A kék
()
About this ebook
A drogmámorban úszó Fitti nagy felfedezést tesz: a marihuána a bibliai Élet Fájának leszármazottja. Márpedig ha az, akkor speciális nemesítéssel vissza lehet jutni az eredeti növényhez. Megvan a nagy terv, és kétségtelen, hogy a kísérlet egyre jobb füvet termel, de a szívás egyre nagyobb: vallási fanatizmus, alvilági bandaháború és véres leszámolások keverednek drogos szeánszokkal, orgiákkal, és a mindent elsöprő szerelemmel, miközben az olvasó szembesül a lét nagy kérdéseivel... valahol félúton őrület és valóság között.
Related to A kék
Related ebooks
Meztelen masszázs Ottóval Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsTuriszt Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsEgy mindennapi élet Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAz utolsó riport Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsBazalt és üveg Rating: 5 out of 5 stars5/5Man Overboard! Ember a vízben! Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsHajdani Őrség Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSzilvia szüzessége Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSzökés karácsonykor Rating: 3 out of 5 stars3/5Pinokkió kalandjai Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAz arany holló Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsHalál a Dobozban Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAz élet királynője: Ősök és ivadékok 2. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsMagyarok Elbeszélések Rating: 3 out of 5 stars3/5Erzsébet dajka és más cselédek Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsÉdes fiam Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsBojgás az világba Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsLene Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsEgyszerű történet vessző száz oldal: a Márk változat Rating: 5 out of 5 stars5/5Göre Gábor Bíró úr könyvei: 5. Göre Gábor könyve Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsGöre Gábor Bíró úr könyvei: 7. A pesti úr Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA szerelem huszonöt arca Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsNe higgy a szemének! Rating: 5 out of 5 stars5/5Kronovizor Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsIda regénye Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsPas d'action Pas de deux Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsFancsikó és Pinta Rating: 4 out of 5 stars4/5Tűztánc Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsGöre Gábor Bíró úr könyvei: 8. Bojgás az világba Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsGöd előttem, Göd utánam Rating: 4 out of 5 stars4/5
Related categories
Reviews for A kék
0 ratings0 reviews
Book preview
A kék - Horváth Gábor
Horváth Gábor
A kék
Mennyből a gandzsa
ATHENAEUM
ATHENAEUM
BUDAPEST
Copyright © Horváth Gábor, 2017
Minden jog fenntartva.
ISBN 978-963-293-687-1
Elektronikus verzió: eKönyv Magyarország Kft.
www.ekonyv.hu
Ennek a regénynek az egyik hőse Isten. Hasonlósága valós személyekkel pusztán a véletlen műve. Regényünk további hősei nem mind finom emberek, viszont hasonlóságuk létező személyekhez sajnos nem pusztán a véletlen műve. Nem fog tudni azonosulni velük az olvasó. Ha mégis, forduljon segítségért szakemberhez vagy kérdezze meg gyógyszerészét.
És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát,
tekintetre kedvest és eledelre jót,
az élet fáját is, a kertnek közepette,
és a jó és gonosz tudásának fáját.
Mózes I. könyve, 2, 9.
Trafik
Meztelenül rohan fel a pincéből, és kalapál a szíve, mert ilyet még ő maga sem látott.
– A faszomba! Ilyet. Milyen szaga van!
Fent, a szobában kinyitja a tenyerét, nézegeti a munkáját napfénynél is, reszket a keze; tányérra teszi a ragacsos, áttetsző-lilán irizáló gyantától nehéz virágzatokat, aztán összemorzsolja őket. Hozza az infralámpát, méricskéli a távolságot.
– Nem ám túl közel lesz, aztán összetöppedtek nekem, mint a nyugdíjas kurvában a lejárt gumikanna, basszátok meg, hehehehe! Így éppen jó. Egy óra elég lesz. Csak a víz menjen el. Ííííígy, ni.
Eltelik fél perc, Fitti ácsorog. Eltelik még fél perc.
– Akkurvaéletbe, ezt így nem lehet kivárni, ezt nem… Gyerünk, vízipipa. Faszomba, ebben már tök barna a víz, nem cseréltem három napja, gyerünk, hehehe, kimosunk, pipácska, gyerünk, szép tiszta legyél, hogy az új füst ne keveredjen a régivel, futás! Bassza meg! Összetörtél. Hogy a kúúúúúúú…
Rohan vissza a szobába.
– Cigipapír. A picsába! Elfogyott. Még csak két perc telt el. Van még idő, gyerünk a faluba! Pénztárca.
