Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
13Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Culler_Aposztrophe

Culler_Aposztrophe

Ratings: (0)|Views: 873 |Likes:
Published by Gergő Tóth

More info:

Published by: Gergő Tóth on Dec 04, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/08/2013

pdf

text

original

 
Forrás: Helikon, 2000/3.Helikon, 2000/3.Helikon, 2000/3.
JONATHAN
CULI,ER
Aposztrophé
Aposrrophes
are
rorb,r."T:Jl".Hfiir.T;
Quintilianus
a
szónoklatró bcszélve
úgy
határozza
neg
az
aPosztfoP'
mint,,szavainkmás irányba
foldítását'
amikor
a
szónok
a
tó valamely
nás
szc-
lyhczfordul";
és
annak
ellere,
hogy felvja
a
figyelmet
arla,
,,hogy
jobban
megfelel
a
dolog
természetónek,
ha
elsó sorban
azokhoz irrtézzükszavainkat,
a
kiket magrrnknakme8nyemi töeksziink",
elismeri, hogy
időnként
,,a
gondolatotfcltústkeltően szükségcs
kifejezni
'..már pedig ez sokkal
élénkebb
és
hatáso-sabb
lehet,
ha
egy más
személyhcz fordulva
fejezi
ki
a
szónok'"1
Az
aposztrophédelmében dézett hatások telmészetesen nemkülönböztetik meg más tIóPu-
soktó,
amelyek
szintérr
úgyrnond
a
,,nagyobblratást
és
szenvedélyessóget"kere'
sik.
Viszont azaposztrophé
abbanmás,
hogy
nem a
sZó
jelenn
változtat,
ha-
nem magána
kommunikációs
{olyamaton
vagy
szitLláclőn'
Ha
ezt
aZ
APosztrophé
című
esst
egy
olyan kommunikációs
folyamatba
helyezzik,
amdly egy
,;zetzői
hangot''
és
a
The
Ptlrsuít
o/
s'i811s
olvasót
köi
össze, aZ
aposztrophé
aZ üZeneteltéÍését
elzi:
oh,
titokzatos aposztrop,
taníts meg
minket műkösed
érteni!
Mutasd
nekiink
változatos
tehetségeid!
Efféle aposztropk
bonyolíthagák
vagy
megzavarhatják
a
kommunikíciós
folyamatot,
rdésessé
éve,
hogy
ki
a
megszótott,
ám
mindenekelőtt
zavalt
kelthetnck:zavaÍba hozhatnak engem ésönöket.
Sőt,
g
egy megszóís
az
aposztropró szóó
elóadás során
_
amelynek me
pedig
felkészíthettevo]na
a
hallgatókat hány
alkalmi
megszóísra_kuncogást válthat
ki
a
hallgatóság_ban.
Ez
a
kiscbb
zavat, amit
az
aposztrophé
produkál, mintegy annak
a
nagyobbés
sokkal
érdekesebb
zavamak
a
jelent
is
föfogható,
amely
arra
ösztönzi
a
kritikusokat, hogyforduljanak
cl
az aposztrophéktó'
amelyeki<el a kötészetben
találkoznak'
selÍojtsál vagy
g
inkább,
leírással
helyettetsék
őket' AzóIt
lerme_c
ez,
mert
az
ís'
a
hanggal
szembeni egyféle
veleszületett
ellenségcsgemiatt,
mindi8
a
vocativus
megkerüre
vagy
tagadására
töekszik,
mindeneset-Ie
tény,
hogy
rengeteg
klitikai
vetolvashatunk anélkül, hogy megtudnánk:
a
kdltészet
ismételten
és
szánkosan,,haszná|ja"
aZ aPoszhophét. Klasszikus
essk,
mint pl. M.
H'
Abrams
Struktúra
és
stíIus
a
na.sy
rofiantikus
rai
temé-nyekben
[structure
(lnd
style
i
the
Gruter
Romantb
Lyric]
rnű írása nem táIgyalía
az
aposzttophét,
arvrakellere,
hogy
ez
iellemziaz
általa e|ernzett legtöbb
-
*
E$.lehctsé8es,
szó
szerinti fordításban:
,'nbs
az
