NNCL1423-50Ev2.

0

Fa Nándor

A Szent Jupát 700 napja

Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest

FA NÁNDOR, 1988

Ajánlom ezt a könyvet a Hélia Társaságnak, amely akkor állt mellénk - anyagi és erkölcsi támaszt nyújtva –, amikor arra a legnagyobb szükségünk volt: indulás előtt és nehéz pillanatainkban.

l

Ez a reggel nem hasonlít a tengereken és óceánokon töltött reggeleink egyikéhez sem. Volt, amikor derűs napfelkeltével köszöntött ránk a virradat, volt, amikor a kajütablakon hajnali jégeső kopogtatott ébresztőt a bent alvónak, míg a kormányállásban ügyeletes csuklyáját mélyen fejébe húzva próbálta óvni égő szemeit a felcsapódó hullámok vízsörétjei ellen. Ezen a reggelen, 1987. szeptember 12-re virradóra azonban más szelek fújnak, s mintha a nap is másképpen emelkedne a Rijekai-öböl párás vize fölé. Tükörsima tengeren áll a hajó, mi pedig a fedélzetről figyeljük azt a sötét csíkot, amely az Isztriai-félsziget irányából közeleg felénk. Sem a hegyek mögül lezúduló hóra, sem a keleties jugo nem jöhet arról; csak a csendben meginduló parti szél borzolja az Adria hullámait. Arcomon érzem a szél hűvös érintését, s mikor megzizzennek a fedélzetre eresztett vitorlák, szinte automatikusan tesszük, amit kell. Elöl az árbocnál Józsi kezében surran a felhúzókötél, magam pedig a kormánynál lassan a távoli part felé fordítom a Szent Jupát orrát. Arrafelé, amerre Opatija kikötőjét sejtjük. Figyeljük, mikor bukkan fel a párából a szárazföld, de azt hiszem, egyikünk szeme sem azt látja most, amit néz. Két évvel ezelőtt is a fedélzetről szemléltük a Rijekai-öböl tengeri táját, a távolodó partot. A Föld körüli út első mérföldjeit tettük meg akkor, az önbizalom és a szorongás vegyes érzésével gondolva az előttünk álló útra. Hetvenezer kilométer. Felfoghatatlan távolság volt ez akkor számunkra, s a felkészülés éveiben bármily sokszor néztük is át a térképeken minden mérföldjét. Tengereken és óceánokon keresztül jelöltük ki ezeket a mérföldeket, s a világot körülölelő útvonal megtervezése éppoly izgalmas feladat volt, mint azoknak a pillanatoknak az elképzelése, amikor a kis hajó fedélzetéről először lépünk majd Afrika, Ausztrália és Dél-Amerika földjére... Keveset sejtettünk még abból, ami ránk várt, fantáziánkat messze meghaladta a hosszú tengeri utazások és a szárazföldi kalandozások felejthetetlenül szép és kegyetlen élményeinek átélt és túlélt valósága. Kusza emlékhalmazként maradt meg bennünk két év minden eseménye, alighanem hónapoknak kell eltelniük, amíg rendszerezni tudjuk majd emlékeinket. Szikár összegzést csak a hajónaplóban rögzített számok adnak: a Szent Jupáttal 70 ezer kilométert vitorlázva megkerültük a Földet, kikötöttünk 12 országban, 295 napot töltöttünk a vízen, 716 napot úton, a mai a 717. – újra Opatija előtt... Miközben a hajó kopott vitorláit lassan északnyugati irányban dagasztja a szél, egyre sűrűbben pillantok az órámra. Pontosak leszünk. Hónapokkal ezelőtt jeleztük az itthoniaknak érkezésünk időpontját, s hónapok óta küszködünk vízzel, széllel, hogy napra, órára, percre pontosan simuljon majd hajónk a móló kőfala mellé. Június 25-én indultunk Rio de Janeiróból – immár hazafelé. Hazafelé... Brazília óta ízlelgettük a szót, melengettük magunkban a gondolatot, hogy ez az utolsó néhány ezer mérföld már valóban hazafelé vezet. Felszabadult örömmel álltunk a kormány mögött, amikor jó szél hajtotta a hajót, s dühösek voltunk, amikor szélcsend késztetett veszteglésre. Hazafelé jöttünk...

aki hívhatna bennünket. persze. és két év óta először. Egyvalaki biztosan eljön. s talán másoknak is így tetszik majd. felhörpintjük maradék reggeli kávénkat. már kívülről sem a régi a jó öreg Szent Jupát. Az utazásunkat figyelemmel kísérő rádióamatőr-csapat sok tagja talán már ott áll a mólónál. az éjjel-nappali örökös készenlét állapota. amikor meghallom rádiókészülékünk halk sercegését. nem túl nagy meggyőződéssel. hogy legalább az utóbbi napok rendetlenségeit eltüntetve. Szemetesvödörbe kerül néhány üres konzervdoboz – hány századik már a két év során –. azt hiszem. A Föld körüli út utolsó mérföldjeiről nem készül beszámoló. Azért helyére teszünk egy-két dolgot. óta mindössze hat napot töltöttünk szárazföldön. Nekünk. mérték az égitestek magasságát. életünk néhány négyzetméteres tere.. amikor a hajó nekilódulva. hogy többen lesznek.. A várakozásteli feszültségnél azonban jobban éreztük már az idegeinket és a testünk minden porcikáját zsibbasztó fáradtságot. a napi alig néhány órás. talán a kajüt mélyéről elegánsabb öltözéket is előkaparhattam volna a kifakult rövidnadrágnál. s a kísérteties következetességgel mindig szembeérkező légáramlatok miatt újabb egy hónapon át végigkínlódtuk az utat a Földközi-tengeren és az Adrián. Hazafelé jöttünk. s már indulok is lefelé.. színét lemosták sok tenger hullámai. Ez legalábbis sejtetni engedi. és csak akkor voltak boldogok. az utolsó hetekben azonban mintha a két év minden fáradtsága összesűrűsödött volna bennünk. amely brazil nesskávéból készült. Már nincs. Talán jobb lenne frissebbnek látszani. A kormány mellől kinézek a hajó oldalára. Nem ilyenek vagyunk. Június 25... önmagában is megviselte fizikai és lelki állapotunkat. Ezzel aztán fel is adjuk. akik ott várnak ránk a parton. s nem ilyen a hajó sem. elmosogatunk egy-két edényt. Az ám. A két és fél hónapi óceáni. kikkel örülhetünk majd együtt a régen várt viszontlátásnak? Vajon sokan lesznek? Akik fogadásunkat szervezték. és nincs.. De az nem volna az igazi. Kik lesznek ott. elfogadható küllemet adjunk otthonunknak. azt mondták: meglepetés. Hajnalban néhány vödör vizet löttyintettünk a fedélzetre. Hajnalban kapcsolhattuk be a megszokott mozdulattal. de fényesebb nem. minden megszokottsága mellett. nem árultak el erről semmit. most mégis kíváncsi lettem volna. húzták a kötelet. hónapok óta nem volt a kezünkben. gondosan élére hajtogatjuk ágyunkon a takarókat. akit hívjunk..Negyvenhárom nap alatt szinte keresztülrohantunk az Atlanti-óceánon. nem volna őszinte. milyen arccal is néznek majd szembe. mert tisztább lehet ugyan. fáradtan pillogó szemek. A különböző tárgyak nemzetközi serege vesz körül bennünket a fogkrémtől a dugóhúzóig. rádión értesítettek róla. így szép. Józsi hasonló gondolatra juthatott. A szélkormány gondjaira bízom a hajót. s eszembe sem jutott: teljesen feleslegesen. igazgattak a vitorlán. Nem két vidám fickó hajózott a tengereken. Indulnék vissza a kormányhoz. Itt volna még esély. a hajó. mint 1985 szeptemberében. gyorsan hagyta maga mögött a fogyni nem akaró mérföldeket. amikor barátaink maroknyi csapatától vettünk búcsút. s a hír . a két év alatt megritkuló haj. akkor is türelmetlen sietséggel intézve dolgainkat egy-egy kikötőben. hanem két kimerült ember. Marad még a kajüt.. majd tengeri menet. Egykori narancssárga testét foltos fakóvá szítta a Nap. nem ilyen volt az út. felöntve egy kis jugoszláv tejjel. Egy-két óra múlva minden kiderül. reménytelen feladat. s megédesítve kevés argentin cukorral. ájulásszerű alvás. mert immár ketten téblábolunk az asztal és a konyha körül. Lassan szakállá sarjadó borosta. ebben most vendégváró szép rendet teremteni. akik napi huszonnégy órában álltak a kormány mögött. Tükör.

Tekerném el a kormányt. Érkezik még egy nagyhajó. aztán nem is tudjuk pontosan. és jön majd a törlesztés szörnyű időszaka. a csavargás állapotában nem volt túl széles az a határ. Mit tettünk. hogy leállítsuk vitorlásunkat. boldog révületben. sem a humán érdeklődés nem feszegette túlzottan a csibészségekre fogékony agyamat. ünnepi lobogókkal. s most már egyenesen felénk tart. igyekeznünk kell. hajtottunk az eredményekért. integető emberekkel. s ekkor már látjuk az integető kezeket is. ha nem akarunk útjába kerülni. Kicsi és még kisebb hajókkal. amiből kitűnik. ünneplőkkel zsúfoltan. Közben megelevenedik körülöttünk a tenger. magam is megerősödöm. Talán ott áll már a parton. a sporttal függött össze." A meglepetés kábulatában még működnek annyira reflexeink. színizom ember – hitt a testi fenyítés hasznosságában. jártuk a Dunát és a Tiszát.megdobogtatta a szívem. majd még egy. önfegyelme. megéri-e az egyre nagyobb áldozatokat? Megismertem. Különös lenne. Otthonunk a Velencei-tó volt. Az első sportág. 1987. A hajó oldalán megpillantjuk a magyar zászlót. A személyiségemet és életmódomat meghatározó fordulat csak lassan következett be. amikor a kajak-kenu sporthoz pártoltam. A leálló szélben motort indítunk. ő. végeztem néhány iskolát. hogy soha. amire az ÉLET tanított. mi történik velünk. amikor kialakul önbizalma. S jönnek a többiek is. de hajózni is kell. fiúk!. Miért éppen a birkózással kezdtem? Sajátos oka volt. s ezt három bátyám hamar eltanulta tőle. a legfontosabbnak mégis azt tartom. mindenki a korlátoknál tolong. halljuk az éljenzést és halljuk a kórust: „Szép volt. Ziháló tüdővel gyűjtöttük a kilométereket. szeptember 12-én ezrek jöttek el ünnepelni. Sokszor megbuktam. Tizenhét éves voltam. Ehelyett jött a sport máig tartó korszaka. hogy első legyen. egy pillanatra se mérlegeljem. Kitérnénk oldalt. és mit is értünk el mi ketten... és amit a SPORT sajtolt belém tonnás érveivel. milyen érzés. zászlókkal. jártunk minden olyan vízen. Székesfehérvári kis. de az egyre gyorsabban közelgő nagyhajó megint csak irányunkba kerül. Talán percekig vagy csak másodpercekig állunk földbe gyökerezett lábbal. akiknek tiszteletére ott és akkor. Idővel felébredt a tudás iránti vágyam is. amikor az emberben bíznak. és eljutottam odáig. amellyel már tizenegy éves koromban megismerkedtem. az ide-oda sodródás. ha éppen az utolsó mérföldeken keverednénk valamilyen kalamajkába. Nyilván valamelyik sziget felé tart. Apám – egy méter kilencven centi magas. ami ezzel kapcsolatos. amely teljesen meghatározta életemet. hogy kudarcai – ha mély lelki válságokat . bár erre kellő számú okot szolgáltattam. A szédelgés. amikor a lassító. s oldalát felénk mutató hajón megpillantom a rengeteg embert. amely hülyegyerek voltomat a kiskorú bűnöző magatartásától elválasztotta volna. A párából tőlünk balra nagy személyszállító hajó körvonalai rajzolódnak ki. aki köszönti fiát. hogy sem a reál. A jugoszláv személyszállító azonban láthatólag fordul velünk. Minden. aki hetvenegy évesen először látja meg a tengert. akit máig zavarba ejt a közszeretet megnyilvánulása? Életutam kezdete kevéssé volt elismerésre méltó. és akik azóta is lépten-nyomon érezzük a felénk áradó szeretetet és megbecsülést? Ki voltam. Lehetnek vagy háromszázan a fedélzeten. Nem dobtak ki az általános iskolából. A sport célt adott az életemnek. kertes házából Opatijáig. a birkózás volt. amikor képessé válik arra. száztíz kilós. édesanyám élete leghosszabb külföldi útját tette meg. megkezdjük a kitérést. többnyire matekból és a nyelvi tárgyakból. Elfoglalnának gondolataink. ahol csak versenyezni lehetett. Elhatároztam. mivé váltam én magam.

amíg Agárdra nem kerültem hajóépítőnek. hogy itt van. megértették és értékelték is. Gyakran értetlenül nézem azokat a srácokat. mikor jön be. a kikötőtől. vállalja el. amennyiben valamilyen. és oda beköltözhettem. Nem volt lapátom. ahogy a szél csörgeti a felhúzóköteleket az árbocokon. így aztán volt olyan hónap. Megegyeztünk.okoznak is – ne roppantsák össze. hanem a hajókhoz is fűződött. Szenvedni lehet. arra azonban joggal és gondosan ügyeltek. amikor csak ötszáz forint került a borítékba. és mikor megy el. számomra fontos cél szolgálatába tudtam ezeket állítani. ahol a padlóra leterített szivacs volt az ágyam. Soha nem akartam vagyont szerezni. A kenuból átszálltam egy vitorlás hajóra: finn-dinghybe. Amikor a székesfehérvári KÖFÉM kajak-kenu szakosztályához kerültem. az anyagok tapintását. és ezt sikerült is elérnem. Nincs takarítónk a műhelyben. – Mi nagyra tartjuk a maga megszállottságát és eredményeit. egy ágy és egy kis asztal. a sportban. Építettem finn-dinghyket. s ez már nemcsak a hajózáshoz. Évekkel később jutottam csak nagyobb komforthoz. Mégis a magas szintű versenysport önkínzással határos követelményeit valahogy természetesnek és magától értetődőnek vettük. Az egyszemélyes finn-dinghy lett a hajóm. esténként hallom. a Velencei-tavat látom. de délután kettőkor rend és tisztaság legyen a műhelyben. a művezető oldotta meg a dolgot. és akik már azelőtt lemondanak a feladatok teljesítéséről. Laktam az öltözőben. feladni nem – én ezt tanultam meg a kajakkenu sportban. Daruszerelő voltam. Nándi – mondta egy nap. hát csináltam egyet. de ezt a munkát nem szerettem. mielőtt még legalább megpróbálták volna teljes szellemi és fizikai képességeiket mozgósítani a cél érdekében. hogy számomra a sport a mindenekfelett való. Kollégáim maximális jóindulattal viseltettek irántam. Az anyagiak soha nem érdekeltek. mint kajakkenulapát-készítő. hogy fizetésem a munkám arányában alakuljon. a mólók mellett ringatózó hajókat. – Nézze. magának sem. szerettem a szerszámokat. . csináltam azt is. Aztán nem volt hajóm. lankadni kezdett. Dolgoztam és kísérleteztem. Ez az otthonom. Megragadott a hajók szépsége. inkább a helyzet lehetetlensége. Az a tűz. Van egy javaslatom. A sportban eltöltött évek közben azonban új szerelem született. csak annyiban. átköltöztem a zuhanyozóba. az agárdi sporttelepen. később azonban egyre több önálló munkát végeztem. hanem újabb erőfeszítésekre késztessék. Néhány négyzetméterére éppen hogy befér egy szekrény. amely a kajak-kenu sporthoz kell. kalózokat. Ritkán fordultam meg a fehérvári szülői házban. amikor a telepen felállítottak egy konténert. Az a konténer a lakásom ma is. csak egy öreg. az eredmények eléréséről. Engem nem érdekel. ebben az osztályban próbáltam eredményt elérni. Hajóépítő ugyanúgy lettem. s nem is nagyon értettem hozzá. rozoga teknő. Nem voltak ezek könnyű leckék. de újraéledt a hajózás e másik sportágában. akiket már sportoló pályafutásuk kezdetén visszariasztanak a nehezebb követelmények. a műhelyben én voltam a szemetes. Ez nekünk sem jó. nappalaimat és éjszakáimat a munkahelyemen töltöttem. A KÖFÉM agárdi telepén először csak kisegítő voltam egy nyugdíjas öregúr mellett. Nem a pénz izgatott. de ettől még egy fillér hasznát sem látjuk annak. Azok az évek sok más tekintetben is fordulatot hoztak életemben. megkínlódtam minden tapasztalatért. Végül Józsi bácsi. Ha kinézek. a gyárban kaptam munkát. S attól kezdve. Pár lépésre van a parttól. s amikor az öltözőből szauna lett.

Beszélgettünk Chichester könyvéről. az olimpiát megelőző évben ranglistaelső. amikor én kenuzni kezdtem.1980-ban hatodik lettem az országos bajnokságban. hogyan is jutott eszünkbe a Föld megkerülésének gondolata. milyen nagyszerű lenne hasonló utat bejárni. Sir Francis Chichester világ körüli vitorlásútjáról szóló könyv elolvasása után gondolkodtam el azon. Sokan kérdezik azóta. a Holdvilág utcai kis lakásban kerestem fel. a vitorlázásban is megmutatkoztak az eredményei. A versenysport volt tehát az. Ez került szóba abban a beszélgetésben. hogy mi leszünk az első magyarok. és bekerültem a válogatott keretbe. 1983-ban. Az edzettségnek. s harmadmagával kis budai albérleti szobában lakott. Megállapodtunk. ami embert faragott belőlem. Azon az estén. akik ezt a Föld körüli utat vitorlás hajóval megteszik. hogy fizikailag és szellemileg az eddiginél nagyobb feladat vállalására alkalmas legyek. Józsi utolsó évét taposta a Műszaki Egyetemen. Józsi sporttársam volt. Itthon és külföldön egymást követték a versenyek. Fölösleges lett volna tovább álmodozni. amit még a kajak-kenu sportban szereztem. Magam először a neves angol vitorlázó. és körülbelül öt perc alatt elhatároztuk. amelyet 1979 őszén Gál Józsival folytattunk. . ott. Ennek során ösztönösen igyekeztem úgy fejleszteni magam. aztán egészen másról kezdtünk beszélgetni. és akkor is egy csapatban. Döntöttünk. baráti társaságban maradtunk. együtt kajakoztunk – egy ideig egy hajóban –. A rendkívüli ötletek nem születnek rendkívüli körülmények között.

részben előnyére.2 Néhány hónap múlva már ritkán étkeztünk normális körülmények között. vagyis 9. – A mi hajónkat? Kicsoda? . de elkezdtük az utánajárást. hajót szerettünk volna szerezni. Mindezt sebtében fogyasztottuk el a hajógyárig. – Maguk még nem tudják? – kérdezték vissza. mint például a nyílászárók. Ebből a típusból már több is futott a Balatonon. Hetente többször leautóztunk megnézni. végre minden akadály elhárul. Haladékot kértünk és kaptunk a kifizetésre és elszállításra. és helyenként több anyag kerüljön a héjba. Egy nap azt vettük észre.. Vettünk hozzá némi zöldséget.5 méter hosszú. csak hogy jobban menjen a munka. Mígnem egy nap arról értesültünk. üres hajótest alig drágább. ki kellett választanunk. csak a pénzünk nem jött össze. ebédünk. hogy van egy elfekvő.. Jó okunk volt a sietségre.. aztán a nekem nagyon tetsző. jóllehet tudtuk. árban szinte ugyanott lesznek. ablakkeretek. Először is. kifliért. A hír hallatán villámsújtottan álltunk a füredi gyár értékesítési osztályának irodájában. és már-már biztosra vettük. a gyár szakemberei azonban jelentős módosításokat hajtottak végre rajta. mint a selejt volt – közölte. Amikor Balatonfüreden jártunk. melyik hajótípus felel meg a Föld körüli vitorlázás követelményeinek. hogyan juthatnánk hozzá. és nem tudtuk elképzelni. ez volt „összevont" reggelink. Eredetileg svéd tervezés. igazi tengerálló hajótípus. de közben tovább jártunk a gyárba. – Ha lemondanak az összes apróságról. – Megvette? – hüledeztünk. 3 méter széles és kényelmes állómagassága van. Megvette valaki. hogyan áll a hajónk. hogy elsősorban exportra gyártották. Tanácstalanságunkat látva az ott dolgozó egyik hölgy addig forgatta az iratokat. Számtalan személyes megjelenés után úgy látszott. de néha a gyárudvaron majszoltuk el az utolsó falatokat. a folkbot.. igazi tengerjáró vitorlást építeni. kalkulációkat. Szóba került például a Balaton-21-es. selejt hajóhéj a gyárban. ám l millió 200 ezer forintos ára miatt ez a szerelem igencsak platóinak ígérkezett. részben hátrányára. annak ellenére. hogy olyan munkákat végeznek a hajón. Miközben tanakodtunk. hogy a hajó 31 láb.. egyfolytában „szemeztünk" a Balaton-31-essel. Megírtuk a megrendelőt és egy kérvényt. gyorsan. Szóvá tettük. El is készült szépen. A rengeteg utánajárás mégis eredménnyel kecsegtetett. ám ez protekció nélkül nehéz mérkőzésnek ígérkezett. mert addig csak kész hajók hagyták el az üzemet. és minden alkalommal jutott egy kis itóka a melósoknak. hogy a pénzünk erre sem lesz elég. hogyan tovább. hogy a mienk lesz. az elmaradhatatlan fél liter soványtejes kakaóval. A nevében jelzett szám azt jelenti. Egy magas rangú elvtárs protezsáltjának is megtetszett a hajó. többnyire a nagyáruház élelmiszerosztályára ugrottunk be egy kis parizerért. Megrendelik így? – Megrendeljük – vágtuk rá szinte gondolkodás nélkül. de ennyit nem tudtunk összegyűjteni a kölcsönökből sem. Próbáltuk felderíteni. de nem így történt. amilyeneket mi nem rendeltünk. és persze. A „B-31"-be első látásra beleszerettünk. – Ez már nem a maguk hajóhéja. Pénzünk ugyan nem volt. és kinyújtotta érte a miénknél lényegesen hosszabb kezeit.. a mi szerény pénzügyi lehetőségeinknek is. Kétszázezer forint kellett volna. fedelek. míg elő nem állt egy javaslattal: – Egy komplett.

s amikor elkészült az új hajóhéj. Gyorsan megvettük. de ezenkívül semmink se volt. vagy kaptunk meg barátoktól. aztán úgy döntöttünk. Innen már nem viheti el senki. hol szabályos. Tudtuk. hol szabálytalan úton-módon. Jó ismerősöm volt. aki a selejt hajóhéjat is elvitte. Százkilós üvegpaplan göngyöleget vásároltunk a Sirály Ktsz-től. Sok mindent kaptunk még kevés pénzért vagy éppen ingyen. Elhoztuk baráti fuvarral. Kezdtünk elölről mindent. Az adonyi fatelep tartozott Józsi édesapjának néhány köbméter faanyaggal.. aki a szekrényében őrizgette a fölösleget. Sok tízezer forint értékű anyagot. szinte anyagárban jutottunk hozzá az árbochoz. ismeretlen emberektől. s bár nem nekünk való méretek voltak. Rokoni kölcsönökkel végre megszereztük a kétszázezer forintot. nekikezdhetünk tehát annak a hajónak a megépítéséhez. s iszonyú mennyiségű teendő. kéthengeres. hogy van nekünk való selejt árboccsövük. elintéznivaló vár ránk. lóhalálában menekítettük Agárdra. és a kezünkbe nyomott négy-öt doboz rozsdamentes csavart és két csörlőkart. megtervezni. félig-meddig lepusztult. nekik kellett egy O. a sporttelepre. Nemegyszer a szerencse is segített. Éppen a füredi hajógyárban jártam. megkaptuk a motort. 1981 nyarát írtuk. akik mindig ott tébláboltak a hajók és a munkások között. háromszorra. felszereléseket. A veretek hegesztéséhez szükséges rozsdamentes lemezek egy részét a Ferihegy melletti ócskavastelepről guberáltuk össze. Hiányzott a kormányrendszer. amelyben igazán nem is hittek. ez már a mienk. amikor kiderült. amelyekért több tízezer forintot kellett volna fizetnünk. Megegyeztünk. Álldogáltunk ott egy darabig. amely otthonunk lesz a világtengereken. berendezéséhez. Az agárdi vízisportiskolának volt egy raktáron heverő. később. igaz. a hajóhéj a fedélzettel. de állhatatosságunk és szívük mélyén eltemetett gyermekkori álmaik arra indították őket. Komoly gondot jelentett a hajómotor beszerzése. évekig tart majd a munka. Az üzemben dolgozók pedig segítettek. amit nekünk kellett kitalálni.. Azokat a nyílászárókat. . A füredi összeszerelő üzemben már mindenki ismerte a két ábrándos lelkű fickót. Nekünk kellett a motor. és máris megvolt a belső berendezéshez szükséges famennyiség. dinghy versenyhajótest. amilyen kellett. Egy másik fiú hozott még öt dobozzal egy pozíciólámpa-garnitúra társaságában. NSZK-beli utazásaimon becserélgettem őket olyanra. így kilencezernéhányszáz forintért. Balaton-31-esünk egyelőre csak fődarabokból állt. vitorlázat. amit az évek során takarított meg. A ragasztott lemezeket egy Gyöngyös környéki szövetkezettel gyártattuk le. a gyantát részben Fűzfőről. akik valamiképpen támogatni akarták ezt a vállalkozást. Az egyik fehérvári vállalat tévedésből kétszer importált nagyobb mennyiségű rozsdamentes csavart. 16 lóerős Volvo-diesel motorja. K. Lótottunk-futottunk tovább. ahogy tudtak. hogy segítsenek. a kötélzet. mert mindig alábecsültük a szükséges mennyiséget. hogy a jövőben nem lepődünk meg semmin. felszerelést szereztünk be a vásárlások során. részben Budapestről szereztük be. Mindenekelőtt gyűjtögetni kezdtük az anyagokat. megcsinálták néhány száz forintért. Egyszer odajött hozzánk az egyik főnök. Megépítettem a dinghyt. a hajó teljes berendezése és millió olyan „apróság".– Ugyanaz. Megvolt a tizenhét mázsás öntöttvas tőkesúly.

s hogy ne kerüljön az üzemanyag túl sokba. aztán ellentmondást nem tűrve kijelentette: . milyen csodálatos hajót tudnánk építeni.. Megtettük. – Hát maguk kicsodák? – kérdezte a hölgy magyarul. tetszik tudni. csúszkáknak. mérföldszámlálót. Azt hittük. kötélfeszítőknek és még az apróbb szerelvényeknek is rendkívüli igénybevételt kell majd kibírniuk. s próbáltam feltűnés nélkül levenni a lábam a kormányról.és robbanásveszély!". Hogy ne fagyjunk meg. Ébresztőnk egy ideig tűnődve nézte a manővert. A kötélzetet és – a magunk gyártotta darabok kivételével – az összes veretet meg kellett vásárolnunk. ám arra gondoltunk. Megmondtuk. Bebújtunk a hajók alá. betettünk a Zsiguli kombiba egy 120 literes. Egyelőre azonban azzal voltunk elfoglalva. hová is kell majd tennünk a cinkprotektort?. takarékossági okokból ugyanis szálloda helyett az autóban akartuk tölteni az éjszakát. amelyet viszont csak az e téren is nagy hagyományokkal rendelkező hajós nemzetek műhelyei képesek produkálni. Körül kellett tehát néznünk. s 1982 őszén Józsival tanulmányi és beszerző körútra indultunk az NSZK-ba. – És hol laknak? – érdeklődött tovább a hölgy.. sebességmérőt. rendőr jött. édeskevés volt a hajó teljes felszereléséhez. kézi szélmérőt és hasonlókat. mert ezeket itthon eleve nem gyártották. A beszerzés első számú szempontja így a megbízható minőség volt. Ebből az lett. amit ily módon összegyűjtögettünk. A biztonságos hajózáshoz jó műszerek kellenek. felkapaszkodtunk a fedélzetekre.. kötélfogó bikáknak. mit sem törődve a hideggel. Vagy azért. ez egy nagyon kényelmes kis kocsi. többek között ultrahangos mélységmérőt. átázott ruhánkkal. rádióirányméröt. teletöltött teherautó benzintankot. arrébb álltunk a kocsival. November volt. A hajózásban ma általánosan használt radarra. kik vagyunk. mert a hazai minőségben nem bízhattunk. hogy a rendőröket kerüljük el. miközben a másik beakadt a sebességváltóba. – feleltem. Kielben kezdtük a körutat.. csigáknak. havas eső esett. megint zörgettek az ablakon. és követelték távozásunkat. ahol az olimpiai vitorlásversenyek céljára kiépített hatalmas kikötő és yachtklub most a túravitorlázás egyik legjelentősebb központja is. Ezeken a kérdéseken tanakodtunk naphosszat. lábunk egymás zsebébe és nyakába lógott. hogy a különböző csörlőknek. Kitehettük volna a táblát: „Vigyázat! Tűz. hogy ez majd a hajóban sem lesz másképp.. alapvető műszert. ott. ezért úgy döntöttünk. Közben elgondolkodtunk azon is. és megágyaztunk a benzintankon. Kezünk. ám helyette egy kedves női arc csodálkozott be az ablakon. mert a hazai gyártmányok még az édesvizet sem bírták.. Este a város egyik csendes mellékutcájában leparkoltunk. járattuk a motort. hogy az egyik közeli ház lakói lejöttek. A legfontosabb felszerelési tárgyakat külföldről kellett beszereznünk. ha nekünk ennyi pénzünk lenne. A tengeri tájékozódásban a klasszikus csillagászati navigációra kívántunk berendezkedni. síneknek. nincs is rájuk szükségünk. ha nem akartuk kitenni magunkat később kellemetlen meglepetéseknek. vagy azért. Az NDK felé mentünk. milyen festékkel kenik le a hajók alját. Tudtuk. de mielőtt elaludtunk volna.Mindaz persze. szextánst. Vajon a mi hajónk propellerének milyen csapágyazása legyen. de mi csak róttuk a köröket a partra kiállított hajók körül. a tájékozódást műholdrendszerrel segítő satelit navigátorra nem telt pénzünkből. – Itt az autóban. Vennünk kellett azonban egy sor más.

így aztán némi töprengés után úgy döntöttek. Egyik bátyámat látogattuk meg. amikor a pénztárnál is rámutatnak a számlára. amikor kiszúrták. Ha elhiszik. Akkor esik egyre alacsonyabbra az álla. hogy kurrens. én is fehérvári vagyok. – Soha nem láttam őket – állítottam. hogy leendő utunk során számíthatunk majd a külföldön élő magyarok támogatására is. Több ember vámkedvezményébe már sok minden belefér. hogy én is ott vagyok. Újabb vásárlások következtek. baj van. megsejtve most már azt is..– Jöjjenek utánunk. tudtam a hajókról. amikor megsejtettük. csak azt nem. amilyet Magyarországon még nem csinált senki. Józsiékkal éppen végeztek volna. Ez a Balaton-31-es nem a Balatonra. és már tele is lett az autó. az autó ugyanolyan felszerelésekkel van tele. mint a Józsiéké. Addig ugyanis nincs semmi gond. s azt is. hogy a segítség minden képzeletünket felülmúlja majd. Az NSZK-ból jöttem. onnan Tübingenbe autóztunk. Azt azonban nem sejthettük még. és mire felocsúdtam. és rámutat arra. – Menjenek. aztán robogtunk tovább Münchenbe. ezek az ismeretek azonban kiegészítésre szorultak. alig akartuk abbahagyni.. és külön-külön elindultunk. Megszerveztük. hogy vállalkozásunkhoz nemcsak sok segítségre. hogy ismerem az első autó utasait. igazi meleg ágyban alhattunk. Kiel után Hamburgba. A megvásárolt felszereléseket valamiképpen be is kellett hozni a határon. de nem üres kézzel térhettünk meg Agárdon várakozó kis hajónkhoz. amíg az ember bemegy a méregdrága hajósüzletekbe. ahol a hajó anyagának minden .. ám a határon torlódtak a kocsik. Útközben megálltunk az ausztriai Kaprunban síelni. Tudtuk. hogy sok mindent megvásárolhassunk. hanem sok jóindulatra is szükségünk lesz. csinos házukhoz. Máriának és német férjének még akkor éjszaka el kellett mesélnünk vállalkozásunk célját. Megvettünk egy s mást. Csak a vak nem látta. Indulhattunk hazafelé. Két napig csúszkáltunk a havas lejtőkön. valljam be. Finom vacsorával. most már kezdődhetett a munka. Vendéglátóink felajánlották lakásukat a következő napokra is. hogy hisznek nekünk. Felszólítottak. Mi pedig mentünk. ha nem. üzletelésre behozott áruk. Ez a segítség volt az első alkalom. és a holmit szétosztjuk a két autó között. A csigákra. csörlőkre. olybá vehetjük. hogy néhány cimboránk elénk jön Csehszlovákiába. mert üres zsebbel. berendeznünk. Mostantól nálunk laknak. Perceken belül megérkeztünk Kiel kertvárosában álló kétemeletes. Jókedvűen érkeztünk haza. jó fajta italokkal kínáltak bennünket.. A három közül két testvérem él az NSZKban. aki fogorvoslást tanult a tübingeni egyetemen. hanem olyan óceánokra. hogy ezután talán évekig nem lesz több szabad időnk. miről van szó. tervezésről. kötelekre mindent rá lehetett fogni. Sok mindent tudtunk. a hajóépítésről. hogy minden szabályosan történt. A terv szerint nekem kellett volna később érkeznem. segítségük alapvető volt. ahol esetleg nem lesznek ritkák a tizenöt-húsz méteres hullámok. amire szüksége van. Elvégre olyan hajót kellett felszerelnünk. de a szemünk elé ne kerüljenek többé – mondták. hogy tőlem kapták a cuccot. néhány autó híján Józsiék várakozó autója mögé kerültem. A felszerelések nagy része együtt volt. Szépen ketté is osztottuk a felszereléseket. nem is néhány száz mérföldes tengeri útra készült.

hogyan kellene csinálni. Eleinte sokat kilincseltünk azoknál az embereknél. Az ágyak alá mindenhol vízmentesen záró válaszfalak kerültek. Készítettük a rajzokat. A konyhával szemben alakítottuk ki a navigációs teret. tapasztalatainkra. A főkabinban a jobb oldalon egy szimpla ágyat. mint építés. Százötven liternél ugyan nem fért bele több víz. saját készítésű billenő gázfőzővel. A fekvőhely alá építettük be egyetlen ivóvíztartályunkat is. Aki igazán értett a dolgokhoz. mekkora legyen az enyhén lejtő térképasztal. villannyal. Tanácsot. A hajó azonban formálódott. Az építést jó körülmények között kezdhettük. elkezdődött a főelemek helyének kimérése és elkészítése. hanem a válaszfal vonalában lezártuk. csak a saját tudásunkra. mintha a hajónak szakálla lett volna. akiket a vitorlás szakma mágusként tartott számon. A testet üvegszálerősítésű poliészterből gyártották. kívülről megközelíthető rekeszből csatlakoztattunk egy háztartási gázpalackot. az még kérdéses volt. A héjból ki kellett vésnünk azt a négy belaminált fület. inkább rombolás volt. A rekeszekbe legrosszabb esetben is csak a berakodó nyíláson. Rendelkezésünkre állt a KÖFÉM agárdi műhelye. tapasztalatot szerettünk volna szerezni tőlük. A hajó bejárati ajtajától balra építettük ki a konyhasarkot. s nekem közben még ott voltak az edzések. Akik kevésbé értettek hozzá. Miután összeillesztettük a két felet. kívül is. de bíztunk abban. aminél fogva a testet kidaruzták a sablonból. Fontos hely ez a hajón. mosogatóval. csak magunkra. mit. hogy készletünket a szükségesnek tartott 350 literre különálló műanyag kannákkal egészítjük ki. az ágyszivacs felől szivároghatna be a víz. középen felhúzható asztallal. nem számíthatunk másra. majd az alsó héjnak és a fedélzetnek körben levágtuk a szélét. szerszámokkal. a megoldásra váró problémák egy bizonyos szintjén túl tisztességgel bevallotta: fogalma sincs. Maradt az eredeti hat fekvőhely és többé-kevésbé az eredeti elrendezés. A hajóorrt a kajüt többi részétől elkülönítő válaszfal mögé jobbra egy ruhás rekeszsort. a bal oldalon pedig dupla ágyat készítettünk. belül is kezdett úgy kinézni. A többi Balaton-3l-eshez hasonlóan. hogy a becsapódó hullámfröccsök idáig már nem jutnak el. A kabin két oldalán csúszóajtokkal ellátott polcokat építettünk be. mert nekünk csak két ágyra volt szükségünk. Nem hagyatkozhatunk másra. gépekkel. amelyhez egy másik. hogy a hajó belső berendezésében kövessük-e az eredeti terveket. Sokat töprengtünk azon. s a végén már fel sem tűnt. Az első munka. a mi hajónkban is egy nagy fekhely töltötte ki az egész orr-részt. ahogy egy tengeri vitorlásnak illik. rohangáltunk a még hiányzó anyagokért. amit a hajón végeztünk. csak a gyáritól eltérő méretekkel. hogyan lehet a nap huszonnégy órájába negyvennyolc óra teendőjét belesűríteni. ha két-három napig alvásra nem jutott idő. Itt azonban nem hagytunk belépőt. úgy gondoltuk azonban. jó esetben viszont egy hajót nemcsak egy útra terveznek. pénzt kellett keresni. Nem sok sikerrel.négyzetcentiméterére iszonyú fizikai erők hatnak majd. Most már csak azt kellett kikísérletezni. de hogy a hajónak bírnia kell – az vitathatatlan volt előttünk. hová helyezzük . Hogy ezeket a megpróbáltatásokat mi hogyan fogjuk bírni. balra a WC-t és polcokat terveztünk. így tizenhárom zárt rekeszt alakíthattunk ki az élelmiszerek és más holmik tárolására. Rá kellett jönnünk. Ingáztunk a műhely és a halasztást nem tűrő feladataink különböző helyszínei között. gondosan tervezgettük. és a széle úgy nézett ki. többnyire misztifikálták tudásukat. versenyek is. így nagyobb zárt rakodóteret nyertünk.

Kettőnk együttes munkája több mint 20 ezer órát tett ki a Szent Jupáton. Azon viszont magunk is meglepődtünk. Maga szerezte be a szükséges anyagokat. felajánlotta segítségét. 20. vassal. Örömmel fogadtuk. a rádió adóvevő készülékeket.. fekete rajzolt betűkkel. lakkot. A 17 mázsás öntöttvas tőkesúly feletti talpbordákat fenyődeszkából szabtuk ki és lamináltuk a helyére. amikor összeszámoltuk. nem tudom pontosan. saját műhelyében megcsinálta úgy. és otthon.és vízrendszer beépítése. Sablon után rozsdamentes acéllemezekből egy budapesti maszek végezte a hegesztést. Ettől kezdve hasonló munkákat már nem bíztunk senkire. mennyi időt töltöttünk eddig a hajó építésével.majd a műszereket. ahogy kellett. Az árboc és az oldalsó merevítő kötelek terhét viselő fő válaszfalat a fehérvári Asztalosipari Ktsz-nél ragasztottuk össze. hónapok. kettőt a peremvonal és az alsó bordák közé fél távolságra. S még hátravolt a teljes elektromos hálózat. aki itt alszik. fölöslegesen költjük a pénzt.) A Lloyd szabványait követve.. Különös gondot fordítottunk a vitorlázatra. válaszfalat erősen odalamináltunk a héjhoz. megjelentek olyan publikációk is. minden egyes darabot epoxival ragasztottam. A hajón általában túlerősítettünk és túlméreteztünk mindent. a motortértől jobbra található ágy – mint minden hasonló vitorláson – koporsó alakú formájáról kapta nevét. hány ezer facsavart és hány kilométer kábelt használtunk fel. két 8 milliméteres ragasztott lemezből és 16 milliméter vastag fenyőfa deszkából. Kettőt közvetlenül a vízvonal alá. amikor Laci. dolgoztunk fával. első lépésként négy hosszbordát építettünk a hajóba. 10. a szivattyú. Tizenegy méteres árbocunkra így négytől ötven négyzetméterig húzhattunk vásznat. hány kiló festéket. műhelymunkákkal teltek a hetek. szinte észrevétlenül. valamint öt orrvitorlát. A minőségből itt sem engedtünk jottányit sem. Mikor bent volt a fő válaszfal. hősugárzókkal próbáltunk megfelelő hőmérsékletet teremteni a laminálásokhoz. Ott díszelgett narancssárgára festett oldalán. akinek munkájában feltétlenül megbízhattunk. ha nem magunk csinálunk meg valamit. amelyek . 6 és 4 négyzetméteres változatban.. de így is nagyon sokat küszködtünk. egy hátszélvitorlát. akihez 1984 tavaszán kiutaztunk Ausztriába. Józsi állt neki az újaknak. hiszen hajócskánknak neve is volt. 1983 telén már a fedélzeten dolgoztunk. Meg is találtuk egy idős osztrák mester személyében. A téli hónapokban fűtőtestekkel. hosszában kettéfűrészeltük és fellamináltuk. Hogy hány négyzetméter ragasztott lemezt. Számtalan egyéb teendők közepette. nemigen talál síri nyugalmat. Bebizonyosodott.. a gyárinál lényegesen erősebben. Nemes egyszerűséggel oldottuk meg ezt a feladatot: vettünk két és fél colos műanyag szennyvízcsövet. A vitorlázatnál is azt a szempontot követtük. mint az egész hajó építésénél: a teljesítmény rovására növeltük a biztonságot. vállalta a tervezést és a kivitelezést. ezért külföldön kellett felkutatnunk olyan vitorlakészítőt. hogy hajónk nevének megfejtése sokak számára nem kis fejtörést okozott. 15. (Amúgy menet közben. csavaroztam egymáshoz. ehhez kezdtük mérni és építeni a bútorzatot. Minden rekeszfalat. A kormányállás alatt. A térképasztalhoz a koporsóágy végén ülve lehetett hozzáférni. egy ismerős repülőelektronikai szakember. lótás-futással telt el. Ily módon egy 32 mm-es szendvicset kaptunk. egy génuát. de olyan csapnivaló munkát végzett. Igen. múltak el évszakok. Azóta tudjuk. a Szent Jupáton. A nyár feszített munkával. Rengeteget dolgoztunk az állókötélzeti veretekkel is. műanyaggal. Salzburg melletti műhelyében rendeltünk meg két nagyvitorlát. hogy a szemétbe dobtuk az egészet.

ezért is hoztuk ide a Szent Jupátot. hajónk is csak korlátozott engedélyt kaphatott. Akkor következett be a nagy esemény. Esett a hó. Felvontuk a vitorlákat. hogy barátságunk tartóssá és elsüllyeszthetetlenné váljon. és neki is rólunk... a „végelszámolásnál" azonban alig maradtunk nyolcan. hogy az angol. amikor vízre bocsátottuk a Szent Jupátot.. a vízimentő sportegyesület kikötőjébe.történelmi korokból ásták elő a név megszemélyesítőjét. Nézzük. Csapzottan. és nagyon szereti a nőket. ha széllel szembe kell rohanni!. Megtettünk néhány kört. téli tárolókban pihent a hajópark. húztuk a köteleket. Például igen szeret lumpolni. és egykét arra járó figyelte. tanultuk az angolt. Magunk ehhez csak annyit tehetünk hozzá.. Tekertük a kormányt. Ez évi utolsó próbautunk körül nem csináltunk nagy felhajtást. a hajózás nemzetközi nyelvének ismerete nélkül nem boldogulunk a nagyvilágban. a magunkra hagyatottság érzete. hogyan viseli a cirkálószakaszt. sok ismeretet kell még szereznünk erről a hajóról. hátszélben. Boros Béla lelkes segítője volt vállalkozásunknak. háromnegyed szélben. Hajónk végre elszakadt a szárazföldtől. A dermesztő hideg csontunkig hatolt. Felejthetetlen pillanatok voltak. Tudtuk. jéghártya borította a kikötő vizét. a hajósok ősi szentjét. hogy Szent Jupátot a kajak-kenusok kitalált védőszentjeként tiszteljük. Decemberben még többször meglátogattuk a Szent Jupátot. A partból már régen semmi sem látszott. váltogattuk a vitorlákat. Szent Jupát felavatására 1984 őszéig kellett várnunk. Különleges. A tengeri hajózásra az elméleti felkészülést már korábban elkezdtük. A következő hónapok a teljes zűrzavar állapotában teltek el. de temérdek egyéb teendőnk is akadt. a Hajózási Felügyelet szigorú szemléje alkalmasnak találta előbb a belvízi. és közben még rengeteg apró-cseprő felszerelést kellett szerezni a hajóhoz. Már csak kilenc hónap és a Szent Jupát útnak indul. ki az a két őrült.. aki ilyenkor vízre száll. Éjjel-nappal folyt a hetvenezer kilométeres útvonal tervezése. ahol tengeri vizsgákra előkészítő tanfolyamot tartottak. próbálgattuk a felszerelést. mit tud a hajó félszélben. Ennek a kitalált alaknak a legkevésbé sincsenek szenthez illő tulajdonságai. Az egyesület akkori vezetője. a kitérési szabályzatot és még sok mindent. a szél hópelyhek tömegével szórta meg arcunkat. A karácsony előtti napokban érkeztünk Almádiba. rohantunk a csúszós fedélzeten. és kisuhantunk a kikötőből. készültünk különböző vizsgákra. de jogos és érthető. Csellei Laci bácsi nyugdíjas hajóskapitány vezetésével. táblázatok használatát. hullámzó vízen először érintett meg bennünket az egyedüllét. de most ennek ütemét is gyorsítani kellett. Laci bácsi végtelen türelemmel próbálta belénk sulykolni a biztonságos hajózás tudományát.. Megismerkedtünk a partnavigációval. Szerettünk volna minél több időt tölteni hajónk mellett. hiszen nem akármilyen út elé nézett.. Gyakran már képtelenek . napok kérdése volt. Ezenkívül komolyan kellett vennünk a nyelvtanulást is. Ám amíg nem rendelkeztünk a nyílt tengeri papírokkal. s a kihalt. és Almádiban először „kóstolta meg" a Balaton vizét... Hetente felautóztunk Budapestre. hogy beálljon a jég a Balatonon. a csillagok és a Nap megfigyelésén alapuló pozíciószámítás rejtelmeivel. Ő már akkor túl volt a vizsgáin.. A tóról már csaknem mindenki kiszedte hajóját. néhány ismerősünk jött csak el. majd a tengeri vitorlázásra is. A tanfolyamot vagy hatvanan kezdtük. jegessé dermedt ruhákban értünk ki a partra. gyűjtöttük az elméleti és gyakorlati információkat. megtanultuk az időjárási és hajózási térképek. tisztában voltunk azzal. a megszokottnál szigorúbb elbírálás volt ez.

Pál Zsolttal és Nemesek Károllyal. tudtuk. nincs pénzünk" – hárítottak el a legtöbb helyen. hogy egyelőre ismeretlen. Kiss Lajos vezérőrnagyot. hová kell menni. bonyodalomra számíthat a következő években. a morzeábécét. amelytől kezdve őt tekinthettük a Szent Jupát expedíciót segítő kis. Egyelőre bíbelődtünk a készülékekkel. de annál lelkesebb csapat vezetőjének: – Rajta. Az indulásig hátralévő kilenc hónap egyik legfontosabb feladata volt a hazai kapcsolattartás megszervezése. s a fölösleges utánjárás rengeteg időt és energiát emésztett fel. aprólékosan kifaggatott terveinkről. A hazai piacon kivül a világ sok országába elkerülő Hélia-termékeket kellett tesztelnünk az utunk során várható rendkívüli körülmények között. Nekem már nem volt egy fillérem sem. és mindez milyen jelentőségre tesz szert utunk során. hogy hivatalos helyen ilyen gyorsan és ilyen kedvezően döntsenek támogatásunk ügyében. Mint a külcsínre őszintén szólva nem sokat adó férfiember. A szövetség elvállalta rádiós oktatásunkat. Nem volt könnyű. Miután szervező csapatunk is mozgásba lendült. hogy a krémeket használjuk is. hogy tititáktól zsong a fejem. „Sajnáljuk. Nem állítom. még akkor is. kivel kell találkoznunk. Rengeteg műszaki tudnivalót kellett megtanulni: a rádió adóvevők kezelését. amely párosult kockázatvállaló készséggel. ha most még kevesen hisznek benne – mondta. aki mégis mellénk áll. vizsgáztatásunkat. amelyet a támogatás fejében ránk bíztak. Végül Jenőtől elhangzott az a mondat. névtelen álmodozónak látszhatunk. ezenkívül két rádió adóvevőt is adott a hajóra. amelyekhez eleinte nem nagyon fűlt a fogunk. hajnalban. s maga is kockázatot vállal. Vállalkozásunkhoz szponzorokat kellett találnunk.voltunk fejünkben tartani és adminisztrálni. hogy az első perctől kezdve tudatosult bennünk. hogy utunk szervezését komolyabb alapokra kell helyezni. Nyilvánvalóvá vált. korábbi időkben nem . Nem tekintettük bizalmatlanságnak. így kerültünk kapcsolatba a debreceni BIOGAL Gyógyszergyárral. s néha. Mindketten szakmájuk. fenntartása. mind több felől tapasztaltuk a segítő szándékot. hobbijuk megszállottjai. és így tovább. mikor. Józsi is kimerítette a családi és rokoni kölcsönök összes keretét. Az ügyben újabb fordulatot hozott. a rádiós kapcsolattartás országos megszervezését. Tőlük vettük az első rádiós leckéket. 1985 januárjában Boros Béla elvitt bennünket bemutatni egyik vitorlázó barátjához. csak adósságom. először különösnek tűnt. Sok cég azonban hétről hétre. fiatalemberek. így kerültünk el a rádióba és ismerkedtünk meg Szitnyai Jenővel. Nem voltunk hozzászokva. Előbb egy órán át figyelmesen hallgatta beszámolónkat. nemzetközi színvonalú művelői. vágjunk neki! És nekivágtunk. Természetesen úgy. Ez legalább érthető és egyenes válasz volt. hónapról hónapra hitegetett bennünket. – Mi támogatjuk a vállalkozást. mielőtt a temérdek ügyintézés hullámai átcsapnának a fejünk felett. A feladat. Jó ideig kilincseltünk a vállalatoknál eredmény nélkül. illetve a Hélia Társasággal. arra riadtam fel. beláthatatlan mennyiségű feladatra. Székesfehérváron már korábban összeismerkedtünk a Videoton Rádióklub két munkatársával. mit kell intéznünk. amikor felkerestük az MHSZ akkori – azóta nyugállományba vonult – főtitkárát. hogy majd a hajón és itthon milyen rendkívüli munkát jelent a rádiókapcsolatok megszervezése. Vállalkozásunkat itt kezdettől fogva személyes rokonszenv kísérte. Akkorra ugyanis már voltak tapasztalataink. e téren is változott a helyzet.

Többletként nem maradt egy fillér sem. Ám ez későbbi történet. így a hajóbiztosításból nem lett semmi. de legalább a tartozások terhétől megszabadulva intézhettük egyéb dolgainkat. olyan szakvéleményt adott. hogy az ÁB annak az egy-egy millió forintnak a kifizetését megspórolja majd. Elintézésük újabb hónapokba és nem kevés pénzbe került volna. Amikor már nagyon szorított az idő. Támogatónk lett a jászberényi Lehel Hűtőgépgyár.. A világ legnagyobb hajózási biztosító cége aligha lehetett hozzászokva. amelynek alapján az is kétségessé válhatott volna. amely olyan bőségesen látott el bennünket filmanyaggal. Közvetlen gyakorlati haszna pedig az volt. Abban bíztunk. Vállalatunk akkor is ott állt mellettünk. amikor óceáni utunkon bajba kerültünk.. a hajó paraméterei alapján. Érdekes módon. Végül úgy határoztunk. Úgy számítottuk. amely egyszerűen csak segíteni akart. Tengeri utazásunk közben azonban a tesztelés kötelezettségéből napi szokás lett. A hivatalos sportszervek nem mutattak túl nagy érdeklődést vállalkozásunk iránt. bár ígéretekben itt sem volt hiány.és Darugyár magától értetődő természetességgel ajánlotta fel segítségét. . hogy felvételeink kilencvennyolc százalékát FORTE-filmre készítettük. a KÖFÉM SC-nek.hánykolódtam álmatlanul. elhatároztuk. vitákkal kezdődött együttműködésünk az Állami Biztosítóval.. A szerződést kölcsönösen abban a reményben kötöttük meg.. hogy a Föld körüli úton tíztizenkét országban kötünk ki. hogy egyetlen országba sem kérünk vízumot. hogy hajógyártásunk hírnevét a Szent Jupáttal is öregbíthetjük a nagyvilágban. hogy a felkészülés éveiben sokat köszönhettünk a fehérvári Könnyűfémmű Vállalatnak és sportegyesületüknek. A Hélia Társasággal pedig „jó társaságba" kerültünk. azt az mutatja. s jó. hogy pénzügyi támogatásukon kívül díjmentesen. nullán álltunk. mint a turistákat. és a FORTE-gyár. Szép jubileum szolgáltatott erre alkalmat: indulásunk évében ünnepeltük a magyar hajógyártás történetének 150. szakadásra – szerettük volna hajónkat biztosítani. rugalmasságában. Bíztunk az ottani hatóságok jóindulatában. évfordulóját. ha egy nap nem kentem be magam valamilyen krémmel. Terveinket végighallgatva egy percig sem habozott a döntéssel. hogy előre nem sejtettünk meg belőle semmit. Említettem már. hogy a távoli vizekről érkező sportolókat másképpen fogadják. Útleveleink ügye sokáig elhúzódott. s ehhez legegyszerűbb „belépőül" a sportútlevél kínálkozott volna. a Hélia krémei ugyanis valóban beváltak. mi legyen a vízumokkal. Hogy mégis hittek vállalkozásunk sikerében. önbizalmunkat és felelősségünket egyaránt növelte. s miután a papírokból kiderült. és útleveleinket hamarosan kézhez kaphattuk. hogy törleszteni tudtuk több százezer forintra rúgó adósságainkat. Néhány hónapos munka és tárgyalások után kialakult támogatóink köre. hogy hajónk keresztbe tud menni a Balatonon. Az a tény. hogy most már többen vállalták a kockázatot egy végül is bizonytalan kimenetelű vállalkozás támogatásával. és abban. A Ganz-Danubius Hajó. mert legjelentősebb szponzorunk lett. Sokat gondolkodtunk azon. megkerüljük a nehézkesen végigjárható hivatalos utat. Az Állami Biztosító – nyilván házi szabályait követve – a nevezetes Lloyd biztosító társaságtól kért szakvéleményt. személyenként egy-egy millió forintos életbiztosítást.és poggyászbiztosítást ajánlottak fel nekünk. Egyenesen benyitottunk az akkor még OTSH-nak nevezett sporthivatal volt elnökhelyetteséhez. hogy ennek a dióhéjnak a legénysége nem rendelkezik különösebb tengeri tapasztalatokkal. Schmidt Pálhoz. A tengeri úton – felkészülve törésre. hogy kilenc méteres hajóval nekivágjanak Föld körüli útnak. Az ÁB-t kötötte az angol szakvélemény. valamint baleset.

hogy mielőtt a nagy útra elindulnánk. a rádiókapcsolatok rendjét. Munkálatainknak és terveinknek akkor már híre járt. és dolgoztunk tovább. Voltak nagyszerű pillanataink. A cég tévedése 400 márkánkba került. Mindezt leszámítva. A hajó nem előre megy vele. Most már két használhatatlan propellerünk is volt. hogy a csiga ellenkező forgású. de nagyobb kárt okozott az időveszteség. a Szent Jupát újra a vízen himbálódzott. és jöttek mások is. hogy tavasz legyen. máris rángattuk le a ponyvát a hajóról.Közben megérlelődött az az elhatározásunk is. hogy beépítsék a rádió adóvevőt. telepítsék az antennákat. Soket Róberttel. amikor jugoszláv barátunk. Például amikor először próbáltuk ki a szélkormányt. Heteken át tartott a munka. Sokáig csak a szekrényben tartogattuk. háttal fogunk bemotorozni a világ kikötőibe. Jöttek a lelkesen gratulálok. derült ki. Józsi keze járt gyorsabban. Szaladgáltunk egyik gyártól a másikig. reméltük. A hajómotor propellerét egy müncheni cégtől rendeltük meg. A szerkezet a Balatonon remekül bevált. amely állandó szelekben képes adott szögben elvezetni a hajót anélkül. próbautat teszünk a közeli tengereken. Nem zavartattuk magunkat. Közel álltunk a gutaütéshez. az utolsó pillanatban megérkezzen. Major Carlo segítségével egy rijekai üzem végre azt gyártotta le. hogy a kormányos a kormányhoz nyúlna. de a bonyodalmak itt sem maradtak el. Tarkovács Sándorral. Gondolkodtunk: vagy mint a rák. Bontogatva a csomagot. ami ugyan jó irányba forgott. gépészmérnökként a hajóban elsősorban az ő feladata volt a motorszerelés. Kipróbáljuk a felszereléseket. de szép tavasz. bízva a cég ígéretében. igy lesz a tengeren is. vagy megpróbálunk hazai gyártót keríteni. akik a partról a bolondoknak kijáró szánakozó mosollyal nézték tevékenységünket. hogy Hollandiában haladéktalanul legyártatják nekünk. Újabb részletes rajzokkal megrendeltük a megfelelő forgásirányú propellert. szereljék a műszereket. el is készült egy propeller. a mosolygókra visszamosolyogtunk. Az NSZK-ból kellett rendelni újat. hanem hátra. onnan pedig Pisti bátyám robogott vele Székesfehérvárra. A gratulálókkal kezet ráztunk. Javában tartott már a szeles. amikor újabb sürgős munkálatok kezdődtek a hajón. amikor hajónk hívójelét először mondtuk be a mikrofonba. Júniusra terveztük az indulást. A hajóra látogató vendégek közül valaki egy lezser mozdulattal letörte az egyik legdrágább antennánkat. itt folytattuk a belső szerelések sziszifuszi apró munkáit. és jöttek azok is. hogy indulásunk előtt. A Fejér Megyei Hírlapban Posch Ede barátunk megírta első cikkeit. Nem is tudtuk ezt a gondot megoldani. a propeller a holland üzemből átkerült Münchenbe. Emlékezetes pillanat marad. A tél épp csak elköszönt a Balatontól. Voltak keserves pillanataink is. A fogadtatás vegyes volt. két hónapi időtartamra a próbautat. Meg is tették. Előbb Almádiban. jól haladtak a munkák. a rádióban elhangzottak az első riportok. csak jóval később. kialakítjuk a napi munkabeosztást. és csak amikor szerelni kezdtük. Soha ilyen türelmetlenül nem vártuk még.. a közvélemény kezdett felfigyelni ránk. és máris jelentkezett egy másik . de gyenge minősége gyakorlatilag használhatatlanná tette. Megjelent az MHSZ RKI csapata Fichs Ferenccel. Egyszer csak megszólal: – Ez nem lehet igaz! Megint ellenkező forgású csigát küldtek.. amit kellett. rendkívüli sürgősséggel. majd Balatonfüreden kötöttünk ki. egy kölni mestertől vásároltuk azt az angol gyártmányú mechanikus szerkezetet. Egyik korábbi utunkon.

de nem elég tapasztalatot. Most már csak az adriai irány maradt. mint haszon. Ezzel végleg eldőlt. már „élesben" megy. Minden baj nélkül érkeztünk meg a jugoszláviai Portorozs kikötőjébe. azon éppen elférnénk. ami ezután történik.. A szállítás igazi profi módon zajlott.. ahonnan a menetrend szerinti buszjárat vezetője lehozta nekünk Velencébe. Innen áttértünk az Égei-tengerre. Csupán az hiányzott. hogyan juttatjuk le a hajót a tengerre? S egyáltalán: melyik tengerre? Kézenfekvőnek látszott lehajózni a Dunán a Feketetengerig. hogy utunkat az Adriáról kezdjük meg. . Szükségünk volt a hajó öttonnás terhét megbízhatóan szállító trélerre. majd délnek tartva az irányt. ám bíztunk abban. Jóllehet a válasz egyelőre csak a Balaton túlsó partjáról. mögötte – nem kis feltűnést keltve az országúton – a Szent Jupát. Hajóztunk tovább. mire. a kereskedelmi hajózásban használatos térképek összeállításában jártas Terdy Attila. rövid látogatást tettünk Krétán és Korfun. Elhaladtunk az olasz partok mentén. hogy akkortájt indul egy hajó lefelé. a hajón nem alakulhattak ki ugyanazok az élethelyzetek. A próbaút története röviden összefoglalható. például a navigációs irodalom. így a pecséttel együtt a dunai és fekete-tengeri út is elmaradt. A hazai rádióamatőrökkel létrejöttek az első rádiókapcsolatok. Az a valaki azonban úgy gondolhatta. amint megkezdte szárazföldi utazását a tenger felé. Siófokról érkezett. egykori hajóskapitány segített nekünk... Kötelek fonódtak a műanyag test köré. és hajónk szépen rásimult az Adria zöldeskék vizére. Átvitorláztunk Triesztbe. Visszafelé az utat Hercegnovi. kikötöttünk Viestében. Kiderült. hajnalban kirohant az Engels téri buszpályaudvarra. Dubrovnik és Split érintésével tettük meg. minden. hogy itt vagyunk. ki tudja még. hogy az ilyen szállítmánnyal több vesződség van. ha uszállyal juttatjuk le. Briindisiben. amely díjmentesen ajánlotta fel a hajó leszállítását. majd Velencébe. Sürgetővé vált annak megszervezése. Valettában.rádióamatőr állomás. amikor Balatonalmádiban egy daru kiemelte hajónkat a Balaton vizéből.. fordult a daru. útvonal és tranzitengedélyekre. és megjelent a Hungarocamion speciális fuvarozó vállalata.. és érkezett el az a nap. hogy több emelettel följebb valaki rátegyen a papírra egy pecsétet. Újabb futkosásaink nem vezettek eredményre. Így érkeztek el június első napjai. amikor megint megjelent szervező csapatunk. Szervező csapatunk vezetője a Nemzeti Bank segítségével órák alatt elintézte az új kábel kiviteli engedélyét. hogy rádiónk ilyen remekül szól majd a Föld túloldaláról is. mert az egyik antennakábelünk elromlott. Az Adrián csendes időt fogtunk ki. ahova talán már soha nem tér vissza. mint amilyenekre a későbbiek során számíthattunk. a szárazföldi szállítás azonban más nehézségeket ígért. a folyami útvonal azonban vitorlásunknak túl nehézkes és főleg hosszadalmas utazást ígért. Erre az útra nemcsak ketten mentünk. A MAHART-nál is volt néhány jó ismerősünk. Jobb megoldásnak látszott. Különös volt látni a Szent Jupátot a speciális Volvo-tréleren. Elöl villogó sárga lámpákkal a Hungarocamion kísérő autója robogott. megálltunk Málta szigetén. Alig tudtuk felfogni. elkísért bennünket Józsi felesége és egy közös barátunk is. Kísérletezgetésre nem volt több idő. A próbaút így sok tekintetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. majd a hajót kikötöttük és ott hagytuk Opatijában. bár voltak fennakadások. már csak egyetlen szál kikötőkötél választ el a kalandok birodalmától. Két hónap alatt csaknem háromezer mérföldet gyűjtöttünk.

hogy ne . egy hónappal későbbre tűztük ki az indulás időpontját. Rendezni kellett olyan alapvető ügyeket. A búcsúest nem maradhat el – gondoltuk. Arról. hogy idáig eljutottunk. bár akkor nem gondoltuk. Itt vált igazi hajóvá.. azt fogjuk enni. Jó hangulatú est volt. de rajtuk kívül természetesen még nagyon sok rádióamatőr segítségére számíthattunk. Napi rohangálásaink közben egyszer csak arra ocsúdtunk fel. már rég a hajóba került.Visszautaztunk Székesfehérvárra. hogy ez a szignál egyszer még százezreket ültet a rádiókészülékek mellé. tanácsok. mint azt. A Föld körüli út terveiről kezdettől fogva mindent tudott. nem volt sok rendeznivaló. Józsinál egyszerűbb volt a helyzet. hogy sok minden kerüljön a hajókonyha asztalára. hogy a Föld körüli út időtartamára fizetés nélküli szabadságot kapjak. és sohasem helyeselte. itt kapott lelket. és megfelelő legyen a választék. ami éppen kézre esik. mint a mozgó konzervboltok. pontosabban folytattuk az élelmiszerek tömeges gyűjtését. mi azonban úgy véltük. Már az is nagy dolog. hogy az újabb úti csomagok beszerzése után. válaszoltunk a kérdésekre. anyámhoz. Séta közben elnézegettem a fűcsomókat. Sor került első sajtótájékoztatónkra. Az indulás előtti utolsó hetekben lázas munkában voltak azok a rádióamatőrök is. Először léptünk a nagy nyilvánosság elé. Kimentem a partra. saját magát „szabadságolta". mint egy igazi adóvevő. Az Opatijában maradt hajó már így is zsúfolva volt a legkülönfélébb holmikkal. mint szellemi szabadfoglalkozású. mi ketten felférünk-e még? Elkezdtük. Nincs szebb látvány. hogy még egy-két nap. Az indulás előtti estén lementem az agárdi sporttelepre. a híres Rod Stewart számmal. hogy konténerházikómban el kell rendeznem még dolgaimat. amit egyáltalán személyi tulajdonomnak mondhattam. Szervező csapatunk figyelme arra is kiterjedt. De tudtam. A rádióban meghallgattuk a Napközben rólunk szóló műsorsorozatának tervezett szignálját. hogy az ország hét versenyállomása vesz részt hajónk rendszeres éteri felkutatásában. és még elképesztően sok tennivalónk volt hátra. akik tagjai lettek a Szent Jupát útját ezentúl figyelemmel kísérő szervezett társaságnak. és indulnunk kell Opatijába. amelyekkel kitűnően leplezhettük belső feszültségeinket. Eldőlt. Persze. Az Újságíró Szövetség székházában levetítettük a próbaútról készült videofilmet. olyanok voltunk. Augusztus utolsó napjaiban jártunk. viccelődésekkel. ezen a helyen állt a Szent Jupát. A táci Gorsium Étteremben tartottuk. A sok tudnivalótól néha már úgy zúgott a fejünk. beszámoltunk terveinkről. Tetszett. A gondolat megszületésétől az indulásig öt év nehezén túlvagyunk már. magam előtt is azzal az ürüggyel. Reggel elmentem a fehérvári kis kertes házba. hogy tévedek: rám a legnehezebb percek holnap várnak. mint ősszel a Velencei-tó. De azt se mondta soha. három cég is bőségesen gondoskodott: a Nagykőrösi Konzervgyár. sűrű koccintgatásokkal. a Csepeli Duna Mgtsz és a Debreceni Tartósító Üzem. Készültek a terjedést előrejelző számítógépes programok. a legszűkebb családi és baráti körben.. hogy táplálkozástudományi szakértővel táblázatokat készíttessenek a kondíció megőrzéséhez szükséges napi optimális fogyasztásunkról. egymást követték a megbeszélések. Az a kevés holmi. Autóval hoztuk-vittük a felajánlott szállítmányokat. a hazahozott hiánycikklista azonban felvetette a kérdést. amikor még üres hajóhéj volt.

