Find your next favorite book

Become a member today and read free for 30 days
Kardos Margit disszidál

Kardos Margit disszidál

Read preview

Kardos Margit disszidál

ratings:
4/5 (8 ratings)
Length:
124 pages
1 hour
Publisher:
Released:
Oct 6, 2017
ISBN:
9789632937243
Format:
Book

Description

Ez a könyv legalább annyira szól a férfiakról, mint a nőkről. Míg szereplői az emberi kapcsolatok szövevényességéről mesélnek, a háttérben megjelenik a gyermekkor, ahonnan az elbeszélő érkezik. Egy, a nyolcvanas években felnövő kislány, egy csapongó, bizonytalan, fiatal nő, egy elhagyott feleség, egy szerető, egy takarítónő és négy férfi, akik körül ezeknek a nőknek az élete forog: novellákra szétbontva és összefűzve. Pontosan úgy, ahogy az élet bontja szét és fűzi össze az emberi kapcsolatokat.
Szentesi Éva 2011-ben kezdte el írni Rúzs és Tükör című blogját, amelyben rövid feljegyzésekben mesélt arról, milyen szerelmeken, csalódásokon és megpróbáltatásokon keresztül vált felnőtt emberré - egy betegség árnyékában. Ez a novelláskötet a blog záróakkordja és koronája.
Publisher:
Released:
Oct 6, 2017
ISBN:
9789632937243
Format:
Book

About the author


Related to Kardos Margit disszidál

Related Books

Book Preview

Kardos Margit disszidál - Szentesi Éva

Szentesi Éva

Kardos Margit

disszidál

Szentesi Éva

Kardos Margit

disszidál

ATHENAEUM

ATHENAEUM

Copyright © Szentesi Éva, 2017

Minden jog fenntartva.

ISBN 978-963-293-724-3

Férfiaknak

Tűzriadó

Nikinek drótszerű, szőke haja volt, alig tudta fésülni, annyira megkeményedett a sok hidrogénezéstől. Rendszerint a koli fürdőjében, a csapnál festette be, amíg én őrködtem az ajtóban, hogy figyelmeztessem, ha jön a nevelőtanár, aki a folyosó végén lakott. Festette a haját, közben cigizett, az ablakot emiatt sarkig nyitotta. Úgy ült az öntöttvas radiátoron, mintha tudná a világ összes dolgát, a szájából lógott a sodort cigaretta, közben az ecsettel a dróthaját kente. Úgy tudta a cigit a szájában tartani, hogy hozzá sem ért a kezével, úgy tüdőzte le és fújta ki a füstöt, szabályosan, mintha erre a mutatványra készült volna gyerekkora óta. Tizenhat évesek voltunk, annyira kamaszok és felelőtlenek, amennyire csak bírtunk.

Bámultam a kollégium ablakát, a keretről lepattogzott az egykor fehér festék, a padlót barna és koszlott, sárgás csempével rakták ki, a csapok felett rohadó, koszos tükrök lógtak bizonytalan erejű madzagokon. A zuhanytálcából nem ment le rendesen a víz, a lábammal piszkáltam a lefolyó száját, és azon ügyeskedtem, hátha ki tudom emelni lábujjaimmal a hajcsomómat. Nem sikerült. Kicsit fáztam a szellő miatt, hiába volt június, a délutáni felhőszakadás miatt rendesen lehűlt a levegő. Nem szóltam Nikire a huzat miatt, mert nem akartam a füstben megfulladni, inkább fáztam. Igazából egyáltalán nem bírtam a cigit, csak menősködésből szívtam én is. Közben hallgattam, ahogy magyaráz:

– Szóval, ribikém, az van, hogy este, amikor mindenki bekussol és alszik végre, kilógunk, bemegyünk a Rákócziba, és piálunk.

A Rákóczi egy jóféle söröző volt két utcával odébb, oda jártunk szórakozni a kimenőnkön, de rájöttünk, hogy délután hattól este nyolcig a fű se nő, és nem lehet pasizni, pedig mi már nagyon fel akartunk szedni valakit. Kitaláltuk, hogyan lógunk meg éjjel a kollégium hátsó kapuján, amit a kutya se ellenőriz, mert a tanárok nem járkálnak éjszaka, éjfél és hajnali hat között ők is alszanak.