aposztrcPhé
a
(drót)kő1Pá1yá^'"
-
A
fotíl.
1
M. lABrus
QU]NTILiANJ!
szónoklatlana'
Fotd.
PrácseÍ
A\bert.
FranHin
Tárculat, Budapest.
1913'
324-5.
JoNÁTHANCI]LLER
/
APoSZTRoPHÉ
37L
teményt.
EaIl
Wasserman
pcs
voltAz
órnyaltabb
nyell
[The
subtlerIrngua1e]rnűísában öven
oldalt
ími
az erősen
aPosztloíikus
Adonaisró
anélkül, hogy
szótejtene a
probléró2. Sorolhatnánkaz
efféle
ldákat,
de
egyetlen
zPonti
eset
iobbanmegviláthatja
e
problémamegkerünekrendszeresés
távolról
semesetleges
jellegét.Vizsgáljuk megGeolge N.shusteÍ
Áz
an1oloda
MiltontóI
Keatsig[The
English
ode
t'rom
Milton
to
Keats]cím(t
mívét.
Az
aposztrophó
probléjaa
könyv
kóZPonti
kérdése
kellene,hogy
legyen,
hiszen ez
a vonás
jellemzi
a
táIgyaltteményc-
ket,
de
shustel
máI
a
kezdet kezdetén olyan
didaktikus
fordulatokat
a1kalmaz,
amelyekkelkizárja
azaposztroPhétkutatási területéről:
,,A
megszóís
_
mondia
a
bevezetóben
_
nem
különösen
fontos'
hiszcn pusztán
a
klasszikus
behatáshik_
ződése.
Az
antikvitásbanminden
vclsetvalakihez
intéZtek,
elsósorban
melt
énekelték
vagy
(fel)olvastákőket'
és
mert
a
dal
és
a recitálás
hagyománya
meg_
Yetelte
a
Áegszótott
jelenlét."3TehátaZ
aPosztloPhé
jelentéktelen,
mivel-
hogykonvencionális:egy ööklöt
elem,
amely
mostanra
már
jelentőt
vesz_
tetie.És
ha azt
rdez!
hogy
nilyen
ielentőggel
bírt
a
klasszíkus
kolban'
a
válasz
az,hogy
már
akkor
is
konvencionális
volt:
a
dal
és a
recitálás
hagyománya
rmegkóvetelte
a
megszóítottat.
Az
aposztrophé
az
ódánaksem fontosformaijellemzője.
Ez
a
konvenció
_ér-
vel
Shuiter
_
szintén
pusztán
,,esetleges
je7|ernzője"
a
műfajnak;és
azt
á||iqa,
hogyWordsworth
Óda:
A
hnlhatatlaflsó1sejtelt
e
a koru
1yermekkor
emlékeibőI
című
vcinek
egyik
áItaL]1as
hatása
az
volt' hogy
érvénytadottannak a vhitnek,
hogy
az
óda
olyanlírai
temény,
amelyet
az
emelkedetthangnembenkifejezettmegszóísjellemez.
Amint
láttuk,az antikvitásgyakorlatilag minden
verse
szótvalakihez,
elsősorbanazért,mert
aZ
antikÍetolikai
és
zenei
formák
eztvetelték
meg...
A
romantikus
kötők annyira
szoros
kapcsolatban
voltak
a
klasszikus
hagyománnyal,hogy
teljesen
magátóértetődónek
ío8adk
el
a
megszóítást;
ós
mi,
maiak,
oty
iávolvagyunk
ettó,
hogy
számunkra
ez
a
jelenség
teljességgel
jogosnak
nik.'zelség
és távolság,
úgy
tűnik'
egyíormánkiÍogás,
hogy
eltagadják
je-
lentőt:
a
lomantikusoknak
természeteséselenktelen
volt,
számunkrateljesenmesterséges
és
jelentéktelen.
Mindig
mellózni
lehet,
nohakülönbözőindokokkal.
2
M'
H.
ÁBnÁ-\4s:
'structureand Style
in
the
GrcatelRoÍnantic
L'tic'
=
Roft]nticism
afld
Cot1scbllsjfiess'
szelk.
H.
Bloo
.
NewYoík, Nolton
1970'201_29;
EÁRLwAssERMÁN:
?7
e
subller
l-aftguÍI{e'
Baltimote,
John
Flopk's
University
Press.
1959'
11'L2.
(ltt
és
a
taxábbiakban,
ha fi1ásképp
flifics
jehl,e,
az
aisal
idézetek
a
sajál
ÍordíLá-'aifi,
sz'
cs.).
a
 
Forrás: Helikon, 2000/3.
 
372
TÁNULMÁNYoKShuster
kibúi
az aposztroplrét
vakidi
zavalkénthatáIozzák
meg.
AZ
a
!é^y,
hogy
a
kritikusok
rendszerescnclfojtják
vagy
cJsiklanak
fööte,
aztsugallja,
hogy
ez
aZ
alakzat
éPP
aztreprezerrtálja,amit
a
kritikaidiskurzus
ptelenkörnycdórr
asszimiláhi.
Valóban'
indokolt
lehctnc az aposztrophét
úgy
fclfogni,
mírt
azt
a
figurát, amely
a
legradikálisabb,
lcgzavarbacjtőbb,
lcgmesteÍltcbb
és
legmisz-
tiktrsabb
a
ban,
t lehetsógcs lenne ezt
aZ
alakzatot magával
a
rával
azono_
tani.
Ez ugyan szánkoltnak
tfuúct,
de
alátámasztható.
Northrop Frycpódául
A
kritíka
anatómíójóba'1
amellcttérvcl,hogy a
műfajelmélet
aIapja
az
,,előadás
gyöke",
s
ebben
a
banJohnStuart
Mill
aforizmájával
a
köteményt
így
hatá-lo7'za
Íneg:
a
köteményt nem hallgatjuk, hanem kihallgatjuk.
,'Arikus
rcndesktinilrnényck
közöt
úgy
tesz,
nintha
magában
beszélrre,
vagy valaki
máslroz
_a
természet szellcrnéhez,
a
zsához,
cgy
zcli
baráthoz,
a
szcrelmóhez,
egyjstcnhez,egy me8személyesített
absztrakcióhoz, vagycgy
terszeti
tárgylroz...
A
kötó úgyszólván
hátat
folt
rallgatórrak."5
Ez
azt
sugallja, hogy
ha
tudni
szerch-rérrk
valamit
a
rai
tellény
poótikájáró,
aZ
aPosztrophét
kell
tanulmá_
nyoznunk,
azaz annak for'máit
ós
jclct'ltéseit.
Egy
ilycn
tcrvezetnek
clőszijr
szem_
bc
kcll
znie
a
meghatározás
és a
bchatárolás
komplex problémáival,amc)yckct
itt rrcm
órintek' hogy
azokra
az
csctckrc
összPontosítsak, amelyeketaPosztroPhó-nek tekint
minden
egyes
definíció:
O
Rose,
thou artsick!
O
wild
West
Wind,
thou breath
of
Autumn's bcing!
Thou
still unravishcd bridc
of
quietness...*Sois
sage,
ó
ma
douleur!
Az
ilyen invokációk, amelyck elfordulnak az empirikus
hallgatóktLjl
ter_
szeti
táÍgyakat, műtáIgyakat
vagy
absztrakciókat
szótva me8,
tsó8tc]cnűl
nycgcsck
lesznek
bármely aposztrophórószóó rcndszerestanulrnányban,
tók
naguk
is egy
érdekes
ós
problcmatikus
esetet
Pvischck.Milyen
szerepet
játszanak
aZ
aPosztloPhók
a
teményekben?
A
1egrryi1r''árr-
valóbban
nyomatékosítókórt,
a
bcfcktctettszenvely kéPeiként
szolgálnak.Ebben
a
dologban
a
retorikusok mcgcgyczni
iátszanak,
és
8y
egyeItvc
ct]y
kezdctleges pszichogiát vrrak segítségül
az
alakzat
meghonotásához:
rígynagyar'ázzák
jelentét,
mintha
e8y
szokványos
ok
vitathatatlanvctkczményevolna.
l8y
tesz
Fontaniel
Fl8
l"€
dtt
discours
című
művében:
,,De
mi az aposztro-phé oka?
Ez
csakis
az
érze|em lehet,
és
csak
a
szívben
felkavartérzclcm, amikirobban
és
szétátad, s
mintha czt ónma8átó
tenné
'
.
[mintha]
egy
erőscn mcg-
5
Nonr
n
rror Fnvg,
A
k'itika
dnJtómlajJ. FoÍd'
5z'r'
'dzs4
llelilon,
BudaPest.
1998.
2lo-1l'
'
|',Óh.
rozso,
te
beteg
va8y!";
,,NFtJti
nyeÍs
szé],
Ósz
sóháj'ó,
vad
(FoÍd.
Tőh
Áryliád)j
,,Íc
^
g éIinterlcn
csöndnek aráial"]
JoN^THAN
cULLEl(
/
APosZTRoPHÉ
373
rendiiltlóck
s}rontán
kitőrósc
[volna]|"ó
Az
aposztrophé ctöténet
szednt
csy,
a
szcnvedóy
áItil
spontánmódon
alkalmazott
figura,ami
metonimikusan
icldli
aZ
azt
\'áltó
szerrvcdóyt.
Ha
elfogadrránk
Fontanicl
tevét,elfojtva
azon
gya-
nakvásunkat,
hogy
kevés
olyandologvan, ami
mestcrkéltebbvolna,
nint
azélcttclen
dolgok
aposztroÍikus
megsz<1lítása,
aÍIa
vetkeztethctnénk,,
hogy
azaPosztÍophéta
leírt szituációbanvalóintcrrzív
szvótcl
iellemzi.
Az
,,o|t,
rozsl,
betc8
vagyI"
különbözik,,A
rtizsa beteg"mondattó,lévén,hogy
az
clóbbi
egyszvétteljes
érzelmi
kitöéstjclö.Ebbeníchet
valami
igazság,
dc
a
lcgbbaposztrophé,bcleértveaz
,,Óh,
rtizsa,tcbetc8
vagy!'1ot
is, a nrérsókclt,visszafo8ott,
va8yfigyelmeztctő
tónusa
niatt
rrern
igázoljá
kitöő szenvedóykónt
va)ó meghatározását.sőt,még atriláradóan
érzclmcs
teményckbcrris nelrózlc'nncamellett
éwelni,hogy
intcnzív
cmocio_
na]itástkai]cncjzvc
a
lcírt
dcllogrra(,
aZ aPosztrophéa ieíst
terrnó
crősebbó
zzük
megBlake invokációjáta tavaszt.oz
a
Kőltőiuázlatokban:
Othou
with dewy
locks,
who
lookcst
downThrou8h
the cleaÍ
windows
ofthe
moming,turn
Thineangel
eyes
uponour
wcstcm
isle,
Whichin tull
choirhails thy approach,OSpring!
The
hills
tell cach
othcr,
and thc
listcning
Valleyshcar; all ourlonging cycs
are
tumed
Up
to
thy bright
pavilions:
issucforth,
And
let
thy
holy
fcct
visit
ourclime.Comeo'er
thc
eastem
hills
andlct our
winds
Kiss
thy
perfumed
garments;
lct
us
taste
Thymorn
and evcning
brcath; scatterthy
pearlsUpon
our
love-sick
land
that
moums
for
thee.
o
dcckher forth
with
thy
fail
fingeÍs;
PouIThy
soÍt
kisses
on her
bossom;and
put
Thy
golden crownupon hcr
languishcd
hcad,
\^/hose
modest
esses
wcrc
bound
up
for thec|
h
haÍmatosfüItii
,
ég angyala,A Íe88eltiszta ablakainátTekints
nyugatiszigetiinkre,melyKórusban
zengi
jötcjd,
óh
TavaszI
Ahegyek
beszóIik
s
a
ÍigyeVögyek
hallják;vágyó
szemünk
a te
ó
I'lERnE
IoNTÁINER:
fusFiTlres
du
discours'
(1830)'
Paris,
Flammarion
1968.372'
 
374
'^NULMÁNYOK
Tündökló
sátradlesik:gycre
már
S
teddtájainkra szentelt lábodat.
Kelet
dombjaiÍó,
s
szelejnk
Hadd
csókolják illatos kőlrtöd;Lehelletedhív;
szórd gyöngyeidet
1diinkre,
mclyct
szerelnred cmószt.
oh'
tikcsÍtsók
dr8a
Uia id;
Veic
kcblét csókod
záPola;tcdd
Arany
koronád
bus
fcjórc,Irisz
szcróny
kontyát teéItcd
tűZte
fcl!]7
Ttil cgyszcrű
volna azt mondani,lro8y
a
nrcgszóísaktusa
a beszélLírrckaz
évszaklroz fűző
heves
érzelmcit
jclö,
n-rivel
a kciltenrény
ncmannyira
a7
(iV
cgy konkrót évszakának
a
szeretet
idéZi
fel,
mint
inkább
az évszak
nregszóí-
sának aktusához fúződóerós éIzeimct'
Mint
Geoffrey Hartman
írja
Blakc
nógy,az
évszakokhoz
szóó
ten'rérryéI:
Azonrra]
órczztik
crősen vtrkatívjcllcgüket,hogy
a
prófc.tikus
vagy
küryi-
latkoztató és
az
invokációs
vagy
Íclsztiellcgtik
sokkal
fontosabb,
núrt
konl'encionális
nrájuk.
Módjuk
sohascm tisztánleí, hanem
mindig
óhajki
vagy
feJszó:
amit
a leftásbchoz,
arrrrak
rifuális
jellegevan.
olyan
erőscn
idóz
fcl egyféle epiÍárriát, hclgy
a
kötőt egyúttal nragához
is ra8adja'8
I;íthatju(
ho8y miéIt állhat fennez aZ
esct,
ha
rákcrrdezűnk:
miértállítják
a
retorjkustlk, hogy a
szcnvcdóy
sPontán
módon
t(irekszik
aZ
aPosztroPhém.
A
vá-
lasz
az
lehetne,
hogy
apcrsztrofálrri
annyit
jclent,
mil]te8y
bizorryoshclyzetctakami,
ós
mcgkíséIelniéhe\'ni
azt azáltal, ho8y élcttclentárgyakat kérrink
mcg:
vcssók alá magukat
óhajunknak'
Ebbcn
a
viszonylatban
az
aposztrophé
fr.rnkciójaaZ
Volna' hogy
a
világ
dolgait
potenciálisarr
fclcló,órzókcny
[responsive]
erókkéte8yc:
clőkké, amelyckct
tcttIe
va8y
tlcnsó8Ic lehctösztönözni,
vagy
éppen
arra,
hogy
természetiikne'kme8felelően
viselkedjenek'
Az
aposztrofáIó
kötő
sa-iát
vilá8át
mini
ózó,
fogókony
[sentient]
elók
Vilá8át
ismeri fel'Harclld Bloom,
abban
az időben, amikor
azt gondolta.
hogy
a
szct
a
kó-tőknck
a
világhoz, illetve
Miltonhoz
való viszonyárószó, Shclley
|elentósver-
scit
a
Világhoz valóegyfóc
Én-Te szor-ryulás
manifesztációkéntéitelmezte'
de
ragaszkodottahhoz,
hogy
a Mont
Blanc Vagy a
Nyugati Szól
mcgszóításávalShelley egy mcj8öhik
láthatatlan
crőt
invol,
cgy
gsó
Te_t:
,,Scgítségűl
7
WILLI.\NI
BL^KE:
Co
4,le!c
writi]Iss.
Szerk'
CicoÍfrc)'
Kc}nes'
oxíord
University Prcss
1966.
l.
Ma8yanll: A Tavaszhoz(Foíd'
szrbó
b|i'l.|
=
WlLLlÁIí
BI-^KE.
l**.5
Prófc,lt' [uópa,
BldaPcst'
1959.29.
3
Clior.lREy
IIARTI\,|,AN:
B.yord Lblrrlrlisn.
Nc('Haven,
Yale
UniversityPrcss
1959. 193.
JoNATIIAN
CUI'Lr]R
/
AIos7.:rRoPHÉ
3t-5
vni
a
rryugatiszóben
lakozti
szellemct nem
a
szél
vagy
az
ósz
invokációja
csu_
Pán".9
Elnélctile8
ez
teliesen
helytáIló
éItelmezós,
meIt ma8uk
a
kailtemények
i<omoly
órctcklódést
mutatnak
cgyféJc
mindent
átható, láthatatlan
hatalomiIánt'
Ám
czt avégsó
Te-t
aZ
igazi
hallgatókónt
dcfiniálva
a
klitjkus
aZ
aPosztloPl]é
idegenszcrűsót
redukál'a: mí8a kötcményektcrmészcti tárgyakatszóítanak
me8
zvctlcnül,
a
kritikus
aZ
i8azi
me8szóítottatisteni
szellemnt
azonotia'
AZ
aposztroPhó
tanulmányozójának
el
kell
kenilnic
ezt aZ
egyszerűsíst'Ími_
féle
pantcizn]ust
testesítenekis me8 a
teményck,amikor
természeti
tárgyakatszóítanak
n]cg,
formálisanazt
Vánják,
hogyezck az objektumok
szubjekfum_kéntműktidjcrrck;
aZaZ
Kcatshaitójának
Iadilis
tett
'átsszák
el:
Thcchariotecr
with wondrous
Sesture
talks
To the trees
and mountains;and
there soon
appear
Slrapcs
delight,
of
mystery
and
fear
ICsodálatos
taglejtéssel
beszél
a
hajtó
a
fákhoz, hegyekhcz;
titkok
gyiinyö
s
lelem
sok
ámya
sulrog']10
Ez
a
Keats-ii8ónyláthatóvá tcszi
a
kaPcsolatot
aZ
aposztrophé
és a
Zaval(tsá8)
t.
AZ
olvasók azzal
mórsóklik
e?'t
a
Zavart,
hogy aZ aPosztrophét
kc'ltői
konvcnciókóntkczelik,
a
szcllemck
mcgidét
pcdig
egyféle ósi
hit
relikviája-
ként.
Az
igazi
kérdésazonbana
kötószet hatatma,
hogy
valamit
me8töténttótcgyen'
,,A
szettőlsemmi
sem
változik",
mondja
Auden
egy
ironikus
kor
ne-
bcn szóva.
Kifejezhet egyattitűdö
_
így beszóIiink
az
aPosztrofikus
kajltemónyc'k
panteizrnusáró,
kijelentéssó
redukálva
a
vocativust,Pontosanazt küszcjböveki,
amimegpróbál
csennyé
válni: azaposztrophéPillanatát.
A
szct
sernnit
scmtcsz nrcgtöténtté,
dcAudcn
belátja:...it
survíves,
A
way
of
happcning,
a
mouth.Itovább
él,
mint
változás
módja,
száj]1t
A
szájlrak
és
atöténésnckczt a kaPcsolatát
tikÍö
az
aposztroPhé.
Vocati-vusa
egyíélc
zelís az
escmér-tyhez,
mivel
az
óóre
vonatkozó clőfcltevései
-
Iycnbeágyazottak,s ezenelócltevésekelőrbe kcrüse
arrnál
eróscbben
hat,
9IiAFoLDBLooM:sil?llt!'sMylr''ldj.'t8'
New
llaven,
Yalc Univefsity
ess 1959'
75'
lo1otl't
Krats:
,,slccPánd lJo€ry"
=The
Poens
ol
]oh
K.íls' szelk'
Iack
stilli]lse/.
camblid8c,
Mass.,
IlarvardUniversity
Press 1978.72.l/La'yaÍu]|
Álom
és kóttószct
(|old.
Dősi
István)= |ahn
K?aÍs.'?''sfi'
L)''aMundi.
EuÍóPa'
1975'
37-50-
1|
W.
H.
nuun:
',lrl
Mcn]oíy
o|
w.
B. Yca!s."
selecleil
pot',|s'
London, Faber
1979'
82.
Ma8yarul:
W. B'
Yeat5
cmlékczete.(FoÍd.
soni!ó
Győriy)
=
w'
H.
Audlll
!áIo8ÍIloll!'€sci'
Koznrcsznyvek'
1980.84.

Activity (13)

You've already reviewed this. Edit your review.
1 thousand reads
1 hundred reads
tivoli005 liked this
idiotepanne liked this
idiotepanne liked this
idiotepanne liked this
Anna Koós liked this
Patrik Németh liked this
paradicsom liked this

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->