. ne maradjon rám.. Megráztam a diófát. mit forgat a fejében. hogy nem tiltom. ősz hajú asszony mindig jobban értette. és szedegettük a diót.. – Muttikám – mondtam.. fiam. segítsd leverni a diót. – Jól van. így meg. akkor is elmenne – magyarázgatta a Nefelejcs utcai szomszédoknak –. kibeszéli magát.. .menjek. ami egymáshoz köt. hogyan oldja fel a torokszorító helyzeteket: – Mielőtt elmégy.. de nem tudtam... ez az apró. „Ha tiltanám. – Én most megyek." Most ott álltunk a kertben. anélkül is tudtuk. fiam. mi az. Szerettem volna még valamit mondani. Nem szoktunk mi hozzá az érzelmes szavakhoz. legfeljebb nem mondaná el. amíg megtelt anyám köténye. – bólintott. Anyám.

bízva abban. milyen lesz a búcsú. liszttel. de átélni mégiscsak más. eufórikusan boldog hangulatban. A Szent Jupát elindult. Emellett az MHSZ RKI munkatársai is az utolsó napokban fejezték be a rádiózással kapcsolatos munkákat. ám nagy megilletődöttségünkben alig tudtuk felhúzni a vitorlákat.. de a pihenésre kifejezetten kevés. Az egyre erősödő szélben már hajnalban magunk mögött hagytuk a Kvarnerszorost.. igyekeztük magunkat elfoglalni a hajózással. annyi élelmiszert halmoztunk fel.. szeptember 26. Józsi kezében nagyot pukkant a pezsgősüveg. A rajt talán lehetett volna elegánsabb. ujjongva tesszük meg.és üzemanyag-készletekkel együtt a két tonnát is meghaladó súly rontsa a hajó menettulajdonságait.. iparkodott segíteni. Talán húszan jöhettünk össze az opatijai mólón: a legközelebbi családtagok. Öt évig vártunk erre a pillanatra. elválások sokkhatása sem. néhány bámészkodó halász és hajós. vidámnak látszani. idegeskedés. és nem múlt el nyomtalanul az otthoni és az opatijai búcsúk. ez az időbeosztás azonban munkára ugyan nem volt sok. a hajóban kora reggeltől éjszakáig tartott a berakodás. Ez teljessé tette a felfordulást. Jó. Mindenki sürgőtt-forgott. 14 óra. A végén. a nagy út elején az első mérföldeket hihetetlenül felszabadult. Az első cseppek a hajót illették. A parton töltött utolsó négy nap. Az indulás első óráiban kialakult nyomasztó hangulat napokig nem oldódott fel a hajóban. szárított gyümölccsel. A lehetséges taktikák közül a legegyszerűbbet választottuk: az olasz partok vonalát követve toronyiránt vitorláztunk Vieste felé. A határán voltunk annak. nagy mennyiségű Aromix-italporral. Keveset beszéltünk. esti fényeket. hogy az áramlások nem térítenek el túlságosan a helyes iránytól. A sok hónapi hajtás mindkettőnket kimerített. korpával. vészjelző rakéták és krumpliszsákok között. Ölelkezések. mondhatnám. így a hajónaplóba beírhattuk az első hivatalos bejegyzést: „1985. hogy az ivóvíz. Valamiért azt hihettük. Útközben örömmel láttuk viszont azokat a partalakzatokat. Még a próbaúton gondoltunk a négyórás váltásokra.. A keményebb szelekben fárasztó fizikai munkát és erős szellemi koncentrációt követelő hajóvezetés legalább hatórai lazítást . így osztottuk fel a huszonnégy órát. Ujjongásról szó sem volt. persze minden elkészült. A napi munkabeosztás az indulás perceitől az elhatározott menetrend szerint alakult. másutt a világban táplálékot szerezni nem lehet. és igyekeztünk nyugodtnak. egy láda almával és száz liter tartós tejjel. hat óra pihenés. aztán a palack kézről kézre járt. Hajónk lassan elúszott a móló mellől. egyre messzebb vitt az integetőktől. mint mosoly. Az ágyak alatti rekeszekbe került nyolcszáz készétel és háromszáz egyéb konzerv. hagymával." A Kvarner-szoros felé tartottunk. elképzeltük ezerszer. a Kvarner-szoros irányában nekivágtunk az Adriának. különböző édességekkel. nagyokat hallgattunk. ha három-négy óra jutott a pihenésre. mi pedig próbáltuk kiismerni magunkat a szilvalekvárok és mentőmellények.. Amikor mégiscsak sikerült felrángatni a vásznat. hogy a tengeren. Valamikor úgy képzeltem. ha a kajütben egy kalapácsért nyúltam. száraz tésztával. és a helyére került. Hat óra a kormány mellett. amelyeket már a próbaúton megismertünk. visszajövünk..3 Álltunk a nyüzsgés közepette a parton. biztató vállveregetések. barátok. de az arcokon több könny. ne aggódjatok. mosolygósnak. biztos. rendezgetés. méltó folytatása volt az elmúlt öt évnek. hogy egy erdélyi rakott káposzta került a kezembe. televíziósok.

amit már ezerszer átgondoltunk és megrajzoltunk. Vízumunk nem volt. vagy csak eldőlt és aludt egyet. Délnyugatnak. hogy hajónkat a parti őrség monitorai mellett kössük ki.. Annál is inkább. és a térképre bökött. Erről még nem az Adrián. és nyugatnak fordulva már ismeretlen vizeken folytattuk utunkat. jövőre szerepelni fogunk az Admiralitás térképmódosításában mint hajózási akadály. ezért elhatároztuk. hogy megállunk a közel eső dél-olaszországi városkában. amely érinti a világtengerek hírhedt „sarkpontjait". mindvégig meleg tengereken haladva.. Azon a legnehezebbnek tartott útvonalon. Mi azonban nyugat-kelet felől akartuk megkerülni a Földet. Az Adria barátságos széllel örvendeztetett meg bennünket. ennyit megér egy kis motorozás. A világ vitorlázó sportjában ezek megkerülésének van igazi sportértéke. csatornákon át. nem vitás.igényelt. és a Dél-Amerika alatt húzódó Horn-fokot. kevésbé veszélyes utat is a Föld megkerülésére. Gyengülő. álldogáltunk egy helyben. de néhány apróbb alkatrészre még szükségünk lett volna.. vagyis az „üvöltő" negyvenesek örökös viharzónájában kell majd keresztülszelnünk a déli óceánokat. A hírhedt fokok helyett egyelőre szerényebb teljesítmény elérésére törekedtünk: az Otranto-fok megkerülésére. A legközelebbi söntés. Választhattunk volna egyszerűbb. de ez nem zavart abban. Gibraltárig nem terveztünk kikötést. Hamarosan kikötöttünk Filicudi szigetén.. – Ha ez így megy tovább – mondtam Józsinak –. nem is a Földközi-tengeren. Ilyesfajta „hányattatásban" többé nem volt részünk. most már a Földközi-tenger irányába fordulva. mert ez az útvonal kikényszerít egy másik jelentős teljesítményt: a déli féltekén a 40. Nem sokáig. szélességi kör mentén. s ez azt jelentette. feltette főni a közös megegyezéssel kiválasztott konzervet. a tengeri betegségen – annak minden kínos tünetével együtt – már a próbaúton átestünk. mi meg nem reklamáltunk. illetve sziget alig egy mérföldre volt tőlünk. hogy jó sebességgel. próbál olvasgatni. de főleg mérgelődéssel üti el idejét. így a kétszer hatórás kormányügyelet a legkevésbé sem volt megerőltető. A tengeri lötyögés szerencsére már nem zavart bennünket. A hajósboltban megvettük az alkatrészeket. A vízumot nem is kérte senki. A Szicília fölött még a részletes térképeken is csak apró pontként jelzett sziget egyetlen kis vulkáni kúpból áll. Aki éppen nem volt szolgálatban. Ilyenkor az ember tétlenségében megeszik még egy konzervet. Tarthattunk volna kelet-nyugati irányban. csavarogtunk egyet a városka meglehetősen jellegtelen utcáin. hanem jóval később szereztünk csak tapasztalatokat. Az Isola Vulcano sziget alatt szelünk végképp kifáradt. Éppen hogy csak araszolgattunk a tengeren. Brindisi mellett elhajózva hamarosan megpillantottuk a fokot. hat nap alatt elértük az olasz csizma sarkát. ideális hátszelet kaptunk. az út egy részén szárazföldek biztonságos közelségében hajózva. A pihenőidőben a térképasztalnál újra átgondoltuk azt az útvonalat. – Akkor inkább igyunk egy sört – mondta ő. amely behajtotta hajónkat a Messinai-szorosba. a kajütben próbált legalább az ágya körül – látszólagos – rendet teremteni. de még jónak mondható széllel az éjszakai órákban magunk mögött hagytuk a Messinai-szoros jelzőfényeit. Tucatnyi . a dél-afrikai Jóreménység-fokát. majd továbbálltunk. Reggio Calabriában.

.. Megszólaltak azok is. a megtervezett menetrend. Monorról. aztán két-három napig csönd volt. A szakkönyvek egybehangzóan erős szeleket jeleznek a Földközi-tengernek ezen a táján. A rádiózás olykor különleges kalandokkal szolgált. Egy másik alkalommal URH-készülékünk 16-os csatornáján folytattunk beszélgetést angolul valamelyik közelben tartózkodó hajóval. A következő napon a barométer süllyedni kezdett. sokszor a készülék mellé ültek a családok. elhozták a rádióállomásra. hogy mindig ott vannak a frekvencián. Kérdéseinket. HA 4 KYN – ez a fehérvári állomás hívójele. További szárazföldi gyönyörök híján visszamentünk a tengerre. A greenwichi középidő szerint megállapított randevúk idején magyar állomások hangja töltötte be a kajütöt. a jó ismerősök. HASAM – János bácsi.. Zalaegerszegről. de hogy miből. Mi éppen arra vártunk. és merre mentek? . Ha nem hallottam is anyám hangját. Ennyi nekik elég is. felesége. Anyámért olykor autó ment a Nefelejcs utcába. Csupán annyit. Sört kaptunk. eső. ahonnan elindultak a rádióhullámok.. egy szám. amikor készülékünkön egyszer csak megszólalt egy magyar hang: – Kik vagytok. reméltem.. HA5DW – Lajos.. ez mindig kedvező jele a kedvezőtlen időnek. hogy elromoljon végre. Tudtam. csak mehessünk tovább. leparkoltunk a Földközi-tengeren. és mi a tízezer méteren repülő pilótával beszélgettünk a tengerről.. azt rövid látogatásunk alatt nem sikerült megfejteni. Zsolt és Karcsi. jól van. legyen szél. A szél két-három órát fújdogált.. a közvetített párbeszédek mindig megnyugtattak. jelentkeztek heti váltásban a többiek: Győrből. segítségre készen... hogy kapcsolatuk a külvilággal a naponta járó szárnyas hajó és a televízió. akikről a következő években sem tudtunk meg többet keresztnevüknél. S ha értesülhet tengeri életem aggodalomra okot nem adó eseményeiről. Megtaláltuk a lécekből és nádból összedrótozott kocsmát. És a HA 4 KYN mindig vonalban volt. hogy ott van. vártunk vagy fél órát a kiszolgálásra.. ám aki ezeket írta. Öt betű. S bár túl sűrűn nem fordul meg itt vendég. A Földközi-tenger felett haladt valamelyik arab ország felé. hogy a két fehérvári operátor. Itt a HA 4 KYN!. Ott. Egerből és Miskolcról. de azt igen. megtalál majd minket a Föld legeldugottabb pontjain is. amely nemcsak a sziget egyetlen vendéglátóipari létesítményének..család él itt. régi segítőtársak közül. válaszainkat a készülék kezelői tolmácsolták. Józsi szülei. Egyszer sikerült felvenni a rádiókapcsolatot egy MALÉV-gép személyzetével. Jelentkezett HA5NP – Robi. bármi.. Hiába sürgetett minket az idő. pizzára azonban nem sikerült rávenni a kocsmárosnét. kérje vissza a tandíjat. Biztosak lehettünk abban. Jelentkezett az RKI vezető állomása.. Az időjárás türelemből adott nekünk leckét. Így legalább jutott időnk a rádiózásra. hanem egyetlen nevezetességének is bizonyult. Szombathelyről.HG 4 Sea/MM. – HG 4 Sea/MM. – HG 4 Sea/MM. hogy ő is nyugodtabban éli napjait.

egészen Alicanteig tartottuk ezt a magasságot. A billegő hajón jól tartani a műszert – ez már önmagában sem egyszerű. A Földközi-tenger szélcsendjében nem csupán ilyen szórakoztató. hogy a két tükör által vetített kép egybeessen. Mint a többi jelentés. A parttól 100 mérföldön belül helyzetünk megállapítására jó szolgálatot tett rádióiránymérőnk. Kellemesen elcsevegtünk egymással.. és itt. Az irányvonalak metszéspontja adja ki a hajó pillanatnyi pozícióját. erről a kellemetlen teknőskalandról is beszámoltunk az éppen ügyeletes rádióamatőr állomásnak. A tengeri tájékozódást segítő irányadóktól. akinek ficam ügyben adott tanácsai ugyancsak órákon belül eljutottak a Földközi-tengerre. amely Afrika partjaihoz közel. ápolgatta kezét. tőlünk 300 kilométerre haladó izraeli hajó magyar származású rádiós tisztje. és rávezetni a térképre. klasszikus módszere: égitestek mérése szextánssal. Maradt hát a hajózás ősi. Mint a hajósélet minden eseményéről. Csillagnavigációs számításaink egyébként pontosnak bizonyultak. Megpróbálta kihalászni. hogy egy. és egyik ujját kificamította. aki véletlenül belehallgatott párbeszédünkbe. végig ellenünk dolgozott. a törés. perceken belül a Magyar Rádióba. Ez a szögmérő valamely égitest horizont feletti magasságának mérésére szolgál. Az egyik nap Józsi hatalmas teknőst pillantott meg a hajó orra előtt. világítótornyoktól távol szinte kizárólag a csillagászati navigáció módszereire és eszközeire támaszkodhattunk.. Mindezt könnyű elmondani. Mint korábban említettem. zúzódás luxusát nem engedhettük meg magunknak. A szextáns távcsövének egy rögzített és egy mozgatható tükrére vetődik a fény. aki egyben rádióamatőr is. Nagyobb hullámzásban még több gondot . Onnan gyors telefon a mentőszolgálat főorvosához. unaloműző beszélgetésekre került sor. Gibraltár azonban még messze volt. hogy majd a spanyol partok mentén a kóbor parti szelekkel és a nagy keleti áramlás limányszerű visszaáramlásait „meglovagolva" közelítsünk Gibraltárhoz. a Földközin alkalmunk volt minden változatát alaposan begyakorolni. ezekre egyszerűen nem tellett pénzünkből. annál nehezebb gyakorolni. Jenő asztalára került. és kölcsönösen jó utat kívántunk. a legkorszerűbb – műholdas – navigációs berendezések hiányoztak a hajóról.A hang gazdájáról kiderült. bárhonnan is érkezzen az országból. lassítva amúgy sem nagy sebességünket. Dankó András kiskőrösi körzeti orvos. A tájékozódás természetesen partközelben a legegyszerűbb. Szardínia után nyugatra fordulva. Ilyenkor elegendő a térképen azonosított parti alakzat irányát bemérni.) Józsi borogatta. órákon vagy ha kellett. de nem volt kétséges. s a megfelelő tükröt úgy kell állítani. amelyek a szárazföld legkülönbözőbb pontjairól más és más frekvencián sugároznak azonosító jeleket. Ezzel a műszerrel azoknak az adóállomásoknak az irányát lehet meghatározni. (A későbbiekben több alkalommal is éteri „hajósorvosként" figyelte utunkat dr. hogy kikötőbe érve kezelésre lesz szüksége. Ez a ficam is rosszkor jött. de közben elcsúszott a vizes fedélzeten. A Földközi-tenger tunéziai „sarkától" Szardínia felé haladva ki kellett kerülnünk egy igen erős keleti irányú áramlást. A vitorláson fejünkön kívül elsősorban a kezünkre volt a legnagyobb szükségünk.

egyenes talajon járni. mindig akadt otthoni rádióamatőr. Az Opatija-Gibraltár közötti 1500 mérföldes távolság megtételére legrosszabb esetben húsz napot szántunk. amig odaértünk. A találkozónak azért örültünk volna. sosem tévedtünk. Ehhez képest eltelt egy hónap. A kormányállasban töltött filozofikus hangulatú éjszakákon ez is jó program volt. Még azt a kevéske szelet is kirázta vitorláinkból. Olyan sima volt körülöttünk a tenger. A mérések után következnek aztán a számítások a térképasztalnál. mert a Rába első tisztje. mint az üveg. Szürke egyenruhás angol tiszt fogadott. Figyelmesen hallgatott. és motorozni kezdünk déli irányban. A Rába sem változtathatott irányt. sokáig forgatta útleveleinket. Még a próbaúton a hazai rádióamatőrök hoztak össze vele az éter hullámain. Ha felrúgjuk menetrendünket. ha szelünk lett volna. ezért magunk is arra tartottunk volna. elmondtuk. Itt szerzett tapasztalataink birtokában a több hónapos óceáni hajózások nem ígértek felüdülést. azóta is többször beszélgettünk vele. útvonalunk esetleg keresztezheti egymást. Az északi félteke felett ragyogó csillagmezőben körülbelül húsz csillagot ismertem és mértem elfogadható pontossággal. Tudtuk. ami éppen fújdogált. A Marseille térségében fújó mistral kellemetlen döghullámzással lepett meg bennünket.. de ha véletlenül nem hallottuk volna egymást. hogy időben odaérünk. nem maradhatnak itt. aki tolmácsolt közöttünk. ennek mólójára irányítottak bennünket. A kikötőkapitányság fehér épülete ott volt a közelben. emberek közt lenni... két magyar hajó találkozója a nyílt tengeren – a várható élmény egészen felvillanyozott. Ekkor már a spanyol partok mérsékelten szeles vonalát követve. többszöri ellenőrzés mellett kell végezni. hogy hajónk valahol Kenyában. Araszoltunk tovább a Földközitenger kijárata felé. . aludni. Október 25-én. éppen bevitorláztunk az Alborán-tengerre. ha majd elhagyja a Gibraltári-szorost. akkor sem biztos. kik és mi járatban vagyunk itt. Rossz hangulatunkból rázott fel a hír: ha szerencsénk van. Egy kézfogás. El kell hagyniuk a kikötőt. míg végre megszólalt: – Sajnálom.okoz a hullámoktól eltakart igazi látóhatár megtalálása. akartunk végre egy jót enni. uraim. szorította a szigorú menetidő. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. szerencsére. Mondanom sem kell. A két hajó hatvan kilométerrel ment el egymás mellett. törődöttek. Naponta legfeljebb kétszer négy órát fordíthattunk pihenésre.. Néhány mérföldnél többet azonban. tiszta csendes éjszakákon azonban szívesen fordítottam a szextánst a csillagok felé. mivel a kiválasztott égitest magassága csak a horizonthoz képest állapítható meg. nem lett jobb hangulatunk. A Rába motoros akkor indult Casablancából. A Földközitengeren többnyire Napot mértünk. Mindezt rendkívüli pontossággal. és kiderül. Előkerült a Brown's csillagászati almanach és még több csillagászati táblázat. néhány óra múlva előbukkant North Town hajókkal zsúfolt kikötője is. a délutáni órákban pillantottuk meg Gibraltár nevezetes sziklaszirtjét. s ez nem volt túl sok. hogy a Rába milyen útvonalon halad. hiszen egyetlen számítási hiba. egy nemzeti park közepén áll. ahonnan korábban jó szelekről tudósítottak. A beígért szél azonban nem jött meg. találkozhatunk egy magyar kereskedelmi hajóval. Fáradtak voltunk. kicseréltük tengeri tapasztalatainkat. amelyekből különböző képletek segítségével végül kiszámítható a hajó pozíciója. Draskovics Gyula régi ismerősünk volt.

A sor végén éppen indulásra készülődött egy huszonöt méteres amerikai vitorlás. mint kiderült azért. egykori mór erőd. Ha nem volna ilyen jó szívem.4 Azt hittük. Eleinte nem értettük. Most már volt időnk kicsit körülnézni a kikötőben. az autósokat sorompó állítja meg... Másnap értünk jött Jarry Crew." – panaszkodott viccesen. A tilos jelzést itt tanácsos csak igazán figyelembe venni. s nyomban telefonálgatni kezdett. Jarry Crewnak sikerült elintéznie. Így viszont a kontinens irányába vezető autóút keresztezi a kifutópályát. A tiszt azonban hajthatatlan maradt. amely szerint minden nagyobb kikötőnek vízumkiadási joga van. Elhagyni a kikötőt? Hiszen éppen most jöttünk! S ha itt nem maradhatunk. Akárcsak egy vasúti kereszteződésben. Ez Gibraltár. A jachtklub dokkjait nem szegény embereknek építették. Sokáig veszekedett a főnökeivel. és felkészülni az újabb menetre. hanem a világ minden részéből érkező és induló hatalmas gépmadarak. hogy vízumok nélkül indultunk útnak. ugyan hová menjünk? Gibraltár után nincs más. hogy autójával elvisz a postára és egy kis városnézésre.. mi olyan furcsa az emberek beszédében. amelyek magas színvonalú árukínálattal csalogattak. .. szeretnénk néhány napra kifújni magunkat. mint Londonban. rosszul hallunk. Például az autóút és a repülőtér kereszteződése. Időközben elintézte. az útlevélosztály vezetője. mert hiányzott a vízumunk. a kormányzói palota előtt pedig ugyanolyan ceremóniával zajlik a süveges testőrök őrségváltása. Magyarázkodni kezdtünk. Az utcasarkon igazi bobbi áll. hogy az egy hónapi út sóját lesikáljuk magunkról. Amúgy a városban sok minden „angolos". Megköszöntük. nézegettük a hivalkodóan elegáns üzleteket. nem lenne ennyi problémám. hogy a hajók tulajdonosai sem panaszkodhatnak pénzügyi helyzetükre. kikötöttük a hajót. „Én vagyok a hülye.. hogy egy hónapja vagyunk úton. A hely hiánya miatt a repteret keresztbe építették a híres – több mint négy kilométer hosszú – gibraltári szikla és a kontinens között húzódó keskeny földnyelvre. hosszú belvárosi főutca palotákkal. Ő már megértőbbnek bizonyult. Az az előzetes információ tehát. bazárokkal. amikor megjelent egy középkorú úr. Belevetettük magunkat a belváros nyüzsgésébe. hogy saját felelősségére másnap délig tartózkodási engedélyt adjanak Gibraltárba. hogy Gibraltár fontos állomása a Kanári-szigetekre és a Karib-tenger felé induló hajók legénységének. tévesnek bizonyult. Akadt más érdekes látnivaló is. Ez utóbbit betonozott kifutópályával egészítették ki. de végül győzött a humanizmus. és máris bevetettük magunkat a zuhanyozóba. hogy valamilyen speciális angolspanyol nyelvkeveréket próbáltunk kevés eredménnyel megfejteni. csak az Atlantióceán. hogy még egy napig maradhatunk Gibraltárban. Még tartott a vita. s látszott. később rájöttünk. Hajónkat is hasonló örömökben részesítettük: egy szomszédos vitorlásról kölcsönkért slauggal sótlanra mosogattuk. Évszázados várfalak. . s ebben volt is valami. amely a jachtkikötő mögött cölöpökön nyúlik a tenger fölé. Ez volt pedig egyik oka. és felajánlotta. átmotoroztunk a klub mólójához. ám előttük nem vonatok robognak el. hosszabb óceáni utazás előtt állunk. Az én szépségekre fogékony hajóépítő lelkem romokban hevert. s hasonló színvonalú árakkal hűtötték le vásárlási kedvünket. Csúcstechnika – metálszürkében. ahol vitorlások árbocerdeje mutatta.

ha a szükséges tennivalók egy részét nem is tudtuk elintézni. Olvasmányaink elevenedtek fel a fehér falú. sokkal inkább európai. még nem kellene. amikor egy mosolygós kikötői rendőr a szigorú szemű főnöke elé vezetett. Itt is a telefonoké lett a főszerep. amelytől egyáltalán nem voltunk elragadtatva. Meglepődtem. a szuperluxus komputerektől a legszakadtabb bóvlikig. pálmafás laktanyák. . Ez a szomorú eset.. Nem reméltem tőle túl sokat. rendezett belvárossal. A szürke rendőrségi Alfa Romeo egy kórház épülete előtt fékezett. Maradhattunk. hogyan fizetjük ki az orvosi ellátás költségeit. Az üzletecskék a szórakoztató elektronika elképesztő választékát nyújtják. mert mi angolul. Ez a mondás azonban viccesen átalakult a fordítottjára: amíg maradnak az angolok. Felhúztuk a vitorlákat.Sajnos. A parti építkezések azonban arra utaltak. Errefelé úgy tartja a mondás. a számla mellé csatolták és visszaadták. amíg akartunk. hogy itt egyszer még szebb napok is virradnak a vitorlásokra. És végignéztünk egy igazi kikötői verekedést izomkolosszus matrózok és szemtelen mór suhancok között. ezért elhatároztuk. tetszenek érteni. Fél óra múlva berobogott egy rendőrautó két marcona. a világ minden típusával és gyártmányával. szegény barátomat kórházba kellene szállítani. gondoltuk. Arra számítottunk. azért. helyenként – a vámmentesség ellenére – csempészgyanús árakkal. Ezzel el is volt intézve minden. akik udvariasan. de határozottan hellyel kínáltak a hátsó ülésen. a hajón történt. azonnal elkezdtük mutogatni Józsi kificamított ujját. lábunkat az eset hű leírásának illusztrálására. így.. és élénk keleti szélben néhány óra alatt átértünk a spanyol fennhatóságú marokkói városba. komoly érvekkel készültünk fel a hatóságokkal való találkozásra. addig vannak ott a majmok. többsávos autóutakkal. okulva azonban a korábbi tapasztalatokból. minden komfortot nélkülöző helyet. Már csak azért sem. Engem közben arról kérdezgettek. mint afrikai stílusú nagyváros. mert az ember kificamította az ujját. amikor készítettek róla egy fénymásolatot. a sziklákon szabadon élő majomkolóniát. A hatalmas kikötőöböl legbelsőbb zugában találtuk meg a kishajók számára fenntartott. és átnézünk a szoros afrikai oldalára. ujját begipszelték.. hogy addig maradnak itt az angolok. Hiába vetettük be kezünket. Tévedésünket hamar eloszlatták. ám ezúttal is tévedtünk. ameddig a majmok. arra már nem volt időnk. ők meg spanyolul magyaráztak. A nyolcvanezer lakosú Ceuta modern. a kölcsönös megértéshez ez sem vitt közelebb. Sötétedés előtt kötöttünk ki egy csupa olaj betonmólóhoz. csakis és kizárólag ezért kötöttünk ki. Visszaülhettünk a rendőrautóba... Szabadkikötő státuszára utal a kis zugüzletek megszámlálhatatlan sokasága. ugyebár. járhattunk-kelhettünk kedvünkre. hogy az udvarias gesztus után – vízum híján – hasonló udvariassággal. Jarry Crew szívélyes barátságának köszönhetően végül is szép emlékként maradt meg bennünk a Gibraltárban eltöltött másfél nap. Vízumunk itt sem volt. hogy engedélyezünk magunknak még egy-két napot. Postára adva leveleinket. Itt valami félreértés lehet. A rendelőben Józsit előzékenyen kezelésbe vették. Ceutába.. de azért elővettem a még otthon kötött nemzetközi baleset. Azért maradt még itt valami a Rejtő Jenő leírta afrikai hangulatból is. hogy megnézzük Gibraltár egyik furcsa nevezetességét. Nem nagyon értették.és betegségbiztosítási igazolványunkat. Első utunk szokásosan a kikötői kapitányságra vezetett. a magukat az utcán keménypapíron ücsörögve kínáló örömlányok láttán. de eltanácsolnak minket a kikötőből. egyenruhás rendőrrel. Szakmunka volt.

arra kanyarodtunk. A langyos éjszakában tele hassal és üres aggyal poroszkáltunk vissza a kikötőbe. Az atlanti irányból érkező víztömeg óránkénti sebessége megközelíti a négy kilométert. Bizakodva vágtunk neki a szorosnak. valószínűleg a mi tiszteletünkre. amelyhez hozzáadódott a dagály is. százhúsz méter körüli vastagságú áramlás igyekszik bejutni a Földközi-tengerre. Százötven-kétszáz méteres távolságban húztak el mellettünk a hatalmas. Este lett. a parthoz képest szinte állunk. bár tudtuk. tömtük magunkba a szőlőt..A sokféle árukínálatból bennünket elsősorban a gyümölcsárusok portékái érdekeltek.. A reggel még nyugati irányú szél délben. A közlekedés meghatározott rend szerint zajlott. Egyelőre azonban kedvező irányból érkezett a szél. ha meggyengül a szél. nagyon kiéheztünk már a friss gyümölcsre. Ezen kell átvitorláznunk. ananászt. pufferekre rárakódott kőolajat. Szinte egyik méterről a másikra megváltozott a víz felszíne. olcsó áron. nem volt más választás. És mégis. Amikor éjféltájt átvettem a kormánynál a szolgálatot. aztán a mind sűrűbb éjszakában ezek is a távolba vesztek. ezen kellett nekünk is átvergődni. Sötétedéskor arra lettünk figyelmesek. Ez már a kegyelmet nem ismerő áramlás volt. Lassan feltűntek Tanger jelzőfényei. míg az Atlanti-óceánból kevésbé sós. izgalommal. pedig a tengeri körülmények szinte semmit sem változtak a korábban megszokottakhoz képest. Amíg a Szent Jupát az afrikai oldal szikláihoz közel hasította a hullámokat. ellentétes irányú áramlással kell megküzdeniük különösen a kishajóknak. Mint a repülőgépeknek a légi folyosókat. ahogy a víztömegek ereje egymásnak ütközött. A Földközi-tenger atlanti kapuján nem lehet csak úgy kisétálni. és elindultunk a szoros kijárata felé. ahonnan jöttünk. hogy jóllehet. Hallottunk olyan esetekről. Tele voltam várakozással. hogy ez már az ÓCEÁN. másnap kijelentkeztünk a kapitányságon. Az egyirányú tengeri folyosókat két kilométer széles képzeletbeli zóna választja el. A Gibraltári-szoros Tangertől nyugatra negyvenkét kilométer széles. őszibarackot. visszavisz a víz oda. és háromórás idegtépő menet után úgy látszott. Oldódott a feszültség. Az óriási hajók közelsége ezzel együtt nem tűnt megnyugtatónak. keletire fordult. kis csúcsos hullámok keletkeztek. amikor az áramlással és a szembefújó széllel találkozó vitorlások napokig képtelenek voltak átjutni a szoroson. A Földközi-tengerből több mint százhetven méter vastagságú. ahol tilos a közlekedés. hogy az Atlanti-óceánnak és a Földközi-tengernek jelentősen eltér a sótartalma. a szoroson áthaladó hajóknak is külön utakat jelöltek ki. Helyzetünk egyre kényesebbé vált. egy vödör mosószeres vízzel próbáltam lemosni a kikötőkötelekre. A víz csobogásában. A szorosban két. kivilágított tankerek és más szállítóhajók. A Föld egy darabja – százmillió négyzetkilométeren. a levegő illatában érződött. A nagyvitorla mellé a tizenöt négyzetméteres orrvitorlát húztuk fel. Az áramlások abból adódnak. Tőlünk egy kilométerre látszott az áramlás széle. sósabb vizű áramlás hatol be az óceán mélyebb vizeibe. gyenge szellő vitte előre a vitorlást. A vízvonalon a hajóra is vastagon ráragadt az olaj. miután a szorosban nagy volt a hajóforgalom. Jártuk a standokat. Mélysége – háromszáztól ezer méterig – nyugatról kelet felé nő. ennek eltávolítását azonban az óceáni mosodára bíztam. középen a Tarifafoknál azonban tizennégy kilométerre szűkül. . hogy ez a hely szereti időnként megtréfálni a vitorlázókat. megyünk vagy öt csomóval. hogy jó irányban keressük a kiutat. Mint akik jól végezték dolgukat. és a hajóval még mindig ugyanabban a magasságban oldalaztunk a szoros közepe felé.

Nem tudom. és zörgött. a Kanári-szigetekig. Messze jártunk még a szigetcsoporttól. a rádiósok az éppen soron következő kikötőben előkészítették érkezésünkhöz . Vele 4KYN – Karcsi ismertetett össze. tartózkodási helyünket. Kedélyállapotunk követte az óceán mozgását. hogy ettől kezdve a segítőtársak előzetes beszervezésének gyakorlata egyre eredményesebb lett. Az orrvitorlát (fockot) kitámasztottuk a hátszélvitorla (spinakker) rúdjával. Idegesítő volt. Így már egészen más: szikrázó napsütésben hasítjuk a kék óceánt. majd ugyancsak pontosan kellett megítélni a hullám magasságát. ettünk. aludtunk az állandó mozgásban. hogy EA8ACH. Ceutától ezer mérföldet kellett megtennünk első atlanti-óceáni állomásunkig. de ezen túl kiverhették volna a rekeszek falát. A hullámok magasabbak voltak szemmagasságunknál. Másképpen közlekedtünk. azaz becsületes nevén Mario. Ritkán követve a mi elképzeléseinket. a rádiókapcsolatok felvételéhez szükséges időpontokat és frekvenciákat. egyenletesebb lett a menet. ami a következő néhány ezer kilométeres úton majd ránk vár. amelyik előbb-utóbb helyet csinált magának. Minden más volt. Hozzá kellett szoknunk a navigációs mérések óceáni körülményeihez is. A kajütben – a zárt rekeszekben elhelyezett holmik kivételével – minden tárgy önálló életre kelve alakította a belső berendezést. hogy a fehérvári rádiósok hány éjszakát töltöttek el készülékük mellett. A kajüt csaknem minden rekeszében akadt olyan elszabadult tárgy. Las Palmasban már volt barátunk: úgy hívták. s ez a bukdácsolás a vitorlák stabilizáló ereje nélkül még kellemetlenebb volt. közben újra tanuljuk az életet a fedélzeten. aki Mariónak megadta útirányunkat. Az első néhány napban gyenge szellő váltotta fel az utunkat eddig makacsul kísértő szélcsendeket. hogy a pontos mérésre néhány másodperc állt csak rendelkezésünkre. Más tekintetben is új rendet kellett bevezetnünk. és ha sejtettük is. A szemből érkező 6-8-as szél azonban már ízelítőt adott abból. Viszonylag hamar alkalmazkodtunk a körülményekhez.. így lényegesen jobb. ittunk. Hatalmas ütések érték a hajó orrát. amíg felkutatták nekünk e távoli sziget egyik rádióamatőrjét. hogy a hullámok táncoltatta hajón a csattogó vitorlák ne szakadjanak cafátokra. csörgött.. A rádióhullámok mindig jó néhány ezer kilométerrel előbbre jártak hajónknál.5 Atlanti-óceán. A váratlanul csendesülő szél a nem csituló hullámzásnak engedte át a hajót. a Szent Jupát egyik hullámból a másikba zuhant. amikor éppen hullámhegy emelte fel a hajót. mivel a számításoknál ezt hozzá kellett adni a szemmagassághoz. megerősítenünk sok mindent. mint a Földközi-tengeren. Három viszonylag csendesebb nap után végre megérkezett az az 5-6-os erősségű hátszél. a hajónkba és magunkba vetett hitünk növekedett. így a szextáns távcsövében csak akkor pillanthattuk meg a horizontot. a fedélzeten végigsöprő tajték kivétel nélkül a nyakunkban fejezte be útját. rendeznünk. hol letörtünk. Újra kellett rámolnunk. de a tartományi fővárosban. kopogott. tény azonban. a nagyvitorla bumját pedig előre rögzítettük egy csigasorral. hogy az óceán még nem mutatta meg minden arcát. Ez annyiban változtatott a korábbi gyakorlaton. hol feldobódtunk. Megoldásra váró feladat volt. amelynek papírforma szerint már eddig is fújnia kellett volna.

Nyomban felajánlotta. és kivételesen egy lakásból értesíthettük az otthoniakat arról. hogy hamarosan megpillantottuk Grand Canaria. Tíz és fél nappal ceutai indulásunk után. unott arcú. Lakásuk húszemeletes épület hatodik emeletén volt. Maga a lakás – ahol a harmincegy éves biológus feleségével és nyolcéves kislányukkal él – puritán ízlésről és magas kulturális igényszintről árulkodott. az agárdi kikötőben lennénk. egyenruhás ember sem a maga. Viszonylag olcsón. így együtt ülhettünk a készülék mellé. elegendő volt számára. Az ilyen csupa móló. november 9-én délben befutottunk Las Palmas kikötőjébe. Vendéglátónk felajánlotta rádióját. Az erős szél többnapos vágtatás után olyan közel vitt a Kanári-szigetekhez. A különböző nemzetiségű hajók között úgy kanyarodtunk jó irányba. minden rendben van. citrusok és cédrusok szegélyezték. a parton és a hegyoldalon végighúzódó modern és régi házakkal. villanegyedekkel. igen jókedélyű ember. Las Palmas kikötője viszonylag messzebb esik a belvárostól. most legalább láthattuk. a szigetcsoport harmadik legnagyobb szigetének vulkáni kúpját. másfelől az itt szokásos. Rövid keresgélés után találtunk üres helyet az egyik úszómólónál. Las Palmas tipikus fürdőváros. A parti bódéban üldögélő. ahová húsz-huszonöt perces sétával jutottunk el a pálmafás parton. napi négyszázötven pesetáért rendelkezésünkre állt víz. csupa nagyhajóöbölben nem könnyű megtalálni a nekünk való helyet. de az árbocok mindig jó nyomravezetők. Erre nem kellett sokat várni. mert a part betonja itt is fekete a kőolajtól. amikor mi még a tengerről küldözgettük üzeneteinket. bár ez nem volt túl bonyolult feladat. mindenekelőtt hozzájuk látogattunk el. hogy tartózkodásunk néhány napja alatt minél többet megmutassanak a sziget látnivalóiból. parkokkal és turisták tömegével. mintegy kétméteres árapály megnehezítette volna a kiés bejárást a fedélzetre. honnan beszélgetett velünk Mario. Már várta jelentkezésünket. hogy segít elintézni a hatósági ügyeinket. Ők pedig mindent megtettek. ahonnan Tenerife felé gyönyörű kilátás nyílt. Egyfelől. nem messze a parttól hatalmas sziklás hegyek húzódnak. amire csak a hosszú útról érkező vitorlázónak szüksége van. betűk és egy keresztnév alapján tudtunk azonosítani. Az utat itt is. zuhany. Mario Ortigoza alacsony. kopaszodó. villany. Más kikötővárosokkal ellentétben. és az egzotikus képhez mindenütt hozzátartoztak a virágok is. A meredeken kanyargó autóúton a hegyek közé érve egyre kietlenebb lett a táj. mint a part mellett. Az egyik apró szobában kapott helyet a rádiókészülék. és elindultunk első sétánkra. eukaliptuszok. de az túl egyszerű lett volna. mintha otthon. A szerpentineken felautóztunk Grand Canaria egyik legmagasabb hegyére. ahol a televízió . Nem mentünk messze. amíg csak a lábunk bírta. és addig csatangoltunk. Marióval csaknem naponta találkoztunk az éterben. megbeszéltük a személyes találkozót is. A szigetek vulkáni eredetűek. Kikötöttük a hajót. Mindig izgalmas megérkezni új kikötőbe.a talajt. Rögtön nekivágtunk a városnak. Ha valakit korábban csak számok. minden. és hamarosan megérkezett a kikötőbe. Rádión megkérdezhettük volna a kikötőhatóságot. hogy megérkeztünk. Első autóutunk a hegyekbe vezetett. közöttük kisebb-nagyobb kráterekkel. Ezután gyakori vendégei lettünk az Ortigoza családnak. Jobb volt. hogy felhívjuk Mariót. Az első néhány nap programjáról Mario gondoskodott. ott is pálmafák. sem a mi életünket nem nehezítette holmi vízumkérdéssel. mindig érdeklődéssel vártuk a személyes találkozót. csak az első telefonig. ha tisztességesen rendezzük majd számlánkat.

szigetei. általában több hónapot töltenek e szigeteken. teljesen megismerniük azonban nekik sem sikerül. Sem akkor. és mind azt vallják. osztrákok és svájciak. Most is nagyobb társaság gyűlt össze. Érdekes. de van annyi pénzük. amerikaiak. Fél napot voltunk itt. hogy a tenger az emberi szabadság egyetlen és utolsó színtere. Lenyűgöző a kilátás. A hajóköteleken ott száradtak a kiteregetett ruhák. Azok. különös népség a hajósok. Las Palmas kikötőjében kevés volt a magányos hajós. csak úgy. a nagyüzemileg működtetett tömeges turizmus központjába. Las Palmas óriási jachtkikötőjében sokféle náció képviseltette magát. s elmotoroztunk Grand Canaria déli turistaparadicsomába. de bőven elég volt. majd innen egy szerényebb minőségű út vezet Maspalomasba. hogy vegyenek egy hajót. Las Palmastól széles sztráda kanyarog a tengerpart mentén a repülőtérig. csodás zöld környezetben. Voltak németek. a következő napokban ezen száguldozva derítettük fel a vidéket. egyik-másik fedélzeten apró gyerekek totyogtak. Ezek az emberek életüket szeretnék meghosszabbítani a hajózással. éttermek. akik menekülnek szárazföldi életük monotóniája. Maspalomasban legalább harmincezer – többnyire észak-európai – vendég hagyja hónapok alatt szerzett fáradtságát és pénzét. a városi élet stresszhatása. sok mindent nem fogunk látni. később mindenhol –. innen is megcsodáltuk a sziget látképét. Legtöbbjük nem a gazdagok közül kerül ki. minden igényt kielégítő szolgáltató központokkal. környezeti ártalmai elől. Maspalomas tömeges luxusa nem az én világom. A hajósok sok mindenben hasonlítanak egymáshoz. és varrogatták a lyukas holmikat. Egy másik alkalommal a Las Palmashoz legközelebb eső lávahegy kráteréhez kirándultunk. minden terv és elképzelés nélkül. hogy a következő egy hónap konyhai élvezetei kimerülnek majd a konzervek nyitogatásában.adótornya áll. találomra. akik a világ megismerésének céljából vitorlázgatnak. de a legtöbben talán franciák. majd félóráig rugdostam az MZ-t – eleinte a pedálnál. mamák hozták a reggeli tejet. Homokdűnés végig a part. Az üdülőhely – néhány szálloda kivételével – városnyi kiterjedésű földszintes apartmanokból áll. amelyről kiderült. A sivár hegytetőről kellemes tisztásra ereszkedtünk vissza. angolok. de az idő túl rövid. kontinensei felé. de végtére is nem turistaútra indultunk. tudva. többnyire a civilizációtól megcsömörlött férfiak és nők. miközben süttetik magukat a harmincfokos őszi napsütésben. sem a következő napokban nem kíméltük a gyomrunkat. Mi is tisztában voltunk azzal. Még egy kirándulás azonban belefért időnkbe. bazárok hosszú sorával. amíg beindult. Fürödtünk egyet a tengerben. s amikor az autókból előkerültek a faszenes grillsütök. Minden üzletből más zene bömböl. hogy itt és majd a Föld körüli út sok más állomásán is. a látnivaló meg túl sok volt. a vitorlásokon többségükben családok éltek. Mario remek idegenvezetőnk volt. madártávlatból szinte az egész szigetet beláthattuk. gusztusos húsok és gyümölcsök. videón megörökíteni mindent. lárma mindenütt. zsivaj. gondtalanul átadtuk magunkat a gasztronómia örömeinek. Próbáltunk lefotózni. de nem mindenki barátkozó . ezért béreltünk egy 250-es MZ motorbringát. Kik ezek az emberek? Minden korosztályból való. hogy Marióék és barátaik kedvenc piknikhelye. és elinduljanak álmaik tengerei. de nem akartunk állandóan a nyakán lógni.

Másfajta érdekességgel szolgált a sor végén egy holland hajó. hogy nem tévedett. családjával hat évig járta a tengereket. üresen találták meg egy hete. egyébként erdélyi származású. Most a Yachting World magazin megbízásából keresett fel kikötőket. fedélzetén egy teljes család lakott – nagymamával –. inkább magam szállítom le.. kilencméteres hajójában egy tonna gyógyszert halmozott fel padlótól a mennyezetig. Kíváncsian végigvizsgálta hajónkat. – A franciaországi kórházakból összegyűjtöm az elfekvő gyógyszereket – mesélte –. – Jó kis hajó – nyilatkozott végül.. miközben láthatólag nem akart hinni a szemének. pár korty nexusteremtő hatása alatt. hogy Jimmi Carnelnak hívják. és nyugdíjba vonultak. S egy lenyűgöző ember: Pierre Ribes. de amikor elmeséltük neki. – Csák nem magyarok? – kérdezte a kajütajtón kopogtató középkorú férfi. A hajót egy hónappal korábban lopták el Gibraltárból. anyja magyar. másokkal viszont összebarátkoztunk. hogy mi déli irányba tartunk Las Palmasból. Kicsiny. Ők is arra tartottak. Akasztották a hóhért: a videokamera előtt mi készítettünk vele riportot.. amikor ott csak vihar és hideg van. Nem azért teszi.. mindjárt háromszor is. aki saját építésű hajóján. A két rendőrnek álcázott kártyás most arra várt..természetű. miért nem küldi a gyógyszereket? – Nem bízom az ottani kormányban – felelte –. Jean Charles és felesége. Az egyik reggel enyhén botladozó magyar beszéd ébresztett minket a kajütben. hogy a tettesek visszajöjjenek bocsánatot kérni. miért akartok ti ilyen fiatalon meghalni?. hogy vegyenek részt a gyógyszergyűjtésben és a szállításban. tizenhét éve él Angliában. Igaz. Mondtuk. és itt. mire nagy sietősen mászott le a kajütbe. de leginkább a tengereken. hogy negyvenöt évesen megérdemlik a pihenést. Két rendőr vigyázott rá éjjel-nappal. hogy riportokat készítsen az óceánok vándoraival. Gerincsérülése miatt leszázalékoltan. most már nem teljesen egyedül. mígnem úgy döntöttek. – Sehol és mindenhol – mondta –. Vagyis szintén „zenész". Álmuk öreg éveikre egy argentin hacienda napsütötte békéje. Mellettünk mienkhez hasonló méretű amerikai hajó állt. valami hasznosat kell tennie az emberiségért. akivel a fejbólintással jelzett köszönésen nem terjedt túl kapcsolatunk. sietve ismét végigtapogatott mindent. Látogatónkról egykettőre megtudtuk. mert sikerült rábeszélnem néhány hajóst. Volt. amikor a magnószalag hibájából a második interjú sem sikerült. Michaelle járják a világot. bár semmivel sem hívja fel magára a figyelmet. Ezen az úton már legalább öt hajó jár. – Miért személyesen viszi. mint Las Palmasból a legtöbben: a Karib-tenger felé. Pierre Ribest csodálja az egész kikötő. itt . hogy a világnak ezen a részén honfitársakra akadt. Rengeteg ott a rászoruló ember. viszonylag szerényebb körülmények között. Mi a fenének mentek le a déli vizekre. a mólón kikötve. Kissé türelmét vesztette. – Akkor most hol a hazád? – kérdeztem később. akárhányszor csak arra mentem. mindenki a saját zsebéből jótékonykodik. apja román volt. – Csak azt nem értem. félig nyomorékon is úgy érezte. de még az elosztást és a széthordást is magam szervezem a legeldugottabb őserdei falvakba is. Nehéz szolgálat: ott zsugáztak a kormányállásban. és leviszem Szenegálba. de azután türelmesen nekikezdett újra.. Franciaországban egy kis üzem tulajdonosai voltak. Mint a mólónk túlsó felén álló kék vashajó gazdáival. Természetesen. csupán egyetlen ágyat hagyva szabadon a maga számára.

Mindenki ment tovább. lányokat. Elbúcsúztunk Mariótól és családjától. abban a reményben. ragad az emberre ez-az a són kívül is. hogy nem fér több. Amikor fizettünk és dobozt kértünk. Este a belvárosban elment mellettünk három rendkívül csinos lány. jött a főnök és ingyen fuvart ajánlott fel. hogy előttünk . A kikötőben még egyszer. akik „egy nagy rakást" kívántak nekünk az elkövetkező hosszú útra. de az útiránytól nem hagytuk magunkat eltéríteni. de valahogy mégsem tetszett igazán. Las Palmas szereti a vitorlázókat. Tulajdonképpen nem voltak érveink vele szemben. A világ minden tájáról akkor kezdtek gyülekezni azok a versenygépek. hogy a visszafelé úton is meglátogatjuk őket. miközben Las Palmas fényei már csak az eget festették a távolban. és napsütéses passzátszél. amikor pár nap múltával elbúcsúztunk tőle. A kínálat a kereslethez igazodva nyújtotta olcsó élvezetét a világ minden részéből idesereglő vastagpénzű totyakosoknak. Néhány órával később a kormányállásban hanyatt fekve figyeltem a széljelző szalagot. Mit mondjak. A következő kérdés is angolul jött testközelből: – Van pénzed? – Csak a lelkem és a szépségem. amelyekben a műszaki tudás. hogy legyen miben lecipelni az élelmiszereket. – Do you want love? – kérdezte lehengerlő mosollyal az egyik. amelyek a Las Palmas – Karib-tenger verseny rajtjára készülődtek. fülig érő szájjal jöttek vissza. Már csak a bevásárlások maradtak hátra. Lehetett bőven. ott válogattuk össze. hogy csatangoltunk a világváros csillogó-villogó. Ő szívesen mesélt. Elrepült csaknem két hét. errefelé meg a homokos strandokat.. amerikai és más nemzetiségű barátainktól. teliholdas éjszakában. Degeszre tömtük magunkat minden este. ami megtetszett. banántól a tizenkétféle fagylaltig minden volt. több mint tízezer kilométer Dél-Afrikáig.. Lent csak a jéghegyeket lehet nézegetni. . Esti programjaink abból álltak. Jimmi. ahol olcsón és annyit ehettünk. visszanéztek. Közénk való fickó volt. minden este együtt jártunk vacsorázni. és még keressük a bajt. a technika és a pénz ölt testet. Felfedeztünk egy éttermet. Tülkölés. majd megcéloztuk a kikötő kijáratát. akik még hülyébbre zabálva. Mit is mondhattunk volna? – Tudod. hiányérzetem támadt. ők a munka után. amelyek egy pontban megegyeztek: girl service. ha figyelmesen szemléli a hajókat. Az embert érheti másfajta csalódás is. Valóban hosszú lesz. A kikötőtől három utcányira volt egy nagy élelmiszerüzlet. A leendő bajokat illetően egyetértettünk. egyenes derékkal haldokoltak az asztaloknál. Kézszorongatva búcsúztunk francia.. integetés oda-vissza.meg meleg. Nyugodt tempóban siklottunk a félhomályban. Nehéz ilyenkor talpon maradni. Feléjük nyújtottam kis laposüvegemet. amennyi csak belénk fért.. izgató illatfelhőből.. és látszott a szemükben a csalódás. Néztem a repülőgépeket. hogy a hajón legalább az első hetekben spóroljunk a konzervekkel. igyekeznünk kellett tovább. és békességérzetemet az sem zavarta. A szépségem – gondoltam. Elmentek. minden sarkon négy-öt felhajtó osztogatta üzlete reklámkártyáit. utoljára körbevizslattam a hajókat. mi sportemberek vagyunk. turistákat hömpölyögtető utcáin. Közben élveztük azoknak a látványát. amint elhúztak felettem a felhőfoltos. Zajlott az élet a fülledt nagyvárosban. Svédasztalon a tengeri herkentyűktől a rántott csirkecombig. Jimmivel igazi hajós barátságot kötöttünk. pálmafákat. Mosoly maradt. ők nem. mi az orrunk. mi szívesen hallgattuk. főleg gyümölcsöket.

Váltottunk néhány mondatot. mindjárt fel is dolgozzák. hogy szinte teljes életét idegen vizeken.valahol egy elsüllyedt hajó roncsait jelezte a térkép. A halászhajó lassan eltűnt a horizont mögött. hol van a kapitány. s mi újra magunkra maradtunk az óceánon. fiatal. aki együtt nevetett a többiekkel. mert magunk csak egy zászlóval és néhány jelvénnyel tudtuk viszonozni a gesztust. hiszen ők sem mások. A Sortavala – mint megtudtuk – néhány éve hagyta el Murmanszk kikötőjét. hogy belemosolygok a semmibe. Marokkó és Mauritánia partvidékétől háromszáz mérföldnyire lehettünk az óceánon. Lehúztuk amúgy sem túlságosan dagadó vitorláinkat. és semmilyen életjelt nem adott. miközben azon kaptam magam. és jól becsomagolva hasonló mennyiségű pácolt halat. A legénység tagjai amolyan kereskedő halászok. illetve. de azért a tengeri tisztelgés így is megvolt. ha volt. de jó irányú szelek vittek bennünket közepes tempóban délnyugatnak. félig komolyan. sajnálkozva emlegettük azt a négylövetü sörétes puskát. amikor rádión próbáltam hívogatni. Egymásfél évente repülőgépen érkezik a váltás. Száz méter volt már csak a két hajó között. Kissé zavarban is voltunk. s ezalatt a hajó is megkapja a megérdemelt nagyjavítást. egyelőre felismerhetetlen nemzetiségű bárka a bizalom legkisebb jelét sem keltette bennünk. amit fognak. A Sortavala ködkürtjének levegőt rezegtető bömbölésére mi csak a Szent Jupát cérnavékony hangú dudájával válaszolhattunk. ahogy a trópusi vizeken kényelmes és egyáltalán elviselhető. látszólag nem volt rangkülönbség. amit Las Palmasban majdnem megvettünk. Kézzel tartottuk a távolságot. önzetlen neveltjei. és ugyanolyan lassan közeledett felénk. Azt hiszem. mintegy húszfőnyi legénységgel. úgy. majd minden kérés nélkül átdobtak hozzánk öt kiló friss kenyeret.. Milyen nemzetiségűek vagytok? – Itt a Szent Jupát. kikötőkben élje le. rámutattak egy testes. motorral melléjük álltunk. és parolázgattunk a korláthoz sereglő. mindent odaadtak volna. most éppen a váltás miatt igyekeznek Las Palmasba. újrafestést. gatyában. közvetlen volt a hangulat. mint a természet egyszerű. ujjatlan trikóban volt mindenki. és eladják az első kikötőben. Már négy napja változó. honnan jövünk. Eldiskuráltunk még egy ideig. Farmerben. mivel egyenruhának vagy más külsőségnek legkisebb jelét sem fedeztük fel. ráérősen poroszkált el mellettünk egy mérföldre. Még egy kézszorítás és eltávolodott egymástól a két hajó. egészen közel jött.. A parton eltöltött két hét és az otthon között csapongtak gondolataim.. A Sortavala fedélzetén vidám. ahonnan mi jöttünk.. Ellenben megfordult. nem látszott. Magyar vitorlás. de a két hajót a hullámzás miatt nem tudtuk összekötni. amikor megláttuk az első hajót. és merre tartunk. erősen rozsdás. Félig viccesen. amikor megszólalt URH-készülékünk 16-os csatornája: – Itt a Sortavala szovjet halászhajó. főleg miután erről a térségről két évvel korábban kalózkodások hírét hordta a szél. félmeztelen társukra. csupa maszat. majd amikor elmondtuk. Az ötezer tonnás körüli. Általában Argentína és Brazília közelében halászgatnak sok más szovjet hajó társaságában. A hajó lassan. amijük csak volt. Amikor kérdeztük. .

Túl azon. déli irányban keresztül az Atlanti-óceánon. Amíg Józsi fárasztott és fáradt. Nemhiába várakoztam. visszaélve a nekünk ajándékozott értelemmel. Nem adtam fel a küzdelmet. hogy majd ki tudjuk szedni a zsákmányt a vízből. Vén tengeri medvék emlegetik kissé megvető hangsúllyal. Szörnyű. alig tudtunk a közelébe férkőzni. de azért mind erre az irányra akartak rábeszélni a mi déli utunk helyett. s ahogy a vízbe ért a gumihal. és elpusztítottam mellé két szelet sortavalás kenyeret. akit álmából riasztott fel a harci zaj. méternél nagyobb dorádók úsztak el repülőhal-űzőben. mert másnap kerregő hangra riadtam. hogy ebben az övezetben a tenger még a szardarabot is körbehordja gond nélkül.. Elképzeltem. csapkodott vagy fél óráig. zsinórostul. végén blinker ujjnyi horoggal. egy pendüléssel tőből leszakadt.6 A hajónaplóban rögzített dátum szerint 1985. hogy a glóbuszt kerülő hajók szinte kivétel nélkül ebben a térségben haladnak nyugati irányba. mert nem túl sportszerű ezeket a szerencsétlen lényeket ennyire becsapni. Rohantam ki a fedélzetre. Üvegbotom vastagabb darabjának a végére feldrótoztam egy cápahorgot. hogy éhesen – a parton – rávetem magam egy grillcsirkére. ez megfelel a célnak. Ezt. s a gyenge szellők után mind meggyőzőbben fújt az északkeleti passzátszél. Itt sem adta fel a küzdelmet.. Kapkodva cseréltük vastagabbra a zsinórt. november 29-én 772 mérföldre távolodtunk el Las Palmastól. de addigra már ott volt Józsi is. amelyet az angol hajósnyelv „örömút"-ként emleget. halastul. nem sok eredménnyel. Ahogy mérföldről mérföldre közeledtünk az egyenlítőhöz. Egy óra fárasztás után gondolt egyet. Egy rántás. és elment. mire egy madzaggal berántanak a vízbe. Bánatomban felmelegítettem egy káposztakonzervet. hogy majd valamikor – számításaink szerint jövő év január végén – megérkezzünk a délafrikai Fokvárosba. és elúszott az egész megint. hogy megadjuk a . még vagy ezerpesetányi horgászcájgomat is elvitték a dögök. bár kezdeti hatalmas vérszomjam veszített erejéből. Nem véletlen. Újabb zsinórcsere. meg sem mozdult. döngött bele a hajó. ám a halak ezekről is pléhpofával eszegették le kicsiny. Két hónapja voltunk úton. és próbáltunk pecázni. gondoltam. Végül már olyan fegyvereket gyártottam. Panamán. Evett a méreg. fűszerekkel. sebtében megpróbáltam csinálni egy vágóhorgot. A hajó mellett hatalmas. egyre melegebb lett az idő. nagy ívben megkerülve Afrikát. megspékeltem apróra vágott fokhagymával. és többhetes hajózás állt előttünk. a földgolyót körbejáró szélrendszert a Föld forgása és a Nap melegítő hatása alakítja ki a térítők között. Valóban örömút. hogy a karibi szigetvilágon. kaptam fel a pecát. Nem is bírta sokáig. hogy elvesztettem egy fogadást – amit az első fogás idejére kötöttem egy fazék tejberizs erejéig –. amelyektől én is elborzadtam. Márpedig mi éppen ezt csináltuk. és kezdődött a fárasztás elölről.. mert a halak ravaszabbnak bizonyultak. Vitorláztunk az óceáni hőségben. máris lecsapott rá az egyik. Tulajdonképpen halpárti vagyok. és a hal egyszer csak a kormányállásban találta magát. piros gumi tintahalaimat. Ez a sáv a passzát közepes erejének és melegségének következtében az óceánok legkedveltebb vitorlázó területe. ha hozzátesszük. Polinézián és az indiai szigetvilágon vezet át. mindenestől. de mintha a padlóba akadt volna a horog..

a súlya tizenegy kiló. Szerencsére sikerült „megcsípnem" a Siriust és a Capellát. Tanulva az előző tapasztalatokból. azzal a megjegyzéssel. Mindent összevéve. de fáradtan fejeztük be teendőinket. ott tornyosult előttünk Sao Vicente komor sziklás szigete. ott hagytak viszont egy tizenötször húszcentis zászlót. annyi felé nyúltak. hanem az öbölben ácsorgó néhány vitorláshoz hasonlóan..kegyelemdöfést.. egyik kezében a víz felett lobogtatott ajánlólevéllel. amikor később visszaadtam az övékét. s egyből elözönlötték a fedélzetet és a kajütöt. heten. s inkább méregből. . Jöttek további látogatók is. kézzel-lábbal próbáltam leszorítani és „kétvállra" fektetni. de napsütéses időben futottunk be Porto Grande öblébe. Elégedetten. Nem kötöttünk ki a parthoz. de nem adtuk. vágóhoroggal próbálkoztam a hajó mellett úszó dorádók egyikét megakasztani.. a sziget egyetlen kikötőjébe. az égre törő csúcsok már messziről kiemelkednek az óceánból. Úszva érkezett egy néger fiú. A Zöld-foki-szigetek tíz nagyobb és négy kisebb szigetből álló szigetcsoportja 5-700 kilométerre húzódik Nyugat-Afrika partjaitól. horgonyt vetettünk Mindelo falu előtt. Estefelé végeztünk a darabolással. Nem akármilyen példány volt. ha tudja az ember. és kiszámoltam a pontos hajóhelyet. Fiú el az egyik oldalon. Hiába próbáltuk szemmel tartani őket. kráterek váltogátják. elvitték a papírjainkat is. ha az óceánon csak ilyen termetes ellenfelekkel lehet megmérkőzni? Evés közben jön meg az étvágy. azt magunk is el tudtuk végezni. Nagyon nem tetszett nekik. persze csak addig. mint a halvacsora reményében.. Azért már nem is szóltam. Hungarocel darabon nyolcéves forma gyerek evezett a hajóhoz. mely szerint kiváló fedélzeti munkaerő. Vitték volna a halainkat is. melyikünk lepődött meg jobban. ahányan voltak. ahogy annak lennie kellett. Vacsoráért így még nem küzdöttünk. Annyiért megcsinálom én is – határoztam el. amikor egyikük zsebébe csúsztatott fél doboz Lipton-teát. Amikor elmentek. de mit csináljunk. és színes vászondarabkákból összevarrogattam egy igazi zöld-foki lobogót. A vulkanikus eredetű szigeteken a magas fennsíkokat hegyek. Voltak hatan. mondván. de ami munka akadt. hol is van az óceánon. pedig harminc mérfölddel a Zöld-foki-szigetektől. Viharossá erősödött szélben. fonnyadt négert. amikor kopott gumicsónakjukon megjelentek a hatóság képviselői. belezéssel. . és hátánál fogva egyszerűen berántottam a már jobblétre szenderült társa mellé. nemzeti lobogójukat – mivel nekünk nem volt –. aki teljesen részegen tejet kért apró gyermekének és beteg feleségének. alkalmi csónakjának utasaként szállítva egy öreg. bármit megcsinál néhány fillérért. Az éjszakai órákban kezdett nyugtalanítani az elmaradt déli napmérés. inkább hasonlított az egész disznóvágásra. Mindegyiküknek megtetszett valami. A hajó pozíciójának megállapításáról a harc hevében teljesen megfeledkeztünk. megtaláltuk a magunkét. amíg árat nem mondtunk. mint horgászatra. amikor másodszorra sikerült. Hajnalra – december 1-jére virradóra –. jó. hossza egy méter harminc centi. Még el sem rendeztük a vitorlákat. Nem tudom. újabb delegáció a másik oldalon. hogy ezt majd meg kell vennünk potom nyolc dollárért. nyomban rávetettem magam. Rokonszenves gyerek volt. amit meg akartak venni..

beteg. vagy nem fizetünk. zömében Guineából és Szenegálból települt át. A Zöld-foki-szigetek lakossága többségében színes bőrű. Így nem sokkal később. amit abban a reményben vettünk meg. Egy perc múlva nyoma sem volt. akkor ez a vidék még lakatlan volt.. mire egyszerre és lelkesen mutattak egy távolodó. Amikor végeztünk. inkább mi megyünk ki a partra.Úgy döntöttünk. Szakadt öreg papucsomat lerúgtam a lábamról. de az ipar csak a bérmunka szintjén jelent meg a szigeteken. Évszázadokra a portugál királyság gyarmata lett. Teljes családok éltek szabad ég alatt sok apró gyerekkel. azonnal ott termett egy kazal gyerek. szegényes. de akkor nem biztos. hogy a hívatlan vendégeket eltávolítsuk. nézték. Az elmállott mólók szomszédságában néhányan halászcsónakokat. Nem volt már tennivalónk. Véletlenül nem gondoltunk arra. hogy csónakunkat könnyebben tudjuk összerakni és lemosni a hosszú óceáni út előtt. bedeszkázott ablakokkal. Nem sok kedvünk volt a séta folytatásához. A tizenkét éve kivívott függetlenség politikailag bizonyára hatalmas eredmény volt. mint ahogy egyszerre volt zöld is. Másnap azért némi élelmiszer-beszerzés reményében ellátogattunk még a piacra. Indulás előtt a parthoz álltunk. éppen ideje volt. és lógatta a lábát a parton. Ilyenkor választani lehet: vagy fizetünk. mindenesetre aznap valakit nagy öröm ért Mindelo faluban. kukorica és cukornád termesztésében. a nyomasztó élményektől is szabadulni szerettünk volna. a halászatból valami kevés még jut exportra. hol a papucsom. megszámlálhatatlan rossz szagú. és amíg egy ember csinált valamit. A Zöld-foki-szigetek földje megélhetésre nem igazán alkalmas. koszos kutya társaságában. pici pont után. és kieveztünk a partra. csigák jelentősen lassították a hajó haladását. majd délután a csónakkal bajlódtunk. Fizettünk. Amerre csak jártunk. felfújtuk a mentőcsónakunkat. amíg az egész falu meglátogat bennünket. században. A szigetek történetéről annyit jegyeztünk fel. Nem tudtam. Az ablaktalan. datolyapálmákkal. hogy ugyanúgy egyszerre érik majd be. . A növényzet félsivatagi. nem várjuk meg. nem gondolva arra. dió. Egész délelőtt a papírjaink és útleveleink visszaszerzéséért hadakoztunk. kevés tamariszkusszal. Végül mégis találtunk egy nagy fürt zöld banánt. hogy vigyáznak rá. kávé. Előbb azonban víz alatti nagytakarításba fogtunk. hálókat javítgattak.. Korábban sem voltam notórius banánevő. összefirkált. de gazdaságilag még nem éreztette hatását. tíz az árnyékban heverészve nézte. A valamikor szép épületek most omladozó vakolattal. roskadozó kapukkal álltak és pusztultak Mindelo utcáin. hogy a szigetcsoport két szigetét 1460-ban fedezte fel egy portugál hajóskapitány. három nap alatt kellett volna megennünk húsz kilót. A Szent Jupát testére rárakódott algák. s csak néhány ezer portugál maradt itt a függetlenné válás után. nagyobb részük mulatt. eukaliptusszal. ahogy mostam a fedélzetet. s lakossága a 16-19. és egymást túlkiabálva ajánlották fel. de ezt követően egy életre megutáltam a banánt. A kellemes meleg vízben a mozdulatlan hajó lesikálása felért egy strandolással. és akkor vigyáznak rá. Ahogy kihúztuk a homokra. Európai ízlés szerint fogyaszthatatlanok. mindenütt a szegénység szívszorító jeleit láttuk. hogy ez is felkeltheti valakinek az érdeklődését. és ma sem ad sok lehetőséget. hogy nevessek-e vagy bosszankodjak. hogy darabjait majd a beérés sorrendjében esszük meg. büdös odúban csupa ismeretlen eredetű és kétes állagú árut találtunk. Nem kellett volna. Egy sor kis lurkó ült. hogy egyben marad a csónak. Kérdeztem a kölyköket. A mezőgazdaság kimerül a banán. Két nap után mehetnékünk volt Mindelóból.

s akárhogy is számoljuk. Rárakódott a fedélzetre. hogy a negyvenfokos hőségben egy szál fürdőnadrágban mostam a fedélzetet. az mégsem jó. amíg el nem értük az északi szélesség öt fok harminc percét. végső búcsút vettünk tőle. lefilmezni harcias denevérünket. a Szent Jupát hívatlan vendége legalább Reggio Calabria óta lakott az árboc felső veretében. csupa maszat volt. magas. Éppen egy falka dorádóval vívtunk újra élet-vacsora harcot. . Öltözékünk ilyenkor egy szál karóra volt. Az erősen párás időben három napig nem tudtuk mérni sem a horizontot. A vödör alatt élettelenül találtuk kicsi. de mégis útitársunkként becsült vendégünket. hogy alig tudtam lecibálni róla. Az árboc felől ugyanis Reggio Calabria óta hallottunk valamilyen kellemetlen.és videomasinákkal felszerelve becserkésztük a vödröt. amikor különös esemény történt a hajón. Felhúztuk a vitorlákat. amely különösen sejtelmessé tette az éjszakai szolgálatot. Sajnos. hogy ezen változtatni is tudjunk. Lebukott a potyautasunk. ezek előszeleivel haladtunk néhány mérföldet.Ezután már csak egy látogatónk akadt. mert amit felraktunk. Afrika partjaitól öthatszáz mérföldre is elhozta a kontinens küldeményét. Ezt követően egyik zivatar a másikat kergette fölöttünk. „Ki" volt a potyautasunk? Egy bőregér. nem így lett. elvégezhettük a méréseket. Vendégünk teljesítménye és az előírások alapján kiadhatnánk neki a nyílt tengeri hajózási engedélyt. Mondtam. Este volt már. még jó. aki felszólított. a zászló úgy jó. A szél még ide. Ennek azonban csak december l l-ig örülhettünk. December 13-án délelőtt ismét kisütött a Nap. Reggel. de szél nem jött.. de legalább gyorsan haladtunk. „akit" a lebukás nem rendített meg túlságosan. Ennek is volt azonban előnye.. Denevérünk volt az. a filmszerep eljátszása után visszaköltözhetett volna árbocbeli manzardszobájába. a hajót elborította a homok. különben meg menjen a fenébe. Nem találta ezt természetesnek viszont az a rendőr. sem a Napot és a csillagokat. Ahogy utólag belegondoltunk. amilyen egy világjáró denevérnek kijár. egy vödör alá tettük reggelig.. Nem tehettünk mást. mert olyat harapott Józsi kezébe. Mi is. hogy Mindelóban olyan gondosan tisztogattuk a hajót. a vitorlákra. de képtelenek voltunk megfejteni. ez csaknem háromhavi és négyezer tengeri mérföldes utazást jelentett. Mi sem volt természetesebb. megállapítottuk a hajó pozícióját. közepes széllel. Amihez csak hozzányúltunk. gusztustalan. A haditanács határozatának értelmében kísérteties csipogó hangja ellenére. és néhány óra múlva végérvényesen magunk mögött hagytuk a jobb sorsra érdemes Zöld-foki-szigeteket. a harmincfokos hőségben üdítően hatott a szakadó esőben vitorlákat fel-le huzigálni. Igazi tengerésztemetés volt. hogy vagy öltözzek fel. vagy menjek be a kajütbe. ahogy van. és mindenféle fotó. mindjárt be is erősödött. Amikor egy óvatlan pillanatban megjelent a fedélzeten. amikor elérkezett a nagy pillanat. egyébként is két órán belül elhagyjuk a kikötőt. megoldódott a Szent Jupát egyik rejtélye. Duzzogott. csipogó hangot.. apró-cseprő hétköznapi problémákkal. szomorú meglepetés érte forgatócsoportunkat. de ment. és mivel szerettük volna lefényképezni. honnan ered. sötétedett. aztán áztunk és vártunk. mint az. A következő napok eseménytelenül teltek el. de legalábbis vegyek meg egy újabb zászlót nyolc dollárért. Ahogy megérkezett a szél. a kötelekre.

ennek következtében az éjszakai hőmérséklet sem esett lejjebb. Józsi cápalesben úszkált körülöttünk. de az már nem. motorozni sem tudtunk. Akkumulátorunk ismét töltődött. mert a hőségben úgyis öt perc alatt kiizzadtuk volna. útban Dakarból Brazília felé. hogy az Atlanti-óceán hírhedt szélcsendövezetében járunk. elcsevegtünk az időjárásról.. mi pedig legalább hasznosan töltöttünk el két napot. aztán eldobhattuk mindegyiket. Változtattunk a gyakorlaton. Ez még kellemes lett volna. két tartalék generátorcsapágyból. Az olasz hajósok megkérdezték. hol birkapörkölttel. egy-másfél csomóval lassítva sebességünket. hogy saját számításainkban csak néhány mérföldet tévedtünk. Az óceán vizének hőmérséklete 28 fok volt. Ez már sok volt. amely még hat centiméteres nyúlásnál is képes volt üzemelésre kényszeríteni az ékszíjat. Rádión hívtuk őket. De ez sem volt olyan egyszerű. Ezekben a napokban – ki tudja. azt a taktikát választottuk. a fedélzeten gyakran pusztultak emberek. takarékoskodnunk kellett. Amikor a Szent Jupát csak gyengén himbálózott a hullámokon. hogy univerzális ékszíjat vásároltunk. amit még Budapesten. van-e szükségünk valamire. hogy a generátor ékszíja nyúlás következtében felmondta a szolgálatot. főzőcskézésre. esetleg csúzlit csinálhattunk volna belőle. Végül amikor kisimult kissé az óceán felszíne. ahelyett hogy a szélcsendben alvásra. fogtuk az egyik tartalék ékszíjat. Sebaj. És ez így ment. de nem volt. sürgetett viszont az idő. napközben csak keveset. Az Erika Sea rövidesen eltűnt a szemünk elől. és feltettük a generátorra. a Mária utcai ékszíjszaküzletben vásároltunk. pihenésre fecséreltük volna időnket. Bennünket ugyan ilyen veszély nem fenyegetett. mire megint megnyúlott. ami az akkumulátoroknak is jót tett. miért – a főtt krumpli lett a sláger. Az öt darab tartalék ékszíj ily módon ötórányi alkalmazást tett lehetővé.. hogy a meleg vízben egy hét alatt három centiméteres élő burkolat nőtt a hajó aljára. esetleg magában. amíg én lekapartam a hajótestről a tengeri salátát. amire megvettük. A főzőcskézést azért nem hagytuk el... Ki kellett találnunk valamit. egy alumínium síndarabból és satuból varázsoltunk össze egy kisegítő ékszíjfeszítőt. állatok. amíg a feszítőn már nem lehetett többet mozdítani. Ennek kialakult gyakorlata volt. hol sertéshússal. Történt ugyanis. esetleg. s amíg a passzáthullámzásból ki nem kerültünk. amiből kiderült. csak éppen arra a célra volt használhatatlan.Vitorláztunk az óceánon. uram bocsa'. Az egyik nap mögöttünk haladt el az Erika Sea nevű olasz személyszállító hajó. folyamatos feszegetés mellett. hogy ha jött egy kis szél. A körülményekhez képest ez olyan eredmény volt. Akkor még nem sejtettük. alkalmazhattuk a vödrön felhúzókötél helyett. amelyet kiválóan fel lehetett használni kalapguminak. jó kívánságok közepette elbúcsúztunk. A 30-37 fokos melegben viszont kétszeresére – napi másfél literre – nőtt folyadékfogyasztásunk. Fél óra leforgása alatt egy centimétert nyúlott. lementünk a víz alá takarítani. Újra megfeszítettük. és megkaptuk pontos pozíciójukat. bekapcsoltuk a motort. amiért megveregethettük a vállunkat. Napról napra jobban érzékeltük. A géphajók megjelenése előtti évszázadokban ebben az egyenlítő környéki kiterjedt zónában olykor hetekig is vesztegeltek a hajók. vitorláztunk. Egy tartalék kötélfeszítő villájából. nincs-e valamilyen problémánk. csak reggel és este ittunk nagyobb mennyiségű vizet. Hosszú . ha nem jött.

Az eset egyetlen szemtanúja jót mulatott rajtam. ciklámen. csak a fazékban nem. december 17-én 23 óra körül a Szent Jupát áthaladt az egyenlítőn. a víz fordítva folyt le. A mi hajónkon viszont egy öreg sem volt. Az egyik nap arra a felelőtlen elhatározásra jutottam. Élesen kellett szorítanunk a szelet. Ennek jeleként káprázatos szivárványt festett a felhők közé. eget és vizet összekötő esőoszlopot számoltunk meg. az előzetes tennivalókról nem is beszélve. képei. hogy az előző estén. ennek következtében harminc fokra megdőltünk.. a természet csodás színjátékát tartogatta számunkra. A déli féltekén jártunk. Másnap a déli mérésből visszaszámolva kiderült. . A lassan lebukó Nap átszínezte az egyenlítői égboltot: citromsárga. középkék és sötétkék színek és ezek árnyalatai torlódtak egymásra a sugarak fényében. üvöltsek-e – szoktam –. hogy eltaláljuk a szánkat. de nálunk elmaradt. Ünneplésre még az adhatott volna okot. hogy ebédet főzök. Amikor már a gáztűzhelyen. hogy a Teremtő emlékezett az emberrel és a Föld összes élőlényével kötött szövetségére. fényes hidat ég és Föld között. A másnapi alkonyat csak annyiban különbözött az előzőtől. Amikor felocsúdtam a kábulatból. hogy jó irányt tartsunk. és előrehátra bukdácsoltunk a hullámok között. lila. hogy a látványnak csak szegényes töredékét rögzíthettem a szalagra. Alattuk csak az óceán sötétlő horizontját és azokat a ferdén leereszkedő szürke esőcsíkokat láthattuk. December 16-án ugyanúgy kezdődött az este.. Jön még a kutyára teherautó. Eleinte csak bizonytalanul fújdogált. A mosogató lefolyójának tanulmányozása meggyőzött. A tiszta kék égbolton óriásira növekvő. vörös. majd állandósult a délkeleti passzátszél. és mindketten először haladtunk át a nulla főkörön. hogy aránylag rövid idő alatt átkecmeregtünk az Atlanti-óceán szélcsendes övezetén. a padlón és a mosogatón is leves volt. szobrai. bevágjam-e az egészet a tengerbe. vagy mulassak a dolgon. kinek mi ragadja meg legjobban a fantáziáját. így ez utóbbit választottam magam is.. úgy születtek egymás után a természet művészi alkotásai. akik először lépik át az egyenlítőt. nyilvánvaló volt: Fokvárosban a hajót szárazdokkba kell vinnünk. nem csap-e be a természet. a mennyezeten.. azt kellett hinnem. az egyenlítő azonban ennek a napnak az utolsó óráira lélegzet-elállító meglepetést. Volt olyan pillanat. mint máskor. amikor kilenc ilyen csíkot. Étkezésnél komoly koncentrálást igényelt. és valóban a déli féltekén járunk? Ennek jeleként ugyanis meg kell fordulnia a víz forgásirányának. Hajós hagyományok szerint illendő lett volna megünnepelni a nagy eseményt. Nem volt könnyű az élet a fedélzeten ezekben a napokban. azon töprengtem. fantasztikus toronyformák rajzolódtak ki. Figyeltem. egyenesen nekünk szól az üzenet. legközelebb más lesz a szereposztás. választást engedve nézőinek.távon ez sem jelenthetett megoldást. A színjáték első felvonásaként a lehűlő levegőből kicsapódó fellegek egy vonalban kezdtek tornyosulni a kondenzációs magasságban. rohantam a kameráért. amelyek egy-egy felhőből kicsapódva permetezték az óceánt. Miután a végtelenbe vesző óceánnak ezen a darabján csak mi tartózkodtunk. de félek. hogy pótoljuk a lekopott algagátló festéket. újra nagyobb lendülettel ereszkedtünk lefelé. Ahogy változtak a felhőalakzatok. narancssárga. A hajókon általában az öregek találják ki a meglepetést – lehetőleg mindenféle tréfás kitolást – azoknak...

hanem hogy elúszott a jó kis étel. Vidám. hogy ne essünk le. A hajón mindenkinek kijárt a jóból. A passzátszélben végig jobbra dőltünk. Hosszú. mert leszállt a korlátra. jó hangulatban hülyékedtünk. MORZSÁK Ma reggel vegyes érzelmekkel ébredtem. hogy fussak. amit ő rutinos fotómodell módjára tűrt. Egy ideig ült még a tenyeremen. Fél méterrel a fejem mellett egy galamb nagyságú madár mustrálgatott. hogy néz valaki. Felszereltük az árbocra az egyik spinakker rudat. hogy tartsuk a kondíciót. Egy gumikötelet kineveztünk expandernek. az ide-oda dőlések következtében azonban nem tudtuk használni. és szomorú voltam. Látszott rajta. nyáron. A hajón mi is mindent megpróbáltunk annak érdekében. Nem sok dolga akadhatott még emberrel. ez már jobban bevált. s mindegyiket elláttuk a szabad oldalon ágyponyvával. . hogy minden vízfröccs. hogy takarítani kell – bár az sem öröm –. izzadt álmát. így én – viszonylag – szerencsés módon a hajó falán feküdtem. úgy. Ilyenkor próbáltunk kölcsönösen segíteni egymásnak. visszafelé a másik irányba dőlünk. mint szél nélkül. kis híján megijedtem. Józsi ágya például a bal oldalon volt. Szép látvány volt az éjszakában. de sosem felejtem el. Nem baj. a szél felkapta. nem tudom.Így is történt. mert drága jó Lica barátommal álmodtam. Néha elementáris vágy fogott el. elsodorta. de erről hiába is ábrándoztam. mert vicc nélkül éppen úgy nem lehet végigcsinálni egy ilyen utazást. Nem nagy eset. fekete csőre volt. Agárdon voltunk. Anélkül tűnt el a szemem elől. legfeljebb váltakozó arányokban. és zokszó nélkül hagyta magát megfogni. Gimnasztika. amely valamilyen résen utat talált magának a hajóba. napfakította trikójában volt. Néha jót mulattunk. az óceánon? Amikor felkaptam a fejem. arcán kedves. kik voltak. néha viszont a sok-sok felgyülemlett apró bosszúság úgy kiborította az embert.. A következő alkalommal Józsi döntötte magára levesét. víz – óceán. majd egyszerűen kitárta szárnyát. oda az egész napja. mentünk valamirevaló etetőt keresni. míg Józsi a ponyvába szuszogta nehéz. az én nyakamban kötött ki. Voltak ott még más cimborák is. Álmából zavartam fel Józsit. úszólába. rohanjak. A szilárd világ itt kilenc és fél méter hosszúságig terjedt. egyszer csak arra rezzentem fel. fekvőtámaszok – ebből állt a sportélet a hajó szűkre szabott négyzetméterein. nem tudva mire vélni ezt a nagydarab lényt ezen az úszó micsodán. rosszból. hogy megörökítsük vendégünket. csak víz. főleg humorral. hogy utólag saját magunkon is meglepődtünk. szerény mosolyával.. Boldog voltam. de nem öltöttek arcot. ez lett volna a „nyújtó". hogy ne legyünk „szárnyaszegettek". az enyém a jobbon. Az egyik holdvilágos éjszakán gondolataimba merülve álltam a kormánynál. Ő az elmaradhatatlan combközépig érő klottgatyájában. tollazatának színe világos gyöngyházbarnából feketébe ment át. miután hosszas küzdelmek árán elkészítette. mint valamikor a sok kilométeres futóedzéseken a Velencei-tó partján. mert az ébredéssel szertefoszlott az álom. Nem azon bosszankodott. hogy egyetlen szárnycsapást tett volna. Itt. ahogy annak idején is lenni szokott. mozogni kellett. Ez a dőlés azzal is járt. s utána semmi más.

az óceán kellős közepén kellett rádöbbenjek. Mikor még kajakosok voltunk. mesélünk. hogy ő bizony az. és miközben nyomjuk egymás vizén. sem hatalom nem vakították éleslátásunkat. amikor kint minden fehér. A karácsony szó a havas. felhőtlen ki nem szarja le filozófiánk birtokában. fürdőgatyában jártunk-keltünk a fedélzeten. országos nagy cimborám kezdi lassan. Nekem osztályrészem lehetett abban az örömben. hogy közös jövőt tervezhettem vele. Aleg aztán azok a túrák. ahol közösen vittük egymást előre. természetes következményként lassan bomlott a kötelék a csapattársak között.. meg sem kíséreltük. hogy ő be is vallja. hogy én nem vagyok nosztalgikus alkat. Harminc fok feletti melegben hajóztunk. bent a ropogó tűz mellett összegyűlik a család apraja-nagyja. Ezt követik aztán a felszedett kilók és a megmaradt beigli feletti aggodalom napjai. Egyvalami azért nem maradhatott el. betérdelünk egy kenuba. mire Tóni. Azt kérdezték: hogyan ünnepeljük a karácsonyt? A karácsonyt? Valószínűtlennek tűnt a kérdés. hű barát. önzetlen és segítőkész. hogy úgy ünnepeljünk. a karácsonyi vacsora. és mindenki érzi. amiket a sportág királyai műveitek. és amikor elment. a békés semmittevésé. Volt a lényében valami megfoghatatlanul egyéni. emberileg. mennyire igaza volt. Józsi családjának . mikor Józsival sok szép órát. Ez a karácsony. megkönnyíti. hanem a pályán. hogyan is legyen a kenyérrel. sportbarátaim társaságában egyszer azt találtam mondani. A másnap és a harmadnap a nagy evéseké. körülöttünk ragyogó kék volt az ég. Boldog volt. Még indulás előtt sokat törtük a fejünket. jön a Jézuska. húzta-vitte előre az egész közösséget. rokonlátogatásoké.amiből jutott mindig mindenkinek. hogy odaát vele fogok találkozni. rá sem bír nézni. Távozása száznyolcvan fokos fordulatot hozott az én életemben is. azok a házibulik! Istenem! Kisebb-nagyobb szünetekkel fújt a passzát. Számomra akkor van karácsony. estét töltöttünk a régi szép emlékek felidézésével. s egyvalami nem hiányozhatott az asztalról: Szent Jupát kenyere. szakmailag egyaránt. sem pénz. nem is kicsit. Istenáldotta tehetség volt ő. mit csinált. Régi cimborák.. de nem a magánéletükben. mindentől távol nem voltam. és mint ilyen. aki a közelében lehetett. a víz. szeretteinktől. nem voltunk karácsonyi hangulatban. Hátba verjük egymást. az idősebbek pedig elmennek az éjféli misére. A gyerekek álomba veszekszik magukat az ajándékokon. aztán lekapcsolják a villanyt. melyikünk merre járt. Azok voltak a valamik. hideg téli hónapok emlékét idézi. amikor a heti háromszori rádiókapcsolatok alkalmával különös dolgokról kezdtek faggatni bennünket az otthoniak. óránként négy-öt csomóval vitorláztunk délnek. lehúzva a rolót azon területek előtt. nagy pelyhekben hull a hó. Az otthontól. aki akaratlanul is a csapat oszlopa lett.. Díszítik a karácsonyfát. Ha majd egyszer el kell hagynom ezt az árnyékvilágot. mert a kétszersültet pont egy hét alatt utálja meg az ember. Gyertyák és csillagszórók fénye mellett elénekeljük a „Mennyből az angyal"-t. Itt. az övéi között van. ugyanakkor mindenki számára megbízható. és csak az a különbség köztünk.. ahogy tehettük volna. S mivel mindketten így éreztük.

Ez a vidék arról is híres. formás kis cipónk karácsony estéjén is. újabb mérföldeket. és kikukkantottunk a kajütajtón. Lisztünk. hogy hemzseg a cápáktól. hogy lényegesen közelebb kerültünk Brazíliához. Már hetek óta nem láttunk szárazföldet. s ennyi idő után először zuhantunk végre igazán pihentető álomba. mitévők legyünk. hogy életet leheljünk cipóinkba. a hőmérséklettől függően. nyugodt kis öbölben voltunk. újra lekaparjuk róla a kagylókat. mondván. annyi sincs. áttértünk hát az egykilós változatra. hogy körülúszkálva a hajót. de hősies próbálkozásaink ellenére csak kemény lángosszerű valamik sikeredtek belőle. fokokat hagytunk magunk mögött a dél-atlanti vizeken. aztán ünnepélyesen megszegtük Szent Jupát kenyerét. Elmúlt az ünnep. kihasználtuk a lehetőséget. algákat. egyszeriben elszállt az álom a szemünkből. az északi fok irányából érkezve. ne maradjon ki belőle. de ha már ebben a csendes. csaknem egy hónapja először rögzítettük a Szent Jupátot mozdulatlan ponthoz. s egy kis vízzel meglocsolva. s addig folytattuk a kísérletezést. a másikat huszonhárom percig. A déli szélesség 20. és ősi magányában egyben félelmetes. hidegben viszont sokat kínlódtunk. hogy hajónkat a szélkormány gondjaira bízzuk. majd a keleti. foka után Afrika több mint négyezer. lefedett vastag alumínium palacsintasütőnkben sütögettük meg kenyerünket a gázrezsó takaréklángján. eltelt a délelőtt. Eljött a hajnal. kenyerünk ezekben kelt ki. mellétettük a még otthonról hozott pirospaprika-füzért. hogy felkeltettem Józsit. hogy rádióhívójele ugyan van a szigetnek. élesztőnk volt elég. félkilós cipók kerültek ki a hajókonyhából. de lakosa. míg végül mokány. Egy csöndes öbölben kidobtuk a horgonyt. A sziget a holdfény sejtelmes homályába burkolózva állt előttünk. Brazília ezerezerkétszáz kilométer távolságra volt tőlünk. ezt hozzáadtuk. Amikor már rendesen megkelt a tészta. Boldog karácsonyt kívántunk egymásnak. A lisztet ízlés szerint megsóztuk. Meleg időben elég volt hozzá egy óra. Eleinte két kiló lisztből sütöttük. A passzát engedékenyen hagyta. Szinte a fejünk felett tornyosultak a hatalmas szürke sziklák. A szélcsendes övezet kikerülésével olyan óriásira nyúlt ívben távolodtunk el Afrika partjaitól. felettük rohanó bárányfelhők. de mindig ránk száradt a maradék. hegyormok üde zöld mohafoltjai és milliónyi vijjogó-csivitelő. két zacskó élesztőport beáztattunk kevés vízben. összegyúrtuk az egészet. Csak másnap hajnalban értük el a szigetet. Csodás volt a sziget. Délről megkerülve a hatalmas sziklatömböket. így az ünnepi asztalnál mindketten helyet foglalhattunk.valamelyik idős hölgytagja adott egy kenyérsütési receptet. egy manó nem sok. síró-rívó madár. Rá kellett jönnünk. Amikor végre feltápászkodtunk ágyunkból. de mi csak aludtunk. A holdfényben a bizarr sziklakupac olyan impozáns látványt nyújtott. amely most az elképzelt karácsonyfa díszéül is szolgált. amikor december 28-án messziről megpillantottuk Martin Vaz szigetét. a szélárnyas nyugati oldalra hajóztunk át. egyszerűen útba esett. az egyik oldalt húsz. Étolajjal kikentünk két tányért. szél felőli oldalon mentünk végig mellette. itt sem láttunk azonban emberi jelenlétre utaló fényeket. majd reggel meglátjuk. Műanyag tányérjainkba kimertük a konzervből készült halászlevet. az otthoniaknak. Nem kerestük. Így született meg ünnepi. mindenkinek. Tettük ezt nem kis örömére a körülöttünk . A horgonydobás eseményszámba ment.

Reggel a fedélzeten jólesett megropogtatni tagjaimat. fényesen. elrakodtunk a hajón. de takarékoskodni kellett a levegővel. és hívtam az ügyeletest. Nem messze tőlünk különös dologra figyeltünk fel. könnyű brízekkel még több száz mérföldet kellett lefelé mennünk. Józsi lelazította. a nyugati szeleknek pedig még nyomuk sem volt. szürke alapon fekete pöttyöket hordó társaikra. aztán felhúztuk a vitorlákat. már húzhatta is fel. A parttól alig tíz méterre falmaradványok látszottak a víz alatt.. úgy tíz-tizenöt méter mélységben.. Furcsa érzés volt emberi lakhely nyomait felfedezni a víz alatt. gyönyörködni bennük. mint a Dél Keresztje. hogy meglássuk egyszer! Most ott volt.kíváncsian és éhesen tülekedő gyönyörű halaknak. hogy beakadt három félház magasságú szikla – nyilván a mi bosszantásunkra kialakított – hasadékába. éppen felettünk folytatta sétáját az Orion csillagkép. Ennyi volt. hogy elérjük azokat a megbízhatóbb. A következő napokban. és mennyire vártuk. Ebből aztán parázs . Ilyenkor szokott történni. akik a hajó kiszabadításának ezt a költséges módját választják. és szedtük volna fel a horgonyt. Sokáig elnézelődtem volna még a mélybon. A hírhedt „üvöltő" negyvenesekhez. hogy a szikla oldalán hosszú leszakadás húzódik. újabb két rántás. Az orrfedélzeten felhúztam egy vödör vizet. az álkereszt alatt balra. amelyek ízléses barna alapon félhátnyi szivárványt. sem az utolsók. amikor egy órakor váltottuk egymást – én keltem. de az előzőeknél sokkal hidegebb és gorombább szeleket. Nem mi lettünk volna sem az elsők. szigonyt nem hoztam magammal. amelyet mindketten a legszebbnek tartottunk. öröm felismerni őket. amely hegycsuszamlás következtében a víz alá süllyedt. alsó és felső úszóik tövében rikító fehér csíkot viseltek. amelyek már a déli negyvenesekhez tartoznak. ahogy kell. Elnézegettük egy ideig a sziklákat. Zivatarszelekkel. és felfedeztük azt is.. sajnos kezdett kifáradni a passzát. olvastunk róla. Mennyit hallottunk. Két rántás a kötélen. Hamar végeztünk. a déli december 35 fokos klímájához illő öltözetben. A hasadéknál érdekes halak dugták ki fejüket a kövek mögül. és máris mentem a víz alá. kipattintgatva a fülemet. hogy a meggondolatlanul. December harmincadikán éjszaka. szerényen. búcsút intettünk Martin Váz szigetének. nyakába zúdítottam az egészet. amikor örökös útjukat járják a felfoghatatlanul végtelen térben. szégyent hozva a mellettük kevésbé divatos. a Centauri csillagpár fölött jobbra. ha fehérvári barátainktól még indulás előtt nem kaptunk volna egy könnyűbúvár palackot a hozzá tartozó felszerelésekkel. de nem jött. mintha mutatni akartam volna neki valamit. Szeretem a csillagokat nézegetni. egyszerűen kivitorláztunk belőle. megszabadulva nyakláncomtól és karórámtól is. Mikor odaért. Józsi lefeküdt –. Az átlátszó vízben fölé úszva láttuk. de nem fenyegette őket veszély. Helyén egykor valószínűleg földnyelv vagy sziklapárkány lehetett. magával sodorva a rajta álló épületeket. Az Orion alatt pislákolt az álkereszt. távol a világtól. fejkötél nélkül leengedett horgonyt a pórul járt hajós – lehetőleg amikor senki sem látja – egy nyisszantással elválasztja a hajótól. ami a „Hajógerinc" és a „Vitorla" csillagképek találkozásánál ugyanolyan formájú és fekvésű – csak kétszer akkora –. így csak a hátamra kanyarítottam a palackot.. Ilyenkor mindig átérzem kicsinységemet.

Bába voltam egy új nap. Szilveszter napja. s gondolataim további barangolását egy lángoló napfelkelte hevítette még bensőségesebbé. majd a barátok következtek – az otthoniak és szerte a nagyvilágban –. mindkettőnk gyönyörűségére. a Földközitengeren túlra. elvégre menetben voltunk. gyenge szeles menetben hajóztunk az új év felé.. Hazai sülthús készletünk utolsó darabjaiból és más finomságokból állt az ünnepi étkezés. nehogy mindenki részegre emlékezze magát a fedélzeten. s végül kikötöttünk azoknál. amelyet egy-egy kis üveg vörösborral és befőttel zártunk le. Este a kajütben fenségesre sikeredett a vacsoránk. kezdve családjainkon. akik otthon nemsokára poharaikat emelik. s hazai idő szerint éjfélkor kiálltunk a fedélzetre elénekelni himnuszunkat a sötét óceánnak. jöhetett a pincér az étlappal.. Megvolt a hűtés. December 31. Az átlagosnál simább vizén. volt. Mi is fogtuk bögréinket.vödrözés lett. Koccintottunk szeretteinkre. Mint hajnali ügyeletes. egy új esztendő születésénél. képzeletünk elkalandozott az óceánon. még tovább a Kárpát-medencébe. hatszáz mérföldre keletre Brazília partjaitól és hat kilométerrel a szilárd talaj felett. Gondolataink nagy utat tettek meg. majd kellemes zene mellett sokáig beszélgettünk. a reggeli fürdő. de mindig újak jutottak az eszünkbe. az éjszaka további részét is ott töltöttem a fedélzeten. . így haladtunk végig a hosszú-hosszú soron. A végén vigyázni kellett. megnéztük óránkat. csöndes.

a valóságban azonban minden jel arra mutatott. Január 7-én hajnalban egy óra leforgása alatt kitisztult az ég. Az afrikai oldalon a passzát és a nyugati szelek következtében az óceán is körbe és felfelé áramlik. és ötös erősségű nyugati szélben találtuk magunkat. ahogy elértük a nyugati szeleket. s vijjogva kommunikáltak. halfarkasok.7 Aggódó kíváncsisággal vártuk. hanem amerre a legrövidebb idő alatt tehetjük meg a távolságot. mire teljesen kimúlt volna a keleti szél. Amikor az egyik halfarkasnak eszébe jutott leülni a vízre. értelmet sugárzóan közvetlen delfineknek. prüszköltek – egyszóval éltek körülöttünk. ha egyenesen megcélozzuk a dél-afrikai Fokvárost. mint az egyenlítőnél. a földközi-tengeri szélcsend miatt azonban késésben voltunk. Nem sok kedvünk volt hozzá. nem értették. már a déli szélesség 34. szárazföldi életünkben. amikor rövidebb útnak látszott. nyugatról rohanó bárányfelhők alatt. Három napon át napsütésben. Szerencsére. . fújtattak. mivel a fellelhető irodalom ezt nem magyarázza el minden kétséget kizáróan. Nekünk ezzel a kanyarral ki kellett kerülnünk egy hatalmas kiterjedésű magas nyomású övezetet. amely hétkilences erősségű szeleivel négy nap alatt átrepített bennünket a kritikus pár fokon. ami mellett vakon elsuhanunk civilizált. fokának környékén jártunk. Elmúltak a napsütéses meleg napok. hogy nem siet senki megdönthetetlen törvényszerűségeket felállítani a térségről. delfinek csapatai és a madárvilág számos fajtájának képviselői. ismét. Akik otthon térképen követték utunkat. amely Afrika partjaitól nyugatra szinte állandó vendégnek számít. hogy hasonló ütközőzónába futunk. amelyet egy térképen vonalzóval kijelölhetünk. A széltérképek szerint az áramlatokkal együtt a szelek is befordulnak. az örökké játékos. Csodálattal adóztam a szárnyait repülés közben órákig meg sem rezdítő albatroszoknak. megtanultuk értékelni mindazt. Kisebb-nagyobb halak. A Horn-fok felől érkező durva és rendkívül hideg széllökések megkeverték az addig egyenletes szelet. és szertefoszlatták legszebb álmainkat. Legközelebbi óceáni úticélunkat. A tapasztalatok alapján nem csodálom. az apró szigetek közelségét jó előre jelezte az ismét benépesedett óceán. fogócskát játszottak. még ha kilométerben többet is tett ki Fokváros felé. Számunkra ezért volt célszerűbb a nyugati térségben vezető kerülő utat választani. amelyekben már Tristan de Cunha szigetén láttuk magunkat sört iszogatva. megkeményedett az idő. miképpen jutunk át a keleties passzaiból a nyugati szelek birodalmába. légi és vízi mutatványaikat bármeddig elnéztem volna. mint már annyiszor. viharfecskék. albatroszok ugráltak. mert kiszámíthatatlan irányú és többnyire gyenge szeleivel újabb négy-öt nap veszteséget jelentett volna. hamarosan több társa követte. röpködtek. Mint a moziban ültünk és belefeledkeztünk a látványba. Egyelőre az eredeti tervek szerinti útvonalat tartottuk. A vitorlások számára azonban nem az a legrövidebb út. miért teszünk ekkora kört a Dél-Atlanti-óceánon. közepes hullámok között hajóztunk. felkapott bennünket egy gyengébb északi vihar. Mire észbe kaptunk.

mit eszünk. amit persze nem találtunk el. ahova Andy irányított rádión. mint kisdiákok osztálykirándulás előtt –.. hogy csúszunk. már javában aludtam. hogy kijöjjön értünk motoros bárkáján. hogy a szigetnek sem világítótornya. mintha csúsztunk volna. a következő tíz elég volt ahhoz. mint a nyílt vízen. Most is ugyanott álltunk. sem rádió-irányadása nincs. élvezve a kétlábon járás örömeit. hol vagyunk. húszméteres vízben horgonyoztunk le. Vártunk. Éjszaka volt. ezekhez méretezett vízmélységgel. és megtudjuk. Valóban úgy nézett ki. csuromvizesek lettünk. Csak az az őrjítő százötven méter ne lenne. amikor Józsi felrázott. csak egy pici öböl. A szigeten nincs kikötő. de nem érkeztünk sehova. semmiféle mérést nem lehetett elvégezni. hányat alszunk még. és megálltunk. amikor megfizethetem cimborámnak azt a sört. de értünk sem tudott kijönni senki. sapkát. így lehetetlen a partot megközelíteni. olyan közel voltunk. miután kétezer-kétszáz méteréből éppen csak száz métert tett láthatóvá a felhőburok. mire lerövidítettük a horgonykötelet. amíg tisztáztam. magányos szigetnek már a megtalálása sem volt egyszerű. így csak az eddigi irányra és megtett útra hagyatkozva. amelynek tövében enyhén lejtő teraszon terült el Edinburgh. Másnap reggel a szemet gyönyörködtető kékre tisztult égbolt látni engedte a sziget zöld fűfoltokkal tarkított óriási vulkáni tömegét. a kiismerhetetlen áramlatok kockázatát vállalva közelítettünk célunk felé. szépen elterveztük. gumicsizmát. és tudtuk. Tristan de Cunha egyetlen falucskája. és ugyanúgy himbálóztunk. Öt másodperc. Ehelyett ott álltunk már két napja alig több mint száz méterre a parttól. mint hittük. hogy harminc mérfölddel északabbra vagyunk. csak valamilyen áramlat felnyomott és kifordított bennünket. visszabújhattunk a jó meleg hálózsákba. hogy oda kellett volna már érkeznünk a szigethez. amit a halászcsónakoknak alakítottak ki. amióta megérkeztünk. csak a karnyújtásnyira lévő tündéri kis település elérhetetlensége tette ezt még nyomorúságosabbá. hogy ne tekeredhessen a kormánylapátra.Öt hét nyílt óceán után már nagyon vágytunk a partra. ami megegyezés szerint a sziget megpillantójának kijár. pedig ha kinéztünk. hogy szinte láttuk őt a parton. A visító szélben a hajó oldalán megtörő hullámok permete szállt a levegőben. Tízperces küzdelem után derült ki. A felszakadozó felhőzet alatt óránként mérve és számolva ereszkedtünk délebbre. hol is vagyok. mert a hajót keresztbe fordítva dobálták a hullámok. iszunk. hogy nem csúszunk. szánt a horgony. Kilences szél fújt. Újra biztonságban voltunk. Andyvel már a sziget felé közeledve megismerkedtünk – Nagyváti Lajos budapesti rádióamatőr kutatta fel az éterben számunkra –.. s naponta legalább háromszor beszélgettünk rádión. Amennyire készültünk a kikötésre – számoltuk. Régen nem láttunk emberi . s ekkor kiderült. immár második napja. lehúztuk a vitorlákat. és január 11-én délután négy órakor megpillantottuk a szigeten emelkedő hegy lábát. hogy magamra kapkodjam a vízhatlan ruhát. hogy végezhetünk pár mérést. Végül délutánra egy-egy pillanatra kikukkantott a Nap a vékonyabb felhők közül. Két nappal előtte beborult az ég.. annyira reménytelennek látszott a partra lépés Tristan de Cunha szigetén. otthona ablakából lesve az erre még sosem járt magyar hajósok érkezését. de a hullámzás miatt nem tudták használni. amíg annyira kitisztul az idő. a sziget egyetlen rádióamatőrjét.. és vártuk a pillanatot. Amikor úgy éreztük. csak az óceánra leereszkedő ködöt láttuk. a horgonykötél lazán lógott. A Dél-Atlanti-óceánon minden kontinenstől sok ezer kilométerre fekvő. A Herald Point előtt. Pontban este nyolc órakor vetettünk horgonyt a Herald Point előtt. és bebarangoljuk majd Tristan de Cunha egész szigetét. A látótávolság a vízen nem volt több két-háromszáz méternél. várva Andyt.

Kérdeztem Józsit: – Te is? Bólintott.. s amikor az iratainkra terelődött a szó. aki a brit birodalom megtestesítője itt. hogy nincs értelme tovább várni. Andy körbemutogatta a házakat. a luxus legkisebb jele nélkül – ez volt „A" hivatal. Roger Perry. hullámbádog tetős földszintes épületet kell elképzelni. Andy először egy nagy téglaépületbe vezetett minket. így megúsztuk. hogy ott maradhasson. . de csak a felfedezőjéről elnevezett nagy szigetet lakják. szakállas fickót. vidám. fotózzunk. Kiabálásunkra dobtak egy kötelet. felszedjük a horgonyt. Első találkozásunk karambollal kezdődött: a még mindig háborgó vízen a két hajó összeverődött. bár ebben ludas volt a motoros bárka sofőrje is. aki legalább annyira tudós. élve a szabadsággal. 1811-ben az angolok Szent Ilona szigetéről átvezényeltek egy helyőrségnyi csapatot. hogy ő a rendőr. körbeültük a pultot. mire nagyjából stabilnak éreztem magam alatt a kikötő betonját. és leállították a bárka motorját. 1543-ban dán hajósok. akiről kiderült. Fehérre meszelt. még később olaszok és írek csatlakoztak. egyenruhás ember jött elénk. másnapra ebédre hívott meg bennünket. mivel a többi dél-atlanti-óceáni szigethez hasonlóan. amikor a sziklás hegyoldalról lekászálódtunk a faluba.települést. holland. Január 13-án délutánra azonban annyira lecsitult a hullámzás. Tristan de Cunha is Nagy-Britannia fennhatósága alatt áll. Borvirágos mosollyal. s persze ott volt a kocsmáros is. és elgörbült két korlátláb. Visszatekintve a hegyoldalról.. így kissé meglepett. mint hogy ő adjon a mi útlevelünkbe.. hogy élvezzük a panorámát. megnyugodtam. Hozzájuk később angol. kék. majd 1709-ben egy amerikai hajó néhány matróza maradt itt hosszabb ideig fókabőrt és zsírt gyűjtögetni. majd betévedtünk az egyetlen kocsmába. rózsaszínű tetőkkel. amikor a halászok frontálisan landoltak hajónkon. melyik kié. Már alkonyodott. hogy vendéglátóink a szigeti rádióssal együtt ki tudtak jönni értünk egy halászbárkán. hogy ők is éreznének valami rendelleneset. mint diplomata. A heves találkozások következtében három mély horpadás keletkezett a műanyag szegélyen.. kék szemű. Elcsevegtünk vele. nagy pocakos. Apró házacskák. hogy totálkárosra barátkozzák szegény Jupátunkat. éppen elcsíptük a tanítót. zöld. Tristan de Cunha portugál tengerész 1506-ban fedezte fel a szigetcsoportot. rikító zöld mezőben rengeteg virággal. amelyet 1817-ben visszarendeltek. Rendeltünk néhány sört. tízszer húsz méteres. határozottan mozogni éreztem a földet. őket kezdtük vallatni a szigetről és népéről. Mikor kiléptünk a partra. három ember azonban engedélyt kapott. a „világ vége" sziget. piros. amelyben Edinburgh valamennyi hivatala: a posta. Ránéztem Andyre és a többiekre. mégis azon voltunk. határőr és vámos – vagyis egy személyben a falu teljes fegyveres testülete. A kötelező protokoll után. Nem ismertük a helyi hajózási szokásokat. megragadó kép tárult elénk. Kellett vagy öt perc. amerikai cethalászok és hajótöröttek. így inkább hallgattam. Jó társaságra leltünk ott. amit örömmel elfogadtunk. s miután néhány szót meséltünk magunkról. egy korunkbeli. videózzunk. a „hatóságot" jobban érdekelte a Szent Jupát jellegzetes pecsétje. amely öt szigetből áll. 1567-ben franciák jártak a szigeten. zoológus. aki éppen egy whiskyvel akart kisurranni. Ezután ötperces előzetes látogatást tettünk a kormányzónál. és a part előtt békésen ringatózó Jupátunkkal – így festett Tristan de Cunha. akiknek a leszármazottai alkotják a sziget mai lakosságát. de semmi jelét nem mutatták. fölkapaszkodtunk a falu mögött meredező sziklára. a könyvtár és a kormányzósági adminisztráció helyet kapott.

néhány család kivételével mindenki visszatért ide. apró kerteket térdig érő. a „világ végére". Fűtésre nincs szükség. A könnyű lécbordázatra nemes egyszerűséggel viaszosvásznat feszítenek fel. A felnőtt férfiak egyik legfőbb szórakozása a versenyvitorlázás.1852-ben feltérképezték a szigeteket. hogy a közösség – úgy. majd Dél-Afrikába. a szél zúgását a sziklákon. a . amikor az anyaországban mindent megkaptak.. nyugalmat. október 6-án működni nem kezdett a kialudtnak hitt vulkán. ezekből a gyönyörű és ott sem olcsó bélyegekből magunk is vásároltunk néhány sorozatot. Nem a formája lepett meg. a tél alig hidegebb. A lezúduló lávatömeg maga alá temette a halfeldolgozó üzemet. vagyis inkább rákásznak. A válasz egybehangzó volt: – Itt születtünk. kivéve a hivatalos épületeket. ez az otthonunk. erre az életmódra vagyunk berendezkedve. A bélyegeket Angliában nyomják. majd átforrósodott a talaj. meteorológiai intézetet és egy halfeldolgozó üzemet létesítettek. A hőmérő higany szála ritkán megy 18 °C alá. mindent megtettek. kőből vagy betonelemekből építve. és elcsendesedett minden. A segítségül odasiető hajók a lakosságot először a szomszédos Nightingale szigetére menekítették. néha egy-egy tehénbőgést. A településen kivétel nélkül kertes házak vannak. Tristan de Cunha mindaddig szinte ismeretlen maradt a világ előtt. sokszínű hullámlemezekkel borítva. akivel válthattunk is néhány szót. 140 férfi. hanem az annál sokkal jobban jövedelmező rákot. langusztát halásznak. és egy vendéglő táncteremmel. Az ivóvizet a hegy oldalában lévő kristálytiszta forrásból nyerik. esetleg gyermekkacajt. amelyhez az első pillantásra meglepő hajókat használnak. A szigeten a szórakozást a kábeltévé műsora jelenti. csend és nyugalom van. üres csónak. orvos. Barátunk. miért jöttek vissza. Amikor ott jártunk. Ez utóbbi jó tápláléka az időnek és a sónak. Nyitott. Teljes a közművesítés: a víz-. 17 brit állami tisztviselő. tanító és pap tartózkodott a szigeten. amíg 1961. mint a nyár. csak egy kicsit más. és vasszögekkel szegezik oda. A csupa virág udvarokat. kihűlt a láva. mert – mint mondták –. mint otthon – együtt maradhasson. A sziget összlakossága 293 fő. az idegeskedés nem a mi világunk. egy árboccal. A közösség két jövedelemforrása a halászat és a bélyeg. Több embert is megkérdeztünk. csak a hullámtörést a parton. Megjegyzem.és szennyvízhálózat minden lakást összkomfortossá tesz. ami a Szent Jupáthoz hasonlóan 31 láb hosszú. de ez nem zavar senkit. Segítették őket munkahelyekkel. vulkáni kövekből egymásra rakott kerítés védi. az óceán enyhítő hatása következtében. Andy büszkén mutogatta saját hajóját. mert az hagyományos tengeri csónakforma. villany. A szigeten jó a levegő.. A legidősebb ember egy 88 éves bácsi volt. A gáz hatalmas acélpalackokban érkezik Dél-Afrikából. Nem hallani mást. kizárólag a szabadon élő és kószáló szarvasmarhák garázdálkodása ellen. Először csak rengések rémisztgették az akkor már csaknem háromszáz lakost. ebből 153 nő. a falutól északra a hegy oldalából lángnyelvek csaptak elő. csecsemőtől az aggastyánig mindenkit beleszámítva. és a helyi postahivatal pecsétjével ellátva méregdrágán árusítják szerte a világban. pénzzel. Egyébként minden ház tárva-nyitva állt. A rohanás. Nem halat. és jut belőle minden háztartásnak. biliárdszobával. s röviddel ezután megindult a lávafolyam. Amikor 1963-ban ismét helyreállt a rend. és fenyegetően közeledett a falu felé. az elektromos áramot pedig egy dízelgenerátor szolgáltatja reggel hét órától este 22. végül Angliába. hanem az elkészítés technológiája és a hajó anyaga. az utóbbi évtizedekben pedig rádióállomást. bár nem vagyunk gyűjtők. Szigeti sétáinkon magunk is tapasztalhattuk ezt a semmivel össze nem hasonlítható békességet.30-ig.

Mi egy kis háromszögletű piros-fehér-zöld zászlót és egy üveg badacsonyi bort adtunk át férjuramnak. Csendes. másnap sokkal simább vizen és körülmények között.. amikor videofilm-készítés ürügyén feldúltam otthonukat. hogy a postahivatal jelentős bélyegforgalmat bonyolít le. mint mi. a közösség életét nyolctagú testület irányítja.. megadó mosollyal tűrték. összevont csoportokban. ahonnan együtt sétáltunk át otthonába. ezért a szigetlakóknak kell csónakjaikon ki-be hordani mindent. újra ellátogassunk a faluba. A két angliai tanító – az egyik Simon. Tökéletes államosításban élnek. hogy keveset – 100-200-at – keresnek havonta. a mi óvodáinkhoz hasonlóan. és tízet küldtek. viszont keveset is költenek. Ez közel kétszerese a miénknek. Az Edinburgh és az innen 25 mérföldre lévő Nightingale szigete között. amiből. 12 órakor tettük tiszteletünket Mr. brit útlevéllel kedvére utazhat. A kilencven százalékos protestáns többség békésen él együtt a tíz százalékot kitevő katolikusokkal. Mr. A kormányzó kedves. Angolos pontossággal. a sziget megörökítésétől kezdve az ünnepélyes ebédig. Érdekes módon. amit még az UNESCO természetvédő tudósaként írt a Galapagos- . a levelezés errefelé nem jellemző. negyvenen vannak. naponta összeköttetésben van az anyországgal. ami rossz idő esetén sok időbe telhet. Az egyenlőség jegyében. A nagyhajók még annyira sem tudnak közel jönni a parthoz. oda-vissza úton rendezett versenyeiken állítólag tízcsomós sebességet is elérnek. Akkoriban csak Andy nővére élt ezzel a lehetőséggel. Erre az épületre az angol nemzeti lobogó és az átlagosnál is szebb virágoskert már korábban felhívta figyelmünket. azokat egykettőre eloszlatta volna a fogadtatás. ők még csak játékos programokban vesznek részt.. igaz. valamelyik ódon brit kollégium falai között. annak ellenére. A kapcsolatot a külvilággal egy havonta arra járó hajó és a rádióállomás biztosítja. Az ünnepek a nálunk is ismert összes vallási ünnep és a szilveszter. . A háztartásbeli asszonyok kivételével mindenki a kormány alkalmazottja. aki akar. valamint egy doboz Hélia-D krémet a háziasszonynak. Néhány évvel korábbi adat szerint Tristan de Cunhara egy évben hét levél érkezett.csónakok reparálása. vasárnaponként szinte kizárólagos program az istentisztelet. Zsúfolt programunk volt. lehetősége van a továbbtanulásra Szent Ilona szigetén vagy Angliában. nekik komoly tananyagot kell elsajátítaniuk a politechnikától a világtörténelmen át a fizikáig. Kezdtem érteni. miért „óvják" annyira a munkaeszközöknek számító csónakjaikat. A három-öt évesek mindössze kilencen vannak. állami ösztöndíjjal. Ha valaki olyan szintre jut. hogy kiadós alvás után.. A szigeteken semmiféle katonai létesítmény és szolgálat nincs. majd sor került a hivatalos köszöntésre. mindegyikük látogatja a maga meglehetősen kicsi és puritán templomát. természetesen a hazai tananyag és módszer szerint oktatja a lurkókat. de ezzel a lehetőséggel szinte senki sem él. akivel beszélgettünk –. A szigetlakók közül. A fizetőeszköz az angol font. és van hozzá pénze. Az öt-tizenkét évesek már többen.. A szigetről sokféle ismeretet nyújtó sörözés és séta után sötétedéskor visszacsónakáztunk a hajónkhoz.. amelynek kötelezően mindig van egy hölgy tagja is. A hajó Dél-Afrikából vagy Szent Ilonáról hozza a szükséges árukat.. A rádiókapcsolatot Andy tartja. bütykölése kedvenc időtöltésük. Perry hivatalában. és akar is. A kormányzó egy személyben az adminisztráció vezetője és a bíró. és ha lettek is volna gátlásaink. közvetlen felesége már várt ránk. és szállítja el a jegelt vagy a konzervrákot. Perry cserébe nekünk ajándékozott egy dedikált könyvet. Kivétel nélkül mindenki vallásos.

nyergében ámokfutó lovasával. megvacsoráztunk. amikor egyéves kishúgával együtt örökítettük meg. illetve filmsztárt faragjunk belőlük. amiket a szabadon kószáló szarvasmarhák helyeznek el itt-ott az aszfalton. kivéve. szupermarketnek nevezett népboltban. A rövid búcsúzkodásnál nem is sejtették.. mégis láttunk még három autót és néhány motorbiciklit. Azért megengedték. ha ez nekünk kicsit furcsa is volt. hogyan bántak első találkozásunknál a ladikjaikkal. majd Andy barátunkat boldogítottuk kameránk „lencsésebb" végével. milyen mély nyomot hagytak ezek a találkozások életünkben. mintsem kötelességből kerülgetik. KRESZ vagy forgalmi tábla a hatalmas forgalom ellenére sincs érvényben. Ő maga viszont teljes biztonságban érezhette magát áramvonalas. Már úgy voltam. A legnagyobb távolság a falu két szélső háza között öt perc sétálva. ha tetszik. aztán futás a kikötőbe. és már legalább fél órája jöttünk-mentünk a polcok között... hogy érzelmeiket nem mutatták ki. elrendeztük holmijainkat. ha nem is örülnek neki. Ha emlékeimbe idézem. Egyszerűen csak arról volt szó.. mert lekéstek volna a kábeltévé műsorát. A boltból jövet láttuk meg az első géperejű járművet. mustrálgattuk az árukat és árakat. Vittünk például néhány apróságot ajándékba Andynek és családjának.. Az itt élő emberek – kiváltképp a hölgyek – általában nem vették szívesen abbéli törekvésünket. kivétel nélkül komoly márkákat. felhúztuk a horgonyt és a vitorlát. Mindent elintéztünk. korábban mi sem gondoltuk. rezzenéstelen arccal vették át. A hajón összerakodtunk. amint húsz kilométeres sebességgel „elvágtatott" mellettünk. hogy nincs több motorizált egység a kis szigeten.. A szigetlakók néha maratoni távolságokat kényszerülnek megtenni.. Beözönlöttünk mind a ketten. Révészeink ugyanis a lelkünkre kötötték pontos indulásunkat. Bevásároltunk az egyetlen.. egy-egy nagy fej salátát és két-két pár házi kötésű gyapjúzoknit. és azt hiszem. úgy vélem.. az érzéseknek a legapróbb jeleit sem fedeztük fel rajtuk. nem maradt más hátra.. Érdekesek és szokatlanok voltak ezeknek az embereknek a reagálásai. Egy kb. búcsúzásnál egy saját sütésű kenyeret – a szigeten mindenki maga süti a kenyerét.szicerekről és Patagóniáról. ezer köbcentis Yamaha motor volt. hogy másfél nap alatt meg lehet ismerni és szeretni egy „népet". amikor az eladók tapintatosan közölték velünk. hogy szünnap van. viselnie kell. leróni mindenkori levelezési kötelezettségeinket. Távolodva a partoktól még sokáig néztük Tristan de Cunha . Ezeket is csak praktikus okokból. csak a leltározás miatt tartózkodnak ott. amikor például kimennek a tíz kilométerrel arrébb fekvő krumpliföldekre. hogy összeválogassunk egy szatyorra való kompótkonzervet. Amikor átadtunk egy doboz krémet a mamájának és egy szép nagy seklit Andynek. hacsak azokat az útburkolati jeleket nem számítom. hogy fotó-. ha nem. hiszen másnap már messzire leszünk innen. ezt meg mi nem vettük volna a lelkünkre. mert ezeket a dolgokat egy távoli sziget lakójának. sikeresen „megdolgoztuk" őket. de a körülményekhez képest. talán jobb is.. amikor nem sokkal később mindkét ajándékot ott láttuk a családi vitrinben. A könyvhöz mellékelt néhány meleg sora a szigeten először járó magyaroknak szólt. veszélyeztetve minden élőt a falu házacskái között kacskaringózó járdányi betonúton.. mint mi a hajón –. Andynek nem nagyon tetszett. állvédős bukósisakjában. Shirly nénitől pedig kaptunk egy „tízujjnyalós" ebédet. mi a fenének adtuk. mint Andyéknál kapkodva összerámolni. nagy sebességre tervezett. az esküvői képek és a legnagyobb becsben tartott díszek társaságában. A fogadás után siettünk a postára. aki most aztán alaposan kihasználta az első sebességet az ötből.

amíg a visító széllel érkező éjszaka el nem takarta szemünk elől a „világ vége" szigetet. .hunyorgó fényeit.

hol tiszta ég alatt. A gyenge szembeszélben mehettünk volna északnak vagy délnek. amerre Dél-Afrika felé szerettünk volna haladni. hogy a lassan fogyó széllel együtt elülnek a hullámok is. kifújt hat-nyolcas délnyugati szél segíti az utazót.. Hát igen. ő tudja.8 Az első óceáni mérföldeken szellemileg felfrissülve. mert egyáltalán nem mentünk. hogy bennünket a szelek istene szélsőségekkel tüntet ki. Barométerünk 1028-as magasságról néhány óra leforgása alatt 1014-re zuhant. de lassan befordult délire. az erős északi irányú óceáni áramlás miatt azonban délnek kellett fordulnunk. napsütéses időt sportolással tettük hasznossá. így cirkálnunk kellett.. Ez már olyan szép volt. viszont jól haladtunk. és ismét jó lettem a következő húsz vitorlacserére. hogy félő volt. mint a sakál. Mindig berekedtem ugyan. de arra már nem. körbejárt a szél. és megállapodott ennél az iránynál. csak a csönd. hogy megvitorlázhatóra erősödjék. ahol egyenletes. hol szakadó esőben. mint amennyit haladtunk. Két . akkor is szemből jött a szél. megállapodott a keleti irányban. mert szabad időnkben egymást túllicitálva olyan finomságokat főztünk. hogy még szükségünket sem tudtuk elvégezni. Azt a végtelen csöndet. amivel visszajött az északi szél. hogy haladjunk is. nem sokban emlékeztet olvasmányainkra. Újabb két nap után legyengült a szél. így legalább egy helyben maradtunk. a szaknyelv „dead calm"-nak – halott nyugalomnak – nevezi. Ez annyiban volt kellemetlen. Az első viharos éjszakát totális szélcsend követte. Vihar ugyan nem lett. a már ismert. ami ezután jött. hogy folyamatosan harmincöt-negyven fokban dőlt a hajó. Hogy mégse érezzük magunkat teljesen kegyvesztettnek. Most ez sem volt. 90-100 kilométeres sebességű pöffökben döngettünk. Az ezt követő gyenge. nem döngtünk. és nem mentünk kétszer annyit. és üvöltöttem. január 27-én reggel megszánt bennünket a teremtő. ezek a bizonyos „üvöltő" negyvenesek. miért. mindenféle irányú éjszakai szelek a zivatarfelhők szeszélyei szerint csak arra voltak jók. próbálva kissé konzerválni illékony kondíciónkat. és csak azután lehetett látni a vizén is azt a brízt. de egy teljes napig megállás nélkül mentünk. ami ebben a térségben meglepően szokatlan. bár vagy hat órára volt szüksége. igy hát berúgtuk a motort. majd a zászló. viszont a térségben máshol fújó szél hullámai mindig ideérnek. minden hullámon olyan döngessél landoltunk. hogy folyamatosan huzigáljuk le és fel a vitorlákat. arról már nem is szólva. de legalább levezettem tehetetlen dühömet. Beletörődtünk. tükörsima óceánt hagyva maguk után. s ez legtöbbször vihart jelez. hadd töltse legalább az akkumulátort. Ahogy lassan vonult a ciklon. a végén súlygyarapodással leszünk méltatlanok helyzetünkhöz. de megszokhatatlan döghullámzással. A csöndes. Amit én írhatok erről. hogy több mint kétszer annyit mentünk. Először a széljelző szalagja libbent meg. írják a szakkönyvek. hogy ismét meg kellett álljunk fél napra. Ilyenkor én kivonultam szépen a fedélzetre. A mozgásra azért is nagy szükségünk volt. és ez megvigasztalt. de fizikailag fáradtabban – kiesve a megszokott kerékvágásból – cserélgettük a vitorlákat egyre kisebbre az erősödő délnyugati szélben. nem dőltünk. és úgy következik be. Igaz. Máskor is van szélcsend hoszabb-rövidebb ideig. A következő három napban északi szélben.

hullafáradtan feküdtünk le. végigcsorog a háton.napig öt-nyolcas szél segített egyre közelebb Dél-Afrika partjaihoz. vagyis a 100-120 kilométeres sebességet. Ilyenkor minden hullám átsöpör a fedélzeten. ahol a város és a kikötő van. hogy így. és nehéz visszacsöppenni a valóságba. Ahogy egyre jobban megközelítettük a partot.. bár teendő akad majd bőven ott is. csak forgolódtunk. miután meggyőződtünk.. Végre. és visszafordult délkeletire. rövid időre lecsökkent a szél. Beérve a Tábla-hegy és a Tizenkét Apostol hegyláncainak takarásába. Hideg volt! De ki törődött ezzel. cserélhettük kisebbre a taklit. A klub elegáns. Csodás kék ég alatt. édesvizű zuhany alatt.. legfeljebb csak elsodródunk. ismeretlen mólók. ami egyike a legnagyszerűbb érzéseknek. megérkezni. Köpni akartam. szél vissza. északra tartó áramlás elsodorjon bennünket a Táblaöböl előtt. Kicsit hosszabb pihenőt terveztünk Fokvárosban. Delfinek és egy cápa képviselték a fogadóbizottságot. Este már minden bizonnyal megfürödve. indítottuk be a motort. ismét hasonló lények között lenni a természet hosszú-hosszú ölelése után. Hajnali fél ötkor rekordsebességgel rántottuk fel a horgonyt. ahol viszont nem érzi az ember. menni. Fél nap állás. erősödött a szél is. Csalódottan. tiszta meleg ruhában.. s hosszú idő után először öltve „civil" ruhát. a teteje bejut a vízhatlan ruha nyakán. Hirtelen csenddel virradt ránk február másodika. hátunkban az óceánnal. pedig erősen azon voltunk. Alig mentünk egy mérföldet. a hullámzás is kisebb lett. Így értük el a kikötőt. jöttek az irányadók és a Nap mérése nélkül is tudtuk. aki tört . De nem akarok nagyon előreszaladni az időben. Egyikünk sem tudott aludni. amely a part előtt ötven mérfölddel kilencesre erősödött. nehogy az erős. körülnéztünk házunk táján. de a szél elkente a számon. mert már lefagyott a lába. hol vagyunk. mert a valóság másként alakult. és mivel a hegyek felől fújt.. fél füllel állandóan figyelve a külső hangokra. de háromszáz méterrel a védett belső öböl előtt vissza kellett fordulnunk. nem csúszunk. Mindjárt másnap legyengült a szél. A bömbölésben öt lépésről sem hallottuk egymást. de nem zúzódunk szét a sziklákon. ahova még megpróbáltunk bejutni valahogy. mert volt még 350 mérföld hátra. fehér épületében egy órát álltunk a forró. újabb szembeszeles menet és újabb viharos erősödés következett. hajók közé bemenni életveszély. Vigyáznunk kellett.. vitorla fel. és gazdája egyre feljebb érez valami megfoghatatlant. Mire lehúzgáltuk csattogó vitorláinkat. veszi az akadályt az alsónadrágnál és megállapodik a gumicsizmában. Kínlódva sikerült a külső móló északi. Vitorla nélkül a motor nem képes irányban tartani a hajót. hogy jól tart a macska. A több száz hajónak otthont adó vitorláskikötőben csak egy fekete bőrű éjjeliőr fiút találtunk.és városnéző körútra indulva hagyjuk magára biztos révbe ért hajónkat gondolta mindezt egy magamfajta örök optimista. amikor már ott volt a part. mint az addigi rohanó megállásaink voltak. és fél órával később már a fokvárosi Royal Cape Yacht Club vendégmólójánál ringott a Szent Jupát. és a tizenhárom méteres vízben horgonyt vetettünk. Isten csodás kék ege alatt egy szív egyre gyorsabban ver. látszottak a hegyek.. még ha leszakadtunk volna is. a fáradtság ellenére vacsora. Csupa öröm az élet! Öröm elindulni. Mindenesetre megnyugtató volt. hullámvédett oldalára menekülnünk.. mígnem nyomásában elérte a tíz-tizenegyest. vitorlákkal viszont a sötétben. ismét tízes fújt.

A rádión keresztül megismert magabiztos. hanem arra is. Jobbnak találtuk. ha Fokvárosban kiadják az utunkat. már várt ránk a vámos. Útközben ugyan láttunk egy nagy épületet „Doeanne" és „Custom Control" – vám – felirattal. mert azt Bob sem tudta. most érkeztünk meg igazán Fokvárosba. de mi ugyanolyan közömbös képpel sétáltunk el mellettük... egy nálunk fiatalabb fiú személyében.. Másnap sorjában érkeztek a hivatalos emberek. Kérdezgetett az útról. fehér egyenruhás emberekkel. s nemcsak arra gondolva. Fokvárosi barangolásainkat Afrika legdélibb pontjának nevezetes helyén. Délután Bobyval. A mintegy kétmillió lakosú város úgy ötven kilométer átmérőjű területen fekszik az óceán partján. érezzék jól magukat nálunk. az egyenruhás tiszt már mindent tudott rólunk Bobtól. indulás előtt nem volt időnk elutazni az önök bécsi képviseletére vízumért. hogy Fokvárosban zavargások vannak. Most pedig már február harmadikát mutatta a naptár. Pihennünk kellett. Első óráink kellemesen teltek. Tetejéről. kifújnunk magunkat. azt az amatőr rádióst. de ezeken a meleg helyeken rászokik az ember. de csak két kérdése volt: – Drog van? – Nincs – mondtuk. Vegyes érzelmekkel készültünk a találkozóra. Amikor beültünk az irodába. ameddig a szem ellát. a saját érdekükben jelentsék be.. hogy ott vagyunk. Örültünk. de egyébként sem terveztük itt a kikötést.angolsággal közölte. a kikötőmesterrel a szokásosnál is kedvezőbb kikötői díjban egyeztünk meg. ha egyelőre nem fontolgatjuk. ami már mögöttünk állt. hogy nincs vízumunk. s tavaly november utolsó hete óta mindössze három és fél napot töltöttünk szárazföldön. kiváncsian vártuk a folytatást. sűrűn beépített vidéket látni. sikeres üzletember volt. hogy a legszükségesebb teendők elintézésére sem engednek ki a partra. hogy szebb legyen a városkép. több mint 10 ezer kilométeres. Ausztráliáig. hogy hétfőnél előbb hivatalos embert itt ne is keressünk. Az egyetlen kérésünk – tette hozzá –. vidám stílusa után nem lepett meg.. Első teendőink közé tartozott. Visszatérve a hajóhoz. csak azt nem. ami még előttünk volt. mint amilyennel ők beszélgettek tovább. majd a klub hangulatos. merre mennek. Az ezer méterrel a város fölé tornyosuló irdatlan sziklára kötélfelvonó kabinjában. a városba. legalább két hónapos hajózásra. – Lőfegyver? – Az sincs. Sosem voltam sörivó. s mi úgy éreztük. helyette besétáltunk a városba körülnézni. ha el akarják hagyni Fokváros körzetét. a Tábla-hegyen kezdtük. Ezzel a vámvizsgálat véget ért. mi történik. Ezt megígérhettük. az Indiai-óceánon átvezető. vagy gyalog lehet feljutni. Nem volt mindegy. szorgalmasan töltögette a kérdőív rubrikáit. megtettünk 24 ezer kilométert. és az is előfordulhat. hatalmas reflektorokkal . mert nem volt szándékunkban elhagyni a várost. majd a vámosoktól. először az útlevélosztályról. Több mint négy hónapja voltunk úton. „kizárólag férfiaknak" feliratú bárjában elbeszélgettünk egy sör mellett. akivel útközben már többször beszéltünk. Nem kerestünk. Esténként. hogy felhívjuk Dont. hogy idegenvezetőnk lesz. mert otthonról még útközben olyan híreket kaptunk rádión. aki több alkalommal is vállalta. amely legalább egy hónapig lesz állomáshelyünk.. hogy Don ötven év körüli. – Sajnálom – mondtam –. Udvariasan a szavamba vágott: – Nem probléma.

világítják meg a Tábla-hegy sziklafalát. Lenyűgöző a kivilágított város; mint a térképen, úgy lehet végigkövetni az utcákat. Az elektromos áramot olcsón szolgáltatják a környező hegyek vízi erőművei, valamint az az atomerőmű, ami szemben, a Tábla-öböl túloldalán épült. Semmi sem tökéletes, mondták azonban az időjárásra értve. Ezen a vidéken ugyanis tízből nyolc napon át ötven kilométeresnél erősebb szél fúj, nem csoda, ha ez hosszú távon felborzolja az idegeket, és – ami még többe kerül – a háztetőket is, pedig speciális módon csinálják őket. A tomboló szél olykor óvatlan járókelőket dönt fel és hemperegtet, az autókról és motorokról nem is szólva. Nem véletlenül hívják DélAfrikának ezt a pontját Jóreménység-fokának... Don meghívott vacsorára bennünket, s amikor kijöttünk, gondolkodás nélkül mentem BMW-jenek jobb oldali ajtajához. – Akarsz vezetni? – kérdezte. Akkor jöttem rá, hogy kis híján a vezetőülésbe szálltam be: errefelé bal oldali a közlekedés. – Persze, nálatok, itt a déli féltekén minden fordítva van – jegyeztem meg. – Kissé a fejembe is szállt a vér, csoda, hogy nem esem le a földgolyóról... Ezzel a „fordított" világgal ismerkedtünk a következő napokban. Don megmutatta azt a rádióamatőrklubot, ahonnan velünk is tartotta a kapcsolatot, majd elvitt kisüzemébe. Bár hétvége volt, és nem dolgozott senki, megnéztük a modern gépeket. Cipőgyáraknak végeznek előmunkálatokat, többek között kivágó szerszámokat, alapanyagokat gyártanak. Ha már ott voltunk, másról is beszélgettünk. – Hány ember dolgozik az üzemedben? – kérdeztem Dontól. – Körülbelül harminc. – Van fekete vagy színes bőrű alkalmazottad? – Van, több is. A beosztásuk aszerint alakul, ki mihez ért, mit tud jól csinálni. Ez nem érzelmi kérdés, business. – Hogy fizeted őket? – Ugyanazért a munkáért ugyanazt a bért fizetjük, megkülönböztetés nélkül. Ne hidd, hogy ez a mi jótékonyságunkra van bízva. A szakszervezet írja elő, és szigorúan ellenőrzi. – Sokak szerint puskaporos hordó ez az ország... – Nem könnyű a helyzet, de nagy az igyekezet a problémák megoldására. Nézzetek körül... Ezt megígértük. Érkezésünk után néhány nappal a jachtklubban éppen a telefonkönyvet böngésztem magyar neveket keresve, amikor a kikötőmester egy háromtagú társaságot kalauzolt hozzám. Bemutatkoztunk, így ismertem meg a Fokvárosban élő magyar származású dr. Eckert Irmát és barátait, Gosztola Jenőt és olasz feleségét, Etnát. – Egy kedves barátom, akinek a fiával maga együtt vitorlázott, megírta, hogy idejönnek, azért kerestük a Szent Jupátot – mondta Irma néni. – Hát most itt vagyunk, Isten hozta magukat...! A találkozás örömére meghívásokat kaptunk ide is, oda is, és ez csak a kezdet volt. Irma néniék barátai újabb barátokat és ismerősöket mutattak be. Néhány nap után már nem az volt a kérdés, mit kezdjünk magunkkal, hanem az, hogy melyik meghívást felejtettük el.

Közlekedésünkben eleinte gondot okoztak a városon belüli nagy távolságok, problémánk azonban hamarosan megoldódott, mégpedig úgy, ahogy legmerészebb álmainkban sem képzeltük volna. Egyik magyar ismerősünk, Ágoston Jóska fia egy nap ledübörgött a kikötőbe 400-as Suzuki motorján, letámasztotta a móló végébe, elmondta röviden, hogyan működik, odaadta a kulcsot, és elment... Nagy izgalom lett úrrá a legénységen. Ott hagytunk csapot-papot, és rávetettük magunkat a paripára. Én rendelkeztem nemzetközi jogosítvánnyal, igaz, csak autóra, és az MZ volt a legnagyobb motor, amivel eddig mentem, de nem tartott vissza semmi. Az első tapogatózó száz méter után nekivágtam az utaknak, s addig vissza sem mentem, amíg tartott a benzin. A járgány, legnagyobb örömünkre, mindvégig velünk maradt. Szabadok lettünk, mint a madár, bár repülni nem próbáltunk vele, ami nem zárja ki, hogy arra is képes lett volna. Időközben folyamatosan dolgoztunk a hajón, készülve az újabb nagy útra, de azért mindig jutott időnk, hogy ismerkedjünk környezetünkkel és az emberekkel. Barátaink már jó előre figyelmeztettek, nehogy azt higgyük, mindaz, amit itt tapasztalunk az egész Dél-Afrikai Köztársaságban ugyanúgy van... A világon valószínűleg kevés város dicsekedhet a fokvárosihoz hasonló változatos és előnyös természeti adottságokkal. A Tábla-hegyet már említettem. Ha az ember visszaereszkedik a fellegekből, és nyaka közé szedi a lábát, végeláthatatlan kertváros utcáin bolyonghat, ahol fantázia, pénz és ízlés szerint különböző, egy- vagy többszintes családi házakat, hatalmas zöld vagy csupa virágoskerteket lehet látni. Fokváros egyetlen, huszadik századra emlékeztető negyede a belváros, ahol a felhőket karcoló irodaházak, hipermarketek és bankok váltogatják egymást. A városnak ezt a részét is, akárcsak a hatalmas kikötőrendszert és a tengerparti negyedeket, a környezetbe hibátlanul beillesztett, többszintes sztrádaerdőn lehet megközelíteni. A szemet vidítóan zöld belvárosban – ahol egy eldobott csikket sem látni –, nincsenek lakóházak. Az egész az üzlet birodalma, így a hivatalok, üzletek zártával elnéptelenednek az utcák, a nagyvárosokban mindenütt fellelhető csöves csavargókat nem számítva. Annál nagyobb az élet Sea Pointban, a nyugati tengerparton, a világhírű Clifton-strand közelében épült városnegyedben, amely a szórakozás és az esti élet központja. Ha az ember beül valamelyik tengerparti olasz, görög vagy kínai étterembe, választhat, hogy az óceánon rövid deszkáikon szörfözőket vagy az utcán zajló divatbemutatót nézegesse-e. Az előbbit inkább csinálni szerettem volna, az utóbbival pedig jobb, ha az ember nem rongálja nehezen, kemény munkával szerzett önbizalmát. A világ talán legszebb, többnyire félvér lányaival az a legnagyobb baj, hogy ha mondjuk, megkérdezem: hány óra van, vagy valami hasonló fontosat, nem fordulhatott elő, hogy átnéztek az emberen. Nem! Ők fülig érő mosollyal, tudásuk legjavát nyújtva válaszoltak, és csak azok nem elegyedtek velük szóba, akik nem akartak. Sea Point-ban láttam Charles Parker diszkóklubját, amely annak köszönhette hírnevét, hogy ez volt Barnard professzor törzshelye. Csak volt! A világhír és a pénz együtt sem akadályozta meg a klub ifjú főnökét, hogy el ne szöktesse a prof huszonegy éves feleségét... Amikor egy alkalommal a Fals-öböl felé rohantunk az autópályán, a város szélén, szemben az egyetem épületegyüttesével láttuk annak az öreg klinikának a szürke tömbjét, ahol az első szívcserét hajtották végre. A kutatások azóta is nagy erővel folynak. Barnard mester már csak az ész és irányítás, a szikét viszont egy fiatal, NSZK-ból jött specialista forgatja, ahogy mesélték, jól és jutányos áron. Nem messze a klinikától

található az a csaknem városnyi kiterjedésű kórház, amely a kifejezetten szegény embereknek – színes bőrűeknek is – nyújtja szolgáltatásait. A jobb módú „kirekesztettek" arra panaszkodtak, hogy őket már be sem engedik, bár a kórház az ő adóikból épült. Fokvárosban egyébként méreteihez és világvárosi színvonalához képest szokatlanul csöndes mederben folyik az élet. Különösen vasárnap, amikor a templomokon kívül alig van nyitva valami. Az emberek nagy része vallásos, templomba járó, s ez nemcsak statisztika. A családoknál, ahol jártunk, az ebédnél, a vacsoránál a családfő vagy a legidősebb fiú mondott imát. A józan életvitel azonban, úgy látszik, nem terjed ki az élet minden területére: kulcsprobléma a rendkívüli mértékű alkoholfogyasztás, amit az olcsó árak láttán nem is lehet csodálni. A város határain belül minden ipari tevékenység folytatása tilos, az erre kijelölt körzetekben viszont komoly állami támogatással serkentik a vállalkozásokat. A kezdeti nehézségek után, mint mondták, ipari konjunktúrát idézett elő a külföldi monopóliumok kivonulása miatt jelentkező áruhiány. A faji elkülönítés Fokvárosban a lakókörzetekre korlátozódik, ez az, ami különválasztja a fehér, a színes és a fekete lakosságot, bár ottjártunkkor ennek feloldása is szóba került. Egyébként mindenki bárhova bemehet, ha van rá elegendő pénze... A legkonzervatívabbnak és legdrágábbnak számító királyi jachtklub – ahol mi is vendégeskedtünk – ugyancsak megnyitotta kapuit, más kérdés, hogy ki tud vagy akar élni ezzel a lehetőséggel. A városi lakosságnak megvannak a saját klubjai, iskolái, szórakozóhelyei, és bár zömmel csak ezeket látogatják, az összeolvadás jelei lassan mindenhol megmutatkoznak. Az utcán fekete a rendőr, a jachtklubban fekete az éjjeliőr és a bárszemélyzet, az egyik legdivatosabb étteremnek színes a tulajdonosa. Tapasztalható tehát bizonyos fokú törekvés az együttműködésre, de ez sem ilyen egyszerű. Csak Fokváros körzetében nyolc olyan fekete törzs él, amely ugyanúgy jövevénynek számít, mint a fehérek, de azon kívül, hogy különböző nyelveket beszélnek, még törzsi háborúskodás is dúl közöttük. Abban az országban, ahol huszonkétmillió – egymással sem mindig békében élő – színes ember áll szemben a szellemi és gazdasági erőt birtokló öt és fél millió fehérrel, a sokféle ellentét megszüntetése nem könnyű feladat. Ilyen vegyes benyomásokat szerezve jártunk-keltünk Fokvárosban, mindenesetre jobban kiigazodva a közlekedési, mint a bonyolult társadalmi viszonyok között. Jártunk a gazdag negyedekben, Green Point, Clifton, Camps Buy vidékén is, természetesen motorral, mert másként nem is lehetett volna. A közlekedés főleg az autózásra, motorozásra épül. A buszhálózat gyér, és az a kevés járat is kiszámíthatatlanul közlekedik. A földalatti, villamos és metró pedig teljesen ismeretlen. Annál jobbak viszont a mindenhová elvezető, kifogástalan minőségű autóutak. Mesélték, hogy alig néhány éve még földutak kanyarogtak az ország belsejébe, az északi nagyvárosokhoz is. Jelentős állami költségekkel azóta épült ki az úthálózat, amióta az afrikánusok kormányoznak. Az afrikánusok a holland telepesek leszármazottaiként nem tekintik magukat vendégeknek, s a javakat nem kihordani akarják az országból, hanem befektetni. Az, akinek pénze van, itt is jól él, s akkoriban az árak sem voltak túl magasak. Nekünk ugyan nem volt sok pénzünk, a viszonylagos olcsóság azonban azzal biztatott, hogy el tudjuk majd végezni a hajóval kapcsolatos munkákat, és telik majd bevásárlásra is.

. elhasznált bárkával. Kint a parton. Mire a víz alatt áttuszkoltam a kötelet a csigán. majd este vacsora. amely szórakozási igényeimnek tökéletesen megfelelt. elvitt a negyven kilométerre lévő Simon's Town-ba. az ötszörös dél-afrikai bajnok kölcsönadta öregebb hajóját. Újabb húsz perc szerelés a víz alatt. ami nem hoz bevételt – válaszolt. a tenisz. s ebbe beletartoznak az itteni sportolók is. pedig imádom. delfinek szórakoztattak futam közben. – Nálunk egy olyan szintű sportember.. A Fals-öbölben éppen a következő hétvégén volt a Cape-provinc bajnokság. és beszélgettünk. – Vitorlázni egyébként is csak hobbiból szabad. Amerikai rajtszámmal és papírokkal versenyeztünk. Ismerőseim azzal biztattak. száraz. mert nem volt schwert-lehúzógumi sem. amire engem is meghívtak. . Így kerültem egy csapásra a fokvárosi versenyvitorlázók társaságába. itt van a szülőhelyük. domboldalon fekvő városrészt. piacot kutatunk. összecsúszott és beszorult a csigába. eltelt vagy tíz perc. a visszaállításhoz nélkülözhetetlen kapaszkodó. A feleségem lovász. – Mivel foglalkozol? – Vállalkozásokat koordinálunk. egyszóval: menedzselünk. Mark. ugratásra. meleg ruhában mindez jó sztorivá szelídült. Akkor derült ki. Én mindenesetre az üzletből élek. Ali. Ez csak viszi a pénzt. Más a golf. a rögbi és egy sereg kifizetődő sportág. A versenyek után Alival a klub bárjában üldögéltünk egy gin mellett. óriáscápát is. megél a sportból – mondtam neki. aki már húzta magára a cájgot egy szembeszeles fordulóban. Több vitorlázó azonnal leszólított. – A bojkott ellenére? – Persze. nem kis örömömre. szinte karnyújtásnyira tőlem. és csak ezután jött a java. A beszélgetést később Aliék otthonában folytattuk. mert remek emberekkel ismerkedtem meg. – Itt mi a helyzet? – Abból a sportágból nem lehet megélni. persze hogy tele lettek vízzel. mivel több mint egy éve nem ültem dinghyben. Ali birtoka több . és már talpon is voltunk – tele vízzel. egy kis iszogatás és dumaparti után visszavitt a klubba. mint te. Ez járt a fejemben az utolsó napon is. ötös szélben ismét a kis egyszemélyes hajóban hasítani a vizet. mit jelent ez. Sok a baj az ilyen öreg. Csak versenyen kívüli vitorlázgatásról lehetett szó. aminek következtében a fenékkel felfelé úszó hajóba beesett ez. Ilyet úgysem láttam még. alkalmat adva a többieknek a jópofa kárörvendésre. A csigánál a nagyvitorlabehúzókötél körszövött külső része elszakadt. Tokaynak nevezik azt a gyönyörű környezetű. kapcsolatot teremtünk gyártó és vevő között. ahol a bajnok családjával él. Csak az tudja.. Szerencsére volt vödör. hogy az öbölben láttak már 12 méteres fehér. így nagy üggyel-bajjal megszabadultam a felesleges nehezéktől és vitorlázhattam tovább. a hobbijának él. míg talpra tudtam állítani a hajót. és ez elárult. amikor felborultam. mégis nagy lelkesedéssel mentem. de szerencsére megengedhetjük magunknak. – Mit tudsz Európáról? – Az olimpia előtt fél évet utazgattunk ott versenyről versenyre. igazi-e a felirat a hátamon? A finnesek is – mint sok más sportág képviselői – egy nagy családot alkotnak a világon.Egy csendes napsütötte délelőtt ott kecmeregtem a klubban. fókák. egy másik „családtag" minden reggel értem jött a kikötőbe. és vagy negyven percig fürödtem az óceánban. Magamra vettem az „I'm sailing Finn" – finnes vitorlázó vagyok – feliratú trikómat. Nagy élmény volt a napsütéses. hogy nem volt a légkasznik kifolyónyílásaiban dugó. amikor „lebuktam".

Akadt tennivaló bőven. Gyuszi. László Gyula. amikor abban a dühöngő tízes szélben próbáltunk bejutni a kikötő betonfalai közé. ha tudnak. az OK-bazárban szereztünk be. Csaknem minden fémalkatrészt. négy doboz zabpehely. Mindent egy helyen. akár alumíniumból.. önmagában három napot vett igénybe. – Ali. a készletek számbavételén és rendszerezésén. amekkorából egy egész falut etethetnek. . mi a véleményed a faji problémákról? – Sok okosat nem tudok mondani. majd gumigittes szigeteléssel visszaszegecselni. ezért az első fedélzet közepére felcsavaroztam egy lábtartó lécet. egy karton kétszersült. hogy kemény út vár ránk. és egy fuvarral megvoltunk. tartóveretein. valamint savanyúság. belelendültünk a hajó felkészítésével kapcsolatos munkálatokba. beállítása. elcsúszás ellen. hogy nem szállt el a kormányunk. aki saját terméséből hozott négy ládára valót a fedélzetre. és újra elláttuk algagátló festékkel. Végre ránk került a sor a darunál is. hanem a karbantartás is azzal jár. akár rozsdamentes acélból volt. hogy helytelen. A munkák nagy részét azonban itt is saját kezűleg kellett megcsinálnunk. Nem mondom. 10 kiló cukor. Szerelés közben megdöbbentő felismerésre jutottunk: csak a jóistennek köszönhető. Egyre több iskolát. A teljes kötélrendszer cseréje. Később ennek nagy hasznát vettük. hogy eredményében vakon bízhassunk. így került be a megüresedett rekeszekbe 16 kiló liszt. 30 liter tartóstej. ezeket újra kellett impregnálni vagy cserélni.. néhány percre a városközponttól. és a maradék kettőt is igen siralmas állapotban találtuk. fűszer és más főzési alapanyag – mindenféle. csokoládé. Elképzelni sem mertem. sómentesre mosni. Végül a maradék mellé 300 liter édesvizet töltöttünk a tartályokba. ha akkor maradunk kormányképtelenek. és feltöltötte gázpalackunkat. amit mindenki ingyen használhat. amire csak az indiai-óceáni utazás alatt szükségünk lehetett. annak merevítőkötelein. az adófizetők pénzéből. Én akkora adót fizetek az államnak. most jöttünk rá. véget ért a pihenés. nem foglalkozom vele. Berkó László a rozsdamentes ékeket gyártotta le a kormányszerkezethez. Végeztünk a szárazdokkban. Miután befejeztük a karbantartási munkálatokat. lovakkal. és még többet szerettek volna. Ezekben a munkákban itt élő honfitársaink is rengeteget segítettek. folytattuk ismét a vízen. Múltak a napok. roppant segítőkész volt. lovardával. utat építenek. A beszélgetésben itt sem kerülhettük ki azt. 120 darab tojás. Ágoston József megajándékozott bennünket négy garnitúra márkás és drága Dunlop-ékszíjjal. a világhírű borász gondoskodott. Tudtuk. A bumrúdról az összes veretet le kellett fúrni. mi történt volna. elkezdtük feltölteni a készleteket. Kezdtük az árbocon. Dél-Afrika második legnagyobb borfeldolgozó üzemének igazgatója. A gyümölcsökről dr. Többször voltunk vendégei. de legalább ne köpködne ránk a világ. 40 kiló különféle gyümölcskonzerv. kikezdett a korrózió. ahol a néhány napra szárazra emelt hajót letisztogattuk. A kormánykerék orsójától a kormánytengely ívéig húzódó acélkötés hat pászmájából már négy el volt szakadva. igazi barátnak bizonyult. mozgalmas fedélzeti munkákkal.holdas erdős hegyoldal. ami kikerülhetetlen. hogy a só ne férkőzzhessen ismét a résekbe. s egy alkalommal ellátogattunk a borkombinátba is. kórházat. hogy nemcsak az építés volt sok munka.

mert üvegnek csak az ablaküveget hívják. ami lesz –. amelyik első ízlelésre olyannak tűnt. Kisebb vagyonnal felért. és egyenként 25 ezer forint értékű hordóknak maximálisan három év az élettartamuk. Megkérdeztem lesz. szóba kerültek a múlt eseményei. némi lelkiismeretfurdalással. mit árul el a származásról az illat. mondom egyik alkalommal vendéglátónknak. ettől kapja különleges zamatát. és miért tették. A borászat mindenesetre jövedelmező üzletág. A fa anyagából kiázott aromát éreztem kátrányízűnek. rövid szippantásokkal – a szagérzékelő sejtek hamar fáradnak –. a pincében kialakított házi bárban teszteltük házigazdánk kollekciójának egyes darabjait. és évjárat szerint elkülönítve. ott is éltem. hogy ezt a bort – 1980-as évjáratú Cabernet Savignon volt kizárólag egyfajta francia tölgyfából készült hordóban érlelhetik. otthon szüleim bűncselekmény áldozatai lettek: fejszével agyonverték őket. ez mitől van? Kiderült. az orrunkban lévő érzékelőbimbók segítségével.) A következő lépésben garatunk hátsó felével „megrágjuk" a bort. – Csak a közelmúltban kerültem Dél-Afrikába – mesélte Gyuszi. azután megszimatoljuk – amúgy kutya módra –. hogy nekem mind ízlett. hozzáteszem: olcsó sem lehet. Körkörös mozdulatokkal felrázzuk a borban lévő illóanyagokat. A mai napig sem világos. erről győzött meg látogatásunk Gyuszi stellenboshi otthonában. Az első alkalommal. Itt. a feleségemet és a lányomat. de Romániában születtem. amikor már a szakértők szerint is olyan. Egy hétdeciliteres palack ára az Egyesült Államokban a sarki fűszeresnél 40 dollár. fehérbort és pezsgőt.. mintha kátrány keveredett volna bele. mint mindig. (Gondolom. nem tudok bort inni. amiben a bort tartják.A hatalmas méretű borgyárban az igényesebb borokat hagyományos módon. de csak akkor értékesítik.. pedig rövid kóstolgatás után nálam az összes bor közül a kátrányízű nyert. hogy megtudjam. Az ember alig meri meginni. Nem lutrira jöttem. mivel ott érzékelhetők az aromák. úszómedencével és az elmaradhatatlan pincével. hogy azt. Meg kellett érnem harminckét esztendőt. Egy-két érlelés után szétszedik a hordót. Fokvárostól 50 kilométerre. még ha erre az volt is a válasz: „Azért van. lefaragják róla a kiázott pár millimétert. így ismét jó egy darabig. Az említett instrukciók alapján végigkóstolgattunk egy sereg vörösbort. mint ahogy azt is itt kellett megtanulnom. Tudatlanságomra fogható. Még ezek után is hosszú évekig dolgoztam abban az országban. Hogyan is kell tehát bort inni? Fogja az ember az átlátszó tiszta poharat. A már majdnem kész bort palackozzák. milyen hordóban tartották. A magamfajta laikus ezek után lenyeli az italt. bár amikor házi gyűjteményéből mutatott egy 25 ezer dollárt érő palackot. de állandó félelemben éltünk. például. kik. Ily módon ezeknek a kétszáz literes.. pincében. állás . Mialatt Moszkvában jártam egyetemre. amikor egy konferenciára kiengedték velem az egész családot. és először is megnézi a színét annak. amit csak úgy elkóstolgattunk. és vizsgáltuk az elmúlt néhány év termését. nehogy az asztal alá kóstolja magát. amilyennek lennie kell. bár volt egy vörös. végeláthatatlan pincerendszerekben tárolják. hordókban érlelik. palacknak nevezik. mennyire oxidálódott. Szép dolog lehet borásznak lenni.." Társalgás közben. A városra néző hegyoldalon épült hatalmas kertes házuk. ami benne van. megkülönböztethetünk itt értő arccal szaglászó embert és érző orral szaglászó embert. Ennek a pincerendszernek a vendégek számára kialakított kóstolóhelyiségében ültünk. és eljönnöm Dél-Afrikába. Ekkor mindjárt kiderül egy s más az itókáról. Mint jó hírű borásznak komoly tekintélyem és beosztásom volt. pedig valójában ez adja a bor karakterét. de a szakember kiköpi. kint maradtunk. – Magyar vagyok.

váltottunk néhány szót. gumibottal. mégsem tudtam komolyan venni egy negyvenkilós fiútól. megcsörgette a bilincset a nadrágszíján. –Írni. egy kis szobában.. amíg teherbe nem ejtette az asszonyt. . bilinccsel. és egy hónap múlva jön vissza. olvasni tudsz? – Nem. A kombinátban több ezer színes bőrű és fekete munkást alkalmazunk. de nem tesszük. – Itt élsz a városban. mi van ebben az országban. van egy betöltetlen helyed. cimborám! – mondtam neki egyszer. az a törvény a faluban. Két nap utazok haza. kemény mozdulatok. A klub elegáns zöld egyenruháját viselte. és tovább sétált. nagyon messze. nem vagy elég szociális. ha nem. hogy munkát adhassunk ezeknek az embereknek. másra is kíváncsi lettem. Nem könnyű. A számonkérésnél kiderül. helyhiány miatt azonban hatodmagával átirányították egy fekete egyetemre. Ha tanulnál valamilyen szakmát. – Színes a paletta. Gyors. ezt nem fizetik meg. hogy addig nem mehet vissza. ahol volt bőven hely. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha kiadod az útját. hogy lásd. De hadd beszéljek a munkaadók gondjairól.. kevés munka. Mondok mást. kevés pénz. hogy hazamegy egy hétre a munkás a falujába.. Riset napi nyolc órát sétálgatott a mólókon a hajók között. Nemegyszer előfordul. mint egy karácsonyfa. Mosolyogva megrázta a fejét.. Az elmúlt tíz évben. Több munkafolyamatot egyszerűbb és olcsóbb volna gépesíteni. Ritkán. Kevés pénzt keres! – Itt a klubban mennyi a fizetésed? – Százhatvan rand.várt és egzisztencia. – Miért nem csinálsz valami mást? Van szakmád? – Nincs – rázta a fejét. – Én segíteni őket. Sok ember. a borkombinát világszínvonalra emelkedett. – Igen – bólogatott. amíg azt a hatot el nem távolították. – Nagyon divatos vagy. Fokvárosban láthattok olyan villanegyedet is. Hallgatva a történetet. tudod. mint nálunk egy kezdő tanár fizetése. amióta itt dolgozom. de csak kicsit. – Innen segíted a családod? – Enyém család nagyon nagy – többször mutatott a kezével. Lent a kikötőben többször összetalálkoztunk azzal a néger fiúval. mit jelent ez. Riset. és fülig ért a szája.. az egyik héten nappal. vagy ingázol? – Én itt él. egy hét. Kedves srác volt. – Dolgozni jöttél Fokvárosba? – Otthon nincs munka.. Kevés! Annyit ér. főleg szüret idején. ahol színes bőrűek és feketék kertes házakban laknak. A lányom barátját Johannesburgban felvették az orvosi egyetemre. de ezt nézd! Néhány karate mozdulatot tett. aki érkezésünk hajnalán fogadott bennünket. Az iskola valamennyi diákja és a teljes tanári kar bojkottálta az előadásokat. Ahányszor csak elsétált a hajónk mellett. Kevés enni. és elég régen itt vagy ahhoz. – Sajnos.. Ilyen is van. a másikon éjszaka.. elemlámpával feldíszítve úgy nézett ki. – Magad is egy kisebbséghez tartoztál – mondtam –. – Családod? – Család él messze.

Opatija mellett élő barátunk. Meghatott néma rokonszenve – s remélhetőleg bölcs derűlátása –. a mólón egy kéz sem emelkedett a magasba. Frynál. feltöltöttük az akkumulátorokat. de ezalatt legalább volt időnk számlánk rendezésére és a hivatalos kijelentkezésre. Mivel az időjárás miatt nem tudtunk pontos indulási időt mondani barátainknak. Mrs. így a 320 randból 100-at kellett befizetni a pénztárba. jó utat intett. még egyszer számba vettük. hogy a Bobtól kapott kedvezményes számlánkból még ő is lefaragjon kicsit. .Az utolsó simításokat végeztük a hajón. A kikötő elhagyását négy napig lehetetlenné tette a tízes erősségű délkeleti szél. s ezzel útra készen álltunk. Az az öreg fekete darukezelő. a csaknem másfél hónapos hajóhely és a felhasznált villany költségét. nem felejtettünke el valamit. Távozásunkat látva kiballagott a szélső móló végébe. aki a szívébe zárt minket. mint a stopposok. amikor március 12-én kikanyarodtunk a zsúfolt fokvárosi öbölből. Egyetlen kivétel mégis akadt. egy „Isten hozzád"-ra. Major Karló ajánlólevele és egy hosszú beszélgetés elegendőnek bizonyult a klub vezetőjénél. Összehasonlításként: ennyit három napra kell fizetni egy jugoszláviai kikötőben. mert lefilmeztem munkája közben. Ez az összeg magába foglalta a daruzás. ahogy feltartott hüvelykujjával.

hogy a szellőztető ablak nyitva maradt. Azt. mielőbb szerettük volna elérni a negyvenedik szélességet. hogy nem fújt szembe a szél. a nagyobbik viharvitorla. és egyből a tíz négyzetméteres orrvitorlát húzzuk fel. jó irányban rohant a hajó. és csak öt-hat sebből véreztem. A szél egyre erősebb lett. . hosszában. Egy apró epizód még időben figyelmeztetett a korábbinál is nagyobb óvatosságra. ami nem volt baj. Próbáltuk lefékezni a futást a hátul ívben kiengedett horgonykötéllel. érkezésünk oly viharos útvonalán. A folyamatosan tovább erősödő szélben. Az éjszakával együtt érkezett és erősödött az északnyugati szél. és tejfehér köd borult az óceánra. és ez előbb-utóbb vitorlaszakadással. védekező mozdulat nélkül. kimondottan szerencsés kimenetelnek tarthattam egy lábtöréshez vagy egy valóságos fülamputáláshoz képest. de már félúton – Hout buy-nél – ránk sötétedett. mert a hullámokon felgyorsult hajó rendszeresen kitört oldalra. vállalnunk kellett a mind hidegebb és viharosabb Indiai-óceánt. Terv szerint délnek vitorláztunk. Nem voltunk elég előrelátóak. felénk fordítva igazi arcát. csupán víz maradt körülöttünk. de ha nem akartunk bő fél évet várni a kedvezőbb időkre. lendületből beleléptem. nyolc csomóval száguldottunk – szerencsére jó irányban – a 100-120 kilométer sebességű szélben. Az első felcsapó hullám a másodperc töredéke alatt letépte kis szélfogó ponyvánkat a hajó bal oldaláról. Pont úgy vágódtam el. hogy annak vonalát követve közelítsük meg Ausztráliát. A kisebbik. éppen erre vártunk. hogy tévedés ne essék. ezt is kihagytuk. vagy teljesen részeg felnőttől láthatjuk. A dülöngélő hajón szkanderozva a rúddal nem vettem észre. még az éjszaka beköszönte előtt. ahogy azt egészen kicsi gyerektől. és támaszt keresve. magukkal rántva a láthatatlanságba Afrikát. Az esti sötétben szükségessé vált. kihagyjuk a következő 15-ös lépcsőt. Sejtettük. a négyes már nem következett. reggelre azonban már csak egy olajfúró torony maradt a látómezőben. Aztán. és hajnalra csak a puszta árboccal. mert a barométert ilyen alacsonyan – 996 milibáron – még nem láttuk utunk során. aminél jobb nem is jöhetett volna. Lassan a horizontba vesztek a fények. de már azt is adománynak vettük. mert háromnegyed szélben. következett a hatos. hogy az árbocmerevítő kötél majdnem lekaszálta az egyik fülemet. pedig ez ebben az időszakban szokása. s mivel ez egyszerű rutinművelet. és lassan befordult nyugatira.9 Tükörsima vízen hagytuk el a kikötőt. úgy döntöttünk. Szerettünk volna még világosban elcsorogni a híres Jóreménység foka mellett. Csaknem két hónapos késésben voltunk az optimálishoz képest. majd egy óra múlva az egész vitorlát lekötöttük a bumhoz. lefekvéssel. hogy a fockvitorla sarkát kitámasszam a spinakkerrúddal. A teljes vitorlázatból először csak a nagy vitorlát kurtítottuk le két fogással. rosszabb esetben borulással járhat. hogy nem lesz ennek jó vége. mert éjfélre már az is nagy volt. nem kapcsoltam fel a fedélzeti világítást. Estére a húsz négyzetméteres fock is nagynak bizonyult. Eleinte még sok hajót láttunk. Több mint tízezer kilométeres út állt előttünk. bemutatkozott a hírből már jól ismert környék. Néhány óra múltán az is eltűnt. A teljes szélcsendben motoroznunk kellett.

Két napig élveztük a vitorla nélküli száguldás gyönyöreit. igaz. de a „hátha jó lesz valamire" betegséggel mi is meg voltunk mérgezve.. pozíciófényekre azonban már nem futotta az energiából. mint egy kísértethajó. de nem ilyen hullámokon. hogy a kisebbik. A világításra. A minimális áramszükségletünk fedezve volt. hetes erősségű utazószélre. néha kintről egy kis zuhany érkezett – nem ügy –. Először bizonyult nagynak a legkisebb. szereltünk. de aránylag elviselhető körülmények között vészeltük át. Chichester ezt írta. továbbá akkor csak a vitorlással kellett foglalkozni. bezsírozni. amit százzal húznak az őszi mélyszántásban. Szép kis munkák vártak ránk: a dinastartert az utolsó csavarig szétszedni..mégiscsak méltánytalan itt. így ha lelassulva is. A következő napokban próbáltunk kikerülni a Mozambik-áramlásból. Szerencse a szerencsétlenségben. mint az ürgeásó kutyák. De most? Mindennek a hosszú motorozás volt az oka. A dinastartert – ez a motor önindítója és a dinamó egyben – még sikerült megmenteni. Víz alá került a generátor is. négy négyzetméteres viharfockunk. A propeller tengelyénél nem húztunk utána a kitágult tömszelencének a figyelmeztető jelek ellenére sem. A víz kipumpálása után nyomban nekiláttunk a mentési munkálatoknak. hogy több mint hatezer mérföldön át egy. Szívem szerint és első mérgemben azonnal kihajítottam volna a tengerbe." Ebből a méltánytalanságból kijutott nekünk is. és megint lehúztuk a vitorlát.. képzelje magát egy működő betonkeverőbe. Olyasmi. hogy majd Sydneyben csináltatunk egy fele akkora vásznat. a nyugati szelek birodalmában keleti szélben cirkálva küszködni. Akkor még nem is gondoltuk. mert a hajó egyből megtorpant és keresztbe fordult a hullámokon. mert a helyenként most már tíz-tizenkét méteresre növekvő hullámokat csak vezetve lehetett kivédeni. így újra felhúztuk a vitorlát. leejtettük – vagyis szélirányba kormányoztuk – a hajót. Hogy mit jelent a vitorlázás „aránylag" elviselhető körülmények között? Aki nem tudja. a rádió és a műszerek működtek. amikor az Indiai-óceánnak ezen a vidékén járt: „. Kétnapi munkával elértük. Ültünk a „betonkeverő" alján. 45 amperórás akkut tölteni tudtuk. azaz egyetlen hajóval találkozunk összesen. a kikötőből jövet. Sebesség nélkül nem lehet irányba fordítani a hajót. vagyis egyáltalán nincs forgalom. hogy beszedtük a kötelet. Vitorláztunk mi már korábban is szembeszélben még hosszabb ideig is. s az akkumulátorból visszafolyó 130 amperórányi áram galvánelemet képezett alkatrészei között. a generátor és mindkét feszültségszabályozónk azonban a szemétbe került. miután nem volt feszültségszabályozónk.. amellyel már egyensúlyban tudjuk tartani a hajót. ami meg a motornak nem használt. és beállt normális. amely egy-két csomós sebességgel tart délnyugatnak Afrika keleti partjai mentén.. csak egy bizonyos alacsony fordulaton. amitől az anyagának fele egyszerűen felszívódott. miután az addig jó irányú szél teljesen szembefordult. .de nem vált be. sem a tenger állapota nem haladta meg a nyolcast. hogy sem a szél. Mindvégig a kormánynál kellett maradni. Ennél veszélyesebb pozíciót nem is választhattunk volna. ráadásul attól sem indultunk el újra. ettől éjszaka olyanok voltunk. lemosni édesvízzel. és koszosan. Szerencsére az Indiai-óceánnak ezen a déli részén nem kifejezetten nagy a forgalom. összeszerelni és visszabütykölni a helyére. majd lassan csendesedni kezdett a szél. ezért elhatároztuk. . s a motortér telefolyt vizzel.

és az ismét északról fújó hetesben már kényelmesebben és jó irányban haladtunk. A mostani változatban bármilyen körülmények között. bár felettünk sejlett a telihold. Megelőzve a hasonló meglepetéseket. Tévedtünk. Délután rövid szélcsend következett. és a szélkormány beállítását egyszerű csomózással lehetett változtatni. minden irányból fújó szélben jeges eső zúdult a nyakunkba. beállítani az állandóan mozgó dobon. közvetlenül a kormánykeréken lévő dob előtt megszakítottam mindkét szárat. Kicserélni.A szél pontosan úgy forgott tovább. befűzni. tíz perc alatt ki lehet cserélni a szárakat. és felkapott a déli negyvenedik szélesség mentén a Földet körüljáró óriási. Kis rendet csináltunk. s csodák csodája. a haladás ütemével és irányával elégedettek lehettünk. a hajót áthatolhatatlan ködfal vette körül. amit Józsi megtoldott egy bögre tejjel. A lóg állásából és a két mérés közötti távolságból következtethetően kiértünk a Mozambik-áramlás számunkra kedvezőtlen. majd beállítani és rögzíteni. Először még a 15-ös fockkal és a két sorral kurtított nagy vitorlával. mindezt sötétben. A körülmények figyelembevételével ezt nagyon jó tempónak tartottuk. Egy percig sem tudtunk pihenni. szerszám és világítás nélkül. Három nappal később újra előbújt a Nap. és csak 100 mérföldet sodródtunk el északnak. átalakítottam a szélkormány vezérlő kötélzetét. Az esőtől és a fedélzeten átsöprő hullámok permetétől bőrig ázva. . A tovább erősödő szélben – tízes alapra keményebb nyomások –. szívesen megspóroltam volna. csak a vízben futó vezérlap melletti csigáknál. holmijaink egy részét megszárítottuk a napsütésben. és a hatosig erősödő. Hogy könnyebben és gyorsabban lehessen cserélni. amikor elszakadt az orrvitorla felső szeme. Másnap a mindvégig kilences erősséggel fújó szélben már csak a hatos fock és a vihar-nagyvitorla maradhatott fent. egy nappal később azonban beborult az ég. így ismét cirkálnunk kellett. az óceánt velünk szembesodró ágából. amit éjszaka még egy sorral le kellett venni. A kötél végigfűzése nem okoz nagyobb gondot. és gyorsan nyolcasra erősödött a keleti szél. és úgy éreztük. Az elmúlt napok izgalmainak és fáradságainak kárpótlásaként március 22-én egy csodálatos szalonnás tojásrántottából és csokis pudingból álló vacsorával ajándékoztuk meg magunkat. Először leszakadt a szélkormány vezérlő kötele. kezd minden rendbe jönni. nyolcméteres hullámok között. még ezzel a kicsiny vászonnal is képesek voltunk félszélben maradni és tartani a hatcsomós sebességet. Március 23-án még csodálatos időnek és vitorlázásnak örülhettünk a nagyjából egyenletes délnyugati szél jóvoltából. Ugyanaznap este. újra festett hajónk egyébként is megnövekedett sebessége mellé. hogy 72 óra alatt 440 mérföldet tettünk meg. Sötétedéskor kezdődtek a bajok. amellyel – meglepetésre – még mindig jó irányt tartottunk. keleti irányú folyam. majd beindult. már nem mertem otthagyni a kormányt.és kevlárkötél is elfárad. mint eddig – tíz nap alatt 360 fokot –. magam pedig egy doboz Amstell sörrel zártam le. szakadó esőben és lefagyott kézzel. elgémberedett tagokkal tekergettem a kereket éjjel fél egyig. A következő nap délelőttjén a 6-7-es erősség már szinte szélcsendnek tűnt. Ki kellett cserélni a négy négyzetméteresre. Ettől legalább 10-15 mérföld nyereséget reméltünk. Hat-nyolc csomós sebességgel képesek voltunk tartani az irányt: kelettől húsz fokkal észak felé. A dobnál sosem szakad el a kötél. ahol a nagy erők és az állandó mozgás miatt még a legjobb minőségű perion. és a mérésekből kiderült. csak a dobba befűzni.

hogy a védőponyva felett kirepülök az ágyamból. Jött velem az a fél köbméter víz is. szerszámaink. sántikálva. A bal oldali polcsort és az ágyat elöntötte a víz. Felborultunk. ugyanitt kötöttek ki a hajóorrból nagy utat megtett tojások. A világvevő rádiónk. bukdácsoló hajón. és az indiaióceáni felvételeinkből sok minden kimarad. A látvány siralmas volt. a zárt rekeszekből. hogy a videokamera eltörött. de a másfél tonnánál nehezebb tőkesúly szerencsére másodpercek alatt talpra állította. A rámolás – ha nem romlik tovább az idő öt nap minimum. ütődés. a videokamera. Ha meg lehet is csináltatni. most jutott idő körülnézni. elázott. a nyomások azonban kemények maradtak. azzal végez majd a sós víz. A 15 négyzetméteres orrvitorla volt csak fent. szemből. hogy minden félórában elszáguld alattunk egy törőhullám. hogy legalább valamivel kényelmesebben tudjunk rakodni a lelassult hajóban. Valószínűleg megfáztam. A bal oldali ágyrekeszek telefolytak tengervízzel. hogy az acélcső. és becsapódok a másik ágyra Józsi nyaka közé.. . bár a körülmények nem nagyon engedték. csak ezután voltam képes valamit tenni. a combom. amelyekről nem is tudtuk. semmi nem működött rajta. majd megpördülök az asztalt tartó csuklónyi acélcsövön. ami a kajüt nyitott fél ajtaján át zúdult a hajó belsejébe. hanyatt fekve a derekam. vagy öt centire kigörbült. A hajó megfordult velünk – később a jelekből arra következtettünk. magnókazetták. Ott áztak a tej. nekivágódok. Minden vizes volt. Lassan oszlott szemem előtt a köd. Felkapcsoltuk a kajütben a villanyt. biztosra vettük. A kajütben csak az egyik ágy maradt használható állapotban. és kiment leszedni. a padlót borító vízben ugrálva. A külső rakodótérrel és az orral nem is volt időnk foglalkozni. hálózsákjaink. Kint a leszakadt orrvitorla csattogott a szárnyaszegetten sodródó. benne úszott a teljes gyógyszerkészletünk és sok konzerv. Greenwichi idő szerint hajnali 2 óra 30 perckor a Szent Jupát felborult. kismagnóink. A fedélzeten a leszakadt vitorla helyébe felhúztuk a tíz négyzetméteres orrvitorlát. s csak homályos szemmel láttam. A legjobban azt sajnáltam. míg Józsi felöltözött. a trepnideszka kis szerelőablakát pedig a gáztűzhely tetején találtuk. és minden pózban a fejem. hogy ott is hasonló állapotok uralkodnak. Ez volt életem legrosszabb ébredése. a felső polcokon eláztak a navigációs könyveink.és italporok. Arra eszméltem. Ezzel együtt rosszabbul is járhattunk volna. A jobb oldali polcból egy kirepült olló beleállt a mennyezetbe. nem lesz olcsó mulatság. behorpadt. aminek nekivágódtam. sok olyan tárgy. ruháink. hogy a rekeszekben vannak. Amivel nem végzett a zuhanás. Az ütéstől percekre rosszul lettem. hogy az árboc 60 fokkal került a vízfelszín alá –. Vízben állt az egész konyha. amikor hajnalban azzal a megjegyzéssel adtam át a szolgálatot. a könyvek és iratok – mind-mind ott állt a vízben. így szerencsére nem törött el semmim.. és délről a viharos szél hírnökeiként óriási hullámok hömpölyögtek észak felé. A combomon ért az ütés. ezen próbáltunk felváltva pihenni. az én oldalamról. mindenem fájt: ha az egyik oldalamra fordultam.Az alapszél ugyan nem volt erősebb nyolcasnál. polcokról kizuhant holmik vizes kupacban hevertek a padlón.

Bajainkkal nem akartunk aggodalmat kelteni. akkor azért volt vihar. Most hiányzott csak igazán az a két hónap. 80-90 százalékos páratartalom miatt azonban csak rajtunk száradtak meg a ruhák. Nem múlt el nap. hogy kivilágosodjon. vagyis maximum napi négy órát. amikor a hajóban hadiállapotok uralkodtak. Amikor korábban zavar keletkezett az energiaellátásban és akadoztak a rádiókapcsolatok. Nem mondtam. ha 1025-ön állt. Nem úgy. a vitorlarudakra. . Napok óta a borulás okozta munkálatokkal voltunk elfoglalva. hogy ha a hajó körül köröztek. egy óra múlva újra nyirkosak lettek. trikóink egy részét elhasználtuk a műszerek. a madarakra még igen. S különösen nem Józsi várandós feleségét. Ha levettük. Nem tudtunk olyan messzire menni az óceánon. ha viszont eltűntek. szárítottunk. nyuszi nélkül ugyan. hogy az Indiai-óceánról nincs visszaút. csakhogy azon már nem nagyon maradt javítanivaló. Tíz napból nyolcban erősebb volt a szél a hetesnél. hanem abban az értelemben. jó lett volna egy kicsit fellélegezni a további út előtt. ahogy az útleírásmesék mondják. hogy ne lett volna körülöttünk néhány fészekalja albatrosz. A Posta helybeli rádióállomásán – a Videoton pénzügyi segítségével – olyan komoly rendszert építettek ki. otthonról olyan javaslatot kaptunk. hogy sok-sok ezer mérföldre bármelyik kontinenstől. Elsősorban a fehérváriakkal: Pál Zsolttal és Nemesek Karcsival. északi irányú. Sok holmit kiteregettünk a korlátokra. miért voltam néha ingerült. gyakran ködben. Vártuk a napsütéses időt. éles félszélben vitorláztunk. A borulás előtt és után az RKI rádiósaival is beszéltünk. Húsvét hétfője. amelynek köszönhetően eddig csaknem zavartalanul folytathattuk a párbeszédeket. amely várhatóan egyre hidegebb óceáni vidékek felé vezetett. de elviselhető hullámok között. hogy forduljunk vissza Afrikába. akkor az indulás óta eltelt 19 napból egy napon volt csak tiszta nyugati szelünk. felszerelési tárgyak és konzervek törölgetésére. állandóan vizes holmikat voltunk kénytelenek magunkra húzni. Hatos-hetes. Ha 996-on állt. a magas. melyek szerint nagyszámú jelenlétük a part közelségét jelenti.Türelmetlenül vártuk. halfarkas és viharfecske. Ha a barométerre már nem is érdemes figyelni. mindenki tudta. Az egyik szekrényben szárazon maradt ruháink. Aludni csak az éjszakai pihenőidőben tudtunk. nem mondhattuk – és ennek oka volt. Rakodtunk. még két hónapot kell hajóznunk az Indiai-óceán legnéptelenebb vidékén. A rendcsinálás. hogy a Szent Jupát felborulásáról nem számolunk be. Az Ausztrália felé vezető útnak még nagyon az elején voltunk. rakodás egyharmadánál tartottunk csak. és közben rendszeresen tartottuk a rádiókapcsolatot az otthoniakkal. akkor átlagban nem volt erősebb szél a kilencesnél. amikor még mindig a generátort szereltük a rádión át. a megtörtént eseményekről egyelőre nem adunk hírt. Nem mondhattam. volt tehát munka. Március 30-án reggel nem volt hideg. Ha jól számoltam. hogy élünk. pakoltunk. amennyivel késésben voltunk. Ők még nem tudták. de napsütéses időt hozott. akkor meg azért. hogy rádión keresztül ne érkezett volna valamilyen szakmai tanács a generátor megjavítására. Rövid gondolkodás után úgy döntöttünk. A barométerre már régen nem lehetett adni semmit. és örültünk. hogy ki a fenét érdekel a generátor. Otthon bizonyára nem értették. nem szerettük volna idegesíteni az otthoniakat. Még nem. az mindig gáz volt. miután minden sós volt.

Más megoldás nincs. Kiértünk a Mozambik-áramlás egyenlitői meleg vizet szállító keleti ágából. állt meg már egy hete a sebességmérő műszer jeladója. és egyáltalán. nyolcas szél fekteti le a hajót. nem pillanatnyi felindulásomban teszem. ha azt állítom. hogy egy csepp víz sem jön a fedélzetre. Pihenés? Reggel mindjárt azzal kezdtem a napot. amikor nem fújt a szél. nyugodt és türelmes emberben is. A 11-12 fokos óceánban a röhögőgörcs helyett inkább a szívgörcs kerülgetett. kiszabtam és felragasztottam a nagy vitorlára a Ganz Danubius emblémáját... gombával – megdinsztelve a gomba és a sonka levében egy kis olajon –. miért nem működött. Ha már legalább fél napja úgy szeljük a habokat. Na de meséljek csak arról a bizonyos levesről! Mérgünkben már tükörsima vízen is kuktában főzzük a levest. Nem csoda. és elültek a hullámok. de a bennem elhatalmasodott érzések szerint ezzel okot is adott az aranyigazságok csatarendbe állására. Nem túlzok.. Amíg Józsi főzött. és kitakarítottam a borulás nyomait még erősen magán viselő hátsó rakodóteret. ha a közelemben lenne. csak fent. Ehhez hozzájön . hogy mire felforrt. félóráig maradtak fent.. Az eredeti emblémák. hogy magamról ne is beszéljek. Semmi újság nem volt lent. erős paprikával és sóval. és az ember végre odaáll a korlát fölé homorítva. Vasárnap volt az első nap. curryvel. Ő ugyan csak a világ pesszimista törvényszerűségeit fedezte fel. Paul szigetek előtt ötszáz mérfölddel a víz hőmérséklete lehűlt 12 Celsius fokra. amelyek a forgókerék és a fészek közé befészkelve zavarták a műszer működését. hogy minden inger elszáll belőle. mi újság lent. hogyan bírja a viszontagságokat az algagátló festék. a másikkal nagy nehezen kinyitja a sliccét és előkeresi. szintén apróra vágott fokhagymával. Amit most írok. valamilyen kalandos megfontolatlanságból. Néhány példa. megnéztem. Április 5-én egy leves apropójából. Ám. mint abban bízni: bosszúságunk. meg kellett várnom a következő csendes napot a tüzetesebb vizsgálatra. teljes szélcsendben a normális fazékban tesszük fel. de az nem töltött el örömmel. ha ne adj' isten. akkor is csak szélcsendben. vagy jön a semmiből néhány hullám. hanem sok-sok kellemetlen eset kapcsán kialakult szent meggyőződésemben. Annak a pánpesszimista Murphynek én kitekerném a nyakát. indulataink szelíd mulatsággá válnak majd – a partról visszatekintve. amelyeket a cégtől kaptunk. Ránk fért egy kis pihenés. Április 6. ha a még oly csöndes. amíg eltessékeltem azt a három állatkát. és akkor úgy vágja hátba egy hullámfröccs.. feltörnek az ősi gyilkolási ösztönök. mi van a tőkesúly körül. és kezdheti az ember felszámolni a következményeket. hogy a víz alá bukva megnéztem. mint Józsi cimborám. egyik kezével hátrafelé kapaszkodik az árbocfeszítő kötélbe. Miután ez csak estefelé derült ki. tuti. mert a sebességmérő most sem működött. ez a menü dicséretére vált volna jó hírű éttermeknek is.Néhány nap múlva beköszöntött a hideg. elkészült az ebéd is. ízlés szerint fűszerezve vegetával.. a St. Íme a recept és a hozzávalók listája: apróra vágott minőségi sonka. Ha már ott voltam. Mire végeztem... jó minőségű vászontapétához viszont csak Fokvárosban jutottunk hozzá.

biztosan fogytam pár kilót. de így. Szappanozás. és ez nagy szó. Kellemes meglepetéssel állapítottam meg. zivatarokkal. A fürdés nem tartozott mániáink közé ezekben a napokban. hogy négyezer kilométer választ el a szárazföldtől. Azzal vigasztaltam magam. mintha elromlott volna. mire gondolt. első ízben. A lábam már rendbe jött a borulás után. befőtt. a szokásos őrjöngő hullámzással. kékre. Hatvan ügyelet. srácok. mert 9-én hajnalban megkezdte az emelkedést. mert hogy mi vár még ránk. majd egy felhőszakadás alkalmával tíz perc leforgása alatt délire fordult a szél.. Látom a térképen. boros tea. de nem vagyok képes ennek a súlyát átérezni. ami még nem lett volna baj. összesen 360 óra.. Két napig semmihez sem kellett nyúlni. leöntözte magát néhány vödör tizenkét fokos vízzel. kezében a szappannal. Amúgy sem vagyok egy matyóhímzés. a világhírű vitorlázó mondta: „Ne féljetek." Ma már tudom. ötös-hatos hátszélben nem is éreztük a rohanást. most a kezemmel volt a legtöbb bajom. s miközben próbált nem leesni a billegő hajóról. Sebaj. most pihenhettünk. Itt a tisztaság valóban csak fél egészség! Nem csoda. pedig nekem nehezen megy: a csont nehezen fogy. Barométerünk – azért csak figyeltük – úgy megállt a 1022 milibárnál. Órák teltek el. Ezek voltak azok az alkalmak. és mennyire igaza volt! Április 7-8-án csodálatos időnk volt. ami az enyém. szava sem lehetett. pihegés. Mit cifrázzam? Egy napig tíz-tizenegyes hátszél fújt. amikor úgy teleettük magunkat. Kíváncsi lettem volna a súlyomra. újabb vödrözés. Itt csak Józsi nézegethetett. azt egyedül csak a Jóisten tudja. amely elválaszt bennünket az ember lakta kontinensektől. hogy az Indiai-óceán képes ilyen gesztusra. egy bárányfelhő sem volt az égen. hogy Sydneyig talán még összejön. de a térrel már nem boldogulok. Egyszer régen Tristan Johns. mire az ember felöltözve visszanyerte eredeti színét és eredeti halmazállapotát. amilyenektől még szárazföldön is elszorul az ember szíve. rám fért volna. Jó esetben – teszem hozzá gyorsan –. még ha a Tisztelt Olvasó ebből messzemenő következtetéseket von is le. Már egy hete terveztem a borotválkozást. Az időt még úgy-ahogy át tudtam ültetni az érzékeimre. a feje tetejétől a lába ujjáig lúdbőrözve előre ment a fedélzetre egy vödörrel. hogy mindenféle öltözetben fél óra alatt csonttá fagytunk. kellemes melegen sütött a Nap. csak az időn keresztül. Pedig nem romlott el. Ha mégis elég erősnek és koszosnak éreztük magunkat. de ő sem volt különb. és a finom. a tisztálkodási művelet a következőképpen zajlott. Nem hittem volna. Ameddig a szem ellátott. zöldre fagyott és nem vágott egy nyomba a szája. Próbáltam ésszel felfogni azt a szörnyű távolságot. ha nem forszíroztuk nap mint nap. az ember csak emberek között lehet magányos.még edgy-egy zacskó gyorsrizs puhára főzve. ecetes uborka.. Miután a lehető legnagyobb távolságra voltunk minden szárazföldtől – nagyjából egyenlő távolságra Afrikától és Ausztráliától – elgondolkoztam a magány kérdéséről. de ezzel egy időben olyan felhők jelentek meg délről. .. ebből harminc éjszakai. hogy kis híján a mozgásképtelenség állapotába jutottunk. amióta – immár három és fél hete – elhagytuk Afrikát. hogy hidegen hagy a téma. Az ember teljes díszére vetkőzve. Mire mindezt befejezte. egy hónapos borostával kiutasítottak volna minden rendesebb temetőből. és olyan hideg lett. ott kint csak egyedül van. Mindegy.

hanem rajtunk. Bölcs előrelátással még időben szabaddá tettük a WC környékét. A következő öt napon végig hét-kilences közötti hátszél fújt. tőle mintegy negyven mérföldre. amikor otthon meleg van. legalábbis addig. valamilyen verekedés apropójából. amíg megtanuljuk nélkülözni. látótávolságon belül." Az érzelem meg azt súgja: „Mi a fenének jön az ember ilyen barátságtalan.) A vita végeredménye: az ember kimegy. tízes szélben. s elgondolni is szörnyű volt. sajnos. Április 13-án este átmentünk a térkép másik felére. és ez szinte rosszabb volt. lehetővé téve használatát. és cseréld ki a hatos fockot négyesre. hosszúsági foknál félbehajtott térképen átmenni a túlsó oldalra azt jelentette. Sajnáltuk. csak magunkra terítettük. Logunk.. csak lapos szögben és takarékosan szórta sugarait. Hasonló módon hívtuk egymást a tiltott haverokkal. mert ha van hely a világon} ahol szükség van a hazulról jövő biztató szavakra. A hideg ellenére alvás közben egyikünk sem merte behúzni a hálózsákot. Rövid kísérletezgetés után rájöttem. hogy mögénk került. Éjszaka a hőmérő 12 fokot mutat. nehezen hallottuk egymást. és a hajó dőlését mérő műszer meg-megkoppantja az ötven fokot! Kint élesen fütyürészik a szél. Egy kifejezetten erre a célra gyártott mentőtutajjal sem sok. így feladtuk. Az egyetlen. mintha nem húztam volna fel semmit. de túljárt az eszünkön. a délies erős szelek viszont rettenetesen hidegek voltak. és a Nap már messze az északi félteke körül keringett. Ugyanezen a napon. Az északi szelek idején a levegő – persze csak nappal – többnyire felmelegedett 15 fokra. Az időjárással arányosan rosszabbodtak a rádiózás körülményei is. hogy túljutottunk az indiai- . Ujjaim nem áztak el. mássz ki.. Ha sütött is ránk. akkor az az Indiai-óceán. de ezzel végképp semmi. Éjszaka. St. magányos szigetén huszonvalahány ember él egy francia meteorológiai állomáson. szerencsére vidámabbak követték. A megszokott beszélgetések az otthoniakkal először csak lerövidültek.milyen kesztyűt vettem fel. ha valamilyen nagy nejlonzacskót húzok rá. Élénken élt még a borulás emléke. jó ezt tudni. Akkor is volt hullámzás.. mintha soha nem is lett volna. A 88. mert már megint úgy rohanunk. majd megfelelő terjedés híján a rádiókapcsolatok megszűntek. A távolban sötétlő kupac láttán sem tudtam magam ráhangolni az emberközelség érzésére." (Ami ugyan nem mindig igaz. de innen úgy látszik. s ez nehezíti a navigálást. miután a korábban megszokott szabadtéri előadásokhoz jelentősen leromlottak a feltételek. volt okunk az ünneplésre. csak szilvakékben és nem alattunk. vidámság. Próbáltuk megjavítani.. pedig még csak félúton járunk. nyugalom. csuklóban lekötve befőttesgumival. A tudat azt mondja: „Öltözz fel. pedig az Indiai-óceánnak ezen a távoli. és lecseréli a fockot. amikor az árbocig sem látni. pillanatokon belül elázott. Paul szigete előtt. Körülményeinket vizsgálgatva be kellett vallanom magamnak. Gyarapodnak leendő sydneyi kiadásaink. Ezekben a napokban különválnak az ember érzelmei a tudatától. és a szél sem fújta közvetlenül a vizes bőrt. hogy a hajó elsüllyedése esetén a mentőcsónaknak kinevezett gumicsónakunkban semmi esélyünk sem lenne a túlélésre. mint az egyenlítőhöz. A komor gondolatokat. Paul szigete egy-két óra alatt a semmibe veszett. hideg helyre. goromba. teljesen elromlott. kússz előre az orrfedélzetre. hogy a hullámok vagy szétpofoznak. vagy felborítanak bennünket. milyen érzés lenne egy múmiazsákban fejjel lefelé belezuhanni a beömlő hideg vízbe. április 9-én elvitorláztunk St. és ez gyermekkoromat juttatja eszembe. az a legjobb. ami megnyugtatóan hatott – bármilyen pontosan is navigáltunk –. Közelebb jártunk már az Antarktiszhoz.

A hajó menne gyorsabban is. Olyan szelekben. Ha ez eltörik. értenek-e? Ha átállítanám az órámat a helyi időre.) Amikor még a Balatonon és az Adrián vitorláztunk. Nyakonvágás erejével ért az a felismerés. Ha kilences feletti raumban kitámasztott. fekszünk és a kettő közötti időtartamot első perctől az utolsóig ez a nyomorult kis szerkezet határozza meg. ami errefelé meghatározza a sebességet. Kevesebb lett a dülöngélés. sosem értettem. Az igazsághoz hozzátartozik az is. visszahalsolt. így állandóan keletnek haladva a nyolcvanhatodik hosszúságnál.. mert közérzetünket tekintve még jobb a helyzet. Nem mint dimenzió. teljesen hatalmában tart az idő.. korom sötét van. ami a későbbiekben hiányozhat még. stabilabb volt a menet. kelünk. Mérföldben. ahol járunk. A magyarázatnak látszólag ellentmond. ha ránézek az órámra. de fölösleges is lett volna kockáztatni. már majdnem hat órával vagyunk Greenwich előtt. A feszesre húzott falsoló vitorla viszont különösebb rántás nélkül meghalsolt. de a . közülük az egyik már régóta foglalkoztatott. Ezek a vitorlások már képesek akár együtt futni a hullámokkal. hogy engem is. egyenletesebb és biztonságosabb lett a menet. miért mondják. szélességi fok alá. Mindez persze csak egy ekkora méretű hajónál és ilyen alacsony sebességnél igaz. Már csak néhány ezer kilométer. megy vele az árboc felső fele is. korábban kényelmesen elértük a nyolc csomót. fektette. a nem vitorlázók is megértsék. mert különben vagy szétveri magát a hullámokon. A másik felfedezésemet alig tudom úgy elmagyarázni. a száling. Fokváros óta ez volt a szándékunk. amelyekben hajóztunk. Két felfedezést tettem. Egy három méter magasan elhelyezett kötéllel összehúztam kicsit a két száling végén átmenő merevítőt. Ha raumosan hagytam. hogy jó tempóban vitorláztunk. hogy ezeken a vizeken legfeljebb ötcsomós átlagsebességgel lehet haladni. hogy a Föld körüli vitorlásversenyeken futó hajók elérik a 25 csomós maximumot is. mint már említettem.óceáni út felén. De így?! A Nap reggel hatkor delel és fél egykor. forgolódás. minden rendben. Nem tudom. beggelt. így nagyrészt megszűnt a rezonancia. hogy az éppen most futó mezőny öt esélyese közül három vesztette el árbocát és állt ki a versenyből. és félő volt. Az elmúlt ötnapi kemény szélben azon kívül. hiszen nem időre mentünk. pengére húzott fockkal falsoltunk. és Ausztrália közelében leszünk. vagy felborul. hanem mint beosztás. és fél egykor könyörtelenül ránk tör az este. de vissza kell fognunk. vagyis a keresztrúd. s erre vonatkozóan már voltak tapasztalataink. (Szakszöveg vége. visszanyomta a hajó orrát. a hullámok segítségével luvoló hajót a vitorla csak még jobban felnyomta. és nekem mégis az a dél. hogy a vájtfülűeken kívül. hogy a lobogó vitorla elszakad. Csakhogy nem 31 láb. Hetesnél erősebb bőszélben erősen berezonált az árboc tartókötélzete. mint korunk többi emberét. hogy nekem akkor van dél. akár áttörni azokat. Rájöttünk az okára. és futhattunk tovább. hogy előbb-utóbb elfárad a rendszer leggyengébb alkotóeleme. A hullámzás az. Onnan jött ez a világot rengető felismerésem. és az tizenkettőt mutat. Mindent órára teszünk. amikor az órám tizenkettőt mutat. Mi ilyen luxust nem engedhettünk meg magunknak. hanem 80 láb hosszúságú hajómérettel. ez pedig fél megérkezésnek számít. és a legjobbak 16 csomó körüli átlagra képesek. miközben fennállt a veszély. akkor délben van a Nap a fejünk felett. képesek voltunk leereszkedni a 40. Hajónkon a navigáció miatt minden óra a greenwichi időt mutatja.

szelek mindig megakadályoztak benne. A nyugatról kelet felé vonuló ciklonoknak a 40. szélesség környékén lévő „váltóját" nem tudtuk áttörni. Valamilyen vihar mindig visszakergetett a felső, szembeszeles tartományba, a 38. fok környékére. Itt a déli féltekén az óramutató járásával ellenkező irányban örvénylenek a szelek, amelyeknek az alsó, nyugati szeles zónáit igyekeztünk elérni. Most végre sikerült. Ezen az óceáni területen erősebb és hidegebb szelekre számíthattunk, mégis jobb kilences hátszélben futni, mint hetesben, széllel szemben. Így vagy úgy, közeledtünk az ausztráliai szigetkontinens felé.

10

Több mint egy hónapja éltünk, hajóztunk az Indiai-óceánon, és egyik vihar követte a másikat. Április 16-án, az éjszakai váltás idejére – a térképfordítás óta én voltam a hajnalos –, a fokozatosan erősödő szélben ismét csak árboccal vitorláztunk. Néhány szóban megbeszéltük, amit kellett, és mire rendesen felöltözködtem, Józsi már szebb vidékeken járt meleg hálózsákjában. Olyan kispolgári allűrök, mint naplóírás vagy fogmosás? Reggelre magam is megtudtam, mitől jön ez. Végig a kormánynál kellett állnom, mert a félóránként menetrendszerűen ránk rontó törőhullámok most nem egyesével jártak. Az első rendszerint csak másfélszer akkora, mint az átlag, de azoknál meredekebb. A második hullám kétszer akkora töréshatáron, míg a harmadik és utolsó többször is a nyakamban kötött ki. Ahogy a kormánynál állok, vállmagasságban robognak át a fedélzeten a füstölgő tajtékok, magam sem értettem, hogy nem lapítottak rá a kormánykerékre. Kétségbeesetten próbálok menetirányban maradni a hullámokkal, ha már borulunk, legalább hosszában tegyük, több esélyünk van, hogy megmaradjon az árboc. A hidegtől és a koncentrálástól úgy összeszorítottam a fogaimat, hogy még másnap is fájt az állam, pedig akkor még csak 12 fok volt és tízes körüli szél. Hajnaltájt – nem tudom, hány óra lehetett – a déli szél egy rohammal lesöpörte a nyugatit. Szó szerint: egy 12-es erősségű rohammal. Igaz, miután 110 kilométer óránkénti sebesség felett a Beaufort-skála szerint minden szél 12-es, ezzel nem mondtam sokat. Becslésem szerint a szél ekkor elérte a 140-150 kilométeres sebességet... Olvastam olyan hajósokról, akik ilyen és ennél erősebb szelekben napokig vitorláztak. Hát? Biztos igaz. Nekünk néhány percig volt hozzá szerencsénk, de ennek alapján élénken el tudtam képzelni, milyen lehet, ha tartósan tombol. A száguldó szél csupán az árboccal úgy lefektette a hajót, hogy a kormányállás bal oldalán állva, vállal vertem a másik oldalt. Egyidejűleg olyan bömbölés keletkezett a kötélzetben, mintha egy egész állatkert engem akart volna bátorítani. Lenyűgözött az elemi erő, a természet hatalma, szinte megfeledkeztem a hidegről, fáradtságról, veszélyről, mindenről, csak az alárendeltség és csodálat töltött el. Rövid vizit után tovább söpört a roham, kilences erősségű szelet és hatfokos hőmérsékletet hagyva maga után. A reggelig hátralévő másfél órát – ami nekem heteknek tűnt – kimanővereztem az egymásra merőlegesen rárohanó hullámok között, de arra, hogyan, már nem nagyon emlékszem. Délelőtt lassan legyengült a szél, délutánra a hullámzás is hozzászelídült, mintha az óceán maga is megelégelte volna saját őrültségeit.

Minden nehézség ellenére ismét arra adtam a fejem, hogy edzéssel javítsak kicsit folyamatosan romló fizikai állapotomon. Az orrfedélzeten gumicsizmában és vízhatlan ruhában próbáltam valami olyat csinálni, ami leginkább gimnasztikához, fekvőtámaszhoz és más mutatványokhoz hasonlított. Közérzetem mindenesetre javult tőle. Április 22-én délután is ez ügyben ólálkodtam a fedélzeten, amikor három méterre tőlem, a széllel szemben megállt egy halfarkas és nézett. Fajtájának ekkora példányát

korábban még nem láttam. Ahogy kiterjesztett szárnyakkal állt a levegőben, legalább másfél méteres lehetett. Állt, mondom, bár ha beleszámítjuk a hetven kilométer sebességű szelet, ez talán nem is volt olyan ördöngösség. Csak a fejét forgatta, ahogy hol az egyik, hol a másik szemével nézett rám. Gyönyörű hamvas-sötétbarna tollazata ezüstösen csillogott szeme körül, hatalmas, kampós, fekete csőre tiszteletet parancsolva meredt előre. – Na, mi van? – köszöntöttem udvariasan. – Ki vagy te, és mit csinálsz? – köszöntött hasonló módon. – Kivagyok bizony, mert fekvőtámaszokat csinálok. – Egyébként olyan emberféle vónék... – Ember? – nézett rám kérdően. – Ja, persze, tudod is te, mi az, hogy ember. Boldog lény! Bár ez előttem sem mindig világos. Az ember egy ragadozó, ha nem a legragadozóbb minden élőlény között. Szárazföldön élünk, és sokan, nagyon sokan vagyunk. Tudunk repülni és úszni is ilyen szerkezetekkel, mint ez itt, képesek vagyunk alkotni, és képesek vagyunk sok mindent elpusztítani. Még egymást is. – Szomorú, amit mondasz – nézett rám a halfarkas, és látszott a szemén, hogy tényleg szomorú tőle. – Azért vannak szép dolgaink is – folytattam. – Gyönyörű, hatalmas házakat építünk magunknak néha. – Művészetekkel – mint a zene, az irodalom – szórakoztatjuk egymást és magunkat, hogy a fociról ne is beszéljek... – ??? Láttam, nem értett egészen, de mielőtt bővebb magyarázatba kezdtem volna, csináltam egy széria fekvőtámaszt. Ő repült egy kört, majd visszaszállt ugyanoda, ahol az előbb volt. Meséltem neki az emberiségről, jóról, rosszról, magunkról, a gyermekkoromról és arról, hogy mit keresek itt. Figyelmesen hallgatott, időnként szomorú, időnként vidám, érdeklődő szemekkel. Mialatt lenyomtam egy-egy széria fekvötámaszt, tett néhány kört, de mindig visszajött. Hamar ránk borult az óceán felett észrevétlenül suhanó téli alkony, s amikor elköszöntem tőle, tekintetéből már nem tudtam kivenni, mit is mondott. Tett még egy kört a hajó körül, majd beleveszett a mind sűrűbb sötétbe. Ahogy távolodott karcsú, törékeny, mégis megmagyarázhatatlanul erőt, élni akarást sugárzó sziluettje, mintha világító karikát láttam volna fölötte.

Sikerült megoldanunk egy érdekes problémát, amely már napok óta foglalkoztatott bennünket. A szélkormány egyáltalán nem dolgozott jobbra, s nem értettük, miért. Megolajoztunk rajta minden csapot, hátha beszorult valamelyik, aztán megolajoztuk az egész kormányrendszert is. Minden forgott, működött, a víz alatti vezérlőlapát mégsem ment ki jobbra. Meglazítottuk a vezérlőkötelet, de ezzel sem oldódott meg a rejtély. Átvizsgáltunk az első csaptól az utolsóig mindent, sikertelenül. Végül leszereltük a vezérlőlapátot, és akkor kiderült, mi volt a csel. A nyolcvan centi hosszú és húsz centi széles, vízben futó lapnak az egyik, napárnyékos oldalára – mindvégig északról, balról sütött ránk a Nap – félujjnyi algaréteg rakódott fel, s ez akadályozta meg a szívóerő

hogy esetleg nem kaphat. Reggel dagasztottunk. egy kis színt hozva a megszokott zajok után. Nagyon vártuk már Ausztráliát. szerettünk volna mielőbb odaérni. Már réges-régen megszoktuk a liftezést. s miután végre ismét hajózási térképet vettünk a kezünkbe. amikor a szél legyengült. akik a térség összes állomását mozgósították felkutatásunkra. Amúgy is meggyűlt a bajunk a kenyérsütéssel. aki leugrik a Közértbe. és ez újabb jelentős eseménynek számított. A kenyérsütés még mindig eseményszámba ment a hajón. hogy négy és fél kilométeres a vízmélység alattunk. hiszen a KENYÉR számunkra sokkal inkább fogalom. és a szélkormány ismét olyan lett. mint annak. ha jéghegyek bukkannának fel a körzetben. embert. Megállapodtunk. hogy rendszeresen adnak időjárásjelentést. . amelyben szerintem – kukorica is volt. de már élvezhetőén hallatszottak az ausztrál rádióprogramok. valószínűleg olyan lisztet vettünk. és ők továbbítják a híreket haza. azt is megtudtuk. ismét vitorlát bontottunk. és ez jó érzéssel töltötte el mindegyikünket. idegen lett az íze. Szóval ott voltunk néhány száz mérföldre a Leenwen-foktól délre. Első ízben sikerült beszélnünk az ausztrál rádióamatőrök tengeri figyelő és információs szolgálatával. majd keletire. Érkezett a rádión a jelentés. mert az itt divatos hideg időben cipóink nem akartak megkelni. annak ellenére. de az már nem ízlett annyira. és ami fontosabb: tájékoztatnak. Innen kb. Az ausztrál állomással abban is megegyeztünk. hogy minél kevesebb van hátra. mint új korában. lassan befordult délkeletire. Lesikáltuk. két hét Hobart.. és már szinte mindent tudtak rólunk a magyar rádióamatőröktől. ami csak gyűrődésre hajlamos. nem örültünk a kényszerpihenőnek. Így ment ez 27-én hajnalig. annál lassabban múlnak. hogy errefelé viharos délnyugati szelek fújnak. a négy-hat méteres hullámdomborulatokat. hogy fokvárosi indulásunk óta harmadszor alhattunk tisztességesen. hanem ők is ezt állították. Ennél meggyőzőbb nincs! Az április 23-i pozíció alapján rátértünk a Leenwen-fok – Hobart térképre. amelyik napok múltán is ugyanolyan. Fokvárostól egészen idáig ugyanis időjárási és széltérkép alapján hajóztunk. mert nemcsak éreztük. kinéztem: tényleg. onnan egy hét Sydney – és már ott is vagyunk. amúgy indiai-óceáni módra. aztán „örömünkre" kialakult rövid idő alatt a döghullámzás. Ausztrália délnyugati csücske alá érkeztünk. Örömteli esemény a hajón: újra volt rádiókapcsolatunk. Eleinte himbálóztunk egy keveset. de a melengetés és a szokottnál több élesztő dacára is csak estére mozdultak meg. Tasmaniának a fővárosa. amennyire csak fizikailag képes volt. ettől kissé furcsa. hogy naponta ugyanabban az időben bejelentkezünk nekik. visszatornáztuk a helyére a vezérlőlapot. mégis más.keletkezését. Közben újabb kilences nyugati szél gyűrt vizet. egyelőre csak esténként. ez viszont az a fajta volt. Rendkívül készségesek voltak. Az alkotó érezhet ilyesmit alkotás közben. Igaz. Bánatunkra elfogyott a hazai kenyérlisztünk. és végül megállt. Érdekes. Ausztrália szigetállamának. és eszébe sem jut. elő kellett vennünk az Afrikában vásárolt lisztet. amire nagy betűkkel az volt írva: NAVIGÁLÁSRA NEM ALKALMAS! Szegény ember vízzel főz.. Elegendő ismeret és figyelem híján. Másnap délelőtt kezdett leszivárogni egy vérszegény észak-északnyugati szellő. mindent. Most már egyébként bizonyos volt. Csak az a baj ezekkel a hetekkel. hajót. egész nap meleg vizes kuktával fűtögettük a cipókat a takaróink alatt.

de azt igen. csakúgy. rendkívül magas. mint egy zsák. hol feljebb. A néhány centiméterestől a félméteres hosszúságú. Sajnos. és közben hol sütött a Nap – bár takarékosan –. A pár másodperc hosszú jeleket három csoportra lehetett osztani. Ha nappal valaki elém tenne egy ilyen állatkát. kocsonyás „zsákok". mint a tojás és a gyümölcs.Milyen más minden kenyérrel! Ugyanazt a nagykőrösi rakott káposztát csak kényszeredetten majszoljuk kétszersülttel. Nem az állatvilág. végére értünk a hazai lekvárnak is. palackorrú delfinek lehettek. így hallhattam. Erre utalt gumiszerű halmazállapota és az is. Szűkült a kínálat. de a sötétben csak sejteni lehetett őket. Különös volt. míg a harmadik azonos magasságon kitartott fütty volt. teljesen . próbáltunk szelet találni. Azt remélem. Furcsa. legalább a hajóban nagyobb lett a hely. Kipróbáltunk itt mindent. Az egyik fajta alacsony hangszínről emelkedő. hanem az emberiség lenne szegényebb. hogy a déli szélesség 42. fújtatásaikból és kommunikáló jeleikből arra következtettem. csuklóvastag állatokig minden méretben előfordultak ezek az áttetsző. akár mi főztük. Nem tévedtem. szomorú időnk lett. ott minden jól hallható. szerencsére egyenes arányban az előttünk álló – álló? – vízterülettel. sípoló hangokra lettem figyelmes. mintha a kozmikum üzenetét venné. hogy bütykös. puha. Ismét delfinkalandom volt az éjszaka. én legalábbis így hívtam őket. intelligens lények. valóban úgy nézett ki. Legutóbb ilyen idő itt talán a múlt században volt. 95 százalékos páratartalommal. akár készételt bontottunk ki. annak ellenére. Kisebb-nagyobb szünetekkel másfél óráig vonultak. enyhén visszhangos jelek hallatán az ember úgy érzi. Kiugrottam a kajütből. hordós testében sehol sem látszott színtest. A vadon élőkről nem mondhatnám. melyik mit jelentett. A kormány mellett az éjszakai ácsorgást érdekessé tette. hogy leeresztettem a vödröt. Csobbanásaikból. Motorozgattunk. hogy rendkívül rokonszenves és kedves lények. öntött üveg. a mézünk és a margarinunk elfogyott. és ahogy kísérteties zöld fénnyel világítottak. jöttek viharok elölről és hátulról. Az egyik este már annyira hajtott a kíváncsiság. hol eső vagy jég esett. mindebből nem hallottam semmit. hogy az óceán tele volt világító zsákállatokkal. Helyenként úgy tele volt velük az óceán felszíne.. s ha mással nem vigasztalhattuk is magunkat.. Volt minden irányból fújó erős és gyenge szelünk. hogy nagy testű. A nagyon magas. míg a friss. hol lejjebb. A delfinek mindnyájunkban úgy élnek. A 28-án érkező szellő még öt nap múlva is éppen hogy csak „szivárgott". Egyre kevesebb gondunk volt a koszttal. mint emberbarát. majd a megszokott fújtatásokra. a Fokvárosban vásárolt tartós tejünk pedig valamilyen oknál fogva gázolajízű lett. hideg idő volt. vagy valami hasonló. hogy amikor kimentem megnézni őket. csak a hajó belsejében. bár fogalmam sem volt. Mindezt egy bizonyos hangtartományban variálták. ízletes kenyérrel felséges csemege. így volt ez a többi étellel is. hogy ez kipusztulásukhoz vezessen. ami a vízben történik. azt hinném. mint a tiszta augusztusi égbolt csillagokkal. ahogy nagy tömegben vonultak nyugat felé. hogy ezeknek az állatoknak nem változik meg annyira a lételemük. milyen jeleket használtak. Most csendes. foka alatt hajóztunk. Nekünk már ilyen a formánk. a másik magasról ereszkedő. hogy egyértelműen emberbarátok. legközelebb pedig a jövő században lesz. ami egy vitorlázót boldogíthat. jól látszott mozgásuk a vízben. és kimertem vele egy állatkát tüzetesebb vizsgálat céljából. vagy egyszerűen borús. Megkeresem rajta a villanykapcsolót gondoltam.

a másik arról. Egészen addig.áttetsző volt. ahogy megpróbáltak utánunk úszni. mert teljes nyugalom szállt meg embert. lassultak támadásai. Szél híján a madarak sem villogtak már olyan nagyon. a másikon ki. és értetlen tekintettel úszkált a víz felett himbálózó halacska körül. s vele együtt a hullámok fodrozása is. hogy Józsi alig tudta elrántani a halat az orruk elől. romlatlan tollasok kezdték. harmadik és sokadik roham után már nem kelt versenyre egy alattvaló sem. Az ismeretség onnan eredt a medúzákkal. amikor újra és . Ezeket az estéinket könnyen szánhattuk a természet egyszerű lényeinek megismerésére. Szárnyas barátaink és sorstársaink segítségével sikerült is. Mikor végeztek egymással és a zacskóval. jókora fehéresszürke foltot spriccentett felénk. hogy amikor felfedeztem kiemelt zsákállatkánk hasonló képességeit. Az első támadásoknál még teljes erőből biciklizett a prédára. egyből elszállt belőlem minden érdeklődés. míg végül gyanút fogott. és a vízen ülve várták. aztán ment minden. Minden úgy történt. belül viszont üres. hogy lehet. miközben minden érdekelte őket. Kiadós alvások után folytattuk a semmittevést. mert amikor madaraink meglátták a zsinór végén fityegő kis szürke gumihalat. elénk kerültek. de mielőtt aggódni kezdtünk volna emiatt. egy ellentmondást nem tűrő külsejű Főnök rendet teremtett közöttük. ahogy a Kisherceg és a Róka között. főleg az albatroszok nem. Bizonyára felismerte. Szinte egymást taposva. hogy ezentúl csak léccel tartjuk a kapcsolatot egymással. hogy elfogadtak tőlünk egy üres liszteszacskót. egyik madár erről. és méltóságteljesen a többiekhez poroszkált. Az első műsorszám az volt. nehogy megakassza véletlenül a csalihal farkából kiálló hármas horoggal. méltóságteljes roptuk szánalmas legyezéssé alázkodott az üvöltő szelek és a velük járó hullámok hiányában. Kecses. Az este és egy gyenge szellő vetett véget kellemes ismerkedésünknek. először csak tisztes távolságból. mert a második. felfedező útra indultak a hajó körül. felemelte farktollait. úgy gyengültek. hogy mire odaér. s ezt két hétig sikerült is betartanom. hogy itt valami nincs rendben. Egyik végén be a víz. két napig viseltük a sav égető nyomait arcunkon és érzékenyebb testrészeinken. E két korábbi eset olyan mély nyomokat hagyott bennem. hogy amikor egyszer régen egy kalapnyi medúzát próbáltunk cimborámmal a partra terelgetni. ahol csaknem mindig fúj a szél. Le nem vették volna a szemüket rólunk. egyszerre rajtolt rá az egész csapat. hogy halat fog vacsorára. de azt legalább igyekeztünk tartalmassá tenni. Végül is. hogy a bolondját járatják vele. már nincs ott semmi. Vizsgálódás közben az előttem már ismert csalánsavkiválást figyeltük meg. Ahogy fáradt a vadász. repültek. Ezek a nagy testű madarak nem véletlenül élnek az óceánnak ezen a vidékén. A Nagyfőnök most élvezhette igazán a hierarchia előnyeit. hogy összeverekedtek a zacskón. mert egyszer csak megperdült. Szinte megható volt. Akkor megfogadtam. ha tetszett. A barátkozást a tiszta lelkű. A már öt-hat napja gyengélkedő szél teljesen leállt. ami meglehetősen optimista próbálkozásnak tűnt. ha nem. Reméltem azért. amíg egy mutatósnak szánt fejessel el nem kentem magamon – fejem búbjától a talpamig – az előzőnél is kapitálisabb példányt. Később Józsinak eszébe jutott. és nem értette. bár unaloműzésnek nem volt rossz. mint a karikacsapás. vizet. Délutánra jutottunk el odáig. hogy rövid vödörkalandja nem okozott neki maradandó testi vagy lelki törést. majd amikor már nem ment. teljesen eksztázisba jöttek. A végén persze nem lett belőle semmi. mi lesz ezután. aminek még súlyosabb tünetei lettek. Felszálltak. mint a medúzáknál. mert abból sajnálatos küzdelem lehetett volna. Józsinak vigyáznia kellett.

majd kicsomagoltam a nagy vitorlát. Látni véltem. hogy ne húzza a két merevítőt keresztbe egymáson. de tartottam tőle. (Zeuszék sem veszekszenek mindig!) Egyszóval megszólalt az ég. mit sem törődve azzal. a Pollux és a Castor alkotta mitológiai páros északon. mint mindig. jelezve a hamarosan ránk törő zivatart. s mire felnéztem.. kétórányira mögöttünk. A három reffelt sort lent hagytam. ahogy mondták. és mindennek a tetejébe éles félszélben küszködtünk északkeletnek. Az Indiai-óceán 43. de úgy látszott. az Ikrektől az ikrekig: a Kentauri csillagpár délen. ezért minden vásznat elrendeztem szépen a hátszeles menethez. Két napig nem láttunk semmilyen mérhetőt az égen. Most is a természet segített figyelmünket másra terelni. fok 10. percén és a keleti hosszúság 133.. majd a két orrvitorlát jobbra és balra kitettem pillangóra a spinakkerbumokkal. Ez nagyjából tízméteres hullámokat jelent. szél vissza – csak éppen délről. Dörgött az ég! Az Adrián. Az a brízecske. „magas" óceánnal. Ültünk szó nélkül. A nagyvitorlát mutatós kis csomagként odakötöztem a bumhoz. Eddig még nem jöttek be a meteorológusok jövendölései. Május 9-én olymposzi módon változott az időjárás. tejfehér kifli ívelte át.újra el játszottuk a jelenetet. A május 10-i jelentés már csak viharos szélről és „nagyon vad" tengerről számolt be. A tenger „nagyon vad". Gyenge nyugati szél kerekedett az aucklandi rádiósszolgálat előrejelzésének megfelelően. hogy ez a hajón csattogó vitorlákat és néhány keresetlen szót eredményez. Az újzélandi rádióállomás azzal „vigasztalt" bennünket. nehogy lepkére huzigáljam a vitorlákat. percén láttuk meg először a sarki fényt. a rohamosan erősödő szél elérte a hatos fokozatot. és még csak nem is hullámzott nagyon az óceán.. Beszedtem és megcseréltem az orrvitorlákat. a próbaút során hallottunk dörgést utoljára. fekete fellegek siettek északkeletnek. mindenesetre elmaradtak. Gyönyörűek voltak. és néztük tovább. Hosszú idő óta először volt teljesen tiszta az ég. amely a madaraktól érzékeny búcsúra kényszerített minket május 6-án este. Ez viszont pontosan megérkezett. felhő el. Szél el. Vártam egy kicsit. míg arra nem riadtunk.. Felöltöztünk. s ez ismét jókedvre derített. fok 30. Eljátszadoztam ezzel egy órát. hogy ne csattogjanak. minden csillag látszott. ugyanakkor nem . lassan ötösig erősödött és megmaradt két napig. a szél viharos – 8-9-es erősségű – lett. megunták vagy talán megsértődtek. hogy semmihez sem kellett hozzányúlni. és felhúztam a felét. hogy nagy sebességgel hidegfront jön mögöttünk – még a jelenleginél is hidegebb? – orkánerejű széllel. amikor ráhibáznak. nyugatról megint behúzták a rolót. Órákig mentünk úgy. de utána is borult maradt az ég. Lenyűgöző látvány volt. le nem vettük a szemünket a jelenségről. Két óráig szakadt az eső. őszinte sajnálatunkra. mert mire végeztem. a tízest húztam fel a szél alatti drótra. marad a szél. és a „viharos" fokozat után következik. amint valaki kaján vigyorral az arcán elzárja jó kis szelünk csapját. Kellemes meglepetésünkre most sem lett igaza a tudománynak. Szívet melengetőén hasítottunk öthat csomóval. hogy reszket kezünk-lábunk a hidegtől. A déli horizontot hatalmas. ez lesz az első eset. csúnya. amelyet még rejtelmesebbé tettek a benne keletkező és kihunyó fény csíkok. eső le.

A kilences alapszélben félő volt. hanem engedve vágyainknak. hogy legalább öt métert repültünk. és magával sodorta a szél. nem mintha hiányoztak volna. vagy szakad ki valamelyik veret. Ezt a távolságot kellett most visszakínlódnunk. amikor kilences alapra tíz-tizenegyes nyomások jöttek. Pillanatok alatt megnőttek a hullámok. Hála hajónk képességeinek. Mellékesen megvizsgáltunk egy üveg László Gyuszi-féle kátrányízűt is. A reggel már a Csendes-óceánon találta a Szent Jupátot. Most éreztük csak igazán. vajon. semmiféle jelét nem tapasztaltam az efféle veszélyeknek. hogy egyszer sem esett le szél alá. Nagyobb vitorlát nem húzhattunk fel. Mindezek ellenére jó teljesítményt értünk el. hogy rádión hosszasan elbeszélgettünk két sydneyi magyar rádióamatőrrel.számoltunk a Tasmania szigete által délre szorított tengeráramlással. a kicsi felület pedig nem nyújtott elegendő támaszt a hullámok táncoltatta hajónak. szokás szerint.. mégis rosszabbak lettek a körülmények. mintha egy nagy nyomású zuhanyrózsa felé vitorláztunk volna. öt-hatosra csendesedett a szél. és a szél felé lendülettel forduló test lefekve. Ez azzal járt volna. Ha félig úgy lesz. de ez most az Antarktisz felé vitt volna. hogy nem tudjuk majd tartani a félszeles irányt az egy szál orrvitorlával.. egy rizses sertéspörkölt mellé felbontottuk az utolsó doboz uborkát. még akkor is tudtuk magunkat tartani. Ünnepi hangulatunk támadt. így a körülményekhez képest döbbenetesen nyugodtan mentünk. Másnapra. tetejüket felkapta. hogy még délebbre sodródunk. nagyobb felületen. Erőltettük a félszelezést.. Új-Zéland déli foka felé. Május 10-én a pontos mérésünk szerint 44 fok 58 perc déli szélesség és 142 fok 38 perc hosszúság volt a hajó pozíciója. mintha fújt volna. A hullámok ugyanis egyfolytában forgatták a hajót. csendes nap virradt ránk. Ettől olyan lett kint az élet. mikor esik le a tőkesúly. amelyik át ne ázna. mert a háromnegyed szél még rosszabb volt. Kereken két hónapig küszködtünk az Indiai-óceán goromba és kiszámíthatatlan szeleivel. A korábban beígért szelek csak most érkeztek meg. akik elmondták. jól . nagyobb ütést kap.. mekkora jelentősége van a bizalomnak. vagy futott fel szélbe. három sorra levett nagyvitorlával és négyes fockkal olyan stabilan vette a 6-7 méteres hullámokat. A mieink sem voltak kivételek. A hangulatot mégis földobta. most rettegve figyelnénk. Nem győzöm dicsérni a hajónkat. amely egy fokkal lejjebb vitt bennünket. Ilyen körülmények között nincs az a vízhatlan ruha. Ha annak idején kissé spórolósabban építjük a testet. miközben hatezer mérföldön bukdácsoltunk keresztül. ahogy mesélik. mert 11-én éjszaka nagy-nagy örömünkre búcsút mondhattunk az Indiai-óceánnak. Ez azt jelentette. de azért olykor jutott ilyenekből is. Ilyenkor már hátszélben kellett volna futni. örömmel mondhatom. amit nem fojtottunk magunkba. milyen előkészületek folynak a fogadásunkra. már a mennyországban érezhetjük magunkat. A törőhullámoknak még nem volt idejük a már ismert méretükre megnőniük. oldalt billenve leestünk a hullámvölgybe. Félszélben. Két alkalommal akkora ütés érte a hajó bal oldalát. Este 11 óra felé már le kellett venni a nagy vitorlát. méghozzá jó irányba. Május 12-én gyönyörű. Megint kiderült egy újabb jó tulajdonsága. és egy hatalmas dörrenéssel frontálisan landoltunk. a hajó minden része kiválóan viselte a megpróbáltatásokat. hogy 100 mérfölddel délebbre voltunk Hobart kikötőjétől.

vasárnapig már nem érjük el Port Jacksont. és elfordult északkeleti irányba. mit döntöttek róluk a földi hatóságok. és elsőszülöttjük talán már éjszaka világra jön. mint a Szent Jupát. hogy két nap alatt. Józsi figyelt elsősorban. bizonyítva számításaink helyességét. hol és hogy van.. mit mondjak a Tasmantenger szembejövő.. 5-7-es erősséggel kitartott újabb két napig. Május 15-én. Arra gondoltunk. Döbbenetes. ami a civilizáció üzenete lett volna. egy tányérról lelógó bifsztektől. így szerencsére nem éltünk megható ajánlatukkal. és máris északkeletiben szorítottuk a szelet.. Bizonyos volt. Legyengült a szelünk. mert akkor az ott élő tizenötezer honfitársunk közül sokan el tudtak volna jönni az eseményre. éjfél után kettőkor. tíz perc leforgása alatt délire váltott a szél. mind az összes füleivel. A Tasman-tengeren tizenöt menet helyett huszonnégy órás meccset vívtunk. s ennek eredményeként száz mérföldes pontozásos győzelmet arattunk. hajósok.. hogy van-e elegendő étel és ital a hajón. és visszagyengült hatosra. Egy teljes napi hátszél után. amely mellett ott áll majd egy nnnagy hhhideg sööör!. miután az a hír érkezett. Ez a fogadást szervezők kérése lett volna. és még mindig nem láttunk egyetlen hajót. kemény hullámaira. Egy biztos. mert ha nincs. délben Pál Zsoltéktól. fáradtan. rövid. Ha már nem is nagy választékban. rendkívül színvonalas. vagy bármit. nekünk talán jobb is így. Ismét hosszú beszélgetést folytattunk az ausztrál rádióamatőrökkel. netszervizek. szórakoztató programokkal. már csak kétszáz mérföld választott el bennünket a zuhanyozótól. ezért most nem tudom.emlékeztünk-e rá.. hány méteres. ha én úgy bírnám a pofozást. másnapra pedig délies irányú vihart várhattunk. repülőn küldenek. majd az óramutató járásával ellentétes irányban lépett néhányat a számlapon. meghitt delíriumot hagyva maga után. sok esetben az elemek nem tudják. aki Sydneyből kísérte figyelemmel utunkat. és szervezte a rádiókapcsolatokat. Kifogástalanul jöttek viszont a rádióműsorok. hogy elhajóztunk Ausztrália alatt. hogy a déli helyett egy északi vihar lepett meg bennünket. A kitisztult ég alatt vidáman ügettünk Sydney felé. a hobarti és az aucklandi rádióállomások egyöntetű előrejelzése szerint azonban éjszakára az északnyugati szél megerősödésére számíthattunk. Rám is átragadt a cimbora semmihez sem hasonló öröme. 16-án szelünk tovább forgott keleti irányban. ki tudja.. Onnan jöhetett! Sajnos. Az ember hajlamos idő előtt elpufogtatni szuperlatívuszait. hány kilós fiúgyereke született egy vitorlázónak. minek következtében azonnal elfogyott egy Gyuszi-féle palack rizling. rádióamatőrök arról társalogtak a Csendes-óceánon. Pétery Miklós. hogy felesége reggel vonult kórházba. tahiti és új-zélandi rádióamatőrök közvetítésével megérkezett a világraszóló hír: fiúgyerekkel gazdagodott a Gál család. vagyis Székesfehérvárról. Ezzel együtt. Csak így következhetett be az a félreértés. de megvolt a mindennapi betevőnk. sok zenével. teljes komolysággal kérdezte. milyen hatást keltenénk. . Amerre csak tekertük a keresőt. és most apa és fia. ilyen hosszú egyedüllét után. megkerültük Tasmania óriás szigetét. Mindehhez feltűntek a látóhatáron Tasmania négyezer méteres hegyei. A jutalom: 13-án éjjel. meg sem állnék a nehézsúlyú profi világbajnoki címig.

Pirkadatig lélegzetvételnyi szünet nélkül folyt a küzdelem. S ott. a Pacific Net Control újzélandi rádiósa pontosabb információt ígért. Álltam a fedélzeten. A viharnagyvitorla és a négy négyzetméteres fock volt fenn. A látómezőbe finoman beemelkedő alacsony vonulat a vonósoké. Nemrég még Afrikában voltunk. a térkép szerint. így messzebb kerültünk Sydneytől. tíz mérföldre előttünk ott húzódott Ausztrália partvidéke. mígnem a sötétedéssel elszabadult a pokol. és az esti órákig egészen emberi körülmények között hajóztunk. ahol színes házak tarkítják a parti homok feletti zöld dombokat. tartottuk a magasságot a tíz-tizenegyes széllökésekben. Maradt két lehetőség: vagy a part felé. helyenként orkánerejű széllel. s mind nagyobb boldogság a fáradtságból. mint egy fantáziadús muzsika. amíg áttörtünk az áramlás kritikus szakaszán. Az egyik szempont. hogy a természet minden egyes próbatétel után megjutalmaz bennünket.Dilemmát okozott az utolsó két nap taktikája. rezes hangja. egy pillanatra sem szűnő villámlásokkal. hogy mikor vágjunk neki. . hadd múljon az idő. egymásba ívelő hajlataival. hogy még át kell vágnunk a kelet-ausztráliai – itt négycsomós sebességű – áramláson. Fizika ide vagy oda. amelynek lágy futamaiba nyomban belerecseg egy meredek sziklaszirt kemény. zölden villogó produktumait. de ha bejön az esetlegesnek mondott északnyugati. Pontosan nem is emlékszem. dörgésekkel. Mégis. néztem a partot. mert az előrejelzések nem egyértelműek. jószerint a Földgolyó másik oldalán. úgy lett egyre inkább part a szimfóniából. Az alatt a nyolc óra alatt. Másnap reggelre Les. testileg-lelkileg mélységes fáradtságot éreztem. A szárazföld mintha kottát tartott volna elénk. ahogy addig. mit kell tennünk. mint egy varázsütésre benépesült a tenger mindenféle típusú. csak mentünk. Mindig el kell telnie bizonyos időnek. és ez most sem maradt el. pirosan. Nem volt kétséges a választás. a vitorlázatot nem csökkenthettük. addig úgy mentünk. majd újra hajnal. ötös erősségűre szelídült szélben úgy hatott ránk az élmény. ahol emberek és autók járnak. Tudhattuk volna pedig. akkor már most is késő. amely a parttól hatvan mérföldre már érezhetően déli irányba visz. amíg a szárazföld megindító látványa végre számomra is valósággá válik. A nyugati irányba fordult. harminc mérföldet sodródtunk vissza délre. s hajnalban már a Sydneyből induló és oda érkező repülőgépek látványa. Az elemek eldöntötték. Eleinte a parti fények kötötték le figyelmünket. Ahogy világosodott. Most is így történt. milyen szelek fújtak az utolsó szakaszon. én még mindig csodának tartom az alkotó fantázia levegőben repkedő. Elúsztunk a Botany-öböl előtt s egy lankás földsáv mellett. együtt az oboa lágy. Ha marad az északkeleti szél. vagy Auckland irányában vitorlázunk. amint magunk mögött hagytuk az áramlást. Sydney zümmögi mindennapi életét. ami lesz bizonytalanságára alapoztuk. Ott az a meredek. s hagytam. méretű és nemzetiségű hajókkal. lekopott tetejű domb az üstdob. s ezzel nem voltam egyedül. Hihetetlennek vagy inkább valószínűtlennek tűnt minden. amíg az eszem által tudott dolgok felszívódnak az érzékeimbe. a másik szempont viszont az. Taktikánkat újra a lesz. Az égbolton végeláthatatlan sorban rémisztő viharfelhők kezdtek vonulni dél felé. s bár a szél le-lefektette a hajót. amíg este nem lett. Hajnalban a tiszta égen lassan emelkedő napkorong vörös fényénél. mint előző nap délután voltunk. akkor elég Sydney magasságában átvágnunk. s ahol meghitt békét árasztva csillog a délelőtti Nap a fantasztikus felhőkarcoló-rengeteg ablakain ott. majd a hajóforgalom. fehéren. Május 17-én délelőtt befordult a szél északira.

fürdéssel és kedélynyugtató ábrándozással töltsük. vezetőjének nem kis tudásáról téve bizonyságot. elnevezésű hajóján rövidesen megjelent Julius Charoday. – Csak azért kérdeztem – mondta a hivatalos ember –. a papírok iránt érdeklődik. de ezek is felszívódtak a felkelő Nap sugaraitól. Egészségügyi ellenőrzés nélkül ugyanis emberfia nem teheti be a lábát Ausztráliába. Nézegettük a szürkületben kigyulladó fényeket. csendes öbölben. Megköszöntük az információt. hogy elsőként segítsen révbe érni. Bondinak hívják. Tóth Vazul a magyar konzulátusról érkezett. – Igen. sem a jelzett vihar nem zavart fel. amikor a parti őrség motorosa mellénk állt. szeretnénk itt tölteni az éjszakát – mondtuk –. és megvárni a hatóságokat a vám.. az Úrimuri névre hallgató hajó vezetője félelmetes tempóban kezdett körözni a horgonyzó vitorlások között. így egy békés..és útlevélvizsgálat. a Watsons-öbölbe kell újra horgonyra állnunk. Abban maradtunk. horgonyt vetettünk. Az első. és éppen lefekvéshez készülődtünk volna. Bakteriológiai okok miatt semmiféle élelmiszert nem szabad bevinni. hogy az utolsó fél napot csendes rendrakással. – Nemsokára jönnek a vámosok. amelynek öblében ringatóztunk. és a motoros eltűnt az öböl irányában. Kedves volt tőlük. magam álom nélküli pihentető alvásból. integető emberekkel a fedélzeten. Schanendoa III.. Kilenc óra helyett tizenegyre jöttek az aktatáskások. Annál is könnyebben. sör mellett beszéljük meg. mert az egyik móló végén valaki akkora piros-fehér-zöld lobogót lengetett. hogy itt kívánunk-e megágyazni magunknak? Gondoltuk. Könnyen megtaláltuk a várakozásra kijelölt helyet. ha tudják. – Isten hozta a Szent Jupátot Ausztráliában! – hangzott az üdvözlet a mólóról. Korán reggel frissen ébredtünk. A kristálytiszta levegőben csak néhány bárányfelhő díszítette a horizontot. hogy a részleteket majd a parton. és csak holnap reggel megyünk be a kikötőbe.11 Korábbi előrejelzésünk alapján csak másnap reggelre várták érkezésünket Sydney kikötőjébe az ott élő magyarok. elköltöttük utolsó „hajós" vacsoránkat.. de még tárolni sem a hajón. magyarok! Ez itt Ausztrália? – Igen! – Akkor jó helyen vagyunk! – kiabáltuk vissza. Odakanyarogtunk. de addig sem unatkoztunk. Tudtuk nagyjából. hogy meglátogattak. – Hahó. és a város egyik legkedveltebb fürdőhelye. és nem bántam. és a zászlót lobogtató férfiútól ötven méterre leeresztettük a macskát. jó éjszakát kívántunk egymásnak. Szükségünk volt arra. kilenc órára ígérték. Horgonyt és motort rántottunk. valamint az egészségügyi szertartások miatt. Jó. száz méterre a parti élettől. a fogadásunk megszervezésére . hogy balra a második öblöcskébe. Vezetője udvariasan megkérdezte. mert éjszakára viharos délkeleti szél várható. hogy majd letörte a kezét. Később tudtuk meg. hogy sem Józsi az ügyelet miatt. hogy ezt a strandot. s egy óra múlva bepöfögtünk Port Jackson ébredező kikötőöblébe. Egyre több hajó érkezett magyar zászlókkal feldíszítve.

de akkor adjanak helyette egy másik tonnányi konzervet... átdobtak egy hatalmas palack pezsgőt.. Szerencsére százan százfelől kérdeztek. hogy most majd alszunk naphosszat.. Csak aki állt már a dobogó tetején. de hát mit csináljunk. A krumplit. hogy találjanak valamilyen kompromisszumos megoldást.. A háziak még édesdeden aludtak álmukat.és a későbbi támogatásunkra megalakult Szent Jupát Baráti Kör alapítója. Magunk is azt hittük. mondtuk. Faarccal közölte.. A hajnali szürkületben csak topogtunk Sydney egyik konyhájában. amíg az összes rekeszből kihordtuk a teljes konzervkészletünket. Elképesztő rendetlenséget hagytak maguk után. amit az elmúlt 68 napban és 14 ezer óceáni kilométeren át elmulasztottunk. hallgattuk a tapsokat. – Van olyan helyiség. Ott álltunk honfitársaink sokaságától körülvéve. A vízumügyünket gyorsan rendezték. láda vagy rekesz a hajón. a bontott dobozokat összegyűjtötték egy nejlonzsákba. és amikor meglátták hajónkat. Julius Charoday mellénk kanyarodott hajójával. mi fojtogatja ilyenkor az ember torkát. Csak az útleveleink és az egészségügyi ellenőrzés intézőjével volt hosszabb ideig dolgunk. hogy akkor sem tudnék válaszolni. Mindenki ránk várt ott. Végül is ebben maradtunk. s pótoljuk mindazt. nálunk ilyenkor volt a váltás. a többiek rövid papírmunka után visszamentek bárkájukra. pedig a tisztviselők is segítettek. hogy törvényeik értelmében a hajón található valamennyi élelmiszert lefoglalják és megsemmisítik. és nem tudtunk mihez kezdeni magunkkal. Régen éreztünk már biztos talajt a lábunk alatt. ki jön még utánunk. amelynek hangjait lassan elnyelte a tömeg éneke. kenyérrel és sóval kínáltak. hallgatva a Himnuszt. Ez elgondolkoztatta és arra ösztönözte őket. ha hagynának. taps tört ki. zárható – könnyebbültünk meg. ováció. A délutánba nyúló ünnepség után Sydney világvárosi útjain robogtunk végig. Nem jött senki. amelynek utasai igyekeztek minél rövidebbre fogni a procedúrát. De nem!. Végül mellénk állt a hatóság hajója is. A tervek szerint itt néhány napig „eldugva" csak a pihenés volt a dolgunk. Még ki sem kötöttük hajónkat. de legalább most már szabadok voltunk. ahová biztonsággal el lehet zárni és leplombálni a készleteket? – kérdezték. 48 órára kaptunk tartózkodási engedélyt. csak mi voltunk ott. ahol az Australien Cruising Yacht Clubban védett kikötőhely várt bennünket. Ilyen hosszú út után azonban már az első hajnalon megmutatkozott a szokás hatalma. ahol a gázpalack és akkumulátorok vannak. a babérkoszorút. mert anélkül nem folytathatjuk az utat. a klub összes szolgáltatásaival.. Bárány Tonyáék otthonába. kenyeret. és elvitték megsemmisíteni. ennek birtokában már a parton intézhettük a továbbiakat. Mi meg csak tekingettünk magunk mögé. máris baráti kezek nyúltak értünk és rántottak a szárazföldre. Milyen nyüzsgő élet lehet ebben a klubban – gondoltuk. amit a hajókon várakozók óriási ovációval üdvözöltek. így nem derülhetett ki. amikor a vendégmóló felé kanyarodva megláttuk azt a nagy tömeg embert a parton. Oké. – A külső rakodótér.. Az egészségügyi hivatal képviselőjével folytattuk a leghosszabb eszmecserét. Egy órába telt. és vele együtt jöttek a kör tagjai. és az ugyancsak magyar népviseletbe öltözött lányok nyakunkba akasztották a hagyományos fogadóajándékokat. majd a konvoj elindult a Rascutters-öböl felé. Julius szép köszöntő beszéde után a magyar népviseletbe öltözött zenekar játszani kezdte a Himnuszunkat.. néhányan átszálltak hozzánk.. csak az tudja. . amikor mi már felöltözve jöttünk-mentünk.

Igaz. Walles Imre bácsi ajánlotta fel szállodájában azt a szobát. Cserébe viszont nyertünk kerek hat hónapot Ausztráliában. a csendes-óceáni szigetvilágot. emiatt mindössze egy hónapot tölthettünk volna Polinéziában. Nem sok értelme lett volna ezért a röpke egy hónapért újabb hónapot vitorlázni. lakóival. hogy elvégezzük a hajó teljes felújítását. Szállodánk a hírhedt King's Crosson – Sydney szórakozó negyedében – közel volt a jachtklubhoz.) A belváros. úgy éreztük azonban. mint minden világváros. mi vár majd ott ránk. az első időkben minden jobban érdekelt minket a hajóápolásnál. nehéz szívvel mondtunk le Polinézia csodálatos szigeteinek látványáról. bálokra. (Azt mondják..Két nap kellett hozzá. Sétálva három percre voltunk a hajótól. ahol hajónk vesztegelt. Alapos megfontolás után úgy döntöttünk. Nem volt könnyű döntés. hogy a Föld körüli út állomásai közül kihagyjuk Polinéziát. Egy hét múlva értesítést kaptunk. vagy a Harbour Bridge óriási méretű acélszerkezete. a barátságos. További szempont volt. A következő hetekre és hónapokra „berendezkedtünk" Sydneyben. Megkezdtük tehát ismerkedésünket Ausztrália szigetkontinensével. útleveleinket azonban csak egy hónappal később kaptuk kézhez. Ez a város ötvenszer százötven kilométeres területen fekszik a tengerpart és a Kék-hegység hegyláncai között. itt úgy kanyarognak az utak. A kikötőben 60 nap állt rendelkezésünkre Julius jóvoltából – díjmentesen –. Sydney nem lett volna több gyors felkészülési megállónál.. Márta futkározott velünk hivatalról hivatalra. Mindenekelőtt: Sydneyvel. hogy az út biztonságos folytatása érdekében döntésünk ésszerű és megalapozott. A City utcáin mindig óriási tömeg hömpölyög. hogy majd a viszonylag legjobb időjárási körülmények között vágjunk neki a Csendes-óceán déli vizeinek és a Horn-foknak. A következő napokban a ház asszonya. hogy minden rendben van. A city kivételével kertes házak erdejéből áll. rendezvényekre. és egy percre a Cross színesen nyüzsgő életétől. az áttetszőén kék vizű öblök pedig olyan nevezetes látnivalókkal szolgálnak. ahogy hajdan a kenguruk kitaposták. korábbi terveinket ugyanis megváltoztattuk. szuperluxus felhőkarcolók tömege. hogy ebben az esetben Ausztráliában is csak kevés időt tölthettünk volna. Többet nem. jól öltözött emberek között kellemes a csavargás. Keményen bürokratikus rendszert találtunk mindenütt. városaival. mint a sydneyi Operaház kagylóhéjas épületegyüttese. csillogó-villogó. ahol jártunk. Sejtettük. A Szent Jupát Baráti Kör pontos szervezése szerint egymást követték a meghívások a magyar klubokba. mert a hurrikánok szezonjának beköszöntével vissza kellett volna vitorláznunk Új-Zéland biztonságosabb vizeire. hogy kímélni akartuk a hajót a rettegett hírű Horn-fok megkerülése előtt. Az eredeti menetrend szerint két hónapos késésben voltunk. Nem vitás. amelyeket még . a társadalmi kiegyensúlyozottság jeleit tapasztaltuk. kiismerhetetlenül bonyolult rendszerű utakkal. Itt és bármerre. amíg a hajón megszokott ötórás éjszakai pihenő helyett szervezetünk ráállt a normális szárazföldi pihenőre. de több oka is volt. hogy a 48 órás vízumot meghosszabbítsák fél évre. Harvey Lajos barátunk barátja. sajtótájékoztatókra. de segítőkész hivatalnokokkal. amely hónapokra az otthonunk lett – ingyen. arról már nem is szólva. Most már volt időnk mindenre. rádióriportokra. ahol mindenképpen ki kellett várnunk a déli telet.

lepkesúlyú kisöreg Alival és más világnagyságokkal együtt mosolyog a képeken. hogyan is számláltuk össze a zárolt készleteket? Erre csak azt mondhatom: egy hajóban mindenre van megoldás. A köteleket. újságírók és kideríthetetlen foglalkozású. a vitorlákat kimostuk édesvízben. csapzott művészkülsejű figurák népesítik be az üzlet előtti járdát. az apró termetű. hogy nézni sokkal egyszerűbb a munkát. Mire letelt a hatvan nap. ott termett Kulcsár Gyuri. kellemes körülmények között. Az öböl hátsó sarkában. vagy az utca közepén. ugyancsak két hónapra. A tömeg ellenére mindig pillanatokon belül megjelent két bögre forró kapucinerrel. otthoni műhelyében elvégezte a teljes generál javítást. (Adódhat a kérdés.. Gyuri sokkal jobban ismerte a hajóhoz felhasználható helyi anyagokat és a beszerzési lehetőségeket is. Autóval. Megcsináltattuk azt a két négyzetméteres viharfockot. nagyon megrongálná az önbizalmamat. s már csak az algagátló festés hiányzott. kihasználva a hatvannapos kikötői díjmentesség kedvező körülményeit. amit fogyasztva nézelődtünk. hogy indulás előtt csak egyheti munka lesz rajta. és ehhez képest „alig" maradt hétszáz. Akkorra már kiderült. Mindig Coluzzinál találkoztunk. A munkanapot rendszerint a Crosson kezdtük.) Nekiláttunk a karbantartási munkáknak is. és összehajtogatva eltettük. hogy a tulajdonos egykor profi bunyósként járta a világot. a híd után kaptunk helyet egy pontonnál. stifteket csak ellenőriztük. Gyuri szinte mindenkit ismert. amiért itt csak akkor szólnak. Vendégjárás közben azért előbb-utóbb a hajóval is foglalkoznunk kellett. nehezen lehetett már beindítani.. hogy kissé túlméreteztük az otthonról hozott konzervkészletet. de az utcán megtoldottak néhány székkel és asztallal. A bolt kicsi. mindig mosolygó. hogy mi is csinálhassunk valamit. csak két utcával arrébb tudok megállni. majd lementünk a hajóhoz a kikötőbe. majd váltásképpen felesége a gyermekükkel. Motorunk a kevés használat dacára köhögősen. A gyűrött arcú. Számomra különösen nagy örömet szerzett. A kis kávézó falán fényképek tanúsítják. akivel közelharcot kellett vívnunk. süteménnyel. de pénzügyekben barátunk nem állt szóba velünk. Mire körülnéztünk. amely ha szél lennék. reggel nyolc felé. az emberek beszélgetés közben ott melengetik kezüket a gőzölgő poharakon. Amikor a hajó szárazdokkba került. de családi társaságban lehettem. és ha csak rövid ideig is. Coluzzit mindenki ismeri Sydneyben: ő az. diskuráltunk. amelynek hiányára az Indiai-óceánon jöttünk rá. megbízhatatlanul működött. színészek. később a munkába menő üzletemberek. sürgő-forgó olasz kávéfőnököt is. aki hajnali háromtól estig méri a kávét. ahová . és én mindig szívesen mentem vele. Józsihoz először a szülei jöttek ki két hónapra. így az első időket leszámítva csak ritkán láttuk egymást. majd visszaszerelte a motort. A karbantartási munkák során az árbockötélzet és a vitorlázat a vártnál kevesebb gondot okozott. Azon kívül. hogy az NSZK-ban élő két bátyám Sydneybe repült meglátogatni.kiegészítettek a spontán családi meghívások is. a hajó le volt tisztítva és alapozva – külön-külön a tőkesúly és a hajótest –. Meglepően olcsón kaptunk olyan vitorlát. úgy vihettük el a hajónkat. ha nincs szerencsém. A hajón töltött „csendes" hónapok után szép és állandóan rohanó világba csöppentünk. kötélfeszítőket. Hajnalban a taxisofőröké a terep. Ez volt Gyuri munkastílusa. Az út feléig elfogyott 150 készétel. Szász Attila barátunk vette le a gondot vállunkról: saját maga kiszerelte. Próbáltuk legalább az alkatrészek költségeit megtéríteni. ha nem férnek el mellette.

de mindig ez az érzés élt bennem. izzad a tenyere. hogy egyszeriben szertefoszlott minden aggodalmam. sportolók vagyunk. a többiek lehurrogták. a Magyar Social Club. A Magyar Kaszinóban töltött estét több élménybeszámoló követte: vendéglátónk volt a sydneyi Nőszövetség. mielőtt válaszolhattunk volna. majd később a Délvidéki Magyar Szövetség. Már mindenki a desszertnél járt. amikor Tóth János. Ez még ott is . hogy olyan csönd van. de mindenkin érezni lehetett. az útról s végül az óhazáról. Nem volt kényelmes ki. ami csak eszünkbe jutott. A fiatalok vagy mostanában kerültek ide.csak csónakkal lehetett kijárni. Bennünket a díszasztalhoz ültettek. George-Budapest Labdarúgó Klub. úgy ültem autóba. köszöntötte azokat. Aztán ők kérdeztek: rólunk. Később. Ahogy odaértünk. és mesélni. s ennek bevételéből vettek egy automatikusan felfújódó mentőtutajt – potom 3000 dollárért. fiatal lányok és fiúk. de a többséget még nem ismertük. és szeretetet láttam az arcokon. félórányi autózásra a centrumtól. a megérkezést. Sokan még a háború előtt. George-Budapest fociklubról nemcsak az élménybeszámoló kapcsán kell szólnom. Sydney punchbowli városnegyedében áll a magyar központ hatalmas. Zavart. a mikrofonok mögé. Megérkezésünk után – látva szerény mentőfelszerelésünket – kijelentették. ahogy megy a mikrofon felé. amilyet csak a helybeli alapanyagokból készíteni lehetett. Elcsendesült a terem. ha szeretik az embert. A hajót rendbe téve már nyugodt lelkiismerettel tehettünk eleget a napról napra szaporodó meghívásoknak. a közönség figyelmesen hallgatta az elnököt. vagy már itt születtek. hogy éreztem. Nagy örömmel. és pillanatok alatt olyan magyaros menüt tettek elénk. gazdagabb lettem. nem előadók. Az ember nézi a padlót. Vacsorával egybekötött élménybeszámoló után gyűjtést rendeztek. de egyszer csak közöttük találtam magam. hogy idáig ugyan eljöttünk. János néhány kedves szóban üdvözölt és felkért bennünket az élménybeszámoló megtartására. de végül is nem laktunk a hajón. Soha egyetlen provokatív kérdést nem kaptunk. vagy ha a beszélgetés hevében el is hangzott ilyesmi. és hatalmas taps tört ki. és inkább szeretne valahol ott ülni a többiek között. de innen már nem engednek tovább biztonságos felszerelés nélkül. amikor beléptünk. és végignéztem a hallgatóságon. Elmeséltük az előzményeket. Nem tudom. sokan ötvenhatban hagyták el Magyarországot. Vitorlázók. Jóleső érzés. de még nagyobb lámpalázzal mentünk. meddig tartott az élménybeszámoló. annyi érdeklődést. ha érdeklődnek iránta. ahová elsőnek hívtak bennünket. szürke épülettömbje. akiknek akkortájt volt a névnapjuk. A St. Először a Magyar Kaszinóban vendégeskedtünk. Meséltünk. nyugodt hangon üdvözölte a vendégeket. Legalább kétszázan voltak a nagyteremben. színes forgatag vett körül: idősebb és középkorú hölgyek és urak. több magyar klubesten vettünk részt. és így is maradt meg emlékeimben. hogy szívében-lelkében a Kárpát-medencéhez tartozik. Itt működik a kaszinóklub is. és vacsorázott. most pedig ki kell állni egy pódiumra. az utat.és beevezgetni. Mindenki az asztaloknál ült. és csendes. a klub elnöke felsétált a mikrofonhoz. a Stratfieldi Családi Kör. ég a füle. a St. A közönség soraiban már sok barátunk volt. Amikor hazaindultunk. a hely pedig ingyen volt a klub 12 dolláros napi díjával szemben.

) Miklós nagy energiával szervezte érkezésünk előtt a rádióösszeköttetéseket és azóta is programjainkat. A bója riasztójelzéseit a világ sok pontján figyelőállomások veszik. Amikor Julius Charoday. Kaptunk is egy megtisztelő meghívást. öbölre néző villájában voltunk. Sydney és Melbourne között. de idő híján. a ház asszonya gondoskodott arról. hogy eleinte kissé furcsának hat a tervezőasztalnál megálmodott város.és szoborgyűjteményt láttam. de a magas útiköltségek miatt csak Canberrába és Melbourne-be utazhattunk el. Tény. hogy még a szárazföldön építették. ÚjDél-Walles és Viktória határára építették fel. Sydneyhez szokott barátaink azzal biztattak. a belvárosban laktak. és mint ilyen. és intézkednek a leghatékonyabb mentésről. Ha felmegyünk a város keleti vagy nyugati végében bármelyik kilátópontra. Egyszer. Természetes volt. Középen egy tó terül el. Ausztrália egész területéről jöttek a meghívások. míg Józsi a szüleivel Ottóék vendégszeretetét élvezte. Csaknem kész . érem. mégpedig a javából! Nem csoda! Tibor Ausztrália legnagyobb égetettszesz-üzemének a termelési igazgatója. hogy az ausztrál haditengerészet magas rangú tisztje. nem jutottunk el oda sem. de szobájában olyan tiszteletet parancsoló kupa-. mindig otthon éreztük magunkat. Az elmondottaknak megfelelően már csaknem szakmai ártalomnak számítottak az ügyintézés ürügyén elköltött vacsorák a Szent Jupát Baráti Kör tagjainál. Lindfieldben a roskadásig rakott asztalon mindig volt némi whisky is. régen úgy döntöttek a honatyák. ahol vendégeskedtünk. Idő hiányában fájó szívvel sok meghívást le kellett ugyan mondanunk. sikeres üzletember trófeatárába is. amilyenről eddig elképzelésem sem volt. Tudtam. Ezek a felszerelések – amelyek megvásárlására soha nem lett volna pénzünk – jelentősen javítottak esélyeinken. hogy Julius neves vitorlázó kapitány. és csak utána duzzasztották alája a tavat. az admirális engedélyével munkálkodott érdekünkben. Canberrából Kogon Karcsi és Balogh Ottó jött értünk autóval. Hogy ne legyen vita a két rivalizáló város. A másik Péteri családnál Emi. hogy a legkiválóbb kínai éttermekbe jártunk velük – „munkavacsorákra". Péteri Tiboréknál. hogy építenek a szövetségi kormány számára egy székesfővárost: ez lett Canberra. a rajta átívelő hídnak pedig az a nevezetessége. István bátyám és én Karcsi autójában utaztunk. az elfogyasztható földi javak mellett betekinthettem a hatvan év körüli. amely műhold közvetítésével ad tájékoztatást a hajótöröttek helyéről és kilétéről. hogy megkönnyítsék számunkra az utat. bár mindannyian azt reméltük. (Bár ez a veszély eddig is csak ritkán állt fenn. az új fővárost a két vezető tartomány. hogy Canberránál unalmasabb város nincs Ausztráliában. hogy ne a babkonzervet tartsuk a legjobb ételnek. hogy nem lesz rájuk szükségünk. jól látszik a parlament és a hivatalos épületek közé tervezett város mesterségesen kialakított formája. A családi vacsorákra szóló meghívásokról már noteszt kellett vezetnünk. sajnos. de ott. Csak most tudtuk meg. hogy meséljünk élményeinkről egy kadétiskola növendékeinek.nagy pénz! Később a tutajhoz Juliustól kaptunk vészjelző rádióbóját. Budai Laciék közvetlenül Sydney kínai negyede mellett. náluk is laktunk. Sydney egyik legszebb negyedében lévő.

Este itt tartották meg a Szent Jupát bált. Hajnalban. Gyors ebédlátogatást tettünk a magyar nagykövetségen. Ismerőseink aggodalomtól ráncolt homlokkal adták a jó tanácsokat. Az úthálózat és a tisztaság itt is tökéletes. el kellett indulnunk vissza. kék tükörüveg az egész épület. Józsi családjával a város másik részében. Amikor megérkeztünk Melbourne belvárosába. amúgy kedvemre. méltó követője az elmúlt évszázadok nagy hatású építészetének. csaknem négyszáz – ! – méter magas. tetszetős házacska veszi körül. A melbourne-i Magyar Ház állítólag a világ legnagyobb ilyen célt szolgáló intézménye. Canberrában egyébként nincsenek felhőkarcolók. Mikor néha megkérdezték: – Ugye. Kászonyi Miklós pakolt fel bennünket és fuvarozott le a távoli délen fekvő metropoliszba. a Zell am See a Kitzsteinhornról. Bízom benne. Egyszerű vonalú. szép – ez is. hogy otthon érezzük magunkat náluk. néha egy-egy falu és farm és újra eukaliptuszerdők. hideg. A több emelettel büszkélkedő néhány hivatali épületet csupa egy-két szintes. a másikban vasárnap délután. milyen szép ez az ország? – természetes volt a válasz: – Szép bizony! – Közben azért eszembe jutott a Dunakanyar. amit mi vezettünk be rövid mesénkkel. Az egyikben szombat este. de nem dobott fel különösebben a szemünk előtt elsuhanó táj. hogy bőséges vacsora után kipihenhessük az út fáradalmait. Linka Márton és Maurer Sanyi munkája eredményeként vidám. esti fényárba öltözött a város. Igen. de mindkét esetben barátok között. évfordulójára építettek. Ausztrália másik nagyvárosába. az Európa-híd a Brenner-hágónál és a többi. és ez igazán sikerült. felhőtlen estét tölthettünk el ott. Szeretek utazni. A „legnagyobb épület" épületes címéért Melbourne és Sydney között folyó vetélkedés jegyében született. ami vagy száz kilométeren elkísért bennünket az ausztrál télben. Viki. Két magyar klubban voltunk vendégek. Melbourne-be csak jóval később jutottunk el. amit az ausztrál nemzet megszületésének 200. Nincs itt semmi baj. Sydney alvilágától hallótávolságra. Sok támadás érte a kormányt a hatalmas beruházásért. már sötét volt. Sydneyben kis szabadságot kértünk programjaink szervezőitől. Nyugodt életritmusú. Melbourne-ben úgy voltam. s mindjárt elvezetett otthonába. Egyik sydneyi barátunk. Jószerével ezt látni ezer kilométereken keresztül. komor. dombok. Széles utak. Első látásra nem vonzó. hogy élhessük saját életünket is. de akad itt azért csoda. Az úgynevezett üvegház. majd egyedül Imre bácsi szállodájában. esős időben indultunk. csak nem szabad erősnek . ebbe kellett belesűríteni programunkat. Kogon Karcsi. az egykori kutató biológus – most akupunktúra-szakértő – és imádni való felesége. a Tihanyi apátság a vízről nézve. már most is látszik: gyönyörű lesz. mint egy peches lendkerék: mire belelendültem volna. szép várossal és ismét sok kellemes emberrel ismerkedtünk meg. hogy itt lakjunk.már a parlament új épülete. az is. hogyan és miért vigyázzunk magunkra. Sydneybe. miután nem tudtak lebeszélni arról. Lenyűgöző. mindent elkövettek. de ha teljesen elkészül. dollármilliókért. hatalmas öböl kietlennek tűnő partja. és már rohantunk is vissza Sydneybe. Maurer Sándor várt ránk. A szálloda a King's Cross szélén áll. hogy egyszer még kipöröghetem magam. A ház vezetői. Két napunk volt összesen. én eleinte István bátyámmal. Már régen külön laktunk. Eukaliptuszerdők. nagy házak.

amit látok. volt. akkor sem ér fél év alatt a lehetőségek végére. Az egyik kapu alatt két ifjú titán versenyt gitározik. az úttestet. Egy este így akadtam rá a Golden Schef nevű mulatóban Orszácky Miklósra. Bősz takarításban voltunk a fedélzeten. majd belevész a Cross zsivajába. Sokat mesélt a hetvenes évek elejének hazai zenei életéről. amint éppen a dobogóról ejtette eksztázisba a „léha" fiatalságot. Ötliteres. Egyetlen aranyszabály: ne menj autóval a belvárosba. strici külsejű ajtónállók. mert nem találsz parkolóhelyet! Ha mégis bemégy. hogy éppen mire van szükség. Olyan környék ez. Ha az ember spórolósan vezeti. . és hallgattam az ablakon át beszűrődő zajokat. ahol mindig történik valami. Hogy ebben az irdatlan városban közlekedni tudjunk. Egyik alkalommal a sydneyi Opera koncerttermében hárfamuzsika nehezítette életemet. vagy ne edd meg mérgedben. Néha látni egy-egy lovas rendőrt. amikor a Less Girl's mulatónál lelőttek egy kábítószerelosztót. ahol „csak" egy felejthetetlen zenei estét. Régi tisztelője vagyok Miklósnak. vesznek pár mély lélegzetet. néhányan előzékenyen átballagtak a túlsó oldalra. hol ilyen. majd ismét belevesznek a Cross tébolyult folyamába. valószínűleg a nem egészen korrekt üzletmenet miatt. Eleinte a hajózással kapcsolatos közhelyekről folyt a szó. két hét után magam is úgy rohanok dolgaim után. egy percre sem unatkozik az ember. mint annyian mások. majd miután kiderült. mert úgyis behajtják rajtad. amerikai stílusú hajó. hol olyan banda élén. szeretetre méltó jármű. hogy még a vájtfülűeknek is első osztályú élőzenét nyújtanak. viszont a benzin nem drága a keresetekhez képest. háromhetes borostával a képünkön lesétáltunk az utcára. hol a mentők. nem fogyaszt többet 18 liternél. máskor a Cross kalapos muzsikusai. harmadnap fáj. kokósok teljes mámorban. Társaság és ok a csavargásra mindig akadt. zene nélkül. amikor érkezésünk másnapján még fáradtan. amit ne dobj el. Hol rendőrautó robog. hogy más közös témánk is van. találsz egy 25 dolláros csekket az ablaktörlőd alatt. Néha fáradtan lerogytam az ágyamra. de kényelmes. ha az ember minden áldott este más helyre téved be. Folytattam a nagyváros életének a tanulását: hol lehet megismerkedni a helyi zenei kultúrával? Sydneyben.lenni. ahol tombolán egy kiváló külsejű lányt lehetett nyerni az éjszaka maradék részére – társaságom kizárta számomra ezt a lehetőséget –. aztán kezdődik ismét a műszak. és szabálytalanul parkolsz. Sok kiskocsma és klub közös ismérve. dörgölik a kirakatok üvegeit. Szünnap nincs! Első nap érdekes. a másik alatt telt idomú amazon klasszikus balettet táncol. bároknak álcázott süllyesztőkbe mindenkit beerőltető. aki már több mint tíz éve él Ausztráliában. vagy öt másodperccel lejárt az óra. lemossák a járdákat. gyalogost soha. Kurvák. Itt egy világtalan koldus. Felsöpörnek. Az emberek megmegállnak. Lacival a kikötőben ismerkedtünk meg. attól függően. nagy. férfiból nővé operált emberformájú lények. aki „véletlenül" ültéből elgáncsolja az adakozást óvatlanul elmulasztó járókelőt. Volt egy dixiklub. elsuhan az ablak alatt. Igaz. buzik. Halottaskocsit csak egyszer láttam. Ettől kezdve több alkalommal és Sydney különböző szórakozóhelyein élveztem művészetét. amikor odajött beszélgetni. Reggel öttől este kilencig a szemeteseké az utca. amott egy harminctagú muzsikáló tinédzsercsapat hirdeti Jézus dicsőségét a züllött világnak. az eszmecserét egyik barátjának éttermében folytattuk. alkoholisták. Budai Lacitól kölcsönkaptunk egy öreg Ford Falcon 500-as autót. Szirénahang erősödik.

amikor éppen a kokósokat gyűjtögetik be. nem utoljára. ahogy próbálom elhúzni a fejem. mindegyikünknek magára kellett szedni valamit az éttermi raktárban heverő lomok közül. szőke.Pista. Nem volt mese. – Istenem. úgy éreztem. szopránon és klarinéton. Mire hazaérünk. a parton. Nem jutottunk messzire. ötven körüli. a tulajdonos. és van egy hely a kocsimban. Félhomály. Arcáról lassan lehervad a mosoly. Kisley Zoltán vagyok. Amikor betoppantunk. mit mondasz – szólok anyanyelvemen. de lelkes közönségnek. azután csak néz. de az legalább melegen. szakállas dobosukat minden rendesebb környékről kigyomlálná a hatóság. A társaság tagjai kevés kivétellel a felkelő Nap országából származtak. Érthetetlenül gyalázatos vereséget szenvedtünk – 0:6. Görbe hátú. százéves henteskötény mellé egy nagykalapács és egy porszívó csöve közül az előbbit választottam. Én a napokban indulok fel Townsville-be. A zongorista játékából csak a bal kéz hallatszott. a zene álomszerűen visszarepít a dzsessz felejthetetlen hőskorába. Ha jól értettem. dekadencia és rekedt hangú vidámság furcsa keveréke tölti be a helyiséget. amitől először csikorog a fogam. amely valósággal áradt a megállapíthatatlan korú hölgyekből. közben motyog valamit. sima arcú szaxissal. Meg volt beszélve. Kis híján hanyatt dőlök. mert a New Orleans Club nyitott ajtaján át dobszóló hangjai szűrődtek ki dzsesszre éhes füleimhez. magyar! – sikoltja magyarul. Tántorgó. majd lassan-lassan álomba dühöngöm magam. Két nap alatt váltott vezetéssel tettük meg azt a 2200 kilométeres utat. csupa mosoly embert. A szubtrópusi növényzetű tájon csak nagy ritkán akadt utunkba egy-egy kisváros vagy . Nem ismer engem. így mi is hazafelé vettük az utat az éjjel kettőkor is nyüzsgő Crosson át. szintén magyar. de remélem. felkapja a táskáját. már nem érdemes lefeküdni. könnyeket a szememben. – Nem értem. bocs' – mondom. füst. – Jó napot. és visszatántorog a pulthoz. Én egy szakadt.. de a folytatás már rekedt angolba fúl. szívesen utazna kicsit itt. hajnali négykor közvetíti a tévé a futball-világbajnokság első magyar meccsét. éppen felesége egyik barátnőjének születésnapját ünnepelték – jelmezben. A teljes részegség állapotába került házigazda kényszerű visszavonulása vetett véget az estélynek. Kövér. eltévesztett tempója nem volt. de egy hamis hangja. Egy darabig még próbál valamilyen gondolatot előkotorni ködös tudatából. felesége viszont japán. Vörösbor mellett még sokáig élvezem a banda játékát. Méla. – A zenét szeretném hallgatni. Bent igazi öreg dixisek nyúzták kopott szerszámaikat a kis számú. harmincas nő az ismerkedés azon módját választja. üres tekintettel kalapálta hangszerét. tükrök. bársonyosan csörgött a négyezők alá. nyomást érzek a szívemben. amely a napfényországnak nevezett Queensland keleti partvidékén kanyarog észak felé. de én hallottam magukat a sydneyi rádióban. ez jobban megy a fejemre húzott KuKlux-klán csuklyámhoz. nagy orrú pozanos négyezett éppen egy alacsony. Indulásunk reggelén ismertem meg Zolit. alkalmam volt megfigyelni azt a szerény nőiességet. hogy orvul megsimogatja az arcom. így életemben először. aki felváltva fújt tenoron. Egy nap csöngött a telefon szállodai szobámban.. fekete ruhás.

ülve is magasabb volt az autónál. a parttól körülbelül negyven kilométerre. s bár a főút nem a belvároson vezet keresztül. Te jó Isten! Micsoda élet! Az Ausztrália keleti partja mentén kétezer kilométer hosszan húzódó Nagy Korallgát a legkülönbözőbb alakú. A Szörfös Paradicsom volt az első hely. a zátonyon. nem véletlenül. formájú zátonyok végeláthatatlan sorával a világ legnagyobb korallképződménye. az öreg 504-es Peugeot csendesen nyelte az óránként 110 kilométert. Brisbane előtt száz kilométerrel az óceán partján hosszan elnyúló divatos üdülőhelyet nevezik így. és éppen csak elsuhantam egy óriási vörös kenguru mellett. de még így. fehéren leomló. több mint egymázsás állatot fellök. Csikorgott a fék. Halak. mint a búvárkodás. hogy az autósokra ezek az ugráló erszényesek jelentik a legnagyobb veszélyt. Hol sima az óceán. egy kis tengerparti falucskában él.. Néhány napig együtt volt az egész társaság. amelynek látványára már felkapja az ember a fejét. kisebb zátonyokra megyünk vadászni. minden méretű és halmazállapotú élőlények nyüzsgő tömege mindenütt. miközben cápák jönnek haverkodni. ha az ember éppen itt. vagy inkább megéreztem. hogy egy magyar búvárexpedíció fogadására jött Townsville-be. A szörfösök. amikor a hátamra csatolta egyik palackját. sok autót külön felszerelt védőrács óv a közvetlen találkozástól. hanem a szemem elé táruló látvány miatt. magyarok érkeznek.inkább falu.. Egyszer púposbálnákkal találkozunk – párzási idejük alatt ebben a szűk. Mi ennek a hatalmas gátnak egy pici. Géza innen 150 kilométerre délre. Ha jó idő van. óriási. hogy busszal. vidám élet ezernyi jele. Most már értem. amikor megláttam. félrerántottam a kormányt. Csóri kis srác. Én ezt tettem Géza szárnyai alatt. amely közeli és távoli hegyeivel. így találkoztam a Korall-expedíció tagjaival: Juhász Józseffel. Rezzenéstelenül ült az út közepén. Elakadt a lélegzetem! Nem a készülék. Délutánra érkeztünk Townsville-be. Késő este robogtunk át Brisbane városán. Mondanom sem kell. tengerpartja előtt húzódó szigeteivel rengeteg látogatót vonz. néha csak egy csónakkal. majd a korallexpedíció tagjai bérelt lakókocsijukon északnak vették az utat. máskor a vacsoránakvalót szigonyozzuk össze. különálló szigetecskéjére. a Beit-reefre jártunk. A robogó autó ablakából harminc-negyven kilométeren át nem változik a kép: homokos tengerpart. elmondott néhány tudnivalót. kimotorozunk a reefre. s mint gyakorló búvár. Násfai Bélával és feleségeikkel. néha nagyobb hajóval megyünk ki. hol viharos. miért mondták korábban. Sok kenguru válik a forgalom áldozatává. saját motorosán fuvaroztatja a búvárokat a Nagy-Korallgátra. rákok. Én meg maradtam.. színes. harsogó hullámok. a Nefelejcs utcából. egy mesevilágban. A hullámokon villódzva átszűrödő napsugarak millió színű. és megállok majd minden érdekesebb helyen. hogy valami van előttünk az úton. akiket Zoli ismerőse. és belökött a vízbe. még futó látványnak is szép volt. Éjszaka éppen én ültem a kormánynál. stoppal vagy gyalog indulok visszafelé. Ha valaki egy ilyen. turisták paradicsoma valóban. akkor a Hook-sziget melletti. . ráadásul búvárok – akkor természetesen én sem maradhatok ki a fogadóbizottságból. Queensland második legnagyobb városába. maga is könnyen az árokba eshet.. meleg vizű csatornában tartózkodnak –. égbe nyúló szállodák. Nagyon veszélyes. Ha már itt vagyok. a Nagy-Korallgátnál kezd el olyan sportot. Balogh Géza kalauzolt. Zolitól azonban megtudtam. Cannovale-ben. Eredetileg azt terveztem. dimbes-dombos csipketerítőt világítottak meg. itt. hogy a szépen eltervezett csavargásomból nem lett semmi. ha viharos a tenger.

láthattam. és egyébként sem stílusom. aki hosszú.Egyhetes itt-tartózkodásomnak nincs két egyforma pillanata. akkor kőművesek mellett segédkeztem. hogy átkeljenek velünk Új-Zélandra. eső viszont annál bőségesebben. feszült hangulatban voltunk. amit kellett. Brisbane mellett. Nehéz pillanat barátoktól. Egy itt épült hajó navigálását – kettesben a tulajjal – örömmel vállaltam magamra. Sokat köszönhettünk nekik. talán egy életre. Péteri Miklós betegség miatt – nem lehetett ott. Ahogy a Himnusz hangjai fogadtak fél évvel korábban. Szakmailag nagyon hasznos volt. de csak a biztosítóval toltam volna ki. minden kész a hajón. igyekeztem legjobb tudásom szerint visszasegiteni. mert csak két hétre kellett – összerakodtunk a hajóban. észrevétlenül röppent el a hat hónap. Beszereztük az élelmiszereket – nem sokat. bár ez nem esett nehezünkre. Kedves. Szomorú. ismerősök százaitól elszakadni. Ez azért volt nehéz. miután letagadta egy százötven dolláros tartozását. mert kellett a hely az újonnan kapott mentőtutajnak. Egy hétig motoroztunk. Vitánk támadt a klubban lévő vitorlásbolt tulajdonosával. mert a Baráti Kör két tagja – Julius üzleti út. és onnan ismét repülővel térnek majd haza. nekilátni a felkészülésnek: fizikailag és lelkileg. ismerősünknek. fel egészen Shute Harbourig. s vidáman beszélgetve tettük. Ezek a vitorlázó ismerőseink azért repültek Sydneybe. Múlt az idő. de most hirtelen annyi tennivaló jött össze. Ott volt viszont Budai Laci és Péteri Tibor. akik most is ott tolongtak a jachtklub mólóján. mind az itt élő honfitársaink. Búcsúzóul szívesen bedobáltam volna az ablakait. Az új generátor feszültségszabályozója nem működött. csináljon vele. Szomorúak voltunk. Nehéz munka volt. Eltelt a hét. majd textilt nyomtam. Ki tudja. Csaknem egy hónapig Labradorban. de jól megköszönték. s ha kellemesebb nem akadt. pedig korábban már jónak látszott. délután négy óra. amit tud. Éjszaka ájultan alszom. segítőkész emberek mind az ausztrálok. hogyan kell hajót építeni nagyüzemi módszerekkel. mert autónk már nem volt. Elfogy tér és idő. Az idő sírt helyettünk! Közben az otthonról érkezett kétfőnyi „erősítésről" is kellett gondoskodnunk. indultam vissza Sydneybe. a Cuddles hajóépítő cégnél segíthettem. megható beszédben búcsúzott tőlünk. . Végül odaadtuk egy ismerősnek. Így érkezett el november 15. Megfordul az életem. lassan meg kellett szokni a továbbindulás gondolatát. hogy hová tegyük a régi gumicsónakunkat és a hozzá tartozó kis motort. nappal viszont véget nem érően álmodom. a part és a korallzátony közötti szigetvilágban. Maradtak gondok az utolsó pillanatokra is. Egy argentin fiúval rohangáltunk egész nap a pad két oldalán. Felmerült. mindentől fáradtan. Ablakmosással kezdtem egy textilnyomó üzemben. és megpróbáltunk sok barátunkhoz elérni rövid búcsúra. hogy az utolsó három napon már nem jutott idő alvásra. amikor a fogadásunknál is nagyobb ünnepség közepette búcsút mondtunk a csaknem hétszáz barátunknak. ugyanúgy a Himnusz hangjai búcsúztattak bennünket. Később egy vitorlás hajó teljes felújításánál csillogtathattam tudásomat. ugyanott gépeket javítottam. mint mindenki. ezért amikor egy kis szabad időm adódott. Négy hónappal korábban már azt hittük.

a búcsú pillanataiban különösen jólesett figyelmessége.. – Isten veled. amikor lélekszakadva hozta Bérezi Lajos barátom azt a láda narancsot.Már eloldottuk a hajót. amit még hónapokkal korábban ígért nekünk. Sydney. Isten veletek.. . Már régen elfeledkeztünk róla. Ausztrália. Isten veled. barátok. s most.

napbarnított feszes bőr. mégis nagy lelkesedéssel merültem le ismét. s ez a Tasman-tenger már ismert. vagy fejmagasságban szálltak a fröcscsök. beszélgetve. Kint a nyílt vízen kevés élőlénnyel találkoztunk. mert ha ismertük is volna a pontos hajóhelyünket. ülve. a lábában keletkezett vérömleny kényszerített ágyba. hogy mégsem kellett volna partra szállnunk? . hogy odaüljünk a készülék mellé. mert vagy nem látszott a Nap. Végül is nem okozott különösebb gondot. A következő teljes héten át viharos szembeszélben ástunk. mert sötétedés előtt vissza kellett érnie a kikötőbe. akkor sem mehettünk volna más irányba. Ő sem sokáig. Nem fogott ki négyünk farkasétvágyán. Giovanni barátunk leginkább egy vödör társaságát érezte nélkülözhetetlennek. míg Bélát egy. jutott tehát idő egy kicsit megmegállni. Mi még tettük a dolgunkat valahogy. Itt már az idő is jobbra fordult. eredményesebb vacsoraszerzési módnak bizonyult. másfél kiló körüli korallsügér került a serpenyőbe. mint a pecázás. Mindezek ellenére igen jó tempóban haladtunk. meredek hullámai között kezdésnek szigorú erőpróba volt. várják rádióhívásunkat. horgonyon töltöttünk.12 Az indulás előtti zűrzavarban nem kértünk időjárásjelentést. A vizek vérszomjas ragadozója messze alatta marad veszélyességi fokban egy ilyen fenevadnak. (Fejenként 15 dollárért én is szívesen tenném. Napokig pozíciómérésre sem voltunk képesek. karcsú derék. akkor mindig kellemetlen meglepetések érik. Végre kipróbálhattam a még Sydneyben vásárolt szigonypuskámat. köztük volt. amíg csak az egyre erősödő északkeleti szél le nem hervasztotta rólunk a mosolyt. Zalai Péterrel. amennyire csak lehetett. Tudtuk. . de a körülmények nem tették lehetővé. a parton. hosszú. Szabad vagy nem szabad. fürdéssel. és a szigetország keleti partjai mentén védve voltunk a Tasman-tenger goromba hullámaitól is. hogy már az öböl száját elérni komoly teljesítménynek számított. Az északkeleti szél határozta meg az útirányt. vasárnapra vártak bennünket. Sütött a nap. körülnézni. a másikat ott. Korunkbéli társaság sütkérezett az öböl elhagyatott homokján. annyi vitorlás nehezítette egymás életét Port Jackson amúgy sem kicsi vízterületén.. Csupa mosoly. hogy Sydneyben csakúgy. A hideg óceáni vízhez be kellett ugyan öltöznöm. A hatóságok szerencsére beérték annyival. mert a tervezett tíz-tizenegy nap helyett kilenc nap alatt értük el Új-Zéland északi fokát. hogy „csak". napsütéses szombat délután lévén. kéthetes útnak. moderáltabb szelek fújdogáltak. Három bevetés eredményeként két. Lehet. Egyiket még az Északi-foknál. Aucklandbe csak november 30-ára. napsütéses fövényre megmelegíteni egy kicsit mezítelen talpunkat a forró homokban. szorítottuk. hatalmas keblek. azok is inkább a már megszokott madarak. így szokott ez lenni! Amikor az ember úgy áll hozzá. mi azért kiúsztunk a csábító. egészséges fehér fogak. de vendégeink csak az ágyban „hánykolódtak". mint otthon. Vidám hangulatban vágtunk neki a nyúlfarknyinak tűnő. és jó utat kívántak. így anélkül vágtunk neki az öbölnek. fekete haj. delfinek voltak. és ez nem használ a műszernek.) A három kísérő hajó közül a tengerre már csak az Úri-muri jött velünk. láttunk azonban két cápát is. hogy kifizettük a kilépési illetéket. rövid. Két napot egy nyugalmas öbölben. búvárkodással. Tiszta.

. kiébe –. Az első kézfogások. amivel elénk jött.. a Szent Jupát Baráti Kör alapítója és programjaink szervezője. akiknek gyönyörű. Schmidt Tóni bácsiékhoz. ahol fél óra alatt végeztünk a formaságokkal. majd népviseletbe öltözött kislányoktól kaptunk kenyeret. Esőkabátba burkolózva léptünk a partra. ahol a sydneyihez hasonló szép és ünnepélyes fogadtatásban volt részünk. aki néhány vízturbinás motorcsónakot szállít a hazai vízi rendőrségnek. Vártunk még egy keveset. s a szépen kidekorált hajó. végeláthatatlan árbocerdő. autóba ültünk – ki tudja. mindenen szürkén dörömbölő zivatar. Papp Szilárd. hogyan kerül magyar rendőrmotoros új-zélandi kikötőbe. hogy mindnyájan egy közeli kábítószerelvonó-kolónia tagjai. Hajónkhoz egy szabályosan kék-fehér színűre festett motorcsónak közeledett. mert két mólóval odébb már várt bennünket. Új-Zéland nagyvárosának kikötőjében november 30-án délben kötöttünk ki a hatósági mólónál. vidám ember ugrott át a fedélzetre. Nem véletlenül hívják Aucklandet a vitorlák városának. szimpatikus társaság volt. A következő két nap csak a hajóé volt: a szokásos rakodással. Magunk dönthettünk. kezében pezsgősüvegekkel. napok kellenek. sót és virágokat. magyarul virított a felirat: RENDŐRSÉG. és közben már töltött is. az Új-Zélandon is megalakult Szent Jupát Baráti Kör képviseletében köszöntött bennünket. biztonságos jachtkikötőjébe. rögtön egy kilométeres listát tett elénk az elkövetkezendő hetek lehetőségeiről. Mintha a füredi mólónál lettünk volna. Nyugalmas kis öblünktől már nem okozott nehézséget pontosan megérkezni Aucklandbe: mindössze fél napi járóföldre voltunk a céltól. civil holmik előkeresésével és a mosnivalók összegyűjtésével. de vidám hangulatban beszélgettünk. rendíthetetlen türelemmel. Látogatónk és későbbi jó cimboránk Bánfy Tibor. Igyekeznünk kellett tovább. vitorlamosással. Stílusosan a hajóban tartottunk rövid sajtótájékoztatót.Mikor leültünk vele és a társaságában lévő fiúkkal beszélgetni. ezeknek a prototípusa. Mikor végeztünk. Ezzel együtt vidám. két mérfölddel beljebb a hatalmas öbölben. szebbnél szebb hajók. de a repülőjegyeket már megváltották Wellingtonba és Christchurchbe. poharakkal. a rossz idő ellenére is összejött kis magyar kolónia. akiket az illetékes rendőri szervek időnként beprotezsálnak egy kis munkaterápiára. Úszó mólók sora. Ő az. hogy mit akarunk. hamarosan magyarázatát adta. nem hittünk a szemünknek. míg a többiek a mólón vártak ránk. hogy a helyi lapok informálhassák a város minden vitorlázó hírre éhes közönségét. Kicsit zsúfolva. A csaknem egyórás ünnepség és beszélgetés után átmotoroztunk West Haven kényelmes. ölelések megindító hangulatában. amelynek oldalán nagy betűkkel. hogy szűnjék a velünk együtt érkezett. ha csak végig akarjuk nézni őket. a himnuszok után Eszes Bandi. . kiderült. öbölre néző házába kvártélyoztuk be magunkat. – Isten hozott benneteket – mondta. A motorcsónakról ősz hajú. pirospozsgás. és robogtunk a város másik végébe. Amikor a csendesedő időben végre körülnéztünk.

Maurer Bandi és Stipkovicz Joli néni fogadtak a repülőtéren. aki a sarkon úgy fordul be. éjszakába nyúló társalgás lett. nem csoda. Több szó esett viccekről. Nem volt sok időnk. hol onnét. és az öböl! Egy vitorlázó legszebb álma: tiszta víz. Mc'Chinon nevetve mesélte az itt élő magyarok jellemzésére született viccet. sütkéreznek a felnőttek. Igaz. mi merre van. Kávé. amikor kiszállunk a repülőből. Még rendesen fel sem ér a gép. amikor szerdán este repülünk is tovább a Déliszigetre. mint mindenütt. A felhőkarcolóktól zsúfolt centrum körül végeláthatatlan kertváros húzódik. akik szemmel láthatóan már igen jókedvűek. biztos. majd este ismét élménybeszámoló az itteni szerényebb. Hol innét vernek hátba. nem érdemes a biztonsági övet kikapcsolni. Ezt tapasztaltuk Aucklandben is. egy-. Kölcsönösen köszöntöttük egymást. „Ha valahova forgóajtón át mégy be. A christchurchi repülőtéren ismét ketten várnak. de félúton a város felé összetalálkozunk a társaság eltévedt másik felével. Két napunk városnézéssel telt el. . a hajónál találkozunk. örökös rohanásaink közepette is megállapítottuk. ők meg a politikáról. és mindenki jól érzi magát." Baráti hangulatban váltunk el. szombat este élménybeszámolót tartottunk a magyar klubban. Még így. és egy magyar jön utánad. hogy gyönyörű fekvésű. így könyörtelenül besodródunk egy bárba. a gejzírek és a fortyogó iszap fővárosába. amelynek csak a néhány józanabb. jönnek-mennek rajta. amire éppen vágyik. a tengeren túli kereskedelem minisztere fogadott bennünket. ha az új-zélandiak a világ legjobbjai közé tartoznak ebben a sportágban. Még azt sem tudjuk. Azért jut rendeltetési helyére is. A stewardessek fülig érő mosollyal vágtatnak fel s alá. majdnem állandó hőmérséklet. játszanak a gyerekek. jókedv. handabanda. A katonásan rövidre tervezett beszámolóból itt is. nagy parkokkal. Mr. az ellenzék vezére és Mr. és megállapodtunk. Mr. hogy mindenkinek jusson.. hogy ő ér be előbb. Mike Moore. Azt mondják. Mindkét államférfi rendkívül kedves. Leendő házigazdáink csendes utalása az időre – este 11 óra elmúlt már –. hogy Aucklandben. rövidesen melegnek érzem a helyiséget. Christchurchbe. játszóterekkel. de még felmegyünk a város mellett magasló hegy kilátójára is. Őszülő felebarátaink egymás után nyomják kezünkbe a dupla italokat. s közben rövid látogatást tettünk a Parlamentben. barátságos városban vagyunk. A mondás kitalálója már járt itt: hűvös. A zöldterület mindenkié. No. hogy közben fogja a kalapját. Jól benne járunk az éjszakában. Don Mc'Chinon. üdítő. mielőtt hazafelé vesszük az utat. már ereszkedik is vissza. szendvics és kedves szó. közvetlen ember. és érti a tréfát. alig győzöm az asztal alá öntözni. mint a világ bajairól.Hétvége előtt még összejött egy kétnapos kirándulás Rotorvába. maximum kétszintes kertes házakkal. nem talál meghallgatásra. fociznak vagy ebédidőben lepihennek. elrohantunk Bandiékhoz tisztába tenni magunkat. és szél rogyásig. Élvezem ezeket a repüléseket. tea. vasárnap délelőtt már repültünk is Wellingtonba. mint egyszer otthon: „Művelt ember nem lép művelt területre!" Akkor viszont Új-Zéland három és fél millió műveletlen országa. másnap munkába menő vendég búcsúzása vetett véget. az biztosan wellingtoni. mindehhez itt kissé kedvezőbb a klíma. mint általában. majd sokáig beszélgettünk: mi meséltünk az útról. Sehol sem olvastam olyan feliratú táblát. Az egyik cukorkát kínál. amikor az egész kosárral elveszem előle. de családias hangulatú klubban. sétálnak. szeles az idő. Ezzel együtt a terület nem műveletlen..

ténfergünk kicsit az álmos. ki van ez találva! Az olyan ámokfutó őrültek – mint mi is –. bégetnek. kirázzuk lábainkból a hosszú órák zsibbadtságát. Gyuszi bácsi eleinte nyomja a padlót. marha mérhetetlenül elszaporodott. és megyünk tovább Invercargill. Mikor már kellően kitátottuk a szánkat. Emiatt kényszerűségből dúvadnak nyilvánították őket. Egy kifejlett állat értéke nem haladja meg egy dolgozó ember egyórai keresetét. majd fenyvesek. s végül már a lombos erdők színgazdag pompájukban. meleg délutánban. Eleinte csak cserjék. hatalmas park benyomását keltse ez az ország. így nem neheztel a gazda. Vacsora itt. ahonnan ragyogó kilátás nyílik a környező dombokra. Megjegyzem. zöldebbek lesznek. korlát sehol. Ha valaki nagyon megéhezik útközben. Miután a birkáknak nincs természetes ellenségük. aztán inkább hátraül. Pihentető állandó rohanásunkban ez a kis semmittevés. E közeli hely különlegessége. ahol akar. Valahol kétezer méter fölött járhatunk. A zsebkendőnyi belvárosban megállunk egy sörre. Káprázatos vidéken rohan velünk az autó első célunk. . Legalább nem veszélyeztetik a civilizált világ békés. Új-Zéland legmagasabb hegye felé. majd beülünk Láng Gyuszi bácsi Fordjába. hogy gondozott. de még legalább egy ezressel fölöttünk dombok sora vonul. ismét megjelennek a növények. csak essenek le. és ízlése szerint elfogyasztja. Egyre feljebb kapaszkodunk a keskeny. hogy az égadta világon semmi különleges nincs benne. és a magánterületek kivételével ott vadászik. mintha dombok között járna – óriásországban. amely szinte teljesen a sí sportra és az idegenforgalomra rendezkedett be. vaddisznó vagy elbitangolt és elvadult birka. ahol mi vagyunk a vendégek. amikor a hivatásos kilövök helikopterekről. és időnként megnyírják őket. de tényleg olyan az ember érzése. A hatalmas hegyek között. Nem hivatalos források szerint hetvenötmillió ilyen bégető fűevő gondoskodik arról. Fűnyírásra nincs gond. majd időnként behajtják őket a fodrászhoz. világvárosi őrületnek hat. Több száz méter mély kanyar peremén. hogy majd kiszakad. Nem is olyan rég egy elejtett őz füléért az állam megtérítette a puskatöltényt. és még kettőt adott hozzá jutalmul. szédítő mélység fölött visz az út. hogy a napsütéses. Az egyetlen elvárás. és két felnőtt – lehet családtag is – egybehangzóan állítja róla. Ahogy elhagyjuk a tó medencéjét. mígnem a növényzet már csak zöldesbarna fűcsomókból áll. azaz kb. és csöndesen elautózunk haza. hogy beszámítható elmével rendelkezik. eszünk egy étteremben. Új-Zélandon nincs ragadozó állat vagy bármi nemű mérges csúszómászó. hogy pillanatnyi szünet nélkül rágják a füvet. kopasz dombok csupa virág hajlatai fölött ott uralkodik a fehér süvegével felhőbe vesző Nagy Úr! A lábáig merészkedünk. és egyre több fehér vagy kissé piszkosfehér pötty látható rajtuk. Korunkban. és szinte korlátozás nélkül kilőhetők. a legdélibb város felé. Fölmászunk egy dombra. szikrázó délelőttön erezhessük mellette kicsinységünket. a hegyek egyre lankásabbak. ezért minden vadon élő: őz. megkapja a fegyverviselési engedélyt. dombok. Folyóvölgyek. ott.Másnap szállásadóink egynapos kirándulásra visznek. csak nyakon üt egyet. a Mont Cook. és nekivágunk déli-sarki túránknak. Órákig követjük a völgyek vonalát. tíz dollárt. akik még itt sem hajlandók százas tempó alá adni. de hibátlan aszfaltúton. körülnézünk kicsit. Ezekre az jellemző. biztonságos forgalmát. míg ereszkedni kezd az út. Valóban a déli sarkra megyünk: Új-Zéland déli sarkára. Ha egy ifjú elmúlik tizenhat éves. szarvas. folytathatjuk utunkat Queenstown felé. kacskaringós. fenyvesek. a Wakatipu-tó partján fekvő Queenstown lendületesen fejlődő alpesi városka. Azt mondom. Ezek után Christchurch szolid polgári élete lüktető. hogy az irháját otthagyják valamire felakasztva. csak kihajtják.

ezért is furcsa a balatoni csúcsszezonhoz szokott szemünknek. mégsem voltunk fáradtak. homokos strand. Nem volt idő megállni. Este még bele kukkantunk a város életébe – olyan. és egy óra veszteség volt.. álmos falut. mert így körbejárjuk az Otago-öblöt. körös-körül hatalmas. hamar megértjük egymást. Olyan rakott káposztát tesz elénk. A legújabb üzlet: hálóval fogni őket. csak egy puskával és hátizsákkal – mesélte Pupák. virág birodalmát.automata fegyverekkel irtják az állományt. úszókotrógép-kezelő lent. amitől a macska nem látszik túl boldognak. Egyetlen város van útközben. ami csak kell a jó hangulathoz. Csaknem száz kilométeres kerülőút. mint nappal: álmos –. Egy rúdon táblák mutatják a világ legnagyobb városainak irányát. Szerencse. Három nap alatt kétezer kilométert vezettünk. Dunedin. – A nehézség belétek. elsősorban Japánba. amint elsuhantunk mellette. Ötszáz méter mély. Kettőt fogadunk el: egy helikopteres városnézést és egy félnapos autókirándulást egy vulkáni tengeröbölben épült. Irigyen hallgattuk. Mindkét program nagy élmény. aki már várt ránk. Azonnal felkeressük „Pupákot". eszünkbe jutottak gyermekkorunk olvasmányai. bárpult. A parkok főleg a déli ebédidő alatt népesednek be. a hatalmas. mert este ismét miénk a szó az itteni klubban. Gyuszi bácsi cimboráját. Új-Zéland keleti partja több száz kilométeren át elnyúló. ha ötven magyar család él itt. kicsit szomorú szemmel néztem. Christchurchre alig jut időnk. eredetileg francia városkába. a Déli-sziget legdélibb pontjára. Az egyébként is csupa növény városnak négyszáz parkja van. biliárdasztal – minden van. a déli kikötőben. amelyen jöttünk. hogy elvisz bennünket is. és élve exportálni. elfelejteni a munkahely és az élet . jéghideg víz. Az emberek kifekszenek fél órára. Másnap Pupák egy haverja hajóján végigviszi a társaságot a Manapuri-tavon. amíg el nem érjük célunkat. kicsit rendbe szedjük magunkat. csodálatosan zord környezet. Még aznap este leautózunk a közeli Bluff-félszigetre. aki szenvedélyes vadász. A maradék három napra egy hónapnyi elegendő programajánlatot kapunk. – Két-három hétre szoktam bevenni magam a hegyek közé. Zuhany. Éppen kismacskáját tanítja villanyoszlopra mászni. Ennél messzebb már csak az Antarktisz van. Szintén vízi ember. Sokat mondok. irigy. negyvenöt körüli. valahol a hegyek kétharmada magasságában. hanem rendszeresen gondozott és használt fű. de nincs rá időnk. szinte néptelen. Konyha. mégis képesek voltak összedobni annyi pénzt. mégiscsak csökkenni látszik számuk. a távolság feltüntetésével.. tiszta. csak valami igen különös. Ilyen „sűrűn" belakott vidéken visz az utunk délnek. egyedülálló férfi. a fenyvesek a vízig érnek. Ezután állítólag már csak egy szakadéknak kellene lennie. Délutánra ismét Christchurchbe értünk. Nem azon az úton. ilyenkor kell jönni?! Már kihűlt minden kaja – méltatlankodik jó magyarsággal. Ekkora aranyszívet ilyen hatalmas. de emlékezetes látvány. és másnap hajnalban már indulunk vissza. mogorva külsőben ritkán látni. fa. Pupák hatalmas. de ott szerencsésen eltévedtünk. hogy megvegyenek egy kertes házat. Felajánlotta. pedig megérné. Tipikus déli alpesi tó. Invercargillt. hósapkás hegyek ágaskodnak. s egy jól látható csíkban szűnik meg a növényzet. hanem a Délisziget keleti tengerpartján. és ez itt nemcsak be nem épített területet jelent. „hivatalosan" a világ végére. hogy még anyám is jöhetne a receptért. és berendezzék maguknak.

gondjait. A nyugodt, békés emberi élet birodalma ez a város, még ha nekem túlságosan csöndes is.

Ismét csak azon kapjuk magunkat, hogy repülünk, vissza Wellingtonba. Három vidám, programmentes napot töltöttünk a fővárosban, majd egy idős barátunk lefuvarozott bennünket New Plymouth-ba, a sziget Tasman-tengeri oldalára, a Mount Egmont eget karistoló tűzhányójának tövében épült városkába. A többi új-zélandi városhoz hasonló ez is, csak kisebb. Két napot töltünk ott összesen, Kuty Lajos, a híres mélytengeri halász vendégeiként. Jólesett hallani, hogy az itt élő mintegy tizenöt család tizenöt év óta most először, miattunk jött össze. Kivételesen busz zötykölődött velünk vissza Aucklandbe, ahol már minden karácsonyi lázban égett. Tóni bácsi a buszállomáson Mercijével, Mária néni otthon királyi vacsorával várt bennünket. Megjöttünk. .. Két nap alatt legalább öt telefonhívást kaptunk otthonról, hogy meséljünk, milyen volt a túránk, és hogyan ünneplik Új-Zélandon a karácsonyt. Örültünk az érdeklődésnek, ha nem tudtunk is minden kérdésre kielégítően válaszolni. Itt nem a szentestén jön össze a család, hanem az első napi ebédnél. Ebéd után együtt ülnek, beszélgetnek, karácsonyi dalokat hallgatnak vagy énekelnek, majd az egyik gyerek széthordja az ajándékokat a címzetteknek a karácsonyfa alól. Másnap reggel az egész ország beül a kocsijába vagy a hajójába, és eltűnik január közepéig; a tengerre vagy annak partjára. Három hétre országszerte megáll az élet, aki nem intézte el dolgait karácsonyig, annak január közepéig várnia kell. Mi Tóni bácsiék társaságában költöttük el az ünnepi ebédet, és töltöttük el a délutánt, majd átkocsikáztunk Eszes Bandiékhoz vacsorára. Vacsorára, és az azt követő pingpong-, illetve biliárdcsatára. Bandiék egy kis, kétszintes kunyhóban tengetik életüket, ahol külön teremben van a pingpongasztal és egy másikban a biliárdasztal, hogy a játszani vágyók ne zavarják egymást. Az egyik teremhez bár tartozik, a másikhoz szauna, fürdővel és melegvíz-sugaras medencével. Folyosók és szobák útvesztőjén át lehet visszatalálni a konyhához és az ebédlőhöz, ha valaki nemcsak inni és játszani akar. Nem azért részletezem, mert rendkívüli, hiszen leírhattam volna Schmidt Tóni bácsiéknak a Tomaki-öbölre és a Rangitoto-szigetre néző otthonát, vagy a többi itt élő magyar lakását is. Csak éppen Bandi fogalmazása tetszett a legjobban: – Ha bejövünk ide valamelyik terembe, itt már csak játszani szabad, a munka és az üzlet ki van rekesztve. Félreértés ne essék! Dolgozó emberekről beszélek, akik nap mint nap „odateszik magukat", csak a szabad idejüket töltik szabadon. Másnap visszarepültem Wellingtonba, ahol egy kedves ismerősöm várt, és szilveszterig vele autóztuk be a sziget érdekesebb vidékeit. Diane-nak mint az új-zélandi televízió főrendezőjének a legeldugottabb farmoktól kezdve a csillogóan előkelő társaságokig mindenhová bejárása volt, így magam is bepillanthattam olyan körökbe, ahová egyébként csak egészen ritkán járok. Végigautóztunk a sziget közepének sivatagán, ahol egy, olykor még pöfékelő, füstölgő tűzhányó árulkodik a valaha mozgalmasabb időkről, majd fölmentünk Rotoruáig, a gejzírföldig. Itt már jártam,

mentünk tovább végig, a keleti félsziget csaknem ötszáz kilométeres homokpartja mentén. Arrafelé még eredeti életformájukban élnek a maorik, Új-Zéland őslakói. Szőrén ülik meg a lovat, és teljesen mindegy nekik, hogy a homokfövenyen vagy az országút kellős közepén vágtatnak. Az emberek ha ismerik egymást, ha nem, barátságosan integetnek, köszönnek. John, egy középkorú állatorvos farmján éjszakázunk. Két gyermekével és feleségével él itt, a világtól távol, lovakat és kutyákat tenyészt, ha éppen nem vadászik vagy búvárkodik. Úgy ettük a félkilós rákokat, mint más a zsíros kenyeret. A városban darabja 25-30 dollárba kerül, itt csak le kell merülni értük. Lassan, meg-megállva poroszkáltunk vissza Auckland felé, hogy legalább pár órával a Szent Jupát tiszteletére a Magyar Klubban rendezett szilveszteri bál előtt ott legyünk. Szomorú, esős időben búcsúztattuk az óévet, de a hangulatra senkinek sem lehetett panasza. Megható volt, amikor a magyar klub titkárnője, egy idős hölgy, remegő hangon mikrofonba olvasta a hozzánk, valójában azonban a távoli hazához írt versét. A tombolán egyéb ajándékok mellett, jófajta öttojásos hazai száraztésztát is lehetett nyerni; egyenest a hajókonyhából. Éjfélkor minden úgy történt, mint otthon: himnusz, pezsgő, mindenki mindenkinek a nyakában.

Az óesztendő múltával vége lett a pihenésnek is, kezdődött a felkészülés az előttünk álló 7000 mérföldre. Egy délelőtt, otthonában, elbeszélgethettünk Digby Taylorral, a híres vitorlázóval. Az ember nem tudja, mivel kezdje, végül meg nem tudja abbahagyni a kérdezősködést. Hasznos tudnivalókat hallottunk tőle a déli Csendes-óceánon való átkeléshez, bár engem inkább az ő útjai érdekeltek jobban, valamint a hajótervezés, amivel éppen foglalkozott. A lelkem mélyén mindig felfoghatatlan misztériumként élt a komputeres hajótervezés. Digby röviden, érthetően elmagyarázta, mit jelent. Már nem látom misztikumnak, egyértelmű előnyei vannak. Elképzelhető, hogy valaki jó érzékkel belenyúl, és jót vagy jobbat csinál komputer nélkül is, de hosszú távon nem veheti fel a versenyt a tudománnyal. Szerencsém volt, Digby éppen a Melbourne-Osaka versenyre épülő hajója tervein dolgozott, így gyakorlatban mutathatta meg az elektronika előnyeit. Még egy hétre való kérdésem lett volna, viszont zavarni sem akartunk, nekünk is menni kellett, hát elbúcsúztunk. A találkozás így is maradandó élmény. Bőségesen akadt tennivaló a hajón is. Teljesen szét kellett szerelni az automatikus szélkormányt, ellenőrizni minden porcikáját, mielőtt még a legrosszabbkor mondja fel a szolgálatot. Örültem, mert semmi olyat nem tapasztaltam, ami aggodalomra adhatott volna okot. A műanyag perselyek ugyan kicsit kikoptak, de a sokat mozgó alkatrészeknél használt teflongörgők hibátlannak látszottak. A motorral ismét voltak gondok. Eleinte csak szorult, majd teljesen megállt az irányváltó. A helyén nem fértünk hozzá, ezért kiszereltük az egész motort, és a mólón álltunk neki szétdönteni. Attól féltünk, hogy maga az irányváltó ment tönkre, de szerencsére csak két, egymásba csúszó cső kapott vizet a kihajtásnál, és rozsdásodott össze. Aránylag könnyen megmozdítottuk, letisztítottuk a korróziótól, megzsíroztuk, és már kész is volt. Az egész motor ki- és beszerelése több munkával járt.

Ismét kicseréltük a teljes kötélzetet a kormányrendszerben, reméltük, kibírja a következő megállóig. A Tasman-tengeren kifolyt az ivóvizünk fele a tartályból, eleinte nem értettük, hogyan. Most, a tüzetesebb vizsgálatnál derült ki, hogy nem volt a kupak eléggé meghúzva. Amikor a tartály készült, a hegesztés elhúzta a beöntő nyílás peremét, így vagy nem zárt a kupak, vagy annyira meg kellett szorítani, hogy aztán meg nem lehetett levenni. Most éppen nem volt eléggé meghúzva, de így is nehezen jött le. Az árboc kötélzetén minden stiftet, biztosító gyűrűt egyenként meg kellett nézni, majd ismét leragasztani. A korábbinál majdnem kétszer feszesebbre húztuk az összesét – legalább Buenos Airesig –, mert minél kisebb mozgási lehetőséget akartunk hagyni. A hajótest miatt nem aggódtunk, annak bírnia kell. Ismét számba vettük a maradék készleteinket, megvásároltuk és elraktároztuk, amire még szükség volt. Kicseréltük az összes, elhasználódott kötelet, gumikötelet, néhány veretét. Elvégeztünk még millió apró dolgot, hogy a hazaküldendő képeslapokról, cikkekről, fotókról, videókról ne is beszéljek. Január 10-ére végeztünk minden tennivalóval. Ez volt az első alkalom, hogy az indulás előtti éjszakát nem munkával, hanem alvással tölthettük. Búcsúpikniket tartottunk Pap Szilárdék otthonában, ahol összejött mindenki, aki segített nekünk itttartózkodásunk alatt. Szellemileg, lelkileg gazdag este után még egy pihenő, és 11-én délután nekivágtunk. A C-mólónál – ahol hajónk az indulást várta – már délelőtt gyülekezni kezdtek az ismerősök, délre pedig már mindenki ott volt, akit csak vártunk. Szilárd emelkedett hangú, szép búcsúztatót mondott, beszédét imával fejezte be, majd elénekeltük a Himnuszt. Szipogva, remegő kézzel oldom el a köteleket, és még a vízen is hosszú ideig mély csönd honol a fedélzeten. Nehéz gondolatok marják ilyenkor az embert, amíg Bánfy Tibi meg nem jelenik kis motorosával, őrült köröket szántva körülöttünk. Ez kicsit feloldja a feszültséget. Sokáig velünk tart, bár a Szent Jupát tempója lassú az ő kétszáz lóerős motorjának. Alkonyodik, elhagyjuk a Rangitoto-szigetet, amikor egy utolsó körben elbúcsúzunk Tibitől, aki hihetetlen tempóban tűnik el a szemünk elől. Ismét úton vagyunk, ezúttal a Csendes-óceánon, Dél-Amerika és a Horn-fok felé...

majdnem nekimentünk. Ugyanaz a púpos fajta volt. délután hat körül láttuk meg az első bálnát. az is felér egy torpedótámadással. Felváltva esünk letargiába. hogy miért süllyednek el azok a hajók. amelyekkel véletlenül alvó bálnának ütköznek. s mire odaúsztunk már csak lemerülni láttuk őket. hamar elmaradt mögöttünk. mint amikor Sydneyből kihajóztunk. viszont ezután fokozott figyelemmel kell lennünk rájuk. Tizenhetedikére jelezte nekem az elsőt. A Digby Taylortól kapott értesülések szerint a negyvenedik szélesség környékén ebben az évszakban zavart szeleket találunk. és kérés nélkül megjövendölte a csillagok állásából. Csak később jutott ez eszembe. hatvan méterrel mellette vitorláztunk el. Még Aucklandben egy kisöreg odajött a hajóhoz. de sajnos motorossal mentünk a közelükbe. mint a Jupát. Legrosszabb esetben lemerülnek az alkalmatlankodó elől. Ötven. Annak idején magam is próbálkoztam bálnagolni. A hajó könyvtárának jelentős részét filozófiai könyvek teszik ki.13 Az indulás utáni napok szerencsésebb körülmények között teltek. Ha csak ijedtében csap egyet a farkával. de jó tempóban húztunk délkeletnek. szelíd állatok. most. amilyenekkel Ausztrália mellett már többször találkoztam. Folyamatosan normálisnak mondható szelek fújdogáltak. ez pontosan be is jött. A mi bálnánk is legalább másfélszer hosszabb és tízszer olyan súlyú volt. Közepes szelekben. mert kedvünk eddig is lett . hogy mely napokon leszünk lelkileg a padlón. Én kezdtem. Jó szórakozás ez az egyszerű búvárembernek. ennek ellenére egyikünkön sem veszem észre azt a frenetikus jó kedvet. Ijesztő méretük ellenére is a púposbálnák rendkívül barátságos. és nem zavarja meg a motorzúgás békés pihenésüket. miután sejtettük. hogy az óceán magányában lesz időnk foglalkozni velük. Ha vitorlázva vagy evezve cserkészik be őket. Ez itt most nem jelentett különösebb veszélyt. A legközelebbi áprilisban esedékes. és visszagondolva. oda lehet úszni és felmászni a hátukra. de addigra már parton leszünk. Január 20-án. Már két napja szomorú. Tökéletesen meg tudom érteni. formáját. Visszagondolva az Indiai-óceánon töltött első hetekre. Jellegzetes formájukról könnyű felismerni őket első pillantásra. hogy most délebbre vegyük az irányt. szeles időben hajóztunk. Igaz. hol tiszta. egészen lassan poroszkált velünk egy irányban. Igyekeztünk minél előbb a negyvenedik szélesség alá érni. tanácsosabb jóval alámenni. dátumokkal. de háborgós. viszont már fél esztendő eltelt azóta. nem kellett sokat biztatgatni bennünket. amikor kezembe került a kis cetli a jelekkel. így jól láthattuk méreteit. Pihenősen. január 23-án Gál úron van a sor. most már több ezer kilométerre vagyunk onnét. esős. ahol először találkoztam velük. előbb azonban egy kerülővel el kellett vitorláznunk az Északi-sziget keleti foka mellett. hol borult ég alatt. mert a hírek szerint ismét jelentősen elszaporodtak a déli vizekben.

Megsütöttük az indulás utáni első kenyerünket. Olvasok valamit. hogy kint nincs ostromállapot. hogy ezt már a magamfajta örökmozgó. ami most is. meg kellett állapítanom. Egyre nagyobb csávába kerülök. szelektálva visszajutunk oda. Valamikor a hetvenes évek elején csöppentem a zene világába. a zenét alkotók nálam a társadalmi ranglétra felső fokán foglalnak helyet az egyenes tekintetű. befogadom az irodalmat és a képzőművészeteket is. olyan sűrű a köd. hogy bárhova is eljuthatok általuk. ha a hullámok miatt nem kellene lecsökkenteni a sebességünket hat csomó alá. a természet bölcsességét magában hordozó parasztember és a szakmáját hivatásának tekintő orvos és tanár mellett. munkában megkérgesedett. A hajón fellelhető sok finomságból nem tudtam választani. de fájdalom. Mikor a monotónia olyan szintet ért el. vagy egy másik műben olvashatom a homlokegyenes cáfolatát. Zene nélkül sokszor megőrültem volna. Ahogy kinézek. mintha az elmúlt húsz év restanciáját akartam volna bepótolni. de néhány oldallal odébb. tevékeny ember nem képes maradandó károsodás nélkül elviselni. A már harmadik napja tartó köd mostanra elérte azt a szintet. amikor ezer évek legbölcsebbjei sem voltak képesek egyről kettőre jutni e kérdések megválaszolásában. hogy „művészet". Szerencse. fok szélességen vagyunk és le akarunk menni egészen az ötvenesig. de számításaim szerint ötszáz mérfölddel rövidebb az út. s mint ilyen. Most a 46. Talán éppen ezért. Január 24. hogy nem tolonganak a hajók errefelé sem. pedig nem is . hideg idő van.volna. Általános zenei műveltségem csak a velem született ösztönök szintjét éri el. Teljesen beszorultunk a hajóba. én ostoba. hogy amikor tíz másodpercre kiteszem a kezem. Le is merültem a végeláthatatlan mélységekbe. és a szelek is megbizhatóbban fújnak arrafelé. legfeljebb 50-80 méterre. de a zene. hogy csak két hullámig lehet ellátni. Itt is a könyörületes idő siet segítségünkre. ködös. annak ellenére. és egyre inkább az lesz. így vacsorára beértem egy sárgarépa elropogtatásával. beleértve a dzsessz minden mellékhajtását is. Ennél jobb környezetet és lelki állapotot keresve sem találhattunk volna erre a célra. Az mindenkié. Lassan ülepítve. de nálam a zene külön áll a többitől. ablak zárva. ahonnan indultunk: az érzelmi alapon elfogadott erkölcsi és vallási tételekhez. Rövid néhány év alatt eljutottam a dzsessztől a szimfonikusokig. mint amilyenek. szomjúsággal. de ugyanakkor a föld. csak az élvezők táborához tartozom. és igaznak tűnik. s mindjárt olyan intenzitással. akkor mindig a zene segített. Annál többet jelent most. csupa víz lesz. feldobja az étkezést. A 7-9-es szél hátulról még kényelmes is lehetne. és ha a körülmények nem lennének olyanok. ami nagyon tetszik. és a technika mai állásánál minden időben és körülmények között a MIÉNK. az más. Nyirkos. Ajtó. Lassan és szintén csak az ösztönök szintjén. Viszont egy évtized kellett. mint mindig. Létezik olyan gyűjtőfogalom. Ott még hidegebb lesz. Hogy is gondolhattam. mint amilyen korábban volt. és az is igaznak tűnik. hogy képes legyek befogadni komolyzenében az emberi énekhangot. hogy csak nagyobb zavar és űr támadt bennem.

Barátság? Számomra ennek a szónak szentsége van. hogy a barát az.esik. ez is természetes. s a jövőt sem tudtuk elképzelni egymás nélkül. s rájönni. Lassan. és szintén megadta magát. A páratartalom-mérőnk követte a sebességmérőmérföldszimuláló példáját. Lényeg az. akik mindennel egymáshoz siettünk. minden vizes. ruha. Lassan megtanulok egyedül élni. örömeink közösek voltak. csupa rozsda. A falakról csorog a víz. bánatot magamba fojtani. mi az a valami. Amihez nyúlok – edény. a szerelmet. Csak azt tudom. és boldoggá tesz vele. Olyan baráti közösségnek lehettem a tagja. és nem is hiányzik. megérzéseim vannak –. Keserves. lesznek holnap is. hogy a várva várt indulás pillanatában már messze jártak gondolataink egymástól. Ilyen körülmények között mindegyikünk tele van feszültséggel. akitől elvették a játékát. Vannak barátaim ma is. vagy inkább úgy fogalmaznék. Bent ugyanaz a helyzet. és remélem. ahogy múltak az évek. egyik a másik után találta meg élete párját. Valószínűleg bennem is volt valami abból a kisgyerekből. Mindegyiknek megszokjuk a hiányát. Nem csodálom. hogy megnősültek. amely magába foglalja a szeretetet. De a könyörtelen órán ismét ugrott egyet a mutató. aki hozzám jön. Ha tíz mondatot beszélgetünk naponta. és ezzel érthetetlen módon egy csapásra megszűntek létezni addigi álmaik. csalódásaink. Társak maradtunk az ötletben is: körbevitorlázni a Földet. aki akkor fejezte be egyetemi tanulmányait. hogyan öltözzék. nagyobb gondunk sose legyen. s Józsi is belebotlott az igaziba. és társként fejeztük is be. Ritka adomány a barátság. Én szerencsés voltam. Vannak emberek. de ez már más. akihez megyek. ha bármi történik. Természetes módon ez fordított egyet – akarvaakaratlanul – élete kerekén. és mehetek. ha bánat. és tesszük szó nélkül. hogy meghatározzam. hálózsák –. Ma már tudom. aki a legnagyobb hatással volt mindnyájunkra. nagy önuralomra van szükségünk. Szétrobbant a kör. megemészteni. mígnem egyikünknek. Lica távozását kivéve. és bár ő Budapesten élt. kiheverhetetlen törés. A hőmérő 10-13 fok között ingadozik és ez a legrosszabb. semmi nem volt fontosabb a közös célnál. Már nem voltunk barátok. csak rá kell nézni. Törés volt ez mindannyiunknak. Felnőttek lettünk! . akik talán sohasem ismerik meg ezt az örömét. nem sokkal az indulás előtt. az nagy szó. amely tinédzser korban sziklakemény munkában kovácsolódott össze. Nincs is probléma. hétköznapjaink. Tudjuk a dolgunkat. savát. ami két vagy több embert baráttá tesz. borsát az életnek. ha öröm ér. ez így volt természetes. úgy kevés. mert az ember nem tudja. Ketten maradtunk Józsival. tervezgetve melóztunk szakadásig. nekem egy egész társaság adatott egyszerre. hideg. az odaadást és a hovatartozást. nagyrészt társaik számára. ünnepeink. így sok. hogy ne egymáson vezessük le. Nem tudom magyarázatát – legfeljebb csak sejtéseim. az aktív kapcsolat fennmaradt közöttünk. Örömet. Társként indultunk útnak. amit meg kell és lehet osztani. el kellett távoznia. Évekig vidáman. Kis csapat voltunk.

Most. csak víz. Annak idején. Előttünk még több ezer kilométeres. A kabinban 10 fok volt a hőmérséklet. majd elcsitult a szél és a tenger. és mindjárt jobban érzem magam. Néha hajót tervezek. néha azon gondolkodom. pozíciószámolásra. csak felnyúlok a polcomra.. anélkül nem lehet útra kelni. Mi is azzal vigasztaltuk magunkat. amit a Csendes-óceánnak erről a térségéről tudnak. Az a reményünk. és húzok egyet abból a szögletes üvegből. ami ezen a szélességen majdnem egyenlő a lehetetlenséggel. Ha teljesen lefektet a pesszimizmus. innen. Örülünk. A sebességmérésnél használt csomó pedig az egy óra alatt megtett mérföldet jelenti. aki már az anyatejjel is a méter. mind a szokásos időjárásjelentést. hogy nagyon sajnálja. 29-én. Az út első felében ginnel vigasztaltam magam. kell hogy tervei legyenek az embernek. és valószínűleg felhasználják a későbbi átlag-megállapításnál. Magyarázkodásul hadd mondjam el. hogy errefelé majd egyenletesebb szél és hullámzás lesz. mint az Indiai-óceánon. sokkal inkább szórakoztat. mire hazaérünk. Persze. hogy ilyen szél voltaképpen nincs is. Fél nap csönd után végre nyugati szél kezdett fújdogálni. de Sydney óta hűtlen lettem hozzá. Új-zélandi rádióamatőr ismerősünktől. amire Johnnie Walker van felírva. de itt ez még nem tragikus. és csak az Új-Zéland utáni szakasz maradt kérdéses. de hogy azokból . Most már körülnézhettünk. még indulás előtt. csendesen mosolyogtam ezen. Lestől mindennap megkapjuk a szükséges információkat. gyönyörűen kidolgoztuk útitervünket. minden lehetőséget számba véve. rajzolok. Január 30-án azzal kezdte. a ruhatáram sem ér semmit. az.. Lehetőség nyílt egy majdnem pontos mérésre. Egy teljes napi bosszankodás után fokozatosan gyengült. Az ég változatlanul borult volt. Miután az összes térkép fokos koordinátára van osztva. lakásom nem is volt. semmim sem maradt. és eleredt az eső. hogy legalább ennyi hasznuk van belőlünk. A térképen jelzett 130 éves átlag ilyet még véletlenül sem ismer. amit mi adunk.és kilométerrendszert szívta magába. az út utáni jövő tervezgetése. mit majomkodom én itt mérföldekkel. hogy egy tengeri mérföld egyenlő 1852 méterrel és egy szögperccel az Egyenlítőn mérve. Ritkán vagyok két vállon. öltözködhetek újra. csak mi látjuk úgy. de a térségre még a haditengerészetnek sincs megbízható előrejelzése. eddig még nem igazolódott be. Érdekes a téma. mind a magas nyomású szisztémára. a hat nap után felszálló köd nem jelentette az idő javulását.A legkedvesebb szórakozásom – ha egyáltalán ilyesmiről szó lehet –. Hajnalban hirtelen viharosra erősödött a keleti szél. Ha fúj – márpedig fújt –. akkor itt ugyanolyan kiszámíthatatlanok a hullámok. mint aggaszt. és semmi más. A legpontosabb. illetve mérföldes út állt. a Csendes-óceán közepéről visszatekintve. aztán ismét beborult. Mikor elindultunk. ha egyáltalán szembe lehetett nézni a széllel. így mérföldben gondolkodni sokkal egyszerűbb. az a háromnegyed liter hónapokra elegendő. Ezeket az adatokat továbbítják minden illetékes helyre. mint amott voltak. Joggal gondolhatja az olvasó. mérni csak ritkán és bizonytalanul tudtunk. hogyan tovább. hiszen a nulláról kell majd újrakezdenem. Autómat eladtam.

hogy előzőleg törlőrongynak használtam motorszerelésnél – bár ezt valószínűleg nem hinné el. Az akkora jegek. középerős szelekkel. Február 10-én már nem jelent gondot. és vigyáznom kellett. Ezeket részben már ismertettem. miután számtalan jelből következtetni lehet közelségükre. Annyi előnye azért van vizesen is.: MA MEGFÜRÖDTEM! Így még az életemben nem fáztam. mert ezeket az okokat az előzmények átélése nélkül megérteni nem lehet. ahogy elgondoltuk. pulóver. Bármit és bármennyit szedünk is magunkra. viszont nyerhetünk fél esztendőt. Ha hozzágondoljuk a víz alatti kilenctized részét. A kesztyűvel még várok. Kint ismét olyan az élet. A rádión jelentett jéghegy már nem jelentett gondot. mikor alkonyat után déliesre fordult. azt azért nem hittem volna. trikómat pedig csak azzal a megjegyzéssel merném mosónőnek adni. hogy törmelékjéggel találkozunk. hogyan öltözzünk.szinte semmi se valósuljon meg úgy. gumicsizma. Hat-nyolc fokos a szél. párás. hogy csaknem egy kilométer átmérőjű és száz méter magasan áll ki a vízből. Február 5. tízfokos a víz. részben viszont nincs értelme szót vesztegetni rájuk. vizhatlan overall. hogy Gál úr is ott citerázott mellettem. Hát ennyit a tervezésről. Dél-Amerika után. bár teljesen kizárni ezt sem lehet. Még egy óra múlva is zsibbadt volt a bőröm.C. sapka – ennyi.O. A másik már nemcsak érdekesség.. Mérni csak ritkán. Ezért aztán nem is érdemes túlzásba vinni. hol vagyunk. hogy alattunk pár fokkal megy el az éppen futó B. mintha zuhanyrózsa alatt álldogálna – vagy inkább dülöngélne – az ember.. Az sem tudott megvigasztalni. hazafelé. ötös és kilences között ingadozva. Néhány fokkal alattunk és mögöttünk egy jéghegy sodródik lassan kelet felé. de a jövőben jobban kell figyelnünk. de azért öt-tíz mérföldes pontossággal mindig tudtuk. Ebben az időben semmi mást nem lehet csinálni. ha 7-8 csomóval nekimegyünk. napi 120 mérföldes átlaggal jöttünk. így történt. fázunk. és vállalnunk kell majd a nyári egyenlítői átkelés kockázatát. mert a térkép szerint még csak ezután érünk a jéghatár alá. nem jelentenek különösebb veszélyt. két pár zokni. mert az első elázás után nehézkessé válik a használata. Február 4-én rádión jött két érdekes hír. pedig úgy lett. Még az út elején. Föld körüli szóló vitorlásverseny élcsapata. mint egy bálna vagy zátony. Abban a térségben és időszakban nagy esélyünk lesz egy hurrikánt elcsípni. Már harmadnapja nyugatias. Változatlanul fújt a nyugati szél. a Földközi-tengeren kiestünk a tempóból egy váratlanul hosszú szélcsendes szakasz miatt. Különös ismertetője. mint amilyen elment alattunk. aztán már nem is zökkentünk vissza. hidegebb időkre tartogatom. Mondom Józsinak: „Figyeld meg. Az egyik. két réteg műszőrme. Számtalan körülmény késztetett bennünket eredeti elgondolásaink megváltoztatására. el ne törjek. mert csak a mozgás válik nehezebbé! Trikó. hogy a szél nem fújja a bőrt. esős légtömegeket sodort magával. csak vitorlázni és fázni. de a kisebb – háznyi – morzsák. A tengeri zuhany három és fél héttel Auckland után már nagyon ránk fért. Az alsónadrág nemes egyszerűséggel a kidobás sorsára jutott. hogy Ausztrália után kimaradt Polinézia – pedig nagy várakozással készültünk oda –. és visítani kezdett a szél. Éppen emiatt vártuk ki a nyár második felét amikor kisebb az esély. Mérgemben megborotválkoztam. de ez csak nagyon szerény hasonlat. éppen úgy el tudják süllyeszteni a hajót. már nem kis darab. Először csak a tízes fockot . Sydney után pedig már egészen másképp szemléltük a jövőt. holnap gyönyörű napsütéses idő lesz!" Nem hitte. pedig hajdanában tavasszal többször leúsztam a magam ötven méterét jeges vízben.

Körülöttünk fehéren forr. főleg alkonyat után. szerencse is kell. az biztos. Addig nincs is semmi baj. ki tudja. és óránként kétszer kell átrendezni a teljes vitorlázatot. A lehűlő levegő következtében egyre több komor. elmaradt.kellett a hatosra cserélni. Hál' istennek. Maradjunk is ennyiben! A hold egyre feljebb megy. A szél a szakadó esőt a felkapott tajtékkal keverve vízszintesen hordja az ember arcába. szúró fájdalmat okozva a hidegtől még érzékenyebb bőrön. Tíz-tizenöt perc elviselhető bukdácsolás után három-öt olyan kapitális göröngy következik. amelynek kivédéséhez nem elég csak igyekezni. Néha pár pillanatig tartjuk e hegyek 40-50 kilométeres sebességét. majd egyre kisebb és fényesebb lesz. Sok cápafajtához oda lehet menni kellő óvatossággal. nyolc-tíz méter magas vízfalra. de azt is tudom. ő meg a vízben csapatja a nyálát. hogy itt van. amíg én a fedélzetről szemlélem. Nem félek azoktól a fajtáktól. pedig muszáj figyelni a hátulról jövő hegynyi meglepetéseket. őrjöng minden a mosogatórongy-szürke éjszakában. olyan nincs. Ez verte a hat métert. menthetetlenül megforgatnának bennünket. ötven-. a Kentauri-duóval. nyugati ötös erősségű szélben mégis kényelmesebb a menet. hogy tizenkét méteres fehér óriáscápa van. amelyeket már ismerek. szusszanhattunk egyet. és tudom. Bambulok az ezüstös fényben táncoló hullámokba. Ülök a lesállásban. hogy ekkora hátúszóhoz mekkora állkapocs tartozik. és általában nem úgy áll. az idő megközelíti az éjfélt. de azt is csak úgy lehetett használni. és gyönyörködöm a holdfelkeltében. amennyire csak oda tudtam menni – háromnégy méterről –. Lenyűgöző. sistereg. mire számíthatok. Előttem három méterrel. Aki ismeri a viselkedésüket. bár zivatarfellegek ekkor is húztak kelet felé. és látszanak a csillagok. vagy kevés. éles. Vagy sok. és éppen ezekben a vizekben. amint egy ilyen falon rohanni kezd a hajó. és tudom. amikor néhány száguldó flekk kivételével tiszta az ég. ha az ember ott állt a kormánynál. annak nincs oka a félelemre. Éppen telihold van. felismeri a ragadozó szándékát. jobbra a Kereszt. szörcsögő-sistergő hanggal elvágtat a hajóorr irányába. a fényesen világító habokban megjelenik egy hatalmas hátúszó. Tudom. fekete pamacs keletkezik. Balra az Orion. van! Egy-egy meredek. Magas nyomású légtömegek gyorsan cserélték helyüket . Egyszer csak hideg borzongás fut végig a hátamon. Először egy nagy. Nem lehet szembenézni a széllel. Az elmúlt majdnem két hétben szinte napról napra azonos időjárási körülmények között hajóztunk. mind több felleg takarja. hatvanfokos szögben kell felnézni. Láttam búvárkodás közben cápákat olyan közelről. ahogy az a megváltozott feltételeknek megfelelne. képes megfelelő időben és megfelelő módon elriasztani őket. Azon ritka éjszakák egyike ez. így váltáskor mindkét szemem vérben van. Kétnapi tornaóra után kissé normálisabbá váltak a körülmények. Pereg előttem a Cápa című rémfilm néhány jelenete. Február 14-én itt még nem tapasztalt élénk zivatartevékenység ért utol vagy jött elénk. amikor a démonok megkezdik sétájukat a gyengébb idegeken. De az óriás fehér cápát maximálisan respektálom. de sajnos. Február 23. vörös korong emelkedik ki a tengerből. Lényeg az. Valahol kellett volna egy síszemüveget vennem. és belevész a feneketlen sötétségbe. Délelőttre a szél visszacsendesedett nyolcasra. az egyenletesnek mondható. majd a négyes került fel. Ha nem sikerülne irányban futva venni őket.

Nem csalódtunk megérzésünkben. Február 27. de jól kivehetően látszik a sziget.az alacsony nyomásúakkal. Szelünk befordult nyugatira. A két viharos hetet kellemesebb napok követték. paca módjára terpeszkedő. Időnként egy piciri kis lyukacska is akad a rengeteg felhő között a szegény hajós számára. A nagykönyvhöz képest ugyan némi kiigazítással. Elvileg a magas légnyomáshoz szép idő tartozik. Azért viszont szorítottam. Az ágyamon üldögéltem. Már régóta a jéghegyhatáron vitorlázunk. De ahogy a barométer ment felfelé. ez így megy napokig. Ettől van az. az 53. Alkotóelemeiből azonban nincs hiány. Minden óra ajándék. hogy „jó" időben is hatnyolc méteres hegyek rohannak őrült módjára. jég meg napjában többször esik hozzá az égből. Már csak hatszáz mérföldre vagyunk a Horn-foktól. amire vártunk. annak ellenére. esetleg mindkettő szakad. mert attól nagyon vizesek lennénk. Nem keserített el bennünket. Hullámhegy is van elég. a horizonton. hogy a széltérkép nulla esélyt ad rá. mígnem két nap után teljesen kicsúszott alólunk. hogy alig fér rá. Néhány órás csöndes billegés után – amikor bent minden folyamatosan költözködött jobbról balra és viszont – tisztán szemből meg is jött. tapintatosan megvárta. ha éppen csak vihar volt. hogy öt-tíz órán belül elkezd dél felé fordulni. már ismét a nyugati üvöltött. Kicsit kitisztult az égbolt. de mire a tengert megfoghatta volna. Hátulról érte a hajót. hogy délkeleti jön vissza. mindig keleti irányban. de még eggyel sem találkoztunk. hogy itt azért megbízhatóbb a vízmozgás. most az jelentette a szép időt. nem pedig orkán. Egymás között éppen megállapítottuk. hogy ne zavarják a becsületes. Majdnem kellemes menetben voltunk. Két óra múlva Józsi hív a fedélzetre. és ünnepnek számító négy-ötös hátszélben vígan szaporáztunk keletnek. A Tűzföld őrzője most kivételesen szemet huny a betolakodók fölött. azzal a számomra kellemes különbséggel. dölyfösen. hogy a hullámzásnak nincs ideje hozzácsendesedni. Majdnem biztosak voltunk benne. s amikor azt teletöltötte. mint nagy elődje. amiből vagy eső. és gyönyörű ajándékként egész napon át élvezhettük. Átlagban félóránként elvágtat felettünk egy zivatar. A második hullám pár nappal később. besöpört a kormányállásba. így csak az ágyam és a rajtam lévő holmik áztak el. mint az Indiain. Mi meg elsettenkedünk alatta. a barométer szerint történt minden. a fröccsvédő ponyva alatt egyenesen a nyakamba. nem számítottunk vendégre. folytatta útját a félajtó felett. amit így megyünk. és akkora fülig érő mosoly van a képén. Kijön a pozíció harminchárom mérföldre Noir szigetétől. amit érzünk. amíg mindent megszárítottunk. Na. meg a konyha és a másik ágy semleges része. vagy jég. mint most. Itt. Szerencsére nem volt több száz liternél. úgy csendesedett lassan a szél is. A légköri mozgás annyira aktív. hogy most Gál úr nyakában keresett menedéket. sötétszürke fellegek alatt szerényen. ahol a Teremtő a visító ötveneseknek jelölte ki a helyét. Néhány rövid órára ugyan szembefordult a szél. amikor – hogy túlságosan ne éljük bele magunkat – gyors egymásutánban két hullám is belátogatott a kabinba. kimondottan a Nap megmérése céljából. Mutat a távolba – és tényleg! Ott. hogy a légnyomás képes tizenkét óra alatt harminc milibart esni vagy emelkedni. szélességi fok alatt. a Tűzföld tőlünk legközelebbi szigetecskéjétől. és ismét megáll majd a nyugati iránynál. Szerencsénkre. Néha ugyan lecsendesedik a szél hatosra. és éberségünk kissé lankadt. Pontosan úgy tett. civilizált világot. néha ki-kisütött a nap. Bár mindig így bejönne. Mikor alacsony nyomásban vagyunk. mert azt is tudtuk már. ronda. Alkonyaira már hosszan virít a lemenő . civilben. hogy ne forduljon tovább északnyugatira. de csak olyan rövid ideig. nem küldi üvöltő harcosát.

28-án a napfelkelte még lenyűgözőbb látványban részesített bennünket. mégiscsak átköltöztetem a kormányállás sarkába. Addigra a szél is befordult ugyanarra az irányra. Előfordult. demonstrálva erőfölényét. mit tudunk. szerencsére. hogy megfogjam. Körülöttünk madarak keringenek. Ez itt energikus kis jószág. a másodiknak is csak a széle ért el bennünket. és a nagy munkában úgy billeg. néha felbukkan egy-egy cápauszony. nem úgy végzi. valószínűleg táplálkozás közben. Mind többször láttunk bálnákat. mintha egy varrógéppel karambolozott volna. A kelő nap narancsvörös fényénél hatalmas ragadozó félelmetes állkapcsára emlékeztetett. mint az előző este. fejszével szilajul kifaragott cölöpkerítés: a Tűzföld pereme. mikor győzött a józan ész és a növekvő szél. amint egy-egy negyven-ötven fokos meredek vízfalon úgy száguldunk – legkevesebb tizenöt csomóval –. jobban látszottak a bizarr sziklaóriások.. Csökkentettem a vitorlát. Éjszaka egy kis viharfecske keres pihenőt a fedélzeten. mert csak a két hátsó lába áll ki a vízből. Máskor fókát látunk. havas völgyek. Ettől kezdve végig látótávolságon belül hajóztunk egészen a Horn-fokig. így nem forgatták a hajót túlságosan.Nap horizontról odapislantó vörös fényében. de a körülmények mindkettőnket ébren tartottak. és elfog a nevetés. Az egész út legfantasztikusabb menete kezdődött. Ez a pár nap az időjárás teljes fegyvertárát felvonultatta. bár panaszra nem lehetett okunk. hogy amerre csak néztünk. Estefelé rohanni kezdtek a felhők északnyugatról.. Ránézek a térképre. A Hornfok környékén már úgy néz ki a papír. hogy nagy rohanásokat produkáljon a hullámokon. Borzalmasan esetlenül mozog a síkos műanyag fedélzeten úszólábaival. mind nagyobbak és mind feketébbek. A tizenötös és tízes fock volt kitéve pillangóra. de később attól félve. de nem kellett fél óra. hogy amelyik madár nálunk keresett menedéket. lássuk. de a harmadik már célba talált. Hajónk építése nemigen alkalmas arra. Talán gyilkosbálnának vélt bennünket. Leküzdöm a vágyat. könnyű dolgunk lenne. de most megfeledkezett magáról. a híres fok felé. amint számtalanszor leléptük körzővel: mennyi van még hátra. boldogan látjuk. mint a nyuszifül. ha másért nem. közülük beszedtem a nagyobbikat. Útvonalunkon. Másnap. Ha vadászok lennénk. reméljük. és fokozatosan erősödött. mikor észrevesz. hogy véletlenül rálépek. ezért megérte idejönni. így viszont féloldalas lett a vitorlázat. ami viszont őt fogyasztja előszeretettel. és teljes sebességgel elmenekül. és foltokban sütött a nap is. mind több pici szúrás látható. a vízig érő gleccserek. Reggel örömmel találtuk hűlt helyét. Nem vagyunk azok. hogy a hajó orra jobbra-balra többméteres tajtékot vet. Az óceán megelevenedett körülöttünk. Én voltam éppen a kormánynál. Gyönyörű látvány. Közepes hátszél után szembeszél következett. Sőt. Földközitengeri szomorú tapasztalatunk volt. és magasságuk elérte a hat-nyolc métert. hogy a kihalás veszélye már nem fenyegeti őket. nem csökkentettem a vitorlát. Közelebb voltunk a parthoz. mert egy csapáson jó irányt tartottunk. borzalmasan . Tíz méterre lehetünk tőle. Amíg lehetett. Rövid időn belül egyenletes hullámzás alakult ki. Majdnem egy óráig robogtunk őrültek módjára. az előbb-utóbb elpusztult. Katarktikus élmény. Az első zivatar elsöpört alattunk. mindenfelé magas gőzoszlopok árulkodtak róluk. pont amikor lámpafénynél rendezem a vitorlákat. mint egy óriás.

sokat emlegetett.. a kötelek üvöltöttek. Elöl középre feszítve az első merevítő és az árboc közé nem fogott szelet. Mikor éjfélkor átadtam helyem a váltásnak. Mikor Józsi megy aludni. dél van. Ismét szemből ötösre élénkült az északkeleti. ismét elérve az Atlantióceánt. az a bizonyos. Hál' istennek. hogy nem kellett folyamatosan kézben tartani a kormányt. viszont a kifordulni igyekvő hajó orrát mindig visszanyomta menetirányba. leveszem a tízest is. Addig jutottam.forgatott. Nem kétséges: itt vagyunk. Március elseje. csattog. Aztán minden átmenet nélkül kitisztult az ég. ami nem jelentette azt. még nem tudja. kivételesen nem fáztam. nem sokáig. de a hatosra már nem került sor. hogy majdnem teljes szélcsendben billegünk. Vágtattunk így is vagy tíz csomóval újabb fél óráig. . amit Horn-foknak neveznek. zörög. hogy az a kis bucka nem messze előttünk. mert anélkül a viharban száguldás ellenére sem jöhettünk volna nyolcvan mérföldet. csökkent a vihar. kopog minden. élveztem is volna. Addigra egy szurokfekete zivatar 120-130 kilométerre növelte a szelet. amerre csak néztem. amikor a Nap már elég magasan van a méréshez. Nincs mese. ha nem kellett volna másra koncentrálnom. Reggel arra ébredtem – ha ébredésnek lehet nevezni. Kicsit később. és a két viharfockot támasztom ki ismét pillangóra. Egyszeriben stabillá vált a menet.. a négyest kitettem. ezért úgy döntöttem. Az éjszakai vihar hátulról jövő hullámaiban még szembeszélben is jobban esett a vitorlázás. A hullámok tajtékja vállmagasságban söpört át rajtam. halovány zöldesszürkén világított mindenfelé a tajtékzó tenger. sikerül azonosítani helyzetünket. Ennyi szentjánosbogarat ott. mikor átmegyünk a Hornfok észak-déli vonalán. s bár a víz jéghideg volt. rettegett. amikor valaki félálomból visszafelé billen –. csillagok milliói tündököltek. le kellett vennem a négyest is. túl sok. már csak kilences volt a szél. Most debütált a Sydneyben csináltatott két négyzetméteres orkán-fock. és egyre nehezebben tudtam irányban tartani a hajót. hogy a kisebbiket. nagyra becsült sziget. délen még nem láttam. Bizonyára erős áramlás segített bennünket.

Punta Aunasba tartó Forest nevű angol hajóval. vitorláink egyre kisebbek. Először a hajó kap. Bármennyire is magával ragadó volt minden. átcsusszantunk a kritikus húsz mérföldön. A nyugati szél egyre erősebb lett. Hogy ez mennyire igaz. küzdöttünk. Ez a legrövidebb út fölfelé. Lassan felocsúdunk. majd pezsgőt bontunk. de egyelőre nem vesztünk vele sokat. hogy ebben az évszakban gyakoribb és erősebb a nyugati szél a Meer-szoros és a Falkland-Magellán-szoros bejárata közötti térségben. ugyanolyan sós és rossz ízű. átvitorlázunk a Los Estados sziget és a Bone Socesso-fok közötti tengerszoroson. ünnepelünk. videóval. aztán csak ülünk és nézzük az óceánban magányosan álló komor sziklaóriást. mint máshol –. Most kivételesen vörösborral adóztunk az eseménynek. enyhén párás levegő. Apámnál – a temetőben – a testvéreimnél. ennek köszönhetően vígan. mint a Horn-foknál. mintha kioldották volna a szélzsákot. összeszedtük magunkat. aztán a tenger. Koccintunk a Horn-fok vizével – bevallom.14 Nehéz felfogni ésszel. porszemektől segítő figyelmét. Úgy döntöttünk. Az elmúlt négy napon egyik szél sem tartott ki fél napnál tovább. Ahogy észrevettem. Statisztikák tanúsítják. rövid törőhullámok keletkeznek. fokozódik az öröm. Közepes szél. Március 2-án. jó tempóval közelítettünk a szoroshoz. a szoros után következik a legszélesebb környék. hogy ezután se vonja meg fölülünk. barátaimnál: így távolról is szeretném megosztani velük örömömet. Az éjszaka kellős közepén találkoztunk a Port Stanleyből a Magellán-szorosba. Gratulálunk egymásnak. Már éppen indultam a fedélzetre megtenni a szükséges intézkedéseket. fotóval megörökítjük a nagy pillanatot. A változatlanul északkeletről fújdogáló közepes szélben már nem tudjuk tartani a jó irányt. később meg majdcsak történik valami. A széltérkép szerint ott. és ez csak fokozódott a Falkland-szigetekig. hogy semmit sem láttak. elhagytuk a San Diego fokot. Ellentétes irányú szél és áramlás esetén itt is. bár első nekirugaszkodásra ketten három decit fogyasztottunk összesen.. Az okos hajós ilyenkor megvárja. és mentünk tovább.. de nem válaszoltak. néhány óra múltán nyugatira fordult a szél. napsütés. mint minden hasonló helyen. és kérem. amiért annyit dolgoztunk. hogy idáig segített bennünket. de azért észnél kell lennünk. amíg fordul a víz. Legmerészebb álmainkban sem reméltük. és immár teljesítettnek mondhatjuk vállalkozásunk legnehezebb részét. Sokan úgy hajóztak el itt. de addig nem válaszoltak. arra hamar rájöttünk. rendkívül meredek. hívogatni kezdtem rádión. és csak akkor megy neki. Hogy ne menjünk üres kézzel haza. és előzetes megállapodásunk értelmében megkerültnek nyilváníthattuk a Fokföldet. mielőtt ránk sötétedett volna. amikor megszólalt a rádió. miközben hálát adok Istennek. mert a szorosban és környékén rendkívül erős az ár-apály-áramlás. feltöltöttünk egy műanyag kannát tengervízzel. csak a térkép alapján tudták. Otthon vagyok az Édesanyámnál. hogy ilyen gyönyörű időnk lesz. ahol még éppen elcsíptük a feláramlást. igazítottunk a vitorlákon. Ahogy elhagytuk a San Diego-fokot. amíg a radarjuk nem jelezte a . végül a maradékot mi. Hallották a hívásomat – mondták –. Hasonló gondolatok járhatnak mindkettőnk fejében. Szerencsénk volt. hogy itt jártak. nehogy bekopogtassunk hozzájuk. ha ez meglepő is. Húsvétkor még jól jöhet. hogy itt vagyunk a Horn-foknál.

sajnos szintén szemből. mert nekünk ebben a szélben sokkal nehezebben megy. pedig legénységgel hajózott. hogy mégsem állunk meg. de olyan alacsonyan. hogy a hajó orra sem látszott. és a hajót hamarosan elnyelte a sötétség. Reméltük. Tett egy tiszteletkört. és eltűnt. csökkennek a hullámok. Még Sydneyben voltunk. Talán emiatt van. hogy azt hittem. Röviden elbeszélgettünk. Egy napig volt csak ilyen kedvező a szél. Úgy látszik. mert néhány nap kevés lett volna pihenésre. hogy eleget tettek a kérésnek. az éjszaka első felében tetőzni látszott a vihar. ahhoz viszont elegendő. amerről jött. hogy nem rosszabb az idő. A légnyomás 983 milibár. hogy még mindig a negyvenhetedik szélességen vagyunk. Ahelyett hogy moderálódott volna a szél. Ötödikén reggelre a köd felszállt. a szél visszafordult nyugatira. első találkozásunknál nem mutatott ilyesmit. Kölcsönösen megadtuk haladási irányunkat. a parthoz viszonylagos közelségben az ember sokkal inkább biztonságban érzi magát. nem is várhatunk különb időt. A hullámok rövidebbek. viharos éjszakában. amikor jött a szörnyű hír. Kértem. Sötét felhőcafatok rohantak az égen expressz tempóban. vizes körülmények között is. Rob Jamest. és megadtunk minden szükséges tudnivalót magunkról. és amíg feljebb nem megy. meredekebbek és sűrűbben törnek. hogy kiessünk a tempóból. egyre nagyobbak lettek. hogy ők változtassanak irányt. amikor még úgy volt. 7-én reggel. hogy az eltűntek többségét a partokhoz közel éri a tragédia. menjenek el mögöttünk. annak ellenére. Horizonttól horizontig fél óra a pontos menetidő. egy ottani rádióamatőrrel többször beszélgettünk. hogy könnyebben manőverezzünk a sötét. de még jó. mert korábban. megbillentette a szárnyait. eltérítve a hajót a jó iránytól. viszont kilences szél jött a helyébe. a vízmélység pedig itt is négy kilométer. lassan lecsendesedik majd a szél. Feszesre húzott vitorlákkal szorítottuk. mint az óceán közepén. Ugyanaznap délelőtt egy másik találkozás is érdekessé tette az egyhangú órákat. Március 6-án délutánig keményen ástunk. Közben úgy döntöttünk.pozíciónkat. és tovább erősödött. propelleres hadi repülőgép szállt el felettünk. és egyre erősebb nyomásokkal segítettek az amúgy is kilenc-tízes alapszélnek. hogy a barométer elindult felfelé. Eleinte bosszankodtam. maradt az ereje. pedig ha leesnék a hajóról. majd továbbfordult északira. a korábbi évek egyik legkiemelkedőbb vitorlázóját a brit partoknál nyelte el a tenger. Minden harmadik hullám után térdig állok a vízben és gyönyörködöm a lábaimnál erősen világító mindenféle herkentyűk világoszöld fényében. hogy ennyire is képesek voltunk tartani a magasságot. Azért ez a rövid üdvözlés jólesett. és örülhetünk. még ha kényelmetlen. hogy a papírformának megfelelően. Az éppen úton lévő Föld körüli szólóverseny egyik nyerőesélyes hajóját gazdátlanul . Pont azon a határon volt a szél. csak északnyugatira fordult. Falklandról öreg kétmotoros. és biztonságos távolságban kereszteztük egymás vonalát. sebességünket. Változatlanul negatívban mentünk. Ugyanebben a szélben teljes napon és éjszakán át olyan sűrű ködben mentünk. pontosan annyi esélyem lenne a túlélésre. Milyen furcsa. Jól haladtunk. Valószínűleg tudtak rólunk. jó utat kívántunk egymásnak. Szinte abban a pillanatban látszott a pozíciófényeiken. de legalább jó irányban haladtunk. most ismerkedünk istenigazából az Atlantival. és amikor teljesen kitisztult az ég. leviszi az árboclámpát. amíg bele nem gondoltam. amikor még szembe lehetett menni vele. hogy esetleg kikötünk Port Stanleyben.

óriási ütések érik a hajó oldalát. Már egy hónapja. mint a rókalyuk. felálomban kitámasztom magam. Éppen István bátyámmal mentünk valahol egy karneválban. mint annak idején az Indiai-óceánon. remegés. Alattam konzervjeink keresik a helyüket. csak olyan lesz tőlük. Ez biztos. Hoztunk otthonról egy halom C. Minden más elfogyott. hogy ne fejeljem le a fölöttem lévő könyvespolcot. és zuhanunk. Aludni?! Hiába szokja az ember a billegést. hát próbálom nem hallani az állandó zörgést. berepedezett a körömágyam. Nekem is jobban kellene figyelnem erre. amikor félálomból a már jól ismert módon ébresztenek.. A hajón fellelhető összes primőr csak néhány gerezd vörös.. Még bennem van a karneváli hangulat. mindenesetre elszíneződtek. hogy ez nagyon ismerős. a barométer 999 milibárt mutat. sülve. képtelen vagyok rendet teremteni a házuk táján. A cső ugyanúgy kigörbül. és ez tipikusan olyan dolog. kopogó bádoghangjával festve alá a kint üvöltő szél és csattogó hullámok vezérszólamát. Kirepülök az ágyból a ponyva felett. Emelkedik a hajó. mert már egy órája nincsenek veszélyes hullámok – mondja Józsi. vagyis inkább tőlünk a kabin. ebben az őrült táncban nem lehet aludni. mert törik a körmöm. pedig csupa kipróbált. de most nem tudom. . neki az asztalrúdnak. vagy nem bírták a klímát. és egymás után kétszer is rossz lett a közérzetem tőlük. délutánra már csak ritkán esik tízes alá. Dörrenés. mert szinte sosem kötöm be magam. és mindketten trombitát fújtunk. és mind veszélyesebbek. – Bejöttem. a polcról a fejemre esik az angol szótár. süt a nap. billegünk ötven fokokat. hámlik a bőröm. Vitaminhiány. megpördülök rajta. éppen amikor aludni mentem. míg az alap tízes körül van. Nagyon ízletesek. Józsi mindezt végignézte az orr felől. Néha súlytalanul kapaszkodom az ágyban. és ismét rajtam a sor. majd fejjel be a másik ágyba. hogy nem veri ki a szemem. Mire elszunnyadnék. és néha métereket repülünk mindenestől egy-egy nagyobb hullám tetejével együtt. A mosogatóban folyamatosan csúszkál jobbra-balra a teáskanna. miért röhögök. Még szerencse.. Amikor felöltözve kimegyek. Forgunk. Csak átmenetinek bizonyult a gyengülés. megszokta a pórázt! Teljesen kisebesedett belül a szám. de nem szedek vitamint. A cimborának könnyű. főve és nyersen. a Bass-szoros környékén. még szerencse. rossz ízük lett. volt-e –. és röptömben a levegőben eszembe villan. van szellőzés. nagy tudású tengerjáróról van szó. éppen vízhatlan ruháját vetette le. melyik részemmel tettem ezt vele. erőlködik minden. Sorolhatnánk még a hasonló eseteket. itt már jártam egyszer. amiben csak egyszer hibázhat az ember. Éjszakára felmennek a pöffök tizenkettesig.. nős ember. hogy errefelé más szelek is járnak.és kombinált vitamint. mert délben ismét erősödni kezdenek a nyomások. majd hirtelen elfogy alóla a víz. mintha gyorslift vinné. Az orkán éjféltájban csökkenni látszott. Ennek megfelelően a hullámok is egyre nőnek. mert semmim sem fáj különösebben. Utánam minden az ágyamból és a polcaimról. vidám reszelő. így megy reggelig. és persze nem érti. de vagy lejárt a szavatosságuk – nem tudom. és a maradék kilences szélben könnyebben tartjuk az északi irányi. Alvás és ébrenlét közt lebegve telik el pár óra. most ezeket pusztítjuk szorgalmasan. Azóta nem eszem.találták meg Ausztrália partjainál.és fokhagyma.

de nem jó. hanyatt fekve. fejjel a motortérbe belógva lehet csak dolgozni. és futnak tovább. kibírja a kikötőig. félóránként eldübörög három-öt ennél is nagyobb. Nincs más hátra. hogy elnyúljak kicsit az ágyamon. és csak halljam. nem ér az egész semmit. Józsi azonnal előrántja a tartalék rudat. már amikor nem takarják a Holdat. ismét este van. bár annyira ki van használva a tér. nincs mese. Mire elrakodok. Hogy a pótlásra kiszemelt kötéldarab se hosszú. Még rendesen le sem vetkőzöm.. de ne lássam a mindenütt fehéren tajtékos. miközben ugrál. neki kell állni vagy kicserélni. és öt-tíz másodperc alatt lejátszódik. Szerencsénk van. akár hosszában is. Többórás közelharcot vívok. Nem tehet senkinek szemrehányást. Elforog. menthetetlenül felborítja.Nem borultunk fel a szó klasszikus értelmében. megtörnek. csizma. már nincs idő lefeküdni. most nincs annyi szerencsénk. és összegörbülve a szűk helyen nem kapok levegőt. már napok óta zárt ajtókkal. és dörögve. Kidobjuk az úszóhorgonyt. amíg nem csendesedik az idő. a hullám egy rövid szakaszán jön létre ez a fázis.. néha meg nincsenek. de nem is jobb. Mindez megismétlődik pár perccel később. lefekszenek. tobzódó. repülés nélkül. ahová a koporsóágy felől. lenyűgöző játéka ez. nyomja az oldalamat a nyílás széle. hogy újra felnőjenek és leomoljanak. tisztába teszem magam. csak bemártottuk az árbocot. üvöltő tengert. Gyorsan magamra rántom a holmijaimat: viharruha. és kimegyek. Mi csak amolyan outsiderként veszünk részt az elemek küzdelmében. pontosan kell mérni. Ilyen ez: néha vannak. Hol az antenna kábele van útban. A felső öt-hat méter teljesen függőleges fal. mögöttünk. vagy révbe nem érünk. Hátul. füstölve zuhan alá. Egész délelőtt kézben kell tartani a kormányt. hol az üzemanyagtartály. az ív sarkánál szakadt el a kötél. majd a teteje megbukik. Délben már alig várom. Az átlag hullámok tizenkét-tizenöt méter magasak. Mellettünk ötven méterrel pont fázisban látom az egyik ilyen óriást. . mennem kell a kormányhoz. hogy nincs hely mozogni. amikor beszól Józsi: – Leszakadt a kormány!. de a hajót egész délelőtt elkerüli. Az első dőlésnél elvitte a víz a mentőpatkót a korlátról. ha jó volna a rögzítő csavarja. vagy megtoldani a kerekes kormányrendszer acélkötelét. reméljük. Jönnek. A kabinba csak kevés víz folyt be a réseken. mint délelőtt volt. oldalt többször látom megismétlődni a jelenetet. de ha elcsípi a hajót. ami a kormánytengely csonkjára rögzítve legalább addig megteszi. ablakokkal hajózunk. mert mégis vannak veszélyes hullámok. ő esztergálta saját kezűleg. Fokváros előtt is épphogy kibírta. A helyzet nem rosszabb. és nekikezdünk a munkának. Hatalmas fekete felhők száguldanak az ezüstös holdfényben. előttünk. talán csillapít valamit a táncon. Tenné fel a rudat. kesztyű. Ilyenkor kormányképtelennek lenni nem vicc. Minden hullámot jól látni saját tajtékjuk zölden világító fényénél. Csak ritkán. táncol a hajó. a kormányállás kifolyócsöveiről nem is beszélve. végül működik minden. A természet energiapazarló. igyekszünk minél kevésbé útban lenni. és letörte a szélkormány kakasát. se rövid ne legyen és a toldás a két csiga között elférve megfelelő mozgást biztosítson.

akkor most oda lett volna az árboc is. mert pozíciót szerettünk volna kérni tőlük – már három napja nem tudtunk mérni –. A rádiós akcentusából következtetve szovjet hajó volt. de néhány érthetetlenre zúzott angol szó után elnémultak.. Szerencsére időben kiszabadult. Hatalmas rántás után belevágódtam a vízbe. Több hívás után jelentkeztek. hogy különösebben felgyorsuljunk rajta. amíg a biztosító kötél engedett. Akkor bosszankodtunk. de a hajó már a hullámokban fekszik. mint ahogy a hajó is. Álltam a kormánynál. lomha hullámok követték az előző kettőt. és nem volt erőm leülni. ezeknek a hajósoknak nemigen lehetett más választásuk. csurgott rólam és ruhámból a víz. de válasz nélkül megfordultak. ami a kormányállásban volt. Összeszedtem magam. és ha nehezen is. hogy stabilizáljon valamelyest. le.Körülbelül két órája viszem le és fel a hajót a hullámokon. Minden. Mintha katapultáltam volna. mikor Józsi elhúzta az ajtót. Előttünk óriási űr támad. Odahúztam magam a kötélen. ahogy kibukkantam a vízből. és megpróbáltuk rádión hívni azt a hajót. ahogy a hegy lába megemeli a hajó farát. vitt engem is magával a kötél végén orron-szájon negyven kilométeres sebességgel. Ettől a pillanattól már csak játékszer voltam. leszakadt a középre feszített négyes fock. Kidobtuk ismét a viharhorgonyt. de már vízszintes irányban. és egyre meredekebb lesz. Pillanatok alatt lejátszódott minden. Helyette ismét egy hatalmas rántás szakított ki a vízből.. Az egy-két ezer tonna körüli kis halászhajók ekkora hullámok között még nagyobb pácban . majd orra buktat. Vártam. hanem mellé. a mélybe vízszintesen mered az árboc. egyre csak nő. és az elázott ruha plusz ötven kilóval nehezedett rám. Hosszú. magával tépve a felhúzót és az árboc első merevítőjét. így nem a fedélzetre zuhantam. igyekezve mindig egyenesen. nő. viszont utólag átgondolva a történteket. – Megvagy? – Meg! Nem verted össze magad? – Nem. és délkeletnek eltűntek. ma meg már másodszor –. Nézem. szinte kényelmesen benyúl alánk. A többi nem számított. amennyire csak tudtam. bár itt nem sok holmit tartottunk. és próbáltam felmászni. úgy röpültem vízszintesen előre. Még többször szólongattuk őket. amikor éppen mögöttünk kezd ágaskodni az egyik. Szemügyre vettük a járgányt kívül-belül. elúszott. A felálló hajó árbocában elakadt a kötelem... Fáradt voltam. a víz alá. de nem jött. de felkapaszkodtam. Jobb lábamat a kormányállás oldalán térdig lepi a víz. Ha nem lett volna két első merevítő – amint ahogy a hajókon általában egy van –. Megint letört a szélkormány kakasa – egész úton egyszer sem tört le. újabb rántás. irányban futni velük. de elsőre nem sikerült. még mielőtt teljesen felálltunk volna. rám zuhan-e a hajó. ott találtam magam három méterre a sodródó hajó farától. Nő. ahol hirtelen csönd és nyugalom lett pár másodpercre. amikor a leomló hullám felső pár méterének több tonnás víztömege nyolcvan kilométer körüli sebességgel megüti a hajó fenekét. Ahogy a következő hullám odébb taszította az oldalt fordult hajót. vissza a vízbe. még arra sem hagyott időt. amelyiknek a fényeit már a borulás előtt is láttam. Le sem értem rendesen. szálltam felfelé. Még elfordulunk kicsit.

Mire mindezzel megvagyunk. Vizes az ágyam takarostól. már csak ötös szél fúj. azon próbálunk meg ketten elférni. 10-én. A szakadt merevítősodrony versenyt csomózódott a felhúzóval. mint annak idején. Késő este eszünk valamit. rakodásnak. csak szédülten fülelünk. hogy előbb-utóbb majd csak találunk valahol szelet. aminek csak árthat. valamint az útközben megismert dél-amerikai rádiósokkal. minden a helyére kerül. hogy mindenre jusson. így ők sem tudják pontosan. Két hét óta most alszom először rendesen. hol vannak. Gyorsabban. mit csinálnak vajon a hullámok odakünn. szinte rosszul vagyok a fáradtságtól. – Akkor ti bátor gyerekek vagytok – mondták. mit mi. remélve. Az árboc még mindig nyolc-tíz métereket billen jobbra-balra. Nem bánjuk. hanem annak is. majd ismét megálltunk. mint az első borulásnál. halovány szélcsökkenés tapasztalható. Délben. rövidebbek és ritkábbak a nyomások. és a polcokból. Elült a hullámzás. Aludni kellene. Másnap. és a nyolc-kilencesre csitult szél kevésbé veszélyes hullámai között nyugodtabb. . Reggel. Minden a földön hevert – vizesen. A leszakadt fock a korláton át lóg a vízbe. de az egyenesen nekimegy a falnak. még ha kétóránként automatikusan fel is ébredek. Józsi ágya most az egyetlen használható fekhely. és kevesebb bennük a holmi. hogy lehozzam az elszakadt felhúzót.vannak. mert kiértünk a sekély vízre. iszunk egy forró teát. Kenyeret sütöttünk. gyönyörű idő kerekedett. amikor felmegyek. fürödtünk – egy hónap óta először – és rádión sokáig beszélgettünk az otthoniakkal. Teljesen elfogyott a szél. Ezeket elrendezzük. vén keshedt gebéjét. Nagyjából elrakodunk. hogy kinézzek. kedd reggel már csak a fedélzeten akad tennivaló. de nem tudunk. Ha eltörölhető. Ki tudja. Kiszárítottuk a rádiót. szatelit navigátoruk legtöbbször még nekik sincs. Nagy nehezen levetem magamról a vizes holmikat. hálózsákostól. A tartalék kevlár felhúzó kötelünket rögzítettem az árboc tetején. amikor ismét elindulunk. hogy nem félünk-e néha? – Nem – válaszoltam én ilyenkor a magam nevében. Csorog a tengervíz a rádióból. mi lesz itt még a partig. pihentetőbb álomra hajtjuk fejünket. amikor nekilátunk a rendcsinálásnak. de nem működik. A bezárt ajtó résein nem ömlött be annyi víz. De még a délelőtt folyamán feltámadt bennünk a mehetnék. hogy pótolja valamelyest a szakadt merevítőt. de végül sikerül mindegyiket különválasztani egymástól és a többi kötéltől. a felhúzója és a szakadt merevítőkötél csattog a himbálózás következtében. az úszóhorgonyt átkötjük oldalra az árbochoz. és pihenni kicsit. de annyi igen. hogy a kötele ne tekeredhessen a szélkormány vezérlapjára. kitisztult az ég. Reggel majd folytatjuk a rendrakást. Estére végzünk. Erre mindig egy alapviccel válaszolok: „A cigány a vásárban végre elpasszolja. mára elég mindenből. a fedélzeten. és szárazat húzok fel. Minden rátekeredett mindenre. Sokan kérdezték már utunk során. és általában minden elázott a jobb oldalon. bár könnyebb is a dolgunk: kevesebb az elázott rekesz. hogy legalább járni lehessen. A kajütben a már megszokott kép fogadott. és a hullámok is hosszú dombokká szelídültek. lekötözzük. nemcsak a szélcsendnek köszönhetően. szárazon. Egy napig haladtunk. berántottuk a motort. majd folytatjuk a rendcsinálást kint. rutinosabban megy már a munka. előre-hátra.

A tízparancsolatból vallom és magaménak érzem az utolsó hatot. mint a szeretet szimbólumát. Az Ó. a szélben. hogy szenvedniük. mint komoly faktor. a világmindenségben.– Te cigány. Gyermekkorunkban. újabb ötven mérföld után . és egyre jobban eltávolodtunk az anyaszentegyháztól. különben elbotlik. A baj mindig ott kezdődött. ott már valami sánta. Néha. a hangyában. vak ez a ló! – mondja rosszat sejtve a vevő. s ha már vagyunk. bármilyen szép kultúra is. ami természetes módon egymás mellé állította a hasonló nézetűeket. utolsó érvként ezt mondta: „Fiaim. nekem egy kicsit gyenge. a néha közeli. és egyértelmű. az behelyezi majd valamilyen skatulyába. a napsütésben. a csecsemők gügyögésében. A gyávaság hiánya! A kukacosabbja szerint mégiscsak meg kell különböztetnünk bátorságot és vakmerőséget. fagyban. tisztelem és szeretem Jézust. a Teremtő Úrban. Ad hitet. csak vakmerő. ahogy testvéreim. valamit mi is tudunk. Argentína partjai mentén óriási pad húzódik ezer kilométereken át: a parttól kétszáz mérföldre még mindig csak nyolcvan-száz méter mély a víz. mint vallási alap. az észt és érzékeinket gyönyörködtető művészetekben. A hit természetszerűleg mindig öncélú és ha valaki arról akarja meggyőzni a többit. – Eeeez? Nem vak ez. hogy mindazokat a szörnyűségeket. hóban. Ez az istenszemlélet hozott közelebb a világhoz. Mikor már annyi eszünk lett. annak az idő adja meg a választ. Persze. nem vagyok egyedül. a botra görnyedő öreg ember néma fájdalmában és a megfogant anya méhében. aki végül is sírva. amikor a társadalom eszesebbjei – később kedvezményezettjei – elmagyarázták a többieknek. nehéz pillanataimban hiszek a sorsszerűségben. az erőt adó támasz keresésére. instállom. Létünk. Nem vagyok idealista. ha egyszer egyik bátyámmal nem vesszük két tűz közé anyánkat. de nem hiszek a természetfeletti Istenben. amik voltak. esőben.és Újszövetségi Biblia. térben és időben. akkor bátor volt. mi a bátorság. valamiben hinni kell az embernek. akkor a minél tisztességesebb körülmények között élés lehetőségének a keresése. úgy magam is. sejtekben. a sötétségben. adódtak a témával kapcsolatos kérdéseink. a fűszálban. mert érzem. római katolikusnak nevelődtünk. erőt és derűt. a molekulákban. néha oly távoli csillagokban. de az igazsághoz közel érzem az evolúció elméletét. milyen izmusnak hívják azt. és beüti a fejét. de az meg kell a gyávának is. Az emberiség történetét végigkíséri az okok keresése. De hol a határ? Akinél ez a kérdés egyáltalán felmerülhet." Ez indított el Isten. a felnőtt munkájában. hanem bátor!" Viccen kívül: sokat töprengtem azon. Nem tudom. és ember tudjon maradni. Ha elér egy tisztességes átlagéletkort. önmagamhoz. itt bejön a szerencse. ha nem. aki ért ehhez. A bennünket is alkotó atomokban. az óceán végtelenségében. Könnyen válhatott volna belőlem is ateista. hogy azt hittük. ezek szerveződésében. Legalábbis bátorítom magam vele. nélkülözniük és sok esetben meghalniuk kell. szabatos választ találtam rá. hogy miért kell nekik kiváltságosaknak lenniük. ami az évek során kialakult bennem. megpróbáltatásokat kibírja. a Mount Everest csúcsában. sem materialista. de gondolom. Nekem Isten ott van mindenhol és mindenben.

Minden elpihent. csak a következőt. csak a csillagok és a telihold. hogy előfordulhat az is. már nem lennék itt. Sem a viharnak. Alkonyat előtt elértünk egy gyenge. másfeles. Az éjszaka ugyanolyan. hogy ha a boruláskor nem vagyok bekötve. vagy a rántástól leszakadok a biztosító kötélről. elraktározni. a természet megbékélt az emberrel. keleti irányú brízt. békés. mint amilyen a nappal: sehol egy felhő. Ez meghatározza a hullámzást is. amelyben teljes taklival három-négy csomó között tudtunk vitorlázni. próbálok mindent kielemezni. sem a csöndnek.már négyezer. a múlt eseményeivel. az elemek egymással. pedig most a tenger nyugalmas. szinte lágyan ölelő. Ilyenkor mindig számot vetek magammal. Most inkább csak töprengek. Mindig csak a következő hullámot kell túlélni. Azon. . Olvasni lehetne a fényénél. és majd megint minden csendes lesz. ő már nincs. Az ember nem akarja elhinni.

ostobák. és tizenkilenc fokos. Húztunk a part felé jobb csapáson. nem is kellett sokat várni. amelyen ha az ember elforgatja az óramutató járásával megegyező irányba a ki-be gombot. eldönthetjük. hogy ezek a komponensek milyen arányban érkeznek a fülhöz. Ez utóbbi nem a legrosszabb eset. okosak. amelyek erősen különböztek a toplista éppen futó muzsikájától. hazugok. Az északnyugatira fordult négyes szélben egyelőre még jó irányt tudunk húzni. nincs már a fürdéssel probléma. okítok. mert tíz mérföldre a parttól még semmi sem látszott. ha egyáltalán szó van valamiről is. Könyörgöm. bosszantóak. hogy a fent említett alkotóelemekből milyen arányban van vétel. Napról napra érezni a különbséget. csak ha szükséges. most viszont cirkálnunk kellett. de később. amikor be kell majd hajóznunk a La Plata tölcsérébe. Ezek a zajok lehetnek kellemesek. Eddig még mindig hegyesek voltak a partok. ahol jártunk. de föld még sehol. volt még másfél napja. Így járva a világot. kigyulladtak a lámpák. de itt teljesen lapos. Eddig leginkább egy csapáson jól mentünk. a mind erősebb északi szélben. az országok. A kör lassan bezárul. érezzük. Éppen pozitívan mentem. amelyeket már jóval megérkezésünk előtt venni tudunk. okulok. forduljon a szél is.15 Március 13. Már azt hittük. . Egyre több hajóval találkozunk. és a déli pozíciószámolás helyességét igazolandó. A rádió az az elektromos árammal működő doboz. Egy idő után – ha értjük a a nyelvet. ha nem –. bár ez minden esetben együtt jár valamilyen reklámmal. A helyi rádióműsorok kifogástalanul jöttek. de már nem szólongatjuk őket. Néha nincs. a kutyaház. hogy mire fordulnom kell. A víz teljesen sárgászölddé válik. Nem fordult. és ennek megfelelően alakíthatja ki elképzeléseit az előtte álló világról. akkor valamiféle zajhatás éri. nekünk viszont muszáj volt. Mindezzel együtt jólesett hallani az újabb kontinens hangjait. Reméltük. és drukkoltam. Az egyetlen cél a szórakoztatás. komolyak és néha közömbösek is. Negatívan majdnem arrafelé mentünk vissza. már nem lesz az igazi. vagy a saját slágereiket nyomták. Ki-ki ízlése és vérmérséklete szerint eldöntheti. Látszottak a háztetők. addigra csak fordul valamerre. teljesen csöndben nem lehet élni! Ahogy reméltük. Esetleg pár szakállas világsláger. És itt van még az a lényeges kérdés. fordult a szél is. Mire azt is megláthattuk volna. estefelé előbukkantak a házak. ahogy egyre feljebb érünk. majd az ablakok. és mit váltanak a fülelőből ki. hibáztunk valahol a számításban. besötétedett. részben igazak. Forgott a szél. messze integettek. Vagy négyenöten beszéltek egyszerre. befordult a szél. miről van szó. kontinensek névjegyei minden esetben azok a rádióadások. amerre jó lett volna. még ha programjuk kicsit idegen volt is a számunkra. okoskodók. milyen irányban tekerjük el a gombot. láncon a Bundi. csak éppen nem arra fordult. Mire ismét fordulni kellett. amerről jöttünk. igazak.

Vasárnap délután lévén. Visszakérdez: Honnét jöttünk? Mondjuk neki. és kormányosának tolmácsolásával sikerült elérni a hatóságoknál. és elfordult nyugati irányba. igaz. sőt még a hétfői befutás is bizonytalannak látszott. akik már vártak bennünket. Már éppen adná a gázt. Jobban megnéz bennünket. Majdnem egy vonalban mentünk oda-vissza. a váltásnál elég romos vagyok idegileg. Motorosok. ősi faóriások között megbúvó kis vitorlás. merre van a keresett klub. száguldottunk egész éjszaka. van. Már letettünk a vasárnapi Buenos Aires-i megérkezésről. Ha keletre fordul – rendben. hogy Ervinnel rádiótelefon-kapcsolatba kerüljünk. Színét attól az iszaptól kapta. A víz hirtelen karamellbarnává változott. az még ennél is rosszabb. A kotort hajózási csatornákat azonban kifogástalanul jelzik. méltánytalannak érzem két hónap minden keserve után ezt a kekeckedést. vízibuszok festői káoszban nyüzsögtek a folyón. amikor mégiscsak gyanús kezd lenni neki a hajó. repülve. hanem tovább forgott egész délnyugatiig. amelyet a folyó sodor magával a belső vidékekről. az nem volt jó. álmodni sem mertünk volna jobbat. hajózunk északkelet. Vasárnap délben már látszott Buenos Aires betonerdeje. A kereskedelmi kikötő után. A Buenos Aires-i öböl – durva számolás szerint is – harmincötször nagyobb a Balatonnál. Hihetetlenül zöld környezetben. elejétől a végéig. de alig mélyebb. Végül általános felhívásunkra jelentkezett egy mögöttünk haladó kis vitorláshajó. vagy húsz kilométeren át.. és a part vonalát követve hajóztunk felfelé. mindhiába. mitévő is legyen. Este volt. de ha nyugatra. azt hiszi. URH-rádión hívogattuk a kikötői hatóságokat. ahol nem.és windsurfing-clubok váltogatták egymást kastélyszerű lakóépületekkel és csónakházakkal. a magyar származású Buenos Aires-i rádióamatőrtől kaptuk. menne el. de odaérünk estig. könnyű eligazodni rajtuk. Új-Zélandról. a bolondját járatjuk vele.. hol a fehérvári rádiósok közvetítésével. mert nem állt meg a szokásosnál. hogy kikerüljük őket. A sós.Ez a vitorlázók legnagyobb ellensége: negatívról negatívra. de senki sem beszélt angolul. bárhogy. nincs Isten. Tőle tudtuk. Szinte egy csapásra benépesült körülöttünk a víz. Jelentkeztek ugyan. gyalog. Déltől délig százötven mérföldet tettünk meg a sima vízen. és egyre . Egy motoros vezetőjétől érdeklődünk. amivel az utolsó nap jöttünk. amikor végre eldöntötte. és másnap délelőtt. nem mára. Délutánra ugyan legyengült a szél. de innét már evezve. északnak fordultunk. Először nem érti. Éjfélkor. Megszámlálhatatlan hajóroncsot jelez a térkép. Március 14-én egész nap pozitív a bal csapás. ahol egészen a part közelébe vitt a csatorna. úszva. Az első elkeseredett reakciót öröm követte. ahol ezeket kibójázták.és az édesvíz találkozásánál tizennégy hajóból álló flotta halászgatott. Punta del Este irányában. A dagály áramlásnak is köszönhettük. s ez már félszél volt. de feltűnően kevés volt benne a szemét. elképzelhetetlen vízi élet volt a delta közelében. A legfontosabb információkat Ervintől. ott már várnak ránk. Könnyűszerrel rátaláltunk a San Fernando kikötője felé vezető északi csatornára. Van. de átszáguldottunk közöttük. Szinte hihetetlen az az adomány. Meg is köszöntük. Most viszont megtáltosodtunk. vitorlások. így próbáltuk meg értesíteni azokat a magyarokat. majd amikor megismételjük. hogy a San Fernando-i Yacht Club Argentinóba kell mennünk. Teljes a bizonytalanság: ami szelünk volt. hol egyenesből.

Bányai Miklós. hogy itt vagyunk. kedves idős házaspár. és próbálom elhinni. Éppen jókor érkeztek. egyenruhás ember. ahol szintén nem beszélt senki sem angolul. csöndes öblébe. tizenháromezer kilométer Auckland óta. amíg az ágyszivacsom és a takaróm kiszáradt három napig –. Másnap elkezdődött a vízumharc a hatóságokkal. ahogy ezt az utolsó rádiókapcsolat alkalmával mondtuk. Vacsora közben kaptuk az ajánlatot Zomboriéktól. tiszteletére rendezett ünnepségekkel. majd visszaköltöztem a hajóra. Kicsit elbeszélgetünk. hogy segítsenek szót érteni az irodában. Kapus Ervin bácsinak. telefonálunk dr. Fél óra múltán sikerül erőt venni magamon. ráadásul még privát klubban is kötöttünk ki a tranzit kikötő helyett. hogy sok más magyar is kijött elénk. és amit idáig átéltünk. A kilépés dátumát elfelejtették ráírni. . ez a lényeg. majd egészen a klub bejáratáig vezet bennünket. és odakanyarodunk a vendégmólóhoz. és indultunk keresni valami hangulatos etetőt. Mire egy órával később megérkezik. Tulajdonképpen nem is ártott. Remélem. már civilben vagyunk. Egyébként is ütközött jövetelünk a magyar klubokban a március 15. nem bánták meg ajánlatukat azután sem. Itt is végül egy doboz rágógumi árának megfelelő illeték ellenében kaptunk egy papírt. Március 15. csöndes. a mosógép felváltva zúgott a centrifugával reggeltől estig. Nem elég. a kikötőmester megmutatja. Hatvanhárom nap. a forradalom és szabadságharc ünnepének tiszteletére felkokárdázzuk magunkat. már visszavonhatatlanul a miénk. hogy amíg rendbe nem szedjük a bárkát. Ervin bácsi nem egyedül jött elénk. meglepően nyugodt. Másnap átköltöztünk Martinezbéli kertes házukba. ami örök életünkre jogosít az itt-tartózkodásra. mi tévők legyenek velünk. a Ganz-MÁVAG képviselőjével és feleségével.. Most csak bejelentkeztünk. egy kapitális méretű steak mellett. Nekünk így jó. hogy meghitt magányban élvezhettük a partra szállás első óráit. hanem Ferenc Imrével. Könnyű dolgunk volt. Ahogy kiszállok. de szerencsére. a kereskedelmi kirendeltség tanácsosa és Ferenc Imre egész napon át hivatalból hivatalba száguldott velünk. meghatódottságunkkal. A békés. hogy odahordtunk mindent a hajóból. Kedves. aki hosszú évtizedekig volt tagja ennek a klubnak. a rádiósnak. A medencében áztak a vitorlák. csak nem engedték be őket a zárt klubba. Összeismerkedtünk a tagság egy részével és a konyhafőnök – Tüdő –. igazi magyaros főztjével. csak az első papírig nehéz eljutni. délután ötkor beszlalomozunk a hajók nyüzsgésén át a Yacht Club védett. kertes ház úgy nézett ki érkezésünk után. Harmadnap már vendégek voltunk a Hungária nevű magyar klubban. hová kössünk ki. ezt nem nekünk kellett megvívni. aztán békén hagy bennünket a gondolatainkkal. Szerencsére. Csak napokkal később tudtuk meg. Egyszerűen senki sem tudta. csak spanyolul. pedig a segítő szándék a másik fél részéről sem hiányzott. minden bürokratikus gépezetben. hanyatt fekszem a kövön. mert Erbin bá'. itt vagyunk a klubban. ahol sokáig elbeszélgettünk. takarók. az ágyszivacsok. hogy megérkeztünk. ahol a kerti úszómedencében az összes sós holmit kimoshattuk. addig lakjunk náluk. A többség pedig hétfőre várt bennünket. a hálózsákok. hasonló esetre még nem volt példa. vízumunk sincs. utána már mindenki hozzá meri tenni a magáét. már előre elintézett mindent. Végül.. még ha az itt élő emberek nem tudják is mire vélni nemzeti díszeinket. Magam csak addig éltem a család vendégszeretetével.nagyobb a tisztelet a szemében.. mint a Patyolat. hogy szocialista országból jöttünk.

ha napidíj fejében töltjük itt a hajóreparálás és a regenerálódás heteit. Argentína teljes lakosságának egyharmada tiporja egymást a belváros szűk utcáin. Eleinte még adtam nekik pár centet. csak mi voltunk vendégek. de nekem sincs miből. privát kikötőben ringatózó jachtokkal. Kicsit érthetetlen számomra. Naponta több száz olyan embert látok. Az utca mégis tömve. de később beláttam. olivosi városrészekben és végig a parton. a belváros végeláthatatlan korzóján. Ez azonban nem látszik az emberek hangulatán. ennek megfelelően a buszok az út királyai. hogy már nem is volt olyan algás a hajófenék. Nem állítanám. fél vagyonba került volna. hogy egyórás vonatozásra van a belvárostól. ez jelentős gesztus volt. jobbkézszabályról mintha sosem hallottak volna. alamizsnáért könyörögve. hogy nincsenek szabályok. akin szívem szerint segítenék. Sétálok végig a Floridán. Sok a koldus. amely valamikor fényes jövedelmet biztosított Argentínának. ahol viszont akkora számot mondtak. luxusbutikok tömve a világ minden termékével. Már az első pillanatban feltűnt. Akár vonat. összefirkált ház és lógó belű autó. Nagy részén csak az a 250 millió marha legelészget háborítatlanul. ahonnan egy lépés a belváros nyüzsgése. táblák nyújtotta elsőbbségre. kihasználatlanok. bár aligha mind a tizenötmillió. Ha pontosan akarok fogalmazni. Érdekes módon mégis kevés a baleset. s csak hetekkel később szoktam meg a buszok öngyilkos tempóját. A San Isidó-i. a Costa Nerán hivalkodó. annyian vannak. szürke dzsungele. ahol jobbról. De milyenek?! Csillogó-villogó áruházak. megdöbbentem. amivel természetesen visszaélnek. Senki sem épít a szabályok. azt más cég kezelte. sem a szolgáltatásokért. fék nélkül suhannak át a piroson. az emberek a legújabb divat szerint öltözve. az üzletek tömve. Szó szerint: a vezetőség döntése értelmében nem kellett fizetnünk sem a helyért. tisztasághoz szokott szememnek azonnal feltűnt a mérhetetlen mennyiségű eldobált szemét. Mint később megtudtuk. ügyesség. Vagy mégis! Mindig a nagyobb járműnek van elsőbbsége. A gazdagabbak azokban a negyedekben élnek. mikor szerte az országban gazdag területek lakatlanok. amelyeken naponta átrobog velem a vonat. nyakkendőben vannak. a Yacht Club Argentine nem hemzsegett a vendéghajóktól. San Isido. Amikor először mondták. Még a vak koldus is mosolyog legalábbis kifelé –. lámpák csak tájékoztató jellegűek. és a körülményekhez képest gyors is. a sok kopott. legelegánsabb negyedein zakatol át a vonat. hogy miért zsúfolódik a fővárosban ennyi ember.Kikötőhelyünk. reflex és a tolerancia dominál. miközben végigkopogtatja a vonatot. akár öltönyben. hogy fülig érő szájjal járkálnak. hogy ebben a városban több mint tízmillió ember él. balról üzletek sorakoznak. A klub egyetlen hátránya. az autóforgalom pedig egyszerűen leírhatatlan. hanem a kialakult rendben az egyéni képesség. Eleinte inkább vonattal közlekedtem. pompázó kastélyok sorakoznak. pedig már a vízről látszott hatalmas. Rossz érzés látni. de a környezethez képest meglepően kedves arcokkal találkozik az ember. akár rongyokban. Montevideóban vagy Santosban olcsóbb lesz gondoltuk. Kedvezményünk egyedül a darura nem vonatkozott. semmit sem tehetek. Buenos Aires leggazdagabb. . Olivos érintésével a Central állomásig. akár busz – olcsó. Az új-zélandi és ausztrál rendhez. A táblák. hogy még itt is kiesik az emberek kezéből a szemét. nincsenek erre berendezkedve. csillagászati árakon. San Fernando. Martinez.

Ez utóbbi kritizálja. Minden zugot kihasználnak. Százezer ember énekel. – Itt egy jobb meccsre bejön közel százezer néző. hogy ellenzék? A sportban?! – A klubot az elnökség irányítja. A pályán szikrázik a csata. Ez már nehezebb. nagy sportélet zajlik. ha valami nem tetszik neki. Mindegy. hogy ki az. Ha valaki nem fér össze a többivel. Hatvankét sportágban mintegy hatvanötezer igazolt sportoló igyekszik jobb lenni a másiknál. ugrál. – A világbajnokság után a klub eladta a sztárjait több millió dollárért. másikon ugyanennyi river és énekcsatát vív. Nem tudom. A tagsági díj minimális. de olyan tempóban. és sok minden nem tetszett – meséli. készülődünk.Ha Argentína. Argentína egyik legpatinásabb sportklubjába. – Mi az. Ha nagyon nem tetszik. kiesik a csapatból. – Mennyit edzenek a fiúk? – Hat órát naponta. biztatás. – Hatvannyolcban kerültem ide mint kosarazó. vagy abbahagyja. amerre csak járunk. Mikor befutnak a játékosok a pályára. amíg ellenzékiből vezetőségi taggá választottak. üvölt. a viadal. Később arról is beszéltem. hogyan csináljuk jól. ami rengeteg pénz. a többi vagy elmegy. Mind a labdarúgóké? – Nem! Megvannak a tarifák. Lábtengó folyik a csapat két fele között bemelegítésül. Üvöltözés. Egy kevéssé fontos meccse van éppen a focicsapatnak. akkor foci! Emődi Csaba barátunk kétszer elvitt bennünket a River Plate stadionba. és ezután azt kellett megmondanom. lejattolunk Gejegóval. – Hogy lettél te itt elnökségi tag? – kérdezem Csabától. nekünk a csapat a fontos. Nemsokára kezdődik a meccs. vagy a közönség. A győztesek mi vagyunk. Túlságosan nem gyengülhetett le a csapat. ami egyfelől a vezetőségből. kiszolgáló helyiségekkel. . Egyik oldalon ötvenezer Boca-szurkoló. – Eleinte csak kritizáltam. Addig járt a szám. Rengeteg a tehetséges fiatal. de közben mindenki arcán ott a derű. de már ötkor ott vagyunk. átadunk egy kis nemzetiszínű zászlót. így legalább a fiatalok is szóhoz jutnak – mondja Csaba. Minden poén után egymás nyakában az egész csapat. a hangosbemondó közli ittlétünket. Ha gyenge. reng az egész stadion. A stadion köré épült monumentális sportkomplexum egyszerűen elkápráztatott. ezerből átlagban egy kerül be. megy. és az még mindig könnyű volt. Három kondi. mi köt le jobban. Csaba körbevezet bennünket az egész létesítményen. mert később közelharc árán lehetne csak bejutni. mindenki számára elérhető. amelyek nem rendelkeznek bevétellel. mint díszvendégekét. Nem sztárok kellenek. Mi is felsétálunk a pályára. Senkit nem kell ellenőrizni. mert egy hónapja nyerték a világkupát. termekkel. a világbajnok kapitánnyal. hogy mit kellene másképp csinálni. a következő választáson kiadják a vezetőség útját. Fél kilenckor kezdődik a találkozó. két szinten aláépítették mindenféle csarnokokkal. amelynek ő elnökségi tagja. amikor az év rangadójaként a River Plate – Boca Juniors összecsapást élvezhetjük. vitatkozás. ami könnyű volt. három játék. hogy dől róluk a víz. A meccset páholyból nézzük. Ugyanonnan nézzük két héttel később is. újságból fáklyát gyújt. A stadion lelátóit körben. mikor megy ágyba. másfelől az ellenzékből áll. a többiből azokat a sportágakat tartjuk fenn. Imádják a labdát és egymást. fizetések. bemehetünk az öltözőbe kicsit szippantani a gyémántcsiszolók levegőjéből.

Kőkemény, de sportszerű a meccs. Látszik a gyerekeken, hogy ebből élnek, nem teszik tönkre egymást szándékosan. Valami olyan fantasztikus technikai és fizikai bemutató ez, amelynek láttán én – aki húsz évig voltam küzdősportokban versenyző – elhűlök. A bíró elküldi a pálya mellől a River edzőjét, kiállít három játékost, nem ad meg egy szabályos gólt és egy tizenegyest a Rivernek, így lesz az eredmény 1:1. Vége a meccsnek, elszabadul a pokol. A díszpáholyban üzletemberek, politikusok, miniszterek veszítik el a fejüket, lökdösik, pofozzák a Boca elnökét a tribünről, amíg néhány rendőr védelmébe nem veszi. A Boca oldalon még órákkal később is égnek az üléssorok, egy tűzoltót üveggel fejbe dobnak, elviszik a mentők. Lassan csitul a balhé. – Mindig felgyújtják, a disznók – mondja sötét arccal Csaba, amikor elindulunk hazafelé.

Sok meghívást kaptunk Buenos Airesben is, de csak három magyar klubba mentünk el mesélni, és ismerkedni a tagok életével, hétköznapjaikkal. Az időnk nagy részét a hajónak szenteltük, kívülbelül rendbe tettünk mindent, pótoltuk a megsérült, tönkrement vagy elveszett felszerelési tárgyakat. Új első árbocmerevítő került fel a szakadt helyébe, a lelazult korlátot körbe meg kellett erősíteni, a köteleket kicserélni, a szakadt vitorlákat varratni, és még sorolhatnám sokáig a kisebb-nagyobb teendőket. Az egyik legfontosabb beruházás egy új műanyag lavór volt, mert a régi, amiben a kenyeret dagasztottuk, a borulásnál széttört. A vitorlázáshoz szükséges vereteink pótlásánál sokat köszönhettünk a Csaba testvéreknek, Miklósnak és Rajmondnak, akik kis otthoni üzemükben gyártják ezeket a vereteket eladásra. Készleteink beszerzésénél is segítettek, és egyáltalán: sok időt töltöttek velünk követségünk és a kereskedelmi kirendeltség fiataljai. Csodás napok voltak azok, amikor Semseyéknél, Zomboriéknál lehettem, bár mivel a hajón laktam, csak ritkán jutott idő a meglátogatásukra. Elkészült a hajó, túl voltunk a bevásárlásokon: egy hónapi argentin vendégeskedés után elérkezett az indulás ideje. Mint mindenhol, itt is fájó szívvel mondtunk búcsút barátainknak az utolsó látogatásokon, majd San Fernando mólójánál. Sütött a nap, nem fújt szél, amikor motorral nekivágtunk a Montevideo felé vezető útnak. Nem sokáig pöfögtünk, mert Csaba Miklós és Ross Laci, akik hajójukkal kísérni akarták a Szent Jupátot egy darabig, vontára vették a hajót, mi oedig átmentünk hozzájuk enni, inni, beszélgetni, így érkeztünk meg a belső kikötőbe, amikor teljesen leállt az eddigi kevés szembeszél is. Semmi értelme nem lett volna csak motorral nekivágni, inkább úgy döntöttünk, bóján éjszakázunk. Másnap reggel talán több szerencsénk lesz. Lett is. Gyenge északiban sokáig követtük még a csatorna bójasorát, amíg a térképünk mindenhol elég mély vizet nem jelzett. Uruguay mindössze százötven mérföldre volt tőlünk, ami rossz esetben is csak kétnapi út. Április 23-án reggel indultunk útnak, és másfél napi gyenge szeles vitorlázás után feltűnt Montevideo kikötője. Annak idején, amikor az első spanyol meglátta ezt az öblöt, és mellette balról azt a dombnyi hegyet, amit mi is, állítólag így kiáltott fel: „Montevideo – Hegyet látok!" Rajta maradt a környéken a név, amit később a főváros is örökölt. Nem tudom, miket láthatott életében ez a spanyol, de ha neki ez itt hegy, akkor én egész életemben tévhitben éltem.

Elporoszkáltunk az öböl előtt, megkerültünk egy fokot, és becéloztuk Buceót, a város keleti oldalán lévő egyetlen jachtkikötőt. Ahogy a város partja mellett csorogtunk gyengécske szelünkkel, az a benyomásom támadt, hogy itt ugyancsak óvatos emberek lakhatnak. Ezt a vízben úszkáló rengeteg valami miatt gondoltam, melyek a léggömbre hasonlítottak leginkább, csak kisebbek és nyúlánkabbak voltak. Amikor bepöfögtünk a klub kis öblébe, egy csónakos ember rögtön egy bójához irányított bennünket, jó messze a parttól. Megvárta, amíg összeszedjük papírjainkat és magunkat, aztán beültünk életveszélyes ladikjába, és partra szálltunk. Kéz- és lábnyelven megértette velünk, hogy óránként igénybe vehetjük szolgáltatását. Nem járt, de gondolom, nem sértődött volna meg némi borravaló miatt, ami sajnos elmaradt. Sikerült megegyeznünk a klubvezetőséggel, hogy saját felelősségünkre odaállhattunk az építés alatt álló harmadik mólóhoz. Ez Gyurinak is köszönhető volt, aki egy telefon után azonnal jött, és szót értett velük. Az összes hatóság egy fiatal srác pisztollyal az oldalán, a klubépület sarkán lévő kis szobában. Nem volt gondunk az útlevéllel, még Buenos Airesben megkértük a vízumot, most csak kaptunk rá egy pecsétet, és készen voltunk. Gyuri, azaz Lázár György egy légkondicionáló berendezéseket gyártó kisüzem tulajdonosa és rádióamatőr. Jóval Argentína előtt már felvettük vele a kapcsolatot, pedig őt nem kutatta fel senki. Egyszer beszélgettünk a megszokott körrel, amikor beszólt egy kellemes hang. – Itt Gyuri, Montevideóból! Vesztek, fiúk? – Ez meg a Szent Jupát, Magyarországról, úton Új-Zélandról Buenos Airesbe. Kifogástalan a vétel... Ettől kezdve Gyuri mindennapos vendégünk volt az éterben, és ha az otthoniak nem értették az adásunkat, akkor ő közvetített. Néha a hivatalos kapcsolat után félórákat beszélgettünk egymással. Ezek után élmény volt a régen várt találkozás. Gyuri őszes, hatvan körüli, vékony ember, angyali öniróniával. Bezártuk a hajót, és BMW-jén hozzájuk hajtottunk, ahol kész vacsorával várt ránk felesége, Szilvia. Csak másnap vettük szemügyre a jachtklubot és környékét. Valamikor igen előkelő, elegáns otthona lehetett ez a vizet és vitorlázást kedvelőknek. Napjainkra azonban már mindent kikezdett az idő vasfoga, és a költségvetés csökkenése. A megszürkült ötszintes épületről hullik a vakolat, az udvar szétrepedezett betonját egyenetlenre nyomta az autók és az évek súlya, a rozsdás daru és az ápolatlan hajók között rosszul öltözött, közömbös arcú emberek tesznek-vesznek. Ostobaság, de még az az öreg, sánta házőrző eb is a pusztulás érzését fokozza, amelyik e látszat ellenére is becsületesen ugatva igyekszik megfelelni az elvárásnak. Érzéseim a városban csak erősödtek, kivéve, amikor a keleti part strandja fölött, az előkelő soron nézelődtünk. Ott még mindig látszik a pénz ereje. Másnap, harmadnap megismerkedtünk nagykövetségünk dolgozóival és a kereskedelmi kiküldetésben lévő két családdal.

Vasárnap Gyuri kölcsönadta üzeméből az egyik mikrobuszát, és egynapos kirándulásra mentünk Punta del Este és környékére. Állítólag ez Dél-Amerika egyik legkedveltebb és legdrágább üdülőhelye. Külön pikantéria számunkra, hogy itt az egyik pihenő állomása a teljes legénységű hajók Föld körüli versenyének. Persze, most vége a

szezonnak, szinte üres minden. A rossznyelvek azt beszélik, hogy az üdülőhely az argentin milliomosok adóból „megmentett" pénzéből épült fel, mint egyfajta tax free befektetés. Olyan is: minden ház, villa a luxus jegyében épült, csakúgy, mint a La Plata-i oldalon látható kikötő. Az óceáni oldalon, ahol a végeláthatatlan homokdűnés strand most teljesen néptelen, kertes paloták sorait tervezték ízlésesen a zöld környezetbe. Itt nem zavarják egymást a szomszédok, örülnek, ha ellátnak a füves domboldalakon és fenyveseken át a következő „viskóig". Van, amelyik középkori lovagvárra emlékeztet, de legtöbbje földszintes, cseréptetős ház, autófeljáróval, hosszú, üveges verandával. Nagy részük kevés átalakítással elmenne iskolának, kórháznak, esetleg színháznak. Körbesétáljuk a kikötőt, kóválygunk egy kicsit a házak között, és indulunk vissza. Montevideóban is, mint a világ minden városában megszámlálhatatlan híres szobor, épület, színház és múzeum van, amelynek nagy részét, ha futólag is, de mutatták nekünk, bár én inkább vállalom az elefánt jelzőt – állítólag nehezen tanul, de legalább gyorsan felejt –, semhogy ezekről számot adjak. Viszont: mint afféle legényember nyitott szemmel járom a világot és igyekszem megállapítani – legalább küllemre – a hölgyállomány milyenségét. Itt lesújtó a tapasztalatom. Bizonyára pechem is lehetett, de egyetlen olyan eset sem volt, amikor az ember elfelejti az eredeti úticélját, és csak megy megbabonázva valaki után. A vendégségbe járás mellett elvégeztünk egy s mást a hajón, beszereztük a szükséges friss és nem friss élelmiszereket, Gyuri feltöltette a gázpalackokat, és ismét menetkészek voltunk. A helyzet ugyanaz, mint egy héttel korábban: nincs szél. Várunk még egy napot. Mindenkitől elbúcsúztunk, kivéve – mint később Gyuri emlékeztetett rá rádión – azt a fiút, ott, a klubház sarkán. Ezek szerint hivatalosan örökre ott maradtunk. Nem szólt a kijelentkezés miatt, mi meg elfelejtettük.

Másnap, május l-jén sem volt több szél, mint előző nap, várni azonban már nem akartunk tovább. Motorral indultunk, remélve, hogy kint majd találunk valami szellőt. Úgy is lett. Fél óra után könnyű északkeleti szellőbe értünk, és ez teljes vitorlázattal, négy csomóval vitte a hajót a keleti pont, vagyis Punta del Este felé. Csak másnap hajnalra értük el a fokot, ahonnét már nem lett volna jó a szélirány. Mire északkeletnek fordultunk, addigra szerencsénkre a szél is nyugati lett, és folyamatosan erősödött. Még Buenos Airesben mesélték vitorlázók, hogy ennek a környéknek a legveszedelmesebb szele a pampéro, amely a szárazföld belseje felől, nyugatról igen keménnyé tud cseperedni. Hát mi most belenyúltunk. Már féltem, hogy nem ismerkedünk össze... Másodikán este már visított, ahogy az ilyenkor lenni szokott. A hirtelen erősödő széltől rövid, meredek, 4–6 méteres hullámok keletkeztek, melyek az éjszaka első felében rendkívül megnehezítették a helyzetet. Vitorla nélkül, árboccal rohantunk a koromsötét éjszakában a tajtékok már ismert, foszforeszkáló fényénél. Eleinte párszor lefektette egyegy hullám a Jupátot, és minden jel arra mutatott, hogy ezt az utat sem ússzuk meg borulás nélkül. Mindenki úgy búcsúzott tőlünk, hogy most már a maradék úton hazafelé ne csináljunk rendszert az esés-kelésből, és mi meg is ígértük. Unalmas mindig ugyanazt játszani. Elkeseredetten, mindenre elszántan tekergettem a kereket, elhatározva, hogy ha fene fenét eszik is, akkor sem dőlünk fel többet. Szinte sikerélményt jelentett, amikor egy-egy kritikus hullámot sikerült kivédeni. Ahhoz kicsik voltak a hullámok, hogy

A párás szürkületben a villogón kívül semmit sem lehetett látni. Viharvitorlát húzok. és ez most bizonyítást nyert. egész reggelig. Estére egy-két mérföldre villogott tőlünk a Santa Martha Grande-fok jelzőtornya. és elfordult délkeletinek. A gerenda elszáguldott fölöttünk mély sötétséget borítva ránk. ízületeiben érzi. Hat órakor. hogy északról kapjuk az áldást. Túlságosan is ahhoz.hosszában forgassanak meg bennünket. így az egyetlen feladat az volt. Délben már ajtót. amikor mögöttünk egyszer csak emelkedni kezdett a horizont. de ha haladni akartunk. A . hogy elfogy a maradék szellő is. majd ismét elcsendesedett minden. olyan közel voltunk a maráshoz. hogy pillanatok kérdése. A Santa Caterina öböl állítólag vetekszik a Biscayával. akkor legyengült és megzavarodott a szelünk. nem megyek tovább. Alkonyatkor úgy látszott. Hajnalra kialakult a normális vízmozgás. és újabb fekete gerenda száguldott végig az égen. Egy áramlat vitorla és szél nélkül sodorta a hajót lassan észak felé. Estig balcsapásos menetben szorítottuk a szelet. Először csak egy finom kis bríz jelzi. Délutánra a fölöttünk elvonuló zivatarok teljesen összezavarták a szelet. Kelettől nyugatig egy hatalmas ólomfekete gerenda jött felénk elképesztő sebességgel. hogy tisztán lehetett hallani a megtörő hullámok zaját. Motorral igyekszem minél messzebb a parttól. amikor megkezdődik. és nem történt semmi. és várom. lekötözöm a viharfockot. Két tanker igyekszik nyugatnak védett öböl felé. Két órája pöfögünk kifelé. ablakot be kellett zárni a fröccsök miatt. Május 5-én déltájban kezdett csökkenni és déliesedni a szél. és gyorsan nyolcasra erősödött. majd este ugyanolyan hirtelen. és vártam. ami mozgatható volt. szemből. érdemes vitorlát húzni. Ebben a nyomasztó csöndben az ember a csontjaiban. de a szele csak nem akart lejönni. mígnem délutánra bejött a délnyugati. amikor átvettem az ügyeletet. de szél ebből sem jött. sem később. Csak másnap délelőtt kezdett fújdogálni ismét. Már szinte fölöttünk volt. lehúzom. Az ilyen kezdet mindig „használ" a közérzetnek. Én meg csak ültem az összecsomagolt hajón. Fél óra sem telt el. Másnapig mindössze annyi történik. Szembefordulnak a széllel. és a kötélzet ráhangol a felső C-re. Délelőtt kósza szellők esőkkel fűszerezve rongálták az idegeinket. majd miután ez az irány délnyugati. és még egy óráig megyek kifelé. lágyabbak lettek a hullámok. nem volt más választásunk. üldözve az előzőt. de nem jutnak él odáig. Másnap estig szívmelengetően száguldottunk. hogy pár fokot észak felé fordul a szél. és nincs étvágy. Május 9-én este kilenc körül járhatott. hogy vége legyen. Nem kell fél óra és bolond körülöttünk minden. le is állt. kapkodva lerángattam a vitorlákat. napokig rossz a hangulat. majd egy széllökés megbillenti a hajót. összekötve a hasznosat a hasznossal. ami semmi jót nem jelenthet ebben az alattomos fülledtségben. Az éjszaka első felében az akkumulátorok miatt motoroztunk két órát. hogy történni fog valami. Sem akkor. csökkentett sebességgel tartják a magasságot és várják. mi lesz ebből. hosszabbak. hogy mindig tengelyben tartsuk a hajót. majd mi is leálltunk. még mindig szembeszélben csordogáltunk. s amikor csendesedni kezdett. már látszottak Santos felhőket festő fényei. Esküdni mertem volna. Elég messze vagyunk a parttól. amikor még mindig szemből kaptuk ugyanazt a gyengécske északi szelet. mindent lekötöztem. és lecsap ránk délről valami kőkemény roham. Egész éjszaka és másnap pillanatnyi szünet nélkül cserélgettük a vitorlákat. ahogy jött. hogy bízhassunk benne. egy sóhajtásnyi sem. Nem várhattam tovább.

keleti szél segítette előre a hajót. Egész éjszaka ez a finom kettes. pár mérföld távolságból az ég felé tornyosuló hegyek alatt. hogy odaálljak a kerék mögé.dülöngélő hajón csattogtak a vitorlák. ott hunyorogtak Brazília és egyben Dél-Amerika legnagyobb kikötőjének sokszínű fényei. . nem túl gyorsan. mikor visszajött a szél ugyanonnan. amikor ismét felkeltem. Hajnalban. Már éppen húztam volna le a vásznat. de egyenletesen. hiába támasztottam és feszítettem ki őket amennyire csak lehetett.

vízzel. telefonnal. amikor átbukdácsoltunk a bar rövid meredek hullámain. és persze a hozzá tartozó hajócskával. és másnap busszal visszamentünk a jachtklubba. Nándi bátyánk előszedi jó öreg fotóapparátját. de nem reménytelen helyzetünkben. Tizenöt és hatvan méter közötti luxusberendezésű motorosjachtokról van szó. Az idősebb Nándival folyamatos rádiókapcsolatban voltunk. amikor már tudják. Minden hajóhelyhez tartozik egy bekerített kisudvar. egyébként mosolygós. már vártak ránk. Ahogy körülnézünk a mólók mellett. László. Hat órát töltöttünk különböző illetékesek. amelyet a rossznyelvek Kedélytelen Bábelnek titulálnak. és szerény mosolyával kérdi. Mi sem természetesebb. feljött a nap. Csak a városba bevezető utat láttuk és az esőbe vesző fényeket. Sao Paulo felé. ütöttkopott halászhajók párban. Éppen az iroda előtt botlunk bele idősebb és ifjabb Magyar Nándorba. mi vagyunk megtisztelve. majd közösen egy pizzériába vacsorázni. akiknek itt ringó hajóiról nem fontos. kedves. tekerővel vív. a videózást is megengedik. és ellát a szükséges információkkal. a szokásos karbantartási munkák miatt. hogy nem itt. és a komp után jobbra ott volt a klub. magas betonfalak szögesdróttal. háttérben vízzel. hogy képe legyen az illetékes hatóságoknak is. kizárólag a mi hajónkról. röviden bemutattuk a Szent Jupátot vendéglátóinknak. Elsiklottunk a régi erőd hangulatosan omladozó romjai alatt. a hegy lábánál. ez az óvatosság egyáltalán nem tűnik felesleges aggodalmaskodásnak. figyelőtoronnyal és sok-sok éber szemű egyenruhás alkalmazottal. hogy segítsenek elrendezni ügyeinket. Az adminisztrációról szólva az a legegyszerűbb. Kisimult a víz. Hamar kiderült. segítőkész társaságában. tört angolsággal fogad bennünket a vendégmólónál. és megyünk intézni a szokásos papírmunkát. de legalább minden élvezettől mentes utunk után jóleső érzés volt megpillantani a tőlünk karnyújtásnyira lévő kikötőt. így van. Már esteledett. fiatal szőke hölgy. aki segít nehéz. Nándiékhoz. méghozzá az őrtorony tetejéről. tömött sorokban. mert egy barna arcú. hogy azok miatt a jachttulajdonosok miatt tiltották meg a fényképezést. rendezett mólók. luxushajók hosszú. munkás. hogy nem álruhás népiellenőrök vagyunk. hogy szó sem lehet fotózásról. Az ő autójában robogtunk hegynek fel. lefényképezhet-e bennünket a hajón. retesszel. hanem a szabadkikötőben találjuk az összes hivatalt. göndör hajú embernek sehogy sem tetszik –. Mielőtt odaautóznánk. ízlés szerint berendezve villannyal. Ifj. Kikötjük a bárkát a kijelölt helyen – háromszor. És hogy az alkalom ne szülhessen tolvajt. a pálmafák között zajos és sokszínű halászfalu korhadó deszkamólói előtt. amikor megérkezett másik rádiós barátunk. egymás után mentek el mellettünk az öböl többnyire viharos vizei felé. és mutatóujjának jobbra-balra billegetésével jelzi. Csupa mosoly. Amíg a tengernyi gombbal. Egyszeriben megváltozott minden: tiszta színek. hogy még a hétvége . Szeretnénk kiemeltetni a hajót szárazra. Nándiéknál aludtunk. Azért autókáztak le Sao Paulóból. a ki. Patinás. Esett az eső a városra. ha a papírok és hivatalnokok helyett órákban beszélünk. az őr a toronyból ott terem mellette. Jóval később. Beugrottunk id. Később elárulja.vagy berakásra váró halászhajók penetráns bűzös flottája mellett. Végül mégiscsak sikerül pár felvételt készíteni a pribék jelenlétében. és mi az öböl végében jobbra kanyarodtunk Guaruja irányába. ahol egy jachtklubnak kell lennie.16 Rövid.

Majd leszedi. Ha valaki azt mondja. részben benzines füstjét. Több mint tizenöt millió ember orra alá kétmillió autó berregi részben alkoholos. de nem értünk rá megkeresni. hányan vannak. Mint mindig. Öten. Végül is hatkor az utolsó percben találunk egy darust. ami arra elegendő volt. portugálul sem tud semmit. Néhány rádióamatőrt a családjával és még néhány magyart. szürke. de annyit már nem is lehet. viszont nincs mit csinálni. aki visszatereli a hajót a vízre. és ismét felrakja. Kint. nyolc. átmegyünk a „halál völgyén". Lógósnak nem akar látszani. Sao Paulo őrültnagy ipari komplexum. Nyolcra várnak bennünket Sao Paulóban. és nézem a kőműveseket. aztán leveszi. és kezdi megint áthordani az egészet. hol hagyja el ezeket a legtöbb mérgező anyag: a gyárkapun át termék formájában. Lóhalálában fürdünk. Bizonyára vannak szebb részei is a városnak. bocsánatért esedezve. . Mint ahogy nem sokat láttunk a városból sem. a tengerparton rúgta a bőrt csihatag korában. mire lihegve odaérünk. az árnyékban két másik serény ember keveri a maltert. Az alkalmazottakat nem számoltam meg. Mikor délután arra járok. komor. mit emel ki. és rak be a daru. mintha sosem látott volna. Az ár kedvező. Fönt az állványon a mester feltesz egy blokkot. most is szép estét töltöttünk a magyarok között. Santos Pelé hazája! Valahol itt. hogy mappával a kezében fájdalmasan unott arccal jegyezgesse. Odébb. hogy történjék valami. miután a mi zsebünkre nem csinálnak semmit. öltözünk és rohanunk a buszállomásra. egy culáger rakja fel a betonblokkokat nekik. barna képű fiatalembernek csak az a dolga. hogy megismerjük azokat.előtt letudjuk a gondot. Megy egy üres kört. Minden egyes feladatra jut hat. és kezdi elölről. megszámolom: tizenhat blokkot falaztak be véglegesen a helyére. Érdeklődésemre kedvesen mosolyog. Mindez napjainkra felszámolás alatt van. Csak két napig voltunk Sao Paulóban. tizenegykor talán megtalálod a telep másik végében. szöszmötöl valamit. a kéményen vagy a szennyvízben. hogy nyolcra gyere az irodámba megbeszélni az ügyet. amikor csak lidérces álomként emlegetik ezeket a képeket. illetékesre várva. hosszas várakozás után. akikkel közben találkoztunk – nem sok. Végül. szerdán kivesszük a Jupátot. Pedig egy szép kék egyenruhában feszítő. hogy a másnap reggeli festés után délbén visszatehessük a vízre. mindenhol. s talán közel az idő. de a koordináció kissé nehézkes. akik egy új épületszárnyat falaznak. A Sao Paulóból és Santosból egyaránt kitiltott kémiai üzemek itt telepedtek le. Másnap este már keménynek kell lennünk. és senki sem tudja. a Magyar Klubban koktélpartira és beszélgetésre. Ülök az iroda lépcsőjén a délelőtti napsütésben. Ahogy a fennsíkról kanyarog velünk Santos felé a busz. kalapál rajta valamit. a homokon most is ott állnak még a kapuk és reflektorfénynél szinte egész éjszaka nyomják a gyerekek. akik miatt jöttünk. itt is. Két mester megfontolt mozdulatokkal dolgozik az állványon. Talán a főnök se tudja. Fél tíz. szépen beállítja vízszintbe. de ilyesminek álmodhatta meg Madách a falansztert. átballag az állvány másik végére. Mindketten keményen dolgozunk a letisztítással. ízlést és igényességet teljességgel nélkülöző bérházerdő. A környéken lakó színes bőrű lakosságnál – valószínűleg emiatt – katasztrofális a gyermekhalandóság. A világ minden részéből idesereglő tudósok agyvelő nélkül született gyermekeket vizsgálnak néhanapján. és úgy néz rád. függőbe.

most úgy festett. de legalábbis borult az ég. Másnap reggel járatni kezdték velünk a bolondját a bejelentkezéssel. ennek a kapitánya végre megértette helyzetünket. még csak a bemelegítő futással végeztek az egyenmezbe öltözött lurkók. Tették is ezt addig. Zavar? Nem is. hogy csak veszünk néhány alkatrészt. minek következtében felforrósodott a motor. mint a napsütés. Nem volt elég bajunk. addigra jön valami szél is. Az ott lakóknak nem. mire megállapítottuk a diagnózist. majd a kijáratnál elkanyarodtunk balra. vissza kellett térnünk a kikötőbe. de inkább csak annyiban maradtunk. Lelassítottam. ahol majd jól lecsuknak bennünket. és csöndben kihajóztunk az öbölből. motor már nem volt. Motoroztunk kifelé a harminc kilométer hosszan elnyúló öbölből. Hatszáz kilométeres út állt előttünk Rio de Janeiróig. s reméltük. hogy lehorgonyozunk egy sziklafal alatt. akkor megálltak. hogy a kapitányságra húzzák hajónkat. s ha nem restelleném. kábítószercsempészeket fogott. hát beállnék egy kicsit. Egy délelőtti futás alkalmával véletlenül betévedtem egy nyomornegyedbe. hogy visszavontatnak a kikötőbe. Sao Paulótól plusz egy fő erősítéssel tértünk vissza a hajóra.Nézzük őket. deszkából. Ezeket az épületeket sem mérnökök tervezték. Még a klub legértelmesebb embereit sem tudtuk meggyőzni. nem volt mivel. csak kicsit odébb. A kölkök. Mindez csak engem zavar. leintettünk egy másik hajót. Józsi és Jenő az orrfedélzeten beszélgettek. és a hűtés nélküli kipufogógáz kiégette a kipufogócsövet. Szitnyai Jenő. Repülővel érkezett otthoni ügyeink intézője. Álltam a kormánynál. Amikor levettem a fedelét. A bádog hordókból. ő pedig elmegy a rendőrökért. Egy biztos. még kicsíptük ezt a félhülye kapitányt is. és érthetetlen magyarázatba kezdtek. Nem is húztuk sokáig az időt. hogy egy helyett két bal lábbal jöttem a világra. hogy mire megkerüljük azt a kis zátonyt. forróság és füst csapott ki a nyílásból. helyenként téglából összerótt odúkban tévé. Hol esik. Bementem megnézni. amit sokan sárban állnak körül a játék hevében ordibálva. hogy Rióig velünk egye a hajósok nehéz kenyerét. ott csupasz sziklás alakzatait. szél viszont egy szál sincs. Kint a vizen nem tudtuk megjavítani. amikor furcsa lett a motor hangja. hol szakad. Elértük a guarujai strandot. az bizonyos. amíg be nem értünk ismét a bar mögé. Talán nincs is. mire leállt. amelyen a világítótorony áll. elhúzott vissza egészen a klub mólójáig. a civilizáció szerelmesét. Állítólag errefelé több az eső. Kedvem lett volna kicsit megütögetni az arcát. Végre reflektorfénnyel sikerült felénk téríteni egy halászhajót. csak furcsa. ragyogó ábrázattal dagasztják ugyanazt a sarat. Zajlanak a dolgos hétköznapok. . kezdhetjük elölről az adminisztrációs tortúrát. úgynevezett favellába. hogy Józsiék egynapos kálváriát jártak Jenővel előző nap a kijelentkezéssel. de szél nem jött. mitől. bevásároltunk eztazt az elkövetkező napokra. mint ahogy a közművekkel sem zavartatták igazán magukat. Mikor este tíz után eljöttünk. és délutánra már itt sem vagyunk. Végül akadt egy fiú. gyorsan beszereljük. Ahogy eltűntek. minket nem ábrándított ki az időjárás ebből az állításból. kiverte az olajat. Nem elég. Órákba telt. és néztem a part itt pálmafás. A valamikori ajtó ma biliárdasztal a bódé előtt. sötét és zuhogó eső viszont annál inkább. Mindent elrendeztünk. De hogyan? Szél még nem volt. Ezek szerint a vízpumpa felmondta a szolgálatot. és megbeszéltük a legénységgel. szószólója. aki bizonyára azt hitte.

Csalódnom kellett. Egyszerűen elfogyott a hajtóerő. kinek. hogy a környék kis zugboltjaiban mindent megkaptunk. kis búvárkodásra. Jutott neki jó idő. Ahogy meggyőződtünk arról. mit jeleznek. Pirkadatkor „gyanús" csónak jelent meg a Szent Jupát környékén. és hangfoszlányokat sodort az esti szél. szakadó eső. Előttünk. a pálmafák árnyékában igénytelen kunyhót. profi hajósként viselte a megpróbáltatásokat. majd mellette. némi mozgás látszott a partról. Montai de Trigo szigetének a védettebb oldalán ismét horgonyt dobtunk. mindjárt be is vetettem magam a vízbe. más élet jelet azonban nem fedeztünk fel egy darabig. sajnos. Két utasával a sziget oldalánál bukkant fel a fatörzsből kivájt kenu. Tiszta időben közepes északi szél fújdogált. nem volt más választás. hogy jól tart a macska. félnapos munkával beszereltük. A másodszori indulásnál az eső mellé kicsivel több szél is jutott. amíg még látni lehet. mert a víz. A fák között kihúzott madzagon ruhák száradtak. A szigeti emberek az óceánnal együtt burkolóztak sötétségbe. és dicséretére legyen mondva. amely lassan körözött hajónk körül. kísérletet tettem. sziklás parttal. Itt is be kellett érjem az est csöndes idilljével. lakatlan sziget mellett állunk. de fény nem gyulladt ki. Reggel még az ágyamon. a másikban egy bögre gőzölgő kávé. amikor kiderült. odaúsztam megnézni. Jenő barátunk szemmel láthatólag élvezte a csöndes nyugodt estét. hogy a szebbnek tűnő helyeken lehorgonyzunk egy-egy éjszakára. igazi csapattaggá vált.aki telefonon kisütötte a város túlsó végén lévő hatósági emberekkel. átláthatatlanul zavaros volt. vihar. Faragott csónakjukon a . és újra nekivágtunk az óceánnak. Később. földre fektetett csónakkihúzó sólyát pillantottunk meg. Azért nem adtam olyan könnyen. hogy javítsak valamit a vacsorán. Lógó orral poroszkáltam vissza a fedélzetre. hasonlóan az előző estihez. mert nem láttam. Az első megálló mindjárt itt vált esedékessé. Józsi és Jenő beszélgetnek valakikkel. hogy a korán kelők. Szerencse volt a bajban. késsel. hullámmentes zug volt. fél kezében parázsló cigaretta. konzervnyitóval. amit útközben kinéztünk éjszakai horgonyzóhelynek. a kormányállásban üldögélt. fehér bójákat billegtettek a hullámok. Nem a fény volt kevés. kétütemű odorját szívta. hogy a szigony hegyéig sem láttam. félálomban hallottam.. így estére elértük Mar Casado fokát. Az éber hajóőrség éppen készült felfegyverezni magát – búvártőrrel. ahol a magamfajta szigonyos vadász mindig találhat valamit. a part sziklái alatt apró. de semmi sem volt bennük. ezért úgy döntött a triumvirátus. mi akadt kezébe a hajón található „veszélyes" fegyverek közül –. hanem a víz volt olyan zavaros. Egyébként másodpercek alatt belakta a koporsóágyat. Rákcsapdák voltak. Ha meggondolom. kik voltak a látogatóink. de tőlünk balra kétszáz méterrel emberkéz nyomait fedeztük fel a parton: fatörzsekből hevenyészett. Csak a reggelinél tudtam meg. Mar Casado szigete alatt. Harminc mérfölddel odébb. Eleinte azt hittük. érdekes. és a tartózkodásunk délutánig ebbe még belefér. nem sokáig. és el sem hagyta. motorszerelés. amíg Rióban el nem kellett válnunk. . villával. Volt négy napunk a kétnapnyi távolságra. alkalmazkodva a természet törvényeihez. ahogy sötétedett. A tulajdonos már megelőzhetett – a szégyentelen. két nappal korábban még a budapesti belváros verhetetlen. Nyugodt. egy öbölben. hogy látogatóink igencsak békés szándékúak. hogy 48 óráig érvényes a kiléptetésünk. Másnap délelőtt az első szellővel továbbálltunk.

hogy nem ide. ő viszont nem volt sehol.. Nem várt ránk senki. hogy amíg esik az eső. hogy ebben a kedvező tengeráramlás is segített. néma mozdulatlansága azonban egy idő után valahogy nagyon barátságossá válik. a kereskedelmi kirendeltség titkára. ahogy megígértük. Ahogy az ember megszeppent arccal elcsorog alatta. Nincs messze az sem. Ipanema. amint elhagytuk a Szent Sebestyénsziget és az azonos nevű város között húzódó. Hajnalban már a közelünkben tűntek fel a Rio előtti parti fények. ahonnan e vitorlás a háborítatlan. később azonban bójára kellett volna kikötnünk a vízen. Éjféltől hajnalig a zuhogó esőben. Jenőnek volt három név. olyan lassan. Méltóságteljesen. mert a világnak ugyan melyik pontján is lehet az a Magyarország. Leblon. Mintha azt mondaná: Isten hozott Rióban! A hegykúp mögött balra kanyarodtunk. maradjunk a mólónál. Sikerült. igaz. Elporoszkáltunk a Flamengo-strand homokos partja előtt. Nagy kegyesen megengedték. döcögősen gyűjtögettük a mérföldeket. Mintegy lezárta a sort a Cukorsüveg. apa és fia olyan magányosan él itt.rejtélyes kunyhó lakói jöttek tiszteletüket tenni az idegen hajósoknál. A két halász. Sokáig úgy látszott. egyaránt láttuk a Cukorsüveget. ha két nap múlva Rióba akartunk érkezni. beértünk a Botafogo-öbölbe. másnap reggel már delfinekkel futottunk versenyt a frissülő szélben. Csendes éjszakai hajózás után. miközben a távoli égbolt egy szelete egyre fényesebben tükrözte vissza a brazil óriásváros fényeit. 395 méter magasan tornyosulva a fáradt vitorlázó fölé. s a közülük leghíresebb Copacabana. és azzal közlekedjünk a hajó és a part között. mindketten régóta Brazíliában élő magyarok. s ha körbenéztünk. miszerint kis híján nekirohantunk egy lakatlan szigetnek. nem érünk oda időben. Csöndes esőben kötöttünk ki egy móló mellett. Május 26-án délelőtt tízkor odakanyarodtunk a Marina Gloria vendégmólójához. hogy – miután Santosban erre az útszakaszra részletes tengerészeti térképet nem kaptunk – tájékozódásra csupán egy autótérkép szolgált.és telefonszám is a tarsolyában. A Santa Caterina-öböl felől fújó délnyugati szél estére viharossá erősödött. hátha sikerül segítőtársakra találnunk itt is. Rio szimbóluma. További megállóra már nem jutott idő. Barátságos integetéssel búcsúztak el hajónktól. békés vidékre érkezett. ahol megtudtuk. A klubfőnök nevét ugyan tudtuk. amit nem tett vonzóbbá a klub emberének ajánlata: vásároljunk egy méregdrága gumicsónakot. zöld parkot és mögötte a riói belváros nyüzsgését sejtető felhőkarcolókat. a kikötőt övező hatalmas. majd sorban a világhírű strandok: Barra de Tijuca. hanem a Gloria-öbölbe kell mennünk. komoran állt az öböl bejáratánál az ázott sziklakolosszus. olykor azonosíthatatlan világítótornyok fényeit figyelve próbáltam kifürkészni a viharos hullámok mögött esetleg megbújó zátonyokat. Mivel hárman is laktunk a hajón. mint amilyen magányosan áll az óceánban lakóhelyük. amely alighanem örökre rejtélyes marad számukra. ez a lehető legkényelmetlenebb megoldásnak látszott. a pálmafás kis sziget. valamint Hidasy Mihály és Somló Róbert. és már ott is voltunk. Csak az éjféli váltásnál értesültem a fedélzeten némi izgalomra okot adó korábbi eseményről. szinte bocsánatkérően néz fel rá. megemberelte magát az idő. A manővereket nem könnyítette meg. nem is ismertünk itt senkit. . Délután is jól haladtunk. A hajókkal zsúfolt jachtklub kedvező benyomást keltett: az öbölben a világ minden részéről érkezett vitorlások ringatóztak. felhősipkás hegyekkel övezett Szent Sebestyén-szorost. Szerencsére azonban. és jöttek is hamarosan: Háros Ervin. nem ígért nyugodt menetet a hátralévő nyolcvan mérföldön. és kikötöttünk.

háromhetes borostával a képemen. Elmagyaráztuk. jobbnál jobb sülteket. Egy csapásra megoldódott kikötési gondunk is: Misinek jó ismerőse és régi munkatársa volt Sergio. aki a hajókat mosta a klubban.. a turista a pénzt a nyakában. hogy már öregek a konzervek. Összeírjuk. és ahányan voltak. Somló Robiék egy brazil specialitással. Megküldött újságcikkekből értesültem róla.. eleinte nem is olyan nyugodtan. Taubinger Istvánnal egészült ki. sem ismerőseinknek odaadni nem mertük. Annyit jövök-megyek a világban. Ha némi túlzással is. Kicsit büszke vagyok magamra. öreg. amikor nála jártunk. hogy minél jobban és minél többen lássák. amelynek tervein éppen akkor dolgozott. Most már nyugodtan elindulhattunk a város felfedezésére. Mikor első este kisétáltunk a klubból. Begyűjtöttük egy nagy papírdobozba. fölszereltük magunkat mindenféle vágó. és igyekezett úgy előszedni a pénzét. de mindez igaz. cseréptálban felszolgált feijoadával ismertettek meg bennünket. hogy egy kisebb vagyont érő készletet kapott. míg Háros Ervin felesége brazil hozzávalókból olyan magyaros paprikás krumplit varázsolt. hogy jártunkban-keltünkben nem találkoztunk rossz arcú emberekkel. Hidasy Misi olyan étterembe kalauzolt. amikor rőt sváb külsőm ellenére az éles szemű utcai árusok átnéznek rajtam. Ott élek mindenhol. hogy újzélandi barátunk. és sötétben a fal tövében settenkedik. Illetve. zokniban vagy a háta közepén hordja. dugizacskóban. és ha jó. kitaposott cipőben vagy mezítláb teljesen beolvadok a környezetbe. hogy mi van. amíg enni tud. útonállásokról. hogy számba vegyük készleteinket. Rövid keresgélés után helyet kaptunk az egyik úszó mólónál. ahol éppen vagyok. Örült neki. milyen sok van belőle. ha nem. Csavargásaink közben a hajóval csak annyi dolgunk akadt. a mi sóletünkre emlékeztető. de bontsák ki. Ma viszont ékszer egy szál se.és szúrófegyverekkel. ahol a kedves vendégek asztalánál átlag kétpercenként megforduló pincérek. addig hozzák a nyársra tűzött. Nem ám elrakta. mint ahogy nem is vagyok az. hanem hívta a barátait. hogy ismét elajándékoztunk jó néhány konzervet. Térdig érő klottgatyában. hogy a turistáskodást anyagilag sem bírnám. sem megenni. de rossz tapasztalatot nem szereztünk ott-tartózkodásunk alatt. A számolgatás végeredménye az lett. A . Mint minden hosszú tengeri út után.A következő hetekben az ő szakszerű és lelkes kalauzolásukkal ismerhettük meg Rio de Janeiro minden szépségét és titkait. a testén. úgy most is nagy élvezettel vetettük be magunkat a helybeli gasztronómia tanulmányozásába. Nem állítom. Elgondolkoztatott a viselkedése. aminél jobbat nem is kívánhattunk volna. Soknak lejárt a szavatossági ideje. nyúlott trikómban. hogy ihaj! A riói vidámságokból szomorú hír zökkentett ki. és örült. Később még sok ismerősünk lett. Egyik barátunk mesélte: – Régebben arról lehetett megismerni a turistát. és mi kell még az előttünk álló útra. nem zavar senki. Digby Taylor társával együtt szerencsétlenül járt azzal a hajóval. hogy tele volt aggatva ékszerrel.. úgy tele volt a fejünk a sok mesével az errefelé gyakran előforduló rablásokról. Nem szeretek turistának látszani. dobják ki. annyi felé osztották. a klub főnöke.. és odaadtuk annak a fekete fiúnak. és lemosta érte a mi hajónkat is. a szűkebb baráti kör azonban csak egy idős tudós emberrel. egyék meg.

akkor hogyan? Pelé. színes forgatag. Posch Ede. rosszkedvű embert lát az utakon. s napokig nyomasztott balesetének híre. ami kicsit más. becslések szerint. minden feléled. ez sem annyira egyszerű. Később megjött fehérvári újságíró barátunk. Ha kitisztult az ég. sok minden eltűnik az üzletekből. mint az otthon megszokott. A vizes szomorú. Ha éppen nem esik az eső. akivel szinte egy időben jött meg István bátyám is Münchenből. és nincs megoldás. Az ember ezek után azt hihetne. félmillió ember él. Mi. de nem. semmit se lehet csinálni.Melbourne-Osaka verseny közben a Korall-tengeren leszakadt a tőkesúly. a hajó felborult és elsüllyedt. Sydney és Rio. Számomra az volt a legnagyobb esemény. sem akkor. őt pedig 18 órás kutatás után egy repülőgépről ledobott mentőtutajjal menekítették ki a viharos tengerről. sem fehér ember. nincs két nap. de mint minden ilyen probléma. tereit róttuk. Ma az állam inkább ingyen adja az áramot. hogy épségben kikerül onnan. Rio legnagyobb favellájában. vidámság. és a lányok szépek. aki egyre többet foglalkozik társadalmi kérdésekkel. mind közül Rio a leg. Riónak két arca van: egy vizes és egy napsütéses. hogy a természeti adottságok szempontjából a világ három legszebb városa Fokváros. Favelláknak a nyomornegyedeket nevezik.. Vagy ha mégis. vidáman élik életüket egyik napról a másikra. kormányválság kormányválságot követ. és kész. azt a favellák vették birtokba.. csak a higiénia minimuma meglegyen. Ha egy-egy hegyoldalt megkímélt a terjeszkedés. a lábát be nem teheti. Oda sem rendőr. és lopták az elektromosságot. Júniusban Rióban tél van. Robi barátunk szerzett nekik egy apró lakást a Copacabanán arra a két hétre. Vagy ha mégis. hogy az NSZK-ból megérkezett János bátyám és felesége. sem akkor. Azt mondják. valamelyik barátunk mindig berámolta a társaságot a kocsijába. hova lesz a tej. kevés az esélye. A tengerpart homokja és a függőlegesen égbe szökkenő sziklaormok között minden talpalatnyi helyet beépítettek. amije van. hogy egy drót végére kötött fél téglát átdobtak a vezetékeken. Digby társa eltűnt. hogy csupa mogorva. Sokak szerint könnyű lenne megoldani a kérdést: néhány buldózer. akik mindhármat láttuk. biztosan állíthatjuk. Ki törődik olyan apró-cseprő dolgokkal. Kormány kormányt. és elindult velünk városnézésre. Mosolyogva. a nap süt. ködbe burkolózik minden. amikor valamelyik strandon vizsgálgattuk a „felhozatalt". Mindkét helyről lélegzet-elállító panoráma nyílik a városra és környékére. Ha viszont kisüt a Nap. mert a tehenekben nem maradhat. népszerűsége kockáztatásával kijelentette: ez a nép nem érett a szavazásra. senki sem adja el. A favellák létezése természetesen társadalmi okokra vezethető vissza. villany is csak úgy. semmit sem lehet látni. Régebben még ivóvíz sem volt errefelé. így jutottunk fel a Cukorsüvegre és a Krisztus-szoborhoz. Ha a kormány befagyasztja az árakat. kicsit nyomasztó. Bármelyikünkkel megeshet. a világhírű labdarúgó. gondolom. mint a holnap? . Havi huszonöt-huszonnyolc százalékos az infláció. Ha esik az eső. A tenger meleg. szinte mindig favellához futnak a szálak. egy csapásra megváltozik a kép: nyüzsgés. Csak azt nem értem. Ha egy bűntény után nyomoz a hatóság. már beletörődtek. akkor huszonnyolc fokos melegben sütkérezhet az ember valamelyik strand homokján. Digbyt tisztelem. hogy itt töltsék a mézesheteket. amíg maradhattak. Nem is unatkoztunk. hogy kilegyen a kispályás focicsapatunk. a labda gömbölyű. amikor a város utcáit. hogy ugyanannyiért venném a kenyeret a boltban.

Sokszor megteszem ezt az utat. hogy a koldus sem hajol le érte. A kozmopolita stílustalanságban épült üzletsorokon apró mellékhelyiségnyi butikok hatalmas. utcán felnövő vagy soha fel nem növő gyerek. már mi is otthon lehetünk – mondjuk neki. Mindez nemcsak a Copacabanán van így. ahol a Formula-1 versenyeket rendezik.. míg apja és a szerelő stopperrel méri a sebességét. Ott is alszanak. ahol csak helyet találnak a járókelők közelében. A magasba törő épületek között kanyargó utcákon pillanatnyi szünet nélkül hömpölyög az autófolyam. szinte lehangoló a csönd. Mikor két beállítás között bekukkantunk hozzá. aminek vagy kinyomozhatatlan az eredete. aminek már annyira nincs értéke. A kép mindig ugyanaz. látszik a fiún. egészen a feketéig. Egy nap Hidasy Misi elvitt bennünket a Riótól 30 kilométerre található autóversenypályára. Az sem – kivéve eleinte engem –. nem zavar senkit. hogy koldusok tántorognak mindenfelé. élvezet velük együtt dolgozni. néha odadobnak némi pénzt. már látjuk. amelynek szerte a világon jó a visszhangja. most jó csapat verődött össze a Formula-1 körül. Elvétve látsz csak egy-egy európai arcot – az is inkább turista –. hogy a Hungaroring első két helyezettje brazil volt. vagy egy néhai pokróccal. te nekünk gyanús vagy!. – Reméljük. hanem városszerte. hol társaságban.. mosolygós arc néz ránk. vagy csak simán megveszik a boltban. végig a Flamengón. Ez itt a természetes. amely szebb napjaiban doboz lehetett. Néha bizonyára sikerül is. Az aktív kéregetők legnagyobb része gyerek. a barnának viszont minden árnyalata képviselteti magát. megkerüli a Botafogo-öblöt.Őrült tempóban száguld velem a 119-es busz. mert nem adják föl. és remélem. mély. Testre szabott Formula-Fordján rója a köröket. Most néptelen a ring. Egy kis emberke mégis visz valami színt a szürkeségbe. mint a versenyek társadalmi igazgatója.. Ha adnak nekik valamit. Az apja szerint tizenöt éves a srác. Nagyon fiatal. szerintünk tizenkettő. Állítólag több millió a szülő nélkül. Egy részük mindenféle vicikvacakot árul. majd évődve hozzátesszük: – Azért nagyon különös. máskor szakadó esőben. már amelyik képes a helyváltoztatásra. és felárral próbálják rásózni a tudatlan turistára. mindenhová. ha nem. Misi egyik fő segítője volt az első Hungaroring versenynek. Ők a legaktívabb és legeredményesebb tolvajok. hogy mire a harmadikat szervezitek. de a kétszáz fölötti sebesség már megszokott számára. megköszönik. hol egyedül. . úgyis ellopnak mindent. mint az első volt. átfüstöl egy alagúton a Cukorsüveg lábánál. Nagy részük letáborozik a kapuk és kirakatok elé. és már a Copacabana utcáin rémisztgeti a járókelőket. amit csak lehet.. Misi. élvezi amit csinál.. csillogó áruházakkal váltják egymást. – Misi.. Az emberek jönnek-mennek mellettük. ki ül a volánnál. ahol vannak. füstfelhőt és a benzin helyett használt alkohol szagát árasztva az embertömegre. néha szikrázó napsütésben. amit a város jószívű egyletei osztanak szét időnként. Mindig boldogan megyek haza. fekete szemekkel. Üzletből kijövet főleg az aprót. Feltűnően sok közöttük az apró gyerek. – Meghívtak a másodikra is – meséli örömmel –. ez is olyan sikeres lesz. az sem nagy baj. Az igényesebbje esténként betakarózik egy darab hullámpapírral. sokat tud mesélni a „nagyok" nem mindig örömteli hétköznapjairól.

és nem múlik el. (A doki apja magyar volt. ahol szépséges süteményeket lehetett kapni. Ölelések. de barátom van. Az öltözöttségnek ez a foka tulajdonképpen a semminek felel meg. kenyeret és rengeteg üdítőitalt. beszélünk-e angolul. pusztítottam magam gyógyszerekkel. vagy nincs. Egyszer csak odaballag hozzánk egy egy méter kilencvenes. vékony. hogy maroknyi embertől pontosan olyan keserves a búcsú. amelyeket becsületesen eszegettem is. Sokkal inkább az italokra lesz szükségünk. végignéztünk mindent a fedélzeten. Valószínűleg soha nem is fogjuk már látni. hogy a szája elálló füléig ér. Ez állt rajta: You Welcome in Rio! Azaz: Isten hozott benneteket Rióban. Múlt az idő. legfeljebb azt mondja: „bocs'. amit szabad fordításban úgy hívnak. a kis barna foltra. Az emberek. És közben mosolyog. Vagy van melltartó hozzá. hogy „fogtisztító cérna". ahogy a szerelmet szakmaszerűen művelők teszik. és vettem egy sörkúrát. Vigyáztam. Rióban Misi elvitt dr. nem néz át rajtad. gyümölcsös lepény. Kovácshoz. mentalitása merőben eltérő az európaitól. Ezek után. Az ismerkedéssel nincs gond. egy specialistához. mint több száztól. amennyire csak lehetett.) Felírt mindenféle gyógyszert. A cél nem feltétlen az. Mire ahogy jött. vagy nem tetszel neki. és egyszer csak eltűnt a gombóc.. Mondom. Az utolsó napokban bevásároltuk a szükséges gyümölcsöt. mint a szilárd táplálékra. Ha én ezt korábban tudom! A riói lányok egyszerűen gyönyörűek! Bármerre megy az ember. amivel egész idáig kínlódtam. igen. akik kijöttek a kikötőbe. egy kellemes óra. aki csak kis virágmatricát ragaszt a keblére. tőlük már korábban elköszöntünk. elrakodtunk. és letesz elénk a pultra egy használt pénztárblokkot. Misivel végigrobogtuk a hivatalokat. Fél perc múlva visszajön. Vaníliás bukta. miközben úgy vigyorog. hanem kedvesen. Június 25-én délben búcsúztunk el azoktól a barátainktól. mintha nem is volnál ott. A lányok szépsége természetesen a strandokon a legfeltűnőbb. Ha leszólítasz valakit. tojást. Ezzel a fiúval korábban soha nem találkoztunk. Ha dolga van. Itt. A belvárosban betértünk egy cukrászdába. barátságosan. és van. Nem zavaró. Sokszor csak egy beszélgetés. beszélget veled. el is megy. enyhén púpos néger eladófiú. és kérdi. egymás után minden látogatónk elment. az eredmény legcsekélyebb jele nélkül. aki semmit. Nem értettem. Végül megmérgesedtem.Még az opatijai indulás előtt összeszedtem egy fertőző torokgyulladást. de annál kicsit erotikusabb. a korábbiakhoz hasonló eredménnyel. Munkanap lévén. Mikor mindezekkel megvoltunk. s miközben mindenkinek . Nincs unott arc. Nem a mennyiségen múlik. kapkodhatja a fejét. érthető. nem teszi-veszi magát senki sem. Már untam. a fél utcát betöltő leírhatatlan illatfelhőből. ha az AIDS létezése nem tölt el nagy örömmel senkit sem. Rá kellett jönnöm. meghűléssel együtt. Mondhatnám: zavaró. azt hiszem. ő már nem beszéli a nyelvünket. és beszélgettünk a pult előtt. Most éppen az a fürdőruha a divat.. Annyi is. Józsi Edével vásárolt valamilyen ellenállhatatlan finomságot. és ehhez a divat is hozzásegít. A melegben egyik zsibbasztóan hideg sört ittam a másik után. több ismerősünk nem tudott eljönni. aki tüzetesen megvizsgált. térdig érő kezekkel. mi viszont István bátyámmal csak az illatot élveztük. kellemetlen módon. rendben vane. tejet. de elsősorban a lányok. csak a kijelentkezés maradt hátra. mazsolás kenyér és hasonlók mosolyogtak ránk a kirakatból. Van olyan lány. jó tanácsok. egyszerűen leszólítják az embert. hanem kedvesen válaszol. nem érek rá". egy délután végeztünk minden intéznivalóval. hogy másfél éve gombóc van a torkomban. s miután rendben volt. magunkra maradtunk.

gyanúsan csillog a szeme. aztán már semmi sem tartott vissza bennünket. hogy a Cukorsüveg kedvesen mogorva sziklája most „Isten veletek"-et és mielőbbi viszontlátást köszönt. . a különbség csak annyi volt. esti szürkületben távoztunk. és a Glória-öböl hajórengetegében kikacsázunk a Rióöböl nyugodtabb vizeire. amikor hajónkkal elúsztunk előtte. Hajnali szürkületben érkeztünk. gyorsan elcsomózzuk a hajót. Üzemanyagért még meg kellett állnunk a Botafogo-öbölben.

Sok olajfúrónak láttuk a közvetlen fényeit. meleg a víz. és ilyenkor visszavonulnak a szigeteikre. Victoria városának magasságában járhattunk. hol gyenge szembeszéllel igyekeztünk kelet felé. Mint mindjárt itt. Nem voltam optimista. zöld és fehér villogok adtak jelzést az arra tartó hajóknak és a helikoptereknek. Ettől kezdve csak a tisztelet hangján beszélhettünk az időjárásról. a hármashetes erősségű délkeleti szélben meg sem álltunk az Egyenlítőig. ezért nem idegeskedünk. amikor sok ezer lámpa fénye tükröződik vissza róluk. minden a legnagyobb rendben. Leküzdésükhöz viszont a megszokottnál negyven literrel több gázolajat tankoltunk. és nem is csalódtam. amelyekből viszont van bőven. motorral kínlódtuk át magunkat a hullámtörő báron és még utána is sokáig. hol motorral. milyen szelek.17 Tovább kísértett bennünket dél-amerikai kihajózásaink szélcsendje. többnyire szikrázó napsütésben. hogy hússzor rendeztük át az egész felszerelést a zivataroktól megzavarodott szélben. Egy hét után jövök csak rá. milyen idő. Jobbra előttünk pontosan olyanok voltak a felhők. de főleg albatroszok. mire az esti sötétben elmaradtak mögöttünk. csak a tengert. Leellenőriztem a kompaszt. . Gondolom. Messze van még ugyan Opatija. amikor este gyanús fényekre lettünk figyelmesek. amelyik képes irányt változtatni a levegőben. ezekkel elég pontosan lehet kalkulálni. így nem tudtam mire vélni a jelenséget. de a rendelkezésünkre álló két hónapnak elegendőnek kell lennie a hazatérésre. csak az irány tartása a feladat. Igaz. Igazi passzátszeles menet volt. Néha egész rajokat riasztottunk ki az árnyékunkkal abból a fajtából. főleg dorádóknak. mert a passzátszél csak akkor kezdett fújdogálni. Ahol repülőhal van. micsoda. nekem mégis hiányzik valami. csak a horog rozsdásodott. Órákig mentünk mellettük. előfordult. Csak a szélcsendek lassítják majd a haladást az Egyenlítő környékén és Gibraltár magasságában. nem messze a brazil partoktól. hogy mindig seregnyi röpköd körülöttünk mindenféle fajtából. Tudjuk. majd egyre több követte. a levegő. zátonyaikra. Itt sem fújt a szél. mi vár ránk. Irányunkat tartva éppen elúsztunk egy városnyi. A madarak. mint egy nagyváros fölött. egyre erősebbek lettek a fények. de ez ritka volt. fényárban úszó olajfúró platform mellett. amikor egy egész hétig nem történt vele semmi. Megszoktam már. ameddig a szem ellát. nyomjuk motorral. amikor már jóval mögöttünk volt a Frio-fok. de eszerint is jó irányban mentünk. Másfél napig felváltva. A lehető legoptimálisabb vitorlázó körülmények között. Ahogy haladtunk. Kék a tenger. az elején. Most. Rajtuk piros. Később felfedezünk egyegy hírmondónak maradt icipici viharfecskét. amikor kivetettem a zsinórt a villantóval. Ha végképp elfogy a szél. legtöbbről azonban csak a felhőkön tükröződő fényeik árulkodtak. Néztem a térképet. Néha egy hétig sem kell a vitorlákhoz nyúlni. amint éppen versenyt repülnek a repülőhalakkal. de azon a részen semmit sem mutatott. üres a tenger. ebben az időszakban lehet a költési idejük. míg végül a horizontból kibukkant az első. ott nagyobb ragadozóknak is illene lenniük.

A biztatás a hazai rádiósok részéről most sem maradt el. A jelek nem hazudtak. amikor azt sem lehet. delfint. Már túl az Egyenlítőn. Mikor a Nap fent jár Európa fölött. Két évvel ezelőtt errefelé jövet is az volt a taktikánk. Ilyenkor megvártuk. s csak nézi a felhőket. Elvileg körbejártuk a Glóbust. Július 17-én már északkeleti irányból rohantak a felhők. mint visszamászni a forró fedélzetre. vagy lecsillapodott a tenger. néhány órás csöndekkel. keleti irányban hajóztunk. eltűntek a zivatarfelhők. Július 18-án este kitisztult az ég. hogy egy centit sem jutottunk előbbre. Nem tudtam. Az írással ugyanez a helyzet. miközben a szelük nem jön le. hogy elértük a magas nyomású zónát. július 14-én dél tájban kereszteztük azt a vonalat. amikor a legnagyobb akaraterőre volt szükség. Ha fáradt. mert valamilyen szellő mindig volt. . néha viszont fárasztó feladatot jelent a hajónapló egyetlen sora is. hogy egy vödör tízfokos vízzel leöntsem magam. december 12-én lefelé menet egyszer már érintettünk. amíg vagy a szél jött. Sosem tudja itt az ember. és már túl is van rajta. és olvas. megúszhatja néhány zivatarral. de mindössze csak egy korty whiskyvel tettük felejthetetlenné a napot. hol a szórakoztató irodalom. Mindezzel együtt kellemesebb körülmények között töltjük napjainkat. sőt – Józsi szerint – bálnát látni. és fokozatosan kilehelte a lelkét. az ünneplés viszont igen. Bár vannak körülmények. Pihenten jönnek a gondolatok. nem kell törnöm a fejem. Úgy bukdácsoltunk a hullámok között teljes gázzal. Hol a filozofikus művek kötnek le. és hajnalra már az északkeleti passzát fúj dogált. akkor hosszú napokat veszíthet hintázva. amikor nap mint nap huzatom magam a hajóval a 28 fokos vízben. jöhet Platón vagy bármelyik gondolkodó. Kiváló szelünk egészen a nyolcadik szélességig kitartott. Visszaemlékeztem azokra a vacogtató déltengeri tisztálkodásainkra. akkor Rejtő Jenő segít feloldani a nehéz pillanatokat. a szelük viszont még nem jött le. akkor a szélcsendes zóna is feljebb húzódik pár fokkal. Ha szerencséje van. Július 11-én hajnalban léptük át az Egyenlítőt. ha nem motoroztunk. amelyek ehhez hasonló körülmények között hajózhatók teljes éven át. A bálna – én nem láttam – az meglep. A nyolcadik foknál a délkeleti passzátszél lassan délire fordult. hogy ha volt szél – mentünk vele. de még az egyenlítői övezet előtt. hogy rohannak. hogy mit fog ki. Nem véletlenül választja a vitorlázók többsége azokat az utakat.Az egyenletes menet viszonylagos nyugalma lehetővé tette. Várhatóan az elkövetkező pár hétben a szelet maximálisan szorítva is csak észak-északnyugatnak tudunk majd vitorlázni. Pihenőben hanyatt fekszik az ember az ágyán. himbálózva. de ha belenyúl. már csak haza kell érkeznünk. Ennek következtében a már ismert Zöld-foki-szigeteket a keleti oldalról kerültük ki. ezért amíg tehettük. Milyen más ez most. Egyre több halat. Mindezzel együtt jó passzban voltunk. Minden jel arra mutatott. Ha pihent vagyok. így csak keveset és ritkán kellett a motort használni. Mindig a fizikai állapotom határozza meg. ahol ebben a hónapban az egyenlítői zóna kezdődik. amelyet 1985. s jobban esne benne maradni. hogy törlesszünk valamennyit írási és olvasási adósságainkból. a trópusi vizekben is előfordulnak. hogy itt. Ismét ünnepelhettünk volna. ahogy egyre közelebb kerülünk a Zöld-fokiszigetekhez.

Józsi pedig a hajó falán próbál megágyazni. Se főzni. hogy úgy keringünk itt a világmindenségben. az Orion most nappal megy el felettünk. hogy le-fel tudjunk rajtuk menni. csúszkál az ember. Álmában is billeg. Minden hullámba beletoccsantunk. mint egy-egy elektron az anyag atomjaiban. Annál nagyobb gond a navigáció. mert egyre közelebb jutottunk Európához. Égő. Csontjaimban éreztem. mire besötétedik. az a kényszerképzetem támad. mentünk vissza az óceán közepe felé. szinte ugyanazzal megyünk állandóan. Az ülőfelemet a só marta le. terveinket azokkal. 6-os erősség fölé. Megszokottá vált minden tevékenység. egy pillanatra sem lehetett vízhatlan ruha nélkül kimenni. Söpört a víz a fedélzeten. ami nem lett volna gond. azzal . Normális körülmények között a passzát nem nő 5-ös.A rádiós kapcsolat ismét aktívabb lett. Ez a feszültség szerencsére nem okoz közöttünk problémát. és ez mind a rádiósokat. semmi más lehetőséget nem hagyva. helyet adva a szemünknek oly kedves északiaknak. tervezgeti. már nem láthatjuk. támaszkodtunk. Fárasztóbb. Sajnos. Azt reméltük. 19-én némi bizonytalankodás után a szél rövid időre visszafordult északnyugatira. Mindig a legváratlanabb pillanatban repül. Hiába sütött merőlegesen a Nap. kellemetlen érzést okoz minden ruha. és az is csak a praktikus dolgokra korlátozódik. Vitorlát csak ritkán kell változtatni. folyik. ha tetszett. annál viszont nagyobbak voltak. idegőrlőbb ez a menet. Ha valami csoda folytán olyan szerencsések vagyunk. hatalmas dörrenéssel remegett az egész hajó. Ahogy ülök a kormánynál. Szinte megbénul a hajón az élet. ha nem. Nemcsak azért. Nem loptunk egy centit sem. ha nem szemben kellett volna hajóznunk. nem csoda. se mozogni nem lehet. de ez sem tartott sokáig. mert a szelünk egyre jobban beerősödött. Lehet. a mi passzátunk azonban nem volt normális. ahogy erőlködik. hogy néha azért lophatunk egy kis távolságot kelet felé. csavar. Amikor hirtelen kitisztult az ég. feltűntek a megváltozott csillagképek. hogy a mi hajóméretünkkel át tudtuk volna őket törni. zuhan. mint sokszor a déli óceánokon. hogy megoszthassuk érzéseinket. hogy a Naprendszerünk csak egy atomja valaminek. hogy ismét kikopott a bőr a könyökömön. takaró. Tíz napig folyamatosan 7-8-as erővel fütyörészett. de sehogy sem jó neki sem. és mustrálgatom őket. feszül az összes ereszték. zökken a hajó. akikre tartoznak. hogy a mi testünk atomjaiban ugyanilyen világok keringenek? Ki tudja? Másnap. amelyben ne fájna valamim. mint a Nagymedve és a Sarkcsillag. Keveset beszélgetünk erről. és lehet. így már egyetlen olyan póz sincs. Mindegyikünk egyre inkább a jövőben él. a kanári áramlás már hideg vizet hozott. alig várjuk. így összességében. hanem mert elkezdődött már a visszaszámlálás Opatijáig. két kézzel. mint a kínkeserves északnyugati irányt. és amihez hozzáérünk: sós. de néha ez is kevés volt. két lábbal kapaszkodtunk. mi lesz azután. hogy útjaink különböző irányba kanyarodnak majd – mindezt magunkban. mind bennünket izgalomban tart. Tele vagyunk feszültséggel. Akkorára nem nőttek meg. Nem is annyira a szél okozta a bajt. egyáltalán: keveset beszélgetünk. Itt még az áramlatok is nyugat felé sodorják az embert. hogy nem esik ránk egy köbméter víz. s a széllel együtt vacogtatott még délben is. A hajón múlnak az „eseménytelen" hétköznapok. borul. Most már egy hónapja én zötykölődöm az ágyponyvában. csak éppen nagy a csönd a hajón. Minden röpül. inkább a hullámok. A déliek lassan eltűntek.

Természetesen már rég elfogyott minden primőr. így mérni külön művészet. hogy az egyenlítői zónákhoz hasonló magas nyomású területre értünk. élénk színűket fakítja mind haloványabbra a Nap. s ha elfogy. milyen irányból éri el a zivatar a vitorlást. főzünk valami levest. Eddig világos és érthető. A kabinban fülledt meleg van. egészen addig. Harmadikán éjszaka felvettük a rádiókapcsolatot egy mellettünk elhaladó angol teherhajóval. amíg csak utol nem éri a könyörtelen zászlósors. még egy nap múlva a hullámzás is. a másikon felélesedik a menet. amire az ifjú nyelvújítók találóan azt mondanák: „Agyilag zokni. teljesen megzavarják a normális. Nem volt más választásunk. kimondottan viszontagságos körülmények közé. és a megfelelő irányban. amire vártunk. De amikor kis távolságon belül több felhőszakadás keveri meg a szelet. részben az új vásárlás termékeit. Először csak szép. nincs útjában semminek. mi legyen. majd a fehér. végül a piros. és ha tudunk. Nemzeti lobogónkat a hátsó árboctartó kötélre csomóztuk. Vígan csattoghat ott fent. Messze járhatunk a hajózási útvonalaktól.még nincs elintézve. majd az állandó szél kezdi ki anyagukat. A friss kenyér mindig hoz valami lendületet. az eső és a tengervíz. így ismét főszerephez jutott a motor. tudja is a fáradt agyú vitorlázó. attól függően. az egyik oldalon letompul. folyamatos zivatartevékenységet okozva. Ezek szerint ennek a magas nyomású frontnak a centruma tőlünk 400 mérföldnyire északnyugatra. részben még a hazaiakat. ahol a különböző irányban mozgó légtömegek egymásnak ütközve felszállnak. Kényszeredetten majszoljuk konzervjeinket. ellenkező irányban kioltja a szelet. hogy úgy érzi az ember. csak Gibraltár fölött tartózkodott. akár üresen is bevágunk egy-egy szeletet. mind rövidebb lesz. vizes idő. egyenletes légmozgást. A mieink válogatott minőségű. de két nap után ennek is nyoma tűnt. ahol saját számításaink szerint lennünk kellett –. amíg bírjuk üzemanyaggal. Nincs tíz perc. figyelve a mieink fogyását. az Azori-szigetek északi felénél húzódott. minden kényelmetlenség ellenére jó tempóban. A gyengülő szél átmeneti könnyebbséget hozott. és megadták a rendelkezésre álló időjárási előrejelzéseket is. akkor már komputer kellene. mintha rángatnák a kezét. mire számíthat. A lezúduló eső lefelé irányuló szelet idéz elő. mint járatni a motort. Ez alatt a két nap alatt megszámlálhatatlan zivatar és zivatarkombináció rohant el felettünk. Annyira folyamatos és aktív a hajó mozgása. Megkaptuk a pontos információt – éppen ott voltunk. inkább csak iszunk." Két nap után elfogyott a szél. amíg csak a rögzítő madzag . A zivatar haladási irányát véve alapul. és nem is bántja semmi. étvágyat. először a zöld kezd el rojtosodni. ráérünk törni a fejünket. Szélirányban megnöveli. megbolondítva a szelet és bennünket. Július 31-ig jöttünk az északkeleti széllel. kint hideg. jóval fejmagasság felett. mert hetek óta nem látunk senkit és semmit. műszálas anyagokból készültek. Talán emiatt. amely a víz felszínén a szélrózsa minden irányában igyekszik helyet találni magának. mintegy 900 mérföldre tőlünk. Milyen két nap volt ez! Nyilvánvalóvá vált. Hatórás szolgálataink alatt olyan állapotba kerülünk. míg az az alacsony nyomás. A zivatarok különlegesen rossz szélviszonyai. ahol jól látszik. hihetetlenül kevés szilárd táplálékot veszünk magunkhoz. hogy egy vitorlázattal egy irányban lehetne menni. Megfigyeltem. Milyen is egy zászló sorsa – ezen tűnődöm már régóta.

. feltekerve tartjuk a nyílt óceánon. színeinek teljes pompájában csomózhatjuk fel a helyére. elhatároztuk. Ezzel a módszerrel elértük. Tiszteletből nem vágjuk le. ahol rajtunk kívül úgysem látja senki.marad meg a varrással. az utolsót megérkezésünk alkalmából. hogy csak négy zászlónk esett az elemek martalékául. hogy vigyázunk rá. inkább alája kötjük a következőt. Mikor a második lobogónkat a déli óceán szele egyetlen éjszaka juttatta hasonló állapotba. s az ötödiket.

amikor élő dzsungelt találtam a hajó alján és a propelleren. többnyire motorral haladtunk. A Gibraltar-New York-Cadiz-Casablanca és a GibraltárDél-Amerika útvonalakon megszámlálhatatlan mennyiségű és minőségű hajó hozza-viszi az árut. bár ezzel még nem értünk a munka végére. Ceutában szándékoztunk kikötni. ahogy ez a nyugati jött. míg a végén óránként kellett pumpálni. Most kevésbé érzem oly keservesen lassúnak az idő múlását. Egy teljes éjszaka ismét a hülyítés jegyében telt el. Ma – talán mert rutinosabb vagyok – sokkal inkább lekötöm magam mindenféle szellemi és fizikai tevékenységgel. Pontosan tudjuk. Mindennek már csak esztétikai jelentősége maradt a szoros bejáratánál. Fél óra alatt lekotortuk őket egy szálig. s pár hét alatt megnőttek tízcentisre. melyik hajózási útvonalon megyünk át a forgalom irányából. hogy milyen nemzetiségűek. Amilyen tapintatosan jött. az emberek után. Rosszat sejtve leereszkedtem a vízbe. Nem ért meglepetés. Sokszor már a külalakjukból tudjuk. Józsi . de ez már nem tudott mérgesíteni bennünket. bár látni semmit sem lehetett a sűrű párában. Emlékszem. hogy elérje a befogható erősséget. mi is behajóztunk a csatornába. Nem is jött már tisztességes szél. mint egyedül a nyílt vízen. olyan tapintatosan fordult is észak. hogy megnézzem. Délutánra befelhősödött. ehhez visz közelebb a keleti irányú csatorna. hol járunk. hogy lélekben már félig otthon legyek.18 Szelet olyan tapintatosan még nem láttam megjönni. Július 10-én reggelre elérte a nyolcas fokozatot. amikor a tenger felől bejött egy ugyancsak motorral haladó vitorlás. ködös időt hozott. A német hajók viszik el a pálmát. éljem. Ezek az állatok lassan. elegáns vízenjárók ezek. amennyi a kikötésig kell. megálltam. Egyre erősödött a vízbefolyás a motortérbe. mitől lassultunk le ennyire. mind jobban megerősödve. eső nélkül. ahol nincs viszonyítási alap. többnyire szolgálatkész. A következő nap tingli-tangli szeleket. Délelőtt fel-feltünedeztek az afrikai oldal kontúrjai. majd eltűnt előttünk a párában. mire. élvezzem a leendő hétköznapokat. hogy mikor. Más hajók közelében könnyebb észrevenni a sebességkülönbséget. és mégis másképpen van. majd északkelet felé. Szupermodern tankerek. Két napra volt szükség. hogyan reagál az emberi alkalmazkodóképesség. Maradt még annyi üzemanyagunk. viszont annál vakítóbb villámokkal. csöndes. mert a hajók már a kijelölt csatornában közlekedtek ki és be a szorosban. Ma sincs ez másképp. csak amolyan egymást kergető szellők érkeztek innen-onnan. szakmailag is. mert a Gibraltári-szoros közelében mindent elnéztünk az időjárásnak. de ezzel mintha ki is adta volna a lelkét. nem is tudunk kiadni díjat. Nem bírtam tovább. Egyre jobban érezni a part közelségét. eleinte az ilyen hosszú utak végén mennyire tudtam vágyódni a part. Motorral és az itt jelentkező erős keleti irányú áramlással gyorsan fogytak a maradék mérföldek. A legszakadtabb címért már nagyobb a verseny. Mindez persze nem akadályozza meg. Nehéz megmagyarázni. amelyik röpke két óra alatt kikerült bennünket. negyedikétől ötödikéig. de biztosan szaporodtak el a hajó fenekén. estére ismét megjelentek a zivatarfelhők. mint annak idején. külalakra is. konténerszállítók és egyéb funkciójú. Reggel a Trafalgar-fok alatt elhaladva. Összesen tíz mérföld volt hátra. jól informált rádiósokkal. mi pedig egyébként is ezen az oldalon. Estére mérés nélkül is tudtuk.

hogy az elmúlt két év alatt jelentősen megdrágult minden. ami még hátravan. amikor eldübörögnek az ország belseje felé. Legalább két csomóval gyorsultunk a tisztogatás után. sem hozzáférni. A város legdivatosabb esti korzója a mi vadonatúj kikötőnk. amikor az egyik érkező hajóról két tizennyolc év körüli német srác gördül le hatalmas félcross-motorján. nem tartozik a vevőre. és minden fáradtság ellenére vidáman igyekeztünk a már ismert sziklák alatt. tartalékgumikkal és minden egyébbel felcuccolva. Csaknem két éve építés alatt álló. az itt mustrál és mustráltatik. hogy ötből hányszor találja el tojással. Kellemes meglepetések sora várt bennünket Ceutában. és ebből is több százat. főznek. szolgáltatóhelyiségek és óriási élet várt ránk. Kedvenc esti program: a part mellé épített dobogón a bohócnak festett fiú kidugja fejét egy drapéria hasadékán. behajózásra várva. mint akkoriban. amelyek változatlanul a mennyezetig tömve vannak az elmúlt öt év elektronikai termésének eladatlan maradékával. több kilométeres sorban. amikor 12-én délután öt órakor kikötöttünk. Füstös arcú ajtónállók próbálnak beterelni minden zugüzletbe. a jól nevelt úri közönség pedig azon verseng. fütyörésző. mert visszataszítónak találtuk. mert a szinte kibírhatatlan hőséget. szikrázó napsütést csak a gyengécske bríz teszi elviselhetővé. a kitisztult.próbált utánajárni az okának. nyugodt körülmények között lehet majd. Ennek megfelelően rendezkedik be mindenki. Hogy és mint kerülnek oda. de valóban csak az okot sikerült kideríteni. mellékutcában történik valami. Csakúgy. spanyol. Minden kapu alatt. Előfordulhat. Most úszó mólók sora szolgálatkész személyzettel. a földön. csupa olaj kikötőt hagytunk magunk mögött. amire sorra kerülnek. napsütéses időben a kikötő felé. mert az egyenként is méregdrága tojás ÉTEL. portugál és a legkülönbözőbb arab országok rendszámait viselő járművek ezrei nyüzsögnek. nem lehet sem meghúzni. Nem is lehet ezt nehézségnek nevezni. alszanak. Itt zajlik talán a legnagyobb átkelő forgalom jó öreg kontinensünk és Afrika között. Eltört a tömszelence egyik csavarja. Három helyen mérik az italt. de engem mégis a komp körüli élet nyűgöz le. Nem ismerkedtünk meg részletesebben a móka szabályaival. már így is kibírjuk. ami csak kellhet. francia. A végeláthatatlan parkoló zsúfolt kempingre emlékeztet: minden autóban laknak. Remeg alattuk az aszfalt. Aki kicsit is ad magára. Az ember észre sem veszi. ahol csak a horgony segítségével lehetett parthoz állni. bár ez utóbbit inkább csak a jármű mellett. Ceuta még teljes nyári életét éli. örök rejtély. Az adminisztrációval – bár a nyelvi nehézségek fennálltak – most sem volt semmi probléma. A halottak is felébrednek erre a csinn-bummra. Nemcsak én nézek utánuk. nagyszámú gyerekkel élik látszólag hétköznapi életüket. hogy több napig várakoznak. amiért tennie kell a dolgát. egy sereg pincér futkározik az asztalok között. hangulatos bár. A papírjainkat rendezgető magas termetű. Azt a három órát. pillanatok alatt elintéződött minden. szabadtéri diszkó szolgáltatja a muzsikát. csavargáshoz koptatott külsővel. Német. kikötői rendőr nem haragszik ránk. Leginkább azért. Tetszik. míg az európai kocsikban többnyire fiatalok. . Az arab jelekkel rendszámozott autókban teljes családok. hogy nincs közös nyelvünk. mert megjavítani csak kikötőben. ha nem ezret „vicceltek" el esténként. Az viszont igen. és romlott az áruminőség.

plasztik. Mikor a diszkó vizet rengető hangjai mellett kikanyarodtunk a kikötőből. Józsinak közben sikerült kiszedni a tömszelence törött csavarját. amikor arról folyt az oktatás. flakon. Összesen két napot töltöttünk a kikötőben. Hol sziklás. az a körülbelül egycsomós. Nem tudok úgy körülpillantani. Szembefújnak a levantei szelek. hogy magunknak tesszük tönkre kis bolygónkat. és még rendesen fel sem fogtuk. és minden résznek külön egyénisége van. szombaton este már indultunk is tovább. sötétedés után még élénkebb is lett. különben eltapostak volna. és keményen ellenőrizni. zord hullámtörésekkel tekintélyt parancsoló. áruházi reklámszatyrokat. hazáig már kibírja újabb szerelés nélkül. plasztik! Elmondhatatlanul szomorú látványt nyújt a természet szerelmeseinek az a hihetetlen mennyiségű pvc-fólia. Óriási a hajóforgalom. és pótolni egy újjal. Volt. és július 14-én. mert a kapitányok hiányoztak az iskolából. és rövid haldoklás után cserbenhagyta a Szent Jupát vitorláit. Most természetesen bejött a széltérkép keleti szelet jósló. Környezetünk védelmére az embereket kötelezni kell. Reméltük. és a kezdeti kényelmes vitorlázást szembeszeles napok sora követte. és kezdődik a tenger. Különösen éjszaka kell óvatosnak lennünk. hogy a napsütés. majd mind kisebb darabokra hullanak szét. Először csak összerepedeznek. Túl voltunk az Alborán-szigeten. amely Európa környékén úszkál a tengerekben. hogy még ilyen kicsi vitorlás hajónak is mint a miénk. amivel biztosabban beparkettázhatjuk az óceánokat is. hogy ne látnék egy rakás úszkáló szemetet körülöttünk. a szakma tudósai képesek még kitalálni olyan természetálló műanyag lapot. a sós víz és az állandó mozgás ezeket is elpusztítja. nem tudjuk eldönteni.Mindezzel együtt vidám. és készen is voltunk. amire itt szinte mindig számítani lehet. keleti irányú áramlás. pihenten vágtunk neki a Földközitengernek. Tucatjával tartanak keletnek itt. vidáman. akik nem bíznak az üres jó szándékban. Ezek az afrikai partok. ha vitorlával halad. amelyek számolatlanul díszítik a civilizációhoz közeli tengereket. Apropó. kivételek. sőt. Némelyikük akkora. Jobb oldalon a partok határt szabnak. Ily módon végigtapogatjuk Marokkó. hogy itt ér véget a szárazföld. Még mindig nem tudjuk eléggé. jól éreztük magunkat. zacskó. pohár és egyéb vegyi termék. fenyegetően hosszú nyíljelzése. Az egyetlen jó. semmi jellegzetesség. A legszemléletesebben azzal jellemezhetném. jó sok üdítőitalt. Mindenhol más. ott ajánlatos fordulnunk. Tartott még a nyugati szél. hogy úton vagyunk újra. Egész csöndben megjegyzem. ami maradt. amikor az utolsó pillanatban kellett kifordulnunk. ha lassan is. hogy az árbocunk sem ér fel az oldalmagasságukig. Teljes vitorlázatot húztunk. elsőbbsége van. amikor ingadozni kezdett a nyugati szél. Semmi több. cirkálás közben cikkbe vagy cakkba menjünk-e. kellemes hely lett a klubból. ahol az áramlás segít. amikor Ceuta fényei már a sötétségbe vesztek. hogy darabonként ússzanak tovább. . Azok közé tartozom. Bevásároltunk némi gyümölcsöt. Attól tartok. mint azokat a szakadt. hol barátságosan zöld vagy csábítóan homokos fövenyű. Szeretem a partokat. úgy látszik. Algéria és Tunézia partjait.

Eredetileg Szicília alatt szerettünk volna elvitorlázni. szélfordulót. még mindig délkeleti középszélben tartjuk Róma vonalának irányát. majd lehúztuk az összes vitorlát. hacsak azt nem. hogy túl elnéző vagyok magunkkal szemben. Délben néhány mérfölddel fölöttünk úszott el Filicudi szigete. előre. hol arra úszkál. mint minden rutinos vitorlázó. ahogy jövet is tettük. motor. hogy a szélfelelős minél később vegye észre az útvonalcserét. napi húszharminc mérföld veszteséget okozva. óráról órára vártuk azt az északnyugati szelet. és mégsem bosszant. Gondoltam. és hajnalban. közös erővel ballagunk a párás levegőben. foktól fokig. Ha éppen nem szemből fúj a szél. hogy jövet-menet büntet bennünket. Hol erre. szembe a hullámokkal. motorral. Eredeti. nem keserít el. a szakkönyvek is ezt ajánlják ebben az évszakban. Ki kell használnunk minden kis szellőt. de semmilyen főbenjáró bűnt nem követtünk el. talán emiatt verték ki társai maguk közül. Delfincsapatok jönnek-mennek körülöttünk. Közel voltunk a partokhoz. Alkonyatkor ismét szélcsendben motoroztunk pár órát. Éjfélkor már csökkenőben volt a szél. Még egy sziklaszirt. Rövid tanakodás után úgy döntöttünk. de a falkáktól külön vadászgat egy félig albínó állat. Mire kinézek a kabinból. annak ellenére. vitorla. láthatólag nem tartozik egyik társasághoz sem. Fürdünk a fröccsökben. De hiába ajánlgat nekem itt bárki bármit. és a négy csomós jó irányú helyett két csomóval áramlik szembe a tenger. használjuk a motort is. és szembefordult a szél. Még az sem. ezért a hullámok nem nőttek meg. Egy ideig még cirkáltunk. Józsi ismét bálnát lát. csaknem sima vízen. szép színeit fehér foltok tarkítják. hogy idejöttünk. Tőlünk nem messze. hogy az erősödés röviddel később lehúzatta velem a nagyvitorlát és kisebbre cseréltette a fockot. mert a visszaerősödő keleti szélben a hullámok teljesen megállították a hajót. Most igazán elővehetjük vitorlázó tudásunkat. nincs mese. mit véthettünk a Földközi-tenger ellen. újra egy helyben himbálóztunk. hogy északról. A gyengécske szélben vitorlával. mert alighogy elhagytuk Palermo magasságát. ez ment egész nap. Motor. amerről a szél is jött. és pillanatok alatt nyolcasra erősödött délről a sirokkó. és ez mindent megbocsáthatóvá tesz. fújtat a tenger. többé nem kerül a . majd a sötétséggel együtt megjött. a tőlünk nem messze kirajzolódó partok közelében. nyomjuk a gázkart. mert csak úgy. amint a szoros partján hatalmas jelzőoszlopként nyúlik a magasba. amelynek tíz napból legalább nyolcban fújnia illenék errefelé. már lemerül. semmi sem változott. Nem sokáig mehettünk így. vitorla. Már csak hetek választanak el bennünket az otthontól. csak azért drukkoltam. hogy szélcsend alkalmával nem éltünk a motor adta lehetőséggel – mondván. akikkel korábban beszélgettünk. Két éve még megengedhettük azt a luxust. hogy az itt állandó keleti irányú áramlatot – ami segítene bennünket – a kitartó keleties szelek megfordították. szinte egyfolytában szuszog. most viszont időre kell megérkeznünk. vidáman haladtunk a szoros felé. legyengült. és majd átmegyünk ismét a Messinai-szoroson. egy csapáson szorítottuk a szelet. Palermo felől kerüljük meg a szigetet. és ha kell. és mögötte a távolban már látszik a rádiótorony. akkor sehonnan. ahogy az várható is volt. A partok mentén. Mikor feltűnnek Szicília partjai. ahol két éve sörrel vigasztalódtunk a szélcsend miatt.Napokon át hajózunk szembe a széllel. Nagyon élveztem a rohanást teljes vitorlázattal. Napról napra. ha egyszer szemből fúj a szél. vitorlázók vagyunk –. Lehet. ami még a versenyek alatt rögződött az emberbe. és hiába várom percekig. de hiába vártuk. amikor felébredtem. Aggodalmam nem volt megalapozatlan. és csak a motorra bíztuk magunkat.

Állítólag errefelé is élnek bálnák. Buszra kell szállnunk – mondta –. Ennél a széliránynál egy-két óra alatt megindul a víz fölfelé. Kényszerből. de ilyen perzselőn nem sütött még a Nap. örök harcban állok a Nappal. és ott a limány ötvenméteres sávjában cirkálunk a kompkikötőig. a kalauz pedig nem pénzváltó – állítólag. Egy csíkban közeledik a széle. Ha ezt tudjuk. Az utóbbi viszont szebb. amit nem bíz a hajós soha a mások ízlésére. és nem vonzott egyikünket sem különösebben. hát tanáccsal. ősz hajú öregúrral. amikor visszajön a sirokkó. Ehelyett azonban Messina városát látogattuk meg. még azt hiszi az olvasó. a panaszládát nyitom rá. ahová akar. Megkérdeztük a kissé illuminált. mert nem tudnak annyit kérni érte. hol kapni a legjobb pizzát. hogy a szorosban már szembefúj a szél. és oda megy. Arról nem is beszélve. állandóan hordom csülkös sapkámat. Eredetileg Reggio Calabriában akartunk kikötni üzemanyagért. ahol ismét átkelünk a szicíliai oldalra. rosszabb. nem felejtjük el. Fehér bőrű vagyok. rendezettebb és fejlettebb város benyomását keltette. Az orrom és a szám a legkényesebb. A világ minden kenőcsét kipróbáltam. de semmi közelebbit nem tudok róluk. pár megálló innen. felhúztuk civil rövidnadrágunkat és partra szálltunk. ha másképp nem. már csak akkora vitorlákat talál. Nyolcas körül van ez is. akik segíteni akarnak. kenem magam a legerősebb fényvédő kenőcsökkel. se a hatóság nem rabolja el az ember idejét. mert ott ismerik őt. hogy itt. minimális eredménnyel. hogy amíg élünk. s mint ilyen. Amikor két utcával arrébb felszálltunk a buszra. A bámészkodók között mindig akadnak. de a part hegyeitől megzavarva a gyengébb perceit erős löketek kísérik. a part közelében. hogy ne ennénk egyet. aki Samnek mondta magát.szemünk elé. Ahogy kiszáll a hajóból. mint most. Öt mérföldre lehetünk a szorostól. de elkísér bennünket. a másik lehet. Kitört a kánikula. Ahogy elkészültünk. népes betonjához kanyarodtunk – a pecások örömére – és kikötöttünk. hogy Reggióban három kilométerre volt az első bolt a kikötőtől. amikor a kikötői korzó kivilágított. . és a kötelek jól tartottak. forgalmas helyen felbukkannak. Az előbbi segítőkész társaságból beszélgetésbe elegyedtünk egy köpcös. de nem bántuk meg. Igaz. már két hónapja meleg van. tajtékos hullámok látszanak mögötte. amekkorák éppen megfelelnek az erejének. Az egyik nem ér semmit. Végül mégis maradtam a Hélia-D krémjeinél – azokból legalább volt elég. de ez még a kisebbik pech. Ezt tőle magától tudtuk meg. Mikor lecsap a hajóra. hogy érne valamit. de fölmarja a bőröm. s a szorosban négy-öt csomósra erősödik. hogy átvágunk a folyón a calabriai oldalra. De a kikötés az. fehér. Az előbbivel már jövet megismerkedtünk. Meglepő. Azt a buszkirándulást tényleg nem felejtjük el. vacsorázni. Itt se a tranzit. Sam nyomban hangos szóváltásba keveredett a kalauzzal. és az ottani limányban cirkálunk a messinai kikötőig. a vízen tökéletesen lehet látni az áramlás szélét. Este volt. már két évvel ezelőtt is ezt az oldalt részesítettük volna előnyben. máris a városban van. mert nem volt aprópénzünk. némi gyümölcsért. Hiába vigyázok. Szinte már szégyellem is mesélni. mégis kisebesedik az arcom. olyan pizzát kapunk. vidám emberkét. míg itt a belvároshoz tartozik a kikötő. Legyünk csak nyugodtak. Mondanom sem kell talán. mint a semmi. Az egyetlen követhető taktika az. Mikor elérjük a szoros bejáratát.

s mint akit puskából lőttek ki. mert láttam rajta. Mondom Józsinak. Nem volt meglepő. így húsz megálló után. Az éjszakai bosszúságok akkor kezdődtek. hogy az albán felségvizek katonailag zárt terület. Hiába szállnánk le erről a néptelen hegyi terepről. Magának köszönheti. Tízperces hiábavaló szólongatás után mondtam. Mi nehezen tudtunk irányt változtatni. de csak nyugtatgat. amikor nyugtalankodni kezdtem. amelyik már a próbaúton jövet is keményen fújdogált. hogy hasonlóan udvarias találkozásokban . de nem állt meg teljesen. de még a kikötő előtt. a hajók viszont egyáltalán nem voltak hajlandók tudomást venni rólunk. bevillant. és elmegy haza. Hegynek fel. Tudtam. inkább leszáll. Azért mentünk. Mikor közelebb érek. De csak annyit jegyzek meg. vágtatok a dokkra. összevissza szelek lengedeztek az elkövetkező pár napon. így még újkorában sem örültem neki. a tankolást. tévedésből hegyi körjáratra szálltunk fel. amikor Sam apánk azt mondja: ő már nem jön vissza velünk a hajóhoz. leülünk vacsorázni.. miközben ki tudja. akkor sem érnénk vissza előbb. Nagyon villoghatott a szemem. mire számíthat. másnap elintéztük a vásárlásokat. csak vitorlával vagy csak motorral nem haladtunk volna. mert már az lepne meg bennünket. hogy hallanak a rádión át. hogy a sötét viharos éjszakában nehéz megállapítani.Aztán mentünk. Megértette. egyre messzebb a várostól. és a part alatt kisebb hullámok között igyekszünk felfelé. a kettővel együtt viszont ügyesen loptuk a maradék mérföldeket.. mi történik a hajóval. amikor átmentünk a Brindisi-Korfu közötti komp útvonalán. csak nem válaszolnak. Ezt viszont lehetetlenné tette. de művészi tehetséggel keverte magát gyanúba. Ismét átvágtunk a calabriai oldalra. a hajótól száz méterre. hogy esetleg szándékosan megsétáltatnak bennünket. Már fél órája zötykölődtünk. a csizma sarkának északkeleti fokáig. a nyakadnál fogva viszlek vissza. miközben meggyőződésemmé válik. hogy hűlt helyét találjuk majd a hajónak. Végül kiderült. Ha kell. ha egy hosszú menettel átvágunk az albán oldalra. de el nem mégy. ha kedvezőbb irányú lenne. ez az utolsó járat aznap este tíz felé ér majd vissza. aztán reflektorfénnyel és dudával is. sértetlenül. bár akkor hátszélként előnyös volt. Legyengült az áramlás. Az lett volna a célszerű. Sajnálom. és csak azt kívánom. ne aggódjak. a gregale-nek nevezett az uralkodó széljárás. hogy nélküle nem találunk vissza. Nem hittem el a tévedést. hogy meggyanúsítottam az öreget. a térkép jelezte vonalon. de nem ért egy szót sem. mondom Józsinak. ott ring békésen. annak tudatában. Olyan Isten nincs – gondoltam. leszakad rólam a nyomás. mert azzal automatikusan kötelezővé válna számukra a cselekvés. ahol összetalálkoztunk ugyanazzal a széllel. Ismét a parton kanyarog már a busz. Mikor leszállunk a buszról. Most szembekaptuk. A kínok kínját élem át. merre járunk. pontosan tudja. Fogadkozom. hogy hallanak. Nem időztünk sokáig. másrészt itt ez. Először nem látom a hajót. Próbáltuk rádión jelezni létünket. amíg nem láttam a hajót. Gyenge. és a part közelében jó tempóban hagytuk el a szorost. fröccsös körülmények között cirkáltunk egy egész napig. és mindjárt nyolcas erősséggel. de semmi. Kérdezem Samet. hogy minden rendben. Ettől ideges lettem. vigyázzon az öregre. Kérdezzük a kalauzt. amíg lehetett. mikor érünk tiltott területre. de enélkül is elég ideges volt már. eltakarja egy kamion. és este tovább mentünk. a megváltozott. Ismét zuhogós. Tanácsos kívül maradni. majdnem nullára csökkent szél ellenére sem. soha az életben nem leszek ilyen marha. két horgász között félúton. Hogy megnyugodjunk. tudom. későre jár. ha most az egyszer valami isteni szerencse folytán megússzuk ezt a kalandot. Így hajóztunk az Otranto-fokig.

merre jár. és megyünk tovább. ami valóban viharos. Jenő kivételével mindenki a másik fedélzeten van. hogy elkísérjék a Szent Jupátot útjának utolsó szakaszán. mi történik náluk.részesüljenek alkalomadtán. sem rádión nem sikerül összeköttetést találni az elveszett hajóval. kivéve. Ötös szél fúj. Nem várhatunk tovább. akik között magyar üdülőcsoportot fedeztünk fel. ha nem akarjuk lekésni a szeptember 12-ére. ha genuával hol lobognak. hogy a vizsgán annak idején nem tűnt fel senkinek sem: a farlámpát. s mindkét hajónak cirkálnia kell. mert szerinte viharos a tenger. már így is elvesztegettünk egy napot. egy ideig biztatóan haladtunk. előnytelenebb irány volna a jobb. Nem időzhetünk pár napnál többet. sötéten ránk meredő ágyúcsöveivel arra biztatott bennünket. Nem volt időnk ezt játszani. Délben egy órás szélcsend után gyenge nyugati váltotta fel a gregale maradékát. csak kellene. Állandóan tartva a rádiókapcsolatot. pihenés ellenére egyre türelmetlenebbek vagyunk. Nem sorolom a többi . ahol a hírek szerint két magyar hajó jön majd elénk Jenő barátunkkal. fedélzetén barátainkkal. csodálatos napsütésben sütkéreznek a strandokon. függőlegesen szerelték fel. amikor egyre erősebbé válik az északnyugati szél. rádiósokkal. sem telefonon. és veszélyes továbbmenni. amikor Split előtt a ködös tengeren egymásra találunk az elénk siető Remény nevű magyar vitorlással. hogy én átmegyek a Reményre. és folytatjuk az utat az Adrián Split magasságáig. a televízió operatőrével. Újdonsült ismerőseink meséi alapján kicsit visszarázódunk a hazai körülmények közé. és némán. Józsinak meg nem okozhat gondot a Jupát egyedül sem. semmi sem működik rajta. Minden jó idő. Csak egy hajó érkezett. hol fekszenek. hogy a kapitány vissza akar fordulni Splitbe. mit lehet tenni. szép és izgalmas élmény. Illetve. fotósokkal. és kikötöttünk Hercegnovi kikötőjében. amivel még az alkony beállta előtt bevitorláztunk a kotori öbölbe. s bár nem mindig tudósítanak örömteli változásokról. s ebből aztán az lesz. aminek vízszintesen egy bizonyos szögtartományt kellene bevilágítania. Délelőtt legyengült a szél. Eleinte nem értjük a Remény manővereit. Semmilyen életjelet nem adott. elköszönünk az üdülőktől. hogy velünk tartsanak. A hatalmas hegyek között megbújó városka már régóta kedvenc helyeim egyike. Bár szezon vége van. Ahhoz képest. Eredménytelen marad minden erőfeszítésünk. Rádión érdeklődünk. mire az a válasz jön. Hajnalban egy albán naszád került utunkba. mi is csatlakozunk a strandolókhoz. mi lett a másik hajó sorsa. hogy „A HÉT" operatőrének és az MTI fotósának segítségével ráncba szedjük a reménytelenül billegő Reményt. Miután elrendeztünk mindent. hogy keresztben elénk állt. A Tv-Híradó stábja van rajta. Még a Split előtti szigetek között járunk. Csak segíteni akarok odaát a sok vendég között egyedül idegeskedő parancsnoknak. a másik hajóról nem kaptunk hírt. hogy a tengerre gyártották és vizsgáztatták a hajót. hogy kapitánya nincs megfelelően felkészülve még erre a középszeles vitorlázásra sem. elültek a meredek hullámok. de rövidesen nyilvánvalóvá válik. hogy talán mégis a másik. Behajózunk a spliti jachtklub kikötőjébe. akik szintén azért utaztak ilyen messzire. Röviden megtanácskozzuk. jólesik magyarokkal magyarul beszélgetni. és az a döntés születik. miért nem érkezett meg. nem hagyhatjuk el őket. szombat délelőttre megbeszélt érkezést. Kissé meglep. s most is nagy örömmel jöttünk ide. ahol Jenőék próbálják felderíteni. mikor jön.

pedig emiatt már Rio óta feszített tempóban jövünk. Régi szokás a vízi sportolóknál. Hétfőn reggel átmotoroztunk a rijekai kikötőbe. Kis motoroshajó jön közelebb. de csak egy bórácska jön. lehúzzuk a vitorlákat. Mali Losinjba bevontatjuk a Reményt. szeptember 12-én. Visszamegyek a Jupátra. Azt hittük. Mindegyiken rokonok. összeszedjük magunkat. amikor reggel bekanyarodunk a Kvarner-szorosba. Kellemesen elvagyunk ugyan. összeszorul a torkom. hogy így nem érkezünk meg időre. akiket most látunk először. a két évvel ezelőtt elhagyott kikötő felé. jó. és lassan megindulunk Opatija. A hajón csak ketten vagyunk. komfortosabb. hogy utasai a miénknél nagyobb piros-fehér-zöld lobogót adjanak át. Krk sziget Rijekához legközelebbi kikötőjében. ahol a Hungarocamion trélerére emeltük a hajót.főbenjáró hiányosságot. barátok és olyan emberek. amelyekkel elénk jönnek az Adrián. hogy elhozzam a zászlót. mindenütt magyarok. Hétszáztizenhét nap és hetvenezer kilométer után a Szent Jupát hazatért Magyarországra. vagy az ünneplők dobják be őket. kiabálnak. hogy ha bedöglik is a végére. Lelassul a menet. Integetnek. Ennyi utas még nem zsúfolódott össze hajónkban hosszabb időre – szerencsére. a bóra tisztel majd meg bennünket búcsúzóul. s miközben mellettük taposom a vizet. aki immár szokása szerint állva. ünneplő hajókat. csütörtökön erős szembeszelet kapunk. hogy örömükben a vízben kötnek ki. megérkeztünk. A döntést követően délután a hozzánk legközelebbi sziget kikötőjébe. hogy csordogál arcomon a sós lé. 1987. így nem látszik. hogy partra tegyük a legénységnek azt a részét. hogy én is hozzáteszek néhány cseppet. amelyik innen már jugoszláv kísérőhajóval követi a Szent Jupátot az utolsó mérföldeken. Amíg az éjszaka közepén be nem döglik az is. majd a lecsendesült szélben motorral folytatjuk az utat. . amikor megpillantjuk a fogadásunkra érkezők flottáját. Másnap. Az első hajókat újabbak és újabbak követik. Szombaton hajnalban a derengéssel kelünk mi is. vagy beugranak. és késő éjszaka újra nekivágunk az Adriának. ismét összeül a haditanács. krákogva megy. délben odakanyarodunk az opatijai kikötő lépcsőjéhez. kilépünk a partra. hogy a tengeren ezek töredéke is tragédiát okozhat. majd behúznak azok a hajók. utánakötjük a miénknek és húzzuk. benépesül a tenger. Ezen a napon Opatija ismét Abbázia: amerre nézünk. Este kötünk ki Omisajban. bevetem magam a vízbe. de elsodródnak. mielőtt elérhetnénk a nyelét. zászlókat lobogtatnak. Odaúszom. de tudni kell. hogy a motorunk már Santos óta haldoklik. Világos. Jenőt. kopogósan. a vidám poénok sorra célba találnak. Ahogy kikötő kötelünk ráhurkolódik a bikára. szél nem fúj. az ajtófélfának támaszkodva alszik. felvilágosítjuk. Majdnem egy egész napig vitorlázunk. de akiket már barátunknak érzünk. ami néhány óra múltán teljesen felszívódik. és arra gondolunk. Ennek az a pikantériája. Mindenki átszáll hozzánk. nem bírom tovább. és szédülten nézzük a körülöttünk köröző. elsősorban a pihenőpózokra vonatkozóan. hiszen jut vendég a padlótól a koporsóágyig mindenhova. Megállítjuk a motort. hogy a konyha előtt ülve és fejét a szemetesvödörre hajtva. ismerősök. Mit lehet tenni. A felkelő Nap éppen csak sejlik a párás ég alján. szeptember 10-én. túl nagy bennem a nyomás. Nehezen indul. Mikor úgy érzem.

Itt élek a vízparton. Gondolkodás nélkül csúszott ki a számon: Szép az élet! Most is csak azt mondhatom: Szép az élet! . mondjak valamit. Néha a vadkacsákat hallgatom a tőlem két kilométerre lévő nádasból. néha a hajók árbocain csattogó felhúzókötelet.Visszaköltöztem a konténerbe a székesfehérvári Könnyűfémmű agárdi vízi sporttelepére. Sokat tettek azért. ahol a lebukó Nap Fehérvár felé húz aranyhidat. A jövőmet sem tudom nélkülük elképzelni. megkértek. hogy álmaimból valóság legyen. Amikor a rijekai öböl vizében átúsztam a magyar zászlóért. A KÖFÉM-nél váltam emberré.

egyszemélyes vitorlás. vízszintes rúdja vagy finn-dinghy. a legkisebb méretű olimpiai hajóosztály a horgony kiemelését segítő kötél orrvitorla a folyásiránnyal ellentétes irányú örvénylés 3/4-es szélből szél felé fordul a hajó két fock-vitorla oldalra kitámasztva a hajó oldalát ütközéstől védő műanyag ballon 3/4 szélben csavaros félszem (nyitható láncszem) a hátszél-vitorlát kitámasztó rúd az árboc keresztrúdja a teljes vitorlázat fejkötél fock-vitorla limány luvolo hajó pillangó puffer raumos sekli spinakker-rúd száling takli .SZAKKIFEJEZÉSEK bar bríz blinker bum (rúd) dinghy kikötők. folyótorkolatok előtt keletkezett természetes hullámtörő a vizet épp csak borzoló szélerősség horgászáskor használt villantó a nagyvitorla alsó.

A szerző önmagáról „1953-ban születtem Székesfehérváron. Tíz év múlva ugyanott vitorlázni kezdtem. 1985. s 1983-ban mint ranglistaelső." . szeptember 26-tól 1987. A versenyzéstől azért vonultam vissza. majd 17 évesen kajakozni Agárdon. a KÖFÉM egyesületében. szeptember 12-ig tartott ez az út. Az ipari tanulók sportklubjában kezdtem birkózni. hogy Föld körüli utunk tervét megvalósíthassam. a válogatott keret tagja lettem.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful