You are on page 1of 434

SzociáIpszichoIógia

LengyeI Zsuzsanna
SzociáIpszichoIógia:
Lengyel Zsuzsanna
Copyright 1997 Osiris kiado
Copyright
Minden jog Ienntartva. Barmilyen masolas, sokszorositas, illetve adatIeldolgozo rendszerben valo tarolas a kiado elózetes irasbeli
hozzajarulasahoz van kötve.
Osiris könyvtar
TartaIom
1. I. RESZBEVEZETES ............................................................................................................ 1
1.1.ARISZTOTELESZ.......................................................................................................1
1.2.FRANCISBACON....................................................................................................... 5
2. II. RESZAKUTATASMODSZERTANA................................................................................. 9
2.1.WALTERBUNGARD.................................................................................................. 9
3. III. RESZEGYMASRAHATASOK ......................................................................................... 21
3.1.CSANYIVILMOS ....................................................................................................... 21
3.2.BRAUNSOMA ........................................................................................................... 24
4. PAULWATZLAWICK JANETHELMICKBEAVIN DOND. JACKSON ................................ 33
4.1. AZEMBERI KOMMUNIKACIOPRAGMATIKAJA......................................................... 33
4.2.CLARCMCPHAIL ...................................................................................................... 43
4.3. ROBERTB. ZAJONC................................................................................................... 57
5. IV. RESZAZENESATARSADALOM................................................................................... 75
5.1...................................................................................................................................75
5.2.ANGELUSZROBERT.................................................................................................. 81
5.3. GUSTAVELEBON..................................................................................................... 87
5.4. VARINESZILAGYIIBOLYA ....................................................................................... 92
5.5.MARTINFISHBEIN .................................................................................................... 103
5.6.HUNYADYGYÖRGY ................................................................................................. 117
6. V. RESZASZOCIALISMEGISMERES ................................................................................... 125
6.1.LEEROSS .................................................................................................................. 125
6.2.HENRITAJFEL........................................................................................................... 131
6.3. PAULE. TORGERSENIRWINT. WEINSTOCK ........................................................... 138
6.4. ANGELUSZROBERTCSEPELI GYÖRGY .................................................................. 152
6.5. HERBERTC. KELMAN ............................................................................................... 163
6.6. ERWINP. BETTINGHAUS........................................................................................... 169
7. VI. RESZAPAROSKAPCSOLATOK ..................................................................................... 185
7.1.ROBERTPAGES......................................................................................................... 185
7.2. Csepeli György Lengyel Zsuzsanna Rudas Tamas Rajkay Agnes Molcsotar Hedvig ......... 203
7.3. ELLIOTARONSONDARWYNLINDER ..................................................................... 208
7.4.ERICHFROMM.......................................................................................................... 215
7.5.RANSCHBURGJENO ................................................................................................. 221
7.6.SCHULERJONES ....................................................................................................... 228
8. VII. RESZATARSASHELYZETEK ....................................................................................... 237
8.1.MORTONDEUTSCH................................................................................................... 237
8.2. PAULF. SECORDCARLW. BACKMAN .................................................................... 253
8.3.CSEPELIGYÖRGY..................................................................................................... 265
8.4.HANKISSAGNES....................................................................................................... 268
9. VIII. RESZAKISCSOPORT .................................................................................................. 277
9.1. PAULA. HARE .......................................................................................................... 277
9.2. MICHAELA. WALLACH NATHANKOGAN DARYLJ. BEM .................................... 295
9.3.MEREIFERENC ......................................................................................................... 305
9.4. ROBERTM. BRAY DENNIS JOHNSON JOHNT. CHILSTROM, JR. ............................ 325
9.5. NEMENYI MARIACSEPELI GYÖRGY ...................................................................... 335
10. IX. RESZANAGYCSOPORT............................................................................................... 339
10.1. ROBERTK. MERTON ............................................................................................... 339
10.2.WILLEMDOISE........................................................................................................ 347
10.3.PATAKIFERENC...................................................................................................... 360
v
10.4.KURTLEWIN........................................................................................................... 366
10.5. STEPHANFUCHSCHARLESE. CASE ..................................................................... 376
10.6.PATAKIFERENC...................................................................................................... 385
Irodalom .................................................................................................................................395
Szocialpszichologia
vi
Az ábrák Iistája
1. Oroszlankölykökhalandosaga a ,himekvaltasa¨ idejen ................................................................. 24
2. Az elemi kollektiv viselkedes mögött rejló mechanizmusok es lepesek interpretacioja ......................... 51
3. Aes Begymast követóvalaszegyüttesei ..................................................................................... 60
4. Az együttmúködesi viselkedes megjelenese olyan esetekben, amikor nincs kommunikacio (Sidowski,
WickoII es Tabory1956nyoman) ........................................................................................... 61
5. Egymast követóvalaszolasi idószakok ....................................................................................... 62
6. Beavatott es beavatatlan kiserleti szemelyek együttmúködesi viselkedese együtt es valtakozva adott
valaszok eseteben (Kelley, Thibaur, RadloII es Mundy 1962 nyoman) ............................................ 63
7. Kiserlet tömbök Az együttmúködes jellegú valasztasok aranyanak alakulasa a partner együttmúködesi
attitúdjenek Iüggvenyeben. A görbek mellett Ieltüntetett szamok a szimulalt partner altal adott
együttmúködes jellegú valasztasok szazalekat adjak meg (Bixenstine es Wilson 1963 nyoman ............ 70
8. A sikeres eredmenyek szazalekaranya hat rhesusmajom taplalekert Iolytatott küzdelmeben (Warren es
Maroney1958nyoman) ........................................................................................................ 71
1. ABoring-Iele abra (Amer. J. Psychol., 42. 1930. 444. p.) .............................................................. 186
2. Pelda a kör alaku skalara(A komplementer emociok egymassal szemben helyezkednek el)(Plutchik, J.
Psychol.,1960.50.,161.p.) .......................................................................................................... 194
3. A mimikak ertelmezese es leirasa gyermekeknel (S. Honkavaara, Brit. J. Psychol. Monogr. Suppl., 1961,
26.p.) .....................................................................................................................................199
4. A mimikak es a jarulekos elemek Ielhasznalasanak alakulasa kriteriumkent a ,hasonlosagi
valasztasokban¨(A. Levy-Schoen1964) ........................................................................................ 200
5. Amimikak es az ingerszemelyt körülvevó jarulekos elemek IelIogasa (A. Levy-Schoen 1964) ............. 202
1.HatalmidiagraIok .................................................................................................................. 263
1. Egykis vitacsoport interakcios proIilja (Bales 1955) ..................................................................... 279
2. Abeszelgetók elsó es következó aktusanak összehasonlitasa (Bales 1955) ........................................ 280
3. Acsoportdöntes Iolyamatanakszakaszai (Bales 1955) .................................................................. 282
1. Kölcsönös valasztasokabrazolasaaszociogramon ....................................................................... 312
2. Egy Ióiskolai tanulmanyi csoport szociogramja (n ÷ 17 -_÷ 8, ÷ 9 .............................................. 313
1A-B. A sajat es a masik csoportnak tulajdonitott kedvezó es kedvezótlen tulajdonsagok ket konIliktusban
levó csoportnal (A) s a Iölerendelt celokert valo küzdelem utan (B) SheriI es munkatarsai (1961) nyoman.
AIolyamatos vonal a sajat csoport leirasara vonatkozik, a szaggatott pedig a masik csoportra .................. 349
2A-B. A sajat es a masik csoport tagjaira iranyulo szociometriai valasztasok aranya SheriI es munkatarsai
(1961) nyoman. A Iolyamatos vonalak a sajat csoporton belüli, a szaggatottak a csoportok közötti
valasztasra utalnak. Az A abra SheriI egyik korabbi kiserletenek eredmenyeit mutatja ket csoport
kialakitasa elótt es utan, ahol indulaskor a baratok ketharmada mas csoportba került. A B abra a
,Rablobarlang¨-kiserletet mutatja, a Iölerendelt tervek megvalositasa elótt es utan. ................................ 350
3. A masik csoportnak, a partnernek s az önmaganak tulajdonitott atlagos együttmúködesi szint egy vegyes
motivaciojujatekban..................................................................................................................359
1.- .........................................................................................................................................367
2.- .........................................................................................................................................369
3. Abetúk jelentese ugyanaz, mint a 2. abran .................................................................................. 371
4a. Az egyenre es a csoportra hato erók Agettoperiodusban (a 2. abranak megIelelóen) .......................... 373
4b. Az emancipacioutan(a 3. abranakmegIelelóen) ........................................................................ 373
vii
viii
A tábIázatok Iistája
1.- .........................................................................................................................................59
2.- .........................................................................................................................................64
3.- .........................................................................................................................................65
4.- .........................................................................................................................................65
5.1.helyzet ............................................................................................................................. 66
6.2.helyzet ............................................................................................................................. 66
7.3.helyzet ............................................................................................................................. 67
8.4.helyzet ............................................................................................................................. 67
9.5.helyzet ............................................................................................................................. 67
10.6.helyzet ............................................................................................................................ 68
11.-........................................................................................................................................68
12.-........................................................................................................................................70
13.-........................................................................................................................................72
1. EgysegnyalabokaViselkedesi DiIIerencialban ............................................................................ 109
1. Az iteletek eloszlasa a pozok elnagyolt skalajan (Feleky 1924-es adatai) (19 poz, mindegyik emociot 2
poz Iejez ki, kiveve az eltökeltseget, a 100 kiserleti szemely egy iteletet adott mindegyik pozrol. A
gyakorisagot szazalekban adjuk meg. Aszelsósegesen szorodo iteletek nemszerepelnek a skalan) ........... 205
1. Az ingerszemely percepcioja es az egyes kiserleti Ieltetelek ........................................................... 271
2. Az eszlelt eredmenyessegnek tulajdonitott ok es az egyes kiserleti Ieltetelek ..................................... 284
3. Az eszlelt eredmenyesseg es az egyes kiserleti Ieltetelek ............................................................... 288
1. Aseged kedvelesere vonatkozoatlagok es szorasok ...................................................................... 292
1. A csoportinterakcio atlag szerinti szazalekos eloszlasa a különbözó kategoriakban es
kategoriakombinaciokban magas Ioku statusegyetertessel rendelkezó csoportok negy egymast követó
összejövetelesorana ..................................................................................................................302
2. I. szakasz. Függes hatalmi viszonyok ...................................................................................... 303
3. II. szakasz. Kölcsönös Iügges szemelyes viszonyok ................................................................... 304
1. A konzervativizmusban mutatkozo különbseg szigniIikanciaja az egyes csoportok vitaja elótti egyeni es
acsoportosdöntesekatlagai között ............................................................................................... 305
2. A konzervativizmusban mutatkozo különbseg szigniIikanciaja az egyes csoportok vitaja elótti egyeni es
acsoportosdöntesekatlagai között ............................................................................................... 311
3. A konzervativizmusban mutatkozo különbseg szigniIikanciaja az egyes csoportok vitaja elótti es utani
döntesekatlagaiközött ............................................................................................................... 329
4. A konzervativizmusban mutatkozo különbseg szigniIikanciaja az egyes csoportok vitaja elótti es utani
döntesekatlagaiközött ............................................................................................................... 330
5. Az elsó es a masodik döntes közötti konzervativizmus-különbseg szigniIikanciaja a IerIi
kontrollszemelyeknel.................................................................................................................330
6. Az elsó es a masodik döntes közötti konzervativizmus-különbseg szigniIikanciaja nói
kontrollszemelyeknel.................................................................................................................344
1. EgyIóiskolai tanulmanyi csoport kölcsönössegi tablazata (matrix) .................................................. 353
1. Azeszlelt kompetenciaatlagpontszama ...................................................................................... 354
2. Abelepójegyrevonatkozokerdes atlagpontszamai ....................................................................... 356
3. Azon resztvevók szazalekai, akik ugy veltek, hogy a beavatottak voltak rajuk a legnagyobb hatassal a
belepójegykerdesmegiteleseben ..................................................................................................368
1. Akooperativ valaszok atlagos szamanak elterese a csoporton belül s csoportok között ........................ 374
ix
x
1. fejezet - I. RÉSZ BEVEZETÉS
1.1. ARISZTOTELÉSZ
1.1.1. NIKOMAKHOSZI ETIKA
1.1.1.1. NYOLCADIK KÖNYV
1. Ezek utan a targyalas rendje szerint a baratsagrol kell nezeteinket kiIejteni. Mert a baratsag is ereny,
vagy legalabbis szoros kapcsolatban all az erennyel, s különben is, erre van a legnagyobb szüksegünk az elet
szempontjabol. Baratok nelkül ugyanis senkinek sem lehet kedves az elete, meg ha minden egyeb joban resze
van is; sót talan eppen a gazdagoknak s az uralom es a hatalom birtokosainak van a legnagyobb szüksegük
baratokra, mert hiszen különben mi hasznuk volna helyzetük elónyeiból, ha nem volna alkalmuk jotetemenyek
gyakorlasara, amelyeket pedig eppen barataikkal szemben gyakorolhatnak a legjobban es a
legdicseretremeltobban?! Avagy hogy is órizhetnek es tarthatnak meg szerencsejüket baratok nelkül? Hiszen
minel nagyobb a jolet, annal könnyebben Ielborulhat! A szegenysegben vagy mas nyomorusagban mindenki ugy
erzi, hogy csak egy helyre menekülhet: barataihoz; a baratsag nagy segitseget jelent az iIjaknak, mert megovja
óket a botlasoktol; az öregeknek, mert gyamolitja óket, s könnyit rajtuk abban, aminek elvegzesere gyengesegük
miatt mar nem kepesek; de segitseget jelent azoknak is, akik erejük teljeben vannak az erkölcsös cselekedetek
vegrehajtasara: 'Ha ketten mennek együtt.¨ Igy nemcsak a gondolkodasban, hanem a cselekvesben is többre
megy az ember. A szeretet minden bizonnyal mar termeszettól Iogva megvan a nemzóben a nemzett egyeddel, s
Iorditva a nemzettben a nemzóvel szemben, nemcsak az emberek között, hanem a madaraknal es a legtöbb
allatnal is; megvan altalaban az egyIajuakban egymassal szemben, de leginkabb tapasztalhato megis az
emberekben, amiert is az emberbaratokat dicserettel szoktuk emlegetni. Mindenki tapasztalhatja utazasai
közben, hogy mennyire közeli es kedves mindenki a masik szamara. Sót nyilvan az allamot is a baratsag erzese
tartja össze, s ezert a törvenyhozo nagyobb becsben tartja, mint akar az igazsagossagot; mert az egyetertes
ketsegtelenül mutat nemi hasonlosagot a baratsaggal, marpedig a törvenyhozo legelsósorban az egyetertest
igyekszik megteremteni, mig a viszalyt, ami alapjaban veve gyúlölködes, minden eróvel kirekeszteni iparkodik.
S egyebkent is, ha az emberek barati erzessel vannak egymas irant, akkor tulajdonkeppen mar nincs is
szüksegük igazsagossagra; ha ellenben csak igazsagosak, akkor meg mindig elkel a baratsag; s ugy latszik, hogy
az igazsagossag legnagyobb Ioka is barati jelleget mutat. De a baratsag nemcsak szükseges, hanem erkölcsileg
szep is; aki szereti a baratokat, azt dicserettel illetjük, s ha valakinek sok baratja van, azt szep dolognak tartjuk;
sót nemelyek eppenseggel azt a velemenyt valljak, hogy a jo ember es a barat egy es ugyanaz.
2. De a baratsag kerdeseben nem keves vitas pont is akad. Vannak peldaul, akik a baratsag lenyeget a
hasonlosagban latjak, s azt tartjak, hogy akik hasonlitanak egymashoz, azok baratok is; innen van az a
közmondas, hogy 'a hasonszórúek összetartanak¨; vagy: 'csoka a csokahoz huz¨ stb.; masok viszont eppen
Iorditva szoktak azt mondani, hogy az egymashoz hasonlo emberek mind olyanok egymassal szemben, mint
'Iazekas a Iazekassal szemben¨. Masok meg e dolgok lenyeget meg melyebben, a termeszeti okoknak
megIelelóbben keresik, peldaul Euripidesz, aki ugy Iejezi ki magat, hogy 'vagyodik zaporra az eltikkadt Iöld, s
vagyodik a Ienseges egboltozat is, ha megteljesedik esóvel, hogy alahulljon a Iöldre¨, vagy peldaul
Herakleitosz, aki azt mondja, hogy 'az ellentetes dolgok mindig javara vannak egymasnak¨, s 'az egymastol
elütó hangokbol lesz a leggyönyörúbb harmonia¨, s hogy 'minden dolog viszalybol keletkezik¨. Velük
ellentetes allasponton van többek között Empedoklesz, aki szerint 'a hasonlo a hasonlo Iele törekszik¨. Amde
hagyjuk e kerdesek termeszettudomanyi vonatkozasait, mert nem tartoznak mostani vizsgalodasunk
targykörehez, ellenben vegyük szemügyre azt, aminek emberi vonatkozasa van, s ami az erkölcsi es erzelmi
elettel Iügg össze: vajon lehet-e mindenkiben barati erzelem, vagy pedig az mar eleve nem is lehetseges, hogy a
gonosz ember valakinek a baratja lehessen; tovabba: vajon csupan egy, vagy pedig több Iormaja is lehet-e a
baratsagnak. Aki ugy velekedik, hogy csupan egy Iormaja lehetseges megpedig azert, mert ebben a nagyobb
1
es kisebb Iok ugyis bennIoglaltatik , nem elegge meggyózó bizonyitekra tamaszkodik, mert hiszen a nagyobb
es a kisebb Iok a különbözó nemú dolgokra is alkalmazhato. Erról mar Ientebb is volt szo.
E kerdesekre azonnal vilagossag derül, mihelyt tisztaba jövünk azzal, hogy mi kelthet bennünk rokonszenvet;
mert nyilvan nem minden dologgal szemben tudunk rokonszenvet erezni, hanem csak azzal szemben, ami ezt az
erzest egyaltalaban Ielkeltheti bennünk, tehat ami fo, kellemes vagy has:nos. Hasznosnak viszont csak azt
tartjuk, amiból jo vagy kellemes erzes szarmazhatik; tehat csak olyasmi irant viseltethetünk rokonszenvvel, ami
mint vegcel jo vagy kellemes. Amde vajon azt kedveljük-e, ami altalaban veve jo, vagy pedig csak azt, ami
nekùnk jo? E ket dolog neha nagyon is különbözik egymastol. S ugyanezt kerdezhetjük a kellemessel
kapcsolatban is. Azt tartjak, hogy mindenki azt szereti, ami neki jo, s a jo altalaban veve rokonszenvet kelt
ugyan, de azert mindenki ahhoz vonzodik, ami neki jo. Viszont az is vilagos, hogy senki sem azt kedveli, ami
neki valoban jo, hanem azt, amit ó annak tart. Ambar ez vegeredmenyben egyre megy, mert legIeljebb ugy
Iejezzük ki magunkat, hogy rokonszenvet csak az valt ki, amit jonak tartunk. Azonban bar haromIele okbol
vonzodhatunk valamihez az elettelen targyak irant erzett szeretetre megsem szoktuk alkalmazni a baratsag
kiIejezest, mert ez esetben nem lehet szo a baratsag viszonzasarol, sem pedig arrol, hogy az illetó targyak javat
akarjuk: nevetseges volna peldaul azt mondani, hogy javat akarjuk a bornak, legIeljebb azt akarhatjuk, hogy
megmaradjon, s aztan a mienk legyen; marpedig altalanos velemeny szerint a baratnak javat kell akarnunk, óerte
magaert. Aki ilyenIorman akarja masnak a javat, azt joakaratu embernek nevezzük, de csak abban az esetben, ha
ugyanez a hajlam nem nyilvanul meg a masik Iel reszeról is; mert azt a joakaratot, amely kölcsönössegen
alapszik, mar baratsagnak nevezzük. Sót ehhez talan meg azt is hozza kell tennünk, hogy e joakaratnak nem
szabad a ket Iel elótt titokban maradnia. Mert az ember sokszor olyanokkal szemben is tanusithat joindulatot,
akiket sohasem latott, csak eppen Ieltetelezi roluk, hogy joravalo, hasznos emberek; s Iorditva, ugyanigy
viselkedhetnek ez utobbiak is vele szemben. Ezek tehat nyilvan joakaratuak egymas irant; amde hogyan
nevezhetnenk óket baratoknak, mikor egymas erzelmeiról tudomast sem vesznek?! Szoval a baratoknak
valamelyik Ielsorolt oktol indittatva joindulattal kell viseltetniük egymas irant, s egymas javat kell akarniuk,
de ugy, hogy ez ne maradjon titokban elóttük.
3. Ezek a kiindulo okok pedig Iaj szerint különbözóek egymastol, de eppen ezert különbözóek a szeretet es a
baratsag Iormai is. A baratsagnak harom Iormaja van, ugyanannyi, mint ahanyIele dolog a vonzalmunkat
Ielkeltheti; ez utobbiak mindegyikenek megIelel egy viszontszeretet, amely a ket Iel közt nem marad titokban.
Akik pedig egymast szeretik, azok eppen abban a tekintetben akarjak egymas javat, amely szerint egymast
szeretik. Akik peldaul a has:onert szeretik egymast, azok tulajdonkeppen nem is egymas kedveert szeretnek,
hanem azert, mert egymastol valami jot varnak; eppigy van ez azoknal is, akik a gyönyörúsegert szeretik
egymast. Peldaul a szellemes embert nem azert szeretjük, mert ilyen vagy olyan jelleme van, hanem azert, mert
kellemesen szorakoztat bennünket. Aki tehat a haszonert szeret valakit, ezt azert teszi, ami neki maganak jo; s
aki a gyönyörúsegert szeret, ezt azert teszi, ami neki maganak kellemes, nem pedig azert, mert az, akit szeret,
olyan, amilyen: tehat csupan azert, mert az illetó oneki hasznos, illetve kellemes. Mas szoval, az ilyen viszony
legIeljebb jarulekosan nevezhetó baratsagnak: ez esetben nem azert szeretünk valakit, mert az illetó olyan,
amilyen, hanem azert, mert valami joban vagy gyönyörúsegben reszeltet bennünket. Eppen ezert az ilyen
baratsag könnyen Iel is bomlik ha tudniillik a barat nem marad mindig olyan, amilyen volt; mert ha többe mar
nem kellemes, vagy nem hasznos, akkor megszúnik vele szemben a baratsag is. Marpedig a hasznossag sohasem
tart örökke, hanem idóról idóre valtozik. S ha megszúnik az ok, ami ket embert baratsagban összeIúzött, akkor
szetIoszlik maga a baratsag is, mert hiszen ez csupan az emlitett erdekeken epült Iel. A hasznossagon alapulo
baratsag Iókepp idósebb emberek közt szokott kiIejlódni, mert az ilyen koru emberek sohasem annyira a
kellemeset, mint inkabb a hasznosat keresik; a IerIikoruk viragjaban levók, valamint a Iiatal emberek közt
inkabb csak akkor, ha ezek haszonlesók. Az ilyen emberek aztan nem is igen szoktak egymas tarsasagaban elni.
Neha meg csak nem is kellemesek egymas szamara, s nem is erzik szükseget az ilyen erintkezesnek, hacsak
nincs valami hasznuk egymasbol; eppen csak annyira keresik egymas kedvet, amennyire megis remelhetik, hogy
valami joban reszesülhetnek. A baratsag e Iajtajahoz szoktak sorolni a vendegbaratsagot is. Mar aztan az iIjak
közötti baratsag rendszerint a kellemes erzesekból Iakad: az iIjusag mindig erzelmei szerint el, s leginkabb azt
keresi, ami neki kellemes, s amit a jelen pillanat nyujt; idó haladtaval persze masok lesznek az örömei is. Ezert
az iIjukori baratsag hamar keletkezik, de hamar meg is szúnik: a kellemes dolgok iranti hajlamunkkal együtt
NYOLCADIK KÖNYV
2
valtozik a baratsagunk is, marpedig az ilyenIajta kellemessegben könnyen valtozas allhat be. Az iIjusag
rendszerint szerelmes termeszetú is, mert a szerelemben eppen az erzelmek es a gyönyörúseg Ioglaljak el a
legnagyobb helyet: ezert lobbannak az iIjak könnyen szerelemre, s ezert lohadnak is le olyan hamar, hogy
sokszor egy es ugyanazon a napon mar valtozas all be erzelmeikben. Viszont ók azok, akik naphosszat együtt
akarnak lenni, s együtt akarnak elni, mert igy erik el baratsaguk celjat.
4. Tökeletes viszont az erkölcsileg fo es az erenyben egymashoz hasonlo emberek baratsaga. Ezek egyIorman
kivanjak egymas javat, espedig csupan azert, mert mind a ketten jo emberek mar önmagukban veve is;
marpedig aki baratainak a javat csupan óertük kivanja, az legelsósorban nevezhetó baratnak, mert mindegyik azt
szereti baratilag a masikban, ami annak a lenyege, nem pedig azt, ami csak jarulekos; s eppen ezert az ilyen
emberek baratsaga meg is marad mindaddig, amig csak ók maguk erkölcsileg jok; marpedig az ereny
maradando; ebben az esetben mindket Iel nemcsak önmagaban veve, hanem baratjaval szemben is jo. Mert a jo
emberek önmagukban veve jok, es egymas szamara is hasznosak. De eppugy kellemesek is egymas szamara,
mert a jo emberek önmagukban veve is, es egymas szamara is kellemesek, mert a sajat jellemeból Iakado
cselekedetekben es a hozzajuk hasonlokban mindenki gyönyörúseget leli, marpedig a jo emberek cselekedetei
mindig egyIormak, vagy legalabbis hasonlok. Könnyen erthetó tehat, hogy az ilyen baratsag tartos, mert benne
mindaz egyesül, aminek a baratban meg kell lennie. Ugyanis minden baratsag az erkölcsi jon vagy a kellemes
erzesen alapszik mar aztan ezeket akar altalanos ertelemben vesszük, akar csupan annak a szempontjabol,
akitól a vonzalom kiindul , s ezenkivül a hasonlosagon; a jo emberek baratsagaban pedig az emlitett ertekek
mind megvannak, magukban a baratokban: itt a baratok egyeb tekintetben is hasonlok egymashoz; s ami
altalaban veve jo, az altalaban veve kellemes is. Leginkabb ez a ket ertek kelt bennünk vonzalmat, s a szeretet es
a baratsag legelsósorban es a legtökeletesebb Iormaban eppen az ilyen emberek közt van meg. Termeszetes,
hogy az ilyen baratsag ritka, mert hiszen ilyen ember keves van. S azonkivül az ilyen baratsag kialakulasanak
hosszu idóre is van szüksege, s arra, hogy a baratok összeszokjanak; mert a közmondas szerint az emberek nem
ismerhetik meg egymast elóbb, mig azt a bizonyos mennyisegú sot együtt el nem Iogyasztjak; s elóbb nem
Iogadhatjak egymast bizalmukba, s nem is lehetnek jo baratok, mig egyik a masik szemeben nem lesz szeretetre
melto, s mig ennek bizonysagat nem adja. Viszont akik nagyon hamar barati viszonyt kötnek egymassal,
azokban talan megvan az akarat arra, hogy baratokka legyenek, amde megsem lesznek azokka, hacsak egyuttal
nem szeretetre meltok is egymassal szemben, olyIorman, hogy ezt tudjak is egymasrol; mert a baratkozasra valo
hajlandosag eleg hamar megjön, de a baratsag nem.
5. Az ilyen baratsag tehat tartossag tekinteteben s mas szempontbol is tökeletes, es itt az egyik barat a
masiktol minden tekintetben ugyanazt kapja, s itt egymasnak mindig hasonlo viszonzas jar ki amint ennek a jo
baratok közt lenni is kell. A gyönyörúseg erzesen alapulo baratsag ezzel az igazival bizonyos hasonlosagot
mutat, mert az erkölcsileg jo emberek is kellemesek egymasnak; s ugyanezt mondhatjuk a hasznossagon alapulo
baratsagrol is, mert a jo emberek hasznosak is egymasnak. E ket utobbi esetben is akkor legtartosabb a baratsag,
ha a ket barat egymastol ugyanazt kapja, peldaul gyönyörúseget; sót nem is csak egyszerúen ugyanazt, hanem
ugyanabbol a Iajtabol is, mint ahogy ezt peldaul a szellemes emberek közt levó baratsagban tapasztalhatjuk; de
nem am ugy, mint ahogy a szerelmes IerIi s az altala szeretett szemely közt törtenni szokott. Ez utobbiak
rendszerint nem ugyanabbol az okbol örülnek egymasnak, hanem az egyik azert, mert lathatja a masikat, emez
pedig azert, mert a szerelmese kedveskedik neki; am ha az iIjukori baj elmulik, vele együtt sokszor elmulik a
baratsag is: az egyiknek mar nem okoz gyönyörúseget a masik latasa, emennek pedig semmi kedveskedesben
sincs többe resze; persze, azert sokan meg ekkor is jo baratok maradnak ha tudniillik a hosszu együttlet Iolytan
egymas lelki tulajdonsagait megszerettek, s ha jellemben hasonlitanak egymashoz. Akik ellenben a szerelmi
viszonyban nem gyönyört gyönyörert, hanem csupan hasznot haszonert cserelnek, azoknak a baratsaga mar nem
olyan erós, s nem is olyan tartos. Akik csak a haszonert lepnek baratsagra, azok rendszerint azonnal el is valnak
egymastol, mihelyt a haszon eltúnik: az ilyen emberek nem egymast szerettek, hanem azt, ami nekik hasznot
jelentett. Gyönyörúseg okabol vagy haszonert meg az erkölcsileg romlott emberek is elhetnek egymassal
baratsagban, s ugyancsak a tisztessegesek is a gonoszokkal, sót meg az is, aki e ket csoport egyikehez sem
tartozik, akarmiIele emberrel; az azonban bizonyos, hogy tisztan egymas szemelyeert csupan a jo emberek
lehetnek egymas baratai; a rossz emberek ugyanis nem talalnak örömet egymasban ha egyuttal nem kinalkozik
nekik valami haszon is. Csak a jo emberek baratsagahoz nem Ierkózhetik a ragalom: akit mi magunk hosszu
NYOLCADIK KÖNYV
3
idón at alaposan megismertünk, azzal szemben nem egykönnyen adunk hitelt senki masnak. Az ilyen baratok
közt aztan megvan a bizalom, ezek sohasem bantjak meg egymast, s naluk minden egyebet is megtalalunk,
aminek az igazi baratsagban erteket tulajdonitunk. De azon mar nem csodalkozhatunk, ha a baratsag mas
Iajtaiban ilyen termeszetú zavarok jelentkeznek. Minthogy azonban közönsegesen azokat is baratoknak
szoktak nevezni, akik csupan a haszonert vonzodnak egymashoz, mint peldaul az allamok ezek csak a
haszonert szoktak egymassal szövetsegre lepni , sót azokat is, akik csupan a gyönyörúsegert szeretik egymast,
mint peldaul a gyermekek talan mi is elIogadhatjuk, hogy az ilyen emberek is lehetnek baratok; csak eppen
hozza kell tennünk, hogy a baratsagnak többIele Iormaja van, s hogy elsósorban es lenyegileg csak azt
nevezhetjük baratsagnak, amit a jo emberek s csupan azon az alapon, hogy jok kötnek egymassal, mig a
baratsag többi Iormajat csak bizonyos hasonlosag alapjan nevezhetjük igy; mert amennyiben valami jot es
valami hasonlot szeretnek, annyiban baratok, hiszen meg a gyönyörúseg is jonak szamit a gyönyörúseget
kedvelók szemeben. Amde a baratsag e ket Iormaja nemigen szokott egybeesni; rendszerint mas emberek
keresik a baratsagot haszonbol, s masok gyönyörúsegból; mert a jarulekos dolgok nemigen szoktak együtt
jelentkezni.
6. A baratsag Iormainak ezen osztalyozasa alapjan megallapithatjuk, hogy a rossz emberek csupan
gyönyörúseg okabol vagy haszonert szoktak egymassal baratsagot kötni, mert hiszen legIeljebb ebben a
tekintetben hasonlitanak egymashoz; a jok ellenben önmagukert apoljak a baratsagot, tehat azon az alapon, hogy
jok. Ezek az utobbiak tehat önmagukban veve is baratoknak nevezhetók, mig az elóbbiek csak jarulekosan, s
csak azert, mert hasonlitanak emezekhez.
Valamint az ereny tekinteteben az egyik embert lelkialkata, a masikat pedig tevekenysege alapjan nevezzük jo
embernek, igy van ez a baratsag kerdeseben is: vannak, akik az együtteles altal keresik egymasban a
gyönyörúseget, s igy igyekeznek egymasnak javara lenni, masok viszont mivel esetleg eppen alusznak, vagy
nem egy helyen tartozkodnak tevekenyseget nem Iejthetnek ugyan ki, de azert olyan erzelmeik vannak, hogy
kepesek volnanak egymassal szemben szeretetteljes cselekedetekre; a tartozkodasi hely ugyanis magaban veve
meg nem bontja Iel a baratsagot, legIeljebb a tevekenyseget akadalyozza meg. De azert a sokaig tarto tavollet
miatt a baratsag is könnyen Ieledesbe mehet; ezert szoktak mondani, hogy: 'sok baratsag Ielbomlott mar azon,
hogy a szemelyes erintkezes megszakadt¨. (.)
7. Igaz baratsagnak tehat mint mar sokszor mondottuk csak a jo emberek baratsagat nevezhetjük. Mert azt
tartjuk szeretetre meltonak es kivanatosnak, ami önmagaban veve jo vagy kellemes, az egyes ember szamara
pedig azt, ami az ó szamara jo vagy kellemes. A jo ember viszont a jo ember szamara mindket elóbb emlitett
oknal Iogva szeretetre melto es kivanatos. A szeretetet erzelemnek, a baratsagot pedig lelkialkatnak kell
tekintenünk: a szeretet megnyilvanulhat az elettelen dolgokkal szemben is, mig ahol viszontszeretetról van szo,
ez mar elhatarozassal jar, az elhatarozas pedig csak lelkialkatbol eredhet. Azonkivül az emberek a barataik javat
eppen az ó erdekükben kivanjak, s nem csupan erzelemból, hanem lelkialkatbol kiIolyolag. S avval, hogy
baratjukat szeretik, tulajdonkeppen a maguk javat szeretik, mert ha a jo ember valakinek a baratjava lesz, akkor
egyuttal a javava is lesz annak, akinek a baratja. Igy tehat mindket Iel nemcsak szereti azt, ami neki maganak jo,
hanem a baratjanak is egyenló reszt Iizet vissza az iranta valo joindulattal es kedvesseggel; mert hiszen a
közmondas szerint: baratsag egyenlóseg. Mindez persze elsósorban a jo emberek baratsagara all.
A mogorva es az öregedó emberek közt mar sokkal nehezebben jön letre baratsag, annyival is inkabb, mert ezek
sokkal összeIerhetetlenebbek, s mert kevesbe lelik örömüket a tarsasagban; marpedig alighanem ezek a
tulajdonsagok a baratsag legjellegzetesebb vonasai, s leginkabb ezek hozzak letre a baratsagot. Ezert van az,
hogy a Iiatal emberek hamar baratsagot kötnek egymassal, az öregek ellenben nem, mivel az ember nem szokott
baratja lenni annak, akiben nem talalja örömet; ugyanez all a mogorva emberre is. Az ilyen emberek joakaratuak
ugyan lehetnek egymassal szemben, mert hiszen egymas javat akarjak, s mindig keszek a segitsegre, baratokka
ellenben nemigen lehetnek, mert nem szeretnek együtt elni massal, s nem lelik örömüket egymasban, holott
pedig mindez a legnagyobb mertekben hozzatartozik a baratsaghoz. Sok emberrel egyszerre nemigen lehetünk
barati viszonyban legalabbis a tökeletes baratsag szellemeben , aminthogy szerelmet sem erezhetünk sok
ember irant egyszerre; mert a szerelem a tulzas egy neme, marpedig az ilyesmi termeszetszerúen csak
NYOLCADIK KÖNYV
4
egyvalakivel szemben szokott megnyilvanulni; hogy pedig ugyanannak az embernek a tetszeset egyszerre sokan
különös mertekben megnyerjek, ez sem kepzelhetó egykönnyen, sót talan meg az sem, hogy egyaltalaban
akadjon olyan sok jo ember. S azonkivül az embernek tapasztalatot is kell gyújtenie, s a barataival hosszu ideig
együtt is kell elnie, ami pedig igen nehez dolog. Az ellenben mar nagyon is lehetseges, hogy valaki haszon es
kellemesseg alapjan igen sok embernek a tetszeset megnyeri, mert ilyenek sokan vannak, s a szolgalatkeszseg
rövid idón belül is megnyilvanulhat. E ket utobb emlitett viszony közül a baratsaghoz inkabb hasonlit az,
amelyiknek az alapja a gyönyör; ha mindket Ielnek ugyanaz jut ki a masik reszeról, mindketten örömüket lelik
egymasban, vagy legalabbis ugyanabban a dologban; ilyen a Iiatal emberek baratsaga. Ebben ugyanis sokkal
inkabb megvan a szabad emberhez melto szellem, mig az a baratsag, amelynek alapja a haszon, piaci lelkületre
vall. A boldogan eló embernek hasznos baratokra egyaltalaban nincs is szüksege, de kellemesekre igen, mert
neki csupan az az ohaja, hogy bizonyos emberekkel együtt elhessen marpedig a kellemetlenseget rövid ideig
meg csak elviseli az ember, de huzamosan mar senki sem hajlando vallalni, hiszen meg magat a jot sem
vallalna, ha ez kellemetlen volna neki , ezert mindenki olyan baratokat keres, akik kellemesek neki. De
amellett, hogy ilyenek, meg erkölcsileg joknak is kell lenniük, s azonIelül olyanoknak, akik az illetó
szempontjabol is jok: csak igy lesz meg bennük mindaz a tulajdonsag, aminek a baratokban meg kell lennie. A
hatalmon levó embereknel azt tapasztaljuk, hogy ketIele baratot szoktak tartani: olyat, akiból hasznot huznak, s
olyat, aki kedves nekik; de ez a kettó nemigen szokott ugyanaz a szemely lenni, mert sem olyan baratot nem
latnak szivesen, akiben a kedvesseg erennyel is parosul, sem pedig olyat, aki az erkölcsi jo szempontjabol volna
nekik hasznos; sót eppen ellenkezóleg, a szellemes embert csak azert Iogadjak a körükbe, hogy kellemes
tarsasaguk legyen, az ügyeset pedig csak azert, hogy vegrehajtsa a parancsaikat; ez a ket tulajdonsag pedig
nemigen szokott egy szemelyben együtt lenni. Azt mar emlitettük, hogy csak az erkölcsös ember lehet egyszerre
kellemes is meg hasznos is; csakhogy az ilyen ember nemigen szokott baratjava szegódni annak, aki nala
magasabb rangu legIeljebb akkor, ha ez utobbi az erenyben is Ielette all; ha ez nem igy van, akkor nincs meg
az az egyenlóseg, amely abbol Iakad, hogy az erkölcsös ember mindket tekintetben aranyosan alulmarad;
csakhogy a hatalmon levó emberek közt ilyen nemigen akad.
Forditotta: SZABO MIKLOS
1.2. FRANCIS BACON
1.2.1. A BARÁTSÁGRÓL
Nehez lehetett ennyi igazsagot es valotlansagot összezsuIolnia nehany szoban annak, akitól ez a mondas
szarmazik: Csakis a vadallat vagy Isten lelheti òròmet a maganvban. Az ugyanis nagyon igaz, hogy van valami
vadallati vonas abban, ha barki emberIia veleszületett es titkos idegenkedest vagy gyúlöletet taplal a tarsadalom
irant, az ellenben vegkepp nem igaz, hogy ennek barmi köze volna az isteni termeszethez, kiveve, ha nem a
magany elvezeteból szarmazik, hanem az emberi szemelyiseg elszigetelesenek szereteteból es vagyabol, ami a
magasrendú elmelkedes Ieltetele. Hamis es alsagos Iormaban tulajdonitanak ilyesmit nemely poganyoknak, mint
a kandiai Epameinondasznak, a romai Numanak, a sziciliai Empedoklesznek vagy a tüanai Apollonnak, s
valosagosan es helyesen több okori remetenek es egyhazatyanak. Az emberek azonban kevesse ismerik Iöl, mi a
magany lenyege es meddig terjed. A tömeg ugyanis nem tarsasag; az arcok sokasaga kepcsarnok csupan, es a
beszed csak pengó cimbalom, ahol szeretet nincs. Nemileg idevag a latin szolasmondas: Magna civitas magna
solitudo, hiszen a nagyvarosban szetszortan elnek a jo baratok, s igy legtöbbnyire hianyzik az olyanIajta
testveriesseg, mint a kisebb települeseken. Sót ennel is tovabb mehetünk, es teljes joggal allithatjuk, hogy az
igaz baratok hianya maga a legnyomorultabb elhagyatottsag: nelkülük a vilag nem mas, mint vadon, s
hasonlokeppen a maganossagra vagyo, szeretetlen termeszetben, amely nem kepes baratsagra, több van az
allatibol, mint az emberiból.
A baratsag legertekesebb gyümölcse az, hogy lecsöndesiti es megkönnyiti a szivet, amely szamtalan különbözó
szenvedelytól dagadozik s haborog. Tudjuk, a testnek eldugulasos es elIojtodasos betegsegei a
FRANCIS BACON
5
legveszedelmesebbek, s a lelek sem sokban különbözik tóle: a sarsaparillagyökerrel megnyithatjuk a majat,
acellal a lepet, kenviraggal a tüdót, hodzsirral az agyat, amde semmiIele medicina nem nyitja meg a szivet, csak
a jo barat, akinek meggyonas- vagy vallomaskepp elmondhatjuk minden örömünket, banatunkat, Ielelmünket,
remenyünket, szandekunkat.
Erdekes megIigyelni, mily nagyra ertekelik a baratsag e mondott gyümölcset a kiralyok, uralkodok: oly nagyra,
hogy gyakran önnön biztonsagukat es hatalmukat is kockara vetik erte. A Iejedelmek ugyanis, mivel sorsuk
olyannyira különbözik alattvaloiketol es szolgaiketol, csakis ugy tehetik magukat alkalmassa ennek az üdvnek
az eleresere, ha oly magasra emelnek egyeseket, hogy azok szinte uralkodotarsaikka es mar-mar velük
egyenranguva valnak, ami sokszor bonyodalmakhoz vezet. A mai nyelvek az ilyeneket kegyenceknek vagy
privadoknak nevezik, mintha ez kegy vagy meghittseg dolga volna. A latin szo ellenben a valodi okra es
viszonyra tapint, amikor participes curarumnak nevezi óket, mert igazaban ez ennek a kapcsolatnak a lenyege. S
vilagosan kitúnik, hogy nemcsak gyönge es szenvedelyes Iejedelmek kerestek, hanem a valamennyi közt
legbölcsebb es legkivalobb politikai kepessegú uralkodok is, maguk melle allitvan egynemely szolgajukat,
akiket jomaguk is barataiknak szolitottak, s masokkal is igy neveztettek: oly szoval, amelyet egyebkent csak
maganemberek hasznalnak egymas között. (.)
Ha szabad ily kemeny kiIejezessel elni, azok, akiknek nincs baratjuk, hogy Ieltarulkozhassanak neki, sajat
szivük kannibaljai. Egy dolog azonban rendkivül csodalatos (es ezzel nem is szolok többet a baratsag elsó
gyümölcseról), es ez az, hogy az ember valojanak Ieltarasa baratja elótt ketIele, egymassal ellentetes hatassal
van: megkettózi az örömöt es megIelezi a banatot, mert nincs senki, aki ugy mondhatna el örömet baratjanak,
hogy ne örülne jobban, es ugy mondhatna el banatat baratjanak, hogy ne bankodnek kevesbe. Ennek az
operacionak olyan hatasa van az emberi lelekre, mint amilyet az alkimistak tulajdonitanak ama bölcsek kövenek
az emberi testre, amely elóidezhet mindent es mindennek az ellenkezójet, es megis mindig javara es elónyere
szolgal a termeszetnek. Mindazonaltal az alkimistak segitsegül hivasa nelkül is van ennek egy nyilvanvalo
peldaja a termeszet rendes meneteben. A testekben ugyanis az egyseg erósit es ösztönöz minden termeszetes
Iolyamatot, masIelól pedig gyöngit es tompit minden erószakos beIolyast, es ez meg a lelekre nezve is all.
Aminthogy az elsó az erzelmeknek, a baratsag masodik gyümölcse az ertelemnek taplalo es üdvös. A baratsag
derült idót tamaszt az erzelmekben a viharokbol es zivatarokbol, de veróIenyt derit Iöl az ertelemben a
gondolatok zúrzavaranak sötetjeból is. Ne csak ugy ertsük ezt, hogy az ember jo tanacsot kap baratjatol, hanem
ugy is, hogy meg mielótt erre kerülne a sor, akinek a lelke mar roskadozik a gondolatok sokasaga alatt, annak
elmeje es ertelme kitisztul es megvilagosodik, ha közölheti es megvitathatja óket massal: könnyebben
terelgetheti gondolatait; attekinthetóbben rendezheti soraikat; lathatja, hogyan Iestenek szavakba öltöztetve, s
vegül: okosabba lesz önmaganal, egyoranyi eszmecseretól sokkal inkabb, mint egynapi töprengestól. Jol mondta
Themisztoklesz a perzsa kiralynak: a bes:ed olvan, mint a: arrasi mintas s:òvet, amikor kiteritik es kò:s:emlere
tes:ik, ami altal a beles:ott kepek es figurak vilagosan lathatova valnak, a gondolat vis:ont olvan, mint amikor a
s:òvet òss:e van gòngvòlve.
A baratsagnak e masodik gyümölcset nemcsak olyan baratok mellett elvezhetjük, akiktól okulhatunk (bar
valoban ezek a legkülönbek), de ilyenek hianyaban is tanulhatunk önmagunktol, s Ielszinre hozhatjuk
gondolatainkat, oly kövön Ienve elmenket, amely maga nem vag. Röviden szolva, az is többet er, ha valaki egy
szobornak vagy kepnek mondja el a magaet, mint ha túri, hogy gondolatai elIojtva semmive Ioszoljanak.
Fúzzük meg ehhez hozza, teljesse teve a baratsag masodik gyümölcset, a masik, nyilvanvalobb es az egyszerú
elmek szamara is vilagos szempontot, ami nem mas, mint a barati jo tanacs. Jol mondja Herakleitosz egyik
talanyaban: Mindig a s:ara: fenv a legfobb. Es annyi bizonyos, az a Ieny, amelyet masok tanacsa gyujt Iel
bennünk, mindig szarazabb es tisztabb, mint ami sajat eszünkból es iteletünkból szarmazik, mert azt mindig
atjarjak es atitatjak szenvedelyeink es szokasaink. Igy azutan eppolyan nagy a különbseg a között, hogyha egy
baratunkra vagy önmagunkra hallgatunk, mint a jo barattol es a hizelgótól kapott tanacs között. Mert nincs
nagyobb hizelgóje az embernek önmaganal, s nincs jobb orvosszer az önmagunknak valo hizelges ellen a barati
szokimondasnal. Tanacs ketIele van: az egyik a magatartasra, a masik a cselekvesre vonatkozik. Ami az elóbbit
illeti, a legkülönb medicina a lelki egeszseg megtartasara az ószinte barati intelem. A szigoru itelkezes önnön
A BARÁTSÁGRÓL
6
jellemünk Iölött olykor tulontul is melyrehato es artalmas recept. A jo, erkölcsnemesitó könyvek olvasasa kisse
unalmas es elettelen. Sajat hibaink megIigyelese masokban olykor nem elegge celravezetó, mert azok nem
azonosak a mieinkkel. A legjobb orvossag tehat (olyan, allitom, amelyet bevenni is es hatasara nezve is a
legjobb) a barati intelem. Erdemes megIigyelni, milyen durva hibakat es hallatlan esztelensegeket követnek el
sokan (kivalt a hatalmasabbak), sulyosan veszelyeztetve ezzel hirnevüket es jo sorsukat, csak azert, mert nincs
olyan baratjuk, aki ezt megmondana nekik. Olyanok, mint akikról Jakab apostol azt mondja: tùkòrben ne:i a: o
termes:et s:erinti abra:atat, mert megne:te magat es elment, es a:onnal elfeleftette, milven volt.
Ami a cselekvest illeti, hiheti barki tetszese szerint, hogy ket szem nem lat többet egynel; hogy a kartyajatekos
mindig többet lat, mint a szemleló; hogy a dühös ember eppolyan bölcs, mint aki elóbb tizig szamolt, vagy hogy
kezben tartott es Ieltamasztott puskaval egyIorman jol lehet talalni hihet barki eIIele gyermeteg vagy Iennkölt
eszmeket abban ringatozva, hogy egyedül eleg önmaganak. Am a notanak megiscsak az a vege, hogy amikor
cselekvesre kerül a sor, akkor a jo tanacs az, amely egyenesbe hozhatja az ügyet. Ha pedig valaki ugy
gondolkodik, hogy ker ugyan tanacsot, de reszletekben: az egyik dologban ettól, a masikban attol, az is helyes
(azaz talan jobb annal, mint ha egyaltalan senkitól sem ker), de kettós veszellyel jar. Az egyik az, hogy nem kap
ószinte tanacsot, mert csak a legbensóbb es legeszmenyibb barattol szamithatni olyan tanacsra, amelyet adoja
nem torzit el es Iicamit ki sajat celjai erdekeben. A masik az, hogy olyan tanacsot kap (barha jo szandekkal is),
amely artalmas es veszedelmes, s egyreszt orvossagbol, masreszt meregból van összegyurva olyasIelekeppen,
mint ha orvost hivunk, akinek az a hire, hogy szakertóje a betegseg kezelesenek, amelyben szenvedünk, de nem
ismeri szervezetünket, s igy esetleg olyan kurat alkalmaz nalunk, amely elinditja ugyan a baj gyogyulasat, de
mas tekintetben art egeszsegünknek: ennelIogva meggyogyitja a kort, de megöli a beteget. Az a barat ellenben,
aki jol ismeri körülmenyeinket, ovakodik attol, hogy miközben valamely Iolyamatban levó ügyünket istapolja,
uj kellemetlenseget zuditson rank. Ne hallgassunk tehat alkalmi tanacsokra, zavarba ejtenek es Ielrevezetnek
inkabb, ahelyett, hogy utat mutatnanak es celhoz vezetnenek.
A baratsag e ket nemes gyümölcse (az erzelmi kielegüles es itelókepessegünk tamogatasa) utan vegyük az
utolso gyümölcsöt, amely a granatalmahoz hasonlo: tele van sok-sok maggal. A minden alkalommal es
valamennyi tettünkben nyujtott segitsegre es reszvetelre gondolok. A legcelszerúbben azzal bizonyithatjuk itt a
baratsag sokretú hasznat az eletben, ha kimutatjuk, hogy mennyi minden van, amit az ember nem vihet veghez
önmagaban, s akkor kivilaglik az, hogy nagyon is mertektarto az okori mondas: a fo barat masodik ònmagunk,
hiszen a jo barat joval több önmagunknal. Az embernek megvan a maga kiszabott ideje, es gyakran valamilyen
dedelgetett vaggyal a sziveben hal meg: gyermeke palyajat szerette volna biztositani, valamely múvet beIejezni
es igy tovabb. Akinek van igaz baratja, az bekeben nyughatik, mert szinte bizonyos, hogy ezeknek a dolgoknak
gondjat viselik óutana is. Mintha csak, ami a vagyait illeti, ket elete volna. Az embernek egy teste van, s ez a test
csak egy helyen lehet jelen, de ahol baratsag van, ott az elet minden dolgat nemcsak ó maga intezheti, hanem
massal is inteztetheti. Elvegeztetheti baratjaval. Mennyi minden van, amit nem tehetünk meg es nem
mondhatunk el magunk, mert szegyelljük vagy kellemetlennek tartjuk. Senki sem hivatkozhat erdemeire a
szerenyseg serelme nelkül, meg kevesbe magasztalhatja óket, s megesik, hogy nem alazhatja meg magat
keressel vagy könyörgessel, es sok mas hasonloval. Mindez azonban csöppet sem illetlen baratunk szajaban,
noha orcapirito a sajatunkban. Van tovabba az embernek sok olyan szemelyes kapcsolata, amelyen nem
valtoztathat. A IerIi csak ugy beszelhet Iiaval, mint apa, nejevel, mint Ierj, ellensegevel csak bizonyos Ieltetelek
mellett baratja ellenben ugy beszelhet velük, ahogyan a helyzet kivanja, s nem ugy, ahogyan az a szemelyhez
illó. De nem volna vege-hossza, ha mindezt Iel akarnok sorolni; peldak ezek csupan arra, mikor nem jatszhatja
az ember tisztesseggel a sajat szerepet, s ha nincs baratja, le is lephet a szinpadrol.
Forditotta: JULOW VIKTOR
A BARÁTSÁGRÓL
7
8
2. fejezet - II. RÉSZ A KUTATÁS
MÓDSZERTANA
2.1. WALTER BUNGARD
2.1.1. A PROSZOCIÁLIS MAGATARTÁS EMPIRIKUS
KUTATÁSÁNAK MÓDSZERTANI PROBLÉMÁI
Ellentetben az agressziv reakciok elemzesevel, a proszocialis vagy altruista magatartasmodok meghatarozoinak
empirikus vizsgalata erósen elhanyagolt terület. Mindmaig csaknem teljesen hianyzik a temakör kielegitó
elmeleti megIogalmazasa (vö. Krebs 1970). Eppen ezert az eddigi eredmenyek jelentekeny ellentmondasokat
tartalmaznak, s sok esetben erósen ketelkednünk kell a vizsgalatok megbizhatosagaban es validitasaban. Ha
meggondoljuk, hogy a tanulmanyok tetemes szazaleka olyan adatgyújtesi technikakon alapul, mint a kikerdezes
es a laboratoriumi megIigyeles, akkor az ellentmondasokat reszben az eredmenyek esetleges 'mútermek¨ volta
indokolhatja, ami ezeket a kutatasokat legalabbis potencialisan mindig Ienyegeti. Eppen a proszocialis
magatartasmodok elemzesei soran adodhatnak ugyanis nemkivanatos reagalasok (a Iogalomnak Campbell
|1967| szerinti ertelmeben), s ezekben eltorzulnak a szocialis magatartasnak ama szabalyszerúsegei, amelyeket a
kutato vizsgalni szandekozott.
A segitsegnyujtas a mi tarsadalmunkban nagyon kivanatos, pozitivan ertekelt magatartas. Az empirikus
kutatasnak ezen a területen sajatos nehezsegei vannak, mivel a vizsgalt kapcsolatok rendszerint olyan
interakcios viszonyokkent jelennek meg, amelyekre mint a mindennapi eletre az ervenyes normak hatnak.
Emiatt gyakran szamitani kell bizonyos torzitasra, amely abbol szarmazik, hogy az emberek olyannak mutatjak
önmagukat, s ugy nyilvanulnak meg, hogy az megIeleljen a tarsadalmilag kivanatos normaknak (vö. Bickmann
es Henschy 1972, 7. p.).
A kutatas múvi termekeinek vizsgalata egyre nepszerúbbe valik a tudomany legkülönbözóbb területein. Az
amerikai szocialpszichologiaban mintegy 15 eve letezik ez a kiserletek szocialpszichologiai aspektusait
rendszeresen elemzó kutatasi iranyzat. MasIelól meglepó, hogy a mútermekkutatas eredmenyeit mindeddig
egyaltalan nem vagy kritikatlanul vettek tudomasul (vö. Esser 1975; Atteslander et al. 1975), pedig a kutatasi
gyakorlat szempontjabol kezenIekvó megallapitasai vannak. A jelen tanulmany kerdesIeltevesei is ezzel vannak
összeIüggesben: milven mertekben kell s:amolnunk a pros:ocialis magatartas eddigi empirikus kutatasanak egv
res:enel a: eredmenvek tor:ulasaval? Milven tanulsagokkal s:olgalhat e: a fòvobeni kutatas s:amara? Mi a
jelentósege azoknak az alternativ vizsgalati technikaknak, amelyeket mindeddig ritkan alkalmaztak?
A következó Iejtegetesek szerkezeti megIormalasaban nem lenne esszerú az egyes tartalmi problemakörökból
(mint peldaul a tanuk magatartasa, az adakozo magatartas stb.) kiindulni. Ehelyett a vizsgalatokat a különbözó
kutatasi technikak szerint rendszerezzük, hogy ebból kiindulva hatarozhassuk meg a vizsgalatok erteket
ervenyessegük szempontjabol.
2.1.1.1. A PROSZOCIÁLIS MAGATARTÁS ELEMZÉSE CÉLJÁBÓL
ALKALMAZOTT KIKÉRDEZÉS PROBLÉMÁI
Brown es Gilmartin (1969) összegezese szerint a szociologia területen az adatoknak mintegy 90°-at az
interjutechnika es az irasos kikerdezes segitsegevel nyerik. 'A gyakorlati tarsadalomkutatas kiralyi utja¨ (König
1965) a proszocialis magatartas vizsgalataban is nagy jelentósegre tett szert, jollehet az empirikus
tarsadalomkutatas modszertani arzenaljaban ezt az elószeretetet nem igazoljak kielegitó eredmenyek.
9
Wiendick (1972) peldaul egyik vizsgalataban az eletkor es a segitókeszseg közötti összeIüggest akarta
megallapitani, ezert paros összehasonlitas Iormajaban 192 szemelyt kerdezett ki. Megallapitotta, hogy a kiserleti
szemelyek tulnyomo többsege inkabb egy idósebb embernek segitene a különbözó, de mindenkor
összehasonlithato helyzetekben. Egy ellenórzó vizsgalatban (ugyancsak Wiendick 1972) ugyanerre a
kerdesIeltevesre a nevtelen, irasos kikerdezes modszeret alkalmazta. Az elóbbivel pontosan ellentetes
eredmenyeket kapott, amelyek egyebkent mas megIigyelesekkel is egybehangzottak.
Ez az elsó pelda, a tovabbi Iejtegetesek kiindulopontja mar utal arra, hogy a szobeli interju 'szocialis
körülmenyei¨ nyilvanvaloan beIolyasoljak a megkerdezettek olyan reakcioit, amelyek nem egyeznek a
Ieltetelezett adathordozo modellel az adatgyújtesi eljaras szemelyisegre iranyulo modszerenek keretei között. Az
altalanos lelektanban az elmeletkepzes szintjen hosszu idón at volt mertekado az embernek aszocialis
individuumma valo lealacsonyitasa, s ez az elkepzeles a modszertan területen maig valtozatlanul megmaradt.
Legalabbis Lewin (1951) ota azonban a tarsadalomtudomanyok metaelmeleti alapigazsagai köze tartozik
ahogyan ezt Irle (1969) kiIejezte az a Ielismeres, hogy egv s:emelv magatartasa a s:emelvnek es
kòrnve:etenek funkciofa. Ilyen ertelemben a szobeli interju segitsegevel nyert adatok gyakran szabalyszerú hibat
mutatnak (Atteslander et al. 1975, 20. p.), s ez a hiba a vizsgalati terület szerint különbözó mertekú lehet. A
kerdóiv altal nyujtott ingerekre adott szobeli reakciokat a szocialis interakcios helyzet alapjan magyarazhatjuk
(vö. Erbslöh 1973).
Az ilyen jellegú megallapitasokat az empirikus adatok alig attekinthetó tömege bizonyitja (vö. BungardLück
1974; Bouchard 1967). A szakirodalom legnagyobb resze peldaul a kerdezó nemkivanatos beIolyasat elemzi. A
megkerdezettek kivalasztasa, a jegyzókönyv torzitasai es a kerdesek megvaltoztatasa mindenekelótt az
interakcios hatasokat allitja elóterbe. Igy peldaul alig van olyan demograIiai valtozo, amely a kerdezett
reakciojara ne gyakorolna kimutathato, rendszeres beIolyast. Alaposan targyaltak es vizsgaltak a kerdezó
beallitodasanak es elvarasainak hatasait is. Rice mar 1929-ben kimutatta egy 2000 szemelyt erintó kikerdezessel
kapcsolatban, hogy az interju keszitójenek beallitodasa az alkoholtilalommal szemben beIolyasolja az e kerdesre
adott valaszokat. Ilyen beallitodasok atvitelere szolgalo strategiak es mechanizmusok a szobeli beIolyasolasi
technikak, paralingvisztikus valtoztatasok es a nem szobeli kommunikacios Iolyamatok.
A kerdezó szemelye mellett nagy szerepet jatszik az a sajatos helyzet is, amelyben a kikerdezes törtenik. Egy
harmadik s:emelv felenlete a valas: megvalto:tatasaho: ve:ethet (vö. Scheuch 1967). A megkerde:ettek
maskeppen reagalnak ugvanarra a kerdesre otthon es maskeppen a munkahelvùkòn (Phillips 1971).
Az eddig Ielsorolt szempontok es tenyezók megsem teremtik meg sem a szükseges, sem az elegseges
Ielteteleket a múvi termekek letrehozasara. A döntó mindenekelótt a megkerdezett szemely, illetve annak
szubjektiv eszlelesei es motivacios szerkezete. Rosnow es Aiken (1973) szemleletes modellben kisereltek meg
bemutatni, hogy a kiserleti szemely valamilyen magatartasat minden lehetseges torzito tenyezó jelenlete
mellett mindenkor csak az eszleles, egy sajatos motivacio es a megIeleló kepessegek egyik Iunkciojakent lehet
ertelmezni. Tehat peldaul csak akkor fòn letre kutatasi mútermek, ha a kerde:ett felismeri a kerde:o elvarasait,
egvidefúleg motivalt es kepes is arra, hogv e:eknek a: elvarasoknak megfeleloen reagalfon.
Nagy jelentósege ellenere az interjualanyrol szolo elmelet nem elegge Iejlett, motivumaikkal kapcsolatban
peldaul mindmaig gyakran talalgatasokra vagyunk utalva. Az interju alatt lezajlo kommunikacios Iolyamatokrol
eddig vegzett vizsgalatok alapjan gyakran megallapithatjuk a kerdezettról, hogy azt fogfa mondani, ami s:ocialis
s:erepevel a beszelgetópartnert tekintetbe veve òss:eegve:tetheto. A kiserleti szemely esetleg tetszeni akar a
kerdezónek (Rosenberg 1969), ezert igyekszik elkerülni az ellentmondasokat (konzisztenciahatas, vö. Anger
1969), es a Ieleletek tarsadalmi kivanatossagat tartja szem elótt (CrowneMarlowe 1964). A konkret
interjuhelyzet emellett mozgosithatja a kerdezett különbözó vonatkoztatasi rendszereit a tarsadalmi normakkal
kapcsolatban.
Atteslander es munkatarsai (1975) empirikus vizsgalataiknal a következó semat allitottak Iel: az interjuban a
kerdezett reakcioi harom különbözó belsó, az adaptiv emlekezetben tarolt vonatkoztatasi rendszertól Iüggenek.
A PROSZOCIÁLIS
MAGATARTÁS ELEMZÉSE
10
Az össztarsadalmi, belsóve valt normak mellett hatnak csoportspeciIikus es interjuspeciIikus normak is, s a
normaknak ez az együttese különbözó sikokon talalkozhat egymassal. 'A kerde:ett megkiserli meghataro:ni a:t
a csoportot, amelv erdeklodik valas:ai irant, es a kerde:ot mint a csoport kepviselofet er:ekeli`
(AtteslanderKneubühler 1975, 59. p.).
Meghatarozott kerdescsoportoknal es konkret vizsgalati helyzetekben mindig külön kell Ielbecsülni, hogyan
csapodnak le ezek a normak a valaszmagatartasban. E tanulmany keretei között a tovabbiakban az a kerdes
vetódik Iel, milyen megallapitasokat es elórejelzeseket tehetünk peldaul a segitsegnyujtasra vonatkozo
kikerdezesek alapjan. Alig van ugyanis olyan kerdeskör, amelyben ennel nyilvanvalobbak lennenek a torzitas
veszelyei.
A közvelemeny-kutato intezetek reprezentativ kikerdezesei es hasonlo vizsgalatok a szülók, a tanarok, a tanulok
beallitodasairol vilagosan megmutatjak, hogy a segitokes:seg a becsületesseg es az önallosag mellett altalaban a
legfontosabb nevelesi celok kò:e tarto:ik (Middlebrook 1974, 329. p.). Az altruista magatartast tehat
tarsadalmilag rendkivül kivanatos tulajdonsagnak tekinthetjük (vö. peldaul Manz 1968. 168. p.). Ezert nem
meglepó, hogy a nemzetek önmagukat majdnem mindig 'altruistabbnak tekintik, mint a külIöldiek óket¨ (vö.
HoIstätter 1956, 80. p.).
Valamennyi interjuhelyzetben egeszen biztosan aktualizalodik az az erósen hato norma, hogy legtöbbször nem
szabadna az interakcios partnerek között velemenykülönbsegnek lennie, mivel az össztarsadalmi es a
csoportnormak azonosak. A kerdezónek a kerdezett altal gyanitott elvarasai egyertelmúek, s a kerdezettnek az
sem jelent problemat, hogy olyan valaszt adjon, amelyet a magas Ioku segitókeszseg kiIejezódesekent lehet
ertelmezni. Döntó mindenekelótt az a teny, hogy a megkerdezett különbözó alternativ motivacioi között nincsen
ellentmondas. Vajon a kerdezó elvarasainak es az aktualizalt csoportspeciIikus normaknak megIelelóen akar
reagalni? Vagy elsósorban a pozitiv önertekelesre törekszik? Mindket esetre a: a tendencia fellem:o, hogv
ònmagat segitokes:nek mutassa be.
Mindebból levonhato az a következtetes, hogy többe vagy kevesbe hasznalhatatlan minden olyan kikerdezes,
amely az altruista magatartas normativ szempontjainak megIogalmazasat túzi ki celul. Ezek valojaban
semmiIele elórejelzest nem tesznek lehetóve a jövóbeli vagy a tenyleges magatartasrol. Tipikus pelda erre a
nemi különbsegeket targyalo nagyszamu elemzes. Mar Hartshorne es May (1928), kesóbb Sugarman (1970) es
mas szerzók is arra az eredmenyre jutottak, hogy a nok segitokes:ebbnek felleme:tek ònmagukat, mint a ferfiak.
A megfelelo magatartasvi:sgalatok a:onban ezekról a tovabbiakban meg lesz szo egvaltalan nem mutatnak
ilven òss:efùggest, vagy eppen ezzel ellentetes eredmenyre jutnak, ahogyan azt Gergen, Gergen es Meter (1972)
irodalomelemzesükben bizonyitjak.
Ha annak a 406 gyermeknek es serdülónek hiszünk, akiket Harris (1967) kerdezett meg, akkor a növekedó
eletkorral Iokozodik a segitókeszseg (vö. Durkin 1961 es Shure 1968 hasonlo eredmenyei). Az
összehasonlithato megIigyelesek nem egysegesek. A modellek hatasanak elemzesei es mas tanulmanyok nem
ismertetnek eletkorra jellemzó különbsegeket (vö. Floyd 1964; MidlarskyBryan 1967; AronIreedPaskal
1970). A: eletkori kùlònbò:oseg tehat kevesse hataro::a meg a tenvlegesen megnvilvanulo segitokes:
magatartast. Sokkal inkabb mutatfa annak a kepessegnek nòvekedeset, amivel interfuhelv:etben fobban sikerùl
reprodukalni a belsove valt normakat.
Ezek a megIontolasok különösen ervenyesek a szemelyisegkülönbsegeket meró skalak es tes:tek alkalmazasara,
amint azt igen koran, mar Sander (1920), Murray es munkatarsai (1928) kiIejtettek.
Az ilyen technikak alkalmazasa mögött az az elkepzeles all, hogy megIeleló eszközök segitsegevel
megragadhatok azok a szemelyisegvonasok, amelyeket peldaul a sajatos nevelesi stilusok altal szocialisan
közvetitett tulajdonsagokkent lehet ertelmezni (vö. Krebs 1970). Egyetlen pillantas az irodalomban vitatott
dimenziok sokasagara megmutatja (vö. Lichtenberg 1974), hogy a legtòbb es:kò: elmeletileg nem igazolt, es
alkalma:asa legalabbis kerdesesnek lats:ik. E tanulmany elótereben azonban a tartalmi problematika mellett a
modszertani kerdesek allnak: a szocialis Ielelósseget (vö. BerkowitzDaniels 1964); az együtterzest (Wispe
1971) stb. meró standardizalt skalak ismetlódó vonasai a legtöbb megkerdezettnek lehetóve teszik reakcioik
A PROSZOCIÁLIS
MAGATARTÁS ELEMZÉSE
11
tudatos iranyitasat a tarsadalmilag kivanatos magatartasmodok Iele (vö. Lück 1973). Eltekintve a tartalomtol
Iüggetlen igent mondasi eIIektustol vagy az egyeb 'response-set¨ hatasoktol, az egyes kerdesek a helyzeteknek
olyan leirasat adjak, amelyben közvetlenül jelenik meg egy normativan elóirt segitsegnyujtas. Igy peldaul
Ielteszik a kerdest: 'Ha latnam, hogy az utcan valaki megserült, megallnek-e, hogy segitsek neki?¨ Az eIIele
megIogalmazasokat Iigyelembe veve, valoszinúleg csak azoknak az alaposabb megIigyelese lenne erdekes, akik
peldaul ilyenkor nem akarnanak segiteni. Ezt a reakciot azonban inkabb a 'reaktancia` Iogalmaval kellene
megjelölni, a tartalmi ertelmezes kockazatosnak túnik.
Empirikusan is igazolhato az az allitas; hogy a skalak erteket csòkkentik a tarsadalmilag kivanatos ònfellem:es
tor:ito tendenciai. Lichtenberg peldaul több mint 200 diaknal alkalmazta a következó skalakat: gondoskodas
(Murray), együtterzes (Wispe), Ielelósseg (BerkowitzDaniels), bizalom (Rotter), külsósegesseg-belsósegesseg
(Rotter) es a Crowne Marlowe-Iele 'tarsadalmikivanatossag-skala¨ Lück es Timaeus (1969) altal nemet
viszonyokra alkalmazott Iormaban. Ez az utobbi ellenórzó skala a vizsgalt szemelyeknel azt a tendenciat meri,
hogy mennvire haflamosak ònmagukat tarsadalmilag kivanatos modon bemutatni. Az egyes skalak
megbizhatosaga igen magasnak latszik ugyan, de a kontrollskalaval valo korrelaciojuk is szigniIikans volt. A
Ielelóssegskala mutatoi es a 'tarsadalmikivanatossag-skala¨ egymassal r ÷ 0,69 (p# 0,01) szinten korrelaltak.
Stone (1965) vizsgalatainal szinten r ÷ 0,65 korrelacios együtthatoval szamolt. Többen megkisereltek, hogy a
Berkowitz es Daniels altal kiIejlesztett Ielelóssegskalat különösen jol hasznalhato eszköznek tekintsek a
tarsadalmilag kivant reakciok megismereseben, es eszerint is nevezzek el.
Igy aztan mar nem is meglepó, hogy a skalak külsó validalasa nem hozott kielegitó eredmenyeket. Gergen,
Gergen es Meter (1972) peldaul 72 diak skalaertekeinek korrelacioit közöltek. Összesen 10 vizsgalatot vegeztek
specialis skalakkal a különbözó helyzetekben mutatott segitókesz magatartast illetóen, es meglehetósen
kismertekú összeIüggest tudtak kimutatni. Hasonlo eredmenyekról szamol be Krebs (1970, 284. p.) is.
A pros:ocialis s:emelvisegvonasokat Ieltetelezve, hogy ilyenek egyaltalan leteznek tesztek vagy skalak
segitsegevel nyilvanvaloan igen nehe: megragadni. Ennek okakent mindenekelótt a modszertani hianyossagra
kell hivatkoznunk, ha eltekintünk attol, hogy egy ilyen kiserletnek szüksegszerúen el kell hanyagolnia Iontos
valtozokat peldaul a helyzetspeciIikus tenyezóket , igy aligha tudja elóre jelezni a magatartast. A
kerdesIelteves tarsadalmi meghatarozottsaga es a normativ elvarasok uralkodo volta szúkiti a kiserleti
szemelyek magatartasanak jatekteret. Eppen az olyan szocialis interakcios helyzetekben, mint amilyenekról
peldaul a vizsgalatokban is szo van, aktualizalodnak ezek a normak, es keverednek a vizsgalatban közrejatszo,
Iüggetlen valtozokkal. Hasonlo nehezsegek vannak egyebkent akkor is, amikor a velemenyskalat nem maganak
a vizsgalt szemelynek kell kitöltenie, hanem a baratoknak vagy mas, vele kapcsolatban allo szemelyeknek. A
pozitiv velemenyek tulsagosan magas aranyanak veszelye mellett jelentós 'haloeffektus` is Ieltetelezhetó (vö.
Krebs 1970, 283. p.); a: adatok inkabb a skalat kitòlto s:emelv normativ iranvultsagara engednek kòvetke:tetni,
mint a tenvleges magatartasara.
A kikerdezeses technika egyeduralmanak korszaka ketsegtelenül a vegehez közelit, allapitja meg Atteslander
(1975, 94. p.) vizsgalodasainak lezarasakeppen. Ez a kijelentes különösen a proszocialis magatartas vizsgalatara
bizonyulhat helytallonak.
2.1.1.2. KÍSÉRLETEK A LABORATÓRIUMBAN
Az ugynevezett 'context oI justiIication¨-ban a laboratoriumi kiserlet a többi modszerrel összehasonlitva
kiemelkedó szerepet jatszik a törvenyszerúsegekre vonatkozo hipotezisek Ielülvizsgalataban. A kiserletnek azert
tulajdonitanak különleges, központi szerepet, mert lehetóve teszi a Iüggetlen valtozok rendszerezett valtoztatasat
ellenórzött Ieltetelek között. A laboratoriumi kiserlet allitolag a legpontosabb tudomanyos eljaras.
A következókben megis azt mutatjak ki, hogy a laboratoriumi kiserlet s:inten s:ocialis interakcios helv:etet
felent, es hogy bizonyos szocialpszichologiai valtozok rendszerint közrejatszanak a kiserleti Iolyamatban.
Annak a sok segitsegnyujtasi vizsgalatnak, amelyet a laboratoriumi helyzet ellenórzött Ieltetelei között vegeztek,
belsó es külsó validitasat ezert szinten kritikusan kell elemezni. Különösen erdekes e tekintetben az ökologiai
KÍSÉRLETEK A
LABORATÓRIUMBAN
12
validitas kerdese, illetve az eredmenyek altalanos ervenyúsege, mivel sok esetben ezeket a mindennapi
helyzetekre is atvittek.
'A kiserlet s:ocialps:ichologiafa` elnevezessel összeIoglalhato vizsgalatok az utobbi evekben ujra es ujra
IelIedtek az interakcios es kommunikativ Iolyamatok múvi termekeket eredmenyezó hatasat a kiserletek
leIolyasaban.
Az elemzesek elótereben mindenekelótt a kiserletve:etok metakommunikacios tevekenvsege allott. Rosenthal es
munkatarsai (1963) megIeleló kiserletekkel bizonyitottak, hogy a kiserletvezetó elvarasai beIolyasolhatjak a
kiserleti szemely reakcioit. Az interjuhoz hasonloan a szobeli beIolyasolo technikak, az utasitas
paralingvisztikus megvaltoztatasa mellett nem szobeli kommunikacios strategiakat alkalmaznak. Barber es
Silver (1968) ebben az összeIüggesben beszelnek a lehetseges kodolasi, illetve jegyzókönyvezesi hibakrol, a
kivaltott elvarasi magatartasok ertelmeben.
Orne (1962, 1970) az ugynevezett 'demand characteristics¨ (Ielszolito jelleg) megIogalmazasa soran ramutat
tovabbi beIolyasolasi Iolyamatokra is, amelyek nem egyeznek meg a Ieltetelezett idealtipologiai szempontokkal.
A kiserleti s:emelvek a kiserlet elott es alatt megprobalnak olvan tafeko:tato felet talalni, melvnek segitsegevel
kikòvetke:tethetnek a vi:sgalat hipote:iseit. A kiserletnek ezekhez a tajekoztato jeleihez, a 'demand
characteristics¨-hez tartoznak az utasitasok, a kiserlet Ielepitese, az ülesrend, a hiresztelesek a vizsgalat celjarol,
a kiserletvezetó tevekenysege, a segitók viselkedese stb. E kognitiv iranvultsagi pontok òss:essege hataro::a
meg a tulafdonkeppeni kiserleti valto:okkal egvùtt a kiserleti s:emelvek magatartasat. Tehat teljesen
motivalatlan kiserleti szemely nagyon ritkan kepzelhetó el. Ellenkezóleg: egy kiserlet resztvevói a helyzetet
rendszerint olyan problemamegoldo Ieladatkent hatarozzak meg, amelyben hipotezist alkothatnak a kiserlet
celjarol.
Az egesz helyzetnek ez a kognitiv Ieldolgozasa azonban a múvi termekek letrejöttenek csak az elózetes
Ielteteleit jelenti. A kiserleti szemelyek sajatos magatartasmodjait meghatarozo legIontosabb tenyezók az egyeni
motivacios strukturan at jelennek meg. Rosnow es Aiken (1973) terminologiajat Ielhasznalva ez a következó
modon irhato le. A kiserleti Ielszolito inger megIeleló IelIogasa eseteben az ezeknek a tajekoztato jeleknek
megIeleló magatartas (complient vagy counter-complient behavior), a speciIikus kepessegek mellett, harom
motivacios Iormatol Iügg: a Ielszolito ingerek szerinti, azokkal ellentetes vagy az azoktol Iüggetlen reagalas
szandekatol. Hogy mikor melyik motivacio hat, azt sajnos gyakran csak utolag allapithatjuk meg, de egeszen
biztosan Iügg a kiserlet sajatos Ielteteleitól es a kiserleti szemely megelózó tapasztalataitol. Orne (1962) meg
Ióleg a 'jo kiserleti szemely`` motivacioirol beszelt, arrol a kivansagrol, hogy a tudomanyt tamogassa.
Rosenberg (1962) elmeleteben a sulyt mar inkabb a kiserleti szemelyek önjellemzesenek szempontjara helyezte:
a kiserleti szemelyek ugyanis sajat ertekelesükról gondoskodnak.
Ha mar Ieltetelezhetóen kitalaltak a hipotezist, akkor megprobalnak magatartasukkal po:itiv ònbemutatast
elerni. Ez a helyzettól Iüggóen a Ielszolito ingerrel konIorm vagy eppen nonkonIorm magatartast
eredmenyezhet. Ha peldaul egy kiserletben a kiserleti szemely cselekvesi alternativai nagyon szúkek, akkor a
reaktanciaelmelet (Brehm 1972) ertelmeben megprobalhatja jatekteret visszanyerni (GrabitzGniechZeisel
1974), s igy negativista kiserleti szemellye valik (Cook et al. 1970): a kiserlet 'bumerangeIIektushoz¨
(Silverman 1965) vezet.
Oss:efoglalva a Ientieket megallapithatjuk: az eddigi motivacioelemzesek arra utalnak, hogy egy kiserleti
szemelynel Ieltetelezhetó ugyan a 'jo kiserleti szemely¨ motivacio, de az ònmagat a leheto legkedve:obb
vilagitasba helve:es s:ùkseglete a: uralkodo (vö. peldaul Sigall, Aronson es Van Hoose kiserlete, 1970). Mas
szoval abban az esetben, ha a tajekoztato jelek a ketIele motivacio összeegyeztethetetlenseget mutatjak,
elónyben reszesül a vizsgalatvezetóvel együttmúködó magatartason keresztül megvalosulo pozitiv önbemutatas
(vö. a döntesi kiserletek attekintese Mertensnel, 1975).
Milyen kòvetke:teteseket vonhatunk le ezekból a tenyekból a segitsegnyujtassal kapcsolatos laboratoriumi
kiserletek szamara? Sok kutatasi területen vizsgaltak es erósitettek meg empirikusan is a kiserleti helyzetek
Ielszolito jellegenek ervenyesseget es a kiserleti szemelyek motivacioinak problemajat. Ezek közül a
legismertebb a beallitodaskutatas (beallitodasvaltozas), a tanulasi kiserletek (különösen a verbalis
KÍSÉRLETEK A
LABORATÓRIUMBAN
13
kondicionalas), a hipnozis es a szenzoros deprivacio kutatasa stb. A segitsegnyujtas kutatasaban
összehasonlithato elemzesek jelenleg meg nincsenek, mert az ilyen empirikus vizsgalatok csak 1968 körül
lendültek Iel (vö. Lück 1975, 10. p.). A következókben ezert csak Ieltetelezeseket alakithatunk ki, az ezeket
alatamaszto adatok meg hianyoznak.
Kezdjük Iejtegetesünket Darley es Latane (1968) talan legismertebb laboratoriumi vizsgalataval. Egyetemi
hallgatok különbözó nagysagu csoportokban (Iüggetlen valtozo) vettek reszt a hallgatok problemairol Iolytatott
eszmecsereben. A resztvevók nevtelensegenek allitolagos megovasa erdekeben mindegyiküket külön helyisegbe
vezettek be. Az erintkezes mikroIonok es hangszorok segitsegevel törtent. A resztvevók nem sokkal kesóbb egy
megrendezett epilepszias roham tanui lettek. A kiserlet Iüggó valtozoja az egyeni segitókeszseg merteke volt. A
hipotezis igazolodott: a tanuk növekvó szamaval csökken a segitsegnyujtas keszsege. Latane ezt a hatast a
Ielelósseg atharitasara (diIIusion oI responsibility) vezeti vissza, azaz arra, hogy a csoport minden egyes tagja
atharitja az egyeni Ielelósseget a többiekre.
Ennek az elgondolasnak implicit Ieltetelezese az, hogy a mar leirt, zavart okozo valtozok nem keverednek a
kiserleti ingerrel. Mas metakiserletek analogiajara azonban esszerúnek túnik, hogy Ieltetelezzük a kiserleti
szemelyeknel a hipotezisalkotas Iolyamatat. A szokatlan kiserleti rend a csoport minden resztvevójet külön
Iülkeben szigetelik el különösen Ielkeltheti a kivancsisagot a kiserlet celkitúzesei irant. Ha egy kiserleti
szemely azt hiszi, hogy ó az egyetlen tanu, akkor nem lehet kizarni, hogy Ieltetelezi: a vizsgalat hipotezise az ó
egyeni segitsegnyujtasanak mertekere vonatkozik. Spontanul segiteni Iog (vö. Bickman 1971 is), mert ez a
reakcio összeegyeztethetó azzal a motivacioval, hogy a kiserletvezetóvel együttmúködjön, s mindenekelótt,
hogy önmagat pozitivan mutassa be az altalanosan ervenyes tarsadalmi normaknak megIelelóen. A velt tanuk
növekvó szamaval a helyzet strukturalasa es az egyeni hipoteziskepzes Iolyamata összetettebbe es kevesbe
egysegesse valik. A meglepett kiserleti szemely esetleg a vizsgalat masIele hipoteziset hozza kapcsolatba a
csoport tagjainak magatartasaval. Talan arra az eredmenyre jut, hogy a spontan segitsegnyujtast több tanu
jelenleteben mint tulbuzgosagot, negativan itelik meg. A valsaghelyzetet ilyen körülmenyek között nem lehet
egyertelmúen Ielismerni stb. Az egyeni hipotezisalkotas kesleltetesevel a kiserleti szemely reakcioja sok esetben
biztosan kesni Iog, azaz elmarad a segitsegnyujtas. A vegeredmeny azonban a különbözó ervelesi modok
ellenere ugyanaz: a csoporttagok növekvó szamaval egyre ritkabban Iigyelhetó meg a kiserleti szemelynel
altruista magatartas.
Ebból a szempontbol rendkivül erdekesek azok az adatok, amelyeket Clark es Word (1972,1974) ismertettek
tanulmanyaikban. Ha a valsaghelv:et egvertelmú volt, akkor nem volt kimutathato òss:efùgges a
csoportnagvsag es a: egveni segitsegnvuftas kò:òtt. Csak nem egyertelmú, homalyos valsaghelyzetekben
mutatkozott meg a Ieltetelezett artalmas csoporthatas. Tovabba az a teny is Iontos, hogy az ugynevezett
csoporthelyzetben semmilyen tenyleges interakcio nem lehetett. Ezeknel a kiserleteknel senki nem kapott
visszajelzest a többi tanu reakcioirol, ami erósitette az altalanos bizonytalansagot. Darley, Teger, Lewis (1973)
es kesóbb Misavage es Richardson (1974) is gyakoribb segitsegnyujtast allapitottak meg a valodi interakcios
csoportoknal, mint az alcsoportban. Itt a tagok összetartozasanak merteke bizonyult lenyeges tenyezónek (vö.
Allen 1972).
Schwartz es Clausen (1970) vizsgalatukban egy bizonyos Ieltetel beIolyasat elemeztek: azt az eljarast, amelyet
egy Ielszolito inger önkentelen manipulalasakent is lehet ertelmezni. Darley es Latane (1968) emlitett
kiserletenek alkalmazasaban az 'epileptikus¨ csoporttag elózetesen megemlitette, roham eseten hogyan lehet
rajta legjobban segiteni. Aligha csodalkozhatunk azon, hogy a kiserleti szemelyek atlagos segitsegnyujtasa
Iokozodott. Ugyanebben a vizsgalatban a kiserleti szemelyek egy resze megtudta, hogy a csoport egyik tagja
orvosi ismeretekkel rendelkezik. A 'roham¨ soran a kiserleti szemelyeknek ekkor csak csekely hanyada segitett.
A laboratoriumi kiserletek elóbb bemutatott modszertani biralatara tamaszkodva, a kiserleti szemelyek
magatartasat ismet maskeppen ertelmezhetjük, mint e tanulmany szerzói tettek. A segitsegnyujtas nemcsak azert
csökkenhet, mert mas csoporttagok illetekesebbnek túnnek, hanem mert a kiserleti szemelyek hipotezisalkotasat
esetleg közvetlenül is erintik valamilyen modon. Felismerik es ertelmezik a kiserleti helyzet manipulalasat, es
KÍSÉRLETEK A
LABORATÓRIUMBAN
14
sajat reakcioik szabalyozasa az elvart vagy a kiserleti szemely altal pozitivan ertekelt magatartasrol alkotott
többe vagy kevesbe zavaros elkepzeles vagy visszacsatolas alapjan törtenik.
Latane eredmenyeinek ilyen ertelmezesevel szemben azt az ellenvetest lehet Ielhozni, hogy a vizsgalatot
laboratoriumban vegeztek ugyan, de a roham termeszetes valsaghelyzetet utanozott, igy a meres torzulasa a
lehetósegek keretei között jelentósen csökkent. A kiserleti szemelyeket tehat alaposan becsaptak, de a kiserlet
utani Ielvilagositas az erkölcsi dilemmat es mindenekelótt a modszertani problemakat nem szünteti meg. Igy
peldaul ritkan vizsgaljak egy csalas hatekonysagat (vö. Stricker 1967; Wuebben 1968). Emellett a kiserleti
elfarasok (beleertve a csalasi technikakat) nòvekvo irodalma allandoan csòkkenti a valoban naiv kiserleti
s:entelvek kòret. Seeman (1969) nem alaptalanul velekedik ugy, hogy ma mar inkabb naiv kiserletvezetóket
talalunk, mint naiv kiserleti szemelyeket.
Tovabba azok a kiserleti szemelyek, akiket egy korabbi vizsgalatban mar becsaptak, különösen hajlanak arra,
hogy magukat kedvezó vilagitasban mutassak be, aranytalanul gyakran kitalaljak a kiserlet hipoteziset (vö.
SilvermannShulmanWiesenthal 1970), es altalanos bizalmatlansagot Iejlesztenek ki magukban. Nehez
Ielbecsülni peldaul, hogy az epileptikus rohamot milyen mertekben sikerült tenylegesen hihetó
valsaghelyzetkent szuggeralni. Korte (1971) arrol szamol be, hogy egy segitsegnyujtasi kiserletben a kiserleti
szemelyek 20°-a ketelkedett egy asztmas roham valodisagaban. Tulsagosan magas arany ez ahhoz, hogy egy
hipotezis vizsgalatanal statisztikailag megbizhato eredmenyeket kaphassunk.
A laboratoriumi kiserleteket tehat attol Iüggóen, hogy a csalasokat milyen Iinoman sikerült megvalositani
allandoan terheli a múvi termek gvanufa. Ez a veszely különösen akkor szembetúnó, ha a vizsgalatvezetó,
illetve a laboratoriumi kiserlet celja az eltereló manóverekról lemondas miatt nyilvanvalova valik. Csak
nehanyat emelünk ki a lehetseges peldak közül (arra a sok kiserletre gondolunk, amelynek celja a
segitsegnyujtassal kapcsolatos beallitodasok közvetlen megvaltoztatasa szerepjatekok, vitak, Iilmbemutatasok
segitsegevel). Berkowitz es Daniels (1963) egy laboratoriumi kiserlettel meg akartak allapitani, Iügg-e a
segitsegnyujtas attol, hogy a segitsegre szorulo megtudja, ki tamogatja ót. Az derült ki, hogy a kiserleti
szemelyek többsege az ugynevezett anonimitasi Ieltetelek között is azonos segitókesz reakciot mutatott.
Itt is ketelkednünk kell abban, hogy a vizsgalat eredeti kerdesIelteveset megIeleló modon operacionalizaltak-e,
es hogy atvihetók-e az eredmenyek a mindennapi helyzetekre. A kiserletvezetó jelenletet es mindenekelótt a
kiserleti szemelyeknek a kiserletvezetó normativ es a hipotezisnek megIeleló elvarasaira vonatkozo talalgatasait
semmikeppen nem zarhatjuk ki ebben a kiserletben. A kiserleti szemelyek motivacioitol Iüggóen ugyanis az
altruista magatartas kinyilvanitasanak celszemelye a kiserletvezetó lehet. A kiserletileg manipulalt Iüggetlen
valtozok ebben az összeIüggesben talan teljesen jelentektelenek a kiserleti szemely magatartasa szempontjabol.
Egy masik kiserlet a különbözó erzelmi allapotoknak a segitsegnyujtasra gyakorolt hatasat vizsgalta. Aderman
(1972) ebból a celbol a kiserleti szemelyekkel 50 olyan mondatot olvastatott el, amelyeknek szomoru vagy
vidam allapotokat kellett kivaltaniuk. Vegül arra kerte óket, hogy vegyenek reszt egy kiserletben, amelynek
soran ket orat kell ülniük egy tulsagosan meleg szobaban. Ahogyan Ielteteleztek, a 'depressziven hangolt¨
Ióiskolasok ritkabban segitettek, mint a többiek. Attol a problematol eltekintve, hogy ertelmezhetó-e
segitsegnyujtaskent egy kiserletben valo reszvetel, ismet alternativ magyarazatokat tartunk lehetsegesnek. A
Iüggetlen valtozok manipulalasan keresztül erzelemkivalto mondatok olvasasa letrejövó Ielszolitas szinte
kenyszeriti a kiserleti szemelyt, hogy a kiserlet tulajdonkeppeni ertelmen gondolkozzek. A depressziven hangolt
kiserleti szemelyek reakciojaban a kiserletvezetó keresenek elutasitasaban nyilvan a 'jo kiserleti szemely¨
motivacio jelentkezik.
Vegezetül alljon itt egy harmadik pelda. Laboratoriumi kiserletek allitolag kimutatjak, hogy a: emberek annak
segitenek elsosorban, akinek egv korabbi helv:etben kart oko:tak (vö. peldaul CarlsmithGross 1969; Rawlings
1970; Regan 1971; BierhoIIOsselmann 1975). A kiserleti eljaras legtöbbször a következó: az idóközben
klasszikussa valt Milgram (1963) altal Ielhasznalt tanulasi elv alapjan a kiserleti szemelyek egy masik embert
a valosagban a kiserletvezetó altal iranyitott segitót minden hibajaert egy aramütessel büntetnek. A
KÍSÉRLETEK A
LABORATÓRIUMBAN
15
kontrollcsoportban ezzel szemben hangjelzest alkalmaznak. Ennek az elsó szakasznak a vegen az aramütött,
illetve megbüntetett szemely egy szivesseget ker a kiserleti szemelyektól (peldaul: intezzenek el neki egy
teleIonbeszelgetest stb.). Az eredmeny: a kiserleti szemelyek gyakrabban segitenek, ha a szivesseget keróknel
elózóleg aramütest alkalmaztak, mint a kontrollcsoportban az artalmatlan hangjelzest Ielhasznalok.
Ezzel azonban meg nincs bizonyitva a: 'infurv-helping-effects` (vö. Middlebroock 1974) altalanos
ervenyessege. A többi peldahoz hasonlo modon itt is szamitasba kell venni a kiserleti szemelyek mútermekeket
eredmenyezó hipotezisalkotasat. Mas szemelyeket arammal megütni altalaban nem tartozik a mindennapi
magatartasmodok köze. Igy a kiserleti eljaras megerósiti a kiserleti szemely erzekenyseget a Ielszolito jelleg, a
kiserletvezetó elvarasai stb. irant. A meres nagy valoszinúseggel 'reaktiv¨.
Milyen következtetest vonhatunk le a szocialpszichologiai beIolyasolo tenyezók megtargyalasabol, es melyek a
modszertani tanulsagok?
A laboratoriumi kiserletek validitasanak es a kikerdezeses technikaknak a biralata Ielvetette a tor:ito felensegek
problemaköret. Szemügyre kellene meg vennünk egyeb, Campbell es Stanley (1963) targyalta, zavart okozo
valtozokat is: a szuroprobak kerdeset, a megelózó probak es a kiserlet közötti összeIüggeseket, az eltorzult
kivalasztas es a kiserleti Iolyamat közötti kölcsönhatast stb. Mindezeket a megIontolasokat abban a
megingathatatlan tenyben Ioglalhatjuk össze, hogy a mindennapi s:ocialis cselekvesek òss:etettseget ilyen a
segitsegnyujtas is a laboratoriumi kiserletekben csak nagvon nehe:en es tor:an lehet lekepe:ni. Mertens
(1975, 167. p.) a következókeppen Iogalmaz: 'A kiserleti szemelykiserletvezetó viszony standardizalasa es az
abbol következó kommunikacios es interakcios sajatossagok miatt nem szavatolhato a valosag objektiv
megragadasa a helyzettól valo Iüggetlenseg kriteriumanak ertelmeben. Sokkal inkabb abbol kell kiindulni, hogy
a kiserlet segitsegevel nyert adatok nagymertekben Iüggenek a vizsgalati helyzettól.¨ A laboratoriumi kiserleti
eljarasok ezert tenylegesen immunizalo strategiakkent szolgalnak, a latszolagos pontossag erdekeben hatterbe
szorul a vizsgalt valtozok jelentósege.
A legtöbb laboratoriumi kiserlet tovabbi gyengesege vegül abbol a modbol adodik, ahogyan a kiserleti
szemelyeket kivalasztjak. A helyzet altal determinalt kivalasztas beIolyasolja a kiserlet külsó validitasat, es
lehetetlenne teszi az eredmenyek altalanosithatosagat. Ugyanis a kiserleti szemelyeknek mintegy 80°-a önkent
jelentkezó Ióiskolas, akik viszont a lakossagnak csak 3°-at kepviselik (vö. Schultz 1969; Smart 1966), s
teljesen atipikus tulajdonsagokkal es beallitodasokkal rendelkeznek.
De melyek lennenek a modszertani alternativak? Milyen adatgyújtesi technikaval lehet az altruista magatartas
meghatarozoirol ervenyesebb megallapitasokat tenni? Nem veletlen, hogy eppen a segitsegnyujtas elemzeseben
terjedtek el mar viszonylag koran ujabb kutatasi strategiak, tekintettel a hagyomanyos eljarasokkal nyert, nem
kielegitó eredmenyekre. Ezeknek a technikaknak a legIontosabb konstrukcios kriteriuma a csòkkent vagv
telfesen megs:ùntetett interakcio a kiserleti s:emelv es a kiserletve:eto kò:òtt. Ezekhez az ugynevezett nem
reaktiv eljarasokhoz amelyeknel az adatokat nem Ieltúnóen nyerik (vö. Webb et al. 1966, nemetül 1975;
Bungard es Lück 1974) sorolhato elsósorban a terepkiserlet (vö. BickmanHenchy 1972).
2.1.1.3. A TEREPKÍSÉRLETI ELJÁRÁS
Terepkiserletet rendszerint a kiserleti szemelyek lakohelyi környezeteben vegeznek. Minthogy az erintettek nem
tudjak, hogy reakcioikat tudomanyos elemzes celjabol Iigyelik, rendszerint kiesnek a torzito, reaktiv tendenciak,
a kiserlet elótti diszpoziciok jelentektelenek, es nem valtodik ki a hipoteziskepzes Iolyamata.
A terepkiserletek hagyomanyosan biralt pontja az allitolag csekelv belso validitas. a Iüggó valtozokat
rendszerint több Iüggetlen valtozo beIolyasolja, es lehetetlen e valtozok diIIerencialt es speciIikus elemzese.
Nehezen ellenórizhetó es manipulalhato az a konkret helyzet is, amelyben egy meghatarozott törtenest Iigyelnek
meg. Ezzel szemben a laboratoriumban azt hiszik megközelitóen teljesiteni lehet az 'izolalt rendszer¨
Ieltetelet. Az eIIele ellentetbe allitas a mútermekkutatas eredmenyeinek következteben legalabbis ebben a
Iormaban nem tarthato Ienn. A laboratoriumban ahogyan az elóbbi Iejezetben kimutattuk a Iüggetlen
valtozok tulajdonkeppen szamos, nem mindig azonosithato, illetve nem mindig ellenórizhetó motivacios es
A TEREPKÍSÉRLETI ELJÁRÁS
16
kognitiv Iolyamattal vegyülnek össze. Ugyanezt a Ió ervet nem lehet egyoldaluan a terepkiserletekre
vonatkoztatni. A tor:itastol mentes meres elonve a terepkiserleti elfarasmodok mellett s:ol különösen a
mútermekveszelyes kutatasi területeken (McGuire 1969) , amint azt a következókben az altruista magatartas
peldajan bemutatjuk.
Elsó peldakent a mar targyalt 'bystander-eIIektusra¨ utalunk. Latane es munkatarsai laboratoriumi kiserleteik
alapjan megallapitjak 'a Ielelósseg atharitasat¨ a csoporthelyzetekben. Erdekes modon, de a mar targyalt
problemakra tekintettel egyaltalan nem meglepóen, a terepvizsgalatok soran vegzett hasonlo megIigyelesek
reszben ellentetes eredmenyeket mutatnak (vö. BryanTest 1967; Allen 1972). Piliavin, Rodin es Piliavin (1969)
terepkiserletükben valsaghelyzetet jatszottak le a New York-i Iöldalattin. Egy Iiatalember a Iöldre esik, es
mozdulatlanul ott marad. Az esetek 95°-aban a tanuk szamatol Iüggetlenül segitettek. Ha alkoholszagot ereztek
rajta, akkor a segitsegnyujtas merteke összessegeben csökkent, kimutathatok voltak nemi es rasszkülönbsegek
is.
A különbözó helyzetek közötti összehasonlitas egy Iontos modosito valtozora utal: minel fobban kiismerik
magukat a tanuk a pillanatnvi helv:etben, annal gvakrabban segitenek. Darley es Latane (1970) egy
terepkiserletben azt Iigyelte meg, hogy egy rokkant szimulalt elajulasa eseteben a jarokelók ketszer olyan
gyorsan segitenek a Iöldalattin, mint a repülóteren, ami a tanuk szamara viszonylag ismeretlen környezetet
jelent.
Ebból a többi között olyan lehetóseg is adodhat, hogy a laboratoriumi eredmenyeket atertelmezzük, es uj
összeIüggesekbe agyazzuk. A laboratoriumi kiserletekben a segitsegnvuftas tòbbek kò:òtt talan a:ert is olvan
csekelv mertekú, mert a legtòbb kiserleti s:emelv s:amara e: a helv:et s:okatlan, es e::el òss:efùggesben a
tòbbertelmúseg foka kùlònòsen magas.
Az ingerhelyzet egyertelmúsege mellett egy ember segitsegadasra vonatkozo dönteseben nagy szerepet
jatszanak az egyenileg eszlelt, illetve vart következmenyek is. A konkret napi helyzetekben a: ember felhet
beavatko:ni a:ert, mert maga is a: eros:ak aldo:ata lehet. Ezzel magyarazhatok azok a statisztikailag
szigniIikans különbsegek, amelyeket nagyvarosokban es a kisebb települeseken mutattak ki a segitsegnyujto
magatartas mertekeben (Altman et al. 1969). Ezt az összeIüggest a laboratoriumi helyzetbe nehez belevetiteni,
es ezert csak megIeleló terepkiserletekkel volt empirikusan bizonyithato. Ebben az összeIüggesben utalnak
Clark es Word (1974) munkajukban az igen jellemzó 'Where is the apathetic Bystander?¨ cimmel a
segitsegnyujtas ugynevezett beavatko:asi kòltsegere. minel magasabb az egyenileg becsült költseg, annal
kevesbe valoszinú a segitsegnyujtas az egyebkent azonos körülmenyek között. Egy verzó aldozatnak ritkabban
segitenek, mint egy nem verzónek (PiliavinPiliavin 1972) stb.
A mindennapi helyzetekben Iontos szerepe lehet a nemi különbsegekból adodo tenyezóknek vagy
tenyezócsoportoknak is. Lerner es Frank (1974) 80 Ióiskolassal vegzett laboratoriumi kiserleteben a mar
korabban idezett kikerdezesekhez hasonloan arra az eredmenyre jutott, hogy a nók altalaban segitókeszebbek a
IerIiaknal, es eppigy szigniIikansan gyakrabban kapnak segitseget, ha ók az aldozatok. S:amos terepvi:sgalat
ve:etett eppen ellenke:o eredmenvre. Wispe es Freshley (1971) peldaul egy aruhaz kijaratanal a következó
helyzetet Iigyelte meg: az aruhaz egyik erre betanitott alkalmazottjanak szetszakad a bevasarloszatyra, es a
tartalma a Iöldre hullik. Az arra jaro IerIiak minden esetben szigniIikansan gyakrabban segitettek, mint a nók
(vö. WubberhorstGradIordWillis 1971; Piliavin et al. 1969; GaertnerBickman 1971; Ferche 1973;
WestWhitney Schnedler 1975 hasonlo eredmenyei). Az ellentmondas okat ismet abban talaljuk, hogy a
konkret mindennapi helyzetekben a: altalanos normak (peldaul a segitsegnyujtas) mellett egv ember safatos
normai is aktuali:alodnak, es együttesen szabalyozzak a magatartast (vö. LernerLichtman 1968; Krebs 1970;
Horowitz 1971).
Ezeket a vonatkozasokat olyan kerdesIeltevesnel is szem elótt kell tartani, mint peldaul, hogy miert ves:ik fel a:
autosok a stoposokat. Itt bizonyara az egymast kölcsönösen meghatarozo tenyezók egesz sora jatszik szerepet. A
masokon valo segites inditeka mellett masIajta motivumok is beIolyast gyakorolnak. Hogy egy ilyen összetett
jelenseget empirikusan megragadjunk, terepkiserleteket kell tervezni. A laboratoriumban ezt a sajatos helyzetet
A TEREPKÍSÉRLETI ELJÁRÁS
17
nem lehet lejatszani, a kerdóives technikaval tarsadalmilag kivanatos valaszokat kapunk, amelyek jelentósen
elterhetnek a konkret magatartastol. Crassweller, Gordon es TedIord (1972) peldaul pontos empirikus
eljarasukkal bemutattak, hogy terepen is lehet ellenor:òtt feltetelek kò:òtt egves valto:okat manipulalni, es
masokat allandonak tartani. Az adatok Iaktoranalizise azt mutatta, hogy a stopost gyorsabban Ielveszik, ha jol
öltözött, ha a varosnak egy ugynevezett 'jobb¨ negyedeben all, ha egyedül van, ha az autovezetónek nincs utasa,
es ha az autovezetó IerIi. Nagyon Iontos emellett a kölcsönös tekintetvaltas az autovezetó es a stopos között.
Snyder, Grether es Keller (1974) a következó terepkiserletról szamol be: egyebkent azonos Ieltetelek mellett a
stopos egyik esetben allandoan az autovezetót nezte, maskor az auto közeledesekor egy masik iranyba nezett.
Az elsó esetben szigniIikansan gyakrabban alltak meg az autok, valoszinúleg azert, mert ezzel a kontaktussal
aktualizalodtak vagy megerósödtek a segitsegnyujtas normai, es a keres elutasitasat az autovezetó kinosnak
tartotta. Különösen hatasos volt a pillantassal valo kapcsolat a nói stoposoknal.
Az eddigi peldak mar mutatjak, hogy az altruista magatartasnak a laboratoriumban elemzett meghatarozoi a
konkret terephelyzetben többe vagy kevesbe megvalto:ott hatasòss:efùggesbe agyazodnak. A csoportnagysagot,
a csoport összetetelet, az eszlelt illetekesseget, a modellek hatasat stb. Ielül kell vizsgalni a mindennapi
helyzetekben gyakorolt beIolyasuk szempontjabol.
A legIontosabb közrejatszo valtozok amelyeket szinten csak a konkret, mindennapi helyzetekben lehet
megragadni a helyzetre jellemzó normak es a helyzet többertelmúsege mellett a: egveni interpretaciok es
mindenekelótt az okok ismerete. A tanuk megkerdezik peldaul önmaguktol, hogy ki a Ielelós az aldozat
helyzeteert. A segitókeszseg nagymertekben Iügg az ok lokalizalasatol: ha a: aldo:at nvilvanvaloan ònmaga
felelos helv:eteert, ritkabban segitenek. Ez az okIeltaro mechanizmus különösen tartosan ervenyesül azokban az
esetekben, amikor a potencialis segitó maga is hozzajarult az aldozat helyzetehez. Az elózó Iejezetben mar
targyalt laboratoriumi kiserletben (CarlsmithGross 1969) e Ieltetel eseten az aldozattal szembeni segitókeszseg
Iokozodasat tapasztaltak. A terepkiserletekben ezzel szemben a búntudat viszonylag kevesse hatott, viszont a
rokonszenv mint közrejatszo valtozo lenyegesen jelentósebbnek latszott (Konecni 1972). Nehany szerzó ezt az
ellentmondast egy ugynevezett 'injury justiIication eIIect¨-re vezeti vissza (Middlebrook 1974). Fiatalkoru
tettesek peldaul agressziv magatartasukat az aldozatra tett becsmerló megjegyzeseikkel igazoltak (Sykes es
Matza 1957), es a tulajdonkeppeni búnt az aldozatra haritottak. Ezek a kognitiv atstrukturalasok letrehozhatnak
a vetkesseg kivaltotta, de mas szemelyekre vonatkoztatott jovateteli reakciokat is (WalsterPiliavin 1972).
2.1.1.4. ÖSSZEGEZÉS
'A modszer az emberre meg egyszer raadja azt, amit az elmelet mar odaadott.¨ Mertensnek (1975, 174. p.) ez az
ironikus megjegyzese Horn (1973) megallapitasanak atalakitasabol keletkezett, es minden bizonnyal ervenyes az
altruizmus kutatasara is. A proszocialis magatartas jelenlegi elmelete meg a kezdeteknel tart (vö. Lück 1975,
104. p.), mas területekról vett elmeleteket anelkül kapcsolnak össze, hogy összeIüggó rendszer keletkezne. Ezek
az elegtelensegek következetesen hatnak az empirikus kutatasi tevekenysegre is, ahol az elmeleti vonatkoztatasi
keretek hianya miatt gyakran nem targyaljak megIelelóen a zavart okozo tenyezóket. A jelen munka celkitúzese
az volt, hogy e kutatasi terület szocialis meghatarozottsagabol kiindulva megmutassa a modszertani
következmenyeket. A segitsegnyujtas ugyanis tarsadalmilag erósen kivanatos magatartasi mod, es eppen ebból a
körülmenyból következnek az empirikus elemzesnel a belsó torzitas veszelyei.
Ami a kikerdezest illeti, sok olyan problemat lehetne Ielsorolni, amelynel ez a technika esszerúen alkalmazhato.
Ha peldaul a segitsegnyujtas normait merjük, a vizsgalt szemelyek szobeli megnyilvanulasai az
interjuhelyzetben teljesen megbizhatoak es validak. Ilyen jellegú adatokbol azonban nem vezethetó le a konkret
helyzetben mutatott tenyleges magatartas elórejelzese.
Ugyanez ervenyes azonban az allitolag pontos es ellenórzött laboratoriumi kiserletekre is. Ezekben a
helyzetekben közvetlenül megIigyelhetó ugyan a kiserleti szemely magatartasa, a Iüggetlen valtozokat, mint az
altruista magatartasmodok meghatarozoit valtoztatni lehet stb., megis ketseges az eredmenyek belsó es külsó
validitasa. Sok esetben tulsagosan valosagidegen a laboratoriumi helyzet mint töredekes Ieltetelegyüttes,
ÖSSZEGEZÉS
18
ugyhogy csak a 'laboratoriumspeciIikus¨ segitsegnyujtas vizsgalhato a többe vagy kevesbe ervenytelen
beIolyasolo tenyezók rövid tavu hatasa alatt. Masreszt alapvetóen minden eredmenyt a mútermek gyanuja terhel
a kiserleti szemelyek egyeni hipotezisalkotasa es motivumszerkezete miatt. A mar targyalt vizsgalatok mellett
gondoljunk a modellek hatasarol, a megerósitesek beIolyasarol stb. vegzett kiserletekre, amelyekben különösen
szembetúnóek a kiserletvezetó elvarasainak hatasai (vö. Krebs 1970, 277. p.). Az összehasonlithato
terepkiserletek elteró megIigyelesei megerósitik ezt az altalanos szkepszist az altruizmuskutatas területen
vegzett laboratoriumi kiserletekkel szemben. A torzito jelensegeknek a kiserleti szemelykiserletvezetó
interakcio csökkentesevel elert visszaszoritasa mellett a terepkiserletben rendszerint az egyeb hatranyok
(múviseg, rövid idótartam stb.) sincsenek jelen.
A masik oldalon viszont a 'terepen¨ csak sajatos valtozo együttesben merhetók az interakcios hatasok; egyetlen,
elszigetelt, a helyzettól Iüggetlen tenyezó beIolyasat nem lehet megmerni. Szigoruan veve ez a korlatozottsag a
laboratoriumi kiserletre is ervenyes. A proszocialis magatartas jövóbeni vizsgalatanal kivanatos lenne tovabbi
terepkiserletek alkalma:asa. A kikerdezesi Iolyamatban vagy a laboratoriumi kiserletben nem sikerült meg a
nemkivanatos beIolyasolo tenyezók ellenórzese es tekintetbevetele, s ez komoly tudomanyelmeleti
problemakhoz vezet (Dick 1972). A legutobbi idóben terjedó akciokutatassal kapcsolatban (KlüverKrüger
1972) is vannak nehezsegek, ugyhogy a terepkiserletek alternativajakent talan meg csak az egyeb, nem torzito
merómodszerek megujitasat lehet Iontolora venni. Mindenesetre ezek a modszerek tartalmilag erósen
korlatozottnak es megbizhatatlannak latszanak, mint ahogyan az un. 'elveszitett level¨ technikajaval kapcsolatos
tapasztalatok mutatjak (Milgram 1969; OhlenIorst 1973).
A segitsegnyujtas vizsgalatanal ezert azt a regi követelmenyt kellene megszivlelni, amelyet meg Campbell es
Fiske (1959) tamasztott a vizsgalati eljarasokkal szemben a konvergalo es diszkriminalo validitasra vonatkozo
Iejtegeteseiben: a különbözó modszerek alkalmazasat ugyanannak a targynak ismetelt vizsgalatara
(heteromethod replication). Csak ha a: eredmenvek mindig ugvanabba a: iranvba mutatnak, akkor fòn letre
kielegito empirikus alap a kerdeskör tovabbi elmeleti targyalasara; csak akkor lesz kepes az elmelet hozzajarulni
az altruizmuskutatas modszertani celjainak eleresehez.
Forditotta: FORRAY R. KATALIN
ÖSSZEGEZÉS
19
20
3. fejezet - III. RÉSZ EGYMÁSRA
HATÁSOK
3.1. CSÁNYI VILMOS
3.1.1. MAGATARTÁSGENETIKA
3.1.1.1. A SZOCIÁLIS MAGATARTÁS GENETIKAI HÁTTERE,
HAMILTON TÖRVÉNYE
Darwin evolucios elmelete kialakulasanak idejen nelkülözte a genetikai bizonyitekokat, egyszerúen azert, mert
meg nem volt genetika. Darwin valoszinúleg nem is sejtette, hogy kortarsa annak az embernek, aki elmelete
bizonyitasa szempontjabol a legjelentósebb IelIedezeseket tette. Mendel Ielismeresei azota viragzo tudomannya
Iejlódtek, es az elmeleti genetika egyik központi kerdese ma is a különbözó tulajdonsagok evolucios eredetenek
magyarazata. Rendkivül leegyszerúsitve, ugy is IelIoghatjuk az evoluciot egy-egy Iaj eseteben, mint a
genkeszlet nemzedekról nemzedekre törtenó szelektiv reprodukciojat. Egy reprodukcios közössegben eló
populacio genkeszleteben az egyes genek aranya a Hardy Weinberg-szabaly ertelmeben csak elmeleti
körülmenyek között marad allando. A gyakorlatban a legjelentósebb valtoztato tenyezó a szelekcio. Ha az egyes
genvaltozatok, valamint a nekik vegsó soron megIeleló tulajdonsagok szempontjabol vizsgaljuk a dolgot, akkor
nyilvanvalo, hogy az idók soran azoknak a geneknek a relativ aranya nó, amelyek az adott gen reprodukciojat a
többihez kepest nagyobb mertekben elósegitó tulajdonsagokert Ielelósek. Ez a trivialis megallapitas mar a korai
elmeletekben vilagos volt, es segitsegevel az evolucios valtozasok sok vonasat meg lehetett magyarazni,
különösen azokat, amelyek az egyedek közötti szelekcioval kapcsolatosak. Minden olyan genvaltozat, amely
hatasaban az egyedre nezve elónyös tulajdonsagot iranyit, az egyed sikeren keresztül elósegiti sajat
reprodukciojat, tehat ez a genvaltozat elterjed a populacioban, aranya a genkeszletben növekedni Iog. Ez
ervenyes minden olyan genre, amely az egyedek erejet, eletkepesseget, termekenyseget stb. növeli.
Van azonban szamos olyan tulajdonsag, amelynek a Iennmaradasat, kiIejlódeset ilyen modon nem lehet
megmagyarazni. A szocialis magatartasIormak között szamos ilyet talalhatunk. A szocialis rovarok milliardjai
'hoznak aldozatokat¨, mondanak le a sajat szaporodasukrol azert, hogy egyes kivalasztott testvereik
szaporodasat elósegitsek. De nemcsak a rovarok eleteben talalkozunk az altruisztikus magatartassal, hanem a
magasabb rendú gerinceseknel, minden tarsas magatartassal rendelkezó allatIajnal. Nyilvanvalo, hogy az
altruisztikus tulajdonsagok genjei is kiIejlódtek valahogyan, vagyis az altruisztikus tulajdonsagoknak vegsó
soron valahogyan eló kell segiteniük a mögöttük allo genek Ielhalmozodasat. De mi ennek a modja, amikor az
altruizmus extrem eseteiben az altruista aktus eppen a szaporodasrol valo lemondas is lehet? Az allati
magatartassal Ioglalkozo biologusokat mar nagyon regota izgatja ez a kerdes. Maga Darwin is utal ra 'A Iajok
eredete¨ cimú múveben, amikor a szocialis rovarokrol megallapitja, hogy viselkedesük ellentetben allonak
latszik az evolucio darwini alapelvevel, a megIelelóbb kepessegúek termeszetes kivalasztodasaval. Kesóbb
megallapitja, hogy ez az ellentmondas valoszinúleg csak latszolagos, ha Ieltetelezzük, hogy ezeknel az
allatoknal nem egyedi szinten múködik a szelekcio, hanem a csalad szintjen. Az utobbi nehany evben rendkivül
megelenkült a vita es a kiserletezó, megIigyeló tevekenyseg e körül a problema körül. 1964-ben Hamilton
közölte a szocialis rovarok altruista magatartasanak evoluciojara kidolgozott uj genetikai elmeletet es annak
matematikai modelljet (Hamilton 1964). Sokaig nemigen akadt visszhangja, majd elsósorban a MaynardSmith
(1975), Wilson (1975), TriversHare (1967) munkai nyoman hirtelen a Iigyelem közeppontjaba került. Nagyon
sok olyan magatartasIormat talaltak, amelyek letezeset a Hamilton-teoria elóre megjosolta; kiderült, hogy
jelentósege nem korlatozodik a rovarokra, hanem ervenyes valamennyi szocialis magatartassal biro allatIajra. A
'Hamilton-törveny¨ egyre szelesebb körú elismerest nyer a szociobiologusok között, es minden bizonnyal az
egyik legizgalmasabb modern magatartasgenetikai elmelet. Röviden, leegyszerúsitve ismertetjük.
21
Hamilton abbol a meggondolasbol indult ki, hogy egy genvaltozat reprodukcios sikerenek vizsgalataban nem
elegendó, ha csak egy egyed, az adott gennel biro egyed szempontjait vesszük Iigyelembe, hiszen az egyedben
megtalalhato genvaltozat masolatai megtalalhatok a rokonaiban, szüleiben, testvereiben, unokatestvereiben.
Elkepzelhetó, allitja Hamilton, hogy egy gen kart oko: hordozojanak, de ezzel egyidejúleg annyi elónyt ad a
közvetlen rokonoknak, hogy ha az egesz rokonsagot összesitve szamoljuk, akkor a következó generacioban
ennek a gennek a relativ Irekvenciaja megis nòvekedni fog. Egy altruista cselekedet (ez a deIinicio szerint olyan
magatartas, amely genetikai szempontbol karos a cselekedeteket vegzóre, es hasznos annak, akinek a javara
vegzik) genfe tehat akkor marad meg egy populacio genkeszleteben, ha a cselekedetnek az egyed
reprodukciojaban bekövetkezó karos következmenyeit kompenzalja, illetve egeszen pontosan Ielülmulja a
rokonokban jelentkezó elónyös következmeny. Ket testver atlagban ötven szazalekban tartalmaz közös geneket,
a Hamilton-törvenyból következik, hogy ha az egyik testver olyan altruista cselekedetet hajt vegre, amelynek
hatranyos következmenyei mondjuk 1 egysegben hatarozhatok meg (ez az egyseg a reprodukcios siker
segitsegevel pontosan deIinialhato, de most el akarjuk kerülni a bonyolultabb matematikai reszleteket), akkor az
altruista gen Iennmaradasat csak az biztositja, ha ugyanez a cselekedet legalabb ket egyseggel nòveli a testver
elónyeit a reprodukcio soran. Ha ugyanaz a cselekedet unokatestver Iele iranyul, ahol mar csak 1/4 közös
genallomany, akkor az altruista cselekedetnek negyegysegnyi 'jotetemenyt¨ kell letrehoznia. Megallapitja
tovabba a teoria, hogy minden allat magatartasa olyan, hogy az elete soran igyekszik maximalizalni azoknak a
geneknek a reprodukcios sikeret, amelyek a sajat genomjaban, valamint rokonai genomjanak a vele közös
reszeben megtalalhatok. A teoria alapjan a különbözó szocialis allatok magatartasa rokoni kapcsolataik genetikai
parametereinek Iigyelembevetelevel pontosan megjosolhato.
Lassunk erre nehany peldat!
A legtöbb bizonyito adat a szocialis Hvmenopterak (hangyak, mehek, darazsak) köreból adodott. Ezeknek a
rovaroknak negy különös tulajdonsaga van:
1. Az evolucio soran legalabb 11 Iüggetlen esetben jelent meg közöttük a szocialis magatartas (mig az összes
többi rovarIaj között csak egyetlenegy alkalommal, a termeszek eseteben). Szocialis magatartasukra jellemzó az
extrem altruizmus, ami a steril vagy majdnem steril 'munkaskasztok¨ Iormajaban nyilvanul meg. A munkasok
az anyjuk (az euszocialis Iajokban) vagy esetenkent a nóvereik (szemiszocialis Iajok) reprodukciojat segitik.
2. Az altruizmus szexhez kötött, kizarolag a nóstenyekból lesznek dolgozok.
3. Van a magatartasuknak ket területe, ahol Ieltúnóen hianyzik az altruizmus:
a) a munkasok es a reproduktiv nósteny konIliktusban vannak a himek szaporitasaban,
b) a munkasok es a himek konIliktusban vannak a himek taplalasa, gondozasa ügyeben.
4. Valamennyi idetartozo Iaj szaporodasmodja a haplodiploidian alapszik. A nóstenyek tehat diploidok, a
himek haploidok. A nóstenyek megtermekenyitett petekból szarmaznak, a himek szúz peteból.
Hamilton Ielismerte, hogy elmelete alapjan a Ielsorolt elsó harom tulajdonsag a negyedik tulajdonsagnak, a
haplodiploidianak a következmenye. A haplodiploid Iajokban, mivel a himek haploidok, a him ivarsejt
keletkezesekor nincs lehetóseg rekombinaciora, minden egyes spermiumsejt a him allat összes genjeit
tartalmazta, es minden spermium genetikailag azonos. A nóstenyek diploidok, es a petesejt Iejlódese közben
rekombinacio, szabalyos meiozis megy vegbe, tehat az egyes petesejtek genetikailag különbözóek lesznek, es
csak ½ reszet tartalmazzak a diploid nósteny genkeszletenek. Az elózókból következik, hogy egy szülóparnak a
nósteny ivadekai / reszben tartalmaznak közös geneket (mig ugyanez az ertek a diploid Iajokban csak ½). A
csaladon belüli rokonsagi Iokozatokat a közös genallomany alapjan a következó tablazat mutatja:
Anya Apa Nóver Fiutestver Fia Lanya Unokatestver
A SZOCIÁLIS MAGATARTÁS
GENETIKAI HÁTTERE,
22
Nósteny 1/2 1/2 3/4 1/4 1/2 1/2 3/8
Him 1 0 1/2 1/2 0 1 1/4
A genetikai rokonsag Ienti adott ertekei mellett Hamilton törvenyeból a következóket lehet megjosolni:
1. Mivel a nóverek genkeszlete / reszben közös egy nósteny egyed szamara, genjeinek elszaporitasa
szempontjabol 'kiIizetódóbb¨ a sajat lanytestvereit gondozni, mint a sajat gyermekeit. Eppen ez törtenik a
szocialis Hvmenopteraknal.
2. A himek a bolyban jelen levó lanytestvereikkel, a dolgozokkal csak 1:2 aranyban hordoznak közös geneket,
tehat naluk különösebben jelentós altruista magatartasIormanak nem kell kialakulni. Valoban ez a helyzet,
nincsen egyetlen olyan Hvmenoptera-Iaj sem, amelyben a himek barmiIele gondozoi, gyújtögetói vagy egyeb
altruista tevekenyseget vegeznenek. (A diploid termeszeknel a munkasok Iele mindig him.)
3. Mivel a nóverek egymassal sokkal nagyobb mertekben rokonok (/), mint a Iiutestvereikkel (/), a himekkel,
varhato, hogy altruista cselekedeteiket Iókent egvmas fele iranyitjak, es 'önzóek¨ lesznek a himekkel szemben.
Ezt a joslast is szamos megIigyeles bizonyitja, a munkasok kevesebbszer etetik a himeket, mint tarsaikat, es
egy-egy alkalommal kevesebbet adnak nekik enni. Altalaban agresszivek a himekkel szemben. Taplalekinseg
eseten sok Iaj elóször a himeket kannibalizalja.
4. A nósteny munkasok sajat Iiaikkal 1:2 aranyban tartalmaznak közös geneket, mig a testver himekkel csak
1:4 aranyban. Ebból következik, hogy a munkasoknak sajat Iiaikat elónyben kell reszesiteni a Iiutestvereikkel,
az anyatol szarmazo himekkel szemben. Ez a predikcio is jol bevalt, szamos olyan Iaj ismeretes, ahol a himek a
munkasoktol szarmaznak, es nem az anyatol. Trivers reszletesebb vizsgalatokat vegzett, es kiegeszitette ebben a
vonatkozasban Hamilton teoriajat, megallapitvan, hogy a munkasok es az anya kompeticioban vannak a himek
produkciojaban. Az anya szamara 1:1 aranyban 'erdemes¨ himeket es nóstenyeket elóallitani, a munkasok
szamara kedvezóbb a nóstenyek nagyobb aranya, mert hiszen ezekkel nagyobb a rokonsaguk. Különbözó
szamitasokbol következik, hogy a munkasok szamara a 3:1 arany lenne az optimalis. Meresek szerint a
nóstenyek aranya a legtöbb Iajban valoban elter az eddigi teoriak alapjan vart 1:1 aranytol, es erósen közelit a
3:1 Iele. Helyszúke miatt nem tudjuk valamennyi bizonyitekot Ielsorolni, de az eddigi vizsgalatok alapjan a
teoria Ienyesen allja a probat.
3.1.1.2. HAMILTON TEÓRIÁJA EMLÕSÖKNÉL
Egyre több adat mutat arra, hogy Hamilton következtetesei nem csak a szocialis rovarok eseteben ervenyesek.
Az oroszlan az egyik 'legnepszerúbb¨ allat, megis csak mindössze nehany eve ismerjük eletviszonyait, tarsas
magatartasat valamivel reszletesebben. Az etologus Schaller sok evig Iigyelte az oroszlanok eletet a
Serengeti-Iennsikon, es 1972-ben uj, erdekes beszamolot közölt (Schaller 1972). Schaller ahhoz az etologus 'uj
hullamhoz¨ tartozik, akik a szabadban eló allatok Iolyamatos követesevel, az egyes viselkedesIormak apro
reszleteinek megIigyelesevel es oriasi mennyisegú adattömeg Ieldolgozasaval teljesen uj alapokra helyeztek
nehany Iajrol az ismereteinket (harom ev alatt terepjarojaval az oroszlanokat követve mintegy 150 000
kilometert tett meg a Serengetin). A Hamilton-törveny szempontjabol erdekes megIigyelesei a következók
voltak:
Az oroszlanok nagy resze 415 Iós csapatban el, egy-egy jol meghatarozott, nehany tiz negyzetmerIöldnyi
területen. A csapat magjat a nóstenyek kepezik, akik altalaban testverek, de legalabb unokatestverei egymasnak.
A nóstenyek között nagyIoku a kooperacio, együtt vadasznak, közösen ejtik el a predat, es közösen esznek.
Egymas kölykeivel szemben nagyon toleransak, elóIordul, hogy az eppen laktalo nóstenyek egymas kölykeit
szoptatjak. A csapathoz tartozo Ielnótt himek altalaban szinten testverek vagy unokatestverek, akik a
nóstenyekkel nincsenek rokonsagban. Egymassal szemben elegge permisszivek, nincs peldaul köztük szexualis
HAMILTON TEÓRIÁJA
EMLÕSÖKNÉL
23
kompeticio, de a csapaton kivüli himekkel igen agressziven viselkednek. Ugyancsak agresszivek a nóstenyekkel
szemben, altalaban a nóstenyek altal elejtett predat Iogyasztjak, elóször a himek laknak jol, s csak azutan
engedik a nóstenyeket es a kölyköket a maradekhoz. A nóstenyek altalaban permanens lakoi az elIoglalt
területnek, ritka közöttük a nomad. A himek viszont a Ielnövekvó uj generacio Ielnótte valo him egyedeit
elzavarjak a területról. Rendszerint több testver kezd igy közös nomad eletet. A him testverek a nomad elet
soran többnyire együtt maradnak. Amikor elerik a teljes ivarerettseg allapotat, megrohannak egy csapatot, es
elüldözik vagy megölik a 'rezidens¨ himeket, es 'atveszik¨ a nóstenyeket. Schaller munkatarsai megIigyeltek,
hogy a valtas periodusaban rendkivül megugrik a kölykök halandosaga (1. abra). Ennek okat keresve
kideritettek, hogy az uj himek megölik vagy igyekeznek megölni a nóstenyek Iiatalabb kölykeit, amelyek az
elózó 'apaktol¨ szarmaznak. A nóstenyek lathatoan varjak ezt, mert magatartasukkal igyekeznek a kölykök
kiirtasat kivedeni. A kölykök kiirtasanak eredmenyekeppen a csapat valamennyi nóstenye egy-ket honapon
belül ösztruszba kerül, es megindul a szexualis tevekenyseg, amelynek eredmenyekeppen a megszületó uj
generacio mar az 'uj apak¨ utodaibol all.
1. ábra - Oroszlánkölykök halandósága a ,hímek váltása¨ idején
Egy-egy testverszövetseg uralma 4-6 evig tart, attol Iüggóen, hogy hany egyedból alakult ki.
Azt hiszem, teljesen vilagos az egyes allatok magatartasanak összeIüggese a genetikai viszonyokkal. Lathato,
hogy a him, illetve a nósteny testverek egymassal szemben altruista viselkedesi elemeket mutatnak, egymas
között mar kevesse. Teljesen vilagos az uralmat atvevó uj himek viselkedese a korabbi himektól szarmazo
kölykökkel szemben. Nyilvanvalo, hogy egy aranylag rövid ideig tarto reprodukcios periodusban (4-6 ev) csak
azok az egyedek juthatnak elónyhöz, amelyek ezt a periodust maximalisan kihasznaljak. A nem rokon kölykök
megölesenek 'önzó¨ aktusa genetikailag teljesen erthetó, es a Hamilton-törvenyból következik.
3.2. BRAUN SOMA
3.2.1. TÁRSADALOMLÉLEKTAN
BRAUN SOMA
24
3.2.1.1. A TÖMEG ÉS JELLEMZÕ VONÁSAI
1. Mielótt a tömeg jellemzó vonasait sorba vennenk, nem Ielesleges, ha elóször megvizsgaljuk a tòmeg szo
jelenteset. Szamos tevedest elkerülhetünk vele. Az altalanos nyelvhasznalat szerint következó jelentesei vannak:
I. A vezetettek, ellentetben a vezetókkel. II. Az atlagos emberek, ellentetben az atlagon Ielüli emberekkel. III.
Az alsobb reteg (múveletlenek), ellentetben a Ielsó retegekkel (múveltekkel). IV. Csódület vagy altalaban
atmeneti egyesüles, ellentetben a csoporttal. V. Testület, osztaly, tarsadalmi reteg, Iaj, amikor gyakran nem
tesznek különbseget, hogy a Iaj ertelmeben a csoportra mint egeszre, vagy egynemú egyes lenyek
egymasmellettisegere gondolnak. VI. Olyan emberek atmeneti egyesülese, akik a legnagyobb izgalom
(eksztazis, panik) allapotaban vannak, amikor is en-tudatuk es magasabb szellemi eletük erósen hatterbe szorul,
anelkül azonban, hogy a közösseg ertelmeben mi-tudatrol beszelhetnenk. VII. A Iizikaban: testte kapcsolt,
egymashoz tapado molekulak sokasaga, tekintet nelkül a test alakjara. A tömeg a potencialis energia hordozoja,
vagyis amaz eróe, mely magaban az anyagkvantumban van, es amelyet nem mint kinetikus energiat,
mechanikus hatassal, kivülról közölnek vele. A tömeg tehat a Iizikaban nem kvantitativ mennyisegi
meghatarozottsagot jelent, mint peldaul a suly, hanem kvalitativ, minósegi meghatarozottsagot. VIII. A tömeg
egyet jelent az anyaggal, amikor is olyan anyagok elnevezesere hasznaljak, melyeknel alapos vizsgalat nelkül
nincsenek tampontok vegyi tulajdonsagaik megallapitasara ('hatarozatlan tömeg¨). Ezenkivül tömegnek
többnyire olyan kocsonyas vagy ragados anyagokat neveznek, melyeknek nincsen tartos, allando alakjuk, hanem
alakjukat a tartasukra szolgalo edenytól kapjak, vagy pedig lapos alapon hatarozatlan, esetleges Iormat mutatnak
('alaktalan tömeg¨). Igy tömegról beszelnek gyari anyagokkal kapcsolatban, melyek csak megmunkalassal
kapjak meg vegleges alakjukat, peldaul papirmasszarol, vagyis papirtömegról, mint arrol az anyagtalan,
egynemú anyagrol, melyból a papirt keszitik, es megIorditva, tömegnek mondanak olyasmit is, ami elvesztette
alakjat (haztetóról lezuhant tetóIedó munkas holtteste 'alaktalan, veres tömeg, nincs mar emberi Iormaja¨). IX.
A tömeg annyit jelent, mint rakas, halom, egynemú egysegek meg nem szamolt sokasaga ('nagy rakas alma,
nagy halom penz¨), amikor is a 'rakas¨ szo szemleletesebb es inkabb akkor hasznaljak, amikor az egynemú
egysegek halmaza szemmel lathato. X. Ahol emberek puszta terbeli halmozodasa az összejött emberekben
lakozo sajatos eró Iogalmaval kapcsolodik, ott tarsadalmi gondolattartalmakhoz közeledünk. Szociologiai
ertelemben is a tömeg a meg nem különböztetett egyes emberek sokasagat es az altaluk alkotott egesz
alaktalansagat jelenti. Ennek a gondolatnak azonban többIele valtozata van, espedig: IX/1. valojaban csak a
nagy szamra gondolunk, amint ezt az ilyen szoösszetetelek, mint tömegmegnyilvanulas, tömeghatas,
tömeggyúles stb. mutatjak, vagy IX/2. embersokasagra ertik, ha az viszonylag kisebb szamu emberból is all,
akar csódületról, pani Ielelemben levó tömegról, vagy valamilyen testület tagjairol van szo. Ebben az
ertelemben a tömeg az egyes embert lelki tevekenysegeben beIolyasolo jelenseg. Le Bon ebból a gondolatbol
indult ki, amikor tanulmanyozta, hogy az egyen milyen valtozasokon megy at, ha a tömegbe lep. Egyben itt van
az eredete az egyentömeg antitezisnek, mely szamos Ielreertesnek, Ióleg helytelen ertekiteletnek volt az oka, es
innen ered a tömegszuggesztiora vonatkozo lelektani törveny is. IX/3. Rokon ezzel az, amikor ugy beszelnek a
tömegról, hogy egyes egyeneket kiemelnek belóle. Ebben az ertelemben a tömeg szonak erós negativ arnyalata
van ('ezt nem erti meg a tömeg¨, 'oda kell vetni valami koncot a tömegnek¨, 'a velemeny nelküli tömeg¨). Az
ilyen szolasok melyen az a gondolat lappang, hogy vannak bizonyos szamu egyenek, akik szemelyisegnek,
egymastol jol megkülönböztethetó egyenisegeknek tartjak magukat, tenyezóknek, akikkel szamolni kell. Rajtuk
kivül azutan ott van amaz egyenek tömege, melyben egyik ember eppen olyan, mint a masik ('szürke tömeg¨),
akiknek semmiról sincs önallo velemenyük es akik csak mennyisegük es nem minósegük alapjan szamitanak.
Ennek a gondolatnak valogatas az alapja, es el lehet mondani a tömeg ilyen Iogalmarol, hogy 'megmerettek es
könnyúnek talaltattak¨. Az ilyen tömegben meg csak retegeket sem különböztetnek meg, nem alkalmaznak
rajuk semmiIele osztalyozo merteket, es mint az altalanos szolas mutatja, ugy velik, hogy egyik olyan, mint a
masik, 'egyik eb, masik kutya¨. Ugyanezt a gondolatot megtalaljuk mas targyra alkalmazva, amikor
tömegcikkról es tömegarurol beszelnek. Tömegaru a nagy mennyisegben elóallitott sablonos, egyIorma aru,
melynek egyes peldanyai semmi különös elterest nem mutatnak, es amelynel egyik peldanyt a masik peldannyal
tetszes szerint Iel lehet cserelni. Hasonlo ertelemben beszel az arisztokrata a nepról. IX/4. Vegül a tömeg sajatos
ertelemben Iorradalmi vagy kirobbano tömeget jelent, espedig a benne meglevó sajatos dinamika nezópontjabol.
Ilyenkor nemcsak arra a titokzatos eróre gondolnak, mellyel a tömegek rendelkeznek, hanem a Iorradalmi tömeg
esszerú mertekekkel Iel nem merhetó, kiszamithatatlan tevekenysegere es viszonyara vezetóihez.
A TÖMEG ÉS JELLEMZÕ
VONÁSAI
25
A tömegre vonatkozo vizsgalatokban különbseget tesznek ezenkivül meg konkret es absztrakt (Wiese) es ennek
megIelelóen hato es latens tömeg között (Jleugels). A 'tömeg¨ szo most Ielsorolt különbözó ertelmezesei a
következó megegyezeseket mutatjak: a) A tömeg egymashoz hasonlonak nezett olyan egyenek meg nem
hatarozott nagysagu sokasaga, akiket egyIormasaguk miatt nem különböztetnek meg egymastol. b) Ez a meg
nem hatarozott nagysagu sokasag alaktalan.
Ha marmost az a) es b) teteleket összeIoglaljuk, ugy a tömeg meg nem szamolhato, vagy legalabbis meg nem
szamolt, hasonlo reszegysegekból alakult tagozatlan egesz.
2. Ezek utan elemezzük a tömeg különbözó tipusait. Nagyszamu ember egy helyen veletlenül is összegyúlhet,
mas szavakkal: terbeli akkumulaciojuk esetleges lehet. Ilyen a vilagvarosi utca este, az üzletek bezarasa utan,
vagy az embertömeg, amely szep nyari napon egy kirandulohely kerthelyiseget megtölti. Az, hogy emberek itt
veletlenül vannak együtt, mar mutatja, hogy szemelyIölötti egyseg az itt egybegyúlt embereket nem Iogja össze.
