák a térelosztás szabályai szerint s a kozmikus grafológia erıvonaltörvényét követve lettek

59
elhelyezve. Olyan táblákat, amelyeket speciális mágikus célra használtak, három részre osztottak: egy alsó,
egy felsı és egy középsı részre, a három sík szimbolikus ábrázolására.
A táblatér nem volt ugyan formálisan elhatárolva, de a lapon alul vagy felül külön kámeakulcsban, három
fokozatosan rövidülı vonal jelezte, hogy annak tartalma három síkra értendı.
Ilyen hieroglifák a következık:
Medúzafı démonium (Algol):

Plejádok:

Aldebaran:

Sinus:

Canis (Procyon):

60
 Az atlantidák azonban mágiájukban legtöbbször nem vették igénybe a naprendszer szomszédos planétáinak
dinamikai elemeit, hanem a kozmikus ködök, messze, távoli zónák kevésbé specifikus emanációit. Ebben a
tekintetben az utódokat magasan felülmúló tudással rendelkeztek.
A kozmikus régiókat úgy ismerték, mint az utánuk következı csillagászat egyetlen nemzedéke sem.
Tudásukból ránk is származott valami Káldeán és Egyiptomon keresztül, de az esetek többségében a
kozmikus grafológia szimbólumfejtı analízisére vagyunk utalva, ha a távoli ködképletek és kozmikus
erıcentrumok tulajdonságait meg akarjuk érteni.

Keletkezı és szétesı világok erıi

A csillagképeknek és ködvilágoknak is van lelke. A belılük áradó erıhatások, a napjaikon és planétáik
többségén formát öltött kultúrák alaptendenciája a rendszer figurális alakjából ítélhetı meg.
Valamely galaktikai képlet, csillagkonfiguráció nem a véletlen mőve, hanem a bennük mőködı dinamikai és
pszichikai energiák irányának fizikai kivetülése. A fizikai forma nem más, mint testet öltött szimbólum,
melyben az ıt elıidézı szellemi erı benne hagyja karaktere bélyegét; azt a térelosztás és az erıvonalak
törvényének alkalmazása alapján, intellektuális fogalmakban lehet kifejezni.
A kozmikus grafológia módszerét és szabályait illusztrációkkal együtt egy korábbi munkánk, a Hermetikus
Filozófia tartalmazza.
A csillagkoncentráció mágikus szertartásában szétesı világok, elpusztult naprendszerek és fekete ködök
energiáit is meg lehet idézni.
A pusztulás kozmikus örvényével való asztrális kapcsolat azonban szörnyő veszéllyel jár.
Tudjuk hogy a hagyományok szerint a titánok, az atlantidák teremtményei és elsı ellenfelei, az Algol
pusztító erıit kötötték le teraphimok segítségével háborúikhoz. Az Algol pedig a Tejút egyik fekete
ködrégiójába esik, úgyhogy lehetetlen annak démonikumát felidézni anélkül, hogy az invokáció a sötét ködök
befolyását is maga után ne vonná. A káld asztrálmágia „baljós sarok”-jának, az Algol-vidéknek behangolása
és fix hullámhosszra való beállítása olyan háborúk sorozatát zúdította a földre, amelyhez minden azóta
lezajlott hadjárat semmiség s amelynek természetébıl az 1938-45 évi világháború szerény izelítıt nyújtott.
A titánok végül is elpusztultak s az atlantidák uralma is nemsokára egyetemes katasztrófában ért véget.
Mindezeket a kataklizmákat, melyeket még egy kisbolygónak, a Kenoholdnak földrehullása is megtetézett, az
idézte elı, hogy a titánok sátáni teraphimjeikkel kozmikus felvevıállomást létesítettek országaikban az Algol
sötét ködjei számára, amely az ott lakó romboló elementároknak tárt kaput nyitott a föld felszínére.
Emlékezzünk a ceremoniális mágiában példaképpen idézett káldeai „elemi erık formulájá”-ra!
A varázsdal a titánok korából való s a babilón mágia kıtáblái ırizték meg. A Kenohold földrezuhanásával a
teraphimok beállítása elromlott s az Algol-erık emanációja földünket nem érte többé abba a szögben,
amelyben a történelem elıtti titánok idején. De a teraphimos ereje még nem merült ki és a csökkent erejő
elementáris démoninvázió ma is tart, amit az azóta is szakadatlan háborúk sorozata mutat. A föld tengelyének
elfordulása, a 23.30 fokos precessziós elhajlás az éghajlati zónák létrehozásával a mágikus
ciklopszépítmények hatóerejét csak csökkentette; a nemzeti háborúkat a teraphimok végleges lerombolása
szüntetné meg. Az ótestamentumi parancsolat: „Ne csinálj magadnak faragott képet” - erre az ıstörténelmi
veszedelemre vonatkozik.
Felhasználták Atlantiszban az óriásnapok pusztulásával szétsugárzó kozmikus hullámokat is. A kozmikus
sugárzás felszabadult elektronkötegeit a mágikus akarat éppúgy szolgálatába vonhatja, mint a kisebbmérető
mágia a tőz és kibocsátása alkalmával szétszóródó atomenergiákat. Azt a rendezést, amit az ideoprojektorban
korábban leírtunk, méretekben használták. Ezt a tudományt a titánok atlanti adeptusoktól tanulták el, de
rosszra fordították. Az atlantidák tép teraphimok, mágikus építmények útján kötöttek le kozmikus elemeket,
de az általuk behangolt állomás keletkezı és magasabb szellemi kultúrával rendelkezı csillagzatok energiáit
vonzotta a földre.
Ennek a magasabb felvevıhálózatnak részei voltak a piamisok, a Szfinx és egyéb, azóta már elpusztult
építmények. A piramisok és az atlanti szimbólumok teraphimjei egyben az egész földet körülvették, ami
felkeltette a titánok győlöletét, mert erıszakos céljaikkal ellentétben állott azoknak magasztos szellemi
ideálkultusza, amit a mágikus felvevıállomások mellett épített kozmikus templomok adeptusai ezeken a
helyeken folytattak. Ennek megsemmisítésére, az építés és béke megbontására konstruálták Algol-
teraphimjeiket. Magasabb hatalmak rendelése folytán azonban tervük nem sikerült; az Algol-templomok egy
része a piramisokkal együtt az emberiség ıstörténetének ırzıje maradt.
A bennük megtestesülı hieroglifák a mágia örök figyelmeztetıtáblái.

61
 Alvilági Mítoszok.
Az atlanti mágia
maradványai
A tér végtelensége két irányban terjed: makrokozmikus világkolosszusok ködrendszerei felé és
mikrokozmikus parányok planétaláncaira. Az Univerzum szerkezete ugyanolyan a galaktikai nebulák
napkötegeinek százmilliárdjaiban, mint az anyagot képezı atomvilágok elektronrendszerein.
Az atlanti mágia gigászi kozmikus meditációjának is volt felsı határa.
Noha az elektromagnetikus éterteleszkóppal eljuthattak a távoli csillagtér legelrejtettebb zugaiba is -
bizonyos esetekben, mondjuk 100 milliárd fényév távolságra, már ez a mőszer sem mőködött, mert ilyen
távolságban az éterhullámok szétszóródnak a fényfelszívó közegekbe, a „világ végét” ırzı sötét
ködmasszákba asszimilálódnak. Világrendszereink határán létezik ugyanis egy sötét ködrendszer, amelyet a
tudomány csak legújabban kezd megismerni és amely az ezen az övezeten kívüli fénysugarakat nem engedi át,
hanem gömbalakban magábaszívja. Ennek a határvonalnak intuitív emléke élt a káldeusokban és az oly
igazságtalanul elítélt Ptolomeusban, mikor a világegyetem külsı szférikus határairól szóló tanítását leírta.
Mindössze abban tévedett, hogy ez a határvonal sokkal messzebbre esik, mint ahogy ı feltételezte. Miután
pedig a megismerésnek a sötét ködök éterhullámfogó rétege a végtelenség felsı határán gátat vetett, az
atlantidák az alant kiterjedı végtelenség útjára léptek, hogy ami a felsı világból hiányzott szemléletük
számára, az ultramikroszkópikus mélysége vizsgálatában szerezzék meg.
Ebben a törekvésben az a felismerés vezette ıket, hogy a világegyetem szerkezete odalenn teljesen hasonló,
mint odafent. Más szóval: az analógiatörvényt alkalmazták. Ami a Tér hiperkozmikus kiterjedésének
távolában elveszett számukra, azt a mikrokozmikus tér önmagukban pulzáló világkötegeiben vélték
felfedezni, hiszen szemléletük szerint a világ nem volt más, mint egy óriási, hozzájuk hasonló ember s a
továbbkutatást gátoló sötétköd-zónában egy még annál is nagyobb élılény testét, perifériáját sejtették.
Azt a következtetést vonták le ebbıl, hogy a hiperkozmikus világ istenembereinek körülményei úgy
viszonylanak a náluk alacsonyabb individuum körülményeihez, mint saját testük és agyuk mőködése a bennük
élı atomok és elektronrendszerek funkcióihoz. Ami van, mind magasabb formák utánzása - másolata.
Ezzel adva volt a hermetikus spektrálanalízis, a mikrokozmikus ultrateleszkóp elve!
Most már csak módot kellett találniuk arra, hogy a saját testük és lelkük misztériumaiba való elmélyedés
technikai módozatait megtalálják. Az ilyen célból létrejött titkos tudomány képezte azután minden késıbbi
Yoga-rendszer alapját. Az atlantidák Yogája töredékeiben jutott az utókorra. Egy részét az alvilági mítoszok:
Istar pokolraszállása, a Gilgames-eposz, Orpheus legendája, Egyiptomban az Amenti, Görögországban a
Hades - másik részét az ind Yoga-rendszerek, Atman és Brahman meditációjának alakjában látjuk. Az a hindu
tanítás, melyet az összes misztikus irányzatok átvettek, hogy az egyéni lélek tulajdonképpen lényegében
azonos világlélekkel, nem más, mint atlanti Yoga, vagyis az analógiák tana.
Az atlanti yoga a kozmikus múltat az ember altudatából akarta felszínre hozni. Miután a teremtésben részt
vevı anyag és a létesülésre hajszoló ideák összetétele mindenhol egyforma, ennek az elvnek mőködési
szabályait bármely részletbıl ki lehet bányászni. De a hermetikus tradíció ennél még többet mond. Eszerint a
bennünk ma lüktetı vér ugyanaz a matéria, amely a Föld, a Naprendszer, a csillagvilágok, az ısköd kezdetén
engedelmes szereplıje volt a formaalkotó ideák színjátékának. Ami valaha létrejött, élt, történt és látszólagos
pusztulásba rohant különféle kataklizmák apokalipszisében, mind megmaradt látens állapotban, lappangó
emlékképek, tendenciák köntösében.
A matéria atomjai, az elektronok, képsorozatokat - emlékeket, fizikai és szellemi tendenciákat - hordanak
magukban, megelızı teremtések tapasztalati konzekvenciáinak eredményeképpen.
Maguk a természeti törvények, amelyek most érvényben vannak, nem mások, mint ilyen prekozmikus
tapasztalatok akkumulációi.
A természeti törvények nem voltak mindig ugyanazok. Azonban évek százmilliárdjainak tömege elıtt, más
teremtési turnusok megelızı világkorszakaiban, tapasztalati úton, sok fizikai kísérlet megszerzett tapasztalata
alapján, minden más viselkedési módot kipróbált az anyagban élı szellem s a mostanit alakította ki, mint a
legcélszerőbbet.
Az anyag emlékezésének egy módját az újabbkori tudomány is elismeri a sejtemlékezés elnevezése alatt.
Ez teljesen igaz tanítás; mindössze annyit főzhetünk hozzá, hogy az anyag sokkal többre emlékszik, mint
amit a kutatók ma megértenek.
Biztos, hogy a jövendı korok természettudományának ez a tétele lesz a legfontosabb alapja.

62
 Leszállás az alvilágba
Annak a grandiózus yogának, melyet az atlanti adeptusok bevezettek, az Alvilágba való leszállás volt a
kezdeti stádiuma. Ez a gyakorlat a késıbbi egyiptomi beavatás rítusai között fennmaradt és a neofita
Ementibe-utazásával kötötték egybe. Hasonló titkos praxis volt a görög Hades mögött is. Az alvilágba való
leszállás azon az akkor még csak intuitív tapasztalaton alapszik, hogy a prehisztorikus múlt emlékei a lélekben
és testben egyaránt rétegenkint vannak feljegyezve. Az emlékezés prehisztórikus engrammjai fokozatosan
rögzıdnek be a terhesség kezdetétıl fogva a prenatális, azaz születés elıtti filogenetikus fejlıdés folyamatába.
Ami a filogenezis szerepét illeti, erre nézve annyit jegyzünk meg: az is, mint a sejtelmélkezés, jóval többet
tartalmaz és nemcsak individuális, hanem kozmikus eseményeket is feljegyez a biológiai processzus
sorrendjében. Tehát nem kizárólag az állábú ısök családfáját örökíti meg, hanem sorban végigmegy az egész
fizikai világ teremtésének mikrokozmikus reprodukcióján.
Az uterin-processzus végbemenetele után, az egymásra következett etapok asztrális engrammok képében
fixálódnak a testben és az agysejtekben. Megfelelı retrospektív eljárással ezeket az engrammokat újra
transzformálni lehet. Aki a teremtés kezdetén uralkodó állapotokra kíváncsi, annak fel kell idéznie a test
születése elıtti emlékeket; aki távoli ködvilágok kialakulására, planétaláncok keletkezésére kíván gyakorlati
demonstrációt, ereszkedjék le teste alvilágának kozmikus mélységére, mert itt megtalálhatja azt, amit a
csillagászati teleszkópok gyengesége elıle elrejt.
Ez a leszállás persze nem olyan egyszerő dolog s nem is veszély nélkül való.
A belsı világőrhajó utasának fokról-fokra kell menni, elıször csak a közvetlen közelség országait, népeit
ismerheti meg, mielıtt más planétákra, vagy távoli világszigetekre repülhetne.
Az alvilági yoga azzal kezdıdik, hogy a tanítvány legjobb elszigetelt magányában, a kabala embrionisztikus
pozitúrájában, meditációba kezd.
Azért választjuk az embrionális pozitúrát, mert ennél a gyakorlatnál a harmadik szem erısebb mőködésére
van szükség, ezt pedig csak a kabalisztikus pozitúra biológiai etimulusával érhetjük el.
A meditációt mindig elsötétített szobában, félhomályban kezdjük. Tapasztalni fogjuk, hogy a kabalisztikus
pozitúra techikai látóterünket ötszörös fényerıvel tölti meg. A harmadik szem mőködésének elsı hatása az
lesz, hogy képzeletbeli világunk levegıje kivilágosodik, mintha felkelt volna benne a Nap s az imaginárius tér
szokásos sötétségét fényáradat váltja fel.
Ebben a belsı látótérben játszódnak le kozmikus történéseink s az iránytő, mellyel helyünket változtatni
tudjuk, az imágináció. Erre jól vigyázzunk, mert enélkül nagy veszélyekbe kerülhetünk. Mielıtt a távolból
látszó belsı Kozmosz országútjára lépnénk, feltudatunknak poszthipnotikus parancsot kell adni, hogy
bizonyos idı elteltével a felvilágra akarunk jutni. A feltudat elementáljai ugyanis ebben az esetben átveszik a
tudat küszöbének ırzését és az asztrális éter hullámain keresztül összeköttetésben másadnak altudatunk
hajójával.
Sajnálatos, hogy nem lehet világosabban közölni azokat a mélységes misztériumokat, amelyekrıl itt szó van,
de a folyamatok természete olyan, hogy csak megközelítı, szimbolikus ábrázolás útján lehet hozzájuk
közelférkızni. Ez az oka különben, hogy mítosz lett belılük!
Megjegyzendı tehát, hogy mesterséges énhasadás - skizofrénia - létrehozataláról van szó, amely
múlhatatlanul szükséges, nehogy egyrészt magárahagyott testünk idegen elementálok prédája legyen, másfelıl
fluidális köteléknek kell fennmaradnia a szuprakozmikus mélységekbe elkalandozó szellem és a visszamaradó
feltudati én között, hogy a meditáció lefolytatása után vissza tudjunk térni.
Enélkül - a ködvilág szemével nézve - mesterségesen elıidézett ırültség, vagy démoni megszállás esete
állhat elı.

Hádesz
Az Alvilág kapujában két feladattal fogunk szembetalálkozni. Egyik a démonvilágot ırzı pokoli kutya, amit
a mitológia Cerberusnak nevez, másik az individuális lét kapujának, az utolsó kapu ırének, ellenséges
magatartása a hiperkozmikus kísérletekkel szemben.
A küszöb ırzıje, a félelem, nem minden neofitát gátol.
Ha a tanítvány elızı életekbıl fennmaradó asztrális énje démoni lárváját már elızı misztikus munkák-
alkalmával legyızte, az többé nem alkalmatlankodik.
A küszöb ırzıje abban fejt ki ellenséges tevékenységet, hogy minden erejével és félelem keltésével
megakadályozni törekszik a neofita énjének kozmikus kitágítását. Az individuális lélek léte mikrokozmikus
börtön, melyet a kozmikus yogában le kell vetni, hogy rokonrezgésbe hozhassuk magunkat idegen világok
63
hullámaival, mivel enélkül nem hatolhatunk be azok életterébe. A küszöb ırzıjének célja ezzel szemben az,
hogy az egyén mennél tovább megmaradjon énjének börtönében, mert csak ebben az énben vezekelheti le
elızı életeinek tévedéseit, melyek lelkesített szimbóluma a lárva s amely éppen ezért a felelısségérzetet idézi
fel és félelmet kelt.
Az asztrálsíknak ki nem mondott doktrínája ugyanis, hogy senki sem léphet ki régi világából anélkül, hogy
számláját ott véglegesen ne rendezte volna.
Fentáll azonban a lehetıség, hogy ehhez hasonló akadályok nem merülnek fel, vagy mágikus úton - mert ez
is a lehetıség határain belül van - semlegesítsük akaratunkkal a szimbolikus ır ellenállását.
Akkor már csak a Cerberus marad hátra.
A pokolbeli kutya az egyéni, az individuális lét kapujának ıre, amelynek legyızése után az ısi kozmikus Én
tudatának részeivé válunk.
Ezen a kapun csak az jut át, akit eljövendı kutatásaiban a legmagasztosabb valóság megismerésének
szándéka vezet.
Aki a mágia személyes célokra kihasználható dinamikai erık forrásainak birtokát keresi, azt a Cerberus
menthetetlenül elpusztítja.
Ez az értelme annak, hogy a kutyának jelszót kell a fülé súgni. A jelszó mágikus filozófiai mantra, amely
megnyitja a neofita elıtt az érzékfeletti világokat. Természetesen szükségtelen mondanunk - a
szuprakozmikus világokban észlelt események és magasabb természeti folyamatok az érzékfeletti világ ısi
szimbólumnyelvén játszódnak le. Az itt átélt szimbolikus tartalmakat az emlékezet elraktározza, de késıbb
már csak mitikus körülírásban közelíthetık meg.

A LÉTHE folyó vizén

A misztikus alvilági ösvény elıször kanyargó sikátorokon vezet keresztül bennünket. Az alagút, mert valami
alagútfélén hatolunk át, telve van misztikus leplekbe öltözött árnyakkal. Fátyolos nıalakok és fantomok
suhannak el mellettünk, sóhajtásokat, különféle furcsa állathangokat hallunk; lábunk elıtt csúszómászók
vonaglanak el, erıs kígyósziszegést hallunk, de a kígyót nem látjuk - míg végre félhomályba borult mezıre
érünk ki, amely felett kísérteties fényben holdkorong foszforeszkál.
Továbbmegyünk, a dombvidékhez érünk; itt úgy látszik, lement már a Hold és különös, szokatlan színő Nap
jön fel helyette, ami a vidék sivárságát nem teszi barátságosabbá. Minden lakatlan, elhagyatott. A földeken
néha merengı férfiak állnak, néha töprengı arcú nık - zenét, éneket is hall az ember, de az énekek, miket
énekelnek, panaszosak s hamar elhalnak. Végre egy nagy, méltóságteljes tempóban hömpölygı folyamhoz
érkezünk, melyben víz helyett egyszer vér folyik, máskor meg úgy tőnik, hogy zöld nyirokban embertestek és
szörnyalakok, állati formákkal elkeveredve. Valami azt súgja, hogy a folyó a feledés vize.
Jobban odanézünk, megtorpanva a parton, mivel hidat nem látunk és meglepetve vesszük észre, hogy a
folyamban ezerszeresen kisebbített kiadásban városok futnak lefelé. Olyan ez, mintha futószalagon
játékházakat és emberek lakóhelyeit látnánk sebesen rohanni. Némelyikük ismerıs - szereznénk utánakapni,
de a víz mindent sebesen elvisz.
A furcsa színjátékban elfáradva, magunk is megindulunk a folyó rohanása irányában. Úgy érezzük, át kell
jutnunk rajta, különben célunkat, melyrıl nem tudjuk hogy mi, sohasem érhetjük el. Sokáig vándorolunk
lefelé, míg a folyó végre szőkülni kezd s egy keskeny alagút elıtt egészen sekélyessé válik.
Az alagút bejárata elıtt, a parton mohlepte, zöldes fából készült, vagy csak ilyennek látszó, hosszú, keskeny
csónak, amely elıtt magas, sovány, meghatározhatatlan korú férfi áll, kezében evezılapáttal. A csónakba
éppen beszállnak a parton eddig észre nem vett emberek. A csónakba beszáll a révész is és megindulnak az
alagút felé. Most érkezünk a kikötıhelyhez és egy ideig várakozunk, míg a csónak visszatér.
Mikor újra feltőnik a barlang szájában, észrevesszük, hogy a ladik feneke üres, átlátszó. De átlátszók az
oldalfalak is és a révész alakjának sincs realitása. Éppen gondolkozni kezdünk azon, hogy ilyenformán csak
képzelıdtünk s ezen a helyen sem tudunk majd átjutni a folyón, mikor már benne is vagyunk a csónakban s a
ladik velünk is megindul a folyosó felé. A föld alatti víziút elég hosszúnak tőnik. Útközben hasonló
élményeink vannak, mint az alvilági út kezdetén. A barlang különbözı pontjain hangok szólítanak;
kétségbeesett figyelmeztetéseket hallunk, hogy ne menjünk tovább; a vízbıl emberi és polipkarok nyúlnak ki
felénk - le akarnak húzni a mélybe, de a révész kezének egyetlen mozdulatára eltőnnek s mi továbbmegyünk.
Most véget ér az alagút. Kiszállunk és az elıbbinél sokkal szebb, derősebb rétre kerülünk. A csónak,
amelyen jöttünk, már visszafordult, de úgy emlékezünk, hogy a révész kiszállásunk alkalmával elvett tılünk
valamit. Mi is volt az?... Megvan! Egy kulcs... Kis vörös bronzkulcs, helyébe adott valamit, számot, amit
szórakozottan zsebretettünk.

64
 Nem idızünk itt tovább, hanem elıre indulunk a virágos réten. Most már nem magányos vidék többé: színes
köpenyben szépséges arcú emberi lények sétálnak rajta. Nem is járnak, inkább úgy tetszik, repülnek.
Formájukon, alakjukon, magatartásukban van valami fenséges. Nemüket lehetetlen megállapítani, éppúgy
lehetnek férfiak, mint nık. Mintha egymással társalognának, de a beszéd szavak nélkül folyik. Különösképpen
magunk is résztveszünk benne, amennyiben gondolatainkat azonnal képek formájában látjuk és hangjukat
fülünkön belül halljuk. Úgy látszik, ık is hasonló módon olvassák a tartalmát, mert nem közelednek és nem
tesznek kísérletet rá, hogy utunkban feltartóztassanak. Megint csak tovább vándorlunk. Most vesszük észre,
hogy az egész idı alatt lábak nélkül, lebegve úszunk tova akaratunk parancsára. Testünk fizikai formái helyén
alul köduszály van - valószínőleg már a folyón való átkelés óta.
A rét most véget ér. Elıttünk szakadékszerően kék légóceán ásítozik, fenn és lenn is a kozmikus tér
végtelensége... Tudjuk, hogy innen le kell ugranunk... Behunyjuk szemünket és ellökjük magunkat a talajról.
A következı pillanatban a világtér éteróceánjában úszunk.
Elég valamelyik irányba kívánsággal tekinteni, hogy asztráltestünk - mert most már tudjuk, hogy
asztráltesünkben vagyunk - a villám sebességével induljon arrafelé.
Tudatunkból egy magasztos hang, amelyet eddig is gyakran hallottunk, tiszta zengı tónusban recitálja: „Ez a
Léthe vize... az igazi LÉTHE vize!”
Szemünk elıtt csillagvilágok tárulnak fel. Nem halandó szemünkkel a csillagokban most élılényeket látunk;
hierarchiák csoportosulásait; isteni dinasztiák szimbolikus óriásalakjai testesülnek meg elıttünk.
A fénytıl sugárzó ég, amelyben lebegünk, valóságos virágos rét. Soha nem látott színek, illatok, érzések és
formák zúgnak körülöttünk s minden nagyon ismerıs.
Valahol már egyszer láttuk, átéltük mindezt, de képtelenek vagyunk visszaemlékezni rá, hogy hol. Hosszú
idın keresztül folytatjuk csapongásunkat a kozmikus térségeken és világokon át. Értelmünk elıtt
megvilágosodnak a teremtés legrejtettebb titkai. A szimbólumok, melyek a látott dolgok értelmét hordozzák
magukban, csodálatosan világosan érthetık és mindent kifejeznek.
A gondtalan kalandozásnak azonban a jólismert belsı hang szózata vet véget. Figyelmeztet, hogy vissza kell
térnünk, feladatunk még nem ért véget odalenn - a test várakozik.
A szózat sem szavakban hallható persze, hanem emblémákban, melyeknek értelme az idézett szöveggel
azonos. Most gyors zuhanás következik s némi idı elteltével visszafelé menı sorrendben megérkezünk a
virágos rétre, majd azon keresztül a szépséges arcú lények között a föld alá vezetı folyosóhoz, ahol Charon, a
révész, akinek most már a nevét is tudjuk, elveszi tılünk a számot, kezünkbe nyomja a kis vörös kulcsot s
visszaevez velünk az innensı partra. A már egyszer megtett úton aztán akadálytalanul megérkezünk földi
testünk székhelyére.
Ez a misztérium az alvilágon keresztül vezetı utak egyike. Hasonló, de nem minden részletben megegyezı
változatai a földalatti elágazásoknak az Amenti, a Gilgames eposz, Istan pokolraszállása és a görög Orpheus-
monda. Ezek a mítoszok a végtelen kiterjedéső alvilág egy-egy területére tett kirándulásról számolnak be,
valamelyik beavatott elbeszélésében.
Van, aki az eliziumi mezıket keresi fel, van aki a borzalmak völgyében pihen meg valamelyik talány
felderítésén fáradozva. Az utazó adeptus karakterének megfelelıen aztán hívei átfordítják történetét az
ezoterikus misztériumok szimbólumnyelvérıl irányzatuk kánonikus szövegkönyvévé s az okkult élmény
vallási tétellé lesz.
Az alvilági út különben késıbbi kisebb egyéniségek tapasztalatában is elıfordul s azt a néphiedelem a
szentekkel is megtéteti. Ilyen az írországi Szent Patrick története, aki a róla elnevezett kénbarlangban hajtotta
végre a leszállás koncentrációját. De egyéb tekintetben is az alvilág ideája keresztül-kasul hatja az újabb
vallások irodalmát s a nép képzeletében mindenhol jelentékeny helyet foglal el.
Az alvilági mítoszok fontosságát minden korban érezték, de való jelentıségét, az atlanti yoga prometheuszi
nagyszerőségét már régen elfelejtették.
Az alvilágba leszálló neofita természetfeletti vizsgáján a küszöb ırével és a Cerberussal való sikeres
megküzdés mágikus erıtényét és a megvilágosodott visszatérés befejezı aktusát minden beavatottnál elvárták.
Csak ezután a veszedelmes kísérlet után ruházták fel a kétszeresen újjászületettet az ısi hatalom misztikus
emblémáival s ezután szabadon rendelkezhetett a titkos archívumok és laboratóriumok kincseivel.

