Közgazdasági Szemle, XLIII. évf., 1996. április (303–314. o.

)

Szatmári Alexandra Aukciók, avagy a képbe kerül, ha a Louvre a képbe kerül?
A cikk az árveréselmélet általános kérdéseivel foglalkozik. Az árverés- (aukció-) elmélet a monopóliumelmélet részterülete, vizsgálati módszerei a játékelméletbõl származnak. A dolgozatban áttekintjük a téma néhány korábbi, figyelemre méltó eredményét, részletesebben bemutatva az aukciók egyik csoportjának, az úgynevezett saját megítélésû aukcióknak a mûködési mechanizmusait. Új eredményeket közlünk egy olyan aukciótípussal kapcsolatban, amely szokásos és közkedvelt a mûkincspiacon – amikor a résztvevõk közül egy kitüntetett szereplõ elõvásárlási joggal rendelkezik.*

Miként adjunk el valamit, ha fogalmunk sincs, hogy pontosan mennyit ér, nem ismerjük a potenciális vevõkört és esetleg még az eladással sem tudunk személyesen foglalkozni? Rendezzünk aukciót! Ez manapság igen közkedvelt formája az adásvételnek, hiszen így a vevõk könnyen összegyûjthetõk, versenyeztethetõk, ráadásul a piac még talán jobb árat határoz meg a termékre, mint az eladó. Tágan értelmezve az aukcióelmélet mindazokat a helyzeteket vizsgálja, amikor a következõ három feltétel teljesül: a) a piaci erõk polarizáltak (vagy a vevõ, vagy az eladó oldalán monopolista áll, míg a másik oldalt verseny jellemzi), b) a szereplõk nem ismerik a többiek (közöttük a másik oldalon állók) rezervációs árait, c) az „erõsebb” szereplõ maga szabályozza az adásvétel intézményét.1 Ilyen helyzetben érdekes elgondolkozni azon, hogy milyen piaci intézmények optimálisak társadalmilag az adott termék piacán. Érdemes azt is megvizsgálni: melyik szereplõnek célszerû megengedni az adásvétel körülményeinek a meghatározását, illetve hogy az adásvétel lebonyolításáról döntõ aktor mikor választ társadalmilag is optimális megoldást. A piaci erõmegoszlás szerinti két véglet közül az egyik a közbeszerzés esete, amikor is sok eladó és egyetlen vevõ van egy adott piacon. A továbbiakban ezzel nem foglalkozom, de annyit talán érdemes itt megjegyezni, hogy bizonyos jószágfajták esetében a versenyeztetés sem a vevõ, sem a társadalom szempontjából nem lesz optimális, az információ közgazdaságtanából ismert kontraszelekció2 jelensége miatt. A másik helyzet az, amikor a sok vevõvel szemben egyetlen eladó áll. Ez az eset fordul elõ abban az egyszerû helyzetben is, amikor olyan jószág adásvételét vizsgáljuk, amelybõl csak egyetlen példány van. A dolgozat további részében ilyen termékekrõl lesz szó.
* Szeretnék köszönetet mondani Esõ Péternek és Vincze Jánosnak a dolgozat megírásához nyújtott felbecsülhetetlen segítségükért, Forgó Ferencnek és Világi Balázsnak a korábbi változatok bírálatáért, valamint Csekõ Imrének, Radnai Mártonnak és Váradi Balázsnak hasznos kiegészítéseikért és megjegyzéseikért. 1 A definíció nem tökéletes, ez inkább csak egy szokásos meghatározás. Az a) jellemzõnek például nem tesz eleget a devizapiacokon folyó kettõs aukció (double auction), ahol a szereplõk mindkét oldalon versenyeznek. 2 Az információ közgazdaságtanában ismert kontraszelekció jelenségérõl lásd Vincze [1991].

Szatmári Alexandra a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem harmadéves hallgatója.

aki a legtöbbet hajlandó érte adni. hogy mennyit lenne hajlandó fizetni érte. a gond az. ebben az esetben a diszkrimináció természetesen azt jelenti. Teljes sikert abban az esetben érne el. hogy egy monopolista számára az az optimális magatartás. hiszen a monopolistáknak nincsenek pontos információjuk a potenciális vevõk rezervációs árairól. hogy mennyiért vesszük biztosan meg. hogy az általa korábban eldöntött maximális licitnél többet mond be. hiszen a pénz a társadalom két tagja között cserél gazdát. konkrét érték. A dolgozatban – a modellezés megkönnyítése céljából – minden ilyen szélsõséges esettõl eltekintek: felteszem. hogy az eladó annak akarja eladni. Egy árverés vagy versenytárgyalás során kialakuló ár függ a többi vevõ döntésétõl (vagy az arra vonatkozó várakozásoktól) is. vállalatok. sõt arra is volt precedens. de azért közvetve rákényszeríthetõk a vevõk. hogy azt minél magasabb áron eladja. aki a legtöbbet lenne hajlandó adni érte. Az aukcióelmélet ezért egyesíti magában a monopóliumelmélet és a játékelmélet eszközeit. hogy a rezervációs ár egy adott. arany. rendkívül színes a szabályrendszerük. hogy mennyit is ér nekünk valami. Általánosan elmondható. vagyis nincs hatással a társadalmi jólétre. Az eladó szempontjából pedig természetesen a bevétel maximalizálása az optimális. hogy a rezervációs ár pillanatról pillanatra változik: elképzelhetõ. körülmények között értékesítjük. amelyet minden vásárló meg tud határozni. 4 Tegyük fel például. hogy a terméket milyen szabályok. Ekkor a társadalom szempontjából – bár ez talán furcsának tûnhet – teljesen mindegy a vételár. hogy a terméket az veszi meg. általában csak egy intervallumot határozunk meg. és az értékesítésre felkínált termékek is sokfélék: mûtárgyak. ásványkincsek feletti rendelkezési jog. illetve mennyiért már biztos nem. Milyen terméket érdemes és szokás aukción értékesíteni? Manapság nagyon közkedveltek és elterjedtek az aukciók. antik tárgyak. ha a monopolista minden egység eladása elõtt mindenkitõl megkérdezné. Ez még nem jelentene olyan nagy feladatot. hogy az eladó és a társadalom szempontjából nem feltétlenül egyezik meg az optimális kimenetel. amit mindenkinek figyelembe kell vennie optimális stratégiájának kiválasztásakor.4 Milyen módszerek léteznek ennek a fontos információnak a megszerzésére? A legegyszerûbb persze az lenne. hogy csak egyetlen termék van. aminek természetesen az a feltétele. Ennek meghatározásánál több probléma is adódhat: elõször is ritkán tudjuk pontosan megmondani. amikor a termék már elkészült. hogy valakit annyira elkap egy licitálási láz. Az is gyakori. sõt az is. A valóságban azonban ez ritkán valósul meg. amikor ezt megteheti. hiszen azt nem olyan nehéz kideríteni. hogy bevallják a rezervációs áraikat. vagy legalábbis ahhoz közeli értékeket – akár így is definiálhattuk volna az aukcióelmélet tárgyát. Miért érdemes aukción értékesíteni egy terméket? Gyakran elõfordul. amennyit még hajlandó adni érte. így a monopolistának „csak” azzal kell törõdnie. feltételek. akinek ekkor 3 Egy vásárló adott termékre vonatkozó rezervációs árán azt a legnagyobb értéket értjük. hogy ez nem is olyan egyszerû feladat: nagyon fontos az. amikor az egész fogyasztói többletet bekebelezné. Visszatérve az elõzõ feltételünkhöz. és a felajánlott összegek legmagasabbikát választaná eladási árnak. és ez érték egy késõbbi idõpontban is ennyi lesz. . mezõgazdasági termékek. hogy a vevõ jobban meg tudja ítélni az eladásra felkínált termék értékét az eladónál. Ebben az esetben is felvetõdik az a probléma. államkötvények. hogy valaki szeretett (?) feleségétõl vált meg így. ha minden olyan esetben árdiszkriminációt alkalmaz. Történelmi példák szerint a rabszolgapiacon is közkedvelt volt ez a módszer. hogy a fogyasztói többlet minél nagyobb részét a saját termelõi többletévé alakítsa. Azaz úgy viselkedik.304 Szatmári Alexandra E cikkben csak azzal az esettel foglalkozom. könyvek. Ki lenne hajlandó azonban válaszolni egy ilyen kérdésre? Ha közvetlenül nem is. A késõbbiekben mutatok majd példát arra. hogy minden fogyasztó a saját rezervációs árán3 vásároljon (ezt nevezzük tökéletes árdiszkriminációnak). hiszen az eladás körülményeitõl is függhet a vételár. hogy ettõl a vevõtõl kell a lehetõ legtöbbet „kicsikarni”. egy munka elvégzésének joga. hogy ki adná érte a legtöbbet. hogy ki lesz a vásárló.

ha egy meghatározott kimenetelt akarunk elérni (ez az eset gyakori. hogy a többieknek kevesebbet ér.Aukciók. Az olyan aukcióknál. hanem az is fontos számára. habár elképzelhetõ. Csak olyan szituációk modellezésekor alkalmazható ez az aukciófajta. ha a Louvre a képbe kerül? 305 nyilvánvalóan nem érdeke a vételi ár „hasraütésszerû” meghatározása. hogy milyen körülmények között adja el a tárgyat. amelyek mindenki számára ugyanannyit érnek. így nem csupán a bevétel maximalizálása a célja. Az is érdekes kérdés. Vagyis még mindig hajlandó megadni a tárgyért az eredeti árat. ha például az állam az eladó. ha tudja. Szintén érdemes aukcióhoz ragaszkodni olyan esetekben. avagy a képbe kerül. hogy az eladó számára optimális szabályrendszert dolgozzunk ki.5 De vizsgálhatjuk azt is. amelyeket valaki csak saját gyönyörködtetésére vesz meg.6 A következõ csoportba azok az tárgyak tartoznak. Például. amely ebben az esetben nem fog attól függni. s késõbb sem akarja azokat eladni. amikor a vevõ vagy eladó nem személyesen van jelen. Példaként említhetjük az olyan tárgyakat. és ennek a másodlagos célnak az érdekében még a alacsonyabb vételárral is megelégszik). hogy mennyire specifikus egy aukció egy termékcsoportra vagy országra nézve. hogy egy-egy fontosabb értékesítés megszervezésekor játékelmélettel foglalkozó kutatók segítségét kérik. hiszen leggyakrabban az eladó maga dönt arról. mint neki. Az aukciók csoportosítása a tárgy tulajdonságai szerint A következõkben tekintsük át. Ha ilyen a termék. hogy nem olyan szívesen fizet sokat. s ebbõl adódóan a vevõ rezervációs ára is nagyban függ az illetõ ízlésétõl. illetve Wilson [1989]. Jó példák erre a mûvészeti árverések. Maskin–Riley [1984]. hogy az adott értéket ki mennyire képes megítélni. hanem képviselteti magát. ez az optimális stratégiáját megváltoztathatja. 5 6 . Mit érdemes megvizsgálni egy aukcióval kapcsolatban? Legtöbbször az a legérdekesebb. viszont a saját rezervációs árára nincs hatással. vagy azt. csupán abban van eltérés. Így a többiek viselkedésének sincs hatása az egyén rezervációs árának meghatározására. akkor ez információkat nyújt a játékosoknak. hogy milyen szempontok szerint érdemes csoportosítani az aukcióelmélet körébe tartozó adásvételi helyzeteket. és befolyásolhatja az eladó által meghatározható árverési szabályokat is. hogy mindenki megítélése szerint sokat vagy keveset ér a tárgy. ha a vásárlás után az újdonsült tulajdonosnak nincs lehetõsége a terméken költségmentesen túladni. hiszen így kiküszöbölhetõ a képviselõk közötti tisztességtelen viselkedés (például az összejátszás vagy a korrupció). Ezzel a szituációval foglalkozó alapcikkek: Myerson [1981]. ami pedig a többiek rezervációs árától függ. Hiszen ekkor a licitálók rezervációs ára függne attól az értéktõl. akkor a modellezéshez az úgynevezett közös megítélésû (common- Errõl a késõbbiekben még lesz szó. amiért késõbb értékesíteni tudnák a tárgyat. ahol a tárgy értének meghatározása mindenkinek csak a saját megítélésétõl függ (private-value auction). ha köztudott. amit természetesen csak õ maga ismer. hogy milyen elképzelései vannak a versenytársai rezervációs árairól. hiszen egy mûtárgy megítélése. valamennyi szereplõ meghatározza a saját rezervációs árát. Az értékítéletek azonban nem feltétlenül függetlenek egymástól. A témáról az érdeklõdõ olvasó számára jó összefoglalót ad McAfee–McMillan [1987]. hogy miként kell megváltoztatni egy szabályrendszert. A kérdésnek gyakorlati jelentõsége is van: ma már mindennapos dolog. hogy az adott szabályrendszer mennyire korlátozza a szereplõk döntéseit. Ennek a szituációnak egyedülálló jellegzetessége a következõ: az. hogy senki se kerüljön monopolhelyzetbe. hogy a játékos tudja-e a többiek rezervációs árát.

hiszen ebben az esetben legtöbbször a tárgy valódi értéke a licitálók rezervációs árainak átlaga. Ekkor az egyén rezervációs árára is hatással van. várható értékben veszít. A leggyakoribb aukciófajták és a hozzájuk tartozó optimális licitstratégiák A valóságban nagyon sokféle szabály szerint lehet aukciót rendezni. Angol árverés (a vételárnak a legmagasabb kínálati árat fogadják el. 11 A továbbiakban minden esetben feltesszük. a késõbbiekben ismertetek ettõl eltérõ szabályrendszerû árverést is. ezért a továbbiakban a saját megítélésû modellt használjuk. valamint McAfee–McMillan–Reny [1989] munkáit. hogy a profit nagysága független az olaj kitermelésének a módjáról). A licitálás akkor ér véget. . hogy emeli-e a licitet. amire egyébként a valóságban jól kidolgozott szabályrendszerrel ügyelnek: itt is az elõzõekben már bemutatott állami monopóliumellenes tevékenységet figyelhetjük meg).306 Szatmári Alexandra value) modellfajtát célszerû választani. A köznapi értelemben ezt a típust szokás árverésnek nevezni. hogy akik nem tudták megszerezni a terméket. Mindenki hallja az összes licitet. amelyek késõbbi árfolyama mindenki számára befolyásolhatatlan külsõ adottság (feltehetõ. Ennek az aukciófajtának a két szélsõséges esete az elõbb tárgyalt saját megítélésû (amire a korreláció teljes hiánya a jellemzõ).7 Egy olajmezõ által biztosított profit például mindenki számára azonos (itt feltesszük. A legtöbbet kínáló kifizetése a rezervációs árának és a vételárnak (ami ebben az esetben maga a legmagasabb licit) a különbsége. és nem önmagára licitál (vagyis csak akkor. Más tipikus például szolgálhatnak a kincstárjegyek. Kifizetés. Stratégia. ha nem õ 7 A közös megítélésû aukciókról lásd Crémer–McLean [1985]. 9 Ezzel kapcsolatban lásd Milgrom–Weber [1982). aki a legtöbbet hajlandó adni érte. valamint az éppen aktuális licit nagyságának a függvényében dönti el. valamint a közös megítélésû (teljesen korrelált) aukciófajták. ha már senki sem emeli az aktuális árat. Minden licitáló szabadon tehet árajánlatot. Szabályok. a többiek rezervációs áráról alkotott feltevésének. 10 Most úgy tekintem. azok sem nem vesztettek. vagy a modellezés szempontjából legérdekesebbnek ítélt aukciókkal foglalkozunk. így a szemléltetéshez az elõzõ (saját megítélésû és közös megítélésû) aukciófajtákat szokták használni. habár maguk a megítélések eltérhetnek. amikor a tárgy valódi értéke a licitálók értékítéletének átlaga. hogy egyik tulajdonos sincsen monopolhelyzetben. Minden versenyzõ a saját rezervációs árának. sem nem nyertek az üzleten.10 többször is. ha információkhoz jut a többiek megítélésével kapcsolatban. függ attól.11 A játékban minden szereplõnek addig érdemes emelnie a licitet. így az. hiszen túl drágán vásárolt. Ebben a dolgozatban olyan tárgyak értékesítésérõl lesz szó. most csak a leggyakrabban használt. hogy mennyi információ áll rendelkezésére. Modellkészítéskor egyszerûsítésekkel kell dolgoznunk. ám az. És melyik optimista képes megõrizni derûlátását egy sereg pesszimista között?!8 A valóságban minden aukció felfogható összefüggéses megítélésû (correlated-value) aukciónak. vagyis az õ kifizetéseik nullák. hogy ki mennyit hajlandó fizetni érte. [1988]. Ezek a következõk: 1. hogy mindegyik résztvevõ magatartása kockázatsemleges. Lényeges feltevés emellett az. hogy maguk a játékosok mondják be a licitjüket. A többiek kifizetése zérus. amelyek megítélése csaknem kizárólag a licitálók ízlésétõl függ. amíg az aktuális ár a saját rezervációs ára alatt van. 8 A szakirodalomban az ebbõl következõ jelenséget a gyõzelem átkának (the winner’s curse) nevezik.9 Ebben az esetben a játékosok rezervációs árai összefüggésben állnak egymással. nyílt licitálású aukció – first-price open cry auction).

illetve rákényszeríthetjük a licitálókat arra is. hogy mindenki számon tarthassa. valamint az Egyesült Államok kormánya is ezt használja az ásványkincsek feletti rendelkezési jog odaítélésénél. amikor az eladókat versenyeztetik. Az ilyen aukcióknál a játékosoknak nyilvánvalóan több információ áll a rendelkezésükre. aki a legmagasabb licitet tette. hogy ez a függvény differenciálható. Legyen bi az i-edik játékos licitje. hogy az ár növekedése folytonos. Kifizetés. Szabályok. avagy a képbe kerül. Az általában szokásos szabályokat érdemes kiegészíteni ezekhez hasonló mellékfeltételekkel. azonos F eloszlásfüggvénnyel jellemezhetõ eloszlást követnek. amelynek lényege. a többiek licitjét nem ismerve. hogy a fent megadott kifizetések mellett megtaláljuk a játék úgyneve- . mintha titokban szállnának ki a licitálásból. Feltesszük. hogy ez a [0. ha azzal a céggel akarjuk elvégeztetni a munkát.1] intervallumba esik. Ez gyorsíthatja az egész aukció lefolyását. Az utolsó elõtti korong leadása után az utolsó korong tulajdonosa is leadja a korongot. A többletfeltételek segítségével szabadon meghatározhatjuk azt is. Ilyen kiegészítésekkel élénkíthetjük a versenyt. A feladatunk az. hogy mennyi információt bocsátunk a licitálók rendelkezésére.Aukciók. A köznyelv versenytárgyalásnak nevezi azt a helyzetet is. – az aukció levezetõje bármikor saját belátása szerint emelheti a licitet. ingatlanok eladásakor. méghozzá a lehetõ leggyorsabban. Ez a stratégia optimális. vagyis ha az aktuális árat már nem hajlandóak megadni (és ezután a licitálás folytatására nincsen lehetõségük). hogy a nyertes a második legmagasabb licit fölé csak tetszõlegesen kis összeggel ígérjen. hogy hányan vannak még bent a licitálásban. hogy a licitbemondás szigorúan monoton növekedõ függvénye ti-nek (akinek többet ér a tárgy. és a játékosok kötelesek nyilvánosan bejelenteni. e feltétel teljesülése mellett azonban a lehetõ legolcsóbban akar hozzájutni. amelyik ezt a legolcsóbban vállalja. Természetesnek tûnõ feltevés. A továbbiakban azt is feltételezzük. A játékos árajánlata a többiek rezervációs áráról alkotott hiedelmének a függvénye. és a késlekedésével csak a vételár emelkedne. valamint azt is feltehetjük. Minden játékos egyetlen árajánlatot tesz. ezért létezik az inverze: ti =Φ (bi). Ezt a fajta aukciót alkalmazzák mûkincsek. ahol a licitálás elején kiosztott korongok leadásával jelzik a játékosok a kilépésüket. mert mindenki hajlandó megvásárolni a tárgyat. – a negyedik fajtát szabad kilépésként (open exit) is emlegetik. az többet is ajánl érte). A végsõ ár a második legmagasabb rezervációs árral rendelkezõ játékos kínálati áránál egy kicsivel lesz magasabb: Az angol típusú árveréseknél a gyakorlatban elõforduló leggyakoribb sajátosságok: – az aukció levezetõje mindig egy meghatározott konstanssal emeli a licitet. Tekintsük a következõ jelöléseket! Legyen ti az i-edik játékosnak a termékre vonatkozó rezervációs ára. 2. ha van rajta fogyasztói többlete. ha a Louvre a képbe kerül? 307 mondta be az aktuális árat). Rendkívül közkedvelt ez a módszer Japánban. hogy bármelyik játékos rezervációs ára független az összes többi játékos rezervációs árától. ha kiszállnak a licitálásból. korlátozhatjuk az összejátszás lehetõségét. Stratégia. Az fogja megvásárolni a tárgyat. Versenytárgyalás (a vételárnak a legmagasabb kínálati árat tekintõ aukció – first price sealed bid auction). és kifizeti az általa tett licitnek megfelelõ összeget. hiszen õ nyerte meg a licitálást. illetve annak is kisebb lesz a valószínûsége. A leadott korongok egy táblára kerülnek. A nyertes kifizetése a rezervációs árának és a vételárnak a különbsége. ha például kevés licitáló van egy aukción. hogy nagyobb pénzösszeggel emeljék az aktuális árat. – az elõbb már tárgyalt eset: a játékosok kedvük szerint emelik a licitet. A játékosok rezervációs árai egymástól független. Ilyen eset például.

Bayesi Nash-egyensúlynak tulajdonképpen egy bayesi játék Nash-egyensúlyát nevezzük. tehát a maximumfeladat minden játékos esetében az ellenfelek egyensúlyi stratégiájára adott legjobb válasz – ami éppen a Nash-egyensúly meghatározása. Pr(bj < bi . A függvénymaximalizálásának elsõrendû feltétele: (ti – bi) ∂Φ F[Φ(bi)] = . A versenytárgyalás nyilván bayesi játék. Érdemes talán itt kitérni a bayesi Nash-egyensúly fogalmára. csak a típusok a priori eloszlása. Annak valószínûsége. j () Ennek a feladatnak a megoldása azért ad Nash-egyensúlyt. ∂bi (n – 1)f[Φ(bi)] (A képletben f az eloszlás sûrûségfüggvényét jelöli. és a nyerés valószínûsége. így utólagos kifizetését sem. mert a maximumfeladat korlátja az ellenfél egyensúlyi stratégiája. A Nash-egyensúly másképp fogalmazva azért bayesi. (ti–bi). akkor ti= Φ (bi) behelyettesítésével az optimális licit: bi = ti ⋅ n −1 n . illetve a többiekrõl feltételezett stratégiák alapján következtetnek: a Bayes-törvény alapján feltételes valószínûségeket számítanak a típusok mindenki által ismert elõzetes (a priori) együttes eloszlásából. Keressük meg a versenytárgyalás bayesi Nash-egyensúlyát n résztvevõ esetén! (A konkrét megoldás függ a résztvevõk számától. Ekkor a célfüggvényt a licit függvényében a következõképpen írhatjuk fel: Πi=(ti – bi)Fn–1[Φ(bi)]. rezervációs árát. amelyrõl feltesszük. hiszen a licitálók nem ismerik egymásnak a termékre vonatkozó megítélését. azaz F(ti) = ti. hogy a licitálók ismerik azt. ∀j ≠ i . ∀ j ≠ i] = Fn–1[Φ(bi)]. hogy a többi játékos is egyensúlyi stratégiát játszik: max π i = (ti − bi ) Pr b j < bi . ezért nincs egyéb rendelkezésre álló információ.) Mivel az eloszlások függetlenek. Az i-edik játékos várható kifizetése ezért a tender megnyerése esetén élvezett többlet.∀ j ≠ i) valószínûségeket a játékosok a típusok a priori együttes eloszlásából Bayes-tétellel határozzák meg. ahol a játékosok egyes tulajdonságait (például a különbözõ kimenetelek esetén elért kifizetését) a többiek közvetlenül nem tudják megfigyelni.) Ha a rezervációs árak egyenletes eloszlásúak. .∀ j ≠ i). minden rendelkezésre álló információ (saját típusuk és az egyensúlyi stratégiák) felhasználásával. szorzata.∀ j ≠ i) = Pr[tj < Φ(bi). Egymás típusaira (illetve csak a különbözõ típusok bekövetkezésének valószínûségére) a játékosok saját típusuk.∀j ≠ i bi ( ) b j = b* t j .308 Szatmári Alexandra zett bayesi Nash-egyensúlyát. hogy az összes többi játékos alacsonyabb licitet mond be az i-ediknél: Pr(bj < bi . mert a Pr(bj < bi . Bayesi játéknak szokás nevezni az olyan szituációkat. A Nash-egyensúly felírásának és meghatározásának egyik módja a következõ: minden i játékosra maximalizáljuk az illetõ célfüggvényét ama korlátozó feltételek mellett. és a licitálók egyszerre döntenek.

Most már csak arra a kérdésre kellene választ kapnunk. hogy az aktuális árért hajlandó megvásárolni a terméket. Ilyenkor érdemes emelnie a licitet. ahol pi az i-edik vállalat által meghatározandó optimális ár. Az eladó megállítása a játékosok rezervációs árának és a többiek rezervációs árairól alkotott feltevésüknek a függvénye. Minden licitáló egy árajánlatot tesz. mint a Cournot-féle esetben. 14 A bizonyítás végén látni fogjuk. megnöveli az esélyét annak. Ha valaki a rezervációs áránál alacsonyabb árajánlatot tesz. Holland aukció (ereszkedõ – Dutch vagy descending auction). avagy a képbe kerül. hogy ekkor milyen szoros kapcsolat van a maximalizálandó függvény és az elõbb tárgyalt aukció célfüggvénye között!13 3. akkor a licit közel lesz a rezervációs ár értékéhez. 434–444. nem az eladandó mennyiségrõl döntenek. hogy a játékos licitbemondása a többiek rezervációs árától mégsem függ.14 Kifizetés. Nézzük meg. Szabályok. amíg egy vevõ azt nem jelzi. Tehát az i-edik vállalat célfüggvénye: Πi = (pi – MCi) Pr (MCj > MCi) ∀ j ≠ i esetén. A nyertes kifizetése a saját rezervációs árának és a vételárnak (amely ebben az esetben a második legmagasabb ajánlati ár) a különbsége. hogy ekkor miért nem alkalmazza minden monopolista ezt a módszert? Egy egyszerû válasz erre: nagy árat kellene fizetnie az információért! Az eladó hiába tudja meg az egyes vevõkrõl. a vételár pedig úgysem függ a nyertes licitjétõl. és 455–456. Ezért az eladó (mivel általában meghatározhatja terméke eladásának körülményeit) elõnyben fogja részesíteni az angol aukciót a most tárgyalttal szemben. MCj a konkurens vállalatok határköltsége. hogy ha n elég nagy. hogy a vállalatok a termék árát határozzák meg. és sok esetben a licit minimális emelésének nagyságával meg is haladja az itt kapott értéket. az aukció szabályából adódóan csak a második legmagasabb rezervációs áron tudja értékesíteni a tárgyat. Lásd: Tirole [1990]. hogy a vállalatok tökéletesen informáltak egymás határköltségeit illetõen. hogy mennyit lennének hajlandók fizetni a termékéért. Ez az észrevétel Vincze Jánosnak köszönhetõ. Az eladó megállapít egy árat. majd ezt folyamatosan csökkenti egészen addig. Szabályok. hogy nem õ nyeri meg az aukciót. mi történik abban az esetben. A játékosok stratégiája a saját rezervációs árának és a többiek rezervációs áráról alkotott feltételezésének a függvénye. vagyis sokan licitálnak. Az angol aukción kialakuló vételár például legalább ekkora. 12 13 . Vegyük észre. Stratégia.12 Megjegyzés: Az oligopóliumok Bertrand-féle modelljében azt tesszük fel. o. Vagyis egyensúlyban minden játékos számára a licit a saját rezervációs ára lesz. miközben a többiek árajánlatát nem ismeri. A modellben általában feltesszük. ha a Louvre a képbe kerül? 309 Könnyen megállapítható. Stratégia. 4. MCi az i-edik vállalat határköltsége. Vickrey-féle aukció (eladási árnak a második legmagasabb rezervációs árat tekintõ aukció avagy másodlicites versenytárgyalás – second-price sealed bid auction). hiszen ezzel a nyerési esély nõ.Aukciók. ha ez nincs így: vállalatok nem ismerik egymás határköltségét! Ekkor a profitot maximalizáló célfüggvényben szerepelnie kell annak a feltevésnek. hogy mennyi lehet ez az érték a versenytársakra nézve.

május 23. 1987. o. Az olvasó ellenõrizheti. Hasonló gyakorlatra Magyarországon is van példa. Fontosnak tartjuk megjegyezni. oldalán. ugyanakkora várható bevételt biztosít az eladó számára. amit csak az a monopolista élvezhet. akkor a szabályrendszer semmilyen megváltoztatásával sem érhetõ el nagyobb ex ante bevétel. A bejelentést követõen az aukción kialakult vételárat fizeti ki. aki ismeri vevõinek rezervációs árát. amelyet az angol típusú árverés eredményez. hanem azt. Ennél fogva a késõbbiekben nem azt vizsgáljuk.16 A cikk hátralevõ részében megvizsgáljuk. amelynek eredményeképpen a játékosok stratégiája is némileg módosul az eddig megismert stratégiákhoz képest. . a halat Izraelben vagy a dohányt Ontarióban (ez utóbbi árverés még azzal a sajátossággal is rendelkezik. Naponta közel 1200 tonna dohány cserél így gazdát Kanadában. mint amekkorát akkor érhetne el. hogy az eladó nagyobb bevételhez jut. hogy az aukció szabályrendszerének ily módon való megváltoztatásától nem várható. ha a Louvre csak saját részére vásárolhatja meg a tárgyat. amit a versenytárgyalás esetében felírtunk. A nyertes kifizetése a rezervációs árának és az aukció vezetõjének megállításakor érvényben levõ árnak a függvénye. hogy ennek a megkülönböztetett szereplõnek milyen hatása van a többiek stratégiájára. Az elsõ és második legnagyobb rezervációs ár közötti különbség információs járadék.. hogy „pre-emption de l’Etat”.310 Szatmári Alexandra Kifizetés. illetve ha azt késõbb értékesítheti is. hogy mindez milyen hatással van a játékosok stratégiájára abban a két esetben. ha egyáltalán befolyásolja õket. hogy ez hogyan befolyásolja a játékosok stratégiáját. Szintén ilyen aukción „vásárolhatnak” – pontszámegyezés esetén – Vágó István népszerû mûveltségi vetélkedõjének. akkor megnöveli annak az esélyét. hogy a bemutatott szabálymódosítással az eladó várhatóan mennyivel nagyobb bevételre tehet szert. hogy itt jogában áll a dohány eladójának az árverést követõen a vevõk ajánlatait visszautasítani. bármely két árverési szabályrendszer. és a festmény a Louvre-ba kerül. a Mindent vagy semmitnek játékosai. Az általam tárgyalt problémafelvetés magja megtalálható Rasmusen [1990] 257. ösztönzõ mechanizmus). Az aukció szabályai a következõk: Franciaországban a mûtárgyak aukcióin az utolsó licit elhangzása. A Louvre bekerül a képbe Most pedig vizsgáljunk meg egy olyan aukciót. hogy a licitáló kifizetésének várható értéke megegyezik azzal. A holland aukció kimenetele azonos lesz a 2. Lásd The Economist. Ha a legmagasabb rezervációs árral rendelkezõ játékos a rezervációs ára alatt állítja meg a licitvezetõt. ám egy speciális feltétellel. Sõt. 98. hogy valaki közbeszól. mint a résztvevõk rezervációs árai közül a második legnagyobb – az az eredmény. ám ha mégis nyer. versenytárgyalásos aukcióéval. Ez a fajta aukció a gyakorlatban is igen közkedvelt: legtöbbször így adják el a vágott virágot Hollandiában (innen kapta az elnevezését is). ha a végsõ árat túl alacsonynak tartja15). Ezzel kapcsolatban érdekes és fontos eredményt közöl és bizonyít Myerson [1981]: ha a játékosok kockázatsemlegesek. pontban tárgyalt. ha a Louvre-t mint elõjogokkal nem rendelkezõ résztvevõt vonná be egy angol típusú árverésbe. amely a valóságban is létezik. 15 16 Még vissza fogunk térni arra. ezért kockázatsemleges résztvevõkre a játék egyensúlya is szükségképpen megegyezik. és elviszi a tárgyat. vagyis a vételár meghatározása után a Louvre képviselõjének jogában áll felemelnie a kezét és bejelenteni. valamint a licitálókat rezervációs áruk önkéntes felfedésére készteti (ún. akkor a vételi ár alacsonyabb lesz. amely a terméket ugyanannak a vevõnek juttatja.

Ha a korábbi licitálás során az ár nem emelkedett a legmagasabb rezervációs árral rendelkezõ játékos értékelésének feléig. hogy a végén a Louvre falán lógjon a kép. Minden játékos a várható profitját maximalizálja. hiszen így nem kell versenybe szállnia a többi licitálóval. elhangzott licit már meghaladja ti felét. hogy a Louvre rezervációs ára szintén egyenletes eloszlású. sokkal jobban jár így. A Louvre számára ez rendkívül elõnyös lehetõség. akárcsak a játékosoké! Ekkor a Πi = (ti – bi)bi célfüggvényt maximalizáljuk azzal a feltétellel. Amennyiben az utolsó. ha megkapja a tárgyat. avagy a képbe kerül. A holland aukció stratégiailag ebben az esetben is ekvivalens marad a versenytárgyalásnál levezetettel. vagy sem. mint a Louvre nélküli esetben. hogyan bizonyíthatók ezek az eredmények! Angol árverés. A konkrét megoldás függni fog a rezervációs árak eloszlásától. Ha magasabb licitet mond be. egyébként zérus. A Vicrey-aukciónál nem fog számítani a Louvre képviselõjének jelenléte. akkor a profitfüggvény a licitben csökken. Az i-edik játékos profitja (ti–bi). Most pedig tegyük fel. ha õ nyeri meg az árverést. Elöljáróban még annyit említünk meg. vagyis addig. hogy az optimális licit nem lesz alacsonyabb a Louvre nélküli szabályokkal meghatározott licitnél. de általánosan megállapítható. a tárgyat késõbb sem adhatja el. ameddig mindenki más ki nem száll a licitálásból. és így neki érdemes tovább licitálnia. csupán azt. hogy az angol árverés esetében a szereplõk agresszívebb licitálásra kényszerülnek. hogy most eggyel több ellenféllel állnak szemben. mintha „neki” is licitálnia kellene. ha az a saját rezervációs áránál nem drágább. A versenytárgyalásnál úgy viselkednek.Aukciók. akkor az elsõrendû feltételbõl kapott optimális licit: bi = ti 2 . ezért a nyertes nem licitál önmagára. A legmagasabb rezervációs árral rendelkezõ játékos a várható profitját fogja maximalizálni: Πi = (ti – bi)Pr(tL < bi). hogy egy játékos akkor vásárolhatja meg a tárgyat. csökkenti annak a valószínûségét. mintha a licitálók köre egy elõjogok nélküli szereplõvel bõvülne. kiegészítve azzal. Versenytárgyalás. viszont a licit emelésével az is együtt jár. hogy nyerés esetén a vételár magasabb lesz. akkor a korlátozó feltétel biztosan teljesül. hogy bi legalább akkora. Ekkor az a kérdés. hogy jelentse tL a Louvre rezervációs árát! Elõször azt az esetet vizsgálom. hogy egy konkrét árért megveszi-e a terméket. A Louvre képviselõje egészen addig a pillanatig nem befolyásolja a játékosok stratégiáját. a játékosok ugyanúgy fognak licitálni. mint a korábban elhangzott összes licit. amíg a legmagasabb rezervációs árral rendelkezõ egyén egyedül nem marad. vagy nem. hogy érdemes-e saját magára licitálnia. Ebbõl adódik. A Louvre szakértõjének stratégiája ismert: akkor fogja megvásárolni a tárgyat. ha a Louvre a képbe kerül? 311 Tekintsük az eddigi jelöléseket. vagyis nem veszik figyelembe a Louvre megkülönböztetett vásárlási jogát. Ha eltekintünk a korlátozó feltételtõl. mintha „mi sem történt volna”. és csak a végén kell döntenie arról. hiszen addig most is mindenkinek érdemes elmenni a licitálásban. amely Πi = (bi – ti)Pr(bj < bi. valamint az így kialakult ár magasabb a Louvre rezervációs áránál. ∀ j ≠ i)Pr(tL < bi). amikor a Louvre csak saját részére vásárolhat. . Nézzük meg most részletesen.

∀ j ≠ i] = Fn–1[Φ(bi)].312 Szatmári Alexandra Annak valószínûsége. és az elsõrendû feltétel valóban globális maximumot határoz meg. ha az optimális viselkedése ezt diktálja. Ezért a kifejezés a zérushelyét nagyobb értéknél veszi fel. mintha a közgyûjtemény mezei licitálóként venne részt a versenytárgyaláson. n n +1 ti 17 Itt jegyzem meg. A Louvre képviselõjének jelenléte nincsen hatással a stratégiákra. mint elõjogokkal nem rendelkezõ további résztvevõt. a Louvre nélküli állapottal): Pr(bj < bi. Éljünk a szokásos feltevéssel. feltéve. Vagyis akkor érdemes egy játékosnak megállítani az aukció levezetõjét. ha a licit eléri a bi = értéket. Vickrey-féle aukció (másodlicites versenytárgyalás). hogy az árverés kimenetele ismét megegyezik a legmagasabb kínálati árat vételi árnak tekintõ aukció stratégiájával. hiszen a licitálóknak mindkét esetben egy kívülálló rezervációs áráról kell feltevéseket tenniük. ∂bi i i (A képletben f újra az eloszlás sûrûségfüggvénye. hanem a rezervációs árát kell a többieknek figyelembe venniük). a játékosok mégis úgy tekintik. mint a Louvre nélküli esetben. hogy az ontariói dohányárusnak joga van a vevõk árajánlatait visszautasítani. Érdekes eredmény. ezenkívül a többi tag F(bi)>0-val be van szorozva. hogy noha a Louvre utólag adja be az ajánlatát és az addigi maximális licit ismeretében (és így nem a licitjét. aki csak a licitálás végén fogja befolyásolni a kialakult helyzetet. Ennél többet pedig nem akarhatunk. . Hasonlóképpen. Az elsõrendû feltételbõl átrendezés után adódik: –F[Φ(bi)] · F(bi) + f(bi)(ti – bi)F[Φ(bi)] + f[Φ(bi)] · ∂Φ (t – b ) · F(bi)(n – 1) = 0. hogy Louvre nélkül is minden játékos a rezervációs árán fog licitálni. ∀ j ≠ i) = Pr[tj < Φ(bi).) Amennyiben a feladat jól viselkedõ. Ekkor az optimális licitre triviális megoldás: bi = n n +1 ti . hogy ez a probléma megegyezik azzal. akkor a derivált függvény csökkenõ. vagyis egyensúlyban a licitbemondás nagyobb lesz annál az értéknél. A kifejezés a Louvre nélküli állapothoz tartozóhoz képest a nem negatív f(bi)(ti – bi)F[Φ(b)] taggal „hosszabb” (így egyben több). mint amekkora a Louvre nélkül volt. Az egyensúlyi licit magasabb. Holland aukció. miszerint a rezervációs árak eloszlása egyenletes. hogy az összes többi játékos alacsonyabb licitet mond be az iediknél (vö. mintha a Louvre-t nem kellene figyelembe vennünk: épp akkora. Az elõbb már levezettük. hogy a Louvre rezervációs ára szintén F eloszlást követ: Pr(tL < bi) = F(bi).17 Belátható. Vagyis a maximalizálandó függvény: Πi = (ti – bi)Fn–1[Φ(bi)]F(bi).

mégpedig éppen annyiért. amely – sajátosságánál fogva – „furfangosabb” stratégiát igényelt az alapszituációk stratégiáinál. amit neki kell adnia a tárgyért. hogy az eladó elõzetesen várható bevételét az információs járadék rovására növeljük. hogy ha az aukción kialakuló vételi árat túl alacsonynak tartja. hogy érdekes és hasznos lenne elemezni azt az esetet. hogy senkinek sem éri meg a saját rezervációs áránál többet licitálnia. hiszen a Louvre mindig vásárol. Az viszont világos. s az növelheti a végsõ eladási árat. amikor egy „informatív” kezdeti licitálási stratégia esetleg hasznos információkkal szolgálhat a Louvre-nak. illetve hogy létük a szereplõk viselkedésére hogyan hat. Fontosnak tartjuk itt ismét hangsúlyozni. hogy csak annak tudja eladni. ha a Louvre késõbb eladhatja a képet. hogy egyáltalán ad-e be valaki pályázatot. amit el akartunk érni: a játékosok nem fognak licitálni. mivel ekkor – bár így „kiszúrhat” a Louvre-ral – bizonyos valószínûséggel magával szúr ki. hogy a licitálók stratégiái olyanok. ha megpróbálkozik azzal. akkor nem köteles eladni a terméket. Ez azért fontos. Ez a valóságban is sokszor így van: azon felül. így konkrét helyzetben csak kiindulópontként szolgálhatnak. ahol komoly összeget kell fizetni a részvételért. érdemes megvennie a tárgyat. hogy milyen problémákhoz vezethet egy aukció nem elég alapos elõkészítése: Új-Zélandon 1990-ben a rádióhullám-frekvenciák privatizációja során az elõre becsült bevételnek csupán 15 százalékát sikerült elérni a rossz aukció-szabályrendszer miatt. A hasonló gyakorlati szabályváltozatokat két szempontból is érdemes vizsgálni: vajon a piac vagy a termék milyen sajátossága hívhatta azokat életre. ahol nemcsak a nyertesnek kell fizetnie. Azonban érdemes arra figyelmet fordítani.) Másik érdekes kutatási terület azoknak az aukcióknak a vizsgálata. * Cikkünkben áttekintettük a saját megítélésû tárgyak adásvételénél alkalmazható leglényegesebb aukciófajtákat. amennyiért õ vette. hogy magát a konkrét árverési mechanizmust átgondoltan meg kell tervezni. (Az aukciók alaptípusaira vonatkozóan ezt a feltevést az irodalom részletesen tárgyalja.Tehát ennél a kiegészítésnél éppen az ellenkezõje fog történni annak. Ebbõl is okulva.Aukciók. ha az elsõ aukción egyáltalán nem licitálnak. néhány évvel késõbb az Egyesült Államokban a frekvenciák eladásakor neves játékelméleti kutatókat kértek fel az aukció meg- . További vizsgálódáshoz ötletként megemlítjük. ha a Louvre a képbe kerül? A spekuláns Louvre 313 Abban az esetben. vannak olyan aukciók. Ebben az esetben egyensúlyra vezet. avagy a képbe kerül. Hiszen azt az összeget. hogy nem ajánlanak nagyobb árat. akkor bármelyik aukciófajtát alkalmazzák. Ekkor viszont – bármilyen áron vette is meg – mindig érdemes újabb aukciót rendeznie. mint a rezervációs áruk. Egy intõ példa arra. Ekkor már az is egy döntési helyzet. versenytárgyalások. aki az elõbb a legmagasabb licitet ajánlotta. mert a legegyszerûbb modellek a valóság lényeges részleteitõl – éppen egyszerûségük miatt – eltekintenek. hanem a többi résztvevõ közül is néhánynak vagy éppenséggel mindenkinek. hogy a részvételnek felmerülnek bizonyos minimális természetes költségei. hátha valamelyik játékos a Louvre rezervációs áránál drágábban is hajlandó megvenni a tárgyat. életbõl vett példát. amikor a játékosok kockázathoz való viszonyáról más a feltevésünk. hogy sajnos az ilyen többletfeltétellel megtûzdelt mechanizmus sem alkalmas arra. Ekkor azt a feltételt érdemes kikötnie. azt már más is felajánlotta. legrosszabb esetben az történik. Az aukcióelmélet eredményei a gyakorlatban is alkalmazhatók. hogy miután megvette a tárgyat. ha felteheti azt. A Louvre nem veszít rajta semmit. Elemeztünk egy konkrét. Ekkor viszont teljesen fölösleges bármekkora árajánlatot is tenni. drágábban adja el.

MCAFEE. . The MIT Press. [1991]: Game Theory. Vol. 58–73. Preston McAfee. Econometrica. o.. MYERSON. Gabler. MCMILLAN. o. J. PH. RASMUSEN. Handbook of Game Theory. J. Econometrica. Econometrica. 50. sz. Vol. [1992]: Auktionstheorie und interne Organisation. D. Rand Journal of Economics. TIROLE.–MCLEAN. P. február. MCAFEE. 699–738. november. Robert Wilson. J. [1991]: Strategic Analysis of Auctions.– TIROLE. E. november. (Lásd a hivatkozásokban szereplõ mûveiket. FUDENBERG. The MIT Press. Vol. ha a Louvre a képbe kerül? szervezésére. Közgazdasági Szemle. o. 1089–1122. Basil Blackwell Ltd. Ez a befektetési forma ma Magyarországon nemcsak vonzó lehetõség. 228–279. Econometrica. VINCZE JÁNOS [1991]: Fejezetek az információ közgazdaságtanából I–III. 15. R. 8. J. R.–MCLEAN. [1988]: Full Extraction of the Surplus in Bayesian and Dominant Strategy Auctions. David Porter.) 19 Lásd J. Journal of Economic Literature. o. 1247–1257. Vol. MASKIN.– RILEY. P.– WEBER R. o.– MCMILLAN. B. o. 4. Vol.. 3. R. Journal of Economic Perspectives.– RENY. Hivatkozások CRÉMER. [1981]: Optimal Auction Design. o. P. [1990]: Games and Information (An Introduction to Game Theory). J. 2. MILGROM. J. hanem elméleti elemzés szempontjából is rendkívül hálás terület. [1987]: Auctions and Bidding. McMillan [1994]. CRÉMER. G. 6. J. nyár. [1985]: Optimal Selling Strategies Under Uncertainty for a Discriminating Monopolist when Demands are Interdependent. R. Mathematics of Operations Research. [1990]: The Theory of Industrial Organization.– MCMILLAN. június. [1984]: Monopoly with Incomplete Information. 57. Vol. J.18 Külön érdekesség. nyár. R.19 Az árveréselmélet a felvetetteken kívül is rendkívül sokféle kutatási lehetõséget foglal magában: ilyen például a diszkont kincstárjegyek aukcióinak elemzése.R.314 Aukciók. az aukción vásárolni szándékozó vállalatok a legmegfelelõbb stratégiát illetõen szintén hozzájuk fordultak tanácsért. J. P. 171–196. o. Vol.. P. 53. 345-361. KRÄKEL. 18 Csak néhányat említek közülük: John McMillan. avagy a képbe kerül. Paul Milgrom. J. 56. hogy miután az állam megterveztette a szabályokat az elismert kutatókkal. R. E. [1989]: Extracting the Surplus in the CommonValue Action. 1451–1459. március. WILSON. M. o. [1982]: A theory of auctions and competitive biding. [1994]: Selling Spectrum Rights. 145–162.