You are on page 1of 7

A tudat funkciói

Jung azt állítja, hogy a tudatos elme négyféle módon foghatja fel a valóságot, ezek az
érzékelés, az intuíció, a gondolkodás és az érzés. Jung szerint ezen négy funkció két
ellentétpárba rendeződik. Egyfelől ott vannak az érzékelés és intuíció irracionális (vagy
inkább nem racionális) felfogó funkciói, másfelől ott vannak a gondolkodás és érzés
racionális vagy megítélő funkciói.

[nem racionális funkciók]

Az érzékelés az objektív világra vonatkozó közvetlen tapasztalatainkra utal, olyan folyamat,


amely a tapasztalat bármifajta értékelése nélkül megy végbe. Az érzékelés a tárgyakat a
maguk valójában fogja fel - realisztikusan és konkrétan. Nem veszi figyelembe az
összefüggéseket, az implikációkat, a jelentéseket vagy az alternatív értelmezéseket, ehelyett
megkísérli tényszerűen és részletesen megjeleníteni azt az információt, ami az érzékszervek
számára hozzáférhető.

Az intuíció a belső lehetőségek és jelentések mélyebb felfogására utal. Az intuitív érzékelés


figyelmen kívül hagyja a részleteket, helyettük inkább az általános összefüggéseket vagy
atmoszférát helyezi figyelme fókuszába. Érzékeli (nyilvánvaló tanúbizonyság vagy
bizonyítékok nélkül) a dolgok mozgásának irányát, a finom belső kapcsolatokat és a mögöttes
folyamatokat, illetve a helyzetben rejlő lehetőségeket. Az intuíció sohasem tükrözi
közvetlenül a valóságot, hanem aktívan, kreatívan, éleselméjűen és képzeletgazdagon értelmet
rendel hozzá azáltal, hogy olyasmiket magyaráz bele a helyzetbe, amik nem azonnal
nyilvánvalók a tisztán objektív megfigyelő számára.

[racionális funkciók]

A gondolkodás olyan értékelési mód, mely a tapasztalat igazságának, illetve hamisságának


aspektusával foglalkozik. A dolgok és - főként - fogalmi kölcsön-kapcsolataik intellektuális
megértésén alapul. Racionális, módszeres folyamat, mely a valóságot elemzés és logikus
következtetések útján próbálja megérteni.

Az érzés érzelmi-indulati, szentimentális funkció. Benne rejlik, hogy a dolgok értékének


megítélése és róluk kialakított véleményünk rokonszenvek és ellenszenvek alapján jön létre. A
tapasztalatokat így a jó és rossz, kellemes vagy kellemetlen, elfogadható vagy elfogadhatatlan
szempontjaiból értékeli. Az érzés nem egészen azonos az emócióval, mivel szerethetünk vagy
utálhatunk valamit, illetve kifejezhetünk szentimentális ragaszkodást anélkül, hogy
érzelmesek lennénk. Az emóció mindazonáltal az érző funkció egy fontos megjelenési
formája.

[funkcionális kapcsolatok]

Bár lehetőségét tekintve minden ember rendelkezik mind a négy funkcióval, Jung úgy
gondolta, hogy a legtöbb ember esetében egy funkció lesz domináns vagy felsőbbrendű, s
hogy melyik lesz az, nagyrészt velünk született, alkati tényezőkön múlik. Bármely funkció
legyen is elsődleges, az ezzel ellentétes (alsóbbrendű) funkció általában nem hozzáférhető a
tudat számára, ehelyett, a kompenzáció elve alapján, a tudattalan működését fogja jellemezni.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alsóbbrendű funkció általában elfojtás alatt áll, illetve
primitív, archaikus, infantilis és koordinálatlan módon fejeződik ki. Például egy olyan
személynek, akinek tudatos elméje gondolkodó módon működik, általában nehézségei lesznek
az érzések és emóciók kifejezésében.

Amikor az érzések kifejezésre jutnak, az jellemzően infantilis fantáziák vagy ösztönös


emocionális kitörések formájában történik. Ezzel szemben az a személy, akinek érző
funkciója a felsőbbrendü, általában nehézségekkel küzd a módszeres vagy logikus
gondolkodás területén. Az ilyen emberek fogalmi gondolkodásra tett kísérletei gyakran
gyerekesnek vagy banálisnak tűnnek.

Az érzékelés és az intuíció hasonlóképpen funkcionális ellentétek, mivel lehetetlen egyszerre


érzékelni a valóság felszínét és azt, ami a felszín alatt van. Ha az érzékelés a domináns
funkció, általában a képzelet, az előrelátás, illetve az éleslátás elégtelenségét tapasztalhatjuk.
Mikor az intuíció kifejezésre jut, gyakran tudattalan, primitív és koordinálatlan formában
történik, mint például a babonás hiedelmek vagy a megalapozatlan féltékenykedés esetében.
Ezzel szemben az intuitív személynek gyakran nehézségei támadnak azzal, hogy kiegyezzen a
konkrét valósággal, vagy előfordulhat, hogy érzékleteit olyan gyermekded módokon fejezi ki,
mint amilyenek a különféle ételpreferenciák vagy a hipochondriás hajlam.

A domináns funkció mellett a legtöbb ember valamilyen mértékben tudatosan hozzáférhet a


másik ellentétpár egyik funkciójához is. így egy gondolkodó ember rendelkezhet az
érzékeléssel vagy az intuícióval kiegészítő funkcióként, míg egy intuitív személy bizonyságot
tehet bizonyos mértékű gondolkodásról vagy érzésről. Jung úgy gondolta, hogy csak kevés
ember képes felhasználni a másik pár mindkét tagját, habár az ezek között feszülő ellentét
kisebb, mint a felsőbbrendű és alsóbbrendű funkciók közötti. A személyiségfejlődés
folyamata elméletileg lehetővé teszi, hogy mind a négy funkciót a tudatosság szintjére
emeljük. A gyakorlatban mindazonáltal az ilyen pszichológiai teljességet nehéz és ritkán lehet
elérni.

Jung elmélete arra utal, hogy nyolc alapvető funkciótípus lehetséges. Ezek magukba foglalják
a négy egyedülálló funkciót a felsőbbrendű és kiegészítő funkciók négy lehetséges
kombinációjával együtt.

A tudati attitűdök A négy tudati funkciónkívül Jung két alapvető attitűdöt


talált, melyet a tudat felvehet, ezeket introverziónak és extraverziónak nevezi. Ezek az
attitűdök feltételezhetően azon a két irányon alapulnak, amely felé a személy érdeklődése és
energiái áramolhatnak, vagy befelé, a szubjektív tapasztalat és a pszichológiai folyamatok,
vagy kifelé, a tárgyi környezet, rnás emberek és a közösségi normák felé. Jung úgy hitte, hogy
a ránk jellemző attitűd alapvetően velünk született, de meg is változtatható, például
pszichoanalízis folyamán.

Az introverzió és extraverzió kifejezések ma már teljesen a hétköznapi szóhasználat részévé


váltak a pszichológusok és a laikusok körében is. Sajnálatos módon a kifejezések jelentését
gyakran kissé megváltoztatják, eltávolítják Jung eredeti értelmezésétől, általában a társas
helyzetekben történő viselkedés különböző módjainak tekintik őket. Jung elméletében
azonban az introverzió és az extraverzió sokkal inkább a tudat két alapvető attitűdjét
képviseli, mintsem a társas viselkedés elkülönült típusait. Bár a viselkedés normálisan a
tudatos attitűdöket tükrözi, bizonyos esetekben a tudattalan (ellentétes és kompenzatorikus)
tendenciák is uralhatják.
[attitűdtípusok]

Jung szerint az introvertáltak (akik tudatos attitűdje introvertált) arra vágynak, hogy
kivonhassák magukat külső környezetükből. Annak érdekében, hogy energiáikat énjükön
belül megőrizhessék, nem szívesen fordulnak a külvilág felé, és esetleg visszahúzódnak a
tárgyaktól és az emberektől. Ez azt jelenti, hogy ők mindig inkább védekező pozícióban
vannak. Az introvertáltak tipikusan visszafogott, félénk, elég nehezen megközelíthető
emberek, akik gyakran elég rosszul alkalmazkodnak társas környezetükhöz. Másrészt viszont
általában jól alkalmazkodnak saját belső világukhoz, s mivel természetüknél fogva befelé
forduló hajlamúak, rendszerint világos szubjektív nézetekkel és értékválasztásokkal
rendelkeznek.

Ennek ellentéteként az extravertáltakat (azokat, akik tudatosan extravertáltak) teljesen


elbűvöli mindaz, ami a külvilágban van – a tárgyak, emberek, események és a közösségi
eszmék. Mi több, minden, amit gondolnak, éreznek és tesznek, közvetlenül kapcsolódik a
külső feltételekhez. Az extravertáltak ezért könnyen alkalmazkodnak a külső helyzetekhez,
viszont elég befolyásolhatók és ingatagok. Általában szórakozáskedvelő, merész, magabiztos,
könnyen megközelíthető és társaságkedvelő embereknek látszanak, akik mindig készek új
érdeklődési körök és kötődések kialakítására. A külvilágért lángoló lelkesedésük közben
azonban általában figyelmen kívül hagyják szubjektív tapasztalataikat, ezért gyakran derűsen
tudatlanok belső, pszichológiai folyamataikat illetően.

[attitűdinális kapcsolatok]

Bár tudatosan minden egyén hajlik arra, hogy vagy introvertált, vagy extravertált legyen,
feltételezik, hogy minden embernek lehetősége van mindkét attitűd kifejezésére.
Általánosságban szólva a domináns (tudatos) attitűdöt kompenzálja alsóbbrendű (tudattalan)
ellentéte.

A mámor, a nehézségek vagy a kétségbeesés pillanataiban az ellentétes attitűdtípus teljesen


spontánul, alsóbbrendű, rosszul adaptált, kényszeres vagy infantilis módon jut kifejezésre
olyan mértékben, ahogyan ez az attitűdtípus tudattalan maradt, így a részeg, zavart vagy
neurotikus extravertált mogorvává, visszahúzódóvá és egocentrikussá válhat, míg az
introvertált ugyanezen körülmények között gyerekesen társaságkedvelő, könnyelmű és
túlingerlékeny lehet.

A másik lehetőség, hogy ezeket a negatív jellemvonásokat kivetítjük a másik attitüdtípushoz


tartozó emberekre, így az extravertált az introvertáltakat vádolhatja azzal, hogy mogorvák és
egocentrikusuk, míg az introvertáltak az extravertáltakat láthatják gyerekesnek és ostobának.
Azt mondhatjuk, hogy az ilyenfajta projekciók képezik sok családi, házassági és
interperszonális konfliktus alapját. Pszichológiai típusok A két attitűd és a
nyolc funkciótípus összegzése olyan végső modellt eredményez, melyben tizenhat lehetséges
variáció létezik. Ezt a tizenhat lehetséges pszichológiai típust mutatja az alábbi felsorolás.

Tiszta típusok:
extravertált érzékelés – introvertált érzékelés | extravertált intuíció – introvertált intuíció
extravertált gondolkodás – introvertált gondolkodás | extravertált érzés – introvertált érzés

Kevert típusok:
extravertált érzékelő gondolkodó – introvertált érzékelő gondolkodó
extravertált érzékelő érző – introvertált érzékelő érző
extravertált intuitív gondolkodó – introvertált intuitív gondolkodó
extravertált intuitív érző – introvertált intuitív érző

Jung maga részletesen csak a nyolc tiszta típust (amelyek egy attitűd és egy egyedülálló
funkció kombinációi) írja le. A kevert típusok (ahol két funkció működik egy időben)
jellemzői, úgy tartják, a két összetevő típus ismeretéből kikövetkeztethetők. Például az
extravertált érzékelő gondolkodó típus tulajdonképpen az extravertált érzékelő és az
extravertált gondolkodó típus keveréke.

[az extravertált érzékelés típusa]

Az extravertált érzékelés a konkrét tárgyakból és fizikai tevékenységekből szármázó


tapasztalatok intenzív átélésére törekszik. A tudat ezáltal kifelé, olyan tárgyak és
tevékenységek felé irányul, melyektől azt várhatja, hogy a legerősebb érzékleteket keltik.

Az extravertált érzékelés típusa realista, annyi konkrét érzékletet igyekszik megtapasztalni,


amennyire csak módja nyílik - lehetőleg, de nem szükségszerűen kellemeseket. Ezek a
tapasztalások öncélúak, és igen ritkán kerülnek felhasználásra bármilyen más célból.
Normális állapotban az ilyen személyek érzéki emberek vagy esztéták, akiket a tárgyak és
emberek fizikai tulajdonságai vonzanak. Jól öltöznek, jókat esznek és jól szórakoznak, mások
számára kellemes társaságnak bizonyulnak. Egyáltalán nem reflektivek vagy befeléfordulók,
nincsenek ideáljaik az érzéki élvezeteket kivéve. Általában bizalmatlanok a belső
pszichológiai folyamatokkal szemben, és jobban szeretnek az ilyen dolgoknak külsődleges
magyarázatokat adni (például hangulataikat az időjárás számlájára írják).

Szélsőséges állapotban gyakran nyersen érzékiek, és néha saját személyes örömérzetük


növelése érdekében kihasználják a helyzeteket és másokat. Hogyha neurotikussá válnak, az
elnyomott intuíciót más emberekre vetíthetik, így irracionálisán gyanakvók vagy féltékenyek
lehetnek. Más esetben kényszeres babonák sorát fejleszthetik ki.

[az introvertált érzékelés típusa]

Az introvertált érzékelés szubjektívan szűrt. Az érzéklet nem közvetlenül a tárgyon alapul, a


tárgy pusztán sugallja azt. Ehelyett szubjektív benyomások rétegei rakódnak rá a képzetre,
úgy, hogy lehetetlenné válik eldönteni, mit is érzékelünk pusztán a tárgy megismerése által.
Az érzékelés ezáltal döntően a belső pszichológiai folyamatoktól függ, melyek minden
személy esetében különböznek. Az introvertált érzékelés legpozitívabb megnyilvánulását a
kreatív művészben találhatjuk meg. Legszélsőségesebb formájában pszichotikus
hallucinációkat és a valóságtól való teljes elidegenedést okoz.

Az introvertált érzékelés típusa szubjektívan reagál az eseményekre, az objektív


kritériumoktól függetlenül. Ezt gyakran nem megfelelő és nem kívánatos túlreagálásnak
tartják. Mivel a tárgyak általában nem tudnak közvetlenül áthatolni a szubjektív benyomások
fátyolán, ez a típus semlegesnek vagy közönyösnek tűnhet az objektív realitással szemben.
Más esetben a világot illuzórikusnak vagy mulatságosnak érzékelheti.

Szélsőséges (pszichotikus) esetekben ez oda vezethet, hogy képtelen az illúziót


megkülönböztetni a valóságtól. Ekkor az archaikus képzetek szubjektív világa veszi birtokába
a tudatot, így ez a személy a fantázia privát és mitológiai birodalmában él. Az elnyomott
intuíció kifejeződhet homályosan elképzelt fenyegetések vagy baljóslatú lehetőségek
előrevetítésének formájában.

[az extravertált intuíció típusa]

Az extravertált intuíció megkísérli előre látni az adott objektív helyzetben rejlő összes
lehetőséget. A hétköznapi eseményeket titkosírásként, illetve nyomra vezető jelek
halmazaként szemléli, melyek alapján a mögöttes folyamatok és a rejtett lehetőségek
meghatározhatók. Amint azonban megérti ezeket a lehetőségeket, a tárgyak és események
értelmüket és jelentőségüket vesztik. Ezáltal állandóan új helyzetekre és tapasztalatokra van
szüksége, hogy ezek intuitív folyamatai friss ingerekkel szolgáljanak számára.

Az extravertált intuíció típusa a helyzetek megítélésében és kihasználásában kiváló. Az ilyen


emberek izgalmas l ehetőségeket látnak minden vállalkozásban, és könnyen felismerik más
emberek rejtett képességeit. Víziójuk lelkesítő volta magával ragadja őket, s gyakran
lelkesítenek másokat is bátorságukkal és meggyőződésükkel. Ezen adottságaiknál fogva
teljesítményt nyújtanak olyan foglalkozásokban, ahol ezt értékelik - új kutatási témák
kezdeményezésénél, az üzleti életben, a politikában vagy a tőzsdén. A változatlanság azonban
igen könnyen untatja és kifullasztja őket. Ezért gyakran azzal vesztegetik el életüket és
tehetségüket, hogy új lehetőségeket keresve egyik tevékenységből a másikba kapnak, és nem
képesek elég kitartóan megmaradni egy feladatnál, hogy megvalósítsák. Továbbá, mialatt
elköteleződnek saját víziójuk mellett, gyakran igen kevéssé vannak tekintettel mások
szükségleteire, nézeteire vagy meggyőződéseire.

Az elnyomott érzékelés neurotikus állapotban e típusnál azt eredményezheti, hogy


kényszeresen kötődni kezdenek azokhoz az emberekhez, tárgyakhoz vagy tevékenységekhez,
amelyek az öröm, a fájdalom vagy a félelem primitív érzékleteit keltik bennük, így fóbiáik,
hipochonder hiedelmeik és más kényszeres betegségeik alakulhatnak ki.

[az introvertált intuíció típusa]

Az introvertált intuíció befelé, a tudattalan tartalmai felé irányul. Úgy próbál a belső
események mélyére hatolni, hogy az univerzális pszichológiai folyamatokkal vagy más
archetipikus képzetekkel hozza ezeket kapcsolatba. Általában tehát egyfajta mitikus,
szimbolikus vagy profetikus jelleggel rendelkezik. Jung szerint az Íntrovertált intuíció típusa
lehet művész, látnok vagy hóbortos különc. Ideáljuk a különös, titokzatos dolgokat feltáró
látnoki lét.

Rejtélyes, „földöntúli” emberek ők, akik kívül maradnak a hétköznapok társadalmán. Kevéssé
érdekli őket, hogy megmagyarázzák vagy racionalizálják személyes vízióikat, megelégednek
azzal, ha pusztán kinyilatkoztathatják azokat. Részben ennek eredményeként gyakran
félreértik őket. Bár az introvertált intuitív művészek víziói általában megmaradnak tisztán
érzékelési szinten, a misztikus álmodozókat, illetve a hóbortos különcöket gyakran elragadja
saját víziójuk. Ekkor az életük lesz szimbolikus, a Nagy Mű, a misszió vagy a spirituáis-
morális harc jellegzetességeit öltve magára.

Ha neurotikussá válnak, az elnyomott érzékletek primitív, ösztönös módon juthatnak


kifejezésre, és extravertált megfelelőikhez hasonlóan az introvertált intuitívek is gyakran
szenvednek hipochondriában és kényszeres betegségekben.
[az extravertált gondolkodás típusa]

Az extravertált gondolkodást a közvetlen érzékszervi bizonyítékok, illetve a hagyományokból


vagy tanulásból származó objektív (kollektív) elképzelések vezérlik. Célja, hogy az objektív
tapasztalatból fogalmi kapcsolatokat absztraháljon, a gondolatokat logikusan, racionálisan
kapcsolja össze. A levont következtetések mindig kifelé irányulnak, és valamiféle objektív
produktumra vagy gyakorlati eredményre vonatkoznak. A gondolkodási tevékenység sohasem
öncélú, sohasem valamiféle privát vagy szubjektív vállalkozás.

Az extravertált gondolkodás típusa minden cselekedetét objektív adatok intellektuális


elemzésére alapozza. Az ilyen emberek az igazság és az igazságosság absztrakt képzetén
alapuló, általános intellektuális előírások vagy univerzális morális törvények szerint élnek.
Elvárják, hogy mások is elismerjék ezeket a szabályokat, és engedelmeskedjenek nekik. Ez a
típus elnyomja érző funkciót (érzelmi kötődések, barátságok, vallásos áhítat stb.), és
figyelmen kívül hagyhat olyan személyes érdekeket is, mint mondjuk saját egészsége vagy
anyagi jóléte.

Szélsőséges vagy neurotikus állapotban kicsinyes, bigott, zsarnoki vagy ellenséges lehet
azokkal szemben, akik szabályait fenyegetik. Az elnyomott törekvések esetleg a
legkülönfélébb személyes „erkölcstelenségek” (önzés, szexuális eltévelyedések, csalás vagy
megtévesztés) képében törhetnek a felszínre.

[az introvertált gondolkodás típusa]

Az introvertált gondolkodás elmélkedést, belső gondolatjátékot jelent. A gondolkodás öncélú,


és mindig befelé irányul, a szubjektív gondolatok és személyes meggyőződések, nem pedig
kifelé, a gyakorlati következmények felé. Fő törekvése, hogy egy megtermékenyítő
gondolatnak minden elágazását és tartozékát a lehető legteljesebben tárja fel. Az introvertált
gondolkodás ezért lehet nagyon összetett, dagályos és túlságosan skrupulózus. Az objektív
valóságtól való visszahúzódás mértékének függvényében esetleg teljesen elvonttá,
szimbolikussá vagy misztikussá válhat.

E típus hajlik arra, hogy az objektív megfontolásokkal szemben gyakorlatiatlannak és


közönyösnek mutatkozzék. Ezek az emberek szeretnek észrevétlenek maradni, hidegnek,
arrogánsnak és hallgatagnak látszhatnak. Az elnyomott érző funkció esetleg gyerekes naivitás
kinyilvánításában juthat kifejeződésre. Általában úgy tűnik, az introvertált gondolkodók
elmerülnek gondolataikban, amelyeket a lehető legteljesebben és mélyebben igyekeznek
átlátni.

Szélsőséges vagy neurotikus állapotban merevvé, visszahúzódóvá, barátságtalanná vagy


gorombává válhatnak. Szubjektívan átélt igazságaikat összekeverhetik személyiségükkel, így
az elgondolásaikat érintő bármiféle kritikát személyes támadásnak élhetik meg. Ez
keserűséghez vagy a bírálóik ellen intézett rosszindulatú ellentámadásokhoz vezethet.

[az extravertált érzés típusa]

Az extravertált érzés elfogadott vagy tradicionális társadalmi értékeken és elgondolásokon


alapul. Az objektív körülményekhez alkalmazkodó, igazodó válaszmódot takar, amely
harmonikus kapcsolatra törekszik a világgal. Mivel olyannyira függ a külső ingerektől, sokkal
inkább, mint a valós szubjektív preferenciáktól, az ilyen érzés néha hidegnek, érzéketlennek,
művinek és hatásvadásznak tűnhet.

Az extravertált érzés típusa követi a divatot, és arra törekszik, hogy személyes érzéseit
összhangba hozza a széles körben elfogadott társadalmi értékekkel. A gondolkodás mindig alá
van vetve az érzésnek, és ha az intellektuális következtetések nem támasztják alá a szív
meggyőződéseit, figyelmen kívül maradnak vagy elfojtás alá kerülnek.

Szélsőséges vagy neurotikus állapotban az érzések kitörővé vagy szertelenné válnak, olyan
pillanatnyi lelkesedés függvényeivé, amelyek a változó körülmények hatására gyorsan
módosulhatnak, ellenkezőjére fordulhatnak. Az ilyen személy ezért hisztérikusnak,
állhatatlannak, hangulatembernek vagy esetleg többszörös személyiség szindrómában
szenvedőnek tűnhet. Az elnyomott gondolkodás infantilis, negatív, mániákus módon is a
felszínre törhet. Ez oda vezethet, hogy a leginkább szeretett és nagyra értékelt tárgyakat vagy
embereket félelmetes tulajdonságokkal ruházzák fel.

[az introvertált érzés típusa]

Az introvertált érzés a külső tárgyaktól független belső intenzitás megtapasztalására törekszik.


Az objektív realitást leértékeli, és ritkán nyilvánul meg nyílt formában. Hogyha mégis a
felszínre kerül, általában negatívnak vagy közömbösnek látszik. Az ilyenfajta érzés
fókuszában a belső folyamatok és rejtett ősi képek állnak. Szélsőséges formájában misztikus
extázissá fejlődhet.

Az introvertált érzés típusa tűnődő és megközelíthetetlen, bár akár gyerekes maszk mögé is
rejtőzhet. Az ilyen személy célja, hogy ne nagyon lehessen észrevenni; nemigen igyekszik
másokra hatást gyakorolni, és általában nem reagál mások érzéseire. Külső, felszínes
megjelenése gyakran semleges, hideg és elutasító. Belül azonban az érzései mélyek,
szenvedélyesen hevesek, és rejtett vallásos vagy költői törekvésekkel járhatnak együtt. Más
emberekre mindez fojtogatóan és nyomasztóan hathat.

Szélsőséges vagy neurotikus állapotban ez a típus zsarnokivá és hiúvá válhat. A negatív,


elfojtott gondolkodás kivetülhet, így ezek a személyek azt képzelhetik, tudják, mire
gondolnak mások. Ez aztán paranoiává és intrikus versengéssé fajulhat.

You might also like