VIGA GYULA

NÉPI KECSKETARTÁS MAGYARORSZÁGON

>

t

ÍM

BORSODI KISMONOGRÁFIÁK 12

.

1981 .VIGA GYULA NÉPI KECSKETARTÁS MAGYARORSZÁGON MISKOLC.

Lektorálta: Földes László Paládi-Kovács Attila Szerkesztő :Szabadfalvi József Technikai szerkesztő: Viga Gyula Borító: Kamarás Jenő ISSN 0324—4563 ISBN — 963—01—2882—9 Felelős kiadó: dr. Szabadfalvi József Készült: a Borsodi Nyomdában — 81 9341 Felelős vezető: Kilián Béla .

kisállatok tartása sem. s Belényesy M. ellentmondást. Az állattartással kapcsolatos kutatások és publikációk azonban nem egyformán részesítették figyelemben a problémakör minden területét. amelyek a munka egészén végighúzódnak. E csoportba a munkaerő szempontjából fel nem használt ser­ tést. 1 5 . Tanul­ mányunk ez utóbbi állat. s az egyes állatfajokat. Magyarország — geo­ gráfiai okok miatt — nem igazán kedvező terület a kecsketartás számára. Ez természetesen érthető is. Nem egyformán kutatott néprajzilag az un. hi­ szen nem voltak egyforma jelentőségűek népünk életmódjában a különféle állatok. Ha tágabb földrajzi ke­ retek felől közelítünk a mai hazánk felé. mely jelentőségét tekintve sem érte el az előző két állatot. hogy Földes László bibliográfiája már másfél évtizeddel eízelőtt könyv­ tárnyi irodalmát tárta fel e kérdéskörnek. 1956. Nem jelentheti viszont azt. Lényegesen keveseb­ bet tudunk a sertéstartásról. Nehézséget jelent az is. hogy a recens néprajzi vizsgála- Földes L. s nemcsak az érintett részfeladat novum vol­ tával. s a magyarság kecsketartásának néprajzi ismertetésére vállalkozott. akkor a kecsketartás egy­ re csökkenő jelentőségét figyelhetjük meg. s szinte teljesen kutatatlan a kecske. 1963. hogy a viszonylag kis számban tartott háziállatok (kecske.. 1 s azóta sem csökkent a publikációs kedv ezen a területen. 23. hanem a népi gazdálkodás és életmód ebből általánosítható tanulságaival* is. bivaly. öszvér) néprajzi szempontú kutatása nem járhat hasznos tanulságokkal az etnográfia számára. Elöljáróban jeleznem kell néhány jelenséget.. szamár. Nem véletlen.2 A juhászat állattartó kultú­ ránk talán legalaposabban leírt. juhot és kecskét szokás sorolni. s az állattartás tágabb európai kapcsolatrendszerében is elhelyezett vonulata.BEVEZETÉS A hazai etnográfia eddigi története során az állattartás és pász­ torkodás volt az egyik legtöbbet kutatott téma.

a többi állat­ faj tartásának „árnyékában". Külön nehézséget je­ lentett az is. összeállítva belőle egyfajta képet. A munka során állandó gondként jelentkezett az. problémáit. hogy ezen állat tartása igen korai. Ez jo­ gosít fel arra. de alkalmanként feltétlenül a kettő határán helyezkedik el. A rendelkezésre álló történeti forrásaink zöme éppen a történeti Magyarország északi és keleti peremvidékéről való. annak kísérőjeként való tartás kon­ tinensnyi területeken mindig is jellemzője volt a kecsketartásnak. legfeljebb mellékesen tett említést róla az állattartás más területeivel foglalkozó tanulmányokban. amely a kecskének és kecsketartásnak a más állatok tartására ala­ pozott gazdálkodásba. lehetőségei a kecské­ hez lennének hasonlóak. s milyen új elemekkel gazdagítja azt. hogy a hazai és az egyetemes néprajzi irodalom is alig szentelt figyelmet a kecs­ ketartásnak. de kijelöli annak fő vonulatait. az állattartó kultúra egészében betöltött szekunder jelleg. A kecske­ tartásra vonatkozólag viszonylag kevés forrással rendelkezünk. hogy olyan adatok. amelyek ma már nem tartoznak hazánkhoz. hogy ezen a területen elsősorban olyan vizsgálatokra van lehetőség. ugyanis a kecsketartásnak viszonylag nagyobb jelentősége éppen a történeti Magyarország peremterületein volt (lásd II. melyhez külső — fő­ leg szociális — kényszerek idején még ma is vissza-visszatér. milyen szerepet kap az állat az életmódban. Ügy tűnik számunkra. Alig­ ha van más háziállat. hogy a jelzett másodlagosság. ahol a kecske­ tartásnak kisebb jelentőséggé volt. A kecske biológiai-fiziológiai sajátossá­ gaiból adódó különös egybeesés az. amelyek 6 . milyen ele­ meket adoptál az állattartó kultúra hagyományaiból. hogy mikor. primitív rétege az emberiség állattartó kultúrájának. Hazánk mai területe tehát még a korábbinál is kevesebb lehetőséget kínál — a kutatást illetően — a recens néprajzi vizsgálatok számára. mely ha nem is a kecsketartás egésze. paraszti üzemszervezetbe való beilleszkedé­ sét tárja fel. azt. Ebből az is következik. ahonnan nem állnak rendelkezésre recens néprajzi adatok. a más állatokkal való közös tartás évezredes hagyományai. miért és hogyan került sor a kecske tartására. mely esetenként éppen olyan közel áll a zsákmányoló életmódhoz. tanulságok jelentkeztek. fejezet). mint a tudatos termelő tevékenységhez. hogy a rendelkezésre álló jelentős mennyiségű anya­ got rendszerbe soroljam. melynek tartásmódja. Mind­ ez erősen érvényesül a történeti források használatakor. mi­ vel az egész országot érintő összeírások esetén a feudális kor ad­ minisztrációja általában együtt szerepeltette a juhot és a kecskét. Vagyis: recens nép­ rajzi módszerrel elsősorban az a terület vizsgálható.tok éppen a magyar nyelvterület azon részein lennének igazán ér­ dekesek.

akivel éveken át tartó állandó együttműködés alakult ki. máshonnan adatközlésekre voltam kénytelen szorítkozni. nem illeszthetők annak szerkezetébe. mely nem zárja ki az országos mé­ retű vizsgálódást. hogy csak szűk területet vizsgáljak munkámban. Szabadfalvi Józsefét. 7 . hogy egy sor alkalmi. s munkahelyem. s Bodó Sándorét. hogy lehetővé tették e munka megírását. Köszönetet mondok ezen­ kívül a KLTE Néprajzi Tanszék oktatóinak. Az anyag tanulságai azonban az erővonalak olyan elrendeződésére utalnak. a mis­ kolci Herman Ottó Múzeum munkatársainak. neveiket hosszú lenne itt felsorolni. Elsősorban az ország keleti felében tudtam terepmunkát végezni a témával kapcsolatban. Mindezen nehézségek megoldásában segítségemre volt számos etnográfus. s nem tette indokolttá. egyébként atipikus elemből építkezik. viszont a kecsketartásban tipi­ kusnak tűnik. aki évek óta fo­ lyamatosan figyelemmel kísérte és számtalan tanáccsal segítette munkámat. Külön kell azonban megköszönnöm Gunda Béla professzor segítségét.nem tipikusak az állattartó kultúra egész rendszerét illetőjén.

160. 1974. Matolcsi J. mely csak a gyapjas fajták megjelenésével kapott ve­ zető szerepet az állattartásban/' Vita folyik ma még a háziasítás alá vont vad kecskefajta kérdé­ séről is. de van olyan felfogás is. 3 A mezőgazdaság korabeli színvonalán valószínűleg célszerűbb volt a kecske tartása. Bökönyi S. 190. Matolcsi J.6 Matolcsi J. VIII.. 1975. 1975.. hogy a takarmányozás teljes hiánya esetén is viszonylag jelentős hasznot biztosított. mint a fűevő juhé. 190. hogy a kecske a legkorábban háziasított állatok egyike. Palesztinába és Turkesztánba. 1975..... 160. mint a juh. 1975. Domesztikációjának kezdete az i. 1974. hogy a vadkjecskéket a rend­ szertan sokoldalúan tagolja. évezredben DélnyugatÁzsiában igazolható. mint a juh. 1974. Mai ismereteink szerint a juhot követően. r > Matolcsi J. 2 Minden bizony­ nyal már a korai háziasításra is lehetőséget jelentett az állat sajá­ tos biológiai adottsága: rendkívüli ellenálló-képessége. 8 1 2 :! . Általában négy. < Bökönyi S. 1 A Földközi-tenger és Délnyugat-Irán között létrejött korai mezőgazdaság színvonalán — a primitív gabonafélék mellett — a juh és a kecske tartása jelen­ tette a gazdálkodás egyik alapját.I.. mely elsősorban abból ered.. valamint az. 190. esetleg már azzal egyidőben háziasította az ember. igénytelen volta. 160. 21—23. 6 Bökönyi S. ezekre a he­ lyekre talán hamarabb eljutott. A házikecske vagy a háziasítás eszméje innen került át Thesszáliába. mely szerint e négy faj egyetlen nagy faj alfajai­ ként kezelhető. az igazoltnak látszik. 160. TÖRTÉNETI-NÉPRAJZI PROBLÉMÁK Bár a háziállatok doinesztikációjának időrendje ma még sok tekintetben erősen vitatott. e. s ennek során a kecske talán kedveltebb és elterjedtebb állat volt. 5 A vadkecskék közül azonban feltehetően a bezoár (Capra aegagrus) és a csavart szarvú kecske (Capra falconeri) ve­ hető figyelembe a házikecske őseként. küllemileg jól elvá­ lasztható — főleg szarvak alapján — fajt különítenek el.

) 9 . Feltételezhető viszont. 1974. 7 8 9 10 11 n Bökönyi S. Petzsch. amikor az importált római kecskék még Európa olyan terü­ leteire is eljutnak. hogy a római állam volt az. 1974. a juh esetében. Matolcsi J. szá­ rított trágyájával fűtöttek. Szőréből ruha lett. 25. 1971. 287. mivel az állat kárt tesz a mű­ velt földön. Bökönyi S. amelyek nem voltak a birodalom fennhatósága alatt. 193—194.7 Az európai állattartás is azokkal a háziállatokkal — főleg ju­ hokkal és kecskékkel — indult mjeg. ahol először intézkedést tettek a kecsketartás visszaszorítására. H. e. 327—328. Mivel azonban e területen nem tudták az alapanyag hiányában —• helyi háziasítással — szaporítani. s csupán kis mérték­ ben terjedtek el a gyapjas kecskék. e két állatfaj — főleg a mérsékelt övi Európa földrajzi és klimatikus viszonyai miatt — a szarvasmarha­ tartás jelentősége mögé szorult vissza. hogy a birtokok bérbeadásáról szóló szerződésekben gyakran ki szokták kötni. T. melyek közül az angóra az egyetlen kitenyésztett fajta. ezért jelentőségét hamar elveszí­ tette. melyek az i. 1969.12 Ez a felfogás évezredeken végigköveti a kecsketartást. hogy a bérlő kecskegidát ne legeltethessen a birtokon. Bökönyi S„ 1968.10 Az ókori kultúrák sokféle módon hasznosították — főleg a Közel-Keleten és Afrikában — a kecskét. bőréből vizes. 196—198. Varró.és bo­ rostömlő. T... évezred­ ben a thesszáliai neolitikumban Délnyugat-Ázsiából a Balkán terü­ letére kerültek. tejét fogyasz­ tották. 8 Jelentős volt a kecske a neolitikum idején a Kárpát-medencébe érkező népek háziállat-faunájában is. (Kun József ford. Bökönyi S.. s talán igázásra is alkalmazták. tükrözi az extenzív állattartás — különösen a kártékony kecske — és a tudatos mezőgazdálkodás érdekellentétét. „A mezőgazda­ ságról" című munkájában leírja. 327.11 A kecsketartásban is — hasonlóan a többi állathoz — érezhető hanyatlás követte a római birodalom bukását. Húsát..9 Jelentős mozgás történik a kecsketartásban és kecskeállományban a római birodalom korá­ ban.. terhet vontattak vele.és kecsketartásnak. a szőr tarkasága. Varró M. Bár a rézkori és bronzkori bevándorlók újabb lökést adtak a juh.. Innen rajzottak szét a neolitikus kultúrák révén észak-északnyugati irányban. melyet az ember fejesre befogott. M. 1975. VII. Érdemes megjegyezni. hogy a kecske volt az első állat. 1968. s nem döntőek a későbbi hasz­ nosítás szempontjából. mint pl.A háziasítás során a kecskén létrejött változások nem olyan sokfélék. A domesztikáció későbbi következménye a szarvatlanság kialakulása.. 416.

Ez ad választ az állat tartásának történeti rétegződésére. a legszegényebb ház szemétgöd­ réből került elő csupán kecskecsont. hogy miért mutat lényegében hasonló képet távoli területek kecsketartása is. de nem utolsósorban. 14 Bökönyi Sándor szóbeli közlése szerint pl. s a kultúra általános színvonalának emelkedésével annak perifériájára került. a medi­ terrán és szubmediterrán vidékek karsztos..14 Sajnos csak évszázadunkból állnak rendelkezésünkre megbíz­ ható statisztikai adatsorok. A római korból is hasonló adott­ ságokkal szolgálnak adatok. s talán legfontosabb tanulsága az. 1964. s a konti­ nensnyi méretű népmozgások — a korábban jelzett primitív ele­ mekkel együtt — arra. nem volt meghatározó szerepe az élet­ módban. 50. S végül. melyeken túl csak kis szerepet kapott. Európában a Mediterráneum területe játszott legfontosabb szerepet a kecsketartásban. s ezen adottságok évezredeken keresztül konzerváltak primitív elemeket a kecske­ tartás kultúrájában.. hogy a Kárpát-medence területét több hullámban érte el a Balkán. Enyedi Gy. 13 Ezek a területek voltak a ko­ rai időktől. s elmaradottság tükrözője és velejárója. hogy ezen a területen a kecske már a neo­ litikum óta betölti a szegényember tehene szerepét. illetve azok tanulságai­ nak ismertetése volt. Ügy tűnik. hogy a korai állattartástól kezdve — a domesztikációs központok és a helyi klimatikus és térszíni okok miatt — a Kárpát-medence területe — leszámítva a keleti perem­ vidékét — másodlagos jelentőségű volt a kecsketartásban. melyekben a kecsketartásnak is számottevő szerepe volt. s lénye­ gében korán kirajzolódhattak ezen állat tartásának táji keretei. 10 . s a Mediterráneum felől azon népek és kultúrák hatása. lett a szegénység. hogy a kecske korai domesztikációja feltehetően az állat sajátos alkatából. Az utóbbihoz: Bökönyi S. kevés és rossz minőséget adó legelőin volt gyakori a kecske..Az itt leírt gondolatok csupán néhány sarkpontját jelölik ki a kecsketartás korai történetének. ta­ nulságként mutatkozik az is. 1968. 1974. Fontos a további néprajzi vizsgálódás szem­ pontjából az is. hanem csupán néhány olyan kérdés kiemelése. A többi területen viszont hamar az állattartás másodlagos területére szorult vissza. Ezek egyik. 331. amelyek alkalmasak a kecskeállomány megoszlásának és más állatfajokhoz viszonyított arányainak meg­ 's Bökönyí S. amely általános néprajzi tanulságokat hordoz. 199. s napjainkig lénye­ ges a kecsketartás szempontjából. Célunk nem az állattartás törté­ netével foglalkozó könyvtárnyi irodalom. adottságaiból következik. részben meghatározva ezzel az állattartó kultúra minőségi jellem­ zőit is. ahol az állatállományon belül jelentős szerepet kapott. németországi neolitkori falu ásatása során a település szélén..

lóra.12 7. Szekeres Katalin munkatárs szíves közlése.84 0. ha számszerűleg nem is. ha azt gondoljuk..88 5.8 százaléka volt kecske.és Közép-Amerika Dél-Amerika Afrika Óceánia és Ausztrália Szovjetunió 7. 1956. amikor kiszámítot­ ták. hogy országonként 1000 lakosra hány kecske jut: 17 Eszerint: Görögországban Bosznia-Hercegovinában Szerbiában Dalmáciában Spanyolországban Svájcban Romániában Olaszországban Németországban Ausztriában Franciaországban Belgiumban 1199 909 372 341 250 107 92 74 57 43 42 36 15 10 17 Yearbook Statistics . lap. ha az állományt szarvasmarhára. 123—124.45 A kört leszűkítve szembetűnő.89 27.. Aligha tévedünk azonban. hogy az európai kontinensen az állomány országonként mennyire eltérő...41 21. Yearbook Statistics. Rodiczky J. 15 Ezen belül meglehetősen eltérő képet mutat az egyes kontinensek részesedése is. sertésre és kecskére vonatkoztatjuk.ítélésére. Az 1977-es adatsor — a FAO-évkönyv alapján — az Agrárgazdasági Kutató Intézet. hogy ezek a mutatók. 1905. de lényegüket tekintve némi­ leg eligazítanak a korábbi időket illetően is.. juhra.14 4. Tanulságos adatsorral ren­ delkezünk erre vonatkozóan a századfordulóról. 146—148. 1948—52-ben — az em­ lített állatok figyelembevételével — az állatlétszámból a következő részt kapta a kecske (százalékban):16 Európa (Szovjetunió nélkül) Ázsia (Szovjetunió nélkül) Észak. 1956. 6. 1954—55-ben a világ háziállat-állományának 13. 11 .

