NATHANIEL HAWTHORNE

A SKARLÁT BETŰ
FORDÍTOTTA BÁLINT GYÖRGY

TARTALOM

ELŐSZÓ A MÁSODIK ANGOL KIADÁSHOZ A VÁMHÁZ (BEVEZETÉS A SKARLÁTBETŰ-HÖZ) I. A BÖRTÖNKAPU II. A PIACTÉR III. A FELISMERÉS IV. A BESZÉLGETÉS V. A TŰ HESTER KEZÉBEN VI. GYÖNGY VII. A KORMÁNYZÓ HÁZA VIII. A TÜNDÉR-GYERMEK ÉS A PAP IX. A FELCSER X. AZ ORVOS ÉS BETEGE XI. EGY SZÍV BELSEJE

XII. A LELKÉSZ VIRRASZTÁSA XIII. ÚJ KÉP HESTERRŐL XIV. HESTER ÉS AZ ORVOS XV. HESTER ÉS GYÖNGY XVI. ERDEI SÉTA XVII. A PÁSZTOR ÉS BÁRÁNYA XVIII. VERŐFÉNY XIX. A GYERMEK A PATAKPARTON XX. A LELKÉSZ TÉVELYGÉSE XXI. ÚJ-ANGLIA ÜNNEPE XXII. A FELVONULÁS XXIII. LELEPLEZÉS XXIV. VÉGSZÓ

ELŐSZÓ
A MÁSODIK ANGOL KIADÁSHOZ E mű szerzőjét rendkívül meglepte, és (legyen szabad őszintén kimondania, ha ugyan nem tetézi ezzel a bűnét) nagyon jól mulattatta is az a példátlan izgalom, melyet A skarlát betű-höz írt bevezetője váltott ki az őt körülvevő tisztes közösségből, mégpedig a hivatali élet rajza következtében. Ez az izgalom akkor sem igen lehetett volna nagyobb, ha szerzőnk történetesen felgyújtja a vámházat, s a legutolsó füstölgő zsarátnokot egy bizonyos tiszteletre méltó személyiség vérében oltja el, aki ellen állítólag különleges rosszindulatot táplál. Mivel a közönség elítélő véleménye igen súlyosan érintené, ha az lenne az érzése, hogy megérdemli, a szerző előbb közölni szeretne valamit. Gondosan átolvasta a bevezető oldalakat, azzal a szándékkal, hogy amit tévesnek ismer fel bennük, azt kiigazítja vagy kihúzza, s amennyire csak erejéből telik, jóváteszi mindazon rémtetteket, amelyekben bűnösnek találták. Úgy látta azonban, hogy a bevezetőt nem jellemzi egyéb, mint igaz és szívből fakadó humor, valamint az, hogy a benne leírt alakokat, illetve a róluk kialakult őszinte benyomásait általában híven sikerült visszaadnia. Hogy ellenséges érzület, személyi vagy politikai rosszindulat vezérelte volna - ezt a szerző a leghatározottabban tagadja. A bevezetőt talán el is lehetne hagyni, s a közönség mit sem vesztene, és a könyv sem látná kárát; mivel azonban már meg van írva, a szerző kijelenti, hogy a lehető legjobb indulattal írta, a legderűsebb szellemben, s amennyire képességeitől telt, a leghívebben tükrözve az igazságot. Éppen ezért a szerző nem tehet mást, mint hogy egyetlen szónyi változtatás nélkül ismét közzéteszi a bevezetést is. Salem, 1850. március 30.

2

A vámház
(BEVEZETÉS A SKARLÁTBETŰ-HÖZ) Elég furcsa, hogy - bár sose szerettem magamról és ügyeimről beszélni (még intim baráti körben sem) - most már másodízben fogott el a vágy, hogy valami önéletrajzfélét adjak a közönségnek. Először - vagy három-négy évvel ezelőtt - arról meséltem, hogy telt életem egy régi kúria mélységes, nyugalmas csöndjében; az ilyesmire pedig sem az elnéző olvasó, sem a tolakodó író nem találhat mentséget. De tudja isten, hogy miért, mégis akadt egy-két türelmes lélek, aki érdememet túlbecsülve figyelmesen meghallgatott, és most újra karon ragadom az olvasót, hogy elmondjam mindazt, amit három év alatt egy vámhivatalban tapasztaltam. Soha senki sem követte hívebben a híres „P. P. egyházközségi tisztviselő” példáját. Úgy látszik, az író, amikor leveleit így elhullajtja a szélben, nem azokra számít, akik könyvét félredobják vagy talán elő sem veszik - mert ilyen biztosan sok van -, de arra az egy-kettőre, aki jobban megérti, mint akár iskolatársai vagy életének társai. Igaz, hogy egyes írók néha nagyon is elvetik a sulykot, és olyan intim részleteket teregetnek ki a nyilvánosság elé, amiket az ember legfeljebb azzal közölhet, aki testben-lélekben tökéletesen egy vele. Talán abban bíznak, hogy az ily módon szélnek eresztett nyomtatott betű ráakad okvetlenül lelküknek elvesztett jobbik felére, és így lényüket kiegészíthetik, életüket teljessé tehetik. Megvallom, szerény véleményem szerint egyáltalában nem dicséretes dolog mindent elbeszélni, még ha személytelen formában tesszük is. De mivel a gondolat dermedt és béna, amíg a beszélő igazi kapcsolatot nem talál hallgatóival, megbocsátható, ha azt képzeli, hogy egy megértő, együttérző, ha nem is egészen bizalmas jó barát figyel a szavára. Így fölenged az ösztönös tartózkodás, az ember elmond egyet-mást arról, ami körülötte, és arról is, ami benne van, anélkül, hogy legbensőbb énjéről letépné a fátylat. Ilyen értelemben és ilyen határok között, azt hiszem, jogos az önéletrajz is, és nem sértjük vele sem a magunk, sem az olvasó érzéseit. Ki fog derülni egyébként az is, hogy ez a vámházi elbeszélés megmagyarázza, milyen módon jutott birtokomba az utána következő regény anyagának nagy része, és hitelességét is igazolja. Az ilyenfajta magyarázatot pedig az irodalom mindig jogosnak ismerte el. Főleg azért keresem tehát a személyes érintkezést az olvasóval, hogy azt lássa bennem, aki valóban vagyok: a történet kiadóját - vagy legalábbis ennél nem sokkal többet. Néhány külön vonással megpróbáltam kiemelni a lényeget, és halvány körvonalakban jellemezni egy olyan életformát, amelyet tudtommal eddig még senki sem írt le. Alkottam egy-két figurát, akiknek a történetben szerepük van, és akik között magam is ott vagyok. De ez talán nem hiba. Szülővárosom, Salem, fél századdal ezelőtt, a nagy „Derby király” idejében mozgalmas kikötő volt még. De az egykor eleven rakodóparton most korhadozó raktárépületek állnak, és kereskedelemnek jóformán nyoma sincs. Legföljebb egy-egy bárka, teherhajó köt ki néha a kietlen part középső részén, bőröket rakodva. Odább, egy új-skóciai szkúner áll parthoz, vagy a brit gyarmatokról érkezik egy-egy tűzifarakomány. Az elhagyott rakodópart felső végén, amelyet gyakran elönt a dagály, kopott épületek sorakoznak, és tövükben a haszontalan gizgaz hosszú, tunya évek nyomát hirdeti.

3

egy csomó horgas nyilat és villámot tart karmaiban. És vannak más jellemző alakjai a képnek: az induló hajóra elszegődött matróz. És itt láthatjuk a tejfölösszájú kis gyakornokot. nyugodtan nézik. és teteje legmagasabb pontjáról minden áldott délelőtt pontosan három és fél óra hosszat lengedez a köztársaság zászlaja. mint a pehelypárna. ami arra vall. és előbb-utóbb . fölöttük kiugró terasz. mint csendes időben. hanem polgári állomása van ezen a helyen. csőrével. hamarosan arany vándorol a zsebébe. a palántát. sőt még egy alapos karmolást. Rendszerint nagyon mogorva kedvében van szegény madár. mégse tudja elriasztani az embereket. hogy keble puha és meleg. Ilyenkor sűrűbben kopognak a lépések a gránitkockákon. nem éppen lélekemelő képre nyílnak.egész biztosan lerázza védenceit. hogy akinek élete kedves. ahelyett. Ha üzleti tervei sikerültek. egész dühös magatartásával mintha fenyegetné az ártatlan polgárokat. és vállalkozásaikkal a bostoni és New York-i kereskedelmi forgalmat dagasztják fölösleges és haszontalan módon. De a madár egyáltalában nem gyöngéd természetű. tengeri széltől pirosra mart arcával. A maga szakállára spekulál a gazdája hajóján.United States) tréfásan Uncle Samként (Sam bácsi) emlegették a rakodómunkások az 1812-es háborúban. amit senki le nem vesz róla.fűcsomó zöldell minden kis repedésben. hogy mostanában nem sok láb taposta ott a földet. nem olyan mosolygósak. saját kereskedői és hajótulajdonosai is megvetik. Ilyenkor az öregebb polgárok visszaemlékeznek a régi időre. nyers képű. aki sápadtan támolyog be. Dél-Amerikából.inkább előbb. a most befutó hajó kapitányát. akármilyen barátságtalan. nem vízszintesen. De azóta lehanyatlott. szélben csakúgy. hogy „Uncle Sam”1 kormányának nem katonai. hogy a kórházba kérjen beutalást. úgy látszik. vagy az éppen imént érkezett. mint utóbb . ő is megízlelte már az üzlet és kockázat ízét. amelyről széles gránitlépcső vezet le az utcára. mint farkaskölyök a vért. Itt üdvözölhetjük.az amerikai kormány beceneve. csípést vagy nyíldöfést is kapnak tőle útravalóul. 1 Uncle Sam . Ablakai a fönt leírt. hogy rakodópartja omladozik. áll egy terjedelmes téglaépület. de a hanyatló üzleti forgalomnak elég fontos alakjai. amelyből egyszer deres szakállú. De az évnek bizonyos szakaiban azért megesik. hogy a kikötőváros vámházáról van szó . derűs vagy komor ábrázattal. és ha jól emlékszem. szemével. hiszen ebben a pillanatban is elég sokan gyűlnek a szövetségi sas védőszárnyai alá. és azt akarná tudtukra adni. Állítólag egy Samuel Wilson nevű katonai ellátmányfelügyelő nevéből ered. akik az angol gyarmatokról tűzifát hoznak. akinek pecsétjét („U. A bejárás fölött az amerikai sasnak egy óriási példánya őrködik kiterjesztett szárnyakkal. És itt van a hajó gazdája is. A homlokzatot fél tucat faoszlop díszíti. Nem szabad megfeledkeznünk a rozsdás kis szkúnerek kapitányairól sem.Itt. hogy kicsit élénkebb a forgalom. Azt remélik nyilván. hogy papírcsónakokat eregetne a malompatakban.már most nyugodtan megmondhatjuk. otromba fickók ezek. ami arra vall. aki irataiért jött. a parttól nem messze. különösen délelőtt. amely hajója okmányait őrzi. egy-egy ilyen forgalmas délelőttön három-négy hajó is érkezik egyszerre Afrikából. pajzzsal a mellén.” . át ne merje lépni a küszöböt. ellenkező esetben viszont egy sereg gond és baj szakad rá. mint a jenkik. aszerint. gondbarázdás öreg kereskedő lesz. 4 . De. hogy a hajó útja eredményes volt-e. várakozó feleségét megelőzve. De a tizenhárom sáv függőlegesen áll. S. De néha. mert hiszen az Anglia ellen legutóbb viselt háború előtt Salem még önálló kikötő volt. hóna alatt a bádogdobozzal. vagy pedig éppen indulóban vannak arrafelé. A téglaépület körül .

és hogy e csoport még változatosabb legyen. Itt föl és alá járkált a szoba egyik sarkától a másikig. Általában meglátszik az egész rendetlen helyiségen. melyek néha valóban így összeverődnek. mint beszéd. se nem érdekes. Ugyanazt az egyént. melyben egyelőre az 5 . De legtöbbször. ami a szegényházak lakóit jellemzi és minden olyan embert. Hat hónappal ezelőtt még egy ismerőst találtál volna itt. Régimódi. amelynek nevét viselem. lapos. A helyiség maga csupa pókháló. hogy szólnak egymáshoz. hogy egy összedöntött sakktáblához fűzik érzelmes kapcsolatok. poraikat a föld porába keverve. keverjünk közéjük még egy-kettőt. a harmadik pedig egy szűk sikátorra és azon túl a Derby utca egy darabjára. Ha a főbejáraton lépünk be. hogy brit ősöm. vagy a hosszú lábú széken ülve az asztalra könyökölt és a reggeli újságot olvasgatta. akár nyáron. A telep azóta várossá nőtt. a vámszedő. mellette háromlábú.Gyűjtsük össze ezt a sok különböző figurát. az őserdőkkel övezett telepen. bal kéz felől egy körülbelül tizenöt láb széles és ugyanolyan hosszú. szóval. a szobákban csak egy sereg tiszteletre méltó öregurat találunk. talán mert családom olyan mély gyökereket vert a földjében. mint egykor Máté. dísztelen faházait. Hangjuk inkább hortyogás. elég magas helyiséget találunk. többnyire bóbiskolva. pálinkaméréseket. ami se nem festői.sok kifejezést nem találok érzésemre -. magas támlás székeken ülnek sorban a fal mellett. Így azután az én porhüvelyem. a hosszú. magas szék. hanem egyszerűen csúnya. és itt haltak meg. és ajtóik előtt pletykáló. és vágja zsebre fizetését. Ez az öreg város . akár zimankós télidőben. hogy asszonyféle ritkán teszi be a lábát ebbe a szentélybe seprűvel.ezt ki ne felejtsük -. azt kell mondanom . aki elsőnek vándorolt ki a családból. polcain néhány sor vaskos törvénykönyv és a vámtarifák egy testes kötete. ami a város külső képét illeti. van itt egy kályha. hatalmas kéménycsővel. megjelent itt. akit a régi kúria kellemes dolgozóhelyiségében láttál. röhögő öreg tengeri medvék csoportjait. Ők a vámház tisztviselői. és padlóján valami szürke homok. hajófelszerelési boltokat látunk. sohasem éreztem ennek az érzésnek az erejét. A reform szele kiseperte hivatalából. mindenütt szatócsüzleteket. de néha az is megesik. szabálytalanságát. Ha otthon tartózkodtam. ha felmegyünk a lépcsőn. Íme a salemi vámház eleven. Egy vékony cső nyúlik a mennyezeten át a felső szobába. Ami a berendezést illeti. Ott ülnek a tisztes öregurak. sánta ülőalkalmatosság. egy fenyőfa asztal. És mégis. kedves olvasó. de aligha fogják jelenlegi hivatásukat valaha is az apostolival fölváltani. ahová olyan kedvesen szűrődött be a nap a fűzfák lombján át. szeretem ezt az öreg várost. Általában az a lankadtság van bennük. méltóbb utóda viseli tisztét. nem saját független erőfeszítésével szerzi kenyerét. amelyek között alig akad egy-két szemrevaló. falairól lemállott a festék. a kikötővárosok ismert alakjait. Különben is. Bár sok időt töltöttem távol tőle gyermekkoromban és később is. Hiszen hovatovább két és egynegyed évszázada lesz már. amelynek két ívelt ablaka az elhagyott rakodópartra néz. De most hiába keresed a demokrata felügyelő urat. törlőronggyal és más efféle bűvös szerszámmal. nagyon a szívemhez nőtt. mozgalmas képe. ami másutt már régen nem divat.az én szülővárosom. igazán éppen annyi joggal mondhatná az ember. A brit kivándorló utódai azóta itt születtek. bár sokkal boldogabb voltam másutt. ez a szóbeli érintkezés eszköze az épület különböző helyiségei között. sőt könyvszekrény is . vagy mások munkájából él. és azonkívül még vagy két-három rozzant. Akármelyiken nézünk is ki. hiányzik belőle minden erő. aki támogatásból vagy jótékonyságból. az Akasztófa-dombtól és New-Guineától a szegényházig. gyér forgalmú utcát végig az egész félszigeten. unalmas környékét.

A célok. Vérük letörölhetetlen nyomot hagyott rajta. egy asszony ellen hozott. oldja fel az átkot. Mióta ez a két komoly. íme magamra vállalom bűneiket. a túlvilágon is nyögnek-e a rémségek súlya alatt. Nem tudom. és bocsánatot kértek-e az Úristentől. Fia örökölte büntető szellemét. Ki ismeri az én nevemet.Ki ez az ember? . Nem tudom. ha el nem porladtak. Fokozatosan eltűntek az emberek szeme elől. a Charter Street-i temetőben nyugvó csontjain is ott van még a vérnyom. Sajnos ennek az ítéletnek az emléke valószínűleg tovább fog élni. ilyenféle üdvözleteket küldözgetnek felém évszázadok szakadékán át apáim és dédapáim. lényüknek sok erős vonása mélységesen belém vésődött. és kérem a Teremtőt. jórészt szintén ebből az anyagból való. Éppen azért a ragaszkodás. és nagy érdemeket szerzett a boszorkányok üldözésében. hogy szigorú. mert itt lépkedett kétszáz esztendővel ezelőtt szakállasan. De egy bizonyos: én. és amennyire tudom. Ilyenkor valami honvágyfélét érzek a régi város után. sötét szemöldökű. Mert itt van a sírja. mint a pornak a porhoz való tisztán érzéki ragaszkodása. fekete kabátjában. A magam nevében sokkal kevésbé követelhetném ezt. az én arcvonásaimat? Ő katona volt és törvényhozó. Igaz ugyan. akik történetükben megemlékeznek róla és egy kegyetlen ítéletéről.mormogja egyik ősapám szürke árnya a másiknak. Mindig köztiszteletben állott. Megvolt benne a régi puritánok minden jó és rossz vonása. puritán őseim éppen elég bűnhődésnek tekintenék már azt is. mert úgy hallottam. hogy megismerjék. 6 .Meséskönyveket ír. . De hiába gúnyolnak. erélyes férfiú a város gyermekkorában itt letelepedett. pedig mai formájában igazán nem túlságosan vonzó számomra. semmi számottevőt nem alkottak. ködös méltósággal övezett. mint a régi házak. mint jó cselekedeteié. szerintük biztosan alacsonyrendűek. amióta eszemet tudom. amit egy hittestvérük. Nyilván inkább ükapám atyja nevében tartok számot az ittlakásra. és a kudarcok meg a bajok sorozata. és egyaránt megállta a helyét békében és háborúban. és nem is igen szerepeltek a közéletben. az író. egyetlen méltatlan tagja sem volt. tornyos kalapjában a még járatlan utcákon. hogy átok érte őket. De azért ennek az érzésnek is van némi erkölcsi alapja. Mert mi vagyok én? Közönséges naplopó az ő szemükben. Bár azt is meg kell vallanom. akit a családi hagyomány bizonyos komor. bíró. és talán nem is kívánatos. Azt hiszem. aki őket ezen a földön képviselem. amely hosszú évek óta családunkra nehezedik.utcákat rovom. ha ugyan nem egyenesen szégyenletesek. hát ez is foglalkozás? Ez is Isten dicsőségét és az emberiség üdvét szolgálná? Lehetséges ez? Hiszen akkor már elmehetne akár vándormuzsikusnak is a züllött fickó. . az egyház egyik oszlopa. legszűkebb családi körömön kívül) az ő szemükben értéktelenek. ősi fája ilyen silány gallyat hozott. Elkeseredett inkvizítor lehetett. ezt a kvékerek is bizonyítják. amire esetleg rászolgáltak. . mintha igazolnák ezt az állítást. Sikereim (ha ugyan ilyenekről beszélhetek. hiába kicsinyelnek. hiszen a fajta szempontjából sokkal hasznosabb a gyakori áttelepítés. hogy ennyi esztendő után a család mohos. amelyekért lelkesedem. mindig bennem élt. amiről beszéltem. családunk szakadatlanul itt él. amiket elkövettek. Ősapám alakja. Azért van jogom itt lenni nekem is. tulajdonképpen nem is más. pedig az is akadt elég. Honfitársaim közül kevesen ismerik ezt az érzést. őseim megbánták-e kegyetlenségüket. amelyeket ereszükig betemetnek néha az idők folyamán fölhalmozódott új földrétegek. hogy a két első nemzedéket leszámítva. mert az elsők között jött ide a bibliával és egy szál karddal. Most is sokszor kísért.Igen.

Körülbelül száz év óta a tengert járják. És visszakerültem. amely az Unióban a hivatalnokok helyzetét általában olyan bizonytalanná teszi. amíg én itt időzöm. zsebemben az elnök kinevezésével. akinek elődei már a harmadik évszázada vertek itt gyökeret.és jellemvonások. érzésén ez mit sem változtat. Az új lakos. De mintha így lett volna megírva a sors könyvében.hiába. amelyeket a régi városban mindenki ismer hosszú évtizedek óta (mert hiszen valahányszor a családnak egyik képviselője sírba szállt. milyen piócaszerűen tapad hozzá az ősi telepes. és miután megnyerte az egymásra következő kormányok bölcs jóindulatát. De éppen ez az érzés mutatja. és a helyét az árboc tövében átadja a tizennégy éves fiúnak. Így voltam én is. mint a vámház fő végrehajtó közegét. Nem egyszer. hanem ösztön. akik felelősségteljes állásomban. Az én gyermekeim másutt születtek. mint a krumpliénak. és világbolygásából végre hazatér. a port és sarat. tehetetlen. Mert nyugodtan mehettem volna máshová is. most se vesszenek ki. még ha az lényeges javulást jelentett volna is. A varázs éppen olyan leküzdhetetlen. Hogy az arc. és ott tér vissza a földbe. mint a hamis krajcár vagy mintha Salem a világegyetem középpontja lenne az én számomra. gyökereiket nem a régi földbe fogják ereszteni. alantasai is biztonságban megúszták a veszedelmeket és ijedségeket. aki idegenből jövet itt letelepszik. Az ember fejlődésének sem használ jobban. aki megtér a családi tűzhely mellé. Egy szép reggelen tehát fölsétáltam a gránitlépcsőkön. Lehet. ha unja is az ódon faházakat. akinek jóságos lelkét a szokás hatalma irányítja. mindig abban a tudatban. végzetem kívánja. A fiú fokról fokra emelkedve tölti viharos férfikorát a tengeren. a környék és az élet egyformaságát. érthető módon rokoni kapcsolat támad az ember és a hely között. a másik már komoly lépteivel ott járkált a főutcán). nem is kétszer hagytam itt szülővárosomat. hogy otthon haljon meg. apáról fiúra öröklődik a hivatás. Éppen ezért. Mint Új-Angliának egyik legjobb katonája állt kiváló érdemeinek szilárd talapzatán. vagy akinek csak apja vagy nagyapja vándorolt ide. hogy Uncle Sam nevében ott hivatalt vállaljak. A salemi vámszedő függetlenségét körülbelül húsz éven át sikerült a politikai áramlatok hullámzásától megóvni. és porait szülőföldje porával egyesítse. hogy akad egyetlen polgári vagy katonai képviselője az Egyesült Államoknak. hogy bemutatkozzam a derék úriemberek testületének. amikor hiva7 . azonnal tisztában voltam vele. hogy ő is szereti a várost. Minden nemzedéknek megvan a maga ősz hajóskapitánya. de fogalma sincs arról. olyan ember. egészen függetlenül a hely szépségétől és egyéb érzelmi körülményektől. Nem hiszem. és a legkisebb változástól is idegenkedett. támogatni fognak. És ha örömtelen is számára ez a hely. Nem szeretet ez. Ahogy végignéztem rajtuk. hogy Salemben éljek. hogy örökre otthagyom. ha mindig újra meg újra ugyanabba a kiélt földbe plántálják nemzedékről nemzedékre. hol található a város Legöregebb Lakosa. hogy e betegessé vált ragaszkodásnak végét kell szakítani. Miller tábornok úr mélységesen konzervatív volt. hogy most már az állja a sós tajtékot és szelet. Úgy éreztem. ha rengeteg valódi és képzelt hibát lát is . Ez a furcsa. mintha szülővárosa maga lenne a földi paradicsom. amely apái és nagyapái arcát marta. és amennyire sorsukat módomban lesz irányítani. aki ilyen veterán hivatalnoki karral dicsekedhetett. nem is igazi salemi. Rendületlenül ragaszkodott minden ismerős archoz. örömtelen ragaszkodás vezetett a régi kúria derűs csendjéből a téglaházba is. a hideg keleti szelet és a még fagyosabb társadalmi légkört. Ha egy család ilyen hosszú ideig él ugyanazon a helyen. minden tagja ott születik.

nyugodtan folytatták addigi működésüket. Idejük nagy részét bóbiskolva töltötték. és bizony örülhettek. a kor éppúgy kikezdte őket. Eleget hányódtak a tengeren és az élet kemény viharában. de sose vitt rá a lelkem. hogy az új felügyelő nem aktív politikus. akit a köszvény vagy reuma ágyhoz szögezett. Csak amikor a rideg tél után szépen sütött már a májusi vagy júniusi nap. mint öregembert. mert amennyire láttam. Ha meggyőződéses politikus vagyok. A félszázados vihar tépázta. ahol igazán nem zavarta őket semmi. de hivatalomat sose rendeltem alá politikai szempontjaimnak. egyszerűen kötelességemnek tekintem a hóhér bárdja alá juttatni egytől egyig az ősz fejeket. hogy hasznos munkát végeznek (ha nem is annyira a köz. Nem tudom. milyen rémült arccal fogadtak. igazán könnyű dolga lett volna. mint ahogy szándékuk lett volna. Megvallom. székét a falnak támasztva. Nagy részük kivénült hajóskapitány volt. mint inkább a saját zsebük szempontjából). most már végleg visszavonultak ebbe a nyugalmas kis zugba. Abban a boldog tudatban. hogy az új felügyelő nem túlságosan veszedelmes. Az egész tisztes veterántestület egy hónapon belül kiűzetett volna a vámházi Paradicsomból. Egyik-másiknak még a hangja is remegett. hogy ilyenformán elég idejük maradt megbánni a sok bűnös és tisztességtelen lépést. és régen nem maga intézte a dolgokat. a pusztító angyal megjelenése után. hogy a szabályok értelmében és munkaképtelenségük miatt régen át kellett volna engedni helyüket fiatalabb és politikailag megbízhatóbb elemeknek. Titokban azzal vigasztalódom. Mert ha másként van . hogy utánanézzenek úgynevezett kötelességüknek is. de egyben mulatságos is. és az év legnagyobb részében eszükbe se jutott jelenlétükkel megtisztelni a hivatalt. Sőt rögtön láttam.felébredtek. Jól tudták a kitűnő öregek. szigorúan megtartva persze a legapróbb formaságokat is. Bizony a vámházaknak sem első. ami azóta szállóigévé lett közöttük. alig találtam ott mást.ha aktív politikus kerül erre a befolyásos helyre. miféle talizmánnal tartották távol a halált. visszavonultak egy jobb világba. Kartársaim legnagyobb része republikánus volt. de bizony főnökségem alatt tovább is nyugodtan totyogtak föl-le a partokon meg a vámház öreg lépcsőin. hamar rájöttek. Így az én közbenjárásommal hamarabb térhettek pihenőre a kimerítő munka után. hogy valami régi hajóstörténetet meséljenek el ezeregyedszer. Volt kettő vagy három. Hivatali lelkiismeretemnek talán nem válik éppen dicsőségére. és mintha csakugyan kizárólag hazájukért éltek volna addig. sem hátsó kijárata nem nyílik a Paradicsom felé vezető útra. Elvben hűséges demokrata voltam ugyan.talomat átvettem. és ahol valamennyien új egzisztenciát találtak. hogy tartanak is valami efféle kellemetlenségtől a jó lelkek. hogy a derék veteránok közül néhányan rövidebb ideig szolgálták a Köztársaságot. amit minden vámszedő elkövet föltétlenül. Szemüvegüket feltéve alaposan végigvizsgálták a hajóknak 8 . akkor totyogtak elő meleg szobáikból. az én lelkemen szárad. alighogy munkálkodásukat beszüntették. Én is tudtam ezt. ki-ki a maga megszokott szögletében.legfeljebb kétszer egy délelőtt folyamán . aki már amúgy is megrokkant. Csak amennyire éppen jólesett. mint más közönséges halandót. hogy a szabályokat végrehajtsam. barázdás ábrázatok szinte hamuszürkére váltak. Aztán visszabújtak megint az ágyba. pedig valamikor szócsövön át ordította a parancsokat olyan keményen. vagy holmi ódon adomát. amikor ártatlan személyem ott megjelent. De azt hiszem. akik hasznosabban szolgálják hazájukat. Kínos volt. és ki akarja túrni onnan az öreg republikánus igazgatót. aztán hébe-hóba . hogy még a szelek is lecsillapodtak ijedtükben. legfeljebb az elnökválasztás szabályos időközönként visszatérő rémségei.

úgy nyolcvanéves lehetett. És ilyenkor eszükbe se jutott. ahová rossz csillaga vezette. és a világ ezernyi csodájáról. Ha megtörtént például. hogy kibuggyanjanak szájukból a nevetéssel együtt. amit a baleset után kifejtettek. kék kabát. ha derék öreg barátaimat csak így rokkantságukban mutatnám be az olvasónak. és nyoma sem volt benne a remegésnek vagy hápogásnak. amelyeket oly örömmel aratott le valamikor és a pelyvát gondosan megtartotta volna magának. amikor az inspektor még nem volt ott. ezt nyugodtan állíthatom) egy inspektor volt. nem követek el talán hibát. Csak a felületen látszik valami kis fénysugár. mintha dicséretre számítottak volna az óvatosságért és gondosságért. mint a szürke. hogy talán szemrehányás illetné meg őket a hanyagságért. Hangja. amit ifjúkorukban láttak. szívesen elhallgattam motyogásukat a folyosókon. mint a negyven-ötven év előtti hajótörésről. Külsőleg az öregember és a gyerek jókedve nagyon hasonlatos. aki messze fölötte állt annak az áporodott. akit valaha láttam. ügyes és energikus munkatársam is. Megvan az a balga szokásom. amit átéltek. lepecsételni és leragasztani a bűnös hajó minden nyílását. ahogy diskurálgattak a fal mellett sorban ülve. nevetése örökké ott visszhangzott a vámház ódon folyosóin. mondom. Akadt köztük erőteljes. Igazán mondhatom. és valamikor a vámház élén állt. és csak úgy sugárzott róla az egészség. Mintha szélnek eresztette volna a gyakorlati tudás arany magvait. ruganyosan lépkedett. hacsak nem túlságosan kellemetlenek. sőt bíborban született vámos-trónörökösnek is. De mivel a testület nagy része mégiscsak veteránokból állott. Bizony a legtöbbjük unalmas öregember volt már. nem csoda. egy órával később megfeszített éberséggel és alapossággal siettek lelakatolni. az évek nem tudták kikezdeni. még egyszer lelakatolni. Sokkal nagyobb érdeklődéssel meséltek aznapi vagy tegnapi reggelijükről. Bátran nevezhetném a vámrendszer törvényes gyermekének. de az ő kiszáradt testüknek éppen csak jólesett a kellemes meleg. de Természet anyánknak igazi mesterfogása volt. Szívesen elhallgattam egy-egy nyári délelőtt. alárendelt helynek. Rút igazságtalanság lenne. aki élete érdekes tapasztalataiból alig őrzött meg valamit. hogy egy hajórakomány értékes portékát csempésztek a partra. de kétségtelenül a legcsodálatosabb példánya az örökifjúnak. első sarjának. mohos törzset. amikor a hőség úgyszólván minden élőlényt megolvasztott. Mikor én megismertem. és miután az érintkezésünk inkább apai és baráti volt. sőt ellenkezőleg. hogy általában szeretem az embereket. valamikor a ködös időkben. Mintha évszázadok óta befagyott adomák olvadtak volna fel. ha gyorsan összebarátkoztam velük és megszerettem őket.ha egyáltalában van valami jó -. délceg alakján még szépen megfeszült a fényes gombos. holnapi ebédjükről. okos koponyát fedtek. azt hamarabb meglátom és ennek alapján alkotok képet róluk. Ami jó van a jellemükben . Derék vámházi tisztviselőim bizonyos jó tulajdonságokkal föltétlenül rendelkeztek.minden zegét-zugát. ami az 9 . amikor már annak senki hasznát nem látta. Arca pirospozsgás. Először is nem voltak mind egyformán öregek. egy örök érvényű inspektor. az igaz. Sem az észnek. mivel apja ezredes volt a forradalomban. De az egyik esetben igazi napfény ragyog. a másikban csak korhadt fahasábok foszforeszkálnak. az ezüstös fürtök sokszor igen jó. sem valami különösebb humorérzéknek nincs köze hozzá. Fiatalnak nem mondhatta volna az ember. A legöregebb emberek se emlékeztek arra az időre. A vámház atyja (a legöregebb nemcsak ebben a testületben. ha így jellemzem őket. és éppen úgy felragyogtatja a friss zöld gallyat. És micsoda galibát csaptak a legapróbb szabálytalanság miatt! Viszont néha bámulatra méltó ügyetlenséggel tudták észre nem venni a komoly visszaéléseket. de az Egyesült Államok egész tiszteletre méltó vámszedői karában is. úgyszólván pápaszemes orruk előtt. Ő alapította fia számára ezt az állást.

Egyáltalában nem volt benne más. De a mi öregünknél erről szó sem volt. Éppen csak annyi. és a természet mégis olyan ügyesen alkotta meg ebből a kevés anyagból a jellemét. De élvezeti lehetősége több volt. ezt a földi létét nem szűkkeblűen mérték. sőt ellenkezőleg. Itt a hivatalban gondtalan biztonságot és rendes jövedelmet élvezett. hogy nincs se szíve. amit aznap reggel fogyasztott el. hogy ne kelljen négy lábon járnia az öregúrnak. Hatvanhetven éves ízeket őrzött az ínyén. mint ez a különös öreg. ő úgy tudott beszélni az egyes fogásokról. Nehezen tudtam ugyan elképzelni. ami a tökéletes testi jóléttel mindig együtt jár. hogy szinte orrunkban éreztük a malacpecsenye vagy pulykasült szagát. akivel itt megismerkedtem. és húsz gyermeke is majdnem mind a föld alatt porladt. ennyi csapás a legderűsebb lelket is megzavarja. sötét színekkel vonja be. mély érzések. Néha felsóhajtott. mint azok. Az igazgató titkára tizenkilenc éves létére jóval öregebb és komolyabb ember volt. mint az erdők vadjai. erkölcsi és érzelmi zavaró mozzanatoknak pedig jóformán nyoma sem volt benne. semmitmondó. Valóban elég ritka tünemény volt. A következő pillanatban már megint tréfált. De nem szemrehányóan. ami fontos volt neki. melyeknek egyéb résztvevői azóta egytől egyig a férgeknek szolgáltak már eledelül. a másik később. és az öregség komor ködét éppen úgy nem ismerte. Megállapítottam róla. és részben talán ez is könnyítette számára az idő múlását. büszkén tört elő a tüdejéből. Szellemi képességekből igen szerény adagot kapott. Egy bizonyos szempontból úgyszólván tökéletes. határozottan díszpéldány volt. De csodálatos épségének mélyebb. semmije sincs az ösztönein kívül. annyira pusztán csak érzéki lény volt. Egyik kicsi gyerekkorában halt meg. tökéletesen ép és egészséges. az örömöknek ezzel a végtelenbe nyúló sorával akarták kárpótolni. hogy minden energiáját és tehetségét a gyomra örömeinek szentelte. erősebb okai éppen állati lényének tökéletességében rejlettek. tökéletesen értelmetlen senki. Erkölcsi felelősségről semmivel se tudott többet. se agyveleje. Mintha a régi lakomák kísértetei lengtek volna körülötte állandóan. hogy ha utolsó leheletével csakugyan megsemmisül is. Ezek pedig derűs temperamentumával együtt. és ezzel mintha lerázta volna minden szomorú emlék súlyát magáról. Ha még olyan régen volt is a lakoma. amit benne talált. tehát nem is volt kár. hogy az ember sosem érezte a tökéletlenségét. más tekintetben üres. mint a saláta vagy az osztriga. amelyek életében annyi gyönyörűséget okoztak neki. Egy tekintetben meg éppenséggel határozott előnyben volt a négylábú testvérei fölött: vissza tudott emlékezni a finom ebédekre. Nem voltak magasabb rendű szellemi képességei. szárnyasról vagy húsról. mint az ürücomb. Súlyos gondolatok. érzékenységek nem bántották. Az ember azt hinné. nagyszerűen eligazították. mi lesz belőle a túlvilágon. teljesen pótolták nála a szívet. Ha csak mint állatpéldányt szemléljük (mást bajosan láthatunk benne). ha rajongva beszélt néha egy halról. se lelke. Soha életemben még ember nem érdekelt annyira. Milyen nagyszerűen el tudta magyarázni az elkészítés módjait. Csodálatos volt az élvezésnek ez a nagyon is érzéki és egyben 10 . és úgyszólván minden élvezetre képes még. és ha egy jól sikerült rostélyosról mesélt.öreg ember hangját jellemzi. Milyen örömmel hallgattam. sőt ellenkezőleg: hálából az egykori elismerésért. de el kellett ismernem. mint a kakas kukorékolása vagy a kürt diadalmas hangja. érettebb korban. Három asszonyt temetett el. eltávolítás veszedelmétől nemigen kellett tartania. olyan ebédek emlékére. teljesen kielégítette. és ezek éppen olyan frissek maradtak. akár egy gondtalan kisgyerek. mint a legáltalánosabb ösztönök. előadása oly ínycsiklandozó volt. mint azoknak. hiszen annyira földi. Akárhányszor megnyalogatta a száját szemem láttára. Sőt ellenkezőleg.

de derűs tekintettel nézegette a jövőmenő alakokat. Arca szelíd és nyájas volt. Nem volt fájdalmas látvány: tekintete bizonytalan volt ugyan. Bizonytalan. egy bizonyos libával kapcsolatban. aki közelébe került. Amennyire megítélhettem. arcvonásain bizonyos udvarias érdeklődés csillant meg. talán sikerül mégis arcképe lényeges vonásait helyesen eltalálnom. hogy szellemének lámpása nem aludt még ki. feleket eskettek. ami valaha érte. Erős és szilárd alkata még mindig nem dőlt egészen romba. mint az aggastyánoké gyakran. 11 . legalább hetvenéves lehetett. miért nem. üzleti ügyeket tárgyaltak. majd ide került vagy húsz évvel énelőttem. hogy miért. Életében nagyon sokat ígérőnek látszott. Pontosan emlékezett egy marhaszegyre. hiszen a béke hosszú évei alatt senki feléje se nézett. sőt a saját egyéni pályafutásának bajai és örömei úgy múltak el fölötte. De mivel nagy szeretettel figyeltem az egykor hős katonát (sokat nem érintkeztünk. amelyet emlékeinek harci zenéje sem tudott csökkenteni. Mert soha életemben nem találkoztam még emberrel. Mennél mélyebben hatolt az ember a lelkébe. hogy változatos. de minden két. bár őszintén szólva. néhány perc alatt arcára megint az előbbi derűs nyugalom ült ki. de csöppet sem bárgyú. De a jellemét megrajzolni annak alapján. Valamikor legelöl járt a sorban. fűrésszel kellett nekilátni. csak nagy vonalakban rajzolhatom meg. elég nehéz munka lenne. hogy teljes súlyával a vaskorlátra nehezedett. de most bizony lassan szedegette a lábát. vagy egészen benőtte a gizgaz. arra most nem szeretnék kitérni. és azt hiszem. Nehezen bírta a kor görnyesztő súlyát. ideje abbahagyni ezt a jellemzést. de a tálon annyira szívósnak bizonyult. borjúcombra. amelynek csak düledező romjait látja. A vámház gránitlépcsőjén csak a szolgára támaszkodva tudott felvánszorogni üggyel-bajjal. A legtöbbnél erkölcsi károkat okoz ez a foglalkozás. se figyelnie nem kellett (mert mind a két művelet láthatólag erőfeszítésébe került már). amely húsz vagy negyven évvel ezelőtt élt a földön. de mindez alig hatott érzékeire. Körülötte papiros zörgött.álomszerű módja. És van még egy arckép. De a mi örökös inspektorunk ezt az érzést nem ismerte. igaz. és fejszével. vagy úgy. Egyes helyeken talán épen megmaradt még a fal. annál épebbnek tapasztalta. mint a futó esti szellő. hogy a kés nem fogta földi maradványait. amely nélkül ez a vámházi galéria egészen hiányos lenne. amit valamikor az idősebbik Adams elnök idejében látott az asztalán. szívesen folytatnám akármeddig. egy bizonyos csirkére vagy különösen ízletes pulykára. ez volt a legnagyobb szomorúság.és négylábú lény. Mintha az ember képzeletben fel akarná építeni Ticonderoga2 régi erődjét. mélyebb tudomást meg éppenséggel nem vett róla. okvetlenül megszerette). amit az emberiség azóta átélt. másutt viszont szakadék tátong. malacbordára. Nyugodtan folytatta volna hivatalát az idők végéig. Derék öreg tábornokunkra. mindennap éppen olyan jó étvággyal ült volna asztalhoz. amikor így pihent. De sajnos.amerikai kisváros New York államban. ami megmaradt belőle. és elfoglalni szokott helyét a kályha mellett. Mert ott üldögélt mindig. Azt hiszem. ez is arra vallott. csak a külső ernyő fogja fel a sugarakat. aki annyira tökéletes volt éppen vámházi tisztviselőnek. Már amikor én ide kerültem. És ha véletlenül utasításért fordultak hozzá. a vámigazgatóra gondolok. De volt egy tragikus eseménye a jó öreg életének. Ha se beszélnie. gazdag élete alkonyát itt várja be. Viszont mindaz. 2 Ticonderoga . aki ragyogó katonai pályafutása után előbb egy vadnyugati vidék kormányzója volt. mert aránylag kevés alkalom nyílt megfigyelésére. Aztán külön erőfeszítésébe került végigmenni a szobán. több csata színhelye a franciák és az angolok elleni háborúkban.

Ilyenkor éreztem. Igazán mondom. és nem is lett volna kívánatos a világért sem. még ha saját kezével gyilkolta is az embereket . Azt hiszem. hogy ha elkövetkeznék ez a kritikus pillanat. De egy pillangó szárnyáról nem tudta volna letörölni a hímport. és volt komoly célja. Az egykori tűz. A természet az emberromot nem ruházza fel új szépséggel. állandó vörösizzás lehetett. akár egy hatalmas tömb vasérc. magánosan ül ott a székén. talán éppen azok. 12 . Könnyen el tudtam volna képzelni. mint valami fiatal leányka. mindjárt felfedeztem nemes. És közben kereskedők és hajóskapitányok. amikor lelkesen rohamra indult -. biztos nyugalom és becsületesség ült az arcán. ami mozgásba hozza. sose lehetett nyugtalanul aktív ember. mely még nem aludt ki benne egészen. mert kegyetlenségnek nyoma sem volt a szívében. hanem valami mély. hősi tulajdonságait. amikor már csak romja volt régi magának. amit így gondolataiban élt az öreg. milyen élesen látta és hallotta mindezt belső érzékeivel. mint a hevített vasé. De az ilyen lehetőség persze csak az én képzeletemben élt. Még most is. és felragyog az arcunkon. még ha szuronyrohamot vezetett is Chippewánál vagy Fort Erie-nél.Amikor közelebbről megismertem. morajlott a vámház jelentéktelen üzleti élete. hogy nem véletlenül. és felriasztja szunnyadó. Pedig azt mondják. hogy a tompa dermedtségen áthatol néha egy örömsugár. ha így üldögélt. ami ott folyt körülötte a hivatali helyiségben. hiszen éppoly őszinte érzések vezérelték. Ott üldögélt. bot helyett kardot ragad. Hiszen a legmulandóbbak éppen azok a jellemvonások. egész biztosan szembeszállt minden akadállyal. De sajnos. míg a felügyelő pár lépésnyire állt tőle. De amellett éreztem. amelyek a képmás hasonlóságát teszik. még ha ujjaimmal hozzáérek is. hogy legbelül jó ember. a kályha mellett a jó öreg tábornok. olyan. Díszmenetek. Olyan volt az egész ember. mindig szüksége volt egy lökésre. Csak gyerekekben vagy serdülő fiúkban láttam még annyi ösztönös bájt. régi harmincéves hősi indulók lüktetése ki tudja. öreg kard. ez meglehetős fárasztó munka volt mindkettőjüknek. és figyelmesen vizsgálta félig álmodó arcát. Úgy illett ide erre a helyre. de joggal dicsőítették annak idején. Férfiban soha. de még nem egészen kihalt érzékeit. amit homlokán visel. Megesik. mint a fű a kasza alatt. komoly. sose találkoztam még emberrel. egyszerre lerázza magáról minden rokkantságát. Beszélgetésbe ritkán elegyedtek. a szépségnek és a lelki bájnak egy-egy vonása sokszor megcsillant rajta. igen sok jellemvonása már elhomályosult vagy egészen eltűnt. elérhetetlen távolságban. és törhetetlen becsületesség. mint egy kórházi köpenyt. amelyet kezemmel meg is érinthetek. Egész külön. a katona csak a véres babért szereti. nyugalmából nem lendítené ki. sohasem volt hirtelen lobbanó szalmaláng. amire törekedett. Talán igazibb élet volt az. Azt is biztosra vettem. amelyek egy emberi lélek szépségét megadják. amely elég hangos. mint az. akinek ösztönös jóságára olyan nyugodtan rábíztam volna magamat. és biztosra vettem. mintha súlyos tömör anyagból gyúrták volna. mondjuk egy trombitaszó. csöndesen. sem ügyeikhez nem volt köze a legtávolabbról sem. mint a kor bármely emberbarátját. piperkőc gyakornokok és durva képű matrózok jöttek-mentek körülötte. mondom. ami valamikor talán konokság lehetett. mint ahogy a ledőlt falakat repkénnyel és virággal díszíti. amikor én találkoztam vele. De az öreg tábornok még ebben a tekintetben is érdekes alak volt. de ha egyszer nekiindult.mert biztosan úgy hullottak előtte. Rendületlen kitartás és erő ült a vonásain (ebben is a fent említett Ticonderoga erődre emlékeztetett). de neki sem az emberekhez. miken messze van tőlünk. csaták forgataga. mint benne. csüggedetlenül. Ez a törődött aggastyán úgy tudott örülni a virágok szépségének és illatának. és katona lesz megint. mint egy rozsdás. ami kemény és formálhatatlan. bár csak pár lépés választ el egymástól. hogy ha erősebb hatás éri.

csak sokkal hevesebben. amit sokszor hallottam róla. Erkölcsi és szellemi épségünk szempontjából talán semmi sem olyan hasznos. erőteljes alakját. de nem elvből vagy elhatározásból: ez természeti törvény volt benne. Ilyen emberek között töltöttem tehát ezt a három esztendőt. és mégse mondta ki senki más. de talán sohase olyan mértékben. szebb jelmondatot nem választhatott volna címerére az öreg. ahová nem érdemeik és tehetségeik szerint kerülnek a tisztviselők. hogy kilódított a megszokott helyemről. a Brook Farm-i álmodozó testvérek körében. az ő szemében egy tökéletesen értett rendszer szabályos velejárója volt. Kisfiú kora óta a vámházban nevelkedett. a néhány emlékezetes szóra. céljainkhoz semmi közük. arra gondoltam. Tökéletesen korrekt hivatalnok volt. ami annyira megrémíti a jövevényt. akik nagyon különböznek tőlünk. amit a kétségbeesett hősi vállalkozás pillanatában mondott: „Megpróbálom. amely ismeri a veszedelmet. Egyszóval olyan embert ismertem meg benne. Nem is lehet másként. mint mi. csak ő a dicsőség és kockázat pillanatában. uram!” Úgy éreztem. de megvolt a tehetsége. És nem vettem rossz néven a sorstól. És az ilyen hivatalban. mintha csak varázsvessző lenne a kezében. sőt komolyan iparkodtam lehetőleg minél több hasznot húzni a dologból. Engem életem viszontagságai elég sokszor juttattak ilyen kedvező helyzetbe. aki a tehetségnek egy egészen új fajtáját ismertette meg velem. az hivatali dolgait is csak szabályosan és becsületesen intézheti. szinte ki kell vetkőznünk magunkból. vagy legalábbis a legfőbb rugó. Eleget bíbelődtem keresztülvihetetlen tervekkel. mintha olyan emberek közé kerülünk. hogy azonnal el is tüntesse azt. Ha itt. az a sok kellemetlenség. éles elme. Az ilyen ember.s ezt ritkán tapasztaltam az életben. gyorsaság. pedig az ő lelki és szellemi alkata mellett ezt majdnem bűnnek kellett tekintenie. Rögtön meglátta mindenütt a nehézséget. hogy ebben a pár szóban benne van Új-Anglia szelleme. ha lelkifurdalást kell éreznie hivatali magatartása miatt. amely a sok forgó kereket mozgásban tartja. ami belőlük hiányzik. Volt egy kartársam. És az üzleti életnek az a rengeteg apró szövevénye. amelyek csak adódtak. A kereskedők éppen úgy becsülték. Még ma is benne látom a tökéletes vámszedő ideálját. Kedvesen és türelmesen alkalmazkodott a mi ostobaságunkhoz. nálunk is szokás lenne címerrel jutalmazni a hősiességet. mintha egy számadási hibát vagy tintafoltot talál az üzleti könyvek fehér lapján. még kétszeresen fontos. mint akkor. itt volt igazán otthon. Azt hinné az ember. És ujjának egyetlen érintésével néha a legérthetetlenebb dolgot is világossá tette. úgy vonzotta magához ez a mi üzleti lángelménk az összes nehézségeket. papírvágók és mahagóni vonalzók között. Amikor így megpróbáltam újra felépíteni és kiformálni a régi hős katona egyszerű. és szembeszáll vele. aki tökéletesen illett a helyére . Mint ahogy a mágnes a vasforgácsot vonzza. Ha valakinek az agya ennyire világosan és pontosan működik. és ha meg akarjuk ismerni őket. könnyű volt kimondani. hogy meglegyen valakiben az a rátermettség.amelynek pengéje még itt-ott meg-megvillan a vámfelügyelő asztalán levő tintatartók. Elsősorban üzleti kvalitásai voltak: éberség. hanem inkább a saját hasznukért és kényelmükért. 13 . Sőt ennél többet mondok: ő volt maga a vámház. az ő beavatott barátai. a bátorság. körülbelül olyanformán szenved. mint ezt a két szót.

és eszükbe se jutott. Voltaképpen lesújtó és szomorú lett volna ez az állapot. éspedig nem a legrosszabb. sem mint eszköz nem érdekelt most.Henry Wadsworth Longfellow (1807-1882). Nem csoda. kikapcsolódott. ha rászánja a fáradságot.Amos Bronson Alcott (1799-1888). Sem az írást. mint én.még ha tízszer olyan gondolkozó és értelmes is. Tényleg ideje volt végre. hogy soha egy sort nem olvasott tőlem egyikük sem. az bizonyos mértékig szervezetem épségét és jól fegyelmezett egészségét mutatta.Ralph Waldo Emerson (1803-1882). hogy nem tarthat soká. hogy végül megcsömörlöttem tőle. Alcott . hogy a többi képességeim is szóhoz jussanak. értelmes ember . akikkel tisztem révén érintkezésbe kerültem. Az irodalom sem mint cél. de mindenesetre megdermedt. aki még Alcottot8 is ismertem. Minden porcikámat átitattam poézissel Longfellow7 tűzhelye melegénél. mert hiszen akkor végleg kivetkőzik a régi formájából. és a tollával remélt magasabb fokot elérni a világi méltóságok létráján.4 Hosszú beszélgetéseket folytattam Thoreau-val5 az indián régiségekről meg a fenyőfák fajtáiról a waldeni remetemagányban. Longfellow . és olyan táplálékot próbáljak most már. Sőt egy fagarassal nem taksálnak többre akkor sem. de hasznos. Ha nem is szűnt meg teljesen a régi hajlandóságom és tehetségem. amivel a képzelet felruházza. És hogy aránylag ilyen jól megvoltam másfajtájú emberek között. amit eddig elért vagy amire 3 4 5 6 7 8 Emerson . Szinte prófétai ösztönömmel éreztem. hogy gondolkozó. mert vámhivatalnokok voltak ők is. hogy új formát öltene. amerikai költő. hogy csak átmeneti az állapot. mint Emerson. akkor az be is fog következni. hogy az öreg inspektor is kívánatos szellemi diétaváltozás számomra. amerikai író és filozófus Hillard . és ha tényleg fontos lesz számomra a változás.George Stilman Hillard (1808-1879). Biztosra veszem. ha Burns vagy Chaucer írói tehetsége lakik bennem. ahol ismerik és egyetértenek vele. de nem is értem volna többet a szemükben. amihez addig sose volt étvágyam. Ez ugyan sokszor kemény lecke.3 Éltem vadon. mintha fülembe súgta volna valami. sem az olvasást nem tartottam fontosnak.Három évet egy olyan kifinomult szellem közelében töltöttem. ha egyszer kikerül abból a szűk kis körből. De én jól tudtam. Úgy megszerettem a klasszikus kultúrát Hillard6 mellett. ahol rőzseláng mellett fantasztikus képzelgésekbe merültünk Ellery Channinggel. A természet (az emberit kivéve) mintha jóformán eltűnt volna a szemem elől: a föld és az ég és mindaz. Thoreau . Különben is hiszem. A magamfajta ember. amerikai ügyvéd és irodalomtörténész. aki irodalmi hírnévről álmodott. ha az összes könyveimet végigolvassák. a könyvek egészen távol estek tőlem életemnek ebben a szakaszában. esszéíró és filozófus. anélkül.gyakorlatilag is feltétlenül megállja a helyét. milyen végtelenül jelentéktelen ezen a szűk kis körön kívül minden. ha nem tudom. sőt nem is kívántam vissza régi társaimat. hogy más is lehetek. amerikai unitárius hittudós és író. Büntetlenül nem folytathatja sokáig az ember az ilyen életet. Azért említem éppen őket. Ellery Channing . amerikai költő. Hivatalnoktársaim meg a kereskedők és kapitányok. amerikai tanár és filozófus. amennyire az ember az ilyet maga megítélheti. mint a fönt említett vámfelügyelő . 14 . hogy bármikor visszatérhetek a múltam értékeihez. szabadon az Assabeth partján. csak a vámellenőrt látták bennem.Henry David Thoreau (1817-1862). Addig azonban a vámház felügyelője voltam.William Ellery Channing (1780-1842). ilyenkor látja csak.

akiknek púderes feje alig került a föld alá. amelynek durva téglafalát és csupasz tetőgerendáit sose fedte vakolat. hogy a nyilvánosság elé juttassam.törekedett. tömve hivatalos írásokkal. az öreg Billy Grayt. Viszont hány másféle kézirat jutott éppen ilyen sorsra . de nagyeszű és nagyszívű emberek munkája -. hogy a tarifát lefizették. befejezetlenül maradt. a hírnévnek egy másik módját élvezem. és így bizony sokkal több volt benne a hely. ami messziről versnek látszik. Főleg egy érdekes epizód váltotta ki újra a régi lelki szokást. A szoba egyik végében egy sereg ládát találtam felhalmozva. hogy különösképpen rászolgáltam a leckére. „De talán mégsem olyan egészen haszontalan . vesződséges évet pazaroltak erre a sok hitvány papirosra. és remélem. ami most csak láb alatt van. és hamarosan eltűnt.” Hátha találok benne statisztikai adatokat Salem hajdani üzleti forgalmáról és nagyjairól. legelső jelentéktelen kis üzleti vállalkozásuktól kezdve. hogy a leckét alaposan megtanultam. szivarosládákra és különféle vámköteles árut tartalmazó bálákra. abban a reményben. Örömmel gondolok rá vissza. Simon Forrestert és a többieket. volt kartársaim között egy igen kitűnő ember. ez gyakran vitatkozott velem Napóleonról meg Shakespeare-ről. nem is jut ezentúl sem. vagyonuk aranyhegye máris inogni kezdett. Művelt társalgás tekintetében ennyivel kellett beérnem. itt hever elfelejtve egy pókhálós szögletben. és azokat éppen úgy elfeledték. De múltam azért nem halt meg bennem. hogy az ifjú legényke a kincstár levélpapirosát néha olyan ákombákommal mázolja be. Talán megismerem belőlük az egykori pénzfejedelmeket.” 15 . Ami az irodalmi témákat illeti. mint amennyit felhasználni tudtak. hogy a további fejlődés a várakozásnak megfelel. de amelyre utódaik már mint ősi családok sarjai tekintenek vissza. hogy amióta nem próbálom a nevemet az újságok hasábjain világgá kürtölni. éppen úgy nem szolgálták senkinek javát. az igazgató irodája felett. éppen az. Nagy néha megmozdultak újra a gondolatok. Elszomorodva gondoltam rá néha. talán a helyi történet szempontjából érdekes lehet. „Salem arisztokrata családjainak alapítói okvetlenül szerepelnek ezekben a följegyzésekben gondoltam -. míg a vámház tisztviselői szépen megélnek ebből a haszontalan irkafirkából. sőt ami még szomorúbb. hogy szükségem lett volna intésre vagy dorgálásra ebben a tekintetben.mégpedig nem ostoba hivatali formaságok. soha nem bántott. még csak egy sóhajtást sem kellett elnyomnom. hány napot. ott. Körös-körül a földön is szanaszét hevert az ilyenféle haszontalanság. és azért gyakran terelte az irodalomra a szót. talán kinyomozhatom életük folyását. ami már jóval a forradalom utáni időkre esett. nem is biztosítottak kényelmes megélhetést íróiknak. Sokszor mosolyogva gondoltam arra. és azóta senki bele se nézett.gondoltam aztán -. annak bizonyságául. hogy amikor egészen ráeszméltem új helyzetemre. amelyek valamikor lázasan dolgoztak. fel-felébredtek olyankor halotti nyugalmukból. ahová sose jutott eddig. nem keveselltem. és bár pókhálói és a gerendák vastag porrétege hosszú évekről beszélnek. a tengerészeti megbízott. hogy járatos vagyok az efféle kérdésekben. A vámház altisztje bélyegzővel és fekete festékkel rányomja nevemet a borsoszsákokra. és nem sokkal tovább maradt. a nagy „Derby királyt”. Nem hiszem. Nyilván biztosra vette. És mondhatom. Ez a tágas csarnok. hetet. A vámház második emeletén tágas terem van. aki körülbelül velem egy időben került oda. Annak idején a kikötőváros lüktető forgalmához szabták az épületet. A hírnévnek ez a furcsa szekere olyan helyekre is elviszi most a nevemet. és nyugodtam mondhatom. És az igazgató titkára is szeretett könyvekről beszélni velem: rebesgették. amivel kapcsolatban ez az elbeszélés a tulajdonomba került. még mindig mintha az ácsot és kőművest várná. és nyugodtan folytathatják útjukat. De annyi tény.

Nem is tudtam mással megmagyarázni. csak csontvázának egy része és egy díszes paróka. hogy nem közérdekű. és a feljegyzéseket nyilván hivatali asztalának fiókjában tartogatta. amelyet én fogok napvilágra hozni. hasonló kutatásra szánta. (Feljegyzéseinek egy része nagy segítségemre volt Fő utca című elbeszélésem megírásakor. hogy úgy mondjam. Egy borús. hogy üzleti természetűek. Amikor aztán az egész levéltár Halifaxbe vándorolt. Magam se tudom. és talán ruhájának egy-egy foszlánya. hogy nem hivatalos feljegyzésekről van szó. tudtommal. és itt hagyta. látom. amikor földi maradványait kiásták a Szent Péter-templom átépítése alkalmával. Addig pedig rendelkezésére bocsátom bárkinek. tiszteletre méltó elődömből. és olvasgatom a hajók neveit. és a kereskedőkét. És az ilyesminek éppen úgy tudnék örülni. ahová a király hivatalnokai a menekülő angol hadsereget követték.A forradalom előtti korszakról viszont alig maradt valami adat. nehogy szellemét egészen megegye a rozsda. Massachusetts tartományban. hogy odakerült a vámházi ócska íráscsomók közé. Mert talán ha Cromwell idejéig visszamehetnénk a kutatásban. mint amikor a régi kúria közelében egy indián nyílhegyet találtam. vagy talán azt hitték. Lehet. A külső borítás arra vallott. amelyben Jonathan Pue-t őfelsége vámházi felügyelőjévé nevezi ki Salem kikötővárosba. Nemrég az újságokban láttam megint a nevét. mint amennyit a göndörített paróka takart odalent a föld alatt. sőt talán én is hozzáfogok egyszer. Elődöm magánemberi minőségben és saját kezével írta őket. hogy Salem történetét is meg lehetne írni az itt talált adatok alapján. és titokban szinte biztosra vettem. bágyadtan. amelynek a pergamenlap csak borítéka volt. amelyek azóta rég a tenger fenekén pihennek. és igyekszem rávenni a tétlenségben elernyedt képzeletemet. cikornyás betűi még fontosabb és érdekesebb dolgokról adtak számot. de hirtelen kíváncsiság fogott el. Pue felügyelő úr lelkéből és tiszteletre méltó koponyája belső munkájából többet ismertem meg. amikor így kicsit búsan. mely úgy nyolcvan évvel ezelőtt következett be. hogy szüksége volt az ilyen pepecselésre. hogy a csomag kincset rejt. hogy a porladó csontokból megalkossa a régi város ragyogó képét. hogy ez bizony elég kár. látta. és ahogy belenézek. mért. Régi elődömet valószínűleg nem sokat zaklatták annak idején hivatalos ügyekkel. Sokszor gondoltam. sok elfelejtett vagy híres emberről és régi szokásokról tudhatnánk meg egyet-mást. Rögtön láttam. hanem magántermészetűekről. Semmi lényeges nem maradt meg. és hajlandó magára 16 . hogy valami régi. kelletlen érdeklődéssel nézegetem a régi lapokat. olvastam valamit a Felt-évkönyvben. hivatalos jelentés lehet. Azóta senki sem nyúlt hozzá. és így örökösei nem is tudtak róla. és Salem az egyetlen kikötő.) Nem lehetetlen. Eszembe jutott. valaki belenézett ebbe a csomóba. kezem véletlenül egy ócska sárga pergamenbe csavart kis csomagra akadt. Kibontottam a pergamenboríték merev lapjait. ha a szülőföldem iránti szeretet elég erőt ad ilyen kegyes munkához. akikről sose hallottam a tőzsdén. A fölhalmozott poros lapok között kotorászom. és üres óráinak egy részét. hogy Pue váratlanul halt meg. kibogoztam a kopott zsineget. De amikor ezt a régi feljegyzést böngésztem. hogy Pue haláláról. ha megfelelő ember akad. amikor a titkárok merev. amikor India még új világrész volt. belenézek egyik-másikba. helyi régiségek gyűjtésére és más. ahonnan oda hajók indultak. mint manapság. csak azzal. lomha napon azonban elég érdekes dologra akadtam.mondom. hogy Shirley kormányzó saját kezű pecsétes írása. de még sírkövükön sem igen lehet már kibetűzni a nevet . A vámház levéltárából annak idején nyilván mindent átvittek Halifaxbe.

Pontosan megmértem: minden lába három és egynegyed hüvelyk hosszú. Szálai kirojtosodtak és megfakultak. század második felében. Ebben a pillanatban . bár agyammal képtelen vagyok hozzáférni.amint azt később szakértő hölgyektől megtudtam . A különös csomagban volt egy még különösebb holmi. Az idő. hogy mélységes jelentősége van a skarlát betűnek. úgyhogy már alig csillogott. Nem akarom azonban elhitetni. Számos. hogy mit jelentett. ha mosolyog rajtam az olvasó. hogy az elbeszélés felépítésében vagy az alakok rajzában és a cselekvések motiválásában kizárólag az öreg felügyelő adataira szorítkoztam. Annyira elmerültem eddig a vörös betű nézegetésében. nem egészen. és megtudtam sok mindent arról a bizonyos Hester Prynne-ről. Most. Önkéntelenül összerázkódtam. De még egyszer ismétlem: a történet lényege nem kitalálás.nem bánom. amelyeket a fehér emberek azért találtak fel. Egész biztosan ruhadísznek viselték valamikor. ahol csak lehet. jót tesz. Mintha a skarlát betű nem vörös szövetből. és egyelőre nem is mertem remélni. és angyalt láttak benne. amelyik köré csavarták. Sokféle föltevés jutott eszembe. és leejtettem a földre. vizsgáltam és végre rájöttem. De hallatlanul érdekelt a furcsa holmi. és szívesen meg is mutatom mindenkinek. a XVII. Ahogy tovább kutattam az írásban.valami egész különös öltéssel. főleg szívügyekben. mesélték. Gondolom. adataim hitelességét Pue felügyelő úr feljegyzései bizonyítják. hogy az ő gyerekkorukban már nagyon öreg asszony volt. és eszembe jutott az is. mintha perzselő forróságot éreznék. sőt méltóságos. de arra kérem. Úgy éreztem. komoly alak. Az eredeti kézirat. A régi kézirat mindössze hat árkus papirosra terjed. aki. hogy átengedem az essexi történelmi társulatnak. az rejtély volt előttem. ha a szálakat fölfejtjük. hogy csodálatos ügyességgel hímezték és . úgy látszik. Végső szándékom pedig az. méltóságot jeleztek vele abban a régi korban. Nézegettem. És önkéntelenül a mellemre tettem. de izzó vasból lenne. hogy betűformája van. egyebet is megtudtam ennek a különös asszonynak viselt dolgairól és szenvedéseiről. hogy nyitjára jutok. hogy ha sokan imádták is ezért. hogy végre kibontottam azt is. tisztséget. elnyűtt és kopott. A skarlát betű című elbeszélésemből mindent megtudhat róla az olvasó. de hogy milyen rangot. Biztosra vettem. hanem valóság. amit ma már nem ismerünk. tűnődtem. de majdnem fizikai értelemben. akit érdekel. nem tudtam levenni a szememet róla. amit érdemes volna kikutatni. ebben a pillanatban úgy rémlett. a vörös betű maradványaival együtt. és haragudtak rá. De a szélén aranyhímzés nyomait fedeztem fel. De azt nem volt nehéz megállapítani. Egész határozottan felismertem benne a nagy A betűt. lehettek elegen. hogy el is felejtettem kibontani a piszkos papirost. hogy emberemlékezet óta önkéntes ápolója az egész környéknek. hogy érzékeimmel teljesen felfogom a titokzatos jelképet. a hosszú koptatás és a szentségtörő molyok alig hagytak egyebet a skarlátszínű szövetből ócska rongydarabnál. Pue felügyelő idejében egyes igen öreg emberek még emlékeztek rá. ami nagyon fölkeltette érdeklődésemet. Egy finom vörös szövetdarab. elég nevezetes asszony volt ősapáink idejében. akik tolakodónak tartották. és akkor sem tudunk utánozni.vállalni helyettem ezt a kevéssé jövedelmező munkát. Azt is tudták róla. sőt mondhatnám. Töprengtem. Hisz ebben a tekintetben különösen múlandó a földi divat. de egyáltalán nem rokkant. és magára vállalja mindenki gondjátbaját. ne kételkedjék szavamban -. hogy hátha azoknak a ruhadíszeknek egyike. sűrűn teleírt nagy ívet olvastam végig. még birtokomban van. tanácsot ad. hogy az indiánokat megigézzék. és én igen sok mindennel kiegészítettem. megtaláltam az öreg felügyelő keze írásával az egész titok magyarázatát. szabadon használ17 .

sem a szenvedély izzását. önnön képzeletem szülöttei tehetetlenséggel vádoltak. amellyel a kéziratra meg a vörös ereklyére mutatott. sőt mintha tiszteletre méltó elődöm jelent volna meg előttem. Biztosra veszem. sőt örökölni sem lehet. Nem sikerült gyúrhatóvá melegíteni őket agyam kovácsműhelyében. és kísérteties vigyorgással. hogy érdekes elbeszélés magját fedeztem fel. és a haszon egyedül a tiéd. csak homályosan vagy sehogy sem adta vissza az alakok képét. és komolyan bólintott impozáns parókájával -. . Máskülönben miért sétál egy egészséges férfiember egyedül? És megvallom: egyelőre nem is volt más eredménye a testmozgásnak. És én ezt feleltem a kísértetnek: .Tedd meg . „Mit akarsz tőlünk? . amely valamikor úgy felfrissítette a gondolataimat. hogy ha még tíz elnökválasztást túléltem volna ott.Ha volt is talán valami kis hatalmad a nem létező dolgok felett. Rögtön éreztem. amelyet megérdemel. mintha csak a magam képzeletéből vettem volna a tényeket is. tudja. hogy juttassam végre a nyilvánosság elé a molyette. mert a te idődben az ilyen tisztség nem életfogytiglan tart. vagy száz.mintha ezt mondták volna.szólt hozzám hivatali ősapám. mint a kutya. Hullamerevségük makacsul megmaradt. hogy a hátsó födélzet deszkáit recsegtetem. s egész magatartása elárulta. . akár a tengerparton sétálgattam. és azt mondogatták. Ezennel megbízlak tehát. ott állt az üres lomtárban. fején a halhatatlan parókával. hogy királyi kézből nyerte hivatalát. Homályosan láttam csak. az rég megszűnt. fel-alá járkálva szobámban. ha nagy néha kedvem támadt a természet csodatevő szépségéhez menekülni. átvirrasztott éjszakái munkáját. A szellemi 18 . kihívó megvetéssel meredtek rám. persze. ez az elbeszélés akkor sem születik meg. a vámház főkapujától az oldalbejárásig. mint a megfakult tükör. Ez az átkozott fásultság sehogy sem akart elmúlni rólam. Ez az incidens bizonyos tekintetben visszalendített a régi kerékvágásomba. Úgyis meglehet. és így alacsonyabb a legutolsónál is gazdái közül. Bizony. hogy Prynne asszony ügyét közöld a nyilvánossággal. tedd meg. dohos írást. Kísérteti hangon felszólított. milyen más a Köztársaság hivatalnoka! Az lesunyítja a fejét. Ilyenkor eszükbe jutott a régi életük. akikkel benépesíteni igyekeztem.Igen. hogy kitartó sétámnak csak egy célja lehet: étvágyamat akarom fokozni ebéd előtt. és szerezd meg elődöd munkájának a hitelt. különösen ha jó friss keleti szél fújt odakinn. megteszem! De a történet maga sok gondolkodnivalót adott. de így is kivettem méltóságos alakját és szellemkezét. De a történet nagyjában. Magad cserélted el pár darab rongyos aranyért! Eredj inkább. akár a környéken csavarogtam. Ezen töprengtem hosszú órákon. akkor sem tudtam lerázni. söpörd be a fizetésedet!” Egyszóval. Képzeletem olyan volt. hogy szükséged lesz rá hamarosan. és a trón ragyogásának egy sugara így őrá is hullott. Igen.tam fel. főbb körvonalaiban feltétlenül hiteles. hisz ez részben fiúi kötelességem. Étvágyamat valóban fokozta. Biztosra vették. sem az érzés melegét nem vették fel. mivelhogy egyenes utódja vagyok ott a hivatalban. mert sokszor felzavartam őket szundikálásukból oda-vissza kopogó lépéseimmel. amely a sírban is megmaradt. mint az én időmben. A vámház levegője egyáltalán nem segíti elő a képzelet és belső elmélyedés kényes termését. A jó öreg inspektor és kollégái nagy bajban lehettek. és nem is egészen alaptalanul. hogy a nép szolgája.meg százszor egymás után odakinn. sőt. száz év előtti ruhában. Uncle Sam csakugyan nemcsak napi három és fél órát követelt az időmből.

az asztalon egy-két könyv meg a eloltott lámpa. Egy gyerekcipő vagy a baba a játékkocsiban. egyik sem ért többet a faggyúgyertya pislogásánál. de egészen másnak mutatja. de valósággal átszellemül a szokatlan világításban. falikép . a dolgozószobámba. ott is látjuk a félig kihunyt parázs vöröslő fényét meg a padlón a holdfény fehér nyalábját és az egész szoba képét úgy. Szobánk padlója semleges terület a való és mesevilág között.de hiába. idegen lesz. olyan nagyszerű mesélő volt. A fogékonyságnak egy egész nagy területe és a hozzá kapcsolódó képesség. ha kísértetek látogatnának be hozzá. valami új és eredeti dologgal gazdagítottam volna az irodalmat. Próbáltam magam elé idézni a képeket és figurákat. de mégis. hogy ha sikerül más lelki beállításra szert tennem. Miért próbáltam mindig újra meg újra ilyen légies anyagból egy külön világ képmását megformálni. és felveszik egymás vonásait. könyvszekrény. Az ember nem csodálkozna rajta. Ha sikerül megtartanom stílusának festői erejét és azt az istenáldotta humort.reménytelen az eset. amelyet ilyenkor csak a szénparázs meg a hold fénye világított be. Éjszaka néha órák hosszat üldögéltem a néma szobában. mint leírni egyik öreg kartársam elbeszéléseit. mintha eleven szívet dobogtatna meg. hogy majd holnap papírra vessem . megszokott bútoraival. Ott van körülötte a megszokott otthoni környezet.igazán mondom. a mennyezetet. Mintha anyag mivoltukból kivetkőzve gondolatokká változtak volna hirtelen. ami át ne alakulna ilyenkor. Sőt nagyon odaillenék a képbe. Hószobrokból férfiakat és asszonyokat varázsol. mint előbb. Akinek ilyenkor nincsenek csodálatos látomásai. Szégyen.bágyadtság elkísért mindenüvé. Ez a meleg fény a hold fagyos. a pamlag. Én pedig így voltam egész idő alatt.teljesen eltűnt. minden szék külön egyéniség. Fehér holdfény önti el a szoba szőnyegét. a hintaló és minden játék és használati eszköz most furcsán eltávolodik. létező és képzelt dolgok találkoznak itt. jelentéktelen dolog. amíg a vámház szolgálatában álltam. amikor ennek az életnek durva anyagisága olyan tolakodó súllyal nehezedett rám. talán el se tudnánk hinni. nem is ijedne meg. amelyet igazán nevetséges volt most így nevezni. holdfény. amivel átszőtt minden apróságot . mint nappal. az ne is próbáljon regényt írni. tőlem telhető legjobb tehetségem . hogy meg ne nevettetett és csodálatba ne ejtett volna. Viszont egészen bizonyos az is. egyszerre megpillantanánk egy eltávozott kedvesünket a pamlagon a bűvös holdfényben. élesen kiemel minden tárgyat. és nem azóta üldögél ott szép nyugalmasan. meleg emberi érzéseket keltene a képzelet felidézte alakokban. és visszaverődik a padlóról a bútorokra. Ha a tükörbe nézünk. parázsló tűz fénye nekem tökéletesen mindegy volt. nem éppen egetverő. de még egy árnyalattal közelebb a szellemvilághoz és távolabb az anyagitól. Mert ennél alkalmasabb órát nem választhat az író. hogy olyan messziről jött. Pedig ha a képzelet ilyenkor is felmondja a szolgálatot . Nincs olyan apró. Tompa vöröses árnyalattal von be mindent. hisz alig múlt el nap. pedig éppolyan jól látszik. Nem kellett volna egyebet tennem például. ha alakjaival ismerkedni akar. Napfény. 19 . mindennapi keménységbe. amikor tudhattam. De választhattam volna ennél nehezebb és komolyabb feladatot is. hogy eddig nem említettem a derek veteránt. Részben a parázs homályos csillogása idézi elő ezt a különös hatást. hogy mindenáron egy más korba akartam beleélni magam. mint a nappali világosság. a képességeim sem bizonyulnak ennyire mulandónak. Dőreség volt talán. hogy színes szappanbuborékom úgyis minduntalan beleütközik valami durva.minden tárgy aprólékosan éles. a falat. kísérteties fehérségével egyesülve. ha mondjuk. haza is.

mint az éter. Lehet. hogy most már küzdjön a küszködő világban. méghozzá több okból. hogy kétségbeesett vágyakozással tekinget széjjel. akit egyszerűen sorsára bíznak. rogyadozó térddel támolyognak tovább az élet ösvényén. de én csak közhelyeket láttam azon a lapon. az egyik ok az a hűbéresi viszony. hogy ha túlságosan sokáig támaszkodott a Köztársaság hatalmas karjára. minden hivatalviselt emberen megfigyelhető. Saját ereje fokról fokra elhagyja. hogy kilátástalan vesződség minden. hogy találkozik még valakivel. aki gondoskodik róla életfogytiglan. ha az ember úgy érzi. kisebb vagy nagyobb mértékben. és minden betű arannyá válik a lapon. az eredmény akkor sem volt kedvezőbb. aligha lehet nagyon dicséretre vagy tiszteletre méltó személy. az ilyen munkát végző ember nem vesz részt az emberiség közös erőfeszítésében. De ezt mind csak nagyon későn értettem meg. Mért vesződjék. amelynek állását köszönheti. mért próbáljon kivergődni a sárból. vagy elmenni aranyásónak Kali- 20 . Ennyi az egész. kezem lemásolhatta volna őket. amelyek rögtön eltűnnek.de nem tettem.sokkal különb minden könyvnél.annak akarom tekinteni -. hogy belsőleg megrokkanjanak. hogy előbb-utóbb visszakerül még a hivatalába. Elvégre azelőtt tűrhető elbeszéléseket és esszéket írtam. bajai közepette szakadatlanul ezzel áltatja magát. aszerint. És minduntalan szeretné megállapítani. amikor ez olyan fárasztó dolog. az államhatalom barátságtalan rúgásának köszönheti. Mindamellett nem valami kellemes állapot. esetleg kipótolhatja még az erőveszteséget. A legtöbben elég sokáig ülnek bent ahhoz. mennyi maradt még belőlük. Nem is iparkodtam megkeresni az unalmas apró események mögött rejtőző értéket. hogy minden tervét és próbálkozását haszontalanná és erőtlenné tegye. észrevétlenül elpárolognak. mert nem hatoltam valódi értelmükig. hát nemigen kételkedhettem benne. És nem is volt különös okom panaszkodni a veszteség miatt. acélos ereje odavan. Ha vele született energiája rendkívül sok volt. hogy megörökítse . papírra vetem. mért erőlködjék. ha erőmet inkább arra fordítom. ami egykor gyönyörűség volt. És ha kartársaimon vizsgáltam a közhivatal-viselés léleknemesítő hatását. sőt talán azután is. mint ahogy a kolerás kihűlt teste tovább rángatózik még egy darabig. hogy ha valaki sokáig űzte ezt a foglalkozást. és a hivatali élet bűvös idegrombolása nem túlságosan hosszú ideig hat reá. a másik meg éppen a munkájának a természete. Ami magát a tényt illeti. Azt hiszem. és ha aztán kiteszik őket. ez a remény nem hagyja el soha. mert ha becsületesnek tekintem is . Csak én voltam a hibás. lankadt inakkal. Erről talán lesz módom még többet is mondani más alkalommal. Agyam megragadhatta volna. De ez aránylag ritka eset. hogy módjában áll visszaszerezni régi formáját. és egyetlen reménysége az. hogy képzeletem és gondolataim fényével áthassam és így áttetszővé tegyem a hétköznapok fakóságát. hogy ruganyossága. hogy ha valamikor eszembe jut egy-két töredék. hogy szellemi képességei napról napra fogynak. és az lehet újra. Kezemben volt a könyv . Pedig ez a rögeszme magában is elég. hogy milyen erős volt eredetileg. most pedig tűrhető vámszedő vagyok. a maga lábán nemigen tud már megállni. Az ilyen ember maga is jól tudja. Itt csak annyit. Rögeszméje lesz valósággal. a múló pillanat betűivel. aki volt. ahogy a valóság frissen megírta lapjait. hogy tehetetlen. Ostobaság lenne itt megélhetést keresni. és megint rátámaszkodhatik. amit én valaha írni fogok -.Sokkal okosabban teszem. Akkor csak annyit tudtam. Nem is csoda. úgy. Így talán a kínosan rám nehezedő teher is megkönnyebbedett volna. Az élet kinyitotta előttem könyvét. a hétköznapi emberek érdekességét. ebben él utolsó pillanatáig. Az elbocsátott tisztviselő. és a hatalmas Uncle Sam előbb-utóbb úgyis karon fogja.

„Sam bácsi” aranya . Kecsegtető kép. bárddal a kezükben. igazságszeretet és önbizalom. hogy ezt megérhették. Viszont érzékeny és önérzetes ember nehezen tud beletörődni. Mintán csak két lehetőség van: vagy megbánthatják. hogy engem is így semmivé lehetne tenni. tudni akartam. mint a vén kutya. 21 . Akárhányszor azon kaptam magam. „Szép kilátás!” . mint ahogy én magam tehettem volna. ami még megmaradt. hogy viselkedik az illető az ellenpárt hatalomra jutásának pillanatában. Felügyelőségem harmadik esztendejében nevezetes esemény történt: Taylor tábornok került az elnöki székbe. amint az hamarosan kiderült. Nyugtalanság és kedvetlenség vett erőt rajtam. a győztes párt tagjai boldogan rohannának ránk. akik semmivel sem voltak rosszabbak a többinél. viszont hogy egy államhivatalnok önként lemondjon az állásáról. de érdekes dolog megfigyelni. Pedig valamikor hittem és hirdettem. ami egy férfi egyéniségének súlyt és jelentőséget ad. Aki hozzányúl. hogy a boldogság nem egyéb. milyen gyorsan megfertőzi a hivatal levegője a szerencsétleneket: elég. ha egyet szippantanak belőle. sőt hálásan megköszönnék az Úristennek. amikor nemsokára megint boldogan élhet. hogy számlálgatom. De fölöslegesen aggódtam. Ha lelke talán nem is. Mert hogy a magamfajta jámbor polgárt politikai okokból kitegyék. amíg nem láttuk. mint kifejteni minden tehetségünket és hajlandóságunkat. hogy kegyetlenkedik csak azért. és a többi időt árnyékban szunyókálva töltöm. A Gondviselés jobban megoldotta a kérdést.gondoltam néha. Szomorú. amitől a leginkább félt. és milyen mértékig kezdte ki a romlás azt. akinek árthat. mert alkalma nyílik rá. hogy belőlem is olyan állat lesz egykor. Eszembe sem jutott. és nem is szeretik. hogy ő maga is az áldozatok között van. ha az ember rendületlen nyugalommal nézte végig az egész küzdelmet. Nem figyelhetjük meg valakin jól a hivatali élet hatásait. szóval mindaz. a győzők vérszomjas előretörését. hogy emberi mivoltomból egészen kivetkőzzem. de sok jó tulajdonsága könnyen rámehet az üzletre . hogy érdekeiről kizárólag olyanok döntsenek. Még furcsább. különben nagyon ráfizethet. Helyzete a lehető legkínosabb és legfélszegebb.forniába. Jó nemigen érheti. meddig űzhetem még foglalkozásomat. bár talán éppen az bizonyul ránézve a legjobbnak. akár megtartanak. ilyen körülmények között inkább az előbbit választja. mint derék kartársamból. mondhatom. az nem valószínű. mi egyéb lehet belőlem? Az én napjaim egyetlen fénypontja is az ebéd lesz. akik nem értik. az öreg inspektorból. milyen képességeim szűntek meg. Tapasztaltam ezt olyanoknál is. vagy lekötelezhetik. Az ember legrútabb tulajdonsága talán az. De nem vettem magamra a tanulságot. Megvallom: semmitől se féltem annyira. és minden elsején zsebre vághatja Uncle Sam csillogó aranyait. jól vigyázzon. minduntalan vizsgálgattam saját lelkiállapotomat. mert van. erő. akár kidobnak.keménység. hogy ha a lenyakazást szó szerint és nemcsak átvitt értelemben használnák a hivatalnoki kar megújításánál.zokon ne vegye a derék öregúr . De azért kellemetlen gondolatok bántottak gyakran.bizonyos tekintetben hasonló a Sátán aranyához. és akkor tudja meg. Sokszor gondoltam. az majdnem elképzelhetetlen. mint hogy ott fogok megőszülni és megvénhedni a vámházban. Ha így töltöm a hivatal undorító egyhangúságában a napokat még néhány évtizeden át. anélkül. Szóval a legfőbb aggodalmam az volt.

mert szüksége volt rá. Bizony úgy esett. És mivel sohasem volt hősies természetű. ez a probléma végképpen megoldódott. azt hiszem. Alkalomadtán kíméletesek is tudtak lenni. Az én esetemben például nem is kellett olyan nagyon igyekezni. a következő fordulat alkalmával megint újra biztosítani állását. vagy jobban mondva. hogy az embert egészen kiforgassa magából. Addig sose voltam valami lelkes pártember. megélesítették a bárdot. ahol még az édestestvérek is kitérnek egymás elől. vagy régi intellektuális hajlandóságainkat levessük. mint ahogy sírba kívánkozó politikai halotthoz illik. ha az ember ez alól kivonná magát. milyen szoros szálak fűznek a demokratákhoz. mint a whigek. De minden bajnak van jó oldala is. hogy pártjával. mert igazán érdeklődéssel és elfogulatlanul néztem végig a győzelmeket és vereségeket -. ugyanannyit. ez kétségtelen. komoran és kísértetiesen. és leszoktassa arról. haszna és ne kára legyen. és ha lecsaptak egy fejre. ahol az egész emberiség találkozhatik. ha hivatalt vállalt. Éppen ezért senki se csodálhatja. Előbbi meggondolásaimat számba véve. sőt talán sok is. és amíg ez meg nem változik. bár a lehető legkínosabb helyzetbe kerültem. hogy valaha aljas módon megrugdosták a lehullott fejet. Csak az áldozat igyekezetén múlik. ami éppen elég ahhoz. mint a keskeny ösvényeken. ami kétszeresen megalázó. és váratlanul szerencsésen meggyilkolják. Addig úgyis nagyon lagymatagon kezelte a politikát. Politikai barátai között bizony voltak olyanok is. Egy vagy két héten át végigvonultam az újságok hasábjain lenyakazott állapotban.Én azt hiszem . De ez becses személyemre csak átvitt értelemben vonatkozik. amikor a whig-pártiak minden teketória nélkül kitették hivatalából mint veszedelmes ellenséget. hogy vigasztaló mozzanatokat találjak. hogy sokáig uralkodtak. hogy a mártírkoszorú fejére került. hogy a derék vámfelügyelő úr nem verte fejét a falba. de élét ritkán mártották a gonoszság mérgébe. hogy fáradt agyunkat megpihentessük. hogy a saját helyzetemet biztosabbnak hittem. mégis örömmel üdvözöltem magamat a legyőzőttek között. a megpróbáltatás és veszedelem óráján. és azt. ami nyugtalanságait talán bizonyos mértékig levezette volna. mint addig. hogy a mi pártunk nem volt olyan kegyetlen és bosszúálló. és újaknak engedjünk tért. Három esztendőt töltöttem a vámházban. aki öngyilkosságra gondol. Nem a legkellemesebb pillanat az ember életében. fejét se hagyták meg. A valóságban ezalatt fejem meg biztosabban nyugodott a vállamon. azért tette. A sajtó is magáévá tette ügyemet. Régóta felmerültek már bennem e kézenfekvő gondolatok. még mielőtt szükség lett volna rajuk. Most aztán. Ahhoz is elég. amellyel együtt haladt. még örült is. vagy mert hosszú évek politikai harcainak gyakorlata ezt kívánta. amikor hatalomra került. hogy azt viselje. De hát senki se lát az orránál tovább a jövőbe. ami rászakad. és barátaitól kegyelmet kérni. hogy titokban már önkéntes lemondás gondolata is foglalkoztatott. hogy a bajból. A világért se szerettem volna a győztes párthoz tartozni. ha az ember négy évet kihúzott az ellenséges kormányzat kegyelméből. Sőt titokban egy kicsit restelltem is.nyugodtan mondhatom ezt. Különben is elég nehéz dolog olyan esetben. de most. mint előzőleg a régi kúriában. szívesebben csavargott a tágas mezőkön. hirtelen ráeszméltem. mint demokratapárti testvéreimét. amiben semmi haszna és öröme senkinek a világon nem lehet. olyan munkára szoktassa. Szóval. hogy éppen az én becses fejem hullott le elsőnek. akik már nem is számították maguk közé. és nem kell magányosan túlélnie a többieket. gyengeség és gyávaság volna. Nagylelkűvé tette őket. sorsomat körülbelül annak az embernek a sorsához hasonlíthatom. legyen bár mégolyan súlyos. és titokban az a kellemes 22 . Demokrata. bukott el. amikor lenyakazzák. Azzal se vádolhatta őket senki.

Hosszú évek óta nem volt olyan boldog. Béke veled. világ. a többit pedig oly régi keletű évkönyvekből és folyóiratokból szedtem össze. aki a síron túlról küldi.milyen távol vannak! Szinte hihetetlen. hosszú főutcáján kísértetek járnának. és éppen azért így kellene lennie a való élet ábrázolásában is. tollat. hogy lelke termését megérlelhesse. (Hawthorne jegyzete) 23 . áldásom reátok. közvetlenül a forradalom után. hogy elszakadtam pár hónap alatt tőlük. És ha talán életemben szerénytelenség lett volna ennyire szubjektív természetű dologgal lépni a nyilvánosság elé. akiknek nevét hat hónappal ezelőtt betéve tudtam. A jelen kötetben foglalt kisebb cikkek egy részét ugyancsak a közélet viharaitól és dicsőségeitől való akaratlan megválásom után írtam. hófehér hajukat. akik olyan fontos helyet foglaltak el akkori világomban . De azért sokszor megakadok a színek komorságán még most is. Kimball. Bertram. és kinyitottam régóta elhagyott dolgozóasztalomat. mintha ócska faházaikban képzelt alakjaim tanyáznának. bevásároltam tintát. ahol új arcok vannak körülöttem. megbocsátok ellenségeimnek. és tűrhetően haladtam vele. s így ismét az újdonság erejével hatnak. Upton. És a nagy kereskedők: Pingree. mint amikor ezek a sötét. ők pedig . papirost. hogy A skarlát betű-vel együtt néhány rövidebb elbeszélést és karcolatot is közzétesz. akár a klasszikusokat. hogy bizonyára beteljesedett már rajtuk a lét körforgása. derék salemi földijeim nemigen fognak búsulni utánam. Nemsokára vén szülővárosomat is már csak az emlékezet ködén át fogom látni. nemcsak a valóságban. ő és a többi derék veterán. és bizony idő kellett neki. amire íróembernek szüksége van. mert íme. akik ott szedték velem együtt a vámot. hogy ezt a pár alakot is fel tudjam idézni emlékezetemben. ebben a rideg. de voltaképpen sose találtam meg itt azt a levegőt. Később jobbnak látta. különben talán örökké élt volna). hogy hiányzik belőle minden derűs napsugár. 9 E cikk megírása idején a szerző úgy tervezte. hogy minden így van jól. e kötetet teljes egészében Egy lenyakazott vámszedő posthumus írásai-nak nevezhetném. amíg újra elindítottam. De aztán nekifogtam az elbeszélésnek. A vén inspektor (akit. napfénytelen képek gomolyogtak körülötte. ahogy van. Igaz. magányos utain és kietlen. hogy az ő szemükben megnövök ezáltal. ezer ráncú arcukat képzeletem néha felidézte játékosan. A vámház élete messze mögöttem van már. akik barátaim voltatok. Hunt meg a többi.meggyőződés érlelődött meg bennem. mint egy régi álom. Sokszor úgy érzem. hogy megint írónak csapjak fel. sajnos. hogy a használatlanság éveiben alaposan berozsdásodott szellemi masinám. Shepard. küzdelmes korban. Mert hiszen történetem ideje ez a kor. és szeretettel fogják emlegetni a nevemet ott. ami még a való élet képeinek komorságát is enyhíti. minden gyöngédség és melegség. hogy az író lelkéből hiányzik a derű.éppen olyan jól meglesznek nélkülem is. amikor gondolatban annyira benne élek. Phillips. Egy más világ honpolgára lettem. Most aztán elővettem Pue felügyelő úr átvirrasztott éjszakáinak gyümölcsét. mintha nem is a való világ egy része lenne. ahol olyan sok ősöm pihen. már csak mint árnyalakok lebegnek körül. Mostantól kezdve ez sem valóság többé számomra.9 Hogy a politikai élet guillotine-jának megszokott hasonlatával éljek.talán mondanom sem kell . most mindenki készséggel meg fogja bocsátani egy úriembernek. irodalmi pályámon sokszor kecsegtetett az is. Nekem biztosan jobb lesz másutt. mert bár nem tagadom. nemrég agyontaposott egy ló. átléptem a béke és nyugalom világába. de már gondolatban is. amikor minden fel volt még kavarva. azóta rég félrehajította. mégis érthető. Nem szeretném. a kereskedelmi élet e nagyságai. De ha nem is túlságosan megnyerő így a kép. Valósággal össze kell szednem magam. ha valaki azt hinné. ha eláll ettől a szándékától.

boldogító gondolat! -.És mégis lehet . felemelő. mikor az eljövendő korok régésze a város történelmi nevezetességei között rámutat majd a vámházra. hogy kortársaim ükunokái jóindulattal fognak megemlékezni az egykori firkászról.ó. a város szivattyújára is! 24 .

amikor az a börtön kapuján belépett . hogy a legelső és legfontosabb gyakorlati feladatokat nem tudják megoldani. Tölgyfa kapujának súlyos vasveretén a rozsda öregebbnek látszott mindennél egész Új-Angliában. 25 . hogy a természet még őket is szánja. jelezve. A csúf faház meg az út kerékcsapása között gyepes földdarab terült el. Szakállas férfiak komor színű öltözetekben. hogy alig tizenöt-húsz évvel a város keletkezése után a börtön faépülete már elég kopottnak és viharvertnek látszott. hogy Boston alapítói is idejekorán felépítették első tömlöcüket valahol a Cornhill szomszédságában. a börtön. de ez általában jellemző mindenre.I. június havában. föltétlenül rájönnek hamarosan. amely köré azután a King’s Chapel nagy temetője nőtt. aminek a bűnhöz köze van. komor. amíg a szűz talajból egy darabot temetőnek. vadrózsabokor állt.(1591-1643) új-angliai antinomista vallási vezető. De a kapu egyik oldalán. és szívébe fogadja. amelyből a civilizált társadalom fekete virága. ha még olyan utópisztikus elgondolásaik voltak is az emberi erényről és boldogságról. aki onnan utolsó útjára indul. és asszonyok fejkötőben vagy hajadonfőtt. amit sűrűn benőtt a dudva. Talán a szelíd erkölcs virágait jelképezi éppen. szakítsunk róla egy virágot. amelyek valamikor elfogták előle a napot. vagy amint azt szavahihető emberek állítják. és most. De ha már éppen itt találjuk annak a barátságtalan kapunak a küszöbén. Annyi bizonyos.ezt most nem is próbáljuk eldönteni. aki ott belép. hogy valaha ifjúkorát élte ez az épület. mintha csak a küszöbbe gyökeredzett volna. amelyeket majd utunkon találunk. tornyos kalapokban. híveivel megalapította a Rhode Island-i Portsmouth városát. és egy másikat a tömlöc helyének ki nem szakítanak. szigorú homlokzatát az idő nyoma még sötétebbnek mutatta. Aki ránézett. mintha illatával és tűnő szépségével meg akarná ajándékozni a foglyot. Új gyarmatok alapítói. és ez a sírhely volt a mag. csakugyan a kegyes életű Ann Hutchinson10 lába nyomából nőtt. és körülbelül ugyanakkor kijelölték az első sírhelyet is Isaac Johnson telkén. és egy kis fényt vet a gyarlóságnak és szenvedésnek erre a szomorú történetére. csak úgy piroslott az üde bimbóktól. és a halálra ítélt bűnöst. bojtorján és csalán. óriási tölgyeket és fenyőfákat. és nyújtsuk át az olvasónak. ahonnan történetünk is elindul. mintha ez a dísztelen növényzet kedvező talajra lelt volna abban a földben. olyan hamar kinőtt. A börtönkapu Egy kopott faépület vaspántos. Éppen ezért majdnem biztosra vehetjük. De hogy csak véletlenül élte-e túl az ősi vadont. szegekkel kivert tölgyfa kapuja előtt hatalmas tömeg csődült össze. Ez a vadrózsabokor különös véletlen folytán megmaradt hosszú évtizedeken át. el se tudta képzelni. miután mint eretneket száműzték Massachusetts Bay gyarmatról. 10 Ann Hutchinson .

az asszonyok még feszültebb kíváncsisággal várták a bekövetkező eseményeket.II. okvetlenül valami borzalmas dologra következtetne. csak a közjót szolgálnák vele a derék bíró urak. Ugyanaz a föld nevelte őket is. egész terjedelmes alakjukkal utat törni akár az akasztófa közvetlen közeléig. Meg kell jegyeznünk.mondta egy kemény arcú. Vagy holmi antinomista eretneket. törékenyebb testalkatot hagytak örökségül leányaikra. gyalázkodással kísérnének a nézők. mint szépséges utódaik. hogy azon a bizonyos nyári reggelen. vagy Új-Anglia történetének egy későbbi korszakában. a jó angol sör és marhahús. Sőt arra is gondolhatott az ember. egy bizonyos nyári reggelen. mégpedig olyat. akiket hat-hét generáció választ el tőlük. még előbb. ha az ember ezt a komor. A piactér Körülbelül kétszáz esztendővel ezelőtt. Másfajta népesség között. aki nemének egyáltalában nem volt méltatlan képviselője. Talán csak egy lusta szolga vagy engedetlen gyermek megfenyítéséről volt szó. Hiszen ezeket az asszonyokat.Én bizony kimondom. akik jó hírünket meg tudtuk őrizni. Nemcsak azt. új vallásalapítót korbácsolnak ki a városból. érett korú. hitbuzgó asszonyok. ugyanazt a komor méltóságot váltotta ki belőlük. komámasszony . hogy ma ugyancsak ijedten hallgatnánk őket. Egyáltalában ezek az angol születésű hölgyek testileg-lelkileg keményebb kötésűek voltak. nem sok együttérzésre számíthatott itt az akasztófa alatt álló bűnös. ami a nyelvemen van. De másrészt az olyan büntetés. amit mondanak. akik most a börtön kapuja előtt tolongtak. mint Hester Prynne. ahol törvény és vallás úgyszólván azonos a nép felfogásában. Mi. mint akár a halálos ítélet. ha a mi kezünkbe adnák az ilyen kártékony nőszemélyeket. minthogy valami közismert gonosztevőt fognak kivégezni ott rögtön. hogy csak egy kóbor indiánt fogtak el. kerek arcokra sütött. amelyen történetünk elkezdődik. .mert hisz legtöbbjük annak látszott . elhagyott sziget napja érlelt. illetőleg szülei átadtak a polgári hatóságoknak. alig félszázad választotta el a férfias Erzsébet királynőtől. olyat. Sőt a derék családanyák . a tömlöcépület előtti gyepes térségen Boston lakóinak ezrei tolongtak. majd elbánnánk vele. mint Hibbinsné. Bizony. . Az ízlés nem volt még olyan kényes. Mert a tömeg viselkedése éppilyen komor és ünnepélyes lett volna bármelyik esetben. mint manapság. Az is lehet. abroncsszoknyás nézők egy csöppet se restelltek előfurakodni ilyen nyilvános alkalmakkor. mint a férfiak. és Új-Anglia levegője nem fonnyasztott meg. Nem 26 . Nem is igen képzelhető másként ott. pirospozsgás. és az éppen ilyen kemény erkölcsi táplálék meglátszott külső alkatukon is. akinek fejébe szállt a fehér ember tűzitala. akit gazdája. sőt ha módjukban állott. De a puritán erkölcsöknek ebben a korai időszakában nem kellett okvetlenül ilyesmire gondolnia. akit a nép már régen halálra ítélt. a békebíró gonosz lelkű özvegye. de érces hangjukat is. amit manapság gúnyos röhejjel. kvékert. amelyeket még a távoli. rideg kifejezést látja a szakállas arcokon. duzzadó keblekre. kényesebb és mulandóbb szépséget. és minden szempár a vaspántos tölgyfa kapura szegeződött.ráadásul olyan nyelvkészséggel is rendelkeztek. hogy valami boszorkányt akasztanak. és most ostorral kergetik majd vissza az erdők sűrűjébe. mint a bírák.Higgye el. sőt törékenyebb és gyengébb jellemet is a magukénál. Minden következő nemzedék anyái egy fokkal sápadtabb virágzást. és bizony a rokolyás. ötven év körüli hölgy a szomszédjának. Nem is gondolhat mást. és éppen ezért a közélet legszelídebb és legkegyetlenebb tényei egyformán kiváltják a tisztelet és komor áhítat érzését. A vakító délelőtti nap széles vállakra.

a ruháján viseli. olyan pompás és finom volt ez a hímzés. mindjárt itt lesz maga Prynne asszony. Oldalán hosszú kard. a legkönyörtelenebb az önkéntes bírák között. ha a saját feleségük meg a lányuk is rossz útra tér.Még ha legalább a homlokára sütötték volna tüzes vassal a bélyeget.Mit beszéltek itt szégyenjelről meg tüzes bélyegről. Benne van a Szentírásban is. .kiáltott egy csúnya öreg nő. De a következő pillanatban maga is bölcsen belátta. Elsőnek egy fekete árnyék tűnt fel a vakító napfényben. hogy addig csak a börtöncella vagy más sötét tömlöchelyiség félhomályát ismerte. annyi szent tette hozzá egy harmadik. vörös szövetből kivágva. mint amilyent derék bíráink róttak ki rá. élemedett hölgy. amit az akasztófa félelme szül? Bizony. egyenest szemébe nézve szomszédainak és polgártársainak. De nem ám. hogy azt hihette volna az ember. egy bíborvörös. fordul a retesz a börtönajtón. jó asszonyok. ha így van. talán nem is annyira anyai érzésből.igaz? Ha mi öten ülnénk törvényt felette. amelyeket neki kellett végrehajtania a bűnösökön. komolyan szívére vette a dolgot. de most csönd legyen. vagy a homlokán! . és abban is.szólt közbe a másik -. aki a lelkipásztora volt. kitárult a börtön kapuja. puritán törvényeket.Az Isten irgalmazzon nekünk. mert hogy éppen az ő gyülekezetében történt a rút botrány. 11 A betű . de gőgös mosollyal lépett ki. De a küszöbön a nő hirtelen lerázta a poroszló kezét. körülötte fantasztikus aranyhímzés. Bal kezében a pálcát előrenyújtva. hogy gyalázatának egyik jelével bajosan takarhatja el a másikat. ahogy kilépett a napvilágra. . mintha csak szabad akaratából tenné. meg a törvénykönyvben. .Ugyan. nem sokat törődik majd vele a gyalázatos. Maga a ruha is pompás ízlésre és képzelőtehetségre vallott. hogy Dimmesdale tiszteletes úr. erősen hunyorgott szegényke a vakító világosságban. Most aztán ne csodálkozzanak majd a bíró urak. ahogy most itt állunk egy csomóban. . hogy egy bizonyos jelet eltakarjon vele.az adulteress (házasságtörő asszony) rövidítése. látom. Ruháján elöl. aligha szabadulna olyan enyhe büntetéssel. és jóval meghaladta azt. . finom.A törvény urai istenfélő. mint az. 27 . amit ebben a pompakedvelő korban a gyarmat fényűzést korlátozó szabályai megengedtek.Mondják . gyermekét kézen fogva. . De így? Ugyan. de nagyon is könyörületes szívűek. ijesztő alakja. látszott.Ez az asszony szégyent hozott valamennyiünkre. kezében a hivatalos pálca. A fiatal anya most ott állt szemek prédájául a kíváncsi tömeg előtt.szólalt meg most egy férfi a tömegben -. jobbját egy fiatal nő vállára tette. Fél karjára fektette tehát a gyereket. és éppen olyan fölemelt fejjel járkál az utcán. Most egy szelídebb hang szólalt meg. hogy a ruháján viselnie kell a jelet! Legfeljebb eltakarja holmi csillogó melltűvel vagy más pogány ékességgel. hiába takarja el a szégyenjelet. éppen a szíve fölött. Azt majd csak nem állta volna nyöszörgés nélkül a szépséges Hester. és első ösztönös mozdulatával melléhez szorította csecsemőjét. akit ilyenformán előretolt. Körülbelül háromhónapos kis csecsemő volt a karján. jó asszonyok . keserű igazság. amelyet elöl a ruháján viselt. Külsőleg is híven képviselte a szigorú. és lángvörös arccal. szívében ott ég örökké. Mért nem érvényesítették a törvényt? . halált érdemel. Látszott rajta. nagy A betű11 ragyogott. csak a ruhát díszíti. mint eddig. mint inkább azért. És csakugyan. hát nincs más női erény. Hát nincs törvény az ilyesmire? Dehogyis nincs. a városi poroszló sötét. és egy fiatal nő lépett közéjük. ebben a mozdulatában ösztönös méltóság és sok lelkierő nyilatkozott meg. hát nem mindegy. derék úriemberek. hogy nem akarja földre szegezni a pillantását. Olyan művészi.

és egy külön bűvkörbe zárta. mondjátok csak? A mindenét ennek a szemtelen nőszemélynek! Hát persze hogy csak szemébe kacag derék bíráinknak.Karcsú. Szépsége csak még vakítóbban ragyogott. A sötét poroszló most fölemelte pálcáját. hogy arcába bámuljanak. én mondom. hogy az érzékenyebb szívűeknek kínos volt ez a látvány. és utat engedett nekik. könnyű báj és a mozdulatok gráciája. . jó asszonyok . mintha híven kifejezte volna lelkiállapotát. majd varrnék én helyette jobbat egy flanellrongyból. hát kár volt annyira kicifrázni. amit reuma ellen használok. fekete szemek megkapó kifejezése is. jó emberek.jegyezte meg az egyik nő.Ügyesen bánik a tűjével. kétségbeesését. ami manapság.kiáltott. alakja minden ízében előkelő. festői formáival. és arcát nemcsak a vonások szabályossága. Én azt hiszem. dús haja ragyogva verte vissza a napfényt. Sötét. amint mondtam. hogy olyan helyre állítom Prynne asszonyt. és valóságos dicsfénnyel vette körül a fájdalmat és gyalázatot. vagy a hunyorgó kis csecsemőt megcsodálják a karján. . és azt hitték. hogy most majd összetörten és a csapás súlya alatt görnyedezve látják viszont. És mellén elöl ott virított a skarlát betű. amíg így elhaladt a kíváncsiak tömege előtt. mutasd meg skarlát betűdet a piactéren! A tömeg szétvált. minden lépés külön kínszenvedést jelentett. a színek gazdagsága tette széppé. a piactér nyugati 28 . még meg találja hallani. magas volt az asszony. mint valami igézet.Utat. amelynek törvényei napfényre derítik a gyalázatot. és egészen kiforgatta régi valójából viselőjét. Hester Prynne is majdnem derűs arccal tette meg útjának ezt a legnehezebb részét. De a természet. és ígérem nektek. ami kiragadta minden eddigi közösségből azt a fiatal teremtést. Olyan volt ez az aranyszálakkal ékesített ragyogó betű. . ékességnek hordja. Mostantól fogva. Akik régebbről ismerték.Ami pedig azt a bíbor betűt illeti. Nem sokat értettek ugyan az egész históriából. amikor a börtön kapuján kilépett a tömeg elé. És Hester Prynne talán soha életében nem látszott olyan előkelőnek. asszonyok. annyi bizonyos . amit azok szégyenjelnek szántak büntetésül. Az asszony ruhája. Fürge és kíváncsi iskolás gyerekek ugráltak előtte. Hester Prynne lassan lépkedett a poroszló sarkában a bűnhődésre kijelölt hely felé. . nyugtalanságát szilaj. legfeljebb annyit. minduntalan hátrafordítva fejüket. Igazi úrhölgynek látszott a szó akkori értelmében. Ez volt a pont. délután egy óráig. Lehet.Helyet adjatok. amit a szívében ne érzett volna. amelyre ezernyi szempár szegeződött.De melyikünk merné így fitogtatni ezt a tudományát. Áldasson az igazságos Massachusetts gyarmat. furcsa színeivel. . utat. akik mind azért tódultak oda. könyörületből gondoskodott volna róla. amit nyilván a börtönben készített erre az alkalomra saját elgondolása szerint. úgy. mint most. amikor az előkelő családok hölgyeit inkább bizonyos méltóság és a fellépés biztonsága jellemezte. a király nevében! . gyerekek jól láthatják.mormogta az egyik kemény arcú öreg családanya. de a fogolynak azért biztosan éppen elég hosszú volt az út odáig.suttogta a legfiatalabb -. vagy a szégyen betűjét a mellén. . hogy az ember sohase érezze teljes erejében a kínt magát. Az se lett volna irtózatosabb. hogy ma ennek köszönhetik a szabadnapot. mintha csodálatos módon. hogy szégyenét lássák.Csöndesen. Abban az időben nem esett messze a piactér a börtön kapujától. mögötte komor képű férfiak és rideg arcú asszonyok sokasága. de ott futkostak előtte. szinte dermedten bámultak rá. ahol férfiak. Hester asszony. csak sajgó helyét. ha meztelen szívét dobja lábuk elé az út porába. hanem az érdekes szemöldök és a mély. . Hiába hordta fönn a fejét gőgösen. nem az a finom. Gyerünk. úgyhogy akik közelről ismerték. amíg odaért az emelvényhez. nincs azon egy öltés. mintha először pillantották volna meg.Nem ártana lerángatni formás vállairól azt a cifra ruhát! .

és azt nem tartják tekintélyükhöz vagy hivatalos tisztükhöz méltatlannak. fiatal teremtést látja festői öltözetében. nyugodtan viselkedett. és a gyermeket. de ez még sokkal irtózatosabb volt. és mintha ennek az asszonynak a szépsége mellett a világ még sötétebbnek tűnt volna. ha minden férfi. fölment a néhány falépcsőn. Szinte vágyott rá. könnyebben tűri a közmegvetés nyilainak fájdalmas szúrását. amit természetes módon kivált egy embertársunk bűne és gyalázata olyan korokban. Komoly borzalom ült az arcokon. amelybe a bűnös fejét szorították. hősiesen elviselni a mellére szegezett merev pillantások borzalmas súlyát. amikor a társadalom még nem züllött odáig. amikor ezt a gyönyörű. Talán ha szidják és gyalázzák. 29 . hogy a fejet előrehajtotta. Hester Prynne talán keserű és megvető mosollyal fizet vissza. Mert nincs szörnyűbb erőszak az emberi természet ellen. idegen volt tőlük. ami az emberi életben mindennél szentebb. és legfeljebb múzeumokban látjuk a pellengért. ezt a különös büntető készüléket. az egész biztosan a boldogságos Szűzanyára gondol. Hester Prynne gyalázatának nézői nem jutottak még idáig. a város nagyjainak jelenléte rögtön elnyomja benne. A pellengér emelvénye fölött ott lógott egy ravasz szerkezetű fakeret.sarkában. és megállt a dobogón. Éppen ilyen komoran nézték volna végig a halálát is. hogy teli torokból fel kell ordítania vagy leugrania az emelvényről a földre. Ott ültek valamennyien a városháza erkélyén. mint maga a kormányzó és tanácsosai. hogy gúnyolódjék vagy mosolyogjon. karján a csecsemővel. nemes arckifejezésével. hogy ha ezek a magas állású személyiségek részt vehetnek a látványosságban. mintha csak annak toldaléka lett volna. Egy-egy pillanatban úgy érezte. senki egyetlen halk szóval nem tiltakozott volna szigorúsága ellen. Mintha csak a megalázás eszményét akarta volna kifejezni ez a fából és vasból való szerkezet. De már-már alig bírta. Mindenki tudhatta. amely éppen az emelvényre nézett. Ma már csak a hagyományokból ismerjük.bármit követett is el . mit kell tennie. amit ma tapasztalunk. ha úgy szól az ítélet. Ha véletlenül katolikus vallású akadt volna a puritánoknak ebben a sokaságában. és néma csönd helyett szitkok röpködjenek feléje. hogy borzadás helyett mosolyogva nézze az ilyet. amelynek legördögibb tulajdonsága az volt. amennyire asszonyi erejétől telt. amit igen sok esetben alkalmaztak. akit annyi híres festő próbált már vásznára vetni. De a gyalázatnak ez az ólomsúlya már-már sok volt neki. egész biztosan komoly és fontos jelentőségű az ítélet. asszony és visítozó kisgyerek külön csúfolja. Mert nem kisebb személyiségek voltak ott jelen. nincs kegyetlenebb büntetés. Ő jól tudta. És még ha valakiben föl is ébredt volna a hajlandóság. különben mindjárt megőrül. A Szűzanyát. Ha gúnyos röhej tör fel a tömegből. hogy az ilyen kipellengérezésben csak holmi mulatságos eseményt lássanak. mint ahogy a francia forradalmárok a guillotine-t. az ördögi masinába helyezné. ünnepélyes arcok gúnyos vigyorgásra torzuljanak. a katonai parancsnok és a város lelkészei. De az a szívtelenség.hogy arcát elrejtse szégyenében. Mert ez volt a büntetés lényege. de anélkül. a bűntelen anyaság szentséges megtestesülését. körülbelül vállmagasságra a sűrű tömeg előtt. Itt most éppen azt jelölték meg a bűn bélyegével. de akkoriban nagyapáink és dédapáink a jó polgári erkölcsök egyik hathatós eszközének tartották. Boston legöregebb templomának a fala mellett állt ez az alkotmány. Éppen ezért a tömeg is komolyan. mint ha megtiltjuk a bűnösnek . a bíró. Egyszerű lelkek voltak. hogy a merev. hogy nyakát a fakeretbe. és a bűnben fogant gyermek csak a kárhozat feneketlenségét akarta volna hirdetni. A szerencsétlen bűnös igyekezett. hogy bizonyos számú órán át ott kell állnia az emelvényen. aki megváltja a világot. hogy ne tudja elfordítani a tömeg kíváncsi pillantásai elől. Hester asszony esetében azonban az ítélet úgy szólt.

A tornyos kalapok karimája alól néző. meg is érintette ujjával. és a komoly szemek. gyermekével a karján.De közben sokszor.igen. az odagyűlt városi nép. Aztán még egy arc bukkant fel előtte: egy sápadt. Valóság ez vagy álom? Olyan hevesen szorította szívéhez a kicsit. amelyeknek fényét megzavarta a lámpavilág mellett való sok olvasás. és mellén az aranyfonállal ékesített skarlát betűvel. A következő kép egy kontinentális város zegzugos. Akárhogy volt is. kisgyerek korából vagy az iskolából. Míg ott állt a nyomorúságos deszkákon. tiszteletre méltó fehér szakállát. rideg. egyik csakolyan elevenen élt. amely omladozó falak repedésében nő. de amelyek átható. őrá. Fala kopott és szegényes. Hester Prynne a pellengér magaslatáról végigtekintette egész addigi útját. összekeveredtek későbbi életének legsúlyosabb emlékeivel. szakállas arcok helyett mások vették körül. így akart. ódon középületeket. mint a másik. Most lenézett ő maga is a skarlát betűre. nagy szürke házakat. Megrohanták a képek. mintha eltűnt volna szeme elől az egész jelenet. apró civódás. és a szürke kőházat. könnyű apróság. Eltűnt a nyugati őserőkből kihasított városka poros kis utcája. ahol felnőtt. Talán lelkének ravasz fogása volt csak. mint gyöngéd szemrehányás. amelyek mind egy pontra szegeződnek . minden egyaránt fontos volt most. valódi-e a gyermek és a szégyen. sokszor megdöbbentő erővel tudtak olvasni az emberi lélekben. bal válla egy gondolattal magasabb a másiknál. És most végül. Igen . magas homlokát. szerető pillantását. De ez az új élet csupa régiséggel táplálkozott. amolyan tudósfej. és az anyja aggodalmas. visszatért a puritán gyarmati főváros sivár piactere. vagy egyaránt játék. mint kísérteti árnyak. beesett idősebb férfiarc. gyulladt szem. és később. akit Hester asszonyi képzelete most felidézett. hatalmas templomokat. megannyi futó. játék. Emlékek tolultak fel benne. amelynek középpontjában ő maga állt szégyenszemre. ahol új élete várta a ferde vállú tudós oldalán. a többi . amely egészen megtelt lányos szépségének ragyogásával. ó-angliai szülőfaluját látta. amely ódivatú Erzsébet-kori nyakfodrán omlott alá. de a kapu fölött töredezett címer: ősi nemesség jelvénye. hogy az felkiáltott. megszabadulni a jelen kegyetlenségétől. Agya és főleg emlékezete a rendesnél sokkal erősebben működött. hogy meggyőződjék.tűnő álomkép volt! 30 . És az ócska fóliánsoknak ez a kolostori alakja. mint utolsó kép a galériában. hosszú pillanatokra. szűk utcáit hozta eléje. képzelete tarka képeinek felsorakoztatásával.ez a valóság. homályosan ködlöttek csak. hibás növésű volt. Két homályos. És látta önmagát a megszokott öreg tükörben. boldog gyerekkorától kezdve. lánykorából a házimunka hétköznapi kicsiségei. ami azóta is olyan sokszor állt előtte akadályként az útján. Ez volt a város. mint zöld moha. más képeket idézett eléje. aki ott áll a pellengéren. az arcok. szeszélyes. Látta az apja kopasz.

és lassanként fölvette annak félreismerhetetlen jeleit. barázdás arcú ember volt az idegen.felelte az idegen -. ugye jól értettem a nevét az imént? Mit vétett és miért kell ott állnia a pellengéren? . Nézze meg jól azt az asszonyt. mintha szellemét annyira kiművelte volna. Az idegen még előbb észrevette őt. A felismerés Irtózatos tudat volt. nem mondhatná meg nekem. a vadak és a civilizált emberek öltözetének valami különös keverékében. egy tudós ember felesége ő. mintha jelt adna neki.Eltalálta.Engedelmet. hogy végre annyi viszontagság után olyan vidékre került. hogy az idegennek egyik válla magasabb. aztán ajkára illesztette. A rángatózás lassanként egészen megszűnt. jó uram. mint itt nálunk. ÚjAngliában. hogy ő az. görcsös erővel rántotta magához csecsemőjét. uram. barátom. a nyugtalanságnak nyomát is alig fedezi föl rajta. és most utoljára a pogányok fogságában sínylődtem a délvidéken. ugyancsak messziről vetődtem ide. De nem sokáig nehezedett rá. Azért kísért ide ez az indián. úgy. mintha egy kígyó kúszott volna végig rajta.felelte a derék polgár. A barázdás arcon rémület vonaglott. születése szerint 31 . mint ahogy a befelé néző emberek szoktak. Magas növésű indián állt ott népe viseletében. Bár nem jószántamból járom a világot olyan régóta. és megbüntetik a nyilvánosság színe előtt. Alighogy észrevette a beesett arcot és a ferde vállat. és udvariasan megkérdezte tőle: . hogy kiváltsam magamat a rabságból. aki az általános. és lénye legmélyébe húzódott vissza. örülhet a szíve. De a rézbőrűek elég gyakran vetődtek akkoriban az angol telepekre. a piactér legtávolabbi részén egy alak kötötte le minden gondolatát. A belső izgalom valósággal elsötétítette az arcát. aki ott áll szégyenszemre? . barátom . hacsak véletlenül nincs vonatkozásban lelkükkel. Csak úgy futólag pillantott az emelvény felé. Hester Prynne első pillantásra látta. amint a piactérre lépett. higgye el uraságod. hogy testi valója is ahhoz igazodott. nem takarta el egészen testi fogyatkozását. amelyet látszólag hanyag redőkben vetett a vállára.III. de nem öreg a szó megszokott értelmében. Dimmesdale tiszteletes úr jámbor gyülekezetében. Az indián mellett egy fehér ember állt. Éppen ezért nem lenne szíves elmondani egyet-mást nekem erről a Hester Prynne asszonyról. mint a másik. De a hanyag pillantás egyre élesebb és áthatóbb lett. de akarata parancsoló erejével nyomban legyőzte. hogy az felsírt fájdalmában. . ahol a gyalázatot kiderítik. úgyhogy aki csak egy pillanattal később látja. Vonásai rendkívüli értelemről tanúskodtak. De felemás ruhája. különben jól ismerné Prynne asszony gonosz hírét. komor figyelem középpontjában áll szégyene égő betűjével. de anyja most nem törődött vele. Mire Hester pillantása rászegeződött.Ugyancsak idegen lehet ezen a tájékon . Alacsony termetű. lassan és nyugodtan felemelte ujját. Odafordult a mellette álló polgárhoz. Nyilván együtt volt a rézbőrűvel. Csúf botrányt okozott. és csodálkozva mérte végig az idegent és rézbőrű kísérőjét -. ki az az asszony. akiknek külső esemény ritkán lehet fontos vagy érdekes. mert a tömeg túlsó végében. és még kevésbé foglalta volna le minden figyelmét és gondolatát.Bizony. úgyhogy ez maga aligha tűnt volna fel a pellengéren álló asszonynak ebben a súlyos pillanatban. rögtön. Sok csapás ért szárazon és vízen.

meg arra. . Előkerítjük őt is.bólintott az idegen keserű mosollyal. .jegyezte meg az idegen. csak amikor már több ízben ismételte hangosan és ünnepélyesen a nevét. amikor nem menekülhet a nyilvános megszégyenítésbe. értem már . amilyen gyötrelmes volt. mint a saját asszonyi gyarlósága. és itt telepszik meg közöttünk Massachusettsben. utat tört vele a sokaságon át. csöndes szoba hűvös félhomályában. amíg csak sírkövére nem vésik egykor a gyalázat betűjét. hogy nem hallotta meg a hangot. Mindegy. A száz meg száz tanú. .Olyan lesz ez az asszony. és velünk együtt nézi a szomorú látványosságot. . Olyan merev.felelte a polgár. . 32 . hogy a bűnös itt áll közöttünk.egy ilyen találkozás kettesben. megint csak mosolyogva -.angol. aztán pár szót súgva indián kísérője fülébe. hogy átkel az óceánon.Ha igazán olyan tudós ember az illető. kicsoda. nem áll ott mellette az emelvényen. elő bizony! Meg fogjuk tudni. de jó ideig Amszterdamban éltek. . mégis bizonyos mértékig oltalmat jelentett neki. Csak az bosszant. a skarlát bélyeget a szíve fölött és a bűnben fogant gyermeket a karján. nem lévén más tanácsadója. hogy még néhány fontos dolgát elintézze odahaza. mint egy megtestesült vádbeszéd a bűn ellen. Hester Prynne .mondta valaki. Legalább itt állnak kettejük között. és körülötte a sűrű néptömeget. hát megtanulhatta volna ezt is a könyveiből. ha szabad érdeklődnöm.bólintott komolyan az idegen. bizony. és mivel az emberek nem ismerik föl. olyan tökéletesen elmerült volt a pillantása. De ki lehet a csecsemő apja.Jó lenne talán idecitálni azt a tudós férfiút . nem alkalmazták a törvény teljes szigorúságát ebben az esetben.. Szinte félt a pillanattól. megfeledkezik róla. hogy nyilván igen nagy kísértésben lehetett. hogy itt álljon a pellengér emelvényén három óra hosszat. Hester asszony a világért sem hajlandó elárulni. mintha a többi világ egészen eltűnt volna körülöttük. de arról a tudós úriemberről. hogy aki a bűnben társa volt. és már a tömeg is fölfigyelt rá. amely szólította. jó uram. hogy az Úristen azért jól látja. amely mintha csak ünnepi látványosságra tódult volna oda. és csak ők ketten maradtak volna ott egyedül a téren. azután pedig földi élete végeztéig ruháján viselje a szégyen bélyegét. aki kiderítse . Hester Prynne ezalatt mozdulatlanul állt az emelvényen.Ez bizony egyelőre titok. vagy a templomban lefátyolozott tisztes családanyák arcán láthat máskor . így aztán. hogy az asszony bostoni lakos. Szívük megkönyörült e gyarló teremtésen. Jó két esztendeje lesz. és nem kell egyedül maradnia vele. és csak arra ítélték.Így aztán Massachusetts állam bírái. derék barátom. A feleségét előreküldte. amennyire innen megítélhetem. tekintettel a nő fiatalságára és szépségére.. Könnyen meglehet. és a kíváncsiak bámész tömege nem lesz ott körülötte. Annyira elmerült gondolataiba.Vagy úgy. és a törvény urai hiába dugták össze a fejüket. amely sokszorosan megvilágította szégyenét. .Ha ugyan életben van egyáltalában . Pedig bármilyen szörnyű volt így állni előtte a perzselő déli napon. amit legfeljebb családi tűzhely mellett. és így folytatta: . az ura úgy határozott. Mert az ilyen bűnért halál jár. akiről beszélt. . úgy háromhónaposnak látszik. és még nem akadt próféta.Figyelj szavamra. tanúk nélkül még százszor borzalmasabb lett volna. Prynne mesterről mind ez ideig hírt nem kapott. talán ő ráakadna a titok nyitjára. kíváncsian bámulja azt. Udvariasan megköszönte a jó ember közléseit. szemét le nem véve az idegenről.Bölcs ítélet .felelte a polgár. és hogy férje minden valószínűség szerint rég a tenger fenekén pihen.

igazságos. mi a véleményed most. hogy ítélkezzenek a bűn. . akinek széke mellett jobbról-balról négy alabárdos állt díszőrséget. Ezüstös fürtjei kibuggyantak süvege alól. amikor minden földi hatalmat Istentől származtattak. hogy ezt az utóbbi erényt kevésbé ápolgatta magában. sőt mintha inkább takargatta és restellte volna. szintén mind méltóságteljes. Egész biztosan derék. . amely létét és fejlődését csakúgy. nem az ifjúság lendületének köszönhette. . Nos. és szíve nem keményedett meg eléggé. Elsápadt és egész testében reszketett. mint eddigi eredményeit. süvegében egy fekete tollat viselt. és annak a rideg keménységnek. amely az öregkor sajátsága.Próbáltam rávenni szeretett testvéremet. 33 . de amellett derék és jólelkű ember is. Korát és súlyos tapasztalatait szeme szögletébe írta az idő. így világos nappal. Hiába próbáltam meggyőzni. derék férfiak között. vagy nekem kell a szegény bűnösnek lelkére beszélnem? Halk moraj futott végig az erkélyen a tiszteletre méltó. Itt Wilson tiszteletes úr a mellette álló sápadt fiatal pap vállára tette a kezét. Titokban sejtette talán. hanem a férfikor komoly és megfontolt erőfeszítésének. aki romlásba vitt. ezer meg ezer ember színe előtt. meleg szívében. mint ahogy az abban az időben minden nyilvános alkalommal szokás volt. mint abban az időben a papok általában. akinek szavát sokszor volt alkalmad hallgatni a templomban. vállalod te. Végre is Bellingham kormányzó szólalt meg mindannyiok nevében. hanem az elkövetése. Beszéljen veled bűnöd rútságáról és feketeségéről. Igaz. Ő jobban ismeri természetedet. Ez a társadalom éppen azért ért el annyit. mert képzeletben és reménykedésben szegény volt. Testvérem azonban ellentmond nekem. és megítélheti. Nemcsak kitűnő tudós volt az öreg. Hester Prynne mintha maga is valami effélét érzett volna. hogy beszéljen a lelkedre itt az Ég és bölcs ítélőbíráid színe előtt. Régi prédikációs könyvek címlapjain látunk ilyenféle arcokat.Figyelj szavamra. Boston legöregebb lelkészéé. hogy tovább titkold előttünk hajthatatlanságodban annak a nevét. de azok nem lépnek elő. mint ahogy ő tette pontosan ugyanannyi joggal. Hester Prynne . szürke szeme. bár tudás tekintetében messze meghaladja korát. mert nem szabad. a nagytiszteletű és kiváló hírű John Wilson hangja volt. amikor arcát a fagyos tekintetű bölcs férfiak felé fordította. hogy a szégyen nem a bűn bevallása. akik körülvették. Bellingham kormányzó méltó vezetője volt ennek a közösségnek. Innen tartották a szónoklatokat a tanács tagjainak jelenlétében a megfelelő ceremóniákkal. bölcs férfiak voltak valamennyien. akik ennyire alkalmatlanok lettek volna arra. hogy egy megtévedt női szív fölött ítélkezzenek. nyilván fiatal még. Az itt leírt jelenetet is végignézte Bellingham kormányzó. és fekete bársony tunikája fölött dús hímzéssel szegett köntöst. mint szellemi képességeit.kezdte az öreg lelkész. hogy ami kis részvétre és megértésre számíthat. A város többi nagyjai. Dimmesdale testvérem. De azért bajos lett volna akár az egész földkerekségen összeszedni még egyszer ennyi embert. Ezt meg is kívánták abban a korban. hogy közvetlenül a pellengér fölött erkélyszerű kiugrás volt a városháza falán. Azt állítja. és kibogozni próbálják a jót és rosszat annak kusza összevisszaságából. mint Hester kicsi gyermekéé a vakító napsütésben. fájdalom és szerelem kérdéseiben. A kormányzó. a város többi előkelőségével. azt inkább találja meg a tömeg élő. éppen úgy hunyorgatott. és parancsoláshoz szokott hangját mérsékelte a fiatal pap iránt érzett megbecsülés. az egész nép füle hallatára. komoly megjelenésű férfiak voltak. A hang. kímélettel vagy szigorral próbálja-e makacsságodat legyőzni.Említettük már.Vitába elegyedtem itt fiatal testvéremmel. míg amazokra büszke volt. hogy durva erőszakot követünk el. amikor most szemét feléjük fordította. amikor egy nő szívének legmélyebb titkát erővel kiássuk és kiteregetjük. amely a dolgozószoba félhomályához szokott. amelyre fölfigyelt. milyen érvekkel hasson rád.

amit mondott. de inkább az érzés leküzdhetetlen ereje mélységesen hatott az egész hallgatóságra. ha elhallgatod a nevét.. Szemében valami ijedtség.kezdte -.Dimmesdale testvérem . Dimmesdale tiszteletes úr. mert hiszen a te gondjaidra volt bízva. és elárulta az ideges érzékenységet éppen úgy. Éppen azért felszólítalak: próbáld megbánásra és vallomásra bírni. És a szája. testvérem . ahányszor csak kötelességei engedték. mint ha egész életében rejtegeti szívében a bűnt. A fiatal pap lehajtotta fejét. . amint nagyra becsült kormányzónk mondja. és fontos a te szempontodból is. mit cselekszel. ami benned van. hogy az emberek. Ékesszólása és hitbuzgalma már eddig is kiemelték társai közül. Nyilván kínos volt neki a helyzet. ne vezessen dőre sajnálat és kímélet. a vadon erdők földjére. aki ilyenformán a tömeg érdeklődésének középpontjába került. akik hallgatták. meleg hangja megreszketett és elakadt közben. visszavonult. odalép az emelvényre. még mindig jobb neki. egész fiatal ember volt. valami zavar és aggodalom látszott. akkor nevezd meg azt. de a szenvedésen is. kényszeríted. Mindenki biztosra vette. Gondold meg. ennek az asszonynak a lelki üdvösségéért főleg te viseled a felelősséget. hogy lelked békéjét szolgálod vele. Ha aztán alkalomadtán kilépett magányából. parancsoló. mint a rendkívüli lelkierőt. hogy képmutatással tetézze bűnét. Mit érsz vele. ami kívülről ért. félig panaszkodva tárta feléje. Hester. és szája erősen remegett.kezdte a korlát fölött kihajolva. de jótékony poharat. nem tudná. . mert hidd el nekem.Igen fontos ez lelkiüdvössége szempontjából. és magával hozta a kor egész tudását ide. és próbálja kibogozni a női lélek féltve őrzött titkát. aki veled együtt vétkezett. Bírd rá. Éppen ezért. . Felszólítlak itt most.Hester Prynne . mindenki füle hallatára. annyi üdeség. Ha úgy érzed. mintha tökéletesen eltévedt volna az élet útján. és feszülten nézett a vezeklő asszony szemébe. leküzdhetetlen belső kényszerűségből. nemrég végezte el az egyik nagy angol egyetemet. és megőrizte gyermeki egyszerűségét. nagy barna szeme mindig bánatos. ha még olyan magas polcról kellene is leszállnia. Még a szegény kis csecsemő is Hester karján.sürgette Wilson tiszteletes úr. akit most a kormányzó és Wilson tiszteletes nyíltan felszólítottak a nép színe előtt. magas. . mintha a szónoklat hatása alá került volna. hamvas tisztaság volt gondolataiban. hogy megvallja az igazságot. hogy beszéljen a bűnös asszonnyal. hacsak erővel össze nem szorította. Vagy hogy a bűnös maga. valószínűleg csöndesen imádkozott előbb. milyen felelősség nyomja az én lelkemet. Ilyen volt Dimmesdale lelkész úr. fiatal tudós pap arcán. De valami különös kifejezés ült állandóan a kiváló tehetségű.Hallottad. Külsőleg is vonzó volt. Neked megadatott nyíltan elviselni a gyalázatot. és éppen ezért nyílt győzelmet arathatsz a gonoszon. hogy odaálljon melléd a szégyen talapzatára. sokszor meg-megremegett. hogy talán nincs bátorsága utánanyúlni. A fiatal lelkész telt. és így tudnod kell. mert arcából minden vér leszállt. homloka fehér. csak aztán lépett a korláthoz.Szólj hozzá. amelyet te magad ajkadhoz emeltél. és csak a magányban találna valamiféle menekülést. és két kis karját félig jókedvűen. merre forduljon. Nem is annyira az. akár magasan. akár alacsonyan állt addig. árnyas mellékösvényeken bolyongott. mert amíg ajkát meg nem nyitja. és most mindjárt kimondja az eddig titkolt nevet. amely még a bűnben is szent. azt hitték: angyal szól hozzájuk. mit mondott az imént ez a nagytiszteletű férfiú. minden szív feléje fordult. Tétova pillantását Dimmesdale tiszteletes úr felé fordította. bűnbánata sem lehet teljes. hogy a bűnös asszony nem tud ellenállni a szívre ható szavaknak. és földi bűnhődésed inkább elvezet a megtisztuláshoz. ha megvonod tőle a keserű. gondold meg. és veled együtt szenved. legfeljebb kísértésbe viszed. 34 .

mintha várná szavai eredményét. kezét a szíve fölött tartva. bűvös fényt sugárzott. de látszott. de a súlyos.szólalt meg most egy másik hang fagyosan. és adj apát a gyermekednek. De aztán mély sóhajtással kiegyenesedett. mennyi erő és nagylelkűség lakozik egy asszonyszívben. Beszélt a bűnről és különféle ágazatairól.Soha! . és minduntalan visszatért a bűnös asszony mellén vöröslő betűre. Hester Prynne ezalatt mereven.felelte Hester. asszony . gépies mozdulatokkal. Körülbelül egy óra hosszat ontotta körmondatait a hallgatóság fejére.Nem tehetem . földi apját nem ismerheti. 35 . és azt rebesgették. közvetlenül az emelvény előtt. és mert véralkata nem volt olyan. Nevezd meg. és nem Wilson úrra nézett. nem vehetem le onnan. bágyadt közömbösséggel állt a szégyentalapzaton. Bárcsak magamra vállalhatnám az ő szenvedését is. de mintha nem sokat törődne vele. Az öreg lelkész most már.Ne élj vissza az ég végtelen türelmével.feddte Wilson tiszteletes úr. amint azt gondosan előkészítette. és annak felelt. hosszú mondatok nyomtalanul dübörögtek el füle mellett. talán még a skarlát betűt is levesszük rólad. Egyesek utánanéztek. A csecsemő is sokallta már a megpróbáltatást. és ha így bebizonyítottad. . hogy a sötét folyosón a skarlát betű kísérteties. de minduntalan visszatért a skarlát betűre. és még mindig kihajolva a korláton. hogy megismerte a hangot. és hangosan felsírt minduntalan. míg testi erői érintetlenül maradtak.Gyermekemnek most már csak mennyei atyja lesz. . hogy elvezesse. szót emelt az imént. . türelme fogytán volt.De Hester tagadólag rázta a fejét. komolyan. amit halandó szenvedhet. Anyja próbálta megnyugtatni. hogy ájulásba menekülhessen a túlságos kínlódás elől. úgyhogy az a hallgatóság képzeletében új meg új rémképeket idézett föl. . és eltűnt a kíváncsi pillantások elől a vaspántos kapu mögött.Nevezd meg. most jóval keményebb hangon.felelte Hester halálsápadtan.Az a név a lelkembe van égetve. Elszenvedett ezen a napon mindent. üveges szemekkel. és végül már mintha a pokol tüzének fényében állt volna előttük. Nem akar megszólalni. . Aztán amikor a börtönőr odalépett hozzá. szomorú szemébe. hanem a fiatal pap mély. ugyanolyan kemény arckifejezéssel haladt át a tömegen. .Kisgyermeked is.Nem akar beszélni . . Ilyen állapotban hallgatta végig a nagytiszteletű úr mennydörgő szavait. . lelke csak a közöny kemény kérgével védekezhetett.Csodálatos. akinek hangot adott az Úristen. látva a szerencsétlen bűnös hajthatatlanságát.mormogta Dimmesdale tiszteletes úr. hatalmas szónoklatot intézett az egybegyűlt néphez úgy. .Nevezd meg . hogy bűnbánatod teljes. . hogy támogassa követelésünket.

hogy Brackett mester. . nehogy kárt tegyen magában vagy szerencsétlen csecsemőjében. a különféle gyógyfüveket és gyökereket.. add be saját kezeddel.IV. A börtönőr egy pillanatig állva maradt az ajtóban. Ott volt elszállásolva a tömlöcépületben. és hangos sírásával lehetetlenné tette. amikor a börtönőr visszavonult.felelte Brackett mester -. barátom . hagyj magamra a beteggel. Először csak a kicsi lánnyal foglalkozott. hogy apjának elfogadna.mondta az orvos. Roger Chillingworth néven jelentette be magát. Így elsősorban őt kellett megnyugtatnia. Pedig elég közeli kapcsolat fűzhette őket egymáshoz. sőt a vadak ide vonatkozó szokásait is jól ismeri. alig hinném.. és csodálkozva látta. A tiéd a gyermek.jegyezte meg -. sem fenyegetéssel. ahelyett lázas aggodalommal nézett a férfi arcába. Az igazat megvallva. mint eddig. hogy bármi egyébbel foglalkozzanak körülötte.Az ártatlan gyermeken akarsz bosszút állni? . Hester nem fogadta el a poharat. és kicsiben híven utánozta mindazt a lelki kínt. Csak a gyermek nyöszörgött tovább. enyém bizonyosan nem. mint akik ezt a címet hivatalosan viselik. nemcsak az anyának volt szüksége orvosi segítségre. amelyben orvosszerek voltak.. mint egy halott. Hester olyan izgatott lelkiállapotban volt. amit Hester aznap elszenvedett. Arcom és hangom is idegen neki.Kérlek. akik jól ismerik a gyógyfüveket. mert félig őrjöngött. Gondosan megvizsgálta. Nyugodtan elmondhatom. hanem még sürgősebben a gyermeknek. Néhány perc múlva belépett a cellába a börtönőrrel az a furcsa külsejű férfi. és végül is orvost hívatott. és minden figyelmét lekötötte. Azt mondta. Igazán mondom. ígérem neked. amelyek az erdőben találhatók.. asszony. aki ide-oda hánykolódott hevenyészett bölcsőjében.Ha ezt véghezviszi uraságod . . a börtönőr.kérdezte súgva. aztán előhúzott a ruhája alól egy bőrtokot. hogy különb orvos vagyok. Kivett valami port. de a hatóság egyelőre nem talált alkalmasabb helyet számára. Estefelé már olyan féktelenül viselkedett. és ő négyszemközt maradt az asszonnyal.Nyugodt lehetsz. hogy az orvos járatos a gyógyítás minden keresztényi tudományában. és azt egy pohár vízben elkeverte. aki már délelőtt a tömegben feltűnt a megbélyegzett asszonynak. ezt a piaci jelenet is bizonyította. aki mintha csak anyjának tejével minden kétségbeesését és szilaj gyötrelmét is magába szívta volna. megmered. mintha az ördög szállta volna meg. Az idegen azzal a nyugalommal lépett be. A beszélgetés Amikor a börtönbe visszakísérték. . Akkor sem változott az arckifejezése. 36 . . amely állítólagos hivatásához illett.Nemhiába foglalkoztam alkímiával annyi ideig . amíg az indián törzsfőnökkel a váltságdíj kérdését megtárgyalhatták. és nemhiába töltöttem majdnem egy álló esztendőt a vadak között. nem mintha valamiféle törvénysértést követett volna el. miután bebocsátotta. . sem büntetéssel nem tudta lecsillapítani. hogy Hester abban a pillanatban elcsöndesedik. most már csöndesség lesz a házban. kicsiben múlt. hogy Prynne asszony kevesebb gondot okoz majd ezentúl a hatóságnak. Úgy viselkedett ez az asszony. Éppen azért átadom neked ezt az italt. hogy állandóan őrizni kellett. ugyancsak ügyes ember lehet. tudniillik. Görcsösen vonaglott kínjában. hogy korbáccsal nem kergettem ki belőle a sátánt.

Én ostoba voltam. hadd lássák az emberek. mintha kérdezné. és Hester sajgó fájdalmat érzett. . úgyhogy az idegen maga vette ölébe a kisleányt. Nem annyira félelem volt most a pillantásában. mintha tüzes vasat szúrt volna belé.Dőre asszony . édes álomba merült. az elvette. mi a szándéka. hogy életedet megóvom válogatott gyógyszerekkel minden betegség és veszedelem ellen. idd ki most ezt az italt. mélységes. az öregedő ember. mint ahogy a tied. igen.Éppen ezért élj csak mennél tovább. örökre megbántott. . hogy a szégyennek ez a lángoló jele tovább égjen a melleden. Nyugodtan és figyelmesen megvizsgálta pulzusát. Nézd. és lassan a férfira pillantott. nem volt józan ítéletének teljes birtokában. éppen úgy. ahol gyermeke aludt. Az orvos. hadd lássa ő is. hálából néhány jó tanácsomért. Igen. nem orvosa többé. Nem is kell az okot olyan messze keresni. hogy torz testem rútságáért szellemi képességeimmel kárpótolhatok egy fiatal lányt. és beadta neki az italt. Hester. rángatózása fokozatosan csillapult. . nem szolgálhatok. célomat sokkal jobban elérem azzal. te pedig gyenge. imádkoztam volna érte. A férfi odahúzta a cella egyetlen székét. akkor se tennék egyebet vele. Hajtsd fel! Nem nyugtat meg talán annyira. amit emberségből. Átnyújtotta a poharat Hesternek. Hester nem tétovázott tovább. aki legszebb éveit arra pazarolta. Hester szíve megvonaglott.Léthe vagy Nepenthe vizét nem nyújthatom át neked .felelte az orvos még mindig fagyos kifejezéssel.felelte az orvos hidegen. . a tudós férfi. olyan ismerős és mégis olyan idegen volt ez a fagyos pillantás. miért és miképpen zuhantál a mélybe. a kis beteg lassanként elcsöndesedett. és melléje ült. tudta. hogy betege testi szenvedését csillapítsa. kötelességből vagy talán rafinált kegyetlenségből meg kellett tennie. Viszont a szenvedély viharzását talán elsimítja benned.Hát olyan kevéssé ismersz. aztán az orvos intésére leült az ágyra. miután mindent elkövetett. hogyha bosszút akarok állni rajtad.Sokszor gondoltam a halálra . Hosszú mutatóujját a skarlát betűre tette. Aztán alvó gyermekére pillantott. ahol viszontláttalak. most már az anyának szentelte figyelmét. ha az én gyermekem volna. . . mire a férfi elmosolyodott. Mi közöm lehetett nekem a te szépségedhez és fiatalságodhoz! Hogy hihettem egy percig is. ajkamhoz emeltem. és hordozd gyalázatodat. mélyen a szemébe nézett. hanem csak férfi. Néhány perc múlva beigazolódott a jóslata.Mi okom lenne e bajban fogant szerencsétlen csecsemőnek ártani? Az orvostudomány enyhíteni tudja a bajt.mondta az orvos.Nem kérdezem tőled. mint a tiszta lelkiismeret. mint olaj a háborgó vizeket. hogy tudós szomjúságát oltsa. alighogy fájdalma megszűnt. ha megnő. akit mélységesen. De arra kérlek. ha csakugyan a halált kínálod most nekem. mint inkább kétség és érdeklődés. ha egy elbukott asszony imádkozni merne. Hester Prynne? Ilyen alantas szándékot tulajdonítsz nekem? Tudnod kellene. .. hadd lássa a gyermeked is. illetve miképpen kerültél a szégyenpellengér magasságába.. akit ezek után joggal nevezhetünk így.. Hester még mindig habozott. haladéktalanul felhajtotta a poharat. melyek még Paracelsustól származnak. hogy most. mielőtt lehajtom. Ezt a receptet egy indiántól kaptam. nem illett hozzád. Légy nyugodt.Idd ki nyugodtan . Hester remegve figyelte. Pedig ha magamhoz való eszem lett 37 . a könyvmoly. de azzal. sajnos. amikor a vizsgálat befejeztével új gyógyitalt kevert. az enyém. akit férjednek kell hogy nevezz. és mint ahogy kis gyerekek szokták. . kívántam is. de megnyugtatóan. és képzeletét leköthetem! Az emberek bölcsnek tartanak.De megtanultam a vadak titkai közül egyet-mást. gondold meg még egyszer.kezdte vontatottan -. És hogy tovább élhess. Akaratlanul visszahőkölt.

Hester. hozzám is elérjen valamilyen formában. Érezni fogom. és lábamat a keresztények városába teszem. szellemi fölényében bizakodva. de szívébe oda van írva.Vétettünk mind a ketten. Úgyis az enyém . Mint ahogy filozófushoz és gondolkozó emberhez illik. hogy az az egyszerű öröm. Nagy szükségem volt rá.felelte Hester. amit ki ne kutatna az ember.suttogta Hester. . . Van valami közösség kettőnk között. Hester.mondta Hester halkan. Mint ahogy az aranyat kerestem alkimista kísérleteimben. amit te gyújtottál benne. őrizze meg külső becsületét. . akik mindenáron ki akarták ásni szívedből. lejöttünk karöltve esküvőnk után az ódon templom lépcsőjén. A kettőnk mérlege körülbelül egyensúlyban van. amit az egész emberiség élvez szerte a világon. hogy rögtön kiolvassa onnan a titkát. Hester. Hester. hiába éltem. És előbb-utóbb hatalmamban lesz. mintha attól félne.Igen jól tudod . Ezért vontalak a szívemre. Mindegy. De él az. meg tudsz melegedni a tűznél. aki szemembe ötlik. és szívem. de minden szavad iszonyat. kevés olyan dolog van a külső világon és a gondolatok mélységében egyaránt. és a papok és tanácsurak elől is. ha elég komolyan és elég odaadással próbál nyomára jutni. mint a szégyen eleven szobra. még a jó hírét sem kell féltened tőlem. hogy az égi hatalmak dolgába avatkozom.folytatta mélységes biztonsággal. Nem éreztem soha szerelmet irántad. . Rideg és örömtelen volt a világ. és tudni akarom.mondta Hester rémülten és zavartan -. és helyettük igazságot akarok osztani. és nem is színleltem. Én voltam bolond. . azt mondod? . hogy Hester görcsösen szívéhez kapott. gonoszul.Ezt nem fogod megtudni soha. . mint te. te leszel.volna. aki bimbózó ifjúságodat hazug és egészségtelen módon düledező romokhoz kötöttem. Csak éljen nyugodtan. .Az orvos elmosolyodott. ha ez fontos neki. rút és torz vagyok is. Ha öreg. Akkor tudom. . Én úgy fogom keresni azt az embert.Nagyot vétettem ellened . Nem fogom kiszolgáltatni az emberi törvényeknek. igen jól tudod. azért mégis hatalmamba kerül. De amíg veled össze nem hozott a sors. aki vétett mind a kettőnk ellen. mintha ő és a végzet egyek volnának. az egész nép színe előtt. már akkor látnom kellett volna életünk ösvényén ennek a skarlát betűnek vészes fényét. hogy őszinte voltam mindig. hogy makulátlan tekintélyű férfi.Soha. a legelső. amint mondom. .Nem akarod elárulni a nevét. ezért zártalak oda be. előrelátom mindezt. hogy amint az őserdőből kilépek. ne hidd. amiből mindenkinek kijut. 38 . és nem látszott elérhetetlen álomnak. rideg és magányos maradt a házi tűzhely melege nélkül. mert fölteszem. amint ott állsz a pellengéren. kicsoda. mint ahogy az igazságot kerestem könyveimben. hogy társadat odaállíthassák melléd az emelvényre. mert ezt az utolsó csendes döfést még levertségében sem tudta szó nélkül tűrni -. ami rá fogja irányítani a figyelmemet. . Nyugodt lehetsz. és azt hittem. Sőt többet mondok: amikor mint újonnan összeadott pár. Sose fogom megtudni? Hidd el. amelyben tágas hely volt sok vendég számára. keményen állva a pillantását. nem is kívánom a károdat. és én meg fogom látni.Nem viseli ugyan ruháján a szégyen betűjét.Cselekedeteid könyörületre vallanak . A ráncos arcú tudós olyan áthatóan szegezte rá szemét.Igaz. A tolakodó tömeg elől talán elrejthetted titkodat.Ne kérdezd . nem bosszúra vágyom. se életére nem török. Elsősorban én. amikor megremeg bennem valami hirtelen és önkéntelenül. De ne félj tőlem. De én egészen más eszközökkel rendelkezem.

mert másutt mindenütt kóbor vándor vagyok. Egyetlen szóval. Érd be azzal. Hester.Talán mert nem akarom magamra vállalni a szégyent. hogy közöd van hozzám.kérdezte Hester. mindene az én kezemben van.Miért nem jelentkezel nyíltan. aki feleségem voltál . ahol ő van. aki a sötét erdőben kísért. miért nem taszítasz el rögtön? . ahol ti vagytok. . Prynne asszony . . Maga sem tudta. a földnek ezen a távoli szögletén.Őrizni fogom a titkodat. az enyém is vagy. Se szóval. De te. egy férfi és egy gyerek. és a tieid az enyéimek is.Miért kívánod ezt? .Esküdj! És Hester megesküdött. . jó híre.Szeretőd titkát megőrizted: őrizd meg hát az enyémet is. és semmi közöm senkihez.Egyet kérek csak tőled.mondta Hester.felelte az orvos mosolyogva -. dehogyis .kérdezte Hester megborzongva. hogy egyéb okaim is vannak. Olyan vagy.folytatta könyörtelenül a tudós. Otthonom ott van. Azért vetted eskümet.Miért gúnyolódol? . de itt él egy asszony.. hogy valaha férjednek neveztél. 39 . ami a hűtlen asszony férjére hárul. itt hagylak egyedül a gyermekeddel és skarlát betűddel. Ezen a vidéken senki sem ismer. Vigyázz. .Most pedig. hogy a férjed halott. miért. . gyűlölet vagy szeretet szálai-e ezek. élete. De követelem. mert így nevezte magát ettől fogva -. Főleg annak nem. Hester. állása. és soha többé nem érkezik hír felőle. hogy titkomat senkinek el ne áruld. Vigyázz! . aki legközelebb áll hozzád. mert az én lelkem vesztét akarod? . se pillantással nem szabad rám ismerned. bűn vagy erény fűz-e hozzájuk. hogy ismeretlenül akarok élni és meghalni itt. sem egy lehelettel elárulnod.Nem. és visszariadt az öreg ember szeme kifejezésétől. amit mondok. egyetlen mozdulattal se áruld el. Lehet. Hogy is szólt az ítélet? Álmodban is viselned kell a jelet? Nem félsz a lidércnyomástól és a rémlátásoktól? . mint a Fekete Ember. Egész mindegy. nem a te lelkedét. mint ahogy az övét is megőriztem . ha elárulsz. Éppen azért hadd higgye továbbra is a világ. akikhez a legszorosabb szálak fűznek. de rémülettel töltötte el ez a titkos kötelék.folytatta az öreg Roger Chillingworth. Itt fogom felütni sátramat.

kíséret nélkül kilépni a börtön kapuján. Hester a bűn és gyalázat gyökereivel rögződött ebbe a földbe. Van valami végzetes. Most már nem kérhet segítséget a jövőtől. szinte idegenné váltak. Meg kell tagadnia egyéniségét. amelyből egyformán kijut mindenkinek. És talán mindig könnyebb olyat eltűrni. aki ártatlan volt egyszer. 40 . És ez a második születés erősebben odakötötte. ahol új életet kezdhet. mint a többi. mint régi hazájához az első. mintha a ragyogó világosság. ami éppen olyan erős.ez a szigorú arcú. ami hozzá fűződött. amely odaforrt lelke legbelsejéhez. vagy Európa más vidékére. arra a helyre. eleven megtestesülése a női gyarlóságnak és bűnös szenvedélynek. visszatérhetett volna szülőhazájába. Hiszen holnap új megpróbáltatás vár rá. ahol a gyalázat és bűn megtestesülését látják benne. Emellett a dús angol mezők. és mindennap újra föl kell vennie terhét. de erős karú óriás. beteg szívének úgy rémlett. ahol életének valami rendkívüli esemény erősebb színt adott. mint a kísértet. az ő lángoló szégyenbetűjét mutogatják majd okulásul a tisztáknak.és ő. Jönnek egymás után a napok. ami különben évekre elég lenne! Máskor sem takarékoskodott az erejével. mikor a pellengérhez vezették. cipelni tovább. nem fogyaszthatja a későbbre való erőt. elrejtőzhetett volna az erdő sűrűjében. fiataloknak . ami elszigetelt. Ha lelke rendes erőforrásaiból nem futja. ahol más vándor és zarándok olyan nehezen tudott megtelepedni. és ahol idegen nép idegen szokásai veszik körül. az ítélet egyáltalában nem kötötte oda a távoli kis puritán gyarmat sivár földjére. minden esztendő csak halmozza fejére a nyomorúságot. ugyanúgy gördülnek egymás után. hosszú sorban. össze kell roskadnia. Ez a föld lett sivár és szomorú otthona örök életére. Csodálatosnak tűnhet. ahol boldog gyerekkorát és szűzi lányságát töltötte. a szégyen eleven képe. minden nap. Mit bánta ő. És nem is remélheti. és onnan soha többé semmiféle erő le nem törhette.anyja egy gyermeknek. ez támogatta a megpróbáltatás irtózatos óráiban.V. leküzdhetetlen ösztön az emberben. és mindenki ujjal mutogathasson rá. amelyeket csak anyja őrzött. csak az ő skarlát betűjét akarná megvilágítani. mint akkor. soha nem dobhatja le. A tű Hester kezében Hester Prynne fogházbüntetése végre letelt. nekivágni egyedül a hétköznapoknak. és ő kilépett a napfényre. De ehhez a földhöz vasszemekből fűzött lánc kötötte. Igen. különálló eseménye az életünknek. akaratlanul örökké visszajár. A börtönajtó kitárult. ahol soha rá nem akadnak. ő. hogy jelképe legyen a bűnnek. Megkínzott. a vadon erdők barátságtalan földjén. aki majdan asszony lesz. és holnapután megint. amely lesújt és fölemel -. mint a legerősebb ítélet. megszűnik élő ember lenni. És sírja fölött egyetlen emlék ez a betű lesz. ha annyi életerőt kell is elpazarolnia ebben a néhány órában. akarva. Mintha másodszor született volna itt. és lelkének harci ereje és bátorsága a gyalázatot valahogy belsőleg győzelemmé formálta. maga a törvény . mindennap újra meg újra. és mennél sötétebb volt ez a szín. tiszteletre méltó szülők gyermeke . éppen azt az egy helyet választotta otthonául. De most kíséret nélkül kellett elindulnia a börtönajtón át. hogy az irtózatos súly valaha is könnyebbedni fog. hogy a nyilvános megszégyenítést elszenvedje. Őrá mutat majd az erkölcsbíró és prédikátor. Talán még gyötrelmesebb volt most így. magával cipelheti a másvilágra is. levetheti régi nevét és mindazt. ő mégis itt maradt. Mert akkor minden idegszála megfeszült. mint a rég levetett ruhák. annál ellenállhatatlanabb a hely vonzóereje. ő lesz a bűn. hogy előtte volt a tágas világ. és csak egyszer van.

vagy amikor a halottat kellett felöltöztetni utolsó útjára. Temetéseken is. Díszes nyakfodrokat. akik gyári készítményű selyem. a házikó ablaka a tengeröbölre nézett és erdő borította hegyekre. hogyha ezen a földön nem szabad is ismerniük egymást. hogy dolgozik a kis kertben. Nyilvános ceremóniák alkalmával. az utolsó ítélet napján együtt fognak állni az esküvői oltár előtt. akihez most már szoros egység fűzte. Pár görbe. Alighogy felbukkant benne a gondolat. ma is az egyetlen női művészet. mert vértanúság árán szerezte. gondosan megkötött szalagokat és dúsan hímzett kesztyűket viseltek a magas állású férfiak. ami szintén munkalehetőséget jelentett neki. és miután a hatóság engedélyét kikérte . Ő azt mondta. ahogy megmagyarázni próbálta. Hester Prynne éppen ezért nem menekült el. vagy amikor új kormányzat mutatkozott be a népnek. eléggé bizonyította ügyességét és képzelőtehetségét. és az örökkévalóságban együtt lesznek. Valamelyik régi telepes építette. beköltözött oda szegényes holmijával és kisgyermekével. miért kell ennek az asszonynak minden emberi közösségen kívül élnie. papi avatásokon. és nem volt teremtett lélek. ami a réginél több. és sokat adtak a komor. nélkülözéstől nem kellett tartania. hogy volt egyéb oka is az ott maradásra. Az Úristen olyan tehetséggel áldotta meg. de távol minden szomszédságtól. az félig igaz volt és félig önámítás. éppen azért. és a hátramaradottak fájdalmát a fehér-fekete gyászruhákon is kifejezni. A város környékén. és kajánul vigyorgott. hogy talán a mindennapi gyötrelmek végül megtisztítsák lelkét.és aranyszöveteik pompáját szívesen emelték volna az emberi kéz munkájának lelkesebb szépségével. nagyon is jó hasznát vették Hester munkájának. és kárpótlást találnak minden földi szenvedésért. és alakította szokásaikat ebben is. vagy magas rangú tisztviselők beiktatásánál. akik még nem fogták fel. bizony megirigyelték. politikai okokból igen nagy pompát fejtettek ki. A gyerekek. rögtön visszaparancsolta szíve börtönébe. de keresett méltóságra. amely mindenben a pompásat és feltűnőt szerette. hogy varrogat az ablakban. Titokban remélte. amivel aránylag könnyen megszerezhette maga és gyermeke számára a mindennapi kenyeret még itt is. és rögtön ellökte magától. De.mert az állandóan szigorúan őrködött minden lépése felett -. mert a szegény népnek tilos volt minden ilyenféle fényűzés. aki törődjék vele. és kiküzdhesse magában azt az új tisztaságot. 41 . és a hely teljesen kívül esett a város forgalmán. A hímzés művészete volt az. ha az felbukkant szívében. bizony nem lett volna nagy kereslet a finomabb kézimunkában. akkor is. Persze. Sőt igen valószínű. és kíváncsian lesték. még a félsziget területén ugyan. De amikor meglátták a skarlát betűt. amely akkor már nem volt egészen jelentéktelen. mint más fontosabb dolgokban. hanyatt-homlok rémülten menekültek. mindjárt a gyanú árnyéka vetődött a házikóra. Csak a rang és vagyon előkelőségeit illette meg. Bár a világért sem vallotta be magának a titkot. ahol pedig kevés hasznát vették a művészetének.de mégis így van: azért nem tudott megválni életének ettől a végzetesen szomorú helyétől. ahol a puritán törvények az öltözködésben is szigorú egyszerűséget parancsoltak. de elhagyta. Előkelő hölgyek.De meglehet. de sikertelenül. mikor az ösvényen elindult a város felé. és elsápadt. amit mellén viselt. Ezt a magányos helyet választotta Hester Prynne lakóhelyéül. puritán őseinkre is hatott. rozzant kis kunyhó állt. Itt. ez szorosan hozzá tartozott méltóságukhoz. előkúszott. mert a föld művelésre alkalmatlan volt. ott ólálkodlak a ház körül. miért marad ott Új-Anglia földjén. mint kígyó az odújából . A csodálatosan kidíszített betű. mert itt járt-kelt az a férfi. de a kor ízlése. öreg fa mintha el akarta volna rejteni. Ahogy önmaga előtt indokolta elhatározását. ha Hester kétségbeesett örömmel ragadta meg. bár szörnyű magányosságban élt. és itt kell lerónia földi vezeklését. Sőt a csecsemőket is díszbe öltöztették. utánanéztek. Közvetlenül a parton állt. itt vétkezett. A lelkek gonosz kísértője sokszor idézte eléje ezt a képet.

Aránylag elég hamar megszerették Hester kézimunkáját, sőt mondhatnánk: divatba jött. Lehet, hogy szánták is sokan a szerencsétlen sorsú asszonyt, lehet, hogy valami beteges kíváncsiság volt az oka, ami fiktív értéket adott az egyébként értéktelen dolgoknak. Nehéz lenne kikutatni, mily apró, megfoghatatlan dolgok okozzák néha, hogy egyik ember eléri azt, ami a másiknak nem sikerül. De lehet az is, hogy Hester munkája valóban hézagot töltött be. Annyi bizonyos: munkája mindig volt bőségesen, egy percnyi szabad ideje sem maradt. Talán a hiúság így akarta büntetni önmagát, hogy ünnepélyes, fényes szertartások alkalmával bűnös kezek munkáját öltötte fel. Hester hímzése díszítette a kormányzó nyakfodrát, a katonák vállszalagját és a papok gallérját. Az ő hímzése ékeskedett a pólyásbabák fejkötőjén, és foszladozott a koporsókban, a halottak porladó testén. De arról nem szól a krónika, hogy menyasszonyi fátyolt hímeztettek volna vele csak egyetlenegyszer is, amely az ártatlan hajadon szűzi pirulását takarja. És ez a kivétel mutatta, mennyire nem bocsátotta meg bűnét a társadalom. Nem akart többet szerezni, mint amennyi szerény szükségleteinek fedezésére kellett. Ő maga nagyon egyszerűen járt és mindenről lemondott, gyermeke viszont bizonyos tekintetben bőséget élvezett. Saját ruháit durva, sötét szövetekből varrta, egyetlen dísze a vörös betű volt, amit az ítélet értelmében kényszerűségből viselt. De kislánya fantasztikus, különös szabású, pompás ruhákban járt, amelyek még jobban kiemelték korán fejlődő szépségét. Sőt ennek a különös fényűzésnek egyéb oka is volt, amiről később még szólunk. A gyermek díszes ruházása csak kevés költséggel járt. Ami fölöslege maradt, azt Hester jótékonyságra költötte, szerencsétlenekre, akik azonban még mindig kevésbé nyomorultak voltak, mint ő, és akárhányszor megbántották a segítő kezet. Sok órát töltött azzal, hogy a szegények számára varrt durva öltözeteket, amikor talán inkább művészetét kellett volna fejlesztenie. De lehet, hogy bizonyos belső örömet okozott neki ez az önfeláldozás, ez az állandó, fárasztó munka. Ösztönösen szerette a pompát, gazdagságot, élvezetet, volt valami keleti vonás a lényében, ízlése a dús formák és káprázatos színek felé vonzotta, de a hímzés volt az egyetlen, ahol kielégíthette ezt a belső szükségletét, máskülönben az élete sose adott alkalmat rá. Az asszonyok sokszor különös gyönyörűségeket találnak a tűhímzések szépségében, és ez a másik nemnek érthetetlen. Hester Prynne talán tűjével fejezte ki mindazt a szenvedélyt, ami lelkében élt, és így valamennyire csillapította is. De bűnnek érezte ezt is, mint minden más örömét. Pedig nem jó, ha a lelkiismeret így beavatkozik az érzelmi életbe, megvan ennek is a veszedelme. Nem igazi, végleges vezeklés és megtisztulás ez, hanem valami kétes, sőt talán mélységesen rossz lappang mögötte. Annyi bizonyos, hogy Hesternek elég komoly feladat jutott ebben az életben. Erős lelkű volt és rendkívül tehetséges, így sorsa nem sújthatta le egészen, bár mélységes nyomot hagyott rajta. Talán jobban égette szívét a skarlát jel, mint valamikor Káin homlokát a bélyeg. Az emberekkel való érintkezése olyan volt, mintha nem is tartozna közéjük. Minden mozdulattal, minden szóval, de még hallgatásukkal is mintha azt akarták volna tudtára adni, sőt néha nyíltan ki is mondták, hogy száműzték és kitaszították. Olyan egyedül élt, mintha egy másik bolygón lakott volna, vagy mintha a természet más érzésekkel ruházta volna fel, mint a többi embert. Erkölcsi és lelki életükön is kívül állt, de azért közel maradt hozzájuk, mint a hazajáró lélek, amely a családi tűzhely körül lebeg láthatatlanul, és nem szabad elárulnia magát. Nem mosolyoghatott velük, nem gyászolhatott a gyászolókkal, és ha néha véletlenül elárulta együttérzését, azzal csak visszatetszést, rémületet keltett.

42

Jóformán csak ez a fájdalom és kín volt az, amivel a közösségbe kapcsolódhatott. Ez a kor nem ismerte a kíméletet. És bár Hester nagyon jól tudta, mit várhat, és úgysem igen feledkezett volna meg helyzetéről, mégis sokszor figyelmeztették rá durva módon. És minden új bántalom a legfájóbb ponton érte. A szegények, akiken segíteni próbált jóságos lélekkel, amint már említettük, sokszor elutasították vagy megsértették. Az előkelő hölgyek, akiknek házában megfordult, akik munkát adtak neki, jól értették a módját, hogyan csepegtessenek keserűséget a szívébe, sokszor azzal a bizonyos női alkímiával, amely hathatós mérget kever mindennapi kicsiségekből. De volt eset arra is, hogy durva sértést vágtak hozzá, amely védtelen keblét úgy érte, mint ökölcsapás a nyitott sebet. Hester jól megnevelte magát, soha nem válaszolt a támadásokra, csak lángoló pirosság ömlött el sápadt arcán, de a következő pillanatban visszahúzódott az is szíve legmélyére. Türelmes volt, igazi mártír, de imádkozni nem mert ellenségeiért, mert félt, hogyha lelkében megbocsátott is nekik, ajkára tolakszik az átok szava, mikor áldani akar. A puritán bírák ítélete ravaszul gondoskodott róla, hogy soha nyugta ne lehessen, és ezerféle módon kínozhassák szakadatlanul. A papok megállították az utcán, és kenetes szavakkal javulásra intették, amire persze csődület támadt, és vigyorgó vagy mogorva arcok vették körül a szerencsétlen bűnös asszonyt. Ha vasárnap a templomba lépett, hogy a mennyei Atyának egy mosolya hulljon rá, akárhányszor éppen róla beszélt a pap. Már a gyermekektől is irtózott, mert azok is sejtették szüleik egy-egy elejtett szavából, hogy valami szörnyűség lappang a szomorú asszony körül, aki mindig egyedül járkál a városban gyermekével. Éppen azért sokszor megvárták, míg elmegy előttük, aztán bizonyos távolságban lármázva követték, és olyan szót kiáltoztak utána, amit ők maguk se értettek egészen, de Hesternek talán még borzalmasabb volt így, a tudatlan gyermekek szájából. Mintha szégyene elömlött volna az egész világon, és az egész természet tudna róla. Az se fájhatott volna jobban neki, ha a falevelek suttognak róla, a nyári szellő leheli fülébe, vagy téli vihar bömböli hangosan a szégyenét. És ha egy új szem pillantásait érezte a mellén, az mindig külön kínszenvedést jelentett. Ha egy idegen megnézte kíváncsian a skarlát betűt, az mindig friss erővel égette belül; pedig megnézte mindegyik. Akárhányszor alig tudta megállni, hogy el ne takarja kezével az átkos jelképet, de mégis legyőzte magát mindig. És az ismerős pillantás éppen úgy gyötörte, ha csakúgy hűvösen, megszokottan szegeződött rá. Reggeltől estig állandóan ránehezedett a borzalmas tudat, hogy valaki nézi mellén a jelet. És nem kérgesedett meg a hely ott a szíve fölött, sőt ellenkezőleg, a mindennapi nyomorgatás még érzékenyebbé tette. De néha, nagy ritkán, olyan pillantást érzett, ami hirtelen megkönnyebbülést okozott, mintha valaki megosztaná szenvedését. De aztán rögtön eltűnt a jó érzés, és csak mély, kínzó fájdalom váltotta fel, mert hiszen ebben a rövid pillanatban megint vétkezett. Vajon csak ő maga vétkezett? Képzeletét könnyen felizgatta minden, és ha lelkileg, szellemileg kevésbé erős, ez talán még jobban elhatalmasodik rajta, ami nem is lett volna csoda ilyen magányos, gyötrelmes élet mellett. Egyedül járt-kelt ebben a szűk kis világban, félig idegenül. És néha elfogta az az érzés - maga se tudta, valóság-e vagy képzelődés -, hogy a skarlát betű egy új érzékkel ruházta fel. Borzadva látta, de hiába próbálta letagadni, hogy titkon megérzi a rejtett bűnt mások szívében. Sokszor szinte megdermesztette egy-egy ilyen felfedezés. Mi lehet ez? Biztosan a gonosz angyal sugallata, aki szeretné egészen hatalmába keríteni a vívódó asszonyi lelket, mely még
43

csak félig az övé. Ezért akarja meggyőzni arról, hogy az emberek tisztasága körülötte merő hazugság, és ha az igazság mindenütt kiderülne, mások mellén is ott virítana a skarlát betű, nemcsak az övén. Hogy értse ezt a szörnyű sejtelmet? A sötét, de nagyon is érthető suttogást. Talán csakugyan igaz? Minden keserű tapasztalat eltörpült, olyan rút és undorító volt ez az érzés. Főleg az zavarta meg, hogy olyan érthetetlen és tiszteletlenül oda nem illő alkalmak idézték fel néha a legerősebben. Megesett, hogy hirtelen nagyot dobbant a szíve a bélyeg alatt, amikor egy köztiszteletben álló lelkész vagy tanácstag haladt el mellette, a kegyes élet és igazság mintaképe, akire áhítattal tekintett fel a nép, és valósággal az angyalok mellé állította. „Nem tudom, mi, de valami rossz közeledik!” - súgta ilyenkor Hester szíve. Aztán felnézett kelletlenül, és a közelben nem látott senkit, csak a földi szentek egyikét. Máskor valami titokzatos testvéri érzés csapta meg, és amikor fölpillantott, egy komoly családanya közeledett feléje az utcán, akiről mindenki tudta, hogy szívén megőrizte a havat egész életében. Egy tisztes matróna keblének érintetlen hava és Hester Prynne lángoló szégyenjele - mi közük lehet ezeknek egymáshoz? Máskor mintha villamos szikra ütötte volna meg: vigyázz, Hester, egy társad közeledik - és föltekintve, nem látott mást, mint egy ifjú lánykát, aki félénken sandított a vörös betűre, aztán gyorsan elfordult piruló arccal, mintha az az egyetlen pillantás is bemocskolta volna tisztaságát. Ó, te ős ellenség, hát semmit sem hagysz meg a szegény bűnösnek, amit tisztelhessen? A hit elvesztése a bűn legszomorúbb következménye talán. És semmi se mutatja jobban, hogy Hester, saját gyarlóságának és az emberek szigorú törvényeinek áldozata, mégsem volt fenékig romlott, mint ez a küszködés, ez az erőfeszítés. Mindenáron el akarta hitetni magával, hogy senki sem bűnös, csak ő egyedül. Ebben a régi korban a közönséges emberek groteszk rémségekkel cicomázták fel mindazt, ami képzeletüket izgatta. Nem csoda, ha a skarlát betű körül is rövidesen már hátborzongató legendák szövődtek. Azt mesélték, hogy nem vörös szövetből készült, nem földi festék adja a színét, hanem a pokol fényében izzik, és ha Hester éjszaka járkál, bűvös fényt vet köréje. És ha arra gondolunk, milyen mélységesen belevésődött Hester szívébe a jelkép, el kell ismernünk, hogy talán több igazság volt ebben a mesében, mint amennyit a mai hitetlen kor elfogadni hajlandó.

44

a falusi gyermek vadvirág szépségétől a selyempárnák közt pihenő kis hercegnők pompázó szépségéig minden fokozat. ha lénye szép és értékes elemekből állott is. Csodálatosan gazdag és változatos lénye adta ezt a különös varázst szépségének. Ez a külső változékonyság híven fejezte ki belső tulajdonságainak sokféleségét. Szinte beteges volt már ez a pompaszeretet. Hiszen életét egy nagy törvény megszegésének köszönhette. Az Úristen pedig bűne egyenes következéseként egy csodaszép gyermekkel ajándékozta meg. ami nélkül nem lett volna az. kopott. 45 . örökre hozzákösse az emberek közösségéhez. És ez nem is csoda. aki anyja. bágyadt fényű szépségéhez. ami a legjobban illik neki. akinek ártatlan élete a bűnös szenvedély féktelen lobogásából fakadt. ami anyja bűnének természetes következménye.az egyetlen kincset. A cseppnyi teremtésről. mintha biztosra venné. De nem volt szüksége külső ékességre. Gyöngy A gyermekről alig beszéltünk eddig. amikor gyermeke ruháit szabta és díszítette. hogy nagy kincset jelent neki . azt mondta: ez az. a gyermek egészen eltűnik ruhái színgazdagsága mögött. és megnyissa útját az üdvözülés felé. De Gyöngy olyan káprázatosan szép volt. Megvolt benne az a tökéletes báj.hacsak nem az aggódás tévesztette meg Hestert -: hiányzott belőle minden alkalmazkodás. Lelkében a változatossághoz mélység is társult. minden összevissza volt benne. csapongó képzeletének szabad szárnyalást engedett. amikor ott játszadozott. aki. játékban bemocskolt ruhácskában is elragadott volna mindenkit.VI. a körülötte levő világhoz nem akart igazodni. De Hester Prynne maga inkább aggodalommal nézte gyermekét. csak a bűn. Kifürkészhetetlenek a gondviselés útjai. a megbélyegzett keblére hajtja fejét. ez volt a lényege. és kiközösítették. Mozdulatait és színeit valami különös szenvedély és mélység hatotta át minden pillanatban. Odaillett volna az angyalok játszótársának ősszüleink kiűzetése után is. Ha szépsége valamivel sápadtabb lett volna. hogy megtalálja benne azt a sötét vagy veszedelmes vonást. és nem hihette. olyan ügyesen használta apró tagjait mindjárt kezdetben. amije van. bár nem sok köze volt a gyöngy nyugodt. hogy vétkezett. Tudta. Milyen különös érzéssel nézhette a szomorú anya gyermeke fejlődését. aki ránézett. A szó szoros értelmében fénylett körülötte a kis udvar. Mintha száz más gyermek testesült volna meg benne. hogy azt. eleven volt. Enélkül még szépsége is halványabb. napról napra ragyogóbb szépségét és a bontakozó értelem sugarait az édes kicsi arcon. Napról napra növekvő aggodalommal nézte gyermeke fejlődő jellemét. hogy az. mélyebb okait később jobban meg fogjuk érteni. Csak azt akarta kifejezni a szóval. úgyhogy magányosságában semmi el nem érhetett hozzá. Semmiféle szabályt nem lehetett rákényszeríteni. és így. De Gyöngy sohasem járt falusi rongyokban. és gazdag. ami ritkán egyesül a hibátlan szépséggel. Anyja a legdrágább szöveteket hordta össze. Testi fogyatkozásról persze nem lehetett szó. mintha csak a Paradicsomban született volna. Ha mégolyan egyszerű ruhát viselt is. Hester Gyöngynek nevezte. Csodálatos: az emberek skarlát betűvel bélyegezték meg az asszony bűnét. jó lehessen. sápadtabb lett volna. vagy olyan rendben. hogy túlragyogta azt is. A gyermek olyan tökéletesen szép. akit kitaszítottak. egy tulajdonság azonban hiányzott belőle . amelynek törvényeit az ember nem ismerhette fel. aki bűnéből származott. fehér.

amelyet a Szentírás is ajánl. hogy a gyermekben akkori állapota örökítődött meg. de mint a gyermeki erények fejlesztésének a leghathatósabb módja.és abból is csak távolról és féligmeddig -. aki egy ideig hancúrozik ott a kunyhó udvarán. akár egy bűvös szikra. Csodálatosan értelmes. 46 . de a maga nemében megfoghatatlan volt ez a kifejezés. amelyről nem tudjuk. Sőt még a csüggedés és kétségbeesés komor felhőinek árnya is rajta volt. inkább azért. Megesett az is . Hester már az első hónapokban megismerkedett gyermekének egy egész különös pillantásával. mintha megszakadna kicsiny szíve. Hester Prynne viszont.hangos kacagásban tört ki. A dorgálás. ragyogó fekete szemekbe kiült ez a furcsa kifejezés. nemigen alkalmazhatta a szigorúság kemény eszközeit egyetlen gyermekével szemben. amikor Gyöngy az ő lelkéből és testéből nyerte minden lelki és testi táplálékát. Megdöbbentő volt. sőt talán még súlyosbította. Máskor viszont . szenvedélyes könnyekre fakadt. és elválasztotta tőle legdrágább kincsét. odarohant a gyermekéhez. Most még a gyermeki lélek reggeli napsugarában úszott minden. később. Hester ilyenkor nem tudott uralkodni magán. féktelen megbánás öntötte el. de mégis irányítani a rábízott halhatatlan lelket. hogy a gyermek a saját ösztönei és belső hajlandóságai után igazodjék. akár kéréssel próbálkozik. Sokszor érezte Hester. Az a szilaj. amit olyan nagy áron szerzett. amikor így közéjük ereszkedett a különös varázs. A családi nevelés abban az időben sokkal szigorúbb volt. Próbálta mosollyal és szigorú arccal. valóban hús és vér-e az ő egyetlene. hogy van. mint valami gonosz kis tündér. de csak amíg tartott. Gyöngy vagy hajlott a szóra. Egyébként. ha ember volta egészen kibontakozik. és ha azt látta a szemében. sem szép szóval nem ér el semmit. fenyegető kifejezés ült.sohasem lehetett előre tudni. jól tudta. csókokkal borította el. kénytelen-kelletlen félreállt.bár talán a legritkábban -. és arcára bosszús. A testi fenyíték vagy tilalom persze hatásosnak bizonyult. honnan jött és hová tűnt. miken forgószelek és örvénylő viharok martaléka lesz. kaján és rendesen szélsőséges hangulatokkal párosult.Hester csak abból következtetett gyermeke jellemére . de ki tudja. a magányos anya. akár meggyőzéssel. s amikor látta. mint ma. vagy nem. a hangulatok eszeveszett hullámzása. Mikor a szilaj. sohasem tudhatta. hogy visszaidézte saját életének azt a súlyos korszakát. hogy megbizonyosodjék. Meggyötört szíve nem bírta tovább. Valósággal gonosz. a gyermek mintha hirtelen hozzáférhetetlenül eltávolodott volna. ingerkedő mosollyal. Inkább olyan volt. hogy a következő pillanatban fölemelkedjék a felhők közé. és nem tűnő álomkép. ha lelkére vagy szívére akart hatni. Nemcsak mint tényleges vétségek büntetése. hogy minden fáradság hiábavaló. szidás. hogyan hat rá valami . az árnyék nagyon is fekete. De a feladat meghaladta erejét. hogy sem fenyegetéssel. az anya kétségét ez sem oszlatta el. és tűrte. és ha mégolyan tiszták és hófehérek lettek volna is azok. haragosan ökölbe szorította apró kezecskéjét. de a következő pillanatban eltűnik. úgyhogy Hester ilyen pillanatokban ijedten kérdezte néha. aszerint. a nevelés rendes eszközei voltak. Ilyenkor a kislány elkomolyodott. és így akarná bebizonyítani. édes hangon. mintha az emberi szomorúságot meg se tudná érteni. hogy szeszélye éppen abban a pillanatban melyik irányba ragadta. hogy Gyöngy valóban halandó gyermek-e. És ha Gyöngy ilyenkor felkacagott csengő. sőt a pálca. nem is pusztán túláradó anyai szeretetből. féktelen harci kedv. az anya felcsigázott lelkiállapota sötétvörös és aranyos színekkel vonta be őket. mi lesz a következmény. A születendő gyermek erkölcsiségének első sugarait az anya közvetítette. és keblére szorította. hogy szilaj. Saját tévedésein és balsorsán okulva iparkodott szelídebb eszközökkel ugyan. a fehér túlságosan vakító lett. zokogva borult anyja nyakába.

Köveket ragadott fel. és amit később az anyaság lecsillapított. az út gyepes szélén vagy a házak küszöbe előtt. mintha idegenek. ilyenkor szinte félelmetes volt a csöpp teremtés vad haragja.De Hester az ilyen viharos érzelemkitörésekben sem bízhatott. amikor Gyöngy más társas érintkezésre is elég érett volt már. mint ahogy jött. kirekesztettek voltak az emberi közösségből. és ezt nyelvükkel is sokszor kifejezték. virág -. ezek voltak a bábuk. mert azt mutatták. Előbb mint karon ülő baba. de sohasem próbált ismerkedni. Csak akkor tudott nyugodtan gyönyörködni benne. olyanformán érezte magát. vagy szörnyű grimaszokkal ijesztgették egymást. A bűn jelképe volt. anyja örökös kísérője volt. és a legkeserűbb gyűlölettel válaszolt rá. és így a keresztény gyermekek társadalma nem fogadta be. a puritán szellemnek megfelelő játékokat űzve. Otthon. ami olyan sokszor megdöbbentette. Csengő gyermekhangja egész sereg képzelt személyt elevenített meg. mint valami boszorkány átkozódása ismeretlen nyelven. és bizonyos megnyugvással nézte. örökösen tevékeny szelleme átvitte azt ezer meg ezer élettelen tárgyra. mert olyan volt. ha gyermeke különös természete fölött töprengett. milyen csodálatos ösztönnel fogta fel a kislány ezt a kivételes helyzetet. becéző szavaira. hogy külsőleg átalakultak volna. összefüggéstelen szavakat üvöltött átható hangon. hogy meghajigálja őket. Elmúlt. Az élet varázsa áradt belőle. Mind a ketten kiközösítettek. A végzet bűvös kört vont köréje. hogy a fejlődő kis lélekben mégis van komolyság. Gyöngy megérezte a gyerekek ellenséges indulatát. aztán mint tipegő kicsi lány. fiatalt egymás után. mint az. akkor sem felelt. amíg a hosszú pillás szemhéjak nem nyiladoztak. megsejtették. a gyermek nem is szorult külső változatosságra és társaságra. Néha köréje sereglettek a gyerekek. gonoszkodó kifejezés meg nem csillant újra alattuk. mint ahogy a fáklya lángjánál új tüzek gyulladnak. nemcsak az anyja jóságos mosolyára és bolondos. Vagy templomba mentek. amelyeket Gyöngy képzeletének boszorkányságával elvarázsolt. A legjelentéktelenebb apróságok . de valahogy elfelejtette a varázsigét. Anyja egyik mutatóujját szorongatta teljes erejéből. Bámulatba ejtette néha. és hármatnégyet lépett apró lábacskáival. mint őt a felnőtteké. hogy anya és gyermeke valahogy különböznek a többitől. 47 . csöndes óráit. és Gyöngy lelkében csak megismétlődik és tovább folytatódik mindaz a viharzás. ha az ablaka alatt játszadozó gyerekek csengő hangából kiveheti néha egyetlen kincse édes hangját. Gyöngyöt a gyermekvilág éppúgy száműzte. öreget. míg Hester egyet. kiélvezhette a boldogság édes. a ház körül. aki hatalmas szellemet idézett fel. Hester az ilyen szilaj dühkitöréseket értékelni tudta. Ilyenkor nem kellett semmitől sem tartania. ami az ő lelkét felkavarta. sőt ha szóltak hozzá. nemcsak múló szeszély. ha a gyermek édesen aludt. és nem tud parancsolni neki. vagy eretneket korbácsoltak. esetleg indián skalpokra vadásztak játék fegyvereikkel. hirtelen. Micsoda mennyei boldogság lett volna Hesternek. A kis puritánok. Gyöngy mindig vele ment. és ez mélységes aggodalommal töltötte el. hogy a gyermek ezt az ellenséges beállítást és szenvedélyt tőle örökölte. Hamarosan elérkezett az idő (milyen gyorsan múlik!). Gyöngy feszült érdeklődéssel figyelte őket. Sokszor. ami valaha emberi erekben csörgedezett. a gonosz ivadéka. Anyja remegve hallgatta.fadarab vagy rongycsomó. mint a varázslók. elválasztotta a többitől. Hester sohasem mutatkozott nélküle a tömeg tekintete előtt. és az a furcsa. nemhiába folyt bennük a legtürelmetlenebb vér. földön kívüliek lennének. és ő mintha megértette volna magányosságát. ez is. szépen eljátszották az összes szerepeket. A telep gyerekei ott voltak körülötte. Viszont jól tudta. Anélkül. Ha a városba indult. Szívükben tehát megvetették őket. De ez nem adatott meg neki.

Attól kezdve Hesternek sohasem volt nyugta. Egy ellenséges. föl-alá szökdécselve. és aztán nekirohant teljes harci tűzzel. amelyet a valóságban csak ritkán látott mosolyogni. még inkább rászorult a saját alkotásaira. De ez még nem lett volna olyan rendkívüli. hogy leszakítsa. és most az nézett ki a szeméből ingerkedve. kaján kifejezéssel. félig nyögésben: . Egyszer. de odafordította eleven. a kis kéz kinyúlt. hol ellankadva. hanem egy másikat. amit a csecsemő először pillant meg ezen a világon? Anyja mosolya. amelyre a maga tétova babamosolyával válaszol. akinek emberi játszótársai nem voltak.A komor. ha sokat szenvedtek. Az északi fény fantasztikus játékához lehetne talán a legjobban hasonlítani Gyöngy különös játékait. éppen olyan élesen és gyötrően. hogy néha hetek is elmúltak anélkül. Igaz. De ez a mozdulat mintha csak fokozta volna a gyermek mulatságát. mint a halál. a bontakozó léleknek ez a játékos szenvedélye megvan más tehetséges gyermekekben is. mondd meg. 48 . hogy a gyermek szeme a skarlát jelre szegeződött volna. de ismerős arcot. hogy valóban az volt-e. Egyszer a saját képmását kereste gyermeke ragyogó fekete szemében. szakadatlan tevékenységben. és ilyen korán gyakorolja erejét. Irtózatos kínnal hasogatta mellét a csöppnyi kacsó érintése. A képzelet csapongása. És akkor megvonaglott a szíve. Képzelete ezer új formát talált ki minduntalan. csakhogy Gyöngy. hanem mintha sárkányfogakat hintett volna szét. mélységes szomorúsággal látta. mint más anyák. Mármár maga is elhitte. hol megint új. szilaj erőre kapva. a csöppnyi szemek megakadtak a csillogó aranyhímzésen. Még egy fontos különbség volt Gyöngy és a többi gyermek között. és nyugodtan folytatta játékait. de aztán hirtelen. amelyekből fegyveres ellenségek támadnak. és mindig ugyanazzal a furcsa mosollyal. de egészen határozottan. hogy a gyermek ennyire érzi már az ellenséges világot. gyerekeiket pedig a legcsúnyább giz-gaz jelképezte. lecsapott. és önkéntelenül felkiáltott. Megdöbbentő és kivételes csak az ellenséges érzés volt. különösen. rávillantotta eszes koboldmosolyát az anyjára. nem tétován. Még sokáig előtte volt a látomás. hanem valami egészen mást: a skarlát betűt Hester mellén. félig szóban. Megesett. Az anya. szép kis fejét. amellyel saját lelke teremtményeit nézte. de összefüggéstelenül. Az anyának lélegzete is elállt hirtelen. mert fájdalma. legfeljebb. úgyhogy sokkal öregebbnek mutatta. amelyet annyira szeretett volna elrejteni. amelyre később gyengéd kétkedéssel emlékeznek vissza. Sohasem formált magának egyetlen jó barátot sem. mikor Hester odalépett a bölcsőhöz. hogy Hester térdére ejtette kézimunkáját. fölpillantott újra. nem tudva. A kis Gyöngy kegyetlenül kaszabolta és tiporta őket. amikor legkevésbé várta. megragadta a cifraságot. akit világra hoztam? Gyöngy vagy meghallotta.Egek ura. hogy a gyermeket a gonosz szellem tartja hatalmában. némi változtatással beillettek puritán véneknek. vagy valami titkos úton megérezte az elfojtott gyötrelem kitörő szavait. ha a kicsi aludt. vén fenyőfák. amelyek olyan kísértetiesen nyöszörögtek a szélben. ami a kertben nőtt. gonoszul mosolygó. és az ártatlan gyermekarcon mosoly gyulladt ki. aki titokban önmagát okolta mindenért. és így nem csoda. mégis kitört belőle. mintha kimerítette volna az élet lázas tobzódása. anyja szemébe. miféle teremtés ez. gonoszul pedig soha. De Gyöngy nem ezt látta meg először. mintha nem a saját miniatűr képmását látná a csöppnyi fekete tükörben. Soha egy percig sem érezhette biztonságban az ő kincsét. ha neki is úgy rémlett. bár ez talán hasznára lesz a későbbi küzdelmekben. gyakran képzelődnek. ha ugyan atyám vagy nekem is. Mi az. Magányos asszonyok. önkéntelenül megmarkolta a végzetes jelet. amit megelevenítsen. és még egyszer elmosolyodott.