A jelenlevók altalaban nem ismerik egymast, ami nem jelenti azt, hogy kisebb összetartozo csoportok vagy
parok nem akadnak köztük, vagy hogy ismerósök veletlenül nem talalkoznak. Az egyes emberek, parok vagy
kisebb csoportok a legkülönbözóbb iranyokbol jönnek, mennek, es szüntelenül valtakoznak. Csak a zsuIoltsag
lathato kepe allando. Olyan embertömegek ezek, melyekben nagyon maganyosan erezhetjük magunkat es
amelyekbe azert is elvegyülhetünk, hogy a körülöttünk hullamzo tömeggel ellentetben, annal vilagosabban
erezzük elhagyatottsagunkat ('magam vagyok, de nem egyedül¨). Röviden: heterogen, nem egynemú
embertömeg ez, Iizikai, nem tulajdonkeppeni tarsadalmi jelenseg.
Kisse mas a helyzet nepszorakozohelyeken a mutatvanyosbodek elótti teren, vagy a szinhazi nezóteren
összegyúlt embereknel. A tömeget alkoto egyenek gondolat- es erzettartalmai ezeken a helyeken targyilag
azonosak. Targyuk a bemutatott mutatvanyok es az elóadott szinmúvek. Megvan-e itt a szemelyIeletti egyseg az
összegyúlt emberekben? Ha Iigyelembe vesszük, hogy a csoport lelkibelyegzó-vonasa az, hogy tagjai
mi-tudatban egyesülnek, mi-kapcsolatokban vannak egymassal, vagyis olyan lelki tevekenysegük van, mely
nem az egyes tagok között, hanem minden egyes tag es a szemelyIölötti csoport között keletkezik, ugy azt
mondhatjuk, hogy ez az egyseg itt sincs meg. Ha marmost ezt a gondolatot elmelyitjük, megallapithatjuk, hogy a
múelvezet eszmenyi Iormaja valoban az lenne, hogy a múveszi alkotast 'közössegben¨ elvezzük az egyeni
múelvezet helyett. Különösen vonatkozna ez a szinmúvekre es a zenere, kevesbe a kepzómúveszet es az
irodalom alkotasaira. Ez azonban annyit jelentene, hogy a múremeket közösen eljük meg. Valojaban azonban a
modern kulturIokon nincs mar erról szo, es a szinhazi közönseget ilyen ertelemben vett közössegnek nem
nevezhetjük. Nem nevezhetjük, megpedig azert, mert bar a targy, az elóadasra kerüló szinmú azonos, megis a
nezók lelki tartalma egyenenkent különbözó. Szaz szinhazlatogato az elóadott darabot szaz en eli at. Ugyanez
vonatkozik a hangversenyekre is, es egyaltalaban nem mondhatjuk, hogy a szinhazi közönseg vagy a
hangversenyen összegyúltek a múveszi elmenyben szubjektiven a többiekkel összekapcsoltan 'mi¨-nek erzik
magukat, vagy hogy ez a 'mi¨ targyilagosan is megvan. Jol megmutatja ezt a radioban közvetitett hangjatek,
melyet gyakran milliok hallgatnak vegig, ki-ki a maga lakasan, anelkül, hogy csak sejtelmük is lenne a velük
együtt hallgatok szamarol vagy megleteról. A legtisztabban megmutatkozik itt a hallgatok magatartasa, kik
mindnyajan külön 'en¨-ek, es nem erzik magukat 'mi¨-nek. Nem valtoztat ezen az sem, hogy a szinhazban vagy
a hangversenyteremben az emberek együtt vannak. A közönsegnek ezeken a helyeken nincsen szemelyIölötti
objektiv jellege, es csak annyiban különbözik ez a tömeg az elóbb jellemzett tömegtól, hogy együttletük
alkalmat ad idószakos, pillanatnyi csoportok kialakulasara. Ez a tömeg valoban reszesülhet a közönseg
elmenyeben, azonban ez nem Ieltetlenül szükseges.
Mas vonasokat mutat az, amikor meghivott közönsegnek adnak eló egy szindarabot, valami egyesület tagjainak,
vagy ünnepi jatekot rendeznek ilyeneknek. Ilyenek peldaul a bayreuthi Wagner-elóadasok, melyek joIorman az
egesz vilagrol egyesitik a Wagner-imadokat, vagy azok a diszelóadasok, melyeket peldaul valamilyen testület
(kongresszus) tiszteletere rendeznek. Ebben az esetben is nem az elóadott szinmú teremti meg a közösseget,
hanem a múveszi elmenyben egy mar meglevó közösseg tagjai egyesülnek, a közönseg szemelyIölötti, objektiv
jellegú csoport hordozoja, es a tagoknak itt igazi, mi-elmenyben van reszük. Csak nem szabad elIelednünk, hogy
a 'mi¨ mar megvan, meg mielótt a Iüggönyt Ielhuzzak es a karmester elIoglalja a helyet. Varakozasteljesen
A TÖMEG ÉS JELLEMZÕ
VONÁSAI
26
nezik es egy közösseghez tartozonak latjak magukat mar az elmeny elótt.
Ebben az összeIüggesben meg kell emlekeznünk azokrol az elóadasokrol is, melyeket valamilyen közösseg
tagjai rendeznek a közösseg többi tagja szamara. Bizonyos ertelemben azt mondhatnank, hogy itt a cselekvók
(latinul a szineszt 'actor¨-nak nevezik, az 'ago¨, cselekszem jelentesú szobol) es a nezók 'összeIolynak¨. A
nyujtott múelvezet ezert egeszen mas.
3. Mas tipus a csódület, amikor peldaul valamilyen utcai balesetnel szamos ember mint nezó összegyúl. Ha
marmost az ilyen tömeget jellemezni kivanjuk, legcelszerúbb, ha vegigkiserjük kialakulasat. Forgalmas hidrol
valaki vizbe veti magat. Elóször csak nehanyan allnak meg a jarokelók közül, azok, akik közvetlen közeleben
voltak, es az esemenyt lattak. A többi ember, aki azutan csatlakozik hozzajuk, utanzoösztönenek hatasa alatt
van. Nemcsak azert allnak meg, hogy ók is lathassak azt, amit kevesen lattak, hanem megallnak, mert latjak,
hogy a többiek allnak, es ugy velik, hogy 'törtent¨ valami. Erról kiserletileg is meggyózódhetünk. Alljunk meg
egy nepes utcan, es kinyujtott nyakkal nezzünk IelIele vagy magunk ele. Nehany pillanat mulva mar szamos
ember all körülöttünk, emberek, akik eppugy nem latnak semmit, mint ahogy mi sem latunk. Le Bon ezt a
jelenseget ragalyhoz hasonlitja. Valojaban azonban csak arrol van szo, hogy emberek utanozzak egymast. Es az
összegyülekezes az utanzas következmenye. Az igy összegyúltek belsóleg többnyire erdektelenek, es az aldozat
sorsa 'nem szivügyük¨. Az esemeny szenzacioehsegüket elegiti ki. Ingyenes szinielóadas vagy cirkusz. Jol
latjuk ezt abban, hogy az összegyúltek gyakran közönyös vagy szivtelen megjegyzeseket tesznek, melyekben
semmi sem mutatja, hogy egy ember sorsarol van szo. Geiger ket szep megIigyelessel bizonyitja ennek
helyesseget; elsó esetben IilmIelvetel celjaira vizbe ugrott egy leany, es a szcenarium ertelmeben egy 'nemes
iIju¨ megmentette. Par hettel kesóbb, majdnem ugyanazon a helyen, egy leany öngyilkossagi szandekkal a vizbe
ugrott, es egy bator Iiatalember nagy nehezen megmentette. Marmost, eltekintve attol, hogy az összegyúltek
csak nagyon kevesen voltak tisztaban az elsó jelenet igazi celjaval, a nezók mindket esetben teljesen egyIorman
viselkedtek. A masodik esetben is ugy viselkedtek, mintha valami izgalmas Iilmet neznenek vegig, es szinte
sajnaltak, hogy a bator megmentónek hamarosan sikerült a vizbe ugrott leanyt kihuznia es igy a szenzacio
legnagyobb resze, a leany halalvergódese es elmerülese nem törtent meg. Ebból azonban nem szabad az
összegyúlt egyenek lelki aljassagara következtetnünk, a jelenseg magyarazata inkabb a nagyvarosi emberek lelki
elszigeteltsege, kik megszoktak mar azt, hogy 'semmi közük sincs masok dolgaihoz¨, 'nem avatkoznak bele
masok ügyeibe¨. Jol latjuk ezt, ha a jelenet egyik nezójet masnap egy tüntetó Ielvonulas tagjanak kepzeljük. Ha
ilyenkor egyik elótte meneteló ember a hósegtól elveszti eszmeletet es összerogy, több mas tarsaval együtt
azonnal odaugrik majd, es igyekezni Iognak eszmeletlen tarsukat magahoz teriteni. Az elóbb jellemzett
jelenseget ebben az esetben a körejük seregló, sorIalat alkoto nezók között lathatjuk. A jelenseg magyarazata,
hogy a tüntetó Ielvonulasban reszt vevó ember mar egy közösseg tagja es a többiek, akik körülötte Iaradoznak,
ugyancsak ennek a közössegnek tagjai, es mint ilyenek, a közösseg egyik tagjat akarjak megmenteni.
Az ilyen csódület tipikus közönsege olyan emberek, akiknek semmi dolguk sincs, az utcan 'logok¨, a celtalanul
'setalok¨, emberek, akik halasak mindenert, amivel haszontalan idejüket kitölthetik. Hivatasos nezók. Ha
marmost ezt a gondolatot összekötjük ama gondolatokkal, melyeket a nezókkel es cselekvókkel kapcsolatban
mar elmondtunk, ugy azt is mondhatjuk, hogy az ilyen tömeget alkoto egyenek csak nezók, a cselekvók
hianyoznak. Az ilyen csódület Ieltetele a modern varosok tarsadalmi szerkezete es Iorgalmi viszonyai, az, hogy
minden pillanatban, gyakran sok szaz, vadidegen ember Iordul meg ugyanazon a területen.
Jol mutatja ezt, ha ugyanilyen nyilt utcan törtenó balesetet olyan kis Ialuban kepzelünk, ahol mindenki ismeri
egymast. Itt is csódület tamad, azonban egeszen mas jellegú. A szerencsetlenül jart emberen mindenekelótt
balesetenek közvetlen szemtanui akarnak segiteni, es a kesóbben csatlakozok önkent reszt vesznek a mentes
munkajaban. A tulajdonkeppeni csódület csak a mar bevegzett mentó munka utan, mint Ialusi pletyka
mutatkozik. Összegyúlnek a mentók es a közvetlen tanuk körül, akiknek akkor el kell mondaniok a törtenteket.
Nyilvanvalo, hogy szamos nezónel itt is nagy szerepe van a kivancsisagnak, mig azonban a nagyvarosi
csódületekben a kivancsisag csak szenzacioehseg, ebben az esetben a kivancsisag szemelyes es tarsadalmi
reszvettel is keveredik. Az utcai csódületek mas arnyalatat mutatja, amikor csak azert gyúlnek össze, hogy
lassanak valamit. Körülalljak a csemegeüzlet kirakatat, amelyben eló rakok vagy teknósbekak maszkalnak,
szajtatva nezik a leggömböket, melyeket a szerencsetlen leggömbarus veletlenül eleresztett. Az ilyen csódületek
A TÖMEG ÉS JELLEMZÕ
VONÁSAI
27
neha Iogadasi kedvvel is parosulnak, Ióleg az angolszasz orszagokban.
4. Az ilyenIele csódületek nem mutatjak a tarsadalmi objektiv kepzódmenyek jelleget, es a resztvevók ket
tipusat különböztethetjük meg bennük, azokat, akik valoban latjak a csódület okat es masokat, akik óket
utanozva, egy 'erdekes¨ latnivalo remenyeben csatlakoznak hozzajuk. Az ilyen csódületekben nem
beszelhetünk sajatos kollektiv erzesról, es mint a tapasztalat mutatja, a csódületet alkoto egyenek mindegyike
'sajat maganak¨ bamul. Bizonyos azonban, hogy az eIIele csódületek nemelykor önkent egyenló cselekvesekre
vagy egyIorma viselkedesre ragadtatjak magukat. Igy, ha elóbbi peldankat tovabbvezetjük: a vizbe ugrott leanyt
vegre nagy nehezen kimentik, es az izgalom tulajdonkeppeni oka ezzel el is mulik. Ott Iekszik az atazott ruhaju,
zilalt, kusza haju leany a kövezeten. Meg Ielig eszmeletlen, es ketszeresen szanalomra meltonak túnik. A
körülallok közül valaki veletlenül kiejti e szavakat: 'boldogtalan szerelem¨, 'elcsabitottak¨, 'nyomoraban tette¨,
es maris megnyilnak az erszenyek, elóször az egyik, azutan a masik ember vesz eló penzt, azutan majdnem
mindnyajan, kiveve azokat, akik mint a mutatvanyosbodek körül szoktak, elodalognak, amikor a perselyes
ember hozzajuk közeledik. Ezt a helyzetet is sokan sokIelekeppen igyekeztek megmagyarazni, legtöbben
utanzast es ragados peldat talaltak benne. Egy masik pelda közelebb visz a kerdes megoldasahoz, jelesül ahhoz,
hogy ezt a jelenetet egyeni utanzassal lehet-e megmagyarazni, vagy pedig Iel kell teteleznünk, hogy az
összegyúltekben objektiv kapcsoltsag erzese van, es ennek eredmenye a most leirt kollektiv magatartas. Egy
rendór igyekszik valamilyen csódületet Ieloszlatni. Az eredmeny nemelykor nem mindig ellenallas az
allamhatalom kepviselójevel szemben. Nehanyan eltavoznak majd a rendór szavaira, masok talan 'egyesült
eróvel¨ allast Ioglalnak a rendórrel szemben. Vajon testületi szellem az inditeka ennek az ellenallasnak, vagy
pedig az egyes emberek azert tanusitanak ellenallast, mert nem akarjak, hogy a rendór szorakozasukban zavarja
óket? Vagy pedig csak az az ellenallas magyarazata, mert altalaban nem szeretik a rendóröket? Mas szavakkal:
halmozott egyeni ellenallasrol vagy kollektiv ellenallasrol van itt szo? Egyes embereknek csak azert van
batorsaguk ellenallni, mert sokan vannak? Es ha kollektiv ellenallasrol van szo, azert következik ez be, mert a
rendóri parancs pillanataban mar megvolt a csoportegyseg, vagy pedig a csoportegyseget, amely a tenyleges
ellenallasban nyilvanul meg, csak a rendór parancsa valtotta ki? Latjuk, hogy szamos kerdes tolakodik elenk.
Igyekezzünk nehany gondolattal megvilagitani ezt a helyzetet. Valoban vannak, akik mint egyes emberek, nem
szeretik a rendórseget, különösen akkor, ha az aktualisan megzavarja szabadsagtudatukat. Masreszt azonban az,
hogy egy utcai jarokeló engedelmeskedik a rendórnek es hallgat a szavara, mert a rendórnek gumibotja,
revolvere es kardja van, sipjaval segitseget hivhat es vele szemben az utcai jarokeló vedtelen, viszont szaz Ióból
allo tömeg ellenallast Iejt ki, meg nem bizonyiteka a kollektiv magatartasnak. A csódület tagjainak batorsaga
nem kollektiv ertelemben is Iokozodhatik. Egyszerú, gyors szamolas lehet az alapja: szaz ember ellenallast
Iejthet ki egy szal rendórrel szemben, mert mindegyikükre csak 1/100 rendór jut. Figyeljük meg azonban, hogy
az ellenallas a rendórrel szemben eleinte altalaban passziv termeszetú. Egyes ember, amikor a rendór megallitja,
hallgatva vagy morogva, azonban engedelmeskedik. A csódület azonban elóször meg se hallgatja a rendórt, a
jelenlevók, akikhez a rendór odalep, ugy tesznek, mintha nem is nekik beszelne, elindulnak, hogy par pillanattal
kesóbb a csoportnak egy masik reszen ismet megalljanak. Nyilvanvalo, hogy itt utanzoösztönünk
tevekenykedik, mert ha rendór nem is jön, akkor is sokaig együtt maradnak meg azutan, hogy mar semmi
latnivalo nincs. Varjak, hogy mikor 'oszlanak Iel¨, mikor indulnak el legtöbben, hogy a Ieloszlast is
utanozhassak. Ugyanez a helyzet a rendóri beavatkozasnal is. Mintha csak azt varnak, hogy valaki azt mondja:
'kezdje el valaki, es akkor mi is követni Iogjuk¨. Elmondhatjuk, hogy a batorsagot itt nem annyira a csódület
tagjainak kollektiv magatartasa okozza, mint inkabb az, hogy a csódület tagjai nevtelenek, es a passziv ellenallas
ebból ered. Csak amikor a rendór tettlegesen beavatkozik, megragad valakit, 'kiemel a tömegból¨, vagy ha a
csódület valamelyik tagja erószakosan lep Iel vele szemben es peldaul mellbe vagja a rendórt, akkor mutatkozik
a csódületben aktiv ellenallas, amely azonban mar kollektiv magatartast mutat.
A pelda a hataresetek köze tartozik. A csódület olyan jelenseg, amely bizonyos körülmenyek között atmenetet
alkothat rövid eletú emocionalis csoportosulashoz, amit tarsadalmon kivüli tenyezók megkönnyithetnek. Ilyen
tenyezók a terbeli együttlet es az atmenetileg egyiranyu, ugyanarra a targyra központositott kivancsisag. Ha
marmost az igy összegyúlt emberekkel szemben kivülról Iellep valaki, aki a csódületet egyseges targynak nezi,
ugy a sokasag atmenetileg csoportta valhat. Ugy is mondhatjuk, hogy peldaul szaz összegyúlt ember meg szaz
különallo egyen, de aki szemben all velük, csoportnak latja óket, szamara optikai egyseget jelentenek.
Kerdesünk marmost ugy hangzik, milyen hatasa lehet az egybegyúltekre annak, hogy tudatossa valik bennük az,
A TÖMEG ÉS JELLEMZÕ
VONÁSAI
28
hogy valaki kivülról osztatlan egesznek nezi óket, es mint osztatlan egesszel banik velük. A szetoszlato
parancsnal mindenki ugy viselkedik, mintha nem rola volna szo, ha azonban a rendór galleron ragadja
valamelyiket, ugy tesznek, mintha valamennyiüket galleron ragadta volna. Felebred bennük az összetartas, ami
mar a csoportlet egyik jele. Mas kepet latunk, ha nem allo, hanem mozgo, helyet valtoztato csódületról van szo.
Peldaul ha nehanyan valamilyen celbol megindulnak, es masok egymas utan csatlakoznak hozzajuk. ('Gyerünk
a varba!¨) Elóször csak nehanyan vannak, azutan egyre többen lesznek, mig vegül kialakul egy tüntetó menet.
Itt mar atmeneti jelenseget latunk a Iorradalmi tömeg Iele, mely külön tipus.
5. Ismet mas jelenseg a panik. Altalanos IelIogas szerint ez heterogen elemekból összetevódött kollektiv
kepzódmeny, mely a remület pillanataban egynemúve valik. Ez a IelIogas teves: kepzeljünk el egy nagy
aruhazban több szaz embert. Fel es ala jarkalnak, vasarolnak es nezelódnek. Egyszerre valamelyik arusitoasztal
mellól halvany Iüst emelkedik Iel, amit meglatnak nehanyan, es valamelyikük elkialtja magat: 'Túz van!¨
Ebben a pillanatban a jelenlevók mind kiIele rohannak. Minden egyes embernek csak az a kivansaga, hogy
kimeneküljön. Eletben az marad, aki idejekoran ki tud bontakozni a többiek közül, eleri az ajtot es az utcara
kijut. A veszedelem a jelenlevóket külön-külön, mint egyes szemelyeket Ienyegeti. Ezert minden egyes
emberben külön ebred Iel az eletakarat, es a vak eletakarat hatalmasodik el rajta, amikor kimeletlenül Iellök es
legazol mindenkit, gyengebb nóket es gyermekeket, akik utjaban vannak. A szinhazegesekról, elsüllyedó
hajokrol szolo jelentesek telve vannak ilyen leirasokkal. Minden egyes ember elkeseredett harcot viv eleteert,
mindegyik elni akar, meg ha valamennyi többi ember el is pusztul. Az ember soha nem annyira egyes leny, mint
a panikban.
Nem valtoztatnak allitasainkon a kivetelek sem. Az, hogy az anya berohan az egó hazba gyermekeert,
megmenti, de ó maga az egó hazban leli halalat, nem a panik körebe tartozik, es a csaladi elettel magyarazhato
esemeny. Ugyanigy nem jelent ebból a szempontbol semmit az sem, hogy nehany ember a panikban hósies
önIelaldozassal a többieket akarja megmenteni. Magas erkölcsi es ertelmi szinvonalon allo emberek ezek,
akiknek magatartasat a panik csak veszelyezteti, de az altalanos remület es Iejetlenseg nem tud elhatalmasodni
rajtuk. Kollektiv egyseget hiaba keresünk a panikban.
6. A tömeg eddig elemzett tipusai mind terben es idóben pillanatnyilag erzekelhetó sokasagok, melyek eppen
ebben különböznek egy testület vagy egyesület tagjaitol, ahol a sokasagnak nem kell Ieltetlenül együtt lennie, es
megis megvan a testület vagy egyesület kepzeteben. Testület testület, egyesület egyesület marad akkor is, ha
tagjaik nem gyúlnek mind egy helyen es egy idóben össze, ha tagjaikat nem latfak együtt. Az elózó tipusokat
optikai egysegeknek nevezhetjük. A nezó az egy helyen tömörült sok embert egyseges targynak, egv csomo
embernek latja, mig a testületeket es egyesületeket alkoto reszeknek, az egyes embereknek tartos szerkezeti
egysege van. A Iogalomnak itt nem optikai erzekeles az alapja, hanem az a lathatatlan egyseg, a csoport, amely
miatt a reszeket 'tagok¨-nak nevezzük es egyseges sokasagnak minósitjük. Ehhez azonban mindjart uj kepzet is
jarul, a vezetes gondolata. Az egyseges sokasag aktiv es passziv reszre, vezetókre es vezetettekre bomlik,
amikor is viszonylag mellekes most, hogy az aktiv reszt egy szemely, nehany szemely, vagy egy reteg kepviseli.
A vezetóket elkülönitjük a sokasagtol, a tömeg kevesekre ('kivalasztottakra¨) es sokakra oszlik, Ielmerül a
vezetes kerdese a tömegben es vele a kerdes, hogy a csoportra megallapithato törvenyszerúsegek vonatkoznak-e
es mennyiben vonatkoznak a tömegek es vezetók viszonyara. Figyelembe kell vennünk tovabba, hogy amikor a
'keveseket¨, akikben vezetóket lat a sokasag, szembeallitjuk a sokasaggal, akkor tarsadalmi oldalarol
vizsgaljuk ezt a jelenseget, mig mas gondolati összeIüggesekben, amikor a közösseg mozzanata kerül elóterbe, a
'kevesek¨-et szüksegkeppen a 'sokak¨-hoz kell szamitanunk.
Megvilagitja az elmondottakat a következó keptipus, a testület (kollegium) es a gyúles. A testület objektiv
jellegú tarsadalmi egyesüles. Hordozoja több szemely, kiknek szama azonban korlatolt. Rendeltetese bizonyos
Ieladatok megoldasa, emiatt az intencionalis jelleg nyomatekosan kiIejezesre jut benne, viszont az emocionalis,
indulati vonasok altalaban nem ervenyesülnek. Ilyen testületek a parlamentek, egyletek vezetósege,
valasztmanya, vegrehajto bizottsaga, hatosagok tisztviselói, peldaul biroi tanacsok stb. Ezekben is különbseget
tehetünk vezetók es vezetettek között, ez a viszony azonban a testületek szerkezete szerint különbözóen alakul,
es mas egy biroi tanacsban, mint valamilyen egyesület vezetósegeben. A vezetó gyakran csak 'elsó az egyenlók
A TÖMEG ÉS JELLEMZÕ
VONÁSAI
29
közt¨, Ieladata technikai es nemritkan csak reprezentalo. Mas esetekben, ahol a testületet nem egyenló
szaktudasu emberekból allitjak össze es csak a vezetó az, aki szaktudassal rendelkezik, a tagok majdnem kivetel
nelkül elIogadjak a vezetó velemenyet. A vezetók es vezetettek ellentetet ebben az esetben a tudas különbözó
Ioka enyhiti, de ugyanigy csökkenti esetleges ellentetüket az is, hogy a testület aranylag keves tagbol all, es
hogy szandekosan 'targyilagosak¨ akarnak lenni. Termeszetes, hogy amikor testületról beszelünk, múködó
testületre, es a tagokra, mint a múködó testület tagjaira gondolunk, es nem a tagok viszonyara testületükhöz
vagy egymashoz, hivatalos tevekenysegükön kivül. Az idevago jelensegekkel mar Ioglalkoztunk, es az
elmondottak megismetlese Ielesleges.
7. Vegezetül ebben az összeIüggesben meg kell emlekeznünk a gyúlesról. Kivülról nezve a gyúles szinten
emberek egy helyen es egy idóben valo tömörülese, azonban bizonyos elóre megallapitott es a gyúlesen reszt
vevók altal tulnyomoreszt mar elóre ismert cel vagy celok erdekeben. Ezt a celt (celokat) a gyúlest egybehivok
hatarozzak el, es tudatjak elóre vagy/es a helyszinen a megjelentekkel. A gyúlesból hianyzik tehat a veletlen es
esetlegesseg mozzanata, ami megvan peldaul a csódületben.
A gyúlesnek ket Ió Iajat különböztetjük meg: a) valamilyen 'csoport¨ tagjainak gyúleset, ilyenek peldaul a
Magyarorszagi Vas- es Femmunkasok Központi Szövetsegebe tartozo vas- es rezesztergalyosok, marosok stb.
evi taggyúlese, vasarnap delelótti istentisztelet, csaladi tanacs, ertekezletek stb; b) alkalmi, ismert latin
kiIejezessel ad hoc gyúles, mint amilyenek a nepgyúlesek, valasztoi gyúlesek, kepviselók beszamoloi valasztoik
elótt stb. Tagabb ertelemben ide szamithatjuk a szinhazi es hangverseny-latogato közönseget is. A kettó (a es b)
között az a különbseg, hogy mig a gyúlesek elsó Iaja (a) tartos, szemelyek Ieletti kollektiv egysegek jegyeben
zajlik le, es ennek megIelelóen csak a csoport nezópontjabol itelhetó meg, amelynek eletIunkcioja, addig a
gyúlesek masik Iajanal (b) a kollektiv egyseg objektiv ertelemben nincs, es ha Iel is tesszük, hogy megvan,
akkor is csak a gyúles tartama alatt van meg, mert csak magan a gyúlesen alakulhat ki es tapasztalhato.
Ezenkivül az a) Iajhoz tartozo gyúleseknel nem szükseges, hogy valamennyi tag szemelyesen jelen legyen a
gyúlesen, es a viszonylag kis tagletszamu egyesületeket kiveve, valamennyi tag nincs is jelen. Ennek ellenere
azonban a gyúles 'hatarozatkepes¨, a jelenlevók az egesz egyesülest kepviselik, es az egesz egyesüles neveben
döntenek az elóterjesztett kerdesekben. (Bizonyos tekintetben kivetel a reszvenyesek gyúlese, ahol bizonyos
szamu reszvenyes megjeleneset törveny követeli.) A kollektiv egyseg, melyet a gyúles kiIejez, több egyenre
vonatkozik, mint ahanyan pillanatnyilag ott vannak, az egyesüles összes tagjaira vonatkozik. Ezzel szemben a
nepgyúles kollektiv egysege, amennyiben megvan, csak a gyúlesen jelenlevókre terjed, es semmikeppen sem
vonatkozik azokra, akik nincsenek ott. (Gondoljunk arra, hogy tavollevók neha levelben vagy tavirattal közlik a
gyúlesen reszt vevókkel csatlakozasukat a gyúles hatarozataihoz.)
Melyitsük el most valamivel jobban a kollektiv egyseg kerdeset. A partgyúles (kongresszus) es a valasztoi
gyúles különbsegei utbaigazitanak. Mindkettót part hivja össze, a partgyúlesen azonban csak küldöttek vehetnek
reszt, mig a nepgyúlesen akarki ott lehet. A partgyúles tevekenyseget es resztvevói magatartasat megszabja a
partprogram, es a gyakran eles vitak soha nem lepik at a program kereteit, a Ielszolaloknak csak egeszen
kivetelesen 'robbantas¨ a celja. ('A celban mindnyajan egyetertünk, es csak a celhoz vezetó eszközök
megvalasztasaban van köztünk különbseg.¨) A valasztok gyúlese nyilvanos, ellenIelek is megjelenhetnek. A
szonokok celja ismertetni a part allaspontjat a napirenden levó kerdesben, megerósiteni a parthoz tartozok
meggyózódeset, lelkesiteni óket, meggyózni igazukrol az ingadozokat es uj hiveket szerezni 'igazsaguknak¨ a
közönyösek es azok közül, akik nem döntöttek meg allasIoglalasuk kerdeseben. Kerik a megjelentek bizalmat es
azt, hogy bizalmuknak a szavazas alkalmaval adjanak kiIejezest. Az esetleg jelen levó ellenIelek igyekeznek a
szonokokat közbeszolasaikkal megzavarni, meg akarjak akadalyozni az egyseges hangulat kialakulasat, vagy a
gyúles 'sima es meltosagteljes leIolyasat¨, megzavarjak a gyúlest, neha verekedesre is sor kerül, es sikerül a
gyúlest 'robbantaniok¨. Ebben az esetben, ha az ellenIelek is ott vannak, bajosan beszelhetünk mar kollektiv
egysegról, mint ahogy Geiger talalo megjegyzese szerint nincs kollektiv egyseg a harcteren egymassal szemben
allo csapatok között sem.
8. Ezek utan most meg csak a teljesseg kedveert rögzitsük meg gondolatban a forrongo sokasagot. Kepzeljünk
A TÖMEG ÉS JELLEMZÕ
VONÁSAI
30
el egy szabad eg alatt tartott nagygyúlest a Iorradalmi erjedes idejeben. Ez a targya a legtöbb idevago
kutatasnak. Miket Iigyelhetünk meg a Iorrongo tömegen? Terben összegyúlt sokasag ez, melyet vezetók
iranyitanak, vezetók, akiket a mozgalom sikere szerint hósöknek, a nep baratainak, vertanuknak, lelkiismeretlen
agitatoroknak, uszitoknak, Ielelótlen demagogoknak neveznek. Az egybegyúltek heves izgalom allapotaban
vannak, egyes kutatok szerint könnyen beIolyasolhatoak es Ianatikusak. Hianyzik belólük az egyen minden
erkölcsi es szellemi ereje, erkölcsi es ertelmi szinvonaluk kisebb, mint a tömegen kivül, ugyanakkor azonban
minden korlatot attörnek, es Iokozott mertekben megmutatkoznak indulataik, a gyúlölet, nagylelkúseg es
vakmeróseg. Dühös rombolni akaras, minden epitóeró es -szandek teljes hianya a tovabbi ismertetójelek,
melyeket szaporithatunk nehany, a Iorradalmi tömeg szerkezetere vonatkozo megjegyzessel.
A csódületnek nincs vezetóje es szerkezetet nezve nem is lehet. Katonacsapatot vezetnek, a dolgozo
rabszolgacsapatnak vezetóje van, ezeket a vezetóket azonban külsó eró allitja helyükre, eró, mely kenyszerrel
együtt tartja a csapatok tagjait. A Iorradalmi tömegnek is van vezetóje, aki azonban magabol a tömegból kerül
ki, es akit a tömeg valasztas nelkül vezetójenek ismer el; nem Iizikai eró allitja elre, hanem a tömegben reszt
vevók önkentes, erzelmi aktusa. A Iorradalmi tömeg objektiv csoportjelleget mar ez is bizonyitja.
Az objektiv csoportjelleg tovabbi bizonyiteka a Iorrongo tömeg aktivitasa. Aktivitast lathatunk a csódületnel is,
amikor ellenall valamilyen kivülról hato erónek, ez az aktivitas azonban vedekezó, repulziv, sokszor csak
passziv ellenallas. A Iorradalmi tömeg aktivitasa tamado, gyakran ott is megmutatkozik, ahol nem ütközik
ellenallasba. Azonkivül mindig bizonyos, rajta tulmenó intencionalitas, szandekossag is van benne, melyet nem
talalunk meg a csódületben. A Iorradalmi tömeg intencionalitasa szolgalataba allitja eróit, melyek
megnyilvanulasukban arra mutatnak, hogy szemelyIeletti, kollektiv Iorrasuk van. A Iorradalmi tömegben a
csoport valamennyi belyegzóvonasat megtalaljuk. A Iorradalmi tömeg ezert csoport, es a következókben
csoportjelleget bizonyito vonasai Ielsorolasa utan mint csoportot vizsgaljuk.
9. Emlitettük mar, hogy a tömeg hatoerejet es a hatalmakat, melyek a Iorradalomban kiszabadulnak belóle,
nem magyarazhatjuk meg a tömegben reszt vevó egyenek egyeni energiainak összegevel. A legtöbb kutato, aki
tömeglelektannal Ioglalkozik, ebból a kerdesból indul ki, es erre igyekszik Ielepiteni elmeletet. Egy bizonyos
pillanatban, valamiIele addig Iigyelemre nem meltatott külsó inger következteben, összegyúlnek emberek, akik
különben szamos szallal kapcsolatosak, pillanatokra, orakra vagy napokra elIeledkeznek tartos tarsadalmi
kapcsolataikrol, es közösen olyan cselekedeteket visznek veghez, melyek tartalmuk es szerkezetük szerint
egeszen tavol allnak tólük mint egyenektól, ugyanakkor azonban teljesen tavol allnak addigi tarsadalmi
kapcsolataiktol is. Mar ez a jelenseg is elegge bizonyitja, hogy a Iorradalmi tömegnek külön törvenyszerúsegei
vannak. Ha marmost ezt a jelenseget összekapcsoljuk eddigi ismereteinkkel, ugy meg a következóket
allapithatjuk meg. Nincsen igazi Iorradalom, amelyben tömegek reszt ne vennenek. Ha különbseget teszünk
ertek, mint alakito elv es tarsadalmi Iorma, mint az alakito elv eredmenye között, ugy azt mondhatjuk, hogy a
Iorradalom celja a regi idejetmult ertekek helyebe allitott es helyesnek tartott uj ertekek alapjan a tarsadalmi
Iormak összezuzasa, hogy helyükbe az uj ertekek alapjan uj tarsadalmi Iormakat letesitsenek. Ilyen modon
minden Iorradalom ket Iolyamatbol all, rombolo es alkototevekenysegból. A rombolo munkat a Iorradalmi
tömegek vegzik el. A Iorradalom egesz ideje alatt a tarsadalom szüntelen erjedesben, nyugtalansag allapotaban
van, es a Iorradalom veget eppen az jelenti, amikor a diszharmonia helyebe uj harmonia lep.
Ami mar az ertekek Ielcsereleset es egymasutanjat illeti, Iigyelembe vehetjük a következóket. A nemesseg
szamara nyilvan az allam a döntó szocialis Iorma, ez az oka, hogy a Irancia nagy Iorradalom elsósorban az
allamhatalom megvaltoztatasara törekedett, röviden 'allamIorradalom¨ volt. A polgarsag sokkal
lenyegesebbnek tartja az allamIormanal a kò:ga:dasagot. Az utobbi evek nemet Iorradalma ezert az allam
szerkezetenek atalakitasaval csak aranylag keveset ert el. A polgarsag mint uralkodo reteg, nem tartja tulsagosan
jelentósnek az allamIormat, viszont annal nagyobb ellenallast Iejt ki minden olyan kiserlettel, mely a gazdasagi
elet atalakitasat celozza, es inkabb hajlando eltúrni az allamIormanak minden elkepzelhetó alakulasat, ha ezzel
meg tudja menteni gazdasagi rendszeret, vagy legalabbis ugy latja, hogy gazdasagi eleteben az allam
közvetlenül nem Ienyegeti. Ha marmost a reIormacioban is Iorradalmi mozgalmat latunk, amit annal is
könnyebben megtehetünk, mert a reIormacio kapcsolatos volt a paraszthaborukkal, ugy nyilvanvalova valik,
hogy ebben a korban a tarsadalom vallasi Iormai voltak a legnevezetesebbek az uralkodo reteg helyzetere. Sorba
A TÖMEG ÉS JELLEMZÕ
VONÁSAI
31
allitva az eddigieket:
Isten egyhaz Iejedelemseg.
Hatalom allam nemesseg.
Szabadsag közgazdasag polgarsag.
E sorokban, melyek különbözó Iorradalmakbol levont, tipikusan jellemzó vonasokat tartalmaznak, a sorok elsó
tagja megmutatja az erteket, a masodik tag az ennek az erteknek megIeleló tarsadalmi rends:ert es vegül a
harmadik tag a tarsadalomnak azt a reteget, amely ellen a Iorradalom elsósorban iranyult.
10. Minden csoportban ket lenyeges alkotoelvet különböztethetünk meg, közösseget es tarsadalmat, vagyis
kapcsoltsagot a lenyegben es kapcsoltsagot rend altal. Ha ezt a ket elvet a Iorradalmi tömegre vonatkoztatjuk,
ugy minden tovabbi nelkül megallapithatjuk azokat a mozzanatokat, melyek a tömeg egyes tagjait közössegbe
kapcsoljak. Ezek a mozzanatok a Iorrongo tömegnek nagyjabol azonos gazdasagi helyzete, valamint az is, hogy
a Iennallo rendet tagadja es eppen tagadasa az, amelyból, ha a helyzet erre alkalmasnak latszik, aktiv
cselekedetek erednek. A Iorradalmi tömeg cselekedeteinek jellemzese es maganak a Iorradalomnak
szocialpszichologiai es pszichoszociologiai atvilagitasa azonban mar a Iorradalmak szociologiajanak Ieladata es
kivül all ezeken a vizsgalatokon.
A TÖMEG ÉS JELLEMZÕ
VONÁSAI
32
4. fejezet - PAUL WATZLAWICK -
JANET HELMICK BEAVIN - DON D.
JACKSON
4.1. AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ
PRAGMATIKÁJA
Az emberi kommunikacio tanulmanyozasat harom területre oszthatjuk Iel: szintaktikara, szemantikara es
pragmatikara. Ezt a Ielosztast eredetileg Morris javasolta, majd tóle Carnap vette at es beepitette a szemiotika (a
jelek es nyelvek altalanos elmelete) diszciplinajaba. Az elsó terület Ioglalja magaban az inIormacio
tovabbitasanak problemait, ezert ez elsódlegesen az inIormacioelmeleti szakertók szIeraja. Ezek Ióleg a kodolas,
a kommunikacios csatornak, a kapacitas, a zaj, a redundancia es a nyelv különIele statisztikai sajatossagainak
problemaival Ioglalkoznak. Ezek a problemak elsódlegesen s:intaktikus jellegúek, es az inIormacio teoretikusai
szamara az üzenetek szimbolumainak ertelme, jelentese erdektelen. A jelentestartalom a szemantika területere
tartozo kerdes. Lehetseges szimbolumok egesz sorat tovabbitani szintaktikus szempontbol igen pontosan, es
ezek megis ertelmetlenek, ha a szimbolumok kibocsatoi es beIogadoi elózóleg nem egyeztek meg a
szimbolumok jelenteseben. Ebben az ertelemben minden közös inIormacio Ieltetelezi a szemantikai konvenciot.
Vegül pedig a kommunikacio erinti a magatartast, es ez a kommunikacio pragmatikus arculata. Ilyen modon
ugyan lehetseges Iogalmilag különbseget tenni a harom terület között, megis ezek egymastol kölcsönös
Iüggesben, egymassal kölcsönös kapcsolatban vannak. Amint George irja: 'sok szempontbol igaz az, hogy a
szintaxis matematikai logika, a szemantika IilozoIia vagy tudomanyIilozoIia, es a pragmatika lelektan, de ez a
harom terület nem különül el elesen egymastol¨.
Ez a könyv mindharom területet erinti, de Ióleg a pragmatikaval Ioglalkozik, vagyis a kommunikacio hatasaival
a magatartasra. Ebból a szempontbol mindjart a kezdetkor ki kell jelenteni, hogy a kommunikacio es a
viselkedes (vagy magatartas) Iogalmait gyakorlatilag szinonimakent hasznaljuk. Ugyanis a pragmatikanak
nemcsak a szavak, a szavak alakzatai es jelentestartalmai kepezik adatait, amelyek a szintaktika es a szemantika
kizarolagos adatai, hanem a szavak nem verbalis kiserójelensegei es a test kiIejezó megnyilvanulasai (body
language) is. Sót, meg a magatartasbeli megnyilvanulasokhoz hozza kell tennünk annak a kontextusnak a
kommunikacios jelzeseit, amelyben a közles Iolyik. Igy tehat a pragmatika szempontjabol nemcsak a beszed,
hanem mindenIele viselkedesmod kommunikacio, es mindenIajta kommunikacio meg a szemelytelen környezet,
kontextus kommunikacios ingerei is hatnak a viselkedesre.
Tovabba nem csupan a kommunikacio beIogadora gyakorolt hatasaval Ioglalkozunk, mint a pragmatika
altalaban, hanem ami ezzel elvalaszthatatlanul összeIonodott, a beIogado reakciojanak hatasaval a
kommunikatorra is. Kevesbe iranyitjuk tehat a Iigyelmünket a kommunikalo es a jel vagy a beIogado es a jel
viszonyara, sokkal inkabb erdekel bennünket a kommunikalo es a befogado vis:onva, ahogyan azt a
kommunikacio kò:vetiti.
4.1.1.
4.1.1.1. INFORMÁCIÓ ÉS VISSZAJELENTÉS
A hagyomanyos lelektan reiIikalta az embert, es egyedi pszichologiai szerkezetkent Iogta Iel. Freud volt az, aki
ezzel a hagyomannyal nagyreszt szakitott, amikor bevezette a magatartas pszichodinamikus elmeletet. Freud
erdemeit e helyen nem kell targyalnunk, temank szempontjabol azonban elmeletenek egy oldala emlitest
33
erdemel.
A pszichoanalitikus elmelet olyan konceptualis modellen alapul, amely korszerú volt keletkezesenek idejeben,
az akkori episztemologiahoz merve. Az elmelet azt tetelezte Iel, hogy a magatartas intrapsziches erók
kölcsönhatasanak eredóje, amely erók a Iizikai energiamegmaradas es energiaatalakulas törvenyeit követik.
Norbert Wiener, amikor ezt a korszakot jellemzi, azt irja, hogy a korszak nyelvezetet uralta az energia Iogalma.
Egeszeben veve a klasszikus pszichoanalizis elsódlegesen az intrapsziches, szemelyisegen belüli Iolyamatok
elmelete volt, es ahol szembetúnóen megnyilvanult az interakcio a külsó erókkel, azt a pszichoanalizis csak
masodlagosnak tekintette, mint az peldaul a 'masodlagos betegsegelóny¨ koncepciojaban is lathato
(termeszetesen az ugynevezett 'neoIreudianusok¨ sokkal nagyobb hangsulyt helyeztek az egyen es a környezet
interakciojara). Eppen a környezettel valo kölcsönhatas problemaja tulajdonkeppen ott van, ahol az
informaciocsere, azaz a kommunikacio koncepcioja nelkülözhetetlen. Lenyeges különbseg van a
pszichodinamikus (pszichoanalitikus) modell es a környezetorganizmus interakcio ujIajta IelIogasa között, ezt
a különbseget a következó pelda erzekeltetheti: Ha jaras közben megrugunk egy kavicsot, az elgurul, majd
valahol megall. Ami törtent, megmagyarazhato az energia Iogalomköreben; az esemeny kimenetelet olyan
tenyezók hataroztak meg, mint a rugas ereje, a kavics nagysaga es alakja, valamint a talaj minósege, amelyen a
kavics gurult. Ha viszont az ember kavics helyett kutyaba rug bele, a kutya esetleg Ielugrik es megharapja. Ez
esetben a rugas es a harapas közötti viszony egeszen mas, mint a rugas es a kavics elgurulasa között.
Nyilvanvalo, hogy a kutya a valaszreakciojahoz szükseges energiat nem a rugas energiajabol meriti, hanem sajat
anyagcserejeból. Amit ebben az esetben atadott, az nem energia volt, hanem inIormacio. Mas szavakkal: a
rugas olyan viselkedesIorma, amely kommunikal valamit a kutyanak, es erre a kommunikaciora a kutya
ugyancsak kommunikativ magatartassal valaszol. Lenyegeben hasonlo a különbseg a Ireudi pszichodinamika es
a kommunikacios elmelet magyarazatmodja között. A ket IelIogas különbözó bonyolultsagi nagysagrendbe
tartozik, az elóbbi nem terjeszthetó ki az utobbira, sem pedig nem szarmaztathato le abbol, ezek egymassal
Iogalmilag diszkontinuus viszonyban allnak.
Az energia Iogalmarol az inIormacio Iogalmara valo atteres lenyeges tenyezóje volt a masodik vilaghaboru ota
szedületes Iejlódesnek indult tudomanyelmelet haladasanak, es különösen nagy hatassal volt az emberról
kialakult ismereteinkre. Az a Ielismeres, hogy a hatasrol kapott inIormacio, ha megIeleló modon
'visszataplaljak¨ (Ieedback) a hatast gyakorlonak, kepes biztositani annak stabilitasat es alkalmazkodasat a
megvaltozott környezethez, nemcsak a magasrendú (vagyis elteresvezerelt, celvezerelt) gepek konstrukcioja
szamara nyitotta meg az utat, es vezetett el a kibernetikanak mint uj episztemologianak megalkotasahoz, hanem
teljesen uj bepillantast engedett a biologiaban, lelektanban, szociologiaban, közgazdasagtanban es mas
szakterületeken talalhato nagyon komplex, interaktiv rendszerek múködesmodjaba is. Annak ellenere, hogy ma
meg szinte Ielbecsülhetetlen a kibernetika jelentósege, alapvetó elvei igen egyszerúek.
A korabbi elmeletek nem tudtak megIelelóen magyarazni azokat az emberi jelensegeket, amelyeknek közös
tenyezóje a nòvekedes es a valto:as egymassal rokon koncepcioival Iejezhetó ki leginkabb. A kibernetika
megjelenese valtoztatott ezen a helyzeten, es kimutatta, hogy ez a ket koncepcio es a velük kapcsolatos
latszolagos ellentmondas a determinisztikus es teleologikus magyarazatok között atIogobb szemleleti keretbe
Ioghato össze. Ez a Ielismeres a viss:afelentes (Ieedback) IelIedezese reven valt lehetsegesse.
Tudjuk, hogy a visszajelentes lehet pozitiv es negativ; ez utobbirol most többször lesz szo, mivel ez jellemzi a
homeosztazist (az allando allapotot), es ezert nagy szerepet jatszik a viszonylatok stabilitasanak kialakitasaban
es Ienntartasaban. A pozitiv visszajelentes viszont mindig valtozast hoz letre, a meglevó egyensuly vagy
allandosag elvesztesevel jar. Mindket visszajelentes eseteben a lenyeg az, hogy egy rendszer termekenek,
'output¨-janak egy resze visszavezetódik a rendszerbe mint inIormacio az 'output¨-rol. A különbseg csak az,
hogy a negativ visszajelentes eseteben ez az inIormacio arra szolgal, hogy csökkentse az 'output¨ eltereset,
deviaciojat valamely normatol vagy normak soratol innen van a 'negativ¨ jelzó , a pozitiv visszajelentesre
viszont ugyanez az inIormacio ugy hat, hogy Iokozza az 'output¨ eltereset, es ennyiben pozitiv a meglevó
trendhez kepest.
Nezetünk szerint az interperszonalis rendszerek peldaul az idegenekból allo csoport, a hazaspar, a
INFORMÁCIÓ ÉS
VISSZAJELENTÉS
34
pszichoterapias kapcsolat stb. tekinthetók ugy, mintha visszajelentesi hurkokbol allnanak, mivel minden egyes
reszt vevó szemely viselkedese hat a többire, es a többi hatasa alatt is van. Az ilyen rendszerben az 'input¨
ampliIikalodhat es valtozast hozhat letre, de ellensulyozodhat is a stabilitas megmaradasa erdekeben, attol
Iüggóen, hogy a visszajelentesi mechanizmus pozitiv vagy negativ. Peldaul schizophren tagot magaban Ioglalo
csaladok kutatasai azt mutatjak, hogy a beteg csaladtag lete lenyeges a csalad egyensulya szempontjabol, es
ezert a csalad rendszere gyorsan es hatekonyan reagal minden olyan belsó vagy külsó hatassal szemben, amely
meg akarja valtoztatni ezt az organizaciot, vagyis a beteget gyogyitani akarja. Vilagos, hogy ez a Iajta stabilitas
nem kivanatos. Mivel az elet jelensegeiben mind a stabilitas, mind pedig a valtozas megvan, a negativ es pozitiv
visszajelentesi mechanizmusok szüksegkeppen elóIordulnak bennük, az egymastol valo Iüggóseg es az egymast
kiegeszitó kölcsönösseg speciIikus valtozataiban.
A visszajelentesról joggal mondjak, hogy a termeszet aktivitasanak titka. A visszajelentessel biro rendszerek
nemcsak bonyolultsaguk mennyisegileg magas Iokaval túnnek ki, kvalitative is masok, mint minden jelenseg,
amely a klasszikus mechanika területere tartozik. Az ilyen rendszerek kutatasa uj Iogalmi kereteket igenyel:
logikajuk es episztemologiajuk diszkontinuus modon elter a tudomanyos elemzes szamos hagyomanyos
teteletól, peldaul a 'valaszd külön a valtozokat¨ cimú megközelitesmodtol, vagy pedig attol a Laplace-Iele
hiedelemtól, hogy ha ismerjük egy adott idópontban az összes tenyt, akkor kepesek vagyunk elóre jelezni a
jövóbeli allapotokat. Az önszabalyozo rendszerek vagyis a visszajelentessel biro rendszerek önallo IilozoIiat
igenyelnek, es ebben a sema es az informacio koncepcioi ugyanolyan Iontosak, mint a szazadIordulo
tudomanyelmeleteben az anyag es az energia volt.
A sztochasztikus Iolyamatok es a redundancia inIormacioelmeleti szerepevel kapcsolatos vizsgalatok azt
mutattak, hogy minden ember oriasi mennyisegú ismeretet tarol magaban az emberi kommunikacio
szintaktikajaban es szemantikajaban rejló törvenyszerúsegekról es statisztikai valoszinúsegekról. Lelektani
szempontbol ez az ismeret nagyon erdekes, mert szinte teljesen kivül esik a tudatossagon. Talan egy inIormacios
szakertó kivetelevel senki sem tudna egy adott nyelvben megallapitani a betúk es szavak egymas utan
következesenek valoszinúsegeit es rangsorait, megis mindegyikünk kepes Ielismerni es korrigalni egy nyomdai
hibat, potolni egy hianyzo szot, vagy beIejezni a mondatot a dadogo ember helyett. De az ismereteknek egesz
mas nagysagrendje egyreszról a nyelv tudasa, masreszról az, hogy tudni valamit egy nvelvrol. Hibatlanul
tudhatja valaki anyanyelvet, es ugyanakkor nem ismeri a nyelvtant es a mondattant, vagyis azokat a s:abalvokat,
amelyeket pedig betart, amikor beszel. Egy masik nyelvet megtanulva viszont csaknem ugy tanulja, mint egykor
anyanyelvet, tisztan tapasztalatilag kenytelen explicit ismereteket szerezni a nyelvekrol altalaban.
IlyenIajta redundancia megvan a pragmatika területen is, hiszen itt is oriasi ismeretanyag Ielett rendelkezünk,
amely lehetóve teszi, hogy masok viselkedeset ertekeljük, beIolyasoljuk es elóre jelezzük. Sót, e teren
erzekenyebbek is vagyunk a bizonytalansagokra. Ha valamely magatartasbeli megnyilvanulas nem Ielel meg
kontextusanak, vagy mas, veletlenszerú vagy szabalyozatlan arculatot mutat, ez sokkal inkabb Ieltúnik es
hibanak latszik szamunkra, mint az egyszerú szintaktikai vagy szemantikai hiba a kommunikacioban. Pedig
eppen ezen a területen különösen nem ismerjük a szabalyokat, amelyeket pedig sikeresen betartunk, vagy
amelyeket a zavart kommunikacio soran megszegünk. Mint emlitettük, allandoan kommunikaciok hatasa alatt
allunk, sót, meg entudatunk is kommunikaciok Iüggvenye. Hora ezt nagyon szepen kiIejezte: 'Ahhoz, hogy az
ember megertse önmagat, szükseges, hogy masok megertsek ót. Hogy a masik ember ót megerthesse, ahhoz az
kell, hogy ó is megertse a masikat.¨ Am ha a nyelvi megertes a nyelvtan, a mondattan es a szemantika
szabalyain alapul, melyek annak a Iajta megertesnek a szabalyai, amelyekre Hora gondol? Ismet ugy túnik, hogy
ismerjük ezeket a szabalyokat, de nem tudatositjuk, hogy tudjuk óket. Allandoan kommunikalunk, am szinte
keptelenek vagyunk kommunikalni magarol a kommunikaciorol.
A viselkedes es az interakcio szabalyai a tudatossag olyan Iokozatait mutathatjak, amelyeket Freud tetelezett Iel
az elvetesek es a tevcselekmenyek tudatossagarol:
1. lehetnek a szemelyiseg tudatossagan belül, ez esetben kerdóivvel vagy mas kerdezó modszerrel
megközelithetók;
INFORMÁCIÓ ÉS
VISSZAJELENTÉS
35
2. a szemelyiseg kepes Ielismerni óket, ha rajuk iranyitjak a Iigyelmet, de nincs tudataban ezeknek;
3. olyan messze lehetnek a tudattol, hogy meg akkor sem latja be óket a szemelyiseg, ha tökeletesen
meghatarozzak óket neki, es Ielhivjak rajuk a Iigyelmet.
Bateson meg elesebben Iejezte ki a tudatossag szintjeinek ezt a problemajat:
'.ha Ieljebb haladunk a tanulas szintjeinek skalajan, a mindinkabb elvontta valo semak (patterning) területeire
jutunk, amely egyre kevesbe hozzaIerhetó a tudatos önmegIigyeles szamara. Minel elvontabbak vagyis minel
altalanosabbak es Iormalisabbak azok a premisszak, amelyek semainkat összeIogjak , annal melyebben
beagyazottak ezek a neurologiai es lelektani összeIüggesszintekbe, es annal kevesbe eri el óket a tudatos
kontroll.
A dependencia s:okasa sokkal kevesbe eszrevehetó a szemelyiseg szamara, mint az a teny, hogy egy adott
alkalommal valakitól segitseget kapott. De meg a dependenciat is Ielismerheti, viszont a következó
bonyolultabb semat, azt, hogy miközben segitsegre szamit, altalaban beleharap a kezbe, amely taplalja, mar
rendkivül nehez lehet tudatosan belatni magarol.¨
Az emberi viselkedes megertese szempontjabol szerencses körülmeny, hogy a kep egeszen mas a külsó
megIigyeló szamara. A megIigyeló olyan helyzetben van, mint aki Iigyeli a sakkozast, de nem ismeri sem a
jatek szabalyait, sem celkitúzeseit. Tetelezzük Iel, hogy a megIigyeló nem ismeri a jatekosok nyelvet, tehat nem
tud tólük Ielvilagositast kerni. Tovabb hasznalva a sakk analogiajat, a megIigyeló szamara lassankent vilagossa
valik, hogy a jatekosok viselkedeseben ismetelten elóIordulnak jelensegek es vannak redundanciak. Ezekból
mar lehet nemi következtetest levonni, peldaul azt, hogy egy adott lepest szabalyszerúen követ egy masik.
Szüksegtelen leirni a megIigyelesból következtethetó szabalyok Ielismeresi rendjet, a lenyeg annyi, hogy a
megIigyeló egy sorozat parti utan mar eleg nagy pontossaggal tud következtetni a szabalyokra es a jatek celjara.
Hangsulyozni kell, hogy eljuthat ezekhez a következtetesekhez ugy, hogy közben nem kell kerdeznie.
De vajon azt jelenti-e ez, hogy a megIigyeló 'magyarazta¨ a jatekosok viselkedeset? Inkabb azt mondanank,
hogy a redundanciak bonyolult sablonjat, mintajat ismerte Iel. Termeszetesen, ha a megIigyeló hajlamos ra,
felentoseget, illetve felentest tulajdonithat minden megmozdulasnak es minden jatekszabalynak. Ez azonban
szüksegtelen a jatek vizsgalata szempontjabol.
4.1.1.2. A METAKOMMUNIKÁCIÓ ÉS A KALKULUS FOGALMA
A Ieltetelezett megIigyeló altal nyert ismeretanyag a 'sakkjatszas¨ viselkedesbeli jelensegenek pragmatikus
redundanciajarol erdekes analogiat vet Iel, a kep analog a kalkulus matematikai Iogalmaval. Boole szerint a
kalkulus olyan modszer, amely szimbolumok alkalmazasan alapul, amelyek kombinacios szabalyai ismertek es
altalanosak, es amelyek eredmenyei konzisztens ertelmezest tesznek lehetóve. Mar jeleztük, hogy ilyenIajta
Iormalis reprezentacio az emberi kommunikacioban is lehetseges, de meg nem tettük explicitte annak a
nehezsegeit, hogy magarol az ilyenIajta kommunikacios kalkulusrol beszelhessünk. Ha a matematikusok nem
eszközkent hasznaljak a matematikat a szamitasra, hanem ezt az eszközt teszik vizsgalat targyava amelyet
gyakran meg is tesznek , akkor olyan nyelvet hasznalnak, amely nem resze a matematikanak, hanem a
matematikarol szol. David Hilbertet követve ezt a nyelvet metamatematikanak szoktak nevezni. A matematika
Iormalis strukturaja a kalkulus, a matematika pedig ez a kalkulus kiIejezve. Nagel es Newman bamulatra melto
vilagossaggal hatarozta meg a kettó közötti különbseget:
'A matematika es a metamatematika közötti különbseg Ielismeresenek jelentóseget nem lehet elegge
hangsulyozni. Ha erre nem vagvunk tekintettel, a: csak paradoxonokho: es :úr:avarho: ve:et. E jelentóseg
tudatositasa tette lehetóve, hogy a matematikai gondolkodas logikai szerkezete vilagossa valjon. A
megkülönböztetes Ió erdeme, hogy igenyli azoknak a különIele jeleknek a gondos kodiIikaciojat, amelyek
A METAKOMMUNIKÁCIÓ ÉS A
KALKULUS FOGALMA
36
szamitasba jönnek a Iormalis kalkulus kialakitasa közben, Iüggetlenül a rejtett elóIeltevesektól es az irrelevans
felentestulafdonitasoktol. Ez a megkülönböztetes igenyli tovabba a matematikai konstrukcio es dedukcio
operacioinak es logikai szabalyainak pontos meghatarozasat, amelyek közül sokat a matematikusok ugv
alkalma:tak, hogv nem voltak annak explicit modon tudataban, hogv mit is alkalma:nak.¨
Ha a kommunikaciot nem a kommunikalasra hasznaljuk, hanem arra, hogy a kommunikaciorol
kommunikaljunk, amit a kommunikacios kutatasban Ieltetlenül meg kell tennünk, akkor olyan
megIogalmazasokat hasznalunk, amelyek nem reszei a kommunikacionak, hanem rola szolnak. A
metamatematika analogiajara ezt metakommunikacionak nevezhetjük. A metakommunikacio Iogalmanak a
metamatematikahoz kepest ket hatranya van. Egyik az, hogy az emberi kommunikacio teren meg csak
megközelitóleg sincs meg a kalkulus Iormalis rendszere. Ki Iogjuk azonban mutatni, hogy ez a nehezseg a
koncepcio hasznossagat nem zarja ki. A masik problema kapcsolatos az elsóvel: mig a matematikusoknak
ketIele nyelvük is van (szamok es algebrai szimbolumok a matematika kiIejezesere, es a termeszetes nyelv a
matematika megIogalmazasara), mi a termeszetes nyelvre vagyunk utalva mint a kommunikacio es a
metakommunikacio hordozojara.
A metakommunikacio Iogalmanak haszna az, hogy a koncepcio mar magaban is igen jo modelljet adja annak,
hogy az altalunk keresett jelenseg termeszete es absztrakcioIoka milyen. Pragmatikai redundanciakat keresünk,
es mar a Iogalombol tudhatjuk, hogy azok nem egyszerú, statikus mennyisegek vagy minósegek lesznek, hanem
interakcios semak, amelyek analogok a matematikai Iüggveny Iogalmaval. Igy azutan a kommunikaciok
lancolatait Iogjuk kutatni, es ha nem is tudunk az eredmenyek alapjan Iormalis rendszerhez eljutni, az
eredmenyek olyan termeszetúek lesznek, mint egy kalkulus axiomai es tetelei.
4.1.1.3. NÉHÁNY ALAPELV
A fekete dobo: elve
Mivel a pszichikumot lehetetlen megIigyelni 'múködes közben¨, a viselkedes kutatasa is atvette a tavközlestól a
Iekete doboz elvet. Eredetileg ezt az elvet a haboruban zsakmanyolt elektromos szerkezetek vizsgalata soran
alakitottak ki, ezeket a szerkezeteket ugyanis nem lehetett szetszedni, mert Iennallt a lehetóseg, hogy
robbanotöltet van bennük. Ujabban olyan elektronikus berendezesek elemzeseben hasznaljak a Iogalmat,
amelyeknek szerkezete annyira bonyolult, hogy nem erdemes Ioglalkozni vele, hanem csak az 'input-output¨
viszonylatra erdemes koncentralni. Bar az ilyen vizsgalatok alapjan lehet következtetni, hogy mi megy vegbe a
'valosagban¨ a dobozon belül, ez az ismeret nem lenyeges akkor, ha azt vizsgaljuk, hogy a dobo:nak mi a
funkciofa egv olvan nagvobb rends:erben, amelvnek res:e. Ennek az elvnek a pszichologiai es pszichiatriai
problemakra valo alkalmazasa azzal a heurisztikus elónnyel jar, hogy szüksegtelen vegsó Iokon bizonyithatatlan
intrapsziches tenyezóket tekintetbe venni, lehet csak a megIigyelhetó 'input-output¨ viszonylatra korlatozodni,
vagyis a kommunikacio vizsgalatara.
A tudatos es a tudattalan elve
Ha az emberi viselkedest a Iekete doboz elve alapjan vizsgaljuk, akkor az egyik Iekete doboz 'outputja¨ egy
masik Iekete doboz 'inputjanak¨, bemenó ingerenek túnik. Igy azutan az a kerdes, hogy az ilyenIajta
inIormaciocsere tudatos vagy nem tudatos az emberekben, mar elvesziti azt a nagy jelentóseget, amely ennek a
megkülönböztetesnek a pszichodinamikus elmeletben volt. Ezt persze nem ugy kell erteni, hogy amikor
speciIikus magatartasIormakra valo reakciokrol van szo, akkor nem szamitana, hogy a magatartas tudatos vagy
tudattalan, akaratlagos vagy nem szandekos, vagy esetleg szimptomatikus. Ha valakinek ralepnek a labara, nagy
különbseg szamara, hogy a masik megnyilvanulasa akaratlan volt, vagy szandekos. Ez viszont mar a szenvedó
Iel minósitesen dól el a masik szemely motivacioival kapcsolatban, tehat Ielteveseken, hogy mi jatszodott le a
masik ember Iejeben. De meg ha megkerdezne is erról a masikat, akkor sem lehetne biztos a motivumokat
illetóen, hiszen a masik mondhatja, hogy veletlenül lepett a labara, holott akarattal tette, vagy Iorditva. Mindez
visszavezet a 'jelentes¨ tulajdonitasanak problemajahoz, amely igen lenyeges a masokkal valo kommunikacio
elmenyeben, de amely a kommunikacio kutatasa szempontjabol objektive igen nehezen meghatarozhato.
NÉHÁNY ALAPELV
37
A felen es a mult vis:onvanak elve
Bar ketsegtelen, hogy a viselkedest legalabb reszben az elózó tapasztalat hatarozza meg, az okokat a multban
keresni közismerten megbizhatatlan vallalkozas. Ugyanolyan zavar es torzitas az osztalyresze, mint amit eppen
ki akar küszöbölni, ugyanis mindaz, amit A mond B-nek a multjarol, az elvalaszthatatlanul összeIonodik a
köztük levó Iolyamatszerú kapcsolattal, es valojaban ez a kapcsolat is hatarozza meg. Ha viszont a
kommunikaciokat megIigyeljük, akkor abban megIeleló semak allapithatok meg, es ezek alkalmasak mindenIele
tervezeshez es dönteshez, amiben csak az okokra szükseg lehet. Tehat a kommunikacio kutatasaban az 'itt es
most¨ megközelitesmodja, a semak megkeresese a lenyeg, nem pedig a multbeli okoke vagy motivacioke.
A: ok helvett a hatas elve
Az elmondottak Ienyeben a lehetseges vagy Ieltehetó okok a magatartas mögött masodlagos jelentósegúek,
viszont a hatas elsódleges jelentósegú az egymassal szoros kapcsolatban allo egyenek interakcioiban. Ezert a
kommunikacios kutatas 'ökölszabalyanak¨ tekinthetó, hogy ahol egy magatartas miertfe homalyos, a 'mire
valo` kerdesIeltevese adja a helyes valaszt.
A kommunikacios sema cirkularitasanak elve
A linearis es progressziv oksagi lancolatban helyenvalo kezdetról es vegról beszelni, ezek a Iogalmak azonban
ertelmetlenek a visszajelentesi hurkokkal rendelkezó rendszerekkel kapcsolatban. A körben nincs kezdet es
nincs veg. Ez különösen Iontos az interakciok vizsgalataban, ahol sok zavart okoz az a mindennapi kepzet, hogy
egyik ember csak reagal a masik viselkedesere. Az interakcio minden resztvevóje ezt mondja altalaban. Pedig az
interakcio mindig kölcsönösseg.
A 'normalis` es a: 'abnormalis` relativitasanak elve
Hasonloan a cirkularitas elvehez, Ielrevezetó az a megszokott gyakorlat, hogy a viselkedest a
normalis-abnormalis dimenzioban minósitsük. Ennek nincs ertelme, csupan a viselkedes kommunikativ hatasat
kell tekinteni a megIeleló interakcios rendszeren belül.
4.1.1.4. A KOMMUNIKÁCIÓ NÉHÁNY IDEIGLENES AXIÓMÁJA
Van a kommunikacionak nehany alapvetó sajatossaga, amelynek igen alapvetó interperszonalis kihatasai
vannak. Latni Iogjuk, hogy ezek a sajatossagok lenyegeben axiomatermeszetúek az emberi kommunikacio
altalunk Ieltetelezett kalkulusan belül. Ezek a következók:
1. Lehetetlen nem kommunikalni
Keves olyan alapvetó sajatossaga van a viselkedesnek, mint ez, megis gyakran elIelejtkeznek rola: a
viselkedesnek nincs ellentete. Ez azt jelenti, hogy nem lehetseges, hogy valaki valahogy ne viselkedjek. Ha
pedig elIogadjuk, hogy interakcios helyzetben minden magatartasbeli megnyilvanulasnak üzeneterteke van,
vagyis kommunikacio, ebból következik, hogy barmennyire is probalnank, nem lehet nem kommunikalni.
Aktivitas vagy passzivitas, szavak vagy csend egyarant hirertekkel bir: hiszen hatast gyakorol masokra, es ezek
a masok nem tehetik meg, hogy ne valaszoljanak ezekre a kommunikaciokra, es ahogyan valaszolnak, az is
kommunikacio. Nagyon vilagosan meg kell ertenünk, hogy e szabaly alol nem kivetel, ha nem beszelünk, vagy
nem veszünk tudomast egymas jelenleteról. Az az ember, aki a zsuIolt barpult mellett ül es csak maga ele nez,
vagy a behunyt szemmel pihenó repülóutas, egyarant azt kommunikalja, hogy nem akar senkihez szolni, es azt
sem akarja, hogy hozza szoljanak. Szomszedjaik rendszerint 'meg is ertik az üzenetet¨, es megIelelóen
reagalnak, beken hagyjak óket. Nyilvanvalo, hogy ez ugyanugy a kommunikacio kölcsönös csereje, mint a
heves vita.
A KOMMUNIKÁCIÓ NÉHÁNY
IDEIGLENES AXIÓMÁJA
38
Azt sem mondhatjuk, hogy 'kommunikacio¨ csak akkor jön letre, ha az szandekos, tudatos vagy sikeres, vagyis
amikor a Ielek egymast kölcsönösen megertik. Az elemzesnek Iontos, de különbözó nagysagrendje az, hogy
vajon a kibocsatott üzenet megIelel-e a kapott üzenetnek, ez vegsó soron speciIikus, introspektiv es az
elmondott adatok alapjan dönthetó el, ezt pedig most a kommunikacio magatartaselmeletenek kiIejtese soran
mint mondottuk elhanyagolhato dimenzionak tartjuk.
Itt mondjuk el, hogy a kommunikacio altalanos kiIejezesen belül a következó terminologiai
megkülönbözteteseket lehet tenni. Egyetlen kommunikacios egyseget hirnek vagy ù:enetnek (message), a hirek
sorozatanak cserejet interakcionak nevezzük, es majd kesóbb szo lesz interakcios semakrol is, amelyek az
emberi kommunikacio meg magasabb szintú egysegei. A legkisebb lehetseges egyseggel kapcsolatban meg kell
emliteni, hogy miutan minden magatartasmodot kommunikacionak Iogadtunk el, nem egy-ket hangbol allo
egyseget veszünk hirnek, hanem több viselkedesmod sokretú elegyet verbalis, hangszinból allo, testtartasbeli,
kontextualis stb. viselkedesmodok ezek , melyen belül minden egyes megnyilvanulas minósiti a többi ertelmet.
Ennek az elegynek különIele összetevói kepesek valtozatos es komplex permutaciokra.
A kommunikacio visszaIojtasanak keptelensege nem csak elmeleti erdekessegú. Ez a schizophrenia problemaja
is. A schizophren megprobal nem kommunikalni. Mivel azonban kommunikacio az ertelmetlen közles, a csend,
a visszahuzodas vagy a teljes mozdulatlansag is, a schizophren lehetetlen Ieladat elótt all: igyekszik tagadni,
hogy kommunikal, es tagadni azt is, hogy ezt ó tagadja. Ennek az alapvetó dilemmanak a Ielismerese a
schizophren kommunikacio sok, eddig homalyos arculatat segitett megerteni.
2. A kommunikacio tartalmi es relacios s:intfe
Minden kommunikacio lenyegeben magaban Ioglal valamilyen elkötelezest, es ezaltal a kommunikacio
partnerei közötti viszonyt is meghatarozza. Ez lenyegeben masIajta megIogalmazasa annak, hogy a
kommunikacio nemcsak inIormaciot közvetit, hanem ugyanakkor magatartast is elóir. Bateson nyoman ezt a ket
hatasmodot a kommunikacio 'jelentes¨ (report) es 'parancs¨ (command) arculatanak nevezik. Bateson a ket
aspektust elettani analogiaval peldazza: A, B es C harom idegsejt linearis lancolatban. A, B idegsejt (neuron)
kisülese egyidejúleg 'jelenti¨, hogy A idegsejt kisült, es ugyanakkor 'parancsolja¨ C neuron szamara, hogy ó is
süljön ki, tovabbitsa az ingerületet.
Mivel a hir jelentesi aspektusa inIormaciot tovabbit, ezert az emberi kommunikacioban szinonim a hir
tartalmaval. A tartalom lehet minden, ami kommunikabilis, Iüggetlenül attol, hogy az adott inIormacio igaz
vagy hamis, ervenyes vagy ervenytelen. A parancsaspektus viszont arra vonatkozik, hogy a hirt milyen
jellegúnek kell tekinteni, tehat vegsó soron a kommunikacio resztvevói közötti vis:onvra utal, ez tehat a
kommunikacio relacios szintje. Különbözó megIogalmazas azonos tartalmi szint mellett is különbözó tipusu
relaciokat hatarozhat meg. Felreertes elkerülese vegett tisztazni kell, hogy a relacio meghatarozasa ritkan
szandekos es ritkan tudatos, de ilyen meghatarozas többe-kevesbe minden kommunikacioban megvan.
A ket arculat problemaja jelentkezik a szamitogepek hasznalata soran is. A szamitogepnek szüksege van
inIormaciokra (adatokra) es inIormaciokra ezekról az inIormaciokrol (vagyis instrukciokra, illetve
programokra). Nyilvanvalo, hogy az instrukciok magasabb logikai szinten vannak, mint az adatok: ezek
metainIormaciok. A ket szintet nem lehet összekeverni.
Hasonlo a viszony az emberi kommunikacioban is a ket szint között. A jelentó aspektus szolgaltatja a
kommunikacio 'adatait¨, a parancsaspektus azt, hogyan kell az adatokat ertelmezni. Az ilyen
kommunikaciorol szolo kommunikacio verbalis peldaja az olyan kijelentes, hogy 'ez parancs¨, vagy 'csupan
treIalok¨. A viszonyt legtöbbször nem verbalis eszközökkel Iejezik ki, illetve hatarozzak meg, hanem peldaul
mosollyal stb. A viszonylatot esetleg vilagosan meg lehet erteni a kontextusbol is, peldaul abbol, hogy a
kommunikacio egyenruhas katonak között törtenik vagy cirkuszi porondon.
Lathato, hogy a kommunikacio relacios arculata, mivel az a kommunikaciorol szolo kommunikacio, azonos az
elózóekben kiIejtett metakommunikacio Iogalmaval. Az elózóekben a Iogalmat meg csak a Iormalis logikai
A KOMMUNIKÁCIÓ NÉHÁNY
IDEIGLENES AXIÓMÁJA
39
szempontokra korlatoztuk, amelyet a kommunikacio elemzójenek kell megoldania. Most lathatjuk, hogy ezzel a
problemaval minden szembetalalkozik. A megIeleló metakommunikacio kepessege nemcsak conditio sine qua
nonja a sikeres kommunikacionak, hanem szoros kapcsolatban all az önmagunkkal es masokkal összeIüggó
tudatossag oriasi problemajaval. A metakommunikacioban sok bizonytalansag es zavar Iordul eló, ennek
elemzese sok gyakorlati problemaban Iontos, es Iontos a kommunikacio paradoxonjainak es patologias
megnyilvanulasainak szempontjabol is.
ÖsszeIoglaloan elmondhatjuk, hogy minden kommunikacionak van tartalmi es relacios s:intfe, es e: a: utobbi
arculat minositi a: elo:ot, ennelfogva metakommunikacio.
3. A: esemenvek sorrendfenek punktuaciofa
A külsó megIigyeló szamara a kommunikaciok soro:atat lehet a: informaciocsere megs:akitas nelkùli
folvamatanak tekinteni. A kommunikalo Ielek azonban ebbe a Iolyamatba mindig beiktatjak az 'esemenyek
sorrendjenek punktuaciojat¨, ahogyan ezt WhorI nyoman Bateson es Jackson nevezte. E ket szerzó ezt a
jelenseget a következó modon irja le:
A behaviorista pszichologusok altalaban az olyan rövid inIormaciocsereket vizsgaljak, amelyekben az egyik
'input¨ elemet lehet 'ingernek¨, a masikat 'megerósitesnek¨ nevezni, es amit a masik Iel ezek között tesz, az a
'valasz¨. Az ilyen rövid esemenysoron belül lehetseges a kommunikalo szemely 'lelektanarol¨ beszelni. Azok
az inIormaciosorozatok ellenben, amelyekkel mi Ioglalkozunk, sokkal hosszabbak, es ezert az jellemzó rajuk,
hogy bennük minden egyes reszlet egyidejúleg inger, valasz es megerósites.
Ha a tanulaselmeleti kiserleteket az ilyen hosszu interakciosorok szempontjabol nezzük, lathatjuk, hogy az
ingervalaszmegerósites 'triaszai¨ vegül a kiserletben reszt vevó organizmusok viszonyanak
diIIerencialodasahoz vezetnek. A ket organizmus az adott esetben a kiserletezó es alanya. Ezeknek a
'triaszoknak¨ a Iolyamataban lenyegeben önkenyes, hogy melyik tenyezó az inger, melyik a valasz, melyik a
megerósites. Az elózóhöz viszonyitva minden esemenyelem mindegyik lehet. A kiserletben az esemenyek
sorozatat mindig ugy vagjak el mintegy punkturaljak, vagyis ponttal latjak el , hogy az, amit a kiserletezó
tesz, az inger vagy megerósites, amit pedig a kiserleti alany tesz, az valasz. Lenyegeben tehat a szerepló
organizmusok hajlandosagatol Iügg, hogy ezt a pontozasi modot elIogadjak-e vagy nem. Az esemenyek
sorozatan belüli egysegek megszabasanak 'valosaga¨ olyan mertekben valosag, mint a kiserleti szemelynek az a
valasza, hogy egy adott Rorschach-kepen ó eppen denevert lat, vagyis tulajdonkeppen az erzekelesi Iolyamatok
többe-kevesbe önkenyes alkotasa. Ha egy kiserleti patkany azt mondana: 'Vegre betanitottam a kiserletezómet.
Valahanyszor megnyomom a pedalt, mindig ad nekem elelmet¨ ezzel lenyegeben elharitana annak a
punktuacios modnak az elIogadasat, amelyet a kiserletezó kivan letrehozni. Az emberek közötti hosszu
inIormaciocsere-Iolyamatokban mindig megIigyelhetó a törekves az esemenysor ilyen vagy olyan
punktuaciojara, amelyból az túnik ki, hogy egyik vagy masik Iel 'kezdte¨ a dolgot, egyik vagy masik dominans,
Iüggósegben van stb. Vagyis az emberek mindig Ielallitanak maguk között punktuacios szabalyokat
(amelyekben persze nem mindig egyeznek meg).
Függetlenül attol, hogy a kommunikacios Iolyamat ilyen vagy olyan punktuacioja jo vagy rossz, nyilvanvalo,
hogy a punktuacio megs:erve:i a viselkedesbeli megnyilvanulasokat, es ezert a Iolyamatos interakciok
szempontjabol alapvetó jelentósegú. Vannak kulturalisan eldöntött punktuacios konvenciok, amelyek
Iüggetlenül attol, hogy adott magatartasmodokkal kapcsolatban mas punktuacios modok is helyesek vagy
ervenyesek lehetnek megszervezik a mindennapi es jelentós interakcios Iolyamatokat.
Az emberi kapcsolatok szamos Ieszültsegenek es küzdelmenek alapja az, hogy hogyan punktualjak az
esemenysorokat. Kepzeljünk el egy hazaspart, amelynek az a problemaja, hogy a Ierj passziv es visszahuzodo, a
Ieleseg viszont 'szekalo¨ modon kritikus. A helyzet magyarazatara a Ierj azt mondja, hogy a visszahuzodas az
egyetlen vedeke:esi mod szamara a 'szekalassal¨ szemben. Az asszony ezt a magyarazatot elutasitja mint durva
es szandekos eltorzitasat annak, ami a hazassagukban 'valojaban¨ törtent: szerinte ugyanis az törtent, hogy ó
A KOMMUNIKÁCIÓ NÉHÁNY
IDEIGLENES AXIÓMÁJA
40
1 A kontextus igen nagy jelentóseget az emberi kommunikacioban gyakran Iigyelmen kivül hagyjak az elemzesek soran, am ha valaki az
utcan kezdene el mosni a Iogat a Iürdószoba helyett, hamar rendórórsre vagy elmeosztalyra kerülhetne ez is csak a nem verbalis
kommunikacio igen nagy pragmatikus hatasat mutatja.
2 Vannak adatok arrol, hogy a balnak es a delIinek is kepesek a digitalis kommunikacio hasznalatara, de ezek meg nem bizonyitottak
kellóen.
kritikus a Ierjevel szemben annak passzivitasa miatt. Ha vitaikbol levonjuk a különbözó mindennapi es
veletlenszerú tenyezóket, akkor veszekedeseik a következó üzenetek monoton cserejeból all: 'Visszahuzodo
vagyok, mert te szekalsz¨, 'Szekallak, mert visszahuzodo vagy¨. Ezt a sorozatot barhonnan kezdjük, inger,
valasz, megerósites 'triaszait¨ alakithatjuk ki belólük, a punktuacios modtol Iüggóen. A Ierj a maga
megnyilvanulasat valasznak tekinti, a Ieleseg megnyilvanulasat elóbb ingernek, majd megerósitesnek, es
ugyanigy velekedik önmagarol a Ieleseg is. Ami a Ierj szemszögeból valasz, az az ó szemszögeból inger. A
hazassagterapia gyakorlataban, ahol a hazastarsak pszichoterapiaja együttesen Iolyik, neha megdöbbentó, hogy
ugyanarrol az esemenyról a Ielek velemenye, nezete mennyire ellentetes. Az alapproblema mindig az, hogy a
hazaspar keptelen arra, hogy metakommunikaljon interakciojuk tipusarol, semajarol egymassal. Igy azutan az
igennemigennem sorozat a vegtelensegig Iolytatodhat, es rendszerint ez mindig együtt jar azzal, hogy
egymast rossznak vagy bolondnak nevezik.
Egy következó metakommunikacios axioma tehat: A vis:onv termes:ete a kommunikalo felek kò:òtti
kommunikacios folvamat punktuaciofanak fùggvenve.
4. Digitalis es analog kommunikacio
Mind a biologiai organizmusok Iolyamataiban, mind pedig a bonyolult gepekben ketIele kommunikacios
alapmod lehetseges: az egyik binaris vagy digitalis, ez onnan kapta a nevet, hogy minden hir ket elem
valamilyen kombinacioja, egyik elem az, ha van jelzes (barmilyen termeszetú legyen is ez), a masik az, ha
nincs; a masik alapmod az analogias, ebben az esetben különbözó, mennyisegileg es minósegileg mas jelzesek
manipulacioja Iolyik.
Az emberi kommunikacioban a targyakat, dolgokat ket teljesen különbözó modon lehet kiIejezni. Egyik mod a
hasonlosag alapjan törtenó kiIejezes, peldaul a rajz reven, a masik pedig valamilyen nev segitsegevel törtenik.
Igy peldaul azt a mondatot, hogy a 'macska megIogta az egeret¨, kepekkel is ki lehet Iejezni. Ez szokatlanabb
kommunikacios mod, mint ha ugyanezt nevekkel, szavakkal (mondott vagy irott szavakkal) Iejezzük ki. Ez a ket
kommunikacios mod lenyegeben azonos a digitalis es analogias modalitasokkal analogias jellegú a kep,
digitalis a szo. A dolgok megnevezesere barmilyen szot hasznalunk, nyilvanvalo, hogy a szo alakzatanak
összeIüggese a szo jelentesevel teljesen önkenyes. A szavak önkenyes jelzesek.
Az analogias kommunikacioban viszont a jelzes valamilyen szervesebb kapcsolatban all a jelentessel. Az
analogias kommunikacio nyoman a jelzesból a dolog könnyebben is megerthetó. Mig az idegen nyelvú közlesre
barmennyit is Iigyelünk, ha nem ertjük a nyelvet, a nyelv egyes szoIormalasi konvencioit, nem ertjük meg a
közlestartalmat. Mas kultura emberevel is tudunk kommunikalni azonban jelbeszedben es szandekokat jelöló
mozdulatokban. Az analogias kommunikacio az emberi evolucio igen korai korszakaiban Iejlódhetett ki, es ezert
altalanosabb ervenyú, mint a Iiatalabb es sokkal elvontabb digitalis kommunikacio, a verbalis kommunikacio.
Mi tehat az analog kommunikacio az emberek között? A valasz viszonylag egyszerú: mindenIajta nem verbalis
kommunikacio. A nem verbalis kommunikacio kategoriajaba soroljuk a testtartast, a gesztust, az arckiIejezest, a
hanghordozast, a szavak sorrendjet es ritmusat, ezenkivül minden mas nem verbalis megnyilvanulast, amire csak
az organizmus kepes, valamint azokat a jelzeseket, amelyek minden kontextusban szüksegszerúen
megtalalhatok, amelyben csak az interakcio törtenik.1
Az ember az egyetlen olyan organizmus, amelyról biztosan tudjuk, hogy mind analogias, mind pedig digitalis
kommunikaciora kepes.2
E teny jelentóseget meg nem ertjük megIelelóen, de nem szabad Iigyelmen kivül hagynunk. A digitalis
kommunikacio jelentósege nagy, e nelkül a digitalis nyelv kialakulasa nelkül elkepzelhetetlenek lennenek az
ember civilizacios alkotasai. Különösen a targyakkal kapcsolatos inIormaciocsere Iontos, valamint az ismeretek
A KOMMUNIKÁCIÓ NÉHÁNY
IDEIGLENES AXIÓMÁJA
41
tovabbadasanak idómegkötó (time-binding) Iunkcioja. Van azonban egy nagy jelensegterület, amely teljesen az
analogias kommunikacion alapul, es amely keveset valtozott az evolucio soran, mar emlósóseinkben is hasonlo
volt, mint most az emberek között. Ez a jelensegterület a vis:onv, a kapcsolatok, amelyek segitsegevel az
egyedek egymassal valo kapcsolatukat, viszonyukat hatarozzak meg, nem pedig a targyakrol adnak hirt. Bateson
egyik peldaja szerint, ha kinyitjuk a hútószekrenyt, es erre a macska odajön, odadörgölódzik a labunkhoz es
nyavog, ez nem azt jelenti, hogy 'szeretnek tejet¨ mint ahogyan ezt egy ember mondana, hanem ez egy sajatos
viszonyt jelenit meg, es inkabb azt jelenti, hogy 'legyel az anyam¨, hiszen ilyenIajta megnyilvanulast csak a
macskakölyköknel lehet megIigyelni az anyjukkal kapcsolatban, Ielnótt macskak között nem Iordul eló. Az
allatkedvelók gyakran meg vannak gyózódve arrol, hogy kedvenceik 'megertik¨ azt, amit mondanak. Nem is
kell mondani, hogy az allat nem a beszedet erti meg, hanem azt a gazdag analogias kommunikaciot, amely a
beszedet rendszerint kiseri. Valojaban ott, ahol a kommunikacio lenyege a kapcsolat, a digitalis nyelv szinte
lenyegtelen. Ez nemcsak allatok között vagy ember es allat között van igy, hanem az emberi elet különbözó
viszonyaiban, peldaul udvarlasban, szerelemben, küzdelemben, es termeszetesen mindenIajta Ioglalkozasban
gyerekekkel vagy zavart elmebetegekkel. Szoktak mondani, hogy a gyerek, a bolond es az allat különleges
intuicioval erzi meg az emberi attitúdök ószinteseget vagy ószintetlenseget, könnyú ugyanis valamit szavakban
kimondani, az analogias kommunikacio terere viszont nagyon nehez atvinni a hazugsagot.
Ha meggondoljuk, hogy minden kommunikacionak van tartalmi es relacios arculata, es ezek minden egyes
hirben kiegeszitik egymast, akkor lathatjuk, hogy a tartalmi aspektus valoszinúleg digitalis kommunikacioban
Iolyik, a relacios pedig Ióleg analogiasban.
Mint a szamitogepekkel kapcsolatban is megIigyelhetó, a digitalis hiranyag sokkal magasabb bonyolultsagi,
alakithatosagi es elvontsagi Iokon all, mint az analog anyag. Az analogias kommunikacioban nincs megIelelóje
a digitalis nyelv logikai szintaxisanak. Ez azt jelenti, hogy az analogias nyelvben nincs a parbeszed olyan
lenyeges elemenek megIelelóje, mint a 'ha akkor¨, a 'vagy vagy¨ es sok mas hasonlo, es hogy az elvont
koncepcio kiIejezese nagyon nehez, ha egyaltalan nem lehetetlen, peldaul nehez a primitiv, kepi irasokban,
amelyekben minden koncepciot a Iizikai hasonlosag alapjan jelölnek. Az analogias nyelvból mikent az
analogias szamitogepek múködeseból is hianyzik az egyszerú tagadas, a 'nem¨ kiIejezese.
Ez igy illusztralhato: vannak könnyei az örömnek es vannak a banatnak; az ökölbe szoritott kez jelenthet
agressziot es vedekezest; a hallgatast lehet tapintatossagnak vagy közömbössegnek IelIogni; a mosoly hordozhat
együtterzest vagy megvetest. Az analogias kommunikacioban nincs minósitó jelzes, amely lehetóve tenne, hogy
különbseget tegyünk a mult, a jelen es a jövó között. Mindez a digitalis kommunikacioban jol megvan, azonban
hianyzik belóle a megIeleló kiIejezesIorma a kapcsolatok allapotaira.
ÖsszeIoglaloan megallapithatjuk: A: emberek mind digitalisan, mind pedig analogiasan kommunikalnak. A
digitalis nvelv nagvon bonvolult es erotelfes logikai s:intaxissal rendelke:ik, de hianv:ik belole a kapcsolatok
s:ferafara vonatko:o megfelelo s:emantika, mig a: analog nvelv rendelke:ik a s:emantikaval erre vonatko:oan,
de nincs megfelelo s:intaxisa a kapcsolat termes:etenek egvertelmú meghataro:asara.
5. S:immetrikus es komplementer (kieges:ito) interakcio
A kommunikalo Ielek viszonya alakulhat egyenlósegen vagy különbsegen. Ha egyenlósegen alapul, akkor a
Ielek mintegy tükörkepei egymasnak, ezert interakciojukat s:immetrikusnak nevezhetjük. Ha viszont a
kommunikacios Ielek viselkedese egymast kiegeszitó, ez masIajta viszony, ezt a különbseg maximalizalasa
jellemzi, ezt nevezzük komplementer interakcionak.
A komplementer kapcsolatIormaban ket különbözó pozicio van. Az egyik Iel van 'Ielül¨, ó a Ieljebbvalo vagy
az elsódleges, a masik ennek megIelelóen 'alul¨ van, masodlagos, alarendelt.
Ezek a jelzók mindaddig jol hasznalhatok, amig nem teszünk egyenlósegjelet köztük es a 'jo¨ vagy 'rossz¨, az
'erós¨ vagy 'gyenge¨ között. A komplementer viszonyIorma gyakran tarsadalmi vagy kulturalis kontextus altal
meghatarozott (peldaul az anya es gyerek, az orvos es beteg, a tanar es diak stb. eseteiben), de lehet barmely
A KOMMUNIKÁCIÓ NÉHÁNY
IDEIGLENES AXIÓMÁJA
42
parkapcsolat sajatos viszonyulasi stilusa is. Minden esetben a viszonyIorma kölcsönös es egymasba Ionodo
termeszetet kell hangsulyozni, amelyben a különbözó, de összeilló viselkedesIormak mintegy kivaltjak egymast.
Egyik partner sem kötelezi komplementer kapcsolatra a masikat, de mindegyik ugy viselkedik, hogy
magatartasa eleve Ieltetelezi, es egyben meg is magyarazza a masik viselkedeset: es ezaltal a viszonyt
kölcsönösen deIinialjak egymas szamara.
Axiomank: Minden kommunikacios tran:akcio vagv s:immetrikus, vagv komplementer, attol fùggoen, hogv a
res:tvevok egvenlosegen vagv kùlònbsegen alapul.
Forditotta: BUDA BELA
4.2. CLARC MCPHAIL
4.2.1. BLUMER ELMÉLETE A TÖMEGVISELKEDÉSRÕL
Egy nem szimbolikus interakciós magyarázat kialakulása
(Összegzes) A tömegviselkedes transzIormacios magyarazatanak Iejlódese nyomon követhetó Le Bon
tömeglelek-elmeletetól Park disszertaciojan keresztül mely a nyilvanossagban tapasztalhato racionalis es
kritikai parbeszedet egybeveti a tömegekben tapasztalhato psziches kölcsönösseggel egeszen a hetköznapi
tarsas elet szimbolikus interakcioi es a tömegviselkedesben tapasztalhato cirkularis reakciok Blumertól
szarmazo megkülönbözteteseig. A Le Bon Park Blumer-hipotezis szerint a tömegek atIormaljak az
egyeneket, megnyirbaljak vagy egeszen elapasztjak azon kepessegüket, hogy viselkedesüket esszerúen
kontrollalni tudjak. Összegezni Iogjuk a transzIormacios hipotezissel szemben Ielhalmozodott logikai erveket es
tapasztalati bizonyitekokat. Fel Iogjuk hivni a Iigyelmet nehany elmeleti es modszertani paradoxonra, melyek
abbol Iakadnak, hogy Blumer nem Mead, hanem Park magyarazatat tette magaeva a problematikus
helyzetekben megvalositott emberi viselkedest illetóen.
4.2.1.1. BEVEZETÉS
Herbert Blumer helyet a szociologia törteneteben szamos tudomanyos eredmenye közül vegsó soron legalabb
harommal jellemezhetjük: az elemi tömegviselkedes tóle szarmazo elmeletevel (1939), azzal az altalanos
elmeleti es modszertani iranyultsaggal a tarsas viselkedes kutatasaban, amit 'szimbolikus interakcionizmusnak¨
nevezett (1936, 1937, 1969), s a szociologia Ióbb elmeleti es modszertani perspektivainak altala adott eles
kritikajaval.
A szociologia Ió aramanak blumeri kritikaja legendas, s e helyütt kommentart aligha kivan. Elmeletei es
modszertana varialjak es kiterjesztik mesterei, George Herbert Mead es Robert E. Park múveit. Az altala
megIogalmazott 'szimbolikus interakcionizmus¨ es Mead eszmei közötti összeIüggeseket a szakirodalom
bósegesen targyalta mar. De a tömegviselkedes Blumer-Iele elmelete, valamint Parknak es elóIutarainak eszmei
közötti viszony kevesbe ismert. A Blumer múve körül Iolyo ujabb keletú vitak es meltatasok csekely Iigyelmet
szenteltek a tömegmagatartas tóle szarmazo elmeletenek. Több mint negyedszazaddal ezelótt a tömegviselkedes
blumeri elemezese Ienyes gyózelmet aratott mind akademiai, mind laikus körökben szerte az egesz vilagon.
Erról nem Ieledkezhetünk meg Blumer tudomanyos munkassaganak atIogo ertekelesekor.
A jelen cikkben nyomon Iogom követni a tömegmagatartas Blumer-Iele elmeletenek szellemi gyökereit s
idóbeli alakulasat. Elóször attekintem a tömeglelektanban uttöró szerepet jatszo 19. szazadi olasz es Irancia
szocialpszichologusok munkait, majd Ielvazolom ezen eszmeknek Europabol az Egyesült Allamokba törtenó
atterjedeset Park nemetorszagbeli doktori disszertacioja, a 'Tömeg es nyilvanossag¨ nyoman. Reszletesen
szemügyre Iogom venni Park eszmeinek kidolgozasat, rendszerezeset es elmelyiteset Blumer klasszikus es nagy
CLARC MCPHAIL
43
3 Becker es Barnes (1961, 1008. p.) szerint nem a kriminologusok voltak a tömeglelektan elsó Ielhasznaloi. Gioia mar 1833-ban szamottevó
Iigyelmet szentelt a tömegen belüli emberek szama, valamint az utanzas es szuggesztio eróssege közötti összeIüggeseknek. Catteo 1859-ben
körvonalazta 'a kollektiv lelektan rendszeret¨.
4 Valoszinúleg van nemi igazsag Sighele azon allitasaban, hogy Le Bon (1895) az ó eszmeit plagizalta. Park (1904) doktori disszertacioja
attekinti a tömeglelektani szerzók irodalmat, s Sighele-lel (1891) kezdi, mielótt Le Bonra (1895) terne. Az utobbi alapvetó ervei igencsak
hasonlatosak Sighele eszmeihez, melyek közül viszont ó maga sokat mesterenek, Ferrinek tulajdonit (BeckerBarnes 1961, 1008. p.).
5 Terry Clark (1969) arrol szamol be, hogy Tarde a tömegról szolo alapvetó eszmeit elóször A tòmegek búnei (1888) cimú dolgozataban
Iektette le, s egy masik irasban, mely a Tòmegek es s:ektak a búnò:es s:empontfabol (1893) cimet viselte.
hatasu munkajaban (1939). Azzal zarom, hogy kritikai Ielülvizsgalatnak vetem ala a tömegmagatartas e
megközeliteset az utobbi huszonöt ev terepvizsgalatainak es laboratoriumi kutatasainak Ienyeben, s Ielhivom a
Iigyelmet a szoban Iorgo megközeliteshez valo blumeri hozzajarulasban rejló nehany paradoxonra.
4.2.1.2. A CSOPORTLÉLEKTAN EURÓPAI GYÖKEREI
Az urbanizalodo Europa tarsadalmi, gazdasagi es politikai nyugtalansagabol adodoan a 19. szazad masodik
Ieleben a tömegek ügye Ielelmetes problemat jelentett a politikai status quo stabilitasanak szempontjabol, a
nyilvanossag terepen testet öltó tarsadalmi rendról nem is beszelve. Erre különIele magyarazatokat javasoltak
(Moscovici 1985). Nemelyek ugy talaltak, hogy a tömegek tagjai elmehaborodottak avagy tebolyodottak; a
közepkori 'bolondok tancanak¨ Iolklorisztikus magyarazatahoz hasonloan (lasd Rosen 1968). Barkit, aki
valamely rendkivüli kollektiv cselekvesben reszt vett, ugy tekintettek, mint akit megszallt a satan, vagy pedig
elmebajos.
A masodik magyarazat az volt, hogy a status quo ellen kihivast intezó tömegeket a tarsadalom csócseleke
alkotja, a szetesó tarsadalmi elemek egy halmaza, a tarsadalombol kisodrodott s ennelIogva azzal szemben
ellenseges 'emberi salak¨ (Moscovici 1985, 71. p.). A tömegeket tehat ugy tekintettek, mint a tarsadalmi
valtozas mellektermekeit, s nem pedig annak megteremtóit.
Egy harmadik magyarazat szerint a tömegeket alkoto emberek búnözók. Lombroso ugy hitte, hogy bizonyos
egyenek búnözói hajlammal jönnek a vilagra, s az emberekben vagy a tulajdonban kart tevó tömegeket
gonosztevók alkotjak vagy vezerlik. O es munkatarsai Iejlesztettek ki a 'tömeglelektan¨ italiai iskolajat.3 Scipio
Sighele könyve, a Búnò:o tòmeg (1891) szamos olyan ervet hoz Iel, amelyet utobb Gustave Le Bon is kimondott
A tòmegek lelektanaban (1895).4
Le Bon 'ragyogo geniuszanak¨ (Moscovici 1985, 74. p.) tulajdonithato, hogy a tömegre adott ezen
magyarazatok közül mindharmat elutasitotta. Ezzel szemben ugy ervelt, hogy a tömegek normalis egyenekból
allnak, akiket a tömegben valo reszvetelük okan atalakit valamely különös, kollektiv lelektani Iolyamat. (...)
Le Bon csupan egyike volt a tudosok es irok azon sokasaganak, akik a kor tömegeit meg akartak erteni. A
szociologus Gabriel Tarde, Le Bon közeli jo baratja is megjelentette A: utan:as tòrvenvei cimú múvet (1890), s
ket Iontos dolgozatot irt a tömegról (1888, 1893). 5 Az olasz kriminologusoknak a tömeg kollektiv lelektanara
iranyulo munkassagat mar emlitettem. Nye (1975) szerint Le Bonnak inkabb a szintezishez es a
nepszerúsiteshez, semmint valami uj megteremtesehez s a rendszerezeshez volt tehetsege. Sighele persze ugy
velte, hogy jobb az eIIajta tehetseget plagiumnak hivni. Akar szintezis, akar plagium, a tömeglelektan 19.
szazadi Le Bon-Iele kiIejtese (1895) a Psvchologie des Foules maradandonak s nagy hatasunak bizonyult.
Jelenleg a negyvenhetedik Irancia nyelvú kiadasanal tart, s legalabb tizenhat nyelvre leIorditottak (Nye 1975).
Freud a Tòmeglelektan es en-anali:is (1921) cimú múvenek több mint egyharmadat Le Bon könyvenek lelkesült
ismertetesere, elemzesere es tovabbgondolasara szanja. Gordon Allport (1954) Le Bon könyvet a szazad elsó
Ielenek legnagyobb hatasu szocialpszichologiai múvekent hirdeti.
Le Bon legalapvetóbb erve a következókben Ioglalhato össze (1895, 27. p. Le Bon: A tòmegek lelektana.
1920, 2021. p.):
'.barmilyenek a (tömeget) alkoto egyenek, barmennyire hasonlok vagy nem hasonlok eletmodjukat,
Ioglalkozasukat, jellemüket es ertelmisegüket tekintve, azaltal, hogy tòmegge s:erve:odtek, egy bizonyos
A CSOPORTLÉLEKTAN
EURÓPAI GYÖKEREI
44
6 A hangsulyt, amit Le Bon az egyennek a tömegben, illetve a tömeg altal valo atalakulasara helyezett Park is es Blumer is megtartotta.
Ezert cimkezem megközelitesüket inkabb igy, s nem pedig a 'Iertózes¨ magyarazatakent. A Iertózes többertelmú es zavarkeltó Iogalom.
EgyIelól ezt idónkent helyesen hasznaljak arra, hogy egy viselkedesIorma szamos ember köreben valo elterjedeset leirjak vele. Gyakrabban
megesik, hogy jogosulatlanul ezen emberek valamely lelkiallapotara vagy a viselkedes valamely attributumara utalnak vele (vö. 'Iertózó¨),
mely allitolag a viselkedes elterjedeseert Ielelós, de amit magabol abbol a viselkedesból következtetnek ki, amit ez Ielteves szerint letrehoz.
7 Le Bon ervelesenek ezt a vonasat persze Ielmagasztalta s tovabbIejlesztette Freud (1921); peldaul, midón azt mondja, hogy a tömeg
megIosztja az egyent 'Ielettes enjetól¨, s lehetóve teszi, hogy az 'ösztön-en¨ lepjen szinre s ellenórizze az egyen viselkedeset.
8 Le Bon extrapolacioja a korhazbeli hipnotizórpaciens viszonytol a vezetó es tömeg viszonyaig nem is oly goromba, mint gyanitanank.
Moscovici (1985, 83. p.) beszamol Freud megIigyeleseiról, amelyekre korhazakban tett szert csoportos hipnozisdemonstraciok kapcsan:
'Minden olyan paciens, aki elóször kerül ismeretsegbe a hipnozissal, egy darabig azt Iigyeli, hogyan szenderednek el az öregebb betegek,
mikent engedelmeskednek a hipnozis alatt, s ebredes utan hogyan szúnnek meg tüneteik. Ez megteremti (a megIigyeló paciens szamara) a
lelki keszenletnek azokat a Ielteteleit, melyek ót magat arra inditjak, hogy mely hipnozisba zuhanjon, amint rakerül a sor.¨
kollektiv leleknek jutnak birtokaba, es ez masnemú erzesre, gondolkodasra es cselekvesre keszteti óket, mint
ahogy elkülönitve ereztek, gondolkoztak es cselekedtek¨.
A szervezódes specialis Ieltetelek közepette s több lepesben megy vegbe.6 E Ieltetelek: a tömeg anonimitasa, az
a hiedelem, hogy a tömegen belüli cselekvesert nem vonhato Ielelóssegre, s a legvo:hetetlenseg Iokozodo erzese
a tömeg oldalan. Le Bon ugy velte, hogy e Ieltetelek a tudatos s:emelviseg megszúnesehez vezetnek. Le Bon
ezzel az egyennek arra a kepessegere utal, hogy tudatosan gondolkozzek, plusz minden olyan veleszületett vagy
az elet soran elsajatitott tulajdonsagra, szokasra, hiedelemre es 'Ienotipusos jellemvonasra¨, ami az egyik egyent
normalis esetben megkülönbözteti a masiktol. Le Bon ugy velte, hogy ebben a legüres terben bukkan fel a
tudattalan s:emelviseg, amit a 'genotipusos jellemvonasok¨ ösztönök, tulajdonsagok, primitiv hiedelmek
uralnak, amelyek minden egyennel, egy nemzet vagy egy Iaj összes tagjanal megegyeznek.7 Igy ir erról (1895,
57. p.) |1920. 49. p.|:
'.a rombolo vad ösztönök megmaradtak meg az óskorbol, es ezek ott lappanganak mindnyajunkban. Az izolalt
egyen eleteben veszedelmes volna nekik eleget tenni, de mikor egy Ielelóssegtelen tömeg az egyent elnyelte, s
ennek következteben biztos a büntetlensege Ielól, ez a körülmeny teljes szabadsagot ad a kielegitesre.¨
Le Bon az esemenyeknek ezt az együttallasat 'tömegleleknek¨, vagy meg konkretabban, 'a lelki egvseg
tòrvenvenek` nevezte. Le Bon sohasem hatarozta meg közelebbról e törvenyt, de az egesz erveles
szempontjabol közepponti jelentósegú, mivel ugy latta, hogy ennek közvetlen következmenye a megnòvekedett
s:ugges:tibilitas. Ezt a következókeppen jellemzi (1895, 36. p.) |1920, 29. p.|:
'.a tömegek különös jellemvonasai között nagy szammal vannak olyanok, melyeket eppen ugy megtalalhatunk
a Iejlódes also Iokan levó lenyeknel, mint a nók, a vadember es a gyermekek. Ilyenek az izgekonysag,
ingerlekenyseg, a gondolkodokepesseg hianya, az ertelem es kritikus esz Iogyatekossaga, az erzelmek
tulzottsaga es masok.¨
Erdemes megjegyezni, hogy Le Bon tömegról adott magyarazata oly korban született, amikor a hipno:ist meg
epp csak hogy alkalmazni kezdtek pszichiatriai betegek kezeleseben. Moscovici (1985, 94. p.) szerint Le Bon
egyszerúen atvette s a tömegekre alkalmazta azokat a következteteseket, amelyeket korhazakban hipnozisnak
alavetett egyenek megIigyeleseból szúrtek le.8 Le Bon igy ir erról (1895, 31. p.) |1920, 25. p.|:
'.az olyan egyen, ki sokaig múködesben levó tömeg köze volt szorulva, olyan különös allapotba jut, az ót
körülvevó aramlat vagy valami ismeretlen ok következteben, hogy ez az allapot nagyon közel jar ahhoz az
igezethez, amelyet a hipnotizalo a hipnotizaltra gyakorol¨.
Le Bon ugy talalta tovabba, hogy amint a paciens sem tesz meg mindent, amit a hipnotizór akar tóle, ugyanugy a
tömeg sem tesz meg barmit, amit egy vezetó sugall neki. Ugy ervel, hogy a szuggesztiokat akkor valositjak meg
inkabb, ha azok összecsengenek azokkal a 'genotipusos primitiv hiedelmekkel¨, amelyek a vezetóben es a
tömegben közösek.9 Le Bon Iigyelmet nem kerülte el nehany, Arisztotelesztól szarmazo retorikai alapelv,
A CSOPORTLÉLEKTAN
EURÓPAI GYÖKEREI
45
9 Le Bon ugy velte, hogy a vezetók hajlamosabbak igy cselekedni, mivel Ieltevesük szerint eróteljesebben hat rajuk a 'lelki egyseg
pszichologiai törvenye¨ es a 'genotipikus hasonlatossag¨, mint a tömeg 'egyszerú¨ tagjaira.
10 A Irancia tudos tarsasagok altalaban hosszu eveken at ketsegbe vontak Le Bon eszmeit (Nye 1975; Moscovici 1985).
melyeket sikerrel gyakoroltak koraban szonokai (s korunk szonokai nemkülönben): a szuggesztiok
hatekonyabbak, ha egyszerúen, allito Iormaban es ismetlesekkel tarkitva Iogalmazzak meg óket.
Le Bon a tömeg Iejlódesenek következó szakaszat mint lelki infekciot irja le, mely Ieltetel velekedese szerint
'sem több, sem kevesebb, mint a szuggesztibilitas hatasa¨ (1895, 31. p.). Az inIekciot a kollektiv hipnozis egy
Iormajakent hatarozza meg, s azt allitja, hogy az inIekcio a vezetótól szarmazo szuggesztiok kritikatlan es
haladektalan vegrehajtasahoz vezet a tömeget alkoto egyenek köreben. A következókeppen Iogalmaz (1895, 32.
p.) |1920, 26. p.|:
'A tömegben levó egyen Ió jellemvonasai tehat a következók: a tudatos szemelyiseg megszúnese, a tudattalan
szemelyiseg elóterbe nyomulasa, az erzelmeknek es gondolatoknak a lelki inIekcio es szuggesztio utjan
egyugyanazon iranya, s a s:uggeralt gondolatoknak tettekke valo atalakulasa. Most mar nem önmaga többe,
hanem gep, es akarata nincs többe.¨
Az elózó Iejlódesmenet konzekvenciaja Le Bon szerint a tömeget alkoto egyenek rendkivüli viselkedese (1895,
27. p.) |1920, 21. p.|:
'.a:altal, hogv tòmegge s:erve:odtek, egv bi:onvos kollektiv leleknek futnak birtokaba es e: masnemú er:esre,
gondolkodasra es cselekvesre kes:teti oket, mint ahogy elkùlònitve ere:tek, gondolkodtak es cselekedtek`
(kiemeles tólem).
Le Bon visszautasithatta azt a magyarazatot, hogy a tömeg 'elmehaborodottakbol¨ all, ellenben sajat elmelete
azt hivatott magyarazni, hogy a 'tömeg¨ mikent ragadja meg az iranyitast az individuum Ielett, s hogyan alakitja
azt at, arra birva, hogy rendkivüli modon viselkedjek.
Le Bon (1895) magyarazata a tömegról szeles körben ismertte valt, sokan olvastak, laikus körökben sokan
elIogadtak, s kiemelkedó helyet kapott a szocialpszichologia elsó kezikönyveiben Angliaban (McDougall 1908),
illetve az Egyesült Allamokban (Ross 1908).10 De talan a legIontosabb következmenyei Robert E. Park
irasainak es egyetemi elóadasainak Chicagoban voltak 1916-tol egeszen 1933-ig , melynek reven Le Bon
eszmei az Egyesült Allamokba eljutottak es ott elterjedtek.
4.2.1.3. DIFFÚZIÓ AMERIKÁBAN: TÖMEG, NYILVÁNOSSÁG ÉS
TÖMEGVISELKEDÉS
Robert Ezra Park (18641944) (...) 1903-ban hozzalatott disszertaciojahoz, A tòmeg es a nvilvanossaghoz
(Masse und Publikum), amit 1904-ben Iejezett be s tett közze. (...)
Bar Parkot jobban ismerik a Iaji viszonyokrol es a varosi eletról szolo munkassaga reven, megórizte
erdeklódeset disszertaciojanak temaja irant is, s gyakran tartott egyetemi elóadast 'a tömeg es a nyilvanossag¨
targyköreben. Disszertaciojaban s minden tovabbi, a tömegról irott dolgozataban Park harom temat celzott meg.
Elóször is: minden kollektiv es csoportos elettel Ioglalkozo szociologia erdekelte, es velemenye szerint 'a
szociologiaban minden jelentós haladasnak vegsó elemzesben olyan kutatasnak kell lennie, melynek kezdetei a
tömeglelektanban, azaz az emberi csoportosulasokra jellemzó cselekvesek leirasaban es magyarazataban
keresendók¨ (1904, 6. p.). KiIejezi Rossinak a 'progressziv tarsadalmi diIIerenciacio es a tarsadalmi elet egyre
stabilabb Iormairol¨ szolo elemzese iranti rokonszenvet is (1904). Kesóbb, klasszikussa valt kezikönyvük a
Beve:etes a tarsadalomtudomanvba lapjain Park es Ernest W. Burgess (1921, 42. p.) a szociologiat 'a
kollektiv viselkedes tudomanyakent¨ hatarozza meg, es (1921, 193. p.) a kollektiv viselkedesre mint olyan
kontinuumra utal, melynek menten a tarsadalmi elet egyre bonyolultabb Iormai elhelyezhetók: a tarsadalmi
nyugtalansag, a tömeg, a csoport, a nyilvanossag, a politikai part, a tarsadalmi mozgalom, illetve az allam.11
DIFFÚZIÓ AMERIKÁBAN:
TÖMEG, NYILVÁNOSSÁG ÉS
46
11 Park bevezette a 'kollektiv viselkedes¨ Iogalmat, s nehany erdekes javaslattal elt annak analitikus alkalmazasaval kapcsolatban; sajnos
nem adta meg a Iogalom operacionalis meghatarozasat, amely e javaslatok közelebbi vizsgalatat lehetóve tette volna.
12 Egy anonim kritikus ervelese szerint mig 'Park elemzesenek az a leglenyegesebb megjegyzese, amit elmondasz, .Park semmivel
kapcsolatban nem volt olyan pontos es bensóleg következetes, mint ahogy leIested ót¨, beleertve a cirkularis reakcio es a kollektiv
viselkedes Iogalmi kezeleset is. 'Park a »cirkularis reakcio« kiIejezest inkabb szenzitizalo Iogalomkent, s nem preciz terminuskent vezette
be, s a dolog dinamikajat igencsak homalyban hagyta.¨ Ugyanez a kritikus azt allitja, hogy 'Blumer termeszetehez tartozott, hogy a dolgokat
pontossa tegye¨, s nem Park, hanem Blumer volt az, aki a 'cirkularis reakciohoz¨ hozzarendelte a nem szimbolikus ertelmezest. Ez
lehetseges, de nem Blumer, hanem Park (1921, 385. p.) volt az, aki a nyilvanossagot a tömeggel szembeallitotta: 'A nyilvanossagban az
erintkezes az eszmecsere alakjat ölti. a tömeg nem vitatkozik, s ennelIogva nem is töpreng.¨ Blumer persze magyarazhatta volna Parkot
maskent, de nem ezt tette.
Park múvenek masodik temaja, a kollektiv viselkedes mint a tarsadalom alakitoja, Ielbomlasztoja vagy
reIormalo ereje (lasd Turner 1967, xiii. p.). Ez korabban a tarsadalmi evolucio spenceri elvere valo utalaskeppen
jelenik meg (1904, 14. p.), ezt követóen pedig (1921, 44. p.), midón a kollektiv viselkedesre a következókeppen
utal:
'.azok a jelensegek, melyekben a legnyilvanvalobb s legelemibb modon nyilvanul meg az a Iolyamat,
melynek soran a tarsadalmak alkoto elemeikre bomlanak, s az a Iolyamat, amelynek soran ezek az elemek
ujIajta kapcsolatokba szervezódnek, hogy uj szerkezeteket es uj tarsadalmakat hozzanak letre¨.
Park a tarsadalmi nyugtalansaggal kapcsolatban valoban bemutatja a cirkularis reakcioknak azt a
mechanizmusat, amellyel a tömegviselkedest magyarazza (1921, 382. p.).
'A kollektiv viselkedes legelemibb Iormaja, ugy túnik, nem egyeb, mint az a jelenseg, amit »tarsadalmi
nyugtalansagnak« nevezünk. |mely| az egyik individuumrol atszarmazik a masikra. mialtal A szemely
elegedetlensege kommunikalodik B szemely szamara, s B-ról visszaveródik A-ra, letrehozva ezzel az elózó
Iejezetben (A tarsadalmi ellenórzesról) leirt cirkularis reakciot.¨
Ugyanakkor Park tömegról es kollektiv viselkedesról irott múvenek harmadik temaja a legemlekezetesebb;
nevezetesen az a különbsegtetel, amit a 'nyilvanossagban¨ tapasztalhato vitak esszerú es megIontolt Iolyamatai,
illetve a 'tömegre¨ jellemzó kritikatlan, impulziv es anarchikus jellegú Iolyamatok között huz meg. Itt (1921,
381. p.) teljesen elteró modon hatarozza meg a kollektiv viselkedest:
'.az egyenek olyan inditekok hatasara megvalosulo viselkedese, amelyek közösek es kollektivek, mas
szavakkal, amelyek tarsas interakcio termekei¨.
De nem közönseges tarsas interakciorol van itt szo! Park ehelyett a tarsas interakcio egy olyan Iormajara utal,
amit eredetileg (1904, 18. p.), 'psziches reciprocitasnak¨ nevezett, kesóbb pedig 'cirkularis reakcionak¨ hivott
(1921, 382. p.).12
A jelenleg ervenyes merceket tekintve Park elsó temaja egy különöskeppen alapvetó szociologiai perspektivat
ismertet. Meg a masodik is elIogadhato, ha megszabaditjuk reakcios tarsadalmi-evolucionalista hordalekatol. A
harmadikat azonban nem könnyú megerteni, hacsak nem azzal a problemaval összeIüggesben vesszük
szemügyre, ami Park egyetemi vizsgalodasainak kiindulopontja volt a szociologiaban.
Park az ujsagoknak a modern tarsadalmakra gyakorolt hatasaval Ioglalkozott. Gabriel Tarde Irancia szociologus
1898-ban (abban az evben, mikor Park aspiranturajahoz hozzakezdett) megjelentetett egy dolgozatot, 'A
nyilvanossag es a tömeg¨ cimmel. Tarde azt bizonygatja, hogy mig a tömeg az emberi tarsulasok egyik legósibb
Iormaja, a nyilvanossag a modern technologiai Iejlódes következmenye. A tömeget alkoto tagok együttesen
vannak jelen; a nyilvanossag tagjai Iizikailag elszortan leteznek, s koheziojukat csupan a resztvevóknek az a
tudata adja, hogy valamely eszmeben közösen osztoznak. Minthogy e tudat nem a közvetlen tarsas
erintkezesnek tulajdonithato, egyeb Iorras szüksegeltetik. Tarde azt allitja, hogy ilyen Iorras az ujsag hiszen a
nyomtatott sajto maga is a 19. szazad termeke , a vasut es a taviro. Igy a tarsadalmi eletnek az a Iormaja, amit
DIFFÚZIÓ AMERIKÁBAN:
TÖMEG, NYILVÁNOSSÁG ÉS
47
13 Clark kivalo 'Bevezetes¨-ere utalok itt, amit Tarde múveinek gyújtemenyes kiadasahoz irt, melyben megtalalhato Tarde 1898-as
dolgozatanak Iorditasa.
14 Park nem emliti Tarde 1898-as dolgozatat, de ismetelten idezi Tarde 1901-es, A tòmegvelemenv cimú múvet, amely Park (1921, 385. p.)
Iejtegetese szerint A nvilvanossag es a tòmeg gondolatait ismetli. Park gyakran idezi disszertaciojaban Tarde masik múvet, ami arra utal,
hogy nagyon jol ismerte Tarde eszmeit.
Tarde 'nyilvanossagnak¨ nevezett, egyszerúen nem letezett a 19. szazadot megelózóen.13
Tarde kiIejti tovabba, hogy mig az egyenek egyszerre szamos nyilvanossag reszesei lehetnek, egyidejúleg csak
egy tömegben vehetnek reszt. Mivel a tömegek merete viszonylag korlatozott, ezert hatasuk nem terjedhet tul
azon, amit a resztvevók es a szemlelók lathatnak es hallhatnak. Ezzel szemben a nyilvanossagok meretükben s
talan hatosugarukban is joIorman mentesek a korlatozastol. Tarde szerint azonban a tömeg es a nyilvanossag
közötti alapvetó különbseg az, hogy az utobbi a kritikai eszmecsere alakjat ölti. Az eredmeny sugalmazza
Tarde az, hogy a nyilvanossag heterogenitast teremt, mig a tömegek a homogenitas Iele haladnak.
Sajnos Park nem tette magaeva Tarde teljes elemzeset a tömegek különbözó valtozatairol s e kritikus ponthoz
meg vissza Iogok terni. Park ehelyett Tarde azon erveit Iúzte tovabb s dolgozta ki, amelyek a heterogen es
kritikai nyilvanossagra s azzal szemben a homogen es kritikatlan tömegekre vonatkoztak. A heterogen
nyilvanossagban 'Ielszinre kerülnek a kerdesek, a velemenyeket ütköztetik, s igy modositjak s mersekelik
egymast¨ (Park 1921, 395. p.).14 Következeskeppen a homogen tömegnek nincs mit megvitatnia, s barmi
Iejezódjek is ki, az csupan IelIokozhatja es megerósitheti a mar meglevót. Park igy ir erról (1904, 80. p.):
'Midón a nyilvanossag abbahagyja a kritikat, akkor Ieloszlik vagy tömegge alakul at. Ez az a lenyegi jellemzó,
mely a tömeget a nyilvanossagtol megkülönbözteti. A tömeg egy kollektiv hajtoeró hatasanak van alavetve,
melynek minden kritika nelkül engedelmeskedik. A nyilvanossagot ezzel szemben epp azert, mert különbözó
velemenyú individuumokbol all körültekintes es esszerú gondolkodas vezerli.¨
Ha Park jocskan meritett is Tarde-nak a nyilvanossag szemleletevel Ioglalkozo múveból, sokkal kisebb
mertekben vette igenybe a tömeggel kapcsolatos elemzeset. Terry Clark (1969) azt allitja, hogy Tarde szerint a
tömegek tòbbsege nem is erdekes es nem is Iontos, ennelIogva Iigyelmenek zömet a nyilvanossag
következetesebb jelensegere összpontositotta, s a tömeget meghagyta az olyan nepszerú szerzóknek, mint
peldaul Le Bon.
Igy hat Parknak Le Bonhoz, Sighele-hez es Rossihoz kellett Iordulnia, ha magyarazatot akart kapni arra, mit
tekintsen a tarsas interakcio egyedülallo Iormajanak. Felhasznalta Le Bon (1904, 12. p.) allitasat, miszerint
'minden egyeni es különös ön-tudatossag¨ elenyesz a tömegben; hogy 'a tömeg minden tagjanak erzesei es
gondolatai ugyanabba az iranyba mozdulnak¨ (1904, 12. p.); hogy Iokozodik a szuggesztibilitas; s hogy a tömeg
meghatarozo jellemzóje nem a Iizikai közelseg, hanem az, hogy a tömeg tagjai 'gondolataikkal es erzeseikkel
kölcsönösen megIertózik egymast¨ (1904, 18. p.). Park ugy velte, hogy ennek mechanizmusa a 'psziches
reciprocitas¨, vagy kesóbbi kiIejezessel, a 'cirkularis reakcio¨. Park palyaIutasa hatralevó reszeben elIogadta Le
Bon elemzeset. Röviddel 1933-as nyugdijazasa elótt igy irt (1930, 631632. p.):
'A tömegek altalanos jellegzetessegeit megmagyaraztak mar, s ezek könnyeden összeIoglalhatok. a tarsas es a
szemelyes közötti különbseg eltúnik. csupan azok az attitúdök, szenvedelyek es erzelmek maradnak meg,
melyek az emberiseg közös örökseget alkotjak. Annak kialakulasaval, amit Le Bon ugy nevez: a »tömegtudat«,
együtt jar az egyen szemelyisegenek elvesztese; az egyen hajlamos lesz szemelytelenül cselekedni, s
cselekedeteiert a szokasosnal kevesebb Ielelósseget erezni.¨
Park tamogatja Tarde különbsegtetelet is a tömeg es a nyilvanossag között, s ugy ervel, hogy amennyiben a
tömegek kollektiv modon viselkednek, ezt valamely közös kedelyallapot vagy ösztön hatasa alatt kell tenniük
(1921, 385. p.), amely a cirkularis reakciobol Iakad.
A tömeg es a nyilvanossag közötti alapvetó különbseg ugyanakkor nem merhetó szamokkal vagy a
DIFFÚZIÓ AMERIKÁBAN:
TÖMEG, NYILVÁNOSSÁG ÉS
48
15 Blumer kollektiv viselkedesról szolo elemzesenek kritikai Ielülvizsgalatat az osztalytermi helyzetre alkalmazva lasd McPhail (1969)
munkajaban.
16 Blumer az 'interpretativ interakcio¨ es a 'szimbolikus interakcio¨ Iogalmakat egymassal Ielcserelhetó ertelemben hasznalta, s ket korabbi
publikaciojaban (1936, 1937) megkülönböztette ezeket a 'nem szimbolikus interakciotol¨.
kommunikacio eszközeivel, hanem csak az erintkezesek hatasaival es Iormaival. A nyilvanossagban az
erintkezes eszmecsere alakjat ölti. Az egyenek hajlamosak kritikusan reagalni egymasra; kerdesek merülnek Iel
es csoportok jönnek letre. A velemenyek ütköznek, s modositjak es merseklik egymast. A tömeg nem vitatkozik,
s ennelIogva nem is gondolkodik. Csak egyszerúen 'nyüzsög¨. E nyüzsgesi Iolyamatbol egy kollektiv impulzus
alakul ki, mely a tömeg minden tagjan eluralkodik.
A kollektiv impulzust es a tömeg kollektiv cselekveseit 'az interakcio cirkularis Iormajanak¨ tulajdonitja (1921,
370. p.), amit 'cirkularis reakcionak¨ nevez (1921, 382. p.), s amit az emberi tarsadalomban megvalosulo
szocialis kontroll legelemibb Iormajanak tart (1921, 369. p.).
Ahogyan Park Le Bon kollektiv pszichologiajat, valamint Tarde tömeg es nyilvanossag közötti különbsegtetelet
Ieldolgozta, azt több mint ket evtizeden at adta eló a Chicagoi Egyetemen 'A tömeg es a nyilvanossag¨ cimú
kurzusan, s ez megjelent az 1921-es, S:ociologia. beve:etes a tarsadalomtudomanvba cimú kezikönyveben
(amit Ernest Burgesszel együtt irt), s az 1930-as, 'A kollektiv viselkedesról¨ irott cikkeben is, amely A
tarsadalomtudomanvok enciklopediafaban latott napvilagot. De a Le Bon Park-Iele transzIormacios szemlelet
hatarozott kidolgozasat, rendszerezeset es allando alakjat Park egyik tanitvanyatol, Herbert Blumertól
(19001987) nyerte el a Chicagoi Egyetemen.
4.2.1.4. A TRANSZFORMÁCIÓS MAGYARÁZAT RENDSZEREZÉSE
Robert Fatis (1972) midón megirja a Chicagoi Egyetem Szociologiai Tanszekenek törtenetet 1920-tol 1940-ig,
elmondja, hogy: '1939-ben Herbert Blumer tömören körvonalazta Park allaspontjat a kollektiv viselkedesról¨.
Megitelesem szerint Blumer a szoban Iorgo közlemenyben harom lenyeges ujdonsaggal is szolgal. Elóször is:
bóvebben kidolgozza Park elgondolasat a 'tarsadalmi nyugtalansagrol¨ mint olyan kontextusrol, amelyben a
tömegek letrejönnek, es a kollektiv magatartas kialakul. Masodszor: nyilvan a 'psziches reciprocitas¨
problemajanak magyarazatahoz amellyel Park küszködött Blumer bevezeti sajat megkülönbözteteset a
hetköznapi tarsas viselkedes hattereben allo 'interpretativ vagy szimbolikus interakcio¨ es a tömegviselkedesert
Ielelós 'cirkularis reakcio¨ között. Harmadszor: Blumer összeIoglaloja a Le Bon Park-Iele szemleletról igen
szisztematikus es Iejlódókepes kiIejtese a tömegek, illetve a kollektiv viselkedes transzIormacios elemzesenek.
Blumer magyarazata a szociologia-tankönyvekben, a tömegek iranyitasaval, ellenórzesevel Ioglalkozo katonai
es rendóri kezikönyvekben es szeles körben hasznalatossa valt s az is marad. Az az eszme, hogy a tömeg
atalakitja az emberi lenyeket, az ilyen jelensegek meghatarozo szociologiai magyarazata lett az elkövetkezó
negyedszazadban.
Blumer Parkhoz hasonloan elismeri, hogy bizonyos ertelemben mindenIajta csoportos aktivitast 'gyakorlatilag
tömegviselkedesnek tekinthetünk¨, mivel 'az egyenek valamilyen modon együtt cselekszenek¨ (1939, 137. p.).
De különbseget tesz a 'hetkò:napi kollektiv magatartas` mint peldaul tanarok es diakok osztalytermi
magatartasa es 'elemi kollektiv magatartas¨ mint peldaul egy tömeg tagjainak magatartasa között aszerint,
hogy a ketIajta tarsas jelenseg milyen alapon es mely mechanizmusok reven Iejlódött ki.15
Blumer szerint a hetköznapi kollektiv magatartas tulnyomo resze azert jelenik meg, mert 'az embereknek közös
megertesi modjaik es elvarasaik vannak¨ (1939, 168. p.). E megertesi modok adjak a resztvevók egymassal
Iolytatott interpretativ erintke:eseinek lenyeget es alapjat.16 Mindegyikük inkabb a masik viselkedesenek
ertelmezesere reagal, semmint közvetlenül e viselkedesre. Ez ahhoz vezet, hogy az egyenek elteró modon
valaszolnak egymasnak, de lehetóve teszi szamukra, hogy elteró magatartasukat valamely kollektiv
viselkedesmod Ionalahoz igazitsak.
Blumer szerint a rutincselekvesek megszakadasa meghiusitja a szokasos egyeni cselekvesi inditekok es
diszpoziciok kielegiteset; vagy, alternativ esetben, az egyenek ujabb inditekokat es diszpoziciokat alakithatnak
ki, melyekhez a Iennallo tarsadalmi rend nem tud alkalmazkodni. Barmelyik körülmeny alljon is Ienn, az
A TRANSZFORMÁCIÓS
MAGYARÁZAT
49
17 Blumer a tarsadalmi nyugtalansagot es a cirkularis reakciot illetóen Park elemzeset követi, jollehet a ket jelenseg közötti idóbeli es oki
kapcsolatokat sem vilagosan, sem pedig konzisztensen nem Iogalmaztak meg. Park (1921, 382. p.) szerint 'A tömegviselkedes legelemibb
Iormaja ugy túnik az, amire »tarsadalmi nyugtalansagkent« szoktak utalni. (amely). az egyik egyenról atragad a masikra. ily modon az
elegedetlenseg megnyilvanulasai A-nal kommunikalodnak B szamara, s B-ról visszaveródnek A-ra, letrehozva az elózó Iejezetben (»A
tarsadalmi ellenórzesról«) leirt cirkularis reakciot.¨
18 Blumer (1978) a tarsadalmi nyugtalansag sokkal szelesebb körú elemzeset valositotta meg, amit reszben sajat, a Berkeley Egyetemen a
hatvanas es a korai hetvenes evekben lezajlott mozgalmakra vonatkozo megIigyeleseire alapozott. E helyütt azert nem meritek ebból az
elemzesból, mert abban Blumer a) Ienntartja kezdeti (1939-es) distinkciojat a 'cirkularis reakcio¨ es az 'interpretativ erintkezes¨ között; b)
megórzi korabbi (1939-es) elemzeset a tömegról es a tömegviselkedesról; es c) elsósorban a tarsadalmi nyugtalansag eredetere, jellemzóire
es következmenyeire összpontosit.
19 Blumer (1939) szerint a cselekvó tömeg (peldaul a lincseló csócselek) tovabb Iennmarad, mint egy baleset körül összeveródött kauzalis
tömeg; kevesebb hetköznapi jellegú magatartast tanusit, mint egy sportesemeny nezóközönsege, es külsó cellal bir, nem ugy, mint egy
evangeliumi megujulasi mozgalom.
egyenek nyugtalansagot elnek at. Viselkedesük szabalytalan, veletlenszerú, koordinalatlan lesz. Blumer erre a
'nyugtalansag¨ (restlessness) kiIejezest hasznalja, s velemenye szerint ennek 'reciprok jellege¨ van; azaz, ha
bizonyos egyenek ezt a viselkedest mutatjak, a kivülallok hajlamosak lesznek ugyanigy cselekedni. E reciprok
Iolyamatot nevezi cirkularis reakcionak (1939, 170171. p.):
|Ez| '.a kölcsönös stimulacionak az a modja, melyben egy egyen valaszmagatartasa ismetelten megjeleniti azt
az ingerlest, amely egy masik egyentól szarmazott, s amint erre az egyenre visszaveródik, ujra megerósiti az
ingerlest¨.
A cirkularis reakcio eredmenyekent az egyenek egymashoz hasonlo modon Iognak viselkedni, s ez egy olyan
'termeszetes mechanizmus, mely minden elemi kollektiv magatartas hattereben megtalalhato¨ (1939, 171. p.):
Ha az egyenek nyugtalansagat Ielgerjeszti a cirkularis reakcio, akkor tarsadalmi nvugtalansag a: eredmeny.17
Ez valoszinúbb olyan emberek köreben, akik együtt szenvedtek el a szokasos eletIorma csódjenek elmenyet,
vagy valamely mas modon erzekenyebbe valtak egymas irant.18
Blumer szerint a tarsadalmi nyugtalansag allapotaban levó emberek keresnek valamit, de nem tudjak, mi is az
valojaban. Celtalanok, viselkedesük veletlenszerú es kiszamithatatlan, Ielelemmel tekintenek a jövóre,
izgatottak, es különöskeppen sebezhetók. Azt allitja, hogy hetköznapi rutinjaik megszakadasa es elIojtott
ösztöneik miatt az emberek ingerlekenyek lesznek, Iigyelmük beszúkül, s rendkivül szuggesztibilisse valnak. A
tarsadalmi nyugtalansag ily modon egyszerre kepviseli a hetköznapi cselekvesek megszakadasat, es olyan
helyzetet biztosit, amelyben kialakulhatnak a kollektiv magatartas uj Iormai (1939, 173. p.). Ezt szemlelteti az 1.
abra azon Ióbb allapotokkal es mechanizmusokkal együtt, amelyek reven Blumer szerint elórehaladnak az ilyen
tipusu Iolyamatok.
A cselekvo tòmeg altal megvalositott kollektiv viselkedes öt lepesben Iejlódik ki.19 Elóször: egy (Ieltehetóen a
tarsadalmi nyugtalansaggal összeIüggó) i:galmas esemenv szamos ember Iigyelmet megragadja. Blumer szerint
az egyenek attol Iüggóen adjak Iel a viselkedesük Ieletti kontrollt, s attol Iüggóen nyilik lehetóseg egy cselekvó
tömeg tovabbi kiIejlódesere, hogy mennyire Ioglalja le óket az izgalmas esemeny (1939, 175. p.).
A harom tovabbi szakasz a nyüzsges, a közös targy es a közös impulzus kialakulasanak hattereben allo
mechanizmus a cirkularis reakcio es ennek ket tovabbi Iormaja: a kollektiv izgalom es a tarsadalmi Iertózes.
Blumer (1939, 176. p.) azt allitja, hogy e mechanizmusok 'különbözó mertekben vannak jelen a spontan
csoportos viselkedes minden egyes eseteben¨. Ezeket egy ordinalis skala mintajara rekonstrualtam az 1. abra
also Ieleben, s a cselekvó tömeg kollektiv viselkedesenek Iejlódeseról szolo blumeri magyarazatban ezek allnak
az egyes Iazisok hattereben, s ezek iranyitjak azok kialakulasat.
Masodszor: a nvù:sges soran az emberek együtt allnak vagy körbe setalnak, s esetleg beszelnek az izgalmas
esemenyról. Blumer a nyüzsgest a cirkularis reakcio joIorman tiszta alakjakent ertelmezi, melyben az emberek
közvetlenül valaszolnak egymas viselkedesere, es megismetlik masok magatartasat. Azt irja (1939, 174. p.):
'A nyüzsges elsódleges hatasa az, hogy az egyeneket erzekenyebbekke es Iogekonyabba teszi egymas irant,
mialtal egyre inkabb beleIeledkeznek egymasba, s egyre kevesbe lesznek Iogekonyak a szokvanyos
ingertargyak irant.¨
A TRANSZFORMÁCIÓS
MAGYARÁZAT
50
Blumer (1939, 174. p.) e beleIeledkezest a hipnozishoz hasonlitja, s utal arra, hogy a resztvevók 'hajlamosak
gyorsan, közvetlenül es önkentelenül reagalni egymasra¨. Ez viszont egy közös kedelyallapot kiIejlódeset segiti
eló.
Blumer harmadik Iejlódesi stadiuma a Iigyelem kò:òs targvanak felbukkanasa. Ez Ieltehetóen az emberek
nyüzsgese soran alakul ki, s az izgalmas esemenyre vonatkoztatott. Jelentósege kettós. Elóször is (1939,
179180. p.): 'az embereknek közös iranyultsagot ad, s ezaltal közös celt szab cselekvesüknek¨. Masodszor:
ha gondolatmenetet helyesen ertelmezem Blumer szerint az embereket az a dolog hozza izgalomba, amelyre
Iigyelmük iranyul, s hangsulyozza (1939, 175. p.): 'az izgatott viselkedesnek különös ereje van arra, hogy
megragadja es összpontositsa a szemlelók Iigyelmet¨, akik ennelIogva ezen izgatott viselkedes iranyitasa ala
kerülnek.
E Iejlódesmenetek egybecsengenek a kollektiv fogalom hattermechanizmusaval, amit Blumer (1939, 174175.
p.) ugy jellemez, 'mint a nyüzsges intenzivebb Iormajat¨ ezt a jelenseget elózóleg tiszta cirkularis reakciokent
deIinialta (1939, 174). Ez megbenitja az egyen arra valo kepesseget, hogy a nyelv avagy a kepzelet segitsegevel
alternativ kepeket Iormaljon Iigyelmenek targyarol, barmi legyen is az (1939, 175. p.). Az egyen igy allitolag
egyre zavartabba, egyre labilisabba, egyre Ielelótlenebbe valik, s egyre inkabb hajlamos arra, hogy '.olyan
viselkedesmodokat alakitson ki, amelyekre korabban gondolni sem mert volna, s meg kevesbe beleIogni¨. S
elerkeztünk az egyen transzIormaciojahoz!