Feltépi a bejárati ajtót, belehunyorog a ragyogó reggelbe a virrasztástól karikás szemével, simogatja őt a nap, kiszalad az udvarról a poros, kavicsos földútra, de még valami szokatlan dolgot is érez.
– Mi a fasz ez? Böki a talpamat. A jó kurva életbe, fel kell öltöznöm! Vissza, vissza, hol a gatyám? Gyalog megyek, nem autóval, szép idő van, mire visszaérek, éppen jó lesz. Há’ nem? Jeeeeeee!
A reménység tearózsa-illatú, opál szivárványa zsibong és vonaglik a mellkasában, és még van valami a levegőben is aznap, ó, a langyos lég magasságában, de ezt Fitti egyáltalán nem tudja megfogalmazni, csak megy a trafikba, újra meg újra futni próbál, bár nem akar futni, aztán vissza is lassít, mert nem sporthoz szokott, aztán megérkezik, a bolt előtt páros lábbal ugrik egyet.
Jihíííí! Csak nyugodtan, csak higgadtan – és benyit.
– Jó napot, Erzsike, cigarettapapírja van, tessék mondani? Kérnék szépen tíz csomaggal.
– Adjisten. Há, a’ éppen ma fogyott e’. Evitte regge’ a ragyás Tóni a uccsót. Há’ minek a’ magának?
– Az…
Az anyádnak kell az, minek az nekem, te retkes tokájú mangalicakoca, mondja rögtön Fitti, de csak magában, mert ebben a faluban illedelmesen kell viselkednie, Hombre megmondta neki, hogy Fitti, ugye tudod, hogy milyen óriási galaktikus nagy tapló vagy, és az egész Univerzum minden dimenziójában lehetsz pont ekkora elviselhetetlen nagy kretén, de ezen az egyetlen helyen, ebben a faluban nem, szóval itt viselkedned kell, különben mész a levesbe gyökérnek.
– Az… nekem. Erzsike, a cigarettapapír arra kell, mert cigarettát szeretnék sodorni, Erzsike drága. Nem maradt valahol egy csomaggal? Hátha a raktárban…
– Aha… Nem maradt. Há’ mé’ nem szí rendes cigerettát, amit a városi népek szoknak? Van itten mindenféle.
– Tudja, drága, én különleges, külföldi dohányt szívok, amit nem lehet az országban kapni. Hát ahhoz kell a papír.
– …Aha. Há’ akko’ mé’ nem pipábó szíjja?
– Van pipája? Kérek egy pipát.
– A’ nincsen.
– Te… – Fitti egyre csak mosolyog –, tehát… hátha mégis maradt valahol, valami polcon, mondjuk, ott, a raktárban egy kis cigipapír.
– A’ uram is tekerni szokja a dohányt. De hogy annak millen büdös szaga van. Nem is értem, hogy tudják esztet maguk elszíni. Há’ mi abba’ a jó? Oszt még káros is a környezetre, meg mindenféle rákja lesz tüle a’ embernek. Én esztet nem értem.
– Az én dohányom illatos, Erzsike, ráadásul még egészséges is.
– Ammá flancos egy bagó lehet. Há’ kűfődön vannak ilyen csodák. Biztosan jó drága.
– Az.
– A’ én uram a Bibliábó tép ki lapot, ha efogy neki a papírja. Bitang egy szerzet a’. Mondtam is nekije, hogy evisz ezé’ egysze a’ ördög.
– Igen, az valóban nem helyes. Miért pont a Bibliából tépi ki?
– Ő aszonygya, azé’, mer annak épp olyan vékonka a lapja, mint amilyen kő’. Há’ azé’. Ej, de nem való ilyet tenni!
– Van Bibliája?
– Csak nem azé’ kő’ magának is?
– Nem. Hova gondol, drága Erzsike! Kikérem magamnak. Én mélyen vallásos ember vagyok, aki minden este olvassa a Szentírást. De a városban felejtettem az enyémet, és most, hogy mondja, eszembe jutott, hogy talán van a boltjában. Hiszen magánál mindig van minden. Ott, az újságok meg a könyvek között.
– Há’ éppen van még egy. De ugyi bizton nem arra kő’?
– Ha ilyen vonzó nőnek hazudnék, elsüllyednék azonnal szégyenemben. Imádkozáshoz kell, Erzsike, ha akarja, megesküszöm.
– Na. Na, azé’! Látom én magán, hogy rendes ember, amolyan istenfélő. Itt tartom, a pult alatt, épp olyan, amilyen nekem van otthon. Csak én ritkán óvasom, ugyi, há nem nagyon van rá időm.
– Pedig az olvasása adja meg a helyes irányt. Nem véletlenül adta nekünk az Úr.
– Há’ tudom én azt, de lássa, mennyi a dolog. Itt ez a bót meg aztán odahaza a’ állatok. Hajj!
Add már oda, te lógó seggű zsírosbödön, faszomat a szádba!
– Tessék, itt van, ni. Magának ócsóbban adom, mer magán látszik, hogy rendes.
Teszt
Leült a foteljébe, szagolgatta, nézegette, türelmetlen volt, mégis halogatta, mert tudta, hogy az övé lesz, és akkor kezdi, amikor akarja, és már mindjárt kezdi, és milyen lesz, ilyen még nem volt, amilyen lesz, mert hűűű, milyen szaga van, ilyen szaga még sosem volt, és ilyen színe sem és ilyen súlya sem, és a formája sem meg semmije sem, aztán csak meggyújtotta, és csak kicsit szívott, de a füst nem karmolt, hanem selymes volt, tavaszi szellő, és akkor Fitti vetődött, jó mélyen leszívta, tartotta, tartotta, még tartotta, és.
– Bazmeg! Ilyen nincs.
Nem is beszélt egy darabig. Mosolygott, beleszívott újból akkorát, amekkorát csak bírt, és az idő előbb elbizonytalanodott, aztán elhalványodott, majd reszketve eltűnt. Fittinek nem volt ideje mozgatni a kezében a cigarettát, nem tudott újból beleszívni, de nem is kellett, mert a füst benne volt, mert kifújni sem maradt ideje, aztán gyorsan visszajött az idő, amikor kibuggyant belőle a füst, és akkor egy kis levegőt is kapkodott, vigyorgott, sóhajtozott, nézelődött, nyújtózkodott, próbálta kitalálni, mi van körülötte, újratervezés, újratervezés, hihihi, csak nem áll össze, bassza meg, újratervezés, hihihi, vegyük csak fel szépen a csikket, már füstöl a szőnyeg, rá kell lépkedni, és akkor ott volt a földön a Biblia, pont ott nyitva, ahonnan Fitti a papírt szerezte, csak kicsit messzebb volt, oda kellett evezni hozzá, jé, milyen messze van, de már ott is vagyunk, na, olvassunk:
A VILÁG TEREMTÉSE
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. Az újszülött föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség borítá a mélységeket, és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett. Majd monda Isten: „Legyen világosság", és világosság lőn. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé a világosságot nappalnak, és a setétséget éjszakának: és lőn este és lőn reggel: az első nap.
– Ez kurva jó, bejön most ez a baromság! – A hátára feküdt, és újra beleszívott a cigarettába.
És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
Megteremté az Isten az embert földnek porából, és lehellette az ő orrába az életnek leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezé őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván:
– A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony megholsz. Az ember nem érté e szót. Monda az ember:
– Minek akkor ez a fa itt?
– Ide növesztettem – felelé az Úr.
– De minek, ha nem ejéndhetem a gyümölcsét?
– Hogy lássam, jámbor vagy-e Atyáddal és szófogadó.
– Ezért teszed ide nekem ezt a fát?
– Ezért, ember. Mássz fel rá, feküdj alája, vagy hömbölögj az árnyékában. Tégy véle, amit akarsz, ám nem ejendhetsz róla, mert biz megholsz halálnak halálával. Holsz.
– Felmászni? Hömbölögni? Azt végül is lehet. De inkább vidd innét, mert ha nem ejéndhetek róla, csak összezavar.
– Nem viszem. És ne ejéndjél róla, mert bizony megholsz.
– Meghalok? Az meg mi a fasz?
– Ne bőszíts. Ha eszel róla, az rossz leend néked.
– Mi az, hogy rossz?
– Hát, ez.
Durr, az embernek orcájába pancsolt az Úr, hogy az embernek orra vére folyt és szeme könnytől patakzott.
És mondá az Úr Isten: „Nem jó az embernek egyedül, és nem jó nekem, az Úr Istennek, ha egyedül leend. Sokat kérdez. Alkotok néki társat, ki hozzá illendő. Okozzanak ők egymásnak gerjedelmet, s ne nekem." Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és az elaluvék. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten asszonnyá azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, és vivé őhozzá. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyellik vala. Az ember örömét lelé az asszony látványában, gömbölyű formájában, szép arcában és hosszú, fényes, hajában, melyben az arany színe szikráz vala, ha éppen úgy esék reá a nap sugára. És monda az asszony:
– Miért kék a szemed alatt, ember?
– Mert beveré az Úr Isten.
– És miért tevé ezt?
– Hogy megmutassa, mi az, hogy rossz.
Fitti ledobja a könyvet, potyognak a könnyei, egy perc, két perc, már nagyon görcsöl a hasa, jajgat, alig kap levegőt, hehehehe, hihihihi, he, he, he, he, hi, hi, hi, hi, jaj. Aztán lassan enyhül az érzés, négykézlábra áll, és elindul a telefonért.
– Ez beszarás! Hááát. Hááá, hááá, hogy megmutassa, mi a rossz.
A telefon kicsöng, Fitti vigyorog, már nagyon várja, hogy elmondhassa, csörög, és Hombre felveszi:
– Igen?
Fitti még boldogabb lesz.
– Te, Hombre… háháháhháááááá, he , he, he, he…
– Hányszor kértelek, hogy ne hívj, ha be vagy tépve.
– De ez… ez a védett vonalunk.
– Akkor sem.
– Te meg biztos be vagy baszva!
– Nem vagyok.
– Akkor bekokózva.
– Be. Ám mégsem hívogatlak.
– Nem vagyok betépve, csak jókedvem van. Egy nagyon vicces könyvet olvasok. Totál vidékiesen vartyognak benne, és annyi szart összehordanak, hogy lefosom a bokám. Kurva nagy dumákat lőnek el.
– Ki írta?
– Tudja a faszom. Nincs a borítóján.
– Mi a címe?
– Biblia.
– Szóval te azon röhögsz.
– Olvastad?
– Igen.
– Az egészet? Hű! Nagyon vastag.
– Nem emlékszem vicces részekre.
– De hát a teremtéstörténet! Azon beszarsz.
– Olvastam.
– És?
– Mi és?
– Az vicces.
– Nem vicces.
– De kurva jó! Beveri az Isten az Ádám arcát, hogy megmutassa, mi a rossz.
– Én ilyenre nem emlékszem.
– Akkor te másik kiadást olvashattál.
– Próbáld meg nem betépve olvasni, és ne hívj, ha szét vagy ütve.
– Dehogy vagyok. Csak… Hombre, elkészült. Kipróbálhatod.
– Ezt aztán végképp nem telefonon fogjuk megbeszélni.
– Jó, jó. Amint otthon leszek, át kell jönnöd hozzám.
– Átmegyek.
– De addig is ezt hallgasd meg! Olvasok neked. Figyelj!
A BŰNBEESÉS
A fekete macska pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala. És a fekete macska monda az asszonynak:
– Csakugyan azt mondá az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
És monda az asszony a fekete macskának:
– Milyen néven neveztetel neved szerint, és az Úr Isten melyik teremtménye vagy te?
– Fekete macska vagyok, és Piroska a nevem. Csakugyan azt mondá az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
– A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, de annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
– Bizony nem haltok meg, hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek, mint az Isten, jónak és gonosznak tudói.
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak pirosló gyümölcséből, és evék, és ada férjének is, és az is evék. És nyiladozának mindkettőjöknek szemei, s tudói lettek jónak és rossznak, előbb haloványan előtűnt az idő, aztán még reszketve várt egy kicsit, majd elfedve a pillanatot múltban és jövőben mutatta meg magát. Aztán megindulván az ember és az asszony sóhajtoztak, nyújtózkodtak, vigyorogtak, próbálták kitalálni hol vannak, újratervezés, meresztgették a szemüket, elveszett a most, újratervezés, gondolkodás, és selymes fű cirógat, és hogy mi ez az egész, aztán újratervezés.
– Beálltak, baze’! Beálltak, mint a szög. Há’ nem? Ha te olvastad, akkor miért nem mondtad nekem soha, hogy ez ennyire jó? Azt hittem, hogy faszság. Látod, én mindig mondtam, hogy mindenki drogozik. Tessék. Már Ádám és Éva is nyomta. Há’ nem? Há’ de! Ne má’! Itt van feketén-fehéren, mindig mondtam én, hogy betépve látjuk a lényeget. Na, figyelj csak még, Hombre!
– Fitti, súlyos a mai műsorod, de én most elbúcsúzom…
– De ezt figyeld:
És az ember meg az asszony az életnek fájához indula, hogy annak gyümölcséből is ejendjenek, ám egymásra tekintve észre vevék, hogy mezítelenek. Figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
– Én most leteszem a telefont, Fitti, szia!
Fitti kitép egy újabb lapot, csavarja a következő cigarettát, és fogja a könyvet:
És meghallák az Úr Isten szavát, aki a hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki:
–