Nyugat
∙ / ∙
1915
∙ / ∙
1915. 23. szám
Fenyõ Miksa
: Irodalmi vita
Rákosi Jenõnek sikerült utolsó cikkében a vitát "elvi magasságokba" emelnie,
-
ami persze annyit is jelent, hogy jó anekdoták és káromkodások híján levele ezúttalmeglehetõsen unalmas. Nyugatbeli írásunkban kioktattuk arról, hogy ezt a háborút a szerb, az orosz, a francia nacionalisták politikája idézte föl és kényszerítette ránk,
s Barr
čsre utaltunk (utalhattunk volna D'Annunzióra is), aki Franciaországban
-
több ízléssel, több tudással és emelkedettebb szempontokból
- ugyanazt az
elszomorító, mások
-
egész generációk sorsát hitvány frázisokkal igazító agitációt ûzi, mint amelynek lobogóját Rákosi Jenõ boltja fölé kiakasztotta,
-
most RákosiJenõ
- "
elvi magasságból"
-
azzal válaszol erre, hogy "az európai háborút a francia és olasz szabadkõmûvesek készítették elõ, provokálták és táplálják mind a mainapig". Hát ha Franciaországra nem is áll ez
-
negyven esztendõ elvakult, nacionalista heccelése érlelte ilyen szörnyûvé Franciaország és a világ katasztrófáját
-
Olaszországban valóban döntõ szerep jutott az olasz szabadkõmûvességnek. De hát mit bizonyít ez? Legfeljebb azt, hogy a szabadkõmûvességet nem hatja át egyegységes és emelkedett világnézet, s hogy ami egység benne van, azt a politikai eszmék és áramlatok helyrõl
-
helyre annyira szaturálják, hogy, íme, Olaszországban aszabadkõmûvesség szemben áll az olasz szocialistákkal, az olasz szabadkõmûvességnek. De hát mit bizonyít ez? Legfeljebb azt, hogy a szabadkõmûvességet nemhatja át egy egységes és emelkedett világnézet, s hogy ami egység benne van, azt a politikai eszmék és áramlatok helyrõl
-
helyre annyira szaturálják, hogy, íme,Olaszországban a szabadkõmûvesség szemben áll az olasz szocialistákkal, az olasz szabadkõmûvesség nacionalista szervezet. Úgy van s ha Rákos Jenõ ma olaszszenátor és újságíró volna, akkor lapjának talpra állítására szabadkõmûves pénzen alakult részvénytársaság vállalkozna, szabad kõmûves igazgatókkal,
-
afféle Idea Nacionale, mely naponként nyomtatásban jelentené fel a mások lelkiismeretének megdobbanásait, a Giolittianusokat, az Avanti olvasóit. De hogy Rákosi Jenõtökéletlen ismereteit a szabadkõmûvesekrõl kiegészítsem
-
bár e sorok írója sohasem volt szabadkõmûves s csak annyit tud róluk, amennyit minden elfogulatlan,mûvelt és érdeklõdõ embernek illik tudnia
-,
közlöm vele azt is, hogy viszont Törökország szövetségét a központi hatalmakkal, a török katonai hatalomnak a balkánivereségek után való megszilárdítását, a török szabadkõmûvességnek köszönhetjük, a török szabadkõmûvesek voltak azok, akik éppen olyan mélységesendöbbentek meg a szláv világuralom gondolatára, mint mi magyarok s éppen olyan elszántsággal és kitartással szálltak szembe vele. Mindezek faktumok, melyekbensem vád nem foglaltatik a szabadkõmûvesség ellen, sem pedig védelmük s amelyekkel egyszerûen Rákosi Jenõ hamispénzverése alól rántjuk ki a talajt. Ami eddig amagyar szabadkõmûvességet illeti, ezek ellen
-
miután jónak látja a mai válságos idõkben való viselkedésükért vállukra veregetni
-
azt veti Rákosi, hogy a"nyugatosok, akiknek a szeretõjük kiskörme drágább száz királynál és lobogónál és akik értelmetlen madárnyelven gyalázzák le versben a mi nagy önvédelmiháborúnkat, ezek a harckerülõ urak a mi szabadkõmûveseink által fenntartott lapnak elszánt védelme alatt állnak". Ami vád ebben a magyar szabadkõmûvesség ellenfoglaltatik, arra majd megfelelnek õk, ha jónak látják, a magunk részérõl legfeljebb annyit, ezt is csak zárójel között s nem igényelve kijelentésünk számára semmikülönösebb jelentõséget, hogy a Nyugat szerkesztõi és fõmunkatársai között vannak szabadkõmûvesek s vannak olyanok, akik soha szabadkõmûves
-
páholy tagjainem voltak, de ami a Nyugat anyagi körülményeit illeti, ami iránt Rákosi olyan meleg és állandó érdeklõdést tanúsít, hát megnyugtathatjuk, a Nyugat már az csak maga tartja el magát, elõfizetési pénzekbõl, szerkesztõinek önképzõköri szívóssággal végzett ingyenmunkájából. De hát, mondom, ez mellékes körülmény, a fontosRákosi állításai között az a vád, hogy mi legyalázzuk a magyarság önvédelmi harcát. Azzal üthetnénk el a dolgot, hogy honnan tudja ezt Rákosi, mikor hetek óta azthajtja, most is ismételi, hogy értelmetlen madárnyelven írva az állítólagos gyalázó versek. De hát az ilyen silány vád elveszi az ember kedvét a tréfálkozástól, miért isezt Rákosihoz nem méltó komolysággal akarjuk visszautasítani. Rákosi Jenõ nem ismeri sohasem is olvasta a Nyugatot, vagy a Nyugat íróinak írásait. Vagy nyolcesztendõ elõtt forgatta néhány ígéretes fiatal magyar írónak Holnap címû kötetét
-
mely akkor Babitsot is vendégül látta
-,
és e kötetrõl való emlékei, meg a mostfolyó vitában a kezére dolgozó esztétikusok beárulta versek, megkékceruzázott sorok, ez minden, amit a Nyugatról tud. Mert ha lapozgatott volna a Nyugatban,
akkor -
becsületes szándékkal a szívében
-
tudná, tudnia kellene, hogy féltõbb, igazabb, gyöngédebb szeretettel
-
a lélek mélyéig megrendülve
-
senki nemzetünketsorsos útján nem kísérte, mint éppen a Nyugat írói, s ami írás a háborúról a Nyugatban jött, azt nemcsak most, hanem tíz esztendõ múlva is bízvást és önérzetesenvállalhatjuk. Azt mondották,
-
tessék csak utána lapozni!
-,
talán kikerülhetetlen volt, bizonnyal kikerülhetetlen volt, összeesküdtek ellenünk, ránk kényszerítették.Csak éppen, hogy ezekbõl az aggodalmaikból soha nem vált vezércikk annak a bizonyítására, hogy a háború esztétikai gyönyör, erkölcsi szükségesség
- mint ahogy
Rákosi tollából olvashattuk a galíciai harcok idején leírhatatlan megvetéssel
-,
és a háború eredetét, a háború céljait
- bevalljuk -
gyakran feledték azok fölött aveszteségek fölött való fájdalmukban, melyek miatt, ki tudja, talán sohasem teljesedhet diadalmassá fegyvereink gyõzelme. Csak éppen, hogy a megdöbbenésük avilágra szakadt katasztrófán nagyobb volt, mintsemhogy vitézi énekekre, Derby lord plakátjain alkalmazható toborzó dalokra kerekedett volna kedvük, és ez a mélymegdöbbenés
-
ebben a választó idõben
-
igazibbá, minden ember
-
testvérünk iránt megértõbbé nemesítette költészetüket. Csak éppen, hogy jövõbelátók is voltak ésa diadaltüzek világánál a magyarság jövõjét kutatók. És költõk voltak és azok maradtak végig, és soha egy percre sem, egy betû erejéig sem tettek koncessziót a politikának, Rákosi politikájának.
Hõs emberségem, várakozz,
Szép álmokat aludj, lefénylett
Jós és jó magyarságom,
Hívni fog az élet
S föltámadások örök Rendje.
Most tél van s szegény mag
-magam
Megnémítva és leharapva,
rendeltetés hitével
Õrzöm meg tavaszra,
Igazimnak sarjadásáig.
(Ady Endre:
Mag hó alatt
.)
És még egy idézet. Flaubert
-
nek egy 1871 márciusában kelt levelébõl: "Legyünk elkészülve új képmutatásokra, az erényrõl való szavalásra, a romlottság ellen valószónoklásra, szigorúan egyszerû öltözködésre stb. Teljes vaskalaposságra."
*
Azért mégis csak érdemes elgondolkozni azon
-
mint emberi dokumentumon is, mint kortörténeti adaton
-,
hogy mire vihetõk vissza ezek az idõnként konokul smindig növekvõ szenvedélyességgel megújuló támadások. A vádpontok idõnként bõrüket vedlik, már nyolc esztendõ elõtt, amikor az értelem nevében támadt ránk Rákosi Jenõ, bejósoltam, hogy majd jön õ még az egészség, a puritanizmus, az erkölcsiség, a magyarság, a hazafiság lobogója alatt is,
-
ahogy éppen a tömegek könnyen dirigálható szenvedélyeire való spekulálás alkalmasnak látta. Jóslatom
-
nem vagyok büszke rá és nem örülök neki
-
bevált, ma már Rákosi hûségesenvégigszáguldotta e vádak egész skáláját, sõt meg is tetézte egy abszolút biztos hatásúnak érkezõ kézigránátváddal, az élelmiszeruzsorával. Az élelmiszeruzsorát is a Nyugat csinálta. A divatot is, mely "nem a nõi alkat szépségeinek emelésére, hanem hibáinak kitüntetésére" szolgál, mely "a testet nem takarja, hanem leleplezi", mintahogy Rákosi Jenõ a düh logikájával megállapítja. Akkoriban a "filiszter" túlságosan egyszerû formulájával magyaráztuk a dolgot. Akkor azt mondtuk
- legyen szabad
megismételnünk érvelésünket, melynek nem egy igazsága ma is igazság
-
azt mondottuk: "Sejtések, remények, talán megállapítások is, néhány értõ és igazánérdeklõdõ embernek inkább csak maga elé suttogott titkai köztudattá izmosodnak, nyugtalanító érzések, nyugtalanító sorsok, nyugtalanító nevek
-
életek és mûvek
-
mind igazabb és igazabb együttérzést váltanak ki és a filiszter
-
ideál, a kellemes érzéseket
-
a turbékolást, elérzékenyülést, jókedvet, meglevõk dicséretét, szeretkezést
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00187/05886.htmPage 1 / 2
Search History:
Result 00 of 00
00 results for result for
p.
More From This User
Notes
Load more
