Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
1Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Richelle Mead Bloodlines 10.Fejezet Konyvfanoknak

Richelle Mead Bloodlines 10.Fejezet Konyvfanoknak

Ratings: (0)|Views: 30|Likes:
Published by Krisztina Szatmári

More info:

Published by: Krisztina Szatmári on Oct 24, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

10/24/2011

pdf

text

original

 
Richelle Mead: Vérvonal
Tízedik fejezet
Fordította:
Kamáslimacska
ÉPP CSENGETT A TELEFON, ami megmentett attól a fárasztó fejtöréstől, amit a Jillel valókommunikációm okozott. Anélkül szóltam bele , hogy megnéztem volna a kijelzőn, hogy ki hív.- Miss Melbourne? Azonnal segítenie kell - hadarta egy hang.- Asszonyom? - kérdeztem meglepetten. Nem Ms Terwilliger kétségbeesett hangját vártam a vonaltúlvégén. - Mi a baj?- Kérlek, hozz nekem egy karamellás kapucsínót a Spencerből. Úgy érzem anélkül képtelen vagyok tovább folytatni a munkát.Erre egymillió olyan választ tudtam volna kapásból mondani, ami kimerítette volna azudvaratlanság fogalmát, úgyhogy inkább próbáltam logikus érveket felhozni.- Azt hiszem nem tudok - mondtam.- Dehát van campus elhagyási engedélyed, nem?- Igen, de lassan már campus takarodó van. Nem tudom hol van a Spencer, és nem hiszem, hogyvisszérek a takarodóra.- Jaj, ez nonszensz. Ki ellenőrzi a hálótermed? Az a Weathers nevű nő? Felhívom, és engedélytkérek tőle. A könyvár olvasótermében vagyok épp. Ott találkozzunk.Habár jómagam is kávérajongó vagyok, de ezért engedélyt kérni az iskola kijárási tilalom alól kissétúlzásnak tűnt. Nem szeretem a szabályok alóli kivételezést. Másrészről meg én vagyok Ms Terwilliger asszisztense. Ez is része a munkakörömnek, nem? Még ha fel is rúgok minden alkimistaösztönt,melyek azt mondják a szabályokat követni kell.-Nos, asszonyom azt hiszem én.... - Már letette. Döbbenten bámultam a telefont.-Mennem kell - szóltam oda Jillnek - remélem hamar visszaérek. Talán túl hamar is, eléggémeglepne, ha Mrs. Weathers bármibe is beleegyezne.Jill nem nézett fel. Megrántottam a vállamat és magamhoz vettem a laptopomat és egy kis házit arraaz esetre ha Ms Terwilliger más feladatot is kitalálna nekem. Kávé ide vagy oda Ms Tw-nek memóriája jó volt, úgyhogy jobbnak láttam némi távolságot tartani kettőnk között.Mrs. Weatherstől még útbaigazítást is kaptam merre találom a Spencer kávézót, ami cirka egymérföldre volt. Megvettem a kapucsínót, közben azon morfondíroztam milyen jól esnefáradozásaim honorálása, úgyhogy magamat is megvendégeltem. Mikor visszaértem az Amberwoodkönyvtár személyzete alig akart beengedni, de amikor elmagyaráztam nekik mi járatban vagyok, aleghátsó irodák felé igazítottak. Úgy tűnt nem volt ismeretlen errefelé Mss Terwilliger kávéfüggősége. A könyvtár meglehetősen tömve volt, de gyorsan rájöttem miért. Egy bizonyosidőpont után a fiú és a lány körlet lakói már nem érintkezhettek egymással. Mivel a könyvtár későestig nyiltva volt, a legkézenfekvőbb hely volt a másik nemmel való lógásra. Persze sokan tanuláscéljából ücsörögtek itt, ahogy Julia és Kristin is.- Sydney! Itt vagyunk! - suttogta Kristin színpadiasan.- Haggyad már Terwilligert - tette hozzá Julia - Meg tudod tenni.Meglóbáltam előttük a kávét, ahogy elhaladtam az asztaluk mellett.-Viccelsz? Ha nem kapja meg a koffein adagját gyorsan, lesz majd ne mulass. Visszajövök,amint tudok.Ahogy tovább mentem, egy kisebb csoportosulást pillantottam meg. Egy ismerős, bosszantó hang
 