Eszébe jutott. . Mert megtörtént akárhányszor. nem vagy az én Gyöngyöm .Mikor a gyermek már egyedül szaladgált a réten.Mennyei atyád küldött . És még mindig jöttek a viráglövedékek. végtelen szomorúsággal. Félig mosolyogva.Mindnyájunkat ő küldött erre a világra. gyerek. mikor már nem volt mivel bombáznia. .jelentette ki határozottan -. gonosz célok érdekében. megállította útjában a mozdulatot. csöpp kis koboldarcát kárörvendőn fordítva feléje. egyrészt az anya bűnének következményeképp. .Mi vagy te.szólt rá ijedten anyja. ráfogták. gyermekem? . ha szerzetestársai pletykáinak hinni lehet. hogy ördögi származású. hogy kezével eltakarja a jelet. nem szabad ilyet mondani . vagy mert csakugyan gonosz szellem hajtotta. . Mondd el te nekem. mintha mindent tudna a kettőjük életének titkáról.Mondd el nekem.hajtogatta a gyermek most már nem is komolyan.A te kis Gyöngyöd . amelyekre ezen a világon nincs balzsam. Vagy csak makacsságból. hogy talán így fogja levezekelni bűnét.Mondd el. halálsápadtan.Mondd el te. és elfojtotta feltörő sóhajtását. de aztán részben büszkesége. hiszen maga is kétségek útvesztőjében bolyongott. miután a gyermek apját nem tudják felkutatni sehol.kérdezte hangosan. részben az a hit. Hesternek úgy rémlett.. nekem nincs mennyei atyám. a katolicizmus őskora óta. mondd el .Nem. vadul ugrándozott fel-alá. anyám . és szálanként anyja mellére hajigálta.Igen. Aztán. . .kiáltott a gyermek. . táncolt. és a kislány szilajon csillogó fekete szemébe nézett. és különös tulajdonságait észrevették.Akarom.kérdezte Hester. olyan megdöbbentő volt a gyermek kifejezése. . hát honnan jöttél. és a gyermek éberségét ez nem kerülte el. de kacagva. te furcsa kis gonosz tündér? . Hester előbb ösztönösen odakapott. egy szép nyári napon teleszedte kis markát vadvirággal. . De már újra nevetett. azt hihette. másrészt egyéb. hogy ez a játékos kedv erőt vett rajta fájdalma közepette is.. nem vagy az én gyermekem. De Hester nem felelt erre a kérdésre. olyan sebekkel borítva az anya mellét. Luther is a Sátán fajzata volt. Nem volt egészen üres kérdés. . és hirtelen elkomolyodva odatelepedett a lába elé. mint egy gonosz tündér. 49 . Mint ahogy az gyakran megesett már a földön.Csitt.felelte a lányka. Ott ült kiegyenesedve. rögtön elrepül a kéményen át. És ha eltalálta a célt..felelte Hester. . és odabökött a skarlát betűre. kinyújtotta mutatóujjacskáját. félig borzongva gondolt az együgyűekre. De valami kis tétovázás volt a hangjában. mint egy kis manó. közben lábával dobbantva. ki küldött ide? . csak nem akarná elárulni. a skarlát betűt. Még engem is. mert ebben a pillanatban valóban kételkedett benne. És az új-angliai puritánok között se Gyöngy volt az egyetlen gyanús eredetű gyermek.ismételte tovább játékosan. Hát még téged.Az én gyermekem vagy igazán? . És talán a másikon sem. én a te kis Gyöngyöd vagyok . majdnem mindegyik célba talált. Vagy ha nem. hogy elmondd.. Aki látta. mi mindent rebesgetnek a városban.mondta Hester félig tréfásan.Ő nem küldött . kézzel-lábbal hadonászva. mintha gonosz ellenség nézne rá a kifürkészhetetlen szemek mélyéről. akik. a kislány megállt előtte. honnan jöttél.

hogy később csaknem fekete lesz. mint egy szökdécselő. hogy néhány hatalmas polgár. Olyan volt. hogy éppen Bellingham kormányzó képviseli legbuzgóbban ezt a felfogást. Mintha tűz folyt volna az ereiben. a vörös betűre emlékeztetett. Gyönyörű gyermek volt. szökdécselve apró lábacskáin. ha Gyöngyben csakugyan ördög lakik. tanácsos az anyja útjából eltávolítani ezt az akadályt. Mintha csak megelevenedett volna a skarlát szégyenjel! Az anya 50 . és így érthető a derék férfiak érvelése. Beszélték. inkább csak szeszélyből felkívánkozott anyja ölébe. Fülébe jutott. Hester tehát. A káprázatos. hogy egy forró pillanat mámorából született. haja csillogó sötétbarna máris. bőre szinte ragyogó. Nem tagadhatta le. Most már a maga lábán tipegett. Hester szabadjára eresztette pompakedvelő képzeletét. merész színek minden más archoz rosszul illettek volna. akkor meg a gyermek lelki épülése szempontjából jobb. szeme mély és izzó. hogy amennyiben ez a gyanú alapos. ha bölcsebb és erősebb vezetésben részesül. Úgy okoskodtak tudniillik. hogy tegye le. amint volt. Közben néha. sőt majdnem komikus talán. de a törvényhozás egész rendszerét meg kellett változtatni miatta. De ruha és gyermek nemcsak szépségükkel fogták meg a szemet. vagy nem sokkal előbb. vakító fényű lángocska. Szépsége eleven. Öltözéke pedig csodálatosan illett neki. gazdag színekben pompázott. aki vallási és állami ügyekben a legszigorúbb elveket vallja. de a következő pillanatban már hevesen követelte.VII. nyugtalan lélekkel ugyan. látszott rajta. és csak úgy csillogott rajta az aranyfonállal hímzett sok cikornya. Hester egy napon felkerekedett. amelyet Hester büntetésből hordott a mellén. például egy malac jogos tulajdonosának megállapítása körül nemcsak heves és elkeseredett küzdelem folyt a törvényhozó testületben. úgyhogy ennél hosszabb útra is nyugodtan vállalkozhatott. hogy elmenjen hozzá. hímzett kesztyűt. olyan volt az egész gyermek. Említettük már. Későbbi időkben legföljebb a község békebírái elé kerülhetett volna Hester és leánykája dolga. és átadja a rojtos. mint otthon az anyja mellett. amelynél szebbet még nem látott a föld. még jóval jelentéktelenebb és a közösséget sokkal kevésbé érintő ügyek is a törvényhozás és állami intézkedések között szerepeltek gyakran. meg akarja őt fosztani gyermekétől. hogy az ilyen ügyekkel komoly államférfiak nyilvános tanácskozásokon foglalkoztak. Ha viszont nem így van. Természet adta igazának tudata olyan mélyen eltöltötte. más. Kicsit furcsa ma nekünk. De nemcsak a kesztyű miatt akarta felkeresni a befolyásos férfiút. és ott tipegett előtte. vele volt most is. de Gyöngyét csak még jobban felragyogtatták. de igazsága tudatában felkerekedett magányos kunyhójából. volt valami egyéb különösségük is. a puritán egyszerűség őskorában. Történetünkkel körülbelül egyidőben. a küzdelem nem látszott egyenlőtlennek. és reggeltől estig talpon volt mindig. botladozva. amit a kormányzónak készített valami ünnepi alkalomra. persze. fontosabb oka is volt. amikor gyermeke ruháját tervezte és díszítette: a bársonytunikának valami egészen különös szabása volt. Leánykája. hogy bár egyedül volt az egész társadalom ellen. Akkor. de azért még tekintélyes helyet foglalt el a gyarmatország tisztikarában. A kormányzó háza Bellingham kormányzót a népszavazás lejjebb szállította ugyan egy vagy két fokkal a hatalom létráján. Az egész jelenség úgy. hogy a kis Gyöngyben ördögi sarjat gyanítottak.

Talán éppen azért sikerült Hesternek ezt benne így kifejezni. úgyhogy a kis lurkókban szinte meghűlt a vér. mert játszani akar vele. és ni csak: ott ugrál mellette a skarlát betű hasonmása! Gyerünk. mint egy ökröt. hogy aztán megkeményedve az utódoknak is gyönyörűségére szolgáljanak. gonddal. . Most már kalandok nélkül jutottak tovább a kormányzó házáig. hogy vegyék le a házról a napfényt. vesződséggel. és nem látott még olyat. . ha kell.Oda nézz. És visított. villogott. Aztán. aztán vadul nekik rohant. Aladdin palotájának jobban beillett volna. és rögtön adják oda neki. miután a diadalt kivívta. mire megjelent a kormányzó jobbágyinasa. nyugodtan visszament anyjához. a skarlát veszedelem rohant volna a menekülők nyomában. hogy be is lehessen zárni. aki hét évre elszegődött jobbágynak.felelte az anyja -. rácsos ablakukon zsalu. és régi örömök és fájdalmak mélységes szomorúsága árad a poros szobákból. . Nemrég került Új-Anglia földjére. Azonkívül furcsa babonás alakzatok és különféle ákombákomok díszítették. Hosszú órák lázas munkáját fordította rá. vagy valami büntetőangyal. úgyhogy megfutamította az egész sereget. aztán toporzékolni kezdett. csillogott. Én nem adhatok neked.Őkegyelmessége idehaza van. hogy kapcsolatba hozza azt. de sok-sok idővel azelőtt. Homlokzatát gipszhabarcs borította.Igenis. Olyan mélyen belevésődött a bélyeg. . de benn vannak nála a tiszteletes urak meg egy felcser. napsugarat már csak magadnak kell majd gyűjtened. A boltíves kapu két felén keskeny tornyocskák nyúltak fel. mintha gyémánttal szórták volna tele. ott jön a skarlát betűs asszony. egy szabad angol ember. fenyegetően rázta feléjük cseppnyi kis öklét. napos ablakai derűsen tekintettek az utcára. amelybe üvegtörmeléket kevertek. lábával dobbantott. és odaszóltak egymásnak nagy komolyan: . amit az angol úri kastélyok szolgái is hordtak.felelte a szolga. hajigáljuk meg őket sárral! De Gyöngy nem ismert félelmet. akinek az a feladata. ordított. és ha rézsútosan érte a napfény. 51 . Azóta már benőtte a moha. Ezalatt gazdája tulajdona. mint szigorú puritán kormányférfiú hajlékának. Mintha valami gyermekölő csapás.kérdezte Hester. kérem alássan . a puritán gyermekek felpillantottak játékaikból vagy abból. a kor ízlésének megfelelően. kicsikém . Gyöngy egy darabig nézte a tündöklő csodapalotát. élő emberek hajléka volt. eladhatja. és tágra nyílt szemmel bámult a skarlát betűre. amit akar. Ezeket a még lágy vakolatba rajzolták bele. hogy Gyöngy az ő számára boldogságot és gyötrelmet jelentett egyben. ahol nem járt még a halál. Terjedelmes faépület volt ez. amilyeneket ma is látunk ódon városainkban. Homlokát összeráncolta. Most nem lehet bemenni hozzá. hogy a növekvő nemzedék bűneit büntesse. Igaz. De abban az időben még a jelen üdeségében állt a ház. gyalázata és gyötrelme jelével. és mosolyogva nézett fel rá. fülsiketítő hangon. A jobbágyok kék kabátja volt rajta.maga formálta ahhoz hasonlóvá. Hester bekopogott a kapufélfára akasztott kis kalapáccsal. amit ezek a sötét pillantású kis fickók játéknak neveztek -. tehet vele. és ennyiben hasonlított a skarlát jelhez. Mikor a két vándorló a városhoz közeledett. Valóban vidám hatást keltett.Itthon van a kormányzó őkegyelmessége? . akit legjobban szeret a világon. hogy gondolatai és elképzelései is a jel formáját öltötték fel. gerendái szétestek.Nem.

és a szolga. az új élet követelményei azonban katonát és államférfit faragtak belőle. mikor házát építette.Én mégis bemegyek . . kicsikém.Anyám! . Mint ahogy manapság az asztalra rakjuk ki a díszköteteket. . amelyet Bellingham kormányzó kivándorlása előtt készíttetett. az asztalt hasonlóképpen. Csupa komor. és nyilván családi öröksége volt a kormányzónak. s Bacont és a többi nagy filozófus jogászt mint kollégáit emlegette. . ide nézz! Hester kedvére akart tenni. hogy a mellvért domború tükre a vörös betűt óriásira megnagyítja.Talán még szebb virágokat találunk itt. akik türelmetlen kicsinyléssel szemlélik az élők dolgait. Az asztalon ott állt egy hatalmas. de a megboldogultak kísértetei lennének. De nemcsak látványosságnak szánták a fényes fegyverzetet.mondta Hester Prynne. mellette a kard és kesztyű. . fedeles ónkupa. úgyhogy Hester ebben a pillanatban maga is azt hitte. Bellingham kormányzó nem egy csapatszemlén és hadgyakorlaton viselte. ki páncélosan. de főleg a sisak meg a mellvért. sőt ebben nyargalt csapata élén. Bebocsátotta őket a csarnokba. itt más volt az éghajlat és építőanyag. Viszont megmaradt a tágas és megfelelően magas csarnok. mint a mezőn. A boltíves nagy ablakon belül párnázott fülkék voltak. és ha Hester belenéz. mások a társadalmi szokások. hirdetve. De persze.Gyere. valami gonosz kis manót lát a csillogó tükörben. nyakpáncél és lábvért. szigorú arc. A hosszú tölgyfa burkolatú fal közepe táján egy teljes vértezet függött. mint az imént a ház homlokzatát. túlozta. Egy híres londoni fegyverkovács keze műve. és innen nyíltak. Akkor látta. és megint elmosolyodott azzal a gonoszkodó kifejezéssel. aki határozott modoráról és a mellén tündöklő jelképről ítélve valami magas rangú hölgynek tartotta. aztán a tükörre mutatott. Gyöngy éppen olyan élvezettel csodálta a csillogó vértet. Valósággal eltűnt a betű mögött. mintha nem festett képmások. A tágas csarnok egyik fele a kapualjból nyíló tornyok ablakain át kapta a világosságot. hatalmas ablakon át. aki gyermeke alakját öltötte fel. hát odanézett. az Újvilágban. Ügyvédnek készült ugyan. nem is ellenkezett tovább. és egyik ilyen párnás ülésen hatalmas fóliáns hevert. Az egész berendezés Erzsébet korának vagy talán egy még régebbi korszaknak ízlését mutatta. valószínűleg egy régi krónika vagy más efféle épületes irodalom. hogy nemrégen ittak belőle. A súlyos tölgyfa székek magas támláját faragott virágfüzérek ékesítették. ha el nem függönyözik. amit Hester olyan jól ismert már. hogy az angol vendégszeretet nem maradt odaát az óceán túlsó partján. A falakon egy sereg arckép függött. közvetve vagy közvetlenül az összes belső helyiségek. olyan vakítóan csillogott. amit apái házából hozott magával. Bellingham kormányzó óangol hazája ősi kastélyait akarta utánozni itt. természetesen a Bellingham ősök. 52 . amint azt a régi könyvekben látni. hogy fehér ragyogással öntötte el a padlót is körös-körül. nézzük meg inkább a kertet . hogy a váratlan vendég elszórakozzék velük.mondta. amely végignyúlt az épület egész hosszán. úgyhogy sok mindent meg kellett változtatni. békébe illő ruhában. Az egész. és elhúzta onnan a kislányt.kiáltott elragadtatva. Ez már nem régiség. a másik egy boltíves. Sisak. Egy darabig saját képmását nézegette benne. sörhabot talál benne.Téged is látlak benne. annak jeléül. De most a tükör ezt a kaján mosolyt is felnagyította. Gyöngy előbb rá. a pequot indiánok elleni háborúban is. amilyet régi képeken megszoktunk. mellvért. mintha az lenne a legfontosabb rajta. amely túlságosan sokat bocsátott volna be.. ki díszes nyakfodorral. sőt nagyon is új holmi.

Ott jön a kormányzó az urakkal. kemény földjében a létért való küzdelem gondjai között. amit Új-Anglia földje csak terem. néhány sötét ruhás alak közeledett a kerti ösvényen a ház felé. a csarnok másik végébe. a legendás hírű első telepes. a tulajdonos azóta felhagyott a hiábavaló erőfeszítéssel. óhazája díszkertjeit utánozza.Gyöngy odaszaladt a nagy ablakhoz. és kinézett a kertbe. a kúszótök indái fedték be a kert többi részét. Gyöngy megkívánta a piros rózsát. és sírt. Kelkáposzta nőtt elöl a dísznövények helyén. ősüket valószínűleg még Blackstone tiszteletes úr ültette. aztán elnémult hirtelen. Csakugyan. óriási gyümölcsüket éppen az ablak alatt kínálgatva. kislányom . Új-Anglia köves. és lemondott arról.és almafa is megélt valahogy. aki fekete bika hátán lovagolt a krónika szerint. hangokat hallok a kertben. de úgy látszik. 53 . mintha azt akarnák tudtára adni a kormányzónak. Nem mintha engedelmeskedni akart volna. de mert gyors.szólt rá végre komolyan -. . Egy-két rózsa. Gyöngyöm. követelőzött.Csitt. hogy ez a legkülönb kerti dísz. Gyöngy nem sokat törődött a figyelmeztetéssel. mozgékony kíváncsisága fölébredt az új jövevények láttára. hogy adják neki. ne sírj. hogy itt. Az alacsonyra nyírt fűvel kárpitozott ösvényt valami díszcserjének rosszul sikerült példányai szegték kétfelől. ahelyett kísérteti üvöltést hallatott. Anyja nem tudta lecsillapítani.

és álmélkodva nézegette a bíborba öltözött kis alakot.Ilyenforma figurákat rajzol a nap. 54 . Jakab-korabeli nyakfodra széles tányérján szakállas. akiket nem akartunk magunkkal hozni jó öreg angol hazánkból. A tündér-gyermek és a pap A kormányzó bő házikabátban és sapkában volt. A kormányzó haladt legelöl. A szószékről szigorúan prédikált olyankor. sohasem láttam még ilyent. De meg nem foghatom. . szigorú külsejéhez. A kormányzó és Wilson tiszteletes úr mögött még ketten jöttek. sohasem hirdette a szószékről a puritán vallásnak ezt az igazságát. s mély érzéke volt minden jó és kellemes dolog iránt. akinek egészsége újabban nagyon megromlott. Hej. Igaz. Az öreg lelkiatya az anglikán egyház dús emlőin nevelkedett. a jó nevű orvos. aki olyan kurtán és kelletlenül beszélt a pellengéren álló bűnös asszonnyal.Anyám gyermeke vagyok .. . és amikor a nagy csarnokajtót kitárta. Nyilván nem kíméli erejét. sőt életüket is a kötelességért. ősz feje olyan volt.VIII.felelte a bíbor tünemény. Csupa arany meg bíbor ragyogás. hogy ősapáink megvetették a kényelmet. az én házamba? . és túlságosan komolyan veszi lelkészi hivatását. mint Hester Prynne esetében. javítani rajta.kiáltott fel az öregúr. Ő haladt legelöl. valószínűleg a kertet mutogatta vendégeinek. Kertjéről és házáról ítélve. melegszívű ember. és közvetlenül mellette Roger Chillingworth. sőt a fényűzést is. mit szándékozik változtatni. egyszer csak ott állt előtte a kis Gyöngy. ha például egy bűnös asszonynak kellett a lelkére beszélni. De tévedés lenne azt hinni. mint Keresztelő Szent Jánosé a tálon. amikor Jakab király néha kegyesen meginvitált az udvari álarcosbálra. ifjú gyermek. és magyarázta. és főleg ezzel nyerte meg kortársai bizalmát és szeretetét. aki mintegy két-három évvel azelőtt telepedett meg a városban. és készséggel föláldozták vagyonukat. Wilson tiszteletes úr. de most lelkesedéssel fejtegette. miféle bíbor tollú madárka lehet? . Hestert a függöny árnyéka majdnem egészen eltakarta. Mondd meg már. de mindenki tudta róla. fölhágott az első két lépcsőfokon. de amellett igyekeztek megszerezni a kényelmet. hogy került ide. és miért öltöztet anyád ilyen különösen? Keresztény gyermek volnál? Tudod a katekizmust is? Vagy talán a rút és gonosz kis tündérek közül szöktél ide. hogy meg kellene honosítani Új-Anglia földjén a körtét és a barackot. egyik Arthur Dimmesdale. Ott láttunk néha ilyen cifra kis bogarakat. ki vagy. Legfeljebb talán boldogult ifjúkoromban. hogy a magánéletben derék. ha színes üvegablakon szűrődik át a padlóra. .. amilyet idősebb úriemberek viselnek otthon. hogy a földi létről mindig úgy beszéltek. hogy a tudós ember bizalmas jó barátja és orvosa a fiatal papnak. kényelem okáért. sőt a napos oldalon alighanem a bíborszőlő is szépen megteremne. amint az olvasó talán még emlékszik.Gyöngy a nevem. . és reméltük. bár ez sehogy sem illett magas korához és rideg. de ez is csak odahaza volt az óhazában. nyilván nagy kedvelője volt a földi szépségnek és kényelemnek.kérdezte Wilson tiszteletes úr is.Igazán mondom.Hát ez micsoda meglepetés? .Az ám. akinek ősz szakálla ott fehérlett Bellingham kormányzó válla fölött. Farsangkirály gyerekeinek neveztük őket. Mondták. mintha az csak megpróbáltatások és küzdelmek sorozata volna. hogy szerencsésen ott maradtak a többi pápista babonasággal együtt? . ha módjukban állott.

de nyugodt hangon folytatta: . bár a könyveket sohasem látta. hogy ez a jel megtanított engem sok igazságra. hiszen Hester istenfélő család gyermeke lévén. olyan valakinek a vezetésére bízunk. vagy a Westminster-káté első fejezeteiből. és kinyújtotta kezét. igen korán kioktatta. . vagy korall. Szólj te magad. hadd lássuk.kezdte.Nagyon komolyan meghánytuk-vetettük a kérdést. méltó párja a babiloninak.mondta szigorúan a bölcs férfiú. értem már! tette hozzá. ki teremtett téged? Gyöngy igen jól tudta.Éppen ez a jel figyelmeztet bennünket.Hiszen az szégyened jele. hogy földi és túlvilági java érdekében helyesebb. és megpróbálta odahúzni térdei közé a kislányt. mint az anyja sohasem dédelgette. de az elhúzódott. De éppen jókor jön. fegyelemre neveli és kioktatja az égi és földi igazságokban? Mit tehetsz te ilyen értelemben gyermeked üdvéért? . . . szívébe oltva az igazságokat. korához illő keresztényi táplálékban részesült-e eddig. asszony .Megtaníthatom őt mindarra. kicsikém? Vagy úgy.felelte Hester ujjával a vörös betűre mutatva. Hester elsápadt.Mégis úgy van. ha egyszer ezt a nevet nyerte. más.Hester Prynne.Megfontoljuk a dolgot .álmélkodott a kormányzó -.. lesz szíves megvizsgálni Gyöngyöt. és sokszor beszélt neki mennyei atyjáról.Ez az a gyermek. 55 . akiről éppen most beszéltünk. ebben a pillanatban is.. hogy az ilyen gyermeknek anyja csak a skarlát betűs asszony lehet.folytatta Bellingham kormányzó -.igazi nagyapó volt.. vajon mi..És hol van anyád. Wilson uram. megpróbált hát másként hozzáfogni a vizsgáztatáshoz. Wilson tiszteletes úr egyáltalában nem ütközött meg a különös viselkedésen . különben hiszen gondolhattuk volna mindjárt. ügyelj jól a tanításra. amit én ettől tanultam .kezdte ünnepélyesen -. és alaposan meggondoljuk. akik a város befolyásos és tekintélyes polgárai vagyunk. hogy egy halhatatlan lelket. aki a gyermeknek anyja vagy. hogy megcirógassa a gyermek arcocskáját. sokat foglalkoztunk a te dolgoddal mostanában . kis Gyöngy . mi a tennivaló. Hester Prynne! . Meg tudnád mondani nekem. . Az öreg pap egy hatalmas karosszékben helyezkedett el. Azzal a kormányzó belépett a hallba. amennyire szirmaidról megítélhetem . amilyen e gyermeké. itt van a szerencsétlen anya is. ha másnak a gondjára bízzuk őt. ami gyermekemet jobbá és bölcsebbé teheti. Sőt a hároméves gyermek olyan sokat tudott ezekről a kérdésekről. de az nem szokta meg az ilyenféle bizalmas érintkezést. legalább mindjárt elintézhetjük az ügyet. hogy nyugodtan megállhatta volna a vizsgát az elemi iskola első osztályából is.Ide hallgass. kisurrant tehát a nyitott üvegajtón. és tanít ma is. . aki felrepülni készül. . aki egyszerűbben öltözteti.Csakugyan . amelyeket az éretlen gyermek is mohó érdeklődéssel szív magába. Nem gondolod-e.. szigorú pillantását a skarlát bélyeges asszonyra szegezve. és általában szerették a gyerekek -.felelte az öreg lelkiatya. mint valami dús tollazatú trópusi madárka. ki teremtette őt. Íme. nyomában a három vendég. és a kormányzó fülébe súgta: . hogy majd annak idején a legértékesebb gyöngyöt viselhesd szívedben. Sok olyan igazságra. . gyermekem. és a legfelső lépcsőn megállt.Gyöngy? Talán inkább rubin. vagy még inkább vörös rózsa. vállalhatjuk-e a felelősséget azért. minden áldott napon. hogy gyermekedet másnak a kezére kell bíznunk. aki maga is megbotlott és elbukott az élet rögös ösvényén. bár én magam talán nem sok hasznát láthatom már.

hogy őt nem teremtette senki. és jobban megérted az anya érzését. ami szívét dobogásra késztesse. Akkor inkább meghalok! . de sötét két nagy szemének fölkavart mélyén végtelen fájdalom sötétlett. végül pedig kereken kijelentette. és hangja most már majdnem sikoltássá erősödött. mint ők. mégis egy pillanatig minden érdeklődését az öreg orvos foglalta le. Hester véletlenül rápillantott most. ő a skarlát betű.kiáltott szenvedélyesen -. Azt hiszem. vagy ha felelt. 56 . s így milliószor erősebben tud büntetni is. hogy megváltozott az arca. és bár a saját sorsa fordulóponton állt. nem is kell tovább faggatnunk. de Hester most már minden figyelmét a lelkészre és gyermekére fordította. Megdöbbenve látta. mennyire csúnyább lett. egy hároméves gyermek.Isten az én gondomra bízta .hajtogatta Hester.Íme. gondját fogjuk viselni gyermekednek. és kész volt megvédeni jogait élete árán is. szilaj kifakadás eléggé mutatta. különösen. hát nem látjátok.Az Úristen adta nekem ezt a gyermeket . Gondod legyen rá.Szegény asszony . Nem akarom elveszíteni gyermekemet. elvitathatatlan joga van hozzá. . hogy elvegyétek tőlem.Beszélj te helyettem . . mint ahogy te tennéd.Nem mondok le róla! . csak ez az egy.próbálta csitítani az öreg lelkész szelídebb hangon -. más kincse nem maradt. kezét a szívére szorítva. Ő tart meg az életben. ami újabban szokása volt. Beszélj helyettem! Te tudod.És most hirtelen ösztönös mozdulattal a fiatal lelkész felé fordult. amióta nem látta. majdnem kihívóan. hanem anyja arról a vadrózsabokorról szedte. amikor utoljára láttuk. és illetlenül megtagadta a jó öreg lelkész kérdéseire a választ. és jobban ismersz. Egyedül volt a világon. azt is tudnod kell. barátaim. mint Hester megszégyenítése napján. de szeretni kell. aki büntet.fakadt ki a kormányzó. Ujját szájába dugta.. Nem szabad. sötét bőre még fakóbb. ő az. . amit elvettek tőlem! Ő az én boldogságom és kínszenvedésem is egyben. Gondod legyen rá! Ez a különös. sokkal jobban.De most makacskodott. hogy Hester lelkiállapota elég közel van a tébolyhoz. Így nézett szembe a puritán vénekkel. számkivetve.Hiszen ez szörnyűség! . Hester felkapta gyermekét és karjába zárta. és a fiatal pap fülébe súgott valamit. Keményen összeszorította cseppnyi száját. részben tényleg a börtön előtt virító csipkebokor. ha az anyának semmije sincs gyermekén és a szégyenjelén kívül. A fiatal lelkész előrelépett. Arca sokkal megviseltebb és beesettebb volt. . még ha szembe kell is szállnia az egész világgal. Ez a tulajdonság minden gyermekben megvan. mert azokat látta éppen az ablak alatt. szándékosan rosszul felelt. hogy egészsége romlott meg azóta. hogy el ne veszítsem őt. amelyik a börtönajtó előtt nőtt. alakja még idomtalanabb. mert a gyermek különös válasza egészen elképesztette. mennyivel erősebb ez az érzés. Lehet. sápadtan. mint ezek a férfiak itt. amikor nagy nehezen magához tért. ha valaki felizgatta amúgy is érzékeny idegzetét. aki nem tudja megmondani. ki teremtette őt. mi lakik a szívemben. lelkiatyám voltál. mert idejövet elmentek mellette. Részben a kormányzó rózsái idézték fel benne talán a különös ötletet. Roger Chillingworth elmosolyodott. . te vezetted lelkemet. és ő legalább tízszeres adagot kapott belőle. kárpótlásul mindazért..sürgette -. akivel addig látszólag nem is törődött. Szemük összeakadt egy pillanatra. . Úgy érezte. Minden valószínűség szerint éppen ilyen sötétben leledzik lelke jelen bűnös állapotát és jövendő sorsát illetőleg is.

olyan mélységes szenvedéllyel beszélt az imént.Hát kegyelmességed hogy vélekedik? Ugye.. Dimmesdale tiszteletes úr. aki minden halandó porhüvelyt alkotott. . És azonkívül van valami megdöbbentő szentség ennek az anyának és ennek a gyermeknek a viszonyában. de ugyanakkor a Teremtő szent ígérete. hogy ha ő a mennyekbe juttatja gyermekét.Így kell lennie . ezért emlékeztet bennünket az égő szégyenjelre.tette hozzá Wilson tiszteletes úr. hogy a szegény gyermek ruházatában is ezt a gondolatot fejezte ki.kezdte bársonyos.folytatta a lelkész. éppen most az imént. Mindamellett gondunk lesz rá. elég különös kis teremtés. de kicsit remegő hangján. hogy könyörög érte. . Az Úristen adta neki a gyermeket. kezét két csöppnyi kezébe fogta. hogy lelkét épségben megtarthassa. . Gyöngy. ez az asszony mélyen átérzi. Ha pedig eljön az ideje. az én Gyöngyöm?” . ami azokat diktálja. dehogy . pár lépéssel hátrább húzódott. meg kell hajolnunk érvei előtt. hogy az Úristen csodát tett. Látjátok.. senki más halandó lény nem tudna annyira hozzáférni.Valóban különös meggyőző erővel beszélsz. A fiatal lelkész most elhallgatott. és ezért a te kezedre vagy a Dimmesdale tiszteletes úréra bízzuk őt. . lopva odaosont hozzá. . ahová a Sátán különben sodorta volna. és azt hiszem. amíg az asszonynak újabb botrányos cselekedetéről nem hallunk. amennyire tapasztaljuk.Igen. hogy a gyermek megfelelő oktatást nyerjen a katekizmusból. a Teremtő nagy jót tett ezzel a szegény bűnös asszonnyal. Kínját érzi ezer meg ezer váratlan pillanatban. aki apja bűnének és anyja szégyenének gyermeke. higgyétek el nekem. . mint ahogy ő maga mondotta. ez asszony élete egyetlen örömének. azzal majdnem annyit mondtunk.kérdezte magában csodálkoz57 . de ugyanakkor vezeklésnek is. dehogy. amikor ezt a gyermeket adta neki. és azt hiszem.tiltakozott Dimmesdale úr -. a szilaj. de árnyékát a nap odarajzolta a padlóra. az is oda fogja juttatni őt. a lelkészre mosolyogva. . igaza van.Ó.. röpke kis tündér. Isten kezéből jött. jól beszélt a szegény asszony érdekében? . és az elárulta. jól beszélt . Hallottátok. ha ott hagyjuk mellette.felelte a kormányzó -. amely a fájdalomnak és örömnek örök forrása. alig különböztette meg a bűnt az erénytől. Ez a kis teremtés. és megóvja a bűn még sötétebb szakadékaitól. mint hogy paprikajancsit csináljon belőle. iskolába és templomba is kell járnia. szívébe nyilall a fájdalom öröme közepette minduntalan. hogy a bűnös szíven munkálkodjék. Elsősorban azért nyerte az ajándékot.Lesz szíves ezt jobban megmagyarázni. ő ismeri anyai ösztöneivel természetét és hajlandóságait.Igen mély értelmű.Jól beszéltél .Van igazság ez asszony szavaiban és érzéseiben is..Hogy értsük ezt? . amikor gondjaira bízta a halhatatlan gyermeki lelket. ezt az élő lényt. micsoda komolysággal és keserűséggel követeli magának A Teremtő áldásnak szánta. amit mondasz . és megremegtette a vértezetet a falon.kiáltott fel Wilson tiszteletes úr -. hogy egész testében reszket. „Ő lenne ez. Olyan végtelenül gyöngéd és csöppet se tolakodó volt ez a mozdulat. barátom . már attól féltem. . semmi más szándéka nem volt. a szentségtelen viszony gyümölcsét a legszentebb szerelem gyümölcsétől. és arcát rászorította. amit fiatal testvérünk mondott .Van igazság abban. ahova a Gondviselés jónak látta helyezni. egyelőre nem fogjuk bolygatni a dolgot.szólt közbe csodálkozva a kormányzó. a bűnös anya százszor boldogabb a bűnös apánál. hogy a mennyei Atya. legalábbis. Éppen ezért.Hiszen ha ezt nem ismerjük el. Az ő javát is meg a gyermek javát is szolgáljuk vele. Igenis. éspedig azért. ..szólalt meg most az öreg Chillingworth is. és minden pillanatban bukására emlékezteti őt. . amely erejével fölverte az egész csarnokot. hogy anyja szinte elképedve nézte. arcát majdnem elfedték az ablakfüggöny súlyos redői.

A világért sem . előbb-utóbb úgyis odakerülsz . és Hester gyermekével együtt megnyugodva távozott. amikor a bűnös anya és bűnben fogant gyermeke viszonyáról beszélt. Ha tényleg megtörtént a dolog.felelte Hester diadalmas mosollyal -. . az anyját könnyű megtalálni benne. . hogy Hester Prynne is velünk tart majd.va. 58 . elhagyott kis teremtéssel. Mit gondoltok. bár inkább csak a szenvedély árulta el legtöbbször. mennyire igaza volt a fiatal papnak. már az első percekben sikerült a gyermeknek megmentenie anyját a Sátán karmaiból. A kislány érzelmes hangulata azonban nem sokáig tartott. . és én megígértem a Fekete Embernek. a kormányzó gonosz lelkű nővére dugta ki rajta a fejét a napra. hogy a gyermek szívében sok szeretet lakik. kész örömmel veled tartanék. Inkább böjttel és imádsággal próbálkozzunk. Állítólag. és visszahúzta sötét fejét. . amíg a gondviselés maga jószántából le nem leplezi. mielőtt a lépcsőn lement volna. A lelkész körülnézett. nem lenne érdemes megpróbálni? . és nemcsak mese az egész.Bűvös erő lakik ebben a csöppségben. mint egy gyermek érzésének. ne bolygassuk.Bűnös dolog lenne ilyen kérdésben a világi filozófia gyarló módszereihez folyamodni. Kíváncsi vagyok. ugyanaz. lehajolt. hogy gyermekemre ügyeljek.jegyezte meg az öreg Chillingworth -. hogy a gyermek tulajdonságainak gondos vizsgálata és boncolgatása révén esetleg rámutathasson az apára. anélkül is elrepül. akit pár évvel később mint boszorkányt kivégeztek. Viszont addig minden jó keresztény férfinak módjában áll apai gyöngédséget éreztetni a szegény.Ennek aztán nincs szüksége vénasszonyok seprűjére.Ments ki. és homlokon csókolta.fordult oda Dimmesdale úrhoz. és Hibbinsné. Lám.felelte a boszorkányhölgy. olyan leheletkönnyűséggel. lába nem is éri közben a földet. otthon kell maradnom.Na mindegy. hiszen a rég áhított asszony szerelmét kivéve. egy pillanatig tétovázott. Nem is csoda. és vészjósló ábrázattal szinte árnyékot vetett az egész derűs házra. Mindig tudta. nagyon kérlek . ragaszkodásának ilyen ösztönszerű megnyilatkozása. és szökdelve kisietett a nyitott ajtón át. talán nincs semmi édesebb.Hess. azt mondom . és ilyenféle gyöngédséget kétszer se tapasztalt nála. Ezt mindennél jobban meg kell becsülni. Vagy ami még jobb. hogy beírjam nevemet én is a Fekete Ember könyvébe.motyogta. Ha elvették volna tőlem. hirtelen kinyílt az egyik ablak. éspedig a tulajdon véremmel. amióta él. hogy Wilson tiszteletes úr már-már azt hitte.tiltakozott Wilson tiszteletes úr.Különös gyermek . . hess! . aztán a gyermek fejére tette kezét. Nem jössz velünk ma éjszaka? Víg társaság lesz odakinn az erdőn. ha ilyen titok megfejtéséhez akarunk fogni. ez a párbeszéd is eléggé mutatja. Így tehát szerencsésen elintéződött a kérdés. meghaladná-e egy filozófus képességeit. . Nagyot nevetett. uraim. .

Mi oka lett volna a törődött arcú idegennek. Míg Hester a pellengéren szenvedte büntetését. ami szeme elé tárult. hogy tehetségeit kiváltsák. hogy az orvos. aki az ember halandó porhüvelyét vizsgálja. lelki képességek dolgában bizonyos mértékig elcsenevészedik. és érdeklődését elfoglalják. Gyalázkodás zsivajgott körülötte a piactéren. sőt talán bűnösek is. amely őket hozzá fűzte. mennél szentebb és meghittebb volt a kapcsolat. ha ez a díszes testület nagy örömmel fogadta az új kartársat. hogyha elhatározását valóban végrehajtja. mintha csakugyan az óceán fenekén heverne. öregebb férfi. amint már említettük. amelyeknek legapróbb alkotó elemeit is a világ távoli csücskeiről kell összeszedni. mint Roger Chillingworth. hogy behatóan ismeri a régiek orvostudományának minden csínját-bínját. új célok támadnak.IX. amelyet viselője ebben az életben nem akart többé hallani. előrelépni. olyan bonyolult módon. akit nyilván a legszentebb és a legszorosabb szálak fűztek a meggyalázott asszonyhoz. habár komorak. éppen ezért tehát orvosnak mondta magát. régi törekvéseit és érdekeit leveti. amint híresztelték róla. és az ő hallgatását megvásárolta. Az asszony. ami annál tetemesebb. Senki más nem ismerte. ott állt a néptömegben egy hosszú út fáradalmaitól megviselt. és eltűnik az életből. de annál több jámborsággal és vallásos buzgósággal. csak a bűnös asszony. Ezekre nem ragadt át a vallásos buzgalom. A felcser Az olvasó bizonyára emlékszik. amely látszólag megmagyarázza az élet minden titkát. akit kedves családi tűzhely mellett hitt. A gyarmatváros nem nagyon bővelkedett ugyanis ügyes orvosokban és hivatásos sebészekben. Éppen azért elhatározta. és annyira elmerül a csodálatos szerkezet bonyodalmaiban. Annyi bizonyos. hogy a derék bostoni polgárok egészsége mindeddig egy idős diakónus és egy gyógyszerész gondjaira volt bízva. Asszonyi jó hírét ezer meg ezer láb tiporta sárba. mégis elég erősek ahhoz. Hamarosan kiderült. aki diplomával nem rendelkezett ugyan. hogy a lét másik értelmét nem is látja. Fiatalkorában nagy buzgalommal foglalkozott az orvostudománnyal. Más ajánlólevele nem volt tudásán és tehetségén kívül. Rokonai. Lehet. 59 . ha eljut hozzájuk a hír. mint a becstelenségnek rájuk háramló részét. de az messze meghaladta az átlagos mértéket. és a városba érkezve. hogy a Chillingworth név mögött egy másik rejtőzött. hogy nevét eltagadja az emberiség előtt. Nem csoda. és ezt a csöppet sem kívánatos örökséget követelni? Semmi kedve sem volt önként odaállni Hester mellé a szégyen talapzatára. a gyógyszereket. ez a látvány volt. Bízott benne. a régiek helyett új törekvések. ott állt a pellengéren a nép színe előtt. Így tehát letelepedett a puritánok városában. és nagy örömmel fogadták. közben pedig a többi napokon egyszerűen borbély volt. vagy régi szeplőtelen életének társai nem várhattak tőle egyebet. Az egyetlen sebész pedig ezt a nemes mesterséget csak igen ritkán gyakorolta. amely a többi kivándorlót hajtotta az új világ felé. mint a gyalázat eleven szobra. Túlságosan anyagiassá válik a gondolkozása. mintha minden egyes gyógyszer az élet elixírje volna. az első. Éppen akkor szabadult a vadak kezéből.

és szerette volna megkezdeni a gyógykezelést. akik tudva. de iparkodott mindjárt baráti módon is közeledni hozzá. teste egyre véznább. úgy beszélt. hogyha az Úristen elég időt ad neki itt a földön. 60 . hogyha tényleg fiatalon ragadná el a halál. nagyon is lelkiismeretesen végzi papi munkáját. Azt is mondták. hogy a Teremtő ilyen csodatételnek nevezett színpadi hatások nélkül is el tudja érni a maga céljait. legalább annyira becsüli. Ő maga viszont éppen ellenkezőképp indokolta a dolgot. és letör egy-egy ágat az erdei fákról. ami jellemző szerénységére. vagy meglepetés érte. mert ez a világ nem méltó hozzá. Hívei már-már attól tartottak. de voltak bölcsebb hitűek. és a titok könnyen fokozódik csodává. mintha a pusztulás gyógyíthatatlan mélabúja rezgett volna benne. Nagyon aggódott lelkipásztora egészségéért. mert még erre a legalázatosabb feladatra sem alkalmas. Még jobban megerősítette ezt a hitet az. Az tudniillik. hogy ha jókor alkalmazhatja. és főleg többet virraszt és böjtöl a kelleténél. föltétlenül eredményt ér el. vagy valahonnan a föld gyomrából bújt volna elő. hogy túlságosan sokat dolgozik. mint az európai gyógyszereket. és megtörni ösztönös tartózkodását és zárkózottságát. hogy életének fogyó lángja hamarosan végleg kialszik. Akik közelebbről ismerték. mint kollégáiról és jó barátairól. azt állította. hogy a természetnek ezeket az ajándékait. Sokszor. Csak úgy felbukkant hirtelen.Indián fogsága idején meg az ottani gyógyfüveket is alaposan kiismerte. akinek a világ nagy városaiban volna a helye. hogy kerülhetett ilyen kiváló tudós a vadonba? Mit keresett ott közöttük. ő. Azt állította. hogy a mennyei Atya csodát tett. éppen olyan sokat tehet majd a most még gyenge új-angliai egyház megerősödése érdekében. azt mondták. és sohasem titkolta betegei előtt. hogy letegye pontosan Dimmesdale tiszteletes úr küszöbe elé. a tényre vonatkozólag nem lehetett kétség. inkább a gondviselés kezét látták a szerencsés véletlenben. hogy az orvos olyan meleg érdeklődést tanúsított mindjárt kezdetben a lelkész iránt. mikor került oda. De sajnos. akik kortársaik hite szerint természetfeletti tudással rendelkeztek. bár azokat tudós doktorok sokszázados munkája állította elő. hogy szorgalmasan gyűjti a füveket és vad növények virágait. A fiatal pap nagy tudós hírében állott már Oxfordban is. látták. csak azért tenné. éspedig éppen Dimmesdale tisztelendő úr személyében. és bár hangja még zengő és bársonyos volt. amikor Roger Chillingworth a városba érkezett. az csak azért volna. Csak azt nem értette senki. kezét hirtelen szívére szorította. hogy porhüvelyének durvasága szellemi lámpása fényét elhomályosítja. mint aki ismer és megbecsül sok olyan értéket. Ügyes orvos hírében állott. Ha a magyarázatok eltértek is. és mindjárt megérkezése után lelki vezetőt is választott magának. amit más közönséges szem észre sem vesz. mert az a meggyőződése. gyökereket ás ki. itt pedig rajongó hívei voltak. és ezt a kiváló orvostudóst a német egyetemről a szó szoros értelmében iderepítette a levegőn át. hogyha a gondviselés elmozdítaná hivatalából. Jóformán senki se tudta. és talán éppen azért egészen különös hír kapott szárnyra. mint amennyit a régi egyházatyák tettek az ifjú kereszténységért. és elpirult vagy elsápadt. Sőt akárhányan az Ég választott apostolát látták benne. amelyeket a tudatlan vadak felhasználnak. ha csak egy kicsit megijedt. Dimmesdale tiszteletes úr egészsége fokról fokra romlott. mintha kínozná valami. mintha az égből pottyant volna alá. Nemcsak hogy beállt hívei közé. A tekintélyes idegen legalább külsőleg pontosan megtartotta a vallásos élet szabályait. Megjelenése is titokzatos volt. Egy-két értelmes ember is elfogadta ezt a magyarázatot. A lelkész arca egyre sápadtabb lett. a tudomány hatalmasai között? Erre a kérdésre senki nem tudott józan választ adni. és biztosan hitték. Sir Kenelm Digbyről és más híres emberekről.

szent ember viszont. Ő csöndesen végighallgatta őket. amit kartársai körében még sohasem tapasztalt. hogy a mennyek aranymezőin állandóan mellette járhasson. mindenesetre lénye legjellemzőbb sajátságai közé tartozott): . az úgyis elkísér végső lakóhelyemre. orvosságra nincs szükség.Ha az Úristen úgy akarja. A lelkészt vonzotta a tudós ember rendkívüli szellemi műveltsége és a gondolkozásnak az az elfogulatlansága. Sokkal inkább kívánnám ezt. komoly barátság fejlődött köztük. másrészt az orvosnak is módot adott gyógyerejű növények gyűjtésére. a tisztes családanyák és szép fiatal lányok. talán jobban ragaszkodnám is hozzá. milyen vétkes dolog elutasítani a segítséget.Nem. bűneim és örömeim hamarosan véget érjenek velem együtt . A tekintélytisztelet igen nagy mértékben kifejlődött benne. és a hangja még erősebben reszketett. amit a Gondviselés nagylelkűen kínál neki. Ha méltóbb lennék erre az életre. de ugyanakkor támogatta is. De ő szelíden elhárította. hogy fogadja el az orvos segítségét. Sokat beszélgettek. érthető módon vágyik arra. hogy munkám. és végül megígérte. és fájdalmas arckifejezéssel kezét a szívére szorította. . Így történt tehát. mint valami vasszerkezet. ez valósággal ránehezedett és leszorította. . ez egyrészt jót tett a lelkész egészségének. mint hogy a tudomány kipróbálja rajtam ügyességét.sóhajtott a fiatal pap. Roger Chillingworth rendületlen nyugalommal felelte (akár színlelte ezt a nagy nyugalmat.mondta az orvos. az erdőben. Dimmesdale tiszteletes úr igazi pap volt és igazi puritán. és hiába is keresett volna. de szinte megdöbbentette ez a szabadgondolkodás. A nagy korkülönbség ellenére sok időt töltöttek együtt. Sehol a világon nem foghatták volna rá. és azért könnyen elszakad tőle. . azt temessék el testemmel a sírba. hangjuk összeelegyedett a hullámok morajával meg a fasudarak közt zúgó szél duruzsolásával. . amit ígért.Gyógykezelésre. hanem iparkodott jelleme és lelki élete titkaiba is behatolni. Talán belefáradt a munkába? Kívánja a halált? Ezt kérdezték tőle a város idősebb papjai és az egyház diakónusai is. hogy kezét a szívére szorítsa.A derék emberek nagyon szigorúan ítélnek magukról . minden bajával együtt.A város vénei. annál szigorúbban. meggyőzik róla.beszélnek a fejével. és szigorúan ragaszkodott vallása hittételeihez. Sőt nemcsak érdekelte. Sőt most már állandó szokása lett. mégpedig ünnepélyes komolysággal.saját kifejezésük szerint . mind szenvedélyesen követelték. hogy kikéri az orvos tanácsát. ami pedig örök. akár őszinte volt.Ami halandó bennük. amikor most egyszerre más oldalról látta meg a 61 . és miután nemcsak betege testi állapota érdekelte. Sőt lelke békességét nem tudta megőrizni másképp. hogy a titokzatos Chillingworth doktor Dimmesdale tiszteletes úr orvosi tanácsadója lett. aki már ezen a földön is az Úristen oldalán járkál. ami azelőtt inkább csak önkéntelen mozdulatnak tűnt. amikor ígéretéhez híven az orvossal beszélt. . hogy szabadelvű. Nagy sétákat tettek a tengerparton. én igazán készséggel belenyugszom. Elhatározták. mint a hit nyomása alatt. Máskor fölkeresték egymást a dolgozószobák elzárt csendjében. akik Dimmesdale tiszteletes úr híveinek seregét alkották. diakónusai. Hogy is beszélhetett így? Hiszen minden vasárnap sápadtabb és keskenyebb volt az arca.mondta. csak azokat követte. nem! .Így csak egy fiatal lelkész beszélhet. A fiatal ember még nem eresztett elég mély gyökeret a földbe. Meg is tartotta. hogy . Éppen azért valami szorongó örömet érzett. éspedig mennél idősebb lett.

Roger Chillingworthnek sikerült valahogy Dimmesdale baráti segítségével elérnie.világot. felszínre hozhatta lényének egy titkos vonását is. Nagy volt az öröm a városban. akinek lelkét valami titok súlya nyomja. gyöngéd gondoskodással közeledett hozzá a kitűnő szakember. amelyet az orvos betegének lelke mélyén sejtett. De ezt a nagyon is éles. De a titok. Nyilván nagyon fontos volt neki. nagyon is hűvös levegőt sokáig nem szívhatta nyugodtan. biztatták eleget. Kereken elutasított minden efféle tanácsot. ahol esetleg éppen a dolgok meglepő volta könnyen kiválthatott valami titkosabb önkéntelen megnyilatkozást. akinek nemcsak alkalma és joga van lelkünkben kutatni. Talán csak az lett volna még jobb. 62 . most már nemcsak a rendes. hogy alaposan kiismerje előbb. ódon könyvek között. annak minden testi nyavalyája is szorosan összefügg belső élete bajaival. és így betege lelki életének minden apró hullámzása az ő éber figyelő szeme előtt folyt le. úgyhogy testi letörésének gyökerét az orvos joggal kereshette a lelki életében. sürgették. sem csodálkozást. abban a hitben. lassanként bizalmas viszony fejlődött a két nagy műveltségű ember között. és ha nemcsak bizalmas barátnak alkalmas. Addigi élete ott folyt le lámpafény vagy tompított napvilág mellett. hogy csak gondolta. mint amilyennel addig alkalma volt érintkezni.és magánélet dolgait. amely kimos és napvilágra hoz minden titkot. amikor a szenvedő lélek görcsös zárkózottsága fölenged. amit mondott. hogy barátja még testi bajának természetét sem fedte fel egészen előtte. ha amellett nem tolakodó. Barátsággal. amelyeket az egyház hívei gondolkodása számára kijelölt. de elég tehetséges is ebben a munkában. Igazán csodálatos tartózkodás. a köz. a fiatal pap egyelőre nem szándékozott megházasodni. dohos szagú. amikor így beteljesedett a lelkész híveinek régi. Így hát ő is. hogy elérkezik a pillanat. Orvosával ne próbáljon barátilag érintkezni az. úgyhogy az nem is tudja. megvizsgálta elveit. erős képzelőtehetséggel megáldott ember volt. de úgy látszik. sőt annál valamivel több is van benne. ez az egyetlen mód Dimmesdale egészségének helyreállítására. de áttetsző folyamat. mindent megtapintott óvatos kézzel. amit talán megérzésnek nevezhetünk. mikor árulja el magát hangosan. egyre mélyebben turkált a szívében. amikor ismerős gondolatok ösvényét járta. és megindul a sötét. nem hangsúlyozza soha a saját lényét. egy egészen másféle szellem közvetítésével. forró kívánsága. sőt mindketten beszéltek személyes dolgaikról is. s ha ilyenkor nem mutat sem örömet. Telt-múlt az idő. akik szellemileg már úgyis régen odaadták magukat neki. Roger Chillingworth körülbelül mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezett. hogy mindent megértett. hogy észrevétlenül közel tud férkőzni páciense lelkéhez. ha a ragyogó fiatal hölgyek közül. de amellett kiváló hírű orvos is: akkor egész biztos. Mintha hirtelen kitárult volna egy ablak. sohase pattant ki. mint az aranyásó egy sötét akna mélyén. Roger Chillingworth tehát alaposan szemügyre vehette betegét. Megvitatták a vallás és erkölcs összes kérdéseit. és azon át friss levegő áradna a dolgozószoba fülledtségébe. csak azután foghatott hozzá a gyógyításhoz. meg az orvos is nemsokára megint csak visszavonultak a régi korlátok mögé. Akinek szíve és esze van. Mert ha az orvos elég éles eszű. érintkezésük tere átfogta az emberi gondolat és tudomány egész széles mezejét. kifürkészte gondolatait. hitvest választ. hanem vagy hallgatva fogadja a bizalmas közlést. Mindenki azt hitte. de ezen az új szellemi és erkölcsi színtéren is. ha ráadásul vele született az a különös képesség. Egyetlen áruló szó nem jutott a fülébe. sóhajtással jelzi. Ezt sokan ajánlották neki. Arthur Dimmesdale meg éppenséggel rendkívül finom lelkű és mély érzésű. vagy éppen csak egy fejbólintással. Sőt most már azt is gyanította. mintha egyháza szigorú cölibátust parancsolt volna rá. megszokott környezetében. hogy mind a ketten ugyanabban a házban vegyenek ki szállást. Nehéz bármiféle titkot megőrizni olyan valaki előtt.

özvegy úriasszonynál vettek ki szállást. Ott volt a pároló készülék és a különféle eszközök. külön lakosztálya. hogy a gondviselés keze intézte így a dolgokat. és a betegeket nemegyszer a fekete mágia segítségével gyógyítják meg. meleg szíve szerint ítél . Somerset grófja és Carr felesége. bár igaz. ahová besütött a nap. tudós rabbik és szerzetesek munkáival. hogy a szép hölgy majdnem éppen olyan fájdalmas arcot vágott a képen. jó lelkű öreg orvos. akkor a tapasztalt. Néhányan rebesgették azt is. hogy látta ezt az orvost. azért. 63 . mind a lelkészben hivatásukkal kapcsolatos. A falakat szőnyegek borították. mégpedig Forman doktor társaságában. állítólag mind csupa gobelinszövés. eredetileg Isaac Johnson telke. A sápadt arcú lelkész itt rendezte be könyvtárszobáját. de azért sokszor felhasználtak. és bele volt keverve a gyilkossági históriába is.Önként választotta a magános ember sorsát. és ez égre-földre állította. Arthur Dimmesdale tiszteletes legjobb barátai szentül hitték. éles elméjű. éppúgy. A ház túlsó felén az öreg orvos rendezte be dolgozószobáját és laboratóriumát. aki Londonban élt Thomas Overbury12 meggyilkolása idejében. ahol később a King’s Chapel épült. amit megcáfolni érdemes lenne. Közvetlenül szomszédságában volt a temető. arra ítélte magát. hogy a jámbor gyülekezetnek egy része egészen más szemmel nézte Dimmesdale és a titokzatos vén orvos barátságát. akik pedig mind hírhedt varázslók.mint legtöbbször -. mint azok. Így hát mind a két tudósnak megvolt a maga kényelmes. hogy teljesítse a sok nyilvánosan és titokban elrebegett imát. amelyeket a protestáns papok megvetettek és lenéztek ugyan. komoly gondolatokat ébresszen.Sir Thomas Overbury (1581-1613). De meg kell vallanunk. és Nathan prófétát. Sokan azt is állították . körülbelül harminc évvel azelőtt. az egyházatyák. Bár akadt egy öreg iparosember. Ha pedig így van. hogy a tudós férfiú indián fogsága idején kitanulta a vadak papjainak tudományát is. de amire neki szüksége volt. akkor mély és csalhatatlan igazságokra jut. Robert Carr. mint a szörnyű jövendőt látó próféta.és vegyszereket állíthatott elő az efféle mesterségben járatos alkimista. de a nehéz ablakfüggönyöket délben össze lehetett húzni. megrakva a polcokat nagy pergamenbe kötött fóliánsokkal. börtönben gyilkolták meg állítólag a barátja. De ha nagy. annak a teleknek a közelében. mint azok. Egy jámbor életű. és így maga a hely is elég alkalmas lehetett arra. az nem hiányzott belőle. és életfogytiglan fagyoskodjék. aki akkor más néven szerepelt. angol költő. és a homlokzati szobákat bocsátotta rendelkezésére. de amellett könnyen átlátogathattak egymáshoz. Ez a Forman pedig varázsló hírében állott. hogy állandóan ott legyen a közelében. mégis a legalkalmasabb arra. hogy ízetlen falatját mindig más asztalánál költse el. aki olyan apai szeretettel és megértő tisztelettel veszi körül. aránylag kevéssé fakult színekben. Mai tudós igényeit ugyan nem elégítette volna ki egyik sem. hogy mind az orvosban. Az özvegy anyai gondjába fogadta a lelkészt. akiket természetfölötti látással ajándékozott meg az ég. Nem tudták semmiféle ténnyel indokolni az orvos iránt érzett ellenszenvüket.köztük nem egy józan eszű 12 Thomas Overbury . Ha a műveletlen tömeg a maga szemével akar nézni. amelyeknek segítségével gyógy. rendesen csalódik. nem is hoztak fel semmi olyat. akik idegen tűzhelynél melegszenek. hogy a hőség kellemetlenné ne váljék. állandó érdeklődéssel kísérve egymás munkáját. amit a fiatal pap felépüléséért mondtak. Az egyik Dávid és Bethsabé bibliai történetét ábrázolta.

Általában rendületlenül bíztak papjukban az emberek. hogy Arthur Dimmesdale tiszteletes úr ugyanolyan sorsra jutott. mi lesz a küzdelem végső eredménye. és szentül hitték. De józan ember nem is kételkedhetik benne. milyen kínokat kell elszenvednie még addig. és különösen most. 64 . vagy annak egy küldötte. és lelkét megrontani próbálja. amióta együtt lakik a lelkésszel. ha az öreg ábrázata ennek a tűznek füstjétől olyan fekete. akinek a véleménye más tekintetben megszívlelésre érdemes volt -. így hát nem is csoda. az nem meri ilyen biztosra venni győzelmét. hogy dicsfénnyel övezve fog kikerülni a tusából. Viszont mélységes fájdalommal gondoltak arra. igazi tudós arca volt. lassanként mindjobban elterjedt az a hír. mint sok más kiválóan szent életű férfiú a kereszténység régebbi korszakaiban: vagy maga a Sátán kísérti. A kísértő nyilván engedélyt kapott a mennyei Atyától bizonyos időre. és ez annál jobban feltűnik az embernek. és megpillantja abban a sötétlő rémületet. és az ördögök tüzelőjével szítják. amióta odakerült a városba. ami laboratóriumában ég. most pedig valami rút. gondolkodó. Pedig ha valaki a fiatal pap szemébe néz. kaján kifejezés ült vonásaira. az öreg Chillingworth képében. mennél gyakrabban néz rá. hogy Roger Chillingworth feltűnően megváltozott. hogy a tűz. Egyszóval. hogy befurakodjék a szent lelkű férfiú bizalmába. a föld alól jön.és elfogulatlan ember. A tudatlanabbak olyasmit emlegettek. Eleinte nyugodt.

De mert senkit se mert elfogadni barátjának.X. örökké résen állva. Hiába vigyáz. emberszeretetet. vagy árnyéka vetődik túlságosan közelről áldozatára. tiszta érzéseket. vagy inkább a halottrabló. de valami kényszerűség nehezedett rá. hol a padló reccsen. hogy lelki békéjét valami ellenséges erő fenyegeti. bár nem túlságosan melegszívű. Rendületlenül folytatta a baráti érintkezést vele. Jaj neki. ösztönös jámborságot. Egy bizonyos: Dimmesdale. mint jó orvos és tapintatos barát. Tisztának és egyenesnek ismerte mindenki. De ahogy tovább haladt kutatásában. és érdeklődéssel figyelte. de az állati természet nagyon erős benne. hogy más oldalról újra kezdje. ha valami beteges gyanú nem él szívében állandóan minden emberrel szemben. mint egy olvasztókemence visszfénye. ha csakugyan ezért zavarta meg a holtak nyugalmát! Olykor valami vészjósló kék láng villant meg az orvos szemében. nem a saját sérelméről. vagy átment hozzá. valósággal rabja lett feladatának. Az orvos és betege Roger Chillingworth egész életében nyugodt és jó érzésű ember volt. angol író. Naponta fogadta dolgozószobájában. Csüggedten hagyta abba néha a munkát.John Bunyan (1628-1688). de csak romlást és enyészetet talál. Saját meggyőződése szerint egyszerű tudományos kísérletbe fogott. mint a bányász. hogy ellopja tőle legdrágább. és mégis föltett szándéka. akinek beteges idegzete a valóságon túl sokat is megérzett néha. „Ez az ember látszólag tiszta és átszellemült . féltve őrzött kincsét. hogy a pap hamarabb átláthatott volna rajta. Lehet. Úgy ásott a szegény beteg szívében. 65 . vagy inkább a kísérteti tűzé. talán ez a komor bányász biztató jeleket talált a feltúrt földben. De az orvos is megérzett előre sok mindent. amily Bunyan13 szörnyű kunyhójából szűrődik ki az elhagyott hegyoldalon. Talán apjától. mint szigorú és feddhetetlen bíró. amit az elmélyedés még szilárdított. és ha betege néha váratlanul rémülten pillantott fel.” Szorgalmasan ásott a pap lelkében. 13 Bunyan . éber. és nem emberi szenvedélyek bonyodalmáról. aki olyankor lopódzik a szobába. és az isteni kinyilatkoztatás megvilágított. óvatosan. ki aranyat keres. ő már helyén volt megint. mint a tolvaj. egy mértani feladat megoldásáról. sok értékes anyagot hozva felszínre. homályosan sejtette.gondolta magában ilyenkor -. Érdemes lesz ezen a nyomon tovább kutatni. vaskeménységgel markolta. azért nem ismerte fel elég jókor ellenségét sem. Ki tudja. úgyhogy minden erejét ennek a munkának kellett szentelnie. mondjuk. mikor áldozata még csak félig alszik vagy egészen ébren van. hogy csinál haszontalan dudvából értékes gyógyszert. de ez a mérhetetlen értékű anyag az ő szemében csak hitvány semmiség volt. levegőbe rajzolt vonalakról és idomokról lett volna szó. egyelőre megőrizte ugyan még nyugalmát. Fokról fokra haladt. aki egy drága ékszert vél a sírban a kihűlt szív fölött. és nem eresztette el. aki csakis az igazságot keresi. Mintha. nyájas arccal ült ott. hol a ruhája suhog. talán anyjától örökölte. és a zarándok arcába világít. vallásos-allegórikus főműve A zarándok útja.

Lám. az utolsó ítélet napján nem pusztán kénytelenségből. .Pedig mégis van. és éppen ezért irtózik attól. barátom . amit a szerencsétlen sírba vitt magával. vizsgálódását folytatva. Biztosra veszem. mintha fájdalom nyilallott volna belé. rút gaz is csak azért nőtt ki a porladó szívből. Elképzelhető például. . akár jelképben kifejezze. Éppen ezért biztosra veszem. . és nyomorúságukat senkivel meg nem oszthatják.Hol szedte azt a fonnyadt. látszólag hófehéren.Ugyan miért? Miért ne tehette volna? Hiszen maga a természet is minden erejével igyekszik a bűnt felderíteni. mintha az ítélet napján büntetésből leplezné le az egek ura az emberek gondolatait és tetteit. az ilyen emberek nem tehetnek egyebet. ez vállalta magára. aki makacsul elássa titkait . 66 . hogy feketén és mocskosan odaálljon az emberek színe elé. A leleplezés éppen arra való. Nem is lehet másképp.Éppen itt a temetőben . ahogy az előbb kifejezte. az kénytelen magában hordozni. ha egy mozdulattal ledobhatja. nemcsak halálos ágyán. kitáruljanak előttük.kérdezte féloldalról sandítva barátjára. hogy még életében megvallotta volna. ez a fekete. Mert ezt a kérdést nem lehet megoldani az emberi szív mély ismerete nélkül. buzgón szolgálja Isten dicsőségét és felebarátai javát. de mérhetetlen örömmel fogják azt megvallani. Ott találtam egy jeltelen síron. . és az élet sötét problémái.felelte Dimmesdale -. vannak ilyenek. és valami undok titkot jelent. csak nem tehette. ahol semmi nem emlékeztetett már a halottra. doktor? .jegyezte meg csöndesen az orvos. nincs más hatalom. Ha irtózatos is nekik. és az eltemetett titkot akár szóban. sötét levelű zöldséget. nyugodtan a szemébe nézve.Ez csak olyan képzelődés. És igazán mondom. .Igaz. Mért nem sietnek megszerezni már előbb ezt a mondhatatlan enyhülést? .Sokan megteszik .Hát akkor mért nem teszik meg előbb? . mennyire szerette volna megvallani . hogy legbelsőbb mivoltuk így követeli. Mért hurcolná szívében a gyilkos például áldozata hulláját. . hogy a szívéből nőtt ki.Ezt a fajtát nem ismerem. mert hiszen akkor nem lesz többé módjában jót tenni. mintha addig mérgezett levegőt szíttak volna. Mostanában jóformán sohasem nézett egyenesen semmire és senkire. hogy szívük csupa mocsok és rút szeplő.kérdezte az orvos. . mint az. ott járnak-kelnek tovább embertársaik között. de életereje és jó hírneve teljében. azért marad benne sok jó. de semmi egyéb okuk nincs.Egyszer az ablakpárkányra könyökölve. . és azontúl a világegyetem veszi át a gondját? . de ők tudják. ahelyett. amikor minden titok kivilágosodik. Nem is értelmeztem úgy az Írás szavait soha. amelyeknek megoldására hiába vártak addig.felelte a pap -. Az öreg egy csomó jelentéktelen formájú növénnyel babrált mellette. amíg eljön a nap. úgy látszik. az Isten kegyelmén kívül.Ki tudja. és most végre teli tüdőből lélegzenének. amely egy emberi szívet megnyisson. hogy ha valaki mégolyan bűnös is. Sőt ellenkezőleg. . csak ez a rút gaz. minden ilyen megnyilatkozás után mondhatatlan könnyebbséget tapasztaltam bűnös testvéreimen. hogy az elhallgatott bűnt kikiáltsa. hogy megőrzi emlékét. én azt hiszem. homlokát kezébe temetve üldögélt.Hány szerencsétlen bízta rám ilyen módon a titkát.felelte a pap hirtelen szívéhez kapva. hogy az értelmes lények végre kielégíttessenek. miközben Chillingworth kérdéseire felelgetett. Ez az értelmezés nagyon is sekélyes.felelte az orvos. hogy akik rút titkot őriztek a szívükben. Ha valakinek ilyen titok nyomja a lelkét. és szemét a sírhantokon jártatta. és az elkövetett rosszat ezáltal enyhíteni.

Semmi. Gyöngy ragyogott. ijesztően értelmes mosollyal fölkapott egy rögöt a sírhantról. aztán kérve kérte. ami csak fokozta a gyermek örömét. tekintélyhez. mintha magában gondolkodna a dologról. . hogy sok nemes és szent érzés is lakik szívükben. A bogáncs persze odatapadt. hogy leszedje. mint pokolfajzat? Ha Istent dicsőítik. A gyermek nyilván meghallotta a hangokat. hirtelen fölnézett az ablakra. miféle kis lény ez. gyere innen.lehet. . az ilyen emberek csak ámítják magukat. aki közben odalépett az ablakhoz. nem tudom. Csak az a szabadság. lehet. mert megfog. Általában elég ügyesen és gyorsan elhárított minden olyan témát. Ebből a közösségből mi egyéb születhetik. és a lelkésznek hajította. hogy Isten dicsőségét akarják szolgálni. keserű mosollyal jegyezte meg: . én bölcs és kegyes barátom.A lelkész közömbösen félrevonult. nem érez velük semmiféle rokonságot. gyere. mint a nap. mert ezzel bebizonyítanák előttük a lelkiismeret hatalmas valóságát! Csak nem akarod elhitetni velem.Lehetséges.Az ilyen ember csak ámítja magát .felelte Dimmesdale nyugodtan. ragyogó. aztán valami megboldogult nagyság lapos. hogy a szemfényvesztéssel inkább szolgálhatjuk Isten dicsőségét vagy az emberek javát. mintha megelégelte volna a meddő és jelentéktelen vitát. A minap tulajdon szememmel láttam. és ott bolond táncra kerekedett. . hogy tán éppen Isaac Johnson porai fölött -. sikerült-e javítania valamit gyarló porhüvelyem állapotán? De mielőtt Chillingworth válaszolhatott volna. és közben ugrált. anyám. és éppen ezért talán ki tudja kényszeríteni magának a jogot. és különcködését ne róják fel bűnéül. . és ezt kiáltotta: .Hogy jó is telik-e tőle. hogy a maga külön életét saját kedve szerint élje. amit bűnük felszabadított. . vagy vannak érzések benne? Egyáltalában van valami alapja a létének? . táncolt a halottak fölött. és egy pillanatig néma csöndben figyelték egymást mind a négyen. Csakugyan rossz volna lelke mélyéig. ne merjék égnek emelni tisztátalan kezüket! Ha felebarátaik javát szolgálják. Olyan volt ez a kis teremtés. Erre leugrott. Anyja előbb rászólt. de mindig együtt van azzal a gonosszal.De most inkább valami egyebet kérdeznék az én kitűnő orvosomtól.. Mi a véleménye. 67 . és Hester ujját se mozdította. amit a törvény megszegése teremt .mondta Roger Chillingworth valamivel nagyobb nyomatékkal. hogy szeretik az embereket. és azt szépen feltűzdelte a skarlát betű mentén az anyja mellére. ami bántotta érzékeny lelkét. Odanézz. elhantolt nemzedékekhez. akarva-akaratlan. Végre a gyermek hangosan felkacagott. amikor a tehénvályúból lefröcskölte magát a kormányzó őkegyelmességét. Az Úristen a megmondhatója. amely joggal illetné őket.Gyere. és mutatóujját alig észrevehetően felemelte. Ilyenkor valósággal kiszakadt minden emberi közösségből. önmagának legyen törvénye. mintha csupa új elemekből alkották volna frissen. mint Isten igazságának bizonyságával?! Hidd el. A lelkész önkéntelenül kihajolt az ablakon . tisztelethez. Az ijedten hátrahőkölt a könnyű lövedék elől. hatalmas címerrel ékesített sírkövén megállt .Nem merik vállalni a gyalázatot. mint akinek semmi köze nincs elmúlt. de gúnyos. Roger Chillingworth. és összeszedett egy marékra való bogáncsot ott mindjárt a sír mellett. anyám. harsány gyermeki kacaj hatolt fel hozzájuk a szomszédos temetőből. a papot már viszi is! Gyere. vállalják inkább a nyilvános megalázkodást. Szinte elragadtatva tapsolt apró kezecskéivel. az emberek véleménye és intézményeik helyeslése vagy bírálata nem ér el hozzá. különben téged is elvisz a Fekete Ember. de féktelen kedvében volt megint. de a kis Gyöngyöt nem tudja megfogni! Erővel odább húzta az anyját. és megpillantotta Hestert és kislányát a temetőn át vezető ösvényen.Ennek a gyermeknek semmi köze a törvényhez. hogy viselkedjék illedelmesen. Lehet.meleg nyári nap volt -. Tiszteletlenül ugrált egyik sírhantról a másikra. Most már Hester is fölnézett.

Mert ha jól tudom. Lehet.Azt kérdezted az előbb. azt kérdezem tőled.A léleknek is lehet valami betegsége. hogy fejezzem ki. akinek teste annyira egy volna a lelkével. és ragyogó nagy szemét keményen szegezte az öreg emberre. Földi orvosnak nem! . amelynek gyógykezelésére fölkérték. . elmondottál-e mindent őszintén a betegségedről? . gyógyfüveid a léleknek nem sokat használnak. .Rejtvényekben beszélsz. ha mégolyan gyarló is talán különben. aki beleártod magad a dolgokba.Neked nem. aki vakmerően ide tolakodtál a szenvedő és az ő Istene közé?! Elragadta az indulat. amíg a lélek baját. De még akkor is. aki fájdalmát szabadon kitárhatja. . őszinte leszek . inkább a lelkek egyetlen orvosára bízom magam.kiáltott szenvedélyesen Dimmesdale. akire a gondviselés halandó testedet bízta. hogy az eset nem reménytelen. A lelkész kapott a szón.. pedig éppen te mondtad. sérülése. mint aki kénytelen egészen a szívébe zárni.. De alig ismerek embert a földön. De ha csakugyan a lelkem beteg. de ő is felkelt. jó uram.mondta az orvos.Lám. hogy ítélem meg egészséged állapotát. ha szavaim talán rosszul esnek... a megszakításokkal nem is törődve. ismerem is. és fél szemmel az ablak felé fordult..A betegség egészen különös természetű. .folytatta rövid hallgatás után az orvos -. okos szemét most hosszan rászegezte a beteg arcára. A doktor növényeit vizsgálgatta. könnyebb annak. Nem külső tüneteiben. és ennek megfelelően a testi tünetekben is bizonyos zavar áll be.mondta a lelkész. Olyan fájdalmas kifejezés volt az arcán. annyira elválaszthatatlan attól.Szóval. De ki vagy te. és kellőképpen tájékozott.Soha! Neked soha!. De igazán nem tudom. Roger Chillingworth átható. bölcs férfiú . rendezgette. Még egyszer bocsánatot kérek. hogy mindent tudok? Hát legyen. Hogy kívánhatjuk az orvostól. sebét meg nem mutatjuk neki? . és azt kell mondanom a külső jelek alapján. amiért a skarlát betű ott lángol a mellén? .. . Hester Prynne kevésbé szánnivaló.Szóval azt állítod. de megmondani csak ő maga tudná. talán csak egy lelki baj kifejezése. legalább amennyire azokat alkalmam nyílt megfigyelni. beszélj nyíltan. titkos bűn terhét nem hordja. mint a tiéd. akár életről. kirohant a szobából.. . és eltitkolni előtte a bajt. A betegség látszólag különálló valami.Igen. korcs alakjával a sápadt arcú fiatal pap előtt. Cselekedjék velem igazsága és bölcsessége szerint. nem is a bajodat. ez az asszony .Hát megpróbálom magam világosabban kifejezni. . ha az orvos csak a testi tüneteket ismeri. hogy súlyos betegségben szenvedsz. Meggyógyít vagy megöl. . ha nagyon is nyíltan beszélek. Mit gondolsz. Megint hallgattak egy darabig. Naponta látlak és figyellek.Én lehetségesnek tartom.Hogy kérdezhetsz ilyet? Ostoba gyerekség volna orvost hívni. Mégis azt hiszem. még mindig növényeinek szentelve figyelmét. hogy úgy mondjam. Az orvos tovább beszélt. de igazán megbocsáss.mondta a pap egy kicsit szokatlanul gyorsan emelkedve fel helyéről. . és nagyon kérlek. hogy bár inkább ne láttam volna. barátom. gyakran csak félig ismeri a bajt. jó uram. barátom. immár hónapok óta. és most ott állt alacsony. . . akár halálról van szó. Azt kérdezem mint jó barátod és orvosod.Akkor hiába is kérdezősködöm tovább . gondos orvos talán kigyógyíthatna belőle. ahogy jónak látja. de közben azért éberen figyelve a másikat. hogy a testi bajt meggyógyítsa? Hogy tehetné ezt. 68 . hogy ez mindennél keservesebb. és mégis.

De lám-lám. micsoda vad indulat lakik ebben az emberben! Hogy ki tud vetkőzni magából.mormogta magában Chillingworth. hiszen csak kötelességét teljesítette. még az orvosi vizsgálatok alatt sem. Fogadok. Most viszont úgy elmerült benne. Aránylag elég könnyen helyreállt a jó viszony kettejük között. de azért tovább aludt. hogy meg sem mozdult. Pedig nem is jött olyan óvatosan. . mint a másik. Dimmesdale most összerezzent. egy nagy vaskos kötetet olvasgatott. hogy viselkedik a Sátán. és megtett mindent. hogy oktalanul és méltatlanul viselkedett. Aki ebben a pillanatban látja. de abban a pillanatban. hogy életét idáig tengethette. titokzatos mosoly ült ki az ajkára. rögtön ott volt megint. és ő maga kérte rá. Látszólag semmi sem változott. minden tagja. Jó barátok leszünk megint egykettőre.. Nem tudta megérteni. alighogy a küszöböt átlépte. de valahányszor kilépett a szobából. kezét mellére tette.dörmögte. . hiszen az orvos szavaiban semmi sem volt. Csodálatos ez az összeműködés lélek és test között. 69 . de micsoda elképedés. Karosszékében ült. és komor mosollyal nézett a lelkész után.Érdekes eset . egyenesen odament betegéhez. amelyet betege soha le nem vetett. Nem sokkal az imént leírt jelenet után Dimmesdale tiszteletes úr déltájban egyszer egész váratlanul mély álomba merült. De valami megkülönböztette az öreg Chillingworth örömtobzódását a Sátánétól: a csodálkozás. az altató műfajnak egy kiváló példánya lehetett az illető munka. sietett megkövetni barátját. nem először történik. hogy féktelen szenvedélye elragadja a kegyes életű tiszteletes urat. könnyen elképzelheti. ha nem is értek el eddig különösebb eredményt. A lelkész pár órára magába vonult. amikor egy értékes emberi lelket sikerült elkaparintania a mennyország elől. . és félrehúzta a ruhát. mégis csak az ő buzgalmának köszönheti. sőt kérte. Egy perccel később az orvos félrefordult . amikor az öreg doktor belépett.. de akkor megértette. mint az ág hegyén ülő kismadár. amikor hátat fordított neki.Ez a lépés nem volt hiábavaló . mint máskor. Dimmesdale jelenlétében ez a kifejezés eltűnt. és elragadnia a maga birodalmába. minden torz mozdulata is arról beszélt.Mélyebben bele kell hatolni. lábát szétvetette. Roger Chillingworth persze nemigen kérette magát. mert a tiszteletes úr soha ilyen mélyen nem aludt még.. Márpedig egyik szenvedély csak olyan. ami a féktelen kitörést indokolta volna. Általában a legkisebb neszre elrebbent szeméről az álom. egész különös. micsoda öröm és iszonyat ült most az arcán! Mintha gonosz elragadtatását szemével és vonásaival nem tudta volna eléggé kifejezni. továbbra is ellenőrizte betege minden lépését. folytassa a gyógykezelést. Már csak tudományos szempontból is végére kell járnom a dolognak. Nem is vesztegette most már az időt. hiszen.ó.Nem vesztettem semmit. mért lázította annyira fel a jó öreg ártatlan tanácsa. szelleme olyan messzire távozott a földről. ami csak telt tőle. Két karját fellódította. hivatalos látogatása végeztével.

kínt és félelmet. de mintha valahogy felszínre került volna a gonoszság. ahogy sejtette. amely talán ha a nagy. és amely talán éppen akkor kegyelmes. Mennél kevésbé sikerült azonban erőt vennie magán. az ő zsákmánya legyen. Nyugodtnak. Azzal pedig nem sokat törődött. hol van az. a kísértetek. annál inkább igyekezett fönntartani a baráti érintkezést az öregemberrel. elfogulatlannak látszott most is. akit a gyilkos bosszúvágy még áldozatánál is mélyebbre süllyesztett.amely a bosszúállót és az áldozatot egyaránt felhasználja céljaira.nem tudott keresztüllátni rajta. még a ruhája is undorította. amelyekkel megküzdeni képtelen. deres szakálla és minden apró cselekedete. A szerencsétlen öregember a bosszúnak egy olyan rafinált módját eszelte ki.sőt nemegyszer keserű gyűlölettel . ahelyett. bár az orvos és a lelkész érintkezése külsőleg ugyanolyan maradt. mégis lényegesen megváltozott. Egy szív belseje Ettől fogva. Nyugodtan mondhatta. Aki semmi másra nem törekszik. És így a bűnös lélek gyötrelme. amikor büntetni látszik .XI. járása.rendelkezésére bocsátott. Mozdulatai. ez is csak onnan származik. de lelkének legmélyebb redőibe is belepillanthatott. Ha például hirtelen ráijesztett. bocsánatot nyer. és ujjal a szívére mutattak. Ösztönös ellenszenvét mindenáron leküzdeni igyekezett. Bármelyik percben fölidézhette a marcangoló fájdalmakat. lidércek egész seregét. 70 . és így megkönnyítette a szerencsétlennek. Így aztán kénytelen volt beérni azzal. és mivel jól tudta. amelyek körültáncolták a szerencsétlent. Sokszor gyanakodva. gonosz tervei végrehajtását. ha ugyan az ilyen sötét bosszúvágy bármivel is beérheti. amely az egész masinát kormányozta.bár egy idő óta érezte. Nem olyan irányba vezettek a nyomok. ahogy kedve tartotta. ami addig csak lappangott benne. odaparancsolhatta a rémképek ezreit. De képtelen volt megokolni ezt az érzést. Éppen azért. hogy a megnyilatkozás az égből vagy máshonnan jön-e. mert az ellenszenv mélyebben fészkelt benne. azt hitte. Csak meg kellett nyomni a kis rugót. Úgy játszhatott vele. És most már nemcsak szemlélő volt. és jóakaratot mutatott. hogy kutatásaiban egy megnyilatkozáshoz már eljutott. de bele is avatkozott a szerencsétlen pap belső életébe. Be akart furakodni ellensége bizalmába. minden alakban. és hogyan működik. az elfojtott bűnös gondolatokat. amelynél szörnyűbbet halandó még soha ki nem gondolt. mint megbosszulni. mint varázsló a bűvös igével. és minden belső rezzenését kileshette. De a lelkész érzékenysége és mély tartózkodása felborította tervét. és okult volna belőle. hogy az kitárja előtte mindazt a marcangoló önvádat. a halált és az annál is iszonyúbb szégyent. És ráadásul olyan művészettel intézte a dolgát. visszafizetni a rajta esett sérelmet. hogy valami kártékony befolyás működik a közelében . de mindenesetre vezettek valahová. hogy felfigyelt volna rá. aggódva . már csak elvből is. Roger Chillingworth végre megtalálta az ösvényt. amit a sors . És most már tudta. akiben nincs részvét és nincs bocsánat. hogy a betegség mérge egész belsejét megfertőzte már.nézte az orvos torz alakját. mint ahogy azt maga elismerte. Így most már nemcsak betege külső életét figyelhette a legaprólékosabb módon. amelyen továbbjuthatott. kínpadra vonhatta. hogy Dimmesdale . melegszívű világ elé kerül.

aminek léte nem az életben gyökeredzik. akinek szavát különben az angyalok is elragadtatva hallgatták volna. hogy az ember idegen népek nyelvén ki tudja fejezni gondolatait. És voltak mások. hiszen lelkileg és szellemileg a szent. látva a szent ember halandó porhüvelyének fogyatkozását napról napra. a magasból. és így a papoknak ez a fajtája inkább tiszteletre. ha közelükbe ért. Szenvedése hihetetlen mértékig fokozta népszerűségét. ő. és mindent értéktelennek.a legmagasabb kinyilatkoztatás igazságait egyszerű. Mert a tüzes nyelvek. De így csak görnyedten botorkált a legutolsókkal egy szinten. Alaptermészete volt. De csodálatosképpen éppen ez a súlyos teher hozta még közelebb bűnös halandó testvéreihez. Pedig akadt köztük nem egy. és máris árnyékba borította legkiválóbb paptársait is. De ezek a tulajdonságok többnyire bizonyos merev doktrinér szellemmel párosulnak. Magába fogadta más szívek kínját. de rajongásukat úgy át. önmegtartóztatása előbb-utóbb eljuttatták volna a legmagasabb csúcsokra. és tudása gránitszilárd. Hírneve egyre emelkedőben volt. közérthető szavakban és képekben kifejezni. mint amennyit Dimmesdale számlált. azon töprengett. hogy egészen annak hitték.meg áthatotta a vallásos érzület. mint szeretetre méltó. Legtöbbször megindította. Dimmesdale majdnem bizonyosan ezek között foglalt volna helyet. A gyülekezet öregebb tagjai pedig.ha ugyan valaha is eszükbe jutott ilyesmit megpróbálni . és nyíltan hordozták hófehér keblükben. érzéseinek. Hangjuk messziről. hogy közölni tudja másokkal is. A szüzek elsápadtak. 71 . ezek az apostoli férfiak csak éppen ezt a legritkább és legnagyobb kiváltságot nem nyerték el. ha a saját sírjára gondolt.a nép szemében mind magasabbra emelkedett. miért hat rájuk olyan elemi erővel a fiatal pap ékesszólása. Ezek a nagy férfiak mindent megkaptak az egek urától. Dimmesdale viszont. hogy előttük fog a mennybe szállni. Volt közöttük jóval keményebb kötésű szellem. Nem tudták. hogy öreg csontjaikat okvetlenül a fiatal pap szentelt hantjai közelébe temessék. könyvek között folyt. árnyékszerűnek tartson. Szentnek tartották még a lába nyomát is. megváltó áradatával elöntötte a szenvedő szívek ezreit. Hiába próbálták volna . akik még egészségük teljes birtokában voltak. alig kivehetően hallatszott. mint az oltárra szánt legártatlanabb ajándékot. de most.míg testét-lelkét a fajdalom tépte. még mielőtt halandó porhüvelyüket levetik. csak éppen a Szentlélek pünkösdi ajándékát nem. a tüzes nyelv ajándékát. és ékesszólása áthatotta. ha le nem húzta valami súlyos teher: bűntudat vagy más lelki gyötrelem. és állandó szellemi érintkezésben azzal a jobbik világgal. akinek logikája vas. hogy imádja az igazságot. nem azt a kiváltságot jelentik. marta. ahol szellemük időzött. és hihetetlenül fokozta azt a képességét. de sokszor meg is rémítette őket. vajon kinő-e ott majd a fű átkozott porai fölött. a mennyei szeretet és igazságszolgáltatás választott szócsövéül. biztosra vették. Hitbuzgalma. ami benne él. szentet látnak maguk előtt. aki több évet szentelt az egyházi tudományoknak. akiknek élete türelmes elmélyedésben. amelyek az apostolok fölött megjelentek akkor. ahová máris befogadhatták volna őket. apostoli férfiak rokona volt. és tehetetlenül tűrnie kellett halálos ellensége alattomos kínzásait . Igen. valóban szent életű férfiak. akit a mennyei bölcsesség. Addig is rajongtak érte. és gyermekeiknek lelkükre kötötték. hanem azt. Azt hitték. szíve együtt remegett más gyarló szívekkel. hogy a szív mindenkinek érthető nyelvén tud szólni az egész emberiséghez. akit ragyogó ajándékokkal halmozott el az ég.Dimmesdale tiszteletes úr pedig . Kimondhatatlanul gyötörte a nép rajongó áhítata. a mindennap megismétlődő gyötrelem szinte emberfölötti erőt adott gondolatainak.

és nem megtisztulás. Viszontlátta ilyenkor gyerekkori. amelyek a megromlott római hitnek inkább megfelelnek. Fogalmuk sem volt róla. és lerángatják rögtön a szószékről. aki gyermekeiteket keresztvíz alá tartom. amelyet beszennyez. a böjtöléssel vezekelni akart. Közben keserűen nevette önmagát. micsoda gyilkos jelentőségük van az önvádló szavaknak. és annál vadabb erővel csapkodta testét. a legfeketébb minden bűnös lelkek között. hanem túlzott szigorúsággal. virrasztástól agya néha megzavarodott. szemmel tartotta önmagát. vagy testetlen. én. elköltözött barátait. Csak azt csodálja. ősz szakállú apját.amilyen ravasz képmutató volt titokban. ha meg is bánta bűnét . én. és hívták. . undorító és kimondhatatlanul gyarló. csúfondárosan. Hol egész homályos alakok. hogy jöjjön velük. És százszor meg százszor valóban meg is tette. amit önmagáról gondolt. ég felé lebegve. valóságos földi szent! Én Istenem. Látomások lebegték körül. Egy gondosan lelakatolt titkos fülkében Dimmesdale tiszteletes úr véres korbácsot őrzött. kikiáltani a nép színe előtt. én. Böjtölt is. és anyját. amelyen végighaladva a szegény vándor eljuthat az üdvösség honába. nyomorult árnyék?” Szerette volna kikiáltani a szószékről teli tüdőből. amíg ezt így el nem mondta. és azt hiszitek. amelyeket csak saját halvány fényük világított meg a szoba egy távoli szögletében. Ez a belső vergődése olyan szokásokra ragadta. ha már ennyi feketeséget lát a maga tiszta lelkében. hogy bűnét nyilvánosan megvallja. és titokban még jobban megvetette magát. hogy vallomását így fogadják majd. de hamisság lett. anélkül. de csak egy másikkal tetézte. De semmi efféle nem történt.töprengett sokszor -. És virrasztott. aki itt állok előttetek fekete papi köntösben. mire kimondta. hol ott álltak előtte közvetlenül a tükörben. hogy nyomorult testét el nem porlasztja ott rögtön a Mindenható lángoló haragja. ha önmagát a legjobban utálta éppen ezért. Azzal ámította magát. mély lélegzetet vett. Nem csoda. Nem elég világos beszéd ez? Egész biztosan felugrálnak helyeikről. és a hazugságot utálta úgy. amíg térde már rogyadozott alatta. a ti lelkiatyátok. testvér? És a pap . Pedig lelke legmélyén szerette az igazságot. Elmondott mindent. mint más jámbor puritán lelkész. hogy ő nyomorult. mint senki más.” Nemegyszer lépett fel a szószékre Dimmesdale tiszteletes úr azzal a szándékkal. Sokszor már torkát köszörülte. és sápadt arcomat égnek fordítom.mondogatták -. valóság. ami csak kínzás volt.jól sejtette. mit látna az enyémben vagy a tiedben. én. hogy helyettetek könyörögjek a Mindenttudóhoz. hogy sötét titkát kiöntse végre. akit nagyra becsültök és szerettek. Így szüntelenül vizsgálta. hogy a nevetésért is megbüntesse. alávalóbb mindenkinél. hogy le nem jön onnan. „Én. hol pislákoló lámpavilágnál. éjszakáról éjszakára. mint a puritán egyház józan világosságának. Máskor fényes szárnyú angyalok bánatos arccal. hogy teste megtisztításával a mennyei világosság útját egyengesse. élesen. a kegyes ifjú lélek . Hívei végighallgatták. hogy lába csillogó nyomot hagy a földön. és csak annál mélyebb áhítattal néztek rá. Igazat szólt. A sok böjtöléstől. hol koromsötétben. remegő. csupa mocsok és hazugság vagyok. és az utolsó imát mondom haldokló testvéreitek fölött. és gyakran kipróbálta azt saját vállán a puritán protestáns pap. aki 72 . kézzelfogható elevenségben. aki fölhágok a szószék szent lépcsőin. akiben Enoch szentségét látjátok. Egyszer kaján ördögi alakok ugrálták körül. de hogyan? Elmondta híveinek. úgyhogy az áment már alig hallják távozóban.„Mi vagyok én? . de nem úgy. hogy az önámítás csak pillanatnyilag is könnyített volna rajta. De sokszor a tükör előtt ülve a lehető legerősebb fényben. elkomorult szent arccal. vigyorogva.Ó.

szétfoszló ködalak is szánakozó pillantással nézett rá. pontosan ugyanúgy. ki tudta venni a ködalakok között a valóságos tárgyakat. ha vidám arcot ölt csak egyszer is: eltűnik ebből a világból. És ő maga árnyékká válik a hamisság világában. semmivé zsugorodik kezében. elmenőben. A hazug élet legszörnyűbb átka. Egy ilyen átvirrasztott. Dimmesdale tiszteletes úr földi életének egyetlen valósága ez a belső gyötrődés volt. és ujjával a mellén lángoló skarlát betűre. Aztán óvatosan leosont a lépcsőn. 73 . És a kísértetekkel zsúfolt szörnyű szobán most átsuhant Hester Prynne. mintha istentiszteletre készülne. hogy más anyagúak.hátrafordult. Viszont bizonyos értelemben éppen ezek az anyagtalan lények jelentették a szerencsétlen pap életének legkézzelfoghatóbb valóságát. mint például a tölgyfa asztal vagy a négyszögletes. majd a pap szívére mutatva. ha akaratát összeszedte. kézen fogva bíborruhás gyermekét. Ha mosolyogni tud. és elsietett. Aki hazugságban él. szörnyű éjszakán hirtelen felugrott székéről. amit abból külseje kifejezett. ez a halvány. bőrkötésű. hogy kilopja mindenből a valóságot. és az. És még ez az árnyékanya. Akármelyik pillanatban. sőt lassanként megszűnik létezni. annak az egész világ hamis. ami körülöttünk van. És egy pillanatra megkönnyebbülést hozott. rézkapcsos kötet. Új gondolat szökött agyába. kinyitotta a kaput. meggyőződhetett róla. a tartalmat. Felöltözött nagy gonddal. és amit az ég lelkünk táplálékául és öröméül alkotott. De sohasem merült el egészen az érzékcsalódásban.

azt hitték kábult fejjel. És csakugyan. de a híveké is. sőt megjelent maga az öregúr is. de nem hallott semmiféle riadalmat. önnön lelkét is csúffá teszi azokkal együtt. fehér éjjeli 74 . Kora májusi vaksötét éjszaka volt.Most megtettem . amíg keleten piroslani kezd az ég alja. Ott állhatott nyugodtan akár hajnalig. Fölfedezéstől nem kellett tartani. Miért jött hát ide? Gúnyolni akarja talán a vezeklőket? Lehet. hogy a nyirkos. és míg a vezeklés komédiáját játszotta. A lelkész nem tudott uralkodni magán. viharban és perzselő napon megfeketült deszkáival. amelyik akkor Hester gyalázatát végignézte.és csakugyan félig így is volt -. a gonosz pedig kacagva. és lehajítják a terhet! De ez a gyenge. Ez pedig nem is csak az ő baja. végighasított a kiáltás az éjszaka csendjén. vagy a boszorkányok üvöltenek odafönn. a sohasem lankadó önvád. valahányszor a másik már-már a vallomásig hajszolta. de amelynek ikertestvére és elválhatatlan társa a gyávaság. és megtalálnak itt. Ha ott állt volna körös-körül a sokaság. Egyetlen szempár se láthatta. vagy ha nagyon súlyos. mint ahogy ő rémületében hallotta. De nem úgy történt. ahol hét esztendővel ezelőtt Hester Prynne nyilvános gyalázatának legelső óráit átélte. De most mélyen aludt az egész város. amelyik örökké virraszt. és nem tud kivergődni a mennyekkel dacoló bűn és meddő bűnbánat kibogozhatatlan csomójából. se másikra nem képes. A lelkész fölment a lépcsőn. Dimmesdale tiszteletes úr nemsokára elérkezett oda. hogy a hangja nem is volt olyan erős. gyakran hallották őket a távolabbi tanyákon. Azon a ponton mardosó testi kín foga rágott már jó ideje. ide rohannak. egyik ablakban világosság gyulladt. És ez visszarántja remegő markolásával. és a véres korbácsot is láthatja a szigorúan lezárt fülkében. vagy ha álmosan föl is figyeltek néhányan. Lehet. kezében lámpással. csak az. hogy valami rosszat álmodtak. A pap néhány percig várt. azok vagy elviselik. . és szétnézett. és hajigálták volna egymásnak oda-vissza. esőben. akik holnapi imáját és prédikációját hallgatni akarják.Most felébred az egész város. amelyeket azóta más bűnösök lába is koptatott. Az önvád kergette ide. visszaverődött egyik ház faláról a másikra. Mintha gonosz ördögök kapták volna fel. Legfeljebb az a veszedelem fenyegette. A lelkész virrasztása Mintha álmában járna . nem is próbálta erejét megfeszíteni. érzékeny lélek se egyikre.suttogta kezeivel eltakarva arcát. Az angyalok pirulva és könnyezve nézhetnék. Még ott állt az emelvény a városháza erkélye alatt. csak hangosan felordított. Szegény nyomorult ember! Mi jogon vállalja a bűn terhét a gyengeség? A bűn a kemény akaratúaknak való. Most ott állt a pellengéren. Bellingham kormányzó háza ott állt nem messze a másik utcasarkon. féktelen akaratukat egyszer jóra is használják.XII. Az eget sűrű felhők takarták. Mintha az egész mindenség az ő csupasz mellén vöröslő betűt nézné. egyszerre váratlanul iszonyú rémület fogta el. hisz éppen ilyenkor szoktak a Sátánnal nyargalászni. aligha vették volna ki a pellengéren álló emberi alaknak még halvány körvonalait is a sötét éjféli homályban. sőt állandóan mind a kettőt gyakorolja. és reumát vagy náthát szerez. hűvös éjszakai levegő megtámadja testét. . A város nem riadt fel. és körös-körül a környező dombokon. hát levette szeméről a kezét.

gondosan kerülgetve a tócsákat és sarat. és aggodalmasan pillantott fölfelé. hogy a mennyei város távoli lényének sugárzása van a feje körül. Mintha valamelyik régi szent közeledett volna az úton. Mikor a pislogó lámpafény egészen eltűnt az éjszakai homályban.köntösben. vízzel telt vályúval. 75 . Most lassanként megnyugodott a lelkész. hol egy kerítés vagy rácsos ablak darabja. Az is lehet. a pellengér felé még csak nem is fordult egyszer sem. bár közben lelke ilyen sötét játékkal igyekezett könnyíteni magán. a jó Wilson tiszteletes hazafelé baktatott. Bellingham előbb gondosan fürkészte a sötétséget . hogy alighanem megzavarodott az esze. glóriásan. hogy éji rémek és gonosz szellemek hangját hallja.körülbelül annyit láthatott benne. hogy ájulás környékezi. vagy mintha a megboldogult kormányzó ráhagyta volna minden dicsőségét. a bűnök sötét éjszakáján át. Most elment a pellengér mellett a jó öreg. valóban hangosan beszél? Egy pillanatig azt hitte. Kidugta fejét. nem jönnél fel ide? Hadd töltsünk itt egy kellemes órácskát együtt. Winthrop kormányzó költözött el erről a földi világról. hogy haldoklót búcsúztatott valahol az öreg. Wilson atya lassan baktatott tovább. Maga is mosolygott rajtuk. hogy képzelődés az egész. hogy közeledik. rajta a vaskalapács.Wilson tiszteletes urat. ívelt tölgyfa kapu. annak a lépéseit hallja. De pár perc múlva pislogó fényt vett észre. szintén hallotta Dimmesdale tiszteletes kiáltását. egyik kezével szorosabbra fogva fekete köpenyét. sőt majdnem hangosan nevetett. Dimmesdale hirtelen úgy érezte. úgyhogy savanyú. és a derék lelkiatya egyenest a halálos ágy mellől jött most. és leleplezi régóta féltve őrzött titkát. mint macska a zsákban -. akit az imént búcsúztatott. és látta. hogy csakugyan kiejtette a szavakat. ő is lámpával a kezében. hogy oda ne kiáltson neki: „Jó estét. tiszteletre méltó atyám. és így is volt. És ez a kép idézte fel Dimmesdale tiszteletes úr agyában a fenti különös gondolatokat. de aztán rájött. jó messze az úton.” Jóságos ég. aztán visszavonult ő is. alig egy órával azelőtt. ahová éppen most lép be diadalmasan a vándor. és arra gyorsan eloltotta lámpását. Most észrevette bátyját a másik ablakban. fehér sapkában. Most már gyanította. Hol egy cölöp bukkant elő a ráeső világosságban. lámpással világítva be maga előtt a göröngyös utat. elégedetlen ábrázata messziről is jól látszott. bár közben szentül hitte. milyen szörnyű félelmet állt ki most pár percig. úgy látszik. Szóval. hogy ítélete közeledik ott az úton. majd a kút.máskor együtt rándult ki ilyentájt az erdőbe. A fiatal pap alig tudta megállni. Valószínűleg a kiáltásra ébredt fel. a kormányzó nővére. és most már kivette lelkésztestvérét vagy inkább atyját és nagyra becsült barátját .mint beszélték . Csakugyan lassan közeledett a világos kis kör. mert semmi se látszott belőle egyszerre. Ugyanannak a háznak egy másik ablakában Hibbinsné tűnt fel. Ebből tudta meg. előtte a küszöb faragatlan tuskója. hogy a következő percekben a lámpás fénye rávetődik. és a hatalmas visszhangot körös-körül. és közben arra gondolt. Észrevett pontosan minden ilyen apróságot. Várta. A tiszteletre méltó boszorkányhölgy. Talán fölrepült a felhők közé. akikkel . akit rosszkor hívtak elő sírjából. mint egy kísértet. de azt hitte. a másikkal a lámpást tartva.

akik bálványozzák papjukat. Hester. ijedt arccal. és lépések közeledtek az úton -. Mértéket vettem. akik sohasem mutatkoztak a nyilvánosság előtt. felzörgeti a szomszédokat. zilált ruhában a piactéren. Jöjjetek.De aztán megint csak odatolakodtak a csúfondáros gondolatok a komor képek közé. . és ereklyeként őrzik szívükben a nevét. 76 . forróság nyargalt végig erein. legyünk most itt együtt hárman. hogy ilyen korán megzavarták jámbor álmait. kíntól-e vagy a hirtelen örömtől -. Szíve összerándult .maga se tudta. de én nem voltam veletek.Ti már álltatok itt egyszer. meg az ifjú leánykák. Egyszóval itt lesz az egész város. és rémült szemüket a pellengér felé szegezik. Ébredeznek a közeli házakban. gyermekem? .Itt fogsz állni anyámmal és velem holnap délben is? . A lelkész a gyermek másik kezét kereste meg. tódulnak ki a házakból.kiáltott le a talapzatról.Pap bácsi . . még a rendesnél is bosszúsabb arccal. ősz papok közelednek nagy sietve a térre. és tisztes családanyák. Hester szó nélkül felment a lépcsőkön. . flanellköntösben.Halott mellett virrasztottam . . Egy kísértet áll a pellengéren. És jönnek a vének és diakónusok. mit keresel itt? . akik nem értek rá levetni még hálóingüket sem. biztosan valamelyik gonosztevő lelke. mint Arthur Dimmesdale tiszteletes urat félig megfagyott tagokkal. Házról házra terjed a riasztó hír.Mit akarsz mondani. Winthrop kormányzó halálos ágya mellől jövök. csengő. és mire megvirrad.felelte egy meglepett hang.mondta a pap. ugyanazon a helyen. kicsi Gyöngy . És kit látnak ott. És mintha csak hangjára válaszolna. mintha az anya és gyermeke testének melege áradt volna el benne. az egyház többi tagja. én vagyok . Jönnek egymás után sietve. valóságos zuhataggal öntve el dermedt szívét. Itt lesz az öreg Bellingham. hogy jöjjenek. és te is. hogy akaratlanul harsány nevetésben tört ki. és észreveszi.Jöjj fel ide. kicsi Gyöngy . félájultan a szégyen súlya alatt. . én vagyok gyermekemmel. te vagy itt? . és szerette volna kipróbálni. A kíváncsiság és rémület félig megzavarja az eszét.felelte Hester Prynne -. Hester Prynne.Gyöngy. gyermeki kacagás hallatszott a közelében. Érezte. a vöröslő hajnali fényben? Ki mást. hogy ott áll egy alak a szégyenhelyen. és Hibbinsné asszony.Igen. gyermekét kézen fogva. Hester.kérdezte Gyöngy. Ide gyűlik az egész díszes kar.Hester. . szoknyáján az erdei fák gallyacskáival. és ő még mindig ott fog állni. és megállt. mert hiszen nem alhatta ki az éjszakai kirándulást.Honnan jössz ilyenkor. Mintha villamos áram kapcsolta volna őket egybe. Nemsokára megvirrad. ahol Hester Prynne állt valamikor. Hazafelé tartunk. félrebillent Jakab-stílű nyakfodorral. És ebben a pillanatban új élet zúdult ereibe. és haragszik. ha egy hajszáluk keresztbe állt. Borzasztóan megrémült. aztán elfojtott suttogással folytatta: . éles. nézzék meg a csodát. mert ráismert Gyöngy hangjára. megjelenik egy koránkelő a szürkületben. hogy kendőjükkel eltakarják hófehér keblüket. Úgy elragadták a groteszk képek. mert el kell készítenem a halotti ruhát. ők. most itt lesznek zilált arccal. aki fél éjszakát a haldokló mellett töltött.suttogta a kislány. És a jó Wilson atya. le tud-e menni még a lépcsőn. még csak arra sincs idejük. hogy tagjai egészen elgémberedtek a szokatlan hidegben.

felelte a pap. és ki akarta húzni a kezét. . és abban a pillanatban csak azt érezte.Az Utolsó Ítélet napján . és az utca túlsó felére mutatott. és a kertekben a most felásott fekete föld. mint a nap vagy a hold kelte és nyugta. a nyilvános megalázás félelme is teljes erővel feltámadt benne. gyermekem .Holnap nem.faggatta a gyermek. mint világos nappal. mellette Hester. mintha máris megvirradt volna az a nap. és így most felelnie kell a gyermek kérdésére. amelyet nem előzött volna meg valami efféle égi jel. vakító fényben. amely a titkokat felderíti. A dögvészt vérvörös fény hirdette előre. furcsa oromcsúcsaikkal. hogy nemzetek a maguk sorsát az égboltról olvashatják le.Jó. összefűzte.minden erősen látszott. de más. kicsikém. hogy a gondviselés még ezt az óriási lapot sem tartja túlságosan nagynak. csodálatos színekkel tarkázta. Egyáltalában.Nem. amikor a felhős égen hirtelen vakító fény villant fel. új értelmet nyert. Gyöngy újra nevetett. kezét szívére szorítva. a zölddel szegett keréknyom lent a ritkán használt úton . amely kettejüket. Ott álltak az ünnepélyes. Dimmesdale tiszteletes úr éppen felelni akart. . A faházak kiugró emeletükkel. de akkor ígérd meg. kislányom. ha egy nép sorsáról mond ítéletet. az indián háborút jelentett. hatalmas lámpás ernyője. és utólagos magyarázatokkal ruházta fel a jelenséget. mellén az arannyal hímzett szégyenbetűvel. Megint az a gonoszkodó koboldkifejezés volt benne. és tekintetét a mennyboltra szegezte. alig volt olyan esemény Új-Anglia alapítása óta egészen a forradalomig. bár ugyanakkor valami különös örömet érzett. gyermekem.Igen. el is torzította.Azt nem. Megesett. Hatalmas fényével egészen bevilágította a sűrű felhőzetet.Mikor? . Fölragyogott az egész mennybolt. te meg én. hogy életereje visszatért.. . De legtöbbször egyetlen szemtanú bizonyíthatta csak hitelességét. éppen úgy fojtogatta. Tulajdonképpen impozáns gondolat. a bűn eleven jelképe. hogy itt most együtt van velük. lándzsa vagy nyíltegez jelent meg az éjszakai égen. akinek fantáziája átformálta. De a földi nap világosságában nem. hogy sokan látták egyszerre. A kislány szemében bűvös fény villogott. Kezét kihúzta. . amelyek nem olyan szabályosan ismétlődtek. hogy holnap délben is így megfogod a kezemet és anyámét is. mert most. Remegve gondolt már arra is. és Gyöngy. előttük a frissen sarjadt fű. egymás mellett kell hogy álljunk. Valószínűleg egy meteor lehetett. Ha például égő kard. csak nem holnap. És ott állt a lelkész. de majd máskor. . valamilyen csodálatos jelentőséggel felruházni. mint az ismerős dolgok szokatlan világításban mindig. Akkoriban általános dolog volt az efféle égi tüneményeket és más természeti jelenségeket. De a pap karját keresztbe fonta mellén. hogy kötelessége az igazságot hirdetni. amit az éjszaka kutatói sokszor látnak a légkör széle felé. 77 . mint máskor is mindig. Gyöngy fölkacagott. a kapualjak és küszöbök.súgta a lelkész. de egyszer itt fogok állni anyáddal és veled. Az ismerős utcarészletek előbukkantak éppen olyan élesen. mint láncszem. mint egy óriási. . és egyesíti az összetartozókat. . ahogy most a lelkészre fölnézett. De a lelkész szorosan fogta. akkor ott a legfőbb bíró színe előtt anyád. de minden valahogy kísértetiesnek látszott.Csak meg egy percig.

kicsoda? Nem segíthetsz rajtam? Irtózatosan félek tőle. Mondd meg gyorsan. Chillingworth arca is egészen megváltozott a meteor fényében. aki ott áll a pellengér lábánál. nem voltál becsületes .Irtózom tőle. ami emberi nyelvhez hasonlított. kislányom! . ott egy óriási betűt . és olyan halkan. aki a maga egyéni sorsát. Jöjj. lehetséges volna. és mintha az utca és minden egyéb egészen eltűnt volna.szólt közbe a gyermek. . Olyan erős volt a tünemény hatása.dadogta a pap rémülten. hogy a végtelen mennybolt is csak arra való. A magunkféle ember éber perceiben álmodik. és most már önzését az egész természetre kiterjeszti és elhiszi. 78 . a sűrű felhőkön át tompán izzó fényével.szólalt meg most az orvos közvetlenül az emelvény tövében -. hogy az ő számára közvetítsen üzeneteket. A kis kobold jóízűen felkacagott. és álmában sétál. zsákmányát követelni. Nem ismerted őt? Gyűlölöm ezt az embert. tompa vörös fényvonalakkal kirajzolva. a személyesen neki szóló üzenetet olvassa le ugyanarról a végtelen hirdetési lapról? Ez csak súlyosan megzavart lelkiállapotban képzelhető. amivel az ő bűnös képzelete felruházta.Ki ez az ember. . Más bűnösök valószínűleg más jelképet láttak volna benne. titokban gyötrődött.Pap bácsi.Mi az? Gúnyolni akarsz? . Ő is egész világosan látta az öreget. én megmondhatom. ki lehet. Vagy talán most nem vigyázott annyira. . amíg így állt.Igazán mondom. Különös: Dimmesdale tiszteletes egész idő alatt. mondd. de csak olyan gyerekgagyogás volt. gyorsan.Nagytiszteletű uram . .felelte a gyermek -. tanácsos szemmel tartani az ilyen tudós férfiút. amikor most a mennybolt legmagasabb pontjára szegezve szemét.Őseink. ahogy most megjelent gúnyos vigyorgással. jó uram és szeretett barátom. kérve kérlek.És Dimmesdale odahajtotta a fülét a gyermek szájához. Hester? . ha valaki nagyon sokáig beteges módon csak önmagával foglalkozott. nem akartad megígérni. hogy ifjú társadalmuk különös mennyei oltalom alatt áll. amit a nagy műveltségű lelkész nem értett. . amikor a meteor már régen eltűnt. reszketek. hogy csakugyan téged látlak itt? Lám. lám.Gyorsan. ha látom . De mit gondoljunk arról az emberről.Nem voltál bátor. érthető módon szívesen és könnyen elhitték az effélét. engedd. . és így csak még jobban összezavarodott tőle. de formája nem az volt. hogy Gyöngy ujjával az öreg doktorra mutat. hogy holnap délben is megfogod a kezemet és anyám kezét. hogy Dimmesdale tiszteletes meg jó ideig látta a sötétségben kirajzolódó óriás betűt. pontosan tudta. mint minden egyéb. olyan nyelven tette.egy A betűt pillantott meg. amivel az apróságok egymást mulattatják néha. ahogy csak tudod. aki állandóan a könyveket bújja. . És csakugyan: ha az égi tünemény ijesztő fényében mutatkozó világ Hestert és a lelkészt is az Utolsó Ítéletre emlékeztette. kegyes Dimmesdale mester. kicsoda . arcát a zenit felé fordítva. Gyöngy a fülébe sugdosott pár szót. Hester! Hester az esküjére gondolt és hallgatott. hogy gonosz kárörömét leplezze. akik abban a szent meggyőződésben éltek. Egész biztosan a meteor tűnt fel azon a helyen. az öreg Roger Chillingworth nagyszerűen beillett az Ősgonosznak. Éppen ezért a lelkész is súlyosan zilált és beteg állapotban lehetett. hogy hazavezesselek.folytatta a lelkész -. Ha csakugyan elárult is valamit Roger Chillingworth kilétét illetőleg. bár közben nem vette le szemét a bűvös betűről.

melyben a sajátjára ismert. átengedte magát az orvosnak. De amikor beszéde végeztével lejött a szószékről. . úgy látszik. hogy ő megtért a jobbik világba. Érthető is. hogy csak álmodta az éjszakai eseményeket. hazafelé igyekeztem. Ma reggel találták az emelvényen. hiszen jóságos kormányzónk angyallá lett ezen az éjszakán. . Biztosan arról szólt az üzenet. odalépett hozzá az ősz szakállú sekrestyés. aki hazavezette. Másnap azonban olyan vasárnapi prédikációt mondott. azok a könyvek hogy megzavarják az agyat! Kevesebbet kellene olvasnod. elkövetve. .Hitemre mondom. Most. Dermedten és tehetetlenül. Tiszta kéznek nincs szüksége kesztyűre. soha még ennyire nem érezték benne az isteni sugallat erejét. de titokban összeszorult a szíve. ahová a gonosztevőket állítják ki szégyenszemre. . 79 . mintha nyomasztó álomból ébredt volna.mondta a lelkész komolyan. amelynél hatásosabbat. különben attól félek. bajosan tarthatod meg holnap az istentiszteletet. Zavaros emlékezetével már-már azt hitte. az én kesztyűm.Hogy tudhattad. jó uram. Hej. és egy fekete kesztyűt tartott eléje. Tényleg. ami szerény tehetségemből kitelt.És miután a Sátán jónak látta ellopni. vezess haza .. nagytiszteletű uram. amikor ez a különös fény feltűnt az égen. aki a szónoklat hatása alatt rátalált az igazságra. könyörögve kérlek.kérdezte szorongva a lelkész. . hogy könnyítsek szenvedésén. hogy rút tréfát űzzön tisztelendőségeddel. Azt mondták. különben az ilyen éjszakai hóbortok túlságosan elhatalmasodnak rajtad. édes barátom . mint mindig. és hálával gondolt még sokáig a lelkészre.Köszönöm. milyen különös jelet láttak az égen ma éjszaka? Egy óriás A betűt.Jó. nem is hallottam még róla . egy kis pihenés nagyon rád férne.De hallotta-e tisztelendőséged. jó uram.Nem. ezentúl kesztyűtlen kézzel bánjon vele tisztelendőséged . . Gyere velem. ami biztosan angyalt jelent.tette hozzá komoly mosollyal az öreg.felelte a lelkész. Egész biztosan a Sátán ejtette ott el. És akadt a hallgatók között nem egy.mondta a pap. Az éjszakát eddig kormányzó őkegyelmessége betegágyánál töltöttem. megrázóbbat nem hallottak még tőle soha. De persze most vak volt és bolond őkelme. hogy itt vagyok? . fogalmam se volt róla.

hogy ugyanazt a levegőt szívhatja.akár virágból. mentek azóta. sőt talán a betegség bizonyos lázas mohóságot fejlesztett ki bennük. megdöbbenve látta. Sok mindent tudott róla. a kis Gyöngy hétesztendős volt már. Erkölcsi ereje egy tehetetlen gyermekével lett egyenlő. és nem újul ki az ingerlő mozzanat. a kitagadott nyomorulthoz. hogy a lelkiismeret mardosásán kívül egy másik szörnyű gépezet is működik itt Dimmesdale épsége és nyugalma megrontásán.XIII.beéri azzal. és ugyanakkor elkülöníti őt a többiek érdekeitől és szokásaitól. amelyek az emberi nemhez kapcsolták . És mint minden lánc. ahelyett panasz nélkül elfogadta minden szigorú intézkedését. éppen ő. Senki olyan készségesen nem segített a szűkölködőkön. amelyet egyikük se volt képes széttörni. hogy amikor nem önzése forog eszében. Idegzete mintha teljesen szétroncsolódott volna. De őhozzá a közös vétek vaslánca kapcsolta. mint nyilvános gyalázata kezdetén. egy ösztönösen megérzett. Mindazok a szálak. ha fokozatosan és nyugodtan haladnak a dolgok. Miután semmi veszíteni valója sem volt az emberek szemében. akinek igazán kevés fölöslege volt. még a legszerényebb mértékben sem . hogy felelős a szerencsétlen ember sorsáért. amióta gyalázatra kárhoztatták. és iszonyodva gondolt most arra. Még a gyűlölet is lassanként szeretetté alakul. Hestert is lassanként a tiszteletnek bizonyos fajtája vette körül. Hester helyzete különben sem volt pontosan ugyanaz. rég elszakadtak. éppen ezért kikövetkeztette. hogy a közösség rokonszenvét elnyerje. mennyire leromlott testileg-lelkileg a szerencsétlen. ki volt ez a szerencsétlen elbukott ember valamikor. mihelyt jót tehet. megszokta. hogy bár Hester sohase követel részt magának a világ kiváltságaiból. A skarlát betű fantasztikusan csillogó aranyhímzésével rég megszokott látvánnyá vált a derék városi polgárok szemében. mintha valakit egyéni kiválósága emel ki a közösségből. és láthatólag nem remélt és nem kívánt tőlük semmit. Azt is eldöntötte magában Hester. aki senki másért nem felelős ezen a világon. olyat is. ez is kötelezettséggel járt. Az emberi természetnek javára írandó. Éppen úgy. ami a szegény tévelygőt visszavezette a jó ösvényre. selyemből. nem is törődött azzal. hogy a lelkésznek joga van hozzá fordulni segítségért. Tudta. könnyebben hajlik a szeretetre. Éppen ezért belátta. Évek jöttek. hogy a jóról és rosszról alkotott fogalmait sohase külső mértékkel mérje. Új kép Hesterről Hester. mint ő. Éppen ezért érdemnek tekintették. Hester Prynne nem botránkozott meg és meg sem bántott senkit. Amióta az emberi közösségből kirekesztve él. sőt eszébe sem jutott kárpótlást követelni szenvedéseiért. Nem is harcolt a társadalommal. tehát csak valódi erényesség lehet. Azt is tapasztalták. bár a keserű szívű szegé- 80 . míg szellemi képességei megőrizték eredeti frissességüket. viszont rögtön átérzi testvériségét az emberek közösségével. hogy szeplőtelen tisztaságban él. hogy őhozzá fordult segítségért. ami az ellenséges beállításnak eredeti okozója volt. amit senki más. mint a gyűlöletre. aranyból vagy más anyagból lettek légyen -. fenyegető hatalom ellen. amikor most hosszú idő után ilyen különös módon összekerült Dimmesdale lelkésszel. és becsületes munkával megszerezheti maga és gyermeke számára a mindennapi kenyeret -. Földön csúszik.

Ha az utcán találkozott velük. A skarlát betűt nem is a bűn jelének nézték már. mint Hester. Igaz. de inkább kitüntetésnek a sok jóért. De azért mégis úgy van. hogy betakarítsa a hálás pillantásokat. túlvilági fénnyel ragyogott. annyi segítséget találtak benne. hogy azt másvalakire ruházzák. még árnyéka is elenyészett a küszöbön. sőt annál is többet tettek. és olyan együttérzést. A balsors sújtotta házba nem vendégként lépett. ha a kérés olyan formában történik. még csak hátra se tekintett. hogy elmondhassák magukról a legrosszabbat úgy. micsoda botrány hőse volt Hester annak idején. nagylelkűséget. sokszor nem tudták legyőzni az általános emberi gyarlóságot. mint az átlagos polgároké. Előítéleteik pontosan ugyanazok voltak. amit naponta küszöbükre rakott. ő. aki ráhajtotta fejét. Megbélyegzett keble csak annál puhább párnája volt annak. és éppen azért többet kapott. De azért napról napra elsimult egy-egy szigorú redő. Ilyenkor a hímzett betű csillogása vigasztaló. és továbbment némán. A bíbor betű hivatása jelképe lett. hiszen azért alaposan megvezekelt régen. amit azóta tett. mint a nép. úgyhogy szívós. Hester eltűnt onnan. aki erőszakosan követeli a maga jogát. Talán büszkeségből tette. Ilyenkor mégis fülébe súgták az idegennek. és a túlvilági még nem hatolt el hozzá. mintha egészen rábízná magát a közösség nagylelkűségére. Hester Prynne úgy tett. Ha valaki meg akarta szólítani. Ami másutt a szégyen jele volt. Eltűnt a jótékony testvér. a földi élet legszélső határáig. ujjával bíbor betűjére mutatott. ahogy azt a zsarnok szereti. amelyekkel inkább királyi köntöst hímezhetett volna. A város hatalmasai. fejét föl sem emelte. hogy sokan új magyarázattal ruházták fel a vörös A betűt. mint amennyit érdemelt. vagy inkább talán a világ súlyos keze formálta azzá. és amelyet soha ki nem merít a szomjazó. akár az egész közösséget sújtotta valami csapás. a hímzett ékességgel a mellén? .kérdezték sokszor az idegeneket. Ha járvány pusztított a városban. hogy köszönésüket fogadja. sem a világnak nem volt szándékában. ha ugyan hálásan néztek utána. hogy Hester érdemeit elismerjék. senki sem ápolt olyan önfeláldozással. bár ez sem neki. melyben soha meg nem csalatkozik. az emberi gyöngédség buzogó forrásának bizonyult.nyek nemegyszer bántalommal fizettek az étekért. hosszadalmas munkával lehetett csak onnan lefejteni. Ha megint felragyogott a nap. .Látják azt az asszonyt. betegek és szenvedők vigasztalója. Ruhát is varrt nekik. Megmutatta előtte az ösvényt. a szegények jótevője. sőt talán többet. a kitagadott. istenáldotta ujjaival. de viselkedése annyira hasonlított az alázathoz. hanem mint jogosan odatartozó.Ő a mi Hesterünk. de bennük ez mind a gondolkodás vasszerkezetére tapadt szorosan. hogy a közösség lelkében ugyanazt a hatást váltotta ki. Elkísérte fényével a szenvedőt útja végéig. mint amennyit kérnek tőle. akiknek hivatása a közösség erkölcsi életének ellenőrzése volt. az a betegszobában a biztató világosság forrása lett. Azt mondták: Adakozó-t jelent. Akár egyes embert. Több idő kellett nekik. a kormányon levő tanult emberek lassabban jutottak el idáig. Ilyenkor Hester lelke gazdagságot és meleget árasztott. amikor a földi világosság már elhalványodott mögötte. gyakran viszont többet is megad. Csak a sötétségbe borult házban talált helyet a maga számára. Ilyen nagy dolgot vitt véghez Hester Prynne az ő asszonyi erejével. Sokszor megtagadja még az igazságot is attól. A társadalom nagy zsarnok. Mintha csak ebben a ködös félhomályban találta volna meg embertársaival az érintkezést. aki rászorult. és az évek folyamán a derék férfiak kifejezése majdnem jóságosra változott. Ezt a magas rangúakról mondjuk. . mint amennyit kívánt. Önkéntes irgalmas nővére lett a városnak. hogy a 81 . A magánemberek rég megbocsátották Hester ballépését. rögtön megtalálta helyét.

De talán bátrabbak voltak azok a férfiak. Rebesgették. és bár az Atlanti-óceán túlsó felén akkor ez már általános volt. A kard hősei királyokat döntöttek porba. egyetlen bűvös érintésre visszanyerhetné talán régi lényét. hogy régi helyzetét valahogyan visszaszerzi -. hogy egy indián célba vette nyilával a vörös betűt. és a meggyőződést. sorsa egész másként alakul. még ha pletykáltak is néha róla. ha valaki a küszöb előtt megpillantja őket. hogy ragyogó dús haját vagy levágta. Részben talán szándékosan szigorú öltözködése okozta ezt. csak a csupasz. mint az előző századokban. A gondolat maga kielégíti őket anélkül. Ha pedig túléli. mint a másikat. aki minden erejével 82 . amin a szeretet megakadjon. Egyedül állt a földön.jobban mondva sajátságos helyzete. Hester lelki fejlődésére egész különös hatással volt a szégyen jelképe . hogy emberi szemnek láthatatlan azontúl. mert nem voltak barátai. de a nyíl lepattant róla. a gyöngédség elpusztul benne. ahol az ő külön birodalmuk volt. vagy olyan tökéletesen elrejtette sapkája alatt. Hester is ilyenformán volt. Hester Prynne ezt a szellemet szívta magába. kemény körvonalakat hagyva meg. amikor az újonnan felszabadított emberi szellem sokkal nagyobb tevékenységet követelt. Sokszor tapasztaljuk ezt a külső és belső változást olyan asszonyoknál. Mintha sérthetetlenséggel ruházta volna fel viselőjét. de az elmélet világában. hogy élete a szenvedély érzésvilágától a gondolkodás felé kanyarodott. ha Gyöngy nem száll le hozzá a szellemek világából. éppen ezért elhajította a széttöredezett lánc megmaradt darabjait.vörös betű majdnem ugyanazt jelentette a szemükben. az nem éli túl a csapást. puritán őseink halálosabb bűnnek tartották volna. de részben még sokkal inkább valami egyéb okozta. megdöntötték a régi előítéletek egész rendszerét. szoborszerű fejedelmi alakján semmi. Hester. vagy olyan mélyre temetkezik. Csak azért nem volt visszataszító. Talán. hogy soha még egy apró fürtöcske se csillant meg a napon. Mintha a vörösen izzó betű ellankasztotta. mint egy új vallásos szekta alapítója. akik valami egészen súlyosra éltek át. Talán ez az utóbbi igazabb. még ha erre törekedett volna is. Márványszerű hidegsége nagyrészt abból eredt. Veszedelmesebb látogatók voltak ezek az ördög hadánál is. ott a tengerparton. Éppen az tűnt el belőle. el is találta. akit vezetni és oltalmaznia kellett . és hogy egyáltalán nem akart megnyerni senkit. Valószínűleg prófétanő lett volna életének egyik vagy másik szakaszában. ami a vágyat megragadja. ami gyöngédséget keltsen vagy eláruljon. Olyan korban élt. szívében semmi. Részben ezek a külsőségek. Gondolkozása jóformán teljesen felszabadult. A világ törvénye neki nem volt törvénye többé. Hester nyugodtan járhatott-kelhetett minden veszedelem közepette. akik ha nem is tettleg. aki asszony volt valamikor. hogy Hester arcán nem volt többé olyan vonás. Szomorú változás volt az is. Történetünk folyamán ki kell derülni. és sokan komolyan hitték is. amit a skarlát betűvel megbélyegeztek. elszakítva a társadalom közösségétől. Érdekes. olyan gondolatok látogatták meg néha. amelyet emiatt elfoglalt. hogy a legmerészebb gondolkodó emberek sokszor tökéletes megadással alkalmazkodnak a társadalom külső szabályaihoz.nem is remélhette. hogy azt a cselekvés hús-vér valóságává formálnák. ami azokkal szorosan összefüggött. Amelyik csupa gyöngédség. Még vonzó külseje is sajátságosan átformálódott. Magányos kunyhójában. elperzselte volna lényének minden virulását. amelyek Új-Angliában egyetlen más emberi lakóhelyet sem mertek volna megkörnyékezni. megérhette-e még ezt a csodát. ami nélkül az asszony nem maradhat asszony. amit a kereszt jele egy apáca mellén. kedvesei. egyetlen gyermekével. és megszűnt az lenni. Akkor talán a történelemben is helyet foglalt volna Ann Hutchinson mellett. akiket visszataszítson.

ha a gyermeket mindjárt égbe küldené. ha ugyan át nem lépte ezt a határt. amíg önmagát még gyökeresebben át nem formálja. hamisságot és becstelenséget. hogy törvénytelen szenvedélyének ez a gyümölcse megszületett? Igaz. Föltette magában. mint ahogy a férfit megnyugtatja. Hester azon töprengett. az egész kérdés elillan. Azóta felküzdötte magát egy maga- 83 . Hol visszafordult egy-egy megközelíthetetlen meredély előtt. hogy ha Roger Chillingworth követelését megtagadja. csak azt. Hester sokszor kérdezte magában mélységes keserűséggel: vajon áldás-e vagy csapás. Bármilyen súlyos következményei lehetnek is a titkos önvádnak. ami az asszony igazi lénye. illetőleg már nem is viaskodik. ha mind e nehézségeket sikerül legyőzni az alapvető újításokkal. amennyire lehet. amikor módot adott a bosszúállónak. amelyek már szinte természetévé lettek. Hiszen ebben a gyermekben a nőiség fejlődő bimbója rejtőzött. a gyalázat még szokatlan kínjától összetörten állt szemben vele a börtön sötét cellájában. amit az isteni ítélet számára tartogat? A skarlát betű tehát nem töltötte be hivatását.igyekszik kikezdeni és aláásni a puritán erkölcsök építményét. Vajon érdemes-e elfogadnia ezt a földi létet még annak is. Csak akkor foglalhatná el az asszony magához méltó. aki boldognak mondhatja magát közöttük? Önmagát illetőleg régen megadta a tagadó választ. Talán mert megoldhatatlan feladatot lát maga előtt. Másodszor: a férfinem lényegét vagy legalábbis öröklött szokásait. Súlyos problémák ezek. de szomorúvá teszi. aki a segítő jó barát álarcát öltötte fel. és olyan feladatot állított eléje. Hétesztendei keserves megpróbáltatás után most már nem érezte magát olyan tehetetlennek az orvossal szemben. Hester szíve régóta megszűnt szabályosan. kellene gyökeresen megváltoztatni. A világ kegyetlen ridegsége. szellemi rajongása kitombolhatta magát másképpen is. ő maga pedig vállalná azt a sorsot. amelyet neki kell oltalmaznia és kibontakozásra segítenie. Az asszony is csak egy módon oldhatja meg őket. milyen irtózatos gyötrelemmel viaskodik a pap. még jóváteszi. hogy a sors egy gyermek nevelésének gondját bízta rá. Az elmélkedésre való hajlandóság megnyugtatta talán a nőt. Nem is talált más mentséget. kétségtelenül gyilkosabb mérget csöpögtetett a szegény beteg szívébe az a kéz. amely bűnös eredetét állandóan mintha kihangsúlyozta volna. ezer nehézség közepette. éppen azért vezérfonál nélkül tapogatózott a gondolkodás útvesztőjében. még irtózatosabb romlásba dönti a szerencsétlent. amit akkor jobbnak hitt. nem pusztul-e el akkor éppen az az éterikus valami. hogy áldozatát ilyen gyötrelmes. amelynek megoldásáért semmiféle erőfeszítést és áldozatot nem sokallt. Meggyőződéséért elszenvedte volna a halált is a kor szigorú bírái kezéből. De így. és helyzetével visszaélve kitapogatja lelkének legfinomabb rugóit. Hiszen már az őrület határán jár. amikor szíve kerekedik felül. De most a lelkésszel való éjszakai találkozás új kérdésre terelte gondolatait. és erről többé nem is okoskodott. amely segítséget kínált. pedig talán ez volt éppen a rosszabb. hol meg feneketlen szakadék állta útját. Először fel kellene borítani a társadalom egész rendjét. amikor bűne súlya alatt roskadozva. mint azon az éjszakán. és aztán újjáépíteni. hogy tévedését. Minden ellene volt. hogy sokszor merült fel benne e komor kérdés az egész női nemmel kapcsolatban is. Saját szemével látta. Kérdés. és gondolkodással sohase birkózhatik meg velük senki. ilyen reménytelen helyzetbe kényszerítse. Ezért választotta a másik megoldást. tűrhető helyét a világban. még mindig semmire se mehet a nő. Vigasztalan. Sarkában van szüntelenül a titkos ellenség. nem követett-e el gyávaságot. És végül. és lerántja önnön nyomorúságába. egészségesen dobogni. és maga a gyermek lénye is. Abban a pillanatban. fenyegető tájon botorkált reménytelenül és otthontalanul. Közben néha gyilkos kétség lett úrrá lelkén: nem volna-e jobb.

gyökereket és füveket keresgélt. Az öreg viszont lejjebb süllyedt talán. Nem is kellett sokáig várni az alkalomra. 84 . bottal a kezében. és megpróbálja kiszabadítani karmai közül az áldozatot. és megpillantotta az öreget. hogy azokból különféle gyógyszereket kotyvasszon.sabb helyre. a földre guggolva. hogy beszélni fog egykori férjével. mint ahol ő akkor volt. Egy délután a félsziget távolabbi részén barangolt kislányával. Éppen ezért Hester Prynne elhatározta. amint kosárral a karján. mert azóta életének egyetlen tartalma a bosszú.

kemény és óvatos kifejezés ült az arcán. kezét nyújtotta neki. és a te ügyed is szóba került. asszonyom.XIV.Ni csak. sötét. A gyermek elrebbent. valósággal megdöbbentette. A tócsából saját arcocskája nézett rá. mennyire átformálta külsejét ez a hét esztendő. Anyja ezalatt megszólította az orvost. ha kellő ideig. . Közben néha megállt. Persze. csintalan. illik hozzád. éppen tegnap este találkoztam a városi tanács egyik derék és bölcs tagjával.Kész örömmel.mondta az fölegyenesedve guggoló helyzetéből. . Hester asszony beszélni óhajt az öreg Roger Chillingworthszel . Nem is olyan régen. Minden asszonynak joga van a saját ízlése szerint ékesíteni ruháit. olyan gyönyörűen kihímezted ezt a betűt. Közben mintha valami vöröslő fény villant volna meg a szemében. mintha lelke égne odabent. és új jelentést kap. még növelve is a szenvedését. . mint boncolgatott egy amúgy is halálra gyötört szívet. úgyhogy csak annál visszataszítóbb volt. mint a madár. amíg ő azzal az öreg bácsival beszélget. és cipőjét levetve topogott meztelen fehér lábacskáival az iszapos tengerparton. Jó híreket hallok mostanában rólad mindenfelől.felelte nyugodtan Hester. kellő energiával űzi az ördög mesterségét. de az minduntalan árulóan keresztülcsillant. vagy átalakul. és helyette valami mohó. itt jobb! És Gyöngy belépett a vízbe. . A tükörkép visszaintett. Különben is. és még mélyebbről mosolygó arcának egy darabkája hol felbukkant. Becsületemre mondom. amely körülbelül térdéig ért. ezt a kislányt hívta. Viszont a régi. Roger Chillingworth pompás példája volt annak. és mivel más játszótársa nem volt. amit a visszahúzódó dagály ott hagyott neki tükörnek. hol eltűnt a felkavart vízben. mintha azt mondaná: gyere inkább te ide hozzám. aránylag jól bírta magát.Ha méltó leszek rá. fürkésző. úgyis lehull magától. hogy tárgyaltak rólad nemrégiben. és gyönyörködött kínjaiban. amelyet egy véletlen lehelet lángra lobbanthat. amit Hester ismert. nem lehetne-e a közbiztonság veszélyeztetése nélkül a skarlát betűt levenni a melledről. uram. hogy az indítványt pártolja. Hester. ha azt hiszed. Most már lábacskáját is látta a fenéken. legjobb tehetségem szerint iparkodtam a derék férfiút rábírni. igyekezett azonnal elfojtani és eltüntetni az áruló villanást. hogy egész jól hat ott a melleden. göndör fürtjeivel. Nemcsak az idő. Hester és az orvos Gyöngyöt elküldte a tengerpartra kagylót szedni. hogy jöjjön futkározni. mert bár a kor is kétségtelenül nyomot hagyott rajta. hogy mosollyal igyekszik leplezni való lényét. és olyan arcot mutatni. mintha semmi efféléről nem volna szó.Beszélni szeretnék veled. olyasmiről. aki ott a réten füveket gyűjt. tompán izzó parázson.Akkor hát csak viseld tovább. nyugodt. tökéletesen eltűnt.A városi tanácsnak nem áll hatalmában ezt a bélyeget levenni rólam . és kíváncsian nézegetett egy-egy pocsolyába. . erősnek és ruganyosnak látszott. elmélyedő kifejezés. Hester rendületlenül nézte az öregembert. Megsúgta nekem. hogy az ember ördögöt formálhat magából. Látszott. sőt felmerült az is. ami mind a kettőnket nagyon érdekel. mosolygó szemével. . ebbe nem szabad beleszólni. 85 . Hét év óta egyebet sem tett a szerencsétlen.

mintha örülne.kérdezte Chillingworth. . ízelítőjéül annak. hogy hallgatni fogok arról. ellenség keze. . . .De ne rejtegesd előttem az igazat.Mit tehettél volna egyebet? . Miután az ő élete és jó híre volt a kezedben.kezdte Hester -. amikor a szószéken áll. vele szemben. megígértetted velem. hogy az én kezem és az én szemem kínozza. Mert ha semmiféle más élőlénynek nem tartozom is semmivel azóta. az küldte rá a lelkifurdalást. elárulhatnék most valami érdekes titkot! De elég ennyi. csak azért. Mert tudd meg. azt csak nekem köszönheti.Éspedig? . ami a túlvilágon várja. az gyötri szörnyű álmokkal. a Gonosz hatalmába került. ha elpusztul minél hamarabb.kérdezte az orvos -. . Íme. Valami titkos érzékkel megsejtette.kapta fel fejét Roger Chillingworth érdeklődve. .folytatta az orvos. hogy a skarlát betű súlyát elviseld. Azóta állandóan közelében vagy. Ha én nem segítek rajta. asszony . . és hogy titokban egy szempár figyeli: a rosszat keresi benne.. kénytelen-kelletlen teljesítettem kívánságodat. egy másik emberi roncs.Igazán mondom. hogy végre valakivel beszélhet a kérdésről.Hester mellén perzselően forró lett a vörös betű. ha lenne olyan keserű könny a világon. hogy én az vagyok. és most nem bánta. akiben emberi szív dobogott egykor. azt hiszi.Igazat szóltál. Pedig csak az én árnyékom ül rajta. szívében vájkálsz.Olyasmit. fürkészed gondolatait. és mindennap újra halálra ítéled elevenen. Érzi a gyűlöletes befolyást. De nem szívesen tettem. 86 . irtózatos kínok között pusztult volna el. ez az egy. hogy a kéz. megmaradt. hogy olyan komolyan nézel? . hogy a bűnt együtt elkövettétek. mint hittestvérei. amit a tudomány csak tehet. Beszélj nyíltan. mert nincs a világon halandó ember. tudja. a reménytelenséget. ami neked lehetővé tette.Mit ártottam neki? . kétségbeesett gondolatokkal. azt mind elkövettem az érdekében. hogy belőle hiányzik az a lelkierő. mert érzi. kíséred ébren és álmában. és kijátszottam az egyetlen embert. . Mondom. .Bár halt volna meg mindjárt kezdetben! . életét markodban tartod. onnan egyenest a börtönbe hurcolják.felelte Hester. jobb lett volna neki. hogy ellenség van a sarkában! Halandó ember. és válaszolni fogok. mint valami átok. mint ez a szerencsétlen. amely szíve húrjain tapogat. hogy elárulom őt.fakadt ki az öreg. akinek finomabb érzékei lennének. az akasztófa alá. akihez még módomban lett volna hűnek maradni. milyen kapcsolat volt köztünk régebben. Én tűrtem ezt eddig. Hester asszony. Az én gondolataim is éppen vele foglalatoskodtak most. . és ráadásul halálos ellensége szeme előtt. . ha azt hiszi. akinek nincs más élettartalma azóta. Mert én vagyok az. Ó. hogy jobb lett volna . Csak azt nem tudja. akiért részben ugyancsak ő felelős. de ördöggé változott. hogy őt gyötörje. Ő pedig nem ismer téged. annyi gondot pazaroltam erre a nyomorult papra.Hiszen ha rámutatok. ami könnyeket csalna a szemembe. Igaza van: nem téved.Mit látsz az arcomon . Hogy még lélegzik. és levetettem minden kötelességet. akit a legvéresebben megbántott. amely rajta ül. Hester Prynne. hogy királyok sem tudnák megfizetni. sőt esetleg tovább. Babonás ő is. hogy itt mászkál a földön. Nyomon követed minden lépését.mondta Hester. aki előtt nem kell titkolóznia. mint az örök bosszú gyilkos mérge.Lehet. az én állandó közelségem kínozza. amikor megfogadom tanácsodat.Bizony.Amikor utoljára beszélgettünk . De hagyjuk ezt. és meg is találja. legkésőbben két esztendővel azután.. Hester. . és titokban éreztem. jól tudod. Soha még ember úgy nem kínlódott. Egy másik szerencsétlenről akartam most veled beszélni. hét esztendővel ezelőtt. nem láttam más kivezető utat. hogy a lelkében égő vad tűz leplezetlenül lobog a szemében.

Én is téged . se rád ebben az életben. én nem sokra becsülöm az ilyen gyötrelmesen üres életet. ne avatkozz az ő dolgába.Nem eleget kínoztad még? . Téged súlyosan megbántottak. se Gyöngyre. jámborabb lélek. és a megtorlást bízd a sorsra. amit izzó vassal írnak az ember lelkébe. és csak a te számodra. nem bánta. hogy ismereteimet gyarapítsam. Az előbb azt mondtam. igénytelen vagyok. bár talán az előbbi volt a lényegesebb. és lábunk minduntalan megbotlik a bűnben. És ha talán különb ember szerelmével találkozol annak idején. mi lesz a következménye. .. De az életem komoly kutatásban..A szerencsétlen orvos beszéd közben iszonyodva emelte fel kezét.Vannak nagy tulajdonságaid. hogy az életük értékes és gazdag. Miért nem állsz bosszút rajtam? . De én. nemcsak ő. De nem volt igazam. és lassanként. .felelte az orvos. . és mosolygott. amióta a gonosz útvesztőben tévelygünk.kérdezte Hester. . és módodban áll a bocsánat. hogy egyikünk sem várhat semmi jót ebben az életben. de állhatatos érzésű.Hadd lásson végre valódi mivoltodban. Ördög! De ki tett azzá? . amit akarsz.Emlékszel még.Magam is azt hiszem. amiért olyan állhatatosan bízik bennem. szelíd. sőt ennél több .. a jóért. amivel utunkat teleszórtuk.. ez mind nem így történik. Nem tudom. . és nem tudta elfojtani csodálkozását. Tégy vele. többet én se tehetek.kiáltott Hester borzongva.. .. amiért a gyűlölet bölcs és igazságos emberből ördögöt formált belőled. sajnállak. hogy hidegnek tartottál. . mint ő most először életében.Én is. és ha nem is meleg. Hester. bár romlást és átkot hoztam a fejére.felelte Hester Prynne -. . hogy törődöm a mások javával is. . nem akarsz ember lenni megint? Ha már őmiatta nem is. Odabökött ujjával Hester mellére. Ebből a sötét útvesztőből nem vezet ösvény kifelé... Mondd meg őszintén: ilyen voltam? . miért nem élsz a végtelen kegyelemmel? 87 . ne félj .Nem.Én! . Nem fizetett meg mindenért? . hogy erkölcsi énjének olyan igazi hű képmását látja meg maga előtt. Jó híre és állása ezen a világon.Majdnem szánni tudnálak . . igaz. A te számodra még van remény. úgysem vár rá semmi jó. Nem volt nálam békésebb.Ha az meg nem bosszul. és kevesen mondhatták több joggal.Igen. ki voltam én kilenc évvel ezelőtt? Akkor is őszbe hajlottak már napjaim.mondta Hester határozottan. se énrám. De hadd hallom. de tudnod kellett. de pusztán magadért bocsáss meg. Nem akarod kiűzni magadból.Egyenesen Hester arcába nézett.Megbosszult. de talán élete is a te kezedben van. és nem borulok le előtted itt. mint mikor az ember tükörbe nézve szörnyű idegen arcot lát meg a magáé helyett.Fel kell fednem a titkot előtte . . mondom. De tartozom neki vele. Sajnállak. akit a skarlát betű hozzászoktatott az igazsághoz. .Téged rábíztalak a skarlát betűre . igazságos. hogy vonásaira kiült minden gonoszsága. még ha olyan igazság is. csak nőtt a tartozása . aki észrevette az öreg szemének kifejezését. nyugalomban telt.felelte Hester. hogy kegyelmet kérjek számára. Miért mondasz le erről a nagy kiváltságról. vadsága valami csüggedésnek adott helyet.felelte Chillingworth. egyetlen célom az volt.dörmögte Roger Chillingworth. Hester.Megmondtam már az előbb. nem. ami elkallódott benned.És ki vagyok most? .bólintott Hester. mi vagyok. nem is korai őszbe. Ritkán esik meg az emberrel. amíg beszélt. és becsületesen igyekeztem amellett embertársaim javát is szolgálni. miről akartál beszélni vele kapcsolatban? . Kétségbeesésében az asszony szinte felséges volt most. Emlékszel még rá? Lehet.

Kezével intett. Rég elfelejtett tudásom most megint visszatér.Megbocsátani nem áll hatalmamban. Vétettetek ellenem. amit akarsz. . és megvilágítja tetteinket. és tovább gyűjtötte a füveket.Csönd. 88 . legfeljebb látszólag.. Erősebbnek hiszel.felelte az öregember. Hester. szenvedéseinket előttem. mint amilyen vagyok. de nem vagytok bűnösök. te pedig menj utadra. vagy úgy. Első ballépéseddel elhintetted a gonosz magot. És most már csak viruljon a fekete virág így. habár az ördög mesterségébe avatkozom. Én sem vagyok ördög. csönd . Ez a végzetünk. de azóta vak kényszerűség uralkodik mind a hármunk fölött. aztán lehajolt megint. és tégy vele.

Hátha gonosz szemével mindenféle mérget. és nem tudja fölkelteni annak szívében a legforróbb szenvedélyt! Mert könnyen Roger Chillingworth sorsára juthat. Szinte várta.. de most. hogy az ő hitvesi mosolyánál melegedjék. Az estéket. mint én neki. amikor előjött csöndes dolgozószobájából. hogy ez mind igaz lehetett. hogy az övénél erősebb érintésre asszonyában felébred az igazi érzés. Ősz szakálla majdnem a földet érte. amit az eleven valóság helyett rákényszerített.Megcsalt.hajtogatta magában egyre keserűbben.. és kopár. hogy minden. Hátha elrepül most rögtön denevérszárnyakon. Hogyan szánhatta rá magát. ahol majd idővel undok nadragulya. és leült melléje a kandallóhoz. Hát fontos volt ez még neki? Hát csakugyan nem hozott igazi megbánást a gyötrelmes skarlát betű hét hosszú esztendeje? 89 . és buján tenyészik. Azon tűnődött. „Akár bűn. aki egy asszony kezét elnyeri. sokkal többet ártott nekem. Hol valami füvet szakított le. hogy a felesége legyen?. szinte megborzongott rútságuktól. annál rútabb és ijesztőbb lesz a formája. hol egy gyökeret ásott ki. hogy a nap.XV. gizgazt csal elő a földből. frissen sarjadt fű hirtelen megfakul a lába alatt. hogy rámosolyogjon. terméketlen folt marad a helyén. a boldogságnak ezt a márványképét is szemére veti. és a karján lógó kosárba rakta. és botorkáló nyomait aszott barna foltok jelzik mindjárt az üdezöld pázsiton.gondolta keserűen Hester -. hogy későbbi élete tapasztalatain át nézte őket. Próbálta felidézni a régi napokat. maszlag és más mérges dudva nő. gyűlölöm . tűrte. őrá is süssön? Vagy talán csak nyomorék testének undok árnyéka mozog ott a mezőn? Vajon hová megy most? Hátha rögtön elnyeli a föld. mert a könyvek között töltött magányos órák nagyon is lehűtik a tudós szívét. Mondta is. elbúcsúzott Hestertől. akár nem . kártékony növények sarjadnak ujjai nyomán? Vagy beéri azzal. milyen füveket gyűjt vajon olyan nagy buzgalommal az öreg. mint elmúlt boldogsága képeire. amit Roger Chillingworth ellen vétett. Hester utánanézett egy darabig. amely ragyogva árasztja fényét mindenüvé. hogy szüksége van erre a mosolyra. ahogy görnyedezett. de gyűlölöm ezt az embert. Hester és Gyöngy Roger Chillingworth. és szemét a szemébe fúrja. Most úgy érezte.” Reszkessen minden férfi. és mennél magasabbra emelkedik. ismeretlen. amit az cselekedett vele. . és továbbment. semmiség ahhoz képest.” Hibáztatta magát. és mégsem tudott úrrá lenni az érzésén. hogy épp a gyógyító növények ártó. sőt viszonozta ennek az embernek langymeleg kézszorítását. beléndek. amikor szíve még tudatlan volt. még ezt a csöndes megelégedést. Minden bűne között a legjobban azt bánta. a torz öregember. Azelőtt úgy gondolt vissza ezekre a jelenetekre. amit csak ez az éghajlat kitermelhet. hogy valaha is eltűrte. hogy a kora tavaszi. akik találkoztak vele. akinek arca sokáig kísértett még azokban. amikor a földteke másik oldalán éltek együtt. gonosz méreggé változnak a kezében? Lehetséges. Nem is értette most már. Megérheti. De hiszen Hester rég leszámolhatott volna minden efféle sérelemmel. le-lehajolgatva a mezőn. elfogadtatta vele boldogság gyanánt ezt az életet. „Igen.

mért kell anyádnak ezt a jelet viselnie? 90 . mint a tengeri szél. majd azt mondta: . hogy a legtöbb megfeneklett mindjárt a partnál. hol vagy? A gyermek szellemi elevensége soha egy pillanatra sem lankadt. Hester egy pillanatig nem szólt. gyermekem. gyermekem. eldobta a szélben. mint a tengeri madárkák. és több hajót indított a tengerre. fejdíszt készített magának. . hogy bajt okozott a kis jószágnak. ő is gyönyörűen fel tudta ékesíteni magát. Örökölte anyja tehetségét. Hester lelkébe komoly fény vetődött. mielőtt visszahullanak a földre. ahogy tudta. különös érdeklődéssel gyönyörködött a furcsa jelképben. az a zöld betű a te gyermeki kebleden értelmetlen dolog.Kislányom. Eleinte. táncolt. Mikor ebbe is beleunt. amit azelőtt nem látott magában. amit olyan jól ismert régóta. vagy ő. kacagott. és odaröpült hozzá gyorsan. hogy jöjjön. övet.Tudod-e. ő maga próbált befurakodni hozzá az elérhetetlen égbolt és megfoghatatlan föld birodalmába. Hester komolyan figyelte az édes kis arcocskát. kapkodva a hófehér kis pelyheket. megrakta őket csigarakománnyal. vagy akár ő maga. s a madár törött szárnnyal rebbent fel. Mikor az orvos eltűnt. amint mondottuk. Igaz. amíg anyja az öreg fűszedővel beszélgetett.Gyöngy. mit jelent ez a betű. és mikor az nem engedett a hívásnak. integetett neki. visszahívta gyermekét. és úgy. . és rohant utána. megvilágítva ott sok olyat is. hosszan. hogy valamelyik. aki éppen olyan vad. hogy ezt a kérdést eldöntse. most is éppen elég mulatságot talált. Biztosra vette. De az nem vörös volt. Sajnálta. de bár megint ott lappangott a fekete szemekben az a különös kifejezés. „Kíváncsi vagyok. saját képmásával szórakozott egy víztócsában. megkérdezi-e anyám.Igen. vagy a másik nem igazi. kirakta saját mellén a nagy A betűt. fölfedezett egy sereg vígan röpködő vízimadárkát a parton: a csintalan gyermek teleszedte kötőjét kaviccsal. Ebben a pillanatban hallotta az anyja hangját. amely a közelgő dagály szélét jelezte. így hát jobb szórakozás után látott. mint kikutatni titkos értelmét. anyám. gondol-e valamit Gyöngy a skarlát betű jelentéséről vagy sem. és abbahagyta játékát. De erre szomorúan felsóhajtott a koboldgyermek. De hamar rájött. mint Új-Anglia bármelyik vállalkozó szellemű kereskedője. Aztán fölmarkolt egy csomót a fehér tajtékból.Mialatt most az öreg Chillingworth görnyedt alakja után nézve mozdulatlanul állt a réten. Kis csónakokat eszkábált magának nyírfakéregből. hogy az egyik fehér begyű madárkát sikerült is eltalálnia. De azt mondd meg. hanem üde zöld. amit anyádnak viselnie kell? . Mellére hajtva állát. tetejébe kocsonyás testű medúzát rakott. még utolsó ékességül egy csomó parti füvet markolt fel. meg egy csomó pimpóvirágot. csodálatos ügyességgel egymás után célba vette a kis jószágokat. és ujjával különös ékességére mutatott rögtön. és szikláról sziklára szökdelve. mit jelent?” . Akkor egy nyaláb lósóskát szedett a kis nyughatatlan.gondolta magában. az a nagy A betű. nem tudta. Mikor már elkészült a sellőruha. mintha nem lenne komolyabb célja. úgyhogy igazán holmi kis sellőhöz hasonlított. Szinte beteges vágy fogta el. kicsi Gyöngyöm. Utoljára hínárt és különféle tengeri füvet gyűjtött. tudod-e. Mutattad az ábécéskönyvben is. palástot. hogy hadd olvadjon meg a napon.

szokatlanul komolyan. amiért a pap mindig a szívére teszi a kezét. de aztán gonoszkodása kárpótlásául. . nemsokára abban a korban lesz. Hesterben megvillant a gondolat. de mint a szellemvilág követét is. Más távoli szemlélő még sokkal kevesebb vonzó tulajdonságot fedezett volna fel benne. vagy szelíden játszadozik fürtjeiddel egy darabig. amit tudok. Bármilyen zavaros is a gyermek jelleme. Azt is sejtette. . ami megilleti. igyekezett hozzászoktatni magát. amiből talán idővel önérzetet is lehetne formálni. anyám? Miért viseled. akivel az imént beszélgettél. hogy folytassa üres játékát. miért ne segíthetett volna neki legyőzni az egykor olyan féktelen szenvedést. és egész lelkével szerette. Amióta eszmélni kezdett. Ő talán megmondja. és csak valami álmatag édességet hagy a szívedben. Az is lényeges tulajdonsága. erős akarat és a gőg. hogy a gyermek talán csakugyan bizalommal közeledik most hozzá. váratlanul elönti forró áramlatokkal. és újra meg újra megkérdezte: .Én mindent elmondtam róla. ami nem is illett szilaj. bohó természetéhez. a hajlíthatatlan. arcát fölfelé fordítva.felelte a kislány ragyogó szemét anyja arcára függesztve. amilyen éles eszű és fejlett. aztán odábbáll. hogy a furcsa kis tündérből ne igazán nemes asszony fejlődjék. hogy a sors az ő büntetésére ruházta fel ezzel a tulajdonsággal gyermekét. miért ne enyhítette volna anyja szívében a jéggé dermedt fájdalmat. És Gyöngy ezalatt hűségesen tartotta kezét. Az is nyilván vele született ösztöne volt Gyöngynek. anyácskám. de a következő pillanatban elsápadt.Mit jelent ez a betű. hogy talán kegyelem és áldás is származhatott volna ugyanebből számára. ha úgy hozza kedve. hogy ne várjon több viszonzást tőle. Hiszen ha Gyöngy bizalomra és őszinteségre talál. mint aminőt a legpompásabb gyümölcsös is ad. .Ugyanazért. bár mindene volt ez a gyermek. mint simogat. nemcsak mint földi gyermeket. és többször lehűt. Ilyenféle gondolatok suhantak át Hester agyán. Eddig. hogy az ő bizalmát is megnyerje. ami azóta meghalt vagy szunnyadt szíve sírboltjában. és talán megoszthatja vele szomorúságát is anélkül. amíg éretlen. Egy ideig játszik az emberrel. és olyan komolyan nézett rá. amiben a hamisságnak csak a legkisebb árnyalatát találja. komolyan kérdezem: mit jelent az a vörös betű. mintha a jelkép titkának kikutatása lett volna legfőbb feladata. hogy állandóan foglalkoztatta a skarlát betű.Persze hogy tudom . nagyon súlyosnak kell lennie az anyjától öröklött rossznak. Hester sokszor gondolta.És az miért van? . és miért viseled mindig a melleden? És mért teszi a szívére a kezét a pap bácsi? Két kezébe fogta anyja kezét. bántó ízt ébreszt benne. első perctől fogva elég feltűnő a vakmerő bátorság. . mintha valaki a fülébe súgta volna érthetően a szavakat. Így ítélte meg az anya a kislány lelkét. még jókedvében is követelődző. De igazán. hogy erős érzésekre képes a gyermek. mint amennyit a szeszélyes áprilisi széltől várhat. De most hirtelen átfutott Hester agyán egy egészen új gondolat: Gyöngy.Hester előbb mosolygott a gyerek furcsán találó megfigyelésén. és miért tartja a pap mindig a szívén a kezét? 91 . hogy keserűen megvet mindent..folytatta a gyermek. hogy abból egyiküknek is kára lenne. anyám . És ha ennyi értékes tulajdonsága van.Kérdezd meg azt az öregembert. és a maga módján mindent elkövet. ha kebledet kitárod neki. De mind a mai napig soha eszébe sem jutott feltenni. Nem is látta még ilyennek a kislányt. megcsókolja az arcodat kétes gyöngédséggel.Mi köze lehet ennek a betűnek más szívhez az enyémen kívül? . bár ma még minden fanyar. amikor barátnője lehet.

amit szíve fölött hordott. Aztán.Nem és nem! Ha csak ezen az áron vásárolhatom meg gyermekem szeretetét. mert olyan szép arany hímzése van. sokallom az árat. rossz gyerek . hát azért viselem. vagy felütötte fejét valami régi. 92 .” Hangosan pedig ezt mondta: . Lehet. Hester hét esztendő óta egyetlen csalárd szót sem ejtett a jelképről. tovább folytatta. hogy eddig őrködött fölötte valami komor és szigorú szellem. amit olyan megfoghatatlanul kapcsolt az elsőhöz: . arca megint felderült. és most elhagyta. és ismét megkérdezte: Anyám. Mit tudhatok én a tiszteletes úr szívéről. alighogy kidugta fejét párnái közül. A gyermek időközben belefáradt a komolyságba.Csacsi gyerek! Micsoda bohóságokat kérdezel? Sok minden van a világon. amit az ilyen kis gyerek még nem érthet. mondd. mit jelent itt ez a piros betű? Másnap reggel. anyám.„Mit feleljek neki? . de most már a másik kérdéssel. mégis belopózott oda valami új rossz.felelte Hester olyan hangon. Hazafelé menet még kétszer-háromszor előhozta. mert látta.kérdezte magában Hester. ahogy sose beszélt vele máskor. amikor Hester lefektette. mert bezárlak a kamrába. mikor már-már elaludt. . De azért nem volt hajlandó elejteni a kérdést. . vacsora közben is újra.Anyám. amit nem sikerült onnan kiűzni. még egyszer fölpillantott pajkosan csillogó szemmel. miért teszi szívére kezét a pap? . hogy bármilyen szigorúan őrizte ezt a szívet. Ami pedig ezt a skarlát betűt illeti. és később.Ne zaklass.Fogd be a szádat.

Hester arra gondolt. Tudta. 93 . Szóval. hogy meggyónják. Ott maradtak egészen addig. ugye milyen szépen játszik ott előttünk. Gyöngy nekiiramodott. A napsugarak játéka nem volt olyan eleven. és Hester mosolyogva látta. Hester nem akart szűkebb helyen találkozni vele. úgyhogy itt-ott átszűrődött a napsugár. Az út a félsziget felső végén. De a csillogás mindig jó messze látszott.Anyám . ami a melleden van. Nemegyszer sötétebb bűnt is feltártak előtte önként. ha fölkeresi dolgozószobájában. fényes foltokat vetve előttük az útra.Most mindjárt elmegy . mint a szabad ég alatt. Óriási fekete fák álltak szorosan egymás mellett mindkét oldalon. hogy a lelkész sokat sétál magánosan a tengerparton vagy a környék erdős domboldalain. keskeny gyalogösvénnyé változott. hogy a lelkész az előtte való napon elment indián hívei közé Eliot misszionáriust meglátogatni. én majd odaszaladok és elfogom. hogy találkozik vele. visszafordulva. ahogy közelebb jött. kislányát kézen fogva . mert mind a ketten csak akkor tudtak nyugodtan lélegzeni egymás közelében. biztosan attól fél. Fejük fölött a könnyű felhőket meg-megszabdalta a szél. hogy csakugyan sikerült elfognia a napsugarat. rögtön el is tűnt. a napsugár téged nem szeret. ha terhes volt számára a kíséret -. elnyomta a környezet és világítás komorsága. Abban sem lett volna semmi. . ki az az ember. .Szaladj. benn az erdő mélyén. .mondta a gyermek elszomorodva.Miért ne lenne? . megtudta.Nem is lesz. mire felnőtt asszony leszek.És a gyermek hirtelen megállt. bármilyen kockázattal. és valósággal szikrázott ő maga is.mert nélküle akkor sem ment sehová. Ott állt nevetve a fénynyaláb közepén. alig eresztve át itt-ott az égbolt világosságát. Végre az egyik betegszobában.. mert az én mellemen még nincs olyan. pedig már éppen futni készült. ha az egész széles világ tárva állt előttük. és helyén annál sötétebbnek látszott a föld. kicsikém . előlem nem szökik. lehet. Lehet. hogy lelkileg éppen ilyen sötét vadonban bolyong hosszú évek óta. A két vándor az őserdő titokzatos sűrűségében igyekezett tovább.Hiszen az magától jön. Lihegett az erős mozgástól. . hogy az öreg Chillingworth leskelődésétől féltette titkos találkozásukat. míg az anya a bűvös kör fényéhez nem ért. Hűvös volt és sötét. ami a lelküket nyomja. Én csak gyerek vagyok. Ezért hát Hester másnap. ahol már a szárazföld következett.mondta Hester. a délután egy bizonyos órájában. aki bizalmába férkőzött. úgysem tart soká. Maradj te itt. De napokon át hiába várta az alkalmat. .XVI. mintha a napsugarak csakugyan körültáncolták volna új játszótársukat. nekivágott az erdei útnak. nem igaz? . sőt esetleg végzetes következményekkel járjon is. de még inkább talán azért. mint amilyennek bélyegét Hester hordta. hogy megmondja Dimmesdale tiszteletesnek. hogy már ok nélkül is állandóan gyanakodott. Oda nézz. Mindig elszalad.. mint máskor. ahol Dimmesdale-nek is imát kellett volna mondania. Másnapra várták vissza. és remélte. A lelkész szeplőtlen hírnevét ezzel nem veszélyezteti. remélem.mondta a gyermek -. és elbújik előled. Erdei séta Hester Prynne rendületlenül kitartott elhatározása mellett. és fogd el a napsugarat. kislányom. Jártak ott éppen elegen bűnbánó hívei közül.

Ez volt a legkülönösebb tulajdonsága. hogy írja be a nevét a saját vérével. aki ott ült tegnap a kályhasutban.Hát ezt meg ki mesélte neked. anyja ruhája ujját tartva. De ebben a pillanatban a napfény eltűnt. .. megígéred. kicsikém. . jó lesz pihenni. de nem bánom. Te is találkoztál a Fekete Emberrel. Most már nem kellett attól tartaniok. amikor virrasztottál . Körülötte a telepen élő gyerekek majdnem mind magukkal hozták a világra a skrofulával együtt a szomorúság nyavalyáját is. ez is a Fekete Ember bélyege. Gyöngy? . És aztán ráteszi a bélyegét a mellükre. aki ráismert a közszájon forgó babonára. és nem találtál otthon? . leülök melléd.Egyszer életemben csakugyan találkoztam vele .Nem emlékszem. ugye.Én nem vagyok fáradt. anyám. Az állandó erőfeszítésnek. amit odatart mindenkinek. hogy azután békében hagysz? . hát a Fekete Emberről . Én szívesen mennék. mit mondott még? Hogy ez a vörös betű itt a te melleden. ahol száz esztendővel ezelőtt még óriás fenyőfa állt. De igazán. van a világon Fekete Ember? És igazán találkoztál már vele? És igaz.Ó. hát inkább vigyél magaddal. Gyökere és törzse árnyékban volt.Miről meséljek. kinyújtom a kezemet. . hogy hívatlan járókelők kilesik őket. Sokszor gondolta.kérdezte Hester. mikor éjszaka a sötét erdőben találkozol vele. és egész biztosan nem tőle örökölte. beírták nevüket a könyvébe. hogy ez az ő jele itt rajtad? . kicsikém? . . hogy felébredtél éjjel. . és én is kimarkolok egy kicsit belőle. Ott leültek a dús mohában. amit őseik rájuk hagytak. csak koronája ért fel odáig. talán csak annak a kétségbeesett viaskodásnak a nyoma.Ide nézz.Gyerünk.Meséld el.Ez a piros betű az ő bélyege. anyám? És igaz. De erre most még nagyon ráér. És hogy vörös fénnyel világít. és ő megbélyegezte őket. ami őbenne volt a gyermek születése előtt. Mindig újra meg újra elcsodálkozott a kislány törhetetlen élénkségén és fáradhatatlan szellemi elevenségén. és nagyon sokat mesélt a Fekete Emberről. és ő is megállt azon a helyen. . ha mesélsz nekem. vagy talán a gyermek szívta föl magába. akivel találkozik. amit a városban sokszor hallott. Igaz ez.mondta Hester. .kérdezte Hester. vaskos. félig csintalanul nézett fel rá. . És tudod. Lehet. ami egészen fölkavarja. Az a csúnya néni. és valami kemény.Ha elmondom. hogy ezren meg ezren találkoztak már vele. hogy Hester igazán azt hitte. Gyöngy olyan diadalmas arcot vágott. Tagadhatatlanul kétes értékű báj volt ez. és félig komolyan. Beszélgetés közben egyre beljebb kerültek az erdőbe. ahol az előbb Gyöngy napsugárban fürdött. rézcsatos könyvvel.felelte a gyermek. anyám? . hogyha valami igazán nagy bánat érné. amellyel a csüggedés ellen küzdött. kicsikém . ahol napsugarat kaphatott. hogyan járkál itt az erdőben azzal a nagy. mondd meg. De ha talán félsz otthagyni engem a kunyhóban. akkor lenne csak érző ember belőle.mondta Hester.Igen. 94 .Az az öreg néni. ő vitte magával a csillogást. anyám. ha újra a sűrűségbe érnek. . itt az erdőben. mondta. alszom. és most fényleni fog előtte az úton. acélos csillogást adott a gyermek egész lényének.Megtörtént már. az öreg Hibbinsné is közöttük van. Azt hitte. anyám. ha mindent elmondasz. hogy ez a nagy nyugtalanság is beteges.Üljünk le egy kicsit itt az erdőben. hogy éjszaka kijössz hozzá az erdőbe? .felelte a gyermek.

De valamivel odább egészen eltűnt a hatalmas törzsek. hiszen az ő élete is titokzatos forrásból eredt. vagy sima tükrében megmutatja őket. ahol csupa sötét szín veszi körül.Egy kis mélyedésben telepedtek le. sötét. De most ide figyelj. mint te. Másutt meg. És a kis patak. fölkavarva folyását. szeretnék még egy percig itt maradni.A Fekete Ember? .szólt rá az anyja türelmetlenül. Középen kis vízerecske folyt. te bolond. mint ahogy nekem az én bánatomról mesél. amelyre sűrűn hullottak az elszáradt falevelek.kérdezte a gyermek. de most hagyj békén. mindenütt kivehette a fák között a csillogást. nem hallgatott a vigasztaló szóra.Ó. nem vágyott a patak társaságára. Gyöngy éppen elég szomorúságot tapasztalt a maga kis életében. Mintha az óriás fák és sziklatömbök mindenáron el akarták volna rejteni a kis patakot. Eredj most játszani. kökörcsint meg vörös szellőrózsát szedegetett hasadékaiból. Mihelyt szólítalak. csacsi gyerek .Miért vagy olyan szomorú? Legyen jókedved végre. csak mesélt tovább szomorú titkairól. és vidám csacsogás jelezte útját. ahol sodra erősebb volt. mint a gyermek.kérdezte a gyermek. dalolt. biztosan arról mesélne neked . és megnézni a nagy könyvet a hóna alatt. de egy kicsit bánatosan is. ahonnan eredt. De ő nem úgy tett. szelíden. anyám? . ha átkukucskálsz az ágak között.És nézd. . Vigyázz.felelte Hester -. ott is. csak ameddig a patak csobogását hallod. és csak súlyos. A lelkész van ott. ahogy továbblopakodott az erdő sűrűsége felé.Ha bánatod lenne. állandóan csacsogott. a maga érthetetlen nyelvén: olyasmiről. . és ibolyát.Siess.mondta a gyermek csodálkozva. . Most már te is láthatod. ne sóhajtozz. . máskor zaklathatsz. árnyékba borult képeket látott maga körül. és a Fekete Ember bélyegét most eltakarja a kezével? De miért nem viseli akkor ő is itt kívül. gyermekem. barna homok és fehér kavics állt ki belőle.kiáltott fel Gyöngy türelmetlenül. aztán felkapaszkodott a meredek sziklára. Gyöngy is hasonlított hozzá. és nem is tud igazán mulatni komor környezetében. megint a szívén tartja a kezét. De ne csatangolj el messzire az erdőben. ne kóborolj messzire. ne morogj örökké! De a patak egész életét itt töltötte a sötét fák között. mindenáron össze akarta keverni a maga vidám nótáját a mélabús csobogással. ha akarsz. mikor egy darabig hallgatta a víz csobogását. mint a patak. De a patak. siess ide hozzám. . és annyi komor tapasztalatot gyűjtött. ő táncolt. A gyermek elszaladt dalolva a patak mentén. 95 .Csakugyan . és mintha valaki a gallyakat hajlítaná félre.Most eredj. . anyám? . hogy szüntelen csacsogásával elárulja a vén erdő titkait. nyugalmasan. de ha a Fekete Ember jön. unalmas kis patak! . Talán ő is beírta nevét a könyvbe. Óriás fák hatalmas ágai himbálództak a víz fölött. . . .Fogadj szót. és örvényeket formálva itt is. aki örömtelenül töltötte kicsi korát. úgy látszik. . mert beszédem volna azzal. ami megtörtént vagy ami csak ezután történik a komor őserdő mélyén. lépéseket hallok az út felől. aki itt jön. és egyszerűen faképnél hagyta. attól tartva. kétoldalt levéllel telehintett lejtő emelkedett. Letelepedett valamivel odább.Jó. Ha az ember szemével követte a csörgedező vízerecskét.Nem a Fekete Ember. és eredj játszani. . gyermekem. a sűrű bozót meg a zuzmóval benőtt sziklák között. anyám.Mit mesél ez a szomorú kis patak. hogy bizony nem nagyon volt vidám mondanivalója.

akár élettelen az a test. amilyennek sohasem mutatta magát. a legelső fa tövében. De itt. Hester. ahol mások láthatták. Magányosan közeledett az úton. akár élő. olyan bágyadtan lépkedett. de nem lépett ki a fák árnyékából. sőt jobb szeretne lefeküdni ott. mikor a város környékén sétált. mintha nem is lenne hozzá semmi kedve. 96 . Most már egész jól kivette a papot. közömbösen rakosgatta lábát. kis halmot formálva teste fölött. Hadd takarja be lassanként a hulló falevél. Nem is csoda. mintha semmi értelmét nem látná annak. az erdő mélységes magányában elárulta magát. amint magára maradt. amit a gyermek észrevett. aki messziről figyelte. lassan elindult az ösvény felé. hadd söpörje be földdel a szél. mozgása erőtlen. hiszen ez a súlyos csend már maga is biztosan nyomasztóan hatott a lelkére. Ernyedten. nem tudta fölfedezni rajta a kínlódásnak semmi határozott jelét. hogy kezét mindig a szívén tartja.Hester. Arca beesett volt. amit valószínűleg most vágott az erdőben. most. hogy tovább haladjon. hogy a halált kívánja vagy kerülni akarja. vaskos faágra támaszkodva. és ott maradni mozdulatlanul az idők végéig. Még ahhoz sem volt elég ereje. kivéve azt az egyet.

alighanem vihar lesz... ahogy csak az ilyen lélegzetfojtó pillanatokban lehetséges. Most már legalább tudták. De amikor közelebb lépett. mint két ismerős. ahonnan Hester az előbb kilépett.felelte az asszony. Mikor megjött a szavuk. Sorsuk és a külső körülmények nagyon eltávolították őket egymástól. a sűrű lombok között. . ha olyankor látja valaki. Különben is. aztán hangosabban. hogy hangosan megszólítsa. hogy milyen borús az ég. de mégis majdnem elhaladt már mellette. mégis lefoszlott róluk a félelem. hiszen életük válsága most hirtelen a tudatukba szökkent. hogy megálljon előtte a fák között. ami azóta történt. és alig szűrődött be valami kis fény. olyan különös volt ez a találkozás itt az erdő mélyén. mielőtt Hesternek megjött volna a hangja.Élek. . De te. most egészen felhős volt az ég. de valami csodálatos egyetértéssel visszahúzódtak a sűrűségbe. a tűnő pillanat tükrében. és letelepedtek a mohos fagyökérre. akik földi életükben meghitt viszonyban voltak. és megérintette a másik hideg kezet. te élsz-e még? Senki se csodálkozzék rajta. bátortalanul. hogy előreküldjék ezt a néhány mindennapi apróságot. hogy egymás testi valóságát nem vették egészen biztosnak.. nagy ritkán. majd egymás egészségéről tudakozódtak. hogy megnyissa előttük a közlés kapuit. Hirtelen kiegyenesedett. sőt a magukéban is szinte kételkedtek. de csak homályosan vehette ki a sötét ruhába öltözött alakot az erdő homályában. .Ki szólít? .Arthur Dimmesdale! . Ijedten nézett a hang irányába. mikor egészen elhagyta magát.szólalt meg előbb egész gyönge hangon. szükségük volt rá. vagy valami árnyék. . de rekedten ismételte. könnyen hihette.Arthur Dimmesdale. Arthur Dimmesdale lassú. mint amikor a síron túli világban találkozik először két szellem. előbb közömbös apróságokról beszéltek. 97 . Két kísértet. ami lelkükre nehezedett. Ilyenkor a lélek meglátja önmagát. mert még nem szokták meg testetlen állapotukat és az árnyak társaságát.XVII. . De bármilyen fagyos is volt ez az érintkezés.riadt fel a lelkész. Olyan sokszor kísértették különféle árnyalakok. mielőtt igazi mondanivalójuk átléphetett a küszöbön. már amennyire ez alatt a hét év alatt élhettem. amely hideg volt most. akár egy halotté. ahol Hester kislányával üldögélt az előbb. Végre mégis sikerült.Hester! Hester Prynne! Te vagy az? Élsz még? . tétovázó mozdulattal kinyújtotta remegő kezét.. mint aki nem szereti. hogy ugyanabban a világban tartózkodnak mind a ketten. kitárva előttük a múltat és mindazt. rögtön szemébe ötlött a skarlát betű. de most remegő borzalommal nézik egymást.Én vagyok . amint rémülten megáll egymással szemközt! Önmaguktól is féltek ebben a pillanatban. egyik se vezette a másikat. hogy azok közül egy lopódzott ki most. Nem tudta: asszony áll-e ott. Egyik se szólt többet. Arthur Dimmesdale. És így nagyon lassan. A pásztor és báránya Nagyon lassan közeledett. lépésről lépésre közelítették meg. úgy.

Ez mind hideg. Ez nem vigasztal? .. Legyőzte félelmét. micsoda megkönnyebbülés hét esztendei rút ámítás kínja után végre egyszer olyan szemekbe nézni. Hester. nem valóság. és a mellén pirosló betűre nézett. azt mondod. ahogy majd a Nagy Bíró előtt állok egyszer. amikor arra gondoltam. Ez csak csalódás lehet. Ó. hogy száz meg száz szem úgy nézzen rám. hogy rátérjen mondanivalójára. hogy a legocsmányabb vagyok minden bűnösök között.A lelkész egyszerre csak Hester arcára függesztette tekintetét. hogy sok jót teszel. az ördög is jót nevet rajtam. erőszakos. És közben saját belsőmet látni. akihez elmehetnék mindennap.Hát te? . halott. aki mindent tud rólad. aki így él. aztán megszólalt: . . és rákezdte: . Pedig a rég elfojtott indulatoknak ez a szilaj kitörése mintha kínálta volna neki az alkalmat. Hester.Keserűen elmosolyodott. más lelke megváltásáért? Hogy tisztíthatna meg másokat. te békességet találtál? Hester bágyadtan mosolygott. ha a többiek magasztalásától megcsömörlöttem. De az ilyen lelki berendezéssel.Csak annál szörnyűbb. Hester. mint én.. bűnöd osztályosa. Azt hiszed. és nem tagadhatod.. Hester! Csak annál szörnyűbb! . Nem is sejted. bár gyűlölnének!. ez semmit se jelent. hát én nem hiszek benne.A nép tisztelettel tekint rád. kevésbé igaz. amilyennek az emberek látják? Hát a megbánás. és úgy hallgatják szavamat. jólesik ott fönn állni a szószéken... Lenne csak egy barátom. mintha a pünkösdi tüzes nyelv lebegne felettem.Nem. Én csak kétségbeesést . mért ne lehetne tényleg olyan. a fekete valóságot. Mért lenne jelen életed kevésbé szent. Üresség!. aki maga is csupa mocsok? Az emberek tisztelnek. és össze kellett szednie minden erejét. mért nem találsz békességet? . látni. mintha arcomról a mennyei világosság sugározna?! Letekinteni híveim gyülekezetére.. aki csak a maga durva ösztöneit követi.... hogy folytatni tudja. Hester. De így.És van olyan ellenséged is már régóta. hogy látszólag jót is teszek. Különben rég le kellett volna dobnom az álszentségnek ezt a köntösét.Mit is várhatna az ilyen ember. A megbánásból kivettem részemet..Van olyan barátod. Halál! Hester ránézett. Már ez a cseppnyi igazság is megmenthetne talán. . de még mindig nem tudta elszánni magát. Azt hiszem. . micsoda ellentét van a látszat és a valóság között! Tudom. semmit se jelent? Igazán nem tudom. Isten legválogatottabb adományai is csak a lelki gyötrelem hóhéreszközeivé váltak. akivel együtt sirasd a bűnödet. akik az igazságot szomjúhozzák.Ami pedig azt illeti.Én nem. talán békességet találtam volna már régen. Bár illetnének gúnnyal. aki nyíltan viseled a melleden a skarlát betűt.. .mondta Hester szelíden -.Nem vagy igazságos önmagad iránt . minden csak hazugság!. ha volt is bennem egy és más jó valamikor. igaz. amelyet annyi jótéttel pecsétel meg valaki. bűnöd rég elmaradt mögötted a messze múltban. mi az. akkor föléledne a lelkem. hisz itt vagyok én. vagy akár ellenségem is. amit bálványoznak! Ó. Egy födél alatt élsz vele. Az enyém csak titokban perzseli a szívemet. . amit tettél. hiszen mélységesen megbántad. 98 . Milyen boldog vagy te.felelte a pap. Mit tehetne egy ilyen lélekroncs.. hányszor szakadt föl belőlem a keserű nevetés. Sőt talán ki se zökkentem volna nyugalmamból. nem. és megmutatkozni az emberek színe előtt úgy. Megint tétovázott. nagyon szerencsétlen vagyok! . és tűrni.Mondd. amelyek igazi mivoltomban látnak. de a vezeklésből nem. és aki tudja rólam az igazat. mint én? Ha istentagadó lennék vagy lelkiismeretlen.

mint kimondani a szörnyű igazságot. milyen álruhában rejtőzik az illető. ezt sose bocsáthatom meg neked! . a rosszakarat mérge. Most érezte csak igazán. Maga az. hogy így lelke többi részét is megkaparinthatja. A lelkész ránézett. mint a lelki zavar. Most már helyesebben olvasott a szívében. bocsáss meg nekem. magasabb.Tudnom kellett volna . és görcsösen szívéhez kapott. az én férjem volt egyszer. sőt talán a halált is.Bízd Istenre a büntetést. Mert ez a vadság. . hogy ezerszer jobb lett volna a másik lehetőséget választani. amely egészen megfertőzte körülötte a levegőt. és előbb-utóbb a teljes elidegenedés a jó és igaz fogalmától. amit a földön tébolynak neveznek. abban a hitben. hanem szétzilálja. és ezzel kegyetlenül visszaélt. tekintet nélkül arra. hogy Roger Chillingworth állandó közelgése. milyen undorító az egész! Milyen borzalmasan rút dolog. Csakhogy a szenvedés annyira kikezdte már. Arthur! . milyen nagyot vétett a szerencsétlen ember ellen. szebb vonással vegyült benne. A következő pillanatban lerogyott a földre. . annyi bizonyos. a szégyent. akit valamikor. Hiszen hosszú évekre kiszolgáltatta valakinek. és odatérdelt mellé a zörgő falevelekre. Hestert soha életében ilyen sötét. de ezalatt a lelkész mintha átalakult volna. mint az övé.mért ne mondjuk ki végre? most is olyan forrón szeretett. Csak amióta együtt virrasztott vele azon a borzalmas éjszakán. amikor egy bűnös és beteg szív kitárul éppen annak a szeme előtt. Talán ez az. amit az ördög magának követelt belőle.kiáltott kétségbeesetten -. sőt . Így kellett viszontlátnia saját hibájából azt. kemény pillantás nem sújtotta. Ez volt az. Akkor vállaltam a csalárdságot. A bosszúálló így az orvos álruhájában kényelmes ürügyet talált arra. Volt idő. Az ilyen állapotnak nem is lehet más eredménye. csak azóta támadt föl benne újra minden együttérzés.kiáltotta rémülten. hogy még alacsonyabb ösztönei sem bírták sokáig a harcot. amikor először megláttam. és ez nem jótékony fájdalom. lelke mélyéig fölkavarhatta ezt a betegesen érzékeny lelket. Lélegzete elakadt. mégis szorosan hozzátartozott. abban a reményben. mintha ki akarná tépni onnan. De a hazugság sose jó. de te bocsáss meg. hogy az mindenesetre jobb. A beteg lelkiismeretét állandóan forrongásban tartja. Nemhiába szorult el ösztönösen a szívem. Nem sokáig tartott. megrongálja egész belső életét. ha a másik oldalon a halál fenyeget. még akkor sem érdemes elfogadni. .A lelkész felpattant. és szemében most ott lobogott az a vad indulat. hogy állandóan a meggyötört lélekben vájkáljon. mikor Hester nem érezte át ennyire komolyan a felelősséget. aki Chillingworthnek nevezi magát. bár sokkal tisztább. Könnyebb lett volna ebben a pillanatban meghalni ott a lába előtt az avaron. Sejted már.Meg kell bocsátanod! . . milyen irtózatos ez! És milyen megalázó. Mindenben igazságra törekedtem. hogy egyszerűen sorsára bízta a lelkészt. Nem kételkedett benne. akivel egy födél alatt élek? Hogy érted ezt? Hester Prynne most átérezte.Ó. tudtam is.kiáltott Hester. . amelynél kitartottam végső erőfeszítéssel.Ellenség. te nem tudod. hogy ilyen ellensége van. mikor a te neved. hogy a saját baja keserítette el. mit akarok mondani? Az öreg ember. arcát kezébe temette. amit már az orvosnak is mondott.Mit mondasz?! . Csak akkor nem. ez volt az egyetlen erény. amely lénye legmélyén szunnyadt. Miért is nem hallgattam a szavára? Ó. a te életed. 99 . az orvosod. végzetes pusztítást okozott. Lehet. jó híred forgott kockán. és azóta is mindig.nyögte -. Hester Prynne. aki csak kárát akarhatta. annyira fölemésztette erejét.

Hester. . Elfelejtetted már? . De annyi szépséget hozott mégis. sápadt. Itt. elkínzott ember is így nézzen rá. Dönts te helyettem. hogy élhessek csak még egy órát is vele egy födél alatt? Hogy szívhassak egy levegőt halálos ellenségemmel? . az szent volt a maga nemében. De hogy ez a bűnös.Soha. . . hogy elárulja titkunkat. 100 . ez még jobban elhatalmasodott rajta. Körülöttük a komor. hisz ez most új szörnyűséget jelent! .Hester. de határozottan. Hester . egyetlen pillanatra igaz ember lehetett.mondta Hester lassan. mint most az erdő naptalan homálya.És én.Nem nézel rám olyan komoran? . Így hát még mindig nem tudtak betelni a súlyos pillanattal. azt nem bírta el.Megbocsátok. nem perzselte Hester szívét a skarlát betű. és amióta csak bosszújának él. . .felelte Hester elgondolkozva -. mindig beljebb hatolva a sűrű sötétségbe. te erős vagy. Az egész világ szigorúan nézett rá. hogy megint olyan szigorúan néz rá. hogy nem tudtak megválni tőle. .jajgatott a lelkész magába roskadva. Milyen sivár és vigasztalan volt most az ösvény. .Gondolkozz helyettem. a fejét keblére vonta. sötét erdő zúgott. akkor is.Megbocsátasz. De most eszébe villant valami. a lelkész pedig szeplőtelen híre gyűlöletes hazugságát. recsegett a magasan nyargaló szélben. vagy a sötét jövendőt. Mintha ide igyekezett volna ösvényük hosszú-hosszú esztendők óta.Nem kell együtt maradnod vele .Nem felejtettem még el. Soha ennél súlyosabb órát nem hozott rájuk az élet. Hester.suttogta az asszony. Hester. Az öreg fák fájdalmasan nyögtek. Mi ezt sose tettük. félt. de nem haraggal. Hester . . és Arthur Dimmesdale. sötét csüggedéssel.Nem kell.hajtogatta újra meg újra. Nem mi vagyunk a leggonoszabb bűnösök ezen a világon. Az ég is szigorúan nézett rá. de ő nem eresztette. Hidegvérrel meggyalázta egy emberi szív szentségét. Az ágak összeverődtek fejük fölött. még csak el sem fordította szomorú szemét.Amit mi tettünk. hét esztendő óta csupa komor pillantás érte e magányos asszonyt. És ők még mindig nem tudtak megválni a pillanattól.tört fel végre a lelkész melléből nagy nehezen a szó. . és azt is kibírta. hogy föl akarod fedni előttem kilétét? Mit gondolsz? Meg fogja őrizni titkunkat továbbra is? Mit fog kieszelni vajon. és ő szó nélkül tűrte.Csitt. . hogy a szívedet kiteregesd gonosz szeme előtt. hogy bosszúját tölthesse rajtunk? .Tudja Roger Chillingworth.és a lelkész lassan felállt. Valószínűleg más módon igyekszik majd kielégíteni sötét szenvedélyét. A legragyogóbb verőfény sohasem volt olyan drága nekik. amely visszavezetett a telepre. ha nem tudott róla.kiáltott. Ennek a vén embernek a bosszúja feketébb az én bűnömnél. . nem törődött vele most. Ott ültek megint egymás mellett kézen fogva a kidőlt óriás fa mohos törzsén. hogy ott van a vörös betű. bár az Úristen is megbocsátana mind a kettőnknek. Ott ültek mozdulatlanul még hosszú percekig. Mi úgy éreztük. ami rájuk vár. így is mondtuk mindig.. és kezét görcsösen szívére tapasztva. . morajlottak. De nem hinném. nem tudta volna túlélni. ahol Hester újra felöltheti gyalázata terhét. A lelkész ki akart bontakozni karjai közül. aki még ocsmányabb a bemocskolt papnál is. Ezt most már önkéntelenül tette. Van valaki.. és rémülten szökött talpra. mintha a szerelmes pár szomorú történetét mesélnék egymásnak.Csodálatosan zárkózott volt mindig . aki elárulta istenét és felebarátait.Megbocsátok most már. soha . mondd? . ahol csak az ő szeme látta.Kétségbeesett gyöngédséggel átölelte a nyakát.

Vesd le a Dimmesdale nevet. Nem merem elhagyni őrhelyemet. hogy lefekszem újra ide a falevelekre. talán boldogságot is. százszor rosszabb a halálnál. nem fogja gátolni lépteidet. Még sok jót művelhetsz. a vasszívű emberek között?! Mi közöd az ő gondolataikhoz. mert ezt az egy próbát nem álltad meg? Ó. foglald el helyedet a művelt világ bölcsei és tudósai között. és bevárom. éppen ilyen magányosan. Dimmesdale úgy nézett rá. Kezdd elölről az életet! Vagy kimerült minden lehetőség. pár órai vándorlással kikerülhetsz ebből a világból. mert bármilyen nyomorult és bűnös legyek is.Ó. mintha régi álma megvalósítására biztatná.Nem lehetséges. akár London hatalmas házrengetegében.Itt kell hagynod ezt mind. hogy elrejtse szívedet Roger Chillingworth gonosz tekintete elől? . segíts a te erőddel. . Ott szabad vagy. hát ott van a tenger szélesebb ösvénye . elrejtőzhetem talán a korhadt falevelek alá .Adj tanácsot nekem. . ne törődj velük többé. amelyet szégyen és félelem nélkül viselhetsz és ragyogtathatsz. ha elindulsz ezen az erdei úton. mint hogy lefeküdj meghalni tehetetlenül. Prédikálj! Írj! Dolgozz! Mindent inkább. és szeméből könny szivárgott. sötét szemét a lelkész arcára szegezte. akinek lába roskadozott. és előre! 101 . ahol nemrég még puszta avar terült. .Ez. akarni sem. Tovább. a derűs Itáliában.Az Ég megkönyörül rajtad. Nincs erőm. Föl a fejet. ahol a legnyomorultabb voltál. mi lett belőled! . ahová a gondviselés helyezett. ha akarod. vissza is visz megint. akinek jutalma szégyen és halál. mindenütt találhatsz magadnak helyet. . Légy a rézbőrűek tanítója és apostola. ahol az ő hatalma nem ér el. . akár valamelyik elhagyott kis faluban. lázasan igyekezve beléönteni a maga lelkierejét.Puszta gyöngeségből meg tudnál halni?! Mert más okod nincsen rá. így akarta ösztönösen. ami annyira kikezdett máris?! Hiszen nincs erőd cselekedni. Hester.És ha ez nem. Franciaországban. csak legyen erőd élni a kegyelemmel. Talán meghalok. . Szülőhazánkban.folytatta Hester.Hát olyan szűk ez a világ? .. és eljuthatsz oda. . bár tudom.Isten ítélete van rajtam . . Azt hiszed. delejes erővel talpra állítani a szerencsétlent. Vagy ha az talán jobban megfelel. és szerezz magadnak másikat.De igen. míg eltemetnek. Ha az én lelkem elveszett is. ne hidd azt! Még sok megpróbáltatást és sok sikert tartogat a jövő. az egész világegyetem ennek a városnak a határai között húzódik meg.kiáltott Hester. ha hivatottságot érzel magadban erre a feladatra. a bűnbánatra se lesz többé erőd. . tovább halad az erdő sűrűjében. Miért cipelnéd akár csak egy napig is még a kínt. Mi keresnivalód itt.Összetört a hét esztendei gyötrődés . és nem fog lehúzni súlyával a hajó.felelte a pap bágyadt mosollyal. De ellenkező irányba is vezet. ahol még boldog lehetsz. mások lelkéért még tehetek egyet-mást. hogy földi életemet itt tengetem most már. . Hester. És ha sokáig tétovázol. mint ez itt körülöttünk? Hová vezet az erdei ösvény? Azt mondod.mondta Hester.Nincs erőm viaskodni ellene.És Hester Prynne mély. vagy Németországban. Nincs elég árnya a végtelen erdőnek. ha őrsége véget ér. úgyis régen rabságba hajtották lelked jobbik részét. hűtlen katona voltam. ha a tengert választod.Azon jöttél ide. vissza a telepre. hidd el. és hidd el. és minden lépéssel jobban belevesz.felelte az összetört szívű lelkész. . . Cseréld fel ezt a hazug életet egy új és igaz élettel. mindig úgy gondoltam. Hadd maradjanak itt a romok. de mit csináljak? Legfeljebb az a választásom marad. Egy-két mérföldre innen a sárga faleveleken meg se látszik már a fehér ember lába nyoma.

. Most már megint a csüggedés beszélt belőle. amely pedig kínálkozott. akinek szemében hirtelen fellobbant és újra kihunyt a lelkesedés lángja. És újra elismételte: .. Nekem már csak itt kell meghalnom. 102 . nem merek kilépni egyedül az idegen.Nem kell egyedül menned .suttogta Hester. Hester! . Nem tudta megragadni a szerencsét. akinek a térde remeg. Így hát mindent elmondtak egymásnak.. nincs erőm vállalni a kockázatot.Egyedül. .Ó.Mintha versenyfutásra biztatnád azt. Ó. Lelkiereje megrokkant. Hester.kiáltott Arthur Dimmesdale. széles világba. .

XVIII. Verőfény
Arthur Dimmesdale szemében remény és öröm villant fel, de félelemmel keverve. Szinte rémülten nézett az asszonyra, amiért ilyen merészen kimondja azt, amire ő csak erőtlenül, félve gondolt, de a világért ki nem ejtett volna a száján. Hester viszont természete szerint is bátor, tevékeny nő volt, és most, hogy évek óta a társadalom száműzöttjeként élt, idegenül és kitagadva, gondolkodása is új utakra terelődött. Ő egészen más volt, mint a lelkész. Minden irányítás és vezetés nélkül bolyongott abban az erkölcsi vadonban, ahol éppen olyan sötét útvesztő volt körülötte, mint itt, a rengeteg mélyén, ahol most kettejük sorsáról kellett dönteni. Lelke és szíve megszokta a puszta helyeket, szabadon csatangolt, mint a vad indián a maga erdeiben. Hosszú évek óta idegenül, elszigetelt helyéről nézte az emberi társadalom intézményeit és mindazt, amit a törvényhozók vagy papok alkottak. Nem sokkal több tisztelettel nézte őket, mint az indián a papi köntöst, a bírói talárt, a pellengért, az akasztófát, a templomot vagy a családi tűzhelyet. Sorsának alakulása lassanként felszabadította lelkét és gondolkozását. A skarlát betű szabad utat nyitott előtte olyan területekre, ahová más asszony nem mert volna belépni. Szégyen, magány és kétségbeesés: ezek voltak a tanítói - komor és kemény nevelők -, akik erőt adtak talán, de sok hamis tanítást is. A lelkész viszont sohasem került olyan helyzetbe, ahonnan kívülről nézhette volna az általánosan elismert törvényeket, bár egyszer életében megszegte azok legszentebbjét. De akkor a szenvedély ragadta el, nem elvből, sőt nem is szándékosan cselekedett. Azóta pedig szinte beteges buzgalommal és pontossággal figyelte nem csupán minden cselekedetét - mert azt még aránylag könnyű volt igazgatni -, de minden belső rezdülését és legtitkosabb gondolatait. Mint lelkész, a társadalom legfelső fokán állt abban az időben, és így annál kevésbé rázhatta le magáról a világ szabályait, elveit és előítéleteit. Papi hivatásának keretei minden lépését gátolták. És éppen, mert egyszer vétkezett, és lelkiismeretét állandóan égette a be nem hegedt, kínzó seb, talán kevésbé térhetett le az erény útjáról, mint az olyan ember, aki a bűnt nem ismeri. Hester Prynne gyalázatának és számkivetésének ez a hét esztendeje mintha nem is lett volna egyéb, mint előkészület éppen erre az órára. De Arthur Dimmesdale helyzete egészen más volt. Ha az ilyen ember másodszor is elbukik, nincs mentsége, nincs, amivel bűnét enyhítse. Ha csak az nem, hogy a hosszú szenvedés összetörte, hogy a lelkét éppen a bűntudat zavarta meg, és nem volt ereje eldönteni, melyiket válassza a szörnyű lehetőségek közül. A leleplezett bűnös gyalázatát vagy a képmutatás gyötrelmét. Nincs más mentsége, mint talán az, hogy minden gyarló ember menekül a halál és a szégyen elől, igyekszik, ha módjában áll, megszabadulni ellensége fondorlataitól. Emberileg érthető, ha az összetört szívű, holtra fáradt, szerencsétlen vándor, amikor sivár, nehéz útján végre megcsillan előtte az emberi együttérzés, az új, igazi élet egy szikrája, minden erejével afelé igyekszik, és megpróbálja levetni a vezeklés súlyos terhét. És nyugodtan kimondhatjuk itt a szomorú igazságot is: hogyha egyszer a bűn rést vágott az emberi lélek bástyáján, azt ezen a földön többé betömni nem lehet. Őrizni, védeni talán igen, hogy az ellenség ne tudjon behatolni azon a ponton a várba, és ha már támad, más helyen támadjon. De hiába, a fal megrongálódott, és az ellenség lába szüntelenül ott dobog, mert nem felejtette el régi győzelmét. A lelkész talán viaskodott még magában, de erről most ne beszéljünk. Elég annyi, hogy elszánta magát a menekülésre, ha nem kell egyedül nekivágnia az útnak.
103

„Ha csak egy pillanatom lett volna ebben a hét esztendőben - gondolta -, amikor megnyugvást, békességet talált a lelkem, talán el tudnám viselni még tovább is a terhet, az isteni kegyelem reményében. De tudom, hogy az ítéletet semmi sem hárítja el fejemről többé. Miért ne ragadjam meg az enyhülést, ami a halálra ítélt bűnösnek is jár kivégzése előtt? És ha tényleg úgy van, amint Hester mondja, hogy ez az út vezet a másik, jobb élet felé, igazán nem áldozok fel érte semmi olyat, ami több reménnyel kecsegtetne. Nem is élhetek tovább az ő segítsége nélkül. Ő erős és gyöngéd... támogat és vigasztal! Könyörülj meg rajtam Te odafönt, akihez nem merem fölemelni bűnös szememet.” Hester kiolvasta szeméből a gondolatait, s nyugodtan így szólt: - El fogsz menni innen. Most, hogy végre döntéshez jutott, az örömnek valami bizonytalan fénye vetődött a lelkész zaklatott szívére. Mintha önnön lelke börtönében raboskodott volna mostanáig, és most egyszerre tele tüdővel szívná egy új, idegen világ levegőjét, ahol nincs törvény és kereszténység, se megváltás. Lelke magasra szökött, és most közelebbről látta az eget, mint eddig, hiszen nyomorúságában a földön kúszott. És mert mélyen vallásos lelkű ember volt, most is áhítat fogta el. - Lehetséges, hogy még örülni is tudok? - kiáltott fel csodálkozva. - Azt hittem, rég kihalt belőlem az örömnek még a csírája is. Hester, te vagy az én védőangyalom. Úgy érzem, az előbb elterültem itt az avaron, bűntől mocskos, bánattól sötét szívvel, és most feltámadtam, újjászülettem, és dicsőíteni tudom a Mindenhatót, aki ilyen kegyes volt hozzám. Hiszen ez máris az, máris elérkeztünk a jobb világba. Miért nem találtuk meg előbb?! - Ne nézzünk most hátra - felelte Hester -, a múlt elmaradt mögöttünk. - Ne törődjünk vele. Ide nézz, leveszem ezt a jelképet is, mintha soha itt se lett volna! Ezzel megoldotta a kapcsot, amely a skarlát betűt tartotta ruháján, levette melléről, és elhajította a száraz falevelek közé. A patak mellett hullott földre a titokzatos jelkép. Ha csak egy tenyérnyivel odább esik, a víz tovasodorja, és a kis patak még eggyel több fájdalmat hordoz azontúl, amiről mesélhessen a maga érthetetlen nyelvén. Ott csillogott az arannyal hímzett skarlát betű, mint valami drágakő, a lomb között. Talán ráakad egy balvégzetű vándor, és attól fogva különös, bűnös képek gyötrik majd, és érthetetlen szorongás nehezedik a szívére, anélkül, hogy tudná, miért. Hester hosszan, mélyen föllélegzett, mintha levetné a szégyen és fájdalom terhét, ami hét év óta állandóan nyomta. Micsoda megkönnyebbülés volt ez! Sohasem érezte ennyire súlyosnak a terhet, csak most, amikor ledobta. Aztán ösztönös mozdulattal levette fejéről a sapkát, úgyhogy dús, sötét haja vállára omlott. Hol árnyékot, hol fényt vetett az arcára, és visszaadta vonásainak a régi, szelíd bájt. Szája körül és szemében gyöngéd mosoly sugárzott, mintha asszonyi lénye legmélyéről áradt volna. Sápadt arcán mély pirosság ömlött el. Nőisége, fiatalsága, egész gazdag szépsége visszatért a múltból, amelyet pedig az emberek visszahozhatatlannak neveznek. Föltámadt benne a szűzi reménység, a boldogságnak valami soha nem ismert érzése, és csodálatosan összeolvadt ezzel a bűvös órával. És mintha az erdő és az ég borúja csak az ő megszomorodott szívük árnyéka lett volna, most hirtelen az is eltűnt. Az ég mosolyra derült, napfény ömlött át a lombok közén, elárasztotta az erdő sötétségét, minden zöld levél boldogan csillogott, a sárga aranynak látszott a földön, és az öreg fák szürke törzse vakítóan ragyogott. Minden tárgy, ami sötét árnyéknak tűnt fel eddig, most csak úgy sugározta a fényt. A kis patak vidám csillogása messzire ellátszott az erdő szívében, ahol most mintha az öröm titka fészkelt volna. Igen, a pogány, vad természet, amelyet emberi törvény soha le
104

nem igázott, magasabb erkölcsi igazság meg nem világított, együtt érzett a két halandó szív boldogságával. Hiszen a szerelem akár újonnan születik, akár halottaiból ébred, mindig napsugarat hoz, csordultig telíti ragyogásával a szívet, úgyhogy kiárad a külső világra is. Ha az erdő tovább is sötét homályban marad, Hester és Arthur Dimmesdale akkor is ragyogó verőfényben látják. Most új öröm remegtette meg Hestert. - Meg kell ismerned Gyöngyöt, a mi kis Gyöngyünket. Láttad már többször, tudom, de most más szemmel nézed majd. Különös gyermek, én igazán meg se értem. De te nagyon fogod szeretni, úgy, mint én. És talán jobban tudod majd, hogy kell bánnod vele. - Azt hiszed, a gyermek örülni fog, ha megismer engem? - kérdezte kicsit aggodalmasan a lelkész. - Régóta kerülöm a gyerekeket, mert látom, hogy bizalmatlanok irántam, nem szívesen közelednek hozzám. Gyöngytől is sokszor féltem, megvallom. - Szomorú, hogy így volt - felelte Hester. - De biztosan tudom, hogy borzasztóan szeretni fog, és te is őt. Nincs messze innen. Mindjárt szólok neki. Gyöngy! Hol vagy, kislányom? - Én látom... ott áll a sugárnyalábban, a patak túlsó partján - mondta a pap. - Elég messzire elbarangolt. Igazán azt hiszed, szeretni fog? Hester mosolygott, és újra szólította a gyermeket. Most már ő is látta ott, ahová a lelkész mutatott. Úgy állt ott, mint valami ragyogó tünemény a lombok között átömlő napfényben. A sugarak föl-alá futkostak rajta, hol megcsillogtatva, hol elborítva kis alakját. Egyik pillanatban élő gyermeknek látszott, a másikban inkább tüneménynek. Meghallotta anyja szavát, és lassan közeledett hozzájuk. Gyöngy cseppet sem unatkozott, amíg anyja a lelkésszel beszélgetett. A nagy fekete erdő, mely komor, sötét arccal fogadja azokat, akik itt akarják elrejteni bűneiket vagy bánatukat, a magános gyermeknek játszótársa lett. Legszelídebb ábrázatát öltötte fel a kedvéért, és igyekezett a maga módján mulattatni. Csipkebogyóval kínálta, amely ilyenkor késő ősszel kezd érni, és mint megannyi vércsepp piroslik a hervadt levelek között. Gyöngy összegyűjtött egy csomót, és boldogan szívta a különös növény fanyar illatát. Az erdő kisebb vadjai nem is igen tértek ki előle. Egy fogoly, amely fiókáival közeledett, fenyegetően nekiszaladt ugyan előbb, de aztán megbánta, hogy barátságtalan volt, és hátrakotyogott csibéinek, mintha azt mondaná: ne féljetek. Egy alacsony ágon galamb üldögélt, és hangos búgással fogadta a gyermeket, talán üdvözölni akarta, talán megijedt tőle. Egy kis mókus a saját fája koronájának sűrű lombjai közül makogott valamit, amikor meglátta - kedvesen vagy haragosan, azt az ilyen mulatságos-mérges természetű jószágnál nem könnyű eldönteni -, makogott, és egy diót hajított a fejére. Tavalyi dió volt, és a mókus éles fogacskája már kikezdte. Odább egy rókát riasztott fel álmából könnyű lépteivel, az is kíváncsian nézett rá, mintha nem tudná, meneküljön-e vagy folytassa szundikálását. Sőt állítólag egy farkas is odajött hozzá - de itt már nem egészen hiteles a történet -, megszagolgatta ruháját, és odahajtotta félelmetes fejét simogatásra. Annyi biztosan igaz, hogy az erdő, a kis és nagy vadak anyja és dajkája megérezte a rokon vadságot ebben az emberi gyermekben. Gyöngy sokkal jobb helyen volt itt, mint a gyarmatváros gyeppel szegett útjain vagy otthon, anyja kopott kunyhójában. A virágok mintha ráismertek volna. Egyik-másik oda is súgta neki, amint elhaladt közöttük: „Szakíts le, szép gyermek, és ékesítsd magadat velem.” Gyöngy pedig, hogy kedvükre tegyen, összeszedte a sok ibolyát, szellőrózsát, meg egy-két friss zöld gallyat, amit az öreg fák kínáltak neki. Hajába fonta a virágot, feldíszítette ifjú derekát, olyan lett, mint egy kis nimfa vagy egy erdei tündér, aki ott nőtt fel az ősi vadonban. Ebben a különös öltözetben közeledett most, amikor anyja szavát meghallotta. De nagyon lassan jött, mert meglátta a lelkészt.
105

És főleg nem szereti. és biztosan Gyöngy se felejtette el. melynek okát nemigen érti.XIX. ha túlzott gyöngédséggel közelednek hozzá. Inkább félrehúzódnak előlem. Csakhogy az a 106 .felelte Hester gyöngéden -. . nem kételkedhettek abban. Nagyszerű gyermek. Nem is kételkedhettek ebben. nem is gagyognak a fülembe. régi angol hazánkból szökött volna ide egy otthagyott mesebeli tündér! Soha még ilyen érzéssel nem nézte Gyöngyöt egyikük sem. És látod a homlokát? Én tudom. Ilyen és talán más. amelyet ők olyan kétségbeesetten igyekeztek rejtegetni hét éven át . . . mikor.. A gyermek a patakparton . amint úgy melletted tipegett az utcán .. nem szívesen ülnek a térdemre.Nagyon fogod szeretni. kinek a homloka az. tudod. hogy azokról számot adhattak volna maguknak. A pólyásbaba keservesen sivalkodik.Nem is sejted. és másodszor ott a szigorú öreg kormányzó házában.. de lassanként megszeret. . ahogy ott állt virág. hogy földi életük és eljövendő sorsuk is egybekapcsolódott.és lombdíszében. festői szépségét. Nézd. . De tévedtem.Amikor olyan szépen beszéltél.. Hester. Benne megelevenedett a kapocs. hányszor megrémített már ez a drága gyermek. megoldása a nagy titoknak. Először. .súgta Hester.kezdte Dimmesdale kicsit nyugtalanul. első pillanatban talán furcsán viselkedik majd.Nem. A gyermekben együtt voltak. és olyan furcsán néznek. amely kettejüket összefűzte. ha karomba veszem. . hogy majdnem áhítatos tisztelettel nézték a gyermeket. és pártunkat fogtad . és ez irtózatos volt még gondolatnak is. Ne félj.Én jól emlékszem.Arra gondoltam. nehezebben felismerhető gondolatok támadtak bennük most. amikor így szemük előtt állt összetartozásuknak ez a kézzelfogható és egyben szellemi megnyilatkozása. se izgatottan .ismételte Hester. Ő volt az eleven képírás. . Hester. és együtt kellett maradniuk az idők végéig.. ragyogó. nem is viszonozzák. ha rájuk mosolygok. amint mondottam: a gyerekek sokszor bizalmatlanok irántam. csak eddig nem akadt próféta vagy varázsló. meglátod . Engem nagyon szeret. Éppen azon a helyen a patak egy kis tavacskát formált. amelynek nyugodt felszíne gyönyörűen visszatükrözte a gyermek édes kis alakját. nem kell félned már a hasonlatosságtól. Gyöngy volt a kettejük egysége. és hogy vágyom mégis erre a találkozásra.Nem is hiszed. és téged is szeretni fog. .Szeszélyes kis tündér a mi Gyöngyünk. anélkül. nem megdöbbentően szép így. Pedig benne is van érzés. az se illene jobban neki. De úgy van.Ne éreztess vele semmit. aki elolvassa a lángbetűket. vad lesz egy kicsit.Ugye. mind a kettőnkre . amikor ideér. gyémántot és drágakövet szedett volna össze itt az erdőn. megállt odaát. Ha megannyi gyöngyöt. hogy Gyöngy életében kétszer is nagyon szelíd volt hozzám. és most már együtt figyelték a kislányt. És akármennyit szenvedtek is. milyen szép? És milyen ügyesen használta fel az egyszerű vadvirágokat. Igaz. hogy összeszorul a szívem. és ha kicsit messzebb leszünk innen. aki lassan közeledett. hogy vonásaim ismétlődni találnak az arcán.. úgyhogy mindenki könnyen rám ismerhet. akik még mindig ott ültek egymás mellett a mohos fatörzsön.felelte Hester. Ne fogadd túlzott melegséggel. Ezalatt a kislány a patakhoz ért. szótlanul vizsgálva anyját és a lelkészt. hajában a virágkoszorúval?! Mintha édes. Érthető tehát. Inkább hozzád hasonlít.és itt a gyermekben mintha minden nyíltan meg volna írva.

hevesen hadonászott. mintha próbálná megfejteni. Alatta a patakban ugyanaz a gyermek. Egész különös jelenség volt. mind a két karját kitárva. Amikor elküldte őt játszani. Ahelyett féktelen haragra lobbant. miféle kapcsolatban lehetnek egymással. és a legkülönösebb. mint egy őzike! Gyöngy egy szóval se válaszolt a mézédes hívogatásra. És mintha a maga megfoghatatlan szellemi mivoltából adott volna valami keveset a valódinak is. különben megharagszom. . szorongó érzés fogta el. Gyöngy pedig valami egész különös szigorú kifejezéssel kinyújtotta a karját. és még dacosabban nézett rá vissza. . másvalakit fogadott be a szívébe. Mintha a gyermek.Hester megszokta ugyan a kis kobold engedetlenségét. ott maradt tovább a túlsó oldalon. mintha idegenné vált volna hirtelen ez a gyermek. tudja isten. aki neked is jó barátod lesz. kinyújtott mutatóujjával. amikor most így magánosan csatangolt az erdőben. groteszk mozdulatokkal. kikerült volna abból a szférából. . Kétszer annyi szeretetben lesz részed ezentúl. Egyedül volt ugyan oktalan gyermeki haragjában.Miért mozogsz ilyen lassan? Sohasem láttalak még ennyire lomhának. olyan szörnyű ez a várakozás. ahol eddig anyjával tartózkodott. bátorítaná. és apró ujjával anyja mellére mutatott. A patakban a gyönyörű tükörkép is összevont szemöldökkel. részben tévedett. és siess. Ugyanakkor lenn a patakban a virágfüzéres. Gyöngy. és soha többé oda vissza nem térhetne. és ez az új érzés annyira megváltoztatta őt magát még külsőleg is. sőt fülhasogató kiáltásokkal kísérte indulatkitörését. ahogy ott állt mereven rájuk szegezett szemmel. Gyöngyöt se a fenyegetés meg nem rémítette.Olyan különös érzésem van . . sürgesd egy kicsit. és siess ide hozzánk. szilaj szemét hol anyjára.szólt át Hester biztatóan a gyermeknek. mint amennyit anyád egyedül adhatott. Részben igaza volt. és akkor a mese szerint nem szabad átlépnie semmiféle folyó vizén.Gyere. . körülötte az erdő szürke homálya. kinyújtott karral. ami sehogy se illett édes kis babaarcához. A gyermek valóban eltávolodott tőle. . de nem saját hibájából. és az biztatná. akkor lábával dobbantott. kicsikém . hogy Gyöngy. Kérlek. különben én megyek érted. és mégis egészen más: az is aranyló fénysugarakkal feje körül. hol a lelkészre szegezte. De Gyöngy rendületlenül feléje mutatva állt. önkéntelenül szívére szorította a kezét. és te soha többé nem találkozol gyermekeddel. Ugord át a patakot. se a kérés meg nem lágyította. . nem is találhatta meg szokott helyét anyja mellett. de ő maga mintha maga köré vonzotta volna a napsugarak ragyogó dicsfényét. mert Gyöngy a mosolynak ezt az ünnepi ruháját sose látta az ismerős vonásokon. Hestert valami egész különös. mégpedig szokatlan arccal. úgyhogy az erdő visszhangzott körülötte. hogy tündérgyermek. dacosan állt. Arthur Dimmesdale. Vagy talán igaz. te furcsa gyerek. Egy jó barátom van itt. miért nem jössz már ide hozzám? . de most érthető módon még jobban bántotta ez a dacos viselkedés.Ugord át a patakot.mondta a lelkész -. hiszen úgy ugrasz. napsugárban csillogó tükörkép is megállt. rossz gyerek.kiáltott át a patakon Hester. Ragyogó. miért. És amikor anyja még egyre integetett neki. majd egy pillantással összefogta mind a kettőt. mint az igazi. 107 . azt sem tudta.tükörkép valamivel tünékenyebb és anyagtalanabb volt. jó helyen jár-e. de mintha egy egész tömeg rejtőzött volna körülötte a fák sűrűségében.Ejnye. máris reszket minden idegszálam. amikor a gyermek tekintete így rátapadt. homlokát szigorúan összeráncolva. ez a kis patak két világot választ el egymástól. még nagyobb nyomatékot adva a gyermek haragjának.Siess már. amikor most visszatért.

átugrott a patakon.A víz tükrében persze megint ismétlődött a kép. . hogyha kedveskedik. megszokott dolgokon. Pár napig csak. az erdő nem rejtheti el. de már nem tiltakozva. mérgesen dobogó lábbal. . És én a te Gyöngyöd vagyok. de most mégis úgy érezte. ugye? .Nos. most már megyek . mi bosszantja . nyugtasd meg rögtön. Most.súgta Hester a lelkész fülébe. Alig tudok szörnyűbbet elképzelni a haragvó gyermeknél. amit mindennap látott rajtam. hadd ragadják el inkább a Csendes-óceán hullámai. meleg.Itt vagyok.mondta Hester -.felelte Gyöngy. és megölelte anyját. most már az én anyácskám vagy megint.mondta Hester. vedd fel magad . és sapkája alá rejtette azokat is. Nyugtasd meg.Nagyon kérlek. Úgy fogunk visszagondolni erre a vidékre. . a patak innenső felén. Pedig már elhajította a végtelen térben . legfeljebb talán ha Hibbinsné őnagysága öntené rám a mérgét. .Oda nézz. Az előbb még reménykedve arról beszélt. aki megcsókolta arcát. mintha csak álmunkban láttuk volna.Tudom már.Láttak már ilyen gyermeket?! . hogy a Végzet kezéből kapta vissza. . amíg ezt a tájat elhagyjuk. De aztán. De most az egyszer igaza van. Viselnem kell még a gyötrelmes jelképet egy darabig. arca halálsápadt lett. . A gyermek odanézett. a haragvó Gyöngy színes árnyéka. és bár minden erejével igyekezett leküzdeni magát. .száját előrecsücsörítve. megcsókolta a skarlát betűt. . és meglátta a vörös betűt közvetlenül a víz szélén: az aranyhímzés csillogva tükröződött. . 108 . szürke árnyék borult rá.felelte a kislány. ott előtted. Gyöngy . és ruhájára erősítette újra. ott csillog megint régi helyén a bíborszínű kárhozat. az lenne ilyen félelmes . hogy minden elkövetett rossz örökre szóló ítélet rajtunk.Igen..és Hester a lelkészre nézett. Hester. ha szeretsz. ráismersz anyádra most már? .Mind a kettőben van valami babonás erő: Gyöngy ifjú szépségében és a vénasszony rútságában.egy rövid óráig szabadon lélegzett -. és közben rendületlenül Hester mellének szegezte csöppnyi mutatóujját. hadonászva.Ó. hogy a szomorú változás végbement.fordult megint a gyermek felé -. De igaz.Ez nem volt szép tőled . . remélem. Hester összefogta súlyos hajfonatait. . hogy az óceán hullámai közé hajítja.Hozd ide . és íme. szemét. Mintha azt akarná jelképezni. mint a hanyatló nap fénye. rögtön bántson is .Gyere.kérdezte szemrehányóan. Odament a patakhoz. felvette a skarlát betűt.mondta a lelkész. . mosolyt erőltetve az arcára. felöltöttem újra a szégyent és a szomorúságot. Mintha a betűnek lett volna valami babonás lankasztó ereje: szépsége. Hester lángvörös lett. virágfüzérkoronával a fején. valahányszor egy kis szeretetet mutatsz.. kérlek. és nyelje el örökre a feneketlen mélység. Kinézett.Igen. pompás nőisége is eltűnt. és ítéletét el nem kerülheti. Kitörő gyöngédséggel odavonta mellére Hester fejét. mindjárt csúfolódol. . sokat mesélek majd róla. Hiányzik neki valami. megint kitárta karját gyermeke felé. De még mielőtt száját kinyitotta volna. ha módodban áll megnyugtatni a gyermeket. Most már idejössz. aztán mélyen fölsóhajtott.A gyermekek nem tűrik a legkisebb változást sem a mindennapi. mintha ellenállhatatlanul kényszerítené valami. mégis halálsápadt lett.

ő pedig sok minden szépre fog tanítani.Visszajön velünk a városba kézen fogva? . nagyon szeret. megtárgyalták.Téged vár. Aztán ott maradt félrehúzódva. de azt hitte. Szeret téged is. ragyogóan okos szemét anyja arcára függesztve. amelyek száz nyelven suttogják most már az új mesét arról. miért. Odahajolt hát hozzá. Azok tovább beszélgettek.Igazán szeret bennünket? .talán az elkényeztetett gyerek féltékenysége támadt föl benne a félelmes vetélytárs ellen.kérdezte a gyermek. hogy üdvözöljön. és homlokát a vízbe mártva. és kérd áldását. Ebben nagy mester volt pólyásbaba kora óta. hogy a patak még a csók helyét is jól lemossa. amikor kézen fogva megyünk majd. Így hát elmúlt ez a sorsdöntő találkozás is. úgy maradt jó darabig. miért nem . 109 . de Gyöngy sehogy se akarta kegyeibe fogadni a lelkészt.És mindig ott tartja majd a kezét a szívén? . Erre azonban Gyöngy kirántotta magát anyja kezéből. Miért nem akarod te is szeretni őt? Siess. ami történt. és szótlanul leste a két felnőttet. odafutott a patakhoz. Majdnem erőszakkal kellett odavonszolni hozzá.Most nem. most még eggyel gazdagabb lett. kislányom. már régen vár rád. morog. és tovább csobog. hadd áldjon meg. anyádat is szereti. A lelkész kínos zavarral nézte. egy csókkal biztosíthatja a gyermek gyöngéd érzéseit. A bánatos kis patak pedig. mit kell tenniök ebben az új helyzetükben. De tudja isten. mint ősidők óta mindig. . Ugye..kérdezte a gyermek. drágaságom.Miért ül ott a pap bácsi? . és mikor másként nem tudta már tiltakozását kifejezni. mi a legtanácsosabb. de eljön a nap. amely annyi titok terhét hordozta eddig is. és te a térdén üldögélsz majd. éppen olyan mélabúsan. és ajkával megérintette homlokát. meleg tűzhelyünk. te is szeretni fogod őt? . furcsábbnál furcsább fintorokat vágott. Gyere. hihetetlenül mozgékony vonásait ezerféleképpen tudta formálni. de halandó nem érthet belőle semmit. . akár egy gonosz kis manó.Csacsi gyerek. vagy szeszélyes koboldtermészete kerekedett megint fölül -. Lesz otthonunk. micsoda kérdés ez? Gyere inkább. . A kis völgykatlan ott maradt egyedül megint a komor öreg fák között. és meglátod.

ide-oda szökdelt a víz szélén. Az ő egészségi állapota sem nagyon alkalmas a kemény erdei életre. hogy könnyebben otthont találhat a civilizált helyeken. mert egy nappal előbb kellett megtartania avatóbeszédét.gondolta. Különben . ott a fák homályában. Sőt mennél fejlettebbek a viszonyok. A lelkész érdeklődve kérdezte. éppen jókor” gondolta. azóta pedig benőtte a moha. Mellette pedig ott volt a kislány. tudása és egész eddigi fejlődése olyan. ami abban az időben nem volt éppen ritkaság. Pár lépésről visszanézett. és így bízott benne.. hogy az alattomos betegség jellemének alapjait is kikezdte már. ahogy Hesterrel az imént megbeszélték. Hiába. maga is csodálta.XX. Hester ott állt szürke ruhájában a korhadt fatörzs mellett. De meg akart bizonyosodni róla. mert ez bántotta és nyugtalanította.talán mégis azért gondolta így. éppoly kétségbevonhatatlan bizonyság. Amilyen jelentéktelen. De most átugrott a mocsaras helyeken. vagy rosszul végeztem csak egyszer is” . Mintha sokkal vadabb lett volna most az ösvény. Azt hitte. és szokatlan testi energiával töltötte el. egyet a tömeg. igyekezett megszabadulni a benyomásoknak ettől a kettősségétől. ennél méltóbb és alkalmasabb módon nem is fejezhetné be pályafutását. és három nap múlva készült indulni Bristolba. mire azt a választ kapta. 110 . ha valaki hosszabb időn át két arcot visel. Nagyokat lépett. Hester önkéntes ápolónői minőségében megismerkedett a kapitánnyal és legénységgel. keresztültörtetett a tüskés bozóton. hogy véletlenül ott horgonyzott a kikötőben egy kétes hírű cirkáló. és majdnem biztosra vette. A lelkész tehát nem álmodott. vagy a parton gyéren elszórt európai telepek. ami az új-angliai lelkészek életében igen jelentős esemény. hogy a két alaknak csak ködös körvonalait látja. Idejövet nem látta ennyire járhatatlannak. amelyet ki tudja. Ezért apróra felidézte magában a terveket. hogy boldogan foglalja el régi helyét az anyja mellett. pihenés nélkül kapaszkodott föl a magaslatokra. látszott. „Legalább ne mondhassák rólam. csak azért. vagy akár az indián wigwam. hogy egy mélyenjáró elme ilyen súlyos csalódásokba eshet. „No. és ereszkedett le a völgybe. milyen gyorsan és könnyen győzte le az út nehézségeit. hogy mikor indul a hajó. magukra hagyva Hestert és a kislányt. hány száz évvel azelőtt döntött ki a vihar. és könnyebbülést találjon egy röpke órára. Hogy miért. Sok mindent elmondtunk és el fogunk mondani még a szerencsétlen lelkészről. mikor a tolakodó harmadik végre eltávozott. azonkívül természetadta tehetsége. mint Új-Anglia legsűrűbb vadona. de szánalmasabb jelét a gyöngeségnek aligha. Nem éppen kalózhajó ugyan. Ez a találkozás most fölkavarta minden érzését. és maga se tudja már. azt egyelőre nem árulhatjuk el. hogy papi kötelességemet elmulasztottam. hogy négy nap múlva. hogy melyik az igazi. hogy az Óvilág népes nagyvárosai több oltalmat adhatnak. Egyetértettek most már abban. Elég szomorú. annál megfelelőbb számára. hogy ez a hihetetlen változás csakugyan valóság. hogy sikerül helyet kapnia két felnőtt és egy gyerek számára a megfelelő titoktartás és óvatosság biztosításával.. De nem. sietett. a természet állította akadályok sokkal fenyegetőbbek. de mégis bizonyos mértékig felelőtlen elem az óceán térein. úgy. Megkönnyítette elhatározásukat. A spanyol vizekről érkezett nemrég. Nem tudta még elhinni. a másikat a maga használatára. hogy ez a két balsors sújtotta ember itt megpihenhessen. A lelkész tévelygése A lelkész előrement. okvetlenül összezavarodik.

akikkel találkozott. ma sem futkos az anyja mellett. hogy amíg Dimmesdale tiszteletes úr az ősz szakállú egyházi férfiúval diskurált. aki tegnapelőtt négykézláb mászott. hirtelen az volt az érzése. idejövet. beesett. Eredj. ami a néző lelkében végbement. sőt még erősebben. Az elhagyott kis völgykatlanban. meg is kell valósítania. belső énje újabb adatokkal is bebizonyította. Ugyanezt érezte. Csak azzal történhetik ilyesmi. melyik igaz a két lehetőség közül: eddig álmodott-e. nem is tegnapelőtt. és Hester. úgy. melyeket levetett. sápadt arcát és gondterhelt homlokát. ami megkülönbözteti őket a csak nemrég látottaktól. Meg a Végzet. hogy „Te vagy az. szeplőtelen jellemét és szent életét. Sorsuk új utakra térült. és azt hitte. hogy a város egész más lett. Az ott maradt az erdőben. a vének ősz szakálla sem fehérebb azóta. A város környékére érve. amit viszont a lelkész hivatása és személye érdemelt ki. és csak nehezen vergődött tovább. hogy mások. Olyan hihetetlen ötletei támadtak a szerencsétlen embernek. szörnyű rémületében és kínjában majdhogy el nem nevette magát hangosan. hogy ebben az esetben. A város ugyanaz volt. talán megtalálod vézna testét. lehetetlen gonosz ötlete támadt. hogy kővé meredne a szent életű agg pátriárka a gyalázkodó szavak hallatára. mint tegnapelőtt. arca hamuszürke lett rémületében. Az épület olyan ismerős volt. Mintha nem tegnap. nem a lelkész. hogy nyelve kikottyantja a szörnyűséget. És mégsem tudott a kényelmetlen érzéstől szabadulni. Ez az egy nap olyan távolságot teremtett. hogy öregebb vagy fiatalabb lett. mint valami régi ruhát. És most az történt. Érezte. Nem tudta volna pontosan meghatározni a változást. hogyan lehet az öregkor méltóságát és bölcsességét összeegyeztetni az engedelmes tisztelettel. A derék öregúr apai szeretettel szólította meg. aki az erdőből ma visszatért. amely lényének mélyebb rétegeiben gyökeredzik. alig tudta leküzdeni magában a feltörő vágyat. Mielőtt hazakerült. hanem sok-sok évvel azelőtt hagyta volna el ezt az ismerős vidéket.Homályosan emlékezett rá. hanem az a súlyos átalakulás. 111 . hogy minden megváltozott. Minden ízében reszketett. mint a tiltakozás. akinek belsejében tökéletesen felfordult a belső rend és a törvény. Pedig az utca ott volt régi helyén. És ami a legkülönösebb. állandóan attól tartott. holott erről szó sincs. hogy gondolkodásában és érzéseiben forradalom ment végbe. a jól ismert kisvárosi arcok és alakok. ha az idősebb véletlenül alacsonyabb rangot és hivatalt tölt be. ahogy emlékezett rá. Ő maga akarta így. hogy tegnapelőtt. mintha az ő beleegyezésével tenné. nem volt ugyanaz. én nem az vagyok. minden úgy. ahogy megszokta. És lelke legmélyén mégis tudta. ha akarata ellen cselekednék is. Minden lépésnél valami új. hogy valami szentségtörő megjegyzést ne tegyen az Úrvacsorát illetőleg. amikor elképzelte. és mégis olyan furcsa. akinek nézel. Nyugodtan mondhatta volna ismerőseinek. Szembetalálkozott például az egyházi tanács egyik tagjával. mit beszélsz?” de ők tévedtek volna. Egyikre se mondhatta. mintha hosszú évek teltek volna el azóta. amihez teljes joga volt. tisztes korát. Gyönyörű példáját adta annak. keresd meg ott a papodat. vagy most álmodik? A jelenséget nem külső változások okozták. hogy igazán nem magyarázhatjuk mással. mégis valami belső szándékát valósítaná meg. a kisbaba. hogy lélegzethez jusson. Nem tudta eldönteni magában. ahol a mélabús patak csörgedez. és erősgetik. Sőt az emberek is. De amellett illő tisztelettel persze. egy mohos fatörzs mellett. akikkel találkozott: „Tévedsz.” Ismerősei egész biztosan tiltakoznak. De a lelkész. És a furcsa faházak magas oromzatukkal. valamint az egyházi állását tekintve. éspedig úgy. és megmondani: mi az. amikor saját temploma előtt elhaladt. bizony sokszor meg kellett állnia. a szélkakasok.

öreg arcról. Sőt . Akárhogy igyekezett. Miután pedig Dimmesdale tiszteletes úr gondjaira bízta árva lelkét. hogy aznap délután a szegény kislány otthagyja édesanyját. és egy olyan ember útjába kerüljön. de abban a pillanatban megcáfolhatatlannak tetsző. különben visszariadt volna tőle. De a sok bánat és szomorúság nem törte össze a jámbor lelket. hogy szegényke most majd keservesen töri a fejét. hogy a makulátlan szív szentélyében az ő képe él hófehér függöny mögött. profán érvre a lélek halhatatlansága ellen. Amint a lányka közeledett. ha lelkiatyjával akár véletlenül. mint sírkövekkel a temető. ha élete sötétségbe borul. hogy ez a szűzi lélek odaadó hittel fordul feléje. hogy ez az öröm nemcsak földi. akár szándékosan találkozhatott .biztosra vette. Maga sem tudta később. akit csak nemrégiben nyert meg. égi illatokat árasztó. Annyi bizonyos. és meghozza fekete gyümölcseit. hogy egykettőre kivirágozzék. mintha a túlvilági város dicsfényében állana. Alighogy tisztes korú lelki gyermekét elhagyta. akárcsak a zsebe vagy kézimunkakosara. az ősellenség megint a fülébe súgta. Ezer képzelt hibát fedezett föl rémülten. és a vallásos rajongást a szerelem melegével itatja át. úgyhogy a jámbor özvegy nem tudott egészen eligazodni rajta. hogy amikor a lelkész hátrapillantott. elsietett a lányka mellett. 112 .köpönyegét arcára húzva. öreg hölgy volt az illető. A küzdelem most még erősebb volt. És csakugyan. evangéliumi igét súgott a derék matróna süket. a szerelmet pedig a vallás tisztaságával. és megaranyozza dicsfényével utolsó pillanatait. mintha csak az ősellenség akarta volna így. egyetlen szóval megronthatja. Szép és tiszta volt. és így saját meggyőződése szerint magyarázhatta. És a lelkész azt is jól tudta. de egyben mennyei jellegű is. amely tele volt jámbor apróságokkal. Olyan mélyen megrendítette akkor a lányka szívét. amelyet a pellengéren töltött éjszaka után tartott.miért ne mondjuk ki a teljes igazságot? . nem bánva. de elragadtatva figyelő fülébe. az ártatlan gyermek ijedten kutatta végig lelkiismeretét. Most azonban. mintha gyilkos mérget fecskendezett volna ereibe. amikor a lelkész odahajolt az öregasszony füléhez. aki éppen a kísértések útvesztőjében tévelyeg. kegyes. tudta. úgyhogy a keserűség valami ünnepi örömmé változott benne. gyülekezetének legidősebb nőtagjával találkozott. éspedig éppen azzal a ragyogó beszédével. akinek szíve megboldogult férje. mert a Szentírás igéiben áhítatos vigasztalást talált. hogy hintse el ebben az ifjú szívben a rossznak magvát. Ilyenkor a szent ember egy-egy meleg. szegény és magános özvegyasszony. és egy aljas pillantással elhervaszthatja benne az ártatlanság egész mezejét. amely akkor is fényt áraszt majd körülötte. Amint az utcán továbbsietett Dimmesdale tiszteletes úr. mint az előbbi esetekben . Tökéletesen bízott a saját hatalmában. hogy az a földi élet kurta örömeit felcserélte a mennyei reménységgel.aki máris elvesztette az ösvényt. a kegyes matróna legnagyobb földi öröme az volt. mint egy egész kurta. mintha rá se ismerne. Egész biztosan a Sátán maga akarta. mit súgott oda neki. Íme a harmadik eset. De szerencsére elég érthetetlenül mondta. és másnap reggel kisírt szemmel végezte a munkáját a ház körül. Példás életű.Vagy egy másik hasonló eset. Egy hajadon. elhalt gyermekei és barátai emlékével volt tele. semmiféle szent mondás nem jutott eszébe. és ezzel táplálkozott több mint harminc esztendő óta. gyülekezetének legifjabb tagja került útjába. a tisztes korú hölgy abban a pillanatban holtan bukik lába elé. Jól tudta. mint egy paradicsomi liliomszál. mennyei hála és elragadtatás sugárzott a ráncos. se egyéb kegyes bölcsesség. hogy ha kimondja a szavakat. mivel érdemelte ki ezt a gorombaságot. nem tudott másra gondolni.

keményített nyakfodorral.Igazán mondom. Nem akarok kérkedni. trágár szóra tanítani őket. de közben hátra-hátrafordult. amivel részeg matrózok szívesen szolgálnak. persze még mielőtt a hölgyet felakasztották volna Thomas Overbury meggyilkolásáért. akik még beszélni is alig tudnak. fejdíszével bólogatva. nagytiszteletű uram. korához illő méltósággal. . és a jövőben sincs szándékomban oda ellátogatni azért.kezdte magas fejékét megbiccentve a boszorkányhölgy.kérdezte végre egy pillanatra megállva az utcán. magas fejékkel. ami ilyen gonosz játékot űz velem?! . ravasz mosollyal. A boldogság álmától szédülten. a spanyol hajó legénységéből. asszonyom. Te alaposan érted a mesterségedet. és olyan hősiesen viselkedett eddig. hogy látogatást tettél az erdőben .nevetett visítva az öreg hölgy. és kezét a homlokán végighúzta. hogy az utolsó kísértés fölötti diadalának örülhessen: az ellenség máris újra támadt. Méghozzá ünnepi díszben. tudva és akarattal vállalta azt. és most már behajtja rajtam a követelését. boldog leszek. most mégis megszólította: .Megőrültem talán? Vagy az ördög hatalmába kerültem végképp? Úgy látszik. Szinte pirulva mondjuk el.. ha ugyan a szóbeszédnek hinni lehet?” Szerencsétlen pap! Olyan üzletet kötött. milyen értelmet adjak szavaidnak .Világos nappal persze nem is beszélhetünk másként. Ezt eddig sohasem tette.Jóformán annyi ideje sem maradt a papnak. akár másként találta ki: egyszeriben odafordult hozzá.. vagy ha azt nem.Ha legközelebb megint rászánnád magad. ami csak az ő rút fejében megszületik. . égbekiáltó káromkodást. „Hát csakugyan eladtam magam az ellenségnek. fogalmam sincs róla. Hibbinsné őnagysága haladt el mellette. ami nem sokban különbözik ettől. és élvezni egy-egy illetlen tréfát. és visszamosolygott a papra. amelynek titkát jó barátnőjétől. Akár a lelkész gondolataiban olvasott.Semmiféle hatalmasságot nem látogattam meg az erdőben. és néhány rút. . amikor a tiszteletes úr így magával társalgott. És a méreg hamarosan szétáradt egész erkölcsi szervezetében. „Mi történt velem? Mi az. nagyon kérlek. Persze erőt vett magán. legalább ezzel a durva fickóval szeretett volna kezet szorítani. de éjfélkor az erdőben. és nem követte el a csínyt. a játszadozó kis puritán gyerekekhez. tudom. .” Állítólag. mintha mindenáron fel akarná fedezni kettejük között a titkos kapcsolatot. másként diskurálunk majd. úgyhogy ennek az utolsó kísértésnek is szerencsésen ellenállt. És most. becsületemre és papi köntösömre. és bár nem volt szokása egyházi személyekkel társalogni. aláírtam a szerződést az erdőben tulajdon véremmel. a híres boszorkányhölgy. Ekkor meg egy részeg matrózzal találkozott. Nem is annyira jobb érzése. azt akarja. Csak azért mentem. hogy titokzatos személyek kegyeit keressem. amint azt a hölgy előkelő rangja és saját jó nevelése diktálta. . amely papi ruhájához sehogy se illett volna. és együtt örvendjek vele a számos új hívőnek. még az előbbieknél is groteszkebb és szörnyűbb ötlet piszkálta.Hallom. megbénította 113 . ha elkísérhetlek. cifra. amit halálos bűnnek tartott maga is. akit ez a sárga fodros bársonyruhás vén boszorkány fejedelméül választott. Eliot atyát. de egy jó szavam sokat tehet érdekedben.felelte a lelkész komolyan és hódolattal. mint inkább ízlése és tekintélyes papi ruhája mentette meg most. Ann Turnertől tanulta. hogy végrehajtsak minden aljasságot. és kezét végighúzta a homlokán. de úgy érezte. közöld velem. Egy. pompás bársony szoknyájában és azzal a bizonyos sárga. hogy annyiszor ellenállt a kísértőnek. oda kell szaladnia az út közepére. akiket a pogányságtól sikerült elhódítania. hogy üdvözöljem kegyes jó barátomat. hogy jó fogadtatásra találj az illető hatalmasságnál.Hahaha! . . legalább néhány jóízű. És továbbment.

és baráti kéz nyújtja őket. miken sok időbe telik. aki az erdőből visszajött. eljut egészen a széléig. az is bizonyítja. nagytiszteletű uram . ami jó és szent. ha szerény szolgálataimat igénybe vennéd. sápadtan. azt részben ki is mondják. Csodálatos. míg a dolgok szavakba öltöznek. . Új ember az. csak egyet is elárult volna. amikor kopogtattak az ajtón. hogy mindent vagy majdnem mindent tud Hesterrel való találkozásáról.Én azt hiszem. Ha két ember egy bizonyos kérdést kerülni akar. De milyen keserű ez az új tudás! Javában tépelődött. Ő felállt. .Úgy érzem. hogy mindezt ő kínlódta végig. írogatott. a mellén. némán. ő. és dolgozószobájába menekült. Örült.jobb ösztöneit. Itt dolgozott. Végre-valahára elérkezett otthonába. hogy mondat közepén hagyta abba. Azt is tudta. amit a maga régi egyszerűségében soha föl nem ért volna ésszel. itt böjtölt és virrasztott. a sápadt arcú.kezdte az öreg doktor. a másikat széttárt ujjakkal. káröröm és a rossznak a kívánása.de nem tudta lerázni azt a szorongató érzést. fél kezét a Szentíráson tartva. 114 . felsietett a lépcsőn. rajta a tinta. és életre pezsdítette a gonoszak népes társaságát. . mint az egész város. de mégse kavarja fel. Sok olyan titkot megfejtett. a gonoszokkal és kártékonyakkal érzett közösséget. Roger Chillingworth lépett be. Éppen ezért a lelkész sem tartott attól. minduntalan odatereli a szót. .felelte Dimmesdale tiszteletes úr. kedves barátom. önkéntelenül. bár tudom. a temető mellett. Előtte volt a biblia. És ha a boszorkánnyal való találkozása csakugyan valóban megtörtént. hogy a szent életű apostolt láthattam. amióta az erdőből hazatért. a toll és a megkezdett beszéd. félholtra sanyargatta magát. és bölcsebb a réginél. hogy mégis sikerült ideérkeznie anélkül. hogy csúffá tegyen mindent. és általuk maga az Úristen. kicsit gúnyosan és szánakozva. Tudta. amelyben Mózes és a próféták szóltak hozzá régi szép héber nyelven. Ott voltak a könyvek. hogy most már a halandók söpredékével. hogy kitűnőek. aki nagy avatóbeszédén dolgozott. Nincs szükségem a gyógyszereidre. hogy valami gonosz szellem nyit rá a következő pillanatban. gúny és keserűség. hogy a lelkész nem segítő jó barátot lát benne. Ilyen körülmények között természetes lett volna. bár félt tőle. de minden olyan idegen. a kandalló meg a falikárpitok.Üdvöz légy itthon. hogy amit tudnak. hogy kaján ötletei közül. de amellett bizonyos kíváncsisággal. különben szíved és agyad aligha lesz eléggé friss az avatóbeszéd megtartásához. Az orvos viszont kitalálta. de bár külsőleg semmit sem árult el. az orvos a maga titokzatos módján félelmetesen közel lopódzott a titokhoz. Minden föltámadt benne. amelyek egész úton gyötörték. vézna testű pap. amikor gondolatainak árja elakadt két nappal ezelőtt. alig tudott ellenállni a kísértésnek. jó uram. Ott volt az asztal. Gépiesen felelte: „Szabad!” .Hogy találtad a kegyes Eliot atyát? Úgy látom. Roger Chillingworth rendületlenül és figyelmesen nézte betegét egész idő alatt. itt próbált imádkozni annyiszor. az a vágy. De ha ez nem történt is meg. hogy Chillingworth egyenesen kimondja. sápadt vagy. amiről szó van. Így is történt. talán bizony a nehéz erdei út túlságosan kifárasztott? Jó lenne talán. A szobába lépve. körülnézett a megszokott helyen. és leleplezi kettejük viszonyát. hanem gyűlöletes ellenséget. és az is. a lelkész mégis szinte bizonyosra vette. az ablakok. fölösleges . De most valahogy messziről nézte saját régi énjét. itt szenvedte a szörnyű kínokat. Ez az én eltűnt. a friss levegő csak jót tett a sok szobai munka után.

Aztán az avatóbeszéd már teleírt lapjait tűzbe hajítva.felelte Roger Chillingworth. ha ma este igénybe vennéd szerény szolgálataimat? Komolyan mondom.A derék ember imája fölér az arannyal . tollal a kezében és hatalmas csomó teleírt papirossal maga előtt.Sőt Új-Jeruzsálem igazi váltópénze az. hogy a nagy alkalomra kellőképpen friss és erős légy. és aranyló fénnyel vakított a szemébe. majd fölkelt a nap. olyan erővel áradtak gondolatai. hogy az évszakok változásait még egy évig kibírjam itt.felelte Dimmesdale majdnem ünnepélyesen.Nem lenne jobb mégis. hogy szereim. most olyan állapotban vagyok. Lehetséges. elragadta a lelkesedés. Ami pedig orvosságaidat illeti. Akkor is ott ült még. behívta a szolgát.Igaz szívemből köszönöm éber gondoskodásodat . Mintha szárnyas paripa hátán ült volna. Talán a másvilágon leszek addigra . Ezen töprengett. . hogy jövőre ilyenkor talán már nem időzöl itt közöttük. Rendkívüli dolgot vár tőled a nép. de jóságodat csak imádsággal hálálhatom meg. . úgy nyargalt vele az idő.Bár adná az ég. . amelyet a nagy Király jegye hitelesít. hogy az ég a maga megnyilatkozásának dicső muzsikáját ilyen silány hangszerre bízta. ha ezt a gyógykezelést végre be tudnám fejezni.. most végre mégis hatni kezdenek. hogy nincs szükség rájuk. újat kezdett írni. Én lennék a legboldogabb ember. mintha ihlet szállta volna meg. Régóta nem evett ilyen mohó étvággyal. mihelyt magára maradt. attól tartva. és olyan magával sodró lendülettel. A lelkész.Nem. Csak azon csodálkozott titokban. magam sem hiszem.felelte jámbor megnyugvással a lelkész. buzgón dolgozott tovább. . . és Új-Anglia háláját alaposan kiérdemelném. bár hosszú ideig haszontalanoknak bizonyultak. 115 . barátom. mint ő. és ennivalót kért. . hogy jobb világ legyen. hogy megoldja a titkot. jó uram.Ezt örömmel hallom. amit tettél értem. . de végre is lemondott arról. Őszintén mondom.Köszönöm. Így múlt el az éjszaka. mindent el kell követni. A függönyökön át bekukucskált a piruló hajnal.

Akárcsak valami álarc . csiszolt aranykehelyben. most is komor szürke ruhában volt. A gyermekhez olyan tökéletesen illett ez az öltözet. mintha csak lényének kisugárzása lett volna. nézzétek meg jól utoljára a skarlát betűt!” Mindenki azt hitte róla. Még pár óra csak. pompakedvelő képzelet.XXI. Hester valami megbánásfélét érzett. szarvasbőr ruhájuk. hogy életfogytiglani rabja és áldozata a nép ítéletének. hosszú korttyal kiüríteni az ürmöt. hogy ebben a pillanatban. önként és majdnem szívesen fogadta.a világból. együttérzésére nem tartott számot. az meglátta volna rajta. Az élet bora. amióta csak asszonnyá érett. örökre megfagyott vonásai. Érthető lett volna.” Lehet az is. még egy darabig csak nézzétek. ebben az órában. mint inkább különös szabásával szinte eltörölte alakja körvonalait. Új-Anglia ünnepe Felvirradt a nap. ha csak természetfölötti tehetségekkel nem áldotta meg a sors. amelyeket hét keserves esztendőn át kénytelenségből tűrt. Mintha azt mondaná: „Gyertek. De talán ma kivételesen valami új kifejezés is volt az arcán. mint minden nyilvános ünnepnapon hét esztendő óta.vagy mint egy halott asszony dermedt. pompás jelenség a komor. de sajátságos ruháját is. ahol már nagy számban tolongtak az iparosok és a város más. hogy látható legyen az emberi szemeknek. márvány nyugalom ült. és a sötét óceán örökre elnyeli az átkozott bélyeget. sajátos fényével bevilágítva. és most sem vehetett észre. amit most majd ajkához emel. amely körülvette. amit éppen úgy nem lehet különválasztani tőle. viharverte ábrázatuk mutatta. amellyel állandóan itatták. amelyből a gyermek csodálatos öltözete született. 116 . ami hét év óta égeti a szívemet a ti jóvoltotokból. hogy a kis gyarmati főváros környékén elszórt erdei telepek valamelyikéről jöhettek. amikor az új kormányzó átveszi hivatalát a nép kezéből. sőt valami diadalérzéssel. hogy a vakító. mint szigorú vallási kötelezettséget. Viszont ha ilyen lélekolvasó akad a tömegben. most. Hogy ugyanaz a tobzódó. ami feladatnak talán még nehezebb volt. A bíbor betű viszont mintha újra kiemelte volna ebből a ködös homályból. amit addig senki se látott. Hester. rég elköltözött. most is a rendes. bizonyára nagyon édes. amikor le akarta rázni a lényével már szinte összeforrt jelképet. amelyet úgy megszoktak már a polgárok. Arcán. mint büntetést. mint pillangótól a fényes. Gyöngy viszont a vidámság színeiben ragyogott. Akadt néhány durva külsejű alak is. aztán úgysem találjátok meg többet. és ő visszakívánná a régit. de ő most talán ilyesmit gondol: „Igen. és a szívekben olvasni nem tud. Hiszen Hester valóban halott volt bizonyos értelemben . alkotta Hester egyszerű. zamatos és szívderítő lesz. Az ember el sem tudta hinni. amelyet hathatós szíverősítőként csepegtettek beléje. hogy a tömeg bámész pillantásait is. tarka szárnyat vagy a virágtól szirmainak pompáját. alantasabb rendű lakói. mert különben keserű ízt hagyna a szájában. Ezeknél is a külső forma belső mivoltukat adja vissza. Hester Prynne és gyermeke is megérkezett a piactérre. amely nem is annyira színével. szürke alaknak köszönheti létét. jellemének megjelenése. Az emberi lélekben sok következetlenség megfér. hogy ellenállhatatlan vágyat érezzen: most utoljára.

mint a múltkor is. . És indiánok meg matrózok. és sok ember látja. . Nem is lépkedett anyja mellett. és melletted ül a mohos fatörzsön. ebbe a néhány ünnepnapba sűrítették a puritánok mindazt a jókedvet és örömet. mennyi idegen van itt ma.Csitt. gyermekem.Sötét éjszaka odahív bennünket. és megfogja a te kezedet meg az enyémet. És amikor a piacra értek. akik most ott álltak Boston piacterén. ahol süt a nap. még nyugtalanabb lett. . nézz inkább körül. még nem vált vérré a puritán komorság. mintha mulatni szeretne.mondta a gyermek. hogy integessen nekem. Integessen neked. És ott van Brackett mester is. amit Hester mozdulatlan márványarca oly tökéletesen eltakart. szomorú ember. mintha magának mondaná. érthetetlen.Azért mégsem való. szomorú ember az . Mit keresnek itt a piactéren? . ott a kovács. Nézd. mint máskor.A menetet akarják látni. csak nem tudná. Olyan. te szürke ruhában vagy. a börtönőr. mint egy szikrázó gyémántok az alatta dobogó szív lüktetését. a felnőttek otthagyták a műhelyt és a mezei munkát. mint nagyváros forgalmas piacához. Az emberek arca szokatlanul vidám. Angliában születtek. itt nem ismer bennünket. De ez talán túlzás. mert nem tudta mire vélni a kavargást. mindenki milyen vidám arcot vág ma. Az egész korszakra kétségtelenül jellemzőek a szürke és komor színek. ha közvetlen közelükben valami gyökeres változás készül. olyan korban. és vasárnapi díszbe öltözött. az ilyen napokat mindig vidámsággal ünneplik meg. inkább röpdösött. és mind a város kiváló és derék férfiai. és azt a skarlát betűt viseled.Emlékszik rád még pólyásbaba korodból . olyan csúf. Hesternek igaza volt. A gyerekek eljöttek az iskolából. Furcsa. apáik még Erzsébet korának tobzódó napsütésében éltek. és főleg azt.Olyan furcsa. te se köszönj neki. Nézd. De itt. nézd. nemhiába anyja nyugtalan szívéből szakadt ki. oda nézz. A gyermekek mindig megérzik a hozzájuk tartozók nyugtalanságát. és külseje is körülbelül úgy tükrözte lelke állapotát. kislányom. Gyöngy is. mondd? És most is kinyújtja felém a két kezét. Mától fogva új kormányzó fog parancsolni nekik.Ma. te ezt még nem érted. És legutóbb. öreg világra. Akkor is. hogy integet nekem. milyen szépen lemosta szurtos ábrázatát. Mit akar tőlem? . és nekünk se szabad ismerni őt. anyám. mintha aranykorszak virradna erre a szegény. 117 . néha harsány kiáltásokat hallatott. Ilyenkor egy rövid napra szétoszlott a komor felhő. még nyugtalanabb volt a gyermek. meg a tanács tagjai és a papok. ezen a jelentős napon. . mint azután majdnem két évszázadon át. izgatottságot maga körül. mint más halandóké a súlyosabb esztendőkben. ahol csak a fák hallják meg az a kis darab ég látja. amikor ott álltunk vele azon az emelvényen. .felelte Hester. mint a madár. mint ott a pataknál. és amióta népek vannak a földön. és megcsókolja a homlokomat. a sűrű erdőben. és az ő arcuk se volt sokkal sötétebb. ha akar.És itt lesz a pap is. És közben szilaj. ott beszélget veled. De azokban. És ne törődj most vele. hogy csinálja. de ma nem fog üdvözölni téged. mert ma örülni akarnak. legelöl pedig a banda meg a katonaság. amit az emberi gyarlósággal meggyőződésük szerint össze lehetett egyeztetni.Itt lesz. Itt fog elhaladni a kormányzó. mikor odavittél hozzá? . . Hiszen máskor inkább egy falusi községháza előtti gyepes térséghez hasonlított a hely. és mindig a szívén tartja a kezét. híven elárulta most mindazt. és eleven volt. úgyhogy alig tudom lemosni a patakban.Mi az. fekete vénember. anyám? Mi van itt? Miért hagyták ott a munkájukat ezek az emberek? Talán játszónapja van az egész világnak? Nézd csak.

