II. KÖTETA SZÉKELYFÖLDI, A CSÁNGÓÉS A TOROCKÓI MAGYAR NÉP M
Ű
VÉSZETE
BudapestFranklin-TársulatMagyar Irod. Intézet és Könyvnyomda1909
A Székelységr
ő
l
Parajd
Négy
esztendeje, - 1904-ben, amikor e munkát kezdtük, - a magyar nép m
ű
vészeteösszegy
ű
jtéséhez kértem a magyar közönség erkölcsi támogatását, kértem azokat, akik egy-egy m
ű
vészeti kérdés fölvetése alkalmával lelkesít
ő
en buzdítottak a nemzeti irány sürgetéséreminden vonalon: támogassanak érdekl
ő
désükkel ebben a dolgomban is. Kértem, keressük ésszedjük össze közösen az igazán nemzeti m
ű
vészet alapelemeit, kértem, segítsenek azelfeledést
ő
l, az elkorcsosulástól, a pusztulás el
ő
l megmenteni a magyar népi m
ű
vészet mégmegmenthet
ő
emlékeit. Kértem különösen erdélyi olvasóimat, a mindnyájunknak dráganemzeti cél érdekében, jeleznék néhány sorban nékem, ha egy-egy eldugottabb, félrees
ő
bberdélyi vidéken ismernének olyasmit, templomot, temet
ő
t, házat, ruhaviseletet, iparm
ű
vészetiholmit, aminek magyar eredetisége figyelmet érdemel.Számos levél érkezett sok jóindulatú biztatással, bátorítással; néhány hasznavehet
ő
tanácsot ésbecses útbaigazítást is kaptam, - de a hang, az érzés magyarsága és nemessége ragadott meglegkivált abban, amiknek közlésével
Árkosi Ferenczi Kálmán
tisztelt meg.T
ő
sgyökeres székely ember szólt a saját véreir
ő
l s körülbelül ezeket mondta:Olvastam a
Magyar Nép M
ű
vészete
ügyében megjelent fölszólítását és mivel kiváltképen alelkemhez n
ő
tt minden, ami veszend
ő
népünk veszend
ő
erkölcseivel, m
ű
vészetével, jellegének
ő
si zamatjával foglalkozik: engedje meg, hogy kissé hosszasabban fejtsem kivéleményemet s így, esetleg, használjak az ügynek. Erdélyben születtem, ott nevelkedtem sbizony, nekem is az jutott eszembe, mikor a regenerálásról, a nép erkölcsi és anyagi jóléténekgyarapításáról beszél fölszólításában, hogy ez valóban nem más, csak ábrándozás.Ábrándozás biz ez, de nem olyan, amelyen mosolyogni kellene, - hanem olyan, amelyértérdemes cselekedni. Mível
ő
déstörténetünk, m
ű
vészethistóriánk nincs; megteremtéséremegbecsülhetetlenek lesznek a gyüjtött adatok ama utókor el
ő
tt, amely talán nem fog mindentolyan gyáva módon kicsinyelni, mint mi s talán megépíti az államszervezet, a történelem, azirodalom, a m
ű
vészet palotáit azokra a romokra, amelyek nagyságának, eredetiségénekromjai. Mi, a történetírók szerint korcs, kevert, gyülevész csorda vagyunk; a nyelvtudósokszerint tolvajok, akik összelopkodtuk nyelvünket úton-útfélen, amerre a civilizáció vidékeincsatangoltunk; a m
ű
vészek, s
ő
t saját fiatal óriásaink szerint pedig barbár, vad a magyar, sohanem volt, nincs is érzékünk a szép iránt. Uram! ön ezt meg akarja cáfolni?... Megfontolta, mit
cselekszik?... Milyen szépen kimutatják majd a gyüjtés egyik darabjáról, hogy ezt ett
ő
l anációtól, a másikat meg amattól
tanultuk
el, - hiába jelöli meg azt a félrees
ő
falut, aholrátalált, ahonnan a nép nem szokott eltávozni, csak a szomszéd községbe s végül a falu alá, atemet
ő
be. Subáink, zekéink diszítését a szlávoktól, tótjainktól tanultuk s így került hozzánk atöbbi is, hisz'
ő
