cionista MTA egyik-másik idegenszív
árulója próbálgat történelmi munkáiban fejtegetni,hogy ilyen nép, hogy „magyar” tulajdonképpen sosem volt és nincs is? Hogy a magyarságcsupán egy véletlenszer
en összesodródott „tatár” banda, melyeket a történelmi szélEurópának pont ebbe a szögletébe sodort, mint a szemetet? Az Ön által említett idegen vér
,de magyar lelk
nagyjaink, kizárólag azért válhattak nagyobbá, mint nem magyar nyelv
vértestvéreik, mert a magyar nyelvet használták, ezt a toldalékolással több mint kétmilliószóval rendelkez
, lélekkel rendezett isteni csodát, mely tudvalev
leg az isteni kreativitásnyelve, s különösen a magyar nyelv mint gondolatképz
lelki sajátosság, azaz szellemi éslelki hatásfokkal fellép
természetfeletti jelenség, természetesen visszahat az ember szellemi-lelki m
ködéseire. Megjegyzem, hatalmas listát állíthatnánk össze azokból a magyarnagyságokból, akik valóban, vér szerint is magyarok voltak. Mindemellett Matsumoto japángenetikus professzor magyarországi kutatásai óta pontosan tudjuk, hogy a magyarsággenetikailag önálló markergénnel rendelkez
nemzet, melynek genetikai sajátosságaitsemmilyen más génnel való keveredés nem képes felülírni. Mondhatni, elpusztíthatatlan ésmegváltoztathatatlan genetikai alapokkal rendelkezünk. A lényeg azonban az, hogy amagyarság els
sorban nyelvi-kulturális egységgé vált azok számára, akik idegen vérb
lszülettek, mégis lelkükben magyarok.3. Miért nevezi Ön lekicsinyl
en a vérszerz
dést „pogány rítus”-nak? Jézus maga isegyfajta vérszerz
dést kötött apostolaival Fénybe távozása el
estéjén. A vérségi összetartozása legszorosabb kötelék a világon, s mivel a Teremt
szándékának lenyomata ez, a legszentebbkötelék is egyben. Ezt hirdetjük, amikor a család, a nemzetség és a nemzet szentségér
lértekezünk. Amikor a római egyház el
készíti a szentségi házasságra készül
fiatalokat, ezt aszentséget er
sen kihangsúlyozza, hiszen ebben férfi és nö „lesznek egy testté és vérré”. Avérszerz
dés tehát nem pogány rítus, hanem a legjézusibb, azaz legkeresztényibb értelembenvett kereszténység legszentebb rítusainak egyike. Az Ön baja ezzel csupán az, hogy magyarszokás is volt egyben. Ezzel szemben ajánlok Önnek egy elkövetkez
tanulmányában néhánymáshonnan származó, valóban pogány és undorító rítust részletes elemzésre, úgymint azószövetségben olyannyiszor hangsúlyozott állatáldozat, a g
zölg
belek és szétdarabolttestrészek valamiféle torz istenkép el
tti leltározgatása egy vérg
zös oltáron, vagy a gyávaÁbrahám gyermekáldozatra való készsége, de ugyanígy ocsmány rítus az Egyiptombólmenekül
cs
cselék szomszédokat fosztogató aljassága, undorító a botra szegezett kígyókultusza, s mindennek koronája az a közelkeleti
skori szokás, hogy békés városállamoklakóit az utolsó csecsem
ig és igásbaromig egy szellemileg süllyedt démoni hatalomutasítására egy éjnél sötétebb, fekete kultusz keretében kíméletlenül ki kell irtani.(részleteiben lásd a hebreisztika professzorának, Kenessey Csabának „Heberiana, avagy akeresztény tragédia” c. munkájában, ahol ez a kérdés tudományos szinten, s nagyonrészletesen kerül bonckés alá!)4. K.G.: „A magyar nép, mely korábban, a kalandozások idején „Európa bérgyilkosa”,elsö számú közellensége volt (jó zsákmány fejében bárkivel szövetkezett bárki ellen, éskönyörtelenül pusztított), most belépett az akkori „európai únióba”, amit nyugatikereszténységnek hívunk.” A magyarra nézvést megalázó terminusz technikuszoktóleltekintve, el
szöris, ha valaki tollat ragad, el
ször jó lenne m
vel
dnie egy kicsit, s utánakellene néznie a legújabb kutatási eredményeknek. Egy tanítás nem attól válik igazzá ésvalóvá, mert azt a Magyar Tudományos Akadémia, vagy a Római Katolikus Egyház ígytanítja. De ha ezt a magyarság iránti mély undorból nem teszi meg, legalább a régi krónikákatfellapozhatná az illet
, mert ott ilyesmikkel találkozhatna: 907. június 17-én Pozsonynál aNyugat egyesített katonai ereje megtámadta a hazatér
és szálláshelyeiken éppenberendezked
magyar népet, de a magyar seregt
l szégyenletes verést kapnak, ahol nyugatipüspökök és világi hatalmasságok is szerencsésen életüket vesztik. Ezt megel
z
en a nyugatikereszténység egyik kiemelked
személyisége, a német császár, „Ludovicus Rex Germaniae”