Izsák születése avagy: egy bibliai patchwork-család nehéz napjai és lehetőségei

Szentkirályszabadja, 2012. október 21.

L: 1Móz 16, 1-10. T: 1Móz 21, 1-21 Gyakran találkozunk azzal a kifejezéssel a Bibliában, hogy Isten Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene. Az Úsz-ben is visszaköszön ez, pl. amikor arról beszél Jézus, hogy az üdvözültek asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal a mennyek országában. (Mt 8,11). Említésük nem csak azt jelenti, hogy ezeknek az ősatyáknak személyesen kijelentette magát Isten és hatással volt életükre. Nevük felsorolása arra is utal, hogy ott vannak Isten népe történetének az elején. Ahogy velük volt Isten, vezette őket, Istenük volt, úgy van népének minden tagjával, így velünk is. Életük előremutató példa. De vajon mennyire ismerjük őket? Az ősatyákat? Ábrahámról néhány éve már elhangzott a gyülekezetünkben egy sorozatot. Ezért most arra hívlak benneteket, hogy néhány vasárnap erejéig eredjünk Izsák nyomába. Látni fogjuk, hogy nem elvont teológiai vagy dogmatikai tanulságokkal találkozunk majd, hanem olyan életkérdésekkel, amelyek a mi számunkra is ismerősek: születés, gyermekség, családi minták, testvérharc, házasodás, gyermeknevelés, rossz és jó szokások, halál. Kezdjük az elején: Izsák születésével. Olv. 1Móz 21, 1-21 Itt nem csak egy idős házaspár életébe pillanthatunk

bele, hanem belekerülünk egy születéstörténetbe. A születés nagy esemény, szép és örömteli dolog, csoda, de itt azt látjuk, hogy óriási feszültségeket kelt. Van itt nevetés és sírás, szeretet és gyűlölet, büszkeség és szégyen. Mindez azért, mert ha erre a kiterjedt családra tekintünk, akkor azt látjuk, ez nem sima ügy, ez nem egy klasszikus, normális család, hanem mai kifejezéssel élve egy úgynevezett patch-work család. A patchworkcsalád elnevezés eléggé új keletű, de a jelenség egyáltalán nem az. A patchwork szó eredeti jelentése foltmunka, foltvarrás, azaz különböző foltokból, anyagdarabokból például takaró összeállítása. A patchwork-családok is hasonló „képződmények”, vagyis sok, különálló egységből tevődnek össze. Ezért magyarul mozaikcsaládnak is nevezik. Mindkét elnevezés arra utal, hogy eredetileg össze nem tartozó részeket illesztenek össze. Családok esetében ez úgy néz ki, hogy a vér szerinti szülők elválnak. Az egyik vér szerinti szülő és a gyerekek egy új partnerrel egy új közösséget alkotnak. Gyakran megesik, hogy ennek a partnernek is van gyermeke vagy gyermekei, akiket ő is hoz az előző kapcsolatából. És az sem ritka, hogy közös gyermekük is születik. Ilyen esetekben fordul elő az a vicces mondás, hogy: „az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket.” A mozaikcsaládban nevelkedő gyermekek idejük jelentős részét tölthetik a másik vér szerinti szülőnél, ilyenkor a család határai elmosódnak. Azok a feszültségek, amelyek egy rendes családot megterhelnek, egy patchwork-családot kétszer inkább megterhelik.

I. Azzal kezdődik ez a születéstörténet, hogy:

„azután”. Ez arra hívja fel a figyelmünket, hogy mielőtt

újra a realitások talaját választotta. Vajon hogyan van ez a mi életünkben? Isten azt szeretné, ha olyan gyermekei lennénk, akik az Ő ígéreteinek a földjén élnek. Vagyis, akiknek a döntéseit, lépéseit, életútját Isten ígéretei határozzák meg. Aki így él, az már most az Ígéret földjén lakik. De amikor elunjuk a várakozást, akkor megkísért minket is, hogy lelépünk az ígéret földjéről, és a realitások talajára lépünk. S van, hogy ott is maradunk. Milyen olyan ígérete van Istennek, amit neked kijelentett, de te már lemondtál róla, elhagytad azt, és helyette néztél valami sokkal reálisabbat? Szabadságunk van ilyet tenni, Isten a legtöbbször nem akadályozza ezt meg. De jó, ha tudjuk, hogy az esetek nagy részében nem lesz olyan a végeredmény, mintha az ígéretek földjén maradtunk volna. Izsák születésének előzményénél, Izmáel születésénél is azt látjuk, hogy amikor megvalósult, nem igazán tudtak neki örülni. Nem is csoda, mert azzal, hogy Ábrahám és Sára így belepiszkáltak az Isten eredeti tervébe, akaratlanul is létrehoztak egy patch-work családot. Nyilván nem lehet az ókori viszonyokat összehasonlítani a maival. De az alapképlet ugyanaz, mint a mai patch-work családoknál: rendezetlen viszonyok alakulnak ki, olyan kapcsolatok keverednek össze, amiket nem lehet összeegyeztetni, harmonizálni. Ábrahám továbbra is együtt él Sárával, a feleségével, de házassági kapcsolatukba bejön Hágár, és az ő Ábrahámtól származó fia, Izmáel. Ábrahám pedig se Sárától nem válik el, se Hágárt nem veszi el feleségül. Izmáel Ábrahámmal és Sárával marad, de ott van vele a vér szerinti anyja, Hágár is. Megindul a családi kirakózás, és a szomorú az, hogy egyre több olyan eleme lesz ennek a kirakónak, amik nagyon

Izsák megszületett volna, előtte történtek említésre méltó események, voltak fontos előzmények. Ő már valamibe beleszületett. Mégpedig egy sok mindennel terhelt, feszültségekkel teli családi történetbe. Minden születésnek van előzménye. Izsák születésének az előzménye egy másik születés, ami szintén az ő családjában történt: Izmáel születése. Ábrahám és Sára már 25 éve ígéretet kaptak Istentől, hogy gyermekük fog születni. Csak vártak, vártak, de nem történt semmi. Végül elunták a várakozást, és amit Isten ígért nekik, azt ők próbálták saját kezükbe venni és maguk megvalósítani. Ábrahám felesége Sára biztatására bement annak egyik szolgálójához, Hágárhoz, és együtt hált vele. Ebből a kapcsolatból született Izmáel. Volt egy A terv, az Istené, hogy Isten majd fiút ad nekik. De Ábrahám és Sára ezt nem győzték kivárni, és ezért készítettek egy B tervet. Mondjuk úgy, hogy egy olyan tervet, ami a realitások talaján maradt. Számomra sokat mondó, hogy hol is lépnek ők a realitások talajára? Azt mondja erről igénk: „...tíz esztendővel azután, hogy Abrám megtelepedett Kánaán földjén...” (1Móz 16,3) Kánaán az Ígéret földje volt már akkor is, meg később is, a zsidó nép számára. Mi történik tehát? Sára és Ábrahám ugyan az Ígéret földjén élnek, de ott egyszer csak a realitások talajára lépnek. Sokszor feszültségbe kerül ez a kettő: az Istentől kapott ígéretek és a realitás. A valóság, a látható, kézzelfogható, elérhető dolgok. Így volt ez akkor is, amikor Isten az Egyiptomból kiszabadított zsidó népnek azt üzente, hogy elvezeti őket az Ígérte földjére, Kánaánba. De az odavaló bejutást a legtöbbször az hátráltatta, hogy a nép az Ígéret földje helyett újra meg

nehezen vagy egyáltalán nem illeszthetők össze. Ez csak azt eredményezi, hogy több lesz benne a törésvonal, amik mentén kirobbannak majd a feszültségek. Isten néha megengedi, hogy az Ő eredeti tervétől eltérő terveket valósítsunk meg, de az soha nem lesz az igazi. Mindenesetre Izmáel megszületett, és ott élt Ábrahám mellett. Nos ez Izsák születésének előzménye.

II. Telt-múlt az idő, és egyszer csak egy váratlan esemény történt: azt olvassuk ugyanis, hogy „ezek után meglátogatta az ÚR Sárát.” (1Móz
21,1) Az Úr „meglátogatta” Sárát – ez a kifejezés nem Isten személyes megjelenését, hanem Isten cselekvését fejezi ki. Ezt a kifejezést, hogy az Isten meglátogat valakit, a magyar nyelv inkább csak ítéletes értelemben használja. Az Ószövetség nyelvében azonban van áldásos, örvendetes jelentése is. Itt is ilyen értelemben szerepel. Tehát: „meglátogatta az ÚR Sárát.” Az az ÚR látogatta meg, Aki annak idején elgondolta az A tervet. És azok után látogatta meg, hogy a B terv már megvalósult. Azzal, hogy Ábrahám és Sára saját terve megvalósult, benne maradtak a realitásokban teljesen. Már egészen átrendezték az életüket, talán a hitüket is a B terv szerint. Leszámoltak az eredeti A tervvel, vagy legalábbis felfüggesztették. De Isten nem függesztette fel. Jön, és meglátogatja Sárát. Ennek a meglátogatásnak egyértelműen az a célja, hogy a realitásokban élő Sárát képessé tegye egy irreális dologra: az időskori foganásra és szülésre. Nagy kérdés az, hogy ebből a rendkívüli meglátogatásból bármit is felfogott-e Sára?

Vajon milyen lehetett ez? Készül valami hatalmas, magasságos, csodálatos – én pedig nyakig benne vagyok a realitásokban. Bele vagyok ragadva. A láthatóknak, a valóságnak a foglya vagyok. Istent azonban semmi nem akadályozza. Elfordulhatott volna Ábrahámtól és Sárától a B terv miatt, de nem tette. Nem jelentett számára akadályt. Mint ahogy az sem, hogy Ábrahám és Sára már idős. Izsák mindennek ellenére megfogan. Miért cselekszik így Isten? Nem tudok rá más magyarázatot, csak azt, amit a felolvasott igénk oly nagyon hangsúlyoz: mert „megmondta”, mert „megígérte”. A vége pedig az, hogy egy idős házaspárral csoda történik. Így indul Izsák élete. És így indul a választott nép élete. Nagy biztatás rejlik ebben házaspárok és leendő házaspárok számára: Ha Isten idős házaspár életében is ilyen hatalmas csodát tud tenni, akkor nincs a házasságnak olyan korszaka, amikor Isten ne tehetne csodát. Házassággal foglalkozó szakemberek beszélnek a házasság különböző válságkorszakairól. De bármikor, bármilyen válság is lép fel, abban a házasságban, amelyiket meglátogatja Isten, csoda történhet. És én hiszem, hogy ha egy házaspár kéri, hogy látogassa meg Isten, akkor Ő azt meg is teszi.

III. Végül még azt nézzük meg, hogy mindenkit érint valahogy Izsák születése, és Istennek minden érintettre kiterjed a figyelme. 1. Isten és Izsák
Nézzük először magát Izsákot. Beszédes a neve, ahogy

akkoriban mindenkinek nagyon beszédes volt a neve. A személyisége lényegét, a sorsát, élettörténetét fejezte ki. Izsák (héberül: jichák) azt jelenti: nevetés. A „nevetésnek” a legkülönbözőbb árnyalatai kapcsolódnak Izsák élettörténetéhez. Születését megelőzte Ábrahámnak, majd Sárának a kételkedő nevetése (17:17; 18:12). Itt a 6. versben Sára boldog nevetéséről van szó, azután arról, hogy mások is csodálkozva együtt nevetnek Sárával azon, hogy ilyen hihetetlen módon, öreg korában született gyermeke. (Nem „kinevetésről” van szó; Sára nem nevetségnek, hanem csodálatnak a tárgya). Ide tartozik az is, hogy Izmáel csúfolódva nevet Izsákon. Ez idézi fel Sára haragját és ennek következtében Hágár és Izmáel elűzetését. Jóval később pedig még egy formája mutatkozik meg a nevetésnek: a 26,8-ban, ahol Izsák és felesége „enyelgéséről” van szó. Mindez talán azt is akarja érzékeltetni, hogy az ígéret gyermekében, Izsákban adott öröm milyen sokféle formában jelentkezhet emberi szinten, a tiszta derűtől a kételkedésig és a rosszindulatig. Hogyan van tekintettel Isten Izsákra? Úgy, hogy a kedvezőtlen előzmények és körülmények ellenére is megszülethetett. Habár szülei már előre lemondtak róla, amikor nem várták meg, hogy megszülessen, Isten nem mondott le róla. Akarta, hogy világra jöjjön és éljen.

könnyen félremehet egy szülő-gyermek kapcsolat, akár egy életre: ha a szülő nem tudja feldolgozni, hogy másképpen történt, mint ahogy ő eltervezte. Pl. fiút várt, de lány született. A saját rokonságomban is van erre pl. Már ötven éves is elmúlt az a rokonom, aki még mindig nem tudott túllépni azon, hogy az édesanyja nem várta őt. Mi hogy vagyunk azzal, amikor másképpen történnek a dolgok, mint ahogyan azt elképzeltük? Megvallom nektek, és nagyon nehezen viselem, sok hibás cselekedetem ide vezethető vissza. Tehát Sára először nem tud mit kezdeni vele, aztán meg hirtelen átcsap a másik végletbe, és mintha elkezdené isteníteni Izsákot. Izmáelről pedig tudomást sem akar venni többé. Pedig Izmáel az ő terve is volt. Amíg nem volt ló, a szamár is jó volt. De most, hogy Izsák megszületett, Izmáelt ejti, kiejti a kegyeiből. Izmáel neki nem vér szerinti fia. Izsák a vér szerinti fia, az elsőszülött fia, az egyetlen fia. Az anya-fiú kapcsolat különleges kapcsolat. Sok nő életében, különösen is, ha egyetlen fiúról van szó, pótszer lesz. Az elsőszülött fiú a nő számára a teljesség átélése. Sok nő számára ezért a kisfiú kis-isten lesz, akit istenít. És könnyen előfordulhat, hogy átviszi a szeretetet a férjéről, a férfiról a kis fiúra. Dél-Amerikai országokban figyelték meg, de itt is bőven van rá pl.: az apa a legidősebb fiút rendszeresen veri. Mi van a hátterében? Versengés, féltékenység. Az apa a fián veri le, hogy a felesége szemében a fiuk átvette az ő kitüntetett helyét. Sokszor a gyermek az áldozat a szülők megromlott kapcsolatában. Sára mindent megtesz Izsákért. Csak a saját, vér szerinti gyermekében tud gondolkodni, annyira, hogy az sem

2. Isten és Sára

Sára először nem is tud mit kezdeni az új helyzettel. Idő kell neki, hogy feldolgozza. Jön a gyerek, csoda, különösen az ő korában, és először nem tud mit kezdeni vele. Ebben az is benne van: másképp történt, mint ahogy én elképzeltem. Sára sokkal fiatalabb korában képzelte el, hogy saját fia születik. Már itt nagyon

érdekli, ha a mostohafia, Izmáel belepusztul. Tipikusan olyan magatartás ez, ami a patch-work családokat nap mint nap rombolja. Az én gyerekem meg a másik gyereke közötti egészségtelen különbségtétel, a saját gyerek túlszeretése a hozott gyerek rovására. Sárában megjelenik itt a gonosz mostoha archetípusa. A Bibliában olyan lélektani folyamatok, törvényszerűségek vannak lerajzolva, amelyek úgy tűnik, be vannak kódolva hasonló helyzetekben emberekbe. Pl. az, hogy az ún. kitágított családmodellek (patch-work családok, nyitott házasság) nem működőképesek. Mind a Biblia, mind a B-i képeket felhasználó népmesék a normál apaanya-gyermek kapcsolatot állítják elénk. Aki ebből kilóg – annak előbb-utóbb mennie kell. A mostohája nem tudja megtűrni maga mellett, meg a saját, vér szerinti gyermeke mellett. Isten figyelme azonban még akkor is kiterjed Sárára, amikor így viselkedik. Jóváhagyja Sárának azt az akaratát, hogy Hágár és Izmáel elmenjenek. Tekintettel van arra, hogy Sára mit bír és mit nem, meg arra is, hogy a többiek mit bírnak és mit nem. Nem történik itt más, mint az, hogy amit emberek igyekeztek egybeszerkeszteni, azt Isten most hagyja szétválni.

mert Izsákot fogják a te utódodnak nevezni. De a szolgáló fiából is népet támasztok, mert ő is tőled származik.” (12-13. v.) Sok minden van ebben a válaszban. Én most csak azt emelem ki: Isten itt arra neveli Ábrahámot, hogy néha engedni is tudni kell. És Ábrahám enged. Engedni a másiknak – partnerkapcsolatokban ez elengedhetetlen. Engedni, elengedni és hagyni – enélkül nem lehet jó a kapcsolat. Aztán benne van az is, hogy drasztikus lépéseink nem feltétlenül végződnek tragédiával. Isten kegyelme itt is közbeavatkozhat. Végül az is benne rejlik, hogy gyakran el kell mennie valakinek ahhoz, hogy mások élni tudjanak. Ha ez igaz normális családokban, még inkább igaz a patch-work családokban. Engedni, elengedni, elmenni és hagyni elmenni. Nem egybetartani mindenáron azt, ami igazából soha nem is tartozott össze.

4. Isten és Hágár
Ennek következménye az, hogy Hágárnak ismét menekülnie kell. Egyszer már került hasonló helyzetben. Akkor, amikor Izmáel született. Akkor is menekülnie kellett. Most, hogy Izsák megszületik, megint menekülnie kell – immár Izmáellel együtt. Tehát mindig akkor, amikor született valaki a családba. A születés nemcsak örömet, hanem feszültségeket is okoz – rendezett, normális családokban is. Hát még olyan családokban, ahol rendezetlenek a viszonyok és a kapcsolatok. Az ilyen családokban a születés sokkal nagyobb feszültségeket képes kiváltani, mint normális esetben. Itt is ezt látjuk: annyira elviselhetetlenné válik a feszültség, hogy Hágárnak a fiával együtt menekülnie kell. A pusztába fut vele, elfogy kevéske vizük, és

3. Isten és Ábrahám
Hogyan érintette mindez Ábrahámot? Úgy, hogy az örömébe üröm vegyül. Kimondhatatlanul nagy örömet okozhatott neki Izsák születése. De ez magával hozta azt, hogy Sára ellenségként beszélt Hágárról és Izmáelről: „Ez a beszéd Ábrahámnak igen rosszul esett, a fia miatt.” (1Móz 21,11) De Isten figyelme Ábrahámra is kiterjed. Azt mondja: „Ne essék neked rosszul ennek a fiúnak és szolgálódnak a dolga. Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára,

nemsokára a szomjhalál szélére kerülnek. Egy anya számára talán nincs is ennél nagyobb nyomorúság, mint amikor a saját gyermekét szenvedni és haldokolni látja. De Hágárral ebben a rettenetes nyomorúságban történik valami rendkívüli. Így olvasunk erről: „De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját ott, ahol van. Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle. És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.” (1Móz 21,17-19) Hágárhoz szól az Isten, és Hágár meghallja. Hágárnak mutat valamit az Isten, és Hágár meglátja. Hágár a nyomorúságban képes volt hallani és képes volt látni. Sok ember nem képes addig hallani és látni az isteni valóságot, amíg valamilyen nyomorúságba nem jut. De olyanok is vannak, akik még a nyomorúságban sem képesek hallani és látni. Hágárt a nyomorúság hallani és látni tanította. Javára lett a nagy keserűség! (Ézs 38,17) Isten az élet forrása – itt a történetben Isten segítségével találnak egy forrást! Isten mint forrás, életforrás, mindig ott van. Ami szomorú: nem minden elűzött anya találja meg.

válunk egy-egy helyzetben áldozattá, jó, megvizsgáljuk, volt-e részünk benne, és mi volt az.

ha

Izmáel tehát csúfolódott. Könnyen kialakul az ilyen magatartás olyan gyerekekben, akik nem érzik azt, hogy elfogadnák őket. Izmáel valószínűleg soha nem érezte ezt az elfogadást Sára részéről. És valószínűleg soha nem érezte azt, hogy neki rendes helye lenne ebben a családban. Különösen is megerősödhetett ez benne akkor, amikor Izsák megszületett. Jobb híján elkezdett fölényeskedni, csúfolódni vele. Talán anyja is adta alá a lovat, hiszen Sárában versenytársat látott. Féltestvérek, vagy a másik fél házasságából érkező gyerekek és az otthoni gyerekek között szinte elkerülhetetlenek az ilyen lekicsinylő, csúfolódó megnyilvánulások. Sára pedig eleve szuperérzékeny mindenre, ami egyetlen fiával kapcsolatos. Az is lehet, hogy nézte, figyelte Izmáelt, hogy mikor köthet bele, – ezért is látta meg, hogy Izmáel nevetett. Ráállt a szeme. Izmáel ilyen légkörben nevelkedett, és a róla szóló bibliai leírásokból egy olyan ember bontakozik ki, akinek felnőttkorában harcias természete lett. Ilyen előzmények után nem csoda ez. Izmáel tehát a pusztába jut. Van anyja, de innentől nincs apja. Apa nincs – de ott van egy forrás az elűzött anya és fia számára. A forrás mögött pedig ott van Isten, Aki apja helyett apjaként viselkedik Izmáellel: törődik vele, gondoskodik róla. Szó szerint az történik vele, amit később a 27. zsoltárban így fogalmaz meg Dávid: „Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.” (Zsolt 27,10) Nos, Izmáel a nyomorúságban ezt tapasztalja meg. A pusztában jajgat, nyög a szomjúságtól. Ám ekkor azt olvassuk: „De Isten meghallotta a fiú hangját...” (21,17) Az történik vele,

5. Isten és Izmáel

Elsőre úgy tűnik, hogy Izmáel itt abszolút áldozat szerepben van. De azért neki is megvan a része abban, hogy áldozat lett. Nem ő a fő oka, de része van benne. A 20. v-ben arról olvasunk, hogy Sára haragját az váltotta ki, hogy nevetni látta Izmáelt. Valószínűleg csúfolódó, rosszindulatú nevetésről van itt szó. Aki áldozattá válik, az sokszor maga is tehet róla, hogy áldozat lett. Ha mi

amit nevében hordoz. A neve ugyanis ezt jelenti: Isten meghallgat. A meghallgatás pedig azt mutatja, hogy Isten vele van. „Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett.” (21,20) Vele volt: ennek egyik jele, hogy a fiú felnövekedett. Az, akit mostohaanyja a halálba kívánt, apja pedig sorsára hagyta, az a fiú felnövekedett. Vele volt: ennek a másik jele, hogy lett belőle valaki. Íjász lett. Aki a mostohaanyja szemében senki volt, az apja szemében pedig kisebb valaki, mint apja másik fia, abból mégis lett valaki. Mintha a tékozló fiú példázatában szereplő Atya elevenedne itt meg. Az emberek különbséget tesznek a két fia között, maga a két fiú is különbséget tesz egymás között. De az Atya ugyanazzal a szeretettel fordul mindegyikhez. Ez az Atya Jézus Istene és Atyja.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful