12.2 A rahneri ontológia for Turay: filozófiatörténeti vázlatok

Read without ads and support Scribd by becoming a Scribd Premium Reader.

Language:

Download

Go BackAdd Note

Link

Embed

Save

Turay AlfrédFilozófiatörténetivázlatok BevezetésA filozófia és a filozófiatörténet fogalma1) A filozófia neve: a filozófia a görög philia (szeretet, törekvés) és a szophia (bölcsesség)szavak összetétele alapján a bölcsesség szeretete. Először Hérakleitosz (Kr. e. 5. sz.) neveztemagát a bölcsesség vagy a bölcselet kedvelőjének.2) A bölcselet meghatározása: a filozófia az az alaptudomány, amely a létezők érzékfelettiösszetevőit, összefüggéseit és végső alapját az ész természetes fényében kutatja.a) A filozófia tárgya mindaz, ami van, ami különbözik a semmitől. Mindazt, ami valamilyenmódon megvan, a bölcseletben a létező (gör. on; lat. ens), a létezőség (lat. entitas), a dologvagy a valóság (lat. res) kifejezéssel jelöljük. Így létező például a plébánosunk, létező a kölnidóm, de létezőnek kell tekintenünk a hétfejű sárkányt is, amennyiben képzeletbeli létezőkéntkülönbözik a semmitől. Létező minden, ami érzékelhető, elképzelhető és fogalmilagmegragadható. b) A bölcselet vizsgálódási szempontja: a filozófia a létezők érzékfeletti összetevőit(metafizikai lételveit) és végső alapját keresi.Minthogy a bölcselet a létezők érzékfeletti (gör. meta ta phüszika: a fizikain, az érzékelhetőszférán túl lévő) összetevőit keresi, a filozófia metafizika. Metafizikai lételv például azérzékelhető létező léte és lényege. A lét (lat. esse, existentia; gör. einai) az a valóság (lat.actus), amely az érzékelhető és fogalmilag megragadható létezőt megalapozza, áthatja ésfelülmúlja. Bizonyos, hogy tudunk a létről, hiszen bármit ismerünk meg, mindig tudjuk, hogya szóban forgó létező több, mint amennyit pillanatnyilag érzékeltünk és megértettünk belőle.Kétségtelen, hogy erről a "többről" (a létről), ami magában foglalja azt is, amit érzékeltünk ésmegértettünk, nem alkothatunk fogalmat, de valamilyen ismeretünk mégis van róla. Ennek azismeretnek tartalmát a "van" szócska fejezi ki. A lényeg (gör. ouszia; lat. essentia) a létezőérthető szerkezete, az a program, amelynek alapján az érzékelhető elemek benneösszekapcsolódnak. Így például a víz képlete a víz lényegére utaló kifejezés. - A lét és alényeg metafizikai összetevők, mert egyik sem érzékelhető, sőt a lét ezen felül fogalmilagsem érthető. E metafizikai alapokat és az ezekkel foglalkozó alaptudományt a görög logoszkifejezéssel jelöljük. A metafizika tehát ontológia, azaz a létező (gör. on) alapjával (logosz)foglalkozó tudomány (logosz).A filozófia valamennyi létező végső alapját is kutatja. Ezt a végső alapot is létnek vagy a létteljességének nevezzük. E végső alapra többek között azért kell rákérdeznünk, mert a világegésze nem magyarázza önmagát. Mindig megkérdezhetjük vele kapcsolatban, hogy miértvan, s hogy miért éppen ilyen, mint amilyen. A végső alapról, jóllehet nem az érzékelés és a

fogalmi ismeret szintjén, tudomásunk van. Mindig tudunk arról, hogy a világ több, mintamennyit érzékeltünk és fogalmilag megértettünk belőle. A világnak mint létezőnek éppúgyvan metafizikai alapja, mint ahogy minden egyes létezőnek. Ha a filozófiát ontológiának nevezzük, e kifejezéssel elsősorban arra utalunk, hogy a bölcselet a létezők végső logoszátkutató szellemi vállalkozás.c) A filozófus az ész természetes fényében kutat. A teológust a hit (kegyelem,kinyilatkoztatás) megvilágította ész vezérli. Ezért a bölcselet különbözik a hit előfeltevéseitelfogadó teológiától. A teológus például a Bibliából is érvelhet, a filozófus azonban csak aztfogadhatja el, amit (vallási meggyőződésétől függetlenül) ésszel beláthat. A filozófia és ateológia szerencsés esetben értelmezési (hermeneutikai) kört alkot: a filozófia mint a"teológia szolgálólánya" (lat. ancilla theologiae) segíti és önbírálatra készteti a teológiát (vö. bibliai műfajkutatás), a teológia pedig irányt mutat a bölcseleti kutatásnak.3) A filozófia és a szaktudományok: a) A filozófia kerüli a tematikus redukciót. Valamennyiszaktudomány témája korlátozott: a fizika nem azzal a témával foglalkozik, amellyel a biológia; a biológia nem azzal foglalkozik, amivel a szociológia stb. Minthogy a filozófiatémája a létező, azaz mindaz, ami a semmitől különbözik, a bölcselet minden témát átfog. - b)A filozófia kerüli a módszertani redukciót. A szaktudós az érzékelhető, a mérhető, amatematikailag leírható okokat és tényezőket keresi. Minden szaktudományos kutatásimódszer korlátot jelent! (a mikroszkóppal nem látható például a lélek; a Geiger-Müller-számlálóval nem mutatható ki valamilyen gondolat jelenléte stb.). A filozófus csak a szellem"műszerét" használja, ügyel a létezők kimeríthetetlen gazdagságára, és felhívja a figyelmet aszaktudományok módszertani korlátaira. - c) A filozófia fogalmai, kifejezései gazdagabbak,mint a szaktudományos fogalmak. Példa: a fizikus szótárában az ember atomok, molekulák,energiák rendszere; a biológus szótárában az ember gének, sejtek, szövetek stb. szervesegysége. A filozófus emberfogalma ezzel szemben nem részletszempontok alapján mutatja beaz embert. Amikor ugyanis a bölcselő az ember-lét kifejezést használja, a lét szóval nemcsak a szaktudományok feltárta adatokra, hanem az emberi létező kimeríthetetlen gazdagságára isutal. - d) A filozófia figyelembe veszi, hogy a valóság megismerése közben a megismerőalany tevékeny . A zöld szín például látásunktól függetlenül nem létezik: a szemünkre hatástgyakorló atomok vagy az elektromágneses hullámok ugyanis nem zöld színűek! A megismertvalóság tehát (a megismerő alany korlátai és tevékeny szerepe miatt) nem olyan, mint amegismeréstől függetlenül létező valóság. - e) A filozófia és a szaktudományok hermeneutikai kört alkotnak. A szaktudományos kutatást előzetes filozófiai tájékozódásirányítja; a tudományos eredmények pedig az előzetes valóságfelfogást gazdagítják.4) A filozófia különbözik a világképtől, a világnézettől és az ideológiától. A világkép aszaktudományos eredmények meghatározott szempontból való elrendezése és összegzése. Avilágnézet az az alapvető szempont vagy horizont, amely megnyit Isten és a világ felé (avilágról, az emberről és az Istenről vallott reflexió nélküli nézetek összessége). Az ideológiamanipulált eszmerendszer, amelyet a fennálló társadalmi rend igazolása vagy megdöntésevégett állítanak össze. A filozófia az előbbiekre reflektál: bírálja vagy igazolni törekszik ezeket (példa: a "boldogok a szegények" kijelentésnek egészen más a jelentése az ideológiaszintjén, mint a Bibliában!).5) A filozófia kiindulási pontja a háttéri - vagy más néven - transzcendentális tapasztalat.Háttéri vagy transzcendentális tapasztalaton azt a tényt értjük, hogy az ember valamennyitudatos tevékenységében nyitott a nem tárgyszerű énjére és a létezők titokzatos alapjára, azaza létre. Másként fogalmazva ez azt jelenti, hogy valahányszor érzékelünk és fogalmilag

megértünk valamiféle tárgyat, ennek az ismeretnek mintegy hátterében mindig tudunk nemtárgyszerű énünkről és a létezők nem tárgyszerű alapjáról. Ezt a tapasztalatot egyrészt azértnevezzük a latin transcendere (túllépni, meghaladni valamit) szóból kiindulvatranszcendentális tapasztalatnak, mert tartalma túllépi az érzéki és a fogalmi megértés világát.Másrészt pedig azért nevezzük transzcendentálisnak, mert Immanuel Kant († 1804)szóhasználatát követjük. Kant ugyanis a tudatos emberi tevékenység érzékfeletti föltételeirevonatkozó ismeretet transzcendentális ismeretnek nevezte.6) A filozófia történelmisége: A történelem folyamán sokféle rendszer született. Ezek szemléletmódjuk, mélységük, szakkifejezéseik stb. alapján különböznek egymástól. Abbanazonban megegyeznek, hogy ugyanazt a valóságot kutatják. A rendszerek sokszínűségének éssokféleségének magyarázata abban rejlik, hogy a létezők alapja végtelen és kimeríthetetlenvalóság. Martin Heidegger († 1976) szerint a lét titokzatos erdőhöz hasonlít, a filozófiaiiskolák pedig erdei ösvényekhez, fakitermelő utakhoz (Holzwege). Ezek az utak különféle pontokról indulva és különféle mélységekben vezetnek az erdő sűrűjébe, hogy aztán a járhatatlan bozótban megszűnjenek. Aki végigmegy egy ilyen úton, megismer valamit azerdő misztériumából, de az egész mégis rejtve marad előtte. A lét misztériumát fürkészőfilozófiai iskolák ilyen utakhoz hasonlítanak.Minthogy megfelelő módon egyetlen rendszer sem tárhatja föl a lét kimeríthetetlen titkát,nincs abszolút érvényű filozófia. Legfeljebb arról beszélhetünk, hogy egy-egy bölcseletirendszer mélyebb, átfogóbb, mint a többi. Ezek az átfogóbb rendszerek felölelik afelszínesebb filozófiai iskolákat, s bennük az utóbbiak határesetként élnek tovább. Ezzelkapcsolatban megjegyzendő, hogy az úgynevezett keresztény filozófia kifejezést helyesenkell értenünk. A filozófia (mint a háttéri tapasztalatot logikus gondolatfűzésekkel értelmezőalaptudomány) önmagában véve nem lehet keresztény, mint ahogy annak sem volna sok értelme, ha buddhista matematikáról vagy muszlim kémiáról beszélnénk. Egy-egy filozófiairendszer legfeljebb abban az értelemben lehet "keresztény", hogy mélysége és tág horizontjaalapján a többinél alkalmasabb a keresztény vallás alapigazságainak megközelítésére,valószínűsítésére és értelmezésére.Minthogy a filozófiai gondolkodás történelmileg bontakozik ki, a filozófiatörténet az egymástkövető, az egymással összefüggésben levő és az egymást kiegészítő eszmerendszerek tanulmányozása, illetve bemutatása. E rendszerek tanulmányozása folyamán tanácsosGottfried Wilhelm Leibniz († 1716) álláspontját követni, aki azt mondotta, hogy valamennyirendszernek igaza van abban, amit állít, s csak akkor téved, ha beszűkítve látásmódját tagadjaa valóság megközelítésének valamelyik módját.1. A Platón előtti görög bölcseletForrások: Die Fragmente der Vorsokratiker (H. Diels - W. Kranz = DK, Zürich, 1972,Weidmann); Ritter, H. - Preller, L.: Historia philosophiae graeceae, Gotha, 1913); DiogenesLaertius: Lives of eminent philosophers I-II. (London, 1972. Heinemann); Xenophon,Memorabilia (London, 1968. Heinemann).1.1 A milétoszi bölcselők és a püthagóreusok 1.1.1 A milétoszi bölcselők (Kr. e. 6. sz.) először vetik föl a létezők végső alapjára irányulókérdést. Ez a titokzatos alap Thalész szerint a "víz", Anaximandrosz szerint az arkhé (őselv,