Mineke Schipper

KEZDETBEN NEM VOLT SENKI

Fordította

Bérczes Tibor

Mineke Schipper

KEZDETBEN NEM VOLT SENKI
Az ember születése

Libri Kiadó Budapest

A fordítás alapjául szolgáló mű Mineke Schipper: In het begin was er niemand. Hoe het komt dat er mensen zijn. Amsterdam, 2010, Uitgeverij Bert Bakker. © 2010, Mineke Schipper Hungarian translation © 2012, Bérczes Tibor A kiadó hálásan köszöni a Nederlands letterenfonds dutch foundation for literature támogatását

Alan Dundes (1934–2005) emlékének

Tartalom

Prológus A káoszból a rendbe A mítoszok mint történetek

11 15 21

ELSŐ KÖNYV AZ ELSŐ EMBEREK 1. Hogyan kerültünk ide? Már itt voltunk Az égből jöttünk A földből jöttünk Minden anyaméh anyja Tojásból bújtunk elő Felbomlás Autonóm hímnemű szaporítók Isteni párzás 2. Teremtés A semmiből A földből Más anyagok Hogyan elevenedik meg az ember? Lélek, szellem, árnyék Látható vagy láthatatlan Isteni lehelet

29 31 31 33 39 43 48 54 60 65 73 74 78 82 87 90 95 97

8

Kezdetben nem volt senki Az életre keltés egyéb módozatai Fogyatékosságok 3. Miért alkottak bennünket az istenek? Magány Szolgák, rabszolgák és áldozati ajándékok hiánya A magasztalás és dicséret iránti szükséglet Az istenek földi hasonmása 4. Kapcsolatok Emberek és kövek Emberek és növények Emberek és állatok Az evolúció nyomai 5. Hogyan keletkezett az egyenlőtlenség Fentebb és lentebb Különböző bőrszín, különböző faj Fekete és fehér Afrikában Gazdag és szegény Éva gyermekei 102 104 113 114 115 117 120 127 128 130 135 142 151 152 154 162 169 174

MÁSODIK KÖNYV A FÉRFIAK ÉS A NŐK 6. Így készül (a férfi és a nő) Hogyan teremtsünk különbséget? Ki alkot kit? Anya és fiú Ingatag egyensúly 7. A másik fél Kezdetben nem voltak nők

179 181 181 184 188 190 197 198

9 Kezdetben nem voltak férfiak Androgínia Félemberek 8. Egy saját élettel rendelkező készülék Méretnövelés Hiányzó szerszám Hogyan kerülnek össze? Ki kerüljön felülre? A foggal felvértezett vagina Tilalom alá eső első társak A hatalomról, a gyengeségről és az ellopott titkokról 9. A vér A vérben lakozó erő Az első menstruáció Ami utána történt A férfiak vérzése 10. A varázserejű mátrix Csodaszerű fogantatások A hordtáska A férfiterhesség A kulcs Hogyan népesült be a föld és hogyan született a halál 204 210 216 221 222 225 230 237 243 250 259

267 268 271 275 280 285 285 290 292 294 300

Epilógus Jegyzetek Bibliográfia

307 315 335

Prológus

Kezdetben csak két nagy tojás volt, amelyek aranyként ragyogtak. Megállás nélkül körbe-körbe forogtak, amíg össze nem ütköztek és ki nem nyíltak. Az egyikből a Föld, a másikból házastársa, az Ég bújt elő. A Föld akkora volt, hogy az Ég át sem tudta ölelni, ezért így szólt hozzá: „Noha az asszonyom vagy, nagyobb vagy nálam. Így nem tudlak a magamévá tenni. Légy kisebb!” Erre a Föld készségesen és rugalmasan összetöpörödött, és így keletkeztek a hegyek és a völgyek. Amikor kisebb lett, már nem volt akadálya, hogy szerelmeskedjen az Éggel. (Hrusszó mítosz, India.)1 Amikor a közelmúltban Kairóban jártam, egy taxisofőr, akivel az emberiség keletkezéséről beszélgettem, ezt mondta: – Biztosan tudom, hogy Ádám és Éva Szaúd-Arábiában éltek. Óvatosan megpróbáltam ellenvetéssel élni, hogy a kutatók szerint az első emberek Afrikából származtak. Meghökkent és egy pillanatra még a szava is elállt. Aztán így szólt: – Tudja, mi a véleményem? Hogy Szaúd-Arábiában olyan elviselhetetlen volt a meleg, hogy úgy döntöttek, elmennek délre. Honnan származunk? Kik voltak az őseink? Miért vannak nők és férfiak, és miért vannak különböző fajok? Miért van oly távol az Isten? És miért kell megdolgoznunk a mindennapi kenyerünkért? Szerte a világon ilyen és ezekhez hasonló kér-

