Professional Documents
Culture Documents
Jung azt állítja, hogy a tudatos elme négyféle módon foghatja fel a valóságot, ezek az
érzékelés, az intuíció, a gondolkodás és az érzés. Jung szerint ezen négy funkció két
ellentétpárba rendeződik. Egyfelől ott vannak az érzékelés és intuíció irracionális (vagy
inkább nem racionális) felfogó funkciói, másfelől ott vannak a gondolkodás és érzés
racionális vagy megítélő funkciói.
[racionális funkciók]
[funkcionális kapcsolatok]
Bár lehetőségét tekintve minden ember rendelkezik mind a négy funkcióval, Jung úgy
gondolta, hogy a legtöbb ember esetében egy funkció lesz domináns vagy felsőbbrendű, s
hogy melyik lesz az, nagyrészt velünk született, alkati tényezőkön múlik. Bármely funkció
legyen is elsődleges, az ezzel ellentétes (alsóbbrendű) funkció általában nem hozzáférhető a
tudat számára, ehelyett, a kompenzáció elve alapján, a tudattalan működését fogja jellemezni.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alsóbbrendű funkció általában elfojtás alatt áll, illetve
primitív, archaikus, infantilis és koordinálatlan módon fejeződik ki. Például egy olyan
személynek, akinek tudatos elméje gondolkodó módon működik, általában nehézségei lesznek
az érzések és emóciók kifejezésében.
Jung elmélete arra utal, hogy nyolc alapvető funkciótípus lehetséges. Ezek magukba foglalják
a négy egyedülálló funkciót a felsőbbrendű és kiegészítő funkciók négy lehetséges
kombinációjával együtt.
Jung szerint az introvertáltak (akik tudatos attitűdje introvertált) arra vágynak, hogy
kivonhassák magukat külső környezetükből. Annak érdekében, hogy energiáikat énjükön
belül megőrizhessék, nem szívesen fordulnak a külvilág felé, és esetleg visszahúzódnak a
tárgyaktól és az emberektől. Ez azt jelenti, hogy ők mindig inkább védekező pozícióban
vannak. Az introvertáltak tipikusan visszafogott, félénk, elég nehezen megközelíthető
emberek, akik gyakran elég rosszul alkalmazkodnak társas környezetükhöz. Másrészt viszont
általában jól alkalmazkodnak saját belső világukhoz, s mivel természetüknél fogva befelé
forduló hajlamúak, rendszerint világos szubjektív nézetekkel és értékválasztásokkal
rendelkeznek.
[attitűdinális kapcsolatok]
Bár tudatosan minden egyén hajlik arra, hogy vagy introvertált, vagy extravertált legyen,
feltételezik, hogy minden embernek lehetősége van mindkét attitűd kifejezésére.
Általánosságban szólva a domináns (tudatos) attitűdöt kompenzálja alsóbbrendű (tudattalan)
ellentéte.
Tiszta típusok:
extravertált érzékelés – introvertált érzékelés | extravertált intuíció – introvertált intuíció
extravertált gondolkodás – introvertált gondolkodás | extravertált érzés – introvertált érzés
Kevert típusok:
extravertált érzékelő gondolkodó – introvertált érzékelő gondolkodó
extravertált érzékelő érző – introvertált érzékelő érző
extravertált intuitív gondolkodó – introvertált intuitív gondolkodó
extravertált intuitív érző – introvertált intuitív érző
Jung maga részletesen csak a nyolc tiszta típust (amelyek egy attitűd és egy egyedülálló
funkció kombinációi) írja le. A kevert típusok (ahol két funkció működik egy időben)
jellemzői, úgy tartják, a két összetevő típus ismeretéből kikövetkeztethetők. Például az
extravertált érzékelő gondolkodó típus tulajdonképpen az extravertált érzékelő és az
extravertált gondolkodó típus keveréke.