Nikivel mindketten szüzek voltunk, de ribinek hívtuk egymást, mert az is menő volt, legalább annyira, mint cigizni. A hajunkat is festettük, mint a nagyok, mert a természetes hajszínt bénának tartottuk. A szemöldökünket pengevékonyra tépkedtük, és azt is bekentük hajfestékkel. Szörnyen nézhettünk ki, de a bakfis szépészeti malőrök ellenére babapuha volt a bőrünk és feszes a seggünk, ami azért nagy előny volt, bármennyit elégedetlenkedtünk is az alakunkkal. Azt persze egyáltalán nem gondoltuk, hogy egyszer még visszasírjuk a mini babahájat a köldökünk alól.

Amikor Niki befejezte a hajfestést, még mindig a zuhanytálcában álltam, és a hasamat csipkedtem a tükörben, miközben hangosan szidtam magam, mennyire hájas disznó vagyok. Niki röhögött, majd rágyújtott még egy cigire.

– Sokat dohányzol, te cafat – szóltam rá. Káromkodni is menő volt. De Niki nem reagált rám, másról kezdett beszélni:

– Hallottad, hogy az egyik negyedikes megdöngette Meli nénit a tanáriban szombaton? Magukra zárták a szobát, és odabent basztak.

– Ne mondd, hogy basztak. – Niki röhögni kezdett, mint a fakutya; ilyenkor az orrcimpája kitágult, és ettől szexi volt. – Mondd inkább, hogy keféltek.

Ezen már mindketten visítva csapkodtuk a térdünket.

– Figyelj, azt terveztem, hogy leszopom ma a rendőrt – közölte barátnőm a tervét, mintha valami óriási, világmegváltó ötlet jutott volna az eszébe, amivel az egész emberiséget meg tudná menteni a totális pusztulástól, és büszkén kihúzta magát.

– Úúú, de durva vagy, én nem merném. Meg öreg is.

– Dehogy öreg, harminchárom éves. Az nem öreg.

– Ja, nem, végül is csak pont dupla annyi, mint te.

– Ki nem szarja le? Meli néni is a negyedikesekkel dugatja magát. Ő is elmúlt már harminc. A lúzer férje meg Horvátba viszi nyaralni. Szerinted mikor visznek minket Horvátba, ha nem kezdjük el a szexet?

Néztem a barátnőmet, ahogy próbál meggyőzően érvelni, de nekem semmi kedvem nem volt még elkezdeni a szexet. Az általános iskolás időkre gondoltam, amikor az volt a tervem az akkori barátnőmmel, hogy apácák leszünk és soha nem nézünk majd a fiúkra, mert azokkal csak a gond van. Most meg itt állok ebben a rohadó fürdőben, és a szopásról dumálok a mostani barátnőmmel, aki kétségen kívül jóval fejlettebb a koránál, irtó nagy mellei vannak, minden fiú őt akarja taperolni a folyosón. A többségnek persze hagyja is.

Nem voltunk gazdagok, se a Niki, se az én szüleim, nyaralni se nagyon jártunk, még a Balcsira se jutottunk el. Kicsit irigykedtünk azokra, akik tehetősebbek voltak, főleg, mikor arról meséltek, milyen király volt a nyaralásuk. Egyszer Niki azt hazudta, amíg az egyik osztálytársunk mesélt a francia Riviéráról, hogy mi meg Horvátba megyünk nyáron, és egy hajón leszünk, mert az unokabátyjának van hajója a tengeren. Ez akkora bődületes hazugság volt, hogy fülig vörösödtem, és elszégyelltem magam Niki helyett is. Pláne azért, mert a többiek rögtön levágták, mekkora kamu az egész, ha másról nem is, hát a vörös arcomról biztosan, aztán a hátunk mögött röhögtek a szünetben.

Utáltuk őket, de azért cigiért mi jártunk ki a közértbe nekik is, mert akkor hozták be a cigitörvényt, hogy tizennyolc év alattiakat nem szolgálnak ki dohányáruval. Tőlünk soha nem kértek személyit, Niki jóval idősebbnek látszott a koránál, én meg hosszú szoknyákban és elegáns blézerekben jártam, így mi láttuk el a kollégium legfelső szintjét. Ha cigiért mentünk, előre begyűjtöttük a pénzt, és komoly arccal kértük az eladótól, aki általában ránk se hederített.

Amikor kedvünk volt, meglógtunk éjszaka. Mint például aznap is, és sose buktunk le.

A rendőrsrác, akit Niki le akart szopni, már a Rákócziban várt minket a haverjával, biliárdoztak, amikor odaértünk. A haver két méter magas, szőke, kék szemű férfi volt, olyan szépnek láttam, hogy majd megvesztem tőle, és én is bejöttem neki, kedvesen nézett rám, majd végigmért. Niki egyből be is szólt, hogy ne csorgassa annyira a nyálát, mert eléggé béna, de a srác nem foglalkozott vele. Próbáltam komolynak tűnni, és a terveimről meséltem, de elképzelni sem mertem, hogy ez a srác veszi el a szüzességem, pedig Niki terve az volt, hogy ma éjjel aztán tényleg megtörténik, és akkor mi leszünk a legmenőbbek a negyedikesek után a suliban.

Amíg én hevesen sztoriztam a szakmai óráinkról meg hogy miket festek, addig az asztalnál, az orrunk előtt Niki vad smárolásba kezdett a rendőrrel, és annyira nem zavartatták magukat, hogy a csávó elkezdett a bugyijában matatni a söröző kellős közepén. Zavarba jöttem, elfordultam, és csak a havert néztem, aki meg a mellemet bámulta, ami nem volt annyira nagy, mint amilyen a barátnőmnek, de azért szépnek gondoltam.

– Na, mi lelépünk – ocsúdott fel Niki a smárolásból. – Kiveszünk egy szobát.

– Mi? Nem léphetsz le! Együtt kell visszamennünk. Egyedül amúgy se tudok visszamászni a kerítésen.

– Ti kiszöktetek valahonnan? – kérdezte a szőke, mire Niki bokán rúgott az asztal alatt.

– Ugyan, dehogy.

– Hány évesek vagytok?

– Huszonegy. És rajz-vizuális kommunikációra járunk a tanárképzőre – folytatta a hazudozást szemrebbenés nélkül.

Akkor esett le, hogy a szőke végig azt hitte, hogy nem a művészeti szakközépről beszélek, ahol festeni tanulok, hanem a nyíregyi fősuliról, és tanár leszek, ő meg királynak hitte magát, hogy felszedett egy huszonegy éves csajt – nem is sejtette, hogy annyira fiatalok vagyunk, hogy akár le is csukhatják őket.

– Jól van, akkor lépjünk. Megyünk veletek. – És a szőke srác megfogta a kezem.

A szívem a torkomban dobogott, amikor beléptünk a külvárosi motel kétágyas szobájába. A szőke fogta a kabátját, kivette a fegyverét, és lerakta a dohányzóasztalra, majd elkezdte széthúzni az ágyakat.

– Te is rendőr vagy? – kérdeztem eléggé beparázva.

– Persze hogy az, és van menyasszonya is – válaszolt a szőke helyett a barátja, röhögve, a szőke pedig nem is reagált, csak mosolygott, miközben nyögött egyet, ahogy tolta az ágyat.

Túl drága lett volna nekik két, külön szobát fizetni, ezért a szoba két végébe tolták a fekhelyeket, hogy minél távolabb legyünk egymástól. Niki jó ötletnek tartotta, én meg legszívesebben felpofoztam volna, miután megrángatom és az arcába üvöltöm, hogy ez kurva messze van ám a horvát tengertől meg a hajókázástól, ribikém, meg az is totál kiborított, hogy a pasinak menyasszonya van otthon, megsértődtem, rá se akartam nézni.

Nikit persze egyáltalán nem érdekelte senki, az

You've reached the end of this preview. Sign up to read more!
Page 1 of 1

Reviews

What people think about Kardos Margit disszidál

4.0
8 ratings / 0 Reviews
What did you think?
Rating: 0 out of 5 stars

Reader reviews