Welcome to Scribd, the world's digital library. Read, publish, and share books and documents. See more
Download
Standard view
Full view
of .
Save to My Library
Look up keyword
Like this
1Activity
0 of .
Results for:
No results containing your search query
P. 1
Arccal a falnak

Arccal a falnak

Ratings: (0)|Views: 9 |Likes:
Published by Kristóf Czinderi

More info:

Published by: Kristóf Czinderi on Mar 21, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

07/02/2014

pdf

text

original

 
Arccal a falnak 
Ott álltak mind, arccal a falnak, tarkójukon összekulcsolt kézzel. Én meg tízlépésnyiretőlük, egyenruhában, gépfegyverrel.Rettenetes meleg volt aznap. Pedig lefelé siklott már a Nap az égen, de még mindigteljes erejével sütött. Talán érezte, hogy lassan ideje elhagynia szeretett hazánkat, de búcsúzóulmég jól ide akart pörkölni, hogy fitogtassa hatalmát.Mi meg csak álltunk ott a forróságban, s vártunk. De hogy minek… úgyis tudta jól mindenki,aki ott volt, hogy mi lesz a parancs. Rögtön le kellett volna lőni őket, aztán mehettem volnavissza a laktanyába sörözni. Hogy a fene enné meg azt a rohadt bürokráciát!Egyre bosszúsabb lettem. Én majdnem megdöglöttem ott a tűző napon, a vastag egyenruhábanés a sapkában, azok meg egy szál szakadt gatyában meg egy rongyos ingben hűsöltek a falárnyékában! „Pfö, micsoda élet ez!” – gondoltam.De hát nem volt mit tenni. Nekem az egyenruha volt kötelező, nekik meg a falhoz állás. Ez volta rendszer. Jellemző! Nyilván olyanok találták ki, akiknek sosem kellett hetente kétszer-háromszor végigcsinálni az egész ceremóniát.Hát vártunk. Annyival jobb volt nekem, hogy volt egy kulacsom. Vinné el a fene! Munkaidőbencsak vizet ihattam, az is meleg volt. Megint arra gondoltam, csak jönne már a rohadt végzés. Énis előbb végeznék, meg a sírásók is.Azok meg álltak a falnál, némán. A kilencből négy mesztic volt, a többi fehér, de igennapbarnítottak voltak. Mikor kivittük őket, azt hallottam, az egyikük valami Ramón, és vigyáznikell rá, mert veszélyes. Úgy hírlett, szervezkedett a parasztok között. Valamelyik aztánmegelégelte a szövegelését az egyenlőségről meg a proletárokról és feladta. Az ilyen a jó polgár, minek is tűrnék az emberek az ilyen kis mitugrászokat, akik fel akarják lázítani aföldmunkásokat, hogy aztán megint ne legyen mit enni.Biztos volt a többi nyolc között is kommunista. Jobb is ezeket átküldeni a másvilágra, ott aztánépítgethetik a szocializmusukat!De biztos nem volt mind az. A többi vajon miért került ide? Elhessegettem a gondolatot: miközöm hozzá? Az ő magánügyük. Most láttam csak, hogy egy nő is van köztük. A sor szélénállt, hosszú, fekete haja volt. Fejét büszkén emelte fel, nem hallottam, hogy sírna vagyszipogna. Jól bírta az állást, már vagy két órája lehettünk ott. Néha jobbra pillantott, a melletteálló fiatal meszticre. Erősen figyeltem őket, nem beszélnek-e, mert az tilos volt. De meg senyikkantak.Eszembe jutott a nővérem. Két éve, mikor még az előző rendszer volt, ő is így állt valahol. Ottvoltam. Akkor máshogy intézték az ilyet. Sorban megkorbácsolták őket, majd a rongyokraszakadt, véres ingen keresztül beléjük lőttek. Akkor határoztam el, hogy egyszer mégmegfizetek ezért. Nem kellett sokáig várnom: egy hónap múlva megdőlt a rendszer, s én beálltam katonának. Egy hétig gyakorlatoztunk, utána lőhettem élesben. Előbb két tüntetés,aztán vagyonelkobzások, majd ezek a kivégzések. Jól dolgoztunk, mert egyszer se tört ki nyíltharc. Még időben elfojtottunk mindent, azaz „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” alaponkiszűrtünk minden gyanús vagy rendszerellenes elemet, és a hozzám hasonlók hatékonyközreműködésével megtisztítottuk tőlük a társadalmat. Látszik is a fejlődés, mert valahányszor az utcán járok, egy mukkanásnyi panaszt sem hallok se a házakból, se a járókelőktől, se a piacon. Az újságban sem olvasni hasonlót. Jó világ az ilyen.Rettentően szenvedtem az erős napsütéstől. Hiába, ez van nálunk nyár közepén. Meg akartamnézni, hány óra van, már épp nyúltam volna a zsebembe az aranyóráért, amit még fél éve egymódosabb falhoz állítottól
kaptam,
amikor eszembe jutott, hogy jobb nem elővenni. Mindenkitudta, hogy megy ez, de nem volt tanácsos beszélni róla vagy hencegni vele. Inkább szemmel
 
tartottam az eddigi legkitartóbb elítéltjeimet. Arra gondoltam, kár, hogy nem velem szembenállnak, mert akkor láthatnám az arcukat, eljátszhatnék a szemükkel, hogy ne unjam el magam.Végül is, mindegy, nekem így is jó volt. Az a biztosabb, ha a falnak fordulnak, akkor nem látják meg, ha elbambulok.Olyan engedelmesek voltak. A legnagyobb türelemmel várták a golyót a hátukba. Én ilyet mégnem láttam. Máskor kilencből egy biztos megunta volna, és elkezdett volna futni, hogy előbbelérje a halál. Van ilyen. Nem mindenki bírja kivárni. Vagy legalább a lánynak el kellett volnaájulnia.De mind csendben és látszólag oly nyugodtan álltak ott, mint egy szobor.Rettentő érzés fogott el. Szörnyen megalázottnak éreztem magam. Máskor odavezetik őket,elrendeződnek, aztán lövök. Olyankor félnek és reszketnek. Minden egyes sorozatra a többiek összerezzennek, mert nem tudják, hogy mikor következnek. Mert csak 
én
döntöm el, hogymikor. Olyankor félelmetesen nagy úrnak érzem magam, élet és halál urának, aki rendelkezik felettük, akinek óriási hatalma van a kezében lévő fegyver által, melyhez annyi tölténye van,amennyivel több száz emberi életet lehetne kioltani…De most nem így volt. A hosszú várakozás kiölte belőlük a félelmet. Mostanra már nemgondolnak a halálra, már mindent elrendeztek magukban, olyan, mintha nem is élnének… Énmeg lealacsonyodtam, kis mellékszereplő lettem a szemükben, egy semmirekellő balfácán, egyrohadt kis fogaskerék, akinek nincs semmi hatalma, aki csak meghúzza a ravaszt, amikor azok,akik a valódi hatalmat képviselik, engedélyt adnak rá… Mintha nem is én sütném el a fegyvert,hanem egy percre megszállná az agyamat a Rendszer, és a testemet, kezeimet felhasználva őmaga pusztítaná el az ellenségeit, hogy míg ők az eszméik, a követőik szemében hősökké,mártírokká válnak, én itt maradjak a füstölgő fegyverrel a kezemben, s nap, mint napmegalázzanak azt éreztetve, hogy a legkisebb fogaskerék vagyok, egy gép, amely megkíméliőket a piszkos munka elvégzésétől…Borzalmas gondolat volt. Egészen biztos, hogy mindnek átfutott már addigra az agyán, hogymicsoda kis ember lehetek én, hiszen katona létemre még ahhoz is engedély kell, hogy már  bíróság által elítélt, a társadalom söpredékét képező lázadókat agyonlőjek. Nevetséges.De ekkor, a távolban, hirtelen üveg csillogását és porfelhőt pillantottam meg. Az autóval érkezővégső halálos ítélet volt.Bizseregni kezdett bennem a hatalom. Elfelejtettem minden addigi botrányos gondolatot. Már kivolt biztosítva a gépfegyver, de azért úgy tettem, mintha csak most tölteném meg, hogy hallva ahangot, félni kezdjenek. Ha eddig ki is röhögtek, most majd megtanulnak tisztelni! Újra olyanvolt, mintha az én kezemben lenne az életük.Az autó egyre közeledett. Már a hangját is hallani lehetett. Gondoltam, ha valami kisembertküldenek, jól ráordítok, hogy hol volt ilyen sokáig, mit képzel magáról, hogy csak úgymegvárakoztat, és hogy máskor gyorsabb legyen, ha nem akar ő is a falhoz állni.Azonnal elfelejtettem a fáradtságot, a meleget, a gondolatokat, és merev, előírásos pózbahelyezkedtem, könyörtelenül és mindenre elszántan tartva kezemben a fegyvert, ahogy kell.Az autó megérkezett. Csalódnom kellett: Raul ezredes szállt ki. Tisztelgés közben valaminagyon furcsát vettem észre: az ezredesnek új egyenruhája volt. És ami alegmegbotránkoztatóbb volt: nem hordta a jelvényeit. A sapkáján pedig egy éktelen vöröscsillag díszelgett. Nyilván kiszúrta a megrökönyödöttséget a szememben, s elfintorodott,amolyan kelletlen mosoly volt, s így szólt:- Garrochista tábornok megbukott. Mondja el a többieknek és figyelmeztesse a tiszteket, hogytépkedjék le a jelvényeiket. Mától kommunista rendszer áll fenn.Már épp menni akart, amikor eszembe jutottak az elítéltek.- Ezredes úr… és azokkal mi legyen?- Engedje el őket. Egyik-másik még nagy karriert csinálhat…- Igenis.

You're Reading a Free Preview

Download
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->