Teljeskörű kiscsoportok

2. Gyülekezeti nap, Szentkirályszabadja, 2012. nov. 4. Gyülekezet természetes fejlődése 2. téma

L. Zsolt 34, 18-20 T. 2Móz 18, 1 és 5-12 Az a történet, amit felolvastam, közel 3000 évvel ezelőtt történt. Mózesről van benne szó, aki a rabszolgaságban szenvedő népét kivezette Egyiptomból, és 40 éven keresztül vándoroltak Arábia pusztáiban. Ennek a 40 éves vándorlásnak egy kis részletét emeltem ki a Bibliából: azt, amelyik azt mutatja be, hogy a szenvedésekkel teli hétköznapok között hirtelen egy ünnepnap kerekedik… Ünnepnap ez, hiszen talán emlékszünk arra, hogy amikor Egyiptomból menekült Mózes, a midianitáknál nyert védelmet: Jetrónál, aki egy arab sejkféle volt, vagy vezér, egy kis népnek a főpap-királya (akkor még egybeesett ez a két tisztség) és Mózes megszerette a lányát, Cippórát (kedves ez a név: madárka - valószínű, egy kedves kis repeső szívű, lelkű asszonyka lehetett). Két fia is született már Mózesnek. Nos, a felesége és két fia és apósa, és nyilván még egy kis sereg elébe megy Mózesnek és meglátogatják a vándorlás alatt, és amikor Mózes megtudja, hogy apósa, Jetró érkezik, feleségével és két fiával, akkor elébük megy, mélyen meghajlik apósa előtt, aztán tüstént bemennek a sátorba, ahol nagy tiszteletadással fogadják Arábia pusztájának főpap-királyát, Mózes apósát, feleségét és két gyermekét. El tudnánk képzelni mi magyarok, hogy amúgy jó magyaros módon nagy sürgés-forgás, kapkodás, evés-ivás, vendéglátás kezdődik… Nem! Rögtön a dolog lényegére térnek, amint bemennek a sátorba: Mózes elmondta apósának mindazt, ami addig történt. Tulajdonképpen az hatott meg és ezt szeretném mindenkinek tovább adni, hogy hogyan tekint vissza az eddig megtett útra Mózes, hogyan beszél az addig megtett útról apósának, Jetrónak. 1. Hát először is elmondja a nép eddig szenvedett gyötrelmeit, hogy mennyi mindent szenvedtek. Valóban nem volt könnyű az út, ismerjük a történetüket, hogy mennyi gyötrelemben volt részük… Nem hallgatja el a bajokat, problémákat csak azért, mert hívő ember. A hívő emberek egy része úgy gondolja, hogy nem illik a bajairól, problémáiról beszélni, mert egy hívő embernek nem lehetnek nagy problémái... Még vannak is olyan keresztyén közösségek vagy tanítók, akik ezt tanítják. Nem tudom, ezt honnan veszik, egy biztos, nem a Bibliából, mert a Biblia ilyet nem tanít. A Bibliából az derül ki, hogy bizony „sok baj éri az igazat” (Zsolt 34, 20) is, és ez nem szégyellni való, sőt, kifejezetten jó, ha valakinek elmondhatjuk – ahogyan Mózes az apósának. Talán hasonló helyzetben mi is valami módon kedves rokonainknak, barátainknak elmondanánk. Elmondanánk, kibeszélnénk, kiadnánk magunkból a fájdalmainkat, keserűségeinket… 2. Itt azonban az derül ki az Igéből, hogy a problémáik és gyötrelmeik elmondása után nincs az a megszokott áttérés, hogy: „na, most hogy vannak a

gyerekek, unokák, hogy szolgál az egészséged… Na, Marikám, hozz egy kancsó bort... Tegyél még egy kis süteményt.” Nem ez következik. Lehet, hogy később ez is volt, de most nem ez, hanem valami más történik: mielőtt vigadva sírni kezdenének, mielőtt beleragadnának a fájó múltba, vagy jelenbe, valami másról is olvasunk, ami döntőnek bizonyult abban, hogy mégse a szomorúság, a keserűség határozza meg együttlétüket. Nos, miért nincs ilyen szomorú hangulata ennek a történetnek, amikor Jetró meglátogatja Mózest? Azért, mert Mózes az apósának nem csak azt mondja el, ami gyötrelmes volt, hanem ami megragadott engem – és ezt most a Bibliából szó szerint olvasom: „azt is, hogyan mentette meg őket az Úr”. Minden gyötrelem kellős közepén hogyan találkoztak Isten jelenlétével, erről is beszámol. S ennek az ünnepnek ez hallatlan mély jelentőséget ad: így helyükre kerülnek a dolgok. Hát lehet, hogy mi magunk másként álltunk volna ehhez. Lehet, hogy valaki közülünk azt mondta volna Jetrónak Mózes helyében: „Hát te főpap vagy, nemcsak király, most azért mond meg nekem, hogy engedhette meg azt az Isten, hogy az a sok nyomorúság, szenvedés, amin keresztül kellett mennünk, egyáltalán megtörténjen? Lett volna közülünk, aki keserűségében számon kéri Jetrótól, hogy ezt meg ezt miért engedte meg Isten. De Mózes nem így meg nem amúgy emlékezett vissza és számolt be Jetrónak, hanem úgy, ahogy olvastuk: gyötrelmes volt, de a gyötrelmek mögött is Isten tervét és szeretetét látta meg. Mert pneumatikus, Szentlelkes látása volt, tovább látott az orránál. Nem tagadta, hogy sok baj éri az igazat, nem is szégyellte, sőt még beszélni is mert róla amikor őt érték a bajok, de azt is tudta, és azt is elmondta, hogy „valamennyiből kimenti az ÚR” Igen, biztos sok gyötrelmen mentél át te is, mint ahogy én is, meg valamennyien… De vajon látod-e mögötte az Isten soha el nem múló irgalmát, látod-e a tervét, látod-e, hogy soha nem hagyott el…? És elmondod-e? Igen, mindazt a sok gyötrelmet is, ami eddigi életutadon útközben ért téged, de azt is, hogyan mentett meg téged az Úr?! Jézus és tanítványai: „Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket.” (Mk 3,13-15) „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2,44-47) Szétszóródás - megsokszorozódás

„Saul pedig egyetértett István kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén.” (ApCsel 8,1) Ennek az lett a következménye, hogy teleszórták előbb Júdeát és Samáriát, majd lassan a teljes római birodalmat kis keresztyén gyülekezetekkel, amelyek házi csoportokként működtek.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful