Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Look up keyword
Like this
1Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
2009/02 - Másokért Együtt

2009/02 - Másokért Együtt

Ratings: (0)|Views: 13|Likes:
Published by Brigitta Fessel

More info:

Published by: Brigitta Fessel on Jan 28, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

01/28/2012

pdf

text

original

 
 Az Útmutató 2009. májusi igéje:
„Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.“ (ApCsel 4,20)
M Á S O K É R T E G Y Ü T T
Gemeinsam für andere 2009
53. évfolyam, 2. (813.) szám
 
ISSN 1026-2156
 
Bécs, 2009. május 19.
 
Egy pótolható szolga hitvallása
 
„Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit  parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.” (Lk 17,7-10)
Szántásból és legeltetésb
ő
l érkezik a példázatbeli szolga.Egész nap dolgozik és munkálkodik, energiája éslelkesedése a végét járja, ereje fogyóban, már csak a pihenésés megállás körül járnak a gondolatai. De jó is az elvégzettmunkát követ
ő
en, egyszer 
ű
en megérkezni – led
ő
lni akanapéra, felrakni a lábat akár az asztalra is, és fáradtan bár,de átadni magunkat az elvégzett munka örömének. A példázatbeli szolgára a nap végén még kötelességek sora vár.Ereje határán van, és még mindig csak elvárások lépnek felvele szemben. Egy pillanatra sem lehet megállása.Amikor er 
ő
nk határán vagyunk, az épp azt jelenti, hogynem bírunk többet. A túlzottelvárásokkal való szembesüléskorunk egyik jellemz
ő
 je. Ahola munka öröme közönyös ésterhes robotolássá válik, ottmegsz
ű
nik a lelkesedés. Akiégés korunk népbetegsége, ésmég Jézus is az elnyomók éskizsigerel
ő
k oldalára áll? Még
ő
is csak egyre követel t
ő
lünk?A szolga pedig vagy a terhek éskötelességek alatt roskadozik,és hamis mártírságba, titkosvágyainak képmutatóelfojtásába menekül, vagy pedig fellázad és szakít ezzel a zsarnok Úrral? Ki maradszabadon abban a szolgálatban, amely csak a kötelességek halmazát ismeri? Ha
mindent 
megtesz a szolga, még akkor iscsupán egy haszontalan szolga, aki csak a kötelességétcselekszi? A strébereké, a 120%-on dolgozóké, ateljesítményeket felmutatóké, a soha nem pihen
ő
ké az Istenországa? Aztán hol marad a várt elismerés, afáradozásainkért való köszönet? Hol maradnak a láthatóeredmények, a munkát kísér 
ő
el
ő
rehaladás, a szántást ésvetést követ
ő
gyümölcsök?Amikor er 
ő
nk határán állunk, elborítanak a feladatok,terheink alatt roskadozunk, pihenésre és megállásra vágyunk vagy amikor küzdelmeink nehézsége, eredménytelensége éskiúttalansága elkeserít, akkor bosszantanak Jézusnak eszavai. Er 
ő
feszítéseim elismerésére, áldozathozatalomértékelésére, látható eredményekre, tisztes megbecsülésérevárok, nem pedig további er 
ő
t kiaknázó feladatokra,reménytelen küzdelmekre mindenféle köszönet és jutalomnélkül.A példázatbeli szolga a helyén van. Tudja mi a feladata,abban áll helyt, abban él, létezik és cselekszik. Nemméricskéli erejét, nem rangsorolja teljesítményét, nem aztvégzi, ami mások feladata, és nem akar Ura helyébe lépni.Végzi a feladatát, azokkal a lehet
ő
ségekkel, er 
ő
forrásokkalés helyzetekkel, amelyek számára adattak. Ott áll helyt,ahová
ő
t Ura helyezte, azokkal az adományokkal, amelyeketUrától kapott. Nem Jézus, de nem is a példázatbeli ura ítéli
ő
t haszontalan - illetve az eredeti szövegnek jobbanmegfelel
ő
en pótolható – szolgának; a maga hitvallása ez!Önmaga vallja: Pótolható szolga vagyok! Személyemt
ő
lfüggetlenül is teljesül az, amit Uram parancsol. Teszem azt,amit Uram parancsol. Ez a kötelességem, de ez az életem is.Itt a helyem, itt és ezekben a konkrét feladatokban kell helytállanom. A családban, a gyülekezetben, a barátok ésismer 
ő
sök között, a város és falu közösségében, az engemmegtaláló helyzetekben és feladatokban. Az a jutalmam,hogy szolgálhatok. Életemenkeresztül is Uram akaratateljesül.A szolgának önazonosságavan. Állapotával elégedetten éliéletét. Nem akar kilépniönmagából, eszébe sem jut az,hogy Ura vagy egy másik szolga szerepébe és helyzetébeképzelje önmagát. Élete,kötelessége és öröme az Urnak szolgálni. Nem válogatja meg,mit tart Ura szavábólkötelez
ő
nek, és mi az, amitnem teljesít. Nem csak úgytesz, mintha szolgálna, miközben magát szolgálja ésszolgáltatja ki. Felvállalja mindazt, amit elé helyez az Úr.A szolgának bizalma van. Bízik Urában. Bízik abban,hogy Ura olyan feladatokkal bízza meg és olyan helyzetekbeállítja, amelyek számára elhordozhatók. Amelyekben akapott képességeivel, személyiségével helyt tud állni. Nem akülvilágon, mások értékelésén, a racionalitás szabályain, demég nem is az eredményességen vagy sikerességen, hanemUra szaván tájékozódik. Szól, amikor az ész hallgatást parancsol, hajót épít, amikor nem is lát tengert, elindul azismeretlenbe, amikor még a hívót sem ismeri, gyermekr 
ő
lálmodik, amikor a természet ennek ellene mond, földetvásárol, amikor mindenki menekül, otthagyja a halászhajót,amikor a biztos megélhetés a legf 
ő
 bb életrendez
ő
. Így tudjavégezni h
ű
en feladatát, mentesülve a megfelelési,sikerességi, népszer 
ű
ségi kényszerekt
ő
l és elvásároktól.A pótolható szolga hitvallását csak egyes szám els
ő
 személyben mondhatja el. Ura pedig válaszol erre ahitvallásra:
 Jól van, jó és h
ű 
szolgám, a kevésen h
ű 
voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!(Mt 20,14-30)
 Dr. Solymár Mónika
 
