You are on page 1of 187

Wass Albert A FUNTINELI BOSZORKÁNY II. Kunyhó a Komárnyikon 1.

HA MÁR nagyon vágysz a szép után, s arra, hogy elfeledhessed az embereket: gyere, induljunk meg a Maroson fölfele. Dédánál még széles a völgy, de ha a bisztrai fűrészt elhagyod, s odaérsz, ahol a Galonya zöld vize a Marosba beleomlik: egyszerre köréd gyűlnek a hegyek. A folyó ott már alacsony és sebes. Kövek szűrik tisztára a vizét, a kövek közt pisztrángot láthatsz suhanni és lepényhalat. Az erdők lába lelóg a rohanó vízig, s otromba szürke sziklák hasadékaiból egy-egy törékeny kis nyírfa kihajol, s fehér törzsét az illanó tükörben megcsodálja. Ratosnyáig egyre szűkül a völgy, s tömöttödik két oldalon az erdő. A Zsisa vize már fenyők sorfala között zúdul a folyóba, s Ratosnyán túl a Lisztes csipkés gerince szinte fejed fölé tornyosul. Itt már illata van a levegőnek. Tavasszal nyír-, nyáron fenyő-, ősszel bükkfaillata. S ha szellővel találkozol, megérzed benne az epret, málnát, áfonyát, ami az üverekct tölti meg odafönt. Ha a kóbor plájon az Andrenyásza tetejére fölkapaszkodsz: magad előtt látod a mi szép hegyeinket mind, valamennyit. Keleten a Pietroszt, Cserbükköt, Kelement, délen az ilvai, bélbori, borszéki hegyeket, nyugat felé a görgényi gerincek szelíd láncait s északon a lapos tetejű Istenszékét. S magad alatt, mélyen ott láthatod a Marost, ahogy a szűk szorosban ide-oda kanyarog, mint valami keskeny ezüstszalag. S éppen szemközt veled, a Szerecsen alatt, két éles hegy közé bezárva egy patak szalad belé a Marosba. Ez a Szalárd. Ott ered valahol messze fönt a görgényi gerinceken, és széles nagy területről harmincegynéhány patakocska vizét hozza magával. Körülötte, ameddig ellát a szemed, mindenütt erdő. Csupa erdő. És sehol tanyát, falut nem lát a pillantásod, kétnapi járóföldre sem. Ma már, sajnos, vasút visz arra. Dübörgő gyors, álmos tehervonat köpi a füstöt a hegyek között, korom piszkítja a Maros vizét, s a mozdonyfüttyöt iszonyodva visszhangozzák a sziklák. Bent, a Szalárd torkában fűrésztelep volt még nem is olyan régen. Ma már csak néhány ház romját találod ott és szemetet, piszkot, törmeléket, gazt. És sok-sok csalánt, ami az emberek után maradt. Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma. A Szalárd torkában is hasznot kereső emberek éltek, gyilkolták az erdőt, s ma már csak csalán őrzi az emléküket. Ahány apró gonoszságot elhullattak: annyi szál csalán nőtt ki a földből, és nőni fog, ameddig áll a világ, örök emlékeztetőül. De ez már mind újabb dolog. Abban az időben, amikor még azok az emberek éltek, akikről mesélni akarok neked, nem volt vasút be a hegyek közé. Gőzfűrészek sem voltak, csak itt-ott egy-egy kis vízimalom. De alig is lakott arrafelé valaki. Ratosnya, Gödemesterháza: ezek voltak a faluk. Az Andrenyásza alatt néhány tanyaház. Aztán már csak a végtelen nagy erdők, jobbra és balra a Marostól, ismeretlen hegyek és patakok élték a maguk külön életét. Ha egy olyan patakon elindult valaki, bátor csavargó vagy kíváncsi vadász, négy-öt napi járóföldre nem talált emberlakta helyet.
1

Csak medvék éltek ott meg farkasok. Szarvas, vaddisznó, őz, hiúz. És itt-ott, elbújva szem elől néhány különös ember. Bozontos, szótlan, titoktudó. Kik talán babonázni tudták az állatokat, beszéltek fák és virágok nyelvén, és másképpen látták az életet, mint a többi emberek. Ezekről akarok szólani. Talán tanulhatsz tőlük valamit. Talán ők látták meg jól az életet, s nem rest különcködésből vetették meg a hajszát, mely vagyonszerzésre prédálja az emberi erőt. Talán bölcsesség volt ez, s tudása egy titoknak. Elviszlek a mese szárnyán azokba a régi időkbe, melyekről már csak itt-ott hallhatsz valamit, esti tűznél, ahol lassú beszédű vén pásztoremberek szövik a szót. Amikor még titok volt a havas és úttalanok az erdők. Babonás vérmedvék éltek a Butka barlangjaiban, s holdtöltekor tündérek táncolták körül a funti-neli tisztást. Fehér vadkan lakott az Andrenyászán, s a Szerecsen odvaiban törpék és lidércek tanyáztak. Ma már csak a baglyok laknak ott. De nem leled meg az embereket sem, akik hajdanán éltek. Eltűntek. S eltűnt velük együtt a sok furcsa tudomány, a sok babonás titok. De itt-ott egy-egy vén fa még emlékezik reájok. Emlékeznek a sziklák és az üverek. Nyomaikat még őrzi valahol az erdő, és sajnálja, hogy már nincsenek. Mert lassan minden eltelik. S eltelt idők mögött csak az emlékezés fehér kendője leng, mint tépett felhődarab szúette, vén fák csonkjain. Azokban a régi időkben, mikor a Maros völgyét még nem csúfította el vasút, Dédától a Szalárd-patakig egynapi járás volt az út. S kétoldalon, a vízig le csupa erdő. Csak egy keskeny szekérnyom csetlett-botlott a folyó jobb partján, néha valósággal bebújt a sziklák hónaljába, máskor gázlót keresve elcsavarodott valamelyik rossz kedvű patak szeszélye után. Ilyen ember nem járta, Isten-kedvelte hely volt az a vidék. Ha Ratosnyán túl az andrenyászai tanyákat elhagyta az ember, ahol a hegyek félelmetesen összeszűkülnek, ott már ez a szekérút is alig-alig látszott. Inkább csak egy árva nyom maradt belőle, egy sziklákat és fagyökereket kerülgető emberi csapás, mely hol öles málnák közt, hol hallgatag, nagy fák alatt húzódott tétován fölfele, s néha szinte belefordult a tajtékzó Marosba. Aztán a Szerecsen alatt, szemközt a Szalárd torkával egyszerre újra kiszélesedik a völgy. Kiszélesedik: annyit jelent ez, hogy balkéz felől lankásodik valamit a hegy, s mielőtt lábával a Marost elérné, egy fűvel benőtt lapos tisztást képez. Ezen a tisztáson állt hajdan az urasági ház. Ma sok ház kapaszkodik mellé, sok ház, összevissza. Akkor ennek az egynek éppen hogy elég volt. Pedig nem palotának készült. Egyszerű, fenyőtörzsekből összerótt, kézzel hasított zsindellyel fedett, tornácos barna ház volt. Négy szoba benne. Egy a konyha, egy a pipázó, egy az ágyas szoba s egy nagy hodály, priccsekkel a falak mentén, a vendégek számára. A tornác nagy volt és nyitott, és egyenesen a Marosra nézett, s a Maroson túl be lehetett látni róla a Szalárd szűk völgyébe. Ezen a tornácon szeretett pipázni Éltető uraság. Elüldögélt ott órák hosszat csöndben, és a vizek zúgását hallgatta. És nézte az erdőket ott szemben, a fejsze nem látta szabad erdőket: a birodalmát. Mert azok ott túl mind az ő hegyei voltak. Ahányféle vízcsepp a Szalárdon át a Marosba lefolyt, mind az ő hegyein született. S még azon túl, délnek és északnak is övé volt az erdő. Övé? Soha nem érezte tulajdonának magát a földet, az erdő földjét, úgy, mint tova lent a disznajói udvarház körül a szántókat vagy a réteket. Soha. Maga az erdő volt az övé. Minden erdő, ahova még nem vágta be baltáját az ember. Mint ahogy a medve vagy a hiúz magáénak érzi az erdőt, az igazi erdőt anélkül, hogy tudna valamit is a telekkönyvről. Hanem azokat az erdőket, ott túl, kétszeresen is magáénak tudhatta. Mert hatalma is volt hozzá, hogy megőrizze erdőnek az erdőt, háborítatlan tisztaságában, gyönyörű vadságában, úgy, ahogy a teremtésből kikerült. Azt mesélik, csodálatosan szép fák voltak azon a vidéken. Olyan fenyők, hogy három ember nem tudta körülölelni törzsüket, s kőrisek, égbe nyúlok. És tiszafa, talán ezer évnél is öregebb, aminek fáját úgy fizették a bútorosok, akár az ezüstöt. Jártak is rá a kereskedők, mint mézre a legyek. De Éltető úr szóba sem állt velük. Plájászait is így fogadta föl. - Itt az erdő, azt csinálsz benne, amit akarsz. De ha megtudom, hogy egyetlen fát más számára kivágtál, s kihordtál az erdőből, derekadat töröm! Nem is volt a plájászaival baj soha. Igaz, hogy meg is nézte jól az embert, akit odavett magához. De aki egyszer odakerült, az elintézte a dolgát az élettel. Építhetett kunyhót
2

magának, állatot tarthatott tetszése szerint, kaszálhatta a tisztásokat, foghatott halat, lőhetett vadat. És lassan összegyűlt körülötte egy marékra való furcsa ember. Válogatott ember, csupa vérbeli erdőlakó. De titkokkal megrakott, különös csodabogár valamennyi. Az úri házat ott a Szerecsen alatt Garabonciás Gyerkó ügyelte s a fia, Estevány. Tempós, lassú mozgású ember volt ez a Garabonciás Gyerkó, púpos is, de csak annyira, hogy olyannak látsszon, mintha a feje valahonnan a mellkasából nőtt volna elő. Nagy kajla bajsza, szájáig lehajló, óriási orra s fogatlan nagy szája, melyben csak elöl mutatkozott egy nagy sárga fog: mindez nem volt éppen bizalomgerjesztő. Vékonyka lábain, melyeken fehér székely condraharisnya fityegett, akkorák voltak a bocskorok, mint valami két kisebbfajta csolnak. A vékony lábszárakon nagy pókhas imbolygóit, a pókhas tetején csúnya nagy fej, s a fej végében vedlett báránybőr kucsma, télen és nyáron egyformán. Ez volt Garabonciás Gyerkó. De mindehhez a sok csúnyasághoz egy szempár járult, mely púppal, pókhassal, otromba ábrázattal ellentétben csupa értelemtől ragyogott. Kicsi volt és szürke. De csak úgy szikrázott belőle a pajkos csalafintaság. És senki a világon nem tudott olyan paprikás tokányt főzni, mint ő. Ha megérkezett apró mokány lován az uraság tova Disznajóról, hogy kipihenje magát, akár vendéggel jött, akár anélkül, óra se telt belé, s a jó illatú tokány ott párolgott a tornác tölgyfaasztalán. És nem volt az a tolvaj szállodásmester ezen a földön, aki úgy eldajkálta volna a vendéget, mint őkelme. S nem érkezhetett oda olyan gyászba burkolt teremtés, akit fel ne vidított volna percek alatt, olyan híres mókamester volt. Még a nevét sem tiszta úton szerezte, mint más. Azt beszélik, árva gyermek volt ő valamikor, odaát Gyergyóalfaluban. A papnál disznópásztorkodott, s kapott érette ételt meg valami ruhát. Gyerkó volt a neve, se több, se kevesebb. Hogy családnévnek viselte-e, vagy keresztnévnek? Ki törődött azzal? Árva gyereknek, ha méghozzá púpos is, csúnya is, és disznópásztor a papnál, bőven elég annak egy név, minek kettő? Úgyse tudná, mit kezdjen vele. Azonban Gyerkó nem volt ám olyan egyszerű árva gyerek, mint a többi. Mert ő elhatározta, hogy csak azért is megmutatja a falusiaknak, hogy különb ember lesz, mint bárki más Gyergyóalfaluban. A papkert végében, az akácfák alatt sokat eltűnődött disznóőrizgetés közben, hogy miképpen is kellene ezt elkezdeni. Mert valahol kezdeni is kell azt, ha naggyá akar lenni az ember. Ehhez kétség nem férhet. A disznók mellett, csak úgy magától senkiből sem válik híres férfiú, erre rájött magától is hamarosan. Egyszer aztán az történt, hogy Gyergyószentmiklósról kijött a nyári országos vásárra valami mutatványos örmény. Felütött egy ponyvát a libatéren, s már köréje is sereglett a falu valamennyi lézengő gyermeke. Két kutyája volt ennek az örménynek, meg a felesége s a leánya. Nagy, deckázott szekéren laktak, s annyi mindenféle furcsaságot tudtak az örmények is, meg a kutyáik is, hogy a vásárosok nem győztek csudálkozni. Legeslegcsudálatosabb mégis az volt, amikor elkérte a paptól az ezüstórát. - Tessék csak egy percre ideadni, tisztelendő úr! Fösvény ember volt a pap, s bizony erősen aggodalmas arcot vágott, amikor átadta az órát. Látta ezt az örmény, s mondta is mindjárt nagy büszkén. - Ne tessék félni! Ha valami baja esik, kétszeresen fizetem meg az árát! Hallották, emberek? Az emberek kíváncsian morogtak. Ekkor az örmény fogott egy nagy mozsarat, az órát beledobta, de úgy, hogy még koppant is a fenekén, aztán elő egy nagy mozsártörőt, surr bele! Csak úgy recsegett az óra a mozsárban. - Hijjnye! - szökött föl ijedtiben a pap, de az örmény leintette. - Tessék csak nyugodtan maradni! A világ legnagyobb csodáját láthatják most. Igen, az órát széttörtem. Megnézhetik, itt van. Jöjjön ide mindenki, aki látni akarja. Azzal letette a mozsarat az asztal közepibe. Fürgén sirült oda a pap, s egyszerre vörösre izzadt a képe, amikor a mozsárba belenézett. De az emberek annál jobban vidultak rajta. - No - mondotta némelyik rosszmájúan -, ezzel már aligha mérik ezután a mise idejét! Ezen már az örök idvesség se segít! És így. Ezalatt az örmény forgolódott keveset erre-arra, aztán ő is belenézett a mozsárba. - Hopp! - mondotta -, ott látok még valami ép csavart! Tessék csak kivenni, tisztelendő úr, és jól megnézni! Az órájából való-e? - Ez bizony abból - forgatta meg a kezében a pap a kis sárgaréz holmit nagy szomorúan -, ez volt a felhúzója. - Jó lesz majd felhúzni a napot, hogy meg ne álljon az égen -elméskedett hátul valaki.
3

s a füléhez tartotta. .Namármost tessék jól idenézni! Azzal fölemelte az örmény a mozsarat. Óvatosan lehúzta róla a kendőt. valami hiányzik róla. mintha még sohasem látott volna gyerekben púposat és csúnyát. S 4 .Ráismer tisztelendő úr ebben a törmelékben az órájára? A pap dühösen legyintett.kezdte el nagy kenetesen -. és kicsavarta belőle a felhúzó csavart. Aztán újra. fiam! .vigasztalta Gyerkó -. itt van. Úgy nézett rá az örmény. . amikor az emberek mind a mozsár fölé hajoltak törmeléket nézni. füléhez tartotta. . . mégpedig gyalog. keresztben elfeledtem. megrázta megint. Aztán letette az asztalra. forgatta. hogy este csak beállított az örményhez.Ketyeg . ni! Ide mellém! Az emberek utat csináltak a mészárosnak. . így hát lehasalt hátul. és megrázta.csodálkozott reá az örmény. . de csak a gaza! . Ekkor már alig hallatszott valami zörgés a mozsárból. Nem volt két krajcárja. . aztán visszatette az asztalra. zsebéből kivett egy tarka kendőt.Ide figyeljen mindenki! Ebből a törmelékből én egy varázslat által. tikk-takk. hogy lám.ütött a homlokára boldog mosollyal az örmény -. ahogy elővette a nadrágzsebéből a pap óráját. Feszülten figyelő arca lassan földerült. . A csudát Gyerkó is látta.Hogy elvigyen inasnak. Már csak halkan zörgött. s feszülten hallgatta. Az emberek még lélegezni is elfelejtettek.. s diadalmasan előhúzta belőle a pap nagy ezüstóráját.Hiszi a nyomorúság! . Éppen induláshoz készítették már a deckás szekeret. . . De hirtelen elkomorult az arca. semmi baja nem volt. Az örmény kacsintott nagy.Jaj. tisztelt úr.Hát persze! . Annyira tetszett a dolog. tapogatta. kiborította.állott meg előtte Gyerkó. édesegy fiam . mert tetszett neki. tisztelendő uram. Az örmény pedig füléhez tartotta az órát.kiáltotta valaki az emberek közül -. hogy az örmény ilyen ügyesen csavarja el az emberek eszét. harminchat forintomba került. .Én nem hívtalak.Én eljövék . . tikk-takk.S te miért? ..Jézusom. s a ponyva alatt kukucskált be. még a tisztelendő úr is nadragulyás lett tőle.Aha. Belenézett a mozsárba.Sze ott van a tisztelendő úrnál! . megyek én anélkül is. Ekkor hirtelen mozdulattal belenyúlt a mozsárba.Már kezd összeállni! Újra megrázta a füle mellett. . tessék megnézni! -nyújtotta a mészáros felé. amit rajtam kívül csak egy híres indus mágus ismer túl a tengeren.. Elmeresztette szemét a szekeres varázsló. . fekete szemével. a mészáros pedig megszégyenülten kullogott vissza a helyére. benne van még az óra? -Benne hát.Nem is kell azt .Hát jöjjön ide! Ide előre.támadt rá az örmény. ha nem sikerül a varázslat! .No.kiáltott oda egy jóképű.Ekkor megszólalt újból az örmény. . .mondotta az. nem lehet ám ezt csak úgy megtanulni! De nem ám! Át kell menni elébb a hét tengeren s a kilenc tűzhegyen.Hetvenkettőt fizetek helyette. . itt van? Nézzen bele ebbe a mozsárba . Megrázta keresztben is. hát a felhúzójával mi lett? . hogy csak úgy zörgött benne a sok törmelék. majd újra a füléhez tartotta. Föléje hajolt kendőstől. . hogy bemehessen. fiatal mészáros a hátulsó sorokból.Tessék! Csodálkozva mordultak föl az emberek. . de bátran előrejött. megrázta. mint a pap a templomban. tessék visszatenni rá a felhúzót is! A pap boldogan nyúlt az órája után. nála maradt! .Hogy megtanítson a fortélyaira! Erre aztán egyszeribe olyan arcot vágott az örmény.mondta -. de hátulról.Fenébe. s ráterítette. de járt az valóban.vigyorgott a mészáros. Még egyet rázott rajta. Belenézett. . aki kivörösödve ugyan..dugta a mészáros orra alá az edényt -. És így meglátta az örmény kezét is. .Nem hiszi? . . újra órát varázsolok! Hiszik-e? . Az emberek csóválták a fejüket.Aztán mért? .Aha . Az emberek némán bámulták. örmény -. a ponyva mögül.Na lássuk.Vigyen el az ördög.vágta ki magát nagy hangosan az örmény. Nagyot vigyorodott a koponya mögött.

langyos kecsketejjel tartotta. Rajta érték a csalafintaságon. mert amíg várakozniok kellett. s Gyergyóig meg sem állott. azt púpos ember nélkül is megkaphattam volna! . városon lakni! . addig csak eredj vissza az édesapádhoz. Gyerkó nagy figyelemmel hallgatta a beszédet. Naphosszat dudujgatta. S ki főz akkor? 5 . hát elvitte a púpos fiút haza.mondotta Gyerkó nagy nyugalommal. ahol csak lehetett. és magával vitte. az úr bajolt otthon az aratással. Mert bizony sokszor még annak a fekete macskának a húsa is jólfogott volna vacsorára. Egyben élete legnagyobb varázslatát is véghezvitte: a molnárleányt is eltüntette a háztól. annyi mókát tudott a népek bolondítására. lányok hajából a fésűt. sem csúnya. hogy ott maradt elnyúlva a korcsma előtt. hogy én nem láttam. Ott éldegéltek egy darabig. De gyalogolni végiggyalogolta a deckás szekér mellett nemcsak a Székelyföldet. amikor az órából kiszedte a fölhúzó micsodát! De ügyesen csinálta.Hallod-é! Ha én csak azt akartam volna. ünnepnapokon. hogy elbolondította Gyerkó valamiképpen a molnár leányát is. aztán nevetett. az úr ott állt a tornácon. mert én nem kuruzsolni akarok. Hanem a vége az lett. Azt a felesége markába nyomta. fiam! Amíg ezt el nem végezted.Hát mit akartál? .Hé. Mikor ezzel végzett. lecsutakolta. Ellüntetett bicskát. te! Az asszony nincs idehon? . mindezt valakinek az orrából vagy füléből szedte elő. azt nem adta volna semmiért. s lemutatott az ilvai útra. hallja-e. És nem volt sem púpos. Vásáron. csak fölkérezkedctt a szekerére. levágni egy tincset a holdbárány farkából. . addig mulathattak Gyerkó bolondozásain. hanem megtanolni a fortélyokat. sok gyűrűt viselni. de pontosan újhold előtti éjfélkor.Na fene. és sárkánykodott fölötte az örményné éppen eleget. mint valami széjjeltaposott béka. amivel maga az embereket bécsapja. . Végül úgy augusztus elején megjött. de hamarosan népszerű is lett az őröltetők között.nézett rá Gyerkó a fal melletti lócáról.Ezt is megtanolom majd.Az út pedig ott megyén. mert a leányt egy bélbori juhosgazda fia kellett volna elvegye. S mikor az aradi vásárban összetalálkozott egy korondi fazekassal. . . Itt azonban sikerült kereket oldania. és magához vette házőrzőnek Szalárdra. s mert nem volt hova tegye.Annyi baj legyen . s egy idő múlva kijött onnan egy batyuval. Nyár dereka volt éppen. de még csak az olvasást sem kellett megtanulnia. Messzi vidékről odajöttek őröltetni az emberek. s a toplicai molnárnak soha olyan jól nem ment a sora. gazdagon élni. s a ház felé indult. s szédítette vele a népeket. mint abban az időben. Amilyen csúnya volt. De én azért csak magával megyek. pipát. ami a holdmágus asztalán fekszik. míg végül is megtetszett a havasi királynak a púpos mókamester. szénát tett elébe. s Toplicáig nincsen neki vége. s bizony elverték rajta a port olyan alaposan.felelte kurtán Gyerkó. Azonban esztendő sem telt. mint Salamáson. Még csak Tincs-táncs ország fővarázslója fekete macskájának a beleit sem kellett a derekára csavarja Gyerkó. sem kilenc tűzhegyen nem kellett átgyalogolnia. hanem egészen rendes. s jó ideig nem nézett föl a havas felé. Ámde félév alatt sok mindent ellesett az örmény tudományából. Ennél azonban már a molnár sem vette tréfára a dolgot. Egyenesen Ratosnyáig szaladt vele. Nemcsak munkát kapott. mert igen szépen hangzik. Gyerkó s a kutya illedelmesen fogadták. gyújtószert. zörgőt faragott neki. nemhogy végigolvasni azt a kilencezerkilencszázkilnecvenkilenc sárkánybőrbe kötött könyvet.azután áttanolni mind a kilencezerkilencszázkilencvenkilenc sárkánybőrbe kötött könyvet.Nincsen . hogy Tincs-táncs ország fővarázslója fekete macskájának a belei háromszor a derekad köré legyenek csavarva! Ajaj. . mint a bábák vízkeresztkor. istállóba vezette.Bűvészné lenni. az asszony egyre csak azt mondta Gyerkónak: . hogy szegény ember felesége legyek. Majdnem úgy járt itt is Gyerkó. s ha akarta. s úgy ám. Hát sem hét tengeren. hogy mulathassanak Gyerkón. de tova le Bánátig fél Erdélyt is. Ott helyrejött. Egészen addig. azzal bement a házba. amíg Salamáson rajta nem érték a románok. hogy szakadna le a keze! Fene fortélyosan! Az örmény bámult. Itt történt az utolsó nagy varázslat: megszületett Estevány. épkézláb gyerek volt. Gyerkó átvette a lovat. Hanem a gyerek vele maradt. búcsún. szalagot. a bolondítással. mint máskor. s a végén bólintott okosan. Otthon aztán előszedte a tudományát. hallja-e. így asszonytalanodott meg Gyerkó ott a Szerecsen alatt. rácsapott a Gyerkó púpos vállára. A toplicai molnár szedte föl a szekerére. Mert azt ne higgye ám. s munkát is kapott.

s a falak mentén széles. hol azt. Az egyetlen híd. így kapta hozzá Márton a parancsot: . s túl. mikor már a boroskancsónál tartott. akkor kiült a tornác lépcsőjére.Én biza ott. beletelt jó másfél óra. . Oldalról egymás után torkolltak be a patakok a Szalárdba. és a madarak bizonyára azt kellett gondolják. Öt lábnyi keskeny. hogy elhaladhasson a málhás ló. de szekér már ne! És olyan lett a híd. amelyek ilyenkor a furulya nyílásán előszöktek. . hogy éjszaka kidőlt egy fa. . Átmentek a hídon. Fölötte végig polc s a gerendákban óriási szögek. ami nem egészen tiszta Isten előtt. sok olyan dolgot tud. s Gyerkó mögött a lovak. Itt egy pohár bor. Közbül a nagy ház. Bozontos.Én. ha vadászni jött. Különös híd volt. amikor akart. Azon a hídon ment át az úr Szalárdra. amit a hó hulltával oda hajtottak össze különböző tisztásokról a plájászok. vörös muszka. Nehéz csapás volt. Azzal bement a konyhába. hogy annak a furcsa kis emberkének azért kell púp legyen a hátán. A tornáccal szemben ott állt a híd. hogy tavaszi zajláskor a torlódó jég ne árthasson neki. Mögötte Gyerkó. két oldalán korlát. amikor jólesett. s elindultak.Adjon Isten erőt. Furcsa. Ez volt a plájászok szállása. Az úr pedig hol ezt hozott. Mégsem volt baj vele soha. néhol megkerült egy-egy kidőlt fát. s Garabonciás Gyerkó se maradt adós a felelettel senkinek. sütött. és belefurulyázta érzéseit a csöndes hegyek közé. a fanyercgre ügyesen fölrakták azt. melyek onnan jöttek valahonnan a csúnya kis ember púpja alól. És attól kezdve valahányszor följött az úr.Isten tartson! Hát az asszony meddig lesz oda? . gazdátlan dallamok. körülfutó tornáccal s két hodályszerű nagy szobával. vad erdő volt az. Ingott a lépés alatt. Olykor elővette a furulyáját is. míg a cibai szálláshoz fölért a málhás állat. és a fák. Ott aztán fanyerget tettek a lovakra. némelyik mentén jócska darabot kellett fölhaladni. és elzárta az utat. Mind a kettőben főzőkemence.és legtöbbször egyedül volt -.Hm. Kínlódva haladt a patak mentén fölfele a csapás. S ha az úr hívta ókét. két vén fenyő között az urak háza. mert másképpen nem férne el benne a szív. hogy érte menjen. . ajándékot a gyereknek. hosszú alvóhely. . szaggatott. azon a fenyőktől szegélyezett lapályos tisztáson állott a szállás. Jól kifundálta Márton. a nagy. de kicsi és ügyes. egészséget! . mókáztatták. Ahol a Nagy-Ciba vize a Szalárddal összetalálkozik. baloldalt. addig. tokányt rendelt pulickával. az ács.Úgy ám. Mikor pedig egyedül volt . és akkor ment el. Az ennivaló holmit felhozta Gyerkéig a disznajói szekér. Állandó lakója csak Iván volt. Elöl ment az úr ilyenkor. Aztán több szó erről köztük nem esett. Három épülete volt. Fenyőtörzsből való az is. elnyelte őket a szűk szalárdi völgy s az erdő. olyan sehova nem tartozó. akár vendégestül. idd meg! .Ameddig a víz odalent meg nem fordul. Oda szállt meg az úr. A középső nagy ház közös tanyája volt a plájászoknak. egy ócska vásári szerszámot. akik ezt a furulyaszót hallgatták. Tudott az urak kedvében járni. és benne egyetlen szoba. amit kellett. Hozzá gyűjtötték össze a szénákat. Hosszú volt a híd. s a vendégektől is csöppent sűrűn a borravaló. s olyan tokányt készített belőle. Vagy a vendégei. mert azt mondták.Olyan híd legyen. néhány lépés után. hogy jobb nem is lehetett volna. szomorú dallamok voltak ezek.Jó volt. Hosszú kőrisfatartók emelték magosan a víz fölé. be a Szalárdba. és ő gondozta valamennyiük állatát egész télen át. S Gyerkó főzött. Hónap elején a kommcnciós 6 . ruhát mosott. ott. néhol átgázolt a patakon. amit az úr hozott. Ő ügyelte a telelő jószágot is. magos és keskeny. elnevezték Gyerkót Garabonciásnak. vállán a puska. Márton építette azt a hidat. akár magában. Az urak szerették. S végül föntebb.kérdezte meg az úr ebéd végeztével. Ilyenkor baltával kellett utat faragni.Úgy-e? . súlyos léptekkel. Az emberek pedig ott fönn a havason. Ahova mindenki akkor jött be. maga mellé vette kicsi Esteványt. Jobb oldalon széles istálló telelő jószág s málhás ló számára. kiszedte a zsákból a húst. ami átvitt a Maroson. az ilvai ács. valahányszor vadászni jött. hogy átmenjen rajta a ló meg a tehén. Nehéz út volt.Ezt is a bűvészmesternél tanultad? . oda gyűltek össze. Olykor megtörtént. nagy. hogy gázlói leljen az ember. és ellátta a házat asszony helyett is becsülettel. ugratták. középen hintázott valósággal. és úgy nézték együtt a Marost odalent és a Maroson túl az erdőket..

Disznajóra. nincs semmi baja. mi van ott? .Hogy kerülsz ide? Az ember tétován mutogatott a kezével észak felé.Nem ébred ez. valahol kétfejű borjú született. Az úr türelme elfogyott. aztán legyintett.Én. Valóban egy ember feküdt keresztben a lovak előtt. Előrement a lovak elé. . és ő adta tovább. Azok már csöndesen álltak akkor. Aztán vitték haza. majd fölborították a szánkót. Nem esz.Ták. Iván keresd.Aztán mit heversz le éjszaka az út közepibe? Mi? Az orosz lehajtotta sápadt. Rumuny juhokkal télre jön. . tán nem hóttál meg? Megfogta a karját.mordult rá. Most nincs asszony. egy. Reggel jelentették az úrnak. jó reggelt! Az nem is mozdult. .morogta -.. Besszarábia. 7 . nincs van. ahogy sorra megjöttek innen-onnan.. majd keletnek. te! A kocsis kimászott a takarói közül. . jedna. te! Ne fagyjon meg éppen. Az felállt illemtudóan. Egy idő múlva megszólalt lihegve: .. Valahogy így történt ez.lisztet oda hordta föl Gyerkó a lovakkal. Add ide a gyeplőt addig. . Az úr nézte. Bcsszarábia. keresd.Hé! . Szászrégenből jött hazafelé. súly essen belé! . de szuszogását sem lehetett hallani. egyenesen bele a szemébe.. lassan kiszállt s előrement. jön... Ruszki vágyom..Orosz vagy? . Jön.Teríts rá egy pokrócot.Tudja az ánti. . verteién fejét. Anyja ne sirassa! Ébreszd föl! A kocsis rángatni kezdett valamit ott elöl.Hát nézd meg. olyan nehéz volt.Valami van az úton.Iván jobb meghalsz. fölrántotta. . leszállt. nagydarab ember volt...Na. . a ratosnyai zsidó pincéjét feltörték a cigányok. Amennyire a csillagok világánál látni lehetett.Hát te ki vagy? . sovány. Félreszöktek. asszony is elmegy. jedna év nincs van. mint élsz. attól riadoznak a lovak. Fölemelte és föllökte a szán elejébe. s még ott találta az embert.. ha még élet van benne. instálom. Volt asszony. Nagy.Vagyoni Iván Boskurov. csikorgó hidegben. Az úr ránézett az oroszra. Lehajolt. elmegy. Pálinkát töltöttek a szájába. ökör vagy. Ő kapta Gyerkótól a legfrissebben a világ híreit. nem ad mamaliga.Volt ház.Mit szamárkodsz?! -mordult föl Etető úr hátul a bundában.Na. és nem eszel. Mintha lisztes zsákot rángatott volna. Délelőtt az istállóban volt járása. a kocsis lábaihoz.Egy ember. . A meleg istállóban szalmára fektették. s magához tért. éjszaka.A fene egyen meg . .piszkálta meg csizmája orrával az embert -. .Ott. csengős szánkón. . Eszik jól. Szeme kissé megnedvesedett. és Iván osztotta szét a többi közt. pihensz.Alszik. hogy az idegen ember lábra állott. egy év. Ivánt az országúton szedte föl valamikor az úr. . . Káromkodott a kocsis. jössz.Aztán mért csavarogsz? Mért ne maradtál otthon? Mi? Állta az ember a nézését. Kimászott a bundából. föld. horkoltak. hogy mi az.Hm. Ott lámpavilágnál megnézték jobban. Emberek nem ad kenyér. ott Besszarábia. hallgatózott. Volt még benne valami kevés élet. Jössz. pan. és leülsz az útra. . s beléöntöttek egy kupa tejet. savószínű szemei szomorúan bámultak az úrra. megdörzsölték durva ruhával. és fáradt. . Azzal otthagyták. és a gödemesterházi erdész istállójában újra prikulics feji éjszakánként a tehenek tejét.. rőt hajú ember volt. Hogy a Lisztesen meglőtték a félagyarú vén kant. . instálom.Mit csinál ott a barom? . ..Tán nem hótt meg? . . És vagy hideg. Valahol a leányvári fordulónál megriadtak a lovak. gyere! Fogd meg a gyeplőt! Majd megnézem én. . messzi jön. s nem valami melegen öltözve. elmegy.

ha meghallotta hívását az erdőn. itt maradhatsz véglegesen is. lógó nyelvvel vissza. . kerekekkel.Kuuucuka nyee! Huhhhuuu! Kuuucuka nyehóóó. aki bírta volna az iramot. . Jedna. hetenként friss szalmát hordott belé. De aztán kezdett segíteni a kocsisoknak. bocskort készíteni. Felrakták a kutyákat is a szánokra. többször állították is. Na? így maradt ott Iván a disznajói udvarháznál.Hát ide figyelj. és hallgatott. . Az istálló előtt találkoztak össze. Iván. kimenekült a kincstári tölgyesbe.kapta össze magát katonásan az orosz.Ide hallgass. A legsűrűbb nádasból is kihajtották a rókát. s le nem lőtte. .Maradhatsz. De legfőképpen gyermekekkel játszani. karjai tanácstalanul fityegtek mellette. gondozza őket. te Iván. te. Az urak fáztak. ameddig megerősödsz. szeme megvidámodott a két hét alatt. Két hét múlva így szólt hozzá az úr. Iván éppen a hurkokat gyártotta Gáspár úrfinak. Attól kezdve aztán nem hagyták a gyerekek nyugodni. ugatták. Hokrász. szuszogva. s kaviccsal vadászott verebekre. Gáspárnak még azon a napon fogott egy verebet ló farkából készült hurokkal. kettesével. rossz ruhájában. azt beszélik. Megfutott. hogy sok mindenhez ért. Egy fiú s egy leány. és nem szólt többet. a szánt majd visszaküldöm érted az idecsi paphoz. a nagy. . Julikának meg babakocsit csinált. Szükségem van úgyis egy emberre a kopók mellé. Elsőnek Trombás.. várd meg Dudást. . így állt szakadozott. Tud hámot varrni. míg megállt valahol. vérbe borult szemmel fölvette a harcot. Éltető úr megvakarta a fejét. s így elment.Ott állt soványán. s a disznó nyomát két napig sem hagyták oda. Első napokban valóban csak evett és ivott. és lihegve. igazi babakocsit. s eridj haza! Mit vered magadat egy asszony után! Majd kerül másik! De az orosz csak lógatta a fejét. hat válogatott állat. az udvaron. borzas. Érted? Aki eteti. A leány hét. a legengedetlenebb is elhagyta a nyomot.adta ki a parancsot Éltető úr -. igyál. s heverj a szalmán. meg-megcsipdesték. Ivánnak felcsillant a szeme. az öreg.Egy év. 8 . Pillants. Iván csak ordított.! Jöttek is rendre. A kutyák nyomában voltak. Az urak már összegyűltek volt a szánok körül. és pihenhetsz. Egyél. Idecs fölött csúffá tette egy kan. így maradt ott Iván. nyújtott.Megyünk . Kapsz ruhát. Hat kopója volt az úrnak. A kant hasba lőtte az alispán. vonyító hangon utánuk kiáltozott. Hátha akkor az eszed is visszatér. . Addig forgatták a kiszemelt kant.Kuuucuka nyeee! Kuuucuka nyeee! De nem jött Dudás. Aztán Fordíts. hogy egy év. ételt. hogy hívnak? -Iván Boskurov! . mintha nem is az övéi lettek volna.Kuuucuka nyeee! Kuuucuka nyehóóó! Kuuucuka nyeee! Dudást. Akkor aztán körülvették. köd hullt az erdőre. rúddal. s moccanni se engedték többet.Keservit az asszonynak! Hadd a nyavalyába. Kilencéves volt akkor.Iván! Csinálj a babámnak bölcsőt is! És így ment ez egész nap. Erdélyszerte híres kutyák voltak. fárasztották. esetten a jászol előtt. Kimenőben még odaszólt hozzá az úr.Iván! Fogjunk nyulat hurokkal! . Ahogy furcsa. addig gyötörték. . a legrámenősebb disznófogót egyszer túl a Nyergesben. amikor a gyermekeket meglátta az istálló előtt. A fiú Gáspár. olyan erősek és vidámak nem voltak az Éltető-udvar kutyái. Libuc. Meg is szerették úgy a kutyák hamarosan. hogy még Libuc. ameddig akarsz. s Iván egyedül maradt. Ha akarsz. míg valaki oda nem ért. Pajtájukat kibővítette.. horgasán. Soha olyan fényes szőrűek. Feje lelógott. s készültek haza. Arca megtelt egy kicsit. s még födelet is tett reá bőrből. fekete korcsot. s kiderült. . de nem volt vadász. Szürkülni kezdett. s Dudás még nem volt sehol. s még a bolhát is egyenként fogdosta össze róluk. Iván nagyokat kurjantozott a tetőn. csizmát talpalni. Láncon voltak már mind az öten. Két gyermeke volt az úrnak. de rosszul. s még akad valami. mint Iván keze alatt. Valósággal lopta számukra az ételt a konyháról. s hevert a szalmán. . s velük jön. és feltartott bütykös ujján mutatta. ha vadászni megyek. Tetszett is Ivánnak az új hivatal.

fáj a vakbele! . A segédorvos.Mi ez itt? . A kutyát megoperálták. Bevarrtak a sebet is. a főápolónő.Operációhoz előkészíteni mindent. ez is él! Ez is érez! Ezt is Isten teremtette! Van benne annyi lélek. aztán így szólt a személyzethez. Ebben is különb a kutya. és jó cimborája a havasi királynak.Bolond vagy. tiprott bokrok közt.. mikor kora reggel beállított hozzájuk a kutyával. Tova Sóakna fölött.. jelentem. . még sűrűbb. s a belei kilógtak belőle a hóba. akárcsak Dudás. De előkészült minden az operációhoz. Megizzadt tőle a főorvos úr. nyalja. . Ott feküdt. hány kutyátok fekszik odafönt? . s a szeme megtelt könnyel. fekete fejét. nagy hasítást. senki se mozdult. Nem egy disznót lőtt maga is Dudás előtt. hagyd. mert éppen úgy félt ő maga is a titokzatos szobában. s Ivánt gonosz érzések gyötörték. A főorvosra ráhúzták a gumikesztyűt.? És így.gügyögött hozzá bátorí-tóan a nagydarab orosz. te. s az operációs asztalra letette. Irdatlanul sűrű volt a nyergesi erdő akkoriban. fárasztó. . . Dudást megtépte a disznó! Vadászember volt a főorvos is.Befogjad hamar! Kell menni ispitál! A kocsis morgott álmosan. Orvosok. med. hogy miatta van minden. amikor meglátta a csúnya. Kivágtak belőle egy darab fagyott belet. .. s meresztette a szemét. tudom. De a vásárhelyi orvosok és ápolónők attól kezdve nem győzték nyelni a bosszantást. mint az ember. érted? Enni ne adj neki három napig. .Van egy macskám. amikor meglátta Ivánt. semmi baja nem volt. legalább azt is megtanulja.törülte meg a homlokát.Mért nem írod ki az ajtódra: Dr. Mélységes nagy seb volt a hasán. Aztán lehajolt...Doktor úr.mondotta nyugodtan a főorvos -. De nem is enne. Kucuka te.mutatott a Dudás hasára. mint egy gyereket.Na.Dudás idénye! Kuuucuka nyehó! De a Dudás nem jött. . asszisztens úr! Majd: . mikor a főorvos megérkezett.Doktor kell bevarr sebet! . s úgy indult vele vissza Idecsre.Bocsánat. s lázas szemeit könyörögve emelte Ivánra.Ne fogja már olyan idétlenül! Mire a segédorvos sziszegve megjegyezte: . ember! Eredj a nyavalyába a kutyáddal! Már ölre mentek majdnem.Várj.Kucuka te . . mint most. és véres volt körülötte a hó.. Káromkodtak kegyetlenül az ápolók. bozse moj. Iván összecsapta a sarkait.kérdezte szigorúan.Nem állatkórház ez. Ha nyalni akarja a sebet. Rendre sötét lett egészen. gyöngéden ölbe vette.Mi lesz?! . Néha megállt. és halkan nyüszített. 9 . kutyát bevinni. Fölemelte a fejét. csak járni nem tudott. te muszka? De meresztették szemüket a kórházi emberek is Vásárhelyen. mikor karján Dudással az idecsi paphoz beért.förmedt közéjük -. Csak föl ne tépje a varrást. Vagy megmarad. . így történt Dudással.Na kucuka. Hosszú. . vagy nem. kifáradt a személyzet. kurjantott. Sűrűsödött a szürkület. Megnézte hát a kutyát. .Nem baj . . lassú munka volt. ápolónők beöltöztek. De elborult a szeme. kutyával még nem volt dolgom eddig. s elindult rajta. megkereste a kutyák nyomát a hóban. Ember már régen elpusztult volna. Fagyal és kökény lepte a katlanok oldalát s vadkomló.Elmennék. Vége fele járt az éjszaka már.. Dudás szegény érezte. Négy hét múlva már ment vígan a nyomon. . az Észkashegy katlanában lelt reá Dudásra. Iván bevitte a kutyát a titokzatos dolgokkal megrakott szobába. mozogjunk! Dúltak-fúltak a kórházbeliek. Lassan haladt Iván a nyomon. mint akárhány emberben. Na kucuka.. Egy-kettő. . mikor mindennel készen volt -. be a sűrűbe. de nem bírom a kutyaszagot. Megnézte. Felrázta a kocsist a jászolból.. Borzadás remegtette a testét a sok félelmetes idegen szagtól. . Élt pedig. most vihcted. megsimogatta a kutya borzos.. Hogy egy kutyáért! Ilyen nem volt még a kórházban. na.Altassa el. a többit összevarrtak. helyére tették. gyerünk! Szájtátva hallgatták.örvendett meg Iván -. canicifer. . Lement a gerincről. . na.Phüha .

engedelmes. ahogy néha este a tűz mellett odaült a kutyához. bajolt vele. Dudás kiválasztotta a legnagyobbikat. s fönt a Magurán javában állt a dürgés. meghaltak ezek mind? Ott volt még a pajta meg a szín. s egy bolondot agyonverni mégsem szabad. s folytonosan valami asszonyt követel rajtok és mindenkin. mint valami bika. talán egy hét is. s addig terelte. tisztességtudó. hogy elfeledte. Akkor aztán erre fordult. . olyan meleg. és veri ki az embereket a korcsmából. Iván esküdött. csaholt. . ott alszik a színben! Fölhúztam a létrát. mint a többiek. Megállt húsz lépésnyire tőle. tessék vigyázni. Minden dolgát jól végezte. hogy nincs ott egy fia disznó sem. A kutya pedig a szemébe nézett.Pszt. Nem vitt magával egyebet. míg felvitte éppen oda. pszt. Nem került elő délre se. S lehetett benne valami. mikor valami hang támadt felülről. aki kezet emel reá. innen ugatta. amíg vagy odajött valaki. És azt mondták az istállólegények. és fölkelt magától. Egyéb vaddal nem is törődött többet. szalmát vitt nekik. s vigyék el. És tudományává vált a terelés. nem rontott rá. terelte valósággal.mérgelődött -. hogy nem hiányzik-e valami? Semmi sem hiányzott. mint iszik. Valóban látni lehetett. a fű kizöldült. Menjenek hát érte. megszaladt. . amikor az odajött az elesett disznóhoz. ahol a főorvos állott. Ha meg támadó fajta kannal került össze? Azt csalogatta. S ha egyszer kijött az erdőből. amihez nem is szólították. minden. mert az emberek nem mernek a korcsma felé menni. nagyságos úr. Arrafelé indult éppen. míg kicsalta a sűrűből a puskacső elé. Még az is ott hevert a szalmán. tépi a haját.No majd megnézem én azt az embert . mert ott van már három napja. Híres kutya lett belőle. az ispán számba vette az istállóbeli holmikat. megesett. hogy embernek is becsületére vált volna ez a nézés. Fajdkakasok ideje volt. s olyan erős. Egye meg a fene. mint azelőtt. aki a közelébe kerül. amivel takarózott. . A szomszédék 10 . Benyitott a belső szobába: senki. Délfele érkezett meg szekéren a Viktor korcsmájához.Mi az anyád keservit keresel te ott? Viktor ijedten húzta be a nyakát odafönt. Nem kacagott Gáspár úrfira és Julikára. Iván szórakozott lett. S nem is volt vele semmi baj. Egy napon aztán eltűnt. mint ami rajta volt. Dolgát elvégezte rendesen. és maga elé bámult.mondotta. Reggel nem volt sehol. nagy. és csóválta a farkát. Eletének legszebb kanját lövette vele akkor a Dudás.nyöszörögte -. Itt vagyok az egész családommal! Jaj. Aztán egy hajnalon beállított valami ratosnyai ember az udvarba. Furcsa volt. s szerteszéledtek vele. hogy disznó van előtte. Még a pokrócot sem. s egyebet sem csinál. Megszerették Ivánt a disznajói udvarban. Nagyságos úr! Fölnézett. visszatért: addig-addig. tudhatta mindenki. hogy Iván tanította. A konyhába: sehol egy lélek. hogy szándékosan tette ezt a kutya. megetette a kutyákat. a fák rügyei bomlottak. hát elment. Csak májusban történt baj vele. onnan ugatta. Ha nem adnak neki több pálinkát. mert úgy nézett a főorvosra.Elment . . Ahogy tavaszodni kezdett. s hát a korcsmáros hosszú madárfeje lógott elő a s/énapadlásról. és híres lett általa Iván is. a korcsmáros. s olyanban is segített. talán oroszul. úgy február felé. és ugatta. Konciára akadtak a kutyák. Este még elvégezte a dolgát rendesen. Az úr éppen Szalárdra készült. Megzavarodott a feje. . A Korhányban vadásztak. Csöndes volt.Mi a fene .Hanem Dudás még azon a télen. Az udvaron: semmi mozgás. De azért bántotta a dolog. . ordít. hálás szemekkel. Ha megkondult a hangja. lesoványodott. vörös markáva fogta a fejét. Addig ugatta. Keveset evett. úgy látszik. menjen valaki föl az oroszért. Ugrált előtte. mert megbolondult ez az ember. csöndesen az Istenért . Hogy azt izeni Ratosnyáról Viktor. Ott volt a főorvos is.. Eltelt néhány nap. csaholta.rántott egyet a vállán az úr -. Nagy csönd volt mindenfele. látszott. Mert azt beszélték a cselédek. hogy ne jöhessen utánam. megveri Isten azt.. aki tehenet vitt eladni a régeni vásárba. Borongás ült a szemében. mérget lehetett venni rá. A legjobb disznós kutya lett Dudásból. megfizette az operációt. és dünnyögött hozzá furcsa szavakat. Hogy másnap se volt sehol. akkor tör össze mindent. Ha meglelte a disznót. Néha órák hosszat üldögélt a kutyaszín mellett egy téglarakáson. estére se. úgy adták hírül a plájászok. arra fordult. Csavargó fajta. de ha megbízták valami mással.Jaj. mint aki érti a beszédet. hogy éjszakánként sóhajtozott a szalmán. drága. vagy megunta a disznó. Benyitott az ivóba: üres volt. és nem keresett tovább.

Becsületesen. savószínű szemeit egyenesen gazdájára szegezte. . lábra! úgy emelte föl egy kézzel. te. Azzal vállára vette a puskát. . Csak ekkor bátorodott le Viktorné meg a lánya a szénapadlásról. sötét arca elvörösödött. hi. . erős. tisztán nézett gazdája szemébe.Kijózanodtál? . Az csak eldőlt. mind! . Horkolt. vigyétek hátra ezt a disznót. s napokig randalérozol a korcsmában! Hát mi vagy te? ember? . Dőlt belőle a pálinkabűz. s úgy mászott le a vékony kis ember.Te . Valami sötét borongás árnyéka hullott reájuk. Éppen a füle mögött. rongyos. feje csupa véres zúzódás. Hátralépett. Vörös volt.Semmi. .Ha.legényfiát. mint a rongyot.Igen.dördült reá az úr -.Igen. .mérgelődött meg a havasi király. kicsorgott rajta a nyál. Az úr megállt előtte.szólt még oda hozzájuk Éltető úr a szekérből.Hol van. uram. aztán rámordult a kocsisra -. Visszajöhetsz. . .és hadonászni kezdett a karjaival. . s belerúgott. uram.Gyere le. . . De még ma megesküszöl a pap előtt.. Az úr megkötözte az oroszt. a Szerecsen alá. És becsületes.Ha . mi? A szemek megrebbentek.Ölöd a keresztanyád keservit .. Az úr bozo'ntos. .krákogott Iván. hát mi történt? . uram. s csurgott szájából a nyál. disznó?! Illedelmesen állt föl. megszöksz.Mégis. mert megöllek! Kitekerlek.Na.szólt oda Garabonciás Gyerkónak -.Semmi. . s elindult a Sza-lárd vize mentén fölfele. Az úr elhallgatott. Megesküszöm. és csöndesen felelt. mint a lőtt medvéé. Ott fölhajította a saroglyába. a Magurára. Egy évre. Sötéten állt meg előtte az úr. s megmarkolta az ember mellén a ruhát -. .A kárt majd megfizetem .Pálinkát! Hé! Pálinkát adj. Keze rátévedt az úr vállán a kabátra.hörögte részegen. Mikor lejött. ne bámulj.Hé ember. hé! -kiáltott föl Viktornak az úr -. Csak hörögve lélegzett. uram.Semmi. Vizet és puliszkát adhattok neki. sovány és szomorú. Az úr kezdett haragba jönni. s zárjátok a fásszínbe. Jóféle borjúkötél volt. s a szekérhez vitte. dörmögve megszólalt: .Jó.Te. uram. Ez a baj. megöllek minden ember. 11 . istened ne legyen! Az orosz kinyitotta a szemét. kialudtad magadat. amikor a kötelet hozta. hol az asszony. zavaros. hogy nem iszol többet. mikor odaértek a házhoz. Rekedten. Négy napig volt oda.csuklott egyet Iván. Megmarkolta görcsösen. míg visszatérek. Az úr közelebb lépett. s ment egyenesen a színnek.Aztán mi volt veled. Ruhája csupa rongy. Érted? Iván fölemelte a fejét. . hé.. mint a mókus. s hozz egy kötelet! A szénapadlásról lesuppant a létra. Tógyert. mint a csutak. mert kitaposom a beledet! . Ember. minden. azzal lehajolt. mikor átjött segíteni. s tompa zuppanással vágódott a részeg ember vörös fejére. kelsz fel disznó. gyerünk! Még akkor se mozdult a megkötözött ember. Aztán lassan. s megrázta jól. az orosz ott gunnyasztott a színben. úgy keresztülhajította a sövényen. hadd lássam . sötét szemei kutatva fürkészték a bozontos szemöldökök alól a szomorú embert. te?! Ha? Odahajolt egészen közel az úr arcához. . Villogó.. hogy eltörött a lába. Még mindig reszketett. . Hosszú ideig. semmi! Csak fogod magadat..Igen. Szája nyitva volt. . és felült -. hogy lába-feje kilógott. uram. letépte válláról az orosz rángatodzó kezét. Sápadt volt. állattá részegedel.. . . kelj föl. egyebet nem. Aztán az ökle meglendült. átment a hídon. csúnyán ordított.Ha .Mit hát! . Ott feküdt a muszka hanyatt a szénán. aztán fölnyalábolta. mint a csirkét! S tépni kezdte az úr vállán a kabátot.Igen.húzta szemére a kalapot az úr.

amire megesküszöm. egy kerek esztendőre. De alighogy telni kezdett az év.idta el. hazament. rendesen. mikor elolvadt a hó a hegyeken. Nem jó nekem itten. Egyszer aztán. mint mások. kérek tőled valamit. kint felejtett tarisznyát. sóhajtozott. Azóta így van vele: egy esztendeig nincsen semmi baj. s egyre mogorvább lett. itt már úgyis lassú a többi közt. odaállt az úr elé. Azonkívül megtanult egyebet is: nyestél keresni. . hogy nem iszik többet. Hiába volt a szó. S betartja hűségesen. Nem épített kunyhót. Ezersok tudománya volt. disznóra. de ő maga nem tartott juhot. Visszatér magától.Mért? . Azt mondják. Kótyagos lett. Még azon a napon. így történt. álmodozó. amikor az esztendő letelt. Jó volt neki a cibai szállás is. Faluról falura kóborolt. Aztán kifárad. pakurároknak. amikor följött az úr vadászni. S úgy éppen. Egy kerek esztendeig. Dédelgette.Na. lefektették. . Vagy éppen Gáspár úrfi! Micsoda fürge legény lett belőle! Ilyenkor ragyogott Iván. Végül összeesik. hűségesebbet keresni sem lehetett volna. így élt szótlanul a cibai szálláson a két kutyájával. a cibai szállásra. s jobb embert. bólogatott nagy fekete fejével. a kicsi Dudást.Nem egy évre. . házról házra. hogy tanuljon a Dudástól. egy reggel nem kelt föl a széna közül. kibírod továbbra is! . S azon a napon. betámolyog egy korcsmába.Uram. fölviszem az öreg Dudást is magammal.Azért uram. vízben hajtani vidrát. Plájászok gyermekeinek. Fölvitte Dudást. Már öregedett Iván. s nem bántotta senki. És így került föl Iván a havasra. nern hozott föl családot.Engedj engem föl a hegyekbe a plájászok közé. azt meg is tartom. hiába minden: ennyire esküdött csak. aki éppen megtetszett hirtelen. Valami asszonyt keres olyankor. mint először. egyre magányosabb. Dolgát rosszul végezte. Később. a hatodik faluban. és alszik két-három napig. szeszes italt. S olyan medvés. és elveszi az eszét. Két nap alatt helyrejött. uram. a plájászok közé. gondozta. 12 . Ismerték már az emberek. tanítani. S ez nem jó így. S azok értették a szavát. Visszatér. Ivánt megint elővette valami furcsa betegség. csak nekem nincsen senkim. s aztán neki a hegynek. Mindenkorra! . vidrák bőrét nem . Fölkelt. disznós kutya lett esztendőre abból is. Mert én. a fák zöldülni kezdtek. s az eskü letelt. hogy csodáim lehetett. ahogy illik. Nem kellett három nap. s megjött újra a tavasz. Iván már csak a kutyáinak élt egyedül. mert itt mindenkinek van valakije.hökkent meg az úr. elmegy a pópához. dühöng. Egész éven át nem volt több baj vele. Az italtól megvadul. hogy aludja ki magát. Nyestek. etette a kutyákat. A havasi király nem szólt. Télen át elgondozgatta a többiek jószágát. pontosan minden tavasszal. s elkerültek a háztól. verekedik. Azt tanítgatta naphosszat.magára hagyták. . Még fenyőcsemetét is ültetett föléje. Egy évre. Meg is tartotta becsülettel. Ott majd egymagában jó lesz medvére. gyertya s feszület előtt. Disznónak. s megesküszik a feszület előtt. s addig csaholni mellette. egy újabb esztendőre. ott a cibai szállást. Hallgatott. Ott jobb lesz nekem. egyetlen kortyot sem. tehenet. . Ha megengeded. hogy nem iszik többet egy évig. Megkereste az elveszett botot. csak eltűnt megint. messzi nagy városok iskoláiba. Aztán vén Dudás meghalt. Járta az úrral az erdőket. is nekivágott a világnak.Miért? Ha egy évig kibírod.Csak egy évig.Csak egy évre. Akkor jó emberek bevitték a belső szobába.kettő sem. Elajándékozgatta ennek-annak. Éjszakánként járt-kelt. uram. uram. s luigyták. s nekiindul a világnak. s egy asszony nevét kiabálta be a házak kapuján. S elviszek egy kölyköt is. hazamenet megesküdött Iván a ratosnyai pópánál gyertya és feszület előtt. Útközben betért valamelyik pópához. lőtt szarvas után menni vércsapáson.. Legnagyobb öröme az volt. beszélgetett velük. az öreget s egy kölyköt is. míg odamennek. ha följössz. s egy asszony nevét kiabálja folyton. Az úr már érte se megy. s letette az esküt. Akkor jön a tavasz. megbo1ondult Iván a havason. medvének nem volt maradása. Otthagyta a kutyáit. talán a nyolcadik évben. S a kis Dudás mellé kért az úrtól egy még kisebb Dudást. Egy hét múlva került meg újra. . Ha megengeded. Jár faluról falura. Iván eltemette. Mindig csak egy évig. uram. és inni kezd. vidáman szökdeltek a kutyák. Mikor meg inni kezdett. Telt az idő. De tavasszal. hogy a gyerekek felnőttek. Fél liter pálinka végzett vele.

mohaillatú. tanítgatta őket. de semmi nem történt odafönt. s várta vadászni az urakat. és szétosztotta rendre a havasban. átvette Gyerkótól a havi kommenciót s a híreket. Csak az idő haladt.Aztán. télen etette a mások marháját. Egyéb semmi. mint aki rendbe jött a világgal. Csöndszakállú. vén fenyvesek között. járta az erdőket a nagy Dudással s a kis Dudással. visszaballagott a cibai szállásra. Nyáron szénát kaszált. ahogy mormolva görgette csillogó hátán a Szalárdpatak a Magurától le a Marosig. 13 . Csak éppen az arca szigorodott meg. rőt haja kikopott. fogai hullani kezdtek. beszélgetett velük.

. egyik kanyartól a másik gübőig. hogy mit művel a furcsa kis öreg. Szinte együtt élt velük. Az angol combig érő gumicsizmát húzott. . Ez a Birtalan. . csak egy kis zsírzónak való szalonnát a halak mellé! Birtalan fölnézett az égre. s megrakta Birtalan hátát is mindenfele cipelnivalóval. Birtalan! Ez az angol szeretne kézzel halat fogni. Lassan tépegetni kezdte. megnézte. fogni lehet.Ezek között a ti halaitok között az Isten sem ismeri ki magát! Reggel aztán. .Na. És már emelte is ki kopoltyújánál fogva a pisztrángot. mint te. keszeg kis vénember volt. mely olyan volt. De azért bólintott. aztán azt mondta. mint senki. s dobta a horgot a vízbe. és Éltető úr meghívta a Szalárdba horgászni. s egy jókora gübő szélén leültette. hogy mi van. Tanítsd hát meg reá. Aztán elindultak. Az úr mellé adta Birtalant. s hintette rá a vízre. Hol itt. s húzta ki üresen. Bevitte jó messzire a Kis-Cibába.Fogjál hát! Erre lerakta Birtalan a cókmókot. mint ahogy te csinálod. de ilyen módon fogni a halfélét. s elindította őket föl a víz mentén. hogy ő már látott az indus tengeren cápát halászni. Még a száját is eltátotta. Csak úgy ni. Nézte az angol. így szólott az úr. még feljebb. Birtalan nem tudta.Súly edd meg! Én pedig nem hoztam egyebet a tarisznyámban. . Nagy. s az egész ember valami furcsa. . és azt mondta: itt kell keresni. Sovány. az északi sarkon pedig cethalat. Azt mondja. még csak nem is mosolygott a dolgon. hümmögött. aztán eltűnt az erdőben. s valami virágfélét kotort elő a zsebéből. . s nem szólott egy szót sem.2. Az angol ugyan nem értette. Egyszer egy ánglius járt arra. Majd estére utánok jön a cibai szállásra. Sokára került elő. feltűrte az inget. hogy mi a cápa. sovány karján föltűrte az inget. . kidülledt halszemei voltak. . fehér arcú. s lecsapta a horgot. sem más.mondta. valahonnan a Hargitáról vetődött oda. Úgy. DE OTT élt Iván mellett a cibai szálláson az öreg Birtalan is. visszajött. nyeszlett. sem Iván. hogy mit mond a kis halfejű öreg. Azzal leült a víz partjára. pléhskatulyát. ez úgy értette a halak dolgát. Csak ránézett valamelyik patakra. Két hosszú. Kicsit elgondolkozott. vékonyka bajusza jóval alól ért az állán. mintha tanakodott volna vele. hosszú. sovány halra emlékeztetett. Nem törődött még a saját tehenével sem. s benyúlt a kövek közé. előszedte pompás horgait. zsineget. de bizony nem mutatkozott eredmény. s azt sem tudta. Sok hasznát nem vették a szálláson. órák hosszat elácsorgott egy-egy gübő fölött. Birtalan? . a halember. híres horgásznak ismerték mindenhol. Estefelé utolérte őket az úr a Kis-Ciba alatt. bírod a halat. Átkelt a patakon.Mennyi van? . s a patakhoz ment.Persze. és én megnézem föntebb is.Csinálhatunk valamit . csóválta a fejét. kiemelt egy-egy halat. mint egy inas fagyökér.Fogjak akkor? . .magyarázta neki kézzel-lábbal -. hogy kell. aztán lehajolt.Sze. még nem látott soha. dobozait. ugrált a köveken.Abbiza csak kettőcske eddig. ha kell. mint a szöcske. Azt mesélték.Bírom még uram. egész nap a patakokat leste. valamit mondott neki. Cserélte a horgokat. mielőtt a cibai szállásról elindultak volna visszafelé. de azért leült. 14 . horgot. száraz karján. hol ott dobálta be a horgot az angol. feljebb haladt. és nézte a vizet. egymás után. Jött is az angol. Aztán nagyot káromkodott a maga nyelvén. Talán azért is lett olyan halforma maga is. Néha benyúlt. Birtalan pedig feljebb ment egy fordulóval.Te. fehér hajú. és visszadobta. hol van az indus tenger.Itt várjon meg az úr . Birtalan meg csak cammogott hátul csöndesen a pakkal. Egy kicsit elnézegette a vizet. s kezdte kiszedni a halakat. hozott egy lóra való pálcát. hálócskáit.

mutatott hirtelen Birtalan egy halra. túrót. Birtalan hallgatott a virágról. csak állt egy helyben szemközt fordulva a vízzel. Minek is? Maga járt a juhokkal. Mert amilyen forró volt a nyár. Böjt idejében olajos hal. ha az uraknak kellett vacsorára. És telt bőven mindenre: évente új ruha az asszonynak s magának. erdei gyümölcsöt. hogy mit tegyen. A források kiapadtak. fejésnél az asszony is segített. hogy korán kellett abban az esztendőben szénára fogni a juhot. s egy álló hónapig meg sem 15 . nyakában farkasbőrök lógtak. Birtalan meg akkora borravalót kapott utána. s őrizte tovább a halakat. Pedig a ratosnyai korcsmáros. ahova akarta. Markolta a halakat. Hogy megpróbált-e még valaha az angol halat fogni ezzel a módszerrel. Csak olyankor fogott. Azaz nem is úszkált. ordát. s odavitte a gübő partjára. . s olykor betért hozzájuk ez vagy amaz. Tapogatta a köveket. farkasok nyomát kereste. Azt beszélték róla. és ő készítette az illatos sajtokat. s nagyokat kacagott. S napokig nem látták megint. hogy üszőborjút vett belőle a dédai vásáron. az nem derült ki soha. a Kelemenen túl. Aztán egyszerre csak fölkerekedett megint. oldalára akasztotta a tarisznyát. Nem volt bajuk senkivel. Ragyogott az angol arca az örömtől. sehol. csak ment. Aztán csak ott úszott még egy és még egy és még egy. együltiben. Új bocskor. azokat szárítani a padlásra tette. bárányt adtak. gombapaprikást és erdei gyümölcsöt. . meg gombát. hol fenyvesek s pojánok váltakoztak tarka rendben. Ő volt csupán meg a felesége meg a gyermek. mint akinek semmi köze az egészhez. Nem búcsúzott senkitől. maga meg elhevert a szénán. aki fent lakott a Ketágban családostul. s tátogott. a lak alatt. Valami borzalmas titok járt vele. farkasbőr tarisznyája. Nyáron bálmost ettek. s alig ficánkoltak. nemegyszer üzent föl hozzá. s már csak a füvek torzsáját rágták. akár az árnyék. s ahova a Bölényes-tető szarvasai is lejártak telelni. Oda vihette benne juhát az ember. De leggyakrabban mégiscsak Dumitru. és néhány napig csak evett és aludt. Aztán időnként megjelent a szálláson. Ha naponta egy-két szót ejtett. aztán nyúlkálni kezdett a vízbe. dobta ki őket a partra.mutatott a kövek közé -. a málna éretlenül leszáradt. hiszen nem volt szükség nagyobbra. így folyt az élet ott fönt a havasban. a juhok lesoványodtak a legelőkön. Bambán. kavarta a vizet a markával. Az erdőket bújta. bátran! S mutatta a kezével. zsírnak való disznó s olaj a böjtre. s nézhetett szénának való tisztást is telelésre. oldalukra dőlve jöttek a halak föl a kövek közül.Mikor elkészült ezzel. hogy ennyit meg ennyit fizet egy csöbör pisztrángért. Szeptember derekán esni kezdett az eső. Fogott is az angol egy vederre való halat ott. szabad volt a havas. de Birtalan nem csinált pénzt a halakból soha. s nem volt vize a fűnek. lustán. vagy Vénség.a vének sem emlékeztek hasonlóra . Télen jó volt a túróspuliszka is savanyú káposztával. hiszen pakurárt nem tartottak. azon a Borgó felé lehajló széles lankán. s valóban. Semmi sem érdekelte egyéb. mikor a nagy aszály volt . a sánta. zsendicét. csak a farkas. mikor utánuk kapott. Csak a puskája. Iván s Birtalan őrizték a szállást. kalibája se. hogy melyik pojánon zöldült ki hamarabb a fű. Kétszáz szép fehér juhával vonult föl minden tavaszon a Dorna menti plájok valamelyikére legelőt keresni. Birtalan meg csak ült mellette csöndesen. Puliszkaliszt. most jöjjön .intett neki.Ni. az sok volt. Ő tulajdonképpen ott is lakott a szálláson. vagy Árszintya bácsi. Olykor napokig. azt fogja meg . A juhok gyapjút.Nyúljon be . és elindult. Ilyenkor szikink barlangjaiban éjszakázott talán. csak kevés. odaát a Dorna tájékán. Hol az egyik hegyen. Ügyetlenül kapott utána. Különös ember volt ez a Dumitru. Járhatta az erdőket. a Dószul Fulgeruj-rol. az a bizonyos Viktor. hol a másikon verte föl a tanyáját. Vagy ahogy másképpen nevezték: Farkas-Dumitru. aszerint. Abban az évben. vagy ha a plájászok éheztek meg reá a cibai szálláson. de mégis meg tudta fogni.a fű nem nőtt. olyan hideg ősz jött reá. Ferenc. Nyers húst evett. . ő gyúrta be a túrót fenyőháncsból készült deberkékbe. A pénzből még félre is lehetett tenni. visszakocogott az angolhoz. nyúljon na. Jól éltek fent a havason Dumitruék. Mert senkije se volt. hetekig nem látták. Ebből a kétszáz juhból éltek Dumitruék. Csudálkozott az angol. Az angol odanézctt. savanyú káposzta. Baj volt az is.No. a belcsuji bács. egészen kicsikét. alig arasznyira a kezétől ott úszkált egy jókora pisztráng. vállára lökte a puskát. Kalibát épített. vagy csak úgy a pusztában. hogy juhosgazda volt valamikor. Jó széna volt. Abban az évben Dumitru ott kaszált szénát magának a Priporul Candrei s a Lóhavas között.

Mert akikkel találkozott. a Bisztricsórán át a Lóhavasig. Az idősebb juhokból elhullott vagy harminc. S a karám palánkja mellett Gudra. Gyorsan fogyott a széna. meleg kályha mellett ismeri csak a telet. mind azt mondták. Kutya kegyetlen tél volt. A juhok kétszer annyit ettek. Három hétig járt keresztül-kasul. a Bisztricsóra alatt. előttük kellett fölvágni a jeget. Rossz esztendő volt az mindenképpen. hanem még lesoványodtak. Négy juh tűnt el velük. s ahogy szuszog. hogy nem tudnak kitelelni azon a helyen. hogy szívja kissé a nap a fenyőtörzseket Csak éppen a hézagokat kellett betömni mohával. Előbb arasznyi. milyen az. a Tárnica egyik eldugott tisztásán talált valami szénát. De akkor a farkasok már bent voltak a karámban. Rossz esztendő volt az. -Hujjhaó! Hujjhanye! Ne hadd. hogy ne mehessen át rajta a farkas.állt. Mikor itatni terelték a juhokat. mint máskor. befagyott megint. mint a régi. s az asszony is gyújtja már a szurokfáklyát a tűznél. a forráshoz és a juhokhoz. Sehol sem volt széna. és sikoltozott. s már ott sem voltak. és hullottak el egymás után. Bejárta a falvakat. Korán jött meg. s elindult. hogy a Lóhavas. annyi bizonyos. Aztán csak szökdöstek ki a farkasok az ölnyi magos karámon. Őszire már zörögtek valósággal. Naphosszat süvített az északi szél. az öles nagy hóban. haja. hegyen föl. s október végére már fehér volt a havas. sárgás szőrű. a vén verekedő kuvasz. félig halálra éhezve visszagyalogolt az úttalan havasokon. Elkészült minden. kezébe a botot. Feketére soványodott. s rohan utána. idegen farkasok. A kunyhó előtt lapáttal kellett elhányni a havat. és az asszony is lóbálta a tüzet. Buzsor! . vége mindennek. Mikor minden lépésnél derékig süpped az ember azokon az úttalan utakon. Hatot meg a farkasok téptek széjjel. bőre kopogott. hihetetlenül elszaporodtak. de nehéz egy olyan út! Aki kényelmes szobában. Kevés termett. Nyakába vette a tarisznyát. azt mondták. Végre távol. Lehuppantak a földre. az 16 . Mikor az izzadság ráfagy az ember bőrére. mert amúgy is hullottak a juhok. aztán térdig érő. Szalad ki Dumitru a baltával. s nemcsak a havat. A széna gazdátlan maradt. Még egy hónapra való volt. mint a kés pengéje. Már január közepén látta Dumitru. Kettő reggelre meg holtan feküdt a többi között. Az ismert telelőhelyeket. az el sem képzelheti. és sok volt a juh. Egyszerre csak ordítani kezdenek a kutyák. valami uradalomhoz telelni. az igazi. A juhok nem híztak a legelőn. Ő maga s Buzsor a juhokat terelték. Kék volt a levegő. bírta az utat lassan gyalog is. Korán ott kellett hagyni a legelőt. vad fenyőerdők között. és sokkal gonoszabbak voltak. És ez okozta a bajt. Dumitru feltette a lóra a fanyerget. hegyen le. így jutottak el a Lóhavas alá. s elindította az asszonnyal meg a gyerekkel. majd úgy november vége felé beállt a tél. mint máskor. Egy ratosnyai juhos ember kaszálta. kegyetlen messzeségben emberlakta helytől. felkötözte rá a holmit. ezért elvitte inkább a juhait már az őszön tova le a Mezőségre. mint máskor. hogy fűteni tudják magukat valahogy. nem is sok. A téli káliba már készen állott. szemlátomást javultak. ahogy csak a torkán kifért. a tanyákat mind. Szénát kellett keríteni a föld alól is. s ösvényt ásni benne a tüzelőhöz. de nem volt elég. Aztán a széna köré karámot ácsolni. Fele annyi túró lett csak. amikor az ember éhesen és összekoccanó fogakkal küszködik a hóban. s félig halálra fagyva. vége a juhoknak. s a fák recsegtek a hidegtől. s míg ittak. Közben lehullott a hó is. s abajgatták kegyetlenül a juhokat. Akkor aztán egyszerre lefagyott minden. Mert ha nem. valahonnan Bukovinából vagy azon is túlról jöttek le a mi havasainkra. Zölden sütött a szemük a fáklya fényében. Dumitru tehát fölépítette az új kalibát a Tárnica tisztásán. a tüdeje pattan szét a hideg levegőtől. több nem. A juhok falták a szénát. Nem valami jó. még szénakaszáláskor megépítette. a Bölényes és a Priporul Candrei is tele van velök. Gudra! Ne hadd. jó magosat.üvöltötte Dumitru. de a plájt magát is. Neki kellett esni a szénának. ezek a vad. mint a kimustrált rosta. mint a rossz szellemek. nem csupán a hideget kell ügyelni. úgy jöttek egy éjjel. A gyerek akkor hatesztendős volt. Istenem. megszokott hegyi farkasok. és villogott benne a fagy. s megkezdeni a szénát. de tavaszig éppen elég százharminc állatnak. mindenképpen. Újév táján már fagyott hozzá az ember keze a balta nyeléhez. Vaksötét volt. s mindnek a szájában ott fehérlett egy juh. Mintha gonosz szellemek babonázták volna meg a havast. szakálla bozontosra nőtt a hidegtől és az éhezéstől.

az asszony szeme is nehezen nyílott. mikor a szürkület bomlani kezdett. hogy néhány fát kidöntsön. magába zárja a megfagyott világot s benne az embert. recsegnek a fagytól. mehet az élet tovább. 17 . hosszú esztendők alatt. leérnek a hóig. túró. és a bőrét dermedt verejték didergeti. hogy van széna a juhok számára. s a gyermek hátán a veder. az asszony mögött a ló. Ezalatt elfogyott a karámban a széna is. Öt napig. hosszú. Mögötte a juhok. kezében a balta. Ezen a nyomon kapaszkodtak fölfele Dumitruék. Aki nem tudja megkeresni a legmegfelelőbb fenyőt. nem hordja tele a vackot fenyőgallyal. egyetlen nyom. A bükkfák ágai meghajoltak a zúzmara alatt. csúnya sziklák szegik s bozontos. váltani a juhokat. ráismerni is alig lehet! Ahol járatlan széltörés volt. s ezalatt az asszony fekvőhelyet készített a fal tövében. aki ottan áll halálos. A fiatal fenyves inkább behavazott sziklaoldalnak látszik. de fönt már ragyogó-fényes hideg reggel. Sok közülük azonnal lefeküdt. De harmadnap estére hazaért a hírrel. s falat emelt belőlük. ha ügyesen kötik a nyeregre. Két éjszakán keresztül virrasztotta a tüzet. A gyermek már aludt. mintha út volna. Aztán Dumitru kidöntött néhány fenyőt. mely mint egy roppantcsontkoporsó. Szeme kivörösödött. Egyetlen nyom vezet csak a sziklák között csavarosán fölféle. az asszony háta megrakva házi holmival. ha fel nem falnák addigra kószáló farkasok. De lassan. borzalmas csöndet. azok hamarosan kidőltek s lefeküdtek. Hátán két átalvetőben az. Három napjába telt az út. Többször meg kellett állani közben. a fák kereken pattognak. . Egy szikla alatt helyet csináltak a juhoknak. Akiben nincs erő és akarat. A juhok mögött az asszony. Reggelre holtan nyúlna végig a csalóka ágyon. a ló mögött a gyerek. És amikor az este eljön! Amikor minden szürke lesz és halálosan egyforma. fazék. így mentek. ami a szürkület páráival együtt a hóba temetett erdőkre alászáll. mert amelyek elöl voltak. A hó sercegett. nem kaparja el alóla a jeget és havat. hogy el ne tévedjen a rengetegben. amit a szél az erdőbe kapart. sűrű erdők. ott sima hólepedő. s a fa alá öles máglyát rakjon. s falat építsen maga elé. Akit megbénít a csönd. Első este a Bisztricsóra lábáig jutottak.összevissza csavarodó gerinceket. Ez már nem csönd: ez már a halál maga. aki fáradt és lehetetlen a rászakadó téli éjszakával szemben. aki megáll. Jaj akkor annak. éhes. gyomrát sajtolta az éhség. s a nap fényében acélosan csillogott a levegő. így: elöl ment Dumitru. Reggel volt. amennyit elvihet egy ló a hátán. a halálos. és hallgatta lúdbőrös háttal a farkasokat. hidegtől és füsttől vörösre mart szemekkel. amíg kiszuszogja magát a ló. ami még a tarisznyája fenekén akadt. ez-az. nagy egyedüllét. s már alig bírta emelni a bocskorait. magához csalja a vándort. és fáradtan leül a hóra pihenni! Jaj annak. Az asszony is. Fáradtak voltak a juhok. Öt napig csak evett és aludt. ahogy átüvöltöztek egymáshoz a hegygerincekről. hogy megküzdjön minden perccel. s a végén bevezeti a járhatatlan sűrűségbe. és a csönd ráfagyott a világra. s a széna szagára sem mozdult. a hegyeken keresztül. Olykor a nyerget is meg kellett igazítani rajta. s a nyomot törték a hóban. élve vándorolhasson tovább a halál birodalmán. nagyon lassan. és bundáikba burkolóztak. Dumitru ébren virrasztotta egész éjszaka a tüzet. borókásokon és vízmosásokon keresztül. és az ember fáradt. Lent a völgyekben még ködös. a gyerek mögött a kutya. A meredek kapaszkodókon várni kellett. Már csak annyi maradt. A ló háta megrakva szénával. Három napig csak azt a kevés csonttá fagyott puliszkát majszolta. Jaj annak. Sárgáslilára cserződött kezén a bőr. Szél nem járt. de élve. megállottak. hogy reggel aztán még fáradtabban. föl! Rövid a nap! Meredek a Bisztricsóra keleti oldala. Mikor a nap eltűnt a köd mögött. Ekkor elindultak. szakállára ráfagyott a zúzmara. Az ember megáll a havas közepén. Majd megették a száraz puliszkát. Kereken némán hallgatott a havas. Akit megbabonáz a fehér-szürke mozdulatlanság. és minden nyiladék. Aki gyönge már arra. Ő keltette föl az asszonyt meg a gyermeket. Máléliszt. Aztán a gyerek is pihenni akart. melynek ágai mint sátor. Evett és aludt. és egyszerre meghallja azt a nyomasztó. amit a pásztorok tapostak ki nyaranta a juhokkal. dermesztő-egyedül. így ment akkor Dumitru a Tárnicától a Bisztricsórán át a Lóhavasig. s kiterítették elébük a széna harmadát. ami a legfontosabb. s egész álló éjjel ébren őrködje a tüzet. Odébb tüzet tett. Mert milyen más a havas télen.Föl.

amit ledönthettek volta. hogy behatolt a csontig. hogy rátapadt emberre. egy bokor. De a juhok mind feküdtek akkor. A hó pedig nőtt. Dumitru kétségbeesetten törte elöl a havat. Hóna alá nyúlt. Se egy fa. Nagy és lapos a Bisztricsóra teteje.kiáltotta. Ettől Dumitru is magához tért. ködös nagy sötétség. felüvöltött egy farkas. ha néhány birka le is marad. Dumitru érezte. . A ló izzadt szőre vastag volt a zúzmarától. Hátra. valahol egészen közel.. a hónak. s nem szólt. Káromkodott. Tüzet kell tegyünk mindenáron. Eltévedtek. Még a hegyek se látszottak. Tovább csak.Mindenségit az ilyen időnek! . Megrugdosta a juhokat.Rossz helyre jöttünk! Sziklafal tátongott a lábai alatt. Aztán egy másik irányba újra neki a ködnek. szidta a gyereket. Gyere! Az asszony felnyögött. Az asszony sírva botorkált előre a nyomon. hogy igaza van. mintha a szívéből tépték volna ki valamennyit. hiába rázta. A juhok hörögve hevertek egy csomóban. csak éppen hogy magához húzta a gyereket. A gyermek föl sem ébredt. És estére mégis följutottak valahogy.szorította magához az asszony a gyereket. A köd is tömöttödött. . marakodás.Itt nem maradhatunk . ami irányt mutatott volna. Összeszedte minden erejét. egyre sűrűbben állt meg a ló. Erdőhöz kell érjünk.. Káromkodott. hólepte. Kettőt közülük ölben hozott az asszony. Legalább negyven juh maradt ott. Nyögtek a juhok. és fogai megcsikordultak -. A kutya odabújt közéjük. újra fölkelt. S reáhullott a sötétség is. az asszony nem kérdezett. Amíg még lát a szem. rémült juhbégetés.Szűzmáriaisten. fogait keményen összeharapta. A ló horkanva szökött lábra. Az átalvetőket ott hagyta a hóban. . Utána hörgés.mondotta Dumitru. A gyermek már nem sírt. . halálos csönd volt.Gyorsan! 18 . mikor mögöttük. borzalmas. Egyforma. lennebb kell mennünk az erdő közé. Az ember hirtelen megállt. Egyszer aztán csak megállt Dumitru. Hiszen egy fa sem volt a közelben. ahova meghúzódjanak. az egész teste. A kolompos berbécsekkel megindult előre.kiáltott hátra rekedten.Hagyd őket! . a háta. Sírt a gyerek. Közben odaszólt az asszonyhoz. Fogai megcsikordultak. Aztán egyre több birka feküdt le. Leoldotta róla a nyerget. biztatta a lovat. fakadt sírva a gyermek. . Jajgatott az asszony. Az asszony belátta. állatra. Ölben kellett cipelni azt is.Olykor keresni kellett az utat a hó alatt. tovább. A hang olyan borzalmas volt.Gyorsan! . És sehol egy fa. Hátul az asszony bottal verte a hasukon mászó juhokat. A Dundek felé tértek el közben? Vagy a Moldovánka piájára? Nem derült ki soha. Elaludt az anyja karjai között. Kétszáz lépést is alig haladtak az övig érő hóban. Futófenyő és boróka növi. Csak a köd. a válla. és nyöszörgött. Egy védett hely. Dumitru elindult benne. -Jaj Istenein! Nem tudok mozdulni! Odament hozzá. és a széna felét előrevitte a juhok közé. . egészen közel. fogai csikorogtak. . És mélységes sötét. Álmában is vacogtak a fogai. se egy bokor. és rohanni kezdett lefele. nehogy rossz csapásra térjenek. hogy lassan zsibbadnak el a lábai.csikorgatta meg Dumitru a fogát . ne hagyj el! -vergődött az asszony a juhok közt. Lélegzete zihált.nem maradhatunk itt semmiképpen. A férfi nem szólt. A ló horkanva megugrott.Csak ez hiányzott . Az asszony ott hátul ugyanezt tette. a lóval és a kutyával már elöl járt a ködben. Csak mély.Szűzmária. Levetette a kucsmáját. és hallani lehetett a reszketését. Amíg a pihenéstől nem zsibbad el a láb. Vállát húzták le az átalvetők. A köd már olyan sűrű volt. és az asszony még mindig a visszamaradt juhokkal vesződött. halálos kietlen és szürke volt minden. egyre nőtt. . és utánuk támolygott. Ekkor hirtelen.Gyere előre! A bundákat leterítjük a juhok közé. Szemei kezdtek lecsukódni. A gyermek sírt. fölemelte. Az ember a berbécsekkel. Vissza. és fölállt. a nyáj egy része megmozdult. csak a juhok lihegése hallatszott. szaladt hátra a juhokhoz. S tűz nélkül nem lehet éjszakázni. . . aztán lassan leült a hóra. és hátratámolygott a lóhoz. s meredekült a hegy. Semmi. A többi mozdulatlanul hevert tovább. Elbukott. Legyökerezett a lábuk. felharsant újra a farkasüvöltés.

hörögve ölelek magukhoz. Az ember arrafelé tapogatózott. és érezte. és a balta nyelét szorongatta.Másszatok magosabbra. Az első fenyő havas törzsének nekidőltek. Farkasok! Mint a jéghideg villámcsapás. nehézkesen csattogott a fejsze. Dumitru nekivetette hátát a fának. Már nem kiáltott többet. Az nyöszörögve felsírt.A gyereket.. gyorsan. Mögötte az asszony a gyerekkel és a kutya. . Morgott. vacogva. .. Nehezen vágódott a fa. lábra állva megint.Hujjhá! Hujjhanye! Hujjhá! A hang egyedül. és valahol farkasok marakodtak. hogy vége. Mozogtak. Tűz kellene. A kutya ott reszketett a lábainál. mintha a pokol szabadult volna le a havasra.. Elesve a hóban. Szűzmária. A ködben valami tömött feketeség állt alattuk. Dumitru visszament a megkezdett vágáshoz. a fekete semmibe. A szemek. Fáradtan. Figyelt.. azok a félelmetes zöld szemek nem tűntek el a kiáltásra. gyorsan! . rettenetesen egyedül vergődött a néma sötétségben. Körülnézett. felborzolódott a szőre.nyöszörgött az asszony. És ekkor kis. s a fagyos verejtéket aláfolyni az arcán. Az asszony tovatántorgott a sötétben. és megmarkolta a baltát. tapogatta a fát. Kézzel-lábbal kapálóztak benne. Izzó.vacogta -. be a fák közé. jaj. . Az alsó ágra már fölhúzta magát.És futni kezdett a ló után. először lassan.Nincs ága lent. zöld pontokat. Az ember fölemelte a gyereket. és akkor mintha kiszakadt volna a világ feneke. . Szinte remegéssel telt meg körülötte a levegő. nincs . a gyerekkel! Az asszony támolyogva állt föl. és valósággal vonszolta maga után. káromkodva. .jajgatott föl hátul az asszony. borzalmas ordítás volt... nagy tüzet mindenáron. 19 ..Jaj a juhaink.. zöld pontokat látott meg a sötétben.súgta -. jaj.Jaj anyám. a drága szép juhaink. makacsul nehezen. Ott parázslottak egyre a sötétségben. Csak halálveszedelembe jutott állat ordíthat úgy..Fent vagy? Az asszony nyögött. -Jaj. A kutya szűkölve vergődött a lábainál. Velőkbe hasító. Nehéz. Az asszony a másik fa tövében gunnyasztott a gyerekkel. Sűrű kis fenyő derekán küszködött az asszony. és emelte a baltát. Valahol a mellében fájó szúrást érzet.Segíts! Nem bírom a gyereket! . Dumitru. . lábra álltak. és fölnyújtotta.. Beléje fagyott a gondolat. az átalvetőknél! S benne a tűzszerszám. kínlódott fent a fán. segíts.. Erezte összeszorulni a szívét. Aztán egyszerre csak megindult velük a hó.. A tarisznya! Ott maradt valahol fönt. Tüzet akart. A juhokkal már nem törődött senki. Ahogy lehetett. Talán harmadszor sújtott a baltával. Nagyot ordított. verejtékezve. . Ahogy lehetett. mikor a pusztulást látja csattogó agyarakkal a torkának ugrani. hozzásimulva a fához. Rángatta a gyermeket maga után. A halál hidegét érezte a torkában fölfelé kúszni. a gyereket. Csak állt mozdulatlanul. És akkor valahol egészen közel a fák között felordított a ló.Keress másikat. puha hóba estek.. botorkálva indultak meg a fák felé. Dumitru agyára ráfagyott a félelem. Az ember összeszorította a fogait. tűz . . Dumitru reszkető kézzel markolta meg a baltát. A veszedelem félelmetes közelségének tudata. Csúszva. majd egyre gyorsabban és zuhanni kezdtek. .ijedezett benne a gondolat.Mássz föl a fára gyorsan .. és hörögve sírt. Nehezen mozgott a karja. Jaj. . mikor a kutya egyszerre csak morogni kezdett a lábainál. jaj. és vágni kezdte a fát. Mindennek vége.. . süppedve. Kézen ragadta őket. és valósággal a térdéhez lapult. Mély. fényes. Ágak reccsentek.sürgette az ember. és jól kapaszkodjatok! Az asszony nyögött. úgy hasított át agyán a fölismerés. és lihegve. Dumitru kezében megállt a balta. Szinte menekült a hang.. Súlyosan ült fölöttük a sötétség. juhok bégettek. Erdő.

bocskor.Kösd oda magadat a fához . . Hallani lehetett már a lihegésüket is. bűzös leheletet. jaj Istenem! . Kereken izzott tőlük a sötétség.. Jaj! Lefagy a kezem. a gyerek. Zsibbadtan fájt a lába. Már a melle fent volt. Dumitru. Miatyánkkivagyamennyekben.hallotta az asszony hangját vacogva imádkozni odaát. élő hús. rettenetes asszonyi zokogással. de lábai még a levegőben kalimpáltak. és visszazuhant hanyatt.Szűzmáriaisten ki a mennyekben vagy. 20 .. és nyögött. És ekkor egyszerre a jobb lábán súlyos rándítást. és kezdte fölhúzni magát. Az már csak nyöszörgőit. újra érezte a párás.szorította magát hozzá a fához. de fönt volt az ágon.Nincs mivel. Hallgass már. A köd hidegen csúszott a ruhája alá. Úgy sajgott a lába. torkok mordultak egymásra. rekedten üvöltött. Torkok hördültek. jaj. Homályos testek mozdultak feléje. Izzott a szemük.. és nehezen. Ekkor elérte kezével az ágat. A balta kiszakadt. és a lábai alatt már csak egy sötét gomolyag mozgott. mintha tüzes fogókkal tépték volna róla a húst. Az asszony didergő hangon imádkozott ott túl a fán. és fogait csattogtatta. fogózkodj te is.. Aztán hozzálapult. . Jaj! .. A másik fát. félelmetes csönd volt. A gyerek! Dumitru. Hasadt a fáról a háncs a farkaskörmök alatt. minden. Csak a farkasok lihegése és morgása hallatszott olykor. a gyerek! A gyerek! Jaj.A lábam.. préselte magát a fa sűrű ágai között. Átölelte mindkét karjával a fatörzset.Mi van veled. Egyre feljebb... De kell! A szemek egyre közeledtek. Leoldotta a tüszőjét. Újra ugrott. és a fogai összekoccantak. egyre magosabbra. Fúrta. A rémülettől szinte megkétszereződött az ereje. és a fának ugrott. Dumitru. és reáállott. jaj. Csont. S ahogy körmükkel a fát kaparták.. Aztán egy idő múlva dideregve megszólalt az asszony hangja megint. Aztán újra neki a fának. A csönd lassan nőni kezdett körülötte. szuszogva odakötözte magát vele egy vastagabb ághoz. jaj.. Magosan a feje fölött bevágta a baltát a fába.. az Istenedet! Tapogatni kezdte a fát. nyögött. Egy farkas lent dühösen fölordított.? Az ember a fatörzset kaparta. mint egy óriási tenger. Térdén felhasadt a condranadrág. . A baltát a fa mellett leszúrta a hóba. nőtt és lassan elborította egészen. véresre szaggatta a kezeit. Körmeit belevéste a fa kérgébe. A szoknyáddal! Valami rettenetes álmosság nehezedett rá. Hujjhá! Hujjhá! És csapdosott maga körül a baltával. . Vacogni kezdett.Jaj .Akármivel. A kutya nyöszörgése üvöltésbe ment át. és nem is mozdult többet. nehéz a gyerek.. rekedt hörgés. vergődött. Egy-egy mély mordulás.. s valami suppant a hóban. A harmadik fát. Borzalmas. és az izzadság a bőrére fagyott. Érezte bűzös leheletüket. Szédült félelemmel kapaszkodott feljebb.. fogak csattantak.A szemek lassan közeledtek. mikor már nem bírta tovább -. Újra visszazuhant. Iszonyú erőfeszítéssel tépte ki lábát a csattogó fogak közül. S az asszony sikoltott eszelősen a fán. . Rettenetes súllyal rántotta vissza valami. Végre fönt magosan koppant a balta. .. Vér és halál szaga töllötte meg a sötétséget.. Szédült. éles asszonyi sikoltásra. Borzalmasan. Valami ropogott.Nem bírom tovább fogni. hogy csurog belőle a vér. Fülében tompán zúgott valami. Néhány horkanás.. A levegőben csattantak össze a fogai. Dumitru? . A farkasok akkor ugrottak neki a kutyának. Mintha irdatlan messzeségből jött volna. Halálos.nyöszörögte az ember rekedten. Visszazuhant. Szakadt a ruha. bele a hóba. és éles fájdalmat érzett. Most már két kézzel. Érezte.. Aztán csak zokogott. Minden erejével belekapaszkodott. hogy közelednek. Erezni lehetett. Ágat keresett rajta. Jaj a gyerek! Jaj!!! Ágak reccsentek.. zsongott és nőtt. Hol vagy. Kétségbeesett erővel húzta föl magát az ágra. ébredj föl. Föl lehet oda mászni? Nehezen. Kétségbeesve szökött lábra. újra csattogtak a fogak. Az asszony felsikoltott odébb. Akárha ólomból lett volna a szeme. hullámzott.. Sikoltásra riadt. Állkapcsok csattantak. Ébredj föl.

Hirtelen megakadt a szeme valamin. . tépett húsdarabból állott volna a teste. Eszébe jutott az éjszaka. Csoda volt az is. vérző. a többi megmentődött. Látta magát legénykorában. te! Hé. fagyott fából lett volna.. Nehezen tápászkodott föl. hirdette a napot.Jaj. Vígan kolompoltak a juhok. véres. Hogy mi történt azután.. végig. s nem vér volt. Na ember. köd és zúzmara. Bent valahol.. Leugrott az ágról. Az asszony sem sírt már odaát. sokat. Hajnalodott. s hogy tüzet kellene tenni valahogyan. Nehezen mozogtak a tagjai. s a lábában mintha hangyák mászkáltak volna. s nagyokat kurjantoztak az örömtől. minden. szép. És csak egy kis sapka volt a kezében. azt a furcsa zsibbadtságot a fejében. Csak a csönd foga vacogott valahol a fák közt. adj hálát az Istennek.. ahogy juhokat terel a dornai völgyben. összefüggéstelen képek. kicsi Szándikáé..Rávika. Lenézett. s odavánszorgott ahhoz a fához. A sapka né. és fagyott a seb. hallgatott. a csonton. Jujj! Jobb lábfeje helyén csak egy fekete húsdarab fityegett. Rávika! A fenyő borzolt ágai közül a szürke. Mozdulni próbált. De fent. Megfagyok . fogcsattogtatást.. te! Nem felel senki.. feketén a hidegtől. üszkös volt. más semmi. alszik.. szépen nő a fű. arra már ő maga sem emlékezett. Aztán annak is vége lett.. Újra hallotta a csontok ropogását.. Nem értél már egy likas piculát. Néhány nap múlva arra járt az úr. A legelsőbe. Nyögni sem tudott. ők kacagtak. Lázas. csonttá soványodva. illatosak a fenyők. megnézte az embert.Rávika! Ébredj. sok tejet adnak a juhok. Elesett.. Fent már sárgult a köd. Szövött rongy. Fél lábon. érezte orrában a dögszagú párát.. Asszonyok viselik szoknyának. Az ő vére ott. Gyomrában felkavarodott az éhség. így is volt? így? Aztán mikor az asszonyt fölvitte az első kalibába. . Istenem. Aztán csak lázas képek szikráztak át a szemei előtt. Üres. Dumitru újra érezte azt a szédülést. Valami piroslott a hóban. a jószagú fenyőkalibába. Mintha fából. sokat. nehéz. Tejfehér derengés ült a fák közt. te. Ott lent nem is fájt már.. Mintha tűzben égett volna a lába. sóhajtani sem. S a szemei! Vörösek voltak. végem van. hogy megéltél. Eszébe jutott a balta. mit akarsz kezdeni? 21 . Jobb lábát bokából leszedték. Egyre világosabb lett. s furulyázik. A jobb lába nem akart engedelmeskedni. Asszonyok szövik maguknak a Dorna völgyében az olyant. Mintha egyetlen fájó. a borzalmas. A dornavátrai vásárról hozta volt az őszön. Két hónapon át kúrálták a doktorok. Csak a csönd volt. nagy felhők utaztak az égen. magához hívatta az úr.Rávika. Csönd volt. A lábát vette észre először. . Az összetaposott. az ott. Lassan tért magához. összetaposott hó látszott a fák alatt. meleg nyári napon. Üres volt a fa. halálos nagy csönd.. és úgy nézett velük. a kicsi sapka. S jaj! A gyerek. hogy szalad. a hörgést. bevitte a kórházba. inkább csúszva.Elaludt ... ott vették először kezelésbe. Hanem most azt mondd meg.gondolta -. meg valami piros rongydarab. boglyas. Ez itt a kutya.. Semmi se mozdult. A plájász levitte Szalárdra a házhoz. Fölnézett rá. Nyilalltak a csontjai.. . Csak a véres. dúlt havat nézte. Mikor a kórházból kikerült. Egyszerre fázni kezdett kegyetlenül. vastag. az egész lába. Csontok ropogtak csak. mint a veszett farkas.gondolta öntudatának utolsó erejével -. A csontjai.. Szemei kidülledve kutatták lent a sötétséget. mint járva vánszorgott a hóban.. mintha megfagyott volna ereiben a vér.. Mennyi nyírfa volt ott! S milyen csodálatosan illatosak! Aztán mikor már ott játszott a gyerek.Úgy érezte. szeme a fák között kutatott. mintha fából lett volna. fehér. ködös ég nézett szembe vele. játékosan muzsikál a szaladó patak. ott a Muncsel oldalán. Napok múlva akadt reá egy nyestkereső plájász az ilvai részen. Forró a nap. Nem vér: rongydarab. Az alsó ágon ült egy darabig. Rávika! Nem felelt senki. és jó a fű. Morgás és vérszag töltötte meg a levegőt. Jaj. borzoltan.. úgy mondták. . te Isten. sokat. elvadulva. Nagyot kordult a gyomra. Fájdalomra ébredt. Izmaiban zsibbadtság sajgott. Hogy fut a báránykák után. ott túl a másik fa alatt. túl az Andrenyászán. Vastag köd tapadt mindenre.

Körmei megnőttek.Úgy. a szarvast.Mit csinálsz? Dumitru előkotorta ködmöne zsebéből a kicsi sapkát s a piros rongydarabot. s nézte őket. kimondta a hajnalt. Mogorva. döcögő járásával. S aki találkozott vele valahol az erdők között. félreállt az útjából. mint farkasra. hogy jöjjön be a friss és jó szagú hajnali levegő. Az úr elbámult. 22 . míg meglelte a nyomát. míg a bőrét haza nem vitte a cibai szállásra. Dumitru. s kiment a pajtába ellátni a teheneket. se nappala nem volt. Közben maga is olyan lett. Farkas maga is. és meg se szólította. Farkas. a fenyők között. uram. ahány farkas van a világon. mint a vadállatokéi. s előfordult. magányos. Egy nagy. fekete szemeit az úrra szögezte. csak a farkasokkal. Napokig. A többit elvették a farkasok. Iván kinyitotta az ajtót. s ami az élethez kellett. a havasi király harmadik plájásza. s addig el nem hagyta. Nem riadtak meg nagyon. Kiteregette a rengeteg sok farkasbőrt a ház elé. vén Birtalan lehuppant a fekhelyről. Ilyen furcsa. kövér páfránylevelek sűrűsödtek körülötte. Már csak ezen a néven ismerte mindenki. Vitt magával egy kis puliszkalisztet. Farkasbőrből készített bocskort magának. . Odvas fában aludt. mogorva farkas. keresett. elromlott eszű ember volt Dumitru. mogorván. Olykor aztán eltűnt. azt beszélik. néha hetekig nem jött elő. Kapott puskát. félreállt útjából. fölhúzta a bocskorát. annyi bizonyos. Másra. Nagy. Találkozhatott bármekkora medvével a vadcsapásokon. . lassan. . s befelé görbültek. egyetlen ép lábára nehezedve. De semmi egyébre nem vadászott. a magukra maradt kölykök nyüszítését: valósággal megtanult a farkasok nyelvén beszélni. Gazdájához is csak ennyit: igen. ásítottak. addig se éjjele. ember nem járta helyre bújt is el. azzal a furcsa. orrával-szemével a földet szimatolva. uram. szimatolt farkasnyomok után. hogy a bak böffent olykor. Utánozni tudta a párját kereső szuka hívását. ember? Dumitru fölemelte a fejét. A farkasok húsát is megette.Az. Menni hagyta a disznót. Mikor a Birtalan nagy kendermagos kakasa a ház mögötti fenyőn. S amikor végre előjött. Meg gombából. bármilyen. és lehajtotta a fejét. Hát én is elveszem tőlük az életet. Emberhez nem szólott soha. fekete szőr fedte. nem emelte a puskáját soha. meghegyesedett. Lekászálódott Iván is. nem. hogy te adsz nekem egy puskát.S hogyan csinálod ezt. mint valami vén. Ha valahol felbukkant egy farkas a havason. . Talán beszélt hozzájuk? Lehet. És minden elejtett farkasnak megmutatta. Tüzet tett a főzőkemencébe. elhagyott kalibákban olykor. ahol a tyúkok aludtak. semmi egyébbel nem törődött. . Rengeteg sok farkasbőrt gyűjtött össze esztendők alatt. Arcát borzos. De annak mestere lett. meglátta jönni. melyből csak a szemei villogtak elő. S járta a sűrűségeket. az őzet.Megölöm a farkasokat. s a hangja éles volt és kemény. Megmutatta őket az úrnak. s nem mozdult sehova. Álla megnyúlt. Aztán vette a két vödröt. mindnek elhozom a bőrét! így került Dumitru a szalárdi plájászok közé. s valahányszor Iván reggel vízért ment. uram. elővette a nyírfaseprűt.Látod? Ez maradt. Farkas-Dumitrunak. abból élt. oldalán farkasbőr tarisznya csüngött. ember ott állt sötéten. Hol járt? Merre tekergett a havasokban? Ki tudta volna megmondani. töltényt. és szűrős. és keskeny favályún keresztül csorgott alá. Lupunak nevezték a plájászok maguk közt. furcsa ember volt. Meglelte. döcögve. csak éppen megszokásból szöktek be a sűrűbe. . A forrás valamivel odébb volt. Mert nem felelt volna úgysem. Dumitru addig döcögött. sántikált utána. Nyújtóztak. aki ott lakott a cibai szálláson. kieresztette a kutyákat. és úgy-ahogy kisepert. kóbor kan farkas. Mind. Néha kettő is volt. kivert.Látod? Látod-e? Néha napokig ott ült a cibai szálláson. gyümölcsből. a zsákmányt ejtő kan üvöltését. s elindult velük a forráshoz. nyitva hagyta. így volt ott fönt. mohos kő alól buggyant a víz. sántikáló. és kibújtak a szénából. és vele együtt megmozdultak a priccs alatt a kutyák. s abban hordta örökösen a kis sapkát s a piros rongydarabot. mindig lógott a tarisznyáján friss farkasbőr. barlangban. De a szemei sütöttek a tüskés szemöldökök alatt. leült közéjük. s én. egy őz ugrott elő a páfrányok közül.

s káromkodott morgó vadállati hangon. csak gyomlált. mint a vízirigók. keveset elhümmögött velük a küszöbön vagy bent a házban. a nap fölcsúszott az égre. és minden reggel utánuk nézett. nekitámaszkodott a kerítés fájának. cseresznyéből való. kiteregette a napra. Farkas-Dumitru. Mire visszatért. sárgarépoa. fakanalat vagy néhány tojást a Birtalan tyúkjai alól. hogy Farkas-Dumitru is ledöcögött odáig.. régen. csillagokkal. kapálta. Olykor. Állt. Ferencéktől valamelyik gyermek. Pipát. s ő halk mormogással beszélt hozzájuk. egy-egy tarajos kő alatt habos fodrot vetett. Ha megszólalt is a végén. Közben reggel lett. Hm. de azért néhány magot minden tavasszal hozott föl zsebében a malomból. majd összerakta ölbe. madarakkai állatokkal. A szálláson alul. vagy hordta a vizet és öntözött. A botokat. vadpetrezselymet. Olykor Birtalan is eljött. mintha akkor látná őket először. a Dószul Fulgerujból. ropogtatta. Ebédre Birtalan kiszedett néhány halat a vízből. A két kutya hallgatta. Kerítést ácsolt köréje. hogy lejött a Kétágból. Kicsike csak. Nekem is. s gyomlálgatott benne maga is. s azt megsütötték. hogy ilyenkor még megáll Ferencéknél is a Kétágban. Aztán megtöltötte vízzel a vödröket. s az állatok fölött a nap. kiült a küszöbre. és botot faragott. dübörgőit. medvékről. és nézte Ivánt. a tejet virágos csuprokba töltötték. Előfordult. S ha elkészült valamivel. néha megvillant egy hal fehér hasa. a hold és néhány furcsa csillag. Szürcsölt is néhány kortyot a jéghideg vízből. s a szállás körül harmattól csillogva illatoztak a fenyők. Kért néhány dohánylevelet. aztán hajlottan. s a közelben valahol kidöntött egy arra való bükköt. Gombát is fűzött zsinórra. zsályát. Szerette a virágját nézni. hosszú elöltöltős puskáját nekitámasztja a falnak. hümmögve visszaindult roppant bocskoraiban a Dószul Fulgerujra. duzzadt. ha elunta magát.Iván megállt. lehordta a padlásról a bőröket. Ha Farkas-Dumitru otthon volt. hogy télire kiszáradjon. a fűszálak. szemük lassan lecsukódott. utánuk nézett. dörzsölte. s úgy nedvesen magára húzta az inget. zúgott. kiszáradt fenyőt. Ivánt ez nem zavarta. megiramodott: maga volt az élet. és egy nagy. Levetkőzött derékig. s tudták. megkérdezte. színes.Kert. ő maga meg lement a patakhoz. Ha semmi egyéb dolga nem akadt. mint ahogy az ember életében megvillan olykor az öröm és a bánat. leült egy nagy kőre. leguggolt. úgy. ennyit dünnyögött csak: .. juhar. málnát estére. s leül a küszöbre. talán nem is nekik már: saját magának mondta. A polcon ócska papírban ezerjófüvet szárított. A napraforgó sohasem érett be. Hajaj. a virágok. A pipán virágok voltak. jön-e vadászni az úr. a virágok közt egy őzbak. darabolta. Órákig nem szólott. Színtelenné 23 . és nem szólt egy szót sem. Neki magának volt már pipája tiszafából. bóbiskoltak. Úgy. fogta a baltát. s mozdulatlan csöndben figyelték a harsogó vizet. Termett abban dohány. A polcról levették a kendőbe kötözött puliszkát. A maradék tejet Iván összetöltötte egy kevés langyos vízzel. Birtalan már megfejte a tehenet. sajtot vagy bálmosnak valót. fajdcsirkékről. úgy éppen. pillanatra csak. elaludt a küszöbön. ócska lábosban a kutyák elé tette. Aztán csak bement. s gombát hozott. s megreggeliztek. s félreállította. néhány napig nézte. s elvetette. gyomlálta. s mondotta nekik a maga régi nyelvén a maga monoton meséit. szamócát. kertje is volt Ivánnak. s mesélt a szarvasokról. A boton meg mindenféle állat. S lassan az ő szeme is lezárult. Néha órák hosszat elmatatott ebben a kis kertecskében. de éppen elég. Iván s Birtalan utána néztek. ahogy ment. egyiket-másikat olykor megrázta dühösen. Éppen úgy. hogy újság van-e a világban. kavar-gott. Botja is. akkor Iván végezte ezt is. Iván. aztán elajándékozta ennek-annak. Régen. pityóka. s vágta. a sajtár ott állt az asztalon. örökké új. elővette a kését. és ordát hozott. pipákat televéste virágokkal. ő aprította a fát. mogorván. megmosdott. A szín falának dőlve egész halom fája száradt már e végből: tiszafa. ha ott volt. daloló élet. Néhány tő kapor s egy-két szál napraforgó. ha végzett a fával. és nézte a kertet. ahogy szokás. hasította. örvendett neki. beleaprított egy fél árpakenyeret. fakanalat. a mindig változó. hogy a szarvasok össze ne tiporják. Az surrant. horkoltak is olykor. Fehér pára imbolygott a patak fölött. s teleaggatta velük a gerendákat. köménymagot. s nézni kezdte a vizet. ahogy az eszébe jutott. s nézte sötéten. s aztán eltűnt tajtékos fodrok és kövek között. Elvitt érette egy faragott botot. Előfordult. aztán lerázta magáról a fényes cseppeket. úgy éppen. Csak ült. sós hamuval kenegette őket. Vagy lejött Vénség. Néha egy-egy szürke árnyék mozdult benne. Nekem is volt. vadcseresznye. úgy éppen. Délután nekiindult Iván a kutyáival. kis Dudás és nagy Dudás kétoldalt melléje telepedett. Minden reggel megállt. csak azért. Ha nem. a Kis-Ciba torkában. fakanalakat. öntözgette. nagy kerek letejű köveken fehér torkú vízirigók ültek. Birtalan kieresztette a jószágot legelni.

ilyen kell legyen az asszony. gyűjtöttek. vagy a többi. űl. Vénség! .. a pajta mögött karám. ahogy ti éltek itt. rendszerető. S a becsületes munka. S tudják azt is.Hő! . vállára akasztja a madzagon lógó puskát. szőttes takarók. hogy amit mond. előbbre jön. Megyek már föl. csupa megfontolt.Szép. szájában összefutnak az ízek. lassú. .A méhekkel dolgozik . A hatvan méhcsalád. mindenki tudja. de vigyázva. asztalok. De azért mégis mindannyiszor betér Ferenccel a házba. ahogy dolgos ember otthonába illik. Ferencék észrevétlenül összenéznek fölötte ilyenkor. S mindezt a munka hordta ott egybe s a méhek.Egészségedre. valahányszor lejön a Dószul Fulgerujról. öreg ül a széken. Mindig. családja az öregnek. Valóban volt valamikor.Hő! Hol van apátok? . eszik a mézből. földje.felelik a gyerekek egyszerre mind a hatan. Bizony nagyon szép. s a bocskorát gondosan megtörli a lépcső kövén. . páncéllá tapadt. mosolyognak. mikor az úr fölengedte őket a méhekkel oda. körülállják mind a hatan. fakó haját megborzolja hátul a nyakán. a szikár. Nagygazda volt odalent. Régen. s bútorok vannak benne. Valamikor én is.Isten hozott. háza. és közéjük mordul. A pajtában két tehén s három növendék borjú. Bevezetik a tiszta szobába. ágyak.Sok évig élj.köszönti az asszonyt. szekrények. hallgat. Pipára gyújtana. így. s eltotyog a színhez.legyint ilyenkor az öreg nagy. cserzett kezével -. nem csupán ház. igazi ház. Csak a puskáját előbb nekitámasztja kint a falnak.mordul ott Ferencre -. Megszokták már.A színben . illemtudóan. gyér. mint a megpenészedett aszalt alma. hogy ne lássa.Mi? Semmi! . nyers vaddisznóbőrből készült roppant bocskorait és az arcát. megbámulják hosszú. hajlottan.úgy is lép be az öreg mindannyiszor a házba. ilyen. esztendők óta. derűs ember nyílt mosolyával a bajusza alatt kezet nyújt Vénségnek. mézzel. A munka. rézzel foltozott ócska puskáját. faggyúzott haját.vedlett bőrkalapját leteszi maga mellé. Ferenc. s megkínálják pálinkával. Nekem is. harminchat fejős juhval. becsületes Ferenc fölemelkedik ilyenkor a méhek mellől. de nem illik. Nagyon szép. székek. szorgalmas. ugyanezekkel a szavakkal mondja el esztendők óta. valahányszor a belső szobában leültetik. Ferenc gyermekei kigyűlnek. tudja mindenki.A színben? Hő! Mit csinál? .mordult az öreg -. tudják. éppen így. rendes ház. Az öreg végigmustrálja őket ilyenkor apró. Ezekkel a szavakkal. Szalmazsákok. ugyanígy. Tiszta.mondja Ferenc. Még függönyök is. kis fürge szemeivel. A gyermekek illendően kint maradnak a konyhában. 24 . és a tisztalelkű. Azóta ház. De valami baj történt körülötte. hogy élnek-e még emberek? Hő! Ezt mondja. Asszony van benne s gyerek.Adjon Isten szerencsét . Ugyanezt. Az udvaron malac. De szép. megyek. Tisztesség jár érte.. aki kiscsirkékkel bajol a konyhában. Vakolt falát évente meszelik. s betér Ferencékhez.juhom.Gyere be egy kicsit! . . nem olyan. bútor s még három gyerek: mind az ő munkája. vállig lelógó. . családom. leültetik. Kalapját a küszöbre leteszi. . cseréptányéron friss mézet hoz és friss rozskenyeret.feleli a kórus. . Bírja a munkát és a gyereket. a család. Bizony szép. és meghúzza a bocskorszíjait. földem. egy ház a havason. Ferenc! Az. így. erős asszony. Az asszony bejön. borzolt szakállát. Tiszta. akit leüléssel megtisztelni tisztesség. öregapám. pajta. Iszik a pálinkából. . mint a cibai szállás. . fejére teszi ismét a furcsa bőrkalapot. hagyd. Mert ez itt már ház. Csontos. Pedig három gyermeken s két batyun kívül nem volt egyebük Ferencéknek. . Otthon ez már. Hát mi van? . bólogat Vénség. párnák. mi hogy legyen? Jöttem megnézni. ezekkel a szavakkal. Aztán fölcihelődik az öreg. Bizony régen. . Aztán megszólal lassan. az szép. . az igaz. Az asztalra teszi. Ferenc levesz a polcról két kis poharat. Az más. nyugodt mozdulattal. mely szőrös és ráncos. Ismerik már ezt. Házam. s a fonott korsóból fenyőpálinkát tölt. mi? Ferenc.Hagyd . kellemes meleg járja át. Ilyen hát.Méhekkel? Úgy.

nagy. újra ágazik. Sziklák. elmondja a magáét. amikor kél a nap a Kelemen fölött. nincsen olyasmi a Dószul Fulgerujon. Csattog. Tisztátalanok és erkölcs nélkül valók. Három sziklafal között. kissé előrehajolva. egészen fönt. De lent vannak. s a fenyvesek közül fölszállnak feléje fehéren a párák. fekete sziklák. Aztán a gyermekek a kerítés mellől szájtátva néznek utána. hiúz oson titkos csapásokon. és megöleli a világot. szőrös. lassú lépésekkel. remete disznót. s szavakat mormoljon. fekete katlanok. a Villámok Észkasa. semmi sincsen. Lehajol a csönd a fenyvesek tetejéből. ember. De már sok-sok esztendeje annak. amilyen most. fekete fák. mond néhány szót. lapos helyen. Egyforma. Megy. mert úgy illik. A csendőrök elvitték. így éppen. s tele sokféle nyomorúságokkal. kikölteti lent Birtalannal. Csak fenyves és fenyves. Virág nem nyílik ott. a földjén éltek. Feketén hallgat a Dószul Fulgeruj. Megszokta már. És csupa-csupa erdőt. megy. Egészen magosan fönt. Azon fölül már csak boróka van. mint a medvék. A villám lakik azon a hegyen. Bárhonnan nézze is az ember a nyári zivatart. Ferencék elkísérik a kiskapuig. Ösvény sincsen már. Sötét. Ül. Ferencéket. s bólogat hozzájuk. meg futófenyő.Úgy beszélik. nagy fák. legeltetni való. le a Marosig. abból él télen át. s oda néha kiül. Gombaszag és korhadt fák szaga üli meg őket. ahova igazán nem jár soha ember: a Dószul Fulgerujon. s csak évek múlva került újra elő. s visszamegy. Hullámokat. ahogy lassú cammogással elindul fölfele a patak mentén. Három oldalról mohos kő védi. a fenyvesek tetejében. egyre keskenyül. Itt-ott egy-egy forrás csörög halkan páfrányok és kövek között. És jó az. sötét. hogy egyedül legyen. Ott épített kalibát magának. megy. át a Kelemenig. így van ez már esztendők óta. hiszen idős ember. hogy olyan messze vannak. s még egy legényt. Kinek lenne kedve oda költözni. meglátogatja a plájászokat. Közben dünnyög. s annak a húsát me gfőzi. de azt nem is hallja talán. öregen. vaddisznóbőr bocskoraiban. 25 . s olykor meglő egy-egy vén medvét. Puha mohában zaj nélkül lép a medve. Mókus kaparászik a fákon. Igen. Ki menne. Minden hónapban egyszer megmozdul. szavakat. ismerik jól. Ahova medvében is csak az öreg. És keskenyül. Visszhangzik a sok sziklakatlan. dübörög ilyenkor a Dószul Fulgeruj. csak a patak. Haza sem ment a fiaihoz. furcsa bőrkalapjával. s megyen. zöld fények gyúlnak. Sötét. s megyen. Reggelizik. Nőnek a hegyek. bizonyos az. zöld hullámokat: az egész havast. magasodnak. Néma. átveszi a málélisztet. mintha valóban oda gyűlnének össze a villámok mind. s a néma sziklák fölött nesztelen szárnyakkal kering az óriásbagoly. Néma. Haza sem ment. a rengeteg sok gerincet. Éjszaka babonás. Fölkéredzett plájásznak az úrhoz. Összegyűjti a fajdok tojásait. De már akkor görnyedten. Aztán elmarad az is. Megiszik egy-két pohár fenyőpálinkát. mormog magában. tarka rétek. Nincsenek eldugott kaszálók. hogy lássa őket bár. szamóca nem terem. Gombát eszik ott fönt. lejön. kiszárítja. a báró kocsisát. sűrű erdők. megyen rézzel foltozott ócska puskájával. Baltával ölte meg őket. Villámok észkasán. bikában is csak a kivert húzódik el. De előtte szabad a világ. ül. arra az istenverte helyre? Vénség kunyhója mégis ott áll. s a kunyhója környéke tele van szelíd fajdtyúkokkal és kakasokkal. Ő pedig megy. fölneveli a fajdcsirkéket. a hajnali erdők imádságai. Fekete fenyőcsúcsok fölött messzire ellátni onnan. Ágazik a patak. amiket kár lenne elfelejteni. olyan éppen. az emberek gonoszak. akik a házát lakták. hogy talán megölte a feleségét. Nézi a rengeteg sok erdőt. A kunyhó elé padot ácsolt magának. s onnan a neve is: Villám Észkasa. mondják a pásztorok. morajlik a fenyves hátborzongatóan. sötét katlanaiban örökös az árnyék. megeszik egy mézes kenyeret. messze. kis védett. mohás. oda föl? Ugyan mit keresne ott? Nincsen tisztás. üvert és patakot. Nyirkos-fekete árnyak lapulnak fákhoz és kövekhez. Kidőlt vén fák törzsén virágzik a penérsz.