A TRANSZFORMÁCIÓS
MAGYARÁZAT
51
2. ábra - Az elemi kollektív viselkedés mögött rejlõ mechanizmusok és lépések
interpretációja
Emlekezzünk vissza arra, hogy Blumer szerint a tarsadalmi nyugtalansag allapotaban cselekvó emberek
Irusztralt es kielegitetlen impulzusokban es viselkedesi diszpoziciokban osztoznak. Igy, a cselekvó tömeg
kialakulasanak negyedik s egyben utolso elótti Iazisa (1939, 179. p.) 'a:on (kò:òs) impul:usok serkentese es
tamogatasa, melyek a tömeg celjanak megIelelnek¨. Blumer szerint (1939, 180. p.):
'.ez azon kepek eredmenyekent jelenik meg, amelyeket a szuggesztio es imitacio Iolyamata keltett, es ami a
kölcsönös elIogadason keresztül megerósittetett. Amikor egy tömeg tagjainak valamely rögzitett kepre iranyulo
közös impulzusaik vannak, s ezt eróteljes kollektiv erzes is tamogatja, akkor keszek a cselekvó tömegre
jellemzó agressziv modon viselkedni.¨
E Iejlódesi stadium hattereben a tarsas ferto:es mechanizmusa all, amely '.a nyüzsges es a kollektiv izgalom
eróteljes Iormaja¨ (1939, 176. p.), azaz a cirkularis reakcio egy elórehaladott Iormaja. Az izgalom altal
beIolyasoltatva, a csökkent tudatossag es ertelmezesre valo keptelenseg allapotaban s valamely közös cellal es
az e celra vonatkoztatott viselkedessel eltelve, az embereken 'egyre inkabb urra lesznek azok az indulatok,
amelyek Ielingereltek óket¨. Mivel (1939, 176. p.):
'.az embereknek mindig vannak közös kesztetesei bizonyos cselekvesekre (olyanokra, mint valamely cel
keresese, a veszely elkerülese vagy a gyúlölet kiIejezese), s a kollektiv izgalom allapotaban egy ilyen cselekves
megvalositasa könnyeden Ielkelti bennük a megIeleló impulzusokat. Ilyen Ieltetelek mellett az adott tipusu
viselkedes Iutotúzkent terjed.¨
Blumer e hatasokat olyan szemelyekre is kiterjeszti, akik eredetileg csupan erdeklódó szemlelók vagy jarokelók
voltak. Ugyanazon eszjaras szerint, mint amire Ientebb utaltunk, Blumer ugy ervel, hogy 'vonzza, s megIertózi¨
óket az altaluk megIigyelt, izgatott magatartas. Blumer (1939, 176. p.) erre mint a tarsas Iertózes 'latvanyos¨
vonasara utal.
Minthogy Blumer a 'cselekvo tòmeget` 'spontan jellegúnek¨ velte amely nelkülözi a tradiciokat, a
szabalyokat, a jol megalapozott tarsadalmi szervezódest, a munkamegosztast, a szerepeket es a normakat, a
'mi-tudatot¨, illetve a szokvanyos tarsadalmi csoportoknal elIogadott vezetói poziciot , a cirkularis reakcio
múködesenek egyetlen alapja a közös impulzus. Igy ir (1939, 181. p.):
'Semmi különös nincs abban, hogy ezen impulzusok közül nem egy atavisztikus jellegú, következeskeppen az
sem meglepó, hogy a tenyleges viselkedes jokora hanyada erószakos, durva, rombolo.¨
Mindez abba torkollik, hogy Blumer 'valodi¨ cselekvó tömegei olyan kollektiv magatartasba kezdenek, amely
'szokatlan, szenvedelyes es meglepó¨ (1939, 181. p.), 'különös, Ielelmetes s idónkent kegyetlen¨ (1939, 180.
p.). Az ertelmezes es a tudatossag kepessege nelkül es a kollektiv izgalom es tarsas Iertózes cirkularis
reakciojaba sodrodva a tömeg tagjai Iogekonyak lesznek barmely sugallatra, mely haborgo indulataikkal s
cselekvesi diszpozicioikkal összevag. Blumer igy ir (1939, 180. p.):
'Az egyen elvesziti rendes kritikai erzeket es önkontrolljat, amint a tömeg egyeb tagjaival kapcsolatba kerül, es
raragad az óket uralo kollektiv izgalom. A többiek megjegyzeseire es cselekveseire azonnal es nyiltan valaszol,
ahelyett hogy ertelmezne ezeket a viselkedesmodokat, amint azt normalis esetben tenne.¨
A TRANSZFORMÁCIÓS
MAGYARÁZAT
52
20 Blumer (1939, 181. p.) Le Bonhoz hasonloan azt gondolta, hogy a tömeg tagjai 'a hatalom, az en-expanzio, a nyiltsag¨ erzetere, illetve a
'legyózhetetlenseg es a cselekedeteikben valo bizonyossag¨ erzesere tesznek szert.
21 A transzIormacios magyarazatot ert elsó biralatokat a prediszpozicios elmelet kepviselói terjesztettek eló (Allport 1924; MillerDollard
1941), akik szerint az egyen nem viselkedik maskent a tömegben, mint maganyosan; sót az egyenhez hasonlo prediszpozicioju szemelyek
jelenlete az egyen prediszpozicioi es az ennek megIeleló viselkedesmodok 'szocialis Iacilitaciojahoz¨ vezet. A prediszpozicios erveles
logikai csusztatasokkal terhes, s nelkülözi az empirikus bizonyitekokat (McPhail 1971). A transzIormacios magyarazat korai szociologiai
biralataval Bramson (1961), Turner (1964), Conch (1968), McPhail (1969) es Berk (1974) alltak eló. E biralatok szamos elemet Ielvettem a
jelen ervelesbe. Egyes pszichologusok a 'deindividuacios elmelet¨ kereteben örökitettek tovabb a transzIormacios magyarazatot (lasd
Festinger et al., Zimbardo 1969; Diener 1980), s azt allitjak, hogy a modosult kognitiv allapotokra empirikus bizonyitekaik vannak.
Velemenyem szerint ez az elmelet s ezek a bizonyitekok eppugy csusztatasokkal terhesek, mint a transzIormacios elmelet igenybejelentesei,
de külön dolgozatot igenyelne, ha a deindividuacios elmeletet az ót megilletó alapossaggal meg akarnank vizsgalni.
22 A tömeg tagjai idónkent megIigyelhetik, hogy a rendórseg egyeni búnelkövetóket szemel ki a tömegból, s törvenytelen magatartasukert
szemely szerint Ielelóssegre vonja óket. Mas esetben elóIordulhat, hogy a rendórseg egy teljes csoportosulasra reagal, s nehany szemely
illegalis akcioiert mindenkit kategorikusan Ielelóssegre von. A 'szamossagban rejló biztonsag¨ es a Ielelóssegre vonhatosag közötti
összeIügges papiron inkabb megallja a helyet, mint az utcakon.
Ily modon Blumer allaspontja szerint, eppugy, mint Le Bon es Park korabbi magyarazataban, a tömeg atalakitja
az individuumot.20
4.2.1.5. A TRANSZFORMÁCIÓS HIPOTÉZIS BÍRÁLATA
A transzIormacios magyarazatot a laikusok s a legutobbi idókig a tudosok is szeles körben elIogadtak.21
Gyakran hasznaljak annak a viselkedesnek a 'magyarazatara¨, amely elIogadhatatlan a magyarazat alkalmazoja
szamara. E ketes ertekú hagyomany legalabb Le Bonig megy vissza, aki a tömeg viselkedesenek joIorman
minden megnyilvanulasat helytelenitette. EgyIelól: könnyú dolog Le Bonnak, mint a Ielsóbb osztalyok egy
megIelemlitett tagjanak allaspontjat mellózni, aki megremült az utcak Iorradalmi tömegenek a közrend es a
Francia Köztarsasag stabilitasa elleni tamadasatol. MasIelól viszont Le Bon, Park es Blumer alapvetó
Iontossagu elmeleti problemat celzott meg. Ha tudatos es racionalis egyenek többnyire ellenórzik sajat
viselkedesüket, különIele erdekeik vannak es elteró a magatartasuk, akkor miert, mikor es hogyan kezdenek el
együttesen vagy egymassal összhangban cselekedni? A transzIormacios elmelet hivei ugy ervelnek, hogy az
egyeni tudat es a racionalitas szüksegkeppen kirekesztódik, ha bizonyos szamu ember együttesen vagy
egymassal összhangban akar cselekedni. Ervelesük, ha tüzetesebb vizsgalatnak vetjük ala, hijan volt, s ma is
hijan van a logikai es tapasztalati alapoknak.
4.2.1.6. ANONIMITÁS, FELELÕTLENSÉG ÉS
LEGYÕZHETETLENSÉG
A különbözó hetköznapi összejöveteleken (McPhail 1987), politikai (McPhail 1985), vallasi (Clelland et al.
1974) es sportrendezvenyeken (Aveni 1977), tovabba valoszinúleg lazadasokban (lasd QuaratelliDynes 1968;
Singer 1970; BerkAldrich 1972) valo reszvetelt celzo kutatasok azt tamasztjak ala, hogy a resztvevók többsege
sem nem maganyos, sem nem anonim; ehelyett csaladtagokkal, baratokkal vagy ismerósökkel tarsulnak vagy
kerülnek szembe rövid idó elteltevel. Tovabba: az egyennek az az erzese, hogy magatartasaert nem vonhato
Ielelóssegre 'a szamossagban rejló biztonsag¨ miatt,22 avagy a tömeg tagjai legyózhetetlennek erzik magukat,
mert szamban (eróben, szervezettsegben stb.) Ielette allnak a rendórsegnek mindez a tömegben az egyeni
tudatossag es gondolkodas jelenletet, nem pedig hianyat bizonyitja.
4.2.1.7. TÁRSADALMI NYUGTALANSÁG ÉS ÖNKONTROLL
Blumer szerint a tarsadalmi nyugtalansag megjelenese es a hetköznapi viselkedesmodoknak, valamint a tarsas
kapcsolatoknak szeles körú ellehetetlenülese hozzajarul a kritikus gondolkodas es az önkontroll elvesztesehez. E
gondolatmenetet ma mar temerdek bizonyitek kezdi ki. Az emberi lenyekre iranyulo harom evtizedes kutatas
problematikus helyzetek szeles skalajaval szembesült hurrikanokkal, arvi:ekkel, tornadokkal, bombazasokkal,
túzesetekkel es egyeb sorscsapasokkal , s azt tamasztotta ala, hogy az egyenek megórzik az ertelmük es
viselkedesük Ieletti kontrollt (peldaul Quarantelli 1954, 1957, 1981; Smith 1976; KeatingLoItus 1981; Johnson
1987a, 1987b). Ilyen helyzetekben allandoan nehezsegek, megoldando Ieladatok vannak, nem ritka a Ielelem, de
A TRANSZFORMÁCIÓS
HIPOTÉZIS BÍRÁLATA
53
23 A sors ironiaja, hogy Blumer egy tanitvanya, E. L. Quarantelly egyike volt azon uttöró kutatoknak, akik belevagtak a katasztroIak soran
tapasztalhato egyeni es csoportos viselkedes vizsgalataba, s dokumentaltak azt, hogy az emberi magatartas problematikus helyzetekben
racionalis es szervezett jellegú.
a cselekvest megdermesztó Ielelem, a gondolkodasi kepesseg beszúkülese es a kontroll eszrevehetó csökkenese
ritka jelenseg. Blumer allitasaval ellentetben az ilyen problematikus helyzetekre az a jellemzó, hogy az egyenek
kritikus gondolkodasa es celtudatos viselkedeskontrollja inkabb erósödik, semmint gyengül.23 Paradox modon
ez központi jelentósegú erve volt Blumer mesterenek, George Herbert Meadnek. Mead (1938)
'cselekveselmelete¨ a gondolkodas es a viselkedes mai kibernetikai elmeleteinek elóIutara szerint a
tudatossag, az intelligencia es a szandekos kontroll azzal kapcsolatban merül Iel, hogy az egyenek a
problemakat mikent Iogalmazzak meg, hogyan modositjak, milyen eszközökkel oldjak meg. Rejtelyes, hogy
Blumer miert nem vette at s alkalmazta mestere gondolatmenetet.
4.2.1.8. FERTÕZÉS, CIRKULÁRIS REAKCIÓ ÉS KÖRKÖRÖS
OKOSKODÁS
Le Bon szerint a 'lelki egyseg pszichologiai törvenye¨ 'szuggesztibilitashoz¨ vezet, amely viszont a 'Iertózes¨
Iele tendal, s ez ad tapot a rendkivüli csoportviselkedeshez. Mindeme hattermechanizmusokra azonban az
egyetlen bizonyitek az a viselkedes, amelyet magyarazni hivatottak. Ugyanez a hibas okoskodas nyujt
kizarolagos bizonyitekot a Le Bon-Iele 'lelki egyseg pszichologiai törvenyere¨, a 'psziches reciprocitas¨ es a
'cirkularis reakcio¨ Park-Iele mechanizmusara, valamint a blumeri ertelemben vett 'cirkularis reakcio¨,
'kollektiv izgalom¨, illetve 'tarsas Iertózes¨ mechanizmusaira. Az a teny, hogy az emberek együttes
viselkedesbe bonyolodnak, e hattermechanizmusoknak tulajdonittatik, de ezekre a mechanizmusokra azokbol a
valosagos viselkedesekból következtettek, amelyeket letre kellene hozniuk. Ez különösen Blumer
megIogalmazasanal zavaros, mivel, amint lattuk, magyarazatanak egesz szerkezete a 'cirkularis reakciora¨ vagy
annak valamely tovabbi Iormajara epül. Blumer ervelesenek alapjat tehat egy tautologia kepezi.
4.2.1.9. SZUGGESZTIBILITÁS, SZUGGESZTIÓ ÉS A
TÁRSADALOMLÉLEKTAN
A transzIormacios magyarazat egy masik szerencsetlen tautologiaja a 'szuggesztibilitas¨, az a lelkiallapot, amire
Le Bon a tömeg egyes tagjainak megIigyelhetó engedelmessegeból következtetett, mely engedelmesseg
alavetette óket a tömeg egy mas tagjatol szarmazo sugallatoknak. A 'szuggesztibilitas¨ valojaban se nem több,
se nem kevesebb a szomagianal, s ez ismet pelda arra, hogy a hatterben allo oki mechanizmusra abbol a
jelensegból következtetnek, amelyet a mechanizmus hivatott megmagyarazni. Az ilyesIajta körkörös okoskodas
tulontul gyakori a tömegviselkedes tarsadalomtudomanyi magyarazataiban. Nem teveszthetjük azonban szem
elól azt a lenyeges, vissza-visszateró es megcaIolhato összeIüggest, ami (az 'elsó idópontban¨) a
viselkedesvaltoztatas explicit vagy implicit sugallatai, illetve (a 'masodik idópontban¨) az ennek megIeleló
viselkedesvaltozasok meglete vagy hianya között Ieltetelezhetó. Ez az összeIügges allott a szocialpszichologia
mint uj tudomany gyujtopontjaban, midón a 20. szazad Iordulojan Europaban es az Egyesült Allamokban szinre
lepett. Ezt vizsgaltak Triplett (1898) es Floyd Allport (1924) korai kiserletei, amelyek masok jelenletenek vagy
viselkedesenek az egyen viselkedesere gyakorolt hatasat celoztak. SheriI (1935), Asch (1951) es Milgram
(1961) klasszikus kiserleti munkai masok iteleteinek hatasat vizsgaltak a Iizikai vilag jellegzetessegeinek egyeni
eszleleseben. Ezt követóen kiserleti kutatasok tucatjai vizsgaltak masok jelenletenek vagy viselkedesenek
hatasat az egyen eszlelesenek, velemenyalkotasanak avagy viselkedesenek szamos tovabbi vonatkozasara. Fel
evszazados szocialpszichologiai kutatomunka bebizonyitotta, hogy a 'szuggesztio¨ a 'tarsas beIolyasolas¨
nevezetú szelesebb es jol dokumentalt jelensegkör egy eletkepes es lenyeges reszjelensege. Az egyen maskent
viselkedhet masok jelenleteben, mint egyedül. De masok jelenletenek es viselkedesenek az egyeni viselkedest
erintó következmenyei a tarsas helyzetek szeles skalajan ervenyesülnek, s nem elsósorban (plane nem
kizarolagosan) a 'tömegben¨, ahogyan Le Bon, Park es Blumer Ielteteleztek.
Nem azt allitom, hogy az egyen öntudatlanul 'magaba szivja¨ masok sugallatait, sem pedig azt, hogy e
sugallatok valamikeppen iranyitjak az egyen viselkedeset annak aktiv közremúködese nelkül is. Ahhoz, hogy a
szuggesztionak hatasa legyen, az egyennek tisztaznia kell önmagaval, hogy mi az, amit sugalltak, vagy annak
FERTÕZÉS, CIRKULÁRIS
REAKCIÓ ÉS KÖRKÖRÖS
54
24 A szamos szemelyt egyszerre erintó 'szinpadi hipnozis¨-bemutatokat (peldaul vasarokon, bevasarloutcakban, különbözó
összejöveteleken) Meeker es Barber (1971) vizsgaltak es elemeztek. E bemutatok magukban Ioglaljak azt is, ahogy a hipnotizór
elóvigyazattal kivalogatja az 'együttmúködesre hajlamos¨ szemelyeket, s azt is, ahogy valamilyen alapos sotto voce reven az elóbbi
Ielkesziti az utobbiakat, peldaul: 'Csinaljunk most egy jo kis Ielhajtast ezeknek a nepeknek!¨ Röviden: amit a közönseg hipnozis-elóadasok,
szinpadi varazslasok, demonstrativ gyogyitasok alkalmaval megIigyelhet, az egy jol kepzett búvesz es igen együttmúködó, gyakran egeszen
elkötelezett, szemelyek megvalositotta, alaposan kimodolt elóadas.
25 A hipnotizór es alanya közötti interakcio es kommunikacio szociologiai elemzeset a hipnozis különbözó melysegeire vonatkozoan lasd
Dan E. Miller (1986) munkajaban.
valamiIele közeliteset. Semmi sem illusztralja ezt vilagosabban, mint a hipnozis, az a jelenseg, amit gyakran a
'szuggesztibilitas¨ vegsó bizonyitekakent emlegetnek.
4.2.1.10. HIPNÓZIS
A IelIokozott szuggesztibilitast a transzIormacioelmelet joIorman minden hive összekapcsolja a tömegen belüli
hipnotikus allapottal. A kollektiv hipnozis hatasa alatt az egyenek allitolag öntudatlanul es kritikatlanul
vegrehajtjak a tömeg vezetóitól vagy egyeb tekintelyIiguraktol szarmazo sugallatokat. Magam keptelen voltam
Iellelni barmilyen, a 'kollektiv hipnozisrol¨ megjelent kutatasi anyagot.24 1955 ota ugyanakkor kiserleti jellegú
kutatasok szazai Ioglalkoztak a hipnozissal s annak az egyenre gyakorolt magatartasi, Ienomenologiai es
idegelettani hatasaival. E kutatasi anyag közvetlenül erinti a jelen problemat.
A hipnozist evszazadok ota rendkivüli tudatallapotnak hipnotikus transzallapotnak tartjak, amely alapvetóen
különbözik a teljesen 'eber allapottol¨, s amit mara mar standardizalt 'hipnozisindukcios¨ Iolyamatok hoznak
letre, mint peldaul: 'Lazuljon el., egyre ellazultabbnak erzi magat., mar nagyon almos., mely, mely, bekes
alomba merül.¨ A 'hipnotikus transzallapot¨ allitolagos következmenyei közül az egyik, hogy az egyen
rendkivüli, nem verbalis vagy verbalis viselkedesre vonatkozo utasitasokat is vegrehajt (mint peldaul a
'katalepszias pozitura¨, a karlebeges, összekulcsolt kezek, beszedkeptelenseg, szelektiv emlekezetkieses,
szelektiv Iajdalomkieses es anesztezia). Jol kontrollalt kiserleti kutatasok kimutattak, hogy a szemelyek e
standardizalt verbalis es nem verbalis viselkedesmodokat legalabb annyira vegrehajtjak 'pozitiv szuggesztio¨
eseten, mint a hagyomanyos 'hipnozisindukcios¨ Ieltetel mellett (Barber 1969, valamint több mint szaz kiserleti
munkat összegez: 1972, 1973; illetve Spanos et al. 1973; SpanosBarber 1974; Spanos 1982; Sarbin 1950).
A szuggesztioknak engedelmeskedó es nem engedelmeskedó szemelyek elmenyei elteróek. Ugyanakkor, 'ez
nem azert Iordul eló, mert különbözó »allapotban« vannak, hanem mert masoktol elteró kommunikacioban van
reszük¨, s eszerint kommunikalnak önmagukkal is (Barber 1972, 120. p.).25 A szemelyek transszerú
jellegzetessegei 'ugy túnik, mútermekek, amiket a kiserletvezetó bevihet a szuggesztio helyzetebe, es ki is
rekeszthet abbol, s bizonyosan nem elengedhetetlenek (es külsódlegesek lehetnek) a tesztszuggesztiok magas
valaszerteke (azaz az engedelmeskedes) szempontjabol¨ (Barber 1972, 149150. p.).
Vegül: ismetelt eróIeszitesek ellenere sem sikerült pszichologiai különbseget talalni az engedelmeskedó es a
nem engedelmeskedó szemelyek Ieltetelezett 'transzallapotai¨ között (Barber 1972, 159. p.). (...)
Amig az ellenkezójere nincsenek szisztematikus bizonyitekok, bizvast visszautasithatjuk a 'kollektiv hipnotikus
allapotok¨ deklaralasat, vagy barmely hasonlo magyarazatot, mely szerint az emberek a tömegben öntudatlanul
teszik azt, amit masok sugallnak. Fizikai vagy kemiai kenyszer nelkül az egyen a tömegben es masutt is az
öninstrukciok eszközeivel kontrollalja sajat magatartasat, s azokhoz a celokhoz igazitja azt, amelyeket ó maga
követ (Mead 1938; Powers 1973). A tömegben eppugy, mint barhol masutt, az egyenek gyakran mondjak
maguknak, hogy masok altal sugallt celokat követnek. Ez a teny mit sem valtoztat azon, hogy ezek az egyenek
megórzik sajat viselkedesük Ieletti kontrolljukat. Egyszerúen ily modon jarnak el a masok altal Ielkinalt
inIormaciokkal vagy javaslatokkal.
4.2.1.11. HÉTKÖZNAPI TÁRSAS VISELKEDÉS, ILLETVE
TÖMEGVISELKEDÉS
(...) Ma mar tudjuk, hogy a jelenlegi gyülekezetek s gyanithatoan azok is, amelyek Tarde, Le Bon, Park vagy
HIPNÓZIS
55
26 Turner (1964, 387. p.) volt az elsó biralo, aki Ielhivta a Iigyelmet arra, hogy a transzIormacio- (illetóleg Iertózes-) elmeletek nem kepesek
magyarazatot adni a tömegviselkedesben megmutatkozo valtozasokra.
27 Egy hasonlo kontinuumra utal Park munkaja, de ezt sohasem Iejtette ki (1904, 1935; ParkBurgess 1921). Park a tömegviselkedesnek
inkabb a lelektani, semmint a tarsadalmi-szervezeti elemzesere törekedett.
Blumer idejen leteztek nem izolalt egyenekból allnak, hanem csaladtagok, baratok es ismerósök kisebb
csoportjaibol. Mar Iutolagos vizsgalodas is vilagossa tehette volna Park es Blumer szamara e sarkalatos tenyt,
hisz mindketten nevezetesek arrol, hogy batoritottak a terepkutatasokat. Tovabbi terepkutatasok meggyózhettek
volna Parkot es Blumert arrol, hogy a legtöbb tömeg vagy ideiglenes gyülekezet tagjai individualis
viselkedesszekvenciakat Iolytatnak, s alkalmilag kerül sor közös vagy a gyülekezet sok mas tagjaval
összehangolt viselkedesszekvenciakra.26 A leggyakoribb tarsas viselkedesIorma azonban az interakcio valamely
valtozata, beleertve a csalad, a baratok vagy ismerósök kiscsoportjaiban Iolyo beszelgetest. Mig a resztvevók
közötti ezen tarsalgasok tartalma valtozik neha (de nem mindig) az összeveródes apropojaul szolgalo ügyre
iranyul , es vitathatok azok a kriteriumok, amelyek alapjan elbiralhato egy tarsalgas racionalitasa. Jomagam es
sok mas kutato megIigyelesei arra utalnak, hogy a tömegekben Iolyo ilyesIajta beszelgetesek eppannyira
racionalisak, mint amelyek a nappalikban, a szorakozohelyeken, az osztalytermekben vagy a templomokban
Iolynak (lasd Couch 1968; Berk 1974). Termeszetesen ahogy egy gyülekezetben az egyenek szama gyarapszik,
ugy csökken annak lehetósege, hogy minden egyen tarsalgast Iolytathasson a gyülekezet minden mas tagjaval.
Ez azonban eppennyire igaz mindenIajta 'nyilvanossagra¨ is, mint barmely 'tömegre¨, es az utobbiban talan
meg inkabb igy van, minthogy az elóbbiben a tagok Iizikailag elkülönülnek, mig az utobbiban testközelben
vannak. Sajnos Park es Blumer, ugy túnik, nem vegeztek el terepvizsgalataikat. Ehelyett olyan jelensegekre
dolgoztak ki altalanos magyarazatokat, amelyek ritka esemenyek, ha ugyan egyaltalan valaha is elóIordulnak.
A tömegek közötti Tarde-Iele (1898) hiteles es lenyeges különbsegtetelt Park s ennelIogva Blumer is Iigyelembe
vette. Bar Tarde elIogadta Le Bon jellemzeset es magyarazatat az 'utcai proletartömegekról¨, de megjegyezte,
hogy e tömegek aligha meritik ki az összes lehetóseget. Az ilyen utcai tömegeket 'kezdetleges, atmeneti jellegú
es Iormatlan aggregatumoknak¨ tartotta, es szembeallitotta ezeket a 'szervezett, hierarchikus, idótallo es
rendezett¨ tömegekkel, ami sztrajkolok együttes akcioiban, demonstraciokon es Ielvonulasokon Iigyelhetó meg.
Tarde az elóbbieket sajnalatos modon 'termeszetes¨, az utobbiakat pedig 'mesterseges¨ tömegeknek nevezte, de
hasznalhato megkülönböztetest tett e kettó kepessegei es lehetósegei között. Nevezetesen, hogy az elóbbi
improvizalni tud, mig az utobbi tervezesre es szervezesre kepes. Ha Park es Blumer a tömegeket a tarsas
szervezódesek Iormavaltozatai, a tervezesre, szervezesre es a tarsas viselkedes összehangolasara valo
kepessegeik alapjan, nem pedig a hatterben allo lelektani mechanizmusok Ieltetelezett valtozatai alapjan
elemezte volna, akkor a tömeglelektan törtenete dramai modon elteró kepet nyujtana. Olyan lett volna,
amilyenne bizonyosan valnia kell. Nevezetesen: olyan kollektiv pszichologia, mely az emberek egymas
jelenleteben megvalositott es egymasra vonatkoztatott viselkedeset vizsgalja idóleges csoportosulasokon belül.
Tarde elemzesevel persze az az egyik problema, hogy a csoportosulasok nem dichotomizalhatok. Pontosabb es
hasznavehetóbb eljaras kontinuumok menten elrendezni óket. Peldaul: ezek egyike a csoportosulas tagjai altal
megvalositott kollektiv magatartas komplexitasat Iejezi ki, egy masik a megjelenó kollektiv viselkedes
megvalositasahoz szükseges tarsas kapcsolatokat, a szervezó es koordinalo viselkedesmodokat irja eló.27 Minel
több tarsas kapcsolat van a resztvevók között es minel több szervezó magatartast tanusitanak, annal valoszinúbb,
hogy a kollektiv viselkedes bonyolultabb, egyszersmind tartosnak Iog bizonyulni (McPhailWohlstein 1986). E
kapcsolatok es a szervezes viselkedesmodjai nem korlatozodnak csupan politikai, vallasi vagy
sportdemonstraciokra es szertartasos összejövetelekre, elemi Iormaik megtalalhatok ott is, ahol az emberi lenyek
a legprozaibb idóleges csoportosulasokba tömörülnek: a strandokon, az egyetemi aulaban, parkokban es tereken,
vagy egyeb nyilvanos helyeken (McPhail 1987).
Hatravan meg ket megitelesem szerint eleg komoly problema a kollektiv viselkedes es a tömeg
transzIormacios magyarazatat illetóen. Az elsóre Turner (1964, 386. p.) hivta Iel a Iigyelmet, azonban itt meg
kell ismetelni. A transzIormacios magyarazatok deIinicioi szerint joszerevel a tömegen belüli rendkivüli
viselkedesszekvenciakra korlatozodnak, 'a viselkedes extrem es ritka eseteire¨, amelyeket terepkutatason
dolgozok csak nagy ritkan Iigyelhetnek meg (MilgramToch 1969; Wright 1978; Snow et al. 1981; McPhail
1988). Turner (1964, 386. p.) helyesen emlekeztet arra, hogy 'nem volna bölcs dolog kiveteles aberraciokat a
tömegviselkedesnek mint egesznek a modelljeül Ielhasznalni¨. MasIelól, amint Tilly (1978) ramutat, a
HÉTKÖZNAPI TÁRSAS
VISELKEDÉS, ILLETVE
56
rendellenes a rutinszerúból es a szokasosbol Iejlódik ki; ezert meg kell ertenünk az elózót, ha valaha is meg
akarjuk erteni az utobbit.
A masodik, s velemenyem szerint meg Iontosabb problema azzal a csusztatassal Iügg össze, amiben Le Bon,
Park es Blumer egyarant osztozik a tömeggel es tömegviselkedessel Ioglalkozo, joIorman összes hagyomanyos
es modern elmeletalkotoval. Elmulasztottak ugyanis közelebbról meghatarozni hogy az akkuratus leirasrol ne
is beszeljünk az altaluk magyarazni kivant viselkedest. Mint Merton (1987) nemregiben meggyózóen allitotta,
elóbb rögzitenünk kell a magyarazando jelenseget, mielótt hozzalatnank, hogy a jelensegre magyarazatokat
alakitsunk ki.
A tömegviselkedes blumeri elmelete talan ebból a szempontbol tartalmazza a legrejtelyesebb paradoxont.
Palyaja soran Blumer (1969) a megmagyarazando jelensegek kiIürkeszesenek es vizsgalatanak egy olyan
metodologiajat javasolta, mely lehetóve teszi a tudos szamara, hogy (1969, 42. p.) '.a tenyról s ne a
spekulaciorol beszeljen. legyen tisztaban vele, hogy az altala az empirikus területnek szegezett kerdesek
jelentesteliek s a targyhoz tartozok, hogy az altala megIogalmazott problema nem mesterseges, hogy az altala
keresett adattipusok az empirikus vilag szempontjabol lenyegesek, s az altala követett vezerelvek húek annak
jellegehez¨.
Nem sok teny utal arra, hogy Blumer betartotta volna e lepeseket akar a tömegviselkedes Le BonPark-Iele
elemzesenek kezdeti tovabbIejlesztesenel es rendszerezesenel, akar barmikor az elkövetkezó negy evtizedben,
amikor ehhez az elemzeshez hozzanyult (Blumer 1978).
Szociologusok sokasaga (peldaul QuarantelliHundley 1969; Berk 1974; Wright 1978; Snow et al. 1981;
LoIland 1982, 1985; McPhail 1988; McPhailWohlstein 1986) Ielelt valami modon Blumer terepkutatasra valo
Ielhivasara, arra, hogy a tömeg es a tömegviselkedes reszletes megIigyelesere es gondos elemzesere van
szükseg. Ezek többsege hasonlo következtetesre jutott: az emberek altal idóleges csoportosulasokon belüli
egyeni es tarsas viselkedesenek valaszteka es valtozata, valamint ezen elteró magatartasIormak Iolyamatos
valtakozasa teljes mertekú tudatossagot, celtudatos es ertelmes eróIesziteseket követel a resztvevóktól. A
'cirkularis reakcio¨ vagy a 'nem szimbolikus interakcio¨ nem csupan tautologikus magyarazatot szolgaltatnak,
de egyszerúen nem kepesek szamot adni arrol a jelensegtartomanyrol, aminek magyarazatara hivatottak. Nagy
lecke a Herbert Blumert tanulmanyozoknak s a tarsas magatartasIormak kutatoinak, hogy Blumer masokat
kutatasra ösztönzött, miközben ó maga nem eszerint cselekedett.
Forditotta: ÜLKEI ZOLTAN
4.3. ROBERT B. ZAJONC
4.3.1. A SZOCIÁLIS INTERAKCIÓ
4.3.1.1. EGYÜTTMÛKÖDÉS, VERSENGÉS ÉS
KONFLIKTUSHELYZET
4.3.1.1.1. EGYÜTTMÛKÖDÉS MINIMÁLIS TÁRSAS HELYZETBEN
(.)
Most egy olyan kiserletet ismertetünk, amely megmutatja, hogyan alakul ki az együttmúködesi viselkedes a
kommunikacio valamennyi Iormajanak tavolleteben is, sót olyan Ieltetelek között, amikor a kiserletben reszt
vevó szemelyek valojaban meg azt sem tudjak, hogy együttmúködnek valakivel.
Sidowski, WyckoII es Tabory (1956) együttes valaszokat (foint response) igenyló elsajatitasi Ieladatokat
ROBERT B. ZAJONC
57
vegrehajto parokat Iigyeltek meg. A ket szemely egymastol elkülönitve es egymasrol mit sem tudva vett reszt a
kiserletben. Mindegyik szemelyt külön Iülkeben helyeztek el. Mindegyik Iülke (A es B) berendezesehez ket
kapcsolo, egy szamlaloberendezes es egy aramIorras tartozott. A kiserleti alanyok bal kezenek ket-ket ujjahoz
elektrodakat erósitettek. Az A Iülke kapcsoloi vezereltek a B Iülkeben elhelyezett kiserleti alany szamara adhato
pozitiv es negativ megerósiteseket, a B Iülke kapcsoloival az A Iülkeben elhelyezett szemely szamara adhattak
megerósiteseket. A pozitiv megerósites abbol allt, hogy a Iülkeben levó szamlalo eggyel magasabb ertekre
ugrott, negativ megerósiteskent pedig aramütes szolgalt. Ha az A Iülkeben tartozkodo szemely a bal oldali
kapcsolot nyomta le, a B Iülkeben levó szamlalo eggyel magasabb erteket mutatott; ha a jobb oldali kapcsolot
nyomta le, a B Iülkeben levó kiserleti szemelyt aramütes erte. Ugyanigy Iüggött a B Iülkeben levó szemelytól az
A Iülke szamlalojan regisztralt pontertek (jobb oldali kapcsolo), s a Iülkeben tartozkodo szemely altal
elszenvedett aramütesek (bal oldali kapcsolo) szama is. A ket kiserleti szemely közül egyiknek sem allt
modjaban, hogy közvetlenül beIolyasolja az altala kapott pontok, illetóleg aramütesek szamat, s amint azt mar
emlitettük, mindegyikük azt hitte, hogy egyedül ó vesz reszt a kiserleti helyzetben; mas szemelyról nem tudott.
A Ieladat latszolag abbol allt, hogy a kiserleti alany a ket kapcsolo kezelesevel minel több pontot szedjen össze.
A kiserleti alany tetszes szerint nyomhatta le egyik vagy masik kapcsolot, de egyszerre nem nyomhatta le
mindkettót. Ezenkivül olyan gyakran es annyi ideig tarthatta lenyomva a kapcsolokat, ahogy az neki jolesett. A
kiserlet idótartama huszonöt perc volt.
Nyilvanvalo, hogy a kiserlet Ió celja annak kideritese volt, vajon letrejön-e ilyen helyzetben együttmúködes,
együttmúködesi viselkedes. A kiserleti szemelyek körülbelül ketszer olyan gyakran nyultak ahhoz a
kapcsolohoz, mely tarsuknak (akiról nem is tudtak) pontokat adott, mint ahhoz a kapcsolohoz, amely aramütes
Iormajaban a büntetest osztogatta. A jutalmazo valaszok (pozitiv megerósites) szama atlagosan 1037,7 volt a
huszonöt perces szakaszra; ugyanerre a periodusra a büntetó valaszok szama 558,9. Kezdetben termeszetesen
nagyjabol egyIorma szamban adtak a kiserleti alanyok jutalmazo es büntetó valaszokat, de mar a masodik
perctól kezdve egeszen tisztan kivehetóen hajlottak arra, hogy pozitiv megerósiteseket adjanak.
Vizsgaljuk meg az együttmúködesi paradigma alapjan, hogyan is viselkedik ebben a kiserletben a kiserleti
szemely. Vegig, a kiserlet egesz tartama alatt, a kiserleti alanynak mindössze ket lehetseges valaszadasi
lehetósege van: vagy a bal oldali, vagy a jobb oldali kapcsolot nyomhatja le. Tekintve, hogy mindket kiserleti
szemely tetszóleges valaszt adhat, elsó együttes valaszuk veletlenszerúen alakul. Semank alapjan negy
különbözó eset lehetseges. (Ab Aj: A a bal oldali vagy jobb oldali kapcsolot nyomja le; Bb Bj : B a bal oldali
vagy jobb oldali kapcsolot nyomja le; A¹ A : A pontot vagy aramütest kap; B¹ - B : B pontot vagy
aramütest kap. A nyilak jelentese: 'okozza¨, 'kivaltja¨.)
A lenyomja a bal oldali kapcsolot (AB) A pontot kap (A¹)
1. &
B lenyomja a jobb oldali kapcsolot (Bj) B pontot kap (B¹)
A lenyomja a bal oldali kapcsolot (AB) A aramütest kap
(A-)
2. &
B lenyomja a bal oldali kapcsolot (BB) B pontot kap (B¹)
A lenyomja a jobb oldali kapcsolot (Aj) A pontot kap (A¹)
3. &
EGYÜTTMÛKÖDÉS MINIMÁLIS
TÁRSAS HELYZETBEN
58
B lenyomja a bal oldali kapcsolot (Bj) B aramütest kap
(B-)
A lenyomja a jobb oldali kapcsolot (Aj) A aramütest kap
(A-)
4. &
B lenyomja a bal oldali kapcsolot (BB) B aramütest kap
(B-)
1. táblázat - -
Kelley, Thibaut, RadloII es Mundy (1962) a valamivel korabban Thibaut es Kelley (1959) altal kidolgozott
interperszonalis viselkedes rendkivül erdekes elmeletere tamaszkodva a következókeppen elemeztek a helyzetet.
Induljunk ki abbol a hipotezisból, hogy a kiserleti egyed arra valo hajlandosaga, hogy a korabbival azonos
modon valaszoljon, nó, ha valaszat követóen jutalmat (pontot) kap, es csökken, ha büntetest (aramütest) kap. E
hipotezis alapjan a 2. szamu semarendszerben Ieltüntetett valasztipusokra lehetünk Ielkeszülve.
Ebben a rendszerben, ha A is, B is jutalmazo valasszal inditanak (1. eset), az együttmúködesi helyzet minden
valoszinúseg szerint a kiserlet hatralevó reszeben is megmarad. Ha az indulasnal az egyik Iel jutalmaz, de a
masik Iel ezzel egy idóben büntetó valaszt ad (2. es 3.), az együttmúködesi viselkedes nem jöhet letre a
harmadik együttes valasznal korabban. Amikor pedig mindket Iel büntetessel kezd (4. eset), az együttmúködes
csak a masodik valaszt követóen alakulhat ki.
Jollehet a Ienti sema Ieltetelezi, hogy a 'pont azonos valasz; aramütes ellenkezó valasz¨ szabalya kivetel
nelkül ervenyesül, a valosagban termeszetesen leteznek egyeni valtozatok is; az elózó elemzes alapjan megis
arra következtethetünk, hogy az együttmúködesi viselkedes viszonylag hamar kialakul. Sidowski, WyckoII es
Tabory kiserletei (1956) alatamasztjak ezeket az elkepzeleseket. A 4. abra azt mutatja, hogy a Ielek között az
együttmúködes nehany perc alatt is kialakulhat.
EGYÜTTMÛKÖDÉS MINIMÁLIS
TÁRSAS HELYZETBEN
59
3. ábra - A és B egymást követõ válaszegyüttesei
EGYÜTTMÛKÖDÉS MINIMÁLIS
TÁRSAS HELYZETBEN
60
4. ábra - Az együttmuködési viselkedés megjelenése olyan esetekben, amikor nincs
kommunikáció (Sidowski, Wickoff és Tabory - 1956 - nyomán)
Mindazonaltal az együttmúködesi Iolyamat hatekonysaga nem erte el azt a legmagasabb szintet, amelyet
elerhetett volna. A ket kiserleti alany meg a kiserlet vege Iele is szaz esetból atlagosan harmincban büntette
egymast. Nem ketseges, hogy az együttmúködesi Iolyamat hatekonysaga, kiepülesenek gyorsasaga annak
Iüggvenye, mennyire vannak tisztaban a kiserleti alanyok azzal, hogy megerósiteseket kivalto valaszaikban
egymastol kölcsönösen Iüggenek, illetóleg azzal, hogy a kommunikacio lehetósege kepesse teszi óket
valaszegyütteseik koordinalasara.
Bizonyos helyzetekben az egyeneknek, jollehet megerósiteseikben kölcsönösen Iüggenek egymastol, valojaban
nagyon keves eselyük van arra, hogy együttmúködhessenek. Kepzeljünk el egy Sidowski, WyckoII es Tabory
kiserletenek megIeleló kiserleti helyzetet, ahol azonban a kiserleti alanyok mindegyike csak meghatarozott
pillanatokban valaszolhat igy 'egyszerre adott¨ valaszok helyett ebben a kiserletben 'Ielvaltva adott¨
valaszokkal allunk szemben. Egy adott pillanatban A-nak valasztania kell a ket kapcsolo között, es az egyiket
lenyomnia; egy következó, kesóbbi idópontban B-nek kell a lehetseges ket valasz közül az egyikkel reagalnia;
egy harmadik szakaszban megint A valaszol, es igy tovabb. A valaszok egymasba lancolodasanak lehetseges
valtozatait külön abran mutatjuk be.
A valaszsorozatoknak negy lehetseges tipusaban az együttmúködesi viselkedes vagy mar az elsó szakaszban
letrejön, s a tovabbiakban vegig megmarad (1. tipus), vagy sohasem alakul ki (2., 3. es 4. tipus). (A 'soha¨
kiIejezes termeszetesen csak akkor lenne jogosult, ha a 'pont azonos valasz; aramütes ellenkezó valasz¨
szabaly következetes szigorral ervenyesülne. A gyakorlatban termeszetesen szamolnunk kell a kivetelekkel is.)
Hogy ennek a hipotezisnek a helyesseget ellenórizzek, Kelley, Thibaut, RadloII es Mundy (1962) Sidowski,
WyckoII es Tabory az elózóekben mar ismertetett kiserletere erósen emlekeztetó kiserletet vegeztek. A kiserleti
alanyok negy csoportjabol kettó az eredeti kiserlettel megegyezó Ieltetelek között hajtotta vegre Ieladatat, a
masik ket csoportnal viszont közöltek, hogy a kiserletben egy masik szemely is reszt vesz, s azt is elarultak a
EGYÜTTMÛKÖDÉS MINIMÁLIS
TÁRSAS HELYZETBEN
61
kiserleti alanyoknak, hogyan Iügg pontszamuk a masik szemely valaszatol.
5. ábra - Egymást követõ válaszolási idõszakok
Az elsó ket csoportbol az egyikben a kiserleti parok egymassal egy idóben, egyszerre valaszoltak, a masik
csoportban viszont csak Ielvaltva valaszolgathattak egymasnak a parok tagjai. Ugyanigy különbözött egymastol
a masodik ket csoport is. A könnyebbseg kedveert különböztessük meg csoportjainkat az alabbi nevekkel:
együtt valaszolo beavatatlan; együtt valaszolo beavatott; valtva valaszolo beavatatlan es valtva valaszolo
beavatott. A parok mindegyik csoportban több mint szaz kiserletet csinaltak vegig, mindig harmincötöt
egyhuzamban. Az abran Ieltüntetett eredmenyek azt mutatjak, hogy az együtt valaszolo beavatatlanok
csoportjaban az együttmúködesi valaszok szazalekaranya igen lassan nótt, es ha a vizsgalatot nem allitottak
volna le a 175. kiserletnel, az együttmúködes merteke bizonyara meghaladta volna a Sidowsky, WyckoII es
Tabory kiserleteben kapott eredmenyeket. Az abrabol az is kitúnik, hogy amikor a kiserleti szemelyek tudataban
voltak annak, hogy a kapott megerósitesek szama teren köztük es partnerük között kölcsönös Iüggósegi viszony
all Ienn (szaggatott görbe), az együttmúködesi viselkedes magasabb szintet ert el, mint mikor a kiserleti alanyok
nem tudtak a partner letezeseról. Ez minden vizsgalat vagy kiserlet nelkül, pusztan 'megerzeses¨ alapon is
belathato. Ezzel szemben nem megerzesen, hanem gondos elemzeseken alapulo elórejelzeseket igazolt az a teny,
hogy azok a kiserleti parok, akik egyszerre valaszoltak (üres körök), lenyegesen hatarozottabb együttmúködesi
viselkedesról tettek tanusagot, mint a Ielvaltva valaszolo csoportok parjai (Iekete körök), Iüggetlenül attol a
tenytól, hogy tudtak-e a partner letezeseról vagy sem. Teljes mertekben beigazolodott a kutatoknak az a
Ieltevese is, hogy a valtva valaszolo beavatatlanok csoportjaban együttmúködesi viselkedes nem Iog kialakulni.
Ebben a csoportban a kiserleti alanyok a vizsgalat soran mindvegig egyIorma aranyban adtak tarsuknak
jutalmazo es büntetó megerósiteseket.
EGYÜTTMÛKÖDÉS MINIMÁLIS
TÁRSAS HELYZETBEN
62
6. ábra - Beavatott és beavatatlan kísérleti személyek együttmuködési viselkedése együtt
és váltakozva adott válaszok esetében (Kelley, Thibaur, Radloff és Mundy - 1962 -
nyomán)
4.3.1.2. VÁLASZTÁS AZ EGYÜTTMÛKÖDÉS ÉS A VERSENGÉS
KÖZÖTT
Sidowski, WyckoII es Tabory kiserletei egyIelól, Kelley, Thibaut, RadloII es Mundy kiserletei masIelól az
együttmúködesi viselkedes legegyszerúbb esetet vizsgaltak. A kiserleti alanyok valaszai mindket kiserletben a
masik szemelyre vonatkozo megerósiteseket hataroztak meg, a kiserleti alanyok az óket magukat eró
megerósiteseket nem szabalyozhattak, nem beIolyasolhattak. A mindennapi elet együttmúködesi helyzeteiben
azonban az együttmúködes es a verseny, Ieltetelezesünk szerint, olyan valaszokat valt ki az erintett
szemelyekból, amelyeknek nemcsak a partnerre, de magara a valaszadora is van megerósitó hatasuk. Ilyen
alapon akkor beszelünk együttmúködesról, ha A cselekedete egyarant hasznos A-nak is, B-nek is, es B
cselekedete is ugyanigy, mindkettejük szamara hasznos. Versenynek pedig azt a helyzetet tekintjük, amikor A
cselekedete A-nak hasznara, B-nek pedig karara van, es Iorditva, B cselekedete csak B-nek hajt hasznot, A-nak
karara van. Ha A valaszai ugyanazt a megerósitest eredmenyezik A es B szamara egyarant, s ugyanez a helyzet B
valaszainal is, együttmúködesi helyzet Iog kialakulni, mert mindket egyennek egyIorman erdeke a pozitiv
megerósitessel jaro valaszt valasztani. Ha Miller, Banks es Ogawa az elózó Iejezetben tanulmanyozott
VÁLASZTÁS AZ
EGYÜTTMÛKÖDÉS ÉS A
63
vizsgalatat egy ilyen szempontu elemzes nyelvere Iorditjuk le, azt mondhatjuk, mindegyik majom ket lehetóseg
közül valaszthatott: valaszol vagy nem valaszol. Az ingert (IenyIorras) eszleló kiserleti egyed 'valaszthatott¨:
valaszol-e a külvilag Iele is megnyilvanulo Iormaban az ingerre s ily modon tudatja partnerevel annak
jelentkezeset vagy nem. MasIelól, a mozgathato kart kezeló majom is valaszthatott: elmozdithatta a kart, vagy
ha ugy akarta, nem mozditotta el. De mindket allatnak erdekeben allt, hogy pozitiv valaszt adjon. Az egyik allat
szamara mutatkozo elóny ugyanugy elónyt jelentett a masik szamara is (mindketten elkerültek az aramütest), az
egyiket eró kellemetlenseg együtt jart a masikat eró kellemetlenseggel. A Miller, Banks es Ogawa kiserleteiben
elóallo helyzetet a következókeppen abrazolhatjuk (2. tablazat):
A valaszai B valaszai
Elmozdit Nem mozdit el Jelez Nem jelez
Az A-t eró
megerósites
¹
A B-t eró
megerósites
¹
2. táblázat - -
Hogy elkerüljek az aramütest, a majmoknak a megIeleló valaszt kellett valasztaniuk es valas:aikat òss:e kellett
hangolniuk. Az aramütest csak akkor kerülhettek el, ha A kelló idóben mozgatta el a kart (a Ieny megjeleneset
követó hat masodpercen belül), es A csak akkor valaszolhatott kelló idóben, ha B jelezte neki az inger
megjeleneset. Teljesen nyilvanvalo, hogy ha A par masodpercenkent rendszeresen mozgatta a kart, elkerülte az
aramütest, es ezzel B-t is megszabaditotta az aramütestól; de ilyesmi csak meró veletlensegból Iordult eló. Ilyen
esetben A-nak nem volt szüksege B közremúködesere, akiból igy A 'elósködóje¨ lett.
ElóIordulhat, hogy a valaszok összehangolasara Iorditott eróIeszites akadalyozza vagy keslelteti az
együttmúködest. Nem beszelve arrol, hogy a resztvevók egyike megprobalhat 'egyeni strategiat¨ követni, akar
partnerenek rovasara is. ElóIordulhat, hogy mindket Iel szamara kedvezó kimenetelú strategia egeszeben
kevesebb hasznot hajtonak bizonyuljon, mint egy, az egyik szamara kedvezóbb, a masik szamara kevesbe
kedvezó (sót akar karos, artalmas) strategia. A 2. tablazaton lathato, hogy A es B egyarant ket valaszlehetóseg
között valaszthat: legyen a ket lehetóseg mondjuk Bal es Jobb. Mindket resztvevó (A es B) nyereseget
(centekben) a valaszok közötti kapcsolat hatarozza meg. A tablazat egyes cellaiban az elsó szam A, a masodik
szam B nyereseget jelöli. Ha A valasza: 'Bal¨ vagy 3, vagy 5 centet nyer. Ha 'Jobb¨-ot valasztja, nem nyer
semmit vagy csak egy centet aszerint, hogy B melyik lehetóseget valasztotta. A 3 centet nyer, ha 'Bal¨-t valaszt,
amikor B is 'Bal¨-t valasztott; de 5 centet nyer, ha akkor valaszt 'Bal¨-t, amikor B 'Jobb¨-ot. Hasonlokeppen,
ha B 'Bal¨-t valaszt, aszerint nyer 3 vagy 5 centet, hogy A 'Bal¨-t vagy 'Jobb¨-ot valasztott; ha viszont
'Jobb¨-ot valasztott megint csak A valasza szerint , semmit sem vagy csak 1 centet nyer.
B valaszai
bal jobb
A
valaszai
bal 3 c,
3 c
5 c, 0 c
VÁLASZTÁS AZ
EGYÜTTMÛKÖDÉS ÉS A
64
jobb 0 c,
5 c
1 c, 1 c
3. táblázat - -
A szamara a legjobb strategia nyilvan az, hogy 'Bal¨-t valasszon. Nyeresege igy legross:abb esetben is 3 cent.
Ha 'Jobb¨-ot valaszt, legfobb esetben is csak 1 centet nyer. B reszeról hasonlo megIontolasbol szinten a
'Bal¨ az idealis valasztas. Nem ketseges, hogy egy, a 2. tablanak megIeleló helyzetben vegül is mindketten a
'Bal¨-t Iogjak valasztani.
Tekintsük most a 3. tablazatot. Ha 'Bal¨-t valasztja A, vagy 3 centet nyer, vagy semmit. Ha 'Jobb¨-ot valasztja,
5 centet vagy 1 centet nyerhet. A masodik megoldas nyilvanvaloan elónyösebb. Mi a helyzet B-nel? Ha 'Bal¨-t
valasztja, 3 centet nyer vagy semmit sem. Ezzel szemben 5 vagy 1 centet nyerhet, ha 'Jobb¨-ot valasztja. Tehat
B szamara is 'Jobb¨ a megIeleló strategia. De ha A is, B is 'Jobb¨-ot valasztja, csak 1-1 centet nyerhetnek. Ha
mindketten 'Bal¨-t valasztjak, ennek haromszorosat nyerhetik. Ha A-nak es B-nek egymast követóen több izben
is valasztaniuk kell, es a jutalmazasi struktura nem valtozik, hosszu tavon az bizonyul elónyösebbnek, ha 'Bal¨-t
valasztjak. Ha a Ielek szamara valasztasaik egyeztetese elónnyel jar, mindegyiküknek le kell mondania a
közvetlen, nagyobb összegú, de bizonytalan nyeresegról, egy alacsonyabb összegú nyereseget biztosito, de
biztosabbnak latszo taktika kedveert. A ket partnernek egyarant le kell küzdenie magaban az önzó inditekok
kiserteset.
B valaszai
bal jobb
A
valaszai
bal 3 c, 3
c
0 c, 5 c
jobb 5 c, 0
c
1 c, 1 c
4. táblázat - -
Jo nehany kiserlet epült ezzel megegyezó tipusu helyzetekre peldaul Scodel, Minas, Ratosh es Lipetz
vizsgalata is (1959). Egy ilyen jellemzó kiserletben ket kiserleti alannyal közlik, hogy a kiserletben valo
reszvetellel 'penzt lehet keresni¨. Külön Iülkekbe helyezik óket, de tudnak egymasrol. Az asztalon, amely ele
ültetik óket, ket gomb van, ezek segitsegevel jelezhetik valasztasaikat. Ket villanyegó pedig a masik szemely
valaszairol tajekoztat. Reszletesen elmagyarazzak nekik, hogy mekkorak a tetek, s hogy a partner, valamint a
sajat valasztasatol Iüggóen melyik esetben ki mennyit nyerhet. A valasztasokat ezek utan huzamosabb ideig,
Iolyamatosan teszik. Gondosan ügyelnek arra, hogy a Ieladatnak ne legyen 'jatek¨ jellege; a kiserletvezetó
gondosan kerüli az olyan szavakat, mint 'jatek¨, 'nyerni¨, 'vesziteni¨, nehogy akaratlanul is együttmúködesi
vagy versenyhelyzetet teremtsen a kiserleti szemelyek között. Egvùttmúkòdes fellegú az a valasztas, amelyból a
partnernek is haszna van, hosszu tavon kisebb nyereseget biztosit, s az egyeni erdekek bizonyos mervú
Ielaldozasaval jar (peldaul a 3. tablazatnal 'Bal¨). Nem egvùttmúkòdes fellegú az a valasztas, amely magasabb
pillanatnyi nyereseg eleresere törekszik, meg a masik Ielnek okozott esetleges kar aran is (peldaul a 3.
VÁLASZTÁS AZ
EGYÜTTMÛKÖDÉS ÉS A
65
tablazatnal 'Jobb¨).
Az ilyen tipusu kiserletekben az együttmúködes jellegú valaszok aranya ritkan haladja meg az 50°-ot, meg
akkor sem, ha az adott jutalmazasi rendszer együttmúködes eseteben nagy pillanatnyi nyeresegeket helyez
kilatasba. A 4. tablazaton Ieltüntettünk nehanyat Minas, Scodel, Marlowe es Rawson (1960) kiserleteiben
alkalmazott nyeresegtabellak közül.
A legalacsonyabb együttmúködesi szazalekarannyal a II. helyzetnel talalkozunk. Ebben a helyzetben a nem
együttmúködó valasztasok lehetseges nyeresege (5 c ¹ 1 c) / 2 eppen ketszerese volt az együttmúködó
valaszokkal megszerezhetó nyeresegnek (3 c ¹ 0 c) / 2. Amikor a nem együttmúködó valaszokra kapott
nyereseg csak 33°-kal volt nagyobb, mint az együttmúködessel elerhetó nyereseg mint peldaul az I.
helyzetben , az együttmúködesre valo hajlandosag csupan elhanyagolhatoan kis mertekben nótt. Meg amikor
az együttmúködessel elerhetó azonnali nyereseg nagyobb volt, mint az együttmúködes nelkül közvetlenül
nyerhetó összeg (3., 4., 5., 6. helyzet), sem volt valami latvanyos az együttmúködes Ioka. A 4. helyzetben
peldaul az a szemely, aki 'Bal¨-t valasztott,
Az együttmúködesi valaszok aranya a különbözó nyeresegelosztasi helyzetekben (Minas, Scodel, Marlowe es
Rawson 1960 nyoman):
B valaszai
bal jobb
A
valaszai
bal 8 c, 8
c
1 c, 10 c
jobb 10 c, 1
c
2 c, 2 c
5. táblázat - 1. helyzet
Együttmúködesi viselkedes: 38°
B valaszai
bal jobb
A
valaszai
bal 3 c, 3
c
0 c, 5 c
jobb 5 c, 0
c
1 c, 1 c
6. táblázat - 2. helyzet
Együttmúködesi viselkedes: 36°
VÁLASZTÁS AZ
EGYÜTTMÛKÖDÉS ÉS A
66
B valaszai
bal jobb
A
valaszai
bal 6 c, 6
c
4 c, 7 c
jobb 7 c, 4
c
1 c, 1 c
7. táblázat - 3. helyzet
Együttmúködesi viselkedes: 50°
B valaszai
bal jobb
A
valaszai
bal 6 c, 6
c
4 c, 7 c
jobb 7 c, 4
c
3 c, 3 c
8. táblázat - 4. helyzet
Együttmúködesi viselkedes: 53°
B valaszai
bal jobb
A
valaszai
bal 3 c, 3
c
1 c, 3 c
jobb 3 c, 1
c
0 c, 0 c
9. táblázat - 5. helyzet
Együttmúködesi viselkedes: 48°
B valaszai
VÁLASZTÁS AZ
EGYÜTTMÛKÖDÉS ÉS A
67
bal jobb
A
valaszai
bal 4 c, 4
c
1 c, 3 c
jobb 3 c, 1
c
0 c, 0 c
10. táblázat - 6. helyzet
Együttmúködesi viselkedes: 53°
6 centet vagy 4 centet nyerhetett. 'Jobb¨-ot valasztva 7 centet lehetett nyerni (vagyis 1 centtel többet, mint 'Bal¨
maximumerteke), de a valasztas eredmenye 3 cent veszteseg is lehetett. Ilyen Ieltetelek között, akar rövid, akar
hosszu tavra spekulalva, mindenkeppen az együttmúködes allt volna a partnerek erdekeben. Megis, a 4.
helyzetben a kiserleti szemelyek atlagosan az eseteknek csak 53°-aban adtak együttmúködó jellegú valaszokat.
Ugy túnik, az, hogy a masiknal többet nyerjenek (vagy kevesebbet veszitsenek), lenyegesen jobban erdekelte
óket, mint az a teny, hogy egyaltalan penzt nyerhetnek a dolgon es mennyit. Megjegyzendó az is, hogy a kiserlet
elsó szakaszaban kevesebb együttmúködó valaszt lehetett megIigyelni, mint a masodikban.
Miert nem talalkozunk az ilyen kiserleti helyzetekben erósebb együttmúködesi hajlandosaggal? Függ-e az
együttmúködes attol, hogy mennyire bizunk meg a masikban? Az 5. tablazat altal illusztralt esetben
megtörtenhet, hogy B az együttmúködes mellett dönt; rendszeresen 'Bal¨-t valaszt, s ezzel lehetóve teszi, hogy
A valahanyszor ó is 'Bal¨-t valaszt 1000 dollar nyereseghez jusson. De megtörtenhet, hogy A idónkent
'Jobb¨-ot valaszt. Ez szamara tizszeres nyereseget biztosit, s ugyanakkor B-nek 10 000 dollar veszteseget jelent.
Ahhoz, hogy B raszanja magat arra, hogy mindig 'Bal¨-t valasszon, Ieltetlenül szükseges, hogy biztos legyen
abban, hogy A is hasonlokeppen Iog cselekedni. De mi törtenik a valosagban? Egy, a 2. helyzet
nyeresegtabellaira epüló kiserletben Minas, Scodel, Marlowe es Rawson (1960) egy Iiktiv B valaszait
szimulaltak. Meg akkor is, amikor a kiserleti alanyok abban a hiszemben voltak, hogy partnerük 100°-osan
együttmúködik, ók maguk csak az esetek 38°-aban múködtek együtt! Bixenstine, Potash es Wilson (1963)
szinten a 2. helyzetet veve alapul olyan B-valaszokat szimulaltak, ahol az együttmúködó valaszok aranya 83,
illetve 17° volt. A kiserleti alanyok reszeról az együttmúködes csak 33, illetve 40°-os volt.
B valaszai
bal jobb
A valaszai bal 1 000 dollar 1
000 dollar
10 000 dollar 10
000 dollar
jobb 10 000 dollar 10
000 dollar
10 000 dollar 10
000 dollar
11. táblázat - -
Mindazonaltal Bixenstine es Wilson (1963) megIigyeltek azt, hogy amikor a 'partner¨ szimulalt valaszai
VÁLASZTÁS AZ
EGYÜTTMÛKÖDÉS ÉS A
68
megvaltoztak, ezt a kiserleti alanyok reszeról az együttmúködesi valaszok aranyanak megvaltozasa kiserte. Az
elózóvel megegyezó kiserleti helyzetben az alanyok szimulalt partnerrel dolgoztak együtt. A 200 valasztasbol
allo kiserlet az egyik csoport szamara a következó szakaszokra oszlott (a Ielsorolas sorrendjeben): 40 esetben a
szimulalt partner együttmúködesenek aranya 95° volt, 20 esetben ez az arany 50°; 80 esetben 5°; 20 esetben
megint 50° es vegül 40 esetben megint 95° volt. A masik csoportnal az aranyok nagysaga Iorditott volt. Itt 40
esetben Iordult eló, hogy a szimulalt partner csak 5°-ban múködött együtt stb. A 15. abra eredmenyei azt
mutatjak, hogy amikor a szimulalt partner együttmúködesenek merteke nótt, a kiserleti alany reszeról is nótt az
együttmúködó valaszok szama. Ennek ellenere, meg amikor a szimulalt valaszok 95°-a együttmúködó jellegú
volt, a kiserleti alanyok a maguk reszeról akkor is csak legIeljebb 50°-ban adtak együttmúködó valaszokat.
Rögtön megertjük, mi az oka az együttmúködes hianyanak, ha szemügyre vesszük azt a nyeresegtabellat,
amelyet kiserleteiben Bixenstine alkalmazott (7. tablazat). Azt tapasztaljuk, hogy ha B (a szimulalt partner) egy
100 valasztasbol allo sorozatban 83 esetben valaszt 'Bal¨-t, akkor A 2,49 dollart (83×3 c¹17×0 c) nyerhet, ha ó
maga mindig 'Bal¨-t valaszt. Ezzel szemben 4,32 dollart nyerhet (83×5 c¹17×1 c), ha mindig 'Jobb¨-ot valaszt.
Igy A-nak ha tudja azt, hogy B az esetek tulnyomo többsegeben 'Bal¨-t Iog valasztani az erdeke azt kivanja,
hogy ne múködjek együtt B-vel. Ha B szimulalt valaszai az esetek 83°-aban nem együttmúködó jellegúek, A
1,68 dollart nyer, ha mind a szaz esetben 'Jobb¨-ot valaszt; 'Bal¨-lal viszont csak 0,51 dollart nyerne. Tehat itt
is az all erdekeben, hogy ne múködjek együtt. Ha a szimulalt partner az esetek 83°-aban együttmúködik, es A
következetesen nem múködik együtt, azt tapasztalja, hogy B csak 0,17 dollart nyer, mig ó 4,32 dollart.
Bixenstine, Potash es Wilson kiserletei (1963) azt mutatjak, hogy a masik Iel erdekei szemmel lathatolag nem
erdeklik különösebben a kiserleti alanyt.
A mindennapi eletben a verseny- vagy együttmúködes jellegú viszonylatokat a többsegükben konvenciok
uraljak, nagymertekben intezmenyesitettek es megtervezettek. Csak nagy ritkan nyilik lehetósegünk valasztani
az együttmúködes es a versenges között. Aki egy sportcsapatba belep, az vagy ugy jatszik, hogy az a csapat
erdekeit szolgalja, vagy nem jatszik. Amikor egy hegedús bekerül egy zenekarba, kezdetben megprobalhat
vetelkedni, hogy elnyerje a helyet, de amint az eldólt, el kell Iogadnia a hatarozatot es ala kell vetnie magat
annak, amit tóle kivannak. Igen ritka, hogy ket versengó intezmeny csak azert egyesüljön, hogy
együttmúködhessenek.
VÁLASZTÁS AZ
EGYÜTTMÛKÖDÉS ÉS A
69
7. ábra - Kísérlet - tömbök Az együttmuködés jellegu választások arányának alakulása
a partner együttmuködési attitudjének függvényében. A görbék mellett feltüntetett
számok a szimulált partner által adott együttmuködés jellegu választások százalékát
adják meg (Bixenstine és Wilson - 1963 - nyomán
B valaszai
bal jobb
A
valaszai
bal 3 c, 3
c
0 c, 5 c
jobb 5 c, 0
c
1 c, 1 c
12. táblázat - -
KONFLIKTUS, VERSENGÉS ÉS
KÖVETKEZMÉNYEIK
70
4.3.1.3. KONFLIKTUS, VERSENGÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK
Az elsó resz bevezeteseben azt mondottuk, hogy az egyeneket egymassal szembeallito konIliktus
tulajdonkeppen a versenynek egy sajatos tipusa. Hogy e sajatossag mibenletere, termeszetere Ienyt deritsenek,
Warren es Maroney (1958) hat honapon keresztül tanulmanyoztak harom csoport rhesusmajmot. Mindegyik
csoport harom himból es harom nóstenyból allt. Mindharom csoportban minden egyes majmot a csoport összes
többi majmaval rendre parba allitottak, es olyan helyzetet teremtettek, amelyben a ket majomnak meg kellett
küzdeni egymassal az elelemert. A kiserletvezetó a ketrecbe ahol ket majom tartozkodott annyi elelmet tett
be, amennyi eppen csak egy allat szamara volt elegendó, es megIigyelte, melyik allatnak sikerült azt
megkaparintania. A kiserletvezetó minden egyes kiserlet alkalmaval megIigyelte a majmok altalanos aktivacios
szintjet, egymassal szemben tanusitott agresszivitasukat, s azt az idót, ami az egyes allatoknak a taplalek
megkaparintasahoz kellett. A 16. abran az elelemert valo küzdelemben az egyes majmok altal a hat, havonta
megismetelt kiserletsorozat soran elert sikerek atlagos szazalekaranyat latjuk Ieltüntetve. (Az egyszerúseg
kedveert csak az egyik csoport teljesitmenyeit közöljük.) A görbe pontjai egy adott allat altal atlagosan elert
sikereket az összes többi majommal Iolytatott vetelkedesek szazalekaban adjak meg. Az abrarol azt olvashatjuk
le, hogy azok az allatok, amelyek mar az elsó kiserletnel is jo eredmennyel kerültek ki a küzdelemból (peldaul 4.
es 18.), a kesóbbiekben meg eredmenyesebbnek bizonyultak; ezzel szemben azok a majmok, amelyek az elsó
kiserletnel porul jartak, a kesóbbiekben csak meg rosszabbul szerepeltek (peldaul 12. es 14.). Maskent szolva:
kialakult egy hatarozott uralmi hierarchia, amelynek stabilitasa igen erósnek mutatkozott.
8. ábra - A sikeres eredmények százalékaránya hat rhesusmajom táplálékért folytatott
KONFLIKTUS, VERSENGÉS ÉS
KÖVETKEZMÉNYEIK
71
küzdelmében (Warren és Maroney - 1958 - nyomán)
Milyen tenyezóknek tudhato be az, hogy adott allat hol helyezkedik el ebben a hierarchiaban? Warren es
Maroney szerint ez nem mutatott összeIüggest a majomnak sem nemevel, sem testsulyaval, sem altalanos
aktivacios szintjevel. Az allatnak az uralmi hierarchiaban elIoglalt helyzetevel a legszorosabb összeIüggest
mutato tenyezó a kiserletek legelejen tanusitott agresszivitasanak merteke volt. A 7. tablazat adatai (ezek
ugyanarra a csoportra vonatkoznak, amelynek eredmenyeit a 16. abran mar Ieltüntettük) jol mutatjak az allat
agresszivitasa es uralmi helyzete közötti szoros összeIüggest. A kezdeti agreszszivitas es az uralmi helyzet
között a korrelacio a harom csoportra együttesen merve ¹0,77 volt. Vilagosan kiderül az adatokbol meg az is,
hogy az allatok tizedannyi agresszivitast tanusitottak az utolso kiserletsorozat alkalmaval, mint az elsó
kiserleteknel.
Terjünk vissza a minket Ioglalkoztato problemahoz. Velemenyünk szerint a konIliktus es a verseny közötti
különbseg megIelel a most leirt kiserletben a kialakulo uralmi hierarchia kezdeti es beIejezó szakasza közötti
különbsegeknek. Megjegyzendó, hogy a megerósiteses kölcsönös Iüggóseg szempontjabol nezve a kezdeti es a
beIejezó szakasz között semmi különbseg nincs.
Agressziv viselkedesi megnyilvanulasok az elsó es az utolso kiserletsorozat alkalmaval (Warren es Maroney
1958 nyoman):
Allat
sorszama
Neme Elsó kiserletsorozat Utolso kiserletsorozat
harapott
vagy ütött
haraptak
vagy ütöttek
harapott
vagy ütött
haraptak
vagy ütöttek
4 nósteny 6 10 3 0
9 nósteny 10 22 3 1
12 nósteny 0 10 0 1
13 him 21 11 elpusztult
14 him 2 67 0 3
18 him 82 1 2 3
13. táblázat - -
Ha a 18. sorszamu allat megszerzi a szólót, a 12. nem szerezheti meg, s ez a kiserletsorozat vegen eppugy igaz
lesz, mint a legelsó kiserletnel. Az instrumentalis viselkedesben (instrumental behavior) viszont amely az
elelemprivilegiumok teren elsóbbsegi sorrendeket alakit ki az egyes allatok között van különbseg. A ket
szakasz között lenyegileg az a különbseg, hogy a kezdeti szakaszban gyakorlatilag tetszóleges, korlatlan
szabadsaggal valasztott eszközökkel es modszerekkel szerezhetik meg a taplalekot; a beIejezó szakaszban az
elelemert Iolytatott küzdelem mar konvenciokho: iga:odik, mintha a taplalekkal szemben a majmok között
KONFLIKTUS, VERSENGÉS ÉS
KÖVETKEZMÉNYEIK
72
elsóbbsegi sorrendek leteznenek, amelyek athagasa tilos, vagyis: amelyek mellett tilos az agresszioval törtenó
taplalekszerzes. Azt mondhatjuk tehat: konIliktus az a versenyhelyzet, amelyben hianyoznak az instrumentalis
viselkedest ellenórzó konvenciok. Az Egyesült Allamokban a Iaji kerdes okozta valsag konIliktus, ahol a Iaji
versenyt hajdan a gazdasagi, tarsadalmi, politikai szintú privilegiumok teren ellenórzó konvenciok Iokozatosan
elervenytelenedtek. A konIliktus remelhetóleg megoldodik majd azon a napon, amelyen a törvenyek a
konvenciok utjan törtenó ellenórzesnek olyan uj rendszeret Iogjak kialakitani, amely kepes lesz igazsagosan
iranyitani a versenyt.
Az egyenek közötti vagy csoportközi konIliktusnak ez a meghatarozasa nemcsak a konIliktusok okainak
megismeresere ösztönöz, hanem arra is, hogy megprobaljuk a konIliktusokat versennye atalakitani. Azoknak a
kerdeseknek, amelyeket ezzel kapcsolatban Ieltehetünk, Ió celjuk, hogy reszint a konIliktusok kialakulasi
Ielteteleinek, reszint a megoldasukra alkalmas eszközöknek a IelIedezesehez vezessenek el minket. Milyen
Ieltetelek között alakulhat ki olyan szabalyegyüttes, amely a konIliktusosan egymassal szemben allo Ielek
instrumentalis viselkedeset szabalyozni kepes? Milyen Ieltetelek között megy vegbe leggyorsabban e
szabalyegyüttes kialakulasa? Melyek azok a tenyezók, amelyek a konvenciok altal törtenó szabalyozasi rendszer
kialakulasa ellen hatnak? A konIliktusos instrumentalis viselkedes mely elemei Iogjak elsónek alavetni magukat
a konvenciok altal törtenó szabalyozasnak? Az ilyen kerdeseknek egy olyan vilagban, mint a mienk, amely
jelenleg ki se latszik a csoportközi konIliktusokbol, igen nagy tarsadalmi hordereje van. Ha ugyanis a
napjainkban letezó konIliktusok nem alakithatok at elóbb-utobb intezmenyesitett versenyhelyzetekke, csak a
szemben allo Ielek Iizikai 'kiküszöbölesehez¨ vezethetnek.
Forditotta: LEDERER PAL
KONFLIKTUS, VERSENGÉS ÉS
KÖVETKEZMÉNYEIK
73
74
5. fejezet - IV. RÉSZ AZ ÉN ÉS A
TÁRSADALOM
5.1.
5.1.1. BUDA BÉLA
5.1.2. A SZEREP FOGALMA A
SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁBAN
Minden tudomany rendelkezik bizonyos alapIogalmakkal, amelyek segitsegevel megközeliti es ertelmezi a
Ieladatkörebe tartozo jelensegcsoport lenyeges vonasait es összeIüggeseit. Az ilyen alapIogalmak jelentósege
nagy, ezekre epülnek a tudomanyos elmeletek, belólük kiindulva Iogalmazodnak meg az empirikus kutatasok
hipotezisei, es hozzajuk viszonyitva nyernek ertelmet a vizsgalatok eredmenyei. Ezek a Iogalmak rendszerint
nem hatarozhatok meg nehany mondatban, legIeljebb csak tajekoztato jelleggel, sajatos szemleletet hordoznak,
bonyolult tartalmuk van, amely önmagaban is tudomanyos problemat kepez es amely a tudomany Iejlódesevel
parhuzamosan valtozik, gazdagodik. Ilyen alapIogalom a lelektanban peldaul a szemelyiseg, a tanulas, a
viselkedes, a jellem, az En stb. A modern episztemologia az ilyen kulcsIogalmakat elemzó kategoriaknak
nevezi, mivel ezek vegzik a komplex valosag elsódleges Ielbontasat vizsgalhato es interpretalhato lenyegi
egysegekre, aspektusokra.
A szocialpszichologia targyanak es a rokon tudomanyokkal valo kapcsolatainak bonyolultsagat tükrözi elemzó
kategoriainak sokretúsege es összetettsege is. A szocialpszichologiai alapIogalmak nagyobb elmeleti
melysegeket rejtenek, több szempontot es absztrakcios szintet kepviselnek, mint akar a pszichologia, akar a
szociologia kategoriai. Megertesük es elsajatitasuk eppen ezert nagyon nehez. Ezt a nehezseget csak növeli,
hogy a szocialpszichologia szakirodalmaban nem kap nyomatekot az alapIogalmak kategoria jellege, nem
tudatosodott elegge, hogy ezek nemcsak heurisztikus megjelölesek, terminologiai ujdonsagok, hanem önallo
koncepciok, amelyek csak megIeleló elmeleti tisztazas utan alkalmazhatok sikeresen. Lenyegeben az utobbi tiz
ev vivmanya, hogy a szocialpszichologusok Iigyelme jobban rairanyult az elemzó kategoriakra. Nagy resze van
ebben a szerepIogalomnak is, amelynek különleges nepszerúsege, kiIejezóereje es egyben különösen
problematikus termeszete ismetelten Ielvetette a vele valo Ioglalkozas szüksegesseget. Ma mar hatalmas
közlemenyanyag gyúlt össze, amelynek közeppontjaban a szerepIogalom es annak sokIele vetülete all. Mindazt,
amit a szocialpszichologiai elemzó kategoriak altalanos jellegzetessegeiról tudunk, Ióleg a szereppel kapcsolatos
vitakbol es deIinicios probalkozasokbol ismerjük meg. Ez indokolja, hogy a szerepIogalom tartalmanak es
jelentósegenek kerdeset megkisereljük összeIoglalni.
A szerepIogalom vizsgalatat aktualissa teszi az is, hogy a szerep a modern szocialpszichologia központi
kategoriaja. Kis tulzassal allithatjuk, hogy a szerep minden mas szocialpszichologiai Iogalmat összeköt,
egyseges, sajatsagos szemleletbe von. Feltetelezesünk szerint a szerepIogalmon keresztül a szocialpszichologia
lenyege sokkal jobban erzekeltethetó, mint a tarka experimentalis adatok bemutatasan es a biologiai alapoktol
elindulo szisztematikus targyalason at. Ezenkivül a szerep Iogalma az, amely a szocialpszichologiat egybeIúzi a
szociologiaval es a kulturantropologiaval, ebben a Iogalomban gyökerezik a szocialis tudomanyokban nemreg
Ielszinre kerüló interdiszciplinaris törekves. A következókben megprobaljuk összegezni a szerepIogalomra
vonatkozo mai ismereteket. Elsósorban a modern szerepkepet igyekszünk bemutatni, a tulhaladott allaspontokat,
illetóleg a szelsóseges nezeteket csak ehhez viszonyitva, az idórendi összeIüggesekre valo tekintet nelkül
vesszük szemügyre. A rendkivül gazdag irodalombol csak a lenyeges munkakra hivatkozunk, a teljes irodalmi
75
panorama Ieldolgozasa monograIikus terjedelmet, sót több kötetet igenyelne. A szerep irodalmabol nalunk ket
modern összeIoglalo könyv erhetó el: Gross, Mason es McEachern (1958), Rocheblave-Spenle (1962), ezekre
sokban tamaszkodunk.
A szerepIogalom tartalmanak es jelentósegenek megvilagitasara legcelszerúbbnek latszik kiindulni abbol a
köznapi megIigyelesból amely egyebkent minden szocialis tudomany egyik alapvetó premisszaja is , hogy az
emberi viselkedesben rendszer es szabalyszerúseg van. E rendszer es szabalyszerúseg nelkül tarsadalmi
együtteles elkepzelhetetlen lenne. Ennek megismerese, elsajatitasa teszi lehetóve, hogy a masik ember
magatartasat nagy vonalakban elóre kiszamithassuk, es hogy elóre megbecsülhessük a varhato környezeti
reakciokat cselekveseinkre. Ez a viselkedesbeli regularitas, törvenyszerúsegeket sejtetó globalis rend a
pszichologia Iennallasa ota tudomanyos problemat jelent. Ennek magyarazatara a pszichologia különbözó
elmeleteket es Iogalmakat Iejlesztett ki, amelyeknek közös tulajdonsaga, hogy a viselkedes
szabalyszerúsegeinek okait az egyenen, az organizmuson belül jelölik meg. Ilyenek a különbözó lelektani
tipologiak es karakterologiak (lasd Roback 1931), a szemelyisegelmeletek (lasd Lindzey es Hall 1957) vagy
ösztönIelIogasok (peldaul lasd Bernard 1926). Mindezek az elmeletek különbözó kiindulopontokbol es
elóIeltetelezesekkel alkalmasak arra, hogy a viselkedes szabalyszerúsegeinek egyes oldalait magyarazzak. Mar
koran nyilvanvalo volt a pszichologusok elótt, hogy e szabalyszerúsegek jelentós resze egyenen kivüli, kollektiv
tenyezókból ered. Eppen ezert a problema szociologusok es szocialpszichologusok között is visszhangra talalt.
Mar a szazadIordulo szociologiajaban kiIejlódtek erre 'social control¨ nev alatt különbözó ertelmezesek
(modern megIogalmazasaikat lasd Bernard 1939, La Pierre 1954 es Shibutani 1961 könyveiben). Koran
kialakultak a tarsadalmi normak konIormitast biztosito hatasarol szolo elmeletek (F. H. Allport 1924, 1947;
Sorokin 19201921, 1947), az ertekelmeletek (peldaul F. H. Kluckhohn es Strodtbeck 1961); az intezmenyek es
tarsadalmi organizaciok beIolyasat meltato teoriak. Uj szempontokat adott a kerdeshez a kiscsoportkutatas
elóterbe kerülese, a Iormalis es inIormalis csoportok (Brown 1954), a 'reIerence group¨ (SheriI es SheriI 1956;
Merton 1957), a csoportkonszenzus (Newcomb 1959) es a csoportnormak (lasd Bonner 1959) jelentósegenek
Ielismerese. A kulturantropologia szemlelete, a kultura Iogalma ismet uj perspektivat jelentett a viselkedesbeli
szabalyszerúsegek megerteseben (C. Kluckhohn 1959; Nädel 1957; Stoetzel 1963).
Mind a lelektani, mind pedig a szociologiai koncepciok azonban csak kis reszleteit kepesek magyarazni a
szocialis viselkedesnek. Egy-egy vonast emelnek ki az emberi magatartas bonyolult szövevenyeból, mig a többi
rendszerint homalyba vesz. Egyik elmelet sem tud konkret emberi esemenyekre valodi tudomanyos
interpretaciot adni. Az emlitett teoriak együttes, egyidejú Ielhasznalasa pedig azert nem sikerülhet, mert ezek az
elmeletek es Iogalmak altalaban egymastol Iüggetlenül jöttek letre, egymassal nehezen kapcsolhatok össze.
Különösen az egyeni es kollektiv szintet kiIejezó elmeletek összeegyeztetese nehez, a jellem- es
szemelyisegteoriakkal peldaul nehezen Ier össze a tarsadalmi struktura es a kultura determinalo erejet hirdetó
szociologiai szemlelet, a csoportnormak es egyeb normativ, konIormitast biztosito tenyezók hatasa. Minden
valos, eletben elóIordulo emberi jelensegben azonban együtt vesznek reszt a lelektan es a szociologia altal
vizsgalt Iaktorok, egybeIonodnak az egyeni es a szocialis aspektusok. Egyszerú logikai elemzessel is
kimutathato, hogy az egyeni es a szocialis a valosagban elvalaszthatatlan, lenyegi egyseget kepez, jelenlegi
szetbontasuk csak ismereteink mai Iogyatekossaga miatt szükseges. Ez az egyseg tükrözódik az emberi
jelensegek tudati ateleseben is, a köznapi vagy múveszi Iormaban közölt emberi valosag mindig együttesen
tartalmazza az individualis es kollektiv eredetúnek nevezhetó összeIüggeseket. A lelektantol es a szociologiatol
is a laikus közvelemeny ennek a komplex valosagnak ertelmezeset keri szamon, ennek megertesi igenye az
emlitett tudomanyok iranti popularis erdeklódes Ió mozgatoereje. Egyik tudomany sem tudja ma meg ezt a
Ieladatot betölteni, az atomisztikus, szelektiv tudomanyos magyarazatok nem elegithetik ki a kitúnó regenyirok
plasztikus, rendkivül atIogo ember- es tarsadalomkepehez szokott köztudatot. Szociologiai teoriak emberi
jellegzetessegeiktól, lelektani elmeletek pedig kulturalis es szocialis ertelmüktól Iosztjak meg a mindennapi
esemenyeket. Minel tudomanyosabb azaz az objektivitas es az empiria követelmenyeinek megIelelóbb egy
elmelet, jelenleg meg annal szegenyesebb vaza csupan a valosag atelhetó eróstrukturajanak. AtIogo, a szocialis
es a pszichologiai szemleletet integralo, a köznapi gondolkodas nyelvere könnyen leIordithato elmeletek iranti
hatalmas igenynek köszönhetó olyan Ieltudomanyos doktrinak nepszerúsege, mint a pszichoanalizis, vagy Erich
Fromm (1955), illetve D. Riesman (1953) szocialIilozoIiaja.
A SZEREP FOGALMA A
SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁBAN
76
A szerep Iogalma volt az elsó olyan komplex tudomanyos elemzó kategoria, amely egysegben Iejezte ki a
viselkedes szabalyszerúsegeit biztosito egyeni es szocialis tenyezóket, es egyben igazi tudomanyos
megalapozottsaggal is bir. A Ientiekben Ielvazolt sokIele elmelet lete erthetóve teszi, hogy ez a Iogalom
különbözó elmeletek Ielól különbözó teoretikus összeIüggesekbe vonhato be. Innen ered, hogy a szerep
Iogalmi deIiniciojaban az egyes szerzók között nagy elteresek vannak. Ezek az elteresek Ielületes szemleló
szamara athidalhatatlan ellentetek benyomasat kelthetik, holott a valosagban egy bonyolult mag, egy többszintú
szerepIelIogas köre rendezódött variaciok csupan. A szerep Iogalma szüksegszerúen mas meghatarozast kap, ha
különbözó kiindulopontokbol deIinialunk es ha vizsgalodasaink Ieladatköret maskent jelöljük ki. Nagy elónye a
Iogalomnak, hogy közvetlenül kiIejezhetók segitsegevel azok az absztrakciok, amelyek a mindennapi
gondolkodas implicit, naiv viselkedeselmeleteben is relevansnak túnnek a magatartas iranyitasaban, peldaul a
nem, az eletkor, a Ioglalkozas, a csaladi pozicio stb. Mindezek lenyege közös nevezóre hozhato a szerep
Iogalmaban, es ezzel a szerepkategoria közvetlenül hozzakapcsolhato az altalanos gondolkodashoz.
Raterve mar a szerepIogalom tartalmanak bemutatasara elóre kell bocsatani nehany tudomanytörteneti
szempontot. Mint minden tudomanyos elmelet es Iogalom, a szerep Iogalma is hosszu Iejlódesi Iolyamat soran
Iormalodott es kapta meg helyet mas koncepciok között. Mar a mult szazad vegenek pszichologiai es
szocialIilozoIiai irasaiban Ieltúnnek a Iogalom körvonalai. (A törteneti adatok Rocheblave-Spenle |1962|
monograIiajaban reszletesen megtalalhatok.) Komoly nepszerúseget a Iogalom akkor ert el, amikor a
szocialpszichologia Iigyelme jobban kiterjedt a szocialis kölcsönhatas, az interakcio vizsgalatara. Az emberek
szocialis szituaciokban törtenó kölcsönös, egymas Iele iranyulo, egymashoz viszonyitott cselekvese kepezi azt
az elemi tenyt, amelynek kutatasabol a szocialpszichologianak el kell indulnia. Az interakcio elsó nagy
jelentósegú elmeletet G. H. Mead (1934) alkotta meg. Mead azt posztulalta, hogy a szocialis cselekves
szabalyos leIolyasa csak ugy kepzelhetó el, ha a cselekvest vegrehajto szemely bele tudja elni magat annak a
masik embernek a lelkivilagaba, aki Iele cselekvese iranyul. A cselekvónek ismernie kell, hogy a masik mit var
tóle, mit túr meg. Sajat cselekveset tehat a masik ember Ielól kell szemlelnie, bele kell kepzelnie magat annak a
'szerepebe¨. Mead egy adott szituacio szabalyszerú viselkedeskomplexusait, amelyek egy szemely motivacioi
köre epülnek, amelyek sajatos celokat követnek es kollektiv normak es elvarasok altal meghatarozottak,
szerepeknek nevezte. Ez a megIogalmazas kepezi ma is a szerepIelIogas alapjat. Ezzel az interakcios elmelettel
es ezzel a szerepkeppel került a szerepkategoria a tudomanyos erdeklódes közeppontjaba. Mead nezeteinek
külön jelentóseget adott, hogy az En szerkezetet is összeIüggesbe hozta a szerepek eltanulasaval es
elsajatitasaval; erre a tetelere kesóbb, mas kontextusban visszaterünk. Mead tehat az interperszonalis viselkedes
es a szocialis szituacio Ielól közelitette meg a szerep Iogalmat, altalanossagban szemlelve ezt a viselkedest es ezt
a szituaciot. Követói ma is legtöbbször ezen az altalanos szinten maradnak, es Ióleg az interakcio leIolyasanak
es Iazisainak törvenyszerúsegeit kutatjak (Sarbin 1954; Shibutani 1961; Stryker 1962).
Mead teoriajabol erthetó meg, hogy ez a viselkedeskomplexus miert kapta a szerep nevet. Egy interperszonalis
szituacio tetszetós analogiaba hozhato ugyanis egy szinpadi jelenettel, ahol a szereplók interakcioja elóirt, eleve
meghatarozott; a parbeszedek es az interakcio egyeb reszei megadott vegszavak szerint követik egymast.
Mindez pedig a nezó Iele a spontaneitas latszatat kelti. Egy szerepló elóirt viselkedese, reagalasi modja a szerep.
Mar most meg kell emliteni, hogy a szinpadi szerep Iogalma könnyen összeteveszthetó a tudomanyos
szerepIogalommal. Ez pedig azert kerülendó, mert a szinpadi szerepról azonnal a tettetes, a 'megjatszas¨ jut az
emberek eszebe, es igy könnyen az a benyomas alakulhat ki, hogy a szerep szoval megjelölt viselkedesIormak
valodi, tudatosan jatszott szerepek. A kesóbbi Iejtegetesekból azonban kiderül majd, hogy a szerep Iogalma a
viselkedesre altalaban vonatkozik es elsósorban vonatkozik, a spontan, melyen atelt, enazonosnak erzett
magatartasra.
Mead IelIogasanak lenyeges kibóviteset jelentette Linton (1945) elmelete, aki a harmincas evek közepetól
kezdódóen több közlemenyben Iejtette ki a szerepre vonatkozo gondolatait. Linton hangsulyozta, hogy az
interperszonalis viselkedes önmagaban nem vonatkoztathato el, nem izolaltan, hanem meghatarozott tarsadalmi
es kulturalis eróterben törtenik. Az interakcioban levó szemelyek összetett tarsadalmi szerkezetben elnek,
amelynek Iunkciojat, normait a kultura rögziti. Az egyenek a sokretú tarsadalmi strukturaban különbözó
poziciokat Ioglalnak el, Ieladatokat töltenek be. Egy adott poziciot Linton 'status¨-nak nevezett. Egy egyen
többIele status birtokosa lehet. Status kiIejezessel illethetó a Ioglalkozas, a korcsoport, a nem, a hierarchiakon
A SZEREP FOGALMA A
SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁBAN
77
belüli helyzet, a csaladi es rokoni pozicio, az intezmenyeken es csoportosulasokon belüli Iunkcio stb. Ezekben
közös, hogy minden status kulturalisan meghatarozott lehetósegek es kötelezettsegek halozata. Ugyancsak
kulturalisan elóirt, hogy a status birtokosa a statusaval kapcsolatos tipikus szituaciokban hogyan viselkedjen.
Egy statushoz tartozo viselkedesmod Linton szerint a szerep.
A szerepIogalom szempontjabol Linton elmeletenek lenyege, hogy bizonyos tarsadalmi es kulturalisan
determinalt poziciokhoz, helyzetekhez kollektiv viselkedesmintak vannak, amelyeknek megvalositasara a
poziciok betöltóinek törekedniük kell, többe vagy kevesbe kötelezó modon. Kiemeljük, mivel ez Lintonnal nem
Iejezódik ki vilagosan, hogy a szerep ilyen kulturalis es tarsadalmi vetületekben csak viselkedesminta, kollektiv
ideal, amely csak a Iontosabb normakat es követendó ertekeket Ioglalja magaba; ennek aktualis megvalositasa
tag hatarok között mozog, eleg nagy variaciokat enged meg. Lathato, hogy ezen a ponton a szerepIogalom
kiegeszithetó es szervesen egybekapcsolhato a szocialis strukturara es retegzódesre vonatkozo szociologiai
ismeretekkel (peldaul Parsons 1951; Barber, 1957), valamint a kulturantropologiai elmeletekkel. Egyszerúbb
tarsadalmakban kevesebb es egyszerúbb szerepmintak vannak, elteró kulturaban elteróek az egyes Ióbb szerepek
elóirasai. Elegge tisztaztak peldaul a korcsoportok es a nemek szerepviszonyait a nyugati kulturakban (Parsons
1942; Cottrell 1947), ezek egeszen masok primitiv nepeknel (M. Mead 1935, 1955). Bizonyos szerepmintak
biologiai Iunkciok köre csoportosulnak, ezek minden kulturaban megvannak, csak Iormajukban különböznek
egymastol. Ilyen univerzalis szerep a mar emlitett nemi es korcsoportszerep, a csaladi szerepek stb. Minden
kulturaban jellemzó modon meghatarozott peldaul a nótól, a kisgyermektól, az apacatol, a testvertól vagy az
alarendelttól elvarando viselkedes. Mas szerepek elsósorban a Ioglalkozasi szerepek csak adott Iejlettsegú
tarsadalomban vannak meg, munkasszerep peldaul csak ipari tarsadalomban kepzelhetó el. Ezzel szemben a
varazslo szerepe primitiv nepeknel ervenyesül, csak bizonytalanul hasonlithato össze a komplex tarsadalmak
orvos- vagy papszerepevel. Az univerzalis szerepek altalaban szinezik az összes többi szerepelóirast; a nó
szerepe vagy a gyerek szerepe altalaban conditio sine qua nonja bizonyos mas szerepelóirasok lehetósegenek
(peldaul az anyaszerep csak nónel lehet), es modositja az adott egyen többi szerepviselkedeset az aktualis
cselekves szintjen. Ezert az ilyen szerepeket 'pervasiv¨ szerepeknek is szoktak nevezni (Hartley es Harley
1955). Mar az eddig erintett szerepIajtak atgondolasabol is következik, hogy a szerepIogalom altalaban olyan
kollektiv, meghatarozott viselkedesIormakra vonatkozik, amelyeknek vegrehajtasa melyen involvalja a
szemelyiseg Iontosabb összetevóit, erzelmeket, motivaciokat mobilizal, attitúdöket kelt, sajatos
ertekviszonyokat jelenit meg. Nem beszelünk szerepról peldaul különbözó Ioglalkozasi specialitasokkal
kapcsolatban, nincs peldaul esztergalyosszerep vagy ejtóernyósszerep. Szerepról akkor beszelünk, ha az illetó
viselkedesmod interperszonalis jellegú, tehat peldaul jogosan szolunk Iónökszerepról, tanarszerepról,
orvosszerepról, de beszelhetünk meg taxisoIór-, pincer- vagy eladoszerepról is, itt sajatos, az adott statusra
jellemzó, interakciokban tükrözódó viselkedesmod eszlelhetó. A szerep tehat nem a kognitiv racionalis
aspektusaban, 'instrumentalis¨ jellegeben (Parsons 1954), hanem szelsósegeiben, 'expresszivitasaban¨,
interperszonalis termeszeteben erdekes. Itt mar jobban kitúnik a szerepIogalom heurisztikuma,
interdiszciplinaris magva; lathato, hogy a nagy tarsadalmi tenyek, a tarsadalmi szerkezet, az intezmenyek, a
kultura, a tarsadalmi retegezódes stb. a Iogalom segitsegevel milyen tetszetósen atvezethetók a viselkedes
szintjere, az interperszonalis esemenyek, emocionalis-expressziv kölcsönhatasok területere.
Meg jobban elótúnik, hogy a szerep Iogalmaval a viselkedes teljesen egysegben szemlelhetó, ha ezt a meg
szociologiai es kulturantropologiai nivon tehat az elóiras es az idealtipus nivojan tartott Iejtegetest kibóvitjük
a modern szociologia es szocialpszichologia mas Iogalmaival. A globalis kultura szerepelóirasai modosulhatnak,
ha az egyen a nagy kultura zartabb egysegeben, un. 'szubkulturajaban¨ el; modositjak a szerepelóirasokat a
reteghelyzet es a lakohely tenye is (peldaul Ialun vagy a közeposztaly köreben masok a Iiatal nótól megkövetelt
viselkedesmodok stb.). Elsódleges csoportokon belül is sajatos szint kaphatnak a szerepek (Newcomb 1959). A
'reIerence group¨ (peldaul Merton 1957a) es a 'szerepkeszlet¨ (Merton 1957b) koncepcioi alkalmasak annak
magyarazatara, hogy egy komplex, szabad tarsadalomIormaban egy adott egyen miert eppen adott szerepmintat,
illetve szerepminta-sorozatot igyekszik megvalositani. A szerepIogalom a tarsadalmi valtozasok dinamikajaba is
melyebb bepillantast enged; a csoportok es a szubkulturak szerepmodosito hatasa erthetóve teszi, hogy egymas
mellett letezhetnek erósen elteró szerepelóirasok, amelyek egymassal konIliktusba kerülhetnek. A patriarchalis
apaszerepet peldaul napjainkban kiszoritja egy masIajta apaszerep. A Ielesegszerep es a nó szerepe is többIele,
gyakran ellentetes szerepigeny kereszttüzeben van (Komarowsky 1946, 1950; Friedan 1963), ezeknek
A SZEREP FOGALMA A
SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁBAN
78
szerepkategoriaban valo vizsgalata uj perspektivakat nyitott a hazassag- es csaladkutatasban (lasd Winch 1962;
Kirkpatrick 1963).
Ezen a szociologiai nivon ertelmezhetó, hogy bizonyos normativ es emocionalis elemeket tartalmazo kollektiv
viselkedesmodok, amelyek sajatosan strukturalt szocialis szituaciokban Iolynak, de nem olyan tartosak, mint a
korabban emlitett szerepIormak, szinten magyarazhatok a szerepIogalommal. Beszelhetünk peldaul
betegszerepról, vasarloszerepról, nezószerepról, a szurkolo szereperól stb. Jogos meg egy kollektiv
laboratoriumi helyzetben is szerepról beszelni, ha a csoportinterakcio reszleteit ugy Iogjuk Iel, mint elóirt,
ertelemteljes reszleteket; beszelhetünk tehat 'kezdemenyezó¨, 'ötletado¨ stb. szerepról is, mint ahogyan ezt
Sarbin (1954) teszi, csak elózóleg meg kell hataroznunk a szituaciot. A vezerseg problemajanak
szerepIogalomban valo megközelitese a kerdest sok uj ismerettel gazdagitotta, ma mar a vezerszerep egyike a
leggyakrabban vizsgalt szerepjelensegeknek (HoIstätter 1957; Krech, CrutIield es Ballachey 1962).
Eddig ugy ismertettük a szerep Iogalmat, mint komplex viselkedesmintat, idealt, es ezzel mint emlitettük
lenyegeben szociologiai szinten mozogtunk. Ez a szint nelkülözhetetlen a szerepIogalom szocialpszichologiai
vetületenek megertesehez. Szocialpszichologiai szintet jelent a viselkedesminta egyeni IelIogasa, a vele
kapcsolatos egyeni beallitodas, a szerepideal kivitelezesi kiserlete es az aktualis szerepviselkedes interakcios
lezajlasa. A szociologiai szint atvezethetó a motivaciok Iele is; a szerep megvalositasat jelentósen motivalja,
hogy a szerep altal elóirt viselkedest a környezet elvarja az egyentól, amennyiben ezek az elvarasok nem
teljesülnek be, az egyen egy csomo szankcio ele nez ('role strain¨ Goode 1960). Egyes szerephatarokat
törvenyek vedenek, masokat erkölcsök, szokasok, hagyomanyok. Az egyen Iele iranyulo különbözó
szerepigenyek neha konIliktusba kerülhetnek egymassal, ilyenkor komoly belsó Ieszültsegek, neurotikus
panaszok allhatnak eló. ElóIordulhat, hogy az egyen különbözó csoportok szerepelvarasai között nehezen tud
allast Ioglalni, ilyen un. 'marginalis¨ helyzetben lehetnek peldaul kivandorlok vagy a szocialis rangletran IelIele
törekvók (Heinzt 1962).
Az egyenek szamara a szerepkötelezettsegek többnyire jol ismertek, problemat nem okozok. A szocializacio
soran sok lehetóseg kinalkozik a szerep eltanulasara. Altalaban a szerepkövetelmenyek termeszetesnek,
'magatol ertetódónek¨ (HoIstätter 1963) túnnek. Gyakori azonban, hogy a szerepminta egyeni IelIogasa elter a
környezet IelIogasatol (G. W. Allport 1961). Ilyen esetekben az interakcio soran surlodasok tamadhatnak,
peldaul amikor múveletlen egyen nem tud egy tarsasag szerepelvarasainak megIelelóen viselkedni. Az egyeni
szerepIelIogasok különbözósegei problemakat okozhatnak udvarlasnal vagy hazassagban, peldaul a IerIi es
annak környezete masIajta Ielesegszerep igenyevel lephet Iel a nóvel szemben, mint ahogyan az a Ieleseg
szerepet kepzeli. Megtörtenik, hogy koros vagy excentrikus szocialpszichologiai kerdes, hogy a szerepelvarasok
percepcioja milyen törvenyszerúsegek szerint megy vegbe, mennyire valtoznak az elet Iolyaman, milyen
környezeti elemek kepezik a valtozas Ió tenyezóit. Sulyos neurozisokban es elmebetegsegben teljesen elveszhet
a környezet elvarasainak eszrevetele, valamint sulyosan torzulhat az egyes szerepek egyeni IelIogasa (lasd
peldaul Rose 1955).
Szinten kidolgozatlan problema meg a szerepek elIogadasanak kerdese is. Ez a kerdes szorosan összeIügg a
szerepviselkedes motivacioinak kerdesevel. Erre meg a szerepelsajatitas Iolyamatanak targyalasanal
visszaterünk. Gyakran egyes szerepek az egyen szamara nem kivanatosak, csupan kenyszerúen elvallaltak.
Ilyenkor a szerepkövetelmenyekkel kapcsolatos ellenallas tudatossaga nagyon különbözó lehet. A IerIias,
hivatasanak eló nó peldaul tudatosan utasithatja vissza anyaszerepet es adja gyermeket intezetbe, mig a
vallasosan nevelkedett, inIantilis szemelyisegú, narcisztikus asszony a betegszerepbe menekülhet öntudatlanul,
hiszterias tüneteken at, a Ieleseg szerepe elól. A betegsegnek mint szerepnek ertelmezese a Iunkcionalis
pszichiatriai korkepek magyarazataban uj tavlatokat nyitott meg (Szasz 1962; Susser es Watson 1962). A
szerepvallalas problemai ma meg nincsenek kellókeppen összekapcsolva a klinikai lelektan Iogalmaival, de ez a
terület is sok eredmenyt iger. Konkret szemelyisegek eseteben adott szerepek motivacios hattere mar ma is nagy
pontossaggal tisztazhato.
Sajatos szocialpszichologiai, illetve lelektani aspektust jelent a tenyleges szerepviselkedes tanulmanyozasa. A
szerep irodalmaban ezt a tenylegesen lezajlo, megIigyelhetó viselkedest is gyakran egyszerúen szerep neven
A SZEREP FOGALMA A
SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁBAN
79
tartjak szamon. Tehat az orvos aktualis viselkedese gyakran szerep elnevezest kap eppugy, mint az orvostol
elvarando viselkedes mintaja, amely nem közvetlen valosag, hanem csak a valosagtol elvonatkoztatott elmeleti
konstrukcio. Az egybeIoglalas alapjaban veve jogos, mindket jelenseg ugyanannak a dolognak masik oldala,
megis sok Ielreertesre adhat okot, mert a szerzók nagy resze nem latja tisztan a szerepIogalom itt vazolt
sokoldalusagat, es deIiniciojaban csak az egyik valtozatot veszi Iigyelembe. A ket valtozat eles
elkülönithetósege meg tükrözi a pszichologiai es a szociologiai szemlelet hagyomanyos es szerintünk hibas
ellentetet, holott a valosagban alig van ellentet, a szerepviselkedes legtöbbször konIormis, a szerepelóiras
hatarain belül esik. A szerepelóirason belüli egyeni jellegzetessegek vagy a viselkedes devians jelensegei
azonban erdekes kutatasi problemak, amelyeket a szemelyiseg Ielól lehet jol megközeliteni. A szemelyiseg Ielól
nezve a szerep sajatos reagalasi mod, beidegzett, megszokott, automatikus es legtöbbször öntudatlanul zajlo
viselkedeslanc, amely jellemzó szocialis attitúdök, emociok es 'ego-involvement¨-ek (SheriI es Cantril 1947)
közepette megy vegbe. A szerepviselkedes sajatossagai, esetleges ritualis merevsege vagy bizonytalansaga a
szemelyisegre nagy Iokban jellemzó. Szocialpszichologiai vetület a szerepviselkedes interakcioja, az a Iolyamat,
ahogyan a szocialis cselekves soran percepcios jelzesek allandoan igazoljak az aktualis szerepviselkedest a
környezet Iolyton valtozo, dinamikus igenyeihez. A szerepviselkedes bonyolult Iazisokon at Iolyik. A szerepet
jatszo szemelyiseg mas, szinten szerepet jatszo szemelyisegek között cselekszik, miközben szerepet valosit meg,
maga is viszontszerepeket var el ('role taking¨ lasd Turner 1962). Erról a szintról indul ki a viselkedes egyik
modern szocialpszichologiai elmelete, az un. 'interakcios¨ teoria (Shibutani 1961; Rose 1962). A
szerepviselkedest kiseró szimbolikus esemenysorozatok, a jelvaltasok tanulmanyozasat a kommunikacios
kutatas lassan különallo tudomanyaga vegzi, amely maris izgalmas összeIüggeseket deritett ki az interakcios
Iolyamat kognitiv es emocionalis erójatekarol. Ennek ismertetese azonban nagyon messze vezetne, ezt
mellóznünk kell.
A szerepviselkedes Iolyamata nyomot hagy a szemelyiseg arculatan. Szerepelemek jellemvonasokka
merevedhetnek, szereppel kapcsolatos attitúdök sztereotippa, szerves En-ressze valhatnak, szerepek
reszmotivumai önallosulhatnak. Egyes kutatok a jellemet egeszeben szocialis szerepek kikristalyosodott
maradvanyanak tartjak (G. W. Allport 1961 nyoman). Ezek a jelensegek mar lelektani szIeraba tartoznak,
szorosan összeIüggnek egyeni, gyakran biologiai tenyezókkel es a szemelyiseget korabban ert sajatos
hatasokkal. Modorossagok, erdeklódesek, tulajdonsagok is jol magyarazhatok sokszor a szerepelmelet
szempontjabol. Gyakran Ielismerhetók a korabbi dominans szerep nyomai peldaul öreg katonatiszteken,
orvosokon vagy pedagogusokon. Az egyeni sors megközelitóleg kiIejezhetó az egyen szerepeivel, peldaul a
IerIi, apa, orvos, Iónök, turista, gyújtó, hivó stb. szerepe egy szemelyben eleg jol kiIejez egy egyeniseget, elegge
jol erzekelteti, hogy az adott egyen napjai körülbelül milyen szabalyszerú cselekvesek közepette Iolynak le.
Mindaz, amit a pszichologia a szemelyiseg szoval kiIejez, illetóleg amit ezzel a szoval a viselkedesból
magyarazni akar, az lenyegeben szerepmagatartas vagy szerepmagatartas kivitelezesenek Ieltetelet kepezó
psziches struktura es Iunkcio. Azt is mondhatnank, hogy a szerep es a szerepviselkedes kepessege a szemelyiseg
legIontosabb es leginkabb sajatosan emberi eleme. A szerepkategoria Ielhasznalasa nelkül a
szemelyisegIogalom csak altalanos elmeleti vaz, amelyben a szemelyiseg szocialis összetevói, a szemelyisegben
interiorizalt, szocialis es kulturalis hatasok, valamint a szemelyiseg környezetevel valo dinamikus
kölcsönhatasai nehezen erthetók.
A pszichologiai szinten sincs meg a szerepIogalom kellóen egyeztetve mas, bevett koncepciokkal. Logikai
ellentet azonban nincs közöttük, a szerepkategoria tovabbi behatolasa ebbe a Iogalomkörbe is varhato, es igy
majd teljesse lesz az az egyseg, amelyet a szerep a viselkedes ertelmezesebe visz, integralva a szociologiai es
pszichologiai megközelites elónyeit.
Külön dimenziot jelent a szerepIogalomban, hogy kiIejezi az interperszonalis viselkedes hisztorikumat, Iejlódesi
Iolyamatat, es kiemeli, hogy a viselkedes interakciokon at eltanult Iormak szerint törtenik. Ezzel a
szerepIogalom lenyegeben kepviselóje a legmodernebb, dinamikus szemleletnek, amelyet egy-egy allapot
idóben hato valtozok összjatekanak keresztmetszetekent Iog Iel. Egy-egy Ielnóttszerep-viselkedes sikeres
kivitelezese gyakran hosszu idón at legtöbbször az egesz gyermekkoron at tarto probalkozasok, tanulasi
Iolyamatok vegeredmenye. Mar G. H. Mead ramutatott arra, hogy a gyermek belenövese a tarsadalomba, az un.
A SZEREP FOGALMA A
SZOCIÁLPSZICHOLÓGIÁBAN
80
'szocializacio¨ szerepjatszasi kiserleteken at Iolyik le. Egyreszt a gyermek utanozza, megjatssza a környezó
emberek szembetúnó szerepeit, masreszt pedig belekenyszerül szocialisan strukturalt interakciokba,
viszonyokba, amelyek megismertetik vele adott szerepek mintait es elvarasait. Mead heurisztikus gondolata,
hogy az En-kepzet es az En-Ielismeres is ilyen probalkozo jellegú interakciokban Iormalodik, a gyermek olyan
En-kepzetet alakit ki magarol, amilyennek önmagat a környezet Ieleje iranyulo elvarasaiban es elismereseiben
latja. Ez a IelIogas hasonlit Cooley 'looking-glass selI¨ elmeletere es Sullivan (1946) 'reIlected approval¨
koncepciojahoz. Mead szerint a biologiai En (az 'I¨) köre szerepinternalizaciok hatasara epül ki a szocialis En (a
'me¨). A szocializaciora vonatkozo szocialpszichologiai irodalom (lasd Child 1954) Mead nezeteit igazolta es
sokban tovabbIejlesztette. A szerepek eltanulasa az utobbi evek közlemenyeiben központi problema, kitúnó
empirikus vizsgalatok is Ioglalkoznak vele, mint az peldaul Merton, Reader es Kendall (1957) könyveból az
orvosszereppel kapcsolatban kiderül. A szerepek összeIüggese az Ennel a szociologiai teoriaban is elismerest
nyert, Sorokin (1947) peldaul Ieltetelezi, hogy minden tartos szerepviszony önallo En-reszt jelent a
szemelyisegen belül ('multiplicity oI egos¨-elmelet). A szerepIogalomnak ez a longitudinalis aspektusa
eletszerúve teszi a szocializacionak korabban atomizalt, sematikus teoriait, amelyek csak regisztraltak, hogy a
gyermek Iokozatosan magaeva teszi a környezet normait es ertekeit, de ezt a Iolyamatot nem magyaraztak. A
szerepIogalom segitsegevel erthetó, hogy a gyermek egeszekben sajatitja el a szocialis magatartast, azonositja
magat környezetenek jelentós szemelyeivel ('signiIicant other¨ Sullivan 1946), azoknak szerepviszonyait
probalja megvalositani. Egy-egy szerep a norma- es ertekIogalom Ielól szemlelve ertelemteljes egysegben
normak es ertekek szövevenyet tartalmazza. Az identiIikacio nemcsak mint a szereptanulas mechanizmusa
jelentós, hanem gyakran a szerepelIogadas es szerepviselkedes önallo motivaciojava is valik.
Nem szabad vegül emlites nelkül hagyni a szerepkategoria jelentósegenek meltatasanal, hogy ez a Iogalom nem
csak a szocialis esemenyek többdimenzios szemleletere alkalmas, nem csak arra jo, hogy segitsegevel
elmeletileg ertelmezhetók legyenek olyan bonyolult emberi jelensegek, amelyek eddig csak szepirok munkaiban
tarultak Iel igazi valojukban, a szerepIogalom bevalik empirikus vizsgalatoknal is. Ez kelti a legIóbb remenyt,
hogy a modern, szigoru objektivitasra törekvó szocialpszichologiai kutatasban a szerepkategoria elmeleti
tartalma termekenyitó hatast Iog gyakorolni. A szerep Iogalma adott jelenseggel kapcsolatban
operacionalisztikusan meghatarozhato, Ielhasznalhato kontrollalt megIigyelesekhez, kiserletekhez. A szerep
irodalmaban több olyan vizsgalat ismeretes, amely megIelel a mai szigoru modszertani követelmenyeknek
(peldaul Gross, Mason es McEachern 1957; Lieberman 1950; Stryker 1962 stb.).
(.)
ÖsszeIoglaloan megallapithatjuk, hogy a szerepIogalom rendkivül atIogo, komplex elemzó kategoria, amely
igen nagy Ieladatot tölt be a modern szocialpszichologiaban. SokIele aspektust, összeIüggest Iejez ki,
harmonikusan vezeti at egymasba a viselkedes ertelmezesenek hagyomanyos, egymastol elkülönüló szintjeit, a
pszichologiai es a szociologiai szintet. Mas es mas Iogalmak, jelensegek Ielól meghatarozva különbözó tartalmi
elemei domborithatok ki. Bonyolultsaganal Iogva a szerepIogalom kapcsan szerencsesen demonstralhato a
szocialpszichologiai kategoria ertelme es Iunkcioja. E komplex kategoria segitsegevel vizsgalhatova valik több
olyan problema, amelyet a tarsadalomtudomanyok korabban nem tudtak megIelelóen megközeliteni, peldaul
globalisan a viselkedes tarsadalmi regularitasanak a problemaja. Termeszetesen tudatositani kell, hogy a
szerepIogalom a mai megIogalmazasban csak egy Iazis a szocialpszichologia rohamos Iejlódesenek
Iolyamataban. A kategoriak egyre gazdagodnak, egyre melyebb tartalmat nyernek, mellettük uj kategoriak
kerülnek Ielszinre, lassan egyre összetettebbek lesznek, es kiszoritjak a regieket. Jelenleg a szerepIogalom a
szocialpszichologia es a szociologia egyik uj kategoriaja, amelynek tanulmanyozasa a tudomanyag
megertesehez elengedhetetlen.
5.2. ANGELUSZ RÓBERT
5.2.1. VÁLASZTÓI MAGATARTÁS,
ANGELUSZ RÓBERT
81
28 A rutinszerúen vegzett demoszkopiai kutatasok teren a közvelemeny targyanak leegyszerúsiteseból adodo következmenyekkel
kapcsolatban lasd D. E. C. Plowman: Public Opinion and the Polls cimú tanulmanyat. British Journal of Sociologv, Vol. 13.
29 Herbert Blumer: Közvelemeny es közvelemeny-kutatas. MRT Tòmegkommunikacios Kutatokò:pont Mods:ertan, II. evI. 14. sz. 3. p.
30 Wilhelm Hennis: Meinungsforschung und repràsentative Demokratie, I. C. B. Mohr (Paul Siebeck). Tübingen, 1957, 14. p.
VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS, KÖZVÉLEMÉNY
Az empirikus közvelemeny-kutatas egyik legszembetúnóbb paradoxona, hogy múvelói a közvelemeny liberalis
IelIogasanak kepviselóivel Iolytatott vitajukban biraljak ugyan, hogy ók nem a valosagos emberre, hanem egy
Iiktiv, idealizalt embertipusra, a 'homo politicus¨-ra epitik allaspontjukat, sajat kutatasi gyakorlatukban azonban
maguk is a közvelemeny alakulasaban aktivan reszt vevó es abban azonos szerepet jatszo 'allampolgar¨
elkepzeleset Iogadjak el. Az empirikus közvelemeny-kutatas objektumat jelentó ember a liberalis IelIogas
'homo politicus¨-ahoz hasonloan olyan konstrukcio, amely eltekint a közvelemeny alakulasaban reszt vevó
valosagos embertól, a velemenynyilvanitast meghatarozo szociologiai es szocialpszichologiai strukturaktol, es a
velemenynyilvanito ember különbözó tipusait annak egyik megjelenesi Iormajara, a valasztopolgarra redukalja.
Ez a redukcio az empirikus közvelemeny-kutatas targyanak leegyszerúsiteseben es a vizsgalatok rutinszerúve
valt technikai apparatusaban egyarant megmutatkozik.28 A nepesseg köznapi velekedeseire iranyulo vagy mas
neven demoszkopiai kutatasok nem a közvelemenyt alkoto bonyolult objektivacios Iolyamatok
törvenyszerúsegeinek es szerkezeti sajatossagainak visszatükrözódesere, hanem a velemenyek
keresztmetszetenek, megoszlasanak rögzitesere törekszenek. A demoszkopiai kutatasokat rendszerint egy 'ha.
akkor¨ tipusu kerdesIelteves jellemzi. Ez a megközelites nem annak Ielderitesere iranyul, hogy egy adott
esemeny kapcsan milyen kerdesek es valaszok alakulnak ki az emberekben, es azok milyen szerepet jatszanak a
közvelemeny alakulasaban, hanem arra, hogy ha a kutatas soran Ieltett kerdesek az allampolgarokban
tenylegesen Ielvetódnenek, akkor milyenek lennenek valaszaik. Az ilyen kerdesIeltevessel dolgozo kutatas csak
annyiban ter el a valasztasi elórejelzesektól, hogy nem tenylegesen bekövetkezó, hanem Iiktiv valasztas
elórejelzesekent Ioghato Iel. A demoszkopiai kutatasok múvelói, amikor kutatasaikat a valasztasok
elórejelzeseról a közvelemenyre terjesztettek ki, nem vettek kellóen Iigyelembe a megvaltozott targy
vizsgalatanak sajatos követelmenyeit. Kutatasi technikajukkal nem a közvelemeny tenyleges szerkezeti
adottsagaihoz alkalmazkodtak, hogy kitapintsak múködesenek szabalyszerúsegeit, hanem azt a Iurcsa megoldast
valasztottak, hogy a mar kialakult technikai-modszertani apparatussal elóallitott eredmenyeket egyszerúen a
közvelemenynek tekintettek. Talaloan irja H. Blumer az ilyen alapokon nyugvo kutatasokrol, hogy azok
'.semmiIele eróIeszitest sem tesznek a közvelemenynek mint targynak az azonositasara vagy elkülönitesere; a
közvelemeny jellemzesere vagy megkülönböztetesere egyetlen döntó ismervet sem kapunk, es igy nem tudjuk
azt mondani, hogy egy adott empirikus eset a közvelemeny osztalyaba tartozik, mig egy masik empirikus eset
kivül esik a közvelemeny osztalyan¨.29 Ugyanilyen joggal nehezmenyezi W. Hennis a közvelemeny-kutatas
valosagos targyanak eltünteteset: 'Amig a velemenykutatas eredmenyeit a »közvelemenykent« terjeszti eló,
követelhetjük tóle a bizonyitekot, hogy tenylegesen arrol szol.¨30
A demoszkopiai kutatasok targyanak leegyszerúsitese az olyan 'technikai¨ kerdeseknel is megmutatkozik, mint
a mintavetel. Az idezójelet nem veletlenül hasznaltuk. A mintavetel konkret Iormajanak kivalasztasa nem
pusztan technikai döntes, hanem a kutatas targyara vonatkozo elmeleti allasIoglalas. A demoszkopiai kutatasok
soran alkalmazott mintaveteli eljarasok tudomanyos szintre emelese megkövetelne, hogy a kutatas szamoljon a
közvelemeny megjelenesi Iormainak sokIelesegevel, es epüljön a közvelemeny mozgasat meghatarozo
szociologiai es szocialpszichologiai strukturak alapos ismeretere. Az empirikus közvelemeny-kutatas
mintaveteli gyakorlata azonban eppugy nem veszi Iigyelembe e strukturakat, mint a közvelemeny megjelenesi
Iormainak sokIeleseget, es a legkülönbözóbb Iormaknal egyarant az allampolgarok halmazat tekinti a mintavetel
kiindulopontjanak. A valasztopolgarok halmazabol vett minta sikeres lehet a valasztasi eredmenyek
elórejelzesenel, de nem celszerú alkalmazni a közvelemeny mas megjelenesi Iormainak vizsgalatanal. A
valasztoi magatartasban kiIejezesre juto közvelemeny ugyanis sajatos tulajdonsagokkal rendelkezik. A
közvelemeny mas megjelenesi Iormaitol elsósorban az alabbiakban különbözik:
1. A közvelemeny rendszerint nem tartalmazza valamennyi allampolgar velemenyenek összeIoglalasat.
Szamos kerdesben az emberek nem rendelkeznek a velemenyalkotashoz szükseges elemi inIormaciokkal, vagy a
VÁLASZTÓI MAGATARTÁS,
VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS,
82
31 Herta Sturm: Grenzen und Möglichkeiten der MeinungsbeeinIlussung durch RundIunk und Fernsehen. Rundfunk und Fernsehen, 1968.
HeIt. 8.
vizsgalt esemeny nem erinti erdekeiket olyan intenzitassal, hogy az velemenynyilvanitasra ösztönözne óket. A
valasztas viszont minden ember szamara tenyleges 'Ielszolitas¨-t jelent. Az allampolgarok halmaza ilyenkor
egybeesik a kompetens lakossaggal. A valasztoi magatartas vizsgalata eseten a mintavalasztasnal nem szükseges
Iigyelembe venni az elteró kompetenciaju csoportokat, a közvelemeny mas megjelenesi Iormainak kutatasanal
viszont ez alapvetó Ieladat.
2. Valasztaskor minden szavazat egyIorma sullyal jön szamitasba. Ez korant sincs igy a közvelemeny mas
Iormainal. Az emberek tarsadalmi helyzetüktól, erdekeiktól, kepessegeiktól, autoritasuktol,
velemenynyilvanitasi hajlandosaguktol Iüggóen különbözó szerepet jatszanak a közvelemeny alakulasaban.
Azonos sulyu szambavetelük indokolt a valasztoi szandek kutatasakor, de nem elIogadhato a közvelemeny
kevesbe kikristalyosodott, spontan Iormainak vizsgalataban.
3. Az emberek könnyebben valtoztatjak velemenyüket, mint valasztoi szandekukat. 'Egy valasztas jelöltjeról
alkotott velemeny sok mas egyeb között csak egyike a valasztast beIolyasolo tenyezóknek.¨31 A közvelemeny
integrans reszet kepezó kommunikacios Iolyamatok a döntesi kötöttsegek es a viszonylag stabil, gyakran
szokassa vagy elóitelette merevedó allaspontok miatt kevesbe erintik a valasztasi szandekot, mint a
cselekveshez kisebb mertekben tapado velemenyeket. A valasztoi szandeknak ez a viszonylagos stabilitasa es
erintetlensege 'eltúri¨ a reprezentativ mintavalasztas technikajat, amely elsósorban elszigetelt egyedek
halmazanal plauzibilis. A közvelemeny mas alakzatainal a velemenyek izolalt halmazkent valo kezelese
ellentmond tenyleges szerkezeti sajatossagaiknak.
4. A valasztasnal a titkossag elve ervenyesül. A közvelemeny mas Iormaira mindig valamilyen szintú
nyilvanossag jellemzó. A titkossag intezmenyesitese annak elismereset jelenti, hogy a nyilvanos es a nem
nyilvanos velemeny tartalmaban különbözhet. A közvelemeny-alakulas spontan Iolyamataiban, az egyeni
velemenyek homogenizalodasaban, nagy velemenyaramlatokka rendezódeseben a velemenykonIormizmus
jelentós szerepet jatszik. A titkossag viszont konIormizmust lazito tenyezó. A valasztas
következmeny-nelkülisege elósegiti, hogy az emberek a döntes targyara, s ne azokra a külsódleges reakciokra
ügyeljenek, amelyek maskor velemenynyilvanitasukat beIolyasoljak. A közvelemeny-alakulas mindennapi
spontan Iormainal a masik ember jelenlete, varhato reakcioi a velemenynyilvanitast jelentósen beIolyasolhatjak.
5. A valasztoi magatartas Iormajaban kiIejezódó közvelemeny az egyeb megjelenesi Iormaknal un.
konturozottsagi Iokat tekintve is elter. A közvelemeny konturozottsagi Ioka azt mutatja, hogy az
indikatoresemeny altal Ielkavart lehetseges kerdesek mennyire koncentralodnak azonos problemak köre. A
közvelemeny spontan Iormainal az indikatoresemeny a legkülönbözóbb kerdesekke Iogalmazodhat az
emberekben, es igy konturozottsagi Ioka nem erheti el a valasztasi magatartaset. A valasztoi magatartasnak ezt a
'hatarpoziciojat¨ a kerdesek kivülról Ieltett, preparalt jellege eleve biztositja azaltal, hogy ugyanarra a kerdesre
valaszol minden allampolgar.
6. A valasztasnal a kerdesek 'kivülról Ieltett¨ jellege a lehetseges valaszok egy reszet mestersegesen kirekeszti.
A valasztasoknal ugyanis kettós szelekcio ervenyesül. Az elsó a hatalom kulcspozicioiban törtenik: itt dól el,
hogy a valasztok milyen jelöltek közül valaszthatnak. A masodik szelekciot jelentó tenyleges valasztasi aktus
mar eleve leszúkitett alternativakra vonatkozik. A közvelemeny manipulalatlan, spontan Iormainal a kettós
szelekcio nem ervenyesül. A közvelemeny spontan alakulasanak Iolyamataiban az ember egyszerre lehet
kerdezó es valaszolo leny. A demoszkopiai kutatasok technikaja a 'kerdezó embert¨ negligalva rendszerint a
manipulacio szerkezeti adottsagaihoz illeszkedik. A jelenleg alkalmazott eljarasok nem szavatoljak, hogy a
kutatas kerdesIeltevesei hasonlo kört jarjanak be, mint a közvelemenyben tenylegesen Ielvetódó kerdesek. A
preparalt, nem reprezentativ ertekú kerdezesi technikak alkalmazasaval a demoszkopiai kutatas maga is kettós
szelekciot hajt vegre. A vizsgalatok alanyainak gyakran 'kivülról Ieltett¨, sajat kerdesIelveteseiktól idegen
kerdesekre kell valaszolniuk.
A közvelemeny különbözó morIologiai valtozatanak leszúkitese a valasztoi magatartas Iormajaban kiIejezódó
VÁLASZTÓI MAGATARTÁS,
VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS,
83
közvelemenyre es a demoszkopiai kutatas technikai apparatusanak e Ieladathoz valo illeszkedese Iigyelmen
kivül hagyja ember es velemeny viszonyanak kerdeset. A demoszkopiai kutatasokban magatol ertetódó
kiindulopont, hogy a közvelemenyt 'hordozo¨ emberek reprezentalasa es a közvelemeny reprezentalasa azonos
Ieladat. Ha sikeres volt a mintaba kerüló szemelyek kivalasztasa, akkor a közvelemeny alapanyagat kepezó
velemenyek kivalasztasa is megoldodott. Az empirikus közvelemeny-kutatas gyakorlataban Iel sem vetódik,
hogy mintavalasztasnal az emberekból vagy a velemenyekból kell-e kiindulni. Pedig ez a problema csak akkor
lenne mellózhetó, ha bizonyitani lehetne, hogy 1. az emberek közvelemeny targyat alkoto kerdesekben stabil,
kialakult velemenyekkel rendelkeznek; 2. a dolgokrol alkotott velemenyük megegyezik kinyilvanitott
velemenyükkel es 3. Iüggetlenül a velemenynyilvanitas szituaciojatol, minden helyzetben ugyanazt a velemenyt
valljak.
A stabil velemenyek Ieltetelezese termeszetesen nem realis. Szamos kerdesben az emberek jelentós reszenek
egyaltalan nincs velemenye. Az empirikus közvelemeny-kutatas egyik gyakran elóIordulo hibaja, hogy ott is
produkal valaszokat, ahol elózetesen nem volt velemeny. A mestersegesen kialakitott velemenyek
'beszamitasa¨ sulyos torzulasokat eredmenyezhet. Korantsem biztos ugyanis, hogy a mintaba került
embereknek a kerdes 'Ielszolito¨ hatasara nyilvanitott velemenye megegyezik az altaluk reprezentalt, de
hasonlo 'ösztönzest¨ nem kapott sok ezer ember velemenyevel.
A velemenyek teljes hianyatol az alig körvonalazhato, bizonytalan velemenyeken keresztül az identiIikalt
meggyózódesekig az atmenetek rendkivüli gazdagsagat Iigyelhetjük meg a velemenyek stabilitasa tekinteteben.
A demoszkopiai kutatas eltekint a stabilitasok szempontjabol különbözó szintú velemenyek meresetól, es a
valamilyen Iormaban objektivalodott velemenyt stabilnak tekinti. Pedig a kutatasi tapasztalatok azt mutatjak,
hogy a stabilitas szintje a velemenyek tartalmat is beIolyasolja.
Minden gyakorlott kutato talalkozott mar azzal a jelenseggel, hogy egy kerdes minimalis annak alapvetó
reIerenciajat nem erintó modositasa is jelentósen beIolyasolja a valaszokat. A valaszoknak ez az ingadozasa
elsósorban annak a következmenye, hogy az emberek az adott kerdesben nem rendelkeznek szilard
velemenyekkel. Feltevesünk szerint minel megalapozottabb, kialakultabb velemennyel rendelkezik valaki, annal
kevesbe beIolyasoljak valaszat a kerdes megIogalmazasanak esetlegessegei. Mennel labilisabb viszont a
velemeny, annal kevesbe jogosult a pillanatnyilag hangoztatott velemenyból a mindenkorira következtetni,
hiszen a velemenyeben hatarozatlan ember ugyanarrol a kerdesról különbözó velemenyeket hangoztathat.
A valosagos es a kinyilvanitott velemeny sem Ieltetlenül Iedi egymast. Szetvalasukrol akkor beszelhetünk, ha az
egyennek stabil, kialakult velemenye van, de különbözó okokbol attol elteró velemenyt nyilvanit. Valosagos es
kinyilvanitott velemeny inkongruenciajanak alapjat az teremti meg, hogy a velemenynyilvanitas tartalmat nem a
jogilag intezmenyesitett biztositekok peldaul a szolas- es sajtoszabadsag hatarozzak meg, hanem azoknak a
tarsadalmi viszonyoknak az összessege, amelyek között az ember tevekenykedik es velemenyt nyilvanit.
A közvelemeny klasszikus IelIogasa es a sok vonatkozasban hasonlo elmeleti alapokon allo demoszkopiai
kutatas nem tesz különbseget a velemenynyilvanitas jogi es szociologiai lehetósegei között, es a jogi
biztositekok Iennallasa eseten a valosagos es a kinyilvanitott velemeny azonossagat magatol ertetódónek tartja.
Ha a közvelemeny-nyilvanitas alakulasat nem tekinthetjük kizarolag a jogi garanciak Iüggvenyenek, es a
tenyleges szociologiai összeIüggeseket is Iigyelembe veve, arnyaltabb kepet akarunk rola kapni, akkor a
velemenynyilvanitassal kapcsolatos szerepelvarasokat, a velemenynyilvanitas szituaciojat es a
velemenynyilvanito ember szemelyet egyarant Iigyelembe kell vennünk.
Az egyes szerepelvarasokhoz meghatarozott pozitiv es negativ szankciok Iúzódnek.32 E szankciok sulya,
jelentósege az ember erdekei szempontjabol különbözó lehet. Az ember tarsadalmi viszonyai altal konstitualt
erdekeinek rendszere messzemenóen meghatarozza mind a konkret velemenynyilvanitas szemelyes Iontossagat,
mind a velemenynyilvanitast beIolyasolo szerepelvarasok hierarchiajat, mind az egyes szerepelvarasokhoz
Iúzódó szankciok sulyat, jelentóseget az ember egzisztenciaja szempontjabol. Ha a szerepelvarasok bonyolult
halozatabol azokra összpontositjuk Iigyelmünket, amelyek a közvelemeny alakulasa szempontjabol a
legIontosabbak, az alabbi tipusokat kell megkülönböztetnünk:
VÁLASZTÓI MAGATARTÁS,
VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS,
84
32 A szerepekhez Iúzódó szankciok a szerepelvarasok osztalyozasanak rendszerint egyik legIontosabb kiindulopontjat jelentik. Lasd
peldaul: RalI DahrendorI: Homo Sociologicus. Westdeutscher Verlag, Köln und Opladen, 1970, 39. p. A velemenynyilvanitassal kapcsolatos
szerepelvarasok szoros összeIüggest mutatnak azoknak az integracioknak az ertek- es normarendszerevel, amelyekbe az egyen beletartozik.
Termeszetesen minden ember szamos integracio tagja. Egyszerre lehet peldaul nemet, munkas, a szocialdemokrata part tagja, katolikus,
szakszervezeti bizalmi, csaladapa, a helyi horgaszegyesület elnöke stb. Valamennyi poziciojahoz meghatarozott szerepelvarasok
kapcsolodnak. A szerepelvarasok az ember velemenynyilvanitasara is kiterjednek. Azokat a szerepelvarasokat, amelyek az ember
meghatarozott kerdesben vallott velemenyet 'elóirjak¨, aktualis szerepelvarasoknak nevezem. A különbözó aktualis szerepelvarasok nem
egyenló sullyal jönnek szamitasba.
1. A: emberre mint allampolgarra vonatko:o s:erepelvarasok. Az összes allampolgarra kiterjedó, rendszerint
politikai velemenynyilvanitassal kapcsolatos elvarasok 'kötelezó minimumat¨ tartalmazzak. A minimum
termeszetesen relative a szerepelvarasok mas tipusaihoz viszonyitva ertendó. A velemenynyilvanitassal
kapcsolatos allampolgari szerepelvarasok tartalma es terjedelme ugyanis rendszerektól es a tartosan ervenyesüló
konkret politikai adottsagoktol Iüggóen jelentósen különbözhet. A politikai rendszer konszolidaltsagi Iokatol
Iüggóen egy adott tarsadalmon belül is tagulhat vagy szúkülhet a szerepelvarasoknak az a köre, amelynek
betartasat az allam minden polgara szamara jogi normak utjan is szabalyozza. Az allampolgari szerepelvarasok
termeszetesen nem korlatozodnak a jogi eszközökkel szabalyozott követelmenyekre: minden tarsadalomban
leteznek olyan, az allampolgari szerepekhez kapcsolodo normakent múködó politikai szerepelvarasok,
amelyeknek betartasat az allam nem jogi eszközökkel biztositja.
A velemenynyilvanitassal kapcsolatos allampolgari szerepelvarasok jelentósege a közvelemeny alakulasa
szempontjabol nem szorul reszletes magyarazatra. E szerepelvarasok eleve meghatarozzak, hogy a hatalmi
struktura szempontjabol milyen kerdesek minósülnek magatol ertetódónek, 'vitan Ielülinek¨, illetve, hogy a
kerdesek milyen köreben alakulhat ki 'közvelemeny nagysagrendú¨, tömeges meretú velemenynyilvanitas.
2. Munkahelvi statusho: kapcsolodo s:erepelvarasok. Ezek jelentóseget a munkahelyi statusnak az ember
egzisztencialis helyzeteben betöltött szerepe magyarazza. E szerepelvarasok kenyszeritó ereje akkor is rendkivül
nagy, ha betartasukat nem jogi szankcio biztositja. Hogy milyen mertekben tartalmaznak politikai
velemenynyilvanitassal kapcsolatos elvarasokat, az a tulajdonviszonyok konkret jellegetól, a munkahelynek az
allam hatalmi strukturajaba valo integralodasanak merteketól es az illetó statusnak a munkahely belsó hatalmi
hierarchiajaban elIoglalt helyetól egyarant Iügg. Ha az allam közvetlenül vagy közvetve hatalmi rendszerebe
integralja a munkahelyet, akkor a velemenynyilvanitassal kapcsolatos elvarasok nem korlatozodnak a szúkebb
munkahelyi erdekekre, hanem a politikai kerdesekre is kiterjednek. Ilyen strukturak eseten mennel magasabb
helyet Ioglal el valaki a vallalat hierarchiajaban, annal nyomatekosabbak a velemenynyilvanitasara iranyulo
elvarasok. Nagyreszt ezzel magyarazhato, hogy a tarsadalmi hierarchiaban magasabb poziciot eleró emberek
velemenye rendszerint közelebb all a tömegkommunikacios eszközök altal terjesztett Ielig hivatalos jellegú,
'intezmenyesitett¨ velemenyekhez. A velemenynyilvanitassal kapcsolatos szerepelvarasok termeszetesen
nemcsak a vertikalis, hanem a horizontalis munkamegosztas rendszereben elIoglalt hely szerint is különböznek
egymastol. A velemenynyilvanitast szabalyozo szerepelvarasok rendszerint sokkal szigorubbak egy tanar, mint
egy agronomus eseteben.
3. Politikai s:erve:eti tagsagho:, illetve funkcioho: kapcsolodo s:erepelvarasok. A közvelemeny alakulasa
szempontjabol abban rejlik a jelentósegük, hogy a modern tarsadalmakban a politikai szervezetek a
velemenynyilvanitas leghatekonyabb Iorumai. A politikai velemeny rendszerint a szervezeti tagsag legIontosabb
elóIeltetele. Eppen ezert a politikai velemenynyilvanitasra vonatkozo szerepelvarasok is rendkivül aprolekosak
es szigoruak. Ezeknek az elvarasoknak a tartalmat az allampolgari szerepelvarasokhoz Iúzódó viszonyat a
szoban Iorgo partnak az allamhoz Iúzódó viszonya, az allam hatalmi rendszerehez Iúzódó szoros kapcsolata,
illetve attol valo esetleges különallasa hatarozza meg.
4. Intim kò:òssegekben (csalad, barati tarsasag stb.) tòrteno velemenvnvilvanitast befolvasolo
s:erepelvarasok. A 'par excellence¨ politikai velemenynyilvanitassal kapcsolatos szerepelvarasok nem
Ieltetlenül epülnek be közvetlenül az intim közössegben elIoglalt poziciokhoz kapcsolodo szerepelvarasokba.
