P. 1
A XIX. Századi Francia Regény Egy Jellegzetes változata - Stendhal Vörös és Fekete című művének Elemzése

A XIX. Századi Francia Regény Egy Jellegzetes változata - Stendhal Vörös és Fekete című művének Elemzése

4.43

|Views: 2,756|Likes:
Published by Péli Sándor
A XIX. Századi Francia Regény Egy Jellegzetes változata - Stendhal Vörös és Fekete című művének Elemzése
A XIX. Századi Francia Regény Egy Jellegzetes változata - Stendhal Vörös és Fekete című művének Elemzése

More info:

Published by: Péli Sándor on Jan 26, 2009
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/10/2014

pdf

text

original

23. a tétel: A XIX. századi francia regény egy jellegzetes változata: Stendhal Vörös és fekete című művének elemzése.

A francia realista regény kialakítói Stendhal és Balzac. Műveikben a Napóleon bukása utáni korszak keserű kiábrándultságát ábrázolják. A társadalmat mozgató legfőbb erő a pénz lett, a legfőbb érték az érvényesülés, a karrier. E kapitalizálódó világ "új hőseiről" szólnak Stendhal és Balzac regényei. Henri Beyle, álnevén Stendhal Franciaországban, polgári családban született, a család konzervatív vallási szelleme hamar lázadásra késztette. Napóleon seregében bejárta Olaszországot, Németországot, Ausztriát, még Moszkvába is eljutott. 1831-ben konzuli állást kapott, ezt élete végéig betölti. Írói nagyságát életében író barátján kívül csak Balzac és Goethe ismerte el. Leghíresebb regényei a Vörös és fekete (1830) és A pármai kolostor (1839). Az író magát "romantikusnak" tartotta, de ha elolvassuk a Vörös és fekete című regényt, tanúi lehetünk a realizmus kialakulásának. Stendhal stílusa szenvtelen, rideg, a tárgyilagos megfogalmazás híve. Gondos megfigyelő volt, de a színhely, a körülmények és alakok leírásában rendkívül szűkszavú, kerüli az aprólékos bemutatást, a lényegtelent elhagyja. E módszeréért a lélekábrázolás mélysége kárpótolja az olvasót. Csodálatos pszichológiai érzékkel rendelkezett, meg tudja magyarázni a különös önellentmondásokat a lélekben. A Vörös és feketével Stendhal teremtette meg az analitikus lélektani regényt. A műben az emberi szenvedélyeket, büszkeség, szerelem, érvényesülési vágy, szabadságvágy, a lélek bonyolult érzelmeit szedte ízekre. Szereplői nemcsak beszélnek, cselekednek, hanem gondolkodnak, elmélkednek. Vizsgálják önmagukat, latolgatják tetteik indokait, várható következményeit. Ez a regényben belső monológok formájában valósul meg. Alakjainak gondolkodását a restauráció korának tipikus törvényei szabják meg. Stendhal e korszak jellemző vonásait meghatározott embertípusok lelkivilágába, lélekrajzába sűríti, így lesz a Vörös és fekete realista regény. A regény címét kétféleképpen is magyarázhatjuk. A vörös jelentheti a forradalom és a hadsereg színét, szemben a papság sötét öltözékére utaló fekete színnel. De jelenthetik a rulettjáték két színét is, a sors két lehetőségének jelképét, amelyeket a regény hőse, Julien Sorel egyaránt megjátszik.

A mű cselekménye
De Renal úr, Verrieres városka polgármestere Julien Sorelt fogadja fel nevelőnek fiai mellé. Ennek oka, hogy attól tart, ellenfele, Valenod, a szegényház igazgatója hasonló célból elveszi előle a fiatalembert. Julien Sorel