Az extravertált intuíció megkísérli előre látni az adott objektív helyzetben rejlő összes
lehetőséget. A hétköznapi eseményeket titkosírásként, illetve nyomra vezető jelek
halmazaként szemléli, melyek alapján a mögöttes folyamatok és a rejtett lehetőségek
meghatározhatók. Amint azonban megérti ezeket a lehetőségeket, a tárgyak és események
értelmüket és jelentőségüket vesztik. Ezáltal állandóan új helyzetekre és tapasztalatokra van
szüksége, hogy ezek intuitív folyamatai friss ingerekkel szolgáljanak számára.
Az introvertált intuíció befelé, a tudattalan tartalmai felé irányul. Úgy próbál a belső
események mélyére hatolni, hogy az univerzális pszichológiai folyamatokkal vagy más
archetipikus képzetekkel hozza ezeket kapcsolatba. Általában tehát egyfajta mitikus,
szimbolikus vagy profetikus jelleggel rendelkezik. Jung szerint az Íntrovertált intuíció típusa
lehet művész, látnok vagy hóbortos különc. Ideáljuk a különös, titokzatos dolgokat feltáró
látnoki lét.
Rejtélyes, „földöntúli” emberek ők, akik kívül maradnak a hétköznapok társadalmán. Kevéssé
érdekli őket, hogy megmagyarázzák vagy racionalizálják személyes vízióikat, megelégednek
azzal, ha pusztán kinyilatkoztathatják azokat. Részben ennek eredményeként gyakran
félreértik őket. Bár az introvertált intuitív művészek víziói általában megmaradnak tisztán
érzékelési szinten, a misztikus álmodozókat, illetve a hóbortos különcöket gyakran elragadja
saját víziójuk. Ekkor az életük lesz szimbolikus, a Nagy Mű, a misszió vagy a spirituáis-
morális harc jellegzetességeit öltve magára.
Szélsőséges vagy neurotikus állapotban kicsinyes, bigott, zsarnoki vagy ellenséges lehet
azokkal szemben, akik szabályait fenyegetik. Az elnyomott törekvések esetleg a
legkülönfélébb személyes „erkölcstelenségek” (önzés, szexuális eltévelyedések, csalás vagy
megtévesztés) képében törhetnek a felszínre.
Az extravertált érzés típusa követi a divatot, és arra törekszik, hogy személyes érzéseit
összhangba hozza a széles körben elfogadott társadalmi értékekkel. A gondolkodás mindig alá
van vetve az érzésnek, és ha az intellektuális következtetések nem támasztják alá a szív
meggyőződéseit, figyelmen kívül maradnak vagy elfojtás alá kerülnek.
Szélsőséges vagy neurotikus állapotban az érzések kitörővé vagy szertelenné válnak, olyan
pillanatnyi lelkesedés függvényeivé, amelyek a változó körülmények hatására gyorsan
módosulhatnak, ellenkezőjére fordulhatnak. Az ilyen személy ezért hisztérikusnak,
állhatatlannak, hangulatembernek vagy esetleg többszörös személyiség szindrómában
szenvedőnek tűnhet. Az elnyomott gondolkodás infantilis, negatív, mániákus módon is a
felszínre törhet. Ez oda vezethet, hogy a leginkább szeretett és nagyra értékelt tárgyakat vagy
embereket félelmetes tulajdonságokkal ruházzák fel.
Az introvertált érzés típusa tűnődő és megközelíthetetlen, bár akár gyerekes maszk mögé is
rejtőzhet. Az ilyen személy célja, hogy ne nagyon lehessen észrevenni; nemigen igyekszik
másokra hatást gyakorolni, és általában nem reagál mások érzéseire. Külső, felszínes
megjelenése gyakran semleges, hideg és elutasító. Belül azonban az érzései mélyek,
szenvedélyesen hevesek, és rejtett vallásos vagy költői törekvésekkel járhatnak együtt. Más
emberekre mindez fojtogatóan és nyomasztóan hathat.