65
 A nagy kataklizmák emlékei
Az individuális lét küszöbén

Mielıtt a mágus átléphetné a mulandó én börtönének kapuját, meg kell ismerkednie az individuális lét
fokozataival és fel kell építenie a kozmikus öntudatot.
Ez a processzus a legısibb rétegekhez vezet el lelkében s a gyakorlati mágia legveszélyesebb útján,
interkozmikus megrázkódtatások egész sorozatán hajszolja keresztül.
Altudati engrammraktárából egymás után kelnek életre azok az etapok, amelyek a szervezetlen anyagot az
elektromos halmazállapotú ködcsillagoktól a megszemélyesülı fizikai törvények által kitöltött formákhoz
vezették.
Át fogja élni a szellem anyaggá változásának és újra szellemmé szublimálódásának drámáját. Meg fogja
ismerni, mit foglal magában az individuum évmilliárdok tapasztalatában szerzett térburkolata. Látni fogja,
hogyan ölel fel az egyéniség egyre több és több életet. A nagyobb egyedek kisebb egységek tömegeit foglalják
magukban, mint ahogy a fizikai test élete is elektronrendszerek és sejtállamok milliárdjait kapcsolja össze az
organizmus központjában székelı szellem vezetése mellett.
A világegyetem nagyobb egységei, a hiperkozmikus kolosszusok is ehhez hasonló szervezetek. A neofitának
nem kell mást tennie, mint azt, hogy a saját testében fennálló viszonylatokat a Kozmoszra projiciálja az
analógiák tanának nagyítóüvegén keresztül. A test atomstruktúrája olyan elektronkötegeket is magába
olvasztott, amelyek távoli csillagzatokról, életük utolsó tettében százezerszeres fényben fellobbanó Nóvák
felszínérıl, ködrendszerekrıl érkeztek hozzánk. Pusztuló, vagy már elpusztult világok atomjai állandóan
bombázzák szervezetünket. Ezek közül az asztráltest sokat magába olvaszt az organizmus felépítése során.
De egyetlenegy más csillagról való atom is tartalmazza annak a csillagnak egész múltját, jelenét és jövıjét,
végével együtt.
Azért ha a mágikus transzformátor éppen egy ilyen atomot bont képpé és hanggá, a múlt minden
nagyszerősége életre kel lelki szemeink elıtt. Ilyen élmények győjtése és a feltudatban való elraktározása az
atlanti mágia tanítványainak pszichikai tanulmányai közé tartozik.
Ezt a stúdiumot vallási irányzatok alapítói őzték különös nagy buzgalommal keleten. A buddhizmusnak fı
erıssége az atlanti meditáció gyakorlati átértékelése.
A filogenetikus fejlıdés folyamatát az atlanti yoga búvára két irányban éli át: egyik út az embertıl lefelé
vezetı irány, az állati formákon, növényeken, ásványokon keresztül egészen elemekkel való egybeolvadásig;
másik az embertıl felfelé vezetı út, a nemnélküli atlanti egregórákon, a bolygók szellemén, Adam Kadmonon,
a kozmikus óriáson keresztül, egészen a világegyetem gyakorlatilag elérhetı határáig.
Ahogy azt korábbi Buddhákról mondották, átéli az animális múlt lelkes formáit. Sorra identifikálja magát a
majommal, oroszlánnal, a párduccal, az ızzel, a báránnyal, kígyóval; innen még lejjebb ereszkedik a rovarok,
pillangók, bogarak világába; lesz hal, tengeri növény s átlép az ásványi világba. Mindez a megszámlálhatatlan
lény ı maga. Ezeken az állomásokon ısei mind átmentek, tehát mostani énjének látens állapotú részei.
Legmélyebben van az elemek rétege. Itt az atlanti yoga egybeolvad a mágiával, mert a mélységkutató énjének
az elemekkel való azonosulása az elemi erık feletti uralom kulcsát jelenti.
Négy alapvetı gyakorlat van, amelyek varázsmantrák formájában maradtak ránk. Ez a négy mantra a
következı:

1. Én vagyok a Föld!
2. Én vagyok a Tenger!
3. Én vagyok a villámlás!
4. Én vagyok a Tér!

A mantrikus gyakorlatok, melyek ezzel össze vannak kötve, emlékeztetnek a tibeti buddhizmus szintén
atlanti eredető e gyakorlataira.
Az 1-es számú mantra a neofitát összeköttetésbe hozza, identifikálja a Föld életével és azzal a szellemmel,
aki a Föld testében objektiválódik. A terresztriális meditáció processzusában a tanítvány megjelesíti azoknak
az élılényeknek tömegét, amelyek a föld felszínén, mélyében és légkörében élnek. Az analógia vitalizálása
annyival is könnyebb, mert az emberi test sem más, mint szerves föld s benne sejtindividuumok milliói
folytatnak változatos körülmények között életet. A haj egész erdırengeteg a benne mozgó baktériumok
számára; a bır hegyek és völgyek szeszélyesen váltakozó egymásutánja; a bır a föld felszínének analógiája,

66
mely alatt barlangok, nyirokfolyosók, vérlávavulkánok húzódnak meg s ezekben baktériumok, fagociták,
sejtek lüktetı, forgó, nyüzsgı tömegei laknak.
A 2-es számú mantra a tenger fenséges, néha viharzó, de lényegét mégsem változtató víztömegeit jeleníti
meg a lélek és az asztráltest analógiájában.
A 3-as mantra a lélekben és testben mőködı animális hıt sőríti össze az elemi elektromosság lángotvetı
kisülésében.
A test, a szellem ebben a koncentrációban eleven tőz; minden lángol, ég, izzik, benne éppúgy, mint
körülötte. A kéz tüzet sugároz, a lehellet éget, a szem villámokat szór, az agy egyetlen láng és villamos
akkumulátor, mely a mágus akaratára a felgyülemlett elektromosságot mennydörgı csapásban lövelli ki.
A 4-es mantra végül kiterjeszti a mágus énjét a kozmikus emlékezés legvégsı pontjáig s az egyéni lélek
eggyé lesz a világteremtés İsokával. Ez az az állapot, amelyet a hinduk a Százezerszeres Brahma
lélegzetének neveznek.
İ a Világtér s a benne lebegı megszámlálhatatlan világ a lehellete. Az egész Univerzum idıben ki sem
fejezhetı hosszúságú élettartama csak annyi számára, mint amennyi a kilehelléstıl a belélegzésig eltelik, azaz
néhány tizedmásodperc.
Mikor a Végtelen Lény lélegzetét visszavonja, összeomlik, mélységes álomba süllyed minden élet s a Tér
üres; maga a teremtı - bár mindenütt jelen van - láthatatlan.
Az új lélegzetkibocsátásra megint ködrendszerek milliárdjai kelnek életre s megkezdıdik a csillagnapok
körtánca.
A Százezerszeres varázsló most egészen más formákat kelt életre, mint az elızı teremtési turnusban. A
világőr éjszakáját konstruktív konzekvenciák megérlelıdése tölti ki. Ami a megelızı teremtésben rossz volt,
az a következıben már nem fordul elı.
Ez és ehhez hasonló ideák vezérlik a yogi-mágus elmélkedését.
Az elemekkel való kapcsolódás, az unifikáció élménye birtokába juttatja a varázsigéket, melyeknek az elemi
szellemek engedelmeskednek.
Aki a vízzel eggyé lett, annak engedelmeskednek a vizek; aki a tőz lelkét magában lángra lobbantotta, annak
a tőz szolgája, rokona, testvére lesz.
Ez volt az elemi erık mágiájának vizsgatétele. Az atlanti varázsló, de még a káldeus is, akarata
koncentrálásával gyúlékony anyagot lángra tudott lobbantani s az atlantida villámot szórt. Ezért ura a görög
mitológiában Zeusz a villámoknak.
A légelementálok segítségével kikapcsolta a gravitáció hatását. Ennek az volt az eredménye, hogy az adeptus
a levegıbe emelkedett és repülhetett. A föld életének ismerete viszont a növényi élet termékenységét tetszés
szerint irányította a kvintesszenciában, növényi kehely poharában nyújtotta a Nagy Magisteriumot, a fiatalság
és halhatatlanság italát, a mitológiai nektárt.
Az atlanti yoga alvilági utazása azonban félelmetes étményekkel és nagy megrázkódtatásokkal is jár.
Aki azon egyszer keresztülment, soha nem felejtheti el a borzalmakat, melyeket az egyes létformákból való
átváltozás okoz. Ez különösen az alsóbb fajok identifikációiban okoz kimondhatatlan szenvedést. A
különbözı csoportok küszöbeinek mindenütt van ıre, éppúgy, mint az embernél s a rég elfelejtett varázsszót,
ami azt ártalmatlanná teszi, a neofitának kell megtalálnia. Ezek az individuális lét fokozatainak átmeneti
szörnyetegei, amelyek az egyiptomi Amentiben fogadják az alvilági vándorát.
A halott múmiája mellé készített amulettek nevének kimondása paralizálja a formacsoport ırét. A
szimbólumok az utat megjárt, sikeresen visszatérı papi beavatottak munkái.
Ugyancsak félelmet és megsemmisülési érzetet kelt a felfelé vezetı úton, hiperkozmikus titánok
létformájának küszöbén az ottani fokozatok kapuinak ıre.
Azok a testet öltött szimbólumok nem egyéni karmát, hanem bolygókultúrák lefolyását, a csillagzat urainak
tévedéseit ábrázolják. Megpillantásuk szinte hamuvá perzseli az utazót.
Mindezeknek az élményeknek az a célja, hogy az adeptus megszerezze az atlanti beavatották tudatát, a
Kozmikus öntudatot.

67
ASZTRÁLMÁGIA

68
 Az extázis
Az Asztrálmágia minden operációjának az extázis az alapja. Mégpedig nem az öntudatlan kábulat, hanem a
tudatos én irányított extázisa. Ezt az állapotot bármikor tetszés szerinti fokban és megfelelı mélységben kell
tudnia kezelni annak, aki az Asztrálmágiában eredményeket akar elérni.
Ezt az intuitív mágusok nagyobbik része tudta is mindenkor és arra törekedett, hogy bármilyen kerülı úton,
ha más nem kínálkozott, kábítószerekkel, elérje a lélek exaltációját, azt a mágikus révületet, melyben az
asztrálfény a tudatos akarat engedelmes eszközévé válik. Persze a kábítószerek, legalábbis a ma ismeretes
narkotikumok és stimulánsok, ezt a feladatot csak tökéletlenül teljesítik, mivel a legtöbbje Saturnus-signatura
alatt áll és még a Vénusz-Neptun elıjelő vegyszerek is bénítják az akarati tevékenységet. Eljuttat ugyan a
hasis, vagy az ópium is az asztrálfény lángokban álló régiójához, de a szubjektum általuk maga lesz a démoni
világ vampírjainak tehetetlen áldozata. A mágikus mőveleteknél viszont az extázisnak a feltudati én
akarattevékenységével együtt kell emelkednie, hogy az asztrálsík iránytőjét: az imaginációt és a motort: az
érzelemkomplexumot, a kormánykerékkel: az akarattal megfelelıen tudja használni.
Ilyen hatást a narkotikumok esetében csakis a stimulanciák és narkotikumok keverésével érhetünk el, de az
eredmény mégsem lesz tökéletes. A legújabb kutatások szerint sikerült a peyotl, a koffein és oxigén
kombinációjával olyan szert készíteni, amely a kívánt hatásnak teljes egészében megfelel. A peyotl-koffein
preparátumokat per os adagolják cseppekben, pontosan és kiszámított dózisban s a peyotlnál fellépı
rosszullétet és utóhatást oxigénfejlesztı készülék egyenletes mőködése ellensúlyozza. A szert Dionysiumnak
nevezték el az okkult társaságban, ahol azt egy orvos kipróbálta. Állítólag megközelíti az atlanti peyotl
hatóerejét.
Miután azonban ez a szer egyelıre még a titkos receptek közé tartozik, elıállítása pedig sokáig nehéz lesz, a
neofitának más módozatok után kell néznie.
Mindenekelıtt tudnivaló, hogy az extázis éppúgy, mint az álom, mechanikai ingerek segítségével
elıidézhetı. Három fajtája van. Elsısorban a mély álom önkívülete - ebben a lélek az asztrálsíkon bolyong
világos cél nélkül; másodszor a szenvedélyek extázisa határozott célponttal; harmadszor a látnok szimbolikus
felmagasztosulása, mely a jövıt kozmikus formájában érzékeli.
Az Asztrálmágiában fıként a második változat szerepel, a szenvedély exaltációja. Aki ezúton kíván hatni,
annak különleges kiképzésben kell részesülnie, lelke szenzuális regisztereit illetıleg. A kiképzés a részben
már elfogadott érzelemátvitel, érzéskoncentráció gyakorlatain keresztül történik. Ennek lényege az, hogy a
múltból felidézett valamely erıs érzéki, érzelmi benyomásunkat egész testünkre kisugározzuk s az így
felfokozott érzés intenzitását a lehetı legmagasabb fokra hevítjük. Olyan ez, mint a rádió hangerı
szabályozása. Az érzés vagy vágyhullám szokásos mivoltában csak jelentéktelen mérető, a frekvencia-
intenzivátor bekapcsolása útján azonban elıször száztíz, kétszázhúsz, majd tízezer volt feszültséget ér el.
Ezen a ponton mágikussá válik és az éterhullámokon keresztül távolba hat.
Az érzésprojekció megindítására bármilyen érzelem alkalmas, ha a szükséges erısségi fokot eléri. Bizonyos
fokon a gondolatok automatikus mágnessé válnak és magukhoz vonzzák a tartalmukat kitevı objektumot. Az
öntudatlan mágia esete ered ebbıl a körülménybıl.
Magasabb kultúrával rendelkezı adeptus, ha valami kívánsága van, felfokozza magában a tárgy utáni vágy
ideáját s a mágikus magot altudatába mélyeszti.
A feladat végrehajtásával ilyenformán nem a feltudati én, hanem a nagy varázsló, az altudat lesz megbízva.
Ez azután a mágus alvása idején az asztráltest közegében eljár a megbízatásban s némi idı elteltével, néha pár
hét is beletelik, az óhajtott esemény a természeti folyamatok rendes kísérı körülményeivel bekövetkezik. A
kívánság teljesedése annyira természetesnek látszik, hogy nem is gondolunk mágiára.
A mágus az érzelemkoncentráció módszere helyett ebben az esetben az érzelemretroverzió útját választja s a
magasfeszültségő áram bekapcsolása után többé nem törıdik objektumával. Az asztráltest azonban
ugyanekkor ellenállhatatlan erejő parancsot kapott és a tudatalatti tevékenység a lélek összes prekozmikus
energiáit a feladat éredekében mozgósítja. Az operáció színes álmokkal kezdıdik, amelyekben az
experimentátor távoli helyeken, a keresett személlyel kapcsolatban élményekben megy át, vagy egyéb
tevékenységet folytat, az eredeti kívánságnak megfelelıen.
Az álmok az asztráltest mőködésének megtestesülései. A mágikus alany automatikusan rákapcsolódik a
célbavett személy hullámhosszára és azzal az asztrálsíkon teremti meg elıször az összeköttetést. A misztikus
tevékenység addig folytatódik, míg a fizikai sík össze nem hangolódik az asztrálsíkkal s az illetıt
ellenállhatatlan kíváncsiság, vagy belsı sürgetés az óhajtott irányba nem tereli. Ez a folyamat magasabb célok
érdekében is lejátszódik. A kívánság irányulhat a foglalkozásban teendı elımenetelre, karrierre, valamely

69
elınyös helyzet elérésére vagy természetfeletti segítségre, nehéz problémákban...
Az altudati varázsló, akirıl már tudjuk, hogy valójában a mindenható Adam Kadmon másolata, a feltudatból
kapott feladat nagyságának megfelelı energiákat mozgósít az uralma alatt álló ezoterikus világban s elıbb-
utóbb keresztülviszi a rábízott feladatot.
Az extázisban kimondott kívánság démoni erejő mantra, de a transzcendens síkok elementáljainak éppen a
démoni erı a mozgatórugója.
A dolgokat akarni és szenvedélyesen kívánni kell s a lehetetlen is lehetségessé válik. Természetesen a
mágikus akarás és az extázis nem csapongó félbeszakításokat megengedı processzus. Az egyszer megkezdett
folyamatot erılködésmentesen, állandó intenzitással tartjuk. Ebben - kitartó gyakorlással - tökélyre tehetünk
szert. Miután már elértük az érzelem vagy akarás általunk lehetséges felsıfokát, azt ezen a ponton rögzítenünk
kell, hogy az érzelem az extázis egyenletes tüzébe csaphasson át.

Az asztráltest kiküldése
Ha körülhatároltabb idın belül akarunk valamit elérni, az asztráltest kiküldésének módozatához
folyamodunk. Noha az altadatban való plántálás mővelete és a retrovertáció eljárása is létrehozza a megkívánt
eredményeket, a folyamat hosszú ideig eltarthat s alkalomadtán nem a legkívánatosabb formában érkezik be
hozzánk.
Schertel írja: „Tisztában kell lennünk azzal, hogy a mágikus hatások csak ritkán következnek be éppen abban
az idıbeli sorrendben és formában, amelyben az ember várja. Éppúgy, mint ahogy a bankár nem számíthat rá,
hogy bizonyos papíron meghatározott idıben egy bizonyos összeget nyer - de amennyiben játszik, egészben
véve mindig eredménnyel dolgozik.”
Az asztráltest kiküldése határozott utasításokkal, a feltudati én személyes ellenırzésével, precízebb
kontaktust teremt dolgok láthatatlan összefüggéseivel, mint a teljes sötétségben lejátszódó démoni én
agenciája az alvilági régiókban, ahol a feladat mellett elementáris mellékhangok is beleszólnak a játékba.
Az ego kozmikus démona ugyanis sohasem teljesíti maradéktalanul a feladatot, hanem az érzéskomplexum
szimbolikus tartalma szerint olyan elemeket is realizál, amelyek a vágykép sötétebb asztrális hátterében
húzódnak meg. A démoni másodpéldány nem tesz különbséget kellemes és kellemetlen projekció között s az
érzelem heterogén szövevényébıl mindazt megragadja, ami az elemi erık hatáskörébe tartozik. Ennek az a
következménye, hogy az ilyen beteljesedés aktusa gyakran kevéssé örvendetes jelleget ölt. Az elemi
szellemek segítségének megvan az ára. Ennek a bajnak megelızésére a mágus helyesen teszi, ha mindent a
lehetıség szerint elıre megtervez s nem bíz túl sokat a félhomály építészeire. Az asztráltest a kiküldési aktusa
elıtt speciális gyakorlatokkal elıkészítendı az utazásra. Minden kiszállás elıtt már legalább öt nappal
speciális odköpenyburkot fejlesztünk s azt naponkint fokozódó sőrítés mellett ellátjuk mindazokkal a
talizmánikus szuggesztiókkal, amelyek a reá váró feladatban, a hely természetének megfelelıen lesznek
megszövegezve. Az asztráltestet kiküldhetjük személyes célok érdekében, valamelyik távoli ismerısünkhöz,
vagy akár egy idegen személy lakására is éjnek idején, mert az asztráltest kiküldése legcélszerőbben éjjel
lehetséges.
De kiküldhetı az asztráltest ezoterikus síkokra is - valami nagyobb szellemi feladat elvégzésére,
interkozmikus igazságok leolvasására, az éterlények birodalmába. Asztráltestben megyünk az alvilági útra, s a
Léthe folyó vizére is.
A legmagasabb mentálsík világainak területére azonban már nem az asztráltest vezet. Itt az asztráltest
anyagából elıbb a mentális test finom összetételő fátyolát kell kiválasztani, miközben asztráltestünk az
asztrálsík egy pontján éppúgy félálomban marad vissza, mint a fizikai test a sziderikus utazások tartama alatt.
Ezt a magasabb kísérletet azonban itt nem tárgyaljuk, mivel az nem tartozik az asztráltest funkcióinak
hatáskörébe. A kiszállást tehát legalább ötnapi elıkészület s ezután a megjárandó út képzeletbeli elırajzolása
elızi meg. Mikor célunkkal már teljesen tisztában vagyunk s az elvégzendı munka részletei világosan állanak
lelki szemeink elıtt, a forgópontot képezı centrális érzelem, vagy gondolat emelıjén az extázis magaslatára
emelkedünk s azután tetszhalálszerő félálomba süllyedünk.
A testbıl való kilépést elızetesen szintén beidegezhetjük azáltal, hogy testünket idegen, tehetetlen
anyagtömegnek képzeljük, amelybe énünk mint valami börtönbe van bezárva s amely e gyakorlatok alatt a
börtön egyik falán kis repedésen kipréseli magát és madárhoz hasonlóan magasba röppen.
Mindemellett annak a képzetnek kell betöltenie tudatunkat, hogy mindjárt röpülni fogunk.
Az ismételt pszichikai gyakorlatok eredménye az lesz, hogy egyszerre csak úgy vesszük észre, már a
levegıben vagyunk. Ekkor megkezdıdhet az intellektus speciális célra irányított tevékenysége a kiküldés
feladatában.

70
 Mielıtt a fizikai burkot, azaz testünket hátrahagynánk, azt odköpenybe burkoljuk; tehát két odköpeny van:
egyet az asztráltest, egyet a fizikai test kap. Ezután mágikus mantraszöveggel biztosítjuk a félálomban
szendergı testet más intelligenciák, elementálok támadása elıl s elhagyjuk lakóhelyünket. A további
események a feladattól függenek. Annak bevégzése után ugyanazon az úton térünk vissza, amelyen mentünk.
Hangsúlyozzuk, hogy a kiszállás nem veszélytelen az experimentátor részére. Ha valamilyen felületességet
követ el, a fizikai testet nem szigetelte kellıképpen, ha elmulasztotta a megszállást elhárító mantrát
kimondani, vagy az asztráltest védıi, burkolata gyenge, a legkiszámíthatatlanabb fejlemények várhatók. Már
említettük, hogy a hiányosan szigetelt test démoni megszállás áldozata lehet.
A mágus egójának távollétében szervezetét a sötétség démonai bőntények elkövetésére használják fel, vagy a
test és az egó közötti fluidális összeköttetés szakad el s a mágus nem tud többé visszatérni.

Képvarázs
Ugyancsak az Asztrálmágia része az ısi viasz-szobor-varázslat, amelyet minden primitív nép mágiájában
megtalálunk és amely minden valószínőség szerint Káldeából veszi eredetét. A varázstevékenység abban áll,
hogy a mágus viaszszobrocskát készít, amit preparál a kiszemelt alany testébıl eredı valamiféle tárggyal;
foggal, hajjal, körömmel vagy olyan titokban megszerzett ruhadarab foszlányával, amely telítve van az illetı
testének kisugárzásával; az így elıállított misztikus hasonmás fizikai mását különféle rituális cselekedeteknek
veti alá.
A győlölet mágiájában átkokat szór a fejére s a sötét szertartást tőszúrások kísérik. A győlölet tetıpontjára
hevített extázis a szobor szívének keresztüldöfésében ér véget. De ugyanez szobor a szerelmi mágia
praktikáiban is szerepel, amikor erotikus cselekmények, szexuális parancsok és befolyásolás közvetítıjének
feladatát teljesíti.
A képvarázs létrehozása sokféle elıíráshoz van kötve; az operáció néha két hétig, vagy még tovább
ismétlıdik, hogy kívánt hatást minél jobban erısítse.
A szobor belsejében elhelyezett organikus eredető objektum a biológiai hullámhossz feladatát látja el. A régi
népek misztikájában általános volt az a hit, hogy egyrészt már a fizikai formák külsı hasonlatosságában is a
metapszichikai lényeggel való rokonság rejlik, tehát ha valami hasonlít egy távoli dologra, akkor azzal
rejtélyes úton kapcsolatban is áll, ha másképpen nem, hát a plátói ideák világában.
Azáltal, hogy egy ilyen tárgyra fizikai manipulációk útján befolyást gyakorlunk, ezek szerint a másik, távoli
objektum lényegébe is belevágó változtatásokat eszközlünk. A fizikai átalakulás, amit a közelünkben lévı
tárgy szenved, a titkos asztrálkapcsolaton keresztül, melyet a kísérleti alany testébıl vett organikus matériával
erısítünk meg, így a hasonmásról átterjed a távollévı eredetire is.
A plasztikus múmia, vagy a köröm, haj stb. a szobor lelke; ez ad életet a viaszszobornak s ezért a szobor
elkészítése az amulettkészítés rituáléjának külsıségei közt megy végbe. Az ısi viaszszoborvarázslat
természetesen nem az egyedüli változata ennek az elvnek. Azt napjainkban fényképek útján is gyakorolják,
mégpedig sokkal hatásosabban, mint a kissé nehézkes szobormintázásnál.
Lermine, a francia okkultista író mondja: „Nemde, azt hiszitek, hogy az arcalkatnak ez a puszta lekopírozása
semmi más, mint a fény játéka?... Tudatlanok! A test, mely az objektív elé áll és az érzékennyé tett lemez
között áram keletkezik, amely a lényegnek, mint a galvanizáció folyamatában, számtalan részecskéjét,
matériáját, szubsztanciájának, életelemét magával hozza... A kémia semmi mást nem tesz, minthogy ezeket
megrögzíti. Értsétek meg jól. Eközt a fotográfia közt, amely elıttetek halottnak tőnik és ama lény közt, aki él,
szétszakíthatatlan kapcsolat áll fenn. Egyiktıl a másikig számtalan kötelék vezet, mint az elektromos huzalok
hálózata s ha ezt a képet ütik, megsebzik, eltépik, akkor az ütések, sérülések, szakadások - mint a telegramra,
vagy a hang a rádión - az élı eredetire hullanak vissza.... aki nem tudja, miért szenved, miért sóhajtozik, mitıl
hal meg!”

Odvampírok
A szerves élet energiájának arkánuma, az idegerı elasztikus hordozója az od. Ebben a szubtilis matériában
megy át a fizikai életerı az asztrálsík éterikus szövetébe. Minden élı szervezet termeli. Nélküle organikus
funkció nem is képzelhetı. Az od az összes hormonok és vitaminok hatóerejének akkumulátora, az igazi
életelixír.