 
2
53. évfolyam, 2. (813.) szám / 2009.05.19.
 
 Másokért Együtt
 
GYÜLEKEZETI ALKALMAK ÉS HÍREK 
Istentiszteletek 
 
Bécs, 1070 Lindengasse 44/a. kápolna
 
2009. június 07. 11.00 óra Istentisztelet úrvacsoraosztással
 
Graz, Heilandskirche gyülekezeti terem
(8010 Graz, Kaiser Josef-Platz 9.)
2009. június 07. 16.00 óra Istentisztelet
Határnyitás '89 – Találkozó a vasfüggöny leomlásának 20. évfordulója alkalmából
2009. július 3-5. között 
(péntekt
ő
l vasárnapig) a magyar, bajor ésausztriai evangélikus egyházak a vasfüggöny leomlásának 20 évesévfordulója alkalmából találkozót szerveznek Sopronban. A program:
2009. július 03. (péntek)
17.00 Megérkezés18. 00 Vacsora20.00 Filmvetítés: dr. Kárpáti György soproni orvos „Páneurópai piknik 1989” cím
ű
filmjének megtekintése, utána beszélgetés a fimkészít
ő
 jével.
2009. július 04. (szombat)
9.00 Áhítat (Evangélikus templom)10.00 „Eljutni a határig” - Pódiumbeszélgetés filmrészletekkel és zenei betétekkel a Liszt Ferenckonferenciaközpontban (Liszt Ferenc Konferenciaközpont, Széchenyi tér)El
ő
adók: Dr. Németh Miklós volt miniszterelnök, Dr. Oplatka András történész, újságíró, Pr 
ő
hle Gergelyországos felügyel
ő
, Dr. Hannelore Reiner egyházf 
ő
tanácsos, Balog Zoltán képvisel
ő
,szemtanúk.11.30 Kiállításmegnyitó (Liszt Ferenc Konferenciaközpont, Széchenyi tér)15.00 Választható programok (Ruszti ill. Soproni városnézés, hajózás a Fert
ő
-tavon, stb.)20.00 Koncert a Lutheránia kórus és zenekar fellépésével a soproni evangélikustemplomban
2009. július 05. (vasárnap)
10.00 Ünnepi istentisztelet a Páneurópai piknik helyszínén (Sopronpuszta). Igét hirdetdr. Johannes Friedrich bajor püspök. Az istentiszteletet a magyar, bajor ésosztrák TV közvetíti.B
ő
vebb információ és jelentkezés a lelkészi hivatal telefonszámán. Természetesenlehet
ő
ség van nem az egész programon, hanem csak az egyes alkalmakon valórészvételre is.A lelkészi hivatal telefonszáma (csak mobiltelefonon elérhet
ő
):
+43/650 58 777 12A lelkészi hivatal e-mail címe:
evang-ungarisch@chello.at
 Kedves Olvasóink!Szokásunkhoz híven májusi lapszámunkban a mellékelt csekken adakozásra hívjuk mindazokat, akiknek örömet okoz lapunk létezése, megjelenése és megérkezése. Különösen kiemelten kérjük ebben azesztend 
ő 
ben, hogy gondoljanak ránk, gyülekezetünkre, egyházi és az ausztriai magyarok között végzett  szolgálatunkra. Gyülekezetünk az Önök adományaiból végzi tevékenységét. Köszönünk minden eddigi hozzájárulást, és bízunk a további támogatásukban! Életükre, szeretteik életére, munkájukra és terveikre Isten áldását kívánunk! Köszönettel: A gyülekezet presbitériuma
 