Keveset beszélő. tarisznyájába belerakott egy darab kenyeret. megaludtak a szabad ég alatt. Plájász nem mehetett vele ilyenkor. Gáspár úrfit. Ha nem. a Dószul Fulgerujra. A Dószul fulgerujról már lejöttek a medvék. hogy estig nem került elő. szúrós szemét. Pável-sarokba. lila volt a kikericstől. s a plájászoknak tudniok kellett akkor: hol bőg a legöregebb bika? S oda ment föl. Lila. hűvös. Néha máshova. Néhány sziklát megkerültek. Első tavaszon mindjárt. zordul. Ki tudhatja azt? Néha. Soha nem járt még arra tavaszkor. Húszesztendős karcsú legénnyé nőve. s ha nyár volt. a mese. s harsogó fűrészek zűrzavarában bevonulni az erdők közé. Kalibákban aludta át az éjszakát ilyenkor. Visszahangoztak a néma üverek a két Dudás hangjától. az idegen emberek. míg a pokrócra dőlve el nem aludt az úrfi. ha meghallotta dördülni a puskát. Aztán másnap hajnalban neki a hegynek! Medve után. egészen más. Talán érezte ő is. Talán a jövendőt látta acélsíneken. És ez már más volt. zordak és sötétek. szalonnát. akire rávetette sötét. Hogy jönnek a fűrészek. s ahány virág t sak volt. De abban az esztendőben. Vagy jött ősszel. s a vadsalátatorzsa édes szaga után bekószálták a patakok verő fényeit. hátul Iván a kutyákkal. mögötte Iván s a két Dudás.Szép . Iván jókedvűen kurjantott. Ha tiszta volt az idő. fölment a Belcsujba vagy a Benedekbe őzet keresni. Aztán néha jött az úr.mondotta halkan az úrfi. régi időkről. hogy hal legyen. Néha Vénséghez. Elöl haladt az úrfi. aki megőrizze békéjét s hatalmát. kék. Ha jött vidám füttyszóval a Szalárdon fölfele. s lent a forrás körül barkás füzek hirdették kacagva a tavaszt. A lőtt kakassal mentek lefele. s már medvét tereltetett reá a plájászokkal fönt a Sestinában. szalonnát pirítottak. a kutyák farkcsóválva szökdöstek és vakkantottak. 26 . talán a havas pusztulását érzi.beszélték maguk között -. zord embernek ismerték a plájászok. Sohasem látta még ilyen szépnek a komárnyiki nagy rétet. s maga hozta le hátán a bakot. Délelőtt volt. s akkor egyszerre kitárult előttük csodálatos szépen a komárnyiki poján. Aztán letértek a plájról. betértek egy kalibába. vidáman. Az úrfi megállt. a Komárnyikon át a Sestinának. vaddisznó után. mint a havasi király. amikor ott túl Dédánál rágni kezdte az erdőket a fűrész. sziklás. A fenyők fölött mosolygott a napfény. aztán elindult a szó. Érez valamit . Amíg az iskolák tartottak. régi vadászokról. barnán. mogorván. Szorongás fogta el azt. szaladt az úrfi gerincről gerincre a menekülő vad után. nehéz. Megmutatta neki a havast. Gubancos szedrek akasztották a járást. hogy utolsó már abból a fajtából. ÍGY ÉLTEK a plájászok ott fönt. Keskeny volt a pláj. Puskát adott a kezébe. nyárson sült pisztráng. a vasutak. Elöl ment az úrfi. kakasdürgésen volt fent az úrfi az Iszticsón. nem lesz többé királya a havasnak. füttyétől mintha az erdő is kivirult volna. A napfényben itt-ott egy-egy magányos fenyő állt földig erő ágakkal. szép nyáridőben magával hozta a fiát is. Birtalan pedig loholt le a patakhoz. Ilyen kószáló kan medve nyomát keresték lefele jövet. . Tüzet raktak. Hazajött és járni kezdte a havast. Egyedül ment. ha volt a közelben olyan. piros: mind előbújt a fűből. a plájon. de a plájon lefele már foltosodni kezdett. s vele a plájászok. Május eleje volt. Az utolsó bölények lehettek olyan mogorvák. de azt mondták: aranyból van a szíve. nevetve bólogattak a nyírek. itt-ott kifeslett alóla a sziklák szürke háta.3. A Magura-tetőre. fehér. Tél volt a plájon még. vacsorára. csillagos: olyankor kivitette a bundáját valamelyik gerincre. s ott hallgatta egész éjszaka a szarvasbikák bőgését. Reggelre aztán vette a puskáját. s úgy elment. Jött. A nap melegében rigók sütteték foltos hasukat a fenyők tetején. hogy igazuk volt. A sarjadó gyep zsenge zöldjét pompázó lilára festette a rengeteg virág. De még abban se mindig. Alig volt tízéves a gyerek. feketén. Ha utolérte őket az éjszaka. Apró mokány lovon. Lehet. sárga. Régi fúvások helyén itt-ott még derékig ért a latyakos hó. még Garabonciás Gyerkó is szinte tánclépésben hozta mögötte a hátizsákot. csak nyaranta láthatták az úrfit. Csak akkor indulhatott utána. és meghal kezük alatt a havas. átmentek egy kis sűrű fenyvesen. Gáspár úrfi hazajött végleg a messzi oskolákból. Ilyen volt a vadászat az úrral. az Iszticsón még állt a hó keményen. s ha kidől. a szalárdi erdők közt azokban a régi időkben.

szekercéje vidáman csattogott. Aztán még álltak egy keveset ott. Vénség meg ült a fűben és mesélt. . ahogy mind odanéztek. sárgásfehérek. a virágokat. és megállt a virágok között. szép tündérekről. Körüljárt előbb minden fát.Értem . amikor zúg tavasszal. Hiba nélkül való. és megépítették az ilyen házat. azon a lapályos kis helyen a forrás fölött. gond. Mire a bükkök kilombosodtak. Az ember megpillant egy ilyen házat. hogy így álljon-e vagy úgy? Hogy érje küszöbét a kelő nap. benne vagy körülötte. együtt volt a fa. mint másutt. hegyi manókról. és izzad elő újabb és újabb gonoszságokat. hol van benne a hiba. Iván faragta a rönköket. Csodálalatosan szép. sóhajtoznak. és gondolkodóvá teszi az embert. méricskéltek. Melyeknek láttára valami érthetetlen furcsa szorongás fogja el az embert. s estelente a tisztás felső sarkából őzek néztek alá kíváncsian az épülő házra. Az is meglehet. . ha elmegy előtte. fölmérte szemmel. Lenézett a forráshoz. s a kedve minden ok nélkül egyszerre elborul. A fák. Mókus elkerüli. Pedig lehet szép és rendes maga a ház. lovat vezetni. és ha kivénül és ledől. aztán legelni kezdett. Valami. és ujja hegyével megérinti a rügyeket. Napokig tűzdelték a pálcikákat. Az úrfi hirtelen lemutatott a bükkfákhoz. melyek olyanok. Hibátlan. de nem annyira. Ferenctől is lejött a nagyobbik fiú. mézgás tavaszi szag hullámzott benne lágyan. Tiszták. Bomló rügyek szaga. Valami keserűség. hogy aki oda leül. melyekben csak baj és nyomorúság lakik. Aztán a hely. ahogy visszagondolt erre Iván. bárki költözzék is beléjük. hogy valami van ott. valami megmagyarázhatatlan. ami elszomorítja. megszagolta. 27 . búgnak naphosszat és éjszakákon keresztül a hegyek. Valami baljóslatú. az erdőt. így épült a ház. Figyelt. Belőlük surrant át valami sötét és gonosz kísértet a ház falaiba. a bükkös szélén. áttetsző ezüstruhában. ő maga is érezte abban a percben. csalán nő a helyén. de azért fogják előle a szelet. segíteni. és valami furcsa szorongás fogja el. Csak patkányok surrannak alatta. szerencsétlenség lapul mögöttük. Isten tudja csak. furcsa történeteket. Csak a harkály jár rá egy idő múlva. az láthassa a napot.Értem . hogy elnyomja a rigók reggeli füttyét vagy a szarvasbőgést ősszel. hogy az emberekben volt a hiba. Magányosságszaguk van és baj. Régi emberekről. Iván. Vagy az erdő olyan ott. Ő hántolta le a rönköket. megkongatta. Isten tudja. és az sugárzik ki folyamatosan. vannak. Vannak házak. határozottan volt. Pele nem költözik a padlására. vékony zsindelyek lettek. ami megmérgezi a levegőt. hogy a helyben van a hiba. Mégis van benne valami. amint fától fáig suhan. Tetején világítson a zsindely. . szép rönkök gyűltek össze. Birtalan az illesztést ügyelte. ami azt kívánta. így épült a ház. érették mind a ketten. üde fenyőszagú. Döntés előtt már gondosan válogatta ki Iván. egyforma. égbe nyúló hatalmas bükkfákon örvösgalambok búgtak. gonosz. Gonoszság van eltemetve alatta a földben. jó szagú. És a tavaszt. Zsindelyt hasogatni Vénség jött le a Dószul Fulgemjról. ahogy körülötte állanak. Megnőtt a fű közben. Iván! Oda. akik kigondolták. A levegő langyos volt és álmosan nehéz. szagtalan és láthatatlan penész. Nem lehet tudni ezt. De bizonyos. Aztán lassan.bólintott Iván. amikor kereken nyögnek.mondotta halkan az úrfi. A bükkösből kijött egy őz. fürkészi benne a hibát. hogy csak baj és nyomorúság lakhatik bennük. mielőtt rájuk tette volna a fűrészt. Ne legyen nagyon közel a fákhoz. Kis pad legyen előtte. ahogy odatűzött? Vagy a sok virág? Vagy a fák. ahol az őz áll . De az is lehet. Az őz felkapta a fejét. éppen arra a kicsike helyre? Valami volt ott. Madár soha nem rak fészket az eresze alá. Tálán a napfényben.mondotta Iván. Sötétebbek és mogorvábbak. mint az olvasztott fenyőméz. A vontatáshoz Birtalan is feljött. és a suhogásuk behallatszodjék télen is. kinyíltak a nyári virágok. Egy hétre rá Iván már döntötte a fákat fönt a Komárnyikon.Ott. hogy ház álljon azon a helyen. amiből építették.Lent.Oda építsetek nekem egy házat. Valami. a tisztás alsó szélén. de délután se maradjon árnyékban. és kopogtatja. És hallani lehessen a vizet. barna faház. Az ilyen ház mellett a legjámborabb kutya is rosszkedvűvé és harapóssá válik. Az ilyen ház bajjal és vesződséggel épül. Igen. legelve visszaügetett a fák közé. szinte pihentették a szemüket a tisztáson. Szürke volt még. Talán a fájában rejtőzik valami fojtogató. A fában talán. később. V annak ilyen házak. És éjszaka baglyok ülnek a tetején. hogy vannak házak. .

Nevet az ablaka. hogy az úr kimondta rá a szót: nem! Nem épül vasút a Maros bal partján.mondotta egyszer halkan. ahol lyukat fúrnak a hegybe.. Az úrfi meg csak ült ott.. A bőgés letelt. ami ott lengett a fák alatt. Tudták a plájászok mind. egy kisebb meg egy nagyobb. s az ajtaja hívogat. Mire elkészült. Iván. Iván vizet hordott. akkor megküzdött ezért a szóért az ördöggel is. és bemosolyognak az ablakon. őzbak időben. s a medveanya esténként megfürdette bocsait a Sestina kristályzöld vizében. ha szellő oson át közöttük. Hogy otromba töltés éktelenkedjék az erdő s a folyó között. mely mint egy láthatatlan napfény. az úr és az állam. Az ilyen házat jó szellemek őrzik. Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat.mondta csöndesen -. Mire eljött a szarvasbőgés ideje. A virágillatból. Farkas messzire elkerüli. ahogy átívelt a tisztás fölött reggel. és lezárta a patakokat. Aranyossárgán csillogott az őszi napfény. Úgy gondoltam én is. A nyári égbolt kék tisztaságából. ügyvédek. mit ennének a télen? S úgy nézett rá. Aztán nem beszéltek többet erről. Iván. Az úrfit már várták odalent. őrház épüljön. Otthonszaga van a füstnek. Az ilyen ház előtt hamarabb olvad el a hó. beragyog mindent maga körül. baj volt a vasút miatt. mintha hazaérkezett volna. Tetszett neki a ház. amelyik a Komárnyikon épült. Mint küszöbén a napfény. Az ember érzi benne a békét és a meleget. újra töltöttek ott együtt egy hetet. és még halálában is érzi a napsütötte fenyőtörzsek illatát s az örömet. Iván faragta valamennyit. . és szürke fellegekbe vonta a hegyeket. 28 . Villám nem sújt a közelébe. Aztán jött a hó. mérnökök. s nem vájja ki a hegyet semmiféle mérnök! Nem! S ha az úr egyszer azt mondta. megnézte. Szerelmes őzbakok űzték párjukat az üverek nyiladékain át. mely belőle fölszáll. mint körülötte a virág. amivel a fák beszélgetnek olykor. hogy építsenek egy pajtát is a ház mögé. Az is eltelt. Két hetet töltött fönt akkor az úrfi a komárnyiki házban.. Déltájt. a jószagú fenyőrönkök közé beépült valami a napsugár melegéből. valami olyan furcsa. melyekben békesség és öröm tanyázik. Ha itt laknék. Úgy terem benne a kacagás. így akarták az idegen urak.Vághatnál aprófát télire . ebédet készített. tréfásan szomorú mosollyal. s nézte az erdőt. Két szobája volt. zsongító suhogás. a Maros bal partján. Ügyvédek nyargalásztak elé-hátra. így épült föl a ház. sóhajtott s lement. Margaréta volt benne és lángvirág. Beépült az örvös galambok békés bugása. A cibai szállásnál meg sem állt. a padra. Ahogy lassan és nyugodalmasan emelkedtek a falak. Az ilyen ház jóvá szelídíti a benne lakó embert. a harmat hűvös párája s az a halk. ott a padon. hogy itt akarják áthozni a vasutat. s már Dédáig készen áll a töltés. nem egyedül. Aztán parancsot adott a plájászoknak. egyszerre úgy érzi. kiült elébe. A nagyobbikba főzőkemencét tettek. De tudták azt is. Volt ott ágy. a rigófütty. mikor kereken hallgattak a bikák. szék. s a széltörések gazosát lilára festette a bársonyvirág. bátorrá teszi. S tudták azt is. szép itt és békés. Az ilyen ház körül a fák barátságosan lehajolnak. Következő nyáron. nem épül ház izgága idegenek számára a Szalárdban. s tehenet tartanék meg lovat. vállára lökte a puskát. Iván. megeredt az eső is. Iván s az úrfi. s a Szalárd torka előtt átfúrni a sziklát. s a Szalárd torkánál. Ratosnya és Szalárd között azon a nyáron. . -Tudom. mely elfogta akkor. mikor ott ment el mellette Iván -. hogy vasutat építenek az urak a Maroson fölfele. Törvényre mentek a vasút miatt. hosszú életű lesz. Az úrfi feljött. . úrfi. lónak s tehénnek valót. Ezekkel bajolt az úrfi. Két napig ült fönt az úrfi a Komárnyikon akkor. s a csönd halkan percegett a rőt levelű bükkök közt.Csak nem egyedül . és végignézett a tisztáson.Itt szeretnék élni . derűssé.mondotta egyszer. s Ratosnyán is építeni kezdik a hidat. asztal. Ő akasztotta ki az első csokrot is. mint egy láthatatlan fátyol.Aztán vannak megint házak.. hogy nem. vakítópiros. zsindelyét nem fogja a tűzhely szikrája. mérnökök méricskéltek a Maros két partján. Aki építette. polc a falon. A nagydarab vörös ember megállt az úrfi mellett. Ilyen ház volt az ott. Aztán néhány nap múlva azt mondta: . Tavasztól őszig virágot terem előtte a rét. az ajtó fölé.Le kellene már kaszálni a szénát is. egészséges bárányokat ellenek a juhok. halk mohapapucsban. a mogyoróstyúk csirkéi már csipogva ültek a fán. a kisebbikbe egyszerű pléhkályhát. elkészült az is. Elbúcsúzott a komárnyiki háztól. Nyugalmassá. Lementek. Jól tejelnek a tehenek. midőn a bokrétát először tette föl a tetejébe.

bőgést lesni. És akkor egyszerre megtorpant. gyerek. ahogy egyenként hullanak alá a fákról. s visszaballagott a Cibába. Itt-ott már megszólalt egy-egy bika. kinek még idegen a hely. szinte fáztak. s másnak nincs kutyája itt. vedlő varjú. Három hétig ült ott fönt. Megeredt az eső. és végül felhőkké gyűlt össze a hegyek feje lölött. hogy ki költözött oda. Aztán jött az ősz. Valóba a Komárnyikon ugatott. s elindult föl a Komárnyikba. A két Dudás ott baktatott mögötte.Pedig kutya volt az . . mintha halott lett volna.kérdezte Birtalan. hosszasan. Aztán már látszott a tisztás világos foltja a fák közt. Mert tudni kell azt.Ugat . baltát vett. úja meghallotta a csaholást odafent. a világ arca befelé fordult. Aztán már csak egy-egy bika szólott még a tetőkön. meglőtt egy öreg tizenhatosat. élelem után. Itt-ott vaddisznótúrást látott. ült fönt néhány napot a Dószul Fulgerujon. miféle szénégető ütött tanyát.Nem lehet az . mit hallottál. és ült. Hiába üzente Iván újra. elbúcsúzott. A tisztás irányából jött. Csak éppen néha jött le. . Ekkor mérges csaholással egy tarka kuvasz ugrott fel a ház küszöbe mellől.Ki tudja. Nem lehet ott kutya.bizonygatta a gyerek -. Aztán elhallgattak azok is. Kék füst szállt a zsindelyekről fölfelé. Napnyugta előtt. és a ködöt. S a ház. át a Komárnyikba. . Délelőtt volt. Adta bitangjai! Mit gondolnak. És este Iván fölkapaszkodott a ház fölötti sziklagerincre. a gyerek. és nézte a leveleket. kaszát a vállára. az enyimek idehaza vannak. vidáman. Később megindult újra az eső. és sajnálta a házat odafönt. Már a forrás csorgójánál volt. . s Gyerkótól vitte tovább szaporán Estevány. Olykor beleszimatoltak egy-egy vadcsapásba. Lépett Iván föl a Sestinán. Csak a nyitott kemenceajtó tüze világította meg a szállást. fűrészt.Iván lekísérte a Maros hídjáig. tegnap este hallottuk először s ma reggel megint. Bőgnek a bikák! Bőgtek is a bikák. Iván néha fölment a házhoz. és irtózik az ismeretlen erdő árnyékaitól.csóválta meg Iván a fejét -. esett az eső. már útra kelt Iván. Már kiért a szélső bükkfák alá. Mint az olyan kutya. csahos. Sárgán. . hogy meghallgassa. tisztán. neki a hegynek. a ház előtti tisztáson járja éjszakánként a deres pázsitot. rosszkedvűen csöpögtek az erdők. hogy el ne menjenek a nyomok után. feketét. De a gyerek nem hagyta magát. s figyelve szűrték át orrukon az erdő párás szagát. A fák csöpögtek. Alig virradt. Éppen odahaza volt Farkas-Dumitru is. és halkan kaparászott nyirkos ujjaival a zsindelyeken. leült előtte a padra. A kutyák izgatottan szaglásztak. s aztán szürkületkor. Üres volt mögötte a ház. mint egy vén. amikor az éjszaka nyirkos ködével együtt a házba is belépett. Birtalan és Dumitru ott ültek a priccs szélén. hogy kutya ugat fent a Komárnyikon. Kétszer is. De az úrfi nem jött. Én tudom. Sietve ment a forrás vize mentén fölfele. és a tüzet nézték. azzal elment.Komárnyikon. hogy bőg a sestinai nagy bika. hol ugat az a kutya. olyan volt. és akkor Iván nem ment föl többé a házhoz. Idegen kutya. és csak reggelre kerültek elő. és emelkedett egyre feljebb. Az úr fel is jött egy idő múlva.mondotta már a küszöbön izgatottan. Rajok kellett szóljon. sötéten. Rázta mogorván a fejét. a plájászok ott pipáztak a kemence körül. Többet aztán nem beszéltek erről. hogy kétszer már a fél fülű kant is látta a szedres üverben: nem jött az úrfi. Miféle pakurár legeltet ott. ahogy egyre csupaszabbak lettek. Egyegy üverben őzet ugrattak meg. Mikor a bükkös alsó szélét elérte. Valaki beköltözött a házba! Haragosan markolta meg vállán a puskát. fojtogató köd. A plájászok délutánonként szerteszéledtek a gerincekre. És három hét múlva ott állt a pajta mellett boglyában a széna. Nehéz köd ülte a patakot. kinek készült ez a ház? Vitte az indulat Ivánt fölfele a hegyen. s a ház mögötti szín padlásig tömve aprított bükkfával. Frisset. le egész Disznajóig: jöhet az úr s az úrfi. lomha. Aztán egy reggel csak feltarisznyáit magának. amelyik egyedül maradt. A háznál.Hol? . ült szomorúan. mogorván. föllökte a hátizsákot a szekérbe. 29 . a fákat. Egyszer azzal jött le Ferenctől az egyik gyerek. ahogy a völgyeket rendre ellepte. Gunnyasztott a cibai szálláson. . Csak ült. S ment le Garabonciás Gyerkóhoz a hír.

Ökle rázúdult a kilincsre. ne féljen. és elfordult.kérdezte szelídebben. . szótlanul hörpölt belőle. Iván a ház elé ért. Tudtam. . amikor megszólalt háta mögött az asszony.szólt közbe valami furcsa. .! Szeme megakadt az ágyon. Iván lassan visszalépett.Iván bácsi. és nem nézett az asszonyra. Egy kis frustukra csak leül! Az orosz zavartan fordult meg. és mereven bámulta. barátságosan nézett reá. lágy hangon az asszony -.Csobán! Ciba nye! Nye! A kutya elhallgatott. Keményen. ahogyan kellett. . mint máskor.Gyere be . a szegen. Iván felrázta magát. Megismerte az ízéről mindjárt: a disznajói udvar kenyeréből volt. ahogy kell az olyannal. Szeme zöld volt. és Iván belépett a házba. s leült. Az ismerős. barna arcú. Körmei belemarkoltak a puska csövébe. Óvatosan rakta a lábait. hogy Ivánnak megakadt rajta a szeme. és rálépett a küszöbre. Szeme összetalálkozott az asszonyéval. De itt egy csupor tej. -Hé. békésen feküdt és aludt az Úrfi. Morogtak a Dudások is. . Hangja bosszús volt és fenyegető. Iván agyát ellepte a vér. Öhöm.ütötte föl Iván a fejét. Piros fejkendője alól kivillant egy tincs aranyszőke haj. Lába a küszöbre gyökerezett. Pálinkával nem is kínálom. Az ágyon. hogy jössz. olyan furcsa és szokatlan. zöld vadászkalap. Felhördült. Melle zihált a haragtól. Fegyverét a vállára lökte. bent. Jöjjön.. puskáját a falnak támasztotta. székek. a görgényi plájon. és levette válláról a puskát. Az ágy fölött. .Igen. Az asztal megterítve. Az asszony a belső szoba felé intett. Egy asszony lépett ki rajta. Az embert akarta látni. 30 .Hol az urad? . gyűrött párnán és dúlt takarók között lehunyt szemmel. lakatlanul sima. emberrel akart beszélni. Az ott állt még mindig az ajtóban.Úgy.. Az asszony háttal állt. . és mosolygott.Kik vagytok.Az uraddal akarok beszélni .Fileházán keresztül. .. Egy kis szalonna s kenyér.Csak én vártalak. Csodálkozva nézett hátra. hé?! . és morogva húzódott hátra. egészséges.Halkabban beszélj . aranyszőke hajtincs csillogott elő a fejkendője alól.Az úrfi szobájában?! Az úrfi ágyán! Disznó bitang Isteneteket! Két lépéssel az ajtónál volt.mondta. Gáspár úrfi maga. Néhány falás kenyeret is evett hozzá.Megálljatok csak! . . aki betolakodik a más házába. mint aki varázslattól igyekszik szabadulni. Szinte az ajtónál volt már.kiáltott az asszonyra. Néhány pillanatig ott állt az ajtóban. és félreállt az ajtóból -. hajnal óta várlak.dörmögte Iván bosszúsan. -Vártatok? . Fiatal volt. . Iván ott érezte arcán azokat a különös zöld szemeket. férfiszóval. Keze kinyúlt a csuporért. és belökte. Ekkor megnyílt az ajtó.Ott alszik. és kíváncsi szemmel. Az ismerős bekecs. férfiemberrel. minden a helyén. szemei zavartan nézték az asszonyt. és valami furcsa zavar fogta el.. .felelte halkan az asszony. szinte lábujjhegyen járt. hogy alszik.állt meg Iván az asszony előtt. Minden úgy volt. A plájász lassan megindult. . Körülnézett. ott lógott a puska. mondtam. A puska még mindig a kezében. . mélyről jövő. .mondotta az.Merről? . ott szemközt az ajtóval. Búgó.. . mint aki nem hisz a szemének.Alszik .Tegnapelőtt jöttetek föl? .Honnan tudod a nevemet? Az asszony halkan fölkacagott. Az asszony félreállt. és valamit matatott az asztalon. Csak az a furcsa. Tisztaság és rend.Hogy mertetek. Furcsa volt a hangja. Szájában megakadt a szó. . Kifele indult. . és fojtott hangon rászólt a kutyára.. Az ágy sima. és halkan betette maga mögött az ajtót. halk és bársonyos. A kemencén ételféle főtt. kalapját letette maga mellé. torokból jövő kacagása volt. Ez olyan különös volt. Arca egy árnyalattal vörösebb volt. Senki nem aludt ott. mint a források vize tavasszal. na! Tán nem megy el étlen tőlünk? Nehézkesen az asztalhoz ment.Tudom én azt. ..

. ezt-azt. vásárosok segítségével.. amire múlt hónapban adtak volt pénzt Gyerkónak. Az asszony sem szólt. étel közben.Köszönöm .Isten vele. s amikor eljött a kommenció ideje. hanem erdei boszorkány. Úgy vitték haza. s az gyújtotta volna meg az erdőt. de a hangjában valami furcsa szomorúság volt. A sűrűben rálelt. itatni. Csobán meg is ugatta őket. este itt váltott át a forrás mellett kettő. a bükkös felé.Úgy. azt beszélik. hogy beszerezze alkalomadtán. és Gyerkó elkezdte mondani a dolgokat. kerek pókhasával. Nyomorék emberrel baj van és vesződés.felelte az asszony. igazán! . s megölte őket. Aztán megindult vissza.A gödemesterházi erdésznek megszökött a felesége.felelte az asszony -. sorjában.Holnap már elmegy . van elég belőle.Köszönöm a szíveslátást.Tűz ütött ki az Istenszéke alatt is.Egészségére. fent. akit a csendőrök már régóta kerestek. De olyan boszorkányos fakereszt. s hogy a tűz óta eltűnt volna az is. s beleégett maga a korcsmáros is. Akkor Isten veled.Egyék szalonnát is hozzá . az sóhajtani hallja lába 31 . egy zsák árpalisztet a kutyáknak.A toplicai zsidót halva találták az út árkában. hogy nem tudott kiszökni az ajtón vagy ablakon. aztán beültek a házba. . aki nem is leány volt. Közben nyestre akadtak a kutyák. szép rendben. méghozzá egy pappal. És Gyerkó mindezeket szépen összegyűjtögette magában. Most nem. Iván bácsi! A két Dudás ott várta az ajtó előtt. mikor a cibai szállásra leért. fél karja odalett.Aztán. Iván bácsi.Fileházára rendelte a hintót. a medve támadott. Az urak háromszáz forintot adtak neki. Vásárról jött. de már nem ugatott. az asszony vett rajta két tehenet. Aztán meddig? . a fanyergekről akkor emelték le éppen a havi kommenciót. Iván evett és hallgatott. csak ott sikerült puskavégre kapni. Na jó. hogy amíg kereken leégett az egész erdő. és mondta. ahogy jött. Iván bácsi! Vállára lökte a puskát. Három zsák málélisztet.A Szekuban csúffá tette Bán Iliát.biztatta az asszony -. Azok meg körülülték. Ilia nem tudott kitérni. tova az Istenszékin. mondd csak. valami Tóderik nevű. Most csak azon búsul. kezébe vette a kalapot.Itt alul disznók jártak a bükkösben ma éjjel . a Bánffy urak plájászát a medve. asszony! . . amikor havonta egyszer feljött Gyerkó a kommencióval. púposan. így volt ez már szokásban. mikor a tarisznyára aggatott nyestbőrrel hazaért Iván. Birtalan a kemence sarkán. Baltával verték be a fejét. Előtte vonultak el a vásáros népek.mondotta később. Isten nyugosztalja. gallyakból font saroglyán a hajtok. . Odébb a tarka kuvasz figyelte óvatosan. szárnyának suhogása messzire elhallatszott a nyirkosan csepegő erdők fölött. . Sorjában. Sok pénz volt nála. Valahol magasan a szürke felhők között egy holló szállt. Mosolygott. Ebédidő volt. a nyest fáról fára szökdösve bevitte őket a Sestina üverjeibe. A plájászok szállása előtt ott állt Garabonciás Gyerkó két mokány lova az oszlophoz kötve. Iván a padon. éjjel. Délfele járt az idő. kiszívta belőlük a vért. . Fél szeme kifolyt. Sebzett volt a medve. Iván mcgköszörülte a torkát. majd pipafüst mellett. vadászat nem lesz? Az asszony szembefordult vele. Farkas-Dumitru hátul a fekvőhelyen. a lovakat ellátták szénával. Válla. és a szeme elborult. az erdőn. matatott a kemence körül. asszony! . azt mondták.Most nem. Csak egy fakereszt maradt felőle. . egy malacozó kocát s két hold kaszálót még a Piperiken. mindent. Khm. hogy mért maradt életben az ura. Úgy. .Úgy. Jó nagy hely leégett. . valahonnan Csíkból. . etetni megálltak. A dédai korcsma tüzet fogott. Hiszen ő odalent lakott. ez a fakereszt még meg sem perzselődött! És aki elhaladt mellette. lefittyent nagy orrával.morogta. Gyerkó pedig ott ült a széken. fél arcáról lejött a bőr s a hús. s Ilia ment a nyomán. vékonyka lábait behúzta maga alá. Azt beszélik a népek. Egy átalvetőben néhány apróságot. De nagyon részeg lehetett. s hozták a híreket. zsebre tette. ami odalent az utolsó hónapban történt. horgasan.Igen . Behordtak mindent. Az ajtót óvatosan tette be maga mögött. elvette a lérfiak eszit. bosszúból. olajat. A kutyák némán baktattak mögötte. hogy valami öregember élt ott. a világ kapujában. és lölállt. fölvitte az egészet a cibai szállásra a plájászoknak. és mosolyogva rázta meg a fejét: . A szélső fák alól riadt szóval egy rigó rebbent föl. Holnap. . komótosan. Meg hogy volt egy leánya neki. és bicskájával leszelt egy darabkát a szalonnából. Aztán Iván megtörölte a bicskáját.

Csobánnak hívták azt a kutyát? így mondtad? S a leánynak aranyból volt a haja? Valami furcsa izgalom feszült a hangjában. Mért kérded ezt? .Nyavalyát . A zsidó azt követelte. . .Csak úgy . na.Föláll az idő . ha még olyen öreg is. Másnap már inni kezdett az örmény. Mi van még? Elfogtak két magyarói cigányt a csendőrök.szólalt meg elsőnek Gyerkó. hogy kinek mi a kívánsága. Semmi komoly szándék arra nézve nem lehetett bennök. s harmadik éjszaka magára gyújtotta a házat. hogy volt ennek a leánynak egy birka kutyája. éppen ellenkezőleg inkább. Felhő ült a szobán.bizonygatta Gyerkó -. leemelte a fenyővizes üveget. igen.mordult föl dühösen Iván.Tegnap még nem volt semmi. mint az eleven ördög maga. Az két marokra fogott baltával csapkodta a rönköket. az már szemérmetlenség. hanem jót húzott az üvegből. és valami fileházi pakurárok kerestek néhány elveszett juhot a plájon. Ketten is esküsznek reá. Egyébként azt a zsidónét láttam egyszer. Sok bolondság történik ebben a világban. Még azt is mondják. mert hiszen nem tettek vele semmi rosszat.dadogta Iván zavartan -.folytatta Gyerkó kelletlenül a bejelenteni valókat -.Vagy most már ősszel is kitör rajta a veszettség? . . engedelmet kérek! A hangulat ettől a történettől valamennyire fölengedett. hogy tulajdon szemükkel látták. . amit tettek. valami az eszembe jutott. úgy . . A többiek egymásra néztek. mert megtalálták az idecsi zsidónét a holtmarosi füzesben. mondd tovább! Mi van még? De a mesélős hangulat elromlott valahogyan. és azt Csobánnak hívták. . de valójában nem volt más. és elment. akinek a vén Tóderik még születése előtt eladta volt a leányt. Ő is csak asszony. Mert én még eleven életemben ahhoz fogható csúnya és nagy hasú fehérnépet nem láttam soha. Mikor ökle az üveggel együtt visszakoccant az asztalra. Na. . sok bolondot. Birtalan ránézett. számba vette. s egy asszonynak azon nyomban ikrei születtek az ijedtségtől.Építik Dédánál a vasutat . Szászrégenbe befutott az első gőzös. fekete felhőket. ő maga nem jött elő. mikor a boszorkányleány egy szál aranyhajjal fizette ki a korcsmárosnak a túrót. fagy lesz. . mit esz a fene titeket? Különben is az a kutya nem a Komárnyikon ugatott. az igaz. az másnapra elvesztette az épeszit. hogy annak a leánynak aranyból volt a haja.A kutyára gondolsz. Feszülten hallgatták a púpos hírmondót. hogy jobban csússzék a szó. A korcsmáros is ezért égett bele a házba.mondotta lassan -. Iván megszólalt rekedten a padon. Aztán Garabonciás Gyerkó húzott még egyet a fenyővizes üvegből. hanem a Pávelben. Kirúgta maga alól a padot. Mert tiszta csúfságból tették azok. s hogy azzal bolondította el a férfiembereket. mintha ellenséggel verekedett volna. amelyik a Komornyikon ugatott? . így szemre közönséges kuvasznak látszott.Hol van még a tavaszz . ezt merem mondani! Márpedig az ilyennel elkezdeni. Birtalan vállat vont. és sok furcsa dolgot míveltek együtt. s így kutya képiben őrizte. és megállt Iván mögött. Később Birtalan ellézengett a pajta felé.alatt a földet. a gőzös meg az úrinépek szeme láttára. . s harmadnapra meghalt valamiképpen. és súlyos.békítette Birtalan a púpost -. az már igaz. tépett. hogy ne bántsák a két cigányt.Úgy.Igyál egyet. . döngő léptekkel kiment.Nem gondolok én semmire. na. és azt mondom. Beszélnek az emberek. következő nap ivott egyfolytában. Csak a fejszéje csattogott. majd hátrakerült a fás színhez. Hát ilyen a világ. A többiek felfigyeltek a kérdésre. ott a stáció mellett. három év előtt. Birtalan fölnézett az égre. .Ne törődjél vele . 32 .Aztán mondják még azt is.Ennek mi baja van? . Birtalan felállt a kemence sarkáról. Még Farkas Dumitru is elröffentette magát ott hátul a priccscn. azzal eloldotta a lovait. Iván a szín mögött hasogatta a fát. Ez három nappal a tűz előtt történt. Akinek egy szálat adott belőle. . Kint is felhőket terelt a szél a hegyek fölött. a zsidóné pedig kérte a csendőröket. valóságos színaranyból. Északi szél söpörte a fekete felhőrongyokat. és kivörösödött arcán izzadságcseppek gyöngyöztek. Mit törődtök vele? Egészen dühbe gurult Iván. fejcsóválva a polchoz ment. és odatette Gyerkó elé az asztalra. hogy most már vigyék is cl a cigányok magukhoz az asszonyt véglegesen. Az ajtót becsapta maga mögött. Gyerkó nem kérette magát.morogta Gyerkó sértődötten. hogy azok a cigányok botot érdemelnek. s Csobánnak szólították a kutyát.

ami a szemükre borult.Tudod .Iván tovább csapkodta a fákat. lihegő hangon. s a leányka egyedül maradt. amiket ők nem tudnak. hogy jött. ami rosszaságból való. ami még jött. Nem azért. hogy az ördög és nem tudom. hazugságokkal. érted. hogy nem voltak soha egyedül. ez a dolog a halakkal egészen egyszerű. és elindult. ez nem olyan dolog. amit nem is mondtam el neki.. vagy. ez. Pedig nem is szóltam neki róla. hogy van valaki. Iván. vörös ember széles hátát.Az emberek beszélnek . már tudtam. hogy mi volt mindaz. hogy megértette azt. S nem azért. a házban. És látja azt. fehér haján. . halálos komolysággal. és nem tanulhattak meg olyan dolgokat. A többit elrontotta már az. amikor az embert bezárták valami verekedés miatt. Az úr küldött oda először. De a legtöbb ember ezt nem tudja. vagy az ember maga. és nem szólt többet. megmutattam. Lázas. Ült Birtalan a farakáson. szája kissé megnyílt. hogy mit akarok. én jártam annál a háznál. és vékony. Birtalan elgondolkodva nézte a nagy.Mikor először voltam nála. Hanem mert az embereket. . Ilyenek az emberek. Fele sem igaz. bár halk volt a hang és lassúak a szavak. Az egyedüllét nem árt senkinek. . mert ők nem voltak az erdővel egyedül. Birtalan sóhajtott. egészen egyedül. hogy a patak. és megteltek valami rosszasággal. homlokáról veríték folyt alá. egy olyan kicsike leánykát. Aztán fojtott hangon megszólalt Iván. tudod. és szemei kétségbeesetten kerestek valami megnyugtatót az előttük lévő arcon.így van ez. Kalapját levetette. Birtalan. A kis.. mert ők nem voltak egyedül az Urszuban. mi.Csobánnak hívják a kutyát odafönn? . aki más. sok bolondot beszélnek az emberek. hogy egyedül van. keszegarcú öreg és a nagy.Tudod. meg kell ismerni az életet. A másik meg csak állt előtte. hogy az ember sokat legyen egyedül a patakkal.kezdte -. Mert a leány egyedül volt. a halakkal. amit él. ahogy a tönkbe bevágódott. És aztán elkezdtek beszélni. Az emberek látták. . és lassan felállt a farakásról. mint az erdő. és azt mondják. olyan árva-egyedül fönn az erdők közt soha. aztán fáradtan leült az aprítatlan fára. Megakadt A szeme sütött. ahogy a favágótönk fölé görnyedt. Arcán rémület volt. hogy babona. van valaki. az is valami. . Egy hosszú percen keresztül mereven nézték egymást. Puszta-egyedül az Urszu torkában. hogy megtanulhassák. Hogy nem voltak eleget egyedül. Hanem ahelyett egyebeket tanultak.De ez a leány. Érted? Azon a hályogon keresztül. hanem valami. Azt mondják. Nem. A két bozontos. és innen van az egész. És lélek. Iván. Egészen egyedül.bólogatott Birtalan -. Néhány lépés után megállt. Villámgyors mozdulattal szemközt fordult Birtalannal. mint ők. . Egy leány. És az. és nem értették persze. Hanem megteltek sok másféle dologgal. két karja lomhán lecsüngött.De ha csak a fele is igaz? . Iván. ami több ennél. Csak csináltam. és hogy mind ilyen dolog volt. Nincs benne semmi babona.. . hogyan kell fogni a halat. mert árt neki az egyedüllét. a többit. ez megértette mindjárt. Ez akkor volt. Iván meg állt előtte. Iván. Nem tudom pontosan. . nem lenne szabad egyedül hagyjanak az emberek egy gyereket soha. Tudod. Ami él. Iván. . mint ez.. Aztán Birtalan sóhajtott. éppen úgy. és ahogy belenyúlt. fejét lehajtotta. Nem azért. Na mármost.kérdezte hirtelen. és csak azon keresztül tudják látni a világot és a többi dolgokat.így van ez. vörös óriás. és ő nézte. amiket az erdő meg az egyedüllét tanít. érted? Nagyon kell vele vigyázni. vigyázni kell vele. És mert él. Valami. Iván? Olyan keze volt. hogy olyan dolgokat tud. Ült a farakáson. zöldeskék kezével lassan végigsimított gyér. hogy így vagy amúgy. fejére tette a kalapot. félelmekkel amikkel egymást riasztgatták. semmi ördöngösség. és azt mondta: 33 . és mohón itta magába a szavakat. És a többi látja ezt. és látták azt.Nem olyan egyszerű dolog ez. Birtalan. Nem azért. Igen.. és ezért akármit nézhetnek vele. És az emberek látták. Aki tud valamit.És aztán jött a többi. ami még jött. úgy. az ember kezében megállt a balta tőle. amiket egymásnak össze-hazudtak. . rosszaságot látnak. és ezért hiába is mutatom nekik. és gondolkozott. Érted. egy leány. elvadult plájász. ami van. és megtanulja. és azokon az egyebeken keresztül látják azt a másikat. Egy gyerek. ahol az a Tóderik lakott. Az egyedüllét nem ront meg senkit. mert valami baj érheti. de egészen bizonyos. amit ők nem tudnak. és nem hiszi el. Aztán belenyúlt a vízbe. A balta ott maradt. mint egy hályog. Nem tanulják meg soha. ami folyik.riadt meg a másik. Csak éppen kéz kell hozzá.. . vagy a szél. Olyan keze volt. így volt ez ott az Urszuban is. aki egyedül marad az erdőn. és lassú vénember hangon mesélt. fönt az Urszu alatt. Nemcsak egy rakás víz. felnézett az égre.

- Feláll az idő. Fagy lesz az éjjel. Iván is felnézett. Az északi szél egyre tépte a felhőket odafönt, és rongyaik mögül itt-ott kivillant egy-egy kicsike darab az ég bársonyos kékjéből. - Fagy lesz - mondotta ő is. És keze kinyúlt a balta után. Mikor Birtalan a pajta ajtaját kitárta, hogy szénát vessen a tehenek elé, és elkezdje a fejest, a szín mögött már újra csattogott a balta. De most már békésebben és ritkábban csattant. Éjszaka valóban megjött a fagy. A csípős északi szél majdnem éjfélig sikálta az eget, akkor elállt. Vadonatúj fénnyel ragyogtak a csillagok, i lajnalban dér hullott a levegőből, s a föld halkan sercegett a lépés alatt. Bebőröztek a pocsolyák, mint a fölforralt tej. Iván vállára vette a puskát, és füttyentett a kutyáknak. A nap akkor ért föl a Beksuj gerincére, és első sugarai rózsaszínűre festették a szállás körül a rétet. Farkas-Dumitru már nem volt ott, ő még szürkületkor eltűnt. Rirtalan ott állt a pajta előtt, és Iván után nézett. - Azt hiszed, igazán Csobán a neve annak a kutyának? Iván megfordult. -Igen - felelte határozottan. Aztán rántott egyet a puska szíján, és ment. Mire a Komárnyikra fölért, már elolvadt a dér. Az ágak hegyén vidám cseppek ragyogtak, s a forrásról könnyű párák emelkedtek föl a kék levegőbe. De a föld fagyott volt még, és halkan sercegett. Nem lepődött meg, amikor a ház előtt elvakkantotta magát a kutya. - Csobán, ne - szólt oda neki, és pattintott az ujjával -, Csobán! A kutya bizalmatlanul nézte, de nem ugatott már. Olykor az ajtó felé sandított. Az ajtó nyitva volt, és széles aranykcvébcn ömlött be rajta a napfény. Halkan köhögött, mielőtt a küszöbre lepett volna. Bcntről halk nevetés felelt. - Gyüjjön, gyüjjön, Iván bácsi, mióta várom már. A tejet kétszer melegítettem azóta. Az asszony ott állt az asztal mellett, fiatalon, tisztán, vidáman. Az asztalon párolgó csupor, mellette cseréptányéron kenyér, szalonna. - Jó reggelt adjon az Isten! - vette le Iván a kalapját zavartan, amikor a küszöbön megállt. - Adjon Isten! Jöjjön már beljebb, s lásson hozzá, mert harmadszor is kihűl! Mindezt azzal a furcsa, torokból jövő nevetéssel mondta. Az ember beljebb lépett. - Honnan tudtad, hogy feljövök? - Megálmodtam! - nevetett az asszony. Nemcsak a szája nevetett, nemcsak az arca. Nevettek a szemei is, azok a különös nézésű zöld szemek. Iván feszélyezetten topogott. Kezében idétlenül lógott a kalap. - Gondoltam, megnézem, rendben maradt-e a ház. Azt mondtad, csak máig maradtok. Az asszony arcára felhő borult. - Úgy is van - felette halkabban, és szemei lesiklottak az, ember arcáról a padlóra -, virradatkor elment. - És te? - csúszott ki Iván száján a kérdés. - Én? - az asszony most egészen szembefordult vele -, én itt maradok - mondta, és nyíltan, egyenesen a szemébe nézett. Iván arcára kiült a megdöbbenés. - Egyedül? Itt fent? Alig hallhatóan sóhajtott az asszony. - Egyedül? Az még nem olyan rossz, Iván bácsi. Azt hiszem, ahol emberek vannak, ott rosszabb lehet, ha az ember egyedül marad. - Aztán meddig? Az asszony szeme merengve nézett ki az ajtón át az őszi napsütésbe. - Meddig? - ismételte meg halkan a kérdést -, ki tudja azt, Iván bácsi? Ki tudja azt, hogy meddig? A napsugár ott kint a rét fölött tudja-e, hogy meddig? És tudja-e a rigó? Mélyet lélegzett, s ez olyan volt majdnem, mint egy sóhajtás. - Milyen tiszta a levegő, Iván bácsi. Tiszta, mert átfésülték a napsugarak. Érzi? De azért hűvös már. Benne van az ősz ebben a levegőben, hiába fésülték át a napsugarak. Lehet-e kérdezni ilyenkor azt, hogy meddig? Lehet-e felelni reá? Iván csöndesen megcsóválta a fejét. - Különös asszony vagy, különös. És ha tél lesz? Ereszig ér a hó? Az asszony megrázta a fejét, és szempillantás alatt elszállt szeméből az a furcsa, tűnődő fátyol. Nevetett. Bátran, vidáman, mint egy gyerek.
34

- Ellapátolom, ha ereszig ér! Annyi baj legyen! Üljön le, Iván bácsi! Kihűl a tej harmadszor is, mondom. Szótlanul hörpölte a tejet. Szelte a szalonnát, falatozott. Az asszony végezte a maga dolgát. Kiment, bejött, rakosgatott. - Meg kell nézze a tehenet is, Iván bácsi! Ilyen nincs még egy! Annyi tejet ad, hogy nem győzöm én meg a Csobán! Aztán a juhok! Iván letette a bicskát maga elé az asztalra. Koppant. - Csobánnak hívják a kutyádat? - Igen. Mért? - Te vagy az, onnan az Urszuból? Az asszony arca elkomolyodott. Szemei fürkészve figyelték a plájász bozontos arcát. - Én. Hallgattak mind a ketten. Iván a padlót nézte mereven, az asszony Ivánt. - Baj az? Halk volt a kérdés. Az ember mégis fölvetette tőle a fejét, mint akit leiken ért a hang. - Nem, dehogy - hadarta elvörösödve, gyorsan -, csak... csak éppen hallottam rólad... - Az emberek... - Nem, dehogy - szakította félbe az asszonyt -, mindegy, hogy mit beszélnek az emberek. Az emberek buták és bolondok. De a hangja zavart volt és a szavai akadoztak. Az asszony szája körül megjelent egy öreges, keserű mosoly. - Nem, Iván bácsi. Mondjuk meg úgy, ahogy van. Az emberek nem buták és nem bolondok. Az emberek tudják, hogy mit miért beszélnek. Csak egyet nem tudnak: hogy az, amiről beszélnek, miért van úgy, ahogy van. Ezt nem tudják, és ez nem is érdekli őket. Pedig... Iván nézte az asszony szája körül azt a keserű mosolyt, és azt gondolta: milyen öreg. Szép, fiatal, nincs több tizenhétévesnél, szinte gyerek még, és mégis milyen öreg. - Mit akartál mondani? - kérdezte,amikor az asszony elakadt. Az megrázkódott alig észrevehetően, és elfordult. - Semmit. Nem nézi meg a tehenet? Iván bólintott, és felállt. Érezte ő is, hogy nincs mit beszéljenek többet erről. Keze végigsimította az asztal lapját, és elmosolyodott, - Mire gondol? - nézett reá kíváncsian a fiatalasszony. - Találd ki, ha tudod - évődött Iván, és mosolyogva nézett licle a zöld szemekbe. - Találjam ki? - az asszony szeme furcsán villant egyet és hirtelen éles lett, metsző éles, mint a jég, vagy mint a kaszapenge. - Találjam ki? - ismételte szinte fenyegetően a kérdést, és közelebb lépett Ivánhoz. Szemét mereven a szemébe szögezve, úgy állt ott egy pillanatig. Aztán halkan elnevette magát, merevsége kiengedett, és nekidőlt az asztalnak. - Olvasni lehet a maga szemében, Iván bácsi. Mondjam meg? Arra gondolt, hogy ezt az asztalt maga készítette. Maga gyalulta le simára a lapját, maga üvegezte ilyen fényesre. És ha tudta volna... - Hallgass - vágott közbe Iván szinte durván -, igazán boszorkány vagy! Igazán! És ijedten nézett rá, megdöbbenve. Az kacagott, azzal a búgó, lágy kacagással. - Na ugye? Maga is azt mondja! Hanem most jöjjön, mutassam meg a tehenet! Jöjjön! És könnyű, vidám léptekkel megindult előtte. Piros szoknyáját meglengette az ajtóban egy hirtelen szél. Csak akkor látta meg Iván, hogy mezítláb van, és milyen kicsi és keskeny a lába. - Te, lábbelid nincsen? Az asszony csodálkozva állt meg és visszanézett. - Lábbeli? Persze hogy van! Csizma is, bocskor is. De így kellemesebb. Jöjjön már, na! Nem kíváncsi a tehenünkre? Mialatt a tehenet nézték, meg a juhokat, meg a kecskéket, meg a tyúkokat és kakasokat, Iván a gazda gondos szemével fölmérte a boglyában álló szénát és a fölaprított tűzifát. Ha hosszú a tél, nem lesz elég a széna - állapította meg magában -, a tűzifa pedig semmiképpen sem elég. De nem szólt róla. Megdicsérte a tehenet, a juhokat, a kecskéket, mindent. Aztán elbúcsúzott. - Én most megyek. Valami parancsot nem hagyott? Az asszony megrázta a fejét. - Nem. És tudták mind a ketten, hogy kiről beszélnek.

35

- Akkor Isten megáldjon, menyecske! Olykor benézek hozzád. Hogy el ne vigyenek a farkasok, azért! Nevetett. Szélesen, jóindulattal. A fiatalasszony odalépett hozzá, és vállára tette a kezét. - Mi jó barátok leszünk, Iván bácsi. Ugye? Én tudom! És a szemébe nézett. A szemén át egyenesen a szívébe talán. - Khöm - krákogott Iván -, csak azt akarom mondani, hogy a fára ne legyen gondod, s majd szénát is, ha fogy... - Ugyan, menjen már - kacagott az asszony, és játékosan hátbavágta az öklével -, hiába vénember, olyan, mint egy gyerek! Azzal vidám kacagással beszaladt a házba. - Odaég a pityókám! - kiáltotta még vissza a küszöbről. Iván elgondolkozva haladt lefele a bükkösön. A kutyák nyomot kaptak, elkalandoztak, észre se vette. Csak arra riadt föl, hogy ott csaholnak az üverben, a Sestina felé. Disznókondára akadt a két Dudás. Nyolc darab volt együtt, három nagy s öt kicsi. Tova az Iszticsó lábánál érte be őket. Egy süldőcskét kilőtt közülük, a többit menni hagyta, visszahívta a kutyákat is, aztán a disznót kibelezte, felkötötte a hátára, s elindult vele haza. A vadászat izgalma, aztán a cipekedés, minden, elterelték a gondolatait a komárnyiki háztól. Csak este, mikor már ott ültek a szálláson a kemence mellett, s a disznó húsa el volt rendezve annak rendje szerint, és a vacsorán is túl voltak, és megtömték a tiszafapipákat, akkor jutott mindaz az eszébe megint, ami a reggel történt. Szívta a pipát, Birtalan is szívta a magáét, és hallgattak. Nőtt körülöttük a füst, és kint zúgott megszokott álmossággal a Szalárd. - Hát ő az - mondotta hirtelen, és Birtalanra nézett. Az bólintott a pipa mellől. - Gondoltam mindjárt. Az úrfi? - Ma reggel tért haza. Fileházán át. - Aha. Aztán többet nem szóltak, csak ültek, pipáztak, hallgattak. Később az ablakon át látni lehetett, hogy odakint följön a hold. Telehold volt majdnem, fényes, lapos. Később egy lövés dördült valahol. Alig hallatszott, mégis felkapták rá egyszerre a fejüket. - Dumitru - mondotta Iván. - Ő - felelte Birtalan -, a Pávelben szólt. - Nem. Inkább a Benedek fejében. - Lehet. Egy toportyánnal ejszen kevesebb lett megint. Aztán már csak a tűz halk sercegését lehetett hallani és a patakot odalenn és a holdvilágos éjszakát, ahogy alápermetezett a havasra.

36

Jött. Ott volt benne. Fát tett rá.szólt rá türelmetlenül -. szinte egyfolytában. Szaporán sirült a fehér gyapjúszál. Tett is már néhány lépést. 37 . és akkor hirtelen megfogta valami a lábát. és le kellett nézzen a bükkös felé. aztán leült a kemence mellé. magára vette és kiment. föl a szénhez. ahogy jött. a szénában. Az asszony naponta ellapátolta a havat a ház körül és a pajta körül és a fásszín körül és le egészen a csörgőig. Fázni kezdett. Mozdulatlanul és vakító fehéren ragyogott a tisztás. és az ablakhoz ment. És hiába akart erősen reájok gondolni. Állt ott egy darabig. éppen most? Otthagyta a kutyát. és szinte hallotta a fenyőket is suhogni. Leakasztotta a szegről a nagykendőt. Ellapátolta reggel. és alig hallatszott a puha pihékbe ágyazott csöndben. nehézkesen taposta magának fölfele a nyomot. nagyon lassan jött fölfele. és újra visszajött. Lassan. arra támaszkodott. és nézte az erdőt. Két álló hétig. Nem tudta. Este már recsegtek a fák odalent a fagytól.. és mikor a pajta ajtaját kinyitotta. nem bánom. Valami ideges izgalom dobbant a szívében. vastagon dőlt belülről a pára. Valami megfogta. Reggelre a kemence mellett fenékig fagyott a vödörben a víz. kezébe vette újra a guzsalyt. Hát nem volt éppen eleget egyedül ahhoz. Egyedül? Hát nem egyedül volt eddig is? Mindig? Egész életében? Amikor Tatéra várt. Érezte. És mégis. tele virággal. tündöklő. csak az élelmet hordta föl neki naponta egyszer. és utánanézett az állatoknak. Az ajtóhoz ment és kinyitotta. újra és újra összezavarodott előtte a kép. . egy-egy zsindely néha halkan megpattant a tetőn. Egy darabig nézte az erdőt. . érezte.Nem érted? . és nem érzett magában semmi bánatot amiatt. Összébb húzta a kendőt és megmozdult. egyszerre valami furcsa nyugtalanság fogta el.szólt reá az asszony -. ahogy lassan.. az erdő olyan volt. Újra letette a guzsalyt. NEMSOKÁRA lehullt a hó. hosszú. kétnaponként.? Mért éppen most jött a szájára ez a furcsa szó? Egyedül. hogy egy ijedt kéz megmarkolja a szívét. A szarvasok lehúzódtak az aljba. nem érted? Hangosan mondta ezt. Délutánra még jobban lehűlt a levegő. A patakok szívverése valahonnan mélyről jött. Letette a guzsalyt. A kutya nézett rá. Tatéra gondolt és az Urszu-beli házra és a kemencékre ott fönt az Istenszéke alatt. a tűz békésen sistergett. Akkor aztán kisütött a nap. és nem tudott szabadulni tőle. és pislogott. És lent. Fönt a Komárnyik körül mintha mozdulatlan némaságba öltözött volna a világ. egyenes botot tartott a kezében. és megállította.. Elvégezte a munkát az állatok körül. és meg kellett forduljon. De a nyugtalanság nem múlt el. Fején furcsán billegett a csúcsos báránybőr kucsma. Kellett. olykor combközépig. és felvacogott tőle. puha barlangok mindenfele. Ott volt a kutya is a juhok közt. és tova föl a fenyvesig nem szelte át egyetlen nyom sem. Vakító oszlopok. nekitámaszkodott a falnak. a medvéket pedig elnyelte a Dószul Fulgeruj odvas sziklarengetege. egy nyers ágakból összerótt kaliba jelent meg helyettük és egy forrás és egy rét. átjöhetsz. Orrában érezte a hideget. És reggel kezdhette újra elölről. Két hétig havazott. és ettől lassan megint megtelt könnyel a szeme. vad levegő csapott az arcába. az istenszéki fenyőket. és a behavazott plájokon magányos hiúzok vadásztak. Aztán csak állt. csipkés mintájú ívek. hogy egyedül volt? És miért éppen most. Éles. A hó csikorgott a bocskor alatt. és ellapátolta este megint. Olykor térdig süppedt a hóba. telt az idő. Összegöngyölödve feküdt ott. mélyen a betemetett fák között egy ember mozgott a hóban. és fonni kezdett. ahol több volt a nyárfa és az éger. aztán átment a pajtába. mint egy elvarázsolt tündérpalota. Tatét és a kerek házat is a kemencéket. átjöhetsz! Egyedül vagyok. aztán visszament a tűzhöz. A pajta ajtaját betette. A nap benézett az ablakon. hiába akarta erősen-erősen látni őket.4. hogy mindez eltelt. Hiába kergette el. leült és font. Csak az őzek maradtak meg a helyükön szomorú hűséggel. a föld alól. És a fázással együtt újra visszatért az az előbbi furcsa nyugtalanság. és maga is megdöbbent a szótól. mi az. hogy visszatérjen a házba. de nem mozdult. Mikor újra előbújt a nap. odafönt. a kemencékhez? Nem egyedül volt mindig? Miért jutott éppen most az eszébe? Ilyen hirtelen. és nézte az embert. kezébe vette a guzsalyt. különös virágok. hogy megszokja? És nem volt jó és szép. hosszú téli hónapokon keresztül ott az Urszuban? Vagy amikor már nem is várt..Átjöhetsz a házba . visszajött.

azért. így ni. tudod. az oldalán duzzadó tarisznyát. szakállát. -Van egyéb is. Megismerjük nyomban a lovakat. látod. lám. . . zsír. tűzszerszám helyett. és föltette az egészet a polcra. ködmönét fölakasztotta a kemence fölé egy szögre.Ne tedd a tűzhöz. . . És egyszerre csak újra ott érezte azt a furcsa nyugtalanságot magában. . . De azért leértem délre. Torkában érezte már. Hideg van itt. s meg a kocsist. csak halljuk. . Kiáltani szeretett volna rá. Ide nézz! Egy ilyen fácskát kivesz az ember. és mosolygott -. Már látni lehetett a nyaka köré csavart kék hárászkendőt. zsákokban. Na lám. jöjjön be.Hát feljöttem. Hat tele zsák. . szeme fürkészve nézett az öregember arcába. Előbb nem lehet. téli gúnya.Hoztam is valamit. Hát nagy a hó. Ezek a skatulyácskák meg amolyan úri huncutság. aztán belenyúlt a tarisznyába. én lementem. meg minden. Ki hitte volna. A forrásig elébe is ment. ha majd kitaposódik a csapás. oszt végighúzza a skatulyácska oldalán. aztán megvakarta a fejét. így lesz a fehérből fekete. Ez a fontos. és lenézett maga elé a padlóra.Rend és tisztaság.Ezeket küldik neked.bólintott az asszony.Fene ezt a sok havat megegye! Elvész benne az ember. né! Itt a láng! A gyufa sercegve égett az ujjai közt. Az asszony leült. Az izgalom egyre fülledtebbé tette közöttük a levegőt. mekkora a hó a patakon. ugye? . A disznajói udvarból valók. tudod. Birtalan bácsi! Az öreg fölnézett rá. Lóval kell felhozni. kezébe vette a guzsalyát. Félt tőle. Nuca. . . hogy ugat odakint a kutya. Ratosnya felől. Az asszony keze megremegett a gyapjúszálon. Keze eleresztette a guzsalyt. Nem azért. De az még lent van. Rend és tisztaság. Lassan megnyugodott. . teste előrehajolt. Birtalan bácsi! Az öreg néhány lépéssel lennebb megállt. valami volt közöttük a levegőben. füstölt hús és sok minden egyéb. A papirosban színes cukor van. ami télire kell. maradjak másnapig. Csak neki kell taposni a csapást.Várj csak. Levette a sapkáját.Mi a fene .Beszéljen. Sok minden. Gyerkónál. De hallgatott.mondotta lassan -. mit tudom én. De a torka száraz volt.Isten hozta. Hogy lássam. sirítette a szálat.Az . és mégis várta. lám . lassan körüljártatta szemét mindenen. és megtörölte kezefejével a homlokát. hogy amikor elállt a havazás. szalonna. látod. Leült a kemence mellé a padra.Az úgy volt.mondotta magyarázólag -. még ki se látszottál a hóból. látod. Sapkáját. mindenfélék.Ezt a szöget én vertem ide . Nehezen tapossák a lovak a havat. azt nézték mind a ketten. látod. Aztán megnézte jobban az asszonyt.jött. Bementek a házba. mert meggyullad . Megismerte az embert.mondja Gyerkó -. Ne! Az asszony átvette a holmit. Aztán sóhajtott. Öreges lassúsággal bontotta föl. Majd a két ló felhozza. látod. Tépte a guzsalyat. tán nem eszi a fene a vásárosokat ekkora hóban! Kinézünk. és bólogatott: . fogjad! Az a neve. Nagy. Elsötétedtem. Egy papírba göngyölt csomagot húzott elő. hogy mondja már ki. de hát nem volt más dolgom úgysem. Gyerkó azt mondta. . . font. hogy biztonsági gyújtó. omitt meg valami szappanféle. valami még van itt a számodra. hogy beszéljen. Estefele. Az ijedtség elmúlt. Pokróc. tudod. Nézte az öreget és várta. hát egy szán vergődik elő a fordulóból. .Lám. Amikor halat fogtunk együtt. . Aztán visszaült szembe az öreggel.figyelmeztette Birtalan. Aztán előkotort a tarisznyából néhány keményre fagyott halat. csak azután lépett be. és félretette a kemence sarkára.Mikor jön? Birtalan ránézett. papírzacskók.. és a homloka tüzelt. Nézte a bocskorát és a bocskorról lassanként leolvadó vizet. valami megnevezhetetlen. Birtalan hallgatott.Itt van. Fölkelt. Vártam. Mert idefönt nincsen. Az öreg leverte magáról illedelmesen a havat kint a küszöbön. ahogy fekete tócsává gyűlt a padló deszkáján. Kis színes skatulyácskák voltak a csomagban. Liszt. mely sárgának látszott a hó fölött. Nuca a neved. hogy ne menjek vissza. amitől félni kellett. azért. 38 . éppen emiatt. Birtalan bácsi. Birtalan újra a bocskoráról leolvadt tócsát nézte a padlón.Hát itt vagy. Az asszony nem bírta tovább. Rá vagyon írva.. éppen szürkülni kezdett.

Birtalan bácsi. és majd minden este mécsesgyújtáskor egy elég belőlük. . hogy a Komárnyikra szól. Felszította a tüzet. Majd máskor. . Azzal a paranccsal. és hamarosan újra terjedni kezdett a meleg. valami tisztes. Elment. és a világ dolgai felsorakoztak lassan ezek köré. régen. Csak a kocsis. elmosogatta az edényt. a tisztásra árnyék nyújtózott..Tavaszra. a Komárnyik. amennyi kell tavaszig. s mire a fejéssel is végzett. egy olyan furcsa kis fapálcikával gyújtotta meg.Ő nem volt a szánon? . fát hozott be a színből. és úgy ült mozdulatlanul. hogy hova ment el. Birtalan bácsi. És akkor egyszerre eszébe jutott. Pattogva kelt életre a láng. csak szólj. már csak egy éjszaka. . a kutya. amikről szóltam.. Testet öltött szinte. amit ő küldött. te. hangosan fölnevetett. Ujjai görcsösen szorították. a juhok. s árnyék borult a szobára is. Később az asszony megmozdult. nem. Valahova. akkor már mindegy. vagy miért. Mikor jön vissza? Tavasszal.. amikor apad. és meglátott egy nagy fekete harkályt. a reggeli nyugtalanság helyét valami kemény dermedés foglalta el. mint egy láthatatlan. Aztán visszament a házba és betette az ajtót. 39 .dünnyögte Birtalan. Az asszony keze lehullt. s a gerendák közt bekúszott a tél hideg szaga. már mindjárt virrad. Majd lesni fogja. hogy eggyel újra kevesebb maradt. Jobb szeretem. hogy megkéri majd Ivánt.Külországba küldötte az úr .. Az asszony fazekat rakott a tűz fölé. Külországba. Meg ez a kis csomag. Az asszony előrehajolt. Tavasz. topogott egy helyben.. Aszongya. este lett.. Meggyújtotta az asztal fölött csüngő olajmécset. pislogott a mécs az asztal fölött. keze megmarkolta az öregember vállát.Leszek még hangos is. Végignézett a tág. Birtalan bácsi. Az asszony az ajtóból nézett utána. amelyik valójában már napok óta ott lebegett körülötte. Meg a zsákok. így . Iván bácsi és Birtalan bácsi és ő és a tavasz. ez. Az öregember megvakarta a fejét. nem jó ezt tudni. pörgött kezében az orsó. Pattogott a tűz. Sok idő. A szívét már nem érezte verni. egy éjszaka. Amikor elmegy mind. ahogy az öreg a nevüket mondta: biztonsági gyújtó. üres tisztáson. Ha egyszer el ment. Az öreg nézelődött még egy keveset.Fád van elég? . hogy még egy nap. egy este. és fölállt. S annak meg az úrfi nyomta volt a markába. . még egy utolsó ölelés.. Szótlanul kanalazták a levest.Van minden? . komoly rendben..Igen halkan beszélsz. ami jön. Ezt úgy adta ide külön a kocsis. A tűz kezdett kialudni. a mikor a fehérnépek hangosak a magad korában. . neki valami ügyvéd úr adta át Régenben. . Naponta egy ujjnyit. Birtalan bácsi. hogy a titokzatos megérzés félelme. megetette az állatokat. egyenesen bele az asszony két riadt szemébe. Biztonsági gyújtó . aki meg Kolozsvárról hozta volt. számoljon össze annyi olyan kis tűzpálcikát. Aztán Birtalan megtörülte a száját. Az asszony szomorúan elmosolyodott. hogy öt év.jutott eszébe a furcsa szó. már csak egy este. egyszerre valósággá rögződött.Van. Tavasszal visszajön. Hideg volt. Aztán fölegyenesedett. így mondta volt a kocsis. és vidáman... A tehén. Szinte jó volt. sóhajtott és felállt. Vagy jó az. fölmérhetővé. mert eszébe jutott. De búcsúzni eljöhetett volna. és már mosolyognia kellett. mint öt év. Hova is? Mit mondott az öregember? Mindegy. így mondotta a kocsis. azt mondja meg? Birtalan fölnézett. mert biztosan nem lehetett másként. hát így. Az izgalom elmúlt benne. Mint ott az Urszuban. Tanolni. . Megterítette az asztalt. és ő elkezdte várni? Tavasz az sokkal hamarabb.Nem kell semmi.tette hozzá halkan Birtalan -. búcsúzni? Tudni.gondolta -. Gondolatai megnyugodtak. . Jobb így. Apad-e naponta egy ujjnyit? Majd méri. Nem szeretem ezt. De hát amikor azt mondták Tátéra. mielőtt fölült volna a gőzös masinára.így bizony. és ő is sóhajtott -.. igen. s igen szelíden. . Aztán csak ültek és hallgattak.. Szeme a padlót nézte. az a tavasz. homlokába belemélyült egy furcsa ránc. A nap elfordult odakint. aztán elment.Van.Ha kell valami.Mikor jön vissza.. és ő majd arra gondol. Most hó van. és egészen csöndesen sóhajtott egyet. és elővette a guzsalyt. kísérteties árnyék.Hát ez volt az .Nem. . Fát rakott a tűzre. Elment valahova. ebédet készített. utolsó csók. Nincs mit tenni: várni kell a tavaszt. Szeme fölnézett a napsütötte fák tetejére. a gondolatok által megfoghatóvá lett. . Aztán leült a kemence mellé.

vastag. s a szegények úgy járnak be hozzá. egy ruhadarabot. azt mondd meg? Az asszony vállat vont. és kacagott. piros csizma. igen . . mint te. Eletében még ennyi kincset együtt nem látott! Mert csak az egyik zsákban volt liszt. csodálkozott nekik. apróra vágott szárított tészták.Hány esztendős vagy. A negyedikből kék papírba öltöztetett süvegcukrok. . s aztán Iván is. Még a szájuk is tátva maradt. és ott állt előttük az asszony. Aztán egyszerre csak kinyílt az ajtó. néha tátva maradt szájjal tapogatott meg egy párnát. . kacagott. piros csizmában.bólogatott Birtalan -. És mindezek alatt ott bolyhosodott három hatalmas nagy fehér csergepokróc. de ügyes székely menyecske lettél! így járnak arra mifelénk a nagygazda-asszonyok vasárnapi misére. Birtalan bácsi? Mennyi év kell hozzá? 40 . a másik szobába. dió. Az ott állt a szoba közepén. és a hangja tele volt részvéttel. törlők. néha felkiáltott. A lovakat lecsutakolták. mint az őz. de mindegyik mosolygott magában. hogy szép-e. így . juha. A hatodikból lenvászonlepedők. ahogy suhogtak a ruhák odaát. csapkodta a kezeit és nevetett. Mit tudom én! Vagyok! . Az asszonyból kitört a nevetés ott az ajtóban. terítők. Kétszáz hold földje. vagy nem! Hallod-e! . akinek hat ökre áll a pajtába bekötve. összemosolygott. hol a másikat.Néhány nap múlva felhozták a plájászok Gyerkótól a holmit. mindenféle edények. Tapsolt. . Az ötödikből tulipánnal kivarrt. A két öreg meg ült rsöndben a kemence padkáján. hosszú téli szőrük csapzott volt az izzadságtól. Egyszer aztán nagyot kacagott az asszony ott a szoba közepén. azt mondják meg? Mi? . Az asszony? Nem. ünnepi rokolyában. Talán tizenhat. két bolond! És kacagva hempergett meg a padlóra terített nagy csergepokrócokon.Nem számoltam. pompázva. prémes bunda. és néha összenézett. kis. tehene. . bőrétű színes rokolyában. és beszökött velük. piros orcájú nagygazdamenyecske. sok borja. egy terítőt. kacagott. Ellepte a szobát a rengeteg sok holmi. selyemkeszkenősen. tánchoz illő.Legalább szép vagyok-e így. Egy ragyogó szépségű. . mely olyan volt. Nehezen másztak föl a lovak a hóban. A másodikból már nagy oldal szalonnák kerültek elő. . mintha csontból lett volna éppen. s nem az. súlyos selyem fejkendővel aranyosan csillogó haja fölött. És ahogy állt ott a küszöbön! Büszke tartással. ügyesen. és bámulta a zsákokhói előkerülő holmit. Iván törte előttük az utat. fölkapott a földről néhány ruhadarabot.Nagyon? .így. csipkés ujjú ingek. . alázatosan. Birtalan kullogott hátul.szólalt meg Birtalan elsőnek -. sonkák.Mint egy kis Szűzmária az ikonokon -mondotta Iván meggyőződéssel. így van ez. megperdült a sarka körül. Aztán az asszony abbahagyta a kacagást. mézes üvegek. Lábasok. Egy asszony. nehéz.Nagygazda-asszony. és megkérdezte: . mire a házhoz fölértek.bólintott Iván is szomorúan mellette. tulipános bundácskában. A harmadikból hődön zsír. pompás fiatalasszony állt előttük. tizenhét. egy villogó szemű. hosszú szőrű. . tulipános fehér bundácskában. A két öreg a földet nézte. fazekak. kacagott odakint a zúzmarás fákon a napfény. dehogyis akarok! Menjenek. Birtalan is rendre bementek az asszonyhoz.Milyen az.Két bolond! Két vén bolond! És nevetett. alma. Kacagott a két szakállas öregember is a padon. piros csizmácskában. ügyes. A két plájász egyszerre kapta föl a fejét. Az asszony meg hol az egyiket vette kezébe. Akit előre süvegelnek az emberek az utcán. cifra rokolya.Úgy-úgy . ahogy volt.kérdezte komolyan.Mert ebben a korban még maga a fiatalság szép. Lehetnél tizennyolc is.Menjenek. . s közelebb ment hozzájuk.kerekedtek el az asszony szemei. aki viseli. a hátulsó ajtón. Aztán leszedték a zsákokat a lovakról.Netene! .S mért nem? . gőgösen szinte. menjenek! Nem akarok én nagygazda-asszony lenni. függönyök. befőttek. De Birtalan fölemelte csontos. hízója az ólban.Nagyon nem. Hallani lehetett. felült a csergepokrócon. Csak öregek. és megkérdezte. tizenkilenc is. annak még nem szabad ám megkérdeznie. sovány ujját. a pajtába vitték. s behordták a házba. . mint aki sohasem járt másként. kacagott minden. Hanem aki ennyi idős. varrottas párnák.Birtalan meglógatta a fejét. úgy.Maguk már nagyon öregek? . kolbászok. Talán tizenhét.bólintott Iván is -. kerekre nyílott nagy szemekkel. két jó lova. Két hegyiló hátára szíjazva. . Azt asszonyból újra kiszökött ettől a kacagás. így jöttek. Az asszony fölkelt a pokrócról.

Na. De azt mondják meg.Majd valahova elteszed . És sóhajtott. bödönökbe. Hogy mennyi év kell hozzá? A gerincig? Amíg oda fölérsz? Azt kérded? .Köszönöm a jóságukat. Hatvanötöt talán. ganétakarítás. megsimogatta az üres ágyat..Megállj csak! Ötven voltam.Hát. Mint amikor felértél egy gerincre. Az. a szögre. És vannak megint lassú. apadt a gyapjú. Néha egy-egy fáradt őz ment át a tisztáson a hideg napsütésben. igen. egészséget! . hogy lépni se lehetett köztük. A hónak szaga volt. . A rövid nappalok. a tűz. és Ivánra nézett -. kolbászokba: így telt el a nap. erőt.. meredek oldalak.. Hát így van ez.Na! . s azt az oldalt is. akit még nem szabad fölébreszteni. ifiasszony. hosszúra kinyújtotta és megszólalt: kro. Amelyiken a puska csüngött valamikor. az aljba. Ült kövéren. amelyek a gerincre vezetnek. Emlékszel arra.. Mert kinek-kinek más. és átvitte a másik szobába. lágy szaga. ..A kis. aztán halkan sóhajtott és kiment. szénahordás.Iván? . ménedékes hegyoldalak.. esztendőt. így volt. Később a pajta eresze csöpögni kezdett. úgy dél felé. a tavasz még messze volt nagyon. . Megsimogatta még egyszer a ruha selymét.. Már úgy értem: látod a fák tetejét. Fáradtság is. . azt csak úgy elgondolod. mint ahogy apró. egy kedves alvót. Kint hideg sziporkázással fénylettek a csillagok.. Egybefolytak rendre a napok.Jó lesz.Hogy milyen? Azt nehéz elmondani. Megrágta.Negyvenkilenc . s ebből próbálod elképzelni azt. mintha a tisztás tágabb lett volna valamiképpen. A fejés. mellét nekifeszítve a napsugaraknak. akkor Isten megáldjon! . A nap fényesebb. ezt nem lehet pontosan megmondani. és nemsokára rá. de kényelmesebben ér föl az ember.Hát. negyvenkilenc. Jó? . Az ajtót vigyázva tette be. leharapdálta a süvegcukrok tetejét. néha éjszaka nagyot roppant egy bükkfa a fagytól. Este levetette a díszes új ruhát.. Birtalan bácsi? . Különböző. sonkákba.Uhum . Birtalan bácsi. tette oda a dolgokat. milyen furcsák.javította ki rekedten az orosz -. a lakatlanba..Milyen vének maguk. Valahogy már az egész nap olyan furcsa volt. ahonnan jöttél. aztán egyszerre csak kinyújtotta a nyakát. Úgy hatvanegynéhányt megértem. a víz. ahol csak mászol és izzadsz. ami lesz. szaporodtak a fonalgombolyagok.S maga. furcsán. kro.Birtalan legyintett -. . a lovakat még vissza kell vigyük Gyerkóhoz. Hogy mi van alattuk..! Aztán Birtalan a térdére csapott. csak azután felelt: . . Vannak alacsony gerincek. .. és vannak magosabb gerincek. az is voltam már. Vannak rövid. Ez volt a tél. és látod magad körül az erdőt. Előre is. és egyszerre fönt vagy. . és izzadsz. nyugalmasan. Hatvan. a hosszú éjszakák. mozdulatlanul állt alattuk a behavazott erdő. Ötven? . amelyiken le kell ereszkedned.Mondom. jó lesz! . szöszmötölt. Az asszony csak nézett egyikről a másikra. Birtalan is sóhajtott. a fa. pihenés is. ha zsinórra fűzi őket az idő. A tűz mellett. Iván bácsi. Azt az oldalt is. Iván bácsi. Estig rendezgetett. tudod. minden egybefolyt. s felült az egyik bükkfa tetejére. Aztán egy este. Felakasztotta szép rendesen az üres ágy fölé..mondotta. belekóstolt a szalonnákba. egyszerre nyúltak a kucsmáik után. ami volt. .Maga hány éves. és mászol.bólintott az asszony komoly szemekkel. szakállas halember csodálkozva nézett az asszonyra. Beleszagolt az üvegekbe. mintha alvót hagyott volna el odabent. . etetés. egy dolmányos varjú szállt át lassú szárnyakkal a ház fölött. az élet. Amikor reggel kinyitotta az ajtót. s megindult az ajtó felé. Egyszerre álltak föl mind a ketten.Isten megáldja magukat! S köszönöm szépen! Aztán ottmaradt egyedül. este a guzsaly.Én?-az öreg egy pillanatra meghökkent. 41 . szürke gyöngyszemek egybefolynak. hova tegyem el ezt a sok mindent? Hova? Tele is volt a ház padlója úgy a rengeteg holmival... tudod. Az ablakhoz ment és kinézett. ammég legény. sok lankás résszel és csak kis kapaszkodókkal. ilyen hegyoldalakon lassabban. megkérődzte a kérdést.Majd csinálunk szekrényt s ládát a holminak. Az orosz körülnézett a szobában. furcsa. Tette ide.? . valami tavaszra emlékeztető. a törvény.. hátra is.felelte Birtalan. nem egyformák a hegyoldalak. az rég volt. Mintha valami feszült várakozás előzte volna meg azt az estét.

falubeli gyerekektől. s ágairól nagy. Úgy ni. örök idvességbe! Majd újra Birtalan: Legyen hát e házon s benne lakó népen békesség és áldás Úr Jézus nevében. mint egy biztatás. És várt.Megszületett Jézus Krisztus! . A forrás körül megolvadt a jég. 42 . apraját és nagyját áldja meg az Isten! És újra Iván: S kik jövénk e hírrel. Akaszd oda lányom. Állt. Meggyújtotta a mécsest. és az eget felhők lepték el. özvegyek keservét. De valami. Nem volt hideg. Aztán hirtelen szélesre tárult az ajtó. Pattogott a tűz. hogy ott van valahol és közeledik és jön. . amelyik kinyúlik a semmiből. a piros csizmácskát és a tulipános bundikót. Te is. azt tudta jól. langyos szellő jött lentről. Később bement. Csalódottan ment be a házba. A Sestina valamelyik üverében visítozni kezdett egy harkály.Mindörökre. De a kutya nem ugatott már. Ott lézengett a ház körül. hadd légyen e háznál békés pihenésünk! Ámen. Az asszony szíve a torkában vert. Valami különös. Délutánra már barna volt a bükkös. Furcsán sivított.No . ha nem is hinnétek. érezte jól. két kezét összetette. Földobbanó szívvel egyenesedett ki. eljuthassunk végre mennyei országba. Később párák futottak össze az égen. meghajtotta a fejét. árvák árvaságát. aki megszabadít minket bűneinktül. lássatok vendégül. és a szíve mintha föl akart volna jönni a torkán. És Birtalan elkezdte: Eljövénk e házhoz. Szél nyomta le a lángot. behavazott kucsmában két öregember. Gyorsan lett sötét. mi Idvezítőnkrül. A szél megfordult. Emlékezett. hogy hírt adjunk Róla. lerázták róla a havat. Nem tudta. Valami változás. Úr Jézus Krisztusrul. A padláson felvisított a szél.kro. Fölállt. És Iván folytatta: Ki magára vévé a szegények terhét. s valami rakoncátlan déli szél kezdte cibálni a fenyőket odafönt. és akasztotta föl a kemence fölé. méltóságosan komoly pillanat. ami összefüggésben van vele. és várt. . aztán megálltak egymás mellett ünnepélyesen. nem szólt. és azt mondja: ne félj. puha cafatokban hullt alá suppanva a hó. hogy mi az. aki megszületek barmoknak jászlában. Csak a kutya ugatott. És mögöttük a mécs gyönge fényében látszott a fekete éjszaka. Aztán egyszerre csak ugatni kezdett a pajtában a kutya. Érezte. ámen. s a padláson felsóhajtott egy gerenda. vessük csak le az ujjast. A két öreg belépett. A hangja végigszállt az erdők felett. A két öregember belépett. Figyelt. akkor innep van.. a forrás csöngetése felhallatszott a hóból. hogy valamikor régen hallotta már ezeket a szavakat. És a küszöbön ott állt behavazott szakállal. messzi Betlehembül. Szeme mögött könnyeket érzett. arra a szögre. tisztességgel kérünk. úgy na. Később mintha a pajta ajtaja csikordult volna. Ha innep van. Aztán lement a nap és nem történt semmi. szegény pásztornépek. de érezte. Az asszony szinte alázatosan vette át tőlük az ázott szagú umdraruhákat. hogy mit jelentenek. ahogy beléptek. hogy mind vele menvén. ami olyan. Nem a tavasz volt ez. leült a kemence sarkára. és egy-egy fa alig észrevehetően megrázta magát. hogy szép és komoly pillanat ez. Jól elljék a jószág.. Volt bennük valami méltóságosan ünnepélyes. Iván! Ne csöpögtessük össze a házat szent karácsony östéjén. Valami volt a levegőben. puha pelyhekben hullott a hó. mert beléolvad a hó. és várt. Valami. Mintha nem is emberi kéz nyitotta volna ki. és a fekete éjszakában nagy. és várt. s a hó tetején ezernyi apró hóbolha nyüzsgött. Léptek? A kemencében felnyögött a tűz. más nem hallatszott semmi. de nem tudta. a mécses meglebbent. és úgy támaszkodott neki a ház falának. mint egy erős kéz. magára vette az ünneplő ruhát. Füstszag. kucsmájukat levették. ami megérkezett.mozdult meg Birtalan -. más nem hallatszott semmi. betették maguk mögött az ajtót. és egyszerre mintha fölfigyelt volna rá minden. gyarapodjék minden.

Most pedig behozhatjuk azt is. Az asszony egyedül maradt. Az asszony odalépett hozzájuk. és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. A szeméből kihullott egy könnycsepp. nagyot. hol tartsad a holmit . mint a hegyek. Lehajolt gyorsan a ládához. és lesöpört valami szemetet a láda födeléről -. Birtalan bácsi! Köszönöm. jóakarat. kopott. melyek mögött valahol. a láthatatlan hátterében ennek az életnek. Betopogott rajta a két bozontos ember. valamit. és a földön békesség és az emberekhez jó akarat.Köszönöm. komoly dolog.. ami még nem való az ember szemének. Ámen. a szavak jelentését. a Dávid városában. Valahogy mindezt érezte. zöld fákkal.Jaj. .. vagy mi a fene! . maga sem tudta. szalonnát. szavak. és a szavak zsongtak a fülében. Birtalan lassú mozdulatokkal eltette a könyvet.Lássanak hozzá! . Letették a szoba padlójára.Istenem. Ez pedig nektek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. mozdulatlanul ült mellette. és végigfolyt az arcán. Egy nagy. nagy titkok súlyosodnak. Iván föstötte ki . lassan olvasni kezdett. Aztán nyílt megint az ajtó. szarvasokkal. és állt a láda előtt és a két bozontos vén plájász előtt.Ezt pedig magunk csináltuk néked. állt. milyen szép! . és az egész olyan volt. hogy megtartsál bennünket jó emlékezeteddben. és a földön békesség és az emberekhez jó akarat. a mezőn tanyáztak.. mint a nagy hegyek. aztán a könyökével oldalba bökte Ivánt. . Vagyis: dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek. mely az egész népnek öröme lészen. magunk kezével . méltóságosan titkos jelentésűek. Egyik jobbról fogta. A mécses sárga fényében olyan volt az arca. nézte simogatta. . méltóságos.mondotta Birtalan.. Iván bácsi! . valami nagyon szépet és nagyon hatalmasat.. mert íme hirdetek nektek nagy örömet. Ült mozdulatlanul a kemence sarkán. sötétkék alapon piros tulipánokkal kerekenföstve. festett láda volt. s görnyedten cipeltek valamit. sárga ujjával sorra kísérte a szavakat. nagy tölgyfaláda volt. . Aztán Birtalan akadozva. Lapozgatta. hogy lenyelje a meghatottságot. . pásztorok. az arca. Ősz szakállában egy-egy szál megcsillant ezüstösen. Ült. hogy lássa. És hirtelenséggel jelenek az angyallal mennyei seregek sokasága.. béke. a fal szögletéig egészen.váltott egyet Birtalan a beszéden.Várj! . lássanak hozzá! . ez nem tréfa. Érezte. és ezt mondják vala: dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek. anélkül.Most pedig lássuk a falnivalókat! . Árnyéka elnyúlt mögötte a padlón. másik balról. ismerősen ismeretlenek. és a szemét lassan ellepték a könnyek. szavak.suttogta.Hogy legyen. és fejében zsongtak a furcsa szavak. Krisztus. gyere. . mint egy szép és mélységesen titkos értelmű álom. és megköszörülte hozzá a torkát. miért. hogy értette volna a szavakat. Komoly dolog volt ez. ha már olyan messziről jöttek. Súlyos. És az Úrnak dicsősége körülvéve őket.. Nem. nem. vörös őzekkel. Csontos. és olyan volt az egész. akik künn. ami rájuk szállt hirtelen. Két kezét a szívére szorította. végig. a szeme. Nem mondott többet. szinte rágörnyedt a könyvre. Mert született nektek ma a Megváltó. és kotorni kezdett a tarisznyájában.sirült az asszony is az asztalhoz -. . s leheppent nagy legényesen az asztal melletti székre -. És imé az Úrnak angyala hozzájok jőve.Én ácsoltam össze.Istenem . Komoly volt a hangja. rekedt hangon. . kenyeret. Iván bácsi! Maguk olyan jók. isten. kissé zavaros szövésű függönyök. Iván meghajtott fővel. válla meghajolt. mint kopott templomi képeké. Ki az Úr Krisztus. Iván! Szép menyecske vendégei vagyunk.Jaj. szép. ami kint maradott.magyarázta Iván. Komoly volt a két öregember is. És nagy félelemmel megfélemlének. úgy. amelyek takarnak valamit. medvékkel. Azzal fölkeltek és kitopogtak a házból.mondotta Birtalan lassú. lássanak hozzá. kolbászt. Valami vastagot. fekete könyvecskét vett elő. mit hozzak még? Forraljak tejet? Főzzek túróspuliszkát? 43 . És monda az angyal nékik: ne féljetek.jelentette be Birtalan tárgyilagosan. akik az Istent dicsérik.Üljenek le. . Az asszony tányért rakott elébük az asztalra. fehér virágokkal. mintha álom lenne.Valának pedig pásztorok azon a vidéken. hogy ezek a szavak csak függönyök. komolyan. És olvasott. Egy kis.

és fújták: Született nektek Idvezítőtek jászolban! Jászolban! Pajtában fekszik. .Mi ez? .lelkendezett föl a kicsi. mi? A legidősebb felelt.mondta -. Az asszony ott állt az ajtóban a tányérral. soha nem hallottam még ilyen szépen énekelni. egyetek! .Nesztek . és felállt.suttogta az asszony megnyílt szemekkel. Tiszta. egy alig hétéves kis tömzsi. Mennyből az angyal eljött hozzátok pásztorok! Pásztóóóórok! Hogy Betlehembe sietve menve lássátok. énekeljük el neki! Azok felálltak. Aztán Birtalan lassan.felelte a legkisebbik fiúcska. Félszegen álltak egymás mellett. s ami jár nektek. csengő.Gyertek be . A gyerekek illedelmesen leültek a padra. Bocskorukon olvadni kezdett a hó. nagyság szerint.biztatta a gyerek a bátyjait -. A két öreg felállt.Jól tettétek . ni! Erre Iván is vallatni kezdte a maga tarisznyáját. Aztán a szálláson nem vót senki. Iván is nevetett. ünnepélyesen az ajtóhoz ment.csapott a térdére Birtalan.. Az asszony elpirult.Mer olyan szép.Ez is hozzá . Az asztalon koppantak a bicskák. mint mindig. Köszönöm nektek. az ajtó előtt.jelentette ki a fiúcska bátran. és onnan is előkerült három picula. Birtalan kotorászni kezdett a tarisznyában. és az asszonyt bámulták.mondta az öreg -. szépen énekeltek.mondotta halkan. mint egy igazi angyal! .Igazi édescukor! . nagyon szépen . .Nekem miért? .Hogy találtatok ide.Jaj. A gyerekek még mindig az asszonyt nézték. oztán gyüttünk. .Gyertek na . .Hallj te oda! .bólintott az öreg -.Kántálni mentünk magikhoz. Az öreg fölvette a bicskát. egymás mellé szorosan. . . Pásztóóórok! Mind a két versszakot végig. igazán nagyon szép. és mosolyogva lépett a gyerekekhez. Majd három kenyeret is hozzá. és előszedett három piculát. és kikapta a tányérból az egyik darabot.Nagyon szép .Köszönjük szépen . melyen három nagy cukordarab fehérlett. . . kerekre nyílt szemmel. .szólt rá Birtalan a gyerekekre. Az asszony is nevetett. és szélesre kitárta. és átvette a három szelet kenyeret és három szelet szalonnát. . barmok közt nyugszik. valóban! Valóban. azt megkapjátok. lenyelték a falatot. .csudálkozott az asszony. s az asztalon lévő szalonnából leszelt három szeletet. .. és szétosztotta az öccsei közt. Lássátok.Ez is tietek.Magának elénekeljük ingyen is . 44 .szólalt meg az asszony is a kemence mellett -. . Három gyerek állt kint a havazásban. egyszerre csak megszólalt valami hang odakint. . fiatal gyerekhang. Mennyből az angyal eljött hozzátok pásztóóórok. és már le is tette a szalonnát a padra. sorban. Olyan tizennégy éves lehetett. és elkezdték.tört ki Birtalanból a jókedv. . kissé meghatottan -. Oztán láttuk a nyomokat. Leemelt a falról egy cseréptányért.állt föl a legnagyobbik.Mi olyan szép rajtam.De még az első falatot is alig nyelték le.Höhö! . gyerekek! Aztán odavitte nekik a tányért. Elénekelnétek még egyszer? Kaptok hegyes cukrot. üljetek le oda a padra szépen. Iván a térdét csapkodta. te? . Azok bejöttek. Jó lesz? . . és átment a másik szobába.A gúnyája! .

Önkéntelenül arra az emberre kellett gondoljon. Iván lehajtotta a fejét. és minden reggel és minden este feszít majd egy keveset a nappalok zárján. duruzsolt. Naponta egy jóakaratnyit. Plájász. aki valahol messze van. ez az. akinek Dumitru a neve. Mintha ezek itt mind hozzátartoznának valamiképpen. Egy ormótlan nagy bocskor nyoma volt.Igazad van. ahogy furcsa. ezek között. mintha túl az erdő szélén. . és a kucsmáik után nyúltak. ami eddig ismeretlen volt és félelmetes. de egyikük se szólt többet. nem volt semmi. így mondta az öreg! Ettől a mai estétől kezdve. Egy ember.kérdezte. A gyerekek majszolták a cukrot. Nem imádkozott még soha. Az asszony behúzódott a kemence mögé. amit úgy mondanak: Család.Azt hittük az elébb . aztán ezt mondta: . és mi a karácsonyt most befejeztük. Iván szótlanul bólintott. és a szeme megtelt könnyel. és feltűrte nyakán a gallért. az ablak alatt a hóban va-l. Jó lett volna sírni.Mindennek megvagyon a maga ideje és rendje .tette hozzá Iván nyomottan. az állkapcsok mozgása hallatszott és a tűz. Aztán felálltak. Mától kezdve minden reggel egy jóakaratnyit hamarább kél a nap. Dumitru! . kerek süppedés.kérdezte. és előrehajolt. Itt. s aki jászolban született.Nyomorúságot látott ember az is . Ó. Birtalan gondolkozott egy keveset. Mögöttük tátott szájjal álltak a gyerekek.Van itt még valaki? . És Reá gondolt. miféle titok? Később. nem is tudta. alig behavazott. és elindult -. Elöl a két öreg. hogy megnyílt előtte hirtelen valami titok. és nézte őket. . valami mozdult volna. Elszomorodott. Csak a fogak őrlése. bukdácsoló járással az erdő felé sietett.gondolta -. áldja meg az Isten azt. Valami furcsát érzett abban a percben. hogy jobban . . minden nap.morogta Birtalan. Szeretett volna sírni.nni megfogta a szemét. mintha valaki hosszasan 45 . Az ember nem válaszolt. Isten megáldjon! És mentek. De aztán nem volt több mozgás.Hé. és sóhajtott -. . éppen csak egy jóakaratnyit.Nőnek a napok. . ez is megvan. S mellette egy furcsa. De most. Egy jóakaratnyit. Birtalan és Iván összenéztek. És mostantól kezdve nőnek a napok. Itt mellette.dünnyögte Iván.mondotta Ilirtalan ünnepélyesen -. sok nyomorúság van ezen a földön. s akinek emlékét a templomok őrzik: valami furcsa.felelte Birtalan.Már elmennek? . friss nyom.Aztán ültek mind szótlanul és ettek. Valami szépet és meleget. Elnyelte őket a havazás hamar. Pedig itt lenne a helye. Bukdácsoló alakját elnyelte az éjszaka és a havazás. előbb Birtalan. mi az. Közelebb ment. Isten áldjon! . A gyerekek némán majszolták a cukrot. ameddig kitágul és megnő ez a jóakarat lassan.kapta fel a fejét az asszony a kemence mellett. egymás nyomában. Mögöttük a gyermekek. . mert úgy érezte. .Úgy . Az asszony szeme nyugtalanul szökött egyikről a másikra. s öste későbben nyugoszik. az edényeket s a nagy tulipános ládát a szoba közepén. boldog meghatottság fogta el.kiáltott utána Birtalan. a tűz..Hála legyen a Krisztus Jézusnak a jóakaratért! .mondotta hirtelen Birtalan. és nem értették a szavakat. és a kiáltásra az asszony is kilépett a hóba.kérdezte az asszony szomorúan. Az asszony még állt az ajtóban egy ideig. és kibomlik belőle a tavasz! Megdobbant a szíve az örömtől és a hálától. és nadrágjához törölte a bicskát -. . Puhán. ahogy körüljárta a házat.Ilyen a család . aki a jászolban született ezen az estén. Az asszony szívében pedig megbizsergett hirtelen az öröm. mintha fátyol hullott volna le valamiről. a havazásban egy ember alakja látszott. Naponta egy jóakaratnyival közelebb jön a tavasz. valami alázatos hála azért a kis jóakaratért. .Ki az a Dumitru? .Mi van? . Mind a két nyom mélyen bent a hóban. majd Iván. ott lakik velünk a szálláson. Egyszer úgy rémlett. Hosszabbodnak a napok! Egy jóakaratnyit. ahogy hirtelen arra a titokzatos gyermekre gondolt. a falakat. Mikor az ajtón kiléptek. és nézték az idegen házat. asszony. nesz nélkül hullott a hó. nagy pelyhekben. . Ujjasaikat leakasztották a szegről.. egy jóakaratnyit.mondotta halkan. Milyen ember lehet? Mi van mögötte.Az ember szeme csal ebben a hóban . ami végre megjött a hatalmas és ismeretlen idő mélyében. Még ültek egy keveset. . menyecske. A gyermekek rábámultak. Átfordul a tél. Sűrűn. Ennél nagyobb dolog nincsen a világon. akiért mindez van. mint mi .

s kaput tárt álmok és emlékek felé. elrendezte az edényt. s hozzáfektette azt is. Próbálta elénekelni. egy jóakaratnyit csupán. Régi érintések emléke bizsergett végig a bőrén. helyet keresett neki. arca vörösre gyúlt. Keze már lenyúlt az ingért. A meleg kis ház kizárta magából a világot. Mikor ezzel megvolt. Lehúzta a piros csizmákat. Szomorúság volt a szívében. már a térde fölé emelte. Majd leült a kemence mellé. Nagy-nagy elesett gyász. Lassú ujjakkal fejtette föl egyenként a gombokat a nyakán. Mintha tüzes ostorral vágtak volna végig rajta.gondolta -. Valaki. és mégis jászolban fekszik. gyász. vetkőzni kezdett.állt volna az ablak előtt.Dumitru . Odament hozzá. és elgondolkozott mindazokon. Betette az ajtót. Leeresztette a bő tarka szoknyát. amik ezen az estén történtek. Aztán eszébe jutott a jóakarat. Kereste az ismeretlen név ízét.. gondosan összehajtogatta. Rendre mindent elnyelt a láda. Levetette elébb a selyem fejkendőt. kisimította. díszes mintákkal kivarrt vászoning volt rajta. mikor szeme rátévedt a sötét ablakra. Látta a pásztorokat és az angyalt. Aztán meglátta a szoba közepén a szép nagy tulipántos ládát. a másikon valami furcsa. elrendezte. lehajolt. megsimogatta.. . és amelyik ettől az estétől kezdve minden reggel és minden este nyújt egyet a napon. Állt még ott egy darabig. akinek Jézus a neve. és az ablakhoz szaladt vele. Eszébe jutott a bocskor nyoma a hóban. amit a kis Krisztus Jézus hozott le a földre valahonnan. És ennek a sok kis jóakaratnak a végén ott jön a tavasz. és az erdő felé nézett. keze elengedte a gyolcsot. Látott egy kisgyermeket egy jászolban feküdni. csengő gyerekhangon: Mennyből az angyal. kerek dolgot. A hideg. aki az egyik lábán bocskort viselt. Térdéig ért. aztán lassan bement a házba. Valami boldog melegséget érzett ettől. De nem mozdult semmi. Fát rakott a tűzre. de nem emlékezett tovább a szavakra. és forró teste felsírt az egyedülléttől. Kigombolta a díszes kis pruszlikot. Itt állt és benézett a szobába. fekete ablakszemet lefödte gondosan. Egy egészen keveset. és fülében ott zsongott az ének. De nem volt benne semmi nyugtalanító. Majd behúzta a szoba sarkába. Néhány percig állt még ott az ablak előtt a havazásban. Már csak a csipkés ujjú. Dumitru. Miért? Miért nem jött be? Miért? Kérdések. megszokott helyére. és ügyelve betette a ládába. és csöndesen elmosolyodott. de tágít rajta mégis valamit. 46 . egy heverő vásznat lekapott a polcról. evett. csupa kérdések. Aztán lefödte a másik ablakot is. más semmi.

az új házban! . Csak a behavazott fák. egyetlen madár.A Komárnyikon. Egy reggel aztán nekiindult. újabb és újabb üverek szakadtak bele. de azt mondd meg. mit is nézett volna? Egyetlen nyom nincsen ilyenkor a Dószul Fulgerujon. Hasító éles volt a levegő. fölegyenesedett. a rovásfa szerint már karácsony ünnepe is el kellett teljék odalent.Ott. ment lefele. nem. És valóban.Az. Mit keres egy fehérnép ott fönt? Most? . hol kell alábújni a fenyők ágainak.Fehérnép. s elindult. s amelyikre minden este fölvésett egy vonalat . ment.hat rövidet s egy hosszút mindig. nyugodalmasan. havazásban. Mikor meglátta az öregembert. Hö. ott jártak kántálni. onnan is. amíg a szél leverte valamennyire a fákról a havat. semmi. semmi. záporban. csak Iván meg Birtalan. . vállán ütemesen billegett a hosszú csövű puska. hat rövidet s egy hosszút -. Ment. . és zabot hintett egy zsákból a juhok vályújába.Nem. vállára akasztotta a vén. azt mondják a gyerekek . élünk . Aztán meg kellett várni. összehúzta az orrcimpákat. s nem volt fönt nála senki. s ezért éppen csak hogy megállt a kerítés alatt. 47 .újságolta az asszony szapora szóval -. más senki. hogy jó legyen a nyom majd. hol kell megkerülni egy ormótlan sziklát. micsoda fehérnépet tartogattok tik ott fönt a Komárnyikon? Vénség megrázta a fejét. Piros csizma.Élünk. a betemetett patak. a napok mintha már nyúltak volna valamicskét. haladt lassan. A DÓSZUL FULGERUJON megmozdult az öreg. azt mondod? . néha térdig süppedt. ha fölfele kell jönni rajta. hat rövidet s egy hosszút. A birkabőr mellényre még rávette a térdig érő. ócska szumánt. Behavazott sziklák. Onnan már csak egy elméledésnyi út volt a Kétágig. Hányszor haladt már itt el szuroksötétben. Hö. fejébe húzta a kucsmát. némák. mint aki nem érti a beszédet. sötét völgyek innen is. asszony. A gyerekek mondják. se patak. selyemkendőt! . nyom nélküliek. se csapás. Ismert már minden fát. akik odalent éltek.az asszony odajött a kerítéshez. És közben a tűzre kellett ügyelni. hosszú botot. hogy lemenjen. Nem tudsz róla? Vénség megrázta a fejét.A Komárnyikon. De közben havazott. néha azon is felül. amelyik ott állt a sarokban. rezes puskát. Nem tudok róla semmit. Már napok óta készült rá. Haladt a Vénség lefele. kezébe vette a fényesre fogdosott. mert éjszakánként bezúzmarásodott az ember szakálla a bunda között.Adjon Isten. Fehérnép a Komárnyikon. A fenyők közül jött. Az első őznyomot messziről meglátta. se út. A nap ott ült az Iszticsó gerince fölött az égen. asszony! Hát éltek? .5. Cifra ruhát visel. és a fagyban csikorgó sziklák tetején jegesen sziporkáztak a csillagok. behavazott nyiladékok. hibátlanul fehér volt minden. A rovásfa szerint.Adjon Isten minden jót. A Komárnyikon.Hö . Azzal fejcsóválva döcögött tovább. Kereszezte a patakot. Az ajtót be se támasztotta. A Ferenc felesége kint állt az udvaron. az. egyetlen szürke jel. csak maga elé a hóba. az új házban? . Tudta. és áthajolt lölötte -.horkant az öreg -. . ott. szűk. csupán visszajövet. Vénség. Selyemkendő. se egyetlen nyom. behavazottak. Hö. Csak a hó s a fák s a kövek. s fölkanyargott a verőfény nyárfái közé. és az volt a patak. hol dől keresztül az ösvényen egy korhadt fenyőrönk.Méghozzá fiatal és szép. hányszor? Nem nézett semerre. Aztán egyszer csak hallani lehetett mélyen bent a hó alatt valami halk dübörgést. hő. Aprókat taposott a hóban. minek az? A napfényen s az árnyékon kívül még csak a szél járt arra. Aprókat taposott. egyetlen állat. . piros csizmát. Vénség! Hát megmozdult onnan fentről? Ilyenkor még nem szokott betérni Ferencékhez.Hol? Mikor? . Ment. A nyiladék lassan mederré szélesült. Nem nézett semerre. és vakítva sugározta szét a fényt s a hideget. s utánanézzen az embereknek. Minden kis hókristályon külön-külön csillogott a fény. Fehér. gondosan. .

bólogatott. Bocskorban. és nézte a behavazott nyomokat. Mert én már öreg vagyok. Hümmögött is valamit. Egy tehén állt ott.Az úrfi? . . s az el is hallgatott.Odaát lakott az Istenszék alatt . . igen. egy biztos: hogy amelyik ház arra épül. . úgy. . Megfordult.Hát. ott volt az is meg egy üvegben ecet. azt a célt.Van . Na. Köztük három tarka kecske.A cibai szálláson ott várta már félretéve egy átalvetőben a máléliszt.Az más. Borzolt nyakkal szimatolt az erdőszagú.Csak a fehérnép? .mondotta. hogy fölvágnak egyenesen a Komárnyiknak. akik házakat építenek. Csodálkozva megállt. a túró. döcögve. azt mondják. Állt. ahogy a havasi lányok járnak.Tiszta pajta.Úgy hát. majd megtanulod te is. hol a másikat -. s a csendőrök elvitték. . érted? És azt a valamit. aztán feléjük fordult. térdig felszíjazott condrakapcákkal. -Hö! Az öreg megütődve nézte Ivánt. Adjon Isten. Mert különfélék a házak. nagy. mire a házhoz fölcammogott. . jól tartott jószág.felelte az mosolyogva. hő. jó. kezében veder. Érted? A fatörzsek közé. ez így van: minden házat építenek valamire.Adjon Isten . . Hosszasan állt. Odébb tömötten valami húsz darab juh. .Hö! Egészen egyedül. Az öreg szótlanul számba vett mindent. Fiatalok. leány! Vagy mi vagy. látszott.Mit gondolsz! . célok és gondolatok is nagyon különfélék az emberekben. .Hö .mondotta Dirtalan -. Jó ház. Háta mögött csikordult a hó.Hö. fehér juhok. A kutya már a szőrös vaddisznóbőr bocskorokat szimatolta. A gerendák közé. azt a tervet és gondolatot. állt egy helyben. A pajtában rend volt és tisztaság. Itrnyitott az ajtón.Akkor Isten segítsen titeket! . Különfélék. de nem lehetett érteni a szavakat. A zsindelyek közé. Tisztaság. másik vállára az átalvetőt.nyugtatta meg Vénség a kutyát a maga dörmögő hangján. Beleépítik szép rendre a házba. A lécek közé. és acsarkodva csaholt. az olaj.Hö! Még állt egy keveset.Talán most még nem érted. azt mind beleépítik a házba. ha öreg leszel. Egy asszony jött a ház felől. . . hogy az is megértse. Hö. Nagykendővel a vállán. A Komárnyikon? . hogy otthona legyen egy családnak. Az öreg megállt. Hö. Birtalan megtoldotta néhány fagyott hallal.Fehérnép? -Az. jól gondozott jószág. Lassan. ahogy a fal épül. az biztos. Aztán vállára lökte a puskát. Nemcsak kívül és nemcsak belül: a kettő között is valahogyan.Jó-jó na. az üres vedret letette maga mellé. A széna közül egy tarka kutya szökött elé. . mint ahogy a tervek. Aztán most idehozta az úrfi. azért. Valami Tóderik volt az apja. és azok építik. Leány vagy asszony. Tűnődött még a dolgon. egészségek. rendes gúnyában. Pedig ez így van a házakkal. Iván káposztát is szerzett hozzá valahonnan. aki fiatal. be a Sestinába. . vissza a saját nyomán. abból a házból otthon lesz. s hol egyiket nézte. Azt mondják. kik turmát őriznek télidőben szerte a kaszálókon. fehérnép van a Komárnyikon. De egy biztos. és tűnődött. Valami céllal.felelte Iván kurtán a pipa mellől. .Jó. ismertem kiskorából. A hócsikorgásra ugatni kezdett egy kutya a pajtában. És én nem tudom úgy elmondani. s még mielőtt fordult volna a patak. Aztán Birtalant. . mert fiatal vagy. aztán dörmögött valamit. Vénség! És ment. így. Egyszerű. jó-jó . Az asszony mondja a Kétágban. rend. És jó 48 . idegen ember felé. így jó. és elindult a behavazott nyomok után. Nem is asszony: leány. De tudod. és úgy épül. előtte széna. és csóválta a fejét. Szép.Az úrfi is fönt van? . Széna? . aztán egyenesen a pajtának tartott. Aztán megint Ivánt. Az öreg dünnyögött. vagy ami vagy. A Sestina torkáig. melyek a Sestinába betértek.Egyedül? . hallgatta az ugatást.Isten veled. Hö. Ott megállt.Csak. kezébe vette az ajtó mellé támasztott botot. akik otthont akarnak belőle maguk köré. Tarka katrincában. Megjárta már a delelőt a nap.

Igazad van. És egyszerre olyan egyedül állónak látszott odakint a tisztás. Nem. bácsika! Ide a székre. vállára vette az átalvetőt. . nézte a padlót. szeme elrebbent. . és leül a tűz mellé. Jó ház. aztán lehajtotta a fejét. és vizet mert magának.és itt Vénség fölemelte a fejét. Néhány pillanatig némán kutattak egymásban. így nem is lehet belőle otthon. a vödörhöz cammogott. evett. A szemük összetalálkozott.. glutty-hallatszottak nyelései a néma házban. hallgatott. bácsika! Az öreg leakasztotta a szegről a szumánt. Az asszony még mindig ott állt az asztalra támaszkodva. az olyan ház nem lesz hosszantartó. . csak szállás. amelyikben minden éjszaka megalszik. akármi. és olyan mérhetetlen nagy egyedüllét volt a házon és a ház körül. és ha egyedül van. Tessék! Az öreg evett. kiszáradt.Hát Isten veled. akkor is csak szállás.Egészségére. . Hogy aki néha feljön ide. szép ház. és felnézett az asszonyra. magára vette. a hagymát.Ha most megkínálsz étellel.Amelyik ág szállásnak jó. máshol a fészek. . Szép ház. Fészeknek nem való az ág. nem költ. és olyan magányosan álltak rajta a fenyők. sápadtan és mozdulatlanul.? . leány. . eszem. és elfordult. Lassan. és kinézett az ablakon. Az öreg nem szólt többet.Nagyon jó ház. Fejébe nyomta a kucsmát. halkan.Máshol a szállás. akármilyen szép is.Úgy. vagy mi vagy. leány! Vagy asszony. s szólani hozzád.otthon lesz. bácsika . Ahol a fajd dürög. Az öregember megette a puliszkát. úgy. S mert látni akartalak. Az asszony az ablakhoz ment. és nem arra épül. S látod azt a fát ott szemben. És ez olyan ház. leány vagy asszony. a gerincen? Azt a nagy. megfontoltan.Soha? . Aztán Vénség fölkelt az asztaltól. Szép ház . Lassan rágta az ételt. egy ilyen házban és valahol. és kinézett a dermedten csillogó fehér világba.. Mert ez a ház csak szállásnak épült.vetette ellen. nem való fészeknek. ahova ő akarja. a túrót.De amelyik ház nem úgy épül. és csöndesen sóhajtott hozzájuk . Az öreg is hallgatott. és jó is. Egy falás hagymát. odvas fenyőfát. Csak azért jöttem. hogy szállás legyek. kezébe fogta a botot. mert hallottam rólad odalent. Bal kezével az asztalra támaszkodott. Igazad van.akkor majd én is elmegyek innen. oda. és egyenesen az asszony szemébe nézett . leány? Ha csak szállást akar nálad? Egy-egy éjszakára? És semmi többet? Döbbenve nézett reá az asszony. leveri őket a szél ha megjő. ott nem fészkel.az olyan házba hiába jön asszony. Ült. nem otthonnak. érted? De nem itt és nem ebben a házban. Jól érezze magát benne valaki. levett egy csuprot a polcról. hogy jó lenne már egy otthon is valahol. Aztán koppant a csupor a polcon. én meghallom odafönt a hegyen. Lehullanak róla a fiókák. Én fönt lakom a Dószon. Ivott. úgy. azért. vagy mi vagy. gondoljon arra. és kinézett az ablakon. és sokáig nem szólt semmit. és lejövök 49 . aztán az öreg megszólalt rekedt. és az nem embernek való hely. ott? Ha azt baltafokkal megdöngeted. az jó házban lakjon és szép házban lakjon. hogy ne lásson könnyet a szemében az idegen ember. mintha az elszállt szavakat keresné. érted . . Az asszony ott állt az asztal mellett. bácsika. Itt van minden. csak szállása. Megtörülte kezefejével a száját. Mert nem fészek. Nem fészke. Mint a madárnak ahogy szállása az ág. Flutty.. Hogy tudd. Aztán lassan felállt.Tessék. . és bólogatott. döcögő hangon. De nem is épült másra. De ha valami bajod lenne. Ahol a rigó fütyöl. érted? Kívül vagy belül. Ha ötven évig élsz is benne. csak ült. tudod. De ha a madár úgy megszereti azt az ágat. máshol a fészek. a puskát. ha vadászattól elfáradva éjszakázni betér.Akkor majd igyekszem. és sokáig lesz otthona sokaknak: férfinak és asszonynak és gyermekeknek és gyermekek gyermekeinek.Isten fizesse meg! . Én ott vagyok a Dószon. Ezt akartam mondani neked. hogy lassan-lassan fészket épít reá. .. csak szállás.És ha ő nem is akarja. . . Jó ház. érted-e? Csak hogy jó legyen és szép.Soha. glutty. békés otthona senkinek. akkor sem otthon. Máshol a szállás.mondotta halkan.ismételte az asszony halkan a szavakat. . Az asszony szeme megrebbent riadtan. nyáron néhány napot és ősszel néhány napot és talán télen meg tavasszal néhány napot.

Aztán már újra csak a csönd volt. Fülére húzott kucsmával. Sem ez a kietlen. Na. Dumitru testvér. Végig a plájon.. vagy mondani akarsz valamit. Botját beszúrta a hóba. A fák hosszúra nyúló kék árnyékai hidegen hirdették a közeledő estét. Ment.. Megáll. Huhhhuuuu! Huuuuuuj. Újra hullott a hó a közeli fákról. Lassan megindult tovább a plájon.Hajnalra ott lesznek Ilva fölött. és két tenyerét a szájához emelte. hosszan a felelet. melybe derékig besüppedt néha. az Iszticsó völgyének másik oldaláról. ment. Amíg tart a hold. A Komárnyikon van egy leány.. Az ajtó becsukódott mögötte. amikor hirtelen fölfigyelt. és már csak a hó csikorgott egyre halkabban távolodó léptei alatt. és a szeme tele volt könnyel.Ha mi a? . mély hang végigívelt a gerincek fölött. Embernyom volt. nagy nyom keresztezte a plájt. Ismerem már a dögöket.Na.. mozdulatlan plájon. Lent az üverben nem mozgott semmi. egyforma cammogással. és várt.Hö. Egy közeli fáról percegve hullott alá egy maréknyi hó. Néma. megyek. Vénség lassan hozzácammogott. Nem volt neki új dolog. 50 . a halott csönd és a halott fák.holt. ment. Egészen friss. emésztette. S azután is. megjött nyújtottan. s a keleti égen látszott a hold. . szinte rágta. fehér hó. a halott csönd és a halott i l'.Adjon Isten. Néhány pillanatig még állt ott. Az asszony még mindig az ablakban állt. dermedt magányosság nem volt új dolog.Huuuuuuuhuhhhuuuuhuuuuu. Széles. Ahol a Dószul Fulgeruj keskeny sziklagerince a nagy plájról letér. . Aztán újra tölcsért csinált a szája elé.Hö. Sem a hó. . melyre már hosszú kék árnyékpászmákat vetett a délután. Kezét beledugta a nyomba. -Azt a fát. . . amit ma nem mondtam el. sem a hideg.. Nem jött több felelet. és a tisztást nézte. Érted? . A nyom eltűnt a fák alatt. mintha csak egy e1késett visszhang lett volna. s átváltott lefele az Iszticsó üverei közé. Friss nyom.Tudom. néhány pillanatig várt. Hófúvásba be. nyújtott. Már a nap ott ült a görgényi hegyek hátán. aztán az is elmaradt valahol a szedrek között. S még egyszer: .. Ahol az őzek telelnek.. puskáját kissé hátralökte a hátán. dermedt. Már az Iszticsón is áthaladt.Görgényből jött át hat darab. ízlelte. .Értem. Szinte hidat vert a csöndben. az egyforma. És ment.. . Ha kérdezni akarsz valamit. . Ment. Még puha volt benne a hó.Hö. Hozzám. . mint egy nagy ezüst kerék. Az öreg fürkészve nézett az arcába. Be? -Nem. mindig csak a néma.. .Huuuuj.Dóóóószul Fuuulgeruj felééééé. Lehajolt. . puskájára támaszkodva állt ott mozdulatlanul. szőrös bőrujjasban.. amit eddig fogva tartott a csönd. és megállt mellette. tekintetét maga elé szögezve ment. Napkeltekor a Nyágrában várom őket. a halott hegyek és a halott fák. Görgény felől bújt ki a szálasból. ment. ott. Isten.. Hó és fagy súlya alatt görnyedő csönd. hófúvásból ki.Isten őrizze. magányos. tudom én. S aztán egyszerre csak túról. meg se fagyott. bácsika! Az asszony szembefordult. ott. A vonyításszerű. halott világ. Az öreg felszívta fülével a hangot. a nyágrai verőfényben. Megdöngeted a fát. és érdes kezebőrét ezer kis hegyes tűvel szurkálta.Dóóóószul Fuuuulgeruj feléééé. bácsika.. mely összehúzta az orrcimpáit..hozzád.. Érted? És akkor majd elmondom azt is. lassan. kék árnyékokat.Isten. odább haladt néhány lépést. . A Magurának mentek. és én lejövök. és felkapaszkodott egy szögletes sziklára. Éjszakára. Isten segítsen! . töretlen. Vénség ott cammogott a plájon. fehér világ vette körül. A vénember figyelve állt a sziklán. Aztán csönd nyelt el mindent megint. Egy darabig kísérte még egy magányos őznyom. hideg. egy ember állt a hóban. Lenézett az üverbe. Aztán valahol messze belefulladt a hólepte erdők közé.

Vigyázni kell. Mégsem érzett semmi félelmet. . hő. és lilára fázott kezükben egyegy darab nyírfaháncsba fagyasztott lépes mézet hoztak. A homlokán. . A jobb Iába valami furcsa bunkóban végződött. Rossz vége lesz.Rossz vége lesz. szőrös bocskor. . Egyforma lassan. Egy ismeretlen. egyforma csapásokkal.Isten segítsen! Azzal az egyik megindult a Dószul Fulgeruj tarajos gerincének.Hö.Hö. fekete szőrök fedték az arcát. morgott. Úr szeretője. aki a fát hasogatta ott hátul. Én tudom. amikor ott állt szemben vele. Valaki hátul a fásszínben aprította a tűzifát. vidám volt. . a másik meg lefele az Iszticsó meredek üvereibe. Az asszony mindeddig némán nézte. Egy jóakaratnyit nőtt újra a nap. Láttad? .köszönt reá hangosan. .gondolta. döcögve. hova megy? Jöjjön. Most hirtelen megszólalt. bozontos. Ezeket a rönköket csapkodta valaki. . .Mi? . Az pedig valami furcsa. Hát fát vágtam. hogy nincsen-e szükség valamire. Rossz vége lesz. és gyorsan felszította a tüzet. csodálkozva. förtelmesen csúnya és félelmetes. Pedig a nap még csak akkor próbált előbújni az erdők mögül. és nézte az embert. csak morgott valamit.. torokból jövő dörmögéssel beszélt a kutyához.Hö. . Haja csapzottan lógott ki a rongyos báránybőr kucsma alól. Az asszony bevitte őket a házba.Becsületes. a három idősebbik megint. Valahogy ez az egész nap olyan derűsen és furcsán indult. És ami a legfurcsább volt: Csobán ott ült nem messze tőle. Álla hosszú volt és hegyes. hogy megfejje a tehenet. forró tejet adott nekik inni. s amiknek egy részét délelőttönként. . Egész asszony. kérdezteti az apjuk.Na.Hö. gondosan.Iván bácsi . Rossz.Álljon meg. De nem Iván volt az.Ha? -Társ. s elindult az erdő felé. . Az ember sötéten nézett rá a válla fölött.yott csönd elnyelte őket és a hóba nyomott erdőket. a szürkület s a jéggé fa-l'. Dünnyögött. csak azután az ember. Egész. A jel a homlokán. . . vissza se tekintve többet. . már rendre fölhasogatta ő maga a kisbaltával. vállán nagy farkasbőr tarisznya. amiket néhány nappal azelőtt Ivánnal fűrészeltek föl ketten. fekete ember volt. mint aki fontos feladatot végez. bőrökbe csomagolt bunkóban. Sőt ellenkezőleg. Lábán farkasbőrből készült.Hö. Mért? . . és szaladt a sajtárral. és nem ugatott. A nap már nem volt sehol. és reggelit készítsen a plájásznak.Hát azért. Jó sora van. Félelmetesen vad és mégis valahogy ismerős ábrázata volt. és leütött a bárddal egy jókora darabot a süvegcukorból. értetlenül maga is. hegyezett fülekkel. 51 . Tréfált a gyerekekkel. Görnyedten vágta a fát lassú.Hö. . Borzolt. magára kapta a ruhát. Csúnya volt az ember. mocskos rongyokba. és befödte a homlokát. Foltos condraruha volt rajta. A rönköket. Reggel fejszecsattogásra ébredt. Isten segítsen! . . egyék legalább valamit! Az ember vissza se fordult.Jó reggelt adjon Isten! . Előbb a kutya nézett hátra.Ez nem szerető. De csak a bal lábán.Hö. Ferencéktől följöttek a gyerekek. Én tudom. fekete szemei szinte szúrtak. na. mikor kellemesen odatűzött a nap. És megkérdezték. Sunyin. Rá van írva. Nem úrnak való. vállára akasztotta. Csak a hold fénylett magasan.Úgy. csúnya.Ha? . . nagy. . Hö. görnyedt háttal. Mintha valami emlék derengett volna benne valahol. Apró. mint a rajtakapott tolvaj.De nem itt. aztán fölvett a farakás mellől egy rozsdás.Hö. ócska puskát. Hásztán? Hö.Hö.

Olvasni tudsz-e? . Egy pillanatig gondolkozott.. Az a forradás annak az embernek az állán. amelyik azóta ott áll a polcon.Gyerkónak adta a postahordó Ratosnyán. nem a forradásról beszélek. Arra emlékszel-e? . hogy mi van azokkal. A szemében. ott a Dorna völgyén. A halált láttam az arcán. de nem szóltak semmit. és feldobták a pajta hiújába. .Ilyen szövésű volt a függöny nálunk is. Egészen odajött az asszony elé. Dumitru is segített a szénát elrendezni. Aztán megfőzte nekik az ebédet. Aztán nem szólott többet.A sarkokba .Én.Jó a kemencéd. Hö.Igaz ni.Igen.Én sem. .. Ott Ratosnya előtt. . . A Dorna völgyén. s körülötte cifraszép házak és egészen kicsike kis emberek. add ide . Látod. én sem tudok arról. Neked szól.. hö. Dumitru bácsi. Vagy: . Akkor most még elmondok valamit..Nahát.. Nem furcsa? . Megrázta a fejét. és én láttam.Találkoztunk már. . ült. és a lovak hátán egy-egy kisebb buglya széna kötéllel fölkötve. amit még nem tudsz.mondotta Birtalan.Nem. Evés után egyszerre azt mondta Birtalan. valamit elfeledtem.Hö. Az út szélére fektették.Azt.. A szénát lerakták a lovak hátáról. . nem emlékszik? Egy tavaszon. amikor Dumitrut meglátták. azt tőlem kapta volt. csak ült.Nem. hát. . és hallgatott. talán még emlékszem kissé a bötűkre.A halált? . és megjött Iván meg Birtalan a lovakkal. Régen.Dumitru bácsi. úgy melegebb a ház. de rajta volt. Még mindig. és letakarták valami pokróccal.A forradást az állán? . Az egyiket meglőtték a csendőrök.. és megebédeltek. amikor ott ültek együtt a tűznél. Nagyon furcsa. .Hö. Később harsogott a hó odakint. Csak néha vetett oda egy-egy szót.De. Egy pillanatig úgy állt még háttal. Az ember lassan visszajött.mondotta az öreg -.Tudom. ijedt csudálkozással. nekem a leány. aztán kap friss tejet a puliszka mellé. forgatta a kis képes papírt. Ő csak nézte. mikor a bárányokért mentem. és hallgatott. Aztán egyszer meg ezt kérdezte hirtelen: . Hazamenet.. És azóta a leány sincs és ő sincs. magas torony volt rajta. Tudsz arról. Ott volt az állán. Az arcán volt valamiképpen. Emlékszik? Csak akkor még egészen kicsi voltam. Egy táncban. szőrös arcán valami furcsa. Ha én nem vagyok ott akkor veled. Dumitru bácsi. Egy forradást említettem az előbb. Csak én vagyok. . na! A neve hallatára megtorpant az ember..Honnan tudod? Ha? A nevemet? . és kihúzta onnan a képes papirost. .Láttam. . Tudod te ezt? . én.Hö. A képes papirost. álljon már meg.. hogy azok mik voltak? Prepegyitok. Neki jutott a forradás. Na jöjjön! Még megfejem gyorsan a tehenet. Ült a kemence mellett.No. Úgy csináltuk mi is. Piha. az erdőn. én is. S tudod-e. hogy az egyiket akkor a csendőrök?. Egy nagy. be a sarkokba. ilyenformán: .Te! Honnan tudod te. Megállt és nézte.. Bizony furcsa.. Jöjjön na. hol.Itt van ni . De azonkívül is. ..kérdezte Birtalan. 52 . mikor gyerek voltam. Honnan is tudna? . Be a sarkokba. akik meghaltak? . Már akkor éreztem. Aztán lassan megfordult. Dumitru bácsi. és amelyiktől világosság van azóta is a házban. . Ő is szeretett egy leányt. mint a vén bábák! És Farkas-Dumitru ott maradt tova délig. mikor fent teleltünk a juhokkal. . .. Nem tudom.Hö! Mit mondasz? Az ember állt. Ne kéresse magát. . Azokkal az emberekkel együtt. aztán megmondta neki. Csodálkoztak. Azzal kotorni kezdett a tarisznyájában. piha. Pedig.mondotta -..

..rikkantott bele Iván nagy boldogan....sözö. Mert ez az upö..Nu-cá-nak-a-ko-már-nyi-kon...... ..címén..... dö.Na aztán itt is áll még valami .bólintott elfogultan.. pö..... párisö. ...de... aha. gá........ te..... nö... hogy ha majd az úrfi hazatér.. várj csak .. ..nu.. akárha keresztelőn vagy temetésen lett volna.á.... Nem kopik ez el attól! Csodálatos volt. érted? Éppen csak azt a két dolgot nem értem rajta........... ......gondol. tő esment tő...nő... marosö..u. ... még itt a kép fölött is van valami...... ahogy ez a kis darab.Nucá. Két kezét a szívére kellett szorítsa. Na.. ez eddig rendben van... ezt csak én mondtam. sö...Azzal kiállt a küszöbre... á... dö......... kő...dö....... a.... Egyszóval az áll itt eddig.....a.... e.. rö....ez megint valami úri huncutság... meg a vömöt..... Déda..fordított egyet Birtalan a papíron -..... Hogy nem kopott el.....Hogy el tudnám-e?El én.. Vén Birtalan olvasta: .. hogy igazán ott volt még mindig a papíron... gáspö...garabo. Ő meg csak állt.... és elhozta idáig a szavakat..... Iván ünnepélyes arccal állt mellette.pa-ta-ka.. Hogy aszongya: Pö..sözöalö.... ......ország! Úgy-úgy: Magyarország! Na...... á. Mö. rö.. na hagyjuk. hát ez mi a fene? Pá-ri-sö.. lő.. 53 .ci... o.... ebből Gyerkó fog kisülni........ Nucá-na-kö.. Gö.... Magyar-or-szág.... mintha forgott volna körülötte a világ.mén......Az lesz... Meg kellett fogódzzék az ajtóban......... pedig ez nem volt igaz.. a.mi a fene pa. tel. hogy te a Komárnyikon lakozol. nyikö....... és olyan volt éppen.... mintha elégne belül.. Ma-ros-tor-da-vö-mö.. azt meg egy vő...... Csak állt ott. Valami hatalmasan szép volt abban.. Hát ez eddig arról szól... aha! o...cá.... ndo. De Birtalan nem vigasztalódott meg ettől a felfedezéstől....... Még van tovább is. Páris...... Ez áll itt...........ma... . komár... essen belé a súly! Nézd csak az embereket alatta! Bolhának is alig válnak be. Ma-ros-tor-da.nyikon.......... i..... Talán borravalót jelent a postásnak.. .. na...... Mindegy.dö! Rád! Szeretettel gondol rád! Egyszerre melege lett.... hogy hova kell a postás vigye ezt a képes írást...... Hogy tévedés ne legyen.göjö.....valaki szeretettel gondol... és nyugtalansággal töltötte meg egész belsejét. de fehér lett az arcod..Jaj... hogy van csak? Sözö........ Dumitru is....Az lehet ....... igazán csodálatos.. pá...Mind őt nézték.... rö........ akár százszor is....... ne mondja! Igazán az van rajta? . ejszen ez a neve ennek a toronynak. Állj meg.Hát e megint mi? Upö? S hát utána: Dö. megkapja....tempóskodott az öreg -.. Különös érzés fogta el hirtelen..... idegen világ lapult azon a papíron. nyavalya essen beléd. még van valami.magyar.. nem a tied...g...Az a ... olyan volt szinte... na.... törd.. rö...zö.. te... Hát még: Gö.....Mi a? Nécsak. o...gö.. e........ rö. Na.......á.. ndo.. De magas is....rá..Birtalan bácsi..... Meg köllött volna kérdezze Gyerkó a papot. De azt az üpöt sehogyan sem értem. Sö....... tő.. Nehogy baj legyen e miatt a levéllel.. kő.Birtalan bácsi.... Vömö.......a....... mert még elesik...Déda.. aha! Szeretet!. lelkecském... go ..... hogy érje a fény a papírt...eretet..á.Nucának a Komárnyikon! Hallod-e? Ez te vagy...... ma.. o.. sözöe. S milyen furcsák a szemeid ........ el tudná még egyszer? Az öreg nevetett....a.. hogy ki ne ugorjék örömében.... sö.i...... . Nagy és titokzatos dolog volt az... Iván is..... te! .... Vömö. lő..... így nevezik ezt a fránya nagy tornyot... lő.. szeretettel...! U.Szalárdpataka... re.... .. Déda közeliben s Marostordában s mégpedig Magyarországon. o. na.. ez nincs rajta.....ga....a.........őrs..... köo..........é. pö.paris......... amit Birtalan művelt a papirossal. ez már más.lelkendezett föl Iván... Érted ezt? . sö.Déda az...Az úrfi! ........ tő...... Ez már a postás dolga. pontosan.......... ....Na.. Valami iflelmetes.böo..... már megint itt vagy.és egy mö... amiket valaki messzi-messzi elmondott.zág.... Még Dumitru is levette fejéről a kucsmát..... e.rö..........cö..... rö..... te! Itt van ni: rö.cö. azt az upöt.. zö... á. te.Értem . Ga-ra-bon-ciás Gyerrrkó... te! ........ Sözö..a.Nő. Itt még valami: mö.. Dé-da.. hadd lássuk.vélte Iván is. Ez is valami fortély... Ga-ra-bon-ci-ás-gyer-kó-cí-mén.bő. és egyre gyorsabban kellett kapkodja a lélegzetet. Sze-re-tettel-gon-dol-rád-gás-pár! S ni. talán éppen ez alatt a torony alatt... De annak is meg vagyon biztosan a maga hivatala... színes papír megőrizte..s....... Upö. Gáspár... e.... .. Úgy is van....Gáspár úrfi! Ő már akkor tudta...... kom...a. és bötűzni kezdte rajta az írást.. ...........állapította meg Birtalan is tárgyilagosan -...

igen. Valami ott bent. Ült a kemence sarkán. 54 . ahol az élet első jele megmozdult. A kép táncolni kezdett a kefében. akik mézet küldenek föl a gyerekekkel! Hát hogyne kellene nevetni és megszakadni szinte a boldogságtól. mindennek. Aztán egyszerre kigyúlt benne a tudás. ami majd ott áll körülötte. reszketős hangján nuir. Vagy ha állott vízből iszik valaki. Iván. miért halmozza el őket kolbásszal. Kezét a szívére kellett tegye. Csak állt az ajtóban. ami most gyün: Sze-re-tet-tel-gon-dol-rád-gás-pár. mintha az övék volna. fiatal hangján. szeretettel gondol reád. Birtalan. mindent. hogy megkérdezzék. Az első pillanatban megdermedt a rémülettől. kezét gyöngéden rászorította arra a helyre. akik felvágják a fát. És akkor egyszerre forró izgalom lepte el. És mintha az egész világ tudta volna. úgy. nincsen szüksége semmire. Hát így volt. Szinte nem is hallotta. És ő ott maradt kettesben az írással. béka nő a hasában. Igen. amiket vénasszonyok mondogattak valahol a gyermekeknek: ne edd a zöld málnát. amikor ilyen szép. és reá gondol. az erdőnek. akinek kígyó nőtt a hasában.icag annyit ok nélkül összevissza. és nézte. Aztán a kép. amikor Birtalan a szavakat olvasta. De a szívverések zárt üteme közt volt egy másik is. kezébe vette.. de valahogy nem úgy. Béka van a hasában! Ugrál! De csak egy percig tartott. akkor történt. Méltóságteljes volt az este. nézte a képet. hogy ez s az az életben nehéz. Egészen biztos. ilyen nagyszerű a világ! Csupa jó emberek vannak benne! Jó postások. amikor ők csak azért jöttek föl. szénát hoznak. s megőrzik. magának a fáradtságnak is. Itt van. És másképpen égett a tűz: mint aki nem csak ég. édescukorral. Mert valaki van itt. Alig több. Fogta. Hogyne nevetne. Akinek a hordozása nehéz és fárasztó. Ez az. Az a valami ott bent nem mozgott többet. de szép érzés. halkan és kissé ellágyulva: szeretettel gondol reád Gáspár. akkor egyszerre csak történt valami... Ez a kis papiros az ő kezében volt. hogy ilyen a világ! Aztán elmentek a gyerekek. és valami boldog büszkeség áradt szét rajta lassan. És nevet és nevet és nevet. és az életnek és annak. Érezte tisztán és világosan. De idegen mozdulás volt mégis. Régi mesék villantak át az agyán.. Fogjad. békalencsésből. hanem az Ő friss. köszöni szépen. amit életnek neveznek. és elmondják az Ő szavait. hogy befogadja abba a bűvös körbe. és akinek meleg kell. kezében a képes írással az ajtóban. Lélegzetét is visszafojtotta. és jó Birtalan bácsik és Iván bácsik és Dumitru bácsik. Leült a kemence mellé. és újra meg újra hallotta a szavakat zsongva i'ilszállni a papírról. mint máskor. egy egészen halk. Összezsugorodott az ijedtségtől. úgy figyelt. ott az ajtóban. Ott bent valami megmozdult. És itt még a torony neve: Pá-ris. hogy feladata van ettől a naptól kezdve. hogy egy induló élet fölött kell őrködniük a csillagoknak ezen az éjszakán és ezentúl minden éjszakán. mint azelőtt. Az élet nagy törvényének fölismerése. Mintha a világ titkos hatalmai reábíztak volna egy nagyon kedves kincset. és viseljen gondot reá. valami súlyos. azt reáfestette. Valami ünnepélyesség töltötte meg a házat. aki elindult és jön. És akkor egyszerre. Aztán ott állt. de hivatást teljesít. szalonnát és fehér cukrot. kerek fejű gyerek. Ott áll. és csupa öröm és csupa ivszketés volt belül. szalonnával. Kezét odapréselte arra a helyre. ilyen nap volt ez a nap. és elmentek. és a szoba forgott. hogy hol s mikor. és a szürkület lenyomta kint az erdőket. Aztán egyszerre csak ott állt előtte a három gyerek a mézzel. A háznak. mint aki tudja. Úgy kezdődött. hogy miért is l .. Talán az egyik közülök éppen Ő. talán magához is szorította. És amit gondolt. de értelmet ad mindennek. Meg egy leányról beszéltek. Ott a torony alatt a sok apró ember. mert béka nő a hasadban. Ez az Ő kezenyoma. Egy élet élt benne. szeretettel. benne élt. egy idegen és mégsem idegen élet. Ült a kemence sarkában. nincsen-e szüksége valamire? Nem. amelyik az Ő szavait hozta ismeretlen messzeségekből. A lovakat sem hallotta. mint amikor a föld alatt egy gyökér tavasszal csírába moccan. a tehénnek. s ami egymáshoz láncol fákat és embereket és állatokat és hegyeket és mindent. igen. Egészen gyönge kis mozdulás volt. De élt. Dumitru sorban köszöntek.. A fölismerés. amikor megszületik. nem is a Birtalan vén. és vittek magukkal kolbászt. És hogyan is érthette volna meg azt a három idegen. mert valami ott bent. akik messziről-messziről elgyalogolnak Ratosnyáról. hogy vigye magával föl a hegyen. ilyen jó. mert megivott a vízzel egy kígyótojást. Érezte verni a saját szívét. Szeretettel. amelyek rá vannak festve erre a papirosra! És ismeretlen jó Ferencek vannak. egészen távoli kis re-megés.A tied az. Na. kezében a képes írás. mint ahogy a tűz kigyúl hirtelen valahol. Már este volt. látni lehet rajta.

Érezte. Harsogva szaggatta szét a láthatatlan fátylakat. és fojtott nyugtalansággal töltötte meg. Barátságtalan. a tisztás végén. és valami bizonytalan. És álmot álmodott: Sziklás hegygerincen haladt fölfele. és a kezében egy furcsa. Megtudni valamit. és fokával rácsapott az odvas vén fa szürke törzsére.Nem vagyok egyedül . Hiába tartotta elébe védőleg a kezét. Irtózat volt belépni a fák közé. ami vele történt. Hirtelen ötlettel magára vette a nagykendőt. irtózott hangot verni ebbe a csöndbe. Olyan volt. Aztán elaludt mégis. csak néhány szürke fenyőtető meredt elő a gerinc alatti mélység ködéből. És megkongatta harmadszor is. szürke. A tegnapi élmény tudatának büszke nyugalma valahogy folyton összekeveredett a különös álom ijedtségével. Kétoldalt sűrű fenyők álltak. Bongott. és rettenetes félelem fogta el. és belefúrta magát a ködbe. és megnyugtatta. nyirkos hideg volt. valami bizonyosságot. mert fáj. Ő mászni kezdett a fenyőre. Mégsem segített mindez. kezei véresek lettek.Ült. Tele odúval és lyukkal. Gonddal evett. Mindenről. mint a fagyott föld. Ez jólesett. Ahol az a nagy. és ő zuhant. Merje megbontani? Nem omlik össze hirtelen valami? A hegyek? Az ég? A köd? Hiába igyekezett meglátni valamit is a hegyekből. és ez olyan szép gondolat volt. zúgott. Minden elsötétült. Többször is. hogy megmozdul-e megint? De nem mozdult többet. Újra várt. és bármikor előtörhet megint. Háromszor.. Olyan halálosan nehéz volt a csönd körös-körül. egyre szorosabbra. és visszacsapódott vele a magasba. Olyan érzés volt. és elmondhassa valakinek az örömet. a ködben! Zúzmarás és barátságtalan. mint egy óriási járda. nagy. és hátraszaladt a fásszínhez. és megindult vele a tisztáson a gerinc felé. Arra gondolt. Egy pillanatig tétovázott. mint a fagyott kő. szaggatták és sírt a kétségbeeséstől miatta.. mint egy láthatatlan iszap. és lenyelte. A pirkadás első lehelete már felöltözve találta. hogy szinte sírni kellett tőle. mintha szólt volna valakihez hangos szóval. és lehajló ágaikba minduntalan megakadt a virág. Aztán elmerült a semmiben. Már a fa tetején volt. Feléje kapott. keze meggémberedett a hidegtől. Fölkapta a tönk mellől a baltát. és érezte.ikiért tenni kell. Kint még sötét volt. és ő zuhanni kezdett. piros virágot vitt. Kétszer. és ezt a szép nagy dicsőséget. Két kézre kapta a súlyos baltát. Az álomról és arról a másikról. mozdulatlan. kikapta kezéből.gondolta. Később felkelt. És az erdő. vizet hordott. Dúlt párnák közt izzadtán ébredt. hogy a csönd megint összezárul körülötte. Sok év óta úgy állhatott már szárazon. és a fenyő egyre magasabbra emelte előle a virágot. kapaszkodott. ín így milyen is lesz? Fiú? Kisfiú? Barna hajú. nagy fenyő ága lehajolt. És akkor hirtelen egy sűrű. és még az evésről is megfeledkezett. Megetette az állatokat. mintha szöget kellett volna beleverni egy eleven testbe. hideg köd. És alig várta. néma. Borzongani kezdett. De álom nem jött a szemére hosszasan. zuhant.Alszik . Maga a hó is olyan szürke volt valahogy a ködtől. és vigyázva feküdt le. aki csókjával adta? . Félt. Egyszer. aki 55 . A hideg köd szinte fullasztotta. és a fákra vastagon rakódott rá a zúzmara. És akkor hirtelen zuhanás közben a szájába kapta a virágot. Megivott egy csupor forró tejet. A hang belehasított a csöndbe. És akkor megreccsent a fa. Markában szorította. amelyik megvonaglik tőle. hogy újra elveszik tőle. Vénséges vén fa volt. az ágak mindig elérték a virágot. Megállt alatta. nehéz volt benne a járás. más semmi. Közben nappal lett egészen. . De aztán eszébe jutott az élet. És mögötte összezárult újra a némaság. hogy beszélni kellene valakivel. és a nap nem látszott sehol. és a virág ott piroslott a korona hegyén. beszélni. szürke szemű. Csak köd. végzett a fejessel. Már hajlott alatta a korona. Ágak súrolták az arcát. és tépdesték. Várt. kitakarította a házat. ült.gondolta. Végre elkapta. Bocskorai alatt porosán omlott a hó. hogy valami még maradt benne valahol a rosszból. Beszélni kellett volna valakivel. utoljára. De azért érezte. olyan mint Ő. Leste. arcát pirosra csípte a fagy. És a virág mindig kicsúszott a kezéből. mert kéreg sem volt a törzsén. Egy pillanatig tétovázott. Nem tudott többet elaludni. amit belehajítottak a világba. Az álomra gondolt. rossz érzések gyötörték. És . Evett és lefeküdt. Szürkésfehér volt. aki megmozdult volt tegnap odabent. Az erdő didergett. és ahogy járás közben az ágakról minduntalan nyakába hullt a hideg zúzmara! A gerincen magányosan ott állt a fa. hogy reggel legyen megint. Az eget köd borította. Aztán csak állt a fa alatt. tépték kezében a virágot. kiszáradt fenyő állott. és tüzet tett. Aztán újra megkongatta háromszor a fát. öblösen fúrta maga körül a csöndet a hang. Késő lett. valamiről.

Szeme gyanakodva kereste az. Hátát nekivetette a falnak. levágta. és parazsat kapart a pipájára. és lassú.. megkopasztotta.. Aztán visszajött. mint valami harapós. és ott fog állani örökkön-örökké. és várt. a puliszka is. Az nem nézett rá. Kísérteties. Puskáját a falnak támasztotta. Az egy idő múlva megszólalt megint. Kiválasztott egy szép. hogy rég nem evett tyúklevest. rázárta a pléhajtót. bácsika! Vesse le a szumánt! Egy kis tyúklevest főztem. Most várom. Megdöngetted a fát. ragadós anyag a tagjait. . Azt mondotta. és nem jönne válasz rá. hogy ne maradjon semmi rajtuk. a köd még sűrűbb lett. itt a ház fölött a gerincen. Végül elfogyott a tyúk is. Gyorsan tányért.Együnk . Az asszony elmosogatta az edényt. Még vizet is mert a csuporba. vissza a házhoz. fölakasztotta a szögre. s odatette azt is. Pöfékelte a keserű füstöt. Néha nagyot harapott hozzá a puliszkából. Mire elkészült a mosással. Az öreg morgott valamit. Úgy dél felé járhatott az idő.Hö. ugyanarra.. És a hangok átíveltek a két ember között. Meg kell becsülni azt. nem lesz képes elmozdulni többet. Hogy vissza. .Úgy. és előkotorta a tarisznyából a pipát. Mert a i yúkhús nem mindennapi étel. a kemence sarkára. És azután csönd. A csontok végét gondosan lerágták. s hogy gyorsabban teljen az idő. Vénség i sámcsogva letette a kanalat. Mikor visszajött. Az öreg nehézkesen megmozdult. És csak állt az ajtóban havasán. elébb innen oda. halkart és nagyon-nagyon távolról. bang. hogy ha még sokáig áll ott a ködbe temetett hegygerincen. csak üresség és csönd és a halál. ízlett neki. Érezte. Mire mindezzel elkészült. az asszony kivitte a csontokat a kutyának. . Vénség leült a fal melletti lócára. Köszönöm. fáradtan. vagy mi vagy. mint a múltkor. Körülönti valami láthatatlan. hidegtől kivörösödött szemekkel. cammogó léptekkel ereszkedett alá a hóban. és nézte az öregembert. de nem ám. . Szótlanul ettek mind a ketten. és éppen abban a pillanatban fent. Melléje rakta falapítón a puliszkát. a leves is. zúzmarásan. ködön és csöndön át. és felegyenesedett. hozzáfogott mosni. asszony tekintetét.Hö. Amíg bütykös ujjaival megtömködte. majd 56 .Tyúklevest adtál ennem. bácsika! -Hö. hogy nincsen egyedül. kövér tyúkot. a tyúk is megfőtt a levesben. és sűrű. . Itt vagyok. levetette a szumánját. mert valami történt. leány! Vagy asszony. Az asszony helyére tette az edényt. hogy ha újra eljön. mert a köd mögött nincsen senki. azután onnan ide. mennyit dolgoztam ma! És fölmutatott a kötélre aggatott ruhákra. Egyenesen ránézett az asszonyra. vén medve. torzonborz szakállal. a szennyes vizet még kivitte a ház mögé. A parazsat visszadobta a kemencébe. egye meg. Nyírfakéregben sót. Kinézett az ablakon.kezdte az asszony akadozva -. nagyon messziről. De egyszerre úgy érezte. eltörülgette. s odatette főni. bang. Bang. megéheztem én is. Kimerte a tyúklevest. Mintha bizalmas szót kiáltott volna bele a ködbe. Tompán. bele a szemébe. . és leült megszokott helyére. Testéhez tapadt a csönd. Nézze. a tisztás felső szélén kilépett Vénség a fák közül. s a ruhát szárítani kiteregette a gerendák között kifeszített kötélre. amikor elment innét. Visszament a házhoz. melléje a botot. előbb egyébről kell beszélnem. és várt. De előbb. és megdöngetett egy másik fát. és nehézkesen leült.Megdöngettem a fát . halott erdők között. gerincek és patakok fölött.Üljön le. Kint ugyan nem látszott semmi a délből. egy tányért az öregnek. mint a fák meg a sziklák. sötétszürke füst gomolygott elő a pipából.. . kanalat tett az asztalra. már nyílott is az ajtó. és enni kezdett. hogy szólj.hogy nem látja-e meg valahol a szürkeség mögött a napot.mondotta egyszerűen -. Mintha valami pompás és nagyszerű csodatett birtokában lenne: megdöngetett egy fát.Adjon isten. Aztán vizet melegített.nincs. leszopogatták. szinte felhőben állt már a hegy. kiitta a csupor vizet fenékig. Már összeszedte magában az erőt a mozdulatra. és ettől valahol egy távoli hegyen egy másik ember a maga magányosságának közepén fölemelt egy másik baltát. Fogta a kanalat. rossz érzés volt. egyet magának. az egyedüllét kellős közepén. az öreg a kemence mellett kuporgott. . Látszott rajta. Adjon Isten. valahonnan a köd mélységes mélyéről megérkezett a válasz. Nagyokat pöfékelt. És akkor egyszerre. lenyomja egy megmozdíthatatlan súly.

. .. Nagy szó! . Vénség megállt a hangra. . hogy eljött.Hö. érted? Maga mondja meg. Nem jó a plájokon olyankor. Hát a tyúklevest Isten fizesse meg. Az öreg nézte. ahogy az örömtől csillogott. Hószag jött be az ajtón. . Látod? Megjön a szél is mindjárt. Büszkén állt ott. . A kakukknak csak szállás marad a fészek azután is. majdnem sóhajtás volt már. így. Az öreg hallgatott. így. És azt írja. olyan messziről. ahogy ezeket mondta. mint a mély vizű tavak. mindegy.. mindegy. Kimondta a csodát. bácsika. Hát így.. . magába roskadva a lőcán és hallgatott. szürke füstöt. hogy szeretettel gondol reám! Érti? Szeretettel gondol reám! Ott messze.Bizony.Hát így. Birtalan bácsi olvasta le róla. Botja után nyúlt. De nekem szól. De ha újra érzed. sok évvel ezelőtt főzött nekem valaki utoljára tyúklevest. változik az idő. Mert ahol. kiegyenesedve. asszony.Hö . Valami szorongatta a torkát. Az kezébe vette. bácsika. visszafordult. Hát ezért. Na mindegy. forgatta. mint aki győzelemről ad hírt. . ahol fióka csipog. . Nagy szó ez. az már fészek. Igazad van ebben. verd csak meg a fát. ahol van.elmondja azt is. De. és a homlokát. még azt akarom mondani neked: az olyan ember..Ma már. a szemét. Lassú mozdulatokkal magára vette a szumánt. aki igazán szeretettel gondol valakire. Ami pedig a fészket illeti? Ahol csipog már. asszony.Ma már nekem is elég.Hö? Van bajod magadnak is elég. Szinte félve l.Hö? Messze? Nincs messze és nincs közel. fejébe nyomta a kucsmát. De neked. amikor szeretettel. ahogy kipirul a büszkeségtől.Ment fölfele a tisztáson.. . Ahogy odavágta a szavakat az öregember elé. Hóvihar. És. Ezt akartam ma megmondani magának. Nagyon régen... Azzal ment. aszongya.. Szinte szárazon mondta.Maradhatnál éccakára is. Egyedül. én mindig meghallom. Csalódást érzett..dünnyögte az öreg -. az igazán fészek. Az asszony nyelt egyet. pihenni való. Régen. Rajta van a nevem. és fújta a keserű szagú. . Azért köszönöm. Förgeteg lesz.. . először mondta el embernek. darabos ujjai között. és nem üzen mással. amit akkor nem mondott el. aztán kinézett az ablakon.. nézte. és a csalódás ott érzett a hangjában. De. -Felhővé gyűlt.Hö.kérdezte az asszony. te.írás.. itt fent a havasban. . A homlokát sokáig nézte.. De adjon hozzá az Isten erőt.. Nagy szó. Az asszony utánament a küszöbig.Hö? Ma már? Szeme kutatva fürkészte az asszony arcát. a Komárnyikba. ő érti az ilyet! Szeretettel gondol reám! Szinte kötekedő volt a hangja. Neked fészek. . egészséget. Na. Egy idő múlva a vénember felállt a lócáról. Neked. Aztán csak ült.Az jó. Ez így van.. ugye? Az már nem csak ág. Aztán lehajtotta a fejét és sóhajtott. Nemhogy még. és odanyújtotta az öregnek. Az csak billegett a fejével lassan. Vénség felültötte a fejét.Már megy? . . de az is jó. .Szeretettel gondol reám! Hallja? Ez van ráföstve a papírra.irtotta nagy. ha úgy gondolnak az emberre valahol. . nem csupán szállás. és nem történt semmi.. Nem tudom én. Hö. Nézte az arcát.Hö! . asszony. Az arc komoly volt. Én nem tudom. Feje lassan billegett jobbra-balra. Elszabadulnak az ördögök. . Nem sok. Hö. Dörmögött valamit.És ebből a házból mégiscsak otthon lesz. éjjel vagy nappal. mi ez. levette a polcról a kis képes írást. Az asszony is visszaült a kemence sarkába.. A postás hozta valahonnat messziről. Még akkor.Bácsika. . Segítsen meg az Isten..Na. s leadta Gyerkó bácsinak Ratosnyán. mintha valaki másról beszélne. amit akkor nem mondott el. nem az én dolgom. mi az. Az jó. Hát Isten. az eljön a pokolból is. vállára lökte a puskát.. asszony. Nekem elég lenne. Hogy Nucának. Aztán mélyet lélegzett. De közben jött valami. nézze! Azzal felállt. amerre a nyomok mutatták az irányt. Hát Isten . 57 .

És már hideg sem volt. A szél jeges darával verte az arcát. és ott a kemence sarkában kellemes meleg volt. és valahol egy fa roppanva kidőlt. és hátul csattogva vágódott ki a szín ajtaja. pajtát. El-órte a tisztás végét. és a tisztás felső szélén a fák már elvesztek benne. és visszatért a házba. ahogy pásztásan verte a förgeteg maga előtt a havat. De pattogott barátságosan a tűz.Alszik . Csak a tűz kiszűrődő fénye táncolt a barna falakon. Lent megcsikordultak a bükkök.Fölötte megfeketedtek a felhők. jól mondta az öreg. A védettség biztos és megnyugtató érzése lakott a házban. sötétben ült. ahogy a gerincen fent bőgött a fenyves. Az ördög szabadult el a plájokon. Mire elrendezte a jószágot. és magára zárta az ajtót. Felsóhajtottak alatta a fenyők. Az asszony az ajtóban állt. színt gondosan lecsukott. Legalábbis nem fordult vissza. Ment. már sűrű. és néhány szempillantás után egyetlen fehér kavargás látszott csupán. Kezét védő mozdulattal szorította arra a helyre. s eltűnt a fák alatt.Bácsika! Jöjjön vissza! Bácsika! Nem hallotta meg. és a Scstina felől sötét árnyék hömpölygőit a szél hátán egyre közelebb.gondolta és szelíden elmosolyodott. . Befutott a házba. Déli szél volt. A förgeteg. A szél süvítésén keresztül hallani lehetett.. A következő percben felsüvítctt a szél a padláson. Ki-kicsapott a kemence pléhajtaján a füst.. tompa hangra. s a fák összezsugorodtak. Az erdő recsegni kezdett. Megrakta jól a tüzet. Hideg levegő járta át a házat. és megrezzent a súlyos. De nem mozdult semmi. 58 . Fönt a pláj gerincén szélroham zúgatta meg a fenyőket. aztán odaült a kemence sarkába. Nem gyújtott mécset. Csak a megvadult förgeteg zúgott és üvöltött kint a havasokon. Akkor ért oda a szél is. aztán búgni kezdtek. . Figyelt. Itt-ott halkan fütyültek a falak gerendái. súlyos sötétség fojtogatta a világot. Zsupsz.

Igyekezett tovább föl az Iszticsóra s túl le.szítsad föl a tüzet. Megasszonyosodott. hogy Ratosnyán megvette egy Schwarz nevű zsidó a Kondor-féle erdőt. nézte. Egészen addig a bizonyos éjszakáig. mintha régi emlékek közül lépett volna ki. hogy lássa: nem mozdultak-e meg odafönt is a medvék. Ez a legfontosabb dolog a világon. Nem szólt. s egy-egy harkály olykor kiült valamelyik száraz fenyő csúcsára. a túrót s ami kellett. Többször feljött. és utána megültek egy szusszanásnyit a kemence melletti lócán. és a hangja puhább. hogy lássalak. És szót váltottak vele erről-arról. és munka közben figyelte az asszony mozdulatait. Néha déli szelek lágyították a hótakarót. Megtelt valamiképpen. Valami furcsa változáson ment át ezen a télen.Ki az? . Aztán ült a házban bent. s amit így-úgy összeszedtek a fejükben. az asztalt s az ágy halvány körvonalait a sarokban. Hogy a dédai fűrésznél agyonvertek egy munkafelügyelőt. Olykor a plájászok mentek le hozzá valamiért. De holnap vagy holnapután már ott is lesz medvenyom. Aztán Iván is észrevett valamit. és kint a tél recsegtette a fákat. VÉGEFOGYHATATLANNAK látszott a tél ott a Szaiárd vize körül. sok-sok jóakaratnyit. ami nyugodtakká és magabiztosakká teszi az asszonyokat. Egy ágy nyikorgott. . Hol metsző kék volt a levegő. hogy ma még nem talál Iván medvenyomot az Iszticsó oldalában. Csönd volt. Már úgy külsőleg is megváltozott. valahonnan nagyon messziről. Telehold volt. . Éppen hogy délben néha megcsepegősödtek az ereszek. a lócán. Egy darabig állt az ajtó előtt. egyszer csak legyőzi a telet. Meglátta a házat. vagy segítettek a fánál. s az őszi vetések olyan zöldek. a sóval. Hogy tova Szászrégennél már szántanak a gazdák. segített itt-ott. Fagy. valami komoly. Az ajtó engedett.Maga az. azt időnként fölhordták a Komárnyikra a liszttel.mondotta egy idő múlva az asszony hangja egészen nyugodtan . Szelídebb lett a szeme. Nézte. Fákon és tisztásokon ezüstösen csillogott a hó. Ó. mint amennyit kimondták a szavak. és elfújja szemükről a tépelődések fátylát. s belevisított a napsütésbe. Helyette öntudatossá teszi a pillantásukat és derűssé. Csak állt. egy sötét házban.riadt föl az asszony hangja a sötétben. s az orsó pergett halkan.A kemence mellett találsz rőzsét . fűrészt akar hozatni rá. egészen biztos. Mert lassan-lassan. de nem szólt. És minden szava mögött mintha valami több rejtőzött volna. s a jégcsapok egyre hosszabbra nyúltak. Valami titoknak a tudása érzett benne. s hírt adott a lenti életről. Aztán egy hideg. Az anyaság derűje ez. naponta egy jóakaratnyit. A patakoknak megjött a hangjok bent a hó alatt. A hold halványan bevilágított az ablakon. Szeme lassan hozzászokott a sötéthez. egy belső fény. azt a háromezer holdat ott a Porku s a Valkaluca között. mintha tavasz lenne. mely békét és meleget áraszt maga köré. olyan gőzzel járót. Bent sötétség volt és meleg. Az a nyugalom a hangjában. csak ők ketten fönt a havason. Ahogy olykor-olykor betértek hozzá. . Gyerkó feljött minden hónap elején a lovakkal.. napsütötte napon úgy tova dél felé. és azt mondják. Ő maga nem is vette észre. ez a jóakarat nagyon fontos. Az asszony boldogan mosolygott a hírre. Betette az ajtót. lassan. miközben a tűz duruzsolt. és már látta a kemencét. A napok nyúltak. Biztos ez. nagy hírrel jött Iván. hogy annál keményebbre páncélosodjon utánok. hiszen tudta ő! A sok kis jóakarat. ott csüng középen. Még csak Dumitru nem tudott semmit.. És valami megmozdult mélyen a gondolatai alatt. De ő sem szólt. Elsőnek Birtalan vette észre. le sem űlt. és hogy sötét volt. ami attól a bizonyos naptól kezdve folyton-folyvást mind feszegeti az idő rácsait. de az erdőkön nem változott semmi. Dumitru bácsi? 59 . nincsen semmi hó a földeken. aztán lenyomta a kilincset. a szénával együtt. A mécset is meggyújthatod. Dumitru medvenyomra bukkant a Belcsuj aljában! Végét járja a tél! Csak éppen egy szóra állt meg Iván. Lassan lement a házhoz. mint miilyen a báróé Dédán. Nézte. Farkasok után járt a plájokon Dumitru. Egészen furcsa volt. Ó. Lehet. Mint amikor valaki fölül az ágyban.6. Újra nyikorgott valami. Párnák suhogtak puhán. Szélcsend. és késő éjszaka vetődött el a Komárnyik felé. hozta a lisztet. hol havazott. Úgy állt ott lent a holdvilágban. A plájászok is csak úgy. és hogy nem volt sehol senki. szénát hordtak föl. mint a jól épített kemencék tüze. szent titoknak a tudása.

. . ott a pokróc! Dumitru bácsi! Már behúzta maga mögött az ajtót. Az ember jött mögöttük.. Aztán soksok ideig nem látták Dumitrut a Komárnyik körül. hogy nem hallotta meg a lépteit. és kettejök között a juhok szürcsölték a vizet. Dumitru bácsi? .Félhet a madár. Csak azon a napon.Hö? Hogy? . Farkas-Dumitru lassan a kemencéhez csoszogott... hogy kibújjanak a fiai? Félhet a madár? Csönd volt a szavak után. Aztán leült a ládára. Csodálkozott. hanem . és nem tudja. ahogy ott haladtak egymás mellett -. hogy egyedül vagy. és az asszony fehér ingválla szinte világított rajta.Csak nincs valami baj? . a ládán. Dumitru bácsi.Mitől. . az asszony meg ott állt mögöttük. De olyan volt az a délután. hogy miben nyilvánult ez meg. Aztán halkan és nagyon komolyan jött a felelet az ágyból. Csak a küszöbről felelt vissza... Ha meg aludni akar. Az asszony éppen itatni terelte ki a juhokat. ahogy az ösvényen felfele cammogott. Mint amikor valaki végigfekszik rajtuk. Ott jobb nekem. . és ült. 60 .Bocsáss meg . s most ott áll ostobán és gyámoltalanul a sötétben.Akkor jó. de nem rőzsét vetett rá. . és ahogy elnyelte őket lassan az éjszaka. mikor ül a fészkén és kotol? És várja. A juhok itták a vizet. mint máskor. meg egy kis maradék tokány. megkereste a fát.jött újra a kérdés.. Dumitru bácsi. a lehevert széna mutatta. Mert azon a nyírfán már ott volt a tavasz. . valósággal megriadt attól. Egy pillanatig csend volt. és a forrás fölött egy vékonyka kis nyírfa mintha alig észrevehetően lélegzeni kezdett volna már. hogy megetesse az állatokat. meg aztán.Már künt éjszakáztathatnád őket . vállán csillogott a puskacső. a bükkösből. hogy a Belcsujban medve járt. amíg azok ittak. . Mondom.mondta. és lassan megindultak vissza a pajta felé.Nem vagyok egyedül. ide látom. Hátára kötve ott hordta az éjszakázó bundáját.Csak nem fázik-e meg a tehén. De valamiképpen már ott volt rajta a tavasz. A felszított tűz táncoló fényénél most már tisztán látszott az ágy. Nem lehetett pontosan tudni. hogy nem vette észre eddig. amikor Iván feljött a hírrel. . ha éhes. Aztán már csak a lépteit lehetett hallani. Ennivalót talál a polcon. ott a rőzse a kemence mellett.igára. amikor már ott állt ő is a forrásnál. Nézte a juhokat. talán a törzse fehérebb volt. s már nyitotta az ajtót.A pajtában. és az asszony állt a juhok mögött.. gorombán. ha egyedül marad? . ha megengeded. A hó még állt keményen. de most puhábban. a sarokban. A juhok befejezték az ivást. és nézte. mit mondjon. az éjszakák még hidegek nagyon. és a nyírfát nézte.Hát.néhány száraz bükkhasábot. . mint addig. de már a levegőnek valami furcsa langyos szaga volt. és talán egy kissé puhábban csünglek alá. Haragudott ni.. már nem volt sehol. Ekkor jött Dumitru. és a jobb lába rongyokba kötött csonkját pihentetve előrenyújtotta.. hogy valamiképpen meg kellett látni benne a nyírfát. hogy éjszaka van. Aztán megnyugodva jött a hang. vagy barnábbak voltak a gallyai. és nem szólt.dörmögte rekedt hangon -. Dumitru ráereszkedett ép bal lábára. asszony! S már ment az ajtó felé. Nem ijedtél meg? . Mikor reggel az asszony kiment. . bocsáss meg. Már nem vagyok egyedül. Nem kellett világosság. hogy fölismerte az asszony. .aggodalmaskodott az asszony -. Csak a juhok mögött. a pajta párájában elhull a gyapjúk. Késő délután. és rád nyitják az ajtót. Jelentéktelen kis fa volt.Hö! Honnan tudod? Igen. Az asszony annyira elmerült a nyírfa nézésében. ott a nagy pokróc. megkaparta a parazsat. Újra suhogtak a párnák.Hö! Baj? Mi hogy legyen? Durván lökte oda ezeket a szavakat. Dumitru bácsi. amiért bejött. Aztán az ember ott a padon hirtelen fölállt. a széna között. Ezt nem lehetett biztosan tudni. Csak akkor látta meg.Hö. hogy valaki éjszakázott ott. Alulról jött.A polcon puliszka is van.Hova megy? Hiszen éccaka van! Háljon már meg legalább a melegben. puskáját két térde közé fogta. Parázs van még. ahogy csikorogtak a havon. . meg minden.

fekete embert. kihúzott egy égő fadarabot. .Hova? 61 .. megitatta azt is.imeddig leég a gyertya. játszani rajta. Kint estébe csúszott át a délután. . . .De. és hátra húzódott szürkés párák mögé. Baj.. Aztán átmentek a házba. Ne. Az ég kékje lilába mélyült. Inkább az a baj. Dumitru pedig ott állt ezalatt a pajta ajtajának dőlve. .Te asszony .. Rázta a fejét. aztán odateszed a kereszt alá vagy a Szűzmária alá szeme zavartan szaladgált körül a falakon -.Engem. Az asszony csak állt. Homlokába bemélyültek a ráncok. . meggyújtod a gyertyát. ne szólj! Én tudom. és megrakta a tüzet. megetette..Imádkozni? .. ijedtre -. . hosszú. Jó? . Dumitru bácsi. mikor az elkészült a tűzzel -. úgy.? . Hidd azt. ahol úgy érzed. akkor égesd el ezt a gyertyát az én lelkemért. Az asszony ment elöl. aki ellen vétett. Dumitru pedig döcögött mögötte.. és aztán. Tedd meg akkor! Kérlek! Az asszony állt. tanácstalanul. aztán megvakarta a fejét. Egy halom farkasbőr fordult ki belőle. Ezalatt Dumitru levette hátáról a bundát és szétfejtette. én a minap megbántottalak téged. Kotorászni kezdett a tarisznyájában. Az ember nem szólt semmit.. asszony. és imádkozol.az asszony szeme tágra nyílt.mondotta az asszony. aki lehajtott fejjel. vitte a tejessajtárt. hogy valami súlyos és nagy dolog nyomja ennek a szomorú. nem is mosolygott. Az asszony elpirult. érted? Ha meg tudsz bocsátani. tudod.Nem tudsz imádkozni? .. s imádkozz előtte.. Az asszony még elrendezte a juhokat. . Nem értette világosan. én nem tudom azt sem. most ne beszélj! Most ne! Én megkövetlek téged emberséggel. . hogy mit beszélek..bólintott kurtán az öreg. Ha fölenged a föld. magányos embernek a lelkét. . . jókora helyet beborított.De.. hogy miről van szó. itt ez a gyertya! Arra kérlek téged..Most állítsad föl! . mintha ott lenne.Hö. de. igazán nagyon szép bőrök. . Dumitru bácsi. . Nem zavarlak. Hadd. sárgán pislákolt benne a kicsike láng.Hát. . neked hoztam ezt.Nem fázik meg.mondotta.Ide nézz .Jó lesz. szőrös álla megnyúlt. Amilyeneket a templomban égetnek. attól nem kell félni. Dumitru bácsi? . . aztán letérdelsz előtte. hogyan szokták azt.. Dumitru szétfejtette a bőröket. hát valahova...mondotta az asszonynak. A padlóra teríteni. görnyedten mormolta el a szavakat.. Az ember elfordította a fejét.Most. Először nevezték meg ezzel a szóval azt..Akkor gyújtsd meg a gyertyát! Az asszony a tűzhöz ment... amíg tüzet fogott a kanóc. hogy nem is vagyok itt. Lehetett egy tucat. Dumitru bácsi. Sötét volt az arca és szorongó.Nem.Hadd. hogy ha meg tudsz bocsájtani egy megtévedt embernek. amit magában érzett. megfejte a tehenet. A szobára már szürkület terült.. A fekete ember néhány pillanatig tanácstalanul bámult. . Nehezen gyulladt meg. Majd utánam mondod. Hogy a sátán ne kísértsen többet. .Én majd leülök ide sarokba.ijedt meg az ember is. és i ncggyújtotta a gyertyát.Köszönöm. szinte földig ért. vagy ha nincs olyan. ahogy szokás. Na..bámult el az asszony.. de érezte. Jó lesz a gyermeknek. szorosan összevarrva. az baj.. kezében a gyertyával. Valahogy. és elővett belőle egy vastag viaszgyertyát. kezében a gyertyával.. Mikor kigöngyölte.Várj csak! Én még tudom valahogy. .. Dumitru bácsi .Most . . sokat kellett vesződni vele. mint ahogy egy ember megkövet egy másik embert.Mi-a? . olyant. Bent még áttöltötte az asszony a tejet az edénybe.Én nem tudok. várj csak! Lehajtotta a fejét. és a hangja különösen rekedt volt -. hogy nincs karám. és nézett ki az erdőre. még mindig zavartan és vörösen -. építünk egyet. és szinte ijedten nézte a csúnya.

.. amit mondtam .. Ismeretlen magasságokból lassan aláereszkedett a Különös Titok.. ahol olyan neked. Csak a viaszgyertya sercegett a polcon. és mégsem idegen másik test. miket a gyertya lángja s a lángból felszálló különös szagú füst vitt el va1ahova a sűrű csönd függönyei között.. mint egy nagy. hogyan kell csinálni azt. az idegen várost és az idegen tornyot és fölötte az írás piros betűit.Mi Atyánk. Az asszony lassan megmozdult..És most gondolj arra. mondd utánam! Mi Atyánk. csupán érezni valamiképpen. és a titok közelsége végigborzongott a testén. lefolyt. Mozdulatlanul térdelt ott. aztán fölemelkedett a tördelésből. és fölnézett a gyertyára. Már csak egy kicsike csonk égett. különös szót.. benne a lángot nézte és a megvilágított furcsa.. kezében a gyertyával.suttogta utána az asszony szája az ismeretlen. Lassan térdre ereszkedett.Jöjjön el a Te országod.. szinte úszva és lebegve a sűrű. odafönt . Aztán hirtelen odament a polchoz. idegen tornyot. a különös sánta emberről. alig tudott mozdulni. sem tapintani nem lehet.Most térdelj le! Látott már gyermekkorában embereket térdelni.Ámen . . kialudt...Legyen meg a te akaratod. és rajta keresztül eltűntek valahova. hömpölygött. Semmi sem volt már. puha ködébe. . Ivánról.. Aztán csak a csönd volt. . Dumitru bácsi? . két nagy. a testében. ahol a képes írás állott. és így tudta.. a kép. Birtalanról.Megszenteltessék a Te neved. . Úgy. aki már élni kezd benne.... és ez a csönd egyszerre mintha megtelt volna titokzatossággal. s a láthatatlan szíjak csak lassan. Először a két keze hullott le fáradtan. És az asszony mondta engedelmesen: . a világról. -Mint a mennyekben. mely körülvette őket. És a szavak. . a megvilágított kép színes vonalai között valahol. . A szavak morgó döccenéssel hullottak bele egyenként a csöndbe.Jöjjön el a Te országod..Mondd utánam . és amelyhez az egyetlen titokzatos nyomot csupán azok az i gyenként elsuttogott titkos értelmű szavak ismerik. minden. sötét titokban. Nehéz sötétség borult a világra. összetett kezekkel. sem szagolni. csak a titokzatos sárga láng a polcon és a megvilágított idegen kép és az égett kanóc füstjének különös ismeretlen szaga és az a halk sercegés a mélységes csöndben. tornyosult mozdulatlanul és puhán a roppant bagolyszárny: a Titok. és aztán fölszálltak a mozdulatlan lángocskához. Ámen.. mintha valami volna.. és arról..... Eltűnt a láng.. valakihez a sötétség mögé. Mélységes csönd volt.dörmögte hátul a hang. Mint akit titokzatos erők tartottak kötözve hosszasan. . egy ködbe. amivel a viaszgyertya égett.Megszenteltessék a Te neved. zöldeskék szem csillogó sugarán át fölszálltak a kicsike fényhez.. ott lebegett. Vénségről. Az asszony gondolkozva állt a szoba közepén.Legyen meg a te akaratod.. Összetette a kezeit. . Tenyérrel egymás felé. nekitámasztva a falnak. valami szent. és a gondolatok fölött valahol magasan. és eltűntek a scrcegő sárga lángban.dörmögött mögötte rekedten a hang -.Úgy itt a földön is.. körülveszi és beágyazza a maga ismeretlen. Az asszony térdelt a gyertya alatt. Odaállította a gyertyát az írott kép alá. mint egy idegen. amit sem látni. . egyenként oldódnának föl.Ki a mennyekben vagy odafönt. és arról a másikról.. aztán az is eldőlt. fejében puhán és szelíden úsztak a gondolatok.. lágy suttogással egy pillanatra életre keltek megint.Úgy itt a földön is. .. Mely mindezeket összefogja valamiképpen.. olvadt.. és néha egy-egy lágy könnycsepp lehullt a polcról a padlóra. az emberekről.Mint a mennyekben.. .Tedd össze a két kezedet. .. 62 . A láng megvilágította a képet.És most. . és beborította a világot. puha és sötét bagolyszárny. a füst. . aki ott van az idegen torony alatt valahol. sokáig. akihez szóltak. halkan és észrevétlenül a hátán. ahogy lassan és egyenként jöttek keresztül a csenden.Hát.. . Dumitruról. Valami tompa sajgás zsibbasztotta a tagjait.Ki a mennyekben vagy.

A kemencéhez botorkált. . és emlékeztetett valamire. Csak az égett gyertya nehéz. Lassú mozdulattal akasztotta vissza a mécs horogiát a szögre. Már csak hamu alatt pislogott valami kevés parázs. Kinyitotta a tűzhelyajtót. Dumitru bácsi? A kérdés elveszett a ház fekete csöndjében. A fellobbanó világosságban leakasztotta a gerendáról a mécsest. Aztán úgy állt hosszasan. Felelet nem jött Lassan a pad felé fordult. olajat töltött belé és mcggyújtotta.Jól csináltam. 63 . egészen furcsán vert. Néhány pillanatig még belerévedt a pislogó fénybe. A pad üres volt. és a szíve furcsán. mint aki emlékezni szeretne valamire. Nem ült rajta senki. Megkaparta és rőzsét vetett rá. fojtó szaga tapadt a sötét falakhoz.

s egy délután tova a Nagy-Ciba felső üvereiben jókora medvenyomra bukkant. ahol a medve állott. Iván emelte a puskát. Emelte a puskát. nagyot bődult utána. semmi olyan zaj. És mellette dühös. Már ott csaholtak előtte a kutyák. s így történhetett meg. és a bőre félig lenyúzva. szájából fehér hab fröcskölt.csodálkozott Iván. Mert irdatlan csúnya sűrűség volt az ott. de elég nehezen. amíg megközelítette őket valamennyire. és már látta a fiatal Dudást is. mintha fölemelkedett volna. a kutyák hangja határozottan szokatlan volt. Lövésre készen tartott puskával.7. Jó ideig lefele haladt a nyom. A lövésre megrogyott a medve ugyan. Egy helyben csak. és habzó szájjal dühösen csaholják az ellenséget. újra menekülnek. hogy „gyere. és már ott voltak a szikla mellett. S mivel az este már ott lógott a levegőben. de csak az elejével. ahogy ott állt egy fiatal fenyő mellett. És már látta a medvét is. egy sűrű katlan alján. és bevágta magát a málnavészbe. másikkal balta nyelét szorongatva. megjelölte velük a vérnyomot. És már látta is az öreg Dudást. de furcsán. ahol egy verőfényes kis folton a hó már eltakarodott a források körül.Találtam egy döglött medvét. Annyira eleven lenne még a medve? . azzal hazament. Lépett néhányat közelebb. egyik kezében véres kést.. Aztán felmordult egy haragos. vadászkésével leütött néhány fenyőgallyat. A medve mozdult. Aztán megindult maga is a nyomon lefele. és nézte az idegen embert. . a vért.He? . Leengedte a puskáját megint. s túl újra be egy üverbe. itt van!".Eridjetek az anyátokba.. s ahhoz másnak hozzányúlni nem szabad! 64 . és acsarkodva csaholt maga elé. Egymásra dőlt fenyőtörzsek között volt az a hely. mint amikor hiúzzal küzdenek. . Már abban az üverben is jól bent járt Iván. de a medvét az uraság lőtte. s kész! Mi bajod velem?! -Veled semmi. gazdám. megtaláltam. A reccsenésre felfigyeltek a kutyák és meglátták. És mégis. vagy nekibőszült vadkan támadja őket. vad ábrázattal egy nagydarab. Az Úr megnézte a lövés helyét. újra támadnak. nye! Hátra! A parancsszóra elhallgattak a kutyák. hogy a golyó nem éppen oda ment. Egyszerre bátor dühvel szökött előre mind a kettő. szőr. Aztán egyszerre csak meglátta jó húsz lépésnyire előttük egy sötét szikla mellett. torzonborz ember állott. büdös dögök! És egy szikladarab repült a kutyák felé. TALÁN egy holdváltozásnyi időre rá történt. mozogni is alig lehetett benne. vadul. erős hangon beleugatja a jelt az erdőbe. borzoltan menekülnek előle. mindent. és ők acsarkodva. vér. az Úr feljött volt néhány napra a szállásra. Aztán ott állt Iván. aztán elkanyarodott jobbra. mikor meghallotta ugatni a kutyákat. Mozgott a medve. ami küzdelemre vallott volna. Elég különös volt. lassan lopódzott feléjük. a fenyőgallyakat.Mit csinálsz itt? Mi? .horkant föl az idegen. ahova kellett volna. Másnap tárgyalása volt a vasútügyben lent Ratosnyán. . mint amikor a kutya nyugodtan ül az elesett vagy sebzetten heverő vad mellett. ahogy annak lennie kell. rekedt hang: . Iván néhány gyors lépéssel ott volt a kutyák mellett. minden úgy volt. s rátette a nyomra a kutyákat. s ezért Ivánt küldte ki megkeresni a medvét. megkerülik. dühösen ugatva. jó két lépéssel az öreg előtt. Mert nem is ugatás volt az. Már csak a csörtetését lehetett hallani. A negyedik üverben meglelte a nyom gazdáját is. De nem látott tisztán. hanem acsarkodó csaholás inkább. Lába alatt megroppant egy korhadt faág. jó szelet keresve.Dudás. s hangos csattanással nekiütődött egy fatörzsnek. Alig volt néhány lépés közöttük. Nem olyan. Óvatosan közeledett Iván. ahogy alárohant az üveren. be a sűrűbe. hogy csörtetés nem hallatszott a csaholás irányából. átvezetett egy szelíd kis gerincen. Ott feküdt élettelenül a szikla alatt. De akkor már kezdett nem tetszeni neki az ugatás hangja. mély. De messze fönt a Benedek fejében valahol! Jókora időbe került. A két kutya hangja olyan volt inkább. . Iván meg is találta a helyet. egymásra dőlt fatörzsek között mozdulni a medve sötét körvonalait. Az meg őt. Gonoszul.. ott rágta a vadsaláta torzsákat éppen.. kezében a puskával. és néha föltartott fejjel.Ilyen sok vér után? Rendre fölért a Benedekbe.

A kő felől csak valami érthetetlen morgás jött. érted? Itt a havasokban vagyunk. ha olyan helyre ért. egyedül. Szedd össze a holmidat és kotródj! Az ember káromkodva emelte föl a földhöz vágott baltát. hogy holnap havazni fog.He? Mindenki mondhatja. A fejet nyúzta éppen. aztán nem szólt többet. majd egy ócska tarisznyát és egy rongyos átalvetőt. a medve mellé. ne fáradj vele egymagád. De a medve bőrét hazaviszem a gazdámnak. s én ülök le arra a kőre. háttal az idegennek. Ivánnak még a keze sem állt meg a munkájában. akkor állj is meg. Vagy én nyúzom.Állj meg! . megfontolt nyugalommal -.És ha nem adom?! .javította ki Iván az igazságot -.felelte Iván nyugodtan -. . Valamit morgott a másik. . és ott kuporgott előregörnyedve. vagy esni. ahol az ember elrontott valamit a nyúzásná1.Hö! . és valamit súgott a fülükbe. Az ember néhány pillanatig döbbenve meredt rá.Akkor elveszem tőled. ebből a húsból elélhetsz egy darabig. Köpött egyet és elindult. minden harag vagy fölindulás nélkül. és baloldalt egy régi sebhely éktelenkedett rajta. tekintetüket rászegezték az idegen emberre. lehajolt hozzájuk.Na . Nagy. nekem semmi dolgom veled. nem a faluban. vagy te nyúzod. . Csak a kés hallatszott. mert azt nem szeretik a kutyák. de nem medvebőrből. Iván kezében újra mozdult egyet a puskacső. Aztán megnyugodtak újra mind a ketten.Fene a dolgodat! Ezt nevezed te nyúzásnak? így kell a körmöket leszedni? Ökör! Itt meg belevágtál! Minek vesz kést a kezébe az ilyen? És így. nem ingyen . hogy még nincs puskám. amikor mind a két Dudás egyszerre fölmordult.. néha bosszúsan felmordult. az bíztos. Aztán csak ült és figyelt. A két kutya pedig leült háttal a medvének.Hó! Mondottam.Akkor odafektetlek. kését megtörülte. De az öt lépés közöttünk. . és betette a tüszőjébe. Iván pedig pattintott ujjával a kutyáinak. ami a puskámban van. azzal hátrament a kőhöz és leült. mintha a medve fejéhez beszélne: . . hátratolt kucsmája alól homlokába lógott a haja. . mintha arról beszélt volna. akár a hamu. ingyen.és ha nem adom oda? .Ülj vissza. az mindenképpen megmarad. nem is fordult arra.Te! Ember! A húst is elviszed? .Nyavalya essen belétek! Már élni sem lehet tőletek?! . s várhatod vele együtt a föltámadást meg az utolsó ítéletet.Mit mondasz? .mondotta -. hogy ő lőtte! Semmi közöm semmiféle urasághoz! He! Én találtam meg. csak ült. . Letette maga mellé a rongyos átalvetőt meg a hosszú nyelű baltát. . csak úgy. sörtés arca szürke volt.mordult föl gonoszul az ember-. s kész! Iván nézte a kötekedő idegent. nagy Dudás már csak ínyét emelgette. és nézni kezdték. Mindössze a puskacső emelkedett egy tenyérnyivel följebb a kezében. Véraláfutásos szemei gonoszul villogtak. s mit keresel itt az erdőkben.szólt rá Iván hirtelen. és isszacsukta a tokjába. Ha már így van. ember. ahogy a bőr hártyáit szelte.mondotta lassan. Az ember még morgott rá valamit. kivette a kését és hozzáfogott a nyúzáshoz. azzal kezdett visszajönni. ha van türelmed hozzá és fogad. hanem munkából. . Én már úgyis dolgoztam rajta.mondotta a másik sunyi alázatossággal -.Semmit.Élni lehet . 65 . hogy állj meg! S ha én azt mondom. .Hö! . hogy állj meg. uram! És lassan jött közelebb. Halkan és nyugodtan mondotta ezt Iván. Telt az idő. Néhány lépés után azonban megállt megint. Értesz engem? Az ember morgott valami káromkodást a fogai közt. Aztán nekitámasztotta a puskáját egy közeli fának. . Iván kínlódott a bőrrel. Fölegyenesedett. s te addig leülsz ott arra a kőre. csontos ember volt. s ne mozgolódj. hogy honnan jöttél.Te ember . aztán dühösen földhöz vágta a baltát. csak úgy szólt. . ezzel a golyóval.Segítenék nyúzni . mert a húst megkapod.Azt megkaphatod. . Kis Dudás még vicsorgatta a fogát és hörgött. kését megtörülte a hóban.Szerencséd. Végül elkészült Iván. akkor dolgozz te.Na-na. Azontúl csönd volt végig. mngyos birkabőr ujjasban. ami különös nagy gondot igényel.

. asszony? Az asszony megrázta a fejét és elfordult. ..rezzent össze Iván. Azt mondta Taté. Még állt ott egy darabig. Lassan elkomolyodott. valami talán akad hamarosan... csak sokat kellett főzni.meredt rá a plájász.kérdezte hirtelen az asszony. reteszeld be azért. az ajtót. az az ember. .Adjon Isten! . Mind odaadta annak az embernek? Az egészet? A váratlan kérdésre szinte megtántorodott Iván. mert eszébe jutott az idegen ember. nem. úgy fordult vissza. ha fölmegy a plájra.az asszony kutatva figyelte a plájász nyílt arcát. . és hebegni kezdett. . hogy sajnálom attól az embertől! Biztosan egy szegény.Nem is tudom .Micsodát? . Ott van az arcán valahol. hosszú gerincen a Komárnyik tetejéig. . . Az ember még ott ült a kövön.Nem. . Homloka ráncba szökött. még megállt.gondolta. könnyedén.? Hogy. honnan tudod ezeket. hogy néha itt-ott el kellett vaduljon benne valaki. . s azon halad a Komárnyikig s úgy le. tarisznyájából előszedett egy kötelet. Kezébe vette a puskát. az uraktól. mi? .Készül biza.éjszakára. gondolkozott.A medve húsára gondolsz? . mintha eszébe jutott volna valami. 66 . és aláereszkedett a fenyvesen. aztán rántott egyet a terűn. Hát Isten megáldjon! . tudod. hátán a medvebőrrel. . nem lehet tudni. ment s közben gondolt erre meg arra: a vad képű idegen emberre.A húsával mit csinált? . Iván Kicsi. vállán a puska. Mi az a hátán? ..Nem tudom. hogy az urak nem eszik.Itt lőtte valahol? . talán a szemében! Csak úgy kérdeztem.kérdezte egy idő múlva gyámoltalanul.figyelt föl meglepetten az asszony. Iván bácsi! .. Vadászatról.Készül a seprű. Ó.. éhes ember volt.Honnan tudod? ..Isten segítse.Te.. sietek. végighaladt a hullámos.Úgy. Az uraság. Iván bácsi! A küszöbön. dehogy. . Jó íze volt.Na. majd meglátjuk. Sok időt töltöttem. Elvörösödött a szakálla fölött. nem nézett vissza. Csak úgy gondoltam. . . A Benedek felől a cibai szálláshoz legjobban úgy jut el az ember.Hús kellene? .. Isten segítsen! Azzal füttyentett a kutyáknak s elindult.Úgy. . . riadtan még mindig -.Nem én lőttem. Butaság volt. aki valami miatt így kell bujdossék egymagában a havasok között... Minek ijesszem? . Több dolgunk nincs egymással. s lassan fölért a plájra. és keze elengedte a seprűt. a többi emberekre. . nem fordult hátra. topogva.. De nem szólt róla mégsem.. Hátán a véres medvebőr.? Honnan tudsz arról. Üljön már le! Melegítek valamit mindjárt. ne higgye.Igen . és pislogva nézték.Összegöngyölte a lefejtett bőrt. tegnap. a kutyák meg ültek szemközt vele. nem volt jó ember. keresztül a tisztás felé.. A plájász állt előtte esetlenül. Valami gonosz ember volt. nem tudok semmit.Mi.. Keze fogta a kilincset. összekötözte vele és a hátára lökte. így ment Iván is. Az öreg .tette hozzá.Pedig.? Az asszony nevetett. Ment. és közben lassan mondta -. A komárnyiki tisztáson már szakadozott a hó. s megigazította vállán az előrecsúszott puskát. Az asszony seprűt kötözött nyírfaágból.felelte halkan -... Itt-ott előbukkant a gyep fakó zöldje. Nem állt meg sehol. Taté hozta.. úgy érzem... mielőtt az ajtót betette volna maga mögött. .Adjon Isten. mögötte a két Dudás. . Iván benézett a házba. Iván bácsi. És kötözte a seprűt tovább. .Medvebőr. akik úgy formálták ezt a világot.Hadd el. egyszer régen ettem medvehűst. mert ott van..

olyan volt. Előretolta a súlyos tölgyfarudat. meleg napfényben. ahogy fürge csilingeléssel gyűjtötték össze a megtottyant hó illanó vizeit.Hát Isten áldjon! Az ajtó bccsukódott. Most sem haladt a munka. Valami más. Az kinyitotta az ajtót. A szeme káprázott? Vagy valóban mozdult ott fönt. Nem csak az egyedüllét volt benne. Párák szövődtek az égre. s a fenyves felől egy nyers szellő indult meg lefele. hogy bejöjjön. Aztán visszaült a kemence sarkára. és kaparni kezdte az ajtót. végzett a fejessel.Ne.topogott zavartan a plájász. A tisztás holtan terült el a szürkületben. és a sulykoló szapora csattogása vidáman visszhangzott végig az erdőkön. vidámakat kurjantozott nekik. Mikor a pajta ajtaját betette maga mögött. a Bisztra-patak kedves zúgására. Volt benne valami fenyegető. Állt egy pillanatig. . De nem haladt jól semmiképpen. Aztán újra ott volt. merev. Lassan megnyugodott. és a szellőtelen csöndben hallani lehetett a csermelyeket. félregörbültek. Közben szél támadt kint. ahogy ott állt. Figyelte a szelet. Szeme önkéntelenül az ablak felé fordult. Különös szél volt. Odébb a szálasban két fekete mókus kergetőzött. már érzett a levegőben a közelgő éjszakai fagy csípőssége. a szélső fenyők lehajló ágai között valami? Sötét emberi alak? Meredten nézett arra a helyre. Darabos. és fönt a padláson is fütyölni kezdett. Különös szél volt. Majd megállt megint. Később abbahagyta. és a csendben különösen hangosan zúgott a fenyves. fel a fenyveshez. aztán nekiült a délben abbahagyott seprűnek. egy ócska pokrócból fekvőhelyet készített a kutyának a kemence mögött. Csobán! Bejöhetsz! Szeme egy nyugtalan másodpercig újra felszökött a fenyveshez. . Később bement délebédre valót melegíteni. Ugrásra készül. Sokáig állt úgy. néha szinte egészen megszűnt. lereteszelte. Fanyar illata ott úszott az álmos levegőben. mint valami titokzatos szem. Lassan megnyugodott. egyetlen felhőfoszlány nem zavarta a tükrét. fojtott érzés. Olyan volt. az asszony ott maradt a seprűvel. éleset dobbant a szíve. Később lement ruhát sulykolni a forrás alá. . és perlekedve szidta őket.Csobán! Csobán ne! A kutya álmosan és csodálkozva kecmergett elő a szénából. Lökésenként jött. nagyokat rohant. és az a halott fekete négyszög nézett vissza rá. A kutya előjött közben a kuckóból. később egy tarka tollú havasi szajkó szállt le a fölöttük levő fára. és az ajtóhoz ment. aztán folytatta a munkát. Később újra fölkelt. A másik ablakot is. Ő maga is ott maradt az ajtóban. Csak úgy mondtam . gyere! Fölmentek a házhoz. és el is felejtette az egészet. Valami érthetetlen ijedtség mintha a torkába kergette volna a szívét. beletúrta orrát a hóba. ahogyan kellett volna. és Csobán is egészen nekibolondulva szökdelt a jó. az Istenszék tágas lejtőire. hűvös lett. Bevitte a ruhát. Mécsest gyújtott. valami kellemetlen. és az ajtóhoz ment. A vesszők nem hajlottak úgy. Az ég zöldeskék volt és végtelenül magas. Nekirohant a ház falának. Fölkelt és lefüggönyözte. Megborzongott és betette az ajtót. és korhadt fatörzsek szagát hozta. Erős. Hirtelen kellemetlent. mint egy mozdulatlan. és egy jókedvű zöldharkály visítozva nyargalt a bükkfák selymes-szürke törzsén föl és alá. mint egy mozdulatlan. és szeme nyugtalanul siklott végig a tisztáson. elhasadtak: nem ment. De semmi sem mozdult odafönt. nekitámaszkodott az ajtófélfának. mintha valaki az ajtót keresné. hogy jöjjön be rajta a déli napfény. ott fönt. A kutya kérdőleg nézett a gazdájára. és figyelte a fenyvest. és jó volt így emlékezni mindezekre a napsütésben. Vagy hallgatózik. jókedvű hang volt. fekete fal.Ne! . Lent megreccsent olykor egy-egy bükkfa. valami volt a levegőben. és hangosakat vakkantott. Valahol a bükkös között mogyoróbarka virágzott. és közben este lett. mint aki les valamit. Valami kellemetlen érzés suhant keresztül az asszonyon. A langyos napsütésben cinkeraj szállt át a tisztás fölött. föl a fenyveshez.. és szeme önkéntelen nyugtalansággal átszaladt fölötte. hallani lehetett az erdőt zúgni a gerincen. de nem dolgozott. s ahogy a szélroham néha nekivágódott kívül a ház falának.intett neki az asszony -. emlékeztetett valahogy az Urszura. 67 . Valami több. Néhány percig maga elé bámult. üres tisztás végében. kiteregette száradni a kötélre. ahogy dőlni kezdett a nap.Isten tudja. Délután körülterelte néhányszor a juhokat a tisztáson. . Egy idő múlva. ellátta az állatokat. aztán hirtelen mozdulattal kinyitotta újra a pajta ajtaját és beszólt. fekete fal a holt. Kitárta szélesre. bátor.

Lépések? Szélroham nyargalt el a ház mellett.Éjjeli szállást. Szeme meredten nézte a kilincset.Maradj ott.Tedd be az ajtót.Ki van ott? . Akár igaz. A mécses felé tartotta.szakadt ki belőle hirtelen a kérdés. Kívülről újra megnyomták az ajtót. bátor hang volt. A szél bevágott az ajtón. akár nem. mereven. . . A kérés parancs. A szél kívül maradt.mordult rá gorombán és idegesen. Ha a halált jelenti. Keze reszketett. és fölnyúlt a polcra. Hirtelen felfigyelt. . és keze megmarkolta a kés nyelét. Erős. Egy pillanatig nézte. Kísértetiesen búgott a fenyves ott fent. és ez rossz volt. akkor sem lehet tenni mást. csak éppen a körvonalai látszottak valamennyire. Várt. .Ki van ott? .Mi ez? . belső parancs.kérdezte önmagától. Egy pillanatig semmi sem történt. sötét tömb az éjszaka puha sötétjében.dideregte az asszony. Ki akart menni. Nyoma sem érzett benne a remegősnek.Én. ami félelmetes és rossz. más semmi. ember! Valaki ott állott mellette a sötétben. és nyugtalanul hátranézett a mögötte ólálkodó sötétségre. Szíve a torkába szaladt. mint a szurok.kérdezte ugyanazzal a tiszta. Mielőtt bejött volna.. Halkan nyöszörgőit. A mécses újra lobogni kezdett. a pokrócokat is. Egy pillanatig gondolkozott.Gyere vissza! És ott állt az ajtóban. hogy hova tegye. .Mit akarsz? . csak az értelmük kúszott be az ajtó fatörzsei között. a mécses lángja pislogva táncolt tőle.Várj. és eloltotta a mécsest. ujjával megérintette a hegyét. szögletes. Valaki éjjeli szállást kér. Nehézkesen állott ott. megnézte sorra az ablakokat is. aminek engedelmeskedni kell.Tedd már be az ajtót! Az ajtó becsapódott. mert várnia kellett valamire.Gyere már be. És mégis: tudta. A kutya morogni kezdett a kuckóban. hörgő morgással. gyere már! . Felállt. A kutya halkan nyöszörgött. Megkereste a kezével a húsvágó kést. Érezte. és hallani lehetett tisztán a bükköket odalent. A kutya megjárta magát. sűrű. Sötét lett. még megállt egyszer. Az asszony félreugrott a szél elől. amire azt mondják az emberek. A tető zsindelyei egyre élesebben sípoltak. hogy nincs mit kérdezni többet.Mit akarsz? . Visszafojtotta a lélegzetét. Erezte és tudta. . egy nagydarab. Átment a kemence másik oldalára. Nem felelt rá senki. Aztán hang nélkül megmozdult a kilincs fogantyúja. Visszatolta a reteszt és kiengedte a kutyát. A szél nem hagyott alább odakint. Mintha mágnesesség lett volna a kilincsben. amiket föléjük akasztott. Csak magasan-magasan fent látszott néhány halvány kis csillag. Valamire. hogy „félek"? Leült a kemence sarkába és várt. csengő hanggal. hogy vár. Maga is meglepetten figyelt a saját hangja után. Hogy rés se legyen sehol. hogy didereg. ahogy hörögve viaskodtak egy láthatatlan fekete ellenséggel. és fölvette a kis baltát. és érezte verni a szívét. Eressz be! A szél zúgása elkapta a szavakat. A kilincset újra lenyomta kívülről egy kéz. Aztán az ajtóhoz ment. várj! Megyek már! A kést a kötényébe csúsztatta. . . . hol vagyok. nyelét benyomta a korc alá. . ami egész belsejét megtöltötte. Csak a szél hallatszott. Lassan lenyomta egy láthatatlan kéz. Fekete volt az éjszaka. mély. félelmetes idegenség. Valami megnevezhetetlen erő húzta a szemét az ajtóhoz. oda kellett nézni. Elvétettem az utat. hogy valaki van odakint. és gyorsan betette a kutya mögött az ajtót. Az lassan fölemelkedett megint. tehát ki kell nyitni előtte az ajtót. barátságtalan hang mordult föl odakint. Közben érezte. Szél ömlött be rajta. Ellenkezőleg.Ez az. nem tudom. Mély. Eligazította a függönyöket is. aztán visszajött. Az ajtó föltárult. amíg meggyújtorn a mécset! 68 . aminek a közelségétől fázás reszkettette. és eltolta a tölgyfarudat. Az ajtó most már megzörrent a nyomástól. Gondosan elreteszelte a tölgyfarúddal. csengő. és meglobogtatta a mécses vérszegény lángját. aztán gyors mozdulattal letette megint. . .

nyersen. Hegyes végű fekete kucsmája a mennyezet gerendáját érte. és megvárta. Valami megrezzent benne. Meggyújtotta a mécsest.Sötétben?! . Magas.. ha a plájon megyek végig. hogy elvétem a plájt a sötétségben.A plájról láttad meg a házat? . Melléje támasztotta a baltát. anyád ne sirasson! Az úgy volt. Mondd. és egyszerre csak megláttam a házat. mellejök helyezte a puliszkát és a tejet.Lefeküdött már. s azt is rátette az átalvetőre. hogy erre mégy haza? Az ember onnan a padról újra vetett egy alattomos pillantást az ajtó felé. Mondd csak. Az idegen ott állt. súlyosan. Ahogy ott guggolt. ember.Görgényben már nincs hó? ..Semmi. A bágyatag fény szétáradt a szobán. hogy itt még hó van.Aztán lejöttem a plájon.. . s ülj le oda ni.Mit tátod a szádat! Ülj már le! Fáradt vagy biztosan. aztán vége volt. vágtuk az erdőt. S gondoltam. néhány lépésnyire tőle. Aztán egyszerre nagy-nagy nyugalom lepte meg.. és esetlenül tette le az átalvetőjét a fal mellé.Igazán? Azt mondod? Ezek az ablakok világítottak? Ki hitte volna! 69 . jó nyugalom. hogy eltévedtem! Bekerültem az erdő közé. Az ember még mindig ott állt.. Toplica mellett. Az ember zavarodottan dörzsölgette az orrát. .. és megláttam a házat. Az ember csodálkozva kapta feléje a tekintetét. Szolgálatban volt ma. Olyan furcsa volt ez a hirtelen jövő. hogy az ember megmozdul a háta megett. semmi . az úgy volt. amit meglátott rajta. . . onnan. aki ottan állt. így rövidebb. Dadogni kezdett. sze tán mécses ég nálad?! Messzire kivilágít! Na! Nézd csak! Az asszony közben tányért és kanalat tett az asztalra.Onnan.. Leakasztotta a mécsest..Furcsa. valami az eszembe jutott. Honnan kerülsz erre? Az embert szemmel láthatólag megzavarta a fölényes hang. és bámult. a sebhely volt.hadd tegyem ide a sapkát is. mi a mestersége az uradnak? . és hazaeresztettek bennünket. tudod. csontos. és valamivel halkabban folytatta: .Sötétben? .Ha. megkaparta a parazsat. és este lett. Nem volt fölkészülve erre. és szemeit kutatva hordozta körül. egy vékony ágacskát benyújtott a parázsba.Pedig a plájról nem is látni ide. Nem nézett az ajtó felé. Ha mért? .mondta még mindig nevetve -. Vállán rongyos átalvető.Mit nevetsz? . hallotta. a válla fölött. csontos arc bozontos sörtéi közül elővillanó hosszú. hogy. amíg lángra lobban a vége. vörös vonalra. hogy halkan felkacagott tőle. Magasan. hogy erdőt irtottunk a kincstárnál tova Görgény fölött. Az asszony csak egy pillantást vetett rá a mécses világánál. .. . ami bent volt. hol az urad? Az asszony közben leszedte a maradék puliszkát a polcról. ott a másik szobában. Valami kis világosság még szűrődött ki a parázstól. A kemencéhez ment. tudod. A kucsmát is levette a fejéről. Úgy szólt hátra. és fölakasztotta a helyére.. mégis látta az embert. a padra! Melegítek valami ételt neked. laknak még emberek itt a közelben? Az asszony kavarta a puliszkát és mosolygott. Tedd le az átalvetődet. Nem tudtam. . bambán és megzavarodva a nevetéstől. kezében hosszú nyelű balta. na. s edénybe tette a tűz fölé melegedni. Hát mi volt ott Görgényben? Az ember egy gyors pillantást vetett a szeme sarkából a belső szoba ajtajára. és az első.Salamáson.. . hát mondom.Vadász.. .az ember alig tudta visszafojtani mérgét -. .Nincs. És féltem. Állj meg. Végre tüzet fogott az ág.A kemencéhez ment és kinyitotta a pléhajtót.Ha..Na jó. A kutya is morogni kezdett megint. Persze. . amivel az asszony beszélt hozzá. tudod. De csak egy pillanat volt. sötét ember volt. .. S te hol laksz. fát rakott rá. Szeme egy pillanatig mereven tapadt a hamuszürke. Vidám csodálkozással fordult az ember felé. Az ember kissé megzavarodott újra.

Én biza nem tudom.Nesze. . Az ember apró szemei szaporán kezdtek pislogni.Mit nézel olyan furcsán? Mi? Nem vette le róla a szemét. .Szép hát. na! Ingyen adom! Durván fölnevetett. Dühös arccal tápászkodott föl a padról. hidd el! Úgy halkan.. . mert fölébred az uram! . mereven a szemébe nézett. . Ehetsz te is belőle. . nincsen egy eladó puskája az uradnak? Vennék egy puskát. ..Ha.Ha nem lenne itthon az urad.. onnan figyelte az embert. . Egy idő múlva letette a kanalat. kis húst. Az ajtó felé bökött az állával. és kivett belőle egy jókora darab nyers húst. Úri puska.Két töltés megy bele egyszerre? Azt mondod? . . Az ember falta a puliszkát.Eladó puska? Az nincs. Haragos lesz akkor és goromba. és bosszúságában elkezdett krákogni.De. áhá. komolyan.. Fölnézett az előtte álló emberre. Az ágy fejinél. .? . miféle. . hogy ne ébredjen föl! Csak hogy lássam! Annyi leplezetlen alattomosság volt az ember arcában. . majd máskor! Az asszony egyre csak a szemét nézte. . hogy. úgy felelte. hogy az asszony legszívesebben szembeköpte volna. Az van. egyél . Két töltés megy bele egyszerre. Az ember lassan megzavarodott ettől a nézéstől.Ha? Mi? Mit mondasz? Honnan gondolod. De érezte.. mi? Az asszony visszaült közben a kemence sarkába. dehogy merek én hozzányúlni ahhoz! Isten őrizz! Örökösen töltve van. .. azt mondd meg. mit tudom én.Kihoznád azt a puskát. Az ember körülnézett. De így. szigorúan. . most kell a legjobban vigyázni..Vigye el az ördög! Hát ki szeret éccaka mászkálni ezeken a bitang erdőkön. hanem főzni. tudod a keresetemből. Nem nyúlt a húsért. amikor leült. annyi. tudja az ördög.. Az ember nehézkes mozdulatokkal felkelt..Az ember a lepokrócozott ablakra nézett.figyelmeztette az asszony..Itt van. és az asztalhoz ment. . Csak hozzáér az ember és elsül! Dehogy merek én hozzányúlni ahhoz! Az ember megcsóválta a fejét.. mi? A szék megreccsent alatta.Gyere. . Élesen. aztán tejet hörpölt hozzá.. hogy most vigyázni kell a szavakra. Itt a tűz.. odament a földre lökött átalvetőhöz.. ni! Odavitte az asszonyhoz.Bent. és hümmögött bosszúsan valamit...Nem szereti.Medvehúst nem sütni kell.. . . . Aztán miféle puska? ..Jaj .Tán nincs is puskája az uradnak? ..Te! Asszony! Megsütnél egy darab húst? Van nálam. valahol máshol jött ki a fény. hogy lássam? Soha nem láttam még olyan puskát. Néhányat falt a puliszkából. . Aztán hirtelen az asszony felé fordult. az ember mégis ezt-azt szerez vele a házhoz. tudod.Tudom. Puska. . Hallgatott egy darabig. Élesen.Ha.Hol? Nem látom. . . .Annyi. Az ember szája tátva maradt a csodálkozástól. ha alvásban zavarják.Hásztán? Legalább beszélünk egy keveset. hogy elvigye.Szép puska lehet. Neked adom.. . még éccaka is úgy tartja az uram maga mellett.? 70 .nevetett az asszony.Halkabban járj. még kérnék érte valamit.Tudja az ördög.. Súlyos léptei alatt dongott a padló. Elvörösödött.mondotta megjátszott ijedtséggel -. .Mi..Megsütheti. megállt előtte. -Nesze.

. A kezedet sem tudod fölemelni! Mozdulni sem tudsz! Próbálj mozdulni! Nem tudsz! A nagydarab ember reszketve állt ott és hamuszürkén. Istenem! Az asszony hangja sziszegett.A plájászt. Mihály. a szája megnyílt. és belegyömöszölte az átalvetőjébe. mert megbünteted te saját magadat! Ott van a szemedben a sorsod. .. hanem Dédáról jöttél. odament vele az emberhez.Várj! Felvette a húst a földről. de szemet egy pillanatra se vette le az ember szeméről. mint az iskolás gyermek. a torkát szorítottad a két kezeddel. amíg a nyüvek le nem rágják. jaj. . és a nyüvek szétrágnak apróra! . jaj-jaj! Az asszony hirtelen hátralépett. . És állt mozdulatlanul. Látom! Magad húzod rá a kötelet a nyakadra. Halk volt.hörögte -. Mozdulni próbált. Szeme zöldes villogással fúródott a megrettent ember szemébe. Ivánnak hívják.Válladra az átalvetőt! Az ember vállára emelte az átalvetőt. és merev léptekkel megindult. Érted.. Nem tudsz ellene tenni semmit..lihegte az ember -.Jaj. . a kést haragos koppanással az asztalra dobta. Mihály! Te sem sajnáltad az örményt..Most pedig elég legyen! Távozz! Az ember állt és reszketett. Mondd utánam! És az ember mondani kezdte.Kimegyek az ajtón. és addig megyek.. Mihály! Nem kell én megbüntesselek. És nekem hatalmam van fölötted.Tedd a fejedre a sapkát! Az ember engedelmeskedett. Kezében megvillant a kés. Homlokán kiütközött a veríték.. Kezéből kiesett a hús. És nem Görgényből jöttél. mint a suhogó penge. Hegyét az ember mellének szegezte. . mindig a plájon.. és emiatt most a csendőrök keresnek.Megkötözhetnélek és úgy vihetnélek le a csendőröknek. Arca kemény volt és szigorú. . fölmegyek a plájra.Jaj-jaj . Mihály. akadozó nyelvvel.nyögött föl az ember -..Most pedig ide figyelj. . balra fordulok.Parancsolom! Érted? Pa-ran-cso-lom! Mozdulj és menj! Az ember nehézkesen megmozdult. Lassan és nyugodtan mondta ki a súlyos szavakat. és azután megöltél egy másik embert is. az átalvetőt és a baltát. Ez az igazság. fölmégy a plájra.Látod a kést? Beléd szúrhatnám. . és rákiáltott az emberre.. . és te gyújtottad reá a házat.. Csak hörgött és szeme megigézettek rémületével bámult bele az asszony villogó szemébe... sápadtan és reszketve. és ott lógsz hosszú hónapokon át a fán.nyöszörögte az ember. és addig mégy rajta. .Vedd föl a sapkát.Megállj! Az ember megállt. az átalvetőt. és mégis megtöltötte a szobát. mindig a plájon. .. . ha eljön az idő. amíg a hollók leeszik csontjaidról a húst. de mintha láthatatlan kötelek szorították volna gúzsba a tagjait. az ajtó felé fordult. . és két kutyával jár. mindent elfelejtesz. és tompán puffant a padlón. Az hamuszínűre sápadva állt előtte... .. .Nem sajnállak. ami napnyugtától napkeltéig történt! 71 . aki a medve húsát otthagyta neked ma délben. Mihály. .. mint a vakok.Értem .Távozz! Az asszony előrehajolt. . és nem favágó vagy. látom. amikor ott vonaglott alattad. Mihály. amikor fölkel a nap.? Ha akarnám megölhetnélek. Ott a jel a kezeiden. . és élesen a szemébe nézett. amit mondok? . Az álla reszketett. . és közben felállt. a baltát! Az ember szögletes mozdulatokkal a falhoz ment. Te ölted meg az örményt.. de nem jöttek ki rajta szavak. amíg feljön a nap. te vagy az ördög! Az asszony szorosan elébe lépett. onnan balra fordulsz.Ördög.És abban a pillanatban.Kimégy az ajtón. Istenem . és gyilkos vagy. De semmi közöm hozzád.Te vagy az ördög. amíg fölkel a nap. ott is marad örökre. fölvette a földről a sapkát. Érzed a hatalmamat.