71
 Amint azt Reichanbach kísérleteibıl tudjuk, az od kétnemő, pozitív és negatív pólussal rendelkezı
szubsztancia. Brandler Pracht, az ismert okkultista, a „Psyche” c. folyóirat általa szerkesztett rovatában azt
írja, hogy az emberi érintkezés öntudatlanul is bizonyos mérető kölcsönös odelvonással jár. „Finom
összetételő kisugárzásainkat állandóan összekötjük egymással, minden fizikai közeledésnél és érintkezésnél.
Az odnak nevezett, állandóan áramló fluidum, melyet szervezetünk kémiai laboratóriuma fejleszt, hordozója
és közvetítıje érzéseinknek, hangulatainknak; nélküle sem antipátiát, sem szimpátiát nem éreznénk és a
tudományosan már elismert gondolatátvitel jelensége enélkül a finom közeg nélkül lehetetlenné válnék. A
fejlıdésünk szempontjából oly fontos odkeverésnél nem erıszakos odelvonásról van szó, hanem a szubtilis
energiák cseréjérıl. Az odvampírizmus azonban nagyon is a másik személy rovására tolja ezt el. Itt nem
odcsere folyik, hanem erıelvonás. Az odvampír csak felvevı. Nem elégszik meg a természet által létrehozott
önkéntes kölcsönnel, hanem szellemileg rászívja magát áldozatára és akkora mennyiségő vitális esszenciától
rabolja meg, hogy objektumán fizikai rosszullét, gyengeségi állapot tör ki.
Az emanáció az életerı és éppen ez kell a vampírnak. Az esetleg öntudatlan odvampír környezetére,
különösen gyenge emberekre, azok testi állapotát illetıleg rendkívül hátrányos befolyást gyakorol. Nem ritkán
tapasztaljuk, hogy ez vagy az a személy, a vele való együttlét alkalmával erısen igénybevesz bennünket. Az
ember ilyen látogatás után mintha agyon lenne ütve: ólmos fáradtság lepi meg és az összes csontjai fájnak;
feje szédül, gondolkodásra képtelen és valami nehezen legyızhetı álomkór fogja el. Ez az állapot szenzitív
egyének számára még kínosabb. Itt a túlzott odelvonás váltotta ki ezeket a jelenségeket.
Régebbi idıkben életerejükben gyenge, sorvadt öregeket fiatalemberekkel fektették össze aludni.
Ugyanebbıl az elvbıl kifolyólag cselekedték ezt, mivel az öreg, életerıt már csak gyengén termelı szervezet
szivacsként tapad a fiatal test kiáramló energiájára. Teleszívja magát vele és újra jobb funkcióhoz jut, habár
nagyon is a fiatal organizmus rovására, mivel az ilyen túlzott mérető erıelvonást az nem képes elég gyorsan
pótolni.”
A tudatos odvampírizmus viszont az Asztrálmágia egyik összetett mővelete. Ezt a lényegében
feketemágiához tartozó operációt Cinvat „Experimentálmágiá”-ja így jellemzi: „Az odelvonás imaginatív úton
történik, közvetlen közelbıl, vagy távolbahatás útján. A kísérletezı beleképzeli magát abba az állapotba,
amelyben az emberekkel való érintkezés folyamán azoktól rögtön nagyobb mennyiségő odot von el s ezáltal
idıvel csakugyan mágnessé válik idegen od felvétele számára. Az áldozattól erıt csapol le, ami gyakori
ismétlés esetében annak egészségét teljesen aláássa. A táv-vampír kikeres magának valakit, aki részére
szimpatikus odkvalitással rendelkezik. Ezután erısen fejlett imaginációja útján - ami már nagyobb valóság,
mint amit a szó értelme takar - kontaktusba helyezkedik objektumával.
Erre többnyire az éjszaka idejét választja, mégpedig azt a szakot, amelyben biztosra vehetı, hogy az áldozat
alszik, vagy legalábbis abban az állapotban van, mikor a feltudat kontrollja kikapcsolódik. Célját élénken
elképzeli és elgondolja, hogy az od finom, szalagszerő sugárban az áldozat fejetetején, a tobozmirigy vagy a
napidegfonat tájékán kiszivárog és átáramlik ıbelé.
Ezzel az idegen individuál-oddal a vámpír teste életerejét s intellektuális képességeit emeli. Az így kezelt
áldozat másnap felfrissülés helyett összetörve ébred, fejében ólmos fáradtsággal, amely szimptómára
különben erıteljes konstitúció és egészséges életmód mellett magyarázatot nem találunk.”
Ez ellen a vampírisztikus erıelvonás ellen biztos védelmet nyújt az odköpeny.

Szerelmi varázslat
A Szexuálmágia modern fegyvertára - az ısi viasz-szobor-varázslat mellett - fıleg vitalizált fényképeket
használ praktikáihoz. Hogy a fénykép mágikus szimbóluma csakugyan összeköttelésben áll az eredetivel, azt
Kallenberg ezirányú kísérletei kimutatták.
Ha egy villanyozókészülék váltóáramát két rézlemezben vezetjük, amelyek mindegyike keménygumi
izolálóvázon függ, s a fémlemezek közé fényképet erısítünk úgy, hogy a lemezek egymást ne érintsék, a
képpel korreszpondáló személy az elektromos áramot testében fogja érezni, illetve olyan érzése lesz, mintha
villanyoznák. Vékony brómezüst kópia alkalmasabb a kísérlet céljára, mint a kartonra erısített fénykép; ennek
ellenére a reakció kartonlemezeknél is érezhetıen fellép. A kísérlet hat és fél kilométeres távolságban is
sikerrel járt. Olyan személyeknél, akik éppen passzív állapotban vannak, az experimentum lényegesen jobb
eredményt mutat, mint azoknál, közben aktív tevékenységet végeznek. Az áram erıssége is fontos; túl erıs
áramok használatától azonban óva intik a kísérletezıt. Kallenberg és asszisztensei 2, 5 és 7 volttal dolgoztak.
Magasfeszültségekkel végzett kísérletek szervi elváltozást, jóvátehetetlen organikus megbetegedések
kezdetét, sıt bizonyos esetekben halált is okozhatnak. Ezt állatkísérletekkel bizonyították be.

72
 A vitalizált fénykép tehát érzéki impulzusokat közvetíthet és a mágikus operáció színhelyére idézheti a
kiválasztott személy asztráltestét, amelynek ebben az állapotban poszthipnotikus sugallatot és parancsokat
adhatunk. A Szexuálmágia távkísérleteinél nagy szerepet játszik az imagináció, voláció és extázis magától
érthetı elızményei után a mágus saját pszichéjében gyújtott érzéki láng, amelyet alkalmas pillanatban
átömleszt médiuma asztráltestébe. A szenvedély ragályos betegséghez hasonló, az érzéki mámor pedig
pszichikai fertızés útján terjed. Ebben a testi szépségnek kevés, vagy semmi szerepe sincs. Az erısebb
egyéniség érzékileg is leigázza a gyengébbiket, jóllehet a mágus külseje nem vonzó, vagy az objektumnak
eleinte nem szimpatikus. A mágikus operáción keresztül a médium antipátiája megfordítható s éppen ez a
processzus a szexuálmágus tevékenységének az értelme.
Hogy a mesterséges erotikus extázis akarati úton való kivetítése milyen erıs lehet, mutatja P. B.
Randolphnak, a félvér amerikai mágusnak a példája. Az esetet Meyrink idézi az általa fordított Rózsakeresztes
regény elıszavában. A leíró Meyrink egyik amerikai barátja, aki a kísérletnek szemtanúja volt.
„Randolph - szól a levél - a legkülönösebb ember. Mindent elkövettem, hogy átlássak rajta, de hiába.
Beszélgetés közben az utcán egyszerre csak hirtelen megváltozik a hangja, mintha idegen beszélne belıle,
gyakran valami ismeretlen nyelven, én ezek közül sokat tanulmányoztam, amit azonban ı beszél, azt nem
értem. A tehetsége távolban történı események látására páratlan és egyenesen a csodába illı határán van.
Mivel az a hír járta róla, hogy képes asszonyokat akaratának távolba vetítésével engedelmes szolgáivá tenni,
elhatároztam, hogy kipróbálom ebben a tekintetben s egy nap rátereltem a szót erre a témára.
Éppen a színházban ültünk s szünet volt.
- Igen - mondotta Randolph, amint megkérdeztem - minden asszonynak, akit én hívok, jönnie kell. Bármikor.
Azonnal!
- Például most is?
- Természetesen. Most is! Válasszon ki egyet a sok közül, akik ott lenn ülnek!
Lopva rámutattam egy fiatal, szıke hölgyre, némi távolságra tılünk. Randolph azonnal lezárta szemét, merev
koncentrációba mélyedve.
Alig két perccel késıbb a hölgy felállt és mint valami holdkóros, kitámolygott.
Természetesén azonnal felkértem Randolphot a visszataszító kísérlet félbeszakítására.”
Tudjuk, hogy Randolph mágikus operációiban szexuális eszközöket alkalmazott és akaratát az imagináció
útján sugározta távolba.
Teljesen hasonló, az erotikus beteljesedés végsı pontjáig keresztülvitt kísérletet ír le Barton Stay
„Lélektávíró” címő monográfiájában. Itt is az extázisban koncentrált akarat törte meg a médium ellenállását és
vezette azt engedelmes eszközként a mágus szobájába. Barton Stay egészen valószínőtlenül nehéz és
szokatlan feladatokat ró ki egy vidéki fiatal leányra, aki házától néhány száz méterre lakik. Éjnek idején ki
kell másznia földszinti hálószobája ablakán, a két ház közötti utat elıször lépésben, majd futva megtenni,
ideérkezve egy nehéz létrát kísérletezı hálószobájából nyíló erkélynek támasztani, azon felmászni és a nyitott
ajtón belépve, parancsra várakozva, megállni. Barton az egész idı alatt egy mozdulatot sem tesz, egy szót sem
szól, csak akaratával kormányozza.
A fiatal leány mindezt végrehajtja.
Vannak persze nehéz esetek, ahol a kiszemelt objektum akarata erısebb s a sugallt feladat idegenszerősége
eleinte megakadályozza a szuggesztió teljesítését. Tudnunk kell azonban, hogy a kitartó munka ebben az
esetben is gyızedelmeskedik.
Schertel írja: „Direkt balsikerek sem szabad hogy megtévesszenek bennünket. Ezek csak szükséges
elızményei a legteljesebb eredménynek. Ellenhatások érezhetıvé válása gyakran annak a jele, hogy az
ellenfél ellenállásának ereje megtörött, mint amiképpen nem élı halak teste felszínre kerül. A balsikerek
hegyek, amelyeken át kell lépni és amelyek mögött rendszerint a legszebb tisztások fekszenek.
Nem szabad bátortalanná válnunk, még ha az egész arimánikus világ ellenünk fordul is és a legerısebb
mantra hatástalannak bizonyul. Egyéniségünk démona küzd, fájdalommal és fáradsággal küzd. Nekünk
azonban vele együtt kell szenvednünk, hogy a gyızelmet vele együtt megoszthassuk.”

Erıvonalak vetítése
Ugyancsak a szerelmi mágiának volt része eredetileg az erıvonalvetítés praktikája. A módszert késıbb
átvitték más területre is és a feketemágia operációinak alkotóelemévé lett. Az eljárás tulajdonképpen a
Magnetomágia jelenségei közé tartozik. Azon alapul, hogy a mágus szemén keresztül imaginárius fonalakat
szı bizonyos személy, tárgy, vagy hely köré. A sok változat körül három emelkedik ki:

73
 1. A lekötés. Valahol - lehet nyilvános helyen, mint pl. színház, sétatér - kiválasztunk egy embert, aki
elıttünk ül, nem túl messze. Rákapcsoljuk figyelmünket s szemünkbıl képzeletben vörös, kék, sárga, vagy
zöld fluidfonalat bocsátunk feje köré. A szál eldobása olyanformán történik, mint a lasszóvetés:

A. pont a hely, ahol mi tartózkodunk; B. pont az objektum feje, a sugárvonal az odlasszó. Jobbfelıl kezdve,
balra dobjuk ki a lasszót és ráhurkoljuk a fejére, vagy a testére. A fonál két végét kezünkbe fogjuk és a
derekunkra kötjük. Amilyen színő a fonál, olyan hangulatott fogunk általa felkelteni. A manıvert többször
kell ismételni. Ha az imaginárius szál finom, elasztikus tapintású, az átvitt érzelem simán ömlik az objektum
asztráltestébe; ha kemény és érdes, szívszorulást okoz!
2. A hurokvetés. Egészen az elızı gyakorlat mintájára. Az operáció rögtön a hurokvetéssel kezdıdik. A
hurok a kivetés után testére záródik, összeszorul és a vékony, erıs fluidkötél hozzánk köti az objektumot.
Eredménye ugyanaz, mint az elıbb. Szimpatikus érzelem jó hatást tesz, antipátia vagy harag légzési
zavarokat, szédülést okoz.
3. Hálószövés: Kísérletünk színhelyén, ami ismét lehet bármely célt szolgáló magánhelyiség, kávéház,
váróterem vagy egy sétány padja, kiválasztunk egy e célnak megfelelı pontot, melyet imaginárius úton
pókhálószerően befonunk fluidszálakkal. A fluidszálaknak bizonyos színt, szilárdságot és érzelmi töltést
adunk. A mőveletet több napon át megismételjük, majd félrevonulunk és várakozunk, hogy milyen hatása lesz
az arra menıkre. A legmeglepıbb eredményeket akkor érhetjük el, ha olyan tárgyat preparálunk, amelyet nem
sokan használnak, de: állandó gazdájuk van, mint egy fotel, egy bizonyos személy fekvıhelye, egy
munkaasztal stb.
Mágikus hurkok, hálók, erıvonalakkal megkötött szimbólikus figurák, szignaturális pecsétek lerakhatók
olyan helyre is ahonnan az experimentátor eltávozik és ahova hosszabb ideig nem tér vissza.
Az elhelyezett erıgóc vagy figura távollétében érvényesíteni fogja akaratát s ha a mágus távolbahatás útján
kívánja befolyásolni objektumát, a leadott gondolatenergia errıl a támaszpontról fog lokális erısítést nyerni.

Múmiák
Az élı szervezetekbıl származó részek, kiválasztási termékek magukban viselik eredetük jellegét. A haj,
köröm, az urinum, az exudáció, a mag mind fel vannak ruházva hordozójuk individuális sajátságaival.
Nemcsak a specifikus forrás vitális hullámhosszát kapjuk meg belılük, hanem - mivel a leválasztás után még
hosszú ideig összeköttetésben maradnak származásuk helyével - a legkülönbözıbb módon hathatunk rajtuk
keresztül tulajdonosukra.
Saját vagy idegen szervezetbıl vett kiválasztási termékeket a mágia misztikus alchimiájában múmiáknak
nevezünk. A mágia olyan múmiákat használ, amelyek elızetesen preparálva lettek. Minden múmia tartalmaz
valamit a test életének odikus fluidkompozitumából. Ez a rész a fluid kvintesszenciája, vagy a múmiális
balzsam.
A növény múmiája annak nedvdús, folyékony tartalmában van. Növényi múmiák balzsamkivonata a növény
fokozottabb erejő hatóanyagát képviseli. De bármely idegen anyag is, amit az élı szervezettıl elvonunk,
miután az a szervezeten keresztülment, elvon bizonyos mennyiséget a test életébıl. Ez az energia eredendı
állapotában azonban túl nyers ahhoz, hogy mágikus operációkban felhasználhassuk. Azt elıbb preparálni kell
s a preparációt a mágikus erjedés folyamatában hajtjuk végre.
A mágikus erjedés olyan eljárása a misztikus alchimiának, ami a múmia hatóerejét megsokszorozza. Mielıtt
bármely múmiával okkult operációkat kezdenénk, azt megérleljük és elıre elhatározott formába öltöztetjük.
Legnagyobb mennyiségben a test folyékony elemei tartalmazzák a múmiális balzsamot. Az artériás vér több
erıt ad, mint a vénás vér. Tudnivaló ezenkívül, hogy szilárd anyagok alkalmasabbak okkult mágnes
készítésére, mint a folyékony elem. A hús alkalmasabb a csontnál, mivel könnyebben veszi fel a vitális

74
fluidumot, viszont a csont, ha egyszer megtelt múmiális balzsammal, nem merül ki olyan hamar, mint a hús.
Ezért legtovább megırzik hatóerejüket a csonttal kombinált konstrukciók.
Ha a múmiákat kiszárítjuk s valamely szilárd anyaggal kötjük össze, ezáltal asztrobiológiai mágnessé
változnak, amelyek odot és elementáris energiákat vonzanak magukhoz. Múmia és mágnes között az a
különbség, hogy a testbıl vett friss matéria pusztán nyersanyag, míg a mágnes mesterségesen elkészített
kompozitum.
Az okkult mágnes távolból magához vonhatja annak az egyénnek odenergiáit, akinek testébıl származik.

A Mágikus erjedés
Helyesen lefolytatott pszichokémiai erjedésnél az idıtartómon kívül két dolgot veszünk számításba. Elıször
az edényt, melyben a processzus végbemegy, azután a meleget, amely azt megindítja. Az edény készülhet a
legkülönbözıbb anyagokból, de a speciális célnak megfelelı kell hogy legyen. Többnyire üveget használunk,
néha tojáshéjat (!), állati részeket vagy gyapjúkendıt, de papír, csont és parafa is alkalmazható. A speciális
célnak nem megfelelı edény tönkreteszi az erjedés hatását, tehát jól ügyeljünk kiválasztásánál! Második, még
fontosabb tényezı a meleg. Ez vagy a múmia belsejében mőködı elementáris tőz, ami idıvel külsı segítség
nélkül is véghezviszi a mágikus erjedés munkáját - vagy kívülrıl eredı hıforrás, esetleg más alkotóelemek
hozzáfőzése által keletkezik.
Idegen alkotóelemek hozzáfőzése mozgást provokál. A hozzáfőzött elem azonban csak ugyanannak a
szervezetnek terméke lehet. Például vér és sperma, vagy vér és verejték (mint Paracelsusnál), stb.
A belsı tőz nem más, mint a test molekuláris struktúrájának feldolgozása. Kívülrıl alkalmazott melegnél
tekintetbe kell venni az erjedés alá bocsátott tárgy természetét. Ettıl függ, vajon az érlelés vagy az animális
meleg eszközéhez nyúlunk-e. Ha vért, vagy magot vetünk alá erjedésnek, akkor ezeket a szubsztanciákat
Paracelsus elıírása szerint tojáshéjba zárjuk. Erısebb fizikai hı szétrombolná a mágikus csírát, úgyhogy
misztikus operációkra hasznavehetetlenné válna. Ha az organikus anyagból mágnest készítünk, akkor
magasabb hıfokot, nagyobb meleget alkalmazzunk.
Ebben az esetben az edény hermetikusan záródó üveg lesz. Végül pedig, ha a mágnes misztikus antennaként
fog szerepelni, nyitott edényt veszünk s a vért, vagy más anyagot meleg napon, az árnyékban kiszárítjuk.
A legfontosabb feltétel, hogy az erjedés útjára bocsátott matériát semmiképpen tönkre ne tegyük túlzott
intézkedésekkel. Ne tévesszen meg bennünket persze az, ha a jól elzárt edényben anyagunk színe elváltozik és
kellemetlen szagot kap. Az erjedést ilyenkor nem szabad félbeszakítani, mert a felbomlott elementáris részek
újra elrendezıdnek és maguktól újra összeállnak. Visszanyerik régi alapszínüket, a rossz kipárolgás
megszőnik s a kémiai matéria megérik. Rosszul kezelt, félig tönkretett anyagot is helyre lehet hozni azáltal,
hogy friss folyadékot öntünk hozzá.
A mágikus Alchimia egyik leghatásosabb eljárása a fokozatos felfrissítés. Ez a pszichikai erjedésnek olyan
módszere, amely két részre osztja a kémiai eljárásra szánt matériát. Az egyik részt kiszárítja, majd a másik
folyékony részbıl hozzáönt egy keveset. Megvárja, míg ez is kiszárad, azután megint hozzáad egy keveset.
Ezt mindaddig ismétli, míg a folyékony rész el nem fogyott.
Miután magnetikus kompozitumok számtalan célra felhasználhatók, tanácsos többfélét készenlétben tartani,
s mindegyiket valami speciális gondolattöltéssel ellátni. Az erjedést elısegítı procedúráknál azt kell szem
elıtt tartani, hogy a túlméretezett hıség káros, alacsonyabb fiziológiás hı ellenben sohasem árthat.
Melegítıtestünk lehet a Nap, gyertyalángon hevített víz, olajmécses, kályhához közelhozott virágcserép
homokkal, hamu, stb.
Szilárd múmiákat, mint haj, köröm, bır, folyékony elemmel kell átitatni, különben az erjedés folyamata nem
indul meg. Az idıtartam a tárgy nagysága szerint hosszabb, vagy rövidebb. Nyáron, a napon, üvegedényben
általában negyven napig tart a balzsam kiérlelése. Kisebb üvegeknél azonban ez az idı rövidebb is lehet. Az
erjedés periódusa alatt az edényt ne mozgassuk, mert megakadályozza a kikristályosodni kezdı részecskék
molekuláris elrendezıdését. Legjobb, ha az edény egész idı alatt egyhelyben marad. Idegen kézbe okkult
mágnest soha ne adjunk. A preparátumokat ugyanez okból nem ajánlatos feltőnı helyen tartani.
A mágikus erjedésben preparált asztrálmágneseket elıször Paracelsus alkalmazta misztikus terápiájában és
csodálatos eredményeket ért el velük.
Mágikus úton elıállított múmiális mágnesekre, vitalizált amulettszobrokra és növényekre vitte át a
betegségeket, miáltal a páciens gyógyíthatatlannak tartott baja megszőnt. Késıbb Andreas Terezel és
Santanelli professzor foglalkozott a kérdéssel. Mindketten tanulmányokat és könyveket írtak a szimpatikus
therapiáról s egész sereg saját esetrıl számolnak be, ahol a paracelsusi elveket sikerrel alkalmazták.

75
 Tenzel az emberi test minden kiválasztási termékébıl készített múmiális mágneseket s azokat semleges
kémiai anyagokkal kombinálta. Leggyakrabban viaszszobrokban helyezte el kompozícióit, mert így a
kezeléssel járó imaginatív processzus könnyebben realizálható. Ami a mágnes elhelyezését illeti, az nem más,
mint a mágikus figurák avatásánál s az ideogenézis fejezetében ismertetett eljárások rendszere.
A múmiális mágnes a mágikus mőveletekben szereplı amulettszobor lelke, mely a benne rögzített vitális
hullámhosszra fogva nagyobb erımennyiségeket közvetíthet a szétszóródás vesztesége nélkül, mint a pusztán
asztrális ideamaggal telit képvarázs-hasonmás.

Színmágia
Külön helyet foglalnak el az Asztrálmágiában a színek. Azonfölül, hogy minden alapszínnek megvan a
karaktere, más és más hangulatot áraszt mindegyik. A hangulatok, mint kedvet és kedvetlenséget szülı
faktorok, fontos tényezık az ember lelki gépezetében. Amint az egyes súlyos színek reáülnek az individuum
kedélyvilágára, úgy a derős, világos színek jókedvő hangulatot árasztanak. Az Asztrálmágia szakértıje ebben
se bízza magát a véletlenre, hanem tudatos csoportosítással használja ki azt a lehetıséget, amelyet a sziderikus
test koloritszimbólumai nyújtanak. Nem szükséges a lehetı árnyalatok összességét fejben tartani. Elég, ha a
színhatás alapelveit ismerjük. Szép, világos és tiszta színek derőt, optimizmust sugároznak, sötét, piszkos
színek vegyes, tisztázatlan érzéseket, fárasztó fakó színek fásult robothangulatot.
A piros szín a szenvedély és a szerelem színe; ha téglavörös, a durva érzékiséget képviseli; ha bíborvörös, a
rafinált, érzéki szerelemmel vegyes vonzalmat; finom, rózsaszín árnyalatok idealizmust, naivitást mutatnak.
A főzöld a koncentrált erı szimbóluma. Zöld környezetben hamarabb visszaszerezhetjük elvesztett erıinket.
Piszkoszöld a féltékenység színe.
A világossárga, szalmasárga és csontszín a magas szellemiség megnyilatkozási formája.
Az égszínkék ideges emberekre megnyugtató hatással van. Ismeretes egy különös, foszforeszkáló zöld szín,
amelyet „okkult zöld”-nek neveznek.
A sötétszürke, sötétbarna és fekete tompító, lenyomó, egyenletes hatású színek. A piszkosszürke a kimerülés
színe, a kékesszürke a félelemé.
Létezik egy bizonyos transzparenslila árnyalat, ami az összes okkult írók szerint jóindulatú szellemi
intelligenciák ismertetıjele.
Természetesen nemcsak a falak, bútorok, ruhák, szınyegek és a mindennapi használatban lévı tárgyak
árasztanak színeik által sajátos hangulatot, hanem az emberi bır és mentális kisugárzás is. Az asztráltest, az
arcszínen és az aurán keresztül emanálódó fluidum, a belsı kvalitásokat megfelelı színekbe öltözteti.
A fiziognómusok temperamentumtípusai speciális teintjükkel nyitott könyvként árulják el lelki
beállítottságukat. Messzirıl felismerhetı a kolerikus temperamentum rosszindulatúan epés, sárgás-fekete
színe. A szangvinikus egyén pirospozsgás, téglavörös arca minden jellemzésnél nyíltabban beszél. A
félelemtıl kékesszürkévé változó nıi arc szavak nélkül fejezi ki a belül lejátszódó eseményeket.
Nem lehet eléggé kiemelni a színek fontosságát. Az asztrálmágus gondosan megválogatja levélpapírját,
ruháját, lakását. Ahol csak teheti, egyéni ízlése szerint rendezkedik be. Használati tárgyainak színe a végzendı
munkával harmóniában van. Sötét, rosszul világított helyiségekben, ha elkerülheti, nem tartózkodik. Nem
mindegy az sem, hogy valaki napfénynél vagy gyertyavilágításnál ír-e. Csak meg kell figyelni, hogy a
sötétsárga íróasztali lámpa körül ülı, nyomott hangulatú társaságon milyen változás megy végbe, mihelyt a
központi csillár nagyégıjét felkattantjuk.

Terhes tépelıdésbıl, fásult egykedvőségbıl villámszerően felráz a megváltoztatott világítás. A pszichikai

megvilágítás mesterei a nık és természettıl kapott ajándékukat használják ki akkor, mikor
ruhaanyagválogatás közben órákat töltenek egy-egy színárnyalat, vagy minta kikeresésével. Jól megválasztott
szín elıkelı benyomást tesz. A sötét, kissé unalmas egyéniségeket élénkíteni kell: a hangos és feltőnı karakter
tompább keretben érvényesül. Röviden - a színek arravalók, hogy:
1. elınyös tulajdonságaink fényoldalát kidomborítsák,
2. momentán céljainknak megfelelı hatást keltsenek és
3. hogy mőködésünk színterét kellemessé tegyék.
A természetben és a Mágiában még más szerepe is van a színeknek. Fontos kelléke a színutánzó állatoknak a
létért való küzdelemben; a madaraknál erotikus fegyver. Jelentékeny segédeszközzé válhat kezünkben, ha
utánozzuk a természetet ama törekvésében, hogy az egyedek védekezésképpen felöltik környezetük színeit.
Bár ez a hozzáhasonulás az élet legtöbb fázisában akarat nélkül is megtörténik, ilyen esetben nincs belıle
semmi hasznunk. Elınyhöz úgy juthatunk általa, ha nem tesszük ki magunkat környezetünk elszürkítı

76
hatásának, hanem adott esetben felöltjük annak a helynek színét, ahol hatást akarunk elérni. A szimpátia és
antipátia megköveteli, hogy alkalmazkodjunk annak az egyénnek ízléséhez, akivel tartós összeköttetésbe
akarunk lépni. Ez az alkalmazkodás csak ideiglenes és részleges lesz, objektumunk más dolgokban hamarosan
bennünket fog követni. Az alkalmazkodás mágiájának különös sajátsága folytán azok az individuumok,
akikhez elasztikusan közeledtünk, késıbb könnyen befolyásunk alá kerülhetnek lényeges kérdésekben.
Surja, a kiváló osztrák okkultista „Moderne Rosen Kreuzer” címő könyvében a színeket biokémiai hatásuk
szempontjából vette vizsgálat alá. Kutatásainak eredménye az alábbiakban foglalható össze:
„A vörös és zöld, a sárga és violett, a kék és narancs, mint ellentétek, kiegészítik egymást s fehér színt adnak.
A zöld a átmenet a meleg és hideg sugarak közt s hatásában ezért neutrális.
A hısugarak, melyek a sötétvörösbıl, sárgából, narancsvörösbıl és sárgásvörösbıl áradnak, izgatótag hatnak
a szervezetre. Különösen a vörös és a narancs idéz elı élénkebb vérkeringést, anyagcserét és stimulálja az
idegrendszert. Ezzel szemben a hővösebb árnyalatok, mint a zöldeskék, kék, indigó, violett és sötétviolett,
megnyugtató, csillapító faktorok a vérkeringés és az idegrendszer számára. A kék és a violett egyszersmind
fájdalomcsillapító színek, míg a zöld gyulladásellenesen hat. Ha a szervezet vitalitása alacsony fokra süllyed,
az egyensúly helyreállítására izgató színeket, mindenekelıtt vörös fényt alkalmazunk. Viszont az olyan
idegrendszer, amely neurotikus túlfeszültségben szenved, kék, vagy violett fénnyel kezelhetı. Ebben az
esetben a semleges zöld világítás is csillapító hatású. Az idegtevékenység fokozására a sárga fény
alkalmazható. Érdekes eredményt adott a víznek színes üveggolyókban való besugároztatása. A színes
golyókban tárolt víznek olyan biológiai hatása volt, mint a megfelelı színő fénynek! A vizet a színes
fénysugarak úgyszólván magnetizálják. Ismeretes, mennyire élénkítıleg hat fáradt idegekre a sötétpiros rózsa
édes illata. Kék és zöld fény viszont magnetikussá tesz; nemcsak fémtárgyakat, mint az acél, hanem élı
testeket is.”

Az asztráltest formaváltozásai
A sziderikus test biológiai tevékenysége hasonló az amıbáéhoz. Okkult kutatók kísérleti tapasztalatai szerint
az asztrális hasonmás csak ideiglenesen ölti fel a fizikai test formáját, lényege szerint azonban változó és az
akarat, valamint a képzelet vezetése mellett bármilyen alakot átvehet. Ez történik az álomban, a testbıl való
kiszállásban, a magasabb síkokon való kalandozás alkalmával és az asztrálmágia titkos átváltozási rítusaiban.
Tudjuk, hogy az asztráltest bármilyen állati formát, kezeket, szárnyakat, mesterséges állábakat, karmokat,
kombinált burkot növeszthet. A feltudati én elnyomott szenvedélyei igen gyakran valamely állati formába
öltöztetik az álom alakjait, melynek szereplıje is az álmodó. A vérszomjas ember néha tigrisnek álmodja
magát, amint erdıségekben kóborol és bárányokat vagy embereket tép szét, így elégítve ki kegyetlenségét,
amelyet a feltudat máskülönben elítélne. A szelíd szőz szárnyas angyalként repül elíziumi mezıkhöz hasonló
régiókban. A Saturnus-szülött vakondoknak, csúszómászónak látja magát, aki szeretne repülni, de valami
mindig megakadályozza benne.
Az asztráltest formaváltozásai képében zajlottak le a középkori boszorkányszombatok is. A repülızsírral
bekent mágusnı a mérgezı narkotikumon keresztül sziderikus testét szabadítja fel, az altudat vágyainak
leplezetlen kiélésére. Az éjszakai orgia a Fekete Bak ünnepélye, nem más, mint az ember elfojtott
vágykomplexumainak az asztrálsíkra való áttolása. Az Asztrálmágia adeptusa ezt a funkciót használja ki
tudatos hatások elıidézésére. A külön praxis azzal a beidegzıdéssel kezdıdik, hogy a mágus valamilyen
asztrális szervet képez ki magának imagináció útján. A szerv lehet egy harmadik kéz, amit a jobb kézbıl
bocsát ki, mintegy láthatatlan, éterikus meghosszabbításaként a fizikai szervnek. Ez az imaginárius asztrálkéz
- akaratára - kiválik jobbkarjából és tetszés szerint meghosszabbítható több méter távolságra is.
A harmadik kézzel késıbb különféle fizikai mőveleteket lehet végrehajtani s ha az ideogenetikus
formanemzés mővészetében már van gyakorlata, a hatás meglepı lesz! Végül valóságos erıteljesítményekre
lesz képes az imaginárius szerv. Könnyebb tárgyakat a levegıbe emelhet, bútordarabokat, ha nem túl nehezek,
eltolhat. Ilyen asztrálkezek mőködésén alapulnak a spiritiszta médiumok teljesítményei. Természet arra a kis
százalékra gondolunk, ahol a jelenségek valódiak, mert tapasztalatunk szerint az ilyen esetek több, mint
kilencvenöt százaléka csalás!
Az asztráltestnek azonban ettıl függetlenül megvan az a képessége, hogy biológiai erıvonalakat félanyagi
orgánummá sőríthessen össze, amint arról bárki meggyızıdhet saját teljesítményei útján, ha ilyen
gyakorlatokra hajlama van. Az asztrálmágusnak azonban az asztrálkéz kifejlesztése csak elsı állomás éterikus
formaváltozások képességének gyorsított funkciójához.
Mikor ebben már kellı gyakorlatra tett szert, áttér bonyolultabb mesterséges szervek kialakítására. Az
ideogenetikus munka most már csak az asztrálsíkon folyik. Szárnyas alakok, emberfejjel és kézzel, de

77
madártesttel, az egyiptomi teremtésmitológia állatalakjai, vagy önálló fantazmák formáin dolgozik, ezek
leplébe öltözteti asztráltestét s a pszichológiai valósággá lett asztrálburokban látogatásokat tesz mágikus
objektumainál, vagy interkozmikus síkok összejövetelein.
A vampirizmus sokat emlegetett tüneményeinek is ez az alapja. Az Asztrálmágia adeptusa itt emberfejő
denevértestet növeszt magának, szárnyakkal s ebben száll ki odrabló útjára. A legenda szerint a vampír
alkonyattól hajnalig maradhat bővös formájában, azután vissza kell térnie. Ennek a hitnek az a háttere, hogy
az alkonyi szürkülettıl hajnali szürkületig terjedı idı alkalmasabb az asztráltest kiküldésére, mint a nap egyéb
szakai, amikor egyrészt a médium nem tartózkodik odahaza, másrészt a Nap horizont fölötti állásában
kozmobiológiai energiák mőkıdnek a vampír tevékenysége ellen. A Nap lemenetele egy fontos ezoterikus
szellemi központot kapcsol ki, az este beálltával viszont a feketemágia hatalmas segítıtársai emelkednek
horizont fölé. A mágus asztrális utazásának különben nappal sem volna akadálya, de az ilyenkor elvont
energiákból nem lenne haszna, mivel a Nap zenitállása meggátolja a szerzett erık asszimilációját. Az
asszimiláció, a biológiai gyarapodás ideje ugyanis az éjszaka, s ez a vampirizmusnál még fokozottabban
érvényesül, miután az asztráltest csak sötétségben, vagy legalábbis félhomályban tud plasztikus formáinak
alakításába idegen energiákat belevonni.
Az áldozat látja, érzi a támadó visszataszító tevékenységét, de a mágikus tetánia, amit a vampír elıidéz,
megfosztja ellenállási képességétıl. A vampír célja az életelixír, az od megszerzése. Van azonban az
Asztrálmágiának ennél még sötétebb praktikája is. Ez a legendás „Wehrwolf”-transzfiguráció. Mivel ebben a
már teljesen embertelenné aljasodott feketemágus célja pusztán a kínzás és lelki kegyetlenség kiélése a
törvény által fel nem fedezhetı módon, az operáció értelmetlen és maga után vonja az ezoterikus
büntetıtörvényszéknek, az interkozmikus bíráknak kemény megtorló tevékenységét.
A Wehrwolf vagy másnévien sátánfarkas (a magyar morkoláb, vagy murkuláb szó nem fejezi ki jól a
fogalmat) asztráltestében erdıségekben bolyong és azzal tölti idejét, hogy nıket vagy gyermekeket támad
meg, áldozatát teljesen széttépi, összemarcangolja. A bestiális varázsló mőködését a valóságban elıször olyan
házakban kezdi, ahol újszülött csecsemı van, vagy gyengeakaratú fiatal, szőz leány lakik. Az ilyen helyet
nappal megjegyzi, miután az objektumot elızıleg kiválasztotta, s éjjel felöltve emberfarkas-asztrálleplét, a
megjelölt házba száll. Ott mágikus szertartás útján elıparancsolja az áldozat asztráltestét s magávalviszi az
asztrálsíkra, melyet varázslata a szemlélı számára „erdıvé” változtat. Itt megtámadja áldozatát s annak
sziderikus hasonmásán erıszakot követ el, vagy szétmarcangolja. Az ilyen kezelés után hazatérı asztráltest
azután a szervezet vitális fenntartásának funkcióit nem tudja többé elvégezni s a illetı titokzatos körülmények
között meghal. Az interkozmikus bíróság - mely a magasabb szellemi síkok felett ırködik, hogy a feketemágia
túlságosan el ne szaporodhassék - megtorló tevékenysége azzal veszi kezdetét, hogy a fekete adeptus
vérszomja idıvel valóságos fizikai ırületbe megy át. Egy idı teltével már nem elégíti ki többé az asztrálsíkon
sikerrel végrehajtott kéjgyilkosság. A vérszomjas asztráldémonok sora, akiket a „szenvedélyek erdejében”
maga mellé vonzott, rajokban csatlakoznak hozzá és megırjítik sürgetésükkel - annyira, hogy már a kiszállás
technikai elıkészületeit sem tudja bevárni. Most az asztrálsík kinyomozhatatlan Wehrwolfjából valóságos
emberfarkas lesz.
A kegyetlenség szerencsétlen pszichopatája maga is a szomj áldozatává válik, amennyiben rögeszméje
kényszeríti, hogy állati bırökbe burkolózva az erdıbe vonuljon és tettlegesen végrehajtsa azt, amit eddig csak
láthatatlanul mővelt. Ezzel a földi igazságszolgáltatás hatáskörébe kerül. A Karma urai gondoskodnak róla,
hogy tettenérjék. A büntetés nehezebb része azonban csak a sátánfarkas kivégzése után következik.
Az általa elkövetett gonosztetteket ezerszeresen kapja vissza az asztrálsíkon. Démonkísérıi, akik ırületbe
hajszolták, most rajta hajtják végre ugyanazokat a tetteket. A vampír és a morkoláb büntetése súlyosabb
esetekben az ego teljes pusztulása, pszichikai megsemmisülés, amitıl a bőnözı a legjobban fél, hiszen az
odelvonást éppen egyéni élete meghosszabbítása érdekében kultiválja.
Az emberfarkasok karmája úgyszólván minden esetben a megsemmisülés. Ennél a fajtánál még az az enyhítı
körülmény sem forog fenn, ami a vampír kárhoztatandó tevékenységét legalább részben érthetıvé teszi. A
Wehrwolf elleni védekezés, éppúgy, mint a vampír elhárítása, a fehérmágia adeptusai számára könnyő feladat,
amennyiben az odköpeny, vagy az asztrálfőrész használatával teljesen paralizálható. Mágikus szerszámai
birtokában a fehérmágus a vampírt el is pusztíthatja s ebben az esetben az interkozmikus ítélıszék akaratát
hajtja végre.
A vampírnak az asztrálkard által megsebzett sziderikus teste a halálos sérülést átviszi a fizikai organizmusra.
De a varázspálca akaratfrekvenciaemelı hatásával szemben is tehetetlen az éterikus hasonmás. A neki adott
parancsokat, melyeket a varázspálca feléje irányított hegyével támasztunk alá, mindenben teljesíteni kell!
Ezzel elárulja kilétét s felfedi tartózkodási helyét is. Az asztrálfőrész kétirányú mozgása végül messzire
sodorja, vagy ha vigyázatlanul közeledik, darabokra szaggatja a gonosz szándékú támadót.
A mesterséges asztrálburok használatának mindössze egy olyan módja van, ami önvédelemszámba megy és
a megengedett eljárások közé tartozik.
78
 Ez a magasabb asztrálsíkokon, vagy a démoni elementálbirodalomban tett látogatás, ahol az adeptusnak
megfelelı ruháról, védelmi eszközökrıl kell gondoskodnia. Ilyen lehet a karmok, tüskék, szárnyak, plasztikus
szerszámok kialakítása valamely megfelelı állati test felületén. A mélyebb elementáris régiók rosszindulatú
elementáljainak otthonán csak úgy tud sértetlenül keresztüljutni, ha hozzájuk hasonló ruhába öltözik s a
mágikus fegyvereket szükség esetén használni is tudja. Ez a már ismertetett módon megy végbe, egészen a
protoplazma mőködéséhez hasonlóan.
A protoplazma normális állapotban gombformájú, ha azonban valami elıtte kívánatos tárggyal találkozik
útjában, testébıl nyúlványokat, úgynevezett állábakat bocsát ki, amelyekkel azt megragadja s önmagába
bekebelezi. A bekebelezés után újra felveszi a gömbformát s az állábak nyomtalanul eltőnnek. Az
asztráltestnek, mint mondottuk, szintén megvan ez a tehetsége, a protoplazmánál végbemenı folyamat
azonban a magasabb mágikus operációknál lassú lenne s nem eléggé tartós. Az asztrálformák átváltozásainak
villámgyorsan kell végbemenniük s pillanatok alatt tetemes sőrőséget elérni. Ezt csak hosszas mágikus tréning
hozhatja meg. Az asztráltest védelmérıl minden esetben külön gondoskodunk. Swedenborg könyvei számos
példát tartalmaznak a fenti esetekre nézve. A sátánfarkas-legenda legrégibb ismert példája az
Ótestamentumban fordul elı, Nabukodonozor asszír király történetében, akit a Szentírás szerint kegyetlensége
miatt arra ítéltek az istenek, hogy tisztátalan állatbırökbe burkolva tengesse életét, az erdıbe vonulva.
Az emberfarkas-irodalom egyébként éppen korunkban igen nagy. Elmekórtani íróink könyvei tele vannak
hasonló esetekkel. Akit az ilyesmi érdekel, tanulmányozza át Krafft Ebing Törvényszéki Orvostanát és Ervin
Wulff munkájának a kéjgyilkosságokról szóló fejezeteit.
Ha pedig a legújabb kor második nagy világháborújának aktáit olvasgatjuk, úgy tőnik fel, hogy
évszázadunkban ugyancsak elszaporodtak a vampírok! Jellemzı az 1938-45-ös háború végén Németországban
alakított „Wehrwolf”-mozgalom sokatmondó elnevezése! És vajon mi más volt Heinrich Himm kéjgyilkos
pribékjeinek hordája, mint megannyi emberbırbe bújt farkas?

A tshöd
Ha a vampír bőnei még nem emelkedtek túl a fajtája számára meghatározott végsı fokon, ahonnan az út már
menthetetlenül a megsemmisülés felé visz, az interkozmikus bíróság vezeklési idıt engedélyez az
eltévelyedettnek, hogy a jó útra visszatérhessen. Ilyen egyéniségek Tibetben születnek újra s a tibeti yoga
önkínzó varázsgyakorlatait folytatják a tshöd szinte emberfeletti aszkézisében.
Feketemágusok általában aszkétának születnek meg s végül ık azok, akik elképesztı szellemi
teljesítményeikkel bámulatba ejtik a világot. Ismeretes, hogy Tibet legnagyobb misztikus mestere: Milarepa
fiatalkorában feketemágiával foglalkozott, elızı életei pedig súlyos bőnökkel voltak megterhelve.
Lássuk hát, miféle gyakorlatok azok, amelyeket a fekete múlt szab ki a tibeti misztika neofitáira! A tshöd
leírását Ewans Wentz és Alexandra D. Neel könyvei nyomán idézzük, a magyar fordítás igénybevételével.

Utasítás az eszközökre nézve

„Az elemi lények kevélységének megfékezésére végy nagy karmokkal ellátott állati bırt; a felfelé törekvés
jelképezésére sátrat; a magas szellemi cél jelét, háromágú szigonyt; emberi lábszárból készült kürtöt, hogy a
lárvákat és démonokat távol tarthasd; dobot, hogy a kísérteteket elriaszd; csengıt, kis harangot, hogy a
szellemeket fékentarthasd; végül keskeny, hosszú zászlót, tigrisbırbıl, emberhajjal díszítve.”
Amint láthatjuk, az egykor „Wehrwolf” fegyvertára csupa vadállati rekvizitum! A szimbolikus tárgyak
legtöbbje utalás a múlt kegyetlen vérszomjasságára.

Utasítás a helyre vonatkozólag

„A lárvák és démonok dühétıl ne tarts; a nyolc földi szenvedély támadásától védd magad; hasson át a
kívánság, hogy a határtalan uralom négy formáját elérd és gondolatban minden kísértést őzz el. A vezeklésnek
ezen fokozata a legmagasabb ítélıszék védelme alatt áll. Ha nem így lenne, a démoni világ titkos erıinek ki
lennél szolgáltatva. A lárvák és démonok, a láthatatlan világból elınyüzsgı gonosz kísértetek, akik itt
tanyáznak, olyanokká fognak válni, mint a szelíd bárányok s nyájként hajthatod ıket magad elıtt; a védett
helyen így uralkodni fogsz felettük. Ragadd meg ıket emberfeletti erıvel, lábuknál fogva csavard meg ıket
háromszor a fejed felett és gondold, hogy földhöz vágod ıket. S ezt a képet magadban ébrentartva, döntsd fel
a sátrat és dobd le az állati bırt. Így a leghatalmasabb démonok is meg fognak hunyászkodni elıtted, a lárvák
megszelídülnek s ájultan fekszenek lábad elıtt.”

79
 A Mandala Szemlélete
Ha az ünnepi áldozatra készen, a varázskört megvontad, idézd fel magadban a szent Meru hegy képét, amely
az emberi test kellıs közepén emelkedik. A négy égtáj nem egyéb, mint tested négy birodalma; lábaid jelentik
a világ talpazatát; fejed az istenek körébe ér; két szemed olyan, mint a Nap és a Hold; szíved, tüdıd, májad,
veséd, léped a világ minden gazdagsága földön és égen, istenek és emberek között. Mikor ezt a képet
magadban megrögzítetted, maradj ebben az állapotban megnyugodott szellemmel és tartsd magad
egyensúlyban, ahogy egyensúlyban áll a lét.

A vegyes lakoma
Hogy a vegyes lakoma áldozatát meghozzad, lásd magad következıképpen: te vagy a holttestbıl kilépı
szellemlény. Kívánságodnak engedett. İ volt az, akit a kertek növényei, a táplálék tartott fenn, akit ruha
takart, akit gyógyszer gyógyított, de most ezt az anyagi lényt te szellemmé változtattad.
Hogy a vörös lakoma áldozatát meghozzad, lásd magad a következıképpen: te vagy a harag istennıje.
Tested nyúzd meg, hántsd le magadról földi éned szeretetét, tágítsd ki a annyira, hogy az egész létezı világot
bevond vele. A húst, a csontot, a vért helyezd rá. Így ez a bır olyan lesz, mint a hóhér a vérpadon. Hogy a
fekete lakoma áldozatát meghozzad, lássad magad a következıképpen: lásd a magad és a többi lény
betegségét, gonoszságát, bőnét, szenvedését egyben mind, halomba győjtve; a démonok mőve ez. İsidık óta
mővelik ezt, nem tesznek egyebet, mint az emberek sorsát marják. Ezt a megmérhetetlen nyomorúságot
képzeld el hatalmas, fekete hı alakjában; ezt a felhıt szívjad magadba, nyeld le az egészet a lárvák és
démonok fekete testével együtt.

Az áldozat ideje
Ha a fehér áldozatra készülsz és az örök élet italát akarod elnyerni, kettızött buzgalommal, erıdet
megfeszítve, válaszd azt az idıt, mikor a hajnali derengés az éjszakát éppen elnyeli.
Ha régi sorsod bőneit akarod levezekelni, erre a délután az alkalmas idı s ilyenkor kell tartani a vegyes
lakoma áldozatát. Ha szigorú gyakorlatban, áhítatod erısítésére, éned szenvedélyeit akarod elpusztítani, a
vörös lakomára legjobb az éjjel. A fekete lakomát tartsd esti szürkületkor, akkor fog téged a gonosz sors
bilincseitıl megszabadítani s akkor lesz hasznára mindenkinek.
Most az extázist fokozó szertartás hosszas gyakorlatai után a Naljorpa áldozatul dobja testét a felidézett
démonoknak és asztráltigriseknek. A rituálé ezután így folytatódik:
„Most pedig képzeld el, hogy igazi éned, az isteni Én, a testen kívül, mint a Harag istennıje áll. Az istennı
kezében bárd van. És most nézd, amint fejedet a törzsrıl levágja. Nézd saját levágott fejedet, olyan, mint egy
óriási csésze. Az istennı három koponyából készült lábra helyezi. A három láb mindegyike egy-egy világot
jelent: az anyag, a lélek és a szellem világát.
Most az istennı darabokra tépi holttestedet és koponyádat az istenek lába elé dobja áldozatul. Ezután az
szent, sugárzó három betőt ejti ki: AUM. Így az áldozat átváltozik és az élet italává lesz, csodálatos, fénylı
itallá.”
Igen kifejezı az áldozat megszentelésére mondott mágikus invokáció:
„Tiszteletreméltó istenek, nagy, három szent sík ırei, hit védelmezıi, elemi ıslények minden serege, gonosz
szellemek, részvétre méltó tömeg! Lássátok áldozatomat és közeledjetek az áhítatos vezeklıhöz - hozzám,
lássátok, hogy félelem nélkül áldozatul dobom anyagi testemet.
Most e pillanatban vándorlásom útját a káprázatvilágban elvágom!
Koponyám olyan nagyra tágult, mint maga a Föld. Megtelt az örök élet italával, a bölcsesség italával, a
boldogság italával. E varázslatnak mindannyian örültök s örültök annak, hogy áldozatomat habozás és panasz
nélkül hoztam meg.
Most pedig, vendégeim, készüljetek a fenséges lakomára, az emberkoponyából készült dob - a dobok közt a
legjobb, legritkább - pergésével most meghív benneteket. A lakoma asztalát emberi bır takarja, a kürt emberi
lábszár csontját készült, hangja zengzetes. Sok csengettyő szól. Gyertek ti dögkeselyők, gyertek elı
valamennyien!”

Az áldozati lakoma magasabb értelme

„Áldozatomat a Legmagasabb Úrnak, nagy Mesteremnek mutatom be, az ıskor guruinak, isteneknek,
istennıknek és védıszellemeknek; ık azok, akik a titkos tant ırzik. Nekik ajánlom fel holttestemet most már
megváltozott alakban, szellemi lénnyé válva. Megtisztítottam minden sötétségtıl, minden káprázattól, minden
démoni erıtıl. Vezeklésem mővét most befejeztem. Felismertem, hogy az anyagi világ káprázat. És el akarok
merülni az ısi Ragyogó Fényben, félelemtıl, gátlásoktól mentesen és szabadságomat a Legmagasabb Lény

80
szellemében akarom megtalálni. Engedjétek meg, fenséges bírák, hogy hozzátok hasonló legyek!”
Ilyen és ehhez hasonló gyakorlatok között tölti életét az egykori feketemágus, a vampír, a wehrwolf!
Vannak, akik fiatal koruktól kezdve eltemetkeznek egy félig befalazott romházba, ahol életük végéig a
zarándokok kegyes adományaiból tengetik nyomorúságos létüket. Mások temetık, barlangok mélyén
húzódnak meg, a végsıkig hajtott aszkézisben csonttá és bırré soványodva.
De az aszkéta nem panaszkodik. Tudja, hogy az általa választott út az egyetlen menedéke. Más út nincs
számára, ha meg akar menekülni a bőnös múlt fúriáitól s a végsı megsemmisülés örvényétıl.

A fekete tükör
Az asztrálmágiának kitőnı eszköze van a fényéterben való látás elısegítésére. Az az eszköz a varázstükör,
melynek legprimitívebb kivitele a Du Potet-féle szénkorong, az elmének egy különleges hajlamára épít akkor,
mikor a kísérletezı neofita szemei elé egy kis darab extrovertált éjszakát helyez szimbólikusan.
Amint a mágikus tükör készítésénél már említettük, a varázstükör lehet egy kb. 5-8 cm átmérıjő, szénporral
rajzolt kartonlap, vagy a földre vázolt 30 centiméteres kör alakú, fekete folt.
Az elızetesen magnetizált, vagy más módon a negatív várakozás extatikus állapotába hozott szenzitív egyén
ebben a szénkeretben elsuhanó képeket, szimbólumokat, emberi arcokat és jeleneteket fog látni, miközben
egyre mélyebben merül az álom és ébrenlét határán mozgó jelenségek vízionárius szemléletébe. A látomások
az egyéni múlt emblematikus ábrázolásai, altudati vágyképek és indulatkomplexumok jelképes kivetülései,
objektiválódott mentális élmények. Néha távolban lejátszódó események körvonalai bontakoznak ki a
tükörben, máskor meg rég elhalt, kedves hozzátartozók alakjait véljük megpillantani a szénkörben. De démoni
arcok és ijesztı lárvák is megjelennek és a felmerülı hieroglifák értelmezése tekintélyes mélypszichológiai
feladat. Ez a jelenség az altudatnak ama képességén alapul, melynél fogva a lehunyt szem látóterében,
figyelmünk ébrentartása esetén, azonnal képsorozatokat, színes ábrákat kezd vetíteni. Vagyis az altudat
bonyolult, hiperkozmikus tartalmát, a felsıbbrendő én szimbólumokban megtestesülı világával együtt, rögtön
élı képekben kezdi projiciálni, mihelyt arra alkalma van. Az altudat számára terhes a beléfojtott emlékképek
és energetikai konfigurációk elraktározása, abból tehát szívesen visszareflektál egyes izgalmasabb
momentumokat.
A mélypszichológiai reflexiók szabad emissziójára a megfelelı alkalmat a varázstükör nyújtja. A fizikai
szem elé helyezett sötét folt az éjszaka szimbóluma, melyet az altudat azonnal készségesen megragad, hogy a
benne legnagyobb stimulánsként szereplı gondolatsorokat kisugározza. Természetesen a tükör minden
beletekintı elıtt más képeket vet fel. Ahány ember odafigyel, mind más vízióban fog részesülni, az egyéni
emlékezetraktár tartalma szerint.
Ha a mágikus tükör szemléletét a mágus akarata irányítja, akkor a médiumok a mágus agyában felmerülı
képeket pillantják meg benne. Elég valamit plasztikusan elképzelni, hogy a tárgy azonnal megjelenjék a
tükörben! Fekete tükröt akkor használunk, ha az asztrális látásban kiképzendı neofita a beszélı
fényjelenségeinek szemléletében még gyakorlatlan s külsı támasztékra van szüksége, mielıtt a tobozmirigy
mőködésbe helyezıdne. Mert abban biztosak lehetünk, hogy a tükör felesleges annak, akinél a harmadik szem
már mőködik.
A legtöbb neofita - különösen a mentális látás elsı idıszakában - azzal a rossz szokással rendelkezik, hogy
mihelyt szemét lehunyta, ezzel egyidejőleg spirituális szeme is lecsukódik, azaz elalszik.
A megkívánt feszült figyelem és szellemi éberség készenléte helyett tehát ennek ellenkezıje áll be nála.
Hogy ezen az állapoton segítsünk, az Asztrálmágia elıírja a szemek tudatos nyitvatartását, a belsı látótér
sötétségét pedig a széntükör nyújtja számára. Az altodat így a gyenge harmadik szemet nyitva fogja tartani s
megindul a legérdekesebb filmelıadás, az altudati idearaktár projekciója.
A fekete tükörrel való gyakorlatozást mindig elsötétített szobában, félhomály, gyenge vörös, vagy ami a
legjobb: halvány ibolyaszínő világítás mellett végezzük. Színes lámpát egyszerően színes
selyempapírburkolattal készítünk s az égıt hátunk mögött valami takaró tárgy mögé helyezzük le a földre,
hogy még annak fénye se jusson direkt úton a szemünkbe. A tükör elıtt kényelmesen elhelyezkedünk.
Legjobb erre egy szék, amelyben hátradőlhetünk.
Néhány napon keresztül naponta körülbelül félórát azzal töltünk, hogy a tükörben felmerülı képeket
kialakulni hagyjuk, különben pedig teljesen semlegesek maradunk. Elıfordul persze, ha mágikus személyiség
van jelen, mint Du Potet kísérlete alkalmával, hogy a szemlélt tárgy izgalmas lesz és alaposan felforgatja
lelkivilágunkat. Ilyenkor a tudat mélyebb régiójának démonikus regiszterei szólalnak meg. Más esetben a
Küszöb İrzıjének iszonyatot keltı lárvaarca merül fel a külsı látótérben, vagy démoni arcok, amelyek
valamit kérnek tılünk, valamire unszolnak.

81
 A neofita a leghelyesebben teszi, ha sem a rémképektıl nem engedi magát elriasztani, sem a felhívásoknak
nem tesz eleget, hanem nyugodtan tovább szemléli a gyorsan váltakozó tüneménysorozatokat.
Az odköpennyel ellátott tanítványnak az asztrálsík démonai semmit sem árthatnak, feltéve, hogy ijedtében
maga nem nyit ajtót elıttük. Néhány heti vizionárius praxis után áttérhetünk a távolbahatás kifejlesztését célzó
gyakorlatokra. Ezek abban állanak, hogy képzeletünkben felidézzük annak a személynek arcát és alakját,
akinek hollétérıl, vagy jelenlegi tevékenységérıl valamit meg akarunk tudni s ezt a kulcsábrát
emlékezetünkben plasztikusan rögzítjük. Miután az arcot több percen át imaginatív fixálás alatt tartottuk,
elengedjük ezt a képet is és passzív várakozásba merülünk. Ezzel beállítottuk mentális rádiónkat a keresett
személy hullámhosszára. Nemsokára homályos, majd világosodó képsorok merülnek fel elıttünk a tükörben,
amelyek azt a helyet ábrázolják, ahol a keresett egyén tartózkodik s némi figyelemmel kivehetjük a
cselekmény természetét, amellyel el van foglalva. Ezt az eljárást többször megismételjük különféle témák
irányában. Beállíthatjuk magunkat egy helyiségre, egy távoli ország általunk ismert fıvárosára is. A nyert
képek mindenkor híven visszaadják az ott lejátszódó eseményeket.
Elınyös, ha a kísérletek kezdetén, a magnetikus extázis elısegítésére füstölıt alkalmazunk. A már ismertetett
narkotikumok, vagy bármely Vénusz, Hold, Neptun-szignatúrájú füstölı megfelel erre a célra: Keleten a Hasis
és a Peyotltinktura néhány cseppjét (5-6 cseppet) veszi be az experimentátor s ebben az esetben elmaradhat a
füstölı.
A tükörgyakorlatok idıvel annyira kifejlesztik a spirituális szem mőködését, hogy a fizikai segédeszköz
feleslegessé válik. Elég, ha a mágikus látás negatív extázisába merülünk, hogy lelki szemünk elıtt a
bennünket közelebbrıl érdeklı hely távoli eseményeinek filmje peregni kezdjen.

82
MÁGIKUS GEOGRÁFIA

83
 A mágiában felhasználható
erıforrások
Elsısorban az elektromosság jön számításba. Már Eliphas Levi úgy nyilatkozott, hogy a Mágia nagy, titkos
arkánuma a magnetizált elektromosság. Ez alatt azt érti, hogy az akarat által magnetikusan vonzott elektromos
energia irányíthatóvá válik. Hogy ez milyen módon érhetı el, azt az Akaratmágia fejezetében már kifejtettük.
De az újabb kor egyik nagy adeptusa: Bulwer több novellájában s Margrave címő regényében (Strenge Story)
szintén az elektromosságban látja a legfontosabb munkaenergiát.
Természeti erık mágikus felhasználása azonban minden esetben a transzformálás módozatainak ismeretét
követeli meg. Itt nem az elektrotechnikában használatos fizikai transzformáció jelenségére gondolunk, hanem
az elektromos energia pszichikai adóerıvé való átatakításáról van szó. Ez bármiféle természeti energiánál
elsıdleges kérdés; maga az energia parlagon hever a természetben s azt bárhonnan elvonhatjuk, ha értünk az
akkumulálás és transzfomálás mővészetéhez.
Az erıket azonban nemcsak átalakítani, hanem távolbavetíteni, kisugározni is meg kell tanulni. Ennek
elsajátítására már az elıbbi fejezetben adtunk utasításokat. Most még csak néhány kézenfekvı forrásra
kívánunk rámutatni, ami aránylag kis fáradsággal a legtöbb ember számára hozzáférhetı.
Ekartshausen: „Aufschlüsse zur Magie” címő munkájában listát közöl, melyben meghatározza, milyen
gyakorlati képességekkel szükséges rendelkeznie annak a kutatónak, aki a Mágiában eredményt kíván elérni.
Jegyzéke felsorolja a természettudományoknak úgyszólván minden ágazatát a fizikától kezdve, keresztül az
orvostudományon, vegyészeten, csillagászaton, matematikán, egészen az elektrotechnikáig. Kétségtelen,
hogyha a legtöbb tudományágazatban nem is követelünk meg átfogó ismereteket, néhány fakultáson alapos
ismeretekre s némi kézügyességre van szükség. Aki például a mágikus konstrukcióban elgondolt kísérleti
gépezeteket maga tudja elıállítani, nagy elınyben lesz azok lıtt, akik rá vannak utalva más ember manuális
munkájára. Az elektromos szerelésben, a vegyészetben, orvostudományban és a matematikai
szaktudományokban, mint mértan, számtan, csillagászat, fizika, akár utólag is gyakorlati ismeretekre és
praxisra kell szert tenni, hogy a Mágia magasabb operációit sikerrel hajthassuk végre.
A múlt nagy magiszterei mind kiváló praktikusuk voltak a fent említett tudományágazatokban. Bulwer „The
Haunted House” c. novellájában leírja Graf von Gabalisnak, a nagy kabalista mágusnak, egyik elektromos
szerkezetét, amely teljesen hasonló az akaratmágia fejezetében leírt Ideoprojektorhoz. Egy befalazott
szobában, kis rejtett szekrényben nagyélettartamú kémiai battéria által mozgásban tartott kompasz forog. A
kompasz különleges, kábító illatot árasztó üvegkehelyben van elhelyezve, a giroszkóphoz hasonlóan. Alatta
vékony kis szattyánbırkötéső könyvben, amelyen az egész szerkezet áll, pergamentlapon mágikus invokáció
és átok szövege. A ház mindaddig a mágus átkának hatása alatt áll s a benne élık sorsa tragédiával végzıdik,
amíg a kompasz forgását meg nem állítják.
A kompasz körlül elhelyezett jelzések a kehely szélén a hét asztrológiai bolygót szimbolizálják, a Zodiákus
körének kabalisztikus emblémájában. A konstrukció az akaratmágia és a mágia ügyes kombinációja. A kehely
szélén gravírozott jelek az állatövet szimbolizálják s a pergamentmantrában, ami még a mágus miniatőr
arcképével is meg van erısítve, az odaláncolt asztráldémon fizikai energiákat transzformál. Ezen a rejtett
szobán keresztül az asztrálsík lárvái beömölhetnek a kísértetházba; az átokszöveg minden élılényt kezükre ad
a házon belül.
Másik, még érdekesebb leírást találunk a Strange Storyban. Itt Bulwer egy hermetikus eredető
varázspálcakonstrukciót ír le, amely egyszerre akkumulátor, battéria, transzformátor és leadóantenna. Ezt a
különleges szerkezetet, mivel az egy adeptus titkos kézirata alapján készült, érdemes részletesebben tárgyalni.
A varázspálcát a regény hıse különös körülmények között szerzi meg s így írja le:
„Kezembe vettem a finoman csiszolt acélrudat, melynek feje áttetszı, kristályszerő masszával volt bevonva.
Szemmel látnatóan nagyon távoli idıpontban készített munka lehetett s oldallapja valami, ma már nem élı
ázsiai nyelv írásjeleivel volt beborítva. Úgy találtam, hogy belül üres. Tüzetesebb vizsgálatra középen kis
bemélyedést vettem észre, melynek vályújában hajszálfinomságú fémdrót húzódott meg, ami a bot
kézbevételekor könnyedén belesimult az ember tenyerébe. Lehetséges lenne a hatásokra, melyeket a bot
létrehozott, természetes, sıt egyszerő magyarázat? Vajon nem arra szolgált-e, hogy az animális meleg és
idegtevékenység fókuszpontjában, az emberi tenyér belsejében összefutó láthatatlan fluidumnak, az Odnak
sugarait győjtse össze? És miért ne? Nem voltak-e a mágnes tulajdonságai is évszázadokon át rejtve? S vajon
a gız és az elektromosság olyan régóta ismeretes energiák? Mialatt ezek a gondolatok foglalkoztattak,
tenyerembe szorítottam a varázspálcát s azonnal valami sajátságos, felemelı érzés borzongott végig testemen.

84
Könnyőnek éreztem magam és mintha titánok ereje költızött volna izmaimba, akaratom gigászi méretővé
erısödött.”
Az orvos a varázspálcával mágikus invokációt hajt végre; távolba sugározza akaratát, alvilági démonokat
idéz meg s a Föld szellemének küszöbére érkezik már, mikor vakmerıségétıl megijedve s egy látomástól
figyelmeztetve visszalép s a tengerbe dobja a mágikus szerszámot.
A Bulver-féle varázspálca tehát elektromos akkumulátor, amely a töltést elektrolitikus stimulandák, extázist
keltı narkotikumok kíséretében sugározza elıször a bővészinas testébe s innen irányítással ellátva, a távolba.
Használatát az író egészen úgy mutatja be, mint azt a Ceremóniális Mágia fejezetében olvashattuk; amiben
ettıl eltér, az a különös kombináció, hogy az extázist is a varázspálca idézi elı. Ezért hangsúlyoztuk, hogy a
leendı mágusnak technikai és tudományos ismeretekkel kell rendelkeznie. A varázspálca, ami itt le van írva,
elektrokémiai kompozitum. A belıle emanálódó energia valami ismeretlen, az elektrolízis processzusa által
két irányban terjedı izgatószer extázisokozó hatásával kezdıdik. A vegyszer az elektromosság közvetítıerejét
használva, százszoros dózis potenciáját tartalmazza. Láttuk ezt az elektrolitikus úton-adagolt fémsóknál is,
ahol az intravénás dózis elıírt mennyiségénél sokkal kisebb töredék ugyanazt a hatást éri el elektrolitikusan a
vérbe juttatva, mint az eredeti adagolás. Az elektrolitikus injiciálásnak megvan még az az elınye, hogy
teljesen kiesnek a vegyszer mérgezı tünetei! Ugyanígy, ha a villamosság kontrakciónövelı tulajdonságát a
narkotikumok stimuláló hatásával egyesítjük, mérgezési tünetek nélkül extázist és akaraterıfokozódást idéz
elı, kellemetlen utólagos közérzetzavarok nélkül. A Mágiában, mint tudjuk, éppen erre van szükség. Az
izomerı végsıkig feszített használása akaraterıvé alakul át, az extázis pedig magasabb síkok intelligenciáinak
invokációjához szükséges.
Külön probléma az elektromos áramok tartósságát biztosító permanens akkumulátorok és kombinált források
összeszerkesztése. A ma ismert elemek ilyen célra alkalmatlanok. Mágikus célra évekig ki nem merülı
battériára van szükség, ami egyszerre tartós és magasfeszültségő.
Az okkult fizika és vegytan ilyen esetben a hosszú idıre tervezett naturális áramforrásokat alkalmazza.
Naturális áramforrás alatt olyan battériát értünk, amely a természeti erık hosszú ideig változatlan
elrendezésére van alapítva. Például a hidraulikus elektromosturbina rendszerei, a hıelektromosság klimatikus
változásokra építı vegyielemei. Ismeretes a fizikából, hogyha két különbözı fémdrót végeit összeforrasztjuk s
az összeforrasztott drótot a forrasztás helyén tőzzel melegítjük, a drót két végén elektromos áram keletkezik.
A drótok vagy fadarabok lehetnek ólomból, vasból, rézbıl, cinkbıl stb. Lényeges csak az, hogy különbözı
fajsúlyú elemek kerüljenek össze. Az összekötött testek nagysága, a felület, nem játszik szerepet, ellenben a
forrasztások száma fontos.
Lehetséges ennek következtében olyan akkumulátorok szerkesztése, amelyek sok apró forrasztási hellyel, a
Nap hıjét alakítják át elektromossággá. Az ilyen készülékek egész nyáron használhatók.
Atlantiszban, de még Egyiptomban és fıleg Káldeában a statikus elektromosság elvén épült óriásbattériák
voltak használatban. Egy-egy istenszobor úgy volt felépítve, hogy a fémek kombinációja, melybıl teste
készült, elektrosztatikai oszlop hatását fejtette ki s mindannyiszor, mikor a vele összekapcsolt áldozati
medence az elıírt folyadékkal megtelt - más konstrukciók esetében a szent tőz meggyújtásánál - elektromos
energia kisülése következett be.
Az istenszobor, a benne elhelyezett mágikus idea értelmében, extázisba hozta a szertartáson jelenlévıket és a
hívık látomásokban, szellemi élményekben részesültek. Voltak épületek, amelyek már felépítésüknél fogva
kozmikus áramok felfogószerveiként mőködtek: a folyókban, a légköri elektromosságban, a föld ásványaiban,
kénesvíző forrásokban, a vizek sziklabarlangokat súroló mozgásában, speciális helyi energiák lappanganak.
Két-három természeti elem, mondjuk egy lúgos vegyihatású forrás összekötése egy savas kémhatású
kénforrással, azok különbözı hıfokai mellett hidrokémiai elemet képezhet, amit sokféleképpen
kihasználhatunk. Ilyen elemek felállításában különösen az atlantidák voltak nagyok. Ennek a tudásnak kis
része a káldeusokra szállt. Földjük a szent csüllagászati kollégiumok mágikus kiképzıintézetei környékén tele
volt vitalizált bálványokkal, melyeket a természeti elektromostelepek tettek félelmetessé az itt megforduló
tanítvány elıtt. Ezek a bálványszobrok látomásokat okoztak, áldozatokat követeltek (a hozzájuk rögzített
elemi szellemen keresztül) s villámütéssel sújtották a vakmerı betolakodót, aki szentélyük elzárt termébe a
pap engedélye nélkül belépett. A bálványok gyakran kincset érı drágakövekkel, arannyal, gyémántokkal,
smaragddal voltak feldíszítve s nyakukban pazar gyöngysorok függtek. Az istenség homlokán rendesen a
város, vagy ország legnagyobb ékköve képezte a harmadik szemet. Minthogy az emberi természet akkoriban
is olyan volt, mint ma, sokan megkísérelték az ékszerek elragadását. A templomi krónikák ezekbıl a régi
idıkbıl majdnem kivétel nélkül a szentségtörı haláláról számolnak be; „az istenség haragjának villáma általi
sújtáson” keresztül.
Káldea papjai az elektrokémiai és naturkémiai tőz tudományának legnagyobb mesterei voltak. Eliphas Levi
meg is jegyzi: „Káldeus papok találmánya a tőz, víz és föld hármas elemének kombinációja, mágikus battéria
létrehozására. Ez a találmány elveszett, de a kabalisztikus Mágia oltári szertartásaiban megmaradt a nyoma.”
85
 A statikus elektromosság
Az elektromosság egy bizonyos fajtája szintén jelentékeny szerepet játszik a Mágiában. Ez a statikus
elektromosság. Az elektrofizikából köztudomású, hogy a levegı vezetıképessége a benne lebegı ionok
számától és sebességétıl függ. Magasabb régiókban nemcsak az ionok száma nagyobb, hanem sebességük is,
így a levegı vezetıképessége mindkét oknál fogva növekszik. Hozzátesszük még, hogy a nedves levegı
vezetıképessége kisebb, mint a száraz levegıé. Ma már tudjuk, hogy levegı ionjainak túlnyomó része
rádióaktív eredető. Elser és Geitel kimutatták, hogy a napsugarak a Föld felületén egyes anyagokban
fényelektromos jelenségeket keltenek. Magas hegyeken, ahol a napfényben több az ibolyántúli sugárzás,
erısebb fényelektromos hatásokat lehet észlelni: az ibolyántúli sugarak közvetlenül is ionozzák a levegıt,
mikor áthaladnak rajta. Ez a hatás is elsısorban magas levegırétegekben keletkezik. A Föld és a légkör közt,
továbbá a légkörnek különbözı magasságú pontjai között mindig van feszültségkülönbség. Az alsó rétegekben
a feszültségesést átlagosan 100 voltnak veszik. Száraz és hideg vidéken a feszültségesés nagyobb szokott
lenni. Linke a Föld felületén 100 voltot talált, 1500 méter magasságban csak 25 voltot. Felfelé folyton
csökken a feszültség; 3000-4000 méter magasban 10 voltot, 5000 méteren 3 voltot mértek.
Mármost az elektrofizika törvényei szerint, ha valamely vezetı közeg két pontja közt feszültségkülönbség
van, akkor a két pont között áram keletkezik: a pozitív töltés a nagyobb feszültségő helyrıl a kisebb
feszültségő hely felé áramlik.
Ezt a tételt jól jegyezzük meg, mert a szellemi energiák terjedésének, a mágikus egyéniség hatásának titkos
mechanizmusáról húzza le a leplet.
A nagyobb frekvenciájú gondolatenergiával telített mágus önkéntelenül is magára vonja kisebb frekvenciájú
egyének érdeklıdését s a magnetikus kapcsolat már a szóbeli érintkezés megindulása elıtt létrejön közöttük a
természeti erık viselkedésének szabályánál fogva. De ezt az elektrofizikai bevezetést nem a fenti viszonylat
megállapítása céljából vázoltuk.
A bennünket különlegesen érdeklı pont: a statikus elektromosság és a magaslati helyek viszonya.
A Mágia hosszú évezredek óta ısszegyőit tapasztalatainak egy speciális megfigyelése kap ugyanis érdekes
igazolást abban a fizikai megállapításban, hogy a magasan fekvı hegyvidékek levegıje jobb elektromos
vezetı, mint az alacsonyfekvéső városoké s hogy a hegyvidéki talaj erısen telítve van statikus
elektromossággal.
Tibeti expedíciók vették elıször észre a tibeti fennsík magasabb régiójában, hogy itt majdnem lehetetlenné
válik a fotografálás, a minden tárgyban felhalmozott statikus elektromosság kisülése miatt. A nappal felvett
filmjelenetek és képek legnagyobb része tönkrement, mert eleinte nem voltak tekintettel arra, hogy a fizikai
súrlódás szikrakisülést okoz. Ez a jelenség alacsonyabb fekvés mellett is megvan; ha például hajunkat
csontfésővel fésüljük, jellemzı sercegés kíséretében szikrák pattannak elı. A dörzsölés útján keletkezı
elektromosság azonban Tibetben valóságos szikraesıt vált ki s a kisülések tőzijátékszerően fényesek.
Ugyancsak kisülést okoz a különben odalent nem elektromos tárgyak súrlódása is. Elektromos természető
anyagot pedig, amilyen majdnem minden használati tárgy, ruha kéziszerszám és gépezet, elég végigsimítani,
hogy meginduljon a sercegés és sötétben villlámlásszerő kék szikrázás. A legkisebb forgó kerék jelentékeny
dörzsölési villamosságot fejleszthet itt. A sötétkamrában a fényérzékeny lemezek legtöbbje elromlik a kék
fény hatására. Elég egyetlen vigyázatlan mozdulat s a kisülés fellobbanása tönkreteszi a filmet. Rájöttek, hogy
a rollfilmes készülék szerkezete ugyanebbıl az okból nem megfelelı itt, mert a tekercs elcsavarása által
létrejött dörzsölés szikrákat pattant elı a fényelzáró kapuk bársonyán s a felvétel a legjobb esetben is fátyolt
kap. Ehelyett lemezeket használnak, amelyeket egyenkint hívnak elı, nehogy az elıhívótank pörgettyőjének
forgása újabb bajokat okozzon.
Tehát a magaslati helyek tárgyai túl vannak terhelve statikus elektromossággal. Ennek egyik következménye
az, hogy az ilyen fekvés alatt a mágiának több erı áll rendelkezésére, mint alacsonyabb fekvésen.
Tapasztalataink szerint a statikus elektromosság a legkönnyebben felhasználható áramfajta, mint ahogy a
legkönnyebben kiváltható is. Ehhez járul még, hogy a magaslati helyek levegıje jobban vezeti az áramokat s
így távolbahatás szempontjából kedvezıbb eredményeket tesz lehetıvé. A mágia majdnem összes nagy iskolái
hegyvidéken voltak és vannak ma is. Közismertek a tibeti mágia nagyszerő eredményei: Mintha ott minden
jobban sikerülne!
A telepátia, a távolbalátás, az elementálok invokációja, a varázsdiagrammok életrekeltése, a magasabb atlanti
yoga számos, nyugaton szinte képtelen operációja sikerrel jár.
Ennek fı oka, mint mondottuk, az ottani miliı természeti energiákban gazdagabb geofizikai alkata. Tibetben
nemcsak az élet egyszerőbb s ennélfogva könnyebben koncentrálható, hanem a miliıhatás is mágikus és
különleges áramokkal van telítve. Másik oka az, hogy az összes kozmikus energiák is közvetlen közelbıl érik
az idegrendszert. A kozmikus sugárzás nagyfrekvenciájú rövidhullámai háromszorosan erısebbek odafent s a

86
Fold tömegvonzása szintén jóval nagyobb.
Tudjuk, hogy az árapály jelensége nemcsak a tengerben, hanem kisebb vizeken is létrejön. Ma már ismeretes
az árapály-periódus befolyása az emberi idegrendszerre s vérkeringésre. Nemcsak a vizekben áradás újholdtól
kezdve, hanem az ember belsı elválasztású mirigyeinek mőködésében, a szexuális funkciókban, a
vérképzésben és az összes megfigyelhetı biológiai folyamatokban is.
És ez az áradás Tibetben fokozatosabban érvényesül. Nem csoda hát, ha azok az okkult mesterek, akik ott
élnek, nagyobb teljesítményekre képesek, mint mi, az alföldek lakói. Megállapításaink persze nem egyedül
Tibetre érvényesek, hanem a többi magaslati helyre is. Ha átgondoljuk a vallástörténetek nagyjainak elıéletét,
mindig kivehetı bennük olyan etap, mikor a mester tanainak kinyilatkoztatása elıtt valamelyik hegyre vonult
erıgyőjtés, intenzív szellemi koncentráció céljából.
Sinai-hegyi kinyilatkoztatásról beszél a Biblia; Buddha és Krisztus hegyibeszédeket tartanak, Zarathustra a
hegyrıl tartja szózatát! A tibeti aszkéták remetelakokban húzódnak meg s a Tshöd hátborzongató meditációját
a magasságok erıinek magukba vétele után hajtják végre.
Mintha az, aki a hétköznapi élet uniformizált börtönébıl ki akar lépni, fizikailag is közelebb kellene hogy
jusson a Közmosz személytelen energiáinak forrásához. Jellemzı a kozmikus sugárzás hatásának kitett neofita
pesszimisztikus magatartása is a matériális élettel szemben.
A kozmikus sugárzás pusztuló világok szétszórt atomjaiban hordozza magában a léttıl elválás gondolatait.
Rég letőnt világok tragédiái fenséges és emberfeletti konzekvenciái tárulnak a magaslaton meditáló bölcs lelki
szemei elé. Itt könnyebben nyílnak meg a Beszélı Fény krónikájának lapjai s az adeptus csalhatatlan
biztonsággal látja meg az anyagi lét káprázatának hiábavalóságát. A hegyen született filozófiai és vallási
rendszerek szintén grandiózusak - maradandók.
Azt kell mondanunk, hogy a föld egyes zónái elınyben vannak misztikus fejlıdés tekintetében. De a mágia
kevésbé magasztos praktikánsai, a bönvarázslók is jórészt a kedvezı fekvésnek köszönhetik elképesztı
teljesítményeiket.
Azok a legnagyobb csendet és kristálytiszta pszichikai légkört kívánó kísérletek, amelyek a tibeti neofita
kiképzését bevezetik, Európában, a nyugati kultúra vérzivataros nyugtalanságtól szennyezett levegıjében,
nem sikerülhetnek úgy, mint Tibetben.
De térjünk vissza a statikus elektromosság témájára. Ekartshausen már több alkalommal idézett mővében
leírja a módját; hogyan válhat az emberi test statikus elektromos battériává. Szerinte az emberi testet elegendı
a földtıl elszigetelni s a szigetelı anyagon belül elektromos anyagba öltöztetni, hogy a szervezet animális hıje
a rítusban elıírt mozdulatok súrlódását villamossággá változtassa át. Elektromos anyag a selyem, a gyapjú, a
szırcsuha is. Hasonló ehhez az antik mágus: Tyanai Apollonius módszere is, aki teljesen meztelenre vetkızve
egy, az egész testét beborító gyapjúkabátba burkolózott be s falemezre, vagy márványra állt. A gyapjútakaró
burokszerően beborította, miközben Apollonius elırehajolva tartotta törzsét - fejét is a takaró alá húzva.
Elıírják, hogy úgy a testnek, minta végtagoknak teljesen száraznak kell lenniük, nehogy a nedvesség
akadályozza az elektromos áramok keringését. Ebben az elektromos elszegeltségi állapotban az ember teste
battéria lesz, éppúgy, mint Ekartshausen kísérletében s az egész bırfelület antennaként mőködik.
Ekartshausen a szigetelıanyagon állva, a burokból két kezét feje fölé emeli a magasba, hogy az áramszedı
tíz ujj a levegıbıl hullámokat vehessen fel.

Város és falu a mágiában

Noha a mágus az Akaratmágiában elıírt gyakorlatokon keresztül annyira kifejlesztheti akaratát, hogy a hely
nem fontos számára, mégis tagadhatatlan, hogy a mágikus kísérletek jobban sikerülnek kevésbé népes
vidékeken, mint a nagyváros. Ennek oka az, hogy egyrészt csak kevés neofita képes annyira kifejleszteni
akaratát, amint azt az erıátvitel magasiskolája megköveteli, másrészt a város sokféle pszichikai hullámhossz
által terhelt fényétere megnehezíti a zavartalan vételt. Sok más mellett élı ember zavarja a leadást s gyengíti a
vételt. Hasonló ez ahhoz, mint mikor a vevıkészülék szomszédságában nagyteljesítményő elektromotor
mőködik; ilyenkor elıbb semlegesíteni kell a búgást, hogy a közvetítést tisztán lehessen fogni. Persze, a helyi
nagyadó mősorát azért minden zavaró interferencián keresztül is jól halljuk. Éppígy, ha a leadó fél akarata
elég erıs, a gondolathullámok ellenállhatatlan átütıerıvel találnak célba s még akkor is rendeltetésük helyére
érkeznek, ha az objektum fizikai munkával van elfoglalva.
A hullámokra való reakció - a küldött parancs végrehajtása - azonban a városi viszonyok miatt már
nehezebb. Városi ember hiába érez indítást valami kívánság megtételére, ha a körülmények, vagy munkája ezt
lehetetlenné teszik. Vidéken ez kisebb akadályba ütközik, azonkívül - mint mondottuk - kevesebb ember
jelenléte kisebb pszichikai interferenciát jelent s az adás is zavartalanabb úton érkezik meg. Különösen erıs

87
lehet a transzmisszió, ha a mágus valamilyen dombról, hegyrıl vagy más magaslati helyrıl sugározza ki
akaratát. Ilyen magaslati és mélyebb pontok közötti áramok folyton cserélıdı hullámai is a leadóenergiát
növelik.
Ajánlatos a mágia városban élı neofitája számára magaslati helyek idıszakos felkeresése. Ugyanis a
hegyvidék mint áramtöltı állomás mőködik. Mélyebb meditációs gyakorlatok kitőnıen összekapcsolhatók
kozmikus energiák felvételével. Kitőnı hatása van a légnyomás süllyedésének s a ritkább levegınek is a
vérképzés szerveire, ezeken keresztül pedig a test biológiai akkumulátoraira.
Fontos, hogy a mágus, akinek operációi nagy erıelvonással járnak, idınként gondoskodjék a fogyasztott erı
pótlásáról. Ezt nemcsak az életmód és táplálkozás szabályozásával érheti el, hanem a magaslatokon való
rendszeres relaxációval.

A miliıhatás jelentısége
Az imagináló-mágiában nem szabad megfeledkezni a mindenkori operáló természetének megfelelı miliırıl:
Az agy televíziós leadó- és vevıkészülék, amely a környezet legkisebb részleteit is automatikusan
lefotografálja s azt is közvetíti. Ezért törekedtek a ceremoniális mágiában az operátor laboratóriumának minél
tökéletesebb felszerelésére, a bolygószignatúrák szerint. Operációs bázisunkat mindig úgy válasszuk meg,
hogy a tervbevett mővelet természetéhez illı legyen. E célból tudnunk kell, milyen szignatúra alatt állanak az
egyes helyek.
A szignatúrák részletes magyarázata minden jobb asztrológiai könyvben megtalálható. Néhány fontosabb
szignatúra:

Hegyek és magaslatok szignatúrája az Uránusz;

Virágzó mezıké, gyümölcsösöké a Vénusz;
Tengerek, folyók, kutaké a Hold;
Folyópartok, fürdıhelyek, strandoké a Hold, Vénusz és Neptun;
A csataterek, kopár pusztaságoké a Mars;
Színházak, szórakozóhelyek, luxusüzleteké a Vénusz és Merkur;
Vendéglık, szállodák, templomoké a Jupiter;
Rendırségé a Mars, Merkur és Jupiter;
Börtönök és temetık: Saturnus;
Kórházak és orvosi rendelık a Saturnus és Jupiter szignatúrájával bírnak.

Bár a temetık és csataterek vidéke rendszerint csendes, mégsem alkalmas mágikus kísérletekre, mert az itt
felhalmozódó sok tönkrement élet atomjai életellenes kisugárzásukkal meggátolják az ideogenezis
processzusának akadálytalan menetét. Temetıben - oszlásnak indult hullák társaságában - legfeljebb az élet
értelmérıl és mulandóságáról meditálhatunk, amint azt a buddhisták teszik. A sírok emanációja negatív és
mérgezı! Úgyszintén az egykori csataterek aurája sem munkaterület a kiontott vértıl és hozzátapadó
szenvedélyek győlölettıl terhes kisugárzása miatt.
Ha egy helyen valamelyik bolygó szignatúrája alatt álló emberek csoportja hosszabb ideig tartózkodik, akkor
a ház falai beisszák azok pszichikai rezgéseit. Az anyag potencionális fonográf. Nem egyedül az agynak van
emlékezete, hanem a többi matériának is. Ezeket az engrammokat a miliı felveszi, megırzi, és ha alkalmas
médium kerül a színtérre, újra le is adja.
Ezért követelik meg a ceremoniális mágiában, hogy az aktus olyan területet, helyiséget avasson operációi
szintjére, amelyet még soha más célra nem használtak s akkor is a speciálisan preparált kultikus rekvizitumok
egész sorával bıvítik ki a lokális aura asztrális töltését, nehogy zavaró körülmények szólhassanak közbe a
mágikus processzus meneténél. Kinn a természetben is szőzi területet keresünk ki munkánk céljára. A hegyen,
mezın, forrásnál csak azt a pontot válasszuk, amelyet elıttünk még nem taposott emberi láb.

88
TÖRTÉNETI RÉSZ

89
 A mágia európai adeptusai
Az okkult irodalom terjedelme beláthatatlan nagyra növekedett. Ha csak az elmúlt ötven év publikációit
tekintjük is, több mint negyvenezer könyv jelent meg a mágia különféle ágazataiban. A történelmi források
száma pedig megszámlálhatatlan, de ez a nagy bıség inkább félrevezetı, mint elınyös a megbízható
támpontok után kutató neofita részére. A sokezernyi útmutatás, tankönyv és kiadvány túlnyomó része
értéktelen, homályos babonáktól fertızött forrás, amelynek kísérleti alkalmazása zsákutcába vezet s hosszú
idı és fáradságáldozat után ismét vissza kell kanyarodnunk a kiindulópontra, hogy a jó irányba haladhassunk.
Igazi adeptus csak ritkán írt s akkor kézirata bizalmas elsı barátai és tanítványai körében terjedt, vagy
hermetikus társaságok titkos könyvtárába került. Így a legtöbb nagy beavatott nem is vált ismertté, mert az
általuk írt vezérfonál szigorú ırizet alatt maradt és sohasem kerülhetett profán olvadó szeme elé.
Csak nagyritkán, indiszkréció következtében, vagy a magas ezoterikus testvériség határozatának értelmében
jutott valami nyilvánosságra ezekbıl az írásokból.
A hallgatás pecsétjét az életveszély nyomta a titkos tudományok ıreinek szájára, mert sem az akkori
emberek morális alkata, sem az inkvizíció mohó érdeklıdése nem biztatott jóval. Könnyelmő fecsegıkre a
kínpad várt akkor s ez a helyzet a hatalomvágy ámokfutói közt a jelenkorban sem sokkal jobb. A középkor
misztikus éhsége sok mágikus írást hozott létre, amelyek részben a hermetikus társaságok elıadásairól
kiszivárgott tanok hatása alatt keletkeztek, de kivitelük módja zavaros és magán viseli annak a kornak
bélyegét, a népszerő babonákat.
Elıfordult, hogy a titkos könyvtárak egyik-másik szövegkönyve avatatlanok kezébe került, csakhogy ezeket
a középkori ízlés számára nagyon is magas nívójú írásokat nem értették meg. Az egykorú természettudomány
állása még a legegyszerőbb természeti jelenségek magyarázatára sem volt elegendı, míg a megelızı korok
antik bölcsessége ennél sokkal magasabb fokon állott. Elég, ha a föld forgásának és gömbölyőségének
középkori vitájára utalunk, mint példára. Errıl az ókorban már Pythagoras meg volt gyızıdve, a középkor
pedig elfeledtette azt s helyébe a leglehetetlenebb koncepciók kerültek. A tudományos megismerés
kerékkötıje fıleg a vallási elfogulság s ebben a tekintetben a középkor minden más koron túltett.
Mégis akadtak nagy adeptusok - és éppen a középkor vége felé, az inkvizíció hatalmának tetıpontján -, akik
az okkult tudás alapdoktrináit nyilvánosság elé vitték, hogy széltében elterjedt rengeteg tévedés és babona egy
részét kiszorítsák a küztudatból s az arra érdemes kutatók elıtt újra megnyissák az ókori atlanti bölcsesség
kapuit. Ezeknek az íróknak száma nem nagy. Mindössze ketten vannak s a következı idıkben még három
nevet tehetünk hozzá listánkhoz. Az öt író-adeptus: Cornellius Agrippa von Nettesheim, Theoprastus
Paracelsus Bombastus, Baron du Potet, Eliphas Levi és Dr. Ernest Schertel.
Ezek az adeptusok nagy munkára vállalkoztak és amire vállalkoztak, azt sikeresen végre is hajtották. Ezért
mőveiket nem lehet eléggé a kutató figyelmébe ajánlani. Minden más tudomány elıtt elıször ezeket ismerjük
meg, mivel biztosak lehetünk benne, hogy ezek a szerzık az ısi atlanti hagyomány doktrínáit tolmácsolják.
Agrippa, Paracelsus, Du Potet és Eliphas Levi tagjai voltak az Atlantisz idejétıl ismert hermetikus
testvériségnek.
Agrippa a korabeli okkult tudás minden részletére kiterjedı enciklopédiai írta meg s mőve, a „Philosophia
Occulta”, a rózsakeresztesek szövetségének hivatalos tankönyve volt. İ az, aki elıször Franciaországban -
Párizsban - majd kevéssel ezután Angliában megalakította az elsı nagyvonalú ezoterikus kollégiumot, ahol
kizárólag a mágia, alchimia, Kabala és Asztrológia jelenségeinek tanulmányozásával foglalkoztak.
Paracelsus a mágikus gyógyászat terápiájának megalapítója. Több írás maradt fenn neve alatt s ezek az
okkult tudomány minden területére kiterjedı, gazdag anyagot tartalmaznak. Agrippa alapvetı munkája mellett
ez a legkomolyabb hermetikus forrás.
Du Potet a magnetomágia tüneményeinek modern rendszerbefoglalásával szerzett érdemeket. Mőködésének
fı célja az volt, hogy az asztrálfény szerepét és jelentıségét tisztázza - továbbá, hogy a mágikus erıvonalak
hatásainak titkát a kísérleti kutatás számára érthetıvé tegye.
Eliphas Leni a mágia egész anyagának felújítója s a modern szimbológia megalapítója. Fı mővében: a
„Magas Mágia Dogmái”-ban és a „Mágia rituáléjá”-ban összeolvasztja az antik titkos tanítást a Kabalával s
felfedi a természeti emblémák mögött rejlı hieroglifák értelmét. Utótérhetetlenül nagy a ceremóniális
mágiában és a kabalában. A Tarot-kártyák három ezoterikus síkon való magyarázatának kulcsai is tıle
származnak.
Dr. Ernest Schertel, az ötödik író, 1923-ban kiadott munkája: „Magie, Geschichte, Theorie, Praxis” a
legújabb idık természettudományos felkészültségének világosságába helyezi azt, amit eddig csak a Hermetika
szimbólumai tanítottak. Itt minden megvilágosodik a neofita elıtt. A mágia legrejtettebb összefüggései is

90
feltárulnak és Schertel tankönyve az elsı, amely az okkult erık tanát a kozmikus ember ısi, atlanti
doktrínájára vezeti vissza. Akinek a mágiához érzéke van, ebben a könyvben mindent megkap. A misztikus
sötétség leple teljesen lehull a kozmikus rejtélyrıl s a neofita elıtt szabaddá válik az út magasabb síkok
élményei felé. A lélek, az empirikus valóság, az imagináció, a démoni világ, az ideogenetikus teremtés
elmélete, tudományos magyarázata és mágikus praxisa kristályos, tiszta fényben mutatkozik meg Schertel
zsenijének tükrében.
Ha a kutató ezeknek az adeptusoknak megszerezhetı mőveit már áttanulmányozta, áttérhet más írók
olvasására. Könyvünk záradékául listát közünk azokról a munkákról, amelyek valamilyen szempontból
hasznosak s a Mágia elıtanulmányaihoz ajánlhatók. A rendelkezésre álló anyag nagyságára való tekintettel,
csak az egészen kiváló termékeket vettük fel jegyzékünkre.

91
MAGIA NATURALIS

92
 Natúrális mágia
A természeti mágia, vagyis a természetben ható rejtett erık tudománya fıleg a tárgyakban és élılényekben
mőködı dinamikai princípiumok funkcionális sajátságaival foglalkozik. Itt fıleg azokról az energiákról van
szó, amelyeket a tudomány ezidıszerint még nem ismer, vagy bár ez a már ismert törvényszerőségekbıl
következne, vonakodik kísérleti vizsgálat tárgyává tenni. Vannak a fizikának, kémiának és biológiának
vonatkozásai, amelyek meghaladják a szaktudomány látható részét. Ezeket a Magia Naturalis szuperfizikának,
hiperkémiának, metabiológiának nevezi s tulajdonképpen a már ismert fizikai, kémiai, biológiai tények
átvitele magasabb síkokra.
Minden erınek, amely a fizikai világban megnyilatkozik, van: éteri, asztrális, mentális vonatkozása. Ez azt
jelenti, hogy az energiák nem szőnnek meg észlelésünk síkján, hanem fokozatosan átmennek magasabb
észlelésünk síkján, fokozatosan átmennek magasabb térdimenziókba. A rezgések felfelé és lefele is tökéletes
kört futnak be s a valóság összes birodalmain áthaladnak. Minden rezgés átmegy az ellentétébe. A magas
rezgésszámú sugárféleségek egy ponton eltőnnek érzékelésünk lehetıségeinek hatáskörébıl és az energiák
görbületének törvényénél fogva bizonyos idı múlva lent mint alacsony számú rezgések térnek vissza. Ez a
tétel a térgörbe összetételébıl adódik: egy idı múlva nemcsak a fizikai tér, hanem a benne megjelenı energia
is önmagába tér vissza. Minthogy a mozgás tranzverzális, az alacsony rezgésszámmal lent távozó erık fent
térnek vissza.
A Magia Naturalis elsı megállapításai és kísérletei az elektrofizika némely jelenségeivel foglalkoznak. Elıbb
ismertetjük a jelenségeket, aztán rátérünk okkult értelmükre. Amint már utaltunk erre, nincs természeti
jelenség, amelynek háromszoros okkult vonatkozása ne lenne. Minden fizikai törvény involvál további
asztrális és mentális törvényeket. Hogy a fizikai jelenségek végsı mivoltukban éterikus funkciókra vezethetık
vissza, azt már a modern fizika jól tudja. A fizikokémiai processzusok asztrális és mentális háttere azonban
nóvum a tudomány elıtt, bár nem minden idıben volt az. A hermetikus természettan és kémia évezredek óta
tanítja, hogy a fizikai jelenségeknek három értelme van. A következıkben megkíséreljük ezeknek a tételeknek
speciális folyományait a gyakorlati kutatás számára hozzáférhetıvé tenni. Megjegyzendı, hogy korunkban
még nem ismertek a fizika és kémia összes törvényei s ezért olyan tételeket tehetünk vizsgálataink tárgyává,
amelyek jó megalapozottságuk miatt nem nehezítik meg túlságosan ennek a szokatlan területnek felmérését.
Lássuk mindenekelıtt az axiómákat, amelyek azonnal több síkú értelmezést provokálnak:
1. Ha áram halad át vasdarabon, a vasban mágnesség keletkezik.
2. A köráram maga is mágneses.
3. Minden áramforrás két sarka között feszültségkülönbség van, ezért keletkezik az áramlás.
4. Két ólomrúd hígított kénsavban akkumulátorrá változik.
5. Kétféle fém savanyú folyadékban állítva galvánelemet ad.
6. A feszültségkülönbség annál nagyobb lesz, mennél távolabb álló fémpárt választunk elemünkhöz. A
Volta-féle sor a vetkezı: cink-ólom-ón-vas-réz-ezüst-arany-szén. (A szén itt úgy viselkedik, mint a fémek.)
7. Fenti relációk a kozmikus energia keletkezésére nézve minden testre érvényesek.
Ezek volnának azok az axiómák, amelyek elıször szemünkbe ötlenek s amelyek konzekvenciái végtelenül
nagyok, ha azokat magasabb síkokra is átértékeljük. Az analógiák, illetve értelmezések az anorganikus
természettıl kezdve az élılényekig és univerzumig mindenhol irányadók. Ha tehát elsısorban az emberi
közösségekre és testekre vonatkoztatjuk ıket, úgy nyomára jutunk az antik mágia nagy arkánumának, amelyre
Eliphas Levi gyakran célzott mőveiben anélkül, hogy a titkot pontosan megjelölte volna. De megmagyarázzák
azt is, milyen mód ömlenek át magasabb és számunkra túlméretezett frekvenciájuk miatt láthatatlan
dimenzióvilágok erıi a mi világunkba. Martin Davidson írja: „Jeans feltételezi, hogy a spirálködökben
számunkra ismeretlen erık mőködnek s még azt is gyanítja, hogy a nebulák centrumai azok a kapuk,
amelyeken át valamely magasabb térdimenzió erıi világunkba beömlenek.” Ezek a pontok azonban, ahol
ugyancsak Jeans szerint az anyag kondenzálódása és teremtése végbemegy, nem annyira ismeretlenek, mint
ahogy azt a pusztán fizikai síkon operáló asztrofizika feltételezi. Az elıbb ismertetett axiómák folytatólagos,
tehát háromsíkú kifejtése világossá teszi, hogy az energiák állandó körfolyamatban vándorolnak a valóság
összes dimenzióin keresztül, útjukban hol fel-, hol eltőnve szemünk elıl.
Az elsı axióma azt állítja, hogy ha vasdarabon áram halad körül, a vasban mágnesség keletkezik. Ez az
elektrotechnika legprimitívebb ténye. Érdekessé azonban akkor válik a tétel, ha hozzátesszük, hogy nemcsak a
vasdarab viselkedik ilyen módon, hanem minden test általában. Például az élı testek világára vonatkoztatva, a
keletkezı mágnesség a fizikai jelenségen kívül ideológiai potenciákat is hordoz. A mágia élettani érdekkörére

93
fordítva a kérdést, az úgy fejezhetı ki, hogy bármely idea, vagy azt képviselı egyéniség körül körfolyamatba
hozott tevékenység mágnesessé teszi a központi ideát. A központba állított idea, vagy személyiség lehet
bármilyen sekélyes, a köráram ereje híveket toboroz köréje s a mágikus értelemben megnagyobbodott test
tömegvonzása addig fokozza a növekedést, míg más, nagyobb rendszer annak természetes határt nem szab.
Ez a törvény mutatkozik meg a spirálködök centrumában, a naprendszerekben központi napokkal s az emberi
társadalmakban vezetıikkel. S itt már leírhatjuk a tendencia mágikus analógiáját, amely abban mutatkozik,
hogy a mágus ugyancsak öntudatlan középpontjává lesz egy kisebb naprendszernek, ahol a planétákat
emberek képviselik. Ezért nyilvánvaló, hogy ez az elv a látható világokban minden szervezett közösség
alaptörvénye is egyúttal. A fizikai síkon semmi sem épülhet fel nélküle. A mágiában és az ezoterikus rendek
tevékenységében ez mint a körforgás tendenciáját mutató rítusok és a páholyalakítás szertartása jelenik meg.
Mágikus, azaz magnetikus minden folyamat, amely egy középpont körül való forgásban nyilatkazik meg. A
középpontban álló idea a körülötte képzıdı kör nagysága szerint erısödik. Ezért oly mérhetetlen fontosságú,
hogy a rendszer tevékenysége bizonyos meghatározott cselekmények, rítusok, szövegek felolvasása,
invokáció, stb. szabályszerően ismétlıdı processzusára épüljön.
A középpont körül forgó erık mágikus volta eredetileg nem is okvetetlenül szellemi sajátság, hanem bátran
nevezhetı okkult fizikai törvénynek, mert mindhárom síkon azonosan hat. Ha egy ideát, amely tartalmazhat
bármely általunk meghatározott tételt, uralomra kívánunk juttatni, elsısorban periódikusan ismétlıdı
természeti rituáléról kell gondoskodnunk, ami azt fenntartja és propagálja. Természeti rituálé alatt nem vallási
rítust értünk, hanem szellemi tartalmak dramatizált sorozatát, ami alkalmas arra, hogy hallgatóit a rítusban
ábrázolt cselekmény ismétlésére vagy legalább a szöveg utánmondására ingerelje. Ha el tudjuk érni, hogy
hallgatónk az általunk konstruált processzust utánozza, vagy megismételje, az alapeszme létrejött. Ez még
abban az esetben is így lesz, ha az eszme ellenkezésre talál és hevesen elhárítják, mert valamit kimondani
annyit tesz, mint azt az ideát invokálni. Az ideatartalma mögötti energiák csak abban az esetben
semlegesíthetık, ha teljesen meg vannak fosztva a megnyilatkozás lehetıségétıl s elolvasatlanok,
kimondatlanok, megismételetlenek maradnak. (Ezért ha bármely ellenséges propagandát továbbadunk, azt
erısítjük, még ha felháborodottan kommentáljuk is.) Ha megfigyeljük az emberi közösségeket irányító
szertartások menetét, azokat mindenkor szertartásos körfolyamatoknak fogjuk találni; ebben van építıerejük.
De ez az axióma az ultramikroszkópikus világokban is érvényesül, hiszen az elektronok ugyancsak a
bolygókeringés mintájára végzik anyagépítı tevékenységüket. Az animális szervezet funkciói csupa cirkuláris
processzusból tevıdnek össze. A vérkeringés két köre, a nyirokkeringés, az ideghálózat csupa szigetelt spirál
és önmagába visszatérı folyamat. A körök által befogott matéria, illetve terület magnetikus: az élet mágiája
lüktet mögötte.

Kísérletek a szervezet
elektromagnetikus
erejének fokozására
Az állati szervezet funkcióit henger-, vagy köralakú vezetékek spirálszigeteléső szövetei biztosítják. A test
olyan áramtelep, amelyet biotechnikai akkumulátorok látnak el energiával. Ami a legcsodálatosabb a
szervezet felépítésében, az, hogy a legkülönfélébb áramok nedves közegben szigetelve keringenek s hogy a
biotikus processzusok a testnek a Földdel való érintkezése ellenére sem vesztenek hatékonyságukból.
Testünkön belül az áramok szigetelve vannak, de ez az árammennyiség csak élettani folyamatok számára
elegendı. A transzcendentális mágia manıverei ezen felüli erıkvantumokat igényelnek, amelyeket más
forrásból kell merítenünk. Ismeretes, hogy egyes állatfajoknál, mint pl. az elektromos szervvel rendelkezı
angolna, az animális áram a testen kívülre is kihat. Az angolna ezúton védekezik és vadászik. Vannak
növények, amelyek - mint azt Boose hindu növénybiológus kimutatta - környezetükre elektromos hullámokat
árasztanak. A mágiában szereplı hatások szintén kisugárzások, emanációfajták. A gondolatok rövidhullámai,
az akarat átvitele, az aurakihelyezés edteriorizációi a belsı erıforrásoknak. Az okkultista, a yogî, a mágus
ezeket az erıket évekig tartó akarati tréninggel szerzi meg, mintegy kifejlesztve az embernél elcsenevészedett
elektromos szerveket.
Lehetséges azonban a szabályos okkult torna jelentékeny lerövidítése, ha a pszichikai módszert kombináljuk
elektrofizikai segédeszközökkel, amelyek az emberi aurát természetes árammennyiségekkel erısítik. A
mágikus hatás az emberi aurán keresztül bonyolódik le s ha az étertestben erısítıberendezéseket létesítünk, a
legminimálisabb akamtimpulzus hatalmasan felfokozódva sugárzik tovább. Már most milyen erısítı
berendezésrıl lehet itt szó? Ha testünket bizonyos rézspirálokkal vonjuk be, étertestünk erıfokozó

94
berendezéshez jut.
A spirálok elhelyezése a legkülönfélébb lehet. Applikálhatjuk karra, törzsre, lábszárra, vagy fejre.
Gyakorlatilag persze a fejet csak akkor vonjuk be, ha senki sem lát bennünket kísérleteink alatt, mert
munkánkról a kívülállóknak nem szabad tudniuk.
Vékonyszálú vörösrézdrót alkalmasabb, mint a vastag villanydrót. Igen jó a több szálból sodort kábeldrót.
Használhatunk szigetelt rádió-, vagy csengıtekercseket, amelyeket néhány drótszállal összekötünk. Annak,
hogy a tekercseket meztelen testen, vagy ruhán keresztül alkalmazzuk-e, nincs lényeges szerepe, bár a
meztelen drót testfelülettel érintkezve, valamivel hatásosabb. A sodort dróterısítık étertestünkben úgy
mőködnek, mintha azokon a helyeken, ahol tekercsek vannak, külön csakrákat állítottunk volna fel. Az éteri
energiákat az áramtelep a környezetbıl indirekt úton vonja el. A tekercsek számát és hosszúságát bizonyos
határon túl nem ajánlatos emelni, mert az aurában túlfeszültség léphet fel s ez a kisugárzóképességet már nem
fokozza, hanem csökkenti.

Éterhullámok és spiráláramok
Testünk körül az éterben mérhetetlen mennyiségő energiák keringenek a legkülönfélébb hullámsávokon.
Külön erıforrásról gondoskodni mágikus gépezetünk számára ennélfogva felesleges; a titok egyedül a
spiráltekercsek elhelyezésében és testünkkel való kombinációjában van.
Már Korschelt professzor észrevette 1892-ben, hogy drótspirálok körül éterhullámok keringenek. Eleinte azt
hitte, hogy ez csak a készülékbe kapcsolt alacsonyfrekvenciájú áram hatása, de késıbb rájött, hogy az
éterspirálok minden külsı áramforrás nélkül is jelen vannak. A bennük cirkuláló áram nem alacsony, hanem
magas frekvenciájúnak bizonyult. Hasonló a helyzet a többi, ma még kihasználatlan erıforrás tekintetében is.
Megfelelı tekercsekkel és kémiai közvetítık kapcsolásával felhasználhatók a kozmikus sugárzás hullámai, a
légköri elektromosság, a tárgyakban lerakódó statikus elektromosság, a magaslati helyek és síkságok közötti
elektromos feszültség áramai, a gravitáció. A fizikai objektumokban, a test sejtjeiben roppant mérető erık
vannak lekötve; azoknak csak részbeni felszabadítása is elképesztı dinamikális hatalom kulcsát adná a
kísérletezı kezébe. Rendes körülmények között a fiziológiás áramok nagyrésze elvész, az elıbb említett
kozmikus erıforrások pedig ezidıszerint teljesen kiaknázatlanok.
Az atlanti hagyományok ezeknek az energiáknak egykori ismeretérıl és mágikus használatáról beszélnek.
Persze az akkori ember testalkata más volt s a ritkább állagú organizmus nem szorult bonyolult gépezetekre,
ha a környezet statikus energiáit fel akarta használni. Néhány szokás és kımetszet még megırzött valamit a
történelemelıtti kor gravitációs gépeibıl s kozmikus erıszedı berendezések formájából. Az arany uraeus-
kígyó, melyet a fıpapok fejük körül viseltek, a mágikus erıvevı szimbóluma. A régi fejdíszek, több
nemesfémbıl összetett koronák s a különbözı csavart fej-, törzs- és kargyőrők szintén ennek emlékei.
Mindannyian láttunk már múzeumokban spirálsodronykarkötıket, nyak és lábkarikákat. Ezek az egykori
kozmikus energiatölcsérek külsı utánzatai. Az Atlantisz utáni elvadult népfajok papjai már nem tudták, mire
szolgált eredetileg a sokféle rézspirál; belsı szerkezetét sem ismerték, de látták hatását a szinte mindenható
atlanti polgáron, aki hozzájuk képest félisteni képességekkel rendelkezett: uralkodott a gravitáción, akaratával
telekinetikus jelenségeket hozhatott létre, villámot szórt, vagy vihart támasztott egyetlen gondolatával.
Érdekes összehasonlítani a fentiekkel Lanz von Liebenfelsnek, az osztrák okkultistának Elektrotheizmusát,
amelynek hat tézise megsejtése az általunk leírt dolgoknak. A hat tézis összefüggı egészet ad:
Elsı tézis: Minden élet Istentıl ered, fentrıl, a szellemtıl, lélektıl s nem a testiségtıl, sem pedig az anyagtól.
A matériát szellemlények teremtették. Az organizmusok úgy viszonylanak Istenhez és az intelligenciákhoz,
mint központi leadókhoz a vevıkészülékek s közvetítıállomások.
Második tézis: Az ısvallásból sarjadt mítoszok és mondák nem irodalmi és teológiai, hanem teozoológiai és
paleoantropológiai szemléletek és filozófiák, egyszóval az emberiség ıstörténetét adják.
Harmadik tézis: Az ıskori embertípusok egyes példányokban a történeti idık kezdetéig fennmaradtak.
Negyedik tézis: Ezek az ókori lények részben szakrális, részben orákuláris missziókkal templomokban laktak,
itt szaporodtak s alkalomadtán alacsonyabb fajtákkal keveredtek. (Henoch!)
Ötödik tézis: Volt ezek között a prehisztorikus elıtípusok között - különösen a szárnyasok (cherubim) között
- néhány fajta, amelyik direkt bioelektromos adó- és vevıállomással rendelkezett s eképpen úgyszólván a
mindentudás, mindenhatóság és halhatatlanság képességével bírt. Tetszése szerint materializálódhatott. Mint
isteneket és félisteneket tisztelték ıket s valóban, az összes állati, nıvényi és ásványi formák teremtıi ık
voltak.
Hatodik tézis: Ezek az elektrozoáknak nevezett lények voltak a mitológiai angyalok, múzsák, hórák, gráciák.
Tılük származott az İstudomány, İsvallás és az İskultúra. Természetesen ık az ısember megalkotói is.

95
 A feszültségkülönbségek
mágikus hatása
Az a tétel, mely szerint két különbözı fajlagos elektromossággal rendelkezı áramforrás sarkai között
feszültségkülönbség van s ezért keletkezik áramlás, látszólag primitív elektrofizikai jelenség, amelynek nincs
magasabb szerepe. De a valóságban ez a tétel az életfolyamatok egyik legnagyobb sarkigazsága; kulcsa a
szexuálmágiának és az atlanti faj közlekedési rendszerének. Minden pólus kívánkozik az ellenpólusa után. Ha
vonzerıt akarunk mőködésbe hozni, akkumulátorunkból ellenkezı elıjelő elektromosságot kell kisugározni. A
vonzás úgy a fizikai, mint az asztrális és mentális síkokon azonnal megindul, amint a fizikai, pszichikai, vagy
absztrakt kontraszt áramát bekapcsoltuk. Természetesen tudnunk kell, hogy az erıhatások némelyike más
síkon néha pólust változtat. Így például az ellentétek a fizikai síkon vonzzák, a mentálsíkon taszítják egymást.
Erıtani, tehát mágikus vonzás ezért csak a fizikai, éter- és asztrálsíkon lehetséges a kontrasztok alapján. A
mentálsíkon az ideák azonosságuk, vagy hasonlóságuk alapján kapcsolódnak.
Az erısítıkkel ellátott fizikai szervezet a pszichikai potenciák alapján bármikor képes pólusváltoztatásra. E
képesség az androgin atlantidáknál, vagy Henoch İrizıinél, az Egregóráknál volt a legerısebb. Az utánuk
következı nemzedékek mágusainak már évekig tartó gyakorlással kell elérni a pólusváltoztatás kontrollját.
Mint ismeretes, az Egregórák atavisztikus típusai: a hermafroditák periódikusan maszkulin vagy feminin
sajátságokat mutálnak. A változás hónapokig tart s egyik állapot lassan a másiknak ad helyet. Ez persze nem
mágikus mőködés. Noha a szexusváltoztatás összefüggésben áll a mágikus pólusváltoztatás villámgyors éteri
komponenseivel, az elsatnyult és csupán bioszexuális jelleg nem jelent erıgyarapodást.
Az eredeti kapcsolótábla a pszichoenergetikai potenciákat pozitív-negatív és neutrális irányba tudta átváltani
pillanatok alatt. A folyamat hasonlatos volt az angolnák izomrándítással kivetített áramához, vagy a
mélytengeri halak elektromos szemreflektorának bekapcsolásához. Az androgin atlantidában mindhárom
potencia a termális biomechanizmus alkotórésze volt s az akarati impulzus gombnyomására mőködött. Ez a
természetes mágiaszerkezet a nemek kettészakadásával megromlott. A polaritások fontos építıanyagokat
lazítottak meg.

Gravitációszabályozás
Az élı planétatestek közelében az éteráramok állandó körforgásban vannak. A sztratoszféra és a Heaviside-
réteg különbözı hı- és elektromosság-feszültségei gondoskodnak arról, hogy árammentes tér bolygónk
aurájában ne legyen. Ezt a helyzetet aknázták ki atlanti elıdeink pszichoszexuális kapcsolótábláikkal.
Régebben a test alkata más összetételő, ritkább fajsúlyú volt. A természetes repülés egyik elıfeltétele, hogy a
szervezet térfogata és sőrősége az emelıerıvel fordított arányban álljon. Ismeretes, milyen óriási
teljesítményekre képesek a rovarok. Testméretükkel arányban nem álló nagyságú tárgyakat magasba emelnek,
testük hosszát messze meghaladó magasságokból ugranak, vagy eshetnek le testi épségük legcsekélyebb
sérelme nélkül. A madárfajták is úgy vannak megkonstruálva, hogy izomerejük a szárnycsapás közvetítésével
huzamosabb ideig levegıben tarthatja ıket az elfáradás veszélye nélkül. Az atlanti cherub egy idıben
szárnyakkal repült, régebben pedig a gravitáció és a légrétegek áramlásai segítségével változtatta helyét. A
hajtó energia az akarat impulzusa által semlegesített nehézkedési erı volt, amelyet még a légköri áramszférák
éterfolyamai támogattak. Ezeknek az erıknek igénybevételét persze csak egy másféle, a mainál ritkább,
elektrokollidokból álló szervezet hárompólusú mőködése tette lehetıvé. Atlantisz késıi periódusaiban, mikor
a szervezetek sőrősége a fajok keveredése folytán már mélypontjához közeledett, a biológiai anyag elvesztette
elektrokollidális felépítését. Ekkor már technikai konstrukciókkal érték el azt, ami elıbb a testek természetes
képessége volt. Tekercsrendszereik, elektrosztatikai gépezeteik a kozmotechnika olyan remekmővei voltak,
amelyeket egyszerőségükben igen nehéz utánozni és amelyek éppen ezért az interplanetáris dinamika
legnagyobb tökéletességő alkotásainak nevezhetık.
Az antik mondák és mítoszok némelyike legendás formában megırizte a gravitációs gépek emlékét. A keleti
yoga gyakorlatai során néha szintén beáll a testnek olyan állapota, amelyben a psziché bizonyos mértékig úrrá
lehet a nehézkedési erın és beállnak a levitáció ismert jelenségei. Ez a sokat vitatott tünemény, amely a viták
ellenére is sokszorosan igazolt valóság, a Föld gravitációs határán túl különben természetes jelenség. A Föld
és a Hold között körülbelül félúton van egy zóna, ahol a tárgyak szabadon lebeghetnek, minthogy a
nehézkedés csak kozmikus testek közvetlen közelében érvényesül. Megvan a módja annak, hogy az ember
magasabb testeit igénybe véve, misztikus módon semlegesíthesse a Föld gravitációs rezgéseit. A szabadon
lebegés az okkult antropológiában ismert vehikulumok számára alapképesség. Lehetséges azonban mágikus

96
gyakorlatokkal, atlanti módszerekkel a fizikai testet magát annyira áthangolni, hogy az ısi elektrokolloid
állapot egy kis része visszatér s a levitáció, sıt éteri közlekedés újra lehetségessé lesz. A szervezet praktikus
elıkészítése után pszichikai úton - pusztán a vonzás és taszítás impulzusai útján - a talaj ellökhetı a
kísérletezı lábai alól. A taszítás gondolata kellı módon felerısítve, valóságos elektromagnetikus lökıhatást
fejt ki. Szükséges ezenkívül a tattvikus áramok irányának ismerete, amelyet a hindu ezotéria tattva-gyakorlatai
adnak meg.

Mágikus akkumulátorok
A fizika ólom-kénsav akkumulátora hatalmas természeti formula, amelynek úgy az asztrokémiában, mint az
idegkémiában analógiái vannak. Az az elv, miszerint szigetelt edényben elhelyezett ólomlemezek, ha
kénsavval kötjük össze ıket, áramot képesek felvenni s azt újra kisugározhatják, egész sereg magasabb
gépezet alapja. Természetesen itt nem az ólom és kénsav az egyetlen kombináció, amely ilyen hatású. Több
fém és mesterséges vegyület más savakkal összekötve, hasonló eredményt ad. Átvitt értelemben minden test
képes áramok felvételére és ha kellıképpen szigeteljük, akkumulálja is azokat.
Amint tudjuk, az anyag kozmikus energiák kondenzált formája. A legkisebb és legegyszerőbb test is éterikus
erıféleségek egész raktára; aki ezért ezeket az energiákat óvatosan felszabadítja, mérthetetlen hatalom
birtokába juthat. Persze, a matéria állagát képezı erı felszabadítása veszélyes és mágikus célra túlméretezett.
Ezért a késıi atlanti idık mágiája már nem az elemi esszenciák atomerejével, hanem a testeket összekötı éter
magnetikus energiájával operál. Az emberi test kellıképpen elszigetelve és bizonyos potenciákkal pszichikai
úton telítve, éppúgy akkumulátorrá válik a világtér éteri erıi számára, mint az ólom. A mágikus akkumuláció
az élet különbözı folyamataiban állandóan mőködik testünkben s a módszer - bárha tudattalan - mégis azonos.
A pszichokémiai akkumulációs törvény értelme különös élességgel mutatkozik meg, ha a fenti egyszerő
axiómát asztrozófiai nyelvre fordítjuk le. A processzus asztrokémiai szignatúrákban így lenne leírható:
Ha Satrunus-elemeket Mars-elem által szigetelı keretben összekötünk, energia halmozódik fel, amely tetszés
szerint kisugározható. Az ólom asztrológiai jele a Saturnus, míg a kénsav a Mars hatása alatt áll. A Saturnus
asztropszichológiailag a felhalmozás bolygója, viszont a Mars a harcé és energiáé. Ez a két princípium
egymással kémiai összeköttetésbe hozva, nagy mennyiségő energiát tárolhat a Saturnus kapacitásánál fogva s
azt a Mars sugárzóerejével tovább is adhatja. Érdekes a vegyi folyamat, amely az áramfelvételt kíséri. Az
akkumulátor az ólom anyagát az áram felvételére elbontja s pozitív elemet képez, amely a kisüléskor
visszaredukálódik eredeti kémiai állapotába. Az egész processzus hasonlít egy órarugó felhúzásához és
lejárásához, azzal a különbséggel, hogy itt az acél elaszticitásának energiáját kémiai folyamatok helyettesítik.
De magasabb síkon, mentális eszközökkel ugyancsak lehetséges ennek a formulának felhasználása Saturnus
és Mars emblémák mágikus kombinációja útján. A prehisztorikus talizmánmővészet ezen az elven alapul. A
talizmánokat úgy állítjuk össze, hogy anyaguk a Saturnus szignatúrája alatt álló matériából, Mars szignatúrájú
aktiválószerrel telített anyag legyen. Ilyen talizmánkompozíció hatalmas pszichikai áramok felvételére
alkalmas. A konstrukció nincs kötve fémekhez és szerekhez, hanem a Saturnus és Mars színeiben, saturnikus
anyagra festve, vagy rajzolva, Mars-szignatúrájú savval impregnált festékkel írva, elegendık lehetnek a hatás
létrehozatalára.
Az ötös számú axióma megállapítja, hogy kétféle fém savanyú folyadékba állítva galvánelemet ad. Ez
megint nemcsak fémekre és savakra vonatkozik, hanem a pszichokémiában is érvényes. Mágikus
terminológiában ez úgy volna meghatározható, hogy a bolygóprincípiumok aktivált Mars-hatással összekötve
(sav), áramot szolgáltatnak, azaz maguk is aktiválódnak. Ennek a tételnek tudatos alkalmazása számtalan
csodálatos hatással járhat úgy a társas érintkezésben, mint a transzcendentális mágiában. A mozgást, vagy
áramlást mindig ellentétes princípiumok Mars által aktivált összeköttetése létesíti. Bármilyen fémmel, vagy
alapanyaggal dolgozunk is, konstrukciónkhoz elektropozitív elemet kell hozzáadnunk, hogy erélyes hatást
érhessünk el. Az alchimia legnagyobb mentális operációiban, a kozmikus yoga kylkhór- és mandala-építı
operációinál a pozitív elem a Mars-princípiumot Shiva, vagy más romboló istenség formájában jeleníti meg. A
mentálsík misztikus diagrammjaiban a princípiumok már csak erıtendenciák szublimált emblémái, amelyek
azonban rezgésüknél fogva mégis valamelyik tattva uralma alá tartoznak. A színek önmagukban is
bolygóhatások. Tudjuk, hogy a vonalak tendenciája szintén planétáris princípiumok kifejezıje, illetve
képviselıje.

97
 Mentális kondenzátor
Az elektrotechnika kondenzátora a két felsıbb síkon is analóg gépezetekkel rendelkezik testünkben. Az
okkult rezgıkör- és kondenzátorelméletet alaposan ismernie kell annak, aki a mágikus hatások törvényét
gyakorlatilag kívánja tanulmányozni. Mert noha a fizikai síkon manifesztálódó törvényeknek meg vannak a
köbre emelt megfelelıi, ezekre nem könnyő rátalálni. Az asztrális és mentális sík hullámhosszait óriási
rezgéskülönbözet választja el egymástól. Míg a fizikai síkon a hullámok egész számban is kifejezhetık, addig
a lelki mőködések hullámai ultrarövidek és az egész számok mérhetetlenül csekély töredékeivel jelölhetık
csak. A hang, az elektromosság, a fény, a színek, a hıhullámok pontosan meg vannak határozva, a
gondolathullámok és rezgések azonban egyelıre pusztán az ultrarövid meghatározással jellemezhetık.
Annyi bizonyos, hogy az agykérgi mőködések, valamint a többi fiziológiai funkció is rendkívül alacsony
feszültségőek s amperszámuk elenyészıen csekély. Amit mágikus mőködésnek nevezünk, ezeknek az
alacsony küszöbértékeknek felerısítésével kezdıdik. Például a távolbahatás, a teleeszténia, a telekinézis
csakis úgy lehetséges, ha speciális módszerekkel felerısítjük a távolból érkezı hullámokat, illetve a távolba
sugárzó gondolat kilowattenergiáját növeljük.
A normális mőködés és mágikus mőködés között az a különbség, ami a detektoros rádió és a többlámpás
vevı között. Az egyszerő detektorkészülék elve az antennából érkezı gyenge áramot kondenzátorba sőríti,
rezgıkörrel szabályozza és a kristályon keresztül egyenárammá alakítja. Az egyenáram azután a telefon jól
ismert berendezésén keresztül, a hallgatókagyló memberánján hanggá változik. Ami ebben a berendezésben
lényeges, az a földelt rezgıkör, mert az fogja fel a rádióhullámokat; a kondenzátor, mert az eredeti áram
csekély volumenő s azt fel kell erısíteni; a szabályzótekercs, amely a hullámokat állandósítja, továbbá az
egyenirányító detektor, amely nélkül a hullámok nem volnának hanggá átalakíthatók s végül a hallgatókagyló.
Ha most ezt a berendezést az emberi testre visszük át, úgy gondoskodnunk kell:
1. antennáról,
2. földelésrıl.
3. kondenzátorról,
4. spiráltekercsekrıl,
5. hangolóberendezésekrıl.
A hallgatókagyló fiziológiás úton adva van. Spiráltekercsek az agy tekervényeiben bıven találhatók, a
hangolóberendezést pedig a rögzített gondolatkép szolgáltatja. Hátra tehát csupán a három elsı alkatrész
marad, amelyeket látszólag nem nehéz megszerezni. Valójában azonban az antenna nyersanyaga és a
kondenzátor megépítése sok gondot ad a kutatónak. Közönséges fém itt elégtelen, mert a soktrillíós, ultrarövid
gondolathullámok felfogása az agy állományához hasonló lecitintartalmú felfogószerkezetet igényel. Minél
plasztikusabb szerkezető a felfogókeret, annál tökéletesebben veszi a mentális áramokat. Kolloidális
összetételő rezgıfelület a pszichikai kondenzátor is. Biotikus áramok sőrítése jobban sikerül kolloid
kondenzátorokkal. Ilyen transzformáló szerkezet az emberi agyban állandóan jelen van a hipofizismirigyben.
Itt azonban az akarati áramok az általános tetánia veszély miatt nem erısíthetık bizonyos batáron túl. Az
erısítı transzformátor a testen kívül helyezendı el s akkor a merevgörcs-veszélyt elkerülhetjük. A mentális
transzformátort a kondenzátorhoz hasonlóan kolloidvegyületekbıl készítjük. A kapcsolás és a konstrukció
mindenben követi a fizikai sémát, amelyet bármelyik elektrotechnikai kézikönyvbıl megtanulhatunk; az
eltérés csak a szerkezet anyagában van.
Az ultrarövidhullámú mágikus kolloid kémiai receptje alchímiai arkánum, amelyet - mint a Prima Materia
nevét - tilos leírni, vagy elárulni. A hermetikus kémia elméletében járatos, vagy a mágia praxisában képzett
neofita azonban hamarosan rá fog jönni az alapanyag konstrukciójának titkára. A kutatás megkönnyítésére
annyit elárulhatunk, hogy ilyen kompozítum sokféle összetételben lehetséges. A kolloidkondenzátor és a
pszichokémia transzformátor elkészítése után a szerkezeteket egyszerő kontaktus útján rákapcsoljuk a
homlokra (antenna), a nyakizomra (kondenzátor), a szexuálmirigyekre (transzformátor) és a lábakra (földelés).
Az elektrokolloid a mágikus hatalom titáni arkánuma!

98
 ANALÓGIA-
FORMULÁK AZ
ELEKTROMÁGIA ÉS
MAGNETOMÁGIA
KOMBINÁCIÓS
KÍSÉRLETEIHEZ

Analógiaformulák az elektromágia és
magnetomágia kombinációs kísérleteihez
Amint azt már az elızményekbıl is láthattuk, a mágia néhány univerzális axiómán épül fel, amelyek
egymással való kombinációja adja a titkos tudományok energetikai kulcsát. Különösen az alapjelenségek
helyes értelmezése fontos, mert minden processzusnak három síkon van megfelelıje. Azért annak, aki a
transzcendentális mágia nagy arkánumai felett uralkodni kíván, legprimitívebb bázisaiban kell elsajátítania az
ezoterikus dinamika törvényeit. A tanulmányok a fizika és kémia elemi tételeivel kezdıdnek. Megállapítjuk a
legfontosabb axiómákat s aztán megkíséreljük azokat éteri, asztrális, végül pedig mentális analógiákra
redukálni. A folyamat tulajdonképpen a matematika hatványozási eljárásának pandanja. Az energiák
frekvenciája a síkok emelkedésével állandóan nı, míg sőrőségük csökken. Ha a legfontosabb elveket
háromszoros analógiájuk szerint már átgondoltuk, kezdetét veheti a kísérletezés, amely lassan három síkra
terjed ki. A három állapotnak megfelelıen a kísérletek is három nagy csoportba oszthatók:
1. fizikokémiai kísérletek energiák elıállítására;
2. fizikai erısítık kombinációja biológiai faktorokkal;
3. pszichokémiai és fizikai kísérletek.
Az elsı csoport tartalmazza az alapelveket, amelyeket a legprimitívebb eszközökkel demonstrálhatunk. A
második csoportban tanulmányozzuk az élı testek és gépezetek kapcsolatait, fokozott erıteljesítmények
véghezvitelére. A harmadik csoport foglalkozik a magasabb mentális dinamika transzcendentális
vonatkozásaival, mint például a színek hatása, elektromagnetikus összetételei, kylkhórok, mágikus
diagrammok, mantrák stb.
Végül pedig, ha a segédeszközök kombinációi már kimerültek, sorra kerül az élı test kozmikus dinamikája, a
mágia végsı praxisával. Kísérleteinknél soha ne felejtsük el, hogy minden test elektromos és magnetikus, de a
leghatalmasabb energiák a tudat által irányított szervezetekben vannak lekötve. A leghatásosabb elektromos
telep, akkumulátor, kondenzátor és leadóállomás maga az ember, csak minden energiaforrás könnyebben
tárható fel, mint éppen a Homo Sapiens atomereje!
A kozmikus erıdinamika Atlantisz pusztulásával statikus formákká kötıdött. Amit a titkos tudományok
praxisa tradicionális módszereivel kifejleszteni törekszik, nem más, mint a megfagyott formák élı áramokba
való olvasztása. Az erık használatának arkánuma a természeti erıkön való háromsíkú meditáció, vitalizált
szemlélıdés gyümölcse. Az élı test rendelkezik a fizikából és kémiából ismert összes princípiumokkal s
mindazok a berendezések megtalálhatók benne, amelyek a modern technika alapját képezik. Atlantiszban
ezeket a berendezéseket egyszerő módon felhasználták; a mai ember számára elveszett a kapcsolótábla
kontrolljának képessége. Azért ha a test elektromagnetikus erıit használni kívánjuk, egyenkint kell vitalizálni
az összekötı részeket s az apparátusok lokalizációját is külön lehet csak beidegezni.
Amint mondottuk, a test bizonyos részei úgy viselkednek, mint kondenzátorok, antennák, akkumulátorok.
Van biológiai transzformátorunk, spirálberendezésünk s a statikus áramok hol felhasználódnak, hol tudtunkon

99
kívül kisülnek. A fizikából és kémiából ismert összes energiaféleségek állandó körforgása képezi az
organizmus életének lényegét. Az érrendszer a legbonyolultabb spiráltekercsek hisztológia remekmőve. A
folyadékok komplikált keringése súrlódás útján elektromosságot termel. Az agy nemcsak antennával és
kondenzátorral van ellátva, hanem audioncsövek milliói is dolgoznak benne, a transzformátorok mindenféle
frekvenciájú és amperszámú áramokat kezelnek a szenzórikus centrumokban. Hatalmas kábelrendszer a
gerincoszlop s a legnagyobb generátor a szexuális mirigyrendszer. Földelést a végtagok nyújtanak ha kell, de
a földáramok szigetelhetık is a testtıl, mikor töményebb sugárzóerıre van szükség. A végtagok bizonyos
pozitúrában való rögzítése, forgatása, periodikus vibrációja, gondolathullámokkal való kombinációja, meglepı
energiákat szabadíthat fel. Ezen alapul a keleti yoga, amelynek legfontosabb arkánumait azonban ma nem
ismerik; az egyiptomi szakrális kinetika a tattvikus pozitúrák használatával, amelynek néhány princípiumát
egyes európai misztikusok (Peryt Shou) kifejtették; továbbá az atlanti mágia, amit korunkban csak a
tradicionális Rózsakeresztesség és a kabalisztikus hagyomány tanít. Tekintet nélkül az elıképzettségre,
minden leendı magiszternek tisztában kell lennie az alábbi tételekkel, tudnia kell azokat gyakorlati
szemlélıdések alapján meghatározni és demonstrálni:
1. Mi az elektromosság?
2. Hogyan keletkeznek áramok?
3. Mi a mágnesség?
4. Mi a kondenzátor?
5. Hogyan készíthetünk elemet?
6. Hogyan mőködik az akkumulátor?
7. A transzformátor elve.
8. Mi az indukció?
9. Hogyan mőködik egy detektoros rádió?
10. Mit értünk hullámhossz alatt?
Ezeknek a jelenségeknek háromsíkú átgondolása elegendı a bevezetı kísérletekhez. Késıbb már egyéb
jelenségeket is szükséges lesz vizsgálat tárgyává tenni, de a magasabb processzusok ezekre épülnek. A
tulajdonképpeni komoly feladat a folyamatok fizikai meghatározása után kezdıdik, mikor az elveket elıször
asztrális, majd mentális analógiáikra konvertáljuk. A második kutatási ciklus az emberi test anatómiájának és
szövettanának összehasonlító tanulmányozására irányul. Mind a tíz alapjelenség biológiai párhuzamát fel kell
fedezni s meghatározandók a gyakorlatok is, amelyek segítségével egyik vagy másik mőködést felerısíthetjük.
Ilyen gyakorlatok és analógiakifejtések bıven találhatók a titkos tudományok kézikönyveiben, de sajnos, a
mágia íratlan törvénye, hogy mindent újra fel kell fedezni, különben használhatatlan lesz számunkra. A
mágikus hatalom épületének minden tégláját darabonkint lehet csak összehordani s a nagy szintézis évtizedes,
fáradhatatlan munka eredménye. Még magasabb fokon, a mentális mágia már elveszíti individuális karakterét.
Itt a fizikai erı asztrális hatványa a látható kozmosz keletkezésének színjátékát pergeti le. Napok,
naprendszerek, tejutak, sötétködök születésének és elmúlásának leszünk tanúi. Az áramkör elektron-napjainak
tömege a Csillagok Útjának táncát járja. A magnetikus erıvonalak spirálködökké válnak s az élı test az Égi
Ember formáját ölti fel.

Bioelektrikus kapcsolások
Nem részletezve a külsı vezetékek elıállítását, sem a telebiotikus erıáttételek közvetítı apparátusainak
lehetséges kombinációját, mégis szükséges kísérleteinknél néhány megjegyzést figyelembe venni. Az
organizmus egyes pontjai ugyanis alkalmasabbak erıátvitel-kapcsolásra, mint mások. Sok felesleges
próbálkozástól kímélhetjük meg magunkat, ha biomentális vevıszerkezetünket a test negatív pontjaira
kapcsoljuk, a leadókat pedig pozitív sarkokra. Általában itt is érvényes az elektrotechnika rendszere s a
kiemelkedı részek pozitívok, míg a bemélyedések negatív töltésőek.
Minthogy a test egész felülete rendelkezik elektromos feszültséggel, de nem mindegy, hogy hova kapcsoljuk
kontaktusunkat, fontos tudni a vitális centrumok asztrális anatómiáját. Ahol az indiai yogából ismert csakrák
helyezkednek el, azokon a helyeken könnyebb telebiotikus hatást elérni. Legerısebb leadóközpontok:
az orrtı,
a fejtetı
a kéz ujjai és
a maszkulin genitálék az erekció állapotában.

100
Legjobb felvevı:
a két halánték,
a tarkóüreg,
a szívtájék,
a feminin nemiszerv.
A kezek, ahol a legtöbb idegszál fut össze, kétféleképpen is használhatók, mivel az ujjhegyek szórnak, a
tenyér belseje pedig szívómőködést fejt ki. Hasonlóképpen a fejtetı tobozmirigycsakrája alkalmasabb a
negatív mentális hullámok vételére, míg a szemöldökök közötti hipofízis-csakra inkább a pozitív mentális
kisugárzás közvetítıje. A TOBOZMIRIGY MISZTIKUS SZERV, A HIPOFÍZIS MÁGIKUS. A nemiszervek
jelenleg csak egyoldalúan polarizáltak, férfinél pozitív, nınél negatív elıjelőek. A szolárplexus
közbekapcsolásával azonban az áramok megfordíthatók, transzformálhatók. Normális körülmények között a
test egész baloldala negatív, jobboldala pozitív, a kezeket és a lábakat, valamint az összes szimmetrikus
felépítéső szerveket is beleértve.
Szükséges még tudni, hogy az elektromosság, az od, a telebiotikus hullámmozgás, valamint az összes
mágikus hatások felszíniek, tehát a test felületén és közvetlen aurájában jönnek létre. Ezért bár a test pólusait a
legkülönfélébb módon lehet kapcsolni, a döntı processzusok a test külsı energetikai rezgıkörében játszódnak
le. A földvezeték minden esetben a lábsarok által helyettesíthetı. Bizonyos tattvikus pozitúráknál (karanas,
mudras) a földtıl való szigetelés a fontos, máskor éppen a kontaktus fokozza a teljesítıképességet. Az
operációk sikere esetenkint megkövetelheti, hogy üveglapra álljunk, vagy lábunk fejét vezetéken keresztül
hozzuk összeköttetésbe a földdel. Ha erıt győjtünk, szigeteljük a testünket - ha kisugárzunk, kiterjesztjük a
rezgıkört földvezeték közbeiktatása útján. Tyanai Apollonius meztelen testtel, elırehajolva, gyapjúköpenybe
burkolózott mágikus operációk végrehajtása elıtt. Hasonló akkumulatív eljárást ruhán belül is alkalmazhatunk
azáltal, hogy a rezgıkört, egyenirányítást és kondenzátort a biológiai elemmel ruházatunk alatt kapcsoljuk
össze.
Kitőnı eredményt adnak a némi találékonysággal megkonstruálható halántékantennák, ahol a vevı a két
homlokoldalra, tarkóbemélyedésbe, vagy fejtetıre van erısítve. Hogy a jelzett helyek közül melyik a
megfelelıbb, az egyéni konstitúciótól függ. Az antennát úgy készítjük el, hogy csatlakozásai több helyre
legyenek rákapcsolhatók. Minél finomabb, differenciáltabb szintetikus centrumokkal rendelkezik egy
individuum, annál kevesebb csatlakozórészre van szüksége. Ne felejtsük el, hogy az antenna a harmadik szem
kifelé való meghosszabbítása, amelyre csak addig van szükség, amíg az atlanti látás adománya újra ki nem
fejlıdött. Hiperszenzitív szubjektumoknak külsı antennára nincs is szükségük; a hullámok felfogására
elegendık az agykérgi tekervények és a dobhártya membránja. A külsı antenna a gyenge mikrohullámokat
erısíti fel, azért ajánlatos eleinte több helyre kapcsolni és kondenzátort is közbeiktatni. Az antenna drótja csak
a legvékonyabb, szigetelés nélküli hajszáldrót lehet rézbıl vagy ezüstbıl. A leadóantenna ugyanilyen, azzal a
különbséggel, hogy azt a homlokközépre kapcsoljuk s lábunkon keresztül a földdel is összekötjük.
Ez elektromos rezgıkört törzsünkre csavarjuk, hogy több függıleges spiráltekercsen derekunkra csatoljuk. A
kapcsolás igen sokféle lehet. Alább adunk néhány mintát, amelyet tetszés szerint variálhatunk, ha az elızı
fejezetben megadott háromsíkú elektrofizikai meditációt már eredményesen elvégeztük. A következı
kapcsolásminták részleteinél feltételezzük, hogy a neofitának az e célra szükséges elektrotechnikai
alapismeretek már birtokában vannak. Az itt megadott mágikus kapcsolási módokon kívül lehetségesek még
más fiziológiai kontaktuseljárások, például az agykérgi funkciócentrumok tájékára való lokalizáció
formájában.
A kontaktus ennél a rendszernél a fiziológiából ismeretes mozgási központokra épít. Minden agyélettani
könyvben megtalálhatjuk a látóközpont, hallóközpont, beszédközpont, stb. anatómiai elhelyezését. A
kapcsolóvégeket a koponya olyan részeire csatoljuk, amelyek ezeknek a centrumoknak közelébe esnek.
Praktikus szempontból a látó, halló és beszéd-centrumon kívül többre nem igen van szükségünk; a mentális
kondenzátort és az agydetektort ebben az esetben persze nem mellızhetjük.

101
 Egyszerő telebiotikus kapcsolás
I. típus: leadó

A = antenna
B = kontaktus, itt leadó
C = rezgıtekercsek
D = földvezeték
A földet mindig a bal lábra kapcsoljuk. Fenti séma a legegyszerőbb összeállítás és a detektornak felel meg.
Amint mondottuk, ezen kívül beiktatható kondenzátor és egyenirányító berendezés, pl. kristály vagy - ami
jobb - szelénlemez, melynek vezetékét dobhártyánkra kapcsoljuk (fémgolyós kontaktus). Jó kapcsolást tesz
lehetıvé relélap árama számára a fülkagyló mögötti bemélyedés, ahol fontos idegpátok keresztezıdnek s a
hely a hallószerv membránjával is szoros összeköttetésben áll.

102
 II típus: vevı

A = antenna, lehet köralakú is,

B = fejtetıkapcsolás, összekötve a két halántékkal,
C = halántékkontaktus,
D = antennaösszeköttetés a tekerccsel,
E = tekercsek,
F = tekercsvég,
G = földvezeték.
A két kapcsolás közötti különbség: I. típus: a homlokközéptıl indul, II. típus: a fejtetırıl, két
halántékcsatlakozással.

A tekercseket az antennával a test JOBB OLDALÁN kötjük össze.

103
 Összetett kapcsolás

A = antenna: adó, vagy vevı

B = adókontaktus
C = kondenzátor: blokk vagy forgó
D = tekercselés
E = föld
Lehetséges a kondenzátor felül elhelyezése. Ilyenkor baloldalra, a fül mögé erısítjük a szelénlapot vagy fix-
detektort, s a kondenzátort a jobb fül mögé vagy a fejtetıre:

104
 A = antenna
B = detektor
C = tekercskontaktus
D = kondenzátor
E = tekercselés
F = föld
Telebiotikus apparátusokhoz külön áramforrás nem szükséges; az anódot és katódot a belsı fiziológiás
telepek és akkumulátorok szolgáltatják. Kitőnıen kombinálható a hıelektromosság dinamikai
processzusokkal, amikor is megfelelı kapcsolásban egyszerően a karok rövid ideig tartó mozgatása generálja
az áramot.
Kapcsolási vázlatunk csak a kísérletezés megindításához készült ajánlat. A dolog lényegébe belelátó
intellektus ezek alapján nagyszámú telebiotikus változatot eszelhet ki, amelyek erısebb, vagy gyengébb
teljesítményőek lesznek a megadottaknál. Van mód ilyen úton a pszichikális energia sokezerszeres
felerısítésére és távolbavetítésére. A testet felhasználhatjuk generátornak is, csak nem ajánlatos a generált
áram túlfeszítése s tekintetbe veendı, hogy az agyleadó bizonyos erejő áramnál magasabb feszültséget nem
bír el biokémiai változások veszélye nélkül. Mindezekre a problémákra és más, ezzel összefüggı kérdésekre a
kísérletezés fogja megadni a választ, minthogy ezidıszerint a hermetikus arkánumokat teljesen leplezetlen
formában kiadni még nem szabad.

105
 Az okkult irodalom
Agrippa von Nettesheim: De Occulta Philosophia. Magische Werke. Facsimiledruck der Ausgabe 1855.
Leipzig. Barth u. Barsdorf Verlag. A fakszimile kiadványának csak három elsı kötete Agrippa mőve, a két
utolsót a nagy adeptus hagyatékában talált egykorú írásokból állították össze. Elsı kötete a természeti mágiát,
második az asztrológiai korreszpondenciákat és Kabalát, harmadik kötete a mágikus teológiát ismerteti.
Andreas Valentin: Chemische Hochzeit, Christiani Rosenkreuz. Anno 1459. Neudruck. A rózsakeresztes
misztika szimbolikus szövegkönyve. Egyike a legnehezebb stúdiumoknak. Inkább a mentális Alchimia
módszerét tárgyalja.
Bischoff, Dr. Erich: Die Elemente der Kabbala. 2. Bde. Berlin, 1913. Elsı kötete a Kabala teóriáját, a
második a praktikus Kabalát ismerteti.
Brandler Pracht, Karl: Lehrbuch zur Entwicklung der Okkulten Kräfte im Menschen. Leipzig, 1912. Az
asztrológia és Yoga modern összeegyeztetése. Jó bevezetés a misztikus meditáció és a személyes
magnetizmus praxisába.
De Rochas, Albert: Die Ausscheidung des Empfindungsvermögens. Üvers. v. H. Kondon. Leipzig.
Du Potet: Die entschleierte Magie. Leipzig. Korszakos forrásmő.
Du Prel, Frh. Karl: Die Magie als Naturwissenschaft. Leipzig. 1925. 2. Bd.
Ennemoser: Geschichte der Magie. Leipzig. 1844.
Figuren der Rosenkreuzer: „Geheime aus der 16-ten und 17ten Jahrhundert” Neudruck 1925. Pansophia-
Verlag. Einfaltige ABC-Büchlein für junge Schuler, so sich taglich fleissig üben in der Schule des H. Geistes.
A rózsakeresztes Alchimia és Mágia titkos meditációtáblái 100 színes metszet formájában. Összefoglalja a
Hermetika nagymestereinek tanításait, kronológiai sorrendben közli a szent testvériség adeptusainak nevét s
az Opus Magnum stációit; a Prima Matériát szimbólikus ábrákban mutatja be. Agrippa enciklopédiája mellett
a második fontos kézikönyv.
Flamellus Nicolaus: Chymische Werke.
Hermes Trismegistos wahrer alter Naturweg. Herausgegeben von einem ächten Freymaurer. I.C.H. Leipzig.
1782. Neudruck. Barth Verlag. Gnosztikus forrásban fennmaradt hermetikus vezérfonál. Megértéséhez a
kulcsszimbólumok ismerete szükséges.
Kabbala Denudata: 2. Bde. Sulchbach 1677; Frankfurt, 1684. Herausgeber Knorr von Rosenroth.
Tartalmazza az Agrippa forrásmőveit képezı fontosabb Sohar és Sepher Jetzirahszövegeket. A legalaposabb
és legjobb Kabala német nyelven. Rózsakeresztes tankönyv és kiadvány. Csak ritkán szerezhetı meg.
Knunrath, Heinrich: Amphitheatrum Sapientiae Aeternae, solius verne, Christiano-Kabbalistikum, Divino
Magicum. Wahrhafter Bericht vom philosophischen Athanor, Leipzig, 1783. Tractat von den ersten
Elementen. Unterricht für den Adept grad. Leipzig. 1784. Szabadkımőves, alchimista, hermetikus tankönyv.
Hartmann, Dr. Franz: Die Rosenkreuzer. Pansophia-Verlag 1924. A mágikus vegytan alapelvei.
Jennings, H.: Die Rosenkreuzer, 2 Bde. Berlin 1912. Az élı tőz doktrínájának ismertetése, misztikus
természettan és hermetikus vezérfonál.
Kiesewetter, Karl: Geschichte der Okkultismus, 3 Bde. Leipzig 1895. A legjobb történelmi forrásmő.
Kiesewetter apja és nagyapja titkos hermetikus páholyok tagjai, a család birtokában lemásolt hermetikus
kéziratok voltak. Kiesewetternek rendkívüli források álltak rendelkezésére. A rózsakeresztes rend felépítésére
és mőködésére nézve kevéssé ismert részleteket tartalmaz.
Laars, R. H.: Das Geheimnis der Amulette und Talismane. Leipzig 1919.
Levi, Eliphas: Die Dogmen und Ritualen der Hohen Magie, 2 Bde. Barth-Verlag 1928. A modern Mágia
megalapozója. Nélkülözhetetlen tankönyv és forrásmő a Mágia tanítványa számára.
Die Salomonischen Schlüssel. Barth Verlag 1928. A Tarothieroglifák misztikus átvitele talizmánikus
figurákká. Szférikus kulcsok és a kabalisztikus Yoga meditációtáblái.
Libra, C. A.: Astrologie. Paris. Dr. Encaussenak, Eliphas Levi tanítványának kommentárja Levi
Rituáléjához. A kommentár kétszeres terjedelmő a szövegkönyvhöz képest. Tartalmazza az asztrológiai
táblázatokat és részleteket, melyeket Eliphas Levi - mint közhelyeket - elhagyott mővében. Sok érdekes
gyakorlati utasítás és egy alapos irodalmi tájékoztató található benne. Az Eliphas Levi-féle eredeti rituálé csak
kevés kutató számára hasznavehetı enélkül a kommentár nélkül.
Paracelsus Th. Bt. Samtliche Werke: München. Verlag W. Barth 1922. Agrippa mővének folytatója és az
Alchimia kémiai praxisának reformátora. A 10 kötetes mő minden fontos írást tartalmaz. A Husser-féle
kiadvány még alaposabb (Bázel. Conrad Waldkirch 1589.)

106
 I. kötet: Paramirum. A betegségek eredete
II. kötet: Paragranum. Astronomia. Alchemia
III. kötet: Szimpátia. Múmia. Varázslat. Receptek
IV. kötet: Archidoxis. Mágikus gyógyszertan
V. kötet: Az univerzális bajok
VI. kötet: A Bölcsek Köve. Az ÉLETelixír. Az élet meghosszabbítása. De Natura Rerum. A transzmutáció.
Szignatúrák
VII. kötet: Mágikus növénytan
VIII. kötet: Philosophia
IX. kötet: Természetbölcselet. Homunkulusz. Demonológia
X. kötet: Astronomia Magna. Philosopia Saga, Hermetik.
A nagyszabású munka páratlanul gazdag a legmélyebb okkult bölcsesség meglátásaiban s gyakorlati
útmutatás a Mágiában, Alchimiában, Asztrológiában. Valamivel kevésbé költséges az Insel Verlag kiadásában
1924-ben megjelent összesített győjtemény.
Peryt Shou: Psyhische Atem. Az atlanti Mágia modern kézikönyve. A szerzı az Algol-csillagra beállított
koncentrációgyakorlatot ír elı! Nem ajánljuk a könyvben leírt út követését, de a módszer áttanulmányozása
hasznos. Az ismertetett csillagmeditáció ugyanaz, mint amit a titánok alkalmaztak theraphimjeikben, az
atlantidákkal viselt háborújukban.
Philaletha, Eugenius (Thomas Vaughan): Lumen de Lumine. Mágia Adamica, oder das Alterthum der
Magie. Amsterdam, 1709. A kabalisztikus Mágiának, illetve Alchimiának egyik legjobb kézikönyve.
Pordage, John: Göttliche und Wahre Metapsychica. Frankfurt und Leipzig MDCCXV. 3: Bde.
Theologia Mystica. Amsterdam 1698.
Reuchlin, Joannes: De Arte Cabalistica libri tres. - De Verbo Mirifico. A Kabala leghíresebb középkori
forrásmőve.
Reichenbach, Karl von: Der Sensitive Mensch. Leipzig.
Schertel, Ernest: Magie, Geschichte, Theorie, Praxis. 1923. Antropos-Verlag. Prien. A mágikus
világszemlélet és praxis végleges, modern formája. Mélypszichológiai útmutató és gyakorlati vezérfonal.
Schleich, Dr. Carl Ludwig: Gedankenmacht und Histerie. Berlin, 1920.
Vom Schaltwerk der Gedanken, 1924.
Welling, Georgius: Opus Mago-Caballisticum et Theosophicum. Homburg 1735.
Stein der Weisen: ABC vom Stein der Weisen. 4 Bd. Berlin 1921. Hermann Barsdorf Verlag. Neudruck
1778. bei Ulrich Ringmacher. Berlin.

Az 50 legfontosabb és legritkább hermetikus írás. Nemcsak az Alchimia és mentális Alchimia, hanem az

atlanti Mágia bibliája is. A két hatalmas kötetben kiadott Neudruck az európai rózsakeresztesek alapítványi
publikációja.
A felsorolt forrásmőveken kívül még egy sor érdekes írás van, amelyek áttanulmányozása elınnyel jár. Ezek
közé tartoznak:
Herbert Silberer: Probleme der MYSTIK und ihrer Symbolik. Hugo Heller and Co. Wien, 1914. Ebben a
munkában a kutató betekintést nyerhet az Alchimia szimbólumainak lélektanába. A könyv fontos kulcsokat
tartalmaz.
Dr. Musallam: Zauberbibel. Adonistischer Verlag. Berlin.
Vehlow: Astrologie. VII. Bände. A legjobb asztrológiai tankönyv. Sporn Verlag. Zeulenroda Thüringen
1940.
Alexandra D. Neel: Heilige und Hexer. Brockhaus. Leipzig, 1932. A tibeti Mágia izgalmasan érdekes
ismertetése. A szerzı olyan témákat érint, amelyekhez elıtte még senki sem tudott hozzászólni. A Tshöd és a
mágikus ideogenézis gyakorlati példái!
Meister und Schüler. Brockhaus. Leipzig, 1933. A tibeti Yoga tankönyve.
Surya: Hermetische Medizin. Stein der Weisen. Lebenselixir. A modern Alchimia kézikönyve. Linser
Verlag. 1927.
Clarence: Sympathie. Mumia, Amulette, okkulte Krafte der Edelsteine und Metalle. II Bde. Linser Verlag
1927.
Kurt Aram: Magie und Zauberei in der alten Welt. 1927. Deutsche Buch-Gemeinschaft. Berlin.
Cinvat: Experimentalmagie. Max Altmann Verlag, Leipzig, 1928.
Dürr: Experimental Dämonologie. Max Altmann Verlag, Leipzig, 1926.
Rama Prasad: Die feineren Naturkrafte und die Wissenschaft des Atems. Max Altmann Verlag, Leipzig,
1926.
Evanz Wentz: Yoga und Geheimlehren Tibets. Rascher Verlag, Zürich, 1935

107
 FÜGGELÉK

Asztrológiai szignatúratáblázat

A természeti Mágiában és a Ceremoniális

Mágiában használatos anyagok
asztrológiai szignatúrái.
Csillag- és szimbólumtáblázatok

A Nap

Szimbolikus állata: Az oroszlán, sas, kakas.

Növénye és fája: Ananász, alma, árnika, chaulmugra, eukaliptusz, harangvirág, kamilla, babér,
mandulafa, örökzöld, olajfa, pálma, peónia, rozmaring, hóvirág, napraforgó, ezerjófő, szılı, cédrus.
Köve: Gyémánt, hyacinth, rubin.
Fémje: Arany, platina.
Színe: Arany, aranysárga, aranybarna.
Napja: Vasárnap.
Száma: 1 és 4.

A Hold

Szimbolikus állata: Angolna, gyík, varangy, rák, szúnyog, daru, sirály, nyúl, tengerinyúl, macska, mormota,
sakál.
Növénye és fája: Ibolya, lencse, uborka, krumpli, liliom, lótuszvirág, magnólia, nárcisz, papirusz,
görögdinnye, platán.
Köve: Beryll, kalcedón, tőzopál, holdkı, nefrit, gyöngy, smaragd, kristály és üveg.
Fémje: ezüst.
Színe: Fehér, ezüst, opál, violett.
Napja: Hétfı-
Száma: 2 és 7.

A Merkur

Szimbolikus állata: Papagáj, holló, szarka, majom, méh, delfin, róka, kutya, egér, gólya.
Növénye és fája: Baldrián, akantusz, kinin, gumi, kávé, levenduna, tea, tymián, citrom.
Köve: Topáz - féldrágakövek.
Fémje: Higany.
Színe: Kékesszürke és szalmasárga.
Napja: Szerda.
Száma: 5.

A Vénusz

Szimbolikus állata: Fácán; flamingó, kanári, galamb, gazella, pillangó.

Növénye és fája: Akác, banán, datolya, eper, gránát, gesztenye, kókusz, mahagóni, mimóza, mirtusz,
narancs, szilva, rózsa, vanília.
Köve: Achát, alabástrom, jade, korall, márvány, saphir.

108
 Fémje: Réz.
Színe: Kék, világoskék, rózsaszín, világoszöld.
Napja: Péntek.
Száma: 6.

A Mars

Szimbolikus állata: Sakál, farkas, keselyő, sólyom, skorpió, keresztespók.

Növénye és fája: Csalán, retek, fokhagyma, paprika, bors.
Köve: Vaskı, gránát, karneol, hematit.
Fémje: Vas.
Színe: Vörös.
Napja: Kedd.
Száma: 9.

A Jupiter

Szimbolikus állata: Elefánt, víziló, disznó.

Növénye és fája: Barack, ánizs, füge, jázmin, kamélia, myrrha, birsalma, cukorrépa, cukornád, spárga.
Köve: Ametiszt, heliotrop, jáspis, lapis-lazuli, türkiz.
Fémje: Cink.
Színe: Purpur, bíbor, kék.
Napja: Csütörtök.
Száma: 3 és 12.

A Szaturnusz

Szimbolikus állata: Albatrosz, antilop, medve, szamár, bagoly, denevér, geier (keselyő), hörcsög, teve,
teknısbéka, alligátor, vakondok, holló, tapír, zerge, kígyó.
Növénye és fája: Alraunegyökér, bambusz, ébenfa, fő, mák, akonitum, kender, kaktusz, mandragóra,
olajbokor, pálma, főzfa, ciprus, gomba.
Köve: Szén, malachit, ónix, turmalin, markazit.
Fémje: Ólom.
Színe: Fekete, sötétbarna, sötétkék, szürke.
Napja: Szombat.
Száma: 8.

Az Uránusz

Szimbolikus állata: Világítóhal, zsibbasztó rája, angolna.

Növénye és fája: Mangófa, paprika.
Köve: Akvamarin, bernstein, hegyikristály, cirkon, topáz.
Fémje: Platina.
Színe: Indigó, viola.
Napja: -
Száma: -

A Neptun

Szimbolikus állata: Szivacsállat, tengericsillag, medúza, polip, pióca, kagyló, kaméleon, zsiráf, kígyó,
vámpír, denevér, triton, sellı, kentaur.
Növénye és fája: Agave, (gomba), hínár, hasis, orchidea, peyotl, kokacserje, ópium, dohány, bürök,
yohimbin.
Köve: Hegyikristály, kalcedón, szelenit.

109
Fémje: Alumínium.
Színe: Ezüstkék.
Napja: -
Száma: -

A Plutó

Szimbolikus állata: Kentaur, triton, sárkány, szalamander, egyszarvú.

Növénye és fája: Húsevó trópusi növények, kancsóka, peyotl, indiai kender.
Köve: A mesterséges drágakövek.
Fémje: Rádium, plutónium, uránium.
Színe: Ultraviola, infravörös.
Napja: -
Száma: 0.

Asztrológiai füstölık
NAPszignatúra (alkatrészek): pálma, olajlevél, kamilla, rozmaring, tömjén, fenyı.
HOLDszignatúra: nárcisz, liliom, mák, ibolya, rózsa, levendula, tömjén.
NEPTUNszignatúra: sáfrány, mák, levendula, tömjén.
SZATURNUSZ-szignatúra: jácint, fenyı, ciprusfa, tömjén.
URÁNUSZ-szignatúra: fenyı, fodormenta, havasigyopár, feketegyökér.
JUPITER-szignatúra: jupitervirágok, liliom, rózsa, ánizs, encián, begónia, tömjén.
MARSszignatúra: vasgyökér, csalán, vermut, levendula, tömjén.
VÉNUSZszignatúra: vasgyökér, mirtusz, nefelejts, levendula, tömjén.
MERKURszignatúra: nárcisz, almavirág, baldrián, majoránna, levendula, tömjén.

110
 Talizmánok

Egyiptomi talizmánok

Az Osiris-talizmán aranyba vésendı. Az Isis-talizmán ezüstlapra. Készíthetı elefántcsontlemezre is, színes

karcolattal. A figurák színe az Osiris-táblánál aranyvörös, az Isis-táblánál világoszöld.

111
Öt európai talizmán:

112
Négy távol-keleti talizmán:

113
 Kínai talizmánok

1. Holdtalizmán; jelentése: Holderı.

2. Naptalizmán; jelentése: Naperı.
3. Vénusztalizmán; jelentése: „Szép asszony Isten”.
4. Androméda; jelentése: „Fényes Csillag”.
5. Marstalizmán; jelentése: „Kard, Erı Istene”.
6. Mentális talizmán; jelentése: „Magasabb világ kapuja”.

Indiai csillagtalizmánok
A csillagtalizmánokat a bolygó szignatúrája alatt álló fémlemezre, vagy falapokra kell írni s azok
ideogenetikus avatása után kis selyemzacskóban a testen hordani. A lemez mindkét oldalára ugyanaz a szöveg
kerül.
Köralakban elhelyezett talizmánszövegek a beteljesedést fejezik ki. Szögletes formák az erıt és kötést. Az
összes kabalisztikus szimbólumok helyezhetık sárgarézlemezre, vagy csontlapra is. Alkalmi talizmánt
pergamentre festünk s ebben az esetben a mantra karakterének megfelelı színes tust, vagy festéket
használunk. A titkos emblémákat idegen kézbe sohasem veheti, sıt nem is láthatja. Minden talizmánra nézve
érvényes Eliphas Levi mélyértelmő megállapítása, amelyet alább idézünk:
„A teremtett szellemek egymással jelek útján vannak összeköttetésben és a magasabb igazságoknak
bizonyos egymásra következı sorozatától függenek, amelyek szimbolikus formákban jutnak
kifejezésre.
A SZIMBÓLUMOK FORMÁKHOZ KÖTÖTT KOZMIKUS ERİK.”

114