You are on page 1of 266

Matematika a műszaki főiskolák számára

Scharnitzkv Viktor % J

\fektorgeometria és lineáris algebra

A műszaki főiskolák matematika-tankönyve az alábbi három kötetből áll:
REIMANN JÓZSEF-TÓTH JULIANNA

Valószínűségszámítás és matematikai statisztika
SCHARNITZKY VIKTOR

Vektorgeometria és lineáris algebra
KOVÁCS JÓZSEF-TAKÁCS GÁBOR-TAKÁCS MIKLÓS

Analízis

Matematika a műszaki főiskolák számára

Seharnitzky Viktor

Vektorgeometria és lineáris algebra
Második, javított, bővített kiadás

Tankönyvkiadó, Budapest, 1989

FŐISKOLAI TANKÖNYV Készült a művelődési miniszter rendeletére

Bírálták:

Dr. Kiss Jenő főiskolai adjunktus Lengyel László főiskolai adjunktus Dr. Rpiman Istvánné főiskolai docens

A köteteket szerkesztette:

Oláh Judit

ISBN 963 18 2059 9

I Dr. Scharnitzky Viktor, 1985

TARTALOMJEGYZÉK

1. VEKTOROEOMETRIA ................................................................................. 1.1 Alapfogalmak, alapműveletek .................................................................. 1.1.1 A vektor fogalm a.............................................................................. 1.1.2 Vektorok összeadása ........................................................................ 1.1.3 Vektorok kivonása............................................................................ 1.1.4 Vektorok szorzása skalárral............................................................ 1.1.5 Vektorok felbontása ........................................................................ 1.1.6 Vektorok lineáris függetlensége, lineáris függősége....................... 1.1.7 Bázis, a vektorok koordinátái ........................................................ 1.1.8 Műveletek koordinátáikkal adott vektorokkal ............................. 1.2 Vektorok szorzása ..................................................................................... 1.2.1 Két vektor skaláris szorzata............................................................ 1.2.2 Két vektor vektoriális szorzata ...................................................... 1.2.3 Három vektor vegyes szorzata........................................................ 1.3 Vektorok geometriai alkalmazása ............................................................ 1.3.1 Az egyenes ....................................................................................... 1.3.2 A sík ................................................................................................. 1.3.3 Kidolgozott példák az előző két ponthoz....................................... 1.4 n-dimenziós vektorok ............................................................................... 2. LINEÁRIS ALGEBRA .................................................................................... 2.1 Mátrixok és determinánsok ...................................................................... 2.1.1 A mátrix fogalm a.............................................................................. 2.1.2 A mátrix transzponáltja. A minormátrix ....................................... 2.1.3 Speciális mátrixok ............................................................................ 2.1.4 Az «-edrendű determináns .............................................................. 2.1.5 A determinánsok néhány tulajdonsága........................................... 2.2 Műveletek m átrixokkal.............................................................................. 2.2.1 Mátrixok egyenlősége ...................................................................... 2.2.2 Mátrixok összeadása, kivonása .......................................................

9 9 9 10 12 13 14 16 17 19 22 22 28 33 36 36 37 38 43 45 45 45 47 49 53 54 60 60 60

... 80 2.3 A lineáris tér dimenziója... 3.............2..2........2 Műveletek algebrai alakú komplex számokkal ..........10 A négyzetes mátrix inverze.... KOMPLEX SZÁ M O K ......... diadikus szorzat ...............................2 A lineáris függetlenség...2 Trigonometrikus alakú komplex számok szorzása.........3 Exponenciális alakú komplex számok szorzása. 63 2......................5 Mátrix szorzása mátrixszal..3 A lineáris t é r ..........................3...... 74 2...... 82 2.... 107 2.1 A lineáris tér fogalma .....................4 Sajátérték-számitás....................................... 3................................... hatványozása.................. szemléltetése............................... osztása............... 98 2......2..2................... 3..3 Gyökvonás trigonometrikus alakú komplex számokból ..........3 Mátrix szorzása skalárral .......4.....3 Néhány lineáris transzformáció ........3......1 A komplex számok trigonometrikus-alakja ...... 3............................. 127 3...................3.................1 Termelési összefüggések leírása mátrixokkal ........4 Műveletek exponenciális alakú komplex szám okkal...............................4..........2........3 Műveletek trigonometrikus alakú komplex számokkal ..................................4 Egységgyökök....................................................................................................................... 61 2........ 82 2...................... gyökvonás 131 131 133 133 136 137 140 140 143 147 150 152 152 152 154 .................................................... ...................3.. 72 2...2 A komplex számok exponenciális alakja ...... bázisa ...........4...........2.2.... 119 2. 98 2......... 3................3....4......................3............... hatványozása.. 3.......8 A mátrix rangja .......................2 Algebrai alakú komplex számok összevonása ..................2................1 A komplex számok bevezetése........................................2...4............... hatványozása 3...... 3.... 3.... skalárszorzat.................3........................................... 83 2........5 A mátrix rangjának meghatározása elemi bázistranszformációk­ kal ................2 Lineáris egyenletrendszerek megoldása.......... 77 2..............4........................... 75 2......................................... 3.........................2.........................3.....4.......1 Az Euler-féle összefüggés .3 Algebrai alakú komplex számok szorzása.. 3........6 A mátrix inverzének meghatározása elemi bázistranszformá­ ciókkal 93 2.4 Mátrixok lineáris kombinációja..................................7 A négyzetes mátrix determinánsa ............................3.............4 Az elemi bázistranszformációk.......................................... 3...1 A komplex számok algebrai alakja.................... o sztása 3........4 A mátrixok néhány alkalmazása ............................ osz­ tása..... ........9 A négyzetes mátrix adjungáltja ..............................2.................................................... 91 2.......... 61 2......... 3.....................................3...........2............................... 86 2.................... 84 2.........6 Mátrixok hatványozása........................

.........3 A felület felszíne.....162 A húrm ódszer......2 4..............................8 Az ívhossz mint param éter...........................6 A görbület..............4................................................... EGYENLETEK KÖZELÍTŐ M EGOLDÁSA..........5 Az egyenletek megoldásáról ....................................................................................... rotációja .......................9 A térgörbe természetes egyenlete.............3 4........... VEKTOR-VEKTOR-FÜGGVÉNYEK (VEKTORMEZŐK) 3.........7 A to rz ió .........................................................1 A három skaláris változótól (vektortól) függő vektorfüggvény ................... KÉTPARAMÉTERES VEKTOR-SKALÁR-FÜGGVÉNYEK............................................................. 1........... 201 2.................................................2 Vektor-vektor-függvény differenciálhatósága..............................5 A vektor-skalár-függvény szögsebessége ............................................................... 1.. FELÜLETEK 2...217 4... 204 2......158 A Horner-féle eljárás... 1................................................1 Két skaláris változótól függő vektorfüggvény ...2 A felület érintősíkja...........218 4............173 FÜGGELÉK VEKTORANALÍZIS 1......1 4...171 Az iteráció m ódszere............1 Áz egy skaláris változótól függő vektorfüggvény ....... skalárfüggvény.....212 3................................................................. 214 4.....................................168 Az érintőmódszer..................................................................................... TÉRGÖRBÉK 1.... EGYPARAMÉTERES VEKTOR-SKALÁR-FÜGGVÉNYEK.........................3 A nabla operátor .. 158 4..........................................2 Deriváltfüggvény ................. ............................. divergenciája........... 1.................................... 1....................................... 1..1 A három skaláris változótól (vektortól) függő.. ......................................................................................................................... 1....... 219 ..................................................3 A görbe kísérő triéderének élei és síkjai ...........................................................................................................'.................................................... ..4 4........ 179 181 184 188 189 191 193 196 199 2.................2 A skalármező gradiense ...... 1................... SKALÁR-VEKTOR-FÜGGVÉNYEK (SKALÁRMEZŐK) 4................4 A görbe ívhossza ........................................................ 206 3................

........................6 Stokes tétele ..................................1 Vektor-vektor-fíiggvény vonalmenti integrálja .........4 Felületi integrál ............................................... 257 ............................................................... 227 5..............................................................................................9 Green-tételek........5............................................ 240 5....................................................................ÉS TÁRGYMUTATÓ..............................8 Gauss-Osztrogradszkij-tétel ........ 250 IRODALOMJEGYZÉK ........................................ 239 5............3 Felsani integrál ..................................................................... INTEGRÁLOK 5.. 231 5............................................................................................................................. 222 5.... 252 MATEMATIKATÖRTÉNETI ÍZELÍTŐ .......................................................247 5....... 245 5......................2 A vektor-vektor-függvény potenciálfüggvénye ................ 253 NÉV................................................ 233 5....7 Vektorpotenciái ...........5 Térfogati in teg rál.....................................................................................................

hanem meg kell adni azt is. Ezt az irányt egy. Míg tehát pl. w. és |v|-vel vagy ü-vel jelöljük. és a nyíl hegyét az irányított szakasz végpontjához rajzoljuk. és 0-val jelöljük.1. arra egy-egy (mértékegységgel ellátott) számadat tökéletes választ ad.1. nullvektornak vagy zérusvektornak nevezzük. nyomtatásban félkövér álló kisbetűkkel szokás jelölni. A v vektor hosszát a v vektor abszolút értékének (nagyságának) nevezzük. illetve végpontját a vektor kezdő-. amelynek az abszolút értéke nulla (kezdő. D efiníció . Nem elegendő ugyanis azt mondani. illetve végpont­ jának nevezzük. vagy mennyi egy gép által elvégzett munka. VEKTORGEOMETRIA 1. ha egy mozgó test sebességét akarjuk meghatározni egy pontban. ha van olyan egyenes. A z irányított szakaszokat vektoroknak nevezzük. amellyel mindkettő párhuza­ mos. Az egyes fizikai fogalmak leírására ugyanis nem mindig elegendő egyetlen számadat. a sebesség leírására egy újfajta fogalom. amelynek a hossza egységnyi. például a. Két Vektor azonos irányú. a ponton áthaladó egyenessel és azon egy haladási iránnyal. r. hogy az adott pillanatban a test merre halad. A zérusvektor iránya megállapodás szerint tetszőleges. alapműveletek 1. v. a vektor bevezetése válik szükségessé. D ehníció . röviden: irányított egyenessel (vagy szakasszal) adhatjuk meg. hogy a test sebessége a kérdezett pontban 30 km/óra. Rajzban a vektorokat nyíllal ábrázoljuk. 9 .és végpont­ ja azonos). sűrűsége egy pontban. de használni fogjuk az A kezdőpontú és B végpontú vektor jelölésére az jelet is. D efiníció. Ha azt kérdezzük: mennyi a levegő hőmérséklete. Egy vektort akkor tekintünk tehát adottnak. D efiníció. egységvektornak nevez­ zük. a hőmérsékletet egyetlen számadat (skalár) jellemzi. A vektorokat kézírásban aláhúzott latin kisbetűkkel. Azt a vektort. Azt a vektort.1 A vektor fogalma A természettudományok történetében először a fizikában találkozunk vektorokkal.1 Alapfogalmak. ha ismerjük hosszát. irányát és irányí­ tását. Az irányított szakasz kezdő-. Egészen más a helyzet akkor. addig pl. b.

akkor a vektorok és a sík pontjai között kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést létesítettünk. Ennek alapján két vektor összegét a következő módon határozzuk meg: eredő elmozdulás ^ Legyen adott két a. B C D efiníció.a matematikában először geometriai problémák megoldására használták. 1. ábra Úgy. ha van olyan eltolás. amelyet az első elmozdulás kezdőpontja és a második elmozdulás végpontja egyértelműen megha­ tároz (2. ábra). A térbeli vektorokkal kapcsolatban hasonló értelemben használjuk az R^ jelölést.2 Vektorok összeadása A vektorok összegezésének módját a természeti jelenségek szinte készen adják. a B pontot pedig a C pont­ ba viszi ki (1. ábra A vektorok egyenlősége reflexív (a = a).-vel vagy vo-val szokás jelölni.éppen szemléletes jelentésük miatt . Két vektort: az és c 3 vektort akkor tekintünk egyenlőnek. hogy két egymás után elvégzett egyenes vonalú elmozdulás eredménye ismét egy elmozdulás. Ismeretes például. Ennek mintájára egy adott egyenesen fekvő vektorokat a szám­ egyenes pontjainak megfeleltetve a valós számok halmazát R^-gyel vagy röviden R-rel is szokás jelölni. b e R^ vektor. A vektor fogalmának absztrakciója azonban lehetővé tette. hogy e fogalom behatoljon a matematika más területeire is. úgyhogy a vektor ma már a matematika egyik legfontosabb alapfogalmává és gyak­ ran alkalmazott segédeszközévé vált. A vektorokat .A V vektorral azonos irányú és irányítású egységvektort e. ábra). hogy a b kezdőpontja az a végpontjába kerüljön! 10 .1. akkor a = c) reláció. A továb­ biakban a síkra mint ponthalmazra és a síkbeli vektorok halmazára egyaránt az jelölést használjuk. csak le kell olvasnunk és matematikailag meg kell fogalmaznunk az eredményt. 1. akkor b = a) és tranzitív (ha a = b és b = c. Toljuk el a b vektort 2. amely az A pontot a D pontba. Ha egy rögzített kezdőpontból felmérjük a sík minden vektorát. szimmetrikus (ha a = b.

ábra). hogy a két vektor végpontján át egy-egy. Legyenek például adottak az a. Az összeadandó vektorokat szokás összetevőknek. Az összeadás művelete kettőnél több vektorra is értelmezhe­ tő. c. b. vagyis két közös kezdőpontú vektor összegét úgy határozhatjuk meg. ábra)\ Az a + b + c-Hd + e összegvektor az a vektor. Tetszőleges a. A z a és b vektorok összegén azt az a + b-vel jelölt vektort értjük. 3. Tetszőleges a e R ^ vektor esetén a+ 0 = 5. b g vektorokra a + b = b + a. b. végpontja pedig a kapott parale­ logrammának az előbbi kezdőponttal szemben fekvő csúcspontja. ábra 4. amely az első összeadandó vektor kezdőpontjából az utolsó összeadandó vektor végpontjába mutat. vagyis az összeadás asszociatív. A vektorok összeadására az alábbi tulajdonságok érvénye­ sek: 1. e e vektorok. és a két vektor összege az a vektor. az összegvektort eredőnek is nevezni. d. ábra 11 . vagyis az összeadás kommutatív. amelynek kezdőpontja a két adott vektor közös kezdőpontja. 3. Ez azt jelenti. ábra Az a és b vektor szerepét felcserélve. ábra). az a + b vektorral egyenlő vektorhoz jutunk (4. amely az a vektor kezdőpontjából a b vektor végpontjába m utat (3. Ezt az eljárást poligonszabálynak nevezzük. Minden a. c e R^ vektorra (a + b) + c = a + (b + c). 2. hogy két vektx>r összege a paralelogramma-szabállyal is meghatározható. a másik vektorral párhuzamos egyenest húzva paralelogrammát szerkesztünk. hogy a soron következő vektor kezdőpontja a sorban előtte álló vektor végpontjára illeszkedjék (5. Toljuk el a térben a vektorokat úgy.D efiníció.

az inverz elem az ellentett vektor. (Ezt a hozzárendelést csoportműveletnek nevezzük. Mivel a vektorok összeadására a kommutatív törvény is érvényes. ha teljesül az alábbi négy axióma: 1. és . Az a vektor ellentettjének nevezzük. ezért a vektorok halmaza egy kommutatív vagy Abel-féle csoport. amely e műveletek legfontosabb tulajdonságait rögzíti. Az a. 1. neutrális vagy zérus-) eleme. Végjük észre. b. de ellentétes irányítá­ sú vektor.4. b eR ^ vektorok (a-b)-vel jelölt különbségén azt a vektort értjük. kétoldali inverz eleme. akkor a vektorok additív csoportot alkotnak. 12 . G minden a. Ezért célszerű bevezetni olyan algebrai fogalmat. 4.3 Vektorok kivonása D efiníció. hogy a vektorok összeadása a valós számok összeadására emlékezte­ tő tulajdonságokkal rendelkezik.) 2. amelyben a neutrális elem a zérusvektor.a-val jelöljük azt a vektort. b rendezett elempárjához egyértelműen hozzá van rendelve G-nek egy a* b = c eleme. G mindegyik a elemének van a~ ‘-gyel jelölt ún. amellyel G bárme­ lyik a elemére a * e = e * a = a.1. 3. D efiníció. összegként az a vektort kapjuk. Tanulmányaink során látni fogjuk. G mindegyik a. amelyre a + ( .a ) = 0. A G halmazt csoportnak nevezzük. Ha a vektorok esetében a csoportműveletnek az összeadást választjuk. hogy egészen különböző jellegű mennyiségekre is vonatkozhatnak teljesen hasonló műveleti szabályok. c elemhármasára teljesül az {a* b)* c = a* {b * c) asszociatív törvény. amelyre a* = a~^ * a = e. Létezik G-nek olyan e (ún. amelyet a b vektorhoz hozzáadva. Az a vektor ellentettje az a vektorral azonos nagyságú és irányú.

helyesen . amely a b vektor végpontjából az a vektor végpontjába mutat. hogy a . Adott a vektor (a e R^) és a valós szám (A e R) Aa szorzatán azt a vektort értjük. —3a. illetve ellentétes a irányításával. 1 a vektorok is. ha van olyan valós szám. vagy eltolás révén egy egyenesre fektethető. ' A 7. hogy egy vektornak egy skalárral való szorzata vektor. vagy például egy erőhatás háromszorosára nő.l)a alakban is felírható.A 6. A.úgy érzékeljük. hogy az a és b vektor akkor és csak akkor fekszik egy egyenesen. D efiníció. b e R^. iránya megegyezik a irányával. A kivonás művelete kiterjeszt­ hető több vektorra is. ahol e. az a-val egyirányú (azonos irányú és irányítású) egységvektor. Megemlítjük.a vektor a ( . A vektornak skalárral való szorzása definícióját átgondolva az alábbi összefüggé­ sek láthatók be: Legyen a. és . Ekkor 13 . amelynek hossza \X\ |a|. A definícióból nyilvánvaló. ha A ^ 0 . Ezt a kézenfekvő tényt kell most matematikailag megfogalmaznunk.4 Vektor szorzása skalárral A gyakorlatban sokszor tapasztaljuk. hogy például egy mozgó test sebessége a felére csökken. 6. az erő erő maradt. amit nega­ tív k esetén még egy a vektor kezdőpontjára történő tükrözés is követ. A közös kezdőpontba eltolt (ha szükséges) a és b vektor különbsége az az a . illetve A< 0. hogy a sebesség sebesség. ^ e R. Egy vektornak valós számmal történő megszorzása szemléletesen tehát a vektor nyújtását (ha |A| > 1) vagy a vektor zsugorítását (ha 0 < |A| < 1) jelenti. A vektorok kivonása nem kommutatív művelet. továbbá az.b különbségvek­ tor szerkesztését. amelyre a = Ab. irányí­ tása pedig X előjelétől függ: azonos. ábra 1. ábrán az a vektor mellett láthatóak a 2a. ábrán megmutatjuk az a . alakban. hogy bármely a vektor előállítható |a| e.b vektor.1. Ez azt mutatja.

hogy a és b nem párhuzamosak. hogy a felbon­ tás egyértelmű. A(a + b) = Aa + Ab (vektorban való disztributivitás).5 Vektorok felbontása Vektorokkal kapcsolatos természeti törvények megfogalmazásánál gyakran szük­ séges egy adott vektornak adott irányú összetevőkre (komponensekre) való felbon­ tása. 14 . a b-vel párhuzamos vektor ^ alakban irható fel. Az a feltétel. akkor mindig találhatók és csak egyféleképpen találhatók olyan a és P valós számok. milyen feltételek mellett? A válasz igenlő. b 6 és X. v e R^ és a nem párhuzamos h-vel. így V= = a. azaz legyen / a. (Á + fi)a = Áa + fia {skalárban való disztributivitás törvénye). 1 . hogy mutatunk egy konkrét felbon­ tást.) Kérdés most már az. és ha igen. továbbá az a és b nem párhuzamos vektorokat. fi e R. Ha a. ábrán Á = fi = 2. 2 . egy C pontban metszik egymást. amelyekre y = aa+jffb. 1. Először belátjuk. hogy a felbontás lehetséges. hogy a és b egyike sem a zérusvektor.1. Bizonyítás. Ezt azáltal látjuk be. 3. Húzzunk az adott v vektor A kezdőpontján St az a vektorral.1. b. (A 8. Ekkor a c = Xa+fih S/ vektor könnyen megszerkeszthető. ábra)\ Minthogy e két egyenes nem párhuza­ mos. B végpontján át a b vektorral párhuzamos egyenest (9. azaz érvényes a következő tétel: 8. utána azt. ábra T étel.&+fJb. hogy forditva: megadva a c. AO«a) = (A//)a (asszociativitás). ezért az a-val párhuzamos Z ? vektor aa. Az egyszerűség kedvéért tekintsünk f most síkbeli vektorokat. vagyis van a tételnek megfelelő a és p. fel tud­ juk-e bontani a c vektort a és b irányú összetevőkre. a) K felbontás lehetséges. Mivel az a és b vektorok egyike sem a zérus vektor. magában foglalja azt is.

amelyekre V = aa+jffb + yc. Minthogy az a*a az a-val. fi*b végpontja B. hogy ha a. Hasonló gondolatmenettel látható be. és az A pontból az a*a vektort. ábra szemlélteti. ebből következik. akkor mindig találhatók és csak egyféleképpen találhatók olyan a. Ezzel beláttuk. majd ennek végpontjából pedig a y?*b vektort felrajzoljuk. v e és a. y valós számok. hogy a*a és fi*b csatlakozási pontja csak a Cpont lehet. 15 . a egyenesére esik.9. /?. /3*h a b-vel párhuzamos. c. A felbontást a 10. akkor ennek végpontja a v vektor B végpontjába kell kerüljön. hogy a = vagyis a felbontás egyértelmű. és az a*a kezdőpontja A. b. c nincsenek egy síkban. Ha (az állítással ellentétben) az a és mellett az a* és fi* is megfelelne a követelményeknek. b. ezért a*a az aa egyenesére. hogy a és p csak egyféleképpen választható meg. ábra b) Bq kell még látnunk.

c e R^ vektorokat lineárisan függetleneknek nevezzük. és lineárisan függőknek. Hogy lineárisan független vektorok léteznek egyáltalában. hogy a és b párhuzamosak. lineáris függősége Az előző pontban bizonyított tételből következik. hogy a = 0 és )?=0. Ekkor az aa+jffb = 0 egyenletből a és ez éppen azt jelenti. Két síkbeh vektor lineáris függősége a két vektor párhuzamosságát jelenti. b e párhuzamosak. ha az vektorok nem aa+jffb = 0 egyenlőség csak úgy teljesül. hogy a = 0 és )9=0.1. hogy ha a. c e R^ vektorokat lineárisan függőknek nevezzük. b. P. hogy az a és ^ valós számok legalább egyike nem nulla. ha az aa+ph + yc = 0 egyenlőség csak akkor teljesül. Legyen ugyanis például a 7^ 0 . b e vektorokat lineárisan függetleneknek nevezzük. b. hogy az a. Az a.6 Vektorok lineáris függetlensége. Definíció. azt a tapasztalat iga­ zolja. Az a. akkor az aa+)9b = 0 egyenlőség csak úgy következhet be. ha az aa+jffb + yc = 0 egyenlőség úgy teljesül.1. ha a=jff=y = 0. Definíció. Az a. 16 . ha az egyenlőség úgy áll fenn. Az előzőekhez hasonló megállapításokat térbeli vektorokra is tehetünk. Definíció. y valós számok legalább egyike nem nulla.

a vektorok koordinátái Az 1. D efiníció. k. j.7 Bázis. hogy v egyértelműen felírható a lineárisan független a. mint a jobb kezünk kifeszített hüvelyk-. b. b. a # 0 . 1. akkor az előbbi egyenlőségből 7 a = ---. akkor azi-t a j-be pozitív (az óra járásával ellenkező) irányú forgatás viszi át. a a és ez azt jelenti. E két tulaj­ donságot az ortonormált jelző fejezi ki röviden. számí­ tásaink egyszerűsítése érdekében mégis általában speciális bázist választunk. mutató. Tekintsünk három. A z aa+jffb + yc kifejezést az a.1. mert alapvektorai egységvektorok. Az így választott bázisunk ortogonális. hneárisan független (egyébként azonban tetszőlegesen választott) vektor segítségével a tér valamennyi vektora kifejez­ hető. hogy az a vektor a b és c vektorokból azok nyújtása (zsugorítása). hogy bármely veR ^ vektor egyértelműen felbontható a nem egy síkban fekvő a.Az a. és alkossanak ebben a sorrendben jobbsodrású rendszert. P. b. hogy három. 17 . mert lineárisan függetlenek. hogy az a vektor kifejezhető a b és c vektorokkal. sem egy síkba. hogy ha a k vektor végpontjából az i és j vektorok síkjára tekintünk.) Válasszuk az i.és középsőujja. vagyis az a vektor a b és c vektorok síkjában van. Az előző egyenlet egyben azt is mutatja. k vektorokat bázisunk alapvekto­ rainak! Ezt megtehetjük. mert az alapvektorok páron­ ként merőlegesek egymásra. jelölje őket i. c vektorok lineáris kombinációjaként. c 6 R^ vektorok irányába eső összetevőkre. Ez azt jelenti. j. D efiníció. (A jobbsodrá­ sú rendszer alapvektorai úgy helyezkednek el a térben.5 részben láttuk. Cj szimbólumokat használjuk. Az ilyen bázis alapvektorainak jelölésére általában az ej. hogy a három vektor egy síkban fekszik. Ugyanis ha pl. normált. majd összeadása (kivonása) eredményeképpen kapható meg. Ezt úgy is mondhatjuk. nem esnek sem egy egyenesbe. Itt a. páronként egymásra merőleges egységvek­ tort. c 6 vektorok lineáris függősége azt jelenti.b -----c. A térbeli vektorok egy hneárisan független vektorhármasát bázisnak nevezzük. y valós számok. egy pontból kiinduló. c vektorok lineáris kombinációjának nevezzük. Cj. b. Ez azt jelenti.1. Bár elvileg bármely hneárisan független vektorhármas választható bázisnak.

k rendszerben). zk vektorok a V vektor komponensei (az i. Descartes nevéhez fűződik. A koordináták előbbi. Megemlítjük. z) alakban szoktuk feljegyezni. y. y. j. metszéspontjuk az O origó. hogy a v e vektorok és a tér pontjai között fennálló kölcsönösen 18 . a^) jelölés is. oszlopvektoros alak használata: X v= z . k alapvektoraira egy-egy egyenest! Ez a három egyenes legyen koordináta-rendszerünk x. j. Elterjedt az a = űii + a J + űjk. z valós számok a v vektor koordinátái. z tengelye. az xi. Legyen a felbontás alakú (11. A V vektor koordinátáit egy rendezett számhármassal a v(x. a = «3 öl Az ortonormált koordináta-rendszer bevezetése R.Illesszünk bázisunk i. >J. ún. A tér bármely v vektora egyértelműen felbontható a bázis alapvektorai irányába eső összetevőkre. Definíció. Az x. sorvektoros írásmódja mellett gyakran célszerű az ún. 0 2 '. ábra). 8(0 ^.

akkor a V= aa + ^b + yc 19 . A megadott koordinátákkal a = űii + ö j + aak. ha megfelelő koordinátáik egyenlők. b(^i. 3. k bázisra vonatkozó koordinátáival. vagy egy-egy alakzat egyen­ lete alkalmas koordináta-rendszerben egyszerűbb. 0 2 '. ű. Tekintsük az a(űi. mint ortonormált rendszerben. ö2Í Ö3) vektort és a /I valós számot! Ekkor a = aji + a ^ + öjk és a vektornak skalárral való szorzása disztributiv törvényét felhasználva Aa = A(űii + Ű2j + í^sk) = kaii + Xa-. hogy a vektor valamennyi koordinátáját megszorozzuk ezzel a számmal. y e R. a^).b = ( ű i. 3 és hasonló módon a . vektoro­ kat. e R . i — 1. Tekintsük az előbbi ^{a^.egyértelmű megfeleltetés miatt a v vektor V végpontjának Descartes-koordinátái azonosak a v vektor i. Az előző két bekezdésben leírtak alapján például ha a.1..^3)k- Ezekről a b és a —b koordinátái már leolvashatók: két vektor összegének (különbsé­ gének) a koordinátái a két vektor megfelelő koordinátáinak az összegével (különbsé­ gével) egyenlők. Vektornak skalárral való szorzása. b. Például a geodéziában balsodrású ortonormált rendszer választása a pontok egyszerűbb leírását eredményezheti. b2 '. 2. hogy koordinátáikkal megadott vektorokkal ho­ gyan kell az eddig megismert fogalmakat értelmezni és a műveleteket elvégezni. 63). Megjegyezzük..8 Műveletek koordinátáikkal adott vektorokkal Az alábbiakban megmutatjuk. c 6 és a. b = A vektor skalárral való szorzásának disztributív tulajdonságát felhasználva: a + b = (aii-l-a 2j-l-Ö3k) + (éii + 62j + í> k) = (ai + í>i)i-f-(ű2 + 62)j + («3 + ^ 3)k. Ebből Aa koordinátái leolvashatók: egy vektort úgy szorzunk meg egy valós számmal. hogy bizonyos esetekben más bázis és koordináta-rendszer válasz­ tása lehet a célszerűbb. 1.^ i) i + (0 2 -^2 )]+ ( 0 3 . j. Vektorok lineáris kombinációja.^ + X a-^y:. A v vektort a V pont helyvektorának is szokták nevezni. Összevonás. Két vektor akkor és csak akkor egyenlő egymással.

A P pont az AB szakaszt az A P : PB = = m . ez az egyenlőség csak úgy teljesülhet. b! Fejezzük ki az vektort az a és b vektorok segítségével! Megoldás. a másik a . ábra 20 . Példa. aü3 +l^b^ + yc^). A paralelog­ ramma egyik átlója a + b. Mivel a és b nem párhuzamosak. ábra alapján A AP = m m +n AB = m m +n (b -a ). b e R ^ vektorok által kifeszített paralelogrammát (12.n arányban osztja. Tekintsük az a. ábra). K id o l g o z o t t példák 1. Az a és b vektorok közös kezdőpontjából az átlók M metszés­ pontjába mutató vektor egyrészt /l(a-l-b). aü2+Pb2 + yc2. így OP’ = 0 ^ + A ? miatt Ö ?= a+ na + mb m (b . ha A -/I = 0 és A + /Í.vektor koordinátái y(a. 2. ezért A(a + b) = b + /z(a —b). Mivel azonban a két vektor egyenlő kell hogy legyen. Példa. és = a. Ebből az egyenletrendszerből 1= és ez éppen azt jelenti.1 = 0 . Legyen O a tér tetszőleges pontja. hogy az M metszéspont az átlók felezőpontja.a^^pb^ + yci.a ) = m +n m +n 13. A 13. vagyis lineárisan függetlenek. (A-//)a + (A^-/^-l)b = 0. A szorzásokat elvégezve és rendezve. Bizonyítsuk be. ahol a Aés // valós skalárok egyelő­ b) re ismeretlenek.b . másrészt b + /^(a — alakú. hogy a paralelogramma átlói felezik egymást! Megoldás.

a — a + b —c és a 3c + b —2a vektorok kompo­ b. b. nenseit.5 és C a háromszög három csúcsa. c vektorok szerepet cserélnek.Ha a P pont speciálisan az AB szakasz felezőpontja (m = n). de eredményünkön ez nem változtat.c = . a + b . c (14. o d vektorokat rendre a. . 3. b( —1. ábra): 21 . 2. Ez pedig azt jelenti. hogy az OS vektor S végpontja mind a három súlyvonalon rajta van. Az a = P 1 2 vektor az origóból a P 2 és az 0-ból a Pi pontba mutató /P helyvektorok különbségével egyenlő (15.b = 3i+j —5k. b. 5. és ez a pont a súlyvonalakat 2 : 1 arányban osztja! Megoldás. . hogy a háromszög súlyvonalai egy pontban metszik egymást. Legyen O a tér tetszőleges pontja. és azokat harmadolja.i + 2j + 4k) = i + 5j + 3k. Példa. Előző feladatunk értelmében Ő F = = b+ c . valamint a d = a —3b —c vektor koordinátáit. Igazoljuk. ábra).4 i + 8j + 3k. akkor OP = na + nb 2n a+ b 3.4 ) pontból a Pi(3.1. 3c + b —2a = lOi—13j + 9k. Akkor előző feladatunk szerint: 0A + 2ŐF _ a-l-b + c 1+ 2 ~ 3 14. ábra Ha a háromszög másik oldalának felezőpontjából indulunk ki. a . OÉ.4. és jelölje az OA.3 . —14). 0. Határozzuk meg az a + b. Példa. .Le­ gyen S az AF szakasz F-hez közelebbi harmadolópontja. 3) pontba mutató vektor koordinátái! Megoldás. akkor az a. a + b = (2i + 3 j-k ) + ( . . Meghatározandók a Pi(2. 4) és c(5. —1). Példa. 4. ha a(2. F a három­ szög BC oldalának a felezőpontja. 1)! Megoldás. 3. A d = a —3b —c vektor koordinátái d(0.

akkor az F erő által végzett munka nagysága: |F| |r| cos a. Legyen OA = a. vagyis a(l. 7). b e vektor skaláris szorzatán (vagy skalárszorzatán) az ab = |a{ |b| cos (pa.4 .-l. 5(1.Ö P I = = (3 i.4 j + 7k. Mind az erő. példa szerint — > a+ b 0 F = ------= 2 i+ j + 2k. vagyis F{2. A vektoralgebrában ennek a műveletnek a skaláris szorzás elnevezést adjuk.1 Két vektor skaláris szorzata A fizika tanulmányozása nemcsak a vektorok összeadásának a műveletét szolgál­ tatta. 1. F felezőpontjának koordinátáit. hanem olyan. 1.2.2 Vektorok szorzása 1.7 ).3. ha . Két tetszőleges a. ek­ kor a 2 . Jól tudjuk. D efiníció . a vektorokra értelmezett műveleteket is felvetett. számot értjük. amelyek bizo­ nyos mértékig a szorzásra emlékeztetnek. hogy ha egy anyagi pont az állandó F erő hatására egy egyenes mentén elmozdul. a pedig az F és r vektorok hajlásszögét jelenti. itt tehát olyan művelettel állunk szemben.a = P 1P 2 = OP2 . 22 . amely két vektormennyiséghez eredményként skalár mennyiséget rendel hozzá. ahol r az elmozdulást megadó vektort.j + 3 k )-(2 i + 3 j-4 k ) = = i . OB = h. 2). Megoldás. ahol ^ab az a és b vektorok hajlásszögét jelöU. . mind az elmozdulás vektormennyiség.4 (3 .

ha tompaszög. akkor cos^ab = 0 . mert pl. b. Két vektor skaláris szorzata akkor és csak akkor zérus. a skaláris szorzás disztributív. Ebből következik. (Aa)b = A(ab) = a(Ab). k k = l. A skaláris szorzat így két vektor merőlegességének megállapítására használható fel. jj= l. Ae R esetén 1. ha a két vektor merőleges egymásra. De ez azt jelenti. hogy a. a skaláris szorzás kommutatív. Felvetődik a kérdés: két vektor skaláris szorzata mikor zérus? T étel . 4. ii = |i| |i| cos 0° = 1 • 1 • 1 = 1. mert három vektor skaláris szorzatát nem tudjuk képezni. Mivel az i. és a zérusvektor bármely vektorra merőleges. 2. és ezt a harmadik vektorral nem tudjuk skalárisán összeszorozni. 23 . A definíció alapján könnyen belátható. c e R^. a(b + c) = ab + ac. j. Az asszociatív törvény nem érvényes. ij = |í| Ijl cos 90° = 1 • 1 • 0 = 0. akkor skaláris szorzatuk negatív. ha cos 9>ab=0 . akkor skaláris szorzatuk pozitív. 3. ha a vektorok merőlegesek. Ha a vektorok egyike sem a zérusvektor. hogy ^5ab=90°.Két vektor hajlásszögén a két irány által bezárt szögek közül a 180°-nál nem nagyobbat értjük. míg ij= jk = ki = 0 . koordinátáival megadott vektor skaláris szorza­ tát kiszámítani. azaz a vektorok merőlegesek. Ugyanis az első kettő összeszorzása után skalárt kapunk. hogy ha a két vektor hajlásszöge hegyesszög. akkor helyes az állítás. azért ii= l. ab = ba. hogyan kell két. Legyen a = öii + öaj + ösk és b = Z)ii + /)2j + é 3k. és így a skaláris szorzat valóban 0 . Bizonyítás. Nézzük meg n jst. k alapvektorok páronként merőlegesek egymásra és egységnyi hoszszúak. Fordítva. mert a skaláris szorzat zérus. Ha a két vektor között a zérusvektor is szerepel. mert pl. akkor a skaláris szorzat csak úgy lehet zérus.

űb) vektort önmagával skalárisán megszorozzuk. 02. A skalárszorzat segítségével könnyen kiszámítható egy vektor abszolút értéke (hossza). Az alapvektorokra vonatkozó előbbi megjegyzéseket felhasználva a jobb oldalon álló összegben 6 tag zérus. egységvektort megkapjuk. 2 és ebből A gyakorlatban sokszor előfordul. másrészt a skaláris szorzást az a koordinátáival elvégezve: a^ = 01 + 02 + 03Innen |ap = Ű1 + Ű + Ö3. 24 Ű Ű ÍI3 1 2 |a l ’ |a| ’ |a| . hogy egységvektorokkal kell dolgoznunk.akkor a b = (űii + űij + űsk) (6ii + í>2Í + í>3k) = üíb iii + a ií> 3 Ík + + Ű 2 ^ 2 jj + ű 2 Í> 3jk + ű a é i k i = ű i^ iii + + a 3 ^ 2 k j + fla ^ a k k . Az a vektor irányába mutató e. ha az a vektort a hosszával elosztjuk: Az e. vektor koordinátái tehát e. Ugyanis ha az a(ai. akkor egyrészt a^ = aa = |a| |a| cosO° = |ap. és így ab — öléi + 02^2 “ I" azaz két vektor skaláris szorzatát a megfelelő koordináták szorzatának összege adja.

hogy az iránycosinusok négyzetösszege 1. ábrán látható derékszögű háromszögből az ab vetületvektor hossza |ab| = |a| cos (pa.Az a vektor irányába mutató e. A 11. ezért az a vektor b-re eső b merőleges vetületének hossza |ab| = acb. A skalárszorzat segítségével könnyen kiszámítható két vektor hajlásszöge.. hogy pl. Legyen adott az a és b vektor. Ugyanis az ab = |a| |b| cos (p^b egyenlőséget átrendezve cos (pab aí) la| |b| A skaláris szorzat felhasználható továbbá egy vektor­ nak egy másik vektorra eső merőleges vetületének a kiszámítására is. továbbá mivel b és C egyirányú. mert éppen az a vektor és az egyes tengelyek által bezárt szögek cosinusát adják meg. ezért cos b = cos és ezt felhasználva |ab| = |al IC cos faebbl De a jobb oldalon éppen a és C skaláris szorzata áll. egységvektor koordinátáit az a vektor iránycosinusainak szokás nevezni. ábrán ellenőrizhető. a z tengely és a v vektor által bezárt szög cosinusa: cos fvz = 7 -7 . ábra). 25 . mert egységvektornak a koordinátái. így ezzel a jobb b oldal bővíthető. Legyen C a b vektor irányába eső egységvektor! Ekkor |eb| = 1. A 16. és keressük a-nak b-re eső merőleges vetületének hosszát (16. |v| Az eddigiekből azonnal következik az is.

. Határozzuk meg az a (-2 . 2. 2. 1) és b ( . . 4) és a b(0. 1. K id o l g o z o t t példák 1. A vetület kiszámításához szükségünk van a b irányába mutató C egység­ b vektorra. 4 r 26 . 2. A két vektor hajlásszögének cosinusa -2 + 4+ 2 — és ebből a szög ?> = 63. Példa. A két vektor skaláris szorzata ab = “ 8 + 6 + 2 = 0 . az a vektor a b vektorral tompaszöget zár be. Példa. Példa. 2) vektor irányába eső merőleges vetületének hosszát és a vetületvektort! Megoldás. 1) vektor? Megoldás. mivel |b| = |/4+ 1 + 4 = 3. Példa. Példa.1. 5) vektornak a b(2.Ha a merőleges vetületvektorra vagyunk kíváncsiak. . azaz a vetületvektor b 3b = (aeb)Cb.3 ) ( . Az a vektor hossza |a| = ^'4+1 + 4 = ]/9 = 3 egység. 4.b 6 . A skaláris szorzat ab = 2 -0 + ( . 2) vektorok merőlegesek egymásra! Megoldás.l ) + 4 (-2 ) = . 2) vektor hosszát! Megoldás. 3. ezért valóban merőlegesek egymásra. Példa. Egységvektor-e az a(l. 2) vektorok hajlásszögét! Megoldás.2) vektorok skaláris szorzatát! Megoldás. hogy az a( —2. a vetület hosszát meg kell szoroznunk az irányába mutató C egységvektorral.3. Mutassuk meg. . Határozzuk meg az a(4. Mivel |a| = |/l + 1 + 1 = fi . Minthogy a skaláris szorzat negatív.6°. Ez.1. 5. Számítsuk ki az a(2.5 . a nem egységvektor. 2.1. Határozzuk meg az a(2. 3. 1) és a b(4. . 1. 3.

ezért valóban merőlegesek. Ellenőrzésképpen nézzük meg. 10. —1) vektorral párhuzamos és rá merőleges összetevőkre! Megoldás. A vetületvektor: 10 5 . Az a vektornak a b vektorral párhuzamos összetevője éppen az a vektor b vektorra eső merőleges vetületének vektora. 7.a b = . 2..j + y k . így 8 3 10 W = . Mivel skalárszorzatuk. a . 2..| = ae. hogy a két összetevő valóban merőleges-e.5 +y=5.-^ = 0 .p A vetületvektor tehát 2 2 1 3 . 10 27 .+ . = (i + 2j + 3k) (^-i+ . Ezzel a feladatot megoldottuk. ha az a vektorból az 3b vektort kivonjuk: 1. Példa.-3 J + jk . 10 a . Az a vektornak a b vektorra merőleges összetevőjét megkapjuk. Bontsuk fel az a(l.= 1. Ennek hossza /2 2 1 \ 2 4 3 |a.b 2 1. 3) vektort a b(2. 4.k j = . 2 8 ab(a-ab) = 9 + 9 .1+ . 2.-j..j .

b g vektorok a x b-vel jelölt vektoriális szorzatának azt a vektort nevezzük. az r és F vektorhoz egy harmadik vektort. ábrán látható esetben a létrejövő forgás pozitív (az óra járásával ellentétes) irányú. A z a. és c) az a. hogy az r. akkor az F erőnek a testre forgató hatása van. 28 . Mármost forgatónyomaték-vektornak nevezzük azt az M vektort.2 Két vektor vektoriális szorzata A fizikából ismeretes. az M vektort rendeli hozzá. A forgatónyomaték nagyságát az |F| |r| sin a szám adja. ábra). Az így jellemzett M forgatónyomaték-vektor helyesen adja meg a forgatás irányát is. továbbá 2ik = |r| sin a az erőkar hossza (17.1. amelynek a) hossza |a x b | = |a| |b| sin^ab. amelynek tengelye a rögzített O ponton halad át. amely két vektorhoz. Ezt a hozzárendelést vektoriális szorzásnak fogjuk nevezni és az r x F jellel (olv. az F és az M eb­ 17. amelynek hatásvonala nem halad át az O ponton.2. A forgatónyo­ maték e tengely irányába hat. amelyet forgatónyomatéknak nevezünk. A 77. hogy ha egy O pontban rögzített merev testre olyan F erő hat. hogy eljárásunkkal olyan hozzárendelést létesí­ tettünk. és merőleges az r és F vektorok síkjára. ahol r az O pontból az erő P támadáspontjába mutató vektor. D ehníció . amelynek hossza |M| = |r| |F| sin a. b és a Xb vektorok (ebben a sorrendben) jobbrendszert alkotnak. irányítá­ sa pedig olyan.: er kereszt ef) fogjuk jelölni. Mindezt átgondolva vegyük észre. a az r helyvektornak és az F erővektornak a haj­ lásszöge. A forgatónyomaték olyan forgást idéz elő. ábra ben a sorrendben jobbrendszert alkot. b) iránya az a és b vektorok síkjára merőleges. iránya merőleges az r és F síkjára.

amelynél a tényezők felcserélése előjelváltást okoz. Ae R esetén A(a Xb) = l a Xb = a XAb. azaz a. vagyis az a és b síkjával párhuzamos. a x b sorrendben. A sor­ rendből azonban az is látszik. vagyis a b és c síkjával párhuzamos. Bizonyítás. 29 . Ugyanis a bal oldalon olyan vektor áll. 3. és a b és c síkjával is párhuzamos. hogy a b x a a z a x b ellentettje. Felvetődik a kérdés: két vektor vektoriáhs szorzata mikor zérusvektor? Két vektor vektoriális szorzata akkor és csak akkor zérusvektor. Az olyan műyeletet. b e esetén a Xb # b X a. b. T éte l . 4.(b X a). 180°-nál kisebb szögű forgatás pozitívnak látszik. Ugyanis a bal oldalon álló vektor az a és b vektorokkal az a. sem b és a merőlegessége nem áll fenn. A vektoriális szorzás skalárra nézve asszociatív. hogy a b-vel párhuzamos eredményvektor merőleges legyen például c-re (és a-ra). A vektoriális szorzásra a definíció alapján a következő megállapításokat tehetjük: 1. Ha a két vektor közül az egyik a zérusvektor. Az állításnak mind a két alakjára szükség van. Az asszociatív törvény teljesüléséhez tehát szükséges lenne. b x a sorrendben alkot jobbrendszert. A jobb oldalon olyan vektor áll. alternáló műveletnek nevezzük. hogy az a x b vektor oda mutat. a jobb oldalon álló vektor pedig a b. mert a vektoriális szorzás nem kommutatív.Ez utóbbi azt jelenti. ha a vektorok párhuzamosak egymással. b e R^. A vektoriális szorzás nem kommutatív. Az a vektor. b. akkor a tétel triviálisan igaz. amely az a-ra is és a b Xc-re is merőleges. 2. azaz a. b e R^ esetén a x ( b + c) = a x b + a x c . a. amely az a és b síkjával is. és ezért a két alak egymásból nem következik. amely az (a x b)-re is és a c-re is merőleges. azaz a Xb = . ahonnan nézve az a-t a b-be vivő. A vektoriáhs szorzás nem asszociatív művelet. A vektoriáhs szorzás disztributív. c e esetén (a Xb) Xc # a X (b Xc). azaz a. azaz a. (b + c)x a = b x a + cx a. párhuzamos b-vel is. de tetszőleges vektorok esetén sem b és c.

így csak a k alapvektor lehet. és így annak sinusa is zérus. és velük jobbrendszert alkot. Ehhez először számítsuk ki az alapvektorok vektoriális szorzatát. és a két vektor egyike sem a zérusvektor. ix j = k. ezeknek sinusa 0. hogy i x i = j x j = k x k = 0. Tekintsük most már az a = aii + a 2j + ű3k 30 és b = 6 ii + í> j + í> k 2 3 . tehát a vektorszorzat eredménye a zérusvektor. akkor a bezárt szögük 0° vagy 180°. A 18. akkor a bezárt szögük sinusa 0. mert bármelyik alapvektornak önmagával bezárt szöge zérus. és így a két vektor vektoriális szorzata a zérusvektor. 18. Fordítva: ha a két vektor vektoriális szorzata a zérusvektor. vagyis az a és b vektorok által kifeszített paralelog­ ramma területe a két vektor vektoriális szorzatának az abszolút értékével egyenlő. így a szög vagy 0° vagy 180°. j x i = .k . Azonnal látszik. mert az eredményvektor egységvektor (ugyanis |i| |j| sin = 1 • 1 • 1 = 1). Két vektor vektoriális szorzata hosszának érde­ kes geometriai jelentés tulajdonítható. Szokás ezért az a x b vektort e paralelogramma terület­ vektorának nevezni. ábra Ebből már következik.m = |a| |b| sin a = |a x b|. Hasonlóan j x k = i. ábrán látható paralelogramma t területe t = a. iránya i és j síkjára merőleges. hogy az a és b vektorok által kifeszített háromszög területe Térjünk rá most a koordinátáival.j .Ha a két vektor egyike sem a zérusvektor és párhuzamosak. Mind a két esetben a két vektor párhuzamos egymással. k x i = j. Továbbá könnyen belátható. ill. i x k = . hogy pl. k x j = . komponenseivel megadott két vektor vektoriális szorzatának kiszámítására.i .

4 i . a Pi-ből Pa-ba mutató b vektor koordinátái: b( —3. Először számítsuk ki (a x b)-t.{a\b^ . Számítsuk ki a Pi(3.2 = ( . -3 31 . 7.5|axb|. Ez a kifejezés voltaképpen az i ül bi j k Ü ü's 2 bz 63 harmadrendű determináns első sora szerinti kifejtése. .0362)1 .3 5 + 1 8 ) k = .1. . c e vektorokra igaz a kifejtési tétel: a X(b Xc) = (ac)b . Felhasználva előző eredményeinket: a x b = 0 -a 2 ^ ik + öjí)ij + ai62k + 0 —ÍJ362Í —ai63j + a2^3Í + 0 = = (02^3 . hogy az a. Ezek vektoriális szorzata (felhasználva a vektpriális szorzat tulajdonságait): a x b = (aii + űaj + flak) X (6ii + Ö2j + 63k) = = aibiii Xi) + űí2Í>iG ^ ') + azbiik x i) + + aibiii Xj) + 02^20 Xj) + azbiQi^ x j) + + 0163(1 Xk) + 02^30 Xk) + a 3^ 3(k x k). .) Ezért az a és b vektorok vektoriális szorzatára igaz az alábbi egyenlőség: i j k a xb = űl Ü 03 2 b\ 62 63 Megemlítjük.2) pontok által meghatározott háromszög területét! Megoldás. A /*i-ből /*2-be mutató a vektor koordinátái: a ( —5. Példa. Az a és b vektorok által kifeszített háromszög területe: T = 0.1) és ^ 3(0 . 5.4 pontban tárgyaljuk.(ab)c. Fz{-2-.2 . K id o l g o z o t t példák 1.1 8 + 1 4 ) i.1 7 k . b. (A determinánsokat a 2.a^bx)\ + (0162 . ahol a koordináták valós számok.í/2Í)i)k. —3).9 j .( 1 5 . 4. 1). 6 . 1 axb = -5 -3 j 6 7 k .6 ) j+ ( . —2).vektorokat. (a Xb) Xc = (ac)b —(bc)a.

1 . Példa. b = P 1P 3 = ( . .1Ij . mind a b x a vektor merőleges. Ellenőrizzük. 5). 3.3k. -2 4 axb = es b x a = . . és ezzel az összes megoldást megkaptuk.64 = 9. 2. Egy háromszög csúcsai: Pi(3.1 1 . .82 területegység. es Így 32 | a xb| | axb| am laxbl . Megemlítjük. hogy például a és b x a valóban merőleges egymásra. i -2 1 j k 1 3 = 10i+llj + 3k. 1). Állítsunk az a( . 2) és ^ 3(2. Példa. Az a és b síkjára mind az a x b.9 = 0.1 . ^ 2(4 .(a X b) = . Mivel e két vektor skaláris szorzata a(bxa) = 2 0 .így a háromszög területe 1 1 1 r = . hogy az a x b vektorral együtt í(a x b) vektor (t tetszőleges valós szám). 4). 4) vektorok síkjára merőleges vektort! Megoldás. . 2 . 0 .ia Xb| = -1^16 + 81+289 = - 19. 1. A t= összefüggésekből m = A feladat adataival = P 1 P 2 = (1.1 . 3) és b(l. 1.2. Számítsuk ki a háromszög P^ csúcsához tartozó magasságának hosszát! Megoldás. ezért a két vektor valóban merőleges egymásra.lOi . és b Xa vektorral együtt az «(b x a) vektor (u tetszőleges valós szám) is megoldása a feladatnak.2.2).

ha a cos a pozitív. b.a Xb = i 1 1 j 2 0 k . ha a. b és c vektorok által kifeszített ferde hasáb előjeles tér­ fogatát adja. a | c | cos a pedig a 19. és így m = . A z a. Értéke. hogy c és a x b az a és b vektorok síkjának ugyan­ arra az oldalára mutatnak. Mivel |a x b | az a és b vektorok által kifeszített paralelogramma területe. ezért a vegyes szorzat az a. |a Xb| |c| cos a. 1. Negatív akkor a térfogat.= l. Ez azt jelenti. azaz a. ábrán látható paralelepipedon (ferde hasáb) m magassága. b. hogy az eredmény skalár. hogy itt vektoriális és skaláris szorzás is szerepel.2. b és c jobbrendszert alkotnak. Ez a térfogat akkor pozitív.2 ) j + (2)k = 2i+j + 2k. Az elnevezés arra utal. így: V .|/l+ 4 + 4 = 3.( l. 33 .2 = ( 2 ) i. azaz ha a hegyes­ szög. továbbá |a| . c vektorok vegyes szorzatának nevezzük.|(ax b )c| = labc|. c e nem egysíkú vektorokból képezett abc = (a Xb)c szorzatot az a. b és c balrendszert alkotnak. Az elvégzen­ dő műveletek alapján világos. 1 Ezért la x b l = ^4 + 1 + 4 = 3 .3 Három vektor vegyes szorzata D efiníció. ahol a az a x b és a c vektorok hajlásszöge.

akkor az abc = (a x b)c vegyes szorzatot úgy számíthatjuk 2 3 ki. Vektorral osztást nem értelmezünk. hogy melyik oldallapjának a területét és az ehhez tartozó magasságot szorozzuk össze. c E vektorok koordinátáikkal adottak. C ). Megemlítjük azonban. 02. Mivel a vektoriális szorzás alternáló művelet. bi. mert érvényes a felcserélési tétel. azaz öl bi Cl í^tetraéder 6 Ü 03 2 b2 b3 C2 C3 Azonnal látszik. b. hogy egy paralelepipedon térfogatának a kiszámítása­ kor közömbös. 34 bB=l. A jobb oldal itt is egy harmadrendű determináns értéke. .3i^b2)cí . hogy bármely nem egy síkban fekvő a. Ű3). azaz vegyes szorzatuk zérus. Ez geometriailag azt jelenti. c vektorok által kifeszített tetraéder térfogata az ugyanezen vektorok által kifeszített paralelepipedon térfogatának hatodrésze. Ekkor (a Xb)c = (ű2^3 . b és c vektorok által kifeszített paralelepipedon előjeles térfogata. akkor az általuk kifeszitett paralelepipedon térfogata. ezért abc = —acb. Ha az a. hogy az a x b = (a2í>3-«3í>2)i-(<3ií>3~a3í’i)j + (ai^ 2 . C . akkor a három vektor egysíkú. 63) és c(ci. c £ vektorhár­ mashoz mindig található egy A. hogy aA=l. Ez fordítva is igaz: ha három vektor vegyes szorzata zérus. cC=l. amely szerint (a Xb)c = a(b x c). és így Ű1 Ű2 Ö3 abc = bi b2 b3 Cl C2 C3 E determináns értéke tehát az a. és így abc = bca = cab. b.a 2^i)k vektort skalárisán szorozzuk a c vektorral. de ez nem is szükséges. Az a. b(í»i. nevezetesen a(ai.A vegyes szorzat abc jelölésében nem látszik. C e R^ vektorhármas úgy. hogy ha három vektor egy síkban fekszik. b. továbbá acb = cba = bac. hogy hol van a vektoriális és hol a skaláris szorzás jele.(űiZ)3 .azbi)c 2 + {aibi ~ aibCíCi. B.

Példa. 1) vektorok által kifeszített paralelepipedon térfogatát! Megoldás.3. azaz ha 2 1 z abc= .2 ) + ( .l. Jobbrendszert alkot-e az alábbi három vektor: a(2. Példa. . 3. ha vegyes szorzatuk zérus. 1). Könnyen ellenőrizhető. hogy az alábbi három vektor egy síkban legyen: a(2. Példa. K id o l g o z o t t példák 1. c vektorhármas reciprok vektorhármasának nevezik.2). Három vektor akkor egysíkú.1 6 . b(10. 2 . Számítsuk ki az a(2. c ( . F = 2 -4 3 1 .4 ( . C vektorhármast az a.l)? Megoldás. 3. 3)! Megoldás. —5). c ( . Számítsuk ki vegyes szorzatukat: -4 10 -2 3 -7 1 2 .1 . mert e három vektor a feltétel szerint nem fekszik egy síkban.l . 3). Egysíkú-e a következő három vektor: a( —4. . Példa. 4.l . 5) és c (-2 . 5). tehát a három vektor valóban jobbrendszert alkot. -4 ). 8. b(l.1 3 .1 .2)? Megoldás. b ( .1 . A három vektor vegyes szorzata 2 -1 1 8 -1 2 5 1 = 2 ( .1 3 35 . ha vegyes szorzatuk zérus. 2 .4 =0. hogy A= bxc abc ’ B= cxa abc ’ C = a Xb abc ahol abc ^ 0 .1 5 = 2 ( . 1 abc = tehát a három vektor egy síkban van. 2.5 = . —7. c(2. .2 + l ) + 5(2 + 8) = 13. B. b.1 5 ) + 4(l + 10) + 3 (3 -2 ) = 15 -2 3 1 térfogategység. .1. 1. . Határozzuk meg a z értékét úgy. A három vektor akkor van egy síkban. z).2. b(l. 3. -2 abc = vagyis pozitív.4 .7 + 5 )-3 (1 0 -1 0 ) + 2(10-14) = 0.Az A.

Megjegyezzük. amelyben t a paraméter. hogy ha három vektor egy síkban van. 36 .( . azaz van olyan te R .3. Tekintsük az ro helyvektorú. Ebből —5z+5 = 0. A z r(0 = fo + ív (í e R) egyenlőséget az egyenes paraméteres vektoregyenletének nevezzük.4 pont)! Ekkor 2 ( 9 .1. 20.3 Vektorok geometriai alkalmazása 1.4 ) . akkor egyikük kifejezhető a másik kettő lineáris kombinációjaként. hogy r . Po ponton áthaladó.6) = 0. azaz lineárisan összefügg. hogy esetünkben például 5 4 c = -a--b.3 + 8) + z ( l .r o vektor a v irányvektorral egy egyenesen fekszik.Fejtsük ki a determinánst első sora szerint (lásd majd 2. Könnyen ellen­ őrizhető. 1. ábra D efiníció.1 Az egyenes Legyen adott egy rögzített O kezdőpontból kiinduló ro e helyvektor és egy Ve (v#0) vektor. vagyis z = l. v irányvektorú e egyenest (20.f o = ty. ábra)\ Egy r e R^ helyvektorú P pont akkor és csak akkor van rajta az e egyenesen. ha az r .

vz. amely illeszkedik a rögzített O pontból kiinduló ro helyvektorú Po pontra. Megjegyezzük. ha az r —ro vektor merőleges az n normálvektorra. amelyeket az egyenes a koordinátatengelyekkel bezár. Ha a v irányvek­ tor két koordinátája 0 . ábra)! Egy r helyvektorú P pont akkor és csak akkor van rajta a síkon. z). v(üi. a sík normálvektorára (21. akkor az egyenes valamelyik (esetünkben az yz) síkkal párhuzamos. y = yo + V2t. akkor koordinátái az iránycosinusok.i. B. ezért X\ is tekinthető az egyenes egy irányvektorának. vagyis azoknak a szögeknek a cosinusai. r(x. yo. 0. Ha a í. Z = Zo + V s t . y. vagyis ha a két vektor skaláris szorzata 0 . vi. Ha ezt az egyenletet a benne szereplő vektorok koordinátáira írjuk fel.Felhívjuk a figyelmet arra.2 A sík Tekintsük azt a síkot. hogy ha a v irányvektor valamelyik (például első) koordinátája 0. y. V3 egyike sem nulla. Például a v(0. yo. akkor az egyenes paraméteres egyenletrendszerét kapjuk. Ez a sík vektoregyenlete. és merőleges az n e R^(n # 0) vektorra. hogy X=^0 esetén v||Av. akkor az egyenes valamelyik koordinátatengellyel párhuza­ mos.3. ábra 37 . Ha a v irányvektor egységvektor. Az r(x. ^3) irányvektorú egyenes a z tengellyel párhuzamos. ^3) jelölést használva X = Xo + l>lí. ro(xo. 1. akkor az egyenletekből t kiküszöbölhető és az egyenes egyenletrendszere az x -x o Vl y -y o Vi z-zo V3 alakban írható fel. z). fo(xo. zo) jelöléseket alkalmazva a sík vektoregyenlete az A ix-X o ) + B (y-yo ) + C {z-zo) = 0 21. zq). Az n{A. azaz n (r-fo ) = 0 . Q .

alakra hozható. 1). 10. hogy n-nel együtt Xn (A^O) is a sík egy normálvektora. hogy ha a sík a koordinátatengelyeket az origótól mérve rendre a nem nulla a. c távolságnyira metszi. 1) és P ii—S'. Megjegyezzük. amint arról behelyettesítéssel is meggyőződhetünk. Ez a sík egyenletének tengelymetszetes alakja. z = 1 + /. akkor a sík egyenlete X y z a b c ~ + 7 + ~ = 1 alakra hozható. A kijelölt szorzásokat elvégezve és az Axo + ByQ + CzQ összeget —D-vel jelölve a sík egyenletének A x+ B y + Cz + D = 0 alakú. . 7. általános alakját kapjuk. Hesse-féle normálegyenletben szereplő q állandó abszolút értéke a síknak az origótól mért távolságát adja meg. Könnyen belátható. 1. b.3. 2) pontokon áthaladó egyenes ____ egyenletét! Megoldás. így paraméteres egyenletrendszere a P\ pont koordinátáit felhasználva: X = 1 —lt. y = 7+lOt. y = -3+lOí. A két különböző alakú egyenletrendszer valóban ugyanazt az egyenest jellemzi. z = 2 + (. a P 2 pont koordinátáit felhasználva pedig: X = —5 —lt. Példa.3 . Itt is igaz. ún. azaz v (-7 . az ún. írjuk fel a Pi(2. A keresett egyenes egy irányvektora v = P 1 P 2 .3 Kidolgozott példák az előző két ponthoz 1. 38 . akkor koordinátái iránycosinusok és az j>ccosa+jcos)?+zcosy + e = 0 alakú egyenletben. hogy ha a sík vektoregyenletében szereplő n normálvektor egység­ vektor.

Az egyenes egyik paramétermentes egyenletrendszere: x -2 j+ 3 2. -3 ). Az első egyenes irányvektorát akkor tudjuk közvetlenül leolvasni az egyenletrendszeréből.4. tehát n iránya megegye­ zik a x b irányával (22.1. mégpedig.04°. Az egyenesek hajlásszöge irányvektoraik hajlásszögével egyenlő. .19 + I + I 6 / a szög tehát tompaszög.-i-t. speciálisan a síkban fekvő a = P 1P 2 és b = P 1P 3 vektorokra is. 4. 2. = 180°-82. írjuk fel a / ’i(2.5 ’ ezért vi^ . Példa. z = . viv ■ — V -------------. 5).= -p^ -—.96° = 97. Mivel a koordinátái: ( .96°. ha x.04° = 82. Számítsuk ki az alábbi két egyenes hajlásszögét: 1 —X ~2~ 2y + 3 1 —2z 3^’ X = 2 + 3t. \2 koordinátái közvetlenül leolvashatók: V2(3. ha az irányvektorok szöge derékszögnél nagyobb. A két irányvektor hajlásszögének cosinusa tehát V1V 2 —6 —2 + 6 —4 cos ® 2 = ---------= .2.2 . y és z együtthatója a számlálókban 1. 2).5 -1 .180° —97.1. Bármely n normálvektor merőleges a síkra. Az egyenesek a hajlásszöge tehát a = .4 t. 0. ha az irányvektorok szöge derékszögnél nem nagyobb. ábra). ^ 4). így a sík valamennyi vektorára. P 2 { .5 2 z -0 . 3. . 1) pontokon átfektetett sík egyenletét! Megoldás.= —0. b koordinátái pedig: 39 . ^3(3. y . - . Megoldás.1225.3.----------i'1066 / 4 + 4 + . Példa. ÍV IIV2 I . A sík egyenletének felírásához szükségünk van a síknak egy normálisá­ ra. . / 1 9 . és ennek kiegészítő szögével. Hozzuk ilyen alakra az egyenletrendszert! Mivel: x -1 >^+1.

Mivel n-nek csak az iránya lényeges számunkra. amely illeszkedik a P(0. . —13) vektorral dolgo­ zunk. —18..1 8 0 . vagy rendezés után 3x—ISj'—13z + 66 .(1. 3) vektor. így a sík egyenlete a Pi pont koordinátáit felhasználva: 1 4 (x -2 )+ 1 7 0 . ill.hogy ne kelljen törtekkel számolnunk . . + 22z-30 = 0. Az egyenes v 2.4) + 22(z + 3) = 0. Példa. 4. 3) pontját összekötő = a ( l . ül és P koordinátáit felhasználva a keresett sík egyenlete: 3(jc + 4 ) .3 ) irányvektora nyilván benne van a síkban..2 . a kijelölt műveletek elvégzése után: 14x+17j. 0) pontra és az e\ x -\ 2y + 4 3 -z egyenletekkel megadott egyenesre (23. 4). 0. a hossza nem.6 . ezért i -3 1 n = axb = j -4 -6 = 14i+17j + 22k. ábra)\ / 5 \ Megoldás.0. . . így tehát az i n = vxa = 2 V ^ / j 5 2 -2 k 3 -3 f' 1 3 vektor a keresett sík egy normálvektora.az ni(3. Hasonlóan a síkban fekszik az adott P pontot és az egyenes Q(l. 40 . . írjuk fel annak a síknak az egyenletét.2 .0 ) = 0.3 ) . ezért a továbbiak­ ban .1 3 ( z .

3 + 2í. ábra)\ Megoldás. 3 x + y . 1 3 1 1 Ha X. Sr. ábra 41 . tehát az utóbbiakat ni-gyei és n2-vel jelölve. z = 0 értékek szolgáltatják tehát M keresett koordinátáit.4 z + 2 = 0. Példa. ábra). z-t szabadon megválaszthatjuk.6 = 0 adódik. a metszésvonal irányvektora csak ni x ni irányú lehet (25. Számítsuk ki az e: egyenes es az S: x-2j + 3 z .5. y. Példa. z kifejezését behelyettesítjük a sík egyenletébe. azaz f= 1. mind a sík egyenletét. Megoldás. > ’= . 25. Határozzuk meg a következő két sík metszésvonalát: Si.l= 0 x+ 3 \-2 y = 3z+ l sík döféspontját (24. Szükségünk van még a met­ szésvonalnak egy pontjára.l .l . pl. így mind a két sík nor­ málisára merőleges. mert csak 2x —3y + z —6 = 0. Célszerű az egyenes paraméteres egyenletrendsze­ rét használnunk: X = . Az M döféspont koordinátái nyilván kielégítik mind az egyenes egyen­ letrendszerét. azaz egy olyan pontra. 6. A metszésvo­ nal mind a két síkban benne van. Az ehhez tartozó x = . 6/ . amely mind a két síkban benne van. A keresett pont egyik ko­ ordinátáját.

A vetületi egyenes egyenleté­ nek a felírásához elegendő két pontját is­ mernünk. írjuk fel a vetületi egyenes egyenletét! Megoldás. 1) vektorral is. Ilyen két pontot kapunk. akkor az x = 0 vagy az y —0 helyettesítéssel célszerű próbálkozni. hiszen az irányvektor hossza lényegte­ len.2 egyenletrendszer megoldása. Példa. Legyen z = 0. -4 Vhelyett számolhatunk a vi(l. Ennek P' vetületét meg­ kapjuk.2 . 0). 7. ha meghatározzuk a P ponton át­ menő. Legyen az első levetítendő pont az egye­ nes egyenletéből könnyen kiolvasható P(4. ha az egyenes két tetszőleges pontját levetítjük a síkra (26. 1. A met­ szésvonal egy irányvektora: i V = H l X H2 = j k 2 3 -3 1 1 = lli+llj+llk. x = 0. tehát a metszésvonal egy pontja: P(0. Vetítsük merőlegesen az egyenest az 5: 3 x . y = —2. A metszésvonal egyenletrendszere tehát: X = y + 2 = z. ábra). —1. A vetítőegyenes irányvektora megegyezik a sík normálvektorá­ val.= 6.két egyenletünk van a három ismeretlen számára. 10) pont. a síkra merőleges vetítőegyenes és a sík döféspontját. 3x+ y = . egyenletrendszere tehát: 42 . Ha a z = 0 helyettesítéssel kapott egyenletnek nem volna egyértelmű megoldása.2 j + 4z + 4 = 0 síkra. akkor a megfelelő 2 x —3y. .

.ha ilyen van . z= 2 + 2t. ha van legalább egy valós oi.. V2 . 2). példa módszerével ki­ számítva nyerjük: (2. A vetületegyenes irányvektora párhuzamos az MP^ = 4i + 2j + 4k vektorral.4 ^-dimenziós vektorok Az 1.JC = 4 + 3í. lineárisan összefüggnek. A vetítőegyenes és a sík P' döféspontjára fennáll: 3(4 + 3 í ) .. mint három dimenzióban. azaz egyúttal a v (-2 .2 ( . 1. 3. és láttuk.2 = .2 . + a„v„ = 0 akkor és csak akkor következik be. Most már felírhatjuk a vetületi egyenes paraméteres egyenletrendszerét: X = —2 — 2t.. ha 0. 1.2 í ) + 4(10 + 40 + 4 = 0. hogy alkalmas bázis bevezetésével egy kétdimenziós (sík)vektor és egy valós számpár. vz) számhármast* vektornak is tekinthettük.1 részben a vektorokat irányított szakaszokként definiáltuk. ezért például a (vi. v„] («-dimenziós) vektorok hneárisan függetlenek.. A másik levetítendő pont legyen . M koordinátáit az 5. amely nem 0. 43 . —2).. va.l . innen t = —2. D efiníció: A z n számú valós számból álló szám-«-est n-dimenziós vektornak nevezzük.1 = 0. mert az megegyezik a vetületével. A vektorok lineáris függetlensége és függősége «-dimenzióban hasonlóan definiál­ ható. nevezetesen: a [vi. 2) vektorral. y = -l-2 t. = a„ = 0. z = 10 + 4Í.. továbbá egy háromdimenziós (tér)vektor és egy valós számhármas között kölcsönö­ sen egyértelmű megfeleltetés létesíthető. tehát P' koordinátái: ( . ha aiVi + a2V2 + . y= 3+ t. 1.az egyenes és a sík M döfés­ pontja.. A vektor fogalma általánosítható az «-dimenziós térre is.

.. V2 -W 2 .w = [üi-wi. + v„w„ = ^ ü. + V — ^ X n ’ n Av = [Xvü Á 2 . .. v„+ w„]. vagy sorba rendezve: V = [vi. Az «-dimenziós vektortér általáno­ sítása és részletes tárgyalása a 2. Ci(0.. Ha V = [vú V2 i . ilyenkor sorvektorról beszélünk. 1 ) egységvektorokból álló ortonormált bázis... Az oszlopvektort (helykimélés céljából) szokás a V = [üi. w„]. e„ bázisban. és e bázisvektorokkal a vektortér valamennyi vektora kifejezhető... v„] és w = [wi. 0.. + t^iie„ alakban írjuk fel.2. A valós szám. . v„ számok (ebben a sorrendben) a vektor koordinátái az ei. l^n]* alakba átírni. W2 \ . Ha a Vvektort a V = t. .V v + w = [üi + wi.. vektortér leggyakrabban használt bázisa az ei(l. . 0 . .. V2 . C (0 . akkor a jobb oldalon álló összeadandók a vektor komponensei. A vektor koordinátáit megadhatjuk oszlopba rendezve: V= _V _ „ ilyenkor oszlopvektorról. .3 részben található. .. f„].. v„-w„].. . . .. .n számú lineárisan független vektor az «-dimenziós vektortér egy bázisát alkotja.iei + t.W (skaláris 2 ■■■ i i=l szorzat). e „ (0 . V2.. v . ahol a koordináták valós számok. C2. hogy oszlopvektorról van szó. i |V| = ]jv\+V2 + . 2 0). akkor Aü„]. 1.. V2 . Az n-dimenziós 0). 0 . A két-. Itt a csillag jelzi. a vi. 0 ) (itt a z i-edik helyen áll a z 1-es)..2e2 + . 1 . További műveletekről a 2. illetve a háromdimenziós vektorokra tanult műveletek közül számos műve­ let az «-dimenziós vektorokra is hasonlóan érvényes.5 pontban lesz szó.. 44 ... \ v / = V1 W1 + V2 W + + ViWi+.. ^2 + ^ 2.

1. Egy osztály tanulóinak néhány adott érdemjegyét pl. Ezeket az adatokat legtöbbször célszerű (az áttekinthetőség kedvéért) különféle táblázatokba rendezni. a következő táblázatba érdemes rendezni. 45 . az adatok könnyen áttekinthetők.1 A mátrix fogalma A gyakorlatban nap mint nap sok-sok számadattal kell dolgoznunk. A most felírt táblázatot mátrixnak nevezzük. Tantárgyak Magyar Történelem Matematika Fizika Kémia Orosz nyelv 5 5 6 2 3 4 6 4 9 10 7 9 10 9 3 11 13 12 10 10 9 2 6 2 8 8 6 6 1 0 0 2 1 1 1 így ui. Ha több osztályról és ugyanezekről a tantárgyakról van szó.1 Mátrixok és determinánsok 2. hogy melyik szám melyik helyen áll.2. fölösleges a fejléceket mindig megismételni. összehasonlíthatók. egy-egy osztály jegyeit elegendő az alábbi alakban megadni: 9 11 6 10 13 2 7 12 8 9 10 8 10 10 6 9 9 6 0 0 2 1 1 1 így nagyon lényeges. LINEÁRIS ALGEBRA 2.

mert n sorból és m oszlopból áll. kézírásban kétszer aláhúzott nagy­ betűket szokás mátrixok jelölésére használni. A mátrixfogalom a számfogalom kiterjeszté­ seként fogható fel. A továbbiakban . függvények.. Az n-edrendű mátrixnak tehát n^ eleme van.. : m) alábbiak szerinti téglalap alakú elrendezését. A négyzetes mátrix sorainak (és oszlopainak) száma a mátrix rendje. az elsőrendű mátrix egyetlen elemből áll. űim a2m = [öik]- aní a n2 Clnm Ha azt is fel akarjuk tüntetni. A mátrix elemei lehetnek valós vagy komplex számok. 46 .a mátrix elemeit a valós számokból vesszük. A mátrix fogalmát J. esetleg mátrixok is. hogy a mátrixnak n sora. ezt így tehetjük: A = [öik]„m (n • m ) Ha egy mátrix sorainak és oszlopainak száma egyenlő {n = m). A mátrixot célszerű egyetlen matematikai fogalomnak tekinteni és egyetlen jellel jelölni. mennyiségek a mátrix elemei. 2 . vektorok. ill. J. Az au. 2 . Sylvester vezette be. . hogy a fenti mátrix (n • m) típusú.hacsak mást nem mondunk . amelyet szögletes (esetleg kerek) zárójelbe teszünk: au Cili a±2 ••• öfim Ü . Nyomtatásban félkövér latin nagybetűket.Definíció. akkor a mátrixot négyzetes mátrixnak (kvadratikus mátrixnak) nevezzük. Mátrixnak nevezzük bármilyen n • m számú Uik mennyiség (/ = 1 . itt az index az elem helyét jelöli: az O elem az ik i-edik sor és a A:-adik oszlop metszéspontjában áll.22 C l2m Clnm Azt mondjuk. A = 1.. Előző mátrixunk tehát így jelölhető: _ a ii a i2 a22 A= a ii . m oszlopa van..

3 1 (3-2) 1 -5 mátrix. Például az A = (2-3) mátrix transzponáltja az 4‘ 2 A* = .. Az a» oszlopmátrix.ha vektorként fogjuk fel oszlopvektornak. Különleges szerepe van az (« • 1) és az (1 • m) típusú mátrixoknak. hogy az A mátrix transzponáljának transzponáltja az eredeti A mát­ rix. .1. A transzponálás lényegét jól mutatja az [ a ij] * = [a ji] jelölés is. a im Cl2m Ün2 (^nm mátrix sorait és oszlopait felcseréljük egymással. amelyeknek csupán egy oszlopa vagy csupán egy sora van. az A mátrix transzponáltját kapjuk. Nyilvánvaló.. A minormátrix D efiníció. ezt A*-gal vagy A’^-vel jelöljük: üli dl2 Olm A* ( mn ) Ü21 0. vagyis az A mátrix A:-adik oszlopa a következőképpen írható: 47 2 4 -3 1 1 -5 .2 A mátrix transzponáltja.11 02m ünl anl Onm Az (n • ni) típusú mátrix transzponáltja (m ■n) típusú mátrix.. Ha az ön A = in n i) a„i a ii a i2 Ü 22 . az egyetlen sorból álló mátrixot sormátrixnak vagy sorvektornak nevezzük..2. Az egyetlen oszlopból álló mátrixot oszlopmátrixnak vagy . Az «-edrendű (tehát négyzetes) mátrix rendszáma a transzponálás során nem változik. vagyis azoknak a mátrixoknak.

harmadik és negyedik sorában. a '1 3 B = 4 (5 • 5) 5 7 3 2 8 4 -3 -2 1 -6 3 -2 3 -1 7 -2 -1 1 0 -2 1 5 mátrix első. Ha valamely A mátrixból tetszés szerint sort és oszlopot elhagyunk.a vektor fogalmának általánosítá­ saként is felfogható. Ha pl. Óim]- Ha több sorvektort kell megkülönböztetnünk. illetve első. hogy a sorvektor az oszlopvektor transzponáltja. tehát az A mátrix i-edik sora az alábbi formában írható: — [ ű i l . 48 . hogy az ai oszlopvektor a jobb oldalon álló sorvektor transzponáltja. Űf2» •••. és félreértést nem okozhat. ai oszlopvektor vagy sorvektora az A mátrix minormátrixának tekinthető. az A mátrix egy minormátrixát kapjuk. mert a B mátrix második és ötödik sorának.azt is jelezzük. sorvektor jelölésekor . A mátrix fogalma . harmadik és ötödik oszlopának elemeiből alkottunk. ill. Ez azt jelenti.at = dlk aik cink A sormátrix. akkor B következő minormátrixát kapjuk: B = (2 • 3) 3 1 7 -2 0 5 Ezt a minormátrixot szokás B?. Helykímélés céljából szokás az oszlopvek­ tort a i = [ ö n .mint az eddigiekből látható . akkor a csillagot felső indexszel helyettesíthetjük. űni]* alakban is felírni. valamint a második és negyedik oszlopá­ ban álló elemeit elhagyjuk. 021 .az oszlopvektortól való megkülönböztetés céljából . Az A mátrix pl.3. 5-tel is jelölni.

1. 1 > . Zérusmátrixnak nevezzük azt a mátrixot. 1. amelynek csak a bal felső sarokból a jobb alsó sarokba húzott átlójában . ■ 3 0 a„„> 0 . Az egységmátrixokat E-vel vagy öij-vel jelöljük. amelynek minden eleme 0.2. ha i^ j. 0 C = 0 3 1 49 .. a 0 = (2 • 3) 0 0 0 0 0 0 mátrix zérusmátrix. . Egységmátrix az a diagonálmátrix. amelyeknek egyik eleme 1.1 . 0 > . ill. és őij = 0. Ö22 .. Diagonálmátrixnak nevezzük az olyan négyzetes mátrixot. A három elemű egységvektorok oszlopvektoralakban T ei = 0 . így pl.3 Speciális mátrixok Most néhány fontos speciális mátrixot mutatunk be. a többi zérus. sorvektorokat. 1 0 E3 = 0 0 1 0 0 0 = <1. 1 Az „egységmátrix” elnevezés indokoltságát a mátrixműveletek kapcsán fogjuk belátni. amelynek főátlójában minden elem 1-gyel egyenlő.van 0-tól különböző eleme. Ó 0 0 U nn 0 0 -1 0 = <3.a főátlóban ... 0 0" 0' 62 = 1 . ahol őij a Kronecker-féle szimbólum: őij= 1. 22 szimbólumot használjuk. egységvektoroknak nevezzük. így pl. Azokat az oszlop-. Az egységmátrix rendszámát az E mellé tett indexszel jelölhetjük. ha i=j. Az au 0 Ó diagonálmátrix rövid jelölésére az < aiü Ű . Pl.

Ezért az antiszimmetrikus mátrix főátlójában csak 0 állhat. 0. Az összegező vektor nem egységvektor! Az elnevezést a mátrixműveletek indokolják. A szimmetrikus A mátrix nyilvánvalóan azo­ nos transzponáltjával. azaz aij = aji. A*-gal. Az index itt azt jelöli. amelynek elemei a főátlóra szimmetrikusak. az 3 2 -4 1 S = 2 -4 -2 3 3 5 -2 6 1 -2 6 1 mátrix. e„] vagy E„ = Összegező mátrix vagy összegező vektor az az oszlop. ef = [0. jele 1. Szimmetrikus pl. Egy negyedrendű permutáló mátrix pl. a 2 0 1 -3 0 5 -4 -1 T = 0 1 3 -5 4 -1 0 -2 mátrix.vagy sorvektor. 0]. amely az egységmátrixból az oszlopok vagy sorok más sorrendű leírásával (permutálásával) kapható. C2.sorvektor alakjában ef = [1. Antiszimmetrikus vagy ferdén szimmetrikus az a négyzetes mátrix. Permutáló mátrixnak nevezzük azt a négyzetes mátrixot. azaz űy= -a ji minden /-re és y-re. a következő: 0 0 1 0 0 1 0 0 0 P (4 ■4) 0 0 0 1 0 1 0 Szimmetrikus mátrixnak mondjuk azt a négyzetes mátrixot. A permu­ táló mátrix minden sora és oszlopa csak egy-egy 1-est tartalmaz. e? = [0. 1. 1]. 50 . Antiszimmetrikus mátrix pl. Minden «-edrendű egységmátrix n olyan oszlopra (sorra) bontható. 0. amelynek minden eleme 1. a többi eleme 0. amelyben a főátlóra szimmetrikus elemek egymásnak ellentettjei. amelyeknek mindegyike egységvektor: E„ = [ei. hogy az egységvektor melyik eleme 1. 0].

Példa. Ha pl. 1. sormátrixai pedig az egyes termékekhez felhasznált nyersanyagok mennyiségét. 4. a keresett mátrix a következő. hogy a T mátrix oszlopmátrixai egy-egy nyersanyag felhasz­ nált mennyiségét mutatják. '3 2 0 5 1 1 4 2 3‘ 2 1 4 T* (4 ■3) Az is azonnal látható.) Például a Í3 = oszlopmátrix a c nyersanyag felhasznált mennyiségét mutatja. (A T* mátrix esetében éppen fordított a helyzet. 51 .K id o l g o z o t t péld ák 1. az eredeti mátrix transzponálj át kapjuk. 2] sormátrix pedig a II. Az egyes termékek egy-egy darabjához az alábbi nyersanyagmennyiségek szükségesek: írjuk fel a termelési adatokat mátrix segítségével! Megoldás. termék nyersanyagszükségletét. a mátrix egy-egy sorába az egyes termékek nyersanyagszükségle­ tét. ha mindegyik termékből egyetlen darabot gyártunk. '3 2 0 5' T = 1 1 4 2 (3 • 4 ) 3 2 1 4 Ha az egyes termékek nyersanyagszükségletét írjuk az oszlopokba. egy-egy oszlopába az egyes nyersanyagokat írjuk. Egy üzem háromféle terméket gyárt négyféle alapanyagból. és a különböző nyersanyagokat a sorokba. a = [1.

a III. üzemrésznek 15 t. írjuk fel a szállítási adatokat mátrix segítségével! Megoldás. a III. üzemrésznek 16 t körtét szállít. üzemrész az I. Példa. a III. Minden üzemrészben azonban csak egyféle gyümölcsöt dolgoznak fel. írjuk fel az eredményeket mátrixalakban úgy. Az előírt arányok elérése céljából az I.B qsC csapatok egymás ellen a következő pontszámokat érték el: = 14. a II. példában kapott mátrixok egybevetésével (D = M) figyeljük meg. 15. üzemrésznek 12 t meggyet. hogy merőben más problémák vezethetnek ugyanahhoz a mátrixhoz! 52 . hogy az /-edik sor és a fc-adik oszlop metszéspontjában az /-edik csapatnak a fc-adik csapat ellen szerzett pontszáma legyen! Megoldás. A : C = 12: 14. és 3. A 2. üzemrésznek 14 t. A döntő eredményei a 0 D = 15 (3 • 3) 14 14 0 16 12 14 0 mátrixszal jellemezhetők. őszibarackból és körtéből. B : C = 14: 16.2. a II. ahol a mátrix au eleme helyén az /-edik csapatnak a A:-adik csapattal szemben elért pontszáma áll. üzemrész az I. ahol az aik elem az /-edik üzemrészből a A:-adik üzemrészbe szállított gyümölcs mennyiségét jelenti. üzemrésznek 14 t. Példa. üzemrésznek 14 t őszibarackot. Egy vetélkedő döntőjében az A . A szóban forgó adatok az ■0 M = 15 (3 ■3) 14 14 0 16 12' 14 0 mátrixszal jellemezhetők. és a gyümölcsök keverését később végzik el. üzemrész a II. Egy konzervgyár vegyes gyümölcsbefőttet gyárt meggyből. 3.

k=l ahol A ik az űu elemhez tartozó (n . Mivel a másodrendű determináns értéke definíció szerint a b = a d -b e. Ezt az eredeti determinánsból úgy kapjuk. Ha a fenti kifejtésben szereplő A u . c d mindegyik másodrendű aldeterminánsból két szorzatot kapunk. n-edrendü determinánsnak nevezzük az n^ számú elemből álló.\)~edrendü (előjeles) aldeterminánst jelenti.. Megjegyezzük. A u .1. A ín {n . Cln2 a in Ü2n ani Clnn alakú táblázatot (ahol az au. amelynek a következő értéket tulajdonít­ juk: aii aií ani ai2 ai2 Cln2 (X\n . . ezeket {n —3)-adrendű aldeterminánsokkal fejezzük ki. a2n űnn n — a i i A i i + a i 2 A i 2 + ■ .2 = 7! 7 (az n\ jelet n faktoriálisnak olvassuk).l)-edrendű aldeterminánsokat a definíció szerint (« —2)-edrendű aldeterminánsokkal.4 Az «-edrendü determináns D ehníció..2 ) ... elem első indexe azt a sort. n sorba és n oszlopba rendezett a ii a ii a i2 . amelyben az elem áll). A determináns értékének ez a meghatározási módja a determináns első sora szerinti kifejtése.. mert az «-edrendü determináns fogalmát az («—l)-edrendű determináns fogalmára vezeti vissza és így tovább.l ) ( « . Ö 22 . .2. hogy az «-edrendű determinánsnak az előbbi definíciója egy úgyne­ vezett rekurzív definíció. hogy az első sor és a fc-adik oszlop elhagyásával adódó (n—l)-edrendű determinánst ( —l)^^*-nal megszorozzuk. így az «-edrendű determináns teljes kifejtése során kapott «-tényezős szorzatok száma « ( « . végül a másodrendű determináns fogalmát közvetlenül adja meg.. + a i „ A i „ = ■ y űikAik. és ezt az eljárást tovább folytatjuk. 53 . második indexe azt az oszlopot jelöli. 3 . végül másodrendű aldeterminánsokhoz jutunk..

A determináns mai jelölését először A. amelyek (azon kívül.lygyel szorzódik. Egyes állításokat bizonyítani is fogunk. Cauchy használta. Leibniz vezette be. sakktáblaszabály: teszi könnyen megjegyezhetővé. A definiciókból nyilvánvaló. 54 . Az Ai^ előjeles aldetermináns előjele ( . 2. A következőkben a determinánsok néhány olyan tulajdonságát és néhány műveleti szabályt sorolunk fel.1. A determináns elneve­ zést először 1815-ben A. a determináns értéke ( . 1. hogy a mátrix és a determináns más-más fogalom.Xf'^’ ^-nal egyenlő. 2. hogy a determináns soraira bebizonyított állítások automatikusan érvényesek a determináns oszlopaira és fordítva. Ez a tulajdonság azt biztosítja. W. A determináns értéke nem változik.Az «-edrendű determináns más definíciója is ismert. 3. Cayley alkalmazta. és az előjel meghatározását az ún. n) történt. 2. Ha a determináns két sorát (oszlopát) egymássalfölcseréljük. 2. A determinánst bármelyik sora vagy oszlopa szerint kifejtve ugyanazt az értéket kapjuk: űll Ö 21 Ű12 Ö 22 ai„ ain k=l i=l űnl a„2 (^nn ahol az első esetben a kifejtés az i-edik sor szerint (i = 1. hogy önmagukban is érdekesek) ezt a munkát könnyíthetik meg. A determináns fogalmát 1693-ban G.5 A determinánsok néhány tulajdonsága Egy «-edrendű determináns értékének a kiszámítása már viszonylag kis n esetén is elég hosszadalmas és fárasztó feladat. a másodikban a k-adik oszlop szerint (k = l. ha sorait és oszlopait egymássalfölcserél­ jük (a determinánst a főátlójára tükrözzük).

A kifejtés egyetlen tagból áll. Ez összesen 2 k + l. Legyen ugyanis a fölcserélendő í-edik és j-edik sor között k db sor. és ez csak úgy lehetséges. egy szomszédcserével . amikor > determináns a két szomszédos sorát. pl.a két sor fölcserélhető. Bizonyítás. Folytatva az eljárást a kapott aldeterminánsra végül is az eredeti determináns főátlójában álló elemek szorzatához jutunk. amelyben minden elem 0. azaz páratlan számú szomszédcsere. csak az aldeterminánsok előjele a sakktáblaszabály szerint ellentettjére változik. 7. akkor a determináns két determináns össze­ 55 . A bizonyítást először arra az esetre végezzük el. 6. Ha a determináns két megegyező sorát (oszlopát) egymással fölcseréljük. Ha a determináns valamely sorának (oszlopának) elemeit egy másik sor (oszlop) elemeihez tartozó aldeterminánsokkal szorozzuk meg. Ha a determináns főátlója alatt (felett) csupa 0 áll.Bizonyítás. akkor a determináns értéke egyrészt változatlan marad. Ezzel állításunkat beláttuk. Bizonyítás. Ha most nem két szomszédos.D. a fölcserélt sorú determinánst pedig az (/+ l)-edik sora (amelyben most az /-edik sor elemei állnak) szerint kifejtjük. 5. majd újabb k db szomszédcserével a j-edik sor az /-edik sor helyére vihető. tulajdonság szerint ( —l)-gyel szorzódik. hogy a determináns értéke ( —l)-gyel szorzódik. 8. a determináns értéke a főátlóban álló elemek szorzatával egyenlő.. nevezetesen az a u elem és egy olyan aldetermináns szorzatából. Fejtsük ki a determinánst ama sora (oszlopa) szerint. Ez pedig azt jelenti. Jelöljük a szóban forgó determináns értékét Z)-vel. azaz D . másrészt a 3. amelynek főátlója alatt (felett) csupa 0 áll. Ebből az egyenletből 2D = 0. ha D = 0. akkor a két kifejtésben a szorzó elemek és az aldeterminánsok elemei rendre ugyanazok. Ekkor a kifejtés minden tagja és így a determináns értéke is 0. akkor a szorzatok összege 0.1 értékkel szorzódik. Ha a determináns valamely sorában (oszlopában) minden elem két elem összegére (különbségére) bontható. azaz előjelet vált. hanem két tetszőleges sort cserélünk föl a determi­ nánsban. Ha az eredeti determinánst az /-edik. Fejtsük ki a determinánst első oszlopa (sora) szerint. előjelet vált. 4. akkor ez a csere mindig helyettesíthető szomszédos sorok páratlan számú cseréjével. Bizonyítás. A determináns értéke a cserék során a ( = . Ekkor k db szomszédcserével az /-edik sor a /-edik sor mellé hozható. Ha a determináns valamely sorában (oszlopában) csupa 0 áll. akkor a determináns értéke 0. Ha egy determináns két sora (oszlopa) elemről elemre megegyezik egymás­ sal. akkor a determináns értéke 0. az /-edik és az (/+ l)-edik sort cseréljük föl egymással.

gére (különbségére) bontható a következő módon:
öli a ii an± a[^ a i2 a22

... ... ...
a u

a2n

Öi2 ± 0(2 a „2

d i n =t

^nl

Clnn

a ii a ii an

Ü i2 Ü22 Üi2

...
...

ü\n a 2n ± a in

a i2 Ü 22 a i2 an2

...
...

a in
Cl2n

a 2i

...

an a„í

... ...

a\n

aní

ünl

Clnn

Clnn

Bizonyítás. Fejtsük ki a szóban forgó determinánsokat i-edik soruk szerint. Ekkor az egyenlőség bal oldalán (űtii ± an)Aii + (a,-2 ± a'i2)Ai2+ . . . + (ai„± a jobb oldalon pedig (anAii + ai2 Ai2 + ... + ai„At„) ± (dnAii + aÍ2^i2+ ... + ö,'„y4i„) áll. Ha a bal oldalon kijelölt szorzásokat elvégezzük, a két oldalról már látszik, hogy egyenlők egymással. Ez a tulajdonság azt is jelenti, hogy két determinánst bizonyos esetekben szabad összevonni; nevezetesen akkor, ha a két azonos rendű determináns csak egy-egy azonos sorszámú sorának (oszlopának) elemeiben tér el egymástól. Ekkor az összevo­ nás úgy történik, hogy az azonos sorok (oszlopok) elemeit változatlanul hagyjuk, az eltérő sor (oszlop) megfelelő elemeit pedig összevonjuk.

9. Ha a determináns valamely sorának (oszlopának) minden elemét megszoroz­ zuk ö í GR állandóval, akkor a determináns értéke az eredeti érték t-szeresére változik. Ha például a determináns A:-adik oszlopának minden elemét szorozzuk meg a í g R számmal, akkor
au a2i anl Ű12 a22

...
...
...

taik ... ta 2 k ... ta„k ...

a ii ai„ Ü2 n = t a2i • • ann aní

ai2
022

. .. ...

aik a2k

... ...

öln Ö2n

*

a„2

Ün2

a„k

...

ann

56

Bizonyítás. Fejtsük ki a determinánsokat A:-adik oszlopuk szerint! Ekkor az egyen­ lőség bal oldalán

a jobb oldalán

áll, ,és ezek valóban egyenlők. Ez a szabály azt is jelenti, hogy a determináns elé akkor emelhető ki egy szorzóté­ nyező, ha az a determináns egyik sorának (oszlopának) minden eleméből kiemelhető. 10. Ha a determináns egyik sora (oszlopa) egy másik sorának (oszlopának) a többszöröse, akkor a determináns értéke 0. Bizonyítás. A 9. tulajdonság lehetővé teszi, hogy a determináns egyik sorából (oszlopából) az arányossági tényezőt kiemeljük. A kiemelés után kapott determináns két sora (oszlopa) megegyezik, ezért (a 4. tulajdonság értelmében) a determináns értéke 0. 11. A determináns értéke nem változik, ha valamely sorának (oszlopának) elemeihez hozzáadjuk egy másik sora (oszlopa) megfelelő elemeinek valahányszo­ rosát. Bizonyítás. Ha a D determináns /-edik sorának elemeihez adjuk a y-edik sor megfe­ lelő elemeinek í-szeresét, akkor a kapott Z>i determináns /-edik sorában kéttagú összegek állnak. Z)i a 8. tulajdonság alapján felbontható két determináns összegére, amelyek közül az egyik a D determináns, a másik pedig egy olyan determináns, amelynek /-edik sorából a 9. tulajdonság szerint kiemelhető a t, és utána az /-edik sorában a j-edik sor elemei állnak. Mivel ay-edik sorban is ezek az elemek állnak, ezért ennek a determinánsnak az értéke a 4. tulajdonság szerint 0, és ezzel állításunkat beláttuk.
K id o l g o z o t t
péld ák

1. Példa. Számítsuk ki a 1 4 2 -3 3 1 2 -5 0

determináns értékét a) a második sora szerinti, . a harmadik oszlopa szerinti, c) a harmadik sora szerinti kifejtéssel, d) a 11. tulajdonság felhasználásával!

57

Megoldás. a) 1 4 2 -3 3
1

-5
0

= -4

1 1 2 -3 2 +5 +3 2 2 0 1 0

-3 1

= - 4 ( 0 - 2 ) + 3(0-4) + 5(l + 6) = 31. b) 1 4 2 c) 1 4 2 -3 3 1 2 0 - 5 —z 0

-3 3 1

2 4 3 1 -5 = 2 +5 2 1 2 0

-3
1

= 2 (4 -6 ) +5(1+6) = 31.

-3 3

2 -5

1 2 4 -5

= 2 ( 1 5 - 6 ) - ( - 5 - 8 ) = 31.

d) Adjuk a determináns első oszlopához a második oszlop (-2)-szeresét, majd fejtsük ki a determinánst a harmadik sora szerint! Ekkor 1 4 2 -3 2 = 3 -5 1 0 7 -3 -2 3 0 1 2 -5 = 0 7 ■ Z 9 / = - ( - 3 5 + 4) = 31.

Hasonlítsuk össze az egyes kifejtéseket munkaigény szempontjából! 2. Példa. Határozzuk meg a 2 3 3 -2 3 -2 2 4 -2 4
1 2

D =

3 4 0 5

determináns értékét! Megoldás. A determináns harmadik oszlopában a negyedik elem 0. Ha a második sor elemeinek a kétszeresét hozzáadjuk az első, ( - 3)-szorosát pedig a harmadik sor megfelelő elemeihez, akkor a harmadik oszlopban két újabb elem (az első és a harmadik) 0 lesz. Ha ezután a harmadik oszlop szerint fejtjük ki a determinánst, a kifejtés eredménye egyetlen (és nem 4) harmadrendű determináns;

58

2 3 3 ■2

3 ■2 2 4

-2 1 3 0

4 2 4 5

2 + 2(3) 3 -3 (3 ) -2
8 3 -6 -2 -1 -2 8 4

3 + 2 (-2 ) -2 2 -3 (-2 )
0 1 0 0

- 2 + 2(1) 4 + 2(2)
1

3 -3 (1 ) 0 8 -6 -2

4 -3 (2 ) 5 -1 8 4 8 --2 5

8 2
-2

= -1

5

A (-l)-g y el való szorzást végez25Ük el a második sorban. Utána adjuk hozzá a második oszlop elemeinek a 8-szorosát az első, majd a harmadik oszlop megfelelő elemeihez, röviden kifejezve; a második oszlop 8-szorosát az első, majd a harmadik oszlophoz, végül fejtsük ki a kapott determinánst az első sora szerint. Ekkor egy másodrendű determinánst kapunk: 8 - 1 8 6 - 8 2 -2 4 5 0 - 1 -58 8 30 4 0 -62 37 58 30 -62 37

= -286.

3. Példa. Legyenek a, b, c valós számok. Bizonyítsuk be, hogy 1 a b+ c 1 b c + a = 0. 1 c a+b Megoldás. Adjuk hozzá a determináns második oszlopát a harmadik oszlophoz, majd a harmadik oszlopból emeljünk ki (a+b + c)-t. Ekkor 1 a b+ c 1 b c+a = 1 c a+b 1 a a+b+c 1 a 1 b a +b + c = {a + b + c) 1 b 1 c 1 c a+b+c 1 1 1

Az utolsó determináns két oszlopa megegyezik, ezért értéke 0, és ezzel állításunkat beláttuk.

59

2.2 Műveletek mátrixokkal
2.2.1 Mátrixok egyenlősége
D efiníció . Két mátrixot akkor és csak akkor nevezünk egyenlőnek, ha azonos típusúak és megfelelő helyeken álló elemeik megegyeznek. Az A
(n • m)

=

B
(n • m)

mátrixegyenlőség tehát nm számú számegyenlőségnek felel meg. Az

'2 A = 1 <3 • 2) 4

3 -2 0

,

B
(2 • 3)

=

2 3

1 4 , -2 0

c
(2 • 3)

=

2 3

1 4 - 2 8_

mátrixokra A # B , mert nem azonos típusúak, B # C mert azonos típusúak ugyan, de az ű23 elemük különböző. Figyeljük meg, hogy A = B*.

2.2.2 Mátrixok összeadása, kivonása
Az összeadás és kivonás műveletét csak azonos típusú mátrixokra értelmezzük. D ehníció . A z A
(n

• m)

= [űik]

és
(w

B = • m)

[bik]

(a mátrixok elemei valós számok) mátrixok összegén, illetve különbségén azt a

C = [cit] mátrixot értjük, amelynek minden elemére
(n • m)

Cik — a i k ± b i k .

A mátrixok összeadása kommutatív és asszociatív művelet, azaz

A + B = B + A, (A + B) + C = A + (B + C),

60

2. A AA mátrixnak azt az A-val azonos típusú B mátrixot nevezzük... . . asszociatív és disztributív művelet.. amelynek elemeire bik —^aikEz azt jelenti. akkor az így kapott mátrixot az adott mátrixok lineáris kombinációjának nevezzük.. {Xii)X = X{nk)(A+/í)A = AA+/íA és A(A+ B) = AA+ AB. Ha az Ai. hogy egy mátrixot úgy szorzunk meg egy számmal. kz. k2. Az olyan lineáris kombinációt. 61 . és a szorzatokat összeadjuk. hogy (A + B)* = A* + B*. azaz AA = A1. 2.3 Mátrix szorzása skalárral Definíció. amelyben a k i. . k„ számok mindegyike nemnegatív és összegük 1. Mátrix szorzása skalárral kommutatív. konvex lineáris kombinációnak nevezik. hogy minden elemét megszorozzuk a számmal. Legyen az A = [aii] mátrix és Ae R adott.. 2.2. A 2. A„ azonos típusú mátrixokat rendre megszorozzuk a k i. Könnyen látható. . hogy A+ 0 = A és (A -B ) + B = A..4 Mátrixok lineáris kombinációja Definíció. k„ valós számokkal. A ( —1) A helyett röviden —A-t szokás írni.fennáll továbbá.

3' -4 . Esetünkben 1 +3 A + B = 4+1 2+ 2 1-3 A-B = 4-1 2-2 ' 3 3A = 12 6 2. Adatainkkal L = 3 3 2' . Legyen Ai = ki = 2. Legyen "1 A= 4 2 2 0 -5 -1 2 1 0‘ 1 2 '3 B= 1 2 -4 5 -2 1 0 3 2 és 3 -I írjuk fel az A + B.1 0_ ■ -2 -3 4' '5 -2 0 1 -3 " -4 _ 1 8" 0 7 62 . Megoldás. -3 4' 1 A3 — 5 0 .2 -2 -2 3 6 0 -15 -3 6 3 ■-3 -B = -1 -2 4 -5 2 -1 0 -3 -2' -3 1 . A — 3A és —B mátrixokat! B. Példa.Megjegyezzük.1 .3 . K id o l g o z o t t példák 1. hogy mátrixok konvex lineáris kombinációjának minormátrixai a mátrixok megfelelő minormátrixainak ugyanazon számokkal képzett konvex lineáris kombinációi. Példa. > 3 2 -1 0 A2 — ~ -2 2 -4 0+ 5 -5-2 2+ 4 0-5 -5 + 2 -1 + 1 2+ 0 1+ 3 -1-1 2-0 1-3 0" 3 . 6 0 + 2‘ 4 = 5 1+ 3 4 2-1 0-2 1-3 2+1 -2 5 -7 0 2 4 2" 4 1 -2 6 -2 3 -5 2 0 . kz = — l. Határozzuk meg az L = X kiki i=l lineáris kombinációt! Megoldás.

C mátrixok esetén (ha az alábbi műveletek egyáltalán elvégezhetők): AB#BA. mint ahány sora a B mátrixnak (azaz a jobb oldali tényezőnek). (Ez másképpen fogalmazva azt jelenti. hogy a skalárt hányadik tényezőként írjuk fel. akkor a szorzat független attól.4] és (m ■p) típusú B = [bik\ mátrixok AB szorzatán azt az (n •p) típusú C mátrixot értjük. diadikus szorzat A z A = [üik] mátrixnak a B = [&»] mátrixszal (a mátrixok elemei valós számok) való és AB-vei jelölt szorzatát csak akkor értelmezzük.) Az összeadás és a szorzás definíciójából következik. AE = EA = A. amikor az egyik tényező a zérusmátrix vagy az egységmátrix. Az (« • m) tipusú A = [0. B sorrendben konformábilisak. Ennek megfelelően (AA)B= A/IB = (AB)/l = A(AB). mert eleve az sem biztos. Definíció. vagyis az A. vagyis az i-edik sor és a A:-adik oszlop kompozícióját képezzük. amelynek cn eleme: mk Vagyis a C szorzatmátrix /-edik sorában és /c-adik oszlopában álló elemet úgy kapjuk meg. A mátrixszorzás kommutativitása már csak azért sem állhat fenn általánosan. A sorrendben nem. Ilyen speciális eset például az. Ha egy szorzatban az egyik tényező skalár. Csupán négyzetes mátrixok esetében lehet szó a szorzás kommutativitásáról. 63 .2. de asszociatív és disztributív művelet. azt mondjuk. hogy az A mátrix /-edik sorának és a B mátrix A^-adik oszlopának megfelelő elemeit összeszorozzuk és a szorzatokat összeadjuk.5 Mátrix szorzása mátrixszal. Ekkor érvényesek az alábbi azonosságok: A0 = 0A = 0.2. skalárszorzat. hogy A és B az adott sorrendben konformábilisak. (AB)C = A(BC). de ezeknél is csak speciáhs esetekben valósul meg. ha az A mátrixnak (azaz a bal oldali tényezőnek) ugyanannyi oszlopa van. hogy a C szor­ zatmátrix dk eleme az A mátrix í-edik sorának és a B mátrix ^-adik oszlopának a skaláris szorzata. B. Ha ez teljesül. de (n • m) (m ■p) ha n#/). hogy a tényezők fölcserélésével felírt szorzat egyáltalában értel­ mezhető. akkor a B. (A + B)C = AC + BC és A(B + C) = AB + AC. Az A és B mátrixok az A. hogy a mátrixszorzás nem kommutatív.

Ez egyszerű lehetőséget ad a számítás ellenőrzésére: az ún. a kiszámított elemet rossz helyre írni.1 8 0 . hogy a beírandó elem helyét ne lehessen eltéveszteni.l) (-1 )0 + 1 •(-!) 0 0+ 2 (. amelyet Falk-módszernek neveznek: B= 1 2 1-1 0 3 0 11 2 4 i 0| .2 .1 ) + 1 -0 0(-l) +20 1 -4 + 3 0 2-4 + 0 0 (-l)-4+10 0-4 + 2 0 10 +3(-l) 2 0+ 0 (. amelyeknek metszéspontjában áll.2 0 A= = AB. PiZ oszlopösszegpróba esetében összeadjuk az A mátrix oszlopaiban álló elemeket. és az összegeket az A mátrix utolsó sora alá írjuk kiegészítő sorként.1 0 [-1] 0 4 .1 0 mátrixokat. Ezek A.4 1-11 1 0 .1 ) ( .Szorozzuk össze példaként az 1 A= 2 1 0 es a B= 4 0 -1 0 . szorzatuk: 1 3‘ 2 0 -1 1 0 2 0 -1 l ( .l ) + 3-0‘ 2(-l) +0 0 ( . oszlopösszegpróbát vagy sorösszegpróbát. így az eredménymátrix eleme éppen annak a sornak és oszlopnak a kompozíciója. Ezután elvégez­ zük ezzel a sorral is a szorzást. Ezért célszerű a két összeszorzandó mátrixot úgy elhelyezni. B sorrendben konformábilisak.l) 4 8 -4 0 -3 0 -1 -2 -1 -2 1 0 A szorzatmátrix kiszámításakor könnyű hibázni.3 . Az alábbi elrendezés egy ilyen lehetőséget mutat. és a kapott eredményeket az AB mátrix utolsó sora 64 .

ha az A mátrix (« • m) típusú és a B mátrix (m • n) típusú. és a részszorzatok többszörös leírását megtakaríthatjuk. 4 0 1 2 -1 0 3 0 1 2 4 8 -4 0 8 0 -1 -3 0 -1 -2 -6 -1 0 -1 -2 1 0 -2 2 6 Az eljárás alapja az (A + B)C = AC + BC disztributív törvény. Például az ‘ 2. mind pedig a BA sorrendben. hogy a zérusmátrixra 0A = A0 = 0. a sorösszegpróbához jutunk. hogy több tényezős szorzatok esetében a tényezők egymás mellé írhatók táblázatosán. Mivel a mátrixszorzás általában nem kommutatív művelet. hogy az A és B mátrixok csak akkor szorozhatók össze mind az AB. de zérusmátrixot kaphatunk egy szorzás eredményeként akkor is.2 0 3 -1 0 6 -4 -2 A Falk-módszernek még az is előnye. Esetünkben: 4 0 -1 0 -1 0 1 2 -1 0 3 0 1 2 4 -3 -1 8 0 -2 . ha egyik tényezője zérus”. hogy „egy szorzat akkor és csak akkor zérus. és oszlop helyett mindenütt sort veszünk (és fordítva). ha a tényezők egyike sem zérusmátrix! így az a valós számok halmazában megszokott megállapítás. Az előzőekben már láttuk. Ha minden számításunk helyes volt.alá írjuk. a mátrixok körében nem érvényes. Ha a próbát a B mátrixon végezzük el.4 . A mátrixszorzás definíciójából nyilvánvaló.1 1 0 . így az AB mátrix oszlopaiban álló elemek összegét kapjuk. ezért beszélünk bal oldali és jobb oldali szorzásról.-3 A = -1 4 1 -3 -5' 5 -4 ■-1 3 1 -3 -1 3 5‘ -5 5 és B= 65 .

b z ' . Érdemes megfigyelni. ekkor a tényezők sorrendjétől függően a szorzat szám vagy négyzetes mátrix lehet. A pedig jobb oldaH zérusosztó is.) Hasonlóan: ha a B mátrixhoz található olyan A # 0 mátrix. hogy AB = 0. b „ ] vektorok 'b : bi b„ öl az a„ a * b = b*a = [aüat. Ugyanis -1 1 -1 0 0 0 0 3 -3 3 0 0 0 0 5 -5 5 0 0 0 0 B= A= 2 -1 1 2 -3 4 -3 -2 -5 5 -4 -4 = AB. akkor az A mátri­ xot bal oldali zérusosztónak nevezik. A és B zérusosztópár. — [^1.mátrixok AB szorzata zérusmátrix. a„] és b* = [í>i. í> n] 66 . akkor jobb oldali zérusosztő (vagyis előző feladatunk mátrixa jobb oldali zérus­ osztó). 2 -1 1 0 0 0 0 -3 4 -3 0 0 0 0 -5 5 -4 0 0 0 0 A= B= -1 1 -1 -1 3 -3 3 3 5 -5 5 5 = BA. Tekintsünk most egy-egy n elemű sor.és oszlopvektort. és szorozzuk őket össze egymással. hogy esetünkben BA = 0 szintén igaz. b z ' . Ha az A mátrixhoz található olyan B 0 mátrix. A valós elemű a* = [ai. tehát B bal oldali zérusosztó. 02. améllyel AB = 0. (Előző példánk A mátrixa tehát bal oldali zérusosztó.

.. + a„bn= Y. aib„ a2 b„ a„b„ ba* = 'b i b2 b„ [űi. ..... . mégpedig kétféle módon aszerint... Az A = [a i..4 pont).. ű2 . aV a^bp a"bp... Ű2Í>2 . sorvek- (n • m) (m ■ p) toraival. és B= b"" 67 . . . .bp] = . b j alakban felírt tényezők esetén a^ a^ a"_ a‘bi a^bi a"bi a^b2 a^b2 a"b2 . Az A= és B = [bi. az 1. Az előbbi két vektor öl Ö2 a„_ ill. aibí a2 bi anbi aibi .. a„] = biai biai b„ai bia 2 b2 a2 b„ü2 .. k= 1 szorzatát a két vektor skaláris szorzatának neveztük (1.. . hogy melyik tényezőt állítjuk elő sorvekto­ raival és melyiket oszlopvektoraival.. bia„ b 2U n bnan szorzatának neve diadikus szorzat vagy röviden diád. ab* = [bi. tehát a szorzatmátrixnak n sora és p oszlopa van. ill.b„] = .b 2..a 2. . D efiníció. . . AB = [bi. Minden A B mátrixszorzat mindig kifejezhető a tényezők oszlop-. b2...= aibi + a2 b2 +.. és elemei skalárszorzatok. a„b2 . b 2 ‘ .

amelynek elemei rendre az A mátrix megfelelő soraiban álló elemek összegei. Megjegyezzük. az (« • 1) típusú [1. egy sorhoz vagy oszlophoz valamely másik sor vagy oszlop valahányszorosát hozzáadjuk. hogy a mátrixok sorait. hogy ha az (m • n) típusú A mátrixot jobbról megszorozzuk. amelynek elemei rendre az A mátrix megfelelő oszlopaiban álló elemek összegei. és így tovább. Képezzük az 1 4 2 0 -1 3 -3 ‘ 1 -5 T = 1 1 A (3 • 3) = és B (3 • 1) mátrixok AB szorzatát! 1 1 1 2 3 -3 B= A= 1 4 2 0 -1 3 -3 1 -5 = AB. 1 . 1 ] sorvektorral. oszlopait egymással felcseréljük. A gyakorlatban sokszor van szükség arra. az oszlopösszegező vektorral (mátrixszal). akkor egy olyan sorvektort kapunk. Hasonló módon belátható. hogy az AB mátrix egy olyan oszlopvektor. . a „ ] tehát a szorzat m számú diád összege: két mátrix szorzata mindig felírható diádok összegeként. a sorösszegező vektorral (mátrixszal).alakban felírt tényezők esetén pedig AB = [a i. ezért most néhány ilyen példát mutatunk be. 1. hogy ha az {m ■n) típusú A mátrixot balról megszoroz­ zuk az (1 • m) típusú [1. A számítógépek ezeket a műveleteket mátrixszorzással hajtják végre. 1 . Vegyük észre. 1 ] * oszlopvektorral. hogy az elektronikus számítógépek ilyen módszerrel (mátrixszor­ zással) összegezik mátrixok oszlopaiban (soraiban) álló elemeket. akkor egy olyan oszlopvektort kapunk. ill. Általában is igaz.a 2. amelynek elemei az A mátrix megfelelő soraiban álló elemek összegei.

hogy a szorzás eredményeképpen az A mátrix oszlopai cserélődtek fel. és hogy a szorzás elvégezhető legyen. ha azokat sorrendben olvassuk le. mégpe­ dig az első sorból harmadik sor. mégpedig az első oszlopból második. Szorozzuk most meg az 4 A = 3 (3 ■3) 5 -1 2 -6 0' -1 3 0 1 0' P = 0 0 1 (3 • 3) 1 0 0 mátrixot a permutáló mátrixszal előbb balról. továbbá a második és negyedik sora helyet cseréljen? Mivel sorok cseréjét akarjuk elérni. A permutáló mátrixokkal való szorzás útján tetszőleges mátrixok sor-.2. az 012. Ez annak a következmnye. a második oszlopból harmadik. és a harma­ dik oszlopból első oszlop lett. 023. majd jobbról! 0 1 1 0 0" 1 0 PA = 0 0 '4-1 0' 3 2 . Vegyük észre. '4 AP = 3 5 1 0 1 0 0 4 -1 = . ű3i elemek helyén álltak az 1-esek.1 5 -6 3 2 -6 -1 -1 3 0 Látható. 042 elemek helyére választjuk. Ü31 elemeknek az indexe a végbement oszlopcseréket világosan mutatja. a végbement sorcseréket állapíthatjuk meg. a másodikból első és a harmadikból második sor lett. hogy a szorzás eredményeként az A mátrix sorai megcserélődtek. hogy ha ezeknek az elemeknek az indexeit fordított sorrend­ ben elolvassuk. a permutáló mátrixszal balról kell szoroznunk. hogy a P mátrixban az ű i 2. egy negyedrendű permutáló mátrixot kell választanunk. illetve oszlopcseréje is végrehajtható.1 3 2 -1 0 0 1 3 5 -6 3 1 0 0 ‘ -1 ‘ 2 -6 Most az látható. 031. Nézzük most meg. A kívánt sorcseréket akkor érjük el. ű24. milyen permutáló mátrixszal kell megszoroznunk az 2 4 -3 1 A= 0 5 -2 7 mátrixot. 69 . A permutáló mátrix nem zérus elemeinek. ű23. hogy az első és harmadik. ha az a permutáló mátrix 1-es elemeit az 013.

1 1 2 . a P permutáló mátrix szimmetrikus! 3. 1 1 1 1 Figyeljük meg: mivel a sorokat egymással cseréltük fel. majd jobbról (c valós szám)! 3 -1 2 -2 2 1 '1 4 c 3 -1 2c 3 -1 2 -2 ' 2 c —2c 2c c CA = ’l 3 AC = 4 .Valóban 2 -3 0 -2 ^0 -2 2 -3 -3 4 1 5 7 5 7 4 1 17 A= P = 0 0 1 0 0 0 0 1 1 0 0 0 0 1 0 0 = AP. Szorozzuk meg az '1 A= 4 1 3 -1 2 -2 ' 2 1 mátrixot a 1 c 0‘ D = 0 1 0 0 0 1 mátrixszal balról. jobbról szorozva a vele konformábilis B mátrixot. akkor ezzel a mátrixszal balról szorozva a vele konformábilis A mátri­ xot A i-edik sora. hogy az első esetben A harmadik sorának. B f-edik oszlopa c-vel szorzódik. Szorozzuk meg az '1 A = 4 1 3 -1 2 -2 2 mátrixot a 1 '1 0 0' C = 0 1 0 0 0 c mátrixszal balról. 4. a második esetben A har­ madik oszlopának minden eleme c-vel szorzódott! Általában. ha az egységmátrix (főátlójában álló) an=l eleme helyére a valós c számot írjuk. majd jobbról (c valós szám)! 70 .2 '1 0 0' 1 2 0 1 0 = 4 1 0 0 c 1 Vegyük észre.

ha az egységmátrix űy=0 (iV/) eleme helyébe a c valós számot irjuk.1 c 0' DA = 0 1 0 0 0 1 1 3 AD = 4 . ű23 eleme helyébe ( . és az így kapott mátrixszal balról megszorozzuk a vele konformábilis A mátrixot. Végül határozzuk meg.1 1 2 1 3 1 2 ■2 2 = 1 ■l+4c A 1 3-c -1 2 -2 +2c 2 1 - 1 . és az így kapott C mátrixszal szorozzuk meg balról az A mátrixot! Valóban ’l 0 CA = 0 0 0 0 2 1 0 0 0 1 0 0 0 1 3 -2 -4 5 -2 1 2 -3 ’9 5 0 2 13 . b) első oszlopának háromszorosát és második oszlopának —2-szeresét adjuk a harmadik oszlopához? A feladat a) része követelményeinek teljesítéséhez írjunk a negyedrendű egységmát­ rix a i 4 = 0 eleme helyébe a c = 2 számot. milyen mátrixszal kell megszorozni az 1 5 0 2 3 -2 -4 5 -2 1 2 -3 (4 • 3) A mátrixot. 1 Vegyük észre. Általában. hogy a) első sorához adjuk negyedik sorának kétszeresét. akkor a B mátrix í-edik oszlopának c-szerese adódik a y-edik oszlopához. a második esetben pedig azt. és az így kapott D mátrix­ szal szorozzuk meg az adott A mátrixot jobbról! 71 . hogy az első esetben a szorzás ugyanazt eredményezte. akkor az A mátrix i-edik sorához adódik a >edik sor c-szerese.2 "1 c 0' "1 c + 3 2 0 1 0 = 4 4c-1 1 0 0 1 1 c+ 2 -2 2 . ha pedig ugyanezzel a mátrixszal jobbról szorozzuk meg a vele konformábiUs B mátrixot. mintha az első oszlop c-szeresét adtuk volna hozzá a második oszlophoz.2)-t. 5.8 ‘ -2 1 -4 2 5 -3 A feladat b) része követelményeinek teljesítéséhez írjunk a harmadrendű egységmátrix Ű13 = 0 eleme helyébe 3-t. mintha az A mátrix második sorának c-szeresét hozzáadtuk volna az első sorhoz.

.A . . Meg­ állapodunk abban.Valóban D = 1 0 0 5 5 0 2 12 0 1 0 3 -2 -4 5 2 3 -2 1 7 20 10 -7 30 A= ' 5 3 -2 5 -2 1 2 0 -4 2 5 -3 2 -2 12 = AD.A = A" szorzatot az A mátrix n-edik hatványának nevezzük (n természetes szám). A z A négyzetes mátrixból képezhető n tényezős 1 2 3 n A . amelyeknek a főátlóban álló elemei is zérusok.6 Mátrixok hatványozása D efiníció.A . . hogy egy diagonális mátrix n-edik hatványa ismét diagonális mátrix. amelynek a főátlóban álló elemei az eredeti mátrix főátlójában álló megfe­ lelő elemek n-edik hatványai: < aü a2 ' . amelyre A" = 0. hogy A« = E„. akkor az A mátrixot nilpotens mátrixnak nevezzük. . nilpotensek! Például az 72 . • n) (n A definícióból következik. Ha az A mátrixhoz található olyan k kitevő. 2. A négyzetes zérusmátrix minden hatványa zérusmátrix. a k > " = < a". .. ax'. Ok>. az egységmátrix minden hatványa egységmátrix.2. Az olyan háromszögmátrixok.

Példa.1 1 -3 3 -3 -4 4 -4 1 -3 .). Azt a P mátrixot. azaz p = p2 = p3 = projektor. K id o l g o z o t t példák 1.0 1 N = 0 0 0 0 mátrix nilpotens.(vetítő-) mátrixnak vagy idempotens (önmagát visszaadó) mátrixnak nevez­ zük..2. A zérusmátrix és az egységmátrix egyúttal projektormátrix is. Valóban 1 N^ = ..0 0 0 -4 0 0 0 ' -3 3 -3 -4 4 -4 73 . amelynek bármely pozitív egész hatványa önmagával egyenlő. hogy az 1 N = -1 1 mátrix nilpotens! Megoldás.. A zérusmátrix nilpotens.1 3 1 -3 -4 0 0 0 4 . mert 0‘ = 0 (A:= 1. mert 1 0 0' NO = 0 1 0 5 0 0 1 _ 0 0 1 N^ = 0 0 0 0 0 0 -1 2 0 0 1 0 0 N' = 0 0 —r 2 0 5 0 0 o' N^ = 0 0 0 0 0 0 vagyis a harmadik hatvány már zérusmátrix. Mutassuk meg.

Könnyen igazolható. ame­ lyet IA|-val vagy det A-val jelölünk: űll a i 2 ••• öiB 22 ••• Ö b 2 det A = 021 Ű Ö bI Ű ••• b2 Onn • Ha det A # 0 .2. akkor az A mátrix reguláris. ha det A = 0. Mutassuk meg.1 3 1 -2 2 -1 1 -2 3 -2 -4 4 -3 -4 4 -3 P = = p2 = P.1 3 1 -2 -4 4 -3 2 -2 . det (AB)= (det A) (det B).7 A négyzetes mátrix determinánsa D ehníció . p3_p2p_pp_p^ P" = P. 2. A z űll A= 021 Ö12 022 ain Ün 2 a„„ flnl Ö2 b négyzetes mátrix determinánsán az elemeiből képezett determinánst értjük. hogy det A =det A*. tehát P valóban projektormátrix. Példa. akkor A szinguláris. -2 -4 3 4 -2 -3 p= 2 -2 . 74 .2. hogy 2 P = -1 1 projektormátrix! Megoldás.

3.2. Például az 1 2 3‘ A= 2 3 4 3 5 7 mátrix rangja e(A) = 2. A definícióból következik. D efiníció. Ha egy mátrix rangja 0. a mátrix rangja. A z A mátrix q (A)-val jelölt rangja akkor r e N. mert 1 2 3 det A = 2 3 4 = 0. A zérusmátrix rangja 0. Ezért a 2. 2 3 de Könnyen belátható. A mátrix rangjának fontos szerepe van az alkalmazásokban. akkor e(AC)=e(CA)=e(A). továbbá ha det C # 0 .8 A mátrix rangja Minden A mátrixhoz egyértelműen hozzárendelhető egy természetes szám. 3 5 7 1 2 = . hogy egy mátrix rangja nem lehet nagyobb sem sorai.1 ^ 0.2. és egy másik meghatározási módját is meg fogjuk mutatni. ill. sem oszlopai számánál. ha r-edrendű négyze­ tes minormátrixai között van legalább egy reguláris. akkor abból következik. összeszorozható mátrixok esetén e(A+B) ^ e(A)+e(B). de kiszámítása ezen definíciója alapján nagy elemszámú mátrixok esetén nagyon fáradságos.5 pontban a mátrix rangjának egy másik definícióját is meg fogjuk adni. hogy összeadható. és minden (r+ l)-edrendű (valamint ebből következően minden (r+ l)-edrendűnél magasabb rendű) minormátríxa szinguláris. e(AB) ^ m . hogy zérusmátrix. 75 . 0(AB) ^ e(A).

Állapítsuk meg az 2 . 76 . ugyanis a két kapott harmadrendű determináns egy-egy oszlopának elemei csak előjelben különböznek egymástól.2 = 5 -7 + 3 ( . amelynek determinánsa 5 -2 2 -1 5 0 3 .1 5 -2 2 -1 5 0 2 3 -2 3 A= mátrix rangját! Megoldás.l ) = 32#0. 2. 3 det All = ezért e(A) = 3. . Példa. Példa. ezért ^(A) ^ 3. Viszont A-nak van olyan minormát­ rixa. 1 -1 det A = 5 2 . Az A mátrix determinánsát utolsó sora szerint kifejtve. 4 0 -2 1 -3 5 3 = 0 -2 0 -2 13 5 13 = 0. Határozzuk meg az 1 -3 4 A = -2 0 -2 mátrix rangját! Megoldás. 13 5‘ 3 13 det A = és A-nak van olyan minormátrixa.K id o l g o z o t t péld ák 1. 1 0 -3 -2 amelynek determinánsa nem 0. ezért g(A) = 2. pl. Mivel 1 -3 -2 .2 1 -1 1 2 3 +3 2 1 -2 2 5 2 -1 -2 -1 = 0.

háromszögmátrix. és az ilyen szorzatok összege 0..... hogy diagonális mátrix. A z A négyzetes mátrix adjmgált mátrixának vagy röviden adjungáltjának nevezzük az A ll A 21 adj A = A i 2 A 22 Aln A 211 A„i A „2 mátrixot. ^ní An2 Clnl Clnl Clnn Á n An n szorzás eredménye olyan mátrix. ahol Aij az A mátrix determinánsának ay eleméhez tartozó (előjeles) aldeterminánsa. így 77 .. + ciknAkn ~ det A.. amelynek főátlójában a fc-adik elem az A mátrix determinánsának kifejtése a A:-adik sor szerint: űkiAki + cik2 Ak2 +. A műveletek elvégzésével igazolható. vagyis adj A az A ll A 21 A i2 A 22 An2 A i„ A 2n Inl mátrix transzponáltja. adjungáltja is ugyanolyan típusú. hogy az adj A /-edik sorának A:-adik eleme a det A determináns it-adik sora /-edik eleméhez tartozó előjeles aldetermináns.. . . Az eredménymátrixnak nem a főátlóban álló elemei zérusok.9 A négyzetes mátrix adjungáltja D efiníció.2. . . Megjegyezzük.. Ugyanis (csak az első állításra szorítkozva) az ön A(adj A) = a ii a i2 a i2 .2. öin U in ^11 ^ In A A 2I 22 . hogy A(adj A) = (det A)E és (adj A)A = (det A)E. szimmetrikus mátrix. mert az elemek a nem hozzájuk tartozó aldeterminánsokkal vannak szorozva. Külön kiemeljük.

.2 2 = 4.A(adj A) = det A 0 0 det A Ó Ó . hogy A(adj A) = E. így A adjungáltja: 6 adj A = . det A K id o l g o z o t t példák 1.2 -3 1 -5 3 -5 4 -1 2. 1 2 A 33 — 2 3 = .1. Innen az is következik. példa A mátrixára mutassuk meg. 0 0 det A = (det A)E. Példa. Ai3 — A 21 = — 1 3 A 22 — 3 4 — ~S\ A 31 — 2 3 3 2 = -5 . Az 1. 2 3 3 4 = 1. A 23 ~ ~ 1 3 A 32 = . 1 2 3 3 = 3. 3 4 2 3 = —3.. = 3 3 A í2 = — 2 2 3 4 = -2 . hogy A(adj A) = (det A)E3. A szükséges aldeterminánsok: A ll — 3 2 = 6. Példa. Számitsuk ki az 1 2 3‘ A= 2 3 2 3 3 4 mátrix adjungált mátrixát! Megoldás. 78 .

Megoldás. 3. hogy A(adj A) = 0. Példa. Mutassuk meg az 3 -2 í 4 1 -3 -6 4 -2 A= szinguláris mátrixra. Megoldás. 79 . A adjungáltja: 10 0 adj A = 26 0 22 0 es 5 13 11 = A(adj A) = 0.

‘ =A. A “ ‘A = E.7 (lásd 2. (AB)-^ = B . Példa.2. Az előző fejezetben említettük.2.‘.9 pont 2. amelyre AA“ ‘ = E. K idolgozott példák 1. továbbá szimmetrikus mátrix inverze szimmetrikus.10 A négyzetes mátrix inverze D efiníció. A reguláris négyzetes A mátrix A ^ szimbólummal jelölt inverz mátrixának vagy reciprok mátrixának nevezzük azt a mátrixot.6 pontban az inverz mátrixra egy másik kiszámítási módot is adunk. (adjA)A ^ — :— = E. háromszögmátrix inverze három­ szögmátrix.2. és 6 -2 -3 1 -5 3 -5‘ 4 -1 adj A - 80 . (A*)-i = (A -‘r .3. A 2. hogy A(adjA) ^ —:— :— = E det A es ül.‘A . Számítsuk ki az 1 2 3‘ A= 2 3 2 3 3 4 mátrix inverzét! Megoldás. példa). Mivel det A = . det A ezért az A mátrix jobb és bal oldali inverze megegyezik és A -‘ = adj A det A A definíció alapján könnyen belátható. hogy (A -‘) .

i# o . ezért A“ ^ létezik. Minthogy A szimmetrikus. 3 6 2 5 A í 2 — — 3 6 — 3.9 pont 1. Határozzuk meg az 1 2 3' A= 2 4 5 3 5 6 mátrix inverzét! Megoldás. A 2z — — 1 2 — 1. Mivel 1 2 3 2 4 5 = 3 5 6 1 2 0 0 3 5 3 -1 6 1 2 det A = 3 5 = . 1 3 = “ 3. 3 5 1 2 = 0. ezért három .előjeles aldetermináns kiszámítását megtakaríthatjuk.(lásd 2.például a főátló alatti elemekhez tartozó . Példa. A szüksé­ ges aldeterminánsok 111 4 5 5 6 — “ 1. ezért az inverz mátrix 6 7 2 7 3 7 1 det A adj A = 1 7 5 7 3 7 2. 3 5 A li — 2 4 = -2 . 2 4 A 22 — így A 33 = det A -1 3 -2 3 -2 1 = -3 -3 1 2 0 1 -3 3 -1 2 -1 0 81 .2. példa).

(b) asszociatív. azaz a0?x) = (ay9)x. Az összeadás tulajdonságai: (a) kommutatív. az ún. A valós számokra értelmezett összeadásra és szorzásra nézve lineáris teret alkot még például az [a. és x + y-nal jelölünk. Legyenek o. (c) létezik olyan elem. amelyet az x és y elem összegének nevezünk. a számmal való szorzás és az elemek összeadása disztributív.1 részben tárgyalt sík.. gyakran röviden térnek) nevezzük. amelyet a 1 szám és az x elem szorzatának nevezünk. E különböző fogalmak egységes tárgyalása érdekében bevezetjük a lineáris tér fogalmát.vagy térvektorok az ugyancsak ott definiált (szokásos) vektorösszeadás és számmal való szorzás műve­ letére nézve. jele 0. mert két «-edfokú polinom összege lehet alacso­ nyabb fokú polinom is..2. amelyekre az összeadás és a valós számokkal való szorzás értelmezve van.. hogy például a valós számokból álló (2 • 2)-es mátrixok lineáris teret alkotnak a szokásos mátrixösszeadás és mátrixnak számmal való szorzására nézve. 82 . (b) több számmal végzett szorzás asszociatív. a determinánsok és a mátrixok esetében is. hogy a matematika különböző ágaiban gyak­ ran találkozunk olyan fogalmakkal. p. 2. Egy lineáris tér elemeit alkothatják az 1.. b] intervallumon értelmezett folytonos függvé­ nyek halmaza. Könnyen belátható. és 2x-szel jelölünk. 3. Ezt láttuk például az előző fejezetekben a vektorok. vagyis (a) (a+y9)x = ax+y9x. azaz x + (y + z) = (x + y) + z. de a pontosan «-edfokú polinomok halmaza nem. azaz x + y = y + x.1 A lineáris tér fogalma Eddigi tanulmányaink során láttuk. pedig egy L l halmaz elemei. x. Az L halmazt lineáris térnek (vektortérnek. bármely két x e L . y. . melyre x + 0 = x minden x-re. (d) létezik minden x-hez a —x (inverz) elem úgy. (b) a(x + y) = ax + ay. y e L eleméhez egyértelműen hozzá van rendelve a halmaz egy eleme. . A számmal való szorzás tulajdonságai: (a) a számtest 1 egységelemének és az x elemnek szorzata maga az elem: 1 • X = x. az R számtest elemei. ha 1.3. z. y. hogy x + ( —x) = 0. Definíció. bármely x e L elemhez és bármely A e R számhoz egyértelműen hozzá van rendelve az L halmaznak egy eleme.3 A lineáris tér 2. zéruselem. vagy például a legfeljebb «-edfokú polinomok halmaza.

mert a tárgyalásra kerülő konkrét lineáris terek elemei a mi esetünkben valóban vektorok. amelyben például a vektorok köréből ismert skaláris szorzás érvényes­ ségét is megköveteljük. A z L lineáris tér xi. ha összeadásnak a megfelelő sorszámú számok összeadását.. ha van olyan nem csupa 0 -ból álló n számú ai. nak nevezik.Az 1. Egy lineáris tér elemeit vektoroknak szokás nevezni még akkor is. i= 1. A z aiXi + a2X2 + .. hogy egy sikvektor és egy valós számokból álló rendezett (a számok ^orrendje is meghatározott) számpár..1 részben a vektorokat irányított szakaszokként definiáltuk. akkor speciális lineáris tereket definiálhatunk. A térbeli irányított szakaszok (vektorok) például euklideszi teret alkotnak. euklideszi térnek nevezzük. X2.2 A lineáris függetlenség D efiníció. Azt a lineáris teret. «2. n) az Xi.. ha ezek az elemek nem vektorok. Az L lineáris tér Xi. + a„x„ kifejezést (ot. x„ vektorait akkor nevezzük lineárisan összefüggőknek.. Ha a lineáris tér definíciójában szereplő két műveleten kívül még más műveletek elvégezhetőségét is megköveteljük. ha az x„ vektorait akkor mondjuk lineárisan otiXi + a2X2 + .. a X számmal való szorzásnak pedig az összes szám A-val való megszorzását definiáljuk. + a„x„ = 0 összefüggés (a. = ot„ = 0 esetben áll fenn. x„ vektorok lineáris kombinációjá­ D efiníció. Mivel az eddig defi­ niált vektorok lineáris teret alkotnak. 2. x„) rendezett szám-«-esek halmaza is egy lineáris teret alkot. Definíció.3. . Mi azért választjuk ezt az elnevezést.e R) csak az ai = a2 = . Könnyen ellenőrizhető.. Xi. függetleneknek. 2 .. X2. majd beláttuk.e R. hogy a valós számokból álló (xi. xa... ez azt is jelenti.. valós 83 . hogy a rendezett valós számpá­ rok és számhármasok halmaza is egy-egy lineáris teret alkot. illetve a geometriai tér egy vektora és egy rendezett szám­ hármas között kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés létesíthető.

háromdimenziós tér a lineáris algebra értelmezése szerint is háromdi­ menziós lineáris tér. + a«x„ = 0 úgy teljesül.3.. hogy az Xi vektor kifejezhető az X2. Mi a vektorok tárgyalásakor az 84 . x„ vektorok lineárisan összefüggők. . 2. bázisa D efiníció. P3 — ai . X3..-------x„. b„ vektorából álló rendszert az L„ tér egy bázisának nevezzük.. A z ^-dimenziós L„ lineáris tér bármely n számú lineárisan független bi... + a„x„ = 0. T étel. ai «i ai Innen a Pl — Pn — «1 ... D efiníció. Például a geometriai tér vektorai között lehet találni három lineárisan független vektort.érték..3 A lineáris tér dimenziója. Bizonyítás. ha létezik benne n számú lineárisan független vektor. e vektorok mindegyikét pedig bázisvektoroknak. Ha az Xi. akkor legalább egy közülük kifejezhető a többiek lineáris kombinációjaként. vektorai lineárisan összefüggök. X2. Például a geometriai térben bázist alkot bármely három. Ha az L lineáris tér Xi.. nem egy síkban fekvő vektor. akkor aiXi + a2X2 + a3X3 + . bi. •••) «1 jelölésekkel láthatjuk. de nem létezik benne ennél nagyobb számú lineárisan független vektor. Fejezzük ki az xi vektort az előbbi egyenlőségből! Ekkor aa Xi = ------X2-------X 3 . de bármely négy vagy több vektor már lineárisan összefüggő. Ezért a geomet­ riából ismert ún. Jelölje az ^-dimenziós lineáris teret L„..X2. hogy otiXi + a2X2 + . A z L lineáris teret n-dimenziósnak nevezzük. hogy például ai ^ 0 . x„ vektorok lineáris kombinációjaként.

Mivel ez összesen n + 1 számú vektor. .b i -------. + (fin-p'n)K = 0. ao biztosan nem 0 . Mivel a bi. ai Oo C «2. Álljon az L„ lineáris tér egy bázisa a bi. b„ vektorok nem lennének lineárisan függetlenek...^ 2)b2 + . b„ bázisvektorokból. . . . vagyis az otox + a i b i + aih i + . Bizonyítás. 0 0' 0 k = 1 Cl = . C n 0' 0 i ó «-elemű («-dimenziós) egységvektorok ortonormált bázist alkotnak. b i. -------. 62 = 0‘ 1 . . .. b2. T étel. . ezért 85 .. . mert akkor az előbbi egyenlet alapján a bi. Számítá­ sainkat legtöbbször ebben a bázisban végezzük el.. hz. .= 0 .. Be lehet látni. OO C o„ c «0 Az előállítás egyértelműségét indirekt úton bizonyítjuk be..T i= 0 . Tegyük fel. hogy az x vektornak létezik két felbontása a bázis vektoraival: X = J?ibi+J?2b2 + X = jSi b X+ J?2b2 + Vegyük e két egyenlet megfelelő oldalainak különbségét! Ekkor (jSl-lS[)bt + ifi2 . ezért lineárisan összefüggők.b„. A z n-dimenziós L„ lineáris tér bármely x vektora egyértelműen előállítható a bázisvektorainak lineáris kombinációjaként. és vegyük hozzájuk az x vektort.h l . jele E„. b„ vektorok hneárisan függetlenek. így az X vektor kifejezhető ebből az egyenletből: X = ------. hogy az L„ térben az "r 0 ó 0* j = 1 . + a„h„ = 0 egyenlőségben nem lehet mindegyik a.. 0 ortonormált bázist választottuk... .

.. Pn=P'n. Minden L lineáris térben alteret képezhetünk úgy. amely az L-ben értelmezett összeadás és számmal való szorzás műveleté­ re maga is lineáris teret alkot. hogy kiválasztjuk az L tér tetszőleges xi. b2.3. és x = Xi bi +X2b2+.. bt vektorok benne bázist alkotnak. D efiníció... Adott feladatok megoldásához ezért célszerű alkalmas bázist választani.x„b„.tehát Pl=^U és ezzel az előállítás egyértelműségét beláttuk. 2. elemi bázis­ transzformációnak nevezzük. akkor az xi. D efiníció . Az így kapott L' alteret az xi. . A bázis definíciója szerint az L„ lineáris tér minden n számú lineárisan független vektorrendszere bázist alkot az n koordinátájú vektorok terében. amely illeszkedik a koordináta-rendszer kezdőpontjára... vektorát.. Az aláb­ biakban azt vizsgáljuk meg. x„ számokat az x vektor bi. A k számú lineárisan független bi b 2. akkor e sík vektorainak halmaza az L 3 lineáris tér egy L 3= L i alterét alkotja. ba. A bázistranszformációnak azt a legegyszerűbb esetét. és a b^.. és képezzük ezek lineáris kombinációit. hogyan lehet a tér egy bázisáról áttérni a tér egy másik bázisára. X2. és egy olyan síkot tekintünk. Ha például L 3 a geometriai tér. amelynél az adott bázisnak egy lépésben csak egy bázisvektorát cseréljük ki. b„ bázisra vonatkozó Az adott X vektor koordinátái tehát a bázis megválasztásától függnek. b* vektor által generált altér A:-dimenziós. Ha az L„ tér valamely adott bázisáról áttérünk egy másik bázisára.4 Az elemi bázistranszformációk A lineáris terek vizsgálatainál nagyon fontos szerepet játszik a bázis célszerű megválasztása. koordinátáinak nevezzük. b2. + . .. X2 . D efiníció . A z L lineáris tér L' alterének nevezzük az L elemeinek olyan részhal­ mazát. b„ az L„ tér egy bázisa. . Xr vektorok által generált altérnek nevezzük. 86 . akkor bázistranszformációról beszélünk. D efiníció. .. x. .. X2. Ha bi. .

b„ bázisra vonatkozó a = aibi + aihz +. . . b„ bázisra vonatkozó koordinátái. amelyet átrendezve az ( c i í . + ((x. + — y2 b+. hogy a b. + a„b„. .—Pi bi + ( a 2 .—p„]h„ Pi J \ Pi / O íi \ / Oi L \ Xi f di . ..Legyen az L„ lineáris tér egy bázisa a bi) I>25 •••5 bj.-re kapott kifejezést az a vektort előállító lineáris kombinációba! Ekkor az a = aibi + a 2b2 + .. ai e R koordinátái hogyan változnak meg. Vizsgáljuk meg. . y9ie R vektornak a b. vektornak az új. .. h z . Annak a feltétele. . . b. + a.—? b2+. ha Pi ^ 0. ha a bázis bj vektorát kicseréljük az L„ tér egy nem zérusvektor b = )9lbi+jff2b2 + ..+ a„.” +jffnbn vektorával! A csere lehetséges. Pi \ Pi összefüggést kapjuk.. bázisvektort kicserélhessük az L„ tér egy adott b?^0 vektorával az.+ Si\}+. akkor Pi Oi C a = (ai —őiPi)bi + {a2 —őiP2)^2 + --.. b„ vektorrendszer. a bi.. bázisvektorra vonatkozó pi koordinátája ne legyen 0. Helyettesítsük a b. ..bi +. hogy a b = Pihí +jff2b2 + •••+y9ibi+ . hogy az L„ tér egy a vektorának a bi. 87 . b 2. +Ab i +. + )9„b„. Ekkor bi felírható az új b i.. Ha bevezetjük az — = őt jelölést.. b„ bázisvekto­ rok lineáris kombinációjaként: h + ‘ h *h A jobb oldalon álló együtthatók a b.n—őiP„)h„. + ai alakhoz jutunk. b . b2.. .....

ba. b . első sorában (fejlécében) a bázisvektorként szóbajöhető vektorok és az a vektor áll. a generáló elem helyén 1 kell álljon. vagyis Pi = . ai 6 Esetünkben Si = — = ----= —3.0. amelynek az új bázisra vonatkozó koordinátáit keressük. Gyakorlásképpen bemutatunk néhány bázistranszformációt. A bázisba bevonni kívánt vektornak azt a koordinátáját. a táblázat többi oszlopában pedig a fejlécben álló vektoroknak az éppen aktuális bázisra vonatkozó koordinátái állnak.0]*. Ez nem lehet 0.0]* 2 63 = [0. 0. 1. ezért az új táblázatunkban a bekeretezett.k —öiPk.A jobb oldalon álló <Xi-öiPu cí2 -SiPi. ői. ezért számításaink helyesnek bizonyultak. 3. 1]* vektorokból álló bázisban.3 ) 3 = 12 5 -l-(-3)2 a - Ellenőrizzük számításainkat! Mivel a = —3b+12e2 + 5e3 = —3( —2ci+ 3e2 + 2e3)+12c2 +5c3 = 6ei + 3e2~e3. -1]* vektort az ci = [1. b„ bázisra vonatkozó koordinátái. A készítendő táblázat első oszlopában a mindig éppen aktuális bázis bázisvektorai. ■ -3' ■-3 3 . a bi. b.3.3 képlet alapján.2 # 0 . C = [0. + i. Cseréljük ki az Ci bázisvektort a b = [ —2. Tekintsük az a = [6. k = 2. A megjelölt számot szokás generáló elemnek nevezni. hogy a . ezért a csere lehetséges. jelöljük meg. ezért a koordinátái az új bázisra vonatkoztatva y9i -2 az a. 1. Ezt éppen azzal érjük el. a„-őiP„ számok az a vektornak az új. A könnyebb áttekinthetőség érdekében számításainkat táblázatba is foglalhatjuk. Induló táblázatunk tehát a következő: bázis Cl 62 63 -2 3 0 1 0 0 0 1 6 3 62 63 2 -1 Ebből az új táblázatot az alábbiak szerint készítjük el: Mivel az Ci bázisvektor helyébe a b vektor lép.( . például keretezzük be. b.-i. 2]* vektorra! Számítsuk ki a koordinátáit az új bázisra nézve! Mivel b = .2 e i + 3e 2 + 2c 3. amelyik a kicserélen­ dő (ún. kilépő) bázisvektorra vonatkozik.

hogy a kapott bázis 62 vektorát cseréljük ki a c = 2b + 6c2 . mert 72 = 6 # 0. hogy a régi táblázat második. Végrehajtva ezeket a mű­ veleteket a bázis b 62 1 0 0 C2 0 1 0 63 0 0 1 a -3 12 C 3 5 táblázathoz jutunk. ami ^ b = 1 b+ 0 e 2 + 0 e 3 összefüggésből is nyilvánvaló... 63 bázisra nézve már leolvashatók. Most Ő2 = — = — = 2.1 . 2. Az induló táblázat — r bázis b c C 1 a 3 1 2 0 ] -3 b 1 C 2 Ca oí 12 0 0 0 i 12 5 115 ...7. C2. Folytassuk az előző feladatot azzal. 3) összefüggés valóban teljesül.3c 3 vektorral! írjuk fel a koordinátáit ebben a bázisban! A csere lehetséges. Ennek segítségével azonnal felírható az új táblázat második 72 6 sora. 11]*. .táblázat első sorának elemeit rendre elosztjuk a generáló elemmel = ( —2)-vel... Pl -2 Az a vektor második és harmadik új koordinátáját rendre úgy kaphatjuk meg.. Vegyük észre. «i 6 Ekkor a első koordinátája valóban Öí = — = — = . illetve harmadik sorának elemeiből kivonjuk az új táblázat már meglévő első sora megfelelő elemeinek a = ill= 2-szeresét.. majd az előző feladat módszerét követve az egész táblázat: bázis b b c 0 1 0 63 1 a 0 [ -7 0 1 2 1 0 0 c 63 1 1 11 vagyis az új bázisban a = [ . 0. hogy b új koordinátáira az első oszlopban b = [1. Ekkor a megkívánt ak —őiPk (k = 2.3.... 2. 89 . amelyből a koordinátái a b.. 0]* adódott..

Induló táblázatunk most a következő alakú: bázis Cl 62 b -2 3 2 c' 2 6 -3 C 1 a 3 0 ] 0 6 3 Ő i= -2.3]* vektorra! írjuk fel a koordinátáit az új rendszerben! A feladat első részét már megoldottuk az 1. majd a harmadik sorhoz adva. harmadik sorából! Ekkor bázis b 62 b 1 0 0 c' -1 C 3 0 0 a -3 12 5 ö2 = — = r . a második része azonban merőben más. mint amit a 2.3. az C2 vektorát a c' = [2. -1]* vektort! Cseréljük ki a bázis Ci vektorát a b = [ —2.-szeresét az első.3 ( . Tekintsük ismét az ortonormált bázisban megadott a = [6. ez lesz a második-táblázat első sora. 2-szeresét vonjuk ki a régi táblázat második.Valóban a = —7b + 2c+lle3 = —7b + 2(2b + 6e2~3e3)+llea = = . C 3 -1 1 Most a második sor . pontban tárgyaltunk.2]* vektorra. 90 . ill. 3. majd ennek a sornak a 3-szorosát. C 3 1 1 -1 Osszuk el az első sor elemeit <Ji = ( —2)-vel. mert c' most az eredeti bázisban van megadva! Ezért c' koordinátái már az első transzformáció során is változni fognak. . ill. 3. 6.2 e i + 3e2 + 2e3) + 12e2 + 5e3 = 6ei + 3e2-e3. pontban.

2. Be lehet látni.c ' + — 6 3 — — . mind a sorvektorok lineáris kombinációi egy-egy lineáris alteret alkotnak.( 2e i + 662 —363) + — 63 = 061 + 362 “ 63. b) A bázisba bekerült vektornak megfelelő oszlopot a következő lépésnél rendre elhagyjuk.8 pontban adott definíció azonos fogalmat határoz meg (azaz a definíciók ekvivalensek. D efiníció. Feladatunk megoldása ezek alapján így írható le röviden: 2. A z A mátrix sorvektorterének és oszlopvektorterének dimenzióját megadó számot a mátrix rangjának nevezzük. hogy ez és a 2. az osz­ lopvektorok és a sorvektorok alkotta vektorrendszert. Be lehet látni. A táblázatok leirása egyszerűsödik. Üre­ sen hagyott helyükre a megfelelő új bázisvektorokat írjuk be a bázisba való bevonás sorrendjében.Az a vektor koordinátái az új rendszerben a = Ellenőrizzük számításaink helyességét! Valóban 5 4 19 3’ 3’ y 5 4 19 5 a — —. c) A leegyszerűsített táblázatokat nem egymástól elkülönítve.3. Mind az oszlopvektorok.b + .5 A mátrix rangjának meghatározása elemi bázistranszformációkkal Minden {m • n) típusú A mátrixnak megfeleltethetünk két vektorrendszert.( —2ei + 3e 2 + 2e 3) + 4 19 + . hogy e két lineáris altér dimenziója azonos.) 91 . hanem folytatólago­ san egymás mellé írjuk. ha a következőkben állapodunk meg: a) A táblázatokban szereplő egységvektorok szimbólumát nem tüntetjük fel. és g(A)-val jelöljük.

mert csak azt kell megvizsgálnunk. ezért q( \) = 2. Az elemi bázistranszformá­ ciókat mutató táblázat most: 3^ 3^ 3^ a^ 0 1 1 1 3^ 3^ 3^ 1 -2 -2 -2 3^ 1 -2 0 0 [T 2 3 4 1 0 1 2 0 [T 1 1 A táblázat utolsó oszlopából már kiolvasható. Kíséreljünk meg elemi bázistranszformációkkal minél több oszlopvektort a bázisba bevonni! Az elemi bázistranszformációk tábláza­ tai: ai ai 32 1 0 1 32 2 1 0 83 34 4 1 2 32 2 T -2 33 34 33 1 1 0 34 3 1 1 3 1 -2 4 1 -2 2 1 0 Minthogy as és 34 harmadik koordinátája 0. A sorrend természetesen tetszőleges lehet. az A mátrix a \ a^. 92 . ugyanis az n-dimenziós tér egy bázisát pontosan n számú lineárisan független vektor alkotja. Természetesen ugyanerre az eredményre jutunk. hogy a sorvektorok között is csak két független vektor található. a^ sorvektorait oszlopokba írtuk. Határozzuk meg az 1 2 3 4 A = 0 1 1 1 (3 ■4) 1 0 1 2 mátrix rangját! A mátrix tipusa miatt g(A)^3. ha az A mátrix sorvektorterének a dimenzióját határozzuk meg. Ezek száma elemi bázistranszformációkkal könnyen meghatározható. ezért harmadik bázisvektornak egyi­ kük sem vonható be. azaz csak két hneárisan független vektor van az oszlopvektorok között.Mivel egy lineáris tér dimenzióját a tér lineárisan független vektorainak a száma adja meg. de egyszerűsíti a számításokat. Mind a két esetben a vektorokat indexük sorrendjében kíséreltük meg bevonni a bázisba. hogy közülük hány vonható be a tér bázisvektorai közé. ezért a mátrix rangja ^(A) = 2. ezért egy mátrix rangja a lineárisan független oszlopvektorainak (sorvekto­ rainak) a számával egyenlő. ha a generáló elemet 1-nek választjuk. Ezek szerint A oszlopvektorai közül csak kettő vonható be a bázisba. Hogy a táblázatot a szokásos elrendezésben vehessük fel.

Most a gyakorlás érdekében mind a sorvektorok, mind az oszlopvektorok bevoná­ sára más sorrendet is mutatunk. Az oszlopvektorok esetében
ai 1 aa ai 0 32 2 1 0 aa 3 1 1 a4 4 1 2 a2 2 1 0 a3 2 1 1 32 84 0 1 1

2
1 2

0 1 -1

a sorvektorok esetében
a^ a^ 1 2 3 a^ 4 a^ 0 1 1 T 1 0 1 2 a^ 1 -2 -1 4 a' i a^ 1 0 0 2

r
- 2 - 1
2

2.3.6 A mátrix inverzének meghatározása elemi bázistranszformációkkal
A 2.2.10 pontban láttuk, hogy az «-edrendű nem szinguláris A mátrix A“ ^-gyel jelölt inverz mátrixa az az «-edrendű mátrix, amelyre A“ ‘A = AA“ ‘ = E. Az AA“ ^ = E egyenlőség azt jelenti, hogy az E egységmátrix e; (í= 1, 2,...,«) oszlopvektorai előállithatók az A mátrix a; (i = 1, 2 , oszlopvektoraiból. Ezt elérhetjük olyan elemi bázistranszformációkkal, amelyekkel az E mátrix egységvekto­ rai helyébe rendre bevonjuk az ai, a 2, a„ vektorokat. Ekkor ugyanis az e; egység­ vektorok kifejezhetők az a,- (/= 1, 2,...,«) vektorok lineáris kombinációjaként. Az eljárás egyes lépéseit konkrét példán mutatjuk meg. Határozzuk meg az ’l 2 3‘ A= 2 4 5 3 5 6 mátrix inverz mátrixát!

93

A 2.2.10 pont 2. példájában már láttuk, hogy A nem szinguláris, ezért A inverz mátrixa létezik. Az elemi báziscseréket mutató táblázatunk oszlopaiban az egységvektorok is szere­ pelnek, hiszen éppen arra vagyunk kíváncsiak, hogy ezek hogyan fejezhetők ki az A mátrix oszlopvektoraival. Az induló táblázatunk (most még nem használjuk a rövidí­ tett változatot): bázis
Cl
62 63

3l
1 2

»2 2

33 3 5
6

Cl
1 0 0

62 0 1 0

C 3
0 0 1

4 5

3

Vonjuk be a bázisba az Ci helyére az ai vektort! A generáló elem 1. Vonjuk le az első sor elemeinek kétszeresét a második, háromszorosát a harmadik sor megfelelő elemeiből! Ekkor bázis ai
62 63

ai
1 0 0

32
2 0 -1

1 aa 1Cl 1 1 3 -1 1 -2 1 1-3 1

62 0 1 0

63 0 0 1

-3

Most vonjuk be a bázis ea vektora helyébe az 03 vektort! (Az 82 vektor ebben a helyzetben nem vonható be az 62 helyébe, mert a generáló elem 0.) A generáló elem —3. Osszuk el ezzel a táblázat harmadik sorának elemeit! A kapott sort hozzáadjuk a második sorhoz, háromszorosát kivonjuk az első sorból. Ekkor

Végül az 32 vektort vonjuk be a bázisba az 62 vektor helyébe. Most ez lehetséges, mert a generáló elem - . Az előzőekhez hasonló számításokkal

94

bázis Hl 32 03

ai
1 0 0

32
0 1 0

83 0 0 1

Cl

62

C 3
2 -1 0

1 -3

-3 ' 2

3
-1

Célunkat elértük, az ei, 62, 63 vektorokat kifejeztük az ai, 02, 83 vektorokkal, A inverz mátrixa a táblázatból leolvasható:
1 -3 2

A-^ -

-3 3 -1

2‘ -1 0

(Vő. a 2.2.10 pont 2. példájával!) Számításainkat áttekintve azt látjuk, hogy táblázataink lényegesen egyszerűsithetők, ha csak a feltétlenül szükséges oszlopokat írjuk le. Például a még vagy már egységvektorokat tartalmazó oszlopokat nem tüntetjük fel. Előző táblázataink e megállapodásnak megfelelően a következőképpen festenek. Az induló táblázat: ai Cl C 2 63 A többi sorrendben ai C2 63
[T

»2
2 4 5 02

83

2 3
Cl

3 5 6 83 3 -1 -3
63 1 l 3 1 ” 3 63

2 1 -2 0 -3 -1

Cl ai
62 -2 -1 -1

32
1 1

»3

3 l 3 C2

Cl ai
83

2 1 -3 3 -1 -3 0 2 -1

95

Az a i, H , 33 vektorokatprimálváltozóknak szokás nevezni és az xi, X2 , X3 szimbó­ 2 lumokkal jelölni, az Cl, 62, €3 vektorokat duálváltozóknak szokás nevezni és az ui, ui, «3 szimbólumokkal jelölni. A mátrix invertálásakor a prímái- és a duálváltozók szerepet cserélnek. Az inverz mátrix kiszámításakor elemi bázistranszformációk segítségével az eredeti Cl, C2 ,63 bázisvektorokat (tehát az összest) kicseréltük az ai, a 2, as bázisvektorokkal, és az eredeti és az új bázisvektorok kapcsolatát az A “ ^ mátrix adja meg. Ezért az A" ‘ mátrixot a báziscsere mátrixának is szokás nevezni. Ha az elemi bázistranszformációk során nem az azonos indexű bázisvektorokat (változókat) cseréljük fel egymással, akkor az eljárás végén nem az inverz mátrixot kapjuk meg. Alkalmas, az utolsó táblázatból leolvasható sorcserével (oszlopcserével) azonban e mátrixból is megkapható az inverz mátrix. Gyakorlásképpen ismét határozzuk meg az előbbi A mátrix inverzét, de most ne csak azonos indexű változókat cseréljünk fel! Az alábbiakban mind a részletes, mind a rövidített táblázatokat az összehasonlítás kedvéért egymás mellett közöljük.
3i Cl
62
T

32 2 4 5

33

Cl 3 5 6 1 0 0

62

63

Xl M l
Uz U3 \T 2

X2 2 4 5 X2 2
0

X3 3 5 6 •X 3 3 -1 -3 M 2 3 -1 -3 M 2 -3 -1 3 M 3 2 -1 0

C 3

2 3

0 1 0

0 0 1

3 M l

ai C2
63

1 0
0

2
0

-1

3 -1 -3

1 -2 -3

0 1
0

0
0

Xl U2

1

M 3

1 -2 -3 M l

-1
Xl 2

ai 33 C 3

1 0 0

2 0 -1

0 1 0

-5 2 3

3 -1 -3

0 0 1

Xl X3 U3

-5 2 3 M l

0 -1 M 3 2 0 -1
Ul

ai 33 32

1 0 0

0 0 1

0 1 0

1 2 -3

-3 -1 3

2 0 -1

Xl X3 X2

1 2 -3 M l

ai 32 33

1 0 0

0 1 0

0 0 1

1 -3 2

-3 3 -1

2 -1 0

Xl X2 X3

1 -3 2

-3 3 -1

96

Az utolsó lépésben már csak a változókat hoztuk természetes sorrendbe, hogy az inverz mátrix közvetlenül leolvasható legyen. A mátrix szingularitásának vizsgálatával nem kell feltétlenül a feladat elején foglal­ koznunk, mert eljárásunk során az is kiderül, hogy az adott mátrix szinguláris-e vagy sem. Tekintsük például az 2 -3 A= - 1 7 3 1 -4 2 -6

mátrixot! Keressük meg az inverzét! Elemi bázistranszformációkat alkalmazva a következő táblázatokat Írhatjuk fel. Most is mind a részletes, mind a rövidített táblázatokat feltüntettük.
3i Cl ez 63 2 -1 3 32 33 Cl 1 0 0
62 63

Xi

Xl

X3

-3 7 1

-4 2 -6

0 1 0

0 0 1

M l U 2
m

2 -1 3

-3 7 1
Xl

-4 2 -6
X3 0 -2 0

U2
Cl ai 63 0 1 0 11 -7 22 0 -2 0 1 1 82 0 1 1 0 0 1 2 1 0 0 2 -1 3 0 0 1
Ui Xí m

2 -1 3 «2

11 -7 22

ai
63

-2 0

0

0

TI 7 TI -2

TI 3 TI -1

0 0 1

Xl Xl m

2 iT 3 TI -1

M l 1 II 7 II -2

X3
0

-2 0

Az utolsó táblázatokból már látható, hogy az aa (ill. xa) már nem vonható be a bázisba, mert a generáló elem 0. Ebből következik, hogy az ai, »2 , as oszlopvektorok lineárisan függők (az A mátrix rangja 2), ezért az A mátrix szinguláris, inverze nem értelmezhető.

97

..• szükséges..meghatározhatók az adott mennyi­ ségek segítségével. Tx. Tm ü lm d2 m a i2 a ii Én (^n\ an2 Uftm Uij jelenti azt a ráfordítást.. A táblázatban feltüntetett számadatok a technológiai mátrixot adják: ö n Ű12 Ű 21 Ö22 Cllm aim Clnm A mátrixnak annyi sora van. Ha az üzemnek a Ti. A gyártáshoz Ei. de a folyamatok lényeges elemeit tartalmazó képe sok esetben leírható a matematika eszközeivel. T 2 . A matematikai modellben ismert és ismeretlen mennyiségek szerepelnek. amennyi a termékek száma..... T„ termékekből rendrep i ..4 A mátrixok néhány alkalmazása 2. ezt a feladatot a P = [PúPi.. Az egyes termékegységekre vonatkozó ráfordításokat. a döntések megalapozásához. . . . Egy jól megválasztott modellben az ismeretlen mennyiségek . .2. az üzem által gyártott terméket. illetve azok egyszerűsített. . amely az £’ erőforrásból egységnyi Tj előállításához . ahány erőforrással rendelkezünk. P m egységnyit kell előállítania. A termelési modellhez hozzárendelhetünk egy matematikai modellt úgy. 98 .ha egyáltalában létezik megoldás . Tm egy-egy. E„ erőforrás (nyersanyag) szükséges. Tekintsünk egy üzemet.4. és annyi oszlopa.1 Termelési összefüggések leírása mátrixokkal A termelési és gazdasági folyamatok. .. A kapott adatok értékes információk a termelési és gazdasági folyamatok elemzéséhez. Jelöljön Ti. . p 2 . technológiai együtthatókat a kö­ vetkező táblázat mutatja: Ti El El a ii 021 T 2 . hogy a termelési modell kategóriáinak mennyiségeket. az ún. a kategóriák közötti összefüggések­ nek matematikai kifejezéseket feleltetünk meg. Ej. Az elmondottak szemléltetésére néhány fogalmat vezetünk be.

b 2 ..(nyersanyag-) szükségletét mutatja.oszlopvektorral adjuk meg. ha a p programvektor szerinti termelést teljesíti. bevételvektorral írhatjuk m fel. Ha az ágazatok által felhasznált értékeket egy A = [űy] mátrixszal (az ágazati kapcsolatok mátrixával) jellemezzük. í> ] sorvektorral. Az egyes erőforrások egységárait tartalmazó a* = [űi.... melynek komponensei rendre egy-egy b„ 99 . bruttó kibocsátás vektora. A B és K egybevetése a termelés gazdaságossági vizsgálatainak az alapja. Ekkor az üzemnek 5= b*p bevétele származik... bi. Tegyük fel. akkor ezt a b* = [bi.b„]* oszlopvektor az ún. akkor az Ab szorzatmátrix a termelői fogyasztás vektora. a z . hogy egy vállalat n ágazatból áll és az egyes ágazatok bizonyos időszak­ ban rendre bú 62. amit programvektornak vagy programmátrixnak nevez­ nek. Az Mp. szorzat az adott termelési program erőforrás. értéket állítanak elő. hogy az /-edik ágazat termelt értékéből mennyi szükséges a y-edik ágazat egységnyi termeléséhez. Az a*M mátrix az egyes termékek egységére eső ún. Ezekkel az adatokkal a termelési program anyagköltsége K=a*Mf. Ha az egyes termékek egységeinek eladásából az üzemnek bi..-. bm bevétele vari.k„]* oszlopvektort kapacitásvektornak nevezik. A h^ [b i .. fajlagos anyagköltséget adja meg. az ún. . ahol az ay elem azt jelenti. erőforrások szerinti bontásban. A rendelkezésre álló erőforrások adatait tartalmazó \i = [ k ú k 2 .. a„] sorvektort árvektornak szokás nevezni.. bi.

A bruttó kibocsátás és a termelői fogyasztás vektorának különbsége: b . 8 egység. 60. fajlagos anyagköltségét.‘ii. 60. anyagköltségét. vagyis inverze létezzék. 4 3 2 Legyen az egyes erőforrások kapacitása rendre 450. Az (E -A )b = n egyenletet az ágazati kapcsolatok mérlegegyenletének szokás nevezni. K idolgozott példák 1. A termékekből rendre 40. Egy termék előállításához az egyes erőforrásokból a következő mennyiségek szükségesek: Ty E. E2 Ez 1 0 2 T2 3 2 1 ^3 2 3 1 T.A b = E b . 25. a nettó kibocsátás vektora. írjuk fel adatainkat mátrixok segítségével! Számítsuk ki a tervezett termelés erőfor­ rás-szükségletét. hogy az E —A mátrix reguláris mátrix legyen. Ekkor ugyanis (E-A)-HE-A)b = (E-A)-in alapján b = ( E . Példa. 12.A b = (E -A )b = n. a programvektor. Az (E —A)~‘ mátrixot szokás a teljes szükséglet mátrixának nevezni.A ) . 400 és 300 egység. hanem előirt n nettó kibocsátáshoz kell a b bruttó kibocsátást meghatároznunk. egységára 10. Sokszor azonban nem a nettó termelésre vagyunk kíváncsiak. és T-vel jelölni. Ehhez szükséges. a kapacitásvektor.ágazat termelt értékéből az összes ágazat termeléséhez szükséges felhasználást adják meg. 90 egységért értékesíteni. A technológiai mátrix. bevételét! Gazdaságos-e ez a tervezett termelés? Megoldás. Egy üzem három erőforrás segítségével négyféle terméket készit. az árvektor és a bevételvektor rendre 100 . 50 darabot kívánunk gyártani és azokat darabonként rendre 30. 70.

62. A tervezett termelés erőforrás-szükséglete 1 3 2 4' Mp = 0 2 3 3 2 1 1 2 '40' 25 60 50 435' 380 265 Ennek elemei a kapacitásvektor megfelelő elemeinél rendre kisebbek. 12. 92] 60 50 vagy 435 K = a*(Mp) = [10.K = 370 > 0. 40" 25 P = 60 . 70. tehát a termelés végrehajtható. Az a*M és b* vektorok összehasonlításából az is azonnal látszik. A bevétel '40' 25 5 = b*p = [30. 2 1 1 2 a* = [10. 101 . 62. 60. 90]. K = (a*M)p = [26. 60. 12. 50 450' k = 400 300 b* = [30. 64. 2 1 1 2 A termelés anyagköltsége 40' 25 = 11 030. 8] 0 2 3 3 = [26. 92]. 8]. 8] 380 = 11 030 265 egység.1 3 2 A M = 0 2 3 3 . 70. 64. 12. 90] = 11400 60 50 egység. A termelés kifizetődő. mert B . A fajlagos anyagköltség '1 3 2 4 a*M = [10. hogy az üzem a második és negyedik termékét veszteséggel értékesíti.

V2 . Nz) az első munkacik­ lusban három félkészterméket (ezek Fu Fi. hogy egy egység F2 előállításához 5 egység A^i-re van szükség. a teljes anyagszükséglet M 1M 2P. ha a programvek­ tor. a második munkaciklus technológiai mátrixa 2 1 0‘ M2 = 3 6 4 0 3 2 amelynek egyes oszlopvektorai egy-egy végtermék félkésztermék-szükségletét mutat­ ják. majd ezekből a második ciklusban három végterméket (ezek Vi. A vonalakra írt számok a szükséges fajlagos anyagmennyiséget jelentik. A teljes gyártás technológiai mátrixa az M 1M 2 mátrix. 102 . Például az Ni-et és F2 -t összekötő vonalon levő 5-ös azt jelenti. Megoldás. Példa. Egy üzem három nyersanyagból (legyenek N i. Az anyagfelhasználást az alábbi séma mutatja. 15]. árvektor 100' P = 200 300 a* = [10. ill.2. N i. Határozzuk meg a nyersanyagszükségletet és az anyagköltséget. A táblázatból könnyen leolvasható. F 3). F^) állít elő. hogy az első munkaciklus technoló­ giai mátrixa 1 5 0' Ml = 3 4 1 0 2 3 ahol most az oszlopvektorok az egyes félkésztermékek fajlagos anyagszükségletét jelentik. 20.

vala­ mint teljes termelését az egyes időszakra az alábbi táblázat tartalmazza (millió forint­ ban): Ágazat 1 2 3 1 240 80 2 72 264 120 3 140 180 400 Teljes termelés 800 600 i'ooo Az első sor például azt jelenti. hogy a nettó kibocsátás vektora n = [200. hogy az első ágazat teljes termeléséből (800 mil­ lió Ft) az első ágazat 240 millió. ha az egyes ágazatok szükségleteit elosztjuk az illető ágazat teljes termelésével. írjuk fel az ágazati kapcsolatok mátrixát! Mekkorának kell lennie a bruttó terme­ lésnek. a második 72 millió. ha azt akarjuk. a harmadik ágazat 140 millió Ft értékű terméket használ fel. így 103 . A tervezett termelés anyagköltsége 13 900' a*(MiM2p) = [10. 3.A szorzást elvégezve: M2 = 2 S 0 1 6 3 0 4 2 100 200 300 13 900 13 200 9 000 = P Ml = 1 3 0 4 5 0 4 1 2 3 11 4 17 31 20 18 30 18 6 21 14 41 82 52 = M 1M 2P. 800]* legyen? Megoldás. Tekintsünk három iparágazatot. Az egyes ágazatok összes igényét. # 2-ből 13 200. 500. 15] 13 200 = 538 000 9 000 egység. 20. Vagyis A^i-ből 13 900. Az ágazati kapcsolatok mátrixának elemeit megkapjuk. Példa. A 3-ból 9000 egység szükséges a kívánt ^ mennyiségű végtermék előállításához.

40.14' 0.12 0.^11 “ 240 ~ 0.12 0.0 .10 0.20.1 2 0.30.1 2 0.40 -0 .8 0. 1000 ■ ' Az ágazati kapcsolatok mátrixa tehát a következő: 0. 600 264 = 655 “ 120 ^32 ~ ~ 0.18 0. 800 80 0 qh "31 = — = 0.9 0.5 0.10 0 0 0.8 .7 -1.7 0.14 0.2 0 M 3 19 -2 8 -5 «3 1.20 0.0 .70 0.A mátrixra van szükségünk: '1 0 0' E -A = 0 1 0 0 0 1 0.14' A = 0.10 0.1 4 ’ -0.56 -0 .^ — 0 .5 0.5 . 600 140 1*0 1S5 400 ^33 = TTTT = 0.56 -0 .60 Az E .44 0.6 ^3 M l Xi X2 7 -10 0 «2 10 15 -3 M l 0.A mátrix inverzének meghatározását báziscserével végezzük el.6 .1 104 .40 A keresett b kiszámításához először az E . 800 72 — 7 .20 0.18 0 0.3 X3 Xi X2 0.18 0. Az egyes lépéseket rögzítő táblázatok: ^2 M l «2 M 3 0.44 0.70 .2 0 ^2 M l Xi 1 M a -10 0 «2 3. 12.4 1.60 ^3 -0 .1 0 0 U2 ^3 0.30 0.30 0.5 2.1 1.2 0 -0 .18 = -0.

275 Tegyük fel. 4.12 0.20 0. Ha azt akarjuk.7 500 1890 0.10 0.7 1. Először a bruttó kibocsátás vektorát határozzuk meg: b = (E-A )i|i Esetünkben 0.100.125 0.3 2.10 0.725 az ( E .10 -0 .Ebből (az oszlopokat és sorokat természetes sorrendbe rakva) az inverz mátrix leolvasható: 4.5 b = 0.80 E . 25%-ának megfelelő importot használnak fel.11 0.1 ■ 950' 0.11 -0.1 0. Példa.95 -0.05 0.1 0. 220 millió forint értékű árut adjanak át a lakosság fogyasz­ tása céljára.5 0.10 0.5' 200' = 1670 2. 500.7 1. a harmadik­ nak 1890 millió forint értékű árut kell termelnie ahhoz. 30%-.A ) ‘ mátrixot pedig elemi báziscserékkel határozzuk meg. akkor mekkora értékű importról kell gondoskodnunk? Megoldás. 800 millió forint értékű áru jusson. hogy a fogyasztásra (nettó kibocsátás) ágazatonként rendre 200. a másodiknak 1670.1 2 -0.5 0.5 0.7 0.25 ■ 0. A számításokat mutató táblázatok: 105 .125 0.1 0.3 0.5 0. hogy az egyes ágazatok rendre 200.25 ■ -0. hogy az első ágazatnak 950 millió.A = -0.9 800 Ez azt jelenti. hogy az egyes ágazatok termelésükhöz rendre termelt értékük 10%-. Legyen három népgazdasági ágazat ágazati kapcsolatainak mátrixa 0.9 A bruttó kibocsátás vektora tehát: '1.

1 0. Ennek segítségével a bruttó kibocsátás vektora 1.2 0.125 -0.2 1.50 Az ágazatok importszükséglete az i* = [0.25 0.5 .1 0.1 M l 2.35 0.2 0.25 -0.10 -0.10 0.80 -0. 0. 1.95 -0.25 6.35 0.75 -1. Ui Xl X2 X3 M 2 M 3 1.12 -0.5 0.2 0.20 1.5 1 M 3 X2 U2 -5 .11 0.725 Xi M l •X 3 X2 U2 m -8 7.5 1.5 -1 Xi -1 0 9. 0.5 2.1.25 0.25 0.175 1.35 0.175 0.30. ennélfogva a szükséges import: 200' 100 220 400' 200 400 106 .175 1.25 0.10.1 M l -2 .5 A változókat természetes sorrendbe rakva.25 0.5 1 M 3 X2 Xí x^ 1.10 0.25 .5 az inverz mátrix közvetlenül leolvasható.20 0.50' 0.5 -2 .5 -1 U2 -7.25] mátrixszal adható meg.Xi X2 ^3 M l «2 «3 0.

.30. Az aiiXi + ai2X2 + + = bi.. és a .Xí + Ü22X2 + ■■+ a2r. Az egyenletrendszer együtthatóiból alkotott üli a2í Clml (m A • n) a\2 a22 Clml ain Cl2n mátrixot az egyenletrendszer együtthatómátrixának nevezzük.. 0. A megoldási módszer alapjaként az elemi bázistranszformációt tekintjük.k valós számok. 2. akkor a lineáris egyenletrendszer homogén. 2 .'400‘ / = i*b = [0. Ha bevezetjük az X = [xi... 400 azaz 200 millió forint értékű importról kell gondoskodnunk.. Az alábbiakban megvizsgáljuk egy lineáris egyenletrendszer megoldhatóságának feltételeit.10. n) az ismeretlenek együtthatóit jelentik. .. ellenkező esetben inhomogén.. akkor a lineáris egyenletrendszer röviden a következő mátrix­ egyenlettel írható le: Ax = b.. ahol X js R (J = 1. . lineáris egyenletrendszernek nevezzük... n) az ismeretleneket.. . Ha a bi számok mindegyike zérus. w) (/ = 1 . 107 .. ű y eR (/ = 1. X2 ..25] 200 = 200.2 Lineáris egyenletrendszerek megoldása A lineáris algebra tárgykörének egyik központi kérdése a lineáris egyenletrendsze­ rek megoldása és a megoldási módszerek alapelveinek tárgyalása. 2. ■ amlXi + a„2X2 + ■■+ amnXn = bm ■ egyenletek halmazát. x„]* és b = [bü b2.... és mód­ szert adunk a megoldás megkonstruálására. D e f in íc ió .2 . 0.Xn = í>2. 6™ ]* oszlopmátrixokat. a2 i.4.

. és ez így is írható: Aniai+m2a2 + .32. Ez pedig nem jelent mást. m) lineáris egyenletrendszer akkor és csak akkor oldható meg. + m„a„ = b.Az Ax = b mátrixegyenletet megoldani annyit jelent. mint az A mátrix oszlopvektorainak azokat a lineáris kombinációit megkeresni.. Amennyiben ilyen x vektor. ezek egy halmazt. ha b benne fekszik az A oszlopvektorai által generált altérben. . amelyek eleget tesznek az egyenletnek. hogy B rangja megegyezik A rang­ jával. Legyen az Ax = b egyenlet­ rendszer megoldható.2 .. és a B = [ a i . Először belátjuk.b] bővített mátrixra teljesül a e(A)=e(B) feltétel.. hogy B utolsó. megoldáshalmazt alkotják. 108 . Eszerint az (w • («+ 1)) típusú B bővített mátrix utolsó oszlopa kifejezhető a többi oszlopának lineáris kombinációjaként. Am = b.. Az M halmaz nem üres. ez azt jelenti. Mivel a B mátrix első n oszlopa az A mátrixot adja. Jelölje a megoldáshalmazt M. hogy a feltétel szükséges. 3 2 . illetve x vektorok léteznek. m i .. Most belátjuk. a„. Ezt úgy is kifejezhetjük. . Az elmondottakat a következő tétel rögzíti: T é te l. + UinXn = bi (i = 1 . Ezt a mátrixegyenletbe helyettesítve azonosságot kapunk. hogy a feltétel elegendő. mint meghatározni mindazon X vektorokat. hogy az A = [ai.. Ebből következik.. Bizonyítás. A z anXi + ai2 X2 -\. («+ l)-edik oszlopa előállítható A oszlopvektorai­ nak Uneáris kombinációjaként. A lehetséges megoldást jelölje az m = [mi. akkor M = {x I Ax = b}. ha a B bővített mátrix rangja egyenlő az A mátrix rangjával. az ún..... amelyek a b vektort állitják elő. m„]* vektor....

hogy a b vektor kompatíbilis az A mátrix oszlopvektoraira nézve. A megoldás megkeresésére több (és sokféle formában leírható) módszer létezik. hogy e(A) = e(B). Ha e(A) = g(B) = r < n. Ha a z Ax = b egyenletrendszerre Q{A) = Q{B) = n. Ezért B utolsó oszlopa felírható A oszlop vektorainak lineáris kom­ binációjaként. vagyis léteznek olyan mi. és kihasználjuk. hogy abban a speciáhs esetben. vektor koordinátái az egyenletrendszer megoldását adják. amelyekkel A oszlopvek­ torait megszorozva. Ez az ún. hogy a b vektor nem kompatibilis az A mátrix oszlopvektoraira nézve. akkor az Ax = b egyenlet egyetlen megoldása közvetlenül az x = A “ ^b alakban írható fel.b. és a kapott vektorokat összegezve b-t kapjuk: miSíi + m23t2 + . vagyis szabadságfoka 0). akkor az egyenletrendszernek nincs megoldása. Ezzel a bizonyítást befejeztük. akkor azt mondjuk. Ezért az m = [mi. Ha a e(A) = ö(B) egyenlőség egy lineáris egyenletrendszerre nem teljesül. akkor az egyenletrend­ szernek egyértelmű megoldása van. hogy a kompatibilitási kérdés megvizsgálása és a megoldás megkeresése így összekapcsolható. Ha a lineáris egyenletrendszer ismeretleneinek száma n. Ha e(B) = e(A). D e f in íc ió . mz.Legyen most ismeretes. Eszerint az A mátrix oszlopvektoraiból kiválasztható maximális számú lineárisan független vektor a B mátrixban is lineárisan független marad. vagyis a ^(A) = ^(B) egyenlőségből következik az egyenletrendszer megoldha­ tósága. Megjegyezzük. 109 . akkor az egyenlet­ rendszernek n —r = s számú szabadon választható értéktől függő végtelen sok megoldása van. számok. Mi a megoldás megkeresését az elemi bázistranszformációk­ ra alapozzuk. akkor a tanultak szerint az A együtthatómátrix rangja ^(A) ■^n. A lineáris egyenletrendszer megoldhatóságának a megállapítása még nem ad mód­ szert a megoldás megkeresésére. az egyenletrendszer ellentmondó.m 2. Craw^r-szabály. amikor az A együtthatómátrix négyzetes mátrix (az ismeretlenek száma megegyezik az egyenletek számával) és egyúttal nem szinguláris (rangja egyenlő az ismeretlenek számával. Bizonyítás nélkül közöljük a következő tételt: T étel . Ezt úgy is mondjuk. Az s természetes szám az egyenletrendszer szabadságfoka.

ha r<n. Annak szükséges feltétele tehát. 6. azaz az egyenletrendszer szabadságfoka 0. amelynek koordiná­ tái kielégítik az adott egyenletrendszert. hogy van-e olyan x = [xi. hogy az A mátrix i-edik oszlopá­ nak elemei helyébe a b oszlopvektor elemeit tesszük. akkor a homogén egyenletrendszernek van a triviálistól különböző megoldása is. mert e nélkül nem tudjuk megállapítani a rendszer szabadságfokát. akkor a Cramer-szabály a követke­ ző alakban írható: Xi = det Ai det A (/■ = 1. Ha az Ax = b egyenletben b = 0..2.Az inverz mátrix meghatározása történhet elemi bázistranszformációk segitségével. mégpedig végtelen sok. hogy az M = {x I Ax = 0} halmaz nem üres. ahol Ai azt a mátrixot jelenti. hogy az n számú ismeretlent tartalmazó és ugyanennyi egyenletből álló homo­ gén egyenletrendszernek legyen a triviálistól különböző megoldása az. és a szabadon megvá­ lasztható ismeretlenek száma s = n . és r < «. hogy az x = 0 vektor az egyenletrendszer megoldása. Ha r = «. hogy a b = [ —1. mint amelyek a kompatibiUtási vizsgálathoz szükségesek.. Az egyenletrendszerek megoldásához vezető lépéseket az egyszerűség kedvéért számpéldákon keresztül mutatjuk be. akkor az A mátrix szinguláris. Xi —2x2 —3x3 = 6. Az xi = ^2 = .2. 5]* vektor kompatíbilis-e az 2 -3 1‘ A = 1 -2 -3 3 1 1 110 . hogy det A = 0. X3]* vektor. A homogén egyenletrendszer esetében ezért fölöslegessé válik a kompatibilitás vizsgálata. vagyis det A = 0. akkor külön meg kell vizsgálnunk a kompatibilitást. és ha det A # 0. Adjuk meg a következő egyenletrendszer megoldását: 2^1-3x2+ = “ 1. X2. ekkor ugyanazokat a számításokat kell elvégezni. 3jCi+ X 2 + X3 = 5.r . meg kell vizsgálnunk. Ha viszont az inverz mátrixot a 2. akkor a homogén egyenletrendszer egyetlen meg­ oldása a triviális megoldás.10 pontban leírtak szerint az A mátrix determinánsa és adjungáltja alapján számítjuk. 1. Annak eldöntésére. de nem hagyhatjuk el az együtthatómátrix r rangjának a meghatározását. amelyet úgy kapunk. = x„ = 0 megoldás a homogén lineáris egyenletrend­ szer triviális megoldása. Ha A négyzetes mát­ rix. vagyis az egyenletrendszer homogén. akkor azonnal látszik. tehát nyilvánvaló. a szabadságfok értéke.

ezért az egyenletrendszernek van megoldása. mert '2 . A számí­ tások jobb követése érdekében most még nem a rövidített változatot választjuk.együtthatómátrix oszlopvektoraira nézve. Ehhez ki kell számítanunk az A és a bőví­ tett B mátrix rangját. ^1 Cl C 2 «3 Cl «2 ^3 Cl •^ 2 ^3 2 1 3 -1 10 3 39 10 -7 1 0 0 ^2 -3 -2 1 -4 1 1 0 1 0 0 1 0 ^3 1 -3 1 0 0 1 0 0 1 0 0 0 b-1 6 5 -6 21 5 78 21 -16 2 1 -2 ^2 ^3 Az utolsó táblázat S?erint b kompatíbiUs az A mátrix oszlopvektoraira nézve. X2=l. Most azonban az A mátrix oszlopvekto­ rainak szimbólumai helyére a megfelelő ismeretleneket írjuk a táblázatokba. akkor a következőképpen járunk el: 111 . ezért ^(A) = 3. Minthogy az ismeretlenek száma n = 3. X 3 = -2 . Könnyen belátható. Mivel az A mindegyik oszlopvektorát sikerült bevonnunk a bázisba. és a kompatibilitás miatt egyúttal e(B)=?3. mert b = 2ai + a2-2a3. ezért egyértelmű megoldás van. Az egyes elemi bázistranszformációk elvégzéséhez szükséges számításokat ismét táblázatokba foglaljuk. A megoldás az utolsó oszlopból kiolvasható: Xi = 2.3 1 -2 3 1 1 -3 1 2^ ■ -f 1 = 6 -2 5 Ha az egyenletrendszert a Cramer-szabály determinánsos alakját felhasználva óhajtjuk megoldani. hogy az Ax = b egyenletrendszer ezzel a számhármassal valóban teljesül.

5]*. det A2 -1 6 5 1 . 1]* vektor kompatibilis-e az A oszlopvektoraira nézve. ezért a Cramer-szabály alkalmazható. 1 2 . Először megvizsgáljuk.78 = .3 . Ez a tény lehetővé teszi.2.3 = 39. 25X1—2X2 + 7X3 = 1. ezért 1 det Ai 6 5 2 1 3 -3 -2 1 = 78. 3 1 5 es Így _ det A2 _ 39 _ ~ det A det A 3 det A .Mivel A négyzetes mátrix. 8x 1—X2 + 2X3 = 0 .39) egyenlő. hogy egy determináns értékét az eddigiektől eltérő módszerrel is meghatározhassuk. hogy a b = [1.1 de! A3 = 1 . A szükséges elemi bázistranszformációk az alábbi táblázatokban találhatók: 112 . 39 amint azt az előbb is láttuk. Vegyük észre azt is. ami általá­ ban is igaz. 0. Minthogy b = [—1. 6 . 2. hogy az A mátrix determinánsának az értéke (39) a bázistransz­ formációhoz felhasznált generáló elemek szorzatával (I I. és -3 -2 1 1 -3 1 det A = = 39#0. Oldjuk most meg a következő egyenletrendszert: X1+ X2 + X3 = 1.2 6 = -7 8 .

r = 1. amelyben az A transzformáit elemeire csupa zérust kaptunk. mert 1 8 Ezért az egyenletrendszer megoldható. hogy abban a sorban. A szabadságfok s ^ n .Az utolsó táblázat már mutatja. vagyis egy ismeretlen szabadon választható.i . a b oszlopvek­ tor eleme is 0. akkor az utolsó táblázatból 1 1 3 ^“ 9 ’ 2 8 és ebből 1 8 I 2 íe R . ezért végtelen sok megoldás van.) A b vektor kompatibilis A mátrix oszlopvektorterére nézve. (Ez a táblázatban úgy jelentkezik. X3 = t. Legyen ez például a harmadik ismeretlen (jelöljük most í-vel). hogy A-nak kettőnél több oszlopvektora nem vonható be a bázisba. l. Mivel az ismeretlenek száma n = 3 é sr = q{A) = 2. tehát e(A) = 2. Behelyettesitéssel a megoldás helyessége ellenőrizhető.

1.x + 5x3 = :2 1. 1 a 4. 3. hogy a b = [ . példát!). akkor w-val jelölve a paramétert a táblázatból az 1 9 2 " + 3 '3 = . Oldjuk meg a következő egyenletrendszert: Xi —5x2 +9^3 = —1. hogy éppen a harmadik ismeretlent választottuk szabadon (ez nem mindig van így. hogy az elemi bázistranszformiiciókat éppen ebben a sorrendben hajtottuk végre. de célszerű volt. Az elvégzett elemi bázistranszformációkat a következő táblázatok mutatják.2 » . A megoldás során most az serr^ volt lényeges. 8 összefüggések írhatók fel. 3 x i— . és ezekből (az előzőnél hosszabb számítással) 1 ] 4 3 X3 = 3 . 2]* vektor kompatíbilis-e az együtt­ ható mátrix oszlopvektoraira nézve. Ha valami oknál fogva egy másik. például a második ismeretlent lett volna szükséges szabadon megválasztani (paraméternek tekinteüi).. 114 . a táblázat alapján egyszerű volt. mert ekkor a második és első ismeretlen megadása .1.A megoldás során az lényegtelen volt. Xi + 2x 2 —2x 3 = 2. Először azt vizsgáljuk meg.

26. Xi + 2 x 2 + 2x i + 4x2 + 2x 3 = 4 x 'i + 5 x 2 + 4 x 3 = A kompatibilitási vizsgálathoz szükséges elemi bázistranszformációkat a következő táblázatokban foglaltuk össze: Xi Cl C2 63 64 T ^2 . tehát az egyenletrendszer megoldható. vagyis az egyenletrend­ szernek nincs megoldása.1 4 1 4 13 26 43 4 9 18 27 7 3 0 0 Xi ©2 63 64 3 6 0 0 0 l 0 0 0 9 0 Xi ^2 1 0 0 0 1 0 0 «3 64 Az utolsó táblázat mutatja. Például ha a második egyenlet megfe­ lelő oldalaiból kivonjuk a harmadik egyenlet megfelelő oldalainak a kétszeresét. hogy A alapvektorai közül kettőnél több nem vonható be a bázisba (e(A) = 2). 4. de b ezekkel nem fejezhető ki (utolsó koordiná­ tája 1).Az utolsó táblázat utolsó sora mutatja. vagyis egy isme­ 115 . hogy b kompatíbiUs A oszlopvektoraira nézve.1 2 ^3 1 1 2 b 1 2 4 1 0 0 0 4 5 . 13. Az ellentmondás közvetlenül is ellenőrizhető. és ez az egyenlet ellentmond az egyenletrendszer első egyenletének.X3 = — 3. Oldjuk meg a következő egyenletrendszert: Xj X2 + X3 “ X3 = 4. az egyenletrendszer ellentmondó. r = 2. ezért b nem kompatíbilis A oszlop vektoraira nézve. hogy A kettőnél több oszlopvektora nem vonható be a bázisba (e(A) = 2). Ez azt jelenti. akkor X j — 5 X 2 + 9. 43. ezért a szabadságfok s = n —r — 1. Mivel n = 3. és b kifejezhető e kettővel b = 7ai + 3a2.

mert ekkor Xj —3x 3 —7x 4 = 2 . Oldjuk meg a következő egyenletrendszert: Xi + 2x 2~ X3 + X4 = 2. hogy kettőnél több oszlopvektor nem vonható be a bázisba. hogy azokban a sorokban. Az utolsó táblázatra pillantva látszik. így az egyenletrendszer megoldása Xi = t. Ennek jelentését éppen ez a feladat mutatta be. mert X2 = 3. A kompatibilitási vizsgálathoz szükséges elemi bázistranszformációk táblázata: Az utolsó táblázatból látható. 1 -t. A második sor mutatja. mert b = 2ai + 0a2. A b vektor kompatíbilis az A oszlopvektoraira nézve. 5. a szabadságfok 2.r = 4 . amelyekben a szaggatott vonal előtt csupa 0 áll. X2 = 3. hogy ez nem lehet a második ismeretlen.2x 4 = 4. tehát r=e(A ) = 2. A vonal után állhat másutt is 0. 116 . hogy a kompatibilitás az utolsó táblázatból úgy olvasható le gépiesen. / e R.2 = 2.rétién szabadon választható. vagyis két ismeretlen választható szabadon.) Mivel « . —3xi —5x2 + 4x3+ X4 = —6 . hogy Xa-t és X4-et célszerű paraméternek választani. a vonal után is 0 áll. 2xi + 3a'2 . akkor az utolsó táblázat első sorából (a'i helyébe t-t írva) t + x^ = 7. Ha ez például az első. ezért az egyenletrendszernek van megoldása.3xj . (Figyeljük meg.

Hasonló módon ■ Xj = —u —4v. akkor = 2 + 3w+ 7r. A b zérusvektort most fölösleges feltün­ tetni a következő oldalon szereplő táblázatokban. X2 = —u —4v. v e R. Az egyenletrendszer megoldása tehát Xi = 2 + 3m+ 7i. u. = V.az előző feladatokban alkalmazott módszerrel határozhatjuk meg. 0. X ^— 5 X 2 + 2 X 3 — 16X4 + 3X5 = 2x i — 2x 2 “ 3X3 — 7X4 + 2x 5 = 0 .ha ilyen van . Oldjuk meg a következő egyenletrendszert: Xi + 11x 2 —12x 3 + 34x 4 —5x 5 = 0. Az egyenletrendszer nem triviális megoldását . Ha bevezetjük az X3 = més X4 = t. 6.következőleg Xj = 2+ 3x 3 + 7x 4. 3xi+ X j. Az egyenletrendszer homogén. 117 . triviális megoldása Xi = X2 = X3 = X4 = X5 = 0 . X4. jelölést.8x 3 + 2x 4 + X5 = 0 . X3 = u..

0. ha az együtthatómátrix rangja egyenlő az ismeretlenek számával. v e R. Határozzuk meg ezért az együtthatómátrix rangját! Az elemi bázistranszformációkat mutató táblázatok: 118 . t . Mutassuk meg. hogy 19 3 25 1 I ez ezzel megkaptuk az egyenletrendszer megoldását. vagyis három ismeretlen választható meg szabadon. x^ = v. ekkor az utolsó táblázat első két sorából leolvasható. x^ = u. 0. ezért r = g(A) = 2. Mivel az ismeretlenek száma 5. homogén egyenletrendszernek csak triviális megoldása van! Az adott homogén egyenletrendszernek csak triviális megoldása akkor van.A szükséges táblázatok: Az utolsó táblázatból látható. u . Legyen ez = t. hogy az Xi+ JC + 2X3 —3x 4 = 2 ■ 2xi + 3x 2~ X3+ X4 = 2xi —2x2 “ ^3 + 4X4 = Xj — —3x 3 + 2x 4 = 4x2 0. hogy kettőnél több oszlopvektor nem vonható be a bázisba. ezért a szabadságfok í = 5 —2 = 3. 7. azaz r = 4. 0 .

2. a triviális megoldás. azt röviden ( p : V i^ V 2 szimbólummal jelöljük. 119 .3 Néhány lineáris transzformáció A vektorterek is halmazok.Mivel mind a négy oszlopvektort sikerült a bázisba bevonnunk. Ha például a (p leképezési utasítás a Fi tárgyvektortér vektorait a V2 képvektortér vektoraiba viszi át. ezért közöttük is értelmezhetők leképezések. ezért az adott egyenletrendszernek egyetlen megoldása van. az együtthatómát­ rix rangja 4.4.

eR . + a„„x„ vagy az atj valós számokat az A mátrixba rendezve röviden y = Ax. az E„ bázissal meghatározott n-dimenziós lineáris tér egy-egy vektora.. Az ilyen leképezéseket lineáris leképezéseknek nevezzük. hogy x és y (E„-re vonatkozó) koordinátái között a következő összefüggé­ sek állnak fenn: yi = ííllXi + fli2X2 + . az y-t a B-vel adott lineáris transzformáció a z vektorba. ezért ez egy lineáris transzformáció..A leképezések között kitüntetett szerepet játszanak azok. 7 = 1. 120 . Xi. j=l.. Egy lineáris leképezés tárgyvektortere és képvektortere azonos is lehet. Az aij számokat a lineáris transzformáció együtthatóinak.2. X j . az A mátrixot a lineáris transzfor­ máció mátrixának nevezzük. lineárisan függőket lineárisan függőkbe visz át. v = Cz-C(BA)x = (CBA)x..+a2nX„ y„ = a„iXi + a„2X2 + . akkor ^ (X l + X2> = A ( X i ) + A{X2). a z-t a C-vel jellemzett lineáris transzformáció a v vektorba viszi át (és igy tovább). ha mátrixa nemszinguláris. n. Az egyenletrendszerrel az x tárgyvektort az y képvektorba képezzük le.. •••. A Uneáris transzformációt regulárisnak vagy nemszingulárisnak nevezzük. j 2 . hogy egy lineáris transzformációt a mátrixa egyértelműen meghatároz.ésA egy ilyen leképezés. A{ax) = aA(\). hogy egy lineáris transzformáció akkor és csak akkor nemszinguláris. X2 e V . hogy ha x. Az L lineáris térnek önmagába való lineáris leképezéseit az L lineáris tér lineáris transzformációinak nevezzük. D efiníció. + ainXn J 2 = a 2 í X i + a 2 2 X 2 + . Ha az L tér x vektorát az A mátrixszal megadott lineáris transzformáció az y vektorba.. Ez azt jelenti. 2 .>'»]*.. ha különböző vektorok képe különböző. Be lehet látni.a . Egy nemszinguláris lineáris transzformáció lineárisan független vektorokat lineárisan független vektorokba... Minden más esetben a lineáris transzformáció szingu­ láris. és mivel ez a leképezés összegtartó és aránytartó. Tegyük fel. akkor y ~ Ax z = By = B(Ax) = (BA)x. Legyen x = [xj.. Belátható. x„]* és y = l j i . amelyek összegtartók és aránytartók.

Akkor (27. akkor létezik az egyértelműen meghatározott x = A“ V inverz transzformáció.és így tovább. és ez az y képvektorhoz az eredeti x tárgyvektort rendeli. Ebből a transzformáció T* mátrixa leol­ vasható: 1 0 0 -1 Valóban ‘l P' = T. mint két vektornak azonos bázisra vonatkozó koordinátái közötti összefüggés. amelynek mátrixa az egyes transzformá­ ciók mátrixainak olyan szorzata. 1. Az alábbiakban néhány nevezetes lineáris transzformáció mátrixát mutatjuk be. Ezt összehasonlítva az inverz transzformáció x = A~^y egyenletével. azaz koordinátarendszer-transzformációt jelent.x + O j = x. vagyis több lineáris transzformáció egymás utáni végrehajtása helyette­ síthető egyetlen lineáris transzformációval. Ci = [0. legyenek koordinátái az ei = [1.y ^ teljesül. Tükrözzük ezt a vektort az Cj bázisvektorra (a szokásos derék­ szögű koordináta-rendszer x tengelyére)! Mik a tükörkép koordinátái? írjuk fel a tükrözést jelentő utasítást mátrixalakban! Legyen p tükörképe p' = [x'-. Tekintsük a sík egy p vektorát. j]*. Ha az x vektor bázisáról például elemi bázistranszformá­ ciókkal áttérünk az y vektor bázisára. 1]* bázisban p = [x. 0]*. Ha az A mátrixszal adott lineáris transzformáció nemszinguláris. / = 0 •X . azonnal látszik. hogy B = A “ ^. 121 . amelyben a következő transzfonnácíó mátrixával mindig balról szorzódik a megelőző transzformáció mátrixa. A fejezet elején felírt egyenletrendszer nemcsak úgy fogható fel.1 •> = .mivel ugyanarról a vektorról van szó By = x kell legyen. Ebben az esetben a hneáris transzformáció báziscserét.y']. akkor .P = _0 o' -1 X X -~ y. és a báziscsere mátrixa B. hanem úgy is. ábra) koordinátáira x ' = l . Ekkor a tárgyvektorok és a képvektorok között kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés áll fenn. mint ugyanannak a vektornak két különböző bázisra vonatkozó koordinátái közötti össze­ függés.

v l .r 0 Azt állítjuk. vi] - 1 0 0 1 ^ Vi . a bázisvek­ torok = és >’= .vl 2V2Ví 2v^vi 2ViV2 vl .X egyenletű szögfelezőire történő tükrözés mátrixai.2 V2 — V1 2ViV3 2V2V3 v l ..v l . vt\* egységnyi irányvektorú. Háromdimenziós térben: Vi~ 1 0 0' T = 2voV?. . t?3] -. Ezek sor­ rendben: Tv = '. hogy a V = [1 1.-E = 2 V2 b i. az origóra. Ebből x ' = 2 v o V o X -x = (2voV *“ E )x . az origón áthaladó o ^ egyenesre való tükrözés mátrixa a T = 2voV^:-E alakban írható fel.1 0 0' 1 > ‘ -1 To — _ 0 T2 = 0 -1 0' -i_ Ti = '0 r 1 0 . V2. T = 2 í^i V2 mert vl + vl — 1.vl 122 . T elemeit kiszámítva (vegyük észre. Ha ugyanis az x vektornak a vo vektorra vett tükörképe x'. akkor az x vektornak a V vektorra eső merőleges vetületvektorát kétféle módon felírva o ^(x + x') = vo(vSx).0 1 0 0 0 1 V3 v j~ V 2 .vl 2 V3V2 [í^i.Hasonló módon kaphatók az 62 bázisvektorra (y tengelyre).v l 2V2Vi 2 Vi V2 2 . hogy vov* diadikus szorzást jelöl).

x' = 1 x + 0 . 1 . Ezek sorrendben: '1 0 0 '1 T . Ebből az origó körül (p szöggel való elforgatás mátrixa már leolvasható: F .j + O-z.1 0 0 0 -1 0 0' 0 -1 Igazolható. L y p y' = OP' sin (a + ^) = OP (sin a cos (p+ cos a sin (p) = y cos + x sin f. ). = ■-1 0 0 0’ 0 . z tengelyre és az origóra való tükrözés mátrixa. T . y . Határozzuk még az elforgatott vektor koordinátáit! írjuk fel a forgatást jelentő utasítást mátrixalakban! Jelölje az elforgatott vektor koordinátáit p' = Ekkor a 28.1 To = '.. 3. y. Tükrözzük p-t az Ci és 62 által kifeszített x y síkra! Mik a tükörkép koordinátái? írjuk fel a tükrözést jelentő utasítást mátrixalakban! Ha p tükörképének koordinátái p' = [ x ' . y ' \ z']*. C3 Tekintsük most a geometriai tér egy p vektorát. Legyenek koordinátái a szokásos bázisban p = [ x . Ebből 1 0 0 0 1 0 0 0 -1 Teljesen hasonló módon kapható az xz. Forgassuk el a sík p = [x. 6 2 .1 0 0 0' 0 . = 0 0 . z' = 0 • X+ 0 • j —1 • z.C l. akkor 2.1 0 0' 0 1 0 1 0 T. yz síkra. = cos (p sin q > -sm (p cos (p 123 . = 0 -1 0 0' 0 . > vektorát az origó körül (pozitív irányban) q ?]* > szöggel. z ] * . hogy valamennyi tükröző mátrix determinánsának abszolút értéke 1.1 . / = 0 • x + 1 • _ + 0 • z. ábrán látható derékszögű háromszögekből O P = O F miatt x' = O F cos (o + f) = OP (cos a cos ^ —sin a sin f) = x cos ^ — sin <. 0 1 0 0‘ 0 1 ■ -1 0 . = 0 0 . az x.1 0 0 T .

124 . cos (p F . z]* vektorát az 63 vektor (z tengely) körül pozitív irányban < szöggel! írjuk fel a forgatás mátrixát! p Jelölje az elforgatott vektort p' = [x'\y'\z']*.Az ábrán a 9? és az a + í? hegyesszögek voltak. y' = X sin (p+y cos (p. = 0 cos (p 0 sin (p 0 —sin (p . Forgassuk el a tér egy p = [x. és az y tengely körüli < szöggel való forgatás p mátrixa: ’l 0 F .= cos (p 0 sin < p 1 0 0 .s in (p 0 cos (p Bebizonyítható. hogy a V = [t^i. 4. de állításunk tetszőleges szögek esetére is igaz. V2 . 13]* egységnyi irányvektorú egyenes mint o ^ tengely körüli a szöggel történő pozitív irányú elforgatás F mátrixa a következő alakú.sin í? 0 p sin (p cos tp 0 0 0 1 Hasonló módon kapható az x. 62 vektorok síkjában az origó körüli < szöggel való elforgatás eredményekép­ p pen X = xcos (p—y sm cp. A három összefüggésből a forgatómátrix már leolvasható cos < . azaz Az Cl. y. A forgatás során p harmadik koordinátája nem változik.

Nyújtsuk meg a p = [2. harmadik koordinátáját pedig hagyjuk változatlanul. máso­ dik koordinátáját zsugorítsuk a harmadára.2.V 2 V3 cos a. 5.1 pont) mátrixokkal felírva p„ = (u*u)“ ^(pu*)u. kz-. z' = z. hogy valamennyi forgatómátrix determinánsának értéke 1. írjuk fel a transzformáció mátrixát! Ha képvektor koordinátái p' = [x'. 6. y'.F = VlVl V3V1 V1 V2 VlVi" ■ 0 V2V3 + V3 V3V2 vl _ . .V 2V1 -ViVi 0 . amely a tárgyvektor egyes koordinátáit ki-. és ebből a vetítőmátrix már leolvasható: P = (u*u)“ ^uu*.V 1 V3 vl + vl . Vetítsük a tér p vektorát merőlegesen az u = [ui.V 3V2 vi + vi Bebizonyítható. 6. U2. akkor x' = 2 x.3]* vektor első koordinátáját a kétszeresére. Külön felhívjuk a figyelmet arra. A3-szorosára nyújtja. z']*. 125 . hogy egy vektor fc-szoro: sára történő nyújtását (a szokott értelemben) akkor érjük el. és ebből a transzformáció N mátrixa már leolvasható: '2 N = 0 — 0 Általában az ki 0 0 0 1 3 0 0' 0 1 N = 0 k2 0 0‘ 0 kz mátrixszal olyan transzformáció írható le.V 2 0 Vl vl + v\ V2 ' -V l sin a + . ha ki = k 2 = k-i = k. .V 1 V2 . M vektorra! írjuk fel a a]* merőleges vetítés mátrixát! A p vektornak az u vektorra eső merőleges vetületvektorát megadó p» = (pe„)e„ tanult képletét (1.

mert = P. A szilárdságtanban megmutatják. X2.v'3]*. j' 3]*. ezért ez a lineáris transzformáció szinguláris. 112 .illetve más alakban 1 U\ U1 U2 U U1 2 u\ U\-^U2 + u\ WW WW 3 1 3 2 WW 1 3 U U. wj]* és v = [uj. hogy P projektormátrix. Ha det Z = 0. y' = [y'ü yr. amely az X = [xi. z' = [z[. ^3]* képvektorokba viszi át! Ha a tárgyvektorokat a Z = [x. z]* = a képvektorokat a Xi Zi W = [x'. Be lehet látni. 2 2 Könnyen ellenőrizhető. x'i. az egyenlet megoldható. X3]*.y'. egyértelmű inverze nem létezik. 13]* vektorok síkjára merőle­ ^ ges vetítés P projektormátrixa u*u u*v U*v v*v -1 M l U V2 2 “3 Ui «2 W 3 V2 t^3_ P = 7. z z ] * tárgyvektorokat az x' = [x'i. hogy az u = [i/i. akkor a feladat megoldása annak az A mátrixnak a megkeresését jelenti. a feladat nem oldható meg. y= z = [z ú z z . Most keressük meg annak a lineáris transzformációnak a mátrixát. mégpedig A = W Z“ ‘. hogy ha egy szilárd test erők hatására alakválAl tozást szenved. akkor az az e = — fajlagos hosszváltozással és a y szögváltozással l(\ 126 . V2 . y. A projektormátrix determinánsa 0.z']* = ^2 y'i ^2 x '3 y '3 z '3 mátrixszal írjuk le. . 8. Ha det Z 0. amely az AZ = W mátrixegyenlet megoldása.

Ha n a keresztmetszet egy egységvektora. akkor a d = Sn vektort. Az általános feszültségi állapot a szokásos koordináta-rendszerben a Gx i'X Txz y T = Tyx (T Tyz v '^zx '^zy Oz feszüllségmátrixszal adható meg. 2. ill. hogy az «-edrendü öli « 1 2 21 022 A= Ű a„i a„2 ai„ Ö 2n a„„ mátrixszal az E„ vektortér egy Uneáris transzformációja adható meg. alakváltozási mátrixszal adható meg: 1 S = 1 1 2 1 -Jzy ahol az indexek mutatják. Az általános alakváltozási állapot a szokásos derékszögű koordinátarendszerben az ún.eloszlása a test egy vizsgált keresztmetszeíeben a keresztmetszetre merőleges xs riormális fesziiltségvektorral és a keresztmetszet síkjában ébredő t csúsztató feszültségvektorral írható le.4. tárgyvektorhoz az y = Ax képvektort rendeli. ahol az indexek mutatják. akkor az f= T n vektor az ún.a feszültségeknek -. hogy melyik koordinátatengelyre. az alakváltozási állapotra jellemző vektort deformációvektor­ nak nevezik.adható meg. A gyakorlatban fontos szerepet játszanak azok a vektorok. amely az X = [xiixj. Ha n a test belsejében felvett tetszőleges egységvektor. 127 . feszültségvektor.4 Sajátérték-számítás Az előző pontban láttuk. A test belső erőinek . hogy a vektorok mely irányú komponenseiről van szó. koordinátasíkra vonatkozó változásról van szó. amelyeknek az iránya a transzformáció során nem változik meg.

-^{X-a„„)x„ = Q homogén lineáris egyenletrendszert. 128 .a ii Ű det(A E-A ) = — 21 711 -Ű12 ••• X—Ü22 ■ ~Ö2„ X-a„ = 0. a X számokat a transzformáció (ill. mátrix) sajátvektorainak.D efiníció. az A mátrix karakterisztikus determinánsa 0. ha determinánsa..ű!. hogy egy homogén egyenletrendszer nemtriviális megoldása tartalmaz szabadon választható ismeretlent. amelyekre Ax = Ix. A valós számok felett értel­ mezett vektortérben nem minden lineáris transzformációnak van sajátértéke. hogy lineárisan függetlenek. mert nem biztos. hogy a karakterisztikus egyenletnek van valós gyöke. tehát bázist alkotnak. majd az egyenletrendszert megoldjuk. ennek gyökei a sajátértékek. akkor nyilván tetszőleges a-szorosa (a e R) is sajátvek­ tor. az ennek megfelelő ( A . A det (AE —A) = 0 egyenletet az A mátrix karakteriszti­ kus egyenletének nevezzük. az A mátrix karakte­ risztikus polinomját kapjuk. azaz A . Az x és ax sajátvektorokat nem tekint­ jük lényegesen különbözőknek.a i l ) X i . ill. amely ugyanahhoz a X értékhez tartozik.2X2 Uy„X„ =0. ezért csak a sajátvektorok iránya van egyértelműen meghatározva (a nagyságuk nem). -ö„iX i - ö„2X2 ~. Ennek akkor van a triviálistól különböző megol­ dása. Az A mátrix sajátvektorainak meghatározásához meg kell oldanunk a (AE-A)x = 0 mátrixegyenletet. az A mátrix) sajátértékeinek nevezzük. amelyekről be lehet bizonyítani. Minden sajátértékhez tartozik sajátvektor. Ha egy x vektor sajátvektor. Ha az «-dimenziós térre vonatkozó. Be lehet azonban látni. a szimmetrikus mátrixok valamennyi sajátértéke valós. hogy pl.. akkor ezekhez n számú sajátvektor tartozik. amelynek koordinátáit úgy kapjuk meg. Azokat a vektorokat. + ( A . az A mátrixszal adott lineáris transzformáció­ nak n számú különböző sajátértéke van. Tekintettel arra. ahol X valós szám. A determinánst kifejtve X-ra egy pontosan «-edfokú polinomot.Ű 2 2 ) ^ ' 2 =0 . hogy a kiszámított X értéket visszahelyettesítjük a homogén egyenletrendszerbe. Számos gyakorlati feladat megoldása során ez a bázis előnyösen felhasználható. az A lineáris transzformáció (az A.

ezért S -'A S = L.3 ) . »2. Ekkor Asj AS2 As„ Az S = [Si. és ezzel Á2 X„. amelynek foátlójában éppen a sajátértékek állnak. ezekhez tartozó n számú sajátvektora Si. Gyakorlásképpen határozzuk meg az 3 7 -4 2 -r 8 -1 -4 3 A= mátrixszal adott lineáris transzformáció sajátértékeit és sajátvektorait! A karakterisztikus egyenlet a karakterisztikus determinánsból A -3 -7 4 -2 A -8 4 1 1 H A -3 det(A E-A ) = = ( A .4 ( /l. 13 = 11. az AiSj. A kapott egyenlet gyökei = 1.7 (A -3 )-4 ] + [ . es az 0 L = 0 0 mátrixok bevezetésével az előbbi egyenletrendszer AS = SL alakban írható fel.8 ) ( A .. 129 .3 ) [ a .Legyen az n-edrendü A mátrix «-számú különböző sajátértéke Xu Xz.2 8 .8 ) ] = = A^-14A^ + 351-22 = 0. hogy az A mátrixot a sajátvektorokból álló S bázisra való áttérés az L diagonálmátrixba viszi át. 0 . és mivel det S # 0.. s„.S2. A2 = 2.4 ] + 2 [. ^ 282? A nS„. Ez azt jelenti. létezik.

) Ha = akkor a második sorból / + 512 = 0.2. 130 . egy ismeretlen választha­ tó meg szabadon. 45ii + 45i 2""2í i 3 = 0 homogén egyenletrendszerből számíthatók ki. hogy &Xi = 2 sajátértékhez például az S2 = [ .2 í i i -2 5 i 2+ 5i 3 = 0. Az egyenletrendszert elemi bázis­ transzformációkkal oldjuk meg.1. 4]* sajátvektor. Mivel« = 3. (Ez az utolsó táblázat első sorából következik.2 ^3 513 «2 63 -7 4 . —3. 2]* sajátvektor. ezért e(A) = 2. illetve az „0 _ 2 3 4 *2 |/29’ fl9 ' normált sajátvektor. azaz normáljuk a sajátvektort! Ekkor s? = Hasonló számításokkal megkapható. ^12. . hogy Si egységvektor legyen. ezért a szabadságfok 1. 3. -Sia]* sajátvektor koordinátái az (1 E —A)Si = 0. a A3 = 11 sajátértékhez pedig például az S3 — [—1. illetve részletesen felírva a .A Ai = l sajátértékhez tartozó Si = [su.2 “ 2 1 0 0 1 0 0 -5 0 0 1 -5 0 0 1 0 ■] 3 S 512 63 0 Az utolsó táblázatból látható. .l S l i . és így 512= Ha például 1. mert í i 3 = 0. 0]*. Ez nem lehet 513. A táblázatok ^11 ‘^12 -2 T T" ei 62 . akkor az Si sajátvektor Sj = [1. hogy kettőnél több oszlopvektor nem vonható be a bázisba.2 -7 4 . illetve az 1 /Í4 ’ ] [ Ü 'Í Ü \ normált sajátvektor tartozik.l S í 2 + 513 = 0. Válasszuk t értékét úgy.

Mivel a valós számoknak megfeleltetett pontok. b) komplex szám akkor és csak akkor egyenlő az (a'. )) 131 . A bővített számhalmazban az x ^= -l egyenletnek legyen gyöke. KOMPLEX SZAMOK 3. A valós számoknak a számegyenes helyvektoraival való szemléltetése sugall egy lehetséges megoldást. b') komplex számmal. A bővített számhalmaz elemei alkossanak számtestet. Eddigi tanulmányaink során azonban azt is láttuk.í/) = {a + c\b + d). és a sík pontjaiban fedezzük fel a bevezetendő számok képét. Ezért célszerű volna a valós számok halmazát úgy bővíteni. a helyvektorok végpontjai kitöltik a számegyenest. hogy a valós számok rendezett számtestet alkotnak. ha a = ű' és b = b'. Kívánalmainkat három követelményben fogal­ mazzuk meg: 1. Komplex számnak nevezzük az (a. hogy a számegyenesről lépjünk le a számegyenest tartalmazó síkra. ezért célszerűnek látszik az új számok.ííós számok megismerésekor láttuk. a komplex számok következő definíciója: D f f in íc iü . Az új számtest tartalmazza a valós számtestet. a valÓN egyútíhat<Ss másodfokú algebrai egyenlet sem oldható meg a valós számok hahnaziiti. A komplex számok körében a következőképpen értelmezzük az összeadás művele­ tét (ű.3. Z + (c. ezért természetes az a gondolat. h) valós számokból álló rendezett számpárt. hiszen pl. másrészt a valós számok halmazában fennálló törvényekből minél többel mentsünk át az új halmazba. 3. a gyakorlatban felmerülő művelet.1 A komplex számok bevezetése A v. hogy egyrészt a bővített halmazban tudjunk negatív számból is négyzet­ gyököt vonni. A sík helyvektorai két valós szám segítségével adhatók meg. Az (a. ha diszkriminánsa negatív. és szemléltetésük a számegyenes pontjaival (helyvektoraival) történhet. 2. hogy a valós számok halmazában nem végezhető el korlátlanul minden.

b) (c.és a szorzás műveletét {a. 0) komplex szám kivételével minden komplex számhoz egy és csak egy komplex szám található. 1) = (-1 . 0) + (ű2. mégpedig . hogy a 2.b ) = (0. nevezetesen az i komplex 132 . az összeadás egyértelmű módon megfordítható.1.0) = (a. 6). Kimutatható.0) = (a. a (0. 0) számpár. Jelöljük a (0. d) — {ac —bd\ ad + be). . követelményünk teljesült. 0) komplex számot feleltetjük meg.0). követelményünk is teljesül. mert (a.6) + ( . hogy a fenti összeadás és szorzás kommutatív és asszociatív.í))(l. mert a komplex számok halma­ za valóban számtestet alkot. az (1. hiszen ha minden egyes a valós számnak az (ű./)) + (0. mert (a. 0) = {ai + ai.\ egyenletnek valóban van megoldása. 0) felel meg. A komplex számok halmazában van zéruselem. Például (űi + ű 2)-nek (űi. A 3. 1)(0. így i^ = -\ vagyis az x^= . 1) komplex számot i-vel! Ekkor /" = « = (0.ű . vagyis a kivonás elvégezhető (ű. Ezzel beláttuk. A jobb oldalon az előzőek szerint valós szám áll.0 ). akkor a komplex számokra értelmezett műveletek a valós számokra értelmezett műveleteket adják. amellyel megszorozva az egységelemet kapjuk: vagyis az osztás egyértelműen elvégezhető. 0) számpár. a (0. A komplex számok testét C-vel fogjuk jelölni. b)van egységelem. továbbá a disztributivitás is teljesül.

Megemlítjük. bi alakú számokat képzetes számoknak nevezzük. végén is használták. (Az i helyett használa­ tos a j jelölés is. b) komplex szám a z = a + bi alakban is felírható. Felmerülhet még az a kérdés is. hogy a komplex számok ~ a valós számokkal ellentétben . szemléltetése Az előző részben láttuk.nem alkotnak rendezett testet (ezt nem is követeltük meg!). 133 . 1) = (0. F.2.1 A komplex számok algebrai alakja. Ilyen további bővítés vezet a kvaterniókhoz.2 Műveletek algebrai alakú komplex számokkal 3. hogy más bővítés lényegében nincs. sz. ill.) Ezzel beláttuk. Ekkor b és i szorzata bi = (b. húszas éveiben alkotta meg C. b). A komplex szám z = a + bi alakját a komplex szám algebrai vagy kanonikus alakjának nevezzük. 0). D efiníció. b). Mivel (a-0) + (0-b) = ia. 3. hogy az a valós szám komplex számként az (a. 0) alakban. azaz komplex alakja (b.szám. amelyet imaginárius vagy képzetes egységnek nevezünk. D efiníció. hogy a komplex számokkal szemben támasztott 1. Gauss és A. Bár a komplex számokat már a XVIII. hogy a kapott új számok valamilyen más előirt szempontból „még jobbak” legyenek. követelményünk is teljesült. mert a komplex számok testében a „kisebb”. „nagyobb” fogalom nincs definiálva. sz.b). 0) (0. és bebizonyítha­ tó. A (0. hogy a komplex számtestet nem lehetne-e még tovább bővíteni úgy. pontos elméletüket a XIX. ezért a z = (ű. Legyen b egy valós szám. az i képzetes egység a (0. Cauchy. 1) alakban írható fel. és nem is definiálható.

0) = 2 Réz. b) + {a.1. ábra) ! Ez a megfeleltetés nyilván kölcsönösen egyértelmű. A komplex számokat szemléltetni is szoktuk. Ezek szerint * / magasabb hatványai is nagyon egyszerűen számíthatók ki. A sík pont­ jai a komplex számok egy modelljének te­ kinthetők. Z1+Z 2 = Z1+ Z2. jele lm z. zz pedig nemnegatív valós szám. . Vegyünk fel a síkban egy derék­ szögű koordináta-rendszert. = 1. hogy z + z = (a. továbbá legyen z’ = 1. ha z valós szám.i i = = (/")/ = /. A definícióból következik. ZjZj = ZjZj. hogy az —1 egyenlőségből kiindulva. akkor a Gauss-féle vagy komplex számsíkról beszé\ünk.a a z komplex szám valós része. = i. gyakran használt jele R éz. ( — V 2/ továbbá z = z akkor és csak akkor. A műveletek elvégzésével látható. b) koordinátájú P pontot (29. Megemlítjük még. és mind a két oldalt í-vel megszorozva az alábbi összefüggéseket kapjuk: Z2 f = (/^)/ = . Látható. vagyis z + z valós. b) (a. 134 . mert i-t az adott hatvány­ kitevő 4-gyel való osztás utáni maradékára kell hatványozni. h a z komplex szám képzetes része. hogy z = z. 0) = (Re z)^ + (lm z)^. zz = (ű. Például . Ha a komplex számokat a sí­ kon ábrázoljuk. .b ) = (2a. A z = a + bi komplex szám konjugáltjának a z = a -b i komplex számot nevezzük. hogy i hatványai négyesével ismétlődnek.h ) = (a^ + 6^. A gyakorlatban szükségünk van egy komplex szám konjugáltjának a fogalmára. Feleltessük meg a z = a + bi komplex számnak az (ű. D efiníció .

Z5 = —1/2 / komplex számokat ábrázoltuk. Az ábráról az is leolvasható. és a tengely pontjainak a képzetes számok felelnek meg. zz = 3 —2/. ezért az v tengelyt képzetes tengelynek nevezzük. ábrán a zi = 3 + 2i. ábra). A 30. hanem az OP helyvektor is megfeleltethető (29. Z3 = —1 + 3i. 135 . A sík helyvektorai a komplex számok egy másik modelljének tekinthetők. ezért az x tengelyt valós tengelynek nevezzük. továbbá a tengely pontjainak a valós számok felelnek meg.Minthogy a koordináta-rendszer x tengelyén a komplex számok valós részét (mint abszcisszát) ábrázoljuk. A vektorokkal való szemléltetés különösen előnyös akkor. Z4 = 2. Az tengelyen pedig a komplex számok képzetes részét (mint ordinátát) ábrázoljuk. hogy azt a valós tengelyre tükrözzük. ha a komplex számok összeadását vagy kivonását óhajtjuk szemléltetni. A z komplex számnak azonban nemcsak az előbbi P pont. hogy a Z2 = Zj szám képe a zi szám képéből úgy kapható. és ez a megfeleltetés is kölcsönösen egyértelmű.

(2 -3 i) = 61 = 2Im z.z komplex számokat! Megoldás. K id o l g o z o t t péld ák \.3 0 = 4 = 2 Réz. Határozzuk meg a Z1+ Z2 és Z1. Esetünkben Z1+ Z2 = (3 + 4i) + (~ 1+ i) = 2 + 5i. Adott a z = 2 + 3i komplex szám.l + 0 = 4 + 3/.1 + i. Példa.amint az a 31.( . 2. 136 . ezért z + z = (2 + 3i) + (2 .2. Határozzuk meg a z + z és z .éppen a vektorok halmazán értelmezett összeadást (paralelog­ ramma-szabály) és kivonást szolgál­ tatja. hogy a valós és képzetes részeket külön-külön összeadjuk (kivonjuk).z = (2 + 3 i). Az összevonás több komplex számra hasonlóan érvényes. Z1. Legyen zi = 3 + 44 Z2 = . Ha komplex számokat vektorok­ kal szemléltetjük.Z 2 komplex számokat! Megoldás. Példa. z .1 részben értelmezett összeadását és kivonását a Zi = ai + b^i.3. Mivel z = 2 —3i. ábrán látható . 22 = + algebrai alakú komplex számokra alkalmazva: Zi±Z2 = (ű i ±Ű2) + (^1±^2) í Két algebrai alakú komplex számot tehát úgy adunk össze (vonunk ki).Z 2 = (3 + 4 z ) .2 Algebrai alakú komplex számok összevonása A komplex számoknak a 3. akkor ez az össze­ adás és kivonás .

2 + /) + (10-8/) + ( . hogy ha egy komplex számot /-vei szorzunk meg.= . Példa. hatványozása A) Szorzás Szorozzuk össze a Zj = aj + b^i.1 ± /. Ha a komplex számokat vektorokkal szemléltetjük. vagyis ZíZ2 = (űia2“ ^1^2) + («1^2 + Ö2*l)íA szorzás több tényezőre is kiterjeszthe­ tő. Határozzuk meg a következő komplex számok összegét: Zi = —2 + z. osztása.4 0 = 5 . hogy . a szorzatvektor megszer­ keszthető.3 Algebrai alakú komplex számok szorzása.3. -2 ± l/4 ^ Xi.l h ‘. erre a következő fejezetben mu­ tatunk eljárást.3 . 3. Mind a két gyök kielégíti az egyenletet. és a kapott szorzat éppen az a komplex szám.2 = -----. akkor a komplex számot szemléltető vektor az origó körül ^ szöggel pozitív irányba el­ fordul.2. Z2 = 10 —8/. tehát eljárásunk alkalmazható.T -----. Érdemes megfigyelni. Z2 = ö2 + komplex számokat a valós számok­ ra megismert szabályok szerint.felhasználva. Példa. amelyet két komplex szám szorzatának definiáltunk.1Z1Z2 = (űi + í>iO(a2 + í>20 = = aiÜ2 + a2bii+aib2Í+bib2Í^ = = aia2-bib2 + {aib2 + a2bi)i. 137 . Z1+Z 2 + Z3 = ( . Ekkor . Oldjuk meg az x^ + 2x + 2 = 0 egyenletet a komplex számok halmazán! Megoldás. Megoldás. Zz — —3 —4z. 4.

= 5 -1 2 / = .ZiZ 2 ^^ Z1Z2 komplex számok algebrai alakját! Megoldás. 2 1 . K idolgozott példák 1. Példa.4 0 ( 7 + 0 = z'iz2 = (3 + 40(7 + 0 = Z1Z2 = ( 3 . iz^.3 + 20^ = 9 . Ekkor ZiZ2 = ( 3 . ( iz f = ( . z{Z 2 .5 . Legyen zi = 3~4i.5 / .5 + 1 2 / = F . z^ = (2-3/)^ = 4 -1 2 / + 9/^ = . z^ és z^ komplex számokat. ábra). = 1 . akkor 138 . = «i + 6ii komplex számot a Zj = 02 + ^ 2* komplex számmal! A hányadost algebrai alakban szeretnénk megkapni.3 + 2/.4 0 ( 7 . ezért ZZ = (2 -3 0 (2 + 30 = 4 -9 /^ = 13.ZiZ 2 .1 2 . bővítsük a törtet a nevező konjugáltjával.Ugyanis {a + bi)i — —b + ai (32. Z2 = 7+ /. Mivel most z = 2 + 3/. 17 + 31/. 2. ha " = 2 -3 /! Megoldás.i. 17-31/. (/z)^ komplex számokat! Megoldás. Határozzuk meg a ZiZi.3 /.0 = Z1Z2 — z^Z2 = 25 + 25/.4 /^ 2 1 + 2 8 /+ 3 / + 4f^ 2 1 -2 8 z -3 í + 4/^ 21+ 2 8 /-3 /-4 /^ = = = = 2 5 -2 5 /.2 8 H .1 2 / .= /(2 + 3/)2 = /(4+12/+9/^) = /(-5 + 1 2 0 = .0 = ZiZ2 = (3 + 4 0 ( 7 . /z^.z ^ B) Osztás Osszuk el a z.= 4+12/ + 9/^ = . Határozzuk meg a zz. Példa. 25 + 25/. Esetünkben iz = /(2 + 30 = . Hogy a formálisan felírt Zi Z2 ai + bii Ü + í>2Í 2 hányados nevezőjéből a képzetes részt kiküszöböljük.12/+4/^. Legyen z — 2 + 31. Példa. z-2 = (2 + 3/)^. Esetünkben = 3 + 4?. 3. Határozzuk meg az /z.

+Z?j/ “2 < + ^ 2' ^2 (öl+ 61/) ( ű 2 ~ ^ 2 0 + a\ -(íí2 + b-J) (Ü2 . 1 z 1 a + bi a —bi (a + bí) (a .algebrai alakját! i Megoldás.0 " 1 6 . Példa.komplex számok algebz z z 2. Példa.---.. Legyen z = 4 .2i a.0 ( 4 + /) 1 6 . aj + bj al + bl vagyis: A kissé bonyolult végeredményt nem szükséges megtanulni.8 /+ z" 15 T? 17 4 + i (4+ 0 ( 4 . Határozzuk meg . + t.i. 1 i 1 z f .és .1 részben már láttuk. 17 4 -i 17 1 6 -/" (4 -0 (4 + 0 3.0 1615 8 16 + 8/+/" 4+í (4 + 0" -----h — /.i..hí) a —bi a^ + b^ a^ + b~ + ~h a" + b~ amint azt a 3.í" 8 4 -i (4 . Határozzuk meg a z = a + hi komplex szám reciprokának algebrai alak­ ját! Megoldás. K idolgozott példák 1. csak annyit érdemes megjegyezni. 139 . hogy az osztás végrehajtásának az első lépése a nevező konjugáltjával való bővítés. Példa. h 4 -/ ( 4 . Határozzuk meg az rai alakját! Megoldás. Mivel f = 4 + /. H --------::.b2Í) aia2 + bib2 .— -:. ezért 1 2 2 Z Z Z 4 1 4+i 1 4+ i = 7. -űiÖ2 + «2^i .

0 ( 3 . valamint a komp­ z=a+bi lex számhoz mutató vektor és a valós tengely pozi­ tív irányával bezárt szöget (33. Világos. Legyen zi = 4 —i.160z + 600/^ .3. az utóbbit a komplex szám irányszögének (vagy argumentumá­ nak) nevezzük (jele (p). Példa. és adott f és a komplex számot egyértel­ 140 .1 A komplex számok trigonometrikus alakja A z = a + b ikomplex számot a valós és a képzetes része egyértelműen meghatároz­ za. Tekintsük ugyanis a z = a + bi komplex szám­ nak az origótól mért távolságát.minden komp­ 33. K idolgozott példa 2^ + 2^(-5í) + \ ^ ^ j 2 \ .160i . Egy komplex számot azonban nem kell feltétlenül ezzel a két adattal meghatároz­ ni.2 0 3 + 2í (3 + 20(4 + 0 ■ 4 . ~ I? ^ I? C) Hatványozás A z = a + algebrai alakú komplex szám «-edik (n természetes szám) hatványát a binomiális tétel segítségével számítjuk ki. Határozzuk meg a — és — törtek algebrai alakját! Megoldás. Z2 = 3 + 2/.5 i y + /4N 2(-50"+(4)(-5ír = \3 / / = 16 .600 + 1O O + 625 = 41 + 840/.3 Műveletek trigonometrikus alakú komplex számokkal 3. ábra lex szám megadásához az r és ^ megadása szüksé­ ges. a meghatározására van más lehetőség is.az origótól.2 i) 3 + 2i (3 + 2 0 (3 . ábra).4. 4 -i ( 4 . hogy . mint komplex számtól eltekintve .i ~ (4 -0 (4 + 0 ' 1 2 -3 /-8 /+ 2 /^ 9 -4 f l2 + S i+ 3 i+ 2 f 16-/^ 10 13 10 11 13 11 . Az előbbit a komplex szám abszolút értékének (vagy modulu­ sának) nevezzük (jele \z\ vagy r).1000/^ + 625/^ = = 16 . Oi 3.

és b tg f = . hogy a komplex szám irányszöge . hogy minden komplex számhoz végtelen sok irányszög tartozik. a második esetben . Fordítva nem ilyen egyértelmű a helyzet.n é s 2 n közé esik. ^ = 0. a é?. Ez természetesen történhet úgy is. ± 1. Nézzük meg most.egyértelműen meghatározott szög. < helyes értékét p minden esetben az a és b előjele alapján kell meghatároznunk. b A í? = arc tg . Ez azt jelenti. hogy a komplex számot ábrázoljuk. 141 . A gyakorlatban ezt tekintjük irányszögnek. vagy fordítva. A z komplex szám z = r(cos (p + i sin q>) alakját a z komplex szám trigonometrikus alakjának nevezzük. (p+ An...hányados például negatív lehet azért.műén meghatározza. ábrán látható derékszögű háromszögből a — r cos (p illetve r = fa^ + b^.. és így tovább (p+ 2 kn. b = r sm (p. az ún. amely 0 és 2 n közé (az egyik határt is beleértve) esik. . valamint az abszolút értéke és irányszöge között. . Az irányszögnek ez a határozatlansága .2n egész számú többszöröseitől eltekintve . hogy a komplex szám a számsík melyik negyedében van..amint látni fogjuk . és az ábráról olvassuk le. ugyanis azonnal látszik.összefüggés nem határozza meg egyértelműen a q szöget. a Az első esetben (p értéke ^ és 7t. mert > a b .. mert ^-vel együtt (p+ 2 n. . a . mert a negatív és b pozitív. Az előbbiek alapján tehát a z komplex szám a z = a + bi = r cos (p+ {r sin (p)i = r(cos (p+ i sin (p) alakban is felírható.a gyökvonásnál fog jelentős szerepet játszani. de az origót az r= 0 feltétel egyedül is egyértelműen meghatározza. ± 2 . Az origónak az irányszöge határozatlan ugyan. főirányszög. hogy milyen összefüggések állnak fenn a komplex számok valós és képzetes része. A 33. a és ebből b ^ = arc tg . Az irányszögek közül legtöbbször csak az a szög fontos számunkra. is nyilván irányszögnek tekinthető. D efiníció .

Például a / % n\ sin zi — —2 cos — f.Hí sin— . a másodiké -2 = 2 cos---. írjuk fel a z = 3(cos 140° + i sin 140°) komplex szám algebrai alakját! b / n Megoldás. Példa./■ “ \ 4 4/ és a ( T i _ n\ Z2 = 2 c o s----/ sin -V 4 4/ egy-egy komplex szám ugyan. de mivel z valós része pozitív. K. hogy r nemnegatív. vagyis (p = 360°-30° = 330°. irányszöge í? = arc tg . A szögfüggvénytáblázat alapján z = 3(-0. ln \ metrikus alakja a zi = 21 cos---. hogy az irányszög mind ívmértékben.'3 + l = 2.r 57r\ . 142 .6428) = -2. \ 4 4/ \ 4 4/ Megjegyezzük végül.= arc t g ---a \ |/3 / A tangensfüggvény a második és negyedik síknegyedben negatív.iíx)lgozott példák 1.A trigonometrikus alak felírásánál lényeges. és a zárójelben + előjel álljon. 2. írjuk fel a z = |/3—/ algebrai aiakú komplex szám trigonometrikus alak­ ját! Megoldás.0. mind fokban megad­ ható.h/sin— .9284/. Példa.2980+1. ( I n . z abszolút értéke r = l . így z trigonometrikus alakja z = 2(cos 330° + i sin 330°). ezért ez a komplex szám a negyedik síknegyedben van. de nem trigonometrikus alakú! Az első szám Irigono/ 5.7660 + / .

143 .. 2 — ri/’2(cos (pl + i sin ^i) (cos (p2 + i sin ^ 2) = = n r 2[cos f i cos q ~ sin (pi sin ^2 + K&in <i cos q>2 + cos <i sin (p2)] = >2 p p = rir 2[cos {(pí + (p2 ) + i sin {< + (p2 )\ pi Az átalakításnál az ismert cos a cos sin a sin ji — cos (a +fi). Ilyenkor a trigonometrikus alakú komplex számokat algebrai alakúakra alakítjuk át.cos (. í>3. r^. osztása A komplex számok összeadására vonatkozó paralelogramma-szabály mutatja. Zn'n db komplex szám. hatványozása.P -^ i sin (pz).+ < « » )]■ Szavakban. ha Zi. 23.3. (p2 . + <„ + i sín ■ z„ • p) + ••. Általában.. A) Szorzás Legyen — í*i(cos (Pl+ / sin ^i). r„. az Jí-nek a Z2-t feleltetve meg. • (p». akkor (amint az teljes indukcióval könnyen bizonyítható) Z1Z2■ ■ = i\r 2 ■ -rjcos {(pi + (pi-\. ill.2 Trigonometrikus alakú komplex számok szorzása. 22.. irányszögeik pedig (p\. E és zi csúcsok­ kal rendelkező háromszöghöz hasonló és vele azonos körüljárású háromszöget szer­ kesztünk. akkor 2 iZz 22 = r2 (. hogy az összeg abszolút értéke. és az összevonást algebrai alakban végezzük el. komplex számok szorzatának abszolút énéke a tényezők abszolút értéké­ nek szorzata. amelyeknek abszolút értéke rendre ri. rz. ezért trigonometrikus alakban megadott komplex számok összevonására nem adunk formulát. E háromszögben a zi-nek megfelelő csúcsba mutató vektor a ZjZj komplex szám vektora. például a Z2 komplex számhoz mutató vektor fölé az O. sin a cos fi+ cos a sin ^ — sin (a + P) összefüggéseket használtuk fel. ill. irányszö géböl nem számítható ki egyszeri) módon. irányszöge a tagok abszolút értékéből. ábra): Az egyik.3. ■ E szabály alapján a z = z^zj komplex szám megszerkesztésére a következő egyszerű eljárás adható meg (34. irányszöge pedig a tényezők irányszögének az összege.

9)2 = 135°.38°) + i sín (360° . és a szerkesztés miatt z irányszöge zi és Z2 irányszögének összege. 2. Mivel Z2 valós része negatív. ezért trigonometrikus j_ alakja: zi = 2[cos (360° . Példa. és a keresett szorzat Zi • Z2 = 4 ^ (cos 457° + i sín 457°) = 4 ^ (cos 97° +i sín 97°).Valóban. Számítsuk ki a z = Z1Z2 értéket! Megoldás. p Ennek alapján ^2 = 135° vagy 9)2 = 315° lehetséges. Legyen Zi = 2(cos 38° + i sín 38°) és Z2 = —2 + 2i. Legyen zi = 3(cos 105° + i sin 105°). Mivel Z a zi-nek az x tengelyre vett tükörképe. K idolgozott példák 1. hiszen a háromszögek ha­ sonlósága alapján felírható IZ1Z2I : Izil = IZ2I : 1 aránypárból IZ1Z2 I = Izil IZ2 I. Példa. Számítsuk ki a ZjZ2 komplex számot! Megoldás. és így Z2 trigonometrikus alakja Z2 = 2 1/2 (cos 135° +i sin 135°). A szorzás elvégzéséhez Z2-t is trigonometrikus alakban kell felírnunk: T2 = )/4 + 4 — i f i és <2 — arc tg ( —1).38°)] = 2(cos 322° + i sin 322°). 144 . Z1Z2 = 3(cos 105° + i sín 105°) • 3(cos 90° + i sín 90°) = 9(cos 195° + i sin 195°). a Z^Z2 komplex szám abszolút értéke a zi és zi komplex számok abszolút értékének szorzata. Z2 = 3i.

. hogy a z = 2 —5 /komplex szám negyedik hatványának kiszámítása a binomiális tétel alapján elég hosszadalmas volt. ezért z = |/ ^ (cos 291.8°.8°).B) Hatványozás Ha « számú egyenlő komplex számra alkalmazzuk a szorzási szabályt. ha a műveletet a szám trigonometrikus alakjával végezzük el.2° +z sin 1167. A 3.2°) = 29"(cos 87.2. hogy a z a \ negyedik síknegyedben van) (p = 360°-68.2°). és így negyedik hatványa z^ = 292(cos 1167. és ennek megfelelően ri = r2 = r3 = . Gyorsabban jutunk célhoz.-bői (figyelembe véve.... V 145 . = r„= r (pí = <2= (Pi = P ekkor a hatványozás szabálya: = = z" — r"(cos n(p + i sin nf).3 pont utolsó példájában láttuk. Ha tehát Zi=Z2 = Z3=. Példa. a hatványo­ zás szabályát kapjuk. K idolgozott példák 1. / 5\ Mivel |zl = |/4 + 25 = |/29. Ezt a formulát Moivre-féle formulának szokás nevezni. és (p = arc tg .8° + / sin 291..2° = 291. 2.2° +i sin 87. Számítsuk ki z = 2(cos 37° + i sin 37°) harmadik hatványát! Megoldás. Példa.=Z„ = Z. = 8(cos 111°+/sin 111°).

146 . 2(cos 43° + / sin 43°) 2(cos 43° + / sin 43°) 1 185-) .9988) = 41.hányados abszolút értéke --ve i. Példa. 6(cos 185°+/sin 185°) = 3(cos 142° + / sin 142°). C) Osztás Ha zi = riCcos (p\ + i sin ^i) és Z2 = raCcos f 2 + ? sin <2 ) és . Legyen zi = 6(cos 185°+/sin 185°) Számítsuk ki a —és — hányadosokat! 22 Zl Megoldás.3 < « = .<2) + i sin (< .0488+ /0.q 2)]. és ez jól közelíti meg a pontos 41 + 840/ értéket.08 + 839."2 ^-Q.Ha algebrai alakjára is kíváncsiak vagyunk. akkor p Zj Z2 ri(cos ipx -t i sin (p{) ri(cos (pi + / sin (f?i) (cos 02 ~ i sin (^2) r 2(cos ^2 + i sin ^ 2) raícos (p2 + i sin (p^) (cos 02 ~ i sin ^2 > ri cos <i cos (p2 + sin (pt sin (pz + /(sin cos (p2 ' cos ffi sin fz) p Y2 cos^ q 2 + sin “ (j> > ■ 2 T ] = . = 841(0. iránvszöge {(pi ■(p2 )-vei egyenlő.[cos (9> . . Zi Z2 í 1 és zi = 2(cos43°+/ sin 43°). i p pi > >'2 tehát a --.(cos 218° + / sin 218°). azaz Z2 í-a ■ ■ K idolgozott példák 1.99/.

147 .0. azt a ö(cos ij/ + i sin if/) komplex számot értjük. különb­ sége és többszöröse ismét 27i-nek egész számú többszöröse.i-nek egész számú több­ szörösével különbözik egymástól.= 2[cos(-30°) + /sin (-3 0 °)] = cos 90 + / sm 90 — 2(cos 330° +i sin 330“).. irányszögük pedig legfeljebb 2. Kiszámítandó a 2 = -(cos 60° + i sin 60°) hányados! i Megoldás.3. .. ± 1. Példa. vagy ennek egész számú többszöröse léphet fel. ezért 2(cos 60° +í sin 60°) ' ^ .. Mivel i = I(cos90°+!sin90°)... azaz [e(cos y/ + i sin y/)f = ^"(cos ny/ + i sin «^) = r(cos (p+ i sin (p). mert 2n egész számú többszöröseinek összege. De két trigonometrikus alakban adott komplex szám csak úgy lehet egyenlő. amelynek «-edik hatványa z.. hogy az eddigi műveletek során az irányszögnél fellépő határo­ zatlanság nem játszik szerepet.3 Gyökvonás trigonometrikus alakú komplex számból A z = r(cos (p+ i sin (p) komplex szám «-edik gyökén (« pozitív egész). ha abszolút értékük megegyezik.2. > Innen Q -f (p+ 2kn y / -----------.:. ha es ny/ = g + 2kn. ± 2 . ^ . és így a műveletek elvégzé­ se után ismét csak 2t í .. 2 3. Könnyen belátható. így az előző egyenlőség csak úgy állhat fenn.

K idolgozott példák 1. «+ 1. 2. azaz rendre az előző gyökökhöz jutottunk. k = 0 . : 148 .... Ennek alapján "r "rí (p+ 2kn (p+ 2kn l/z = l/r cos-----------1 i sin -----V n n A = 0. Példa.-I------f 2sm n n) \« n n < p (p 47t\ -----+ / sin . Ha k helyébe a 0. ha viszont k helyébe pl. hogy minden zérustól különböző z komplex számnak pontosan n db különböző n-edik gyöke van.r-ben különböznek. A = 1. látjuk. Irt) « /j 4 7 t\ k = l. . 3 3 V 78°+ 360° 78° + 360°\ |/z = 2 cos----. azaz az «-edik gyökvonás pontosan n értékű művelet a komplex számok körében.. a kapott irányszögek az előzőktől rendre csak 2.----.Eszerint ][z trigonometrikus alakja: (0+ 2kn (p+ 2kn\ Ír 1 co s---------+ ís in ---------.H -------------1 + 1sm n n > («-l)27t\ . .. Mivel a gyökök irányszöge egymástól 27t-nél kevesebbel tér el.= 2(cos 146° + i sin 146°). a következő gyöksorozatot kapjuk: r í n n n w 27 í \ ' (p fz^ = fr cos I . 2« —1 értéket helyettesítjük.. Határozzuk meg a z = 8(cos 7 8 °+ /sin 78°) komplex szám harmadik gyökeit! Megoldás. n n k= n -\. (p cos — I.. 1. . 1. és közöttük pontosan n db különböző van. n —1 természetes számokat írjuk. n n J = 0. 3^ / 78°+0° 78° + 0°\ l^Zj = 2 I cos ■ + i sin = 2(cos26° + /sin26°). Látható tehát. az n. ... Ez azt jelenti. ± 1. hogy minden ilyen alakú szám valóban «-edik gyöke a z-nek. : 1..+ i sin-----. A jobb oldalt az «-edik hatványra emelve./ sin n n k= 0..H n n} \n .+ fz^ = fr cos 1 . ± 2. nj (< p{n-X)ln n n fn = fr cos I . hogy n helyébe az egész számokat helyette­ sítve a gyökök periodikusan ismétlődnek.. a gyökök között nem íehet egyenlő.-----. ^ (p . 2. k = l.

2. hiszen z az első siknegyedben van.36° + / sin 292. Mivel az r = |/25 + 4 = f2§. 4 A = 0. : k= 2.36°). A = 3. 149 . 10 fz^ = ^ j/^ = l/^ (cos 292. : /r = 3.4 p összefüggésből < = 21.8° + /sin 21.36° + i sin 4. (cos 76. (cos 220. ezért z trigonometrikus » alakja: z = 1 ^ (cos 21.36°).36° + / sin 220. 2. : fz ^ = 5 fz ^ = 5 5 10 (cos 148. hogy a gyökök irányszöge mindig 360°/5 = = 72°-kai növekszik) 5 10 j/zj = 5 10 (cos 4.36° + / sin 148. 10 k=Q. Példa. : A = 2. így az ötödik gyökök (felhasználva. |/Í6^ = 2(cos 90° + / sin 90°) = 2/. : A = 1.36° + / sin 76. 3. A = 1. és 2 < = arc tg ~ = arc tg 0. 4 |/ í ^ = 2(cos 180° + / sin 180°) = . Számítsuk ki a z = 5 + 2/ komplex szám ötödik gyökeit! Megoldás. Az adott komplex számot először trigonometrikus alakra kell hoznunk. Mivel 16 = 16(cos 0 ° + /sin 0°). Példa. hogy az egymás utáni gyökök irányszöge mindig 360° k = 2.8°.h I sin--------------.2/'.36°).3 / 78° + 2-360° 78° + 2-360°\ = 2 cos----------------. 4 ■ |/Í6^ = 2(cos 270° + / sin 270°) = . ezért 4 |/Í6^ = 2(cos 0° + / sin 0°) = 2.36°). : A = 4. = 120°-kal növekszik.8°). Meghatározandó ][\6 algebrai alakban.I = 2(cos 266° + i sin 266°).36°). Megoldás. \ 3 3 / Vegyük észre.

mégpedig egy olyan szabályos n-szög csúcsaiban. amikor a valós egységből. . ezért = f i (cos 135° + í sin 135°) = (/l = p.4 Egységgyökök Mivel a komplex számok halmazának részhalmaza a valós számok halmaza is. Mindazokat a számokat. amelynek egyik csúcspontja az (1. .3.y + y /^ = . K = 1.1+/. k = n —l. n n k =Q. az 1-ből vonunk «-edik gyököt. A legegyszerűbb eset az. Példa. ^ k = 2. D efiníció. Megoldás. amelyeknek n-edik hatványa 1-gyel egyen­ lő. ezért a gyökvonásról mondottak természetesen a valós számokra is érvényesek. 3 n n («-1)360° ( n . és ezeket az előbb ismertetett módon határozhatjuk meg. Számítsuk ki az «-edik egységgyököket! 1-nek.1)360° = cos---------------h i sín -------------.2/ négyzetgyökeinek összege. Az «-edik egységgyököknek szemléletes geometriai jelentésük is van. Kiszámítandó . 150 .0 = 0. 0) pont. Minthogy —2i = 2(cos 270° + i sin 270°). n n 2 • 360° 2 • 360° „C = cos-----------h i sín---------. Ezek szerint egy 0-tól különböző valós számnak is pontosan n db különböző «-edik gyöke van a komplex számok körében. és így «-edik gyökei: „fii = cos 0° sin 0° = 1. n-edik egységgyöknek nevezzük és „e-nal jelöljük. mint komplex számnak a trigonometrikus alakja 1 = l(cos 0°+í sin 0°). ugyanis ezek az O körül írt egységsugarú körön helyezkednek el.1+ /) + (1 . : 3. (cos 315° + i sin 315°) = A két gyök összege ( . (y ' y ^ 1A =0.4. 360° 360° „£2 = cos —^---h i sin-----.

1 j/3 -------------i. a negye­ dik egységgyök a másodiknak köbe.azaz 6 '3 'S „ . Az egységgyökökkel kapcsolatban még to­ vábbi érdekes megállapításokat tehetünk. 6^5 6^2? 4.= cos 300""+/ sin 300** = = = 6 6 —1.íii ~ cosO° + / sinO“ . sin---------= cos 120 + i sin 120 = 6 6 3 ■360° 3 • 360° O + i sin-------. de nem mindegyik egységgyök egyben primitív egységgyök is. hogy a harmadik egységgyök a másodiknak négyzete. Érdemes megfigyelni továbbá azt. 151 . Az egységgyökök között lehet több primitív egységgyök is. 6^2? 6^6 6^4 6^2? 6^2- 3. 0) pontban van (35.~ C S 180° + i sin 180° = 6fi4 — cos — 6 6 4 • 360° 4 • 360° + / sin-------. vagyis az n~edik egységgyökök összege 0. negyedik és hatodik egységgyök nem kerül sohasem sorra. ábra).H ------i. amelynek pozitív egész kitevőjű hatványaival az összes többi «-edik egységgyök előállítható. mert hatványai 6^3 6^5? 6^3 6^3 6^3? és így a hatodik egységgyökök közül a második.+ y 1 ^3 ----.1. 6^1 “ 6^2‘ Ez azt jelenti. Például a hatodik egység­ gyökök közül a harmadik nem primitív egységgyök.i 2 2 egy egységsugarú körbe írható szabályos hatszög csúcsai. (. 2 2 2 • 360” 2 • 360° 6fi3 “ COS-----------h i. Azt az n-edik egységgyököt. hogy valamennyi hatodik egységgyök egyetlenegy hatodik egység­ gyök hatványaiként felírható. és az egyik csiks az (1.így például a hatodik egységgyökök . Először is vegyük észre ~ például a hatodik egységgyökök esetében .+ i sin = cos 60° + / sin 60° = . primitív egy­ séggyöknek nevezzük. Ez általában is igaz. hogy a hatodik egységgyökök összege zérus. 2 . 2 2 1 --------.— cos 240 + / sin 240 = 6£5 = C S O 6 6 5 • 360 5 • 360” 6S(y = COS-----------h i sin-------. 6fi2 CS O 360“ 360° 1 /3 . és így tovább..

4. E felismerés azt jelenti. hogy ez az összefüggés valóban fennáll. A komplex változós függvények körében bebizonyítható. hogy egy z komplex szám összes n-edik gyökének meghatározásához elegendő egy n-edik gyökét megtalálnunk.H ------------. 3. p 152 .H n n n ” / 0. n n k = n —l úgy is felfogható. Akkor az Euler-féle összefüggés alapján cos q + ismq> = > Ha (p&z komplex szám irányszöge és r az abszolút értéke.1 Az Euler-féle összefüggés A trigonometrikus alakú komplex számoknál szereplő cos ^ + «sin zésre Euler nyomán vezessük be az jelölést.í sin I .+ 1sin n n í(p 2n -----1 + / sm 1 + ^ cos I . akkor az előbbi összefüggés mind a két oldalát r-rel megszorozva r(cos (p+ i sin <) = re'"^.Végül vegyük észre még azt is.4. az összes gyök ebből az n-edik egységgyökökkel történő szorzással kapható. k = l. azaz cos (p+ isin(p = e"^.4 Műveletek exponenciális alakú komplex számokkal 3.2 A komplex számok exponenciális alakja Legyen ^ e R. hogy a tetszőleges z komplex szám n db «-edik gyöke: rí ff n n cos . mint a z szám első «-edik gyökének és az «-edik egységgyököknek a szorzata. Ennek a számítástechnikában van nagy jelentősége. és a jobb oldalon álló függvényt exponenciális függvénynek nevezik. f e R kifeje­ 3.H \M n \n « /J > {n -l)2 n ---------cos I .4.

< 2 = n. írjuk fel a Zl = Í. írjuk fel a z = 3(cos 198° + / sin 198°) komplex szám exponenciális alakját! Megoldás.és az összefüggés ba! oldalán a z komplex szám trigonometrikus alakja áll. A z komplex szám z = re"'' alakját a z komplex szám exponenciális alakjának nevezzük. Lényeges. Példa. A komplex szám exponenciális alakját szokás a z = r exp (itp) alakban is leírni. A jobb oldalon álló kifejezés is a r komplex számot adja meg.1). . 22. Mivel a 198°-os irányszög ívmértékben kifejezve exponenciális alak Ibi. és mivel z a negyedik sík­ 153 . p Z3 = 2 ^ / . Az exponenciális alakban a komplex szám abszolút értéke és irányszöge szerepel.l Í komplex számok exponenciális alakját! Megoldás. hogy ebben az alakban az irányszög csak ívmértékben adható meg. z = 3e'“ '.Jii.23 = 2 . A keresett exponenciális alakok: zi = > zi = /. _______ _ — 2 mert | Z3 | = |/4 + 4 = 2}/2.-2. Példa. D efiníció. ezért az 2. ^3 = arc tg = arc tg ( . de más alakban. K idolgozott példák 1. 2e mert | Z2 | = 2. radián.

elvégezzük az összevonást.3 Exponenciális alakú komplex számok szorzása. — Azt állítjuk. Az exponenciáhs alakú komplex számok viszont könnyen szorozhatok.4. hogy az abszolút értékkel és irányszöggel megadott komplex számok összegé­ nek és különbségének abszolút értéke és irányszöge nem határozható meg egyszerű módon. = 3. akkor előbb átalakítjuk őket algebrai alakba. Ezért az exponenciális alakú komplex szám összeadására és kivonására sem mutatunk eljárást. Legyen zi = rie’’“. ebben az alakban végezzük el a szorzást. osztása. Az Euler-féle összefüggést felhasználva \J2 / — i. hogy . írjuk fel a r ~ 3e komplex szám algebrai alakját! Megoldás. Ha exponenciális alakú komplex számokat kell összevonnunk. hatványoz­ hatok. Ekkor ziz2 -= (fii?'"') = [ri(cos f i + i sin ^i)] [r2(cos + i sin ^ 2)] = = rir 2[cos ( fi + fz ) + i sin ( fi + (p2)] = rirte^'"' * Teljesen hasonló módon látható be. s egyszerűen vonható belőlük gyök. gyökvonás Már a trigonometrikus alakú komplex számok műveleteinek tárgyalásakor megem­ lítettük. Példa. ezert (pz = ~ . majd az eredményt visszaalakítjuk exponenciális alakba. hatványozása. 154 .i 3. majd a szorzatot alakítsuk expo­ nenciális alakúvá. hogy ekkor Zi-2 = rívze (tf/i -\~2 0)Í Alakítsuk át az adott exponenciális alakú komplex számokat trigonometrikus alakúvá.negyedben van.

^ . Értelmezzük az i' kifejezést! k=2. = 3>e^\ Z 2 = 16e‘^ '. Legyen z. ezért az n.2. 1. Oldjuk meg a z^-z^+ l = 0 . \íz ■ ----fre " . Határozzuk meg a ZjZj.2 1 értelmezést célszerű elfogadni. k = 3. számokat! Megoldás. hogy a valós számok körében érvényes műveleti szabályok érvényesek maradjanak. ^ Z2 Í6 5k T. Figyeljük meg. hogy az exponenciális alakú komplex számokra ugyanazok a műve­ leti szabályok érvényesek. 2 2 2 2 155 . egyenletet a komplex számok halmazán! írjuk fel a gyököket algebrai alakban is! Megoldás! Az egyenlet z^-ra nézve másodfokú egyenlet. Esetünkben rendre zi Z2 = 48<?" £i = A. 2.n n $±2^. Z ^ Példa.. 1. Mivel i — e~ és azt akarjuk. Példa.\i n. 3 3 TT' = — e .± .i. I45ii. n 2 . 1/7 = = S> 2n 48 U . Figyeljük meg. mint az egyenlő alapú valós kitevőjű hatványokra. amelynek gyökei zl l± \ ^ 1 /3 = ---. hogy így i’ valós szám! 3.i? i 16^ 16 Zi = 243e’ A: = 0. Megoldás.'-----. k = \. K idolgozott példák n. ^ = 0. ^ ‘.= . öl =48e“ . Példa.

-0. 5k . hogy a gyököket algebrai alakban írhassuk fel.7660-0. [e^\ f 5n. : k = \..3420!-. k= 1.1736 + 0. fz ' 156 .984S.9848?-. \l n.9397-0.6428?'. \\n k = 2.A két gyök exponenciális alakja Z? = / . mert abszolút értékük egyenlő. k = 0. . : k = \. 2 A még szükséges köbgyökvonásokat elvégezve az alábbi hat gyököt kapjuk: k = 0. Az átalakításokat végrehajtva: l(cos 2 0 ° + /sin 20°) l(cos 140° + / sin 140°) l l(cos 260° +Í sin 260°) l(cos 100°+ í sin 100°) l(cos 220° + / sin 220°) ^ i I(cos340°+isin340°) 0.' Un.9397+ 0. : A =0. a negyedik siknegyedben fekvő második gyöké pedig 571 ÍP = arctg(-(/3) = y . és az első síkne- ^1 = arc tg 1/3 = . mégpedig r = gyedben lévő első gyök irányszöge D'*(f = 1. In. . A =2. 0. A = 0. -0. k= 1. . Ahhoz.6428/.. k= 2.0. először trigonometrikus alakjukat kell meghatároznunk.1736-0.3420(-. fi.0.7660 + 0. k = 2.

4. Példa. Kapcsoljunk egy R ohmikus, egy L induktív, és egy C kapacitív ellenállás sorba kapcsolásából keletkező rendszer sarkaira U=Uo cos cot váltakozó feszültséget. Számítsuk ki a rendszer impedanciáját, az eredő ellenállását és az impedancia belső szögét; ha R = 20Q, L = 0,3H, C = lOO^F és co= 100;r (50 Hz)! Megoldás. Az elektrotechnikából ismeretes, hogy ebben az esetben a rendszer impedanciája komplex érték, mégpedig / 1\ Z = R+ \ coL----- - i,

V

"w

amelynek abszolút értéke az eredő ellenállás: Z| = R^+ I coL1
2

coCj

és irányszöge az impedancia belső szöge vagy más néven fázisszöge: coLR (úC < = arc cos-----, illetve (p = arc tg ------------ . p = IZI R Feladatunk tehát Z = 20+ ( 0,3 • IOOttAz eredő ellenállás 1 az impedancia belső szöge pedig 20 (p = arc cos-----= arc cos 0,3053 = 72,2°. 65,5 Z I = 1/20^+ 62,42 = [/400 + 3894 = 65,5fi, 1_____ ^ í\ . ^q-6 , = 20 + (94,2-31,8) í = 20 + 62,4í. 1 — L /
1

157

4. EGYENLETEK KÖZELÍTŐ MEGOLDÁSA

4,1 Az egyenletek megoldásáról
Egyenletekkel és azok megoldásával már eddigi tanulmányaink során is találkoz­ tunk. Definíció. Egyismeretlenes egyenletnek nevezzük az /(.x) = 0 egvenlöscget, ah<:>! .Yjelöli az ismeretlent, / pedig az ,x adott függvényét. Az /(x ) = 0 egyenletet a valós számok halmazán megoldani aiíoyit jelent, niisu megkeresni x mindazon valós értékeit, amelyekre az egyenlet bal oldala 0. Ezek az .Vértékek az egyenlet megoldásai, gyökei. Ez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy meg kell keresni azokat az x valós értékeket, amelyekre az / függvény f{x ) helyettesí­ tési értéke 0. Ha / polinom, akkor algebrai egyenletről beszélünk. Az algebrai egyenlet foka az ismeretlennek az egyenletben szereplő legmagasabb fokú hatványának a kitevőjével egyenlő. Eddigi tanulmányaink során csak az első- és másodfokú algebrai egyenletek általá­ nos, a közvetlen gyökvonással megoldható magasabbfokú algebrai egyenletek, vala­ mint azoknak az egyenleteknek a megoldásával foglalkoztunk, amelyek rendezéssel vagy alkalmas helyettesítésekkel az előbbi típusok valamelyikére vezethetők vissza. Az elsőfokú algebrai egyenletből az ismeretlen közvetlenül kifejezhető, a másodfo­ kú algebrai egyenlet megoldására a jól ismert gyökképlet szolgál, amelynek segítségé­ vel az egyenletben szereplő állandókból a négy alapművelet és a gyökvonás végesszá­ mú alkalmazásával az egyenlet gyökei egzakt módon kiszámíthatók. A komplex számok halmazában a valós együtthatós másodfokú algebrai egyenletnek pontosan két gyöke van. A másodfokú egyenletek megoldását már az ókori görögök is ismer­ ték. A valós egjoxtthatós harmad- és negyedfokú algebrai egyenletek megoldása csak a XVI. században vált ismertté. A harmadfokú egyenlet megoldása S. dél Ferro és N. Tartaglia nevéhez fűződik, de a megoldóképletet először G. Cardano közölte az 1539-ben megjelent könyvében. A negyedfokú egyenletre először L. Ferrari adott megoldási módszert. A magasabb fokú algebrai egyenletek megoldásával sokan foglalkoztak, míg végül részben P. Ruffini, majd N. H. Ábel megmutatta, hogy az ötöd- és ennél magasabb fokú algebrai egyenleteket egzakt módon, azaz a négy

158

alapművelet és a gyökvonás véges számú alkalmazásával nem lehet megoldani, „gj'ökképlet’" nem írható fel. Ez az elvi akadály tette szükségessé olyan közelítő módszerek kidolgozását, ame­ lyek segítségével az igényeknek megfelelő pontossággal meghatározhatók az ötödfo­ kú és az ennél magasabb fokú algebrai vagy más típusú egyenletek gyökei. Természe­ tesen ezek a módszerek alkalmazhatók az egyébként egzakt módon is megoldható egyenletek megoldására is, és a gyakorlatban ezeket használjuk is, mert lényegesen egyszerűbb és sok esetben kevesebb számítással járnak, mint az egzakt megoldások. A közelítő eljárások - az elvégzendő egyszerűbb műveletek miatt - könnyen programozna tók számítógépekre, és ma már kész programcsoírsagok kaphatók egyegy közelítő eljárás elvégzéséhez. Az /(jc) ~0 egyenlet valós gyökei közelítő értékeinek a kiszámítását két lépésre tagolhatjuk: Az eísö (eiökészitő) lépésben tájékozódunk a?, egyenlet gyökeinek száma és a szám­ egyenesen való elhelyezkedése felől, maja a gyököket (illetve a feladat szempontjából érdekes gyököt vagy gyököket), elkülönítjük (izoláljuk). Ez annyit jelent, hogy a felderíleti gyökök körül olyan intervallumokat határozunk meg, amelyekben más gyök már nincs. A második lépésben azokat az intervallumokat, amelyekben egy-egy gyök találha­ tó, addig szűkítjük, amíg a feladat kitűzésekor megszabott pontosságot el nem érjük. Definíció. A keresett gyököt akkor tekintjük n jegyre pontosnak, ha annak a zárt intervallumnak, amelyben a gyök elhelyezkedik, a kezdőpontját, illetve a végpontját megadó szám első n jegye megegyezik, illetve szabályos kerekítés után egyezik meg.

Például az a- gyök két jegyre pontos értéke 1,1, ha [1,05; 1,14]. Az első lépés végrehajtásához több módszer alkalmazható. 1. Ha speciálisan egy egész együtthatós algebrai egyenlet racionális gyökeit keressük, akkor azok Bézout tétele értelmében pontosan meghatározhatók.
T é te l (B ézout té te le ). A z egész együtthatós algebrai egyenletek racionális gyökei azon törtek közül kerülnek ki, amelyeknek a számlálója az egyenlet állandójának egy osztója, nevezője pedig az egyenlet legmagasabb fokú tagja együtthatójának egy osztója.

E tétel segítségével egy egész együtthatós algebrai egyenlet racionális gyökei véges sók lépésben pontosan meghatározhatók (tehát közelítő számításokra nincs is szük­ ség), de nagyszámú osztó esetében a számítások nagyon hosszadalmasak is lehetnek. 2, Egy valós együtthatós algebrai egyenlet pozitív gyökeire felső korlát adható meg.
T é te l (L ag ra n g e té te le ). A z

anx”+ ati-ix” ^ + an-2x” ^+ ... + ön-tx" *+... + űtlX+Ű ~ 0 O
159

valós együtthatós algebrai egyenlet pozitív gyökeinek egy felső korlátja a

l/M K = \+ — r a„ szám, ahol a„>0. M a legnagyobb abszolút értékű negatív együttható abszolút értéke, k pedig az a szám, amely az első negatív együttható indexét n-re egészíti ki. A negatív gyökök egy alsó korlátját megkapjuk, ha a polinomban x helyébe —x-ei helyettesítünk és a műveletek elvégzése után kapott polinom pozitív gyökeinek a felső korlátját határozzuk meg az előző képlettel. Ennek ellentettje a negatív gyökök egy alsó korlátja. Ezáltal egy intervallumot határozhatunk meg, amely tartalmazza a gyököket. (Megjegyezzük, hogy ez a korlát meglehetősen durva, csak tájékozódásra alkalmas.) 3. Ha az /(x ) = 0 egyenlet bal oldalán álló / függvényről sikerül megállapítani, hogy az [a, b] intervallumban folytonos, és az f(a) és f{b) helyettesítési értékek ellenkező előjelűek, akkor Bolzano tétele értelmében az egyenletnek az [a, b\ intervallumban van (legalább egy) gyöke, ha ezen túlmenően az / függvényről még azt is tudjuk, hogy szigorúan monoton az [a, 6] intervallumban (például onnan, hogy f'(x)¥=0, x e [a, b], akkor az egyenletnek az [a, b] intervallumban pontosan egy gyöke van. Ha f'{xi) = 0, Xi e [a, b], i= 1, 2 ,..., k, akkor az xi osztópontokkal az {a, b] intervallum ^ + 1 számú részintervallumra bontható, amelyeket külön-külön vizsgálhatunk meg. 4. Ha az / függvény grafikonját az [a, b] intervallumban fel tudjuk vázolni, akkor a grafikonnak és az x tengelynek a metszéspontjai tájékoztatnak az egyenlet gyökei­ nek a számáról és az elhelyezkedésükről. A metszéspontok abszcisszái az ábráról durva közelítéssel leolvashatók. Sokszor ezt a vázlatot nem lehet vagy csak nagyon fáradságos munkával, ráadásul nagyon pontatlanul lehet elkészíteni, de / felbontható két függvény különbségére, azaz felírható például/ = g - h alakban, és mind g, mind h grafikonja külön-külön könnyebben és pontosabban vázolható fel az [a, b\ interval­ lumban. Ekkor a két grafikon metszéspontjainak abszcisszái nyilván kielégítik g{x) = h(x) egyenlettel ekvivalens /(x ) = 0 egyenletet, tehát tájékoztatnak a keresett gyökök számáról és elhelyezkedéséről. Ha már az első lépésben sikerült meghatároznunk olyan intervallumot (vagy inter­ vallumokat), amelyek tartalmaznak gyököket, akkor a gyökök pontosabb meghatá­ rozására a 4.2-4.5 részekben ismertetett négy alapvető eljárást használhatjuk.
K idolgozott példák

k ,---

1. Példa. Állapítsuk meg, hogy a 4x^ + 3jc^ -2 8 x - 21 = 0 egyenletnek racionális gyökei mely számok közül kerülhetnek ki!

160

Megoldás. Mivel 4 osztói: ±4; ±2; ± 1; 21 osztói pedig ±21; ±7; ±3; ±1, ezért a szóbajöhető értékek: 21 21 7 7 3 3 , 1 1 ±21;±y;±—;±7;±-;±-;±3;±-;±-;±l;±-;±^. Hosszadalmasabb számítás után ki lehetne deríteni, hogy ezek közül csak az X = ---- érték gyöke az egyenletnek, az egyenlet másik két gyöke nem racionális. 4 2. Példa. Tájékozódjunk az előbbi 4x ^ + 3x^ -2 8 jc-2 1 = 0 egyenlet gyökeinek a számegyenesen való elhelyezkedéséről! Első megoldás. Használjuk Lagrange képletét a gyökök korlátainak megállapításá­ ra! Mivel esetünkben k = 2. A/=28, a„ = 4, ezért a pozitív gyökök egy fölső korlátja ^ = 1 + j/7 = 3,65. A negatív gyökök egy alsó korlátjának a meghatározásához helyettesítsünk x helyébe —x-et! Ekkor -4 x ^ + 3x^ + 28x-21 = 0, illetve annak érdekében, hogy a„ pozitív legyen, ( - l)-gyel végigszorozva az egyenletet 4 x ^ - 3 x ^ - 28^ + 21 = 0 . Most k = \, M =28, ű„ = 4, és így a legutolsó egyenlet pozitív gyökeinek egy fölső korlátja 28 K* = \ + 1 + 7 = 8. 4 Az eredeti egyenlet negatív gyökeinek egy alsó korlátja tehát - 8 . Az egyenlet valós gyökei a [ - 8; 3,65] intervallumban vannak. Második megoldás. Minthogy az f{x ) = 4x^ + 3 x ^ -2 8 x -2 1 , x e R függvény az értelmezési tartományában folytonos, továbbá / ( —3)= —1 8 ,/( —2)= 1 5 ,/( —1) = 6, /( 0 ) = - 2 1 , / ( l ) = - 4 2 , / ( 2 ) = - 3 3 , /(3) = 30, ezért az egyenlet egyik gyöke a [ - 3; - 2] intervallumban, egy másik gyöke a [ - 1; 0] intervallumban, végül egy újabb gyöke a [2; 3] intervallumban van. Az eddigiekből az is kiderült, hogy az egyenletnek három valós gyöke van.

161

és egy-egy gyök a második megoldásban kapott három intervallum egyikében van. ábra 4. Könnyen ellenőrizhető. Tudva azt. 36. de gyökköze­ lítő módszernek is tekinthető. Az egyenlet bal és jobb oldalán álló függvények grafikonja könnyen felvázolható (36. Számítsuk a p(x) = a„x”+ a„-íx” *+ . 3] intervallumban van. és ez a [2.. az egyenlet bal oldala szorzattá alakítható.Megjegyzés. + aiX + űo alakú polinom helyettesítési értékeit! 162 . Az adott egyenlet ekvi­ valens a sin X = X—2 egyenlettel. hogy az egyenletnek egy gyöke van. 3. Határozzuk meg a sinx —x + 2 = 0 egyenlet gyökeinek a számát és tájé­ kozódjunk elhelyezkedésükről! Megoldás.7) = 0. (4x4-3) ( x ''. és ezért elsősorban az egyenlet gyökeinek a behatárolásához használják. Példa. és az ábráról leolvasható.. és ebből az egyenlet másik két gyöke már leolvasható: X2 = |/7 és X3 = .. ha a gyököt tartalmazó intervallum szűkítéséhez szük­ séges értékeket a Horner-féle eljárással határozzuk meg. ábra).fi.. hogy a három gyök benn van az első megoldásban kapott intervallumban. hogy az egyenlet egyik gyöke xi — .2 A Horner-féle eljárás A Horner-féle eljárás polinomok helyettesitési értékeinek a kiszámítására alkalmas.

2 . így a fejléc első eleme 1. 6 . amelyeket egy-egy együttható bevonásával kaptunk.. amelynek fejlécébe a polinom együtthatóit írjuk az ismeretlen fogyó hatványi szerinti sorrendben. harmadik eleme 4 -2 —5 = 3.. Horner a polinom átalakításával a helyettesítési érték kiszá­ mítását szorzások és összeadások ismételt elvégzésére vezette vissza.Ha a helyettesítést p eredeti alakjába végezzük el. ezek gyorsan halmozódnak. akkor ezt a 0 -t is fel kell tüntetni a fejlécben. a bal oldali oszlopba azokat a számokat. Ha számítógépünk közbülső adatok tárolására nem alkalmas. E/l az eljárást addig folytatjuk. egy ilyen szám sorába pedig azokat a részleteredményeket. amíg ao-t is felhasználjuk. majd hozzáadjuk íj„-i-et. akkor ez a hatványozás miatt elég hosszú munkát igényel. és ezért az eljárás könnyen gépesíthető. Az egyes részleteket olyan táblázatba rendezhetjük.2 = 2. Legyen az első érték.t A kapott ered­ ményt (ez van a szögletes zárójelben) megszorozzuk xi-gyel és hozzáadjuk a„ . ü n ü n C— in 1 üijX 1 “í“ Q —1 fi C —2 in {a„xi + a„-i)xt + a„ . hogy a Horner-féle eljárás a kerekítési hibákra nagyon érzé­ keny. Az eljárás részletes végrehajtását példákon keresztül mutatjuk meg.5 1 2 3 6 18 ' 4 A táblázatból leolvasható. A műveletsorozat végén a helyettesítési érték áll előttünk. és xo = 4 nem gyöke az egyenletnek. a Horner-féle elrendezésben könnyen áttekinthető módon rögzíthetjük adatainkat.x{x{a„x + a„-i) + a„-2]--. vagyis 1 . a o P{Xl) Megemlítjük végül. 1.+ ai) + ao -alakra hozzuk.. amelyeket be óhajtunk helyette­ síteni. negyedik eleme 4 -3 + 6 = 1 8 . észrevehetjük. hogy p(4)= 18. hogy ö„-t megszorozzuk xi-gyel. ahol p helyettesítési értékét kiszámítjuk: x o = 4. A táblázat fejléce és egy sora tehát így fest. 163 . A kapott eredményt (ez van a gömbölyű zárójelben) megszorozzuk xi-gyel és hozzáadjuk a„-2 . Ha a p{x) M-edfokú polinomot x-nek («—l)-szeri kiemelésével a p{x) = x{x.3-t. —5. Ekkor az első sor második eleme 4 1 .. hogy a p(xi) helyettesítési érték úgy számítható ki.2 . és a többi sor első eleme is I. A fejléc többi eleme rendre —2. Keressük meg az p(x) = x^ —2x^ —5x+6 = 0 egyenlet valós gyökeit a Homer-féle eljárással két jegy pontossággal! Először gyakorlásképpen számítsuk ki az egyenlet bal oldalán álló polinomfüggvény néhány helyettesítési értékét! Esetünkben 03 = 1. Ha valamely kitevőjű hatvány nem szerepel a polinomban (együtthatója 0).

Ezzel meghatároztuk a harmadfokú egyenlet mind a három valós gyökét (mégpedig pontosan): Xl = 3. x = 2. -1 ] számközben.67.3 . vagyis a [0. hogy egy gyöknek az x = —3 és jc= —l értékek között.l .U x ^ + Sx + l = 0 egyenletet a valós számok halmazán két jegy pontossággal! Határozzuk meg először az előző pontban említett 2. X3= 1. Esetünkben 1. egy további másiknak az x = 0 és x = 2 értékek között.Határozzuk meg néhány más érték.2 . x = 0. x = 3 esetén a függvény helyettesítési értékét! Eredményeinket foglaljuk táblázatba: -3 -1 0 2 3 1 -2 1 -5 1 -3 1 -2 1 0 1 1 -5 10 -2 -5 -5 -2 6 -2 4 8 6 -4 0 Gyakorlás közben már meg is találtuk az egyik gyököt: xi = 3. például x= . módszer alapján a gyökök alsó és felső korlátját. Af=44. Oldjuk meg a \2 x ^ . hogy megállapíthassuk.67 = 4. 164 . mert ezen a helyen a helyettesítési érték éppen nulla. ezért a pozitív gyökök egy felső korlátja 44 /s: = 1+ — = 1+ 3. 2] számközben kell lennie. mert a függvény helyettesítési értéke a két-két szélső helyen ellenkező előjelű és p az egész értelmezési tartományban folytonos. A kapott helyettesítési értékeket vizsgálva az is azonnal megállapítható. a„= 12. hogy az ezek által meghatározott intervallumból válasszunk majd a Horner-féle eljáráshoz induló értéket. X2= . Ebben a speciális esetben a Horner-éljárással kevés számolással megkaptuk a pontos gyököket. x= . így újabb két gyököt kaptunk. vagyis a [—3. Nézzük meg a helyettesítési értéket a számközök felezőpontjaiban. 2. melyik felükben van a gyök: 1 -2 1 1 1 -2 -4 -1 -5 6 3 0 -6 0 ! ! Láthatjuk hogy mind a két helyettesítési érték nulla.

0 -1 Mivel a két helyettesítési érték különböző előjelű.67] intervallumban vannak.96 12 5 30 18.84 = 1. a„=12. Eredményünk: 12 12 12 -4 4 -4 4 -5 6 5 5 61 7 7 -5 4 . Ennek értelmében lehetséges.33 12 -47. Finomítsuk a behatárolást úgy.1.gyöke egyenletünk­ nek.83 7 1.6 -0. Az egyenlet valós gyökei ezért a [ . hogy válasszuk egy közbenső pontot.84. A Horner-féle eljárás induló értékéül válasszuk ebből az intervallumból az jc = 0 és az X= —1 értékeket.2 -0.84.87 20.5 12 -5 0 -0. és számítsuk ebben a pontban a függvény helyettesítési értékét.52 - 2. K* = 1+ = 1+ 0. Helyettesítsük ezt az értéket a Horner-féle formulánkba.4 12 -48.6545 0. 4. hogy — .8 -0.28 24. -4 4 -0. Alkalmaz­ zuk most Bézout tételét.52 21. Következő lépésben ismételjük meg ezt az eljárást arra a részintervallumra. Ezt addig folytatjuk. hogy a keresett gyököt már elég jól megközelítettük.8 -0. 12 Az eredeti egyenlet negatív gyökeinek egy alsó korlátja tehát —1.35 12 -48. M = l. Ez utóbbi egyenlet pozitív gyökeinek egy felső korlátja. mivel k = 3.Ha az egyenlet bal oldalán x helyébe — x-et helyettesítünk és az egyenlet mind a két oldalát ( —l)-gyel megszorozzuk. míg a gyököt az előírt pontossággal meg nem közelítjük.127 A táblázatból látható. melynek két végpont­ jában a helyettesítési érték ellenkező előjelű. a 12x^ + 44x^ + 5a 7 = 0 — egyenletet kapjuk.84. ezért egy gyök —2 és 0 között van (ezt mutatja a nyíl is). 12 1 ~ 3 12 -4 4 -4 8 5 7 21 0! 165 .3 12 -47.

és a hiányzó két gyök meghatározásához már csak a 12x^-48x + 21 = 0 1. de nem ezt a módszert követjük. hogy ha az xi érték egy polinom zérushelye..3 x + 60 = 0 egyenletet Horner-módszerrel a valós számok halmazán két jegy pontossággal! 166 . Oldjuk meg az x"^ + x ^ . akkor a polinom az (x -jci) í r gyöktényezővel osztható.Ezzel az egyik gyököt megkaptuk. Az eredeti harmadfokú egyenlet gyökei tehát pontosan 1 ^1 = 2 ’ 7 ^2 = 2 ’ 1 = . Ez a fehsmerés feleslegessé teszi az előbb bemutatott osztás végrehajtását. Ennek gyökei xi = .2 3 x ^ . 7 másodfokú egyenletet kell megoldanunk. hogy a Horner-féle elrendezés utolsó sorában.Y x + = 12x^-48x + 21 12x^+ 4x^ -48x^ + 5x + 7 -4 8 x ^ -1 6 x + 21x + 7 21x + 7 “Ö így az eredeti egyenlet bal oldala az (12x^ —48x + 21) alakban írható fel. Megkísérelhetnénk most más (például pozitív) értékek behelyettesítésével egy másik gyököt is megkeresni.és X2 = .de ennek részletes bizonyításával nem foglalkozunk -. Ismeretes.4 4 jc^ + 5jc + 7 ). Osszuk el tehát az eredeti egyenlet bal oldalát x -\— )-dal: ^j (12x ^ . 3. annak az eggyel alacsonyabb fokú poUnomnak az együtthatóit találjuk meg. amelyben a gyököt megtaláltuk. amelyet az eredeti polinomnak az illető gyökhöz tartozó gyöktényezővel való elosztása után kaptunk.3• Vegyük észre . vagyis abban a sorban.

I 8 .74 1.7 -1 8 .2 -0.2 -34. és az (x -|/3 ) gyöktényezővel való osztás után kapott még megoldandó harmadfokú egyenletet: x^ + (|/3+l)x^ + (|/3 -2 0 )jc -2 0 [^ = 0. Ennek gyökei X 3 .1 és . X4 = ..2 -3 5 . hiszen az xi = \. .1 / .l gyök két jegyre pontos.72 -34. 1 -fi |/3 + l j/3-20 -201/3 -2 0 0 Ezzel megtaláltuk a harmadfokú egyenlet egyik és egyúttal az eredeti negyedfokú egyenlet egy újabb gyökét: xz = .74 -18. és a még megoldandó másodfokú egyenlet x^ + x .27 1 13+ 1 13 . .Először is kíséreljük meg legalább egy gyök behatárolását! 1 0 1 2 1. de szerencsés ötlettel pontos gyökhöz jutottunk.4 = -----------.95 1 2.1 ± 11 + 80 / ^3 = 4 .8 -17.62 -20^^ 60 60 36 -1 4 2 -3 .2 0 / / A feladat szövegének már az utolsó lépés előtt is eleget tettünk.23 1 2.2 között biztosan van gyök. 1 -1 13 +1 / 1 ^-2 0 -2 0 /3.. és mivel az együtthatókban többször is szerepel a j/S. .73 1 -2 3 -3 -3 -2 4 -3 7 -34.)/3 nem gyök-e.7 1.201^ 2 0 -2 0 (/'3 < 0 -1 8 |/3 + 3 6 > 0 -2 1 1 [/3 13 .11 0! 1 1 -2 3 -2 1 1 2 -1 7 1 3 1 2. Ismét a Horner-féle eljárással keresünk újabb gyököt. . 167 . . hogy . .1/3.42 0.5. Ezzel megkaptuk a negyedfokú egyenlet egyik gyökét xy = fí .4 1 2. ezért megnézzük.8 1. .73 -18.2 0 = 0. .

Ez példá­ ul polinomfüggvény esetében teljesül.3 A húrmódszer Ha az /(x ) = 0 egyenlet egy gyökét már behatároltuk. ahol f{x ) előjele ellenkező mint /(x i) előjele. legyen ez pl. X2 = -|/3 . f(a)) és ^ 3(^ 1. b] intervallumban csak egy gyök van (37./o/j/o«o 5. /(^ i)) pontokon át ismét húrt fektetünk. Kös­ sük össze a Pi(ű. ez vagy gyök. fölösleges számítást is végzünk. hogy ha a finomítást nem ötletszerűen.5 körül kezdtük volna el. vagy nem. ha nem.5 . ábra). Az eljárás akkor alkalmazható. A megoldást gyorsítja. A Pi(a. A megoldást utólag végigtekintve látható. Ha igen. hogy már ta­ láltunk két olyan helyet {a és b). Ezt a célt szolgálja például a húrmódszer. ahol a függvény értéke különböző előjelű és az [a. kiszámítjuk ennek az X tengellyel való metszéspontját. amelyben a zérushelyét keressük. falsus = hamis. készen vagyunk.így az eredeti negyedfokú egyenlet négy (valós) gyöke Xt = ][l. sokkal egyszerűbben találtuk volna meg a gyököket. akkor ezt választjuk az új számköz egyik végpontjának. és tekintsük e húrnak az X tengellyel való xi met­ széspontját. hogy sok. másik végpontnak pedig a és 6 közül azt. mert először a racionális gyökökhöz jutottunk volna el. a. akkor a gyök egyre ponto­ sabb értékének meghatározása eddig elég önkényesen választott ütemben történt. Ha nem gyök. folytatjuk az eljárást mindaddig. 168 . 4. hanem tudatosan végezzük. hogy ha az első gyök keresését a 4. Ez vagy gyök (és ekkor készen vagyunk). a feladat megoldását előre nem vivő. amíg a gyököt el nem érjük. vagy nem. azaz „hamis ér­ ték” (innen ered az eljárás elnevezése. f{b)) pontokat egy húrral. latin). X4 = . X3 = 4. illetve a . így előfordulhat. f{a)) és Piib-. Tegyük fel. regula faisi. vagy kellő pontossággal közelébe nem értünk. ha az / függvény abban a számközben. Az eljárás szemléltetése érdekében az / függvény grafikonját is ábrázolni fogjuk.

ugyanis.3 + 0. azaz a gyök első közelítő értéke b -a m -m Megemlítjük.067 negatív.3336 12 12 -4 4 -48.4 + 2.0032 21.52.0.0. 1. ekkor f(b)= 1. 169 .0 .3351. hogy a I2x^ —44x^ + 5jc + 7 = 0 egyenlet­ nek egyik gyöke a .4 = -0 .3336.067) és a P (-0 .067 Az /(X 2) helyettesítési érték / -0.Végezzük most el az előbb vázolt számításokat! A Pi(a. ahol 3^= 0.4 .52 + 0.8 Az f( x i) helyettesítési érték / -0. -0. vagyis valóban közelebb jutottunk a gyökhöz.3351.52 + 2. X2 = -0. és így a metszéspont abszciszszája. ekkor láttuk.3 .2 . hogy e módszernél a számítást nem lehet „elrontani”.3351+0. ha valamely lépésben rosszul számolunk.02 21.3 értékek közé esik. azt a következő lépésekben helyrehozzuk. csak a számítás áll majd a szükségesnél több lépésből.8 .a ) .4 és .52) pontok alapján számítjuk ki.0138 -0. Határozzuk most meg a gyök közelítő értékét a húrmódszerrel négy jegy pontossággal! Legyen a = .0102 -0 . -----b Ennek metszéspontja az x tengellyel ott van. 1. 1.3351 12 12 -4 4 -48. f{a)) és P 2 {b\ f{b)) ponto­ kon áthaladó egyenes (húr) egyenlete y-f{a) = —7—a i x . A gyök első közelítő értéke .067 abszolút értékben kisebb.0 . ’ = -0.3 + 0. tehát a második közelítő értéket a Pi(-0.09 -0. hogy /(a ) = . K id o l g o z o t t pé l d a Az előző rész második példájában láttuk. mint /(x i).3351 = -0.3 .8 . legyen 6 = .0 .

a P felőli része változatlan maradt.0127 > 0 -0.3 . -0. A valóságban xs sokkal köze­ lebb van a gyökhöz.0 1 0 2 -0 .xs | = | .A harmadik közelítő értéket a ?2(-0.3336 . Az előző részben láttuk. 0 2 .3 + 0. mint az előbbi intervallum hossza.3336.0..000 04. hogy a gyök pontos értéke ^ ~ ^ • Aközelítés hibája kisebb. Az X2 = -0.0 . hiszen . akkor önkényesen a gyök másik oldalán is szűkítjük az intervallumot. mint 10"^. 170 .333 + 0.996 5 20. . akkor a közelítés üteme az eljárás során a lehetségesnél lassúbb lehet.3 3 3 37) = 0. -0. Ezt azonban csak a gyök pontos értékének az ismeretében írhattuk fel.0334.333 közelítő értéket választjuk.52) pontok alapján számítjuk ki.0 . hogy a közelítés lelassul.9827 7 0.0. 0 . Az X3 közelítő gyök esetében annak az intervallumnak a hossza. A közelítő eljárást meggyorsíthatjuk azzal.3 3 3 3 7 .3336 értékhez önkénye­ sen az X* = . amelyben a gyök található | 6 . 1. 5 ^ 5 ^ ^ .0102) és P (-0 .333 37 értékét összehasonlítva látjuk.3336 és x$= -0. . hogy a kitűzött feladatot megoldottuk.333 37) | < 0. azaz ne ugoijuk át a gyököt.333.^ .( . Ha a gyök az intervallum mindig szereplő végpontjától „távol” van.333 és ezzel 12 12 -4 4 -47. 0 . -0. ami 6 jegy pontosságú gyök kiszámításához is felhasználható. -0 .3 . hogy amikor az eljárás során észreveszszük. akkor / . és így a gyököt tartalmazó intervallum a gyöknek csak az egyik oldalán (esetünkben a bal oldalán) szűkült.(-0.0. 3 3 3 6 .3336 -0 . természetesen vigyázva arra.3 3 3 6 + 0 .. mert a P pont valamennyi közelítésben szerepelt. hogy a helyettesítési értékek előjele közben azonos maradjon. és a közelítő érték 4 jegy pontossággal x = -0. Például ha feladatunkban a második lépés után az X2 = .333 3327. . Az eltérés oka a következő: példánkban a gyök közelítő értékeinek a sorozata a gyököt csak az egyik oldalról közelítette meg.

ezért a metszéspont abszcisszája (jelöljük j>ci-gyel) f(a) fia ) Ha ez az érték gyöke az egyenletnek. f { x ) = 36x^-88a: + 5..2 . K idolgozott példa Határozzuk meg a 4.4 36 36 -8 8 -102.0 .. . b] intervallum.. Az így kapott xi.0. amelyben a gyök található. ha az [a. példájának . hogy ekkor /(a ) = . x e[a . ha az a abszcisszájú pontból indulunk ki.44x^ + 5x + 7. majd addig folytatjuk. b] intervallumban kétszer differenciálható.4 5 45. Induljunk ki például az a = .2 rész 2. akkor an­ nak egyenlete y -/(a ) = f(a )(x -a ) alakú. Az eljárást az így kapott értékkel megismételjük. és f"(a)f(a)> 0. mert iránytényezője /'(a). akkor az eljárást a /(x i)) pontból kiindulva megismételjük. Be lehet bizonyítani.x„ sorozat a mondott feltételek mellett konvergens és a gyökhöz tart. f"(x) = 72X-88. f(a)) pontban érintőt húzunk.4 és . Ez az érintő ott metszi az x tengelyt. /'(ű ) = 45. amíg a gyököt a kívánt pontos­ sággal el nem érjük (38.8 .0.3 közé eső gyökét érintőmód­ szerrel öt jegy pontossággal! A megoldáshoz szükséges függvények: f(x ) = 12x^ . ahol j^ = 0. ha nem.96. ha / az [a. mert /' -0 . akkor készen vagyunk. hogy ez az eljárás a gyökhöz vezet. ábra). 4 értékből! Láttuk.96 171 . Ha az / függvény grafikonjához a P(a. b\. X2 . egyik végpontjában az / függvény grafikonjához érintőt húzunk és ennek az érintőnek és az x tengelynek a metszéspontját választjuk a keresett gyök első közelítő értékének.4.4 Az érintőmódszer Az f(x ) = 0 egyenlet gyökének közelítő meghatározásakor esetenként gyorsabban jutunk célhoz.

n -0.3391 36 36 -8 8 -100.30. 172 . 30. Figyeljük meg.2.9832 5 .333 38 így X3 = 36 36 -8 8 -75.3391 12 12 -4 4 -48.001 78 /' -0.363 19 X2 és X3 egybevetéséből látható. az érintőmódszer alkalmazásakor pedig már öt jegy pontossággal kaptuk meg a gyököt.333 38 12 12 -4 4 -48.9804 A második közelítő érték .2229 -0.-0.f"(a)= . hogy a keresett gyök közelítő értéke öt jegy pontossággal —0. mert /'(a ) # 0 .8.9804 A helyettesítési értékek / -0.333 38. /' -0.116. 38.8) > 0.0.0689 5 -21.3001 7 -0.3333. f i a ) fia) = ( .3391------.363 19 - .333 32.000 56 5 21.96 A helyettesítési értékek: / -0.002 43 7 -0.3391.00178 0. hogy a húrmódszer alkalmazásakor a harmadik lépés után csak három.2076 5 38. Az első közelítés 45.0 2229 X2 = -0. Az érintőmódszer alkalmazható.116.8) ( .= .333 38---------------.

5 Az iteráció módszere Sok esetben .az iteráció módszerét célszerű alkalmazni. hogy megkeressük az y .Xi) = X2. hogy megtaláltuk az = x egyenesen azt a P'i pontot. A f{ x 2 ) kiszámítása megfelel annak. Legyen egyenletünk egy gyökének egy (akár durva) közelitő értéke x i. ahol e tetszőlegesen kicsi pozitív szám. Ha az {x„} számsorozat konvergens. az x tengellyel párhuzamos egyenes és az 3^= x egyenletű egyenes metszéspontját. Az eljárás jobb megértése érdeké­ ben lépéseinket szemléltetni is érde­ mes. (p{X2) = X2. amelynek abszcisszája egyenlő a Pi pont ordinátájával.. Ez pedig éppen azt jelenti.4.x = 0 és ezzel együtt az eredeti f{x ) = 0 egyenletnek egy tetszőlegesen pontos megoldását adja x„. amelynek a lényege a következő: A megoldandó /(x ) = 0 egyenletet (például x-et az egyenlet mind a két oldalához hozzáadva) X = f(x ) + x — < p{x) alakúra hozzuk. < p { x„ . akkor minden «>«o természetes számra I X „-X „-1 I ( =p { x „ . akkor (p{x{) a Pi pont ordinátája.különösen a nem algebrai egyenletek megoldásához . Tegyük fel.í ) = x„. ábra)\ A (p{x) —x egyenletet megoldani szemléletesen annyit jelent.f ( x ) egyenletű görbének és az y tengellyel párhuzamos x = xi egyenletű egyenesnek a 173 . és ábrázoljuk közös koordináta-rend­ szerben az _ = <p{x) és > = X egyenletű v » grafikonokat (39. mint megkeresni az y = f{x) és az _ = X egyenletű grafiko­ v nok közös pontjának az abszcisszá­ ját.x „ -I i I < f i . hogy a q>{x) . és képezzük a következő számsorozatot: (p(. A (p{xi) = X2 egyenlőség úgy is értelmezhető. hogy / és vele együtt f is folytonos függvény.í ) . Legyen a gyök első közelitő értéke xi. vagyis az y = <p{xi) egyenletű.

.. és így tovább. xz. majd az x tengellyel párhuzamosan az egyenesig.. hogy a vonalak meghúzását milyen rendszer szerint ismételtük (iteráltuk): Az x tengely egy pontjából kiindulva az y tengellyel párhuza­ mosan haladtunk &zy = <p{x) egyenletű görbéig. mint az y . ábrákról leolvasható. amíg a gyök kívánt pontosságú környezetébe nem értünk. az a 39-42. ábrán nyilak mutatják. Qi. . számsorozat konvergens-e vagy divergens.metszéspontját. onnan az tengellyel párhuzamosan^ görbé­ ig. hogy ha az x* pontból indultunk volna el. ha a gyök közelében dLzy-(p{x) egyenletű görbe meredeksége abszolút értékben kisebb. de ettől itt eltekintünk. hogy az x i. Az. pontokon át ugyanahhoz a gyökhöz jutottunk volna el. Most P 2-ből kiindulva megismételjük az előbbi eljárást.. azaz \q> \ < 1. akkor a Qi.. 174 . az ' függvénytani módszerekkel bizonyítható be. ábrára tekintve az is azonnal látható. onnan az x tengellyel párhuzamosan haladtunk ■dzy = x egyenletű egyenesig. A 39. A 39. Hogy e feltétel szükséges és elegendő. továbbá hogy ennek mi a feltétele. hogy az eljárás akkor vezet gyökhöz. a P 2 pontot.x egyenletű egyenesé. Az ábrák mutatják. és az eljárás gyökhöz vezet-e vagy sem. X3 .

és p ez a tükrözés a grafikon és az egyenes közös pontjait helyben hagyja. ezért az utóbbiak kiszámításával feladatunkat megoldottuk. 1] intervallumban van.Felvetődik még az a kérdés. KIDOI. hogy az egyenlet egyetlen gyöke a [0. hogy a ^{x) = x és a <p-i{x) = x egyenlet gyökei megegyeznek. Induljunk ki például az képezzük a közelítő gyökök sorozatát: 175 . Ez < grafikonjának az y = x egyenletű egyenesre való tükrözését jelenti. 1] intervallum bármely x értékére 1 < 1. és ezért eljárásunk gyökhöz vezet. hogy mi a teendő akkor. akkor i | < 1. Mivel a [0. = 1 értékből és ezért az iteráció módszere alkalmazható. Ebből követke­ zik.n f függvény (p-\ inverz függvényét vesszük.ha létezik . ha a gyök közelében t I > 1. Az egyenletet az alakra hozva és az y = ^~ * és j = .GOZOTT PÉLDA Oldjuk meg aze~* —x ~ 0 egyenletet a valós számok halmazán az iteráció módsze­ rével öt jegy pontossággal! Megoldás. 9 ezért ha | (p'{x) 1 > 1.v egyenletű grafikonokat ugyanabban a koordináta- rendszerben ábrázolva (43. hogy q>'-i = —. Az analízisben tanultuk. ábra) látható.Ebben az esetben .

0 . 8^ e~0. hogy példánk a ■ .3678 g .3678.5711. Végigtekintve a kiszámított értékeken látható. A keresett gyök közelítő értéke öt jegy pontossággal x = 0.0. 176 .5671.5672.5664.6 9 2 2 e “ 0-5oo4^QgQg3^ ^ . ábrán szemlélte­ ÍO tett esetet valósította meg. e^"’^®72^ 0. ^“ 0-5670^0. e" 0.5 7 1 1 5^49^ ^-0.5664^()^5g75^ ^ -0 . 6 0 6 3 ^ 0 5454^ 5796^ e"0.5796^Q5gQj^ e"0-5454 ^ 0 e~0’560i = 0.5649^Q5gg4^ e“ 0’5® = 0.0 . ^ -0 .5671.5 6 7 5 ^ Q 5gg9^ e~0-5665>^ 0.5670.5671. e~o-S67i_0.

FÜGGELEK VEKTORANALÍZIS .

.

Ha az r(í) vektor-skalár-függvény értékkész­ letéi alkotó helyvektorokat egy derékszögű ko­ ordináta-rendszerben ábrázoljuk. y{t) és z{t) helyettesítési értéke egy r helyvektor három koordinátája a derékszögű koordináta-rendszerben: t r(í) = x(Oi+. Az f(í) vektor-skalár-függvény értelmezési tartományát Z).-rel szokás jelölni. az x. akkor ezek végpontjainak a halmaza az r(í) grafikonját al­ kotja. akkor az előbbi utasítással egy skaláris változótól (paramétertől) függő vektorfüggvényt.1 pont) a jobb oldala egyparaméteres vektor-skalár-függvénynek tekinthető. ábra 179 .1 Az egy skaláris változótól függő vektorfüggvény Tekintsük a valós számok halmazán vagy részhalmazán értelmezett három egyvál­ tozós függvényt. Ha az r(í) vektor-skalár-függvénynek csak két komponense van.-rel. y. hogy az r vektor-skalár-függvényt az r vektortól megkülönböz­ tessük. Annak érdekében. fi. az értékkészletet i?. a függvényt sokszor r(í)-vel fogjuk jelölni. TÉRGÖRBÉK 1.^k vektoregyenletének (1. és legyen e függvényeknek a t valós értékhez (paraméterértékhez) tartozó x(í). Az értelmezett leképezés R->R^ típusú. akkor grafikonja síkgörbe. Ez általában egy térgörbe (FI.1. ábra).KOj + ^(Ok- Ha a í paraméter befutja az értelmezési tartományt. Ilyen függvénnyel eddigi tanulmányaink során már találkoztunk. de nem minden síkgörbe adható meg kétkomponensü vektor-skalár-függvénnyel. EGYPARAMETERES VEKTOR-SKALÁR-FÜGGVÉNYEK. z függvényeket.3. röviden egyparaméteres vektor-skalár-függvényt értelmeztünk. ugyanis az egyenes r(t) = ro + ív = (xo + tv^)i + (yo + tv^)] + (zq + tv.

y és z függvény folytonosságával egyenértékű. amelynek vezérgörbéje az jc. 180 . akkor látható. akkor az r(/o) = x (ío )i + X ío )j + 2(^o)lí vagy az rW^o). íqunk a hengerre olyan csavarvonalat. ha annak minden pontjában folytonos. ha minden eeR"^ számhoz van olyan á (e )e R ‘^ szám. X^o). Az adott kör paraméteres egyenlete x = a cos t. Az r függvény határértéke a t^ paraméterértékű pontban a W vektor. hogy r határértékének létezése három skalárfüggvény határértékének létezését követeli meg. hogy bármely. Az r vektor-skalár-függvény egy adott íq paraméterértékhez tartozó vektorát r(ío )-la l vagy röviden fo -la l fogjuk jelölni. Ha r-t komponenseivel írjuk fel. esetünkben a z tengely irányában b egységnyit elmozdulnak (F2. ábra). r komponenseire áttérve látható. akkor az r(í) vektor-skalár-függvény egy mozgó pont pályagörbéjét írja le. A Q ) jelölést alkalmazzuk. ekkor grafikonja folytonos vonal. Az r vektor-skalár-függvény folytonos a t^ paraméterértéknél. hogy r folytonossága az x. Definíció. A csavar­ vonal állandó b emelkedése azt jelenti. y = a sin t.A t paraméternek több különféle jelentés tulajdonítható. ha ott van helyettesítési értéke. legyen ez b. Ha például t időt jelent. b\ paraméterintervallumban folytonos. y síkban az x^ + y^ = egyenletű kör és tengelye a z tengely. van határértéke és a kettő egyenlő egymással. K idolgozott példa Tekintsük azt a hengert. írjuk fel a csavarvonal egyenletét! Megoldás. Ha a függvény komponenseit vagy a koordinátáit is fel akarjuk tüntetni. Definíció. Az r függvény az [a. amelynek emelkedése állandó. hogy a paraméter egy radiánnyi növekedése esetén a csavarvonal pontjai a henger tengelye irányában. a 0 < lí—?ol ^ < feltételt kielégítő t esetében 5 |r(0 -W | < e. így a keresett csavarvonal vektoregyenlete r(í) = {a cos í)i + (a sin í)j + bt\i.

Az r(ío) vektor az r = r(í) egyenletű görbének a íq paraméterértékű pontjában húzható érintője irányába mutat. a r(í)-r(ío) h m -----------f-^to t —ÍQ határértékvektor létezik. F2. ábra). íji < D. ha áttérve az értelmezési tartomány egy t paraméter­ értékű pontjára (F3. paraméterértékű pontban. te^ty'. A hengerre írt állandó emelkedésű csavarvonal menetei egybevágóak. ábra 1. intervallum minden pontjában differenciálható. Az r vektor-skalár-függvényt differenciálhatónak mondjuk a t^ e D . azaz az érintő egyik irányvektora.A csavarvonal egy menetét akkor kapjuk meg. jele f(ío). ezek menetsűrűsé­ ge változó. — . Ha ez ismert. A henger tengelyének egy egységnyi hosszára eső menetek száma: a menetsürüség. Ha az r fűggyény a ]/i.2 Deriváltfüggvény D efiníció. akkor ebből az emel­ kedés b = hjln. Ez a határérték a differenciálhányados-vektor. = akkor az intervallumban differenciálható. t-^ függvényt az r függvény deriváltfüggvényének vagy deriváltjának nevezzük. ha 0 ^ í^ 2 7 t. a csavarvonal menetmagassága a h = 2nb érték. jele f. dt Az f deriváltfüggvény komponensei a íq paraméterértéknél az eredeti függvény komponenseiből a definíció alapján a következő módon határozhatók meg: 181 . Léteznek nem állandó emelkedési! csavarvonalak is. és a í -> f(0.

akkor £ . Az r függvényt a íq paraméterhelyen differenciálhatónak mondjuk. — {ax{t)) = ai(J).x(to). vagyis Ar = f(ío) At + &At.z(to). 1 + — — -------j + t-to t-to t-t. = x(ío)i+J>(ío)j + ^(ío)kígy a deriváltfüggvény komponensei: f(í) = x(0i + j)(0j + i(0 k .. hogy ha az r(/) = x(í)i+j(0j + ^(0k kétszer differenciálható. Hasonló módon mutatható meg. ^ z(t) . de a At-iő\ független vektor és ha At-^0. akkor a második derivált komponensei az eredeti függvény kompo­ nenseinek második deriváltjaival egyenlők: r(í) = x(í)i+ j(r)j + f(Ok. Az r vektor-skalár-függvény differenciálhatóságát a következő módon is definiál­ hatjuk .yito). ha a paraméterértékeket A t = t . Könnyen bizonyíthatók a következő differenciálási szabályok: \. Definíció. t e A- Hasonló szabály érvényes a magasabbrendű deriváltak kiszámítására is. {a skaláris állandó).» 0.t o értékkel megváltoztatva a függvény r(í) —r(/o) = Ar megváltozása felírható a Jr = D At + e A t alakban.V. ahol D a ÍQ-tól függő. Ha r differenciálható egy intervallumban és f ott folytonos.y (/(0 r (0 ) = /(0 r (0 + /(0 f(0 . ^ 1• r(ío) = nm t-to = iim t-*to ~ ^ o )« + t-ÍQ X ^ o )j + z(^ o )k] x(í) . y(t) . dt 2 . teD. dt 182 . akkor azt mondjuk. hogy az r grafikonja sima ebben az intervallumban. hogy D az első definícióban szereplő f(ío) vektorral egyenlő. Belátható.

Ha |r(í)l = c (állandó). at 7. Mutassuk meg. Példa. ^(riíOraíOrsíO) = fi(í)r2(0r3(0 + ri(0r2(0r3(0 + ri(0r2(0r3(0. hogy f(í) merőleges az r(í) vektorra. ^ r(/(0) = ^ /(O . Az első derivált: x{t) = (2e^' sin t + a második derivált: f(/) = (3e^‘ sin t + A deriváltak az adott helyen: f(0) = i. első és második deriváltját! írja fel a deriváltvektorokat a Megoldás. f(0) = 4i + 2j + 2k.3 . ^ M 0 + r 2 « ) = íi(0 + f2 (0 . akkor r(í) merőleges r(/)-re (í e D. 183 .)! Megoldás. Határozza meg az r(/) = {e^* sin /)>+ {t sh í)j + if' + l)k. akkor r^(t) = r(í)r(0 = c^. Példa. hogy ha |r(í)l állandó. ^ (ri(0 > r2(0) = ri(0 x TjÍO + ri(/) x i^{i) .^(ri(0r2(0) = ri(0r2(0 + ri(0f2(0. « 6. aí at ^ (r ° y) = (f ° /)/■ at K idolgozott példák 1. at 4. 2. és ez éppen azt jelenti. 5. cos í)í + (2 eh í + í sh Oj + 2k. /eR = 0 helyen! cos í)i + (sh í + / eh t)\ + 2ík.Mind a két oldalt diflferenciálva 2r(0f(0 = 0.

Közeledjünk pl.1. t’ eR- Ha f egyik koordinátája sem zérus. ezért az érintő vektoregyenlete: W(ü) = r(ío) + e R- Ha az egyenlet két oldalán álló vektorok komponenseinek egyenlőségét írjuk fel. és ekkor az érintő egyenletrendszere X Xq ^ Y y^ ^ Z ■0 ^ yo Zq ^0 Tekintsük az r = r(í) görbe három pontját! Ezen a három ponton át (ha nem esnek egy egyenesre) egy sík fektethető. Ha W(A". Y. akkor az egyenletrendszerből v kiküszöbölhető. Ez általá­ ban nem egységvektor. akkor az érintő skaláris egyenletrendszerét kapjuk: X = x(/o) + t). hogy a simulósíkot az ííí. Ez röviden így is írható: X = X o + vxo. Y = y o + vyo.. ha a két pont Po tetszőleges közelébe kerül. Az irányába mutató egységvektort tangenciális egységvektor­ nak nevezzük és t-vel jelöljük. a két szélső ponttal a középső Fq helyvektorú Pq ponthoz és képzeljük el az így kapható síkok sorozatát! A görbe Pq pontbeli simulósikjának nevezzük az előbb konstruált síkok határsíkját. akkor a simulósík vektoregyenlete (foX fo)(W -ro) = 0 184 . Tq egy adott pontjának a helyvektorát. í e R görbe érintőjének egy irányvektora i. * Ifi ■ Az r = r(í) egyenletű görbe íq paraméterű pontjába mutató helyvektora r(ío).) és az f(/o) vektorok feszítik ki.c(ío). Be lehet látni. r e R. Z) jelöli a simulósík egy tetszőleges pontjának a helyvektorát. az érintője egy irányvektora f(ío). ezért a simulósík egy normálvektora az r(to) x r(ío) vektor. Y ^ y(to) + vy(to).3 A görbe kísérő triéderének élei és síkjai Az r(r) = x{t)\ +y{t)i +z{i))í. Z = zito) + vz(to). Z = Zo + vzq.

ezért az irányítást is figyelembe véve f = txb. A főnormális irányába eső egyenes vektoregyenlete W(ü) = To + t^[(ro Xfo) Xfo]. Az (f Xif) Xf irányú egységvektort fönormálisnak nevezik és f-fel jelölik: f= (fxif)xf l(íx if)x f| Mivel t és b egymásra merőleges egységvektorok. A bínormális vektor irányába mutató egyenest binomiális egyenesnek nevezik. Ez az egyenlet is átírható skaláris alakba. jo ’ ^0 yo z’ o Ha a görbe síkgörbe. Az r Xf vektor irányába mutató egységvektort binomiálisnak nevezzük és b-vel jelöljük.alakú és ez skálát alakban determináns segítségével írható fel: X -X o Xo ^0 Y -y ^ ^ Z . ezért síkot feszítenek ki. mégpedig a simulósíkban van.Z q = 0. ezért egyenle­ te: [(foXÍfo)xfo](W -ro) = 0. vektoregyenlete W(r) = r(ío) + Kí(ío)xiP(ío)). akkor minden pontja (így a simulósík definíciójához felhasz­ náltak is) ugyanabban a síkban. A sík neve: rektifikáló sík. 185 . Az érintő és a bínormális vektorok merőlegesek egymásra. A rektifikáló sík normálisa (f x f) x r irányú. b= fxir Ifxfl A bínormális a definícója miatt merőleges az f-ra és ezzel a t-re is. veR. veR .

bi = 2vi + (3 .tH + 4fJ -I. 2) vektor lehet. A binomiális egyenes egy irányvektora f x f. valamint a kísérő triéder vektorait! Megoldás.(0.3t>)j + (1 + 2i.l) i + (2í2+l)j + (3 í-2 )k egyenletű térgörbe íq = l paraméterű pontjában a kísérő triédere éleinek és síkjainak az egyenletét. z = l + 3u. amely bázisnak is választható.)k.)k.' Az érintő egy irányvektora í’ ezérí vektoregyenlete (l). egy normáJisa az érintő irányába mutató vektor. vektoregyenlete tehát fo(W--ro) = 0. így P(. f és b a normálsíkot. A szóban forgó pont helyvektora r(l) = 3j + k. b és t a rektifikáló síkot. normálsíknak nevezzük. W(v) = r(l) + OT(l) = 3d + (3 + 4t’)i + (l + 3t. f(0 = 6ri + 4j. 1). 0 r(I)xif(l) = ezért az irány vektor a bi(2 . f(l) = 3i + 4j + 3k.6i + 4 j. A binonnális egyenes vektoregyenlete W(i^) = r(l) + t. f. 186 . b páronként egymásra merőleges egységvektorok alkotják (ebben a sorrend­ ben) a görbe kísérő triéderét. y = 3 + 4v. Esetünkben i j 3 4 6 4 k 3 = -1 2 i+ 1 8 j-1 2 k . A szükséges deriváltak és a helyettesítési értékek: f(0 = l.A főnormális és a binomiális által kifeszitett síkot.3k. if(l) . skaláris egyenletrendszere X — 3t’.3 . . A t. A három vektor páron­ ként egy-egy síkot feszít k i : t és f a simulósíkot. K idolgozott példa Határozzuk meg az r(0 = ( í3 . 3. t>eR.

51k. illetve rendezés után 2 x -3 y + 2 z + l = 0.)k .0 ) + 4 0 . ezért egyenlete 3(x . illetve 3x + + 3z —15 = 0.1) = 0.49i + 0.1 2 = 102i-102k.A főnormális egyenes egy irányvektora az (f x if) x r. 0. A kisérő triédert kifeszitő három egységvektor: t = r(l) 3 4 3 — :i+ — j+ — k = 0. .1) lehet.49k. A normálsík egy normálvektora az f(l) vektor. A rektifikáló sík egy normálvektora az (f(l) x f(l)) x f(l) vektorral párhuzamos fj vektor.51i + 0.1 2 (x-0)+ 1 8 0 .73j-0.71k. ezért egyenlete .12(z.69j + 0.71i-0. A főnormális egyenes vektoregyenlete W(d) = r(l) + t. A simulósik egy normál vektora az f(l) x f(l) vektor. ezért a rektifikáló sík egyenlete x .fi = üi + 3j + (l-t.-3 ) . 3 (f(l)x f(l))x r(l) = ezért az irányvektor az fi(l. —!^ (1 7 i-1 7 k ) = Ilii ii \fi 187 .z + l = 0. Esetünkben • -1 2 3 j 18 4 k .-3 ) + 3(2-1) = 0. b= f( l) x f ( l) -1 2 18 -1 2 ^ = ^ = i + ^ = j + ^ = k = -0. |f(i)xf(i)i 2 [/^ ién ]í^ ^ 6 iíÁ i / ^ f = bxt = i j -2 3 3 4 k -2 3 = 0.

Ez azt jelenti.4 A görbe ívhossza Az X = x(t). és belátható. akkor a mozgás pályasebességének nagysága az első deriváltvektor abszolút értékével egyenlő. Főiskolai tankönyv. sin í)j + j/2 [1] Kovács József-Takács Gábor-Takács Miklós: Analízis. A görbe íq paraméterű rögzített pontjától egy tetszőleges (változó) t paraméterű pontjáig terjedő ív hosszúsága az előbbiek szerint \\r \d t = s{t)-s{tQ). 4. K idolgozott példa Számítsuk ki az r(0 = (e** cos í)i + kúpos csavarvonal ívhosszát. hogy ez érvényes akkor is. Buda­ pest. Ha az előbbi síkgörbét az r{t) = x(0i + >^(0j alakban képzeljük megadva.1. hogy ha r(r) egy mozgó pont pályáját írja le.2 pont) . 1986. tü ahol í(0 í-től függ.az integrál adja meg. 188 .amint azt már láttuk ([1]. Tankönyvkiadó. sííq) állandó.6. Az ívhossznak t szerinti deriváltja így |f| = vagy röviden Ifi = ds J t' dsjt) dt ugyanis az állandó í (ío) deriváltja 0. ha 1. azaz paraméteresen megadott síkgörbék ívhossza a ti és Í2 határok között . y = y{t) alakban. ha a görbe nem síkgörbe. akkor az ívhosszat megadó képlet 5 = J |f| dt ti____ alakban írható fel.

w(/)) I |W(0I \sv{t + At)\ 189 . így jutunk el a pillanatnyi szögsebesség fogalmához. Mivel f(0 = e‘ ^'(4 cos t . amely arra ad felvilágosítást. hogy a paraméter egységnyi megválto­ zása a vektornak mekkora szöggel való elfordulását eredményezi. A két vektor által bezárt szög legyen A(p (F4. le^U t = 7 ‘ = Z (e4 _ i) = 93. ábra). hogyan kell a pillanatnyi szögsebes­ séget a w(/) képletéből kiszámítani. amely az átlagos szögsebesség határértéke. ha At minden határon túl csökken: d(p A(p co = — = hm — . Értéke annál inkább jellemző a w függvény helyi viselkedésére. A w vektor-skalár-függvény átlagos szögsebességén a á(p át Acp t-y-t. minél kisebb á t intervallumra képezzük az előbbi hányadost. Ekkor |w(í) X w(í + /íí)l = |w(OI \yi{t+At)\únA(p. 1] = egység.tbst + At helyen.Megoldás.5 A vektor-skalár-függvény szögsebessége Ha az adott w(0 vektor-skalár-függvénynek az értelmezési tartománya két külön­ böző ÍJ és Í2 értékéhez tartozó w(íj) és yi{t^ vektorát közös kezdőpontból felrajzol­ juk. hányadost értjük. Tekintsük a w vektor-skalár-függvényt a.sin Oi + ^"^‘(4 sin t + cos t)\ + 4 fie^% * |f(OI = ^“ ^'1/16+1 + 32 = le^\ ezért az ívhossz 1 40.mivel w(/) x w(í) = 0 sin A(p = Iw(0 X (w(f + /j 0 . akkor a két vektor általában nem egyirányú. A(p szöget zár be egymással. és ebből .í 0 ^ 1. hanem pl. dt At Feladatunk most már csak annak a kiderítése.

3 4 3 így _ ^ _ |r(l)x r(l)| _ fU 5 _ ^ dt |r(l)|2' 10 ’ rád s 190 .l)i+ (2 r ''+ l)j + (3 r -2 )k vektor-skalár-függvény szögsebességét a í = 1 paraméterű pontjában! Megoldás. továbbá---------------------> w(í). akkor A p < At |w(OI |w(í + Jí)l únAíp w(t+ A t)-w (t) 0 é s ---------. f(l) = 3i + 4j + 3k. Az előző fejezet példájában láttuk. és így a A^ At pillanatnyi szögsebesség értéke dtp dt A(p At iw(í)^w(/)| ^ vagy röviden |w(/)!^ co = K idolgozott példa Iwx w| |w|2 Határozzuk meg az r(0 = ( í^ . Ezekkel i j k r(l)x f(l) = 0 3 1 = 5i + 3 j-9 k .A következő bővítés nem változtat az egyenlőség helyességén: w(0 X w(í + J 0 “ w(0 At sin A f A(p _ A(p Ha A t -i^O.> 1. hogy r(l) = 3j + k.

akkor az átlagos görbület egyre pontosabban jellemzi a görbe helyi görbületét. például gépkocsi vezetése közben is fontos tudnunk. hogy ha az ív hosszát csökkentjük. Legyen a görbéhez a F ésQ pontban hú/ható érintők hajlásszöge Ja. tehát —= dt ^ = 1^(0 ^*^(01 |f(í)l^ 191 . DEnNÍció. nyilván­ való. hogy mekkora ívre képeztük a viszony számot. amelynek a definíciója a következő. P-t és Q-t.6 A görbület A hétköznapi életben.1. m . Feladatunk most annak a meghatározása. akkor J t -*0 (de fordítva nem biztos!). Gépkocsinkban azt is tapasztaljuk. Ez az érték természetesen attól is függ. Js OS A definícióból következik. hogy milyen éles kanyarban.tréfásan szólva . azaz mennyire görbe útvonalon haladunk éppen. hogy . A görbe P pontbeli G görbületének nevezzük a PQ ívéhez tartozó átlagos görbületének a véges határértékét. hogy azt a görbét kell görbébbnek tekintenünk. E tapasztalatok birtokában a görbe átlagos görbülete a következő módon definiálható: Tekintsünk a görbén két különböző pontot. hogyan kell az r = r(/) egyenletű görbe görbületét kiszámítani. hogy G^O és az egyenes görbülete 0.mennyire görbe a görbe. A — Js hányadost a görbe PQ ívéhez tartozó átlagos görbületének nevezzük.^ o \J t' J t j ugyanis ha J s da ds dt d t ’ da 0. és ahol — az érintővekdt tor. amikor a Q pont tetszőleges pontos­ sággal megközelíti a P pontot (a Js ív hossza nullához tart): Ja da G = lim — = — -. amelynél az érintő irányának (a gépkocsi irányának) a megváltozása azonosan hosszú úton nagyobb. Egy görbe fontos és jellemző adata. vagyis f szögsebessége. A görbület definíciójában szereplő határérték a következőképpen alakítható át: da Ja íJ a J 5 \ G = -— = hm — = lim ds. mennyire tér el az egyenestől. jelölje a közöttük lévő ív Ja hosszát Js.

Be lehet bizonyítani. Utólag megállapítható. íe R egyenletű görbe görbületét a í = 1 paraméterű pontjában! Megoldás.12i+18j-12k. így a görbület G = r(l)xif(l) = . vagyis dt ds -= IK 0 1 . Ezeket felhasználva a görbület _ d a ds _ |r(Qxf(f)| dt dt vagyis (elhagyva a paraméter jelölését): G= IfxirI if(í)|^ A görbület dimenziója a hosszúságegység reciproka. Számítsuk ki az r(0 = ( í^ .3 fejezet kidolgozott példájában láttuk.l) i + (2/2 + l)j + (3í-2)k . Példa. (1/9+16 + 9)3 r 39304 = 0. Az 1. hogy csak a legalább kétszer differenciálható r függvénnyel megadható görbének értelmez­ hető a görbülete. hogy r(l) = 3i + 4j + 3k.ds — pedig az ívhossz t szerinti deriváltja (1. hogy a görbület reciproka a görbületi kör sugarával egyenlő: Q= K idolgozott példák 1. 192 .4 fejezet).125.

e/ért 15 5^ “ ez pedig állandó.. D efiníció .3 sin í)i+ (3 cos í)j+ 4k. Ha a görbe síkgörbe. a görbe simulósíkja. Megoldás. akkor simulósíkja pontról pontra változhat. !f | = = 5. csavarvonal görbülete állandó. r(Ó = ( . Mutassuk meg.2.3 sin í 3 cos t 4 = (12 sin í)i-(1 2 co s . 1. A görbe egy másik fontos tulajdonsága az. ha a görbe nem síkgörbe. i j k r(f) X f(0 = .3 cos í .(3 sin í)j. hogy a görbe mennyire tér el az egyenes­ től. azaz a görbe binormálisának a változásával lehet mérni. Mivel r(0 = ( . A görbe T torzióját (csavarodását) a következő határértékkel defini­ áljuk : dp . teR 0j+9k . js-> As o át-*o\At At dt dt 193 . amelyben a görbe elhelyezkedik.3 sin í 0 if(í) Xr{t)\ = |/144 + 81 = 15. hogy mennyire tér el a síkgörbétől.3 cos í) i. ahol AP a görbe binormálisának a As ív mentén bekövetkezett irányváltozását jelenti. Példa. akkor az a sík. Átalakítva a kifejezést.7 A torzió A görbe görbülete arról tájékoztat minket. hogy a hengerre írt r(í) = (3 cos 0* + (3 sin í)j + 4ík. Ap T = ~ = h m -/. ds ás ha ez véges. és ezt a csavarodást a simulósík normálvektorának.

A görbét jobb-. hogy r(l)x f(l) = -I2 i+ 1 8 j-1 2 k .dfi és itt — a binomiális szögsebessége. amint a torziója pozitív vagy negatív. D efiníció . K idíjlgozott példák J. Az 1. (Emlékeztetőül: a facsavar menetének éle jobbcsavarodású.vagy balcsavarodású-e a görbe e pontban? Megoldás. 194 . Ha T= 0. Számítsuk ki az r(0 = ( í3 .) Utólag látható. Ezeket felhasználva és b helyébe a vele párhuzamos fxif vektort dt helyettesítve egyszerű (de hosszadalmasabb) átalakítás után a ií(0 x f(0 i' kifejezést kapjuk. |f( l)x r(l)| = ][e\2.3 fejezet kidolgozott példájában láttuk. akkor a görbe síkgörbe. akkor előjeles torzióról beszélünk (itt már nem írtuk ki a paraméter jelét). Ha a számlálóban álló vegyesszorzatnak nem vesszük az abszolút értékét. Példa. r rrr_ ]f xif|2 ’ és a torzió előjelének érdekes geometriai jelentés tulajdonítható. íe R térgörbe torzióját a í = 1 pontban! Jobb. hogy torziója csak a legalább háromszor differenciálható r függvé­ nyek görbéjének értelmezhető. azaz dí dp ^ i b ( r ) x fe(/)i J t ' "“ |b(Oi^ ’ ds és — = |f(OI. vagy balcsavarodásúnak nevezzük aszerint.l) i + (2í2+i)j + (3í-2)k .

és így az előjeles torzió . 2. r ( l) = 6i. Példa.e f k 1 (1 + 0" -2 (1 + t f -4 t 2(1+ 3t^) ^ ( l .0 " ( i .8.Mivel r ( 0 = 6i.í) 3 ( i.í '') ^ -2 (l-r^ ‘ 8 (l-í¥ ^ (i-o " íi+ o 8t ( i .0 " 4 (1 . hogy a görbe ebben a pontban balcsavarodású.í 2 y 4 (l-í¥ 195 k = .í 2 ) V / -4 4 V (i-o " (i+ o ' 4(1 + 3t^) + ( i . egyenletű görbe síkgörbe! Megoldás. és ez azt is jelenti.t ^ n i + t^) ~ ^ + í ^ ) ( l .1. Először a deriváltfüggvényeket számítjuk ki: 4 12 2(1+ 3í^) 24í(l + í^) -2 6 A torzió képletének számlálójában álló vegyesszorzatot két lépésben számítjuk ki: 1 2 í( 0 x f ( 0 = d . ezért [í(l)x f( l)]r(1) = -7 2 . . “. hogy a görbe torziója a t paraméter minden lehetséges értékére 0.1 ^ 7 * + 1 7 . Állításunkat bebizonyítottuk. hogy az 1+í 1 1 .0. Bizonjátsuk be. ha beláttuk.t f J 2t (l-/¥ 2(1+ 3í'') (1 .

akkor a függvény. illetve a vele megadott grafikon (térgörbe) eddig megemlített jellemző adatai (pl. és így a görbe síkgörbe. azaz dx{s) ás = Ir'(í)! = |t | = 1. 24[ . í e R egyparaméteres vektor-skalár-függvény t paraméterének speciálí-* san az 5 ívhosszat választjuk. Ha ezt az s ívhosszat választjuk a függvény paraméterének. a görbület.í Y v ( i “ 0'^ (1-^y (i+^r. a torzió) kiszámításához megadott képletek alakja sokkal egyszerűbbé válik. Í2\ < R = egyparaméteres vektor-skalár-függvényt. akkor az r függvény az r(j) = x(í)i + j(s)j + z(s)k alakban írható fel. /] interval­ lumban. A T nevezőjét ezek után fölösleges kíszámítaní. t e [ti. és legyenek az x(í). Ekkor az s{t) = \ \ i \ d x ti integrál létezik és az r(/) függvény grafikonjának ívhosszát adja meg a [íi.tf] _ (1 . Tekintsük az r(0 = x(Oi+>>(0j + z(Ok. z{t) függvények a t paraméter folytonosan differenciálható függvényei.t Y 2 4 [-4 í-4 /3 + 8í(1 + ?2 )-4 /-4 í3 ] ^ ezért r = 0. T étel. a kísérő triéder elemei.t y ( i .Ezt felhasználva a vegyesszorzat ' ( i . y{t). A z r(s) vektor-skalár-függvény s szerinti deriváltja az érintő irányú egy­ ségvektorral egyenlő. 196 .8 Az ívhossz mint paraméter Ha az r(í). 1.(1 + + 8í(l + + (1 .

hogy ez az 1.) Bizonyítás. vagyis r"±r'. és ezzel állításunkat beláttuk. Be lehet látni. ezért |r 'x r" | = = |r'| |r"| sin 90° = |r"|.(Az s ívhossz szerinti differenciálást a t paraméter szerinti differenciálástól való megkülönböztetés érdekében vesszővel fogjuk jelölni. T étel. hogy r"X r'. Az r" vektor irányába mutató egységvektort főnormáhsnak nevezik. az r" merőleges r'-re. Azt állítjuk. Ezzel a jelöléssel Mivel r" = t'.3 fejezetben definiált főnormáUssal azonos. Ha az ívhosszt választjuk paraméternek. Ez Frenet első formulája. ezért | r ' p = l . Az összetett és az inverz függvény differenciálási szabálya szerint ugyanis dx ds ds Mivel (1. azaz r' = t é sig y|r '| = l. ezért t' = 6rf. ezért r' deriváltja. Mivel |r'| = 1. ezért dt dx ds f ]f| ’ dr dt dt ds dr ds dt dt ez pedig éppen az érintő irányú egységvektor. azaz t —s. 197 . Ezeket felhasználva G = |r"i. hogy r" abszolút értéke a görbülettel egyenlő. továbbá már láttuk. azaz állandó.4 fejezet) — = |r|. akkor G= | fxf| |r ' x r " | _'|3 de |r'| = l. azaz Bizonyítás.

r(/) = {a cos Oi + (a sin í)j + bt\& . Határozzuk meg az előbbi r(5) csavarvonal görbületét és torzióját annak egy tetszőleges pontjában! 198 . ) t e [0. és így rrf r 't W " ~ |f xf|2 “ |r'xr"|2 ” és ezzel állításunkat beláttuk. Példa. . 2n 2. Z g R. A z r = r(5) alakban megadott görbe torziója Bizonyítás. ^ \ Ij + bs k. ezért t= s így a csavarvonal egyenlete s függvényeként: r(í) = í V a cos . Minthogy f(0 = ( .T étel. Ha t= s. s \ i?F V /+y Ii + f s a sin .a sint /)i + (a cos /)j + bk és s{t) = i |f| í/t = j |/a^ sin^ t+a^ cos^ t + b^ dx = 0 0 = J |/a^ + b^ dr = ^a^ + b^t 0 hosszúságegység. 2n] egyenletű csavarvonal egyenletét az ívhossz függvényeként! Megoldás. akkor |rxif| = |r"| = G. ’ K idolgozott példák 1. írjuk fel az a sugarú hengerre írt b emelkedésü. a.. ahol 5 6 [0. Példa.

. hogy a G{s) > 0 és T{s) függvények egyértelműen meghatározzák a térgörbe alakját (a térben való elhelyezkedését nem).9 A térgörbe természetes egyenlete A térgörbét megadó r(í) paraméteres egyenlet alakja függ a koordináta-rendszer megválasztásától.2)2 cos 2 --------. 1.2)2 a^ + b^' 5 . A G{s) és T{s) függvényeket együtt a térgörbe természetes egyenletének nevezzük. ábrán látható görbék. s cos 2 --------. fa^ + h^) |/a^ + b a s cos i+ a^ + b|/^+A 2 a s :sin i+ a . Mivel rX^) = í — ■/==== sin r"(5) = I -----í— ~ )i+ r fa^ + cos-7™ =)j+ T F f^ k . A görbét azonban koordináta-rendszertől független adatokkal is tudjuk jellemezni: be lehet látni. vagyis adott G{s) görbülethez és T{s) torzióhoz csak egyetlenegy térgörbe található. a térgörbe érintőjét egy oldalról érinti. Az ábra alapján a simulósíkon levő vetület egy egyenest.Megoldás. Végül megjegyezzük. torziója is állandó.?sin h a^ + b^ 7 a cos \^a^ + b y \ía^ + b ezért a görbület . T #0. s \ ---. de nem metszi és a vetület 199 .+ sjjj2-----'ű^ + b^J a^b {a^ + ’ k hengerre írt csavarvonal görbülete is. akkor a görbe ezen pontbeU elegendő kis környezetének a kisérő triédere síkjaira vett merőleges vetületei az F5. akkor b ]/a^ + b ^ \ ^ + b ^ y es Így a íorzio r = r'r"r" {a^ + b ^ f (ű2 + í. G = ir"| = / («2 + Í. hogy ha egy térgörbe valamely pontjában G^Q.+ fa^ + b^ ------ía U p a^ + b^' Ha az r'r'Y ' vegyesszorzat determinánsát a harmadik oszlopa szerint kifejtjük.---.

ezért ez átmetszi a vetületi görbét és a görbe egy harmadfokú görbéhez hasonlít. Ezekből a csavarvonal sugara és emelkedése kiszámítható. a rektifikáló síkon levő vetületnek a pont inflexiós pontja. b e R. kidolgozott példájában láttuk. és a vetületi görbe egy z = y^'^ egyenletű görbéhez hasonlít. hogy G(s) = T(s) = a^ + b^' E két egyenlet együtt a csavarvonal természetes egyenlete. 2ti] csavarvonal természetes egyenletét! Megoldás. Az 1. a térgörbe érintője a vetület inflexiós érintője. ''k \ / X t<o rektifikáló sík normábík egy parabolához hasonlít.8 pont 2. a normálsíkon levő vetületnek a pontban csúcsa van. K idolgozott példa Határozzuk meg a hengerre írt r(0 = (a cos 0< + (a sin í)j + btk. a csúcsérintő a térgörbe főnormálisa.F5. te [0. a= G^ + T ^ ’ G^ + T^' 200 . a. ábra \\ \ .

akkor ezek végpontjainak halmaza az r(u. Vq számpárhoz tartozó helyettesítési értéket r(«o. z függvényeket. v számpárhoz tartozó x{u. u)k. v)\ + z{u. v) grafi­ konját alkotja.2. Ha az r(u. y. Ez általában egy felület (F6. v) vektor-skalár-függvény értelmezési tartományát Z>.-rel. z(u. v) ^ r(u. v) síkon (paramétersíkon) vagy annak egy tartományában értelme­ zett három kétváltozós függvényt. ábra 201 . ^v= dllandó ü= áííandó F7. az x. y(u. Ha u. értékkészletét i?r-rel jelölik. Az értelme­ zett leképzés R^->R^ típusú. és legyen e függvényeknek az értelmezési tartománybeli u. v)i+y{u. A r(«. V befutja az értelmezési tartományt. v) vektor-skalár-függvény értékkészletét alkotó helyvektorokat a koor­ dináta-rendszerben ábrázoljuk. q fogjuk jelölni. v) helyettesí­ tési értéke egy r helyvektor három koordinátája a derékszögű Descartes-féle koordináta-rendszerben: (u. KETPARAMETERES VEKTOR-SKALÁR-FÜGGVÉNYEK. v). Az U . v). akkor az előbbi utasítással két skaláris változótól (paramétertől) függő vektor-skalár-függvényt értelmeztünk.1 Két skaláris változótól függő vektorfüggvény Tekintsük az (u. v) = x(u. ábra). FELÜLETEK 2.

A gömbfelület tetszőleges P pont­ jának koordinátái. Mivel az w= állandó választással jött létre. tehát grafikonja egy. Megemlítjük. Hasonlóképpen a v —állandó választással az u paramétervonalak jönnek létre. illetve folytonosságát az r(t) függvény határértéké­ vel. Példa. a felületen elhelyezkedő görbe (felületi görbe). Esetünkben a paramétervonalak az a. illetve folytonosságával analóg módon definiálhatjuk. u= állandó v= tíllandó FS. ha «-nak választjuk a P pont A y síkon lévő P' vetületéhez vezető egyenes és -. K idolgozott példák 1. akkor r(í/. csak most három kétválto­ zós függvény határértékére. akkor. mondjuk az u-i állandónak választjuk. illetve b vektorral párhuzamos egyenesek. Például annak a síknak a kétparaniéteres vektoregyenlete. a felület is folytonos. hogy ha r(«. ábra Az r(«. illetve folytonosságára kell hivatkoznunk. írjuk fel az x^ + y^ + z'^ — a^ egyenletű gömbfelület vektoregyenletét! Megoldás. v) függvény határértékét.Ha az egyik paramétert. áb raj: F9. v paramétervonalnak nevezzük ('FZ. v) csak egyetlen paramétertől függ. amely illeszkedik az origóra és amelyet az a és b vektorok feszítenek k i: r(u. grafikonja. ábra).öéraj. v) folytonos. t> = M + üb ) a (F8. az X tengely hajlásszögét és i>-nek a P ponthoz vezető sugár és a z tengely hajlásszögét ( F9. ábra 202 .

k helyvektor. v) = (2 sin u+v)i + (3 cos « + i.0 ^ u ^ 2 n . vezérgörbéje pedig az y = x^. ezért a gömbfelület vektoregyenlete r(u. írjuk fel annak a kúpfelületnek a vektoregyenletét. Ha a v paraméter azt jelöli. FIO. Példa.A b J hengerfelület az FIO. 3) 4 9 ' vektorral párhuzamos! Megoldás.<4(2. > vektoregyenlete. a bj esetben az r(u.v) = a + t?ri(«) = a + t)(r(M) —a) = (1 —u)a + t. majd az r(«) egyenletű vezérgörbe egy tetszőleges pontjába az ri(«) = r ( « )-a vektor. y = a sinv sin u.jc = a sin t. hogy mennyit haladtunk a?. 2.1 1 parabola! Megoldás. Az ellipszis paraméteres egyenlete: x = 2 sin m > = 3 cos u . ezért ezek a keresett egyen­ letek. Példa. 2. 3) pont. ábra 3. 1. v e R . .r(M). A hengerfelület bármely pontjához az a) eset­ ben az r(u. hogy először a kúpfelület csúcspontjába megyünk az a helyvektor mentén. 203 . z = acosv. r) = (a sin v cos m)í + (a sin v sin «)j + (a cos v)k. Mind a két egyenletben O ^ u ^ ln . amelynek vezérgörbéje az — + — = 1 egyenletű ellipszis. ahol O ^ u ^ ln . A kúpfelület egy tetszőleges pontjához úgy juthatunk el az origóból. írjuk fel annak a hengerfelületnek a vektoregyenletét. akkor a kúpfelület egyenletének általános alakja r(u. amelynek csúcspontja az . alkotó mentén. . tengelye pedig a z tengely. r(w) = (2 sin «)i + (3 cos «)j. O ^ v ^ n .)j + 3rk helyvektor mutat. az a ( l . cos u. v) = (2 sin «)i + (3 cos k)J + t. ábrán látható. a kúp alkotója mentén.

i?)i + y(u. A kúpfelület egy része az FII. a felület normálisának nevezzük.3. 3). hogy az r(w.)k felületre egy kiszemelt P pontján át felületi görbéket rajzolunk. 2. ábrán látható. 2. ezért a paramétervonalak érintőire is. Mivel a normális merőleges valamennyi görbe érintőjére. ha M-nak választjuk x-et. v) felületnek akkor létezik érintősíkja a P pontjában. ha ott az x . amely merőleges az összes P pontbeli érintő­ re. akkor e görbék P pontbeli érintői a felületet is érintik. akkor ezt a síkot a felület P pontbeU érintősíkjának nevezzük. Be lehet látni.Esetünkben. és ez du az eredeti függvény u szerinti parciális deriváltvektora: 204 . 5. v) = x(u.y ész kétváltozós függvények totálisan differenciálhatók (Analízis.2 fejezet). Ha i. akkor a csak az u változót tartalmazó r(w) = x{u)i +y{u)i +z{u)k paramétervonal érintőjének az irányvektora a —— deriváltvektorral egyenlő. u e R . t. v)j + z(u. v) = 2i + 2j + 3k + + r[(« -2 )i + (M ^-2)j-3k] = = {uv —2v + 2)i + {u^v ~2v + 2)j + + (3-3ü)k. ahol —l ^ M ^ l . = állandó. ezért a kúpfelület vektoregyen­ lete: r(w. Ha valamennyi lehetséges érintőegyenes ugyanabban a sikban fekszik. a vezérgörbe (parabola) vektoregyenlete r(w) = tú + u \ a kúp csúcsába mutató helyvektor a(2.2 A felület érintősíkja Ha az r(u. Az érintősík egyenletének felírásához szükségünk van a felület normálisára. Az érintősík normálvektorát.

X q Y -yo Z-Z o dx(u. Y. v) függvény v szerinti parciális deriváltvektora: dr(u. v) _ dx{u. v) dv dv dv majd a determinánst kifejtjük. v) . v) r„ = — dv dx{u. v) ---^ i+ — :----.dr{u.az r(u. az érintősík egyenlete pedig. v) dy(u.J+ — :-----k. ha Fq jelenti a sík egy adott. ( r „ x r „ ) ( W . v) dz(u. az n= vektor.)k paramétervonal érintőjének irányvektora . amely merőleges az előbbi két vektor­ ra. v) dy(u. du du dy(u. j)k. dx{u. = 0 0 1 /.r o ) = 0. ha a vektoregyenlet bal oldalán álló vegyesszorzatot determináns alakban írjuk fel: X . egy tetszőleges pontjának a helyvektorát. v) . Megjegyezzük. v) dz{u.j) = xi + _yj+/(x. akkor x-et és y-t választva paraméternek. 205 . az érintősík egyenlete pedig X Xq Y yQ Z Zq 1 0 /. v) dy(u. alakú. v) dz{u. W (Z . du ^ dz(u. y) alakú. dv 8v dv Ennek alapján az adott érintősík normálisa. a felület vektoregyenlete r(x . Z) pedig Az érintősík egyenletének skaláris alakját megkapjuk. v) du du du = 0. hogy ha a felület egyenlete z = /(x . v) du ’ amit röviden r„-val (vagy r'-val) fogunk jelölni.)j + z(t.az előzőhöz hasonló módon . Ha m= állandó.(t. akkor az r(ij) = x(r)i + >.

v) = x(u. az érintősík egyenlete O + l ) + (z -0 ) = 0. 2. vagy összevonva y + z + l = 0. i?= 1 paraméterértékekhez tartozó P pont helyvektora: r(-l. l ) = . Az m= —1.v) = + + l)k.2 j + 2k.4 i .3 A felület felszíne Tekintsük az (u. v)i+y(u.l)= Az érintősík normálvektorának meghatározásához szükség van a parciális derivál­ takra: t„(u. Ezt felhasználva. d= 1 paráraéterű pontjában! Megoldás. és legyenek az x.1.2v^)i + uv^ + {uh^ + w)k . mérhető területű T tarto­ mányán értelmezett. így az érintősík egy normálvektora i 3 -4 1 -1 -2 2 j k = -2j-21^. i))k alakban niegadott felületet. illetve ezek P pontbeli helyettesítési értékére. v) = —4d + 2«i. E helyett alkalmazható a vele párhuzamos n(0.l . felület érintősíkjának egyenletét az m= .j + 2u^vk. r„(-l.K id o l g o z o t t példa Határozzuk meg az r(M v) = (u ^ . 1. v) paramétersik egyszeresen összefüggő. r(u.l) = 3i+j-k. y. r „ ( . z kétváltozós függvények folytonosan 206 . v)j + z(u. 1) vektor is. r„(w.

40 r(w + Au.r(w. ahol az összegezést előbb minden v vonal mentén.differenciálhalók. Két-két szomszédos paramétervonal által közrefo­ gott véges felületdarab (görbe­ vonalú négyszög) felszínét kö­ zelítsük annak a paralelogram­ mának a területével. ekkor a paralelogramma területe |J„rx/f^r|. A felületdarab S felszínének egy durva közelítése e paralelogrammák területének az összege. v) AuAv. E felületdarab felszínét a következő módon definiálhatjuk és szá­ míthatjuk k i: Borítsuk be az adott felületei a paramétervonalak sűrű háló­ zatával. v)~r(u. v). illetve r(u. o)) csúcsából kiin­ duló görbeivek húrvekíorai Fe­ szítenek ki (F I2.v + Av) —r(u. amelyet a görbevonalú négyszög egyik (például r(u.v). majd egy u vonal mentén hajtjuk végre: Alakítsuk át ezt a kifejezést: AuAv = ír . ábra). ábra vett húrvektort J„r = r{u + Au. illetve az i< =á l­ = landó paramétervonalon fel­ F12. v) ^ r{u. Jelölje a = állandó. v ) . Au Av = ZI 207 . v + Av)~ r{u.

^ X ------- r(u. Ha a paramétervonalak további sűrítésével a felület felosztását minden határon túl oly módon finomítjuk. akkor a másodiké ^ . ez az ún. amelyeknek határértéke a mondott feltételek mellett a függvény területi integráljával egyenlő. a felületnek lehet törésvonala vagy csúcsa. akkor ezt a véges Au- Jv-y( r(u + Au. v) ------Au dr du dv. nem tapadhatnak össze. c) két szomszédos paralelogramma síkjának a szöge nem tart 0-hoz (a szom­ szédos paralelogrammák nem borulhatnak egymásra. hogy a kettős összegek a .r(u. b) a paralelogrammák nagyobbik szöge nem tart 0-hoz (a paralelogrammák nem fajulhatnak el vonalakká. A definíció a felszín kiszámítására is módszert ad. Például a T tartomány lehet többszörösen összefüggő. Ezt felismerve az is látható. de felbontható véges sok egyszeresen összefüggő résztarto­ mányra (ívlöbius-szalag). v-i-Av) —r(u.0 „ . v) AuAv Av határértéket nevezzük a felületdarab felszínének. Av-*0. és ha Au->0.x — függvény integrálközelítő összegei. élszögkorlátozás). lapszögkorlátozás) és a finomítás során kapott előbbi kettős összegek sorozatának mindig ugyanaz a véges határértéke van. dv . ez az ún. ha Av-^0. akkor az első tényező határértéke — . Megjegyezzük. hogy egy felület felszíne a mondott feltételektől eltérő (esetenként enyhébb) feltételek mellett is létezik és kiszámítható. de T megközelít- 208 . hogy a) Ju^O. v) —r(u.D efiníció. v) Au r(u. v + Av) —r(w. Vegyük észre. v) . hogy a kettős összegek vektoriális szorzatában mind a két tényező egy-egy differenciahányados. v) AuAv = Av du dr dv vagy a — = r„. így 5 = Hm ^ ^ Ju. Av• őr •'rí dr du dv dv dr du dr dv x{u -hAu.. ^ dr du jelöléseket használva a felszín: íí (T) dudv.

y)k. (T) Bevezetve a {rJ^ = E. ha a következő módon alakítjuk át: Mivel tetszőleges a és b vektorra l axbl ^ = |a|^|b|^ sin^ (a. amelyekre már egyértékű. tehát x-et és j.)^ = 1+ (z.y) = xi +yj +z(x. ha a felület egyenlete z = z(x. (rJ^ = G. F = (r. y) alakban van megadva.( z ^ / = l + (zj2 + (z .. A. ezért a = r„. • r. b) = |a|^ |b |^ -|a|^ |b i^ cos^ (a. (T) Abban az esetben. de T felbontható olyan T„ tartományokra. = F Gauss-féle elsőrendű főmennyiségeket | r „ x r j = E G -F ^.( r „ r du dv. b) = lal^|b|^-(ab)^. PEANO mutatta meg híres lampion-feladatával. = j + z^k. = i + z^k. amelyekre r„ és folytonos.hetö olyan T„ tartományokkal. SCHWARZ és G. és képletünk a következő alakban írható: 5 = J J ]/EG-F^dudv.. A feltételek között kimondott élszögkorlátozás és lapszögkorlátozás szükségességét először H.. = z^z^. a felület lehet zárt. E = = 1 + (zj2. A felszínt megadó képletet számítástechnikai szempontból előnyösebb alakra hoz­ hatjuk. b = r„ választással 5' = í í | / | r j ^ | r j ^ . akkor r(x.) 2 ] .)^ E G -F ^ = [ l + ( z j2 ] [l + ( z . (T) 209 . az r(«.)\ és így a felület felszíne 5 = íí fT n l^ f^ ^ d x d y . v) függvény lehet nem egyértékű függvény.t választjuk paraméternek. G = r. és ebből laxbl = l/|ai^|b|^-(ab)^. de felbontható véges sok egyszeresen összefüggő nyílt darabra.

)"’ r^Fy ( “~sin u v cos u){ . ^ (i)^f 2) 2.v sin w -í. Mivel X és ezzel 2 + 1/ 210 / .2.2v\ sin u ~ v cos + (cos u —v sin w)j + k. így a kiszámítandó felszín: 1 [ v n 1 \2n — V dv = y2n — r _2_ 0 ^ "2" S = 0 0 J területegység. l ^ > ’^ 2 négyzet felett helyezke­ dik el! Megoldás. i.K id o l g o z o t t p é l d á k I.sin ti) -i (cos u v sin £^)cos u-r l (rj^ = sin^ z + cos^ w+ 1 = 2. amely a 0 ^ x ^ l . 2. sin w)i + (cos ^()J -f.k 2. Számítsuk ki az r(w.2^2 (x^ + 2y^) 4yA . Példa.) = (cos u —v sin ií)i + (ún u~rv cos í/)j + (u + v)k feíiílcí darabjának a felszínét! Megoldás. Példa.sin u-~v cos + (cos u . Számítsuk ki a I ~2y felület azon darabjának a felszínét.1 ir r. A parciális deriváltak: r„ ^ ^ r zeket felhasználva: E F G EG-F^ “ = = ( r j “ ( .4 .

)2 + ( z / = — + 1. és a keresett felszín: 2 1 2 + 1 dx dy = 1 0 l6 / \ +x dy = Cí 1 + 1 \dy = \6y^ 1 2 területegység.ezért az integrandus l/l + (z. J 6 J 1 2 211 .

Ujíx. Ha az (x.1. z)j + Vj(x. y. z)j + V3(x. z)i + V2(x.3. (speciális) vektor-vektor-függvények.3. pont). y. mágneses erőteret ír le. z)k vektor-vektor-függvény. vagy vektormező. y. értelmezési tartományt. y. akkor az előbbi hozzárendeléssel egy három skaláris változótól függő vektor-skalár-függvényt értelmeztünk.4. Ha x . z) = Vi(x. y. (x . y. a v^.3. z) számhármast egy r helyvektor három koordinátá­ jának tekintjük. amelyekből néhányat tanulmányaink során már megismertünk (2. y. D e f in íc ió . z) !-» v (x . ezért itt lehetőleg kerüljük. A tárgyvektortér vektorainak és a képvektortér vektorainak koordinátái közötti összefüggéseket (ezek száma három dimenzió esetén kilenc) egy 3 x 3 típusú űii ^12 ^13 A = «21 ^22 Ö Í23 %1 <'3 Ö33 ^2 212 . V2 . y. y. z) helyettesítési értéke egy v helyvektor három koordinátája a derékszögű koordináta-rendszerben. Az értelmezett függvény (leképezés) -> típusú. z)i + V2(x. és legyen e függvényeknek az értelmezési tarto­ mány (x. y.1 A három skaláris változótól (vektortól) függő vektorfüggvény Tekintsünk az euklideszi tér egy tartományában értelmezett három háromváltozós függvényt. z)k . pont). Szokás a vektormezőt vektor­ térnek is nevezni. elektromos. ha a v(r) függvény erőteret. nevezetesen lineáris leké­ pezései. függvényeket. de ezt az elnevezést a lineáris algebra más célra már lefoglalta (2. z). Használjuk azonban a tér elnevezést. akkor az értelmezett függvény az r v(r) = r i ( x . Azok a vektorhalmaznak vektorhalmazra való speciális. VEKTOR-VEKTOR-FÜGGVÉNYEK (VEKTORMEZŐK) 3. y. y. z befutja a D. V2(x. y. z) számhármasához tartozó Vi(x. z). y. például gravitáci­ ós.

akkor az összefüggések mátrixszal nem adhatók meg. a függvény szemléltetése csak a legegysze­ rűbb esetekben vezet áttekinthető ábrához. Ha a koordináták közötti kapcsolatok nem lineárisak. z |/x^ + y^ + z^ + y^ + z^’ . ábra 2. A homogén lineáris vektortranszformációt (vektor-vektor-függ. y. D efiníció. z) = (ül iX+ Űi2y + a i 3Z)Í + (ű21^ + + Ö23^)j + («31-^+ + 033^)^ alakban írható fel. A v(r) vektormező határértéke és folytonossága a kétparaméteres vektor-skalárfüggvény határértékének és folytonosságának definíciójával analóg módon definiál­ ható. csak most három háromváltozós függvény határértékére és folytonosságára kell hivatkoznunk. Példa.^x^ + y^ + z^ 213 . Egy vektormező elképzeléséhez azonban jó támpontot nyújt például az áramló folyadék látványa. Mivel egy vektor-vektor-függvény az értelmezési tartomány minden helyvektorá­ hoz (minden pontjához) egy vektort rendel. mert e folyadék molekulái sebességének nagysága és iránya éppen egy vektormezőt határoz meg és szemléltet. Példa. Milyen vektormezőt ír le a v(r) = r vektor-vektor-függ­ vény? Megoldás. vényt) tenzornak nevezik. A v(r) = r = xi + + j j + zk függvény a tér minden pontjához a pont helyvektorát rendeli (F13. FI 3.négyzetes mátrixszal adtuk meg. Mivel az r = xi+yj + zk vektor abszolút értéke |r| = ^x^+y^ + z^. K idolgozott példák 1. ábra). ezért a r |r| X ^ y . Ez a lineáris vektortranszformáció (vektor-vektorfüggvény) az ebben a fejezetben bevezetett jelöléssel v(x. Milyen vektormezőt ír le a v(r) = ^ vektor-vektor-függvény? Megoldás.

tehát a pontból az origóba mutató vektort (F15.függvény a tér minden pontjához a pont helyvektorának irányába mutató egységvekíort rendeli (FI4. z)i + V2 Íx. ábra). y.2 Vektor-vektor-függvény differenciálhatósága. Készítsünk ábrát a v = .y j . 3. y^. divergenciája. ahol 'dvi ŐVi dvi' dx dy őz dv2 dü2 dV2 D = dx dy dz Ü dV3 dV3 Ő 3 _dx Sy dz _ 214 .f o változást a zír vektor) a v függvény Av megváltozása felírható a Jv = D/ír+sAr alakban.x i . = y. z)j + v^ix. y. A v = . y.z k függvény a tér minden pontjához helyvekto­ rának az ellentettjét. Példa. ha áttérve az Tq környezetében levő tetszőleges r(x. pontban. z)k vektor-vektor-függvényt akkor mondjuk differenciálhatónak az r^ix^. rotációja v(r). 3. ábra) rendeli.r vektormezőről! Megoldás.r = . z) pontra (jelölje ezt az r . Zo)e D.

a deriválttenzor vektorinvariánsát. de be lehet bizo­ nyítani. A v(r) vektor-vektor-függvény D mátrixa főátlójában álló elemeinek dVi dv dv-. ezért ezek a vektormezőt közvetlenül jeliemző lényeges adatok.vektor-függvény rotádójának nevezzük és a rőt v jellel jelöljük. a v(r) vektor. + + ■ összegét. hogy a V vektormező egy adott pontban örvénymentes. a deriváítíenzor mátrixa. Azt mond­ juk.v A divergenciának érdekes (és szemléletes) jelentést lehet tulajdonítani. vagyis dv^ dvi dv2 dvi rőt V 'dy dz dx / j'+ dx dy ^ X rotációnak is érdekes és szemléletes jelentést lehet tulajdonítani. A v(r) vektor-vektor-függvény deriválttenzora D mátrixának elemei­ ből alkotott dv^ d v ^ \. Unem függ a ár megválasztásától. hogy a V vektormező egy adott pontban forrásmentes. A divergencia más (az integrál segítségés^el történő) definíciója is ismeretes. ha div v < 0. ha ott rőt v = 0. ha ott div v = 0. továbbá s is egy hornogén lineáris leképezés mátrixa és £ -» 0 . hogy az elemek bizonyos kifejezései függetlenek a koordináta-rendszer meg­ választásától és csak a vektor-vektor-függvénytől függnek. D e f in íc ió . i+ dz dz dx J+ dx / dv2 dvi dy vektort. a v(r) vektor-vekdx dy dz tor-függvény (vektormező) divergenciájának nevezzük és div v jellel jelöljük. ha /4r-->0. a koordináta-rendszerre nézve invariáns adatot említünk meg. A rotáció értelmezhető integrál segítségével is. ha div v > 0 és nyelője van. vagyis dvi dv2 dv3 div V = ------H ■ + dy dz í. Két. csak az fo ponttól. D e f in íc ió . hogy elemei függnek a v(r) vektor-vektorfüggvény leírásához használt koordináta-rendszer megválasztásától. A rőt v vektor szoros kapcsolatban van a vektormező örvénylésének a szögsebességével. A D deriváítíenzor mátrixáról látszik. a deriválttenzor skalárinvariánsát. forrása van. 2-15 . Azt mondájuk.egy homogén lineáris leképezés.

4 j + z 2 )-^ (3 x -4 j2 ) dx dy k = = ( .3 ..3 y .. ezért az helyvektorú pontban is div v = —6. Mivel d ~ 3 Ö divv = — (3x-4>’^)+ -—{x -A y + z'^)-^ — ( . 2. Példa.3 j . A negatív előjel mutatja. ..+ — = 1+ 1 + 1 = 3. 2.5 = .5 z ) ." ' Így a vektormező örvénymentes (F13. ábra). 216 . Példa..4 / ) . Számítsuk ki a v(r) = r = xi+^'j + zk vektormező divergenciáját és rotációját egy tetszőleges T helyvektorú pontban! q Megoldás.4 . / dx d z\ .+ .f ( . Mivel dx dy dz div V = .1) pontban rőt v(fo) = —i + I7k. A rotáció: rőt V = dz dy\ . Számítsuk ki a v(r) = (3x—4y^)i + (x —4y + z^)} —(3y + 5z)k vektormező divergenciáját és rotációját az ro (l.6 . ox dy dz azaz állandó.T y r . Ez az fo(l. dx dy ez a divergencia állandó. .5 z ) = 3 .3 j.tp ^ y T z .K id o l g o z o t t példák 1.T x p ^ y s . / dy dx\ K T y .~ ( x .5 z ) j + dz dx ^ ( x .4 y + z^) i + dz ^ ( 3 x . 2.1) pontban! Megoldás.2 z ) i + (0)j + (l + 8j)k. A rotáció egy tetszőleges pontban r o tv = _cy + + d d — ( . hogy itt a vektormezőnek nyelője van.

ezért a leképezés ^R^ típusú. z-x ^-y ^ = 4 egyenlet egy-egy forgási paraboloid egyenlete. Állapítsuk meg. amit skalármezönek is nevezünk. Szokás a skalármezőt skalártérnek is nevezni.z e R skalármező szintfelületei az m= 0. hogy mik az u -z-x ^-y ^ x . K idolgozott példák 1. vektormező­ ben a potenciál stb. egyenlet egy felület egyenlete. ábra 217 . z = 2. Ha a skalártér például hőmérséklet-eloszlást ír le. z = 4 pontban van (F16. SKALÁR-VEKTOR-FÜGGVÉNYEK (SKALÁRMEZŐK) 4. y. Az «(r) skalár-vektor-függvények globális tulajdonságai a háromváltozós skalárfüggvények tárgyalásánál megtalálhatók ([1]. y. 4 értékére kapott = 0. Az u = 0. z) háromváltozós függvény értelmezési tartománya az tér vagy ennek egy része minden P pontjához egy skaláris értéket rendel. 5. Ha az x. = 2. 4 értékre! Megoldás. hogy a z=y^.2 pont).y . z = y^ + 2. amelyekhez a skalártér ugyanazokat az értékeket rendeli? Az u{x.2.4. Példa. Skalármezővel írható le például hőmérséklet-eloszlás. akkor az n-»M(r) skalár-vektor-függvényt kapjuk. z értékeket egy r vektor három koordinátájának tekintjük. y. z) = áll. A paraboloidok úgy keletkeztek. z) h* u(x. A paraboloidok csúcspontja a z tenge­ lyen a z = 0. 2 = j 2_|_4 egyenletű parabolákat a z tengely körül megforgattuk. hogyan helyezkednek el azok a pontok. FI6. nyomáseloszlás. 2. A skalárterek vizsgálatakor felmerül a kérdés. 2. y. akkor a nívófelületeket izotermikus felületeknek nevezik.1 A három skaláris változótól (vektortól) függő skalárfüggvény Az (x. ábra). ez az u skalártér szintfelülete vagy nivófelülete.

2.4) háromváltozós függvényekre alkalmazva a következőket mondhatjuk: Definíció.2 A skalármezö gradiense A többváltozós skaiárfüggvények differenciálszámításánál tanultakat ([1].. Milyen felületek az w= r^. Példa.k . Az r = xi + yj + zk szokásos jelöléssel u(x.y. ekkor a szintfelületek egyenlete x2+y2 + ^2 ^. A differenciálható u skalár-vektor-függvény értelmezési tartománya bármely P pontjában kiszámított parciális deriváltjaiból alkotható du ax du oy dti oz vektort az u skalármezö P pontbeli graciiensvektorának vagy gradiensének ne­ vezzük és a grad ii szimbólummal jelöljük: graáu du du i+ — j+ . Számítsuk ki az w -= z ■ ~ skalármezö gradiensét a Po( ~ 1í 2. az adott pontban pedig grad = 2i ~ 4j + k.2xi . dx dy dz du A gradiensvektor abba az irányba nmtat.3. Legyen az u állandó értéke c^.2yj + k. Az adott skalármezö gradiense értelmezési tartománya egy tetszőleges pontjában grad M= -. Példa. —3) pontban! Megoldás.2^ ezek pedig az origó köré irt c sugarú gömbök egyenletei. ( K idolgozott példák 1. 5. 4.z) = = x^ + y^ + z^. tg R -' skalármezö szintfelületei? Megoldás. = 218 . amerre haladva a skalármezö értékei a legnagyobb mértékben változnak.

ha bevezetjük a nabla szimbolikus vektort. D efiníció. Az m = = x^ + y'^ + z^ gradiensvektora egy tetszőleges pontban: grad u — 2xi + 2yj + 2zk = 2r. amelynek koordinátái utasítások. de kétszer akkora vektor. Tekintsük azt a jelképes vektort. 4.) így A nablát differenciáloperátornak vagy Hamilton-operátornak is nevezik ([1]. mégpedig az x . (A név és a jel a háromszög alakú lantszerű asszír hangszertől ered.3 A nabla operátor Az előző fejezetekben definiált három mennyiség. a div v és a rőt v egységes módon írható fel. du du du grad M= Vm = . A nabla vektor segítségével (a már eddig bevezetett jelöléseket alkalmazva). ----H — ----H divv = Vv = — dx dy dz 219 . ezért a nagyobb skalárértékű szintfelületekhez („kifelé”) mutat. dv2 dv-. az fo helyvektorú pontban gradwlrg = 2i + 4j + 6k = 2roMivel a I tq a szintfelület (gömb) egy pontjába mutató helyvektorral azonos irányú. a grad u.2.3.y ész szerinti parciális díflferenciálás elvégzésére felszólító utasí­ tások. Példa. dv.k ox' oy oz (a V vektor szorzata az u skalárral). 3) helyvektorú pontban! A gradiens a nagyobb vagy kisebb skalárértékű szintfelületek felé mutat-e? Megoldás. Legyen a vektor neve nabla és jele V.4 pont).i + — j + —. Számítsuk ki az t<(r) = r^ skalármező gradiensét az ro (l.. 5. 2.

Határozzuk meg div grad u értékét az ro( —1. Mert míg pl. mert div v skalár és ennek nem értelmezhető a rotációja. Példa. a V X(V Xv) = rőt rőt v értelmezhető. A nabla vektor többszöri alkalmazása lehetséges. K idolgozott példák 1. 2) helyvektorú pontban.v g r a d „ = ^ + ^ + ^ . xe^-3y^x. ---dx^ = d^u — = xe^-6yx-. addig pl. Megemlítjük. A nabla vektorra ugyanazok a szabályok érvényesek. mint amelyek a vektorokra. — = du dx du dy du dz . ha w = xe^ + x^z^-y'^x. dz 220 .d .(a V és V vektorok skaláris szorzata). 0. Mivel div grad m = V(Vm) = V^m= Am. a V x (V • v) = rőt div v értel­ metlen. hogy a nabla vektor saját magával való skaláris szorzatát (négyzetét) Laplace-operátornak nevezik és A -val jelölik: + dx^ így például dy^ dz^J ’ d^u d^u d^u A „ . és egymás után többször is alkalmazható. dy^ d^u = 2x^. de nem történhet vaktában. ezért u második parciáHs deri­ váltjaira van szükség: — = e^ + 2 x z^-y ^. Megoldás. d d d rőt V = V XV = ~dx dy dz Vi V2 V3 dvj _ i j k dvi dz ) 1— dx dz j+ dx dy (a V és V vektorok vektoriális szorzata).

Ezekkel div grad u = 2z^ + xe^ —6xy + 2x^. Ennek értéke az Xq= - l, yo = 0, Zq= 2 pontban div grad u\,^ = 8 - 1 + 2 = 9. 2. Példa. Határozzuk meg a rőt rőt v vektort á P o(l; 2; 3) pontban, ha v(r) = x^yzi + xy^zj + xyz^k. Megoldás. Először a rőt v vektort határozzuk meg. í d rőt V = V XV = dx x^yz
=

j d dy xy^z

k d dz xyz'^

(xz^ -,xy^)i - (yz^ - x^y)i + (y^z - x^z)k - x(z^ -y^)i+y(x^ - Z^)j + z(y^ - x^)k.
i j k

rőt rőt V = V X rőt V =

A
dx x{z^ - y ^ ) dy y{x^ - z^)

A
dz z{y^ -

= (2yz + 2yz)i —( —2xz —2xz)\ + (2xy + 2xy)k = = 4(yzi + xzj + xyk). A keresett vektor a P q(1; 2; 3) pontban rotrotvipg = 24i+12j + 8k.

221

5. INTEGRÁLOK

5.1 Vektor- vektor-függvény vonalmenti integrálja
Ha az egységnyi tömegű pontra ható állandó P erő saját irányában s elmozdulást létesít, akkor a végzett munka L — !PI !s|. Ha az erő állandó, de az elmozdulás irányával állandó a szöget zár be, akkor az erőnek csak az elmozdulás irányába eső komponense végez munkát és ez L = IPj! |s| = (!P|cosa)|s| = Ps
( F I 7. ábra).

Pj =|P|cosa F17. ábra F18. ábra

Az általános esetet vizsgálva, tekintsünk most egy P erőteret, amely pontról pontra változik, és az egységnyi tömegpont mozogjon egy folytonos, hurok és töréspont nélküli (sima) g térgörbén, annak A pontjától a B pontjáig. A végzett munka kiszámí­ tása érdekében osszuk fel a görbe ^-tól 5-ig terjedő ívét n számú részívre, és jelölje az osztáspontok helyvektorait Tq, r ^ , . . . , r„. Kössünk össze két-két szomszédos osztó­ pontot egy-egy húrvektorral és legyen a A:-adík húrvektor a vektor (FIS. ábra). Pótoljuk a pontból a pontba vezető görbeívet a pontokat összekötő húrvektorral és az erőtérnek e görbeíven felvett P vektorait egy, a görbeív tetszőleges

222

közbülső

helyvektorú pontjához tartozó V’ÍQu vektorral, majd tekintsük a ) AL, - P (e,)Jr,

skaláris szorzatot. Ez közelítőleg megadja a görbeív mentén végzett munka értékét. A görbeív mentén az A és B pont között végzett munka közelítő értéke e részmunkák összege;
t

ji =i

= tt=i =

Készítsünk más felosztásokat is, és válasszuk a felosztásoknak egy olyan sorozatát, amikor az osztópontok száma úgy növeksrdk minden határon túl, hogy a leghosszabb zír* vektor is a zérusvektorhoz tart. Ha az sgy kapott közelítő összegek

raax

0 ^_ j

határértéke létezik és véges, akkor azt tekintjük a P erőtér munkájának, amit a g görbe mentén végez, amikor a tömegegységet az A ponttól a B pontig mozgatja. A közelítő összegek határértéke másfelől egy határozott integrállal, a P erőtérnek a g görbe mentén A-tól 5-ig vett vonalmenti integráljával egyenlő, így L = J P (k. A

\

Ha P = P^i+ Py} + Pj,k és Ar - Axi + Ay}+ ázk. amely vektor a határátmenetkor &dr = dxi + dyi + dzk vektorba megy át, akkor a műnk át a következő alakú vonal­ menti integrál adja: L = < ' J (F,dx+ P^dy + P,dz). »
A

D efiníció. A z előbb bemutatott gondolatmenet az R^-ban vagy ennek egy résztartományában értelmezett vektor-vektor-függvényre és sima görbére al­ kalmazható, és eredményül a v(r) = Vii + V2j + v^k vektor-vektor-függvény

B j y dr =
A

B J (t>i d x + 1 2 dy+ v^ dz) >
A

alakban felírható, a g görbe mentén az A-tól B-ig terjedő határok közötti vonalmenti integrálját kapjuk.

223

A vonalmenti integrál definíciójából következik, hogy ugyanazon a g görbén haladva
B A A

Jv<3& = — '
B

dl,

vagyis a haladási irányt megfordítva a vonalintegrál értéke előjelet vált és
B A B c c A

Jvífr + J v íá '= Jvdlr. Ugyancsak a definíció alapján látható, hogy (a határokat most nem írtuk ki): J cv ífr = c IV iá', I (v± w) íA-= j Víá-± J w í/r. Ha a g görbe zárt, akkor körintegrálról beszélünk és a § jelet használjuk. Kérdés, hogyan kell a vonalintegrált kiszámítani? Legyen a vektormező (r e Z),) v(r) = ri(x, y z)i+V 2Íx, y, z)j + v^ix, y, z)k, a g görbe egyenlete pedig r(0 = x(í)i + K 0j + 2(0kdl Mivel r = — , ezért dt dt = i dt = (xi + jj + z\i)dt. Minthogy minket a vektormező viselkedése most csak a g görbe mentén érdekel, lokalizáljuk a v függvényt, azaz komponenseiben írjuk be x, y, z helyébe a görbe egyenletében szereplő x(/), y{t), z{t) függvényeket: v(r(í)). Végül tartozzék a görbe A pontjához a a görbe B pontjához a ?2 paraméterérték. Ekkor
B A
(2

J Viá" = J v(r(/))f(/) dt,
t,

vagy röviden' B Í2 j V dr = j vf dt.
A t,

224

A jobb oldalon álló integrál részletesen kiírva
f (Vi(t)x(t) + V2(t)y(t) + V3(t)z(t)) dt t\ alakú, ez pedig egy egyváltozós függvény határozott integrálja, amit a már tanult módszerekkel számíthatunk ki.
K idolgozott példák

1. Példa. Számitsuk ki a v(r) = (x y -z )i + (y z -x )j + ( z x -y ) k vektor-vektor-függvény vonalmenti integrálját az r(0 = + l)i + (1 - Oj + - Ok

egyenletű görbe A (l; 1; 0) pontjától a görbe B(5; —1; 6) pontjáig terjedő íve mentén! Megoldás. Mivel a görbe egyenletéből x = t^ + \, y = \ - t , z = ezért a vektormező lokalizált alakja v(r(0) = [{t^ + 1) (1 - 0 - (í" - 0]i + [(1 - 0 + [(í3 -í)(í" + l)-(l-í)]k = A görbe egyenletéből r(0 = 2 d - j + (3 í" -l)k , és könnyen látható, hogy az A pont a ti = 0, a B pont a 12 = 2 paraméterértékhez tartozik, mert r(0) = i+ j, r(2) = 5 i- j + 6k. így a keresett vonalmenti integrál -i)+ DU +

A

0

2

= \ { } f - t ^ - Z t ^ + t^ -3 t^ + 3t+ 2)dt =
0

----------------- + ------ ^3+ — + 2í 8 6 5 4 2

0

32 96 256 = 96------------- + 4 - 8 + 6 + 4 = 102-------- = 50,8. 3 5 5

225

amelyet F19. a P 2 Pont a Í2 = l értékhez tartozik A vektor-vektor-függvény lokalizált alakja • v(r(í)) = ( 3 7 .5k vektor.!((.' í 10)j + ("U/^ .3/)i + (1 + 20j + 0 . Példa. Ennek egy irány vektora a —3i + 2j .1 1 ..34/ + i 3)k. 3) pontot a Po.6k. 3. A kör­ / vonal egy tetszőleges P{x\ y\ 4) pontjá­ t / } / t 5 ba az --A 0/ r(it) = c + C p — (2+ 5 cos /)i + + (3 + 5 sin Oj + 4k vektor vezet.x y síkkal párhuzamos síkban he­ .3 9 ) + ( .2. így a vonalmenti integrál Pl í ydr = J [ ( .1 7 0 í“-l.l lh 2 + 1 3 2 í. 3. Számítsuk ki a v(r) .( ■1.x. 4) középpontú /•= 5 sugarú körvonal mentén! Megoldás.2) ponttal összekötő egyenesszakasz mentén Pj-től Pi felé haladva! Megoldás. Az integrációs út a P 1 P 2 egyenes. 3. ábra 226 . . A Pl pont a = 0.170/-65)]í/< í 0 P = } (-3 0 3 í" + 282í-84)í/r = [-1 0 1 í ^+141 í 2-84. Ebből r ( t) = -3 i + 2j-. t az a szög.2 2 /^ -2 0 / + 20) + ( .44? + 13)i + ( .(2xj + 2“)i + (2>z + A-^)j + (2.. Példa. Számítsuk ki a v(r) = (z^--j)i + (z^ + A)j + xjk vektor-vektor-függvény vonalmenti integrálját az .5í)k. az egyenes vektoregyenlete tehát r(/) = (2 . ezért minden pontjának z koordinátája a középpontjának z koor­ dinátájával egyezik meg és ez 4. y síkkal párhuzamos síkban elhelyezkedő C(2. lyezkedik el.]Í = -4 4 . ahol c a kör középpontjá­ nak a helyvektora.xz + / ) k vektor-vek tor-függvény vonalmenti integrálját a /*i(2: 1. Mivel az adott körvonal iZ az .

A A du du du V.5 sin/)i + (64 + 2 + 5 cos 0j + (2 + 5 cos 0 (3 + 5 sin í)k- + (5 cos í)j- A körintegrál így jvcfr = J [(13 —5 sin í) ( ~ 5 sin t) + (66 + 5 cos t) (5 cos /)] dt = 0 2n = J ( —65 sin í + 330 cost í + 25) í/í = [65 cos í + 330 sin/+25í]o” = 507t. dx dy dz és ez azt jelenti. ha a vonalintegrál B í (^1 dx + ^2 ífy + í^3 dz) A képletében álló integrandus egy háromváltozós u{x.r.és végpontjától.2 A vektor-vektor-függvény potenciálfüggvénye A v(r) vektor-vektor-függvény vonalmenti integráljának a kiszámítása elvileg egy­ szerű. ha 0 ^ í ^ 2. dx-^V 2 dy + v^ dz = — dx+ — dy+ — dz = du.3 . Az r deriváltfüggvénye r(t) = ( —5 sin A vektor-vektor-függvény lokalizált alakja: v(r(0) = ( 1 6 . hogy az integrál értéke nem függ a g görbétől. az x tengellyel párhuzamos sugara és a CP sugár zár be (F19. ábra). y.a kör egy. 0 5. z) skalárfüggvény teljes diffe­ renciálja: (*) mert ekkor fi B J (ül dx + V2 dy + V3 dz) = J í/m = [u]\ = u{B)-u{A). az integrációs út kezdő. hanem csak az A és B ponttól. Egy pont akkor futja be a zárt körvonalat. 227 .

6 pont) dv^ dy dvi dz dv2 dx vagyis dv. Ha a v vektor-vektor-függvénynek létezik potenciálja és a g görbe zárt. dz d^u dzdy d^u dxdz d^u dydx dv-x dx dv2 dz ’ dv^ dx ’ dvi dy' dv. A potenciálfüggvények hasonló szerepet töltenek be a vektor-vektor-függvényeknél.D efiníció.^ = 0. akkor az erőteret konzervatív erőtérnek mondjuk. hogyan lehet megállapítani egy v vektor-vektor-függvényről. dy du —= dz akkor u második vegyes parciális deriváltjai egyenlők lévén ([1]. Azt az u függvényt. azaz dr = 0.3. a v vektor-vektor-fiiggvény potenciáljának. tehát a vonalmenti integrál értéke 0. Ha v(r) erőteret ír le és van potenciálja. akkor A = B miatt u(B) = u(A). — ----. Konzervatív erőtérben a vonalmenti integrál értéke nem függ az integrációs úttól: és a zárt görbe mentén vett integrál (körintegrál) értéke 0. mint a primitív függvények az egyváltozós függvények halmazában. z) potenciálfüggvé­ nye.= 0. dx dv. Felmerül a kérdés.^ = 0. 5. dy dvj őz dv. amelyre a (*) egyenlőség teljesül. 228 — ----. vagy potenciálfüggvényének nevezzük. dy — ----. azaz du = t). T étel. dx du = V2. D ehníció . . Ha a V = vektor-vektor-függvénynek van u(x.. hogy van-e potenciálja? Az alábbiakban szükséges és elegendő feltételt adunk a potenciál létezéséhez. y.

Vi ■ = 2xz+y^. a) Esetünkben ^z^ Vi = 2xy + z^. hogy potenciál van. hogy a v(r) = (2xy + z^)i + (2yz + x^)j + (2xz+y^)k vektor-vektor-függvénynek van potenciálja! Határozzuk meg a potenciált! b) Számítsuk ki a vektormező vonalmenti integrálját tetszőleges görbe mentén az /í (2. akkor a következő tételt láttuk be: T étel. és ebből következik. dx dvi = 2x —2x = 0. —2) pontok között! c) Mutassuk meg. j . A v vektor-vektor-függvénynek pontosan akkor van potenciálja. 3) és 5( —1. hogy e három egyenlet bal oldala éppen a rőt v vektor három koordiná­ tája. 1. ha rőt V = 0. Ha észrevesszük. Ha már tudjuk. 3. ezért a potenciál dx u(x. hogy ez a feltétel elegendő is. Mivel — = 2xv + z^. K idolgozott példa a) Bizonyítsuk be. ezért dv^ dy dvi dz dv2 dx dV2 = 2 y -2 y = 0. dz Ő3 D = 2z —2z = 0.Ez u létezésének szükséges feltétele. z) 229 . dy V2 = 2yz+x^. Be lehet látni. hogy egy vektor-vektor-függvénynek van potenciálja. akkor azt hogyan határozhatjuk meg? Az alábbiakban egy módszert azonnal példán keresztül mutatunk be. z) = J (2xy + z^) dx = x^y + z^x + f(y . hogy az r(í) = (2 + 5 cos í)i + (3 + 5 sin í)j + 4k körvonal men­ tén {Q-^t-^ln) vett körintegrál értéke 0. Megoldás.

ahol K tetszőleges állandó. b) A kérdezett vonalintegrál értéke a potenciál létezése miatt nem függ az integ­ rációs úttól. dy és ez minden szóba jöhető értékre csak akkor teljesül.4 ) . ahol g(z) azt jelöli. /■ ■ f + g'(z) = 2 xz+ y^. ha ■S f dy vagyis f(y . Azonban — = V2 . Ez azt jelenti. h o g y / csak j-tól és z-től függ.\\%-^^ = = ( 3 . vagyis x^+ — = 2 yz+ x^.z) = x^y + z^x+ y^z + K.1 pont 2. du Mivel végül — = V3 . 230 .y. z) azt jelöli.1 8 .( 4 + 3 + 1 8 ) = -4 4 . akkor egyúttal végtelen sok is van. vagyis dz 2 zx+ y^ . Vonalintegrálok kiszámításához a K= 0 értékhez tartozó u(x. példájában már láttuk. ezért g'(2 ) = 0. hogy a g függvény csak z-től függ. z) = y^z + g(z). y. ahol f{y. így a potenciál részletesebb alakja u{x. tehát az út tetszőleges lehet. hogy ha van egy potenciálfüggvény. z) = x^y + z^x + y^z + g{z).du alakú.z) = K és a potenciál végleges alakja u{x. g(.y.z) = x^y + z^x+ y^z potenciált célszerű választani. A vonalintegrál értéke í vífr = lx b + z^x+y^z]\^. amint azt az 5.

53Flzn itgá . ha a következőket mondtuk volna.3 pont) korlátozó feltételek mellett a felületdarab felosztását minden határon túl finomítjuk és az így kapott összegek sorozatának mindig ugyanaz a véges határértéke van.5 sin t] dt + 0 2 n [2(3 + 5 sin í)4 + (2 + 5 cos 0^1 [5 cos /] dt = 0 + In = 5 J [28(cos í-sin í)+ 10 sin í cos í+ 20 (cos^ í-sin^ i)0 .I [2(2 + 5 cos t) (3 + 5 sin t) + 16] [ . Legyen adott a T e R ^ paramétertartományon értelmezett. 231 .e) Mivel f(/) = ( . Képezzük a I UiASi i összeget. * 2n Ezt a hosszadalmas munkát megtakaríthattuk volna. ezért v(rfO) dt .50 sin^’ t cos t f 25 cos'* /] dt = = 5 28(sin í + cos /)-5 cos 2t+ 10 sin 2 t. Mivel v-nek van potenciálja és az adott körvonal zárt görbe. ■ 50 . Osszuk fel a felületet részekre. akkor ezt a határértéket az Í7(r) függvénynek az r(«. tor-függvény. v) felületre vett felszíni integráljának nevezzük és í U dS (S) jellel jelöljük.5(28-5-28 + 5) =■0. esíi nerl Definíció. és legyen az í-edik rész felszíne ASiJelölje f/j az U függvény helyettesítési értékét az i-edik felületdarab valamely pontjában. 25 sin"^ í +25 sin t— . mérhető felszinű r(M v) felületdarab és ezen a felületdarabon értelmezett Í7(r) skalár-vek. Ha a felszín kiszámításakor kimondott (2.5 sin /)i + (5 cos t)\. ezért a körvonal mentén vett vonalintegrál (körintegrál) értéke 0.

a jobb oldal határértéke valóban a képlet jobb oldalán álló integrál. ezért E = = R^ V. így Y ^ U . F=tjc„ = Q . U{t) = 232 sin f cos u + R sin i..^ Y ^ U .3 pontban bevezetett jelölésekkel (S) J U dS = Í J C/|r„xrJ dudv. = {R cos v cos u)i + {R cos v sin i/)j + ( . Ha afelszín kiszámításánál kimondott feltételek teljesülnek és t/(r) folyto­ nos. K idolgozott példa Számítsuk ki az C/(r) = x + y + z függvény felszíni integrálját az r(M v) = (R sin v cos u)i + (R sin v sin w)j + (R cos v)k . ezért a felszíni integrál í U dS= j j u f E G ^ d u d v (S) (T) alakban is felírható.A S .l\\t^ x t. O ^ u ^ ln . akkor I U dS létezik és a 2. sin u)i + {R sin v cos u)\. O ^ v ^ . A A S í felületdarab felszíne A Si= ÍJ | r „ x r j dudv. Az U függvény a felületen G = (r„)^ = i?^. Mivel r„ = ( —i? sin i. i i (^Ti) Felhasználva a kettős integrál additivitását és a korlátozó feltevéseket.i í sin ü)k. sin m+ /í cos v .T étel. (S) (T) Bizonyítás. ]jEG-F^ = R^ sint. ahol J Ti a ASi felületdarabhoz tartozó paramétertartomány.\d u d v . Minthogy Ir„ x | = ]/EG-F^.alakban megadott félgömbhéjra! Megoldás.

.)sin 0 7 1 2 dv = = térfogategység.. v) felületre vett felületi integráljának nevezzük és I VíS (S) jellel jelöljük. . amelynek a hossza az /-edik rész JSi felszínének mérőszámával egyenlő. amely helyen a JSj-t választottuk.2 v]l „ \2 n sin v cos v dv = i?^7z:[sin^ . Jelölje V a v(r) függvény azon a helyen vett értékét. Osszuk fel a felületet részekre. szorzatának a ZV.3 pont) korlátozó feltételek mellett a felületdarab felosztását minden határon túl finomítjuk és az így kapott Összegek sorozatának mindig ugyanaz a véges határértéke van.alakú. sin w—sin v cos u + u cos i. mérhető felszínü r(w. Ezt a vektort felszínvektornak nevezzük és zlSj-vel jelöljük. 233 . Legyen adott a T s paramétertartományon értelmezett. Képezzük a V és JS. v) felületdarab és ezen a felületdarabon értelmezett v(r) vektor-vektor-függvény. vektorok skaláris . így a felszíni integrál 2 In J U^EG-F^ dudv = \ í R \sin Vcos M+sin t>sin m+ cos i. akkor ezt a határértéket a v(r) függvénynek az r{u.12 = R^n 0 5. JSi i Összegét! Ha a felszínszámításnál kimondott (2.4 Felületi integrál Definíció.)sin vdudv = (S) 0 0 7 1 2 = ií^ j [(sin i. és az i-edik rész egy tetszőleges pontjában vegyünk fel egy r„ x irányú vektort.

) (S . = i X UiAS. akkor az J v áS létezik és az ottani jelölésekkel (S) J iS ) V tíS ^ J j v(r„ X r^) du dv = j J v r„r. helyettesítést végrehajtjuk. Ha a felületi normális irányítását ellentétesre változtatjuk. akkor a felületi integrál valóban I y(r^xr„) dudv () S alakú. „kifelé” mutató) nonnális mellett kell elvégezni. Az integrandus vegyesszorzat alakjában is felírható. azaz ha két felület (S^ és S 2) egy vonal mentén érintkezik. (S> ahol S az 234 és S 2 egyesítése. = és így Xv.Jm = r„ x r^. akkor VfJS. Ha bevezetjük az IJ ^ vm skalár-vektor-függvényt.zíS.. Ezért. ahol a v-t választjuk. a felületi integrál értéke előjelet vált.Tétfx.t = J VíS . Ezzel állításunkat belát­ tuk.. ha valamelyik feladatban megszabják. (T ) (T ) Bizonyítás. A felületi integrál értékének előjele függ az r„ x r. akkor külön meg kell vizsgálni. .. A felületi integrál additív. akkor I \dS+ f V (S . du dv. felületi normális irányításától. i Ezzel az átalakítással a felületi integrál definíciójában fellépő összegeket a felszíni integrál definíciójabeli összegekre vezettük vissza. ha a két ielület felüieti normálisa azonos irányítású. Ha az f (S) U \T „xr Jdu dv felszíni integrálban az U — vm és |r„ x r. hogy az adott irányítás a felületi normális irányításával azonos vagy azzal ellentétes irányú-e. hogy az integrálást adott irányítású (pl. Ha a felszínszám ításnál k imondott feltételek teljesülnek és v(r) folytonos függvény. ahol m az r„ x irányába mutató egységvektor abban a pontban..

akkor a fenti képlet csak úgy áll fenn.[(3 + cos i/)cos u sin t)]j .v(r„ Xr„) = (3 + cos m)^cos u cos^ r+ (3 + cos u'fcos u sin^ t. ü)) = [(3 + cos m)cos u]i + [(3 + cos w)sin t)]j + (sin t^)k alakú.s in Mcos v)i + + ( . azaz a két felület zárt felületet alkot. A felületi normáhshoz szükséges deriváltak: r„ = ( . v) = [(3 + cos mcos d]í + [(3 + cos «)sin i?]j + (sin w)k ) egyenletű gyűrűfelület (tórusz) x.) említett felületdarab akkor jön létre. )(3 235 . Számítsuk ki a v(r) = r = xi + ji + zk vektormező felületi integrálját az r(w. y feletti darabja mentén „felfelé mutató’' normális mellett! Megoldás. = [ ~ (3 + cos M)sin ü]i + . ha a felületi normáhsok mind a két részfelület esetében vagy a zárt felületből kifelé.sin u cos V .Ha két felületdarab határgörbéje közös.sin Msin v —(3 + cos M)sin V (3 + cos m)cos v k cos u 0 = .[(3 + cos M)sin «]k. Mivel a k egységvektor együtthatója negatív.+ [(3 + cos m cos tj]j.[(3 + cos m)cos u cos i. Példa. A példa szövegében -(r„x r.sin « sin ü)j + cos u k. ábra). Az adott vektormező az adott felületen v(r) = v(r(w.]i . ezért a „felfelé mutató” normális a felületi normáhs ellentettje lesz. + (3 + cos w)sin^ u = = (3 + cos m cos m+(3 + cos M)sin^ u = )^ = (3 + cos m cos M+1) = 3 cos^ m+ 1 0 cosm+3. ) Ezekkel a felületi normális r„ Xr„ = i j . a felületi integrál integrandusa . ha O^M^TTj O ^ v ^ l n (F20. vagy a zárt felület belsejébe mutatnak. K id o l g o z o t t példák 1. azaz -(r„xr„).

Számítsuk ki a v(r) = yi + zi + xk vektormezőnek az F21. Az adott vektorfüggvény a gömbfelületen v(r) = (cos V sin u)i + (sin t.y síkban fekvő félkörlapra.sin 2u+ 10 sin u = 2n 2 4 0 térfogategység. 236 . ^ ^ .sin i. A felületi integrált három részlet­ ben számítjuk k i: aj a negyedgömb felületére. sin ü)\ + (sín i.így a felületi integrál n 2 n \ dS — (3 cos^ M+ 10 cos u+ 3)dv du = 0 0 r (S ) = 2n 0 (3 cos^ M+ 10 cos u + 3)du = 2n n r9u Í9n 3 = 2n — + . b) az x .)k. )í Mivel a felső félgömbön 0 ^ i. r„ = ( . tehát a felületi normális „kifelé” mutat.)j + (cos v cos «)k. szóban forgó Sy gömbfelület paraméte­ res egyenletrendszere y r(w. a) A. ^ 0. v) = (cos Vcos m)í + (cos i. V sin u)i + (cos v cos t/)j. )í r„ = ( . ezért sin i? cos t. z sík­ ban fekvő félkörlapra. Példa.sin v sin u)\ + (cos t. ej az x.cos ' J k —cos V sin u cos v cos u 0 —sin V cos M —sin t) sin u cos v = (cos^ V cos m + (cos^ V sin u)\ + (sin v cos w)k. cos m + ( . a k egységvektor együttha­ tója pozitív.)k. 2. ábrán látható egységsugarú negyedgömb teljes felületére vonatkozó felületi integrálját „kifelé muta­ tó” normális mellett! Megoldás.

sin y íít. 237 . )í ahol O^M^TT. így a felületi integrál 1 71 1 I \ dS = ^ I .e k . z síkban fekvő egységsugarú körlap egyenlete Q) = (e cos Oi + (ö sin í)k. q) = (e cos m + (e sin ii)\.J e^[sin u]q dg = Q O . g ezért i j k . sin u + cos^ v sin v cos u) du dv = (?i) 0 0 CO V S^ 0 sin^ u ■ cos^ V sin Vcos u + cos^ v sin v sin u dv = IL 2 % 2 cos^ t.Q^ C S ududg = .0 sin M Qcosu 0 = . b) A z x . y síkban fekvő egységsugarú S 2 körlap egyenlete r(«. Mivel >» = ( “ e sin u)\ + {q cos w)j. 0 ^ 0 ^ 1. (Si) 00 0 c) Az X. ■ T = (cos u)i + (sin u)\.A felületi integrál ezek után 2 T I r (cos^ V cos wsin w+ cos^ v sin í. = 2 CO V S^ 3 2 3 térfogategység. Az adott vektormező a körlapon ''(•■) = (q sin u)i + (q cos M )k. cos u sin M 0 azaz a felületi normális „kifelé” mutat.

(S ) Tehát az adott vektormezőnek a teljes negyedgömb (zárt) felületre vonatkozó felületi integrálja zérus. ezért a teljes felületre vonatkozó felületi integrált e három integrál összege adja 2 2 víiS = .ahol O^í^Ti.e ^ [ . Mivel r. = ( . így a felületi integrál 1 7t \d S = (S3 ) 0 0 — sin t dt dg = .+ 0 .Az adott vektontnező az körlapon v(r) = (q sin Oj + (q cos t)k.c o s ífodQ = le ^ d e .öj. ezert i i k — sin í 0 Qcos t = Qh ö cos í Q sin í r^xr = vagyis a felületi normális „befelé” mutat.2 = 0.- 2q^ 2 3 térfogategység.e sin í)i + (q cos fg = (cos í)i + (sin Ok. Mivel a normális irányát mind a három esetben „kifelé” mutatónak vettük. 238 . A „kifelé” mutató normális ezért .

y. Ha a finomítás során kapott összegek sorozatának mindig ugyanaz a véges határértéke van. Osszuk fel a tarto­ mányt zlVi részekre.:) oidallapiai ne í'ajuljanak el szakaszokká.ását minden határon túl úg}'. a FczR^ egyszeresen összefüggő. b) rrc í'ajuljanak el síklapokká. Finomítsuk a V feloszt.í 11 V dx dy dz. (V) (V) (h' Az integrál kiszámításakor a hármas integrálok kiszámítására vonatkozó szabályok az érvényesek. Legyen L/(r) egy. !. ezéri a térfogati integrál kiszámítása hármas integrállal történik f U{t) í/F .5 Térfogati integrál D efiníció.Í I J U(x. résziartomá riyok a) tél fogata laitson 0. Tekintsük az Uir^AVi szorzatok összegéi. mérhető tarto­ mányban (térrészben) értelmezett skalár.vektor-függvény. y. z) dV . akkor ezt a határértékei nevezztik az í/(r) függvénynek a V tartományra vett térfogati integráljának és az J U(r)dV ’ (V) jellel jelöljük. amelynek egyik csúcsa az origóban van. KroOLGOZOTT PÉLDA Számítsuk ki az [/(r) = = x^ + y^ + z^ függvény térfogati integrálját arra az egységnyi élhosszúságú kockára. az ebből a csúcsból kiinduló élei pedig a koordinátaten­ gelyek pozitív felére illeszkednek! 239 .5.hoz. z) függvénnyé írható át. Válasszunk minden egyes részben egy helyvektora pontot és legyen e pontban a függvény értéke U(ri). hogy a J F . a I összeget. Mivel az U{t) skalár-vektor-függvény egy háromváltozós U(x.

ezért esetünkben a hármas integrál egyszerűbben is kiszámítható: 111 2. J Í7(r) (V) 111 = J J í (x^ + y^ + z^) dV = ^ j j (x^ + / + z^) dx dy dz. majd háromszoros integrállá ala­ kítható át. ábra). (K) 0 0 0 Az integrálásokat rendre elvégezve: 1 1 U(r) dV ¥) 0 1 0 y + X ( / + Z^) dydz ~ 0 0 ]dydz = < % 1 J ^3 + zM r J+ — 3_ 0 dz = - ^3 + z \d z ) = f2 -z4 zn — 1 == -3 3_ 0 1 Megjegyzés. 240 .6 Stokes tétele T étel . Legyen továbbá az ezen a felületdarabon értelmezett v(r) vektormező folytonosan differenciálható. és határa egy rektifikálható g vonal. Ekkor j rőt VűS = j Vú?r. Minthogy az U függvény x-ben.’A keresett térfogati integrál hármas. j-ban és z-ben szimmetrikus és a három integrációs határ is azonos. amelynek van felszíne. S (S) ig) Ez Stokes tétele. hogy körüljárása az S felületi normálisa irányából nézve pozitív legyen (F22. Tekintsünk egy S felületet. amely kapcsolatot teremt egy felületi és egy vonalintegrál között. ^2 (x^ + y^ + z^)d xd yd z = 3 0 0 0 0 1 t^dt== 3 1 = I 0 5. „2 .Megoldás. Irányítsuk a görbét úgy.

y a b síkra. dy ahol a jobb oldalon a háromszöglapra vonatkozó területi integrál áll..Ö]dy. b ---. A tétel bizonyítását négy lépésben vázoljuk. 0) dy.+ 7 = I (F23.) / dVy dx dv^ dt. y. 0) dx.X. 241 . Ez kettős integrállá alakítható át. b hosszúságúak. és ha a háromszöglap határát pozitív irányítással látjuk el. akkor a felületi normális a z tengely (a k egységvektor) irányába mutat. amely az x. dx 0 h r 0 / y. (t^) .y. Mivel (F23. dv^(x. 0) (fc -) Sy 0 0 dy dy dx — a v^(x. Ha v = y j + + alakú és a háromszöglapot b>. A felületi normális merőleges az x. j .Bizonyítás. 0) dx Dy(0. 0. ill. ezért X y átfogójának az egyenlete . V a . ábra).-gel jelöl­ jük. ábra) d Vy { x . 1. Ezért a képlet bal oldalán az integrandusban szereplő skaláris szorzat a rőt v vektornak csak a harmadik kom­ ponensét tartalmazza. befogói a. 0 a dx — vj^x. Legyen az S felületdarab olyan derékszögű háromszöglap. y síkban.-y. derékszögű csúcsa pedig az origóban van. akkor a bal oldalon álló integrál a következő alakba írható. rőt VíS = (t^) (ti.

b---. a negyedik értéke 0.egyen most a háromszöglap nem feltétlenül derékszögű és helyezzük el a koordináta-rendszerben az F24. ábrán az a és b valós számokat pozitívaknak ábrázoltuk. ill./0. j víA-= I (v^dx + vydy + v^dz) ^ j v^dx+ J Vydy+ | v^dz. 0. 0. y síkban van. E hat integrál közül a harmadik. b---. 0) dy. ill.. de ezt a bizonyítás során nem használtuk ki. y szerinti közönséges integrálokká alakíthatók át. 242 . (t^) (b.X.X. Az F2J.Q ] d y + v/O. ill. A Stokes-tétel jobb oldalán álló vonalmenti integrál a következő alakba írható. l.y . hiszen az integrációs út minden pontjának az x. Ezzel a tételt a speciális helyzetű derékszögű háromszöglapra igazoltuk. 0) dx.) (fc. Ez a háromszöglap két olyan derékszögű és speciális elhelyezkedésű A j és A 2 részháromszöglapra bontható fel.y . 0 dx + a J Vx{x. 0 dx + a / U - \dy+ i. amely mentén az integrálás történik. ha x-et. 2. ez pedig pontosan megegyezik a bal oldalon álló felületi integrálra kapott összeggel. ahol a nyilak helyzete a háromszögnek arra az oldalára utal.ezért rotvúSS = (S) a .) (t^) (ti^) Az utolsó integrál értéke nyilvánvalóan 0. 0) dy+ + b \ c. 0) dx + v^l x. illetve y koordinátája 0. y~t választjuk paraméternek. hiszen a háromszög az x. Az első két vonalmenti integrál összege az I Vjcdx+ j -s dx + j i dx+ J Vy dy+ J V dy + \ Vy dy j. y. így a képlet jobb oldalán álló vonaUntegrál y dr = (t^) + vj^x. y. A megmaradt tagok x. \ I összegre bontható. ábrán látható módon.

vagyis f rőt V í S = f V í/r. mert a részháromszöglapok közös oldalán vett vonal­ menti integrálok összege 0. a másik oldalon pedig a határoló g görbébe írt p polígonra vonatkozó vonalmenti integrál. hogy a felszínszámításnál mondott korlátozó feltételek érvényben maradjanak a poliéderek valamennyi három­ 243 . ezért ezeknek a vonalmenti integráloknak az összege 0. hogy f rőt VúS = í \ dr. a speciális helyzetű háromszöglapra pedig igaz Stokes tétele. ezért ennek felületi integrálja is csak tőle és a háromszöglaptól függ. A P poliéder minden háromszöglapjára igaz a Stokes-tétel. 4. Legyen a háromszöglap alakja és elhelyezkedése tetszőleges. Mivel egyrészt a rőt V független a koordináta-rendszer megválasztásától (hiszen a deriválttenzor vek­ torinvariánsa). (Aj) • (Aj) Adjuk össze az egyenletek megfelelő oldalait! A felületi integrál additivitása miatt a részháromszöglapokra vett felületi integrálok összege egyenlő az egyesítésükre (az eredeti háromszöglapra) vett felületi integrállal. mégpedig egymással ellentétes irányítás mellett integráltunk a körüljárási irány megtartása miatt. ezért ha egy új koordináta-rendszert úgy választunk meg. írjunk a felületbe egy olyan P poliédert. akkor egyik integrál értéke sem változik meg.amelyekre Stokes tétele külön-külön igaz. Tekintsünk végül egy mérhető felszínű egyszeresen összefüggő S felületet.) (Ai) J rotVííS = J \ dt. hogy ebben a háromszöglap az előbbi lépésben tárgyalt speciális helyzetbe kerül. (P) (P) Szaporítsuk most a felületen a pontok számát úgy. hiszen mindegyik közös oldal mentén kétszer integráltunk. amely­ nek a határa a g rektifikálható zárt görbe. így J rőt V úS = J \ dx. mert a belső háromszöglapok minden oldala mentén kétszer. amelynek oldallapjai háromszöglapok és minden csúcsa a felületen van. A részháromszöglapok kerületén vett vonalmenti integrálok összege pedig a nagy háromszöglap kerülete mentén vett vonalmenti integrállal egyenlő. S (A) (A) 3. mégpedig ellentétes irányítás mellett (F24. így beláttuk. Adjuk össze a kapott egyenletek megfe­ lelő oldalait! A felületi integrál additivitása alapján az összeg egyik oldalán a P po­ liéderre vonatkozó felületi integrál áll. másrészt a vonalmenti integrál értéke is csupán a v-től és a háromszöglaptól függ. (A. ábra).

i = 0. ahol 2 ^ / ^ 0 . ahol 1. y = 2 —t. x = 0. a vonalintegrál pedig 0 0 = h = H i-t^ + 2 . AB és BO egyenesszakaszok­ ból. ahol 2 ^ í ^ 0 . Számítsuk ki először a vonalintegrál értékét a g vonal mentén. 2) csúcspon­ tú háromszöglap és az a két háromszöglap határol. K idolgozott példa Tekintsük a v(r) = { .) Igazolja az alakzatra Stokes tételét! Megoldás. A vo­ nalmenti integrál Ii = Az AB egyenes egyenlete x —t.x ^ + y + z)i + ( x . z = 0. a határoló poligonokra kapott vonalmenti integ­ rálok sorozatának határértéke pedig a határoló görbére vett vonalmenti integrál. 0. a beírt poliéderre és a határoló töröttvorialra a tétel igaz. j = 0. 0).( í.szöglapjára. 2. j^ = 0. Az OA egyenes egyenlete x = t. r = 0. 0. z = 0. x= I. amelyet az A{2. a vonalmenti integrál pedig 244 . B{0. amit az ABC sík az xz és yz síkokból kivág {F25.y ^ + z)] + + ( x + j —z^)k vektormezőt és azt a véges felületet.t ) . y= —1.{ 2 . 0). x= 1. j = l . Végül a BO egyenes egyenlete x = 0. y = t. A három háromszöglapból álló alakzat határoló kontúrvonala a vonalkázott háromszög oldalaiból álló g töröttvonal. i = 0. Ez három részből áll: az OA. Bármilyen felosztást választva. áb­ ra). azaz J rőt \ dS = j \ dr. z = 0. C(0. Finomítsuk a felosztást minden határon túl! Ekkor az előző feltételek mellett a poliéderekre kapott felületi integrálok sorozatának határértéke a felületre vonatkozó felületi integrál.t y ) ]d t j(-6 í+ 6 )d t = = [6í-3/2]2 = 1 2-12 = 0. (S) (9) és ezzel Stokes tételét beláttuk. {A vonalkázással jelölt háromszöglap nem tarto­ zik a felülethez.

ezért Stokes tétele erre az alakzatra igaz.= 0 .+ 0 + . ■ I rőt VfilS = J Vífr. mert ekkor | w í S = JrotvúSS = j y dr (S ) (S ) (9 ) lenne. (9 ) azaz a Stokes-tételt jelentő egyenlőség jobb oldala 0. amelyre w = rőt v lenne. Kérdés: mi a szükséges feltétele annak.l ) k = 0.7 Vektorpotenciái A felületi integrál kiszámítása Stokes tétele értelmében vonalmenti integrál kiszá­ mítására vezethető vissza. 5. (S ) (9 ) J wúSS (S ) felületi integrál kiszámítása elvileg egyszerűbb lenne. ha a felületi integrál integrandusa egy vektorfüggvény rotációja.l ) i . Ezért a felületi integrál értéke és így a Stokes-tétel bal oldala is 0. i rőt V = j k A dx —x^+ y + z A A dy dz x ~ y ^ + z x + y —z^ = ( l . először a rőt v vektort határozzuk meg.( l .. ha találnánk egy olyan v(r) vektor-vektor-függvényt.l ) j + ( l . A tétel két oldalán álló kifejezések egyenlők (mind a kettő 0). Áttérve a felületi integrál kiszámítására.r^3n h = Ezeket felhasználva 8 3 y dl = . hogy egy ilyen v(r) függvény létezzék? Ezért egy 245 .

Ha tehát w egy forrásmentes vektormező és v a vektorpotenciálja. azaz div w = 0. k. dx j + dv^ dx dv. Be lehet látni. hogy w = rőt v legyen. dy dv„ i+ dz A w = rőt V feltétel értelmében dv^ dy dv„ dz ’ dv^ dz dv^ dx ' _ dVy _ dv^ 'dx dy Számítsuk ki a div w értékét: div w = Vw = d \ dydx dw^ dw„ dw^ + + dx dy dz d \ dzdx) d^v^ \dzdy d^v. Bizonyítás. D efiníció. dxdy) d^Vy \dxdz d^v^\ dydz) Mivel egy háromváltozós függvény vegyes parciális deriváltjai egyenlők. akkor J wdS = \ y dx. akkor azt mondjuk. A w vektormezőhöz akkor és csak akkor található egy v vektor-vektorfüggvény úgy. azaz div w = 0. a w vektor-vektorfüggvény vektorpotenciáljának nevezik. ezért az utolsó egyenlőség jobb oldalán álló hat tag összege 0. hogy a w vektormező forrásmentes (nyelőmen­ tes). ha div w = 0. hogy ez a feltétel elegendő is. (S) (9) 246 . Ekkor i j k d rőt V = V X V = dx dv^ dy d d dy dz dv^ dz dV. és ezzel állításunkat beláttuk.T étel. A v vektor-vektor-függvényt. Legyen w = w j + wyj + w^k és v = v j + vyj + v^k. Ha a w vektor-vektor-függvénynek van vektorpotenciálja. D efiníció. amelyre rőt v = w.

8 Gauss-Osztrogradszkij-tétel T étel. hiszen a felületi normális az egész felületen azonos (például kifelé mutató) értelmű kell F26. z = 6 zárt hengerfelületre. Ezért a forrásmentes w vektor-vektor-függvény zárt felületekre vonatkozó felületi integrálja 0. kifelé mutató normáhs mellett! Megoldás. Ez azt jelenti. ezért a vektormező forrásmentes. Ha az S felület zárt. hogy a felületi integrál csak a felület határától függ és független a felület megválasztásától. ábra). (V) (S) ■ 247 . folytonosan differen­ ciálható w(r) vektor-vektor-függvény. azaz wűíS = 0. Az S felület minden pontjában a felületi merőlegeseket a térrészből kifelé irányítjuk. e két felületi integrál ugyanarra a határoló g görbé­ re vonatkozó vonalmenti integrálra vezethető vissza. (S) K idolgozott példa Számítsuk ki a w(r) = x^yz\ + xy'^z\ —2xyz'^\i vektormező felületi integrálját az x^+ y^ = 4. mérhető térfogatú V térrész. Legyen adott egy felszínnel rendelkező. továbbá ebben a térrészben értelmezett. másszor negatív irányban haladunk végig. akkor egy g görbe mentén két részre vágva a felületet és a kapott két részre felírva a felületi integrált.vagyis az S felületre vonatkozó felületi integrál a felületet határoló g görbére vonatko­ zó vonalmenti integrállá redukálódik. csak ez a két vonalmenti integrál ellen­ tett értékű lesz. z= 0. és így bármilyen zárt felületre vonatkozó felületi integrálja 0. mert a görbén egyszer pozitív. 5. ábra legyen (F26. Mivel div w = 2xyz + Ixyz —4xyz = 0. zárt S felülettel határolt. Az elmondott feltételek mellett I div w í/F = í w íS.

az f wúSS = f vífr (S) (9 ) redukció feltétele az. Mivel div w = Vw = —2x —2y —2z. A Stokes.x ^ + y + z)i + ( x . amely kapcsolatot teremt egy térfogati és egy felületi integrál között. Legyen a w(r) = ( . K idolgozott példák 1. A tételt a Stokes-tétel bizonyításával analóg módon láthatjuk be: a tételt először egy tetraéderre. mert amint azt már láttuk . hogy a két tétel egymás utáni alkalmazásával nem lehet­ ne-e egy térfogati integrált vonalmenti integrállá redukálni? A válasz: nem. belátjuk ezek egyenlőségét! Megoldás. Felmerülhet az a kérdés. hogy div w = 0 legyen és ekkor a térfogati integrál integrandusa 0.J ^{4 + Ay + 4z) dy dz = 2 2 = ~^[4y + 2y^ + 4yz]ldz = . ezért a szóban forgó kockára (F27.J ^[x^ + 2xy + 2xz]ldy dz = . Először a térfogati integrált számítjuk ki. Ezt a bizonyítást nem végezzük el. végül a mérhető térfogatú V térrészre látjuk be.y ^ + z)} + { x + y -z ^ )k vektormező a 0 ^ j ^ 2 .f (16 + 8z)űfz = -[ I6 z + 4z^]l = -4 8 .és a Gauss-Osztrogradszkij-tételeket közös névvel integrálredukciós tételeknek nevezik. Példa. hogy egymástól függetlenül kiszá­ mítva a tétel két oldalán álló integrálokat.Ez a Gauss-Osztrogradszkij-tétel. majd tetraéderekből felépített poliéderre. 248 . Igazol­ juk a Gauss-Osztrogradszkij-tétel helyességét erre az alakzatra úgy. 0 ^ z ^ 2 feltéte­ lekkel adott kockatartományon értelmezve. ábra) vett tér­ fogati integrál 2 2 2 J div w dV = J J j ( —2x —2y —2z) dx dy dz = (K) 0 0 0 2 2 0 0 2 2 0 0 = .

(Sí) 00 249 .>’= 2 . a kocka még hátralevő három lapjára 2 2 J w (-j)í/5 '= .8 .) 0 0 {x —4 + z)d x d z J Vx^ 12 ----.v= 0.4x + xz dz = _2 0 % ( . ha y-t és z-t választjuk paraméternek: 2 2 wi dS = (Si) (Si) 2 0 0 (~ 4 + y + z) dy dz = dz = ( . 2 2 J w (-k )í/S = I J (x + y )ííx ííj = .6 + 2z)rfz = [. és mivel kifelé mutat. ezért i irányú.6 z + z^]^ = A kockának az előbbi lappal párhuzamos hátsó lapján .8 .A kocka ferdén vonalkázott lapján . Hasonló módon.Másodszor a kocka 6 lapjára vonatkozó felületi integrálokat laponként számítjuk ki. így a felületi integrál 2 2 w dS = (Sj) wj dS = (S.a felületi normá­ lis j irányú. Ezért i 2 . A lap felületi normáli­ sa az X tengellyel párhuzamos. a felületi normális — irányú. A kocka függőlegesen vonalkázott lapján 0^j>c^2.8 .6 + 2z)í/z = [ —6z+z^]o = —8. . Az Sj felületi integrál pedig. és 2 /» w dS — (S2) ÍSl) w( —i)d S = — 0 J(y + z)dy dz = 0 dz = - (2 + 2 z)d z= —[2z+z^]o= ~8. •» 0 ^ z ^ 2 . 0 ^ z ^ 2 . 0 ^ z ^ 2 .J J (x-f-z) í/x ífe = .c = 2. (Si) í (S s) 0 0 2 2 wkűf5 = J 0 0 = .

ezért J w íiS = J div w dV = j 6 dV = 6 j dV. 2. z = 3 egyenletekkel megadott körhenger feliiietére. ezért alkalmazhatjuk a Gauss-Osztrogradszkij-tételt. ami 3^ • JT• 5 = 45rc. 1 ezért ezt a J div w í/F = J w íiS képletbe helyettesítve éppen az állítást kapjuk. ~2.A felüleii integrálok összege . Eizzel a Gauss-Osztrogradszkij-tétel helyességét erre az alakzatra igazoltuk.50 .48 és ez megegyezik a térfogati integrál értékével. (V) (S) Bizonyítás. Mivel div w = 1 + + 2 + 3 = 6. Az / grad g függvény legalább kétszer folytonosan differenciálható. 5. Minthogy (felhasználva a nabla operátorról tanultakat) divw = Vw = V(/Véf) = V/Vőf + /V^0 = (g rad /) (grad 0) + / A 3 . (V) (S) 2. Példa. és így I w (« = 210n ^ 848. Legyenek az /(r) és ^(r) függvények kétszer folytono­ san differenciálhatok egy V mérhető térfogatú és felszinü térrészben és tekintsük a w = / grad g = /Vér függvényt. Alkalmazzuk a Gauss-Osztrogradszkij-féle tételt.9 Green-tételek T étel (Green első tétele). = W (») (V ) ahol az utolsó térfogati integrál a szóban forgó henger térfogatát jelenti. Számítsuk ki a w(r) = xi + 2vj + 3zk vektormező felületi integrálját az x^+ y^ = 9. kifelé mutató normálisok mellett! Megoldás.2 (S ) h térfogategység. Ekkor j [(grad f ) (grad g) + fA g ] d V = \ ( J grad g) dS.

S / f V g . Tekintsük most az előbbi f és g függvényekből képzett yi függvényt. i V) (S) Ha speciálisan / ~ 1 . Mivel most divw = V { f V g .g A f . ezért a Gauss-Osztrogradszkij-tételt alkalmazva éppen az állítást kapjuk.g A f ) d V = ^ J (fWg~gS/f)dS.g V f ) = Vf Vg + f A g .Ha speciálisan f ==g. akkor J [(grad/)^ + / A / ] r f F = j‘ C /* g ra d /)^ . akkor í Agd V^.I (grad^)^= í V0ÍÍS. Ekkor f grad g-ggvAÚ f = f V g .g A f = f A g . 251 .g y f f i f A g . (V) (S) (S) T étel (Green második tétele). (Y) (S) Bizonyítás.

Példatár. Példatár (3. 1976 Sárközi András: Komplex számok. 1952 Hajós György: Bevezetés a geometriába (6. Budapest. 1979 Krekó Béla: Lineáris algebra. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. kiadás). Budapest. Ja. kiadás). 1976 Rózsa Pál: Lineáris algebra és alkalmazásai (2. Tankönyvkiadó. Budapest. 1973 Scharnitzky Viktor: Mátrixszámítás. Tankönyvkiadó. Budapest. Műszaki Könyvkiadó. Műszaki Könyvkiadó. Budapest.IRODALOMJEGYZEK Bjezikovics. 1979 Halmai Erzsébet: Lineáris algebra.: Közelítő számítások. Tankönyvkiadó. Budapest. kiadás). Budapest. 1979 252 . Műszaki Könyvkiadó. Sz.

a valószínűségszámítás tárgykörébe vágó megállapításra jutott. H. CAYLEY (1821-1895) angol matematikus. BÉZOUT (1730-1783) francia matematikus. filozófus és teológus. valamint az elliptikus és hiperelliptikus függvényekre vonatkozó eredményei. Legnagyobb érdeme a komplex változós függvények elméletének a megalkotása. Könyvünkben megismert szabályát 1750-ben hozta nyilvánosságra. G.MATEMATIKATORTENETI ÍZELÍTŐ N. Függvénytani munkáiban számos alapvető fogalmat vezetett be. Ő volt az első. Tovább fejlesztette az eUiptikus függvények elméletét. A. B. a magasabb fokú algebrai görbék vizsgála­ tában. itt számos tétel a nevét viseli.Nevéhez fűződik a sorozatok és sorok konvergenciájának vizsgálatához használt több. E. az algebrai görbék. Felfedezte a róla elnevezett kardántengelyes felfüggesztést. A matematikának a mechanikára és fizikára való alkalmazásával foglalkozott. A matematikai analízisben ma alkalmazott szigorúság neki köszönhető. aki differen­ ciálegyenletek és differenciálegyenlet-rendszerek megoldásának létezését bizonyította. Ez vezette a matematiká­ ban is nagy felfedezésekre. 253 . ÁBEL (1802-1829) norvég matematikus. A. G. A szerencsejátékok vizsgálata során több. ma is használatos kritérium. CARDANO (1501-1576) olasz matematikus. Kutatásai jelentősen hozzájárultak a végtelen matematikai fogalmának a tisztázásához. Az algebrai egyenletek megoldásá­ ban elért alapvető eredménye őrizte meg nevét. filozófus. CRAMER (1704-1752) svájci matematikus. Kimagaslóak az algebrai egyenle­ tek elméletével kapcsolatos. természettudós és orvos. ez előtte a matematikusok körében nem volt lényeges szempont. Számottevő eredményeket ért el a véges csoportok. BOLZANO (1781-1848) cseh matematikus. a determinánsok és az algebrai formák invarian­ ciájának elméletében. és több tételt bizonyított be. CAUCHY (1789-1857) francia matematikus és fizikus. Jelentős eredményeket ért el a lineáris egyenletrendszerek megoldásában.

a „matemati­ kusok fejedelme”. az elemi geometriában. DESCARTES (1590-1650) francia filozófus. GREEN (1793-1841) angol matematikus és fizikus. fizikus és csillagász. a differenci­ álegyenletek elméletében. Fontos eredmé­ nyeket ért el a számelméletben a magasabbfokú egyenletek. Foglalkozott az elliptikus függvények elméletével. Az anahtikus geometria egyik megalapozója. így például doktori értekezésében elsőnek adta meg az algebra alapté­ telének szigorú bizonyítását. Elsőnek fedezte fel a fény hullámter­ mészetét. Megalapozta az elektro­ mosság matematikai elméletét és kidolgozta a potenciálelméletet mint a matematika önálló ágát. S.M Géometrie című könyvében elsőnek használt kétismeretlenes egyenleteket görbék . és továbbfejlesztette az algebrai egyenle­ tek elméletét. Az analitikus geometriában és a determinánselméletben ért el jelentős eredményeket. matematikus és természettudós. A matematika csaknem minden ágában ért el alapvetően fontos eredményeket. a pohéderek. W. jellemzésére. a nemeuklideszi geometriával. GAUSS (1777-1855) német matematikus. a komplex számok elméletének megalkotása. HORNER (1786-1837) angol matematikus. számos elemi függvény hatványsorát és a róla elnevezett összefüggést. Egy 1748-ban megjelent müve tartalmazza a mai trigonometriát. Algebrai problémákkal foglalko­ zott. és igy szoros kapcsolatot teremtett az algebra és a geometria között. feUsmerte a mechanikai törvények egységes megfogalmazását (Hamilton-elv). 1801-ben megjelent műve a modern számelmélet kezdetét jelenti. a Disquisitiones arithmeticae című. és elsőnek fedezte fel a harmadfokú egyenlet megoldóképletét. FERRARI (1522-1565) olasz matematikus.és integrálszámítás kifejlődését. J. C. dél FERRO (71465-1526) olasz matematikus. Elősegítette a differenciál. 254 . R. a potenciálelmélet megalkotása. bár ezt az eljárást a kínai és perzsa matematikusok már jóval korábban is ismerték. Nevét a róla elnevezett eljárás őrizte meg. L. Művében felismerhető a ma elterjedten használt analitikus módszer. Nevét az általános negyedfokú algebrai egyenlet megoldása örökítette meg. O. megalapozta a vektorszámítást. HAMILTON (1805-1865) ír matematikus. a hipergeometrikus sorok vizsgálata. F. valószínűségi változók eloszlásával (Gauss-görbe). EULER (1707-1783) svájci matematikus és fizikus. a legkisebb négyzetek elve. Nevéhez fűződik a felületek vizsgálatá­ ban ma is használt számos tétel. W. G. G. L.R. Felfedezte a kvaterniókat. HESSE (1811-1874) német matematikus. fizikus és csillagász.

LAPLACE (1749-1827) francia matematikus. a sorelmélettel. J. fizikus és csillagász. G. a fizikát és a csillagászatot. LAGRANGE (1736-1813) francia matematikus. Jelentős eredményeket ért el a sorok elméletében. az egyenletek gyökeinek közelítő meghatározásával. PEANO (1858-1932) olasz matematikus. I. Főműve az 5 kötetes Égi mechanika. a variációszámítással kapcsolatos munkássága.és integrálszámítás (Leibniztől független) felfedezése. NEWTON (1643-1727) angol természettudós. Jelentős eredményeket ért el a determinánsok. F. Vizsgálta a matematikai analízis alapvető fogalmainak belső összefüggéseit. a valószínűségszámításban. A természetben folytonosan lejátszódó változások leírására megalkotta I. Legjelentősebb eredményeit az elliptikus függvények elmélete. Feltalált egy számítógépet is. Eulertől származik. S. a matematikai fizika és az elméleti mechanika területén érte el. V. MÖBIUS (1790-1868) német matematikus. megalapozta a matematikai logikát. W. meg­ alkotta a természetes számokra vonatkozó Peano-féle axiómarendszert. OSZTROGRADSZKIJ (1801-1861) orosz matematikus. Új rendszerezését adta a görbéknek és a felüle­ teknek. fizikus és csillagász. A. KRONECKER (1823-1891) német matematikus. Előfutárja a szimbolikus logikának. a potenciálelméletre és a valószínűségszámításra terjed ki. :). a határozott integrálok közelítő kiszámításá­ val.és integrálszámítást. Módszert adott a racionális függvények integrálására. Newton angol matema­ tikustól függetlenül a differenciál.L. a számelméletben és a differenciálegyenletek megoldá­ sában elért eredményei. a burkoló­ görbék és a sorok elméletében is. rüevéhez fűződik az egyoldalú felületeknek a fogalma (Möbius-szalag). meghonosította a ma is hasz­ nálatos műveleti jeleket (-I-. Jelentősek az algeb­ rai egyenletek megoldásában. M. a hasonlóság (~ ) és az egybevágóság ( = ) jelét. de MOIVRE (1667-1754) francia származású angol matematikus. Matematikai ered­ ményei sorából kiemelkedik a differenciál. L. a differenciálszámítással kapcsolatos jelölésrendszert. az integ­ rálszámításra. Érdekes. G. aki világra szóló felfedezéseivel egyaránt gazdagította a matematikát. a differenciálegyenletek elméletére. hogy a róla elnevezett formula mai alakja L. az interpoláció elméletének és gyakorlatának megalkotása. P. 255 . az ideálelmélet és a kvadratikus alakok elmélete terén érte el. a komplex számok elméletében. Nevéhez fűződik a variációszámítás és a mechanika elméleti feldolgozása. Eredményeit a vektoranalízis. LEIBNIZ (1646-1716) német filozófus és matematikus. Matemati­ kai munkássága a determinánselméletre. Elsőnek vezette be az analitikus módszereket a projektív geometriába. A.

J. N. Legtöbb fontos eredményét a komplex függvénytanban és a felületek felszínszámításában érte el. Bebizonyította. H. 256 .P. Jelentős a számelméleti munkás­ sága is. S. Továbbfejlesztette a determi­ nánsok elméletét. eredményeket ért el a szabadesés és a hajítások vizsgálata során. Nevét a vektoranalízisben elért eredményei is megőrzik. megalapozta a mátrixok elméletét. A. Legfontosabb felfedezé­ sei a belső súrlódásra. J. TARTAGLIA (1500-1557) olasz matematikus. G. G. SYLVESTER (1814-1897) angol matematikus. hogy általános ötöd­ fokú algebrai egyenlet megoldására nem adható meg „gyökképlet”. SCHWARZ (1843-1921) német matematikus. a fénysugárzásra és a fluoreszcenciára vonatkoznak. Egyik legnevezetesebb tétele a kvadratikus alakok tehetetlenségi tétele. RUFFINI (1765-1822) olasz matematikus. STOKES (1819-1903) angol matematikus és fizikus. dél Ferrotól függetlenül felfedezte a harmadfokú algebrai egyenlet megoldóképletét.

158.görbülete 192 .mérlegegyenlete 100 aktuális bázis 88 alakváltozási mátrix 127 algebrai egyenlet 158 . A. 253 Bolzano tétele 160 bővitett mátrix 108 . 84.komponensei 182 deriválttenzor 215 .ÉS TÁRGYMUTATÓ Ábel.egyenes egyenlete 185 Bolzano. 87 bevételvektor 99 Bézout. 87 bázisvektorok lineáris kombinációja 85. A. G.skalárinvariánsa 215 257 .NÉV.természetes egyenlete 200 . 253 Cramer.tétele 159. N.mátrixa 96 bázisra vonatkozó koordináták 86 bázistranszformáció 86 bázisvektor 44.rangja 108 bruttó kibocsátás vektora 99 Cardano.-féle csoport 12 additív csoport 12 ágazati kapcsolatok mátrixa 99 .-szabály 109.alapvektora 17 báziscsere 121 . E.torziója 199 . 133.menete 181 . 253 . 110 csavarvonal 180 . 84 . 158.zérusosztó 66 balrendszer 33 bázis 17. 253 . G. 253 Cauchy.mátrixa 215 .menetmagassága 181 ..f o k a 158 altér 86 alternáló művelet 29 antiszimmetrikus mátrix 50 aránytartó leképezés 120 árvektor 99 balcsavarodású görbe 194 bal oldali szorzás 65 . 253 Cayley. 54.menetsürűsége 181 . 165 binomiális tétel 140 binormális 185 . 54. 253 . B. H.vektoregyenlete 180 csoport 12 csoportaxiómák 12 csúsztató feszültségvektor 127 deformációvektor 127 deriváltfüggvény (derivált) 181 .

algebrai 158 — foka 158 —egyismeretlenes 158 — megoldása 158 — gyöke 158 egyenletrendszer. 182 főnormális 185 . 93 egységnyi irányvektorú.deriválttenzor vektorinvariánsa 215 Descartes. 254 .kiszámítása 208.kiszámítása 234 felületi normális 234 ferdén szimmetrikus mátrix 50 Ferrari. R. 77. 172 értelmezési tartomány 179 értékkészlet 179 fajlagos anyagköltség 99 faktoriális 53 Falk-módszer 64 felcserélés! tétel 34 felszín 208 .-féle összefüggés 152. lineáris egyértelmű megoldása 109 — szabadságfoka 109 — triviális megoldása 110 — végtelen sok megoldása 109 egyismeretlenes egyenlet 158 egységelem 82. 209 felszíni integrál 231 .főátlója 55 diád 67 diagonálmátrix 49. 254 determináns 53 . az origón átha­ ladó egyenesre való tükrözés mátrixa 122 egységvektor 9. 132 egységgyökök 151 egységmátrix 49. 158.felszíne 208 .. 24.kiszámítása 232 felszínvektor 233 felület 201 .normálisa 204 felületi integrál 233 .egyenlete 205 . S. 254 dél Ferro. 158.értéke 53 . lineáris téré 84 divergencia 215 duálváltozó 96 egyenes 36 —paraméteres egyenletrendszere 37 — vektoregyenlete 36 egyenlet.első sora szerinti kifejtése 53 . 129 dimenzió. L. 154 exponenciális függvény 152 érintő 171 érintő egyenes egyenlete 184 érintő (tangenciális) egységvektor 184 érintőmódszer 171. 254 feszültségmátrix 127 feszültségvektor 127 folytonos függvények halmaza 82 forgatónyomaték 28 .egyenes egyenlete 185 Frenet első formulája 197 258 . 18. 49 együtthatómátrix 107 elem 53 elemi bázistranszformáció 86 ellentmondó egyenletrendszer 109 előjeles aldetermináns 53 elsőfokú algebrai egyenlet 158 eredő 11 eredő ellenállás 157 erőtér 212 —munkája 223 euklideszi tér 83 Euler. L.-vektor 28 forrásmentes vektonnező 215 főátló 49 főirányszög 141.érintősíkja 204 .

77 helyvektor 19 hengerfelület 203 Hesse. R. 127 képzetes egység 133 .mátrix 80. 133.természetes egyenlete 199 . 254 Horner-féle eljárás 162.görbülete 191 .Gauss.-féle komplex számsík 134 Gauss-Osztrogradszkij-tétel 247 generáló elem 88 generált altér 86 gömbfelület 202 görbe 181 .egyenlősége 10.torziója 193 görbület 191 -.lineáris egyenletrendszer 107 Horner.formula 165 Horner-módszer 166 húr 168 húrmódszer 168. 93 .hajlásszöge 23.transzformáció 121 irányított szakasz 9 irányvektor 36 iteráció módszere 173.kiszámítása 182. 197 görbületi kör 192 .sugara 192 gradiensvektor (gradiens) 218 Green G. 172 idempotens mátrix 73 i-edik sor és a fc-adik oszlop kompozí­ ciója 63 imaginárius egység 133 impedancia 157 . 254 Green-tétel 250 első 250 második 251 gyök elkülönítése 159 . 254 Gauss-féle elsőrendű főmennyiségek 209 . O.kísérő triédere 184 . 25 259 .számok 133 . 254 Hamilton-operátor 219 harmadfokú egyenlet 158 harmadrendű determináns 31 három vektor vegyes szorzatának kiszá­ mítása 34 háromdimenziós lineáris tér 84 háromszögmátrix 72.zérusosztó 66 jobbrendszer 33 jobbsodrású rendszer 17 kapacitásvektor 99 karakterisztikus determináns 128 . C. 175 ívhossz 188 izotermikus felület 217 jobbcsavarodású görbe 194 jobb oldali szorzás 65 . 19 . F.belső szöge 157 inhomogén lineáris egyenletrendszer 107 integrálredukciós tételek 248 inverz 82 .polinom 128 képvektortér 119.konformábilitása 63 két vektor diadikus szorzata 67 . átlagos 191 . W.tengely 135 két mátrix egyenlősége 60 . 164 .közelítő értéke 169 Hamilton.elrendezés 166 .érintője 181 . 254 . G. 169. 163. W.egyenlet 128 .-féle normálegyenlet 38 homogén egyenletrendszer 110 .ívhossza 188 .

oszlopa 46 .típusa 46 .szám trigonometrikus alakja 141.jelölése 46 .síkjai 183 kommutatív csoport 12 kompatíbilis vektor 109 kompatibilitási vizsgálat 110 komplex számok 131 . 121 . 153 .szabadságfoka 109 .vektortér 44 .szám konjugáltja 134 .transzformáció 120 . J. de 255 . W.szám irányszöge 140.élei 185 . 54.szám modulusa 140 . 91 .«-edik hatványa 72 .szám abszolút értéke 140.megoldása 109 .szorzása skalárral 61 . 128 mátrixok különbsége 60 .szám algebrai alakja 133 .szám kanonikus alakja 133 .szám exponenciális alakja 153 .szám képzetes része 134 . A. S.lineáris transzformációja 120 . P. 161 Laplace.mátrixa 120 másodfokú algebrai egyenlet 158 matematikai modell 98 mátrix 46 .vektor 43 .rendje 46 . F.együtthatói 120 .szorzata 63 megoldáshalmaz 108 merőleges vetítés mátrixa 125 minormátrix 48 Moivre.leképezés 120 .vektoriális szorzata 28 kilépő bázisvektor 88 kísérő triéder 184 . 255 leképezés 119 lineáris altér 91 .sora 46 .szám valós része 134 konvex lineáris kombináció 61 konzervatív erőtér 228 koordináta 88 koordinátarendszer-transzformáció 121 kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés 10.két vektor skaláris szorzata 22.bázisa 86 .tétele 159.transzponálja 47 mátrixegyenlet 107.lineáris kombinációja 61 .rangja 75. 255 Laplace-operátor 220 Leibniz.szám argumentuma 140 . 152 . 152 .-féle szimbólum 49 .dimenziója 92 . 255 .triviális megoldása 110 . 255 . G.-féle formula 145 Möbius. 67 .eleme 46 .egyenletrendszerek 107 260 . 255 nabla operátor 219 « jegyre pontos eredmény 159 M-dimenziós lineáris tér 84 .összege 60 .bázisa 44 «-edfokú polinom 82 körintegrál 224 közelítés hibája 170 közelítő érték 170 Kronecker L. A. L. kúpfelület 203 kvadratikus mátrix 46 kvaternió 33 Lagrange.tér 82 .

normálvektora 37 .mátrix 74 rektifikáló sík 185 rekurzív definíció 53 rendezett szám-«-es 83 . A.tengelymetszetes alakja 38 . 85 oszlop. 143 paralelogramma területvektora 30 paraméterérték 179 paramétervonal 202 Peano. 37 .determinánsa 74 nem kompatibilis vektor 109 nemszinguláris lineáris transzformáció 120 . H. P.számtest 131 . 44. I.és ennél magasabb fokú algebrai egyenletek 158 pályagörbe 180 pályasebesség 188 paralelepipedon (ferde hasáb) előjeles térfogata 33 paralelogramma-szabály 11. V.egyenletének általános alakja 38 . 256 permutáló mátrix 50.körül (p szöggel való elforgatás mátri­ xa 123 origóra való tükrözés mátrixa 122. 69 poligonszabály 11 polinom helyettesítési értéke 162 ponthalmaz 10 potenciálfüggvény (potenciál) 228 primálváltozó 96 primitív egységgyökök 151 programmátrix 99 programvektor 99 projektor. 256 sík 10.G.számpárok 83 rotáció 215 Rufíini. 255 örvénymentes vektormező 215 összegtartó leképezés 120 összegző mátrix 50 .számpár 131 .mátrix 93 nettó kibocsátás vektora 100 Newton.(vetítő-) mátrix 73 reciprok mátrix 80 regula faisi 168 reguláris lineáris transzformáció 120 . 158. 130 sakktáblaszabály 54 Schwarz.adjungált mátrixa 77 .«-edik egységgyökök 150 «-edrendű determináns 53 negyedfokú egyenlet 158 négyzetes mátrix 46 .vektor 50 összetevő 11 ötöd. 256 sajátérték 128 sajátvektor 128. 255 nilpotens mátrix 72 nívófelület 217 normális feszültségvektor 127 normálsík 186 normált bázis 17 .valós számhármasok 83 . 123 ortogonális bázis 17 ortonormált bázis 17. determinánsé 53 mátrixé 46 oszlopmátrix 47 oszlopösszegpróba 64 oszlopösszegző vektor (mátrix) 68 oszlopvektor 44. 47 oszlopvektorok alkotta vektorrendszer 91 Osztrogradszkij.vektoregyenlete 37 síkbeli vektor 10 261 .sajátvektor 130 nullvektor 9 nyújtás mátrixa 125 origó 18 . M.

tengely 135 vektor 9 .hossza 9 .síkgörbe 179 síkvektor 82 sírna görbe 182 símulósík 184 skalár 9 skalármező (skalár-vektor-függvény) 217 -. 256 szabadságfok 110 számegyenes 10. 83 .teljes differenciálja 227 skalár-vektor-függvény (skalármező) 217 sor. 256 technológiai együttható 98 .szintfelülete (nívófelülete) 217 .abszolút értéke 9. 47 sorvektorok alkotta vektorrendszer 91 Stokes.pillanatnyi 189 tárgyvektor 127 tárgyvektortér 119 Tartaglia. 256 Stokes tétele 240 Sylvester. 84 .komponensei 18. 158. 132 szimmetrikus mátrix 50.irányítása 9 . J.nyelője 215 .forrása 215 . N.mátrix 98 teljes szükséglet mátrixa 100 tenzor 213 tér 82 térbeli vektor 10 térfogati integrál kiszámítása 239 térgörbe 179 termelési modell 98 . 44 . G.végpontja 9 vektorhármas reciprok vektorhármasa 35 vektormező (vektor-vektor-függvény) 212 .átlagos 189 .kombinációja 17.örvénye 215 vektornak egy skalárral való szorzata 13 vektorok különbsége 12 vektorok lineáris függetlensége 16. 77 szinguláris lineáris transzformáció 120 .iránya 9 .ábrázolása 9 . 83. 46. J.összege 11 .program anyagköltsége 99 termelői fogyasztás vektora 99 térvektor 82 tetraéder térfogata 34 tetszőlegesen pontos megoldás 173 torzió (csavarodás) 193 . 44 .ellentettje 12 .gradiense 218 . 43. 131 . 131 számtest 131. determinánsé 53 mátrixé 46 sormátiix 47 sorösszegpróba 64 sorösszegző vektor (mátrix) 68 sorvektor 44.iránycosinusai 25 .mátrix 74 szorzatvektor 137 szögsebesség 189 .síkjára merőleges vetítés mátrixa 126 262 .összefüggése 16. 198 triviálistól különböző megoldás 110 V vektor körüli (p szöggel történő pozi­ o tív irányú elforgatás mátrixa 124 valós számok 10. 24 . 83 .kezdőpontja 9 . G.jelölése 9 .koordinátái 18.kiszámítása 194. 43.

divergenciája 215 .kétparaméteres 201 . 123 xy síkra való tükrözés mátrixa 123 xz síkra való tükrözés mátrixa 123 y tengely körüli < szöggel való elforga­ p tás mátrixa 123 y tengelyre való tükrözés mátrixa 122.vonalmenti integrálja 223 vetületvektor 26 . 132 zérusmátrix 49 zérusosztópár 66 zérusvektor 9 z tengely körül pozitív irányban q szög­ > gel való elforgatás mátrixa 124 z tengelyre való tükrözés mátrixa 123 263 .folytonossága 180 . 228 X tengely körül c szöggel való elforgatás p mátrixa 124 X tengelyre való tükrözés mátrixa 121.differenciálási szabályai 182 .rotációja 215 .szorzatának kiszámítása 31 vektorpotenciái 246 vektor-skalár-függvény . 123 y —x egyenesre való tükrözés mátrixa 122 y — ~ x egyenesre való tükrözés mátrixa 122 yz síkra való tükrözés mátrixa 123 zéruselem 82.vektorok .egyparaméteres 179 .vekioriális szorzata 28 . 225.vegyes szorzata 33 .szögsebessége i 89 .potenciálfüggvénye 228 .deriváltfüggvénye 181 .szorzatának kiszámítása 23 vektortér 212 vektor-vektor-függvény (vektormező) 212 ' ' ' ^ differenciálhatósága 214 ..háromparaméteres 212 vektor skaláris szorzata 22 .differenciálhatósága 181 .határériéke 180 .hossza 25 vonalmenti integrál 223 .kiszámítása 224.

Grafikai szerkesztő: Schnedarek Péter Műszaki szerkesztő: Szilágyi Sándor A kézirat nyomdába érkezett: 1988.59 (A/5) ív Készült az 1985.h. álló montírungról és fényszedéssel. július Példányszám: 4000 Terjedelem: 23. íves ofszetnyomással az MSZ 5601-59 és az MSZ 5602-55 szabvány szerint . évi első kiadás alapján.Tankönyvkiadó Vállalat A kiadásért felelős: Petró András igazgató Dabasi Nyomda (88-2559) B p-D abas Felelős vezető: Bálint Csaba igazgató Raktári szám: 42439/1 Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzem (888620/10) Felelős szerkesztő: Divényi Andrásné Utánnyomásra előkészítette: Balassa Zsófia Műszaki vezető: Telekes György ig. november Megjelent: 1989.

.

Ft 42 439/1 .2 7 .