De a tömeg most csalódott. barnák vagy feketék. Ezen a napon mindenkinek szabad volt. de mondjuk a lord mayor beiktatásakor. aki tréfáival megnevetteti a tömeget. amit a kivándorlók még otthon. Sőt az se lett volna elképzelhetetlen. piros és sárga kagylóövvel. A társadalom alapítói és oszlopai . a mérkőzők két marokra fogták hosszú vívóbotjaikat. sőt ebben a tekintetben alighanem diadalmasan mérkőzhettek volna utódaikkal vagy akár a mi nemzedékünkkel is. széles ábrázata mégis mosolyra derült. legvidámabb népe volt. mint a vallási szokásokat. aki hivatásának tekinti a tréfát és a mulattatást. Hiába kerestük volna a színházat vagy a vásári énekest. amelyeket máskor olyan szigorúan megtartottak. hogy szó sem lehet a törvénynek ilyen megcsúfolásáról. hogy ezzel is emeljék a nemrég alakult egyszerű kormányzóság tekintélyét.még mindig hatnak. aki hárfapengetéssel kíséri a régi balladát. De akkor. mert hamarosan előkerült a városi főporoszló. a tér egyik sarkán barátságos párbaj készült. és megtűrtek itt az új hazában is. és arcuk mozdulatlan komorsága mellett még a puritánok is nyájasaknak tetszettek. Apáik nagyon is értettek az élet művészetéhez annak idején. Még csak ezután kell megtanulnunk újra a jókedv elfelejtett művészetét. sőt illett is abbahagyni a mindennapi nehéz munka különböző fajtáit. ami Angliában Erzsébet vagy Jakab király korában divatos volt. Voltak birkózómérkőzések.kötelességüknek tartották ezen a napon külsőleg is felölteni mindazt a pompát és méltóságot. amelyet egy nép ilyenkor magára ölt. tarka tollakkal. papok és katonák . lakomákkal. mégis egy-két élénkebb árnyalat tarkította. cifrán hímzett szarvasbőr ruhában. nyíllal és kőhegyű lándzsával . ha nem is éppen a király koronázása alkalmával. hiszen a nevetés legmélyebb forrásait kavarják fel. amely a hagyományok szerint a társadalom és államrend nagyjait megillette. Ami a leginkább magára vonta az érdeklődést: a pellengér emelvényén is elhelyezkedett két bajnok. rikító. a népszerű mulatságoknak egy serege. kerek pajzzsal és széles karddal. Apáink ünnepi szertartásaiban fel-feltűnt itt-ott egy-egy halvány foszlánya. De mégsem ők voltak a 118 . Akadt közöttük néhány indián vad pompában. Lehet. Felvonultak sorban a nép színe előtt. amit otthon.amikor az angol nép úgy általában a maga nagy tömegében talán a világ legnagyszerűbb. és ők is meg tudták volna ülni méltóan ünnepeiket. amelyben a törvény gyökeredzik. a paprikajancsit. Az olyan embert. hogy azt a következő századok sem deríthették fel. groteszk hímzésekkel ékesítik. Persze. Valami halvány nyoma meg is látszott ezen a politikai év kezdetét jelentő napon. erősen elmosódott emléke annak. A legelső kivándorlókat követő generáció már a puritán erkölcsök sötét árnyékában nőtt fel. esze ágában sincs megengedni a komédiát ezen a szent helyen. és kijelentette. és olyan komorrá formálta az egész nép arcát. Ez a nemzedék még csak kezdő korszakát élte a szigorú örömtelenségnek. London büszke városában láttak. mert .a kormányférfiak. teljesen hiányzott. A játékok bizonyos fajtái is megmaradtak. de a közhangulat is. hogy a szertartások méltóságát lélekemelő mulatságokkal egyesítik. a táncoló majmot vagy a bűvész boszorkányos mutatványait.bár száz meg száz év óta ismétlődnek . Anglia falusi vásárain. de jóízű. íjjal. hogy komor volt ez a mosoly. ott a piactéren.ezek külön csoportokban álltak. gyepes térségein űztek. a ruhák szürkék. Mindegy: a nép becsületes. cornwalli és devonshire-i stílusban. az új-angliai puritán telepesek örömtüzekkel. lobogódísszel és pompás felvonulásokkal ünneplik meg a közélet fontos eseményeit. és az ünnepi köntöst. Ha ösztönös hajlandóságukat követik. ha az egész kép nagyjában borongós volt is. amikor az új kormányzó elfoglalta székét. nemcsak a szigorú törvény tiltotta volna ki innen. mert a férfias erényeket és a bátorságot gyarapítják.

és bizalmas beszélgetésbe elegyedett vele. nyájasan mosolyogtak a lármás és elég tiszteletlen matrózokra. kalapján aranycsipke és súlyos aranylánc meg hatalmas színes toll. milyen erkölcsi magányosságot kényszerített rá a skarlát betű. emberi törvény és rendszabály nem is próbált hozzáférni. naptól koromfekete ábrázattal. és bár az emberek könyökkel törtek maguknak utat mindenütt. ami tengeri életüket jellemezte. a Spanyolországból jött hajó legénységének tagjairól. mert így nyugodtan beszélgethetett a hajóssal. és máról holnapra tisztes. mint az öreg Chillingworth doktor. Szemmel láthatólag megismerte. ha valaki üzleti összeköttetést vagy más érintkezést keresett vele. ahogy most elhaladtak a tömeg sorfalai között. és habozás nélkül odalépett hozzá. egyszerűen letelepedett a parton. ha ilyen öltözetben és ilyen ábrázattal hetykélkedik a piacon. ide nem mertek vagy nem akartak belépni. Ha valamelyik kalóz megunta foglalkozását. Széles karimájú pálmalevélkalapjuk alól még most is állati vadsággal villogott a szemük. addig sem akadtak fönn rajta. A délceg kapitányt viszont éppen úgy el se tudták volna képzelni rikító öltözéke nélkül. vagy börtönbe dugják. amelyeket a parton elkövettek. Ebben az esetben Hesternek csak haszna volt belőle. Mint mindig. hogy . Amikor az orvos elbúcsúzott tőle. 119 . jellemző vonása volt a kor hézagos erkölcsének.amint azt ma kifejeznénk . akik szintén kíváncsiak voltak az avatási ünnepélyre. amelyek a többieket szigorúan kötelezték.legvadabb alakok a tömegben. pedig csak jókedvűen gyönyörködni jöttek. És mindenki tudhatta ennek a bizonyos cirkálónak a legénységéről is. ahogy neki tetszett.néhány kereskedőhajó rakományának elsajátítása terheli a lelküket. fekete köpenyeikben. Az akkori hajós ma kalóznak is beillene. Hester körül most is egy üres tér keletkezett. külsejét tekintve. Durva képű zsiványoknak nézhette volna őket az ember. úgy dagadt. Ez a kapitány kétségtelenül a legmutatósabb alak volt a piactéren. nem kellett attól tartania. Sőt a pálinkás butykos is előkerült a marcona legények zsebéből. esetleg a pellengérre állítják. de ő úgy igazította el a haját. a Bristolba igyekvő hajó kapitánya átsétált a piactér túlsó végébe. apadt. tajtékzott. keményített nyakfodraikkal és tornyos kalapjukkal. De ebben az időben a tenger független birodalom volt. homlokát pedig kardvágás éktelenítette. amiért a mai igazságszolgáltatás valószínűleg kötél általi halálra ítélné őket. Városbeli. Sőt valószínűleg bírságot rónak ki rá. Ruhája csupa tarka szalag. Érdekes. bő nadrágjukat széles öv szorította le derékban. egész biztosan nem ússza meg szigorú felelősségrevonás nélkül. mintha inkább mutogatni. Tekintélyüket nemcsak azok a kisebb-nagyobb gazságok emelték. ahogy ott ácsorogtak. amíg javában űzte kétes hivatását. bár semmivel sem voltak rosszabbak a többinél. Ebben is kifejeződött. pedig a polgárokat azonnal megbírságolták volna ilyenféle kihágásért. Bár most már más szemmel nézték. az emberek mégis ösztönösen elhúzódtak tőle. és az övről hosszú kés vagy rúd lógott le. De talán ő is fokozta még azt tartózkodásával. Ezt inkább a matrózokról mondhatjuk. mint a halat a csillogó pikkelyek nélkül. hanem mindaz a szörnyűség. hogy a tenger népe ilyen különös kiváltságokat élvezhetett. hogy a városnak olyan tekintélyes polgára. egyik-másik aranylemezt hordott csat helyett. jámbor életű polgárrá vedlett. torzonborz szakállukkal. egyenesen odalépett a kérdéses hajó kapitányához. semmint takargatni akarná. kurta. Sőt. Oldalán széles kard lógott. Azon sem ütközött meg senki. Ők minden félelem és lelkifurdalás nélkül áthághatták a szabályokat. mintha bűvös kört vont volna maga köré. még kínálgatták is vele ijedt szomszédaikat. A puritán vének is. ahol Hester állt. A hivatalos személyek orra előtt pöfékeltek a legnagyobb nyugalommal. és nem is rokonszenv nélkül.

hiszen azt mondja. Több szó nem esett közöttük. Skorbuttól.Mit mond? . nyugodtan fecsegő emberek között. Hester megpillantotta a tér túlsó szögletében Chillingworth doktort.így szólította meg a tengerész -. legfeljebb talán az ő piruláiktól betegszünk meg. a nevetgélő.kérdezte Hester ijedten. Csodálom! Tudnia kellett volna. Éppen arra fordult és mosolygott. Ott a hajóorvos meg az a másik doktor. még így is. asszonyom . mint ahányat nagyságod kért. nemrég szereztünk egy spanyol alkalmatosságról. nyugalmat erőltetve magára. láztól nem kell tartani az úton. És Hester olyan feddhetetlen hírben állott. .Igen. a hullámzó sokaság feje fölött. hogy azt. úgyhogy jobban elárulta magát. . és régi jó barátja annak az úriembernek.Hogyan? Hát nem tudja. hogy megbotránkoztatást okozzon.Még egy utasa van? . . akiről beszélt. és akit ezek a savanyú képű vén puritánok üldöznek. ő nyugodtan megkockáztathatta anélkül. Zavartalanul beszélgethetett így négyszemközt a marcona kapitánnyal. De alighogy a kapitány eltávozott. . mert gyógyszer van elég a hajón. ahol mindenki csak a saját gondolatával.Együtt laknak hosszú idő óta. mint akarta.felelte Hester. régen ismerik egymást . szólok majd a stewardnak. amit a város legtisztességesebb matrónája sem mert volna. ő is a társasághoz tartozik. hangulatával és érdekeivel törődött. De ez a mosoly félelmetes volt. ha jól emlékszem a nevére. 120 . hogy eggyel több fekhelyet készítsen.hogy kihallgatják őket. hogy az a doktor is velünk jön? Chillingworth.Nos. .

amikor felharsant a szomszédos utcában a katonazene. és kifordult a piactérre. de a tekintélytisztelet érzése legmélyebb ösztöneikben gyökerezett. és kiterjesztett szárnyakon lebegne rajta. és dicsőségét romlatlanul megőrizte ősi idők óta . ha ugyan egyáltalában maradt még valami nyoma. a bölcsességet. Dudley. a feddhetetlen jellemet. mint szirtek a tomboló hullámok árjában. talán nem éppen tökéletesen összehangolva. imponáló vonásokat. mint inkább rendkívüli józanságukkal és egyéniségük súlyával tűntek ki. A felvonulás Hester még jóformán össze se tudta szedni gondolatait. akárcsak a tengeri sirály. De volt közöttük olyan is. mert emelte a jelenet ünnepélyességét és hősi jellegét. Feltűnt már maga a menet is. mit kell tennie ebben az új. amit mi tehetségnek nevezünk. Hogy ez a változás hasznos-e vagy káros. Megannyi művelt úriember volt ez. Utánuk következtek a polgári nagyságok. hogy a templomos lovagrend mintájára a hadviselés tudományára nevelje a férfiakat. akiket a nép mindjárt a közösség kialakulásakor hatalomra emelt. akik harcias hajlandóságukat követve. aztán egy pillanatig egész nyugodtan állt. szótlanul bámult. tudást és súlyos tapasztalatokat. és így joggal kiérdemelte címét és díszes egyenruháját. a tanácstagok és polgárok felvonulása a városházához közeledett. méltóságos alakjuk mellett a harcosok gőgös lépkedése közönségesnek. hogy a már akkor kialakult és azóta megőrzött szokáshoz híven. A nép lelkében élő mély tekintélytisztelet azóta erősen megcsökkent. Tetőtől talpig fényes acél borította őket. aki a németalföldi vagy más európai háborúban kitűnt. De ebben a régi időben e rideg partok angol telepesei faképnél hagyták a királyt. amelyek a biztonság érzését keltik. A közélet vezetőinek kiválasztásában ma már sokkal kisebb a szerepe.amely mindmáig fennáll. veszedelmes helyzetben. fogalma sem volt. a nemességet és a külső rangnak mindenféle fajtáját. mintha magasra emelné a zene dagadó árja. Erő és önbizalom jellemezte őket.XXII. azt nem olyan könnyű eldönteni. ragyogásukkal minden mai hasonló látványosságot homályba borítottak volna. és nem is a legnagyobb művészettel. Minden egyes ember külső magatartása is mutatta. amennyire ez békeidőben lehetséges. Lassú. Bradstreet. Legelöl haladt a banda. sisakjukon tarka tolldísz lengett. valamiféle vitézi társaságot alakítottak. Ebben a korban nem sokra becsülték azt. 121 . A gyarmat legelső államférfiai. amelynek célja az volt. Ez a katonaság . és azok talán még több figyelmet érdemeltek. Viszont a szilárd jellem és méltóság annál többet ért. méltóságos léptekkel éppen bekanyarodott az utcaszögleten. majdnem nevetségesnek tűnt. A díszmenet. és általában azokat a komoly. fenyegető veszedelem közepette úgy álltak. Endicott. hogy a katonaság abban az időben igen nagy becsületben állott. Talán mind a kettő. és minden baj. és ez megint nyugtalansággal töltötte el a gyermeket. Gyöngy előbb boldogan összecsapta kis kezét. a város legtekintélyesebb lelkésze ott elmondja a nagy ünnepi beszédet. Komoly. De megvillant a napfény a banda után pompás díszőrségként lépkedő katonák fényes fegyverein.nem zsoldosokból állott. és amiket ma tiszteletre méltónak mondhatnánk. Bellingham és kortársai nem annyira szellemi képességeikkel. a régi tekintélyek helyett most az ősz hajat és magas kort tisztelték. sokféle hangszer szólt. de célját elérte.

Hester szíve elszorult. ha elég magas polcra jutottak. valami csüggedés költözött a szívébe. fontos diplomáciai és politikai szerepet játszott a függetlenségi háború előtt. sokkal inkább. Járása nem volt erőtlen. És annyira megmaradt még asszonynak. és szavaikat összevegyítették a patak bánatos morajával. az emelte magával ég felé törő hullámain? De pillantása a messzeségbe révedt. elég volt. hallott s tudott abból. Talán csak mert olyan elérhetetlen messzeségben látta. ami körülötte történik. de talán még inkább az idegen és ellenszenves gondolatok. akár a Királyi Titkos Tanácsnak legelsői közé. hogy csalódás áldozata lett. Ami az új gyarmati hatósági emberek megjelenésének méltóságát illeti. az anyaállam minden röstelkedés nélkül választhatta volna a tényleges demokráciának e képviselőit akár a Lordok Házának.már az a rendkívüli tisztelet is. Vagy talán a harsány muzsikaszó hatott érzékeny idegzetére. amivel a közösség neki adózott. És így nem is csoda. a hősi zene hullámai szinte elborították. amely a mély és kitartó gondolkodás kohójában párolódik. Szellemének fölfokozott ereje emelte gyenge testét. de hol időzött közben a lelke? Mélyen magába merült. amely most szinte nem is érezte súlyát. és közben maga sem tudta miért. kínban. Hiszen még a politikai hatalom útja is nyitva állt előttük. Hester Prynne nem vette le róla a szemét. Mintha mozgásának különös ruganyosságát az a szíverősítő okozná. ünnepi sorát. A papi pálya volt akkor az egyetlen. amelyek arcát is megmásították.(1639-1723) amerikai lelkész. talán nem is hallotta a zenét. akkor nagyon mélyen beleláttak egymásba. szögletes arcvonásaik. Mintha angyalok segítsége működött volna itt közre. aki ezen a napon az egyházi szónoklatot tartja. alakja nem görnyedt meg. 122 . hogy valami betegség hatása alatt hirtelen óriási erővel nekilendülnek. a mohos fatörzsre. Ó. hogy amióta lábát Új-Anglia földjére tette. a magányos kis völgykatlanra. Teste csakugyan szokatlan lendülettel mozgott. Hogy tud most ennyire kiszakadni az ő közös 14 Increase Mater . hogy néhány perc múlva díszes menetben elinduljanak. A sötét erdőre gondolt. azt is sejthette. Ugyanaz az ember lenne. megállapíthatták. a valóságban semmi köze sem lehet a lelkészhez. ahol egymás mellett üldögéltek szerelemben. Akik Dimmesdale tiszteletes urat figyelték. aki ott jön? Sehogy sem tudott ráismerni. hogy a nagyra törő tehetségeket erre a pályára vonzza. úgy érezte. hogy ereje nem testi erő. szellemmé változott minden ízében. kezét sem tartotta aggodalmasan a szívére szorítva. izmos testalkatuk is elárulta. Majdnem gőgösen lépkedett a méltóságos és tekintélyes férfiak között. soha ilyen ruganyosan lépkedni nem látták. hogy aztán megint hosszú napokig vagy még tovább ernyedten heverjenek. De aki alaposan szemügyre vette.Jellemüket kemény. amint azt Increase Mather14 példája mutatja. A magasabb szempontokról most nem is szólva . Sokszor megesik éppen rendkívüli tehetséggel megáldott embereknél. amelyben a szellemi kiválóság tényleg érvényesülhetett. hogy legalább egy pillantással észreveszi. Titokban bízott benne. Mindjárt a tanácstagok után következett a kiváló és rendkívül népszerű fiatal pap. hogy ebben a pillanatban nehezen bocsátott meg neki. emberfölötti erővel elővarázsolva a gondolatok csodálatos. mint máskor. csak álmodta a történteket. és hosszú napok életerejét emésztik fel pillanatok alatt. mint most a menetben. Olyan messzire elragadta tőle világi állásának méltósága. mint a politikában. ha semmit sem látott.

Rebesgették a városban . ami anyja lelkét háborgatta. amikor az előbb a menetben láttam. Gyerekjáték az efféle. úgy látszik. Amíg a menet elhaladt előttük. ahogy a nép nevezi. gyermekem . amikor már közeledik a sors súlyos lábdobogása. mit jelent az ilyen kis erdei séta. mint a fölröppenni készülő madárka. aki most a banda méltóságos ütemére lépkedett. 123 . és ijedten húzódtak el közelükből. hogy csókoljon meg itt is. hímzett pruszlikban és bő. aki a sötétben tapogatódzik. nem is tudtam biztosan. félelmüket megkettőzte az. hogy a vénasszony ilyen nyíltan emlegeti a gonosz szellemmel való személyes kapcsolatát.De olyan furcsa volt. mint ahogy szokta. hogy nagyrészt neki köszönhetik a szüntelenül megismétlődő boszorkányságokat és baljóslatú eseményeket. és csókolózni nem a piactéren szokás. az ünnepi felvonulást nézni. És bár Hestert sokan most már jó érzéssel nézték.felelte Hester. hogy csak nemrégiben az erdőben járt levegőt szívni a tiszteletes úr. mint hogy most nincs itt annak az ideje. elkövette azt a hallatlan dolgot. a fiatal lelkészről. komolyan anyjára pillantott. akit különcködése. hogy nyilvánosan szóba állt a skarlátbetűs asszonnyal. Ki hinné. hogy ő az. ami az erdőben történt velünk. Ő is eljött. amit a többiek nem mertek volna megkockáztatni. lázas nyugtalansággal mozgolódott folyton.Mi egyebet mondhatott volna. ez volt az a pap. és hideg kezét hiába nyújtogatja feléje! Gyöngy is megérzett talán valamit abból. . éppen úgy. Különben odaszaladtam volna hozzá. Hibbinsné asszony. a sok ember előtt. mi ketten tudjuk. hogy ugyanaz. . hogy menjek onnan? . csakhogy akkor másvalaki hegedült ám.és később elég drágán megfizetett a rossz híréért az életével -. és megkértem volna. hozzáférhetetlensége. és rám kiáltott volna. hogy nem szólítottad meg őt! Másoknak is hasonló véleményük volt. hogy a vén boszorkány éppen ővele állt szóba. aranyfejű bottal a kezében. Hester? De komolyan mondom.kezdte bizalmaskodva az öreg hölgy.Hát fölérheti ezt halandó ésszel valaki? . asszonyom. a vén fák alatt. ha az ember egy kicsit ismeri a világot! Hanem ez a pap! Ugye.súgta ijedten Hester. . aki jól sejtette. te csacsi gyermek. meg kell vallanom. Hej.világukból. mint akkor. miről beszél . Éppen ezért utat nyitottak előtte. . mintha még ruhája dús ráncainak érintésétől is félnének. vagy mondjuk betegsége sok mindenre rávitt. vagy rá is különösen hatott a lelkész idegensége.Nem tudom. az Írás héber szavait mormolgatva fogai között egész biztosan! No. csakugyan annak látszik. hogy ugyanaz volt. és talán egy indián varázsló vagy lapp csodadoktor szorongatta a kezünket.Láttad a szent embert az imént? Ezt a földi angyalt. De mégis megdöbbentette mindig. természetesen. Mit gondolsz. aki a patakparton megcsókolt engem? .Nem kell ám mindent elmesélni a piacon. én magam is alig tudtam elhinni. szó nélkül. de sok dicső egyházfi ropta már velem a táncot odakint. mint Dimmesdale tiszteletes úr. . Pedig nem ő az egyetlen.Maradj nyugton. és ezt majdnem ugyanilyen szavakkal ki is fejezték. mit mondott volna? Talán a szívéhez kapott volna. Aztán amikor elvonultak. hosszú bársonyszoknyában. hármas nyakfodorral. kislányom. hogy Hibbinsné nem egészen épelméjű. Még szerencse.Anyám. Hogy tudja így elhagyni őt. akivel az erdei ösvényen találkoztál a minap? . te magad se hitted el. Nagy gálában volt most is a derék hölgy. és aki.Nem az én dolgom ítéletet mondani egy ilyen tudós és kegyes életű férfiúról. éppen most. . ugye.

- Pfuj, pfuj! - vijjogott az öreg hölgy, és ujjával megfenyegette Hestert. - Azt hiszed, én, aki olyan gyakran járok az erdőben, nem tudom megismerni, kit láttam és kit nem? Eh, még ha egyetlen fűszál sem maradt a ruhájukon a vadvirágfüzérből, amit tánc közben viseltek, se a hajukban, én azért megismerem őket. Téged is jól ismerlek, Hester, hiszen látom a bélyeget rajtad. Mindenki látja, hiszen a nap is rávilágít, sötétben meg vörös fénnyel izzik. Te nyíltan viseled, úgyhogy erről nincs mit beszélni. De a lelkész? Hajolj ide, hadd súgok a füledbe valamit. Ha a Fekete Ember meglátja, hogy szolgái közül valamelyik olyan nagyon titkolja a frigyet, mit pedig saját vérével írt alá, és meg is pecsételt kinn az erdőn, talál ám módot rá, hogy színvallásra bírja, és előbb-utóbb megmutassa bélyegét napvilágnál is, mindenki szeme láttára, ha akarja, ha nem. Mit gondolsz, mit takargat a lelkész, amikor mindig a szívére szorítja a kezét? - Jaj mit, mondd meg, drága Hibbins néni! - kérdezte kíváncsian Gyöngy. - Te is észrevetted már? - Ne törődj vele, kicsikém - felelte az öregasszony mélyen bókolva a kislány előtt. - Te magad is láthatod majd egyszer. Mondják, hogy a Levegő Fejedelmének nemzetségéből származol, kislányom. Nem lenne kedved valamelyik szép éjszakán kinyargalni velem az erdőbe? Ott apádat is láthatod. És talán megtudod azt is, miért tartja a szívén a kezét a lelkész. Ezzel felkacagott az előkelő boszorkányhölgy, olyan harsányan, hogy az egész piac hallhatta, aztán visszavonult. Közben a gyülekezet házában elhangzott a bevezető ima, és Dimmesdale tiszteletes úr beszélni kezdett. Hangja kihallatszott a nyitott ajtón keresztül. Hestert valami megmagyarázhatatlan érzés ott tartotta a pellengér talapzata előtt. Az épület különben is zsúfolásig tömve volt, oda be se juthatott volna, és itt mégis közelebbről hallotta a szónoklatot, ha a szavakat nem is, de a színes, meleg, lélekbe ható hangot, ami a lelkésznek legkülönösebb adománya volt. Igen, a hangjában volt talán a legfőbb ereje. Aki egy szót sem értett a nyelvén, még azt is elragadta volna ez a mély zengésű és változatos hang. Mint minden más zene, ez is híven kifejezte a pátoszt és szenvedélyt, az elragadtatást és gyöngéd érzéseket, mégpedig olyan nyelven, amelyet a világ minden népe egyformán ismer. A templom falai sokat elfogtak belőle, de Hester lázas feszültséggel figyelt, mélyen megragadta ez a hang, és valami egész különös jelentőségre emelkedett benne, a szavak értelmétől függetlenül. Sőt talán ha jobban kiveheti a szavakat, az csak tompítja a maga durvább értelmével ezt a szellemi lényeget. Kivette a halk alapzöngést, amely az elcsituló szél susogására emlékeztetett, de a következő pillanatban fokozatosan emelkedett, édesen, fölségesen zengett, és áhítatos ünnepi érzéssel öntötte el. De bármilyen hatalmas és megrázó volt is néha a lelkész hangja, valami panaszos színezete mindig megmaradt. Mintha legmélyén ott lappangott volna a félelemnek egy elfojtott sóhaja vagy sikoltása, az emberi fájdalomnak mély, tompa zengése, amely visszhangra talált minden szívben. Sokszor nem is hallatszott egyéb, csak ez a mély pátosz, amely a lélegzetfojtó csendben ott rezgett, mint egy sóhaj. De amikor följebb szárnyalt a lelkész hangja, és hullámai hatalmasan tornyosodva, szinte megremegtették a templom falait, mintha át akarnának hatolni rajtuk, és kiömleni a szabadba, az éles fül még akkor is kihallotta belőle a panaszos kiáltást. Mi volt az? Egy bánat sújtotta, talán bűn tépázta emberi szív így akarta titkát átönteni a tömeg nagy szívébe, bűnét vagy bánatát vallotta meg újra meg újra, minden szavával, hogy részvétet vagy bocsánatot találjon és mindig hasztalanul. Ez a különös, mélyen zengő, panaszos alaphang volt a lelkész csodálatos hatalmának titka.
124

Hester mozdulatlanul állt a pellengér alatt, mint egy kőszobor. De ha a szónoklat oda nem szögezi, talán akkor is mágneses erővel vonzza valami erre a helyre, ahol gyalázatának első keserves óráit élte. Lelkére súlyosan nehezedett egy gondolat - vagy talán nem is gondolat -, hogy életének pályája eddig és ezentúl, valahogy innen indult, és ide tér vissza, ez a pont adja egységét. A kis Gyöngy eközben otthagyta anyját, és kedve szerint játszadozott a piactéren. Ahogy ideoda bujkált az emberek között, szinte földerítette a komor képet, mintha egy ragyogó sugár táncolt volna ott, vagy valami tarka tollú madár bujkált volna egy komor, vén fa lombjai közölt, itt-ott kivillantva színeit. Mozgásában valami állandó hullámzás volt, de amellett sokszor szeszélyes szabálytalanság. Ma különösen fáradhatatlannak látszott, lázas belső nyugtalanságának megfelelően, ami talán anyja lelkiállapotának kisugárzása volt. Valahányszor meglátott valamit, ami örökké éber kíváncsiságát fölkeltené, odaröppent, és úgyszólván kiragadta az illető embert vagy tárgyat, mint jogos tulajdonát, de csak amennyire kedve tartotta, anélkül, hogy saját hangulatait csak a legkisebb mértékben is ahhoz igazította volna. A puritánok csak nézték, mosolyogva, de közben nem tudtak szabadulni a hittől, hogy a gyermek démoni származású, különben nem is lehetne ilyen észvesztően szép és vonzó, ilyen különösen és ragyogóan eleven. Nyugodtan odaszaladt a legvadabb képű indiánhoz, és alaposan szemügyre vette. Az pedig megérezte benne a magáénál is vadabb őserőt. Aztán vele született vakmerőségével, de amellett bizonyos tartózkodással, a matrózok közé furakodott, sorra vizsgálta a fekete képű, marcona legényeket, akik a tengernek éppen olyan vademberei voltak, mint az indiánok a szárazföldnek. A matrózok csodálkozva nézték, mintha csak a tengeri tajtéknak egy foszlánya repült volna oda kislány alakjában, és lélek helyett a tengerlidérc ragyogott volna belőle, amely éjszaka a hajó orra előtt látszik néha. A hajósok egyike - éppen a kapitány, aki az imént Hesterrel beszélgetett - nem tudta levenni szemét a gyermekről. Annyira megigézte, hogy mindenáron meg akarta fogni, és egy csókot lopni tőle. Tapasztalta azonban, hogy akár egy kolibrimadarat kergetne a levegőben, éppen olyan haszontalan minden próbálkozás. Lekapcsolta hát kalapjáról a csillogó aranyláncot, és odahajította neki. Gyöngy rögtön elkapta, és abban a pillanatban nyaka és dereka köré csavarta a láncot, olyan ügyesen, mintha most már többé senki le se vehetné onnan, annyira ruhájához tartozik. - Az a skarlátbetűs asszony a te anyád, ugye? - kérdezte a hajós. - Nem vinnél egy üzenetet neki? - Ha olyat üzensz, ami nekem is tetszik - felelte Gyöngy. - Hát akkor mondd meg, hogy beszéltem újra azzal a ferde vállú vén doktorral, ő vállalkozik rá, hogy magával hozza azt az úriembert, akiről anyád beszélt. Úgyhogy neki nem lesz más gondja, mint saját magára meg rád ügyelni. Megmondod, amit üzentem, te kis boszorkányfióka? - Hibbinsné azt mondja, hogy a Levegő Fejedelme az apám - felelte vissza Gyöngy gonoszkodva. - Ha ilyen csúnya nevet adsz nekem, majd elárullak, és ő vihart küld a hajódra. Elszaladt, cikcakkban bujkálva az emberek között, és megvitte anyjának az üzenetet. Hester türelmes, erős lelke majdnem összeroppant; úgy érezte, elkerülhetetlen, sötét végzete mered rá az utolsó percben, amikor végre azt hitte, hogy megtalálta az útvesztőből a kivezető ösvényt a lelkész és önmaga számára - s most, íme, itt áll előtte a végzet az út közepén, és mosolyog könyörtelenül.

125

És míg a hajóskapitány üzenetével küszködött magában, egy új megpróbáltatást is el kellett tűrnie. A bámészkodók között ugyanis sok környékbeli volt, akik hallották ugyan a skarlát betű hírét és a hozzáfűződő száz meg száz ostoba rémmesét, de tulajdon szemükkel még nem látták soha. Most, hogy az egyéb mulatságokból lassanként kifogytak, odasereglettek Hester köré, otromba, tolakodó kíváncsisággal. De bárhogy tolakodtak, nem tudtak közelebb férkőzni pár méternél. Ott megálltak, mintha a titokzatos jelkép bűvös ereje taszítaná őket. A matrózok is észrevették, hogy valami új szórakozás kínálkozik, hallották, mit jelent a skarlát betű, hát ők is odatolták napégette, marcona zsiványképüket a körbe. Sőt az indiánokra is átragadt a fehér emberek kíváncsisága, odasiklottak a tömegen keresztül, és fekete kígyószemüket Hester mellére szegezték, abban a hitben valószínűleg, hogy a ragyogó, hímzett ékesség valami kiváló méltóságot jelent. A városbeliek pedig, akik rég megszokták a látványt, most megújuló érdeklődéssel fordultak oda az idegenek hatása alatt, és az ő hideg, megszokott pillantásuk talán még jobban kínozta Hestert. Ráismert sorban az asszonyokra, akik hét esztendővel azelőtt várták itt kinn a piactéren, amikor a börtönből kilépett. Csak egy hiányzott közülük, a legfiatalabb, aki együtt érzett vele, és akinek azóta ő varrta a halotti ruhát. Most, amikor el akarta hajítani a perzselő jelképet, csodálatos módon még egyszer utoljára a figyelem és kíváncsiság középpontjába került, és talán soha így nem égette a mellét. Amíg Hester ott állt gyalázata bűvkörének közepén, ahová a nép ravaszul kegyetlen ítélete állította, odabenn a templomban a szószék szent emelvényén állt az aranyszájú lelkész, csodálatos szavaival az áhítatos lelkek ezrei fölött uralkodva. A szent férfiú odabenn a szószéken és a skarlátbetűs asszony kinn a piactéren! Hol van az a vakmerő, aki föl merné tenni, hogy ugyanaz az égető bélyeg van mind a kettőnek a szíve fölött?!

126

susogó moraj futott végig a sorokon. úgyszólván kiragadja a papírra vetett gondolatok közül. rájuk szórja a színarany igazságok csillogó kincsét. akinek ajkáról ömlött. soha még halandó ember száján ilyen közvetlenül nem áradt a mennyei sugallat. Leleplezés Végre elhallgatott a csodálatos hang. mintha egy angyal terítené ki fölöttük ragyogó fehér szárnyát. Az istenség és az emberi közösségek viszonyáról beszélt. hogy a szónoklatnak vége volt. A legtöbb ember eljut ide előbb-utóbb. tudás és istenáldotta tehetség. dicsősége tetőpontján. hogy az. hanem boldog és fényes jövendőt. amikor a papi hivatás amúgy is a legnagyobb kiváltságot jelentette. minden addiginál és minden elkövetkezőnél felségesebb magaslaton járt. mielőtt égbe száll. csak rövid ideig tartózkodik már a földön. hogy azonnal el ne mondja a másiknak. A beszéd hatását lázas rajongássá fokozta a tudat. És véges-végig ott remegett a hangjában valami mélabús pátosz. és visszakerültek a lángoló szavak és túlvilági illatú gondolatok világából a földre. ilyen túlvilági szellemben nem beszélt. Igen. amit nem magyarázhattak másként. amely itt vár rájuk. Dimmesdale tiszteletes úr életének legdiadalmasabb pillanatait élte át. a pellengér lábánál ott állt Hester. mint egykor a zsidó ősapákat. amit meggyőződése szerint ő jobban értett vagy hallott. amikor már jó messziről tekint rá vissza. amely itt az őserdők ölén csak nemrég keletkezett. és itthagyja zokogó gyülekezetét. feddhetetlen élet Isten választott szolgájának osztályrészül juttathatott Új-Angliának ebben a régi korszakában. egytől egyig azt bizonygatták. és özönleni kezdett a tömeg a templom kapuin. Elérte mindazt. és a maga és hívei számára egyaránt váratlan és meglepő eszmékkel tölti el. zajgott az utca és piactér. Még egy pillanat. Most. csak abban különbözött Izrael régi prófétáitól. És beszéde vége felé prófétai ihlet szállta meg. De aztán elfojtott. még utoljára. de rendszerint csak sokkal később tudja meg. hogy beszéd közben a lelkészt megszállja és hatalmába ejti az ihlet. mint a tenger hömpölygő hullámai. és ő is nehezen szakad el híveitől. mely éppúgy hatalmába kerítette. hogy soha még ember ilyen bölcsen. mint az Úr új kiválasztottjaira. mint hogy eltávozik innen nemsokára. mint az orákulum jóslatának elhangzása után. Nemsokára eltávozik közülük örökre. rajongva szeretett papjukat idő előtti halálra ítélte a sors. amely úgy ragadta magával az áhítattal figyelők lelkét. de az előbbi áhítat és bámulat még rajtuk ült. és most mintha visszatértek volna önmagukba. Így állt ott. mellén a perzselő szégyenbélyeggel! 127 . anyagi lényük mohón kívánta ezt a másik. Mindenki érezte. És ugyanakkor kinn. Egy pillanatig néma csönd volt.XXIII. Egyik sem állhatta meg. mindenki a lelkészt magasztalta. különös tekintettel Új-Angliára. gyarlóbb. A hallgatók eddig egy más lélek világában időztek. amit csak kiválóság. De mindnyájan. egyik végétől a másikig. hogy nem pusztulást és romlást jósolt népének. durvább levegőt. azért tör fel melléből újra meg újra a fájdalmas sóhajtás. Kinn a szabad ég alatt aztán szavakban tört utat rajongó lelkesedésük. és míg árnyékba és fénybe borítja népét. amelyek ott hevertek előtte. Csak úgy zúgott. mikor beszéde végeztével a szószék bársonypárnáira hajtotta fáradt fejét.

mihelyt megpillantották. nem is lépked.éppen az öreg John Wilson . Elég ember volt ott. A sokféle hangot eggyé olvasztotta a közös rajongás. és mégis úgy érezte. milyen állapotban van a rendkívüli szellemi és lelki erőfeszítés után. Arca az imént még belső tűzben izzott. inkább tántorog. most. de most mégis más értelmet nyert. szinte észrevehetetlenül lassú járással. hogy szomszédja elragadtatása ragadt rá. Öt is ösztökélte a muzsika. Ez természetes lett volna amúgy is . Minden egyes ember a maga szívének ösztönzésére cselekedett. a papság és a város minden kiválósága. hogy a derék kormányférfiú visszahőkölt.észrevette. tanácsosaival. hanem halott lépked ott a sorban. A nép bámulva. és mellén ott vöröslött a betű. és az egész menet ütemes lépésben haladt tovább. tombolt a lelkesedés. lábával csakugyan a föld porát tiporja a körmenetben? Amikor a katonaság és a város előkelőségei elhaladtak. Most. amelyben a sok szív is eggyé forrt. hömpölygött az ég felé az elragadtatás. odaért az emlékezetes deszkaemelvény korhadozó lábához. és hozzá közeledett. és csodálatos mégse bukik arcra. bár különben nem egykönnyen érezte meg. hogy a következő pillanatban Dimmesdale elterül a földön. Bellingham már egy-két perc óta aggodalmasan figyelte. mert inkább a járni tanuló gyermek ügyetlen tipegéséhez hasonlított. Soha még Új-Angliában halandó embert olyan magasra nem emeltek. a gyengeségtől majdnem összeroskadt diadala közepette. Soha még ÚjAnglia földjén ilyen egetverő üdvrivalgást nem hallottak. ami egy másik lélekben végbemegy. a bömbölő tenger és mennydörgés morajánál is. Egyik lelkésztársa . Ott állt most is. Odabenn a templomban alig tudták türtőztetni magukat. a tömeg harsány éljenzésben tört ki. minden szem oda szegeződött. Újra elvonult a sorfalak között a kormányzó. kislányát kézen fogva. bár a zene lelkes indulót játszott. A menet visszatért a városházára. 128 . hogy hangjuk fölségesebb legyen a vihar. mintha ez a láng is reménytelenül kialudt és eltűnt volna a hunyó parázsban. amely megszállva tartotta. De Dimmesdale tiszteletes úr határozott mozdulattal lerázta az öregember karját. ünnepi lakomára hívta. amellyel a nép abban az időben vezéreire föltekintett -. Halálsápadt volt az arca. A lelkész itt megállt. széles utat nyitva a bölcs és tisztes férfiaknak. A harsány üdvrivalgás halk morajjá tompult. de itt a szabadban ellenállhatatlanul áradt. Az ember azt hihette. akit a tömeg rajongása így az egekbe emelt. Mintha a mennyei erő. Ezért odasietett hozzá. mint a lelkészt ezen a napon! És hogy esett neki az ünneplés? Nem a dicsfény foszlányai lebegnek ott a feje körül? Lehetséges. ahol a lelkész haladt a menetben. és a katonai díszkíséret ütemes léptekkel elindult a templomból.Felhangzott újra a muzsika. mikor végrehajtotta küldetését. nyilván segítségére sietett.tekintve a gyermeki lelkesedést. A nép tisztelettel hátrahúzódott. mély érzés volt bennük. és támogatni akarta. amelyet a prédikációnak még fülükben csengő fölséges igéi keltettek. Tovább lépkedett. Azon se csodálkoztak volna túlságosan. ahol hét keserves esztendővel ezelőtt Hester Prynne először állt a bámész pillantások gyötrő tüzében. De a halálra vált fakó arcon olyan kifejezés ült. de ő a pellengér lábánál megállt. és elég zengő. Mintha elemi kitörése lett volna a visszafojtott lelkesedésnek. kiszállt volna belőle. Zúgott. hogy a tanácsteremben ünnepi lakomával fejezzék be a szertartást. Most kilépett a sorból. nem is élőlény. amint anyja kitárt karjába igyekszik. Alig értek ki a térre. ha ugyan mozgását így nevezhetjük. de most fakó volt. Biztosra vette. A lelkész testi gyöngesége az ő szemükben megint csak a mennyei ihlet erejét bizonyította. hogy egy légies szellemű lény. áhítatos megdöbbenéssel nézte őket.

Hála annak.felelte a lelkész. és átfogta két karjával a térdét. és megragadta a lelkész karját. a te erődre szükségem van.Hester Prynne . támogass fel itt erre a pellengérre. mint akit a Végzet szólít. valósággal földbe gyökereztek.felelte gyorsan Hester. Hester. nem tudom . Akkor hát meg kell halnunk.Őrült. Jöjj ide. akik ott álltak közvetlen közelében. hogy az az akarat vezessen bennünket. ragyogó lélekké változik. saját erejével és a Gonoszéval. aki engem ide vezérelt . Dimmesdale most a deszkaemelvény felé fordult. Sietnem kell. se lenn. úgyhogy tétlen szemlélői maradtak a sors félelmes színjátékának. Odaugrott. és ő kegyelmes. nem tudta leplezni a rémület és bizonytalanság kifejezését. de valami gyöngéd és egyben diadalmas kifejezéssel. aki félelmes és egyben könyörületes. . . sajátságos madármozdulataival. A legegyszerűbb magyarázatot képtelenek voltak elfogadni. jobb így . . .. . jöjj ide hozzám! Te is. és végül összeolvad a mennyei fényességgel. lassan közeledett. ahol utol nem érhetlek . ami volt. most megmenekülök előled! És akkor újra kinyújtotta kezét a skarlátbetűs asszony felé. Az előkelő férfiak. Nézték. Nem tudták mire vélni a dolgot. Be akarod mocskolni jó híredet? Gyalázatban akarsz elpusztulni? Én megmenthetlek! Ne hozz szégyent papi hivatásodra! . Hester.. Jöjj. és nyilván úgy érezte. útközben megmegállva. De egész testében reszketett. Ha Isten úgy akarja. Isten kezében vagytok. a bágyadt mosoly.Hatalmad már nem az. mást pedig nem tudtak kitalálni helyette. Ebben a pillanatban az öreg Chillingworth furakodott át a tömegen: vagy talán nem is a piactér túlsó végéről. De én hadd teljesítsem akaratát. ott előttük. de rendületlenül nézett vissza rá. mintha kiszemelt zsákmányát még az utolsó pillanatban vissza akarná tartani. .felelte a lelkész.Ugye. önnön akarata ellen. amellyel az Úr eltöltött! Ez a szerencsétlen.Ha az egész föld minden zugát átkutatod. Mert tudd meg.Jobb-e? Lehet. hogy most az utolsó jelenetből sem szabad hiányoznia. Hester. ezeken a deszkákon. amit bűnös nyomorúságomban hét esztendővel ezelőtt elmulasztottam. . És utánuk siet Roger Chillingworth. amely szája körül feltűnt. és amikor most megint Hester felé fordult.Nem tudom. Igen. akinek eddig is fontos szerepe volt a bűn és fájdalom drámájában. . megállj! Mit akarsz tenni?! . de engedd. én meghalok. és kitárta két karját. A tömegben óriási kavarodás támadt. amelyet most már tisztán látok.súgta vadul. ha még vállalni akarom a gyalázatot.mondta komoran -.Menj innen. csak itt.ha ez a szent ember most nyomban. míg a bűnben fogant gyermek kis keze szorosan fogja az övét.Ne ereszd ide azt az asszonyt. megrontott öregember minden erejével ellenünk van. aki ebben az utolsó pillanatban erőt ad megtennem azt. kísértő! Már elkéstél! . és öntsd át belém a te erődet. Hester. . se fönn. olyan zilált és gonosz volt a tekintete. A gyermek odaröppent hozzá.. de valami sötétebb helyről került elő.Hester..súgta -.Te és Gyöngy. mint amiről az erdőben álmodoztunk? . annak a nevében szólítlak. és Gyöngynek is velünk együtt. és félelemmel. . rázd le a gyereket! Még jóra fordulhat minden. akkor se találtál volna egyetlen búvóhelyet. hogy a lelkész Hester vállára támaszkodva felbotorkál a pellengér lépcsőin. 129 . kicsi Gyöngyöm! Döbbenetes arccal fordult feléjük.mondta hangosan és súlyos nyomatékkal -.

A nap. Nézzétek a skarlát betűt Hester mellén! Borzadva néztétek eddig is. most szembefordult a sokasággal. lássátok! Íme. Aztán leroskadt a deszkára. 130 . édes kicsi Gyöngyöm. Hester fölemelte a fejét és mellére vonta. . az súlyos életkérdés. A vén Chillingworth pedig ott térdelt mellettük bárgyú. A sokaság egy pillanatig rémülten bámulta a szörnyű csodát. az angyalok is ujjal mutattak rá. hogy nyugalmat talál. de remegve ömlött el a fejek fölött. De most halála óráján ide áll elétek. . és azt.Új-Anglia népe . bűn. hogy ami itt előtte feltárul. amelynek nagy szívét rémület és könnyes részvét öntötte el. Megcsókolsz-e most? Ott az erdőben nem akartál. hozzátok szólok. és hangja ünnepi méltósággal. hogy szentségéhez méltó társakra nem talált.folytatta elszántan -.Kicsi Gyöngyöm . Megtört a varázs. mintha az örök pihenés előtt az utolsó pillanatban még játszani akarna a gyermekkel -. A lelkész pedig úgy állt ott. ahol hét esztendővel ezelőtt kellett volna állnom. hogy ezentúl nemcsak harcolni fog a világgal. élesen kiemelve.Megmenekültél előlem . és ezentúl nem kell többé gyötörnie. gyászoló arccal. elárasztotta fényével a lelkész alakját. hogy az minden titokzatos szörnyűségében is csak hitvány árnyéka a másiknak. még ez az égő szégyenbélyeg. Úgy járt köztetek. arcán a diadal halvány pirosságával. mintha a világ bűneit siratná. visszataszító. az ő karja támogat most is.hajtogatta -. hogy az Isten mindig ráakad a bűnösre? Íme.Az Úr bocsásson meg neked . . Itt van mellettem az asszony... Amerre járt-kelt közöttetek. és irtózva húzódtatok el. megmenekültél. Megmutatott mindent! De ezt a jelenetet nem akarjuk leírni.mondta halkan. mert saját erőm kevés ebben a rettenetes pillanatban. a világ egyetlen igazi bűnösére. heves mozdulattal előrelépett a deszkákon. hanem asszony lesz ő is. fájdalom. fölébresztette volna benne a szunnyadó érzéseket. mintha máris a föld fölött lebegne és az Örök Ítélet sorompói előtt vádolná önmagát. akik eddig testvérei voltak. Nézzétek Hester skarlát betűjét. és Gyöngy kezét szorosan tartva. Ám volt itt közöttetek még valaki.Hester karjára támaszkodva. itt állok. és az asszonyra meg a gyermekre függesztette.. de igaz megbánás is egyben. de ti nem láttátok. Végre! Végre! Itt állok ezen a helyen. komor fényt vetett köréje. Mintha ez az utolsó fájdalmas jelenet. könnye apja arcára omlott. perzselő ujjaival vájkált benne. akik szerettetek. akinek szégyenjelétől nem borzadtatok. nézzetek rám.. amelyben a gyermeknek komoly része volt. De ő súlyos terhe alatt is remélhette. De teljes erejével küzdött teste gyöngesége és még inkább szíve elhatalmasodó remegése ellen. és szájon csókolta. nélküle arcra buknék itt. ez a skarlát stigma is csak jelképe annak. mint aki a marcangoló kín legválságosabb pillanatában mégis kivívta győzelmét. mert érezte. és a szent papok. meleg mosollyal. Ott álltak az előkelő kormányférfiak sorban. igen? Gyöngy odahajolt. Akad közöttetek olyan. amely alig hagyta el delelőjét. Isten jól látta. fakó arccal. akik szentnek tartottatok. te is súlyosan vétkeztél. . amit szíve legmélyén visel. és látta a Gonosz is. akitől az emberi öröm és fájdalom nem idegen. Anyjával szemben is betöltötte eddigi hivatását. Megtörő szemét elfordította róla. itt áll előttetek a szörnyű bizonyság! Görcsös. bizonyságául annak. .Te is.. amit az a másik hord a szíve fölött.mondta a lelkész. lázas mozdulattal feltépte mellén a papi köntöst. . De még az is.az ő szíve fölött is ott volt a szégyen szörnyű jele . meg a nép. ugye. aki kételkedik benne. íme. és tudjátok meg. De most.szólalt meg. hogy a titok maradékát már örökre magának tartsa. Itt mintha elakadt volna. Előletek elrejtette gyáva módon. amelyből minden élet elszállt. Minden segítséget elhárítva. és néha mintha az önvád és gyötrelem feneketlen mélyéről szakadt volna fel -.

nagyon félek. Dicsértessék az Ő neve! Legyen meg az Ő akarata! Isten veled! Az utolsó szavakat lelkével együtt lehelte ki a pap. isten veled. Kegyelmes volt hozzám. mintha a távozó lelket kísérné. hogy izzásban tartsa szüntelenül a kínt. és egymás lelkét meggyaláztuk. csitt. És most már nincs remény. A tömeg. halódó szemeddel. amely eddig néma csöndben állt. megszegtük a törvényt.Hát nem találkozunk? . amikor annyi gyötrelemmel sújtott. Isten mindent tud. megtisztítottuk egymást ezzel a temérdek fájdalommal.Csitt. ne gondoljunk most egyébre. és mindig magasabbra törve. eljátszottuk az örök boldogságot. hogy a tisztaság birodalmában egyesülhessünk. most megmozdult.. . mit látsz ott? .Hester . amikor ezt a szörnyű öregembert küldte rám. Ha nem kínlódom annyit. amikor ide vezérelt. 131 . Hester. hogy itt haljak meg szégyenben és diadalban a nép színe előtt. . talán örökre elvesztem volna. hogy amikor Istenről megfeledkeztünk.súgta a lelkész -. arcát az övére hajtva.Nem leszünk együtt az örök életben? Bizony. Te már az Örökkévalóságba tekintesz fényes. és ő kegyelmes. Borzalmasan lelepleztünk egy bűnt. lassan hömpölygött az ég felé. Félek. Amikor égő bélyegét idesütötte a mellemre. és az áhítatos csodálkozás tompa moraja futott végig a téren.kérdezte Hester. Mondd el.

hogy megmutassa a világnak. Csak azt akarta bebizonyítani. amelynek bélyegét Hester viseli hét esztendő óta. Akadtak viszont elegen.. amelyet a hosszas töprengés túlságosan odavésett. Nem is próbáljuk itt ezt a súlyos kérdést eldönteni. milyen hiú és semmis a kiválasztottak minden magasztalt tisztasága. hogy a tömeg áhítatos szeretete máris a szentek és angyalok közé emelte. de meg mert volna esküdni rá. megmutatva. és a vén Chillingworth idézte oda boszorkánymesterségével. egészen hasonlót ahhoz. amellyel a hívek és jó barátok ragaszkodnak egy ember . Az olvasó választhat a különféle feltevések között. még akkor is. E rendkívül tekintélyes tanúk szerint természetesen a lelkész utolsó szavai a világért sem bizonyítják. semmiféle bélyegnek nyoma se látszott rajta. Mi igyekeztünk megvilágítani a kérdést. éspedig éppen azok között. mint az újszülött gyermeké. A különös jelenséget sokféleképpen magyarázták. hogy a legszentebbek közöttünk éppen csak annyival emelkedtek a többiek fölé.XXIV. hogy bármi köze lett volna a bűnhöz. akik még azoktól hallották a dolgokat. és olyanokén. ezért kotyvasztotta a sok mérges hatású szert a lelkésznek. azért lehelte ki lelkét egy bukott asszony karjában. hogy az Örök Tisztaság színe előtt mindnyájan egyaránt bűnösök vagyunk. és jobban elutasíthatják az emberi erény gőgös álomképét. amiből a rosszra is következtetni lehet!” 132 .Légy igaz! Légy igaz! És mutasd meg a világnak bátran. sokféleképpen mesélték a történteket. tudva. de ezek közül egy sem egészen hiteles. amikor érezte. Végszó Néhány nap múlva. hogy halála közeledik. hogy akadt egész sereg ember. a borzalmas isteni ítéletnek ebben a látható jelében mutatkozott meg. amely mindenáron az Égbe akarja emelni fejét.szentségéhez. hogy a szerencsétlen pap mellén egy skarlát betűt láttak. és állítólag egy pillanatra nem vette le szemét Dimmesdale lelkészről. Egész életével embertársai üdvét szolgálta. A régi kézirat Hester egy-két kortársának szóbeli tanúságán alapult. de a húsba égetve. megkezdte vezeklését. Történetünk főbb vonásaiban a feljegyzésekkel teljesen összevág. aki végignézte a jelenetet. Csak azért említettük meg Dimmesdale tiszteletes esetének ezt az utolsó változatát is. csak egyet emelünk ki: „. amikor Hester pellengéren állt. amit Hester Prynne visel. Mások viszont úgy vélekedtek. A tanúk legnagyobb része azt állította. és most már szeretnénk saját agyunkból is kitörölni a történet nyomát. amelyet levonhatnánk a lelkész szomorú példájából. az rágta előbb a szívét. hogy a megbélyegző jel csak jóval később keletkezett. Szerintük a lelkész. és szörnyű bélyeget égetett a mellére. Egyesek szerint Dimmesdale tiszteletes úr már azon a napon.különösen egy pap . és halálával is felejthetetlen tanítást adott nekik. majd kifelé hatolva. hogy a megdöbbentő jelkép az állandó lelkifurdalás következménye. amikor az emberek már egy kissé össze tudták szedni gondolataikat. ami a legrosszabb benned. de legalább azt. A sok erkölcsi tanulságból. hogy közelebbről és így világosan láthatják az isteni kegyelmet. hogy melle szeplőtelen volt. A legkülönösebb viszont az. amely később rendszeres önsanyargatássá fajult. amennyire módunkban állt. ha nem is azt. mert fényes példája a konok állhatatosságnak. akik Dimmesdale tiszteletes úr érzékeny lelkét és annak teste fölött való hatalmát jól ismerték.. ha bűnét és hamisságát napnál világosabb tények bizonyítják.

A szerencsétlen ember legfőbb élettartalma a tudatos és rendszeresen keresztülvitt bosszú volt. A kis házikó körül gyerekek játszadoztak egy délután. Minden ereje és tettvágya . és amikor már-már biztosra vehette a diadalt. mint az a változás. hogy a közvélemény vele és anyjával szemben gyökeresen átalakult. eladósorba lépve.a lelki és szellemi egyaránt . és azon egy név kezdőbetűinek nyoma látszik . de ez elég volt ahhoz. A skarlát betű története legendává nőtt. hogy a gyűlölet egész tőkéje színarany szeretetté változott bennük. reménytelen üresség szakad rá. Roger Chillingworth körülbelül egy évvel élte túl a lelkészt.Új-Anglia leggazdagabb örökösnője lett. úgyhogy az emberek áhítatos félelemmel kerülték a pellengér alkotmányát és a tengerparti magányos kis kunyhót. Hester Prynne tehát visszatért régi szomorú otthonába. minthogy visszatérjen Mesteréhez. vagy a korhadt fa engedett mindjárt a nyomásnak: a gyerekek határozottan látták. hol. és felöltötte elfeledett szégyenjelét. asszonyisága teljes virágpompájában lehet most. amely a napon aszalódik. amely közvetlenül a fiatal pap halála után az öreg Roger Chillingworth egész külső és belső mivoltában megnyilatkozott. a másikat tompán izzó homályban. Gyöngyre hagyta tekintélyes ó. Valósággal elfonnyadt. aki bőven ellátja új munkával és megfelelő jutalommal. De ne ítéljük meg túlságosan szigorúan azokat az árnyalakokat.talán nem volt ereje így magányosan belépni a helyre. s az öreg doktor és a lelkész. hogy a nő szelíd. és halála előtt végrendeletileg Hester Prynne gyermekére. hogy besuhan. hétpróbás puritán vérrel is. akik valamikor hosszú ideig itt éltek közelünkben. egyszerre nem volt mivel táplálnia a gonosz tüzet. Végeredményben a szenvedélyes szerelmes csakúgy. akik itt a földön mind a ketten áldozatok voltak. és ha magára marad. ahol régi életének olyan sok nagy eseménye zajlott le. aki a kunyhó ajtajához közeledett. talán azon kapják magukat.Semmi sem volt olyan feltűnő. A legérdekesebb kérdések közé tartozik. Senki se hallott róla. még az öreg orvost sem.tökéletesen elhagyta. sokak szemében sátánfajzat . Filozófiai szempontból a két szenvedély tehát lényegében ugyanaz. Mit tehetett egyebet az ember voltából kivetkőzött szerencsétlen halandó. a kis Gyöngy később. Az évek folyamán hébe-hóba eljutott ugyan Új-Angliába egy-egy hírfoszlány. majdnem láthatatlanná vált. nem is tudta meg soha teljes bizonyossággal.de senki se tudta biztosan. ahol úgy megváltozott minden. de vagy nála volt a kulcs. mint amikor szálfadarabot sodor partra a tenger. melyben Hester Prynne lakott egykor. De nem sokkal az orvos halála után Hester és kislánya eltűntek a vidékről. Anyagi körülményt akarunk még közölni az olvasóval. és egy magas. összezsugorodott. mi lett a tündérgyermek sorsa. Egy percre megállt a küszöbön.a tündérgyermek. De hagyjuk ezt a fejtegetést most.és új-angliai birtokait. vagy szilaj vére lecsillapodott annyira. Ha ott maradnak. Így tehát Gyöngy . Hosszú évek óta senki se járt ott. nem talált semmi ördögi munkát a maga számára az egész földön. Csak egy percig tétovázott. házi boldogságára képessé lett? 133 . mint valami árnyék. merre élnek. félig hátrafordult . szürkeruhás asszonyt láttak. hogy mellén a skarlát betűt meglássák. akarata végrehajtását pedig Bellingham kormányzóra és Wilson tiszteletes úrra bízta. De hol maradt Gyöngy? Ha él még. minden szellemi és érzelmi táplálékát a másikból meríti. csak az egyiket mennyei fényességben látjuk. Ennek is része volt valószínűleg abban. nem azonos-e gyökerében a szerelem és a gyűlölet? Hiszen mind a kettőhöz két szív legmeghittebb kapcsolata és ismerete kell. Odaát a szellemek világában találkozik a kettő. nyugodtan összekeverhette volna szilaj vérét akár a legszigorúbb. Idő előtt sírba szállt-e. akárcsak egy kigyomlált gaz. bűvös ereje pedig tovább élt. mint a szenvedélyes bosszúálló.

címeres pecséttel. a szégyen jelét. majdnem biztosra vette. dísztárgyak. és szeretettel gondolt anyjára.Hester későbbi élete folyamán sok minden arra mutatott. Egész közel a másik régi sírhoz. olyan. hanem az öröm éteri ragyogásából. hogy Gyöngy igenis életben maradt. Eljöttek Hester kunyhójába. hogy férfi és asszony viszonyát a kölcsönös boldogság biztosabb alapjára építse. az új igazság apostola asszony lesz. hogy ő maga sok nehéz napot élt át. akiket nem kívánt és nem keresett senki. pompás aranyfonállal. Levelek jöttek. Pue felügyelő úr. A komor jelmondatra csak egyetlen halvány fénypont vet egy kis világosságot: FEKETE MEZŐBEN EGY LÁNGVÖRÖS „A” BETŰ 134 . sőt boldog asszony lett. de az nem találta helyét az idegen világban. legjobb tehetsége szerint. és felöltötte. Mélységesen élt benne a hit. mintha tilos volna a két halott porainak egyesülnie. Itt ezen a józan vidéken népcsődület támadt volna. Hosszú évek múltán új sírt ástak egy régi. hogy valami kevés hely maradjon közöttük. és szomorúan nézett a skarlát betűre. hogy a szerelem szent és boldogító. amikor új igazságot nyilatkoztat meg az Ég. finom ujjak gyöngéd munkái jelezték. És a kis kunyhóban a kényelemnek. hogy bár teljes csöndben és magányosságban él itt. útbaigazította őket. nem keserű gúnnyal néztek rá az emberek. ami rövid összefoglalása és mottója lehetne történetünknek. Valamikor régen. aki bölcsességét nem a bánat keserűségéből meríti. s ezen az egyszerű kőlapon a kíváncsi szemlélő még ma is megtalálhatja egy régi bevésett pajzs körvonalainak nyomát. sosem kereste a maga hasznát és örömét. hogy az Ég rejtett igazságait sose derítheti fel olyan asszony. és életfogytiglani bánat terhe görnyeszt. besüppedt sírhant mellett a város temetőjében. és nagy szeretettel gondol rá. hogy Hester babaruhát hímez. sőt a fényűzésnek olyan apróságai vették körül. hogy ő maga lehet választott prófétanője az új megnyilatkozásnak. hogy tévedett. de mégis úgy. amelyet már semmiféle szigorú tanács nem kényszeríthetett volna rá. Főleg az asszonyok keresték fel. Azóta soha le se vette melléről. Pár szó van csak rajta. majd ha a világ megérett rá. amilyeneket Hester azelőtt sohasem használt. szabad akaratából. aki egy évszázaddal később gyűjtötte össze az idevonatkozó adatokat. homályosan gondolt rá talán. Szívesen tartotta volna magánál a szomorú és magányos Hestert. Körülöttük díszes síremlékek állottak címeres felírásokkal. Visszatért tehát. valahol egy messze országban szeretettel gondolnak rá. aki nagyon gazdag. De az elmélyedés. Apró kézimunkák. itt akart vezekelni is. méltatlanra pazarolták szerelmüket. hogy állandóan törődnek vele. bár ezt az angol címertan nem ismerte. gondjukkal. Most már nem stigma volt. hanem inkább szomorúan és félelemmel vegyes tisztelettel. ha egy gyermeken ilyen ruhát látnak. tőle kérdezték: mért kell nyomorúságban sínylődniök. a sebzett szívűek. és egy sikeres élet meggyőző tanúságával bizonyíthatja. ide kötötte bűne és szenvedése. akik csalódtak. és eltöprenghet a különös felíráson. Csak olyasvalaki találhatta ezt ki számára. most már önként. Ezt a hitét iparkodott beléjük önteni. de tiszta. vagy a bűnös szenvedély útjain tévelyegtek. tudva. hol találhatnak írt sebeikre. ahol azóta a King’s Chapel épült. de azóta belátta. ragyogó. akiknek szívét az örömtelenség terhe nyomta. De azért közös sírkő alatt pihentek. szép és nemes. hogy elkövetkezik egy szebb és jobb korszak. önfeláldozás kemény éveiben a skarlát betű egész új értelmet nyert. Egyszer azt is látták. Valódi élete itt folyt le Új-Anglia komor földjén. éppen ezért hozzá fordultak minden bajukkal. tanácsát kérték. Hester Prynne sohasem volt önző. akit bűn és szégyen sújt. És Hester megvigasztalta. Így beszélt Hester Prynne. Igen. és azok is.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful