Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Save to My Library
Look up keyword or section
Like this
6Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Heloise és Abelard levelezése - teljes, átnézett szöveg

Heloise és Abelard levelezése - teljes, átnézett szöveg

Ratings: (0)|Views: 3,495|Likes:
Published by hannor
Heloise és Abelard levelezésének magyar fordítása angolból. Forrás: http://www.sacred-texts.com/chr/aah/index.htm
Heloise és Abelard levelezésének magyar fordítása angolból. Forrás: http://www.sacred-texts.com/chr/aah/index.htm

More info:

Published by: hannor on Jan 04, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/17/2013

pdf

text

original

 
Heloise és Abelard levelezése
 Forrás: http://www.sacred-texts.com/chr/aah/aah01.htm Angolból fordította: Hanny Norbert 
Előszó
Abelard és Heloise levelei latinul íródtak az 1128-as év tájékán, és először Párizsban jelentek meg 1616-ban. Angliában 1628-ban publikálták a „Levelek”-et először az eredeti latinnyelven, ezt követően számos fordítás napvilágot látott, e névtelen fordítást 1722-ben tették közzé. Inkább műfordítás, mint fordítás, de lendülete és mélyen átérzett volta folytán aleghűbben közvetíti az eredeti szellemiségét. E jeles szerelmesek történetét saját levelezésük mondja el, de életük folyása röviden a következő: Abelard a logika professzora, a Notre Damekanonoka, a leghíresebb ember a maga idejében. 37 éves, korábban csupán az élet szellemioldalának élt, megvetette a szenvedélyeket. Ekkor találkozik Heloise-zal, a szép és tanulttizenkilenc éves nővel, és kétségbeesetten szerelembe esik – úgy, ahogyan arra csak egy érettszerelmes képes. Az észt és a vallást sutba dobja, feleségül szeretné venni, és a lányugyanolyan őrült odaadással szereti, mint ő. Mivel a házasság véget vetne Abelard egyházielőmenetelének, így Heloise elutasítja a kezét, mégis nekiad mindent. Gyermekük születik,Abelard ragaszkodik a titkos házassághoz, de Heloise önzetlen rajongásában nem fogadja el afeleség rangját, boldog a szeretői címmel. Fulbert, nagybátyja és gyámja dühös; felbérelvalakit, aki betör Abelard szobájába, és brutálisan megcsonkítja és megszégyeníti őt. Abelardnem viseli el megférfiatlanítását, nincs bátorsága szembenézni a diákjaival, nem képesHeloise közelében maradni, ezért elhatározza, hogy szerzetesnek áll. Ugyanakkor férfikéntelőször azt követeli, hogy Heloise menjen apácának, hogy más férfi ne ismerhesse meg azokata gyönyöröket vele, amelyekben ő részesült. Heloise készségesen hozzájárul, ő akkor 22 éves,Abelard pedig negyven. Tíz évvel később a kolostorban kezébe kerül egy levél Abelardtól,amelyből megtudja, hogy a férfi ugyanúgy nem boldog, mint ő. Megírja Abelardnak,mennyire szerette az önmegtartóztatás évei alatt mindvégig; a férfi válaszában a vallás és asajnálkozás váltakozik – nem fogadja el az elkerülhetetlent, nem elég bátor, hogy szabaddáváljon. Még további négy levelet váltanak, mindegyik egyre kevésbé lelkesült, mint az előző,majd végül ismét hallgatásba burkolóznak.Abelard 1142-ben halt meg 63 évesen, Heloise húsz évvel később. A férfi mellé temették. Eztkövetően maradványaikat Père Lachaise-ba vitték, sírjuk ma is itt látható.Abelard-nak, a nagy vezetőnek és logikus gondolkodónak az értekezéseit elfelejtették,filozófusi hírneve halott – csak szerelmesleveleiben él.Heloise, a szép tudós, akit tudományban csak Sapho múlt felül, már csupán a szenvedélyesenodaadó nő példájaként ismert.Így maradnak meg számunkra, mint a szerelmespár ősképei; Abelard férfiúi vezetnivágyásával, Heloise női vágyával, hogy odaadhassa magát. Nem írtak még olyan szerelmes levelet, amelyben ne lettek volna közös kifejezések az itttalálhatóakkal; ugyanakkor nem publikáltak még olyan szerelmes levelet, amely nyomábaérhetett volna e leveleknek abban a régi szenvedélyes történetben, amely a felejteni vágyómegpróbáltatásairól szól – hogy feloldódhasson emberi szerelme az isteniben.H.M.1
 
