Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Save to My Library
Look up keyword
Like this
2Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
SZÉCHENYI ZSIGMOND - Alaszkában vadásztam

SZÉCHENYI ZSIGMOND - Alaszkában vadásztam

Ratings: (0)|Views: 238 |Likes:

More info:

Published by: László Kerékgyártó on Dec 12, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as RTF, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

12/31/2012

pdf

text

original

 
,, VILÁGJÁRÓK” 145SZÉCHENYI ZSIGMOND
Alaszkában vadásztam
(1935.
aug.—okt.)
6.kiadás
GONDOLAT • BUDAPEST, 1982
 Hol van Alaszka?
Mivel is kezdjem el?Azzal, hogy vonatra ültünk, azzal, hogy hajóra szálltunk, vagy azzal, hogy megtöltöttem a puskámat? Nem tudom, más hogy van vele, de nekem ez a kezdet, ez keseríti el az egész könyvírást. Úgy
 
tátong előttem a nekiindulás, mint valami sötét, ismeretlen mélységű szakadék. Áttörhetetlenszögesdrótsövény. Valahányszor nekirugaszkodom, mindannyiszor megtorpanok, vissza kellfordulnom, újabb lódulást kell vennem. Pedig ha ezen túl vagyok, ha a belekezdés vizesárkát sikerülátugratnom, akkor már könnyen beszélek, a többi akadály eltörpül, akkor már haladok, sőt gurulok,akkor már begyulladt a motor, tán le se tudnám már állítani, mielőtt ki nem fogy a benzin, mielőtt benem fejezem a mondanivalómat.De ez a begyújtás ― ebbe beleizzadok.Most is hiába kurblizok, meg se mozdul a kocsi. Hiába ostorozom neki az ároknak, csak nemugrik el a lovam.Pedig az árkon túl távoli, titokzatos világ terül el.Kaland világ!
 Alaszka!
Alaszka indián szó, azt jelenti
 Nagyország.
Ott jártam az idén, ott vadásztam két hónapig, erről kellene könyvet írnom.Mielőtt azonban belekapnék, engedjék meg, hogy kérdezzek valamit. Tapintatlan a kérdésem, dehiggyék el, nem kajánságból teszem fel, tisztán kíváncsiságból. Földrajzi kérdés. Iskolásgyereknek való. Felnőttől nem is szabadna kérdezni. Utóvégre nem azért tanulta, hogy még ilyenkor isemlékezzék rá. Igaz?Mégis megkockáztatom:― Hol van Alaszka?Pontosan hol is terül el? Vagy legalábbis körülbelül? Nézd, drága olvasóm, most igazán nincs mitszégyellni, négyszemközt vagyunk, senki se hallja a válaszodat, én pedig Ígérem, hogy nem mondomtovább. Tedd hát a kezedet szépen a szívedre, nézz a szemembe, bizalommal felelj, minden kertelésés hebegés nélkül igennel vagy nemmel. Tudod, hol van Alaszka ?―............ ?Halálos csend.― Na, ugye jól sejtettem! Nem baj. Elpirulnod azért mégsem kell. Én sem tudtam, mielőtt ott jártam. És különben sem szégyen, oly kevesen tudják, optimista létemre se hinném, hogy tíz olvasómközül kettő tisztában lenne vele. Hacsak elövigyázatból meg nem kereste a térképen. Mert azugyebár, hogy alaszkai rókáról meg alaszkai aranyásókról hallott valaki, még nem jelenti azt is, hogytudná, hol van Alaszka. Nem okvetlenül.Alaszkai róka! Itt álljunk meg egy pillanatra. Hazaérkezésem után ugyanis ezt kérdezték tőlemlegsűrűbben: „Alaszkai rókát lőttél-e?"Ez nyilván nagy fontosságú, az érdeklődés központjában álló kérdés, sietek tehát mielőbbválaszolni rá:― Nem. Sajnálom, hogy ennyire csalódnak bennem, de alaszkai rókát bizony nem lőttem. Mégcsak meg sem céloztam. Az „alaszkai róka" különben is elég tág fogalom, minthogy van vörös, kék,ezüst, keresztezett, fekete, sőt fehér róka is Alaszkában. Valódi alaszkai róka mind a hat. Ennek ellenére, három és fél havi ottlétem alatt csupán egyetlenegy rókát láttam. Vörös, kopott kis róka volt,amilyen itthon is ezrével „terem", nem, volt azon kérem egy szemernyi alaszkai.Ennyire tehát volnánk, a rókakérdésen túlestünk. Ámde a kezdet nehézségein még korántsem. Ezcsak olyan látszólagos megindulás, néhány rendetlen pufogás után ismét csak leáll | motor. Hidegmég, nehezen melegszik.Ott vagyok, ahol elkezdtem. Újabb szakadékok. Újabb drótsövények. Ha így haladok,megöregszem, mire ebből könyv lesz, mire majdan kiteszik a kirakatba. Ha ugyan odakerül valaha.Azt mondják, ilyenkor nem szabad engedni. Írni kell, akármilyen értelmetlenségnek látszik is. Nemfontos. Fődolog, hogy teljen a papír, majd csak lesz belőle valami. Addig kell tapogatózni, míg akocsi bele nem zökken a kerékvágásba. Igen ám, de hol az a kerékvágás ? És a sok közül melyik vezet ki az országútra?Tehetetlenül vajúdva rágom a ceruzám végét, annak kesernyés levétől várom az intuíciót.Ronccsá rágtam már szegényt, nyálas szilánkcafat, tintaizű, mert minap tollszárnak nézvén, tintábamártottam.De lám, milyen tehetségtelenül is rág el az ember egy ilyen vékony ceruzát! Nem úgy, mintteszem, a hód, odafent Alaszkában!Mikor először értem hódlakta tavak tájára és megpillantottam a fűzfabokrok tövén fehéredő, széprendesen lemetszett hajtások csonkjait, azt hittem, emberi kéz munkáját látom, éles baltavágások nyomát. Pedig hódok dolgoztak ott! Szép, tiszta, szakértő fogmunkát végeztek, mintarágást, nemolyat, mint amilyennel én a ceruzámat kínzom. Kapanyél vastagságú husángot könnyen elvág ahódfog, számára ez a rongyos ceruza egyetlen kis harapás lenne, holott nekem még a gyufaszál issok. Most próbáltam meg, majd beletörött a metszőfogam. Hódok közt nevetség tárgya lennék.Szóval ― hód is van arrafelé. De engem nem az csalogatott ám oda! Nem is a sokféle róka. Én azalaszkai nagyvadak után áhítoztam! Óriásjávor, óriás barnamedve, hófehér hegyikos! Vadászember szívverését meggyorsító állatnevek. Ezek alkották azt a mágnest, mely gyermekkorom ótalankadatlan erővel vonzott arrafelé, az északi fény világába, a prémvadászok és aranyásók eddigelécsak mozivászonról ismert színterére.Az idén végre-valahára elérkezett az idő, engedhettem a vonzásnak. Alaszka vonzásának. Merttéved, aki azt hinné, hogy egyéb vidékek nem csábítanak. Engem minden táj csábít, ha messze van,ha nagy, ha sok benne a vad és kevés az ember.Alaszka pedig ezek közül való. Mégpedig a legjavából. Légvonalban is vagy tizenkétezer kilométerre esik tőlünk, odaát bújik meg, a földgömb túlsó oldalán. Félreesőbb helyet alig
 
választhatott volna. Ami a nagyságát illeti ― Magyarország tizennégyszer beleférne! Lakosságaviszont ― a bennszülötteket is beleértve― mégsem tudná megtölteni a yale-i egyetem futballpályájának nézőterét! Vadja pedigtömérdek!Kell-e ennél különb hely?Ezzel a megnyugtató tudattal, mondhatnám „útbiztosítással" indultam el hazulról.Alaszka ― ha netán akadna köztünk kétkedő ― Észak-Amerikának legnyugatibb, még most is aközeli Ázsiával kacérkodó része. A helyenként mindössze kilencven kilométer széles Bering-szorosügyel arra, hogy a két világrész suttyomban össze ne szűrje a levet. Valamikor ugyan összefüggtek,ezt egyikük sem tagadhatná, hiszen Alaszka állatvilága, valamint az alaszkai eszkimó mongolvágásúszeme ma is Ázsiáról beszél. Indiszkréten feltárja a múltat.Idővel aztán összeveszhettek, elszakadtak. Amerika önállósította magát. De úgy látszik, Alaszkanem egykönnyen felejti el a régi jó időket. Vékony, hosszú karját, az Alaszkai-félszigetet, minthamég most is búcsúzólag nyújtaná Ázsia felé. A szibériai Kamcsatka és az amerikai Alaszka még masem forrasztották be szakításuk sebhelyeit.Alaszka, jóllehet évezredek óta elválhatott Ázsiától, mindössze 1867-ben került az EgyesültÁllamok tulajdonába. Csupán hatvannyolc éve tehát, hogy nyilvánosan is amerikai hitre tért. Azelőttaz oroszoké volt, ők fedezték fel a XVIII. század elején, ők rajzolták be először a térképbe, Orosz-Amerika néven. Pjotr Popovnak hívták azt a derék orosz halászt, akinek bárkája 1711-ben a szibériai partról véletlenül átvetődött az alaszkaira. És miután sikerült ismét hazavetődnie, derék Popovelmesélte tapasztalatait. Hírül hozta, hogy a tengeren túl újabb kontinens emelkedik.Popov szerepe ezzel befejeződik, neve feledésbe vész. Senki sem emlegeti, pedig hát ő voltAlaszka felfedezőjel Nem pedig Bering, akinek csak harminc évvel később sikerült az alaszkai partonkikötnie. Az igazságtalan história mégis Bering homlokát övezi a felfedezők babérkoszorújával. Nemspórol a babérral! Alaszka térképén találhatsz Bering-tengert, Bering-szorost, Bering-szigeteket,Bering-gleccsert, Bering-tavat, Bering-folyót, Bering- öblöt, sőt, Alsó- meg Felső-Bering-falvát is! Nem félős, hogy Bering urat egyhamar elfelejtik. De a derék Popovról, aki már harminc évvel azelőttott járt, még csak egy mellékutcát sem neveztek el. Belátom, hogy ma már nem sok hasznát vennéegyPopov-öbölnek, de mégis, hol itt az igazság? Nem mintha másutt lenne ― de most már csak azértis: Éljen Popov Péter!Akkoriban mifelénk is lassan kúszott a hírszolgálat, hát még milyen lassan kúszhatottSzibériában. Sok időbe tellett, mire Popov újságolása leszivárgott Oroszország belsejébe, a cári udvar termeibe, Nagy Péter felséges fülkagylóiba.Popov útja után tizenhét év eltelt, mire a cár parasztszületésű özvegyének, egyben trónutódjának,I. Katalinnak parancsára elindult a jütlandi Vitus Bering, hogy utánanézzen, nem hazudott-e annak idején az a bizonyos szibériai halász. Bering azonban nemsokára visszatért, próbálkozásaeredménytelennek bizonyult. Újabb kísérletek után csak harmadszorra sikerült két hajójának, a SzentPéternek, meg a Szent Pálnak Alaszka partjain kikötni, 1741-ben. Betegség, valamint az időviszontagságai azonban vissza- kényszerítették. Hazamenet hajótörést szenvedett, s a később rólaelnevezett szigeten skorbutban meghalt.Bering embereinek kis része, akik a hajótörést és a skorbutot megúszták, idővel hazakeveredtek,s hírül vitték az Újvilág partjain látott prémesállatok sokaságát. De nemcsak hírt, hanem ― s ezAlaszka történetében döntő fontosságú esemény ― néhány száz tengeri vidra prémet is hoztak magukkal.A tengeri vidra (
 Latax lutris
) ―
Sea otter 
― bundája valóságos legendái Cárnők vágya, prémvadászok álma, szűcsmesterek fehér hollója, prémek prémje!Az időközben trónra lépett II. (Nagy) Katalin szeme felcsillant a Bering-expedició vidrabőreinek láttán. Ha az a néhány bőr el nem nyeri Nagy Katalin tetszését, ha a cári udvarban nem válik oly őrültdivattá a távoli tengerpartok vidrájának prémje, ha olyan hallatlan árakat nem fizetnek egy-egy bőrért, akkor Alaszka területét talán még sokáig homály fedi.A tengeri vidra prémje ugyan már a Bering-expedíció előtt sem volt ismeretlen a cári udvarban.Előfordult, hogy egy-egy vidra az alaszkai partról átsodródott a tengeren és kikötött Szibériában.Minthogy ez az állat fóka módra szokott a zajló jégtáblákon sütkérezni, megesett, hogy néhanapjánáthajózott Ázsiába. Megtelepedni azonban sohasem tudott. A ritka jövevényt hamarosan elfogták,hiszen bőre egyszeriben úrrá tette szerencsés kézrekerítőjét.Érthető tehát, hogy mikor Bering emberei vidraprémmel megrakodva tértek haza, otthon hamar hire ment az Újvilág partjain könnyű prédaként kínálkozó gazdagságnak. Egyre újabb és újabbvállalkozók vágtak neki az ismeretlen útnak, egyre szaporodott a vidravadászok száma. Orosz-Amerika, a mostani Alaszka, divatba jött.Oroszország tehát a vidrabőr kedvéért megszállt egy mindaddig ismeretlen kontinenst, merthiszen Alaszkát akkoriban annak tekintették, noha félsziget. Mint ahogyan Európa is félszigeteÁzsiának.A tengeri vidra prémje lett az orosz udvar hermelinpalástja. Ötezer dollárt adtak egyedenvidrabőrért! De nemcsak a cároknak, Kelet mandarinjainak is nemsokára kedvük kerekedett avidrapalástra. Ők is egymás után küldözgették fel vidrafogó expedícióikat, s az alaszkai vidrabőr letta világ legértékesebb prémje!Hivatalos feljegyzések szerint 1820-ban húszezer bőr került piacra. 1875-ben csupán hétezer,1891-ben háromezer s a XX. század legelején már csak alig egy-kétszáz. Németországban 1880- ban1200 márkát, 1.890-ben 4000 márkát, a világháború előtt 10 000 márkát fizettek egyeden

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->