Az intim közössegben mozgo ember rendszerint maganemberkent nyilvanit velemenyt. A maganemberi
szerepekre iranyulo elvarasok viszont csak akkor kapnak politikai töltest, ha a maganelet valamelyik aspektusa
politikai problemava valik. Kivetelek termeszetesen itt is vannak: elóIordulhat, hogy a szerepelvarasok
közvetlenül is tartalmaznak politikai 'elóirasokat¨ peldaul akkor is, ha az intim csoport letrejöttenek alapja az
VÁLASZTÓI MAGATARTÁS,
VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS,
85
33 Gerhardt Schmidtchen: Die befragte. Nation Fischer Bùcherei. 1965. 318. p.
34 Peter R. HoIstätter: Die Psvchologie der Offentlichen Meinung. Wien, 1949, Wilhelm Braumüller Universitätsverlag, 55. p.
azonos politikai velemeny. Az intim közössegekben megis viszonylag ritkan Iordulnak eló a politikai
velemenynyilvanitasra iranyulo szerepelvarasok, vagy ha elóIordulnak, ritkan vezetnek konIliktushoz, hiszen az
intim közösseg kialakitasaban a hasonlo ertekrendszer nagy szerepet jatszik. Ez teszi lehetóve, hogy olyan
esetekben, amikor a szerepelvarasok Ienti tipusai szembekerülnek az egyen belsó meggyózódesevel, elsósorban
az intim közösseg valik a valodi velemeny kinyilvanitasanak terepeve.
A kommunikacioban aktivan, illetve passzivan reszt vevó szemelyek aranya, az 'együttlet¨ intezmenyesitett
vagy spontan jellege, a kommunikacio targya es varhato tovagyúrúzó hatasa, valamint a szelesebb tarsadalmi
környezet 'hic et nunc¨-ja olyan egyedi-szituativ jelleget kölcsönöz a velemenynyilvanitasnak, amely
meghatarozza, hogy a szerepelvarasok közül az adott helyzetben melyik valik dominanssa.
A velemenynyilvanitas konkret szituacioi vegtelenül sokIelek. Csoportositasuknal a szituaciok valamennyi
komponensenek Iigyelembevetele szinte lehetetlen. Ha az egyszerúseg kedveert a Ient emlitett komponensek
közül a velemenycserek szelesebb tarsadalmi hatteretól, illetve a kommunikacio reszletesebb tartalmi jegyeitól
eltekintünk, a közvelemeny-kutatas szempontjabol az alabbi szituaciotipusok túnnek a legIontosabbnak:
1. Intim közössegekben Iolyo politikai temaju beszelgetesek. 2. Szúkebb munkahelyi csoportban kialakulo
spontan politikai velemenycserek. 3. Munkahelyi közegben, intezmenyes keretek között Iolyo politikai tartalmu
velemenynyilvanitas. 4. Egyszeri jelleggel erintkezó, egymas szamara ismeretlen emberek közötti politikai
temaju velemenycserek. 5. Politikai Iorumokon törtenó velemenynyilvanitas. 6. Spontan összeveródó, heterogen
strukturaju alakzatokban törtenó politikai velemenynyilvanitas.
Az egyes tipusok olyan 'szituaciospeciIikus¨ szerepelvarasokat es kontrollrendszereket hoznak múködesbe,
amelyek különbözóve teszik az egyes szituaciotipusokban kialakulo velemenyek tartalmat es aramlasanak
múködesi mechanizmusat. E szituaciotipusokban mozgo velemenyek viszonylag homogen szabalyszerúseggel
magyarazzak, hogy a politikai közvelemeny szerkezeti sajatossagainak egyik legjellemzóbb mutatoja az, hogy
milyen az egyes szituaciotipusok elóIordulasi aranya a közvelemeny alapanyagat kepezó kommunikacios
szituaciok összessegeben. Az indikatoresemeny jellegetól, a velemenynyilvanitasok targyatol Iüggóen a
közvelemeny Iormalodasa soran temankent elteró 'kommunikacios palyak¨ lepnek múködesbe, es ennek
megIelelóen különbözó szituaciotipusok valnak meghatarozova. A velemenynyilvanitas e sajatossagai jol
mutatjak, hogy a közvelemeny alakulasat korantsem lehet homogen szabalyszerúsegekkel jellemzett
Iolyamatkent abrazolni. Ebben a vonatkozasban egyetertünk G. Schmidtchen33 allaspontjaval, aki hatarozottan
elutasitja a közvelemeny önallo, zart entitaskent valo IelIogasat, es azt meghatarozott kommunikacios
Iolyamatok sorozatakent szemleli. Hasonlo iranyba mutatnak P. HoIstätter34 Iejtegetesei, aki a közvelemeny
csoportspeciIikus jegyeinek hangsulyozasaval ha implicit Iormaban is szinten megkerdójelezi ember es
velemeny kapcsolatanak homogen, stabil viszonykent törtenó, leegyszerúsitett kezeleset.
E tanulmany keretein belül termeszetesen nem Ioglalkozhatunk azoknak a bonyolult makroszociologiai
Iolyamatoknak az elemzesevel, amelyek a velemenynyilvanitas heterogenizalodasara, Iokozodo tema-, csoport-
es szituaciospeciIikus erzekenysegere vezettek. Csupan arra szeretnenk rairanyitani a Iigyelmet, hogy az emlitett
Iolyamatok eredmenyekent valtozas következett be a közvelemeny integrans reszet kepezó kommunikacios
Iolyamatok szerkezeteben, es igy a közvelemeny-kutatasok ervenyessegenek problemaja sokkal bonyolultabb
kerdesse valt, mint ahogyan azt a hagyomanyos közvelemeny-kutatasokat megalapozo pozitivista metodologia
Ieltetelezi. Mig a valasztasi elórejelzesek ervenyessege ketsegtelenül megitelhetó a prognozisnak es a valasztas
eredmenyeinek szembesitesevel, addig a közvelemeny-kutatasok eseteben sokkal problematikusabb az
interjuszituacio sajatos kommunikacios szabalyszerúsegeiból a közvelemeny alakulasanak különbözó
'kommunikacios palyain¨ lezajlo velemenynyilvanitasok különös sajatossagaira következtetni.
Hasonlo a hagyomanyos technikai-modszertani apparatussal dolgozo demoszkopiai kutatasok ervenyesseget
megkerdójelezó következtetesekre jutunk, ha a velemenynyilvanitas konkret alakulasanak elemzesekor
Iigyelembe vesszük a velemenynyilvanito ember szemelyiseget es a szerepelvarasokhoz Iúzódó viszonyat.
VÁLASZTÓI MAGATARTÁS,
VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS,
86
35 Les Opinions et les Croyances (Bibliotheque de Philosophie ScientiIique). E. Flammarion, editeur, Paris.
Szemelyisegüktól, karakterüktól Iüggóen a velemenynyilvanito emberek relative hasonlo szituaciokban
különbözókeppen viselkedhetnek. Vannak emberek, akik szinte mindig, minden helyzetben azonos velemenyt
nyilvanitanak. Velemenynyilvanitasuk esetleges Iormai jegyei termeszetesen ilyenkor is alkalmazkodnak
nemikeppen a szituaciohoz, de velemenyük lenyege-magva ugyanaz marad. Mas emberek esetleg önallo,
kialakult velemenyük ellenere kinyilvanitott velemenyüket mindig a szituaciohoz igazitjak. Ha a lehetseges
tipusokat a velemennyel valo rendelkezes, a velemenynyilvanitas es a szituaciohoz valo alkalmazkodas
dimenzioi alapjan igyekszünk kialakitani, az alabbi tipusokat kapjuk:
1. Tradicionalis, velemeny nelküli ember: nincs elózetesen kialakult velemenye nem nyilvanit velemenyt.
2. Modern, velemeny nelküli ember: nincs elózetesen kialakult velemenye nyilvanit velemenyt.
3. Velemenynyilvanitastol tartozkodo: van elózetesen kialakult velemenye nem nyilvanit velemenyt.
4. Tolerans velemenynyilvanito: van elózetesen kialakult velemenye szituacionkent elteró velemenyt
nyilvanit.
5. Autonom velemenynyilvanito: van elózetesen kialakult velemenye minden szituacioban valodi velemenyet
hangoztatja.
A Ienti tipusok ismertetójegyeinek vazlatos bemutatasa is erzekelteti, hogy a demoszkopiai kutatas technikai
apparatusa a velemenynyilvanito ember különbözó tipusai eseteben nem egyIorman alkalmas a velemenyek
meresere. A 'tolerans velemenynyilvanito¨ es a 'modern, velemeny nelküli¨ ember eseteben peldaul a
hagyomanyos eszközök csódöt mondanak: az interjuszituaciok soran hangoztatott velemenyeikról korantsem
lehet a mindennapi elet tenyleges szituacioiban nyilvanitott velemenyeikre következtetni.
Ahhoz, hogy megbizhato kepet kapjunk e tipusoknak a közvelemeny alakulasaban jatszott szereperól, a
demoszkopiai kutatasok elóIelteveseinek Ieladasara es technikai eszköztaruk gazdagitasara lenne szükseg. A
velemenynyilvanito ember különbözó tipusainak az empirikus kutatas eszközeivel valo elkülönitese es az egyes
tipusok sajatossagaihoz alkalmazkodo modszerek kialakitasa elósegithetne, hogy a kutatasok a közvelemeny
alakulasarol a jelenleginel ervenyesebb kepet adjanak.
5.3. GUSTAVE LE BON
5.3.1. ÚJ IDÕK PSZICHOLÓGIÁJA
5.3.1.1. IV. könyv MEGGYÕZÕDÉSEK TERJESZTÉSE ÉS A
VÉLEMÉNYEK IRÁNYÍTÁSA
5.3.1.1.1. I. fejezet HOGYAN KELETKEZNEK A VÉLEMÉNYEK ÉS
MEGGYÕZÕDÉSEK
Mivel a meggyózódesek es velemenyek lenyeges szerepet jatszottak a haboru alatt, nem lesz Ielesleges nehany
oldalt keletkezesük mechanizmusara Iorditanunk.
Elóször nehany sorban a Jelemenvek es meggvo:odesek35 cimú könyvemben kiIejtett elveket Iogom
összeIoglalni.
A meggyózódes a hittel rokon belsó cselekves, amely összessegeben es vita nelkül Iogadtat el egy allitast vagy
GUSTAVE LE BON
87
egy tant. Az ismeret ezzel szemben csakis a megIigyelesból es tapasztalatbol jön letre.
Meggyózódes es ismeret tehat lenyegesen különbözó Iogalmak, mivel a meggyózódes Iorrasa egy öntudatlan
csatlakozas valamely elvhez, mig az ismeret az ertelem magyarazta megIigyeles es tapasztalat gyermeke.
Nagyon nehez dolog ismereteket szerezni, de igen könnyú meggyózódesekre szert tenni.
A meggyózódes Ióleg szuggesztio es lelki Iertózes utjan terjed. Mihelyt egy tömeg teszi magaeva,
ellenallhatatlan eróre kap.
A velemenyek Iorrasa neha az ertelem, vagyis ezek a tapasztalatbol es gondolkozasbol szarmaznak, de
rendszerint nem egyebek, mint kepzódesben levó meggyózódesek.
Mig a velemenyek es meggyózódesek Iorrasai legtöbbnyire erzelmiek vagy misztikusak, addig az ismeret csak
az ertelemból Iakadhat.
*
A velemenyek legnagyobb resze abbol a tarsadalmi milióból indul ki, amelybe e velemenyeket osztok eppen
tartoznak. Katonak, hivatalnokok, munkasok, tengereszek stb. csoportjaik velemenyet osztjak, s eppen ezert
iteleteik csoportjaikon belül nagyon is közelIekvók egymashoz. Az egyes csoportok eszmei körzeteben elvesztik
egyenisegüket, es velemenyeik csak tömegvelemenyek. A modern ember igy egyre jobban közeledik ahhoz,
hogy tömeglennye valjek.
Minthogy itt nem vizsgalhatom meg reszleteiben azokat az elemeket, amelyek a velemenyeket es
meggyózódeseket letrehozzak, megnövelik es elpusztitjak, az olvasoval szemben arra a könyvre utalok, amelyet
ennek tanulmanyozasara szenteltem, s csak arra Iogok szoritkozni, hogy ismet Ielsoroljam, több peldaval
megvilagitva a velemenyek nagy tenyezóit: az allitast, ismetlest, a tekintelyt, szuggesztiot s a lelki Iertózest.
Hatasuk termeszetesen valtozik az emberek lelki Iejlódesi Ioka szerint, akiken gyakorlodnak s különösen
aszerint, hogy vajon különallo egyenekról vagy tömegekról van-e szo.
Nehany teny eleg lesz ahhoz, hogy kimutassuk a meggyózes e különbözó elemeinek szerepet a legutolso
esemenyekben.
*
Az elsó kettót, az allitast es az ismetlest, allandoan hasznaltak a nemet kormanyzok, különösen a haboru elejen.
Arrol volt szo akkoriban, hogy minden nyilvanvalosag ellenere bebizonyitsak, hogy az angolok es az oroszok
arulo modra megtamadtak Nemetorszagot a Iranciak segitsegevel, akik, hogy a haborut kikenyszeritsek,
repülóket küldtek ki Nürnberg bombazasara.
Ezeket az allitasokat, amelyeket a nemet sajto minden alakban egyre ismetelt, vita nelkül elIogadtak, s 70 millio
nemet közül a kormanyzok kivetelevel talan nem volt egy sem, aki ne lett volna meggyózódve a szövetsegesek
alattomos tamadasarol Nemetorszag ellen.
A kilencvenharom intellektuel hires kialtvanya bizonyitotta, hogy ez a velemeny gyökeret vert meg a
legIelvilagosodottabb szellemekben is.
Nemetorszagnak irigy vetelytarsai altal valo kepzelt megtamadasa a Ielhaborodas es düh kirobbanasat valtotta ki
meg különben igen mersekelt tudosoknal is. Igy peldaul Wundtol, a hires pszichologustol szarmazik ez a
mondat, amelyet egyik megelózó munkamban mar ideztem: 'Nem, ez a haboru nem igazi haboru ellensegeink
reszeról, meg csak nem is haboru ez, mert annak is megvannak a törvenyei es jogai; ez utonallok aljas
tamadasa.¨
Vilagos, hogy azok, akiket a nemet kormany ismetelt allitasai nem hallucinaltak, hamar IelIedeztek volna a
I. fejezet HOGYAN
KELETKEZNEK A
88
mindjart a haboru elejen közzetett diplomaciai sürgönyökból, hogy Anglia, amely egyebkent hadsereg es
katonai elókeszites nelkül allott, s amelyet, mint Franciaorszagot is, hivatasos paciIistak kormanyoztak,
ketsegbeesett eróIesziteseket tett, hogy a haborut megakadalyozza. De a nemet kormany kijelentesei olyan
hatarozottak voltak, s annyiszor ismetlódtek, hogy vak hitte valtoztak, amely ellen az esz mindig Iegyvertelen.
Hogy a nemetek altalanos meggyózódeset egy kisse, különben nagyon kevesse megingassak, nyilvanossagra
kellett hozni Lichnowski hercegnek, a haboru kitöresekor angliai nemet nagykövetnek egy emlekiratat. Ebben
vilagosan bebizonyitja, hogy Anglia mindent megtett, hogy ezt a csapast elkerülje. Ez a beismeres elkeseritette
az ellenkezóról meggyózódötteket, de meg nem teritette óket.
Oly kevesse teritette meg óket, hogy HelIerich, a Nemet Birodalom volt alkancellarja egyik beszedeben ezeket
mondta: 'Anglia, Ielhasznalva a szarajevoi gyilkossag altal szolgaltatott alkalmat, a bekes munkatol a Iegyveres
eróhöz Iordult. Igy a haboru nagyban tulhaladva eredeti okat: harcca nótt ki az angol vilaguralom es a nepek
szabad Iejlódese között.¨
Latjuk, hogy mit eredmenyeznek az allitas es az ismetles. Latszolagos igazsagokka valtoztatjak a legvilagosabb
tevedeseket. Az igazsag vegül ugyan utat tör maganak, de csak miutan a tevedes helyrehozhatatlan karokat
okozott.
*
Az allitas es ismetles utan a lelki ragaly a meggyózes egyik leghathatosabb tenyezóje.
Fiziologiai jelenseg ez, amelynek következmenye nemcsak bizonyos tettek ismetlese, hanem erzelmek es
meggyózódesek öntudatlan elIogadasa is.
A lelki ragaly minden lenynel megIigyelhetó, az allattol kezdve az emberig, különösen, mikor tömegesen
vannak együtt. Ez a jelenseg a tudat alatti mely regiokra hat, s igy majdnem teljesen Iüggetlen az akarat es az
esz beIolyasatol.
A legtöbb erzes, peldaul a batorsag es a Ielelem, ragalyosakka valhatnak. Ilyenek lehetnek hasonlokeppen az
irgalmassag, szolidaritas, odaadas. A haboru szamos peldaval szolgalt erre nezve. A rossz ösztön is sajnos
szerIelett ragalyos.
Hatasa alatt a jellemek pillanatnyilag mely valtozasokon mennek at. A meggyózódeses paciIista hós harcossa
valhat s a bekes polgar vad szektakövetóve.
Lelki ragaly terjeszti a velemenyeket es meggyózódeseket, s allandositja a tarsadalmakat. Ez tehat a törtenelem
egyik legnagyobb erejet kepezi.
A lelki ragaly szerepe döntó lesz a nepek Iejlódesenek azokban a kritikus pillanataiban, midón varatlan
esemenyek zavarjak meg a lelki elet szokasos egyensulyat. Az egyen ilyenkor szerIelett beIolyasolhatonak
mutatkozik, s habozas nelkül Ielaldozza magat a pelda teremtette ragaly hatasa alatt.
A lelki ragaly hatalma oriasi, s keves ember kepes ez alol kivonni magat.
A törtenelem megszamlalhatatlan bizonyitekot szolgaltat erre, különösen Oroszorszagban, ahol mindig
hemzsegtek a különIele szektak, melyek hiveiktól a legkülönbözóbb csonkitasokat, sót neha az öngyilkossagot
követeltek. Midón a 17. szazad vege Iele proIetak a túz altal valo öngyilkossagot kezdtek predikalni, hamarosan
szamos hivet toboroztak maguknak, akik miutan oriasi maglyakat allitottak Iel, a langokba vetettek magukat
követóikkel együtt. Több mint huszezer ember pusztult el igy rövid idón belül.
Lelki ragaly következmenye volt az is, hogy napjainkban az oriasi orosz hadsereg nehany honap alatt
Ielbomlott. A szocializmus is inkabb lelki ragaly, mintsem Iantasztikus igeretei utjan diadalmaskodott ebben az
orszagban.
I. fejezet HOGYAN
KELETKEZNEK A
89
Nem lehet elegge hangsulyozni a lelki Iertózes hatalmas erejet. Különösen a tömegeknel annyira hatalmaba
keritheti a gyenge jellemeket, hogy meggyózódeseikkel meró ellentetben allo tetteket sugalmazhat nekik.
A Irancia Iorradalom pszichologiajanak szentelt munkamban kimutattam, hogy milyen jelentós szerepet jatszott
benne a lelki Iertózes.
Egyik legmegkapobb peldaja ennek az, amelyet Denys Cochin irt le Lajos Fülöp kiadatlan emlekiratai utan.
Azon a napon, midón a Konvent hatarozatra keszült XVI. Lajos sorsat illetóleg, az orleans-i herceg
Ielhaborodva tiltakozott az ellen a IelIogas ellen, hogy ó a kiraly halalara szavazhatna. Megis megszavazta ezt.
Gyönge jelleme nem tudott ellenallni a gyúles altal terjesztett lelki ragalynak.
Miutan hazament s kikerült a Ientebbi hatas alol, a herceg könnyekben tört ki, kijelentette gyermekeinek, hogy
erdemtelen arra, hogy megcsokoljak, majd hozzatette: 'Nagyon szerencsetlen vagyok, Iel nem Ioghatom,
hogyan vihettek bele abba, amit tettem!¨
Valoban, Iel nem Ioghatta ezt, mert a pszichologia haladasa csak ma teszi lehetóve ennek magyarazatat.
A lelki ragaly hatasa szamos alkalommal megnyilvanult a legutolso haboruban, nemcsak ami a Irontkatonak
szolidaris cselekedeteit s kitarto batorsagat illeti, hanem a polgari eletnek bizonyos körülmenyei között is.
Lattuk hatasat Parizsban, midón a bombak robbanasa ugyanabba a pincebe hozott össze nagyon különbözó
eredetú embereket. Mindezek az emberek, akiket tarsadalmi, intellektualis es erzelmi sorompok eddig
elvalasztottak, hirtelen ugyanabbol a csaladbol valonak ereztek magukat. A Iaji erzes, mint lathatatlan istennó,
megjelent közöttük, s lelki Iertózes segitsegevel valamennyiük szivet egyesitette. Mindenki nyugodt maradt,
abban az öntudatlan sejtelemben, hogy egy nyugtalan mozdulat, egy aggodo szo szomszedja lelkeben
Ielebresztene a Ielelmet, amely csakhamar mindegyikükre atterjedne. A tömeges panikhullam sohasem
mutatkozott, mivel a lelki atterjedes következteben letrejött batorsaghullam eleg erós volt ahhoz, hogy
keletkezeset megakadalyozza.
A lelki ragaly terjesztette meggyózódesek nem indokokkal, hanem ellenkezó meggyózódesekkel harcolnak
egymas ellen, melyeket egyes vezetók terjesztenek, akik jol ismerik azt a külön múveszetet, hogy mikent lehet a
tömegeket Ielrazni.
*
A lelki Iertózes mellett a velemenyek masik tenyezóje s következeskeppen a magatartas iranyitoja a presztizs. A
presztizzsel körülvett lenyek könnyen uralkodnak a tömegeken. A nemetek zart sorokban ölettek le magukat,
hogy csaszaruk tetszeset kivivjak, e nagy presztizzsel megaldott szemelyiseget, aki, mint mindenki tudta, s mint
ahogy maga is hivatkozott ra beszedeiben, Istent kepviselte e Iöldön, s az ó neveben szolott.
A nemet Caesar presztizse dacara az isteni szövetseg altal, amelyról nepe meg volt gyózódve, rea ruhazott
tekintelye megsem erte el sohasem Napoleonet, meg az ennek bukasa utan valot sem. Bar utobbi nem tamasztott
igenyt semmiIele isteni kepviseletre, de azert sikerült majdnem egyes-egyedül meghoditania az Elba szigeteról
valo visszaterese utan egy nagy orszagot, melyet hatalmas hadsereg vedett. Presztizse tulelte ót, hiszen sirja
melyeról csaszarra koronaztatta unokaöccset.
A presztizs szerepe a nepek eleteben tehat jelentekeny. A törvenyek, intezmenyek es a tarsadalmi elet minden
eleme különösen a rajuk ruhazott presztizs segitsegevel tartjak Ienn magukat, s összeomlanak, mihelyt utobbi
megszúnik.
Ha a tarsadalom ma nagyban ingadozik, ez azert van, mivel a hajdan bizonyos moralis ertekeket takaro presztizs
tovatúnt.
*
I. fejezet HOGYAN
KELETKEZNEK A
90
A meggyózes alkoto elemei közül emlitsük meg Iel a szuggesztiot. Ez nagyon különbözó modokon nyilvanulhat
meg. Az egyik legIontosabb modja a sajto.
A lapok ma a velemenyek nagy teremtó tenyezói lettek. Az ujsag valoban mindazokat a meggyózesi modokat
Ielhasznalja, amelyeknek hatasat iment bemutattuk: az allitast, ismetlest, lelki Iertózest es a presztizst. Barmily
Iüggetlen legyen is az olvaso, ugyanazoknak az eszmeknek különbözó alakban valo ismetlese vegül is
beIolyasolja anelkül, hogy eszrevenne, s megvaltoztatja velemenyet.
A nemetek a haboru alatt alaposan Ielhasznaltak a meggyózes e modjat. A kormany nemcsak a legtöbb nemet
ujsagot keritette kezebe, de ezenkivül oriasi összegeket Iorditott arra, hogy minden orszagban a lehetó legtöbb
ujsagot megvasarolhassa. Egy hires pör megmutatta, hogy nem hatralt meg egy tizenketmillios kiadas elól, hogy
egy nagy Irancia ujsagot megvasarolhasson.
A sajtonak köszönhettek a pangermanok, akik a kormany tamogatasat elveztek, hogy lassan-lassan a nemet
nepet odavezettek, hogy kivanni kezdte a haborut. Tudjuk, hogy Bismarck szinten egy több even at busasan
Iizetett sajto segitsegevel alapitotta meg azt a közvelemenyt, amely az 1870-es haborut, azaz a nemet egyseget
eredmenyezte. Bar megvolt az anyagi ereje, megis nem merte ezt mindaddig igenybe venni, mig a közvelemenyt
meg nem hoditotta.
Valoban, a közvelemeny minden idóben a vilag ura volt.
'A közvelemeny mondta Napoleon egy legyózhetetlen, rejtelmes hatalom, amelynek semmi nem allhat
ellen.¨
Aki a közvelemeny ura tud lenni, az egy nepet a leghósiesebb tettekre eppugy, mint a legesztelenebb kalandokra
tudja vezetni.
A kivalo allamIerIiak mindig ertettek ahhoz, hogy a közvelemenyt vezessek, a közepszerú politikusok
megelegedtek azzal, hogy kövessek azt.
Az ujsagok altal teremtett meggyózes mellett letezik meg az egyes szonokok gyakorolta meggyózes is. A
szonok es az ujsag ugyanazt a celt túzik ki maguk ele: a meggyózest, de különbözó modokon erik ezt el.
A tömeget Ielrazni kepes szonok olyan szemelyes beIolyast gyakorol, amely szamara az eszbeli okokra valo
hivatkozast szüksegtelenne teszi.
Ismeretes annak a közönsegtól kedvelt szinesznek a törtenete, aki Iogadott, hogy egy egesz terem lelkesedeset
Iogja kivivni, ha megIeleló mozdulatokkal teljesen ertelem nelküli mondatokat Iog mondani, de amelyek köze
talalomra presztizzsel biro szavakat, mint: haza, becsület, zaszlo stb. szur majd közbe. Frenetikus tapsokat
aratott vele.
E törtenet melle odaallithatjuk azt a tenyt, amelyet Bergson mesel el, aki egy szonokot kisert Amerikaban,
akinek Ieladata volt egy, a Irancia nyelvból egy szot sem ismeró közönseg elótt a szövetsegesek erdekeben
propagandat tartani. Ennek dacara is oriasi sikere volt.
'Mindjart az elsó szavak utan a hallgatosag ugyszolvan Iizikailag hozzasimult a beszedhez, s ringattatta magat a
szavak muzsikaja altal. Minel inkabb túzbe jött a szonok, mozdulatai mennel jobban Iestettek gondolatat es
Ielindulasat, a jelenlevók, akiket e Iolyamat bensójükben magaval ragadott, annal inkabb igazodtak a Ielindulas
ritmusahoz, gancsot vetettek a gondolatnak, s egeszeben megertettek a mondatot, meg ha a szavakat nem is
vehettek ki.¨
Erzeseket kelteni, nagyra növelni vagy kiirtani, ez a szonok egesz múveszete. Az erzesek mindig diadalt arattak
a legkezzelIoghatobb eszbeli argumentumok Ielett is.
*
I. fejezet HOGYAN
KELETKEZNEK A
91
A velemenyeket vezetó tenyezók e Ielsorolasa nem egyeb meglehetósen rövidre Ioglalt vazlatnal. Hogy
tökeletesebbe tegyük, meg kellene mutatnunk, hogy hatnak e tenyezók a különbözó lelkületekre, mert vilagos,
hogy nem mindenki reagal rajuk egyIorman.
Sok embernel elóször csak meggyózódeseket sikerül kelteniük. Ez mar valami, de csak akkor valik hasznossa,
ha eleg erós ahhoz, hogy tettet valtson ki s Ióleg soha nem gyengüló Iolytonos tettet.
Ezt a cselekvó meggyózódest kell hogy tudjak a közvelemeny iranyitoi Ielkelteni, s Ióleg megtartani.
(.)
Forditotta: STREM GEZA
5.4. VÁRINÉ SZILÁGYI IBOLYA
5.4.1. AZ EMBER, A VILÁG ÉS AZ ÉRTÉKEK VILÁGA
5.4.1.1. KÍSÉRLET AZ ÉRTÉKEK FOGALMÁNAK
BEHATÁROLÁSÁRA
5.4.1.1.1. AZ ÉRTÉKEK - ESZMEI OBJEKTIVÁCIÓK
A legujabb IilozoIiai ertekirodalomban közmegegyezes alakult ki a tekintetben, hogy az ertekek nem azonosak
közvetlenül a dolgok (targyak, szemelyek, viszonyok, tevekenysegek stb.) belsó immanens tulajdonsagaival,
hanem olyan es:mei obfektivaciok, amelyek az ember altal a dolgokban Ielismert, valamint nekik tulajdonitott
minóseget Iejezik ki. Az ertekek eppugy eszmei objektivaciok, mint ahogyan a penz, az aru, a tóke, a hasznalati
ertek, a munka stb. kategoriai azok; mindig valamilyen modon es aranyban az objektiven letezó
valosagmozzanatok es a szubjektiv emberi viszonyulas (tudatositas, megIogalmazas, osztalyozas, elIogadas,
tagadas stb.) sajatos ötvözetei.
Az ertekek azonban sajatos eszmei objektivaciok, amelyekben a dolgoknak az emberi letben betöltött szerepere
es jelentósegere vonatkozo emberi tapasztalatok es ismeretek, vagyak es erzelmek súrúsödtek be valamiIele
közmegegyezes eredmenyekent, közös tudas kikristalyosodasakent. Sajatos vonas az is, hogy az ertekek
erzelmileg hangsulyosak, szemben a racionalis gondolkodas vagy a tudomanyos igenyú megismeres
objektivacioival, amelyeket döntóen a logikus gondolkodas alakitott ki. Tovabba sajatos vonasa az ertekeknek,
hogy az eletIeltetelek es -lehetósegek erzelmi-ertelmi Ieldolgozasanak különbözósege következteben jobban
Iüggnek az adott tarsadalom, kultura dominans ideologiajatol es altalaban az ideologikus mozzanatoktol. Ezert
is tekinthetók tarsadalom-, illetve kulturspecifikus eszmei objektivacioknak.
Vannak, akik az ertekszemlelet objektivitasat Ieltik annak a tenynek az elismeresetól, hogy az ertekekben szinte
elvalaszthatatlanul együtt vannak az objektiv es szubjektiv tartalmak.
Szerintük az ertekek materialisztikus IelIogasa azt követelne, hogy ragaszkodjunk az ertekek objektiv
termeszetehez, hiszen peldaul az emberi szemet gyönyörködtetó taj esztetikai szepsege, esztetikai erteke
nyilvanvaloan letezett az emberi Iigyeló tekintet elótt is; az elettelen es eló termeszet különIele, az emberi letet
biztosito adottsagai, 'termeszetes ertekei¨ (John Locke) ugyancsak leteztek az emberi szubjektum megjelenese
elótt. Az ertekek objektiv termeszetet Ieltók elitelik az olyan megIogalmazasokat, amelyben az ertektarggyal
kapcsolatban a szubjektiv emberi viszonyulas is szerepel; szerintük ez az ertekek relativizalasahoz vezet.
Az igy gondolkodok azonban egybemossak e termeszetbeni potencialis ertekmozzanatokat a valosagosan
ertekke valt mozzanatokkal, tovabba mellózik az ertekszervezódesnek azt az aspektusat, hogy nem minden
ertekkepzet mögött mutathato Iel objektiv ertektartalom, meg ha kialakulasuk objektiv Iorrasai Iel is Iedezhetók
VÁRINÉ SZILÁGYI IBOLYA
92
36 Marx, K.: A Tóke. I. In MEM 23. Budapest, 1967, Kossuth, 4142. p.
(lasd peldaul az istenkepzet, a balvany, a tabu, az aszketizmus stb. mint ertek).
Megvilagito erejú lehet ezzel az ertekek egyszerre objektiv es szubjektiv termeszetevel kapcsolatban Marx
peldaja a magnesessegról: 'A magnes tulajdonsaga, hogy vonzza a vasat, csak akkor lett hasznossa, amikor
segitsegevel IelIedeztek a magneses polaritast. .a dolgok sokIele hasznalati modjanak IelIedezese törtenelmi
tett.¨36
Az ertekszervezódes magja valoban a dolgok szamunkra valo minósegenek IelIedezese, ezen belül a termeszeti
tulajdonsagok szamunkra valo gyakorlati hasznossaganak es esztetikai minósegenek a IelIedezese. A 'dolgok¨
azonban nem korlatozodnak a termeszeti jelensegek vilagara, a tarsadalmi elet adott es kivanatos jelensegei is
beletartoznak. Ezt az ertekszervezódest Iejezik ki tükrözik a húseg különbözó Iokan az ertekIogalmak,
ertekdimenziok, ertekkepzetek mint eszmei objektivaciok. Tükrözik, de ez a tükrözes mar önmagaban is
aktivitas, amely tovabbi aktivitasra, tevekenysegre serkent, hiszen epp ebben all az ertekek mint eszmei
objektivaciok sajatossaga, hogy tovabbi szabalyrendszerek generalasaval (a mindennapi eletet atIono
szokasrendszertól kezdve az eszmenyekig, eletelvekig) beIolyasoljak, szabalyozzak az emberi cselekvest.
Az ertekek megkülönböztetendók a szokasoktol, beallitodasoktol, izlestól, divattol stb., bar a mindennapi let es
tudat szerkezetenek, valamint az egyenek, csoportok 'elettörtenetenek¨ konkret törteneti elemzese ezekben is
Ielmutathatja az ertekkepzes es ertekervenyesites eszközeit, am nem minden szokas es beallitodas ertekhordozo
vagy ertekrealizalo. A szokasokhoz valo ragaszkodasnak szamos egyeb oka is lehet peldaul merevseg, Ielelem
az ujtol, a valtozastol , nem csak ertekek allhatnak a szokasok mögött. Viszont minden ertekrendszer, ha
stabilizalodott, nemcsak a mindennapi tudat vilaglatasaban, hanem a napi tevekenysegekben is döntó, motivalo,
energetizalo eróvel bir, igy kialakitja es elterjeszti az ertekek realizalasahoz szükseges vagy azt szimbolizalo
szokasjellegú cselekveseket is. Ily modon az ertekek idealisak es realisak cel-eszköz viszonyba kerülnek a
velük összhangzo szokasokkal es beallitodasokkal. (A protestans munkaerkölcsnek peldaul ilyen jol
Ielismerhetó eszközjellegú megnyilvanulasai voltak a puritan eletmod Ielhalmozo-tartalekolo, tartossagra es
mertekletessegre törekvó eletviteli, öltözködesi, szorakozasi stb. szokasai.) Szokasok es beallitodasok mögött
mint elvontabb, altalanosabb, kulturaIüggóbb es nagy hatosugaru motivacios osztalyok allanak az ertekek.
5.4.1.1.2. AZ ÉRTÉKEK - A JELENTÉSSZERVEZÕDÉS SAJÁTOS FORMÁI
Az ertekek olyan tarsadalom-, illetve kulturspeciIikus eszmei objektivaciok, amelyekben az emberek szelektiv
es ertekeló viszonya Iejezódik ki meglevó vilagukhoz, tarsadalmi es termeszeti jelensegekhez, egymashoz,
tevekenysegIajtakhoz es nem utolsosorban önmagukhoz. Az ertekkepzódesben egy sajatos
felentestulafdonitassal van dolgunk.
Az ertekkepzet a felentess:erve:odes sajatos Iormaja, amely pragmatikus, alapvetóen az emberi eletvezeteshez
kapcsolodo es egy adott közössegre nezve normativ Iolyamat eredmenye. Az ertekekben, mint az ilyenIajta
jelentesszervezódes sajatos Iormaiban, a dolgoknak, sót a dolgok osztalyainak az eletvezetes, a tevekenyseg, a
tarsadalmi hovatartozas es az önmeghatarozas szempontjabol Ielismert Iontossaga, felentosege tükrözódik es
targyiasul különIele Iormakban (az ertekek absztrakt Iogalmaiban, eszmenyekben, elvekben es celkepzetekben,
a gyakorlati tevekenysegben, az együttelesi normakban, az alternativak közötti valasztasokban, iteletekben es
döntesekben).
Az ertekek letezesmodjanak sokIelesege es az ertekek heterogenitasa nem Iedheti el az ertekszervezódes ket,
egymassal szorosan összeIüggó központi elemet: a normativ Iunkciot az egyen es csoport tarsadalmi
alkalmazkodasanak, illeszkedesenek szabalyozasaban, valamint az ertekek erzelmileg motivalt
cselekveskò:pontusagat, vagyis hogy epp azt szabalyozzak normativakent, hogy mi szerint, miert es hogyan
eljünk es tevekenykedjünk, mire törekedjünk s mire nem. Akarhogy is nezzük-Iorgatjuk, az ertekek az elet
ertelmet bastyazzak körül egyenek, csoportok, tarsadalmak, kulturak szamara.
Nem teljesen elózmeny nelküli az a törekves, hogy az ertekkepzódest a jelentesszervezódeshez viszonyitsuk, az
ertekkepzeteket a jelentesek sajatos Iormajakent deIinialjuk. Eduard Sapir a jelentesek nem tudatos (tudattalan)
AZ ÉRTÉKEK - A
JELENTÉSSZERVEZÕDÉS
93
37 Kluckhohn, C.: Values and value orientation in the theory oI action. In T. Parsons E. Shils (eds.): Toward a general theorv of action.
Cambridge (Mass.), 1951, Harvard Univ. Press, 395. p.
rendszeret ertette ertekrendszer alatt, Clyde Kluckhohn pedig a jelentesek centralis magjat tekintette erteknek.37
Drobnvickif is hivatkozik arra, hogy az ertekIogalom a mult szazad hatvanas evei ota el a IilozoIiai
lexikonokban, azzal a meghatarozott ertelemmel, hogy az ertek 'valaminek a felentese, elteróen az objektum
letetól vagy minósegi jellemzóitól¨.
Minel centralisabb egy-egy ertek meghatarozott szemelyek es csoportok gondolkodasaban es eletviteleben,
annal valoszinúbb, hogy azonosultak a szoban Iorgo ertekekkel. A centralitas kriteriumat tehat az enközeliseg,
eninvolvaltsag szolgaltatja szocialpszichologiai szempontbol. Mas törteneti, közgazdasagi,
kulturantropologiai, szociologiai nezópontbol termeszetesen tovabbi vizsgalodas targya lehet, hogy adott
populacioban miert eppen az adott ertekek a centralis jelentósegúek. Ez mar tulmegy a szúkebb ertelemben vett
szocialpszichologiai elemzesen. Ez utobbi szempontjabol viszont lenyeges az, amire több kutato is, kivalt
Milton Rokeach mutatott ra: egy szemely szamtalan beallitodassal (attitúddel) rendelkezhet, de szemelyes
valojat, enazonossagat, identitasat csak nehany centralis ertekkel valo azonosulasa Iejezheti ki. Ugyanez
vonatkozik a tarsadalmi csoportokra, sót nepekre, nemzetekre is.
Az ertekkepzetek szervezódeset mint jelentesszervezódest talan jobban megvilagithatjuk, ha az emberi
megismeres alapIormajahoz, a racionalis megismereshez viszonyitjuk.
5.4.1.1.3. A RACIONÁLIS MEGISMERÉS ÉS AZ ÉRTÉKVEZÉRELT
GONDOLKODÁS ELLENTÉTEI
Induljunk ki abbol, hogy a mindennapos gondolkodasban mindenkoron elvalaszthatatlanul, egymast atszóve
ervenyesülnek a racionalis gondolkodas es az ertekvezerelt megiteles mozzanatai.
A racionalis gondolkodas a dolgok objektiv tulajdonsagait es összeIüggeseit, valamint ezeknek az emberi
gyakorlat szamara valo hasznalhatosagat igyekszik Iogalmak, iteletek, következtetesek, hipotezisek es
bizonyitasok Iormajaban es ezek jelentestartalmaiban rögziteni. A racionalis gondolkodas problemakat allit Iel
es old meg következteteses uton vagy/es valoszinúsegi becslesekkel. Ezekkel szemben az ertekvezerelt
gondolkodas a mindennapi eletben azt a plusz minóseget jol-rosszul Ielismert minósegtöbbletet kepviseli,
amelyet az adott törtenelmi korban eló egyenek, csoportok es egesz tarsadalmak a szamukra elerhetó dolgoknak,
tevekenysegeknek es allapotoknak tulajdonitanak. A mindennapi gondolkodashoz tehat ez a kettósseg: az
objektiv es szubjektiv jelentestartalom szinte diIIerencialatlanul hozzatartozik.
Az eletIeltetelek s az altaluk kinalt lehetósegek es Ieladatok, a kulturaltsag, a csoporthatasok stb. termeszetesen
hangsulyeltolodasokat ideznek eló ebben az együttesben, ebból következik, hogy tarsadalmi, törtenelmi
korszakoktol, helyzetektól Iüggóen a racionalis es ertekvezerelt gondolkodas különbözó mertekú összhangjarol,
illetve Ieszültsegeról beszelhetünk.
A mindennapi gondolkodasbol, pontosabban a racionalis megismeresból valamikor törtenetileg Iokozatosan
kivalt tudomanyos igenyú megismeres mar tudatosan mas intezmenyesen ellenórzött viszonyba került a
köznapi gondolkodas Ienti ket csak logikailag megkülönböztethetó összetevójevel: az egyiket önnön
munkaeszközekent tudatosan partolta es múvelte, a masikkal pedig hatarozottan szembeIordult, mint olyannal,
amely zavaro es szubjektiv mozzanatokat tartalmaz.
A tudomanvos megismeres feflodese, valamint a tudomanyos ismeretek elterjedese soran az a felentes- vagv
ismerettartalom gyarapodott, amelyet az emberiseg a legaltalanosabb ertelemben vett dolgok (termeszeti es
tarsadalmi jelensegek, Iolyamatok s a tudomanyos megismeres targyaul vett ember) obfektiv tulafdonsagairol es
òss:efùggeseirol halmozott Iel. A tudomanyos Iogalmak, elmeletek ezt a kumulalt jelentestartalmat rögzitik a
targyi húseg, a targynak valo megIeleles különbözó Iokain. Ezekkel szemben ertelmesen Ielvethetó a targyi
húseg, vagyis az iga:sag (mennyiben igazak a Ieltart ismeretek), valamint az ismeretek igazolhatosaganak a
kerdese.
A RACIONÁLIS MEGISMERÉS
ÉS AZ ÉRTÉKVEZÉRELT
94
Az ertekkategoriak hasonlatosan a racionalis gondolkodas kategoriaihoz ugyancsak kognitiv kepzódmenyek.
Az ertekkategoriakat spontan vagy tudatosan alkalmazo köznapi es ideologiai, múveszi stb. ertekeló
megnyilvanulasokban azonban masfafta, s:ubfektiv felentestartalommal van dolgunk. (A szubjektiv kiIejezes itt
elsósorban nem a 'teves¨ 'esetleges¨, hanem az 'ember szamara valo¨, az 'emberhez kötött¨ ertelemben
szerepel.) Ez a jelentestartalom azt Iejezi ki, hogy az egyenek, csoportok, tarsadalmak, kulturak hogyan vonjak
be a meglevó tarsadalmi-termeszeti viszonyokat es Ielteteleket köztük elódeik hagyomanyos normativ
ertekviszonyait sajat eletvezetesükbe; milyen erzelmi-ertelmi hangsulyt es Iontossagot tulajdonitanak ezeknek;
mire törekednek, s hogyan latjak celjaik elereset megvalosithatonak. Valojaban közmegegyezest is magaban
Ioglal arra vonatkozoan, hogy milyen utak es eszközök reszesithetók elónyben, illetve utasithatok el, milyen
normak szabalyozzak a tarsas együttelest es elóbbre jutast, a szelesebb ertelemben vett tarsadalmi karriert.
A ketIele jelentestartalom különbözósege mas oldalrol, a cselekves oldalarol kiindulva is igazolhato, ha a
cselekvest indito gondolatot es motivaciot vesszük Iigyelembe.
A racionalis megismeres, kivaltkepp a tudomanyos megismeres de:antropomorf jelentestartalmak kialakitasara
törekszik, vagyis igyekszik kivonni az emberi szubjektivitast az ismeretekból. Ezzel szemben az ertekszIeraban
kivonhatatlan es nelkülözhetetlen az emberi szubjektivitas, az emberi let es tevekenyseg miertje, ertelme a Ió
viszonyitasi keret. Ebben az ember sohasem lehet közömbös. Letszükseglete erzelmeinek mozgositasa a vallott
ertekek megvalositasa erdekeben es a tagadott ertekek elleneben.
A racionalis megismeres termeszetszerúen vezet el az igazsag az ismeretek megközelitóleg hú tartalmanak
keresesehez, de az ertekvezerelt gondolkodas eseteben masrol van szo. Itt legIeljebb az erkölcsi iga:sagossag es
meltanyossag kereshetó, ha ezt a tarsadalom vagy valamely reteg, csoport ertekrendje szorgalmazza, de ez egy
mas kerdes. Jogosult viszont merlegelni a velt-vallalt ertekek realis vagy irrealis voltat, illetve Habermas szerint
helyesseget, aszerint, hogy az adott kor eletIeltetelei es tarsadalmi mozgasai altal behatarolt eletlehetósegek
mennyire teszik lehetóve megvalosulasukat.
A racionalis megismeres többe-kevesbe kumulativ Iolyamat, meg akkor is, ha legtisztabb Iormajanak, a
tudomanyos megismeresnek szükseges es termeszetes velejaroja a Iogalmak es törvenyszerúsegek neha
megdöbbentó jelentesvaltozasa. Ez epp a legujabb korban valt a tudomany múködeset atvilagito metateoriak es
tudomanyelmeleti vitak targyava. Ezzel szemben az emberi tarsadalom ertekvaltozasaiban, ertekIejlódeseben
joval korlatozottabb az egyenes vonalu Iejlódes tere. Eltekintve a gazdasagi ertektermeló tevekenyseg, a
tudomany es a technika Iejlódesetól, amelyek lehetóve teszik az emberi alapszüksegletek kielegiteset, alig
tudunk kijelölni hasonlo kumulativ ertektermeló szIerat. Ezt az ellentmondast Iejezte ki egyebek között D.
Keyes a Jiragot Algernonnak cimú múveben, a tudomany es a technika mindenhatosagaval elesen allitva
szembe az emberi erzelmi kiszolgaltatottsagot es a 'szubjektiv kultura¨ elmaradottsagat.
Az ertekIorgalmak altalanossaga az olyan Iogalmake, mint a jo-rossz, boldogsag, beke, nyugalom, biztonsag,
hazaszeretet stb. azt a benyomast kelti, hogy a legaltalanosabb ertekkategoriak közösek, altalanos emberi
ertekek. Valojaban, hogy mely korban es tarsadalomban mit ertenek ezeken, az erósen elteró. Az ertekek mint
eletszervezó elvek, idealok es a gyakorlatban ervenyesüló normativak szüksegkeppen nyernek ily elvont,
absztrakt Iormat, hiszen csakis igy utalhatnak valamennyi partikularis elethelyzet vagy konIliktus elvileg
lehetseges es kivanatos megoldasi modjara, iranyara.
Az ertekIogalmak elvontsagaval kapcsolatosan Ieltetlenül szolni kell ezek jelenteseinek kultura- es
korspeciIikumarol is, szemben a tudomanyos Iogalmak szandekolt egyetemessegevel. Hogy ez mit jelent az
ertekek eseteben, azt ismet csak a racionalis megismeressel összehasonlitva lehet talan megvilagitani.
A racionalis megismeres absztrakt Iogalmainal szemelyes es intezmenyes ismeretatadassal tanithato az a mod is,
ahogyan az elvont Iogalmak konkretizalhatok, konkret Iogalmakra, Ieladathelyzetekre alkalmazhatok.
Gondoljunk csak arra, hogy barmely IajIogalom peldaul a Iem, emlósallat, rovar stb. ismerveinek birtokaban
mily könnyen begyakorolhato szellemi teljesitmeny e Iogalomnak a konkret jelensegekre valo alkalmazasa.
Nehezebben adhatok at az ertekek elvont Iogalmai, amelyeket különbözó korok, tarsadalmak, csoportok, retegek
mas es mas tartalommal telitenek. A haza, a nemzet es a nemzetbiztonsag Iogalmat peldaul lehet Iasiszta es
A RACIONÁLIS MEGISMERÉS
ÉS AZ ÉRTÉKVEZÉRELT
95
demokratikus modon is ertelmezni, ahogy erre Michel Billig es munkatarsai is ramutattak a politikai ertekekkel
Ioglalkozo vizsgalatukban. Mindket ertelmezes elteró velemeny- es viselkedesmintakkal jar együtt, melyek csak
törtenetileg, idóben Ioghatok Iel. (Kialakulasuk, ervenyesülesük, megertesük idoben es terben kiterjedtebb. A
megertes elettapasztalatot követel, az intezmenyes oktatas pedig epp elettapasztalatot nem 'tanithat¨, azt a valo
elet adja at, szelektalja, erleli, korrigalja stb.) Korok es kulturak, egyenek es csoportok maskent
konkretizalhatjak es maskent is ervenyesitik tehat az olyan elvont ertekIogalmakat, mint peldaul a szabadsag, az
egyenlóseg stb. Vagyis a kulturaspeciIikussag lenyegileg modositja ezeknek az elózó megközelitesben
egyetemesnek túnó ertekeknek a tartalmat, ertelmet es konkret összeIüggeseit. Az egyik legszebb es legjobb
elemzes erre vonatkozoan A. Gurevicsnek az idóIogalom es az idó mint ertek törtenelmi valtozasairol irott
tanulmanyaban talalhato.
Az ertekek a tarsadalmi atörökites modjaban is különböznek a racionalis megismeres eredmenyeinek atadasatol.
Mig a racionalis megismeres kumulativ eredmenyeinek atadasara a tarsadalom Ielepitmenyeben, szellemi
szIerajaban elkülönült tudatIorma es intezmenyrendszer alakult ki (a tudomany, az oktatasi rendszer, az iskola
stb.), addig az ertekek atörökitesere a tarsadalom nem alakitott ki ilyen önallo szellemi csatornakat es
szakembergardat, viszont valamennyi Iennallo intezmenyen belül vannak rejtettebb vagy nyiltabb, egymast
tamogato vagy egymassal ellentmondasban levó 'ertekközvetitó¨ csatornak, ilyenek a szokasok, szerepek,
sztereotipiak.
Ebból is adodik, hogy noha egy-egy tarsadalmi ideologia az elvont Iogalmak szintjen kepes megIogalmazni az
ertekek többe-kevesbe markans rendszeret, mai szohasznalattal mintazatat, a valosagos eletbeni ertekvalasztasok
mindig elmosodottabb karakterrel, mintazattal jellemezhetók. Igy az a gondolkodo, aki az egyeni
ertekvalasztasok szabadsagIoka Ielól közeledik az ertekekhez, könnyeden Iogadhatja el 'tenykent¨ azok relativ
es szubjektivisztikus latszatat.
A primer modon racionalis logikai gondolkodas es ertekvezerelt gondolkodas, valamint a Ientebb jelzett ketIele
jelentestartalom szembeallitasanak azonban megvannak a maga korlatai, hiszen szinte az elet minden területen
at- meg athatjak egymast. Az ertelem es a tudomany tarsadalmi rangjat es hatekony múködeset ertekiteletek
szabalyozzak. A 'Ieny szazada¨, a Irancia Ielvilagosodas kora ahol az ertelem szerepe Ielmagasztosul a tulzo
igazsagtalansaggal, de nem egeszen alaptalanul 'sötet¨-nek nevezett közepkor utan jön el.
Maga a tudomanyos megismeres sem tudja tisztan, önnön törvenyei szerint ervenyesiteni a racionalitast,
múködeset egyuttal valtakozo mertekben ugyan, de ertekek es erdekek is beIolyasoljak, noha a tudomany
szamara elvileg a legdöntóbb ertek az igazi ismeretek kidolgozasa, az igazsag Ieltarasa es alkalmazasa. A
beIolyasolas terepe lehet a temavalasztas, az ismeretek levezetesenek es igazolasanak, a magyarazatnak kedvelt
modja, a tarsadalmi gyakorlat igenyeihez, valamint a Iennallo politikai hatalomhoz valo viszony. A tudomany
múvelese tudomanyos iskolak, múhelyek múködese szamos olyan helyzetet es mechanizmust rejt magaban,
amelyek nem tisztan racionalis megIontolasok, hanem rejtett ertekvonzatok altal szabalyozottak. Korabban a
tudosok es tudomanytörteneszek Iigyelme nem terjedt ki ezekre a jelensegekre, melyek Ieltarasa különben is
eleg nehez, a tudomanytörtenet melyebb ismeretet es egyIajta tòrteneti szemleletet igenyli. Igy ezek a rejtett
ertekmechanizmusok csupan a legutobbi evtizedekben kerültek napvilagra a Ienomenologiai szociologusok
múködese (mindenekelótt AlIred Schütz) es Kuhn ismert könyve nyoman, a tudomany letehez tartozo axiomak
vagy annak túnó paradigmak elsódleges elmeleti kiindulopontok, nezópontok vagy elvek letenek es
valtozasanak atvilagitasaval, s a körülötte kibontakozott vitaval kapcsolatban.
Az emlitett vita azt is Ielszinre hozta, hogy a tudomany múvelesenek is megvan a maga szocialpszichologiaja
(Gerard Peterson 1983), s azon belül múködnek a rejtett ertekdimenziok. Ezek az ertekdimenziok egyuttal
tudomanyos közösseget szervezók, s mint ilyenek, önmegerósitók es öncsalok is lehetnek egyben. 'Eszerint
barmely paradigmanak szüksegkeppen mindig van egy »szociologiai« komponense, mely az adott tudomanyag
múvelói szamara kò:òsen vallott ertekkent es közössegIormalokent, szakmai identitasuk szervezójekent
múködik, es van egy masik, a problema megIogalmazasanak es megoldasanak a modellfet, prototipusat nyujto
aspektusa. Következeskeppen az ellentetes vagy mas kiindulasu, mas paradigman nyugvo
problemamegIogalmazasok es megoldasok lete, kidolgozasa es bizonyitasa szinten olyan terület, ahol nem
puszta racionalis meggondolasok elnek es hatnak. Ezert is oly nehez sokszor egy-egy uralkodo allaspontot
A RACIONÁLIS MEGISMERÉS
ÉS AZ ÉRTÉKVEZÉRELT
96
valtoztatni, modositani, ervenyessegi köret megvonni.
Mas oldalrol: az ertekek felol közeledve az ertelem es az ertekek egymast athato letehez, tenykent szögezhetó le,
hogy minden ertekelsajatitas, minden egyes ertek, meg inkabb ertekrends:er ismerete Ieltetelezi a racionalis
gondolkodas es a tagabb ertelemben vett intellektus múködeset. A racionalis gondolkodas múveletei
nelkülözhetetlenek ahhoz, hogy a gyermekek IelIogjak, azonositsak es megertsek elsódleges es masodlagos
csoportjaik (a csalad, a kortarscsoport stb.) altal, valamint a mas csatornakon (peldaul tömegkommunikacion) at
közvetitett idealis es tenyleges normakat, ertekeket. Szavakban tanult ertekeiket intellektusuk segitsegevel
probaljak leIorditani a napi Ieladatokra, masok es maguk viselkedesere. Ugyancsak jelentós reszben ertelmük
vezeti azokat az összehasonlitasokat is, amelyek elengedhetetlenek különbözó csoportokban szerzett
tapasztalataik pszichikus Ieldolgozasahoz.
A racionalis megismerestól megkülönböztetendó a racionalizalas Iogalma. A racionali:alas elsódleges ertelme a
modern tarsadalomtudomanyokban Max Webertól es Karl Mannheimtól ered, s voltakeppen az en
racionalizalasat, a viselkedes es az erzelmek szabalyozasat jelenti hosszabb tavu esszerú tervek elerese
erdekeben. Az enracionalizalas tipikus Iormaja a protestans munkaerkölcs es a vele kapcsolatos erzelem- es
gondolatvilag, amely Weber hipotezise szerint az iparositas legjobb mentalis megIelelóje, mert az olyan ertekek
hangsulyozasaval, mint az aszketizmus, a kemeny munka, a szüksegletek kielegitesenek kesleltetese, a
gazdasagossag es takarekossag mintegy moralis igazolast nyujt a vagyon Ielhalmozasahoz.
Weber (1922) szerint az ipari tarsadalom kialakulasakor az iparositas es az enracionalizalas összetartozo
Iolyamatok: az egyik elórehaladasa szüksegkeppen az utobbit valtja ki. Az ipari tarsadalomban a növekvó
racionalizalas eredmenye, hogy az iparosodasi Iolyamat resztvevóiben növekszik a hajlandosag a kontrollalatlan
erzelmi aktusok elnyomasara, arra, hogy ezeket esszerú elgondolasoknak, hosszabb tavu terveknek vessek ala.
Mannheim (1935) hasonlo modon gondolkodott az iparosodas es a racionalizalas ikerIolyamatarol: a magasan
racionalizalt tarsadalmakban eló emberek altalaban magasabb Ioku önracionalizalast mutatnak, ami
megnyilvanul ösztönös keszteteseik (drive-jaik) es Iantaziajuk kontrollalasaban, esszerú szabalyozasaban.
A racionalizalas tehat nemcsak a termeles megszervezesere, esszerú szabalyozasara vagy a gondolatok,
elmeletek Ielepitesere es igazolasara vonatkoztatott, hanem az ipari termelóIolyamat resztvevóinek
erzelmi-gondolati athangolodasara is. Ezt a gondolatot a pszichologiaba joval kesóbb D. A. McCelland (1961)
vezette be, es a teljesitmeny iranti szüksegletnek, illetve teljesitmenymotivacionak nevezte a protestans
munkaerkölcsre emlekeztetó beallitottsagot. A teljesitmenymotivaciot a pszichologian belül is különbözókeppen
konceptualizaltak: McCelland a teljesitmenymotivacio pozitiv vonasainak a celkitúzesnek, az aIIektiv
neutralitasnak, az eszközök szervezett, hosszabb tavu Ielhasznalasanak stb. megjelenesere összpontositotta
vizsgalo eljarasat a szemely spontan kepzeleti megnyilvanulasaiban (McCelland 1961), mig Theodore
Newcomb elsósorban a teljesitmenyorientacio es a biztonsagorientacio menten vizsgalta a Ieladatmegoldasra
valo beallitodast (Newcomb 1963). A mai kritikakbol ugy túnik, hogy amit a pszichologusok a protestans
munkaerkölccsel azonositanak es mernek, nem ugyanazt a jelensegsort tartalmazza, amelyet Weber a modern
racionalista ember beallitodasanak tekintett. Megoszlanak a velemenyek a tekintetben is, hogy egyaltalan
merhetó-e a protestans munkaerkölcs pszichologiai 'papir-ceruza¨ tesztekkel (Adrian Furnham 1984). A
múveletesitest, a jelensegkör masik empirikus kutatasat Parsons Iejlesztette ki. A racionalizacio nem kevesbe
Iontos ertelme az egyeni pszichikum belsó egyensuly-, konzisztenciaszüksegletehez kapcsolodik. Azt a
gondolati beallitodast, illetve megnyilvanulast tartalmazza, amikor az egyen bizonyos cselekedeteit,
velemenyeit, elsósorban erzelmekból, elóiteletekból Iakado tetteit, iteleteit spontan modon, nem tudatosan
igyekszik esszerúnek velhetó Iogalmi keretbe illeszteni, megmagyarazni (David Rapaport 1950). Termeszetes,
hogy ez a kesztetes növekszik a modern eletben, de nem csak arra jellemzó.
A kephez tartozik meg, hogy Weber es Mannheim indusztrializacios hipotezise nyoman kialakult elsósorban a
szociologusoknak es pszichologusoknak az a törekvese, hogy a modernizacio Iolyamatat egy ugynevezett
enracionalizalasi index kialakitasaval merjek, amelynek vitathato voltara mar többen ramutattak.
5.4.1.1.4. AZ ÉRTÉKEK - RENDSZERSZERÛEN SZERVEZÕDNEK
AZ ÉRTÉKEK -
RENDSZERSZERÛEN
97
38 Katz, D.: Az attitúdök Iunkcioi. In HalaszHunyadyMartonne (szerk.): Az attitúd pszichologiai vizsgalatanak kerdesei. Akademiai
Kiado, Budapest.
Az ertekek sohasem egyedi, izolalt Iormaban leteznek, hanem rendszerszerúen. Dolgok, szemelyek, esemenyek,
tevekenysegek egesz lancolata beleertve a publikus, nyilvanos szIerat es a maganszIerat is Iúzódik Iel az
ertekelesek lancolatara s az ertekekre mint kierlelt lancszemekre, es közöttük a koherencia, az egymashoz
illeszkedes, megIeleles szamos Iokozata tapasztalhato. Vonatkozik a rendszerszerúseg mind a szemelyes
ertekek, mind a tarsadalmi vagy közössegi ertekek szervezódesere. A rendszer letezesere akkor Iigyelhetünk
csak Iel, ha egyik vagy masik ertek kiugro jelentósegú lesz eletvezetesünkben, s ezaltal megvaltoztatja minden
mas ertek helyet. Egy-egy alapvetó ertek valasztasa termeszetesen együtt jar szamos mas elutasitasaval. Az
ertekek tisztazasa kezdódhet ugy, hogy elóbb csak az vilagosodik meg, hogy mit nem akarunk, hogy
hatarozottan tagadunk bizonyos ismert ertekeket. Ez különösen a serdülókorban gyakori. A serdülókori
szemelyisegIejlódes e lenyeges mozzanatat negativ azonosulasnak nevezik, mely nemcsak szemelyekre, hanem
azok ertekeire is iranyul. Az ertekek rendszer jellegú szervezódeseból következik, hogy az egyes ertekek, illetve
ertekkepzetek tartalmat is döntóen beIolyasolja, hogy milyen mas ertekek környezeteben helyezkednek el.
Egeszen masIajta az a hazaIisag, amely mas nepek megbecsülesevel tarsul, s megint mas az, amely a
Iajelmeletre es/vagy a gyakorlati eletben es a politikaban mas nepek megvetesere, korlatozasara epül, noha
mindket esetben a hazaszeretetet allithatjak ertekkent elóterbe. Hatarozottabb, erettebb szemelyiseg- es
tarsadalomIejlódes eseten tehat megIigyelhetó, hogy az ertekek hierarchikus rendbe szervezódnek az ertekek
Iontossaganak, enközelisegenek sulya es tisztazasa eredmenyekent.
5.4.1.1.5. AZ ÉRTÉKEK - A MOTIVÁCIÓ SAJÁTOS FORMÁI
Az ertekek vegsó soron a motivaciok altalanos, kulturaIüggó osztalyai. Mivel a szemelyes es csoporterdekek
beallitodasszerúen rögzülnek es hatnak a cselekvesre, rajuk is vonatkoznak azok a Iunkciok, amelyeket Daniel
Katz jo par evtizeddel ezelótt az attitúdöknek tulajdonitott.38 Igy az ertekek is betöltenek instrumentalis Iunkciot
vagyis kiegyenlitó, a szemelyt a környezettel egyensulyban tarto s szamara valamilyen hasznot hajto
(utilitarius) Iunkciot. Az ertekeknek is van envedó Iunkciojuk, hasonlatosan az attitúdökhöz. Betöltenek tovabba
önkiIejezó, önepitó es önmegvalosito Iunkciot, es rendelkeznek ismeretIunkcioval is, hiszen sajatos modon
rendezik a tarsadalmi jelensegek vilagat, es a szemely tarsadalmi orientaciojat szolgaljak.
Am az ertekek ugy Ielelnek meg mindezen Iunkcioknak, hogy közben a Iunkciok sajatos modon atrendezódnek,
mert bennük es altaluk a szemely/csoport szocialis identitasa tarsadalmi hovatartozasa es azonossagtudata
epül, stabilizalodik es hangsulyozodik. Vagyis az ertekeknel az önepitó-önmegvalosito Iunkcio kerül elóterbe
(de nem az izolalt egyen, hanem az egyen mint tarsadalmi leny önepitó Iunkcioja), s a többi ennek rendelódik
ala, hacsak a szemely pszichikus Iejlódese, allapota valamilyen okbol nem kivanja meg az adott ertekek
elsósorban az en vedelme szempontjabol törtenó hangsulyozasat. Ilyen torz múködes Iigyelhetó meg a
szelsósegesen Iaji elóiteletes szemely eseteben. Egy adott tarsadalmi helyzet elóhivhatja elsósorban az ertekek
'ismeretIunkcio¨-jat. Ez utobbi törtenik, ha tul sok a Ieldolgozatlan uj elmeny, tapasztalat, a szemely vagy
csoport elbizonytalanodik, es szüksege lesz Ióbb tajekozodasi pontjai, ertekei ujboli Ielvetelere, megerósitesere.
Minthogy Katz annak idejen meg az attitúd kategoriaja ala vonta az ertekeket, nem elemezte külön ez utobbiak
Iunkcioit, de koncepcioja tulajdonkeppen nyitott, a jelzett Iunkcioatrendezódes gondolata eredendóen nem
idegen tóle.
Szocialpszichologiai szempontbol az ertekek lete az emberi leny intencionalitasaval (tevekenysege szandekos,
akaratlagos es tudatosithato voltaval), valamint az eletvitel tarsadalmi-tarsas termeszetevel es a tars iranti
szükseglettel all szoros kapcsolatban. Az ertekek keletkezese es lete nem az individualis targy (ertektargy) es az
elszigetelt egyen kapcsolataban keresendó, hanem az egymasrautaltsaggal, az eletvitel nyiltabb vagy rejtettebb
közössegi jellegevel, valamint a különIele embercsoportok, közössegek termeszetes vonatko:asi rendszerkent
tükörkent, mertekkent valo múködesevel Iügg szüksegkeppen össze. A hagyomanyos tarsadalmakban ez a
közössegi kötöttseg nyiltabban vagy hatarozottabban volt erzekelhetó, a modern tarsadalmakban a hagyomanyos
'termeszetes¨ közössegek Ielbomlasaval, az atomizalodas es az elidegenedes jelensegeinek a szaporodasaval
egyidejúleg ujIajta tarsadalmi modok es Iormak, ujIajta ertekorientaciok es ertekzavarok keletkeznek.
AZ ÉRTÉKEK - A MOTIVÁCIÓ
SAJÁTOS FORMÁI
98
39 Marx, K.: A Tóke. I. In MEM 23. Budapest, 1967, Kossuth, 57. p.
A modern tarsadalomtudomanyi irodalomban sokat hivatkoznak F. Tönnies nemet szociologus tipologiajara a
kapitalizmus elótti es a ra jellemzó emberi tarsulasokrol. Tönnies egy alapvetóen romantikus antikapitalista
elmeleten belül Iontos dologra Iigyelt Iel: az emberi kapcsolatok minóseget es az ezeket összetarto eróket,
motivaciokat probalta elmeletileg megragadni. Igy jutott el oda, hogy az emberi tarsulasok 'kötószövetet¨,
összetarto erejet tekintve eles különbseget Iedezett Iel a tradicionalis es a modern ipari tarsadalmak között. Ugy
velte, hogy a hagyomanyokra orientalt tarsadalmakban a spontan es termeszetes eletközössegeket jelentó emberi
tarsulas a Gemeinschaft, a kò:òsseg a dominans tarsulasi Iorma, mig a modern polgari Iejlódes soran letrejött
uralkodo tarsulasi Iorma a Gesellschaft, a tarsadalom, amely a tagok erdekeinek es valasztott celjainak tudatos
szolgalataba allitott, e celokra orientalt egyesüles. Mig az elóbbit a közös sorshoz es hagyomanyokhoz Iúzódó
er:elmi kò:òsseg kapcsolja elsósorban egybe, addig ez utobbi alapja a közös erdekek ervenyesitesere, közös
celok eleresere iranyulo tarsulas szüksegessegenek racionalis belatasa, amelyet csak masodlagosan tamogatnak
meg az erzelmek. Ezt a megkülönböztetest Iogadta el es vezette tovabb Weber a celracionalis es ertekracionalis
tevekenyseg es szervezetek szetvalasztasaban. Tönniesszel együtt ó is ugy latta, hogy a kapitalizmusban az
eletviszonyok megvaltozasa abban az iranyban haladt, hogy arulkodova valtak a GesellschaIt tipusu szocialis
tarsulasi-szervezódesi modok.
Az egyen 'Masik ember¨ Iele Iordulasanak a gondolata, amelyet a szocialpszichologiaban elsókent Cooley
nyoman e tudomanyag egyik legkivalobb kepviselóje, a szimbolikus interakcionizmus atyja, Georg H. Mead
Iogalmazott es vilagitott meg sokoldaluan, a IilozoIiaban vegeredmenyben meglehetósen regtól Iogva elt.
Arisztotelesztól Hegelen, Sören Kierkegaardon keresztül Marxig ujbol es ujbol megIogalmazodott az a
gondolat, hogy az embernek mindennel jobban szüksege van a Masik emberre mint tamaszra, tarsra,
szüksegszerú es kikerülhetetlen viszonyitasi pontra. Marx igy irt erról: '.az ember elóször mas emberben
tükrözi magat vissza. Peternek, az embernek, elóször Palra, az emberre mint önmagaval egyenlóre kell magat
vonatkoztatnia, hogy önmagara mint emberre vonatkoztassa magat. Ezzel együtt azonban, Pal
szóröstül-bóröstül, pali testisegeben az emberi genus (nem) megjelenesi Iormajava lesz szamara.¨39
Az ember szükseglete a Masik ember, a tars irant reszben azonos, reszben minósegileg mas, mint az allat
bioszocialis tarsszükseglete. Azonos annyiban, hogy az allatoknal is, kivalt a magasabb rendú allatoknal
megIigyelhetó a tars iranti szükseglet, es kielegitetlensege eseten az egyedüllet destruktiv, rombolo hatasa. Mas
annyiban, hogy az embernel nem egyszerúen a biologiai tarsa, hanem a tarsadalmi viszonyok, a mindennapi let
es eletvitel ertelmezeseben közös nyelvet, közös reIerenciapontokat ertó tars, a Masik ember iranti szüksegletról
van szo. E szükseglet kielegitetlensege nem egyszerúen biologiai következmenyekkel, hanem a valosagertekeles
es az önertekeles zavaraival jar, elidegenedeshez es öndestrukciohoz vezet. Minden embernek szüksege van
elIogadasra, meltanylasra, elismeresre, nem csak egyszerúen segitsegre a Iizikai Iennmaradasban. Rom Harre
ezt az emberi meltosag iranti szüksegletnek nevezi, mely a szemelyközi kapcsolatokban s a tevekenysegben
nyilvanul meg. Tehat nem egyszerúen a tars lete, segitsege iranti, hanem a tars(ak) elismerese, meltanylasa iranti
szükseglet kepezi az ertekek közöttük a moralis ertekek kialakulasanak egyik lenyeges Iorrasat. Erre
epül(het) Iel aztan barmely emberi csoportban a tarsas elet szabalyozasanak, valamilyen rend kialakitasanak a
szükseglete. Rendet kiepiteni, meltanyolni es ertekelni valakit csak bizonyos, mar kialakult vagy epp Iormalodo
ertekeló dimenziok es erteksemak szerint lehet.
Az egyenek barmilyen viszonya ezekhez az ertektampontokhoz vegsó soron mindig erinti a többi embert is. Igy
a szemelyes ertekek kialakitasa sohasem lehet teljesen maganügy. E viszony az objektive adott ertekekhez
valo viszony tudatositasa es tisztazasa ugyanolyan hangsulyos Ieladat es szüksegszerú törtenessor a tarsadalmi
csoportok eleteben, mint az egyenekeben. Mind a sajat csoport (a 'mi¨-csoport), mind az idegen, mas csoportok
tudatat szervezó ideologiakban Iontos es sokoldalu szerepet kapnak az ertekek. Nelkülük lehetetlen a sajat
arculatot, a sajat en- vagy csoportazonossagot megIormalo es elmenyszerúen kepviseló tudat kialakitasa. Az
ertekek szervezik es összetartjak az adott tarsadalmi alakulatot. A Iontossagukat alatamaszto erveknek es
sztereotipiaknak agitativ es retorikai erejük van (legalabbis a sajat csoport szamara), kivalt ha Iejlódó csoportrol
van szo.
Ezzel eljutottunk az ertekgenezis es az ertekszIera letezesenek tovabbi Iorrasahoz: a s:ocialis kategori:acio
AZ ÉRTÉKEK - A MOTIVÁCIÓ
SAJÁTOS FORMÁI
99
pszichikus Iolyamatahoz es a s:ocialis identitas (enazonossag) kidolgozasahoz. Ez utobbinak Iontos reszet
kepezik a szocialis összehasonlitas es kategorizacio mechanizmusai. Hogy letezik az enazonossag
erzelmi-ertelmi igenye, arra nezve epp az utobbi evtizedekben egyre több a pszichologiai erv es bizonyitek.
Egyaltalan nem veletlen, hogy ez a szükseglet epp korunkban, a Ielgyorsult tarsadalmi valtozasok közepette
került a közgondolkodas elóterebe. Hasonlo a helyzet a szocialis kategorizacio igenyevel, melyet alapvetó
pszichikus szüksegletkent minósitett Henry TajIel es múhelye.
Az emberek nem altalaban viszonyitjak magukat masokhoz, hanem a tarsadalmi csoporttagozodason belül adott
es altaluk is valamely oknal Iogva elsósorban Iigyelembe vett vonatko:tatasi csoportokhoz hasonlitjak, merik
magukat es masokat. Ha Iigyelmen kivül hagyjuk a tarsadalmi összehasonlitas es a szocialis enazonossag a
tarsadalmi eletben perdöntó Iontossagu szüksegleteit es múveleteit, könnyen kialakulhat az a hiedelem, hogy az
emberi ertekek mintha közvetlenül az allati szüksegletekból es adaptiv mechanizmusokbol volnanak
levezethetók. Pedig amint arrol mar korabban volt szo, az allati Iejlódesben csupan az ertektanulas biologiai,
szociobiologiai elóIeltetelei alakulnak ki (az orientacio, a bizonytalansag csökkentesenek szükseglete a szelektiv
valaszkeszseg öröklött es tanult Iormaival), de a környezeti tenyezóket es a hozzajuk valo viszonyt absztrakt
modon szimbolizalo eszközrendszerek es mindenekelótt a nyelv hijan nem alakulhat ki az egyedi elettörtenet
soran szimbolikusan epitkezó szocialis azonossagtudat.
Tartalmi szempontbol a tarsadalmi ertekek egyeni elsajatitasa, a szemelyes ertekek kimunkalasa es ervenyesitese
az elettörtenetileg determinalt helyzethez kapcsolodo szocialis identitas kierlelesenek, stabilizalasanak a resze,
egyik legIontosabb szala, az egyen csoporthoz tartozasat rögzitó, kiIejezó erzelmi-ertelmi Iolyamat. Az
elsajatitott ertekek dominans pszichologiai Iunkciojat voltakeppen az önkiIejezes-önmegvalositas vagy
önmeghatarozas terminusaival jelölhetnenk meg, erról van szo, akar hós vagy arulo, akar vezer vagy kisember
szerepehez tartozo ertekek realizalodnak a megIigyelhetó viselkedesben, tevekenysegben. Az önmegvalositas
Iogalma azonban a hazai köztudatban beszúkült az individualis önerdek ervenyesitesevel egyertelmú
konnotaciot nyert. Feló, hogy ez a torzult ertelem elzarhatja az utat annak megertese elól, hogy az
önmeghatarozas nemcsak az individualizacio utjan lehetseges, hanem nagyon is sok Iormaja van, amelyekról itt
termeszetesen nem sok szot ejthetünk. Az önkiIejezes-önmegvalositas mindig tarsas mezóben, a hasonulas es
elkülönüles, a konIormizalodas es az önallosulas rendkivül összetett Iolyamatai közepette ervenyesül, hiszen az
ertekek a tarsadalmi tarsas cselekvessel, ennek normativaival es celjaival összeIüggó kognitiv kepzódmenyek, s
mint ilyenek, mindig is a közös tapasztalat es cselekves, a tarsadalmi orientacio tampontjai.
Az ertekek csoportIormalo erejere s a sztereotipiak ilyen iranyu közvetitó Iunkciojara leginkabb TajIel mutatott
ra, sokoldaluan elemezve a tarsadalmi sztereotipiak individualis es tarsadalmi Iunkcioit. Igy eszközül szolgalnak
a szemely ertekeinek vedelmehez es Ienntartasahoz, es mint ertekhangsulyos kognitiv elemek, messzemenóen
hozzajarulnak a csoportideologiak krealasahoz es Ienntartasahoz, valamint ahhoz, hogy megórizzek a pozitivan
ertekelt különbözóseget a sajat csoport es mas csoportok között, azaz Ienntartsak a sajat csoport Iavorizalasat.
Az ertekek voltakeppen sajatos altalanos motivumos:talvok, amelyek a 'kell¨, a 'legyen¨ normativ minósegevel
es kivanatossagaval rendelkeznek, miközben elkerülhetetlenül összekapcsolodtak a jo es rossz ertekeló
dimenziojaval. Epp rejtett vagy nyilt normativ jellegükból következóen elvileg standardkent, illetve
kriteriumkent szolgalnak a gondolat es cselekves iranyitasahoz, a helyzetek, eszközök es celok megitelesehez
(Norman Feather 1979). Az ertekek mint elvont kognitiv strukturakban ròg:ùlo, altalanos motivumos:talvok
jelölik ki dolgok, esemenyek, helyzetek egesz osztalyainak Iontossagat, s ezek ruhazzak Iel a mindenkori
helyzet törteneseit es szereplóit jelentóseggel (valenciaval), vagy Iosztjak meg ezeket a lehetseges jelentósegtól.
Ennyiben valoban reszt vesznek a letezókent tudatositott tarsadalmi valosag sajatos konstrualasaban (Peter
Berger, Thomas Luckmann 1966), bar ez a mozzanat nem emelhetó ki mas, a valosag meróben
szubjektivisztikus atertelmezeset hosszu tavon akadalyozo Iolyamatok emlitese, sót vizsgalata nelkül.
Az ertekek termeszetesen nem vegsó egysegek es parancsok (ultimatumok) az emberi eletvitel, a tevekenyseg
szabalyozasaban, hiszen a motivaciok alapsora vegsó soron az ember biologiai es tarsadalmi s:ùksegleteinek
lancolata, es az ezekre jol-rosszul raepült tenyleges es velt erdekeknek a sora. Az ertekek viszonya mind a
szüksegletekhez, mind a tenyleges es velt erdekekhez sajatszerú, semmi esetre sem a primer szüksegletek es
erdekek puszta lekepezese. Lehetnek az embereknek olyan ertekeik, amelyek vegsó soron önnön erdekeikkel is
AZ ÉRTÉKEK - A MOTIVÁCIÓ
SAJÁTOS FORMÁI
100
szemben allnak, vagy azert, mert mar elgyengültek azok az erdekszalak, amelyek kialakulasukhoz vezettek, es
sem a tarsadalom, sem az egyen nem korrigalta meg ezeket a kiüresedett ertekeket (ilyen anomaliakat emlit
Losonczi Agnes is az ertekekról szolo könyveben az 'uri közeposztaly¨ ertekeinek 1945 utani utoeletevel
kapcsolatban), vagy azert, mert valamilyen ideologiai hatasbol es nyomasbol következóen önmaguk is
szembeIordultak leterdekeikkel (ez törtent par evvel ezelótt az egyik vallasi szekta altal provokalt tömeges
öngyilkossag vagy bizonyos mohamedan szektak altal vegrehajtott kamikaze akciok eseteben). Bizonyosra
vehetó azonban legalabbis a törtenettudomanyok ismeretei erról tanuskodnak , hogy az ilyen allapotok nem
maradhatnak Ienn tartosan, s mindaz a Ieszültseg, amely a szüksegletek, erdekek es az ertekek közötti
megbomlott viszonybol szarmazik, elóbb-utobb tarsadalmi valsaghoz vezethet, s ezen belül termeszetesen
ertekvalsagokat is termel (az esemenyek sorrendje, mint tudjuk, Iorditott is lehet).
Mindenesetre legalabb annyi pelda hozhato Iel arra, hogy az ertekek megIelelnek bizonyos tarsadalmi kis- es
nagycsoportok szüksegleteinek, mint arra, hogy jelentós hanyaduk elter ezektól. Bizonyos korok es tarsadalmi
mozgasok jobban kedveznek a megIeleles kialakulasanak, mig mas törtenelmi korok inkabb akadalyozzak a
Ielismert szüksegletek es az ertekek összhangba kerüleset. Egyebkent nyilvan nem meró parhuzamossagrol,
sokkal inkabb kölcsönös atmenetekról lehet szo. Az emberi boldogsagigeny, az individualis boldogsag
tarsadalmilag elismert es legitimizalt szükseglette es erdekke a reneszansz es az ujkor hajnalan valt, s lett
ertekke a polgari ideologiaban es etikaban. Ugyanakkor a szemelyiseg lenyegehez tartozo magasabb ertekek
tudomanyos, politikai, ideologiai, múveszi, etikai ertekek ervenyesitese az önervenyesites szüksegletekent is
múködik. Visszaterve a szüksegletek es az ertekek közötti összhang kerdesere: a tarsadalom anomikus allapotai
vagy tarsadalmak es mozgalmak hanyatlo stadiumai jol peldazzak az összhang megbomlasat. Teljes összhangrol
voltakeppen sohasem beszelhetünk, minthogy az emberi szüksegletek Iejlódese, az erdekek, valamint az ertekek
valtozasa sohasem teljesen parhuzamos lancolatok. A közöttük tamado Ieszültsegek viszont nagyon is
közrejatszanak az ertekek ujabb es ujabb minden generacio altal egyszerúen leterdekból spontanul is
vegrehajtott 'minósiteseben¨, szelektiv hangsulyozasaban es elIogadasaban, a hozzajuk valo
alkalmazkodasban.
5.4.1.1.6. AZ ÉRTÉKEK - A TÁRSADALOM ÖNSZABÁLYOZÓ ESZKÖZEI
Az ertekek a mindenkori tarsadalom önszabalyozo eszközei köze tartoznak, hasonlatosan a nyelvhez, amelyet
minimalis objektivacios rendszernek tekinthetünk a mindennapi elet szerkezeteben. Az ertekek olyan
szabalykomplexumot kepeznek, amely nem valamely elkülönült tevekenyseghez kapcsolodik, hiszen nincs
peldaul külön erkölcsi cselekves, viszont a mar kialakult tevekenysegek es viszonyok mindegyike potencialis
targya a tarsadalmi ertekkepzódesnek.
Az ertekrendszerek es maguk az egyes ertekek akar ösztönzó peldakent, akar korlatozo tilalomkent hatnak
reszei az egyeni es csoportos viselkedes tarsadalmi kontrolljanak. Az ertekrendszerek sajatos, kulturaIüggó
objektivacios rendszerek, amelyek kialakulasukkal es megszilardulasukkal parhuzamosan tovabbi
szabalyrendszereket epitenek ki, ily modon joIorman az elet minden területere kisugaroznak. Az erkölcsi
ertekek peldaul, nyilvan nem Iüggetlenül egyeb anyagi es szellemi ertekektól, kisugaroznak a gyakorlati
erkölcsre, az erkölcsi szokasokra, tovabba a politikai es jogi elvekre es a joggyakorlatra. Az a Iajta szimbolikus
es reszben tudatos, de mindenkepp tudatosithato ertekeló viszony, amely az emberi ertekekhez vezet, döntóen a
tarsadalmi lethez, a nyelvhez es a tudathoz, a valosag- es tevekenysegszIerak szimbolikus abrazolasanak a
kepessegehez kötött.
Ha valaki arra gondol, hogy hogyan szabalyozza a tarsadalom önmagat az ertekek segitsegevel, elsósorban az
ertekek konformi:alo hatasa, szerepe jut eszebe. Vagyis az a teny, hogy a mindenkori tarsadalom
Iolyamatossagat, stabilitasat az biztositja, hogy ertekeit atörökiti a következó generaciokra. Pedig az
ertekkepzes, ertekvaltozas eppugy beleszövódött mindennapjainkba, mint az ertekórzes, ertekstabilitas
jelensege. A tarsadalmi-törtenelmi szituacioktol Iüggóen termeszetesen az ertekstabilitas es -valtozas aranya
valtozo! Gyakori jelenseg, hogy valami valtozott bennünk vagy a külsó körülmenyekben, esetleg a Masik
emberben. Ilyenkor az ember ujbol es ujbol kerdezni kenyszerül, problemahelyzettel all szemben. A helyzetek, a
Ieladatok, az emberek ugyanis gyakorta masok, egyenibbek, mint a korabbi esetekból ismert s a mindennapi
tudatban adott tipizalasi es besorolasi lehetósegek.
AZ ÉRTÉKEK - A
TÁRSADALOM
101
40 Heller Agnes: Hipotezis egy marxista ertekelmelet kidolgozasahoz. Magvar Filo:ofiai S:emle, 5.; Uó: A s:andektol a kòvetke:menvig.
Budapest, Magvetó. 4654. p.
Ily modon erzelmi bizonytalansagok, Ieszültsegek, cselekveskenyszerek, problemahelyzetek ekelódnek a
mindennapok nyugalmaba, idóról idóre szetIeszitik azt. Uj eróIesziteseket sürget a mindennapi letIenntartas
adott szegmentuma tettekben es gondolatokban egyarant. E kenyszerekre valaszolo tetteiben az ember
akarva-akaratlanul valamivel többre jut eszközben, technologiaban, valosagismeretben. Jobban megmunkal egy
követ, elindit egy uj termelesi technologiat, IelIigyel egy növeny gyogyerejere, IelIedezi a mikroszkopot, a
tavcsövet, uj szokasokat es kötelezettsegeket intezmenyesit a csaladban, a munkaban, a kereskedelemben es igy
tovabb, anelkül hogy tudataban volna, nemcsak az elet adott kihivasara valaszol, hanem a jelenben a jövót is
Iormalja. Hiszen az ujitasok elterjedese atlagos reszeve valik egy következó kor, nemzedek mar nem kis reszben
ezek hatasara is atIormalodott mindennapjainak.
Az emberi kivancsisag, tudasvagy es a tars iranti igeny, a meltanylas iranti igeny ösztönösen is kiIejleszti es
tarsitja az elóbbi motivumokhoz az ujabbat, a hozzaertes (kompetencia) igenyet, s a kelló helytallas eseten
ennek idónkent magas izzasu, semmivel sem potolhato elmenyet. Hadd idezzem emlekezetükbe azt a hihetetlen
nagy örömöt, azt a katartikus elmenyt, amit Tarkovs:kif Rublfov cimú Iilmjeben a harangöntó Iiu erzett elete
elsó harangjanak megszolalasakor. Ugyancsak ebból a Iilmból emlekezhetünk arra a parasztra, aki legalabb egy
idóre ugy repült, mint a madar, es boldogan ismetelgette: repülök, repülök! S bar az ó öröme tragediaba
torkollott, ott es akkor, repüles közben valami olyan csodaelmenyt elt at, amit ó idezett a többiekkel együtt
eló. Ujito volt, es boldog ujito.
A valtozatossag, a tudas, a hozzaertes tipikusan olyan ertekek, amelyek objektiv tartalma nem vezethetó le a
'termeszetileg adott¨-bol, csakis a kollektive szervezett emberi viszonyulasbol, a cselekvesben szerzett
tapasztalasbol es szocialis összehasonlitasbol.
5.4.1.1.7. AZ ÉRTÉKEK TUDATOSSÁGA
Az ertektudatossag minimuma minden tarsadalomra, közössegre kötelezó. A primitiv tarsadalmakban is, ahol az
etnologusok, kulturantropologusok a szokasok vezette eletvitelt Iigyelhettek meg, az ertekelemek ezekbe a
szokasokba, ritusokba es mitoszokba szövódtek bele, meg ezekben is ki kellett hogy alakuljon egyIajta
minimalis ertektudatossag (magahoz a szokasok Ienntartasahoz valo tudatos viszony), amely e tarsadalmakban
bizonyos hagyomanyórzó szerepekhez kötódött. Ez az ertektudatossag a kesóbbi tarsadalmakban több oknal
Iogva elsósorban a tarsadalomra, törtenelemre, az ertekek heterogenitasara vonatkozo ismeretek
gyarapitasanal Iogva csak növekedhetett, es növekedett is.
Vissza kell itt utalnunk arra, hogy mit jelentettek a szokasok a primitiv tarsadalmak eleteben. A szokasok az
adott közössegben vagy törzsi tarsadalomban szinte a termeszeti erók kötelezó erejevel, termeszet adta modon
hatottak, meg nem kepeztek tudatos meggondolas es valasztas targyat az egyenek szamara. A primitiv
tarsadalmakban a szokasokba beleszövódött ertekelemek normativ Iunkcioja meg csak a csirajat kepezi a
kesóbbi normativ kötelezó elvaras, követendó mintakenti múködesnek. Ez a normativ Iunkcio akkor
erósödik Iel, amikor a tarsadalmi Ieltetelek valtozasaval megindul az individualizacio Iolyamata, vagyis
kivalnak olyan egyenek, akik celjaikban es vagyaikban különböznek, a hagyomanyoktol elteróen viselkednek,
tulajdonsagaikban es eletvezetesükben is különböznek, egyenisegekke valnak.40
A tarsadalmi erettseg, a 'Ielnóttseg¨ mindenkori lenyeges követelmenye s egyuttal ismerve is az, hogy a Ielnótt
tarsadalomba lepó egyen, csoport többe-kevesbe tisztaban legyen az adott tarsadalmi retegek, csoportok,
intezmenyek ertekviszonyaival, vagy legalabbis tajekozodni tudjon ezekben. Az ertekviszonyok a maguk
totalitasaban, tarsadalmi meretekben az egyen szamara termeszetesen kortol, kulturatol Iüggóen különbözó
mertekben attekinthetók, de az eletmodjat es elettapasztalatait közvetlenül beIolyasolo elemeik Ielismerhetók. A
tudatossag elemi minimuma nelkül nincsen ertektetelezó, ertekvezerelt emberi magatartas.
A tudatossag tehat több ertelemben is Ielmerül az ertekekkel kapcsolatban: elóször talan ugy, mint az egyen
szamara objektive adott, közvetitett tarsadalmi ertekek ismerete (a tudas roluk), masIelól mint sajat spontan
ertekvonzasainak es a taszito ertekeknek a tudatosulasa, harmadreszt mint a sajat identitas vagy a
AZ ÉRTÉKEK TUDATOSSÁGA
102
41 Feather, N.: Expectations and Actions. Expectancv Jalue Models in Psvchologv. Hillsdale, 1982, Lawrance Erlbaum 86. p.
csoportidentitas elmenyet ado tudatos ertekvalasztas mozzanata, vegül tudatossagrol beszelhetünk kinek-kinek a
szemelyes ertekei tudatos kepviseletevel, vallalasaval kapcsolatban is, kivalt konIliktusszituaciokban.
Az ertektudatossag, a hatarozott ertektudat kialakulasa sohasem izolalt Iolyamat, hanem olyan, amely kez a
kezben halad a szemely önismereti es tarsadalomismereti igenyenek Iejlódesevel es ez igeny kielegitesevel. E
tudatos reIlexivitas resze az is, hogy az ember igyekszik megismerni, milyen a viszony a tarsadalom (csoport,
intezmeny stb.) idealis ertekei es a kialakult tarsadalmi gyakorlat között. A valosagos ertekek mindig valamilyen
Iüggvenyviszonyban, több tenyezó összjatekakent ertelmezhetók. Ebben szerepet kapnak az egyen, a csoport
ertelmi-erzelmi azonosulasai reven valasztott magatartasi idealok, a szemely (csoport) önismerete es
realitaserzeke, beleertve sajat szüksegleteiról, erdekeiról, celjairol es ezek eleresenek az eszközeiról kialakitott
elkepzeleseit, tovabba ezek tarsadalmi elIogadottsagara, a normakra vonatkozo nezeteit. Ezeknek a szemelyes es
csoportertekeknek a tudata azonos is lehet mindazon ertekek ismeretevel, amelyeket a tarsadalom különbözó
intezmenyei (nevelesi-oktatasi rendszere, tömegkommunikacioja, intezmenyesitett szelekcios es büntetesi
mechanizmusai stb.) törvenyesitenek, legitimalnak, sugalmaznak es vedenek, de különbözhet is tóle. A
mindenkori tarsadalom altal kepviselt ertekek tudata szamos ideologiai es csoporthatas reven a kivanatos, a
'kell¨ (a 'legyen¨) normativ igenyevel Iogalmazodik meg, es altalaban szamos 'csatorna¨ gondoskodik arrol,
hogy ez mind az uralkodo retegek, mind mas tarsadalmi retegek szamara könnyen hozzaIerhetó legyen. Az
ertektudat azonban akar legitim, akar illegitim ertekek tudata sohasem egyedül hato tenyezó. Az ertektudati
elemeket, ideologikus ertekhatasokat minden Ielnövekvó nemzedek egybevetheti es veti is sajat mindennapi
letenek es környezetenek a tapasztalataival, sajat vagyaival, velt vagy valos erdekeivel es szüksegleteivel. Igy az
ertekorientacionak nevezett szemelyes pszichikus viszonyba ertektudati es ertektapas:talati tenyezók egyarant
belejatszanak.
Oss:efoglalva tehat az ertekek meghatarozasara tett kiserletünket: az ertekek olyan elvont, kulturaIüggó eszmei
objektivaciok, sót objektivacios rendszerek, amelyekben a legszelesebb ertelemben vett dolgok os:talvainak az
emberi tevekenyseg es eletvitel szempontjabol Ielismert vagy tulajdonitott felentosege targyiasult nyelvi es
egyeb szimbolikus Iormaban. Az ertekek a tarsadalmi tajekozodas eredmenyei es tovabbi eszközei. Az ertekek
mindenkeppen az emberi aktivitassal kapcsolodnak össze, akar a targyi munkajellegú tevekenysegról, akar a
szemelyközi kapcsolatok szabalyozasaban szerepet jatszo ertekekról van szo. Az ertekek leteben szinte
elvalaszthatatlanul összeIonodik az objektivitas es a szubjektivitas. Az ertekek kialakulasa es lete az emberi leny
'nyitottsagaval¨, intencionalitasaval, tevekenysegenek tudatosithatosagaval es szandekos iranyithatosagaval,
valamint az ember tarsas leny mivoltaval, egymas iranti szüksegleteivel Iügg össze.
Pszichologiai szempontbol az ertekek altalanos motivumosztalyok, amelyek a 'kell¨, a 'legyen¨ normativ
minósegevel es kivanatossagaval rendelkeznek. Rejtett vagy nyilt normativ jellegükból adodoan elvileg
standardkent szolgalnak a gondolat es cselekves iranyitasahoz, helyzetek, eszközök es celok megitelesehez.41
Az ertekek ilyen altalanos motivumosztalyokkent, melyek elvont kognitiv strukturakban rögzültek, jelölik ki a
dolgok, esemenyek, helyzetek törteneseit es szereplóit, ruhazzak Iel azt jelentóseggel (valenciaval) vagy Iosztjak
meg ezeket a lehetseges jelentósegüktól. Ezert is tekintettük az ertekkepzetek szervezódeset pragmatikus, azaz a
gyakorlati elettel es tevekenyseggel kapcsolatos felentess:erve:odesnek es jelentestanulasnak.
(.)
****
5.5. MARTIN FISHBEIN
5.5.1. AZ ATTITÛD ÉS A VISELKEDÉS PREDIKCIÓJA
Több mint hetvenöt evi attitúdkutatas utan meg mindig igen keves megbizhato adat tamogatja ha egyaltalan
tamogatja azt a hipotezist, hogy egy egyennek valamely targgyal szembeni attitúdje lehetóve teszi, hogy
MARTIN FISHBEIN
103
megjosoljuk, hogyan Iog viselkedni az illetó azzal a targgyal kapcsolatban. Valojaban, az a keves bizonyitek,
ami azt tamasztja ala, hogy barmi kapcsolat is Iennall attitúd es viselkedes között, olyan tanulmanyokbol
szarmazik, amelyek arra mutatnak, hogy egy szemely hajlamosabb az attitúdjet a viselkedesehez igazitani, es
nem olyan tanulmanyokbol, amelyek azt mutatjak ki, hogy a viselkedes az attitúd Iüggvenye (peldaul Cohen
1960, Gerard 1965, Landy 1966).
En azt allitom, hogy mi pszichologusok naivak voltunk, amikor arra törekedtünk, hogy megertsük es
tanulmanyozzuk az attitúd es a viselkedes között Iennallo kapcsolatot. Leggyakrabban azt kisereltük meg, hogy
egy bizonyos viselkedest az attitúd valamilyen merese alapjan megjosoljunk, s igen keves vagy semmilyen
összeIüggest nem talaltunk e valtozok között. Megis hajlamosabbak voltunk arra, hogy e kudarcert a
meróeszközeinket okoljuk vagy az attitúdról alkotott deIinicionkat vagy mindkettót, semhogy megkerdójeleztük
volna azt az alapIeltetelezesünket, hogy az attitúd es a viselkedes között szoros kapcsolat van. IlyenIorman az
attitúd Iogalma, mely kezdetben egy relative egyszerú es egydimenzios Iogalom volt, s az aIIektusok
mennyisegere vonatkozott egy bizonyos pszichologiai targy mellett vagy ellen, atalakult egy komplex,
többdimenzios, aIIektiv, kognitiv es konativ tenyezóket egyarant magaban Ioglalo Iogalomma.
Bar ez a szemlelet sokat lenditett az uj tipusu kutatasokon, pontosabban szolva azon, hogy jobban megertsük a
kapcsolatot a velekedes es az attitúd között (vagyis kognitivitas es aIIektus között), s bar ez nemregiben
elvezetett az attitúd es a viselkedesi szandek (aIIektivitas es konativitas) közötti kapcsolat vizsgalatahoz is,
megsem jarult hozza legjobb tudomasom szerint valami nagy mertekben ahhoz, hogy az attitúd es a viselkedes
között levó speciIikus összeIüggeseket megertsük.
5.5.1.1. AZ ATTITÛD FOGALMA
Mielótt azonban Iigyelmünket ezekre az összeIüggesekre iranyitjuk, tekintsük at röviden az attitúd Iogalmat. A
leghelyesebb talan egy rövid es szelektiv törteneti attekintessel kezdeni. 1935-ben Gordon Allport Ielülvizsgalta
az attitúdteoria es -kutatas egesz területet. Több mint szaz különbözó attitúddeIinicio attekintese utan Allport
ugy talalta, hogy a legtöbb kutato alapvetóen megegyezik abban, hogy az attitúd tanult prediszpozicio valamely
targgyal vagy targyaknak egy osztalyaval szembeni valaszreakcio következetesen kedvezó vagy kedvezótlen
modjat illetóen. Ramutatott tovabba, hogy ez a kettósseg az attitúd iranyulasaban (a kedvezó, illetóleg a
kedvezótlen) gyakran ugy szerepel, mint a Iogalom legjellemzóbb vonasa. Tehat az attitúdöt ugy Iogtak Iel, mint
egy egyszerú egydimenzios Iogalmat.
De ahogy Allport megjegyzi, az erre az attitúdkoncepciora alapozott kutatas nem volt eredmenyes a viselkedes
predikciojara nezve, s szerinte az egydimenzios szemlelet tulegyszerúsitett. Valoban Allport szemszögeból
nezve ket ember hasonlokeppen kedvezóen viszonyulhat egy targyhoz, megis különbözókeppen erezhetnek a
targy egyes összetevóivel vagy vonasaival szemben. Peldaul ket ember egyIorma joindulatot erezhet az egyhaz
irant, de egeszen különbözókeppen erezhet az egyhaz egyes vonasaival vagy gyakorlataval szemben.
Hasonlokeppen, ket ember egyIorman a valtozas mellett lehet, de ugyanakkor nem egyeznek meg egy
reIormmozgalom kiviteli modjaban. Igy Allport szerint, bar ket ember ugyanolyan Ioku erzelemmel viseltethetik
egy targy irant, kvalitative különbözhetnek egymastol hozza valo attitúdjükben. Nyilvanvalo Iolytatja , hogy
az egyik ok, amiert nem tudjuk megjosolni a viselkedest az attitúdból, az, hogy a mi attitúdmereseink
egydimenziosak, es nem veszik szamitasba az attitúdnek ezt a kvalitativ termeszetet.
Allport ezert döntött az attitúd kvalitativ termeszetenek tekintetbevetele mellett. Allport ellenveteset azonban
nem kiserte ezeknek a kvalitativ különbsegeknek a meresere alkalmas technika, s ez reszben megmagyarazhatja,
miert talalt az ellenvetes süket Iülekre. Valoban, hogy Iolytassuk Allport attekinteset, a kutatok tovabb Iolytattak
az attitúd egyetlen jellemzóvel valo mereset, ami lenyegeben a targgyal szemben megnyilvanulo kedvezó vagy
kedvezótlen egydimenzios skalan helyezte el a valaszolot. Sót erdemes megjegyezni, hogy a ket legnagyobb
attitúdmeró eszköz, amelyet Allport beszamoloja ota bevezettek (a Guttmann-skala es a szemantikus
diIIerencial), kiIejezetten egydimenzios adatok nyeresere szolgalt. Mindamellett a viselkedes predikcioja
alapvetó koncepcio maradt, es megoldatlan problema.
AZ ATTITÛD FOGALMA
104
Azt gondolom, hogy a masodik nagyobb lepes akkor törtent, amikor Leonard Doob (1947) Ielvetette, hogy
valoszinúleg nincs semmiIele egy az egyhez relacio az attitúd es a viselkedes között. Doob velemenye nagyon
nyilvanvalo volt, s meglepó, hogy olyan keves Iigyelmet szenteltek neki.
Lenyegeben Doob ervelese a következó volt: az attitúd tanult prediszpozicio a valaszreakciora; ez annyit jelent,
hogy ez egy megtanult, közbeiktatott valasz (rg). Ily modon valakinek meg kell tanulnia az attitúdöt egy
hozzavetóleges prediszpoziciot valamely adott targgyal szemben. De ha valaki egyszer megtanult egy attitúdöt,
azt is meg kell tanulnia, milyen valaszt dolgozzon ki melle vagyis nem letezik veleszületett kapcsolat az
attitúd es a viselkedes között; meg meg kell tanulni egy viselkedesbeli valaszt is. Ket ember megtanulhatja, hogy
ugyanez az attitúdje legyen egy adott stimulussal szemben, megis, azt is megtanulhatjak, hogy különbözó
valaszreakciot adjanak a megtanult attitúd mellett.
Peldaul ket diak megtanulhat egyIorman pozitivan erezni egy adott oktatoval/tanarral szemben. Tovabba ez az
erzes kivalthatja kezdetben ugyanazt a nyilt valaszreakciot mindket diakban (peldaul keresztneven szolitjak az
oktatot/tanart). Doob szemszögeból nezve annak a valoszinúsege, hogy ez a viselkedes Iennmaradt, attol a
megerósitestól Iügg, amelyet a diakok a valaszreakciojukra kapnak. Peldaul az egyik diakkal kapcsolatban az
oktato/tanar mondhatja: 'Helyes, nagyon örülök, hogy vegre elhatarozta, hogy abbahagyja ezt az ostoba
proIesszorosdit¨, mig ugyanakkor azt mondhatja a masiknak, hogy: 'Jobb szeretnem, ha nem szolitana a
keresztnevemen.¨ Ha ez lenne a helyzet, Doob teoriaja szerint megjosolhatjuk, hogy az elkezdett viselkedes
Iolytatodnek az elsó diaknal, a masodiknal viszont nem.
Bizonyos problemak nyilvanvaloan adodhatnak ezzel a megközelitessel. Pontosabban, lehetseges, hogy a
megerósites eredmenyekent a diakoknak az attitúdje is különbözókeppen alakul egy idó mulva az
oktatoval/tanarral szemben. Megis, meg ha ez lenne is a helyzet, a lenyeges pont az, hogy Doob egy esszerú
reszIeleletet nyujtott, vagy legalabbis megközelitette a valaszt arra a kerdesre, hogy mi a kapcsolat attitúd es
viselkedes között. Sajnos Doob Ió tetelet nemcsak hogy nem Iogadtak el, hanem ez tenylegesen valami
'bumeranghatast¨ idezett eló. Chein (1948) Doob cikkeról irt kritikajaban lenyegeben azt köszöni meg
Doobnak, hogy ramutatott, mi a helytelen az attitúdökre vonatkozo mereseinkben es deIinicioinkban. Valoban,
mondja Chein, Doob ramutatott, hogy ket ember erezheti ugyanazt az aIIektusmennyiseget egy targgyal
szemben, de különbözókeppen viselkedhetik azzal a targgyal kapcsolatban, vagy különbözóen velekedhetik
arrol, mit kellene tenni az illetó targgyal, vagy ez is, az is Iennall. Ebból viszont az derül ki, hogy mivel az
attitúd 'akciokomponense¨ különbözó, ezen emberek attitúdje is különbözó kell hogy legyen. Hasonlokeppen,
Iolytatja Chein, ket ember egyIorman kedvezóen viszonyulhat egy targyhoz, de különbözó ismeretei lehetnek
rola; különbözókeppen velekedhet vele kapcsolatban. Ez esetben ezeknek az embereknek ismet különbözó
attitúdjük kell hogy legyen. Egy attitúdnek tehat több komponense van. Nos, ez nem az elsó eset volt, sem az
utolso, hogy egy többtenyezós deIiniciot vetettek Iel. Valoban, ha elóveszünk barmilyen szocialpszichologiai
tankönyvet, abban az attitúdöt jelenleg mint olyan Iogalmat deIinialjak, amely aIIektiv, kognitiv es konativ
tenyezóket tartalmaz.
Ezzel szemben en magam elónyben reszesitem Thurstone-t (1931), követve azt a nezópontot, amely az attitúdöt
mint egy viszonylag egyszerú, egydimenzios Iogalmat Iogja Iel, mint 'aIIektusoknak egy mennyiseget egy
pszichologiai targy mellett vagy ellen¨. A velekedeseket es a viselkedesi intenciokat sem tekintem az attitúd
reszjelensegeinek, hanem szivesebben deIinialom ezeket olyan önallo jelensegeknek, melyek kapcsolatban
allnak az attitúddel. Meg pontosabban ugy tekintem a velekedeseket es a viselkedesi intenciokat, mint az egyen
attitúdjenek meghatarozoit vagy következmenyeit. Ahogy arra Green (1954) ramutatott, az attitúdIogalom egy
hipotetikus valtozo abbol a szamos allitasbol es cselekvesból absztrahalva, amelyet egy egyen produkal egy
adott targgyal kapcsolatban. Ilyen modon nem ugy tekintenem a targyra vonatkozo allitasokat (vagyis a
velekedeseket) es az azokrol a cselekvesekról valo allitasokat, amelyeket valaki vegre szandekszik hajtani a
targgyal kapcsolatban (vagyis a viselkedesi intenciokat), mint az attitúd reszet vagy magat az attitúdöt, hanem
ugy erzem, hogy ezeket az allitasokat leginkabb ugy kell tekintenünk, mint az egyen attitúdjenek a mutatoit.
Az egyik erv az egydimenzios nezópont mellett pragmatikus. Ha valaki az attitúd többtenyezós szemleletet
Iogadja el, ez azt implikalja, hogy barmely szemely attitúdje egy targgyal szemben harom különbözó dimenzio
AZ ATTITÛD FOGALMA
105
menten harom különbözó poziciora parcellazodnek Iel. Azok az operaciok azonban, amelyekkel az attitúdöt
merjük, többnyire egyetlen olyan merószamot szolgaltatnak, amely nem kepes eleg preciz modon visszatükrözni
e harom különbözó tenyezót. Ugy all a helyzet, hogy azok, akik 'attitúdskalakat¨ konstrualnak, nemigen allitjak,
hogy az ó meróeszközük harom tenyezót mer; ehelyett altalaban azt allitjak, hogy ez a skala az emberek
ertekeleset vagy aIIektusat jelzi egy targgyal vagy Iogalommal szemben. Igy bar az attitúdöt gyakran mondjak
haromtenyezós Iogalomnak, altalaban megiscsak az ertekeles vagy az 'aIIektiv tenyezó¨ az, amelyet mernek, s
amelyet a kutatok ugy kezelnek, mint az attitúd lenyeget.
Azonkivül nyilvanvalo, hogy ez az egyetlen 'aIIektiv¨ mutato nagymertekben összeIügg az egyennek a targyrol
valo velekedeseivel. Rosenberg (1956, 1960), Zajonc (1954), Fishbein (1963 1965a, 1965b) es masok kutatasai
kimutattak, hogy egy egyen attitúdje (vagy aIIektusa) valamely targgyal szemben a targyrol alkotott
velekedeseinek a Iüggvenye (lasd a valoszinúseget vagy valoszinútlenseget annak, hogy a targy kapcsolatban
van egy mas targgyal, ertekkel, Iogalommal vagy cellal), valamint a velekedesek ertekeló aspektusainak (azaz a
szoban Iorgo Iogalom ertekelesenek) a Iüggvenye.
Raadasul, ahogy Fishbein ramutatott, ha jol szemügyre vesszük, a legtöbb standardizalt attitúdmeró eszköz is azt
demonstralja, hogy az egyetlen aIIektiv merószam, amelyet nyernek, valojaban az alany velekedeseinek es a
velekedesek ertekeló aspektusainak Iigyelembeveteleból ered. Peldaul a Thurstone- vagy a Likert-Iele skalaban
az alanyt velekedesekre vonatkozo allitasok sorozataval szembesitik. Mindket esetben az attitúdmutato indexe a
valaszolo szemely velekedeseit veszi tekintetbe (minden egyes allitassal szembeni helyesleset vagy elutasitasat),
vagy ahogy Green megIogalmazza, az eredmeny az attitúd targyara vonatkozo szamos allitasbol jön letre.
Hasonlokeppen a Bogardus-Iele Szocialis Distancia Skala egyetlen 'aIIektiv¨ merószama az egyen viselkedesi
intencioinak es azok ertekeló aspektusainak Iigyelembevetelen alapul.
Ily modon az en szemszögeból nezve, ez a hipotetikus valtozo, amelyet mi 'attitúd¨-nek nevezünk, merhetó akar
a velekedesek, akar a viselkedesi intenciok Iigyelembevetelevel, akar ugy, hogy megkisereljük megragadni
magat az ertekelest (peldaul olyan eszközökkel, mint a Szemantikus DiIIerencial). Ugy túnik, hogy ezek a
különbözó tipusu eszközök vagy megközelitesek ugyanazt a dolgot kiserlik meg merni; mindegyik arra
törekszik, hogy eljusson egyetlen merószamhoz, amelyik azt Iogja reprezentalni, hogy milyen kedvezóen vagy
kedvezótlenül viszonyul az egyen a szoban Iorgo attitúdtargyhoz.
5.5.1.2. KAPCSOLATOK AZ ATTITÛD ÉS EGYÉB JELENSÉGEK
KÖZÖTT
Az attitúd egydimenzios szemleletenek elIogadasa nem jelenti azt, hogy nem kell tudomast vennünk a
kognitivitasrol es a konativitasrol. Ebból inkabb az következik, hogy a velekedeseket es a viselkedesi
szandekokat külön kell tanulmanyozni mint Iüggetlen jelensegeket, amelyek kapcsolatban lehetnek az attitúddel
es a viselkedessel. Igy nem egyszerúen az attitúd es a viselkedes közötti kapcsolatokat kell kutatnunk, hanem
legalabb negy dolgot kell tekintetbe venni: az attitúdöket, a velekedeseket, a viselkedesi intenciokat es a
viselkedest. Tehat az, hogy meg kell vizsgalni a kölcsönös összeIüggeseket e negy Iogalom mindegyike között.
Bar jelentós elórehaladas törtent a velekedesek es az attitúd közötti kapcsolatok megertese teren, igen keves
törtent az iranyban, hogy a velekedesek es a viselkedesi intenciok közötti kapcsolatokat kutassak, vagy e harom
tenyezó barmelyikenek magaval a viselkedessel valo kapcsolatat. E tanulmany tovabbi reszeben ezeknek az
összeIüggeseknek egynemelyikevel kivanok Ioglalkozni.
5.5.1.3. A VÉLEKEDÉSEK ÉS ATTITÛDÖK KÖZÖTTI
KAPCSOLATOK(VAGYIS: KOGNITIVITÁS ÉS AFFEKTUS)
Ahogy mar emlitettem, ugy túnik, hogy ma mar majdnem vegsó bizonyossaggal tudjuk, hogy egy szemely
attitúdjet valamely targgyal szemben a targyrol alkotott velekedesei, valamint e velekedesek ertekeló aspektusai
Iüggvenyekent Ioghatjuk Iel. (Lasd annak a valoszinúseget, hogy a targy speciIikus kapcsolatban van valamely
KAPCSOLATOK AZ ATTITÛD
ÉS EGYÉB JELENSÉGEK
106
mas targgyal, ertekkel, Iogalommal vagy cellal; illetve az alany attitúdjet es ertekeleset a szoban Iorgo targgyal
szemben.)
Meg kell jegyeznünk azonban, hogy bar ez a bizonyossag komoly tampontot jelent annak az altalanos
hipotezisnek a Ielallitasara, hogy egy egyen attitúdje valamely targgyal szemben a targyrol valo velekedeseinek,
valamint azok ertekeló aspektusainak a Iüggvenye, ez nem azt jelenti, hogy minden adott viselkedes korrelalni
Iog az attitúddel. Valoban, ez a kapcsolat velekedesek es attitúdök között arra utal, hogy egy egyennek
valoszinúleg lesznek a sajat attitúdjevel 'inkonzisztens¨-nek túnó velekedesei is. Ahogy erre Fishbein
ramutatott: 'Bar minden velekedes sugall egy attitúdöt, az attitúd maga hitelesen csak az egyen szamos
velekedesenek tekintetbevetelevel absztrahalhato.¨ Igy, mig egy egyen attitúdje nagy Iokban korrelalni Iog
szamos velekedesere alapozott becslessel, ugyanez semmilyen vagy eppen negativ korrelaciot mutathat, ha
egyetlen, izolalt velekedeset nezzük. Bar ennek a tetelnek a kiterjesztese a különbözó
'konzisztenciaelmeletekre¨ tulmegy a jelen tanulmany hataskören, megis meg kell jegyeznünk, hogy ez a
szemlelet azt is sugalmazza, hogy nem jelent Ieltetlenül 'inkonzisztenciat¨ az egyent illetóen, ha a) az attitúdje
kedvezó valamely 'targgyal¨ szemben, s ugyanakkor b) ugy veli, hogy a 'targynak¨ vannak negativ jellemzói,
tulajdonsagai vagy attributumai is.
Folytatva a 'konzisztenciaelmeletekre¨ vonatkozo implikaciokat, a szoros kapcsolat velekedesek es attitúdök
között azt is megmagyarazza, miert nem sikerült sok kutatonak megtalalni a kapcsolatot az attitúdök es a
viselkedes között; az attitúd gyakran alkalmatlan arra, hogy merjek. Peldaul sok esetben megmertek egy egyen
attitúdjet szemelyek vagy targyak egy osztalyaval szemben, es ennek az attitúdnek az alapjan probaltak
megjosolni az egyen viselkedeset az illetó osztaly egy egyedi tagjaval szemben.
Igy gyakran merik az alany attitúdjet 'a¨ negerekkel szemben, s azutan megkiserlik megjosolni a viselkedeset
egy bizonyos neger egyennel kapcsolatban. De nagyon valoszinútlen, hogy az alany velekedese erról a konkret
neger egyenról meg csak hasonlo is lenne a negerekról 'altalaban¨ vallott velekedesehez. Vilagosabban, ha egy
alanyt Ielkernek, hogy irjon le 'egy negert¨, egeszen mas valaszokat ad, ha Martin Luther Kinget vagy ha
Cassius Clayt kell leirnia. Mivel a velekedesei ezekról a stimulusokrol különböznek, az iranyukban valo
attitúdje is különbözik. Valojaban az egyetlen ok, amiert meg a minimalis korrelaciot is megkaptak bizonyos
esetekben, valoszinúleg az a teny volt, hogy az illetó stimulust jelentó szemelyról alkotott egyik velekedes az
volt, hogy 'ó neger¨, es ez a tenyezó eleg sulyos leven, jelentósen hozzajarult az attitúd kialakulasahoz. De meg
ez sem következik be mas olyan stimulusszemelyekkel szemben, akiket nem lehet könnyúszerrel azonositani
mint egy adott csoport tagjait (peldaul zsidok, katolikusok stb.). Nagyon nyilvanvalonak latszik, hogy a
viselkedes predikciojanak a lehetósege az attitúd alapjan gyakorlatilag nulla, legalabbis addig, amig el nem
kezdjük a megIeleló stimulussal szembeni attitúdök mereset.
A problema azonban gyakran meg komplexebb. Peldaul gyakran azzal a Ieladattal allunk szemben, hogy
megjosoljunk különbözó tipusu szociometriai valasztasokat. Igy meg kell probalnunk megjosolni, hogy egy
bizonyos csoporttag melyik mas csoporttagokat Iogja valasztani baratokkent vagy munkatarsakkent. Bales
(1958) kutatasa nyilvanvaloan kimutatta, hogy az a szemely, akit a legjobban tudnank szeretni es az, akivel a
legszivesebben dolgoznank együtt, rendszerint ket különbözó ember. Ez implikalja azt is, hogy az attitúd egy
szemellyel mint munkatarssal szemben teljesen különbözó lehet az ugyanazzal a szemellyel mint barattal valo
sajat attitúdünktól. Ebben nincs semmi meglepó, ha egy egyent megkernenek, hogy irjon le egy bizonyos
szemelyt mint kartyajatekost, egeszen mas összetetelben adna meg a rola alkotott velekedeset, mint ha arra
kernek, hogy ugyanarrol a szemelyról mint munkatarsrol adjon leirast. Ily modon az attitúd es a viselkedes
közötti kapcsolat megertese Iele tett elsó lepes az, hogy megertsük az attitúdök es a viselkedes között Iennallo
kapcsolatokat, elóször is azzal kell kezdenünk, hogy a megIeleló stimulusokkal szembeni attitúdöket merjük
azokkal a viselkedesekkel kapcsolatban, amelyeket meg akarunk josolni.
5.5.1.4. AZ ATTITÛD ÉS A VISELKEDÉSINTENCIÓK KÖZÖTTI
KAPCSOLATOK (VAGYIS: AFFEKTUS ÉS KONATIVITÁS)
Ujabb tanulmanyaikban Triandis es munkatarsai (peldaul Triandis Davis 1964; Fishbein 1964;
AZ ATTITÛD ÉS A
VISELKEDÉSINTENCIÓK
107
TriandisFishbeinHallTanakaShanmugan 1967) az attitúd 'viselkedesi¨ vagy 'konativ¨ tenyezójet kutatjak.
Triandis kialakitott egy Viselkedesi DiIIerencialnak nevezett meróeszközt. Ez az eszköz viselkedesi allitasok
egy sorozatabol all (peldaul 'elIogadni mint intim baratot¨, 'horgaszni menni vele¨, 'csodalni az eszmeit¨ stb.),
ezek a Bogardus-Iele (1925) Szocialis Distancia Skalahoz hasonloak. A valaszolot arra kerik, hogy jelölje meg
(rendszerint egy kilencIoku skalan) azt a Iokot, mennyire 'akarna¨ vagy 'nem akarna¨ belemenni ezekbe a
viselkedesekbe az adott stimulusszemellyel kapcsolatban. Regenyek tartalmi analiziseból nyert viselkedesek
nagy csoportjabol kiindulva, Triandis kezdetben egy Ielületi analizis alapjan valasztotta ki a viselkedesi
egysegeket, es kesóbb csökkentette le az egysegek szamat Iaktoranalizis segitsegevel. ÖsszeIoglalva,
nagyszamu ilyen egyseg interkorrelacios matrixainak Iaktoranalizise (melyet több különbözó tanulmanybol
nyertek, különbözó viselkedesi egysegeket es különbözó stimulusokat alkalmazva) öt alapvetó egysegnyalabot
eredmenyezett. Ezek az egysegek ugyanis mindig összekapcsolodni latszanak abba az öt tipusba, amelyet az 1.
tabla:aton bemutatunk.
Nyalab Tipusos egysegek
1. Hazassagi Szeretnek: talalkara menni vele,
egymasba szeretni,
összehazasodni.
2. Csodalat Szeretnem: a jellemet csodalni,
hinni neki,
az elgondolasat csodalni,
dicserni a javaslatait.
3. Szocialis distancia Szeretnem: a klubomba,
ha nem lenne a
szomszedom,
elIogadni mint közeli
hozzatartozot
hazassagon keresztül.
4. Baratsag Szeretnem: elIogadni mint bizalmas
baratot,
egyenlókent kezelni,
együtt lenni vele.
5. Ala- es Iölerendeles Szeretnek: a parancsnoksaga alatt
lenni,
megvalasztani egy politikai
tisztsegre,
beosztottamkent kezelni,
AZ ATTITÛD ÉS A
VISELKEDÉSINTENCIÓK
108
dolgozni nala.
1. táblázat - Egységnyalábok a Viselkedési Differenciálban
Meg kell jegyezni, hogy az intencioknak ezt az öt tipusat nem ugy kezelik, mint a viselkedesi intenciok
különbözó dimenzioit, kizarolag mint nyalabokat vagy tipusokat. Ezek a különbözó nyalabok különbözó
modokon jarnak együtt (peldaul barmely adott Iaktoranalizisben rarakodhatnak ugyanazokra vagy különbözó
dimenziokra), ez nagymertekben Iügg azoknak a stimulusszemelyeknek a tipusatol, akikre vonatkoznak. Peldaul
az egyik tanulmanyban a csodalat es a baratsag egysegei ugyanahhoz a tenyezóhöz kapcsolodnak, mig a
szocialis tavolsagra es az alarendeltsegre vonatkozo intenciok egy masodik tenyezóhöz kapcsolodhatnak. Egy
masik tanulmanyban a csodalattal es az alarendeltseggel kapcsolatos intenciok ugyanahhoz a tenyezóhöz
kapcsolodnak, mig a baratsag es a szocialis tavolsagra vonatkozo egy masodik tenyezóhöz. Igy, bar Triandis
lenyegeben kiszúrte a viselkedesi intenciok öt különbözó atlagos tipusat, tisztazni kell, hogy ez az öt tipus
rendszerint nem Iüggetlen egymastol, tovabba hogy ezeknek a kapcsolata egymassal nagymertekben Iügg annak
a stimulusszemelynek a tipusatol, akire vonatkozik.
Most mar a viselkedesi intenciok öt tipusa es az attitúd (vagyis az aIIektus) közötti kapcsolatra iranyitva
Iigyelmünket, elóször is meg kell jegyezni, hogy mivel ezek a viselkedesi intenciok különbözókeppen
korrelalnak egymassal, különbözókeppen viszonyulnak az attitúdhöz is. Igy az egyik tanulmanyban az attitúd
magasabb korrelaciot mutathat a baratsagi intenciokkal, mint a szocialis tavolsagra vonatkozokkal, mig egy
masik tanulmanyban ezek az adatok eppen Iorditva szerepelhetnek. Altalanosan szolva megis szamos tanulmany
eredmenyei arra latszanak utalni, hogy az attitúdök a legerósebben korrelalnak a csodalatra es baratsagra
vonatkozo intenciokkal (r ÷ 0,55), mersekelten korrelalnak az alarendeltsegre es a szocialis tavolsagra
vonatkozo intenciokkal (r ÷ 0,35), es legkevesbe korrelalnak a hazassagi intenciokkal (r ÷ 0,15).
Mig az attitúd es a különbözó tipusu viselkedesi intenciok közötti korrelaciok jelentósen varialnak, az attitúd es
a viselkedesi intenciok summaja között viszont allandonak es magasnak mutatkozott a korrelacio (r ÷ 0,70).
Eppen ugy, ahogy barmely adott velekedes nem kell hogy korrelaljon az egyen attitúdjevel, ugyanugy barmely
adott viselkedesi intencio (peldaul 'Ezt a szemelyt valasztanam politikai tisztsegre¨), vagy barmelyik tipusu
viselkedesi intencio (peldaul alarendelesi-Iölerendelesi intenciok) sem kell hogy korrelaljon az egyen
attitúdjevel. Megis, ha egy egyen viselkedesi intencioinak a teljesseget (vagy legalabbis szeles skalajat) vesszük
tekintetbe, jo attitúdbecsleseket nyerhetünk. Erre a pontra rövidesen visszaterünk; de elóször erdemes
megemliteni, hogy Doob ervelese leginkabb a viselkedesi intenciokkal es magaval a viselkedessel kapcsolatban
allja meg a helyet.
Konkretabban, ha megnezzük, mi törtent delen, vilagos kepet nyerhetünk rola, mire utalt Doob. Az 1964-es
Polgarjogi Törveny es különbözó jogi hatarozatok a deli allamok lakosai közül igen soknak a viselkedesi
intencioira es viselkedesere mely hatast gyakoroltak. Ha ma megkerdeznek, sok deli egyen azt valaszolna, hogy
ó beengedne a negereket a szallojaba, a motelokba vagy a vendeglóbe. (Es valoban, a negereket beengedtek
különbözó olyan helyekre, amelyekben korabban nem szolgaltak ki óket.) De en megis nagyon ketelkednek, ha
barki is azt allitana közülük, hogy ezek az egyenek ezaltal az attitúdjüket is megvaltoztattak a negerekkel
szemben.
Ahogy Doob ramutatott, a viselkedesi intenciok (ugyanugy, ahogy a nyilt viselkedesek) kaphatnak mind pozitiv,
mind negativ megerósitest. Ha a mi kezdeti viselkedesi intencioink vagy viselkedeseink mindig pozitiv
megerósitest nyertek, valoszinúleg mindig egyertelmú összeIüggest Iogunk talalni attitúd es viselkedesi
intenciok között. De a viselkedesi intenciok nem mindig kapnak pozitiv megerósitest; valojaban gyakran kapnak
negativat. Raadasul mi gyakran pozitiv megerósitest kapunk olyan viselkedesi intenciokkal kapcsolatban,
amelyek inkonzisztensek az attitúdjeinkkel. Ismetlem, azt gondolom, hogy mindnyajan sok idevonatkozo peldat
lathatunk manapsag a deli allamokban.
AZ ATTITÛD ÉS A
VISELKEDÉSINTENCIÓK
109
Mielótt tovabbmennenk, egy pontot tisztazni kell. Nevezetesen: bar mindaz, amit az attitúd es a viselkedesi
intenciok közötti kapcsolatrol elmondtunk, ervenyes az attitúdnek es maganak a viselkedesnek a kapcsolatara is,
ez ennek ellenere nem implikalja, hogy barmilyen megadott kapcsolat lenne a viselkedesi intenciok es a
viselkedesek között. Ahogy alabb latni Iogjuk, a korrelacio merteket a viselkedesi intencio es a viselkedes
között nagy Iokban determinalja a szoban Iorgo viselkedesi intencio speciIicitasa. Valoban mindaz, amit Ientebb
az attitúdök es a viselkedesi intenciok közötti kapcsolatrol elmondtunk, alkalmazhato a viselkedesi intenciok
Triandis-Iele öt tipusa es a nyilt viselkedesek közötti kapcsolatokra is.
Ez Iontos, mivel nem gondolom, hogy a viselkedesi intencioban bekövetkezett valtozas szüksegszerúen az
attitúd megvaltozasahoz vezet, hacsak nem kiseri a viselkedesi intencio valtozasat magaban a viselkedesben
beallo valtozas is. Ez annyit jelent, hogy a viselkedesben bekövetkezó valtozas a kapcsolatoknak egy uj
sorozatat implikalja az egyen es az attitúdtargy között. Ez vezethet el azutan az attitúd targyara vonatkozo uj
velekedesek megtanulasahoz, s ez maganak az attitúdnek a valtozasahoz. De ezek a viselkedesek nem
tanulhatok meg egyik naprol a masikra, s igy az attitúd megvaltozasa joval elmaradhat a viselkedesben
mutatkozo valtozas mögött.
Ily modon, bar az egyen attitúdje eredendóen beIolyasolja a viselkedesi intenciokat, es kapcsolatban van
specialis viselkedesi intenciokkal (vagy specialis viselkedessel), ez a kapcsolat Iennmarad vagy nem marad
Ienn, aszerint, hogy milyen termeszetú es milyen menetrend szerinti megerósites kapcsolodott a viselkedesi
intenciokhoz. Tovabba elteróen a velekedesben beallo valtozastol, amely azonnal letrehoz egy attitúdvaltozast
is, a viselkedesi intencioban beallo valtozas nem Iog egyben attitúdvaltozast is letrehozni, csak oly modon, hogy
a viselkedesi intencio valtozasa a viselkedes megvaltozasahoz es igy az attitúd targyarol valo velekedes
megvaltozasahoz vezethet.
Ezert a viselkedesi intenciokat Iüggetlen jelensegeknek kell tekintenünk, nem pedig az attitúd reszenek.
Ahogyan a velekedesek Iigyelembevetele (azaz a kognitiv tenyezóe) egyetlen mutatot hoz letre, amely azt jelzi,
hogy mennyire kedvezóen vagy kedvezótlenül viszonyul az egyen az attitúd targyahoz, hasonlokeppen van ez a
viselkedesi intenciok (azaz a konativ tenyezó) Iigyelembevetelekor. Vagyis, ahogy korabban mar emlitettük,
egy egyen attitúdje barmely targgyal szemben megragadhato maganak az aIIektusnak vagy az ertekelesnek a
meresevel, velekedeseinek vagy viselkedesi intencioinak tekintetbevetelevel, vagy mindezeknek a kombinacioja
utjan.
Ugy túnik, hogy az attitúd többtenyezós szemlelete Ielrevezetó es nem helytallo. Valojaban az attitúd
egydimenzios szemleletevel szemben Ielhozott Ió kritikaval ellentetben, az a bizonyos egyetlen 'aIIektiv¨
mutato egy bizonyos ertelemben szamitasba veszi es visszatükrözi egy egyen velekedeseit es viselkedesi
intencioit is. Bar ket embernek ugyanazok lehetnek az attitúdjei, ezek az attitúdök különbözó velekedeseken
alapulhatnak es különbözó viselkedesi intenciokhoz Iúzódhetnek. Ahogy a többtenyezós elmelet hivei
ramutattak, ez lehet az egyik Ió ok, amiert az attitúdök nem korrelalnak a viselkedessel. De en itt azzal szeretnek
ervelni, hogy ez nem azert van igy, mert az attitúdmeresek alkalmatlanok vagy tökeletlenek. Sokkal inkabb
azert, mert az attitúd hipotetikus valtozo, egy egyen viselkedeseinek, viselkedesi intencioinak es adott targyra
iranyulo cselekveseinek telfessegebol absztrahalva. Ezert lehetseges, hogy barmely velekedes, viselkedesi
intencio vagy viselkedes nem korrelal vagy eppen negative korrelal az illetó attitúdjevel. Eppen ezert azt
javaslom, hogy bizonyos velekedeseket vagy azok osztalyait, bizonyos viselkedesi intenciokat vagy azok
tipusait ne az attitúd reszekent kezeljük, inkabb ugy tanulmanyozzuk ezeket, mint teljes jogu tenyezóket,
amelyek az attitúdhöz hasonloan Iel is lephetnek, meg nem is, egy speciIikus viselkedes meghatarozoikent.
5.5.1.5. AZ ATTITÛD ÉS VISELKEDÉS KÖZÖTTI KAPCSOLATOK
(VAGYIS: AFFEKTUS ÉS VISELKEDÉS)
A tovabbiakban most mar teljes Iigyelmünket az e tanulmanyban elóre jelzett terület Iele Iordithatjuk. Megis,
meg ez elótt szeretnem tisztazni, hogy amikor en az 'attitúd¨ kiIejezest hasznalom, egyszerúen a barmely
targgyal szemben következetesen kedvezó vagy kedvezótlen viszonyulasban megnyilvanulo, tanult
prediszpoziciora utalok. Nem töródöm vele, hogy attitúdbecslesünket múveleti szempontbol maganak az
AZ ATTITÛD ÉS VISELKEDÉS
KÖZÖTTI KAPCSOLATOK
110
aIIektusnak a Iigyelembevetelevel nyertük-e vagy a viselkedesi intencioknak es azok ertekeló aspektusainak
Iigyelembevetelevel. Vagyis en arrol az egyetlen mutatorol beszelek, amely az egyent elhelyezi egy kontinuum
menten, mely az attitúd targyaval szembeni kedvezó viszonyulastol a kedvezótlenig tart. Tetelezzük Iel tovabba,
hogy ez a meres megbizhato es hiteles (legalabbis annyiban, amennyiben valoban az attitúd targyaval szemben
kedvezó vagy kedvezótlen viszonyulas dimenziojanak a kitapintasarol van szo).
Az eddigiekben mar megjelöltem ket lehetseges okot, amiert nem sikerül megjosolnunk a viselkedest az
attitúdból:
1. Az attitúdöt gyakran egy meg nem Ieleló stimulustarggyal szemben merjük peldaul az emberek vagy
targyak egy osztalyaval kapcsolatban, amikor pedig az illetó osztaly egy bizonyos tagjaval szembeni attitúdöt
kellett volna mernünk.
2. Az a viselkedes, amelyet tanulmanyozunk, esetleg egyaltalaban vagy reszlegesen nincs kapcsolatban az
attitúddel. Ezt azert kell hangsulyoznunk, mert a legtöbb attitúdkutato nem volt hajlando elIogadni, ami azert
meglepó, mert ugyanakkor a legtöbb kutato hatarozottan meg van gyózódve arrol, hogy barmely viselkedest
nagyszamu valtozo determinal. Megis ujra meg ujra a viselkedest kutatjak, mert a kiserletezó azt allitja, hogy ez
az attitúd Iüggvenye kell legyen, utana viszont kellemetlen meglepetessel veszi tudomasul, hogy az ó
attitúdmerese nelkülözi a viselkedes megjosolhatosagat.
Sajnos erre a kudarcra a legelterjedtebb reakcio az attitúdmeres megkerdójelezese; biraljak azert, hogy csak az
aIIektust meri, es nem veszi szamitasba az attitúd ugynevezett kognitiv, illetve konativ dimenzioit. Pedig
valojaban azt a Ieltetelezest kellene megkerdójelezni, mely szerint a szoban Iorgo viselkedes a mert attitúd
Iüggvenye. Raadasul meg ha a velekedesek egy bizonyos csoportjanak vagy a viselkedesi intenciok bizonyos
tipusainak a merese elerhetó lenne is, nagy a lehetósege annak, hogy a viselkedest nem lehet megjosolni.
Tudomasul kell venni, hogy a velekedesekre es a viselkedesi intenciokra valo hivatkozas ugyanazon a hamis
elóIeltetelezesen nyugszik, mely az attitúd/viselkedes kapcsolat elvarasat eredmenyezte nevezetesen azon az
elóIeltetelezesen, hogy a tanulmanyozott viselkedes a velekedesek vagy a viselkedesi intenciok valamely
tipusanak a Iüggvenye.
Ez a Ieltetelezes nehany esetben igaz lehet, a legtöbb esetben megis az a valoszinú, hogy azok az egyes
velekedesek vagy viselkedesi tendenciak, amelyeket meresre valasztanank, nagy Iokban korrelalnak az
attitúddel. S ily modon ezek alig növelnek meg valamivel, ha egyaltalaban megnövelnek, a predikcios
kepessegünket. A velekedesek es a viselkedesi intenciok tekintetbevetele (kiegesziteskeppen az attitúdhöz) csak
azokban a helyzetekben lehet hasznos, amelyekben a vizsgalni kivant velekedesek vagy viselkedesi intenciok
nincsenek magas korrelacioban az egyen attitúdjevel. De meg ezekben az esetekben is be kell latnunk, hogy az
altalunk kivalasztott velekedesek vagy viselkedesi intenciok esetleg nem korrelalnak magaval a viselkedessel
sem. Vagyis arrol van szo, hogy ugyanugy, ahogy el kell tudnunk Iogadni a tenyt, hogy ket ember azonos
attitúddel különbözókeppen viselkedhetik, azt is el kell tudnunk Iogadni, hogy ket ember ugyanazokkal a
velekedesekkel vagy viselkedesi intenciokkal szinten egesz maskent viselkedhet.
5.5.1.6. A VISELKEDÉS PREDIKCIÓJA ÉS A VISELKEDÉS
MÉRÉSE
Ha akarja, megjegyezheti valaki, hogy abbahagytam az attitúdök es a viselkedes közötti kapcsolatok
Iejtegeteset, s a viselkedes predikciojanak altalanos problemajaba Iogtam bele. Amit lenyegeben ki akartam
emelni, az az, hogyan tudhatjuk megjosolni a viselkedest azokban a szituaciokban, ahol az attitúd nem relevans
valtozo. Meg pontosabban arra utaltam, hogy a legtöbb attitúdkutato, amikor nem tud IelIedezni kapcsolatot az
attitúd es a viselkedes között, altalaban azt tetelezi Iel, hogy ha modunkban lenne tovabbi egy-ket tenyezót
szamitasba venni, akkor kepesek lennenk megjosolni a viselkedest. Bar ez is esszerú, ha az elsódleges
koncepcionk az, hogy megjosoljuk a viselkedest s en hiszem, hogy elsódleges koncepcionk valoban ez ,
A VISELKEDÉS PREDIKCIÓJA
ÉS A VISELKEDÉS MÉRÉSE
111
megis kellemetlen, hogy a ket legaltalanosabban javallt tenyezóhöz (azaz a velekedeshez es a viselkedesi
intenciohoz) inkabb a joslast vegzó szemely tekintetbevetelen keresztül jutunk el, semmint maganak a
viselkedesnek a tekintetbevetelen keresztül. Azt hiszem, valahol itt van a Ió problemank: mi, pszichologusok
soha nem tanulmanyoztuk igazan magat a viselkedest. Ezen azt ertem, hogy rendszerint ugy vettük a
viselkedest, mint adottsagot, legjobb tudomasom szerint legalabbis az attitúd területen igen ritkan vetettük
ala olyan szigoru analizisnek a viselkedesre vonatkozo kriteriumainkat, ha egyaltalan valamikor is megtettük,
mint amilyennek alavetettük papir-ceruza tesztjeinket. Pedig eppen ezt kell megtennünk, ha igazan meg akarjuk
erteni az attitúdök es a viselkedes között Iennallo kapcsolatokat (vagyis, ha valaha is meg akarjuk josolni azokat
a körülmenyeket es azt a terjedelmet, amelyek közt s ameddig az attitúd determinalja a viselkedest vagy
összeIügg vele az attitúd vagy barmely mas determinalo tenyezó).
(.)
5.5.1.7. AZ ATTITÛD ÉS A VISELKEDÉS KÖZÖTTI KAPCSOLAT:
ÚJRAELEMZÉS
Az alabb bemutatando elmelet leginkabb ugy tekinthetó, mint Dulany (1961, 1964) propozicios kontrollra
vonatkozo elmeletenek alkalmazasa. Bar Dulany teoriaja a verbalis kondicionalas es a Iogalomkialakitas
kerdesevel Ioglalkozo tanulmanyok kereteben Iejlódött ki, lenyegeben olyan elmelet, amely elvezet a nyilt
viselkedes predikciojahoz. Remelni lehet, hogy a jelen megközelites az attitúd es a viselkedes közötti
kapcsolatok melyebb megerteset Iogja nyujtani azaltal, hogy Ielismer nehanyat azon utak s modok közül,
ahogyan egyeb valtozok mint a nyilt viselkedes determinansai interakcioba lepnek az attitúdökkel. Meg
pontosabban, e megközelitest ugy lehet tekinteni, mint kiserletet annak az úrnek a betöltesere, mely egy
stimulustargyra iranyulo attitúd hagyomanyos merese es a targyra vonatkozo, adott szituacioban letrejött
viselkedes között Iennall.
Mint Ientebb emlitettem, Dulany elmelete nagyreszt a verbalis kondicionalassal es a Iogalomkialakitassal
Ioglalkozo tanulmanyok kereteben Iejlódött ki. Jobban körülhatarolva, Dulany azzal Ioglalkozott, hogy
megjosolja azt a valoszinúseget, amellyel egy egyen egy egyedi verbalis valaszt vagy a verbalis valaszoknak egy
osztalyat Iogja produkalni. Az elmelet közeppontjat kepezó egyenlet a következókeppen irhato Iel:
BI ÷ |(RHd) (A)|w0¹|(BH) (MO)|w1,
ahol
BI az alany intencioja arra, hogy egy egyedi valaszt adjon vagy a valaszok egy osztalyat;
RHd 'hipotezis a megerósitesek eloszlasarol¨, azaz az alany hipotezise, hogy az egyedi valasz elóIordulasa
el Iog vezetni egy bizonyos esemenyhez vagy az esemenyek egy osztalyahoz;
A a megerósites aIIektiv erteke, azaz az alany ertekelese az esemenyekkel kapcsolatban (vagy az attitúdjei
velük szemben);
BH az alany 'viselkedesi hipotezise¨, azaz velekedese arrol, hogy milyen elvarasok szerint kell cselekednie,
vagy hogy mit kell tennie abban a szituacioban;
MO az alany 'teljesitesre vonatkozo motivacioja¨, azaz mennyire akarfa a vizsgalati alany megtenni azt,
amiról ugy veli, hogy elvarjak tóle;
w0 es w1 betasulyozas, mely barmely erteket Ielvehet.
AZ ATTITÛD ÉS A
VISELKEDÉS KÖZÖTTI
112
Ket kiegeszitó pontot meg kell emliteni az elmelettel kapcsolatban:
1. Az elmelet szerint a viselkedesi intencio a nyilt viselkedes közvetlen elózmenye. Elteróen a viselkedesi
intencioknak attol az altalanos tipusatol, amellyel a legtöbb attitúdkutato Ioglalkozott (peldaul Triandis, Davis
1964; Triandis, Fishbein es masok 1964 peldaul hazasodasi intencio, szocialis tavolsagtartasra, alarendelesre,
baratkent valo elIogadasra vonatkozo intenciok), Dulany a viselkedesi intencionak egy pontosabb es
speciIikusabb tipusaval Ioglalkozik nevezetesen az egyennek azzal az intenciojaval, hogy veghezvigyen egy
adott cselekvest egy adott szituacioban.
Itt szeretnek emlekeztetni arra, hogy Triandis, valamely egyen viselkedesi szandekanak a merteket lemerendó
arra keri a vizsgalati alanyt, hogy jelezze, vajon 'akarna¨ vagy 'nem akarna¨ a viselkedesek egy speciIikus
sorozataba belemenni (peldaul 'meghivni a klubomba¨, 'ha nem lenne a szomszedom¨, 'elIogadni mint közeli
hozzatartozot hazassag utjan¨ stb.) egy adott stimulusszemellyel kapcsolatban. Triandis ekkor összegezi az
ezekre a tetelekre vonatkozo valaszokat, s ezt az összeget Iogadja el a valaszolo viselkedesi szandeka
mertekegysegekent (a szocialis tavolsag kimutatasara vonatkozoan). Ezzel ellentetben Dulany ugy jar el, hogy
lemeri az alany intenciojat annak a specialis viselkedesnek a teljesitesere vonatkozoan, amelynek a predikcioja
aktualisan erdekli. Raadasul, Triandisszal ellentetben, Dulany nem azt keri a vizsgalati alanytol, hogy
'altalaban¨ jelölje meg a cselekvesbe valo belemenesre vonatkozo intenciojat (peldaul a stimulusszemellyel
szembeni 'engedelmesseg¨-re vonatkozo intenciojanak a lemeresere), hanem az alany cselekvesi intencioit egy
egyedi szituacioban kivanja merni. Mivel igen szoros az összeIügges a viselkedesi intencio merese es az aktualis
viselkedes között, amelyet Dulany meg akar josolni, a korrelacio a viselkedesi intencio merteke es az aktualis
nyilt viselkedes közt majdnem teljes (a korrelacio mindig 0,95 körül van). Ily modon ha meg tudjuk josolni a
speciIikus viselkedesi intenciot, megközelitó pontossaggal megjosolhatjuk a nyilt viselkedest. Azt azert
hangsulyozni kell, hogy ezt a közel tökeletes korrelaciot a viselkedesi intenciok es a viselkedes között csak
akkor kapjuk meg, s csak akkor varhatjuk el, ha egy egyennek egy speciIikus szituacioban egy speciIikus
cselekves teljesitesere vonatkozo intenciojat vesszük Iigyelembe. Minel elvontabba vagy altalanosabba valik az
intencio, annal alacsonyabb lesz a korrelacioja a speciIikus viselkedessel.
2. Mint Ientebb lathato, az egyenlet algebrai kiIejezese egy linearis többszörös regreszszios egyenlet Iormajat
veszi Iel. Azaz |(RHd) (A)| ugy szerepel, mint a viselkedesi intenciokat beIolyasolo egyik tag es |(BH) (Mo)|
ugy, mint egy masik tag. A megadando pontos merteket e ket tagnak mint a viselkedesi intenciok
meghatarozoinak egy adott szituacioban egy standard többszörös regresszios eljarassal hatarozhatjuk meg.
Ennek az elmeletnek egy szabadabb ertelmezeset, a szocialis viselkedesre alkalmazva, a következókben
adhatjuk meg. Egy egyen intencioja arra nezve, hogy veghezvigyen egy speciIikus cselekvest egy adott
stimulustargyra vonatkozoan egy adott szituacioban, a következóknek a Iüggvenye:
1. a) Az egyen velekedese a szoban Iorgo viselkedes következmenyeiról (egy adott szituacioban), azaz annak a
lehetósege vagy lehetetlensege, hogy x viselkedes bizonyos vi konzekvenciahoz vezet (Bi).
1. b) A Bi ertekeló aspektusa, azaz S (alany) ertekelese vi-ról (ai).
2. a) Egy normativ velekedes, azaz S velekedese arrol, hogy neki mit kell tennie ebben a szituacioban (NB).
2. b) Az egyen motivacioja a norma betölteset illetóen, azaz a vagya vagy azon vagynak a hianya, hogy azt
tegye, amiról azt gondolja, hogy tennie kell (Mo).
Dulany elmeletenek ebben az alkalmazasaban tehat az RHd (a hipotezis a megerósites eloszlasarol) koncepciot
analognak vehetjük az egyen velekedeseivel egy speciIikus viselkedes konzekvenciait illetóen, A-t pedig (a
megerósites aIIektiv erteke) egyenertekúnek a velekedesek ertekeló aspektusaival. Erdekes megjegyezni, hogy
ez a koncepcio Dulany elmeletenek az elsó komponenset |(RHd) (A)| ismet ugy ertelmezi, mint az attitúd
merószamat. Mint ahogy Ientebb emlitettük, Rosenberg (1956, 1965), Zajonc (1954), Fishbein (1963, 1965b,
1967a, 1967b) es masok nagyon valoszinúnek tartottak, hogy egy egyen attitúdjet valamely targgyal szemben
AZ ATTITÛD ÉS A
VISELKEDÉS KÖZÖTTI
113
meg lehet josolni az egyen e targyrol valo velekedeseinek s e velekedesek ertekeló aspektusainak ismereteben.
Algebrailag ezt a következókeppen lehet kiIejezni:
,
ahol Ao valamely 'o¨ targgyal szembeni attitúd;
Bi az i-edik velekedes o-rol, azaz annak a valoszinúsege, hogy o kapcsolatban van valamely mas targgyal,
xi-vel;
ai Bi ertekeló aspektusa, azaz a valaszolo attitúdje xi-vel szemben;
n a velekedesek szama.
Hangsulyoznunk kell azonban, hogy az az attitúd, amelyikról eppen szo van, egy adott viselkedesi tevekenyseg
veghezvitelevel szembeni attitúd, es nem egy adott targyra, szemelyre vagy szituaciora iranyulo attitúd. A
Ientebb bemutatott algebrai Iormula ahhoz a hipotezishez vezet, hogy egy egyen attitúdje valamely targgyal
szemben az egyen arrol a targyrol alkotott velekedeseinek a Iüggvenye. Mi analizisünkben egy egyennek egy
adott viselkedesi tevekenyseg veghezvitelere vonatkozo velekedeseivel Ioglalkozunk, s igy az attitúd, amelyet
Ielbecsülhetünk, az egyennek az e cselekves veghezvitelere iranyulo attitúdje. Meg pontosabban, Dulany
elmeletenek szemszögeból nezve mi az egyen arra vonatkozo velekedeseit szeretnenk Ielbecsülni, hogy mi Iog
törtenni, ha ó vegbevisz egy x cselekvest az v stimulust illetóen Z szituacioban, valamint a velekedesek ertekeló
aspektusait, azaz Iel akarjuk becsülni az egyen attitúdjet egy adott cselekves veghezvitelevel szemben, egy adott
stimulustarggyal kapcsolatban, egy adott szituacioban. Bar ezek a velekedesek jelentósen varialodhatnak, mint
annak a stimulustargynak (peldaul egy szemelynek) a Iüggvenye, amelyre a cselekves iranyul, s annak a
szituacionak a Iüggvenyekent, amelyben a tevekenyseg leIolyik (peldaul nyilvanosan vagy zartkörúen), ezek a
velekedesek meg mindig a tevekenyseg vegrehajtasara vonatkoznak, s nem a stimulustargyra vagy a szituaciora.
Erre a pontra az alabbiakban meg visszaterünk.
Raterve Dulany elmeletenek masodik komponensere |(BH) (Mo)|, lathato, hogy a BH (a viselkedesi hipotezis)
normativ velekedes a koncepcio szerint, azaz az arrol valo velekedes, hogy mit kell tenni abban a szituacioban.
Meg pontosabban az arrol valo velekedes, hogy a kerdeses egyedi tevekenyseget vegbe kell vagy nem kell
vegbevinni. Itt azonban szüksegesnek túnik különbseget tenni a normativ velekedesek ket tipusa között: 1. az
egyen velekedese arra nezve, amit ó s:emelv s:erint ugy erez, hogy tennie kell (vagyis a viselkedes szemelyes
normaja vagy szabalya); es 2. az egyen velekedese arra nezve, amit a 'tarsadalom¨ (vagyis az emberek
többsege, a szamara 'jelentós masok¨ stb.) szerint tennie kell (vagyis a tarsadalmi vagy csoportnorma). Bar az
egyen szemelyes normaja gyakran egybeesik a tarsadalmi normakkal vagy azokat tükrözi vissza, ez az eset
megsem all Ienn szüksegszerúen. Peldaul mig a Iajok közötti kapcsolatokra vonatkozo tarsadalmi normak
jelentósen elternek egymastol bizonyos eszaki vagy deli közössegekben, egy adott egyen a deli allamokban
szemely szerint ugyanazt a normativ velekedest taplalhatja magaban, mint egy az eszaki allamokban eló egyen.
Ily modon szükseges lehet a normativ velekedeseknek mindket tipusat szamitasba venni. Ezt annal is könnyebb
megtenni, mivel, ahogy Ientebb emlitettem, Dulany elmeletenek központi egyenlete egy többszörös regresszios
egyenlet Iormajat öltötte Iel. Ily modon, amint ezt Dulany is hangsulyozta, ez az elmelet nyilt elmelet, s tovabbi
kiegeszitó tagokat szamitasba lehet venni. Ezt alabb meg reszletesebben Iogjuk targyalni.
Az egyenlet zaro eleme (Mo egy egyen motivacioja a veghezvitelt illetóen) nem szorul magyarazatra. Itt arrol
van szo, mennyire akarja az egyen teljesiteni a normat. Vilagos, hogy amennyiben a normak ket tipusat vesszük
Iigyelembe, külön-külön kell mernünk az egyes normak teljesitesere vonatkozo motivaciot.
AZ ATTITÛD ÉS A
VISELKEDÉS KÖZÖTTI
114
Visszaterve a központi hipotezisre, lathato, hogy ebben az adaptalt Iormajaban Dulany elmelete lenyegeben
annak a predikciojahoz vezet, hogy egy egyen intencioja valamely viselkedes teljesitesere (s az ó aktualis
viselkedesteljesitese) Iüggvenye: 1. az ó attitúdjenek a viselkedes teljesitesevel szemben egy adott szituacioban,
2. azoknak a normaknak, amelyek azt a viselkedest abban a szituacioban iranyitjak, valamint 3. az egyen
motivaciojanak arra nezve, hogy eleget tegyen a normaknak. Algebrailag ezt a következókeppen lehet kiIejezni:
B . BI ÷ |Aact|wo¹|(NB) (Mo)|w1.
De, ahogy Ientebb kiIejtettük, nem vilagos, hogy a masodik komponens |(NB) (Mo)| a szemelyes normara
vonatkozik, a szocialis normara vagy mindkettóre. A problema legegyszerúbb elmeleti megoldasa az, hogy
kiterjesztjük az algebrai Iormulat a következókeppen:
B . BI ÷ |Aact|wo¹|(NBp) (Mop)|w1¹|(NBs) (Mos)|w2,
ahol a p es az s index külön-külön utal a szemelyes es a szocialis normara. Alternativ Iormulazas lehetseges a
következókeppen:
Ez a Iormula azt sugalmazza, hogy helyes tekintetbe venni a normativ velekedesek különbözó tipusait; peldaul
az arrol valo velekedest, hogy valakinek (a) a szülei, (b) baratai, (c) munkatarsai, (d) vallasi közössege stb. mit
'mond¨ arrol, amit az illetónek tennie kellene.
Ily modon, ahogy korabban emlitettem, ez a megközelites radikalis valtoztatast javasol az attitúd es a viselkedes
közötti kapcsolat kutatasaban es ertelmezeseben. Ahelyett, hogy bizonyos alapvetó kapcsolatot tetelezne Iel egy
egyennek az adott targy iranyaban valo attitúdje es az illetó targgyal szembeni viselkedese között, a javasolt
elmelet elsósorban a szituacios valtozok, a normak es a motivacio Iontossagat ismeri el a viselkedest beIolyasolo
tenyezók közül. Nem a stimulustarggyal szembeni attitúdöt tekinti az illetó targyra vonatkozo viselkedes Ió
determinansanak, hanem az elmelet haromIele valtozot tart a viselkedes alapvetó meghatarozojanak: 1. a magara
a viselkedesre iranyulo attitúdök; 2. a normativ velekedesek (mind a szemelyesek, mind a szocialisak); es 3. a
normak teljesitesere vonatkozo motivacio. Tovabba, bar az elmelet megengedi, hogy egyeb valtozok is
beIolyasolhatjak a viselkedest, azt allitja, hogy ezek az egyeb valtozok kò:vetve hatnak azaltal, hogy a harom
alapvetó determinans közül egyet vagy többet beIolyasolnak.
Ily modon bizonyos Ieltetelek között egy egyen attitúdje a stimulustarggyal szemben rokonsagot mutathat az
illetó targgyal kapcsolatos viselkedesevel. Nagyon is lehetseges peldaul, hogy egy egyen velekedese az (x)
viselkedes következmenyeiról igen különbözó lesz aszerint, hogy a tanusitando viselkedes olyan valakire
vonatkozik, akit szeret (p1), vagy olyanra, akit nem szeret (p2). Ha ez a helyzet, azt varhatjuk, hogy az illetó
egyennek mas attitúdje lesz az x viselkedes teljesitesevel szemben p1-re vonatkozoan, mint p2-re. Mas
esetekben azonban egy bizonyos cselekves veghezvitele nem Iog valtozni a p valtozasaval, s itt az x viselkedes
teljesitesevel szembeni attitúd sem Iog valtozni. Az elóbbi esetben valoszinú, hogy megkapjuk a korrelaciot a p
iranyaban valo attitúd es a p-re vonatkozo viselkedes között, mig az utobbi esetben ez nem valoszinú.
Hasonlokeppen elvarhatjuk, hogy egy egyen attitúdje adott stimulustarggyal szemben beIolyasolni Iogja a
norma teljesitesere vonatkozo motivaciojat. Azaz, ha Ieltetelezzük, hogy az egyen ugy veli, neki teljesitenie kell
x viselkedest p egyen iranyaban x szituacioban, s ha Ieltetelezzük tovabba, hogy az egyen az x viselkedest a
baratsag jelenek tekinti (peldaul 'meghivni a klubomba¨), akkor valoszinúnek latszik, hogy minel pozitivabb az
AZ ATTITÛD ÉS A
VISELKEDÉS KÖZÖTTI
115
egyen attitúdje p-vel szemben, annal inkabb akarja teljesiteni a normat. Hasonlokeppen minel negativabb az
attitúdje p-vel szemben, annal kevesbe akarja majd teljesiteni a normat, azaz annal kevesbe akar 'baratsagosan¨
viselkedni, meg akkor is, ha ugy veli, hogy igy kellene viselkednie. Itt ismet meg kell jegyezni azonban, hogy
lesznek esetek, ahol az egyennek a teljesitesre vonatkozo motivacioja teljesen Iüggetlen a p iranti attitúdjetól.
Ugyane gondolatmenet szerint könnyen belathato, hogy a szituacio valtozasai szinten beIolyassal lehetnek a
viselkedes egy vagy több elsódleges determinansara. Vilagos, hogy egy egyennek valoszinúleg egeszen mas
velekedese lesz egy adott viselkedes teljesiteseról nyilvanos vagy maganjellegú szituacioban. Hasonlokeppen
elvarhatjuk azt is, hogy az egyennek különbözó normativ velekedesei lesznek (mind szemelyesek, mind
szocialisak) a különbözó szituaciokra vonatkozoan. De itt ismet meg kell jegyezni, hogy amennyiben a szoban
Iorgo szituacios valtozok nem beIolyasoljak az egyen attitúdjet a cselekvessel szemben, sem szemelyes vagy
szocialis normativ velekedeset vagy a motivaciojat, hogy megIeleljen a velekedeseknek, akkor az elmelet szerint
ezek nem Iogjak beIolyasolni a viselkedeset sem. Valoban, ennek az elmeletnek egyik elónye, hogy kepes
megmagyarazni olyan eredmenyeket, amelyek kezdetben inkonzisztenseknek túnhetnek. Azaz az itt bemutatott
nezópontbol tekintve jelentós szamu variaciot varhatunk valamely adott valtozo es a viselkedes kapcsolatat
illetóen.
Azonkivül emlekeztetnünk kell arra, hogy az elmelet harom alapvetó komponensehez (Aact), (NBpxMop) es
(NBsxMos) megadott speciIikus sulyozas meg kell hogy legyen hatarozva; valojaban azt varhatjuk, hogy ez a
sulyozas viselkedesról viselkedesre valtozni Iog. Azaz bizonyos viselkedeseket illetóen a viselkedessel
szembeni attitúd Iontosabb meghatarozoja lehet a viselkedesnek, mint a normativ velekedesek barmely tipusa, s
az ilyen normak a teljesitesere iranyulo motivacio ugyanakkor mas tipusu viselkedesekre vonatkozoan a
sulyozas ennek a Iorditottja lehet. Hasonlokeppen, mig egyes viselkedeseket elsódlegesen meghatarozhatnak a
szemelyes normativ velekedesek, ugyanakkor mas viselkedesek allhatnak a szocialis normativ velekedesek
kontrollja alatt.
Raadasul ugyanugy, ahogy a harom tag sulyozasa valtozhat a szoban Iorgo viselkedes tipusa szerint, valtozhat a
különbözó egyenisegek szerint is. Azaz mig egyes egyenek viselkedeset elsódlegesen normak hatarozzak meg, s
az e normak teljesitesere iranyulo motivacio, addig mas egyenek viselkedeset elsósorban a sajat attitúdjük
hatarozza meg e viselkedessel szemben. Lehetseges peldaul, hogy a tekintelyelvhez erósen ragaszkodo egyenek
viselkedese nagyreszt a normativ velekedesek s az e normak teljesitesere iranyulo motivacio kontrollja alatt all.
Ily modon bar egy 'kivülallo valtozo¨ (peldaul a stimulustarggyal szembeni attitúd) kapcsolatban lehet a
viselkedes alapvetó determinansainak valamelyikevel (peldaul a viselkedesre iranyulo attitúd), a kivülallo
valtozo meg ekkor is Iüggetlen maradhat e viselkedes aktualis teljesitesetól.
5.5.1.8. ÖSSZEFOGLALÁS
A jelen megközelites vilagosan ramutat, hogy a hagyomanyos attitúdmeresek (egy adott targgyal, szemellyel
vagy szemelyek egy osztalyaval szemben) nem valoszinú, hogy barmilyen konzisztens modon vonatkoznanak a
viselkedesre. Valoban, a tanulmany legIóbb celkitúzese az volt, hogy ujra szemügyre vegye es komolyan
megkerdójelezze azt az alapIeltetelezest, mely szerint egy egyen attitúdje valamely targgyal szemben alapvetóen
meghatarozza a targgyal kapcsolatos viselkedeset. Bar mas kutatok is erveltek azzal, hogy a hagyomanyos
attitúdmeresek nem Iogjak megjosolni a viselkedest, ók altalaban az attitúdmerest kerdójeleztek meg inkabb, s
nem magat az attitúd es a viselkedes közötti kapcsolatot. Pontosabban azzal erveltek, hogy a legtöbb
hagyomanyos attitúdmeres tulegyszerúsitett; hogy a legtöbb meres az egyennek csak az 'aIIektivitasat¨ veszi
tekintetbe, s nem szamol az egyen kognitivitasaval es konativitasaval. Ezert a legtöbb kutato ugy igyekezett
Ieloldani az attitúd/viselkedes problemat, hogy az attitúd deIiniciojat kiterjesztve abban benne Ioglaltassek mind
az aIIektiv, mind a kognitiv, mind a konativ alkotoelem.
Ezzel ellentetben a jelen tanulmany megkiserelte kimutatni, hogy a velekedeseket (kognitiv elem) es a
viselkedesi intenciokat (konativ elem) leginkabb ugy kell tekintenünk, mint az attitúd meghatarozoit vagy
következmenyeit; hogy ahelyett, hogy az attitúd reszeinek tekintenenk óket, ezeket a valtozokat ugy kell nezni,
mint Iüggetlen jelensegeket, amelyek az egyen attitúdjevel kapcsolatban vannak, s annak indikatoraul
szolgalnak. Az is hangsulyt kap tovabba, hogy meg amennyiben tekintetbe vesszük egy egyen velekedeseit egy
ÖSSZEFOGLALÁS
116
targyrol es/vagy viselkedesi intencioit e targgyal szemben, akkor sem valoszinú, hogy a viselkedes predikcioja
tökeletes lesz. Elóször is ezek a valtozok nagy Iokban korrelalhatnak a hagyomanyos attitúdmeresekkel, s igy
nem Iogjak megmagyarazni a viselkedesben mutatkozo ellentmondast. Masodszor, meg ha mas lenne is a
helyzet (azaz, ha sikerült olyan velekedeseket es viselkedesi intenciokat tekintetbe venni, melyek Iüggetlenek az
attitúdtól), e valtozok meg mindig nem kell hogy kapcsolatban legyenek a viselkedessel. (Emlekeztetnünk kell
arra, hogy a viselkedesi intencio es a viselkedes közötti kapcsolat merteke elsósorban a viselkedesi intencio
speciIitasanak a Iüggvenye.) Vagyis azaltal, hogy az attitúd/viselkedes kapcsolatot több attitúdös targy több
modszer jellegú megközelitesben vizsgaljuk, vilagossa valik, hogy a viselkedes legIontosabb determinansai mas
valtozok is lehetnek, mint az egyen velekedesei egy adott targyrol, illetve az attitúdje vagy altalanos viselkedesi
intencioi azzal szemben. Valoban, ez a megközelites vilagosan jelzi, hogy a viselkedest valamely targgyal
szemben teljes egeszeben determinalhatjak szituacios vagy az egyeni különbsegekból adodo valtozok, sokkal
inkabb, mint barmelyik, magaval a stimulustarggyal összekapcsolodott valtozo. Mas szavakkal kiIejezve ez a
megközelites azt kivanja hangsulyozni, hogy a viselkedes egy adott targgyal szemben sok különbözó valtozo
Iüggvenye, amelyek közül a targgyal szembeni attitúd csupan az egyik.
Ennek az allasIoglalasnak megIelelóen tettem javaslatot a viselkedes predikciojanak elmeletere. Azon korabbi
igyekezettel ellentetben, mely az attitúd/viselkedes problemat az attitúd deIiniciojanak kiterjesztesevel akarta
megoldani, a javasolt elmelet az attitúd/ viselkedes kapcsolatot ugy kiserli megerteni, hogy 1. a valtozoknak egy
meghatarozott szamat veszi Iigyelembe, amelyek a viselkedes elsódleges determinansaikent hatnak es 2.
analizalja ezen valtozok es az attitúd hagyomanyos modszerei között levó kapcsolatokat.
Forditotta: GADORNE DONATH BLANKA
5.6. HUNYADY GYÖRGY
5.6.1. A KONZISZTENCIA MINT A VÉLEKEDÉSEK
SZERVEZÕDÉSI ELVE
A kognitiv konzisztencia az utobbi evtizedekben kitüntetett Iigyelemben reszesül a szocialpszichologia
empirikus kutatomunkajaban es az elmeletalkotasban. Az a teny azonban, hogy igen sokan, többIele
tudomanyos iranyzat kepviselójekent Iaradsagot nem kimelve Ioglalkoznak a temakörrel, korantsem jelenti azt,
hogy megnyugtato modon sikerült volna tisztazni a konzisztenciaelv mibenletet, ervenyesülesenek Iormait es
megnyilatkozasainak összeIüggeseit. Gyorsan gyarapodo szakirodalma a bóseg zavarat is kelti, amelyen tuljutni
megnyugtato eredmennyel aligha lehet alkoto elmeleti alapokon nyugvo, empirikus tapasztalat nelkül. Ezt a
tapasztalatot ilyenIorman a hazai kutatasi eredmenyek meg nemigen tükrözik, ebból is adodik az, hogy a
konzisztenciaproblemahoz egyelóre alig tudunk mast, mint ertelmezó, ertekeló-kritikai s:elfegv:eteket Iúzni. Ezt
azonban nem kerülhetjük el, mivel a 'hiedelmekkel¨, illetve 'velekedesekkel¨ Ioglalkozo konIerenciank
targyköre a lehetó legszorosabban összeIügg a kognitiv konzisztenciaval.
1. A 'belieI¨ amelynek megitelesem szerint legmegIelelóbb szakIorditasa a 'velekedes¨ nem is oly regen
lett a szocialpszichologianak deIiniciora erdemes Iogalma. Szereny, periIerikus helyet Ioglalt el mindaddig,
amig a Iigyelem nem Iordult a kognitiv szervezódes oszlopainak tekintett attitúdök belsó szerkezete Iele. Ebból
az iranybol közelitve a szocialpszichologusokat megoszto kerdes az lett es maradt, hogy az egyes targyra
vonatkozo velekedesek mind hozzajarulnak-e ennek a targynak a globalis ertekelesehez, valamint hogy ehhez
milyen mertekben jarulnak hozza.
Az apro reszletekbe menó s matematikailag kimunkalt elemzes kivetelesen termekeny targyanak bizonyult a
s:emelvekrol s:er:ett benvomas, amely tulajdonsagonkent alkotott iteletekból mint velekedesek sorabol epül Iel.
(Itt es igy csatlakozott egyebkent a szocialpszichologia ahhoz a nagyaranyu munkalathoz, amely több szakag
HUNYADY GYÖRGY
117
Ielól indult meg 'az emberi inIormacioIeldolgozas¨ tanulmanyozasara.) Az attitúd összetevókre, reszekre
bontasaval egy idóben jelentkezett az az igeny, hogy ezeket beagva::ak, valamilyen egeszbe Ioglaljak, a
velekedesek egyeni kognitiv rendszeret irjak le. Egyelóre meg spekulativ jellegú, es meglehetósen elnagyolt az a
tipi:alas, amely mindenekelótt Rokeach jovoltabol ket iranvban is megindult: a velekedesek csoportositasa a
szemelyiseg kognitiv rendszereben elIoglalt helyük szerint, illetve a szemelyisegek csoportositasa a szemelyiseg
kognitiv szervezódese alapjan.
2. A velekedes Iogalmanak meghatarozasi kiserleteit altalaban mentegetózes kiseri, hogy e tag Iogalom milyen
nehezen elhatarolhato a 'velemenytól¨, 'meggyózódestól¨, 'ismerettól¨ es 'attitúdtól¨, hogy csak nehanyat
emlitsünk a rokon jelentesú szavak közül. Velekedesról a szo legtagabb ertelmeben akkor beszelünk, ha egy
ember valamit vagy valamilyen összeIüggest mint valosagosat feltetele:, elgondol. A kategoria szúkebb ertelme
olyan Ieltetelezesre, gondolatra utal, amelynek targyi megalapozottsaga bi:onvtalan (becsles, hipotetikus
magyarazat), es ennek megIelelóen az egyen ateli e gondolat szubjektivitasat. Ebbe a csoportba sorolando
minden közvetlen ertekeles. Tagabb ertelemben azonban a szocialpszichologiai nyelvhasznalatban
belemosodik ebbe a kategoriaba egyIelól mindaz, amit az ember önmagarol, belsó allapotarol közvetlenül tud,
illetve masIelól a tarsadalmilag elIogadott, többnyire modszeresen alatamasztott tudas. Altalanos, merhetó vonas
a velekedes erefe, amely a bizonytalan, laza Ieltetelezestól a mely meggyózódesig terjedhet. Fishbein (1967) az
eredeti 'belieI¨ kiIejezes kapcsan tett különbseget a valamiben (valami Iennallasaban) valo hit es a valamiról
(tulajdonsaga, illetve kapcsolata megleteról) valo hit között. Ennek a hitnek, Ieltetelezesnek az erejet merve
skalakon megkiserelte operacionalizalni is a kettós ertelemben vett kategoriat. Feltehetóen a velekedes egyik
nagvon fontos ismervet sikerült empirikusan is megragadnia, de aligha mondhatjuk, hogy ezen az uton annak
lenyeget tarta volna Iel.
A velekedeseket tanulmanyozva többnyire azt az összeIüggest elemezzük, amikor valamiIele targyat
gondolatban egy tulajdonsaggal, vonassal ruhazunk Iel. Ilyen 'alapszituacio¨ különösen gyakran Iordul eló a
skalatechnikak alkalmazasakor. Ezek tanulmanyozasa soran eldöntetlen maradt az a mar emlitett kerdes, hogy
minden összeIügges megallapitasa, barmely tulafdonsaggal valo felruha:as erinti-e az adott targy globalis
ertekeleset. Ebben polarizalodtak az allaspontok. (Nem teljesen meggyózó Rokeach ervelese, aki szerint 'A
Föld gömbölyú¨ gondolat ertekeló tartalmat is hordozott, amikor ez a Ielismeres tarsadalmi hiedelemrendszerbe
ütközött. Ketsegtelen ugyanis, hogy e velekedes impulziv erzesekkel jarhatott, de minden bizonnyal különbseget
lehet es kell tennünk a velekedes tartalmaban rejló ertekeló mozzanatok es a Ielismerest kiseró konIliktus
erzelmi Ieszültsege között.) Elenk szakirodalmi vita Iolyik arrol, hogy az egy targgyal kapcsolatos ertekeló
tartalmu velekedesek sorozata hogyan összegezódik egy globalis ertekelesse, es egyre összetettebb matematikai
modellek tükrözik a megoldasi javaslatokat (az egyszerú atlagolo, illetve összegezó modell utan sulyozott
összegezó, illetve konIiguralista megközelites). Elóterbe került az az allaspont, hogy hierarchikusan
s:erve:odnek az egy targgyal kapcsolatos velekedesek, nem egyertelmúen tisztazott azonban, hogy a szerzók
közül ki milyen alapon tetelez Iel hierarchiat: gondolati kapcsolat ereje alapjan (Fishbein 1967) vagy a
minósitesben tükrözódó ertek (Rosenberg 1956) szerint rendezódnek-e el hierarchikusan a velekedesek.
Megjegyzendó, hogy az egyes minósitesek 'ertekessege¨ nemcsak a nekik tulajdonitott, a velük kapcsolatban
kinyilvanitott ertek alapjan allapithato meg, hanem aszerint is, hogy az adott szemely iteleteiben gvakorlatilag
milyen sulyt helyez az adott tulajdonsagra, különbözó dolgok között mennyire diszkriminal az adott tulajdonsag
meglete, illetve merteke alapjan.
3. Az egyenben eló velekedesek nyilvanvaloan elszigetelhetetlenek egymastol, letük es mibenletük
kapcsolatokban tarul Iel, s ezek reven hatarozhato meg. A velekedesek közötti vis:onvokrol allithatjuk, hogy az
konzisztens, illetve inkonzisztens. Konzisztenciarol ebben az összeIüggesben legalabb ket ertelemben szoktunk
szolni.
Az egyik a logikai összeilles, azaz ellentmondas-mentesseg. KezenIekvónek túnik az a Ielismeres, hogy aki
önellentmondasba keveredik, annak 'valojaban¨ nincs velemenye. A keplekeny es ingatag velekedesek,
amelyek közel egy idóben sajat ellentetükbe is Iordulnak, nem tekinthetók velemenynek, ha a velemenyt ugy
deIinialjuk, hogy az nemcsak a gondolatok szavakba öntött Iormaja, hanem meghatarozott szemelyes allaspont.
A KONZISZTENCIA MINT A
VÉLEKEDÉSEK
118
Az ellentmondas-mentesseg követelmenye hasonlokeppen, sót Iokozottan Iennall mind a meggyózódesnel, mind
a tudasnal. E követelmeny teljesitese nelkül a gondolkodas nem tölti be azt a funkciofat, hogy eligazitsa az
embert a vilagban, mint ahogy a szobeli megnyilatkozasok tartalmi ellentmondas-mentessege az erintkezesnek
is tarsas-tarsadalmi követelmenye, elvaras masokkal es önmagunkkal szemben. A logikai konzisztenciara
azonban mindenekelótt a gondolkodas Iunkcionalasaval összeIüggó kognitiv motivacio ösztönöz, s ennek
ervenyesülese egyertelmúen javara valik az emberi megismeresnek, hacsak nem csap at antidialektikus
merevsegbe. Az ellentmondas-mentesseget joggal hasznalhatjuk Iel normativ kriteriumkent a velemenyek
elemzese soran, termeszetesen jozan hatarok között maradva, leven hogy a köznapi tudast,
velemenyszervezódest nem is lehetne a tudomanyos modszeresseg merteken merni.
4. A konzisztencia masik ertelme az ertekelesek összeillesztese, amit |(Abelson es Rosenberg 1958) kiIejezeset
nem csak a szojatek kedveert alkalmazva| nevezhetünk ps:ichologikai konzisztencianak.
Teljesen leegyszerúsitve a jelenseg termeszetet mondhatnank, hogy egy-egy dolognak, jelensegnek, szemelynek
vagy embercsoportnak a megiteleseben a különbözó tulajdonsagok megallapitasa, a különbözó összeIüggesek
leszögezese többnyire azonos ertekelest tükröz. Azoknak a tulajdonsagoknak az erzelmi szinezete, amelyekkel
egy targyat Ielruhazunk, illetve azon dolgok erteke, amellyel összekapcsoljuk, összhangban van egymassal;
vagy legalabbis egy meglehetosen altalanos tòrekves mutatkozik arra, hogy az erzelmi szinezetben, ertekeló
jellegben egymassal harmonizalo elemeket kapcsoljuk össze, lassuk egysegben. Ez a jelenseg a köznapi
tapasztalatbol is ismeretes es a szocialpszichologiaban is regota közismert, ez az, amelyet peldaul
holdudvar-eIIektuskent emlegetnek. A peldak sokasaga illusztralhatja, hogy az emberben együtt eló különbözó
velekedesek, gondolati kapcsolatok es minósitesek nemcsak targyi alapon, nemcsak logikai szalakkal kötódnek
egymashoz, hanem összeIúzi óket az egyes targyakkal kapcsolatos ertekelesek 'pszichologikaja¨ is. A
vegletekig leegyszerúsitve ugy mondhatnank, hogy el az emberben egy többe vagy kevesbe ervenyesüló
tendencia, hogy ugy lassa: környezeteben a fo dolgok, szemelyek es tulajdonsagok összetartoznak, mint ahogy
összetartoznak az ellenpoluson a ross: dolgok, ügyek, szemelyek es vonasok is. Közöttük lehetóseg szerint
elhalvanyulnak a Ielismert gyer kapcsolatok. Ennek a sajatos, erzelmek altal iranyitott logikanak az
ervenyesüleset mutattak ki peldaul meg a politikai gondolkodasban is, amikor ertelmileg, logikailag kellókeppen
ala nem tamasztott (bar logikailag nem kizart) következtetesek elIogadasat tanulmanyoztak. A politikai targyu
gondolkodas es propaganda nyolc pszichologikai szabalyat a mar emlitett szerzópar, Abelson es Rosenberg
bontotta ki az eredendóen a tarsas kapcsolatok szervezódeset ertelmezó un. kognitiv egyensuly elveból. Az
ilyen tipusu tetelek, mint 'AnB es BnC implikalja, hogy ApC¨ nem kapnak helyet a Iormalis logika szabalyai
között, megis elIogadhatoak, sót nem egy esetben iranyadoak a köznapi gondolkodas szamara.
Ez a 'következetesseg¨ a minden izükben összeszövódó gondolatok es erzelmek kòlcsònhatasaban ervenvesùl,
es a különbözó dolgokrol különbözó vonatkozasban megIogalmazott Iorrobb vagy húvösebb erzelmi töltesú
ertekelesek összhangjat törekszik biztositani. Ez az összhang, amely Iele a konzisztenciatörekves nyomul, abban
az allapotban teljesedik ki, ha egv dologrol minden vonatkozasban, minden megitelesi szempontbol egv a:
ertekeles, s ez szöges ellentetben all mindannak az ertekelesevel, ami e dolog logikai ellentettje, vagy valosagos
ellenIele, viszont harmonikusan összesimul mindannak az ertekelesevel, ami e dologgal gondolati rokonsagban,
illetve tenyleges kapcsolatban van. Nem lehet kerdeses szamunkra, hogy ennek a konzisztenciatörekvesnek sok
tekintetben remenytelen a beteljesülese: ellene mond mar a köznapi gyakorlat is, s ezen tul minden megismeres,
amely a valosag ellentmondasossagat tükrözi, s az ertekelesi szempontok gazdag valtozatossagat tudatositja. Ha
megengedhetó lenne egy szüntelen es eleven kölcsönhatasrol szolvan a gondolat es erzelem szembeallitasa, azt
mondhatnank, hogy a gondolati Ielismereseken olykor megtòrik az erzelmi vonzasoknak es taszitasoknak
megIeleló konzisztenciatörekves, hozzateve persze, hogy a Ielismeresek, gondolati kapcsolatok kepezik
ugyanakkor azt a halozatot, amelyen az erzelmi vonzasok es taszitasok tovabbs:arma:nak, egymashoz kötódnek
es egymassal összerendezódnek. Az egyertelmúen vonzonak es taszitonak, ertekesnek es ertekellenesnek atelt es
itelt dolgok vilagaban eliga:odik es inditast kap az ember, az ertekelesek konzisztenciaja tehat bizonyos jozan
hatarok között kedvezó Ieltetele a celiranyos cselekvesnek, a tarsadalmi viszonyokat tükrözó es alkoto
szubjektiv viszonyulasnak, a tudatos es aktiv szemelyiseg egysegenek.
Az elmondottakbol jelzesszerúen mar kitúnhetett, hogy milyen szövevenyes, kisse mar nyakatekert problema a
A KONZISZTENCIA MINT A
VÉLEKEDÉSEK
119
kon:is:tenciamotivacio kerdese, nevezetesen az, hogy mi motivalja az itt jellemzett konzisztenciatörekvest.
Egyreszt a konzisztens Iormaban jelentkezó ertekelest ugy Ioghatjuk Iel, mint a cselekvest indito es iranyito
motivacio megjeleneset, az erzelmekkel atszótt gondolatok (un. kognitiv) szintjen. Az ertekeles konzisztens
vagy inkonzisztens modja ilyen ertelemben elsódlegesen megjelenesi Iormaja a motivacionak, es nem elkülönült
targya. Masreszt azonban e vonatkozasban is szamolhatunk a logikai konzisztenciaval kapcsolatban mar
megemlitett kognitiv motivacio ervenyesülesevel mindazokban az esetekben, amikor a szemelyek logikai
ellentmondaskent elik at az ertekelesek össze nem illeset. Itt azonban a logikai konzisztencia esetetól elteróen
sokkal nagyobb hangsulyt kap az arra valo inditek, hogy a szemelyiseg maga es masok elótt meggondoltnak,
kòvetke:etesnek, egvsegesnek túnjek Iel. Ebben a vonatkozasban is Ieltetlenül erdemi merlegelest es körültekintó
empirikus elemzest erdemel Bem (1967) kritikaja, amelyet Festinger (1957) kognitivdisszonancia-elmelete Ielett
gyakorolt, ujra megIogalmazva azt a kerdest, hogy a disszonanciaredukcios törekves milyen viszonyban all az
enIelIogassal. A következetesseg IelIogasanak, attribuciojanak vizsgalata a szemelypercepcio
tanulmanyozasanak ebben az összeIüggesben is igen igeretes Ieladata lehet.
5. Ahogy a logikai konzisztenciat a velemeny alapkövetelmenyenek tekinthetjük, hasonlokeppen az
ugynevezett kognitiv (ertekelesbeli) kon:is:tencia kepe:i a: alapfat annak, hogy attitúdrol beszelhessünk. Ha
egy targgyal kapcsolatos ertekelesek egymassal összeillenek, s bennük (minósegüket es merteküket tekintve) a
konzisztenciatörekves ervenyesül, akkor következtetünk arra, hogy a szemelyisegben (akar tudatositja, akar
nem) munkal egy globalis ertekeles, beallitodas. A masik oldalrol közelitve: az attitúd egy (nem szüksegkeppen
tudatos) globalis ertekeles, amely konzisztens modon szervezi a targyara vonatkozo velekedeseket. Az attitúd es
a pszichologikai konzisztencia megIelelteteset pontositva allithatjuk Iel azt a tetelt, hogy a konzisztencia
mertekeból (kiterjedtsegeból es Iokabol) olvashato ki az attitúd intenzitasa, igy ha konzisztencia nem
jelentkezik, attitúd letere sem következtethetünk. S megIorditva: a semlegesseg, illetóleg a nagyIoku
ertekelesbeli ellentmondasossag az attitúd hianya, illetóleg a 'nem attitúd¨; az intenzitassal Iokrol Iokra nó az
attitúdtargyra vonatkozo velekedesek konzisztenciaja. Megjegyzendó, hogy ez a tendencia peldaul a
negativumok inIormacios ertekere vonatkozo 'Polyanna-hipotezis¨ ertelmeben nem Ieltetlenül
szimmetrikusan ervenyesül pozitiv es negativ ertekeló minósegú attitúdök es velekedesek eseteben.
Nem könnyú Ieladat egyeni kognitiv rendszerek elemzesekor azt elbiralni, hogy egy targy jellemzese mennyiben
konzisztens, mennyiben viseli magan egy globalis ertekeles minden megIontolast athato beIolyasat. Sajatos, de
rendkivüli Iontossagu reszproblema, hogy olyan megitelesi objektumok jellemzeseben hogyan ragadjuk meg a
konzisztenciatörekvest, amelyek tenvlegesen, vagy a közgondolkodasban eló normativ ideologia allaspontja
szerint egyertelmúen ertekelendók, az emberi-tarsadalmi ertekekhez valo viszonyuk egyöntetú, illetve egysiku.
Ilyen esetben az ertelmi megIontolas es a vonzasok-taszitasok erzelmi hatotenyezóje minden eredendó
Ieszültseg nelküli s:etbonthatatlan egvsegben jelentkezik, ilyenkor szolhatunk esetleg 'racionalis attitúdról¨. Jo
pelda ez arra is, hogy az attitúd nem minósithetó altalaban pejorativ modon elIogultsagnak, minthogy az
elkòtele:ettseg is attitúdnek tekintendó. Meg kell jegyezni, hogy sem ebben, sem mas esetben nem jelenti, nem
is jelentheti a konzisztenciatörekves ervenyesülese azt, hogy minden megitelesi szempontbol maradektalanul
egybecsengó velekedesek születnek, a megitelesi szempontok viszonylagos önallosaga, az adott targy
sokoldalusaga, sokretúsege többnyire Ienntartja a targyra vonatkozo velekedessor hierarchikus jelleget.
Az eddigiek soran mintegy analogikusan arrol szamoltunk be, hogy amint a logikai ellentmondas-mentesseg a
velemeny Iennallasahoz, kimutatasahoz szükseges, ugvanigv a pszichologikai konzisztencia az attitúd letenek
megnyilvanulasa, megallapitasanak elóIeltetele. Joggal merülhet Iel azonban a kerdes, hogy milyen viszonyban
van egymassal a logikai es a pszichologikai konzisztencia. Törtentek kiserletek arra s ez Festinger kiemelkedó
Iontossagu elmeletere is ervenyes , hogy a velekedesek közti ketfele megIelelest, összeillesztest, konzisztenciat
egvnek kezeljek. Masok különbseget eszlelve arra törekedtek, hogy a Iormalis logika szabalyait mas
szabalyokkal kieges:itve, megszoritva igyekezzenek meghatarozni a pszichologiai ertelemben vett kognitiv
konzisztenciat; azonban maga McGuire ismerte el 1968-ban, hogy az ilyen iranyu törekves nem volt sikeres. A
'pszichologikai¨ szabalyok mar idezett kidolgozoi uj alapokrol indulva, uj rendszert alkotva kisereltek meg
meghatarozni a köznapi gondolkodas 'pszichologiai implikacioit¨, altalaban megIogalmazatlan, de múködó
alapelveit.
A KONZISZTENCIA MINT A
VÉLEKEDÉSEK
120
6. Festinger peldaul, akit sok kezikönyv es a kezikönyvolvasok, -tanulok tabora mint az attitúddinamika jeles
szakemberet tart szamon, maga vitatta (szoban), hogy ezzel valaha is Ioglalkozott volna. Ezek szerint nagyon
hatarozott kùlònbseget tes: az ertekeló szinezetú gondolatok szervezódesenek vizsgalata es az attitúdök
dinamikajanak tanulmanyozasa között. Talan nem teljesen alaptalan az a Ieltetelezesünk, hogy az ertekeló
gondolatok kapcsolataban, Ieszültsegeben es elrendezódeseben hatnak, Iunkcionalnak az attitúdök (ugy is, mint
'underlying¨ szerkezetek). Ugyanakkor azonban az altala tanulmanyozott összeIüggesben valoban nem
elsósorban az attitúdök dinamikajarol van szo, hanem az ezzel erintkezó, de ennel közvetlenebb Ielszinról, a
kognitiv szervezódes alakulasarol.
A többnyire 'attitúddinamikai elmeleteknek¨ nevezett szocialpszichologiai gondolatrendszerek mind e:t a
felensegs:ferat közelitettek meg, es targyaltak egy-egy szempontbol. S itt hangsulyozni kell akarcsak a
legjelentósebb harom kutatot, Heidert (1958), Festingert es Osgodot (1973) tekintve , hogy valtozatos elmeleti
kiindulopontokbol, valtozatos leirasi rendszerben, a kvantiIikalas elteró szintjen ugvanarrol a jelensegkörról
vegso soron òss:ehang:o teteleket Iogalmaztak meg a kognitiv elmeletek, s közöttük spontan modon egyIajta
safatos munkamegos:tas alakult ki abban, hogy a konzisztenciatörekves melyik megnyilatkozasi területere
összpontositjak Iigyelmüket. Többnyire ezeknek az elmeleteknek az eltereseire, kepviselóik problemaira
ügyelünk, holott ezek vegül is együtt es egysegesen azt dokumentaljak, hogy a konzisztenciatörekves iranyitja
az informaciok s:elektalasat, a 'tovabb-gondolkodast¨, az inkonzisztens inIormaciok Ieldolgozasanak,
beepitesenek modozatait, igy az informaciok kereseset is; megvannak a következmenyei a szocialis kapcsolatok
es s:ituaciok kialakitasaban, Iormalasaban, amelyek termeszetesen a konzisztencia jegyeben vissza is hatnak az
egyeni kognitiv rendszer tartalmanak alakulasara.
Ezeknek az elmeleteknek nemcsak közös mondanivaloja, de közös Iogyatekossagai is vannak, mint ahogy ezt
immar nem egy Iókent önkritikus elemzes talaloan kimutatta. A legIontosabbak egyike ezek között, hogy a
kognitiv elmeletek viszonylag keves Iigyelmet szenteltek legalabbis klasszikus Iormajukban azoknak az
egveni kùlònbsegeknek, amelyek a kognitiv konzisztenciatörekves erejeben, ervenyesüleseben jelentkeznek.
Marpedig vannak ilyen különbsegek, es ezek megitelesünk szerint a kognitiv rendszerek tipizalasanak
alapjaul is szolgalhatnak.
7. Az itt elmondottak alapjan kisereljük meg szorosabban körvonalazni, hogy a konzisztenciatörekves erotelfes
ervenvesùlese az ertekeló jellegú gondolatok dinamikajaban a velekedesek egyeni rendszeret tekintve
elvben milyen szerkezeti következmenyekkel jar:
a) Egy-egy attitúdtargv jellemzese viszonylag egysiku lesz, a különbözó szempontokbol születó ertekeles
minósegeben es lenyegeben mertekeben is megegyezik; ennek megIelelóen
b) az egyes megitelesi, minositesi s:empontok közötti Iunkcionalis különbseg elmosodik, ezek egymashoz
kepest uj inIormaciot nem biztositanak.
c) Kiugro szerepre tesz szert egy-egy megitelesi szempont; egv-ket kulcsfontossagu ertekhez, ertekhordozo
objektumhoz valo vis:onv hatja at a targyak sokasaganak megiteleset, illetóleg szabja meg a megitelesi
szempontok Iontossagat.
d) Talan nemi joggal gyanithato, hogy ilyen kitüntetett szervezó szerep jut a szemelyiseg önmagarol kialakitott
kepenek az egesz rendszer kialakitasaban, igy a makulatlan en-kep pelda es ok a konzisztenciara; illetóleg egy
polari:alt vilagkep kereteben nemcsak a tennivalok, de a cselekvó Iontossaga, az önertek-erzes is hatarozottabb
lehet.
e) A meghatarozo viszonyok pozitiv vagy negativ minósege alapjan polarizalodik a targyak ertekelese, s
meglehetósen eles konturral valik el ket csoportjuk egymastol;
f) a közöttük levó òss:efùggesek elhalvanvulnak, igy ezek egymastol izolalodnak;
g) a pozitivan megitelt attitúdtargyakkal kapcsolatos (megerósitó) inIormaciok Ielvetele es rendszerbe epitese
A KONZISZTENCIA MINT A
VÉLEKEDÉSEK
121
nagyobb aranyban varhato es lathato.
A leirt velekedesrendszer Ieltúnóen emlekeztethet azokra, amelyeket ketIele megközelitesben ':art
gondolkodasnak¨ jelöltek, illetóleg 'kognitiv s:implicitaskent¨ mernek. Ezeket bevallottan a szemelyiseg
egesz gondolatvilagat athato erós konzisztenciatörekves szerkezeti megragadasanak tekintjük. Ide kivankozik az
az eszrevetel, hogy az 'autoritarianus szemelyiseg¨ vizsgalataval kezdódó kutatassorozat olykor ketes
ideologiai hattere es törtenetietlen tulaltalanositasa ellenere mindinkabb lenyegre töró kerdesIelteveseivel
meddó tagadas helyett kritikai tovabbgondolasra erdemes.
8. A velekedesek es az attitúdök szervezódeset kiserleti vizsgalatokban s a szemelyisegtipizalo elemzesekben
egveni Iolyamatokban es vetületekben tanulmanyozzak. Attitúdmereskor viszont többnyire tarsadalmi
vis:onvitasi keretben szemleljük az egyeni megnyilatkozasokat: ez a Likert-Iele elterjedt skalazasi eljaras
lenyege. (Bar itt meg kell jegyezni, hogy a többi attitúdmeresi eljaras es a bennük implikalodo elmeletek mint
ismeretes nem mind jellemezhetók teljes joggal igy, de vegül is nem terünk el nagyon az igazsagtol, ha azt
allitjuk, hogy az attitúdmeres altalaban es egeszeben az ordinalis skalak meresi szintjen all.)
A skalas:erkes:tes is 'kon:is:tenciara` epül, megpedig uj ertelemben vett konzisztenciara mondhatnank, nem
intrapers:onalis összhangra, hanem interpers:onalis megIelelesre , arra, hogy a szemelyek között a globalis
ertekelesek viszonyaval együtt alakul az egyes ertekeló velekedesek elIogadasanak viszonya.
Bizonyara Ielesleges itt megemliteni, de talan megsem mindig tudatositjuk, hogy mekkora különbseg van
aközött, hogy milyen egveni vagv tarsadalmi òss:efùggesben szemleljük az attitúdöket es velekedeseket. Az
elóbbi esetben kerdesünk az, hogy valaki összehasonlithato 'dolgok¨ közül mit reszesit elónyben, tart többre, es
evvel szerves összeIüggesben ezt milyen vonasokkal ruhazza Iel, különbözteti meg. Az utobbi esetben pedig az
a kerdesünk, hogy egy bizonyos attitúdtargy ertekelese szempontjabol tarsai között ki hol helyezkedik el, ami
nagv valos:inúseggel kiolvashato abbol, hogy altalaban az ertekelessel összeIüggó, kritikus vonasokkal
Ielruhazza ezt a targyat, vagy sem. Az utobbi esetben:
a) Nem veszünk tudomast a globalis ertekelesek es a velekedesek közötti megIeleles (illetóleg a velekedesek
Iüggetlensege) egveni mertekeben meglevó különbsegekról, hanem Ieltetelezzük a konzisztencia altalanos
megletet, egyetemes es egyenletes ervenyesüleset.
b) Az ertekelest nem azon velekedesek elIogadasa vagy elvetese reven merjük, amelyek szempontjabol az adott
s:emelv tesz különbseget targyak erteke között, hanem amelyek szempontjabol e targy megiteleseben sokak
között elteres mutatkozott.
c) Ennek megIelelóen a többe-kevesbe elIogadott velekedesek együttese nem s:ùksegkeppen tükrözi az adott
targyrol valo benyomast, az egyeni IelIogas telfes tartalmat, de ennek szubjektive leglenyegesebb szerkezeti
összetevóit sem.
d) Az ertekeles merteket nem az adott szemely mas iranyu ertekeleseivel szembesitjük (megtudva, hogy mit
preIeralt), hanem elvonatkoztatva a mas iranyu ertekelesek intenzitasanak altalanos szintjetól es
valtozatossagatol a többiek ertekelesevel allitjuk szembe.
e) Az egy attitúdtargy ertekeleseben szemelyek között meglevó különbseg gyakorlatilag nem szüksegkepp terjed
ki a telfes (abszolut) ertekelesi kontinuumra, hanem viszonylag egyseges közgondolkodas eseten egy-egy
targgyal kapcsolatban beszúkül a kontinuum egy szakaszara, magaval vonva a barki altal elIogadhato
velekedesek körenek összeszúküleset.
9. Mindezzel a legszorosabban összeIügg a mert attitúd es a: egveni tettek közötti kapcsolat ketsegeket
ebresztó lazasaga, amely a szakirodalomban egyarant Iorrasa lehet ketes ertekú magyarazkodasnak vagy
indokolatlan szkepszisnek is.
Ehhez alarendelten jarul meg egy olyan reszproblema is, hogy egyedül csak intuitive 'tudjuk¨, hogy egy-egy
kognitiv szinten ervenyesüló attitúdnek milyen magatartas 'Ielelne meg¨ töretlenül ervenyesüló ertekeló
A KONZISZTENCIA MINT A
VÉLEKEDÉSEK
122
viszonyulas eseten.
10. A velekedesek szervezódesenek es elemzesenek mas szintjere lepünk, amikor kisebb-nagyobb tarsadalmi
csoportoktol nyert adatok alapjan tarul Iel elóttünk az egyes kerdeskörökkel kapcsolatos velekedeseknek s ezek
rendszerenek altalanos, illetóleg tarsadalmi kategoriahoz kötódó sajatos òss:kepe. A kognitiv rendszer
leirasainak es elemzeseinek korabban vazolt szempontjai es a Ielsorolt tarsadalmi viszonyitasi keretben
pszichologiai ervenyüket korlatozo Ieltetelek itt együtt vannak jelen; ugyanakkor a különbözó retegek
kepviselóinek szociologiai kategorizalas alapjan valo elkülönitese az eddigieken lenveges vonatko:asban
tulmutato, erdemi elemzesre nyujt uj lehetóseget. A velekedesek retegenkent altalanos es retegek közötti
jellegzetesnek talalt tartalmi es szerkezeti vonasai tükrözik a: atfogo tarsadalmi vis:onvok meghatarozo hatasat;
igy a kutatok az elemzesnek ezen a szintjen tarsadalmi kategoriakhoz kötve emelhetik ki a lenyegest, s talalnak
rendet a velekedesek es kognitiv rendszerek nagy egyedi valtozatossagaban.
Jelentkezhet ugyan egy olyan divergalo kutatasi strategia, amely celja szerint vegytisztan szeretne elkülöniteni a
velekedesek szervezódesenek pszichologiai összetevóit, eltekintve az erintett tarsadalmi jellemzóktól, vagy
tudatosan zarojelbe teve azokat. Tudomanyosan igeretesebbnek latszik azonban egy ezzel ellentetes, konvergalo
kutatasi strategia, amely a ketIele megközelitest kölcsönös haszonnal egyesiti.
A KONZISZTENCIA MINT A
VÉLEKEDÉSEK
123
124
6. fejezet - V. RÉSZ A SZOCIÁLIS
MEGISMERÉS
6.1. LEE ROSS
6.1.1. AZ INTUITÍV PSZICHOLÓGUS HIBÁI: AZ
ATTRIBÚCIÓS FOLYAMAT TORZÍTÁSAI
6.1.1.1. I. BEVEZETÉS AZ ATTRIBÚCIÓS ELMÉLETBE ÉS AZ
ATTRIBÚCIÓS HIBA
6.1.1.1.1. A) ATTRIBÚCIÓS ELMÉLET ÉS INTUITÍV PSZICHOLÓGIA
A tagabb ertelemben vett attribucios elmelet az atlagember azon kiserleteivel Ioglalkozik, amelyek soran az
megprobalja megerteni a mindennapi esemenyek okait es következmenyeit. (.)
Az attribucios elmelet jelenlegi elismerese a szocialpszichologiaban egy hosszu ideig tarto küzdelem utan
következett be, miutan a tudomany emberIogalma megvaltozott. Az ember mar nem a radikalis behaviorizmus
inger-valasz (S-R) automataja, hanem az inIormaciokat Ieldolgozo es kognitiv konzisztenciat keresó egyen. Az
embert vegre az ót vizsgalo kutatoeval egyenló statussal jutalmaztak meg. Az attribucios elmelet szempontjabol
az ember intuitiv pszichologus, aki annak a lehetóseget keresi, hogy a viselkedest megmagyarazza es
következteteseket vonjon le a szereplókról es környezetükról.
Ahhoz, hogy ennek az intuitiv tudosnak az eszleleset es cselekveseit jobban megertsük, Iel kell tarnunk
modszereit. Elóször is, a hivatasos pszichologushoz hasonloan szamos, az emberi termeszetre es emberi
viselkedesre vonatkozo, implicit Ielteves iranyitja: peldaul hogy az öröm keresese es a Iajdalom elkerülese
mindenütt jelen levó es hatekony motivumok, vagy hogy a kivanalmaknak megIeleló konIormitas es a tarssal
kapcsolatos elvarasok kevesbe szorulnak a kesóbbiekben magyarazatra, mint a nonkonIormitas. Az amatór
pszichologus a hivatasoshoz hasonloan adatokra tamaszkodik. Ezek az adatok neha elsó kezból szarmazo
inIormaciokbol erednek; gyakoribb azonban, hogy az inIormalis szocialis kommunikacio, tömegkommunikacio
vagy mas indirekt Iorras termekei s a rendelkezesre allo adatok reprezentativitasat es veletlenszerúseget ritkan
garantaljak Iormalis mintaveteli eljarasok. Az intuitiv pszichologusnak at kell vennie vagy ki kell Iejlesztenie
kodolasi, raktarozasi es visszahivasi technikakat ezekre az adatokra. Vegül összegzó, elemzó es interpretalo
modszerekhez kell Iolyamodnia, vagyis szabalyokhoz, Iormulakhoz vagy semakhoz, melyek lehetóve teszik
szamara a jelentes kivonasat es következtetesek letrehozasat. Az intuitiv tudos azon kepessege, hogy uralja
tarsas környezetet, nagymertekben Iügg attol, hogy hipotezisei, bizonyitekai, elemzesi es következtetesi
modszerei mennyire pontosak es megIelelóek. A Ielteveseiben es modszereiben meglevó tevedesek, hibak vagy
elIogultsagok sulyos következmenyekkel jarhatnak mind magara a laikus pszichologusra, mind a tarsadalomra
nezve. Ezek a hianyossagok, melyeket a jelenlegi attribucios elmelet elónyös helyzeteból tarunk Iöl, allnak
ennek a Iejezetnek a közeppontjaban.
Mig az 'attribucios elmelet¨ cimke es javasloinak nehany zsargonja viszonylag uj es ismeretlen lehet, az erre
valo hivatkozasok a naiv ismeretelmelet es szocialis következtetesi Iolyamatok hosszu es tiszteletre melto
multra tekintenek vissza a szocialpszichologiaban. A Gestalt-hagyomanyok, dacolva a radikalis behaviorizmus
hagyomanyaival, következetesen kiemeltek az egyen Ieltetelezeseit, melyek alapjan a pszichologiai
laboratorium es mindennapi tapasztalatok eredmenyeit magyarazza (vö. Asch 1952). Icheiser (1949) csaknem
harminc evvel ezelótt nehany alapvetó szocialis percepcios hibat vilagosan bemutatott. Az attribucios elmelet
125
42 A legtöbb jelenlegi kutato olyan attribucios szabalyokkal vagy alapelvekkel Ioglalkozik, ami altalanosan alkalmazhato minden tarsas
megIigyelóre. Nehany kutato azonban (a legnevezetesebb Rotter 1966) hasonlo dichotomiat hasznalt az ilyen strategiak egyeni
különbsegeinek megvitatasakor (lasd meg Collins 1974; CollinsMartinAshmoreRoss 1973; Crandall, Katkovsky Crandall 1965;
LeItcourt 1972).
jelenlegi divatja elótt Kelly (1955, 1958) hangsulyozta az attribucios nezópontot a pszichopatologia
tanulmanyozasaban, s Ielvetette az intuitiv megIigyeló es a viselkedessel Ioglalkozo tudos Ieladatainak
analogiajat. Schachter es Singer (1962), valamint Bem (1965, 1967, 1972) altalanos attribucios
megközeliteseket anticipaltak emocionalis cimkezesról es önpercepcios jelensegekról szolo elemzesükben.
A jelenlegi attribucios elmelet körvonalait elóször megis Heider (1944, 1958) vazolta Iöl, reszletesebben Jones
es Davis (1965), Kelley (1967) s munkatarsai (peldaul Jones KanuseKelleyNisbettValinsWeiner 1972;
Weiner 1974) irtak le. Ezek az elmeletalkotok ket, egymashoz szorosan kapcsolodo Ieladatot hangsulyoztak,
amellyel a szocialis megIigyeló szembesül. Az elsó Ieladat az oksagi itelet: a megIigyeló megkeresi es
azonositja azt az okot vagy okok halmazat, melynek nehany különös hatas (azaz nehany cselekedet vagy
kimenetel) tulajdonithato. A masik Ieladat a szocialis következtetes: egy epizod megIigyelóje következtetesekre
jut relevans entitasok sajatossagaira vonatkozoan; a szereplók diszpozicioi vagy azon helyzetek jellemzói ezek,
amelyekre a szereplók valaszoltak.
Az oksagi iteletek es a szocialis következtetesi Ieladatok is intenziv elmeleti es empirikus erdeklódes targyaiva
valtak, s mindeddig latszolag az attribucios elmelet teljes területet kepezik. Az utobbi idóben mindamellett az
intuitiv pszichologus egy harmadik Ieladata kezdett nemi Iigyelemben reszesülni: a kimenetel es a viselkedes
megjoslasanak Ieladata. Az intuitiv pszichologust az epizodok nem csupan arra ösztönzik, hogy magyarazatokat
keressen es szocialis következtetesekre jusson, hanem arra is, hogy elvarasai legyenek es megjoslasokat tegyen a
jövóbeli cselekmenyekre es kimenetelekre vonatkozoan. (.)
A harom attribucios Ieladat termeszetesen nem Iüggetlen egymastol. Egy esemenyre adott magyarazatok es az
ebból levont következtetesek nyilvanvaloan gyorsan összekapcsolodnak, s együttesen kepezik az ismeretlen es
jövóbeni esemenyekkel kapcsolatos elmelkedesek alapjat. Minden egyes Ieladat egyre többet tar Iel az intuitiv
pszichologus Ieltetelezeseiról, strategiairol es kudarcairol. Azonban mindegyik sajatos interpretacios es
metodologiai problemat vet Iel, amit meg kell oldanunk, mielótt tovabb haladnank.
Heider korai múködesetól napjainkig a kutatok az oksagi iteletek leirasakor egy egyszerú belsó-külsó vagy
diszpozicio-szituacio dichotomiara epitettek. Ez azt jelenti, hogy a megIigyelók a lehetseges okok es megIigyelt
hatasok konIiguraciojanak Ielismereset a szerepló 'belsó¨ diszpoziciojahoz (peldaul kepessegeihez, vonasaihoz
vagy motivumaihoz), vagy a 'külsó¨ szituacio aspektusaihoz (peldaul a Ieladat nehezsege, ösztönzók vagy a
tarsak altal kiIejtett nyomas hatasai42) kötöttek. Mig ez a latszolag egyszerú dichotomia tagadhatatlanul
intuitivnak latszik, megis sok elmeleti problemat es modszertani csapdat jelent (lasd meg Kruglanski 1975). Az
attribuciokutatok (peldaul NisbettCaputoLegantMarecek 1973) gyakran kerik azt v. sz.-eiktól, hogy
magyarazzak meg, hogy egy adott szerepló miert egy adott viselkedesi iranyt valasztott. Ezeket az attribuciokat
ezutan vagy 'szituacios¨, vagy 'diszpozicios¨-kent jelölik a szemely valaszainak Iormaja alapjan. Igy az az
allitas, miszerint 'Jack megvette a hazat, mivel az olyan elhagyatott helyen volt¨, külsó vagy szituacios
attribucionak minósül, ugyanakkor az a megallapitas, hogy 'Jill megvette a hazat, mert maganyra vagyott¨,
belsó vagy diszpozicios attribucio. E jelöles esszerúsege igen nyilvanvalo: az elsó allitas a targyrol vagy
szituaciorol idez valamit, amire a cselekvó valaszol, mig az utobbi a cselekvóról mond valamit. Ha azonban
valaki nem az attribuciot tevó allitasanak Iormajara Iigyel, hanem annak tartalmara, a diszpoziciok elkülönülese
egyre ketesebbe valik. Elóször is ugy túnik, hogy a szituacios okokra vonatkozo allitasok impliciten magukban
Ioglalnak valamit a cselekvó diszpozicioirol, ezzel ellentetesen pedig azok az allitasok, melyek diszpozicios
okokat ideznek, mindig tartalmazzak a szituacios tenyezók letezó es ellenórzó beIolyasat. Peldaul hivatkozva
Jack hazvasarlasara, a 'szituacios¨ magyarazat (vagyis 'mivel az olyan elhagyatott helyen volt¨) magaban rejti
azt a diszpoziciot az adott szerepló szempontjabol, hogy kedveli a maganyossagot. Valojaban a nyujtott
magyarazat egyaltalan nem ad magyarazatot, hacsak nem Ieltetelezzük, hogy egy ilyen diszpozicio iranyitotta
Jack valaszat. Ezzel ellenkezóleg, a Jill vasarlasara vonatkozo diszpozicios magyarazat (vagyis azert, mert ó
kedveli a maganyt) vilagosan magaban Ioglalt valamit a hazrol (nevezetesen azt, hogy kepes ezt a maganyt
biztositani), ami viszont Jill viselkedeset iranyitja. Igy mindket mondat tartalma bar Iormajaban különbözó
A) ATTRIBÚCIÓS ELMÉLET ÉS
INTUITÍV PSZICHOLÓGIA
126
43 Az olvasonak Iel kell ismernie, hogy egy okozati allitas Iormaja vagy strukturaja jelentós lehet, s ezt nem lehet megjosolni tartalmanak es
jelentesenek logikai analizisevel.
közli azt az inIormaciot, hogy a haz egy adott tulajdonsaga letezik, es a vasarlo hajlik arra, hogy pozitivan
valaszoljon erre a tulajdonsagra. A mondat Iormaja tenylegesen megIordithato lett volna anelkül, hogy
tartalmuk megvaltozott volna, s igy azt olvasnank, hogy 'Jack megvette a hazat, mivel maganyossagra vagyott¨
es 'Jill megvette a hazat, mert ez maganyt biztositott szamara¨.
Van-e jelentestelibb alap a megkülönböztetesre a szituacios es diszpozicios okok között? Egy lehetóseget
erdemes megIontolni. Elhanyagolhatjuk a szemely okozati allitasanak Iormajat es azaltal, hogy a tartalomra
Iigyelünk, különbseget teszünk:
1. azok között a magyarazatok között, amelyek nem allitanak vagy nem Ioglalnak magukban semmiIele, a
cselekvóre vonatkozo diszpoziciot, tul a cselekvókre altalanosan ervenyes tipikus tulajdonsagokon, valamint
2. azok között a magyarazatok között, amelyek egyseges, viszonylag atipikus vagy megkülönböztetó szemelyi
diszpoziciokat allitanak vagy Ioglalnak magukban. Igy az az okozati allitas, miszerint 'Kezdetben vonzodtam
Sallyhez, mert olyan szep¨ es 'Kezdetben vonzodtam Sallyhez, mert a merleg jegyeben született¨
különbözókeppen kodolhato a javasolt elkülönitesnek megIelelóen, annak ellenere, hogy Iormajuk hasonlo. Az
elóbbi magyarazat specialisan azt közli, hogy en, hasonloan a többi emberhez, kiIejezetten a szep nókhöz
vonzodom, az utobbi arra utal, hogy en, elteróen a többi embertól, azon nók irant vonzodom, akik egy
meghatarozott asztrologiai jegyhez tartoznak. Ebben az ertelemben a korabbi allitas egy szituacios magyarazatot
jelent, mivel egy törvenyt idez: az utobbi magyarazat ezzel szemben diszpozicios, mivel egy individualis
különbseget vagy megkülönböztetó szemelyisegvaltozot hangsulyoz.43
Az okozati allitas magyarazatanak elóbb leirt modja nyilvanvaloan nehez vallalkozas, es sok kutato
kedvezóbbnek talalhatja a masodik attribucios Ieladat, vagyis a következtetesek levonasanak vizsgalatat. Ez a
Ieladat elsó pillantasra kevesbe Ielelmetes, de egyaltalan nem könnyú kutatasi celnak latszik. Peldaul a szemely,
aki megtudja, hogy Joan penzt adomanyozott jotekonysagi celra, arra következtethet, hogy a relevans
cselekvesben Joan nehany szemelyes diszpozicioja tükrözódik. Egy masik lehetóseg az, hogy a szemely arra
következtet, hogy Joan cselekvesei nem az ó szemelyes jellemzóit, hanem szocialis nyomasok, ösztönzó vagy
mas környezeti tenyezók hatasat tükrözik vissza. Az attribuciokutato eszerint merheti, hogy a szemely mit allit
Joan vonasairol, kepessegeiról, nezeteiról vagy mas szemelyes diszpozicioirol a rendelkezesre allo viselkedesi
tenyek alapjan. A szemelyt arra is lehet kerni, hogy jellemezze Joant egy Likert tipusu skalan, amelynek egyik
vegpontjan a 'rendkivül nagylelkú¨, a masikon 'egyaltalan nem nagylelkú¨ es közeppontjan a 'közepesen
nagylelkú¨ tulajdonsagok allnak. A skala egy alternativ valtozata a rangsorolo szocialis következteteseiben valo
magabiztossagat is merhetne. A szocialis következtetes ilyen mereseit valoban egyszerú kigondolni es pontozni
is. Az interpretacioban azonban megsem trivialis problemak bukkannak Iöl. Nyilvanvalo, hogy ezeken a
skalakon egy adott pont jelentese szemelyról szemelyre különbözó. Ennel is lenyegesebb azonban, hogy a
jelentes a kutatasi kontextus es instrukcio sajatossagaitol Iügg, s ezek olyan sajatossagok, melyek a kiserletezó
ismeretein es ellenórzesen kivül esnek.
Az interpretacio kapcsan meg nehezebben leirhato problemak is Ielmerülhetnek. Egy gyakori Iormaban peldaul
arra kerik a szemelyt, hogy jelezzek, vajon az adott szemely 'nagylelkú-e¨, vagy 'Iukar-e¨, vagy 'nem tudjuk
megmondani, mert a körülmenyektól Iügg¨. Az elsó ket lehetóseg kiIejezetten azt a hajlandosagot jelzi, hogy
egy szemelyes diszpozicio jelenletere vagy beIolyasara következtessünk, mig a harmadik lehetóseg az ettól valo
vonakodast jelenti. A rangsorolo percepcioinak pontosabb vizsgalata azonban Ieltarhatja, hogy a harmadik
lehetóseg egy szeles körú vagy altalanos diszpozicios cimke visszautasitasat tükrözi. A tovabbi elemzes igy
Ienyt derithet arra, hogy a rangsorolo a relevans cselekvót nem tekintette kivetelesnek a szoban Iorgo
viselkedesi terület tekinteteben, vagyis a legtöbb cselekvóhöz hasonloan nagylelkúen viselkedik nem a
szituacios nyomas vagy korlatozas, melyek ezt irjak eló. Ilyen esetben ugy túnik, hogy nem törtent diszpoziciora
valo következtetes (es a rangsorolo inkabb szituacios, semmint diszpozicios attribuciot tett a relevans
viselkedesre). Masreszt, ha a rangsorolo attol vonakodott, hogy a vonas-cimke mellett döntsön, ez azon iteletere
utalhat, hogy a szerepló bizonyos specialis körülmenyek között nagylelkúbb, mint tarsai, de mas szituaciokban
A) ATTRIBÚCIÓS ELMÉLET ÉS
INTUITÍV PSZICHOLÓGIA
127
kevesbe nagylelkú, vagyis nagylelkúsege inkonzisztens vagy idioszinkratikus (BemAllen 1974). Az utobbi
esetben diszpoziciora valo következtetes törtent, habar egy relative specialis esetre vonatkozik, peldaul arra,
hogy az illetó olyan tendenciaval rendelkezik, hogy szokatlanul nagylelkú legyen alkalmazottjaihoz, de
csaladtagjaihoz nem, vagy Iorditva. Az attribucio területen több Iontos tanulmany (peldaul JonesNisbett 1971;
Nisbett 1973) sajnalatosan nem tett különbseget a vonasokra valo következtetesek hianya, valamint a szeles
körú vonas-cimkek visszautasitasa között, elónyben reszesitve a szúkebb vagy helyzeti speciIikus tenyezóket.
E hianyossag eredmenyekent ketsegkivül zavaros es helytelen következtetesek jöttek letre.
Az attribucios Ieladat harmadik tipusa, a viselkedes megjoslasa (peldaul NisbettBorgida 1975) egyszerú,
egyertelmú kerdeseket vet Iöl, s olyan valaszokat eredmenyez, melyeket objektiven lehet pontozni. Igy egy Joan
altal vegrehajtott nagylelkú cselekedet 'szemtanujat¨ arra kerhetjük, hogy josolja meg Joan viselkedeset mas
epizodok soran, melyek allitolag a cselekvó nagylelkúseget vagy annak hianyat hivatottak tesztelni. A
megIigyelónek Ieltehetó kerdes masreszt igy hangozhat: 'A hallgatok (vagy emberek, nók, Joannal azonos
szocioökonomiai szinten levó tarsak) hany szazaleka viselkedett volna olyan nagylelkúen, mint ahogyan Joan
viselkedett?¨ A megjoslasi Ieladat oksagi itelettel es szocialis következtetessel valo logikai kapcsolatat erdemes
ujra hangsulyozni (bar a relevans empirikus korrelaciok az attribuciomeresek között meglepóen gyengenek
bizonyulnak, lasd Bierbrauer 1973). Amilyen mertekben egy adott cselekves vagy kimenetel inkabb egy
cselekvónek, mint a szituacionak tulajdonithato, s igy nehany stabil diszpoziciora lehet következtetni, az
attribuciot tevó hajlamos lesz biztos es megkülönböztetó megjoslasokat tenni a cselekvó ra következó
viselkedeseiról es ezek kimeneteleiról. Ezzel ellentetben, amilyen mertekben egy cselekves szituacios
nyomasoknak tulajdonithato (ami minden cselekvót arra ösztönözne, hogy hasonloan viselkedjen), s amennyire
nem lehet következteteseket levonni a cselekvó diszpozicioira vonatkozoan, a megIigyeló olyan mertekben nem
hajlando 'megkülönböztetó¨ joslasokra, ehelyett segitsegül hivhatja a 'null hipotezist¨ es biztonsaggal
tamaszkodik alapvetó inIormacioira, vagy megbecsüli, hogy 'altalaban az emberek¨ hogyan reagalnak az adott
szituacioban. Az attribucios Iolyamatok megjoslasi mereseinek döntó jelentósege van (tul az egyszerúsegükön
es latszolagos objektivitasukon). Az oksagi iteletektól vagy szocialis következtetesektól elteróen a megjoslok
pontossagat Iigyelembe lehet venni, vagyis barmikor, amikor különIele cselekvók több szituacioban tanusitott
viselkedeseról hiteles inIormacio all rendelkezesünkre, az intuitiv pszichologus attribucios strategiajanak sikere
merhetó, es az elIogultsag iranya meghatarozhato.
6.1.1.1.2. B) LOGIKAI SÉMÁK ÉS NEM LOGIKUS TORZÍTÁSOK
A jelenlegi attribucios elmelet ket különbözó, de egymast kiegeszitó celt követ. Az egyik cel annak
demonstralasa, hogy a megIigyelók az okok becslesenel, cselekvókról es helyzetekból levont
következteteseknel, elvarasok es megjoslasok Iormalasakor nagyjabol a logikai vagy racionalis modellek elveit
követik. A masik cel ezen iteleteket eltorzito hibak Iorrasanak illusztralasa es explicitte tetele. Röviden Iontolora
vesszük az un. logikai vagy racionalis semat, melyet az intuitiv pszichologus alkalmaz, majd a Iejezet hatralevó
reszet arra szenteljük, hogy az ót körülvevó esemenyek megerteseben, megjoslasaban es ellenórzeseben
mutatkozo probalkozasait, az ebben jelen levó torzitasok Iorrasait leirjuk.
1. Ket logikai sema
A szemelyek a rajuk hato cselekedeteket es azok eredmenyeit hasonlokeppen kell hogy ertekeljek, hiszen egy
ilyen konszenzus nelkül a szocialis interakcio kaotikus, megjosolhatatlan, s a resztvevók szamara
ellenórizhetetlen lenne. Az attribucios elmelet kepviselóinek introspekcioit nehany laboratoriumi bizonyitek
alatamasztja, s ez egy sor a viselkedesek es kimeneteleik magyarazatara altalanosan alkalmazhato 'szabaly¨
pusztulasahoz vezetett. Ezek a 'hetköznapi¨ szabalyok vagy semak bizonyos tekintetben hasonloak a
tarsadalomtudosok es statisztikusok altal az elemzesekben es adatok ertelmezeseben követett Iormalis
szabalyokhoz es eljarasokhoz.
H. Kelley, E. E. Jones es munkatarsaik ket esetet különböztettek meg, ahol a logikai szabalyok vagy semak
alkalmazhatok: a többszörös es az egyszeri megIigyelesi helyzetet. A többszörös megIigyelesi helyzetnel az
attribuciot tevó viselkedesre vonatkozo adatokat kap, melyeket egy Szerepló × Tagy × Helyzet (vagy eset)
B) LOGIKAI SÉMÁK ÉS NEM
LOGIKUS TORZÍTÁSOK
128
valaszmatrixsoraiban vagy oszlopaiban lehet Ieltüntetni. Jellegzetesen inkabb összegzett, mint aktualis
valaszokat kaptak a megIigyelók. A potencialis attribuciot tevó peldaul megkapja, hogy 'A legtöbb
szinhazlatogato kedveli az uj Pinter-darabot¨, vagy 'Mary nem tud ellenallni az elkoborolt allatoknak¨, vagy
'Az egyetlen tevemúsor, amit Ann megnez, a »Szinhazi remekmúvek«¨. Az egyszeri megIigyelesi helyzetben
az attribuciot tevónek egyetlen szerepló egyszeri alkalommal törtenó viselkedesevel kell Ioglalkoznia. Peldaul
lathatja, hogy Sam eleget tesz a kiserletvezetó azon kivansaganak, hogy tarsara Iajdalmas aramütest merjen,
vagy megtudhatja, hogy 'Lowie kockara tette összes penzet a loversenyen¨. Ebben a ket esetben az attribuciokat
iranyito logikai szabalyok vagy alapelvek meglehetósen különbözóek (Kelly 1967, 1971, 1973). Többszörös
megIigyelesi helyzetben az attribuciot tevó a Kovariancia Alapelvet alkalmazza, vagyis ertekeli annak a
merteket, amennyire a megIigyelt viselkedesek es kimenetelek az egyes oksagi tenyezók jelenleteben
megtörtennek, de ugyanakkor nem Iordulnak eló tavolletükben. Eszerint az attribuciot tevó arra a
következtetesre jut, hogy az uj Pinter-darab jo (s az attribuciok inkabb a darabot dicserik, s nem a
szinhazlatogatot), megpedig olyan mertekben, amennyire a szinhazlatogatok szeles köre kedveli, vagyis az
olyan szemelyeknek tetszik, akik csak keves darabot dicsernek meg (peldaul 'kritikusok¨), s legalabb annyira
megtapsoljak a músorra túzes utani kilencvenedik napon, mint a kilencediken.
Az egyszeri megIigyelesi helyzetben az attribuciot tevó ertekelesi strategiaja a Levonasi Alapelvet Ioglalja
magaban, ami azt jelenti, hogy a megIigyeló egy esemeny magyarazata soran barmely oki tenyezó szerepet
'levonja¨, megpedig olyan mertekben, hogy mas lehetseges okokat vagy meghatarozo tenyezóket is Ielismerjen.
Ezt az attribucios alapelvet inkabb a szocialis következtetes, semmint az oksagi attribucio alapjan lehet leirni:
amilyen mertekben a szituacios vagy külsó tenyezók 'kielegitó¨ magyarazatul szolgalnak egy esemenyre nezve,
az esemenyt a helyzetnek tulajdonitjuk, s semmiIele logikus következtetes nem vonhato le (s Ieltehetóleg
empirikusan nem is teszünk ilyen következteteseket) a szerepló diszpozicioira vonatkozoan. Ezzel szemben
amilyen mertekben egy cselekves vagy annak kimenetele a vele jaro szituacios tenyezók ellenere, s nem azokbol
kiIolyolag, annak hatasabol ered, a relevans esemeny a szereplónek tulajdonithato, 'korrespondalo
következtetes¨ megy vegbe (JonesDavis 1965), vagyis az attribuciot tevó nehany vonas, kepesseg, szandek,
erzes vagy egyeb diszpozicio jelenletere es hatasara következtet, amely Ielelósse tehetó a szerepló cselekveseert
vagy annak kimeneteleert. Igy ellenallhatunk annak a következtetesnek, miszerint Lowie hazardirozasa a
loversenyen az ó stabil, szemelyes vonasainak visszatükrözódese, megpedig azert, mert ez a helyzet esetleg
segithet egy ketsegbeejtó anyagi krizisben, de tudjuk azt is, hogy a loversenypalyan nem ritka, ha valaki ket
martiniban Iogad. Masreszt megitelhetjük Lowie-t ugy is, mint egy megrögzött szerencsejatekost, ha ugy tudjuk,
hogy ez a Iogadas annak ellenere törtent, hogy Ielesege megIenyegette: elhagyja, ha meg egyszer elveszti
Iizeteset a loversenyen; vagy hogy nem lesz kepes kiIizetni a lakbert, ha veszit.
Erdemes megjegyezni, hogy e ket különbözó alapelv alkalmazasa meglehetósen elteró követelmenyeket tamaszt
az intuitiv tudossal szemben. A Kovariancia Alapelv megkivanja az attribuciot tevótól, hogy olyan szabalyokat
hasznaljon, melyek termeszetükben alapvetóen logikusak vagy statisztikusak, s a szoban Iorgo entitasok
jellemzóibe nem enged tovabbi betekintest. A Levonasi Alapelv alkalmazasa ugyanakkor Iontos attekintest tesz
lehetóve az ember termeszeteról s az olyan szituacios tenyezók hatasarol, mint anyagi szükseglet,
alkoholIogyasztas, a hazastars elhagyassal valo Ienyegetese. Bizonyos ertelemben a Kovariancia Alapelv puszta
'Statisztika¨-kent alkalmazhato, mig a Levonasi Alapelv megkivan egy 'pszichologust¨, aki kepes a különIele
szocialis nyomasok es szituacios tenyezók hatasat ertekelni, valamint kepes a szandekos es veletlen cselekvesek
es ezek következmenyeit (lasd JonesDavis 1965) elkülöniteni egymastol.
A mindennapi attribucios alapelvek szisztematikus alkalmazasara vonatkozo bizonyitekok elsósorban kerdóives
vizsgalatokbol szarmaznak, ahol a szemelyek rövid törteneteket olvasnak el es egy vagy több szerepló valaszait
magyarazzak elóirt objektumokkal vagy 'entitasokkal¨ kapcsolatban, meghatarozott Ieltetelek mellett (peldaul
McArthur 1972, 1976). A szúkebb hatokörú szorvanyos tanulmanyok az attribuciot tevót szinten latszolag
autentikus valaszokkal, vallalkozasokkal es kimenetelekkel szembesitik (peldaul JonesDavisGergen 1961;
JonesDeCharms 1957; JonesHarris 1967; Strickland 1958; ThibautRiecken 1955). Ezek a kutatasok
bizonyitottak, hogy az attribuciot tevó szemely ismer, s valoban alkalmaz is nehanyat a Ieltetelezett alapelvekból
vagy szabalyokbol, vagyis vagy az okok es hatasok kovarianciajara, vagy egy adott hatas lehetseges okainak
szamara vonatkozo inIormaciot magaban Ioglalo manipulaciok statisztikailag szigniIikans hatast ideztek eló a
B) LOGIKAI SÉMÁK ÉS NEM
LOGIKUS TORZÍTÁSOK
129
szemely iteleteiben. Nehany tanulmany meg arra is bizonyitekot szolgaltatott, hogy a különIele, egymassal
versengó attribucios alapelvek vagy kriteriumok hatasa relativ (lasd McArthur 1972, 1976).
Az alkalmazott modszerek a mai napig nem mertek (s logikusan nem is merhettek) az attribuciot tevó szemely
iteleteinek pontossagat es iteleti strategiainak kielegitó voltat. Amint azt korabban megjegyeztük, az ilyen
meghatarozasok csak akkor valnak lehetsegesse, ha az attribuciot tevónek hiteles inIormaciot szolgaltatunk, s
arra kerjük, hogy tegyen olyan megjoslasokat vagy mas iteleteket, amelyek ellenórizhetók.
2. A tor:itasok motivacios es nem motivacios forrasai
Ezen Iejezet, valamint a jelenlegi kutatas es elmelet egyre lenyegesebbe valo celja nem a megertest, a
konszenzust es a hatasos szocialis kontrollt elósegitó logikai semakkal valo Ioglalkozas, hanem az iteletekben
jelentkezó szisztematikus elIogultsag es torzulas Iorrasainak vizsgalata, melyek oda vezetnek, hogy az intuitiv
pszichologus Ielremagyarazza az esemenyeket, s ezaltal perszonalis szinten rosszul alkalmazkodo, szocialisan
artalmas, s az ilyen tarsas viselkedest megerteni kivano szemely szamara rejtelyes modon viselkedik. Az
egyebkent logikus attribucios rendszerben jelentkezó lehetseges torzulasokrol valo elmelkedes soran az
elmeletalkotok gyorsan Ielismertek az 'envedelmet szolgalo¨ elIogultsagokat, amelyek segitsegevel az
attribuciot tevó Ienntarthatja vagy növelheti altalanos önertekeleset vagy pozitiv velemenyet specialis
diszpozicioirol es kepessegeiról (Heider 1958; JonesDavis 1965; Kelley 1967). Azok a probalkozasok, melyek
az ilyen motivacios torzitas letet hivatottak bizonyitani, altalaban a pozitiv es negativ kimenetelek között
talalhato aszimmetriat mutatjak ki vagyis specialisan a szereplóknek azt a tendenciajat, hogy a 'sikert¨ sajat
eróIesziteseiknek, kepessegeiknek vagy diszpozicioiknak tulajdonitjak, a 'kudarcot¨ pedig a szerencsenek, a
Ieladat nehezsegenek vagy mas külsó tenyezóknek. A teljesitmenyIeladatok (peldaul DavisDavis 1972; Feather
1969; Fitch 1970; WolosinShermanTill 1973), tanitasi teljesitmenyek (peldaul Beckman 1970; Freize
Weiner 1971; JohnsonFelgenbaumWeiby 1964) szolgaltattak a legtöbb bizonyitekot erre az aszimmetriara.
Azt is kimutattak, hogy a szereplók siker eseten nagyobb, kudarcnal viszont kisebb Ielelósseget tulajdonitanak
maguknak, mint azok a megIigyelók, akik ugyanazokat a kimeneteleket ertekelik (Beckman 1970; Gross 1966;
PoleIka 1965).
A motivacios torzitasokkal Ioglalkozo kritikusok ennek ellenere könnyen talaltak tamadhato Ielületeket (lasd
MillerRoss 1975, reszletesebb megvitatasra). Elóször is nyilvanvalo, hogy a szemelyek sajat percepcioi es
magyarazatai nem Ielelhetnek meg a nyilt iteleteiknek (es többe vagy kevesbe 'deIenzivebbek¨ azoknal, mint
azok). Masreszt a szereplók es megIigyelók sikerre es kudarcra vonatkozo attribucioiban megIigyelhetó
aszimmetriak nem szüksegszerúen tükröznek vissza motivacios hatasokat. Amint azt szamos kutato
megjegyezte, a siker legalabbis a vizsgalati helyzetekben valoszinúleg anticipalhato es kongruens a szerepló
multbeli tapasztalataival, ugyanakkor a kudarcot kevesbe anticipaljuk, es ez szokatlan is. Hasonlokeppen, a
sikeres kimenetelek szandekosak, a szerepló terveinek es cselekveseinek targyai, a kudarc ugyanakkor nem
szandekos esemeny, ami a szerepló tervei es eróIeszitesei ellenere Iordul eló. S mi több, a megIigyelók ritkan
vannak teljesen tudataban a multbeli tapasztalatoknak vagy a szerepló jelenlegi elvarasainak es szandekainak.
A mindent athato envedó elIogultsagok letezesevel szembeni kihivasok az elmeletben es a gyakorlatban is
jelentkeztek, nehany tanulmanyban peldaul a szemelyek latszolag 'ellenvedó¨ vagy velemenycsökkentó
elIogultsagot mutattak. Ross, Bierbrauer es Polly (1974) peldaul szokatlanul hiteles oktato-tanulo paradigmat
alkalmazva azt talaltak, hogy az oktatok a sajat teljesitmenyüket es kepessegüket lenyegesebbnek veltek a
kudarc, mint a siker meghatarozasaban. Ezzel szemben az oktatok tanulojuk eróIesziteseit es kepessegeit
kevesbe tartottak Iontos tenyezónek a kudarcnal, mint a sikernel. Ugyanebben a vizsgalatban a csak latszolag
'ellenvedó¨ attribucios tendenciak meg hangsulyosabbnak bizonyultak hivatasos oktatok köreben, mint
tapasztalatlan egyetemi hallgatoknal ez az eredmeny ellentetes az envedó elmelet azon nyilvanvalo tetelevel,
miszerint azok lesznek a leginkabb vedekezóek, akiket a leginkabb Ienyeget a kudarc elmenye.
Azok a kutatok, akik a SelIet szolgalo motivacios elIogultsagok letezeset elismerik, termeszetesen meg tudjak
magyarazni azokat a tanulmanyokat is, melyekben latszolag nem sikerült motivacios vagy envedó
elIogultsagokat kimutatni. Az elmelet vedói es kritikusai közti vita gyakran a korabbi tanulaselmeleti es
B) LOGIKAI SÉMÁK ÉS NEM
LOGIKUS TORZÍTÁSOK
130
alapvetó percepcioelmelet közötti vitakra emlekeztet, ahol a motivacios hatasokat igazolo 'döntó¨ kiserlet
termeketlen keresese (vagyis amelyet nem lehet megmagyarazni a 'masik oldal¨-rol) meg nyilvanvalobba valt,
ahogyan az adatok sokszorozodtak, es erósödött az elmeleti elemzes. Az egyik, sok kutato altal kedvelt
megközelites azon Iontos közvetitó valtozokat probalta speciIikussa tenni, melyek meghatarozhatjak, hogy
mikor torzitja el az envedelem az attribucios Iolyamatot, s mikor nem. Alternativ, s talan gyümölcsözóbb
strategia az, hogy ideiglenesen szabadon hagyjuk a motivacios konstruktumokat, s azokra az inIormacios,
percepcios es kognitiv tenyezókre koncentralunk, amelyek 'altalaban¨ közvetitik es hatekonyan eltorzitjak az
attribucios iteleteket. Az ilyen tenyezók teljes Ieltarasa lehetóve teszi szamunkra, hogy jol megertsük es
anticipaljuk azokat az adott követelmenyeket, ahol a Ielelósseg attribucioja indokolatlanul növeli vagy csökkenti
az attribuciot tevó önertekeleset (lasd MillerRoss 1975).
Sajnalatos modon a jelenlegi attribucios irodalom viszonylag keves konceptualis elemzest vagy bizonyitekot
szolgaltat a nem motivacios elIogultsagokra vonatkozoan. Az elsó Ielismert (Heider 1958) es leggyakrabban
idezett elIogultsag vagy hiba, amelyet alapvetó attribucios hibanak nevezünk, az attribuciot tevónek az a
tendenciaja, hogy alabecsüli a szituacios tenyezók es tulbecsüli a diszpozicios tenyezók szerepet a viselkedes
iranyitasaban.
Mas, korabban idezett nem motivacios elIogultsaggal kapcsolatos gondolataink rövidek lesznek. A
legprovokativabb közlemeny a nem motivacios elIogultsagoknal Jones es Nisbett (1971) a szereplók es
megIigyelók 'divergens¨ percepcioira vonatkozo munkaja (lasd Jones 1976). Elkepzelesük szerint a szereplók
es a megIigyelók az alapvetó attribucios hibara valo Iogekonysagukban különböznek egymastol: azokban a
helyzetekben, ahol a szereplók sajat viselkedesi valasztasaikat szituacios okoknak tulajdonitjak, a megIigyelók
arra hajlanak, hogy ezeket a valasztasokat a szereplók stabil kepessegeinek, attitúdjeinek es
szemelyisegvonasainak tulajdonitsak. Jones es Nisbett cikkenek erdekes es szokatlan vonasa, hogy pontosan
azokat a Iolyamatokat veszi Iontolora melyek termeszetüket tekintve inIormaciosak, kognitivek es
perceptualisak , amelyek Ielelósse tehetók a cselekvók es szemlelók ezen elteró percepcioiert (lasd Jones
1976). A kutatas masik erdekes vonala (ami mellekesen magaban Ioglalja Jones es Nisbett cselekvó-megIigyeló
elmeletenek altalanositasat) a 'perceptualis összpontositas¨ (Duncker 1938; Wallach 1958). Ugy túnik, hogy
akarki vagy akarmi, akire vagy amire Iigyelmünket összpontositjuk, alkalmassa valik arra, hogy mint akarati
tenyezót idezzük (ArkinDuval 1975; DuvalWicklund 1972; ReganTotten 1975; Storms 1973; TaylorFiske
1975).
Az irodalomban javasolt egyeb attribucios elIogultsagok kevesbe kepeztek a szisztematikus kutatas targyat.
Felsorolasunk bar nem teljes talan reprezentativ. Jones es Davis (1965) peldaul azt allitjak, hogy az
attribuciot tevó Iele iranyulo cselekveseket vagy a ra vonatkozo következmenyeket a cselekvó diszpozicioinak
tulajdonitjuk, szemben azokkal a cselekvesekkel, melyek szemelyesen nem erintik az attribuciot tevót. Walster
(1966) egy kerdóives vizsgalataban azt bizonyitotta, hogy a cselekvó Ielelóssege nagyobb (s a 'lehetóseg¨ vagy
'szerencse¨ kevesse Ielelós) olyan cselekvesek eseten, melyeknek sulyos következmenye van, szemben azokkal,
melyek következmenye trivialis. Vegül Kelley (1971) szamos korabbi kerdóives tanulmany eredmenyet
összegezve megIigyelte, hogy a cselekvónek akkor is nagyobb Ielelósseget tulajdonitanak, ha az jutalomhoz
vezet, szemben az olyan cselekvesekkel, melyek meghiusitjak a kart vagy büntetest.
(.)
6.2. HENRI TAJFEL
6.2.1. CSOPORTKÖZI VISELKEDÉS, TÁRSADALMI
ÖSSZEHASONLÍTÁS ÉS TÁRSADALMI VÁLTOZÁS
(.) A csoportközi viszonyok sokIele megközelitesenek arnyalatnyi különbsegeitól Iüggetlenül nem túnhet
jogtalannak (legalabbis szamomra nem), ha altalaban veve kijelentjük, hogy szamos megközelites a: idegen
HENRI TAJFEL
131
csoportokkal s:emben megnvilvanulo attitúdòkbol es viselkedesbol indul ki. Egyes megközelitesek peldaul a
Irusztracio es az agresszio összeIüggesere epitó kutatasok a csoportközi attitúdökben es viselkedesben nem
latnak többet, mint az emberi motivacio altalanos törvenyenek egyik konkret megnyilvanulasat, amely bizonyos
ertelemben veve minden tarsadalmi összeIüggest megelóz (vö. TajIel 1972). Mas megközelitesekben, peldaul
SheriI kutatasaiban azt latjuk, hogy a hangsuly a csoportközi attitúdök kialakulasara esik, es csak erintólegesen
vetódik Iöl a csoporton belül szövódó kapcsolatok kerdese. SheriI kutatasaiban a sajat csoportra es a masik
csoportra vonatkozo attitúdök egyarant az egyes csoportok celjai tekinteteben megnyilvanulo konIliktus
következteben letrejövó csoportnormak következmenyeinek túnnek. Ez a konIliktus nemcsak a kiserleti
szemelyek szamara volt nyilvanvalo, hanem a kiserletvezetók sem lattak maskepp, nem is lathattak, hiszen a
kutatas celja voltakeppen az volt, hogy konIliktust hozzanak letre, es tanulmanyozzak a konIliktus
következmenyeit.
A következókben kiIejtendó ervanyag egeszen egyszerú kijelentesen alapul: egy csoport tagjai csak abban az
esetben valhatnak kepesse arra, hogy gyúlöljenek vagy megvessenek, illetóleg hatranyosan
megkülönböztessenek egy masik csoportot, ha vilagosan kialakult bennük egy olyan csoporthoz valo tartozas
erzese, amely tökeletesen megkülönböztethetó a gyúlölt, megvetett vagy hatranyosan megkülönböztetett
csoporttol. A kerdesre vonatkozo (nem csak szocialpszichologiai) irodalmi hagyomany jo resze abbol a
Ieltevesból indul ki, hogy a hovatartozas erzese csak abban az esetben jön letre, ha mas, olyan idegen csoportok
is vannak a lathataron, amelyek közös ellensegkent, Ienyegeteskent eszlelhetók. Ugyancsak ennek a
hagyomanynak a szellemeben Iogant az a gyengebben vedhetó allitas, miszerint a Ienyegetó idegen csoportok
lete legalabbis hozzajarul a csoporton belüli kapcsolatok megerósödesehez, ha nem eppen Iokozasahoz. Ebben a
megközelitesben a sajat csoport lete, illetóleg ereje nem több, mint a szoban Iorgo csoportok közötti viszonyok
következmenye. Egyes esetekben Ieltetelezik, hogy a csoporton belüli jelensegek oka az, hogy az idegen
csoportok közvetlenül Ienyegetóen lepnek Iöl. Mas elmeletekben a csoporton belüli jelensegek a szoban Iorgo
csoportok erdekei között Ieszüló 'objektiv¨ konIliktus közvetlen eredmenyekent jelentkeznek. A hangsuly
mindket esetben azonos.
Nincs semmi ketsegünk aIelól, hogy ezekben az elmeletekben mind a nagyszamu empirikus adat, mind a
beleerzes szintjen szamos ervenyes mozzanat rejlik, amelyek a sajat csoporttal kapcsolatos attitúdök es
viselkedes okat a sajat csoportra hato masik csoportban latjak. Barmennyire erthetónek túnik is azonban ez a
hangsuly, megiscsak egyoldalu. A csoportközi viselkedes valoban helytallo szocialpszichologiai elmeletenek
mindket ok-okozati irannyal szamolnia kell: a sajat csoporton belüli Iolyamatokbol a masik csoporttal szemben
tanusitott viselkedeseig vezetó ivet eppen ugy Iigyelembe kell venni, mint az ellenkezó iranyu ivet, amely eddig
az idevago kutatasok es elmeletek központi temaja volt. Meg ha igaz is, hogy eredetileg sok csoport annak
köszönhette születeset, hogy bizonyos (emberi es termeszeti) külsó Ienyegetesek es veszedelmek elól menekitve
tagjait, közös 'ovohelyet¨ biztositott szamukra, az is ugyanigy igaz, hogy nincs olyan bonyolult összetetelú
tarsadalom, amelyben az egyen születesetól ne talalna szembe magat egy szövevenyes, csoportosulasokbol allo
halozattal, amelynek kapcsolatrendszerebe be kell illeszkednie. Ily modon a tarsadalomba beilleszkedó egyen
egyik legIontosabb es leginkabb elhuzodo problemaja, hogy ebben a kapcsolatrendszerben helyet talaljon
maganak. Esszerúnek latszik az a Ielteves, hogy az önmeghatarozasnak ez az allando Iolyamata egyIorman
beIolyasolja a sajat csoporttal, valamint a masik csoporttal kapcsolatos attitúdöket es viselkedest.
Ennek az elgondolasnak egyik korai es nem pontosan megIogalmazott valtozata kesztetett bennünket arra, hogy
harom vagy negy evvel ezelótt Bristolban kiserleteket vegezzünk (TajIel 1970; TajIel et al. 1971). E
kiserleteknek az volt a celjuk, hogy letrehozzak azokat a minimalis Ielteteleket, amelyek között az egyen meg
megkülönbözteti a sajat es az idegennek tartott csoportot. E minimalis Ieltetelek megteremtese erdekeben arra
törekedtünk, hogy a kiserleti helyzetekból minden olyan valtozot kiiktassunk, amely normalis esetekben a sajat
csoport tulertekelesehez vagy a masik csoport hatranyos megkülönbözteteshez vezethetne. A következó
valtozok kiiktatasarol van szo: a szemtól szembeni talalkozas, a csoportok erdekkonIliktusa, a csoportok közötti
ellensegeskedes barmilyen elózetes tapasztalata, a csoporttagok reakcioi es önzó erdekei közötti barmilyen
haszonelvú vagy egyeb eszközjellegú kapcsolat. Ezen tulmenóen lehetóseget biztositottunk a kiserleti szemelyek
szamara, hogy a kiserlet altal mert reakcioikban különbözó viselkedesi strategiakat ervenyesithessenek: ezek
közül egyes strategiak 'racionalisabbak¨ vagy 'hasznosabbak¨ voltak annal a szokasos strategianal, amely a
csoportok közötti különbsegteveshez vezet. A kiserleti szemelyek elóször viszonylag egyszerú Ieladatot kaptak
CSOPORTKÖZI VISELKEDÉS,
TÁRSADALMI
132
(mint peldaul nehany masodpercre Ielvillano ponthalmaz elemszamanak becslese, vagy egy vagy ket
meglehetósen absztrakt Iestó, peldaul Klee es Kandinsky Iestmenyeivel kapcsolatos izlesitelet kiIejezese). Ezt
követóen elkülönitett Iülkekben egyenileg dolgoztak. Itt azt a Ieladatot kaptak, hogy (elóre elkeszitett Iizetsegi
tablazatok segitsegevel) ket masik kiserleti szemelynek penzerteket kepviseló pontokat osszanak szet. A kiserleti
szemelyek tudtak, hogy ók milyen csoporthoz tartoztak (ez a tudasuk azon alapult, hogy a pontok szamat
tulbecslók vagy a pontok szamat alulbecslók, illetóleg az egyik vagy a masik Iestó kepeit jobban megitelók
körehez veltek magukat soroltatni), es azt is tudtak, hogy ezeknek a kategoriaknak a menten mely csoportokhoz
tartoztak azok a kiserleti szemelyek, akik szamara a penzerteket kepviseló pontokat oda kellett itelniük. Azt,
hogy pontosan kikról van szo, nem tudhattak, mivel a szemelyeket csak kodszamok jelöltek. Az eredmenyek
erósen szigniIikansak voltak a tekintetben, hogy a kiserleti szemelyek mindig több penzt iteltek oda a 'sajat
csoport¨ tagjainak. A masodik kiserletsorozatban a Iizetsegi tablazatokat ugy szerkesztettük meg, hogy az egyes
valtozokat elkülönitve vizsgalhattuk olyan szempontbol, hogy milyen hatast gyakorolnak a döntesekre. A
következó valtozokat különitettük el: a maximalis kò:òs has:on (mas szoval ez annak a strategianak Ielel meg,
hogy a tablazatokon ugy ossza el a kiserleti szemely az eloszthato összeget, hogy a kiserleti szemelyek
együttveve akik különben a kiserleteket megelózóen mar jol ismertek egymast a lehetó legtöbb penzt
csikarjak ki a kiserletezóktól); a safat csoport maximalis has:na, a sajat csoport javara megitelt összeg es a
masik csoport javara megitelt összeg közötti maximalis kùlònbseg, amely adott esetben mind az elerhetó
maximalis közös hasznot, mind a sajat csoport maximalis hasznat csorbitotta; valamint a tis:tesseges dòntes. Az
iment Ielsorolt valtozok közül a maximalis közös haszon szinte semmilyen hatast nem gyakorolt a döntesekre. A
sajat csoport maximalis haszna jelentós hatast gyakorolt ugyan a döntesekre, de korantsem jatszott annyira
Iontos szerepet, mint a sajat csoport javara megitelt összeg es a masik csoport javara megitelt összeg közötti
maximalis különbseg eleresere iranyulo igyekezet A tisztesseges döntes valtozoja (50-50°) szinten lenyegesnek
bizonyult, es sok esetben sikeresen mersekelte a sajat csoport mindenek Ieletti elónyben reszesiteseból adodo
tulkapasokat.
Fizetsegi tablazatok. 1. Iizetsegi tablazat
19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7
2 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25
2. Iizetsegi tablazat
23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12 11
5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29
Ha az 1. es a 2. tablazaton a Ielsó sor egyes szamai a masik csoport valamelyik tagja szamara odaitelhetó
összegeket jelzik, akkor mind a harom valtozo, vagyis a maximalis közös haszon, a sajat csoport maximalis
haszna, valamint a sajat csoport javara megitelt összeg es a masik csoport javara megitelt összeg közötti
maximalis különbseg a tablazat jobb legszelsó oszlopara esik (vagyis a 7/25-ös, illetóleg a 11/29-es oszlopra).
Ha a Ielsó sor egyes szamai a sajat csoport valamelyik tagja szamara odaitelhetó összegeket jelzik, akkor a sajat
csoport maximalis haszna, valamint a sajat csoport javara megitelt összeg es a masik csoport javara megitelt
összeg közötti maximalis különbseg a tablazat bal szelsó oszlopara esik (vagyis a 19/1-re, illetóleg a 23/5-re). A
maximalis közös haszon termeszetesen marad a jobb szelsó oszlopban (vagyis a 7/25-ös, illetóleg a 11/29-es
oszlopban). A kiserlet soran a kiserleti szemelyek a tablazatokat mindket modon többIele valtozatban
Ielhasznaltak dönteseik kiIejezesre juttatasara.
A Klee-kepeket kedveló csoport Iüzete
Ezek a szamok a következó szemelyek szamara szolo jutalmakat jelölik:
CSOPORTKÖZI VISELKEDÉS,
TÁRSADALMI
133
A Klee-csoport 74. tagjae legyen 25 23 21 19 17 15 13 11 9 7 5 3 1
A Kandinsky-csoport 44. tagjae legyen 19 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7
Legy szives, ird be a következó ket kockaba, hogy melyik oszlopot valasztottad!
Összeg: 21
17
A kiserleti szemelyek Iüzetenek egyik lapja ugy mutatja be a Iizetsegi tablazatot, ahogyan valamelyik kiserleti
szemely kitölthette. A kiserleti szemelynek nemcsak a megIeleló oszlopot kellett megjelölnie, hanem emellett
meg külön ki kellett irnia a valasztott oszlopban szerepló összegeket is. A Iüzetlap cime arra Iigyelmeztette a
kiserleti szemelyt, hogy melyik csoportnak volt a tagja. Azok a szemelyek, akik szamara a kiserleti szemely
odaitelte a penzt, csak szamokkal voltak jelölve. Ezenkivül a kiserleti szemely meg azt is tudhatta roluk, hogy
melyik csoporthoz tartoztak, mast azonban nem.
A kiserletben született eredmenyek magyarazatara ket, egymast nem Ieltetlenül kizaro elmeletet hozhatunk Iöl.
Az egyik elmelet 'normativ¨, a masik 'tanulasi¨ megközelitest követ. Az elsó elmelet abbol indul ki, hogy a
kiserleti szemelyek, akik 15-16 eves iskolai tanulok voltak, a helyzetet 'csapatversenykent¨ iteltek meg,
amelynek soran ugy kell viselkedniük, hogy a sajat csapat mindenaron legyózze a masik csapatot. A masik
elmelet soran abbol indulhatunk ki, hogy a kiserleti szemelyek szamukra teljesen uj, szokatlan helyzetbe
kerültek, es a sajat csoport-hovatartozashoz illó modon viselkedtek, amelynek helyesseget az elet mar szamtalan
alkalommal igazolta. Mindket magyarazat elIogadhato, ugyanakkor azonban egyik sem igazan erdekes, mert
lenyegileg nem segitenek hozza a problema megertesehez. Ha a kiserleti szemelyek azt a strategiat valasztottak
volna, amely a maximalis közös haszon elónyben reszesiteseben Iejezódött volna ki, akkor talan mas
Iormaban tulajdonkeppen ugyanezeket a magyarazatokat hozhattuk volna Iel. Ha a kiserleti szemelyek csak
azt a strategiat valasztottak volna, hogy tisztessegesen jarnak el, es nem akarjak a sajat csoportjukat sem a közös
haszon, sem a masik rovasara elónyben reszesiteni, a normakbol vagy a multbeli tapasztalatokbol kiindulva
ugyanugy 'megmagyarazhatnank¨ viselkedesüket, mint az elóbbi esetekben. Nem az a velemenyem, hogy ezek
a magyarazatok semmit sem ernek. Inkabb ugy gondolom, hogy mivel a legkülönbözóbb eredmenyek
magyarazatara kepesek, az altalanossag olyan szintjen mozognak, ami lehetetlenne teszi, hogy a csoportközi
Iolyamatok termeszetere vonatkozo uj es izgalmasabb magyarazatok keresesere induljunk.
A problemat tulajdonkeppen a kiserleti szemelyek valasztasa okozza, ami meghatarozott tanulasi tapasztalatok
hatasara meghatarozott normak alapjan születhetett bennük. A csoportközi viszonyok pszichologiajara
vonatkozo tovabbi kutatasi kerdesek valojaban itt kezdódnek. Különösen alatamasztja ezt a nezetet az a teny,
hogy ezeket a kiserleteket több alkalommal is megismeteltek mind Angliaban (Billig 1972; BilligTajIel 1973),
mind masutt (Deutsch et al. 1971; Doise et al 1972; DoiseSinclair 1973), es mindig hasonlo eredmenyeket
kaptak.
Korabban emlitettem az egyen önmeghatarozasanak problemajat a tarsadalmi viszonylatrendszerben. Ezt a
problemat mas Iormaban a tarsadalmi azonossagerzet Iogalma segitsegevel Iogalmazhatjuk meg. Abbol a
Ieltevesból kell kiindulnunk, hogy az egyen legalabbis a mienkhez hasonlo tarsadalmakban arra törekszik,
hogy megIeleló Iogalmat vagy kepet alkosson önmagarol. Amikor Festinger legelóször Iogalmazta meg a
tarsadalmi összehasonlitasrol szolo elmeletet, többek között ebból indult ki (Festinger 1954). Festingert azonban
joreszt csak az erdekelte, hogy az egyenek mikent hasonlitjak össze magukat masokkal, es ezeknek az
összehasonlitasoknak a segitsegevel mikent jutnak el önmaguk es masok ertekelesehez. Ez a szemelyközi
hangsuly teljesen mellózi az egyen önmeghatarozasanak egyik Iontos mozzanatat, azt a tenyt, hogy az egyen
szamos tarsadalmi csoport tagja, es csoport-hovatartozasai pozitiv vagy negativ ertelemben jelentósen
CSOPORTKÖZI VISELKEDÉS,
TÁRSADALMI
134
beIolyasoljak a sajat magarol kialakitott kepet is.
Fejtegeteseinkben negy, egymassal összekapcsolodo Iogalmat vilagitunk meg: tarsadalmi kategorizacio,
tarsadalmi azonossagerzet, tarsadalmi összehasonlitas es a pszichologiai ertelemben vett
csoportmegkülönböztetes.
A kategorizacio Iolyamata soran az emberi egyed környezete rendszerezesere es leegyszerúsitesere törekszik.
Az eszleles szamara adodo ingerkörnyezet kategorizalo megközelitese elmeletileg nemikepp emlekeztet arra,
ahogyan az egyen a tarsadalmi kategorizacio reven tarsadalmi környezetet rendezi. Fejtegeteseink soran abbol
indulunk ki, hogy a tarsadalmi kategorizaciot a tarsadalmi környezet rendezesekent Ioghatjuk Iöl, aminek soran
az egyen a szamara jelentós emberi csoportok szerint rendezi el szúkebb tarsadalmi környezetet. A kategorizacio
reven az egyen ok-okozati kapcsolatokat vel IelIedezni tarsadalmi környezeteben, es ezaltal kepesse valik a
tarsadalomban valo cselekvesre. A Iejtegeteseinkben szerepló 'csoport¨ kiIejezest tehat tulajdonkeppen tudati
(cognitive) egysegkent kell ertenünk, amelynek adott idópontban a szemely szamara valamilyen jelentese van,
es következeskepp meg kell különböztetnünk attol a 'csoporttol¨, amelyet bizonyos szamu szemely szemtól
szembeni interakcioinak jelölesere hasznalnak. A tarsadalmi kategorizacio tehat tarsadalmi targyak vagy
törtenesek csoportositasara vezetó tudati Iolyamat, azon az alapon, hogy a szoban Iorgo targyak vagy törtenesek
azonos vonatkozasban kapcsolodnak az egyen cselekveseihez, szandekaihoz vagy nezetrendszerehez.
A masodik Iogalom, amelyet szeretnenk bevezetni, a tarsadalmi azonossagerzet Iogalma. Velemenyünk szerint a
tarsadalmi azonossagerzet az egyen önmeghatarozasanak a resze, amely azzal kapcsolatban keletkezik, hogy az
egyen legjobb tudasa szerint bizonyos, erzelmileg is minósitett tarsadalmi csoport tagja.
A tarsadalmi kategorizaciot az egyen tajekozodasi rendszerekent Ioghatjuk Iel, amely megteremti es
meghatarozza az egyen tarsadalomban elIoglalt helyet. Mint Berger (1966) irja: 'minden tarsadalom bizonyos
azonossagi keszletet tartogat tagjai szamara, amely egyuttal a tarsadalomba tartozo egyenek »objektiv
tudasanak« is a reszet alkotja¨ (106. p.). 'A tarsadalom nemcsak meghatarozza, hanem egyuttal meg is teremti a
lelki realitast. Az egyen a tarsadalomban ebred a maga valosagossagara, azaz a tarsadalom altal rendelkezesre
bocsatott meghatarozo kategoriak segitsegevel ismeri Iöl a maga azonossagat, es ezek a meghatarozasok
annyiban valnak valosagga, amennyiben az egyen tenyleg a tarsadalomban el¨ (107. p.).
Az a teny, hogy az egyen 'a tarsadalom altal a rendelkezesere bocsatott meghatarozo kategoriak segitsegevel
ismeri Iöl a maga azonossagat¨, szamos következmennyel jar a csoport-hovatartozas vonatkozasaban. A
következókre gondolunk:
1. Ieltetelezhetjük, hogy az egyen abban az esetben hajlando a csoport tagja maradni, illetóleg abban az esetben
törekszik masik, uj csoport tagjava valni, ha ezek a csoportok bizonyos tekintetben hozzasegitik ót ahhoz, hogy
tarsadalmi azonossagerzete pozitiv vonatkozasokkal gyarapodjon, vagyis olyan vonatkozasokkal, amelyek
bizonyos kielegüleshez juttathatjak;
2. ha a csoport az elóbb megIogalmazott követelmenyeknek keptelen eleget tenni, akkor az egyen a csoport
elhagyasara Iog törekedni, felteve, hogv
a) a csoport elhagyasa bizonyos 'objektiv¨ okok Iolytan nem lehetetlen, illetóleg
b) a csoport elhagyasa nem ütközik olyan Iontos ertekekkel, amelyek az egyen szamara elIogadhato tarsadalmi
azonossagerzet szerves reszet kepezik.
3. Ha a csoport elhagyasa az elóbb emlitett nehezsegekbe ütközik, az egyen szamara legkevesebb ket
megoldasi lehetóseg kinalkozik:
a) megvaltoztatja a csoport jellemzó vonasaira vonatkozo ertekeleseit, s az atertekeles eredmenyekent a csoport
addig negativan ertekelt vonasai (peldaul alacsony statusa) elIogadhatokka valnak;
CSOPORTKÖZI VISELKEDÉS,
TÁRSADALMI
135
b) elIogadja a helyzetet olyannak, amilyen, es olyan tarsadalmi cselekvesbe kezd, amelynek celja a helyzet
valamilyen kedvezó iranyu megvaltoztatasa. (Termeszetesen több különbözó kombinacio is elkepzelhetó,
peldaul 1. es 2. keresztezódhet egymassal, amikor is az egyen igazolja a csoport negativ sajatossagait, es ezzel
egyidejúleg Ielszamolasuk erdekeben valamilyen tarsadalmi cselekvesbe kezd.
4. Egyetlen csoport sem el magaban valamennyi csoport mas csoport soraba kapcsolodva letezik a
tarsadalomban. A 'tarsadalmi azonossegerzet pozitiv vonatkozasainak¨, valamint a csoport egyes jellemzó
vonasai atertekelesenek es a tarsadalmi cselekvesben valo reszvetelnek csak mas csoportokkal valo
összehasonlitasban van ertelme.
A tarsadalmi kategorizacio es a tarsadalmi azonossagerzet között tehat az összehasonlitas az összekötó hid. A
tarsadalmi összehasonlitas Iolyamataira vonatkozo elmeleteben Festinger hipotezise ugy szol, hogy 'az embert
bizonyos kesztetes arra inditja, hogy velemenyeit es kepessegeit ertekelje¨ (Festinger 1954). Ugyanebben a
cikkeben kiIejtett masodik Ió hipotezise a következó: 'minel kevesbe lehetseges az objektiv, nem tarsadalmi
eszközökhöz hozzaIerni, az emberek annal inkabb a masok megIeleló velemenyeivel es kepessegeivel valo
összehasonlitas reven ertekelik sajat velemenyeiket es kepessegeiket¨. A nehezsegek azzal kapcsolatosan
merülnek Iöl, hogy a tarsadalmi összehasonlitasokra csak akkor kerül sor, amikor 'kevesbe lehetseges az
objektiv, nem tarsadalmi eszközökhöz hozzaIerni¨. Festinger azt a peldat hozza Iöl, hogy 'az ember persze
merlegelni tudja annak a velemenynek a helyesseget, hogy egy targy törekeny-e vagy sem, hiszen csak ra kell
ütnie egy kalapaccsal¨. Ha latok egy agyat, es az a velemenyem rola, hogy ez az agy arra valo, hogy az emberek
leIeküdjenek ra, igen egyszerúen megallapithatom ennek a velemenynek a helyesseget, csak ra kell Ieküdnöm az
agyra. Mihelyt azonban kideritem, hogy ez az agy mondjuk az urbinoi herceg kastelyanak egyik szobajaban van,
az is kiderül, hogy ez az agy holtbiztosan nem leIekvesre valo. Gyakran megesik, hogy azok az 'objektiv, nem
tarsadalmi eszközök¨, amelyeket a szemely megIelelónek tart velemenyei helyessegenek megallapitasara,
valojaban ertektelenek, hacsak nincsenek olyan tarsadalmi-környezeti Ieltetelek, amelyek Iolytan megIeleló
jelentósegük van. A tarsadalmi viselkedes vizsgalataban szamos jol ismert esetet emlithetünk, amikor ezek az
objektiv, nem tarsadalmi eszközök kivül esnek ezen a körön. Raadasul a tarsadalmi valosag eppugy lehet
'objektiv¨, mint a nem tarsadalmi valosag, es megIorditva is igaz, hogy az 'objektivitas¨ ugyanugy lehet
'tarsadalmi¨, mint 'termeszeti¨. Egyes kulturak a mennydörgest es a villamlast legalabb annyira tartjak
termeszeti jellegú Ieny- es hangjelensegnek, mint amennyire a termeszetIölötti erók megnyilvanulasa
vitathatatlan jelenek.
Annak eldöntesehez, hogy valami 'tarsadalmi¨ vagy 'nem tarsadalmi¨ jellegú, aligha hasznalhato az
'objektivitas¨ kriteriuma, de az erre vonatkozo velemenyek helyessege 'tarsadalmi¨ vagy 'nem tarsadalmi¨
eszközök igenybevetelevel sem dönthetó el. Ehelyett inkabb azt mondhatjuk, hogy amikor a szemely valamiról
iteletet alkot, különbözó mertekben lehet annak tudataban, hogy vannak-e a megitelesnek mas lehetósegei is
(mas es mas lehet az egyes alternativak valoszinúsege). Ha alacsony (vagy nulla) annak a valoszinúsege, hogy a
szemely velemenyevel szemben van mas alternativa is, akkor annak az lehet az oka, hogy a szoban Iorgo
velemeny helyessegenek nem tarsadalmi eszközökkel valo sorozatos megallapitasa mindig azonos eredmenyt
hozott. Ez az eset Festinger peldajaban a törekenyseggel es a kalapaccsal kapcsolatos. A szemely velemenyevel
szemben Iennallo egyeb alternativ velemenyek elvetesenek azonban a kerdeses jelenseg termeszetere vonatkozo
magas Ioku tarsadalmi egyetertes is oka lehet, amely esetben tökeletesen mindegy, hogy az adott jelenseget
'termeszetinek¨ vagy 'tarsadalminak¨ gondoljak el. Ketsegtelen, hogy az esetek többsegeben termeszeti
eszközök igenybevetelevel sokkal könnyebb bizonyitani, mint tarsadalmi eszközök igenybevetelevel. Ez
azonban nem kepezheti elmeleti megkülönböztetes alapjat akkor, amikor arrol van szo, hogy mi túnik 'objektiv
valosagnak¨ es mi nem. Semmikeppen sem allithato, hogy az egyenek velemenyeik helyessegenek
megallapitasa vegett csak akkor Iordulnak tarsadalmi eszközökhöz, amikor e celbol keptelenek a nem tarsadalmi
eszközökhöz hozzaIerni. Szamos peldat emlithetnenk mind sajat kulturank tudomanytörteneteból, mind mas
kulturak tudasrendszereinek köreból, amelyek azt bizonyitjak, hogy az ismeretek ellenórzesenek van mas, az
elóbbivel eppen ellenkezó iranyu modszere is. Vagyis nem Iolyamodnak a (legalabbis elvben) hozzaIerhetó
'termeszeti¨ ellenórzeshez, mivel a szoban Iorgo jelenseggel kapcsolatosan igen magas Ioku tarsadalmi
egyetertes uralkodik.
CSOPORTKÖZI VISELKEDÉS,
TÁRSADALMI
136
A 'tarsadalmi összehasonlitas Iolyamatait¨ tehat alapvetóen szeles körben alkalmazzak. Az emlitett alkalmazasi
körön belül talalhatjuk meg a 'nem tarsadalmi¨ ellenórzest övezó tarsadalmi összeIüggesrendszert (vagyis az
egyes jelensegeknek tulajdonitott jelentóseget), valamint azokat az eseteket, amikor a kerdeses jelenseg
termeszetere vonatkozo magas Ioku tarsadalmi egyetertes önmagaban is elegseges ahhoz, hogy a velük
kapcsolatos velemenyek 'objektivitasat¨ hitelesitse. Festinger elmeleteben elsósorban az egyeni tulajdonsagokra
vonatkozo velemenyek tarsadalmi ellenórzesere Iektette a hangsulyt, es ezen belül Iókent azt emelte ki, hogy
mindennek eredmenyekent, 'az egymassal tarsult szemelyek velemenyeiben es kepessegeiben viszonylagos
hasonlosagot tapasztalhatunk (legalabbis az adott tarsulas szempontjabol lenyegbevago kepessegek es
velemenyek tekinteteben)¨. Az elmelet elsósorban a tarsadalmi összehasonlitasi Iolyamatok csoporton belùli
hatasaira összpontosit (peldaul az egyöntetúsegre iranyulo nyomasok a csoporton belül), ugyanakkor
megallapitja, hogy 'a különbözó statushelyzetú csoportok tagjai közötti összehasonlitas, Iüggetlenül attol, hogy
magas vagy alacsonyabb statusu csoportokrol van szo, elkepzelhetó ugyan, de a valosagban igen ritkan esik
meg¨. Jollehet Festinger nemikepp modositja ezt az allitast, amikor azt emliti, hogy az egymastol különbözó
csoportok közötti összehasonlitas nem zarhato ki teljesen, de Iejtegetesei közeppontjaban ketsegtelenül az
önmagukat mas egyenekkel összehasonlito egyenek allnak.
Eddigi Iejtegeteseink alapjan nehany altalanosabban megIogalmazott tetelt szögeznenk le a tarsadalmat
csoportokkent lattato tarsadalmi kategorizacioval kapcsolatosan, amelynek tulajdonkeppen az a szerepe, hogy
olyan 'tajekozodasi rendszert adjon az egyen kezebe, amely meghatarozza es megteremti az egyennek a
rendszeren belül elIoglalt helyet¨. Az elsó tetel az egyent csak mint egvent erintó összehasonlitasok, valamint az
egyen bizonyos csoport-hovatartozasara alapozott összehasonlitasok 'objektiv realitasara¨ vonatkozik. Tetelünk
ezzel kapcsolatosan az, hogy ami a csoport sajatos tulajdonsagaira vonatkozo összehasonlitasok probajat illeti,
az egyes-egyedül a tarsadalmi realitas. A szemely hovatartozasi csoportja sajatossagainak (peldaul a csoport
statusanak, szegenysegenek vagy gazdagsaganak, a csoport tagjai bórszinenek vagy olyan kepessegenek, hogy
celjat barmi aron is elerje) kizarolag abbol a szempontbol van jelentósegük, hogy mas csoportok köreben milyen
különbsegek eszlelhetók, es hogy ezeknek a különbsegeknek milyen erteket tulajdonitanak. A hatranyos
gazdasagi helyzet peldaul csak abban az esetben valik a tarsadalmi attitúdök, szandekok es cselekvesek központi
Iontossagu problemajava, ha 'masokhoz viszonyitott hatranyos helyzetról¨ van szo. A termelesi eszközökhöz,
illetóleg a Iogyasztasi javakhoz valo könnyú vagy nehez hozzaIerhetóseg, a kedvezmenyek vagy a lehetósegek
csak abban az esetben valnak valoban központi jelentósegú problemava, ha e tenyezók tekinteteben
összehasonlitasra nyilik mod mas csoportokkal. Egyetlen csoportnak sincs különösebb ertelme (akar nemzeti,
Iaji vagy barmilyen egyeb csoportrol van szo), ha nincsenek mas csoportok is a lathataron. Egy csoportot csak
akkor tekintenek az emberek csoportnak olyan ertelemben, hogy a csoport tagjainak közös sajatossagai
vannak, illetóleg, hogy tagjait közös sors aldja vagy veri , ha mas csoportok is vannak környezeteben.
A csoporthoz valo tartozas pszichologiai vonatkozasai es következmenyei tehat csak annak okan alkalmasak
barmiIele meghatarozasra, hogy a szoban Iorgo csoport szamos egyeb csoportot magaban Ioglalo rendszer resze.
Következeskeppen az egyen tarsadalmi azonossagerzete, amelyet elóbb az egyen önmeghatarozasanak reszekent
hataroztunk meg, amely azzal kapcsolatban keletkezik, hogy az egyen legjobb tudasa szerint bizonyos,
erzelmileg is minósitett tarsadalmi csoport tagja, csak a tarsadalmi kategorizacio következmenyein keresztül
ragadhato meg, amely az egyen tarsadalmi környezetet az egyen sajat csoportjara es az ezen kivül allo mas
csoportokra tagolja.
Mindezt Iigyelembe veve Ielvetódik az a kerdes, hogy a tarsadalmi csoport szamara milyen Ieltetelek teszik
lehetóve azt, hogy Iolyamatosan hozzajaruljon az egyen tarsadalmi azonossegerzete azon mozzanatainak
Ienntartasahoz, amelyeket az egyen pozitivan ertekel önmagaban. Ez a problema nem tulsagosan jelentós
azokban a helyzetekben, amelyeket a 'tarsadalmi valtozastol¨ megkülönböztetett 'tarsadalmi mobilitasnak¨
nevezünk. Ha a csoport nem biztosit megIeleló Ielteteleket az egyen azonossagerzete pozitiv elemei
megórzesehez, akkor az egyen pszichologiai es objektiv ertelemben egyszerúen kilep a csoportbol. Azokban
a helyzetekben azonban, amelyekre a tarsadalmi valtozassal kapcsolatos nezetrendszerek jellemzók, a kerdes
ennel joval bonyolultabb. Bizonyos esetekben a tarsadalmi csoport csak ugy kepes ellatni a tagjai
azonossagerzetet oltalmazo Ieladatat, ha egyuttal azt a tetelt hangoztatja, hogy az adott csoport pozitiv
ertelemben különbözik mas csoportoktol. Mas Ieltetelek között a csoport többi csoporttol valo különbözóseget
CSOPORTKÖZI VISELKEDÉS,
TÁRSADALMI
137
meg kell teremteni, ki kell küzdeni, sót az is elóIordulhat, hogy a legkülönbözóbb tarsadalmi cselekvesek
Iormajaban ki kell harcolni. Ismet mas Ieltetelek között a hatranyos helyzetú csoportok egyes vagy többseget
alkoto tagjai akar nyilt, akar burkolt Iormaban olyan Iolyamatokban remenykedhetnek, amelyek 'objektiv¨
tarsadalmi valtozasokat hozhatnak. Ezeket a valtozasokat azert sürgetik, mert remenyeik szerint ezek vegül is
valodi tarsadalmi mobilitast eredmenyezhetnek. Ennek soran tavoli celkent meg azt is kitúzhetik, hogy
megsemmisitsek azt a csoportot, amelyet jelenleg mas csoportokkal összehasonlitva tulnyomoreszt csak negativ
jegyei alapjan hataroznak meg.
Forditotta: CSEPELI GYÖRGY
6.3. PAUL E. TORGERSEN - IRWIN T.
WEINSTOCK
6.3.1. A VEZETÉS - INTEGRÁLT FELFOGÁSBAN
6.3.1.1. DÖNTÉSELMÉLET
Tartsunk tanacsot, mint lehessen
A rejtett rosszat IelIödözni s nyilt
Bajokkal szembeszallni.
Shakespeare: Julius Caesar. IV. Ielv.Jòròsmartv Mihalv forditasa
Most megkisereljük a döntesi Iolyamat Iogalmi megragadasat. Közelitesmodunk a mennyisegileg könnyen
kiIejezhetó döntesi helyzetet reszesiti elónyben. Peldaul sokkal valoszinúbb, hogy segiteni tudunk a
beruhazonak abban, milyen reszvenyt vasaroljon, mint abban, milyen izú Iagylaltot vigyen haza a vacsorahoz.
Közelitesmodunk a döntesi helyzet strukturalasat igenyli, amely nem mindig lehetseges vagy praktikus. Meg
kell hataroznunk a jövóbeni lehetseges esemenyeket, illetve a 'tenyallapotokat¨; a dönteshozo elótt allo összes
lehetseges alternativat Iel kell tarnunk; meg kell allapitani az alternativak es a tenyallapotok összes lehetseges
kombinaciojabol szarmazo következmenyeket. Az inIormaciok eme matrixaval a dönteshozonak kepesnek kell
lennie a megIeleló alternativa kivalasztasara. Ez a közelitesmod explicit targyalast kivan. Pontosan meg kell
hataroznunk az alternativakat, a lehetseges jövóbeli tenyallapotokat, valamint a hozzajuk kapcsolodo
következmenyeket. Ez nem könnyú Ieladat. Amilyen mertekig szabatosak vagyunk azonban, olyan mertekig
vizsgalhatjak masok is Ielül a dönteseket, vitathato, sót tanithato a döntesi Iolyamat, es kutathatok a döntesek
tovabbIejleszteset szolgalo eszközök. Ha nem is az összes, de szamos döntesi helyzet nem ertekelhetó tiszta,
dönteselmeleti Iogalmakkal. Azok közül, amelyek erre alkalmasak, a többseg olyan alternativa valasztasat
igenyli, amely kezdettól Iogva nyilvanvalo volt. A dönteselmeleti szempont azonban lehetóve teszi abba a
döntesi helyzetbe valo bepillantast, amely logikus, következetes es kielegitó. Ez a bepillantas az, amely ertekes a
vezetó szamara. Ebben a Iejezetben pedig azt ismertetjük, hogy ez hogyan erhetó el.
A döntesi matrix leirasaval kezdjük Iejezetünket amely a döntesi helyzet kiIejezesenek alapja. Ezutan ket
döntesi kategoriat ismertetünk: dönteshozatalt (valosagos vagy Ieltetelezett) bizonyossag mellett es kockazat
vallalasaval. A Iejezet nagyobb reszet a harmadik döntesi kategoria a bizonytalansag mellett hozott döntes
teszi ki. Ebben a reszben Ieltetelezzük, hogy legalabb ket jövóbeli tenyallapot letezik, es vagy nem tudjuk, vagy
nem akarjuk Ielbecsülni azokat a valoszinúsegeket, amelyek az egyes tenyallapotokkal kapcsolatosak. Döntest
PAUL E. TORGERSEN - IRWIN
T. WEINSTOCK
138
azonban bizonytalan esetben is kell hozni.
A Iejezet utolso reszet a konIliktusok között hozott döntes követelmenyeinek szenteljük. Ismet megalkotjuk a
döntesi helyzet matrixat, a tenyallapotot azonban ebben az esetben egy versenytars helyettesiti. Feltetelezzük,
hogy a versenytars olyan dönteshozo, aki konIliktusban, illetve versenyben all velünk. A döntesi helyzet
matrixaban szerepló tenyallapotokat ebben az esetben az ó lehetseges alternativavalasztasai jelentik.
6.3.1.2. A DÖNTÉSI MÁTRIX
Ahhoz, hogy a döntesi helyzetet dönteselmeleti terminusokban megIogalmazzuk, szamos Ieltetelezesre,
valamint a döntesi matrix megalkotasara van szükseg. Kiserjük Iigyelemmel a döntesi helyzet következó
peldajat. Valaki dolgozni indul. Az idó ködös, es az elórejelzes is valahogy hatarozatlan. Lehet, hogy esni Iog,
lehet, hogy nem. Vigyen-e emberünk magaval ernyót? A döntesi matrixot hamar Ielallithatjuk:
Strategia Következmenyek
Esós idóben Szaraz idóben
Az ernyót elviszi. Nem azik meg. Emberünk nevetsegesen nez ki.
Az ernyót otthon hagyja. Megazik. Elegedett.
Vizsgaljuk meg elóször a ket lehetseges tenyallapottal kapcsolatos következmenyeket. Ha esik, a ket Iizikai
következmeny közül az egyik következik be: emberünk vagy megazik, vagy nem. Ha az idó kitisztul, ket masik
következmeny közül következik be valamelyik, de mindkettó inkabb a szellemi közerzettel kapcsolatos: ha
elviszi ernyójet, nevetsegesen nez ki vele egesz nap, ha nincs ra szüksege. Ha otthon hagyja, bizonyos
önelegültseg töltheti el azaltal, hogy sikerült pontosan megjosolnia az idójarast, es hogy ovatosabb embertarsait
megmosolyoghatja.
Ugyanezt a helyzetet ket lehetseges strategia szempontjabol is megvizsgalhatjuk. Az egyik strategia azt
eredmenyezheti, hogy vagy szaraz marad, vagy nevetsegesse valik, a masik pedig azt, hogy vagy megazik, vagy
elegedett lesz magaval. Melyik alternativat valasszuk? A döntes attol is Iügghet, mi a jo Iizikai közerzetnek a jo
szellemi közerzethez viszonyitott relativ erteke. A döntesi helyzetet abrazolo matrix Ielepitese mindket esetben
igen bonyolult Ieltetelezeseken nyugszik.
1. Letezik egy dòntesho:o, aki egy strategiat vagy alternativat valas:t az ismert strategiak közül.
2. A kòvetke:menv reszben a valasztott strategia alapjan meghataro:hato es attol Iüggó.
3. A következmeny ezenkivül a tenyallapotok bekövetkezesetól is Iügg. Szamos lehetseges tenyallapotbol egv
allapot valosul meg, es ez Iüggetlen a dönteshozo altal valasztott strategiatol.
Visszaterve peldankra, a dönteshozo el is viheti es otthon is hagyhatja ernyójet. A matrix peremIeltetelei szerint
nem lehetseges, hogy ebedidóben vegyen egyet maganak, ha napközben esni kezd. A ket alternativaval
kapcsolatos következmenyeket Ieltetelezesünk szerint teljes egeszükben es precizen kell leszögezni. Ha a
dönteshozo elviszi ernyójet, es az esó esik, nem Iog megazni. Kizarjuk azt a lehetóseget, hogy az ernyót nem
talalja vagy ellopjak tóle.
Szamos, ehhez hasonlo peremIeltetel epithetó be a matrixba mint tovabbi alternativak vagy tovabbi
A DÖNTÉSI MÁTRIX
139
tenyallapotok. Sót meg tovabbi peremIeltetelek is kiIejthetók, es valoszinú, hogy ezeket gyorsabban tudjuk
kigondolni, mint ahogy az eredeti matrixban a sorokat es az oszlopokat megalkotjuk. Tulajdonkeppen a
dönteshozo szamara hozzaIerhetó alternativak, a lehetseges jövendó tenyallapotok, valamint a kiseró
következmenyek meghatarozasa soran egy bizonyos hataron tul mar egyszerúsiteni kell a valosagot.
A döntesi matrix altalanos kiIejezesi Iormaja a következó:
Tenyallapotok tf
Strategiak P1 P2 Pm
si t1 t2 .tm
s1 J(Q 11) J(Q 12) .J(Q 1m)
s2 J(Q 21) J(Q 22) .J(Q 2m)
. . . .
. . . .
. . . .
sn J(Q n1) J(Q n2) .J(Q nm)
ahol
si ÷ n szamu alternativabol az i-edik alternativa,
tf ÷ m szamu tenyallapotbol f-edik tenyallapot,
Qij ÷ az i alternativa valasztasa es a f-edik tenyallapot bekövetkezese reven kapott eredmeny,
J(Qij) ÷ ennek az eredmenynek a kiIejezese valamilyen ismert ertekIormaban, peldaul penzben vagy a
hasznossagban,
Pf ÷ a tf allapot bekövetkezesenek valoszinúsege.
Nehany peldaban a J(Qif) elerhetó. Az elózó 'esernyó¨ peldaban ez nem volna könnyú. Ugyanigy a jövóbeni
tenyallapotok valoszinúsege nehany esetben hozzaIerhetó. Az elózó peldaban a meteorologiai elórejelzes
mindket jövóbeni tenyallapotra szolgalhatott becslesekkel.
Most masik peldat vizsgalunk meg. Harom beruhazasi valtozat all elóttünk, harom gazdasagi allapot jöhet letre,
az eredmenyeket pedig a hozam jelenti dollarban.
Gazdasagi allapotok
t1 t2 t3
A DÖNTÉSI MÁTRIX
140
s1 5 dollar 3 dollar 0 dollar
Beruhazasi
megoldas
s2 4 dollar 2 dollar 0 dollar
s3 1 dollar 1 dollar 5 dollar
Melyik alternativat valassza a dönteshozo? A valasztas attol Iügg, hogy milyen modszer vagy elv alapjan
valasztja ki a strategiat. Semmi esetre sem szabad azonban az s2 megoldast valasztani; ennel az s1 ugyanis jobb.
A dominancia elve szerint, ha az s1 alternativa következmenye legalabb olyan jo mindegyik allapotra, mint az
s2 alternativae, akkor az s2-t nem szabad valasztani. Peldankban tekintet nelkül a gazdasagi allapotokra legalabb
olyan jol jarunk, sót ket esetben jobban, ha az s1 alternativa mellett maradunk az s2 helyett.
Nagymertekben beIolyasolja az alternativa valasztasi modjat az is, hogy melyik döntesi osztalyrol van szo: a
bizonyossag melletti döntesról, a kockazat melletti döntesról, a bizonytalansag melletti döntesról, a konIliktus
soran törtenó döntesról. A következókben ezeket targyaljuk.
6.3.1.3. DÖNTÉSHOZATAL BIZONYOSSÁG MELLETT (BIZTOS
DÖNTÉSEK OSZTÁLYA: BIZDÖ)
A döntesi Iolyamat osztalyozasara szamos mod kinalkozik. Meghatarozasukban a dönteshozo szamara
rendelkezesre allo inIormacio mennyisegere tamaszkodunk, amely a jövóbeni tenyallapotok bekövetkezesenek
valoszinúsegere vonatkozik. Ha csupan egyetlen relevans jövóbeni tenyallapot következik be, illetve
Ieltetelezzük, hogy a jövóbeni tenyallapotokrol teljes körú inIormacioval rendelkezünk, akkor döntesünket a
bizonyossag körülmenyei mellett hozzuk meg.
Szamitasba vehetünk peldaul egy gazdasagi vallalkozasba törtenó beIektetest, illetve allami kötvenyek
vasarlasat. Az elsó esetben nem valoszinú, hogy bizonyossag mellett hozunk döntest. Szamos, a jövóben
bekövetkezó esetleges tenyallapotot kell Ielteteleznünk, amelyek közül az egyik talan a vallalat tönkremenetele
lenne. A masodik esetben bizunk az allam penzügyi szilardsagaban es jövójeben, es Ieltetelezzük, hogy
bizonyossag mellett döntünk. Biztosak vagyunk beIektetesünk pontosan meghatarozott visszaterüleseben.
Ha csupan egy jövóbeni tenyallapotot tetelezünk Iel, a döntesi matrixnak csak egy oszlopa lesz. A dönteshez
ebben az esetben szükseg van az egyes alternativak eredmenyeinek a kiszamitasara, es annak a strategianak a
kivalasztasara, amely a legjobban megIelel a celnak. A dönteshozonak vegig kell neznie a matrix oszlopat, es a
legnagyobb eredmenyt biztosito alternativat kell valasztania. Ez azonban nem mindig ilyen egyszerú. Egyszerú
esetben, elózó peldankban peldaul, ha tudnank, hogy holnap esni Iog, azt varnank el a döntest hozo szemelytól,
hogy vigye magaval ernyójet. Vizsgaljunk meg egy bonyolultabb esetet. Nyolc különbözó szerelószalagot nyolc
vallalkozo gyarthat. Mindegyik csak egyetlen szalagra kaphat megbizast. A szerelószalagok költsegeit a
vallalkozok arajanlatai jelentik. Ezek a következó tablazatba Ioglalhatok össze:
A vallalkozok arajanlatai
A B C H
1 16 dollar 19 dollar 15 dollar . 22 dollar
2 37 dollar 35 dollar
DÖNTÉSHOZATAL
BIZONYOSSÁG MELLETT
141
44 Ne Ieledjük, hogy csupan intervallumskalara van szüksegünk. Egy tizdollaros nyereseget nem kell az ötdollaros nyereseg ketszeresekent
ertekelni. Hanem a tizenöt dollar nyeresegtöbbletet a tizdollaros nyereseggel szemben ugyanugy kell ertekelni, mint a tizdollaros nyereseget
az ötdollarossal szemben.
Szerelószalagok
8 29 dollar 25 dollar 24 dollar 25 dollar
Az arajanlatokban levó különbsegek a szalagokban levó különbsegekból adodnak, valamint abbol, hogy a
vallalkozok bizonyos szalagokat elónyben reszesitenek. A tablazat bizonyossagot tartalmaz; csupan egyetlen
jövóbeni tenyallapot van. A dönteshozo ugy szeretne megrendelni a szerelószalagokat, hogy az összes költseg a
legkisebb legyen. Az elsó szalag a nyolc vallalkozo egyikehez rendelhetó, a masodik a megmarado het közül
egy következóhöz, a harmadik a megmarado hat közül a következóhöz stb. A hozzarendelesek szama összesen
8, azaz (8×7×6×5×4×3×2×1), vagyis 40 320, amelyek közül az egyik lesz a minimalis költsegú. Ez ugyanakkor
a dönteshozo szamara a hozzaIerhetó alternativak szamat is jelenti. A problema megoldasat, azaz a minimalis
költseget jelentó alternativa megleleset Ielsorolassal lehet elvegezni azaz Ielsoroljuk a lehetseges
alternativakat. Mindazonaltal egy optimalizalasi eljaras rengeteg idót takaritana meg a dönteshozo szamara.
Ebben az esetben a linearis programozas hozzarendelesi modellje alkalmazhato (lasd a 9. Iejezetet).
6.3.1.4. A KOCKÁZAT MELLETTI DÖNTÉS (KOCKÁZATOS
DÖNTÉSEK OSZTÁLYA: KOCDÖ)
Kockazat melletti döntesról akkor beszelünk, ha egynel több jövóbeni tenyallapot van es mindegyikhez
valamely bekövetkezesi valoszinúseg tartozik. Ennel a döntesi osztalynal a varhato ertek kriteriumat
alkalmazzuk (varhato ertek hosszu tavon nagy sorozatokban) a valasztas alapjaul.
Mar emlitettük, hogy az emberek különbözókeppen viselkednek ugyanabban a döntesi helyzetben, különösen
akkor, ha több lehetseges jövóbeni tenyallapottal allnak szemben. A kockazat melletti dönteshozatal eseteben a
viselkedesben mutatkozo különbsegek a lehetseges jövóbeni tenyallapotok szubjektiv valoszinúsegeinek
különbözó kezelesenek tulajdonithatok. Az elteresek masik okaul a döntesi matrix egyes következmenyeinek
hasznossagaban mutatkozo különbsegeket jelölhetjük meg. Ezeken a különbsegeken belül azt a Ieltetelezest,
amely szerint a dönteshozo mindig ugy valasztja ki az alternativat, hogy maximalizalja a varhato hasznossagot,
a dòntes varhatosagi elvenek nevezzük. (.)
Bizonyos döntesi szituaciokban a maximalis varhato nyereseg (vagy minimalis varhato veszteseg) Iigyelembe
vehetó a döntes varhatosagi elveben, es igy nem szükseges a hasznossag kiszamitasa. Ez a helyettesites csupan
addig bizonyul kielegitónek, amig a következó Ieltetelek közül az egyik teljesül:
1. A legmegIelelóbb es a legkevesbe megIeleló következmeny között tul nagy a különbseg.
2. Nagyszamu egyIorma vagy hasonlo döntesi helyzetról van szo.
Az elsó esetben, tehat amikor a legnagyobb es a legkisebb nyereseg (vagy veszteseg) között nincs nagy
különbseg, a penzösszeg es a hasznossag között linearis kapcsolat all Ienn.44 A masodik esetben, ha
eróIorrasaink nem korlatozottak, es szamos hasonlo döntest kell hozni, akkor a nagy szamok törvenye lep eletbe,
es az atlagos tenyleges nyeresegünk meg Iog egyezni a varhato nyereseggel.
Ahol a döntes varhatosagi elve nem lenyeges, mert nem akarunk a hasznossaggal dolgozni s ahol a hasznossag
penzzel valo helyettesitese nem valosithato meg , ott ket elv közül kell az egyiket Iigyelembe vennünk. A
A KOCKÁZAT MELLETTI
DÖNTÉS (KOCKÁZATOS
142
legvalos:inúbb fòvo elve szerint azt az alternativat tanacsos valasztani, amely legvaloszinúbb, hogy a jövóben
megvalosul. Tekintsük a következó peldat:
Eredmenyek
1 2 3
(P1 ÷ 0,1) (P2 ÷ 0,3) (P3 ÷ 0,6
Alternativak 1 2 dollar 2 dollar 10 dollar
2 5 dollar 6 dollar 8 dollar
A matrix ertekei a lehetseges nyereseget mutatjak. A varhato nyeresegre alapozva:
M(s1) ÷ (0,1×2 dollar)¹(0,3×2 dollar)¹(0,6×10 dollar) ÷ 6,80 dollar
M(s2) ÷ (0,1×5 dollar)¹(0,3×6 dollar)¹(0,6×8 dollar) ÷ 7,10 dollar
A masodik alternativat kell valasztani. A dönteshozo azonban atalakithatja bizonyossag mellett hozott döntesi
szituaciora ezt a helyzetet, ha Ieltetelezi, hogy a legvaloszinúbb jövóbeni tenyallapot következik be. E mellett a
Ieltetelezes mellett az elsó alternativat kell valasztani. A legvaloszinúbb jövó elve nem esszerútlen, ha csupan
egy vagy nehany döntest hozunk, es ha egyik következmeny sem katasztroIalis. Elózó peldankban
legvaloszinúbben a 3. eredmeny valosul meg, es az 1. alternativa valasztasa eseten legvaloszinúbb, hogy 10
dollar ertekú nyereseghez jutnak. Az 1. alternativa valasztasa esszerútlen volna, ha a lehetseges következmenyek
egyike, meg kis valoszinúseg mellett is, komoly veszteseget jelentene. Peldaul, ha az 1. eredmeny az 1.
alternativa 20 dollar veszteseget jelentene, ez mar eleg lehet ahhoz, hogy mellózzük az elvet.
Az igenvs:int elve szinten alkalmazhato a kockazatos döntesek eseteben. Külön Iejezetben bemutatjuk majd a
korlatozott racionalitas Iogalmat amellyel a dönteshozo inkabb a kielegitó, mint az optimalis megoldast keresi.
Ezt is alkalmazhatjuk döntesi elvkent. Ha elózó peldankban 6 dollar elIogadhato nyereseg lenne, a dönteshozo
az elsó alternativaval szemben bizonyara a masodikat is valasztana, mivel az elIogadhato nyereseg
valoszinúsege 60 es 90 szazalek. Ha 5 dollar volna az elIogadhato nyereseg, ezt a 2. alternativa valasztasaval
biztosithatnank.
Az igenyszint elvet gyakran tartjak a varhatosagi elv helyettesitójenek, illetve olyan helyettesitónek, amely nem
igenyli az egyes eredmenyek pontos hasznossaganak kiszamitasat. A hasznossagot inkabb 'igen¨ vagy 'nem¨
alapon hatarozzak meg, es megkiserlik az 'igen¨ hasznossag eleresi valoszinúsegenek maximalizalasat. Az
igenyszint elvenek alkalmazasa akkor hasznos, ha az eredmenyeket nem lehet mennyisegben meghatarozni,
csupan 'kielegitó¨ es 'nem kielegitó¨ csoportokba osztalyozhatok.
6.3.1.5. DÖNTÉS BIZONYTALANSÁG MELLETT
Ismerünk peldakat arra vonatkozoan, amikor esszerútlen vagy lehetetlen a tenyallapotok valoszinúsegeinek
meghatarozasa. ElóIordulhat, hogy a dönteshozo nem akarja meghatarozni egy haboru vagy gazdasagi
depresszio lehetósegenek valoszinúseget, vagy annak a valoszinúseget, vajon meghal-e vagy tavozik-e a
vallalattol az egyik, kulcspoziciot betöltó vezetó. A dönteshozo egyszerúen visszautasithatja, hogy ezeket a
lehetseges tenyallapotokat valoszinúsegi ertelemben vegye Iontolora. Mas esetben sem jelentós adatokkal, sem
megelózó tapasztalatokkal nem rendelkezünk, amelyekból valoszinúsegeket vezethetnenk le. Kepzeljük el
DÖNTÉS BIZONYTALANSÁG
MELLETT
143
Kolumbusz helyzetet, aki 1492 augusztusaban a spanyolorszagi Palos kikötójeból legenysegevel együtt
elhajozott nyugat Iele. Sorsukat illetóen meglehetósen ijesztó joslatok hangzottak el attol kezdve, hogy
kihajoznak a vilagbol, egeszen addig, hogy oriasi tengeri kigyok aldozataul esnek. Ezeket lehetseges jövóbeni
tenyallapotoknak lehetett tekinteni. Nem valoszinú azonban, hogy annak a kornak a tengereszeti jelentesei
komolyabb bepillantast engedtek volna ezeknek az esemenyeknek a valoszinúsegebe.
Ha nem tudjuk megallapitani a jövóben bekövetkezó tenyallapotok valoszinúseget, bizonytalansag mellett kell
döntest hoznunk. A döntesi helyzetet azonban igy is döntesi matrixsza epithetjük, es szamos elvet vehetünk
szamitasba az alternativa kivalasztasa soran.
Vegyük peldaul annak a vallalatnak a peldajat, amely növelni szeretne egyik termekenek minóseget. Negy
alternativa letezik, az s1, s2, s3 es s4, ezek mindegyike nagyobb beruhazast igenyel, de nagyIoku minósegi
javulast is biztosit. A kereskedelmi reszleg elórejelzese szerint a jobb minósegú arukat magasabb aron lehet
ertekesiteni, ez az ar azonban, valamint a lehetseges nyereseg a vallalat versenytarsainak a reagalasatol, illetve a
vasarloközönseg Iogadtatasatol Iügg. Harom lehetseges jövóbeni tenyallapotot vazolnak Iel. A t1 esetben a
vasarloközönseg közömbös lesz, illetve egy kisse kedvezóen Iogadja az uj kinalatot, a versenytarsak viszont
nem szandekoznak sajat termekeik minóseget Iejleszteni. A t2 esetben a közönseg nagyon kedvezóen Iogadja a
minóseg javulasat, a többi vallalat is javitja sajat termekenek minóseget, es mindegyik szamara lehetóve valik az
ar emelese. A t3 esetben a közönseg reagalasa ismet kedvezó, a versenytarsaknak viszont, bizonyos okokbol,
nem all modjukban a minóseg javitasa, illetve nem valasztjak ezt a megoldast.
Az egyes alternativ megoldasokkal kapcsolatos varhato evi nyereseget penzben kiIejezve eredmenyünk a
következó:
Varhato evi nyereseg (1000 dollarban)
t1 t2 t3
s1 100 dollar 150 dollar 200 dollar
Alternativak s2 100 dollar 150 dollar 250 dollar
s3 75 dollar 150 dollar 300 dollar
s4 50 dollar 150 dollar 500 dollar
Melyik alternativat valasszuk? Az s2 alternativa kiemelkedóen jobb az s1-nel, ezert az utobbit szamitason kivül
kell hagyni. A Iennmaradok közötti valasztas attol Iügg, melyik dòntesi elvet kivanjuk alkalmazni.
A maximin elvet Ieltehetóen egy pesszimista dönteshozo valasztja. E szerint az elv szerint az összes
alternativaval kapcsolatos következmenyeket Ielül kell vizsgalni, majd a 'legrosszabbak közül a legjobbat¨ kell
kivalasztani, illetve 'maximalizalni kell a minimumot¨. Az s2, s3 es s4 alternativakbol varhatoan a minimalis
lehetseges nyereseg 100 000 dollar, 75 000 dollar es 50 000 dollar. Ezek közül legjobbkent az s2-t kell
valasztanunk, es igy 100 000 dollar nyereseget kapunk.
A maximax elv legalabb annyira optimista, mint amilyen konzervativ a maximin elv. E szerint az elv szerint 'a
legjobbak közül a legjobbat kell valasztani¨. A nyeresegeket Ielülvizsgalva, 250 000, 300 000 es 500 000
dollaros összegeket kaptunk, amelyekból az s4 alternativat kell valasztanunk. Ha a valoszinúseget szamitason
kivül hagyjuk, ez a döntesi elv a loversenynel azt jelentene, hogy hazard Iogadasokat kötnenk. Ha azonban
Iorditva, itt a maximin elvet alkalmazzuk, es az alternativak egyike azt jelenti, hogy 'nem Iogadunk¨, akkor a
DÖNTÉS BIZONYTALANSÁG
MELLETT
144
45 Egy kortars ökonometrikusrol, Leonard Hurwiczrol elnevezve, aki a következó tanulmanyban Iejtette ki allaspontjat: Optimality Criteria
Ior Decision Making under Ignorance (Optimalis kriteriumok az inIormaciohiany eseteben hozott dönteseknel). Cowles Commission
Discussing Paper. Statistics, No. 370, soksz. 1951; hivatkozaskent szerepel Starr, Martin Kenneth: Product Design and Decision Theorv
(Gyartmanytervezes es dönteselmelet) (Englewood CliIIs, N. J., Prentice Hall, Inc., 1963) cimú múveben.
maximin elv alapjan mindig ezt az alternativat valasztanank.
A ket szelsó eset közötti kompromisszumot amikor a versenypalyan viszonylag mersekelten Iogadunk a
Hurwicz-elv alkalmazasa biztositja.45 A dönteshozo indexet valaszt az egytól nullaig terjedó
optimista-pesszimista kontinuumon. Ha ÷1, ugyanazt a Ioku optimizmust Iejezzük ki, mint a maximax elvvel, ha
//÷0, ugyanazt a pesszimizmust, mint amit a maximin elvvel. MinósegIejlesztó peldankban, ha a dönteshozo az
optimista-pesszimista kontinuumnak valahol a közepen kivan helyet Ioglalni, esetleg ugy, hogy kisse a
konzervativ megoldas Iele hajlik, legjobb, ha az //÷0,4. Ebben az esetben, ha mindegyik alternativara ki akarja
szamitani a Hi-t, a következó Iormulat kell hasznalnia:
Hi ÷ //|max J(//ij)|¹(1//) |min J(//ij)|,
ahol
Hi ÷ Hurwitz kriteriuma az s1 alternativara,
// ÷ az optimizmus-pesszimizmus mutatoja,
max J(//ij) ÷ a legjobb eredmeny si eseteben,
min J(//ij) ÷ a legrosszabb eredmeny si eseteben.
A legnagyobb Hurwicz-kriteriummal jaro alternativat kell valasztani. Az s1 alternativat a dominancia elve
kiküszöbölte. Az s2-vel, s3-mal es s4-gyel kapcsolatos szamitasok a következók lennenek:
H2 ÷ (0,4×250 000 dollar)¹(0,6×100 000 dollar) ÷ 160 000 dollar,
H3 ÷ (0,4×300 000 dollar)¹(0,6×75 000 dollar) ÷ 165 000 dollar,
H4 ÷ (0,4×500 000 dollar)¹(0,6×50 000 dollar) ÷ 230 000 dollar.
Vilagos, hogy valasztasunk az s4 alternativara esik.
Az //-nak a Hurwicz-kriteriumra gyakorolt hatasat, valamint az alternativa kivalasztasat a következó diagram
szemlelteti.
DÖNTÉS BIZONYTALANSÁG
MELLETT
145
46 Savage, L. J.: The Theory oI Statistical Decision (Statisztikai dönteselmelet). Journal of the American Statistical Association, XLVI.
March, 1951. 5567. p.
Jegyezzük meg, hogy az s4 az s3-at es az s2-t szeles tartomanyaban Ielülmulja; s2 csupan akkor lephet eló
kedvezóbb alternativava, ha a dönteshozo teljesen pesszimista, es erteke kisebb 0,167-nel.
A legkisebb megbanas elve az elszalasztott lehetóseg Iigyelembevetelen alapul, es lehetóve teszi a dönteshozo
szamara, hogy 'minimalizalja a maximalisan lehetseges megbanast¨.46 Milyen termeszetú a megbanas a
dönteshozatalban? Savage szerint egy bizonyos alternativa kivalasztasa es egy tenyallapot bekövetkezese utan a
dönteshozo a kapott eredmenyt azokkal az eredmenyekkel allithatja szembe, amelyek mas alternativak
valasztasa eseten alakultak volna ki. A tenyleges eredmeny, valamint az adott tenyallapot mellett lehetseges
legjobb eredmeny közti különbseget lehet a 'megbanasnak¨ tekinteni.
A legkisebb megbanas elvenek alkalmazasa megbanasi matrix szerkeszteset igenyli. Ebben a következmenyeket
lehetseges megbanaskent tüntetjük Iel. Tetelezzük Iel peldaul, hogy az s2 alternativa valasztasa eseten t1
tenyallapot következik be, es igy nincs megbanas. Ez a lehetseges legnagyobb eredmeny a t1 eseteben. Ha az s3
alternativat valasztjuk (100 00075 000) ÷ 25 000 dollar ertekú volna a megbanas. Az s4 alternativa eseten 50
000 dollar. A teljes matrix a következó:
t1 t2 t3
s2 0 dollar 0 dollar 250 000 dollar
DÖNTÉS BIZONYTALANSÁG
MELLETT
146
Megbanasi
matrix
s3 25 000 dollar 0 dollar 200 000 dollar
s4 50 000 dollar 0 dollar 0 dollar
Az s2 alternativa valasztasa eseten 250 000 dollar ertekú lenne a megbanas. Az s3 es s4 alternativak
maximalisan lehetseges megbanasanak erteke 200 000, illetve 50 000 dollar. A harom maximalis megbanasi
ertek közül az 50 000 dollaros a legkisebb. Ebból a szempontbol az s4 alternativat tanacsos valasztani. Az e
mögött a valasztas mögött levó okIejtes, valamint a legkisebb megbanas elvenek alkalmazasa teljesen logikus.
Termeszetesnek vehetjük a dönteshozonak ama szandekat, hogy a minimalisra igyekszik csökkenteni az ót
erhetó csalodast 'megprobalja magat bebiztositani¨. Az s4 alternativa valasztasa ennek a minimalis
csalodasnak az elereset teszi szamara lehetóve.
Az utolso elv, amelyet meg kell vizsgalnunk a Laplace-elv , azon az elegge ketseges Ieltetelezesen alapul,
hogy a jövóbeni lehetseges tenyallapotok mindegyikenek egyenlóen valoszinú a bekövetkezese. Miutan nem
tudunk, vagy nem vagyunk hajlandok konkret valoszinúsegeket (kockazat melletti dönteshozatalt)
meghatarozni, csupan azt tetelezzük Iel, hogy az egyik jövóbeni tenyallapot bekövetkezese eppoly valoszinú,
mint a masike. Ezt az ervelest gyakran nevezik az elegtelen megokolas elvenek is, es erteke igen ketseges lehet.
Lehetóve teszi azonban az alternativa valasztasa soran a maximalis varhato ertek kriteriumanak alkalmazasat. A
strategiakat a következókeppen vizsgaljuk meg:
majd a legnagyobbat E(si) ertekú alternativat valasztjuk. Peldankban:
E(s2) ÷ 1/3 X(100 000 ¹ 150 000 ¹ 250 000)dollar ÷ 167 000dollar
E(s3) ÷ 1/3 X(75 000 ¹ 150 000 ¹ 300 000)dollar ÷ 175 000dollar
E(s4) ÷ 1/3 X(50 000 ¹ 150 000 ¹ 500 000)dollar ÷ 223 000dollar
es a valasztas az s4 alternativara Iog esni.
Ha a varhatosagi elvet alkalmazzuk, a valoszinúsegeket legalabbis hibasan iteljük meg. Esszerúbbnek latszik a
szamitasba jöhetó valoszinúsegekkel kapcsolatban bizonyos csiszoltabb sejtesekre tamaszkodni. Azert, mert
Kolumbusz idejeben a tengereszeti jelentesek hianyosak voltak, nem mondhato el, hogy egvenlo valos:inúseggel
lehetett volna az a sorsuk, hogy 'oriasi tengeri kigyok martalekava lesznek¨. Lehet, hogy a legenyseg egy resze
meg volt gyózódve arrol, hogy ez nagyon is realis lehetóseg. Azonban meg ennek a velemenynek is bizonyos
nyilvanvalosagon kellett alapulnia, amelyek hiresztelesek es törtenetek Iormajaban szajrol szajra jartak mas
hajok legenysegenek sorsarol. Ezekból a hiresztelesekból alakultak ki a megIeleló valoszinúsegek. A ket
tenyallapot egyenló valoszinúsegú bekövetkezeset csupan azert, mert ket tenyallapot letezik azzal
caIolhatjuk, ha arra gondolunk, hogy az utcan atkelve, valakinek egyenló eselye van arra, hogy epsegben
aterjen, illetve hogy elüsse egy auto. A Laplace-elv erenye, hogy ez varhatosagi elv; es a döntest hozo szemelyt
a szamba jöhetó valoszinúsegek megvizsgalasara, es igy a kockazat melletti dönteshozatalra keszteti.
Egy bizonytalansagi elv valasztasa legalabb annyira mulik a dönteshozo szemelyen, mint a döntesi helyzeten.
Targyalasunk inkabb leiro jellegú volt ('ugy túnik, egyesek ily modon gondolkoznak¨), mintsem elóiro jellegú
DÖNTÉS BIZONYTALANSÁG
MELLETT
147
('az embereknek igy kellene gondolkodniuk¨). De hogyan tudja a dönteshozo elhatarozni, hogyan döntsön?
Döntenie kell, akar meresz, akar ovatos, vagy a kettó között valamilyen! ElóIordulhat, hogy a lehetseges
csalodas minimalisra valo csökkenteset reszesiti elónyben. Mind a negy esetben az egyes alternativakhoz, illetve
tenyallapotokhoz kapcsolodo legnagyobb es legkisebb eredmenynyel Iog dolgozni. A közbeesó eredmenyek
szamat, valamint ertekeiket Iigyelembe sem veszi, csupan a legjobbat es a legrosszabbat. A varhatosagi elv
alkalmazasaval legalabb az összes lehetseges eredmenyt Iigyelembe lehet venni. Mindazonaltal a Laplace-elv
egyenló valoszinúsegre vonatkozo követelmenye ösztönösen hibasnak túnik. Eppen ezert az embernek maganak
kell elhatarozni, hogyan dönt. Minden döntesnek vannak ervei es ellenervei.
6.3.1.6. DÖNTÉSHOZATAL KONFLIKTUS MELLETT
Az alternativak ertekelese soran a dönteshozo neha a versenytarssal all szemben, es nem a termeszettel. Eddig
szamos olyan döntesi helyzetet vizsgaltunk meg, amikor a termeszettel került sor szembeallitasra. Hasonlo pelda
lehet erre az, amellyel a holancgyarto talalja szembe magat. Nyugodtan lehet arra szamitani, hogy a holancok
üzleti Iorgalma a lehullott ho mennyisegetól Iügg. Az egyik lehetseges jövóbeni tenyallapotnak az olyan tel
tekinthetó, amikor keves ho esik. Optimistabb IelIogas szerint (a holanckereskedó szempontjabol) egy masik
tenyallapotnak tekinthetó az olyan tel, amelyen gyakran esik nagy ho. Ha a termeszet jövóbeni allapotanak
valoszinúseget tulajdonitunk, a kockazat melletti dönteshozatalra kerülhet sor; egyebkent a bizonytalansag
melletti döntesról lehet szo. A termeszetet azonban mindket esetben közömbösnek tetelezzük Iel. A bekövetkezó
tenyallapot Iüggetlen a dönteshozo rendelkezesere allo alternativaktol, valamint a hozzajuk kapcsolodo
következmenyektól. Ha azonban a dönteshozo versenytarssal all szemben, ez mar nem igaz. A racionalis
versenytars minden bizonnyal komolyan Iontolora veszi a mindket Iel szamara rendelkezesre allo alternativakat.
Ha pedig konIliktushelyzet all Ienn, a versenytarsak minden bizonnyal szandekos kiserleteket tesznek a masik
dönteshozo szandekainak meghiusitasara.
KonIliktushelyzet nagyon gyakran adodik. A sakk es a kockazas peldaul konIliktusjatekok. A Iutballmeccs
konIliktushelyzetben igenyli a dönteshozatalt. A konIliktus mellett hozott döntesek tanulmanyozasa teremtette
meg a 'jatekelmeletet¨. A dönteselmeletnek ez a komplex es igen Iejlett resze nem korlatozodik csupan a
tarsasjatekokra es az atletikai versenyekre. Ket politikai partnak a parlamenti helyekert Iolytatott harca peldaul
jatekelmeleti Iogalmakkal is leirhato.
A jatekelmelet legalabb ket ismerv szerint osztalyozhato: a szoban Iorgo ellenIelek szama szerint es az
erdekellentet merteke szerint. Mindket osztalyban a legegyszerúbb esetet tekintjük: a kets:emelves, :ero òss:egú
fatekot. Csak a ket ellenIel közötti versenyt tekintjük, es a konIliktus akkor lesz teljes, ha az egyik nyer, a masik
veszit.
Terjünk vissza a holancgyartoval kapcsolatos peldankra. Az idójaras szeszelyei mellett e peldankban szerepló
igazgato a versenytars lehetseges akcioit is Iigyelembe veszi. Tetelezzük Iel, hogy a piac ket versenytars között
oszlik meg. Mindkettójük valaszthat az arral, reklammal stb. kapcsolatos piacszerzesi strategiakbol a celbol,
hogy a piac nagyobb reszet uralja. A pelda kedveert tetelezzük Iel, hogy a versenytars harom különbözó
alternativaval rendelkezik, a mi vezetónk pedig neggyel. Ez matrixban is ki van Iejezve azokkal a
következmenyekkel együtt, amelyek a piacon valo reszvetelünk növekedesevel (vagy csökkenesevel)
kapcsolatosak. Mivel ez zero összegú jatek, a teljes piacot Iigyelmen kivül hagyjuk, illetve Ieltetelezzük, hogy
allando, es a matrixban szazalekban Iejezzük ki a piaci reszesedest. A pozitiv ertekek vallalatunk lehetseges
piaci reszesedesenek növeleset, illetve a versenytars piaci reszesedesenek csökkeneset jelentik.
Mindket Ielról Ieltetelezzük, hogy rendelkezik a következó inIormaciokkal, es szeretne piaci reszesedeset a
lehetó legnagyobbra növelni (illetve piacveszteset a lehetó legkisebbre csökkenteni).
A versenytars strategiaja
t1 t2 t3
DÖNTÉSHOZATAL
KONFLIKTUS MELLETT
148
s1 ¹5 0 3
Az igazgato
strategiaja
s2 ¹1 ¹1 ¹2
s3 3 2 ¹3
s4 0 1 ¹2
Ha a vallalat igazgatoja az s1 megoldast valasztja, a versenytars pedig a t1-et, az igazgato vallalata 5°-os
piacnöveleshez jutna. A versenytars ugyanezt az 5°-ot elveszitene. Ha az igazgato valasztasa az s3 megoldasra
esik, a versenytarse a t1-re, illetve a t3-ra es az s1-re, a versenytars nyerne az üzleten 3°-ot. A többi
kombinaciok ezek köze az eredmenyek köze esnek. Melyik megoldast valasszak a versenytarsak?
A jatek megoldasahoz es az alternativa kivalasztasahoz vezetó elsó lepes a dominancia megvizsgalasa. Az s4
alternativaval szemben az s2 dominans, ezert az s4 szamitason kivül hagyhato. A Iennmarado harom esetet
ezutan a tis:ta strategia szempontjabol kell vizsgalni. A versenytars megvizsgalja mindharom oszlopot, es
mindegyik esetben kiszamitja lehetó legnagyobb veszteseget. Ezek:
Strategia
t1 t2 t3
Maximalis
veszteseg
¹5 ¹1 ¹3
Az igazgato megvizsgalja a szamara maradt alternativakat, es megjelöli a lehetó legkisebb nyereseget mindegyik
esetnel (amely gyakorlatilag veszteseg is lehet).
Alternativak Maximalis
nyereseg
s1 3
s2 ¹1
s3 3
Ha a legkisebb maximalis veszteseg megegyezik a legnagyobb minimalis nyereseggel (azaz a jatekelmelet
terminologiajaban kiIejezve, ha a legnagyobb sorminimum egyenló a legkisebb oszlopmaximummal), akkor
nveregpontho: jutunk, es tanacsos mindket Ielnek azt az alternativat valasztani, amellyel ehhez az eredmenyhez
jut. A versenytars a t2, az igazgato pedig az s2 megoldas mellett kell hogy döntsön, es ez azt eredmenyezi, hogy
az igazgato vallalata 1°-os haszonhoz jut.
DÖNTÉSHOZATAL
KONFLIKTUS MELLETT
149
Ha nyeregponttal allunk szemben, amely mindket Ieltól a tiszta strategia követeset igenyli, akkor az ettól törtenó
barmilyen elteres megIoszt a nyeresegtól, es komoly veszteseget idezhet eló. Ha peldaul az elóbbi peldaban
szerepló versenytars eles szemú, es a tiszta strategiat jelentó t2 megoldast valasztja, igazgatonk pedig az s1 vagy
s3 megoldasokat, vagy semmi nyeresege nem lesz, vagy 2°-os veszteseg eri az 1°-os nyereseg helyett.
Ha a jatekban nincs nyeregpont, legalabb az egyik jatekos szamara az optimalis strategia nem lesz tiszta.
Bizonyos meghatarozott aranyban ket vagy ennel is több alternativa valasztasara kerül sor (de nem sorrendben).
Ezt kevert strategianak nevezik. Az optimalis kevert strategiak meghatarozasa eleg bonyolult lehet. A 'ketszer
kettes¨ egyszerú eset azonban minden tovabbi nehezseg nelkül kezelhetó. Nezzük a következó peldat:
Piros
t1, t2
Kek s1 4 1
s2 2 3
Jegyezzük meg, hogy az eredmenyek pozitivak, es a Piros szamara veszteseget, a Kek szamara nyereseget
jelentenek. Elóször a dominanciat vizsgaljuk, majd a nyeregpontot keressük. Egyiket sem talaljuk. Ebben az
esetben tehat kevert strategiaval van dolgunk.
A szamitast a Kek strategiaval kezdjük.
a) A Kek s1-hez keressük meg a Piros t1 es t2 abszolut erteke közötti különbseget (itt 41 ÷ 3) es az eredmeny
legyen X.
b) Vegezzük el ugyanezt Kek s2-re (32 ÷ 1) es legyen az eredmeny Y.
c) A Kek szamara az optimalis kevert strategia az s1 jatek az
valoszinúseggel
es az s2 jatek
valoszinúseggel.
Peldankban Keknek 1/4 valoszinúseggel, azaz 1:3 aranyban kellene az s1-et valasztania, s2-t pedig 3/4
valoszinúseggel. Ugyanezt az eljarast követve Piros a t1, illetve t2 strategiait 1/2 valoszinúseggel valasztja. Egy
alternativa tenyleges kivalasztasa veletlen jelleggel törtenik. Kek peldaul azt a megoldast valasztja, hogy Ieldob
ket penzdarabot. Ha mindkettó Iej P(F·F) ÷ 1/4, az s1 alternativat kell valasztania, egyebkent pedig az s2-t. Ez
DÖNTÉSHOZATAL
KONFLIKTUS MELLETT
150
az eljaras a kivanatos 1:3 aranyhoz vezet anelkül, hogy valamilyen szabalyszerú semat követnenk.
A Kek 1:3 es a Piros 1:1 strategiaja abbol a szempontbol optimalis, hogy hosszu tavon maximalizalja a
nyereseget es minimalizalja a veszteseget. A 2×2-es jatek soran valoban szükseges, hogy a resztvevók
valamelyike az optimalis strategiat valassza. Ebben az esetben a fatek erteke a varhato eredmeny, amennyiben az
egyik vagy masik, vagy mindket jatekos az optimalis strategiat alkalmazza. A jatek erteket ugy is
kiszamithatjuk, hogy az egyik Iel optimalis strategiajaval szemben a masik Iel tiszta strategiajat alkalmazzuk.
Peldaul a Kek 1:3 strategiajaval szemben a Piros strategiaja a következót eredmenyezi:
Ertek a Kek szamara:
A Kek 1:3 strategiajanak alkalmazasa t2-vel szemben:
Ertek a Kek szamara:
A Piros 1:1 strategiajanak az alkalmazasa az s1-gyel szemben:
Veszteseg a Piros szamara:
A Piros 1:1 strategiajanak az alkalmazasa s2-vel szemben:
Veszteseg a Piros szamara:
A (2×2)-esnel nagyobb meretú jatekok eseteben komoly hatranyt jelenthet az egyik Iel szamara, ha nem az
optimalis strategiat alkalmazza. A nagyobb jatekok (n·n) megoldhatok linearis programozassal, a (2×n)-es
specialis eset azonban graIikusan is megoldhato.
A jatekelmelet erósen strukturalt döntesi helyzetet igenyel. Ha valaki kettónel több versenytarssal kerül szembe,
a szamitasi eljarasok hatalmas meretúek lehetnek. Hasonlokeppen nem zero összegú jatekokban amelyek
akkor Iordulhatnak eló, ha a ket ellenIel hasznossagIüggvenyeit vesszük Iigyelembe a modszer meglehetósen
Iaraszto. A jatekelmelet erteke, akarcsak a többi döntesi osztaly eseteben abban a lenyeglatasban rejlik, amelyet
a vezetónek nyujt. A tiszta es kevert strategiak, a nyeregpont, a dominancia, valamint a jatek varhato ertekenek
DÖNTÉSHOZATAL
KONFLIKTUS MELLETT
151
Iogalmai olyanok, amelyek lehetóve teszik a döntesi helyzet olyan atlatasat, melyet mas modon nem lehet elerni.
Forditotta: BORZSAK JUDIT
6.4. ANGELUSZ RÓBERT - CSEPELI
GYÖRGY
6.4.1. KÕVEL VAGY KENYÉRREL
(A megismeresi egyensuly elmeleteinek biralatahoz)
6.4.1.1. AZ EGYENSÚLYI HELYZETEK ELÕNYBEN
RÉSZESÍTÉSÉNEK ELVE
A tömegkommunikacioban ma mar nemcsak olyan közlemenyek Iordulnak eló, amelyek a sikerekkel,
eredmenyekkel Ioglalkoznak, hanem bóven akadnak músorok, cikkek, riportok, amelyek bemutatjak az
arnyoldalakat, kritikusan vizsgaljak a bal- es Ielsikereket, Iogyatekossagokat. Kiindulaskepp nezzük meg,
mikent jelentkezik ezekben a közlemenyekben a megismeresi egyensuly elve, mely nem idegen azoktol sem,
akik nem nyilatkoznak, nem szolalnak meg nyilvanosan.
A riporterek, ujsagirok megszolaltatnak hivatalnokokat, gazdasagi vezetóket es nekik szegezik a kerdest, hogy
miert nincs a Ielepült hazban meleg viz, miert szennyezi a környezetet az üzem, miert gyartja rendületlenül a
vallalat a gazdasagtalan termeket. A valaszok Iutolagos elemzese azt mutatja, hogy a megszolaltatottak szivesen
elnek a hetköznapi gondolkodasban is gyakorta alkalmazott Ielelóssegelharitas egyensulyteremtó modszerevel.
Az önmentegetes a Ielelóssegelharitas eseteben pszichologiailag kenyelmetlen helyzetet old Iöl. A nyilatkozo
pozitiv önkepe es a neki tulajdonitott negativ teljesitmeny között tudati Ieszültseg gyülemlik Iel, mely
pszichologiailag kellemetlen erzes.
Különbözó önmentegetó, magyarazkodasi strategiakat talalunk. Vannak, akik a külsó, ,,objektiv¨ körülmenyeket
hibaztatjak. Masok a veletlenre, az esemenyek elóre nem lathato, kedvezótlen összjatekara hivatkoznak. Gyakori
a Ielelósseg atharitasa rendeletekre, mas dönteshozokra, szervezetekre.
Ha az interjualany megsem tud kibujni a Ielelósseg alol, akkor mas tipusu magyarazkodasi modszert alkalmaz.
Van, aki beismeri ugyan sajat hibajat, de egyuttal lekicsinyli azt, nem tartja jelentósnek a következmenyeket, a
helyesen dolgozo többseg erdemeit emeli ki. Mas arra helyezi a hangsulyt, hogy Iolyamatban van a hiba
kijavitasa, netan mar ki is javitottak. Vegül gyakran hangoztatott erv, hogy hibat csak az nem követ el, aki nem
dolgozik.
Az önkep pozitivitasanak Ienntartasa, az okozott karok atertekelese, lebecsülese, az oksagi viszony letagadasa a
pozitiv önkep es a negativ teljesitmeny közötti Ieszültseg Ieloldasanak csupan egyik esete. A Ieszültseg
Ieloldasa elvileg mas iranyban is törtenhetne. A pszichologiailag kenyelmetlen, a pozitiv önertekelest rombolo
tenyek, vagyis az igazsag elismeresevel a nyilatkozo olyan aranyban ismerhetne be a kudarcban jatszott
Ielelósseget, amilyen az a valosagban volt. Ez a Ieloldasi mod azonban kenyelmetlen, s raadasul elónytelen.
A peldakent Ielhozott esetekben mikent az eletben is a latszolagos egyensulyra, összhangra törekvó
megoldasok tulsulyaval talalkozunk. Oktulajdonitaskor e megoldas lenyege a keletkezó tudati (kognitiv)
Ieszültseg oly modon törtenó csillapitasa, hogy a pozitiv, vetlenseget sugallo önkep megmarad, es a szemelyen
kivüli, tóle Iüggetlen, tartosan vagy ideiglenesen hato okok kerülnek elóterbe.
A kognitiv Ieszültseg Ieloldasa ideologia letrehozasa utjan enyhiti a pszichologiailag kenyelmetlen helyzetet.
ANGELUSZ RÓBERT -
CSEPELI GYÖRGY
152
Viselkedesünk megideologizalasa, hibaink elkenese persze csak egyike a mindennapi gondolkodas altalanosan
megnyilvanulo hajlandosaganak, melynek soran iteleteinket, erzeseinket oly modon igyekszünk
ellentmondasmentes összhangba, kiegyensulyozott allapotba hozni, hogy azok pszichologiailag
összeegyeztethetók legyenek. A letrejött egyensulyi allapotok megkimelnek bennünket a tudati Ieszültseg, az
erzelmi logikaban tamadt ellentmondas okozta kenyelmetlensegtól. Ha a Ieszültsegek megis Iellepnek s a
mindennapi elet tömegesen termeli az ilyen eseteket , kesztetest erzünk magunkban arra, hogy a letrejött
Ieszültseget, a megbomlott tudati összhangot (kognitiv disszonanciat) lecsillapitsuk.
Az erzesek, ismeretek, cselekvesek ertekeló összeIüggesekben jutnak tudomasunkra. Ha ertekelesünk barmely
targyarol ellentetes elójelú tapasztalathoz vagy ismerethez jutunk, Ieszültseg keletkezik, s nyomban megindul a
Ieszültseg Ieloldasara iranyulo ideologiatermeles Iolyamata.
Vegyünk mas peldat. Tetelezzük Iel, hogy egy pozitivan ertekelt, tekintelyes iro az altalunk helyesnek tartott
IelIogassal ellentetben allo, következeskeppen nekünk nem tetszó múvet hoz nyilvanossagra. A Ieszültseg
Ieloldasa, a kibillent megismeresi-tudati egyensuly helyreallitasa több modon törtenhet.
Ha Ienn akarjuk tartani az irorol alkotott jo velemenyünket, es a sajat IelIogasunktol sem akarunk tagitani,
mentegetózó ideologiat alkalmazunk. Elvalasztjuk a Ieltetelezetten pozitiv iroi szandekot a Iogyatekos
megvalosulastol, vagy lekicsinyeljük az illetó iras jelentóseget az eletmú egeszehez kepest. Azt is tehetjük, hogy
a múre vonatkozo negativ ertekiteletet altalaban Ienntartjuk, csupan a mú reszertekeit, stilusat, Iormajat
meltatjuk.
Maskepp all helyre az egyensuly bennünk, ha a múvel kapcsolatos negativ ertekiteletünk nagyon sulyos. Ilyen
esetben elmarasztalo, vadaskodo ideologiahoz Iolyamodunk, melynek soran megvaltozik az irora vonatkozo
velemenyünk. Ketely keletkezik bennünk, hogy valoban olyan jo irorol van-e szo, mint korabban hittük.
Ha az irora vonatkozo pozitiv ertekiteletünk melyen beagyazott, igen erós, akkor valoszinú, hogy a ketelyt
önmagunk ellen Iorditjuk, s meggyózzük magunkat arrol, hogy nem sajat IelIogasunk volt a helyes. Az
egyensulyt azon az aron valositjuk meg, hogy Ielaldozzuk sajat nezetünket, közelitve azt az iro múveben Ioglalt
nezethez.
A megismeresi egyensuly Ielbomlasa soran keletkezett tudati Ieszültseg lecsillapitasanak iranyat azzal szokas
magyarazni, hogy melyik erzelmi ertekeló elem erósebb töltesú. A pelda többIele kimeneteleból lathattuk, hogy
haromIele kiut között valaszthattunk. Ha sajat IelIogasunkhoz Ielettebb ragaszkodunk, valoszinúleg az irot
ertekeljük at. Ha az irohoz kötódünk erósebben, sajat IelIogasunk Ieladasa varhato. Ha viszont az irorol alkotott
pozitiv nezetünket es a múvevel szemben taplalt negativ velemenyünket egyarant Ienn akarjuk tartani, s egyben
az ellentmondas kinzo elmenyetól is meg akarunk szabadulni, a Ieszültseg megoldasa a ,,szetparcellazas¨,
amikor is ,,levalasztjuk¨ a múvet az irorol.
Feszültseg, következeskeppen kenyelmetlen allapot all be, ha egy negativ ertekhordozo szamunkra pozitiv
modon nyilvanul meg. Az elózó pelda Iorditottjat emlitve, ez az eset, ha egy hiteltelen, nezeteinkkel ellentetes
IelIogasban múködó, nyilvanosan Iellepó ismert szemelyiseg varatlanul nezeteinkkel lenyegeben megegyezó
közlest tesz. A Ielmerüló egyensulyhiany kiküszöbölesenek iranyai ezuttal is különbözóek. Az iranyt az erósebb
kötódes szabja meg. Korabbi negativ beallitodasunkat Ieladva, a közles hatasara Ielertekelhetjük a közlót. Azt is
tehetjük, hogy rosszhiszemúen leertekeljük a közlemenyt, vagy elszigetelt esetnek, veletlenszerúnek allitjuk be a
közlemeny Ielbukkanasat stb.
Az egyensuly helyreallitasat celzo tudati múködesek ket modon oldhatjak Iel a keletkezó Ieszültsegeket. Az
egyik esetben az erzes, a velemeny, az ertekeló beallitodas valtozasa eszrevetlen, akaratlan modon megy vegbe.
A valtozas tul lassan, tul kis Iokozatokon keresztül megy vegbe, s nem tudatosul. A Ieszültseg Ieloldodik, a
valtozas lezajlik, anelkül hogy szükseget ereznenk az indokolasnak, magyarazkodasnak. Ez az eszrevetlen
tamado rokonszenvek, lassu kiabrandulasok menete. A tudatosulast, a Ielismerest akadalyozhatja, hogy a
valtozas erdekeben munkalo, nem tudatos, homalyban múködó inditekaink lehetnek. Ezeknek az inditekoknak a
bevallasa kellemetlen, önkepünkre artalmas lehet, s ezert kerüljük azok gondolati Ieldolgozasat.
AZ EGYENSÚLYI HELYZETEK
ELÕNYBEN RÉSZESÍTÉSÉNEK
153
Az egyensulyi allapot helyreallitasanak masik modja, amikor nyiltan arra törekszünk, hogy az esszerúseg
latszataval ruhazzuk Iel tetteinket, esszerúnek alcazzuk elóiteleteinket, jogosnak tartsuk azt, ami jogtalan stb. Az
esszerúseg latszatanak nyilt sürgetese rendszerint maganideologiak termelese utjan törtenik. Szamos tenyezó hat
arra, hogy azonnal a Ieszültseg tudatara ebredjünk, s nyomban a Ielborult tudati egyensuly helyreallitasahoz
szükseges eljarasokhoz Iolyamodjunk. ElóIordul, hogy az egyent külsó kihivas, mellózhetetlen kesz helyzet
kenyszeriti arra, hogy keptelen legyen letagadni az ellentmondast, melyben el, s ilyenkor kezenIekvó megoldas
az esszerúseg latszatanak beallitasa. A ketsegbevonhatatlan valtozasok, a szembetúnóen eles különbsegek elól
sokszor mar nem tudunk kiterni, s ilyenkor szinten nyiltan jelentkezik az egyensuly visszaallitasanak
hajlandosaga bennünk. A valtozas hirtelensege, gyorsasaga ugyancsak olyan tenyezó, mely elkendózhetetlenne
teszi az egyensuly Ielborulasat, es utat nyit a maganideologiak múködesenek. Minel erósebben el az emberben a
következetes önabrazolas, az ellentmondasmentes eletut igenye, minel erzekenyebb valaki a csekely össze nem
illesekre is, annal alacsonyabb benne a Ieszültseg keletkezesenek küszöbe, s annal valoszinúbb az önigazolas
megjelenese.
A szocialpszichologia ismert egyensulyelvú megismeresi elmeletei a peldakban bemutatott Ieszültsegcsillapito
tudati múködesre, sajatos erzelmi logikara epitenek. Ezek az elmeletek azt allitjak, hogy az ember nem annyira
esszerú, mint inkabb az esszerúseg latszatara töró leny: amikor csak modja van ra, tudati egyensulyt epit ki
magaban. E törekves az egyensulyelmeletek ertelmeben ugy nyilvanul meg, hogy eleve tudomast sem veszünk a
sajat velemenyeinknek, nezeteinknek ellentmondo tudati es viselkedesi elemekról, vagy maganideologiat
hozunk letre. Utobbi akkor varhato, ha a Ieszültseg Ielmerülese elól nem tudunk kiterni, de mindenaron vagyunk
annak kiiktatasara.
Ugy túnhet, az ember nem egyeb, mint összhangra törekvó, ideologiakovacsolo leny, aki tetteiben, erzeseiben,
gondolataiban, szemelyközi kapcsolataiban csak erzelmi szinezetet tekintve következetes, ellentmondasmentesre
kiIenyezett vilagban erzi otthon magat.
6.4.1.2. A FESZÜLTSÉGTÛRÉSI KÜSZÖB ÉS AZ ELLENÉRZÉSEK
Ohatatlanul Ielvetódik a kerdes, hogy a tudati Ieszültseg maradektalan Ieloldasat hangsulyozo elmeletek nem
Ieszitik-e tul a hurt, azaz mindig zavaro Ielhangoktol mentes összhangra törekszik-e az ember. A mindennapi
eletben ketsegtelenül azt tapasztaljuk, hogy egyesek mar egeszen kis Ieszültsegeket is azonnal igyekeznek
Ieloldani, allando keszenletben allnak a Ielmerüló nehezsegek magyarazatara, illetve szüntelenül ugrasra kesz
bennük az ellentmondo inIormaciok kiszúresenek, Iigyelmen kivül hagyasanak tendenciaja. Masoknal viszont
azt latjuk, hogy ha vegsó soron a tudati Ieszültsegek Ieloldasara törekednek is, Ieszültsegelviselesi küszöbük
lenyegesen magasabb, a konIliktusok okozta sajgo kenyelmetlensegeket szivosabban elviselik.
Hogy az emberek különbözó mertekú Ieszültsegek elviselesere kepesek, az nem Ieltetlenül egyeni, alkati
sajatossagokra vezethetó vissza. Tarsadalmi-kulturalis tenyezók is beIolyasoljak a tudati Ieszültseg küszöbenek
alakulasat az emberekben. Megkülönböztetett etnikai kisebbsegekben, valamint hatranyos helyzetú tarsadalmi
csoportokban a szüntelen megkülönböztetes hatasara a tudati Ieszültseg szintjenek tartos megemelkedeseról
beszelhetünk, mely vedekezó múködesek alapjat kepezi.
A kisebbsegek tarsadalmi eleteben mar a gyerekekben igyekeznek kiIejleszteni a nagyobb mertekú Ieszültseg
eltúresenek kepesseget, hogy ezaltal is Ielkeszitsek óket a nemzetisegi sorsra. Igy meg vedett keretek között,
mintegy elózetes Ielkeszites Iormajaban jutnak azokhoz a gondolkodasi es viselkedesi mintakhoz, amelyek
reven a többseggel valo erintkezes soran varhato megrazkodtatas okozta Ieszültseget enyhithetik vagy
Ieldolgozhatjak.
A hatranyos helyzetú tarsadalmi csoportokban azert Iejlódik ki a tarsadalmi let soran a nagyobb mertekú
Ieszültseg eltúresenek kepessege, hogy a csoport Ielnótte valo tagjai megszokjak az altaluk kielegithetó
alacsonyabb igenyeket, s ezaltal kepesek legyenek elviselni a viszonylagos hatranyok okozta Ieszültsegeket. A
Ieszültsegküszöb megemelkedese termeszetesen egyik esetben sem jelenti a Ieloldasra valo törekvesek hianyat,
pusztan az egyen túrókepesseget Iokozza a kisebb zavaro elem.
A FESZÜLTSÉGTÛRÉSI
KÜSZÖB ÉS AZ
154
A tarsadalmilag szinezett egyeni elettapasztalat, a gyakori hanyattatasok, a sorsIordulok, erzelmi
megrazkodtatasok, erdemtelenül elszenvedett kudarcok eredmenyekeppen viszonylag magas szintú allando
tudati Ieszültsegbe kerül az ember. Ilyen esetben szinten megemelkedik a Ieszültsegküszöb. Bizonyos
ertelemben veve az ember hozzaszokik a zavaro elemekhez, ami a Ieloldas egyik valIaja, s ebból adodoan az
ideologiatermeles kiindulopontja lehet.
Ugyanakkor az a teny, hogy az emberekben akar a tagabban vett tarsadalmi-kulturalis tenyezók, akar a
szocialisan szinezett egyeni elettapasztalat hatasara megemelkedhet a Ieszültsegküszöb, s az atlagos mertekúnel
nagyobb lesz bennük a zavarok okozta Ieszültseg eltúresenek kepessege, mar egymagaban is bizonyos mertekig
viszonylagos ervenyúve teszi a tudati Ieszültseg Ieltetlen kiiktatasara vonatkozo megallapitasokat.
Tovabb korlatozza a IeszültsegIeloldas altalanosnak tekintett ervenyet a lappango ellenerzes. A tudati Ieszültseg
Ieloldasa soran az ellentetek kiiktatasa valojaban sosem 100 szazalekos. Mindig visszamarad valami a
küzdelmes szembenallas egykor kinzo elmenyeból, ha a Ielejtes latszolagosan teljes is. A mar emlitett iromú
Ieszültsegteli ellentet eseteben ugy túnhetett, hogy a Ieloldas tökeletes volt, amikor az iro irant taplalt erós
rokonszenv elnyomta a negativan ertekelt iroi megnyilvanulas okozta Ieszültseget. Az irot tovabbra is
kedveljük, botlasarol megIeledkeztünk, tudatunk hatterebe szoritva a zavaro negativumot. Amikor a
IelIogasunkkal ellentetes nezetet a tudat hatterebe szoritjuk, s tovabbra sem veszünk rola tudomast, akkor az
ellentetes nezetet valojaban nem vagyunk kepesek kiiktatni tudatunkbol, a nem tetszó elem csupan elrejtózik
bennünk. Ezt a jelenseget nevezzük lappango ellenerzesnek. Az egyensulyelmeletek egyoldaluan eltulozva az
ember mindenaron valo esszerúsitesre töró igyekezetet nem veszik kelló mertekben Iigyelembe ezt a
jelenseget. Hogy a Ieloldas nem mulik el nyomtalan, az akkor derül ki, ha az iro ujra csak nekünk nem tetszó
modon nyilvanul meg egy következó alkalommal. A Ieszültseg Ieloldasanak Iormaja, iranya a korabbihoz
kepest most megvaltozik. Az ujabb botlas elóhivja a korabban elIelejtesre itelt regebbi botlas emleket. Nó a
lehetósege annak, hogy az iro ertekeleseben tulsulyra jutnak a negativ elemek.
Hasonloan megIigyelhetjük az eszleles szintjen is, hogy az egyensulyra törekvó Ieloldas minden latszolagos
tökeletessege ellenere hezagosan múködik. Elvileg nem veszünk tudomast az olyan inIormaciokrol, amelyek
tudati Ieszültseget okoznanak bennünk. Ez a mellózes azonban tökeletlenül múködik. Ha peldaul egy Ierj hosszu
idón at abban a hiszemben el együtt szeretett es húsegesnek velt Ielesegevel, hogy az nem csalja meg, miközben
az asszony valojaban hútlen hozza, gyanutlansagaban mellózi azokat az apro jeleket, amelyek ketelyt
ebreszthetnenek, Ieszültseget kelthetnenek benne. Ha viszont ketelye tamad, egyszer csak kiderül, hogy a
korabban Iigyelmen kivül hagyott jeleket valojaban eszrevette, s azok rögzódtek. A gyanu hatasara az egykori
eszleletek mozgosulnak, anyagat kepezve a Ieltekenyseg gyötró gondolatainak, s mintegy megvilagosodik a Ierj
szamara az egyes jelek valodi ertelme.
A lappango ellenerzes nyiltta valva szüksegesse teszi az addig bujdoso Ieszültseg csillapitasat. Legegyszerúbb
esetben az egyensuly atertekelódes utjan all helyre, amikor is a leggyengebb lancszem ertekelese megvaltozik, s
ily modon kiiktatodik az ellentmondas. A Ieszültseg Ieloldasa ugy is törtenhet, hogy az ember belenyugszik az
ellentetes ertekiranyu elemek egymas melletti letezesebe. ValamiIele tudati ,,modus vivendit¨ alakit ki,
gyengitve az ellentetes elemek között eszlelt együve tartozast. Ez a bonyolult szerkezetú iteletkepzes akkor jön
letre, ha az ellentetes ütközópontok egyike nem el eleg erósen a tudatban ahhoz, hogy a masikat magaba
olvassza, a masik viszont tul gyönge ahhoz, hogy allando IeszültsegIorraskent kenyelmetlenseget okozzon. A
nyilt ellenerzes sajatos Ieloldasi modja, amikor az ellentetes ertekelemeket hordozo beallitodasunk ingadozova,
bizonytalanna lesz. Hol a pozitiv, hol a negativ iranyra hajlunk. Ez az eset akkor következik be, ha a ket
egymassal szemben allo ütközópont egyike sem el erósen bennünk, es a valasztovonal nem tul eles közöttük. A
habozas, valtakozas ily modon nem esik nehezünkre, nem okoz kellemetlen Ieszültseget.
6.4.1.3. A KORLÁTOZOTT FELOLDÁS
Az egyensulyelmeletek nem tudnak mit kezdeni azokkal a helyzetekkel, amikor a Ieszültseg Ieloldasa lehetetlen,
mert korlatokba ütközik. Az elhatalmasodo Ieltekenyseg peldaul egyszerre keresi a mentegetó ideologiat
amellett, hogy a szeretett szemely hú, am a Ieltekeny ember egyidejúleg allhatatosan nyomoz a hútlenseg
A KORLÁTOZOTT FELOLDÁS
155
arulkodo jelei utan is, vadaskodo ideologiajaval meghiusitva magaban a tökeletes Ieloldast.
A korlatozott Ieloldast a lappango es nyilt ellenerzestól az különbözteti meg, hogy a sarkosan ütközó
viselkedesek, erzelmek, ertekek ideologikus egyensulyba valo kenyszeritese lehetetlenne valik, vagy a
letrehozott kenyes egyensulyi allapotok minduntalan Ielborulnak. Ilyenkor az ember sulyos belsó konIliktust el
at. A konIliktus leküzdese nehez, a Ieszültseg telfes kikùs:òbòlese tudatos szinten nem oldhato meg.
Igy peldaul szamos eletpalya eles Iordulatokat, következetlensegeket tartalmaz, amelyek Ieszültsegmentes
lekepezese korlatokkal terhes. Jollehet az önigazolo öneletrajzok, a moralis Ieddhetetlenseg latszatara töró
visszaemlekezesek azt sejtetik, hogy az emberek többnyire elettörtenetük akar 180 Iokos Iordulatait is kepesek
megideologizalni, es egyseges ivet tudnak rajzolni ott, ahol a valosagban kenyszerpalyak, töresek, utolag
megkerdójelezhetó Iordulatok, erkölcsi megbicsaklasok voltak. A visszaemlekezesek, öneletrajzok többnyire
tehat eppen a tudati Ieszültseg korlatlan Ieloldasa mellett szolnak, am kisebb ertekesebb reszük valojaban
arrol tanuskodik, hogy a Ieloldas nem mindig sikerül, korlatozott marad. Az eletpalya ivenek megszepitese, az
egymassal összeegyeztethetetlen tettek, szerepek, gondolatok kivaltotta egyensulyhianyos allapotok
pszichologiailag kenyelmes Ieloldasa ugyanis nem mindig jarhato ut. Vannak öneletrajzok, önvizsgalati
dokumentumok, amelyektól nem idegen a búntudat, a lelkiismeret-Iurdalas, a zaklatott multtal valo ószinte
szembenezes.
Egyes tenyezók megnehezitik a tudati összhangra valo törekvest, megingatjak a kenyelmes es hizelgó önkepet.
E tenyezók múködesenek eredmenyekeppen korlatozott Ieloldas varhato.
Minel magatol ertetódóbb vetekról, Ieszengetó tenyról van szo, amit a közmegiteles egyertelmúen negativan
minósit, annal nehezebb az atertekeles, annal valoszinúbb, hogy a Ieloldas korlatok köze szorul. Ha a
Ieszültseget kivalto mozzanat az emberi elet központi Iontossagu ertekeinek megsertesevel kapcsolatos, a
kiiktatas, arnyalatokkal törtenó athangolas eselyei kisebbek. Minel szelsósegesebb Iordulatok törtentek az
eletpalya soran, annal körülmenyesebb megtagadni azokat. A nyilvanossag, a kenyelmetlen tanuk jelenlete
szinten akadalyozza az utolagos retusalast. Vegül minel nagyobb valakiben az eletpalya bensóleg következetes
egeszkent valo latasanak igenye, es minel inkabb ellentmond ennek az igenynek a tenyleges elettörtenet, annal
nagyobb az esely a korlatozott IeszültsegIeloldasra.
Az elet kisebb-nagyobb palIordulasainak megideologizalasa, az egyensulyhiany korlatozott Ielszamolasa
egyarant elóIordul a kiemelkedó szemelyisegek, irok, politikusok, hadvezerek, valamint hetköznapi emberek
eseteben. Az elet különbözó szakaszaiban ellentetes ertekeket, szerepeket követó ember ugyanugy
megideologizalni kenytelen összeegyeztethetetlen cselekveseit, mint nagy kortarsa, s különösen eles Iordulatok
utan szinten csak korlatozott mertekben elhet az önigazolo, önaltato Ieloldas eszközeivel.
Szerepen belül Ielmerüló konIliktusokban a Ieloldas korlatozottan múködhet. A szerephez ellentetes elvarasok
Iúzódnek, amelyek egyidejú teljesitese Ieloldhatatlan ellentmondaskent jelentkezik a szerep betöltóje szamara. A
kiut mindenkeppen korlatozott, akar cinikus tavolsagtartasban, akar valamelyik elvaras-osztaly ideiglenes
elónyben reszesiteseben, akar tetova menekülesi kiserletekben nyilvanul meg.
Hasonloan korlatozodik a kiut lehetósege a szerepek között Ielmerüló konIliktus eseteben. Az
egyensulyelmeletek ertelmeben azt kellene Ielteteleznünk, hogy az emberek kerülik az egymast kizaro,
összeegyeztethetetlen szerepeket. Ugyanakkor az elet tele van olyan peldakkal, amelyek azt mutatjak, hogy az
emberek ellentetes erdekú csoportoknak egyidejúleg tagjai, es olykor olyan szerepeket vallalnak, amelyek
parhuzamos betöltese kinzo Ieszültsegeket, meghasonlott lelkiallapotokat okoz bennük. A kenyszeres
magyarazkodasok, visszateró önigazolasok mutatjak az egyensulyra epüló Ieloldas tökeletlensegeit, a tartos
Ieszültseget.
Az összeegyeztethetetlen gondolati elemek konIliktusos egysege a paradoxon, melynek következetes
vegiggondolasa lehetetlen. Korlatozott Ieloldasra a paradoxon akkor vezet, ha annak megoldasaba nem tudunk
belenyugodni. Az okorban elt Philetasz peldaul nem tudott belenyugodni a következó paradoxon
megoldhatatlansagaba: ,,Ha egy kretai azt allitja, hogy minden kretai hazudik, akkor allitasa igaz-e vagy sem.¨
A KORLÁTOZOTT FELOLDÁS
156
A legenda szerint Philetasz öngyilkos lett, mivel nem birta elviselni, hogy keptelen urra lenni a probleman.
Az egyensulyelmeletek nem targyaljak azokat a gyakori ertekkonIliktusokat, amelyek eseteben a
Ieszültsegterhes valasztas nem egy jo es egy rossz eshetóseg, hanem ket jo vagy ket rossz közötti valasztasi
lehetósegben merül Iel. A mindennapi eletben gyakorta kerülünk olyan ertekkövetesi valaszutra, amikor a ket,
egyarant Iontosnak velt ertek kizarja vagy korlatozza egymast, s megis döntenünk kell az egyik mellett. A
szellemi es az anyagi ertekek peldaul egyarant konIliktusba kerülhetnek egymassal, s a valasztast követó
utolagos megideologizalas aligha törtenhet anelkül, hogy a nem valasztott ertekkel szemben ne maradna vissza
valami keserúseg.
Az ertekkonIliktus okozta Ieszültseg korlatozott Ieloldhatosaga meg szemleletesebben nyilvanul meg, ha az elet
arra kenyszerit bennünket, hogy ket rossz között valasszunk. Az a mentseg, hogy a ,,kisebb rosszat¨
valasztottuk, valojaban csaloka, es csak reszben jar együtt a Ieszültseg csillapitasaval, hiszen minden rossz,
kisebb es nagyobb egyarant, önmagaban ertekrombolast jelent, következeskeppen kisebbitese, maradektalan
Ielszamolasa lehetetlen.
A ket rossz közötti döntes erdekes valaszutja, amikor valamely negativ tett elkövetesenek megmagyarazasaban
csak az a lehetóseg adodik szamunkra, hogy ket negativ inditek között valasszunk. Van eset peldaul, amikor a
magyarazkodasban erkölcsi hitelünket kell veszelybe sodornunk, vagy ertelmi-intellektualis illetekessegünket
kell ketsegbe vonnunk. Barmelyik inditekra is essek a valasztas s Iurcsamod az erkölcsi hitel Ienntartasa
rendszerint Iontosabb, mint az ertelmi illetekesseg bizonyitasa , a letrejövó önideologia mindenkeppen
Ieszültsegterhes, kenyelmetlen.
Nem veletlen, hogy a dramairodalom nagy tragediai pszichologiai anyagukat a korlatozott Ieloldas
jelensegvilagabol meritik. A szerepkonIliktusok, az összeegyeztethetetlen ertekek közötti valasztas
Ieloldhatatlan dilemmai, az elet kelepcehelyzetei, az emberi sorsba rejtett vegzet vak hatalma mindmegannyi
kibekithetetlen ellentmondas szamunkra. A tragediakban ily modon sajat korlatozott Ieloldasi kiserleteink
kudarcait latjuk viszont, s Ielkavaro, katartikus hatasuk titka joreszt ebben a raismeresben rejlik.
6.4.1.4. A TUDATI FESZÜLTSÉG KERESÉSE ÉS FOKOZÁSA
Az egyensulyelmeletek szerint az emberek pozitivan ertekelik az ellentmondasmentes helyzeteket, mig
negativan ertekelik, kerülik, illetve tudati manipulaciok reven helyreallitjak az egyensulyhianyos allapotokat,
mivel azokban kenyelmetlenseg, Ieszültseg Iogja el óket. Vannak azonban egyensulyi helyzetek, amikor megis
Ieszengünk, kellemetlenseget erzünk, es kesztetes jön bennünk letre az idillre sikerült egyensuly Ielboritasara, a
menekülesre. Az eltulzott, kizarolagossa valt egyensulyelmeny valtoztatasra kesztethet, mas szoval a
kenyelmetlen egyensulytalansag mintha vonzobb lenne a kenyelmes egyensulynal. Feszültsegmentes allapotbol
törekszünk a Ieszültsegteli allapotba.
A Ieszültsegkereses nem csak azokban az esetekben következhet be, amikor az egyensuly Ielboritasara cselekvó
szemelykent erzünk kesztetest. Szemlelókent is azt tapasztaljuk, hogy sokszor az erenybe vegyült bún
erdekesebb, mint a tiszta ereny vagy a megatalkodott gonoszsag.
Felmerülhet a magyarazat, miszerint a tulzott egyensulyelmeny eleve Ieszültsegteli allapot, tehat az egyensulyi
allapotok kerülese es a Ieszültseg keresese eseteben valojaban motivacios es nem kognitiv problemakrol van
szo. Az unalom, az egyhangusag, a banalitasok eluralkodasa, a problematlan nyugalom mind olyan allapot, ahol
a Ieszültseg alatta marad az elethez altalaban szükseges kedvezó Ieszültseg szintjenek. Vajon nem arrol van-e
szo, hogy amikor mint cselekvók vagy szemlelók egy kiegyensulyozottnak túnó allapotot elutasitunk, es
mozgalmas, egyensulyhianyos allapotokat keresünk helyette, egyszerúen a Ieszültsegszint emelesevel a kedvezó
szint eleresere törekszünk?
Amikor mindennapi IeszültsegIeloldasainkba beleIaradva, unalmas orainkban egy izgalmas búnügyi regenyt
olvasunk, remIilmen borzongunk, a búvös kocka problemajaval veszódünk, vagy zsetonokban rulettezünk,
akkor ugy túnik, valoban arrol van szo, hogy a terhesse valt egyensulyi allapotot eluntuk. A mozgalmas
A TUDATI FESZÜLTSÉG
KERESÉSE ÉS FOKOZÁSA
157
elmenyanyagot kinalo eszközökhöz voltakeppen azert Iordulunk, hogy közelitsünk a kedvezó
Ieszültsegszinthez.
Am ez a magyarazat meg elvileg sem all, ha az ember peldaul vallalkozasba kezd, s szamot vet a bukas, a
veszteseg lehetósegevel, Ieszültseget ebresztve magaban. Egy mindenaron IeszültsegIeloldasra töró lenynek
kerülnie kellene az olyan helyzeteket, ahol negativ kiIejlet is varhato. A vallalkozas viszont s minel
mereszebb, annal inkabb elkerülhetetlenne teszi a Ieszültseg Ielmerüleset. Az egyensulyelv alapjan meg
kevesbe túnik megmagyarazhatonak, hogy a kis kockazattal, szinte biztos haszonnal jaro vallalkozasok helyett
egyesek miert valasztjak az igen nagy kockazattal, nagy, am bizonytalan haszonnal jaro vallalkozasokat. A
IeszültsegIeloldasi elv alapjan vegkepp erthetetlen a kalandor, a hazardjatekos viselkedese.
A Ieszültsegebresztes masik peldaja az alkoto ember. Az ó dilemmait vegiggondolva, a Ieszültsegkeresesek
egesz halmazara mutathatunk ra. Bizonyos ertelemben veve az alkotas is vallalkozas, ugras az ismeretlenbe, ami
magaban Ioglalja a tevedes, a kudarc Ienyegetó lehetóseget. EzenIelül az uj ismeretek, a tudomanyt
Iorradalmasito elmeletek rendszerint nem aratnak azonnal elismerest. Tarsadalmi ellenallas keletkezik az uj
IelIedezesekkel szemben, hiszen azok a tekintelyekkel alatamasztott bevett igazsagok tagadasat jelentik.
Raadasul az alkoto elet aldozatokat, az elet kisebb-nagyobb örömeiról valo lemondast, önmegtartoztatast követel
az alkoto embertól. E harom tenyezó külön-külön is Ieszültsegek Iorrasa, melyek elól az egyensulyelmeletek
altal leirt ember rendszerint kiter, s halmozodasuk lattan bizonyosan visszariad.
A Ieszültsegkereses elóIordulasanak valoszinúseget beIolyasolja, hogy következmenyekkel jar-e vagy sem.
Varhatoan gyakoribb a tudati Ieszültseg keresese az olyan esetekben, amikor nincs komoly tet, a Ieszültseg egy
kepzelt, barmikor Ielrughato szabalyok köze zart vilag keretei között jön letre. A letrejövó Ieszültseg igy
szorakoztato elmenyt jelent. A tetmentes Ieszültsegkereses peldaja a Iolytatolagos tv-Iilmsorozat egyes epizodjai
altal kivaltott izgalom, hiszen tudjuk, hogy a Ióhós, kinek sorsaert aggodunk, a jövó heten ujra megjelenik. A
következmeny nelküli Ieszültsegkereses szintere a jatek, melyet abbahagyva elmulik a veszteseg Ielett erzett
bosszusag, a nyereseg jolesó öröme, a verseny laza.
Amikor a következmenyek esetleges negativitasa nem jelkepes, hanem jol Ielmerhetóen valosagos, szorakoztato
elmenyból belsó konIliktussa melyül az ember önmaga Ielkeltette Ieszültsege is. A tet ilyenkor letIontossagu
ertekek körül Iorog, s a veszteseg ertekvesztest, bukast, sokszor visszavonhatatlan kudarcot jelent.
A következmenynelküliseg, a jatek vilaga nagyobb lehetóseget biztosit a Ieszültsegkeresó múködesek szamara,
mint a következmenyekkel teli elet, mely a maga kegyetlen szabalyaival inkabb a IeszültsegIeloldo
múködeseket teszi ,,kiIizetódóve¨, az egyensulyi helyzetek elónyben reszesitesenek kedvez.
A következmenymentes es a következmenyekkel teli Ieszültsegkereses ket vegletet kepez, melyek között az
atmenet szeles skalaja huzodik. Az eletben igen különbözó tetnagysagokrol lehet szo, ha a tetek elenyesznek
vagy összezsugorodnak, az eletesemenyek jatekesemenyekke alakulnak. Masreszt a jatek sem zajlik mindig
következmeny nelküli terben. Minel inkabb letIontossagu következmenyeket zudit reszeseire, annal kevesbe
lesz többe jatek.
A következmenyek szempontjabol sajatos helyzetet jelentenek a remhirterjedes es a panikviselkedes egyes
Iormai. Itt a Ieszültseg nem abbol adodik, hogy a következmeny egyarant lehet pozitiv vagy negativ. A tudati
Ieszültseg abbol taplalkozik, hogy a kilatasba helyezett negativ esemeny bekövetkezese ketseges, korantsem
vehetó bizonyosra, sót eszervek alapjan inkabb arra lehetne következtetni, hogy a beigert katasztroIa nem Iog
bekövetkezni. A katasztroIavarok megis mintha szantszandekkal keresnek az alkalmat arra, hogy a Ieszültseg
Iokozodjek bennük.
Bar ezekben az emberekben bizonytalansag uralkodik, retteges el bennük, megsem Iordulnak IeszültsegIeloldo
eszközökhöz. Ellenkezóleg, a remhirek, babonas varakozasok, katasztroIakra utalo szenzacios hirek keresesevel
meg tovabb Iokozzak magukban a nyugtalansagot.
A megnyugtato, az egyensulyi allapot helyreallitasat szolgalo pozitiv tudati elemek helyett a sötet kilatasokkal
A TUDATI FESZÜLTSÉG
KERESÉSE ÉS FOKOZÁSA
158
Ienyegetó, negativ hireket reszesitik elónyben. A bizonytalan, Ieszültsegterhes helyzetek peldaul egy
Iöldrenges-panik Iekevesztett Ieszültseggerjesztest inditanak el az emberekben, mely mintegy Iertózesszerúen
terjed. Az egyensulytalan helyzeteknek ez a szemmel lathato elónyben reszesitese az egyensulyi helyzetekkel
szemben ellentmond a harmoniara, egyensulyra valo törekves elvenek.
Az elteró nezetek, velemenyek, hitek, meggyózódesek es Iorrasaik egyensulyelvú megitelese rendszerint
negativ. A massag Ieloldasra varo tudati Ieszültseget jelent az egyensulyra valo törekves elmeletei szerint.
Ilyenkor a hetköznapi Ieszültsegelharitas szeles eszköztara all az ember rendelkezesere ahhoz, hogy
Ielülkerekedjek a massag okozta zavaro elmenyen. Megis azt tapasztaljuk, hogy sokszor az elterest, a
különbözest nemhogy Iigyelmen kivül hagynank, leertekelnenk, hiteltelenitenenk, hanem kitüntetó Iigyelemmel,
erdeklódessel, kivancsisaggal Iogadjuk, meg ha ennek az is az ara, hogy a konIliktus nó, a Ieszültseg Iokozodik
bennünk.
A nezeteinknek ellentmondo nezetek rideg elutasitasa, az ertekeinket tagado, elteró ertekeket követó eletvitel
Ielhaborodott elitelese megszokott IeszültsegIeloldo jelenseg, a zart gondolkodas tünete. Ezzel szemben az
ellentmondo nezetek irant tanusitott erdeklódes, a különbözes okait kutato, megertó szandek a nyilt gondolkodas
mutatoja. A tolerancia ugy túnik ellentmond az egyensulykepzes elvenek, eredendóen a Ieszültseg
vallalasara utal.
Peldakepp emlithetjük meg azokat a helyzeteket, amikor heves vitakban akarjuk kikristalyositani
velemenyeinket, nezeteinket, miközben teret nyitunk az ellentmondo nezetek hallatan bennünk keletkezó
ketelyeknek. Kivaltkeppen az együttmúködest celzo vitakban hajlamosak a vitatkozo Ielek az ellenkezó nezetek
türelmes Ielülvizsgalatara. E vitak termeszetes velejaroja a tudati Ieszültseg keresese es Iokozasa. Az a Iurcsa
helyzet is elóallhat, hogy az ellentetes meggyózódesú vitapartnert jobban megkedveljük, mint azt a szemelyt, aki
szüntelen nekünk ad igazat.
A tarsas kapcsolatok egyebkent egyensulyelvú szervezódesre Ielettebb hajlamos vilagaban is elóIordulhatnak
hasonlo jellegú kiveteles viszonyok. Ilyenkor olyanok tarsasagat keressük, olyanokkal baratkozunk, akik
szamunkra kevesse tetszó eletmintat testesitenek meg, melyet elvben elitelünk vagy ami idegen tólünk.
Ugyanakkor megis a kötódes, vonzalom jellemzi a kapcsolatot. Feszültsegkeresó jelenseg a zsarnokok
udvaraban intezmenyesitett bolondszerep is, melynek betöltóje jollehet a szerep jellegeból adodoan leIokozott
mertekben allandoan kellemetlen igazsagokat mond ki. A zsarnok egy szavaval megszüntethetne ezt a maga
teremtette IeszültsegIorrast, ugyanakkor megis ragaszkodik hozza.
Az egyensulyelvre epüló csereelmelet szerint az az ertelmes magatartas, ha egy masik szemely rovasara
elkövetett tett a sertettból negativ reakciot, a serelemmel legalabbis egyenertekú megtorlast valt ki. E logika
alapjan azt varhatjuk, hogy a kóvel megdobott szemely kóvel vag vissza. A Iorditott esetben azonban az ember
olykor eleve szamol az egyensulytalan helyzet Ielmerülesenek lehetósegevel, Ieszültseget ebresztve ezaltal
önmagaban. Ha ugyanis valakinek szivesseget teszünk vagy lekötelezzük, korantsem lehetünk bizonyosak abban
a naiv csereelmeleti varakozasunkban, hogy 'jotett helyebe jot varj¨. Egy IilozoIiaproIesszor mondta egyszer
keserú bölcsesseggel: ,,Nem tudom, miert haragszik ram, hiszen soha semmi jot nem tettem neki.¨ E mondas
nyilvanvaloan a tudati Ieszültsegkeresesre utal. Az a belatas lappang benne, hogy a ,,ha megdobnak kenyerrel¨
elv visszajara Iordulva inkabb ervenyes, s a jotett elnyeri melto bünteteset.
Csak a tudati Ieszültsegkereses elvevel tudunk magyarazni olyan nem mindennapi, de megis elóIordulo
jelensegeket, mint a tökeletesseg taszitasa vagy a szeretett szemely nagysaganak kinzo tudata. Nagy irok,
tudosok, múveszek gyakran kenyszerülnek szembenezni azzal, hogy gyermekeiket nyomasztja nagysaguk. A
gyermek Ieje Iöle magasodo szemely Ielelmes nagysaga negativan szinezi a rajongast. A keletkezó Ieszültseget
ugyanakkor nem a szabadulni vagyas jellemzi. A modell terhes nagysaga ösztönöz, utanzasra sarkall. A nagy
ember arnyekaban eló, hozza eltephetetlen szalakkal kapcsolodo szemely Ieszültsegelmenyet sorsakent eli at. E
bonyolult erzest mesterien irja le Thomas Mann Goethe Iianak apjahoz valo viszonyat jellemezve. Ez a
Ieszültsegteli kötódes tipikus apa-Iiu viszonyra utal. Ha a konIliktustol valo szabadulas vagya az erósebb,
korlatozott Ieloldasrol kell beszelnünk inkabb, am a konIliktushoz valo ragaszkodas eseteben ketsegtelen a
Ieszültseg keresese.
A TUDATI FESZÜLTSÉG
KERESÉSE ÉS FOKOZÁSA
159
A Ieszültsegkereses jelensegkörebe tartoznak az önironia belülról jövó, igaz Iormai, az en megkerdójelezesenek
ritka esetei. Ilyenkor az ember önmagan nevetve lemezteleniti magat, nem kiszamitott hatasra tör, nem sajat
magat igyekszik ,,prezentalni¨. Nevetni masokon tudunk igazan, a kinevetes negativ ertekitelet is egyben. Az
ironia, a guny, az elc rendszerint külsó celpontra iranyul, akit vagy amit nem kedvelünk. Aki viszont önmagan,
belsó vilagan ironizalni, netan gunyolodni mer, az egy pillanatra mintha IelIüggesztene azonossagtudatat, kivül
helyezkedik önmagan, mintha nem is rola magarol lenne szo. Az önironia hatasanak titka az, hogy az eszlelt
tavolsagtartas zavarba ejt bennünket, akik sokszor oly komolyan vesszük mindazt, ami mi vagyunk. Az
önironizalo szemely önmaga ellen alkalmaz olyan eljarast, amit az egyensulyelmelet szellemeben csak masok
Iókent utalt, megvetett, altala gyúlölt szemelyek vagy jelensegek ellen lenne szabad alkalmaznia.
A Ieszültsegkereses es a korlatozott Ieloldas egyarant jellemzó a Ieszültsegeivel együtt eló, egyensulytalan
emberre. Bar e ket Iorma sokszor nem valik el elesen, alapvetó megkülönböztetó jegyük az ellenerzesek kezelesi
modja. A korlatozott Ieloldas eseteben mint korabban lattuk az ember szabadulni akar, de nem tud, az
ellentmondasbol. A Ieszültsegkereses es -Iokozas eseteiben az ember maga vallalja a paradox, Ielzaklato
helyzeteket, Ienntartani, sót növelni akarja magaban a nyugtalansagot. Ilyenkor az ember szantszandekkal maga
idezi eló az olyan lelkiallapotokat, amelyek a IeszültsegIeloldo múködesekkel ellentetben vannak.
6.4.1.5. A FESZÜLTSÉGFELOLDÁS TÚLSÚLYRA JUTÁSÁNAK
TÁRSADALMI FELTÉTELEI
A mindennapi gondolkodas ket, egymassal parhuzamos sajatszerúsege a tudati Ieszültseg Ieloldasa es keresese.
A hetköznapi tudat eppugy hajlik az egyensuly, mint az egyensulytalansag elvere. A konIliktus kerülese es a
konIliktus vallalasa eletünkhöz egyarant hozzatartozik. A tudati Ieszültseg keresese es vallalasa abban az
ertelemben veve resze a mindennapi gondolkodasnak, hogy a Ieszültsegoldo megismeresi eljarasok mellett
minden tarsadalomban, minden ember eleteben vannak Ieszültsegnöveló megismeresi eljarasok is, jollehet a
tudati összhangra valo törekves, a Ieszültsegkiiktato erzelmi logika rendszerint tulsulyra jut a Ieszültseg
keresese, a meghasonlas eselyenek vallalasa Ielett.
A valosagot elkendózó, elharito maganideologiak termelese az egyensulyi tendenciak elburjanzasat jelenti.
Ilyenkor bizonyos ertelemben ,,homo ideologicus¨-rol beszelhetünk, aki a kellemetlen es elónytelen igazsagok
elól az egyensulyteli, kellemes es elónyös hazugsagokba meneküló ember peldaja. Az önnön ideologiaiba
rejtózó ember sajat igazanak hiteben nem tudja, hogy amit mond, gondol, tesz, amögött szamara sem ismert,
korantsem Ieltetlen magasztos inditekok, erdekek munkalnak.
A tudati Ieszültseg Ieloldasat többnyire olyan megközelitesben vizsgaljak, mely kimetszi az egyent a tarsadalmi
viszonyok rendszereból, es ezaltal megvalaszolatlan marad a kerdes, hogy a különbözó tarsadalmakban, valtozo
Ieltetelek mellett miert jut tulsulyra a IeszültsegIeloldas a Ieszültsegkeresessel szemben? Kisereljük meg szamba
venni azokat a szelesebben vett tarsadalmi Ielteteleket, amelyek a hetköznapi ideologiatermeles mertektelen
elszaporodasanak okait kepezhetik. A következó tenyezók túnnek a leglenyegesebbeknek: a) a biztonsag tulzott
elónyben reszesitese, a kockazatvallalas hianya; b) a tarsadalmi nyilvanossag alacsony szintje; c) a tarsadalmi
szabalyozorendszerek zavarai, az anomikus allapot; d) a gyakorlati elet hibas múködeseinek allandosulasa, a
reIormcselekvesek hianya.
A tarsadalom ertekrendszeren belül a biztonsagra valo törekves, valamint a kockazatvallalas ertekei Iüggnek
össze legközvetlenebbül a mindennapi gondolkodas egyensulyi Ielteteleivel, következeskeppen a tudati
Ieszültseg Ieloldasanak es keresesenek tendenciaival.
Ha a tarsadalom ertekrendszereben a biztonsagra valo törekves a kockazatvallalas rovasara ervenyesül, az utobbi
negativ ertekIelhangot kap, Ielelótlensegnek szamit. Ilyen körülmenyek között a biztonsagra valo törekves kiöli
a kockaztatast. Ha megis elóIordul kockazatvallalas különösen balsikerú kimenetel eseten , szüksegszerúen
alcazni lesz kenytelen magat. Az alcazo technikahoz tartozik, hogy a kockazatvallalas termeszetes vesztesegeit
is külsó okokkal kell indokolnia a cselekvónek, magyarazkodnia kell, ha vetkes, ha vetlen. Az egyen elharitasi
szükseglete megnövekszik, es a hibak, kudarcok, eredmenytelensegek okainak indokolasakor nem tehet mas,
A FESZÜLTSÉGFELOLDÁS
TÚLSÚLYRA JUTÁSÁNAK
160
mint hogy egyensulyelvú, IeszültsegIeloldo magyarazkodashoz, önmentegetó vagy vadaskodo ideologiakhoz
Iordul.
A tudati Ieszültseg ideologikus Ieloldasa mögött ilyenkor strukturalis gyökerú erdekek vannak. Ha ugyanis a
cselekves hibai a cselekvó szamara nem jelentkeznek valosagos hatranykent, csupan pszichologiai
kenyelmetlenseget okoznak, akkor hamis erdekeltsegi viszonyrol van szo, mely a hibatlan cselekvest nem az
erdek jogan irja eló a szemelynek. Elónytelen vagy legalabbis közömbös lesz szamara, hogy olyan lakasokat
epitsen, melyekben múködik a melegviz-ellatas, hogy üzeme Ielhagyjon a gazdasagtalan termekek gyartasaval
stb.
Es ha a sors ugy hozza, hogy a nyilvanossag elótt kell szamot adnia elmarasztalhato teljesitmenyeert, a hiba
elkendózese, a Ielelósseg atharitasa lesz az erdeke. A nyilvanossag ilyenkor jobb hijan olyan mechanizmust
helvettesit, amelynek eszmenyi esetben maganak kellene gondoskodnia a hianyossagok, kudarcok, hibak
Iolyamatos kijavitasarol.
A nyilvanos megszolaltatas akkor latja el jol szerepet, ha a Iogyatekossagok strukturalis hatterere derit Ienyt, ha
megmutatja, hogy hianyoznak azok a mechanizmusok, amelyek merhetó következmenyekkel, nyeresegekkel es
vesztesegekkel szakadatlanul ösztönöznek az önvizsgalatra, a IeszültsegIeloldo ideologiak lerombolasara. E
mechanizmusok múködese eseten a hibatlan munka nem hóstett, hanem tartos es biztonsagos nyeresegIorras,
mig az eredmenytelen, rossz munka sem elsósorban bún, hanem anyagi, egzisztencialis hatrany.
A nyilvanossag magas szintje a IeszültsegIeloldo ideologiak bomlasztasa, leepitese iranyaba hat, mig alacsony
szintje a mindennapi ideologiatermeles Iolyamatanak tartos Iennmaradasat segiti eló. A magas szintú
nyilvanossag a nezetek allando szembesitese reven megnöveli a toleranciat, Ieszültsegebresztó elemeket epit be
a mindennapi gondolkodasba. A mas velemenyekkel, nezetekkel valo szembesüles kenyszere IelIüggeszti a
IeszültsegIeloldo múködesek egyeduralmat, melyre a nyilvanossag alacsony szintje, az elteró nezetek
szembesülesenek hianya jo alkalmat ad. A nezetütköztetes, az ellentetes velemenyek, beallitodasok egyenrangu
Iellepese a nyilvanos kommunikacio Iolyamataban elóiteletes beidegzódesek, szokasok, meggyökeresedett
Ieszültsegoldo gondolkodasi mintak, öncsalo hazugsagok leepiteset teszi lehetóve, ha önmagaban a
nyilvanossag tenye a leepülesnek nem egyetlen biztositeka is.
Azok a hetköznapi ideologiak, az önkepet megszepitó, igazsagnak velt kenyelmes hazugsagok, tevedesek,
amelyek termeszetüknel Iogva allandoan ki vannak teve a nyilvanos visszacsatolasnak, szüksegszerúen kevesbe
kepesek elharitani a nekik ellentmondo reagalasokat, mint az elet kevesbe atlathato jelensegeire vonatkozo
önigazolasok, magyarazkodasok. Külsó megjelenesünkre, Iellepesünkre vonatkozo, meróben teves, hamis
kepzeteink kialakulasat peldaul nagymertekben akadalyozzak a hetköznapi erintkezesek kimondott es
kimondatlan jelzesei. Ugyanakkor nem kizart a nagyon erós hiusag altal motivalt hizelgó, öncsalo önkep
Ienntartasa sem, bar ebben az esetben a szemely bizonyos ertelemben korlatozza a ra vonatkozo nezetek
kommunikaciojat, megvalogatja partnereit, eleve kerüli a vele szemben hangoztatott negativ velemenyeket,
megkerdójelezi azok Iorrasanak hitelet.
A szemely nem könnyen ellenórizhetó tulajdonsagaira, tehetsegere, alkalmassagara, inditekaira vonatkozo
nezetek nyilvanossaganak beszúkülese, a velemenyek nyilt tarsadalmi összehasonlitasanak hianya a
IeszültsegIeloldo ideologiak igazi taptalaja. A helyi, kisvarosi tekintelyek Ielduzzasztott nagysaga a nyilvanos
kritika es ellenvelemeny elnemulasan alapul. A nyilvanos megmerettetes, a nezetek es velemenyek sokoldalu
kommunikacioja a Ieltehetsegek köre toborzodott szektak alertekeit rombolna le, illuzioikat szetIoszlatna. A
tehetsegek versenyenek hianya, az alkalmassagi szempontok homalyos meghatarozasa lehetóve teszi az
ertekskala eltorzulasat, az erdemtelenek kivalasztasat, valamint az ilyen gyakorlatot vedó egyensulyelvú,
elvtelen gondolkodasi beidegzódesek terhoditasat.
Mindennapi IeszültsegIeloldasainkat es Ieszültsegkereseseinket jelentósen beIolyasolja a tarsadalom anomias
helyzeteinek gyakorisaga. Stabil tarsadalmi helyzetben a szabalyok egeszsegesen múködnek, az emberek
viselkedesüket a normakhoz igazitjak, celjaik es az azok elereset szolgalo eszközök az altalanosan elismert
normak altal megszabott keretek között maradnak. Ilyen Ieltetelek között a normasertes rendszerint korlatozott
A FESZÜLTSÉGFELOLDÁS
TÚLSÚLYRA JUTÁSÁNAK
161
Ieloldast, búntudatot eredmenyez, illetve Ieszültsegkeresest valt ki, lelkiismeret-Iurdalast, önvadat, búnhódesi
Iolyamatot indit el.
Ha a tarsadalomban tömegesen jelentkeznek anomikus helyzetek, az a normarendszer bomlasanak tünete. A
normapusztulas Iolyamata soran a normak egyre kevesbe hatekonyan kepesek szabalyozni az emberek
magatartasat, ugyanakkor a normakövetes elismert es elvart ertek.
Az elhalo normak helyebe rendszerint uj normak lepnek, am ha hianyzik vagy nem kelló rugalmassaggal
múködik az uj normak termelese, normazavar keletkezik. A tömeges normasertes mellett az anomia
legIontosabb tünete, hogy a normakepzódes nem tart lepest a normapusztulas Iolyamataval. Az uj normak
termelese mindig magaban Ioglalja a regi normak nyilt megkerdójelezeset, az uj normak a regiekkel valo
megütközesenek, kikristalyosodasanak Ieszültsegteli induktiv Iolyamatait. E Iolyamat hianya eseten a
normasertes szeles körúve valik, es a normatermeles spontan, közmegegyezesen alapulo Iolyamatainak hianyat
nem potolja az aprolekos tulszabalyozas. A tulszabalyozas meg növeli is a normasertó magatartasok tömeget.
Az elet ilyenkor szüksegszerúen magaval hozza a Ielelmek, nyugtalansagok, kenyelmetlen pszichologiai
Ieszültsegek Iorrasat kepezó kisebb-nagyobb normaszegeseket. A vonzo es jogosnak túnó celok szep es tagas
lakas, auto, külIöldi utazas, ervenyesüles eleresehez nem mindig all elegendó eszköz az emberek
rendelkezesere, ennelIogva sokszor ketes eszközökhöz Iolyamodnak. Az ily modon nap mint nap keletkezó
Ieszültsegeket a hetköznapi ideologiatermeles ismert Ieloldo múködesei segitsegevel kell csillapitaniuk.
Elhitetik önmagukkal es masokkal: ha meg is sertettek a normakat, nem is tartottak be a szabalyokat, azert
becsületesek, vetlenek, nekik volt igazuk, hiszen nem tettek mast, mint a többiek. Ily modon az anomias
helyzetek allandosulasa a IeszültsegIeloldo termeszetú maganideologiak elburjanzasaval jar. Maganideologiak
nemcsak a normasertó magatartas magyarazatara születnek, van egy masik valIajuk, amely a passzivitast, a
hianyt, a cselekves elharitasat igazolja es magyarazza. Az anomia vilagaban aki nem tud elerni valamit,
rendszerint arra hivatkozik, hogy a masik nem tisztesseges uton jutott hozza. Tetlenseget azzal indokolja, hogy
nem erdemes belevagni a dolgokba, mert a siker ugyis csak tisztessegtelen modokon lehetseges.
Nemcsak a magatartast szabalyozo ertek es normarendszer megbillenese okozza, hogy az emberek hetköznapi
megismereseben elszaporodnak a Ieszültseget korlatlanul Ieloldo gondolkodasi mintak. A maganideologiak
tömegesen teremnek a gyakorlati elet különbözó területein elóIordulo sikertelensegek, múködeszavarok talajan.
A nem megIeleló múködes, a hibas, celjat tevesztett gyakorlat elkerülhetetlenül letrehozza az önmagat igazolni
vagyo ideologiakat, ha egyidejúleg hianyzik a zavaro elemekkel teli, helytelen múködesek kiküszöbölesere
iranyulo allando reIormtörekves. Ha az innovacio nem intezmenyesül, akkor a keletkezó Ieszültsegek elsósorban
mint Ieloldasra varo (s többnyire Ieloldodo) tudati allapotok, s nem mint a konIliktust Ieltaro, a Ieszültseget
Iokozo, cselekvesre hajto gondolkodasi mintak jelentkeznek.
A IeszültsegIeloldo, ideologikus gondolkodas a szüntelen múködeszavar ellenere Iölenybe kerülhet a
Ieszültsegkeresó, azt Iokozo gondolkodassal szemben, ha a tarsadalom nem jutalmazza kelló mertekben az
egyenek valtoztatasi szandekat, s elónyt elveznek azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak a
múködeszavarokon segiteni. Ilyen esetben az innovacio sokszor nagyobb bajt zudit az egyenre, mint a csendes
semmitteves.
A múködeszavarok, Iogyatekossagok eszlelese a valtozatlansag elmenyevel parosulva a tehetetlenseg,
jelentektelenseg erzeset valtja ki az egyenból. Elhatalmasodik rajta a gondolat, hogy a nagy szervezetek
nevtelenseget leheló vilagaban nem tehet mast, mint hogy eljatssza a neki kiosztott szerepet. A celjukat
tevesztett, nem rendeltetesszerú múködesek tartos Iennmaradasa, esszerútlenne valt, önIenntarto gepezete
erthetóen a Ielelóssegvallalas hianyat eredmenyezi. EgyIajta nevtelenseg-ideologia jön letre, mely alabecsüli az
egyes ember elótt allo cselekvesi lehetósegeket, es a tetlenseg magyarazatava valik.
Mindennapi eletünk telis-tele van olyan helyzetekkel, ahol a múködeszavarok Ielismerese elindithatna a
tenyleges es a kivanatos allapot között letrejött hasadas gyakorlati athidalasa iranyaba. Ugyanakkor sokszor
megis inkabb azt tesszük, hogy a IeszültsegIokozo, konIliktusvallalo gondolkodas helyett a helyzet ideologikus
IeszültsegIeloldo lekepezesehez Iolyamodunk. A gyakorlatban letrejött hasadas iranti erzeketlensegünkben, az
A FESZÜLTSÉGFELOLDÁS
TÚLSÚLYRA JUTÁSÁNAK
162
47 Asch, S. E.: Social Psvchologv. New York, 1952, Prentice Hall.
48 Cartwright, D. Zander, A. (eds.): Group Dvnamics. Evanston, Ill., Row. Peterson, 1953.
49 Hovland, C. I. Janis, I. L. Kelley, H. H.: Communicaton and Persuasion. New Haven, 1953, Yale University Press.
50 Festinger, L.: An Analysis oI Complient Behavior. In Sheril, M. Wilson, M. O. (eds.): Group Relations at the Crossroads. New York,
1963, Harper, 235256. p.; Kelman, H. C.: Attitude Change as a Function oI Response Restriction. Human Relations, 1936. 6. köt. 185214.
p.; French, J. R. P. Jr. Raven, B.: The Bases of Social Power, Cartwright, D. (ed.): Studies in Social Power. Ann Arbor. Mich. Institute Ior
Social Research. 1959. 150167. p.; Jahoda, Marie: ConIormity and Independence. Human Relations, 1959. 12. köt. 99120. p.
51 Deutsch, M. Gerard, H. B.: A Study oI Normative and InIormational Social InIluence upon Individual Judgment. Journal of Abnormal
and Social Psvchologie, 1955. 51. 629636. p.; Thibaut, J. W. Strickland, L.: Psychological Set and Social ConIormity. Journal of
Personalitv, 1956. 25. 115129. p.; Jackson, J. M. Saltzstein, H. D.: The EIIect oI Person-Group Relationships on ConIormity Processes.
Journal of Abnormal and Social Psvchologv, 1958. 57. 1724. p.
egyensulyelvú gondolkodas termeszetenek megIelelóen alkalomadtan tudomast sem veszünk a múködeszavarra
utalo tünetekról, nem vesszük eszre szamos baklövesünket. Ha a zavarra utalo jelek vegkepp szemet szurova
valnak, akkor a IeszültsegIeloldo logikanak megIelelóen a jelek jelentóseget lekicsinyeljük, s a valtoztatas
alternativajaval szembeszegülünk. Tulbecsüljük a valtozatlansagban rejló elónyöket, eltulozzuk a valtoztatas
veszelyeit. Maskor elvben elismerjük ugyan a szoban Iorgo múködes hozzaigazitasanak szüksegesseget a
megvaltozott realitasokhoz, de a valtoztatast idó elóttinek, korainak minósitjük, s ezzel lenyegeben elodazzuk.
A sikeres, bevalt valtoztatasok, az eredmenyes innovaciok, az allandosult reIormIolyamatok megelese
athangolja a gondolkodast es megingatja a IeszültsegIeloldo logika tulsulyat.
6.5. HERBERT C. KELMAN
6.5.1. A SZOCIÁLIS BEFOLYÁSOLÁS HÁROM
FOLYAMATA
A szocialis (tarsas) beIolyasolas szinte kezdettól Iogva a kiserleti szocialpszichologia egyik központi
erdeklódesi területe volt. Harom Ió kutatasi hagyomanyt különböztethetünk itt meg: 1. az iteletek tarsas
beIolyasolasanak vizsgalatat, amely a presztizs-sugalmazasra vonatkozo korabbi kutatasokbol ered;47 2. a
kiscsoporton belüli interakciobol Iakado tarsas beIolyasok kutatasat;48 3. a meggyózó közlesból eredó tarsas
beIolyasolas vizsgalatat.49 Az utobbi evekben ez a harom kutatasi irany erósen közeledett egymashoz, egyben
megnótt az erdeklódes a tarsas beIolyasolas es a szocialisan kivaltott viselkedesvaltozas alapelveinek
kidolgozasa irant.
E Iejlemenyek egyik eredmenyekent sok kutato szükseget erezte, hogy minósegi különbseget tegyen a
beIolyasolas különbözó tipusai között. E különbsegtetelek nemely esetben elsódlegesen abbol a megIigyelesból
erednek, hogy a tarsas beIolyasolasnak minósegileg elteró hatasai lehetnek, hogy különbözó Iajta valtozasokat
idezhetnek eló. Igy peldaul adott viszonyok között legIeljebb nyilvanos alkalmazkodasra vezet, azaz Ielületi
valtozasokat idez eló verbalis szinten vagy Ielszini viselkedesben, anelkül hogy ezt a velekedes (belief)
valtozasa kiserne; mas helyzetekben belsó elIogadast eredmenyezhet, olyan valtozast, amely altalanosabb,
tartosabb, jobban össze van Ionodva az egyen sajat ertekeivel.50 Mas kutatok azert ereztek szüksegesnek a
különbsegtetelt, mert megIigyeltek, hogy a beIolyasolas különbözó okokbol eredhet, különbözó motivaciokbol
es orientaciokbol jöhet letre. Igy peldaul bizonyos körülmenyek között elsódlegesen inIormaciokon alapulhat: a
szubjektum azert alkalmazkodik a beIolyasolo szemelyhez vagy csoporthoz, mert ervenyes inIormacio
Iorrasanak latja; mas szituaciokban a beIolyasolas elsódlegesen normativ: a szubjektum azert alkalmazkodik,
hogy eleget tegyen a beIolyasolo szemely vagy csoport elvarasainak.51
Munkam az itt jelzett altalanos összeIüggesben helyezkedik el. A külsó alkalmazkodas es a belsó elIogadas
közötti különbsegtetelból indultam ki, es megprobaltam rögziteni a kettó nehany önallo determinansat. Am
elegedetlenne valtam ezzel a dichotomiaval, amikor a tarsas beIolyasolasnak olyan lenyeges eseteivel
talalkoztam, amelyek ezen az alapon nem voltak osztalyozhatok. Különösen nagy benyomast tettek ram peldaul
az 'igaz hivó¨-tipus ideologiai megerteseról szolo beszamolok. Nyilvanvalo, hogy ebben az esetben nem
HERBERT C. KELMAN
163
52 E Iolyamatok reszletes leirasat es a rajtuk alapulo kiserleti munkat a következó, sajto alatt levó könyv tartalmazza: Social Influence and
Personal Belief. A Theoretical and Experimental Approach to the Studv of Behavior Change. John Wiley and Sons.
egyszerúen nyilvanos alkalmazkodasrol van szo, hanem a megnyilvanulasok mögött csakugyan valtozas
következett be a melyenIekvó meggyózódesekben. Am az is nyilvanvalo, hogy nem arrol van szo, amit rendesen
belsó elIogadasnak tekintünk, vagyis nem olyan valtozasrol, amely valamilyen ertelemben összeIonodik az
egyen sajat ertekrendszerevel es amely Iüggetlenne valt a külsó Iorrastol. Ellenkezóleg, ugy latszik, hogy itt uj
velekedesek keletkeztek, elszigetelve az egyen többi erteketól, s ezek erósen Iüggenek a külsó tamogatastol.
Ezekból a meggondolasokbol kiindulva vegül is a tarsas beIolyasolas harom Iolyamatat különböztettem meg
ugy, hogy mindegyiket az elózetes es utolagos körülmenyeknek mas es mas együttese jellemzi. E Iolyamatokat
behodolasnak, a:onosulasnak es interiori:acionak neveztem el.52
6.5.1.1. A TÁRSAS BEFOLYÁS HÁROM FOLYAMATA
Behodolasrol akkor beszelhetünk, ha egy egyen azert veti ala magat egy masik ember vagy egy csoport
beIolyasanak, mert remeli, hogy ezzel kedvezó reakciot valt ki a masikbol. Erdeke, hogy hozzajusson bizonyos
konkret jutalmakhoz, vagy elkerüljön bizonyos konkret bünteteseket, amelyeket a beIolyasolo tart ellenórzese
alatt. Igy peldaul az egyen nagy eróIesziteseket tehet annak erdekeben, hogy csakis 'helyes¨ nezeteket
nyilvanitson, azert, hogy bejusson valamilyen csoportba vagy tarsadalmi együttesbe, vagy hogy elkerülje a
közhivatalbol valo elbocsattatast. De lehetseges altalanosabb Iormaja is annak, amikor az egyen szamara Iontos,
hogy megszerezze a beIolyasolo jovahagyasat, vagy elkerülje helyteleniteset. Igy peldaul vannak olyan
emberek, akik minden elkepzelhetó szituacioban szinte kenyszerúen igyekeznek azt mondani, amit varnak tólük,
es tetszeni akarnak mindenkinek, akivel csak erintkezesbe kerülnek, mert aranytalanul nagy az a szüksegletük,
hogy közvetlenül es azonnal kedvezó reakciot valtsanak ki masokbol. Mindenesetre, amikor az egyen behodol,
es azt teszi, amit a masik kivan tóle vagy amiról azt hiszi, hogy az kivanja tóle , ezt azert teszi, mert ezzel
valamilyen, szamara kivanatos reakciot akar kivaltani a masikbol. Nem azert vallalja a kivaltott viselkedest
peldaul valamilyen velemenyt , mert hisz annak tartalmaban, hanem hogy valamilyen kielegülest jelentó
tarsadalmi hatast idezzen eló. Az egyen itt lenyegileg azt tanulja meg, hogy bizonyos specialis szituaciokban az
elvaras szerint beszeljen vagy cselekedjek, tekintet nelkül arra, hogy mi a sajat velemenye. A behodolas reven
elvallalt velemenyeket csak olyankor kell hangoztatni, amikor az erintett szemely viselkedeset a beIolyasolonak
modja van megIigyelni.
A:onosulasrol akkor beszelhetünk, amikor az egyen azert tesz magaeva valamilyen mas szemelytól vagy
csoporttol szarmazo viselkedest, mert ez a viselkedes kielegitó önmeghatarozo viszonyt jelent ezzel a szemellyel
vagy csoporttal. Önmeghatarozo viszonyon olyan szerepviszonyt ertek, amely reszet alkotja a szemely
önmagarol alkotott kepenek. A beIolyas azonosulas reven valo elIogadasa tehat eszköz a masikhoz Iúzódó
kivanatos viszonynak, es az ebben a viszonyban gyökerezó önmeghatarozasnak a letrehozasara es Ienntartasara.
Az a viszony, amelyet az egyen azonosulas utjan letrehozni vagy Ienntartani probal, különbözó Iormakat ölthet.
Felveheti a klasszikus azonosulas alakjat, vagyis az olyan viszonyet, amelyben az egyen teljesen vagy reszben
atveszi a beIolyasolo szerepet. Ebben a viszonyban az egyen a masik ember szerepe alapjan hatarozza meg sajat
szerepet. Megprobal olyan lenni, mint a masik szemely, vagy tenylegesen a: lenni. Az egyen azzal, hogy azt
mondja, amit a masik, azt teszi, amit a masik, azt hiszi, amit a masik, Ienntartja ezt a viszonyt es a belóle eredó,
kielegitó önmeghatarozast. E viszony szamara vonzo objektum az olyan beIolyasolo szemely lehet, aki az egyen
altal kivant szerepet tölt be, altalanosabban, aki rendelkezik bizonyos, az egyenból hianyzo jellemzókkel, tehat
peldaul ura egy olyan szituacionak, amelyben az egyen jaratlan, vagy otthonos egy olyan szituacioban,
amelyben az egyen elszigetelt.
Ez a Iajta azonosulas megIigyelhetó peldaul gyerekek szocializacioja Iolyaman is: itt a szülók attitúdjeinek es
cselekedeteinek az atvetele a szemelyiseg Iejlódesenek szokasos es valoszinúleg lenyeges resze. Ugyancsak
ennek a Iolyamatnak a peldaja, amikor egy ember többe-kevesbe tudatos eróIeszitesekkel igyekszik megtanulni
valamilyen kivant Ioglalkozasi szerep eljatszasat es utanozza a megIeleló szerepmodellt. Itt az egyen
termeszetesen sokkal inkabb megvalogatja, hogy milyen attitúdöket es cselekveseket vesz at masoktol. Nem
alapvetó azonossagi erzese vagy önmagarol alkotott kepenek stabilitasa Iorog kockan, hanem csak szúkebb
A TÁRSAS BEFOLYÁS HÁROM
FOLYAMATA
164
'szakmai azonossaga¨.
Az az önmeghatarozo viszony, amelyet az egyen az azonosulas reven letrehozni vagy Ienntartani probal, a
kölcsönös szerepviszonylat alakjat is öltheti, vagyis az olyan viszonyet, amelyben a ket Iel kölcsönösen
egymasra vonatkoztatva hatarozza meg a sajat szerepet. Egy egyen kölcsönös viszonyba kerülhet egy bizonyos
masik egyennel, peldaul ket barat egymassal, vagy ellathat olyan tarsadalmi szerepet, amelyik egy masik
(reciprok) szereppel kapcsolatban meghatarozott, mint peldaul a beteg es az orvos viszonya eseteben. A
kölcsönös szerepviszonylat csak akkor tarthato Ienn, ha a resztvevók kölcsönösen egyetertenek egymas
viselkedeset illetó elvarasaikban. Igy, ha az egyen kielegitónek talal egy bizonyos viszonyt, igyekszik ugy
viselkedni, hogy kielegitse a masiknak az elvarasait. Mas szavakkal, igyekszik e konkret viszony
követelmenyeivel összhangban viselkedni, Iüggetlenül attol, hogy a masik ügyel-e erre. Az egyennek a masik
szemely reakcioitol teljesen eltekintve az önmagarol alkotott kep szempontjabol Iontos, hogy peldaul
barat-szerepenek vagy Ioglalkozasi szerepenek elvarasait kielegitse.
A beIolyasnak azonosulassal valo elIogadasara tehat akkor kerül sor, ha az erintett szemely ugy latja, hogy a
kivaltott viselkedes egy ót magaban Ioglalo kölcsönös szerepviszonylat szempontjabol relevans, e viszonylat
altal megkövetelt. A beIolyasnak a kölcsönös szerepviszonylaton alapulo elIogadasa annyiban hasonlit a
klasszikus azonosulas esetehez, hogy a masik emberhez Iúzódó, kielegitó önmeghatarozo viszony
letrehozasanak vagy Ienntartasanak az eszköze. A viszony jellege termeszetesen mas. Az egyik esetben az
azonossag viszonya; a masik esetben a reciprocitase. A kölcsönös szerepviszonylat eseteben az egyen nem
abban az ertelemben azonositja magat a masikkal, hogy atveszi annak az önazonossagat, hanem abban az
ertelemben, hogy kiIejezetten a masik szemely elvarasainak, erzelmeinek vagy szüksegleteinek alapjan reagal.
Az azonosulas eszközül szolgalhat ahhoz is, hogy Ienntartsa az egyennek ahhoz a csoporthoz Iúzódó viszonyat,
amelyben önmeghatarozasa gyökerezik. Ebben a viszonyban a klasszikus azonosulasnak es a reciprok
szerepeknek az elemei is jelen lehetnek. Az egyennek ahhoz, hogy Ienntartsa csoporttagkent valo
önmeghatarozasat, altalaban bizonyos konkret elóirasok szerint kell kialakitani viselkedeset, es ki kell elegitenie
csoporttarsai elvarasait. A csoporttal valo azonosulas peldaja a kommunista parttag, aki abbol merit erót es
azonossagi erzest, hogy a proletarIorradalom elcsapata tagjanak es a törtenelmi szüksegszerúseg kepviselójenek
tartja önmagat. Ha kisebb intenzitassal is, de valoszinúleg hasonlo Iolyamat jatszodik le akkor, amikor az
emberek valamilyen csoportban valo szocializaciojuk kereteben különIele hagyomanyokat, konvenciokat
vesznek at.
Az azonosulas abban hasonlit a behodolashoz, hogy az egyen nem azert teszi magaeva a kivaltott viselkedest,
mert az önmagaban, bensóleg kielegitó. Az azonosulas azonban különbözik a behodolastol abban, hogy az
egyen csakugyan hisz az atvett velemenyekben es cselekedetekben. A viselkedest nyiltan es belsóleg is
elIogadja, s azt nem csak akkor tanusitja, ha a beIolyasolo megIigyeli ót. E viselkedes megnyilvanulasa attol is
Iügg, hogy az egyen az adott pillanatban milyen szerepet tölt be. Csak olyankor ad hangot a kivaltott
velemenyeknek, ha a megIeleló szerep lep múködesbe, azaz, ha az egyen azon a viszonyon belül cselekszik,
amelyen az azonosulas alapul. Az egyen Ió gondja nem az, hogy tetsszen a masiknak, hogy megadja neki azt,
amit kivan (mint a behodolasnal), hanem az, hogy kielegitse a masik embernek az ó szerepteljesitmenyevel
szemben Iennallo elvarasait. IlyenIorman az azonosulas reven atvett velemenyek kötve maradnak a külsó
Iorrashoz, es Iüggnek a tarsadalmi tamogatastol. Nem Ionodnak össze az egyen ertekrendszerevel, hanem
altalaban elszigetelódnek több erteketól, mintegy betokosodnak.
Vegül interiori:aciorol (bensóve tetelról) olyankor beszelhetünk, amikor az egyen azert Iogadja el a beIolyast,
mert a kivaltott viselkedes egybevag ertekrendszerevel. Itt maga az indukalt viselkedes tartalma elónyös. Az
egyen azert teszi magaeva, mert hasznosnak tekinti valamilyen problema megoldasahoz, vagy mert összhangban
van a sajat iranyultsagaval, vagy mert a sajat ertekei követelik meg egy szo mint szaz, mert olyannak eszleli,
mint amely nagymertekben elósegiti ertekeinek maximalis ervenyesüleset. A beIolyasolo jellemzóinek Iontos
szerepük van az interiorizacioban, de itt mint mindjart latni Iogjuk, a döntó dimenzio a beIolyasolo
szavahihetósege, vagyis a tartalomhoz valo viszonya.
Az interiorizacio legnyilvanvalobb peldai azok, amelyek esszerú alapon vonjak maguk utan valamilyen
A TÁRSAS BEFOLYÁS HÁROM
FOLYAMATA
165
kivaltott, indukalt viselkedes megiteleset es elIogadasat. Az ember peldaul elIogadhatja egy szakertó javaslatait,
mert megoldasnak tekinti óket sajat problemaira es egybevagonak sajat ertekeivel. Bensóve tetel eseten
altalaban nem valtozatlanul es hianytalanul Iogadja el ezeket a javaslatokat, hanem bizonyos mertekig modositja
óket, hogy be tudja illeszteni a sajat egyedi szituaciojaba. Az utazo IelIigyelhet valamilyen orszag elteró
viselkedesmodjaira, es elhatarozhatja, hogy atveszi óket (megint csak valogatva es modositva), mert ugy latja,
hogy jobban összhangban vannak a sajat ertekeivel, mint a sajat hazajabeli Iormak. Termeszetesen nem akarom
azt allitani, hogy a Ielsorolt helyzetekben mindig jelen van az interiorizacio. Erról csak akkor beszelhetünk, ha a
beIolyas elIogadasa az altalam leirt konkret Iormat ölti.
Mindazonaltal az interiorizacio nem jelenti Ieltetlenül azt, hogy az egyen a kivaltott viselkedest esszerú alapon
teszi a magaeva. Nem akarok egyenlósegi jelet tenni az interiorizacio es a racionalitas köze, meg ha a Iolyamat
leirasanak hatarozottan vannak is racionalista Ielhangjai. Igy peldaul interiorizacionak neveznem azt az esetet is,
amikor az egyen egy alapjaban irracionalis ertekrendszerrel valo megegyezesük miatt Iogad el velekedeseket.
Egy autoriter egyen esetleg azert tesz magaeva bizonyos Iajgyúlöló attitúdöket, mert beleillenek paranoid,
irracionalista vilaglatasaba. Itt Ieltehetóleg interiorizacioval van dolgunk, mert az ó viselkedesenek tartalma es
az illetó ertekrendszerehez valo viszonya adja a kielegülest. Ugyanigy megjegyzendó, hogy egy ember
ertekrendszerevel valo megegyezes nem jelenti Ieltetlenül logikai következetesseget. A viselkedes akkor
kongruens (összeilló), ha igy vagy ugy összeillik az egyen ertekrendszerevel, ha beletartozonak es altala
megköveteltnek latszik.
Ebból az elgondolasbol az következik, hogy az interiorizacio reven atvett viselkedes valamilyen modon
racionalisan vagy maskeppen összeIonodik az egyen mar meglevó ertekeivel: a tarsas szerepre vonatkozo
elvarasok rendszeretól külön, egy szemelyes rendszer reszeve valik. Az ilyen viselkedes Iokozatosan
Iüggetlenedik a külsó Iorrastol. Megnyilvanulasa nem Iügg sem attol, hogy a beIolyasolo megIigyelheti-e, sem a
megIeleló szerep aktivalasatol, hanem attol, hogy a szoban Iorgo dolgok mennyire tettek relevanssa melyebben
rejló ertekeket. Ez nem jelenti azt, hogy ez az egyen a tarsadalmi szituaciora valo tekintet nelkül örökke csak
interiorizalt velemenyeknek Iog hangot adni. Barmely konkret szituacioban a követelmenyek több valtozataval
kell szembeneznie, es valasztania kell versengó ertekek között. Jelenti azonban azt, hogy a velemenyek
legalabbis versengenek a többi alternativaval, valahanyszor tartalmilag helytallok.
Hangsulyozni kell, hogy a harom Iolyamat nem zarja ki egymast kölcsönösen. Tiszta esetekkent hataroztuk meg
óket, de a valosagos eletben altalaban nem tiszta Iormaban Iordulnak eló. A Ielsorolt peldak legIeljebb olyan
szituacioknak tekinthetók, amelyben az egyik Iajta Iolyamat tulsulyban van, es meghatarozza a kölcsönhatas Ió
vonasait.
6.5.1.2. A HÁROM FOLYAMAT ELÕZMÉNYEI ÉS
KÖVETKEZMÉNYEI
Megitelesünk szerint mindharom Iolyamathoz az elózmenyeknek es a következmenyeknek külön-külön
rendszere tartozik. Ezeket az alabbi tablazatban Ioglaltuk össze. Ami a harom Iolyamat elo:menveit illeti,
mindenekelótt megjegyzendó, hogy nem tetelezünk Iel közöttük rendszerezhetó mennyisegú különbsegeket.
Mindegyik Iolyamat valoszinúseget ugyanannak a harom determinansnak a Iüggvenyekent Iogjuk Iel. Ezek: az
indukcio Iontossaga az egyen celjanak elerese szempontjabol, a beIolyasolo hatalma es a kivaltott reagalas
tulsulya. Ezeknek a meghatarozasoknak a nagysaga mindegyik Iolyamatnal a teljes tartomanyon at valtakozhat:
mindegyiknel a legkülönbözóbb Iokokat mutathatja a keletkezes Iontossaga, a beIolyasolo hatalma stb. A
Iolyamatok csak abban különböznek egymastol, hogy ezek a determinansok milyen minosegi Iormat öltenek.
Mint a tablazatbol lathato, különböznek az indukcio Iontossaganak alapfaban, a beIolyasolo hatalmanak
forrasaban s a kivaltott valasz tulsulyanak biztositasi modjaban.
A HÁROM FOLYAMAT
ELÕZMÉNYEI ÉS
166
Behódolás Azonosulás Interiorizáció
Elózmenyek:
1. A: indukcio
fontossaganak
alapfa
A viselkedes
tarsadalmi
kihatasanak gondja
A viselkedes
tarsadalmi
gyökerezettsegenek
gondja
A viselkedes
ertekkongruenciajanak
gondja
2. A befolvasolo
hatalmanak forrasa
Eszközök Ieletti
ellenórzes
Vonzas Szavahihetóseg
3. A kivaltott valas:
tulsulvanak
bi:tositasi modfa
A viselkedes
valasztekanak
korlatozasa
A
szerepkövetelmenyek
körülhatarolasa
Az eszközök es
celok rendszerenek
atszervezese
Következmenyek:
1. A kivaltott valasz
megvalositasanak
Ieltetelei
A beIolyasolo agens
Ielügyelete
Az agenshez valo
viszony hangsulya
Ertekek
kapcsolodasa az
adott dolgokhoz
2. A valtozas es a
kivaltott valasz
megszúnesenek
Ieltetelei
A tarsadalmi
nyereseg Ielteteleire
vonatkozo
megvaltozott
percepcio
Az önmeghatarozo
viszonyok
biztositasanak
Ielteteleire
vonatkozo
megvaltozott
percepcio
Az ertekek
maximalis
ervenyesitesenek
Ielteteleire
vonatkozo percepcio
3. A kivaltott valaszt
magaba agyazo
viselkedesi rendszer
tipusa
Valamely konkret
helyzet külsó
elóirasai
Valamely konkret
szerepet
meghatarozo
elvarasok
Az erintett egyen
ertekrendszere
1. A Iolyamatok megkülönböztethetók az indukcio Iontossaganak alapja szerint, vagyis aszerint, hogy milyen
termeszetú a beIolyasolasi szituacioban mozgasba hozott motivacios rendszer. Mi az, ami az egyen celjai
szempontjabol Iontossa teszi? Melyek azok a Ió gondok, amelyeket az egyen magaval hozott a szituacioba, vagy
amelyeket az kelt benne? A Iolyamatok e tekintetben Iennallo különbsegei adottak, a roluk szolo Ienti
leirasokban: a) amennyiben az egyen Ió gondja barmilyen okbol viselkedesenek tarsadalmi hatasa, a
beIolyasolas altalaban a behodolas alakjat ölti; b) amennyiben az egyen Ió gondja viselkedesenek tarsadalmi
gvòkere:ettsege, a beIolyasolas altalaban az azonosulas alakjat ölti; c) amennyiben az egyen Ió gondja
viselkedesenek ertekkongruenciafa (racionalisan vagy maskeppen), a beIolyasolas altalaban az interiorizacio
alakjat ölti.
2. Feltetelezhetó, hogy a harom Iolyamat között a beIolyasolo szemely hatalma is lehet a különbseg Iorrasa: a)
amennyiben a beIolyasolo szemely hatalma az es:kò:òk feletti ellenor:esen alapul, a beIolyasolas altalaban a
behodolas alakjat ölti. Az ellenórzes az eszközök Ielett azt jelenti, hogy peldaul az egyen celjanak eleresehez a
szükseges eszközöket rendelkezesere bocsathatja vagy visszatarthatja. Az, hogy az eszközök Ieletti ellenórzest
A HÁROM FOLYAMAT
ELÕZMÉNYEI ÉS
167
53 Ez hasonlit John Whitingnak arra a koncepciojara, hogy az azonosulas alapja a 'statusirigyseg¨. Lasd Whiting,
54 I. m. 21. p.
milyennek eszlelik az emberek, Iügghet a beIolyasolo szemely bizonyos konkret jutalmak vagy büntetesek
Ieletti tenvleges es potencialis ellenórzó hatalmatol is, amelyre a tarsadalmi strukturan belüli poziciojabol
(statusabol, tekintelyeból vagy altalanos presztizseból) következtetnek. b) Amennyiben a beIolyasolo hatalma
von:o mivoltan alapul, a beIolyasolas altalaban az azonosulas alakjat ölti. Egy beIolyasolo szemely akkor
vonzo, ha olyan szerepet tölt be, amelyet az egyen maga is kivan,53 vagy ha olyant, amely ellentettje annak a
szerepnek, amelyet az egyen szeretne alakitani vagy Ienntartani. A 'vonzo¨ jelleg az itt hasznalt ertelemben nem
az olyan tulajdonsagok birtoklasat jelenti, amelyek egy embert szeretetre meltova tesznek, hanem azt, hogy a
beIolyasolo egyen olyan tulajdonsagokkal rendelkezik, amelyek különösen kivanatossa teszik a vele valo tartos
kapcsolatot. Mas szavakkal, az egyen ez esetben kielegülest nyerhet a rea vonatkoztatott önmeghatarozasbol. c)
Amennyiben a beIolyasolo hatalma s:avahihetosegen alapul ha kijelenteseit igaznak es ervenyesnek tartjak, es
igy komoly megIontolasra erdemesnek tekintik , a beIolyasolas altalaban az interiorizacio alakjat ölti. Hovland,
Janis es Kelley54 a szavahihetóseg ket alapvonasat különbözteti meg: a szakertelmet es a megbizhatosagot. Mas
szavakkal, egy embert szavahihetónek itelhetünk vagy azert, mert Ieltehetóleg tudfa, mi az igazsag, vagy azert,
mert Ieltehetóleg megmondfa, mi az igazsag. A megbizhatosag ezenkivül meg összeIügghet köztisztelettel,
hasonlo gondolkodassal, meg az erdekeltseg hianyaval.
3. Elkepzelesünk szerint tehat a harom Iolyamat elter abban, hogy min alapul a viselkedes kivalasztasa. a)
Amennyiben a kivaltott valasz azert valik hangsulyossa vagyis azert valik az alternativ reagalasi
lehetósegekhez viszonyitva 'kitüntetett palyava¨ , mert az egyen viselkedesi valaszteka korlatozott, a
beIolyasolas altalaban a behodolas alakjat ölti. Ez következhet be akkor, ha az egyent nyomassal kenyszeritik a
kivaltott valaszra, vagy ha alternativ valaszlehetósegek nincsenek, lenyegileg az egyetlen megengedett valasz:
az egyen ugy latja, hogy nincs mas valasztasa. b) Amennyiben az indukalt valasz azert kerül tulsulyba, mert egy
bizonyos szerep követelmenyei körül vannak hatarolva, a beIolyasolas altalaban az azonosulas alakjat ölti. Ez
akkor következhet be, ha a szituacio egy bizonyos konkret szerepviszonylat alapjan meghatarozott, es ennek a
szerepnek a követelmenyei többe-kevesbe vilagosan elóirtak: peldaul, ha ez a szerep különösen kitüntetett, es a
belóle Iolyo elvaras uralja a terepet. Ha az alternativ szerepek hatekonysagukat vesztettek azert, mert a szituacio
ketertelmú es nincs egyetertó ertelmezes, a kivaltott valasz azert lesz hangsulyos, mert ez egyik lehetósege az
egyen rendelkezesere allo keves alternativanak: az egyen viselkedesi valaszteka korlatlan lehet ugyan, de
valasztasat korlatozza az a teny, hogy kizarolagosan egy bizonyos konkret szereprendszer latoszögeból
cselekszik. c) Vegül, ha a kivalasztott reakcio azert kerül tulsulyba, mert atszervezódött az egyennek az
eszköz-cel viszonyra vonatkozo elgondolasa, a beIolyasolas altalaban az interiorizacio alakjat ölti. Ez
következhet be akkor, ha napvilagra kerülnek a kivaltott valasszal bizonyos Iontos ertekek olyan elóIeltevesei,
amelyekról az egyen ez idaig nem tudott, vagy ha kiderül, hogy ez a kivaltott valasz az egyen celjainak
eleresehez elónyösebb, mint bizonyos mas, rendelkezesre allo alternativak. Ekkor a reagalas uj jelentest is
kapott: minthogy a különIele eszközök es celok közötti viszonylatok atstrukturalodtak, az indukalt reagalas az
egyen sajat ertekeinek alapjan elónyben reszesitett cselekvesi iranykent jelenik meg.
Következeskeppen a beIolyasolasi Iolyamat e harom elózmeny termeszete szerint ölti a behodolas, az
azonosulas vagy az interiorizacio alakjat. Mindegyiknek megIelel a belsó gondolatok es erzelmek egy-egy olyan
jellemzó mintaja (pattern), amelyet az egyen vallal akkor, amikor elIogadja a beIolyast. Mint azt a tablazat
masodik Iele mutatja, az eredmenvkent bekòvetke:o valto:asok is masok lesznek a harom Iolyamat eseteben. Itt
is abbol a Ieltevesból indulunk ki, hogy a Iolyamatok között nincsenek rendszerezhetó mennyisegi különbsegek,
hanem a harom Iolyamat utjan kialakulo viselkedes utolagos törteneteben mutatkoznak minósegi valtozatok.
1. A harom Iolyamat különbözik abban, hogy milyen tovabbi Ieltetelek mellett valosul meg vagy Iejezódik ki a
kivaltott valasz. a) Ha az egyen behodolas reven Iogad el valamilyen indukalt reagalast, hajlamos arra, hogy azt
csak a beIolyasolo felùgvelete mellett valositsa meg. Ez a Ieltetel akkor elegül ki, ha a beIolyasolo szemely
Iizikailag jelen van, vagy ha nagy valoszinúseggel tudomast szerez az egyen tetteról. b) Ha az egyen azonosulas
reven tesz magaeva valamilyen valaszt, hajlamos arra, hogy csak a beIolyasolo szemelyhez valo vis:onvanak
hangsulya eseten valositsa meg. Vagyis a viselkedes bekövetkezese attol Iügg, hogy milyen szerephez jut a
A HÁROM FOLYAMAT
ELÕZMÉNYEI ÉS
168
szituacioban az illetó egyennek a beIolyasolohoz valo viszonya. Ennek a viszonynak valamikeppen a
közeppontba kell kerülnie, s az egyennek jatszania kell az azonosulas szempontjabol relevans szerepet. Ez
azonban nem jelenti Ieltetlenül azt, hogy tudataban van a viszonynak; a szerep e tudatossag nelkül is elevenne
valhat. c) Ha az egyen interiorizacio reven Iogad el valamilyen letrejött valaszt, altalaban olyan Ieltetelek között
valositja meg, amikor Iennall azoknak az ertekeknek a fontossaga, amelyek eleve kapcsolatosak voltak a
beIolyasolasi szituacioval. A viselkedes altalaban akkor következik be, amikor a szoban Iorgo dolgok valamely
adott szituacioban aktivizaljak ezeket az ertekeket, teljesseggel Iüggetlenül a beIolyasolo szemely Ielügyeletetól
vagy sulyatol. Ez termeszetesen nem jelenti azt, hogy a viselkedes mindannyiszor bekövetkezik, amikor
lenyegesse valik. Bizonyos szituaciokban visszaszorithatjak mas, versengó valaszok. Az, hogy a tartalmi
relevancia egy bizonyos Iokan mekkora a valasz bekövetkezesenek valoszinúsege, az interiorizalt viselkedes
eróssegetól Iügg.
2. Feltetelezem, hogy a harom különbözó Iolyamat reven elIogadott valaszok különbözni Iognak egymastol
abban, hogy a tovabbiakban milyen Ieltetelek mellett szúnnek vagy valtoznak meg. a) Az egyen a behodolas
reven elIogadott valasszal akkor hagy Iel, amikor mar nem eszleli többe azt, hogy ez a legjobb ut bizonyos
tarsadalmi elónyök megszerzesehez. b) Az egyen az azonosulas reven elIogadott valasszal akkor hagy Iel,
amikor mar nem eszleli többe azt, hogy ez a legjobb ut kielegitó önmeghatarozo viszonyok Ienntartasahoz vagy
letrehozasahoz. c) Az egyen az interiorizacio reven elIogadott valasszal akkor hagy Iel, ha nem ezt tartja mar a
legjobb utnak sajat ertekei maximalis ervenyesitesehez.
3. Vegül Ieltetelezem, hogy a harom Iolyamat reven elIogadott valaszok minósegileg különböznek egymastol.
Ez talan ugy Ioglalhato össze a legjobban, hogy a kivaltott valaszt magaba agyazo viselkedesi rendszer tipusat
vesszük Iigyelembe. a) A behodolassal elIogadott viselkedes egy bizonyos helyzetet jellemzó külsó
követelmenyrendszernek a resze. Mas szavakkal, azoknak a magatartasi szabalyoknak a resze, amelyeket az
egyen azert tanul el, hogy boldoguljon egy bizonyos szituacioban vagy szituaciosorozatban. A viselkedes itt
altalaban csak eszközkent, nem pedig belsóleg kapcsolodik az erintett egyen ertekeihez. Amig peldaul az egyen
bizonyos nezetei ezen a szinten mozognak, nemigen tekinti óket valodi meggyózódese kepviselóinek. b) Az
azonosulas reven elIogadott viselkedes egy konkret szerepet meghatarozo elvarasok rendszerenek a resze. A
szerep lehet a masik szemelye, akitól az egyen atveszi, de lehet ennek az ellentete is. Ezt a viselkedest az egyen
ugy tekinti, mint amely kepviseli ót, s az csakugyan Iontos resze lehet szemelyes enjenek. Megis, altalaban
elszigetelódik az egyen többi erteketól, es alig kerül azokkal kölcsönhatasba. Szelsóseges esetekben a kivaltott
valaszt magaba agyazo rendszer betokosodhat, s szinte idegen testkent múködik a szemelyen belül. A kivaltott
valaszok itt aranylag merevek es sztereotipizaltak lesznek. c) Az interiorizacio reven elIogadott viselkedes mar a
belsó rendszernek a resze. Beleillik az egyen alapvetó ertekrendszerebe, es összhangban van azzal. Ebból nem
következik Ieltetlenül a tökeletes konzisztencia, ennek Ioka egyenenkent es viselkedesi Iajtak szerint valtozhat.
Jelenti azonban azt, hogy van bizonyos kölcsönhatas az uj velekedesek es az egyen többi erteke között. Az uj
viselkedes modosithat meglevó velekedeseket, es modosulhat is altaluk. E kölcsönhatas miatt az interiorizacio
reven elIogadott viselkedes altalaban sajatosan egyeni, hajlekony, összetett es diIIerencialt lesz.
Forditotta: JOZSA PETER
6.6. ERWIN P. BETTINGHAUS
6.6.1. A MEGGYÕZÕ KOMMUNIKÁCIÓ
6.6.1.1. MEGGYÕZÉS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ
Vannak kommunikacios helyzetek, amikor a vevót olyan kommunikacio eri, amelyet nem az ó Iogyasztasara
szantak. Igy peldaul, ha egy asszony meghallja, amint a hentes arrol beszel a segedjevel, milyen rossz minósegú
marhahust kaptak, reagal erre a kommunikaciora. Marhahus helyett szarnyast vasarol. De a közlemenyt nem
neki szantak. Ugyanigy elóIordulhat, hogy az ember az utcan setal, s meghallja, amint egy idegen azt mondja a
ERWIN P. BETTINGHAUS
169
tarsasagaban levóknek, hogy itt az ebed ideje. Az ember ekkor modositja a viselkedeset, es elindul egy vendegló
Iele. De ez a közlemeny sem neki szolt. Vagy a szomszedunkban valaki a trombitajan gyakorol, es erre
becsukjuk az ablakunkat. Viselkedesünk modosulasat ebben az esetben is olyan közlemeny vetele idezte eló,
amelyet Ieltehetóleg nem nekünk szantak.
Az elóbbi harom helyzetben jelen vannak az emberi kommunikaciot tartalmazo interakcios szituacio összes
elemei. De ezek nem a meggyózest celzo kommunikacio helyzetei. A kommunikacios helyzetról akkor
mondhatjuk, hogy termeszetet tekintve meggyózest celzo, ha tartalmazza az egven tudatos tòrekveset arra, hogv
valamilven kò:lemenv tovabbitasaval megvalto:tassa a masik egven vagv egvenekbol allo csoport viselkedeset.
Itt mi most olyan helyzetekkel Ioglalkozunk, amikor valamilyen Iorras kimondottan azert produkal valamilyen
közlemenyt, hogy valamilyen konkret viselkedest valtson ki a vevókból vagy a vevók csoportjabol.
Nem minden olyan helyzetben beszelhetünk meggyózesról, amikor a viselkedest beIolyasolja valamilyen
ingersorozat. Mindazonaltal igen sok kommunikacios helyzet tartalmazza a meggyózes mozzanatat. Ha a
gyermekeim arra kernek, hogy vigyem óket moziba, olyan közlemenyeket komponalnak, amelyeknek az a
rendeltetesük, hogy meggyózóen beIolyasoljak az en viselkedesemet. Ha egy jotekonysagi intezmeny arra ker,
hogy ügyet erósebben tamogassam, mint az elmult evekben, meggyózesre törekszik. Ha egy politikus jelenik
meg a televizio kepernyójen, es Ielszolitja a hallgatokat, hogy szavazzanak ra, valamilyen konkret cselekvesi
mod helyessegeról kivanja meggyózni óket. Ha a General Motors reklamot helyez el az ujsagban arrol, milyen
csodalatos az ez evi kocsimodell, a meggyózes eszközet veti latba termekeinek jobb elhelyezesehez. Ha a szülói
munkaközösseg ülesen a szonok az uj iskolai törveny kibocsatasarol beszel, Ieltehetóleg igyekszik megnyerni a
jelenlevók tamogatasat az akciohoz. Mindezek a meggyózest celzo kommunikacio esetei. A tulajdonkeppeni
problema az, hogy melyek az ilyen kommunikacio sikerenek vagy kudarcanak okai.
Ezen a ponton be kell vezetnünk a meggyózes es a parancs közötti különbsegtetelt. Akkor, amikor a múvezetó
igy szol a Iutoszalagnal dolgozo egyik munkashoz: 'Nem erdekel, mi a velemenye arrol, hogyan kellene
csinalni ezt a munkat. Csinalja ugy, ahogyan en mondom!¨ az a celja, hogy engedelmessegre szoritsa az
illetót. Ha viszont igy szol ugyanehhez a munkashoz: 'A mernökök ugy gondoljak, hogy jobb eredmenyt erünk
el, ha ezt a darabot igy es igy munkaljuk meg. Azt hiszem, igazuk van, es szeretnem, ha a nap hatralevó
reszeben igy csinalna. Utana majd kiderül, hogy maga is egyetert-e a mernökökkel¨ meggyózest celzo
kommunikacioval van dolgunk. Lenyeges, hogy a múvezetó mindket Iellepesenek lathato eredmenye esetleg
hajszalra ugyanaz: a munkas ugy oldja meg a Ieladatot, ahogyan a múvezetó kivanta. Csakhogy a meggyózest
celzo kommunikacio eseteben a lathato valtozasokat a kognitiv valtozasok sorozata kiseri, ezzel szemben a
kizarolag engedelmesseg elóidezeset szolgalo kommunikacio nem iranyul egyben a megIeleló kognitiv valtozas
eleresere is.
6.6.1.2. A MEGGYÕZÉS HATÁSÁNAK MEGÍTÉLÉSE
A meggyózest a kommunikacios helyzetek egyeb tipusaitol nemileg elteró modon kell szemlelni. Ami peldaul a
hentesüzletben levó asszony esetet illeti, megallapithatjuk, hogy a kommunikacio meghallasa utan modositja-e a
viselkedeset vagy sem. Nehez volna azonban a hentes közlemenye es a vasarlo viselkedese közötti barmiIele
szandekolt megIelelesról beszelni. Nincs ertelme azt mondani, hogy a hentes közlemenye sikeres volt, vagy
hogy kudarcot vallott. A meggyózest celzo kommunikacio viszont implikalja, hogy a helyzetet a kommunikator
szandeka es a vevó bekövetkezó viselkedese szempontjabol iteljük meg. IlyenIorman a meggyózest celzo
kommunikacio megitelhetó aszerint, hogy mennyiben sikerùlt elóideznie a kivant viselkedest, illetve mennyiben
vallott kudarcot a kivant eredmeny biztositasa teren.
Ha egy politikus a szavazatomat keri, es en az ellenIelere szavazok, vilagos, hogy nem sikerült meggyóznie
engem. Ha egy vezercikk Ielszolitja olvasoit, hogy modositsak allaspontjukat a nepi Kinanak az Egyesült
Nemzetek Szervezetebe valo Ielvetele kerdeseben, s az olvasok nem modositjak allaspontjukat, a vezercikknek
nem sikerült elernie celjat meggyózesi kiserletevel. Ha viszont gyermekeim arra kernek, hogy menjünk be a
cukraszdaba, amely elótt eppen elhaladtunk, s en mindjart vissza is Iordulok, az eredmeny mutatja, hogy sikerült
meggyózniük engem. Igy tehat a meggyózes hatasanak egyik dimenziojat ugy kapjuk meg, ha megallapitjuk,
A MEGGYÕZÉS HATÁSÁNAK
MEGÍTÉLÉSE
170
mennyiben van megIeleles a Iorras szandeka es a vevó ra következó viselkedese között. Ha a Iorras szandeka az
volt, hogy valamilyen viselkedest idezzen eló a vevónel, s ha a vevó meghallgatja a Iorras közlemenyet, majd a
Iorras szandekanak megIeleló modon viselkedik, azt mondjuk, hogy a meggyózesi kiserlet sikeres volt.
(.)
A meggyózes hatasa nem itelhetó meg kizarolag a Iorrastol a vevóhöz juto közlemeny közvetlen, rövid tavu
hatasa alapjan. Sót a Iorras bevallott szandeka sem tekinthetó a meggyózes megitelese szempontjabol egyedül
iranyadonak. Szamos helyzetben lehetetlenseg ugyan tisztazni a közlemeny közvetlen hatasat, de bizonyos idó
elteltevel a szituacio elemzese kimutathatja az eredeti közlemeny különbözó hatasait. Ezenkivül vannak olyan
helyzetek is, amikor a kommunikator tulajdonkeppen nem kivan rövid tavon közvetlenül hatni a hallgatosagra,
csupan az alapokat akarja lerakni kesóbbi közlemenyek szamara. Vajon kudarcrol kell-e beszelnünk ebben az
esetben akkor, ha közlemenye közvetlen hatast valt ki? Evekkel ezelótt egy vacsoran a szonok azokrol a
veszelyekról beszelt, amelyek az emberi eletet Ienyegetik abban az esetben, ha egy to szennyezódese bizonyos
ideig tovabb Iokozodik. Nyilvanvaloan nem allt szandekaban semmiIele közvetlen akcio kivaltasa, beszede
vegen megis megkerdezte valaki a hallgatosagbol, nem lehetne-e azonnal tenni valamit? E kerdes hatasara
azutan tarsadalmi bizottsag alakult a tavat szennyezó tenyezók elemzesere. Ez egybeesett ugyan a szonok
alapvetó szandekaival, a vacsoran elmondott beszedeben azonban közvetlenül megsem törekedett erre. A szonok
közvetlen, bevallott szandekai Iontosak ugyan, de csak az egyik kriteriumot jelentik, amikor valamilyen
meggyózest celzo közlemeny sikeresseget elemezzük.
A tökeletes siker vagy a tökeletes kudarc kriteriuma szerinti megiteles nem is jogosult. A kommunikator
reszleges sikert is elerhet. Gondoljunk arra, amikor egy ügynök egy csoporthoz beszel, s a jelenlevóket mind
meg akarja gyózni arrol, hogy helyesen teszik, ha megrendelnek egy bizonyos lexikont. Igen csekely az eselye
annak, hogy a csoport valamennyi tagjat sikerül meggyóznie. Hany elóIizetes eseteben mondhatjuk azt, hogy
közlemenye eredmenyes volt? 50°-ot meghalado arany eseten? 50°-nal kisebb arany eseten? Egyetlen
elóIizetes eseten? Sót ha szavai nyoman egyaltalan senki sem vasarol, vajon tökeletes kudarcrol kell-e
beszelnünk? Nagyon könnyen elkepzelhetó, hogy valaki a hallgatosagbol az ügynök szavai nyoman kesóbb
megvaltoztatja velemenyet a lexikonrol, s vegül is vasarol egy sorozatot. Semmikeppen sem intezhetjük el az
ügynököt azzal, hogy egyaltalan nem erti a dolgat.
A meggyózest a siker Iokozatainak terminusaiban kell megitelnünk. A skala egyik vege mindennemú hatas
hianyat jelenti, es olyan szituacio jellemzesere hasznaljuk, amikor nincs megallapithato megIeleles a vevó
viselkedese es a Iorras szandeka, valamint közlemenye között. A skala masik vege a tökeletes sikert
reprezentalja, amikor a Iorras szandeka es közlemenye pontosan megIeleló a vevó viselkedesenek.
A meggyózes sikerenek vagy kudarcanak megitelesehez szükseges kriteriumok egy resze a Ieladat nehezsegevel
Iügg össze. Az eszkimoknal nehezebb eladni egy jegszekrenyt, mint a Hawaii-szigeteken. Delen a demokrata
part jelöltjenek altalaban könnyebb dolga lesz a valasztasi hadjaratban, mint a republikanus part jelöltjenek. Ha
delen egy republikanus parti jelölt gyóz, Ieltehetóleg sikeresebbnek Iogjak elkönyvelni, mint a gyóztes
demokratat. Arrol, hogy a nepi Kinat Iel kell venni az Egyesült Nemzetek Szervezetebe, sokkal nehezebb
meggyózni a hallgatosagot, mint arrol, hogy a Iiatalkoru búnözes rossz dolog. Sokkal nehezebb a hallgatosagot
ravenni arra, hogy az adok emelesere szavazzon, mint arra, hogy az adok csökkentesere szavazzon.
A valtozo mind a negy peldaban a Iorras altal vallalt Ieladat nehezsege. A kommunikator Ieladatanak nehezsegi
Iokat ugy allapithatjuk meg, hogy összehasonlitjuk a vevónek bizonyos konkret kerdessel kapcsolatos eredeti
allaspontjat azzal az allasponttal, amelyre a kommunikator szeretne eljuttatni. Ha az elerni kivant valtozas
jelentós, a meggyózest celzo kiserletek nehezebbek lesznek, mint akkor, ha a Iorras csak csekely valtozast kivan
elerni a vevó allaspontjaban.
ÖsszeIoglalva: az elóbbiekben harom kriteriumot jelöltünk meg, amelyeket szem elótt kell tartanunk a
meggyózest celzo kommunikacio szituacioinak megiteleseben. A szituacio jellemezhetó a kommunikator
szandeka es a vevó viselkedese közötti megfeleles termes:etevel, a szandek es a bekövetkezó viselkedes közötti
megfeleles fokaval, vegül a kommunikator altal vallalt Ieladat nehe:segi fokaval.
A MEGGYÕZÉS HATÁSAINAK
TERMÉSZETE
171
6.6.1.3. A MEGGYÕZÉS HATÁSAINAK TERMÉSZETE
A legtöbb elóbbi pelda azon a hallgatolagos elóIeltevesen alapult, hogy a meggyózest celzo kommunikacio
hatasai megIigyelhetók a helyzet szemlelóje szamara. Ez a Ielteves azonban tulsagosan szúk korlatok köze
szoritja a szoban Iorgo jelenseget. Tegyük Iel, valaki meghallgat egy kepviselójelöltet. A beszed elótt a hallgato
kereken kijelenti, hogy nem szavaz a jelöltre, es annak egyetlen eszmejevel sem ert egyet. A beszed
meghallgatasa utan közli, hogy most sem hajlando a jelöltre szavazni, de ugy veli, a jelölt bizonyos eszmei
meggondolkoztatoak. Volt ugyan hatas, de az nem volt annyira pozitiv, amennyire a jelölt szerette volna.
Mindazonaltal az a valtozas, amely a hallgatonak a beszed meghallgatasa utan tett kijelenteset elóidezte, hatas
volt, megpedig a szonok eredeti szandekaval megegyezó iranyu hatas. Ez a valtozas esetleg nem okoz közvetlen
valtozast a hallgato valasztoi viselkedeseben, de nagyon könnyen lehetseges az is, hogy ez az elsó hatas a
kesóbbi hadjaratok alkalmaval a valasztoi viselkedest is modositja. Ezert a meggyózest celzo kommunikacio
helyzetei nem itelhetók meg kizarolag a közvetlenül megIigyelhetó viselkedes teren bekövetkezett valtozasok
terminusaiban.
Hovland es Janis szerint a meggyózes hatasa IelIoghato ugy is, mint amely minden esetben attitúdvaltozasbol
ered, s ez azutan megvaltoztatja a velemenvt, az es:lelest, az affektust es a cselekvest (HovlandJanis 1959,
128.). Az attitúdvaltozast olyba tekintik, mint a barmilyen megIigyelhetó valtozas mögött meghuzodo
konceptualizaciot. Mielótt azonban reszletesebben megvizsgalnank az attitúd es az attitúdvaltozas Iogalmat, nem
art szemügyre vennünk a meggyózes hatasanak negy megIigyelhetó Iajtajat.
A pszichologusok es a kommunikaciokutatok valamennyi lehetseges hatas közül a velemeny megvaltozasat
vizsgaltak a leggyakrabban. A velemeny verbalizalt ertekitelet valamilyen targyrol, szemelyról vagy
esemenyról. Velemenyek peldaul az ilyen kijelentesek: 'szeretem Gary Coopert¨; 'a demokrata jelölt a jobb¨;
'szerintem a kutyak csodalatos teremtmenyek¨. A velemeny megvaltozasa nem mas, mint az egyen verbalizalt
attitúdjeinek es ertekeinek megvaltozasa. Ha a meggyózest celzo közlemeny eredmenyekeppen megvaltozott a
vevó attitúdje, s olyan velemenynek ad hangot, amelyet a közlemeny vetele elótt nem hangoztatott volna, akkor
a közlemeny az oka a vevó velemenyeben bekövetkezett valtozasnak. (.) Az egyen altal hangoztatott
velemenyek valtozasait sok esetben igen nehez közvetlenül hozzakapcsolni meggyózest celzo közlemenyekhez.
Feltetlenül meg kell különböztetnünk az olyan velemenyvaltozast, amely valamilyen meggyózest celzo
közlemeny meghallgatasa következteben következett be, es az olyan latszolagos velemenyvaltozast, amely
annak az eredmenye, hogy az egyen engedett masIajta nyomasoknak. Tegyük Iel, hogy ket ember hallgatta
ugyanazt az elóadast. A vegen az egyik igy szol a masikhoz: 'Hat nem csodalatos volt? En Ieltetlenül ugy
teszek, ahogyan tanacsolta. Maganak mi a velemenye?¨ Lehet, hogy a masik hallgato most hasonloan
nyilatkozik, mint az elsó. Lehetseges azonban az is, hogy ez a velemenye nem a tenylegesen bekövetkezett
attitúdvaltozasnak köszönhetó, hanem csak az altala eszlelt szocialis nyomasnak. Ebben az esetben az altala
hangoztatott velemeny annak lesz a következmenye, hogy nem akarja 'megbantani erzelmeiben¨ a masikat,
hogy nincs kedve vitatkozni, vagy eppenseggel annak, hogy a masik hallgatonak az ó szemeben igen nagy a
tekintelye, de velemenyet semmikeppen sem maga az elóadas alakitotta ki. Ez a Iajta latszolagos
velemenyvaltozas engedelmeskedesi Iolyamatoknak, nem pedig meggyózesnek a következmenye (Kelman
1961).
A meggyózes masik Iajta hatasa az es:leles megvaltozasa. Az ilyen valtozast nagyon egyszerú peldaval
szemleltethetjük. Tegyük Iel, hogy olyan kepet nezünk, amelyen 'rejtett targyak¨ vannak. Az ember csak nezi,
nezi a kepet, de nyomat sem leli az illetó targyaknak. Ekkor egyik baratja igy szol: 'Nezz a Ielsó sarokba,
közvetlenül a Iatörzs mellett.¨ Ebben a pillanatban IelIedezzük a rejtett teniszütót. S nagyon valoszinú, hogy
amikor legközelebb a kepre nezünk, a teniszütó szinte 'kiabalni Iog¨. Eszlelesünk megvaltozott annak a
közlemenynek a jovoltabol, amelyik megmondta, hova kell neznünk.
Az eszlelet megvaltozasa termeszetesen nem szoritkozik az ilyen egyszerú dolgokra, mint a kepen elrejtett
teniszütó. Tegyük Iel, hogy valaki kocsin keresztülhajt New York nyomornegyeden, es az embereket mocskos,
toprongyos, reszeg csavargoknak latja. Kesóbb meghallgatja egy szocialis dolgozo elóadasat, aki sok mindent
tud a szegenyekról, es utana ugyanezeket az embereket esetleg mar tisztanak, rendesnek, hasznalt, de apolt
ruhaba öltözött Iiguraknak latja. Nagyszerú peldajat Iigyelhettük meg az eszleles megvaltozasanak a masodik
A MEGGYÕZÉS HATÁSAINAK
TERMÉSZETE
172
vilaghaboru utan. A haboruban Japan es Nemetorszag az Egyesült Allamok ellensege volt. A karikaturistak a
japanokat kis termetúeknek, sötet arcuaknak, kiallo Ioguaknak, Ierdeszemúeknek es szemüvegeseknek
abrazoltak. A haboru utan a japanok Amerika baratai lettek, s a karikaturakban hirtelen radikalis valtozasok
következtek be. Eltúntek a kiallo Iogak, a szemüvegek es az 'ellenseg¨ egyeb tartozekai. Ma a televizio olykor
masodik vilaghaboru alatti karikaturakat közvetit, s az emberek Ielhaborodott leveleket irnak, amiert
'rosszindulatuan¨ abrazoljak egy masik Iaj tagjait. Ma viszont a nepi Kina kepviselóiról keszült karikaturak
hasonlitanak Ieltúnóen azokra, amelyek a japanokrol keszültek a haboru alatt. Az eszleles megvaltozott.
Az affektus valtozasat mar nehezebb leirni. Ezek az erzelmi allapotunkban lejatszodo valtozasok. A legtöbben
nem tudjak pontosan megmondani, mit ereznek, ha azonban valamilyen elmeny erzelmi valtozast idez eló naluk,
akkor tudjak, hogy a valtozas bekövetkezett. Megvaltozik a hangulatunk, nevetünk, sirunk, megborzong a
hatgerincünk stb. A pszichologus a laboratoriumban olykor ki tudja mutatni a közlemenyek hatasara
bekövetkezó valtozasokat oly modon, hogy múszeresen allapitja meg a szivveres, a vernyomas, a galvanikus
bórreakcio es az izzadas valtozasait. Ilyen múszerek azonban csak laboratoriumban vannak, s ha ilyenek
nincsenek, akkor a kutatok csak a vizsgalati szemelyek verbalis közleseire tamaszkodhatnak a tekintetben, hogy
milyen jellegú volt az erzelmi valtozas, s hogy a konkret meggyózest celzo közlemeny mekkora valtozast idezett
eló.
Az aIIektusvaltozasok kimutatasanak nehezsegevel kapcsolatban Ielvetódik az a kerdes, hogy egyaltalan
mennyiben jatszodnak le ilyen termeszetú valtozasok a meggyózest celzo kommunikacio szituaciojaban. Ilyen
valtozasokrol beszelhetünk olyan elóadas eseteben, amely a hallgatok velemenyet az erintett temaval
kapcsolatban nem valtoztatta ugyan meg, de a hallgato igy kialt Iel: 'Hat nem csodalatos a hangja?¨; vagy:
'Nem ertettem pontosan, hogy mit mondott, de egesz nap elhallgatnam¨; vagy: 'Szavai at- meg atjarnak
engem.¨ A zene az olyan helyzet masik peldaja, amikor a közlemeny hatasa az erzelmi valtozas elóidezese
iranyaba tart. Ha egy pillantast vetünk azokra a kutatasokra, amelyek a meggyózes sikeressegeben közrejatszo
valtozokkal Ioglalkoznak, azt latjuk, hogy nagyon kevesen vizsgaljak az aIIektusvaltozasokat. A mar emlitett
problemak rendkivüli mertekben megnehezitik a meggyózes hatasanak ezzel a tipusaval kapcsolatos
kutatomunkat. A nehezsegekból azonban semmikeppen sem szabad olyan következtetest levonnunk, hogy ilyen
hatasok nem leteznek, vagy hogy ne volnanak lenyegesek.
Vegezetül a cselekvesnek a meggyózes hatasara bekövetkezó valtozasarol kell beszelnünk. Bizonyos ertelemben
a viselkedes barmilyen valtozasa a cselekves valtozasa, hiszen az egyen tesz valamit, ami megIigyelhetó. De
nem art megkülönböztetni a verbalis viselkedest, az erzelmi viselkedest, s a nyilt, megIigyelhetó viselkedes
egyeb Iajtait. Valakit ravenni arra, hogy bizonyos jelöltre szavazzon, sokkal nehezebb dolog, mint arra venni ra,
hogy szavakban allast Ioglaljon a jelölt mellett. Valakit ravenni arra, hogy hagyja abba az ivast, egeszen mas
dolog, mint arra venni ra, hogy jelentse ki, hogy abbahagyja az ivast. Vagyis a cselekves megvaltozasa az egyen
nyilt Iizikai viselkedesenek olyan megvaltozasa, amely bizonyos konkret meggyózó közlemeny meghallgatasa
Iolytan következik be.
A kommunikator altal elerni kivant akciovaltozasok igen sokIelek lehetnek. A kommunikator altal elerni kivant
cselekves lehet az, hogy moziba viszünk egy gyereket, hogy valamilyen ajandekot veszünk, hogy penzt adunk
egy egyhaznak, vagy bizonyos jelöltre szavazunk, vagy hogy egy kocsit biztonsagosan vezetünk. Mindegyik
esetben a következó mozzanatok közötti megIelelest kell tekintetbe vennünk a helyzet megitelesehez: mit tesz a
vevó, mit kellene tennie a Iorras kivansaga szerint, milyen közlemenyt tovabbit a Iorras, vegül milyen
viselkedesvaltozas következik be a vevónel a közlemeny vetele utan.
Nem könnyú negy különallo es kizarolagos kategoriava szetvalasztani a velemeny, az eszleles, az aIIektus es a
cselekves megvaltozasat. A meggyózó kommunikacio helyzeteiben majdnem minden esetben kombinalodnak a
hatasok. Elkepzelhetó, hogy valaki egy kötveny kibocsatasara szavaz, egyszersmind elmagyarazza baratjanak,
hogy milyen valtozas kesztette erre a szavazatra. Vagyis cselekvese es velemenye is megvaltozott. Elkepzelhetó,
hogy valakit erzelmileg Ielkavar egy elóadas, egyszersmind megbeszeli a többiekkel az elóadas temajat.
Elolvasunk egy könyvet, s az embereknek egy egesz osztalyara vonatkozo eszlelesünk megvaltozik,
egyszersmind pedig megvasaroljuk ugyanennek a szerzónek mas könyveit is.
A MEGGYÕZÉS HATÁSAINAK
TERMÉSZETE
173
Mindezekben a helyzetekben nehez megkülönböztetni a megIigyelhetó valtozasok különbözó tipusait.
Tekintet nelkül arra, hogy a kommunikator milyen tipusu valtozast kivan elerni, vagy hogy a kutato milyen
valtozast Iigyel meg, ugy veljük, semmilyen valtozas sem következik be anelkül, hogy megIelelóen meg ne
valtozzek a vevó attitúdfe. A meggyózesi Iolyamattal kapcsolatos különIele mai elkepzelesek azon alapulnak,
hogy hogyan ertelmezik az attitúdvaltozas Iogalmat, es hogy az attitúdvaltozas hogyan nyilvanul meg a
megIigyelhetó reagalasokban.
Neha esetleg ugy erezhetjük, jo volna mellózni az attitúd Iogalmat, es csupan a vevónek a meggyózest celzo
közlemenyre bekövetkezó nyilt, megIigyelhetó viselkedeseról kellene beszelni. A viselkedes kutatoi azonban
Ielismertek, hogy az csak hasznos lehet, ha van valamilyen Iogalmi hid aközött, amit az egyen tes: es az egyen
orientacios környezeteben levó targvak között. Az attitúdöt meg soha senki sem latta, hallotta, izlelte vagy
szagolta. Az attitúdök termeszetere az egyen megIigyelhetó viselkedeseból következtethetünk. Valaki meglöki a
mellette ülót a barpult elótt, s a pincer ebból arra következtet, hogy negativ erzelmeket taplalnak egymas irant.
Ket ember egymashoz lep, kezet raznak, hatba vagjak egymast, s ebból a mellettük allo harmadik arra
következtet, hogy pozitiv attitúdök vannak bennük egymas irant. Egyik esetben sem az attitúd az, ami lathato.
Bizonyos konkret attitúd jelenlete a megIigyelt viselkedesben nyilvanul meg.
Az attitúd tehat nem mas, mint az egyenben meglevó pszichologiai Iolyamatok strukturaja vagy szervezete, s az
egyen megIigyelhetó viselkedeseból következtethetünk ra. Az attitúdöket olyan ertelemben irjuk le, hogy
mennyire kedvezóek az egyennek valamilyen targyra, szemelyre vagy esemenyre vonatkozo ertekiteletei. A
dimenzio az esemenyre valo tökeletesen kedvezó orientaciotol a semleges allasponton at a teljesen kedvezótlen
orientacioig terjed. A viselkedes kutatoi szerint a valamely targgyal kapcsolatos attitúd kedvezó voltanak Ioka
pozitivan korrelal a szervezetnek az illetó targgyal kapcsolatos viselkedesevel. Ha valakinek bizonyos
szemellyel kapcsolatos attitúdje igen pozitiv, akkor szivesen latja az illetót, hosszasan beszelget vele, jot mond
rola masoknak, s külsóleg vonzonak latja. Ha valakinek negativ az attitúdje valakivel kapcsolatban, akkor kerüli
az illetót, kedvezótlen dolgokat mond rola masoknak, es nem latja vonzonak.
A valamilyen targgyal, szemellyel vagy esemennyel kapcsolatos attitúd es viselkedes között pozitiv ugyan a
korrelacio, de nem tökeletesen. Ebben az esetben ugyanis nem volna szükseg az attitúd külön Iogalmara. A
kedvezó attitúd ugyanis önmagaban meg nem elegseges biztositek arra, hogy bizonyos konkret viselkedesi mod
megvalosuljon. Igy peldaul valakinek bizonyos kisebbsegi csoportok tagjaival kapcsolatos attitúdjei rendkivül
kedvezótlenek lehetnek. Nem valoszinú azonban, hogy Iizikailag megtamadja a kisebbsegi csoport valamelyik
tagjat, ha szembetalalkozik vele az utcan. Visszatartjak a Iennallo törvenyekkel kapcsolatos attitúdjei, a
megtorlastol valo Ielelem, a bizonytalansag, hogy mit szolnak masok es szamos mas pszichologiai Iolyamat,
mely mind kiseri az attitúdöket.
De ha az attitúdök nem lathatok, ha csak a megIigyelhetó viselkedesból következtethetók ki, akkor miert
beszelünk roluk egyaltalan? Miert nem eleg megallapitanunk a meggyózesre iranyulo kiserleteket, majd
megIigyelnünk azt, hogy a vevók a Iorras kivansaga szerint viselkednek-e vagy sem? A Ió ok, ami miatt az
attitúd Iogalmat ajanlatos megtartani, a meggyózessel Ioglalkozo viselkedeskutatok munkajanak sajatos
termeszetevel Iügg össze. Tegyük Iel, összegyújtök nehany embert, es Ielolvasok nekik egy cikket, amely az
oktatasügyi adok növelese mellett ervel. Ezutan hazaküldöm óket. Hogyan tudhatom meg, hogy viselkedesük
barmilyen ertelemben megvaltozott-e? Elkiserhetem mindegyiket a szavazohelyisegbe, es ott megkerdezhetem,
hogy az adoemelesre szavaztak-e? Vegigkiserhetem mindegyiküket a varoson, s Iigyelhetem, hogy az
adoemeles mellett nyilatkoznak-e. Mindket eljaras azt jelentene, hogy 'termeszetes¨ környezetben probalom
megIigyelni az egyeneknek a meggyózesi kiserletre bekövetkezó reakciojukat. Az ilyen eljaras nehezsegei es
valoszinú költsegei teljesen nyilvanvaloak. Ezzel szemben megtehetem azt, hogy miutan elolvastak a cikket,
kitöltetek velük egy kerdóivet, amelyben rögzitik az adoemelessel kapcsolatos velemenyüket. Ez egyaltalan nem
termeszetes helyzet, mert elóIordulhat, hogy azok, akik a kerdóiven nyilatkoznak, normalis körülmenyek között
senkivel sem közölnek velemenyüket. Ennek ellenere nagy segitseget jelent a kommunikatornak az, ha
megallapithatja, hogy olyan emberek, akik a cikk elolvasasa elótt kedvezótlenül velekedtek az adoemelesról, a
cikk elolvasasa utan kedvezóen nyilatkoznak rola.
A MEGGYÕZÉS HATÁSAINAK
TERMÉSZETE
174
Teny az is, hogy az emberek nyilvanosan nem mindig pontosan ugy nyilatkoznak, mint olyan kerdóiven, amely
nem kerül masok kezebe. Ennek ellenere az attitúdvaltozas nyilvanossagra nem kerüló mutatoi is segitenek a
kommunikatornak jövóbeli közlemenyei es kampanyai megtervezeseben. Ezert hasznosnak latszik megtartani az
attitúd Iogalmat mint Iogalmi hidat az egyen pszichologiai allapotai es nyilt viselkedese között. A velemenyek
összegyújtese es elemzese kivalo becslest biztosit az attitúdre vonatkozolag.
Azok a meggyózesi Iolyamatok, amelyeket a kutatok meg szeretnenek erteni, igen sokszor olyan tarsas
szituaciokban jatszodnak le, amikor lehetetlenseg közvetlen es nyilvanossagra nem kerüló adatokat szerezni a
tovabbitott közlemeny hatasat illetóen. Ilyen esetben csak ugy becsülhetjük Iel a hatekonysagot, ha Iigyeljük a
vevó kesóbbi viselkedeset, azt, hogy bekövetkeznek-e valtozasok velemenyeben, eszleleseben, erzelmeiben
vagy cselekveseben. Am mindenkeppen az a Ieltevesünk, hogy az attitúd valtozasa megelózi a többi valtozast.
Az attitúdvaltozasok megallapitasahoz különbözó tipusu kerdóivek allnak rendelkezesre, amelyekkel a kutatok
merni probaljak az attitúdöket.
6.6.1.4. A MEGGYÕZÉS ALAPVETÕ TÉNYEZÕI
A meggyózesnek eddig mar különbözó elmeleteit dolgoztak ki, s az irodalom rögzitette a meggyózes
szempontjabol legIontosabb valtozokat. A meggyózes hatasa szempontjabol legIontosabb tenyezók kiIogastalan
összevalogatasa eleg nehez. (.)
A meggyózest beIolyasolo legIontosabb tenyezók egy resze a közvelemeny olyan elemeiból all, amelyek a
kommunikacio vevofet erintik. Mi a Iontos a szamara? Mit Iog Iel a meggyózest celzo kommunikacio
helyzeteben? Milyen tenyezókre Iigyel oda? Mire latszik reagalni? A meggyózest determinalo tenyezók
masodik sorozatat azok a jellemzók alkotjak, amelyek a vevó sajat viselkedeset szabalyozzak. Ezek bizonyos
hajlamosito tenyezók, amelyek a vevó eszleleset es cselekveset szabalyozzak a helyzetben.
A meggyózest celzo kommunikacionak a vevó szempontjabol negy központi tenyezóje van: a Iorras, a
közlemeny valtozasai, a kommunikaciohoz hasznalt csatorna különbsegei s a szituacioban bizonyos valtozasok.
A Iorras Ielól nezve Iontos tenyezó lehet a Iorras szavahihetósege, tarsadalmi hatalma, tarsadalmi szerepe, a
vevóhöz valo viszonya, s a különIele demograIiai jellemzók, mint peldaul az eletkor, a nem es a Ioglalkozas.
Ami a közlemenyt illeti, a vevó beIolyasolhatosaga a legnagyobb valoszinúseggel a közlemeny temajatol vagy
tartalmatol Iügg. Feltetlenül szem elótt kell azonban tartanunk azt, hogy milyen hatasuak a különbözó tipusu
megszolitasok, a közlemeny megtervezese, az alkalmazott ervek termeszete, a közlemenyben hasznalt nyelv
jellemzói es a különIele stilisztikai kategoriak.
A csatorna Iogalma nemileg homalyos. Berlo reszletes attekintest ad arrol, hogy a kommunikacios csatorna
Iogalma milyen különbözó modokon ertelmezhetó (Berlo 1960, 6370.). A meggyózesi Iolyamat vizsgalatakor
a legIontosabb problema az, hogy mennyiben különbözik a helyzet, ha a közlemenyt szemelyes szituacioban
adjak at, vagy pedig valamilyen közbülsó instancia bekapcsolasaval, mint amilyen a televizio, a radio vagy
pedig az ujsag. Fontos problema az is, van-e hatasa a kommunikacio szempontjabol annak, ha a közlemeny
egyszerre több csatornan aramlik.
Vegül a vevó Ieltehetóleg különbsegeket eszlel a kommunikacio kereteül szolgalo Iizikai szituacioban. A
kommunikacios kiserleteket környezó szituacioknak nyilvanvaloan vegtelen szamu valtozata lehet. Eddig csak
keves ilyen valtozatot vizsgaltak meg. A tudomanyos szempontbol Ieldolgozott szituacios tenyezók köze
tartozik az, hogy a hallgato egyedül van-e akkor, amikor meg akarjak gyózni, vagy masok is jelen vannak, hogy
a meggyózesi kiserlet a vevó szamara ismerós vagy ismeretlen környezetben Iolyik-e, s hogy a kommunikacio
közben kellemes vagy kellemetlen ingerek múködnek-e.
Minden emberi leny egyszeri, megismetelhetetlen egyen. De mindenkinek vannak bizonyos jellemzói, amelyek
hasonlok masok jellemzóihez. Ha altalanossagban tisztaztuk a vevók helyzetet, tulajdonsagait stb.,
megjosolhatjuk azt, hogy bizonyos jellemzók Iigyelembevetelevel nagy valoszinúseggel hogyan Iognak
viselkedni. Nem utolsosorban a demograIiai jellemzók azok, amelyeknek tekintetbevetele segit megmondani
A MEGGYÕZÉS ALAPVETÕ
TÉNYEZÕI
175
azt, hogy a különbözó vevók mennyire meggyózhetók; ilyenek: a nem, az eletkor, a Iaj, az iskolazottsag es a
Ioglalkozas. Egyeb valtozok, amelyek szinten Iontosak a meggyózes hatasanak meghatarozasa szempontjabol: a
vevó attitúdje, a temaval kapcsolatos ismeretei, erzelmi tulajdonsagai, a vevó reszeról bizonyos temak
Iontossaga es az, hogy a vevó hogyan eszleli a tarsas szituaciot.
Amikor a meggyózes legIontosabb valtozoinak hatasat vizsgaljuk, ket alapvetó paradigma all a
rendelkezesünkre. Az egyik paradigma azt mutatja, hogyan hat a meggyózes a vevóre, ha szisztematikusan
valtoztatjuk a Iorrast, a közlemenyt, a csatornat vagy szituaciot. A masik paradigma reven azt vizsgalhatjuk
meg, hogy a különbözó jellemzókkel rendelkezó vevók mennyiben reagalnak elteró modon az azonos Iorrasra,
közlemenyre, csatornara es szituaciora. A meggyózesi Iolyamat megIeleló megertesehez mindket megközelitesi
modra szükseg van.
6.6.1.5. A KÖZLEMÉNY MEGSZERVEZÉSE
Barmely meggyózest celzo közlemeny alapegysegei azok a gondolatok, amelyeket a kommunikator hoz a
szituacioba. Ahhoz, hogy kommunikaciorol beszelhessünk, a kommunikatornak nyelvi Iormaba kell önteni
gondolatait, majd ezt a nyelvi anyagot oly modon kell tovabbitania, hogy a hallgato vagy az olvaso vehesse. A
gondolatok ugyanabban a nyelvi kodban mas szavakkal is kiIejezhetók, es a különbözó modositok lenyegeben
elteró benyomast kelthetnek a vevóben a közlemenyról. A közlemenyek azonban nemcsak szavakbol allnak,
hanem abbol is, hogy a szavak hogyan helyezkednek el a nagyobb nyelvi egysegekben, a mondatokban, a
bekezdesekben, az alIejezetekben, a Iejezetekben es vegül az egesz közlemenyben.
Sok tankönyv Ioglalkozik a közlemeny megszervezesenek problemajaval. Ezt a temat gyakran az elrendezes
cimszava alatt targyaljak. Hasznaltak azonban a szervezes, a kezeles, a csoportositas, a rendezes, a strukturalas
kiIejezeseket is. Az elóbbi kiIejezesek nem pontosan ugyanazt jelentik. Mi a 'szervezes¨ kiIejezest a
mondatoknak a bekezdeseken belüli elrendezese ertemeben hasznaljuk.
Aligha akad valaki, aki ne ertene egyet azzal a kijelentessel, hogy egy elóadast vagy egy cikket valami modon
meg kell szervezni. A szervezettseg mindennemú hianya azt jelentene, hogy a szavak tökeletes
veletlenszerúseggel követik egymast.
A következó b) pontban jol lathato, mi törtenik, ha az a) bekezdesben levó közlemenyt megIosztjuk
mindennemú szervezettsegetól.
a) Helyes azt allitani, hogy minden jelentes az emberekben rejlik, hogy minden jelentes tanult, mindegyik
szemelyes. Ha azonban nem tudnank kivonni a jelentesnek valamilyen egyöntetúseget, a jelentesnek valamilyen
mindenki szamara adott dimenziojat, es ha nem tudnank ezt kodolni valamilyen rendszerben, nem tudnank
kommunikalni (Berlo 1960, 190.).
b) Minden ha nem emberekben helyes jelentes hogy mindegyik rejlik tanult azonban jelentesnek mindenki
valamilyen es tudnank dimenziojat szamara kivonni rendszerben adott ha valamilyen kommunikalni nem allitani
szemelyes azt kodolni ezt tudnank azt az hogy minden az egyöntetúseget a jelentesnek jelentes.
Ha valamilyen szervezettseg jobb, mint a semmilyen szervezettseg, a következó kerdes ugy szol, hogy vannak-e
olyan elrendezesi semak, amelyek jobbak masoknal. Bizonyos szervezettsegi semakat illetóen rendelkezesünkre
all ugyan nehany kutatasi eredmeny, de ezek szorvanyosak es hianyosak. Nem tulsagosan tudomanyos eljaras,
ha a szervezettsegi semakat kizarolag a mar megvizsgalt semak alapjan targyaljuk, de itt most megiscsak azokat
a semakat vehetjük szemügyre, amelyekre vonatkozoan mar van kutatasi eredmeny.
Vajon megadhatok-e barmiIele kriteriumok arra nezve, hogy milyenIajta szervezettsegi semak hasznalhatok a
meggyózest celzo kommunikacio szituacioiban? Az egyik gyakran emlegetett elv az ismertseg. A vevók
elvarjak a Iorrasoktol, hogy bizonyos, viszonylag ismert szervezettsegi semakat hasznaljanak. Ha a Ielolvaso
vagy iro sulyosan megserti ezt az elvarast, elóre meg lehet mondani azt, hogy nem sikerül meggyóznie
hallgatoit. Van nehany szervezesi sema, amelyet szamos kommunikacios helyzetben sikerrel alkalmaztak. Ezek
A KÖZLEMÉNY
MEGSZERVEZÉSE
176
a következók:
1. A ter semafa. Ebból a szempontbol a szonok a Iöldrajz vagy a ter terminusaiban szervezi meg anyagat. Igy
peldaul ha arrol beszel, hogy ujabb területeket kell bekapcsolni a Nemzeti Parkok Rendszerebe, a problema
Ielvazolasakor az Egyesült Allamok negy Ió területe szerint oszthatja be temajat:
I. az orszag keleti,
II. közep-nyugati,
III. deli es
IV. tavoli nyugati resze.
2. A: idorend. E közismert sema azt jelenti, hogy a kommunikator ugy rendezi az esemenyek sorat, hogy az
elvezessen a problemahoz es az altala javasolt megoldashoz. Ha egy vezercikk azt javasolja, hogy ujabb
összegekkel Iejlesszek a varos negerlakta területen a szorakoztato intezmenyek halozatat, eljarhat ugy, hogy
vazolja a jelenlegi helyzethez vezetó esemenyek idóbeli sorrendjet, s igy mutatja ki az ujabb intezmenyek
szüksegesseget. Vagy ha valaki a tömegközlekedes problemairol ir cikket, a következó sorrendben szervezheti
meg anyagat:
I. a vasut Iejlódese,
II. a gepkocsi Iejlódese,
III. a repülógep Iejlódese,
IV. a vasut hanyatlasa.
Az idórend tulajdonkeppen azt sugallja, hogy ha egy problemanak törtenete van, akkor e törtenet
Iigyelembevetele hasznalhato szervezesi semat nyujt.
3. A deduktiv rend a gyakran alkalmazott un. logikai semak ket tipusa közül az egyik. Ebben a szervezesi
semaban a kommunikator valamilyen altalanos kijelentessorozatbol jut el a konkretabb anyaghoz. A
gyakorlatban peldaul a vezercikk iroja kiindulaskent rögzit nehany olyan gondolatot, amelyekkel Ieltetelezese
szerint mindenki egyetert. Ezutan következik sajat közlemenye, amelynek kereteben ugy szolitja Iel az
embereket valamilyen cselekvesre, hogy az logikusan következni latszik a kiindulo megallapitasokbol.
4. A: induktiv rend. Ez az elrendezes azt probalja elerni, hogy az olvaso vagy hallgato 'együtt gondolkodjek¨ a
kommunikatorral. A kommunikator Ielsorol nehany konkret peldat, es csak közlemenyenek legvegen vonja le a
következtetest. Ez a következtetes 'explicit¨ levonasanak esete. Vannak azonban a közlemeny induktiv
megszervezesenek olyan Iormai is, amikor a következtetest egyaltalan nem vonjak le nyiltan. Ha a
kommunikator a vevóre bizza a konkluziot, a következtetes 'implicit¨ levonasarol beszelünk. A következó
mondatsorozat az induktiv rendet szemlelteti explicit következtetessel.
I. PittIieldben van nyilvanos uszoda, es a Iiatalkoru búnözes aranya alacsony.
II. Omioban nemregiben uszodat letesitettek, s a Iiatalkoru búnözes hirtelen lecsökkent.
III. SunIieldben baleset következteben ket ember meghalt, azota uj uszodat epitettek, s most mar alig van
problemajuk.
IV. Ezert ugy velem, hogy varosunkban, ahol sokat küszködünk a Iiatalkoru búnözes problemajaval, uszodat
kell epiteni.
A KÖZLEMÉNY
MEGSZERVEZÉSE
177
Ezt a vonalvezetest olykor 'indirekt¨ szervezesi modszernek is nevezik, különösen ha a következtetest nem
vonjak le explicit modon, hanem a vevóre bizzak.
5. A ps:ichologiai s:erve:es. Alan Monroe a harmincas evek elejen ugy velte, hogy a közlemeny szervezeset
arra kell alapozni, amit ó 'motivalt szekvencianak¨ nevezett el. E vonalvezetes egymast követó lepesei
ugyanazon az ösvenyen vezetik el a hallgatot, amelyet pszichologiailag Ieltehetóen maga is vegigjarna (Monroe
1935). Ilyen pszichologiai vonalvezetes szamara a következó öt lepest javasolta:
I. a Iigyelem Ielkeltese,
II. a szükseglet jelzese,
III. a kielegites jelzese,
IV. a kezzelIoghatova tetel,
V. a cselekves konkretizalasa.
Mas, olyanIajta szervezesi semakat is kidolgoztak, amelyek a vevó sajat belsó mozgasara vonatkozo
Ieltetelezeseken alapulnak. Sajnos azonban ezeket a semakat ugyszolvan alig probaltak ki abbol a szempontbol,
hogy a vevók csakugyan azonosnak erzik-e óket azzal a moddal, ahogyan maguktol is elemeznek a problemat.
6. A problemamegoldas rendfe. Ez is nepszerú es közismert szervezesi tipus. A kommunikator elóbb
reszletesen taglalja, hogyan latja a problemat, majd lepesról lepesre haladva kiIejti, hogy szerinte hogyan
lehetne megoldani.
I. Varosunkban eleg sok a rendzavaras.
II. Helyileg a rendzavarasokat olyan körzetekben tapasztaljuk, ahol altalaban alacsony jövedelmú emberek
laknak, es igy keves a lehetóseg a normalis szorakozasra.
III. Ha a tizeneveseknek es a Iiatal Ielnótteknek nincs modjuk tisztesseges szorakozasra, könnyen csinalnak
IelIordulast.
IV. Ugy velem, uj parkot es uj uszodat kell letesitenünk, pontosan a kis jövedelmú körzetekben, s mindket
intezmenyt ingyenesse kell tenni a varos valamennyi lakoja szamara.
7. A: oksagi rend. A meggyózesre törekvó szonok vagy iro sok esetben nemcsak a problema letezeset kivanja
jelezni, hanem a problema okara is ra akar mutatni. Ilyen helyzetekben a kommunikator olyan semakat
alkalmazhat, amelynek jegyeben elóször is Ielmutatja a következmenyeket, majd utana megy vissza azok okaira.
Mas helyzetekben a kommunikator bizonyos jelenleg adott Ieltetelekból indul ki, es kiIejti, hova vezethet, ha
ezek a Ieltetelek valtozatlanul Iennmaradnak.
Az anyag megszervezesenek nehany standard modjat közöltük, amely barmilyen meggyózesre törekvó
közlemenyre ervenyes. Arra vonatkozolag azonban nincs inIormacionk, hogy egyik elrendezes mennyiben
hatekonyabb a masiknal. Ilyen adatok hianyaban Iel kell teteleznünk azt, hogy e semak közül barmelyik elegge
ismert a hallgatosag szamara, s igy elvarasaiban nem csalatkozik.
Hangsulyozzuk, hogy amikor most a szervezesi semakat targyaltuk, elsósorban csak azoknak a gondolatoknak a
megszervezesi modszereivel Ioglalkoztunk, amelyek a tovabbitani kivant közlemeny gerincet alkotjak. Az
alapgondolatok alkotjak altalaban a közlemeny 'törzset¨ vagy Ió Iejezetet, de vannak mas reszei is: a bevezetes,
esetleg tezisszerú mondat, majd a következtetes, es vegül az összeIoglalas. Szamos munka targyalja atIogoan a
közlemeny szervezesi semait, s az olvasonak ezeket ajanljuk Iigyelmebe (BryantWallace 1935; Mills 1966;
EhingerBrockriede 1963).
A KÖZLEMÉNY
MEGSZERVEZÉSE
178
Nincs ugyan tudomanyos ertekú adatunk arra nezve, hogy az elóbb targyalt semak közül barmelyik hatekonyabb
volna masoknal, megsem vonhatunk le olyan következtetest, hogy a közlemeny szervezeset illetóen nincsenek
kutatasi eredmenyek. Vannak, csak a rendelkezesre allo kutatasok közvetlenül meg nem probaltak ki ezeknek a
semaknak a múködesi modjat. Ezzel szemben megvizsgaltak szamos mas olyan kerdest, amely az elrendezes
különbözó Iajtaival Iügg össze. Ilyen kerdesek a következók: hol helyezkedjenek el a meggyózesre törekvó
közlemenyen belül a leghosszabb vagy a legjobb ervelesek? Reagalnak-e az emberek a közlemeny logikajara?
Vajon mi a jobb, ha a meggyózesre törekvó közlemeny a problemanak mindket oldalat bemutatja, vagy csak azt,
amelyiknek a kommunikator is hive? Hangsulyozni kell, hogy mindezek a kerdesek szinte valamennyi eddig
emlitett semaval összeIüggesben Ielmerülnek.
6.6.1.6. A SORREND HATÁSAI
A legtöbb közlemenyben altalaban nem csak egyetlen erv es nem csak egyetlen Iejtegetesi szakasz tamasztja ala
a levonando következtetest. A kommunikatornak döntenie kell arrol, hogyan helyezi el az altala összegyújtött
anyagot. Lesznek az anyagnak olyan reszei, amelyeket meggyózóbbnek erez a többinel, lesznek Iejtegetesek,
amelyek hosszabbak lesznek a többinel. Vajon mi a jobb, ha az altala legIontosabbnak erzett anyagot a
közlemeny elejere, közepere vagy vegere helyezi?
A sorrend kommunikacios kihatasainak problemajat igen sokan kutattak. Foko:asos sorrendnek nevezzük az
anyag olyan elrendezeset, amikor a legIontosabb resz következik legutoljara; lefteses sorrendnek azt az
elrendezest nevezzük, amikor a legIontosabb anyag a közlemeny elejen szerepel; a piramidalis sorrend pedig
közepre helyezi a legIontosabb anyagreszt. A kutato pedig azt mondja, hogy a primatus eIIektusat mutatta ki, ha
a közlemeny elejen szerepló anyagnak volt a legerósebb hatasa; es a frissesseg eIIektusarol beszel, ha a
közlemeny vegen levó anyag hatott a legerósebben.
Lund (1925) es Knower (1936) eredmenyei egyarant a primatus hipoteziset igazoltak. Ok ket teljes közlemenyt
alkalmaztak vizsgalataikban, es a közlesi sorrendet valtogattak. Hovland es munkatarsai egesz
vizsgalatsorozatot vegeztek arra vonatkozolag, hogy hogyan hat a sorrend az attitúdvaltozasra (Hovland et al.
1961). Az ó eredmenyeik nem mutatjak ki a primatus eIIektusat. Egyik vizsgalatukban (uo. 130. p.) a harom
megvizsgalt csoport közül csak az egyik mutatta a primatus eIIektusat, a masik kettónel pedig gyenge Irissessegi
eIIektus volt megallapithato. Ujabb probat vegeztek, es az eredmenyek ismet a Irissessegi eIIektus mellett
szoltak. Mindazonaltal egyik kutatasuk eredmenyei sem szolnak egyertelmúen sem a primatus, sem a Irissesseg
mellett. A kutatok arra a következtetesre jutottak, hogy a sorrend kihatasai valoszinúleg mas valtozok hatasaval
is keverednek. Kesóbb meg szemügyre veszünk nehany ilyen valtozot.
A most emlitett kutatasok mind irasos kommunikaciot vizsgaltak. Az elószavas közlemenyekkel Ioglalkozo
kutatasok sem tisztazzak jobban a problemat. A leggondosabban megszervezett es elemzett vizsgalat Gulley es
Berlo nevehez Iúzódik (1956), akik meggyózesre törekvó közlemenyek sorozataval probaltak ki a Iokozasos,
lejteses es piramidalis strukturaju szervezesi semakat. Eredmenyeik tanusaga szerint sem a Iokozasos, sem a
lejteses sorrend nem hatasosabb a piramidalis sorrendnel. Arrol is beszamoltak, hogy a Iokozasos sorrend
valamivel hatekonyabb a lejteses sorrendnel, de a ket Iorma közötti különbsegek statisztikailag nem jellemzók,
es igy nem igazoljak a Irissesseg hipoteziset. Reszint Sponberg (1946), reszint pedig Gilkinson es Sikkink
(1954) vizsgalatai nemileg a Irissesseg eIIektusat tamasztjak ala, s igy a Iokozasos sorrend mellett szolnak.
Cromwell (1950) ket különbözó közlemenyt hasznalt, nem pedig ugyanannak a szövegnek a belsó sorrendjet
valtoztatta, de azt talalta, hogy a lejteses sorrendú szöveg gyakorolta a nagyobb beIolyast. Ujabb kiserletet
vegzett, amelynek kereteben Ieltetelezhetóen elteró eróssegú szövegeket hasznalt, s az adatok nagyjabol szinten
elsó eredmenyeit igazoltak.
Nehez következteteseket levonni a sorrend hatasait illetóen, ha különbözó kutatasok eredmenyei különbözó
hipoteziseket latszanak igazolni. Az bizonyos, hogy ha egy ervet vagy egy Iontos anyagreszt a közlemeny
közepere helyezünk el, az nem lehet ugyanolyan hatekony, mintha a szöveg elejen vagy a vegen szerepel. Ami
pedig a kettó közötti különbseget illeti, az eredmenyek mintha amellett szolnanak, hogy jobb, ha a legerósebb
erv a közlemeny vegere kerül. Mindazonaltal ez a következtetes azon a hallgatolagos elóIeltevesen alapul, hogy
A SORREND HATÁSAI
179
a sorrend az egyetlen közremúködó tenyezó. Hovland es munkatarsai szerint viszont valoszinúleg keves az
olyan szituacio, amelyben a rend es egyes-egyedül a rend a közremúködó valtozo.
Hovland es munkatarsai megvizsgaltak a rend kihatasait olyan szituaciokban is, amelyeknek kereteben egyeb
valtozokat is tanulmanyoztak. Ramutatnak, hogy okvetlenül Iigyelembe kell venni a vevónek a meghallgatando
közlemeny temajaval kapcsolatos megelózó attitúdjet, a közlemeny erósseget vagy gyengeseget, s a vevó
elkötelezettsegenek Iokat. Egyik következtetesük ugy szol, hogy ha a vevó valamilyen oknal Iogva nyilvanosan
elkötelezte magat a tema egyik oldala, az egyik allaspont mellett, meglehetósen nehez ravenni arra, hogy ezt
követóen a masik allaspontot tamogassa (Hovland et al. 1961, 23. es köv. p.). Ebben a vizsgalatban, ha kizarolag
a sorrendet tartottak volna szem elótt, az eredmenyek a primatus eIIektusat tamasztottak volna ala, ellentetben
Hovland es Mandell korabbi eredmenyeivel.
Masodik következtetesük is az elkötelezettseggel kapcsolatos. Amikor Hovland es munkatarsai nem
nyilvanosan, hanem nevtelenül kertek velemenyt kiserleti hallgatoiktol, az elsó allasIoglalas nem beIolyasolta
jelentekenyen a masodikat. Mas szavakkal, az elkötelezettseg a jelek szerint csak olyankor Iontos valtozo,
amikor nyilvanos.
Hovlandek harmadik következtetese a sorrenddel es az ellentmondo inIormacioval kapcsolatos. Azt talaltak,
hogy amikor ugyanaz a kommunikator ugyanannak a közlemenynek a kereteben ellentmondo inIormaciot
közölt, a sorrendben elsó anyag erósebben beIolyasolta az attitúdvaltozast (uo. 122. p.). Ez a vizsgalat azert
Iontos, mert arra mutat, hogy a kutato bizonyos körülmenyek között esetleg a primatus eIIektusara következtet,
pedig valojaban nem a sorrend, hanem egy masik tenyezó okozta a jelenseget.
Cohen vizsgalatot vegzett a közles sorrendje es az anyag relevanciaja közötti összeIüggest illetóen (uo. 135. p.).
Eredmenyeinek tanusaga szerint nagyobb mertekben idezi eló az attitúd megvaltozasat az a valtozat, amikor a
vevónek elóbb elmagyarazzak, miert lenyeges szamara a szoban Iorgo problema, es azutan közlik az
inIormaciot, mint az az elrendezes, amikor elóbb közlik az anyagot, es utana mondjak meg, hogy az miert
relevans a szamara. Cohen tulajdonkeppen azt mutatja ki, milyen Iontos az anyag tulajdonkeppeni közlese elótt
a Iigyelem Ielkeltese.
Vegezetül Cohen es McGuire (uo. 136. p.) vizsgalatai egyarant azt mutatjak, hogy nagyobb mertekben
valtoztatja meg az attitúdöt az olyan elrendezes, amikor a közlemeny elejen szerepelnek a vevó szamara
nagymertekben kivanatos mozzanatok, mint az a valtozat, amikor az ilyen anyagok a közlemeny vegere
kerülnek. Ezek a vizsgalatok ismet csak azt bizonyitjak, mennyire elóidezhetnek a sorrenden kivül mas valtozok
is olyan eredmenyeket, amelyek könnyen ertelmezhetók a sorrend eIIektusakent. Hovland A kò:les sorrendfe a
meggvo:esben cimú kötetbe Ielvett vizsgalatok elemzeset azzal a megallapitassal zarja, hogy mielótt
eldöntenenk, hogy a Iokozasos vagy a lejteses sorrendet kövessük-e, mindig meg kell vizsgalnunk azt, hogy
milyen konkret szituacioban kell közölnünk a közlemenyt. A meggyózest celzo közlemeny anyaganak
termeszete, a vevó attitúdrendszerenek megelózó allapota, az anyag Iontossaga a hallgato vagy a vevó
szempontjabol, valamint a vevó Iigyelmenek allapota mind igen lenyeges annak az eldönteseben, hogy hogyan
rendezzük el az anyagot (uo. 154. es köv. p.).
6.6.1.7. EGYOLDALÚ VAGY KÉTOLDALÚ KÖZLEMÉNYEK
A meggyózest celzo kommunikacionak szinte nincs olyan temaja, amellyel kapcsolatban ne lehetne erveket
Ielsorakoztatni valamilyen allitas mellett, de ellene is. Szükseges-e, hogy Rockportban uj uszodat epitsenek? Az
egyik ember ugy dönt, hogy erre a kerdesre igennel kell Ielelni, mert ez elósegiti a Iiatalkoru búnözes elleni
küzdelmet. A masik ember a nemleges valasz mellett dönt, mert a beruhazas növelne az adojat. Vajon nyitott
garazsirozas legyen-e az Egyesült Allamokban? Az egyik ember a nyitott garazsirozas mellett Ioglal allast, mert
ez elósegiti az egyenló lehetósegeket minden ember szamara. A masik a nyitott garazsirozas ellen ervel, mert ez
csorbitja az egyennek azt a jogat, hogy annak adja el a garazsirozasi lehetóseget, akinek akarja. A legtöbb
kommunikator a sajat allaspontjat annak eredmenyekent alakitotta ki, hogy a problema mindket oldalat illetóen
szerzett nemi inIormaciot. Amikor a kommunikator megkezdi a kommunikaciot masokkal abban a remenyben,
EGYOLDALÚ VAGY
KÉTOLDALÚ KÖZLEMÉNYEK
180
hogy azokat a sajat oldalara allitja, döntenie kell. Megemlitsen-e olyan erveket is, amelyek a masik allaspont
mellett szolnak? Vagy pedig csak azt mondja el, ami az ó allaspontjat igazolja?
A kommunikaciokutatasban azt a problemat, hogy az egyoldalu vagy ketoldalu közlemenyek a
celravezetóbbek-e, ketIelekeppen vizsgaltak. Mindket vizsgalati mod szorosan összeIügg azzal a problemaval,
hogy a kommunikator milyen szervezesi semakat vegyen igenybe. Az egyik kutatassorozatban a közlemeny
allaspontjat igazolo anyagokkal együtt közöltek olyan anyagokat, amelyek egyszerúen csak bemutattak a
problema masik oldalat. A közlemeny megtervezesenek ez a modszere lehetóve teszi az egyoldalu es ketoldalu
közlesi modnak az eredmenyesseg szempontjabol valo összehasonlitasat. Az elsó ilyen vizsgalatot a masodik
vilaghaboru alatt vegezte el Hovland, Lumsdaine es SheIIield (1949). Ket közlemennyel dolgoztak, amelyek
egyarant helyeseltek az Egyesült Allamok Japan ellen viselt haborujat. Az egyik közlemeny egyszerúen csak
közölte a helyesló anyagot, es nem emlitette meg azt, hogy letezhetnek az ellentetes allaspont mellett szolo
ervek is. A masik Iajta közlemeny ugyancsak közölte a helyesló allaspontot, de konkretan megemlitette a masik
allaspont bizonyos erveit is. Az összeIoglalas viszont a ketoldalu közlemeny eseteben is csak a kommunikator
allaspontja mellett szolo erveket hangsulyozta.
A kutatas olyan eredmenyre jutott, hogy az egyoldalu közlesi mod meggyózóbb volt, de csak alacsonyabb
iskolazottsaguak szamara. A legalabb közepIoku vegzettseggel rendelkezó emberek szamara a ketoldalu közlesi
mod volt a hatekonyabb. Ezenkivül az egyoldalu közles meg olyan emberek eseteben is hatekonyabb volt
valamivel, akik mar eredetileg is lenyegileg a kommunikacio allaspontjan voltak, vagyis ebben az esetben a
kommunikator mintegy megerósitette óket IelIogasukban.
A meggyózest celzo közlemenyek megszervezesevel kapcsolatos problema masik megközelitesi modjat
Thistlethwaite es Kamenetzky (1955), valamint Thistlethwaite, Kamenetzky es Schmidt (1956) kutatasai
kepviselik. Ok ugyanis a kommunikacio allaspontjaval ellentetes ervek megcaIolasat probaltak ki, nem csak
egyszerúen megemlitesüket. Az ellentetes ervelest caIolo szövegek ugy Iestettek, hogy elóbb kiIejtettek a
kommunikacio allaspontja mellett szolo erveket, azutan megemlitettek egy ellentett ervet, majd pedig elvetettek
ezt az ellentetes ervet. A szövegek egyik sorozataban az ellentetes erv elvetese egyszerúen azt jelentette, hogy
kijelentettek: az ellentetes erv teves. Egy masik szövegsorozatban reszletesen caIoltak az ellentetes ervet.
A csoportok egy reszenel nem mutatkoztak jellemzó különbsegek a caIolatot tartalmazo szövegek hatasa között.
Masik reszüknel a caIolatos szövegek hatasa volt erósebb. A szerzók arra a következtetesre jutottak, hogy az
ellentetes erveket emlitó es caIolo szövegek erósitettek az ellentetes attitúdöket. Ugy veltek, a hallgatok minden
jel szerint elutasitottak a caIolatos szövegeket, mint olyanokat, amelyek 'mocskos modon¨ partatlannak akartak
latszani.
Mindezekból a vizsgalatokbol tehat az következik, hogy az ellentetes ervek megemlitesevel rendkivül ovatosan
kell banni. Az eredmenyek tanusaga szerint kizarolag a magasabb iskolai vegzettsegú szemelyekból allo
csoportokra hatottak erósebben az ilyen közlemenyek. De meg ezeknel a csoportoknal sem következtek be
jelentekeny mertekben olyan attitúdvaltozasok, amelyeket egyertelmúen a közlemeny Iormajanak lehetett
tulajdonitani. Mindazonaltal a ketoldalu közlemenyeknek is megvan a maguk sajatos helye a kommunikator
tervezesi repertoarjaban. Jok lehetnek arra, hogy 'immunizaljak¨ a vevóket a kesóbbi helyzeteknek ellentmondo
inIormacioval szemben. Lumsdaine es Janis (1953) Ielkertek Ióiskolai hallgatokat, hallgassak meg a Szovjetunio
atomIegyver-termelesevel kapcsolatos radioadas egyoldalu es ketoldalu valtozatat. Az egyoldalu es a ketoldalu
valtozat egyarant jellemzó valtozasokat idezett eló a kivant iranyban. Azutan a kiserletvezetók egy masik
szalagot jatszottak le a kiserleti szemelyeknek, amely az elóbbinek pontosan az ellenkezójet allitotta. Azoknal a
kiserleti szemelyeknel, akik elózóleg csak az egyoldalu közlemenyt hallottak, a kivant iranyu valtozas a kb.
60°-rol 2°-ra csökkent, miutan meghallgattak az ellentetes közlemenyt. Am azok a hallgatok, akik a ketoldalu
közlemenyt hallottak, a jelek szerint be voltak oltva az ellentetes radiomúsor ervelese ellen, mert a csoport
attitúdvaltozasa megmaradt a 60°-os szinten.
Az elóbb mar emlitett elkötelezettsegi vizsgalatban Hovland, Campbell es Brock egyoldalu közlemennyel
dolgozott, amely utan Ielkertek a kiserleti szemelyeket a közlemeny ertelmeben valo elkötelezettseg vallalasara,
majd egy ellentetes közlemenyt közöltek (Hovland et al. 1961, 23. es köv. p.). Ebben a helyzetben a jelek szerint
EGYOLDALÚ VAGY
KÉTOLDALÚ KÖZLEMÉNYEK
181
az egyoldalu közlemeny múködött immunizalo agenskent. Nincs olyan inIormacionk, amelyik összehasonlitana
az egyoldalu es a ketoldalu közlemenyek immunizalo hatasat.
Az elóbbi anyagok, amelyek azt vizsgaljak, hogy jobb vagy rosszabb-e a közlemenynek az ellenerveket is
Ielsorakoztato megszervezese, korantsem teremtenek tiszta helyzetet. Ahhoz, hogy a meggyózesre törekvó
kommunikator teljes biztonsaggal szervezhesse meg közlemenyeit, ezen a területen meg nyilvanvaloan tovabbi
kutatasra van szükseg. A kutatasok adatait a következókeppen összegezhetjük:
a) A ketoldalu közlemenyek magasabb iskolai vegzettsegú hallgatosagok eseteben latszanak hatekonyabbnak.
b) A ketoldalu közlemenyek elónyösebbnek latszanak akkor, ha a hallgatosag eredetileg nem ert egyet a
kommunikator allaspontjaval.
c) A ketoldalu közlemenyek erósebbnek latszanak akkor, ha varhato, hogy a hallgatosagot a kommunikator
allaspontjaval ellentetes közlemenyek is elerik.
d) Az egyoldalu közlemenyek hatekonyabbak akkor, ha a vevó mar eleve egyetert a Iorrassal, felteve, hogy a
vevó minden valoszinúseg szerint kesóbb sem hall ellentetes közlemenyeket.
6.6.1.8. A KÖZLEMÉNYEK LOGIKAI ELRENDEZÉSE
Mar targyaltuk a közlemeny induktiv es deduktiv szervezesi semait. Azert nevezzük ezeket 'logikai¨ elrendezesi
semaknak, mert bizonyos, a logikusok altal ismert es hasznalt Iormalis semaknak Ielelnek meg. A Ielteves
ertelmeben a vevóknek reagalniuk kell az ilyen logikai semakra, Iel kell ismerniük ervenyessegüket s erósebben
kell beIolyasolniuk óket az olyan közlemenyeknek, amelyek induktiv vagy deduktiv modon elrendezettek. A
kutatasi eredmenyek azonban azt mutattak, hogy a logikai elrendezesnek, illetve a Iormalis logikai
strukturaknak a közlemenyeken belül bizonyito egysegekkent valo alkalmazasa nem különösebben meggyózó.
Knower egyik igen korai vizsgalat kereteben ketIajta beszedet, szöveget közölt a hallgatokkal (Knower 1935).
Az egyik tipust logikainak nevezte: ez logikus Iormaban rendezte el a közlemeny anyagat. A masik tipust az
altala 'meggyózónek¨ nevezett elrendezes jellemezte, s ez a hallgatok szüksegleteire apellalt es erzelmi ervekkel
operalt. Knower eredmenyei ertemeben a szöveg ketIele elrendezesi modja nem mutatott jellemzó
különbsegeket az attitúdvaltozas elóidezese szempontjabol. Knower a temaval kapcsolatos elkötelezettseg
terminusaiban ertelmezi eredmenyeit, amennyiben ugy veli, hogy a problemaval kapcsolatos eredendó
elkötelezettseg sokkal Iontosabb valtozo, mint az, hogy a temat targyalo közlemenyeket milyen sema szerint
szervezik meg. Minthogy Knower eredmenyei nem veglegesek, vizsgalata nem bizonyitja sem azt, hogy a
logikai tipusu elrendezes hatekony, sem azt, hogy hatastalan.
Ezenkivül nincs mas olyan vizsgalat, amely közvetlenül hasonlitana össze valamilyen logikai sema szerint
szervezett teljes közlemenyeket masIelekeppen szervezett közlemenyekkel. Ezert közelebbról meg kell
vizsgalnunk azt, hogyan hasznalhatok a logikai strukturak valamilyen szonoklatban vagy mas közlemenyben. A
legtöbb ember ismeri a klasszikus szillogizmus különbözó peldait:
Minden ember halando,
Szokratesz ember,
Szokratesz halando.
Ez az ervenyes megpedig kizarolag Iormajanal Iogva ervenyes szillogizmus peldaja. Ha a szillogizmus elsó
ket allitasat igaznak Iogadjuk el, akkor a következtetes is igaz. A klasszikus szillogizmust szamos vizsgalat
hasznalta a logika hatekonysaganak ellenórzesere. LeIIord kiserleti szemelyei ketIele tartalom vonatkozasaban
biraltak el a szillogizmusok ervenyesseget (LeIIord 1946). A szillogizmusok Iele olyan tartalmakat közölt,
amelyeket a kutato erzelmi töltesúnek itelt, masik Iele pedig altala erzelmileg semlegesnek tekintett anyagokat
közölt. Eredmenyeinek tanusaga szerint a kiserleti szemelyek tevedesei a dolog tendenciajat tekintve sajat
A KÖZLEMÉNYEK LOGIKAI
ELRENDEZÉSE
182
elIogultsagaik iranyaba estek. Nehezebben iteltek meg az erzelmi töltesú tartalmakat közló szillogizmusok
ervenyesseget, mint a semleges tartalmuaket. Amikor LeIIord Ieltette a kerdest kiserleti szemelyeinek, hogy
egyetertenek-e a szillogizmusok következteteseivel, majd egyenkent megvizsgalta tevedeseiket, megallapitotta,
hogy ervenytelen szillogizmusok megiteleseben többet tevedtek akkor, ha egyetertettek a következtetesekkel,
mint akkor, ha nem ertettek velük egyet.
LeIIord csupan azt kerte a kiserleti szemelyektól, hogy iteljek meg a szillogizmusok ervenyesseget. A magam
reszeról egy masIajta kiserleti szituaciot dolgoztam ki annak tisztazasa vegett, hogy a kommunikacios
szituacioba bekapcsolt hiedelmek ismereteben könnyebben megallapithato-e, hogy itelnek meg Ióiskolai
hallgatok szillogizmusokat, miutan begvakoroltattak velùk a s:illogi:musok megiteleset. Egy Ióiskolai
hallgatokbol allo csoportot Ielkertem, hatarozzak meg attitúdjeiket egy idószerú esemenyekkel es Ióiskolai
ügyekkel kapcsolatos 30 kijelentest tartalmazo sorozattal szemben. Utana begyakoroltattuk velük a
szillogizmusok elbiralasat. Egy hettel attitúdjeik közlese utan kaptak meg a tesztlapot, amelyen el kellett
biralniuk a szillogizmusok ervenyesseget. A tesztben az elóbb emlitett 30 allitas szerepelt következtetes
gyanant. A vizsgalat eredmenyei pontosan egyeznek azzal, amit LeIIord kapott. A begyakorlas segitett ugyan,
de ha a hallgatok hibaztak, a tevedesek majdnem mindig sajat elIogultsaguk iranyaba estek. Nevezetesen
azokban az esetekben, amikor a kiserleti szemely egyetertett egy ervenytelen szillogizmus következtetesevel,
vagy nem ertett egyet egy ervenyes szillogizmuseval, majdnem 20°-kal több hiba törtent, mint akkor, amikor a
kiserleti szemely szubjektiv elIogultsaga nem került összeütközesbe iteletevel. A logikai ervek megiteleset
erintó legujabb vizsgalat megprobalt tulmenni az attitúdök es tevedesek puszta vizsgalatan.
Feather (1964) kimutatja, hogy Iormalis szillogizmusok elIogadasanak vagy elutasitasanak tendenciaja pozitivan
korrelal azzal, hogy milyen erós a vevónek a következtetessel kapcsolatos attitúdje. Ezenkivül kimutatja, hogy
az egyen kritikai kepessegenek merteke pozitivan korrelal a szillogizmus ervenyessegenek megitelesere valo
kepessegevel. Mindazonaltal az egyennek a következtetest illetó attitúdjevel es kritikai kepessegevel valo
korrelaciok kicsinyek, es Feather ugy veli, hogy valoszinúleg nagy szerepet jatszanak különbözó
szemelyisegvaltozok is, amelyeket szabatos ertelemben nem vizsgalt meg.
Az olvasoban Ielmerülhet az a kerdes, miert targyaljuk ilyen hosszadalmasan a logikai strukturak kerdeset.
Vegül is, ha a struktura logikus, jonak kell lennie. Ezzel szemben ketseges, hogy Ienntarthato-e ez az allitas
akkor, ha a meggyózes hatekonysagara vonatkozik. A klasszikus szillogizmusokra a logikai es retorikai
tankönyvekben talalunk peldakat. Ritkan talalkozunk velük közlemenyekben, es ha igen, meg a gyakorlott
logikusnak is nehezseget okozhat megallapitani, hogy ervenyes-e a szillogizmus. Egyszerú teszt segitsegevel
tisztazhato, vajon az atlagos olvaso vagy hallgato Ielismeri-e a közlemenyben esetleg jelen levó logikai kepletet.
Lapozzuk Iel az ujsagban a vezercikket. Keressünk benne szillogizmusra emlekeztetó ervelest. Ha sikerült ilyet
talalni, probaljuk megallapitani ennek a szillogizmusnak az ervenyesseget. Vagy hallgassunk meg a radioban
egy politikai kommentart, s probaljuk meg kiemelni belóle az esetleges szillogizmusokat. Minden ilyen jellegú
probalkozas rendszerint tökeletes kudarccal vegzódik.
Vajon jelent-e barmiIele különbseget a közlemeny megtervezese teren a logika alkalmazasa? Meg ha
önmagaban nincs is jelentósege annak, ha a szonok szüntelenül hangoztatja, hogy anyagai ugy vannak
elrendezve, hogy közlemenyenek ervenyesseget igazoljak, az valoszinúleg hasznos, ha a közlemeny logikusnak
latszik. Megprobaltam ezt igazolni. Ket hallgatosag elótt elmondottak ugyanazt a meggyózest celzo beszedet.
Az egyik hallgatosag elótt azonban a beszed minden egyes ervet ilyesIelevel vezettek be: 'vajon nem logikus-e,
hogy.¨, s a masik hallgatosag pontosan ugyanezt a beszedet Iigyelte, azzal a különbseggel, hogy nem
tartalmazott olyan Iordulatokat, amelyek arra utaltak, hogy a szonok logikusnak tartja beszedet. Az eredmenyek
csekely, de jellemzó különbseget mutattak annak a beszednek a javara, amely a sajat erveit Iolyamatosan
logikusnak minósitette. Itt valoszinúleg a hallgatosagnak az a beallitottsaga jatszott közre, hogy jo dolog, ha
valami 'logikus¨, habar semmiIele bizonyitekunk nem volt arra, hogy a hallgatok tenylegesen meg tudtak volna
különböztetni a logikus erveket az illogikus ervektól.
Nehez ezen a teren következteteseket levonni. Egyelóre nagyon sok teny tisztazatlan. Majdnem minden
tankönyv, amely múveszetkent targyalja a meggyózest, vagy logikai, vagy pszichologiai szervezesi semak
A KÖZLEMÉNYEK LOGIKAI
ELRENDEZÉSE
183
mellett sorakoztat Iel erveket. A kutatasi eredmenyek azonban egyik elgondolast sem tamasztjak ala döntó
modon. Nem valoszinú, hogy a kommunikatorok többsege kepes vagy hajlando volna beszedeit ugy Ielepiteni,
hogy ervelese szigoru logikai semat kövessen, s az raadasul meg ervenyes is legyen szaklogikai ertelemben
Ezzel szemben van kutatasi bizonyitek arra, hogy a kommunikacio sikeresebb, ha a közlemenyek es azok ervei
külön-külön is logikusnak lats:anak, meg ha ez a logikus jellegük nem is ellenórizhetó könnyen. (.)
Forditotta: JOZSA PETER
A KÖZLEMÉNYEK LOGIKAI
ELRENDEZÉSE
184
55 Latni Iogjuk, hogy a pszichologiaban hajlekonyabban kell kezelni az 'azonos Iaju leny¨ rendszertani Iogalmat
56 Ezekról az eljarasokrol es egyeb, Ióleg a retinalis diszparitassal kapcsolatos technikakrol bóvebb reszleteket talalhat az olvaso e
kezikönyvsorozat egyik Iejezeteben (E. Vurpillot, 1963).
7. fejezet - VI. RÉSZ A PÁROS
KAPCSOLATOK
7.1. ROBERT PAGÈS
7.1.1.
7.1.1.1. MÁS SZEMÉLYEK ÉSZLELÉSE
7.1.1.2. I. Más szeméIyek feIfogásának formái és módozatai
7.1.1.2.1. 1. "MÁS SZEMÉLYEK ÉSZLELÉSE" ÉS A MEGISMERÉS EGYÉB
ROKON FORMÁI
A) S:emelvpercepcio es 's:ocialis percepcio`
Tisztazzunk elóször nehany szohasznalatbeli problemat. A 'mas szemelyek eszlelese¨, 'szocialis eszleles¨,
'mas szemelyek megismerese¨ (Tagiuri 1958, Bevezetes), 'mas szemelyek appercepcioja¨, 'szemelypercepcio¨
(TagiuriPetrullo 1958): ha arrol van szo, hogy egyetlen kiIejezessel 'atIogjuk¨ egy kutatasi vizsgalat iranyait,
nem pedig arrol, hogy nevet adjunk egy speciIikus elmelet es kutatasi gyakorlat kereteben vilagosan
meghatarozott Iogalomnak, nehez pontosan Iogalmazni, s ez nem is volna baj, ha a hagyomanyoknak
megIelelóen nem lennenk tul gyakran indittatva arra, hogy a kezikönyvek es Iejezetek cimeit 'Iogalmaknak¨
tekintsük, s ha a terminusok zúrzavara nem takarna egy sor olyan tenyleges problemat, amelyeket a kiserletezes
soran Iigyelembe kell venni.
Barmelyik kiIejezest Iogadjuk is el, a viselkedest vagy az eszlelesi, vagy a kognitiv Iolyamatot itt sajatosan az
eszleló szemely organizmusan kivül allo 'inger¨ jellemzi: a masik szemely. Ebból mindjart nehany megszoritas
adodik: a masik szemely rendszerint az azonos Iaju leny ember vagy allat.55 A 'szemelypercepcio¨ tehat nem
öleli Iel az egesz 'szocialis percepciot¨, amely peldaul magaban Ioglalja a Iizikai targyak eszlelesenek szocialis
meghatarozoira iranyulo vizsgalatokat is (TajIel 1969).
B) A 'human` inger kùlònleges s:erepe
Az, ahogyan itt a pszichologiai kutatas egyik területet a lelki jelenseg ingerevel, targyaval vagy tartalmaval
hatarozzuk meg, teljesen elüt a hagyomanyos mondhatnank 'Iormalista¨ IelIogastol. Ami az eszlelest illeti,
meglehetósen szokatlan esemeny törtent, amikor Ames IelIedezte es bemutatta, hogy az anisei konikus56
lencseken at nezó emberek ket, Iizikai ertelemben egyarant vizszintes sikot különbözókeppen latnak: a sik
mezót ugy latjak, mintha megdólt volna, a to Ielülete azonban bar latszolag eltavolodik tólük vizszintes
marad (Ames 1946). Ebben a jelensegben az inger optikai tulajdonsagainak elsóbbseget hangsulyozo
teoretikusoknak nem kis meglepetest okozva paradox modon ervenyesülnek azok a tenyezók, amelyeket a
konstancia szokasos tenyezóinek velhetünk. Vilagos, hogy a szilard testek es a Iolyadekok mechanikai
tulajdonsagainak ismerete közvetlen perceptiv (vizualis) hatast gyakorol, es ezt a hatast a latott targyak anyagi
termeszetenek megkülönböztetó jegyei közvetitik.
A legujabb idókig az ember mint inger csak igen korlatozott szerepet jatszott az eszleles kiserleti
185
pszichologiajaban. Igaz, hogy Leeper (1935) Ielhasznalt egy eredetileg karikaturanak keszült abrat, az un.
Boring-Iele abrat az eszlelesi tanulas elmeletenek igazolasara tett kiserleteben (1. abra). Az abra ketertelmú, s
hol egy lanyt, hol egy öregasszonyt latunk. De az abra pittoreszk kognitiv Iolyamatok elemzese.
1. ábra - A Boring-féle ábra (Amer. 1. Psychol., 42. 1930. 444. p.)
Azaltal, hogy a szocialpszichologiai ihletes az 'eszleles¨ hatarait kiterjesztette a kepzetek es az iteletek Iele,
valoszinúleg elIogadhatobba valt a 'kategorizalas¨ kulcsIogalmanak bevezetese az eszleleselmeletekbe. Ez a
Iogalom az intelligencia pszichologiajabol szarmazik, es közel all a kiserleti Iogalomalkotas elmeleteiben
hasznalt Iogalmakhoz.
Az eszleles Iogalmanak kiterjesztese maganal Brunernel is szamos kiegeszitest, pontositast tett szüksegesse.
MasIelól Piaget (1958) is hangsulyozta, hogy velemenye szerint Iokozati különbsegeket kell megallapitani az
eszlelesi Iolyamat (peldaul aggregatumok IelIogasa) es a Iogalomalkotas (konceptualizacio) között. Ezzel a
problemaval mas Iormaban a mimika eszlelesenek a genezisevel kapcsolatban ujbol talalkozunk.
C) Mas s:emelvek es:lelese. a kifefe:es tulafdonkeppeni ertelme
1. "MÁS SZEMÉLYEK
ÉSZLELÉSE" ÉS A
186
57 A 'valasz¨ itt tenylegesen egy, a kiserleti utasitasban közölt kerdesre adott valasz lehet vagy ritkabban a 'valasz¨ angol ertelmenek
megIelelóen valamilyen reakcio.
58 A pszichologiaban jaratlan szemelyek szocialpszichologiai kepzeseben gyakran hasznaljak Iel ezt a demonstraciot ('a meny es az
anyos¨), hogy megtörjek szinte azt mondhatjuk eszlelesi dogmatizmusokat, vagyis azt a meggyózódesüket, hogy a környezet egyertelmú
inIormaciokat küld Ielenk. Ebben az eljarasban tipikusan megismetlódik az a klasszikus Iolyamat, ahogyan a IilozoIia a latszolagos
objektivitas vagy közvetlen realizmus kritikaja utjan raebredt a szubjektum jelentósegere.
59 Floyd, Allport (1955, 364. skk.) Ielhivta a Iigyelmet a Iogalom kiterjesztesere; ezzel kapcsolatos elemzese nagyon tanulsagos.
Be kell vallanunk, hogy a Irancia szohasznalat szigorubb, szúkebb ertelmezese ellenere sem könnyú elvalasztani
a tulajdonkeppeni eszlelest attol, ami mar nem az. Magan a tranzakcionista aramlaton belül is talalkozunk olyan
IelIogassal, hogy 'az eszleles pszichologiajaba beletartozik az attitúdök es a velemenyek, az iteletek es a hitbeli
meggyózódesek egesz területe¨ (Cantril 1948). Hasonlo iranyultsagot talalunk az alaklelektani megközelitesból
kiindulo Heidernel (1944) is.
A problemat különösen kenyesse teszi az a körülmeny, hogy itt mas területekhez kepest meg nagyobb
jelentósegre tesz szert az eszleles kiIejezódesenek vagy megnyilvanulasanak különbözó tipusai közötti
megkülönböztetes aszerint, hogy peldaul verbalis vagy nem verbalis valaszrol van-e szo.57 Ez a
megkülönböztetes döntó Iontossagu, mert: 1. tudjuk, hogy a verbalis valasz egyebek között 'eltolodhat¨ es
tekintetbe veve a rendelkezesre allo es Ielhasznalt ingerjegyeket sokszor kevesbe kimeritó, mint egyes nem
verbalis (mozgasos, elektrodermalis stb.) valaszok, es didaktikus jellege maga is eleg bizonyiteka a valasztas
veletlenszerúsegenek.58
A human ingernek az a tulajdonsaga, hogy eleg könnyen nyerhet egyszerre ket vagy több ertelmet, sokkal
Iontosabb, mint azt az elsó pillanatban gondolnank. Azt mondhatjuk, hogy ha az eszleles pszichologiajanak
egyik klasszikus jellemzóje az inger strukturajahoz altalaban erósen kötött es mintegy az eszlelóre
rakenyszeritett 'erzekleti csalodasok¨ iranti erdeklódes volt, az eszleles szocialpszichologiajanak egyik
legszembeszökóbb sajatossagava a 'torzitasok¨ es 'kivetitesek¨ vizsgalata valt, vagyis altalaban olyan reakciok
vizsgalata, amelyekben kisebb szerepet kap az ingerek kenyszeritó ereje es nagyobb szerepet kapnak az egyeni
különbsegek.
D) Kutatasi iranvok
Az ujabb amerikai pszichologianak ket iranyzata erdemel Iigyelmet ebból a szempontbol: a New look ('uj
iranyzat¨) (Bruner, Postman et al.; l. peldaul BrunerPostman 1949; BrunerKlein 1960), amely reszben Ielöleli
a direktiv allapotok vagy 'motivaciok¨ elmeletenek adatait, es a 'tranzakcionistak¨ iranyzata (Ittelson 1960;
Kilpatrick 1961). Mindket iranyzat igen Iontos az itt targyalt tema szempontjabol, de különbözó okoknal Iogva.
A tranzakcionistak az eszleles klasszikus problemaibol (peldaul teri latas) kiindulva jutnak el a kiserleti
szocialpszichologiahoz, de döntó szerepet juttatnak az emberi testnek mint ingernek. A New look pszichologusai
ezzel szemben kezdettól Iogva sokkal szorosabb kapcsolatban allnak a Iellendülóben levó
szocialpszichologiaval. De eppen azt kell eszrevennünk, hogy a legtöbb szocialpszichologus nem erdeklódik
különösebben az emberi test mint erzekletes inger irant. Szinte azt mondhatnank, hogy inkabb a 'szellem¨
erdekli óket, esetünkben az eszlelt szocialis magatartasIormak, Iókeppen pedig a mögöttük meghuzodo
jellemvonasok es karakterek. Bizonyos hatarok között nagyon is helyesen: Iontosabb nekik az aktusok
Iorrasakent tekinthetó pszichoszocialis szubjektum, mint a mozgasok Iorrasakent tekinthetó organizmus. Egy
kicsit ugy vannak mindezzel, mint a Ionologusok, akik hosszu ideig azert tartottak helyesnek az elIordulast a
Ionetikatol, mert a Ionemak nem hangok. Ha az aktus es mozgatorugoi ugy viszonylanak a Iiziologiai
Iolyamatokhoz es a mozgasokhoz, mint a Ionemak a hangokhoz, azt mondhatjuk, hogy szerzóink
erdeklódesüket inkabb az aktusokra iranyitottak, mint a mozgasokra, s inkabb a szelesebb ertelemben vett
megismeresre, semmint a külvilag erzekleti megragadasara. Ebból adodoan azutan az eszleles Iogalma naluk
hihetetlenül kiszelesedik, s a 'sztereotipia¨ es 'velemeny¨ Iogalmanak szerepet is atveve lassankent
egyenertekúen jelenti az ertelmi Iolyamatokat, a kepzeteket, az iteleteket meg az ertekiteleteket is.59 Bruner
eszleleselmelete is tükrözi ezt a valtozast, amennyiben elmelete az ertelmi Iolyamatok elmeletevel egyetlen
egyseget kepez. Egyik dolgozataban (Bruner 1958) eppen az embernek mint az eszleles targyanak többertelmú
jelleget hangsulyozva ramutat arra, hogy az eszleles szo jelenteset mi mindenre terjeszti ki:
1. "MÁS SZEMÉLYEK
ÉSZLELÉSE" ÉS A
187
60 A IelIogas (apprehenzio) szot itt egyik klasszikus ertelmeben hasznaljuk, amit ket szoba percepcio, koncepcio (Larousse du XXe siecle)
Ioghatunk. Mig az 'appercepcio¨ szoban a hangzas kettós ertelme zavar, a 'IelIogas¨ szo szemantikusan ketertelmú, de a
szövegösszeIügges ezt kiküszöböli.
'Vannak targyak, amelyeknek azonositasi jegyei elegge sokertelmúek ahhoz, hogy az ilyen
megoldast lehetetlenne tegyek; legtöbbször az un. interperszonalis eszleles területen
talalkozunk velük: mas szemelyek lelkiallapotanak, jellemzóinek, szandekainak stb. eszlelese
külsó jegyek alapjan.¨
Bruner 1958
A kategorizalast lehetóve tevó jellemzók között peldaul azt idezi, ahogy 'bizonyos jegyek alapjan. valakit
tisztessegtelen emberkent jellemezhetünk¨ (uo. 34. p.). Nem meglepó tehat, hogy Brunertól szarmazik a
'szemelypercepcio¨ valoszinúleg elsó szintezise (Bruner, id. Lindzey 1954); legjellemzóbb munkaterülete
azonban s ezen Tagiurival osztozik a 'kapcsolatelemzes¨, vagyis a preIerenciaiteletek s a hozzajuk
kapcsolodo (Bresson 1958), illetve egyes mas modon kivaltott verbalis valaszok (BrickerChapanis 1953);
verbalis valaszok alkalmazasa annyira gyakori a 'szocialis eszleles¨ pszichologiajaban, hogy a 'valasz¨ vagy
kijelentes gyakran sokkal jobban determinalt es hozzaIerhetó, mint az 'inger¨, amelynek a legmegbizhatobban
meghatarozott mozzanata neha eppen a valaszadasra utalo kiserleti utasitas. A verbalis valaszadas lehetósege
alkalmat ad sokIele kijelentes tetelere erról vagy arrol az esetleg tenyleg letezó vagy elkepzelt, Ielidezett vagy
reprezentalt szemelyról, aki maga is 'verbalis inger¨.
Mondjuk hat ki azt, ami minden mas területen valoszinúleg magatol ertetódó lenne: ha a mindenkori kiserleti
elrendezes sajatossagait is Iigyelembe veve meg akarjuk különböztetni a 'mas szemely eszleleset¨ a tisztan
reprezentativ aktustol ('masvalakiról beszelni¨, 'masvalakire gondolni¨, kijelenteseket tenni valakiról), a
leghelyesebb megvizsgalni, hogy van-e egy meghatarozott inger az eszleló szemely er:ekelo mezejeben,
Iüggetlenül attol, hogy erre az ingerre milyen modon, verbalisan vagy nem verbalisan kell valaszolni. Ez a
zaradek az eszleles tekinteteben ugyanis altalaban azt jelenti, hogy ha az inger allandoan jelen van, vagy
ismetelten megjelenik, a kiserleti szemely reszletesebben megfigvelheti, vagy akar megprobalhatja reprodukalni
vagy lemasolni (Bruner eljarasa, 1947). Ezzel Iontos ismerv all rendelkezesünkre, amelynek segitsegevel adott
esetben szúkebb területre szorithatjuk az eszleles szo alkalmazasat.
Szilard elkülönitó ismerveket kerestünk, elóször is azert, hogy a tema kiIejtesenek megIeleló hatarokat
szabhassunk, masreszt es Iókepp azert, mert ezen a teren helyes elkülöniteni az ertelmi (kognitiv) Iolyamatok
különbözó szintjeit es tipusait, hogy òss:ehasonlithassuk ezeket es tanulmanyozhassuk kòlcsònhatasaikat. Ez
utobbi azonban egyszerúen elkepzelhetetlen, ha minden tovabbi nelkül magunkeva teszünk olyan
megIogalmazasokat, mint peldaul Cantrile.
E) Mas s:emelvek felfogasa
Több angol es Irancia nyelvú szerzó (Cattell 1950; AbtBellack 1950; Pages 1953) javasolta Herbart
kiIejezesenek Ielujitasat, az appercepcio szo hasznalatat ezen az egesz területen. Ez a hangzas szempontjabol
ketertelmú es tulsagosan skolasztikus szo azonban nem szerencses. Javasolhatnank a 'mas szemelyek
IelIogasa¨60 kiIejezest, valahanyszor az ertelmi Iolyamatok olyan együtteset akarjuk jelölni, amelyek 1. nem
korlatozodnak a Ienti ertelemben meghatarozott eszlelesre, es 2. nem tudomanyosan kidolgozottak, tekintettel
arra, hogy a 'megismeres¨ szo bizonyos ketertelmúseget rejt, mert egyik alkotoelemekent a tudomanyt
implikalja.
7.1.1.2.2. 2. INSTRUMENTÁLIS HELYZET ÉS ÍTÉLETALKOTÁS
A terminologiai bizonytalansagoknak melyebb okai vannak. R. Rommetveit (1960) megprobalt ezek közül
nehanyat közelebbról megvizsgalni, s eközben olyan megkülönböztetó kriteriumokat dolgozott ki, amelyek
talalkoznak az altalunk mar korabban emlitett ismervekkel. Ez a szerzó szembeallitja a IelIogas61 instrumentalis
2. INSTRUMENTÁLIS HELYZET
ÉS ÍTÉLETALKOTÁS
188
61 A tovabbiakban az egyöntetúseg kedveert a IelIogas szot hasznaljuk minden olyan esetben, amikor nincs szükseg speciIikusabb
szohasznalatra. A szerzó angolban a perception szot alkalmazza.
62 Ez nem azt jelenti, hogy a szemelyeket szepsegük aranyaban valasztja, hanem azt, hogy altalaban nem különbözteti meg azokat a
szemelyeket, akiket az esztetikai skala egymashoz közelit. Mindamellett meg is Iordithatja vagy 'benyomhatja¨ a skalat; lasd Coombs
(1959, Irancia kiadas) es J.-M. Lemaine (1959b).
helyzetet az iteletalkotasi (fudgmental) helyzettel: az elóbbi a kiserleti szemely szempontjabol valamely olyan
cselekveshez kapcsolodik, amelyben erdekelt, az utobbi pedig a kiserleti szemelytól azt kivanja meg, hogy egy
targyat valamilyen ismerv szerint minósitsen.
A szerzó legegyszerúbb kiserleti eljarasa abban all, hogy szintetikus ingerszemelyeket konstrual: minden
szemelyt egy ertekpar jellemez, a ket ertek egy-egy tengelyhez tartozik, megpedig az intelligenciahoz (I) es a
szepseghez (B a szemely 'Iizikuma¨). Az I tengelyen negy ertek, a B tengelyen harom ertek, összesen tehat 12
szintetikus szemely van: mindegyiküket rövid eletrajz es Ienykep jellemzi. Ezek szerint a kiserletben indirekt
human ingerek szerepelnek. Az eletrajzokat es a Ienykepeket a kiserleti populacioval azonos (iskolai)
populacion standardizaljak es 'rangsoroljak¨. A standardizalas dimenzionalis strukturat ad a kiserleti anyagnak.
Amikor egy kiserleti szemely kivalasztja a bemutatott szemelyek közül azokat, akik baratai lehetnenek,
utolagosan megallapithato, hogy orientacioja intellektualis vagy esztetikai jellegú-e. Ez az orientacio (vagy
tengely) Iüggetlen a kiserleti szemely tudatos vagy megIogalmazott inditekaitol; könnyen elóIordul, hogy
intellektualis inditekokra hivatkozik, amikor valasztasai tenylegesen Iókepp az esztetikai ismervre
összpontosulnak.62
Ennek es egy masik, hasonlo kiserleti eljarasnak a segitsegevel a szerzó egyebek között a következó Ieltevest
igazolja: a latens, de tenyleges valasztasi ismervnek megIeleló eszlelesi jegyeket az elsó kiserleti helyzetben
(amikor tehat a vonzo szemelyeket kell kivalasztani a bemutatott szemelyek közül) a kiserleti szemely kevesbe
gyakran ide:i fel, mint valamely ismervnek megIeleló relevans reszleteket oly esetben, amikor kiIejezetten azt
kerik a kiserleti szemelytól, hogy a bemutatott szemelyeket e s:erint a: ismerv s:erint rangsorolja (masodik
helyzet).
Egy masik kiserletben a tisztessegessegdimenziot is vizsgaltak es kiderült, hogy amikor 'a kiserleti szemelyek
kifefe:ett utasitasra a tis:tessegessegnek megfeleloen rangsorolfak a: ingers:emelveket¨, nagyszamu olyan
mozzanatra emlekeznek, amelyek a tisztessegesseggel allnak összeIüggesben.
Ebbe a kiserleti helyzetbe egy masik Iüggetlen valtozot is bevezettek: a 'kognitiv disszonanciat¨ (Festinger
1957). A szoban Iorgo vizsgalatban ez azt jelenti, hogy a kiserleti szemelyeknek a sajat pszichoszociologiai
iteletalkotasukba vetett bizalmat megerósitik vagy megrenditik. Azok a szemelyek, akiknek az önbizalmat
megerósitettek, instrumentalis helyzetben es a tisztessegesseg megnyilvanulasaira iranyulva többnyire
egyaltalan nem emlekeznek a tisztessegessegre utalo konkret mozzanatokra; ezzel szemben az indukalt kognitiv
disszonancia szigniIikansan több Ielidezest biztosit (uo. 122123. p.). Mas szoval: ha a kiserleti s:emelvnek
nincs bi:alma abban, ahogvan mas s:emelveket felfog, safat felfogasi folvamatat res:letesebben es
reprodukalhatobban er:ekeli, es e:altal ugv far el, mintha kifefe:etten egv rangsorolasi ismerv felhas:nalasara
utasitottak volna. Az ovatos es körültekintó IelIogas hasonlit az iteletalkotasi helyzetben megvalosulo
IelIogasokhoz.
Latjuk, hogy a Rommetveit altal hasznalt kiserleti anyag tavolrol sem eszlelesbeli, ha az eszleles Ienti
meghatarozasat Iogadjuk el. Különösen a mar Bruner altal megemlitett tisztessegessegvaltozo ad nemi Iogalmat
a szocialpszichologiaban leggyakrabban alkalmazott 'ingerek¨ tipusarol. Ez a kiserlet megis olyan
megkülönböztetest hoz Ielszinre, amelynek altalanos ervenyesseget nincs okunk eleve ketsegbe vonni,
Ienntartva a reszletesebb ellenórzes lehetóseget, különösen az eszleles területen. A pragmatikus jellegú,
'intuitiv¨, tehat gyors es összetevóit kevesse tudatosito IelIogas ugyanis ketsegkivül az explicit kòvetke:tetesek
hianvaval jellemezhetó eszlelesnek Ielel meg leginkabb. Marpedig ez az a Iajta IelIogas, amely ugyanakkor a
legkevesebb explicit megIeleltetest tartalmazza az inger 'objektiv¨ elemzeset szolgalo mozzanatokkal, es amely
a legkevesbe alkalmas arra, hogy a kiserleti szemelyt az inger pontos leirasahoz vagy reprodukalasahoz
hozzasegitse.
Az idezett kiserlet arra mutat, hogy az intuitiv felfogas es a res:lete:o felfogas közötti különbsegtetel ha
2. INSTRUMENTÁLIS HELYZET
ÉS ÍTÉLETALKOTÁS
189
63 Paul Guillaume (1942) ennek az eljarasnak a vazlatos kidolgozasat a hipotezisek szintjen nagyszerúen valositotta meg.
ugvanarrol a: ingerrol van s:o azoknak az attitúdöknek tudhato be, amelyeket a kiserleti szemely (itt a
kiserleti utasitas utjan letrehozott) cselekvesi, illetve iteletalkotasi helyzetben vesz Iel. Az intuitiv IelIogas
azonban, amint arra Rommetveit is ramutatott, 'egyike azoknak az igen törekeny pszichikus teremtmenyeknek,
amelyek nagyon nehezen egyeznek a kiserleti vizsgalattal¨; ezzel szemben a megIigyeles es az iteletalkotas a
kiserletezó modszerrel könnyebben megközelithetó. Ez az oka az utobbi tipushoz tartozo vizsgalatok
viszonylagos tulsulyanak. Valosagos elterjedtsegük meg latszolagos elterjedtsegüket is Ielülmulja, hiszen nem
kell mas, mint hogy targyreprodukcios kiserleti utasitast adjunk, vagy ketkedest ebresszünk a kiserleti
szemelyben, es az intuitiv IelIogas helyet maris atveszi az iteletalkoto IelIogas.
Az idezett kiserletnek meg a következó vonatkozasat szeretnenk hangsulyozni. Az elemzett IelIogasi tipus nem
Iügg az inger jellegzetessegeitól; at lehet terni a globalis intuiciorol a 'reszletezesre¨, felteve, hogy az inger
valoban jelen van, s ennelIogva az egyik attitúdnek a masikkal valo helyettesitese ertelmes dolog. Ha ez a
Ieltetel nem teljesül, a masik szemely IelIogasa valojaban kepzeti megjelenites (reprezentacio), es nincs benne
semmiIele eszlelesi mozzanat, tekintettel arra, hogy valamennyi közvetlen Ieltetele a szubjektumon belül van.
7.1.1.2.3. 3. ISMERETELMÉLETI VONATKOZÁSOK; AZ ÉRTÉKELÕ ÍTÉLETEK
VIZSGÁLATA
A) Ismeretelmeleti vonatko:asok
Bar a Ient bemutatott megkülönböztetesek a gazdag temak egesz sorat tarjak elenk, vizsgalodasainkat nem
terjeszthetjük ki a mas szemelyekre vonatkozo iteletek vagy a mas szemelyek kepzeti megjelenitesenek
valamennyi területere. Lassunk egy peldat!
Az objektiv iteletnek ismeretelmeleti vonatkozasai is vannak. A mas szemelyek eszlelesenek vizsgalatat ki
kellene eges:iteni a mas s:emelvek megismeresenek ismeretelmeletevel, vagvis vegso soron maganak a
tudomanvos ps:ichologianak a: ismeretelmeletevel.63 Es ez egyaltalan nem lenne Ielesleges elmeletieskedes. A
klinikai diagnozis pszichologiaja, amely valosaggal a pszichologia pszichologiaja (TaIt 1955, 1960), mar
manapsag is Iontos szerepet jatszik a mas szemelyek IelIogasaval kapcsolatos vizsgalatok egyes területein,
amennyiben a diagnozis, mint minden IelIogas, bizonyos Iokig eszleles, bizonyos Iokig jövendöles. Ennek a
megkülönböztetesnek a mintajara nagyjabol elkepzelhetjük, hogy milyen is lehetne a pszichologia
ismeretelmelete, közelebbról pedig a mas szemelyek tudomanyos IelIogasa es a mindennapi emberismeret. R.
Fancher (1966) peldaul Ch. Dailey (1963) eljarasat alkalmazva tanulmanyozta, hogy a kiserleti szemelyek
hogyan tanuljak meg mas szemelyek aktusainak elózetes joslasat. A kiserletben egymas utani elemekre bontott
eletrajzokkal dolgoztak, s a kiserleti szemelyekkent szerepló pszichologusoknak azt kellett kitalalniuk, hogy
harom lehetseges esemeny közül melyik következett be az adott es ily modon programozott esetben. Az eljaras
igazolta az eletrajzok koherenciajat, de ennel is Iontosabb az a ket megallapitas, hogy egyreszt az ertekiteletektól
valo tartozkodas valamennyi kiserleti szemely eseteben kedvezett a problema eleslato megitelesenek, masreszt
viszont a kiserleti szemelyek egymastol kepzettsegüknek megIelelóen különböztek. A matematikus
beallitottsagu szemelyek akkor adtak pontosabb valaszokat, ha nomotetikus eljarast követtek (a pszichologia
altalanos törvenyeit tartottak szem elótt), mig a verbalisabb beallitottsagu szemelyek akkor szerepeltek
sikeresebben, ha idiograIikus eljarast alkalmaztak (a megitelendó szemelyisegenek sajatossagait tartva szem
elótt).
A pragmatikus diagnozis vizsgalatanal is hasznosabb volna, ha azt elemeznenk, hogyan alakithatja at a szocialis
kölcsönhatasokat a mas szemelyek irant Ielvett tudomanyos beallitodas es a tudomanyos ismeretek hasznositasa.
A kiserleti szocialpszichologia kezdete ota (J. B. Godin 18671876, id. J. Prudhom-Meaux 1919) a kiserletben
reszt vevó szemelyek reakcioi az erdeklódes elóterebe kerültek, es visszahataskent az emberi viselkedes
tudomanyos es gyakorlati iranyitasanak igenyet valtottak ki. A pszichometriai megközelitesi mod egyik rugoja
Ieltehetóleg eppen ez az igeny volt (R. Pages 1968).
B) A: ertekelo iteletek vi:sgalata
3. ISMERETELMÉLETI
VONATKOZÁSOK; AZ
190
Ugyanakkor azt is latnunk kell, hogy minden ertekeles iteletalkotast jelent, de csak annyiban, amennyiben
minden ertekeles egy preIerencia megIogalmazasat jelenti. A 'mas szemelyek eszleleseról¨ irt szakirodalom
egesz Iejezetet kepezik a mas szemelyeknek tulajdonitott valenciak vagy hasznossagi ertekek Iüggvenyeben
kialakulo valasztasok es preIerenciak. Eppen ezert az egyenek közötti vonzodasok es taszitasok vizsgalata,
amelyet altalaban a 'szociometria¨ cimszoval latnak el, itt is megkapja a maga rubrikajat. Es ketsegtelen, hogy a
mas szemelyek preIeralasa vagy elutasitasa azok köze a reakciok köze tartozik, amelyeknek a megertese
mindenki szamara Iontos. Az eleslatas vagy vaksag, az opalos homalv vagy kristalvtis:ta atlats:osag altalanos
tulajdonsagai a IelIogasnak, illetve a human ingernek. A szoban Iorgo terület jo alkalmat adott ezeknek a
tulajdonsagoknak a Ieltúnó bemutatasara olyan komplex temakban, mint peldaul a következó: 'X titkolja Y
elótt, hogy tudja Z-ról, hogy nem szereti X-et (vagy Y-t)¨; (MaucorpsBassoul 1960). Ugyanezekkel a
problemakkal kapcsolatban Bruner es munkatarsai (TagiuriBlake Bruner 1953) kiIejlesztettek a
'kapcsolatelemzes¨ egy sajatos tipusat.
Csak arra szeretnenk utalni, hogy ebben az elemzesben az adatgyújtes modja összevethetó a pragmatikus
(intuitiv) IelIogas es a reszletezó IelIogas megkülönböztetessel. Az empatia kiIejezes az elóbbit, valamint a
szociometriai valasztasok eljarasat idezi (Rommetveit is ebból az eljarasbol indult ki), mig a 'mas szemelyek
tudatanak tudatarol¨ szolo kijelentesek bonyolultsaga az iteletalkotas legkevesbe közvetlen Iormait idezik. A
legIontosabb pszichologiai problema talan eppen az, hogy hol vannak a hatarai es mi a tenyleges szerepe ennek
a tükörjateknak, amely egyebkent a strategiai jatekok elmeleti kereteiben vegzett kutatasokat is Ioglalkoztatja.
('X, aki velem szemben ül, tudja, hogy elónyömre szolgalna, ha ezt es ezt a taktikat valasztanam, de en tudom,
hogy ó tudja es ó tudja, hogy en tudom, hogy ó tudja¨ stb.) A kerdessel kapcsolatban bóvebb reszleteket peldaul
A. Rapoport (1960) könyveben talal az olvaso; klinikusabb indittatasu empirikus vizsgalati anyagot pedig R. D.
Laing, H. Phillipson es A. R. Lee (1966) közölt. A Iolyamatoknak ezt a rendjet a tùkòrkepek interakcioi cimszo
alatt csoportosithatnank, különösen arra valo tekintettel, hogy ezek a Iolyamatok mind Ielvetik a kognitiv
komplexitas korlatozasanak a problemajat. (.)
7.1.1.3. IV. A KIFEJEZÉS FELFOGÁSA
7.1.1.3.1. 1. A KIFEJEZÉS TÖBBÉRTELMÛSÉGE ÉS A MEGÉRTÉS SZINTJEI
A) A klass:ikus kiserletek
Lattuk, hogy azok a vizsgalatok, amelyek a mas szemely eszleleset a gyermek elsó eleteveben tanulmanyoztak,
mar Darwinnal is az emocionalis kiIejezesek IelIogasanak es e IelIogas Iejlódesenek vizsgalataba illeszkedtek.
Darwin (1872) 20 szemellyel vegzett kiserleteket különbözó emocionalis attitúdöket kiIejezó Ienykepek
Ielhasznalasaval, es mar ebben az elsó kiserletben Ielismerte az ilyen helyzeteket leginkabb jellemzó tenyt,
nevezetesen az emociokat abrazolo kepek tòbbertelmúseget, amelyet a szoban Iorgo esetben a valaszok
szuggesztiv beIolyasolhatosaga jelzett. Woodworth (1938) kezikönyveben megtalalhatjuk az ebben az iranyban
vegzett, ma mar inkabb csak törtenelmi erdekesseggel biro kiserletek összeIoglalasat. Legnagyobb reszük
semmi ujat nem hozott Darwin mar idezett következtetesehez kepest. Piderit (1888) anatomiai problemak
vizsgalatabol kiindulo eróIeszitesei nagyobb jelentósegre tehettek volna szert, ha sikerült volna rekonstrualnia
azokat a minimalis elemeket, amelyek egy emocio Ielismereset lehetóve teszik. A rajzok es a beallitott
Ienykepek elóre meghatarozott nomenklatura szerinti minósittetese valojaban több szempontbol is naiv
eljarasnak tekinthetó: 1. a mozdulatlan kep nem adja vissza a mozgast vagy a vegsó kiIejezes kialakulasat, ami
pedig sok emocio lenyeges jegye; 2. az emociok megjelölesere szolgalo szavak nem altalanos ervenyú,
valtozatlan elnevezesek: olyan egyeni szemantikus terekben rendezódnek el, amelyek dimenzioi elóre nem
ismeretesek; 3. legIókeppen pedig a beallitott emocionalis kiIejezes reszben dramatikus konvencioktol Iügg,
amelyek nemcsak magaval az emocioval nem azonosak, hanem a nem szinhazi, mindennapos konvenciokkal
sem, es a IenykepIelveteleken ma mar nagyon erzódnek ezek a korszakhoz kötött mozzanatok.
B) A mimika mint nvelv es a: etnologia
IV. A KIFEJEZÉS FELFOGÁSA
191
64 Etnikumon kb. azt ertjük, amit az amerikaiak kulturanak neveznek.
A Ielvett, múvi pozokkal összeIüggesben emlekeztetni kell arra, hogy Dumas (1933, 345. p.) különbseget tett a
mimika es a spontan emocionalis kifefe:es között. Az igazi szomorusag allapotaban peldaul a Iej elórecsuklik a
tarkoizmok tonuscsökkenese következteben; a mimelt szomorusag allapotaban is elórecsuklik a Iej, de az elülsó
egyenes nagy izmok es a Iejbiccentó izmok aktiv belepesenek eredmenyekeppen. Hasonlo szembeallitast
tehetünk az örömöt kiIejezó testtartasoknal. Dumas e megkülönböztetest született vakok megIigyelesevel is
alatamasztotta. Ezeknel az embereknel a spontan emocionalis kiIejezes a mimikai kiIejezesre valo
keptelenseggel jar együtt. Bar ezt a megIigyelest Fulcher (1942) eredmenyei reszben megcaIoltak, tovabbra is
reszben ervenyesnek latszik Dumas-nak a mimika szocialis jellegeról kialakitott IelIogasa. Dumas szerint vegsó
soron ez egy tanult bemutatko:asi forma, amelyet mas szemelyek eszlelese, nevezetesen vizualis eszlelese
alapoz meg. Dumas egeszen odaig megy, hogy kijelenti: 'a mimika nyelv, amely analog minden mas nyelvvel¨.
Ez a következtetes rendkivül jellemzó, es igen jol illeszkedik az etnologusok megIigyeleseihez, akik a
különbözó etnikumokban64 tapasztalt mimikai különbsegek alapjan szocialis tanulast teteleznek Iel: a
kinaiaknal a 'kerekre nyilt szemek¨ a dühöt Iejezik ki; a japan mosoly a megalazas vagy a banat allapotaban is
megjelenik, ha a szemely Ieljebbvalojaval all szemben (Klineberg 1940).
C) A mimikai es:lelest vi:sgalo kiserletek
a) Felekv kiserlete. Egy nyelv letezesenek elsó Ieltetele, hogy bizonyos Ioku kölcsönös megertest biztositson
egy populacio tagjai között. A kiserletezó pszichologusok hosszu ideig kenytelenek voltak azt gondolni, hogy a
szoban Iorgo esetben a megertesnek meg a Ieltetelei sincsenek meg, hiszen a megerteshez legalabbis
diszkriminalni es azonositani kell a jeleket. Az Antoinette Feleky (1924) altal hasznalt Ienykepeken nói
modelleken allitottak be a kivant kiIejezó tartasokat. Mas szerzókhöz hasonloan ez a szerzó is azt allapitotta
meg, hogy a kiserleti szemelyek (N÷100) csak kevesse különböztetik meg egymastol az arc- es tartasbeli
kiIejezeseket (szamuk 86 volt). A legjobban Ielismert poz a meglepetes poza volt, s a kiserleti szemelyeknek
megis 'csak¨ 52°-a hasznalta ezt a szot. A többi esetben a megnevezesek majdnem mind hibasnak túntek.
Következtethetünk-e ebból arra, hogy a nyelvet meghatarozo alapvetó Ieltetelek sincsenek itt megIelelóen
biztositva?
b) A kifefe:es es a helv:et kapcsolata. Masreszt eppen eleg kiserlet szolgaltatott bizonyitekokat arra, hogy az
emociok önmagukban nem azonosithatok, es hogy ertelmezesük attol a helyzettól Iügg, amelyben a szemleló
ezeket az emociokat megIigyeli (Landis 1929; Coleman 1949). Ezek a kiserletek valojaban naiv modon azt
tetelezik Iel, hogy ugyanaz a (kiserleti) helyzet ugyanazt az emociot valtja ki valamennyi modellból, holott
különbözó emociokat valthat ki, vagy egyaltalan nem valt ki semmilyet. Igy peldaul egy iskolas tanulo minden
utalkozas nelkül nevethet, amikor eltapos egy csigat. Nem tekinthetjük bizonyito erejúnek, ha a kiserleti
szemelyek nem tudjak megIeleltetni az ilyen 'reakciokat¨ es 'helyzeteket¨.
F. Goodenough ezzel szemben megprobalta 'adagolni¨ a legkülönbözóbb helyzetekben a helv:et es a mimika
vis:onvlagos felentoseget. Emocionalis pozok Ienykepeit es helyzetleirasokat ütköztet; a kiserleti szemelyek 4
megnevezes között valaszthatnak (Ielelem, Ielhaborodas, undor, rokonszenv); 4 Ienykep es 4 helyzet (összesen
16 proba) szerepel a kiserletben. A Ienykepek es a leirasok diszkordans megIeleltetese eseten 963 itelet közül
31,6° alapult a mimikai Ienykepeken, 55,7° a helyzetirason (a 12,7° eredetileg szamitasba nem vett
emociokra utalt). A mimika ertelme:esenek rugalmassagat (es kisebb Iokban a helyzetet is) az a körülmeny
bizonyitja, hogy a diszkordans parositasokat a kiserleti szemelyek elIogadjak es ertelmezik
(GoodenoughTinker 1931).
Nem Ier tehat ketseg ahhoz, hogy a 'beallitott¨ es statikus mimikak sajat inIormaciotartalma korlatozott, es
azonositasuk a helyzet összeIüggeseitól Iügg, akarcsak egy olyan nyelvben, amelyben sok az azonos alaku szo.
Bruner es Tagiuri igen tanulsagosan elemeztek a kontextus es a redundancia problemait (1954). MasIelól
magatol ertetódik, hogy a mimika izolalasa mintegy leröviditese a testi összkiIejezesnek, es hogy a mimika
IelIogasa modosul, amikor a test egyeb szegmentumainak akcioja is megjelenik az eszlelesben. Ebben az
esetben a szo igazi ertemeben beszelhetünk 'kontextusrol¨. De nem csak a közvetlen kontextus vagy egy
1. A KIFEJEZÉS
TÖBBÉRTELMÛSÉGE ÉS A
192
'helyzet¨ beIolyasolhatjak egy mimika IelIogasat. Minthogy a mimika gyakran parbeszed, lehetóseg nyilik arra,
hogy különbözó arcok különbözó parositasaval 'kölcsönhatas utjan¨ modositsuk kiIejezesünket, megnyitva
ezzel az utat a csoportmimikak kiserleti vizsgalata elótt. Ezek a kiserletek a szomszedos elemek
helyettesitesenek segitsegevel pontositjak a rugalmassag Ient bevezetett Iogalmat. Igy peldaul ha A mosolyog es
B rosszkedvú kiIejezest ölt, A mosolya szarkasztikusnak es kisse szadistanak túnik, A-nak ugyanez a mosolya
egy sertódötten rosszkedvú B-vel szemben bekes, csillapito, baratsagos. Igy a mosolynak ket homonim erteket
lehet azonositani (Cline 1956). Latjuk azonban, hogy itt többról es Iontosabbrol van szo, mint a homonimia
egyszerú megallapitasarol: a mosoly mindket esetben a partner Ieletti dominanciat es az örömnek egy sajatos
valIajat Iejezi ki.
Lattuk, hogy Goodenough kiserleteben szamos kiserleti szemely alkalmazott olyan megjelöleseket, amelyek
nem szerepeltek a kiserleti utasitasban. Ha a mimikai kiIejezesekben van valami nyelvszerú, a kiserletvezetó
nyelvi kiIejezeseinek valo megIelelesük nem magatol ertetódó dolog. Elóször is a mimikak folvamatosan
mennek at egymasba, mig a nyelv diszkret egysegekból all. Masodszor a kiserletvezetó a szoanyagbol nem
Ieltetlenül ugyanazokat az elemeket valasztja ki, mint a kiserleti szemely.
D) A: es:lelt mimikak dimen:ionalis elem:ese
a) Woodworth emocioskalat s:erkes:t Felekv adatainak felhas:nalasaval. Feleky szerencses modon
megengedte kiserleti szemelyeinek, hogy a valaszthato szavak listajahoz ók maguk tovabbi szavakat tegyenek.
Woodworth attanulmanyozta a kiserleti anyagot, es szinonimaosztalyokat allapitott meg, majd Ieltetelezte, hogy
az elóIordulo 10 legIontosabb mimikai kiIejezes tökeletes rangsorskala menten helyezkedik el. A Ieltevest azzal
bizonyitotta, hogy egy negyzet alaku megIeleltetesi tablazatot lehet kialakitani a IenykepIelvetelekhez pozolo
szinesznek adott utasitasok es a kiserleti szemelyek minositesei között ugy, hogy magas korrelacio jelenjek meg
az utasitas es a minósites között. (A negyzet atlaga menten nagy szamban elóIordulo iteletek jelzik a
korrelaciot.) Igy peldaul a szeretetnek, a boldogsagnak es a vidamsagnak majdnem homonim kiIejezesek
Ielelnek meg, ugyanez ervenyes a Ielelem, a harag, a szenvedes kiIejezeseire, mig a ket csoport elesen elkülönül
a meglepetestól.
Itelet Szeretet Boldogsag Vidamsag Meglepetes FelelemHarag Szenvedes Eltökeltseg Undor Megvetes
Szeretet 10 2 1 1
Boldogsag 68 63 51 4 1 1
Vidamsag9 27 49 3
Meglepetes 1 1 77 5 7 1
Felelem 6 66 28 17 4 1
Harag 1 19 31 1 30 22 2
Szenvedes 1 6 14 70 3 2 1
Eltökeltseg 1 1 7 52 2
Undor 1 1 2 1 63 7
1. A KIFEJEZÉS
TÖBBÉRTELMÛSÉGE ÉS A
193
Megvetes 2 3 12 86
Egyebek 12 6 10 2 9 7 ·¸~4 2
100 100 100 100 100 100 100 100 100 100
(Woodworth nyoman, Psvchologie experimentale, Paris, 1949, Presses Universitaires de France, 343. p.)
A korabbi munkak ujboli vizsgalata kimutatta, hogy jo összhangban vannak ezzel a skalaval.
b) Egveb dimen:ionalis skalak. Azota, hogy Woodworth megszerkesztette az emociok IelIogasanak ezt a
skalajat, nagy szamban születtek különbözó probalkozasok komplexebb mimikai skalak szerkesztesere, amelyek
soraban egyarant talalhatok kör alaku (2. abra), elliptikus, valamint a szindiagramok altal inspiralt
többdimenzios skalak (Schlosberg 1941, 1952, 1954).
2. ábra - Példa a kör alakú skálára(A komplementer emóciók egymással szemben
helyezkednek el)(Plutchik, 1. Psychol., 1960.50., 161.p.)
1. A KIFEJEZÉS
TÖBBÉRTELMÛSÉGE ÉS A
194
Az egysiku (sót szilard) skalaknak ezek a tipusai Guttman radexenek strukturajara is hasonlitanak. Frijda es
Philipszoon (1963) viszont a klasszikus (centroid) Iaktoranalizis modszerehez Iolyamodnak. Kiserleti
szemelyeiknek (N÷12) 30 arckiIejezes-Ienykepet kellett 22 bipolaris skalan elhelyezniük. A szerzók 4 Iaktort
kaptak (a variancia 80°-a): az I` kellemesseg-kellemetlenseg Iaktor pozitiv kapcsolatban van a mosollyal es
nevetessel; a II` Iaktor az alarendeles es leereszkedes, amelyhez a termeszetes-mesterseges minósitespar
csatlakozik, s többek között negativ kapcsolatban all az izomIeszültseggel; a III` Iaktor a kiIejezes intenzitasa,
szembeallitva a kiIejezes Ieletti uralommal; a IV` Iaktor Iigyelem-erdeklódes hianya (a szemnyilas nagysaga).
Ezek az eredmenyek Iókepp a II` Iaktort hozzak többletkent Schlosberg (1945) es Osgood (1955) Iaktoraihoz
kepest. A. MordkoII (1967) a Harman-Iele 'elsórendú összetevók analizisenek¨ modszerevel 3 Iaktort talalt: az
1. Iaktor: hatalom-alarendelódes; a 2. Iaktor: kellemesseg-kellemetlenseg, amely majdnem azonos az
Osgood-Iele szemantikus ertekelesdimenzioval; a 3. Iaktor reszben a Schlosberg-Iele Iigyelem-elutasitas,
reszben az Osgood-Iele 'Iogekonysag¨ (receptivitas) masodlagos Iaktort takarja.
E) A mimikai kifefe:esek megkùlònbò:tetese. a: eddigi vi:sgalatok eredmenve
Ketsegkivül a Woodworth altal kezdemenyezett dimenzioelemzes alkotja a hosszu ideig halatlannak bizonyult
vizsgalatok legIigyelemremeltobb iranyzatat. Neha a realis ingerhelyzet szempontjabol a lehetó
legkedvezótlenebb körülmenyek között valosul meg, de a talalekony elemzó munka lassan-lassan kimutatja,
hogy a mimika olyan strukturalt hirIorrast kepvisel, amely alkalmas meghatarozott es ertelmes üzenetek
kibocsatasara, meg ha ezen üzenetek tartalmat a helyzetet jellemzó jelek modosithatjak is. Az eljaras lehetóve
teszi, hogy ezen a szúkebb területen leküzdjük a materialisan leirhato 'helyzethez¨ valo görcsös, Watsonra
emlekeztetó ragaszkodast. Mintha egy emociot nem valthatnanak ki az organi:muson belùl lejatszodo, a külsó
szemleló szamara megIigyelhetó jelekkel nem jaro esemenyek! S mintha emellett nem volna lehetseges, hogy
maga az emocio neha teljesen vilagosan es Ielismerhetóen jelentkezzek! Hogyan jellemezzük peldaul a
Iürdókadjabol kilepó vidam Arkhimedesz 'helyzetet¨, akinek Iizikai környezete az alkalomhoz ugyan rendkivül
illó, motivacios szempontbol azonban lenyegtelen volt? A tudos a IelIedezes belsó esemenyere reagal, es eppen
ez az uj 'helyzet¨. Emocionalisan mindenki igy reagal a zsigereiból kiindulo ingerekre, emlekkepeire, almaira,
anticipacioira, intellektualis vagy egyeb tevekenysegere, belsó elete különbözó aspektusainak kölcsönhatasaira.
A kiserletekben leirt 'helyzetek¨ nem kevesbe konvencionalisak vagy sztereotipizaltak, mint a mimikak, sót: a
mimikakat mintegy ideogramok modjara szimbolizaljak.
Ennek a Ielismeresnek a birtokaban mindjart meg kell jegyeznünk, hogy a sztereotipizalt kiIejezes nem pejorativ
ertelmú. Sót igen szerencsesen jelöli meg egy közmegegyezesen alapulo jegyekból allo nyelv 'tipograIikus¨
jelleget. A következó legIontosabb Ieladatunk valoszinúleg az lesz, hogy Dumas javaslatanak megIelelóen
elvalasszuk egymastol az eszlelt mimikak összetevóit az eszlelt emociok összetevóitól. Ehhez olyan kiserleti
berendezesek kellenek, amelyek egyidejúleg alkalmasak autentikus, külsó tenyezóktól nem zavart (peldaul
Iilmekre megjelenó) emociok kivaltasara es az elemzes celjaira valo regisztralasara. Az olyan berendezesek,
mint a Lynn-Iele (1940) 'vetitó-regisztralo¨, ebból a szempontbol peldaul a legnagyobb erdeklódesre tarthatnak
szamot. Nagyon jo lenne, ha minel hamarabb múveleti meghatarozasait adhatnank az autenticitas-s:imulacio
Iogalmaknak.
F) Mas etnikumokho: es fafokho: tarto:o egvedek mimikafanak es:lelese
a) A problema. Azt mondhatna valaki, hogy ha a kiIejezesek egymastol valo megkülönböztetese valoban
nyelvi sajatossagokkal jellemezhetó, a megkülönböztetes csak a reIerenciapopulacion belül valosulhat meg. Az
ilyen populaciokat a tovabbiakban etnikumoknak Iogjuk nevezni, szem elótt tartva, hogy egyik legjellemzóbb
sajatossaguk a nem nyelvi kiIejezesek erós populacion belüli homogenitasa.
b) A mas fafok egvedeinek es:leleserol s:er:ett ismeretek felhas:nalasa. Ha sikerült volna kimutatni, hogy az
ember es mas Iajok egyedei egymas mimikai kiIejezeseit megkülönböztetik es azonositjak, erósen ketsegbe
vonhatnank azt a IelIogast, hogy a mimikak adekvat eszlelese az etnikumokra korlatozodik. Ketsegtelen, hogy
az emberszabasu majmok es az ember emocioinak kölcsönös megertesere utalo megIigyelesek (Guillaume 1941;
1. A KIFEJEZÉS
TÖBBÉRTELMÛSÉGE ÉS A
195
65 Ez azt Ieltetelezi, hogy nemcsak a mimikak, hanem a spontan emociok is valoban megkülönböztethetók egymastol. Sherman (1927)
csecsemókkel vegzett kiserleteinek (különbözó sirasok), sót Landis (1929) Ielnótteken vegzett vizsgalatainak negativ eredmenyei ellenere
sem igen vitathato ennek a megkülönböztetesnek a jogossaga vagy tenye, amint azt Honkavaara (1961, 12. p.) jo kritikai törteneti
attekintessel bizonyitja.
Kohts 1935; Köhler 1928) nem nyertek kiserleti bizonyitast. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a
megIigyelesek kiserleti caIolatanak (Foley 1935) csak korlatozott bizonyito erteke van, megpedig a következó
okok miatt: a) a kiserletet ez alkalommal is fenvkepekkel vegeztek es nem magaval a csimpanzzal; b) a
kiserletben az anatomiai szubsztratumnak az ember es a csimpanz közötti különbsege is szerepet kap, ennek
pedig semmi köze sincs a mimika kulturalis vagy kvazilingvisztikai vonatkozasaihoz; c) a kiserlet nem
szerepelteti az esetleg masodlagosan szabalyozott vagy kondicionalt, de megis alapvetó emberi
megnyilvanulasokat, mint a nevetes, a könnyek, a remület.
c) A mimikai kifefe:esek etnikumok kò:òtti es:lelese. Ketsegtelen, hogy sok olyan mimikai kiIejezes (es Ióleg
gesztus) van, amelyet egy mas etnikumhoz tartozo szemely nem ert meg egykönnyen. De ha el is követhetünk
hibakat betú s:erinti ertelemben , mint Feleky (1924) eredeti kiserleteben a kiserleti szemelyek, meg kellene
hatarozni ezeknek a hibaknak a nagysagat, ahogy azt Woodworth tette. Maga Dumas (i. m.) hivta Iel arra
Iigyelmünket, hogy a mimikai kifefe:esek melvsegesen kùlònbò:nek a s:igoruan vett 'ònkenves` (F. de
Saussure) kodfeleken alapulo nvelvtol, amennviben gvakran megfigvelheto bennùk a: a tendencia, hogv
egvmassal egvenertekú, egvmast helvettesito anatomiai-fi:iologiai palvak utfan reprodukalfak a: emociok kùlso
megfelenesi formafat (es ez ervenyes lehet meg a nyelv egyes 'prozodikus¨ aspektusaira is, de sokkal kevesbe
ervenyes a nyelv szokincsere, es valoszinúleg meg kevesbe a nyelv grammatikajara). A mimikanak van egy
alapvetó emocionalis vazlata, meg ha hozza is keveredik egy sor önkenyes arckiIejezes es gesztus. A mimika
IelIogasa nem tekinthetó egeszeben olvasasnak.
Vilagos, hogy peldaul a mosolyt csak azert kell a harag vagy a Iajdalom leplezesere Ielhasznalni (Japan), mert a
mosoly ebben a tarsadalomban megórizte az euIoria es/vagy a joakarat modalitasat. A mimika olyan szimulacio,
amelynek hitelet csak a spontan65 emocioval Iennallo elegseges 'homonimia¨ szavatolja. MasIelól viszont
szinte eszrevetlenül megy at a kevesbe közvetlenül mimetikus gesztikulacioba; az utobbi lenyegeben akaratlagos
ellenórzes alatt all, es a szo igazi ertelmeben nyelv (kezmozdulat, köpes). Az arcmimikat tehat mint kiderült
gyakran a mas etnikumokhoz tartozo egyenek is Ielismerik, de a Ielismeres etnikumok között kevesbe könnyú,
mint etnikumon belül, lasd May amerikaiak es kinaiak Ienykepeivel vegzett vizsgalatait (May 1938.). Egyebkent
itt is Iel kell ismernünk a meg nem ertesnek azokat a nem kulturalis es 'nem lingvis:tikai` okait, amelyek az
egyes emberIajtak anatomiai különbsegeiból adodnak. Az egyeni temperamentum szinten a nem kulturalis
valtozok soraba tartozik, s Ielelós lehet bizonyos elvaltozasokert, amelyekról nem tudhatjuk teljes
bizonyossaggal, hogy nem halvanyitjak-e el, es neha nem nyomjak-e el teljesen az etnikumok közötti
variabilitast.
G) Kommunikacio es vokalis kifefe:es
Az autentikus vagy mimelt emocionalis kiIejezeshez keveredó kva:ilingvis:tikai elemek (tehat az etnikumok
szerint valtozo elemek) Ielismerese ravilagit a mas szemelyek IelIogasanak egyik lenyeges jellemzójere: a mas
szemelyek IelIogasa reszben ugy irhato le, mint egy tanult, korlatozott szocialis körben hasznalt kodban
közvetitett üzenet dekodolasa. Ez a kodrendszer nemcsak a mimikat es a gesztusokat öleli Iel, hanem
megjelenik a poszturaban (jarasban-tartasban), a ruhazatban, a jelvenyekben, a diszitesekben es a különbözó
jarulekos elemekben, sót az aktusok stilusaban is, vagyis a kommunikativ bemutatko:as epitóelemeit alkoto
mozzanatokban. A pszichologusok alig Ioglalkoztak ezzel az altalanos szemiologiaval, beleertve az
üzenetkibocsatas-üzenetvetel kölcsönhatasat is, hacsak a s:erep itt reszletesen meg nem vizsgalhato Iogalmaval
kapcsolatban nem. Az elmeletalkotas területen azonban kivetelt kepez Henri Wallon (1949), aki az emociok
ertelmezesenek egyik legIontosabb iranyzatat inditotta el, amikor megmutatta, hogy Iunkcionalisan hogyan
integralodnak mint kiIejezóeszközök a többe-kevesbe ritualizalt szocialis eletbe. A kiserleti vizsgalatok sikjan
Exline (1963) rendszeresen elemezte a vitatkozast kiseró tekintetvaltasokat, es egyebek között megallapitotta,
hogy nóknel a tekintetvaltasok nagyobb szamban Iordulnak eló. A kiserleti berendezesek Iejlódese a szoban
Iorgo esetben a szemmozgasok vizsgalatara alkalmas berendezeseke ezen a területen is ertekes ismereteket
nyujtott (Levy-Schoen 1963).