ütötte meg a fülemet a tömegből. Greg Slad-é volt.Kíváncsiságom ellenére a csoportosulás szélére álltam. Slade valamit mutogatott a karján: egytetoválást.Maga a tetoválás nem volt valami nagy szám. Egy repülő sast ábrázolt, olyat amilyet tucatszámramásoltak, és ami ott volt minden tetoválószalon kirakatában. Ami megragadta a figyelmemet, az atetoválás színe volt. Az egész fémesen ezüstös volt. Olyan fémszínű, amit nem volt könnyűelőállítani, főként nem ezzel a csillogással és intenzitással. Ismertem azokat a kémiai anyagokatamitől a saját tetoválásom aranyszínű volt, és pontosan tudtam, hogy Slade tetoválásának képlete bonyolult,és számos igen ritka összetevő alkotja.Slade tett egy bátortalan kísérletet, hogy hangja kevésbé hallatszódjon – a tetoválások tilosak voltak Amberwoodban - de egyértelmű volt, hogy élvezi a hirtelen jött népszerűséget. Csendben figyeltemés magamban örültem, amikor mások megkérdezték az én is fejemben felemerülő gondolatokat.Természetesen ezek a kérdések további kérdéseket szültek bennem.-Ez fényesebb, mint amiket a tetkószalonokban szoktak csinálni - jegyezte meg az egyik  barátja. Slade úgy mozgatta a karját, hogy a fény megcsillanjon rajta.-Ez valami újdonság. Azt mondják ez egy sokkal jobb eljárással készült, mint amivel tavalydolgoztak. Nem tudom ez mennyire igaz, de azt tudom, hogy nem volt olcsó.Az előbb kérdező barát elvigyorgott.-Aki keres az találLaurel – a vörös hajú lány, akit érdekelt Micah – kinyújtotta a lábát Slade mögött, felfedve vékony bokáját, és az azt díszítő kifakult tetoválást. Az nem volt fémszínű.-Lehet, hogy én is retusáltatom az enyémet, ha tudok rá pénzt kérni a szüleimtől. Tudtátok,hogy a mennyei figurák menőbbek az idén?- dobta hátra a haját, miközben beszélt. Azegyetlen amit eddigi röpke amberwoodi tartózkodásom alatt sikerült biztosanmegállapítanom, az az volt, hogy Laurel teljesen feleslegesen dobálta és igazgatta a haját 10 percenként. Slade vállat vont.-Nem kérdezte senki.Laurel észrevette, ahogy figyelem.-, te nem a vámr lány teja vagy?A szívem hirtelen megállt.-Vámpír?-Vámpír?- visszhangozta Slade.Honnan a fenéből tudja? Most mit csináljak? Magamban már éppen listát készítettem azokról azalkimistákról, akiket fel kell majd hívnom, amikor Laurel egyik barátja elkezdett vihogni. Laurel barátnőjére nézett és döjfösen elnevette magát, majd visszafordult hozzám.-Úgy döntöttük így hívjuk. Nem létezik emberi lény, akinek ilyen sápadt lenne a bőre.Majdnem összecsuklottam a megkönnyebüléstől. Vicc volt – vicc, ami mégis olyan közel járt azigazsághoz, de mégicsak egy vicc. Bár Laurel nem az a típus volt, akit komolyan vesznek, de jobban járunk, ha ez a vicc hamar feledésbe merül. Mintha megbántva érezném magamat a gúnynévmiatt gyorsan kifakadtam az első eszembe jutó megjegyzéssel.-Szerintem sokkal gázabb dolog is létezik. Amikor először láttalak, az gondoltam, hogysenkinek sem lehet ilyen hosszú, vörös haja. De tőlem egyszer sem hallottál olyat, hogyvalaha is megvádoltalak volna, hogy fested, vagy póthajad van.Slade hangos nevetésben tört ki.-Tudtam! Tudtam, hogy !Laurel arcszíne harmonizálni kezdett a hajával.- Nem, ez nem igaz! - védekezett.- Miss Melbourne?Ugrottam egyet a hátam mögül felcsattanó hangtól. Ms Terwilliger volt az, és kérdően nézett rám.-Locsogásért nem jár plusz pont, főként ha mindezt a kávémmal a kezében teszi. Gyerünk.Elsomfordáltam, de szerintem senki nem vette észre. Laurelt barátai tovább ugratták. Remélem,elfojtottam ezt a vámpíros viccet. Nem tudtam kiverni a fejemből Greg tetoválását. Próbáltam
 
kitalálni, hogy mi lehet az a titokzatos összetevő, amivel lértehozták ezt az ezüstszínt. Közel jártammár a megoldáshoz - legalábbis volt egy lehetséges megoldásom – és szerettem volna, hahozzáférhetek az alkimisták szereihez, hogy tegyek pár kísérletet. Mikor beértünk a kisdolgozószobába Ms Terwilliger hálásan elvette a kávét.- Hála Istennek –mondta miután hosszasan belekortyolt a pohárba. Az én poharamra biccentett. -Tartalék adag? Kiváló gondolat.- Nem, asszonyom. Ezt magamnak vettem – mondtam - Szeretné, hogy segítsek? - és az asztalonhalomba pakolt könyvek felé mutattam. Ezek fontos részét képezték a kutatásának, és korábban ismondta már, hogy kategorizáljam és dokumentáljam. A legfelső könyvért nyúltam, de megállított.- Ne - mondta és egy nagy táskához lépett. Összemadzagozott papírokat vett elő néhány irodaszert,végül egy régi bőrkötésű könyvet ásott elő.- Inkább ezzel foglalkozzon helyette.Elvettem a könyvet.- Kint is dolgozhatok? - reméltem, hogy visszamehetek a tanulóktól zsúfolt könyvtárterembe, éstudok beszélgetni Kristinnel és Juliaval. Ms Terwilliger fontolóra vette kérésemet.- A könyvtár szabályzata nem engedi, hogy az épületben kávézzon. Úgyhogy akkor inkább hagyjaitt a kávéját.Haboztam, vitatkoztam magammal,hogy a korábbi vágyam, hogy Kristinnel és Juliával beszélgessek – megéri e az áldozatot , hiszen valószínű, hogy Ms Terwillinger megissza a kávémat,mielőtt visszajönnék érte. Úgy döntöttem kockáztatok és egy fájdalmas búcsú követően otthagytama kávémat, és felkapva a könyvet elindultam vissza az olvasóterembe.Julia megvetően pillantott Ms Terwilliger könyvére.-Jaj, nincs fent az interneten valahol?-Nem hiszem. Szerintem azóta sem nézett bele senki ebbe a könyvbe, mióta az internetetfeltalálták - felcsaptam a fedelét. Egy csinos kis porfelleg szállt fel belőle - de előtte semvalószínű.Kristin előtt a matekházija volt nyitva, de úgy tűnt nem különösebben érdekelte. Tollávalszórakozottan megérintette a könyve fedelét.-Szóval láttad Slade tetkóját?-Épphogy - mondtam átpillantva laptopom kijelzője felett - De még mindig azt mutogatja.-Már jó ideje akart egyet, de nem soha nem volt rá pénze - magyarázta Julia. - A múlt évbenminden menő atléta csináltatott egyet. Vagyis, Trey Juarezt kivéve.-Trey talán sosem vágyott rá - szólt közbe Kristin. - Neki így jó.-Majd akkor most akar - már ha lépést akar tartani Slade-del - mondta Julia. Kristin megráztaa fejét.-Még mindig nem fog csináltatni. Ellenzi. Próbálta jelenteni a tetoválásokat Mr.Green-nek,de senki nem hitt neki.Hátranéztem, tekintetem cikázott a lányok és Sladet körülvevő tömeg között, elveszettebbnek éreztem magamat, mint valaha.- Még mindig a tetkókról beszélünk? Már, hogy amire Treynek szüksége van vagy nincs?- Te tényleg nem jöttél még rá? - kérdezte Julia.- Ez a második napom - figyelmeztettem kissé frusztráltan.Eszembe jutott, hogy még mindig a könyvtárban vagyunk, úgyhogy még halkabban beszéltem.-Az egyetlen akiről eddig igazán beszéltetek az Trey és ti, srácok nem valami sokat árultatok el eddig bármiről is.Zavartan néztek egymásra. Kristin kinyitotta a száját, de egy pillanatra úgy tűnt, minthameggondolná magát.- Biztos vagy benne, hogy a te tetoválásod nincs hatással semmire?- Így van – hazudtam - Hogy lenne már bármire is?Julia végigpásztázta a könyvtárt, majd elfordult a székén. Egy kicsit felhúzta a pólóját ezzelláthatóvá téve háta alján lévő repülő fecskét ábrázoló kifakult tetoválást. Elégedetten, hogy immár én is láttam a tetoválását, visszafordult.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->