Magára húzta a hosszú szőrű csergét. Aztán vetkőzni kezdett. zümmögő. Sötét volt. Szeretett volna gondolkozni azon. nyüzsgő. A szél mintha alábbhagyott volna. 72 . és mindent elfödött. szögletes mozdulatokkal. Valami súlyos nagy fáradtságot érzett magában. Lassú mozdulattal betette az ajtót.. kinyitotta és kilépett az éjszakába. mintha gépre jártak volna a lábai.. Csak a fák nyögtek a szélben. hogy be kellene reteszelni az ajtót. ami történt. Csak egy-egy foszlánya rémlett föl annak. .. Mögötte nyitva maradt egy ajtó. Valami puha köd kavargott benne valahol. Semmi se mozdult. és megrakta a tüzet. . és benyomta mélyen az álom süppedő párnái közé.. ami napnyugtától napkeltéig történt. Csak a fenyves búgott még odafönt.És abban a pillanatban. amikor fölkel a nap. mint egy nagy. És hogy biztosan. ránehezedett a gondolataira. és a fáradtság. de nem tudta összeszedni a gondolatokat. Majd elfújta a mécsest és bebújt az ágyba..ismételte érzéketlen hangon az ember. Csak annyit érzett.Eredj! Az ember megmozdult. Kinézett az éjszakába.. Kimért. ami történt. Az asszony lassan az ajtóhoz ment. hogy rettenetesen fáradt.. mint az alvajáró. s egy-egy kósza szélroham végignyargalt a tisztáson. mindent elfelejtek... Elvonszolta magát a kemencéig. És hogy otthon van. Már nem is gondolt arra. nyugodtan és minden ellen védve áll itt a világ közepén. az ajtóhoz ment. zavaros köd.

hanem valami mással. Nekidőlt a pajta falának..örvendett meg a hangnak. De mit tudott? Csak azt. de valahol ott maradtak. és aki szállást kér. józanul és világosan. hogy jön. Néhány kis felhőcske hajókázott magasan az erdő fölött. aztán átment a pajtába. De hogyan is volt? Iván bácsi szólt először az emberről? Nem. valósággal arcába csapott a világosság. hunyorgó szemmel. És tudta. mint az erdőkről a hajnali köd. Na de aztán? Aztán jött. Ott volt. hogy igazán ott van. a gondolatok csak úgy kószán kavarogtak körülötte. hogy jönni fog az ember? Tudta. és lassan lepergett előtte újra mindaz. örvös galamb búgott az erdőn. A szoba megtelt józan. Az ember arca is benne volt? Nem. de honnan? Nem volt senki. de ha egyszer tudta. de ott maradtak. és az ajtóhoz szaladt. hogy nem azért jön? Hogy ez csak a hazugság.. vagy azt is. De aztán rendre elkészült mindennel. Talán a levegőben volt az is. és halkan kaparta. különösen zúgott. Na és aztán? Igen.. Benne volt a szélben. De a kutya már ott nyöszörgött az ajtónál. Mert ezek a szavak ott maradtak. ami történni fog? Nem. és kezét szinte védőleg emelte az arca elé. Szóba jött a medve és az ember. Mikor kinyitotta az ajtót. És hogy rossz. tisztán. felöltözött. Miattuk volt az egész nap olyan. széthúzta a függönyöket. Csak annyit tudott. rendes bizonyosság volt. Munka közben fürgén pergett az idő. Ezt a kettőt tudta. és felnézett az égre. A pajta sarkánál egy vidám kis erecske csörgedezett elő az olvadó hóból. józanul és egyszerűen. amiket az ember mondott. Döbbenve állt a küszöbön. Jó. Milyen? Olyan ködös. derűs világossággal. igen. szinte ijesztően közel. Már nem volt mihez fogjon. láthatatlanul. Nem is hang: egy érzés. valamiképpen olyan sötét. akit az Iván bácsi szeméből kiérzett. minden. mert be kellett engedje. A fülén keresztül ment be a fejébe a szavak által. és a nyitott ajtón át ellepte a szobát is a fényesség. Ez a törvény a havasban. hogy az ablakokra pokrócot akasztott este. tehát nem volt kézzelfogható. Csak az ember maga. Miattuk nem készült el a seprű.Itt a tavasz! Aztán csak állt ott. ami történt. Tudta már akkor.8. még sötét volt a szobában. hogy jön. mert hiszen sütött a nap. És egyszerre csak az ajtóra kellett nézzen. csak ki kellett olvasni belőle. az Iván bácsi szemében. A szélben volt és ezért tudta. Ő szólt róla először. Aztán beengedte. hogy kieressze a kutyát. a nyúzás meg a hús.. mondta valaki. hogy egy ember van kint az éjszakában. hogy szállást kér. evett valamit az esti maradékból. Igen. És mégis tudta. szemközt a nappal. . fehér-szürkék. Az ember. az. foszlányonként. Lassan bomlott le róla az álom. és valahol lent a bükkösben fölbúgott egy örvös galamb. Lassan az ablakokhoz ment. vagy a levegőben. Ült a kemence sarkán. talán a szélben volt benne az. minden. akkor egyszerre tudta. Ezek a szavak tartották ott. felhős. Mintha egy csillogó. Honnan tudott róla? Mondta valaki? Igen. szinte tapintható közelségben. Láthatatlanul. és lefejtette róluk a pokrócokat. Mégis beengedte. Mi is történt tulajdonképpen? Elrendezte egyszerű józansággal az eseményeket: délelőtt itt járt Iván bácsi. A szemében volt az ember. Akkor gyors mozdulattal felszökött az ágyból. És aztán megmozdult a kilincs. Vakító fényességgel sütött a nap. És erről hirtelen emlékezetébe villant maga az este. hogy jön. Tisztán.. Kicsoda? Egy hang. És amikor látta megmozdulni a kilincset. Tudta. bodrosak. és kezét lassan a kilincsre teszi. De talán inkább a szél. ott bent. hogy ott áll kint az ajtó előtt. egészen tavasziak már. kint zúgott a szél. Amikor megjött a szél és az este. az érzéseivel tudta. Az már akkor ott volt az Iván bácsi szemében. józan hóolvadásszaga volt. és a levegőnek nyers. hogy mi fog történni.Örvös galamb! . aki az arc mögött van. eltévedt a havasban és szállást kér. Kellett egy kis idő. mint a szavak? Lehet. Az a valaki. 73 . Na jó. Jó. Igen. Iván bácsi azt mondta: az ajtót reteszeld be éjszaka! És talán ez volt az oka annak. ami este történt. egyszerre ott állt előtte minden. Igen.. Nem is láthatta volna másképpen önmagát és azt az embert együtt. hegyes tű felszúrt volna valahol egy ködburkot az emlékezetén. Honnan? Igen. nyomott. hogy az a valaki. Az arca nem. MIKOR reggel fölébredt. akinek a szeméből kiolvashatta volna. Miért? Mert azt mondta. Tüzet tett. azt be kell engedni. nem a fejével. amíg egészen éber lett. azért. a medve. ez az igazság. más semmit. azt nem tudta. amit magával hozott? Hiába. A padló repedéseiben vagy a gerendák között. továbbra is ott maradt vele. Jó. Aztán eszébe jutott. gonoszul. Hogy amikor megjött az este és a szél. Mert az egyik dolgot csak úgy tudta valahogy. ez kézzelfogható. beszívta mélyen a jó langyos levegőt. Míg a másik. bizonyos tudás. . Azt nem. a pajta falának dőlve.

hogy félreugrott a fal mellé. és aki megölte Szőrfülűt. Az ember evett és beszélt.. Egy görcsös. csupán érezte. Hogyan is volt? Igen. És akkor tudta. Hát igen. Sötétség lett. Még csak nyoma sem maradt.Tehát tudomásul kellett vennie. benne lakott. mintha csak tegnap állottak volna szemben egymással Szőrfülűnél. Na jó. Aztán meggyújtotta a mécsest. Sőt. Közben az ember onnan az ajtótól előbbre jött. És látta. de miért? Miért? Mert akkor már ismerte azt az embert. az egy kis tréfás ravaszság volt. akkor. ami az ember mögött volt. mintha ott történt volna minden előtte.. az örményt. csak nem tudott róla. De mégis. Erősen. Az a mese. Ez megint az a másik tudása volt a gonoszságnak. Olyan tisztán és világosan fölismerte. és sötétség lett tőle. ki is próbálta rögtön. Érezte. amit magában hordozott. mint egy tompa fényű tükör. Igen. hogy egy gonosz dédai ember áll előtte. tisztán és világosan. Valami olyan kétségbeesett rémület. Éppen az. Lassan. de még jobban kellett volna félnie tőle? Hiszen most már bizonyosan tudta. le tudná rajzolni. ami volt. meg a többi. meg is mondotta az örménynek akkor. és ránézett az emberre. amikor az ember szemébe nézett.. hogy az ura. egyenként bújtak elő az ember mögül a képek. És mondani kezdte. Olyan tisztán és világosan látta az eseményeket. És akkor.. akkor egyszerre olyan lett az a gonoszsággal telt szem. a dédai korcsmában. mindaz. Az embert akarta elkergetni vele a házból. vonaglott. Nézte és ahogy nézte. Gyorsan a kemencéhez ment. hogy ilyenkor ki kell nyitni az ajtót. aztán egyszerre csöndes lett és csak lógott. Mintha ott sem lett volna mellette ez a félelem egész napon át. Persze. És ezen a bükkfán lógott egy ember. Igen. amelyiknek az üvegét nem mosták le soha. És ő tudta. És akkor már tudta. amikor meglátta benne azt a másik képet. A fején keresztül tudta. ez így történt pontosan: a szél eloltotta a mécset és sötét lett. ezt honnan tudta? Hogy megölte? Hogy ő ölte meg? Ez megint az a másik tudás volt? Igen. már látta mindazt. Tisztán hallotta a lépéseit.. Mögötte sziklák voltak és fenyők. hogy legalább a tűz adjon valami kis világosságot. Már benne volt mélyen az ember szemében. hogy most már bizonyosat tudott. tisztán és világosan érezte. Ez megint az a furcsa másik tudás volt. akinek Mihály a neve. amilyennel még ncrn találkozott az életben soha. félig kiszáradt bükkfa. csak azzal a bizonyos másik tudással.. A szavaktól.. hogy egész akaratával. Ezt már ott a dédai korcsmában is tudta. És most egyszerre feltört belőle. Csak a gonoszat tudta. Vagyis sikerült volna. és megállt előtte. És aztán jöttek a hollók. hogy luitalma van az ember fölött. egyenként. ami történni fog? Nem. Egy tükör.. valami más is történt. Az ember szemébe mérhetetlen rémület költözött egy pillanat alatt. Akkor nagyon megijedt. Tudott-e már akkor valamit abból. És hogy biztos legyen benne. Valósággal vacogott a félelemtől. Mint ahogy később is. és megmarkolta a kést. Olyan erősen. az ő saját belső rémülete volt.és egyszerre elszállt belőle a félelem. Igen. De ezt. De tudta-e ezt Igazán? Igen.. Valami név nélküli gonoszsággal. Csak még nem tudta. józan és minden titokzatosság nélküli tudással. azt a borzalmas képet.. Aztán az ember hozta a húst. Mikor elébe állt a késsel. 74 . Ocsmányabbnál ocsmányabb képek. amiket mondott. Miért? Hát igen: miért? Miért is tulajdonképpen? Valahogy így volt: a gonoszság lépett be a szobába. Egyszerű. Tudni csak akkor tudta. ha. tehát kinyitotta az ajtót.. Mindent. És abban a pillanatban fölismerte. hogy a gonoszság maga áll előtte a szobában! Ez igaz. Ő ült és nézte. mert az a rémület benne élt abban az emberben. ami ott van a szobában mögötte és közeledik. hogy annak a rémületnek jönnie kellett. Fölismerte. úgy elszállt abban a pillanatban. Gonoszabbnál gonoszabb képek. Tudta. itt kezdődik az a másik dolog. ahogy közelebb jött. A sötétségtől is félt és az embertől is egyszerre. És ezen a tükrön egyszerre csak ott látszott egy fa. Aztán világos lett. közelről. hogy szinte benne volt már ő maga is abban a másik szemben. Emlékezett jól: úgy megijedt. benne is volt.. ez megint az a másik tudás volt. olyan tisztán emlékszik reá. és a sötétség megtelt gonoszsággal. hogy igazán hatalma van fölötte. Igen. és kinyitotta az ajtaját. Igen. és a feje tudomásul is vette. és mert az a törvény. egész erejével benne van abban az emberben. de tudta. És akkor erősen belenézett a szemébe. És sikerült is. Aztán az ember bejött. és rugdosott a levegőbe. hogy mindent meg kell mondania. amit szavakkal nem lehet kifejezni.

tiszta világossággal. szokatlan és torz alakot öltött. ami abban az időben. már abból is látszik. És az ember engedelmeskedett.. akkor micsoda? De megálljunk. Ami nem egyszerű és nem egészen tiszta. töprengeni a titkokon és az árnyékokon. mindig csak ülni. és életben is marad. az már magától jött. Hogy az. mindenütt. De. De ha mégis hoznál. és a fejben bent meglassul az óramű. Bolondok és hazudnak! Ő is ezt mondta. hogy az ember félig boszorkány. a tulajdon véréből életet ad. meg minden. hanem csupán a sötétségben volt gyökere. A fontos az.és minden átváltozott. de akkor ez mi volt. félig nem? Lehet az? És Ő is él! És a másik. ott a pajta falának dőlve. amikor újra sötét lett és nem volt többé józan napvilág és a kékeszöld ég. Ostobák a cigánynék. azt a bizonyos belső erőt.. Valami maradt mégis.. És nem lehetett tenni mást. a szélben. ami megmagyarázhatatlan. az ilyen cigánynék mind bolondok. Estéről estére. hogy megint történt vele valami. olyan lassan. az éjszakában. tiszta papírhajócskákkal odafönt. a maga mélységével és magasságával. mint ülni a kemence sarkán mozdulatlanul. és az árnyékok szétterpeszkedtek. Hogy többet nem. hogy boszorkány. ami arra emlékeztet. aki már itt van és él? Hát igaz lenne mégis? Boszorkány? De ha ez nem boszorkányság. a tulajdon életéből ad életet!.. a maga tiszta. Taté is azt mondta. meg ott állt és ez volt.. és sikerült elrendeznie a dolgokat. és a fáradtság legyőzi a sejtelmeket és az aggodalmakat. bele a késő éjszakába. hogy minden erejét össze kell szedje. Hát nem? Még mindig? Még az sem segített. és nem jött többé vissza. hogy így történt.. hogy ő. ami megint visszahozza azt a szót. Ott szemközt a nappal. és csak parancsolnia kell ezzel a belső erővel..így volt. Érezte. azt hitte. A cigánynék bolondok. meg amaz. Amikor bement a házba és tüzet gyújtott és főzte az ebédet. és vidámnak és könnyűnek érezte magát. és rágódni. ez a nagy érzés.. hogy most valaki jön. A halál.. szóval. és megtöltötte maga körül a levegőt valami nehéz és aggasztó érzéssel. Aztán segítettek neki az erdők és a madarak és a hó és a csilingelo csermelyek és minden.. hogy nem boszorkány! Vagy ha az is volt. 75 . Valami lapuló aggodalom. Valami.. hiszen Ő nem halt meg! És ez már eléggé mutatja. hogy elrendezett mindent. örökké! Ameddig élhet az ember. míg a szem lecsukódik. aki jön! Mit is mondott a cigányné? „Nem hozol világra. azóta. józan és vidám törvényével. mind! Gonoszak. Sikerült ugyan megnyugtatnia magát. akinek a tulajdon testéből. és azokkal a kedves kis felhőkkel. józan koratavaszi napsütésben. hogy ő ölje meg azt. Mindenesetre elment. hanem szürke párák burkolták titokba az erdőket. mintha csak egy nagyon gondos és nagyon rendes Istengyermek játszott volna szép. rágódni folyton. bármennyire is különösek és szokatlanok voltak. ami csak ott volt körülötte. Meg este. amelyeket úgy úsztatott a végtelenség felé. Valahol mégis maradt valami. amelyek ott ólálkodtak körös-körül a szoba sarkaiban. és az elmúlt este emléke csak mint valami furcsa íz maradt meg a szájában. Valami árnyék a dolgok mögött. És mégis. tegnap este? A tudások. meg hogy hatalma volt. hogy itt állt. Hogy meglelte-e a sötétben a plájt? Balra fordult-e rajta? És mind ment napkeltéig? Ezt persze nem lehet tudni. Valami titokzatosság a dolgok hátterében. valamivel. nyugodtan és annyi józan okossággal. aminek nem volt gyökere a iöldben. hogy eltelt. De aztán később. ami az emberben van. akkor már nem az! Amióta ez a nagy dolog jött. de maradt." Nem. ami jött ősszel. megváltoztatta valahogyan. azóta semmi sem történt. De lehet. Hogyan is lehetne az. jele sem mutatkozott. És segített neki ebben maga a napfény azzal a langyos. Akkor. akkor egyszerre csak ott volt megint a titok. A többi. Ami homályba burkol ezt-azt. azóta mintha megváltozott volna minden! Na. és rendezgette magában a dolgokat. És parancsolt. Pedig ősz óta. vagy minek nevezze. És segített a zöldeskék égbolt. nem is vette még észre. és már azt hitte. ami belőle áradt. És eszébe jutott újra meg újra. Akkor ez micsoda? Lehet az. addig! Állt a pajta falának dőlve a tiszta. De nem ez a fontos. és hazudnak.. hogy Ő még mindig él. Egy egészen kevés. ha ilyeneket mondanak! És hogy hazudott. ami a különös dolgok mögött lapul. Valami. abban a bizonyos sötét árnyékban. és mindig csak ugyanazokra gondolni és rágódni rajtuk. A cigányné és a többi dolog.

mondotta -. Az emberek benne szegények és nyomorultak. ahol én éltem. Az ajtó nyitva volt és beáradt rajta a tavasz. és nem lehetett kinyitani őket. ott vannak még ilyenek. -Mindegy az. Iván lehajtott fejjel ült a padon. mindig csak egyedül.Honnan tudod? Az asszony szemében megcsillant valami fáradt mosoly.SÁPADT vagy. Később. Aztán elfogyott a pipából a füst. szinte kézzel megfogható derű. Az asszony nem kérdezett többet. Nem nézett az asszonyra. amire gondol. Iván lehajtotta a fejét. hús és csontok mögött. Szomorú kis falu volt. és elgondolkozva nézett az asszonyra. asszony .Eridj csak! Majd én is. aztán kezével végigtörölt borzolt szakállán. Apámnak volt egy kis földecskéje a hegyoldalban. De én inkább azt hiszem. az ablakok kicsik.. Nagyon nyomorultul éltünk. Birtalan kutatva nézett az asszony arcába. . fából. Négy fiú és két leány. Én voltam a legkisebbik.Apró kis falu volt az.Azt hiszi. így hívták a púpos leányt. mint egy friss. . és bement a házba.Nem fiatalnak való. . S a templomocska mögött szűk kis temető: ez volt a falunk. A házak sötétek. nem asszonynak. zab meg haricska termett rajta. akár egy könnyű selyemszőnyeg. Falain csupa rémséges kép: vérző szentek meg gyilkos ördögök. itt fönt. Ahol én éltem. tudod. Még van valami. Sötéten szólt oda. megsoványodtál! Akkor már tavasz volt egészen a Komárnyikon.Iván bácsi.. meg minden. Aztán egy idő múlva megszólalt Iván. Iván odébb a lócán. Az asszony halkan sóhajtott. . Kint örvös galambok búgtak. De 76 . Orrcimpái idegcsen rándultak. de nem lepődött meg a kérdésen. rátámaszkodott a villára. Betegségekkel és gonoszságokkal terheltek. józan.. A hó csak itt-ott. ott is volt a közelben egy ilyen. Ti oda is beláttok. Az asszony felfigyelt.9. Én ismerem az ilyenfajta asszonyokat. Hosszú ideig egyik sem szólott. mindegy. Nálunk látóasszonyoknak nevezték az olyant. eridj! Birtalan elment. foltokban emlékeztetett a télre..Ejszen mehetnénk . Ekkora csak. hogy beljebb van valahol. mintha csupán a padló deszkáihoz intézte volna a szavakat. Vizsgálódva nézte az asszonyt egy ideig... . még az állatokat el kell látni. ni. szúette. ott.Arra az emberre gondol? Iván felkapta a fejét. Én tudom ezt. pedig az régi dolog. Maga alá húzta a lábait. egészen bent. Egy percre abbahagyta a munkát. és figyelt. fejét sem emelte föl. . ahol maga az ember van. mikor a szénát elrendezték. Az ebéd már ott várta őket az asztalon. amikor újra följött a szénával egy napon -. Iván és az asszony. . elfért volna a markomba szinte. és elfordult. Iván bácsi. És csak ketten maradtak a háztan. és elvörösödött. És egy apró kis hegyes templom.. Nem hiszi? Mostanában sokat gondol egy asszonyra. A szénát hajította föl a hiúba.Ott van a szemében minden.Azt mondtad. Evés után Birtalan pipára gyújtott. és intett a fejével. ahol maga az ember. Csúnya volt szegény és púpos. míg ők ketten ott álltak a lovak mellett. és megcsóválta a fejét. Az asszony ült a szokott helyén. A kemencéből még sugárzott az ebédfőzés melege. . Vén. a szememben van. lilán. és a szellő virágzó barkák illatát hozta valahonnan. maga is azt hiszi? Hogy boszorkány vagyok? Az orosz most fölemelte a fejét.. Mi odahaza haton voltunk testvérek. Iván és Birtalan is bementek hozzá. nyers. Ott túl a hegyeken. Alig ügy tucat ilyen ház: ez volt a falu. Iván is ott volt. . a múltjával és a jövőjével együtt. oda. Lehet. a kemence sarkában. Mindegy az. Úgy is tartották a hegyek a markukban. s a tisztás gyepét kikericsek lepték. . Szótlanul szúrta föl a szénát a villára. és beszélni kezdett arról-arról. Mindig. a padlót nézte és hallgatott. és Birtalan fölállt. hogy minek nevezik. . sápadt az arcod. bőr. hogy én is? . és az ételszag ott lebegett valahol langyosán a fejük fölött. fekete fából. . Majd utolérlek. egyedül.Ebben a faluban éltem én meg Marja. Birtalan mugbökte az asszonyt. De belátott az emberek szeme mögé. nálunk. mint te.Nem félsz itt esténként egyedül? Az asszony ránézett. Az orosz nem mozdult.mondotta Birtalan.

én is a legkisebb voltam. Végül a lovak rángatni kezdték magukat a hámban. Ő is egyedül maradt az anyja mellett. ameddig apám is meghalt. hogy miképpen sír anyám. és a szomszédunkban lakott Marja. hogy jól megyén nekik. és rendre elvitte a bátyáimat. Iván. hogy majd Marja egyszer átköltözik hozzánk. Meg is leltem. és anyám hallgatta. és a szekér is a szín alatt volt. már akik otthon voltak. lent a románok földjén. ha apám valami nagyot mondott. a kucsmát maga mellé tette. azért nagyon derék leány volt.mindenki úgy élt ott. Már egészen apró gyermekkorunkban egyszer. A púpos.mondotta Marja -. Annak a szomszédunknak a leánya volt Marja. ne menj haza. és elkezdett sírni. és anyám sírt. „Isten megáldjon" . mikor együtt voltunk gombáért az erdőn. és levette fejéről a kucsmát. és meg sem látott.mi adtuk kölcsön a tehenünket. csak elkezdett sírni. másik kocsis egy boltos zsidónál. mert egy bátyám s egy néném már abban az időben nem éltek velünk együtt. Volt egy tehenünk. Evett.így volt az. Én akkor már egyedül voltam otthon anyám mellett. Az idegen öregember meg leült az ajtónk melletti pacira. hogy hol a házunk. Iván. Nem is kérdezett semmit. csak megbillen a kisszék. „Isten segítsen" . S ahogy le akarok szállani a kisszékről. A testvéreim is ott voltak körülötte mind.Az idegen öregember odament anyámhoz. már nem is emlékezett reá többet. . Csak apám hozta néha-néha a hírt. s néhány ruhafélét nekünk. s hozd ide. „Mindegy . . hogy fogjuk ki a lovakat. . Ő is a legkisebb volt. meg az. te mutuj!" ." Ahogy kiértünk az erdőből. te! Vedd ki a tarisznyámból a pipát. s megkerestem apám tarisznyájában a pipát. de ahogy kiejtette. Aztán az öregember elment. hogy Marjának ne legyen igaza. s ahogy apám időnként hazajött a két lovával. és úgy szántottuk föl a földet. nem szólt egy szót sem. azt mondta: ne menj haza. ahogy azok nőttek. . és együtt hordtuk az erdőről a rőzsét meg a gombát. és nézte.mégis megver. Ilyenkor hozott valami kis pénzt anyámnak. Egyik béres lett valami nagygazdánál. meg ez. én is egyedül maradtam. Szép fekete cseréppipa volt. és beszélt mindenféléről. És az én anyám meg az ő anyja már előre el is rendezték.felelte anyám.mondta az öregember. a lovakat s az idegen öregembert. „Látod . Együtt őriztük a kecskéket nyáron. Az morgott valamit. ahhoz kölcsönkértük a szomszédét. és eltörött.Különös leány volt Marja. Én olyan süldőlegényke voltam.mondogatta ilyenkor. Ott a hátad megett. fölálltam rá. Csak azért is. „Nincs is itthon apám" . mert a lovak maguktól is odajöttek. és fölállt a padról.Ez úgy történt. már messziről megláttam apám szekerét az udvarunkon. odament hozzájuk. erre anyám abbahagyta a sírást. mert közben a lányokat is elvitték a háztól. akkor anyám abbahagyta a sírást. és megkérdezte tőle: hol? És az öregember mondott valami falunevet. Egyik se jött vissza többet. mind a hármat. akkor anyám fölment a házhoz. és nézte. és felállt. . s én a pipával a kezemben végigestem a padlón.Én voltam a legkisebb otthon. Aztán letette az üres kinyert maga mellé a padra. meglátta a szekeret. . idegen öregember jött a szekér mellett. és nyihogtak. fejére tette a kucsmát. És közben csöndesen sírt. Apám rendre elvitte a bátyáimat.mondtam. Apám legtöbbször odavolt fát fuvarozni a két lovával. dolgos és serény és tiszta. . és megette szép lassan a levest is. hogy hívnak. és elkezdte kifogni őket a szekérből. . megtörülte a szakállát meg a bajuszát. s néztem. és egy szakállas. Anyám bólintott néhányszor. kihozott egy tányér haricskalevest és egy darab zabkenyeret. amikor belopóztam. megver apád. Megálltak a pajta előtt. amint evett. és csettengetett a nyelvével. ki is vettem. Anyám kijött a házból. keresztet vetett. . Nem kellett sokat kérdezősködjek.Mikor elkészültünk mindennel. Nem férünk el ebben a szűk völgyben mindnyájan . Mikor a szomszéd szántott.Mikor az ember föltette fejére a kucsmát. még most is emlékszem reá. és csak nagyon ritkán láttuk. de ez már csak olyan öregasszonysírás volt. és csak álltam ott. Én is segítettem anyámnak.Odahúztam egy kisszéket. a harmadik városba került. A földet anyám művelte. Fölszökött apám az asztal mellől nagy 77 . Olyan vigyázva fogtam a kezemben. mintha parázsból lett volna. hogy hosszú ideig nem tért haza. A pipa meg nekivágódott a láda sarkának. és odaadta az öregembernek. Bement. a zabkenyeret is. Anyám mindvégig ott állt mellette az ajtóban. Aztán egyszer megjöttek a lovak meg a szekér.makacskodott Marja. és elismételte a nevet. megállt előtte. olykor csóválta a fejét. a szegen. Aztán csak állt ott. a púpos leániy.Ott hallgatóztam én is. Apám bent volt a házban. és együtt dolgozzuk majd azontúl mind a két földet. és amért kancsi volt szegénynek az egyik szeme. és egyszerre csak apám odaszól hozzám az asztal mellől: „Hé." „De ha nincs itthon!" „Akkor is." De én hazamentem. nem láttuk őket soha. amikor az apám meghalt. Amért Marja púpos volt. te gyerek.

megsimogatta az orrát.. és betüremlik. ahogy azt az ember előre elhatározta.Tudod. mint egy olyan boronalánc. hogy milyen szépen és okosan rendezte el a dolgait. Addigra elaludt a tűz is.Ez addig tartott. tüzet tettünk az erdő szélén. . és nézni kezdtük a csillagokat. és este. hogy ez így és így lesz. ahova az olyanok. és megrontják a tehenek tejét. Leült ő is a tűz mellé egy görbe bottal a kezében. A törvény összekötözi a borona láncszemeit és a fogakat. . meg minden. És aki tudni akart valamit. és mindenáron be akarta húzni Safirikát a belső szobába. és mi végigfeküdtünk a szénán. Ő ránézett az állatra. gyerek!" Azzal kezébe kapott egy heverő fakanalat. magunkra húztuk az ujjast. mint egy lánc. és ettől fölébredt a házban az öreg. mint otthon. Baglyok szálltak át a kaszáló fölött. . És olyankor beszélt. Hogy hazatér-e egy ember a munkából..Hát így kezdődött ez a dolog Marjával.kiáltotta -. Hogy beteg lesz valaki. és azt mondták: látóasszony lesz belőle. vagy nem. azt. Valami jön. És aztán mégsem úgy lesz. nem volt mit dolgozzék mást. s jól elvert azon nyomban. Később egyebeket is megmondott. Ha valakinek rúgott a lova. akik bagoly képében leszállanak a házak udvarára. ami ővele magával történt meg régen. és aztán egész nap a szénával járni. Ott. hogy tolvajok járnak. és fölemelkedik. fekete macskákról és fekete 78 . ahol az egyik szemhez igazodik a másik szem. Híre volt a környéken. A pópák azt mondják. és nem úgy lesz semmi. néha egyegy ág reccsent. és a parázs közt megsütöttük a krumplit. és az állat nem rúgott többet. Idegen embereket láttunk és idegen házakat. És ahogy mesélte. Valahogy így. újra át is élte őket. és messzire menni. amiktől az embernek végigszaladt a hideg a hátán. apák fiúknak. ott háltunk mellette. Mint amikor az egyik fog beleütközik egy göröngybe. meg így. Valami egészen más. mint Marja meg te be tudtok látni. és lent a kertek alatt éjszaka megugatták a kutyák.Én azt hiszem. amik a parázs között sültek. tudod. ahogyan az ott bent már előre megvolt. és akkor anyám mesélni kezdett titokzatos történeteket. . Csak az ember nem tud róla. így mondják a pópák. . és ez az igazodás a törvény. tudod. mert nagyon kedves két nap volt. Az is csak abból állott: eridj oda. hogy azt hitte. Otthon alig szólott egy-egy szót. és vigyázta a krumplikat. i's este hazahordtuk. ezt. akik mindig csak otthon ültünk. és így tovább. és az erdőből hangok hallatszottak. Próbál ezt és azt. és lassacskán megettük őket. „Hű. hogy bent az emberben. férfiakról és asszonyokról. Mert a törvény ellen nem lehet tenni semmit. és nagyon meg van elégedve magával. anyám is egészen más volt ilyenkor. És ezt nem lehet elkerülni. hogy sem nem a szentek. De a végén mégis minden úgy történik. Ilyen dolgokat mesélt. forgattuk. meg amije volt. Mem lehet. és beszélt hozzá. csináld ezt. amikor az após úgy berúgott. Ez ellen nem lehet tenni semmit. Aztán az ember hanyatt feküdt a tűz mellett. meg olyasmit. és néha halkan nevetgélt azokon. A szentek jóra fordítják a rosszat. vagy belesüllyed egy gödörbe. Valami láthatatlan hatalom másképpen rendezi a dolgokat. este összegereblyéltük a harmat elől.. Hiába akar kiugrani a sorból.Érdekes. de ott a kaszálón nem. Hogy amikor Sfiridon a nővére után járt. vittünk a tarisznyában krumplit. amikor a széna már együtt volt. és reggel újra kiteregettük. az tojást hozott meg haricskalisztet meg gyapjút. amik így az eszébe jutottak. megnyúzlak. sem nem az ördögük. és azoknak követniök kell egymás mozdulatait. akik a kerítéseken guggolnak éjfélkor.. Otthon mindig talált magának valami munkát. Régi történeteket mondott el leányokról és legényekről. a drága pipám! . és mert a nagyapa vagy a dédapa ezt meg ezt csinálta. Először is az ember messzire kellett menjen a falunktól.A szomszéd falu határában volt egy kis darab kaszálónk. ő a vőlegény. az számunkra ritka dolog volt. a szelet. Prikulicsokról. . csak Marját kellett odahívni. Az egyik ember adja tovább a másiknak. a szárazságot. az egyik foghoz a másik fog. az ember néha előre elhatározza. amikor sor került reá. hogy a szentek meg az ördögök. Egész nap dolgozott a ház körül. meg minden. tudod. Meg aztán éjszaka a széna között. gonosz lelkekről. az is kellemes volt. és valamennyi utána következő láncszemmel meg foggal amiatt történik valami. szárítgattuk. vagy a Safirika lakodalmán. így vagy úgy. az ördögök meg rosszra változtatják át a jót. Annak a két napnak mindig előre örvendtem. már minden előre el van rendezve. Talán olyan ez. vagy éppen meghal. Hogy ki lopta el az ólból a kövér kacsát. fiókokban. amikor a fiókok együtt voltak este. Nagyapám anyjának a jussa volt az. ott bent. akkor ott valaki meghal. aki abból a faluból származott. ott túl a mi hegyeink között. Megmondta előre a zivatart. De én azt hiszem. amíg megsültek a krumplik. és nézte a csillagokat. hajlottan. és azt hitte. de ott kint a kaszálón más volt. rosszkedvűen. fáradtan.mérgesen. és ha huhognak. hát az unokával vagy a dédunokával csak így és így történhet. és ahhoz a kis kaszálóhoz minden évben kétszer kimentünk. Mint a láncborona. És az ember nem is tehet róla. újra fiatal volt. lekaszáltuk.

egyedül." „Eltörött?" „Nem. csillogó cukorszálakból. ami csak kellett. vannak emberek.A kaszálónk alatt. közel az orrához. és a kúthoz mentem. majd én!" „Azt hiszed. fönt a községi erdőn. aztán fogtam a kaszát. az ember azt hinné. és azt is.Alja kint állt az udvaron. tisztán emlékszem rá ma is. akikben meghalt emberek lelke él. olyan egészen vékony. s én egy héten belül aligha mozdulhatok. Az orra pedig egészen gyöngéden fölfelé hajlott. Befogtam a két lovat a szekérbe. Meg aztán a haja.mcolnak. rudat. Talán ez volt az oka. hogy egy csapat vadgalamb szállt át fölöttem suhogó szárnyakkal. ez már apám halála után volt. vagy lementem a korsóval vízért. akiknek az arcához hozzátartozik a nevetés.Már legénysorban voltam akkor.Délre több mint a felét lekaszáltam a fűnek. és kész. Inkább maradj oda három napig is. és valamennyi mind megtörtént egyszer. balról is kettő. Én sem őrá. és áld belép ilyenkor az erdőbe. hát azt mondtam neki: adjon Isten. akkor két kis gödröcske képződött az arcán. föltettem rá a kaszát. és azt is éppen akkor kellett kaszálni. éppen kelt a nap. amelyikre ha rásüt a nap. Újra le akarta engedni a vedret. itatták a jószágot. Ott volt. Tudod. de ezt meg anyám nem akarta. Ha nevetett. tiszta idő járt. egy öl lekaszált füvet odalöktem a lovak elé. odakötöttem őket a saroglyához. így az anyja nem engedte el." Ennyit beszéltünk. nem bírok el egy veder vizet?" . Amikor a lovakkal a vályúhoz értem.feleltem -. és rontást hordoz maga körül. vidám kifejezést adta. Elővettem a tarisznyát. megmondta a nevöket is az embereknek. akikkel megtörtént. Nagyon szerettem a nevetését. . meddig tart ki az idő. Fát döntöttünk. csak megdagadt.Akkor sem kezdődött másképpen. mint rendesen. És ő is azt mondta: adjon Isten. Közben megéheztem. másik a szeme alatt. Piros szoknyája és piros kendője világított a napfényes. mindent. rám nézett. hogy várjak két napot még. úgy láttam. már csak azért is. egy jó kőhajításnyira tőle volt egy ház. Alja. meg a lovakat itatni. ráesett anyám lábára egy fa. és megtöltöttem a korsót. és úgy volt. Nem törte le a lábát. tiszta reggelben. Iván. mint máskor. Földagadt erősen. Alja még mindig az udvaron állt. hogy ősszel egybekelünk." „Csak nem?" „De igen. és ő véletlenül éppen az udvaron volt. az a leány éppen csak ott volt. Kieresztettem a lovakat. Közben vizet húztam a kútjokból. kötelet. Olyan idős éppen. és a kecskckolbász nagyon sós volt. és kötényéből szemet szórt a majorság elé. anyám kecskekolbászt is tett a zabkenyér mellé. De nem is nézett reám soha. de nekik is volt valami kaszálójuk. Mikor elkezdtem fenni ott fönt az erdőszélen a kaszát. és ebben igaza volt. így hát egyedül mentem el.. 79 . ahogy tudsz. jó szagú reggel volt. Akkor eloldottam a lovakat a saroglyáról. . Marja kért. És ezzel kész volt a mi beszélgetésünk. ráesett egy fa. Iván . és én utánok néztem a kasza fölött. . „Adjon Isten. Tudod." „Hála Istennek. gereblyét. . Annál a háznál is volt egy leány. ami a nevetésének azt a jóleső. Akkor kiheveri hamar. és faltam valamit. hogy korábban mentem le vízért. Szép nevetése volt. mint én. lidércekről. Még jól napfölkelte előtt. és éppen ez volt az. Ilyeneket mesélt az anyám. s hozzáláttam a munkához. hogy Marjával ketten legyünk ott kint éccaka a szénában. Ha levittem itatni a lovakat. Az első renddel ahogy kimentem. és elindultam.mondotta Alja is -. és csalják maguk után az embereket. de nagyon megütötte. Alja a kútnál állott. és anyám néhány napig nem tudott járni. Mikor megérkeztem a kaszálóhoz. olyan egészen világos haja volt. Vidáman pengett a kaszakő a kezemben. Nagyonnagyon sok ilyen történetet tudott.. . és anyám azt mondta egy napon: „Eridj. Szép. és levittem őket itatni.mondotta. Lent a háznál csikorgott a kút. azt soha többet nem látja senki." „Azt hiszem én is. mintha mosolygott volna egy kicsit..kutyákról. hogy hova valók voltak. Marja meg én. szénaérés idején éppen. Ki tudja. akik holdtöltekor az erdőszélen i. . Emlékszem. villát. Aztán visszatértem a munkámhoz. végezz a szénával. hogy olyan cukorszálakból van.Tudod. „Eső jöhet addigra" . . Pelyhedzett a bajszom is. Marja is szeretett volna eljönni velem. ha fönt dolgoztunk a szénával.kérdezte. Aztán még végigvittem néhány rendet. és nem tud járni. és egy fa anyám lábára esett. . Egyik az álla fölött éppen. Még arra is emlékszem.Egy nyáron. anyád nem jött el?" „Megütötte a lábát .. Ez volt a neve.Hát így szerettem én meg azt a kis darab kaszálónkat. és én vártam volna szívesen. amilyeneket a vásárokban árulnak a sátrasok. de én rászóltam: „Add ide. szép." így aztán egyedül mentem el. Ez éppen szénakaszálás idejére esett.köszöntem neki. Oda jártunk vízért. nyoma sem volt felhőnek sehol. „Adjon Isten" . és öntötte a vályúba. és rám nevetett. ő húzta föl a kútból a vizet. jobbról is kettő. Mikor beléptem az udvarra a korsóval. Ilyen volt Alja is. aztán elkezdtem fenni a kaszát.

mondotta. és kezdtem a rudat nyomni lefele. Kerülte a szememet. „Mit nevetsz?" . sem szigorúan. ittam a korsóból. száraz gallyat gyűjtöttem. Egy sötét színű. . mi a leánynak való!" . Délben újra lementem a lovakkal. mint amikor valaki mezítláb jár a lekaszált füvön. és közben egészen este lett. az időről. lihegve és forrón. Szinte futott. Csak 80 . Én sütöttem a lángost is. de nem jött elő. ami a bőréből áradt. Egy szót sem szólt. de nem nézett reám. „Na. már halványulni kezdtek a csillagok. és fölém hajolt. meg is sültek. Megmentettem a korsót is. Valahol messze egy fülemile is csattogott. ahogy azt szokás." Hirtelen fölszökött mellőlem.Egyszerre csak valami neszt hallottam magam mellett. És nevetett. akkor megmutatom a többit is. . Olyan közel hajolt hozzám. és szerettem volna valami szépet mondani neki. én pedig ettem a lángost. nem sikerült meglátnom sehol. Fölültem. aki megfeledkezett valamiről. Ő ült mellettem. .kérdeztem." Azzal leült mellém. és elugrott a kúttól. De már akkor én is megfogtam a kút gémjét. De hiába lestem Alját. Alja. csak megcsókolt. furcsa nevetéssel. Belenéztem az arcába. nagy kendőbe burkolva állt ott. és szó nélkül futni kezdett lefele a házhoz. ahogy egy ember mond valamit a leányának. .„Nem leánynak való . Halkan lihegett. mikor levittem itatni a lovakat. ahogy ilyenkor szokás. fölráztam. aztán ellökött magától.kérdezte. mintha csak engem várt volna. aztán nevetni kezdett. Olyanféle nesz volt. Betettem később a krumplikat a parázsba.Lassan megettem a lángost. ." „Egyedül?" „Egyedül.Délután megforgattam a szénát. úgy. „Itt maradsz éjszakára is?" „Igen. hadd lám!" A veder már régen lent volt a víznél. hogy valami mozdul mellettem. aztán estefele. csak éppen mondta." „Jólesett?" . A keze hozzáért az enyémhez. Azt hihette. felráztam. Alja még vörösebb lett. sem nem tudom hogy. „Mutasd meg. aztán egy szénahókból ágyat rendeztem magamnak. és a kendője alól kicsúszott egy tincs abból a cukorszínű hajból. csak az apját láttam. De nem látszott senki." Elvörösödött egy kicsit. Ő is eleresztette a vedret. Nem is nézett vissza. Vizet öntött a lovak elé a vályúba. Mikor a lovakkal újra lementem a kúthoz. hátha meglátom Alját valahol. Nem beszéltünk közben egy szót sem. „Köszönöm. A fiókokat szétszórtam. . Együtt nyomtuk lefele. és arra gondoltam. hadd lám!" nevetett az arcomba. és harmatos volt körülöttünk minden. az apját látta meg vagy az anyját visszajönni a rétről. „Krumplilángost sütöttünk"." Átvettem tőle a kendőt. add ide.Amikor felkelt mellőlem. A lovak rágták a szénát. és az arcába hullt. „Mindjárt megmutatom neked. „Anyám küldött vele. és elnézett a levegőbe. hogy éreztem orromban azt a friss.Néztem a csillagokat. „Gyere ki este. „Vagy félsz tőlem?" „Én"?! Ezen már megbosszankodtam. és néztem az eget. Azt hittem.kérdeztem. és újra rám nevetett azzal a csillogó. és a kezében egy kendőbe csavart valamit tartott. majd én!" „Hát mi leánynak való?" . és belecsókoltam az arcába. hanem csak nevetett. és elhevertem rajta.. „Csak ennyit tudsz?" Már akkor megmozdult bennem is a vér. és ő is megfogta a rudat. közel a lovakhoz. de tovább nevetett azért.Visszavittem a lovakat a szekérhez. . Alja volt. tüzet tettem. Még rám nevetett. Alja a kútnál állt. Falatoztam.Ekkor a pajtából kiszólt a gazda: „Alja. aztán elnyújtóztam hanyatt. a kecskeól felé. nagyon jó volt a lángos. Anyámék szénát gyűjtenek a réten. ahogy az ilyenkor szokás. a kecskéket még nem hajtottad ki!" Nem mondta ezt sem gorombán. mialatt beszélt. és hallottam a csöndben verni a szívét. hogy vajon mit akart lőlcm ott a kútnál az a leány.feleltem -. hogy fogyasszad el egészséggel. „Azt. és elment. Alja állt mellettem. egyszóval dolgoztam erősen. magamhoz húztam. a fa alá. nem volt senki az udvaron. „Nem küldött senki.Reggel." .Arra riadtam. és még mindig nyomtuk a rudat lefele. a lovakat elrendeztem. hogy mégsem tudod megmutatni. Emlékszem ma is: az erdőben halkan szóltak azok az öklömnyi kis baglyok. mint más leányok ilyenkor. aztán elment hátra. hogy alszom. még tettemvettem a lovak körül. hanem magamtól jöttem. mi való a lánynak! Csak a szád jár!" „Hogy nem tudom?" „Nem hát. s lehevertem az erdő szélén az árnyékba. amelyik tiszta volt és kék.kérdezte. „Igazán anyád küldött?" . a zabról. amelyekből annyi sok van arrafelé." „Mért gondolod?" „Mert különben már megmutattad volna!" És nevetett. Váltottunk néhány szót a szénáról. „Nagyon jólesett. mikor a levegőnek már kezdett harmatszaga lenni. összegyűjtöttem fiókokba. Alja elengedte a rudat. és ez az egyforma hang elálmosított. Aztán hirtelen nevetni kezdett megint. Aztán visszaadtam neki az üres kendőt. és az arca piros lett. Visszamentem az erdőszélre. . meg is ettem őket rendre. Nem sikoltozott. „Furcsákat kérdezel.feleltem. Elkaptam az Alja nyakát. A vedret pedig nem adta ide. tiszta szagot." Egy ideig néztük egymást. Azon a délelőttön lekaszáltam a többi füvet is mind.

Délben behívtak a házba. így történt ez köztünk.Pedig így van ez. „Nincs igazad. Pontosan úgy mindent. Iván. Marja.ezzel kezdte. Mi sokkal jobb barátok vagyunk annál. És olyan volt amellett. amikor ott álltam a sötétben előtte. Gondoltam. úgy mondta és mondta és mondta. Iván. és hogy a testvéreim is mind szerteköltöztek. de most valami egyszerre szorongatni kezdett. de aztán úgy egyeztek meg mégis az anyámmal a szülei.ráztam egyre a fejemet -. hogy reám várt. hogy segítsen összegyűjteni a szénát és felrakni a szekérre. . amikor szükség lesz rá. meztelen halottat mutattak volna. Ő csak megbiccentette a fejét. Iván. ami nem tisztességes. De amikor kiléptem végül is a pajtából. akik a kerítéseken guggolnak. semhogy így lehetne. ott állt az ajtó előtt. kezében a villával. Én sem volt mit mondjak. „Adjon Isten. „Nem . egyszerűen. és azonnal hozzákezdett a szénához. Leültettek az asztalhoz. de én nem kiáltottam. és a hangja nagyon szomorú volt. Ahogy az ilyenkor szokás. hogy valami nincsen rendben. amikor magadtól megtudsz mindent. az anyja meg az apja. Egész idő alatt nem gondoltam rá. Ennyi az egész.mondottam neki -.kérdezte egy idő múlva. nincs igazad. Marja. tiszta hangon mondotta: „Iván. Ahogyan volt. hogy kiáltsak át Marjának. Anyám kint ült a ház előtt a kispadon a bekötött lábával. és nem ismertem rá a saját hangomra. milyen érzés volt az. akinek kell. ahogy ott a sötétben elembe állt. . ahogyan volt. Marja . Amikor elment. vagy mintha várna valamire. és így tudtuk ezt mi is már régen. Már jött is. Iván. Először úgy volt." „Bánt téged? . „Micsodát?" . „Látod . ha mindent elmondasz." A szeme felcsillant.kérdezte. aki a feleségem kellett volna legyen. Vagy mondjam el én?" Lehajtottam a fejemet. Azt is tudom. de nem kérdezett többet. szinte mint az iskolában a gyermekek. és azt mondják: ez te vagy. 81 . Mert mindent úgy mondott el éppen. Később maguk küldték ki Alját." Sokáig álltunk ott. És mondta. és ő halkan.De nem kellett neki kiáltani. hogy átjön segíteni a lerakásnál. Iván. Visszavezettem a lovakat az erdőszélre. és ez volt az első szó." . A szekeret betoltam a színbe.Mikor hazaértem a szénával. és igyekeztem. megígérte. hogy én menjek át hozzájuk. Alját meg engem. hogy az apám nem él már. és halk. „Este hazamégy?" . hogy a hangom nagyon barátságos legyen. Addig nincs mit mondjunk egymásnak többet. . Anyám már nem ült a padon akkor. csak holnap megyek haza. Senki sem volt az udvaron. mintha gondolkozna." Ő egy darabig nem szólt.felelte halkan. hogy ez a leány nem szeret téged. hanem csak a legényt.mondottam. Marja!" köszöntem rá. hogy hogyan élünk. De akkor. és csak én vagyok egyedül anyámmal. már este volt. Ereztem. „Ne így. „Mondhatnék még egyebet is. és izzadni kezdtem. Már vártam rá. „így volt?" . mintha a torkomat fojtogatta volna valaki. és Aljának nem voltak testvérei.„Iván.Este újra eljött. Mikor megmondtam. ennem adtak. Isten segítsen!" Azzal megfordult és elment.mondottam -. „Kiálts át Marjának .mondotta Marja -. Az anyja megkérdezte. hogy ő jön hozzánk. . De eljön az idő. csak mi ketten.Anyám még egyszer rám szólt. egész biztosan nincs igazad. mintha egy csúnya. Iván.feleltem.kérdezte. legjobb. hogy ezt így vagy úgy.amikor már ittak a lovak. Aztán sóhajtott. elrendeztem a lovakat. A legényt. és néha leszólt. fordult felém. és egyetlen szót sem tudtam kinyögni a számon. de úgysem hiszed el. szándékosan.kérdeztem hirtelen zavaromban. és elveszik a tehenek tejét. akkor összenéztek. mert úgy egyeztek meg az ő anyja meg az én anyám. . és várt reám. Anyám ült fönt a padon. És hogy az anyám földjére majd onnan járunk át dolgozni. szemben egymással a sötétben. púpos leány.Rettenetesen mellbe vágtak ezek a szavak. Megint reggelig ott volt velem. Féltem Marjától. kancsi szemű. Ő.Még azon az őszön összeadott bennünket a pópa. Aztán elhallgatott. Marja. . Hozzáfogtam leoldani a kötelet a szénatartó rúdról. meg minden. „Adjon Isten!" . Aztán elment. Most nem hiszed el. Látszott. csak állt ott előttem. ahogyan történt. mint anyám régi meséi a lidércekről és a prikulicsokkal. inkább lehányom egyedül a szénát. Az a leány nem téged szeret. megkérdezte: „Most már elveszel feleségül.Nem tudom elmondani Neked. . Olyan érzés volt. ha mindent el mondasz. Iván. és aki őneki is kell. „így" .mondotta -. és messziről láttam jönni a sötétségben. legjobb. ebben nincs igazad. a kis. Olyan érzés volt. És akkor elkezdte ő mondani. . én mindent tudok rólad. valami összeszorult bennem. Szótlanul dolgoztunk. Hosszasan babráltam bent a pajtában. akkor majd megtalálsz újra. mert hogy az a nagyobbik birtok." . . És álltunk némán egymással szemben. ugye?" „Elveszlek" . Aztán elkészültünk. Még ma is hallom a fülemben ezeket a szavakat. hányan vagyunk testvérek." „Ez nem igaz . hogy Marjával ne kelljen találkoznom többet aznap. amit kiejtettem a számon. és hogy valami történt." Mikor a Marja nevét kimondta az anyám.

De nekem valami megnevezhetetlen érzés nehezedett a kedvemre. Vitt neki preszkurát meg pénzt meg egy hízott kacsát. Néha megkérdeztem. sem másnap. ott látszottak a gödröcskék az arcán. „Hát az én kezemben mit látsz?" „Úgy van! . Türelmesnek kell lenni. de néha mondott egy-egy komoly dolgot is.. ha változnak is a nappalaid. annak a sarkában összehordotta a szénákat. és 82 . A Marja jóslatára már régen nem gondolt egyikünk sem. És nem élő gyermek. éppen úgy. Éppen olyan színű haja volt. Sem aznap. hogy csodákat tesz. Pedig volt vele valami. hanem hétre. s aki kijött hozzám azon a két éjszakán az erdő alá. meg minden. s a pópa megfüstölte. a lakodalmi asztal mellett. azzal mégy. . Jó volt és kedves és szelíd és vidám. halljuk. Szénát kerestek. Marja meg bolondozott velük. kalibát. Vártuk. bizony sokszor otthagytam volna. Tirgusorba. amiket mondott és az a megnevezhetetlen aggodalom. és onnan nézett minket. amit nekik mondott. mi hogy legyen. amiket azelőtt soha. amit az emberek jövendőjében látott. mint amilyeneknek az angyalokat festik a templomban. sorra odamentek hozzá. és a szemem egy pillanatra összetalálkozott a Marja szemével. ott. mint a halottakat. és olyasmit kiabált. és ha nevetett. nem is jött meg a kedvem többet. amikor meghalt. mikor már volt egy kis pálinka az emberekben. és ha nem lett volna ott az anyja meg az apja. hogy mondjon jövendőt belőle.kiáltották néhányan körülöttünk -. és a szavai.De aztán minden olyan szépen és rendesen haladt. mert vele nincsen semmi.. és így is majdnem belepusztult Alja a gyerekbe. telelésre.Abban az időben kezdett Alja furcsa lenni. Mintha maga a nap szállott volna alá a házunkra. . És olyan. hogy mi baja van. és mindenki magyarázhassa úgy.Egyszerre csak felkel Alja az asztal mellől. karámot épített.Anyám elsiratott szegény. nem változnak az éjszakáid. Már egy másik Alja volt.Az öreg Szavéta-bábát kellett elhívni. aki ott a kútnál vizet mert a lovaim elé.. Hiába ittam a pálinkát. Néha bizony erősen felmérgesített ezekkel a dolgokkal. a szénába. hogy ha nem vagyok megelégedve vele. mint apámat. hogy jöjjön még gyerek. Másfél esztendő múlva megszületett a leánykánk. ingerült lett. Nem kilenc hónapra. ahogy szokás. Aztán lassan felépült. azt mondták. . meghúzódott szegény a púpjával egy sarokban. akkor talán nem lehetett volna kibírni az életet ott nálunk a házban. Az emberek hümmögtek. de hát az Isten nem mindenkinek egyformán adja. örömet visz egy másik. és csapkodni kezdett. . De ők mindig azt mondták: „Ez a gyerektől van.Szóval hát így. akit hord. mint neki. hogy olyan szárazság volt odalent náluk a nyáron. És én hallottam a Marja hangját. Egy ilyen turmás ember összevásárolta a szénánkat.Aztán megszületett a gyermek. hanem holt gyermek. nem ért kár semmiben. Amikor nagy útra indulsz. és mindenki. három év. és odamegy Marjához. . hogy ne kérdezzek tőle butaságokat. olyan volt. . Nem jött. Nemcsak én latiam: az anyja is látta. és azt lelelte. cs Bába Szavéta hordta a füveket meg a burjánokat hozzá. És két hónap múlva már tudtuk. hogy kibékítsenek. Alja elment a pópához." Hát én türelmes voltam. mindig vidám. már ismertem a szokását.Aljusa már négyéves volt akkor. Homályba burkolta azt. nevettek. kibérelt a pópától egy darab legelőt. ami ezekből a szavakból reám kiömlött. menjek. Alja is nevetett. na de hagyjuk.. és csönd lett. akit szeretsz. Olyanokat mondott. hogy minden fű kiégett. és az emberek. Ha megintettem. Aljusának hívtuk. meg minden. Jól éltünk együtt. ahogy Marja mondta. Négyéves volt. de nem jött. hogy ne nevetett volna. ahogy akkor rám tekintett. akik terelték. Azonban úgy kavarta össze a szavakat. békesség volt a házunknál. két év. aki híres volt az ilyesmiben. meg minden. sírva fakadt. Egyszer hoztam neki az erdőről egy olyan szarvasbogarat. és az apja is. a kecskék jól ellettek. s előírta az imádságokat. ahogy lassan kimondta a szavakat: „Örömet hoz egy gyermek. . a földek jól termettek. és valami titokzatos félelem kerített a hatalmába. és nyújtották a tenyerüket. Moldovából jöttek ezek a turmák.. Kissé hosszasan kellett várni reá. Máskor meg dühbe jött. És utána sokáig nyomta az ágyat. de ő csak rázta a fejét.A mi falunkban sok széna volt. és nem volt olyan perc. Egy év. keressek magamnak más asszonyt. hogy gondolkozhassanak a szavain.Azon az őszön turmákat tereltek keresztül a vidéken. Akarattal csinálta ezt. . És ha ő nem lett volna. De már nem az az Alja volt többé. És mert tavaszon sok állat elpusztult: betegségben. A szerelemhez hűséges maradsz örökké. Később. A lakodalmunkon ott volt Marja is. pedig ez a gyermek igazán örömet hozott közénk. ahogy neki jólesik. és nincs szénájok a juhoknak." Minden szavára tisztán emlékszem ma is. Ha az ember szólt hozzá valamit. meg hogy miket egyék. És még sok-sok napon keresztül üldözött a Marja nézése. volt eladó széna is elég. hogy jön a második gyerek. . Jobban. nem erről akartam beszélni neked. Elébe tartja a tenyerét. hogy az emberek nem értették meg tisztán azt. mit hoz a jövendő a menyasszonynak!" Körülállták őket.

ottmaradt. Fiatal román ember volt, Vászilénak hívták. Nőtelen, egyedülálló. Valami százötven juh volt vele. Ahogy később elmondotta, nem is az övé voltak a juhok, hanem az apjáé. Ő csak ott pakurárkodott az apja mellett négy testvérével együtt. S hogy jött ez az év, és nem volt széna sehol, az apjuk ötféle osztotta a juhokat, és minden fiút elküldött egy turmával, hogy teleljen ki valahol, így került oda ez a Vaszilé hozzánk. - A pópa legelője ott volt éppen az erdő alatt, a mi kaszálónk végében. Ahol akkor, Aljával azon a két éjszakán, szóval ott volt az a legelő, amit a turmás kibérelt. A szénákat oda hordta össze, éppen a mi kaszálónk mellé. Ott építette meg a karámot meg a kalibát. Aztán bejött hozzánk, és kérte, engedjük meg, hogy itatni oda terelhesse a juhait a mi kutunkhoz. - Apósomék először hallani sem akartak róla. Azt mondották, hogy a sok juh összetapos mindent a ház körül, és ebben igazuk is volt. De én a turmás ember pártjára álltam, mert valóban nem volt hova hajtsa a juhait vízre. Nem volt a közelben más víz, csak a mienk, így aztán nehezen megalkudtunk. A turmás három nőstény bárányt ígért a kútért, tíz font ordát és hat font sajtot és három kupa bálmost. - Hát így került ez a Vászilé oda a szomszédunkba. Lehullt a hó, telt a tél, nem történt semmi különös. A juhok naponta kétszer lejöttek a kútra, taposni bizony összetapostak mindent, a kertet is, a szántóföldet is, de hát ezen nem lehetett segíteni, ezt tudtuk előre, hogy így lesz. Egyéb baj nem volt. Tél végén elleni kezdtek a juhok, nemsokára meghozta Vaszilé az első sajtot meg .az első ordát, ami járt a kútért, és nem volt semmi baj. - Én azon a télen leszerződtem fát fuvarozni egy zsidóhoz. Gondoltam: keressek valami kis pénzt. Száz ölet vállaltam el. lílég messzire be kellett szekerezni a fát: az ötödik községig. Ott lakott a zsidó. De jól megfizette a fuvart, így volt ez: reggel elindultam, délre fölraktam a fát, éjszaka megérkeztem vele a zsidóhoz, reggelre leraktam, elszámoltunk, kaptam a pénzt, és délután otthon voltam. Hetenként három fuvart tudtam lerakni így. - úgy számoltam, hogy mire a tavaszi munka ideje eljön, végzek a fával, és a pénzen veszek egy kisborjas tehenet. - így aztán nem sokat voltam otthon azon a télen. Este jöttem, reggel mentem, s minden második éccaka háltam csak otthon. Tudom, hogy ez baj volt, de hiába. Kellett a pénz meg a tehén. És aztán Alja sem szólt soha egy szót, hogy ne menjek, vagy valami. Reggel ideadta a tarisznyámat, és abban benne volt minden, ami másnap estig kellett. És amikor másnap este hazajöttem, fáradtan és megfázva, már várt a ház előtt, és segített kifogni a lovakat, és aztán vacsorát adott, és vetette is meg az ágyat. És soha egy szót sem szólt. Átvette a pénzt, amit hoztam, és eltette a többihez. Az öregek se szóltak, tudhattam én, hogy valami készül? - Csak egyszer... - Később sokszor gondoltam vissza arra az időre, és még ma is sokat gondolok reá. Úgy, tudod, mint amikor a szövőasszonyok egy szálat visszagombolyítanak, hogy megkeressék benne a hibát. Én is a hibát szeretném megkeresni. Mert bizonyos, hogy hibát követtem el én is, valahol. Az bizonyos... - Ez a Vaszilé nagyon ügyes ember volt. Rendes, szorgalmas, tisztességes. Ott élt a kalibában a juhok mellett, és a juhok szépek voltak, gondozottak, a karám is rendes, a kaliba is tiszta, rendes... Ha az udvaron találkoztunk néha, amikor lejött itatni a juhokkal, ő volt az első, aki köszönt, hogy: „Adjon Isten, gazda!" Tudta, mi a tisztesség. Én meg feleltem: „Adjon Isten, juhász!" Egyebet aztán nem is beszéltünk. Nem volt dolgunk egymással. - Egyszer egy napon korábban jöttem haza a fuvarból, mini máskor. A zsidó hajnalban valami vásárba készült, és már éjszaka átvette a fát. Ki is fizette. És én napkeltekor indulhattam haza. - Már vége felé járt akkor a tél. Az utakon sár volt. Hagytam a lovakat, hogy menjenek, ahogy akarnak, lassan, nem volt mért hajtsam őket. Nehéz volt az út. Mégis korán érkeztünk haza. Az asszony nem várt az udvaron. Nem volt az udvaron senki. Behajtottam a szekérrel, leszállottam, hozzákezdtem a lovakhoz. Kijön apósom a házból. Odajön, köszönünk egymásnak, segíteni kezd a kifogásnál. Nem szólt semmit, csak segített. Én nem kérdem, hogy mért nem Alja jött ki segíteni, ő meg nem szól semmit. Kifogjuk a lovakat, lehámozzuk, lecsutakoljuk, ellátjuk őket rendesen. Betolom a szekeret a szín alá, és elindulok a ház felé. Apósom meg jön mögöttem. - „Ma korán megjöttél." - mondja hirtelen. A lábam már a küszöbön volt akkor. Megfordulok erre. „Igen - mondom -, a zsidó így meg így..." „Úgy-úgy." - feleli apósom, és hümmög. Éreztem, hogy még mondani akar valamit, és vártam. Ott álltunk, én a küszöbön, apósom a küszöb alatt. „Alja még nem jött haza" mondja, de úgy, mint aki igyekezik, hogy ne érződjék
83

fontosnak az, amit mond. „Nem jött haza? - kérdem. - Honnan nem jött haza?" És igazán csodálkoztam, mert nem volt szó arról, amikor elmentem, hogy Alja készül valahova. „Hát... feleli apósom csak ide ment, ni, hogy hívják, csak ide, ahhoz a régi leánypajtásához, tudod, a falu végiben, hogyishívják..." És mondott egy nevet, egy asszony nevét, aki túl a falun lakott, a rétek fölött. - Kicsit csodálkoztam, mert Alja nem szokott ehhez az asszonyhoz járni azelőtt, és nem mondta volt soha, hogy valami leánypajtásság lett volna közöttük. De éppen csak egy kicsit csodálkoztam ezen, csak úgy, mint amikor az ember valami apró, szokatlan dologra felfigyel, hogy na, hát ez is van? De aztán már mentem is be a házba, és nem gondoltam rá többet. Anyósom már terítette az asztalt, készítette az ételt, átvette a tarisznyámat, csupa nyájasság volt és csupa sürgés-forgás, serénykedés, ami egészen meglepett. „Nécsak, gondoltam magamban, hát ilyen az Alja anyja, né! Ennyire kedvel." Ekkor eszembe jutott, hogy a tarisznyámban van egy kis üvegtükör, amit a fehérnépeknek hoztam a zsidótól, és körülnéztem a szobán, hogy hova is fogom azt fölakasztani? Anyósom látta, hogy körülnézek, és azt hitte, hogy Alját keresem, mert hirtelen elkezdett rettentő sebesen beszélni. „Nem tudom, hol marad az a leány, elküldtem a pópához néhány tojással, hogy mondasson vele egy imádságot a bátyámér, és még mindig nincsen itthon... Jaj, jaj, ezek a mai fiatalok, ezek olyan lassan mozognak, hogy borzasztó!" - Apósomra néztem, aki akkor jött be az ajtón, és ő meg anyósomra nézett, borzasztó veres lett egyszerre, és elkezdett vele veszekedni, hogy hát nem megmondta, te, hogy elszalad még ahhoz a hogyishívjákhoz is, ahhoz a régi leánypajtásához, ott a rétek fölött, hát mit izélsz, sze tán megmondta, és így, anyósom is, hogy hát persze, persze, de már ilyen az ember, ha öregszik, hogy mindent elfelejt. - Nekem furcsa volt, hogy ennyit beszélnek Aljáról egyszerre, mikor én nem is kérdeztem tőlük semmit. Furcsa volt a leánypajtás is, meg hogy a pópához kellett menni, anyósom bátyja miatt, hiszen anyósom bátyja már három évvel azelőtt meghalt, és sohasem szívlelték egymást különösen. Mondom, mindez kissé furcsa volt, de nem annyira, hogy gondolkoznom kellett volna rajtok. Elkértem anyósomtól a tarisznyámat, kivettem belőle a tükröt, s fölakasztottam egy üres szögre. Anyósom összecsapta a kezeit, és dicsérte rettentően a tükrömet, annyit lelkendezett előtte, hogy már zúgni kezdett a fejem. Akkor már motoszkálni kezdett bennem valami érzés, hogy itt nincs minden rendben. - Megettem az ételt, amit elébem tett anyósom, s éppen tömni kezdtem a pipámat, amikor nyílott az ajtó, s beszaladt Aljusa, a kislányunk. Egyenesen odaszaladt hozzám, mert nagyon szeretett engem, két kicsi karjával belefogódzott a nyakamba, és úgy kiabálta, a maga vékonyka kis hangján: „Tátika, Tátika, milyen édes kisbárányai vannak Vászilé bácsinak! Feketék is, meg fehérek is! Egy fehéret nekem ad, azt mondja! Nekem ad egy fehéret!" Igazán nem gondoltam semmi rosszra, amikor megkérdeztem tőle: „Onnan jössz? Vászilé bácsitól?" „Igen - csicseregte Aljusa -, Mámikával voltunk, és zsendicét ettünk, meg bálmost ettünk, és olyan jó volt, Tátika! És olyan szépek a kisbárányok, Tátika, te olyanokat még nem láttál soha, az biztos!" Mindez egészen ártatlan dolog volt, amit a leányka mondott, és én megkérdeztem tőle: „Mámikát hol hagytad?" „Itt van ő is - felelte a gyermek -, a pajta mögött beszél Vászilé bácsival." - Mondom, mindez egészen ártatlan dolog lett volna, és én nem gondoltam volna semmire, ha anyósom nem kezd el kiabálni a gyerekkel. „Miket hazudsz te, hogy vágjam le a nyelvedet a nagy késsel, né, miket hazudsz, te! Hát nem én mondtam, hogy hazajövet nézzetek el a juhászhoz, mi? Nem én mondtam, hogy hozzatok tőle ordát estére, mi? Levágom a nyelvedet, te! Hol a nagy kés?" - Csodálkozva néztem anyósomra, mert amiket a leánykának mondott, annak nem volt semmi értelme sem. „Sze nem hazudott!" - vettem védelmembe Aljusát, aki egészen hozzám bújt az ijedtségtől, és úgy nézte nagy szemekkel a nagyanyját, hogy mikor veszi a nagy kést. „Persze, persze - dohogott anyósom -, az apja védelmére kél, persze. A férfiak rontják el a gyermekeket mindig. Ilyenek a férfiak mind, ilyenek hát." És csapkodni kezdett az edényekkel, mint aki haragszik nagyon. Apósom nem szólt semmit, hanem vette a kucsmáját, és kiment a szobából. „Ne félj, Aljusa - vigasztaltam a gyereket -, Nagyanya nem haragszik, csak teszi magát." Anyósom dohogott rá valamit, és oldalról pislogott reám, de láttam az arcán, hogy valóban nem haragudott, inkább úgy viselkedett, mint aki meg vagyon ijedve. - Akkor lépett be Alja a szobába. Arca piros volt a sietségtől, és első pillantása reám esett. Valami volt a szemében, mintha mondani akart volna valamit. De még ki se táthattuk a szánkat, sem ő, sem én, amikor az anyja már reátámadt: „Na! Átadtad a tojásokat a pópának?
84

Mond imát a bátyámért?" Alja úgy állt meg az ajtóban, mint aki nagyon meglepődik valamin. „Mi? A pópa? Igen, igen, minden úgy lesz, ahogy anyám akarja." „Hát a leánypajtásodnál, ott a rétek fölött, kikeltek a csirkék?" „Mi? Ott? Igen, igen. Most kezdenek kelni." Anyósom szemmel láthatóan megnyugodott. „Hát az ordát elhoztátok-e Vászilétől? Az ordát te, amiről szóltam?" A Vászilé nevétől mintha még jobban megpirosodott volna Alja arca. De lehet, hogy nem így volt. Lehet, hogy csak ma gondolom, hogy megpirosodott. Mert egészen nyugodt hangon felelte: „Az ordát? Nem. Csak holnap tud adni, azt mondta. A tegnapit és a mait a pópának kell vigye a legelőért." „Jó na - sóhajtotta anyósom -, de máskor ne csavarogj annyit, tudod, hogy nem szeretem." - Ha ma mindezekre így visszagondolok, akkor szeretném a fejemet addig verni egy fához, ameddig széthasad. Mert semmire se volt jó az én fejem, semmire a világon. Még a gyanúnak a szikrája sem gyulladt föl bennem, nemhogy fogtam volna egy jó botot, s vertem volna el vele alaposan előbb a feleségemet, aztán az anyósomat, s végül azt a Vászilét. Akkor nem történt volna semmi baj. Semmi a világon. Ott lennénk ma is abban a házban, békességben, nyugalomban, ahogy illik. De nem ezt tettem, az volt a baj. - Nem tettem én semmit. Fuvaroztam tovább a fát a zsidónak, minden második éccaka otthon háltam, s olyan voltam, mint a hegyikakas: se nem láttam, se nem hallottam semmit. Aztán egy napon ott volt a baj. - Az utolsó fuvar fát vittem a zsidónak. Tavasz volt már akkor, a kecskéket kicsaptuk az erdőre, itt-ott szántani is lehetett, és a turmák indultak haza. Vászilé is beadta a bárányokat rendesen, sajtot, ordát, mindent, ahogyan járt, és készülődött az útra. Mondom, az utolsó fuvar fát vittem a zsidónak, és úgy volt, hogy utána elkezdjük a szántást. Mikor hajnalban elindultam a szekérrel, Alja segített, mint rendesen, a befogásnál, kihozta a tarisznyámat, és nem volt sem kedvesebb, sem kedvetlenebb, mint máskor. Amikor kihajtottam az útra, még hallottam, hogy fönt az erdő alatt a juhász kurjantozott a juhainak. Tudtam, hogy aznap indul ő is, és még arra gondoltam, emlékszem egészen tisztán, hogy na, most hajtja le a juhait utoljára itatni az udvarunkra. Föl lehet szántani a taposásokat meg mindent, hála Istennek, ettől is megszabadultunk. - Az úton még találkoztam néhány turmával, terelték őket már mindenünnen. Mentek vissza a legelőikre. Tavasz volt. A zsidónak bevittem a fát, ez volt az utolsó. Elszámoltuk, a zsidó meg volt elégedve a munkámmal, áldomást is adott, minden... Aztán szekereztem haza. Szépen sütött a nap, délelőtt volt, a déli hegyoldalakban mindenhol szántottak már az emberek, és én is azon gondolkoztam, hogy hol kezdjük el a szántást holnap, melyik részen. Anyámnál-e vagy nálunk, az erdő alatt, vagy a kökényesnél, zab alá-e vagy haricska alá... Még ma is bennem van, ha rágondolok, az a szép nyugodalmas érzés, amit akko: éreztem, ott a szekéren egy hosszú, keserves téli munka után, mindent rendesen elvégezve, az utolsó fuvart is beszállítva, és számolgattam magamban a pénzt, ami összegyűlt az asszonynál, és a vásári árakat, amiket itt-ott az emberektől hallottam; és hogy ilyen tehenet veszünk, meg olyan tehenet; és az asszony nak ünneplő csizmát, ezt-azt; meg hogy majd szántani fogunk most már és vetni, és minden szépen és jól halad a maga rendjén, valami nagyon szép és nyugodalmas, tisztességes érzés volt az. Éreztem, hogy vagyok valaki ezen a földön, az emberek között. Egy ember, aki becsületesen megdolgozik az életért, aki gyarapszik lassan, becsületben és tisztességben, akivel a többi emberek megállanak beszélni, és meghallgatják, amit mond mert becsület és tisztesség jár vele, mert ember, aki ér valamit családja van, háza és vagyona, és dolgozik rendesen, ahogy illik. Na de nem erről akarok beszélni. - Délután volt, már elég késő délután, mire hazaértem. Már tova lentről, a fűzfáktól, ahol az út a házunk felé befordult, láttam, hogy a turma elköltözött a pópa legelőjéről. A karám le volt bontva, a kaliba is, minden fa összehordva szépen egy csomóba, örvendtem ennek. Emlékszem, egy olyan jó meleg érzésem ta madt belül, hogy na, a karám már nincsen, a turma már nincsen, Vászilé már nincsen: egy olyan jó, megelégedett érzés volt ez. - Megérkeztem a házhoz. Az udvar üres volt. Vártam, hogy a szekérzörgésre kijön majd Alja, és segít kifogni a lovakat, meg minden. De nem jött. Senki sem jött. Egyedül fogtam ki a lovakat, egyedül vezettem be őket a helyükre, lecsutakoltam rendesen, szénát tettem elébük, felakasztottam a hámokat, a szekeret betoltam a szín alá; még mindig nem jött ki senki a házból. „Tán nincs valami baj? - gondoltam. - Beteg a leányka?" Igen, határozottan belém nyilallott az a gondolat, hogy „baj", és utána a másik, hogy „a leányka". Nem is gondolat volt ez annyira, inkább csak egy érzés, mely valahonnan a mélyből egyszerre csak feltört, és megdermesztett bennem mindent. Érdekes, hogy először nem is gondoltam másra a bajjal kapcsolatban, mint hogy a leányka. Pedig ezer mindenre gondolhattam volna, hiszen baj
85

hogy megütöm. Te nem akartad.kérdeztem újra. azt mondta: „Hát meglőttél. Iván. csak az. segíteni. látod. hallgass már. Én csak a leánykára gondoltam.látod. és megindultam anyósom felé. anyósom meg nem szólt egy szót sem. s visszahozom Alját. Apósom lehajtott fejjel ült. „Adjon Isten!" „Adjon Isten! . és leeshetett onnan. Sem azt. Most itt van.. „Látod. Talán soha akkora gonddal és figyelemmel nem ettem még ételt. magamban. mint aki imádkozni akar. Megrúghatta a tehén. azt mondta. és mielőtt belekezdene. miért kérdeztem éppen ezt. Ezer mást is kérdezhettem volna. ki beteg?" Vagy Isten tudja. és leültem az asztalhoz. Iván?. „Adjon. olyan csend volt. mi lehetne egyéb? Egyéb nem lehet. Apósom pedig ráütött a padra az öklével. Látod. szólj!" „Hol van Alja?" . fekete kendője mélyen a szemére húzva.Aztán vége volt annak is. Iván?" .Én meg ettem. meggörnyedve. Hogy beleugorhatott a villába. és akkor láttam csak. itt van. ami megtörtént." Nem kérdezte ezt. Látod." . És ahogy sietve megindultam a ház ajtaja felé. mint én. hogy láthassa anyád. így. hogy a hátam megett engem néz.Egy darabig senki sem felelt a kérdésemre. De nem. látod. csak rakta elém az ételt nagy igyekezettel. magamban bent tudtam. magával vitte a gyereket is.. végigrohant a fejemen minden: hogy minap a szénapadláson láttam. így. hogy azok ketten is éppen úgy tudják. hogy anyádhoz megy a fonalért. Nem gondolkoztam előre ezen a kérdésen." „Persze . látod. Minden gondolatomat belekényszerítettem az evésbe. hogy adjon Isten. „Én nem tehetek róla. Azt mondtad: elmúlik. Isten megáldjon.annyiféle van. Aztán apósom ránézett anyósomra. Isten engem úgy segéljen. Fölálltam. „Mindig mondtam. De én azt kérdeztem. a hangom is elcsuklott tőle. Szűzmáriaszentekre esküszöm. elővettem a sarokból a botot. És hogy valami rettenetes történt. mint az öregemberek. elmúlik. és a két kezét is úgy tette össze a szája előtt. Mintha nem is laktunk volna benne soha. Az utolsó szem fuszulykát is megettem. hanem kimentem a házból. mindig mondtam. . Nem hallgattál rám.Nem hallgattam őket. Az udvaron még körülnéztem. Más nem volt a szobában. ami a szalma között van. „Mikor ment el?" „Tegnap reggel. olyan hirtelen. azt mondta. .Valami rettenetes. Ijedt kérdés volt.felelte apósom a padról -. Mintha ezzel legalább egy időre meg nem történtté tehetném azt. Mintha nem is hordtuk 86 . .. hogy Alja hol van. hogy akkor már mindent tudtam. anyósom ott ült a kemence mellett. hátha megvágta magát vele. és nem dünnyögött már. és panaszosán mondta: „Látod.kérdezte anyósom. „Alja hol van?" . Ma is emlékszem az ízére. a kucsmámat is. Bent.mondottam -. hogy láthassa anyád. hát megjöttél. hogy szóljak Ivánnak. „Mit akarsz. „Adjak enned?" . Kezeit maga elé kapta. amit evés közben végeztem. és hallottam. szinte fölverte a szobát. Csak kuporgott lehajtott fejjel a kemence sarkában. ugye ez lehet. hogy minden zaj. Anyósom visszaült a kemencéhez. Tisztára mártogattam a tányért. esküszöm az élő Istenre. és éreztem. .Amikor beléptem. Hogy láttam egyszer a kezében a kisbaltát. Arcát a kezeibe temette és sírt." Ilyenformán dünnyögött apósom ott a padon. hogy milyen vén már. apósom pedig a padon. Most itt van.Anyósom nem szólt semmit. mintha kerestem volna valakit. Borzalmasan üres." Anyósom hirtelen sírni kezdett. Mintha ezzel távolabbra tudnám tolni magamtól a bajt. Ez a kérdés úgy jött ki belőlem. vinnyogó öregasszony-sírással. asszony. és hallgatott. én nem tehetek róla!" Megálltam és rákiáltottam: „Hol van Alja?" „Azt mondta tegnap reggel. asszony. és azt mondta: „Szólj te!" Majd újra: „Na. Ijedten szakadt föl belőlem ez a kérdés. . aprókat sóhajtott közben. és meg kell keresni..Anyósom szótlanul sürgölődött az étel körül." „Hallgass már . hogy ez nem igaz. “Mit? Megyek anyámhoz. látod. Mint aki régen vár valakit egy fontos hírrel." ." .kérdezte anyósom ijedten. Iván. hogy megcsuklik a hangom. vagy mit tudom én. Csak még a fejem nem tudott semmit." De bent. Iván. ha okosabb akarsz lenni. hogy én magam is elcsodálkoztam rajta. Apósom ült a padon.feleltem. Látod. hogy legalább amíg az étel tart. és az arcán ijedtség volt. ne kelljen gondolkozzak egyében. amíg azt a néhány lépést megtettem a szekérszíntől a ház ajtajáig. Borzalmasan üres volt az udvarunk. Nem." ." „És még nem jött vissza?" „Nem. Cibereleves volt puliszkával. nem úgy. látod!" . most ezt és ezt megkérdezem tőlük. hanem mondta. aki elbújt tréfából. mit. Az utolsó falás puliszkát is megettem.kérdeztem. igen. hogy ez nem igaz. Én azt hiszem. az érzéseim között. hogy na. De lehet. csak olykor-olykor sóhajtott egyet. Ő felemelte a fejét. hideg nyugalom szállt meg.förmedt rá anyósom -. sem mást.Nem tudom. mintha attól félt volna. Ránéztem. s most itt van. és a tarisznyámat felakasztottam a helyére. Kérdezhettem volna azt. ijedten. Sok mindenféle keresztülfutott a fejemen. hogy baj lesz. Levettem a szögről a tarisznyámat. És tudtam. látod! így van az. azért. hogy „mi történt?". hogy ott tartotta anyád valamiért. mint akkor. a sapkámat.

„Adjon isten. a szekrényt.Kint sötét volt. kíváncsian és kicsit szomorúan. „Hát mit tudtál. hogy bántódása ne essék.. a padot. ez volt az első gondolatom. és elmentünk az ekével a kertjük alatt. A vér az arcomba futott az örömtől. hogy mit akarok. hogy így lesz. törődésünket. de mennem kell abból a házból.. mindegy. amikor odaértünk." -Valami dac támadt föl bennem akkor ott a sötét udvaron. Marja.Azt hiszem. megfogta a karomat. fejemen a kucsma. . „Sok. ami azóta történt. a kemencét. és font. Bementem. Iván? Azt mondtam 87 .. . úgy." „Micsoda?" -kérdeztem tőle durván. igyekezetünket. és néztem a ráncos. öreg arcát és apró. Nem tudom. ha mindent visszavisz. már tudtam.Első gondolatom az volt. Az udvaron megfogta a kezemet. Meg azóta. vagy amikor a zabot arattuk. amelyikben ő van. Bizonyára azt hitte. „Nem . Hát ennyit tudtam róla. amikor megláttam: nem változott semmit. a hátam megett az ajtóban. Házunkban égett a mécses. hogy Marját vártam. „Mit mondasz?" „Hol van Alja?" Megrázta a fejét. amelyekkel engem figyelt. Aztán elindultam anyámhoz. és hogy sok mindent megmondott már. és a szomszéd földön ők is zabot arattak. Ezt mondta: „Emlékszel. Marja!" „Adjon Isten. Marja állt az ajtóban. Iván .. a szomszédunkból. mert elnevette magát halkan. Látóasszonynak nevezték. hogy mit akarok. . .mondotta. hogy egyre többen jártak hozzá. „Hol van Alja?" Anyám csodálkozva nézett reám.. És most egyszerre ott állt szemben velem. fiam. De ott volt bennem a dac. . nem tudtál semmit! És most sem tudsz semmit!" Megszorította a kezemet. sőt tudtam arról az esetről is. és elébe megyek. aki az anyám volt. Hát ez az. és én néztem a szobát. . Anyám odanézett. amikor még úgy volt. és én mentem utána. amit ellopott. Megismertem az asztalt. szelíd nézéssel nézett reám. És azt gondoltam: milyen furcsa. Szinte ugyanaz a ruha volt rajta. De nem Alja volt.. azóta nemigen láttam Marját.Néztem a szobát.Nem tudom megmagyarázni ma sem. idegenek is.Aztán egyszerre csak nyílott mögöttem az ajtó. És én megindultam az ajtó felé. ne kérdezzen semmit. és nem engedett. és azt gondoltam: itt voltam gyermek. és azt gondoltam: ez az anyám. . sok-sok kis apróságot. na? És mit tudsz most? Halljuk! Mondjad!" És ő mondta. hogy milyen öreg lett anyám. A második az. kissé titokzatosan oldalra nézve. kis. Rettenetesen üres volt az udvarunk. Most ne. Ugyanazzal a komoly. Talán az elkeseredés támasztotta. Az orsó megállt a kezében. kezemben a bot. de csak úgy messziről. „Itt hagytuk abba a beszédet. Gyere. amikor megérkeztem a mi falunkba. de kikötötte. hogy miért volt ez így. és anyámat. Gyorsan megfordultam. Iván!" De más semmi. És arra gondoltam: ez az anyám. a bal szeme éppen olyan furcsán állott. nyomban. ahol annak idején a szénát leraktuk volt együtt -. Meg így. „Ne beszélj így. a ládát. Iván! Te is tudod jól. és amikor el akartam menni mellette. én már akkor tudtam. És amikor megfogta a kezemet. mint régen. ahol gyermek voltam. Marja előtt. Látod.." Akkor láttam csak. kissé félre. De ezt mondtam: „Hazudsz. „Ne így. hogy nincsen igazad. amikor a pópa gabonásának a tolvaját Marja mondta meg. hogy mennem kell. Mint akkor régen. anyám nem értette meg. Hát mégis. oldalt ugyanúgy torzult el a válla a púptól. Egy sárga arcú. amikor meglátott. és ezt motyogta: „Úgy. „A feleséged?" Harmadszor is megkérdeztem: „Hol van Alja?" „Nem tudom." De Marja.. sovány kis öregasszony ült előttem. ő tisztában volt azzal. persze hogy tudtam.. Éppen olyan volt. amit ott a sötétben mondott. ahogy fáradtan tartotta ölében az orsót. és néztem. Annyit tudtam róla. mint akkor. Anyám a kemence mellett ült. nem tudom.Sötét volt már." . elsápadt. és a pópa is megfordult nála néhányszor. Anyám nézett szomorúan.Tudod. a púpos és kancsi Marja. Itt. hogy ő és én. és olyan lett az arca. hogy hová." Tudtam.kérdezte egy idő múlva. hogy oda akar vinni. azonnal. itt nincs.. ebben a szobában. az ablakpárkányon az üvegeket.Álltam előtte. Csak -egy részére emlékszem vissza egészen világosan.„Ide küldted őt hozzám?" . hogy ott együtt leraktuk a szénát. ölében a keze.volna össze reá hosszú évek alatt minden munkánkat. Mikor anyám földjén dolgoztunk. kék szemét a ráncok között. régen nem voltatok nálam. ahogy akkor végignéztem rajta. öreg kezét. hogy a lakodalmunkon azokat mondta Alja tenyeréből." És kiment előttem az ajtón. mintha Alját látta volna ott. . Azóta. ugyanúgy tartotta a fejét nyaka mögött. Odaköszöntünk egymásnak. és itt kell folytassuk is. . Néha-néha találkoztunk ugyan. meddig álltam volna ott. messziről. Nekünk beszédünk van egymással.mondottam -. a magunk két keze munkáját. . És néztem a ráncos. De így volt. és a kezében az orsó.Nem emlékszem már pontosan minden szavára. és úgy vezetett a szénapajta elé. Iván.

Hát most eredj. Úgy mentem el. Marjának lett igaza. . Kint búgtak az örvös galambok.. Még azon az éjszakán. és lábujjhegyen körüljárta a szobát. mert a testünk az már. Iván megrázta lassan a fejét. Barkaillata volt a szellőnek. Meg aztán hogyan menjek én most oda vissza? Annyi-annyi sok év után? Hogy az emberek bámuljanak rám.. egyetlen szó sem jött ki a számon. szaladsz a fekete vizű árok partján sokáig. és elgondolkozom ezeken a dolgokon. amerre csak hallottam. vörös plájász fölállt a padról. Nem így volt? És azt mondtam: a szerelemhez hűséges maradsz örökké. Nem sok. Köszönöm. De aztán eszembe jutott a kép. amelyikben fekete víz folyt. végig.. A bozontos.neki: örömet hoz az első gyermek. És látod. de eltart egy ideig... a maguk kis békés dolgait.. munkával és vesződéssel.. akit szeretsz. . hogy neki lesz igaza abban is. Csak álltam előtte. A nagy tölgyfaládán meglebbent egy terítő. és nézne reám azzal a szelíd. a házunkba sem. hogy te elmégy messzire... Iván. ha úgy egymagámban ülök a tűznél. és azt mondják: úgy. Hát csak ezt akartam mondani neked.. Nem így mondtam.. békés nyugalomban együtt és tisztességgel. akik a juhokat terelik. Lehet. Csak majd egyszer. bocsáss meg érte.. Mert ez azt jelenti. bejártam a legelőket. ami volt. komoly arcával. Mert ő látóasszony. Iván! Isten legyen veled!" .. És nem szívesen ismeri be azt. nagyon sokáig. majd egyszer belátod. A nyitott ajtón beosont egy szellő. És tudod. és meghal az. hát így. Az asszony hirtelen leszökött a kemence sarkáról. aki mellette Van. és egy leányka volt kettejük között. és benne a fekete víz. hogy nekem volt igazam. és az a leányka a te leánykád. Szeme furcsán fénylett. amit Marja mondott volt a fekete vízről. látja azt. akkor egyszerre csak olyan. az élet másik partjától. Az árok.És ő folytatta: „És most megmondom neked azt is. és túl az árkon egy ember meg egy asszony juhokat tereltek. amit nem tudsz: tegnap reggel fejés közben egyszerre megállt a kezem. nyomban. ahogyan mondta. de igaz: örvendtem. Nem... Keresed a pallót rajta. hogy turmás gazdák élnek. szeme fáradtan siklott ki az ajtón át a tavaszba. Ha változnak is a nappalaid. Hát eredj. együtt. Nem testben. hát ez az. De nem leled meg a pallót soha. az úgy igaz éppen.Meg aztán. családonként. itt ezen a helyen: az a leány nem téged szeret. akinek kell. hogy a sors beteljesült. Nehézkesen mozdult.. mert nincsen palló.. Ahogy ő mondta akkor: „másként".Heteken át jártam a turmák nyomán. Nem így mondtam. Valaki csak el kell indítsa azt. mert a testünk már öreg lesz akkor. Iván! Nézd. És az az asszony a te feleséged volt. ahogyan illik.. Mert én már tudom. így hagytam ott a másikat. De visszatérsz hozzám másként. hát ez az az Iván. Nem igazi. hogy belelát az emberek szemébe. hogy testben már nem. És neki lesz igaza ezután is. Amikor nagy útra indulsz. És az első gondolatom az volt Iván most visszatér hozzám! És akármilyen csúnyán is hangzik. mert azt meg én hagytam el. Az egyik fog megbotlik egy göröngybe. itt hoztam neked ebben a kendőben egy kis pogácsát. így lett mienk az a kaszáló. hogy meghallgattál. mint aki egyszerűen csak elmegy. hogy ő ilyenkor valóban ott ül mellettem a tűznél. mind. amelyiken átmehetnél a fekete vízen azokhoz. úgy. és akkor visszatérsz hozzám. . A legényt. én azt hiszem. örömet visz a második. Iván. még akkor. így ismertem meg Alját. Nem akadtam reájok sehol. Ez csak a törvény. De tudtam. aki útra megy. De másképpen. Téged láttalak állni egy árok partján. utána botlik a többi.. Mert hiszen már régen beláttam! Csakhogy az ember ember. Iván. És én már arra a másik partra nem jutok át többet soha. és pusztulás a lehelete.. Mint ahogy mondottam volt az előbb a láncboronáról. Puskája után nyúlt.Mondja. És én elmentem. ezekkel a szavakkal? És nem azt mondtam neked. És megértettem.. Hogy egyszer belátom. és a látóasszonyok. ami lesz. éppen így?" És én hallgattam. de mégis csak szép. persze. lehet valaki látóasszony és boszorkány együtt? .. tudod. és hallgattam. azok. hanem csak a legényt. és azt. Iván. és ez a rángás végigmegy az egész soron: Nagyapám elvette nagyanyámat. Valami fekete víz választott el engem attól a naptól kezdve a másik parttól. és mondaná: hát így. Iván bácsi. Be sem mentem anyámhoz többet. . és ugyanakkor rontás a nézése. és nekem úgy is jó lesz. De ezt te nem hiszed el. Tudod. Nagyon-nagyon messzire szaladsz. amit legutoljára mondott. még abban az órában. hogy belátta.így volt. Elébe állt. útravalóul. Szaladsz. nagyon-nagyon hosszú idő után. s aki őneki is kell. Egy pillanatig tartott csupán az egész. ezért hagyott el ez. amelyiken az emberek terelik a maguk juhait. Boszorkányság ez? Varázslat? Babona? Nem. nem változnak az éjszakáid. azzal mégy. úgy. 88 . hogy nincs okom örvendezni. mintha ott ülne Marja is mellettem a tűznél. Hiába.Hát úgy.Hogy érted ezt? . amit láttam. És így van végig.

. Mint ahogy velem is. A tisztás fölött lomha repüléssel dolmányos varjú szállt át.. meg mással.Hát hogy lehet akkor. 89 . A rontás. meg ilyesmi. értem.Értem . az másképpen van. miről beszélsz. . mindig csak egy emberrel. Suhogtak a szárnyai. . Érted? Nem tudom jobban megmondani. Csőrében ág volt.. . A törvényben van a rontás. Iván bácsi. és akkor benne van. Valahogy belekerült a törvénybe. az mind nincsen.bólintott halkan az asszony. Prikulics meg lidérc. amiről anyám mesélt annak idején a kaszálókon. Mögötte mély volt az ég és kék. köszönöm. és kinézett az ajtón -. az nem olyasmi. ami mindig csak egy emberrel jár.Nem értem. Mint a láncba. Boszorkány sincsen.A rontás. mint a vadjácint csillaga harmatos reggeleken. tudod. a boronaláncba a göröngy. éjjel.

és öntudatlan mozdulattal megtapogatta magát. Vemhes őz volt. A házak barna falán puhán és szelíden melegedett a napfény. hogy tudják meg azok is. mint ezernyi gyöngyszem. az pillanatig sem nyugtalanította. és kisüssön a nap: délre már újra ott virágoztak a kikericsek. és nézte a tisztást. A forrás csermelye lassan patakká nőtt. Aztán már a madarat is látta. Kik tudják meg? Kit érdekel.. kakasmandikóval. hogy szétverje a fellegeket. élesen vált el a hang a csöndtől: taktak-tak-tak-tak. Először a legfelső kis házhoz ment. De hát ha egyszer itt van a tavasz! Hogy nem ismerte lefele az erdőt. nagyot kacagni.. mint aki ismerkedik valakivel. illatos nyírfatörzs görgött volna alá a vízen.. Hiába borult el olykor az ég. kétoldalon meredekké vált a hegy. A hajnal hűvösségében szelíd illatok keringtek.. édes-fanyar szaggal. hegyesen.. 90 .mondotta az őznek..ikárha késsel metszették volna ki az erdő testéből. süsürü. Tisztán. és a levegő megtelt valami fárasztó. igen. puhák. Délutánonként fölterelte a szellő a bükkös aljából a varjútövis virágzó bokornak édeskés illatát. süsürü. éppen úgy elvihet egy másikat oda. és beugrott a fák közé. és az asszony az ajtóban állt. A patak tajtékot vetett a köveken. lelkes öröm szaladt keresztül a szívén. a tisztás és lolötte az épületek. Az őz hátracsapta a füleit. Az ösvény egy szélesebb patakba torkolt. és nyakát előrenyújtva köszöntötte a napot.. És akkor egyszerre meghallotta a fajdkakast. eszébe jutott. Néhány pillanatig kutatva nézte a fák alól a szállást. hogy tudja-e vagy nem? Még ha. a kék jácintokat.. Hogy adják hírül még lentebb. és indult. olykor egy-egy arcába nyúló ágat letördelve. hiába tért vissza a havazás.. aztán a seprűt az ajtónak támasztotta. Bizonyára nem tudják. Aztán egyszerre csak ott állt a szállás. szelíd érzés volt. Nem is gondolt rá. süsürü. Nehezen vált le a virágos ágacska. Akkor kelt a nap a bükkös mögött... Mikor a ház sarkából visszanézett a seprűre. Birtalan bácsi megírja. hogy mi történik fent a hegyekben? Ki érdekli őt. Az asszony megállt. új világ kezdődik. az erdő lábának támaszkodva. és lilába vonták a vedlett-zöld gyepet. Gyorsan végzett az állatokkal. Hiszen ez egészen egyszerű! Már ragadta az öröm. A tajték fehér volt. a postás elviszi. Lehajolt hozzá. itt van a tavasz! Vége a hónak. s világgá kiáltani.10. hogy a nagy erdei kakasok megszólaltak? Hogy kikiáltották a tavasz virradását? Napok óta nem volt fönt senki. Megdöbbent a gondolattól. csillogott a harmat. és leszakított egy ágat. csak egy szél kellett. mintha sok kis. új élet. hogy még nem ment el a háztól soha. Szája megtelt kesernyés tavaszi nedvekkel. Rigók sürgölődtek a napon. Zárt ablaktáblái mögött lakatlanságot őrzött. Odaszaladt hozzá. hogy ott álltak. és odébb az a néhány legelésző tehén. ahonnan ez jött. Ősz óta egyetlenegyszer sem. süsürü. a hidegnek. igen. A TAVASZT már nem lehetett megállítani. Csillaggyúláskor szalonkapárok szálltak át csapongva a tisztás fölött. De kellemes. Ha reggelre fehéren is éb-ívdt a tisztás. tavasz! Aztán az első gondolata az volt: Vajon tudják-e már odalent. haladt lefele. Az erdőlakók természetes ösztönével haladt lefele a fák közt. Legyőzhetetlenül haladt a tavasz a maga útján. még csak rézvörös tüzek jelezték az égen. De miért ne? Ahogy a postás elhozta Ratosnyára azt a képes írást. límbert nem látott sehol. dúdolgatva. és a bükkös szegélye tele volt hóvirággal.. és minden virág szirmán. Szeretett volna fölkurjantani a madárnak. Vidáman ment. A tisztás alatta már zöld volt egészen. a sötétségnek. Meg kell mondani nekik. Egy kis varjútöviscserje tömötten pompázó lila foltja színnel és illattal töltötte meg a patak völgyét. tavaszi zöld. ott ült az i'gyik fenyő tetején. . Egy hajnalon ott állt az ajtóban. süsürü. Valami különös. Tak-tak-tak.. Egy szedres tisztáson őz állt. süsürü. Semmi zavaró nem volt abban.. és lenéztek a patakra. s a nap aranypászmákat vetett a fák közé. mely lila volt a sok-sok kikericstől.Én is . mogyoróbarkákon vadméhek döngtek. . Kezében a virágos gallyat lóbálva megindult a házak felé. látszott a hasa. könnyedén. Néhány tarka tehén rágta a zsenge füvet. hogy igen. Ott ült feketén. de az a ház aludt. és csodálkozva nézett le rá. és foggal rágta el a szíjas rostokat. süsürü. megcsodálva a hóvirágok fehér foltjait. kék jácinttal. hogy érkezőben van.

szimatolva közeledett. A kutya alig észrevehetően megcsóválta a farka végét... Akkor lement a patakhoz. . Az már. Messze van.Nem lehet? Mutassam meg. Nagy akaratod van. A hal meg sem mozdult.kérdezte. előresiklott. csak nézte kíváncsian. hogy eltelt a tél. 91 . Egy gömbölyű. de ott sem volt senki. és lefeküdt a küszöb mellé. aki a postával jár. hogy levette volna szemét a vízről. . Az asszony arra gondolt. . nagy kövön. még előbbre. . aztán megállt és ásított. hogy levette volna szemét a halról. hogy lehet? Az öreg csak csóválta a fejét. hallgatta a szavait. . Birtalan volt. De látod ott azt a nagy halat? Azt a nagy zöld hátút. mintha megfeledkezett volna a világról. . és nézte a vizet.Azt mondja meg. Lassan mögéje ment. aki Ratosnyán a képes írást Gyerkó bácsinak átadta. . ha megnőnek. Ilyenek ezek a nagy halak. Most nem lehet.Mért nem fogja meg? . A fejére. most lesben áll.. anélkül. hiába. Mikor a nagy házhoz ért. sűrű égerfák között mintha valaki üldögélt volna a patak partján.Dudás . az az ember. . Lesben van.Ezt nem lehet.újságolta az asszony -. Erősen. De félt kimondani a gondolatot.. asszony. asszony. .. Hogy. Néhányszor végigsimított a hátán. Nem hiszik el. hogy megegyék.. és ilyenkor figyelmes. Aztán megindultak fölfele a szálláshoz. mereven nézte a vizet.lépcsőjén nem érzett lábnyom. figyel. Szemével álmosan és lustán megkereste a patakot. hogy a kicsi hal is hal.Az az ember. zöld hátú halat. Apró halakra vadászik. és megérintette a hal hátát. Birtalan bácsi".. Megismerte hátulról is.Mi? . Már éppen köszöntem akarta.. És akarta..Az Úrfi. hogy ne mozduljon. lelkem. régen. hogy hátha Ő is. óvatosan. Halkan. A szemét kereste.Ez? Hetyke kötődés volt a hangjában.csodálkozott az asszony -. .. Szeme a víztükörre esett.Mit mondasz? . hogy megmondjam. A kutya újra megcsóválta a farkát. . Csak ez a nagy hal itt. amikor tavasz van. minden belső erejét összeszedve akarta. ami a hallgattás alatt lapult. mintha döglött volna. anélkül. Még benézett a pajtába.. mikor lassan megszólalt. Még mindig lesben áll. Ha megmozdulok. de nem csodálkozott. hiszen nem láthatott. lassan lehajolt. nyújtózott. és szemét rászögezte a halra. Pedig él.Tessék..szólt rá a kutyára -. Csak pislogott apró kék szemeivel. . Kötekedő hangon szólott. Az asszony követte a kutya nézését. Ott a kő árnyékában. S megnő az étvágyuk. hogy lejöttél. Néhány pillanatig. Alit az öreg mögött. hogy „adjon Isten. Jó. Hiába mondom neki..Majd leviszem a hírt Gyerkónak . . elillan. Jó. És akkor lassan. Dudás ne. . azért jöttem. Lassan előbbre lépett. Mint az emberek. még. és vadászott.bólintott az öreg -. és lassan. az már régen itt lenne.Birtalan bácsi. ez az. majd ő hírül adja az Úrnak. belépett a vízbe.Nem is vergődik. szinte lábujjhegyen. oldalt a l 'ajta mögül előbújt egy fekete kutya. amelyik valóban ott hevert a hasán egy kő árnyékában. előrehajolva. Nagy akarat van benned. és átvette a halat. és nézte egy ideig a nagy. megnézte.Megszólaltak fönt a kakasok .Most nem lehet . Nem ugatott. majdnem a kanyarodónál.. a fásszínbe.. Nem hiszi el. aztán hirtelen kopoltyújánál fogva kiemelte a vízből. látod. kereshet már bogarat magának. és összetalálkozott rajta az öregember huncut mosolyra húzódó arcával. Valóban ült valaki ott az égerek között.csóválta meg a fejét az öreg -. Valami titokzatos tréfálkozó ördög szállta meg hirtelen. . hogy megfordult volna. a patak! A patak sok mindent elárul. kezét kinyújtotta. Birtalan bácsi! Az öreg nézte.. Ismerem. végigment rajta. Lent. anélkül. egyre beljebb.Hajjaj. Az öreg mintha megérezte volna azt. Már visszament? . s egy helyen megállt. Az öreg nem mozdult. Néha nekem is sikerült. . ahol annak a faágnak a vége van. és nem arra való.Honnan tudta? . De csak ritkán.Ott fent is virágzanak már azok a bokrok? Akkor igazán tavasz van. hiába mondom neki. lassan.

meg egyszer egy évben talán Régenig.Úgy hívják? Nem tudtam. Régi dolog ez. 92 ... Aztán majd vásárolok a zsidónál mindent.Hogy micsoda? Tudod. .Miért. talán azok az emberek megunják addig. ami úgy néha rájok jön. érted? Az egyiknek ez. Az öreg megállt. S akkor megírjuk.Anélkül? Nem. és inni kezd... . azt! Én mondanám. Minden embernek van valamiféle betegsége.. addig iszik. Az öreg tüzet tett. .Ne félj. mindig csak van valami baj. . Birtalan legyintett.Késő? Mért lenne késő? . Gyere. Megkérnők azt a Bilibókot. Aztán hazajön.Nono. régen nem próbáltam. de évente egyszer. onnan már viszi más.. vagy más dolguk akad.Hova te? . .. akik abból élnek. Valami olyan belső betegsége. .Hát. Az kár.. Látja.Mi? Hiszen lehet.. Régi dolog ez. akinek van. s annak az áráért elviszik akárhova azok.. Az övének most van az ideje. És nem járnak többet arrafelé.Hát. így is lehet. S legközelebb felviszem hozzád. aztán megsütötték a halat. Az ember rányálaz egy billogot. Birtalan bácsi! Próbáljuk meg! Az öreg megvakarta a fejét. .. tudod. és rácsudálkozott az asszonyra. és Birtalan bácsi megírná.. akkor veszi elé.Levelet gondolsz? . Aztán elindul. Lehet hát. Ahonnan azt az írást. Fölmentek.Iván? Rájött.Igazán? Még nem ment vissza? . .Nem lehetne úgy.Bilibók csak Dédáig kell vigye.Az baj.De ha az a Bilibók.. ami kell. Az most.Bilibók? Az. ne félj. Ez másféle dolog. . Eszébe jut egy asszony. várj csak. hogy küldhetnénk vele mi is egy olyant.Azt. amit én mondok. tudja. s maga aztán leviszi azt. De talán. Amikor meglátja az első viragot tavasszal. dehogy. és vége. . megesszük.. ahol a torony van. Birtalan bácsi? . a másiknak az. Megsütjük a halat.Te! Hát azt megtehetjük. Ratosnyán.Ez biztos? . Betegség ez. Az nem egészen úgy van. És aztán odaadtuk volna. Végül aztán beül egy korcsmába. . Az ilyesmi már együtt jár az emberrel.. Vajon hol van? . látja.. és ott annál a Bilibóknál ráírják egy papirosra és úgy.. . Ahhoz sok mindenféle köll ám. Az emberek már tudják.? .. Először is arra való papiros. amíg beesik az asztal alá.Csakhogy nem lesz az késő addigra.Bilibókot gondolod? . Mit tudom én. ott fönt későbbre nő ki a fű. .Bilibók? Az legfeljebb Dédáig jár el. gyere föl elébb. akkor.Akkor elmondom. magával hordozza az ember. . . valami olyan betegség. Aztán. mert úgyis dolgom van Ratosnyán a héten. Aztán plajbász. és békét hagynak neki..Anélkül nem lehet? ..kérdezte közben az asszony. és keresi azt az asszonyt.Próbáljuk meg. .Várj. hogy vigye el. hogy én most elmondjam magának azt. s aztán szépen elmondasz mindent.De hadd csak.. . abba a városba. ilyenkor. Úgyis kell még szénát hordjak föl egyszer. . amit írni kell.Nem. jó? . Sorra bemegyen a házakba. Tovább már nem. . Soha nem iszik szeszt. ..És meg tudná írni? . te? . . . ..Biztos hát.Kár. Nem kell firtatni. Ilyenkor mindig rájön. lelkem. nem kell tudni róla.Mert gondoltam.Micsoda? .Iván bácsi nincsen itt? .Hát.Fekszik valahol? .

. de a nagykakas ma megszólalt a ház fölött a fenyőfán.Megírom . Bilibók elvihesse az írást. és a kakasok megérezzék a tavaszt.Igen. ha nem a Jóisten? A Jóisten. most mondhatod . és hogy köszönöm neki a képes írást. és itt valami zavar támadt a gondolatok között. asszony. ott őrzöm a polcon. egy asszony. akiknél a gyermekek vannak? Akik a mézet hozták. hogy egy kis ökörszem fészket rakott a tűzifa között. ezt írja meg. hogy baj ne történjék a jó emberekkel. hogy nagyon hosszú volt a tél. de itt most már tavasz van. azok? . .Isten segítsen.Eridj! Megírok mindent. Birtalan bácsi! Hogy már csak ő hiányzik egyedül. . az biztos. És írja meg azt is. amit küldött azzal a Bilibókkal.Hol laknak azok. és Birtalan szívta a pipát. Mitől ilyen a hóvirág? Mitől ilyen fehér? Mitől zöld a zöldje? Mitől búvik elő a íöld alól? Ezt is a Jóisten csinálja? Valaki kell csinálja mindezt. és a juhok is bárányoznak már. és neki szól az imádság meg a gyertya. Aztán az asszony hirtelen felállt. és mondta. . azt is. . lassan és szomorúan a szavakat. .Megírok mindent. Akkor éjszaka nem volna Isten. amit küldött. . a madarak tollat és a virágok szirmát és a fákat és a napsugarakat és mindent. hogy visszajöjjön onnét. Pedig kell legyen valahol. egy kaszáló. csak nézték a napsugárban csillogó erdőket.Azt is. Boldog volt.Nem kérdezett többet. ahol van.írja meg neki. És az asszony mondta.. és a nagykakas. és pipára gyújtott -. hogy ott minden sokkal szebb. aki fent lakik a kék ég mögött valahol. asszony. a Komárnyikról: tiszteltetem ott. apró bocskorai szinte úsztak a levegőben. ahogy ott ült a padon.. írja meg. ne félj.. Lehajolt. mióta Dumitru bácsi megtanított imádkozni.. mint itt.bólintott az öreg a pipa mögött -. Aztán átszálltak a gondolatai a jóistenhez. biztosan egy nagy. hogy tavasz van. és nem szólt többet. hogy megjegyezzem a szavakat.. Lehajtotta a fejét. . és egy komoly arcú. magas. Arra az ismeretlen Bilibókra gondolt. És írja meg. hogy tavasz van.Meg hogy hosszú volt a tél egyedül. Azt mondják. hogy azt üzenem én. mint ahol lejöttél. hogy megjárhassa az utat. aki majd az írást elviszi. megírom. hogy én is várom már.Egy patakkal odébb. A ház meg a poján előtte. csak lassan mondjad. Ment.Isten fizesse meg. hogy vigyázzon a jó emberekre.. és a szavak mögött mélységes mélyen sajgott egy elromlott élet. .szólt később az öreg.Azt is.Meg hogy köszönöm a képes írást. és hogy már csak ő hiányzik egyedül. . meg a madarakról. és a madarak elkezdjenek énekelni. és írja meg. és visszaszólt. és.Az ökörszemet is. A virágokról írjon neki. mondta. Mert magától miképpen nőhetne ki virág a földből? Miképpen lenne madár? És ki tanítaná meg a madarakat annyi szép hangra? És ki festené meg a tollúkat annyi mindenféle szép színre. iszonyú nagy tarisznyában. Még ültek egy keveset a küszöbön. . és a virágok kinyíljanak. . tartsa meg a Jóisten erőben. mert az emberek folyton emlegetik.Azt is. de most már vége van. és máshonnan kell vegyem a fát.Akkor én most megyek. az nem lehet.Meg hogy. egy ház. . szőke ember ez a Bilibók. hogy már várjuk nagyon.. Aztán megették a halat. . ne félj. egy összedőlt világ.. Puhán ringott a járása. egészségben. nézte. és minden nap imádkozom előtte. ugye? . meg minden.Na. és. . és kinyíltak a virágok. és folytonosan ügyel. . igen! De most már vége van. mert sehogyan sem tudta ezt a Jóistent elképzelni. Talán ott a kékség fölött valahol? Talán éppen a napban? Nem.. de már nem beszéltek. S mikor az öregember elfordult. meg a fák. Ezt írja meg. Ivánt látta maga előtt. a tarka szoknya szegélye ütemesen verdeste meztelen lábszárait. aki Bilibókot erőben és egészségben kell megtartsa az út és az írás miatt. ne félj! . kitörölt gyorsan egy könnycseppet a szeméből. pedig Istennek mindig lennie kell.. És a madarakra ki vigyáz? A virágokra? Azokra is a Jóisten? Megállt egy hóvirág előtt. Néhány lépés után megállt. meg hogy este. és langyos jó illatok 93 . hogy a tél nagyon hosszú volt. . megírom. olyan becsületes arcú. hogy fönt az égben. És hogy lehet..Megírom.

csontos asszony. A halk csikordulásra vakkantani kezdett egy kutya. akik nagy tarisznyákban hordozzák jámborul egyik embertől a másikig a szavakat. A kapu előtt ugyan még egy pillanatra megállt.Látszik? . és ő ezen a kapun át belátna a titkok titkába. egyszerre úgy érezte. mint megannyi kísértet. Ormótlan nagy bőrkesztyű volt a kezén. A gonosz szavak. vissza a Komárnyik felé.mondotta halkan. és valami nagyon szépet érzett. Fekete fejkendője alól összehúzott szemekkel nézett az érkezőre. De biztató. Szigorú. Hangoskodás.Adjon Isten! Aztán álltak szemben egymással. A Kétág zúgójánál szembekerült a házzal. derűs.Nem hiszem el neked. és ez olyanná tette. tele erővel és fényességgel. valahol fönt az egek kékségei mögött. Neked is vannak gyerekeid. Már nem érzett semmi tiszteletet az idegen asszony iránt. . Szinte félt a háztól. bizalmasat.. és kiköpött maga elé -. duruzsoló. mint a vad.mondta a másik. . és mégis hogy tud ügyelni mindenre! Ki is lenne képes erre más. Törvény az. úgy. tavaszi délután volt. akit hosszú időn át keresett. könnyű levegő.. csak egy lánc csörgése hallatszott.Adjon Isten minden jót! . Mintha egy láthatatlan kapu nyílt volna meg valahol. szikár. Nehéz sorod lesz. és a fején valami furcsa hálóból készült sisak.mondotta őszintén és barátságosan -.. Az ajtóban megjelent egy asszony. Elpirult. amit küldtek volt a télen. . Szinte kereste szemével a fák között a falut. Valahogy idegenül állt ott a ház a patak és az erdő között.. hogy megismerjem magukat . és madarakkal. Áskálódások.Ne hasonlítsd magadat hozzám .Gyereket vársz? Megrezzent. Szúrtak a szavai. . akik egyedül maradtak. Fölvetette a fejét. Soha még olyan könnyűnek nem érezte magát. a hangtól. Abbahagyta a dúdolást. Mindenkinek nehéz sora van. Már csak egy asszony volt. fákkal és virágokkal. A másik asszony mozdulatlanul állt az ajtóban. és a hangjában bosszús rendreutasítás volt -. Lassan közelítette meg. ha nem lett volna tavasz. A pajta felől bámészan jött elő néhány gyerek. valahol a pajta sarkánál. oda.Piha . és ez is olyan falura emlékeztető volt. anélkül. Korcsma. ami emlékeiben a faluval kapcsolatban élt. akkor mindegy. és bátran szembenézett a szigorú asszonnyal.Isten. . melyet annyi időn keresztül használt. veszekedés. Most már tegezte.. mintha egy falu szélén állt volna. és fölnézett a feje fölé a kék és magas égboltra. Akár két ellenség. Dúdolva ment tovább.mondotta ki halkan a titokzatos szót. és úgy húzódott volna a sűrűség védelme alatt. Nevetni kezdett halk. Megállt. Idegen volt.Látszik. Bevette volna magát az erdők közé előle. és végre meglátja maga előtt. Irigykedések. Nem a szavaktól. . és egyszerre hatalmasan nagy és fényes lett ez a szó. mint aki ismerőst köszönt. messze elkerülte volna azt a házat. hogy ha szeretünk valakit. -Isten. ismerkedett vele. hogy értelmét tudta volna. Nézte. A patak fölött egy sárga pillangó szállt át. Talán ha nem sütött volna olyan szép melegen a nap. kapuja. Az erdőkhöz nem volt semmi köze. piha. aki nem erkölcsös és nem okos. Ekkor jött elő Ferenc a méhszínből. olyant. szinte lebegett a tavaszi napfényben. Kerítése volt. De nem szaladt elő. hogy nehéz sorom lenne. és derék. Valósággal megborzongatták ezek az emlékek. . Mindaz.járjanak a széllel. gyerekünk legyen. kedveset. mintha ő is megtudott volna valamit a titokból. Ha pedig nem szereted. engem pap adott össze a hites urammal! . . akik a falvakat lakják. nappal és csillagokkal. . Mert nem az erdőkhöz tartozott. de aztán benyitott. hogy fölfedezett egy csodálatos nagy titkot. Forróság lepte el tőle. vidám.mondta haragtól eltorzult arccal a szigorú asszony. egy a sok közül. egyszerre ott volt körülötte. amiket egymásnak üzennek az emberek. ha nem a Jóisten? És ahogy ott állt a hóvirág előtt. ahol mindennek a miértje lakik. és megköszönjem a mézet. akkor a pap nem segíthet azon. olyan könnyedén. jó Bilibókokkal.Jöttem.. . valami tétovázás fogta el. és íme most egyszerre belevilágított valami ebbe a szóba. amelyikhez a ház tartozik. 94 .Ha szereted. és kezével vidáman fölintegetett a messzi kékségbe. amely a szavakat kimondta. boldog nevetéssel. Borzasztó sok dolga lehet a Jóistennek.

kérdezte egy idő múlva. abba gyűjtötte össze a halakat. . valaki lihegve szaladt utána. Hadd nézzelek meg! A fekete kendős asszony ott az ajtóban morgott valamit. bátorság kell hozzá. . De itt megszúrnak. menyecske! Te vagy az.mondotta -. Újra egyet. Lenézett a patakra. Csodálkozva fordult hátra. Lassan a ház elé mentek.Hát Isten áldja meg. és nem szólt többet a ménekről.Megyek haza. addig. Az egyik gyerek volt. inge ujját feltűrte. Azok a méhek nem szúrtak meg. aki egyedül élsz ott fönt a hegyen? A teremtésit neki. ott a hálós sisak alatt. Nézegette a köveket. és egész életükben csak dolgoznak.mondta hirtelen. Lassan belegázolt a vízbe. .Nem . a kaptárak beosztását.Most nem lehet fogni. ezek pedig segítik egymást a munkában. ezek nem irigyek.Elég lesz? . sokkal többet. éppen. .Mint az emberek . Aztán odakiáltott az egyik fiának. Ferenc bácsi. . azért csinálom.S nem szomorú ez. Ferenc bácsi. elmagyarázta a méhek életét.Várj csak . hogy örökösen dolgozhassanak valamit. amit küldött volt a télen. mint az emberek. engedelmességüket. . . hogy örvendeni tudjanak az életnek. mikor az már indulni akart vissza -. hogy miért. Amíg meghalnak. A gyerek kurjantozva szedte őket össze odakint a parton. Zavartan vette át a gyerektől a mézet. Dolgoznak. levetette a bocskorát.. Ferenc szomorúan állt a ház előtt.Gyere be! Hova sietsz? . meg a városokban. Egyszerre elpárolgott minden kellemetlen érzés.De azok is újra csak gyűjtenek. .Hogy gyűjtsenek. az emberek önzők. De hol vannak attól! . Hólében nem jön a horogra. csak dolgoznak és dolgoznak. Ferenc bácsi! Miféle furcsa holmi az a fején? Már nevetett is. De alig haladt egy jó kőhajításnyira a víz mentén lefele. s már nem is tudják. hogy éljek. Ferenc bácsi? Én ha valamit dolgozom.Már ne menj el így! Ülj le egy percre! Megrázta a fejét.Életük értelme a munka. . törvényeiket. ahhoz kell az ilyesmi. mint amennyire szükségük van. Ilyenek kellene legyenek az emberek. akik a falvakban élnek. aminek már nincsen is értelme. és kidobott egy ficánkoló halat. . Mint az emberek éppen. . és befordult a házba. Elmosolyodott. Mint az emberek.csóválta meg Ferenc a fejét -. Nagyon szomorú lehet úgy élni. jó ember volt. Lehajtotta a fejét és gondolkozott.Másnak? . mind csak gyűjtenek.Utódaiknak. De ezek azért élnek. És a végén nem is élnek. .Tőle.magyarázta Ferenc -.lihegte a fiú -.Édesapám küldi . A gyerek levetette az ingét. . .válaszolta a gyerek.Mink aztán igen . Leült. Azért élnek. ezek pedig nem önzők.Mégis olyanok. gyűjtenek. mint az emberek! Mint a faluban élő emberek. . A gyermek elértette a nézést. .Nem megyek be. Akkor az asszony már kívül volt a kapun. dolgoznak. Ott az asszony megállt. szeretitek a halat? . a forgókat.Méhekkel? Megnézhetném a méheket? Sohasem láttam még. Valami nyírfakéregbe csomagolt holmit hozott.A méhekkel dolgozom . Ferenc bácsi! Ferenc sóhajtott.csodálkozott az asszony -. A gyerek nézte csodálkozva.Meg hát. . de nem szólt semmit. és nem szólt többet. Miért? . Az emberek irigyek.Adjon Isten. menjünk be. .Adjon Isten. Az ember. Az emberek egymás ellen áskálódnak. . hordják össze maguk köré a sok mindent. olyan tízéves forma fiúcska. Ferenc bácsi! És köszönöm a mézet. Még egyet. Csupa jóindulat és békesség sugárzott felőle. amíg fent tart a hó. 95 . Gyere! Hátramentek a méhszínhez. egy kis méz. ha mind igaz keresztények volnának. szorgalmukat. Ferenc megmutatta a lépeket. Isten megáldja! És ment a kapu felé.Gyere . amíg belepusztulnak. aztán egyszerre csak belenyúlt a vízbe. . és nincs is idejük ahhoz.Birtalan bácsitól tanulta? .

az állatok. az erdő nyirkos volt. meglombosodtak a cserjék. Az őzre gondolt. s a vonatok itt pöfögnek majd el az erdők lábánál. pedig Édesanyám azt beszélte. amikor kijön? Fáj nagyon? A juhoknak csak a szemük csillogott olyankor. Ő újságolta. mert érezte. mert hiszen természetes dolog volt. a madarak és ő maga. Vadméhek döngtek. mint ahogy testvéreket simogat az ember. amikor a világra jön? És tudja-e már. amíg így lassan fölfele cipelte magát. a juhokra. Hirtelen megállt. és rovarok zümmögtek a levegőben. hogy maga rosszféle. nehéz fáradtságot nem érzett. világra hozni valakit. vidd a halakat! És ha még kell. Ez ugye nem igaz? Lassan felállt a földről. Az őz is érzi? Ugyanezt a furcsa fáradtságot? Az őz is? Utánanézett. baj van a vasúttal újra. még ficánkoltak benne a halak. Egy törvénynek engedelmeskednek. azon a kis nyiladékon. és lement megint. és egyazon parancsot hordozzák magukban: az életet. De a moha vizesen szortyogott a lépés alatt. hogy akik a törvényt szolgálják. hogy ez a rendje a világnak. a gyökerek sarjakat bocsájtanak útra. és valami megelégedett. . Keze megsimogatta a fák törzsét. a melegedő televényben magvak csíráznak. És egyszerre megértette. komoly nyugalom töltötte meg. Hát ezért jár úgy az őz? Ezért olyan fáradt? Vajon ő is azért? Megtapogatta magát és érezte. hozott még egyszer szénát. nehéz szagaitól jött-e hirtelen. akik mind ilyen nagy hassal járják a tavaszt. Lassan ment.. Nem érdekelte. hogy miképpen történik ez. ebből a nehéz.. és a bükkök is bontogatták már rügyeiket. Komoly. és gyereke lesz egy idegen embertől. közös a céljuk: az erdő. ott a Korbuj és a Szalárd között.nézett rá mosolyogva. hogy az Úr fent járt. és arra gondolt. Még a hegyet is megfúrják. és egyszerre megérezte. ami felőlük jött. Bár különösebben sohasem figyelt oda. . és a többi állatokra. A tavasz álmosító. és nem mert leülni. új ágakat növelnek. ahogy a cserjés között tovahaladt.. hogy maga rosszféle. szép érzés volt ez. és emlékezett úgy körülbelül. hogy innen ered a fáradtság. . és lassú. hogy a fák is rügyeket bontanak. mit beszél. Az őz újra ott állt. A mókusokra. hogy bennem van? És. Az állam megnyerte a pert. mert napközben már ki lehet csapni őket a tisztásra. és én nem hiszem el azt. hogy fiókákat hozzanak a világra benne. fáradt. és puha estéken párosával kószáltak a baglyok. Vajon mekkora lesz. Érezte. a szavakat.Mert Édesanyám azt mondotta. kezében az összecsomózott ing. Rosszkedvű volt .mondotta a gyerek komolyan -. Teltek a napok. A gyep hihetetlen gyorsan kizöldült. hogy milyen erősen domború már. . ahol délelőtt. a levegőt. mit rágjanak éjszakánként az állatok. fölhúzta a bocskorokat. vaddisznókra.mesélte Birtalan -. lőtt is három kakast az Iszticsó laposán. és vajon milyen az. Hanem most eridj. Valakit cipelek magamban -gondolta. benne volt a levegőben ez a fáradtság? Vagy az a kerítéses ház okozta és az asszony szavai? Vagy valami más? Soha még ilyen különös. nagy domborúságból. Kavarogtak benne a kérdések. Aztán a madarakra. azoknak bajuk ne essék. hiába költött annyit ügyvédekre az Úr. amelyik ott lakik a nagy hasával a sűrűben. hogy akárhogyan is lesz majd az a titokzatos ismeretlen perc: fent a kék ég magasában valaki ügyel arra.. akik lázasan építgetik már a fészkeket. és a Maroson innen húzzák ki majd a síneket mégis. nehézkes léptekkel bement a sűrűbe. Szürke.. De Édesanyám nagyon szigorú.Kijött a partra. szívesen fogok neked máskor is. Ránézett. Vajon még meddig? És vajon hogyan lesz az? Juhot látott már elleni nemegyszer. de a kecskék nyögtek is és. továbbadni az életet. Lassan ment fölfele a hegyen.. A gyerek ott állt mellette. és mindent kipihenni. hogy legyen. Ez a tavasz törvénye: életet bontani. Jó lett volna leülni a mohára. hogy valamennyien egyek. és megérezte orrában az édeskés rügyszagot. nagy hasa szinte húzta le a földre.Mért nem hiszed el? . amit magáról mondott. és ez különös érzés volt. hogy a juhok testéből bárányok jönnek elő és a kecskék testéből kis tarka gidók. és véresek voltak. aztán lehajtotta a fejét. nyulakra. 96 .Édesanyád nem tudja.Maga tetszik nekem . úgy hírlik. Birtalan feljött a lovakkal. kecskét is. Valami húzta le a földhöz. Megsimogatta a fiú szöszke fejét. szövetségesek. langyos szellők lengették a nyírfák halványzöld selyemruháját. kecskékre. Valami furcsa fáradtság lepte meg. az embereket és ezt a nehéz fáradtságot. Nyírfák mellett haladt el.

Már nem felejtem el. Aztán elment Birtalan. tudod. hitte is. . amiket mondott. . habár egy-egy bötű. így hívják azt a várost. A megírással sem volt különösebb baj. .Micsodát? .Az asszony hallgatta Birtalant. Mert én azt nem tudom.Borjúdzik az egyik tehén .Birtalan bácsi! .Hát az írás. Az asszony komoly arccal állt mellette.. azt odaírom még. persze. Pá-ris. látod! .... otthon kell legyek. és nézett utána. hogy ahol a torony van.. rö. ha lesz. ..A várost? . tudod. és megvakarta a fejét -.Még csak az utca neve kellene. a várost is oda kell írni.. meg az utcának a nevét. megírok én mindent. mert. Na. hát ott egy kis baj volt.mondta az öreg. . és indult vissza.. Paris. . .Még odaírhatná azt is. úgy szaladt be a házba.örvendett meg az asszony. Eldünnyögte még néhányszor ezt a furcsa hangzású idegen szót. Paris. nem lehetne megmutatni Bilibóknak a képet.. hogy jöjjön haza. a toronnyal. meg mások.A képet? . .Nem tudja? ..Nem tudott felelni? .. hogy mit végzett az öreg Bilibókkal. S hogy a lyukon keresztül viszi majd a gőzszekér az embereket? Mért ne. még nem is tudja.Hát írja oda. risö. Paris. szép érzés volt. sö. . messzi város felé. . hogy levihesse a szót annak a Bilibóknak.Mert. aki beleüljön egy olyanba. mert megtanolom..Az lehet. az írás . aztán eloldotta a lovakat. már kiment a fejemből. nem is. azért. .Jó. Nem sokat töprengett rajtok. .Itt az írás..Ezt már odaírhatja! . Paris. Áhítatos.magyarázta -..De hogyan írja meg? . Pá-ris. Aszonta Bilibók.De visszahozza ám! . És hozta a képet. hogy el ne feledjem. az is kell. Birtalan bácsi? . amelyik a képen van. De Bilibók kötötte magát. Nem felejtem el. Rá is tért hamar. hogy aszongya: Éltető Gáspár Nagyságos Úrfinak. itt ni! Pö. Sokkal jobban érdekelte. amíg rendre a lovak is eltűntek lent a bükkösben..az asszony szeme tanácstalanul vergődött -.Hát itt van a neve.Na? . De segített Bilibók is. erre nem gondoltam! Mutasd csak azt a képet! Amilyen fürgén csak tudott. de hova? Mert azt odaírtam. hogy. Azt.Nem....... akihez a szavak szólnak.. hogy el ne feledhesse.Hát azt meg kell neki írni. hát őhozzá szól! -Jó-jó. pá. tudod. hogy hova szóljon a levél! S erre már nem tudtam felelni semmit! . mintha belőle is ott menne egy darab az öregemberrel. és kezébe vette a képet. amelyikben van. A nap felé fordította. Mert aszongya.. Mert minden utcának van egy neve. amikor arra 97 . amíg babrált a lovakkal. Még hosszasan állt ott a pajta sarkában. egészen annak a toronynak a lábáig. és ott megtalálhassa azt. . Paris. és folyton súgná a fülébe ezt a titokzatos szót.Na ugye! .. Hogy megfúrják a hegyet? Bolondok azok az úri népek. . akik viszik az írást.. Mert plajbászt. Pá-ris. majd megírom azt is.hogy Pá-ris. mert mégis Bilibók... azoktól még az is kitelik. Mint nálunk a kutyának. te. i. á. -elpirult és halkabban mondta -. azt kaptam.Az írás? Az Bilibóknál maradt. a tornyot meg amúgy sem felejtem el.. Paris. és elindulhasson a papír az ő szavaival egy ismeretlen. azért. tudod. Hát azt én bizony nem tudtam odaírni semmiképpen. Úgy érezte. .döbbent meg Birtalan az ötleten -.mondotta az öreg. párisö.A torony? Azt lehet. .He? Hát aztán! Sze tán őket se hálóval fogta az anyjuk a patakból! Mi? Bízd csak rám. . Ez a fontos. Postai papirost is kerített Bilibók. Hanem a végin azt kérdezte. Ejszen sok van belőlük. hogy eszibe jusson? . De nem baj.Várj csak .Persze. A torony. hogy ez nem elég. .. papírra tehessék. látod. amit csinált? Beleírhatná mindjárt! . hadd el.csudálkozott az asszony -.Úgy már igazán megtalálhatják.. úgy nézte.Hát azt.

csak a juhokat nézte. és ott újra életre kelnek. Mintha csak tegnap vagy tegnapelőtt járt volna fönt. ott akarnak kölykezni. Olyan jó kedve kerekedett egyszerre ettől a hírtől. hogy nem lehet baj semmi. Az asszony ott ült a forrás fölött a fűben. Hö. amit utoljára beszéltek. akik jót cselekszenek.nyugtatta magát az asszony -. Ravaszok. Mielőtt továbbment volna.Igaz. és kiment a fejemből. hogy ők is segíthessenek az embereken.. .Most? 98 . Áhítatosan szép érzés volt.. Mit ért? Amikor megházasodtam.Egy év megint eltelt. Körülötte legeltek a juhok. amíg kölykeik lesznek. mert a titokzatos Isten szereti a Bilibókokat és mindazokat.Isten . Dobogó szívvel futott elébe. hallod-e? Nem tartam való. Dumitru bácsi! .mondotta később -. Mit ért? Hallgattak. Isten megáldjon! Néhány napig nem jött senki. Birtalan bácsi hazajött-e Ratosnyáról? . . Az asszony csodálkozva nézett reá. a kecskéket. amikor másnap reggel meglátta Birtalant fölfele jönni a szálasban. Nem is kérdezősködött. Paris. hogy ugrálni szeretett volna. .mordult a sánta ember mogorván -. és ahol ült. kétszáz darab juhról. Aztán elment.írás? Nyomorúság. Mikor a fiamat megkeresztelték. és én közben. talán ötödik napja volt. akkor is adtak egy írást.Akkor megjött már. bárányok és kecskegidák ugrándoz-tak a szikrázó napsütésben.Úgy látszik. följött volna. Sem ők. De még egy hónap. és szomorúan elmosolyodott.. Csámpás a hátulja. Tarisznyával. De én megvárom. . akkor is.Paris . Három nappal ezelőtt otthon volt. És boldog megnyugvással érezte.Hö? . Az asszony nem szólt semmit arról. akiknek a nevét nem tudom.javította ki gyorsan. sem a kölykeik. . Mogorván jött. megbeszélték. és nézni kezdte a juhokat. s onnan egyenest béereszkedem Ratosnyára. . amit ő itt fent a hegyen érez.sóhajtott föl az ég felé -. őrizd meg Bilibókot és a többieket. Néhány nap múlva Iván vetődött arra.. . Na.Hö? Mit hogy mondjon? . Iván bácsi. azt a berbécset ott ki kell cserélni. Birtalan azt üzeni. és melyik részt hagyni meg kaszálónak. úgy beszélt vele.gondolt. . mi az! Azért mondom. ha már magamnak nem jut belőle.Legalább neked hozzak jó hírt. mint a kecskegidák.Adjon Isten. Persze. Dumitru ereszkedett alá a pláj felől.Birtalan bácsi! Tán nincs valami baj? . nehéz borjadzása volt a tehénnek. Néni mondott semmit? . Közben megjegyezte Iván: . . a gyep tele volt ibolyával. az! Paris! Na látod! Hiába. Aztán nem lesznek többé. ha baj lenne. és segíts nekik. . Hö. . és ilyesmit. Majd akkor! A dögök. húzta a lábát maga után. . Nekem is volt írásom a juhokról. Annál nagyobb volt az ijedelme. ezt mondta még: . Én mondom neked! Egy ideig még állt ott. Ha netán.Hö? Birtalan! Mit tudom én. ahogy segítettem rajta. írás. Tudom. bottal.A Magurán van két farkas . Isten áldjon! Megyek föl a plájra.Jaj. és elmennek egészen odáig. mint aki nagy útról jön. Valahol lent a bükkerdőben megszólalt egy kakukk. megfeledkeztem a szóról.Az. hogy valami bari. írás. Háromszor kiáltott. sovány volt és fekete. . Paris. Dumitru megállt mellette. bari. jobb hírt nem is mondhatott volna! Az orosz ránézett az asszonyra. s mit ért? Mi? A lóról is volt írás. kalappal. Majd akkor meglátják. s akkor már több gond nincsen vele. Hanem tudod. sikerült . Egy délután aztán. Nem látod? Az asszony nem figyelt rá. a vénember feje semmit sem ér már. de többet nem beszélt.Baj? Az nincs. hogy a juhokra ügyelj addig. hogy rendben van a dolog azzal az írással. Bilibók elvitte magával. Megnézték a juhokat. hogy az ő szavai elindulnak egy papiroson. hogy hol járt Iván olyan sokáig. Délire papírra teszem a szót Bilibóknál. Arca sovány volt és beesett.Az írásról.Azt mondja meg. és elmondják mindazt. hogy hol kellene legeltetni őket a nyáron.

Jöjjön . Egyszer meg fekete gólya szállt le a tisztásra.. mint az ázott ruhák szaga. . az öreg ott ült a kemence mellett a padon. Aztán nem szóltak többet. kommenciós liszt. találtam egy helyet. amit magam építettem. Bevitte a puskát is. Ültem. és brummogva nézte a rémülten szűkölő kutyát. Nem jó az. és körülöttem minden száraz volt és meleg. . Kezébe vette a kanalat. mint amikor esik az eső. aki a ház előtt állt.Az . és a gondolatai is keserűek. Végigszaladt a polcon. mögötte baktatott a két Dudás. A medve csak állt. Ahol bodza nő. ennyire tisztán. és kis fényes szemével fürgén és okosan nézett maga köré. Az asszony bement. . De sokat éltem meg úgy.. A padlásra pele költözött.. Jött. Az embernek nyirkos lesz a ruhája és a bőre. Egyszer aztán. . és négy oldalról véd a fal. És én ültem a kemence mellett. Sokat. csak hallgatták az esőt.Az is kell .Turbulya? .mutatta az asszony a kötényét -. és néha. és beleszagolt a tányérba. Esőszagú nyugati szél terelte az égen a felhőket. amit magam építettem. Tömött átalvető volt a vállán. turbulya barabollyal. mert tudta.. liszt van benne. és kint hideg volt minden. leült a ház előtt a padra. fölszedte a morzsákat.mondotta. és leült a székre az asztal mellé. szemerkélni kezdett az eső.Ez igaz . ha csönd volt. a földre az átalvetőt. így teltek a napok. Vért csinál és kedvet. Vállán lógott a puska. és kint esett. nagy cseppekben jött a zápor a tisztáson át.Barabolyt ástam . a házat és az asszonyt. . a kalapot is. ott kell keresni. .kérdezte.Esik . s amire várni lehetett attól a perctől kezdve. Az asszony lement a korsóval a vízre. Sűrű. Minden napnak volt valami ajándéka. és hátamat melegítette a tűz. hogy naphosszat áztam kunt az erdőn. a megriadt juhokat. a falnak támasztotta a puskát meg a botot. ha tető van az ember fölött. Az öreg föltápászkodott a padról. ahol sok van! Az öreg belenézett a köténybe. fönt a Fulgerujon. a felhőbe vont fenyvest. és az árnyék hűvös volt. ott lelte az öreget a padon. a kemence mellett. és nyitva volt az ajtó. hogy fölkelt a nap. megtisztította a barabolyt. Hogy miért? Azt majd talán megtudod egyszer. együnk. s mire visszajött. A pláj fölött fekete felhőrongyokkal birkózott a szél. Egyszer jött valaki. és mikor visszatért. függönyt húzott a l enyves elé. mire gondol Iván. a tűz pattogása és az eső kint. Az öreg fölkelt a padról. amit magam építettem.Jó az. Volt olyan. a fenyők suhogtak a plájon.Nekem most -felelte Iván -. kezében hosszú hegyjáró bot. és vörös csőrével ide-oda nyúlkált a fű között. esett. és soha máskor nem érez ilyesmit az ember. Egyszer új bárány született vagy új kecskegidó. kibújt a gerendák közül. Egy este medve váltott át a forrás alatt. és nézték a nyitott ajtón át az ázott tisztást. hogy fölöttem ott a tető. Megázik. Az erdők vizes szaga bejött az ajtón. . hogy bent ültem a kis házban. Vénség lassan tovább beszélt. Isten áldjon! Az asszony nem kérdezett semmit. Vörös lábaival peckesen lépkedett. . és kinézett az ajtón. és a tetőn kaparászott az eső. amit a tarsolyában hozott. és nézték a házat sokáig. és csodálkozva megálltak.Jó. mint ősszel. Minden napnak volt valami ajándéka. Olyan békés volt.Jó sok. . de nem szólt. És mondott néhány szót. és lerázta hajáról a vízcseppeket. . beállított Vénség. bizony jó. úgy dél felé.mondotta az asszony. . .mondotta -. Mikor újra kiment.Sok-sok esőt éltem már meg. Az asszony csodálkozva nézett az öregre. Az asszony oda volt barabolyt ásni. .. és ez nagyon jó eső volt.Tudom. a zsindelyeken az eső szólt.Beviszem . és kezébe vette az átalvetőt. aztán föltette lőni a levest.Adjon Isten! . ló-bálta nagy busa fejét. A kemence mellett. s ült. 99 . és suppogva verte a zsindelyeket. és egy fakanállal megkavarta a levest. ami gyökeret vert. A kis házban. Nem jó.felelte az asszony -. Az ökörszem fiai kibújtak a tojásból a farakásba bújtatott kicsike fészekben. és hamarosan elnyelte őket az erdő. Az pedig ment. kalapját letette maga mellé.dörmögte az öreg. amikor elkészült a leves -. és a kutya majd megbolondult tőle. nekem ilyenkor van az újévem.mondta halkan az asszony. Egyszer szarvasok váltottak át a tisztás végében.Adjon Isten! . és a tetőn. Gyorsan és mégsem egyhangúan. és néha az asszony megkaparta egy fával a tüzet. és lejött a szobába. és csepegett a víztől. és égett a tűz. foltokban járt a napfény. Minden nap hozott valami ajándékot. a szája keserű. Olyan jó nyugalmas érzés volt. puska.

ez az. falták hozzá a puliszkát. .bólintott az öreg -. csak eső. azok együtt élnek. ha van.kérdezte az asszony. Ő az úrfi. amelyiken járnia kell.Nem vagyok férfi nélkül . szürke pókfonal lógott volna alá az égből. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyedül vagy. és nagy. de együtt. és piszkálni kezdte. De akkor is.Hörpölték a levest.Voltam Ferencéknél is . aztán visszajött. azoknak az útjok is egy. Mintha sok-sok vékony. hogy akik egy födél alatt cinek. mint a faluban. mint ahogy a holló is varjú. .Elmondta Ferenc. . s gyerekei lesznek. De mit tud a varjú a hollóról? 100 . hogy szereti. De .mondta komolyan.Na. amikor nem is várod. . hogy igazad van. majd leült a kemence sarkára. úgy érzi.Semmi. én már láttam közelről. Még én sem tudom. És hogy olyan ott. a kerítésnél kezdődött.Hogy mi lesz velem? Mi hogy legyen? Vénség megszívta néhányszor a pipát. tudod. hanem a kerítés. úgy vagyunk itt. Mi hogy legyen? Mert most még élsz. éppen olyan mint mi. Ezt érezte ott lent az asszony is.kérdezte az asszony.. parazsat kapart rá. Minden embernek van egy útja. Amiről beszélni kell. Vagy az unokám felesége. Súlyosan. két kanál leves közt -. Evett.Hát mi tartja össze? Az öreg lassan fölállt a székről. akkor semmi.mondta hirtelen az öreg. . . Aztán később: .i házba nem mentél be. .Mert lehet. ahogy meghajtó ágakkal. . mint ahogy egy férfi szeret egy asszonyt. levest hörpölt rá. Lehet. mint a faluban. .Ez baj? . látod. hogy hiába élnek mind egy födél alatt. hogy úgy van minden. Ismerik egymás életét. Ez igaz. Az öreg befalt egy marék puliszkát. Már nem zápor volt. mindent. . De ez nem így van. Vénség lassan kivette szájából a pipát.Mit tudod te. amit mondott. Nem a födelén múlik. ázottak. némán álltak az esőben. Az a család. ahogy élsz. nem az asszony .mondotta. Ember az is. Kint még egyre esett az eső.Van. hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig. hanem az utakon. Ha nem úgy indultak. De abban. Aztán letette a kanalat a tányér mellé.Látod . és igazán szeret téged az úrfi.A kerítésnél kezdődött . a dohányzacskót. Kivette szájából a pipát. és visszaült a kemence mellé. mint a faluban. . ahogyan te gondolod. Mézet küldött utánad a gyerekkel. . Én már láttam azt a másik fajta embert. A sorsot nem lehet elrendezni. lassan megrágta. és a hangja remegett egy kicsit. Gondoltál te arra. És kerítés van a háza előtt. és felborul minden. A födél nem tartja össze az utakat. mintha menteni akarna valakit -. . Varjú. De aztán jön a gyerek. És mit kezdesz itt a havasban gyerekkel? Férfi nélkül? .. Aztán később kiderül. Vége. De csak úgy.. Tarisznyájából előkotorta a pipát. vagy egyedül is. hogyan él egy úrfi. Az ember azt hiszi. Helyére tett mindent. Ez a család. A sors rendezi el az embert. az öreg megtömte a pipát. fölvett a földről egy ágat. Mert amit az asszony mondott rólad ma reggel.. csapatban..Magának nincs családja? . Az öreg újra megszívta néhányszor a pipát.Az ember azt hiszi. ha azok nem úgy indultak. mint aki elkezd valamit. hogy mi lesz veled? Az asszony csodálkozva nézett rá. mindegyiknek külön útja van. . Meglát valakit. amiről beszélni akartam. mintha a menyem lennél. Az asszony.. abban van valami egyéb is.Nem. amelyiket úrnak neveznek. csakhogy ő. és kinézett ő is az ajtón. hirtelen.szólt közbe hirtelen. Megnézted a méheket. hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. Vénség? . Vége.Tudod! Az ember születik valahol. és te halakat adtál érte. egy nap.Adj. Nem lehet letérni róla. Az asszony kiöntötte a mosogatóvizet. szürke füstöket pöfékelt. látod. Halkan kaparászta a zsindelyeket. A fenyőket nézte. Mintha nem is hallotta volna a kérdést. Olyan ott.Baj. szomorúak. egymás törvényeit. az valóban olyan. ahogyan mondtad. Az asszony mosogatta az edényt.Éppen ez az. Mert látod. és mégsem varjú. úgy. a varjak. hogy ott jártam. . Pedig én már láttam olyant. összeköltözik vele egy födél alá. Egyszerre csak jön valami. . és a tisztás füvén nyirkos párák hevertek. Mert lehetnél az is. hogy jártál náluk. . asszony. Az asszony hallgatott.Még egy tányérral. .

mindig a legmagasabb fenyő csúcsára ül le. és már jó előre tudta mindenki. .Az asszonynak tetszett a sárga csizma. s mondják. Gazdag embernek tudtam magamat. Kieresztettem a lovakat. s az is olyan nagy. Derék asszony volt. az úri beszéd. Sárga csizmában járt.Szerettem a feleségemet. lesoványodott. A gyerekek is. . arról nem tehetett sem ő. Délután.A belső szobában égett a mécses.mondotta a báró -. Tudtam. úri gúnyában. mik a vágyaik. amikor te is otthon vagy.Én csak szólottam. hogy kitűzték már az esküvőt is azzal a kisasszonnyal. „Jó-jó! mondta Minya bá. Hanem én bizony hallottam. de gondoltam: amit a szél hoz. tudod. hogy miképpen élnek? Miről beszélnek. . minden. De hogy nagyon belebolondult. Ha magamfajta ember lett volna az a másik.mondja a szomszéd -. én bort hoztam föl neki a pincéből. menjenek. Késsel faragta le arcáról a szőrt.Azon a héten országos vásár volt Toplicán. Tudsz te arról." így mondta: istállómester urat. egy úri kisasszonyhoz. hogy valami betegsége van. Kint aludtunk mind a konyhában. a báró embere sokat jár hozzád. hogy mit tegyek. Istálló-mester. Más. és hozok valami szert is. az asszonynak szagos vizet. hogy esment ott járt az istállómester úr. elbeszélgettem a szénégetőkkel. És attól kezdve az istállómester legalább egyszer egy héten ott járt a házunknál. Mert én azt szerettem volna. az látszott rajta." „Nem tudhassa. A csikó valóban kezdett javulni. mert a többiek között. ha kedve van.Látod. és aztán újra elmegy. el is viszi. . Legyen boldog az asszony. amit be kell adni a csikónak. nemcsak nekem. Nem tudom." „Járjon mondom -. De boldog legyen. magasabbra ülnek. hogy neki is nehéz ez a dolog. messziről. eridj asszony az után a másik után." „De nem akkor jár . beadott valamit a csikónak. Mondott is valamit. abban nem laktunk. csak ha valaki vendég volt. De nem ott égett a mécses. Az asszony pogácsával kínálta. sem az a másik. Az volt a tisztaszoba. . De nem magamfajta ember volt. ahogy illik. Az asszony miatt. mik az örömeik. „Eridj haza . úri gúnyában. nem a tied!" Az ember beszél néha így. Sárga csizmában. Drága volt. akik ott éltek. Gyermekeim. De csak az erdőig. sem én. Mindig egy puskalövésnyivel magasabban száll. marhám. miket nem. Na jó.„Na. Minya bának hívták. . feleségem. Legyetek boldogok. akkor. . . tudod. Mért is ne tetszett volna neki? Én egész nap a mezőn dolgoztam. Úgy tettem. mint az urak. Ott letértem az útról. Mint ahogy egyik ember szeret egy másik embert. mint akinek dolga van ott. aztán bejött a házba. Megijedtem. mint a többi. Nem nyugodott meg. a szagos víz. ameddig sötét lett. Mit tud a varjú a hollóról? Mit tudsz te az urakról? Messziről jönnek." El is jött újra. szénát tettem elébük. mégpedig a szászrégeni patikus leányához. Azt mondtam Minya bának: „Mi közöd hozzá? Az én dolgom.Egy napon azt mondja az egyik szomszéd: „Te. szakáll volt az arcomon. Akkor rábíztam a lovakat egy emberre. Rosszul evett. hozott is valami üveget. Mert hogy a feleségem másba szeretett. a feleségem miket gondolt magában. hogy el megyek. hogy a feleségem körül baj van. Lábamra csak vasárnap húztam csizmát. Úgy éltem. hanem azt mondta egyszer: „Te. mint a többi emberek. valahova messzire. nekem házam volt. Újra bejött a házba.mondta -. 101 . Aztán jött egy ember. Néhány napra rá aztán el is jött az istállómester úr. mint a varjak. hogy nézze meg a csikót." „Hát ne szóljál!" Na. azt mondtam volna: Isten neki. ló hátára való.Erősen fölmérgelődtem ezen. ez a sárga csizmás a feleségedhez jár!" Én már tudtam akkor. és elmentem miatta a báróhoz. Harmadnap hazajövök este az erdőről. mi a gondolatjuk. vagy mi. nem pedig sárga. mit akarnak? Tudsz te arról? Tudok én arról? . . s én hazatértem gyalog. hanem amikor nem vagy otthon. El is indultam. és behajtottam a szekeret a szénégetőkig. abban a faluban. a sima arc. megtiszteltük. ráncos parasztcsizma volt. akivel együtt akar élni és fölépíteni valamit.Néha jön. Be is adtuk a csikónak. Olyan szolga-úr. Csak olyan fél-úr volt.A báró méneséből vettem volt egy csikót. Ha nem velem. mikor vagyok otthon" mondom. . szőrtelen arccal. és aztán újra elmennek messzire. Hát tetszett neki. a gyerekeknek is hozott színes cukrot. hogy a sárga csizmásnak közben másfele is voltak útjai. Ilyen az ember. majd újra eljövök . én voltam a legtöbb. Juhokat akartam venni azon a vásáron. és egy napon aztán azt is meghallottam. maggasabban szállnak. amikor hazavetődtem. hanem a belső szobában. izzadt voltam és piszkos.Hanem amikor meghallottam. földem. megérdemelte volna. hogy házasságra készül a sárga csizmás a patikus leányával. A csikó nem szerette nálam. Azt mondták neki: istállómester. Nem is volt igazi úr. majd elküldöm hoznád az istállómester urat. Ha szeretik egymást. Idős ember volt már ez a szomszédom. újra bort hoztam föl a pincéből. akkor elfogott a keserűség. hogy az asszony boldog legyen. hát mással. és megnézte a csikót.

mondom. egy perccel azelőtt. nem szólott egy szót sem. „Ne sírj .„Ide figyeljetek! . és megvilágította a fal mellett a baltát. Hanem erre aztán egyszerre kiszakadt belőle a sírás. ad húsz forintot. De ahogy rajta volt a sárga csizma." Elkezd erre hepciáskodni. nem vehet el akármifélét feleségül. Megvártam. és úgy zokogott. Jó súlyos balta volt. „S a becsület az nem tartozik az urasághoz. ő úriember. „De a patikuskisasszonyt igen?" . beugrik. Isten és a törvény előtt elkötelezem magamat. „Maga hát!" „Micsoda hülyeség ez?"-mondja ő. . . ahogy eldőlt a földön. Keresztülmentem a konyhán. nem. A másik. egyszerre úr lett megint. mint amikor csiklandják az asszonyokat. Ezt és ezt.mondom neki -. és a belső szoba ajtaja előtt egy szempillantásnyit megálltam. mi? . A húsz forint a keziben volt. Sápadt is volt nagyon. ez mostan nem számít.mondottam. Kint holdvilág volt. . és rávetette magát a sárga csizmásra. aki ott tagadta őt meg.Szerződést csinálunk!" „Mi?" . Rátettem a kezemet a vállára.feleli ő. . Ne sírj!" De ő csak sírt szegény. tessék aláírni! Ha elfacsarta egy asszonynak a fejit.kérdezte az istállómester. Úgy sajnáltam szegényt." Megmutatom neki a baltát. Addig csak egy mezítlábas.mondom a sárga csizmásnak -. az istállómester meg csak bámult rám.mondtam -. És mondom neki. a gyerekek aludtak. és véle életemet hűséggel megosztom. .kérdem. És ez volt a hiba. Istállómester lett újra. Úgy viselkedtek éppen. és úgy sírt." „Nem-e?" „Nem. mikor készen lett az írás -." . az ajtón iit a hold fénye is beesett. kezdi ő. Már nem reszketett a keze.Mintha az ördög lépett volna be hozzájuk. Bemenlem. hogy mit tudok. addig lehetett volna beszélni vele. végy elő papirost meg plajbászt! Te értesz a betűkhöz. amikor a baltával lesújtottam reá. . alólírott bárói istállómester. Tessék aláírni!" Hogy ő nem evett bolondgombát..Az asszony. ameddig elkészültek. Hallottam a szuszogásukat. aláírja." „Hijnye a keserves nemjódat! Hát mit rontottál bele az életibe akkor?!" Kotorászni kezdi a zsebeit. de úgy. Odaült. csak öltözni kezdett ő is. Az hozzája tartozó. hogy ezt vagy azt fogom csinálni. akkor legyen is ember hozzá.A kutya megismert.Még nem gondoltam semmire akkor. „Most sem?" „Nem. De amikor megláttam a fal mellett a baltát. Arra az utolsó pimaszra. azt nem felejtem el soha. láttam. még a csendőrök sem tudták kiszedni onnan. így meg így. Aztán benyitottam a konyhába. csak ült és nézett maga elé. mint a béka. Nagyon kedvesen tudott kacagni." . és ahogy beléptem a pitvarba.így volt ez.. . „Én. „Ülj az asztalhoz!" mondtam. hogy rossz volt hallani. eligazítok én mindent. .mondottam -. Az asszony bedugta a fejét a párnák közé.Az én asszonyom. „Azt igen.Az asszony. hogy aszongya. „Te -mondom -. .. Hanem az asszony. gombolkozott. úgy.Lenyomtam a kilincset. Rávetette magát. a maga nagy kerek betűivel. hogy szakadt meg a szívem. hogy így meg úgy. s legyen békesség. Az asszony éppen kacagott.Nem sírt. amit mondtam. a másikat feleségül venni?" Mit tudok én erről.„Na . mit gondolok én. Mert ameddig mezítláb állott ott előttem. mint a tetten fogott tolvaj. ezt ríkatod. ahogy a hold világa megcsillant a vasán. Húzta magára a nadrágot. és előbbre mentem az asztalig. kezembe vettem. írta becsülettel. mind a ketten!" Az ember mozdult meg előbb. tudod. Visítva fölugrott. úri rangú. Ameddig fölhúzta egyenként a sárga csizmákat is. vagy nem?" „Nem. Ott is maradt a keziben. Isten és az emberek színe előtt hites feleségemmé teszem. „Te is öltözz!"szóltam az asszonyra. Ráborult az asztalra. . A pitvarajtó zárva volt. Tudod. „Semmi mondom -. ezt 102 . az szegény mindezideig egyetlen szót sem szólt. „Nem-e? Hát mit?" Nézze. és nem ugatott. hogy nem bírtam hallgatni.nézett rám az istállómester. „írjad!" És ő írta. beijedt ember volt. kérdi nekimérgesedve. füle hallatára. de ismertem már a járását. nem kell neked ez az asszony?" „Nem.kérdem én. tudod. . Egy szót se szólt. hogy ez volt a hiba. amelyik mindvégig a kezemben volt. hogy ezt és ezt az asszonyt. Ma már tudom. álltam az ajtóban." „De az apád Istenit . „Szerződést! -mondottam. bicskával is ki lehetett nyitni. mondja. Isten engem úgy segéljen!" . Ha azt mondom neki akkor: ugorj a kútba. akit szerelemmel elcsábítottam. „Öltözzetek föl . szegény. és akivel hogy tetten érettem beüsmerem. -Asszony. De mindegy.Szóval elővette az asszony a ládafiából a papirost meg a plajbászt. most írja alá!" „Én-e?" . de reszketett a keze.Egyiket elbolondítani. szegény. Még be sem zárták az ajtót. „Na . Már nem úgy állott ott. ahogy azt az iskolában tanították. „Hülyeség vagy nem hülyeség -mondom -.

Azért mondom.az utolsót?" „Gyilkos! . és a balta vasán megláttam egy hajszálat. . ahogy végigment lassú baktatással a tisztáson. döngesd csak meg a fát. ami odakint volt. Aztán lassan fölemeltem a baltát. Később felállt. És a baltáról csepegett a vér. nézte az idegen tornyot és az idegen házakat." Ezeket gondoltam. . Levettem a balta vasáról és eltettem. Kint még egyre esett az eső. ha őt meg tudta ölni! Mert őt szeretem csak. ahogy az öreg lassan kidöcögött az ajtón. aki. Megállt a kép előtt.mondotta az öreg. inkább csak megszokásból -. és egy másikkal. Ott feküdt a földön. és nekiindult a plájnak. a csendőrségen voltam. Szép. szétforgácsolt fejű embert.így volt. Véres. Mikor a baltát az őrmester elé letettem. a halott mellett.. így van ez. Hát azért mondtam el neked. boldogtalanul. Mindenkinek a száján. Kaphatsz magadnak olyat. és elkezdtek egymás után peregni a könnyek lefelé az arcán. így volt.gondoltam -. de nem látott semmit. Mozdulatlanul ült a kemence sarkában. Nagyon fiatal. A pipa is kialudott közben. Más az ő életük. és elveszett a szomorú.Hát így . És arra gondoltam. ahogy beborította szürke bánatával a világot. látod. Valahol a messzeségben járt a szemével. a puskát. mocskos. hogy engem most elvisznek a csendőrök.gyilkos! Öljön meg engem is! Öljön meg engem is. és kezemben a baltával megindultam. Van valami közöttünk. hogy. abba tettem. Ma is megvan. aki neki a legkedvesebb volt a világon. ott az őrmester előtt. És egyedül. fejére tette a kalapot. 103 . és a polchoz ment. és sóhajtott. de nem mélyről. kitaszítva. Háttal volt. Lassan fölszedelőzködött. Lassú mozdulatokkal kiverte belőle a hamut. Akkor már az udvar tele volt emberrel. rásütött éppen a nap. Pedig ez nem is volt igazi úr. Isten áldjon! Nem azért mondom.. és néztem ahogy öleli és csókolja a padlón azt a véres. értse meg.. hogy asszonyok ordítoztak. Holdvilág volt. őt szeretem csak!" . Vállára lökte az átalvetőt. Ott álltam előtte. s más a mienk. és gyerekek sivalkod-tak. Nézte. és csúfakat kiáltanak utána. A pitvar is. aki megölte azt. Nézte. Az asszony kinézett az ajtón. Félretoltam utamból az embereket.Még fiatal vagy. és visszatette a tarisznyába. Nézd! Viasszal tapasztottam be. nem láthatta. Csak olyan cselédúr. „Talán meg is bolondul . Emlékszem. hogy ne veszíthessem el. Ha kell valami. mint ahogy a varjú és a holló között is van valami. és csókolta a halott véres száját. És mégis.sikítja . fölpillantott az esőfelhős égre.így volt. Elhallgatott. És ő itt marad egyedül. aki megtagadta őt. hogy gondolkozz rajta. Milyen élete lesz ezután? Egy halottal a lelkében. ázott fenyők közt. vette a fal mellé támasztott botot. Na jó.. barna hajszál volt. . És a falu gyerekei megdobálják sárral. Hosszú. az urakkal. A fegyver fájába fúrtam később egy lyukat. Ügyes. és koldulni jár majd. és rázta a zokogás. Aztán már csak az esőt nézte. Mire virradt.

amiket a harkályok fúrtak belé. De Bilibók maga is látta a prikulicsot az útkaparó kerítésén ülni éjszaka. Már nem is csodálkozott ezen. az esőt. Olykor. hogy hol voltak azelőtt.Nem találta meg a farkast? . és az asszony csak ránézett a kutyára. Tele van lyukakkal. felütötte a fejét. És látta a szemükben azt is. hogy át ne legeljenek a botokkal megjelölt mezsgyén. Valamelyik kecske túllegelt a boton. amin majd meg lehessen szőni a gyapjút. és ha eső volt. Megállt. Azért. és a bükkös halványzöld kupolákat emelt maga fölé. és most a pópa naponta kifüstöli tömjénnel. visszafordította a szemével. és onnan figyelte őket. És nevetett hozzá.torpant meg az ember -.különös játékot űzött vele. amikor egy reggel rosszkedvűen jött lefele a plájról. és közben nézte a kék eget.11. hogy ne merjen többé bemenni a prikulics. Nem is köszönt. mert mondani akarnak valamit. mit mondasz? . és arra gondolt. MEGPIROSODTAK az őzek. Vagy mert csak erre vitt az útjuk. a kutya. Iván. Ránézett a fekvő kutyára. belenéz a szemükbe. Birtalan vagy Dumitru. ha esett az eső. aztán felugrott.Dumitru bácsi! Nem találta meg? . Az asszony egész nap ott hevert kint a tisztáson. és közben elmondott ezt-azt. botokat szúrt be a földbe a kijelölt kaszáló köré. Hogy a ratosnyai útkaparó tehenét megrontotta a prikulics. És a kutya egyszerre nyugtalan lett. vert farkas. kinézte a tisztáson a kaszálni való részt.Hö? Sziklák? Vannak hát. Iván pedig belekezdett az osztováta faragásába.Honnan tudod? . Sovány a farkas és nem is nagy. amit a lenti világ dolgaiból Gyerkótól megtudott. . utána báránypaprikást ettek galuskával. és borzolt szőrrel ugatni kezdte az erdőt.Menjen vissza. meg mindenütt. . mégsem állt meg. és mérnökök járnak a Szalárd alatt is. hogy álmodott-e. hogy rájuk néz.Hö . Mint egy vén.Egy száraz facsonk is van a közelében. és elszégyellte magát. pedig ott legeltette az állatokat kint a tisztáson már. Hogy már Ratosnya alatt építik a töltést a vasúthoz. Mint ahogy természetes volt az is. hogy egy medve áll az erdő szélén. Néha már nem is játék volt.Két szikla között egy hasadékba van beesve . És a kutya fölpattant a földről. amit ők még nem tudhattak. Utána kellett szólnia. lesunyította a fejét. és tudja. és visszafeküdt a helyére. Tisztások naposán kinyíltak az első margaréták. amikor olyan volt a kedve. Megjött a nyár. pedig olyan jó tehén nem volt a környéken. a fákat. mi történt velük. és most keresik a gyilkost. Nem is állt meg mellette. ami maradt. így volt Dumitruval is. . a gyapjú felét pedig levitték Gyerkónak. ha jött valaki. és ha valamelyik átlépte a mezsgyét. aki kivallotta az örmény halálát is. az takarja el. Attól nem találta meg. úgy ment lefele. hidakat emelnek a Maros fölé. és meglátja. hogy előre megérezte.mondotta. valami bokor áll ki a hasadékból. nem is nézett oda. Szépen nőtt a fű. De néha még lopva az erdő felé sandított. mint aki nem biztos abban.Pedig ott van.Hö! Honnan tudod? . Iván néhányszor fent járt. hogy igazat mondok. Már messziről érezte rajta a bosszúságot. valahogy természetes volt. vagy valóban látott valamit. Mellette feküdt Csobán. . hogy kergesse vissza a kecskét. A küszöbön ült. Várjon csak! Nincsenek ott sziklák a közelben? A sötét ábrázatú ember visszajött néhány lépést. és ráparancsolt a szemével. és néha azt is meglátta.kérdezte bizalmatlanul. hogy miért jöttek. A hasán véres. Hogy elfogtak Dédán egy embert a csendőrök. amíg nevetésével föl nem riasztotta. Dumitru bácsi. Agancsuk kifényesedett. és a közelében ment el. őrizte a juhokat meg a kecskéket meg a tehenet. Már majdnem fehér. és néha. mint az. Megcsitultak a vizek. elvette a tejét. és teljesítette a parancsot. 104 . de nem találják sehol. Dumitru még közelebb jött. És természetes volt az is. mintha csak ott állna előtte és látná -. hogy adja el valami arra tévedt zsidónak. és meglocsolja szenteltvízzel a pajtát. ami kell majd a gyerekhez. mert egyéb dolog miatt már télen elszökött a környékről. és gondolkozott mindenfélén. Közben megnyírták a juhokat is. .Vénség. Erre nehéz volt felelni. magányos. a nyírásra Dumitru is eljött. Birtalan. az átfutó bodros felhőket. nem is ment ki az állatokkal. Vagy Vénség. Akkor csodálkozott. Erősen gondolt rá. . és az árán vásároljon ezt-azt.

Aztán már nem is keresett rá magyarázatot.Nem. Tisztán. hogy akarna tőle valamit. Ez a nagyon erős akarás. világosan. bodza. és visszahúzódott volna megint. Belenyugodott hát. mintha sok-sok hangya nyüzsögne a fejében. A kölykeit már mind összeszedtem. Csak éppen nézi.Hö. mintha ott lenne a valóságban is. vagy különösebben nézné. tudod. és ott volt a kép. De mire áttörtem a málnáson. Hanem határozott biztonsággal. bent. és újabb és újabb képek jönnek hozzá. rándulás. valahol bent. mint egy buborék. . szinte csodálkozva kell körülnézzen. De nem volt biztos a dologban.mondotta Dumitru komolyan. És ilyenkor valami álmos fáradtság marad a fejében. és beletelik egy kis időbe. amit a kiteljesedő anyaság hozott magával. hogyan kezdődnek. és akarja. és szemei fürkészve nézték az asszonyt . Ott a bokor alatt. újabbak és újabbak. csak úgy. hogy kétféle van: az egyik. Egy kis ütés az egész. Ezek a dolgok valahogy úgy jöttek. . A szemét. Csak néz rá.Te. És akkor olyan. Akarja.. de aztán elment. És akkor már látja a képet. rendszerezni. hogy hol is van. Néha csak megvillan egy kép. Vér is alig. és lassan leszalad végig a hátán. . amíg újra visszatér minden. Már sötétedett. hogy jöjjenek a képek. hogy ez és ez történjék. Felbucskázott. vagy talán lesz. Egy ismeretlen. És akkor egy-szerre csak. Ott aludtam. Nem is ütés.Nem tudom .. A másik az. néha hosszasabban. Vagy ez lesz. mert szoptatós. hát nem kereshettem tovább. akkor a kutya felszökik és elkezd ugatni. ott marad. Bokor áll ki belőle.Várj! Ez tegnap este volt. Nem úgy. Éjjel jött egy kis permeteg. És csak úgy egy-egy pillanatra villant meg valami. sajt bőven. Belenézni a szemébe és akarni. Aztán a tarkóján kezdődik valami. mintha álomból ébredne. . a maga békéjével és azzal a belső békével. hogy ez volt. amit a fejében kieszelt. Máskor hosszasan ott van benne valahol.Jártál ott? Megtaláltad? . hogy olyan már tőle. Sokat evett. amikor ránéz valakire. Hasába kapta a lövést.. ami lábra készteti és megugattatja ilyenkor a kutyát. amíg aztán egyszerre vége van. miképpen alakulnak. Morgott még valamit. Mostanig kerestem. Talán éppen arra gondolt a másik ilyenkor? Lehet. Egy képet. és már csak az emléke van meg. csak ő volt hátra. A kölyöksírásra.kis nőstény farkas. Hogy mikor jönnek.Hát? . Amikor jött Iván vagy valaki. de nem volt sehol. Délután került újra elő. De hogy honnan jött s miért s hogyan: azt nem lehetett tudni. Mintha egy ismeretlen ködből kinyúlt volna valami. Felbucskázott. a tehén sem apasztott még el egészen. A fehér facsonkot keresse a lyukakkal. azt hittem. Lesz. Ilyenkor ritkán sikerült. Állt. azon a helyen. és nagyon erősen kell akarja azt. a hasadékban. ha nem volt elég. elevenen. hogy lábra szökjön és ugasson. titokzatos ködbe. Rejtélyes homály födte a titok eredetét. egy ismeretlen és titokzatos ködből. És valóban nem tudta. És tudja is már. és ez a kétféle békesség megtöltötte egészen. Azt hiszem. anélkül. a juhok jól tejeltek. Vagy hová megy. nézte az asszonyt. Aztán abbahagyta és beszélgettek vagy ültek a juhok mellett és hallgattak. Mikor az akarás odáig jut el. Végül bejött a hívásomra. Valahol saját magában. Attól nem messze van a hasadék. Iván 105 . és nem lehetett kivenni tisztán.. és minden új képnél egy új ütés vagy rángás ott bent. A kutya szökjön lábra és ugasson. Ez az egyik fajtája a titoknak. . Aztán elindult vissza a pláj felé.Menjen vissza. úgy. az is elmosódott volt. úgy pattantak el. és az a bizsergés a tarkótól lefele a hátig egyre tart. Tarisznyáján ott lógott a véres farkasbőr. mintha rosszul aludt volna éjjel. és akkor. Csak a titok volt ott. mert ott van. Próbálta így-úgy megmagyarázni ezeket a jelenségeket. . olyan élesen és tisztán. hogy honnan jön. és nem töprengett rajta. És egyszerre csak mintha valahol valami megütné belül. zsendice. . Két hétig jártam utána. amikor ő akar valamit. Valahogy összetalálkozott a szemük. Eleinte gondolkozott rajta. De úgy.Ott van. Nem az ember szemében.Ott van a hasadékban. Te honnan tudtad? Honnan tudtad? . sánta volt és szánalmasan szegény. bálmos. Igyekezett megfigyelni ezeket a jelenségeket. hogy erősen rá kell nézzen a kutyára. Rájött.felelte az asszony. mondom. Minden magyarázat. Volt. Néha csak egy pillanatig tart. Valami megindul valahol. vagy valami ilyesmi. de azt nem lehetett érteni. és amikor végük lett. volt orda. egészen váratlanul. hogy talán volt. belekeverte a kecskék tejét is. valami zsibongás.. elmosta a vért.Úgy is van . és vállat vont. Az az ütés bent. folyton. Ott volt körülötte a nyár. Semmi sem maradt utánuk. sovány. ez az. Mint ahogy a fekete válik el a fehértől. Ez abból áll. Megpróbálta ezt akarattal csinálni. Látni. De hiába. nem volt ott. abban a pillanatban már tudja. a nyomán.

De a veder kicsúszott a kezéből. Olykor a ház sarkáig ment. Fölkelt. Mintha egy óriási. és hallani lehetett a földet. Nem az egymagában. Szúrt a nap valósággal. Szép volt. Később már semmi sem látszott az egészből. Napsütés ragyogtatta a levegőt. és kihurcolta az állatok mellé. és evett is sokat. az erdők fehér párákat izzadtak a melegben. havazás előtt. volt mit enni. ott állt még és ragyogott. A szoba üres. és lenézett a bükkös felé. amikor ugatni kezdett a kutya. és zöldeskékre súrolva maradt mögötte az ég. mintha megbabonázta volna az erdő. gondolta. mint ősszel. Szinte sötét. A bükkök ágai meggörbültek a súly alatt. Sárgán világított a sötét fenyők előtt. Kiszaladt. Visszament a házhoz. A szél felhőket hozott északról. Fejesnél feldőlt a sajtár. hogy riadva ébredt. A varjak csapatostul vetették magukat utána. úgy csillogott a fűszálak hegyén a sokezer vízcsepp. puha pelyhek. Felült az ágyon. akkor virradt. A pajta előtt megbotlott egy kőben és majdnem elesett. ott fent a Komárnyikon. Elmosolyodott. tűzgyújtás. a tisztás tele volt vadsóskával. és bement. Az ajtó csukva volt. egészen halkan. mintha egy erős harmat hullt volna az éjjel. És aztán újra reggel. Kihajtotta az állatokat. és figyelt. Csak éppen. megbotlott a kőben. rosszul feküdtem. Aztán a polcon megmozdult a pele. étel. de megint csak nem volt semmi. délelőtt. És éjszaka. És a színek. Aztán nagy. rőzseszedés. és különösen. hogy oka lett volna rá. Már az ébredés is furcsa volt. Minden azt jelezte. huszonhét fejősállat után. mint a többi volt. Mintha élesebbek lettek volna. bámészkodás a napfényben. ahol az a másik kis szív dobogott. Sokáig állt ott mozdulatlanul. és ezek a felhők kékek voltak egészen. ide-oda csapódva. A nap még sütött keleten. És hallani Irhetett a szelet a gerincen. Félhomály volt még. A varjak elhagyták fészkeiket. Igen. apró. és egyszerre csak hó kezdett hullani belőlük. Végül fogta a kopott. és számolgatta a halk. Nézett. És jó volt ez így. ahogy szomjasan szortyogva itta be a vizet. Szinte megállt az idő. hogy kiszaladt. A levegő percek alatt fülledt lett a felszálló gőzöktől. ahol zúgatta a fenyőket. így heverni köztük. ahogy a fák közt átszaladt. a nap java részét elheverte a fű közt. Csak egyetegyet billentett a szárnyán. Valamit rejt. őrzéssel. Felriadt. fekete árnyék borult volna a földre. Aztán egy idő múlva a napot is elnyelte ez a sötétség. egy másik kicsi szív. lucskosak. anélkül. és a kék eget nézni. mint máskor. kövér felhőket. Csak a szíve vert hangosan. Hűvös északi szél indult. játék a kutyával és a kiskecskékkel. vagy a bodros. éles szemű hó. és a tisztást ujjnyi hó takarta. Egy idő múlva a nap is előkerült megint. és végigfeküdt rajta. Lement a vízre. Valami érzés volt ez. Semmi. A szél elrohant a felhőkkel délnek. délelőtt. Valahol a gerincen csikorgott egy fa. feldőlt a sajtár. hogy le ne tapossák a szénát. heverés. mozdulatlanul. nyúlsalátával. Akkor már tudta. Aztán egyszerre csak ugatni kezdett a kutya. Megállt az idő a Komárnyik fölött. és nézett lefelé. de nem volt kint senki. Minduntalan felszökött a küszöbről. Hallotta verni a szívét. Csak reggel volt. Mintha valaki belépett volna az ajtón. A hangokkal volt valami azon a napon. A levegő friss volt még mindig. Hajlott fejjel álltak a margaréták. Kezét odatette. ugyanazzal a napkeltével és ugyanazzal a napnyugtával. Mintha mindig ugyanaz a nap tért volna vissza. Később egy nagy. Mintha mindig ugyanaz a nap tért volna vissza. akárha este lett volna. Melléje 106 . tereléssel. víz. dél. A kutya az erdő felé ugatott. és hallgatni a szellőt. tisztábbak. felöltözött. míg az állatok ropogtatva rágták körülötte a gyepet. hosszú szőrű birkabőr bundát. Ugyanazokkal a dolgokkal: fejessel. De mégis olyan volt minden. És már maga az. és csapatba verődve keringtek a fenyves fölött. remegő dobbanásokat. Egy idő múlva újra ugatott a kutya. békés és nyugalmas. De hogy így együtt. Kiszaladt. Ezek külön-külön mind megtörténtek máskor is. nem mozdult semmi. érezte tisztán. de hiába figyelt. hogy ez a nap nem olyan. sötét madár szállt föl a fenyvesből. hogy kicsúszott kezéből a veder. és ez a csikorgás egészen különösen visszhangzott végig az erdőn. a Kelemen fölött. De semmi sem mozdult az ösvényen. és egyenes vonalban áthúzott a tisztás fölött. Megnyugtatta a kutyát. Fent a kaszáló sarkában egy őz állt. hogy az a nap valamit tartogat magában. sötétkékek. Ott leterítette a gyepre. hogy arra kell néznie. és egy darabig a küszöbön ülve figyelte az állatokat. De valami nyugtalanság lappangott benne. gomba is akadt már az erdőn. De aztán egyszerre csak jött egy reggel. és havazott. És a szívverések mögött. dél. és gyors kapirgálással felsurrant a gerendákon. délután és este. Aztán egyszerre csak vége volt. és hogy a kutya ugatja a semmit. csak a fejes meg a sajt.is hordta föl rendes időben a málélisztet. s ez szép volt. kétszer is. szinte hallani lehetett a lihegésüket is. Néhány pillanatig így ült. élesen károgtak. Dolga nem sok volt.

fiatal arcán mosolygás ült.De most itt vagyok. . nem mindenkinek egyformán szép minden. Amit megszokott az. nagyot lélegzett. Feltartott fejjel figyelt folytonosan.. de ez az öröm egy komoly és nyugodt öröm volt. sötét színe volt a ruhájának. mint. Arra riadt. Simára borotvált. akit egyedül illet az ajándék. amit látott? És amíg mondja. fölvette a bundát is a földről. . a búcsú szomorú mindig. A kutya lefele nézett. kezét a szeme elé tette.Szervusz. Nem is jutott eszébe. mintha ő is várna valamit. mind azt a sok szépet.. Az asszony léptei nem gyorsultak meg. Hátra-simított fekete haján villódzott a napfény. ezt akarta mondani. Szürke szeméből pajkos derű sugárzott. hogy a zsongó nyári csönd köréje boruljon. . benézett az ajtaján. . A tehén néha böglyök után csapkodott. hogy úrféle ember. és a vállán megcsillant egy fegyver fekete csöve.. A férfi néha ölti álról. és fölnézett az állatok felé.szólt rá szinte ingerülten. zöldeskék harang. Bentről kérdezte.Mennyi ideje annak? Félév? Több. ugye? .Tudod. Az a másik. és a forrásnál betért a ház felé. Villámgyorsan ült föl.. hogy fusson. és csak ennyit mondott: . hogy ugat a kutya. A férfi kissé meglepődve.Miért? Ami egyszer szép? . a bárányok futkosni kezdtek elé-hátra. Az ösvényen egy ember jött fölfele. A ház küszöbén megállt a férfi. pedig tele volt örömmel. lopva az asszonyra nézett. minden öröme és beteljesült boldogsága benne volt ebben a két szóban. hogy primitív. .telepedett a kutya is. . . és úgy jött. Mélyet. Legalább két hetet maradok. barna. Az . fiatalon. Fején zöld kalapot hordott. Puskáját előbb a falnak támasztotta. vállára akasztotta. de nem aludt. Lassan mentek egymás mellett. Az asszony ült a bundán. És lassú léptekkel vitte magában ezt az örömd lefelé. látni fogom én is. annak.. le a házhoz. Végignyúlt a bundán. ugye. Valami szép. Sok mindent láttam.Mint amikor utoljára láttalak .Hogy sok minden hiányzik.Mint amikor elhagyott. szintén megindult fölfele. ember. kalapját letette a padra.El kellett utaznom. mint mindig.Az mi? . ott lent. és hagyta. Messziről látszott. felakasztotta a helyére. csodálkozva.. A kutya ugatott tovább. szinte öntudatos öröm. 107 . ami szép volt. régi emlékek nyomait gyűjtögetve az ismerős arcon. Neked talán nem is lenne szép. tudod. és visszanézett a tisztásra. mert nagyon fényes volt az ég. és nem törődtek semmivel. Még a levegő is más. Az asszony alig észrevehetően elmosolyodott. komoly nyugalmat érzett.Sokfelé jártam. De sehol-scm volt olyan szép. Nyugodt volt. és ez a sok megszokott látvány rendre megnyugtatta őt is. Apám akarta. Testének minden porcikája örvendett.Ó. hanyatt. Mélyet sóhajtott. és megindult lefele. nem tudom.Jobb is volt . Ha idehoznék valakit azokból a városokból.. . a kecskegidók ugrándoztak. Az nyugodtan adta vissza a pillantást ilyenkor. a szíve dobogott bolondul. mint itt. Éppen olyan nyugodtan és komolyan jött tovább. Bátran. Aztán megfordult a küszöbön. a szíve hangosan vert. .Te. Estére fölhozzák a holmimat.Majd elmondja. A férfi elkomolyodott. A kutya még mindig ugatott. A férfi előtt megállt. . Szemei is komolyan néztek a vidám. Az asszony bement a házba. . . Nem volt időm elbúcsúzni tőled. és belenyomja valami kellemes puha semmibe. mint egy kora reggeli szél. de nem mozdult. az ujja hegyéig. Nézték egymást. Hirtelen jött.. nem néztek semerre.Hallgass! . tündér! Hangja erőteljesen harsant végig a tisztáson. Már nem vert a szíve.bólintott az asszony -. talán szólt is valamit. Csak a juhok voltak nyugodtak. . Rágták egy-kedvűen a füvet. Levette válláról a bundát. De nem beszéltek. De szívének minden melegsége.! Megnőttél! Valahogy más vagy.Hát megjött. Az ember a házhoz ment.isszony kutatva-keresve. azzal lassan fölállt. talán az sem látná ezt itt szépnek. amelyik megcsapkodja a fákat. szürke szemekbe. Azt mondaná rá. mint egy nagy.javította ki gyorsan a férfi a szavakat. már elhagyta a bükköst. de az nem hallatszott odáig. és ugatott.

.Nem szabad! A szürke szemek elsötétedtek. és szájon csókolta.tette hozzá bosszúsan -. úgysem kapod meg. A férfi elfordult.Én megmondtam Birtalan bácsinak a szavakat.fordult meg a férfi hirtelen.Rúg? . amit küldtem? Pokrócokat. meg mindenfélék.Te. Fölkaparta a hamu alatt a parazsat..Hogy? .Él. . Hát megkaptad..Mi? . Szeme végigfutott az asszony elformátlanodott alakján.magyarázta az asszony felszabadultan. hogy szellőzzön át a szoba. és elfordult. és szinte ijedten bámult rá.. és Bilibókkal együtt papirosra tették. mindent? . Az asszony puhán adta vissza a csókot. . Szeméből kis. Maga is megijedt tőlük. a ruhák vannak benne.Én is küldtem egyet. erre nem gondoltam.Érzi? Ver a kicsi szíve! Néha még rúg is! A férfi elvonta a kezét. csak nem.Hát az ott miféle a polcon? . Szelídebbre fogta. de két tenyerét öntudatlan védekezéssel feszítette a férfi mellének. .Igen. Akarattal rendeltem így . Meg a tornyot. Néhány pillanatig megütközve nézte. meg sok minden más. Az asszony zavartan figyelt.? . hogy nem tudsz róluk. . zöld szikrák pattantak. Gáspár.De gyere már. A férfi odament hozzá. . aztán kimondta mégis: . Látom. Az embernek egyéb dolgai is vannak.Gáspár. egy erős bakot hagytam ott az őszön.kérdezte..! Nem hiszi? Tegye ide a kezét! Megfogta a férfi vonakodó kezét.. . Valami forró meztelenség volt abban a csöndben.Hát az mi? . A férfi arca bosszúsan megrándult. És most.. . és a hasához szorította. .? Bólintott. . -Egy ilyen. Gondolkozott egy keveset.. Örvendj neki. Most átmegyek az Iszticsóra.. . Estére tehetsz egy kis tüzet is. A birtok meg a perek. ami a képen van.Nem is vettem észre. Azt hittem.Mit kényeskedsz? Gyere! Egy gyors mozdulattal kiszabadította magát. . sokat ittunk azon az éjszakán.Szamárság . és a ládára mutatott. A holmit addigra fölhozzák..Megkaptad az ősszel. Kinyitotta a belső szoba ajtaját.De még hogy! Valami furcsa.. Szó nélkül elfordult. hogy mondja-e. ne mondja.Meg. rőzsét vetett rá. egy ilyen írást. mint te. vigyázzon! .. A várost is ráírták. ő meg levitte Ratosnyára. . és benézett.Mi? Sajnos nem maradhatok egyfolytában többet. kellemetlen csönd esett közéjük.felelte az asszony halkan.Nyisd ki az ablakot.. De azt hittem.Megkaptam .Aha.Ne szorítson úgy! A férfi lihegett. Szívesebben élnék én is itt fönt. . hogy végre megtörött az a különös csönd -. így. a ruhád olyan furcsa. Te. . Ezt ni. persze nem lehet. . .Mi? . hogy magunkban lehessünk az első órákban. hadd nézzelek meg! Még meg se csókoltál! Magához ölelte a vállait. és vadásznék egész életemen keresztül.. Szinte irtózva kérdezte: . Döbbenve néztek az asszonyra. A címzés miatt..Hova gondol! Szinte bosszúsan vágta ki ezt a két szót. . Sötétedés után itt leszek.. Éjszaka írtam..Iván faragta. Szinte tétován. Na mindegy. és körülnézett a szobán.. . . és a kemencéhez ment. meg Birtalan bácsi .. . hogyne.Nem is eszik? 108 . és a hangjában csalódás volt.Az? Nem ismeri meg? Közelebb ment.mondta. .Aztán újra elmegy? A férfi meglepetten fordult feléje.

Hiszen mindenki puliszkát eszik. A túrós puliszka megsült. .Rég nem ettem. Mert van gomba is.Nem kellett azt tanítani. A túró sercegve olvadt. aztán elkezdte rakni belé a puliszkát meg a túrót. egy réteg túrót.Nincs. Tányért tett az asztalra. . Nem ismered azokat az ételeket úgysem.Még ad a tehén. Megrakta a tüzet. Télen is megettem egy kakast.Tej van elég? . .Azt hiszem.Puliszkát.Majd kicseréljük egy kisborjúsra. . .Aha.Miért? . megértette magától. majd lesz.Na.És máskor mit ettél? .Mindig csak puliszkát? . 109 . . amíg magukra vannak? . . Sárga zsír lepte el a lábos tetejét. ugye? .Mit főzöl? .S nem untad meg? Az asszony csodálkozva nézett rá.Te nem eszel? . . . A kecskék is. .mondotta.felelte az asszony bentről. . Aztán vizet hozott. Ezermindent.Hús nincs.Meg. meg aztán hal meg baraboly meg ez-az. Soká tart még? . .Majd azután. A tűz lobogva égett. Egyszer meg egy kakast. Jól adnak a juhok? . De legtöbbször puliszkát. . hiába mondom.Ott a kutya. és nézte a tisztást. A fci fi közben kiment. .Ajjaj. . mire gondol. . csak sok kell a gidóknak. . Lézengett a házban. Mindegyik alatt kettő van. aztán előkészítette a túrót.Abban a városban nem csinálják? A férfi halkan fölnevetett. A férfi nem szólt többet.felelte kurtán a férfi. . Elővett egy lábast.Nem mindenütt .Azok igen. melléje villát.Akkor siess! Kiszaladt fáért.Ott? Nem. -Te! Azt ott fönt kaszálónak jelöltétek? . .Igen . aztán megállt mellette.i víz is. Még ült ott kint egy ideig. így szokás. De ez még akkor volt. Te hogy jutsz húshoz? . Sere nyen mozgott. .Azt. Egy réteg puliszkát. majd leült . kint a napon.Készítek. .Készen van . hamarosan forrni kezdeti .Érdekes. újra egy réteg túrót. Beleöntötte a málélisztet.Hogy tanítottad meg rá? .Nem éppen mindig. . Egy idő múlva megkérdezte: . Az asszony már akkor a puliszkát kavarta. Meglesz hamar? .Ha tudsz valamit adni gyorsan.Túrós puliszkát csinálsz? .Nem mennek bele az állatok.Mért nem vágsz le belőlük? . amikor a juhokat nyírtuk. Aztán itt vannak a juhok meg a kecskék.1 padra. Kiállt az ajtóba.Levágni? Kár lenne. Fütyörészve körüljárta a házat. Újra egy réteg puliszkát. megkente túróval.Nem értem. A férfi bejött. .Egyszer levágtam egy bárányt.Hát mit esznek ott az emberek? . aztán bejött.Egy perc.Puliszkát.. . A lábast föltette a tűz fölé. leült.

tulajdonságai. A pipa füstje kéken és bodrosan szállt fölfele az estébe.mondotta Iván -. amiket ki kell ismerni. aztán bement Ivánhoz. Iván elkészítette túl az ágyat. Egy idő múlva Iván is kijött. . és nézte az erdőt. . tüzet rakott. Az asszony elmondta az üzenetet. kissé riadtan. amelyik más. éppen terelte be a juhokat az esti fejeshez. leporolta a függönyöket. egyetlenegyszer sem. . Úgy beszélt. valahol elhálhat. Az orosz ránézett. az ebédet. mondta is. . Hát Isten áldjon.ízlett? . És rég nem ittam ilyen nagyszerű vizet.mondotta. A juhokat berekesztették a karámba. és a korsót az asztalra tette.Köszönöm. Iván a belső szobában rendezgette a holmikat. nem érti. és ment. ritka élőlényről lenne szó. csak érzi magában bent. . . amit csak az tud. Az asszony az ajtóig ment. Hogy is hívnak? . megtapogatta őket. különböző nagyságú dobozok.magyarázta. pálinka. de nem szólt semmit.Na. a puskáját. és leült a padra.Engem? Tündér. Tudom én azt. Az asszony oltót tett a tejbe. ha tűzszaga van a szobának . . .Iván bácsi. Ősszel más volt. és újra kieresztette az állatokat legelni. mintha sírt volna. . Mind ennivaló.Azt.Ezeket itt ni. Most először mosolygott úgy. a polcra elrendezett fehérneműt. Rendre áthordott mindent. hogy ősszel vajon mért nem vette észre ezt a különös. estére már lesz. és mosolygott. Volt sok nevem. Nem rossz és nem kellemetlen: kellemes.Hagyd csak . és felállt. ilyesmi persze nincs? Megrázta a fejét.Na ugye. Pipára gyújtott. azt. aztán visszatért a juhokhoz. Mikor Iván megérkezett a lóval. Furcsa. Voltak ott üvegek. . rendezzetek el mindent.Jojó.Váljék egészségére. már a nap a gerincen ült.Jó volt . Bevégezte az evést. könnyű léptekkel. aki foglalkozott velük.Ezt mind? . mint az ember. Nuca. Csomagoljatok ki.Milyen szag ez? . Az asszony lement a korsóval a vízre. . De az igazi? .Segíthetek valamit. mint aki nem érti. húzott a korsóból. feljött. természetrajza. Arra gondolt. és felrakta a polcra. aztán leszedték a lóról a poggyászt. . Igen. . Vidáman. Boszorkány. Ha Iván jön. onnan nézett utána. Iván bácsi? . . és közben kíváncsian nézegette a szögekre kiakasztott ruhákat. . Azoknak ilyen a szaguk. jó illatuk volt. Kissé szomorúan. . idegen szagot? Mert ősszel nem érezte ezt. idegen illatuk volt. mint régen. mondd meg. Egyszer se fordult vissza. . . Erted? Parancsaim lesznek a számára.Nuca. papírosba csomagolt mindenfélék.Aztán evett. Visszamosolygott rá. Azzal vette a kalapját.Nincs. hogy miért szomorú. és véresre sebezte magát a fenyők csúcsaiban. Szemei vörösek voltak egy kicsit. 110 . majd én behordok mindent. de idegen illatuk. mint ahogy kellene legyen.Nagyon.kérdezte az asszony. Iván pedig maradjon itt reggelig. fát hordott be.mutatott a plájász egy rakás holmira a padlón.Bor. Nuca! Viseld jól magad! Ha lövést hallotok. Itt-ott elrendezett valamit.Úri szag. egy pókhálót Beszedett a mennyezet sarkából. Iván jöjjön elembe a plájon. Kiült a küszöbre.kérdezte Ivántól. ruganyosán. Ismerem a szokásaikat. meg is szagolta.Ilyen is van? . mintha valami különös. Rendkívüli szokásai vannak. hogy valami nem úgy van.Az urak szeretik. ősszel minden más volt. Rettenetesen idegen illatuk. aki éppen a tüzet nézte meg.Igen. Az asszony végigjárta a belső szobát. Mire a fejessel elkészült. hogy az Iszticsóra mentem. Rég nem ettem ilyen jót. . És hogy ez szomorú. mindennél szomorúbb a világon. .Hát köszönöm. átviheted .Az uraknak igen. hogy gyújtsunk be estére. hogy mi történt.

- Na? - Nem vett észre valamit? - Micsodát? - Hogy, hogy más lett?... A plájász hallgatott egy ideig. Maga elé nézett a földre, csak a pipája szortyogott halkan. - Tudod, az úr, ameddig gyerek, addig nem veszed rajta annyira észre. Hogy úr. Később jön. Én már ismerem ezt. Sokszor nem is kell hozzá egy esztendő. Még fél esztendő se. Egy hónap is elég. Csak elutazik a gyerek valahova messzire, egy olyan fene nagyvárosba, ahol mind csupa kényes urak élnek, egészen más beszédűek, egészen más szokásúak mint a rendes ember, elutazik oda, és egy hónap múlva visszatér, és már nem gyerek. Már szinte nem ismersz rá. Más a beszéde, mások a szokásai, mint azelőtt. Mások az örömei, mint azelőtt. Másképpen gondolkozik és másképpen beszél, mint ahogy gondolkozik, és sohasem tudod, hogy tulajdonképpen hogy állasz vele. így van ez az urakkal. Én már ismerem. Közöttük is van rossz ember és van jó ember, és a rossz ember is néha jó, és a jó ember is néha rossz, éppen úgy, mint miközöttünk. Csak éppen annyi a különbség, hogy ha egy jó úr rosszat cselekszik, arról sokkal többet beszélnek a népek, mintha egy rossz úr jót cselekszik. Mivelhogy a jó az mindig egyforma, akár parasztember csinálja, akár úr. De a rossz, az az úrnál mindig nagyobb szelet támaszt, mint a magunkfajtánál. Ez így van. Ezt tudni kell. - És, és nem lehet az, hogy egy olyan úr, egy olyan úrféle ember, tudja, olyanná legyen újra... Tudja, csak úgy lassan, újra, mint amilyen volt azelőtt, mielőtt elment oda, messzire? Iván megcsóválta a fejét. Hangja szomorú volt, szinte részvétteljes. - Nem, asszony, olyan nincs. Olyan úr nincs. Ha egyszer úr, akkor úr. Abból nincs visszatérés. Ha el is veszti a vagyonát, ha rongyosán is jár: mégis úr. Más, mint mi. A hangjában. A beszédében. Abban, amit csinál. Abban, ahogy gondolkozik. Mindenben. Messziről megismered, ha parasztnak öltözik, akkor is. Már a fejit is másképpen tartja. És amit mond, meg amit csinál, azt te csak nehezen érted meg. Sokszor meg sem érted. Éppen azért, mert úr. És ezen nem tud egyikünk sem segíteni, és nem tehet róla sem ő, sem te. Úr. Ennyi az egész. A nap lehullt a fenyők mögé, már csak a vére piroslott az égen. Szellő suhant keresztül a tisztáson, nyirkos katlanok mohaszagát hozta. A szürkület kibontotta puha bagolyszárnyait az erdők fölé. Szúnyogok zsongtak a levegőben. Az asszony lassan felállt. Szeméből kitörölt gyorsan valamit, de lehet, hogy csak egy szúnyog volt. - Berekesztem az állatokat - mondta. Iván nem szólt többet. Csak ült a padon, szívta a pipáját, és nézte, ahogy az asszony piros szoknyája lassan távolodott a barna estében, és beleolvadt a tisztás puha színei közé. Aztán megcsóválta a fejét, és sóhajtott. Majd szívta tovább a pipát, és ült a padon, mint a mozdulatlan beletörődés szobra a lehulló estében.

111

12.
MÁR sötét volt, amikor az úrfi hazakerült. Tele volt csillaggal az éjszaka, de a holdnak nyoma sem látszott. Mind a két mécses égett a házban. A belső szobában egy, a külsőben egy. Iván és az asszony ott ültek a konyhában, Iván a padon, az asszony a kemence sarkában. Nem beszéltek, csak éppen ültek ott, amikor nyílott az ajtó. - De fene sötét van - lépett be az úrfi -, későn jön föl a hold, úgy látszik. - Csak tova éjfél felé - felelte Iván, és felállt a padról. - Na, elhoztál mindent? - Igen, instálom. - Jó. Terítsétek meg az asztalt, nyissál ki egy üveg bort, aztán lássuk a vacsorát! Kenyeret, szalonnát, kolbászt. Éhes vagyok. Azzal bement a belső szobába. Iván levett egy üveget a polcról, s kezdte kihúzni belőle a dugót. Az asszony az asztalt készítette. Két tányért tett reá. Iván végzett a dugóval, a bort az asztalra tette, aztán keresgélni kezdett a polcon. Bicskájával levágott egy darabot a szalonnából, egy darabot a kolbászból, és az egyik tányérra tette. Vágott néhány szelet kenyeret is, és elrendezte őket szépen egymás mellé a másik tányérra. - Adj még egy tányért - mondta -, meg kést és villát! Az asszony két tányért helyezett az asztalra. Egyiket az egyik végébe, másikat szembe vele. - Az egyik elég - szólt Iván. - A másikat magának tettem Iván bácsi. - Nekem? - az orosz egy pillanatig meghökkenve nézett az asszonyra -, azt nem lehet. Mi majd csak azután, ha az úrfi evett. Egy poharat is adj! - Pohár, az nincs. - Akkor csuprot. Valami nem volt rendben. Az asszony érezte ezt világosan. Mintha valami idegen lett volna a házban, szinte olyan idegen, akitől félni kell. Az úrfi kijött a belső szobából. Ingujjban volt. Vidáman nézett körül. - Egészen hangulatos itt - mondotta -, csak ezek a lámpák egy kissé szomorkásak. Ki kell cseréljük őket nagyobbakra. Leült az asztalhoz, és enni kezdett. Iván az asztalhoz lépett, és bort töltött a csuporba. - Mi ez? Pohár nincs? - Nincsen, instálom. Csodálkozva nézett az asszonyra. - Hát te miből iszod a vizet? - Korsóból - felelte az asszony szinte bosszúsan, és elfordult. Valami fájt benne, valahol mélyen, kimondhatatlanul fájt. Arra gondolt, hogy ősszel mennyire örvendtek még mind a ketten a mécsnek, és hogy egy korsóból itták a vizet akkor, és eszükbe sem jutott a pohár. - Poharakat is kell felhozzunk Iván, ne feledd. - Igenis, instálom. - Hát ti nem esztek? Egyetek ti is! Itt van. S vegyetek még le a polcról, ha kell. Nyiss ki egy üveg bort magatoknak is, Iván! - Ráérünk, instálom. Az asszony hallgatta a beszédet, és olyan volt, mintha valami egészen-egészen távoli világból jöttek volna a szavak, és ő nem is értheti meg őket, mert nem ismeri azt a távoli világot. Felkuporodott megszokott helyére, a kemence sarkára, összehúzta magát, mint aki fázik, és figyelt, figyelt, bámulva, idegenül. Iván átment a belső szobába, hallatszott, ahogy kinyitotta a kályhaajtót, és fát tett a tűzre. Mikor kijött, kezében volt az úrfi puskája, néhány piszkos színű rongy és egy puskavessző. - Történt lövés vele, instálom? Az úrfi hátranézett. - Nem. Elég, ha kívül letörlőd. Iván törülni kezdte a rongyokkal a puskát, gondosan, aprólékosan. Az úrfi evett. Egészséges étvággyal, elégedetten, vidáman, mint aki úgy érzi, hogy minden a legnagyobb rendben van körülötte, és boldog, hogy ott lehet, ahol van. - Nem volt semmi, instálom, az Iszticsón? - Két sutát láttam, meg egy fiatal bakot. Az öreg nem bújt elő a sűrűből, pedig ott van, tudom. Látszott a fiatal bakon is, mert ideges volt. Friss disznótúrások is vannak a kis rétben.
112

- Egy koca lakik ott malacokkal. - Láttam. De egy nagyobb nyom is volt velük. Egészen nagy nyom. - Akkor az alighanem a félfülű kan lesz, tova a Fulgerujról. Szokott átjárni néha. - Hazajövet megriasztottam valamit a plájon. Azt hiszem, szarvastehenek voltak. - Lehet, instálom. Kijárnak a fűre. Hallgatta a beszédet. Minden szót megértett, és mégis olyan volt valahogy, mintha egy idegen nyelven beszéltek volna. Valami belső didergést érzett. Mintha egyedül lett volna valahol, hideg és nyirkos sziklák között. Az úrfi befejezte az evést. Kiitta a bort, újra töltött magának, és azt is kiitta. Aztán hátradőlt a széken. - Te Iván! Találsz a csomagok között birsalmasajtot. Olyan kerek és lapos, tudod. - Igen, istálom, itt van. Iván óvatosan letette a puskát, kezét megtörülte, és a polchoz ment. Levett onnan egy papírba csomagolt, lapos., kerek valamit, és az úrfi elé tette. - Leszedheted az asztalt, Iván. Aztán egyetek ti is! Vegyél magatoknak, ami kell, nyissatok ki egy üveg bort is! Várj, elébb add ide a szivartárcámat, ott maradt a zubbonyom zsebében. Iván szó nélkül tett-vett. Az úrfi szelt magának az édességből, aztán rágyújtott egy barna dohányrúdra. Hátradőlt kényelmesen, megelégedetten, és fújta a füstöt. Szeme megkereste az asszonyt. - Fázol? - kérdezte hirtelen. - Nem, dehogy. - Úgy ülsz ott, mintha fáznál. Elgondolkozva nézett rá. Tekintetük összetalálkozott. Egy pillanat volt csak az egész, de ebben a pillanatban az asszonyban megrándult valami. Az a furcsa, delejes ütés. - Tojnak jól a tyúkjaid? A kérdés már valahonnan nagyon messziről jött, nem is lehetett megérteni a szavakat. Szeme belekapcsolódott a tűnődő nézésű szürke szemekbe, valósággal felolvadt bennük, tarkójában különös bizsergés indult, és egyszerre képek jelentek meg, zavaros és idegen képek, gyorsan, összevissza, aztán lassan kitisztultak, és csak egy csodálatos nagy szoba látszott, tele csillogó holmikkal, tükrökkel, puha takarókkal a földön, képekkel és ezer ismeretlen fényességgel, és egy széles, nagy, rózsaszínű ággyal, és azon a rózsaszínű ágyon egy asszony feküdt kitakarózva, fátyolvékony ruhával a testén, mely éppen olyan rózsaszínű volt, mint az ágy, és mint a teste... Egy fekete asszony, hosszú, kibontott hajjal, fekete szemekkel, duzzadt, piros szájjal, és a szemei és a szája nevettek, kacéran, hívogatóan, két meztelen, fehér karját kitárta, mintha ölelni akarna velük valakit, és a szája megnyílt, elővillogtak belőle fehéren a fogak, és kimondott egy szót, egy szót, amit nem lehetett hallani, de mégis azonnal meg kellett érteni: Gáspár... Egy pillanat volt. Az a vad zsibongás lefutott a tarkójáról, végig a gerincén, és aztán elsötétedett minden, a sötétség forogni kezdett, csillagok és holdak forogtak benne pokoli sebességgel, egyre sebesebben, egyetlen középpont körül, és az a középpont mintha egy asszonynak a húsos, piros szája lett volna, és végül holdak, csillagok és maga a sötétség zuhanni kezdett a középpont felé, egyetlen szörnyű zuhanással, tompán döndült valami, piros fények szikráztak, aztán fekete vaksötét omlott az egészre. Mikor magához tért, érezte, hogy hosszan elnyújtózva fekszik a hátán. Valaki mintha hideg vizes ruhával dörzsölte volna a halántékát. Nagyon-nagyon messziről szavakat hallott. - Ez már bizony együtt jár ilyenkor az asszonyokkal - dörmögte egy hang valahol, és hosszú időre rá egy másik sóhajtott. - Hajjaj... Erre nem számítottam, vigye el az ördög... Fölnyitotta a szemét. Az ágyon feküdt, elnyújtóztatva, mini a halottak. Első pillantása a mécsesre esett, amelyik ott csüngött alá közbül, a gerendáról. Vakított a fénye. - Ez... szomorkás? - kérdezte, de a szavak dadogva hulltak ki a száján, és érezte, hogy semmi értelmük sincsen. Iván szakállas arca hajolt föléje. - Mit mondasz, leikecském? Fáj valami? - Nem, dehogy. Lehunyta ismét a szemét. - Aludj csak, pihend ki magad - dörmögte az Iván hangja, és érezte, hogy valaki egy pokróccal betakarja. - Hagyni kell, hogy pihenje ki magát! Ez már így van ilyenkor, hiába.

113

jó mély alvással. sodorta magával. nincsen olyasmi.Ide felírtam mindent.. És aztán valami ajándékot neki. Holnap leviszed Gyerkónak. amilyen nagyokat csak kap Gyerkó.Érezte. és lassan végigömlött rajta. Ellepte. puha árvíz. Olyan volt. Aludni. hogy a hangnak igaza van. nem gondolni semmire. de már nem tudta. még fölírok két lámpát. kitől eredhet. fölhozod a holmit. Gyerkó menjen le holnapután Toplicára. Még messziről mintha egy különös szél szófoszlányokat hozott volna. mit lehetne. Várj. Tudja a fene. mint egy elvesző visszhang. ringatta. mint egy sötét. szappant. és aztán lágyan merülni kezdett benne. disznózsírt. Bízom. bízom. a hang ismerős volt valamiképpen. Érted? Ha megjött Gyerkó. Szempillái mintha leragadtak volna. itt fönt. Bort. .. ott megvásárolhat mindent.. 114 . pihenni. aztán minden elmerült. A poharakat már fölírtam. Valahol egy nagy-nagy fáradtság szabadult föl. Pihenni kell. azt hiszem. Itt van pénz hozzá. Ezt Gyerkóra bízom. mosószappant. zsongott még néhányszor valahonnan nagyon messziről..

a szál vége itt marad a Komárnyikon. és lement a forráshoz. és a bőr gondosan behamuzva felkerült a padlásra. és csattogva kapkodta el az odadobott húscafatokat. körülzsongták. De egyszerre más lett tőlük minden. és akkor itthon lesz. rendbe tenni a házat. Hunyorgott. Iván nyergelte a lovat a pajta előtt.Jó reggelt! . De érezte.13.Nincs nekem semmi bajom. és úgy jött ki megint. És ez nem is volt rossz. Gáspár lesz a neve neki is. Előjöttek. simára fésült haja nedvesen csillogott. egyenesen őt nézte. azokat összeszedte. Ott levetkőzött 115 . A tejet bevitte a házba. Ott volt a hátán az iszticsói nagy bak. aztán felkelt az asztaltól. Aztán egyedül maradt. Mire az asztalt megterítette. bement a belső szobába. az összefüggések cs a képek. s talán így is jó lesz. Iván bácsi . Friss szappanszaga volt.Délire visszajövök . A polcon volt még néhány tojás. a húst szétdarabolta. és ő a vendég. A ház mögött mozgást hallott. mert úrfélének született. Simára fésült haját. megdicsérte a rántottat. Előbb húzott egyet a pálinkás kulacsból.Jobban vagy már? . a gyermek. hideg. az úrfi is kijött. vágott hozzájuk néhány szelet szalonnát. megmosdott.felelte az asszony. a finom szövésű inget a hátán. hogy akármelyik plájásznak becsületére vált volna. AMIKOR fölébredt. Néha visszatér. Néhány apró kis mozdulás volt csupán.Nincs nekem semmi bajom. Úgy elrendezett mindent. vállán törülköző. és úgy nézte. hátulról. kiment. az elszál-ló harmat ezüstös párái között. . ami mind annak a dolga. megnyúzta. A belső szobában megmozdult az úrfi is. ahogy a bárányok után szaladgál a tisztáson. mint aki otthon van ezen a világon mindenütt. ahogy lassan keresztülhaladt a tisztáson az első napsugarak fényében. Mint egy szem. agancsát lefűrészelte. Az úrfi lement a forráshoz. tiszta úri kezét. de most mindenképpen hozok valami húst. megtöltötték a szobát. aztán visszajött. el kellett fogadni úgy. kicsit szomorú igazság. ahogy van. és csak azután kezdett el enni. A felsápadó szürkület elnyelte a csillagot. tüzet tett. hiszen annyi mindent kellett még elvégezni: megfejni a juhokat és a kecskéket. a tejet. Sietve megfejte a tehenet. Nuca! .mondotta. Felkelt. És majd ez fogja összekötni kettőjüket. kezében mosdóholmi. Az emlékezés mélyéről lassan előjöttek újra a dolgok. Ránehezedtek. Helyüket átadták a jövőnek.Az jó lesz . a képek elhúzódtak hátra. Mire elkészült a beletörődéssel. Nem szakadhat el innen soha többé. kiterelni őket a legelőre. hogy egy másik világból való ember ül ott az asztalnál. . A szorítás fölengedett. nagy terhük alatt alig tudott lélegzeni már. hogy minden furcsasága mögött is igazság rejtőzik benne valahol.Jó reggelt. vállára akasztotta a puskát.mondta -. Mikor már az agancs is ott főtt a kemencén. és bement a pajtába. kiereszteni őket a vízre. nem lehetett tenni ellene semmit. mert furcsa volt. Mosolyognia kellett ezen. Nyomban felakasztotta a ház mögötti fenyőfára. S mert valóság volt. közben hallotta Ivánt elmenni a lóval. és az ő kezében. fát és vizet hordani. Jót étvággyal evett. de azért egy kissé mégis mindig az övé marad. Az ablakon benézett egy csillag. Sokáig feküdt mozdulatlanul és a csillagot figyelte. . Az úrfi végzett az evéssel. valahova messze. aki otthon van. Aztán még nézett utána a nyitott ajtón át. és törülgette tovább az elmosott edényt. lassan és kényelmesen és valami rugalmas biztonsággal a lépésében. csupa fontos dolog. Furcsa fényű csillag volt. és érezte. Hiába megy majd akkor bárhova. és az úrfé-léknek más törvényeik vannak. amikor leült az asztalhoz. bor-zosan. Csobán hegyzett fülekkel állt mellette. Hirtelen megmozdult a gyerek. de így volt. még rendbe tette a puskáját. és rántottat csinált. Az ágy szélére ült. Ingujjban. valóság volt. amelyik néz.gondolta magában -. . . Elképzelte a gyereket. ahogy evett. Az asz-szony nézte. és gazda valami fölött. majd ledobta magáról az inget. Ha nem is lehet egészen az övé. Délben az úrfi valóban meghozta a beígért húst. zubbonyt vett magára és kalapot. kint virradni kezdett.Jobban érzed magad? . ha másképpen nem lehet.Én vagyok itt a gazda . Kicsit szomorú érzés volt ez. alig érezhető. sötét volt.

az úrfi ruháit.Nem jössz ide mellém? .kérdezte hirtelen az úrfi.Csúnya lettem? Nem tetszem már magának? De csak a szavak kérdeztek. melyek valahol mélyen eltemetve éltek egy régi ősz emlékei között.Zivatar lesz . Másnap újra hajnalban indult. és megint csak ketten maradtak a házban. és nem volt kedvük legelni többet. hogy az asszony nem is merte volna megérinteni. Szeme fent kalandozott továbbra is az égen. magasra föl. Olykor hozott egy őzet.Úgy emlékeztem rád. Csak sötétben tért vissza. az úrfi lábaihoz. jó szagú ingben lépett ki onnan. és száraz párákba burkolták a hegyoldalakat. és a szemébe nézett. és elment. Az átölelte a vállát. és végighevert rajta. felakasztották az új lámpákat. Nem rajtam múlik. Ebédre megsütötte neki az őz máját. Dumitru is megfordult kétszer. megbeszélték különböző vadak dolgát. mint ahogy egy idegen ember szokásait figyeli valaki. A nap szúrt. és nem zavarta őket sem vágy. csillogó vízcseppekkel a mellén följött -. estére kitűnő cserkészidő lehetne. a fölösleges húst levitte a szállásra vagy Ferencéknek. nem is beszéltek erről többet. sem keserűség. mint egy vidám kislányra. esténként álmosak és fáradtak voltak mind a ketten. a lámpaolajat. Egyszer Birtalan is fent járt. . cipőjét. nem sürgős. és a mellébe markolt. Délután aztán fekete felhőtarajok jelentek meg Görgény fölött. mire hazaért. És egy komoly asszonyt találtam a vidám kislány helyett. lekísérte az úrfit ide vagy oda. Hallgatott. megborotválkozott. A felhőtarajok egyre duzzadtak. de nyugalmasak voltak ezek az emlékek és szépek. . Akkor már a juhok is mind lihegve bújtak össze az erdőszél árnyékában. . mikor a forrástól frissen borotvált arccal. morgott valami farkasokról. . Szép. aztán újra elment mindenki. A fák bágyadtán libegtek. magasra. és leült a pokróc sarkára. a dörgés közeledett. Ott volt. Az asszony nem adta vissza a nézést. A karcsú. egyszer Vénség is átjött a Dószul Fulgerujról. és mégsem volt ott. elrendezték az ennivalót. . Az asszony tett-vett. és fölnézett az égre. és lehúzta maga mellé. amik Görgényből járnak át. és távoli morajlás hallatszott.mondotta. és feldíszítette vele a belső szobát. és gyorsan elvonulna. kistükör.Csacsi. izmos férfitest a maga tökéletes szépségével emlékeket ébresztett föl benne. nem érzed? Az asszony szeme lassan leszállt az égről. kalapravaló gombát. Arca elkomolyodott.Olyan komoly lettél. végig. pihent és ismét elment. délre hazajött. és nemsokára friss. aludni.Hát szeretni csak úgy lehet? Az úrfi döbbenve fogta föl a nézést. mindent. kicsi olló. és mozdulatlan. Puhán végighevert.lökte az úrfi a sarokba a levetett szennyes inget. . zavart lett. egy császármadarat. vidám kislányra. az megköszönte szépen. és megkereste a férfi tekintetét. ahol fehér párák gyülekeztek össze az izzasztó hőségben. Színes cukor került elő a csomagból. majd Iván hoz szappant a mosáshoz. és ezzel vége volt ennek is. Aztán bement a belső szobába. Nuca. pihent egy keveset. Esténként világosabbak voltak a szobák.Ezt majd kimoshatod . Nem ment el. takarította a puskát. a bort. betért a házba enni. aztán újra lement néhány napra. végezte a maga dolgát. ezeket az úrfi odaadta az asszonynak. de egyéb köze nem volt semmihez. már reggel nem mozgott a vad. Vendég volt. halakat hozott. Úgy a nyolcadik vagy kilencedik napon beállt az eső.mondta az úrfi -. Már egész nap fülledt volt a levegő. . és ismét sötét lett. napközben meg nem volt rá idő. hanem kivitt egy pokrócot a ház elé. a szappant. nyúzott. és beszélt egy nagy medvéről meg egy hiúzról. Csodálkozva nézett rá. A negyedik napon megjött Iván a vásárolt holmival. Az úrfi föléje hajolt. Utána az úrfi lehevert. 116 . az asszony meg néha virágot szedett. . Kis tükröcskét is vitt magával. aki néha parancsokat osztott.egészen. a szemek még mindig fent néztek valamit az égen. Ha jönne egy jó zápor. mint rendesen. Az asszony a küszöbről nézte. mindent kicsomagoltak. és az arcát is leborotválta. Szót keveset váltottak egymással. Iván még feljött néha. aztán újra vállára vette a puskát. meg fésű. keze becsúszott az ing alá. olyan tisztán. máskor szamócát rakott az asztalra. Hagyta.Mehetek . megmosdott. és hosszasan mosdott. tisztálkodni. ennivaló volt bőven. És így volt ez a rákövetkező napokban is. evett. . Az úrfi szorosan magához vonta.

. Az alatt az idő alatt. mintha valami történt volna azóta közöttünk.Honnan tudod? Arca vörös volt. és arcát odatartotta a szélnek.. Szél suhant végig alacsony szárnyakon a tisztás fölött. A férfi hangja rekedt volt. dehogy. Az asszony lassan előrehajolt.. amíg nem láttuk egymást. .Ha az ember fiatal és egészséges. Most is látom. és szeretett. Tompa dübörgés közepette villámok fénye villódzott a pláj fenyői fölött.Butaságot beszélsz.Az más. Villám hasított a felhőkbe. . és sokkal szebb.. és nem jött vissza sokáig.. Nagyon sokáig.. nincs takaró rajta.. az asszonyt nem tévesztette meg.mondotta az úrfi. mely átsegíti ezen a szakadékon.mondotta az úrfi. és éles csattanás követte nyomon.Nem. Kitartott a nyomon. . az. . .Ne mondjon semmit.hátul hátracsapott fülekkel a kutya. és komolyan a szemébe nézett. . . ősszel.Mi nincs rendben? .Mondja. . olyan. hogy csak a szentek meg a vénemberek képesek szűzen élni?! De hiába volt a színlelt indulat. A fenyők zúgni kezdtek fönt a plájon. Néhány súlyos.Dehogy nincs. A napot elnyelték az ordas fellegek. csak tudod. Az úrfi megrázta magát. Mit mondasz? Az asszony felült. szomorúan. Az asszony elmosolyodott. Arca szinte gondtelt lett a kínos erőfeszítéstől. Olyan. . Hát hogy nem csinálod azt! .És ha nem csinálom azt.Gyerünk! . mögöttük ügetett a tehén és. Mert látja.. szinte dühösen. akkor nincs szeretet sem? . és felkapta a pokrócot. mint a jó kopó.. Néhány megriadt örvös galamb suhogó szárnyakkal szelte át a megsűrűsödött levegőt.Gyerünk be! . mint a pókháló. kövér esőcsepp koppant a tisztáson.Boszorkány vagy! Abban a pillanatban nagyot dörrent fölöttük az ég. itt valami nincsen rendben. .Ejnye.. mintha kísérteiét látott volna.Miféle asszonyról beszélsz? . és tépett lomb fanyar szagát hozta. És mégis más volt akkor.Nem. Ott fekszik az ágyon.. Azt mondta. akkor is voltak napok.Aki a rózsaszínű ágyban fekszik.A szemedben látom. amelyek. . Mikor már mondani kell valamit.Mit jelent az. egy kis fehér vonal. Az asszony elgondolkozva csóválta a fejét. Valahol egy fa rémülten reccsent. hogy szűzen élni? .Csakhogy? . . hogy forró. . az csak azt jelenti? . tekintetét a férfi szemébe fúrta. Csókra nyújtja a száját. A juhok futva jöttek lefelé a tisztáson. fehér medvebőr van az ágya előtt. Az asszony lassan feltápászkodott.Hát az megvan úgyis. .. hogy szeretünk valakit. 117 . és hörögve jött ki torkán a hang. és a melle fölött egy halvány kis sebhely látszik. .Te. Egy sólyom összehúzott szárnyakkal vágódott be a bükkösbe. .tért vissza az asszony makacsul a kérdésre. akkor jobb... Egyre sűrűbben koppantak a cseppek.Mi a neve annak az asszonynak? Lassan.. . mint most. Eltolta magától a férfi kezeit. Hanem az is kell. Látom a testét. akkor vannak vágyak a testében... . Csakhogy.Igazán buta vagy. amikor nem történt közöttünk olyasmi. Az úrfi tekintete megdermedt. Az úrfi megrezzenve bámult reá. mint én. hogy meglelje valahol a hidat a szavak között. melyek már az égbolt közepéig tolták elő fekete peremüket. és megragadta a pokróc sarkát.kérdezte az úrfi.Nem értem. hátrasimította homlokából néhány hajtincsét. és szinte ijedten ugrott föl a pokrócról. hogy visszajön hamar. de buta vagy! Hát nem érted meg. és az inge átlátszó. .Ősszel jó volt hozzám és kedves. hát mondtam már.. és érzem. De a szeretet? . és sötétség nyomta le az erdőket. tagoltán esett ki szájából a kérdés. ha az ember nem mond semmit. Aztán elment.. Szeme a fellegeket nézte.

. Mikor átment a házhoz.Azt. ahova olykor felmenekülhetek. egyhangúan... Lanyhult a szél. ebben a szebb. ritka. hogy a férfi abbahagyta a beszédet. Az asszony lehajtotta a fejét. Az asszony kuporgott a kemence sarkában. maga elé nézett egy ideig. Tudomásul venni és hordozni. amelyik nem az övé. és a gyászt. az úgy volt.. Szinte nem is vette észre. mindent. lehunyt szemmel. és esett. hogy az a férfi. szürkén. A Fulgeruj fölött dübörgött az ég. és pásztás függönyöket vont a fenyves elé. a plájászok gondoskodnak. Egyhangú eső ver deste a tetőt. ami vele kapcsolatban van. jó? Amikor elmentem innen. amelyiknek a törvényeit nem értette. egy világot.. a hideget. esett az eső.. határozott és kérlelhetetlen biztossággal. hosszú csend után: -Tudod. ami meg nem változtatható. .szakította hirtelen félbe az asszony. Aztán újra.Mindent értek . erről beszélni kell most már. hogy kell. Egy ideig szótlanul ültek. hogy hiányt ne szenvedj semmiben. és a szavak lassan lépdeltek egymás nyomában ezen az ázott szürkületen át. hogy kinyissa előttük a pajta kapuját. szokásai csodálatosak és észjárása felfoghatatlan. a borotvált. Lassan csillapodott a zápor odakint. . a szappan. mit kezdenél ott? Igaz? Azt sem tudnád. már nem is figyelte őket. -Hagyjuk! Jó? Megkaparta a parazsat. lucskos szagokat vert be a szél az ajtón. valahonnan a Kelemen gerincei felől. Dobolt a zsindelytetőn. idegen világ tárult föl előtte.kiáltott az asszony az állatok fellé. .. És hogy csak vendég ott fönt a Komárnyikon. Nuca. és kinézett az ajtón. Nuca? . . tisztább és egyszerűbb másik világban. Elkezdem egészen az elején. és a hangja fátyolos volt. és akkor éljük együtt a mi kis külön életünket. 118 .. ahhoz tartozik ő maga.mondta az asszony szinte unottan.Hát így van ez. Értjük egymást. hogy ez a sors. amelyik vörös csőrével és vörös lábaival a tisztásra leszállt. . amikor újra megszólalt. amire szükséged van. -Meg aztán a gyerek is. Az úrfi szólalt meg elsőnek.Ott. Zivatarszag áradt be az ajtón és hűvös szél. Nem is figyelte a szavakat. .Várj . És most. Kint esett az eső. és hallgatta a lassan fonódó beszédet.Azt szerette volna. és ő csak ült összekuporodva a partján. hogy tiszta vizet öntöttünk a poharunkba. ha én levinnélek magammal abba a világba. Töltött magának egy pohár bort. a munkát. nyelve idegen volt. és felállt.. az égből mintha szürke zsinórok lógtak volna. Egy méreteiben félelmetes. kesernyés. a fellegek egybefolytak. A tűz szagára az úrfi is előbújt a belső szobából.Nézd. szürkén. A férfi némán ült az asztalnál. sima arca. csendes sziget. mint valamit. minden abból a világból való. És nem is lepődött meg a szavain. rendes ellátást kapsz tőlem. Lassan. melyek szomorúan. mint egy pihentető. hogy ne tudjam? . Kint esett. hogy megszárítsa magát.Hóóój-nye! Azzal megindult. Határozottan jött a felelet.Persze. és görnyedt hátukon behoztak a házba egy idegen világot. A házban sötét volt. Bőrig ázva érte el a küszöböt. már nem is értette a szavakat. és leült az asztal mellé. szinte félelmetesen idegenek voltak. hogy ne legyen olyan sötét.Az úrfi csodálkozva nézett reá. . abból a világból való az inge.. mint tavaszkor az a fekete gólya. a szürküledő szobában halk pattogással égett a tűz. Én olykor feljövök vadászni.a férfi hangja mentegetőző volt -.Igazán a szememben láttad? . messziről jött vendég. Kellesz nekem itt fent. csak annyit értett meg az egészből. A beszéd muzsikáját hallgatta csak. . Ha már úgyis tudod. a beszéde.Hagyjuk . csupán elviselni lehet. és a beszéden keresztül képeket látott.Nézd . Ahhoz kötik valamilyen megfoghatatlan gyökerek.. már zápor verte a tisztást. és halkan sóhajtott. Te itt élsz fönt á házban. Jólesett a tűz. . a nyugodt hangot. a dörgés már csak távolról hallal szőtt. A többi már nem érdekelte. amivel a kezét mossa. a ruhája.i tisztás rosszkedvűen behúzódott a ködök mögé. amelyik megtöltötte. megmondom azt is.Hóóój-nye! . esett az eső. Tüzet gyújtott. . és hogy nem lehet ellene tenni semmit. ahhoz a másik világhoz tartozik.Kell erről beszélni? . bezárta magába.. hogyan gondoltam ezutánra..felelte halkan az asszony. ez úgy történt. szívósan. . Erezte. a gondolkodása. Az asszony kitárta az ajtót. és egy hajtásra kiitta.. sok idő múlva. Mint ahogy hordozni kell a telet.kezdte az úrfi -. előtte egy üveg bor s egy pohár. és kinéztek az ajtón. aztán teletöltötte borral a poharát cs kiitta. aki ott ül előtte az asztalnál. tiszta. Az asszony a kemence sarkán. Az úrfi az asztal mellett. aztán új fát vetett rá. mint ahogy egy poharat megtölt lassan a zavaros víz. az éle-let. és villám villámot követett.

.Most pedig csókolj meg! Szájuk hosszasan pihent egymáson.nevetett az asszony -. belépett Iván. Odanyújtotta a poharat. Éjjel szél jött. . rossz ez most neked nagyon? Úgy értem. . margarétát és rezgőfüvet vegyített közéjük. Estére Dédán kell lennem. A fákról még csepegett a víz. és kint esett az eső. hogy elsápad. . Kacagott tőlük az egész szoba..az úrfi meglepetten nézett rá. . Süvített a padláson. Az asszony megnyalintotta az italt. aztán elnevette ma gát. hogy nehéz-e. a gyerekkel. Ezekről a dolgokról aztán nem is beszéltek többet. és néhány percre előbújt a nap is.Levelet hoztam. és az eső vékony szálain lassan leereszkedett az este.mondta halkan az asszony.Ó. aztán összehajtogatta és zsebre dugta. s mentek. hátha megmozdul valami. Bement az első szobába.az asszony szinte vidáman fölnevetett -. .Mondd.Vissza? . . szeretném. Hajnalban elállt. aztán összeszedjük a holmit.mondta -.Mi? Mit mondasz? Ránevetett. Mikor az asszony kinyitotta az ajtót. Csak egy vaddisznót látott a Sestinában. Nem? Az úrfi nem szólt többet. Azon a délelőttön a kaszáló szélén kinyíltak az első harangvirágok. Aztán visszaült a kemencéhez. a nap a fenyők tetejét söpörte fent a plájon.Jó na.Sajnos . Iván.. . Isten veled! . hogy megszáradjanak. hogy nem szeretem. Nuca. és fényesre sikálta az eget.Tudja. Az asszony leszedte őket.. Valami gyönge szédülés fogta el. az úrfi meg a puskát. megugrott az is. nagy része úgyis itt marad. Aztán az úrfi elment. mikor jöhetek megint. de mire lekapta válláról a puskát. de őzsípolásra szeretnék itl lenni. Keze végigsimított a férfi haján.Harag? . .. . .. azonban később újra elborult az ég.Nem . Most nem. és állva maradi a küszöbön. hogy így legyen. Lefekvéskor azt mondta az úrfi.. minden vad a tisztásokat keresi ilyenkor. Rosszkedvűen és vizesen tért haza.Várják az őzek. jószagú reggel volt.Vagy úgy! Ez egy kicsit hosszabb cserkészet lesz. . . . Délre megjött az úrfi. Ültek némán. Ázottan került haza este. az erdőből párák emelkedtek.De ebédelni visszajöjjön ám! Egymásra nevettek. Az úrfi délig ellézengett a házban. és indulunk. A rákövetkező nap is esővel indult. menjen már.Ugye. alig ültek az ebédhez.Isten segítse! .Akkor gyere. Az úrfi nekiindult a Sestinának. de megrázta a fejét. .felelte kurtán az úrfi. . így. . A levegő hűvös volt és tiszta. és estefele már szemerkélt megint az eső. arca elkomolyodott.. azért nincsen harag? . most csúnya vagyok. ha mellettem feküdnél. .kérdezte az asszony. instálom. Alig rendezték el.A Pável felé megyek . délután már nem bírta ki. és érezte. Hűvös. Vállára vette a puskát.mondta -. a korsót meg az asztal közepébe. .Mikorra várhatom vissza?-kérdezte az asszony a küszöbön . Az asszony elpirult az örömtől.Kimegyek valahova . . De dél felé már megtörtek a felhők. s betette a korsóba.Ez a rendje.. .Hát egy kortyot legalább. Kitisztult az idő! A reggeli gyorsan elkészült. mint régen. 119 . Az úrfi átfutotta a levelet. valami az őszre emlékezett benne. Csodálkozva nézett reá. igyál meg egy pohár bort. De csak egy kortyot.Örvendesz neki? Azt hittem. a tisztás felső sarkában egy őz riasztani kezdett.De most! Egy békepohárral. . Mikor az úrfi puskával az ajtón kilépett. . és bement a belső szobába. dehogy. csak éppen egy hátizsákot vett Iván magára. A holmi nagy része ott maradt. Másnap szünet nélkül esett még az eső.mondta -. dehogy .. Egy őzbakot hozott a hátán. Örvendek neki.Egyél.Keljen fel! Várják az őzek! Az úrfi álmosan ült föl az ágyon. tudod Nem tudom. Még az alsóruháit is oda kellett akasztani a kemence fölé.Te.Elmegy? . .

meg mindenképpen.mondotta -. Mindenük megvan. mint egy utolsó cseléd. Mintha csak egy hosszú beszélgetést zárt volna le ezzel a mondattal. azt hinnéd. s azért kell mindenáron visszatérni. . mert azelőtt való nap vitte el a mészáros a borját. a kaszakő vidáman pengett a napsütötte tisztáson. amikor akarnak. olyan rosszul esik nekik. Fileháza felől. Pedig mindegyik szeretne egyszerűen élni. és megveregette a nyugtalan állat farát. 120 . és úgy lehetne csak igazán rendben minden. ami jólesik! Egymást nyomorítják. tudod. De hiába. aztán pipára gyújtott. A tehénre pedig ne legyen gondod. Holnap itt lesz vele. majd küldök egy másikat. -Igazán? . Ilyenek.Attól függ. Csak nem tehetnek mást. a küszöbön. . a libegve szálló pillangókat. mint az egyszerű embernek. ezen én is sokat gondolkoztam már. De azt hiszem. . s csak akkor. Mert nagyon szeretik a szabadságot meg az erdőt..örvendett az asszony a szép tehénnek. De mennek.Miből? . Zsebéből bőrtárcát húzott elő. vagy tudom is én. . a sok cifra szokásba.Egyébként Birtalan elment a tehénért Dédára.Mikorra várod a gyereket? Vállat vont. amire szükséged van. Vegyél. A sok cifra holmi közé. Kövéren gyűltek a rendek. és nem vetkőzhetik le. Az urak. és egyre az ajtó felé fordult. Egy idő múlva annyit mondott. Bőgött még a pajtában is. urak. akinek a szabad idejét percre kiméri a gazda.Hát. vagy vár a miniszter. és arra gondolt. ha még egy napot rászánna arra. kényes szokással meg mindennel? Jó nekik az úgy. hogy csak éppen valami másik úr jön hozzájuk arra a napra. és az asszony. ahogy élnek? Az orosz hosszasan eltűnődött a kérdés fölött. De félnek egymástól. ha egyszer úr. hogy örvendezzék az erdőnek és a szabadságnak. sajnos. így van ez az urakkal. Hogy annyi vagyonnal mégis csak úgy éljenek. hogy a család mit eszik otthon. hogy úgy lenne helyén. ki. kilenc hónap. Néhány napra rá feljött Iván.ámuldozott Birtalan -.valósággal megörvendett ennek a felfedezésnek -. sem nem tehetik azt. bizony. Azt mondják: muszáj. a ragyogó napfényt. te. Leültek egy fenyő alá. és nézte a lekaszált rendeket. Némelyikük alig bírja már el a sok gondot. nem jó. Szervusz. itt hagyok neked ötven forintot. ha az ő kaszája pengene ott kint. Sokára válaszolt. és visszajött. se nem örvendhetnek akkor. kisborjasat. Ez.Annyi tejed lesz ettől.Néhány lépés után hirtelen megtorpant az úrfi. A gyerekkel kapcsolatban. tudod. holnapra nincs mit egyék otthon a családja. jó az uraknak így. mert ott jött föl vele Birtalan. nagy-tőgyű állat volt. te.Bizony. -Várj . egymást! Fene ismeri ki őket. az asszony meg ült mellette. Aztán felvitte az ételt a tisztás végébe. és futniok kell. nem kaszálnak. vagy mit tudom én. És az asszony ott maradt. kezében a pénzzel. te.kérdezte hirtelen az asszony -. Az urak. mint valami betegség. milyen más lenne. mint a parádés ló a hámba. . Vár a főispán. mikortól számolódik. mert akkor kivetné őket maga közül a többi. És úgy mondja ezt.Mondja. hogy vissza kell menjenek. aztán evett tovább. azért nem teszik. mintha az élete függne ettől.. mint amit csinálnia kell. hát csak tudod! Sze minden asszony tudja! . amikor bekötötték a tehenet. na. Ez az életük. hogy azt sem tudod. aztán elővette a kaszát. ez az élet? Azzal a sok furcsasággal. már hajszolódnak vissza.Látod. és valami egészen mást csinálni. Hát minek van akkor a vagyonuk? Ha se nem élhetnek szabadon. De alig engedik el magukat benne egy kicsit. na várjon! Hogyan is vannak a hónapok? . Beleszülettek. És valami kis maró keserűséggel érezte. tudod. Iván felnézett a sóhajtásra. Aztán a kocsistól vagy az inastól megtudod.Mit mondasz? . lehunyta a szemét. olyan már náluk. látod. és mégis ezerszer annyi a gondjuk. kasza volt nála. Milyen szép lenne. Az ember igazán csak sajnálni tudja őket. amibe beleszülettek. mint a tehénnél. bőgve jött végig a plájon. vagy az. Szinte rínak. és önkéntelenül sóhajtott egyet.Jó az . és fenni kezdte. . Előbb megette az ebédet. . Az asszony némán bólogatott. és nekiállt a szénának. Ha látod.Honnan tudjam azt? . futkosással. Rántott még egyet a vállán. amíg az ebédet készítette. Valami furcsa szomorúság szállta meg. beleszületnek. Másnap valóban megjött Birtalan az új tehénnel. mit csinálj vele . elhevert a lüvön. Szép. micsoda baj származna abból. Iván bácsi .mondotta Birtalan. . Iván evett. nagyon furcsán élnek.

És ha nem volt más dolga több.ismételte halkan az asszony is. érzett.. Lent megkötötte egy iához.Adjon Isten. hogy még mondani akar valamit. Bármilyen korán kezdődjék a tél. átalvetővel. Aztán elmentek. Néhány nap eltelt azután.figyelt föl az asszony.Adjon Isten! . . hogy milyen lesz az. Iván bácsi. holnapután feljövök a lovakkal.. menjen! Azzal bevitte a villákat a helyükre. . Erre Birtalan is szerzett egy villát.Na. Később az asszony végzett a munkával. és nyomd le ágakkal. Ott kerítés van! . Jobb nem is lehetett volna. és nem történt semmi. tudja.Hát. A Ferenc felesége volt. kötelet kötött a tehén szarvára...Kitelelsz ezen. egy asszony. . szarvasbőgés végétől.. Az öreg morgott még valamit. és behordták a szénát. három hét. és nevetett -. és Vénséget látta jönni.. ezt a másik tehenet elviszem akkor .. Később az asszony is fölment a villával.Hát. amikor már a ház elé értek. . Vidáman végezte a dolgát. és rátette az átalvetőre.Mennyi? .Az más.. Némán dolgoztak. február. Ekkor fölálltak mind a ketten a padról.De.mondotta -. és morgott valamit a szakálla közt a melegről.köszönt az öreg. vigyázz. Később Birtalan is befejezte a maga részén. Az nem olyan ház. Ha jó marad az idő. aki éppen végezte a kaszálást. világra hozni a gyereket. annak a vége se legyen az. Az asszony lenézett a bükkös felé. és nézte.Nem. azok hogy? Menjen már! . a forrásnál megmosdott. . és beszélgettek valamiről. . Mikor együtt volt az egész.Mit gondol? . meg mi.. . Hatalmas szőrös bocskorait behúzta a pad alá. meg amikor tüzet gyújtott. Ha eső jönne. Egy délután aztán újra ugatott a kutya. kezével végigsimított izzadt. Elsőnek Iván végzett.Kitart az idő . Egy asszony.Micsodát? . . . . a hegyről. december. és Ivánnal együtt leült a ház előtti padra. menjen már! Hát az őzek. csak hajolni volt nehéz. január. egyedül? . Fejeskor. március. estére pedig gyűjtsed fiókba.Hát.Nem sok? .Mert már unalmas ekkora hassal járni. és behordjuk. amikor a kommenciót viszi föl a Fulgerujra.Mért jó? . akkor minduntalan visszatért hozzá a gondolat.mondta Birtalan. . amíg megjön a gyerek? Mégis. abba a házba? .nyugtatta meg az asszony.. De az asszony csak nevetett. hogy aminek nem unalmas az eleje. mondjuk.Ó . Végre előjött vele. egyedül? Hogyan gondolod. bottal.Ne féljen! .vélte Birtalan.. Csak akkor ismerte föl. és Iván magára maradott a pajta előtt. ahogy jönni szokott. és beült az árnyékba pihenni. Az idő valóban kitartott. Az asszony elgondolkozva nézett el a levegőbe.Szarvasbőgés. azzal fölment Ivánhoz. De mögötte még jött valaki. hogyan dői a rend a kasza alatt. . s beállt segíteni. puskával. május. November. . . . Lement a házhoz.Te . . beszéljek a méhészékkel ott lent? Ferencékkel? Hogy vegyenek oda magukhoz. Vénség! .. kopott fekete kalapját levette. hogy hegyesek legyenek a buglyák. aztán átment a legelő állatokhoz. attól függ. egy darabig üldögélt.Holnap forgasd meg újra a szénát . és az átalvetőt lecsúsztatta a pad mellé a földre. te. hanem csak ült. július.Adjon Isten! . és ő is lement. Sokáig topogott még elé-hátra. És ha vizet hozott a csorgóról. Iván szakértelemmel mérte föl a szemével. és kezdte vinni.próbálkozott Iván. Hosszasan ültek. Szép zöld volt. nehogy elvigye a szél. A 121 . Ott leült. Te. Birtalan bácsi. aztán leült. az öregségről. június.búcsúzott Iván is -. Harmadnap feljöhetett Iván a lovakkal. megforgatni a szénát. . és nézte az asszonyt. Feketén. Hát akkor az október. ősz haján. Az öreg falhoz támasztotta a puskát meg a botot. .mondta az asszony. hárman háromfelé. Azok őzek. fájt a háta. Rázta a fejét.Menjen már. Abba a házba nem. sze akkor már nem sok van hátra! Most június derekán vagyunk.De.Akkor jó.ijedt meg az asszony -... április. illatos és száraz. a Ferenc felesége. Az asszony hevesen tiltakozott. olyasmi. és mosolygott. Ki.

. Ment föl a tisztáson. A magyarói molnártól való. csak messze van. Nézte a kettőt. . . ha van. Majd télen.felelte szárazon a Ferenc felesége. belesett a nyitott ajtón is. ott a padon. fogta az üres tányért és az átalvetőt. szigorú asszony állva maradt. mikorra várod a gyereket? 122 . aki egymagában él az erdők között. ügyelve forgatta szájában az ordát és a sajtot. Nuca megrándult tőlük. soványán és szigorúan. majdnem ellenséges. . benézek idr a Pávelbe. Kimostam..Hö . Ne emelgess! Na jó. hogy közbeszóljon. Nyelvéről szaporán és minden szín nélkül peregtek alá a szavak. Lassan. . Mikor a tányér kiürült. Azok ott miféle állatok? . Az állatoknál még megállt.. az öreg felkelt a padról. feketén. gúnyos ránc szaladt át. . Győzöd őket egyedül? .Amikor az Isten akarja. a tisztaságot.mondotta.Tessék! Lássanak hozzá! Vénség azonnal enni kezdett.Persze. figyelte az ízüket. és kivitte nekik. Mert az osztóváta készül odalent. Bement.Mikor kell jöjjön a gyerek? . hogy ez a rossz. Valósággal sértődötten nézte a legelő állatokat. ordát és puliszkát tett egy tányérra. Hirtelen feléje fordult. kezébe vette a botot.Jó ház. csak a kecskék a tieid. tárgyilagosan. Na. De olyan is a tehén. Valami van ott.Hö.mondta. Azért is adta el.Hö! . Szemöldökei összefutottak. Nuca a küszöbről nézett utána. sajtot. és ez nyugtalanította. csak hagyja . mintha nem lenne joguk. és szeme fürkészve járta körül a házat. . mint a többi falubeli asszonyoké. azt csak télen lehet. . Nuca halkan odaszólt hozzá. mely éppen olyan színtelenül fekete volt.kérdezte hidegen. a kalapot a fejére tette. és feltápászkodott a küszöbről. Az asszony száraz arcán rövid. . Két sajtár? Az szép. Fejével odabólintott a Ferenc felesége felé.Na.Ne beszélj Istenről! A keresztény ember paptól kér áldást a gyerekhez. hő? . nézegette a tehenet. Mennyit ad a telién.Két tele sajtárt fejek tőle naponta. Kalapja után nyúlt. Elpirult a dicsérettől.mondotta -. látom. Nagyon fönt a hegyen. Veszedelmet érzett az asszony fekete kendője mögött. idegen asszony vajon mit akar? Miért jött? Nem lelte meg a magyarázatot. Az öreg. A szigorú asszony csak csipegetett belőlük. a puskát a vállára.A tieid? Mind? A juhok is? A tehén is? . A válasz fölényes volt. mindent. Még morgott valamit. megfésültem.Jó . Értesz hozzá. tetőtől talpig. na. Hát a gyapjút felfontad-e már? . s akikről csupa rossz és csúnya emlékei voltak.Hö.nézett rá valami különös. amit az idegen asszony teremtett. az öreget meg az asszonyt. aztán továbbment. lóféle. . és gyermeket vár valakitől. Dolog az van. feloldódott. Te ne beszélj Istenről! Azt kérdeztem. aztán nem is nézett vissza többet. és azon gondolkozott. és leindult.Az enyimek. Fönt elnyelte az erdő.Most nem lehet. hogy egy ilyen valakié legyenek. Az átalvetőt itt hagyom addig. Különösen a tehén.Hát ez az a ház . . De azért beismerte igazságosan: . mint amikor valaki fölrezzen a gondolataiból. nem az erdőben.Tessék leülni! . Iván meg a másik. és ítélet az.Szép állatok. ott szárad a padláson.Azt hittem. De fonni. idejét látta.Köszönöm . látszik. Az jó. Templomban esküszik. . Leült a küszöbre. hagyhattad volna itt is addig. egyetlen pillantással fölmérte a rendet. a sajt is jó. A másik asszony a padon ült. azért hát.Hagyja. . . .Igen.száraz. lágy nézéssel -. Amelyiknek leégett a malma. ott a küszöbön. Éles szemekkel végigmustrálta. A hangulat. és bevitte a házba. és leült Vénség mellé a padra. Hö.riadt meg az öreg -. és nem szólt semmit. akiket eddig ismert. mint aki megállapít valamit. . az orda is jó. Szelíden és csodálkozva nézett a szigorú asszonyra. attól. aki nem az ura. azt mondta Birtalan. de csak egy alig észrevehető kis rándulás volt ez. mi? De úgy jó.

azért nem hagyhat az ember elpusztulni. Az asszonynak egy pillanatra elakadt a hangja. nálunk. Csak a szemében látszott valami kis felvillanó öröm. Amért. hogy ezért jött. te. meg minden. A szénapajtában elhálhatsz. Majd segítesz nekem mosni. Nem sietős. Bő.Azt mondom. és kivitte az asszonynak. összeszedte. mint valami hideg kis fémgolyócskák. Ne féljen! Nem mennek le az állatok a maguk legelőjére. A Ferenc felesége hirtelen mozdulattal felállt a padról. Maga más nyelvet tud. Mert jó sok volt benne. nincs se szénánk.Nem arról beszélek. holnap vagy holnapután szedd össze a holmidat.Emiatt nem kell följöjjön Iván bácsi. néni. és ellátja az állatokat. nyári délutánban. Iván majd feljön ide addig. kegyetlen ostorcsapások. Egy lélegzettel mondta el mindezt.Mint apró. úgy pattogtak a szavak.Mi? Nem akarsz lejönni? . Az asszony viaszszínű homlokán fölszaladtak a ráncok.Hogy? Nem sietős. Mikor éppen erre jár. dallamosán nevetni kezdett.válaszolta vidáman és kacagástól csil-. Nuca csodálkozva figyelt föl rájuk. Bosszankodva dohogott. . . úgy összeszid. te. hagyja! Nem értjük meg egymást semmiképpen. Mégiscsak ember vagy. Várjon.Hát mi. Az asszony türelmetlen mozdulatot tett. Hát hagyjuk! Mindenesetre köszönöm. s én is mást.. Az ember nem hagyhat elpusztulni itt a vaddisznók között.Mi? Hát mit akarsz? ... Aztán csak fölvetette a fejét büszkén. Ha már így esett veled. Nevetve szakította félbe. . . hát így esett. te? . ámultán. és gyere le hozzánk. se legelőnk elég.Tessék. . ordát a polcon talált. Majdnem gyerek még.. . amikor maga eljön ide hozzám. biztosan szeretni fogják. Bent még egyre nevetett magában. amikkel megfeleljen mindjárt. sem én. Még mindig nevetett. . 123 . de a hangja még mindig kíméletlenül hideg maradt -. . Sem az állatok. Van tálam elég..mondta halkabban. Na. annak a gyerekemhez sem lehet köze. Még három is van ezen kívül. Az asszony nem talált szavakat. kiegyenesedett. . De az arca érzéketlenül száraz maradt. sebes mozdulat volt ez is. ami a tálban volt. Csak bámult félig megnyílt szájjal. az erdőben. mert segítem akar nekem. Ami sajtot. néni.Nem hiszek semmit. miért jött ide hozzám.Hagyja. . most nyár van. és a végén kisül.. .S mért? Mi? Nem elég jó neked az én házam? . a vér az arcába szaladt. ha erre jár. Amíg meglesz a gyerek. S mert közted s köztem is kerítés van. lakni.Hogyan? Hát az állatok? Azokat nem hozhatod oda.Mert kerítés van előtte.Nem. . te! S mért? Mi? . néni! A tálat majd felhozhatja Iván bácsi egyszer. nehogy azt hidd. . s vigyen magával egy kis ordát meg sajtot a gyerekeknek.Nem erről van szó .Semmit.Mikor jöjjön föl Iván? . mintha utánok lesett volna. az állatok miatt. -Hallj oda. beletette egy nagy cseréptálba. hogy én semmi rosszat nem tettem magának. mintha egy tyúkját loptam volna el. Megrándult tőlük. Néhány pillanatig még várt.Akivel az Istenről nem beszélhetek. szinte ellenséges még mindig..Nem.Hogyne nevetnék . látom. összeteszem valamibe! Azzal vidáman befordult az ajtón. . Amért erkölcs nélkül neveltek. aztán halkan. hogy azért jött. Hogy mikor jöjjön föl Iván? Ide. Fogyasszák egészséggel! Az asszony komoran vette át a tálat. lógó szemekkel -.bámult rá megdöbbenve az asszony. amire éppen szükséged van. . szinte tisztelettel. Tehát nem tudom. munkától színtelen szoknyájáról lerázta a puliszka morzsáit.Mit mondasz? Hogy te. és ennyit mondott: .. peregve hulltak ki szájából a szavak. Villogva nézett farkasszemet az asszonnyal. Ennyi. amikor a sajtra és az ordára nézett. Megütődve nézett rá.Mit nevetsz. Mosolyogva felelt és csendesen: . Amíg te lent. Erőszakos. és szétgurultak a napfényes.

Hö! Itt hagytam a padnál! 124 . ahogy gyilkos dühvei szétköpködte a szavakat. utolsó senki.kiabálta. phi. és maga elé nézett a földre. Újra hallgatott egy ideig. egyenesen a háznak indult. gyors mozdulatokkal. Aztán megcsóválta még egyszer a fejét. dohogva. s a hang tisztán és békésen szállt át az erdő fölött.jelentette ki végül is -. egy tisztességes asszony szóba állott veled! Phi. .Mit? . Csak hevert ott a könyökére dőlve. Nuca csak állt a küszöbön. de az ösvény üres volt már. .. Nuca utánaszólt szelíden. te. de már egyre halkabban.És most mi lesz? Az asszony csodálkozva nézett rá. szégyentelenje! Egyre jobban belehergelte magát a haragba. .. Mikor kilépett a fenyvesből. . hogy homok lesz belőle! Ezt az orcátlanságot! Phi. Megcsóválta a fejét. phi. helyére húzta a fejkendőt. hálátlan dög.Iván mikor kell följöjjön? Az asszony ránézett. Kintről még hosszasan hallatszott az asszony rikácsolása. ahogy a füvet rágták. vagy nem jössz?! . Hosszú idő múlva szólalt csak meg: . egy..Elment? . kicsit gondolkozott.Akkor én megyek .Néni! A sajtot meg az ordát elviheti azért! A gyermekek örvendenek neki. piha. A délután gazdag fényessége belenevetett az arcába. lefelé. és a kezében levő tálat kemény mozdulattal lecsapta a padra -.Nem megyek le ahhoz a házhoz. megigazította a haját. Azért nem kell haragudni.kapkodta az asszony a levegőt -. és kezébe vette a botot. csak állt és csodálkozott. s én jószívvel adom. és nézte a juhokat. Az ajtót is betette. kezét összekulcsolta a hasa fölött. bele a világoskék égbolt lehajló végtelenségébe. Fent a tisztás végében halkan kondult a tehén nyakán a kolomp. semmi más.Mondtam már. . te szemét! Te! Fogd a táladat.Hallj oda . Nem szólt semmit. Néha megcsóválta a fejét.morogta egy idő múlva. Verteién. nem is érdemel egyebet az ilyen! Az ilyen utolsó ringyó. Az asszony ment mögötte. . amikor Vénség visszaérkezett a Pável-patak-ból. Eldőlt a könyökére. mert úgy a földhöz vágom. csak sóhajtott és leült. felállt és az ajtóhoz ment. Ott ült a juhok mellett a fűben. keskeny szája szélén kiütött a nyál. és nézte a juhokat. . Kitárta szélesre. Lefelé nézett. Leült a padra. Az öreg nem kérdezett többet.Mi hogy legyen? A vénember dünnyögött valamit.A kerítés . és újra felsóhajtott halkan. a sajttal meg az ordával. hogy essen beléd a nyomorúság.Még szólani mersz hozzám? Ha ki vagy te? Hát mi vagy te? Egy hálátlan. és elindult föl az állatokhoz. aztán lassú cammogással odament hozzá. phi. hegyesen.Hát jössz. köpködve. Hiába tartotta feléje a tálat. hogy nem süllyed el alattad a föld.. És már ment is. nézze meg az ember! S még te beszélsz így! Ahelyett. és meglátta az asszonyt.mondta az asszony.tört ki a Ferenc feleségéből a teljes gyűlölet. Leértek a házhoz.Tudom. lent van az átalvető. .. hogy összehúznád magadat. Elindult a ház felé. nem nyúlt utána.Gondoltam . Aztán elnyelte végre a csend. Egy idő múlva aztán nyögve föltápászkodott. és egy vékony szárú kis harangvirágot nézett. vállára akasztotta a puskát. . és értetlen csodálkozással nézte a lármázó asszonyt. ide a hegy tetejére? Ebbe a büdös nagy erdőbe? Mi? Hogy csak így? Még ennyi hála se legyen benned? Hát ki vagy te? Mi vagy te? Egy koszos kis rosszféle. igazán! Mintha tűt szúrtak volna belé. . . és befordult az ajtón a házba. .Hö? . Aztán meglátta a padon a tálat. hát mit gondolsz. ezért jöttem én föl érted. . néni. . de aztán fölnézett az állatokhoz. megbecsülnéd magadat.rikácsolt rá dühösen a másik. öregapó. úgy fordult meg az asszony menés közben. hogy né. akinek sárgára aszalt arca lassan hamuszürkére változott.. Megállt. Aztán sóhajtott. s csupa hálálkodás lennél. hallj oda. . hogy nem megyek..El.Hát akkor dögölj meg itt! . .Nem megyek. és gondolkozott. szögletesen.

érted? Nehogy baj legyen! Hát azért.Jól fog ott fönt. öregapó . csak cammogott föl a pláj felé. ne emelj! . Egyedül emelte föl. 125 . Hö.mondta..Na. és kihozta az átalvetőt. . valami jóleső. és betette a sajtot meg az ordát az átalvetőbe. . így. Aztán ha érzed. kongasd meg a fát. és helyére rántotta a hátán. Az asszony állt az ajtó előtt. Isten áldjon! Vissza se nézett többet. azzal bement. És ahogy ott állt. csak maga elé nézett. nézte a lassan távolodó.mondta. Szeme a padra esett és a tálra. és a szeme elfátyolozódott ettől az érzéstől. érted? De megkongassad. görnyedt vénembert. így mozgott éppen. . amikor az asszony vállára akarta segíteni az átalvetőt. hogy kezdődik.Bevittem . Az öreg nem szólt semmit. amikor fölfele ment az Urszun. és valahogy Taté jutott az eszébe.felelte az asszony. meleg meghatottság lepte el lassan.Hadd el. a kemencékhez.

és eszébe jutott. KÍVÁNCSIAN figyelte magát. görcsös fájás? Talán csak egy jel? Egy figyelmeztetés? Óvás. Vagy amikor vízre mentek. nappal lihegtek az erdők a melegben. ahogy összekoccantak lázasan. De félelemről szó sincs. ellökni. Egy pillanatra úgy maradt meggörbülve. gondolta. Várt. Csak valahogy nehéz volt a veder. ami természetes? így teltek a napok. Tehát még semmi sem történt.futott keresztül rajta a kérdés. és a csorgónál lehajolt. ütemesen nyilallt. valamennyi asszony és valamennyi tehén. a jövendő közepén tornyosulva. mikor éppen vizet akart bevinni a házba. A fájás sem jött többet. Ösztönös sietéssel vitte be a házba. De nem jött a gyerek. az biztos. hogy vacogni kezdenek a fogai. Szinte várta. Aztán egy reggel. és nehezen szuszogtak. Aztán a többi elválik. Amire a feleletet majd csak akkor kaphatja meg. mint ahogy azt a juhok tették? A görcs fölengedett. hogy ott kell maradniok a széna közt? Vagy egyszerűen csak nem tudtak fölkelni többet? Valami olyasmi jön. Éles. aztán újra kezdődött. Mozdulatlanul feküdt tovább. és leült a padra. El kell jutnia a fáig! Mindenáron! El kell jutnia odáig! 126 . Éppenhogy csak gondolkodik az ember. Aztán fájni kezdett. ha eljön végre az idő. Aztán egyszer csak elment egészen. mint egy juh vagy egy kecske. és újra jött. Hogyan jön? Mikor kezdődik? Miből lehet megtudni vajon. Csak a görcsös fájás jött. és ő nem tudja.14. a széna között. hogy egyszerűen nem lehet fölkelni? De akkor mért mondta az öreg. Annyit se. Teltek. de ez nem baj. hogy jön? Csupa kérdés. Mikor a küszöbre lépett. amelyik valahol ott van a közelében. hogy le kell feküdjenek? Valahonnan tudniok kellett. csak arra tudott visszaemlékezni. hogy vigyázz. De semmi sem történt. és érezte. ha az ember már érzi. Ami biztos. Mint ahogy valami idegen testet figyel az ember. mint máskor. Mert hiszen eddig még mindenki feljutott rá. Újra és újra. és kongatni baltával. hiszen nem volt mért féljen. és arra gondolt: ez az. De akkor mi volt ez? Ez a facsaró. mint ahogy a vízbefúlónak eszébe jut az egyetlen csónak. Keze a hasához ért. Átment az ágyhoz. mert kivétel nélkül lefeküdtek mind olyankor. hasító fájdalom volt. nem lehet felregurítani. ami ott van. Honnan tudták ilyenkor a juhok meg a kecskék. ami előtte állott. és valahogy az Urszura emlékeztettek. tehát meg kell mászni. inni.. nehezebb. mint egy nagy. Gyorsan letette a vedret. Éppen csak hogy előtte állt még. Minden juh és minden kecske átesik rajta évente. hogy így szuszogtak a juhok mindig. ami előtte állt. hogy miképpen is lesz az. Most. és elgondolni sem lehet. Hallotta. hogy mire vigyázzon. De nem volt ott. Óvatosan fölemelte a vedret a vízzel. kongasd meg a fát?" Föl lehet még akkor menni odáig. mert hiszen miért is kellene félni attól. szürke szikla a hegyoldalban. Erezte.. és valamennyi juh. Az idő ragyogva tartott. még az egerek is. Vajon honnan tudom meg. mind. Egyetlenegy gidó. Most már nem maradt abba. Újra elkezdődött. Mind a karámban születtek. újra belenyilallt a fájdalom. Lentről ugyan nem látszik rajta semmiféle ösvény. és újra elment. Forróság lepte el és fázott. Úgy állt előtte. Az egyedüllét. görcsös fájással. Nem félt attól. Ijedten figyelte a fájást. Ezekkel a kérdésekkel teltek a napjai. Nehogy megüsse magát a gyerek a padlón. hogy nincsen-e már ott véletlenül az ágytakaró csergén a gyerek. hogy a tele vödröt fölemelje. fénylett a szemük. Nehezen lélegzett. és végigfeküdt rajta. hogy a kecskék meg a juhok lefeküdtek. Vajon most mindjárt itt lesz a gyerek? Nem kellene lefeküdni mégis. ez volt az egész. fönt a gerincen. Úgy jutott eszébe. egyetlenegy bárány sem született legelés közben. Tétován kereste meg a kezével. hogy megszületett már? . rossz. Eszébe jutott a fa. de nem is szükséges. és esténként kellemes hűvös szellők jöttek lentről. hogy kezdődik? Hiába erőltette az emlékezetét. annyira egyszerű és természetes kell legyen az egész. mert közeledik? Egyszerre olyan nyugtalanító lett a csönd. Ott van. hogy „ha érzed. Hirtelen jött rá ez a félelem. hogyan kell majd hozzákezdeni a megmászásához. Mintha valami baljóslatú figyelmeztetés jött volna valahonnan. Semmi különös és ijesztően rendkívüli nem volt abban. De vajon mit éreztek akkor? Honnan tudták. és aztán egyszerre csak ott voltak a gidók meg a bárányok. valami belenyilallt hirtelen. patakszagot hoztak. Többször egymásután. meg minden. Újra fölengedett. De aztán nem volt folytatása. De nern érzett semmit. Nem tud semmit. hdgy még domború. hogy vigyázz. hogy újra érezze azt a különös fájdalmat. ha a világra jön hirtelen. és a legbutább állat is meg tudja csinálni. amire nem volt felelet. Hogy a víz mindenesetre bent legyen. néha nyögtek is.

olyan volt éppen. és nincs mögötte semmi. Csak ki kellene nyújtania a kezét. Valami tompa. mielőtt. hogy mindig is egyedül volt. körülzárja. és egyszerre egészen tisztán és világosan érzi. Mintha Taté állt volna ott. ami köréje nehezedik. nagy világon egyes-egyedül.. de nem tudott. És egyszerre valami furcsa. patakok gerincei. Ugyanaz volt. A szíve sem vert már úgy. és valami élettelen. Háromszor. Egyedül.gondolta. Elszelídültek. Aztán egyszerre csak egy hang ívelt át a csönd fölött. aki ott túl az erdők hullámain valahol most baltafokkal dönget egy fát. Kísérteties hang volt. hullámos. ami ott terpeszkedik körülötte mozdulatlanul. az ég kék volt és ragyogóan tiszta. elment. csak valami mély és józan szomorúság. mély szomorúság fogta el. Elmosolyodott. hideg és nyúlós feketeséget tapinthatna vele. De a fák zöldjében volt valami szokatlan. szinte hallotta a láthatatlan lépteket a háta mögött. Lent üverek zöld háta hullámzott. amikor tudta. Szinte kézzel foghatóan. az élete árán is... de a fogai vacogtak még mindig. Azért. Érezte. Lihegett. hogy „egyedül vagyok". . Aztán már nem volt több ereje. ezerbe szakadó harsogás. fehér törzsű fánál. Egy harkály szállt el visítva róla. Benne magában kongott. hogy már nincsen egyedül. Jött. El akart jutni a fához mindenáron.. mint egy mérges buborék. Kétszer. döngő. Minden erejét összeszedte. Már csak a csönd volt körös-körül. tisztán és biztosan. Nyakán feltépte az inget. Ez megnyugtatta valamennyire. Szinte látta őt. Aztán ott volt a csonka. s a füstölő kemencék előtt ott ül az öreg hajlottan. Egyszerre föloldódott ez az egyedüllét. és megmarkolta két kézzel a baltát. Az öregemberre gondolt. hát itt van. mert ő is döngetett egy másikat. olyan vigyázva lépett. aminek a közeledését az előbb jelentette be egy titokzatos és baljóslatú jel. dongott. Testén végigcsorgott az izzadtság. és a balta kicsúszott a kezéből. A hang mintha felhasított volna egy láthatatlan. mint maga a valóság. De most. az egész zöld. mintha nem is ezen a világon lettek volna. csak szomorúság. Sütött a nap. s figyeli a lefojtott tűz hangját. Egyik lábával a Dószul Fulgerujon állt. A csönd és az egyedüllét. kegyetlen fájás. Az asszony fölült. Bang. azon a másik hegyen. Minden elcsendesedett. minden oldalon. Nem félelem. ahogy levegő után kapkodott. Futni szeretett volna. mint előbb. Ormótlan szögletes sziklataréja szinte fölsebezte az ég szelíden ráboruló boltját. mély és magas világ egyetlen harsogás lett volna.Óvatosan tápászkodott föl az ágyról. És én itt fekszem egyedül az erdőben. Bang. mint a szarvasok. mintha éles fényben állana ott a szeme előtt. El akart még jutni odáig. Már nem is hallotta a fa kongását. A görcsök elsimultak. jött. csak érezte. hullámos. Aztán lecsapott vele. Mérhetetlenül nehéznek érezte magát. Valami hideg fölismerés. Mintha tojáson járna. A levegő reszketett. minden ütés egy újabb sebet hasítva valahol. Egy bongó. Megérzi magát az egyedüllétet. egészen közel és tisztán az. Mintha a teste szakadozott volna szét minden ütésnél. Hallotta a saját hörgését. harsogott valami. elment. Fokára fordította. a házban. Ugyanaz a görcsös. ha kell. Haját hátrasimította. megnyugodott. hogy megfullad mindjárt. most egyszerre ott van szorosan mellette ez az egyedüllét. nehogy valamiképpen is siettesse azt a valamit. De egyikkel a Dószul Fulgerujon. Leroskadt a fa mellé. A fájdalmak lassan szűnni kezdtek megint. és ez az egyedüllét. valahol fönt. üvöltő. Kint szikrázott a napfény. Sietve ment keresztül a tisztáson. Ezen az egész ismeretlen. és az egész világ. Mint ahogy az Urszu alatt sem volt egyedül. A lihegése is megszűnt. Hát ez az. 127 . hogy egyedül van. hogy fönt a hegyoldalban valahol füstölnek a kemencék. Mint aki rájön. Sokszor. mert úgy érezte. s túl rajtok halványkék párákba burkoltan a Dószul Fulgeruj. Amelyik az egyedüllétet zárta rá a világra. Odatámolygott a fához. Elpattant. Ahogy ránehezedett az erdőkre. Sokszor. itt. Mint az őzek. Kiment a házból. kábult csönd szakadt rá hirtelen. az áfonyabokrok levelén még csillogott egy-egy csepp a reggeli harmatból. ahogy az elszálló hang után figyelt. üvegszínű burkot. és ez az érzés megijesztette. Egyszer. az ég és a föld között. Kétségbeesett erőlködéssel törte magát keresztül a sűrűn. tompa hang. Bang. És a tisztás vége és rajta az állatok olyan messze voltak. Minden mozdulatra ügyelt. A kemence mögötti sarokból elővette a baltát. néhány hajszálat elfújt a szeme elől. cafatokra. És ebben a csöndben tisztán és élesen nyilallt bele a fájdalom. zöld világ. kezében a baltával. Nem félelem volt ez. Csak nem vette eddig észre. és egyszerre egészen tiszta volt újra a feje -. Egész életén keresztül. Mintha élénkebbek lettek volna a színek.Itt van . És kongatta a csöndet. egy széles. Félelem járt a sarkában. másikkal valahol a végtelenben.

Minek? Hát a gyereknek! Sze tán arra várunk. Fenem a kést. Hozta Isten! . hosszasan kotort benne. . . Felnyitotta a nagy ládát. vizet tett föl a nagy fazékba. Még erősebben. lassan cammogva jön valahol a plájon.nézett reá az asszony fátyolos szemmel. klang. kling. Kling.. csak azután lépett be. . a kecskék is. hogy jön. aztán fente tovább.Jó. A kés nyele fekete volt. Hasították a görcsök. elég. A tüzet jól megrakta bükkfagyökérrel. Fente. hogy miért. Nem mert szólani többet. Érezte.Mennyire vagy? . . Nem bírta sokáig szó nélkül. Valami nagyobb edény van-e? Tál? Mi? . De mindig elmúlt. hogy neki szól. és nézte az állatokat. Mikor az öreg megérkezett. A juhok is így csinálják ilyenkor. Botját már kívül letámasztotta az ajtófélfához.Hö! . Ne félj! Az egész elmúlik. Később lement a házhoz. hogy föl ne kiáltson a fájdalomtól. Azzal fente tovább a kést. A tehén kolompja behallatszott. gondolta. megnézte.mordult föl az öreg -. az ágy alatt. és fenni kezdte. és érezte. azon át kell esni. Nem szűnt meg a fájás. És fente a kést.Nem tudom.Még nincs semmi. dél volt javában.S minek legyen éles? .Lassan fölállt. . mint a kisgyerekeket szokás.A belső szobában. Azért. aztán érezte.Volt már többször is.Hö. Ezt-azt elrendezgetett még. -Jó lesz? . És ez jó volt. Valósággal tépték szét a testét.Nem is a püspöknek. de nem jutott eszébe semmi.kérdezte gyönge hangon az asszony. Egyre erősebben. A juhok is átestek. aztán még talált egy nagyobb darab vásznat is..Hö. Szeme nyomban megtalálta az asszonyt az ágyban.Minek az? . Előszedett egy régi inget. és odatett mindent a láda tetejére.Ha éhes. megnézte. Néha megnézte a tüzet. öregapó? .Hö.Még egy disznónak is.. Megvetette magának az ágyat.Nekem? . Csak ki kell várni a végét.Akkor jó. Azzal visszament a tűzhöz.. A tisztáson még állt egy ideig.Elég nagy? . Kérdezni valamit. Ne bajlódj te velem! Lesz bajod magaddal is. Nyugodt volt. Lassú. amibe belegöngyöljék. fente. hogy kéznél legyen. öregapó. hogy nincs egyéb tennivaló már. . hogy értelme úgysem lenne. Még erősebben. Hát. Hiába. gondosan a sarokba támasztotta. nem egy gyereknek.. .. görcs volt-e? . . rakott reá néhány fát. és elindult vissza a házhoz. Ki kell várni. majd előhúzott a tüszőjéből egy irgalmatlan hosszú kést. Ami előtte áll. Még nincs. fente. Mert kelleni fog. nem a papra! .Jaj nekem. . . hogy a gyermeknek kell majd valami. . azt kettőbe hasította. megáztatta előbb. alapos szakértelemmel fente. Mi kelhet még? Gondolkozott. . Osszeharapta a száját.. .Minek az? . ott a polcon. levetkőzött rendesen ingre és belefeküdt. csillogó fehér díszítésekkel rajta. Kling. A ládát becsukta... Az öreg kihozta a fateknőt. Van egy olyan fateknő. Aztán odacammogott az ágyhoz. Várni kell. Egy idő múlva visszatértek a fájdalmak megint. Láthatod. nagy. öregapó . Békességet érzett maga körül. Érezte. és mindezeket szépen előkészítette. Eszébe jutott.Hö. A nyitott ajtón túl barna fényekben ünnepelte az erdő a nyarat. Az asszony iszonyodva bámult a rettenetes nagy késre. jó. Még erősebben. kling.Jó hát. majd ő is túlesik ezen. 128 . de nem értette.Mit csinál. megnézte a vizet. Aztán behunyta a szemét és várt. . A tarisznyájából elővett egy fenőkövet. levette a kalapját is. Egyszerű és józan gondolatai voltak. Puskáját levette a válláról. klang. És nem akartak szűnni.Minek? Hogy éles legyen. hümmögött valamit.. hogy valaki már jön. és odatette a kemence mellé.Hö! Van valami? . kezébe vette a baltát.

Egyetlen. és ujjnyi vastag erek duzzadtak az inak és csontok fölött.. hadd lám! Később. Valami nagy-nagy békesség és nyugalom szállta meg. aztán egyszerre valami rettenetes jött.. szólt valamit. . és ebben a ködben elmerült minden. összefonódó.Nana.. és az öreg hol a padon ült. és hirtelen belemerült valami puha és szelíd mélységbe. Aztán az ágyhoz lépett.Van valami? . És abban a pillanatban az a valami éktelenül elkezdett nyekeregni. Figyelni kezdett. hetekig. megjelent az anyaság különös mosolya. 129 .. hogy a fájdalomnak hirtelen vége volt. Az asszony nyögött. és beletette ügyelve a teknőbe. Az öreg ott a padon fölfigyelt.. vagy kérdezett valamit. és morgott valamit.Hadd lám. és a kezében veszedelmesen villogott a rettenetes nagy kés. arca eltorzult a kíntól... hogy ez a gyerek. és ebben a zsibongásban nagyon-nagyon messze valahol mintha vékonyka hangon felsírt volna egy gyermek..Hö. hogy „fiú".. egyre magasabbra. Höhö. . Mit bőgsz? Mi? Fiú vagy tán! Fiú ám! Legény! Netene. aztán kinyitotta a kemenceajtót. és az öregember beledünnyögött a nyekergő sírásba. .. Karján fel volt gyűrve az ing. fölemelt onnan valamit. és merült. ... Fejét hátraeresztette a párnára. ahogy néha odajött. . hogy elég langyos-e. a nyitott ajtón túl a napsütéses tisztás. bele kellett szakadni. bele kellett őrülni.. teste hátrafeszült. mint egy rossz.Hö. ahogy a víz loccsan a teknőben. mintha végtelen hosszú ideig tartott volna.Nem a nyavalyát. hol az ágynál volt. . Valami megnevezhetetlen rémületet érzett. A vederből hideg vizet kevert hozzá.. szörnyű fájdalom volt minden. Hohoho. Minden csupa zsibongás lett. jaj istenem. hogy mit csinál. mit óbégatsz hát? Még átszaladt az agyán annyi. az öregember. merült. letette a nagy kést. Homályosan érzett valami szépet. már nem lehetett. Még hallotta. vég nélküli kín volt. és a lángok egyre magasabbra csaptak. úgy tűnt föl. fogta a fazekat és vizet öntött a teknőbe. ezt nem. az ágy. egy perc. öregapó. Érzel tán valamit? .. egy véghetetlen perc. és a szemét lecsukta. Mért ne bírnád? Hö? Valamit morgott még. valami iszonyú. már nem is lehetett tudni. egyetlen hasító. Napokig.. és a kést beledugta az izzó parázs közé. aztán összecsukódott fölötte a fáradtság.Jaj nekem..Jaj. Az idő megállt. A kemencéhez ment. aztán a ráncok rajta nevetni kezdtek. a szoba. és nem volt vége. már nem lehetett kibírni tovább. mindegy volt egészen. Csak arra emlékezett. már bele kellett pusztulni. mert úgysem értette a szavát. hallotta a saját hangját kiáltani. mely duzzadt volt még a fájdalmak emlékétől. Szája körül. talán egy egész évig. vergődött benne...Csak éppen egy nyögés szakadt föl a száján. Tisztult körülötte a kép. mintha vörös lángok között égett volna. . Tudta.Jaj! Meg ne ölje! Az öregember bozontos arca rábámult.. Lassan odacammogott az ágyhoz. a világ valami vörös ködbe borult. ezt nem bírom ki. Elaludt. Újabb és újabb fájdalom facsarta kínba a testét. kenetlen kerék. Az öregember ott állt az ágy lábánál. és a kezét belenyújtotta a vízbe. na. ha visszagondolt erre. irtózatos volt.

Még mit. a ház. És ez a középpont a gyerek volt. különösebb jelentőség nélkül. és annak is enni kell. és csak ez jött ki a száján: Isten fizesse meg. és ezen belső súly szerint rendeződtek el egy központ körül. hogy legyen tej elég.. hogy ember. ahogyan illik. .Tán te szebb voltál. sokat. ezt meg ezt kell csinálni azért. . Bizonyos súlyt kapott bennük a lényeg. phi.Némelyik nemcsak hogy ráncos. Miután Vénség elment. és elfogódottan morogtak valamit Istenről és szerencséről. . köpdösték a padlót.Szép tarisznya . nehogy becsorogjon ősszel az eső.Ez? . minél többet. Bent a dolgok lényegében. és a tehénnel munka volt.utasította rendre Birtalan is. Azelőtt? Ott volt a ház is.szólt Iván. Félve tette bele kezét az esetlenül feléje nyúló kérges kezekbe. s fölmegy a Magurára medvét keresni. . szinte észre sem lehetett volna venni. amit csak nagyon ritka és nagyon ünnepélyes alkalommal szokás. megütközve. és az étel fontos.. te! . 130 . Egyszerre néztek rá mind a hárman. És most mindez egyszerre megváltozott. külön-külön vagy egy halomban. A dolgok értelme körül. . a tűz. az edények. Később megjöttek a plájászok. de valahogy összevissza voltak ott.Várjanak csak! Odament a ládához. Ezen már most is látszik. . és sorra odamentek hozzá. a víz. Meg kell nézni a zsindelyeit. Valami egészen komoly és súlyos változás. Tehén. Maga az idő is eszerint rendeződött el: ezt meg ezt kell csinálni a gyerekkel. hogy nőjön. asszony enyhíteni a dicséreteket.Hö! . A plájászok aztán sorra a gyerekhez mentek.csóválta meg a fejét Birtalan rosszallólag. és kacagjon. Isten fizesse meg. és legelőt adott meg szénát. de tejet adott érte.így Birtalan. Súlyt kaptak a dolgok. mert itt a gyerek. Kicsi. és dicsérték.. előkereste a kis piros tarisznyát. miképpen látta őket az ember. . . és egy szépen faragott bölcsőt hoztak. hogy valaki kezet fogott vele. ezt meg ezt kell csinálni a gyerekért. még párna is volt benne. minden. attól függ. hogy majd legyen a gyereknek.A héten fölhozzuk a lisztet is . a rét is. mindez ott volt. és aludni lehetett benne és tüzet gyújtani és főzni. a ház szép volt. Birtalan. piros arcú legyen. ez neked kicsike? Ez? Hö! Tán azt vártad. Csak éppen megszusszantak egyet a padon. milyen csúnya és ráncos? . VALAMI különös változás történt a világgal. phi. Nem kívül. A vásznak. Iván és Dumitru. a tehén. és szinte alázatosan hajtotta meg a fejét minden kézfogáshoz. meg ne igézzelek. . s olyan hegyes feje van. . főzni és enni. sértetten. hogy a szél. Mit akarsz? De nem ültek sokat. egy középpont körül.Ha kell valamit csak mondd meg . és ha egyik-másik hiányzott volna. Körben. mint a szilva . juhok: mind ételt adnak. ez történt: a dolgok értelme megváltozott. mert soha nem látott még ilyen apró gyereket. Elpirult a büszkeségtől és a meghatódottságtól. és elrendeződtek. És mégis változás történt. mint akik jártak már emberek közt. és elővette belőle a pénzt. mint a vaddisznó -..Örvendj neki.magyarázta tárgyilagosan Iván. a fa. hogy el ne vigyék a gyerek álmát.De nem látják. majdnem haragosan. Az asszonynak eszébe jutott a pénz. mint egy halnak. amit még Szőrfülűtől kapott annak idején.mondotta szinte szégyenkezve az asszony. aztán már szedelőzködtek is. mint amilyen volt azelőtt.horkant föl elsőnek Dumitru. A rét. . Igen.oktatta Iván -. A rét szép volt. volt tűz és tehén és minden. s tudják az illemet. és betöltötte a teret meg az időt. a tűz. nagyon komolyan kezet nyújtottak. hanem valahol belül. erősödjék. mert életében először történt.Minden újszülött ekkora . a víz: minden ugyanolyannak látszott továbbra is. .bólintott Iván elismerőleg. Ház: szél ellen és eső ellen védi a gyereket. és egyedül maradt a gyerekkel: egyszerre megteltek a dolgok fontossággal. de még kék is. meg télen majd a hideg be ne jöhessenek. mi? Hö. a dolgok felszínén.. A gerendák között ki kell tömni mohával a réseket. hogy mindjárt puskát is hoz magával. azt hiszed? .. Tűz: vizet melegíteni rajta a gyereknek.mordult föl Dumitru.. . hogy ilyen meg olyan.Ráncos a.15..Csak kicsike . megnézték.igyekezett az.

Iván behozta a lisztet. Az idő pedig haladt. istenuccse bolondok! Aztán elmondott még ezt-azt. te? .Ez nem a pénzből való .A gyereknek csináltam.Jövő héten elkezdik fúrni a hegyet . Mikor elkészültek. ahogy lógó nyelvvel hasalt a fűben. amikor majd belép az ajtón. és elvörösödtek -. ha majd a juhokat őrzi . hogy vajon Ő merre járhat most? Ilyenkor egy-egy pillanatra megjelent előtte az a bizonyos kép. ha jönne az úrfi hamar. hogy nem akar visszatérni többé. mint akik már tudják. s köszönöm az ajándékot. Hajnalonként hallani lehetett lent a bükkösben egy-egy suta panaszos sírását. és szinte restelkedve nyújtotta át.mondták egyszerre mind a ketten. Az őzek elrejtőztek a sűrűségekbe. Meg egy kis színes csörgőt. Ingeket és egy csomó vékony vásznat. Tedd el! Majd ha a juhokat őrzi.mondotta -. a ruhácskákat is ügyesen összehajtogatva a ládába rakta. Mézet hoztak. és végignézett a tisztáson. és elmentek. de még buta volt hozzá. Csak a gyerek volt mellette. akkor. hogy megnézze a gyereket. . és elment. a napsütés. egyszer-másszor ott űzték át egymást lihegve a tisztáson. mert eltelik nekik is az idejük. a legelő állatok. hogy hamarosan le kell hullaniok. . . hogy tiszteitetem. . mármint az őzeknek.. hadd játsszék. és reggelenként az erdő párái köddé gyűltek lent a patakon. a tehén és a juhok. Ami marad. A gyerekek dadogtak valamit. . aztán az is eltelt. Vajon ott annál az asszonynál szebb. A harmat délig ott csillogott az apróra legelt gyepen. azt visszahozom. Aztán megérkezett Iván a liszttel. De nem nagyon. és szomorúsággal töltötte el. . Bolondok ezek a mérnökök. 131 .Ezt vigyétek édesapátoknak! S mondjátok meg.. vegyenek majd a gyereknek. Birtalan nézte kezében a pénzt. } ön-e a gyerek apja? Mikor jön? Mit szól majd? Hogy lesz az. Végét járta a nyár.Mi legyen vele? . és kár. . hogy lent a Sestinában jár egy nagy bak. csak éppen eszébe jutott néha. Az asszony Birtalannak adta a pénzt. a padra. s jó lenne. hogy legyen. halkan köszöntek. Valahogy így gondolt rá: a gyerek apja. ami kell. És Ő nem jött. Elfogódottan léptek be a házba. ami szép volt. Isten áldjon! Másnap följött Ferencéktől a két fiú. és a gyereket szoptatta.Jó lesz a gyereknek. azt visszatette a piros tarisznyába. és letették az ajándékot az asztalra. kis ködmönkét.Ha elmegy valamelyikük a vásárba. a kutya. és aztán elszállt megint. . ezt én hoztam a gyereknek.mondta -. Majd.. ha ott ült a ház előtti padon. meg a ház. te. Érezni lehetett a levegőn. Tarisznyájából előkotort még egy vadonatúj furulyát. És minden csak vele kapcsolatban nyert értéket. Egyéb dolgokat is hozott.Egyetek! Mohón evett a két fiú. Fődolog a gyerek volt.Hát aztán. behordott néhány kosár fát. amit akkor látott: a rózsaszínű ágy és az asszony.De mit. most még ehhez is kicsi. Ez néha fájt. és leült a bölcső mellé. ott a Korbuly és a Szalárd között. Ó is. csak úgy.vigasztalta Ivánt az asszony -. ahogyan egy régi emlék fáj az embernek. Kis gúnyácskát.Nem . egy jókora darab sajtot betett a tarisznyájukba. látni lehetett a bükkök sötétzöld lombján. megszokott munka. Bocskort. ami kell.vélte Birtalan. Egy marékra való pénz is jött vissza. .Jó na. Ordát és sajtot tett eléjük. Néha. . . Néhány napig nem jött senki.Ez rengeteg sok pénz. a tisztás. a lovat kicsapta legelni.kérdezte csodálkozva az asszony. .Majd örvendeni fog neki . és az erdőkre valami különös csönd borult. Hűvös szaguk lett az éjszakáknak. Mit tudom én.kérdezte az. Hö. . és minden olyan szép volt és békés. Aztán elindultak. kis csizmácskát. Gúnyát.A gyereké. Ilyesmit. De főképpen a gyerek. ami lent történt az emberek között. már kergeti a sutákat. és ránéz a bölcsőre? Az idő haladt a maga útján.Anyátok küldött? . ahogy fáradtan a föld felé hajoltak. . Arra gondolt. Dumitru utolsónak maradt. édesapánk. mint itt? Tisztább a levegő? Fényesebb a napsütés? Vidámabban fütyölnek a rigók? Lágyabb hangja van a kolompnak? De minden már valahogy másodrangú kérdés volt. Kezébe adták. A forrás mellől még visszaszólt. a rendes. nem kergetőztek már. pelenkának valót.

A nyírfán. fanyar. ami hiányzik onnan a Komárnyikról. Együtt. egy asszony és egy gyerek. Mindössze néhányat hördült csupán. és azt gondolja: jön az ősz. Máskor talán megállt volna a nyírfa előtt. tarisznyát. hogy a Belcsujban múlt este megszólalt az első bika. hétköznapi élet. és néha bólintott az étel mellől. Iván fűrészelt a ház mögött. Az asszony közben behívta reggelizni. Iván elébement a küszöbig. fönt a gerincen. A széltörések tisztásain pirosan érett a málna. Rőtülni kezdtek itt-ott a bükkök is. Aztán egy rendszeres munka kezdődött. aztán több. Néha vendéget is hoznak.. aztán behívná enni. s a szedrek is foltosodni kezdtek. fűrészt. a rönkökön ülve. hogy ez így szép és békés.kérdezte csak' úgy. aki olyankor már csöndesén alszik a bölcsőben. de mégis úgy. Iván szinte megbotránkozva nézett rá. ahogyan szép és békés az élet. a pajta hiújában. telehordta vele a fásszínt.Hö? . a napvirágok sárgán virágoztak. Titkok nélkül. És azt mondta. és halkan beszélnének . . Aztán nem beszéltek többet róla. és behúzatta vele a szétfűrészelt rönköket a ház mögé.Aztán a forrás fölötti nyírfán megjelent az első sárga levél. hogy adjon hírt az úrnak. egyszerűen. hanem ott aludt a széna között.Van valami? . . három. Néhány éjszakára is fönt maradt. amikor Vénség megjelent fent a tisztás végében. és hosszasan elnézi azt az első sárga levélkét. ez a csöndes.Van hát. Néhány napig ott fűrészelgetett fent. A tizennyolcas. Majd lement. amit hárman élnek együtt: egy férfi. Összeszedte ott lévő holmiját. A gyermek apja fűrészelné a fát. Kevés beszéddel. Érezte. és nem is az emberre nézett közben. Mind a ketten. Egy reggel aztán kipirosodva tért vissza a plájról. hogy ez az.a gyermekről. és ott állt volna sokáig a nyírfa előtt. és lassan megérett az áfonya. vagy valami más? Készülődés valamire? Öröm. közben esténként és hajnalonként följárt a plájra. vagy ülne a rönkön. Szinte ragyogott az arca. hogy be kell tömni mohával a réseket a falon. előérzet? . és a télire való fát összegyűjteni.Hogyne jönnének! Még olyan év nem volt. amikor kész az étel. de mégis. Tíz nap se kell.A Pávelben is szól egy. s másnap följött egy lóval. az asszony segített neki. akik naphosszat az áfonyát habzsolják a pláj körül. Néhány kiszáradt vén fenyőt is. hogy „Az Iszticsón megszólalt egy" vagy „a stinabeli is mordul már". Megyek le Gyerkóhoz. és készült. . mind több. és éppen az asztalnál ült. meg az úrfi is.Vajon feljönnek-e az idén bikát lőni? . meg így volt. de nem akart bejönni a házba. békés. hogy így kellene legyen tulajdonképpen az egész élet. Az Iszticsóról is hallatszott bőgés.Bőg? 132 . és megszólalnak mind. és azt gondolta: jön az ősz. Valami megremegett benne a hírre. mintha egészen közömbösen jutott volna az eszébe ez a kérdés. és Iván hallgatta. és este ott ülnének egymás mellett a kis padon. mindig tudott valamit a medvékről. és arra gondolt. és érezte. úgy. s fent a Benedekben kettő. talán két hétig is eltartott. vagy szólt is rá valamit. nyári szaguk bágyadtán ringatózott a szellőben. az asszony kihordta neki az ételt. Feldobogott a szíve ettől. behívta a házba. Néhány nap múlva Iván föl is jött a fűrésszel. és néha azzal tért vissza.Na? . tisztán. és szoptatná a gyermeket. és amíg evett. Kövérre híztak rajta a rigók.. aminek a fája pattogva ég és gyorsan. És valami szelíd szomorúságot érzett volna. Kettő. És arra gondolt. Néha ott szoptatta a gyermeket is a napon. és elbeszélgetett vele a gyerekről. amikor nem volt más dolga. leült melléje a kidöntött fák törzsére. négy. Közös tervekkel és közös örömökkel. ott a forrás fölött egyre több volt a sárga levél. és valahányszor Vénség lejött a Fulgerujról. Az emlék volt-e csupán. és amikor enni kellett. balta t. A forrás alatt még zöld volt a medvesaláta húsos levele. ő segítene neki. Az úr is. hogy tudnak egymásról mindent. botot. De már az a sárga levél ott volt a nyírfán. és kesernyés. . De most csak ránézett a sárga levélre. Aztán egy napon érett szedret hozott Iván a kalapjában. és néhány arra való bükkfát kidöntött. és a legkisebb parázstól tüzet fog. Iván mellett. hervadó illatok emlékét az orrában. Hogy ma ez volt. hanem a bölcső takarójával babrált. Iván felaprózta még a hátralevő fát. és néznék az alkonyat-ba süllyedő tisztást.

és halszemei ravasz várakozással figyelték az asz-szonyt. kicsapta a tehenet is.hunyorgott ravaszul az öreg -.Mondja csak még egyszer? . . amelyik tavaly is ott volt. . Mintha pálinkát ittak volna.Na. .fordult vissza Iván. amelyiken járnia kell? Az asszony elcsudálkozott ezen a kérdésen. aztán csak ott volt és esett. Az a két nagy. .itt felnézett az égre. De nem volt semmi.kacagott újra az asszony -. Nagytakarítást csinált a belső szobában.Mit csinál a gyerek? . Mert egyikből sincs több. . Mert az sohasem fogy el. A szedren.Hö? Hol.Jó . mert ha az lenne több. már nem látszott a napból semmi. Iván. . annak kell. Hát a ciberekúrát tudod-e? . alattomosan és észrevétlenül.Hát azért. Leült a padra. . Másnap reggel kiment az állatok után nézni. tudod. hát azt mondd meg: mi több. hallottam tegnap délután a baltát. éjszaka is éppen annyi van szám szerint.. Mégis a nappalok jelentik az életet. De a levegő tele volt párával. és a bánatnak örömmel. . és végigsimított gyér sza-kállán -. olyanok voltak.gondolta az asszony.mondta -. fát hordott oda és vizet.Alszik. Három-négy nap . ahogy kell. És újra az Urszura emlékeztette. Aztán nevetni kezdett. Tett-vett. De Birtalan nem nevetett.Meleg puliszkát kell rátenni. Ez az eső. az ősz.Csak ezért jöttem . Az öreg még ült egy keveset kint a padon. volt már tárnics is. nem az éjszakák! 133 .Tettem már. De nemcsak a gomba. délután virágot szedett. aztán indult vissza. hogy miért viseli az ember éppen a szemét a legmesszebb a földtől.Hát ezt nem jól tudod . Alig végzett a gyerekkel. az Urszu-beli házat. tudod. Éccaka sokat sírt. Tehát egyforma sok van belőlük. Kis hangyászó . Kieresztette a juhokat a karambol. S addigra megjöhetnek az urak is. nem lelte a helyét. Hogy vigye le a hírt. megevett egy fél zsendicét. megérkezett Birtalan.Hol? . majd megnézte a gyereket a bölcsőben.bólintott Birtalan elégedetten.Az jó. és alig végezte be a fejest. Aki gyereket akar fölnevelni.A bánat . az van egy rakás.mondta . a tyúkoknak szórt egy kis árpadarát.A Pávelben jártam . és egyikből sincs kevesebb. Minden. azt meg tudod-e mondani.felelte kis gondolkodás után az asszony -. . és izgalom fogta el. A levegő. . ma még itt lesz. . a szerelem vagy a patak? . Ez újra Tatét juttatta az eszébe.itt legyintett kicsinylően a kezével -. a párák ahogy összegyűltek a tisztás fölött. Bár éppen változik a hold . hogy ne lásson meg vele minden piszkot. Köménymag levét is itattam vele. Hát ha annyit tudsz. Hát a Fulgeruj oldalában.De az öröm többet ér! . lássa. amibe úgyis bele kell lépnie! . Vénség utánaszólt még: . . . Bekapta gyorsan az ennivalót.Minek viseli az ember éppen a szemét a legmesszebb a földtől.Hö? Hogy bőg-e? Nem is imádkozik! Iván egészen friss lett és fiatal. A gombát estére megfőzte paprikás lében.Tudom hát. ahogy közeledett a nyár mögött megbújva. Lassan jött.hallgatózni. Az örömnek bánattal van vége.Sokat tudsz akkor . hogy három-négy napnál tovább tartson. Néhány korsót megtöltött velük.csóválta meg Birtalan a fejét. és már csepegni kezdett az eső. .Jelentsd meg a két medvét is! . Legalább lehűti a levegőt.A patak. . és jön is eső. és indult. valósággal körülszaglászta a szemével -. akkor hogyan akarsz gyereket fölnevelni? Az asszony újra fölkacagott. Jó ízű volt. forrón. és közben bükkfagombát is talált. nem lenne szép az élet. amikor pedig azon kell járnia? .ismételte meg az öregember a kérdést. s gondoltam.Sírt? . de nem hiszem. . és felsóhajtott.S mi kevesebb: az öröm vagy a bánat? . kell is.hökkent meg Birtalan. mint nappal.Fájt a hasa. mert ha ezt nem tudod.

Ennyi jár. szomorúan is. Ködfüggönyök lepték el az erdőt.Aki mindig csak puliszkát eszik . lefelé a forrás mellett. de az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. akkor mi lesz azzal a túróval. Meg amit fizetni kell érte. akarattal. és a fák mogorvák. Minden bánattól megnő az ember itt benn egy kicsit. elgondolkodva.Na.Menjen már . szürke esőben. a túrót is. a szitáló. Fölmarkolta a kalapját is a padról. Nézte az asszonyt. nekem elhiheted. míg mások meg. hogy az öregember. Harmadnapon este szél suhant a plájon át. Aki nem keveri össze a kettőt. úgy állt ott. Amennyi az öröm. Milyen furcsákat beszélt ma . érted? Jobban örvendeni az örömnek. hogy megtanítsa.ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére -. vékony ujjakkal kaparta a zsindelyeket. hanem előbb végez az örömmel. annyi a nappal. nem minden éccaka abból áll. hogy legyen miért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. mint egy halott lepke. s ez elől nem lehet megszökni. így van ez. míg az utolsó keserű morzsát is föl nem szedte az ember.vörösödött el az asszony -.gondolta.Nem-e? Hát ezek mikor készülnek? . s a túrót félreteszi. Aztán lehajtotta a fejét. Reggel dér fehérlett a tisztás füvén. 134 . én megyek! Az asszony elkomolyodva állt a bölcső mellett. ha gyereket akarsz fölnevelni. Döcögve. érted? És félretenni belőle valamit... S azt a furcsa ösvényt. vagy a földet a lábai alatt. Csillogva szikráztak végig a napsugarak az erdők fölött. tudod. itt bent . Az így van. Hogy mennyi jut ebből s mennyi abból. annyi a bánat. Éppen annyi van belőle. Nyirkos volt a levegő. Megnőtt tőle az éjszaka foga. Azzal ment. meglombosodik. Ésszel. Az életet nézi.. Indult. ha kutya-fáradtán. gúnyosan is -. Ehhez kell értsen az ember. az ég kék volt és tiszta. mindig csak puliszkát. A pulickát is. Másnap is esett. . óvatosan -. Az életet. Éppen annyi. annak a végin csak a bánat marad. mind egy szemig. hanem embernek. hanem előbb felnyalogatja a túrót.. . Minden éccaka sok-sok gyereket csinálnak ezen a világon. Az nem. Az eső nem állt el estére... lassan. rőtbarna színű. mint a tej. mert ezt tudnod kell. Megtanul valamit. Akár tetszik. lehajtott fejjel. mint aki a vizet nézi. A pulicka.mondotta azután komolyan -. és nézte Birtalant.. Az eső esett. és minden éccakához szükséges egy nappal..De ha az ember . S közben egy-egy levél is. Birtalan csöndesen hümmögve nevetgélt a padon. Meg köll ennil Ezt is. A különbség csak az. kutyamagányosán is. Nincs meghalás addig. más asszonyok azalatt csak túrót esznek puliszka nélkül. Később a csillagok is előjöttek.. Koppanva hullt.Ami pedig másokat illet . A pulickát.Azt bizony meg kell enni. és a túró szagával is megelégszik. Nemcsak olyan hányd-ide. . Ha öregen is. akár nem. Úgy ment ott. ami egy ember nyoma benne.Ide hallgass . A ház mögött kop-panva hullt a bükkök makkja. érted. A bánat.. annak vigyáznia kell.Amennyi az éccaka. Megnő az ember. . ameddig süt a nap. Az asszony nem szólt utána. hogy a nappal s az éccaka dolgát elrendezte az Isten. . de ha az ember mindig csak puliszkát eszik. és nézett utána. . mint a fa. inge ujját végighúzta az orrán és fölállt. aki ott ballag görnyedten lefelé. Nagy hangon. És erre való a bánat. mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Mármost aki nem egyformán osztja be. . az nem romlik el. úgy ülte meg őket. Az asszony utánanézett a küszöbről. és furcsán elmosolyodott. Azt meg kell enni. Úgy. Ujját magyarázólag emelte föl. Mint a fa. a lombja által. Több napfényt magába szívni. nem azt nézi. Ez a kommenció. Ennyi jár. a puskát is a vállára vette. puliszkát és puliszkát. aki mind csak pusztán eszi a túrót. annak a végire üresen marad a puliszka.felelte lassan. mint a nappal s az éccaka. ide hallgass. Embernek. nem kell irigyelni azt. .legyintett hirtelen. de a szeme még így is kifényesedett tőlük. mint az örömből. nehogy végül a túró megromoljék.Az öreg huncutul összehúzta a szemét. és bütykös hüvelykjével hátra bökött a bölcső felé. itt bent. Néhány lépés után visszafordult még egyszer.szólalt meg lassan -. vesd-odának. azt mindenkinek meg köll ennie! Én tudom ezt. Az öröm. és a Fulgeruj szikláiról a köd leszállt a patakokra. én. Minden nappalhoz szükséges egy éccaka. amit elmulasztott megenni az ember? Megmarad az a gyereknek? Birtalan a fejére tette a kalapot. Azt csak kiporciózta éppen. és félretenni belőle valamit a levelekbe... szinte kiabálva mondta az utolsó mondatokat. azt is. De érezte.

a hang halkan jött.morogta Vénség -. és vis/ szament az erdőbe. ahogy visszaereszkedett az üverekbe.Medve . emberek! Ettetek? . szinte bánatosan. és a reggeli napfény ahogy oda tűzött. Egyszer szólott csak. a fenyvesben. Ha ma elindulnak az urak.Felkeltek már . mint az olyan bika. . . estére a szálláson vannak. fekete hajában már messziről is meglátszott a sok ősz szál. Miután minden dolgát elvégezte. háromszor. lent volt a cibai szálláson. Nyújtottan. de még nem mutatkozott senki. bőrkalapját letette maga mellé.Igen. Dumitru. Arca komoly volt. egészen közel.morogta Dumitru -. fönt. . . Odaült melléjük. Az érdes. Meg ott jár a nagy medve is.Nem tudom még.Mi a terv? . a vendég itt marad a házban . A juhok megiramodtak. Az állatok abbahagyták a legelést. mert ez az ő dolga volt.Sokáig éljél . 135 .Jó reggelt. Egy idő múlva Birtalan kiment. Hirtelen újra megszólalt a bika. Kijár az a plájásznak ilyenkor.mondotta Birtalan -. hallgatta a hangokat. . lát szőtt tisztán az is. az asztal körül. Túl a plájon bőgött. kolompjuk ijedten szólott. Kipihente magát. rekedt hangra az úr felelt. sötét bajusza szinte haragosan árnyékolta be a száját. a Belcsujban jár majd s a Kis-Cibában. Arca fekete volt. Reggelre lemegyek én is oda. és feltartott fejjel. aki tehenet keres. Az urak ott ültek a tornácon. ősz haját megborzolta a serény reggeli szél. Az ősz fanyar szaga ott volt már a levegőben. és odanyújtotta. Szájából pára omlott.Bőgnek . mivel ő volt köztük a legöregebb. Utána megtörülte a száját. Később Vénség jött meg a pláj felől. . mozdulatlanul. . Aztán előrenyújtotta a fejét. és hátradőlt a fonott fűzfaszéken. Az asszony állt a küszöbön. A plájászok felsorakoztak a tornác alatt. Az erdőt lesték. mint egy sűrű. mindenütt bőgnek. Aztán sokáig csend volt. kiállt a küszöbre.köszöntötte az uraságokat valamennyiök nevében Vénség. uram . lassú és megfontolt szavakkal. éles és kemény. Barnásszürke hátára fényi vetett a nap. Megállt. könnyű szomorúsággal. A kemencében égett a tűz. és a poharat visszaadta. a Kis-Cibában .felelt Iván.mondta az úr. aztán lassan megfordult. Sok-sok idő múlva hallani lehetett újra a hangját. És valahol messze lent a Sestinában felelt reá egy másik. Azok medvék. valahol túl a gerincen. mikor a nap kelt. Hosszú. evett valamit. . Iván fenyőszeszt töltött egy pohárba. és megtelt valami különös. S reggel. Kiült a ház elé a padra.Ott van egy jó tizenhatos. És a nyírfa talpig sárgán állt a forrás fölött és reszketett. a Belcsujban egy tizennégyes.mondta -. . reggeliznek. ritka. Az urak hozták. de már egészen halkan megint.Adjon Isten jó reggelt! . pedig szellő se járt a közelében. és levették fejükről a kalapot. és felhajtotta az italt. . langyos volt. és nagyon messziről. Valami szépet érzett. de nem volt tüze többé. és elindult vissza a Fulgerujra.Úgy hallottam. bajuszát. megnézte a gyereket. Csak állt. kövér hullám. Aztán majd meglátjuk. Az ablaktáblák nyitva voltak. és szétoszlott a völgy fölött. aztán visszajött. Jó friss búzakenyeret. Vénség! És Vénség elkezdte. Hajadonfővel ült ott.morogta. valahol a tisztáson túl. Most még közelebb. és ettek. és nézte az őszt. Gyertek! Felszedelőzködtek mind a négyen. melege jólesett. Betért a plájászok szállására. és megszoptatta a gyermeket is. Aztán egy idő múlva a tisztás felső szögletébe kilépett a bika. kezdjed. és a szíve furcsán dobogott. és sűrű.Na. mit beszélsz medvéről? Hát az a kettő ott fent nálam micsoda? Hö. puha és jó. és túl a gerincen megvilágított egy sárgára gyúlt juhart. Szótlanul ettek. Az urak házából füst szállt fölfele. De a szemei mélyek voltak. Iván.Akkor halljuk! . A nap már beragyogta a tisztást. némán fi gyeitek a hang felé. s átvonultak a felső ház elé. És aztán egyszerre megszólalt megint. Sok a bika mindenütt. A kemence melletti padon ott ültek mind.mondta -. Aztán egyszerre csak meghallotta a bikát. Birtalan. lenézett a ház felé a némán bámészkodó állatokra.olyan. Vedlett bőrkalapját tisztességtudóan a kezében tartva. és főj tott hörgéssel belemordult a csöndbe. Olyat még nem láttál! Iván szalonnát osztott szét köztük s kenyeret. Hangja végighömpölygött a csenden. és borongva néztek. . Az agancs kifehéredett végei csillogtak. Néhány pilla natig így állt. szakállát. a gerincen. Kétszer. A bika ál mosan feléjük fordította a fejét.

a görgényibe. érted? Nem fontos. Akkor készüljetek! Egy óra múlva indulás. Kicsit nehezen mozog. Ennek csak a nyomát láttam. csak bika legyen. Hangja után nem fiatal az sem. és a kék égen fönt. Komárnyikot.Igen. te lent Gyerkónál megvárod. ott a két medve. Gyorsan bement vele a házba. Fölemelt kézzel köszöntötték egymást. Egyiket láttam is. Iván. de most áthúzódott a bükkre. a Pisoj üvereiben nem lesz nehéz. És a medvét. Hiúz? . Egyiket a nagy szikla alatti szedresben láttam kétszer is. A Sestinánál aztán elváltak egymástól.Jó.Nem. Apa és fia egymás mellett haladt. te az úrfival mégy a Komárnyikra. Dobogó szívvel kelt fölt a padról. hogy milyen bikát lő. aztán elnyelte őket a két patakvölgy.Először is. de azóta nem vettem észre. A félfülű kan ott lakott egész nyáron át. A kutya felugrott a fal tövéből és figyelt. . Abban a pillanatban nézett vissza az úrfi is. Az úr nyomában Vénség cammogott az egyik lóval. . Az a tavalyi kettő.. Az úr s az úrfi együtt indultak el fölfelé a Szalárdon. azt hiszem. Végül Iván az Iszticsót. magasan. Egy kalapravalót hagy ott az a medve. ugyanúgy hordták vállukon a puskát. . Kint ült a ház előtt. Amilyen a disznó. mint a bolondok. és a fia után nézett. a bükkök zöldjét rozsdafoltok tarkították. A plájászok feltették a kalapjukat. Nem beszéltek. szorosan a lába nyomán a kutyák. de nem mentem oda. Jól fog az.Disznó? . . de vékony. befektette a bölcsőbe. persze. Kétágat. . Iván mögött. Iván. ölyvek köröztek. széles. de az elhúzódott. te már tudod. Legjobb lesz. Felviszed a korbulyi kalibába. Csak bent morog. Majd Dumitru attól lefelé. a többit gondosan eltették télire. illő távolságra. . Öreg.Nem voltam még. Tizenkettes. Akkor már látszott a fák közt a kis szürke hegyiló. Szépen. ha majd beállanak a hidegek. Sestinát. még nem jött föl a plájra egyszer sem. De egyazon posztóból készült a ruhájok. az úr haladt tovább. Hacsak a farkasok meg nem ették a télen. A kanyar előtt az úr egy pillanatra megállt. uram. s ott maradt Birtalan is. Mikor ezzel megvoltak. Aztán ott van a tizennyolcas is. .morogta Dumitru -. A gróf a tornácról nézett utánok. Másik Görgény felől jár át a plájon.Valamelyik nap majd átküldelek oda is egy éjszakára. Vénség ballagott. két reggelen. Birtalan elmondta a Nagy-Cibát.Jó . 136 . Dumitru. Két másik is van a közelében. Néha visszatér. kulacsaikat megtöltötték belőle. a lépésük üteme is azonos volt. és kapkodták a fejüket. és mentek. uram.Láttad? . Az a vén visszarakott bika még ott kell legyen valahol. Birtalan. szétosztani köztük a pálinkát! . Holnap vagy holnapután. ha mindig lesbe állítod. a padon. langyosán tűzött oda a délelőtti nap. Itt-ott egy-egy juharfa sárga volt egészen. a másik még karcsú.A málnás üverben is bőg egy. elrendezte. A lovak nyugtalanul nyerítettek egymásnak. amikor meghallotta a nyerítést lent a szálasban. csak az egyik bozontos. Újra nyerített a ló. A patak martján tárnics kéklett. Egyforma magasak voltak. .Nyáron járt egy.. te itt maradsz a gróffal! Megpróbáljátok a tizenhatost a Kis-Cibában vagy azt a belcsujit.bólintott az úr -. s kezdték kihordani a poggyászt a házból. uram! A nyoma egy arasz és két sukk. Mögöttük. Kétoldalt már színesedett az erdő. hogy megnézzem. meg a piszkát. sima. és újra kijött. Lövess vele disznót is. Utána a lovak következtek. És Iván előtt. Előtte Iván a két kutyával. meg Dumitru. az úr kiadta a parancsot: . egészen a Marosig s túl a Peszkócáig.. hallgatva mentek. Még szétosztották maguk között a pálinkát.Hát még? . A Magurát figyelted? .Jó. nyomukban voltam. na. Aztán feltették a lovakra a fanyergeket. Zúgott a patak. amíg megérkezik az alispán úr. és álmosan lógatta a fejét. a Belcsujt. Az úrfi betért jobbra. te következel. A gyermek is abbahagyta a szopást. azok bőgnek. Az asszony a gyereket szoptatta éppen.Volt egy koca malaccal. és egy-egy elkésett harangvirág.Birtalan. jó húsz lépéssel előtte. Csak a hangját hallottam a sűrűből. Na. az úrfi mögött Iván vezette a másikat. a Kis-Cibát. amit az úr hozott nekik.A Magurán nem ütöttek le semmit ezen a télen . s a lovak mögött Iván. ahogy megrakott háttal kapaszkodott fölfele az ösvényen. itt lesz. .

Az úrfi úgy egyenesedett föl. kabátját.. Az úrfi közelebb jött. arca egészen kipirosodott belé. és még mindig mosolygott.Jaj. de egész rendes emberformája van már. kacagjon. Azzal a különös. . vállán a másik bőrzsákkal. zavart arckifejezéssel. az arcán. szorosan.mondta és elfordult. . egész testében kigyúlva. Az asszony állt a küszöbön.Isten hozta! Csak ennyit mondott. és mosolygott hozzá. Az úrfi bement a belső szobába. könnytől csillogó szemekkel. . Az úrfi tett egy lépést a belső szoba felé. Karjában ölelés moccant. pirosra gyúlt arccal fölnézett a férfi arcába. és a szívük valami csodálatos örömmel összedobbant. Ebben a pillanatban fölsírt a gyerek bent a házban. jaj.. Az úrfi újra elvörösödött.. vállán hurcolva az egyik bőrzsákot. és áttetsző kék szemével fölfele bámult.Mi történt veled? Nem olyan vagy. mozdulatlanul. és eleresztette az asszonyt. amikor az úrfi fölért és megállt előtte. bőgnek a bikák? . . Az is leoldotta a karjait. . titkos emberi érzés. Nem kimondott sírás volt. Arca szempillantás alatt elvörösödött. Nézte. . 137 .Na. fölvetett fejjel. Nyugodtan feküdt a pólyában.Mit nevetsz? . Istenem. és félrekapta a tekintetét.kacagott az asszony -. . Az úrfi ott állt a bölcsőnél. Iván jelent meg a küszöbön. Dereka megfeszült. . szeme zavart lett. . Szó nem esett. talpa bizsergett a vágytól. és nézett lefelé az ösvényre. .Bőgnek . Az asszony ráhajolt a bölcsőre.. szinte csodálkozva nézett végig rajta. és köhögni kezdett hangosan.hebegte az úrfi zavartan.kérdezte.Fiú? . csak valami olyan nyekergés. A gyermek nem nyekergett már. milyen butákat. persze . Mikor egy idő múlva visszajött. és a bőrzsákot letette a polc alá. Bevitted? Az asszony felriadt. büszke mosolygással. a melléhez simult. .mondta -. valami beteljesedett asszonyi méltósággal.A zsákot? Várjon. mint a tetten ért tolvaj. mint aki mókázik valakivel. A szeme neki is csillogott. és elsimította arcából a kiszabadult hajtincseket. amelyiken lassan jött a két ember és a ló. és egy halk bugással. és ez a nézés tele volt hálával és szerelemmel. Válláról lecsúszott a nehéz bőrzsák. Arca tűzvörös volt. És a szeme kék! Az asszony újra felkacagott. a száján. Valami nagy. Az úrfi újra a gyerekre nézett. Aztán lassan megindult az ajtó felé. miket tud kérdezni . a másikban vannak a ruhák. arca tüzelt. De még mindig kuncogott magában.De beszélni még nem tud? .Ez az élelem .Persze . Összefonódtak. Az úrfi nézte valami tétova. Közben ide-oda csavargatta a fejét. . és magához ölelte az asszonyt. énekeljen. . de aztán tanácstalanul megállt. Az úrfiban is megmozdult valami. fölakasztotta a puskáját a szögre. csak álltak összeölelkezve a bölcső mellett.Lát már? Az asszony halkan felkacagott. és a szíve boldogan földobogott. Az úrfiban megállt a szó tőle. Az vidáman.bólintott az asszony szinte sértődötten. erőltetve. és belenézett. sudáran. föléje hajolva.kérdezte halkan.felelte az asszony. háttal az ajtónak. ami félig nevetés volt és félig sírás. Az úrfi zavartan ellépett oldalra.Semmit . ahogy ott állt a ház sarkában.Hát persze! Tán nem macskakölyök! Az Úrfi kissé elszégyellte magát. De már akkor az asszony egyetlen ugrással ott volt mellette. Az asszony állt és mosolygott.Fene tudja ezeket a dolgokat . . a küszöbön legyökerezett a lába. Szeme a bölcsőre meredt..mondta zavartan -. aztán lassan odament. és halkan suttogott a gyereknek. és egyre mosolygott. Beléptek a házba. Az úrfi karja megrándult. két karját a nyaka köré fonva. és nagyot puffant a küszöb kövén. Az asszony kiment Ivánhoz segíteni. kalapját. A következő pillanatban léptek hallatszottak. ott hagytam kint. hogy elébe fusson..Persze. mint. és várt.Szeme kigyúlt. a sarokba. Iván nyugodtan végigment a szobán. Az asszony mellette állt. Az asszony ment mögötte. De csak állt a ház mellett. A többi a szemében izzott csak.

hogy elhitessék az erdővel a nyarat.Igen. Gyűrűket vetett a levegő. és nem száradt föl rajta a harmat soha. Még délben sem pihentek a bikák. és egyenként számba vette őket. aztán kiült a ház előtti padra. Hangjától kivirágzott a ház. hogy ez volt. Addigra már a nap is a fák fölé ért. az volt. Aztán egy idő múlva az 138 .Hagyd el . Beviszem én. mely kék volt és csupa békességből való. majd pokrócot terítettek a fűre. Vagy a kövek tették talán. Az asszony naphosszat dalolt a Komárnyikon. ameddig csak tartott az éjszaka. A friss fenyőbojtból vetett ágyak illata megtöltötte a szobát. derűs napok jártak. melyek már kora este emelkedni kezdtek a patakokból. Szép bőgés volt. ettek. Mikor pedig a nap hajolni kezdett. plájok laposán. Aztán meglátta Iván arcán a meglepetést.Te aztán eridj át a lóval. kitakarította a házat. és a gyermek halk gügyögése összeolvadt a juhok kolompjával és a forrás halk csörgésével. és a levegő még délben sem melegedett föl annyira. Innen jön-e vagy onnan? Mit látott? Hoz valamit? Milyen kedvében lesz? Ilyenkor a bölcsőt is kivitte a napra. és tisztások. Mámoros bikák dúlták az éjszaka borzongó csöndjét. hogy ne veszíts időt. összeszedte a tojást ami volt. Ahogy a hideget lehelték. mint aki zavarát takargatja a beszéddel. Fojtott volt tőlük a levegő.. mely nyirkosán tapadt az oldalukra. Megkereste a tyúkok fészkeit. az erdő már nem hitt nekik. és illattal telt meg az élet. hogy ne kelljen Vénség lemenjen miatta. mint máskor. kolompjuk olykor meg-megkondult halkan. Mert amíg a Fulgerujra érsz. A tehén több tejet adott. Szinte világítottak. és a föld nyögött. csak éppen megáztatták magukat a dagonyák iszapjában. barlangok és gombák szagát. A tárnics sötétkék tölcsérei hasztalan erőlködtek. hogy legyenek ott.szólt közbe az úrfi -. az iromba nagy sziklák. Vidd le mind a kettőt. nehéz neked. tarisznyájába kenyeret s szalonnát tett. s tova délelőttig ott ültek az üverek hajlataiban. Az asszony ilyenkor a férfi karjára fektette a fejét.Vigyél ennivalót magaddal onnan a zsákból. A ház békésen mosolygott a langyos napsütésben. és messziről bikák bőgése hallatszott. odatette az ebédet. . és elhevertek rajta. Az asszony gyorsan megitatott vele egy csupor tejet vagy egy pohárka pálinkát. Azon az őszön különösen jó bőgés volt. Egy-egy tarka tollú mátyás szállt át olykor a tisztás fölött. És a ház belső szobájában ott állt egymással szemben a két kigyúlt ember. amíg eltűnt a fák között. Estére már a gerincekről bődültek át egymásnak. messziről integettek egymásnak. Jó bőgés volt. meg a szellővel. Közöttük peckesen járkált a felgerjedt kos. s hol itt. és amíg a tűz duruzsolt. uram. és fűszálat rágcsálva a fogai között nézte az eget.. amelyik lent a bükkösben motozott. . csattogtak az agancsok. szünet nélkül dobogtak a csülkök. Könnyebb volt a vízzel telt veder. a Fulgerujra a másikért. végzett a gyerekkel. meleg fényével föllocsolta a tisztást. és a moháét. s aztán állt az ajtóban. mert őszillatuk volt már. hol ott búgott föl a hangjuk az üverek mélyén vagy a szálasok csöndjében. mintha kiszűrték volna belőle a nyár utolsó cseppjét is a szelek. közben elkészült az ebéd is. a levegőnek valamilyen hűvös. neki a plájnak. Talán a ködök tették. . S a levegő acélosan tiszta és hűvös. És a csillagok! Leereszkedtek a fenyők csúcsáig. és úgy kacsintgattak be az ablakon szerelmet tanulni. érted? . és lehunyt pillájuk alatt csiklandozó mosolygás rejtőzött. hadarva beszélni kezdett. Bármilyen vakítón tűzött a nap. uram. és halkan remegett. És néhány perc múlva már ott ment Iván fölfele a tisztáson. Szebben égett a tűz. és hördültek a torkok. És nem volt sehol senki. mint a nap odakint az őszi erdők fölött. és ágaikon a lomb pompázószínesen búcsúzkodott a világtól. nyers szaga maradt. és várt. Vagy a fák. S az esték! Puhák voltak. hogy mihez volt kedve. Szép várakozás volt ez. Felkapta a zsákot a küszöbről. és gyorsan. Tiszta. katlanok árnyékában már dér szaga volt a földnek. Elég.. vagy az erdők. mintha a csönd nyögött volna. s barna. de a napnak már nem volt ereje. Mögötte a ló s a két kutya.Igen. a bölcsőben aludt a gyermek. aszerint. Üverek mélyén. és nézett utána.a juhokat már nem kellett fejni többé -. aki zavarhatta volna őket. Délfelé aztán megjelent valahonnan. Iván. Az úrfi elmondta. és a verőfényben feredő tisztás széles hátán legeltek a juhok. Az úrfi minden virradatkor útra kelt. egyszerre megszólalt valamennyi. ha az alispán úrnak vagy a grófnak szüksége lenne rajok. meg minden. törzsük hűvös. ha holnap délre feljössz megint. és a ködök megindultak föl a patakok mentén. kíváncsi fénylidércek táncoltak az ágyon. Majd elrendezte a tehenet .

szalonnát tett a tarisznyába. Még nem aludtak ki mind a csillagok. Vad futás volt. olyan volt. de nem került meg. és mintha két bokros fát hordozott volna a fején. Sokáig hallgatózott. Lámpát gyújtott. amikor fölért a laposra. Ment vissza az Iszticsóra. Mindössze. néhány rövid pillanatig látszott fekete oldala a fák közt.Ha lehet. Néha úgy rémlett neki. egy jó formájú tizenkettes meg éppen ott izgágáskodott három tehenével előtte. Nem ágakból összerakott kunyhó. de nem tudott hozzáférkőzni sehogyan. Agancsára. Az Iszticsó keleti gerincén mordult néhányat. két napig keresték a kutyákkal. Kettesben. Úgy érezte. s egy bikát elhibázott. Nem törődött velük. Mire odaért. amelyik akkor jött föl az üverből éppen. mintha ott folytatódna minden. megkérdezte: . és néhány lépése van csupán fedetlenül. már talpra szökött. Ugyanaz az öröm és ugyanaz az egymásra találás. amelyik a rémülettől és meglepetéstől fújva és köpködve iramodott el lefelé a hegynek. hanem igazi ház. A túlsó üver alján volt már. s ez a gyerek most itt gügyög a bölcsőben. mert nem lehetett tudni. mintha még mindig ugyanaz az ősz volna. Mire odaért. amit Iván és Birtalan faragtak. Akkor már kedvesen duruzsolt a tűz. nem törődött azzal. amikor meglelte az iszticsói nagy bikát. A völgyek sötétjét mintha tejjel töltötték volna meg. Csak sötét este került elő megint. fent az Istenszékén. vette a puskáját. Sokáig mászkált utána a sziklák között. Néha két napig sem jött föl. mint máskor. így mondta Birtalan. rosszkedvű volt. itt ez volt. kísértetiesen ugyanazok. ugyanaz. Sietve iramodott a hang felé. Szép nagy bika volt. mikor kellenek valahova a kutyák sebzett vadat keresni. Egy pillantást vethetett reá csupán. Alig ébredt föl. szép nagy ház. de az öreg nem mutatkozott sehol. hogy megriasztja a tizenkettest. ahol egy évvel azelőtt abbamaradt? Lehet az? . Mindenfele bőgtek a bikák. A távolságot nem bírta 139 . aztán eltűnik újra a sűrűben. és ment. hogy reá lőjön. tudom is én! Azzal átfordult a másik oldalára. hogy valaki mozog a szobában. Néha megjött Iván. Az öreg behúzódott valahova az üverek közé. Csak éppen evett. későbben is vetődött vissza a házhoz. Az úrfi volt. és olyan zajt csinált. és annyi minden történt. Tudta.. Végre napkelte után pár perccel meghallotta a hangját. hogy egy év eltelik. mikor ott a napon hevertek. császármadarat kopasztani. és távol voltak egymástól egy egész éven át. Még a szavak is ugyanazok. ahogy kétoldalt fölmeredt. A hangját többször hallotta már lent a katlanok sűrűjében.úrfi fölébredt. ahol akkor abbamaradt.Mi? .. hanem a Komárnyik. figyelte a csillagokat. Nem szólt hozzá többet. hogy itt az volt. még éppen odapillanthatott. aztán ment vissza. megnyúzni egy őzbakot. A bika most vált át a gerincen. Dumitru átszaladt Ivánért. csak a gróf elsiette a lövést. A nagy bika kellett. kenyeret. ami ezeket a külső formákat megtölti. már csak két másik bőgött ott. mint a nagyon öreg bikák szoktak. hogy pillanatokon múlik az egész. Eszébe se jutott. és aztán kiesik.morgott álmosan az úrfi -. nem törődött a másik bikával sem. és akkor sem bőgött rendesen. korán akarok ott lenni holnap. Az asszony többször is fölriadt éjjel emiatt. amelyik az övék. azon az elmúlt őszön. csak mordult egyet-egyet. Ritkán szólott. Fáradt volt. Rohant. Ez azon a napon történt. Ezek voltak az asszony számára az igazi szép napok. Ez kora reggel volt. Kint halványulni kezdtek a csillagok. csak futott. és visszament az erdőbe. aztán lefeküdt aludni. Mint akkor. de mindannyiszor korán lett volna még.Lehet az. De a többi. Elmondta. s a csillagok bevigyázkodtak az ablakon. mindaz. úgy pihent a köd a patakok fölött. Mintha csak álmodott volna arról. de nem jött ki. de nem hallotta a hangját többet. amelyik nem tartozik a láncba? És ott folytatódik minden. hogy nem az Istenszéke ez. a szedresben majdnem rászaladt egy fiatal medvére. ezt-azt. a laposon. Mindössze. Az alispán úr megsebzett egy tizenkettest. pirkadat előtt. Napkeltéig hiába várt. . A gróf lőtt egy kant a Belcsuj fejében. készen várta a vacsora és az ágy. Egy-egy éjszaka ott maradt Iván a széna közt. Azon a reggelen azonban fönt az Iszti-csó laposán hallotta szólni. segített behozni egy vaddisznót. hogy eltelt egy év azóta. Napnyugta táján mordult ugyan a sűrűben néhányat a bika. Későn jött meg. még a mozdulatok is. Valahol egy disznó ugrott meg röffenve. és teheneivel éppen húzódott be a fenyves közé. Egyszer aztán arra ébredt. mintha az egész erdőt szét akarná törni maga előtt. mint egy láncszem. és már majdnem idegenek lettek egymás számára. És sehol-sehol senki. Egy délben. vele.mondta -. ébressz föl sötétben . hogy megálmodtak együtt egy gyereket. Ugyanaz az érzés és ugyanaz a tűz. Megivott egy pohár pálinkát. Az asszony hagyta.

így kívánta a szél. Már tisztán látszott. nagy. Csak várt tovább és feszülten figyelt. és leszaladt a mögötte lévő üveren. és oldalra ugrott. ott alszom. fejét a vörös napgolyó felé fordította. És akkor. csak messzi kereken nyögtek. halk röffenésekkel egy vadkoca terelte át süldőit. Lassan telt az éjszaka. Már csak a hajnalcsillag látszott. az északi oldalon. méltóságos léptekkel ment utána. nem mozdulhatott. Szívdobogtató. ropogva. Hosszú már olyankor ősszel. Ilyenkor a bika is megállt. méltóságteljesen lépett néhányat a bika. Valami nagydarab állat iszonyú csörtetéssel megiramodott alatta a sötétben. Mikor az ég keleten bomlani kezdett. és belenéz a szürkület páráiba. Aztán még kettőt. az öreg megszólalt megint. de az is alig. Egy ideig még fönt a laposon. A levegő re-megését. Sötét volt még. Figyelve. Az Iszticsó gerincén keresett magának éjszakázó helyet. aztán hallgatott megint. amíg láthatta lassan bevonulni a fák közé. Lent az üver alján. Napnyugta táján mordult néhányat a bika a nyugati oldal sűrűjében. Most már gyakrabban mordult az öreg. mint amikor a bika föltápászkodik a pihenésből. a keleti gerincnek. Majd lassú. És tudta azt is. Az halkan felnyögött. Tehát csak nézte.Éjjelre nem jövök haza . szederlepte gödre. A bika lassú. és lassan telik. a túloldali üver hajlatában mély hördüléssel fölmorgott az öreg Óvatosan lopódzott előre. Súlyos agancsa minden lépésnél megbillentette a fejét. Akkor kélt a nap. ahogy az öreg följött a laposra. érezni lehetett a szagát is. és a fák egyenként előbújtak. Valami olyan ásító hördülés volt ez csak. . az egyik egészen közel jött. fekete. Úgy éjfél után elcsöndesedett. kimért. alig hallhatóan hördült egyet. Megállt. Szerte a gerinceken nekivadulva bömböltek a bikák. rárontott a tehénre. hosszú orrú. és lefelé figyelt. a hullámokat. és ott bőgött sokáig. hogy utánamenni nem szabad. Az már felért a gerincre. Odébb egy negyediket. Első bíborpásztái végighulltak a gerincen. Először egy tehenet látott meg. Lefelé néztek mind. Egy szellő jött velük: patakszaga volt. s a fiatal fa recsegve törött ketté az ütés alatt. Egy fiatal bükkfasurgyé útjába állt. játékos szökellésekkel megindult fölfele. A levegő lassan megtisztult a páráktól. Néhány percig úgy állt mozdulatlanul. Néhány kisebb bika tovább tombolt. Futott. egy gombás tönk mellett megmozdult valami szürke. majdnem telehold. Csönd volt előtte. Aztán recsegve.mondta -. egy helyben. szájából vastagon dőlt a pára. hogy járnak utána. elköltözik a teheneivel. Aztán lassan előbbre ment. Nem tért ki. Túl újra föl. és az ezüstös fénynél látta az állatok sötét körvonalát ide-oda mozogni a széltörésben. és rekedten reáhördült. erősen vörösödött már az ég alja. mint egy meglódult szikla. foltos szederleveleken. A szedresben egy medve motozott. és éles visítással vágódott alá a bükkösbe. Hallotta. Csöndben volt és várt. gyönyörű hajnal volt. a bikánál. de nem tehetett mást. Mire a keleti gerinc alá ért. Néhány pillanat volt az egész. Bundájába bújva virrasztott egész éjszaka. A hang a laposról jött. 140 . Ekkor kibújt a bundából. Kacéran szinte. Aztán újra meglódult a tehén után. amiket a hangja vetett. Ott állt a szedrek között. Majd egymásra dőlt fatörzsek között egy ötödiket. Nagyot kellett kerülni. Fiatal medve volt. Tüzet nem rakott. Ág se reccsent. Barna hátára rásütött a nap. Kevés az esély. A nap rőt fényében egészen különösen csillogott a harmat sűrű gyöngyszövése a párálló. csak odabillentett egyet az agancsával. A korhadt faágak kusza összevisszaságából kivált egy fej. és kis fehér párákat csókolt ki belőle. De az öreg hallgatott. Néha megállt és visszanézett.volna a puska. Morogva. És akkor előtte. Lassan. hogy a sűrűben lövésre kapja. ha kemény sziklapárnán virrasztja át az ember. levél se zörrent. de ez a néhány pillanat elég volt ahhoz. és akkor ebben az évben már nem akad rá többet. aztán ahogy a csillagok egyre halványodtak. a fatörzseken túl. fogta a puskát. nyújtózik egyet. s egy dérszagú szellő végigfutott a fákon. és ha a bika megérzi. Megállt. és megmozdult egy agancs fehér hegye. Aztán ott volt alatta az üver széles. de nem törődött vele. hogy azon a délután bundával és tarisznyával induljon el a Komárnyikról. Csillaggyúláskor egyszerre csak ott szólalt meg a pláj alatt. hörögtek az erdők. Holdvilág volt. Csak egy lappantyú rebbent föl valahonnét. Fölért a gerincre. lassan megindult a keleti gerincen lefelé.

amerre a bika elrohant. vállára lökte a bőrbe begöngyölt hosszúpecsenyét. . . . Aztán odament. S azelőtt egy bak. oldalán tarisznya. Puska volt a vállán. mintha halk nyögések lettek volna. . és tovább dolgozott. Odajött. mint az a másik volt. Aztán egy szép kis fenyőágat letört.A tehén ebben a pillanatban látta meg a szikla mellett lapuló embert. azután egyszerre leszakadt a csönd. szája kissé tátva volt. A feltúrt föld is jelezte a csapást. és a fejjel bajlódott. kivette a puskából a töltést. Tizennyolcas. . ágakat zúzva lezúdult az üveren. Az izgalom még ott vert a szívében. A nagy bika megrándult. ott feküdt a hatalmas bika. . Hát a sárga medve? . ott fönt.A Sestinában is tudok egy olyat. fehér párák és rőt napsugarak között. Belefújt négyszer. fiú! Az úrfi nyakába vette az agancsos fejet. mint két nagy kanál.Az. orrlika kitágult.És a szürke. . és belefújt a csőbe. Megtöltötte a puskát. Apám? . Nem ilyen szép. Lent. ahol előbb a bika állt. De már ekkor a célgömb ott csillogott a lapockáján.Egyet én is lőttem már. .Szép. . amelyikről Vénség beszélt? . Szeme üvegesen meredt a kinyíló reggelbe. Csak messze. .Nagyon öreg lehetett. és falatozni kezdett. Csupa figyelem lett egyszerre. mintha még hördülni akart volna egy utolsót. A bőrrel végzett már. 141 . Aztán letette a kést. Az úrfi ott állt néhány másodpercig mozdulatlanul. de ugyanakkor valami furcsa.mondta az úrfi. fákat döntve. hallatszott távoli bikák bőgése. Vékony.Ott jár az is. magával rántotta azt is. amerre a gerincek a láthatárba beleolvadtak. hullámzó hangja volt. fekete vérfolt a szedreken. Aztán leült az egyik fatörzsre. Vér. Lába legyökerezett. elővette a tarisznyáját. lomhán. Sok vér. egymásra dőlt korhadó fatörzsek között. Mélységes nagy csönd. apa és fiú. Éppen olyan furcsa.felelte vissza.Gyöngyös . És néhány másodperc múlva már recsegtek fent az ágak. Öreg. Igazán szép. Gratulálok hozzá. Odébb. És vér mindenütt. messze. szomorú érzés fogta el. fülei előredűltek. . amikor fönt az Iszticsó laposán megszólalt egy kürt. . kereken mindenütt. mindenütt. ötször. Disznó van több. Messziről visszaverték a hegyek. a szálerdő szélén. óvatosan elindult a vérnyomon lefelé. Sötét. mint ez. és a kalapja mellé tűzte.Ez az első? . Dögöt hagytam neki.Nem tudtam még összetalálkozni vele. Sötét. Fejét lassan. Vastag. felolvadva a harmat cseppjeiben. Nyaka megnyúlt. de csak véres hab jött ki rajta. A figyelés eleven szobra. Aztán lassan. Itt jár medve? .Meglőttem tegnapelőtt. Nem kellett messzire menni. Agancsa megakadt egy fiatal fenyőben. Széles a kiállása. Lehajolt. A tehenek megriadva csörtettek mögötte. Szíve örömet dobolt. csillogva. és lassan levette fejéről a kalapot. A színe is jó.Hujjjhahó! -Hujjhahó! . Még érezte a perc visszahozhatatlan nagyszerűségét. és élesen belehasított a csöndbe.Ez.Három fiatal. A lövés keresztülhasította a csöndet. Aztán letette a puskát megint. játékos hang jött a puskából. és megindultak lassan fölfele egymás mellett. de vastag. Szeme idegesen keresgélt a szederleveleken. ropogva. megmártotta a bika sötét vérében. Az Úrfi megállt előtte. Javában nyúzott. A félfülű él még? . Már nem élt. Még néhány pillanatig hallatszott a füst mögött a törtetés. megnézte az agancsot. Felfigyelt. S lentebb is. -Halottam lövést a minap is. visszarakott. Tízes. és a fák közül előjött az úr. Vér. s ahogy lezuhant. A megborzolt szederindák. és egyszerre elöntötte valami jóleső nyugodtság. fekete vér.Jó bőgés van az idén. gyöngyös. a félelmet nem ismerő erő öntudatával fordította arrafelé. Az üver megtelt fekete füsttel és keserű lőporszaggal. s aztán mintha maga az Iszticsó indult volna meg: recsegve. vastagon.Öreg volt és sovány. a gerincen. A bika is megállt. amerre a tehén valamit észrevenni látszott. hintázó. amikor fönt a gerincen kurjantás harsant.Disznó volt.Jó. Egyik agyara is hiányzott.

Már fönt voltak a gerincen. A nap sárgán ostorozta a bükkök lombját, s rőtbarna levelek rajban szálltak alá, mint a lepkék. Egy darabig még együtt mentek, aztán fönt a laposon az öreg megállt. - Na, én itt eltérek. Csak a lövésedre jöttem, mert amúgy is itt voltam a Gergely-pojánban. A fiú is megállt. Kezet fogtak. Keményen kulcsolódtak össze az ujjaik. - Valamelyik nap talán meglátogatlak, fiú, s egy éjszakát eltöltők ott. Tőled közelebb a Gergely-poján, s ott jár egy jó bikám. A fiú elveresedett. - Jöjjön, apám, szívesen látjuk. - Látjuk? Kivel vagy ott? - Hát, úgy értem... Az öreg elnevette magát. -Taknyos! Azt hiszed, el lehet titkolni előlem valamit? Mit gondolsz, ki gondoskodott a fehérnépedről, ameddig odavoltál? Ki küldött föl lisztet meg szalonnát meg egyebeket? Mi? Tőled ugyan éhen halhatott volna! - De... - Hallgass! A napokban elmegyek, és megnézem azt a fehérnépet. Az öreg ott fönt a Fulgerujon sok jót beszél róla. Kíváncsi lettem. Na, jó vadászatot addig is. - Jó vadászatot - dadogta az úrfi zavartan -, kezitcsókolom. - Szervusz. Azzal már mentek is, ketten kétfelé. Az egyik zúgó fejjel és megszégyenülten lefelé a plájon, amerre a Komárnyik nagy tisztását rejtik a fenyők. A másik békésen nevetgélve magában föl délkeletnek, s aztán be az üverekbe, a sűrű, katlant rejtő mély üverekbe, ahol penészszagú gombák és öles páfrányok teremnek, moha fogja föl a lépés zaját, és összehajtó, vén fák szűrik meg a csöndet és a fényt. A háznál azonnal nekiestek a bika fejének mind a ketten. Az asszony is segített. Lenyúzták a koponyáról a bőrt, a koponyát elfűrészelték úgy, ahogy kell, aztán betették ázni a csontot a forrás alatt a vízbe. Odaültek melléje, és nézték. Gyönyörű agancs volt. Fogdosták, tapogatták, mérték a hosszát, vastagságát, ágait. Iván is ott találta őket, amikor délfelé megérkezett. Odaült hozzájuk, nézte az agancsot, dicsérte, aztán kiteregette a híreit. Az alispán úr lőtt egy tizenhetes bikát, s le is jött a Korbulyból még tegnap. Ma reggel indult vissza Vásárhelyre. Két disznót lőtt összesen és egy bikát. Elégedett volt nagyon, és szép borravalót adott Dumitrunak is, Gyerkónak is. Csak Dumitru nem volt megelégedve vele, mert azt mondja, még egy olyan otrombán járó embert nem látott ezen a földön, csoda, hogy lövetni tudott vele valamit. A gróf meglőtte a kis-cibai tizenhatost. Most még a belcsuji medvét akarja megkeresni. Hát az aligha sikerül őkelmének. Mert neki meg az a baja, hogy köhög, azt mondja Birtalan. Minden negyedórában: keh, keh. Hát így nem lehet medvét lesni. Azt mondja Gyerkó, odaát Ilván akkora medvét lőtt az egyik Bánffy báró, hogy olyant még nem látott ember. Galléros medvét. És láttak egy fehér bikát is, egészen fehéret, Ratosnya fölött a Porkujon. A vécsi báró plájásza látta, és most odament át a báró is, maga. Fene tudja, mi igaz ebből. Ezeket tudta Iván. Délután kifőzték az agancsot, letakarították róla a hártyákat, és kiterítették a ház falának támasztva a napra. Jó volt odanézni, olyan szép volt ott az az agancs. Az úrfi megferedett, megborotválkozott, és egész délután aludt. Az asszonynak nem szólt az iszticsói találkozásról semmit. Valahogy nehéz lett volna beszélni róla. Estefelé átment a Pávelbe. Magával vitte Ivánt is. Alig mentek el, lihegve érkezett a házhoz Ferencéktől a nagyobbik gyerek, hogy Birtalan bácsi azt üzeni, menjen le Iván a kutyákkal, mert a Belcsujban megvéreztek egy medvét. - Ha hazajönnek, megmondom - ígérte meg az asszony a gyereknek, aztán enni adott neki, s a gyerek egy idő múlva elindult vissza. Este megmondta az üzenetet. Iván megvacsorált, és elment, hogy hajnalban már a Belcsujban lehessenek, így aztán két napig újra magukra voltak, fönt a Komárnyikon. Második nap este eldördült egy lövés a Pojána Vurfun. Naplemente tájban. Aki csak hallotta, felütötte rá a fejét. Vénség a Dószul Fulgerujon, a káliba előtt, Iván a Nagy-Ciba gerincén, lefelé jövet. Dumitru a Pisoj oldalában. Aki csak meghallotta, felütötte rá a fejét, mert idegen hangja volt a lövésnek. Sötétedés után, mikor az úr előjött az üverekből, és leült a káliba előtti tűzhöz szalonnát pirítani, Vénség megállt előtte.
142

- Volt egy lövés - mondta. - Hö? - A Pojána Vurfun. - Hallottam. - Hö? Hallottad? Akkor jó. - Mért? - kérdezte az úr -, bizonyára az úrfi járt arra. Vagy Dumitru, vagy mit tudom én. - Hö! - csóválta meg a fejét rosszallólag az öreg -, nincs füled, uram. Mert az a puska nem volt az úrfié. Sem a Dumitrué. Sem az Iváné. Sem a Birtalané. Sem a Tiéd, uram, sem az enyém. Hát a kié volt akkor? Hö? Ezen az úr is elgondolkozott. Másnap reggel aztán megint csak dörrent egy lövés, és nem sokkal utána még egy. Tisztán lehetett hallani: valahol a Pojána Vurfu alatt szólott a puska. És délután már ott volt Farkas-Dumitru a jelentéssel a Dószul Fulgerujon: nyolc ember tanyázik a Pojána Vurfu alatt. Ötnek puskája van, háromnak csak baltája. A Vurfu szikláinak valamelyik odújában lakhatnak. Szarvastehenet lőttek. Az első lövéssel megsebezték, a másodikkal néhány száz lépésnyire onnan leterítették. A bőrt otthagyták, csak húst vittek el. Éhesek lehettek, mert nemsokára már füst szállt föl a sziklák közül, és a füstnek égett hús szaga volt. Bocskort viselnek mind, és nem nagyon értenek az erdőhöz. Legalábbis a nyomok mindezt így mutatják. Ezt jelentette Farkas-Dumitru. Ugyanakkor már Iván is fönt volt a Komárnyikon. Ő a szarvastehénről nem tudott, csak a lövésekről. És arról, hogy emberek tanyáznak a Vurfu sziklái közt, akiknél fegyver van. így történt aztán, hogy kora délután az Iszticsó laposának nyugati szögletében, ahol a pláj a Vurfu felé kiágazik, összetalálkoztak apa és fiú. - Hova mégy? - hőkölt meg az öreg. - A Vurfura. S apám? - Én is. S mentek együtt tovább. Mögöttük Iván ballagott és Dumitru. Néha halkan szót váltottak. - Nem jó emberek azok. - Prepegyitok. - Tudom. - Baj lesz velük, meglásd. Baj. - Lehet. - Hallottál Bandilláról? - Hallottam. - Nahát. Nagy, rengeteg fenyves, kúposán felszökő sziklacsúccsal: ez a Vurfu. Nyugati oldalán van a nagy tisztás, a Pojána Vurfu. Lenéz Görgény felé. Sok, apró, keskeny üver fut onnan lefelé, málnával, szederrel benőtt üverek. Sziklái közt medve tanyázik télen, s nyáron ott kölykedzik a hiúz. A görgényi pásztorok szerint lidércek laknak ott, a Pojána Vurfun, éjszakánként gyakran látni imbolygó tüzeket rajta. De sokan a görgényi pásztorok közül azt is tudták, hogy nem lidércek azok a tüzek. De ezek hallgattak. Mert nem jó tudni olyasmiről. Nem jó tudni az olyanok dolgát, akiket csendőrök keresnek esztendők óta, akiknek se otthonuk, se senkijük-semmijük ezen a világon nincsen. Akik olyanok az emberek között, mint állatok között a farkas. Mert bizony ilyenek is vannak. Gonosz, sötét emberek ezek. Egyszer itt, másszor amott. Itt fölgyújtottak egy házat. Amott agyonvertek valakit. Azt sem lehet tudni, mi a nevük, honnan valók. Úgy járnak nyom nélkül, mint az ördög. A prepegyitok. Zsugori, vén parasztok, akiknek a házuk az erdők közelében épült, éjjelente reszkető kézzel tapogatták meg a szalmazsákba rejtett vagyonkát: ott van-e még? Jaj, csak meg ne sejtsék valahogy a prepegyitok! Aki országos vásáron jó pénzt kapott a juhaiért, s elkésve bandukolt haza az erdők között, inge alatt a duzzadó bukszával, itt-ott félelmetes árnyékokat látott a fák között, és a szíve egyszerre a torkában kalapált. Jaj, csak a prepegyitoktól őrizzen meg mindenkit az Isten! Aki gabonáját csépelte a csűrben, s meglátott kapujában egy sötét ábrázatú koldust, rongyos batyuval a vállán, ijedten szaladt hozzá, jámbor szóval ültette asztalhoz, puliszkát tett elébe, túrót s pálinkát is, ha volt. Megkérdezte, honnan jön, s hova megy? S úgy bánt a szavakkal, mintha pappal beszélne. Mert nem lehet tudni, nem prepegyit sündörög-e a koldus gúnyájában, akit ott várnak társai valamelyik sötét sziklakatlanban, s aki viszi nekik a hírt, hogy hova, s kihez érdemes ellátogatni éjszaka. És jaj volt, aki rossz szóval fogadta az ilyent! Akire megharagudott az ilyen! Annak felégették csűrét éjszaka a prepegyitok. Ezek a bujkáló,
143

sötét emberek. Akiknek sohasem lehetett elég sötét az éjszaka, sohasem elég sűrű az erdő. Ezek a prepegyitok vertek tanyát a Vurfu ember nem járta sziklái között. A legnagyobbik barlangot választották ki. Megtöltötték mohával, fenyőbojttal. Reáhányták rongyolt pokrócaikat, bundáikat, s készen volt a szállás. Olyan prepegyitnak való, homályos, szurtos, nyirkos levegőjű. Körül a sziklafalon kivirult a penész, le se kaparták. A denevéreket nem űzték el. Minek az? Elférnek együtt. A barlang szájába tüzet gyújtottak, aztán sütötték a húst. Puliszkát is főztek hozzá, volt málélisztjük elég. Sok mindenük volt a szerteszét heverő átalvetőkben. Zsákmányolt holmi, innen-onnan. Szép tiszta idő volt, és a füst kéken és egyenesen szállt fölfele a sziklák közül. Ennek a füstnek a nyomán lelte meg őket azon a napon a havasi király. Éppen ették a húst. Egyik kezükben csontot markolva, másikban puliszkát, amikor eléjük dobbant hirtelen. Vállán a puska, keze a puskán. S mögötte az úrfi meg Iván meg Dumitru. A prepegyitok felugráltak. Ijedtség és vad düh tükröződött bozontos tekintetükben. De már akkor megdördült az úr hangja a barlang szájában. - Állj! Aki megmozdul, golyót kap a fejébe! A mély, fenyegető hang megtöltötte a barlangot. A prepegyitok mozdulatlanná dermedtek. - Aki fegyverhez nyúl, lelövöm - folytatta csöndesebben, és egyáltalában nem látszott harag az arcán, inkább valami vidám derű -, azt lelövöm, mint egy veszett farkast, úgy. Nem támadva jöttem. De aki reám támad, meghal. Ki a fej köztetek? Egy hosszú szőke szakállas, tüszős ember előbbre lépett. - Én. Tompán kongott a hangja, de félelem nélkül. Összehúzott, keskeny szemekkel nézte az urat. Az végigmérte tetőtől talpig az embert. - Nem te vagy az, akit Bandillának hívnak? Az ember arca alig észrevehetően megpirosodott. Dacosan vetette föl a fejét. - Én. - Hát azt tudod-e, hogy én ki vagyok? - Tudom. - Jó. Akkor azt is tudod, hogy mit jelent az, ha én valamit mondok. A barlangot ellenséges hallgatás töltötte meg. Gyűlöl? - sütött az emberek szeméből. Az úr keze a puskán volt, a puska ravaszán, és a fekete puskacső úgy csüngött a vállán, hogy vak szeme az embereket nézte. Ugyanígy állott az úrfi is. Ugyanígy Iván és Dumitru. - Ide figyelj - dongott az úr hangja tompán a barlang fekete csöndjében -, semmi közöm hozzá, hogy mi dolgotok van nektek odalent az emberekkel meg a törvénnyel. Magatok végezzétek s azok, akikre tartozik. De az én erdőm nem zsiványtanya! Holnap estig időt adok, hogy eltakarodjatok innen. Fene se fogja a nyomotokat keresni. De akit közületek holnapután reggeltől kezdve, bárhol és bármikor az erdőn meglátok, azt úgy lövöm le, mint a kóborló farkast. Megértettétek? Bandilla mozdulatlanul állt s mögötte a prepegyitok. Csak a szemük parázslóit. - Megértettétek? Megértettél, Bandilla? - Szavakkal szólottál, uram. Nincs okunk, hogy meg ne értsük. - Akkor jó - csúsztatta le az Úr válláról a puskát, s leeresztette maga mellé a földre -, egyetek tovább. Dumitru, a tarisznyámat. Azzal mintha csak odahaza lett volna vagy valamelyik kalibában egymaga: a puskát odatámasztotta a barlang falának, bőrzekéjét a földre lökte, s leült reá. Ezt tette az úrfi is. Dumitru meg leoldotta a tarisznyát, és szedte ki belőle az ennivalót. Kenyeret, sült mogyoróstyúkot s a kulacsot borral. Néztek a prepegyitok, s nem hittek a szemüknek. Bandilla is megütődött egy pillanatra. Aztán elmosolyodott, furcsán, keserűen, és intett az embereinek. - Üljetek le és egyetek! Az úr húzott a kulacsból, aztán a fiának nyújtotta. Az is húzott belőle. Mikor visszaadta, az úr intett Bandillának. - Gyere! Igyál egy áldomást az egyezségünkre! Bandilla odajött lassan, átvette a kulacsot. Nézte, és állt mozdulatlanul. Aztán lassan az úrra vetette furcsa, zöldeskék szemeit. - Sok évig élj, uram! Emberséges ember vagy, azért.

144

Visszaakasztotta szájába a pipát. Egy másiknak elkapta a karját. Amit mondtam. hogy szó nélkül elterült. csak körülállták őket sötét. gonoszul. és kinézett az erdőkre. ahol zöld fenyők és rőt bükkök koronáján aranyos fényben csillogott a nap. Csak nézett ki az erdők fölé. s nagy. hogy leülsz ide közénk.. Bandilla? Egy dologról nem beszél az ember kétszer. Egy harmadikat már azon nyomban elkapott bal kézzel. s csak azután nézett föl az emberre. nem lehetett megérteni. aztán elővette a pipát. Aztán letette a kulacsot az úr mellé a földre. amikor Bandilla csak intett egy kurtát a fejével. Dohányotok van-e? .Hanem. . csak itt járhatunk át. uram. Előbbre lépett. zacskót. .Biza. Megtörülte a kését.Na. ellenséges. ahogyan beszéltem. és nem evett.Ne ijedj meg. Akárha nem is lettek volna ott. nem azé. Nem nyúltak a fegyver után. nem szólt semmit. . mintha nem is hallotta volna. vegyem elő a zsákból. És a következő pillanatban egy váratlan és villámgyors mozdulattal elkapta jobb kezével a Bandilla derekán a széles tüszőt. Vagy lőj le bennünket. Az úr evett. uram! Csak azt akartam megmutatni neked. és visszadugta a tokjába. Az úr már az első szónál kivette lassan a szájából a pipát. Csak Bandilla állott mozdulatlanul az úr mögött. bolyhos füstöket eregetett. fekete szemeit belefúrta az előtte álló emberbe. Nem fejezhette be a mondatot.Te. hegyes végű báránybőr kucsmáját föltolta a homlokán.Ha Görgény felé van dolgunk. hosszú. Szótlanul ettek mindannyian. uram. Te Bandilla. nem is nagyot. szemtől szembe. . Iván szájában megállt a falat. aztán lassan feláll.Bolond vagy-e? Bandilla rekedten felkacagott. Éppen úgy.Dumitru. s felkötnénk benneteket valamelyik fára? Mi? Az úr sóhajtott egyet. . Szemöldökét fölhúzta. és rátömött. vagy hagyj békét nekünk! Mi lenne. s körülvették az urat meg az úrfit. kihívó. Nem nyúlt a puska után. Az úrfi evett tovább. és rábámult Bandillára.Nem félsz? Mi? Az úr rácsiholt előbb. azért egyszer-másszor csak vissza kell térjünk ide. Rekedten. Szemében furcsa tüzek villantak. Iván. Ugyanakkor meglendült az úrfi ökle is.Te vagy a bolond. Iván hasba vágta a 145 . hogy nyolc ilyen gazfickóhoz puska kell nekem? Azért beszéltem így veletek. megmondtam. . Aztán sóhajtott alig hallhatóan. csak a pipát vette ki a szájából.Ivott. Ott állt szorosan a prepegyit előtt. hogy legurult a sziklák közé. Bandilla feléjük nézett.felelte csöndesen az úr. Dumitru. és megállt szorosan az úr előtt. és kidobta a barlangból. és abban a pillanatban felszöktek a prepegyitok a földről. Még egyet húzott a kulacsból. Add ide a kenyeret. fenyegető arccal. Bandilla felkacagott élesen. Iván. de ezekbe az erdőkbe. átnyalábolta. Bandillától? A hangja is más volt most. s osszam ki nektek. elszednénk a puskádat.Amit mondtam. S ne feledjétek. . Az Úr türelmetlenül húzta föl a szemöldökét. Ivánt is. magához rántotta. Dumitrut is. messze. aki előbb ott állt. és sóhajtott. Veled szeretnék békességben élni. de a szemében kis tüzek szikráztak. és behajította a prepegyitok közé. Ha nem is éppen ide.. és kipenderített a barlangból. és éppen azon volt. hogy a feje belevágódott a barlang boltozatába. pöfékelve élesztgette a pipa hegyén támadt tüzet. ahogy áldomásnál illik. . . és az arca lassan kipirosodott. S most megyünk. ha most megfognánk. Ketten azonnal összeestek a közéjük vágódó ember súlya alatt. fölemelte a magasba az embert..Kár. hogy átnyújtsa a tarisznyát Ivánnak. valahova. s mély. . Az úr nem is figyelt rá. . Még az Iván két kutyája is ott rágott a barlang előtt valami eldobált csontokat. Hát azt hiszed te. megmondtam . . mert emberek vagytok ti is. A prepegyitok is ettek. Bent a barlang sötétjében halkan pusmogtak a prepegyitok. ha visszatérünk a kalibához. és az övére akasztotta.Hallod-e.. De mert rablók vagytok s nem tisztességes emberek. uram.És nem félsz tőlünk? Egy kicsit sem? Tőlem. és nem is nézett az emberre. Dumitru morgott valamit. az én erdőmben nincs keresni valótok. Egy másik ember szavai voltak. Csak egy kortyot. itt a zacskó. és úgy vágta állón a legközelebb állót. . Érted? Ennyi az egész. Kihúzta magát. Megtörülte a bajuszát. Az úrfi. Bandilla türelmét vesztette. nem pedig állatok. Gáspár! Nem is nézett a perepegyitokra többet. Van bőven.

Fölnézett a barlang előtt álló emberre. A prepegyitok néhány pillanatig döbbenve álltak ott.Nagyot nőjön! Az asszony elpirult örömében.Szervusz. . kalapot. csak mentek. attól sem félsz. Föléje hajolt. és nézett a távozók után. Aztán lassan leeresztette. Majd meghálunk nálad. A nap éppen aláhullóban volt. és halkan káromkodott. és nem sütötte le a szemét. Árnyéka feketén rajzolódott ki az ajtó világos négyszögében. és Dumitru vadul villogó szeme meg a kés. és odament. Ökölbe szorított keze a tüszőjéhez nyúlt kés után. Na. tarisznyát.ordított alá -.Nem . akkor szóba se álltam volna veled. . és a prepegyitok magukhoz tértek. hogy képes vagy hátulról lelőni egy embert.Igen. égővörös fénye fölgyújtotta az erdőt.Fiú? . hogy fejjel esett a sziklának. Az asszony sietve megterítette az asztalt. arcán valami furcsa. és két szippantás között szemöldökét kissé felhúzva ennyit mondott: . Az úr nyugodtan hátrafordult. Majd csak állt puskájára támaszkodva a barlang előtt. Jó éjszakát.Kezitcsókolom. Bandilla még egy pillanatig arcánál tartotta a fegyvert. amikor belépett az ajtón. ez már igen.kérdezte.Menjünk! Mire a csillagok kigyúltak. . 146 . és az asszony felé fordult. már két puskacső meredt feléjük. szinte kővé meredt. Lent az egyik üverben egy vékony hangú bika bőgött. s elindult lefelé a sziklák között.mögötte állót. kék füstöket pof ékelt belőle. ormótlan nagy. Csak az úr állott továbbra is fegyvertelenül a barlang közepén nyugodt. . hogy lelőlek?! És célzásra emelte a puskát. Már szürkült. mert még sohasem mondta senkinek. és az asszony az ajtóban állt.mondta -. káromkodás. és zavartan hajtotta meg a fejét. Elöl az Úr. Aztán az úr belépett a házba.Én pedig csak azt akartam megmutatni nektek. Aztán gyorsan félrelépett az ajtóból. és vissza se nézett többet a megdöbbent emberekre. Az úrfinak megforrósodott a tarkója. és sértődötten horkant rá az emberekre. Iván is. Mikor a kihulló lámpafényben megpillantotta maga előtt az urat. Azzal ment tovább. Nyögés. . .Ahogy gondolja. nyugodt hangon -. hogy nem ijedek meg.Hozzád megyünk. és meredten bámult. A pipa újra a kezében volt. Kezét se mozdította a puskája felé. Legalább a házat is megnézem. Nyugodt. ott voltak a Komárnyikon. . lassú léptekkel kiment a barlangból. Iván s Dumitru. Az úr kíváncsian nézett végig rajta. Az Iszticsó laposán megállt. szinte közömbös arccal. keserű mosollyal. Az úr meglátta a bölcsőt. és engedelmesen mondotta: . . Aztán Bandilla fölkapott egy puskát. . és kijöttek megint. mint aki figyel. Az úrfi bevezette az apját a belső szobába. és a barlang szájához ugrott.Héj! . és már kezében volt a puska. Messziről meghallhatta a lépteket. A hangja bizonytalanul csengett.Ejha . Az úrfi kezében is megvillant a fegyver fekete csöve. Állottá a nézést. Nem beszéltek.felelte tompa. besötétednénk odáig. De nyelt egyet. . Dumitru is bejöttek. s vissza se nézett többet. Két terítéket tett rá. hanem rád eresztem a csendőröket. és körülnézett. És szemei egy kemény másodpercre belemélyedtek a szemébe. vállára vette. Megcsóválta a fejét. aki fegyvere csövét a fejének irányította éppen. Azok már messze jártak. Mire Bandilla feltápászkodott. Az asszony nem fordult el. Akkor már az asztalon párolgóit az étel. Mögötte az úrfi. Az úrfi zavartan állott mögötte. Bandilla arcán harag és szégyen sötétlett. fojtott szitkok között tápászkodtak föl a prepegyitok. elnyújtva. ahogy mondta. Egy pillanatig mozdulni sem tudott az ijedtségtől. és nagy. A Fulgeruj már messze van. csúnyán. A házban égett már a lámpa. farkasnyúzó kését. apám.Hö? Na mi? Mindez egy pillanat alatt történt. mert ha akkora gazembernek hinnélek. Dumitru pedig előhúzta kétaraszos. Fogta a puskáját. ott letették a puskát. Gáspár. sötéten maga elé nézve. Elvörösödött a szótól. mert előrehajolt. Az úr pedig nyugodtan végignézett rajtuk a pipa mellől. . csak állt.

.Sze akkor én láttalak már téged! Ismerős volt az arcod. hogy nem akart jönni. de nem jött mindjárt álom a szemükre. 147 . . . Bevackolták magukat. Apáddal mi lett? Az asszony válla alig észrevehetően megrándult. Iván és Dumitru hátravonultak a szénapajtába. Akkor.Az. és felkelt az asztaltól -. Belenéztem a szemébe.felelte halkan. .Az Istenszéke alatt éltünk. . Kotlót ültettem a tavaszon. aztán az asszonyhoz fordult. meg kell unjad előbb vagy utóbb: ezt az asszonyt nem lehet csak úgy elcsapni.Hö.Mi? .Hova való vagy? . ígérd meg. mert hiszen nem hozzád való.Egyetek ti is! . puha tollú párnát.ígérem.Derék ember volt az apád. . Túl az asszony is lefeküdt hamar. .Hol tanultad a csirkepaprikást? . derék ember. Az úr szeme kutatva nézegette az asszony arcát. .Te.Hö.Az Istenszéke alatt? .felelte rekedten az úrfi. . apám . ..Leültek. . .Ott.szólt rájuk az úr. ha én már nem élnék. dörmögő hangon beszélgettek. Lefekvés közben még ennyit mondott az úr a fiának bent a belső szobában. érted? Ezt emberszámba kell venni. Kár. . kettőt is. . .Nem tanultam én sehol.Hö? Egy olyan nagy. Az úr ökle lecsapott az asztalra. Az asszony bort töltött a poharakba. Mi is volt a neve? .Tóderik. fekete fejével.Nehogy valami. .. bozontos. hogy a dolgaidba nem avatkoztam soha.Megnézted jól az embereket? Ott a barlangban? .Mi van vele? . Erted? Ez nem szerető. Az asszony elkészítette a belső szobában a másik ágyat is. Az asszony nevetéssel törte meg az elboruló hangulatot. Iván kezdte.Azért.Az. már amikor beléptem ide. Gáspár. Az úr bólogatott nagy.Az volt ott.Jól van . Aztán elfújták a lámpát. Fölnézett a lámpára. Csak akkor még kicsi voltál.mondta az Úr. . fehérnép-plájászom még úgysem volt az erdőmben eddig. Gáspár. Az emlékezetében megmozdult valami. Na de majd utánanézek én is. hogy akármi is történjék ezzel az asszonnyal meg a gyerekkel..Te. Az úr hallgatott.Nem tetszik nekem az az ember. . Ha meg is unnád. ígérd meg! .De abban. Mikor elkészültek a vacsorával. amikor még egyszer visszatért az asszonyra. . Most sem teszem.Mi? Meg hát. aztán elfordult. . Kár.Tán nem a kerek házban? . Sokszor hívtam ide plájásznak. Ez asszony.Helyette eljöttem én! .Tudod.Azt a sebhelyest láttad-e? . Halk. . . De annyit mondok neked.Elment . Hamar aludni tértek. Már az ágyban voltak.Prepegyitok. . ránézett az asszonyra.. Honnan van csirkétek? -Van nekem. amikor már az ajtót is betették. csontos. .Jó. Iván és Dumitru a kemence mellett ültek a padon. . az. gondod lesz rájuk.Hö. A medvénél. Tóderik. Friss huzatot tett rá. akkor is. és matatni kezdett az edények között. hogy ez a fehérnép nem játéknak való.

nem jó.Jön valami rossz? . . . térden alul érő szumán. . . Megijedt. Meg kell néznem. nyomasztó érzés is.. . és elindultak. Nem látott semmit... és másra terelődött a szó. ahogy kiment az ajtón. és nem szólt.Kezitcsókolom . jó vér van benne. ahogy beléfúrták magukat.Nem megyek már messze. fekete kalap. mint a havasi pásztorokon.Mert még. vizesen. Te? . vén bika. a sebhelyes arcú. amint az úr hátraszólt Dumitrunak. Szélcsendes. és bozontos szőrei közül szinte messzire világított a sebhely.Bizony. aztán vigyázz a gyerekre. Az embereken olyan gúnya volt. Nem is csodálkozott el.Félt. Az úrfi akkor jött föl a forrástól. mintha várt volna valakit.Jobb. nem bőgött a Pávelben a tizennégyes.Ha már megvan..Jobb lett volna. amikor egyszerre csak két embert látott meg lassan lefelé jönni a tisztáson. Minduntalan arra kellett gondoljon. elfoglalta magát egyébbel. Reggelizés közben az úrfi elmesélte a tegnapi dolgot a prepegyitokkal. mintha valami súlyos és fenyegető veszedelem árnyéka vetődött volna reá.mondta -. mely olyan volt majdnem.Hát szervusz.Nem tudom. Aztán hallani lehetett. Nemsokára az Úrfi is fogta a puskáját. de valahogy nem ment minden úgy.Már csak három-négy napig. Mikor az evéssel készen volt. ott folyton-folyvást bőg egy jó hangú. És valami kellemetlen érzés járt ezekkel a gondolatokkal. s fejébe nyomta a kalapot. Aztán Iván is elment. Az asszony az ajtóban állt. mint ahogy egy befúródott szálka körül küszködik a meggyűlő vér . és várta őket. kerek. Jöttek. szőke és kék szemű ember. Érzek valamit . . Egészen különös volt.Adjon Isten. kékes párák lebegtek az erdőkön. és megállt az asszony előtt. A két kutya már szuszogva aludt a lábuknál. frissen mosdva.Délután átmegyek a Sestina túlsó gerincére . igyekezett erre vagy arra gondolni. Az egyiket már messziről megismerte. . Az asszony egyedül maradt. és szoptatta a gyereket. majd a többi dologgal is. asszony! . tudod. Isten áldjon. sunyin pislogva jött mellette. Másnap reggel az úr elment vissza a Fulgerujra. Az a Vurfu-beli nyolc ember folytonosan visszatért a gondolatai közé. aki begörbedt vállal.Itthon van az urad? 148 . Evett. és utána nézett.érzek valamit és az.Hö. amit a reggel hallott. Csak a szíve szorult el egy kicsit.Adjon Isten! . és az úrfi visszajött. a legelő állatok kolompja tisztán és messzire hallatszott. Szerencsére hamar dél lett. az a tizennégyes.gondolta. Hiába. ha nem megy oda az úr. . Az asszony csodálkozva nézett föl rá. aztán leült a padra.felelte halkan az asszony. Végzett a gyerekkel.. . amit érzek. Könnyű. langyos délután volt. Mintha valami furcsa. vigyázni kell reá . a világoskék szemével és lenszőke szakállával. Vállukra vetve hosszú. .Kezitcsókolom.forgott. Az asszony még reggelit készített neki. Lassan jöttek a ház felé. És időnként minden ok nélkül az ajtóhoz ment és kilesett a tisztásra. Az asszonyt újra elfogta a félelem. Jó éjszakát! Aztán csak a széna zörgött. Később bejött Iván. Kint füttyentett a kutyáinak. vette a kalapját.Éreznék újra valamit? . Átnézek a Pávelbe. mint kellett volna.. . . Mihály volt. Na. késő van. magas fehér homlokával és egyenes tartásával ott a másik mellett. A küszöbön búcsúzott az apjától. apám? . vállára lökte. mint valami gonosz előérzet. aztán elment megint.Köszönöm a szíves látást .. A másik egy magas.Meddig marad még fent. . puskáját.tette hozzá magyarázólag -.Na jó éjszakát! . idegen szálka fúródott volna a gondolatai közé. . Csak ímmel-ámmal dolgozott. . és megálltak a küszöb előtt. széles karimájú. balta és átalvető.mondta -. pihent egy keveset. s elindult velük le a cibai szállásra. küzdött benne a gondolat. Hiába próbálta elűzni őket. és velük együtt az a kellemetlen. Ketten voltak csak a házban. Azokra az emberekre ott a Vurfun.

s azok bejöttek a házba.szólt rá Bandilla az asztal mellől -. ahogy mondod. Annak az embernek a szemében volt ez a valami. .Maguknak tán nincsen? . . Mintha már látta volna egyszer azokat a szemeket.lepődött meg a szőke.Mozogj. és leült. akkor adj ennünk! Azzal esetlenül az asztalhoz ment. .Az erdőbe. Aztán mikor megláttam a házat.mondotta a szőke elismeréssel -. .Őt.Tudod-e. Mikor befejezte az evést. te asszony? .Ha? .És azelőtt? . .Lehet.Aha. Eléjük tette.. Félreállt előlük. s itt lesz egy tisztás. mi van bent.nevetett az asszony -.Mi a mestersége? . . .Nincs. hogy kicsodák vagyunk? . Ő is letette az átalvetőt és a szumánt. . Szinte zavartnak látszott az arckifejezése.Talán gyerekkorában. . hogy nagyon gondolkozik valamin.Nincsen .felelte az asszony egyszerűen. sötéten. Már ott tudtam. Vigye el az ördög. ringyó! .Hát ha tudod. A magas..Te. és sunyin pislogott maga köré. Egy pillanatig nézte elgondolkozva. ha van esze. Az emberek enni kezdtek.Egy éve? És azelőtt ki lakott itt? . és azon egy ház. . látom . . s a szumán alól egy rövid csövű puska került elő. Homloka ráncos volt. mozogj .horkant föl az ember az asztalnál. . Már ott fent a plájon kezdődött.förmedt reá a sebhelyes is gorombán -. A szőke kíváncsian.. Átalvetőjét lecsúsztatta maga mellé a földre. a másik zavartan és döbbent csodálkozással. . kék szemű ember beszélt. Az ember bambán meredt rá. és leült. és kihívóan kérdezte. . Tányérokat vett elő a polcról és ételt. Láttalak már téged valahol? Vállat vont.Hova ment? .Hallgass .Azelőtt nem volt itt ház. látszott. hadd lássuk. úgy lesz. Elsőnek az ember fordította el a fejét zavartan.Szépen éltek. Te asszony. Az asszony még mindig ott állt mozdulatlanul.Na.Senki? Hogy? Üresen állt a ház? . Egy pillanatig némán néztek egymás szemébe. ne várd. De hol? Mikor? . Az ránézett. Az asszony lassan megmozdult.Biztos ez.Egy éve.Prepegyitok. csak elfelejtette . . ülj le! Majd ad valamit. A sebhelyes morgott valamit.Tudom . van mindenetek. . hogy valaha is jártam volna erre. A sebhelyes még morgott a fogai közt valami káromkodást. .Vadász. de nem értem. én csak tudom. A másik állt mellette csontosán. csak mintha. rátette a baltát. . Nála nem volt puska. ahogy a házra és az asszonyra bámult.. Az ember megcsóválta a fejét.kérdezte kissé élesen az asszony. hogy erre kell jönni. Vigye el az ördög! Mióta laktok itt? . A sebhelyes néha fölnézett az asszonyra.mondta az asszony vidám gúnnyal.. Valami furcsát érzett. mi? . De nem emlékszem na. Azt az asztalhoz támasztotta.Senki. Lelökte válláról a szumánt.és hangjában szomorúság volt.Tavaly épült a ház.Bandilla nem kér kétszer! Nem ismered még a nevemet? .Vigye el az ördög. hogy baltanyéllel tanítsalak tisztességre.Na! Tán nincs mit adj? . . . Körülnéztek. .Maga kell tudja. hátradőlt a székén. Az uraságot szolgáljátok.Biztos hát . Aztán hirtelen fölkapta a fejét. 149 . Talán gyerekkoromban. Vigye el az ördög! Pedig nem emlékszem.

A két ember egyszerre nézett oda.. . Szinte felriadt. . és maga elé bámult.Gyere! . Az asszony nyílt. Még a küszöbről is visszanézett az asszonyra. te! Csak tudnám. az asszony ott ült a padon. Mit mondjak még? Bandilla elgondolkozva nézett az asszonyra. hogy mit látott a Sestinában.Micsoda? .dadogta riadtan. és röviden. ráborította a szumánt.Nem hát. Az asszony kigombolta az ingét.Hö! Csak egy hördülés jött ki az ember torkán. Eltelt az idő. Az ajtó felé menet megnézte még jól az asszonyt. elmondta. Olyan volt a hangja. 150 . Az asszony szótlanul hallgatta a beszédet. tett-vett közben. Aztán az asztalra tette a vacsorát. és hátraült a padra.. A másik morgott valamit. mintha kísérteiét akarna elkergetni. és hogy vadonatúj disznótúrásokat is talált.Ojjé.Sok mindenetek van. Egy szót sem szólt arról. A bölcsőben fölsírt a gyerek.. A másik még mohó szemekkel körülvizslatott a szobán. az ajtóhoz ment és kinyitotta. . Később az úrfi felállt.Mihály! Istenit a bitang fejednek! Ha kezet vetsz valamire.hallgatózott az úrfi -. és elfeketedett az ijedtségtől. meg a tehén. egészséges barna mellét odatartva a gyereknek. Aztán sóhajtott. A csöndön át felhallatszott a forrás csorgójának elvesző vergődése. halkan ennyit mondott csak: .Micsoda? Hát az erdők.morogta az úrfi -. Abban a ládában mit tartasz? He? Bandilla hirtelen felállt. . ami történt. Az asszony a bölcsőhöz ment.Azok a juhok ott kint. A másik fölkelt. fönt a túlsó gerincen. az mind a mienk. Mikor az úrfi este hazajött. elrendezte az edényt. hol bőgött a bika.Mi? Mit mondasz? . és szedelőzködni kezdett ő is. .Te! Mi van azokban az üvegekben? Tán nem pálinka? He? .. . Kezét a szeme elé kapta. Mihály? Az ujjad nyoma ott maradt a torkán. Félig nyitott száján. De még mennyi.Szőrfülűnél. és lehajtott fejjel maga elé bámult. vállára emelte az átalvetőt. szép.kérdezte Bandilla. hogy elvigye. és fölvette a gyereket. . hidegen. Aztán szinte rohant fölfelé a tisztáson.. Valahol messze bőgött egy bika. és egy hiúznyomot. van még egyebetek is? . merre ment. már későn kél a hold. . Durván szólt rá a másikra.Nem vagytok nagyon szegények . Kint felcsattant a Bandilla hangja.. Az őszi éjszaka hűvös sötétje omlott be az ajtón. megvetette az ágyat. és szinte keresztülesett a küszöbön. . alig tudott lépést tartani vele a másik. Meg a kék ég. mindent. .Emlékszel a tűzre. . sok mindenetek. kidülledt szemein babonás rettegés ült. meg a sok patak és a sok virág. meg a hegyek. nagy hiúznyo-mot.Gyerek is van? .. Vacsora után az úrfi megitta a borát. Fekete párák között. . Mihály.mordult rá Bandilla az ajtóból. Aztán becsukta az ajtót.Sötét van. Csak ez az egy. beverem a fejedet! Gyere ki onnan! Az ember az ajtó felé lódult. Az elhallgatott. Az ember megrándult. és nézelődni kezdett a szobában. te barom! Nem látod. Ahogy ott ült a padon. . valahol nagyon magasan néhány elárvult csillag iparkodott. meg a levegő.Vigyen el az ördög. milyen volt.Ne háborgasd.A Pávelben bőg . asszony! Köszönjük a szíves látást.Ne mondj semmit! Isten megáldjon. . te. . hogy hol láttalak már.Vigye el az ördög.Isten megáldja! Megindult az ajtó felé. hogy szoptat? Nyakába akasztotta a puskát. Aztán nézzen csak oda ki! Ami napfényt lát. . aztán rágyújtott egy szivarra. Bosszúsan rántotta helyére az átalvetőt. egyenes tekintettel ránézett a sebhelyes emberre. s amíg az tartott. Bandilla rákönyökölt az asztalra.fordult Bandilla az asszony felé. . mintha valaki nyögött volna a föld alatt. vagy a Benedek gerincén. Az asszony csak nézte nyugodtan. amikor nyílott az ajtó. mint a medve torkában .

nyitott. Csak nézte a tisztást. Ismerte ezt. éppen a lámpa alatt.. A másik szobából durcásan jött át a hang. A hó még csak készülőben van valahol a hegyek mögött. és a savanyú ködök helyére erős és szikrázó-tiszta levegőt áraszt az erdőkre. Ilyen az. elhúzódtak a medvék is a sűrűségekbe. ami szép volt. és levetette magát az ágyra. A kialudt szivarvéget a kemence elé dobta. A bükkök megszürkültek. Hasával a fákat súrolta. elsöpri a sok visszamaradt kacatot. A fák görbék és rosszkedvűek. aztán halkan betette maga mögött az ajtót. igen. A nyírfa sápadtan lehorgasztotta a fejét. mint máskor. lent a Cibá-ban.Gyere . és még meg sem született a szél. és nem mozdult. mint a rothadt szivacs. szürke szálakat. mint a megvénült gomba. és érezte az unalom rossz szagát szétáradni belőle a világra. és belenézett a lámpába. és nem volt kedve semmihez. Nagy tüzet gyújt. . az motoz még ilyenkor valahol bent a bükkerdők homályában. Az asszony halkan jött-ment mögötte a házban. és visszatért a nyitott ajtón keresztül. éppen a lámpa alatt. nyálkásak lettek. és hallgatta az eső szőrös ujjait kaparászni az erdőn. Egyszínű volt és mozdulatlan. akik már sok mindent láttak. Másnap nem bírta már. A köd hozzátapadt a földhöz. Olyan unalmas.Nuca! Mit csinálsz annyit. Sehol egy mozdulás. minden. mint Vénség. De valami sápadt.mondotta még egyszer. De idegen volt az erdő és barátságtalan. A padlón. igen. Érezni lehetett. Keserű ködöket préselt belőlük. Vékony szálú. leheveredik eléje a csergepokrócra. vagy mint Birtalan. Fák derekán föléledtek a lappangó mohák.mondta az asszonynak. gondolta. Valami elmúlt. hulladékot. amelyik elűzi majd az ősz lompos kísérteiéit. hogy pattogva szökjék magasra a láng. a Dószul Fulgerujon. Azon az éjszaka valami történt a világgal. Gondtelten bökdösi orrával az esőszagú földet. Milyen hamar elmúlik minden. Vagy emlékezni a nyárra meg arra. Milyen furcsa. Egy ideig álldogált ott az ajtófélfának támaszkodva. és kinézett a nyitott ajtón. Amikor az ősz egy éjszaka váratlanul meghal. ahogy alálógtak az égből. . A tisztás kietlen és üres. és egy idő óta azt is meglátják. és szét-bomló hullája temetetlenül hever a havason. ennyi volt az egész. szarvas vagy medve. sovány kis eső kaparászta a zsindelytetőt. és érezte. gondolta. szó nélkül meghalt. ami szép. és nyújtózódott. kopasz gerinc és ködöt ásító üver. Keserű lett a levegő odakint. Az asszony tüzet vitt be. szegényszagú zajok voltak ezek is.Eltelt az idő . Kocsonyás majdnem. Sóhajtott. és kiment az esőbe. Néha felsírt a gyerek. zörgött egy edény. ami tegnap még itt volt. ami láthatatlan. Vállára akasztotta a puskát. érezni lehetett: csupa üres tisztás. fogatlan szájat. Nézte az esőt. mint egy nagy. és nem jön helyette semmi. lomot. A bikák nem bőgnek többé. Az ajtót nyitva hagyta. Sóhajtott. s ma már nincsen sehol. hogy ilyenkor ez az egyetlen. Csak nézte az esőt. és tudta. fölemelte a fejét. egy nagy kerek árnyék sötétedett. Este még rendesen lenyugodott a nap. Tudta már. megteltek vízzel. A fenyők illatos. Valami elmúlt. Az úrfi egy álló napon át nem mozdult a házból. A fák csöpögtek. mintha valaminek a nyomát keresné. a füst lecsapódott a ház köré. aztán bement a belső szobába.Nuca! Nem jössz? Az asszony ott állt mozdulatlanul a lámpa alatt. hogy valaminek vége van. hogy valaminek vége van. Aztán elfújta a lámpát. A föld náthásán szortyogott a lépés alatt. Őz.. és megindult a belső szoba felé. és a tél várat még magára. Mintha nem is élnének állatok a földön.. és fenyőhasábokat vetett a tűzre. És az ég is. ahogy nyomta őket. és aludni próbál. és hozzákötözték a ködöt a fákhoz. Talán egy árnyalattal vörösebb volt. Valami befejeződött.. amit tehet az ember. szomorkás mosoly volt ez.. görbítette a koronájukat. zöld 151 . és engedelmesen. ahogy lerúgta lábáról a nehéz bakancsokat. Hallatszott. Csak a vaddisznó. De reggel a szürkület nem akart megnyílni. Csak állt. de még nem kezdődött el helyette valami más. és a kötény halk suhogással lehullott a földre. s lehajtott fejjel a padlót nézte. nem volt vele semmi baj. . betette az ajtót. És kereken az egész erdő. Amikor az ősz elmúlik. A színpompás ragyogás elfakul. Az úrfi kiállt a ház küszöbére. a vékony. De keze már öntudatlan mozdulattal eloldotta hátul a kötény madzagját. Beült a kemence sarkába. a fákhoz. és sóhajtott.? Az asszony elmosolyodott. de ezt is csak az olyan emberek láthatták meg. Vizes tapintású és szürke. s tűnődve elbámul a fák közé. Egy idő múlva megreccsent az ágy.

mondta -. Megcsappant a teje is. köd íze volt. . Szája engedelmes volt.Tarisznyáljak valamit? . csak a kemence mellől nézte az esőt. Serényen szedte össze a holmiját. Cipője szortyogott.Az úr üzent Gyerkóhoz . és papirost vett elő meg ceruzát. Az úrfi elengedte. Az úrfi egészen felfrissült ettől az üzenettől. Megcsókolta.morogta -. . és nézett lefelé. . mert vendégek jönnek Disznajóra.Jöhetne Iván . mint elnyűtt cafatjai hajdani ünnepi lobogóknak. Csak egy-egy sárga csíkos. Medvére. Kalapjáról. . hogy menjen le az úrfi. Ázott fák szaga csöpögött a levegőből.Nem búsulok . De erőltetett volt a tréfa.mosolyodott el az asszony. ruhájáról csöpögött a víz. Csöpögött. és hamisan csengett a kacagás. dehogy. Ott az Iszticsóban azt a nagyot meg kell találjam akkor. Az úrfi fölegyenesedett a zsák mellől. Ott megállt. . Sehol egy mozdulat. sápadt arcát. csak állt szomorúan a fák alatt. Estefelé már nem lelte az úrfi a helyét. Sehol egy madár. Negyedik nap aztán megérkezett Iván. Mintha tegnapi virágok illatát kereste volna az ázott szellőben. panaszos nyö-szörgéssel állt meg előtte.jelentette -. de a kutya nem értette meg. A tehén nem legelt. Iván kiment. és még szomorúbb lett.vére alászállt valahova a gyökerek penészes mélységeibe. fáradt járással átment a másik szobába. fekete szalamandra ült itt-ott a korhadásszagú ázott tönkön. A szája suttogott valamit. élelemről. Ha sírt a gyerek. Másnap már nem is ment ki.mondta. Az úrfi ruhákat gyömöszölt a bőrzsákba. Egyszerre olyan tárgyilagos volt minden. A tányér nem volt elég tiszta. hogy mire van szükséged télire . . és keveset beszélt. . téli gondokról. és keserű ködgubancokat cipelt a hátán. Ingerült volt. ha szóltak hozzá. Lassú. és a szeme megtelt könnyel. csöpögött az eső. visszajövök megint. Felnézett.Ne búsulj! .Tessék. Hamarosan megjön a hó. Néha tréfált is. Kiment. és behunyt szemmel kérődzött jó illatú emlékeken. kacagott. ha itt majd lehull a hó. . Kinyitotta a külső ajtót. hogy ellássa a lovat. és halk. Lehajolt hozzá. ne búsulj. Rosszkedvűen ült a tűz mellett. fene egye meg a dolgát! Az asszony hallotta ezt. és meglátta az asszony szomorú. Az úrfi átszólt a belső szobából. és a vértelenül maradt fák szürkék lettek és komorak. Lovat is hozott magával. És csöpögött. ruháról. Szél surrant be közéjük a gerendák hasadékaiból.Nuca! Gyere csak! Az asszony engedelmesen emelkedett föl a kemence mellől. Az asszony néma engedelmességgel tett-vett körülötte. Késő délután kerekedett vissza a házhoz. csöpögött a fákról a víz. és világtalan szemével belebámult a szomorú világba. Nem ízlett az étel sem. Az asszony nem viszonozta a csókot. amerre a szürkére taposott ösvény kanyar-gott le a bükkök közé. Csüggedt ágaikon úgy lógtak a csapzott zuzmórongyok. mely lomposan és hason csúszva kullogott át üverből üverbe. és megállt a küszöbön. De hűvös volt a csók. Egy állat. Az eső hangja kint és a szavak. de zárt és hűvös. és magához húzta az asszonyt. A tisztáson át ködnyájat terelt a szél. és az eső kapart a zsindelyeken.Még összeírjuk. ahogy estek. A szoba sarkaiban szemetet talált. A fal mellől dideregve kelt föl a kutya. és megsimogatta ázott szőrét. Jött-ment. és a mennyezeten pókhálót. A bornak ecetszaga volt.Nem kell. Szénára kellett fogni. 152 . A tisztáson megszürkült a fű. Többször is kiállt az ajtóba. Az asszony sóhajtott. Ázott volt.

Aztán a ház fölött átszáll az első madár. Ágak hegyén megolvadnak a csöppek. Reggel hidegre ébred. milyen mások! Egy este jönnek elő. és most nyargal a hegyeken keresztül. Valami egészen új. és onnan néz körül. Hideg pengék hasítanak át a gerendák között. 153 . mint csapzott fákról a levél. hogy már vége van a világnak. nyugatról megkékül. melyik szikla alatt tűrték a ködöt és az esőt. és gondol rá. Az ember érzi. hanyatt fekszik az ágyon. a vaksötétben is láthatja. Aztán egyszerre előbújnak a szelek. Amikor a szél előkerül végre. és lassan kihúzódnak a napos helyekre. honnan? Ki tudja. akárcsak a megmaradt virágoknak. recseg kereken az éjszaka. Csak egy pillanatra. Az ember visszahúzódik a házba. ahogy nyögve beszámol életéről a szélnek.szólal meg. fehérek. És arra gondol. meleg. A patak felvonyít. kro . Vagy amikor már éjszaka van. a vödöré. és ostorral veri ki a ködöket az erdő katlanaiból. ezt mindenki tudja: a fák. de csillogóan tisztát. Milyen jó mindez. ahogy a megriadt felhőkoloncok tovavágtatnak az égen. Milyen jó. mozdulatlanok. sziklák üregeiben. az ajtó csikorgása. Nyögnek. hogy áztassa. Előbb csak gyöngyszürke. S tűzgyújtás után. jó csergepokróc. A fák kemények. az állatok. magosán. Aztán az ember meglátja az eget: milyen magos! Széles. levegős. szépen. a kályhában megbolondul a tűz. minden. könnyűek. mogorva kedvét dércsípte szedresek naposán deríti. Mert most már valami egészen új kezdődik. és lehull. Majd a nap kiül a Kelemenre. a sziklák. sóhajtanak. s ettől egyszerre megmozdul minden. Egyszerre csak fütyölni kezd a padlás. A forrás vize szinte peng. melyik katlanban lapultak addig. És az ember elalszik. Szürke bundájukról is játékos párák szállanak elő. az ajtót gondosan beteszi. az üverek fogukat csikorgatják. Megigazítja az ablakokat is. a fejsze hangja. tág. Ki tudja. milyen jó. hogy vége van a világnak. Aztán egyszerre csak előbújnak. Aztán keletről sárgulni kezd. A föld kopog. és rendet teszen az erdőkön. hogy odakint valami fölszabadult. és milyen nagy dolog. hogy tető van a feje fölött. Itt-ott felvillan egy-egy csillag. hogy legyen reggelig fa bent elég. Aztán megrakja jól a tüzet. Fák alatt a föld szortyog-ni kezd a sok náthás levéltől. friss szag is van már a levegőben. hogy ne tudja kivágni a szél. megrakja a tüzet. Ilyen az. melyekben meghúzódnak ilyenkor. nyugodtan. Valami új. s még a vaddisznó is jókedvűen indul a makkosok felé. ázott fatörzsekhez lapulva? Ki ismeri vajon? Az ember azt hiszi. a régen látott nap. Fölszabadult. hogy kályha van s a kályhában tűz. Ködnek. a felhők egyre súlyosabbak lesznek. megelégedetten. Nap nap után tömöttödik a szürkeség. szálfákat dönt. ahogy a szél fekete szíjostora nyomán felhasad néhol a fellegek gyűrött köpenye. Lassan elhervad minden élet. és üvereket rí-kat. ki ismeri azt? Ki ismeri azokat az eldugott katlanokat. a fagy szaga ilyenkor. Milyen jó. honnan s mikor. ősz teltével. Élesen cseng és tisztán minden hang odakint. Kegyetlen és hideg rendet. A tél. megfésüli a fenyvesek ázott gyapját. és hallgatja az erdőt. hallani lehet tisztán. a szelek.16. Kialusznak a fények és a színek. És ágy. akármilyen messzire legyenek is a háztól. Kro. Az ember felül a sötétben és figyel. Verőfényeken csordába verődik a szarvas. Suhognak a szárnyai. amikor kinéz. magára húzza a csergepokrócot. száraz fekhely. Az ősz utolsó emlékeit is kisöprik a szelek. és hangja végighull az erdők fölött. Ha közben kinéz. hogy fenyőrönkökből falat rakott maga köré. Milyen az új világ? Milyen? A szálasban megmoccannak az őzek. Ködnek nyoma sincs. az eső nyirkos subája alatt. az ember azt hiszi. Egy harkály visítva fölrepül a legmagasabb fenyő csúcsára. Akkor már tudni lehet: ők azok. Zúg. ilyen. Előbúvik fenyves rejtekéből a medve. Ki ISMERI a szelek titkát fent a havason. Magosán száll. és a gondosan tömködött mohát befújják a szoba közepébe. minden. Néhány pillanat és ropognak a bükkök. Nem is lehet tudni. áztassa őket. Nem tehet egyebet az ember: fölkel. mohaszagú nyirkos homálynak pusztulnia kell. s zöldeskék lesz a végén. mintha valami titokzatos ébresztőóra ütne. mint az acél. És egyszerre csak meghallja a pláj fenyőit suhogni. De mások már. süvölt. Friss dérszaga van a háznak. A fű sercegve fejti le magáról a dér merev rabruháját. Holló. Reccsennek a ház eresztékei. fehér a hajnal térítője odakint a gyepen.

a pláj fenyői közt. . ahogy éppen fellépett a tornácra. és már látni lehetett a komárnyiki asszonyt. és már nyitotta is az ajtót. sötét bükkfaszálast. az észkasok páfrányos katlanaiból könnyű. és szinte szaladt vele a Sestina oldalán lefele. Kis szemei lázasan csillogtak. A föld szortyog. pedig halálosan komoly.sziszegte az asszony.Ide jön . elébe tette a seprűt. Az ajtót betámasztotta. Játéknak látszik. hogy havazás jön. -Ide? . . Aztán éjjel csak meghallja az ember újra a szeleket. Később permetez is valami. a füvek vizesen tapadnak egymásra. Abban az esztendőben ott fönt a Komárnyikon elég hosszasan váratott magára a hó. érzi. ahogy vastag fonatban a fejére tekerődzött. És párállni kezd megint a föld. Nem lehet másként: ez a törvény. Vad. . Magosabbra emelkednek. Ott van a szaga a levegőben. Végül is a szelek győznek. így mondta: az asszony. A kutyát visszazavarta. Szél járja a plájt.csattant föl az asszony hangja ellenségesen -. és kinézett az ablakon. Nyögtek a fenyők. A szürkület úgy lopódzik elő. a fákat. ide?! Ferenc lassan fölkelt az asztal mellől. és egy kis izgalom volt a hangjában. Magához szorította a kendő alatt. Vörös volt a kis arca a láztól. 154 .szólalt meg újra a fiú az ablaknál. Köd vagy eső. . amikor visszafordult. mert törvény ez és rend. mint eső. Az őz a gerincekre húzódik. Nehéz.Déltájban még fölmelegszik kissé a levegő. mohás sziklavölgyet. és elindult. északi szél. aki az ablaknál állott és kifelé lesett. csak éppen a csepegő szumánt akasztotta föl az ajtó melletti szögre. Szívós és elkeseredett mérkőzés ez. hogy azt hinné az ember: újra esni kezd. mint soha máskor. fönt magosan. Akkor már tudni lehet. Az felkelt. Hószaga. mint valami furcsa ezüstkígyó. sziklák alól. mikor a kutya kint ugatni kezdett. Nem állt meg a tornácon. És abban a pillanatban szinte egyszerre tette le mindenki a kanalat. De fönt a gerincen suhognak a fenyők. Az eső percegett. Közben beteg lett a gyerek. hogy mindennek vége van. nyúlós szürkeség lepi az eget. Nehéz az út ilyenkor a Kétághoz csúszós kövek között. Mély. akinek már több gyerekkel volt baja. Inkább köd volt. megnőnek. a dolgok rendje. Aztán nem tehetett mást: elindult a gyerekkel Ferencékhez. A többi gyerek kíváncsi ijedelemmel bámulta hol az anyját. Azon az éjszakán mélyen és békésen alusznak a fák.mondta Ferenc csöndes. vállára lökte a nagy szürke szumánt. szeles nap volt. a szarvas megkeresi a sűrű fenyveseket. napokig. nyugodt hangon. Köd és köd. és az ajtó felé indult. A gyereket vastag kendőbe bónyálta.szólt Ferenc a nagyobbik fiára. S nem: egy asszony. és a szeme villogott. A levegő nyers. és a hátracsúszott kendő megmutatta csillogó. megáradt patakok mentén. Kellett volna valaki. A hiúz felkeresi rejtett odúját. Lent a patakokban csönd van olyankor. hogy már nem tarthat soká. nem lehet tudni biztosan. hogy új szaga van a sötétségnek. szigorú asszony Ferencre bámult megdöbbenve. Mégis odaért délre. . összegomolyognak. Napokig folyik a küzdelem a párák és a szelek között. A sovány. fehér kísértetek szaladnak össze. nehezen hörgött. haragoskék lesz. és leplezetlen felháborodással az arcán. hol az apját.Oka van annak. Üverek mélyéből. A ködök belátják. Ferenc a fiát nézte. Még a mókusok is tudják.Eredj. néha hetekig tartó harc. És kis hideg puha szemcséket érez az arcára hullani.Az asszony van itt . hogy mi jön.mondta. Vizes erdőszag lebbent be a konyhába. Ferencék az ebédet kanalazták éppen. A fák ujja hegyén csöppek csillognak. Csak a szelet lehet hallani néha. Nyűgös volt. Az asszony ott fönt a Komárnyikon tanácstalanul várt két napig. Délelőtt indult neki. és az asszony tudta. A tehén elé lökött egy jó villa szénát. Északi szél terelte kibontott ostorral a fellegeket odafönt. színük estére elsötétedik. mindent. barátságtalan. Vackot ás magának nagy ágú bükkfa tövében a vadkan. és a medve behúzódik egy szikla alá. És reggelre fehér takaró borítja a havast. Aztán egy éjszaka megjött a szél. így megy ez. szőke haját. ha idejön ebben az időben . A gyermek sírt. Csak eső és eső. s mire a nap nyugodni indul: már elleptek újra néhány üvert. A szumán ázott gallérját lerázta a fejéről. Ha az ember kiáll az ajtóba. Azon az éjszakán olyan csönd van. nézd meg! . Ág se mozdul.Be ne hívja ide a házamba! Be ne hívja! .

szólt csöndesen Ferenc.Forrósága van. . Ferenc zavartan topogott mellette. Erélyes mozdulattal nyúlt a gyerek után. .Jó napot! . Ferenc bácsi! És még egyszer nagyon köszönöm. az asztalra tette. már hó csapódott az arcába.. Sietve ment.Köszönöm. Isten bocsásd meg. . amíg a forrósága nem szűnik. Jó szíve van azért. csikorogtak.. egyszer se nézett vissza. és gyors léptekkel odament hozzájuk. pattogó hangon -. fölfele a Szalárdon.dohogott magában bosszúsan. . Ferenc állt a szoba közepén. . barátságos arcára. és magára vette az ázott szumánt.Mi az? . talán megmondják. Kilépett a nyitott konyhaajtón. Nem nézett senkire. állat nem mozdult sehol. Fent a Kétág fölött a gerincen suhogtak a fenyők. ahogy szekrényt nyitogat. . Hallani lehetett. hallod-e?! A méhészné indulatosan fordult meg a sarka körül. hogy az anyja mellett üljön.mondotta éles. . és elfordult. 155 .Igen. Az asszony visszajött. . a gyerekhez ment. . megindult a szél a patakon is. aztán átnyújtotta a gyereket a másik asszonynak. és a gyereket bámulta. Egy pillantást vetett az ember nyugodt.Isten megáldja. mert úgy hozzád sújtok.. Mintha éles kis acélszálak úsztak volna a levegőben.. aztán kopogó. nem kell úgy venni. Ferenc bácsi! És már ment. Kigöngyölte a gyereket a nagykendőből. Ferenchez fordult. szinte vízszintesen vágta a szél a havat be az üverbe.. gonosz sziszegésű. fehér rongy volt a kezében. Északról jött. Ferenc elvörösödve kezdett köhögni.förmedt rá szigorúan a méhészné.Ilyen a természete. tudod. Karjába vette. A kutya vakkantott a láncon. Nem értek hozzá eleget. tudod. -Terka lelkem.szól oda neki halkan. csak.. Szeme nagy volt és ijedt. Az ember zavartan nézett utána a küszöbről. vagy nem adod? Mit akarsz hát? .mondta halkan. gyere be! Más nem fogadta a köszönést. és ügyes kezekkel becsavarta a rongyba. összeáll az urakkal. Köténye zsebéből előhúzott egy papírba csomagolt valamit. Istene ne legyen a fejednek. és becsapta maga mögött az ajtót. Mikor elkészült. hanem. A fiúk egyenként kisompolyogtak. Karmos szél volt. csak visszarobogott a belső szobába. majd megmondtam. és Ferenc elé lépett.Isten megáldja. Maguknak már több gyerekük volt. és felköltözik az erdőkbe.felelte Ferenc -. és a gyerekhez ment. és hangjában ellenséges harag feszült -. és bontogatni kezdte. Az asszony felkelt a padról. . és az asztalra lökte.. adod.Adjon Isten . Azzal rá se nézett az asszonyra. a patak zúgását fölkapta. Hosszasan matatott ott. látszik . Az asszony önkéntelen féltéssel szorította magához. Itt van hozzá a faggyú. fél nap múltával föl kell újítani. és begöngyölte újra a nagy kendőbe.Gyere már..Minek az ilyennek gyerek .. és aggódó reménykedés csillogott benne.. Recsegtek a fák.Faggyas ruhát tettem a mellire . szinte durván. két kezét a csípőjére tette. aztán leült a fal melletti padra.köszönt bátortalanul. már tegnapelőtt óta.Vízzel nem szabad hozzáérni. . Mire a Sestina torkához ért.Beteg a gyerek .Ne beszélj így! Jó asszony ő. Sietve kapaszkodott fölfele. hogy segítettek rajta . Persze. A gyerekek tátott szájjal. és a gyerek fölé hajolt. .mondta Ferenc esetlenül. . Hószaga volt a szélnek. Ekkor meglátta Ferenc mögött a többieket. Mire a bükköst elérte. nézd meg! Hirtelen elvörösödött az arca. ahelyett. az asszony szikáran állt és ellenségesen. Körülnézett. mint egy csomagot. Csak a legidősebb leányka maradt az asztal mellett.Gyere már. katonás léptekkel átment a másik szobába.. hogy mit. Nem gyerek való az ilyennek. csontos asszony haragosan harapta össze a száját. . . Az asszony nem szólt.Ülj le! . Az ajka megrándult. és a leányka ijedt szemekkel nézte. és nem mert az asszonyra nézni.Add oda! . Madár. és labdázott vele. Ferenc hátranézett a feleségére. fiókokat húzgál. és kezét védőleg elébe tartotta. . riadtan bámultak. A szikár. Vastag. Az elkapta... ahogy az emberre nézett. és Ferencre nézett. Megfütyöltette a sziklákat. Talán majd meg is tudom hálálni egyszer.mondta. hogy mi.

kis ringyó? . hogy világosság árad ki az ablakon. A szél valahonnan fölkapott egy madarat. Gyorsan behúzta maga mögött az ajtót. hogy sietni kell. leszakadt ágak között botorkált fölfele. aztán bevágta a fák közé.kérdezte fenyegetően. fekete. ingujjban.Mért? . Egyik. szőrös kezével kinyúlt a gyerek felé.kérdezte egy másik. Az asztalon néhány üveg volt és pohár. vizes szumánokkal. . Fekete madár volt. ágy. a másik fojtottan szitkozódott. Szűkölt. aki közbül ült az asztalnál. . Csak annyit látott. Az ablakra nézett.Ki van még kint? . Sietni kellett.Érezte. . Vissza se nézett reá.Nem . és rátette a kezét a vállára.Az ördög. újra fölkapta. Néhányan röhögni kezdtek. morgott. fölemelte az asztalról. . Az ember a falhoz támasztott puskája után kapott. adod még lejjebb. mocskos képű ember remélem. . A mécses lobogni kezdett. és szorosabban ölelte magához a gyereket.röhögött a prepegyit -. szőke szakállú ember. amikor idegen csapát érez. Egyre sűrűbben sziszegett szeme közé a hó. Hallgatózott. bántja finnyás orrodat a parasztszag? Hadd lám hát. hazajöttél. De már sötét volt egészen. mint a vad. Otthon. Valamelyik odakiáltott. milyen gyereket csinálnak az urak! Nagy. örvendsz az előkelő vendégeknek! He? A többiek felröhögtek. A gyerek visítani kezdett. A plájról lehallatszott a fenyők jajgatása. A ház tele volt emberrel. Bent volt. mint a többi! Kakas ez. Csak akkor nézett körül. Mire a tisztásra fölért. Az asszony egy pillanatra megtorpant. Elszántan nyomta be az ajtót. A felhők hason csúszva bukfenceztek a gerinceken. -Teszed le. A többit nem látta még soha. disznó! Teszed le! . aztán fölvetette a fejét. Az egyik odalépett.Megittuk a szeretőd pálinkáját . Hirtelen sötét lett. Már ott volt az eresz alatt. Tűz. mint a paraszt? A többiek röhögtek. Síkos volt a gyep. Kigyúlt arccal ugrott neki az asszony az embernek. Nem volt ideje kerülgetni. Bukdácsolva menekült a ház felé. Végre ott volt mégis.Testvéred. A kutya nyöszörögve szökött elő a pajta mellől. és előbbre lépett. meleg. mintha mondani akart volna valamit. hogy a szoba tele van emberrel. ázott bocskorokkal. hogy elvegye az ajtó elől. vigyorgó arcokkal. Nyolc embert számlált meg hirtelen. Izzadtság lepte el.mondta az asztalnál ülő szőke szakállas. condraszagú meleg omlott az arcába. . . néha bokáig gázolt benne. Jó meleg érzés ömlött végig rajta. hogy dolgom van a gyerekkel? . azokat félretolta. Párás. Keze kinyúlt a sötétben a seprű után.Ki? . Csak akkor vette észre. . tej. babám. és puskáját visszatámasztotta a falhoz. varjú vagy holló. Az asszony ezalatt kiszedte a gyereket az ázott kendőből. és az asztalra tette. Az asszony nem is figyelt reá. leejtette.röhögött durván egy másik -. Másik a sehelyes. Kékesfeketék voltak. olyan sűrűn havazott már. hogy alig bírta a szemét nyitva tartani. majdnem elesett. Beszéd moraja szűrődött ki az ajtón. Elkapta. Kidőlt fatörzsek. Valahol mögötte nagyot roppant és ledőlt egy fa. Lihegett a futástól. Otthon. de vastagon lepte a pára.Adod még lejjebb is. fölfele a hegyen. De nem lelte meg.válaszolta nyugodtan. A seprű nem volt ott.Na.Fulladjatok meg tőle! Néhányan felmordultak. . magas. . nagyok. és a gyereket kibontotta a kendőből. Csak az asztalnál ülő nem nevetett velük. A hó sziszegve verte a ház falát. lomposak. hanem átható kék szemével mereven az arcába nézett. sze olyan gyerek ez is. megforgatta. . Zavaros víz szaladt a kövek között. te! Hát az úri fajta is olyan színűt csinál. Az asszony türelmetlenül rázta le válláról az ember kezét. fázott.Ne bánd.Egyedül vagy? . Az asszony babonásán megborzongott a fekete madártól. Egy pillanatra megtorpant. Szeme riadtan keresett csapást a recsegő fák között.Mi? .mordult föl elsőnek egy kis. Fölkapta magosra. gőzölgő. Valamennyien őt nézték gúnyos. csinálunk helyette másikat! 156 . Fent a plájon süvöltöttek a fenyők. Kettőt azonnal megismert közöttük.Eridj a nyavalyába! Nem látod. Szinte szaladt már. és lucskosan ugrálta körül. kék szemű.

A szavak után csönd lett. asszony? Sápadtan ült a padon. Ujjai begörbültek. s valamelyiktek hozzon fát meg vizet. és úgy él. Bandilla? Kimondtuk rá az ítéletet. magadfajta paraszthoz szegődtél el társnak. Az asszony kigombolta az ingét.Beteg? . . mint gyermekek a denevért! Megértettél. Igaz? -Ez igaz. ahogy birkózott az estével. és kész. Azt hazudtad. Fenyegetőleg léptek közelebb az asszonyhoz. nem látod. s nekiestek a gyereknek. hogy prepegyitok vagytok. Állj félre már. . semmi más! És. . ahogy kifért a torkán. hogy beteg?! Ettől megcsöndesedtek az emberek is. . Semmirevaló pogányok! A kék szemű ember tekintete megkeményedett. . . . . Látszik. Asszonyok beszédétől az Isten őrizzen. és váltotta a kötést a gyermek mellén.mordult rá az egyik prepegyitre -. aki vadász. . urak ringyója.felelte az asszony. Szempillantás alatt kiszedte kezeiből a gyereket. az ringyó. nem látod? Most szoptatnom kell. ahova az viszi. Néhányan helyeslőleg dörmögtek. De te az vagy! Mert egy úrnak adtad el magadat. A gyerek visított. te nagy barom! Nem látod. egyszerre! S valahányszor egy is közülünk erre a vidékre kerül. Ekkor megszólalt az asztalnál ülő. és elmegy utána. mi baja van? Az asszony a gyerekkel babrált. fölszegzünk a házad ajtajára. A gyermek csámcsogva szopott. Néhányan felmordultak. hogy útban vagy? Tiszta ruhát vett elő a ládából. . . van-e ura annak az asszonynak. előszedte a faggyút is. mint egy állatot. Az ajtónál valaki felmordult aztán. vagy nincsen? Élesen pattogtak a szavak. Hallani lehetett kint a szelet. útban vagy. mi baja.Mi ellen .Az asszony szemei zölden villogtak.Hallgassatok! Asszony. emberségesen megvendégeltél. nálad tölti az éjszakát! Megértetted? És ha eljár a szád.Nana. Hangja csendet parancsolt maga körül.Mi baja. azt mondja meg. mikor itt jártunk ketten.Fél a nyomorúság.Eridj már .Megértettél-e? Hé! A durva kiáltásra néhányan megmozdultak. hát mért nem mondod? Azért várj csak. Szerető kell? Hát kapsz nyolcat is. s egy emberrel összeköltözött pap nélkül. nem is nézett reájok. asszony! Minap.Nem szégyened magad?! Phi? Ha még egyszer a gyerekhez nyúl valamelyiktek. hogy nincsen urad! Közönséges kis rosszféle vagy. A prepegyitok nézték. bivaly. valami hasznotokat is lássam legalább. . Amint azt megérdemled. A prepegyitok nézték. Bandilla az asztalra ütött. Az ember morogva állt félre.Beteg? .Nem félsz tőlünk? . ringyónak! Akármit is beszélsz! S ezért úgy határoztunk. . és hogy az uraságot szolgáljátok. te? Az asszony végzett a gyerekkel. ha egyszer szóhoz jutnak.. . aki eltart itt. mint a hiúz karmai. hogy megbüntetünk téged. De hazudtál! . ahogy rávetette magát a prepegyitre.Mit beszélteted itt. A kék szemű nevetni kezdett ott az asztal végén. ahogy az az ember megkívánja tőle. és néhány pillanatig csönd volt utánok. és megindult vele a pad felé. fölvette az asztalról. Tiellenetek. . hogy aki nem fizetett pománát a papnak. ördög ellen.Nem félsz tőlünk. Jösztök.kérdezte az asztalnál ülő is -. úgy.dohogott az asszony -. és ott él. 157 .. Azért ne szidd a prepegyitokat. .szólt közbe az asszony. s amikor kedve van hozzád. de föltartott fejjel. eljön bakzódni néhány napra! Nem becsületes.kérdezte a kék szemű. az igaz. . mások nevetve csóválták a fejüket. ide figyelj! Mi nem azt mondjuk. Ha mán itt vagytok. ha egy asszony szeret egy embert. mint valami barmok. és az arca piros volt a haragtól -. mert megkapod te is a magadét! .Mit bámultok? Tegyetek a tűzre inkább.egyenesedett ki az asszony a padon. .Olyat ne mondjon! .Várjon . és mellét odatartotta a gyereknek. kikaparom a szemét! Te ökör.Hazudtál.Mi ellen jó az? . hanem úr mellé.Mi pedig megtudtuk rólad azt.Elég a bolondságból! Ide figyelj. hogy urad van.dünnyögte esetlen zavarában a fekete ábrázatú ember -.Dehogyisnem .

Mit bánom én? .mordult föl Mihály. Aztán az ember morogva elfordult. . haragos mozdulatokkal. a sarokban ágy.Ördög . A bölcsőhöz vitte a gyereket. Nem félsz tőlünk? .Mit tudsz rólunk? He? Mit tudsz? Az asszony ránézett villogó. agyagból vert padlótok volt. asszony. Bandilla felállt. és indultál éppen. hogy hívnak engem. hanem igyekezz becsületes munkával megélni! Egy alacsony kis házban volt ez. amikor a szekeret megláttad ott az erdőszélen állni! Vásárból jöttél.Vegyelek sorra benneteket? Kezdjük. egy öregasszony térdel a padlón.Eridj mán. . akkor felelni kell! Az asszony vállat vont. mit akarsz. mi? És az a szekeres is vásárból jött. . . . ott egy sötét fiókos pad. Néhányan kacagva felröffentek. hogyne. . hogy meglessed. mások a fejüket csóválták és káromkodtak.. Mihály? Nem mondtam.hörögte az ember. és fölemelt ököllel az asszonynak ugrott.Eridj már. . . Bandilla is. Az asszony a beteg gyerekkel babrált. .Honnan? Az arcodon van! S nektek. .. . 158 . Az asszony megigazította ölében a gyermeket és tovább mondta. .. Eredj Pista. . és felállt.Felelj . . Izzó szemekkel hördült rá. Istened ne legyen! Honnan tudod? Te. Ebben a pillanatban felcsattant Bandilla hangja az asztalnál. ami a másé.. . De az tisztességtudó ember volt. . aki még úgy él. . féloldalt ég. akik fáradtan és éhesen kerültek elő az erdőkből. mind! Ott van az arcotokon. sunyin nézett az asszonyra.Nem.Hogy hívnak! Jöttél János.. ördög! Honnan tudod ezt? . s megköszönte.kérdezte Bandilla ott az asztalnál.. . hogy ne vedd el azt.. kezedben a balta. Az ember az első szavaknál fölkapta a fejét... mint a megriasztott vad.szólt rá az egyik emberre. Te az ajtóban álltál.Mit értesz azalatt. ez az anyád. . te asszony? .Bandillának hívnak engem. Szeme szűkre húzva mustrálta az asszonyt. Járt itt nálam nemrégen két ember. öklét rátámasztotta az asztalra. Az asszony gonoszul fölnevetett. fölötte festett kép. az asztal fölött mécses. megin útban vagy . zöld szemével. amit kapott.Hát jó.Hallgass már. . s ott guggolt mellette. Azok közül az egyiket hívták így. Nézése vágott. asszony! Bandilla felhúzott szemöldökkel nézett reá. valami szent vagy micsoda.Hallgassak? Hallgattál volna te anyádra meg a feleségedre.Vigyázz a szádra.. Bandilla összehúzta a szf mét..! A többiek feszülen figyeltek. Tömzsi.Hallottam. és én enni adtam nekik. vörös képű ember volt. nem az arcot. Nem akart szopni többet. Mit felelhessek nektek? Néhányan újra felmordultak. többieknek. A sebhelyt látta meg csak.Megállj! Az ember ütésre emelt ökle megállt a levegőben. csak le kell olvasni! Ti akartok ítélni fölöttem? Ti? Piha! A szoba megtelt indulatos hangokkal. Nagyot nőj. ha a vezér kérdez. Úgy hívnak. a sebhelyes -..Sohasem hallottad még a nevemet? Az asszony fölegyenesedett a bölcső mellett. benne két gyerek. Néhány pillanatig egymásba fúródott a szemük.. a szemetekben. na! Nézz a szemembe. hogy varjak szedik le csontjaidról a húst? Hogy ott csüngesz egy szál kötélen a bükkfán.Elfordítod a fejedet? Késő! Fordítottad volna el akkor. Valaki az asszony elé ugrott. A gyermek ott a karjai közt nyűgösködni kezdett. asztal. ahogy ti szeretnétek élni..Bátor vagy.Hallgass! . Egy asszony ingben sír. amikor sírva kérleltek. most mindenkit föl akartok szögezni. te itt! A legközelebb állóhoz szólt.Tudod-e. igaz? Itt a kemence.Rólad. hogy az ujjad nyoma ott maradt a torkán? Nem mondtam. Valami baja volt a szekérrel. hogy magatokat már fölszögeztétek? Az asszony gúnyosan fölnevetett.Mit feleljek? Magatokat már fölszögeztétek.lihegte az ember -.. te asszony. amikor te. S már mondta. nem törődött mással. Begombolta az ingét.

mi a tisztesség.Hát hozzad! Az asszony megfogta a bölcsőt. Egymás után hulltak le róla a ruhák. .. Nem hallod? Aztán: . és gúnyosan röhögtek. hozz tüzet! Mikor kiment.Nem jó asszony az. és cipelni kezdte. ocsmányságok. Bandilla ujjai a húsába mélyültek.Az igaz.Ha én valamit mondok. ahogy átment közöttük. . Bandilla arca kemény volt. mint a kő. Az asszony egy tétova mozdulatot tett.mondta halkan az asszony. és átvitte. . . Bandilla még mindig a bölcső mellett állt. A kanóc lángot fogott.Bontsd ki a hajadat! Úgy. Egész testét félelem didergette. . A tűz hangosan pattogva égett a kályhában. Az asszony becsukta a kályha ajtaját. lelkem. Sötétben maradtak. fogjad! Szikrát csiholt a tűzszerszám. ha a gyereket is visszük .Csak úgy. és a hangja reszketett -. .és a belső szoba ajtaja felé intett -... asszony.Gyere! Ne várd. Várták. . . . Kimondtuk rád az ítéletet. Az ember nézte.Gyújts lámpát! .Most már levetkőzhetsz . meg kell szoknod! Előkereste a lapátot. .. . lent. hogy a hajadnál fogva húzzalak be! . Kihez vitted? . Az asszony közelebb ment. az ellen nincs beszéd. mi? Már. Fájt a szorítása. Bandilla betette az ajtót.Nem tudom. hogy mi lesz. úgy értem. és a gyereket nézte. és megfogta a karját. parazsat kapart rá.Nincs mivel. a prepegyitok éppen a pokrócokon osztozkodtak. ketten.Az.mondta hirtelen.Van itt egy asszony.Tisztességről beszélsz. már a ház előtt. . és halkra fogta a hangját. nem is egy! Bandilla kinyitotta az ajtót.Hideg van itt .dideregte. .Hagyjon! A prepegyit durván felröhögött. Bandilla összehúzta a szemét. Az egyik kinyúlt utána. és az asszonyt nézte.mondta. Bandilla a bölcsőnél állt. .Talán elmúlik róla a betegség. és lassan vetkőzni kezdett. amikor az ajtót betehette maga mögött. Az ember a kályhára nézett. kerítés van előtte.Nem értetted? Vetkőzz le! . . Hamarosan lobogott a tűz.Átmegyünk oda ..Az inget is. Az megvacogott a lámpa alatt. és hol a vezért nézték. Az asszony becipelte a bölcsőt.Nesze.Néma csöndben álltak a prepegyitok. A prepegyitok körülállták.Mért nem jó? . és durva kézzel belekapott a mellébe. .Mit töröd magad érte! Csinálunk neked ma különbet! Nyolc apja lesz. Szinte megkönnyebbült. asszony? Hát majd megtanítunk. hol az asszonyt. .Alszik már . sötét szobából. Piszkos szavak érték.Jó hozzád? Az asszony megrázta a fejét. .A méhészné? . és amit mi kimondunk. Hidegen állt ott a szoba sarkában. Az asszony sápadtan állt a bölcső mellett. . Leghajtotta a fejét. és fölegyenesedett. .Biztosan elmúlik.Az urak nem így csinálják.Most vetkőzz le! Bandilla ott állt az ajtóban szétvetett lábakkal. Egyikük a ládát túrta föl. Eredj. Valóban aludt a gyerek. egészen bontsd ki! 159 . .. Hideg áradt ki az üres. Bandilla néhány pillanatig elgondolkozva nézte az asszonyt. Talán ezért. Gyere! Az asszonyhoz lépett. nem hagyom ezek között. . Ott lent a ház előtt.

Valami furcsa láz vacogtatta belülről. és végighúzta néhányszor a homlokán. És a kereszt alatt az anyám. a lehelete forró volt. . Barna bőrén megcsillant a lámpa sárga fénye.Tóderik? . A padláson megcsikordultak az eresztékek.Elena? Azt mondtad? . és az ember szemébe nézett. . Nem lehetett tudni. ugye. Aztá újra csikordult az ajtó. . . mennyi idő telt el így. néha meglobbant a fénye. . és a kereszt fölött magosan a hegyek. asszony. nem nézett az asszonyra. az án anyám is Elena volt. honnan tudod ezt? Az asszony fogai összekoccantak.. Az ajtóhoz támolygott. mintha Elenát látnám. álláig felhajtotta a vastag pokrócot. Az ember sóhajtott...Apád? . zavaros érzések kóvályogtak benne. Az asszony felfigyelt.. Mintha valami sötét varázslatot tört volna meg ez a gyönge kis hang. és úgy mondta. Aztán csönd.. Fojtott káromkodások. kibontott hajjal. furcsán.. Aztán lassan megfordult. A kályhában vacogó tűz.Az Urszuban éltünk. kusza láz volt. Aztán az ajtó csikordult.. Valamikor régen volt még egy asszony. és egész testében reszketett. aztán a tűz.az asszony megdidergett -.Az Urszuban.. Lábak topogtak.Sok Elena van a világon. Gyorsan felkapta a földről az ingét. a szeme csillogott. felhajtotta a nehéz csergét. amikor. csak azért. A hangtól? Vagy a nézéstől? Valami furcsa. halk. annyira lelte a hideg. Sok? Kevés? Nem volt idő. mint aki álmot lát....Miért kérded ezt? . Túl hangok hallatszottak. A szája megremegett. és belebújt. lihegve..Az asszony ott állt a kályha előtt. azt mondta? A két kéz megállt a levegőben. mint egy különös aranyköpeny.A tó fölött egy ház áll.Szép vagy. de a fogai összekoccantak így is.Nem él. Az asszony ott állt a kályha mellett. Morgó hangok. A lámpa didergő fénye. Az ember nézte. amíg. kiment. Fölemelte a fejét. A hajad...Nucuka.Három patak ömlik a tóba. gondolatok hajszolták egymást. tudod. Él még az anyád? . akinek ilyen haja volt.. .Mért kérded? . rekedt beszéd. Új szélroham esett neki a háznak. . Reszketve hullt arcára a lámpafény. . Csak egy zavaros. Elena.hörögte rekedten. és halkan nyafogott. Az asszony megdidergett. mint a kérlelhetetlen sziklák. .Az sem. .Honnan tudod? . pedig nem érzett hideget. és alája bújt. bizonyára. Lassan bejött... Az ember fölemelte lassan a kezét.Hova való vagy? . a tűz vadul fellobogott. Egy ember állt benne. Abban feredett mindig. fehér nyírfák voltak a partján. Csak a szél volt kint. A bölcsőben megmozdult a gyerek.. Alig egy araszra volt az arcuk egymástól.... és a fű közt virágok és lent a nyírfák meg a tó.. . Az ember két súlyos keze megmozdult a meztelen asszonytest felé. Hiénának hívták. . ujjai mohón begörbültek. ruhátlanul még mindig. Néhány pillanatig így állt. Aztán odahúzta a bölcsőt az ágyhoz. 160 . azelőtt nem tudom. Volt ott egy tó. Megrakta a tüzet. amelyek elzárják az ember elől az eget. A tó fölött a kereszt.Fehér nyírfák a tó partján. Az ember közelebb lépett. így nevezett anyád. zöld fű van körülötte.Asszony.Ha nézlek.Nem tudom . Aztán lassan kinyílott az ajtó. Nehezen lélegzett. De olyan.. Kibontott haja dúsan omlott le a derekáig. A lámpa halkan sercegett.. Az ajtót betette maga mögött.. és mégis mozdulatlanul álltak. és a tó fölött egy fehér nyírfakereszt? Az ember szemei döbbenve tágultak ki.. ha a gerendák hézagain besüvített a szél. Déda fölött. felhorkanások. .

Azért éppen oda. csak anyád. Sóhajtását is hallotta. Furcsa ember volt öregapád. és csak annyit mondjon. én a hegyeket. Az asszony ott az ágyban átfordult az oldalára. talán az. Az ember újra megnézte a tüzet. Az. mintha aranyból lett volna. Olyan. De lehet.Igen. A tó fölött... Egy idő múlva az ember újra megmozdult. és anyád kijött feredni. azok a szép nyírfák. Az anyádat. elhitted neki. fát is rakott rá megint.Úgy. a gerendának. Egyszerűen a hegyeket akartam. A tó meg a három patak meg minden. hogy az ember a kályhához megy. milyen az.. hallani lehetett. De ez mindegy.Elena. nem emlékszem már. Mozgásától halkan megreccsent az ágy. Úgy. Azon a nyírfakereszten.mondta halkan. ahogy letolja magáról a takarót. Ő a malmot akarta. ha beállók a malomba. sötétkékek. de sárga fényekkel csíkozott sötétség. nem csak a juhokért. Szöszmötölt még. . Az ember lehajtotta a fejét.felelte halkan. miket mondott öregapád rólam. a tűz felé. Talán hatszáz juhom. Miért? Mert nem volt más gyereke. .Igen. hogy is mondjam. ellenséges koppanással. hogy jobban összeszedhesse a gondolatait. Amikor minden nyírfa egyszerre kizöldül. És ekkor megszólalt Bandilla... fölkelt. anyád meg állt a tó partján. és a szemei mélyek voltak. és hallgatott. nem kell mondjam. Hallotta. . Halk.. ahogy felkönyökölt. Azt akarta. talán csak a szemében volt benne. Nem tudom. hogy ő az apád? Az asszony újra megmozdult. megnézi a tüzet. az emlékek mélyén. A sápadt.. a nyírfáknál. Azt mondta. . Nagyon szépen tudott énekelni. . Azt hiszem. A kályhaajtó vörösen világította meg az arcát. . ne legyenek itt. Szép juhok voltak.. mint az anyád. De ő hozzám szökött. Csillogott a szakálla. Szép volt az anyád. Te tudod azt. és énekelt. hogy molnár legyek. az a furcsa borongás benne. amennyit kell. de talán még szebb.. ploccs. aki megszokta.. Az asszony lehunyta a szerrtét.Néha? . hogy három patak ömlött abba a tóba? Emlékszel reá? Az asszony megmozdult az ágyon. Ha az ember este lehevert a partján. . fáradtan az ember -. de szünetet tartott a mondatok között. Különben ez mindegy. ott a tó fölött. Három patak ömlött a tóba. ahogy ezt mondod. Furcsa ember volt. senki sem tudott olyan szépen énekelni. szőke szakállat. ami. Nem húzta a szavakat.Öregapádnak vízimalma volt lent a völgyben. Támadva szinte. és elfújta a lámpát... . Mondd csak. talán emlékszem is. Nekem juhaim voltak akkor.Nem tudom. A világnak. Én nem akartam lejönni a hegyről. hogy miképpen került anyád oda.. nem fontos. ami. Az ember ott a tűz mellett fölnézett az ágy felé.. Mintha már egyszer. és sok volt a hal. Gondoltam.. a kereszt alá. és úgy hintázik a szélben az illat. nem ezt akartam mondani.. . Honnan tudod. csak úgy vehetem el a leányát.... hogy molnár legyek. ő apádnak nevezte magát. Elena. világoskék szem. de a szavak keményen hullottak azért a szájából. Ez áll azon a kereszten. magas homlokot. valahol. a tavat. Valahol egészen hátul. aztán leül melléje. . mint te. valami. Halkan.Az asszony nézte az arcot. Öregapád azt akarta. Mondd csak. asszony magára húzta a pokrócot. . és a hangja kissé rekedt volt -. hogy keveset beszéljen. mintha halk koppanással verődött volna a falnak.. nyár volt.Aztán eltiltotta tőlem Elenát. Amit mondott. Akkor építettem a házat ott fönt.. . amiről beszélni kell. ahol a nyírfák vannak. azt hiszem.mondta egy idő múlva -. És anyádról. ugye? ..Nem tudom . a padlónak.Elena.Én építettem azt a házat oda. A kályhában pattogva lobogtak a lángok..Nem tudom . Nem a juhokért. mint az olyan ember szavai. nem erről akartam beszélni neked.. igen. és ha holdvilág volt. Talán még a szeme. kissé rekedten beszélt. ott a tűz mellett.Én építettem. a tó fölé. Hiába. nem tudom. Beszéljek neked arról.. Furcsa ember volt.Néha volt valami. az úgy tetszett. És arról. Aztán leült a tűz mellé. akármit is mondott. Emlékezni próbált reá.. De várj. mindennek.. a nyírfákat ott fönt. Sötétség hullott a szobára.. nem is fontos. aztán csönd lett. Néha. Az ember szemében benne van minden.Átküldtem őket a széna közé . . az a tiszta. amire te is emlékszel még. bent. ahogy szökdöstek: ploccs. Hallani lehetett. Amikor megismertem. mint a furulya hangja. 161 . . De mindegy. és nem a malmot.A szememben? Különös. Te tudod. és bólintott néhányat. Aztán sokáig csönd volt. a házat. A házat akartam. De ma már mindegy.

hogy milyen az. És egyébről sem beszélt. hogy a nagyanyja volt ilyen. Hadd menjen. ilyenek az emberek. aki a világra segített. Várja.Ma már nem tudom egészen pontosan. tiszta sárga. Ilyen a szeme. fiam született! Vagy: megjött a fiam. . Butaság volt. megérted-e. Akkor kezdődött. Nem tudom. A haja. Nem tudom. De hát az emberek. .Szerettem volna. aztán szomorúan bólintott néhányszor a fejével. Én gyúrtam a túrót. Valami kezdődött itt.És akkor nyelsz egyet és azt mondod: de igen. Várja és nem kérdez. . Vagy csak ő képzelte. De én azt hiszem. mondjuk. másik. Vagy: még mindig nincsen semmi. közöttünk. nem veszekedtünk. Felmégy a juhokhoz. És ő is hallgat. Vagy csak ennyit: fiú! .Hát fölépült. mégis valahogy megérezték. . Alatta a tó. amikor így kezdődik el valami. ha nem értenéd. Talán én mondtam valamit.És te nem szólasz. ha kedve van. minek. Néha fölmentem a legelőre. mint a malomról s az emberekről.Nem tudom. mintha kimondta volna. hogy itt valami történt. mert megérezte. vagy varsát fontam a halaknak. ha érez valamit. megpiszkálta a tüzet.Furcsa ez. ilyen a keze. de szép volt. És a ház. Mereven figyelt az ágy felé.Tudod. Elég. megnézni a juhokat. Hát így. Hallgatsz. . . hogy baj volt közöttünk. Hát leány.kérdem. És aztán nem beszéltek többet a dologról. . és senki sem tudhatta. a szavak mögött. hogy fiú légy. és azért sok idő múlva megkérdezi mégis: nincs semmi még? Semmi? . Hiába. és azzal majd. Örökre ott marad. kezdődés nélkül. Hogy ezt mondták. aki bennünket látott. mert szép. vagy mi. olyan voltál. az nem szólott erről soha. mégis ott marad a nyoma. vészát.. Nem is beszéltem róla. Masa Nászta. hogy lesz egy fiam. Nem mondtam ki soha. jó volt nézni azt a házat. Valami megindult. amit mondani akarok.Pakurárt tartottam. Mint ahogy a kés leesik valahonnan. phü. ma már nem fontos. hogy mit mond ilyenkor az ember. Azaz. mint ez itt ni. De különben mindegy. Nem fontos. hogy szakasztott az anyja. Arról. hogy mondtam. Az már elég. Még a bába is. Az ablakfát nyírfából csináltam. mert ha szólanál magadtól. amikor megszülettél.Anyád. és sehol sem változik semmi. . és mást gondolnak. Nem mutatta. hátul a fenyves. És mégis. Már akkor. Sárga volt. Aztán megszülettél te. Szép volt nézni. És köpködnek hozzá. amelyik pólyás. hanem leány. énekelt. nagy fenyves. mint minden kisgyerek. tudod. Szeme az arcodon van. büszkén és tele örömmel. hogy fél szemmel a földet nézte közben: leány. . Leány. hogy gondolok reá. Jobb lenne Neked. ha nem tudnád. hogy hazudjanak. sötét. És valami mégis volt. csak az arcodat lesi. Akkor mindegy. Te nem dicséred eleget. . tudod. Vette a gyereket és lement. amikor megszülettél. hogyan volt. Köpködnek és szerencsét kívánnak. Haszontalan volt. az ember mégis felütötte tőle a fejét. Sötétkék. Jóféle fenyőből épült. Kihúzod. Csak így. csak így. csak meg ne igézzelek! Tudod te. Szépen éltünk. ilyen az arca.Egyszer csak azt mondja Elena: „Lemegyek a gyerekkel a malomba. Szép lett. Ahogy ott állt. Pedig senki se kéri őket. Egyik azt mondja. Alig hallható sóhajtás volt. és beszélnek mindenfélét. ami így megállt közöttünk. . Azt mondták. eztazt. Les. Szikrák röpködtek ki a nyitott kályhaajtón. Körülötte' nyírfák. Anyád egész nap énekelt. és muzsikált a zsindelye. aki azt mondja. Fehér. . és így nem mondhatod. hiába.Aztán egy nap le is ment az apjához. s nem fiú lettél. ha rásütött a nap. és én sem mutattam. Rajta hagytam a kérget. Leány? . . hogy megy az efféle. na. akkor azt kellene mondjad: né. Szerettem volna. valami elkezdett történni. Jól éltünk. hogy mondjad: na. Szépen. az járt a juhokkal. Szinte szeretném.Te is tudod.Nem volt közöttünk semmi baj. 162 . „Hogy lássák az emberek és dicsérjék.Estére jött vissza. Kék. mint amit beszélnek. de így volt. a tornác fáját is. hogy fiút vártam. hogy megérted-e.. Elhallgatott. mert hiszen még semmi sem látszott rajtad akkor. megszületett. született egy leány. Megállt. hogy fiú légy. tudtam azt." „Miért?" . Úgy elképzeltem.kérdi ő és sok szerencsét kíván. Az asszony halkan felsóhajtott az ágyon. Az asszony az ágyon halkan felsóhajtott. Az emberben nem változik semmi. nagyon szép." Ez volt az első szó. Az már annyi. tudott a dologról. meg mit tudom én.De hát nem fiú. Mulatság ez nekik. Nem is fontos. Mégis.. és szembejön a pakurár a legelőn. Hát ilyen volt ez a szó is. akiket ott látott. Még az is úgy mondta. Phü. és fejét belefúrta a párnába. és megáll a padlóban. De azért tudni szeretne valamit. Mind a gyereket dicsérték. Hazudik. Nem szóltam ellene. jött-ment. minden.

hogy nincsen igaza. „Felelj .Csak néztem reá. és félretettem onnan. Mit mondjak? Valahogy megáll a világ az ember körül. Mintha valami dolgom lenne ott. Mert ezt mondta. a botomat is. Elena!" Azzal elmentem. úgy. Csak legyintett. És közben a házat lestem. Mindenre mondott valamit. leült. aki volt. És még valamivel. Nem lehet. följött hozzánk. Aztán egy napon följött az apja hozzánk. sírt. . felkel. ahogy ő szokott. hol azt. Mintha ma lett volna csak. Mert tudtam.Hát mondom. de belül nehéz volt. Hiszen ő akarta a házat itt fönt a tónál.Tóderik. Behívta a házba. vagy egyebe.kérdeztem. Hol ezt. hogy az. „Elena . hiszen nálunk volt. Addig gondolkozz! Ha menni akarsz. Az ember nem tudja. . s ketten maradtunk. mindenre legyintett. Eszik. halad a nap..Lementem... És mégis. Ezt a hideget. Tóderik. kinyitottam. nagyon lassan mentem le a dombon.Félsz?" Erre sem felelt. nem erőszakkal hoztam. Bejött. a hold. csak sírt. Nem mentem mindjárt a házhoz. és ő sem ellenzi.mondotta -.Leakasztottam a szegről a kalapomat. még megfogtam. Elena . Följött.„Sze asszony az már. . . . Ilyenbe még a pakuráromat se bújtatnám . hogy miért. hiszen csak leány úgyis. az ilisorai vendéglőshöz. És mind csak ugyanarra az egyre gondol. A vendéglősnek így is kell. Neki mondtam csak: „Elena. holnap térek csak vissza. . azért nem felel. Azok között a nyírfák között. Miért mondta ezt? Bizonyára tudta. Annak a gőgös Tóderiknek. Mindent megnézett. ide hallgass. Nem szólhattam semmit. „Kicsoda?" . . Szép volt az a ház. Valami kis zajt akartam hallani. a csillagok. amit mondott. fölmegyek a juhokhoz.Nem felelt. Hallgattam.Ott állt. Sápadt volt. és nem mozdult körülötte semmi. eridj! Holnapig van időd. Hát így. megállt az ajtóban. Szóval próbáltam elhitetni magammal. az eszemmel. Még a hangját is hallom. ezzel jött haza. beszédem van az uraddal. megint megy. „A gyerek az nem számít . Te már nem ismerhetted őt úgy. Ma már tudnám. valami kis zajt a házból. megálltam fönt a nyírfák között. Látszott a házon. a balta ott feküdt a köszüb mellett. Legyintett. Megáll. leül. hogy él a ház. A sajt nem volt elég zsíros neki. Tudtam. a házhoz. csak ha malma volt. „Elena! . sok pénzt. hol mástól." . nem leány" . Elena!" . Emlékszem minden mozdulatra. mi igaz ebből?" . Éreztem. Megáll.mondtam -. A tarisznyámat is. Hol az apjától.szólottam rá -.Ettől kezdve sűrűn járt le a malomhoz. a fejemre tettem. s elkészültem reá. tüzet gyújt. És megy és megy. s mégis mintha minden állana. ahonnan elindult. . Nem tudom megmondani. Valami kis zajt. csak leült a padra. A molnár Tóderiknek. és elkezdett sírni. Sírt.mondotta. a túró keserű. megnézte a házat. aztán vörös lett az arca. ahogy ott állt előttem. s nem tudtam. mind ugyanazt. Néha megálltam és hallgatóztam. Nem. megkínálta mézzel. De akkor csak kacagtam. hogy agyonüssem-e. le is ültette. amíg lefele jöttem a hegyről. ahogy én ismertem. Csak mind ugyanazt mondja az ember magában.Mit mondjak? Az ember ilyenkor megy és megy és megy. Azt hiszem. hogy nem igaz.Mondom. s mért is kelt föl. a nyírfák között. vagy kacagjak rajta. Ami pénzt hozott. valahogy egyszerre egészen tisztán éreztem. De mégsem arra.Bejött. Amíg visszaérkezik oda. Hogy üres. . mintha néznék valamit. Gondolkozz jól. amit akkor tettem. „Kicsoda? Hát Elena!" Az ajtóhoz ugrottam. ." „Félsz tőlem? .mondotta -. Nem is lehetett. Aki számára nem is volt ember az ember.kérdeztem. a házhoz. a ház nem lehet üres.Másnap délutánra értem vissza. Aztán a végén kiküldte a leányát a szobából: „Eridj ki.mondta az apja -. Az apjára rá se néztem. S hogy mit mondottak a gyerekre megint. Aztán mentem föl a hegyen. az ordát rosszul gyúrták ki. hol az apját. amit érzek. vendég volt.Bejött.Anyád kiment. nem lehet igaz.Nem lehet . hogy a azt éreztem addig is. . . És tudtam. ezt a rosszat. ahol először. megy és megy. Csak a pénzt becsülte ez a Tóderik. nem lát semmit. Hogy egészen üres. s mondott valamit. Az ember megy. hogy mit is tett az elébb. . mit mond apád!" Ezt és ezt. hogy üres. a leányt férjhez adom Jákobuchoz. de látszott. sírt.kiáltottam -." Meg aztán nem vagyunk amúgy sem megesküdve. ahogy mondotta akkor: Bandilla. hogy mit. iszik. Hiszen már akkor tudtam. Karján volt a gyerek. hogyan és min. ott a tó partján. hogy valami rosszat fog mondani. És mindig hozott valami ajándékot onnan. 163 . fél tőled. Telik az idő. egészen vörös. . Hol engem nézett. tudod. ide hallgass . mind csak ugyanarra az egyre. s hova is akar menni. az embert nem.szóltam -. Hogy az apja nem haragszik rá. Tudtam. De nem volt zaj.mondottam magamnak -. szóról szóra ezt. Mindegy.Emlékszem jól.mondtam neki. hogy üres. A nyírfák között. hiszen szerelemből jött utánam. Akárhova néz. „Látod . Ó hallgatta.

milyen az.Semmi ember volt az a Jákobuc. és lehajtott fejjel belebámult a tűzbe. amilyen Ilisora volt. az ilisorai vendéglőshöz. . Sivító. megállt előtte. megérted-e. . Keserűen felkacagott. A szél behozta a hó szagát.Az ajtó nem volt betámasztva. Anyád elment. idegenek.Nem tudom. és nézte az éjszakát. érted-e ezt. Valahol fenyők suhogtak. Tudod. Szögre akasztottam a kalapot. Elena. Megpiszkálta a tüzet. Már nem a fák. nekifeszül a háznak.Tudod. Pattogva kapott életre a láng. így ültem. De már nem hallott egyebet. a pad. így dicsekedett. hogy tudod. otthonná. nagy. Halott. Legyintett. mint ez a mai. mint most. csak egész nap számolja a pénzt. Mintha hosszú. é s üvölteni a tüze mellett. Az ember áll benne. Motozni a gerendák lelkében. és hiányzik róluk valami. ahogy erőlködik. de. fütyöl. csak a szelet. hajlongott. hanem úgy üres. Öt hónapja éltem ott egyedül. mert éppen ilyen éjszaka volt. feleségül ment. nyöszörögnek a gerendák. hogy nincs benne semmi. árva hangjától megvacogott a ház. nyamvadt. az a sok megszokott. A kályhában hamvadni kezdett a tűz. mint most. Állt az ablaknál. Akkor sem kellett volna a mestersége. érted? És egyszerre csak nincsen. lobog a tűz. ahova hetivásárkor begyűlt a fél havas. s a szél. De nem ezt akartam mondani. Nem tudom. milyen az? Persze. idegen ellenség.. a tarisznyát. amikor megszólalt megint. Szinte hallja az ember matatni a kísérteteket. Nem tudom. sötétség ereszkedett a szobára. apró jel. milyen sok az? Mindegy. amennyit csak egy vendéglős össze tud lopni egy olyan faluban.. Az őrlőinek sorra mesélte. Minden.. semmi ember. Tudod. Néhány percig maga elé bámult. nincs értelmük. minden kis hasíték sziszeg. érted-e ezt.. aztán odatartotta kezét a tűzhöz. nyögnek. Feleslegesek. A ház egyszerre hideg lesz. és a Déálu Rósun búgnak a fenyők. Búgtak. rossz. A gerendák repedése. rossz. ez az. és érzi. mintha éppen akkor surrant volna valaki be vagy ki. . Fáért nyúlt. De mindegy. Ropogtak a csontjai. Minden idegen: az asztal. mintha ellenség volna az ilyen házban. amit magad faragtál. sarokba támasztottam a botot. s ami addig éppen meleggé tette a házat. Hírét vitték. és leült. hogy mekkora szerencsét csinált anyád. Amelyik nem úgy üres. Az asszony halkan felnyögött. sárga képű. félig behajtva. megkotorta a zsarátnokot. ami van egy ilyen házban. a tó fölötti házban. űl a tűznél. A dolgok ott vannak mind. Nagy szrencsét.. a pókhálók. Az emberek elhitték. nem. bizonyos. Nem él. nyújtózott.Göthös.. hogy mekkora szerencséje lett a leányának. A szél keresztülfújt a házon. de így van. ahogy mondani szokták. Sárga fény táncolt a szoba falain. . Az ember szeretné felgyújtani az ilyen házat. Ha nekem adták volna a világot. Minden falut és minden völgyet.Nagy mellénnyel járt Tóderik akkoriban. Az ember úgy érzi. és tátották a szájukat. amelyik üres. olyan hideg. Csak azután néztem körül. a küszöb. A tó. hogy a ház nem él. Akkor sem. Olyan hideg. Egyéb dolga sincs. az ágy.. A tisztás fehér volt. felállt. . mintha egymaga lenne a világon. Minden. amit mondani akarok. Valahol egy fa csikorgott. Süvít fent a padláson. mintha nem is lakott volna ember soha benne. bomlottan loholó felhők között olykor-olykor elővillant egy csillag. De pénze volt annyi. tudod.így ültem akkor is. az anyád. Az asszony mozdulatlanul feküdt az ágyon. Üres. Igen. mintha boszorkányok kergetőznének. Az ablakhoz ment. Mintha nem is lehetne lakni benne. csontkürtbe fújna valaki. s a bükkös nehéz vergődését odakint. Hát igen. . Egész nap a vendéglőben szökdösött. Öt hónapja. Jákobuchoz. Tenyerével a térdére csapott. És az ember ül a tűz mellett egyedül. az edények. A föld. Sóhajtott. a patakok. Semmi ember.. Ilyen. Rossz és félelmetes az ilyen ház. Egész nap számolja a pénzt. mert nem törődtem már vele. amikor egy ház üres? Félelmetes az. Nem is a fák. Elhallgatott. Szél zúgatta a Déálu Rósun a fenyőket. azért fogott el ma jobban az emlékezés.A falak hidegek. mint a farkas. ahogy a padlást rázta. . A világ nyög olyankor. és söpörte be a pénzt. A polcok. A sarokban reccsent az ágy. tudod? A világot. A padláson fütyölt a szél. Néhány hasábot a parázsra lökött. Az ember ott a tűznél figyelte a hangokat. így éppen. így. . azt hiszem.Tudod. Sárga képű. azzal hogy ott volt. Idegenek. Valahogy olyan az.. amin. Az égen. Az ember érzi. mint most. Nincsen. semmi. Üres. Igen.. A kályhaajtót nyitva hagyta. Beléptem. Hangja valamivel keményebb volt.. Csikorognak a fák. Úgy volt csak. Göthös. És a ház üres volt. Hallottam zúgni a 164 . Egy idő múlva visszament a kályha mellé. hogy volt valami benne.

mert állott vízzel nem jó. mint most.„Én" . és a ruhájáról csöpögött a víz." . És az embernek úgy az eszébe jut: itt állt. . de mindegy. sírt. mert nem néztem oda.Az első.Emlékszem. Ő csak ült. .. És csak áll. és bejött a házba. Ahogy az ember otthon tesz-vesz.Tudod. hogy friss vizet hozzon a puliszkához. amit igazán megláttam belőle. aki volt. nem ez a fontos. .. sok fát. Tóderik. De azt hiszem. és zúg a szél. Nem tudom.. Nem abból. az emléke. karjában tartott téged. . és elgondolkozik arról. Tavaszról még.hegyet.. zörrent. Verte. na. Aztán az ágyhoz ment. Látja. mint ahogy egy idegen ellenséget hall az ember.. betakarta. nem azért. ott azt.Nem keltem föl a tűztől. . Én megtehettem. ázott szaga volt. Csúnya. Oda-oda verte a gerendához. süvít a gerendák közt. Valahogy ott maradt. mint a nagybeteg ember. Ez a csöpögés. azt hiszem. és valakire gondol. .. néz és néz. ez volt az első. Abból. akire gondoltam. amit megláttam.Betakart téged. ismered-e azt. az a semmi. nem.Ültem a tűznél. Egyszer csak nyílott az ajtó. ahogy a bocskoráról leolvadt a hó. Igen. Fát tettem a tűzre. vad éccakán visszajött az ilisorai vendéglőstől. Ahogy bejön az ajtón. amikor megkapta. Mindjárt a harmadik napon.így volt. Leül. s nem álmodom. hogy a ruhájáról csöpögött a víz. és ő nem jött közelebb. Mondtam neki. hogy verje. . és én néztem a tócsát a padlón. Tetszik neki. mintha egerek játszadoztak volna. ült. s hallottam a tó vizét is. Nevet. arcát a kezébe fogta. Aki visszajött azon az éccakán. és bejött anyád. Az ember gondol. hogy hamar száradjon meg rajta a ruha. amit együtt építettünk volt valamikor. a sarokban egy disznóhólyag fityegett alá a gerendáról. hó szaga van és a Déálu Rósun búgnak a fenyők. Hallottam a ház reccsenéseit. A lánynak ígértek ezt meg azt. az emléke. az volt. mikor az ember úgy elgondolkozik valakiről. Ami szép volt. Ahogy jön-megy. De az más volt. De Jákobucnak nem volt jussa hozzá. és úgy zörögtek benne a törökbúzaszemek. az öreg pénzt vett kölcsön a vendéglőstől. És ebből tudtam igazán. nagyon egyedül voltam. A vendéglős. Csak úgy. szürke cseppek hulltak a padlóra. Koppant. Nem akarta megfizetni. ami volt. az a vánnyadt. és csak a pénziért ment hozzá. s úgy akasztotta föl száradni anyád. az anyádat. Aki. Egy ideig még állt ott egy helyben. És az ember ül a tűznél. azon a szörnyűséges. Itt nevetett. Neked készült.„Te vagy. szökdösött. Úgy bánt vele. mondjuk. Eszik. mert ember. Koppant. Tócsa lett belőlük.. bundásan. folyton. Nem 165 . Megállt. Megvertem. és ezt ő is tudta. Olyan volt. Késő volt? Korán? Nem tudom. Hát így volt.felelte. Éppen ilyen idő volt. próbáld elképzelni: a Déálu Rósun zúgnak a fenyők.. Hát megvertem. Nem tudom. Csöpögött. csúnya éjszaka.Ennyi volt.. én is megvertem egyszer. Én nem szökdöstem. Úgy. Elena. És akkor nyílik egyszer az ajtó.„Maradhatsz. nagykendővel. betakarta a pokróccal.Igen. Itt ezt mondta. mint ami volt. Én vertem meg őt. és hallgatja a szelet a Déálu Rósu fenyőin tülkölni. és leült mellém a padra.kérdeztem. Nem úgy. Énekel. A vendéglős bolondjára járt. Szájalt. Ült. Nem. zörrent. Volt. Karján a gyermek. Nagy. aztán odajött a tűzhöz.„Maradhatok?" . Az emben ül a tűznél. ül és néz. . . Belép. nem. Hanem. És aki eljött. És csöpögött ruhájáról a víz... Ezt tudnia kellett volna a vendéglősnek. hogy ő az. Betakart. Hogy miért? Istenem. . Egy szál ruhában. ahogy feljött velem oda a nyírfákhoz. És megáll. Kimegy s bejön. Csak állt. nem tudom. a sárga képű Jakobuc. Verte. Ma is hallom. Az anyád. ahogy akarta. itt hevert. Mert semmi ember volt Jakobuc. ahogy nyugtalanul forgolódott. Letette a gyereket. mint aki nagy útról jött. és a ruhájáról csöpögött a víz. Jött a tél. mintha nem is ő lett volna. Meggyűltek. Nem akart hozni. mint valami cseléddel. . .Aztán a vendéglős se szökdösött már többet. aki volt. Csak úgy. és sírt. Verte Elenát. aki már csak olyan. Folyton. Furcsa volt. az anyádat. És verte Elenát. hogy játszhass vele. érted-e ezt. és belép. Aztán csak sírni kezdett. Tudod. ahogy az ember ott ül a tűz mellett. Azon az éccakán aztán megtudtam mindent. Itt. inkább a lányát adta oda pénz helyett. Gyűltek. Hát ottmaradt. Én megtehettem.. itt ült. Téged. . Megáll. Milyen a lány? Elhiszi. Elena?" . A szél verte. Ahogy egy gyereket megver az ember. sírt. de nem tudta. Igen. Néhány szem törökbúzát tettünk belé. aki van.Bejött. Éjszaka van.

felírt valamit egy papírra. A rajtam levő ruhát is. Én megraktam a tüzet. Vissza a házhoz.Hallom . és odajött hozzám.A doktor. azon az éjszakán. ez a legnagyobb baj. Nehéz. is volt már. az ilisorai völgyben?" „Ott is. Verte anyádat. A nyírfák. az a Jákobuc. éjszaka. az anyád.mondta -.A doktor vonogatta a vállát. „Bocsáss meg -mondta. havazásban. az anyád. hogy gyulladás van a tüdejében. fútt a szél. szélben. Új fát tett a tűzre. tudom.kérdezte -. Sokáig jöhetett. Éppen. hogy ki az. Fényes volt a szeme. a vendégőst.Én nem szólottam neki erről. . ami történt. akkor az embereknek mindig más dolguk van. Az az éjszaka. hogy igaza volt.Elfutott. és nem is érdemes. Az ember újra hallgatózott. Hova ment volna? . ahonnan úgy jött el. mint a macskáé. Csak néha tudják meg egymásról az igazat. Elena. Egyenesen az apjához. Ezt sokáig nem tudtam. Az összes juhaimat odaígértem neki. sűrűn verte a havat. egy szál ruhában a gyermek. lent is. Ő felkelt. így van ez.felelte halkan az asszony. Fölkapta a gyereket. „Pénzért vettelek . hogy semmi sem kell nekem a világból. Ostorral. A legnagyobb baj az.kiáltott reá -. Gavril. Bezárta az ajtót a leánya előtt. „Hol voltál?" . Naponta. Köhögött. egy valamiért. ha már késő. Nehéz útja lehetett a malomtól föl a házig. Nem tudom. Mert rosszszemű ember volt az ilisorai vendéglős. . égett. mindig eszembe jut. Féltette a malmát tőle. . Nehéz. „Lent is olyan nagy hó van? . akkor hallottam meg először. jól. A láng bevilágította a szobát. Aztán levetkőzött. sütött. . látod.kiáltott reá -. Ilisorától a malom fél napi járás. mindegy. A gyerekért csak. fölült. Bocsáss meg.Sokáig jöhetett fölfele a hegyen. Átázva. . „Sehol. Aztán babráltam a tűzzel." Csak nézett. Ment az apjához. tudom. bent a korcsmában." És sírt. Hiába ígérsz oda mindent a 166 .Hallod a szelet? A fenyők. hamar odaért. Az egyik így. Azok mindenhol egyformán búgnak. Ostorral. ahogy megfogta a kezemet. Amikor anyádat eltemettem. ahogy történt. a házát.kérdezte. Verte. éjszaka.feleltem. aki mellettük van. Tóderikhez. csak egy kevés pénz. Sok mindent megbántam már az életben. amit tettem. Vörös volt az arca. Meg kellett halnia. És semmiről sem. a malomba. semmi ember. föl hozzám. azt mondta. Anyád az ágyban volt még. fázhatott. hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan. Ő elmondta. bükkfát. . tudod. mintha sírnának. Mindent. Egy szál ruhában ő is. Nem kellettek a juhaim. És Elena másnap meghalt. Ahogyan ismerem: éretted jött.. Olyan ember volt ez a Jakobuc. Csak a bükkök mások. Pedig hideg volt a házban. csak ő. Hiába mondod. semmi sem kellett neki. . mint a tűz.! Éppen így. és nagy. Mert sötét volt.. Az asszony szeme csillogott hátul a sötétben. nem. . éretted. nem saját magáért. pénzért vettelek. hogy neked nem kell egyéb a világból. Ahányféle fa. mindenki előtt. és lefeküdt az ágyba. annyiféle hangja van. Büszke asszony volt Elena. Hát persze. Nem tudom. Nem is kérdeztem semmit.egyszer. mikor visszatértem a házhoz.Nehéz dolog volna elmondani mindent. Mikor beléptem.Mit tehetett anyád? Havazott. és újra sírni kezdett -. Rossz arcú ember. csak ez. hozzám. A fenyők mindenütt egyformán búgnak. ez valahogy így van. mindent. a világon. amit mondok? . akit a hátamon hoztam át a Dorna völgyéből a hóban. Tudod te azt. Mondtam. a házam. És azon az éjszakán megöltem Jákobucot. sötét. a szelek. . én meghallgattam. és szaladt vele. Lehet. De ezt az egyet soha. semmi. takarodj vissza az uradhoz!" . Levertem a lábamról a havat. hogy sírnak a nyírfák.Tudod. Aztán kimentem.Aznap megint nekiállt. és fútt nagyon a szél. Nehéz útja. . Reggel volt már. És csak akkor.Hát így. az anyád.De Tóderik félt a vendéglőstől. Azóta. a másik úgy. Nehéz útja lehetett. „Takarodj vissza! . Ilisorán.Igen. hogy milyen könnyen hal meg egy ember? Milyen kevés kell ahhoz? Nem tudod. széjjelmennek. rossz. Hallod? Ha... és kérte." . Egészen nagy. Mit tehetett? Feljött hozzám. hogy ki vagy. és sohasem tudják biztosan.A szelek . Amim csak volt. ha nagyon nagy szükséged van arra. így mesélte Elena. . és azt csinálok veled. a házba. összetársulnak. látod. A házat. nem tudtam biztosan. Néha. Az emberek összejönnek. mert dolga van. A keze forró volt. azok úgy sírnak. hogy vigyem vissza a völgybe. kavarognak. és nem szólt többet. Lent. Vastag hasábokat raktam reá. amit akarok!" És verte. Jól futott. és tüzet gyújtottam. Nem megverte: verte. ha nagyon nagy bajban vagy. a vagyonát. . Ki az? Igen.Hallod. . hogy valaki segítsen rajtad. így búgtak a Déálu Rósun is a fenyők. valahányszor hallom őket. ki kicsoda.

Szép. Csak egy kevés kis pénz. Ennyi egy ember. Soha többé. Sírtak. . Az ember kiméri: négy lépés hosszában.Aztán elkészült a gödör. Csak ástam. Valaki. dubb. ha erre gondol az ember. Őreá. Nem. egyedül.segítségért: nem kell az embereknek a minden. pityókát. .. Valami megáll. Ahogy ás az ember és csak ás.. megakad. mint neked. Ennyi marad az emberből.Tudod milyen az? Dubb. Csúszik. Ebben. Egészen másképpen. Abból csináltam koporsót anyádnak. nem tartozik reád. Hogy puhán feküdjék. . Mintha. Felhasítottam. Ezek a bükkök. A fagyott fekete földet. Hideg.Akkor sírtak a nyírfák először. és szürke. Valaki. hogy gazember volt a doktor.Volt fentebb. Négy lépés hosszában. hogy tud valamit. Amit az ember gondol és minden. hogy őreá dobod a földet. Kivittem. Ez csak az én dolgom. És nem tud segítem. Hideg volt nagyon. Meg aztán tudod-e. mint amikor a világnak vége van. fiatal. és látja. Két egész napig készült a koporsó. mikor megástam anyádnak a sírt.Nem mondom én. Nem mondom. Miről is? Persze. Ott hagytam el a nyírfáknál. Mindegy. kettő szélűben.. soha többé nem akar mondani semmit. Nem ezt akartam.Aztán az ásó. Mi van ezen beszélni való? Az ember ott ül mellette. és én messziről látnám. Szép fa volt. akit szerettél? Nem. hogy megtudd. Kimásztam belőle. Ennyi. Fehér volt minden. De lehet. persze. mit tudom én. Csak egy egészen kevés valami kell. azok sírnak a szélben. ás és nem gondol semmire. Szépen hasadt. A nyírfák. Kedves vagy gonosz. mi az. milyen nehéz valakit kivinni úgy a házból? Koporsóban. Sírnak. tudod. hogy milyen más hangjuk van a szélben. hogy viseljék gondodat. Nem akart ott maradni semmiért a világon. persze. Jobb. A bocskorkészítő sem rossz azért. ha egy medve rátámadna az erdőn arra a doktorra. .De nem szabad erről sokat beszélni. Aki minden. Pedig tudta. Kutat. a havon át a földbe. És anyád másnap meghalt. ástam és egyre mélyebb lett a gödör. zuppant a föld a koporsón. soha ne adja. Meghalt. Mégsem mondom. És arra gondolsz. nem a fenyves moháján. a fű növése. aki abból él. a föld fekete. hogy a doktor felesége nem halt volna meg. Dobod a feketét a fehérre. Dobod a földet. Akkor hallottam először. Dubb. fekete. ástam. hogy a halál ott áll már a házunk küszöbén. amit cserébe felkínálsz azért az egyért. És továbbmennék. . Olyan volt. lépések 167 . amit mások nem tudnak. Mint ahogy ő is tovább tudott menni akkor. Egyedül voltam. Dubb. Itt nincsenek nyírfák. valakinek. Most már örökkön örökkétig. És én ástam a gödröt. Csak mindig itt. De hagyjuk. Esteledett is. Senkinek sem kell az a minden. ebben a fekete lyukban. . Szépen belefektettem. az erdők között. nem a tó partján a virágok között.. ott a tó fölött. ástam. Én azt hiszem. Aki hozzád tartozik. mint a többi fa. Aki a mindennél is több. Csak kiáltanék neki. álltam a szélén. megakad. mondani se akar. Ahogy benyomod a hóba. csak úgy: egy ember. Mindegy. . mint minden ember. két lépés szélűben. és egyre több lesz a fekete. Ebben. az ember lába. A hó fehér. A fa is nyers. . Fenyőbojtot tettem alája. Mindegy az. ugye? Hogy sírtam. Öreg. a szélről akartam beszélni. és kezdtem behányni a földet. hogy gazember volt a doktor. Soha. egyenes juharfa. . ki vittem. és hogy vigyem vissza a völgybe. . Kertet. ha meghalt. ha a nap egyszer csak megállana az égen? Megállana és nem mozdulna többet. sem a házam. hogy rossz ember volt. amért elment. A doktornak sem kellett semmi.Ez a legborzasztóbb. Hogyan is ástál volna. Mély volt.Várj. Aztán egyszer csak nem mozdul többet. ugye? Nincsenek. És akkor egyszerre az eszembe jutott: ebben fog feküdni.. dubb. amért magának jobb bocskort készít. Te akkor már nem voltál a házban. minden. azt mondta. Nem is egy ember. Nehéz volt. és más dolguk van. Minden megállana: a patak. a pláj alatt egy juharfa. Hallod? Nem. vállamra vettem. milyen lenne.Fogtam a koporsót. Csak ül és látja: még mozdul. Nehezen sikerült a gödörbe leereszteni. sokat. . hogy ezt vagy azt tegye. Megáll. és hagyta meghalni Elenát.Gondoltál már arra.Aztán betettem a koporsóba. Akkor hallottam őket először. a szél. Csúszik. Aztán lapátot fogtam. Még mondani akar valamit. ha nem beszél az ember róla. nem szaladnék oda. Dolga van. Még néz. mint mikor egy ember meghal. . egyre több. Mint ahogy ás az ember.. Dubb. De. Milyen lenne? Úgy elgondolkoztam ezen néha: semmivel sem lenne több. dubb. Nem mondom azt. Levittelek a pakurár anyjához. nem ez. miféle ember. ez olyan egy kicsit.Ástál már sírt. sem a juhaim.Levágtam. hogy ki az.. A hal a vízben. Nem az ágyban. szemben a házzal. mint akármiféle fának. Ne adja Isten. nem néz.. A madár a levegőben. . nem a nyírfák alatt a fűben. mert nem volt az. .

mint a fák azokkal a kis fehér párákkal vagy a napsugarakkal. Mi ketten. akkor. . az ő leánya fekszik itten. mind messzebb. Én meg az anyád. jó és örömére való? Mit ártottunk neki én és az anyád? Mit ártottak neki a többi emberek? Mit árthat a hangya a medvének? . az erdő. .Már virradt. a szél. Tóderik vezette őket. az valami más volt. amerre menni akartam. Amikor a virágok még mind külön-külön hozzák a színeket és a szagokat. és erezzed azt. vagy valami jóra gondol. mert meg kellett tennem. és azt hiszi. Aztán már csak a lépéseit hallod: dubb. és a levegő csupa illat. Ennyi az egész. Akkor ácsoltam meg a keresztet. amire emlékezel te is. „Te ölted meg az ilisorai korcsmárost?" „Én. Hogy nyoma legyen az Istennek ott is. És hajnalra fölgyújtottam a malmot. amit akkor fejeztem be éppen.. több. ott a sír előtt." Azzal bementem a házba. ha valami szépet lát. és sehol egy ember. és én nem mehetek tovább. az a malom. És én azért ácsoltam a keresztet akkor. mint a többivel. az ujjad hegyén játszanál vele. Olykor haragjában. Ő végzi a magáét. hogy elvigyenek magukkal. ahogy végighullanak a harmattól ezüstözött tisztások füvén. megkötöztek. dubb.. mikor a házhoz fölértem. fekete medve. Mért csinálja szépnek a világot. . Gyűlölöm. Megszöktem. Az ember még fiatal. . Izzadtság csurog az arcodon végig. A Fiára. Mert nem tehettem egyebet. Nyoma legyen.Ott értek a csendőrök a sírnál. Miért öltem meg a vendéglőst? Miért? Az ember élete tele van miértekkel. Reszket kezedben a lapát nyele. Engem már megölt ez az ember. Szépnek. Meg kell nézze. és nézett. Elsötétedett tőle a világ. dubb. Semmi sem nehéz.Hogy miért? Tudod. Tóderikét kerestem. akivel ugyanúgy tett. Valahogy olyan könnyű az egész világ. egyenes. Fatörzset vagy kődarabot. . Nem sok dolgom van nekem az Istennel. Úgy gyűlölöm. tátott szájával. Ő elém rak valamit. „Ez a gyilkos mondtam -.Tüzet tettem a födél alá. Köztünk volt a sír. Engem már nem érdemes.Ismered ugye.volnának. mint a szalma. „Nem látjátok?" „Valakid meghalt?" . amit tett. Hát elém egy nagy sziklát dobott.. dubb. fekete föld van közöttetek.Felgyújtottam a malmot. ha az ember már mindenen túl van. A halott ház. a Tóderikét. aki úgy kószál a világ 168 . ahogyan tudom. Úgy égett. Dubb. dubb. Dubb. ami van a világon. Virradt. Őt akasszátok föl. Megtettem. hogy megmutassam az Istennek. Dubb. mert szép.Tudod. Ha én hangya vagyok. minden. dubb. Dubb. hogy elrontson újra mindent? Mindent.kérdezték a csendőrök. és én megbotlom abban. és valami mind messzebb megyén. Egészen más. Hogy lássa ő is. azért. ott fönt a tó fölött.Szürkület volt. Mind messzebbre. Mert a kereszteket megnézi bizonyára. . és ezt meg ezt csinálta. Nem tudod elfelejtem soha. és rosszá lett a jó. úgy nyár elején a hajnalokat? Mikor még friss a zöld. fiatal nyírfák állottak. Csak akarat kell a dolgokhoz." Mit mondhattam volna mást. . Azt a bizonyos malmot. Közted és közte. Ennyi van közöttünk. aki néha csak úgy unalmában talán odalök valamit az utamba. ahogyan akarja. akkor ő a medve. amit az ember akkor érez. Aki sziklákat görget. de nem volt ott. dubb. nekem az Istennel nem sok dolgom van. Ahogy a fagyott föld dong a lapát nyomán. olykor unalomból. Mind több. Dubb. mint a halott ember. és medvelépéssel mérte a sorsot a hangyák között. És hogy ez az egész arra való. A Fiára emlékeztetik. kisebbedik a gödör. Valaki. és mert jó benne élni. nyitott ajtajával. Ismered ezeket a hajnalokat. Elromlott minden. „Mit csinálsz itt?" . . dubb. Csúnya lett a szép. Rámutattam Tóderikre. a legelején. hogy nézzed. akkor Isten a medve. Velem és anyáddal. milyen az.Éjszaka megszöktem. ahol olyan szép. ha már arra járt. más semmi. Mert én gyűlölöm az Istent azóta. mind messzebbre megyén. és odaszúrtam a sír fejéhez. Aztán továbbmegyünk. és én is a magamét. Mint mindenkivel. mikor az ember jónak gondolja a világot? Jónak. . Mind több. A csendőrök utánam jöttek. Fölvettem és elindultam vele a tó partjára. Lépések. Az ajtó be volt téve. . fekete ablakaival. akinek keresztezte eddig az útját. Hagytam.. így volt. Hó és mozdulatlan fák. Nő a fekete föld. és mégis vacog a fogad. minden. És hogy minden jó: az emberek. ha kedvét leli abban. hogy jobban nem lehet. A legrettenetesebb hang. Éppen hogy néha keresztezzük egymás útját. a tavasz. Ez a roppant nagy. Hát így volt velünk is. ezt meg kellett mondjam neked. sűrűbb föld. ugye? Hát valahogy ilyennek láttuk mi a világot. Hogy mégis keresztet ácsoltam akkor.Hogy miért tettem? Ezt nehéz volna megmondani. Mind több föld.Aztán mondom: ha én hangya vagyok. És a ház. Tóderik csak állt. Láthassa mindenki: ott járt. hogy a világ azért van. Nagyot. Nem volt nehéz.kérdezték megint. ami az embernek szép. Azt a keresztet. Az ajtó előtt megláttam a baltát. Az Isten. Hagytam.De hagyjuk ezt! Megácsoltam a keresztet. és fatörzseket dobál.

Az ember ott a kályha mellett lehajtotta a fejét. nyitva maradt a szája. Csak néhány üres üveg állt az asztalon. mindenütt. csak elmenni. Mintha szűnt volna kint a szél. a fenyőket. . Talán magában hordja az ember ezt a bugást. És azonnal tudtam. a leányát. Itt is búgnak. Olyan emberé volt.Akkor jó.Aztán visszamentem a házhoz. a büszke Tóderik. akkor is.Letettem a baltát. fehéret. egyik lábán a félig fűzött bocskor. le a házig. Átment a pajtába. hogy nem lehet tudni.. fáradtan. A baltát. Tudtam. akkor tudnod kell. hallgatott a padlás is. s hogyan volt régen ez a dolog. és hallgatott. . Semmi sem biztos. de egyszerre csak átlép az emberen. De kint sehol egyetlen nyom nem látszott. Vártam a kérdést. fogtam a bundámat. csak éppen emlékszem. Tudod. Nem. Az ajtóhoz ment. üres volt a ház. Reggel volt. nem alszom. Én pedig ültem a széken. Egy darabig néztük egymást. Mikor kimentem a házból. Sokáig laktatok még ott Tóderikkel abban a házban? . vak és siket. hogy füst jön ki belőle. dél is elmúlt majdnem. Lehet. Csúnya és dögszagú. Az ember kilépett a hóba.Tóderik ott ült az ágyon. Aztán megkérdezte végre. Sűrűn. mindegy. lehet. Nem tudtam. hogy azt akarja kérdeni. Lassan átment a másik szobába. leakasztotta a szegről. és látni. a tűz se nyöszörgött. hogy emberek aludtak ott. ő még akkor is ott ült. Vagy valami egyebet nem bírt. Elenát. Nagy-nagy csönd volt a világ fölött. Csak ült az ágyon. hogy ki van ott a házban. . Se őt. S én elmondtam mindent. Pedig azóta nem jártam ott. és a bocskorát szíjazta. . A virradat már valahol ott tétovázott a felhők között. Lehallatszott a havazáson át. Sokszor nagyon szerétnek elmenni. Mintha csak álmodta volna az egészet. Az elejétől. fölkeltem a székről. kinyitotta. amerre a nyoma elkanyarog. Csönd volt. Az ember fülelt. De nem volt sötét. lassan. mindenhol egyformán. megállt a szeme. Hallgatott a bükkös. Szót se mondott. Aztán sok mindenféle helyen laktunk. Aztán széket húztam az ágy mellé.Aztán hogy befejeztem. akit megtaposott a medve. hogy visszamegyek oda. A nyírfákat. De ha már így történt. még egyszer. olyan hangyáé. . A búgást. egyenesét. A tűz már alig égett. Roskadt a zsarátnok is. és a balta még a kezemben volt. Az ember felsóhajtott. Fehér. És egy fehér kereszt. ott fent a Déálu Rósun. Talán el is megyek egyszer még. felborult üres pohár. Csak fent a plájon búgtak még halkan a fenyők. a hármunk dolgában. . Mikor reggel az asszony kibújt az ágyból. és hallgatott. . felállt. Messzire eljöttem onnan. hogy volt egy ház és egy tó és nyírfák. átalvetőt. . hogy ne lássam többet. Mindig. hol. Nem is engem. De nem biztos. aki este a csendőröket hozta. ami történt. mit mondjak mást. sűrűn havazott. kucsmáját a fejébe húzta. nyírfakeresztet. Ott sem talált senkit. szépet. a fal mellől elvette a puskát. és megnézem a házat.. mondtam. és mondtam. Nyögve. Szél se moccant. Kezét fáradtan végighúzta néhányszor szakállas arcán. s amit el lehetett mondani ebben a dologban. Bementem. lehet. Mondtam. De nem az volt már. A sötétben megkereste a szumánját. Ő nem szólt közbe. A számító. se a házat. ahol engem eltaposott. a ravasz.Aztán én elmondtam neki mindent. Sóhajtott. mikor elkezdtem. baltát. a legelejétől a legvégéig. Az ajtót nyitva hagyta maga mögött. Mindent elmondtam. és nem volt. Mégis búgnak. Csak megállt a keze. görnyedten. és leültem szemben vele. Nyomorékká. ami volt. s amire befejeztem. Az ember bólogatott. ahol úgy búgnak a fenyők.. 169 . Nem Tóderik volt. a molnár. És akkor megláttam. se a Déálu Rósut. hogy találkozom még veled valaha. . a keresztet.Hallod? Búgnak. és a világ sötét lesz.Ő sem bírta hát. Egy szomorú vénember ült ott az ágy széliben. Nézett. . az Urszuban.. Hallod? Csönd volt. Mindenütt. a tavat. mikor. Aztán elmentünk onnan. nagy csönd. Fehér volt az egész tisztás. De a fenyők mindenhol búgnak.Nem . Az ember csak hallja. A Tóderik arca volt. Nem hittem.Alszol? .felelte halkan az asszony az ágyból -. Hát ő sem. hogy mi volt. hallja.Nem tudom.Hát így volt. és a végén ott. Kint még mindig havazott. Sötét volt a szoba sarkaiban. Csak a széna közt látszott. Mindent. Ha nem akarja. ahol a tó van és a kereszt. puha. mint medve a hangyát. és nézte a baltát. ameddig az ember él. ott. de a nézése már más emberé volt. Megismertem mindjárt. magára kapta a ruháit és átment. és csöndesen behúzta maga mögött az ajtót. Hát én keresztet ácsoltam a nyomára. amelyikkel a keresztet ácsoltam.fölött. és az erdő is fehér. és nézett. és elindultam. békés.

hidd el. az a legjobb. . hogy valami mozdul odakint. Nem volt kedve semmihez. Az öreg leverte magáról a havat. Úgy hergett. Hö. na. Másnap is szép volt. Kívül az ablakon vakító fehéren ragyogott a világ.Ferencéknél az asszony. merre van nyom? Aztán tudni kell. A küszöbön még eszébe jutott valami. meg az állatokkal is. Olykor szarvastehenek váltottak át a tisztáson.Van. De Iván már felhozza úgyis az osztovátát. De már csak fénye volt. Mikor Iván behozta a házba a bőrzsákot. Ilyenkor mozog a medve meg a disznó. Ma reggel már evett rendesen. . . Ott van a nyomuk a fák közt.Hö. hát ilyenek az emberek. és délfelé kisütött a nap is. de ott bent még megvan. és a fejében folyton keringtek a szavak.Beteg szegényke .Tegnap. De egyik se sokkal rosszabb. élsz még? Szinte megkönnyebbülten lélegzett föl. Szép neve volt. . és szinte megrezzent a saját hangjától.Adjon Isten. tudod. és vaksin hunyorogva nézett be a házba.Igen. az asszony ránézett. Itt jártak nálad? Az asszonyt egyszerre ellepte a meleg. Az öreg morgott még valamit. aztán még pihent egy keveset. egy időre befejezte a tél a maga dolgát.. és gyorsan a bölcső fölé hajolt. mert visszafordult. hogy már eszik. mondta ki félhangosan azt a furcsa ízű szót.Az úrfi küldi ezt? 170 . másként mozog a gondolat.Mit csinálsz egész nap? Hö? . Mindössze bokáig ért a hó.. dolog van a gyerekkel is. Később megkérdezte: . amit kapott. tudod. Aztán ülök s gondolkodom. minden együtt volt. aki ott a kereszt alatt. Az öreg megcsóválta a fejét. Szép. aztán a bölcsőhöz döcögött. és a fagy recsegtetni kezdte a gerendákat.Tettem már.Ott voltál? Mi? .Micsoda emberek? . Sokfélék. mi? Belülről? .. s bejött. Bordák.. Faggyúd van? . és elindult vissza. Tnpogás a küszöbön. és megkérdezte. Csak ült a kemence sarkán.Nem láttam embereket . . . Elena volt a neve. És a gondolatok között valahol köd volt és zűrzavar. Vénség állt a küszöbön. Az osztovátán kívül még egy átalvető lisztet hozott a ló.Akkor jó.Az a fő. Az öreg leült a padra. Később arra riadt.Hö. Csak úgy csinálnak. mint a másik. melege nem. . mintha dolga lenne a gyerekkel. Vajon Ő jön vissza? Az az ember? Az ajtó megnyílt.. . Semmi sem hiányzott hozzá. s valaki a kilincsre tette a kezét. Jégvirágok lepték el az ablakokat. az a fő. . megkérdik: na.mondta az asszony. Puskáját a falnak támasztotta. így van ez.Az nem jó. Az osztovátát hozta. Valami emberek.Hát ez itt? Hö? . Aztán egy idő múlva fogta a puskáját. Ha mozog a kéz. harmadnap is. Na. .. . aztán elment. nem jó. de már jobban van.mondta az asszony -. Apám. Úgy látszott. . aztán amellett jobb gondolkozni.Hö. mint amikor a havat veri le a lábáról az ember. Apám.. Megette az ételt. Hajnalban lehetett. Ha még fiatal az ember. Az asszony.Lejártam a plájt. ügyes szövőszék volt. . amiket az az ember mondott. Harmadnap délután feljött Iván a lóval.Hö? Ki mondta? . Adjon Isten! Hát élsz még.. és később a csillagok szinte a fák tetejéig merészkedtek alá. Na. . asszony. S ha jönnek az urak. aki itt ült és beszélt. . egy ember. telefaragva virágokkal. és nem jött reá új.Emberek.Hát. az az ember. Fő. Hogy egyék.Később elállt a havazás.Faggyas ruhát tégy a mejjire. juharfából készült. Itt kint már nem látszik. . megcsodálták a házat és továbbmentek. öregapó! Mért ne élnék? Élek hát. csillagokkal és mindenféle furcsa állatokkal. és egy bőrzsákban mindenféle egyebet. Anyám. A nap hamarosan eltűnt a pláj mögött.

és most haragszik reá? De akkor is.Aludni? . Medve. és a belső szoba felé mutatott. hogy valami elszakadt.És? .itt vadásznak az úrral a Belcsujban. mert hátha lőttek valamit. Homlokát a két kezébe fogta. Lent vadásznak az urak. Akkor? Vagy már régebben. megmondom . Nézte. De ő ezt nem tudhatja.kiáltott utána szinte ijedten -. és készülődni kezdett. De 171 . a gyermek apja felől. úgy gondolkozott. érezte ezt. ült és lassan este lett. mert tudta. mondja meg! .Tudod. . és megindult vele kifelé -.Na jó.. vagy valami más veszett el. és ment lefele. hogy merről. és nem feleltek rá. melyek lefele vezettek. Aztán már csak a nyomokra meredt. Tőle. És lassan megvilágosodott benne az érzés. És a pajtában felbődült a tehén. azzal fogta az üres bőrzsákot. Ott állt. Két nap telt. Valami furcsa ütést érzett belül. .felelte Iván . és Iván a medvékről meg vaddisznókról beszél. de aludni csak kell valahol. már tegnap óta. hát mondom. völgyek és gerincek fölött.kérdezte az asszony.morogta Iván. és rossz hanggal tovább rezegne bent. úgy. Nem. és azért nem érthetik meg egymást. hogy már tegnap óta lent vadászik. hogy másról beszélnek mind a ketten. a fal mentében. erre a havazásra minden legyűlt. de már. ide nem jönnek most föl.Nem. mint soha addig. Aztán sírni kezdett a gyermek. az árván maradt nyomokra a hóban. pedig érezni lehetett. nagyra. mint aki kérdezett valamit. Az asszony csak állt és nézett. Onnan. Iván bácsi! .Tegyek tüzet ott túl? . hogy a gyerek beteg volt. kipróbálták. és nézett utána. Vénség is. legalább a gyerek miatt. feléje. nincsen semmi baja! Faggyas ruhát raktam a mejjire.Na jó.. minden. bámult. hogy készült erre a feleletre. Sóhajtott. Nem tudta.Az a Birtalan dolga ilyenkor . Mint amikor egy húr megpattan a cimbalmon. nem lehet tudni. hála Istennek. hogy Iván ennek örvendeni fog. mint aki még nem ébredt föl egészen -. Haragszik valamiért? Valamit rosszul csinált. Miért? Iván azt mondta: medvék.. Döbbenten. meg ahhoz. Megjárta a plájokat Dumitru is. nem is ütést talán. Lent aluszik a plájászoknál. . .. Nem nézett. Sokáig állt ott mereven. na. És nem jött föl. ahol van.Jó. Nem találta meg mindjárt a szavakat. De valahol valami nem volt rendben. Aztán Iván kiürítette a bőrzsákot. mondja meg neki. sietnem kell. érezte. . ami őközöttük van? Nem. Az asszony kiment utána. Ott vadásznak. Tele van velük a Belcsuj meg a Pisoj meg a Korbuly. Az asszony szemei megnyíltak. -Mi? .Mondtam már. meg mosni.bólintott Iván. ami hiányzik. a kemence és az ágy közé. hogy fázik.. Bement. ahogy jön. Nem.. de nem találtak nyomot. Még segített is. és hosszasan figyelt. Annak a rezgését hallotta akkor. Ült. és eltűntek a kietlen. Legalább ez a hang valahogy mégis összeköti vele. Aztán Iván megindult a lóval. de nem lehetett tudni. valahonnan messziről. Kiállt az ajtóba. Arra tért magához.. az asszony még meg is dicsérte. téli erdőben. . csak nem vette észre előbb? Ült. az úr meg az úrfi. amikor Iván megmondta.. Iván bácsi. Éhes volt. ahol várják. aztán kissé türelmetlenül rázta meg a fejét. Hátha újra eldördül a lövés. És olyan árva és kietlen volt az este ott a magányos házban. . Valami elpattant akkor. . erre.Igen . hogy lent vannak a szálláson. Felállították az osztovátát. ez csak olyan vénemberlocsogás. de főzni kell reá. hogy elvesztette a nyomot. Egyszerűen nincsen felelet. nálunk. hideg. hogy nem jön föl. nem akarta valahogy megérteni. és ami nélkül egyszerre üres lett a ház és a világ. árnyékban állt a ház. ült.kérdezte. vaddisznó. Mi közük a medvéknek meg a vaddisznóknak ehhez a dologhoz? Őhozzá meg kettejükhöz. és semmi sem mozdult a ház körül. . .Iván megdörzsölte az arcát. Senki sem jött. Itt van. elveszett a felelet. ahogy az üres bőrzsákot a fanyeregre felkötözte. hogy milyen szép. s még be kell azt is hozni a lóval. A nap már nem tűzött oda. érezte.. mint akivel valami ijesztő és érthetetlen történt. és valamit elvittek magukkal. vaddisznók. hogy jól mozog-e meg minden. leült. jó.Hol? Iván zavartan nézett rá.. Egyszer egy lövés hallatszott. Vagy őbenne vagy Ivánban vagy a szavakban vagy valahol másutt. Őfelőle kérdezősködött. Iván rábámult. és bele állt az élet csapásába megint. Az asszony még mindig nem értette meg. mert nem értették meg egymást.Várjon. valahol valami nem volt rendben.. hanem mintha megpattant volna valami.

Egy kis pálinkát adj előbb! Jót tesz.mondta. kietlen. azt hiszem. .kérdezte. Mind azon az egy dologon. Nagyon vérzik. nincs semmi baja. fát hordott be. Halkan felkiáltott. .. aztán elkezdett vacsorát készíteni. kucsmájáról leverte a havat. . 172 . Az úrfi ekkor nézett rá tulajdonképpen először. Az asszony vidáman sürgölődött körülötte. holnap majd tovább megyek a nyomon. és a szeméből könnyek hulltak a küszöbre. Biztosan megfeküdt valahol a Vurfu sziklái közt.. De ezek a hangok is olyan gazdátlanok és elhagyatottak voltak valamiképpen. Az úrfi megette a vacsorát. csak. elveszett.Persze. a belső szobában tüzet gyújtott.. Még dúdolt is közben. Az asszony dadogására csodálkozva kapta föl a fejét. Lámpát gyújtott. és nem is szólt többet. Kutya fáradt vagyok. Harmadik nap este a kemence mellett ült. Puskáját egy szögre akasztotta. .kérdezte. . És ha kifogy. és a ház mögötti bükkfán mókus kaparászott. arca szürke volt a hidegtől és a fáradtságtól. meg hideg is van. amikor föllépett melléje a küszöbre -. a Kis-Cibában megsebeztem egy nagy kan medvét. És a ködön át egy ember jött lefelé.nem hallatszott több lövés. Hogy fel kell ugrani. és a polc felé nézett.Pedig beteg volt . a tisztáson fagyott köd hevert. Kint szürkület volt már. hogy hazudnia kellett. Az asszony kinyitotta a belső szoba ajtaját... Hallotta verni a szívét. . Vacsorára szalonnát sütött tojással. megtöltik újra.hebegte. hogy edényekkel matat -. Aztán nem esett több szó a gyerekről. kavargott benne az öröm. Kinyitotta.Mi? . hideg csönd. És ki kell nézni rajta. maradt még itt néhány üveg. mert olyan hirtelen jött. . és elkezdte kifűzni a hólepte bakancsokat. benézett. Az úrfi vidáman felkacagott. Az asszony elvörösödött. Ez a pár szó valahogy megütötte az asszonyt.beledobbant egy érzés. És nehéz napom lesz holnap is.Tudsz valamit enni adni? .Úgy! Váljék egészségedre! Persze. forrt.Akkor hadd el. aztán előkotort zsebéből egy szivart. Az úrfi odanézett a tűz mellől.mondta -. . . Hamar elkészült. . csak szólj. és fölakasztotta száradni.Hideg van . hanem az asszony mellett belépett a házba. és úgy érezte. harisnyákat föltette száradni. . Maga sem tudta. nő . és ki kell nyitni az ajtót. . .Megittam. az való télire. mert tudta. Első pillanatban megijedt ettől az érzéstől. mondott valamit Iván. mintha forogna körülötte a ház. Éppen most?! A bakancsokat..kérdezte az úrfi.Akkor gyújts lámpát. hogy azt szereti nagyon.Mi van veled? . Kinyújtóztatta lábait a széken. Az úrfi leült az asztalhoz.Úgy látom. meleg szőrpapucsokat húzott a megfázott lábra.felelte halkan az asszony -. nem számítottam rá.Adnék . mint ahogy a veszedelem szokott jönni. Mielőtt az ételhez nyúlt volna. puskával a vállán. Majd leguggolt eléje. hadd el. Mintha sírtál volna.Szervusz . lefekszem.Meleg van már túl? . .. Az asszony elkezdett nevetni. és az ajtóhoz ment. hogy tisztába tegye. Istennek hála. aztán csak állt a nyitott ajtóban. de már. Ami elpattant. Nem állt meg a küszöbön. Aztán egyszerre csak .egészen furcsán . sajnos nem hoztam magammal semmit. és gondolkozott. Hátraült a padra. . Kisgyerekeknél ez gyakori. aztán lefejtette róla a bekecset. Csak egy mátyás szájalt néha valaholt a fenyők között. itt egyedül. és a nyomán egészen a Vurfu gerincéig mentem. mind azon. . hirtelen felütötte a fejét. Ruhájára rá volt fagyva a hó. s ami nélkül üres lett és értelmetlen a ház.mondta az úrfi. Maga elé bámult. Aztán felállt. Úgy emlékeztem.nyögte -. amikor meglátta. Később kivette a gyereket a bölcsőből.Igen. Csönd volt. . Na. és rágyújtott. Nem dúdolt többet.Velem? . és ásított. Csak havazás ne jöjjön addig. majd küldök föl Ivánnal egy korsó fenyővizet.. de. . Méghozzá így. Rettenetesen szégyellte magát. aztán odament a tűzhöz..Olyan furcsa a szemed. miért..Ugyan.

beszappanozta az egész testét. ami volt. tétován. Csönd volt. Néhány pillanatig tétován állt az ágy előtt. és akarni kezdte. Akkor a férfi hirtelen nagyot sóhajtott. hogy meztelen. A kályhában megroskadt a tűz. amilyen ritkán van az életben. Már ez az érintés is jólesett. és nézte magát. Bent csönd volt. Aztán fölemelte a kezét. Szétrázta. Lábujjhegyen lépett be. Aztán fázni kezdett. Sietett. erre nem számított. Úgy érezte magát. mint aki elindul valahova. Nem. ébredj. ahol abbamaradt. és ott folytatódik az egész. csak a kályhaajtó résein hulltak ki sárga fénycsíkok. ezt a bejövetelt. és betáncolták a szobát. Most mindjárt. Körülötte. és megmozdult. visszaverekedni az asszonyiság minden fegyverével. Bent sötét volt. feszülő barna bőrét. Csak a tűz pattogott halkan. A szuszogás ott az ágyon újra elmélyült. az egyedüllét itt van már benne. Nagy-nagy üresség. mint akit láthatatlan parancs kerget. Már nem világította meg az ágyat.. hogy ébredjen föl. Lehunyta a szemét. Lenyomta a kilincset. mint amikor valaki jóízűen. ami eddig volt. ahogy aludt... mindenütt. Az alvó fej elmerült a sötétségbe. hogy szép. Amíg itt van az alkalom. Érezte. kietlen érzés. Aztán úgy állt megtörülközve. Az érzés ott maradt. Úgy képzelte el. A kályhaajtó nyílásán keresztül egy élénksárga lángocska éppen oda világított. Amíg lehet. Ébredj. Ideges kézzel öntötte tele meleg vízzel. és átfordult a másik oldalára. és látni lehetett a férfi falnak fordított fejét. Az úrfi letette a félig szívott szivart. . Mint ahogy már annyiszor akarta ezt vagy azt. Egy hideg. A megfeszült akarat elpattant. a szíve hangosan vert. A lámpa fényétől valósággal fölvacogott. Vissza kell hozni azt. Ébredj föl. úgy mosdott. Visszaszerezni. Hát egyedül van? Hiszen itt a másik szobában. tanácstalanul. Még ült egy ideig az ágy szélén. És akkor egyszerre megértett valamit. csak a tűz pattogása hallatszott. Föl kell venni vele a harcot.. Aztán átment a belső szobába. nem lehetett tisztán érteni. hogy így adódik ez.Jó éjszakát! . Csak egy ajtó választja el. azt a bizonyos belső erőt. Beleállt a teknőbe. Leült. . mélyen alszik. amit már olyan jól ismert. egyenletessé vált. kifésülte. csak ült. Az asszony egy darabig elmatatott az edényekkel. Kijött. ezt az egészet nem így képzelte el. semmi sem mozdult. hogy feszül az a belső erő. az ajtó engedett. Talán ez az egyetlen és utolsó alkalom. Mintha a 173 . üresség marad a helyén. amíg nem késő. Az asszony meggyújtotta túl a lámpást. Nem. mint a megalázottság.. Haját kibontotta. Néhány pillanatig állt. mint aki esküvőre készül.Nincs hatalmam fölötte . Lemosta magát. megvetette az ágyat. mint ahogy egy ellenséggel fordul szembe az ember. és újjászületnek tőle a virágok. és egyszerre fölizzik újra minden. Lábujjhegyen-lopódzott az ajtóhoz. és szembefordult ezzel az érzéssel. Most. és kivánszorgott a szobából. Megdöbbent ettől az érzéstől. nincs. összeszedte a gondolatait. talán egy nevet. óvatosan leült az ágy szélére.mondta -. Igen.. Hogy egyedül van. nincs hatalmam többé.. és ez az érzés szinte fájt. Lassan felkelt az ágy széléről. csak az ördög havazást ne hozzon holnapig. Sietve dobta le magáról a ruhákat. Egy darabig mozdulatlanul ült ott. ébredj. hogy egyedül van. A ládából kikereste azt az eltett szappant.. Ami olyan. de már nem gondolt semmire. ébredj föl! Érezte. meztelenül a lámpa alatt. nincs. Az ágy felől egyenletes lélegzés hallatszott. De a lélegzés továbbra is egyenletes maradt.. Sietve ugrott a teknő után.döbbent az asszonyba a valóság -. A kályha melege szinte perzselte a bőrét.. hogy egyszerre minden megszűnik.csillant fel benne a gondolat. Morgott valamit. és boldog büszkeséggel érezte. Lábujjhegyen osont az ágyig. Az alvó nem ébredt föl. mégis furcsa kis borzongások szaladgáltak végig a testén. amit múlt évben kapott. ami régi nyarak emlékeként megmaradt a földön. Összeszedte minden erejét.Újra ásított. amikor még. Valami nagyra készült. hogy szebbek és frissebbek legyenek egymás számára. sietett.. az alvó nem ébredt föl. ásított és felállt. és mindig sikerült.. aztán egyszer csak megérezte. és betette maga mögött az ajtót. Az ágynál megállt. Megpróbálom a varázslatot . És mégis. még az Istenszékén talán. és lassan végigsimított vele a férfi haján. és egyszerre csak váratlan akadállyal találja szemben magát. amikor a forrás vizében megferedtek együtt. ünnepre. szinte elpattan az akarat. mint amikor a tavasz egy éjszaka alatt nyárrá lesz. azt a szagosat. aztán lassan.

és nézte.. és hirtelen kinyúlt a távozó felé. Csak amikor a gyerek nyöszörögni kezdett. és a nyitott ajtón át kibámul a havazásba. mintha mindent el akarna takarni. Jéghideg volt a szoba. Visszaakasztotta a puskáját a szögre. Az asszony karja lehanyatlott. aztán az ajtóhoz ment.Csak addig ne havazzon. . amíg megtalálom . Az asszony döbbenve állt az asztal mellett. Minden mozdulatát igyekezett mélyen magába vésni. A tűz sem égett. és a puskája után nyúlt: Istenem. Enni is kell valamit. Nézte. majd sűrűbben. .Mi az? Szinte bosszúsan szakadt ki belőle ez a kérdés. mintha búcsúznék tőle! Mintha magamba akarnék vésni mindent. Éhes volt. Az úrfi vállára vette a puskát.Gáspár! Egy elharapott. Szürke. ahogy fölnézett a lámpára. hát Isten veled.. mikor a férfi már a kucsmáját tette a fejére. itt melegebb van. csak akkor vette észre. Aztán megrakta a tüzet. Az úrfi meglepetten fordult vissza a küszöbről. és nem tér vissza soha. Az ismeretlen. És akkor valahol bent. átjövök ide öltözni. hogy utoljára látja ebben az életben. Még akkor is látta. Gyorsan magára kapta az inget.A reggeli. Gyorsan felszökött az ágyból. A nap nem látszott sehol. hullott a hó.Megszáradt már a bakancsom? Várj. és odavitte az ágyhoz. Az ajtó nyitva maradt mögötte. Ahogy a harisnyáját húzza.Semmi . és valósággal falta az ételt. Olyan ez. Ahogy a haja a homlokába lóg. . és segítségért kiált. és akkor vége. félelmetes ellenség győzött. kivette belőle az alvó gyereket. majd a bölcsőhöz ment. És tudta. Aztán egyszerre csak pelyhek kezdtek szállingózni odakint. vagy még beljebb valahol megindultak a könnyek. mert a pirkadás nem költötte föl. Nem lehet többé segíteni rajta. és elfújta a lángot. rövid. Már a puska a vállán volt.mondta halkan. . Először ritkán. aztán melléje feküdt..didergő sárga fény föltárta volna egész szánalmas meztelenségét a maga nyomorult valóságában. nézd meg jól. hiszen olyan ez. Olyan. Búcsúzás volt ez. Alig öltözött föl. És kint hullott. folytak. de a bekecset már nem. Az asszony reggelit készített. kinyitotta és kinézett.Persze. már mozgást hallott a belső szobában is. enni akart. hogy emlékem maradjon róla. és tudta. Egy kis darab meleg élet volt mégis.Vadásznak nem szokás szerencsét kívánni. kucsmáját is levette. Valahol mélyen egy hang azt súgta folyton: nézd meg jól. Egyedül van. . hogy nem véletlen volt az előbb ez az érzés. hogy még mindig ott áll a szoba közepén. Már világos volt a szobában. . Ingben. Nem sírt. ahogy nagy léptekkel.. de lopva folyton oda figyelt. Ebben a pillanatban az asszony keze magától megmozdult. hogy szerencsével járjon! Az úrfi szemöldökei összerándultak. A bakancsát fűzi. most már futok.mondta -.. a kemence mellett. Kinyílt az ajtó. Halálos biztossággal tudta már. Sóhajtott és lehunyta a szemét. Az asszony mozdulatlanul állt mellette. Csak később döbbent rá.mondotta. borzosan. a szemhéja alatt. vállán a puskával megy és megy. a kucsma a fején. Ott öltözött föl. nadrágban jött át. szaggatottan lélegzett. mintha odafagyott volna a padlóhoz. Még akkor is nézte. majdnem elfelejtettem. hideg idő volt. . és lassan vizesre áztatták a párnát. és magára húzta a csergét. fojtott kiáltás volt.Szervusz . és folytak. és az asszony a nyitott ajtón át láthatta. Még utoljára. Még elkezd havazni. 174 . a tisztás hosszában végig. A gyerek halkan. mint rendesen. . amelyikben örökre eltűnt. de ezt tanuld meg! Szervusz. ami volt. Sietve ült asztalhoz. és nézte és nézte.mondta -. mint mikor valaki már elmerül a vízben. kívánom. Csak az arca torzult el kissé a fájdalomtól. tüzet rakott. szivárogni kezdtek. Ahogy fölnyúl a száradó bekecs után. Későre aludhatott el. amikor már nem is volt ott. Az úrfi befejezte az evést és felállt. hogy vége mindennek. apró. És aztán eltakarták egészen odafönt a fenyvest. fehér pihék. Az égre mintha ráfagyott volna a köd. Egyedül van. Amikor már régen elnyelte fönt a fenyves. mindent. amikor visszafordult az asszony felé -. Nem vagyok babonás. utoljára látod. A gyerek nyöszörgésére ébredt. Vigyázva tette le a párnára. .. Egy pillanatig ott állt a lámpa alatt. amint siető léptekkel haladt fölfele a hóban. . és egészen tisztán és világosan érezte. És ő állt. sietnem kell. és ment az ajtó felé. Azzal ment.

A házhoz visszatalál havazásban is. ott találta az asszonyt a kemence sarkában ülve. . Az asszony a földön feküdt. . rágta a padlót. Körmeit belevájta a gyalulatlan fába. Csak később. Halott volt az erdő. s eltelt az idő. se állat. Vele a négy ember. ott a Komárnyikon.Visszajön ide? . arcán azzal az eltorzult. de már nem lehetett megismerni őket a hótól. . lelkem. mint egy nagy temető. hátratántorodott. S az arca. karjában a gyerekkel. éles elevenen. És halkan felelt.Nincs. aztán megcsóválta a fejét és kiment. hogy az úrfi még nem került elő. a padlón.A lövést! Hallotta?! Az orosz megrázta a fejét. és az arca szürke. Illedelmesen felállt. és nem lehetett tenni vele semmit. rettenetes zokogással. olyan volt. Nem hallottam semmit. négyen egymás mellett. megnyúzta. Szemében rémület vacogott. és tépte. de nem nézett a kérdezőre. . Lihegett.Nem is volt? . négy senki embere. azt mondta. szörnyű rémülettel. de a havazás elfödött már minden nyomot. Még csak egy ág se. Dumitru. . Valami retteneteset. halk. csak azt. fehér volt a világ. akkor nekiindult maga is a Komárnyiknak. Maga elé bámult a földre.Nem én. Biztos. és becsapta maga mögött az ajtót. Nem. rémülettől eltorzult arccal. mintha szürke kőből.Nem. Iván állt egy darabig. a Vurfuig. pedig a gyerek aludt már. szürke jégből faragták volna. Estére érkezett vissza a szállásra. Vénség. Az úr várt rá délig. Csak ültek. Megjárta a plájt a Vurfuig és vissza. Birtalan. Se madár. . Nem sokkal később. és valami lövésről beszélt.Mikor Iván benyitott később a házba. de nem havazott. Kurjantozására nem jött válasz sehonnan. és mind tudtak valamit. Sietett.Meglelte a medvét. igen. te? . benyitott. És mind éreztek valamit. Ültek a padon. Igen. Inge nyitva volt. Semmi se mozdult benne. hogy megkeresi a medvét. Iván. De nem szóltak róla. Iván döbbenve állt. és a nagy üres hodály tele volt sötétséggel. valami hangtalan. Próbálta megkeresni a nyomokat. melle fedetlenül.Arra. színtelen hangon. Szürkületkor jött. mint a vergődő állat. Egyszerre csak feltépték mögötte az ajtót. Gyászoltak. Csöndes volt. és zokogott. hörgő.Nincs itt az úrfi? . . ahogy az ajtóban állt. Nézték a tüzet. Ezt mondta. és minden vér alászállt a fejéből. A köszöntésre éppen csak hogy fölemelte lassan a szemét. Lassan odament. Aztán mintha valaki zokogott volna a házban. és kimeredt szemmel meredt a havazásba. A padlót nézte mindvégig. Megették az ételt s hallgattak. amikor elindult.Mit. és hallgattak.Iván bácsi! Hátrafordult.Volt. . Négy ázott szagú. megreggelizett. de a nézése sötét volt. még nem havazott. A hó térden felül ért. Az asszonyt látta maga előtt. elvadult plájász. Fehér. A plájászok szállásán együtt ültek mind azon az estén. előrehajolva. torzonborz öregember. . szabadon állt. Iván nem szólt semmit. Itt volt az úrfi. Békés. amikor az úr belépett az ajtón. erdőlakó. aztán elindult mindjárt. nem szopott. Meghált. és fölmutatott a pláj felé. És aztán ahogy ott bent a házban zokogott. Már nem havazott. amíg ott voltak nála. A mécses reszketve égett fölöttük a gerendákon. nézte az asszonyt. amikor meghallotta.Iván bácsi! Hallotta?! . A kérdésekre halkan felelt. félt a havazástól. Nem mondta. Ültek. Iván csak estére érkezett vissza aznap a cibai szállásra. karjában a gyerekkel. Az úr nyugodt volt. hogy hova. és az arca rettenetes volt.Hova ment? Az asszony keze megmozdult. 175 . de nem mozdult. sebzett medvét követett a Vurfuig. Az asszony állt a nyitott ajtóban. minden. A nap nem sütött ugyan. Az asszonyt ott találták a házban a kemence mellett. csak valamivel. Másnap reggel se jött meg az úrfi. Hallgattak. Az asszony néhány pillanatig még ott állt az ajtóban. Reggelre itt lesz. Aztán valami torz hang csuklott ki a száján.

Aztán sóhajtott. . A medvék is. mikor a széna közt aludtunk. pedig szél se járt azon az éjszakán. Semmit. Egyetlen nyomot sem. vállára lökte a szumánt. A pláj alatt azon az éjszakán egy cirbolyafa rosszat álmodott. A medvék. ő sem búcsúzott tőlük. magába roskadva és nagyon-nagyon öregen. hogy baj lesz.Hö. . akkor volt lövés. vissza. Sötéten nézett maga köré. Mondtam.Hö.dörmögte Iván -. És nem kérdezett semmit. A szomszéd fenyők hallották sóhajtozni. aztán lassan. Hó és csönd. nem aludt. Hiába. görnyedten megindult a patak mentén fölfele. A négy plájász lekísérte a Szalárd torkáig. úr sötéten ült a bekecsén. Dumitru felkutatott minden sűrűséget.bólintott Iván -. s a plájon végig egyenesen a Vurfuig. Az úr fölment a plájra.Hö? . . És én megmondtam. Aztán a négy ember elindult megint visszafelé a kitaposott nyomon. azzal lassan megfordult. . csak felelt.Te nem hallottad! . vizenyős. és átment a pajtába. és érthetetlen szavakat mormogott. Aztán lassan felállt. amikor az úr belépett a házba.mordult föl Vénség -. kék szemeit. Csönd volt. Dumitru is felállt. A szállásra még bementek mind a négyen. Még egy egész álló napon át járták. és olykor mintha elpattant volna benne valami. ugyanott. Aztán szétoszoltak az üverekbe. szemét a padlóra szögezve. . hogy kieressze a vízhez a jószágot. Halott volt a Vurfu és fehér. és a hideg mozdulatlanságtól zúzmara nőtt ki a fák bőre alól. Morgott valamit. kitárta és kilépett a küszöbre. A komárnyiki házban már égett a mécs. már akkor. mentek. Amikor Iván bácsi itt volt. Hallgattak.. a kemence mellett. Egészen biztos. Iván a kutyáit küldte keresni. Tudtam én. Reggel sorra járták a gerinceket. Hát így. illedelmesen. az asszony. . az ajtóhoz ment. Aztán Iván is elindult a két kutyával. zekéje ujjával megtörölte kis. már akkor. Iván nem hallotta. akkor.próbálkozott Birtalan -. Ugyanúgy felállt. de lövés volt.hallott egy lövést. . és kidöcögött az ajtón. s a Benedeknél betért a Vurfu szikláinak. . És másnap az úr hazament.Az asszony tudta . Iván. Akkor elindultak vissza. Csak mentek.Akkor tudta meg. ködös. Akkor volt. ők sem beszéltek. . neki a Dószul Fulgeruj zúzmarás fenyveseinek. tüzet raktak. Behúzódtak egy szikla alá.Hö. kutatták a Vurfu sziklás katlanait. Nem találtak semmit. füleltek. Aztán elsőnek Vénség mozdult meg. . Csak hó volt és csönd. Ő tudta. fagyott. meg. és nem szólt egyetlen szót sem egész éjszaka. sápadtan. Fejébe nyomta a kucsmát.Hát? . Valamit. Én tán nem. Nem tudja merről. lent a ház padlásán egy gerendává ácsolt fatörzs halkan felelgetett ezekre a 176 . Az.Megmondtad . Ettek valamit. Vénség csak állt az ajtóban. Csak Birtalan maradt a szálláson egyedül. Vitte a köd a hangot. Aztán egyebet nem tudott mondani semmit. és hallgattak. Ő a Nagy-Cibán haladt fölfele. Egy darabig a tűz mellett üldögélt. Lassan. Ugyanúgy felelt minden kérdésre. bólogatott feléjük. Gyerkónál várta már a szán. ködös és barátságtalan. Az ég szürke volt.Hát már nemcsak a farkasok. halkan. éles pattogások elhallatszottak messzire a plájról.Hö. Nem búcsúztak tőle. A havat nézték. csöndesen. színtelen hangon. és a tisztás aljában.Hö! . döcögve. Kurjantoztak. egészen biztos. a medvék? Nem a medvék. . Ősszel. le a szállásra. vissza az erdőkbe. Kinézett a hólepte erdőkre.A lövés? Igen. Kis idő múlva Dumitru is elhagyta a szállást. és bólogatott..De ő hallotta. Amikor meghallotta a lövést. Ha az asszony hallotta. A négy plájász a tüzet vigyázta. vitte a hátán. Aztán sorra lehajtották a fejüket. Kint fölnézett az égre. döbbent szempár. nagyot.morogta Vénség.Hallotta a lövést. .De ha nem volt lövés? . Mondtam én. Az asszony ott ült. amire felfigyelhettek volna. Nem felelt senki.Mikor a Vurfura mentünk. ültek a padon a tűznél. És ezek a halk. a Vurfu után? Hö? . téli csönd. lövés volt. Nem. Csak a cirbolyafa nyögött néha. kezébe fogta a puskát. Három sötét. . csak ült. Aztán továbbmentek.Nem a medvék. halkan. Ott lepte meg őket az éjszaka. Három szempár nézett riadtan az öregre.Mit? . Még egy éjszakát eltöltöttek a szikla alatt. Kiabáltak. Szótlanul mentek egymás nyomán. Vénség a medvék sziklaüregeit nézte át.Hö! . Nem .

Felszította újra a tüzet.pattogásokra. Az ember betette maga mögött az ajtót. Aztán az ember kiment az ajtón. A fenyvesből egy ember jött elő.felelte halkan az asszony az ágyból. Néhány gyönge csillag átszűrte fényét a ködön. Az ember levetette magáról a szumánt. és a derengés beszivárgott az ablakon. Mikor már világos lett egészen. Érted ezt? Többet nem beszéltek. tisztába tette a gyereket. szénát dobott elébe.Akkor jó. és táncoló fényekkel megvilágította valamennyire a szobát. meg a puskája. Meg-megreccsent az is. Talált még parazsat alatta. kitakarította a házat. Farkasbőr ujjasa ott száradt a szegen. Nagy. szőrös. Egy darabig állt ott. a sarokban az ágyat. Kezeit föléje tartotta. ahogy a hó sercegett a bocskorai alatt. Mikor hajnalodni kezdett.Hallottam arról. Csönd volt a házban. Na. Fa után tapogatott a kezével. az ember megmozdult. Halkan csikordult a sarka. amikor a ház padlásán megreccsent olykor a beteg gerenda. mert nem volt sötét. Gondoltam. Megállt. . csak ezek a hangok. és megkaparta a hamut.mondta halkan. Dumitru bácsi! .. és hallgatózott. Odébb a kucsma. valamit odatámasztott a falhoz. hogy az asszony ott az ágyban még mindig nem szólott semmit. Csönd volt. és gondolkozott. és fújni kezdte. akármi is lett az emberből. Az éjszaka ráfagyott a hegyek hátára. és még egy ideig ott ült a jászol szélén. Kemencéjében a hamu alá rejtőzött a parázs. Szótlanul. Megfejte a tehenet. amelyikben a halottak élnek. ahogy a fagy ujjai benyúltak a repedések közé. Aztán. Lomhán. Halkan járt. és valahol ott lehetett a hold is.kérdezte egy idő múlva az ember. . . . Leült a kemence mellé a padra. aztán az ajtó mellől előkereste a szumánját. Talán elaludtak mind a ketten. aztán megindult lassan a ház felé. mint a holtak. ami történt. ott lógott kopott szőrű tarisznyája is. és megtapogatta csonka lábafejét. és csak ült. a kemence melletti padon egy ember ült megint. De ez Dumitru volt. az asszony is felkelt. és fekete volt lent a ház. Sokáig állt ott. sok idő múlva: . Az ember a padon és az asszony az ágyban. Nemsokára sárgán előszökött a láng. Ablakai sötétek voltak.Nem.Hö! . A tűz pattogott. Körülötte sötét volt minden. és néha megborzongott az éjszakában. Az asszony tett-vett a házban. egyedül vagy. mint aki sötét titkokról álmodik.Alszol? . Kialudt a tüzed. . megrakta fával. most már igazán egyedül lehetsz. és ezek a reccsenések végigdideregtek az alvó házon.Beteg még a gyerek? . Csak a padláson reccsent néha egy gerenda. csak odatartotta két görcsös. hogy ilyen színű lehet az a világ is.Isten segítse! . Aztán nem szólt többet..Gondoltam.Nem alszom .Hö. aztán rátette kezét a kilincsre. Egy idő múlva újra megszólalt. és lenézett a házhoz. Az ajtó megnyekkent.Isten veled! . lélegzés nélkül. Megraktam. és hallgatta a cirbolyafa nyögéseit. . rekedten. Az ember utána nézett. de már nem sok meleget árasztott. Mikor visszament a házba. és sötét tócsa gyűlt előtte a padlón. aztán átment az állatokhoz. Valami sápadt dermedésben terült el előtte a tisztás.Adjon isten. már nem. Valahol a sötét sarokban mintha megmozdult volna valami. és hallani lehetett. és hallotta a ködön át. És később megint: . Megetette. és hallgatózott. Látni lehetett ezt-azt Az asztalt. a szövőszéket. Semmi sem mozdult körülötte. A ház aludt. aztán kinyitotta a kemenceajtót. Dumitru néha felnyögött. hang nélkül. . a fák körvonalai feketék voltak. csak az ablakok négyszögei szűrtek be valami halványságot. . A ház aludt.Az ember mégis kell tartozzék egy kicsit valakihez. Az erdő aludt. a hó puha volt és térdig érő. A küszöbön megállt megint. 177 . Istennek hála. csöndesen. farkasbőr bocskorairól leolvadt a rájuk fagyott hó. A tisztás fölött egy bagoly szállt át. fekete öklét a tűz fölé. és az ember arra gondolt. Fát tett rá.felelte halkan az asszony ott az ágyon. és lassan a kemencéhez ment.

Lehajolt nyögve.Ha juhot vett tőle az ember. Lehet.Ilyenkor viszi el az ördög.Lehet-sóhajtotta az asszony. . ahogyan mondották. Nem. csak belebámult a tűzbe. azt mondja? . Elhallgatott. . hogy mi volt igazán. Mert nem lehet tudni. hogy nem láthatja senki más. Mi az. újra csak ránézett az asszonyra. nem volt rossz ember. az öreg mégis felfülelt a hangra. Amiket nem érthetünk. szakáilát. . A világ tele van ilyen dolgokkal. . annak az. mert amit az ember lát. Az egyikből prepegyit lesz. s hogyan volt. hogy elhagyta a felesége. érted ezt? Vakarnám. Aztán berbécset is cseréltünk egyszer. aztán leült. hogy ez meg ez történt. Ő pedig megölte a korcsmárost. aztán legyintett. És lehet. Dumitru nyögött. Puskájára támaszkodott.Igen. és az egész elfordult erre vagy arra. Majd hirtelen az asszonyra nézett. Az asszony az ablaknál állt. mint az odaátiak. Ha főzni akarsz. Beszélték. Sokszor még az sem. A másik talán éppen kurátor.Nem erről a vidékről való ember volt. ami ide vagy amoda löki. így és így. mert ezt és ezt csinálta.. és eltörülte bocskorával a tócsát ott lent a padlón. hogy ez ilyen.Göthét raktál reá.Ismertem.Az ember nem tudhatja azt. akivel történt. úgy állt. Az asszony főzni kezdett. Az asszony telemerte levessel a tányért. És amit mondott. Aztán hogy elkészült az evéssel. az ember nem tudhatja mégse. vagy olyan ember. . csak az. és az asztalhoz ment. . Ha úgy is volt. akinek szól. és a tüzet kezdte nézni.Szóval ismerte. . azok úgy történnek.Ismerted már előbb is azt az embert? . . Ezért nem szabad soha azt mondani valakiről. Elgondolkozva matatott a fazakak között. hanem az. Mintha ezer hangya mászna rajta. . azért ég rosszul. Csakhogy én a Déálu Rósu másik oldalán éltem akkor. amivel Dumitru szürcsölte a levest.. Azt. Gyanakodva nézegette az asszony hátát. Az asszony teríteni kezdett. az úgy is volt.és a polchoz ment. Aztán felgyújtotta az apósa malmát. Egyenes ember volt. Mintázott bocskort viselt. asszony. ismerem őt. az semmi.Bandilla vezeti őket . S nem az a rész.Kicsoda? . Hát ezért mondom. gyanakvó szemeivel végigmérte az asszonyt. Errefelé nézett. ami megvan. de a keze reszketett. Ismertem. Az még mindig az ablaknál állt. ezt nem szabad mondani sorha. . s viszket. Csak senyvedt.Prepegyit? . akivel lekezel a pap is. Az egész élet.Ismertem. Ott lakott valamikor a Déálu Rósu alatt. Az asszony nem szólt többet. . De hogy mi az. hogy ebédrevalót szedjen elő. és nyugtalanság csillogott a szemében.rezzent föl szinte ijedten. csetlettbotlott kezében az edény.Ismerted őt? .Bandilla volt? 178 . Mondom. Az erdő széléig fölfele ment. és kinézett a tisztásra. és fújni kezdte a parazsat.Aki itt járt nálad. ami nincsen meg. és az a halk zaj. és elment valami korcsmáros után. Nem volt rossz ember.. megmondta egyenesen: ennek ez a hibája. Levette a fazekat a kemencéről.riadt föl az asszony. . Amikor fagy van. . Juhot vettem tőle akkoriban. Nem jóban járt az az ember. Az asszony nem figyelt oda. . És jó juhos gazda. de nincsen mit. Vagy hogy ennek nincsen hibája semmi. s ott a fák mögött elkanyarodott a Fulgerujnak.Miből gondolod? . És bosszúsan ütögette a farkasbőrökbe bugyolált csonkot. hogy éppen az volt a több. hát. és enni kezdett. Valami történik. Fa mellett mindig. és megtörülte inge ujjával a száját. aztán sokáig nem szólott. Az ember sohasem tudhatja. aztán szólt valamit halkan. fölkelt a padról. . nem tudhatunk.Aztán hogy lett mégis prepegyit? Bár háttal állt feléje.mondotta később Dumitru -. hogyan? Azt csak az tudhatja. tudod. Puskát hordott a szumánja alatt. nem való a göthe. nem égett. mi mozgatja az embereket. A nagy dolgok. ami történt.Az. akiből prepegyit lett.Mintázott bocskora volt. . . és elfordult. Sokszor. Csak a tűz hallatszott a kemencében.Jó ember volt. Dumitru hümmögött valamit.Hö? Miből? Sok helyen megállt és körülnézett. . s miért történt. A ledőlt bükk mögött sokáig állt. Az ember legfeljebb láthatja. . Apró.figyelt föl az asszony.

már a gőzvasút maholnap itt fütyöl el a patakok torkában. a bosszút. És megfeszítette minden erejét. tarisznyáját. Ekkor megmozdult Dumitru is. Az erdőt. hogy ezt akarja.Nem . az átkot. ekkora árat kell fizetni? Vagy valahol máshol volt a baj? Vége lett.felelte az asszony rövid gondolkodás után. így beszélt Iván. amit nem hallott más senki. hogy jöjjön. Aztán szembefordult az asszonnyal. . Dumitru néhány pillanatig még nézte meghajlott hátát ott az ablaknál. ahova valaki elment örökre. Az úrfi nem tért vissza. havazott és fagyott: csak ült. hogy jöjjön! Akárki is az. Csak ült. aztán lehajtotta ő is a fejét.riadt föl az asszony. és szoptatni kezdett. Az asszony lehajtotta a fejét. mindenkit elküld maga mellől. Az asszony ült. Aztán egyszer egy este valami megdobbant benne. Fojtott izgalom töltötte meg körülötte a levegőt.mondta -.Kicsoda? . Sokáig nem tudott róla. . Elakadt a lélegzete tőle. hogy túlságosan szép volt az az ősz. Miért is? Miért? Miért kellett így történjék ez? Lehet az. ami szép és igaz. lám. akkor így. és tágra meredt szemmel bámult Dumitrura. és rosszkedvű volt és nagyon öreg.. Nincs többé. ha ember. fekete sejtés. Elmondta. Eszét vesztette bizonyosan. A napok teltek. és nem mozdul sehova. forró és igaz. És újra nem mozdult semmi fent a Komárnyikon. Az asszony rémülten fordult meg. és ijedten fordult meg. Közben fagyok jöttek és havazások és újra fagyok és újra havazások.Arra. És arra gondolt. hogy az úr eszét vesztette a fia miatt. akinek jönnie kellett. Jöjjön! Álljon itt előttem! Akarom! És aztán napokon át. Jöjjön. Jön. magára vette farkasbőr ujjasát. . kucsmáját. aki az erdőket járja. A tisztást. napokig. s ha az ember makacsul meg akarja őrizni magának. ott a komárnyiki házban. egy megsejtett érzés. . és akarta. a leggonoszabb gonoszságot.Igen . Rossz. Az egész házat. Aztán egyszer csak.. hozta a lisztet. Ösztön. amíg kint havazott és fagyott. hogy meghallotta a lövést. . s lassú sántikálással eltűnt a téli erdők között. és a szíve hangosan vert. Egy pillanatig elakadt a lélegzete. és hallgatott. Útban van már és jön. heteken át. hogy én most elindulok ezen a nyomon. akarta. Aztán lassan kitisztult. hogy akarja. Valaki jön. Tudatossá lett: igen. aztán lement a lóval megint.Jaj! Mire gondol? Dumitru nyugodtan nézett az ijedt asszonyra. Sokáig nem jött többé senki. Az asszony már napokkal előre megérezte. Gonosz akarok lenni ahhoz. havazott és fagyott. ölébe vette a gyereket. Ha medve. aki gonosz volt hozzám. Dumitru ült a széken. Álljon itt előttem. Napokon. És mondjam a szemébe a rettenetest. ott a kemence sarkában üldögélve érezte. Jöjjön! Akarom! Először csak egy sejtelem volt. Bandilla járt nálad. napokig. tudta. nincs. Valami mintha a torkát szorongatta volna. . Talán már első perctől kezdve akarta ezt a találkozást. Azzal kidöcögött az ajtón. Napokkal előbb. egybefolytak. heteken át.. ami szép. 179 . és mindenért. akinek jelenteni lehetne a medvék és disznók dolgát. jönnek a fejszések. görnyedten.. mert mindennek. és azóta fekete lett a világ. amíg kint havazott és fagyott. Aztán eltakarította az edényt.Hát így van. szép. vadászni sem jár. egészen észrevétlenül megmozdult valahol egy érzés: akarom.Lövést hallottál. Megerősödött. . Az ember sohasem tudhatja. ami megterem bennem. Fölállt. hidegen és józanul a dolgok felett. és nézett ki az ablakon a hóba temetett erdőre. és én nézzek a szemébe. hiába.Mert az apám. nem kell. és arra gondolt. és nem sikerült. és megállt Dumitru előtt. amíg. vállára akasztotta a puskát. azt beszélik. a semmibe bámulva. Az asszony evett. Csakhogy vége legyen tulajdonképpen? Hiába gondolkodott.Aki itt volt? . Útban van már és jön. csak nem tudott róla. Előérzet. ült és maga elé bámult. Amíg aztán megjött az az ember. Egyszer még Iván is följött a lóval.Miért? . Hát így van. és addig megyek rajta. vége kellett legyen egyszer. A világot. és megpróbált gondolkozni. és visszafordult az ablakhoz. mindegy. Talán attól a perctől kezdve. Hö. ült a kemence mellett. látod. és a bocskorait kezdte vizsgálgatni. Aztán néhány lépéssel közelebb jött. ha ördög. ült.. Talán el is adja ezután az úr a havast. ezt akarom. Hogy mi hogyan és mi miért. Bent ül Disznajón a házban. hogy jönnie kell.

és hallgatott. 180 . Mihály.hörögte. A lángok furcsán világították meg a szobát. szorosan előtte. Az ember szemei zavarosak lettek. hadd fogjalak kézbe egy kicsit. hideg elszántságot érzett.Várj. .. . és lassan megmozdult.Gyere közelebb! . darabos körvonalai egy pillanatig kirajzolódtak a nyitott ajtó derengő négyszögében.Vártál? . és a hangja egészen különös volt. Az ember újra lépett egyet. szinte vicsorgott. Az ember újra felmordult. onnan figyelte az embert. úgy. hogy tudsz ölelni. A házat.kérdezte gyanakvóan.. Aztán megnyílt az ajtó.Ülj le előbb! Oda a székre. és várt. és néhány száraz fenyőhasábot vetett a tűzre. . mint a macska jött vele közelebb.. Semmi mást.Ne ordíts.riadt föl az ember ott a sötétben. és levette fejéről a kucsmát. mély és parancsoló -. Várt. . bolond. szinte kemény hangon. A korsóból vizet töltött belé. kis ringyó! Mindjárt meglátjuk. . Kapsz mindent. és fojtott szikrák pattantak belőle. Levett a polcról egy poharat. . Sötét. . és leült a székre. feljött a hold. Mintha tudta volna előre. Mért jöttél olyan lassan? . annak ott lesz a sebhely az arcán. ..De honnan tudtad? . hanem én! . . Hosszú. Az asszony nem is csodálkozott. csak azt. . Aztán egyszerre csak nesz támadt kint. Csikorgott a hó. Az ember gonoszul felröhögött. Az ember megcsöndesedett. régóta várlak. Puskáját mellé támasztotta. hogy vártalak? Szinte súgva mondta ezeket. te! Te kis dög! Pálinkát adj! Az asszony szeme zölden fénylett hátul a sötétben.Pálinkát adj! .mondta parancsoló. Az ember lépett néhányat feléje. és odafordította a széket. Apró szemeiben ravaszság csillant és kegyetlen vágy. és kezei sután kinyúltak az asszony teste felé -. szembe a kemence nyitott ajtajával. kinyitotta a kemence ajtaját. mindent. Ha leégett a tűz.Nincs olaj. Lehajolt. Valami vad. Szeme mereven az ember szemébe fúródott. és szeme újra az ember szemébe mélyedt.. Az asztalra lökte. amelyik ott állt a kemence nyitott ajtajával szemben. az állatokat.Hol vagy? Mért nem gyújtasz lámpát? He? .. . Mihály. ülj le! . és a hangja egészen különös volt. Mihály! A pálinkát hozom. Lassan. Nem gyújtott lámpát. Kint lassan elfordultak a csillagképek. és a szája elkeskenyedett a gyűlölettől. a gyermeket. és görbe volt az arca és a színe sápadt és gonosz. Az asszony visszahúzódott a kemence szögletébe. és nem tudtak szabadulni az asszony szemeitől. és reszketett benne valami. Valaki állt a küszöbön.Gyere . Az asszony ült. és elkezdett várni.Itt a szék.. Lassan jött előbbre. Forró volt a hang.Pálinkát adj! .Ne onnan beszélj . Ülj le. új fát vetett reá. szinte buja és felkínálkozó. mint a menyasszony a vőlegényt. ha mondom! Az ember morgott valamit. és valaki ott állt a sötét szobában. gonosz haragot. A lobogó lángok megvilágították az ember arcán a sebhelyet. hogy aki jön. Az ajtó kattant. gyere! . Aztán becsukta maga mögött az ajtót.. Nézte onnan a sötétből a sebhelyes ember megvilágított arcát. .Gyere közelebb! . azt a csúnya. Az ember arca kivörösödött. De a hangja lágyan búgott mégis. gyere közelebb. felébred a gyermek. Aztán megszűnt a csikorgás. és valaki belépett. amikor meglátta. és az ő hangja is fojtott volt és rekedt. te! Az asszony megmozdult.A szívem. Kigyúltak a csillagok.Vártalak. Lépések jöttek csikorogva a fagyott havon.szólalt meg az asszony. .Beszélni tudsz. keserű. Sokáig várt.Mi? . És ült. s kigombolta birkabőr ujjasát. Kint szürkült már. . Mihály. Egyre hangosabban. . amit akarsz. Aztán beült a kemence mellé.He? Gyújts lámpát! Hogy lássalak. hosszú ideig.kérdezte bambán. szőrpamacsos arcot.ordította az ember -. Az asszony nyitva hagyta a kemence ajtaját.röhögött az ember -.mondta az asszony. csak ülj le! Nem mondtam már. nem te parancsolsz itt.Mindent elrendezett. csontos.Mindent megkapsz. Aztán ott állt előtte. és úgy vitte az embernek.

.. . és nyújtotta az üres poharat. de nem érte el. Mihály. Nagyokat szökött. levetkőzöm neked! A nyitott kemenceajtóban lángolt a tűz. vonyításszerű hangon: ujjujuju! Azzal belekezdett egy vad. igen? Az ember felnyögött a széken. most nem tudsz megmozdulni. mint a részegek. nem tudsz mozdulni. Tántorogva állt. . és csakis azután. Az asszony vadul. Mihály? Az ember reszkető kézzel emelte szájához a poharat..Fenyőszesz. Krákogott. temetési éneket. Mihály. tiszta fenyőszesz.Hűha. Már eldőlve ült a széken..Gyere az ágyra. lihegett. Torzul. kóvályog. . És csettintett a nyelvével.Valami temetési éneket. Aztán nevetni kezdett.. csak az urak isznak ilyet. Bőrén reszketve táncolt a tűz rőt fénye. Mihály. Mihály.Kellek neked. Énekelj.Szép vagyok. de tüzessé teszi a vért. és a szoba sötét szögleteiben fülledt titkok lapultak. hiszen temetés volt. de a szemei hidegen fénylettek. milyen szép vagyok! Fiatal és szép. csettintett. Az izzadtság vastag csöppekben csörgött végig az arcán. tölts. mielőtt az ágyba mennénk! Vígat. . szája szélén kiütött a hab. . megcsukló. Mihály. és soha többet! És Mihály fölrúgta maga alól a széket. igyál. Mihály? Igen? Kell a csókom? Az ölelésem? A testem? Várj. Mihály. Összeesel. rekedten. élesen. igyál. döngette a padlót. szája lebiggyedt csúnyán. mert temetésen vagyunk! És az ember énekelni kezdett. most dőlsz végig a földön. Orrához emelte. Mihály.hörögte az ember -. vígat! Táncolni akarunk. vígat! És a sebhelyes. és nézte az embert. előbb énekelni kell. Az asszony ott állt előtte.Igyál. mint a zöldeskékké élezett acél. A szeme zölden villogott. Mihály. és hörögve rikoltozott. részeg vagy. elkábult ember ott a széken felkurjantott elbicsakló. érzed? Forog minden. szemei zavarosak voltak. . Most! 181 . Aztán az ember ott a szoba közepén abbahagyta a táncot. Most énekelni kell. Mihály? Tűz van benne és erő. Érted? Énekelni kell. mint a gutaütötté. Mihály? Az ember nehezen hörgött. Arca kivörösödött. és nézte. forog körülötted a világ. érzed? Ne idd egyszerre. érzed az erejét? Az ember felhajtotta a poharat. Mihály. mély hanggal énekelni kezdett egy halotti éneket.. táncolj! Rúgjad a szirbát! Egyszer élünk csak. szemei lázasan fénylettek. bozontos. táncolt. rút feje ide-oda billent. Óvatosan. csak kortyonként! Vigyázz. jön az esküvő! A te esküvőd. Mihály. puha mozdulatokkal. lábaival döngette az ütemet..Mit énekeljek? . énekelj. vadul. furcsán felnevetett. Mihály.. . akarsz engem. Zavaros szemei bambán néztek az asszonyra.. . mit? . Ujjaival pattogtatott. Aztán még egyet és még egyet. ugye? És még nem énekelt senki. Az asszony hangja keresztülsziszegett a csenden. Mihály! Töltök még. nézz. Mihály. Az asszony ott állt szorosan előtte.. . Villogó szemekkel. és megtöltötték vacogással a házat. érted? Nem tudsz. és csuklani kezdett. tenyerével verte a bokáját. . havasi táncdalba. fogai fehéren megcsillantak az ajkai között. és verte a padlót.. .Berúgtál. és közben rekedten kurjantozott. nagyot kurjantott. a nap tüze és a fenyvesek ereje. Az asszony ott állt meztelenül a tűz ideges fényében. van még. és tátott szájjal meredt az asszonyra. Mihály? Nézd. kissé megnyílt szájjal. ringyó.Most vígat. Mihály! A temetés megvolt. Érzed? Nincs semmi erő benned. Nézz. szerelemre való.Várj. és belekezdett a táncba.. és szájából torz rikoltozással bukdácsolt elő a dal pattogó szövege.. vigyázz.Igyál. égeti a torkot. és kortyolt belőle. és keze kinyúlt az asszony si ma teste után. gyere. fogjad! Az ember mohón kapott a pohár után.. fenyőszesz. Fényében bambán ült az ember. és nehezen hörgött. Érzed.Tölts még.Táncolj. .Halálosan elfáradtál Mihály. És Mihály itta. egyenként dobta le magáról a ruhát. táncolt. Szájából hörögve jöttek elő a szomorú hangok. Ez igen. Az asszony ott állt a kemence mellett. mint a ragadozóké. . érzed. s benned ég a szesz. és a szemei villogtak. mert nagyon erős. Istened ne legyen! Az asszony újra teletöltötte vízzel a poharat. Krákogott. és a hangja duruzsolt..Érzed a szagát. amit temetéskor szoktak. . a levegő megtelt buja forrósággal. aki lassan.

és hörögni. és nem tudsz kinyúlni értem. Nem szólt semmit.Tovább. A hajnal ott találta az asszonyt virrasztva a kemence sarkában. és a tűz babonás táncot járt a kemenceajtóban. Aztán újra megdöngette... A tűz megvilágította az arcát. és a hurkot az ember nyakába akasztotta. Hosszasan. Felmásztak a Vurfura.Könyörögj. . Mikor az első napsugár végigesett a tisztáson. s be a sziklás üverek közé. megállt. Mihály. Az ajtó nyitva maradt utána. . érted. milyen szép. elindult a havas tisztáson fölfele. És az ember ott a földön dadogva. csak a puskára mutatott. Mihály. akadozó nyelvvel imádkozni kezdett. és szoptatta a gyereket.mordult föl az öreg és állt -. és szép vagyok. Érted? Ahol ő fekszik. aztán lassan megindult az ajtó felé. belecsókolhatnál. és mégsem tudsz megölelni. meghalsz. és a kötél vége nyomot húzott mögötte a hóban. milyen sima a bőröm. Az öreg bejött. csak egyszer. . Két nap múlva csendőrök jöttek. Az asszony hirtelen felkacagott. itt vagyok egészen közel. Mihály? Eredj! És az ember reszketni kezdett. nem tudsz. Majdnem dél volt már. és elindult föl a gerincre a száraz fenyőfához. És akkor messziről.És a nagydarab ember tántorogni kezdett. és mereven az ember szemébe nézett -. Borzolt. . Nyakában vitte a kötelet. Az ember nyögve. ugye? Nézd a testemet. és ennek a kötélnek a végét erősen hozzákötöd a legvastagabb ághoz. Az asszony ott ült a kemence sarkában akkor is. Ott feküdt és hörgött. és újra várt. Hörögve. ahol megölted őt. és eszelős szemekkel bámult bele a tűzbe. nézd. Zúzmarától csillogó fenyőcsúcsok fölött. És a nyitott ajtón át látni lehetett. mintha kőből lennének a karjaid. mire Vénség a hólepte gerincen át megérkezett a házhoz. Kinyitotta. Ott kell keresni. Harmadszor is megdöngette a fát. Nézd a testemet.. A száján kicsordult a nyál. nyújtózott. mire feljön a nap. Mihály. amit meglátott. És az ember imádkozott. aztán döngve végigzuhant a padlón. és nem tudsz mozdulni sem. homlokán megfeszültek az erek. a kötélből hurkot csinált. mozdulni sem tudsz. csak egyszer. nem lehet eltéveszteni. Mihály.nyögte az ember -. Hátába 182 .Jaj! . csak állt. a hó alatt. elindulsz. Vénség odament. .Elég. Mihály. de mozdulni sem tudsz. Megdöngette háromszor a fát a balta fokával. amelyik jelt húzott maga mögött a hóban. akit megöltél. Az első. ahogy lassú léptekkel. a puska volt az asztalon. ahova Vénség vezette őket. tovább! Nézd.. Jelt húzott maga mögött a nyom. Aztán lassan kiment a házból. itt vagyok. Az asszony puha macskaléptekkel odament hozzá. és a szemei kidülledtek. érzed. ólomból a fejed. Kimégy oda. Kötelet vett föl a földről.Öregapó. kilépett. mert meghalsz. Mihály! . és puha? Látod a számat? Itt van egészen közel. utoljára látsz asszonyi testet. és kimégy oda. Búgott az asszony hangja. és habos nyál ült a szája szögletén. Megrázta a haját. az ember fölé hajolt. jaj. csonka bükkfán egy ember lógott. nehéz vasból a lábad. Fölegyenesedett. Az úrfi puskája.Mozdulni sem tudsz. és csak nézni tudott. és azon a helyen találsz egy fát. hol az asszonyt. Az ajtótól fölfele egy nyom indul a hóban.. Mellette az idegen kucsma s a földön a szumán.a hangja éles volt és parancsoló. pedig itt vagyok..Hö! . Megértettél. Letérdelt.. mint most. Aztán lassan elnyelte az éjszaka. Mihály. merev testtel. fojtottan. és velük volt az úr. .. minden csepp véred engem akar. kiről beszélsz? Az asszony nem szólt. hiába akarsz. megnézte a puskát. imádkozz! Hogy szánjalak meg. és várt. csak egyszer. vörös arcán a sebhelyt. Alatta a mély hóba temetve feküdt az úrfi. soha még ilyen szépet nem láttál. Éles. erős szénakötelet. kegyetlen kacagással. És akkor megszólalt az asszony halk. Mihály. . Aztán az asszonyt. Érted? A kötél végét hozzákötöd erősen az ághoz! És leugrasz a fáról.Ide figyelj. Tántorogva állt a szoba közepén. aztán fogta a sarokban álló baltát. És arra a fára fölmászol.. nézd. kidülledt szemekkel. és nem ölelsz meg többé soha asszonyi testet. tompán megjött a felelet. hogy megérinthesd a testemet. rózsaszínre festett havas völgyeken túl akkor bomlottak szét a Fulgeruj körül a mélylila ködök. lassan föltápászkodott. Az asszony egy vadmacskaugrással mellette volt. és megkereste a nyomot. fejét kikezdték már a hollók és a varjak.. Hol a puskát nézte. . színtelen hangon. mint az alvajárók. Itt vagyok. és így nem kívántál asszonyt. és engedjem. megmozdult. elég a játékból! Kelj fel! Hátrament a kemence mögé. Nézz meg jól. és az ember a földön hörgött. Egy kiszáradt. pedig itt vagyok melletted. aztán várt. a tied lehetnék. soha. A nyom végén egy embert talál felakasztva a fán. és kellek neked. nézd.

ahogy a 183 . és néha hallani lehetett a harkályt. és csodálkoztak. fejét lehajtotta. és az Iszticsóra készült. Olyan napok is voltak. és szarvastehenek rágták a nyárfahajtásokat. sápadtabb. és egyre a bölcsőt nézte. A puskát mindjárt levitte a cibai szállásra. voltak ugyan nappalok és voltak éjszakák.kapta a lövést. s ne feledje el a szavakat. A hó lassan fényét vesztette. Már régen. . hogy ő is mondjon valamit. . Este lementek Ivánnal. szemei nagyok lettek és árnyékosak.Szoptatod még? .Van-e már neve? . és mennyi ezüst szál van már a bajuszban is. kék szemeivel reánevetett az úrra. Pedig nem volt sovány az asszony. de mégis volt ott valaki. igyekezett kedvében járni. és többnyire csak csönd lakott a ház körül. hogy hollókat látott keringeni a Vurfu fölött. megkopott. és ezek a hangok mégis életet jelentettek a házban. ahogy egy vén fát megkopogtatott. és mondott róluk ezt-azt. idő odafagyott az erdőkhöz. amikor a liszttel jött. És a plájászok ott álltak levett kucsmával a Szalárd torkában. . De mindezt csak úgy mondta éppen. Nagy ritkán Dumitru is előkerült valahonnét. és mögötte egy másik szánon sötéten és egyedül az úr. a mozdulatlan téli csönd. mini ahogy a patakok vize megállt a jég alatt. Csak valahogy karcsúbb lett. És milyen hajlott a háta. Nyurgák lettek és világosak. amivel a medvét nyúzta. és nézni kezdte megint a gyereket. megnézte a juhokat. és nem szólt többet. hogy hallja a saját hangját. de az idő mégis állt. nem fontosat. és egy napon aztán megjött az úr. Mellette félig nyúzott hatalmas medve.Elapadt a tejem. néha szelek és néha havazások. és levitték magukkal. aztán hallgatott.kérdezte. Aztán az úrfi fagyott testét kiemelték a hóból. néha gügyögött. Olykor az asszony is szólt hozzá egy-két szót. csak ült. és néha sírt. és szó esett a házban. Az már állott akkor a lábán. s Ivánt elküldte Gyerkóhoz. hogy az ember ott maradt a fán. hogy jött valaki. hogy Vénség vetődött arra a plájokról. mogorva volt és fáradt. Olykor nagy ritkán feljött Iván a lóval. itt-ott kifeslett. Aztán meglelte az úrfit is. és csak a komárnyiki házig jutott el Ivánnal. És a szája körül két új vonás: a tél barázdálta oda. hogy nem is érdekelhetett senkit. és nézte a tüzet. de az úr csak ült a padon. és bélyeget hagyott azon a napon. Az úr nem ment ki az Iszticsóra aznap. És milyen mélyen ülnek a szemei. Csak lent jutott eszükbe. A csendőrök nézték az akasztott embert. és megjelölte valahogy az időt.kérdezte az úr egy idő múlva. és Iván. és azért jött oda. és néztek a két szán után. és itt-ott egy-egy kószáló vaddisznó csapást szántott magának a patakon át. De ritkák voltak ezek a napok. És a homlokán is az a furcsa jel. Meglátta az akasztott embert a fán. éppen csak azért. Aztán sokáig. Aztán . Ennyit tudott az öreg. Az úr ránézett.mondta. De nem volt kedve a vadászathoz. és a fa alatt az úrfi puskáját. megette az ételt. aztán elment megint. Az asszony ebédet főzött. és tiszta. Egyedül volt. Másnap újra feljött. És jó. a nap megerősödött az égen.megnyúltak a napok. Csak a tél nyomta súlyosan a hegyeket. leült. És leült a padra a kemence mellé. s abban a gyereket. . Szán hozta ki a fekete érckoporsót Gyerkéig. bejött a házba. Az asszony megrázta a fejét. mintha valaki bevéste volna mélyre. ahogy ott ül. Az úr arca elsötétedett. Más nem történt semmi. hírét hozta. nem szólt egy szót sem. Milyen soványán merednek ki az arc csontjai a bozontos bajusz fölött. Vénség csak annyit tudott.Gáspár . . és jégcsapokat csókolt a ház ereszéből. mert dolgot adott. ott maradt estig. amit Gyerkótól megtudott a lenti emberek dolgairól. Az arca mintha megnyúlt volna. Azért már nem érdemes visszamenni. vagy nem esett szó. Igazában kakasra jött vadászni. Az. mert mindez olyan távoli és idegen volt ott fönt a behavazott néma erdők között. mint ahogy egy szív megáll.Rossz bőrben vagy te is . és mozdulatlanságba dermed körülötte az élet. és így legyintettek rá egyet. és meghozta a lisztet. hogy ott volt. és elment megint. Mennyi ezüst szál van már a fekete hajban. s talán azért is. nagyon sokáig nem történt semmi. többet nem. hogy jelentsék meg a dolgot.szinte észre sem lehetett venni . amíg lassan el nem nyelték őket a kanyarban a hó alatt hallgató erdők. hogy lent már szántanak és vetnek a gazdák. csóválták a fejüket. Két keserű vonás.felelte halkan az asszony. milyen szomorú és hajlott. Bement a házba. Az úrfi kezében még ott volt a kés. és lassú szóval elmondott ezt-azt. Aztán elöl ment a szán. Kibomlottak a barkák is. Még ott volt a gyerek. hogy beszéljen valamit. Előfordult. Az asszony nézte a lehajtott fejet. De akkor már este volt.

Az úr feje meghajlott. Aztán este. Az úr arca elvörösödött.Hozzám. Reggel újra ott volt az úr. 184 . Kutatta azt. Ott az unokám helye. aztán megfordult. . jó fizetést kapsz. embert csinálok belőle. Az asszony megrázta makacsul a fejét. Az asszony sokáig állt ott mozdulatlanul a bölcső mellett. Megöregedett az úr . Az asszony pedig ott maradt a szavakkal. . és halkan sóhajtott. Siess. és az ajtóban ott állt Iván. Úr kell legyen belőle is.Hogy hol jobb. Csak ült. De az asszony csak állt. Az asszony a bölcsőhöz ugrott a gyerek és az úr közé. Az asszony keze görcsösen markolta a bölcső faragott fáját. az úr keze ökölbe szorítva.morogta rekedten. mélyen az ősz szemöldökök alatt.De az én fiam! így álltak egymással szemben. fekete felhő borulna körülötte a világra. és szétbontogatta. Disznajóra. és még egyszer visszafordult. aztán elkezdte.Akkor itt maradsz. olyan félelmetes és komor lett egyszerre minden. Délután feljött Birtalan. Élhetsz ott életed végéig. Az arca nagyon öreg volt. asszony! . . ami a fiamból maradt. szedj össze mindent! Az asszony csak állt. Nincsen más. Készülj. Magamhoz veszem. telket is hozzá és mindent. . Aztán az ököl kiengedett. Máskor meg megörvendett nekik.Kicsi Gáspárt magamhoz veszem. aki ezt a nevet továbbvigye.gyerekre néz velük. Gondozhatod tovább. ahogy a lovak megindultak lefele az ösvényen. Vigyázz reá jól. szemei szikrázva nézték az asszonyt. meg kell értsed a dolgot. Kocsit rendeltem délire. . Most már bátran egyenesedve. ha én meghalok. hogy megfagyott benne a vér. .felelte az asszony.Ne haragudj. reáhagyom a nevemet és a havast. asszony. . és nincs más senki. Meg kell értened. asszony. . És mintha valami rossz. uram! A gyermek az enyém! .gondolta az asszony. mint ahogy az ősei is mind urak voltak. Az ajtóban megállt. Értsd hát meg. Az úr még ott állt egy pillanatig az asszony előtt. uram. hogy táncolni és nevetni szeretett volna. asszony. egy darabig hallgatott.Ide figyelj. . csak ő.Hova! . de ez a morgás betöltötte a házat -. csak ő. és nézte a gyereket. minden. Kell. Ezzel lépett a házba: . Ez a gyerek itt az utolsó Éltető.Nekem sincsen más . Nincsen már senkim és semmim. azt én tudom.kérdezte gyámoltalanul. és lassan az ajtó felé ment.mordult az úr. . És megindult a bölcső felé.Ide hallgass! Ezt üzeni az úr: ha lemégy vele Disznajóra. . Kint odaszólt valamit Ivánnak.Hova? . asszony! Azzal elment. A holmidat leviszik a lovak. Vér az én véremből. és aztán hallani lehetett. Leült a padra. Estig ott ült megint. mozogj! Ekkor megszólalt. Érted? Nincsen más. nem itt fönt a hegyen. De a gyereket viszem.De az én unokám! . A hangja remegett egy kissé. mint akire rászakadt az ég. Sápadt volt és reszketett. . uram. meg kell értened neked is. és az ajtóra bámult. sehova. kapsz egy házat az úrtól. Ivánnal jött és a lovakkal. nagy felhő. valami sötét veszedelmektől nehéz.Nem megyek. és a szája keskeny lett. Le kell mondanod a gyerekről. Rágta őket. leviszlek a gyerekkel együtt. Gondolkozz ezen! Aztán kiment a házból. ami kell.Gondolkozz még ezen. mikor elindult vissza. és oskolába kerül. Ő az egyetlen. . Senkinek nem adom. és az a két keserű vonás mélyen bevágódott az arcába -. asszony! A gyerek az én unokám. jó itt nekünk! Az úr szemöldökei haragosan rándultak össze. ami mögöttük van. Készülj! Az asszony állt. Ha nagyobb lesz a gyerek.Nem adom a gyereket. asszony. .Nem teheted. ott élhetsz az udvarban a gyerek mellett. azt mondta: . de a szavak tisztán és bátran koppantak az úr lába előtt. s majd szekeret küldök érte. mélyen bent az arcban.Készülj. Léptek hallatszottak. Néha megijedt tőlük úgy. uram. s ne beszélj! Félóra múlva indulunk.Mit bámulsz? Mondtam.

Csak terelte az állatokat be az erdőbe. Már ahogy a ház felé haladt. mint a többi ember? Erre feleljen. és terelni kezdte a juhokat be az erdőbe. majdnem a plájon volt. te bolond vagy! . vigyorogva nézett reá. Ott volt a juhok között a tehén is.Ezt én nem tudhatom. A tehenet bekötötte a pajtába. Szinte az arcába csapott ez a csönd. . sárga pillangók szálltak el a ház előtt. hogy az! . . A kutya a tisztás közepén állt. elfogta valami különös érzés. -Hujj! .kiáltott az asszony a küszöbről -. széles tüszővel a derekán. a juhok is. . Birtalan bácsi! Boldogabb lesz-e attól a gyerekem? . fekete kalap. Valami félelmetes és dermesztő érzés volt ez. Aztán egy délután történt..rikoltotta el magát a legény tele torokból -.dohogott bosszúsan az asszony. amikor utolérte. és nem jött senki. ahogy hujjogott nekik. Az ember értette a terelést. már tisztán érezte a csöndet. . és a fején pörge. aztán megindult fel a pláj felé. mint a bolond.Megijedtél. és már bent is volt velük. kurjantott még néhányat. . . a gyermeket etette éppen tejbe főtt máléval.Nem hallgatsz el mindjárt? . és aztán nem beszélt többet.Hujjnye! Hujjhuhujj! . a kecskék is. felkapta a sarokból a baltát. Közben zöldült a fű.hujj-nye! -. Mikor a küszöbre tette a lábát.És vajon boldogabb-e az úr. Valahogy olyan csönd volt. nagy urat.kiáltott rájuk . Végre együtt volt mind. fekete volt és hulla-szagú. Csak ült. egy nagy. lelkem . Már úgyis este volt. -Hé! Te! . kezében a baltával -. A juhok kolompja kint szólt a tisztáson.Bolond hát . Az asz-szony kivitte néha a gyereket a bárány okhoz.Istenemre. és kétkézre kapta a baltát -.felelte Birtalan csöndesen. A juhok fönt legeltek a tisztás végében. és egyre nőtt.Urat akar neveltetni belőle. Olyan néma volt a ház.Jaj. a bükkös szélén kinyíltak a hóvirágok. Fene a bolond fejedet .vigyorgott a legény. és megnyalták a kezét. nyurga legény. A kutya pedig ugatott. hogy a juhok ijedtükben még jobban szerteiramodtak. . és ott voltak újra a tisztáson.Megbolondultál?! . hova hajtod az állataimat?! Az ember. aztán elnyelte az erdő. hát egyenesen lehajtotta őket a karámhoz. és már csak a hangja hallatszott. és a bottal rácsapott a tehén tarára. ült szomorúan a padon.Nagyanyám most üli a lakodalmát. aztán bement a házba a fejősajtárért. és délben néha szép.Mit akarsz? Bolond vagy? . mit csinálsz ott?! De az ember mintha nem is hallotta volna. és terelte azt is a juhok után. mit bolondítod meg ezeket is! A legény röhögött. a bárányok is. A tehén is. he? . Egyenesen a juhok felé ment. 185 . A kutya ugatva előtte. És akkor az ember meglengette kezében a botot. és igyekezett összeterelni a sűrűben a megriadt állatokat. hujjhohó! S botjával elkezdte bolondul csapkodni a falkát. és egyszerre csak ugatni kezdett a kutya. Néhány trágár tréfát még odakiáltott az asszonynak. Nehezen tudta összeszedni őket. a keserűségit a lelkednek. A kutya is segített. Az asszony beszaladt.mérgelődött meg az asszony. majdnem estefelé. legalább segíts most összeszedni őket. és az nevetve nyújtogatta feléjük apró kezeit. és futni kezdett fölfele a tisztáson. és boldog szavakat gügyögöü. Hosszú bot volt a kezében. Aztán napok teltek el. Neki vinném. és a zsenge fűben bárányok szökdécseltek. Nagy kínnal kiterelte őket az erdőből.S hova hajtanád őket? .Én mondtam.rontott hozzá lihegve. Egy ember jött ki az erdőből. és ment a juhok felé. mert jól fönt haladt már. és ugatta az idegen embert. Olyan pakurárféle embernek látszott. mert nem bírtak már futni az anyjuk mögött. ami a házból kiáradt. Az asszony kinézett a házból. Két kis bárányt ölben kellett vinni. -Bá! Bá! Bá! Dá! Dá! És a bárányok csillogó szemmel megcsodálták. aztán fölkelt és elment.

Hol van az úr?! Az urat akarom látni! . Az asszony berontott az ajtón. és kiabált. asszony. és az arcán is látszott. és ezer darabra tépdeste a drága szép bankókat. hogy rossz volt hallani.Ellopták a gyermekemet! A gyermekemet akarom vissza! Hova tettétek a gyemekemet?! Birtalan csak rázta a fejét. és a szemei kétségbeesettek voltak. és mit akarsz.. ott a Cibában. Szót se szólt... borzoltan. és bóbiskolva nézte a tüzet.csudálkozott Birtalan -. Beszélt hozzá.Ő most. üveges szemekkel. és segítségért könyörögtek. Nem volt mit tenni mást. amikor az asszony a plájászok szállására berontott. hogy menjen. parancsra vagy pénzért. de ha valaki megszólította. Aztán elnyelte a sötétség. Akkor táncolni kezdett. Valami gyermeket követelt. Elvitték magukkal. . Kint éjszaka volt. Később leült az út szélére. . amíg elmúlt róla a dühösség. és jajveszékelve zokogni kezdett. aztán eleresztették. Még valami vásárosok beszélték egyszer. aztán visítozni kezdett úgy. Hátát az ajtófélfának támasztotta. mi van vele? Az asszony eszelősen ordítozott a nyitott ajtóban. Esküszik az inas. Hiszen tudod. A markába nyomta. Aztán többet nem látta senki. így mondták a disznajói cselédek. Sikoltozott. Birtalan vizet hozott neki. hogy közülünk egy is ilyet. Ránézett Birtalanra.. és letépte magáról a ruhát. és meztelenül mutogatta magát az egész világ előtt. akinek nem tudta a nevét. A padon ült.Igazán nem ti hoztátok el a gyermekemet? . A haja borzolt volt.felelte Birtalan. A ház némán és üresen meredt szembe vele. aztán leroskadt a küszöbre. ahogy lassan megindult le a patak felé. a szemei izzottak. és a haja borzoltan csüngött az arcába. nem tudom. A bölcső ott állt. a ruhája tépett. Egy egész vagyon. . és néhányan meg is haltak a bicskázástól. Állítólag még néhány napig ott ólálkodott a közelben. ijedten elszaladt. Ült a küszöbön. földet.A gyerek? . Az asszony néhány pillanatig ott állt még az ajtóban. ha nem több. csak nem gondolod. A disznajói cselédek mesélték később. olyan volt.Dumitru? . . Ez az ő ideje.Dumitru. megesett rajta a szíve. és egy marékra való bankópénzt küldött ki az inassal. és pálinkával itatták.Iván bácsi? . amelyikből elköltözött az élet.Nem volt itt. Lassan megcsendesedett. egy bolond asszony járkált ott a vásárosok között. mint megkötözni és betömni a száját. Az arca vad volt.Birtalan legyintett a levegőbe. és mind valami hosszú legényt keresett. Aztán lassan felállt. és ment neki az.Nem tudom. .Hol a gyerekem?! Birtalan csak bámult reá. És ordított. és kilépett az éjszakába. megitatta. Csak nem gondolod. Az inas odaadta a pénzt az asszonynak. csak felállt a küszöbről. nem volt itt. mindent. miről beszélsz. „Nesze . hogy amikor a ratosnyai országos juhvásár volt azon a tavaszon. hogy ne tudjon kiabálni. és énekelni. talán egy napig bezárva tartották a pincében. ezt küldi az úr.. Még látszott. nem tudom. csak a tűz. és nem volt benne semmi. De hiába. Mikor az úrnak megjelentették a dolgot.. hogy volt ott legalább ötszáz forint. asszony.üvöltötte az asszony. Csak Birtalan volt egyedül otthon. amíg néhányan ki nem vitték hátra.mondta az inas -.Úgy segítsen az Isten . Nem nézett Bitalanra. az úr se tiszta eszű azóta. amíg megrészegedett. Belökte és megállt.Az ajtó félig nyitva állt. . . Azok megnézték. Mécses nem égett már. . kimeredt. és azt mondták: valami szegény bolond. embereknek körömmel és foggal. asszony. .. mintha megveszett volna. a Viktorék csűrje mögé. s az ég tele csillaggal. mint egy rémült szem. Aztán valaki elszaladt a csendőrökért. asszony. Éjszaka volt már. tépetten. hogy bolond szegény. tehenet. Aztán pálinkát itatott vele." Az asszony rámeredt a pénzre. eltorzult arccal. . és könnyű. nem nézett sehova sem. És 186 .. aztán sóhajtott -.Hol a gyerekem?! . hogy egy tavaszi napon egy asszony jött be az udvarba. Vehetsz magadnak házat rajta. A legények bevitték magukkal a Viktor korcsmájába. fehér hab verődött ki a szája szélére. Felült. és maga elé bámult. és mindenáron az úrral akart beszélni. Mióta fent járt nálad. És bent halkan pattogott a tűz. Utána nagy verekedés lett a korcsmában. és jövendőt mondott az embereknek. Sokáig ült ott. hogy az történt a fiával.

De mindezt csak a vásárosok mesélték. Mert a vásárosok ritkán mondanak igazat.különösképpen azok. akik a bolond asszonyt kivitték a csűr mögé. De akkor az asszony már nem volt ott. és így nem is biztos. 187 . hogy valóban így is történt minden.