papnak készül, kiváló latinista, betéve tudja az Újszövetséget. A fiút a plébános, Chélan abbé pártfogolja. Az öreg Sorel nem könnyen adja fiát, de a polgármester évi 400 frank és egy rend ruha segítségével "meglágyítja" az apa szívét, aki valójában örül, hogy megszabadul haszontalan fiától, aki csak a könyveket bújja. Julient paraszti származása, megaláztatásai gőgössé, nagyravágyóvá tették. Forradalmár lélek, rajong Napóleonért. A papi pálya felé a felemelkedés vágya sodorja. Szívesebben lenne katona, de Napóleon bukása után ez reménytelennek látszik. A fiatal nevelőt a gyerekek szeretik, Renálné szánja, csodálja büszkeségét. Amikor Julien visszautasítja a komorna szerelmét, maga is megdöbbenten veszi észre, hogy szerelmes fiai nevelőjébe. A család vergyi villájában egy esti beszélgetés során Julien keze de Renálné kezéhez ér. Mivel az asszony elhúzza a kezét, elhatározza: el kell csábítania az asszonyt. Szándéka először az, hogy megalázza a polgármestert. A szerelmes éjszaka során szinte elfelejtette, hogy szerepet játszik, s csak néhány nap múlva döbben rá, hogy beleszeretett az asszonyba. Amikor a király Verrieres-be látogat, Renálné eléri, hogy Julien részt vehessen a díszőrségben. Az egyházi szertartáson is részt vesz, ekkor a látványtól megrészegülve elhatározza, hogy mégis pap lesz, mert ez a felemelkedés útja. Elisa, a szerelmes komorna beárulja Julien Renálnéval folytatott kapcsolatát, Juliennek el kell hagynia a házat. Pártfogója, az abbé a besaconi szemináriumba küldi, így kerül a kisvárosból először egy nagyvárosba. Besaconban első útja egy kávéházba vezet, itt majdnem kalandba keveredik egy pénztárosnővel. A szemináriumban már tudnak róla, itt tökéletesen társtalan. Csakhamar kitűnik szellemi fölénye, gőgösnek, hivalkodónak tartják. Legnagyobb bűne az önálló gondolkodás, elfogják leveleit, átkutatják holmiját. Julient Pirard abbé veszi pártfogásába, az ő révén lesz de la Mole márki titkára. Julien így hagyja el a szemináriumot és veszi útját Párizs felé. Eleinte állandó zavarral küzd az előkelő környezetben. A márki udvarias hozzá, Norbert gróf barátságos, Mathilde gőgös és hideg. Julien gőgjében újra szerelemről álmodik, lassan Mathilde is felfedezi magában a fiú iránti érzelmeit. A lány levélben vallja meg érzéseit, majd találkára hívja. Később bevallja, hogy próbára akarta tenni Julien bátorságát. Inkább csak mímelik a szerelmet. Julien egy neki diktált levélből tudja meg, hogy közeledik Mathilde és Croisenois márki esküvőjének napja, Mathilde azonban lángolóan szerelmes a fiúba, és mindent megír apjának. A márki az első harag után elhatározza, hogy a legfényesebb pályát futtatja be Juliennel. Birtokot ad neki, de la Vernaye lovag néven huszárhadnaggyá nevezteti ki. Mathilde sürgeti az esküvőt - gyermeket vár. Renálné gyóntatója tanácsára levelet ír a márkinak Julienről. A márki elhatározza, hogy soha nem engedi meg, hogy lánya Julien felesége legyen. A fiú elkeseredésében Verrieres-be utazik, és a templomban kétszer rálő de

Renálnéra. Tettéért börtönbe kerül, halálra ítélik. Itt döbben rá, hogy élete igaz szerelme de Renálné volt, Mathilde-ra alig gondol. Mathilde mindent megtesz, hogy megmentse "férjét", Julien azonban makacsul hajtogatja bűnét, elküldi a papot. Kegyelmet kaphatna, de ő nem akar ebben a világban élni, ahol a felemelkedés útja a képmutatás. Egyetlen vágya van: a bátor, szép halál. A siralomházban ostromolják, kérjen kegyelmet, de ő csak Renálnét akarja látni, vágya teljesül. Az utolsó nap reggelén bátorság tölti el, a vergyi szép napok jutnak eszébe. Fouquénak sikerül megvásárolnia a holttestet, hogy eltemesse. Megérkezik Mathilde, és megcsókolja a levágott fejet. De Renálné gyermekeit átölelve hal meg három nappal a kivégzés után. Julienről a börtönben hullt le végleg az a tartuffe-i álarc, amelyet eddig kényszerűségből hordott, itt talált rá önmagára, a lelki harmóniára. Az író a regényben leleplezte a társadalom hazug erkölcseit.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->