1. A KIFEJEZÉS
TÖBBÉRTELMÛSÉGE ÉS A
196
A 'szemmel valo beszedre¨ azert emlekeztetünk itt, hogy hangsulyozottan kiemeljük: a mas s:emelvek
felfogasanak a kommunikacio kontextusatol es kòvetke:eskeppen a s:emiologiai 'megertes` mo::anatatol valo
elkùlònitese abs:trakcio, amelvnek tudatosnak kell lennie, szem elótt tartva azt is, hogy a tulajdonkeppeni
beszelt vagy irott nyelv megertese a s:emiologiai 'megertes` emlitett mozzanatanak csak legmagasabban Iejlett
megnyilvanulasa.
Minthogy a nyelv elsósorban a targyak megnevezesenek Iunkciojaban jelenik meg elóttünk, könnyen
elIelejtkezünk mimikai vagy emocionalis kiIejezó Iunkciojarol. Pedig a beszed vegsó Iokon nem mas, mint a
vokalis mimika oriasira nótt Iormaja. A nyelvesz Garvin (1962) velemenye szerint pedig egy szobeli
kiIejezesben tenylegesen Ielhasznalt energia 99°-a a hirIorras egyeni Ielismereset 'szolgalna¨, es nem a
speciIikus üzenet tovabbitasat.
Kramer (1963) a szakirodalom kritikai Ieldolgozasaban kimutatta, hogy meglepó analogia van a beszedhang
eszlelesevel es a mimikai kiIejezesek eszlelesevel Ioglalkozo vizsgalatok között. Az emociokat megjatszo
múveszek alkalmazasa a ket kutatasi terület Iontos közös jellemzóje. Lehetseges azonban, hogy a beszedhang
elemzesenek modszerei hatekonyabbnak bizonyulnak majd, mint a vizualis kiIejezesi modok elemzesenek
modszerei. A nyelvi emocionalis kiIejezes eszlelesenek kiserleti vizsgalata ugyanis egyebek között
Ielhasznalhatja azokat az eljarasokat, amelyek segitsegevel el lehet különiteni a verbalis üzenetek melodikus
vagy 'prozodikus¨ oldalat egyreszt a 'vokalis sztereotipiak¨ (Kramer 1963), masreszt a tenyleges emociok
vonatkozasaban. Az egyik ilyen eljarassal le lehet vagni (Irekvenciaszúressel) a Ionemak diszkriminaciojaert
Ielelós magas Irekvenciakat (KauIIman 1954). A spektrograI szinten Ielhasznalhato a vokalis viselkedes
elemzeseben, bar eddig ideiglenesen alkalmazasat az azonositasra korlatoztak (HargreavesStartkweather
1963).
W. E. Lambert es munkatarsai (1960) kiserlete az elemzes atIogo szintjen kimutatta, hogy a beszed nemcsak
jelentestartalmakat hordoz, hanem mindazokat a jellemzóket is, amelyeket a beszelónek mint egy etnikai csoport
vagy alcsoport kepviselójenek lehet tulajdonitani. Igy peldaul a Iranciaangol ketnyelvúek beszedhangja
(amelyet a kiserleti szemelyek beszedkent nem azonositanak) hol angolul, hol Iranciaul szol. A kanadai angolok
Iüle szamara az angol es Irancia kiIejezes közötti különbseg magasabbrendúsegük szigniIikans vonasainak Ielel
meg; a kanadai Iranciak szamara pedig a 'kivülallosagukkal¨ csendül össze (kisebbrendúsegi erzes, angol
nyelvúektól kölcsönvett normak; R. Pages 1968). A 'parizsi¨ akcentussal szolo beszedhang azonban sem az
angol, sem a Irancia hallgatok szamara nem túnik alacsonyabb rendúnek. Az etnikai jellemzók tehat nem egy
nvelvhe:, hanem egy kifefe:esmodho: kapcsolodnak, amely adott szocialis csoportot jellemez az uralkodo (helyi)
nyelvhasznalat körülmenyei között.
H) A kibocsatas es es:leles kapcsolatai
a) A: emocio es:lelese es kifefe:ese. A Ientiekben kitúnt, hogy a mimikai kiIejezesek kölcsönös megertesenek
altalanossagi Ioka ket tenyezótól Iügg: 1. attol, hogy egyes aspektusaikban mennyire hiven Ielelnek meg a
spontan emocionalis megnyilvanulasoknak es 2. attol, hogy ezek a megnyilvanulasok külsó Iormajukban mily
mertekben hasonlitanak egymasra az egyes egyedeknel, Iajtaknal, sót Iajoknal. Asch (1955, 157. p.) meg
messzebb megy, amikor Ieltetelezi, hogy az atelt emocio es az emocio Iiziologiaja között melyebb megIelelesek
vannak, s ezek lehetóve tehetik az anatomiai vagy 'instrumentalis¨ megjelenesi Iormak sokIelesege mögött az
aIIektiv izomorIizmusok közvetlen megragadasat (egy ugralo, Iarkat csovalo kutya es egy lelapulo, Iarkat
leeresztó kutya; egyes madarak enekhangjainak zenei aIIektiv erteke).
Ezek az elkepzelesek közel allnak az eszleles olyan Iajtajanak a Ieltevesehez, amely esetleg különbözó
Iiziologiai izomorIizmusok Iacilitalo hatasa alatt közvetlenül valtana ki az eszleles targyat kepezó szervezet
emociojaval azonos emociot. Ezt az atragadast vagy 'res:t vevo felfogast` mar regtól Iogva megemlitette a leiro
pszichologia, es minden bizonnyal gyakori jelenseg, kiserleti vizsgalatukra ugy túnik meg nem került sor.
Az empatia Iogalmaval inkabb azt jelöltek, amit J.-M. Lemaine (1963) igen pontos szohasznalattal 'a mas
szemelyek verbalis valaszainak predikcioja¨ elnevezessel illet, vagyis a hideg es tavolsagtarto joslast. Alig
talalunk kiserleteket a komplementer emocioval szinezett IelIogassal s altalaban az emocioval atszótt eszlelessel
1. A KIFEJEZÉS
TÖBBÉRTELMÛSÉGE ÉS A
197
vagy IelIogassal összeIüggesben, tehat az eletszerú es azon nyomban kialakulo IelIogassal kapcsolatban.
Kivetelkent idezhetjük H. A. Murray (1933) vizsgalatat, aki egy csoport kislanytol leirast kert egy ember
arckeperól gyilkossagot szimulalo jatek elótt es utan. Jatek utan a kislanyok sokkal több gonoszsagot lattak az
ember arcvonasaiban, mint jatek elótt.
Nyilvanvalo, hogy a laboratoriumi helyzet kikerülhetetlenül abba az iranyba hat, hogy a kiserleti szemelyek ne
erezzek magukat kò:vetlenùl erintve, s ezzel elóterbe allitja a hideg es semleges, sem nem pragmatikus, sem nem
emocionalisan szinezett felfogas vizsgalatat. Csak egy klinikusnak jutott eszebe, hogy a Ient idezett kiserletet
elvegezze (a kivetites vizsgalatanak egyik mozzanatakent). Ha a mimikai kifefe:es a: emocionalis
megnvilvanulastol a bemutatko:asi ceremonia fele halad, a felfogas e::el parhu:amosan a: affektiv
res:veteltol a: ù:enetek dekodolasanak iranvaba mo:og.
A kiIejezes es a IelIogas különbözó valtozatainak mint interperszonalis magatartasIormaknak keresztezett
kombinacioit nem tanulmanyoztak rendszeresen. A IelIogas-üzenetkibocsatas kapcsolat gondolatat, amely
megtalalhato Asch elkepzeleseiben is, mindket szinten alatamasztjak azonban bizonyos tapasztalati adatok. A
mimikai nyelv jelensegeivel analogiat talalunk abban a jol ismert tenyben, hogy a beszedben reciprok vis:onv
van a: es:leles es a kibocsatas kò:òtt. a beszeló Ionologiai rendszere mint szúró vagy rosta szolgal a vetel
oldalan (Weinreich 1959, 728. p.; Troubetzkoy 1949, 5456. p.). Az ember azt hallja, amit ki is tud ejteni, azt
eszleli, amit ki is tud bocsatani. Ha ezt a problemat a mimikai kiIejezesek területere is atvisszük, ugy
tekinthetjük, mint amely kiegesziti Dumas-nak a vakok mimikai kiIejezesevel összeIüggesben vizsgalt
problemajat. Emlekeztetünk arra, hogy a mimikai üzenetkibocsatas kepessege teljes Iejlettseget kb. a 14.
eletevben eri el, ha elIogadjuk peldaul Quint (1934) 476 gyermekekkel vegzett vizsgalatainak eredmenyet. Ez a
szerzó a gyermekeket leirt vagy mimelt kiIejezesek reprodukalasara szolitotta Iel. Lehet, hogy ez a kisse hideg
technikai eljaras bizonyos kivannivalokat hagy maga utan, mindamellett a különbözó korcsoportokat jol
elkülönitó eredmenyeket adott. Az eredmenyek Iejlódesról, tanulasrol es eresról tanuskodnak, s ezeknek a
mimikai kiIejezesek eszlelesevel valo korrelacioja olyan hipotezis, amelyet mas hasonlo tenyek sugallnak.
George Gubar (1966) allatpszichologiai (majmok) indittatasu eljarasa is ebbe az iranyba mutat. Igazolta, hogy a
kiserleti szemely egy masik kiserleti szemely ket arckiIejezeset jobban meg tudja különböztetni, ha maga is ateli
a masik szemely altal elszenvedett szankciok kivaltotta emociokat. (Az arckiIejezeseket a szankciok: aramütes
es jo pontok szerzese valtotta ki.) Azok a megIigyelók, akik nem eltek at a helyzetet, hanem csak szobeli leirast
kaptak rola, nem különböztettek meg az aramütesre es a pontszerzesre megjelenó kiIejezeseket.
7.1.1.3.2. 2. A KIFEJEZÉS FELFOGÁSÁNAK TÍPUSAI ÉS FÁZISAI
A) A kifefe:es leirasatol a kifefe:es ertelme:eseig
A kiIejezesek IelIogasanak Iejlódesevel kapcsolatosan egymastol Iüggetlenül, de kb. egy idóben jelentek meg a
Iinn Sylvia Honkavaara (1961) es Ariane Levy-Schoen (19581962) rokon jellegú munkai. Mindket esetben egy
sor, egymashoz szorosan kapcsolodo kiserletról van szo.
S. Honkavaara ugy veli, hogy a Iizionomiai eszlelesnek vagy az emociok eszlelesenek korai jelentkezeseról
megIogalmazott hipotezisekkel szemben (lasd Ient I., D), b) es Werner 1948; KoIIka 1924) kimutatta, hogy a
'matter-of fact` eszleles, azaz a tenyszerú, konkret, mondjuk 'jelentes nelküli¨ eszleles megelózi a kiIejezes
megertó IelIogasat. Ez a gondolat a csecsemó 'mimikai agnoziajanak¨ gondolatara megy vissza (Kaila). Barmi
legyen is a szerzó eredmenyeinek jelentósege a rendszerint egeszen mas modszerekkel tanulmanyozott, un.
Iizionomiai eszleles szempontjabol, ketsegtelen, hogy különbözó jelenetek es arckiIejezesek Ienykepeihez Iúzött
magyarazataikban a kiserleti szemelyek az eletkortol Iüggóen (3 eves kortol a Ielnóttkorig) az alabbiakban
mutatnak szabalyos elórehaladast:
1. Az arckiIejezes-terminusokban valo leirasban, illetve abban, ahogyan ezt a Iajta leirast elónyben reszesitik
az arckiIejezesekkel össze nem Iüggó terminusokban törtenó leirashoz kepest (3. abra).
2. A KIFEJEZÉS
FELFOGÁSÁNAK TÍPUSAI ÉS
198
3. ábra - A mimikák értelmezése és leírása gyermekeknél (S. Honkavaara, Brit. 1.
Psychol. Monogr. Suppl., 1961, 26. p.)
2. A kiIejezesek termeszeteról vallott egyetertesben, valamint az iteletalkotas normajahoz valo ragaszkodasban
(az itelet pontossagaban).
3. Az aIIektiv rezonanciaju külsó ingerek zavaro hatasaval szemben tanusitott ellenallasban (peldaul ruzs a
szomoru kiIejezesú arcon).
4. A kevesbe szembeszökóen jelentkezó megnyilvanulasok iranti erzekenysegben, illetve abban, ahogy ez az
erzekenyseg az egyszerú mimikai 'akciok¨ iranti erzekenyseghez (nevetes, könnyek) viszonyul.
B) A kifefe:esek s:erinti kategori:alas kesoi kialakulasa
Nyilvanvalo erintkezesi pontok vannak a Ienti, a kiserleti megközelites szempontjabol kisse tapogatodzo es
jellegeben klinikus modszerekkel nyert eredmenyek es Ariane Levy-Schoen (1955, 1958, 1961 es 1964)
eredmenyei között. Ez utobbi szerzó megallapitotta, hogy emberi arcok IenykepIelveteleinek es rajzos
abrazolasainak osztalyozasaban vagy kategorizalasaban az arckiIejezesnek kriteriumkent törtenó Ielhasznalasa
kesest mutat az arcot körülvevó jarulekos elemek (ekszerek, hajviselet.) kriteriumkent valo Ielhasznalasahoz
kepest (4. abra).
2. A KIFEJEZÉS
FELFOGÁSÁNAK TÍPUSAI ÉS
199
4. ábra - A mimikák és a járulékos elemek felhasználásának alakulása kritériumként a
,hasonlósági választásokban¨ (A. Lévy-Schoen 1964)
A 'mimika mint kriterium¨ a 9. eletev körül nyer uralkodo szerepet, 'mintha a Iiatalabbak a bemutatott
szemelyek materialis Iormajara, nem pedig pszichologiai megnyilvanulasara összpontositananak, mig az
idósebbek az arckiIejezes jellemzóire iranyulnanak. A kettó között van egy bizonytalansagi periodus, amelynek
soran a Iigyelem szorodni latszik több hasznalhato kriterium között¨ (Levy-Schoen 1964, 49. p.). MegIeleló
parhuzamos vizsgalati sorozatok Ielhasznalasaval Levy-Schoen kimutatta, hogy a hasonlosagi valasztasokbol
megkülönböztetendó preIerenciavalasztasok alapjan nem 9, hanem 4 eves kortol megallapithato a mosolygo
szemely iranti vonzalom (a kiserleti szemelyek 77°-anal) s következeskeppen a mimikai kiIejezesek de facto
megkülönböztetese (5. abra). Igaz, Honkavaara is preIerenciaprobakat alkalmazott, es ó is megallapitotta
következtetesek levonasa nelkül , hogy mar az 5-6 evesek csoportja majdnem egyhanguan preIeralja a vidam
arckiIejezest, viszont e tekintetben meg szigniIikans különbseget talalt a 3-4 evesek csoportjahoz kepest. De ez
azert van, mert a 3-4 evesek a dichotom valasztasi Ieladatban valoszinúleg veletlenszerúen (aleatorikusan)
valaszolnak (51:44 aranyu 'vidam¨ preIerencia). A szerzók tapasztalati adatai lenyegeben megegyeznek, de
Honkavaara kisse gyorsan vonja le a 3-4 evesek csoportjanak az 5-6 evesek csoportjahoz viszonyitott
eretlensegeból azt a következtetest, hogy az atmenet az arckiIejezesek preIeralasara egybeesik a jelentes nelküli
eszlelesról az arckiIejezesek eszlelesere valo Iokozatos atmenettel. Marpedig ez utobbi a szerzó tablazata
szerint legkorabban a 10. eletev körül jelenik meg. Levy-Schoen velemenye szerint ezek a verbalis modszerek
nem alkalmazhatok a 4. eletev elótt. S meg ha igaz is, hogy a preIerenciavizsgalatokban a mimikai kriterium
2. A KIFEJEZÉS
FELFOGÁSÁNAK TÍPUSAI ÉS
200
viszonylagos jelentósege bizonyos növekedest mutat a 'jarulekos elemek¨ kriteriumkent törtenó alkalmazasahoz
kepest, ez a növekedes sokkal lassubb, mint a kategorizalasi vizsgalatban, s a valasztasok gyakorisagat abrazolo
görbek nem keresztezik egymast, mivel a mimikai kiIejezes mint kriterium, kezdettól Iogva uralkodo (uo. 57.
p.). A mimikai kiIejezesek dominanciaja csak akkor tolodik el ujra a 9. eletev Iele, ha a semleges jarulekos
elemeket jatekszerek helyettesitik. Tovabba nem lehet egy szintre helyezni a valasztasi aktusban tenylegesen
megjelenó diszkriminativ eszlelest es a valasztas verbalis indokolasat, amely kezdetben (7 eves korig) megint
csak a jelentes nelküli tenyezóknek juttat uralkodo szerepet, egyebkent eppugy, mint a leirasok is (uo. 77. p.) (5.
abra).
C) A felfogas egves tipusainak idobeli eltolodasa
Azoknak a hipoteziseknek megIelelóen, amelyeket R. Pages (1955) es Levy-Schoen az eredmenyek elsó
ertekelesekor allitottak Iel, ugy túnik, hogy az erdeklódes központjanak vagy a dominans attributumnak
athelyezódeseról van szo; az athelyezódes a tevekenyseg targyait kepezó dolgokrol a tevekenyseg központjat
kepezó masik szemelyre megy vegbe, s ugyanigy: a IelIogas egyik dominans tipusarol egy masikra (az idóileg,
terileg es logikailag közvetlen eszleletról az idóileg, terileg es logikailag közvetett eszleletre). Es nemcsak a
mimikai kiIejezesek IelIogasa latszik megIelelni ezeknek az allitasoknak, hanem az a teny is, hogy 7 eves kortol
es csak 7 eves kortol kepes a gyermek megtanulni, hogy egy közvetlen ingert, amelyet a bemutatott kartya
szinen levó abra kepvisel, a kartya hatoldalan levó kep minósegenek es Iontossaganak Iüggvenyeben egyre
pontosabban ertekeljen, mintegy az abra elolvasasa vagy dekodolasa utjan (Levy-Schoen 1964, 101. p.).
A kiserletek tehat velemenyünk szerint annak a szüksegesseget mutatjak meg, hogy különbseget tegyünk a
IelIogas egyes tipusai között, es ezzel ellene szolnak a szocialis eszleles egyetlen egeszkent valo IelIogasanak
(peldaul Heider 1944), amelynek alapjan egyebek között nem varhatnank ilyen Iejlódesbeli eltolodasokat. Ami a
mimikai kiIejezesek szúkebb területet illeti, Rommetveittel reszben összhangban Ieltetelezhetjük, hogy 1. letezik
egy, az elet korai szakaszaban megjelenó pragmatikus, szorosabb ertelemben vett eszleló, intuitiv IelIogas,
amely az idóben gyakran eltolodik a kesóbb megjelenó megIeleló verbalis ertelmezeshez kepest; 2. letezik egy
osztalyozo vagy (Bruner szavaival elve) valoban 'kategorizalo¨ IelIogas, amely szorosan kötódik a nyelvhez,
tudatosan szelektiv kriteriumokat hasznal, es valoszinúleg bizonyos Ioku meditacios kepesseghez,
következteteshez vagy ertelmezeshez is kapcsolodik. Az osztalyozo IelIogasban vilagosan megnyilvanul a
IelIogasi tipusok sokIelesege. Kialakulasa lassabb, es el kell hatarolnunk a rangsorolo itelettól (Rommetveit),
amely megelegszik azzal, hogy a targyakat sorrendbe vagy lepcsózetes egymasutanba allitja; el kell hatarolnunk
a szobeli leirastol is, akar annak szabad (Honkavaara), akar az elóbb emlitett IelIogasmodok valamelyikehez
(peldaul a rangsorolo itelethez; Rommetveit) tarsult Iormajarol van szo. A kiIejezesek osztalyozo IelIogasa
mint lattuk a 9. eletev körül jut tul az egyensulyi allapoton.
2. A KIFEJEZÉS
FELFOGÁSÁNAK TÍPUSAI ÉS
201
5. ábra - A mimikák és az ingerszemélyt körülvevõ járulékos elemek felfogása (A.
Lévy-Schoen 1964)
D) A fentiekhe: csatlako:o eredmenvek es problemak
A 9. vagy 10. eletev tajan nagyot lep elóre az olvasas kepessege. Gray Walter (1960, 152. p.) szerint ez
összeIüggesben all az eszlelesi ritmus bizonyos Iormainak megszilardulasaval. Eppen az olvasas megjelenesevel
összeIüggesben hangsulyozza ez a szerzó, hogy megIeleles van a 'latas a latott dolog megertese¨ (olvasas)
egymas utani Iazisai, valamint a szenzoros ingerlesnek a temporalis es Irontalis lebenyekre valo egyre Iokozodo
kiterjedese között. Ugyanennek a 'holtbetú-Iazisnak¨ a vegen, a 8. es 11. ev között jelzik Maucorps es Bassoul
(1960) a masok erzelmeinek tudatositasara ('az empatiara¨) utalo jelek kialakulasanak kezdetet. Vegül a mas
szemelyek IelIogasanak szemantikajarol mondandokat elóvetelezve utalni szeretnenk arra, hogy ugyanennek
az eletkornak a tajan kezdik a gyermekek megragadni 'a kettós Iunkcioju¨, Iizikopszichologiai szavak
alkalmazasat szemelyekre (lagy, kemeny, hideg, edes, ragyogo, mely, meleg.). Az atvitt ertelem megertesi
aranya 5-6 eves korban 13°, 7-8 eves korban 59°, 9 eves korban 90° (Asch 1960).
Ha elIogadhatjuk, hogy ezek a tenyek bizonyos Iokig egy iranyba mutatnak, eszünkbe jut az a gondolat, amely
szerint a kisgyermek viselkedeset egyIajta Ielületes 'behaviorizmus¨ jellemzi: meg amikor mimikai
kiIejezeseket nevez meg, akkor is ugy túnik, mintha inkabb egy cselekvest irna le (nevetes, siras), semmint egy
kiIejezest, megIejtve annak jelenteset (Honkavaara 1961; Levy-Schoen 1964).
A leiras-ertelmezes mar Binet altal is Ielismert ellentetparjan tultekintve Ielvethetjük a kerdest, hogy mikeppen
2. A KIFEJEZÉS
FELFOGÁSÁNAK TÍPUSAI ÉS
202
illeszthetók ezek az eredmenyek ahhoz az altalanos elgondolashoz, amely szerint a kisgyermek gondolkodasat a
'dinamizmus¨, eszleleset a 'Iizionomias jelleg¨ különbözteti meg (Werner 1948, 6782. p.). Ha a mas
szemelyek arckiIejezese valoban az expressziv inger tipusakent szolgalna, el kellene Iogadnunk, hogy a
tulajdonkeppeni Iizionomias eszleles inkabb betetózese, semmint kiindulasi pontja egy Iejlódesi Iolyamatnak. A
megoldas talan abban rejlik, hogy a primitiv 'dinamizmus¨ (amely egyebek között nem szamol sem a
tehetetlenseggel, sem a helyzeti energiaval) nemcsak a kidolgozott mechanikai gondolkodassal all szemben,
hanem a Ielnóttek eszlelesenek esztetikai es pszichologiai kiIinomultsagaval is; az arceszleles ebból a
szempontbol hasonlo modon Iejlódnek, mint a termeszeti szepsegek (tajak) es a zene eszlelese, ha ezen a ponton
egyetertünk Honkavaara következteteseivel.
Forditotta: SEMJEN ANDRAS
7.2. CsepeIi György - LengyeI Zsuzsanna
-Rudas Tamás - Rajkay Ágnes - MoIcsotár
Hedvig
7.2.1. FELTÉTELEZETT BEFOLYÁSOLÁS HATÁSA A
SZEMÉLYÉSZLELÉSRE
Kiserletet vegeztünk 120 tanarkepzós Ióiskolai hallgatoval annak Ielderitesere, hogy a beIolyasoloi szerep
tudata mikent hat vissza a beIolyasolt szerepeben levó szemely viselkedesenek megitelesere, szemelyenek
percepciojara. A kiserlet soran a beIolyasolt viselkedeset valtoztattuk, az elsó Ieltetelben a beIolyasolt
teljesitmenye a beIolyasolas hatasara objektive javult, a masodik Ieltetelben objektive romlott, s egy harmadik
Ieltetelben a romlas meg szelsósegesebb volt. A kontrollIeltetelben a beIolyasolasnak nem volt objektiv hatasa.
A kiserlet eredmenyei azt mutattak, hogy aktiv beIolyasolo szerepükben a kiserleti szemelyek kitertek a romlas
eszlelese elól, s mindegyik Ieltetelben lenyegeben javulonak eszleltek az altaluk beIolyasolni velt szemely
teljesitmenyet, Iüggetlenül attol, hogy az a valosagban romlott vagy javult. Ezen eredmeny alapjan arra
következtettünk, hogy a beIolyasoloi szerep a Ieltetelezett pozitiv hatas szubjektiv valoszinúseget mozgositja,
mely megakadalyozza a szemelyt eredmenytelensegenek disszonans es kellemetlen Ielismereseben.
7.2.1.1. I. BEVEZETÉS
A szemelyek eszlelesere vonatkozo szocialpszichologiai irodalom meggyózóen mutatja ki, hogy a szemelyek
eszlelese elter a targyi vilag egysegeinek tudomasulveteletól. Szemelyek megismeresekor az eszleles csonkit, a
helyzetben mozgosult erdekek, szüksegletek, indulatok, attitúdök altal torzitott; az eszleles helyessegenek
kiertekelesere rosszak az eselyek; az interaktiv hatasok egyenranguak az eszleló aktivitasanak hatasaival; a
keletkezó eszleleti kep nem mentes a megelózó vonatkoztatasi keretek hatasatol, masreszt ha mar egyszer
letrejött, akkor az egyensulyIenntarto kognitiv mechanizmusokkal szemben vedtelen (Asch 1952; Heider 1958).
A szemelyekról kialakitott kep strukturalt egesz, centralis es periIerikus szelvenyekkel, mozgato elvei soraba
tartozik az eszleló szemely implicit szemelyisegtipologiaja (Tagiuri Petrullo 1958), valamint az oktulajdonitas
sajatosan szemelyi elve (HeiderSimmel 1981). Kelley (1967) szerint a szemelyi ok tulajdonitasanak
tendenciaja akkor nó meg, ha a szemely viselkedese elüt a neki tulajdonitott szerep elóirasainak megIeleló
viselkedestól, ha az eszleló tudomasa szerint a szemelyre nem hat külsó vagy belsó kenyszer, illetve a szemely
viselkedese lathatoan nem veletlenszerú, a megIigyelt viselkedes idóben konzisztens.
A szovjet szocialpszichologiai irodalomban Petrovszkij (1981) a Ielelósseg atharitasanak jelensege kapcsan irja,
hogy a torzito szemelyeszlelesi tendenciak az interakcio gyakorlati-tevekenysegbeli tartalmatol Iüggenek. A
CsepeIi György - LengyeI
Zsuzsanna -Rudas Tamás -
203
szerzó szerint amennyiben a kapcsolat nem közössegi jellegú, hanem csupan interperszonalis sikon szervezódik
(diIIuz csoportokban vegbemenó), akkor siker eseten az egyen a siker okakent altalaban sajat magat jelöli meg,
mig balsiker eseten masokban vagy az objektiv körülmenyekben leli meg az okot.
7.2.1.2. II. HIPOTÉZIS
Kiserletünk soran abbol a hipotezisból indultunk ki, hogy az eszleló es a szemely közötti interakcio
gyakorlati-tevekenysegbeli tartalma hat a szemelyról kialakitott kepre. Aronson es Linder (1981) kiserleteból
kitúnik, hogy az interaktiv viszony aIIektiv összetevójenek dinamikaja beIolyasolja a szemelyról kialakitott
kepet. Ha a szemely ugy eszleli, hogy a masik vele szemben taplalt, kezdetben negativ attitúdje Ielenged es
pozitivra valt, a letrejövó kep erzelmileg pozitivabb szinezetú, mint a kezdettól Iogva pozitiv termeszetú
kapcsolatban kapott kep. Masreszt, ha a szemely ugy eszleli, hogy kezdetben a vele szemben kialakitott attitúd
pozitiv volt s kesóbb az negativra valtozott, a letrejövó kepben a negativ elemek hangsulyosabbak lesznek, mint
a kezdettól Iogva negativ termeszetú kapcsolatban kialakult kep.
Petrovszkij (1981) veti Iöl, hogy a szemelypercepcioban kialakult kepet beIolyasolhatja az interakcio
targyi-tevekenysegi szerkezete. Ugy veli, hogy a passziv szemleló helyzeteben a szemelyról kapott kep
szegenyesebb, Ielületesebb, mint abban a helyzetben, amikor az eszlelónek modja van a beIolyasolasra. A
beIolyasolas sikeressege, eredmenyessege Ieltehetóen hat a szemelyról alkotott kepre. Feltettük, hogy a sikeres
beIolyasolas pozitivabb kepet eredmenyez a szemelyról, mint a sikertelen beIolyasolas. Kiserletünk Iüggetlen
valtozoja a beIolyasolas sikeressege es sikertelensege. Függó valtozokent mertük az eszlelt szemelyról
kialakitott kep ertekeló elemenek intenzitasat, valamint a masik szemelyre törtenó Ieltetelezett beIolyasolas
kimenetelenek magyarazatara kialakitott attribucios mintat.
7.2.1.3. III. A KÍSÉRLET TERVE ÉS LEFOLYTATÁSA
A kiserlet soran egyenenkent Ieltetelezett interakcioba hoztuk a kiserleti szemelyeket egy ingerszemellyel. Az
ingerszemely 17 eves közepiskolas Iiu volt. A radioban Iolyo zenei nepmúvelesról szolo cikket olvasott Iöl. Az
olvasast elóre Ielvettük kepmagnora, es a kiserleti szemelyeknek ezt a Ielvetelt jatszottuk le. A kiserleti
szemelyek nem tudtak, hogy elóre Ielvett szövegmondas zajlik, azt hittek, hogy a Iiu a studioban tartozkodik, a
teleIonon hozza intezett instrukciokat hallja es Iigyelembe Iogja venni. A kiserleti szemelyek azt hittek, hogy
pedagogiai szituacioban vannak, es az a Ieladatuk, hogy a Iiu kiejtesi, szövegmondasi hibait korrigaltassak. A
kiserleti szemelyek ket alkalommal lathattak viszont az ingerszemelyt. Az elsó alkalommal minden kiserleti
szemely ugyanazt a Ielvetelt latta. A Ielvetelen a Iiu mintegy 3,5 percen at atlagos hangsulyozassal es tempoval,
kisebb hangsulyozasi es szövegmondasi hibakkal olvasta a szöveget.
Ezt követóen a kiserleti szemelynek alkalma volt teleIonon keresztül a Iiut instrualni, hogy miben javithatna
teljesitmenyet. A Iiu azonban nem volt benn a studioban, es a masodszori szövegmondas es a kiserleti szemely
altal adott instrukciok között semmiIele kapcsolat nem volt. Negy kiserleti Ieltetelt alakitottunk ki. Az elsó
Ieltetelben a kiserleti szemelyek altal latott masodik olvasas nemi javulast mutatott, csökkent a hibak szama. A
masodik Ieltetelben az ingerszemely teljesitmenye kisebb romlast mutatott. A harmadik Ieltetelben az
ingerszemely teljesitmenye sulyos kiejtesi, hangsulyozasi, szövegmondasi hibakkal volt tele. A negyedik, vagyis
a kontrollIeltetelben masodik alkalommal ugyanazt a kepmagnoIelvetelt mutattuk be a kiserleti szemelyeknek,
mint elóször.
A kiserlet Iüggetlen valtozoinak kialakitasakor a következó instrukcio hangzott el az elsó Ielvetelt megelózóen:
Kiserletvezetó: 'Kommunikacios gyakorlatot tartunk. Arra vagyunk kivancsiak, mikent javitjak ki egymas
beszedet az emberek, anyanyelvi kulturajukra mikent Iigyelnek. Arra kerünk, Iigyeld meg alaposan a most
következó Iiu szövegmondasat, es utana mondd el neki reszletesen, maximum öt percben, teleIonon, hogy
szerinted mit kellene tennie ahhoz, hogy szövegmondasa hibatlan legyen.¨
II. HIPOTÉZIS
204
Az instrukcio elhangzasa utan megjelent a kepernyón a Iiu, es Ielolvasta a szöveget. A kiserleti szemely ezutan
teleIonon keresztül közölte javito szandeku eszreveteleit.
Kiserletvezetó: 'Lejart az öt perc, most megkerem a Iiut, hogy ujra mondja el a szöveget, es probaljon meg
ügyelni azokra a hibakra, amiket mondtal neki.¨
A masodik Ielvetel lejatszasa utan a kiserleti szemely rövid kerdóivet töltött ki, melynek egyik resze az
ingerszemely percepciojara vonatkozott, a masik resze pedig arra, hogy a kiserleti szemely mikent latta az
ingerszemely viselkedeseben vegbement valtozast, es milyen okokat tulajdonitott a valtozasnak.
A kiserletben összesen 120 nói masod-harmadeves tanarkepzó Ióiskolai hallgato vett reszt Minden Ieltetelre 30
kiserleti szemely jutott. A kiserletet 1982 aprilisaban vegeztük. A kiserlet instrukcioja hitelesnek túnt a kiserleti
szemelyek szamara. Senki sem gyanakodott arra, hogy elóre megrendeztük a helyzetet. Önertekelesük a
megelózó adatIelvetel soran egysegesen magasnak bizonyult. Ezt a kiserletvezetóknek a kiserletet követó
megbeszelesi eredmenyeiból tudjuk.
A szemelypercepcios kerdeshez Ielhasznalt jelzóket Lengyel (1979) vizsgalatai alapjan valasztottuk ki. Minden
egyes jelzót ötIoku skalan kellett a kiserleti szemelyeknek leosztalyozniuk aszerint, hogy azt a tulajdonsagot,
amelyre a jelzó vonatkozott, milyen mertekben talaltak jellemzónek az ingerszemelyre. A következó jelzók
menten kertük az ingerszemely megiteleset:
rokonszenves, kedves, makacs, joindulatu, baratsagos, nagykepú, tehetseges, szorgalmas, Iigyelmes, gyors
IelIogasu.
A masodszori szövegmondas eszlelt eredmenyesseget ötIoku skalaval minósitettük a 'sokkal jobb lett¨ (5),
'jobb lett¨ (4), 'ugyanolyan maradt¨ (3), 'rosszabb lett¨ (2), 'sokkal rosszabb lett¨ (1) kontinuum menten.
Az eszlelt hatas okaira vonatkozo Ieltetelezeseket negy tetelból allo attribucios skala segitsegevel tartuk Iel
(CsepeliKlementzGergely 1982). Az egyes tetelek a következó dimenziokban helyezkedtek el:
Nehez volt a
szöveg
1 2 3 4 5 Könnyú volt a szöveg
A szövegmondo
rossz
beszedkeszsegú
1 2 3 4 5 A szövegmondo jo beszedkeszsegú
A szövegmondo
rossz napot
Iogott ki
1 2 3 4 5 A szövegmondo jo napot Iogott ki
'Rosszul
magyaraztam¨
1 2 3 4 5 'Jol magyaraztam¨
1. táblázat - Az ítéletek eloszlása a pózok elnagyolt skáláján (Feleky 1924-es adatai) (19
póz, mindegyik emóciót 2 póz fejez ki, kivéve az eltökéltséget, a 100 kísérleti személy egy
ítéletet adott mindegyik pózról. A gyakoriságot százalékban adjuk meg. A szélsõségesen
szóródó ítéletek nem szerepelnek a skálán)
IV. EREDMÉNYEK
205
7.2.1.4. IV. EREDMÉNYEK
Az 1. tabla:atban lathatoak az ingerszemely percepciojara vonatkozo adatok kiserleti Ieltetelek szerinti
bontasban. Mindössze negy jelzó eseteben tapasztalunk különbsegeket. A romlo Ieltetelben az ingerszemely
kevesbe túnik joindulatunak, ugyanakkor a nagyon romlo Ieltetelben eszlelik az ingerszemelyt a
legbaratsagosabbnak. Ez azt mutatja, hogy a beIolyasolas helyzeteben a sikertelen beIolyasolas csökkenti a
joindulat tulajdonitasanak eselyet, azonban nem rontja esetleg javitja a szociabilitasra vonatkozo itelet
pozitivitasat. A romlas Ieltetele viszont rontja az ingerszemelynek tulajdonitott tehetsegesseg eszleleset.
1elzõk A szövegmondás Khi-négyzetek
javult
(I)
kicsit
romlott
(II)
nagyon
romlott
(III)
válto-
zatlan
K
I é II I é III II é III III é K
Rokonszenves4,0 3,9 4,0 4,1 3,2 0,0 1,78 1,02
Kedves 3,3 3,2 3,6 3,5 1,12 3,34 3,34 0,91
Makacs 2,2 1,9 2,03 2,3 3,54 1,21 0,33 1,34
Joindulatu 3,8 3,3 3,46 3,4 9,44** 5,97** 1,12 1,07
Baratsagos 3,9 3,6 3,9 3,8 5,34° 0,42 7,63* 2,86
Nagykepú 2,7 1,5 1,76 1,8 5,38° 1,02 0,74 1,42
Tehetseges 3,9 3,6 3,86 3,4 7,52** 6,0* 1,32 0,07
Szorgalmas 3,8 3,8 3,9 3,5 8,55** 1,16·¸~ 3,67 0,62
Figyelmes 4,1 3,9 3,96 3,6 3,61 2,89 0,32 0,36
Gyors
IelIogasu
3,8 3,8 4,1 3,7 4,23 0,62 1,11 3,34
* p·0,1
** p·0,5
° jelentós, de nem szigniIikans különbseg
Ok A szövegmondas Khi-negyzetek
javult
(I)
kicsit
romlott
(II)
nagyon
romlott
(III)
valto-
zatlan
K
I e II I e III II e III III e K
A szöveg 2,33 2,4 2,13 2,6 6,0* 0,75 0,48 2,63
IV. EREDMÉNYEK
206
nehezsege
A
beszedkeszseg
minósege
4,33 4,07 3,46 4,1 2,8 8,23** 11,9*** 8,67***
Veletlen 3,33 3,23 3,00 3,2 0,59 4,36 3,97 3,33
Magyarazat
minósege
2,3 3,2 2,8 2,7 3,38 3,6 1,68 0,87
* p·0,05
** p·0,1
*** p·0,01
A szövegmondas Khi-negyzetek
javult
(I)
kicsit
romlott
(II)
nagyon
romlott
(III)
valto-
zatlan
K
I e II I e III II e III III e K
Az eszlelt
valtozasIok
skalaja
3,6 3,8 3,26 3,46 10,38* 3,28 4,37 10,66*
* p·0,1
Az attribucios adatok a beszedkeszseg eszlelt minósege tekinteteben mutatnak szigniIikans különbsegeket az
egyes kiserleti Ieltetelek között. A javult es a nagyon romlott Ieltetel közötti összehasonlitasbol kiderül, hogy a
nagyIoku romlas együtt jar a rossz beszedkeszseg tulajdonitasaval. Hasonlo különbseg van a kisIoku romlas es a
nagyIoku romlas Ieltetelei között. A kontrollIeltetelhez kepest a nagyIoku romlas is növeli a rossz
beszedkeszseg tulajdonitasanak tendenciajat. A kiserleti szemelyek tehat az ingerszemely beszedkeszsegenek
minósegeben lattak a romlas alapvetó okat. A többi ok tekinteteben a kiserleti Ieltetelek nem gyakoroltak
szamottevó hatast.
A Iüggó valtozok diIIerencialatlansagara magyarazatkent a 3. tabla:at adatai hozhatok Iel. Kiderül ugyanis,
hogy a kiserleti szemelyek atlagosan elegedettek voltak önmagukkal, az ingerszemely teljesitmenyet javulonak
ertekeltek. Ezen belül a 'nagyon romlott¨ Ieltetel es a 'kontroll¨ Ieltetel között szigniIikans különbseg
mutatkozott. Azaz a 'nagyon romlott¨ Ieltetelben a kiserleti szemelyek kisebb Ioku javulast eszleltek, mint a
kontrollIeltetelben. Különös, hogy a 'javult¨ Ieltetelben szigniIikansan kevesbe lattak a kiserleti szemelyek
javulast a 'kicsit romlott¨ Ieltetelhez kepest, ugyanis az utobbiban inkabb lattak az ingerszemely teljesitmenyet
javulni.
7.2.1.5. V. ÉRTÉKELÉS
Az egyes kiserleti Ieltetelekben kialakitott objektive romlo szövegmondas lathatoan kevesse beIolyasolta a
kiserleti szemelyek szemelypercepciojat. Az eredmenyek tehat nincsenek összhangban a hipotezissel, am a
hipotezissel összhangban nem levó eredmenyek voltakeppen izgalmasabbak, mint ha hipotezisünket igazoltak
V. ÉRTÉKELÉS
207
volna.
Ugy túnik, hogy a kiserleti szemelyekben a pedagogusi szerepre törtenó Ielkeszites soran születó attitúd hatasat
erhettük tetten. Mindazon szemelyekben, akik egyoldalu közlesi helyzetben, s ily modon Iölenyben vannak
partnereikkel, beIolyasolo szerepük tudata sajatos szelektiv hatast Iejt ki az altaluk kiIejtett beIolyasolas
eredmenyesseget illetóen. Ezzel magyarazhatjuk azt a paradox eredmenyt, hogy a kiserleti szemelyek az
objektive romlott teljesitmenyt is javulonak eszleltek. Ugyanis az eszlelt javulas allt összhangban az önmaguk
beIolyasoloi szereperól kialakitott keppel, s a szerepból Iakado attitúdjük eleve elharitotta szamukra a kudarc
belatasanak lehetóseget. Egyedül a 'nagyon romlott¨ es a 'kontroll¨ Ieltetel összehasonlitasa eseteben
tapasztaltuk a romlas eszlelesenek jeleit.
Eredmenyeink azt mutatjak, hogy a beIolyasolo-beIolyasolt interakcio eseteben a szemely a beIolyasolas
aktusaban voltakeppen eleve Ieltetelezi az altala kivaltott hatast, melyet utobb latni vel akkor is, ha a tanuloi
teljesitmeny valtozatlan vagy objektive romlo. Az interakcioban letrejövó iteleti torzulasok nemcsak a partnerek
egymas iranti erzelmi töltesú attitúdjeivel, azok dinamikajaval magyarazhatoak, hanem azzal is, hogy az aktiv
hatast gyakorlo Iel önmaga pozitiv ertekelese Iolytan egyensulyelvi alapon a sajat maga altal kivaltott hatas
pozitivitasat eszleli, mivel a kivaltott hatas negativitasa disszonanciat valtana ki benne. Különösen ez a helyzet,
ha az aktiv Iel mint kiserletünkben lattuk pozitivan ertekeli partneret, akinek hibait ha egyaltalan hajlando
eszrevenni mentegetó ideologia segitsegevel ignoralja. Esetünkben erre enged következtetni a rossz
beszedkeszseg tulajdonitasanak Iokozott tendenciaja a romlo Ieltetelekben.
A beIolyasolas mint a masik szemely megvaltoztatasara iranyulo aktiv mozzanat, kiserletünkben nem
eredmenyez szigniIikansan elteró szemelypercepciot, mivel az aktiv beIolyasolo szerepe mozgositja a
Ieltetelezetten pozitiv hatas szubjektiv valoszinúseget, es a szerep sugallta remeny erósebben ervenyesül
legalabbis kiserletünk Ieltetelei között , mint a tanulo valosagban romlo teljesitmenyenek kinzo es disszonans
igazsaga. A beIolyasoloi szerep pszichologiai buktatoi soran tehat nem csak a Ielelóssegatharitas es
búnbakkepzes mechanizmusait kell Iigyelembe vennünk. A szerep altal sugallt, a pozitiv hatas elvarasa okozta
szubjektiv valoszinúseg torzito, az objektiv megismerest megakadalyozo múködeset is tudatositaniuk kell a
leendó kommunikatoroknak, ha mentesülni akarnak az 'önmagukat beteljesitó joslatok¨ öncsalo hibaitol.
7.3. ELLIOT ARONSON - DARWYN LINDER
7.3.1. A MEGBECSÜLÉS FOKOZÁSA ÉS
VISSZAVONÁSA HOGYAN BEFOLYÁSOLJA A
SZEMÉLYKÖZI VONZALMAT?
Hogy az Egyik Szemely (E) kedvelni Iogja-e a Masik Szemelyt (M), vagy nem Iogja kedvelni ót, az elsósorban
attol Iügg, hogy a Masik Szemely mikent viszonyul az Egyik Szemelyhez. Szamos kutato allitotta Iel es igazolta
azt a hipotezist, hogy ha E M viselkedeset jutalmazonak talalja, akkor hajlamos lesz arra, hogy megkedvelje
M-et (Newcomb 1956, 1961; ThibautKelley 1959; Homans 1961; Byrne 1961). E szamara a jutalom egyik
nyilvanvalo Iorrasa M ra vonatkozo attitúdje. Igy amennyiben E valtozatlanul pozitiv velemenyt es erzest taplal
M-mel szemben, az jutalomertekú, s következeskeppen M meg jobban meg Iogja szeretni E-t.
Annak ellenere, hogy a kiserletek eredmenyei szerint ez igy is van, elkepzelhetó, hogy a masik irant taplalt
rokonszenvünk es masok Ielenk iranyulo rokonszenve közötti összeIügges ennel valamivel bonyolultabb.
Elkepzelhetó, hogy a Masik E Iele iranyulo viselkedesenek idóbeli lancolata nagyobb hatassal lehet E M iranti
rokonszenvere, mint M E Iele iranyulo jutalmazo ertekú cselekveseinek egyszerú összege. Röviden arra
gondolunk, hogy a Iokozas es a visszavonas erzese rendkivül Iontos különösen azert, mert a megbecsüles
Iokozasa hatasosabb jutalomnak szamit, mint a valtozatlan megbecsüles, es a megbecsüles visszavonasa
hatasosabb büntetes, mint a valtozatlan negativ megiteles. Ebból az következik, hogy ha M E iranyaban
ELLIOT ARONSON - DARWYN
LINDER
208
66 Spinoza: Etika. Ford. Szemere Samu. Budapest, 1968, Magyar Helikon.
kezdetben negativ viselkedest tanusitott, de viselkedese a kesóbbiekben Iokozatosan pozitivra valtott, akkor E
varhatoan jobban megkedveli majd M-et, mint ha M viselkedese vegig pozitiv lett volna E iranyaban. Ez meg
abban az esetben is bekövetkezne, ha a jutalmazo ertekú tettek mennyisege kisebb a masodik esetben, mint az
elsóben.
A 'Iokozasvisszavonas¨ hatasnak ket teljesen különbözó oka lehet. Az egyik joreszt erzelmi, a masik joreszt
kognitiv jellegú ok. Az elsó esetben (Iokozas) M negativ erzeseket juttat kiIejezesre E irant. E valoszinúleg
negativ erzelmeket el at ilyenkor, peldaul szorong, megsertódik, önmagaban ketelkedik, dühös lesz. Ha M
viselkedese Iokozatosan pozitivra valt at E-vel kapcsolatosan, viselkedese nemcsak önmagaban jutalomertekú,
hanem egyuttal az M altal korabban Ielkeltett negativ erzelmi allapot csökkentesere is szolgal. Igy paradox
modon E a következókben M-et eppen korabbi negativ, büntetó viselkedese miatt Iogja jobban kedvelni.
Velemenyünk szerint a korabban Iennallo negativ erzelmi allapot Iokozni Iogja annak a szemelynek a
vonzerejet, aki tulajdonkeppen kivaltotta ezt a negativ erzelmi allapotot, de egyuttal redukalta is azt. Az
összeIüggest, melyre gondolunk, valoszinúleg jobban Iogalmazta meg Spinoza, aki Etikajanak 44. teteleben a
következóket irja:
'Az olyan gyúlölet, amelyen teljesen gyózedelmeskedik a szeretet, atmegy szeretetbe; s a szeretet ezert
nagyobb, mint ha nem elózte volna meg gyúlölet. Mert, aki egy dolgot, amelyet gyúlöl vagy szomorusaggal
szokott szemlelni, szeretni kezd, mar annak is örülni Iog, hogy szeret, s ehhez az örömhöz, amelyet a szeretet
Ioglal magaban, hozzajarul meg az az öröm is, amely abbol ered, hogy a törekvest annak a szomorusagnak az
eltavolitasara, amelyet a gyúlölet Ioglal magaban, egyenesen elómozditja az, hogy mint ok, annak kepzete
kiseri, akit gyúlölt.¨66
Elgondolasunk 'visszavonas¨ reszenek alapjat hasonlo erveles kepezi (csak az erveles ebben az esetben
Iorditott). Eszerint E jobban kedveli M-et, ha M viselkedese iranyaban valtozatlanul negativ, szemben azzal az
esettel, amikor M viselkedese kezdetben pozitiv volt, majd Iokozatosan valtott negativra. Annak ellenere, hogy
az elsó esetben M viselkedese nagyobb szamu negativ tettet Ioglalhat magaban, a masodik esetben a
megbecsüles visszavonasa az elsó esethez kepest joval nagyobb mervú visszaesest idez eló E M iranti
szereteteben. Amikor a pozitiv viselkedest negativ viselkedes követi, az nemcsak a sajat jogan lesz büntetó
hatasu, hanem egyuttal azt a pozitiv erzelmet is semmisse teszi, ami M korabbi jutalmazo ertekú viselkedesehez
tarsult. EnnelIogva E jobban Iogja utalni a pozitiv-negativ M-et, mint a valtozatlanul negativ M-et, pontosan
azert, mert kezdetben M jutalmazta ót.
A Iokozasvisszavonas hatasnak lehet egy inkabb kognitiv termeszetú oka is. E-re vonatkozo velemenye
megvaltoztatasaval M arra kenyszeriti E-t, hogy M velemenyet komolyabban vegye. Ha M valtozatlanul pozitiv
vagy valtozatlanul negativ velemenyt Iejez ki E irant, akkor E különbözó ervelesekkel Iigyelmen kivül
hagyhatja M viselkedeset. Gondolhatja, hogy M-nek ez a reagalasi stilusa, azaz vagy szeret mindenkit, vagy nem
szeret senkit sem, s ez mar az o problemafa. De ha M E-t eleinte negativan ertekeli, majd azutan pozitiv
ertekelesre ter at, akkor E-nek Iigyelembe kell venni azt a lehetóseget, hogy M ra vonatkozo ertekelesei esetleg
tapasztalati eredetúek, s nem pusztan M reagalasi stilusarol van szo. Ezert hajlamosabb arra, hogy ebben az
esetben M hatasa ala kerüljön, szemben azzal a helyzettel, amikor M valtozatlanul pozitivan ertekeli ót.
Valoszinú, hogy nem tul ertelmes dolog egy olyan embert szeretni, aki esz es itelókepesseg hijan van. M kezdeti
negativ velemenye azt bizonyitja, hogy van itelókepessege, es Iigyelmet szentel E-nek, vagyis M ebben az
esetben sem udvariaskodonak, sem vaknak nem túnhet. Ennek következteben a negativ velemenyról pozitiv
velemenyre valo atterese meg jelentósebbnek es meg ertekesebbnek túnik.
Ugyanezt a logikat alkalmazva, ha M E-ról tökeletesen negativan velekedik, E semmibe veheti M-et mint
embergyúlölót vagy mint bolondot. De ha M kezdeti velemenye pozitiv, s csak azutan valik negativva, akkor E
azt a következtetest kell hogy levonja, miszerint M kepes különbseget tenni az emberek között. Ez M negativ
velemenyenek jelentóseget Iog adni E szamara, s következeskeppen M irant erzett utalata csak növekedni Iog.
Kiserletünket ugy terveztük, hogy vizsgalni tudjuk a Iokozasvisszavonas jelensegkör varhato hatasait. Azaz a
kiserlet elsódleges celja az volt, hogy megallapitsuk, M E-re iranyulo erzesei valto:as eseten nagyobb hatast
A MEGBECSÜLÉS FOKOZÁSA
ÉS VISSZAVONÁSA HOGYAN
209
gyakorolnak-e E M iranti szeretetere, mint akkor, ha M valtozatlanul pozitiv erzeseivel bombazza E-t. A kiserlet
masik celja az volt, hogy az erzesvaltozas es a szeretetvaltozas közötti összeIügges lehetseges okait
megallapithassuk. A következó ket hipotezist allitottuk Iöl:
1. E jobban kedveli M-et abban az esetben, ha M kezdeti attitúdje E iranyaban negativ, de Iokozatosan
pozitivra valt, szemben azzal az esettel, amikor M E-re iranyulo attitúdje valtozatlanul pozitiv.
2. E jobban kedveli majd M-et abban az esetben, ha M ra vonatkozo attitúdje vegig negativ marad, szemben
azzal az esettel, amikor M E-re iranyulo attitúdje kezdetben pozitiv volt, s kesóbb egyre inkabb negativva valt.
7.3.1.1. MÓDSZER
7.3.1.1.1. A KÍSÉRLETI SZEMÉLYEK ÉS A KÍSÉRLET TERVE
A Ienti hipotezisek vizsgalata erdekeben olyan kiserletet kellett terveznünk, melyben a k. sz. talalkozok soran
interakcioban van egy beavatott k. sz.-szel. A talalkozok alkalmaval a beavatott szemelynek különbözókeppen
kell viselkednie a valodi k. sz.-ekkel szemben. Vegig egyIorman pozitiv attitúdöt kell mutatnia vagy vegig
egyIorman negativ attitúdöt. Mas esetekben a beavatott szemelynek pozitiv attitúdöt kell mutatnia a k. sz.-szel
szemben, ami Iokozatosan negativra valt at, illetve negativ attitúdöt kell tanusitania a k. sz. irant, ami
Iokozatosan pozitivra valt at. A kiserlet vegeztevel megmerhetó, hogy a k. sz. mikent erez a beavatott k. sz.-szel
szemben.
A kiserletben 80 egyetemista lany vett reszt a Minnesotai Egyetemról. Gyakorlatilag valamennyien
masodevesek voltak. A negy kiserleti Ieltetelbe veletlenszerúen osztottuk be a k. sz.-eket.
7.3.1.1.2. AZ ELJÁRÁS
A k. v. üdvözölte a k. sz.-t, es bevezette a megIigyelóhelyisegbe, amely egy detektivtükör es egy hangerósitó
berendezes utjan volt kapcsolatban a Ió kiserleti szobaval. A k. v. azt mondta a k. sz.-nek, hogy ket diakot hivtak
be erre az idópontra: az egyik lesz a k. sz., a masik pedig segiteni Iog a kiserlet levezeteseben. Azt mondta, hogy
mivel ó erkezett elóször, ezert ó lesz a segitótars. Megkerte a k. sz.-t, hogy varjon, amig kimegy megnezni, hogy
megerkezett-e mar a masik lany. Nehany perccel kesóbb a k. sz. a detektivtükrön keresztül lathatta, amint a k. v.
egy masik diaklany (a Iizetett segitótars) tarsasagaban belep a kiserleti helyisegbe. A k. v. azt mondta a
segednek, hogy üljön le egy pillanatra, mindjart visszajön es elmagyarazza neki a kiserletet. Ezutan visszatert a
megIigyelóhelyisegbe, es megadta az instrukciokat a k. sz.-nek. A k. v. azt mondta a k. sz.-nek, hogy egy olyan
kiserletben Iog segedkezni, melyben a masik diaklany verbalis kondicionalasban reszesül. A k. v. röviden
elmagyarazta a verbalis kondicionalast, es Ielrevezetó magyarazatot adott a kiserlet celjarol. A k. v.
elmagyarazta, hogy a masik lanyt arra Iogja kondicionalni, hogy többes szamu Ióneveket hasznaljon
beszedeben, melyet ó ugy Iog jutalmazni, hogy mindannyiszor, amikor a masik lany egy többes szamu Iónevet
mond, ó azt mondja, hogy 'ühüm¨, 'ühüm¨. A k. v. elmondta, hogy eljarasanak meg kell növelni a masik lany
altal hasznalt többes szamu Iónevek aranyat. Elmondta, hogy a k. sz. Ieladatai a következóek: 1. hallgassa es
jegyezze a masik lany altal hasznalt többes szamu Iónevek szamat, es 2. kezdjen beszelgetni a lannyal (amikor is
a többes szamu Ióneveket nem jutalmazzak), igy a k. v. majd tud Iigyelni, es meghatarozhatja, hogy a
generalizacio megjelent-e. A k. v. elmondta a k. sz.-nek, hogy Ielvaltva Iognak beszelni a lannyal (elóször a k.
sz., azutan a k. v., majd ismet a k. sz.), amig het proba le nem Iut.
A k. v. tisztazta a k. sz.-szel, hogy a masik lanynak nem szabad tudnia a kiserlet celjarol, különben hamisak
lesznek az eredmenyek. Elmagyarazta, hogy ezert nemi Ielrevezetest kell alkalmaznia. Elmondta azt is, hogy azt
Iogja mondani a lanynak, hogy a kiserlet celja az emberek egymasra gyakorolt benyomasainak vizsgalata.
Elmondta meg, hogy a masik lanynak azt Iogja mondani, hogy het rövid beszelgetes Iog lezajlani a k. sz. es
óközötte, es minden ket beszelgetes között mind ót, mind a k. sz.-t ki Iogjak kerdezni arrol a masik lanyt a k.
v., mig a k. sz.-t egy masik szobaban egy asszisztens , hogy milyen benyomasokat alakitottak ki egymasrol. A
k. v. azt mondta a k. sz.-nek, hogy ez a 'Iedó törtenet¨ lehetóve teszi a k. v. es a k. sz. szamara, hogy elvegezzek
a verbalis viselkedesre vonatkozo kiserletet, mivel a törtenet a masik leany szamara hihetó magyarazatot adott a
MÓDSZER
210
következó eljarasra. Valojaban ez az egesz magyarazat volt önmagaban a Iedó törtenet, mely lehetóve tette,
hogy a k. v. es segedje el tudjak vegezni a benyomasok Iormalodasarol szolo kiserletüket.
A kiserlet Iüggetlen valtozoja abba a het talalkozoba volt beepitve, melyet a k. v. segedjevel Iolytatott.
Talalkozasuk Iolyaman a k. sz. a megIigyelóhelyisegben volt, hallgatta a beszelgetest, es lelkiismeretesen
szamlalta a seged altal kimondott többes szamu Ióneveket. Miutan elhitettek vele, hogy a seged ugy tudja, hogy
a kiserlet targya a masik emberról Iormalt benyomas, teljesen termeszetesnek talalta, hogy a k. v. arra kerte a
segedet, hogy a k. sz.-re vonatkozo erzeseit Iejtse ki. Igy nem szandekosan a k. sz. het egymas utani alkalommal
hallgatta meg, hogy hogyan ertekeli ót egy diaktarsa.
Negy kiserleti Ieltetel szerepel: 1. negativ-pozitiv, 2. pozitiv-negativ, 3. negativ-negativ es 4. pozitiv-pozitiv. A
negativ-pozitiv Ieltetel mellett a seged a k. v.-vel Iolytatott elsó harom beszelgetes Iolyaman azt mondta el, hogy
a k. sz. negativ benyomast gyakorolt ra. A seged kiIejezetten ugy irta le a k. sz.-t, mint unalmas tarsalgot, mint
egy meglehetósen atlagos embert, aki nem nagyon intelligens, s valoszinúleg nincs sok baratja stb. A negyedik
üles soran a seged elkezdte megvaltoztatni a velemenyet a k. sz.-t illetóen. A seged attitúdje egyre inkabb
kedvezóve valt az egymast követó talalkozok soran, amig a hetedik beszelgetesnel teljesen pozitivnak bizonyult.
A pozitiv-pozitiv Ieltetel mellett a kinyilvanitott velemenyek valtozatlanul pozitivak voltak. A hetedik
beszelgetes soran a seged allitasai pontosan ugyanolyanok voltak, mint a negativ-pozitiv Ieltetel melletti hetedik
talalkozasnal. A negativ-negativ Ieltetel mellett a seged valtozatlan negativ erzelmeket tanusitott a k. sz.-szel
szemben a het beszelgetes alatt vegig. A pozitiv-negativ Ieltetel a tükörkepe volt a negativ-pozitiv Ieltetelnek. A
seged azzal kezdte, hogy a k. sz. erdekesnek, intelligensnek, szimpatikusnak túnik, viszont a hetedik ülesre mar
ugy irta le a k. sz.-t, mint aki unalmas, atlagos stb.
A pozitiv-pozitiv Ieltetel mellett a seged 28 kedvezó es zerus szamu kedvezótlen allitast tett a k. sz.-re. A
negativ-negativ Ieltetel mellett a seged 24 kedvezótlen es zerus szamu kedvezó kijelentest tett a k. sz.-re. Mind a
negativ-pozitiv, mind a pozitiv-negativ Ieltetelek mellett a seged 14 kedvezó es 8 kedvezótlen allitast tett a k.
sz.-re vonatkozolag.
Az elsó beszelgetes kezdeten a k. v. ugy inIormalta a segedet, hogy legyen ószinte es teljesen becsületes, es
hogy a k. sz.-nek soha nem Iogjak elmondani, hogy ó hogyan ertekelte a k. sz.-t. Ezt azert csinaltuk igy, hogy a
k. sz., amikor a kedvezó kijelenteseket hallja, ne higgye, hogy a seged megprobal hizelegni neki.
7.3.1.1.3. A K. SZ. ÉS A SEGÉD KÖZÖTTI INTERAKCIÓK
A k. v.-vel leIolytatott minden egyes beszelgetest megelózóen a seged es a k. sz. 3 percig beszelgetett. Eközben
a seged kialakithatta es megvaltoztathatta a k. sz.-ról valo velemenyet. Alapvetó volt, hogy a segednek a k.
sz.-szel Iolytatott beszelgetesei olyan egyIormak legyenek a negy kiserleti Ieltetel mellett, amilyenek csak
lehetnek. Ezt ugy ertük el, hogy az elsó üles elótt tajekoztattuk a k. sz.-t arrol, hogy milyen temakra vezesse ra a
segedet. A következó temakat emlitettük: Iilmek, tanarok, tanIolyamok, eletcelok, szemelyes hatterinIormaciok
stb. Ahogy a k. sz. ratert az egyik temara, a seged minden esetben elmondta az elóre elkeszitett azonos tenyeket,
velemenyeket es anekdotakat. Meg igy is, mivel ez szocialis interakcio volt, lehetetlen volt, hogy a segeddel
Iolytatott beszelgetesek minden k. sz. eseteben teljesen azonosak legyenek. Neha a seged a k. sz.-re jellemzó
direkt kerdesekre is valaszolt. Viszont a seged megallapitasait kismertekben, nem rendszeresen valtoztatta.
A k. sz. es a seged mindig ugyanabban a szobaban talalkoztak, de egy kartonernyóvel el voltak valasztva
egymastol, mely megakadalyozta a vizualis kommunikaciot. Ezt ket okbol tettük igy. Elóször is, ez könnyebbe
tette a seged szamara, hogy a naiv k. sz. szerepet eljatszhassa. Attol Ieltünk, hogy a seged, miutan negativ
dolgokat mondott a k. sz.-ról, kelletlenül nezne egyenesen a k. sz. szemebe, es kenyszeredetten menne bele a
beszelgetesbe. Tovabba az ernyó hasznalata a seged szavainak precizebb kontrolljat tette lehetóve azzal, hogy
lehetósege volt az ernyóre erósitett, elóre elkeszitett Iorgatokönyvból olvasni a szöveget. Az ernyó hasznalatat
könnyen megmagyarazhattuk a k. sz.-nek. Azt mondtuk: az ernyó arra valo, hogy a nem odailló, nem verbalis
megerósitest, mint peldaul biccenteseket es mosolyokat kiküszöböljük.
A seged a beszelgetest meglehetósen szelid, közömbös hangszinnel bonyolitotta le, mely sem nagy lelkesedest,
A K. SZ. ÉS A SEGÉD KÖZÖTTI
INTERAKCIÓK
211
sem nagymertekú unalmat nem Iejezett ki. Segedkent ugyanaz a (vonzo külsejú 20 eves) leany szerepelt vegig a
kiserlet soran. Hogy a Iedó törtenet hitelet növeljük, a seged egyre növekvó szamban hasznalt többes szamu
Ióneveket.
7.3.1.1.4. A FÜGGÕ VÁLTOZÓ
A kiserlet vegen a k. v. azt mondta a k. sz.-nek, hogy van meg nehany kiegeszitó inIormacio, melyre szüksege
van, de az is szükseges, hogy a masik lanynak elmagyarazza a kiserlet valodi termeszetet. Azt mondta, hogy
mivel szoritja ót az idó, a k. sz.-t a kutatas Ielügyelóje Iogja meginterjuvolni, mig ó, a k. v. a masik lanynak
magyarazza el a kiserletet. A k. v. ezutan atvezette a k. sz.-t az interjuvolo szobajaba, bemutatta óket
egymasnak, es elhagyta a helyiseget.
Hogy a k. sz. ismereteból adodo szubjektiv torzitasokat elkerüljük, külön interjuvolo szemelyt kertünk meg arra,
hogy kerdezze ki a k. sz.-t a segedre vonatkozo velemenyeról. Persze az interjuvolo szemely mit sem tudott
arrol, hogy a k. sz. melyik kiserleti Ieltetelben vett reszt. Az interju celja az volt, hogy megmerje a k. sz.-nek a
seged iranti rokonszenvet, de ezt nem lehetett megtenni akarmilyen modon, mivel a kiserlet igazi celjat at
lehetett volna latni: a seged ertekeli a k. sz.-t, ezutan a k. sz. ertekeli a segedet. Amennyiben az interjuvolo nem
tudott volna egy hihetó (a Iedó törtenettel összhangban levó) okot Ielmutatni, hogy miert kivancsi a masik
lanyra vonatkozo velemenyere, akkor meg a legnaivabb k. sz.-eink is kitalaltak volna a kiserlet igazi celjat.
IlyenIorman az interju keszitóje idót es Iaradsagot nem kimelve bizonygatta a k. sz.-nek, hogy ezek az adatok a
masik lany verbalis viselkedesenek megertesehez alapvetó Iontossaguak. Törtenetenek lenyege az volt, hogy a
'segitó¨-nek a 'k. sz.¨ iranyaba mutatott attitúdjei es erzesei a kiserlet soran olyan Iinom kiIejezesi Iormat
talalnak, mint a hangsuly, a lelkesültseg stb. Peldaul: 'Amennyiben ön jokat gondol a masik lanyrol, akkor
akaratlanul is melegseggel es lelkesen Iog beszelni rola. Amennyiben viszont nem kedveli ót, akkor hangja
akaratlanul is tavolsagtarto es tartozkodo lesz.¨ Az interjuvolo tovabbmenve elmagyarazta, hogy nem kis
bosszusagara azt vette eszre, hogy ezen kis különbsegek jelentós hatast gyakoroltak a masik lany egesz verbalis
teljesitmenyere, azaz többet beszelt, amikor olyan szemellyel Iolytatott tarsalgast, aki ugy túnt, hogy
rokonszenvezik vele, mint amikor olyanokkal beszelgetett, aki nem kedvelte ót. Az interjuvolo azt mondta, hogy
ezt a varianciaIorrast lehetetlen volt semlegesiteni, viszont az adatok statisztikai elemzesenel szamitasba kell
venni. Elmagyarazta, hogy amennyiben meg tudja szerezni a 'segitók¨-nek a 'k. sz.-ekre¨ vonatkozo erzelmeit
kiIejezó adatokat, akkor ezt matematikai kepletbe Ioglalhatja mint korrekcios valtozot, es igy többe-kevesbe
elIogulatlan becslest nyer arrol, hogy a lany egesz verbalis teljesitmenye milyen lett volna, amennyiben a k. sz.
attitúdje a lany Iele semleges lett volna.
Miutan a k. sz. jelezte, hogy erti a dolgot, az interju keszitóje megkerdezte, hogy kedveli-e a masik lanyt vagy
sem. Miutan a lany valaszolt, egy 21 Iokozatu nyomtatott skalan (10-tól ¹10-ig) a k. sz.-nek jeleznie kellett
erzeseinek merteket, lehetóleg pontosan. Szoban a következókeppen cimkezte a skalat: a ¹10 jelenti, hogy
rendkivül rokonszenves volt az ön szamara, a 10 pedig azt, hogy rendkivül ellenszenves. A zerus jelenti azt,
hogy teljesen közömbös. Amennyiben kisse kedvelte ót, akkor ¹1-gyel, ¹2-vel vagy ¹3-mal valaszoljon;
amennyiben közepesen kedvelte ót, ¹4-gyel, ¹5-tel vagy ¹6-tal; amennyiben jobban megkedvelte, akkor egy
nagyobb szammal valaszoljon. A skala mely pontja az, amely a lany iranti erzelmeit a legpontosabban tükrözi?
Ez volt a Iüggó valtozo merese. A tovabbiakban az interjuvolo megkerte a k. sz.-t, hogy 14 ertekeló skalan
ertekelje a segedet, olyanokon, melyek intelligenciara, baratsagossagra, melegsegre, ószintesegre stb.
vonatkoztak. Ezek legtöbbjere azert kerdeztünk ra, hogy megbizonyosodjunk, vajon az altalanos rokonszenv a
sajatos tulajdonsagok elónyösebb ertekeleseben is megmutatkozik-e vagy sem. Nehany tulajdonsagra
ellenórzeskeppen kerdeztünk ra.
Vegül az interjuvolo arrol kerdezte a k. sz.-t, hogy nem töltötte-e el bosszuvaggyal, nem zavarta-e, nem
bantotta-e, nem haboritotta-e Iel, hogy a masik lany pedig ót ertekelte a k. v. elótt? Miutan lejegyezte a k. sz.
valaszat, az interjuvolo megprobalta kipuhatolni, hogy nem gyanakodott-e a k. sz. a kiserlet igazi celjara. Ezutan
elmagyarazta a kiserlet valodi celjat, s megindokolta a Ielrevezetes szüksegesseget. Különösen a negativan
ertekelt k. sz.-ek enyhültek meg annak hallatara, hogy a negativ ertekeles nem volt igazi. Bar sokan arrol
A FÜGGÕ VÁLTOZÓ
212
szamoltak be, hogy a kiserlet Iolyaman teljesen meg voltak zavarodva, ugy ereztek, hogy a kiserlet nem volt
haszontalan. Legalabbis annyiban nem, hogy megtudtak, milyen hatassal van rajuk, ha egy idegen negativan
ertekeli óket. A k. sz.-ek vegül jo hangulatban hagytak el az interjuvolo szobajat.
7.3.1.2. EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉSÜK
Az 1. tabla:at mutatja az atlagokat, szorasokat es szigniIikanciaszinteket. A tablazatbol lathato, hogy az atlagok
az elóre jelzett iranyban sorakoznak. Jol lathato, hogy a segedet szigniIikansan jobban szerettek a
negativ-pozitiv, mint a pozitiv-pozitiv Ieltetel mellett. A negativ-negativ es a pozitiv-negativ Ieltetel között
mutatkozo különbseg erósen a jelzett iranyba mutat, de nem eri el az elIogadhato szigniIikanciaküszöböt. E ket
Ieltetelben nagymertekú varianciat tapasztaltunk. A nagyIoku valtozatossag talan azert következett be, mert az
egyetemistak altalaban vonakodnak egymasrol negativan nyilatkozni meg akkor is, ha tarsuk viselkedese
tenylegesen negativ jellegú (AronsonMills 1959). A szocialpszichologiai kiserletekben altalanosan mutatkozo
jelenseg, hogy a k. sz.-ek közül sokan nehezen kepesek negativ erzeseket megIogalmazni a segeddel szemben,
meg akkor is, ha az utobbi kiIejezetten ellenszenvesen viselkedett velük szemben. Ebben a ket Ieltetelben az
ingerszemely viselkedese elvileg negativ ertekelest kell hogy kihivjon magaval szemben, de nehanyan erós
pozitiv ertekelest adtak az ingerszemelyról, mig a többiek negativan ertekeltek. Az ertekelesek tehat ebben a ket
Ieltetelben 15 skalaIokot Iogtak at (¹7-tól 7-ig). A masik ket Ieltetelben a negativ ertekelesek Ielmerülese nem
volt szüksegszerú, ennelIogva az emlitett nehezsegek is kiiktatodtak. Ebben a ket Ieltetelben az ertekelesek csak
7 skalaIokot Iogtak at (¹9-tól ¹3-ig terjedtek). A pozitiv-negativ es a negativ-negativ Ieltetelek közötti
különbseg valojaban ugyan nagyobb volt, mint a pozitiv-pozitiv es a negativ-pozitiv Ieltetelek között, a nagy
variancia miatt megsem erte el a szigniIikanciaküszöböt.
Kiserleti Ieltetel Atlag Szoras t-ertekek
Negativ-pozitiv ¹7,67 1,51 1 vs. 2 2,71**
Pozitiv-pozitiv ¹6,42 14,2 2 vs. 3 7,12***
Negativ-negativ ¹2,52 3,16 3 vs 4 1,42*
Pozitiv-negativ ¹0,87 3,32
* p·0,15
** p·0,02
*** p·0,001 (mindegyik valoszinúsegi szint ketoldalu probara vonatkozik)
Az 1. tabla:at azt is mutatja, hogy nagy különbseg van az egyik Ieltetelcsoport között, ahol a seged a k. sz.
iranyaban pozitiv erzeseket juttatott vegül kiIejezesre es a masik Ieltetelcsoport között, ahol a seged vegül
negativ következtetesre jutott a k. sz. Ielól. A pozitiv-pozitiv es a negativ-negativ Ieltetelek között az
összehasonlitas 7,12 ertekú t-erteket eredmenyez, ami azt mutatja, hogy a különbseg joval a 0,001-es szint alatt
szigniIikans. A legnagyobb különbseget az atlagok között a negativ-pozitiv es a pozitiv-negativ Ieltetelek között
kaptuk. Ez mar csak azert is erdekes, mert ebben a ket Ieltetelben a seged egyIorma szamu pozitiv es negativ
megallapitast tett a k. sz.-re, csupan a sorrend volt különbözó.
Mint emlitettük, a k. sz.-eket arra is megkertük, hogy a segedet 14 tulajdonsag tekinteteben ertekeljek. Annak
ellenere, hogy jobban kedveltek a segedet a negativ-pozitiv Ieltetel mellett, mint a pozitiv-negativ Ieltetel
EREDMÉNYEK ÉS
MEGBESZÉLÉSÜK
213
mellett, egyaltalan nem talaltak a segedet intelligensebbnek vagy kevesbe önteltnek. Az egyetlen ertekeles, mely
elIogadhato szigniIikanciaju különbseget mutatott, a varthoz kepest eppen ellenkezó iranyu volt. A
pozitiv-pozitiv Ieltetelben a segedet baratsagosabbnak, kedvesebbnek es szeretetteljesebbnek iteltek, mint a
negativ-pozitiv Ieltetelben. Ezt a hatast nem lattuk elóre. Tevedesünk a generalizacioba vetett vak hit
következmenye volt. Valojaban nem meglepó eredmeny ez, ha Iigyelembe vesszük azt a tenyt, hogy a
pozitiv-pozitiv Ieltetelben a seged k. sz.-re vonatkozo ertekelesei tenvleg nagyobb mervú baratsagossagra,
kedvessegre es szeretetteljessegre engedtek következtetni, hiszen az ertekelesek vegig pozitivak voltak. Vagyis
amikor a k. sz.-nek azt kellett Iigyelembe vennie, hogy mennyire volt hozza a seged baratsagos, kedves es
szeretetteljes, akkor a k. sz.-ek nem adhattak magas ertekelest a segedról a negativ-pozitiv Ieltetelben. Ebben a
Ieltetelben a seged nem az a Iajta szemely, aki örökke kedves, hanem eleve olyan, aki negativ dolgokat is tud
mondani. Amikor azonban arrol kerdeztük a k. sz.-eket, hogy mennyire rokonszenvesnek itelik altalaban a
segedet, akkor a negativ-pozitiv Ieltetelben magasabb ertekelest adtak. Nemi töprenges utan a következó
magyarazatot adhatjuk: amikor valakit arra kerünk, hogy ertekelje a masikat egy adott tulajdonsag menten,
akkor az illetó a masikat inkabb kognitiv uton minósiti. Ha viszont azt kerdezzük, hogy mennyire kedveli a
masikat, akkor az ember inkabb az eppen benne kialakult erzest Iogalmazza meg, s nem a szemely regebben
tapasztalt viselkedesenek különbözó összetevóit adja össze es vonja ki.
7.3.1.3. ALTERNATÍV MAGYARÁZATOK
7.3.1.3.1. HÍZELGÉS
Jones (1964) hizelgesról irott könyve szerint elkepzelhetó, hogy a kizarolagosan pozitiv nyilatkozatokat tevó
szemely azt a gyanut keltheti Iöl a masikban, hogy manipulativ szandekokbol hizeleg, s ily modon ezt a
szemelyt kevesbe Iogja kedvelni, mint azt, aki ertekelesebe negativ elemeket is bevisz. Eredmenyeink eseteben
azonban ez a magyarazat nem all Ienn, mivel a k. sz. ugy tudta, hogy a seged nem tudja azt, hogy ó (marmint a
k. sz.) hallgatozik. Nehezen tulajdonithatunk hatso gondolatokat egy olyan szemelynek, aki tavolletünkben
kedves dolgokat mond rolunk.
7.3.1.3.2. KONTRASZT
Egy masik alternativ magyarazati lehetóseg a kontraszt jelensegevel kapcsolatban vethetó Iöl (Helson 1964).
Eszerint bizonyos szamu negativ es semleges megjegyzes utan a pozitiv velekedes pozitivabbnak túnhet ahhoz
kepest, ha mindig csak pozitiv megjegyzesek hangzanak el. Hasonlokeppen egy pozitiv vagy semleges
ertekelest követóen a negativ ertekeles negativabbnak túnhet, mint az, ha Iolyamatos a negativ ertekeles. Igy a
kontraszthatas belejatszhat eredmenyeink alakulasaba. A kontraszthatas valoban belejatszhatott
eredmenyeinkbe, de ketseges, hogy ebben a kiserleti helyzetben ez a hatas önmagaban elegendó lett volna
ahhoz, hogy ilyen eredmenyeket hozzon letre.
7.3.1.3.3. KOMPETENCIA
A negativ-pozitiv Ieltetelben a k. sz.-ben az a benyomas keletkezhetett, hogy sikeresen tudta meggyózni a
segedet arrol, hogy ó (marmint a k. sz.) nem egy buta alak, hanem valojaban okos es erdekes szemely. Ez
tavolrol sem atlagos teljesitmeny, következeskeppen azt eredmenyezhette, hogy a k. sz. hatekonysag vagy
kompetenciaelmenyt elt at (White 1959). Ebben a Ieltetelben tehat M nagy vonzerejenek egyik oka arra a tenyre
vezethetó vissza, hogy sikerelmenyt szolgaltatott a k. sz. szamara. Es valoban, az interju soran szamos k. sz. ugy
nyilatkozott, hogy amikor azt hallotta M-tól, hogy ó buta es ostoba, akkor M-mel valo kesóbbi talalkozasai soran
igyekezett erdekesnek es intelligensnek hato megallapitasokat tenni. Esszerú arra gyanakodnunk, hogy elegtetelt
ereztek magukban latvan, hogy igyekezetük megtermette a maga gyümölcset, es sikerült valtozast okozni M
rajuk vonatkozo velemenyeben. Ez egy erdekes elmeleti kerdest vet Iöl: lehetseges, hogy a Iokozas hatasaban a
kompetenciaerzes nem csupan közrehato tenyezó, hanem valojaban szükseges Ieltetel. Ezt a lehetóseget kiserleti
uton ugy lehetne ellenórizni, hogy kiserleti uton valtoztatjuk annak merteket, hogy a k. sz. mennyire erez a sajat
viselkedesevel összeIüggesben velemenyvaltozast M reszeról.
ALTERNATÍV
MAGYARÁZATOK
214
7.3.1.4. LEHETSÉGES KÖVETKEZTETÉSEK
A Iokozasvisszavonas jelensegkör egyik következmenye az, hogy 'mindig bantjuk azt, akit szeretünk¨, azaz
amint bizonyos mervú joindulatot epitünk ki magunk irant egy szemelynel (aki lehet anya, hazastars, közeli
barat), ez a szemely kevesbe lesz hatasos pozitiv megerósitó, mint egy idegen. Amennyiben helyes az a
Ieltevesünk, miszerint a megbecsüles Iokozasa hatasosabb jutalom, mint a megbecsüles abszolut szintje
önmagaban, akkor ebból az következik, hogy egy közeli barat a megerósites Iölsó szintje közeleben mozogva
mar nem kepes Iokozni irantunk erzett szeretetet. Mas iranybol vizsgalva a kerdest viszont azt mondhatjuk,
hogy egy ilyen barat es jutalmazo nagy lehetósegekkel rendelkezik mint büntetó. Minel közelebbi a barat, annal
regebbi a valtozatlan megbecsüles es jutalmazas reszeról, s annal pokolibb erzes szeretetenek megvonasa.
Egy peldaval vilagithatjuk meg ezt a kerdest. Ha tizevi hazassag utan a rajongo Ierj bokokat mond Ielesege
külsejere, ez nem sokat jelenthet a nónek. Volt ra mar alkalma bóven, hogy megtudja Ierje ra nezve pozitiv
velemenyet. Egy idegentól jövó ószinte bok annal hatasosabb lehet, mivel ez a megbecsüles Iokozasat jelenti
szamara. Ha viszont a rajongo Ierj (aki hajdan azt gondolta, hogy Ielesege szep) azt mondja Ielesegenek, hogy
az utobbi idóben megcsunyult, ezzel igen nagy Iajdalmat okoz Ielesegenek, mivel ez a megjegyzes hatarozottan
a megbecsüles visszavonasaval egyenló.
Forditotta: GERGELY GABOR
7.4. ERICH FROMM
7.4.1. A SZERETET MÛVÉSZETE
7.4.1.1. 3. A SZERETET TÁRGYAI
A szeretet elsósorban nem egy meghatarozott szemelyhez Iúzódó viszony; a szeretet magatartas, a fellem
beallitottsaga, amely meghatarozza az illetó szemely viszonyulasat, nem a szeretet egy bizonyos 'targyahoz¨,
hanem a vilag egeszehez. Ha egy szemely csak egy masik szemelyt szeret es összes többi embertarsaval
szemben közömbös, a szeretete nem szeretet, hanem szimbiotikus ragaszkodas vagy megnagyobbitott önzes. A
legtöbb ember megis azt hiszi, hogy a szeretet a targyon mulik, es nem a kepessegen. Sót eppenseggel azt hiszik,
hogy az bizonyitja szeretetük intenzitasat, ha senki mast nem szeretnek a 'szeretett¨ szemelyen kivül. Ez
ugyanaz a teveszme, amelyról mar korabban is beszeltünk. Aki nem erti, hogy a szeretet aktivitas, a lelek ereje,
az azt hiszi, hogy semmi masra nincs szükseg, csak meg kell talalni a megIeleló targyat es aztan megy minden
magatol. Ez a magatartas olyan, mintha valaki, aki Iesteni akar, kötne az ebet a karohoz, hogy nem kell
megtanulnia a mesterseget, eleg, ha megkeresi a megIeleló targyat, es mihelyt megtalalta, gyönyörú kepet Iog
Iesteni. Ha igazan szeretek egy embert, akkor minden embert szeretek, szeretem a vilagot, szeretem az eletet. Ha
azt tudom mondani valakinek, hogy 'szeretlek¨, tudnom kell azt is mondani: 'Szeretek benne mindenkit,
szeretem rajtad keresztül a vilagot, szeretem benned önmagamat is.¨
Abbol azonban, hogy a szeretet beallitottsag, amely mindenkire vonatkozik es nemcsak egyvalakire, nem
következik az, hogy a szeretet tipusai között nincsenek olyan különbsegek, amelyek a szeretet targyanak
Iajtajatol Iüggenek.
1. Felebarati s:eretet
A legsarkalatosabb szeretetIajta, amely a szeretet összes tipusanak alapjaul szolgal, a felebarati s:eretet. Ezen a
barmely emberi leny iranti Ielelóssegerzetet, gondolkodast, tiszteletet, ismeretet ertem, a kivansagot, hogy az
eletet segitsük. Erról a szeretetIajtarol beszel a Biblia, mikor azt mondja: Szeresd Ielebaratodat. A Ielebarati
szeretet minden emberi leny szeretete; az a jellegzetessege, hogy senki sincsen kirekesztve belóle. Ha kiIejlódött
ERICH FROMM
215
67 Simone Weil: Gravitv and Grace. G. P. Putnanis Sons, New York, 1972, 117. p. (Eredeti kiadas: La Pesanteur et la grace. Paris, 1947).
68 Ugyanezt az eszmet Iejti ki Hermann Cohen Religion der Jernunft aus den Quellen des Judentums cimú könyveben. Masodik kiadas.
FrankIurt am Main, 1929, J. KauImann Verlag, 168. p.
bennem a szeretet kepessege, akkor nem tudom nem szeretni a Ielebarataimat. A Ielebarati szeretetben
megvalosul a minden emberrel valo egyesüles, az emberi szolidaritas, az emberi eggye valas elmenye. A
Ielebarati szeretet azon az elmenyen alapul, hogy mindnyajan egyek vagyunk. A tehetseg-, intelligencia- es
tudasbeli különbsegek elhanyagolhatok a minden ember szamara közös emberi lenyeg azonossagahoz kepest.
Hogy ezt az elmenyt atelhessük, a Ielszintól a lenyegig kell hatolnunk. Ha Ielületesen erzekelem a masik
embert, akkor Ióleg a különbsegeket erzekelem, amelyek elvalasztanak minket egymastol. Ha a lenyegig
hatolok, eszreveszem az azonossagunkat, azt a tenyt, hogy testverek vagyunk. Ez 'centralis rokonsag¨ nem
Ielszin es Ielszin, hanem centrum es centrum között. Vagy ahogy Simone Weil olyan szepen Iejezte ki:
'Ugyanaz a szo |ti. a IerIi azt mondja a Ielesegenek: »szeretlek«| lehet jelentektelen vagy rendkivüli a modtol
Iüggóen, ahogyan kimondtak. Es ez a mod azon mulik, hogy milyen melysegú az emberi letezesnek az a regioja,
ahonnan a szavak Iakadnak es az akarat ebben semmit sem tehet. Es csodalatos egyezessel ugyanarra a
területre jutnak el abban, aki hallgatja óket. Ekkeppen a hallgato Ielismeri, ha megvan benne a Ielismeres
kepessege, hogy mi az erteke a szavaknak.¨67
A Ielebarati szeretet egyenlók közti szeretet: csakhogy egyenlókkent sem vagyunk mindig egyenló helyzetben;
emberek leven, mindnyajan segitsegre szorulunk. Ma en, holnap te. De ez nem azt jelenti, hogy az egyik ember
tehetetlen, a masik meg eleterós. A tehetetlenseg mulando allapot; az viszont allando es közös kepessegünk,
hogy Ielkeljünk es megalljunk a sajat labunkon.
Megis, a Ielebarati szeretet azzal kezdódik, hogy szeretjük a tehetetleneket, szeretjük a szegenyeket es az
idegeneket. A sajat husomat es veremet szeretni nem nagy teljesitmeny. Az allat is szereti az ivadekat, es
gondoskodik rola. A paria szereti a gazdajat, mert tóle Iügg az elete; a gyerek szereti a szüleit, mert szüksege
van rajuk. A szeretet akkor bontakozik ki igazan, amikor cel nelkül szeretünk. Nem veletlen, hogy az
Oszövetsegben az emberszeretet központi targya a szegeny, az idegen, az özvegy es az arva, es vegül a nemzeti
ellenseg, az egyiptomi es az edomita. Reszvetet erezve az elesett irant, az emberben a testvere iranti szeretet
ebredezik; es önszereteteben szereti azt is, aki segitsegre szorul, az esendó, gyönge emberi lenyt. A reszvet
magaban Ioglalja a megismeres es az azonositas elemet. 'Ismeritek a jöveveny eletet mondja az Oszövetseg ,
mert ti is jövevenyek voltatok Egyiptomban. s:eressetek a fòvevenvt'¨68
2. Anvai s:eretet
Az anyai szeretet termeszetevel Ioglalkoztunk mar egy korabbi Iejezetben, amely az anyai es az apai szeretet
különbseget targyalta. Az anyai szeretet, ahogy ott elmondom, a gyerek eletenek es szüksegleteinek Ieltetlen
igenlese. De ehhez a jellemzeshez itt egy Iontos kiegeszitest kell tenni. A gyerek elete igenlesenek ket aspektusa
van; az egyik a töródes es Ielelóssegtudat, amely Ieltetlenül szükseges a gyerek eletenek es növekedesenek a
megovasahoz. A masik vonatkozas tulmegy a puszta megovason. Ez az a magatartas, amely a gyerekbe
beleplantalja az eletszeretetet, amely megadja neki azt az erzest, hogy jo elni, jo kisIiunak vagy kislanynak
lenni, jo itt lenni ezen a Iöldön! Az anyai szeretetnek ezt a ket aspektusat nagyon tömören Iejezi ki a bibliai
teremtestörtenet. Isten megteremti a vilagot es az embert. Ez megIelel az egyszerú töródesnek es a letezes
igenlesenek. De Isten tovabbmegy ennel a minimalis követelmenynel. Mindennap, miutan a termeszet es az
ember meg van teremtve, Isten azt mondja: 'Ez jo.¨ Az anyai szeretet ezen a masodik lepcsóIokon azt erezteti
a gyerekkel: jo, hogy megszületett; nemcsak az eletben maradas vagyat, hanem az elet s:eretetet is elülteti
benne. Ugyanennek az eszmenek a kiIejezódesekent ertelmezhetünk egy masik bibliai szimbolizmust is. Az
igeret Iöldje (a Iöld mindig anyaszimbolum) 'tejjel-mezzel Iolyo¨. A tej a szeretet elsó aspektusanak, vagyis a
töródesnek es az igenlesnek a jelkepe. A mez az elet edesseget jelkepezi, az elet szeretetet es az eletben leves
boldogsagat. A legtöbb anya kepes ra, hogy 'tejet¨ adjon, de csak kevesen tudnak 'mezet¨ is adni. Hogy mezet
adhasson, ahhoz az anyanak nemcsak 'jo anyanak¨, hanem boldog embernek is kell lennie es ez mar
keveseknek sikerül. A gyerekre tett hatast aligha lehet eltulozni. Az anya eletszeretete eppoly ragalyos, mint a
szorongasa. Mindket magatartas melyen kihat a gyermek egesz szemelyisegere; könnyú megkülönböztetni
egymastol azokat a gyerekeket es Ielnótteket , akik csak 'tejet¨ kaptak, azoktol, akik 'tejet es mezet¨ kaptak.
3. A SZERETET TÁRGYAI
216
69 Az angol love szo nem tesz különbseget szeretet es szerelem között. Fromm az erotic love ('erotikus szeretet¨) kiIejezest hasznalja a
magyar szerelem szo ertelmeben. Gyakran azonban az 'erotic¨ jelzó nelkül is inkabb a szerelem jelentesenek Ielel meg; mindenütt, ahol a
kontextusbol egyertelmúen kiderül, hogy a szeretetnek erról a Iajtajarol van szo, a love szot szerelemnek Iorditottuk.
Ellentetben a Ielebarati szeretettel es a szerelemmel, amely egyenranguak közti szeretet, az anya es a gyermek
viszonya eredendóen egyenlótlen: az egyik Ielnek mindenben segitsegre van szüksege, es a masik Iel ezt
megadja neki. Ennel az altruista, önzetlen jellegenel Iogva szokas az anyai szeretetet a szeretet legmagasabb
rendú Iajtajanak es a legszentebb erzelmi köteleknek tartani. Ugy tetszik azonban, hogy az anyai szeretet igazi
probaköve nem a csecsemó szeretete, hanem a növekvó gyereke. Csakugyan, az anyak tulnyomo többsege
szeretó anya mindaddig, amig a csecsemó kicsi es teljesen tóle Iügg. A legtöbb nó akar gyereket, boldog az
ujszülött gyerekevel, es buzgon gondoskodik rola. Jollehet a gyerektól nem kap erte semmit cserebe, kiveve
egy-egy mosolyt vagy az arcan az elegedettseg kiIejezeset. A szeretetnek ez a keszsege reszben alighanem az
ösztönvilagban gyökerezik, amely az allatoknal eppugy megtalalhato, mint a nói nemben az embereknel. De
barmekkora legyen is ennek az ösztöntenyezónek a sulya, vannak az anyai szeretet e tipusanak jellegzetesen
emberi lelektani összetevói is. Lehet narcisztikus eleme az anyai szeretetnek. Minthogy a csecsemót meg
önmaga reszenek erzi, szeretete es rajongasa lehet narcizmusanak kielegülese is. Inditek lehet az anya hatalom-
vagy birtoklasi vagya is. A teljesen gyamoltalan es kiszolgaltatott gyermek termeszetes targya a hatalmi es
birtoklasi vagy kielesenek.
Barmilyen gyakoriak legyenek is ezek a motivaciok, valoszinúleg kevesbe Iontosak es kevesbe egyetemesek,
mint az, amelyet transzcendenciaszüksegletnek nevezhetünk. Ez a transzcendenciaszükseglet az ember egyik
legalapvetóbb szükseglete, öntudatanak tenyeben gyökerezik, abban a tenyben, hogy nincs megelegedve a
kreatura szerepevel, hogy nem tudja magat a poharbol kidobott kockanak elIogadni. Teremtónek szeretne magat
erezni, aki tullep a teremtettseg passziv szerepen. SokIele modja van e teremtesigeny kielegitesenek; a
legtermeszetesebb es a legkönnyebb is az anya gondoskodasa es szeretete a teremtmenye irant. Meghaladja
önmagat a csecsemóben, iranta erzett szeretete ertelmet es jelentóseget ad az eletenek. (A IerIi keptelen a maga
transzcendenciaszüksegletet gyerekszülessel kielegiteni, es ez arra ösztönzi, hogy mesterseges dolgok es eszmek
teremtesevel haladja meg önmagat.)
De a gyereknek Iel kell nónie. Ki kell szakadnia az anyamehból, el az anyamelltól; vegül pedig teljesen
különallo emberi lennye kell valnia. Az anyai szeretet igazi lenyege a gondoskodas a gyermek Ielnöveseról, es
ez azt jelenti, hogy akarja a gyermek elkülönüleset. Szeretete ebben különbözik alapvetóen a szerelemtól. A
szerelemben ket, addig különallo ember eggye valik. Az anyai szeretetben ket ember, akik egyek voltak,
elkülönül. Az anyanak nem eleg csupan megengednie, akarnia es tamogatnia kell a gyermek elkülönüleset. Csak
ezen a ponton valik az anyai szeretet olyan nehez Ieladatta, amelyhez önzetlenseg kivantatik: hogy kepes legyen
mindent odaadni es nem akarni erte cserebe semmit, csak a szeretett leny boldogsagat. Ezen a ponton vall
kudarcot sok anya. A narcisztikus, a zsarnoki, a birtokolni vagyo nó addig tud 'szeretó¨ anya lenni, amig a
gyerek kicsi. Csak a valoban szeretó asszony, akit boldogabba tesz, ha ad, mint ha elvesz, aki erósen gyökerezik
a sajat leteben, csak az tud szeretó anya lenni, amikor gyereke az elkülönüles Iolyamataban van.
A Ielnövó gyerek iranti anyai szeretet, az a szeretet, amely nem akar semmit önmaganak, talan a legnehezebben
megvalosithato Iormaja a szeretetnek, es Iölöttebb megtevesztó amiatt, hogy olyan könnyú az anyanak a
kisbabat szeretnie. De epp e nehezseg miatt egy nó csak akkor tud igazan szeretó anya lenni, ha tud s:eretni, ha
kepes ra, hogy szeresse a Ierjet, a többi gyereket, idegeneket, minden emberi lenyt. Az a nó, aki nem tud szeretni
ebben az ertelemben, lehet gyenged anya, amig a gyereke kicsi, de nem tud szeretó anya lenni aminek az a
probaja, hogy jo szivvel viseli a különvalast, es utana is ugyanugy szeret tovabb.
3. S:erelem69
A Ielebarati szeretet egyenranguak közti szeretet; az anyai szeretet a gyamoltalan iranti szeretet. Barmennyire
különböznek is egymastol, abban közösek, hogy termeszetüknel Iogva nem korlatozodnak egy szemelyre. Ha
szeretem a Ielebaratomat, valamennyi Ielebaratomat szeretem; ha szeretem a gyerekemet, valamennyi
gyerekemet szeretem; sót tovabbmegyek: szeretek minden gyereket, mindazokat, akik raszorulnak a
segitsegemre. A s:erelem ellentetes mind a ket szeretettipussal; vagyodas a teljes egybeolvadasra, az
3. A SZERETET TÁRGYAI
217
egyesülesre egyetlen masik szemellyel. Termeszetenel Iogva kizarolagos es nem egyetemes; es talan a
legmegtevesztóbb is a szeretet valamennyi Iormaja közt.
Elóször is gyakran összekeverik a szerelembe 'eses¨ megrazo elmenyevel, amikor hirtelen ledólnek a korlatok,
amelyek addig a percig ket idegent elvalasztottak egymastol. De, ahogy korabban mar szo esett rola, a hirtelen
meghittsegnek ez az elmenye termeszetenel Iogva rövid eletú. Miutan az idegenból bizalmas ismerós lett,
nincsenek többe legyózendó korlatok, nincs több elerni valo hirtelen közelseg. A 'szeretett¨ szemelyt
hovatovabb ugyanolyan jol ismerjük, mint magunkat. Vagy talan helyesebb lenne azt mondani: ugyanolyan
rosszul. Ha az elmenyben több lett volna a melyseg, ha at tudtuk volna elni szemelyisegenek a vegtelenseget, a
masik szemely korantsem volna annyira ismerós es a korlatok legyózesenek csodaja naprol napra megujulna.
De a legtöbb ember szamara a sajat szemelye is, nemhogy a masoke, hamar Ieltarul es hamar kimerül. Nekik a
meghittseg elsódlegesen a szexualis kapcsolatban valosul meg. Mivel a masik szemely elkülönültseget
elsósorban testi elkülönültsegkent elik at, a testi egyesüles jelenti az elkülönültseg leküzdeset.
Vannak ezenkivül mas összetevók is, amelyek sok ember szemeben az elkülönültseg leküzdeset jelölik. Beszelni
az ember maganeleteról, remenyeiról es szorongasairol, megmutatni a gyermeki vagy gyermeteg enjet, közös
allaspontra jutni a vilaggal szemben mindezt olyba veszik, mint az elkülönültseg leküzdeset. Meg a düh, a
gyúlölet, a teljes gatlastalansag kinyilvanitasa is meghittsegnek szamit, es ez lehet a magyarazata a Ionak
vonzalomnak, amely gyakori az olyan hazastarsak között, akik ugy latszik, csak akkor kerülnek közel
egymashoz, amikor az agyban vannak, vagy amikor szabadjara eresztik kölcsönös gyúlöletüket es haragjukat.
De a közelsegnek mindezek a tipusai az idó haladtaval mind jobban es jobban apadnak. A vegeredmeny: az
ember uj partnernel keresi a szerelmet, egy uj idegennel. Az idegen megint csak atalakul 'meghitt¨ ismerósse, a
szerelembe eses erzese megint lelkesitó es melyseges, es lassankent megint csak elkezd egyre kevesbe
melyseges lenni, es vegül jön a vagy az uj hoditasra, uj szerelemre mindig azzal az illuzioval, hogy az uj
szerelem mas lesz, mint a korabbiak. Ezeket az illuziokat nagyban tamogatja a szexualis vagy megtevesztó
jellege.
A szexualis vagy egyesülesre törekszik es korantsem csupan testi etvagy, egy Iajdalmas Ieszültseg oldodasa.
De a szexualis vagyat eppugy Ielszithatja a magany szorongasa, a hoditas vagy a meghodolas vagya, a hiusag, a
kinzas vagy eppen az elpusztitas vagya, mint a szerelem. Ugy latszik, hogy a szexualis vagy barmilyen erós
szenvedelyekkel keveredhet, es barmilyen erós szenvedely Ielszithatja, es ezek közül csak az egyik a szerelem.
Mivel a szexualis vagy a legtöbb ember kepzeleteben a szerelem eszmejevel tarsul, könnyen jutnak arra a teves
következtetesre, hogy szeretik, pedig csak testileg kivanjak egymast. A szerelem ösztönözheti a nemi egyesüles
vagyat; ebben az esetben a testi kapcsolatbol hianyzik a mohosag, a hoditasi vagy meghodolasi vagy, ellenben
gyengedseggel keveredik. Ha a testi egyesüles kivanasat nem a szeretet szitja Iel, ha az erotikus szeretet nem
egyszersmind Ielebarati szeretet is, akkor legIeljebb orgiasztikus, mulekony egyesülesre vezethet. A nemi
vonzas pillanatnyilag megteremti az egyesüles illuziojat, szerelem nelkül azonban ez az 'egyesüles¨ idegeneket
hagy maga mögött, eppoly tavol egymastol, mint elótte voltak neha meg szegyellik is magukat vagy eppen
gyúlölik is egymast miatta, mert amikor az illuzio szetIoszlik, idegensegüket Ieltúnóbben erzik, mint elótte. A
gyengedseg semmi esetre sem a nemi ösztön szublimacioja, ahogy Freud hitte; közvetlen következmenye a
Ielebarati szeretetnek, es a szeretet testi Iormaiban eppugy jelen van, mint a nem testiekben.
A szerelem kizarolagos, nem ugy, mint a Ielebarati es az anyai szeretet. A szerelemnek ez a kizarolagos jellege
tovabbi targyalast igenyel. A szerelem kizarolagossagat gyakran tevesen ugy ertelmezik, hogy birtoklo
ragaszkodast jelent. Gyakran latni olyan 'szeretó¨ parokat, akik egymason kivül senki mast nem szeretnek. Az ó
szeretetük nem egyeb, mint paros önzes; ket ember azonositotta magat egymassal, es ugy oldottak meg az
elkülönültseg problemajat, hogy a maganyos egyent a duplajara növesztettek. Atelik az egyedüllet leküzdeset,
mivel azonban elkülönülnek az emberiseg többi reszetól, egymastol is elkülönülve maradnak, es elidegenednek
önmaguktol; egyesülesük elmenye illuzio. A szerelem kizarolagos, de a masik szemelyben az egesz emberiseget
szereti, mindent, ami el. Csak abban az ertelemben kizarolagos, hogy teljesen es erósen egybeolvadni csak
egyetlen szemellyel akarok. Az erotikus szeretet a masok iranti szeretetet csak az erotikus egybeolvadas, az elet
minden vonatkozasaban valo teljes elkötelezettseg ertelmeben zarja ki de nem a mely Ielabarati szeretet
ertelmeben.
3. A SZERETET TÁRGYAI
218
70 Paul Tillich a The Sane Societyról a Pastoral Psychology 1955. szeptemberi szamaban irt biralataban azt javasolja, hogy jobb lenne a
ketertelmú 'önszeretet¨ kiIejezest a 'termeszetes önigenles¨-sel vagy a 'paradox önelIogadas¨-sal helyettesiteni. Barmennyire megertem is
e javaslat szempontjait, nem tudok vele egyeterteni. Az 'önszeretet¨ kiIejezes vilagosabban tartalmazza az önszeretetben levó paradox
elemet. Az a teny Iejezódik ki, hogy a szeretet minden targyra egyIorman iranyulo magatartas, önmagamat is beleertve. Azt sem szabad
elIelejteni, hogy az 'önszeretet¨ kiIejezesnek, az itt hasznalt ertelmeben, törtenete van. A Biblia az önszeretetról beszel, amikor azt
parancsolja, hogy 'szeresd Ielebaratodat, mint tenmagadat¨, es Meister Eckhart is ugyanebben az ertelemben beszel önszeretetról.
71 Calvin: Institutio christianae religionis JII, 10.
Az erotikus szeretetnek, ha szeretet, van egy Ieltetele. Hogy letem legmelyeból szeretek es letenek
legmelyeben elem at a masik embert. Lete legmelyen minden emberi leny azonos. Mindnyajan Egynek a resze
vagyunk; Egy vagyunk. De ha ez igy van, akkor mindegynek kellene lennie, hogy kit szeretünk. Szeretni
lenyegeben akarat dolga kellene hogy legyen, annak az eldöntese, hogy eletemet teljes egeszeben egyesitem egy
masik ember eletevel. Voltakeppen ez a logikai alapja a Ielbonthatatlan hazassag eszmejenek, a hagyomanyos
hazassag sok Iormajanak, amikor is nem a ket partner valasztja egymast, hanem óket valasztjak egymasnak
megis elvarjak tólük, hogy szeressek egymast. A mai nyugati kulturaban ez az eszme teljesseggel hamisnak
mutatkozik. Szerelemnek csak azt tekintik, ami önkentelen erzelmi reakcio eredmenye: az embert hirtelen
torkon ragadja egy ellenallhatatlan erzes. Ebben a IelIogasban a ket erintett individuumnak csak az egyedi
vonasai latszanak az a teny nem, hogy minden IerIi Adamtol, es minden nó Evatol van. Figyelmen kivül
marad egy Iontos tenyezóje a szerelemnek: az akarate. Szeretni valakit, az több, mint egy erós erzes az döntes,
itelet es igeret. Maskülönben nem volna alapja az igeretnek, hogy örökke Iog tartani. Az erzes, ahogy jött, el is
mulhat. Hogyan tetelezhetem Iel, hogy örökre megmarad, ha nem Ioglal magaban iteletet es döntest?
Mindezeket megIontolva az ember arra a következtetesre juthat, hogy a szerelem kizarolag akarat es
kötelezettsegvallalas dolga, es alapjaban veve nem szamit, hogy a ket szemely kicsoda. Akar masok hoztak letre
a hazassagot, akar egyedi valasztas eredmenye: ha mar megkötöttek, az akarat szavatolja, hogy a hazastarsak
szeretni Iogjak egymast. Ez a nezet alighanem Iigyelmen kivül hagyja az emberi termeszet es a szerelem
ellentmondasos termeszetet. Mindnyajan egyek vagyunk megis mindegyikünk egyszeri, megismetelhetetlen
letezó. Egymashoz valo viszonyunkban ugyanez a paradoxon ismetlódik. Mivelhogy mind egyek vagyunk,
mindenkit egyIorman tudunk szeretni, Ielebarati szeretettel. De mivelhogy mind különbözóek is vagyunk, a
szerelemnek sajatos, meróben egyedi elemekre van szüksege, amelyek nemely emberben Iellelhetók, de nem
valamennyiben.
A ket nezet tehat az, hogy a szerelem ket meghatarozott szemely egyedülallo es meróben individualis
vonzalma, illetve az, hogy a szerelem semmi mas, csak akarat kerdese egyarant igaz; vagy helyesebb lenne azt
mondani, hogy az igazsag sem ez, sem az. EnnelIogva az az eszme, hogy egy kapcsolat könnyúszerrel
Ielbonthato, ha az embernek nincs vele szerencseje, eppannyira teves, mint az, hogy a kapcsolat semmi szin alatt
nem bonthato Iel.
4. Ons:eretet70
Noha altalaban nincs ellene kiIogas, hogy a szeretet Iogalmat különbözó targyakra alkalmazzuk, szeles körben
elterjedt az a hit, hogy masokat szeretni ereny, magunkat szeretni azonban bún. Feltetelezik, hogy amennyire
magamat szeretem, annyira nem szeretek masokat, hogy az önszeretet egyenló az önzessel. Ez a nezet regi
keletú a nyugati gondolkodasban. Kalvin az önszeretetet 'pestisnek¨ nevezi.71 Freud pszichiatriai ertelemben
beszel az önszeretetról, az ertekitelete mindamellett ugyanaz, mint Kalvine. Az ó szemeben az önszeretet
ugyanaz, mint a narcizmus, amikor valakinek a libidoja önmagara iranyul. A narcizmus az emberi Iejlódes
legkorabbi szakasza, es az a szemely, aki a kesóbbi eleteben visszater ehhez a narcisztikus szakaszhoz, keptelen
a szeretetre; szelsóseges esetben elmebeteg. Freud Ieltetelezi, hogy a szeretet a libido maniIesztacioja, es hogy a
libido vagy masokra iranyul (szeretet), vagy önmagunkra iranyul (önszeretet). Szeretet es önszeretet ennelIogva
kölcsönösen kizarjak egymast abban az ertelemben, hogy minel több van az egyikból, annal kevesebb a
masikbol. Az önszeretet rossz, következeskeppen az önzetlenseg erenyes.
A következó kerdesek merülnek Iel: Alatamasztja-e a pszichologiai tapasztalat azt a tetelt, hogy alapvetó
ellentmondas van az önmagunk es a masok szeretete között? Az önmagunk iranti szeretet ugyanaz a jelenseg-e,
mint az önzes, vagy ezek ellentetei egymasnak? Tovabba, a modern ember önzese azt jelenti-e csakugyan, hogy
3. A SZERETET TÁRGYAI
219
erdekli ònmaga mint individuum, valamennyi intellektualis, erzelmi es erzeki lehetósegevel egyetemben? Nem
'ó¨ valt-e a tarsadalmi-gazdasagi szerepenek a Iüggvenyeve? On:ese a:onos-e a: òns:eretettel, vagv nem eppen
annak a hianvabol fakad-e inkabb?
Mielótt beleIognank az önzes es az önszeretet lelektani aspektusanak taglalasaba, Iel kell hivni a Iigyelmet a
logikai hibara abban a nezetben, hogy a masok es az önmagunk iranti szeretet kölcsönösen kizarjak egymast. Ha
ereny szeretni Ielebaratomat mint emberi lenyt, akkor ereny es nem bún szeretni önmagamat, hiszen en is
emberi leny vagyok. Nincs olyan emberIogalom, amely ne Ioglalna magaba engem is. Az ilyen kirekesztest
meghirdetó doktrina belsóleg ellentmondasosnak bizonyul. A 'szeresd Ielebaratodat, mint tenmagadat!¨ bibliai
parancsaban kiIejezett eszme Ieltetelezi, hogy az embernek a sajat integritasa es egyetlensege iranti tisztelete, a
tulajdon enje iranti szeretete es megertese elvalaszthatatlan a masik individuum iranti tisztelettól, szeretettól es
megertestól. A tulajdon lenyem iranti szeretet elvalaszthatatlanul összeIügg a barmely mas leny iranti szeretettel.
Most terünk ra az alapvetó lelektani premisszakra, amelyeken következteteseink nyugszanak. Ezek a premisszak
nagy altalanossagban a következók: nemcsak masok, hanem mi magunk is 'targyai¨ vagyunk erzeseinknek es
allasIoglalasainknak; magatartasunk masok iranyaban es a magunk iranyaban korantsem ellentmondo, hanem
alapvetóen kapcsolatos. A szoban Iorgo kerdes szempontjabol ez azt jelenti: masok szeretete es a magunk
szeretete nem alternativa. Ellenkezóleg: akikben megvan a kepesseg, hogy szeressenek masokat, azokban
ugyanazt a szeretetkeszseget Iogjuk talalni önmaguk irant is. Ami a 'targvak` es a: ember safat enfe kò:ti
kapcsolatot illeti, a s:eretet elvileg os:thatatlan. A valodi szeretetben termekenyseg Iejezódik ki, es töródest,
tiszteletet, Ielelóssegtudatot es ismeretet Ioglal magaban. Nem 'erzelem¨, amire valaki 'indit¨ minket, hanem
tevekeny törekves a szeretett szemely Iejlódesere es boldogsagara, es a sajat szeretni tudasunkban gyökerezik.
Valakit szeretni, az a szeretet kepessegenek ervenyesitese es összpontositasa. Az alapvetó igenles, amit a
szeretet tartalmaz, ugy iranyul a szeretett lenyre, mint a lenyegi emberi tulajdonsagok megtestesülesere. Aki egy
embert szeret, az egyszersmind szereti az embert mint olyat. Az a Iajta 'munkamegosztas¨, ahogy William
James nevezi, hogy valaki szereti a csaladjat, de nem szereti az 'idegent¨, annak a jele, hogy alapvetóen
keptelen a szeretetre. Az emberszeretet nem absztrakcio, mint gyakran gondoljak, amely az egy meghatarozott
szemely iranti szeretet utan következik, hanem elóIeltetele annak, noha genetikailag meghatarozott egyedek
szeretese közben tettünk ra szert.
Ebból az következik, hogy a sajat enem eppugy targya kell hogy legyen a szeretetemnek, mint mas. Az ember
sajat eletenek, boldogsaganak, Iejlódesenek, szabadsaganak az igenlese a szeretókepessegeben gyökerezik,
vagyis a töródesben, tiszteletben, Ielelóssegtudatban es ismeretben. Ha az individuum kepes ra, hogy
termekenyen szeressen, akkor önmagat is szereti; ha csak masokat tud szeretni, akkor nem tud szeretni
egyaltalan.
Amennyiben önmagunk szeretete es a masok szeretete elvileg kapcsolatos, hogyan magyarazzuk meg az önzest,
amely nyilvanvaloan kizar minden igazi töródest masokkal? Az òn:o embert csak önmaga erdekli, mindent
önmaganak akar, adni nem szeret, csak kapni. A külvilagot csak abbol a szempontbol nezi, hogy mit kaparinthat
meg belóle; nem erdeklik a masok szüksegletei; es nem tiszteli meltosagukat es integritasukat. Nem lat semmit,
csak önmagat; mindenkit es mindent aszerint itel meg, hogy mi a haszna belóle; teljesseggel keptelen a
szeretetre. Nem azt bizonyitja ez, hogy a masokkal töródes es a magunkkal töródes elkerülhetetlen alternativa?
Igy volna, ha az önzes azonos volna az önszeretettel. Azonositasuk azonban teves; es eppen ez a teveszme
vezetett annyi hibas következtetesre a szoban Iorgo kerdesben. On:es es òns:eretet nemhogv nem a:onosak.
eppenseggel ellentetei egvmasnak. Az önzó emberrel nem az a baj, hogy tulsagosan szereti magat, hanem az,
hogy tul kevesse; igazaban gyúlöli magat. Az önmaga iranti gyengedseg es töródes hianyaban, ami csak
termekenysege hianyanak egyik kiIejezódese, üresen es Irusztraltan magara marad. Szüksegkeppen boldogtalan,
es sovarogva lesi, hogyan csikarhatna ki az elettól azt a kielegülest, amelyhez az utat ó maga torlaszolta el.
Latszolag tul sokat töródik önmagaval, de valojaban csak sikertelenül igyekszik elpalastolni es ellensulyozni a
kudarcat, hogy nem tud töródni a valodi enjevel. Freud azt tartja, hogy az önzó ember narcisztikus: mintegy
megvonta a szeretetet a többiektól, es a sajat szemelyere Iorditotta. Iga:, hogv a: òn:o ember keptelen masokat
s:eretni, de nem kepes s:eretni ònmagat sem.
3. A SZERETET TÁRGYAI
220
72 Meister Eckhart, translated by R. B. Blakney. New York, 1941, Harper and Brothers, 204. p. (Alapkiadas: Meister Eckhart, SchriIten und
Predigten III. Jena, 1917, Diederich).
Könnyebb az önzest megerteni, ha összehasonlitjuk a masokrol valo tulzott gondoskodassal, amilyen peldaul a
gyereket agyonIeltó anyae. Noha meg van rola gyózódve, hogy rendkivüli mertekben szereti gyermeket,
valojaban melyen elIojtott ellenseges erzülettel viseltetik gondoskodasanak targya irant. Nem azert gondoskodik
tulzoan a gyerekról, mert tulsagosan szereti, hanem azert, mert kompenzalnia kell azt, hogy egyaltalan nem
tudja szeretni.
Az önzes termeszetenek ezt az elmeletet tamasztja ala a 'neurotikus önzetlenseg¨-gel kapcsolatos
pszichoanalitikus tapasztalat. Ez olyan tünete a neurozisnak, amelyet jo nehany embernel megIigyeltek, akik
rendszerint nem ettól szenvednek, hanem mas, ezzel összeIüggó tünetektól, mint depresszio, Iaradekonysag,
munkakeptelenseg, szerelmi kudarcok stb. Nemcsak hogy nem erzik 'tünetnek¨ az önzetlenseget: gyakran ez az
egyetlen megvalto jellemvonas, amivel ezek az emberek büszkelkednek. Az 'önzetlen¨ ember 'nem akar
semmit önmaganak¨; ó 'csak masokert el¨, büszke ra, hogy nem tulajdonit maganak jelentóseget. Zavarodottan
tapasztalja, hogy önzetlensege ellenere boldogtalan, es hogy kapcsolatai a hozza legközelebb allokkal nem
kielegitóek. Az analitikus munka kimutatja, hogy önzetlensege nem Iüggetlen egyeb tüneteitól, hanem egyike
azoknak, gyakran eppen a legsulyosabb; hogy elsatnyult az a kepessege, hogy szeressen vagy hogy barmiben
örömet lelje; hogy ellenseges erzület hatja at az elettel szemben, es hogy önzetlensegenek latszata mögött
körmönIont, de nem kevesbe eróteljes egocentrizmus rejlik. Ez az ember csak akkor gyogyithato meg, ha
önzetlenseget is tünetkent ertelmezzük a többivel együtt, hogy termeketlensegen, ami önzetlensegenek es egyeb
bajainak a közös gyökere, valtoztatni lehessen.
Az önzetlenseg termeszetet kivaltkeppen nyilvanvalova teszi az a hatas, amit masokra tesz a mi kulturankban
leggyakrabban az a hatas, amit az 'önzetlen¨ anya tesz a gyermekeire. O azt hiszi, hogy önzetlensege reven azok
majd atelik, hogy mit jelent szeretve lenni, masIelól pedig megtanuljak, hogy mit jelent szeretni.
Önzetlensegenek a hatasa azonban egyaltalan nem Ielel meg a varakozasainak. A gyerekeken nem latszik
azoknak a boldogsaga, akik meg vannak rola gyózódve, hogy szeretik óket; gondterheltek, Ieszültek, Ielnek
anyjuk szemrehanyasaitol, es szorongva igyekeznek eleget tenni igenyeinek. Rendszerint hat rajuk anyjuk rejtett
ellenseges erzülete az elettel szemben, amit inkabb ereznek, mintsem vilagosan Ielismernek, es vegül is egyre
inkabb atitatodnak vele. Mindent összeveve az 'önzetlen¨ anya hatasa nem sokban különbözik az önzóetól; sót
gyakran rosszabb, mert önzetlensege miatt a gyerekek nem kritizalhatjak az anyjukat. Rajuk nehezedik a
kötelesseg, hogy ne okozzanak neki csalodast; az ereny alarca alatt belejük sulykolodik a lecke, hogy utalni kell
az eletet. Akinek alkalma van tanulmanyozni, hogyan hat a gyerekeire az olyan anya, akiben valodi önszeretet
van, az lathatja, hogy a gyereknek semmi sem teheti hatekonyabb elmenyeve a szeretetet, az örömöt es a
boldogsagot, mint ha olyan anya szereti, aki szereti önmagat.
Ezeket a gondolatokat az önszeretetról aligha Ioglalhatjuk össze jobban, mint ha idezzük, amit Meister Eckhart
mondott temankrol: 'Ha szereted önmagadat, mindenki mast is ugy szeretsz, mint önmagadat. Amig mast
kevesbe szeretsz, mint magadat, addig magadat sem sikerül igazan szeretned, de ha mindenkit egyIorman
szeretsz, magadat is beleertve, akkor egy szemelykent Iogod szeretni óket, es ez a szemely egyarant Isten es
ember. Igy hat nagy es igazsagos szemely, aki önmagat szeretve mindenki mast is egyIorman szeret.¨72
Forditotta: VARADY SZABOLCS
7.5. RANSCHBURG JENÕ
7.5.1. FÉLELEM, HARAG, AGRESSZIÓ
7.5.1.1. A HARAG ÉS AZ AGRESSZIÓ
RANSCHBURG JENÕ
221
Az agresszio egyike azoknak a viselkedesIormaknak, melyeket meg ma is sok kutato ösztönös
megnyilvanulasoknak tekint. Konrad Lorenz (1966), a hirneves etologus peldaul allatokon vegzett
megIigyelesek es vizsgalatok alapjan az agressziot a Iajta megórzeset szolgalo ösztönkent könyveli el, melyet
bizonyos ingerek vagy ingerkonstellaciok öröklötten es törvenyszerúen kivaltanak termeszetesen az agresszio
Iormai es az ingerek, amelyek elóhivjak azokat, Iajtankent különböznek. A gyermeklelektanban es a
szocialpszichologiaban ez a IelIogas sok ellenzóre talalt. Feshbach (1970) peldaul ramutat arra, hogy az
allatlelektani vizsgalatok melyek termeszetesen sok problemara hivhatjak Iel a Iigyelmet nem
helyettesithetik az emberi agresszio tanulmanyozasat. Az emberre a környezet ingerei a megismeró tevekenyseg
specialis közvetitó rendszerein keresztül hatnak, igy az ingerekkel vagy ingerkonstellaciokkal valo kapcsolata
korantsem olyan közvetlen, mint az allatoke. Ugy van ez valahogy, mint a jarasnal: azt a mozgasIormat, amit az
allat mar a születes pillanataban alkalmazni tud, a gyermeknek hosszu ideig kell tanulnia, egyszerúen azert, mert
az embernel a jaras joval magasabb rendú kergi Iunkciohoz kötött, mint az allatnal. Abbol tehat, hogv bi:onvos
viselkedesformakat a: ember es a: allat a:onos vagv hasonlo modon produkal, nem kòvetke:ik, hogv e:eknek
kialakulasa es feflodesi kòrùlmenvei is a:onosak vagv hasonloak.
S. Freud az agressziot a szexualis ösztön mellett az ember alapvetó ösztönenek tartotta. FelIogasa szerint a
harag a Irusztralt agresszio következmenye: akkor keletkezik, amikor az ösztönzes erós, a körülmenyek azonban
megakadalyozzak az agresszio nyilt kiIejezeset. A harag tehat ebben az ertelmezesben biztonsagi szelep,
melyben a Iölösleges energia kiaramlik, es igy az organizmus megmenekül a 'robbanastol¨. A modern
pszichologiai vizsgalatok azonban azt mutatjak, hogy az emberi agress:io nem òs:tònòs megnvilvanulas,
keletke:eseben a s:ocialis tanulasnak rendkivùl felentos s:erepe van. Ehhez hozzatehetjük azt is, hogy a harag
erzelme nem a Irusztralt agresszio következmenye, hanem az agressziv viselkedes közvetlen oka, motivuma.
Vizsgaljuk most meg: mikor es hogyan jelenik meg a harag erzelme a gyermek Iejlódese soran.
Dennis azt irja, hogy a harag törvenyszerúen es veleszületetten letrejön, amint a gyermek celja elereseben
akadalyba ütközik. Ebben az eszrevetelben nagyon sok igazsag van, es csak latszolag mond ellent annak, amit a
tanulas szüksegessegeról megallapitottunk. Ugyanis, amig a gyermek eljut odaig, hogy hatarozott szandek
vezesse bizonyos celok elerese Iele, sok mindent meg kell tanulnia. Emlitettük mar, hogy az ujszülött szamara
csak a cselekves letezik. Cselekvesenek azonban nincs celja, illetve ugy is irhatnank: cselekvesenek maga a
cselekves a celja, es nem a külvilag valamilyen objektuma. A cselekves tehat ok es okozat egyszerre, es a
Iejlódes Iolyamataban honapokra van szükseg ahhoz, hogy erról a globalis, öncelu cselekvesról levaljon az
eróIeszites, a s:andek mint ps:ichologiai ok es a cselekves eredmenve mint oko:at, illetve cel. Csak a szandek es
a cel elkülönülesevel jut el a csecsemó az 5. honap tajan odaig, hogy nyulni kezd a környezeteben lathato
targyak utan, tehat IelIedezi, hogy amit lat, a:t meg is lehet fogni. A szandek azonban, amely a cselekvest
letrehozza, ekkor meg labilis, bizonytalan: ha a targy utan nyulo csecsemó kezenek utjaba valamilyen akadalyt
(peldaul egy parnat) helyezünk, legtöbbször az uj objektum kezdi Ioglalkoztatni, eredeti celjarol teljesen
megIeledkezik. A cselekves valofaban csak akkor akadalvo:hato, ha a gvermek, amikor s:embe talalfa magat a:
akadallval, megor:i eredeti s:andekat a cel eleresere. Ez pedig csak a 7. honap tajan valosul meg, hosszas
tanulas, a környezet targyaival es szemelyeivel valo allando interakcio eredmenyekent. Es valoban, ettól kezdve
a cselekves utjaba görditett akadaly intenziv dùhreakciot valt ki a gyermekból: nem kepes hozzanyulni a
targyhoz, de megis, tovabbra is nagyon szeretne megkaparintani. A helyzet szabalyos Irusztracio, az erzelem
azonban, amelyet kivalt, nem igazi harag, mert hianyzik belóle annak legIontosabb eleme, az arto s:andek.
Goodenough (1931) mutatta ki elóször, hogy kb. 2 eves korig a gyermeki dühreakciok java reszenek nincs
iranya, nincs celja: rugdosasban, csapkodasban, sirasban, üvöltesben megnyilvanulo 'emocionalis kiürüles¨
csupan, melyben elsósorban a gyermek tehetetlensege Ielett erzett ketsegbeesese tükrözódik, es nem az, hogy
Iajdalmat okozzon a kudarc elóidezójenek. Sót, kezdetben arrol sincs sejtelme, hogy kirobbanasai valamilyen
modon hozzajarulhatnak a problema megoldasahoz. Az ertelmi Iejlódes, a tapasztalatok halmozodasa azonban
Iokozatosan hozzasegiti a Ielismereshez: emocionalis kirobbanasai altalaban a frus:tracio megs:úneset
eredmenve:ik. Peldaul a 9-10 honapos csecsemóvel gyakran megesik, hogy amikor ki akar maszni agyabol,
elórecsuszik, es labai kibujnak a racsok közen. Nem tud mozdulni sem elóre, sem hatra, es Irusztralt helyzeten
erzett ketsegbeeseset kitöró emocionalis viharok kisereteben adja tudtara a vilagnak: torkaszakadtabol üvölt, es
kezevel-labaval hadonaszik. A mama ilyenkor mi mast tehetne? berohan a szobaba, es megszünteti
gyermeke kenyelmetlen helyzetet. Az ilyen es ehhez hasonlo esemenyek rendszeresen ismetlódnek, es a
A HARAG ÉS AZ AGRESSZIÓ
222
gyermek lassankent megtanulja, hogy ez a viselkedesIorma altalaban elósegiti a problemak megoldasat. Hasonlo
veletlen egybeesesek utjan Iedezi Iel azt is, hogy a rugkapalas, a csapkodas, mely dühkitöreseit kiseri,
környezetenek sokszor kellemetlen, Iajdalmat okoz (a veressel büntetó szüló termeszetesen hozzasegiti
gyermeket ehhez a IelIedezeshez). E ket Ielismeres együttesen eredmenyezi azt, hogy masIel-ket eves koratol a
dühkitöresek celtudatosabbak lesznek, es egyre Ielismerhetóbben iranyulnak valaki vagy valami Iele. Ettol
ke:dve mar nem celtalan emocionalis kiùrùlesrol, hanem haragrol bes:elùnk. Termeszetesen a harag intenzitasa,
megnyilvanulasi Iormai, az okok, amelyek elóidezik, sokat valtoznak, ezzel azonban a kesóbbiekben
Ioglalkozunk majd.
A harag tehat tamado jellegú emocio, mely a gyermeket agressziv aktusra keszteti. Vizsgaljuk most meg
reszletesebben az elózókben mar emlitett kerdest: milyen szituacio ebreszti Iel a haragot? Dollard es
munkatarsai 1939-ben Iogalmaztak meg elóször azt a szabalyt, melyet azota 'frus:tracio-agress:io hipote:is`
neven tart nyilvan a tudomany. Feltetelezesük szerint a Irusztracio törvenyszerúen agressziv tendenciahoz vezet,
es a harag akkor jelenik meg, ha a nyilt agressziora nincs lehetóseg. Tehat az agresszio akarcsak Freud
tanitasaban naluk is olyan megnyilvanulas, melynek nem a harag a közvetlen motivuma, hanem valami
homalyos, veleszületett ösztönzes (instigacio). Az elózóek alapjan mi inkabb a Irusztracio-harag hipotezist
tartanank elIogadhatoan: A tanulas es a: eres eredmenvekent a gvermek a 7. honap tafan valik valoban
frus:tralhatova. A frus:tracio ekkor iranv es cel nelkùli dùhreakciokban nvilvanul meg. Halmozodo tapasztalatai
azonban megtanitjak a gyermeket arra, hogy az ilyen reakciok altalaban eredmenyesek, es igy önkentelen
dühkitöresei celtudatos, szemelyre vagy targyra iranyulo haragreakciokka valnak, melyek a szemelyiseget
agressziv viselkedesre kesztetik.
A helyzet tehat, amelyben a harag es az agresszio jelentkezik, frus:trativ helv:et. Emlitettük mar, hogy a
Irusztracio a celiranyos viselkedes megakadalyozasanak vagy keslekedesenek következmenye. De nem minden
akadalynak van Irusztralo hatasa a gyermekre! Fawl peldaul megIigyelte az ovodas koru gyermekek mindennapi
tevekenyseget (otthon, ovodaban, jatszoteren), es megallapitotta, hogy különIele körülmenyek naponta atlagosan
több mint 90 akadalyt allitanak cselekveseik ele (tilalmak, a Ioglalatossag Ielbeszakitasa, jatekszerek elvesztese
stb.), melyeknek nagy resze megsem okoz a gyermeknek különösebb problemat, vagyis nem Irusztralo hatasu. A
kivanatos tevekenvseget akadalvo:o helv:et frus:trativ felleget a: egven multbeli tapas:talataitol,
s:emelvisegenek fellem:o fegveitol fùggo s:ubfektiv tenve:ok hataro::ak meg' Mussen peldaja szerint az olyan
gyermek szamara, akiben a Iüggósegi motivum igen erós, a szüló eltavozasa komoly Irusztracio lehet,
ugyanakkor mert passziv es visszahuzodo a jatszotars Iölenye, erószakos hatalomra törese alig zavarja a
közös jatek soran. A masik gyermekben viszont akinek Iüggósegi motivuma gyengebb anyja eltavozasa
okoz jelentektelen problemat, de igen erósen Irusztralja, ha a jatszoteren hatalmi rivalis jelenik meg. Talan ugy
Iogalmazhatnank, hogy a gyermeket csak az olyan viselkedestendenciak akadalyoztatasa Irusztralja, amelyeknek
szemelyisegjegyeiból adodoan az atlagosnal nagyobb jelentóseget tulajdonit. Fontos azonban
megjegyeznünk, hogy erós, altalaban rendszeresen ismetlódó Irusztraciok a Irusztracios küszöböt mas területen
is alacsonyabbra szallithatjak, es idos:akosan bizonyos Iizikai allapotok vagy tarsas helyzetek is alkalmasak
arra, hogy a gyermek egyebkent jelentektelen dolgokbol 'ügyet¨ csinaljon, haraggal, agressziv tendenciaval
reagaljon. Gondoljunk peldaul a beteg gyermek hagyomanyos nyúgössegere vagy arra, hogy
vendegeskedeseknel, sok Ielnótt jelenleteben a gyerekekkel joval több baj van, mint maskor. Ez utobbi
problemat gyakran tovabb növeli, hogy miközben a Ielnótt vendegek jelenleteben a gyermek Irusztracios
küszöbe alacsonyabb lesz, a szüló túresi küszöbe szinten csökken, talan azert, mert büszkelkedni szeretett volna
gyermekevel, es a csalodas elkeseriti, vagy azert, mert önkentelenül is tetszelegni akar egy kicsit a szigoruan
Iegyelmezó szüló szerepeben.
Vannak tehat a Irusztraciot jobban es kevesbe viseló gyermekek, ez azonban mit sem valtoztat azon, hogy a
Irusztracios helyzet haragot ebreszt, es ezen keresztül agressziv magatartasra kesztet.
(.)
7.5.1.2. AZ AGRESSZÍV REAKCIÓK FEJLÕDÉSE
Mint lattuk, az elsó, szemely Iele iranyulo, celtudatos harag- es agressziomegnyilvanulasok masIel-ket eves kor
AZ AGRESSZÍV REAKCIÓK
FEJLÕDÉSE
223
tajan jelentkeznek. A kisgyermekkori harag a kesóbbi evek hasonlo reakcioitol elsósorban idótartamaban
különbözik: barmi legyen is a következmeny, eredmenyes vagy eredmenytelen, mindenkeppen rövid ideig tart.
E könyv szerzóje tanuja volt a következó jelenetnek: egy 15 honapos kislany valami nagyon csabito, szines es
titokzatos dolgot csent el az asztalrol, amit törekeny leven anyja elvett tóle. Hagyomanyos modon sirassal es
celtalan dühkitöressel reagalt, majd hirtelen mint aki raebredt arra, hogy bajaert ki a Ielelós lemaszott anyja
öleból es negykezlab, idónkent merges pillantasokat vetve hatraIele, a nyitott ajton sertetten atdübörgött a masik
szobaba. Ott leült a Iöldre, morcosan meregette anyjat, es a mosolygos, bekülekeny szavakra elutasitoan az ajto
möge rejtette arcat. Ekkor anyja megtalalta a megoldast: 'kukucs¨ mondta, es a következó pillanatban
megjelent kislanyanak immar vigyorgo arca az ajtoban; kezdetet vette a vidam bujocska-jatek. A kisgyermek
tehat nem tudja megórizni haragjat: az uj ingerek pillanatok alatt elterelik a Iigyelmet serelmeról. A: evek
folvaman a meg nem oldott, elinte:etlen harag mind tartosabba valik, es az eltereló ingerek egyre
eredmenytelenebbek lesznek.
A gyermeki agresszio Iormaja a nevelói ellenakcio es a nevelói erzekenyseg viszonyaban alakul. A nyilt
agressziot a legtöbb szüló nem túri el, es ennek hatasara mar keteves korban megjelennek ennek szimbolikus
Iormai: a nyaIogas, a duzzogas, a durcas, rossz kedv, altalaban a motoros es a verbalis ellenallas, melynek
kivalto okai a regebbi Iizikai problemak (leIekves, bilire üles stb.) helyett egyre nagyobb aranyban s:ocialis
konfliktusok les:nek. Az ebredezó kivancsisag, a kibontakozo ertelem es a Iejlódó mozgaskeszseg
következmenyekent a gyermek szembe talalja magat a szocialis kötelessegek es tilalmak, tabuk rendszerevel, es
a vagyak, a spontan erdeklódes altal iranyitott viselkedes hozzaigazitasa ehhez a 'szabadnem szabad¨ vilaghoz
szamos elkerülhetetlen Irusztraciot von maga utan. Amikor szeretne megtenni valamit, de nem szabad, es
amikor meg kell tennie valamit, amihez semmi kedve, amikor Iigyelmet, elismerest keres, de elutasitjak, a
gyermekben harag, elkeseredes, agressziv tendencia ebred. A szüló azonban egyre elutasitobban reagal az
agressziora: mig az elsó ket evben Iókent hizelgessel, Iigyelemelterelessel, Ielig-meddig treIas dadakkal
probalkozik, most mar Ienyegetessel, veressel vagy izolacioval büntet. Az együtteles Iolyamataban, a szülókkel,
nevelókkel valo interakciok soran a gyermeknek Iel kell mernie: az agresszionak milyen Iormait hasznalhatja
legeredmenyesebben, vagyis mivel tud a legjobban artani, a legtöbb Iajdalmat okozni a szülónek ugy, hogy a
viszonzas az ellenagresszio a lehetó legkisebb legyen.
Iskolaskorra az ilyen megtorlo akcioknak gazdag tarhaza Iedezhetó Iel a gyermekek viselkedesrepertoarjaban.
Leggyakrabban talan az ehsegsztrajk Iordul eló. Egyszerúbb Iormajaban tudatos vagy agressziv tendencia
következmenye: a gyermek tisztaban van vele, hogy sovanysaga szüleinek sok gondot okoz, es nagy örömet
szerez azzal, ha jo etvaggyal eszik. Miutan szüleire haragszik, a bosszu legkezenIekvóbb Iormajat valasztja:
nem nyul etelhez szülei jelenleteben. A ketsegbeesett apu es a könyörgó anyu latvanya edes balzsam haragtol
izzo lelkenek, es tovabbi ellenallasra keszteti. Gyakran napokig tartja a Irontot, termeszetesen ugy, hogy a
küzdelemhez szükseges megIeleló kondiciorol titokban gondoskodik.
Sokkal sulyosabb eset, amikor a szülóvel szembeni agressziv tendencia nem jelenik meg a tudat szintjen, es igy
a megtorlas valasztott modja sem tudatos. A gyermek etvagytalanna valik, gyengül, Iizikai allapota Iokozatosan
romlik. Pontosan ugy viselkedik, mintha valamilyen betegseg lappangana benne, szülei orvostol orvoshoz
viszik, de a gyermeknek semmi baja. Honapokon keresztül idegnyugtato es etvagygerjesztó tablettakat szed.
az utobbit mindenesetre valamivel több haszonnal. A helyzet azert komoly, mert ilyenkor a gyermek nem
tudatosan sztrajkol, mint az elózó esetben, hanem valoban etvagytalanna valik, es a hianyos taplalkozas minden
veszedelme valoban Ienyegeti. A megoldas is