Bimbózó Rózsaszirmok

sokszorosítható.

Egy

– Mit adsz Danielnek az évfordulótokra? – kíváncsiskodott cinkosan Linda, olyan arcot vágva, mintha tökéletesen tisztában lett volna vele, hogy min töröm a fejemet. Arrébb evickéltem a nagy, rózsaszín úszógumimmal, és intettem neki a fejemmel, hogy kövessen, ha hallani szeretné a kifundált tervemet. – Azon töröd a fejed, mi? – vigyorodott el, amint megérkezett mellém a saját, világoskék úszógumijával.

– Már egy jó ideje – súgtam oda neki, vigyázva, hogy a pancsoló Daniel még véletlenül se hallja meg, miről folyik a szó. – De szerintem kosarat fog dobni – görbítettem le a számat elkámpicsorodva.

– Ugyan már! Melyik srác mondana nemet a szexre?

– Daniel.

– Dehogy mondana.

– Próbálkozok, Linda. Mióta csak megkezdődött a szünet, megállás nélkül próbálkozok, de semmi. Jelét sem mutatja, hogy megmozdítanék benne bármit is olyan téren.

– Fogja az adást? – vonta össze a szemöldökét olyan stílusban, mintha nagyon gondolkodott volna valamin.

– Honnan tudjam? – dünnyögtem morcosan.

– Szerintem nem jól csinálod. Tuti biztos vagyok benne, hogy nem esik le neki, mivel próbálkozol.

– Matt-nek leesett?

– Neki nem kellett leessen. Hamarabb megmászott, minthogy egyáltalán eljutottam volna odáig, hogy felfedezzem magamban a nőt – nevette el magát, mintha a tény, hogy Matt meghúzta jóformán még gyerekként, valamiféle vicces dolog lett volna. Egyikük sem töltötte be még a tizennégyet, mikor először összegabalyodtak, és azóta is bőszen űzték az ipart, Mrs. Smith háta mögött, amit Daniel szerintem sosem mert volna megtenni.

– Bátor vagy – rántottam egyet a vállamon. – Daniel szerintem akkor sem merné, ha amúgy merné.

– Jobban belegondolva… – tűnődött el. – Nem, tényleg nem – rázta meg a fejét, és persze arról sem feledkezett meg, hogy kinevesse a bátyját. – De nem is muszáj egyből egymásnak esnetek. Mi sem úgy kezdtük – pillantott rá a Daniellel bohóckodó Matt-re. – Először csak tipi-tapi volt, utána nyili-nyali meg… – vigyorodott el az orra alatt – szipi-szopi. Aztán egy este arra eszméltünk, hogy megtörtént.

– Könnyű úgy, ha egy házban laktok – húztam el az orromat.

– Nehéz úgy, ha egy egész udvartartás rajta tartja a szemét a kis ladyn – forgatta a szemeit. – Nem beszélve a hétfejű sárkányról.

Jó hasonlat volt. Mrs. Smith tényleg olyan volt, mint egy hétfejű sárkány, nem beszélve a mellette lévő két másik sárkányról, akik képtelenek voltak kiszakadni a hátsójából. Miss Kelly – a komorna – és Mr. Chenkova – az angyal – szinte már-már szimbiózisban éltek Mrs. Smith-szel, és jelentettek is neki mindent, amiről nagyon nem kellett volna tudnia. Miss Kelly Matt anyukája volt, és Mrs. Smith komornája, na meg másod számú bizalmasa, az első ugyanis a sűrűn felbukkanó Mr. Chenkova volt. Sosem értettem, hogyan képes Linda és Matt kijátszani a triumvirátust, de egyelőre még nem buktak le, úgyhogy valamit nagyon jól csináltak, ha évek alatt sem derült fény a kis titkukra.

– Szóval, ne is álmodjak évfordulós, szerelmes huncutkodásról?

– Mi a francért akarnál egyből az emelt szinten kezdeni, ha még az alapszintet sem sajátítottad el? Pettingeljetek! Cuki ajándék, maradandó élmény és egy szinttel magasabbra emeli a kapcsolatotokat. Nektek ez még bőven elég. Neki meg – mutatott a strandlabdával fejelgető Danielre, lesajnáló pillantások közepette – bőven sok is. Tőnyomorék – sóhajtott egy nagyot, a fejét ingatva.

– De én néha csúnya dolgokat csinálok – súgtam oda pironkodva.

– Csalod Danielt? – csattant fel, szinte már olyan sértetten, hogy azon sem lettem volna meglepődve, ha menten belebombáz egy energiagömböt a fejembe. Amúgy is sűrűn fenyegetett hasonlókkal, ha pedig Danielről volt szó, felért egy atombombával.

– Dehogy, te hülye! – Még a gondolattól is elkapott a rosszullét. – A takaró alatt – suttogtam. – Magammal.

– A szobatársaid előtt? – húzta fel az orrát undorodva.

– Otthon. Meg itt. És… néha a sekrestyében.

– Fúj! – düllesztette ki a szemeit elborzadva. – Hogy tudsz ilyen gusztustalan lenni?

– Nem tudom – horgasztottam le a fejemet szégyenemben. – Fogalmam sincs, hogy tudok.

– Ott masztiznak a papok is. Blöe! – nyújtotta ki a nyelvét undorodva. – Csináld inkább a tesi öltözőben!

– Akkor… nem gáz, hogy csinálom?

– Dehogy gáz. Csak ne ott! Fúj! – borzongott meg. – Még az hiányzik, hogy rád nyisson valamelyik elfojtott szexuális vágyaktól szenvedő szerzetes, vagy mi a fene, és megnyomjon a sarokban. Hát Daniel bele is őrülne, és szerintem te is.

– Csak Connor atya nyithat rám, ő meg nem olyan.

– Nem olyan, amíg nem olyan. Egy férfi az férfi, ha pap, ha nem! A cölibátus pedig természetellenes dolog, akármilyen magasztos eszme érdekében is fogadja meg valaki. Ne kísértsd se a papot, se a sorsot!

– Olyan felnőtt vagy mostanában – mondtam irigykedve. – Én miért nem vagyok ilyen felnőtt?

– Dehogy vagyok – nevetett fel. – Csak megvan a magamhoz való eszem, és késztetést érzek rá, hogy vigyázzak rád, mert egy életképtelen nyomi vagy nélkülem.

– Nem is! – csaptam a szemébe a vizet.

– Dugulj! Jön Ellie.

Utálkozva félrepillantottam, és persze azon nyomban meg is láttam a felénk igyekvő, vigyorgó Ellie-t. Próbáltam leplezni az unszimpátiámat, mint mindig, amikor bepofátlankodott kettőnk társaságába, ezért odabüfögtem Lindának egy annyit, hogy leléptem, majd arrébb is evickéltem, egyenesen arra, ahol Daniel, Matt és az immár hozzájuk csatlakozó Cillian fejelgettek a színes strandlabdával.

– Baby! – nyivákoltam kapálózva.

Akármennyire rúgkapáltam, se előre, se visszafelé nem tudtam haladni. Megrekedtem a tó közepén, a hatalmas úszógumiban lebegve. Daniel azonnal felém kapta a fejét, és figyelmen kívül hagyva, hogy ő jött volna a fejelésben, hátra hagyta a fiúkat, hogy sebesen oda ússzon hozzám.

– Mi a baj, Cicus? Elakadtál? – villantott rám egy nagy mosolyt, miközben megragadta az úszógumimat, és húzni kezdett a part közelében fejelgető fiúk felé.

– Annyira nem buli, hogy ilyen pancser vagyok – morcoskodtam.

– Nem lehetsz mindenben a legjobb.

– De én mindenben a legjobb akarok lenni – dünnyögtem, hisztibe áthajló hanghordozással.

– El ne kezdd! – szólt rám, miközben lekapta rólam az úszógumit, mikor már úgy ítélte, hogy eléggé sekély vízben járunk ahhoz, hogy ne fulladjak meg a segítségemre lévő rózsaszín úszógumi nélkül. – Tudod, hogy a srácok utálják, ha hisztizel, és megint cukkolni fognak, nekem meg nincs kedvem veszekedni.

– Mert ők fontosabbak, mint én, vagy mi? – csattantam fel.

– Ó! Ne! Cica! Kérlek, ne! Könyörgöm! Ne most!

– Mmmmmmm! – gyürkőztem neki a bőgésnek, és már egy-két könnycseppet is előcsaltam a szememből.

– Felveszlek, oké? Csak ne sírj! Gyere gyorsan! – nyújtotta ki felém a karjait, és azzal a lendülettel fel is kapott az ölébe, hogy belebömbölhessek lepirult vállába. – Sss! Cicamica! Sss! – ringatott megállás nélkül. – Ne sírjál, icipici Cicamicám! Tudod, hogy te vagy a legfontosabb. A leges-leges-legfontosabb.

– Mmmmmmm!

– Puszika-muszika! Cicuka-micuka.

– M-m-m! – turkáltam a nyakát az orrommal.

– Már megint húzza a száját? – szólt oda Matt lesajnálóan, aztán hangosan ki is nevetett, amihez Cillian is társult. – Mi baja van már megint?

– Tedd magad takarékra, mert lerúgom a fejedet! – köpte oda Daniel. – Ő ilyen! Nem tehet róla, és ezért rohadtul nem kell fikázni!

– M-m-m… – turkáltam tovább a nyakát.

– Tiszta csicska ez a nő – horkant Matt lenézően.

– Egy agysejtgyilkos – kontrázott Cillian is.

– Hajítsd ki a picsába, haver!

– Megmondtam, hogy lapos a pofátok, nem? – vetette oda Daniel ingerülten. – Ő se fikáz benneteket, úgyhogy kuss legyen!

– A nyomorék hősszerelmes – kacagott fel Matt, majd pillanatokkal később a színes strandlabda összetalálkozott Daniel tarkójával. – Menjél, szoptasd meg!

– Már megint nem bírsz magaddal? – csendült a közelemben Linda hangja. Nem tudtam, hogy nekem vagy Matt-nek szólt-e a mondat, ezért bőszen hisztiztem tovább, Daniel leégett vállára folyatva a taknyomat.

– Most mi van? – szólalt meg Matt olyan hangon, mint ahogyan egy ártatlan ember teszi, amikor valamiféle gaz bűntett elkövetésével vádolják. – Tudod, hogy utálom a rinyapicsákat.

– Leszarom! A bátyám szereti, és ha jó barátja vagy, akkor befogod a pofádat, és nem cseszteted lépten-nyomon Catherine-t!

– Cseszteti a faszom! Csak próbálom nevelni, hogy ne bőgjön.

– Jó, amúgy tényleg nem kéne neki. Catherine! – csapott rá a hátsómra Linda. – Hagyd abba a nyafizást, vagy nem hívunk többet, és kötögethetsz nagyanyáddal!

– De olyan jó – pusmogtam.

– Nem! Rohadtul nem jó! Lehet, hogy Daniel bírja, de nekünk elviselhetetlen, és amúgy baromi ciki is. Aki a sekrestyébe járkál – mondta jelentőségteljesen –, az nem viselkedik ötéves kislányként!

– Minek járkálsz te a sekrestyébe? – kérdezte Daniel, az arcomat puszilgatva.

– Maszturbál – válaszolta helyettem Linda.

– Fúj, de hülye vagy! – csattant fel Daniel. – Ne mondj ilyeneket Catherine előtt, mert megijed, és megint sírni fog!

– Akkor ijedne meg, ha Connor atya felrántaná a csuhát és belökné a lompost.

– Na, jó! Kussolj! – pirított rá Daniel ellentmondást nem tűrő hangon. – Igyál inkább! Hadd nyugtassam meg Catherine-t!

– Csak úgy jelzem, bátyó. Egy napon ez a picsa – rántotta be a bugyit a fenekembe – lesz a feleséged.

– Áú! – nyüszítettem fel.

– Hülye vagy, ha ennyire elkapatod. Jobb lenne, inkább a nőt látnád már meg benne, a kislány helyett. Jól mondom, Catherine? – csapkodta meg a hátsómat gonoszul.

– Azt a fehér picsát nézd meg! – hahotázott Matt. – Közé lehetne engedni.

– A gyökér Smith meg fogdossa, és nyugi van a gatyában – vihogott Cillian.

– Közétek engedek én mindjárt egy olyat, hogy a fejetek kettéhasad! – harsogta Linda merő indulattal. – Még van pofád Catherine seggét nézegetni?

– Jó segge van, miért ne nézném?

– Bátyó! – kezdett rá a nyivákolásra Linda. És még ő pofázott nekem. Cöh!

– Hagyjatok ki a hülyeségből! – sóhajtott Daniel unottan.

Matt folyamatosan más csajokat nézegetett Linda mellett, és Daniel már az elején tisztázta velük, hogy őt nem érdekli, mit csinálnak, de soha nem fog egyikük pártjára sem állni, mert hidegen hagyja a kapcsolatuk.

– De Catherine seggét nézi – dünnyögte Linda.

– Hát mit nézzek, ha nem dobod le a bugyit, édesem? – öltött rá nyelvet Matt.

Tudtam, hogy ledobja. Lindának elég volt egy aprócska cukkolás, egy parányi kis fika, amivel a bátorsága nem létező tényét próbálták bizonygatni, azon nyomban tett róla, hogy a gall feltételezések eltűnjenek a süllyesztőben. A világoskék bikinialsó pillanatok alatt Matt képében kötött ki egy „Nyald ki a seggem" kíséretében, aztán csakhamar csatlakozott hozzá a fürdőruha felső része is, ezúttal szitkozódás nélkül.

– Ó, hugi! – fakadt ki Daniel elfintorodva. – Hogy lehetsz ilyen szemérmetlen, hülye liba?

– Most mi van? Nem látszik semmi – védekezett Linda, aki valóban visszahúzódott a mellig érő vízbe, mielőtt levetette volna magáról a fürdőruhát. 

– Nem látszik, amíg nem látszik – kacagott fel Matt, majd azzal a lendülettel belevetette magát a mélyebb vízbe, hogy eltűnjön annak felszíne alatt, és újra előtörjön, immár a kacarászva visongó Lindával a nyakában.

– Pucér parti, gyerekek! Pucér parti! – kurjongatott Linda. Hát, nem tartott valami sokáig a sértettsége, azt azért meg kell hagyni.

– Én nem akarok pucér partit – csipogtam Danielnek, a válla fölött bámulva a kezeivel csápoló, melleit villogtató Lindát.

– Kilátszik valamije? – kérdezte Daniel, aki abban a pillanatban hátraarcot vágott, ahogy Linda melltartója landolt Matt képében.

– A cicije. De az totálban.

– Azonnal öltözz fel! – dörrent Daniel. – Nem mondom el még egyszer!

– Szerintem leszar téged, Baby. Most unszolja Ellie-t is.

Linda, Ellie, Matt és Cillian folyamatosan haladtak befelé a tóban, fittyet hányva rám és Danielre, Ellie pedig vérvörös arccal, szemlesütve behódolt Linda akarata előtt, és ugyanúgy pörgette a kezében lévő fürdőruhatartozékokat, mint Linda (aki Matt-től visszakapta a kék bikinit), azzal a különbséggel, hogy Linda valóban élvezte a bulit, Ellie pedig szerintem magában belehalt a szégyenbe. Pedig nem igazán volt oka szégyenkezni, tekintve, hogy gyönyörű lány volt. Az a klasszikus szépség, akit az ügynökségek felfedeznek, amikor új arcokat keresnek az utcákon sétálgatva. Mogyoróbarna, mandulavágású szemei olyan hatást keltettek, mintha egy picit kancsi lenne, noha ez csak optikai illúzió volt, mivel túl távol ültek egymástól. De éppen ez a szokatlan furcsaság tette Ellie megjelenését különlegessé. Na meg a látványos szeplők alatt eltűnő orrnyerge, ami szinte beleolvadt ovális arcába, hogy csak az orra hegye emelkedjen szív alakú, dús ajkai fölé. A szája picit hasonlított Danieléhez, épp úgy, mint sötét haja, amit megszívott a Nap, hogy világosbarna hajszálak vegyüljenek a sötétek közé, még egzotikusabb megjelenést adva ezzel viselőjüknek. 

Hármunk közül ő volt a legcsinosabb. Látványosan dús, kerekded bájai voltak, amit egyszer-egyszer még Matt is végigmért, ha Linda nem figyelt, és jó öt-tíz centivel felénk is magasodott, így minden ruha jól állt rajta, és tökéletesen passzolt a fiúk közül legmagasabb, vörösesbarna hajjal és tejfehér bőrrel megáldott, narancssárga szeplőkkel meghintett Cillian-höz. Az egyetlen baj csak az volt vele, hogy nem volt személyisége. Hosszú évekig tartózkodó, hűvös és visszafogott volt – legalábbis Daniel és Linda így mesélték –, aztán a pubertás után kitört a madárkalitkából, amibe a szülei zárták, és jobb híján Lindát majmolta, megállíthatatlanul. Talán azért, mert nem sokat találkoztunk egymással, nem tett rám olyan mély benyomást, hogy hiányoljam a társaságát. Az igazat megvallva, inkább a vetélytársat láttam benne, aki elmarja tőlem Lindát, így soha nem kedveltem igazán, éppen ezért nem is engedtem közel magamhoz, habár azt sem jelenthettem volna ki, hogy rosszban vagyunk. Egyszerűen csak közömbös volt számomra; egy lány, akivel néhanapján vicces volt lerészegedni, de ennél közelebb sosem kerültünk egymáshoz.

A fiúkkal már más volt a helyzet. Már, ami Mattet illeti. Őt kicsi koromtól kezdve gyakran láttam, és utáltuk is egymást, amennyire csak két ember képes rá, ha nem engedélyezhetik maguknak a nyílt utálatot. Daniel miatt egyikünk sem mondta ki, hogy a Pokol fenekére kívánjuk a másikat, de minden adandó alkalommal összekaptunk, aminek mindig az lett a