seink nem hoztak magukkal egyebet, mint lovat, kancát a tejszükségletre snyerget, hogy alatta puhuljon a pecsenye. Ilyen fajtáju tudományos okoskodással terelték elfigyelmünket a magunkéról s mi nem is igen igyekeztünk dicsekedni a «lopott» holmival. Amúltból amúgy se sok maradt, ami maradt, azt is dugdossuk és meglássa: eltagadja a«harisnyás» székely is.Nehéz az élet a székely földön! És majd ha önök, az urak, oda állanak a székely elibe smegkérdezik, hogy azt, amit csinál, miért csinálja, - nem csoda, ha roppantbizalmatlanságában nem meri megmondani az igazat, hanem vagy megtagad a dolgávalminden közösséget, vagy pedig formás hazugságokat eszel ki hirtelenében és örvend, ha önökelhitték neki.Az «úr» gy
ű
löletes valami a székely el
ő
tt, szint' az egész Székelyföldön. Nem csoda. Hisz' úra szolgabiró, úr az erd
ő
mester, úr a jegyz
ő
és a végrehajtó is úr, - a jegyz
ő
úr rótta ki az adót sezért ütteti dobra a házat a végrehajtó úr. És a többi úr is azért vagyon, hogy
keser
ű
vé tegyeaz életet.Nehéz lesz az adatgy
ű
jtés, mert önök urak és a néphez idegenek.Pedig van még menteni való, a mentésnek azonban ez a tizenkettedik órája. Ha ez anemzedék, mely most kocog a sír felé, ha ez kipusztul: kipusztul még az emléke is a régivilágnak. Ma a leányok bolti karton ruhát viselnek már, florentin kalapot, cipell
ő
t, - oda a régicsizma, elmúlt a bözödi szalmakalap s a házi sz
ő
ttes hitele. A fehérnép bomlik a selyem utáns bötüvetéshez tanúl a góbé
is, hogy a váltó alá odakanyarinthassa a nevét. Oláhországbólpedig érkeznek vissza a kisasszonynyá züllött leányzók, hozza egyik-másik a becsületétpénzzé téve, de a mételyt mindenik. És terjed a b
ű
n. Eddig a primipilus székely nem adtaleányát jobbágycsaládból származó legénynek, se a fia jobbágyleányt el nem vehetett;számontartották a kapaszkodó jobbágyokat, - mert a fogalom, az nem veszett ki, hiábatörölték el az intézményt, - jóravaló g
ő
g lakozék a székelyben az úgynevezett, «alábbvaló»iránt. Ma, bezzeg, a primipilus fia elveszi az oláh bojár megúnt szeret
ő
jét, mert hát pénzthozott haza. Hiába, a «dögleszt
ő
» (a banknak járó törlesztés) parancsol s csak így lehet mégegy kicsit marokban tartani azt az
ő
si földecskét, amelyhez nagyon, nagyon ragaszkodik aszékely.... A politika pedig majd elvégzi, ami még a temetésig vagyon. Ha a pesti jó urak látnák, a sokszakács mint sózza el a levest, mire a szikulus is hozzájut, hogy kanalazhatna bel
ő
le! Mivélesz a hazafias gondoskodás, mire a nagy hegyek közé kerül!... Kiosztják, drága pénzen, amételyes juhokat, adnak a jó paraszttojásért olyan kotlós fajtojást, hogyha egyb
ő
l véletlen
ű
lkikél a nemzetment
ő
állatka, a hetedik falú eljár a «császárcsirke» bámulására, hogymegcsodálja a sárga harisnyás, fekete gúnyás ment
ő
madarat... De micsoda gyönyör
ű
ségesdikciókat hallunk aztán a székelyment
ő
k tiszteletére rendezett díszebédeken!Nehéz lesz gy
ű
jteni, uram, közvetetlen
ű
l a népt
ő
l.A székely már mindenben adókivetést vagy árverést lát. De meg az idegen bajosan igazodik elennek a népnek az eszejárásán. Egyik eszével így, a másikkal meg amúgy gondolkozik a
székely - és legalább is az egyik gondolat rendesen az: hogy is rázhatnám le ezt az urat anyakamról úgy, hogy «osztég» a végén mégis csak én kacagjak?... Ha valaki kitalálja agondolatát, az tetszik néki s akkor kötélnek áll. Mert nyomoruságukban is van játékra kedvükmindig, - ennek pedig a gy
ű
jt
ő
adja meg az árát. Nem emlékszem már ki, de tanár ember éshozzá székely eredet
ű
, gy
ű
jtötte a tájszavakat a nép ajakáról, - került is annyi fura, sohasehallott tájszó a gy
ű
jteményébe, hogy elképped aki olvassa.Akkor tessék ügyelni a góbéra legjobban, amikor a legjámborabb pofát vágja.
KARAKI GERGELY HÁZA TOROCKÓN. (I. tb.)
... Az
ő
si szokások fölemlítésénél kár lenne elhagyni az atyhai és siklódi temetési szertartást; arégi, teljes hun szertartás ötven év el
ő
tt még gyakorlatban volt, - a siklódiak tartottak megbel
ő
le annyit, hogy lobogós kopját is t
ű
znek a sírra. Háromszék-megyében a bölönitemplomer
ő
d és a fülei temet
ő
is nevezetes; az utóbbi azért, mert a sírokat napkeletnekfordítva ásták meg örökké, a halott lábbal fekszik keletnek, úgy, hogy a fölkel
ő
nap mindigberagyogja fejfáját... Udvarhelymegyében, a Nyikó és Gagyvize melletti községekben háromrégi templom pusztult el az utóbbi öt esztend
ő
alatt: Kedében, Gagyban, Martonoson; akedeinek menyezetdísze Kolozsvárt van, a másikból nem maradt semmi... Ház, azt hiszem,már csak Kobátdemeterfalván van eredeti «tornácos». Torockó-Szentgyörgyön még talán megvan az utolsó, torockói módon, kinyúló gerezdekkel épített faház... Guzsaj, orsó, járomkifaragva s föstve, van minden faluban; osztováta (szöv
ő
szék) is van még; barackszemes, megmásféle asztalnem
ű
, régi köntös, fejdísz, még egy-egy akad a nagy ládában, ahonnan táncsepsze (régi módi lóköt
ő
) is kerülhet elé. Él még néhány ezermester is. Van, aki készítcimbalmot, fegyvert, kést, patkót, villát, kalapácsot, asztalt, széket, házat, szekeret, pipát,csizmát, órát, ruhát és még a jó Isten tudja mit. És ez a sok mesterember egy ember s nemtanulta a mesterségeit senkit
ő
l; most zongorát akarna csinálni, már látott is kett
ő
t. Ha mégegyet lát, akkor megcsinálja... Etéd községben maradt meg a régi hangszer, a timbora (nemtambura). Egész Erdélyben csak itt. Érdekes, szép és inkább sz
ő
ke nép Etéd lakossága, holotta környék fekete hun maradék...Ilyenformán oktatott s a munka további folyamán is segített adataival emberül, ÁrkosiFerenczi Kálmán.Megszíveltem továbbá a székelység igaz jó barátjának, a székely ügyek országos intéz
ő
jének,maga is székely
Sebess Dénes
nek tanítását.- A székely kérdést, mint hazánk egyik éget
ő
közgazdasági és nemzetpolitikai kérdését, nemszabad elszigetelten, különleges szempontokból birálnunk. Itt világáramlatok hatásait érezzüks legyünk tisztában azzal, hogy a fajunk politikai és társadalmi fels
ő
bbségét,fejl
ő
désképességünket megzavarni akaró törekvésekkel szemben a nemzeti termelés minélszélesebb alapokra való helyezésével, annak minél tökéletesebbé fejlesztésével kellküzdelembe szállani. A népjólét fokozása, az érdekek megzavart harmoniájának helyreállításaa cél s hogy ezt elérjük, szükség van a nemzet minden erejére, éleslátására és f
ő
kéntértelmiségének bevonulására.
Search History:
Result 00 of 00
00 results for result for
p.
Recommended
More From This User
Notes
Load more