ABELARD ÉS HELOISE LEVELEI
1. LEVÉLAbelard Philintusnak 
Legutóbb, amikor együtt voltunk, Philintus, beszámoltál szomorú szerencsétlenségeidről;mélyen megérintett a kapcsolatod, és mint igaz barátod, hordoztam gyászodat én is. Mimindent nem mondtam, hogy megállítsam a könnyeidet! Megosztottam veled az összes érvet,amellyel a filozófia szolgálhat, amelyekről azt hittem, talán enyhítik a balszerencséd súlyát.Ám mindezen törekvéseim haszontalannak bizonyultak; a bánat, úgy látom, teljeseneluralkodott lelkeden, megfontoltságod messze tűnt, nem segít, látszólag elhagyott. Mégis, azén eszes barátságom rátalált egy kiútra, amely megkönnyebbülést hozhat. Figyelj rám egy pillanatra, hallgasd meg saját szerencsétlenségem történetét, és a tiéd, Philintus, semmivé lesza szerető és boldogtalan Abelard-éhoz képest. Figyeld meg, kérlek, milyen áron törekszemarra, hogy segítsek Neked, és ne hidd, ez csupán kis jele a szeretetemnek; olyan viszonyrólmesélek, amelyre lehetetlen úgy visszaemlékeznem, hogy tőrt ne döfnék a szívembe. Ismereda helyet, ahol születtem, de azt talán nem tudod, hogy én is azokkal a temperamentumbélihibákkal születtem, amelyeket külföldön nemzetünknek tulajdonítanak – könnyűvérűséggel,és nagy állhatatlansággal. Őszintén mondom, hogy e hibák sajátjaim, ugyanúgy, mint azok a jó tulajdonságok, amelyeket megfigyeltek bennem. Természetes elevenséggel születtem,készséggel minden finom művészetre. Apám úriember volt, sok jósággal; szerette a háborút,de különbözött érzéseiben sokaktól a szakmájában. Nem gondolta, hogy dicséret volna, havalaki analfabéta, de a táborban tudta, hogyan kell beszélgetni egy időben a múzsákkal ésBellonával. Ugyanígy kezelte a családját is, gondoskodott róla, hogy gyermekeitanulmányozzák a szépirodalmat is, miközben katonai kiképzést kapnak. Mivel én voltam alegidősebb, és ebből következően a kedvenc fia, külön gondot fordított az oktatásomra.Természet adta tehetségem volt a tanuláshoz, rendkívül sebesen haladtam. Mivel szerettem akönyveket, és mindenki csak dicsért, arra törekedtem, hogy akadémikusként szerezzek hírnevet. A testvéreimre hagytam a csaták dicsőségét és a győzelem pompáját, sőt mi több,átadtam nekik elsőszülöttségi jogomat és örökségemet. Tudtam, hogy a szükség nagyösztönzést ad majd a tanulásra, és féltem, nem érdemlem ki a tanult ember címét mindaddig,amíg csak abban különbözöm másoktól, hogy bőséges vagyont örököltem. Az összestudományok közül a logika állt hozzám a legközelebb. Én ebben a fegyvernemben akartamremekelni. Felfegyverkeztem az érvelés eszközeivel, és örömmel vettem részt nyilvánosvitákban, amelyekben trófeákat nyertem, és ahol csak hallottam, hogy ez a művészet virágzik,hódítottam, mint Nagy Sándor, tartománytól tartományra jártam, kerestem az új ellenfeleket,akiken kipróbálhattam erőmet.Becsvágyam, hogy a logika bajnoka legyek, elvezetett végül Párizsba, az udvariasságközpontjába, ahol a tudományt, amelyet annyira szerettem, a legnagyobb tökéletességrevitték. Beálltam Champeaux professzor tanítványának, aki kora legnevesebb filozófusa lett,de csupán olyan negatív mérce szerint, hogy ő volt a legkevésbé tudatlan! Tüntetőkedvességgel fogadott, de nem voltam annyira elájulva tőle, hogy túl sokáig a kedvében jártam volna, mert túl jól ismertem a tárgyakat, amelyekről beszélt, és sokszor rácáfoltam azelképzeléseire. Vitáinkban gyakran annyira fején találtam a szöget egy jó érvemmel, hogyannak minden finomsága ellenére sem tudta elkerülni az erejét. Képtelen volt neheztelésnélkül figyelni, hogy saját tanítványa felülmúlja. Néha veszélyes, ha valakinek túl sok azérdeme.2
 
Az irigység a hírnevem arányában nőtt ellenem. Az ellenségeim igyekeztek megakadályozni ahaladásban, de rosszindulatuk csak feltüzelte bátorságomat. Képességeimet féltékenységükönmértem le, és úgy gondoltam, nincs szükségem a továbbiakban Champeaux előadásaira, elégképzett vagyok, hogy másokat olvassak. Elfogadtam egy megüresedett posztot Melunban.Gazdám felhasználta minden fortélyát, hogy meghiúsítsa a reményem, de hiába; ugyanúgydiadalmaskodtam a ravaszságán, mint korábban az érvein. A saját előadásaimon mindigzsúfolásig megtelt a terem, és olyan szerencsésen indult a pályafutásom, hogy teljesenelhomályosítottam becses mesterem hírnevét. E boldog diadalt követően elköltöztemCorbeilbe, hogy kihívjam az ottani mestereket is, és így megalapozzam hírnevemet, mint alegtehetségesebb logikus. Az utazás miatti rohanás veszélyes mértékben aláástaegészségemet, és mivel nem tudtam meggyógyulni, az orvosaim, akik talán összeszövetkeztek Champeaux-val, azt tanácsolták nekem, hogy költözzem vissza hazai levegőre. Így önkéntszáműztem magam néhány évre. Képzelheted, hogy távollétemet kicsit sem bánta az előkelőnépség. Sok időbe telt, mire végre visszanyertem az egészségem, amikor is hírt kaptam, hogya legnagyobb ellenségem szerzetesnek állt; azt hinnéd, ez afféle bűnbánat volt a részéről,amiért engem üldöztek, de éppen ellenkezőleg. Becsvágy volt, ugyanis elhatározta, hogymegszerez néhány egyházi méltóságot, rálép a kitaposott ösvényre, és megjátssza az aszkétát,mert ez a legegyszerűbb és legrövidebb út a legmagasabb egyházi méltóságok megszerzésére.Terve sikeres volt, megkapta a püspöki címet, miközben nem távozott Párizsból, és iskoláivédőszárnyai alól: csak azért látogatta meg egyházmegyéjét, hogy bevételhez jusson, de aztánvisszatért és a többi idejét azzal töltötte, hogy előadásokat olvasott fel annak a kevés diáknak,aki követte. Ezt követően sokszor találkoztam vele, és csak azt írhatom erről, amit Ajax írt agörögöknek:„Ha a tudni szeretnéd, mily szerencsét hozott az a nap,Amikor jobb kezemen múlott becsületetek, Nos, nem tudtam az ellenséget megadásra kötelezni,De nem is menekültem el gyáván a harctérről.”Körülbelül ebben az időben apám, Beranger, aki hatvan éves koráig nagyon kellemesen élt,visszavonult a világtól, és bezárkózott egy kolostorba, ahol felajánlotta a mennynek életének  bágyadt maradékát, amellyel úgysem tudott már mit kezdeni. Anyám, aki még fiatal volt,ugyanezt tette. Vallásossá lett, de nem teljesen mondott le az élet örömeiről; barátaifolyamatosan látogatták a rácsnál, így a kolostor rendkívül hangulatos és kellemes hellyé vált.Jelen voltam, amikor anyámat felavatták. Amikor visszatértem, elhatároztam, hogytanulmányozom a vallást, és megkérdeztem, ki tudna segíteni ebben a tanulmányomban. Egy bizonyos Anselmet ajánlottak, korának nagy bölcsét, de hogy saját véleményemet iselmondjam, inkább kora és ráncai miatt volt tiszteletre méltó, mint zsenialitása vagytanulmányai miatt. Ha bármi nehézség kapcsán konzultáltam vele, biztos következtetéseimáris bizonytalanná váltak. Azok, akik csak látásból ismerték, csodálták őt, de azok, akik érveltek is vele, rendkívül elégedetlenek lettek. Nagy mestere volt a szavaknak, és sokat is beszélt, aminek sok volt az alja. Beszéde az a fajta tűz volt, amely ahelyett, hogymegvilágította volna a dolgokat, elhomályosított mindent a füstjével; vagy mint az olyan fa,amelyet megszépítettek a különböző levelek és ágak, de nem termett gyümölcse. Azzal avággyal kerestem meg, hogy tanuljak, de olyan volt, mint a fügefa az Evangéliumban, vagymint az öreg tölgyfa, amelyet Lucan Pompeiushoz hasonlít. Nem sokáig tartózkodtam azárnyékában. Egyszerű atyákat választottam vezetőmül és bátran belevetettem magam aSzentírás óceánjába. Rövid idő alatt olyan nagy fejlődést értem el, hogy sokan engemválasztottak mentoruknak. Tanítványaim száma hihetetlenül megnőtt, hálájuk hírnevemarányában nőtt. Biztonságos révbe értem, elültek a viharok, ellenségeim dühe hatás nélkül3

Activity (6)

You've already reviewed this. Edit your review.
László Török liked this
1 thousand reads
1 hundred reads
Lukin Katalin liked this
Lukin Katalin liked this

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->