 
 Másokért Együtt
53. évfolyam, 2. (813) szám / 2009.05.19.
3„A kereszténység a szeretet világa” – Sztehlo-év 2009
 A Magyarországi Evangélikus Egyház 2009-ben különösennagy figyelemmel fordul Sztehlo Gábor (1909-1974) evangélikuslelkész élete és munkássága felé. A 100 esztend 
ő 
 s születési jubileum mellett aktuálissá teszi az emlékezést Sztehlo Gábor életének üzenete: Az egyháznak és a keresztény embernek küldetése van a gyermekek, elesettek, gyengék, megalázottak,kifosztottak felé. A II. világháború végén a „Jó Pásztor” protestáns egyesület keretein belül Sztehlo 32 gyermekotthont hoz létre lakásokból,családi házakból és villákból, hogy üldözött zsidó gyermekeket mentsen meg. Munkáját teljes illegalitásban, titokban, veszélyek közepette végezte, a Nemzetközi Vöröskereszt anyagitámogatásával. A háborút követ 
ő 
en sokakért senki sem tudott eljönni. Ekkor megalakítja a Pax gyermekotthont, ahol kb. 800 árva talál menedéket. Gaudiopolisban (az öröm városa)a gyermekeknek saját köztársaságuk volt, ez alapján élték az otthonban életük. Intézetét 1951-ben államosították. Radványi Géza „Valahol Európában” cím
ű 
filmjének alapötletét és gyermekszerepl 
ő 
it is a Gaudiopolis adta.Sztehlo Gábort 1971-ben Nobel békedíjra jelölik, 1972-ben gyermekment 
ő 
munkásságáért megkapta a Jad Vasem(Világ Igaza) kit 
ű 
ntetést. „Isten kezében” címmel jelentek meg visszaemlékezései, ebb
ő 
l idézzük fel személyét.
A második világháború utolsó esztendejében szintenaponta kérdezték t
ő
lem: hol van Isten? Miért engedi,hogy ez megtörténjék? Ha Isten szeretet, miért engedi átválasztott népét ilyen gyötrelmeknek? Igazságos-e Isten?Hol van
Ő
, aki az igazságot szereti? Miért tobzódik azönkény, és Isten miért t
ű
ri el? Hol van Isten? Nap mintnap elhangzott a kérdés. Kés
ő
 bb már nem is kérdeztek semmit. Az az esztend
ő
megtanított mindnyájunkat arra,hogy a teremtmény ne ostromolja felesleges kérdésekkelTeremt
ő
 jét, hanem cselekedje azt, amit
Ő
kíván t
ő
le.Sok minden történik egy év alatt. A mi személyeséletünkben is, a nemzet, a nép sorsában is. Mégis, ez azegyetlen, ami fontos: hogy az Evangélium ismertté éséletté váljon bennünk. Ezért írtam meg ennek az évnek atörténetét, úgy, ahogy átéltem, a magam tapasztalataival,az élmények lesz
ű
rt eredményeivel. 1944 márciusától1945 márciusáig tart a krónika, feljegyzéseim els
ő
kétrésze. Háromszázhatvanöt nap, mely sok évnyomorúságát és gyötrelmét s
ű
ríti magába. Mint ahogy akatonáknál, ha nyugdíjba mennek, duplán számítanak aháborús évek. Az én számomra olyan volt ez az év, mintvalami álom. Álom, amit sírva és nevetve, éhezve és jóllakottan, küszködve és boldogan, bizakodva ésreményvesztetten, fázva és melegedve; már mindegy,hogy miképpen, de mégis álmodva éltem át. Szinteöntudatlanul cselekedve azt, amit kellett, a mindennapok feladatait, melyek a tegnapból folytak át a mába és amából a holnapba, anélkül, hogy a holnapután pontoskörvonalait láttam volna. Álom volt, és mégis eleven,húsba vágó valóság. Rossz álomnak is nevezhetem: rosszálom, hogy annyi emberi nyomorúság és aljasság létezheta földön; de csodálatos álom, hogy Isten nyilvánvalószeretete akkor sem hagyott el bennünket. Az emberi b
ű
nmérhetetlensége és Isten szeretetének végtelenségemutatkozott meg számomra ebben az álomban, és ígykaptam választ a magam és mások kínzó kérdéseire.1944. március 19-én megláttam a német jár 
ő
röket aforgalmas Budapest f 
ő
útvonalain. Odáig ellenzéki lapotsem olvastam, illegálist még kevésbé, s
ő
t egyátalánnemigen olvastam napisajtót, nem érdekelt. Velemegykorú fiatal lelkésztársaim, akikkel együtt dolgoztam,éppen úgy fogadták Budapest megszállásának hírét, mintén, azzal az egyetlen kérdéssel: vajon tudjuk-e munkánkatfolytatni? Sz
ű
klátókör 
ű
en mindent ebb
ő
l az egyetlenszempontból bíráltunk el. Szent együgy
ű
ség! Sajnos többannál: vétkes tájékozatlanság. Vagy önz
ő
, befelé fordult,a maga üdvösségét keres
ő
élet.A deportálások kezdetekor már mindegyik felekezetben sok lelkész tudta és látta a feladatát; de amegszállás els
ő
napjaiban még alig ébredeztünk. Ma már nem csodálkozom ezen, hiszen nem voltunk mi arranevelve, hogy a világért, s benne az elesett emberértküzdjünk. Annál inkább küzdöttünk az egyház jogaiért és pozíciójáért. Amit a római katolikus egyház elért, aznekünk is kellett. Az egyenl
ő
elbánás, az egyenjogúság:szép elvek! Ezek kötötték le figyelmünket, terelték elgondolatainkat a másféle harcoktól. Amit a nagyegyházak cselekedtek, azt nekünk, ha kisebb keretek között is, de követni kellett. Még boldogabbak voltunk, havalami újabb és jobb ötlettel léphettünk a nyilvánosságelé, olyannal, ami nekik még nem jutott eszükbe. Telivoltunk büszkeséggel, a keresztyén alázat mögé rejtettg
ő
ggel, ha sikerült borsot törni az orruk alá. Pozícióharc:micsoda siralmas távlat! Furcsa világ volt az egyházé,Lélek nélküli, csupán emberi vezetés
ű
.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->