12

Kezdetben nem volt senki

déseket tettek fel maguknak az emberek a kezdetről, amelynél senki sem volt jelen. A rejtélyes kezdet minden földrészen hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteket ihletett. Később a tudósok is nekigyürkőztek, hogy kibogozzák ezt a rejtélyt. De a megszámlálhatatlanul sok mesélőnek ezzel kapcsolatban mind a mai napig több mondanivalója van, mint a tudománynak. Mi pedig nem győzzük ismételgetni ugyanazokat a kérdéseket. Hogyan kerültünk erre a bolygóra? Mi végre vagyunk itt? Honnan erednek a különbségek? Miért van az, hogy a nők teherbe esnek, a férfiak pedig nem? Ez a könyv névtelen mesélők különféle válaszaiból született. Mivel kíváncsi voltam ezekre, évekkel ezelőtt gyűjtőútra indultam. Először Afrikába, arra a földrészre, ahol a legkorábbi embereket találták. Meghallgattam és feljegyeztem az ottani mítoszokat. Amikor Kongóban éltem és dolgoztam, diákjaim elmondták nekem azokat a történeteket, melyeket odahaza hallottak. Lubumbashiban az ottani szomszédasszonyom, Clémentine Nzuji elmesélt nekem egy ősi mítoszt, mely a saját luba kultúrájából származott. Ebben a mítoszban az egyetlen ember – mivel engedetlen volt – kettéhasadt, az egyik feléből férfi, a másik feléből pedig nő lett. A két fél ezért keresi állandóan egymást. Néha nigériai, kenyai, Burkina Fasó-i és tanzániai barátaim is meséltek egy-egy pompás történetet. Csak ezután fogtam hozzá, hogy más földrészeken is gyűjteni kezdjek. A leideni könyvtárban egyre több történetet bányásztam elő Ázsiából és Óceániából, Kaliforniában pedig az indián Amerika történetei között valódi kincsekre bukkantam. Mindenütt találkoztam olyanokkal, akik felhívták figyelmemet saját kultúrájukból vagy más népek hagyományaiból származó mítoszokra. Londonban megismerkedtem a jemeni Abdullah al-Udharival, aki elmesélte, hogyan szállnak évszá-

Prológus

13

zadok óta apáról fiúra az apokrif arab teremtéstörténetek, melyek a családjában még mindig elevenen élnek. Egy kolléga, Je Su-hszien, aki a Pekingben székelő Kínai Tudományos Akadémián dolgozik, nagylelkűen a rendelkezésemre bocsátotta a kínai kisebbségi kultúrákból szájhagyomány útján fennmaradt és még publikálatlan történetek gyűjteményét. Ezek egyikében első őseink egy őssárkány belsejéből léptek elő. A sárkány őrjöngő dühében lenyelte a forró Napot, amely kínzó fájdalmat okozott, és amelyet húsgombóc alakban öklendezett fel. A gombóc számtalan darabra hullott. Némelyik felrepült a magasba és felhővé változott, a többiből valamivel alacsonyabban madarak, fák, virágok és fű lett. Azok a morzsák, amelyek a hegyekre estek, állatokká változtak, a síkságra zuhanó darabkákból rovarok lettek, azok pedig, amelyek az óceánba pottyantak hallá, teknősbékává és hínárrá változtak. A húsgolyó magja érintetlen maradt és begurult egy hegy oldalában tátongó barlangba. Odabenn kettéhasadt. A bal oldali feléből, amely elsőnek ért földet, nő, a jobb oldaliból férfi lett. Így jelentek meg az emberek a Földön. (Bai mítosz, Kína.)2 Miért pont abba a barlangba zuhant a mag? Vajon ez a motívum csak Kínának ezen a részén fordul elő – tették fel nekem a kérdést egy Kínában tartott előadásom után. A barlangok és üregek a világ minden táján a föld méhének kijárataként szolgáltak, és első őseink ezekből bújtak elő. Az előbb említett luba történethez hasonlóan, a férfi és a nő itt is egy eredendő egész két felét képezték. Ez a kínai történet hasonlít egy hamarosan ismertetendő kongói történetre is, amelyben Isten kiöklendezi magából a Napot, a Holdat és az első embereket. A sajátos részletek hihetetlen gazdagsága ellenére az eredettörténetek témái és mintái gyakran meghökkentően

14

Kezdetben nem volt senki

hasonlóak. Ezek a minták az emberi – a női és a férfi – test formájához és funkcióihoz kapcsolódnak, az olyan alapszükségletekhez, mint az élelem, a hajlék, a biztonság és a szaporodás, valamint az olyan, minden ember által megtapasztalt érzelmekhez, mint a félelem, a vágy, az öröm és a bánat.3 Az sem olyan furcsa, mint amilyennek talán elsőre tűnik, hogy az emberek mindent megosztanak egymással. Az ősi történetekben szereplő első emberek magánya vagy bizonytalansága legalább annyira ismerős, mint a kezdettel kapcsolatos kérdéseik, még akkor is, ha azokat egymástól eltérő módokon fogalmazzák meg. Vajon az Ég az Ürességből lépett volna elő, ahogy azt a görög író, Hésziodosz a Krisztus előtti 8. században megírta? És az Ürességet valóban két gyermeke, a Fény és a Nappal ejtették volna teherbe, miután szerelmeskedett az Éjjel? Vajon valóban a villám fúrta át a káoszt, ahogy az egy ősi kínai történetben szerepel? A kezdetet tényleg a Holló jelentette, amely önmagát teremtette, meg persze az első földet is, ami minden erejét felemésztette, ahogy az a szibériai csukcs történetben szerepel? Vagy inkább úgy volt, ahogy az indiai Rig-védában olvasható, hogy az Egyetlen Isten, „akinek minden oldalon volt szeme, minden oldalon volt szája, minden oldalon volt karja és minden oldalon volt lába”, megteremtette az eget és a földet, majd karjaival hadonászva lehűtötte azokat? Vagy inkább úgy, hogy kezdetben semmi sem mozdult, mert mielőtt a két felet szétválasztották volna egymástól, a föld és az ég egymáshoz tapadtak és szorították egymást? Vagy talán minden és mindenki egy gigantikus méretű tojásból vagy csillagtökből, vagy kókuszdióból, vagy kőből bújt elő, ahogy az egymástól oly távoli területeken hallható, mint Polinézia, Kína, Nyugat-Afrika, Finnország és az ókori Görögország?

Prológus

15

Néhány kultúrában minden apró részletet bemutató mítoszok vannak a teremtésről és a világmindenség kezdetéről. Más kultúrák olyan magától értetődőnek tartják a föld létezését, hogy inkább csak az első emberek kínjaira és bajaira összpontosítanak. A már említett indián történet az égről és a földről szól, de a kettő nem az emberekre hasonlít? Megint más kultúrák biztosak abban, hogy az emberek mindig is léteztek, legfeljebb eleinte nem a Földön, hanem valahol másutt.

A káoszból a rendbe

A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. (Mózes első könyve 1,2.)4 A magasban trónoló Főnök alkotta meg a földet. Ez a föld kicsi volt, amelyet aztán addig bővített, míg egészen nagy nem lett. Ezután letakarta valamilyen fehér anyaggal és abból lett a föld. (Szalisan-szahaptin indián mítosz, Egyesült Államok.)5 A rend kezdete Isten leheletétől eredezik, majd egy maroknyi mágikus földtől, melyet egy kis állatnak, a vidrának egy pézsmapocok vagy egy teknős kotort elő a víz alól. Felhozta a sarat a víz felszínére, majd a maroknyi anyag szétterült és titokzatos módon mai világunk lett belőle. Ezzel a motívummal leginkább az észak-amerikai indiánok eredetmondáiban találkozunk, de másutt is előfordul. A végtelen megtermékenyül és megszüli a végest, ahogy az a hopi indiánok egyik mítoszában történik. De akkor, hogyan tudjuk elképzelni a végtelent a véges szemszögéből, hisz az ismeretlen csak az ismert fogalmaival

16

Kezdetben nem volt senki

írható körül? Gyakori, hogy a teremtéstörténetek először azt mesélik el, mi az, ami még nem létezett abban az alaktalan kezdetben. Az ősi norvég kezdetben még nem volt homok vagy tenger, és még hűsítő hullámok sem voltak. Nem volt se föld, se ég, és még fű sem volt sehol. Egy jikarilla apacs történet így kezdődik: „Kezdetben semmi, de semmi sem volt, csak a sötétség, a víz és a ciklonok. Nem volt föld, nem voltak emberek, állatok, halak sem a vízben.”6 És ugyanezzel találkozunk a híres babiloni teremtésköltemény első soraiban is: Midőn fönn az ég nevetlen s alant a föld szintazonképp Apszu, az őskezdet, minden dolgok teremtője-atyja s Mummu-Tiámat ősanyánk még vizeikkel egybemosódtak nem volt szárazföld se, láp se s egyike sem az isteneknek7 Vagy egy délkelet-ázsiai lahu mítoszban: Réges-régen, Még nem volt se föld, se ég, Nem volt se eső, se szél, Még nem volt nap vagy hold és még csillagok sem voltak […] Akkor még emberi lények sem voltak a földön. Egy védikus szöveg pedig így definiálja a kezdet előtti teret: „nincs nem-lét és nincs lét”, „nincs a tér tágassága, mint ahogy az ég sem kívüle”.8 De hogy akkor mi volt, az itt is rejtély marad.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful