NNCL204-284v1.0
William Gibson
Izzó króm
IZZÓ KRÓM
William Gibson John Shirley Bruce Sterling Michael Swanwick Lewis Shiner
FORDÍTOTTÁK:
Bóday TamásGáspár András
Hoppon Eszter Szántai
AndreaSzántai Zsolt
©1997 Valhalla Holding Kft.ISBN 963 9039 28 4első, teljes kiadásA borítón Boros Zoltán és Szikszói Gábor festménye láthatóA tipográfia: Boros – Szikszói Grafikai StúdióMinden jog fenntartva, beleértve az egész vagy részletek reprodukálásnak jogát! All rights reserved!Szerkesztő: Gáspár AndrásMűszaki szerkesztő: Zölley ImreKiadja a Valhalla Holding Kft.Felelős kiadó: a kiadó ügyvezetője.Szedés és tördelés: Valhalla DTP. Nyomta: Kaposvári Nyomda Kft.A nyomdai megrendelés törzsszáma: 171060Felelős vezető: Mike Ferenc
Johnny, a kacattár
William Gibson
A puskát egy Adidas-táskába tettem, és betömtem mellé négy pár teniszzoknit. Az ilyesmi egyáltalán nem jellező rám, de épp ez az egészben alényeg: ha azt hiszik, erőszakos vagy, légy technikás; ha meg technikásnak hisznek, légy erőszakos. Én világéletemben technikás fiú voltam, ezért úgydöntöttem, olyan erőszakos leszek, amennyire csak lehet. Igaz, mostanság elégtechnikásnak kell lenned ahhoz, hogy utána keménykedéssel próbálkozhass.Mindkét tizenkettes töltényt magam esztergáltam és töltöttem (elő kellettásnom egy régi mikroinfót, hogy megtudjam, hogy is megy ez); meg kellett bütykölnöm a fegyver rugószárját, hogy stimmeljen az átmérőhöz – trükkösmegoldás, de tudtam, hogy működni fog.A randit a Drome-ba beszéltük meg, éjjel tizenegyre. Hárommetrómegállóval túlmentem, azután visszasétáltam. Szükséges óvintézkedés.Szemügyre vettem magam egy kávékioszk krómcsíkjában: átlagos, fehérbőrűférfi éles vonású arccal, sűrű, sötét hajjal. A pofaszobrász csajok Sonny Maóragerjedtek, alig tudtam ledumálni őket a manapság divatos szemzugimongolredőről. Kinézetemmel aligha vezetem félre Ralfi Pofát, de azasztaláig valószínűleg eljutok majd.A Drome hatalmas hodály, bárpulttal az egyik, asztalokkal a másik oldalon. Nyüzsögnek odabent a stricik, a feketézők, a különféle drogok handlerei. A bejáratnál ezen az éjszakán a Veszettkutya nővérek álltak – nemigen bíztam benne, hogy kijutok köztük, ha a tervem nem sikerül. Két méter magasak,csontsoványak. Az egyik fekete, a másik fehér, ettől eltekintve azonban olyanegyformák, amilyenek a kozmetikai sebészet jóvoltából csak lehetnek.Élettársak, szeretők és kemény ellenfelek a harcban. Hogy eredetileg melyik volt a férfi, nem tudtam eldönteni soha.Ralfi a törzsasztalánál ült. Egy rakás dohánnyal lógott nekem. Sok százmegányi információt tároltam az agyamban idio-szomatikus alapon – olyanadatokat, melyekhez tudatosan nem férhettem hozzá. Ralfi eltárolt bennemezt-azt, aztán elfelejtett jelentkezni érte. Az adatokhoz, sajna, csak ő juthatott,méghozzá a maga kiagyalta szóbeli kulcs segítségével. Drágán mérem aszolgálataimat, a késedelmi kamatok meg egyenesen csillagászati összegrerúgnak. Ralfinak jó ideje a színét se láttam. Utóbb hírül vettem, hogy ki akar nyíratni. Találkozóra hívtam hát a Drome-ba – mint Edward Bax, a korábbanRióban és Pekingben tempózó feketepiaci importőr.
A Drome üzleti csomópont volt, levegőjében ott érződött az idegességverítékének fémes szaga. Izomagyúak rajzottak a tömegben, az erejüketfitogtatták, olykor halványan, ellenségesen egymásra mosolyogtak. Némelyikük annyi beültetéses műtéten esett át, hogy már nem is emlékeztetettemberre.Pardon hogy bocsánat, elnézést, emberek! Ez itt csak Eddie Bax;Gyorskezű Eddie, az importőr, az ő feltűnésmentes sportszütyőjével... és kérek mindenkit, még véletlenül se szúrja ki azt a rést a táskán, ahová a jobbja éppen belefér!Ralfi sem volt egyedül. Egy nyolcvankilós, szőke kaliforniai bélszínszeletfeszengett mellette. Lerítt róla, hogy harcművészetben pácolták. Eddie Baxlezökkent a szemközti székre, mielőtt a fickó elvehette volna a kezét azasztalról. – Feketeöves? – kérdeztem kíváncsian. Bólintott; kék szeme automatikusletapogató üzemmódban cikázott rajtam fel s alá. – Én is az vagyok – folytattam. – Az övemet ebben a táskában hordom,látja? – Azzal benyúltam a résen, és hüvelykujjammal felkattintottam a biztonsági reteszt. Klikk. – Kétcsövű, tizenkettes, összedrótozott ravasszal. – Puska – magyarázta Ralfi, a fiú hullámzó, kék nejloninges mellkasánnyugtatva kövérkés kezét. – Johnny egy antik lőfegyvert dugdos a táskájában.Hát ennyit Edward Baxről.Ami Ralfit illeti, ő mindig az volt, ami, új vezetéknevét azonban példátlanhiúságának köszönhette. Teste akár egy túlérett körte... mégis arra vetemedett,hogy húsz éven át viselje a híres-hírhedt Christian White arcát. Az ÁrjaReggae Band Christian White-jáét, aki saját generációjának Sonny Maója, arasszista rock apostola volt. Fújom az ilyen adatokat, sokra vihetnem valamikvízműsorban.Christian White: klasszikus pop-pofa egy énekes kidolgozott arcizmaival,finoman metszett járomcsontokkal. Az egyik megvilágításban angyali, amásikban elragadóan romlott, ám ebből az arcból most Ralfi szemeitekintettek a világba: aprók voltak, hidegek és feketék. – Kérlek – mondta. – Beszéljük meg a dolgot, ahogy üzletemberekhez illik! – Szavaiból álságos nyíltságot éreztem kicsendülni. Iszonytató. ChristianWhite-tól őrzött szájának két sarkában nyálgöbök ültek. – Lewis barátunk – biccentett az izomagyú felé – egy fasz, semmit sem ért. – Lewis nyugodtanfogadta a bókot. Az az érzésem támadt, úgy rakták össze valami spécikészletből. – Te nem vagy hülye, Johnny. – Dehogynem, Ralfi. Egy hülye köcsög vagyok, tele implantokkal, ahováelsuvaszthatod a szennyesedet, míg más köcsögök után nézel, hogy kinyírassvelük. A táskának erről a feléről nézve nagyon úgy tűnik, Ralfi, hogy
of 00
William Gibson - Izzó Króm
2,156 Reads
Info and Rating
| Category: | Uncategorized. |
| Rating: | |
| Upload Date: | 07/22/2009 |
| Copyright: | Attribution Non-commercial |
| Tags: |
Leave a Comment