transzhumance. A földrajzi feltételek lényegében két fő típusát körvonalazzák a kecsketartásnak is. hogy hazánk területén a kecske­ tartás geográfiai feltételei lényegében hiányoztak. hogy ezen adatsor egyértelműen a mediterrán térség. s kisebb mértékben az alpi és kárpáti areát. Ezzel szemben a kontinentális vidékeken a kecs­ ke tartása csupán kísérője. Feltűnő. mert hangsúlyozza. az előző ellenére. 12 . Ez a tény más konkrét mutatókkal igazolható a későbbi időkben. ahol optimális feltételei vannak a kecske­ tartásnak. s egyre inkább csökkenti az állat tartásának — abszolút értelemben vett — jelentőségét. Az egyik. E két típus között azonban széles az átmenet. számarányában domináns forma azok­ hoz a térszínekhez köthető. A kultúra általános színvonalának emelkedése egyre inkább annak perifériájára szorítja a kecsketartást (alkalmanként igazolhatóan a magasabb geográfiai régiókba!). csupán a Kár­ pát-medence peremterületein voltak kedvező viszonyok számára. ahol az állat tartásának megvannak a geográfiai feltételei. velejárója a kultúra magasabb rendű megnyilvánulásainak. elsősorban az utóbbi volt meghatározó az ország belső területein.Németalföldön Oroszországban Svédországban Dániában Magyarországon 35 30 15 13 10 -. E gazdaságföldrajzi ket­ tősség egyértelműen érvényesült az állattartó kultúrában is. hogy van­ nak vidékek. a Földközi-tenger medencéjének jelentőségét hangsúlyozza. Törökország)..18 Mindezek az adatok a kecsketartás erőteljes geográfiai determináltságát jelzik. amelyek csak kecsketartással hasznosíthatók. arányainak megfelelően ala­ kult. objektív okok miatt. szám. s nem­ csak Európában. 8. Európá­ ban ez főleg a Földközi-tenger térségét jelenti. Marokkó. Vizsgálatunk szempontjából ez elsősorban azért tanulságos. Más 18 Baromfitenyésztés 1957. Almwirt­ schaft) illeszkedik. hanem a térség más kontinensekre eső területein is (pl. s elsősorban a paraszti népesség állattartásá­ hoz kapcsolódik. s nagy regionális típusaiba (nomadizmus. így a kecs­ ke tartása — véleményünk szerint — mindig is a geográfiai és a szociális tényezők kölcsönhatásának. A perem­ területeken mindkettő kényszere hatott. Népünknél. Ez sok esetben úgy is jelentkezik. Ez a típus a pásztorkultúra európai vérkeringésébe.

Erről azonban nem áll rendelkezésünkre meigbízható információ.elemeket. il­ letve azok történetében is. 19 • Vö. 1959.: Berezowski. E rend­ szerek azonban elsősorban a geográfiai zónákhoz igazodnak. össze­ függéseikből pontosat nem tudunk. másfajta hagyományokat. s eltérő kapcsolatrendszereket teremtett. Az azonban való­ színűnek látszik. 13 . hogy az állattartás nagy extenzív rendszereiben — leszámítva a szélsőséges klímájú zó­ nákat — hogyan részesedtek az egyes állatfajok. nem tudjuk pontosan. A geográfiai és szociális tényezők horizontális síkja mellett el­ térő volt a kecske jelentősége az állattartás nagy rendszereiben. kevésbé jellemző az alpi és kárpáti állattartásra. hogy elsősorban a félsivatagi és sztyeppéi nomadizmus és a mediterráneumi transhumance rendszerében részesedik a kecske. 79. skk. S. E vonatkozásban is érvényesült persze a geográfiai determináltság.

valamint a fiatal állat megjelölésére tájanként szolgáló olló kifejezés a VI—IX. évezred közepére áttértek a termelő gaz­ dálkodásra.. század között. hogy az ugor népes­ ség már az i. 16. skk. Győrffy I. 51. a rendkívül gazdag. bolgár-török népekkel való érintkezés idején ismerkedett meg a kecsketartással. II. 1977.: László Gy. 1977.5 Matolcsi János archaeozoológiai vizsgálatai szerint a kecske a többi háziállattal együtt lett is1 2 3 4 5 TESZ II. én. Mivel kecske szavunk. Ezt jelzik egyebek között a telepeken nagy számban felbukkanó háziállatcsontok. hanem ismerte a komplex földművelő-állattartó életmód elemeit. 1961.. III—II.. hogy a kecsketartás ismerete ebben az időszakban új vonásként jelent meg népünk életmódjában. Bartha A.. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI VÁZLATA I A magyarság állattartása — s az egész életmódja — korai tör­ téneti kérdéseinek megítélésében néprajztudományunk elsősorban a nyelvészet eredményeire támaszkodik.1 ezért kutatóink arra következtettek. 29. 45. 19753. műveltségbeli változását is jelzik. a Közép-Volga vidékén egykor élt népek kulturális hagyatéka azonban ellentmond ennek az elképzelésnek.. Bárczi G. Győrffy adatát későbbi munkák is átveszik. 1968. 333... 113. 170. különösen a szovjet föld régészeti emlékei. Ezek a régészeti kultúrák — bár nem köthetők teljes biztonsággal etnikumhoz — az általános gazdasági-társadalmi színvonalról meg­ bízhatóan tájékoztatnak. stb.. 1958. e.. II.. 24. 2 őstörténeti kutatásunk újabb eredményei.. 84—85. mintegy 300 kifejezésből álló műveltségszó-csoport tagjaiként kerültek nyel­ vünkbe. Fodor I. melyek kétségtelenül népünk életmódbeli. Dudich E. évezred idején sem volt erdőlakó vadász­ halász társadalom. 1944. s bemutatják őstörténetünk egyetemes művelődéstörténeti körülményeit. Éber E. Kultúrájukban megjelentek a termelő gazdálko­ dás nyomai/' s az i. 14 ... 420.I . pl. Bartha A. 3 Azt jelzik. Nyelvünk tanúsága szerint népünk a hongfoglalás előtti időszakban. e. 1975. Bartha A. melyek között — kis számban ugyan — felbukkannak a kecskecsontok is.

hogy lényegében csak az alföldi területről vannak megfigyelések.) Kralovánszky Alán számításai szerint 1:3 arány­ ban részesedtek István-kori állatállományunkból a nagy.5 millió nagy. zavarja az adatok egyértelmű interpretálását.) Lényeges szerepe nem lehetett a korai vaskor ugor né­ pességénél. A régészeti ásatások állatcsont­ anyagának tanúsága szerint. 1968.és juhtartáson alapult. Sz. addig félnomád népünknél a fő állat már a szarvasmarha volt. de min­ denképpen az állattartás másodlagos jelentőségű egységének.és kecskecsontok szétválasztásának nehézsége. Mindez per­ sze nem jelenti azt. 1977. az Árpád-kori falvak állatállományá­ ra — a szarvasmarha és a ló mellett — a juh és a kecske nagy gyakorisága volt jellemző. Bökönyi S. 1975. Ennek alapján 1. 286. Győrffy Gy. kísé­ rőjének kell elképzelnünk. hogy nem történhetett változás — a bolgár­ török népekkel való érintkezés helyén és idején — kecsketartá­ sunkban. 264.. hogy a magyarság minden bizonnyal jóval korábban ismerte és tartotta ezt az állatot. mert a juh.. 292.. 134.: Rudenko. Vö.és a kis­ állatok. 1977. Kralovánszky A. S. 401.5 millió kisállattal szá­ mol. hogy népünk a kecsketartás ismeretével érkezett a Kár­ pát-medencébe. a kecskék száma soha nem emelkedett magasra. 263—264. A. kisebb számban a ló és a juh. hiszen a dél-oroszországi sztyeppék korabeli lakói jelen­ tős számú kecskét tarthattak.. 15 ..és 4. Ennek színvonaláról biztosat nem tudunk. Matolcsi J. míg a ser­ tés egyre inkább átvette a kecske helyét. I. 1977.7 (Ha figyelembe vesszük azonban. akkor az ugor népesség korai kecsketartásában a közelmúltéhoz hasonló jelentőségét kell látnunk.és kecskecsontok együttes aránya nem ha­ ladja meg az összes állatcsontok 15 százalékát. mint azt nyelvünk tanúsítja. hogy a kecskeállomány az elmúlt évszázad során mindig csupán az állatállomány 1 százaléka alatt maradt.10 (Sajnos.. skk. 1969. mely­ hez a teve és a kecske járult. Az említett adatok azonban egyértelműen jel­ zik. A honfoglalást követő időszakból már lényegesen több adat áll rendelkezésünkre. 6 (A kecsketartás megíté­ lésénél problémát okoz a juh.11 Mivel azonban Árpád-kori településeink nagyobb részét a 6 7 8 9 10 11 Matolcsi J. Platneva.mert a Közép-Volga és a Káma vidékén. 18. 8 Míg azonban égövünk félsivatagi tájain a nomádság állattartása a ló. melyek segítik ezen állat jelentőségének meg­ ítélését népünk gazdálkodásában. hogy né­ pünk egész állatállományát tekintve. 1962. A későbbi adatok jelzik azt. 9 Mindenképpen igazolható azonban.

1896. 100 sertés és 20 ökör mel- 12 1! 14 15 Bökönyi S. hogy nem lehet olyan kulcsszámot. hogy noha két te­ lek után — egyebek között — 60 kecskebőrt (hajával együtt) ad­ nak az apátnak. ami jelezné a két állat egymáshoz. rövid idő alatt szinte nullára csökkent. ugyanakkor Tiszalök-Rázompusztán csak 5. elhajtván Lajmér község lakosainak állatait. Főleg szociális okok egy-két év alatt magasra emelték az ál­ latszámot. ami miatt nem állítható össze a teljes kép.12 ezért ez utóbbi — elsősorban ará­ nyaiban érdekes — számon a juh és a kecske osztozhatott. 292. 119. A feudális kor adminisztrációja általában az összeírásokhoz készített nyomtatványokon is egy ro­ vatban szerepeltette a juhot és a kecskét. Gyakran felbukkan a kecsketartásra való utalás Árpád-kori. írott forrásainkban nagyon gyakran együtt szerepel a juh és a kecske. 1974. meglehetősen eltérő képet mu­ tat: Túrkeve-Móric Árpád-kori falujában az összes háziállatcsont 20. 16 . Ha alkalmanként külön említik őket. akár néhány esztendő leforgása alatt is alaposan megválto­ zik. ami ezen okok elmúltával. ami persze bizonyos mér­ tékben a két állat tartásának kapcsolatát is jelzi. Kardoskúton 9. 1909. 412. A juhés kecskecsontok együttes aránya azonban az ország egyes terüle­ tein. 464 juh és 102 sertés mellett 92 kecskét is adományoz.. 6—7. I. század végi adat szerint a pécsi püspök emberei. 372.. Anjou-kori és Zsigmond-kori okleveleinkben. illetve a többi állathoz viszonyí­ tott arányát.83 százaléka.13 A XII—XIII. Bökönyi S. 420. az mégis gödölyéik tizedét is követeli. A közelmúlt példái azt jelzik.18 szá­ zalék. István király 1015-ben Pécs várad monostorának 120 ló.14 1233-ban a somogyi Zselicségben lakó kanászok arról panaszkodnak.03 százalék..15 Egy XIV. mutatót találni. századtól kezdve már írott forrásaink is segítsé­ get adnak állattartásunk ezen ágának vizsgálatához. Tagányi K. Így az abszolút értékkel való számolásra.. Itt is van azonban néhány nehézség. 84 tehén. 150 barom. Jellemző azonban a kecsketartásra az állomány számának eltérő.sertések ritka volta jellemezte. számarányuk anynyira változó. s az alföldi falvakon belül is. hogy az állat jelentősége egy-egy terü­ leten. elsősorban birtokado­ mányozással és földesúri hatalmaskodással kapcsolatban. változó értéke is. Idézi: Herman O. az állat je­ lentőségének erről az oldalról való megközelítésére lényegében a múlt század végéig nincs lehetőség. 1968.

elsősorban a juhászat kísérőjeként. Enyedi Gy. 50.. így az adózással kapcsolatos iratok sok vonatkozásban tájékoztatnak a kecsketartásról és az állat értéké­ ről. jelentőségéről is. Szolnok-Doboka megyék területe). századtól a vlach-jogú pásztorok tevékenységében szélesedett ki leginkább. mégis a XVI. s a megtelepült falvak kialakulásával. « Belényesy M. táji típusai jöttek létre.. Jelentősége azonban a földművelő életmód. Bökönyi S. 1964.. 1956. Bár a dézsmát elrendelő törvény nem ren­ delkezik a kecskedézsmáról. 53—54.18 részben pedig. 30.f 1968. 17 Az alföldi jel­ legű tájak állattartásából egyre inkább kiszorult a kecske. « 331.. Bihar. hogy a kecske nem érezhette jól magát az alföldi területek árvízjárta legelőin. A nomád-félnomád hagyatékként megőrződött kecske az ország peremterületein talált otthonra. akik hatalmas félkaréjban ülték meg az országot övező hegyes vidéket. 1968. a job­ bágyi üzemszervezet létrejöttével párhuzamosan egyre csökkenhe­ tett.16 A fellelhető történeti források azt iga­ zolják.lett 100 kecskét vettek el. Az állatállomány összetétele — az új geográfiai adottságok­ hoz igazodva — átalakult..19 s tették gazdaságilag hasznossá az állattartás révén a nagy kiterjedésű er­ dős zónát és hegyi legelőket. Torda. 51. A hegyvidéki állattartás a XIV—XV. és teremtették meg az állattartó kul­ túra sajátos típusát a Balkántól az Északi-Kárpátokig. hogy nem lehetett lé­ nyeges funkciója az alföldi jobbágygazdaságok üzemének modell­ jében. 293. Szatmár. A hegyvidé­ ki pásztorok állattartásában volt a legnagyobb volumenű a közép­ korban a kecsketartás. Baranya... s így ezen állat tartása nem kötődött közvetlenül a pa­ raszti gazdálkodás komplex üzemszervezetéhez. az állattartás extenzív formái a föld­ művelő életmód szféráján kívül eső területeken valósultak meg el­ sősorban. Bökönyi S. 2 16 17 17 .. 1957. tartásá­ ra utaló adataink főleg az ország peremterületein. 19 IIa B. az európai jellegű állattartás extenzív kereteibe illeszkedett be. Ott kapott igazán lényeges szerepet. hogy — valószínűleg a korábbi állattartó szisztéma marad­ ványaként — a honfoglalást követő évszázadokban is helyet ka­ pott a kecske a tenyésztett állatok között. 83. Arad. skk. a bárányokhoz Idézi: Belényesy M. 1956.. Belényesy M. ahol a terület nem volt alkal­ mas másféle hasznosításra. 1956. s ezzel egy újfajta vérkerin­ gésbe. Veszprém. századtól kezdődően rendszeresen megtizedelik a kecskeállományt is. illetve a hegyes­ dombos vidékeken sűrűsödnek (Somogy. Ennek oka részben az. Mivel a feudális kor az adózással kapcsolatban végezte a leg­ nagyobb adminisztrációt.

23 Tokaj urbáriuma szerint a jobbágyok minden kecske után annyi dénárt kötelesek adni. Maksay F. ahány forintot az állat ér. . 30 A jobbágytelepülések adózásával szemben a vlachok — juhaikhoz hasonlóan — huszadot vagy ötvenedet adtak kecskéik után is. ami nem mindenütt volt egész számú.. IX. ugyanakkor 2 dénár a ló. és ha tizedre való nem lenne. 21 a nagybányai urada­ lom viszont karácsony napján követelte a kecskegidát. Vö. Az adatért Veres Lászlónak mondok köszönetet. 1959.. 4. 1959.2(i Mivel a decimátor a tize­ det a nyájból szedte ki.."* 1715-ben. 622. 1962. 593. 28 A Borsod megyei Bóta urbáriumában 1717-ben a kö­ vetkező szerepel: „valakinek Vagyon Fejős Juha és fejős Ketskéje. ezért mindenütt elterjedt a töredékszámú ál­ latok tizedének pénzen való megváltása. A csicsvai uradalomban például fejős kecskéért 4 dénár a váltópénz.. 1. században a pásztor „ . az ökör és fejős­ tehén adóját 20. 41. ménesbeli lóé 4. Jkv.24 Tizedköteles volt a kecske a török hódoltság területén is. 44. XVIII.. * Szentgyörgyi M. ... • Maksay F.. hasonlóan a juhhoz. 24. 1959. 1959. A munkácsi uradalom területén a XVII. 314. minden 20 kosnak. 82. 392. 1961. 30 Borsod megyei Levéltár. Minden Bárányul vagy Gedoul Tartozik váltó Pénzzel négy Pénzel. juhé 1 krajcár. ugyanakkor ököré és tehéné 10. addig az alföldi területeken alig fordul elő. század második felében egy dénár a kecske utáni adó. Nr. a juh és kecske adóját 1 pénzben szabják meg. « Maksay F.. vagy an­ nak pénzen való megváltását. Amíg azonban a Felvidéken szinte általános a kecs­ ke az urbáriumokban. tinóé 5. . a meddő tehén és harmadfű tinó 10. 1976. 304. 22 A murányi uradalomban a XVI.. azoknak bárányaibul és Gedájokbul tartozik tizedet adnyi. 1959.: Maksay F. Egri szeminárium iratai XII—9. mely szerint egy kecske adója 1 krajcár. 742. században húsvét ün­ nepén kötelező volt kecsketizedet adni. il­ letve tízre rúgó állat.27 a tolnai Sárközben 5 krajcár.hasonlóan. 29 Heves megyei Levéltár. 1957. fejős kecskének. az állandó adó behoza­ talakor új adókulcsot állapítottak meg (limitatio facultatum).25 Mikor 1604-ben az erdélyi országgyűlés elrendeli a jobbágyság személyi adózását. 27 Adalékok.20 Az egri vártartomány területén a XVI. a» Andrásfalvy B. 701. sertésé 3. minden 20 meddő juhnak. majd a gaz­ dák állatainak szám szerint való megadóztatását. 2S Éber E.... 20 IIa B. Veres László szíves közlése. 21 22 23 18 . Maksay F. igáslóé 6. ökör és tehén adója.

Velence környékére és Morvaországba.. 12. Karintiába. te. kép).. a fejlődő mezőgazdasággal. adni tartozik". Stájerországba. 19 2* . mert hitelessége esetén új megvilágításba helyezi állattartásunk gazdasági kapcsolatait. redimállyák..34 A mezőgazdaság színvonalának emelke­ dése egyre inkább a kultúra perifériájára szorította a kecsketar­ tást. ha húsz­ ra nem telik.33 Ez a kérdés fel­ tétlenül további vizsgálatot érdemel.. Elsősorban erdővédelem szempontjából jött ekkor számításba. Figyelmet érdieméi ebből a szempontból Oláh Miklósnak az 1530-as években kelt írása. 306. 1909. . 190. hogy a szarvas­ marha-.. Bajorországba. mint munkácsy jószágban. Idézi: Szabó I. ha húszra nem telik per.. Húsz fejős kecskéből edgy et gedóstul.. Maksay F. 31 A szentmiklósi uradalom urbáriuma szerint (1700): „Stronga ezen szent miklóssy jószágban szinte úgy abserváltatik. hogy a kisállatok nagy tömege az országhatárokon belül marad-e vagy — hasonlóan a nagyarányú szarvasmarhaexporthoz — bekapcsolódott a magyar gazdaság nyugat-európai irányú piaci kapcsolatrendszerébe. s a juhtartásnak a gyapjúkonjunktúra 31 32 33 34 35 Takáts S. 1970. amire — ha nem is a szarvasmarháéhoz hasonló léptékű — nagyarányú állatpiac ala­ kulhatott. Takács I. redemptioja a meddő kecskének per. Olasz­ országba. A történeti források kétségtelenül olyan nagy volumenű kisállat­ tartást igazolnak az ország peremterületein. különösen a kecskéket az erdőből kitiltó 1807. s a fokozódó erdőgazdálkodással sze­ repe egyre alább száll. Megemlíti. szá­ zadban is.: táji típusok fejezet). ha húszra nem telik. fejezet). Kos. 567. a Rajna vidékére. Herman O. Gyakran említik a kecskét történeti forrásaink a XVIII. 1950. d. Nem tudjuk azonban. 1915. s bak. 1959. ekkor azonban legtöbbször az állat tartását tiltó iratok­ ban.. Húsz meddő kecskebül egyet. d.és juhnyáj aknák olyan nagy a bősége az országban. 12. évi XXI. melyben németalföldi tartózkodása idején Magyarországról ír. 6.. belső megoszlását. 35 a földesurak és faluközösségek tiltásai. d. Az erdővédelmi szabályok (lásd még III. hogy évente nagy tömegben viszik ki Ausztriába. valamint a kecske-.meddő kecskének és czápaak a huszadikát." 32 Az északkelet-magyarországi hegyvidék pásztorkodásának vo­ lumenére és a legeltetés módjára utalnak az erdővédelemmel kap­ csolatos rendelkezések is (Vő. redemptioja per. 164. s benne különösen a kisállatok jelentőségét (1—2. 312—313.

.következtében való előtérbe kerülése a XIX. szegény. Hegyes Tarto­ mány. . . Kétségkívül szerepet játsz­ hatott ebben a legelők csökkenése. és legérdemesebb 20 . Pethe Ferenc 1814-ben a következőket írta: „Szegény ember­ nek kiváltképpen nem utolsó gazdálkodás a' kecske. rit­ ka dolgokat szabott össze a' természet. század közepére a kecsketartást teljesen visszaszorította. sem takar­ mányt kevélyebb igényű marhának nem szerezhet. Ez az állat nem tudott lépést tartani a tu­ datos állattenyésztési törekvésekkel. Csak szükség esetén tar­ tották. hogy tehát gazdagnak nem illene ketskét tartani. de a' természet eggyügyű gyönyörűségében buborékoló ketske és szamár. tejét.. s egészében a gazdálkodás szín­ vonalának emelkedése.. az olyannak. a földrajzi és szociális nyomások hatására. Mindazonáltal ez nem azt teszi. úgy illenek egymáshoz. a' juhoz képpest sokat ád.. s nem is tudott beilleszkedni a parasztgazdaságok korabeli struktúrájába. hogy a' szegény ember különösen segíthet a' ketskével a' maga konyháján. a'ki nem sok pénzt hasznosabb marháért ki nem vethet." . hogy jobban. hanem tsak azt.

2 % 11..05 száza­ lékát tartotta. sok helységben egyéb húst alig lehet k a p n i .3 % 1911 — 0. Az állomány egésze parasztbirtokokra j u ­ tott. 1855. 358. melyből a' k o r d o v á n y t készítik. 21 . 182.haszna az. leginkább a sertésnyájak közt. statisztikai adatsor az elmúlt évszázad utolsó h a r m a ­ dából áll rendelkezésünkre." 3 8 -Az ország egész területéről egységes és megbízható k é p e t n y ú j ­ tó összeírás. a közép. 35—36.1 % 12. Ez az adatsor a statisztikák alapján sa­ ját számításom. . 1976. hogy a vidéken rendes vágó b a r o m u l is hasz­ n á l t a t v á n . 30 k r a j t z á r t . Állattartás.és nagybirtok csupán a kecskeállomány 0. v a l a m i n t a katonai vég­ vidék leírása során említi jelentőségét. Sok a kecske néhol Sárosban is. a kecskék nagyon megpusztultak a z országban. .23% 36 37 :!8 89 w Idézi: Bodó L. IV.3 % A kecske t e h á t s z á m a r á n y á b a n elhanyagolhatóan kevés a töb­ bi állathoz viszonyítva. az oláhok között úgy. a'kik az idén el m e r t e k a n n a k egy meszej tejéért kérni. Fényes Elek csupán M á r a m a r o s és Bihar megyék. 1843. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény. .. 3 7 Galgóczi Károly szerint: . A statisztikák használatának nehézségét az okozza... század közepén m á r csak az ország n é h á n y hegyes pe­ remmegyéjében őrzött valamit jelentőségéből a kecsketartás. 3 9 1895—1972 között a kecskeállomány a következők szerint részesedett az ország állatállományából (a m a i országhatái^okra r e d u k á l t t e r ü l e t e n ) / ' 0 1895 — 0. a' megszorult betegtől. t u d j á k a' bátai ketskés asszonyok. . 1959. Általános me­ zőgazdasági statisztika (1972). Legtöbb kecske van m é g az országban Dél-Bihar m e g y e hegyes vidékein. 131. hogy a kecskék esetében nem tartották fontosnak a pontos összeírást. . Fényes E. 47."3(i A XIX. . a' bőrén kívül.1 % 20. 1884-ben. Vörös A. .25% 0. csak itt-ott tenyésztetnek egyesek által.05% 0. A' teje hires orvosság a' fonnyasztó (száraz) betegség ellen. a s z a r v a s m a r h á r a átszámított állatstatisztika szerint (12 kecske egyenlő 1 szarvasmarha) a követ­ kező volt az állatállomány összetétele: szarvasmarha ló juh sertés szamár és öszvér kecske 56. Galgóczi K. .

. 22 ... Arad.42 41 42 Rodiczky J.. A Köztelek című lap századeleji évfolyamainak szinte valamenynyi számában található cikk. Beszterce-Naszód. Kachelmann K.66% 1. valamint az iparvidékek és az ipari munkásság kialakulásával pár­ huzamosan nőtt a kecsketartás jelentősége az ország belsejében is. Rodiczky J„ 1905. szinte összeüggő félkörben rajzolódik ki a kecsketartás legjelentősebb vonulata.. Andrásovich G. 1905. ami a kecsketartást és a kecsketej fo­ gyasztását propagálja. Rodiczky J... jelentős kecsketartó országok példáját te­ kintve az egész hazai állomány nem jelentős. Soós G. ahol egyáltalán nem volt kecske.04% 0. 1945. Krassó-Szörény. a zselléresedési folyamat kiszélesedésével.. Hunyad. Lónyay G. hogy ez a kép — ha más léptékkíel is — évszázadokkal korábban is jellemző lehetett kecskeállományunk területi megoszlására. A mai országhatárokra redukált adatsor térképezése is az északi me­ gyék fontosságát hangsúlyozza.3 % Ekkor sem egységes az országon belül az állomány területi megoszlása: voltak területek. kiemeljék annak színvonalát a primitív extenzív keretek közül.. 1911.) Nem véletlen. 1921. Máramaros.73% 2. Udvarhely és kisebb mértékben Pozsony vármegyék kecskeállománya messze kiemelkedik a századforduló országos át­ lagából. Munkáik elsődleges célja az volt. Régi országhatárok figyelembevételével Bihar. 8. Azt hisszük. s különösen a századfordulótól propagálták a szegényembe­ rek számára. északkeleti peremén.. 1941. A múlt század utolsó harmadában a társadalmi differenciáló­ dás meggyorsulásával.. (Hangsúlyozni kell. akkor az ország északi. 1946.. hogy gazdasági szakíróink is felismerték a kecsketartás szociális jelen­ tőségét. stb.67% 0.69% 0. 1910. másutt lényegesen magasabbra emelkedett számuk az országos át­ lagnál.1942 1946 1950 1954 1960 1965 1972 — — — — — — — 0. Pest megye jelentős kecskeállomá­ nyát más tényezők okozták (lásd alább).54% 2. hogy nyugat-euró­ pai — főleg svájci és német — példák alapján bevezessék a kecs­ ketartásban a modern zootechnika vívmányait.41 Ha az állomány sűrűségét térképen ábrázoljuk. hogy ezeket a változásokat csak a hazai adatok tükrében lehet mérni. Z.. Szilágy. Szol­ nok-Doboka. Köves G.

Amikor 4918-ban átrendeződtek az országhatárok, a korábbi kecskeállománynak messze kisebb része maradt a mai hazánk te­ rületén, mint az a területi arányok alapján várható lenne, hiszen éppen a legtöbb kecskét tartó peremterületek szakadtak le. Ezzel a pásztorkodásban korábban játszott szerepét hazánkban lényegé­ ben elveszítette ez az állat, valóban a szegényember tehene lett, s tartása egyre inkább szociális feszültségek tükrözőjévé vált. Kény­ szermegoldás volt a kecsketartás, az állatot tehén helyett tenyész­ tették, s a parasztság mindig lenézte a kecsketartókat. Az állomány zöme — az új országhatárok között — a szociális feszültségektől leginkább terhelt Alföldre tevődött át. A két világháború között az állománynak majdnem 50 százaléka az Alföldre esett, s Buda­ pest peremterületén a munkásság, illetve a félig még agrárprole­ tár réteg kezén volt az állomány 22,5 százaléka. 34 százalék esett a Dunántúlra, s csupán 16 százalék az északi hegyvidékre. 43 A földtelenek és az öt holdnál kisebb területtel rendelkezők tartották a kecskék 90 százalékát. Ez azt is jelzi, hogy a kecske a falusi nincstelenek és a városi proletariátus élelmezésének egyik alapját képezte.44 Hatóságok századunkban is általában tiltották a tartást, kivételt a gazdaságilag legnehezebb évek jelentettek, amikor a tej­ ellátás zavarai miatt engedélyezték azt. A gazdasági világválság, majd az azt követő évek alatt többször hoztak be Svájcból jó te­ jelő kecskefajtákat a hazai, meglehetősen gyenge, s a tartásmód miatt korcs állomány javítására. 45 Az első világháború alatt több ezer kecske került hazánkba a hadműveletek során Szerbia és Al­ bánia területéről is.46 Ujabb nagy lendületet a második világhá­ ború, s az azt követő évek, különösen a beszolgáltatási rendszer adott a kecsketartásnak. Legmagasabbra 1946-ban nőtt az állo­ mány száma, amikor az ország egész állatállományának 2,66 száza­ lékát jelentette, szemben a korábbi, 1895-től átlagos 0,3 százalék­ kal.47 (Szerepet játszott a magas szám kialakulásában az is, hogy a háború a kecskeállományt sokkal inkább megkímélte, mint a többi állatot. Amíg a háború utolsó három évében a szarvasmar­ hánál 44,5 százalék, lónál 59 százalék, sertésnél 76 százalék volt a háborús veszteség, addig a kecskénél csupán 13,7 százalék.)48 A

43 M 45 w 47 48

Gunst P., 1970. 397. skk.; Gunst P., 1976. 373. Gunst P., 1976. 373. Gunst P., 1970. 397. skk. Bodo L., 1959. 59. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény. adatok. Donath F., 1976. 408.

Állatállomány. Megyei

23

gyors fellendülés tükrözte az állattenyésztés külterjesebb irányba való tolódását ebben az időszakban/' 9 s a népesség alacsony szociá­ lis színvonalát. Magas maradt a kecskeállomány létszáma az 1950-es években is, amikor a beszolgáltatások rendszere, s a helytelen me­ zőgazdasági politika, a magas adó, az állati termékek — főleg tej — alacsony felvásárlási árai az adómentes kecske tartására irányí­ tották a parasztgazdák figyelmét.50 Az 1950-es évek második felé­ től folyamatosan csökkent a kecskék száma, s tartásuknak ma már nincs számottevő jelentősége. Főleg idős, falusi emberek, valamint a nem mezőgazdaságból élők, különösen bánya- és iparvidékek munkásai tartják. így az utóbbi évtizedekben a kecsketartásnak sajátos kultúrája alakult ki, melyben a tartásmód és a haszonvé­ tel formái archaikus elemekből, más állatok tenyésztése során szerzett tapasztalatokból és egy sor alkalmi megoldásból ötvöződ­ tek sajátos egységgé. Tükrözi a kecsketartás jelentőségét a kecskét tartók megítélé­ se is. Nehéz, ínséges időben befogadják a kecskét, amint azonban elmúlnak a kényszerítő okok, háttérbe szorul az állat tartása, a kecskét tartókat megvetik, lenézik, kigúnyolják. Ügy tűnik a történeti adatok alapján, hogy a kecske tartásá­ nak a gazdálkodásban játszott szerepét mindig két fő tényező ha­ tározta meg hazánkban is. 1. Geográfiai feltételek. 2. Szociális okok. Az első tényező folyamatosan hatott, s a magasabb térszíne­ ken mindig számottevő jelentőséget biztosított a kecsketartásnak. Ez a tényező elsősorban a pásztorkodás keretei közé helyezi a kecs­ ketartást. A szociális tényezők olyan területen voltak meghatáro­ zók, ahol lehetőség volt a gazdálkodás intenzívebb formáira is. A kecsketartás ebben az esetben az állattartó kultúra magasabbrendű megnyilvánulási formáinak — főleg a szarvasmarha tartásának —• kényszerű háttérbe szorulásával párhuzamosan kap nagyobb je­ lentőséget. Ez az összetevő a földművelő paraszti népesség állat­ tartó műveltségének kereteibe illeszti a kecsketartás kultúráját. E kettősséget, illetve ezek történeti változásait a tartásmód és a haszonvétel néprajzi-történeti vizsgálatával igyekszünk a továb­ biakban feltárni.

49 50

Asztalos I.—Sárfalvi B., 1960. 245—246. Asztalos I.—Sárfalvi B., 1960. 245.

24

III. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI TÍPUSAI

A történeti-néprajzi adatok vizsgálata során a magyar kecske­ tartásnak eltérő formáit figyelhetjük m e g . E formákat két tényező alakította ki. Az egyik az: állat tartásmódja, a legeltetés és takar­ mányozás eltérő formája és aránya, mely a geográfiai viszonyok­ nak s a kultúra általános színvonalának megnyilvánulási formája. Ezeket a formákat táji típusok kifejezéssel jelöltem. A másik meg­ határozó tényező a kecskét tartó gazdaságok üzemi típusa, terme­ lési rendszere és színvonala, mely ugyancsak eltérő formákat ered­ ményezett. Ezeket dolgozatom szociális típusok néven említi. 1. Táji típusok — a legeltetés és takarmányozás kérdései

A kecske tartásában az egész éven át való legeltetés játszott meghatározó szerepet. A tartásmód extenzív jellegét szinte nap­ jainkig megőrizte. Ez elsősorban annak következménye, hogy a kecske — sajátos biológiai adottságai folytán — a takarmányozás teljes hiánya esetén is a haszonvétel intenzív formáit biztosította. A kecske legelője gyakran olyan terület, amit geográfiai adott­ ságai miatt nem is lehet más módon hasznosítani. Ez az a ténye­ ző, amely alapvetően a kecsketartás létét, s fennmaradását meg­ szabta, amely alapvetően elkülönítette egymástól az alföldi terüle­ tek, földművelésre is alkalmas vidékek állattartását, s a hegyvidé­ kek gazdasági hasznosításának gyakorlatát, amely a kecsketartás történeti, néprajzi típusait, változatait létrehozta. A kecskék legel­ tetésére elsősorban magasan fekvő, gyakran karsztos, sziklás, me­ redek területeket használtak, amely más állatfaj számára gyakran nem is nyújt elegendő táplálékot, illetve a legeltetés során az álla­ tok testi épségét veszélyezteti 1 (3. kép). „A kecske ágonjáró jószág. Leginkább a mély patakok völgyében, erdőszélen tenyésző rakottya-, mogyoró-, nyír-, nyár-, fűz-, akácleveleket, a tövises bokrokat, kö­ kényt, galagonyát, csipkerózsát, kecskerágót, borsikát, fenyőlom-

1

Mezőgazdasági lexikon I. 620.; vö.: Dias, J. 1969. 691.
25

Kecskék a karsztos legelőn (Teresztenye. Bács-Kiskun megye) . Kecskék a tippanfüves 26 legelőn (Kéleshalom. kép. megye) 4. kép.3.-Z. Borsod-A.

addig az alföldi falvak határaiban folyó kötött gazdálko­ dási rendszerben. 17—18. Ez — főleg nehéz. Legjobban kedveli a famohát. A két területen különböző volt a tartás évi ritmusa is.bot szereti. 153. A bakonyi pásztorok szerint a kecske nagyon igénytelen.4 Amíg azonban a földrajzi feltételek jóvoltából az ország pe­ remterületén mindig adott volt a kecske számára a külön legelő­ terület. akik szerint a kecske nagyon hasznos volt a legelőn. hogy a tejelő kecskét és birkát rosszabb füvön legeltették. A hegyi legelőkön még az 1930-as években is gyakorlat volt. 238. s nem füvez. s örömmel rágja le a fák kérgét. 350. Az állatok így tavasz­ tól őszig (Szent Györgytől vagy május 1-től általában András napig) jártak a legelőre. még a ku­ tyatejet. Wolski. főleg a kőrisét. mert ahol néhány legelt a többi állat között. háborús időikben — állandó feszültséget jelentett a tehetős gazdák s a szegény kecske­ tartók között. s igyekeztek megtiltani az állatok legeltetését. Az ellentmondás feloldására sokféle kísérlet történt. a kecske lerágta a gyomot (4.. Nem teszi tönkre a legelőt. ott nem kellett legelőt pucolni. s az eltérő tartás­ módban gyökerezett. A meddő kecske és birka a legrosszabb savanyú füveken. tüskét is tudja értékesíteni. mely a legeltetésben. a vastagabb szárú dudvát. Külön nyáj ban esetleg a gyep szélén. a legeltetés évi rendje ott is a többi állat — jellemzően a tehéncsorda — évi legeltetésének rend­ jéhez igazodott. Ahol az állatok nagy száma lehetővé tette külön kecskenyáj szervezését. s a kecskelegelő gyengébb minőségére jó példát ismerünk a Keleti-Kárpátokból. amellyel a kecskét együtt legeltették. A síkvidéki települések határában a legritkábban for­ dult elő külön kecskelegelő. főleg más állatokkal — el­ sősorban tehéncsorda — legeltették együtt. melyből az alföldi kecsketartás sajátos típusa kialakult. A kecské­ ket itt ritkán szervezték külön nyájjá." 2 A kecske a gazos legelőt kedveli. 3 Az állatállomány­ nak a különböző minőségű legelőkön való tartására. ahonnan minden este hazahajtották őket. s a libalegelőn5 2 :í 4 5 Gazda K„ 1974—75. vagy a nehezen hozzáférhető sziklás területeken legelt. Tálasi L. Vannak gazdák. 1976. 349. s kiégett erdőrészeken (zhara). K. főleg gallyaz. Az alföldi falvak többségében azonban így sem „fogadták be" a kecsketartást. Andrásfal vy B. kép). A le­ geltetés évi ritmusa ahhoz az állatcsapathoz igazodott. 1971. legelőhasználatban már a korai időszakban meg­ szűnt a kecsketartás lehetősége. 1939. Ez a kettősség a kecsketartás két eltérő formáját hozta létre. mint a szarvas­ marhát: főleg a fiatal fenyvesekben. s gazt szereti. 27 .

Hőgye h. A ü 7 Sgy: Kéleshalom. Tokaj-Hegyalján a XVIII. de még más állat legeltetésére sem. csupán néhány alföldi faluból van adatunk arra vonatkozóan. hogy külön járása volt a kecskének. Csépa. hogy az aratás után — ekkor külön szervezett — kecskenyáj a tarlót járja annak őszi leszántásáig. A közbirtokosságok. agyaggödrös. 0 Ez azon­ ban olyan helyet jelentett (vízjárta. terméketlen. ami nem volt alkalmas művelésre. s tájanként is változó volt. Cibakháza. Bács-Kiskun megye) tűrték meg a kecskét. 7 A határhasználat hagyományos rendszerében a kecske legelő­ jogát a többi számos állat jogának arányában határozták meg. kép.5. Ha nem volt a kecske gazdájának ugarföld­ je. mint a szarvasmarháé. A kecske legelőbére. legeltetési társulatok kezében főleg a kecske fűbérének. le­ geltetési joga időben. ZegeZőbérének emelése volt a fő eszköz az állatnak a legelőkről való kiszorítására. Pányván legelő kecske (Kéleshalóm. 1972. 134. Helyenként azt engedélyezték. 28 . ho­ mokdombos). ugyanannyi. század végén 1/2 krajcár volt a legelőbér. akkor 1—1 krajcárt kellett fizetnie állatonként. Erre az időre külön kecskepásztort fogadhattak az állatokhoz.

részben pedig— nem kis mértékben — a kecsketartás elfo­ gadásától. Három sertés volt 1 szám. s egy számos állatként 2—3—4 kecskét lehetett legelőre hajtani. A kecskét lánccal vagy kötéllel kötötték egy levert karóhoz. s naponta kétszer — miután lelegelte az elér29 . kép.6. Pányván „gallyazó" kecske (Tiszasas. Mivel századunkban már főleg a földtelenek és kisföldűek tartottak kecs­ két. terményért vagy dologért váltották meg a legelő­ jogot a telkes gazdáktól. kép). Később már a kecskét és gidáját vették 1 számnak. így pénzért. vagyis jelentette 1 szarvasmar­ ha ingyen való legeltetését. ahol nem volt a kecskének legelője. Az alföldi falvakban. a. Szolnok megye) kecskét általában a juhval és sertéssel sorolták egy kategóriába. Két hold után lehetett kihajtani 1 ser­ tést. szájbért Ennek összege napjainkban évi 40—150 forint között változik. tartásmódnak egy sajátos formája. a pányván való legeltetés rendje alakult ki (5. megtűrésétől függ. a legelőjog hagyományos rendszerének felbomlásával mindenütt pénzben fizet­ ték a legelőbért. s hasonlóan 1 számba vettek 3 kecs­ két is. s részben a legeltetés helyi lehetősé­ geitől. fűbért. A második világháború után. Az Agg­ teleki-karsztvidék falvaiban a második világháborúig 5—6 hold föld birtoklása jelentett egy legelőjogot.

rendelete. majd 1558-ban utasította Földművelésügyi miniszter 145. amit legeltetéssel hasznosítani lehetett (6. Ebben szere­ pelt az is. kép). illetve rövid időre lett csupán gyakorlat (7.. a kecskéket a juhokkal együtt. 1896. csupán az erdővédő intézkedések vetettek gátat az állomány túlzott szaporo­ dásának. sz. ahol pedig a juhok nem járnak a legelőre. . A második világháborút követő ínséges esztendőkben. Ennélfogva szükségét látom annak. Kikötötték a kecskét az árokpar­ ton. s szinte minden talpalatnyi helyen. . hogy a kecs­ kéket a magyar bányaerdőkből tiltsák ki. A kecske — az al­ földi jellegű területek népének gazdálkodási struktúrája miatt — nem tudott mélyen meggyökerezni a területen. ahol . 889. kép). századtól a XIX. az állam köz­ ponti rendelkezésekkel igyekezett felkarolni a tartást. A földreform végre­ hajtása során földhöz jutott újgazdák. A kipányvázott ál­ latnak faágat is törtek.hető területet — odább kötötték. 4. s így a tejellátás fokozásához igen fontos állatte­ nyésztési. kertek aljában. az erdővidék kecsketartásáról. — 1948. amikor országosan is nagyobb lett a kecsketartás jelentősége. s általában na­ ponta háromszor fejték őket. II. a juhok részére külön legelőrész jelöltetett ki. Tekintettel arra." 8 A rendelkezés kevés helyen valósult meg. délben vödörből megitatták. valamint a nem mezőgazda­ sági foglalkozású lakosság is ma már nagyobb számban tart kecské­ ket. a hegyvidéki erdős zónát. hogy a Földművelésügyi Minisztérium 1948-ban intézke­ dett a kecskelegelők kijelöléséről: „A kecsketenyésztés széles körű felkarolásához. A legeltetésnek. A hegy­ vidéki területeken kiterjedt legelők álltak rendelkezésre. már 1555-ben leiratot intézett az alsó-ausztriai kamarához.. s tartásmódnak lényegesen gazdagabb kultú­ rája jellemzi az ország peremterületeit.9 így megbízható képet alkothatunk a kecskék erdei legeltetéséről. ott a sertésekkel együtt kell legeltetni. valamint a községi (városi) közlegelőkön a kecskék részére legelőt biztosítsanak . 30 8 . valamint szociális érdekek fűződnek. század közepéig csupán Tagányi Károly erdészeti oklevéltára másfélszáz olyan oklevelet tartalmaz. Véleményünk sze­ rint ez az alföldi falvak korábbi életmódjában is így lehetett. szőlőkben.) 9 Tagányi K. hogy a legelőbirtokossági közös. hogy a kecskék rágásukkal a legelők gyepezetét a szarvasmarháknál és lovaknál jobban igénybe veszik. A kecsketartásban itt az erdei legeltetés játszott fő szerepet. Mivel a XVI. amely a kecskék erdei kártételével. Ferdinánd.. ezért a kecskéket elkülönítetten kell legeltetni. (Az adatért Szabó Istvánnak mondok köszönetet. a kecsketartás tiltá­ sával foglalkozik. I—III.. . I.

. m e r t a város erdeit pusztították. Eközben olyan verekedésre k e r ü l t sor. Az iratokból kiderül az erdei kártételek m i b e n l é t e : b á r a friss ültetésekből kitiltják a kecskéket. 1954. n e m az a fő gond. egyre k e m é n y e b b az utasítások megszegői­ n e k kilátásba k e r ü l ő b ü n t e t é s is. 1909. hogy az állatok lerágják a friss hajtásokat. I. 59. 32. Főleg a pásztorok azon gyakorlata ellen folyik küzdelem. Kecskék a juhnyájban (Tiszakürt. különösen a bányavidékeken.. 165.7. melynek során 18 e m b e r megsebesült. 1896. hogy tiltsák meg a kecskék erdei legelte­ tését. 1 1 1570 körül Balassi Bálint hoszszan pereskedett az egri erdőket pusztító kecskés gazdákkal. 1647-ben a Zemplén megyei Nagy- 10 11 12 Tagányi K. Hankó B. h á r o m pedig meghalt. században növekszik a kecskék erdei kártételével foglalkozó iratok száma. 1654ben Kézsmárk városa bitangba behajtotta Thököly kecskéit. Idézi: Herman O. 1 2 A XVII—XVIII. 31 . 50. hogy az állataik számára levagdalják a fák ágait. 10 Több nyílt parancsban tiltja Miksa is a kecskék erdei legel­ tetését. kép.. Szolnok megye) a bányavidék birtokosait..

." 19 Ezekben a rendelkezésekben érezhetően két gondolat húzódik párhuzamosan végig a XVI. Miközben tiltják az erdei legeltetést. nem vágták a tölgy­ fákat . Herman O. . .. 1896. a kecsketartás létjogosultságának elismerése. baltás embere­ ket.. hogy ott a juhászok (Wallachen) kecskék és nagy számú aprómarha behajtásával és számos fának döntésével nagy károkat okoznak. . akik „. I. 1948-as rendeletig. másfelől a szegényember. . .. marhájok számára az erdőt vágnák . az ilyen marhák szükségire való gallylevágás meg nem engedtetik..'20 alkalmanként gondoskodnak a legeltetés megoldásáról. seprűkötőket és juhokkal. I.1" 1749-ben. 1909. 18. Peselnek falu (Felső-Fejér megye) egyaránt tiltja az er­ dőkből a szénégetőket.5 16 17 18 19 Tagányi K. Egy 1788-as hosszúmezői (Máramaros megye) per kapcsán a kecskepásztorok azt vallják. Herman O. Tagányi K. nem tartatik meg. 32 . hogy . w Tagányi K. a lakosoknak marháikat anélkül el kellene adni. . II. . hogy a tilalom különösen Selmecbánya körül.. Egyfelől az erdő és a vagyonos birtokok védelme a kecs­ kék kártételétől. hogy bár régen tiltva van a kecskék erdei legeltetése.. 1896.. 599. 46.kázmér elöljárósága a juhászokat és a kecskéseket inti. Mosón megyei irat jelzi azt. 867. mégis alázatos jelentést vettünk. „ .. 100. . . 1896. 1915. Kővár vidékén vizsgálták az erdők pusztulásának okát. 316. 1896. . s igyekeznek távoltartani az erdőktől a kecskéseket. . s a mostoha földrajzi feltételek között levő emberek létszükségletének.. II. Tagányi K. Javasolják az Erdészeti Főkor- 13 M . melyet . 17 Egy 1771-ben kelt. azt pedig mindnyájan megvallják. Tagányi K." u A tiltásoknak aligha volt foganatja. mert kicsiny lévén a falu határa. Az erdőispánok a gallylevágásért 12 forint bírságot szedjenek."15 1744-ben a jezsuiták aranyosi birtokukon 12 forint terhe alatt tiltják a kecskés emberek számára a favágást. . Hanem a földről amit elér a marha. 1909. 1801ben. Takáts S. 464. I. . hogy „ ."13 Munkács 1700-ban kelt rendtartása említi a kecskékkel kapcsolatban.. azzal elégedjék. századtól egészen a már idézett. hogy bikkfákat vág­ tak . . hogy — fafaj táktól függően — nem egyformán vonatkozott a tilalom minden erdőre. 254—255. Lipót nyílt parancsában (1700) arról is nyilatkozik.. II. . . stb. a szűk széna ideje alatt az eleven er­ dőnek való lenyesése. a sok kecsketartás és .. hogy azért szükséges az erdei legeltetés. 1896.." okozott.. II.. mert annak sohasem volt tilalma.18 Ügy tűnik. kecskékkel járó­ kat. 294..

.. hogy „. . ha azt állítjuk. skk.. Az utóbbi adatok azt is jelzik.A kecsketartás. 336. 770.. hogy „A kecskék legelése ."25 Talán nem tévedünk. hogy a kecskét. s hozzáférhetetlen. mivel ezen. azoknak megengedtetik. ahol még állattartás egyáltalán lehetséges. a kecsketartás kapcsán feltételezhető.. mely egyébként is a magasabb térszínek állata. . akiknek csak annyi tehetsége nincsen." 23 Ügy tűnik. K.. helyet árendáljon élelmekre. csak a megállapodott szálas erdőben engedtessék meg."22 Felső-Fejér megye elöljárósága 1804-ben úgy határoz. . . Idegen kecskét bevinni keményen tilalmaztassék . mint az extenzív állattartás egyik megnyilvánulását a gazdálkodás szín­ vonalának. közönséges falu helyén ne tarthasson. melyben — ha átté2i Tagányi Tagányi Herman » Tagányi 23 Tagányi 22 23 K. A kecsketartás mindazért. 1896. ahol az erdőknek egyébként kevesebb hasznát leheine venni. megengedtetvén azoknak mostani téli legeltetése. hogy azok a szokott legelőkön.. Bár a probléma szélesebb körű elemzéséhez több adatra lenne szükség. hogy . 840. O. határban sok kopasz. . III. 1803-ban. II. A kecskéknek nyári legelésére nézve pedig határoztatott. 176. hogy az egész magashegyi állattartás szociális és geog­ ráfiai kényszer. ott is úgy. 1896. viszonylag késői képződmény. mivel az ő élelmeknek legfőbb articulusát teszi. K.. s a kultúra általános szintjének emelkedése szorította háttérbe. hogy egy-két kecskét legeltessenek a szabad mezőn.mányszéknek. mind pedig azért. . 1896. amelyeket másként nem lehet hasznosítani. hogy egy tehenet tartsanak. 796—797. hanem a szegény­ ségre való nézve.. erdők vágynak. . terméketlen és másféle marhák által járhatatlan." 21 1802-ben Háromszék megye elöl­ járósága elrendeli. K. bent pedig a faluban négyei. 1909. 33 3 . hogy a kultúra magasabb szintű megnyilvánulásai azokra a helyekre szorítják a kecsketartást. . hogy nem vonatkozik a rendelet havasi és kősziklás helyekre. II. . hogy a sze­ gényebbekre való tekintettel „ . mikor Alsó-Fejér megye megtiltja a kecskék erdei legeltetését. termő és nevelődő erdős helyeken semmi szín alatt meg ne engedtessék. jelzi. a juhokkal jár­ janak .24 Máramaros megye úgy határoz. aki pedig többet tartani szándékoznék. hogy kecsketartást.. II. egy ember 10 kecskénél többet a Feke­ te-erdőben is.. és így kecsketartás nélkül használ­ hatatlan havasok és .. a gazdálkodás színvona­ lának emelkedése kényszerítette a legmagasabb földrajzi zónákba.( 1896.. . hogy a kecskepásztoroknak az erdőkre fejszékkel járni szabad legyen.

ahol a nyárról maradt száraz füvet legelték. 30 Dolha vidékén a kecské­ ket télen is kihajtották legeltetni. Gy.telesen is —. pünkösdkor huszadot adtak a prépostságnak. s este hazavíve. Takács I. 147. -" Herman O. évi. rügyet enni. A túróci prépostság falvairól említik a XVI. Az éjszakákat a barlangokba rekesztve töltötték.. 286."2'J Egy XVIII.—Bilák I. gyakran a lábuk­ kal kaparva ki a táplálékot a hó alól. 24. 27 Számos nyoma lelhető fel a kecskék téli legeltetésének." hogy vihar elől az erdőbe hajtsák állataikat. hogy azok a vlachok. 31 Sztripszky H.... 28 Az erdé­ lyi főkormányszék 1767-ben úgy rendelkezett. beregi adat szerint. 1909. az első részletes erdőtörvényünk kitiltotta az erdőkből a kecsketartást.. harasztok és csalitokban. 167.. mely geográfiai értelemben is a kultúra peremterüle­ teire szorítja annak alacsonyabb rendű megnyilvánulásait. átadta a gazdájának. »J Takáts S. 33 Tálasi I. hogy „Ha őszkor vagy télen legelők és takarmány hiánya miatt a kecskék másképp nem táplálhatok. Ez idő tájt a kiecskés zsákot hordott magával. A kecske teleltetésének módja alkalmanként szinte súrolja azt a határt. s ha az anyaállat felnyalta a fiát. skk. beletette azt a zsákba. . 30 Csiszár Árpád szíves közlése.. így az elles néha a havon történt meg. 33 A Lengyel-Kár­ pátokban a kecskéket — miután a többi állatot a falvak óljaiba Vö. a Juh és Káprák az erdőre nem mehessen(ek). 31 A tordai hasadék barlangjaiban is teleltek juhok és kecskék. század végén." 26 Az 1807. 1970.. ameddig még tuda­ tos tenyésztésről beszélhetünk. Imreh I. század végi." A székelyföldi Zalánfalva gyűlése 1776-ban elrendeli.. hóesés után hajtották őket a hasa­ dékba. akik téli időben juhokat és kecskéket legeltettek. 164. 79. csak a legnagyobb hideg és hó idején hajtották őket a faluba. hogy . A pásztor (kozárj) ilyenkor levágta a fák ágait. A kecske téli legeltetése régen általá­ nos lehetett. 1959. munkáját idézi: Gunda B. XXI. 1939. 1915.. 1915. 1959. A hó leestéig az állatok a falu határát járták.. 34 20 21 . a kecskenyájak legeljenek a cserjések. a földesúr tiszaadonyi kecskenyáját a mintegy 20 km-re levő Mezőkaszony erdejében teleltették. szerepet játszik az alacsonyabb térszínek kulturá­ lis színvonala..32 A bakonyi pásztorok a kecskét februárban szerették elletni. úgy etette az állatokat. míg a ser­ tések a makkról haza nem jőnek . t e . 1962.: Berezowski. skk. L. 448.. csupán azt engedélyezte a pásztoroknak. 32 Nyárády E. melyek arra utalnak.. 302. hogy ezzel az állattal való bánásmód a legtovább őriz­ te az extenzív állattartás hagyományait.

ha olyan nagy volt a hó. 1961. Amint a gida megerősödött. hogy — sajátos bioló­ giai adottságai miatt — jobban tűrte ezt a fajta teleltetést. így — a takarmányozás 34 35 30 Kowalska—Lewicka. Volt. 1972. Ilyenkor. s délután 4—5 óra körül már hazatértek. A pásztor nem mindig maradt kint velük. s legelni csapták a falvak erdei­ be. 25. A Bács-Kiskun megyei Kéleshalmon is közös nyájban tartották a kecskét a tél folyamán az elmúlt esztendőkben is. s csak délután szedte össze nyáját. ahol karámba teleltek a kecskék. 140. 1939. s naponta más-más gazda ment ki. délelőtt 9—10 órakor hajtották ki az állatokat. naponta többször rájuk nézett. hogy vessen eléjük a hegyi kaszálókon ter­ mett szénából. Ott az állatok teljesen vadon éltek. mint a többi. ha az állatok véletlenül a másik falu határába tévedtek. 35 3* . Télen ugyanis azt sem bánták. Ilyenkor szénán. V.36 A kecskepásztorok szer­ ződése sok helyen még a közelmúltban is egész évre szólt. s az állatok a lábon álló. hogy több falu. vagy a csordást „külön bérért" szegődtették a kecskék téli legel­ tetésére. a hegyi réteken. Az Aggteleki-karsztvidék falvaiban még a közelmúltban is gyakorlat volt a téli legeltetés. s a fiatal állat ki volt szolgáltatva az időjárás viszontag­ ságainak. ahol a tél folyamán a hegyi szénát feletették az állatokkal. száraz tippan füvet legelték. A gazdák csak a fialás idejére haj­ tották haza vemhes állataikat. amitől azok nem tudtak legelni. szalmán. illetve kevésbé volt megbecsült állat.zárták —. A Bakonyban a TcecsTce/aZJcának nem volt meghatározott kiverési ideje. anyjával együtt visszahaj­ tották az erdőre. A kecske korábbi tartásmódja tehát az egész éves legeltetésen nyugodott.34 Szlovénia alpi területein régen külön kecskeistállók is. A. s is­ mét a többi kijáró állatcsapatba hajtották őket. A téli legeltetés ideje és útvonala általában rövidebb volt a nyárinál. csak akkor nem kellett kihajtani állataikat. 656. Tálasi L. közös nyájba hajtották. télen is kihajtották. Tavasszal aztán — ahol már nem volt külön kecskenyáj — széthajtották az állatokat. Néha azonban a szabadban ellett a kecske. gizgazon teleltették ki. akkor a tehenek beszorulása után a kecskéket a télen is kijáró sertések közé hajtották. Senki nem őrizte őket. fák és bokrok ágaival táp­ lálkoztak. 35 A téli legeltetés nyomait őrzi helyenként ma is a kecske legeltetésé­ nek rendje. Ennek oka elsősorban az lehetett. s a csordával járt a legelőre. 16. csak förmetegben nem. voltak (kozják) nem messze a háztól vagy kicsit távolabb. Mikor már kevés volt a kecske. Novak. közösen fogadott pásztort a teleltetés idejére. Volt.

Alpwirtschaft néven számontartott magas­ hegyi pásztorkodással találkozunk. ahol tavasztól őszig a magas­ hegyi legelőkön van az állat. 36 . lendületével sajátos szimbiózisban élt. gazdasági-szociális-kultu- 37 Földes L. amelyek szerint a Déli-Kárpá­ tokból — a nyári legeltetés után — a kecskéket is behajtották az Al-Duna árterére. ínségesebb idők­ ben újra csak a kecske szorult a tartásmód legextenzívebb keretei közé. a szakirodalom által Almwirtschaft. A kecske tehát alkalmanként még a vándorpásztorkodás rend­ jében is a primitívebb formákat őrzi. főleg juhoknál.. A Mediterráneum térsé­ gében domináns állattartó szisztéma. s ott teleltették őket. Hasonlóan a takarmányozás teljes hiányára utalnak azok a dél-erdélyi adatok. hogy míg a többi állat esetén. a transhumance zömmel éppen a juh és a kecske tartásán alapult. amely azok sodrával.A tartásmó­ dot tekintve olyan kísérője volt tehát a kecske tartása más állatfaj­ tákénak. azt. A kecskéket lényegében az alacsonyabban fekvő erdős zóna területére hajtják a magashegyi legelőkről: a falvak körüli erdők­ ben teleltetik őket. s mely nem igényelt az állattartó üze­ mektől és a pásztoroktól külön befektetést. járulékos együtt-tartás ese­ tén is. skk. 231. s mégis. tartásának színvonala még az adott állattartó kultúra általános szintjét sem éri el. melyből csak utol­ sóként részesedett ez az állat. alacsonyabb szintjét jelentette a pásztorkodásnak. ami. majd ősztől a faluban vagy a falvak közelében levő hegyi szállásokon feléli az összegyűjtött takarmányt. ha nem is volt túlzottan jelentős. A legeltetés évi ritmusa azonban csak az utóbbi időben igazodott — a közös tartás miatt — más állatcsapatokéhoz. felkészülést. 37 Ha megfelelő takarmány esetén gondoskodtak is mindenütt a téli takarmányozásról. gyakran még más állatokkal való. A legeltetéssel kapcsolatos adatok azt is jelzik. A tartásmód extenzív voltát a szűk takarmánybázis tette szükségessé. rendszerük árnyékában. amely mindig a geográfiai viszonyoknak. hogy a kecske­ tartás. addig az ezen állatokkal együtt legeltetett kecske tartásmódja elté­ rő. a gondoskodás teljes hiánya esetén is hasznot hajtott. mint a do­ mináns állatállomány tartásmódja. s az istállózó tartásból. de biztos volt. A kárpáti adatok arra utal­ nak. 1968. má­ sodlagos velejárója más állatok tartásának.alacsony szintjén — csak utolsóként részesedett a szűkös takar* mányból. A Kárpát-medence térségé­ ben tehát sajátos kísérője a kecsketartás az állattartó kultúrának. hogy léte elsősorban kísérője. Ez a tartásmód azonban a kecske másodlagos vol­ tát is jelzi az állattartásban*.

Legfeljebb arra figyel­ tek. ott a kecske azok takarmányából kapott. zabot. kép). a téli legeltetést egyre inkább az istállózó tartás váltotta fel. mint egy szarvasmarha. ez a feladat nem jelentett megkülönböztetett munkát a paraszti gazdaságban. illetve a szarvasmarha ezt kevésbé kedveli. A tudatos tenyésztői gyakorlat. illetve a hagyományos paraszti üzem­ szervezet hiánya. Szemesterményt és jobb minőségű szálastakarmányt csak akkor kapott. Akinek nem volt kaszálója. s a hagyományos állattartó kultú­ rák átalakulása természetesen új feltételeket jelentett a kecsketartás számára is. amely az állattartó kultú­ ra legkorábbi. kukoricát adtak álla- 37 .ralis szintnek megfelelően igazodik más állatok tartásához. a kecsketartásban a takarmányozásnak mindmáig másodlagos szerepe van. ház körül tartják. mert azt jobban szereti. s a kecsketartás jelentőségének csökkenésével került elő­ térbe. ha az fölöslegben volt. Emellett kukoricaszárat. Egy kecskét három mázsa szénán. ropogós hegyi szénát válasszák külön. az még az árokparton is leka­ szálta a gazamuzát a kecskének. vagy feltették az ól padjára (8. babha­ jat. vagy süllyed vissza a maga primitív szintjére. Ahol más állatokat is tartottak (szarvasmarha. s egyéb. intenzív formája valósult meg: a kecskét egész évben ólban. hogy számára a górés. még istál­ lózó tartás esetén is. s ezt a takarmánymennyi­ séget — részletekben — még háton is haza lehetett hordani. s csak akkor. A kecske számára való takarmánykészítésnek nem alakultak ki ha­ gyományai. gurdajos. répát. A kecske istállózó tartása a kecskeállomány szá­ mának. s főleg ott játszik lényeges szerepet. Megetették vele a konyhai hulladékot. mun­ kások. nem mezőgazdaságból élő rétegek kezén). A gondosabb gazdák abraknak darát. hogy három-négy kecske fogyaszt annyi takarmányt. csillagfürtöt adtak az állatnak. Ebben az esetben az állat tartásának sajátos. A kecske szénáját alkalmanként külön kis boglyában tartották. ki lehet teleltetni. ha nem volt elegendő az állat számára a legelőn megszerezhető táplálék. Hazánkban az állomány számának és jelentőségének csökkenésével párhuzamosan. Ennek oka azonban külső kényszer (legelőhiány). A takarmányozás szerepe a legeltetési lehetőségek csökkenésé­ vel került előtérbe. ló). ahol az ál­ lattartásnak nem voltak számottevő hagyományai (bányászok. A hagyományos gazdálkodás idején a kecske takarmányozása télen is csak a legeltetés kiegészítéséül szolgált. s a falvak új gazdasági szisztémájában a kecskének gyakran már nyáron sincs helye a legelőn. Azt tartják. Ennek elle­ nére. legarchaikusabb rétegét jelenti. moslékkal is táplálták. melynek jelentősége elhanyagolható a legeltetéshez ké­ pest.

század végi szótáraink külön említik a kecskeakol.—Simonyi Zs. Herman O. A kecske takarmányában is rend­ kívül igénytelen. az előbbit télre gyűjtötték és szárították be. Az utóbbit nyáron kapták a pányván. Közös ól sertések és kecskék számára (Teresztenye Borsod-A. kecskeistálló (caprile) nevű objektumokat.iH Szarvas G. hogy ezek csupán funkció­ jukban különbözhettek más állatok számára emelt építményektől.. hogy — a sertéshez hasonlóan — a nem mezőgazdaságból élők is tartsák. megy?) taiknak. .. 44. alföldi területen az akácfa lombja szolgált takarmányul.8. illetve ólban tartott kecskék.-Z. s ez teszi lehetővé. 192—193. Bár a XVI. 33 . Hegyvidéken főleg a tölgyfa és cserfa. 1914. kép. 38 néprajzi pár­ huzamok alapján azt kell gondolnunk. állattartásunk ezen rétegének nincs sajátos építménye. Építmények Az állat tartásmódjából következően a kecsketenyésztés épít­ ményeiben igen szegény. Napjainkig megmaradt a kecske takarmányozásában a lombtakarmányok szerepe. I..

Szolnok megye) 39 . kép. • V • " 10. kép. „Cserény" (nyári állás) juhok és kecskék Szolnok megye) számára (Tiszainoka. Kecskeol (Tiszainoka.9.

kép.-Z. megye) 12. kép. Kecskeól és -takarmány-tároló (Rakacaszend. Szolnok 40 megye) .11. Borsod-A. Kecskeól (Csépa.

A havasi területeken — hasonlóan a juhászathoz — az esztena és az esztrenga volt a kecsketartás építménye is. Kecskeól (Varbóc. 22. 485. 1939. megye) A teleltetés ismertetett rendje arra utal.13. szakadék adott enyhelyet a kijáró állatoknak. A Bakonyban még az 1930-as években is csak fa. kép. 41 .40 A székelyföldi Szemerjefalva falutörvénye 1771-ben a kö­ vetkezőben renaelkezik: „A mind hogy ennek előtte úgy ez után is Szent György naptól fogva Szent Mihály napig Fejős Juh és Fejős 39 40 Tálasi I.. barlangok nyújtottak némi védelmet az időjárás viszontagságai elől. 609. Makkai L. az állatok számára erdők.-Z. Porumbák inventáriuma 1638-ban esztenán levő juhokat és kecskéket említ. hogy gyakran az épít­ mények teljes hiányával kell számolnunk. 39 s korábban már idéztünk ada­ tot a barlangi állattartáshoz is.. Uzdiszentpéteren 1647-ben a sztringán levő juhokat és kecskéket is őszszeírják. 1954. Borsod-A. bokor.

Földbe ásott kecskeól (Kéleshalom.14. (Szelevény. kép. Etetőrács a kecskék számára. Szolnok megye) 42 . kép. Bács-Kiskun megye) 15.

hogy a Felvidéken a kecsketartás építményei közé tartozott a kosár is — együtt a juhászattal —. a kisebbikben bárányok. A berendezéajfcz tartozik 42 43 44 " Imreh I. 284. hanem a kinek Marhája ilyen vagyon. 1961. hogy ne húzgálják maguk alá (15. az új helyen másikat készítettek vagy a régebbről ottmaradtat használták/' 3 Szórványos történeti adatok és néhány helynév utal arra. ahol korábban nem tartottak más állatot (11. Az így készült ólak a népi építkezés legprimitívebb elemeit vonultatják fel: hulladékanyagokból összerótt. Míg a hegyvidéki területeken.Ketskének nem szabad bejárni a Faluba fejni. illet­ ve a közösségi állattartás és a havasi tejgazdálkodás ezen módját. Az akol a helyén maradt. melynek révén a földművelő falvak a hegyes határrészek talajának javítására hasznosították a kecskét is/»4 Ennek jelentősége azonban másodlagos lehetett. Vö. ahol kisebb méretű vályút használnak.. 1957. különösen az alföldi jellegű területeken az építményeknek az: előzőektől lényegesen eltérő képe áll előttünk. vagy egyszerűen a földre dobják le a takarmányt.. s a Kárpátok havasi területein a kecsketartás építményei közösek. 1943. rácshoz. szállás. Általában rácsba teszik az állatok elé a takarmányt. Földes L. 166. Külön kecskeól csak ott épült. tartozik azt Esztenára adni" 41 Máramaros megyéből Roska Márton ad hírt a közös juh. skk. az országot övező erdős zónában. hodály szolgál enyhelyül számukra. kép). Az akol két részre volt osztva: a nagyobbikban a juhok és kecskék voltak.. formailag is megegyeznek a juhászatéval. A kecskéket lánccal. cserény.42 Dolha vidékén a juhokat és kecskéket gallyakból font akolban tar­ tották. melyek a hagyományos építőanyaggal és építőtechni­ kával készülnek (12—14. 147—148.: Földes L. aztán felszedték a felszere­ lést. Korponay J..—Bilák L. Ezeken a terüle­ teken — elsősorban a hagyományok hiányában — a kecske általá­ ban más állatok óljait örökli (9—10. A szállás két-három hétig volt egy helyen. 2993 303.. kép). Roska M. A kecskeólak be­ rendezése igen egyszerű. alkalmi megoldások. 1871. de van. kecskeakol. 1915. . 150—151. kecskeistálló. Sztripszky H. 1959.és kec&keesztenákról. vagy földbe vert karóhoz. kecskehodály. Székelyföldről Földes László ismerteti ezeket az építményeket. Más állatok építményeivel való ro­ konságukra utal elnevezésük sokfélesége is: kecskeól.. amíg tartott a legelő. állás. 43 . ott az egykori akol.. de használják kecskeólként a régi disznós ólak fiókjait is. 113. addig az ország belsejé­ ben.. vagy kötéllel kötik a jászol­ hoz. kép). és továbbálltak. Az istállóban kap helyet. kép). ahol juhászat folyt.

s a helyhez kötött falu­ települések kialakuló rendszerének az állattartás egészét érintő hatásával párhuzamosan. Bökönyi S. 293. amely a XIV—XV. 1960. 1956.: Belényesy M„ 1956. s hozzákapcsolódva az építmények típusai a kecsketartás tájanként eltérő formáit rajzolják meg. hogy az alföldi jellegű területek állattartá­ sából igen hamar kiszorult a kecske. mely — alkatánál fogva — nemigen érezte jól magát az Alföld vízjárta legelőin/'7 Ehhez járult az is. összeírások azt igazolják. hogy ezen típus mibenlétét a „szegényember tehene" kifejezés érzékelteti leginkább. hogy szellősebb legyen. ' w Belényesy M. 45 valamint a geográfiai viszonyokhoz iga­ zodva. nyári jászolnál hálatják a kecskét is. 48 Bökönyi S. skk.. Az álla­ tok alá szalmával. Földbe vájt ólak esetén az ól végén nyárra kibontják a talajt. A szegények számára az uraság adott kecs».még a sózásra szolgáló vályú. 47 Vö. 1968. vagy a ház körül tarthat­ ták a kecskét. 1961. skk. Már igen korán kialakulhatott a kecsketartás alföldi típusa.)48 Űgy tűnik. 50. a nem mezőgaz­ daságban élők esetében lehetett a legszámottevőbb/' 9 A kecske itt minden bizonnyal a családok napi tejszükségletét volt hivatott ki­ elégíteni.. amit az összeírás fel is tüntet. Belényesy M. nyaranta alkalmanként zöld levelekkel almoznak. ágas vagy edény (lásd alább).... 1974. s ehhez kapcsolódhatott a végvárak gazdálkodása is. A naponta hazajáró állatokkal. századtól kezdődően kialakultak. Az eltérő tartásmód. E táji típusok minden bizonnyal már a XIV. ö Barth J. hogy az Alföldön a kecske a szegény családok.. amikor a feudalizmus megszilárdulásával. 67—68. a tartásmód és a haszonvétel eltérő formáit is jelentették. 331. egész állattartó kultúránkban táji típusok jöttek létre/' 0 melyek évszázadokon át. s a falusi kézművesek életmódjához kapcsolódott. 320. "> Bökönyi S. s az egész erdős zónában.. 53—54. Meleg nyári éjszakákon — főleg az alföldi falvakban — nyitott oldalú nyári állásban. hogy az alföldi területe­ ken a feudális kori jobbágygazdaságok üzemszervezetében nemigen volt helye és funkciója a kecsketartásnak. (Kivételt a török hódolt­ ság alföldi falvai jelenthettek. ahol jelentősebb lehetett a kecske­ tartás. 1964. századtól fogva ugyancsak önálló típussá szerveződött. 51. a hasznot csak így biztosíthatta.. két. mely annak eredménye. 44 . a városok — mezővárosok iparosai'. 294—295.. száraz lombbal. A másik jellemző forma. lényegében hasonló jegyeket mutat az ország középhegységi területem. Enyedi Gy. illetve részben ennek következménye.. 1968.

a havasi kecsk'etartást tarthatjuk. 1939. N.50 Az összeírások tanúsága szerint alkalmanként itt is a szegénység velejárója volt a kecsketartás..Részben juhászok. 1968.. Prodán.. Tekintettel arra... 150. 9.. 767. 53 N. 1959. 1975. a hegyvidékek vonulatát követve.. 1968. •" A már említett két forma mellett a harmadik táji típusnak.56 Ez a forma átmenetet jelent a havasi pásztorkodás és az alföldi területek népének állat­ tartása között. &1 Andrásfalvy B. de sze­ repet kapott a paraszti háztartásokban is. 1960. 395. stb.55 Hasznukat elsősorban a tej jelentette. Ez a tartásmód legteljesebben az észak­ keleti peremterület vlach-jogú pásztorainak kezén virágzott. 1970—1976. Nagyobb szerephez a köve­ sebb. I.. Földes L. Történeti adataink alapján ennek a típusnak az 'elterjedése is meg­ rajzolható. melyet a — jelentősebb volumenű — juhászat hasz­ nával együtt dolgozta fel. 1960. a Bakonyban. 1957. A tavasztól őszig M Belényesy M„ 1954. mely szintén összekapcsolódik az erdős zóna feletti régió juhászatával. s benne egyaránt felbukkannak migrációs elemek.. 52 Sugár I. általánosan azonban a közösségi állat­ tartás megnyilvánulása. bár — mint jeleztük — a havasi pásztorkodás ezen rétegét viszonylag késői fejlődés eredményének tartjuk. Kiss I. 1954... s a földművelő életmódhoz kötődő állattenyésztés nyomai is. 55 IIa B. D.. Kiss L..)53 Végigkövethető a kecsketartás jelentősége az ország észak­ keleti részét övező hegyvidéken. annak kísérője. 52 (Borsodban az 1598-as juh dézsmajegyzékben számbavett állatállománynak csaknem 20 százaléka volt kecske.54 E típus tartásmódjában az erdei legeltetés játszotta a fő szerepet. itt őrizte meg legtovább létjogosultságát a kecske­ tartás. vannak nyomai Bara­ nyában. amely másfajta művelésre nem alkalmas. IV. 45 . N.. 56 K. kiterjed az egri vártartomány hegyes területein.. Kovács LÍ. részben földművelő népesség kezén számottevő kecskeállomány volt. skk. IIa B. 1975—1977.. 10—11. 138. A kecskék a juhokkal együtt tavasztól őszig az erdei szálláson voltak. hogy ez a tartásmód olyan területet hasznosított. I960. 54 Csupán néhány forrást említek: Makkai L.. 294. Nyugat-Dunántúlon. A kecsketartás gyakran itt is össze­ fonódik a juhászattal.. 33.. 392. Maksay F. 1969. Tálasi L. Kiss I. amely az északkeleti országrészben kosarazás révén — közvetlenül a földművelő életmódhoz kapcsolódott. 295—296. Zimányi V. I. IIa B. 329. 51 Nyomon követi az északi hegyvidék vonulatát. sziklás határú településeken jut. leggyakrabban a juhászathoz kapcsolódott. számszerűen igazolható a kecskeállomány magas létszáma Heves és Borsod megyékben.

. 2.59 A bemutatott típusok az állattartás általános kérdéseit érintik. K. 4. Novak. 98. A korábban idézett konkrét adatokon kívül: BerezowskJ. hegyi szállásokra hajtották az állatokat.. arra az is utal.. 1975. skk. hogy Szlovénia egyes területein a hegyi pásztorkodást és az azzal járó tejgazdálko­ dást kozarenie (kecskepásztorkodás) névvel jelölik. ami a kecs­ ketartás ismertetett táji típusai. Szabadfalvi J. 1970. skk. akiket a havasi területek birtokosai szívesen láttak az egyéb hasznot nem jelentő területeken. Esetünkben azon­ ban az adatok egyértelműen hangsúlyozzák a táji adottságokból adódó eltéréseket. mely a nagyobb európai méretű pásztorkultúra vérkeringésébe elsősorban a juhászattal. 3. melyek aligha oldhatók meg csupán egyetlen — s nem is a legfon­ tosabb — állat tartásának néprajzi vizsgálatával. V. skk.. Hogy a magashegyi területek főleg kecsketartás révén lettek hasznosítva. Az első két esetben a pásztorkodás kárpáti és alpi formáival. skk. 1959. 1960. 149. A havasi legelőkről az állatokat a mélyebben fekvő.havasi legelőn tartott állat haszna a tej volt. 35. ahol az állatok a falvak körül fekvő erdőkben teleltek. A havasi legelőkről az alacsonyabban fekvő erdős zónákba hajtották a kecskéket. hogy egy-egy terü­ leten mennyire épül be az állattartás a gazdálkodás kötött rendsze­ rébe. stb. A ha­ vasi legelőkről a falvak istállóiba hajtották teleltetni a jószágot. ahol a kecsketartás komolyabb jelentőséggel bírt. ahol a tél folyamán felélték a hegyi rétek takarmánytermését... 1976.58 Ebből ered az a — csak részben igazolható — hasonlatosság is. az utóbbiban a mediterrán területek transzhumáló állattartásával tart kapcsolatot a közép-európai állattartás. 1968. s a kisállatokra alapozott állattartó kultúra egész vonulatának nem domináns összetevőjeként illeszkedik be. s a pásztort még akkor is kozámak nevezik.) 1. illetve mennyire független attól. 149. (A korábbi konkrét adatok ezt már vázolták. amelyek egyúttal azt is jelzik. melynek feldolgozása a közösségi tejgazdálkodás sajátos formáihoz kapcsolódott. amikor már tiltott a kecsketartás. 57 A tavasztól őszig havasi legelőn tartott állatállomány fenntartására az év másik felében a tartásmódnak többféle variációja kínálkozott. Azokon a területeken. 35. Wolskl. Földes L„ 1957. A havasi legjelőkről a faluhoz közeli. Szabó I„ 1975. 162—177. s a juhászat — Földes László által felvázolt — formái között van. 57 58 59 Szabó I. E tar­ tásmódban is meghatározott szerepet játszhattak a vlach-jogú pász­ torok.. Földes L.. egyértelműen a tartás­ mód extenzív összetevői dominálnak. L. főleg ártéri téli legelőkre hajtották. 46 .

akik tehe­ neket nem tarthatván.60 A felvidéki falvakban még a szegényszeren egy barázdán élő jobbágyoknak is voltak kecskéik. Zselici parasztok panaszaiban már a XIV. hogy a kecsketartás már ekkor nagy jelentőséggel bírt az iparos népesség kezén. Tálasi U 1939. Az urbárium tanúsága szerint főleg a kézművesek H0 ßi 62 Szabó I. hogy a telepes falvak népessége a földesúrtól kecskéket is kapott. 19. ahogyan a Sárköz jobbágyainak. . A gazdák is oly szegény rendűek. minden bizonnyal létalapja megteremtésére. Űgy véljük. hanem az állatnak az egyes gazdálkodó üzemek szerkezetében játszott sze­ repe. században olvashatjuk. Amikor például 1813-ban Szentgálon elrendelik a kecskék kiirtását. 1974.. 406. s a mindenkori társadalom perifériájára szorult emberek.. szegény családok Alacsony szociális szinten élnek. ami az uraságé. A kecsketartó gazdaságok típusai Eltérő formái alakultak ki a kecsketartásnak az állattartó gaz­ daságok típusai. a) Csak kecskét tartó. mivel „ . s a hegyvidéki területeken. sőt még kecskéik sincsenek". 10—11. akinek szüksége van a kecskére. mert lét­ feltételét jelenti. szociális helyzete alapján is. . Az urbárium megkülönbözteti a gazda saját kecskéjét. Bárth J. 47 .. (Földes László szíves közlése. I. E típusokat nem a tartásmód különbsége választja el elsősorban egymástól. Zólyomi J. akkor ennek visszavonását a gazdák testületi­ leg kérték. Az egyes típusoknál természetesen némileg eltérő képet mutat a tartásmód is. hogy a kecsketartás törté­ neti formáiról ez a fajta metszet.." 62 A kalocsai Sárköz falvainak 1725-ös urbáriuma arról tanúskodik. 1968. Egyaránt kimutatható ez a típus az elmúlt évszázadokban az alföldi falvak szegény népességénél. együtt adhat teljes képet.. a táji típusokat taglaló. 345. 447—448. században a gömöri falvak szegényebb népességé­ nek éppenúgy „tehene" a kecske.. mezővárosi és városi népesség legszegényebb családjai tartoznak. 329—331. jelentősége.) IIa B.. s az előző.01 A XVII—XVIII. hogy „lovaik. Ebbe a gazdaságtípusba a falusi. s a nála levőt. 1915. 1940. hogy van. özvegy és árva maradékaik a ketskék tejével tápláltatnak. Ugyanez az adat hívja fel a figyelmet arra. A kecske tartását tiltó rendelkezésekkel szemben mindig fellép annak tudata. a kecsketartás — a tejhaszon révén — élelmezésük egyik alapját jelenti. Takáts S..2.

II. Sokszor felügyelet nélkül csavarogtak a kecskék a kisvárosok utcáin. mely megvetést.65 E típusnál a kecske a szegénység kényszerű velejárója.) l!c Wolski. században.azok (molnár. így egy sajátos. lenézést is jelent gazdája számára. 508.. A II. alkalmanként közös városi legelőn. Gunst P. Ez a forma nem illeszkedik be szervesen a paraszti gazdálkodás hagyo­ mányos kereteibe. Nemes É. s elterjedt tartása a kialakuló ipari körzetek és bányavidékek munkássága kezén is. 320—321. s ebben megjegyzi. Gunst P. árokpartokon. ahol a szegény özvegyasszonyoknak a faluközösség kecskét vásá­ rolt." Román J. század utolsó har­ madában a német iparvidékeken az államhatalom tudatosan propa­ gálta a kecsketartást az ipari munkásság körében.. 07 Wolski.66 A XIX. Miskolc város bírósá­ ga 1923-ban jelentést tesz a polgármesternek a munkások szabad ide­ jének hasznosításáról. ahol a pa­ raszti állattartásnak nem voltak hagyományai. Nehéz szociális helyzetben elnézik a tartását. 149.. sz. hogy „Ujabban tejelő kecs­ kékkel is folyik a kísérletezés. de egyébként gondot okoz a legeltetése. alkalmi elemekkel ötvöző formája alakult ki az állattartásnak. később egyre inkább a pányván és ólban való tartásra alapult. gyakran nincs is mellette más állatuk. de legelőhiány miatt kevésbé terjed. s csak este hajtották őket haza fejesre. 1976. (Az adatért Bodó Sándornak tartozom köszönettel. 154—155. 373. Megítélését jelzi a proletártehén. 397—398. s mivel olyan rétegek kezén is élt.—Beránné. 4í\ . hasonló szerepet játszott a kecske másutt is a szegényemberek életében. 1976. század első harmadában a földtelenek és a törpeparcellán gazdálkodók kezén volt a kecskeállomány zöme. Lengyelországban például főleg a kisvárosok zsidó lakossága tartott kecskét a XX. tisztviselőtehén. fákhoz kötve. Éjsza­ kára a házak pitvaraiba zárták őket. hogy gyermekeiket fel tudják nevelni. 1974. Ez a forma a hazajáró állatcsapatokkal (alkalmanként külön nyájban) való legeltetésre. irat. s teszi őt gúny tár­ gyává. akik kecskét tartanak. 161. nyereg j ártó. M Bálint S. varga). Sztálin tehene gúnyneve is. 1976. K.. 1970.. világháború után volt olyan alföldi falu.. 63 Szeged környékén a szél­ molnárok is szívesen tartottak kecskét maguk körül. a hagyományos kultúra elemeit új.6'' A XX. 1976. Ez a forma nem csupán hazai jelenség. K. Állataikat főleg pányván legeltették a városon kívül vagy kerítésekhez. de nagy téli fagyok esetén még a lakószobába is beengedték az állatot. az 1950-es években kommunista tehén. 67 88 «3 Barth J. szabó..

szerepet játszott a juhá­ szat. 489. 1959. s a településektől távoli legelő­ kön tartott állatcsapatokra. Aki teheneit rideg gulyára járatta. Tálasi I. 46. hogy az egész juhállomány- 68 G9 70 71 72 Maksay F. 68 A történeti ada­ tok azonban elsősorban azt igazolják. 1959. az családja ellátására kecskét fejetett. Sgy. a haszonvétel a juhokéval együtt történt. amit a többi állat nem vett igénybe. 69 A Bakonyban a tehetősebb gazdáknak is voltak kecskéik. A XVI—XVII. Hegyvidékeken a kecskék száma olykor megközelítette a juhokét. kecskéjét kevés számú família birtokolta ugyan. a legelőviszonyoktól.) 72 A juhok és a kecskék aránya a gazda­ ságokban változó: az általános kulturális és szociális színvonaltól. Csupán azért tartották. s — minden bizony­ nyal — helyi szokásoktól is függ. hogy a töredéktelken gazdálko­ dók.b) Komplex üzemszervezetű parasztgazdaságok kecsketartása Nagy állataik mellett gyakran tehetős parasztgazdák is tartot­ tak néhány kecskét. skk. 1939. s kis számú szarvasmarhát tartók birtokolták a kecskeállomány zömét. 27. hézagait töltötte ki. a jómódú gazdák üzemeire — bár előfordult — régen sem volt jellemző a kecsketartás. ahol a gazdálkodás üzemszervezetébe beépült. de néhány darab minden parasztcsaládra jutott. s tejét fogyasztották. A szendrői uradalom adatai.. Földes L. mert tartása nem igényelt semmiféle felkészülést. Számottevő volt azon parasztgazdaságok kecsketartása. Vö.70 Az 1950-es években még viszonylag gyakori volt. A gazdál­ kodás egész szerkezetének kihasználatlan „üres tereit". Az istállózó szarvasmarhatartás azonban háttérbe szorította az állat­ tartás ezen ágát. a kecske a többi állattal megélt. Recens néprajzi adatok mellett igazolják ezt feudális kori összeírások is. (Egyaránt igaz ez a naponta hazahajtott nyájakra. A juhok mellett — kisebb számban — gyakran tartottak kecs­ kéket is. században a hegyi lege­ lők sokezer juhát. A juhos és kecskés gazdák alkal­ manként külön választhatók: az tehát. Tiszazug falvaiban.: Maksay F. Szívesen tartottak kecskét az alföldi szőlős­ gazdák. 1962. olyan terü­ leteket hasznosított. akik nyaranta pányván legeltették az állataikat a szőlőben. hogy a tejbeszolgáltatás miatt az adómentes kecske tejével szapo­ rították a tehéntejet.71 Ezen gazdaságok üzemszervezetében a kecske nem játszott meg­ határozó szerepet. 11.. 49 4 .. értékesítési feltételektől..

. 74 részben arra figyelmeztet. 9. K. 77 Wolski. nem ad egyértelmű képet az állomány megoszlásáról. hogy a falvak pásztorai gyakran a legszegényebb emberek közül kerültek ki.77 Sugár István ki jegyzése: Heves megyei Levéltár XII—III/c. 593. Érdemes kiemelni néhány borsodi falu idevágó adatát az 1594-es juh dézsmajegyzékből. 70 Ha­ sonlóan ott volt a pásztor kecskéje más népeknél is a legeltetett állatok között. mikor másnak tiltották. "> Tálasi I. Vajkai A. 1978. < Petercsák T. ők akkor is tartottak kecskét. 70 Gönczi F. a juhásznak éppen úgy lehetett kecskéje. 1976..75 A kecsketartás a pásztornép kezén élt a legto­ vább.és kecskeállomány zömét a települések lakóinak szűk rétege birtokolta.. A lengyel Kárpátokban a meddő birkanyáj akban a pásztorok kecskét tartottak. hogy a kecsketejnek szerepe lehetett a pásztorok élelmezésében is. falu­ közösségek nyájait is. hogy legyen számukra tej. 1914. 154. 34. Ebbe a típusba sorolhatjuk az erdélyi és felvidéki falvak. c) Pásztorok kecsketartása Mindenféle állatcsapatot őrző pásztorok tartottak alkalmanként néhány kecskét nyájaik között. Általában 3 tejelő kecskét jelöltek ki erre a célra. 7 / 73 50 .. 64. Ez részben arra utal. hogy a juh. 46. 1939. do­ boz e/416.hoz viszonyítva nem magas a kecskék száma.73 Település Viszló Szentjakab Szend Szendrő Rakaca Meszes Martonyi Horváti Debréte Telekes bárány 35 41 111 90 83 15 67 18 8 103 gida 14 71 82 40 49 15 63 16 9 67 Az adatok azt is jelzik. akiknek járandóságai közé tartozott a kecsketartás. 1959. mint a makkos kondásnak..

mint a paraszti gazdasá­ goknál: a kecsketartás itt is alapvetően extenzív keretekre épüli. hogy a vlach-jogú pásztorok nyájaiban nagy számban volt kecske. 277. s a Nádasdyak dunántúli birtokai. a lékai uradalom 84 majorságainak 78 79 80 81 82 83 84 Belényesy M. mely területek egyébként is a kecsketartás központjai voltak. 304. Idézi: Herman O. 129. Ezek után éppúgy huszadot fizettek.. Maksay F. mint birkáik után. kecskéből kecskét a sztrongába. • 4* 51 .N Lényegesen nagyobb volumenű kecsketartással kell számolnunk a vándorpásztorok kezén. minden juhos ember pünkösdnapra 25 fejős juhból bárányostól egy fejős juhot bárányostól adni tartozik. 307.. Takáts S. Ahol a földrajzi fel­ tételek a legelő hasznosítását ily módon lehetővé tették. mint a paraszti üzemek esetében. 1968.. Takáts S. .. Makkay L.. 1915. D. . 83 a csákvári uradalom.79 1652-ben a Murányi ura­ dalomban lakó pásztorok pünkösdkor dézsmát adtak a kecskékből is. meddőből meddőt ad. 1970—1976.. d) Majorságok kecsketartása Ez a típus csupán a birtokos jogállásában. Nincs okunk magasabb fokon szervezett állattartó kultúrát feltételeznünk ebben az esetben. 1909.. 1954. ott — az allodiális gazdálkodás történeti szakaszainak megfelelően — a föl­ desúri gazdaságok állattartásában is szerepet játszott a kecske. 33. Prodan. 80 Hasonlóan Felső-Verecke területén „ . 1915. • .. 62. 311. mely lényegében egybeesik a középhegységi és havasi kecsketartás táji típusával. Liptó és Árva megyék területén élő vlachok minden esztendőben 100 kecs­ kéből 5 ürüt (castrones) tartoztak adni. stb. s mindegyik mellé sajttal és nemes pénzzel tartoztak. együtt a juhászattal. 78 A Vág jobb partján. Zimányi V. valamint ab­ ban.82 de vannak adatok a Rohonc-szalonaki uradalom. 152. 1959. A majorságok kecsketartására utaló adatok is az ország perem­ területeinek jelentőségét hangsúlyozzák. Számottevő kecskeállo­ mánnyal rendelkeztek a Rákócziak kelet-magyarországi uradalmai. s alkalmazkodott az illető régió állattartó kultúrájának fő vonásai­ hoz." 81 Kétségte­ lenül ez utóbbi volt a kecsketartás — volumenében — legszámotte­ vőbb formája.. s volumenében külön­ bözik a komplex parasztgazdaságok kecsketartásától. 1961. hogy a gazdálkodó üzem szervezetében kevésbé volt meghatá­ rozó tényező. s számos adat mutatja.

434 sertés. a mezőgazdasági nagyüzemek < vonatkozásban is e M Makkai L.kecsketartására is. 80 kos. 1954. 1973. 130. 17 tavalyi kos és cáp. A munkácsi uradalom 1638.. 1976. 263 szarvasmarha és 65 ló mellett 88 kecskét talált.. Űjra kelendő — csemege­ ként — a kecskehús. de gazdára talál az állat bőre is. de az. 185 meddő juh. 147. 68 meddő kecske.. A sümegi adatért Bodó Sándornak tartozom köszönettel. hogy például a sümegi vár a XVI—XVII. ami — hasonlóan a majorságokhoz — részben a dézsmából táplálkozott. s a tejéből készült sajt. 88 Bökönyi S„ 1968. Sugár I. 1954. 432 idei nősténybárány. Az új feltételek között azonban már nem őrzik a tartás régi hagyományait. utal a kecs­ ketartás jelentőségére. 87 Faragó T.. 16 cáp. A kecske majorsági állatállományból való részese­ désére érdemes néhány példával utalni. század fordulóján külön pásztort tartott a kecskékhez. 88 Elterjedt volt a kecsketartás a környező országok földesúri gazdaságaiban is.87 A majorságok mellett számottevő lehetett a várak kecskeállo­ mánya is. 3 idei bárány jutott dézsmába. 65 idei nőstény olló.89 i e) Szocialista mezőgazdasági üzemek kecsketartása Az elmúlt évtizedekben néhány mezőgazdasági nagyüzem — el­ sősorban egy-két hozzáértő szakember munkájának eredménye­ ként — helyet adott a kecsketartásnak. 52 . 101. 294—295. 329 idei kosbárány. stJ Wolski. w Makkai L. 58 idei cápolló. 188 fejős. K.. évi inventáriuma a beregszászi majorból a következőket tartal­ mazza: „Majorsági juhok: 948 fejős.. 331. 1975—1977. A havason 20 meddő juh." 85 1643-ban a Rákócziak makovicai uradalmának majorjaiban: 80 öreg juh öreg kos idei jerke idei kos öreg kecske örteg bak idei kecske idei bak 432 37 130 132 78 3 16 26 Az edelényi Sápi-pusztán 1762-ben a vagyonleltár 825 juh.

s nem elég szervezett. A szakemberek szerint az új fel­ tételek között való kecsketenyésztésben számottevő anyagi lehető­ ségek rejlenek. s a borsodsziráki Bartók Béla Tsz kí­ sérletei a legismertebbek. s nagy gondot fordítanak a — főleg svájci és német behozatalból származó — faj­ tiszta törzsállomány kialakítására.felhasználják a zootechnika legújabb eredményeit. 53 . egyetemi docens és Szendrei Mihály főállattenyésztő munkájáé a fő érdem. melyben Bodó Lajos ny. a felvásárlás és értékesítés rendszere azonban ma még nem kellően kidolgozott.90 A várpalotai Jószerencsét Tsz.

szarvatlan — tehát főleg tejhasznú — állatokat jelentett. Bodó L. mely elsősorban rövid sző­ rű.. fajtákra jellemző vonásai­ kat nem lehet egyértelműen kideríteni. (Talán éppen a fajták isme­ retlensége. Ennek megnyilvánulásai a Nyugat-Euró­ pából való importok. hogy helyenként a falusi közbirtokosságok tenyészbakokat vásároltak és tartottak. Helyen­ ként fehér magyar kecskét. A jellemző tartásmód és rend­ szertelen pároztatás miatt a behozott fajtiszta állomány is hamar elkorcsosult. 66. 340. skk. nem tartja számon. kép).. melyért ezúton mondunk köszönetet. appenzelli és őzbarna svájci kecske vonásai (16—19. A nyugat-európai behozatal mellett. száza­ dunk első harmadában a délvidék felől is számolnunk kell behoza- 1 2 Horn A. illetve az ebből adódó bizonytalanság az oka annak. fajtiszta egyedek tartását részesíti előnyben. 1970.) Az.: Állattenyésztési enciklopédia II. 1959. toggenburgi. s az. Kecskeállományunk hihetetlenül vegyes összeté­ telű.. hogy ilyen gazdag szókincse alakult ki a különböző színű állatok megjelölésének. csak az adott területen belül különítenek el vele eltérő külső jegyeket viselő állatokat. A TARTÁS TECHNIKÁJA 1.1 A századfordulótól kezdve jól megfigyelhető egyfajta tudatos tenyésztői törekvés. amely a jól tejelő.. objektív okokra vezethető vissza. de megkülönböztető jegyeiket. Külső jegyei alapján jól felis­ merhetők benne a saanenthali. de ugyanaz másutt már más fajtára utal. 2 Ez azonban számszerűen csupán az állomány töredékét érintette. 401.IV. 54 . alföldi kecskét és hegyi kecskét emle­ getnek. AZ ÁLLATOK. a zöme továbbra is igen vegyes összetételű maradt. Szendrey.. Fajták Népünk a kecskék fajtáit nem ismeri. zömmel korcs egyedekből áll. Vö. 7. Elsősorban a helyi szóhasz­ nálatban alakultak ki ezek az elnevezések. melyeket a Kisállattenyésztők Országos Egye­ sülete bonyolított.. 1948. Gunst P. Mihály szíves közlése. hogy népünk nem ismeri a kecskefajtákat.

hogy régen milyen kecskefajtákat tartottak hazánkban. nem voltak az előzőhöz hasonlóan szer­ vezettek. melynek korábbi hagyományai is lehettek. 1905. szarvatlan fajták megjelenése előtt — ezek tudatos tenyésztői törekvés eredményei — a tej mellett a haszon­ vétel más formáival is erőteljesebben kell számolnunk. Saanenthali jegyeket viselő fiatal kecske (Tiszainoka. 3 Ma már nem tudjuk meg­ állapítani. hogy nem csupán véletlen egybeesés. de úgy tűnik. Ez utóbbi esetben alkalmanként — a tej mellett — az állat szőrének hasznát is számításba vették. kép. hogy az állomány fajtaösszetételének tekintetében is kétirányú hatással kell számolni. 55 . hogy a rövidszőrű. ahol még ma is fellelhetők a hosszúszőrű fajták. Kellő vizs­ gálatok hiányában nehezen bizonyítható ugyan. hogy az Alföld déli részén él csupán az emléke a kecskeszőr lenyírásának és fel­ dolgozásának (lásd a haszonvételről szóló fejezetben).16. 31. ott. Ezek elsősorban spontán módon zajlottak. főleg szarvatlan fajták nyugat-európai 3 Rodiczky J. Szolnok megye) tállal. A rövidszőrű. Az is valószínűnek tű­ nik. Az azonban valószínű­ nek látszik. hiszen nehéz a mai fajták meghatározása is..

hogy az ősi magyar kecskefajták a bolgár—török kecs­ keállománnyal vannak rokonságban. hogy — a többi háziállathoz hasonlóan — a kecsketartásban is lényeges lenne a fajtaváltás kérdésének alapos vizsgálata. 1959. mint balkáni rokonaik. kép. Ez azonban első­ sorban természettudományi kutatásokkal kezdődhetne meg. Nyájak A kecsketartásban — egészen a közelmúltig— a legeltetés ját­ szott meghatározó szerepet. a tarka szőrű.. 2. Szolnok megye) behozatalból származnak.17. Bodó Lajos szerint fel­ tételezhető. Toggenburgi jegyeket viselő kecske (Tiszainoka. vegyes állomány pedig kelet-. 4 Ügy tűnik. A pásztorok keze alatt levő kecskecsapa4 Bodó L. szarvalt. 56 . ezek nél­ kül az etnográfia csak részben igazolható feltevésekre szorítkozhat. A magyar parlagi kecskék ugyanolyan szarvat viselnek. 25. délkelet-európai hatást tükröz.

II. ..és kecskeállományt. 36 kecske. Fogaras inventáriumában 1832-ben a következő szerepel: „Contrabont juhak: Eöregh juh uagon Eoregh berbecz Taualy kos barany 1631 eztendei kos barany 1631 eztendei neösteny barany Eöregh keczke 1631 eztendeobeli bak czapp Neösteny keczke summa: no. no. Ugyanott „dézsmajuhok: 30 fejős juh. 355 db. 109 fejős millora juh.. 107 tavalyi berbécs. .. no. zömmel juhokkal való közös legeltetés.. 1954. 73 meddő juh. 81 tavalyi kosbárány.. 1954. 531.. 137 berbécs. L. 713 j u h . " 5 Lényegében nem is választja el tehát a számadás a két állatfajt. 1954. 61 idei bárány és 133 kecske. A probléma meg­ közelítése azonban igen nehéz."7 A kö­ zös nyájak összetételére. 468. 1954. no. 11 sánta juh. 133 öreg berbécs. a másikban 2 pásztor alatt kosok."° Uzdiszentpéter inventáriumában 1647 júliusában: .tok elnevezésének és összetételének vizsgálata a kecsketartás egyes történeti és etnológiai problémáira is rávilágít. no. Máso­ dik akolnál is egy major és 2 pásztor. . 514. 1954. 185 fejős juh. 279 28 25 25 66 17 11 6 432. évi januári inventáriuma: „Juhok két seregben. L. no no. no. L. 103 meddő juh. 22 kecske". Történeti forrásaink — bár vannak elszórt adatok az önálló kecskecsapatok meglétére — lényegében nem is különítik el egymástól a juh. 113 kecske. 609. közös nyájak kialakítása." 8 Komána 1648. no. 57 ." 9 5 6 7 8 Makkai Makkai Makkai Makkai 9 Makkai L. 249 fejős juh. 507 juh. mert a kecske­ tartásban gyakorlat volt a más állatokkal. Az első akolnál egy major és 2 pásztor. az állat neme és életkora szerinti meg­ oszlására is utal Porumbák 1648.2 sztringa juh. . Porumbák 1632-es inventáriuma az udvarháznál a következő állat­ állományt sorolja fel: „majorsági juhok: 218 fejős. bakkecskék és múlt nyári bárá­ nyok és kecskeollók. évi inventáriumá­ ban: „2 szkútársaság alatt juhok: I. az egyikben 2 pásztor alatt 427 ellő juh és 27 ellő kecske. L. . 4 fejős k a p r a .. 72 kecske . 126 öreg berbécs. 91 idei bárány. 95 tavalyi nősténybárány. 454. 87 tavalyi berbécs. ami minden bizonnyal a közös tartás gyakorlatát tükrözi. Mindenekelőtt azért. 19 sánta juh.

"10 Igazolás erre M.. századi adata utal a két állat tartásának kapcsolatára: „Megválasztá őket egymástól.. nagy szarvú bakkecske (Kéleshalom. „Jézus születése" című képe (Hontszentantal). 1974. különösen gyakorlat volt a Kárpátok. mester 1506-ban festett. Már a Müncheni Codex XV. Földes L. és a két állat összevegyített tejének 10 11 12 Szarvas G— Simonyi Zs. s az Alpok hegyi pásztorkodásában. 58 . 1960. Hosszú szőrű.18. miként a pásztor választá meg a juhokat a kecskéktől. 197—198. Bökönyi S. 143. kép. S. II. s lényegében a két állat együttes tartása jellemzi a mediterrán térség transzhumáló pásztorkodását is. 626. Bács-Kiskun megye) Adataink szerint a juhok és kecskék közös tartása az országot övező hegyvidéken lehetett általános. 11 A juhok és kecskék közös tartása elterjedt valamennyi környező népnél.. a Balkán-félsziget. melyen a juhnyájban néhány kecske is látható. Gyökerei és szálai azonban messze vezetnek.1'2 összekapcsolódik a tartás.

Vö. 153. 1(i Wolski. 14 59 . 1969. K. 588 skk ir ' Földes L. 17 Karmyseva. 1961. 98. Nóvák. 626. V. 133.. 605. 15 A Lengyel-Kárpátok­ ban túlnyomórészt együtt tartották a kecskéket a birkákkal. 240. V. W. Sulzer.. Novak. XVIII. 1968. ami persze sokszor gondot is okozott — a verekedős kecskék miatt — a pásztorok számára. 1972. V. 1961. 1969.. A juh és kecske tartása feltehetőleg a domesztikációjuk13 Dunäre. Lenyírt szőrű fekete kecskebak (Úszód. kép.. Bács-Kiskun megye) közös feldolgozása a román pásztorok kezén. « Ferdinand. 162. B.13 Szlovénia alpi terü­ letén.18 s a fekete földrész tuareg pásztoraiig. K. skk. 1960. Novak. 652. 1976. 139—140.: Kowalska—Lewicka.14 s a balkáni nomád szarakatszánoknál. J. J. 172. skk. F. N. Ch.16 A példákat tovább lehetne sorolni a hegyvi­ déki tadzsikoktól a félnomád üzbégekig. skk. A. Marinow. 19 Nicolaisen. 1960... 1969. skk. skk. 171.19 A kérdésnek azonban — véleményünk szerint — sokkal korábbi történeti gyöke­ rei vannak. 1969. 116—118. 1969.19. század végi adatát Mold­ vából és Havasalföldről idézi: Földes L..17 a kelet-afganisztáni no­ mádokig.

az állat legeltetésének. századtól kezdve rendeletekkel — melyek főleg az erdővédelmet szolgálták — egyre inkább igyekeztek visszaszorí­ tani a kecskék legeltetését.f 1974. skk.és a kecskeállomány között.. K. 2/l A juh és kecske közös tartása tehát felte­ hetően a neolithicum óta általános etnológiai jelenség. együtt járták útjukat az emberiség állattartó kultúrájában. Alapvetően lehetőséget teremtett erre a két állat biológiai-alkati hasonlósága is. szociális. Wolski. 160. 1976. században az északkeleti országrészen a legáltalánosabb arány 1:10 —1:5 a juhok javára. 20 Bökönyi Sándor — néprajzi analógiák alapján — igazoltnak véli. A XVII—XVIII.. s lényegesen nagyobb mennyiségű tejet ad. lehetőség. hogy milyen volt az arány a juh. s nemegyszer egy-két év alatt teljesen megváltozik arányuk egy-egy településen belül is. s ritkán.tói kezdve — mely lényegében egy helyen. 60 . Pl. hogy 1—2 kecskét írnak össze 300—400 juh között. Van úgy. Ezért van az. hogy külön nyájjá szervezhették volna őket. a síkvidékiek főleg juhokat tartottak. 1974. A XVI—XVII.21 A kapcsolat jellemezhette a neolithicum népes­ ségének állattartó kultúráját is. addig a kecske azt eszi a le­ gelőn. A juhokkal való legeltetés mintegy rej­ tett formája volt a kecsketartásnak. 156. melyre a kulturális választ az illető terület népességének gazdasági. kulturális színvonala adta. N. s fordítva.. 197. 1. 4. Bökönyi S. legelőhasznosítása szinte kiegészíti egymást: míg a többi állat nem legel a juh után. Bökönyi S. A kecskék száma általában nem volt olyan magas. 1960. hogy a pásztorok mindig tartottak néhány kecskét a juhok között is. praktikus szempontjai is. Kiss I. s ezek a ténye­ zők mindig együtt szabták meg azt. amit a juh nem legel le. A két állat együttes tartásának azonban voltak helyi. de az is előfordult. 3. s a földrajzi meg­ határozottság mellett szociális szempontok és a haszonvétel célkitű­ zései fokozatosan meghatározó szerephez jutottak. hogy a két állatfaj számaránya középkori gazdasági iratokban tájegy­ ségenként annyira változó képet mutat. 1975. hogy a kecskék száma a nagyobb. A két állatfaj arányát elsősorban geográfiai tényezők szabták meg: a hegyvidéki népcsoportok főleg kecskéket. nem volt érdemes melléjük külön pásztort fogadni. 767. A két ál~ 20 21 22 23 2Í Matolcsi J. s egy időben történt • — összekapcsolódott. 23 Ez a középérték jellemző a környező. 2. 22 Az állattartás geográfiai determináltsága később sokat oldódott. 190. mint a juh. A juh és a kecske legeltetése. főleg kárpáti területekre is. A kecske hasonló minő­ ségű.

így a kecsketartás a tej gazdálkodásban számottevő haszontöbbletet jelentett a pásztorok számára. hogy „Éberségének. T. hogy néhány kecskét tarthattak a nyájban. Leghamarabb a kecske szimatolja meg a farkast. mert a kecskék a legjobb őrzők a farkasokkal szemben.27 A román pásztorok ezt azzal magyarázzák. 1976.. 128. ahol egyébként tartásának nem volt külö­ nösebb hagyománya és jelentősége. valamint szemfülességének következtében a nyájakban (ti.lat teje — a magyarságnál és a környező népeknél is — együtt került feldolgozásra (lásd a haszonvétel fejezetet). 118. ..28 Hasonlóan vélekedtek a lengyel területek pásztorai is. Ezért érdemes kecskét tartani a nagyobb akiokban. Gyakran felbukkan a juhnyájakban a kecske — főleg szép. 1943. ami mindig a mezőn.1. so Wolski." 30 Valószínűleg ezek a szem­ pontok is szerepet kaptak abban. hogy néhány kecske általában ott is volt a juhok között. vagy leginkább az erdőben történik. A meddő juhnyájaknál a pásztorok járandóságai közé tar­ tozott.31 Öreg bak öreg fias 5 58 Tálasi I„ 1939. 1976.26 Alföldi juhászoknál néha kecske volt a nyáj vezérállata. különösen nagy serénységgel látják el ezt a feladatot a kecskebakok. 61 25 . melyek élelmezé­ süket szolgálták. hama­ rabb. hogy a kecske érzi meg leghama­ rabb a farkasveszélyt. K. századi enciklopédiája azt írja. 34. 172. (Urbán József fordítása) 31 Beregi Múzeum adattára és dokumentumtára: D.25 A Lengyel-Kárpátokban általában 3 tejelő állatot jelöltek ki erre a célra. 154. Chmielowski XVII. Ezek összetételéről és létszámáról tájékoztat egy beregi földesúr tiszaadonyi kecskenyáját számon tartó gazdasági föl­ jegyzés. mint a kutya. 1801-ben a nyáj a következő állatokból állt. és bármilyen gyorsan lopakodik is a farkas. 128. K. erős bak — vezérállatként a Balkánon is. a kecske megérzi. • Roska M. 1976.142. K. hogy amikor ő a juhokat legelteti. 1961." 29 A lengyel juhászok részére 1748-ban írt oktatás a következőket írta erről: „Az értelmes juhpásztor kecs­ két tart a juhok között. kellő időben dobbant a l á b á v a l . 27 Marinow.1. akkor ő mindig a kecskéket figyeli. Voltak azonban — minden bizonnyal kisebb számban — önálló kecskenyájak is. W.69. 29 Wolski. juhnyáj) a kecske tölti be a vezér­ állat és a nyájőrző szerepét. gyors tájékozódásának.73. . M Wolski. Az adatért Csiszár Árpádnak tartozom nagy köszönettel.

s jelentős károkat tesznek.Meddő Esztendős Esztendős Esztendős Esztendős Idei bak Idei czap Idei jerke bak cap fias jerke fiatlan 6 12 7 4 18 10 28 27 összesen 175 1802-ben a nyáj állománya a következőképpen alakult: ö r e g bak Fejős Fiatlan fejős Meddő Esztendős jerke Esztlendős czap Esztendős bak Idei bak gedó Idei j e r k e gedó 9 47 6 20 24 16 1 24 23 összesen 170 (Vö. hazajáró állat­ csapatokkal. hogy azokat a farkas elfogván megette. a bíró ítéletében a következőket hangsúlyozta: „ . 392—393. életkorok fejezettel) Már a korábbi századokban is gyakorlat lehetett az — ami szá­ zadunkban teljesedett ki —. 135. hogy a pásztor a tehéncsordával kecskét őrizzen. ha nem tudtak mel­ léjük külön pásztort fogadni. és minthogy bizonyos volna. a város csordása nem a kecskék.i2 ű Hőgye I. Andrásfalvy B. hogy a kecskéket. mégis a fele ár megfizetésére ítélte. 1972. de minthogy a csor­ dás azoknak (ti. kecskék) felvigyázását önként magára vállalta. a pásztor a felelet terhétől feloldozta tik. hanem a tehenek mellé fogad­ tatott. 62 . és a bért azoknak f elvigyázásáért már fel is v e t t e . 1976. század elején. 32 A tehenekkel jártak a legelőre a kecskék Mohácson is a XIX. együtt legeltették más. 1830ban. Liszkán a XVIII. A Hegyalján. . . Külön kecs­ kepásztor fogadására kényszerítették a gazdákat. század végén megtiltot­ ták.: Nemek. mikor egy mohácsi lakos két elveszett kecskéjéért kártérítést követelt a pásztortól. . mert a kecskék elszaladgálnak a csordától.. ." 33 ..

.-Z. De felbukkannak a kecskék a közelmúltban is a juhnyájakban és a marhacsordákban is (20—21. gyakran egy-egy te­ lepülésen belül is eltérő kifejezések élnek. Az együtt legeltetett kecskecsapat megjelölésére szolgáló kifeje­ zések időben és térben is rendkívül változatosak. s a ki­ járó állatcsapatok felszámolásával új helyzet állt elő a kecske legel­ tetésében is. Különösen a sertésny ajakkal együtt legeltettek szívesen. Mindig azzal az állattal hajtották legelőre. Adataiért neki tartozom köszönettel. Mégis úgy tűnik. foglalta össze a legeltetett állatcsapatok elnevezésének tör­ téneti adatait. B. hogy ezen a szálon nem nyomozható tovább kellő biztonsággal a kecsketar­ tás története.-A. jelentőségének visszaesésével. amelyiknek a pásztora elvállalta a kecskéket. megye) A kecskeállomány számának. Külön nyájjá azonban kevés helyen szerveződtek: csak ott. kép). ahol számuk 50—60 fölé emelkedett. 34 A kecsketartás nyelvi készletének ez a rétege elválaszt34 Bodó S. kép. mert az télen is kijárt. s a faluközösség enge­ délyezte — megfelelő legelőterület birtokában — külön kecskenyáj szervezését.20. 63 . Kecskék a marhacsordában (Komlóska.

ezt a szót az egész magyar nyelvterületen ismerik. („Ionoknak cordayc..-Z. században kecskék seregeit jegyzik fel. 1954.. Kunszentmiklós (Bács-Kiskun megye).38 A kecskecsorda 3j 30 37 38 Szarvas G.—Simonyi Zs. A marhacsordával legelőre hajtott kecskék (Teresztenye. 300. Sgy.. Vajkai A.") Makkai L. Ezenkívül azonban nap­ jainkban is használják a kecskefóka.37 kecskefalka kifejezést is. A Bécsi Codex a XV..36 Az élő nyelvben a kecskenyáj a legelterjedtebb kifejezés. Tiszasas (Szolnok megye). lowake. gyakran egy ember tulajdonában levő állatállo­ mány (elsősorban kisállatok) megjelölésére szolgál. 64 . 1959. megye) hatatlan a többi állatfajtól..21. keőkeke. században kecskék csordáját említi.. 143. Kéleshalom. mely a Dunántúlon a legelterjedtebb. s kellő adatok hiányában ez a kérdéskör nehezen rendezhető egységes rendszerben. Takáts S.. Az alföldi falvakban a falka a nyáj­ nál kisebb egység. 1915. Borsod-A. 42.35 északkelet-magyarországi számadásokban a XVII. 514. kép. II.

. egészen más lehetett a kép az elmúlt századokban. főként a hegyvidéki területeken. Kéleshalmon (Bács-Kiskun megye) gidanyájnák nevezik az elválasztás idejére — fiatal álla­ tokból — szervezett állatcsapatot. Az említett okok miatt nem törődtek igazán az állatok fajtá­ jával. 3. 508. hogy miként adjon túl a szaporulaton... mint más állatok esetében.kifejezés egyaránt ismert az északkeleti megyékben. s így a tudatos állami tevékenység ellenére. megye: Bogács. hogy külön terminus nincs nyelvünkben ezen állat­ csoport megjelölésére csak olyan.-A. A gazdák többsége csupán egy-két állatot tart. Gönc. A kecskék ma ugyanis nem jelentenek igazából állatvagyont. mustrálás Az állomány szaporítása a kecsketartásnak is fontos feladata. Tápé:'Bálint S. 40 valamint Kovászna megyé­ ben/11 Felbukkan még az említett területeken a kecskegulya (Szol­ nok megye. Szeged: Bálint S. 65 5 . Jósvafő. lényegében azonos keretek között mozoghat az állatlét­ szám. 39 Szeged környékén. Szórványosan felbukkan alföldi falvakban a gedanyáj kifejezés a fejős állatokból szervezett kecske­ csapatra is. (Persze. kecskecsürhe (Szolnok megye) kifejezés a kecskecsapat megjelölésre. 1957. A kecskecsapatok elnevezéseiben minden bizonnyal alapvető szerepet játszott a más állatfajtákkal való. A szaporulatnak elsősorban az állomány fiatalítása és — ahol fogyasztották — a hús miatt volt jelentősége. 1976. s talán ezzel is magyarázható. s az Alföld középső területein. Mád. közös tartás.-Z. Nem cél a kecsketartásban az állomány számának növelése. 236. Éppen ezért a kecs­ ke szaporítása körüli ismeretanyag lényegesen szegényesebb. Szaporítás. mely tenyészállat-behozatallal igyekezett segíteni a hazai kecsketartást. s alkalmanként az a gond. Szolnok megye: Cséos. Bács-Kiskun megye).. 706. A pároztatás rendje miatt (lásd alább) az egyébként fajtiszta egyedek utódai is néhány év alatt elkorcsosodtak. I. amit a többi állatfajra is alkal­ maznak. 1974—75. ahol a kecske szapo­ rulata — a juhéhoz hasonlóan — lényeges haszna lehetett az állat­ tartásának. az állomány minősége mindig is alacsony szinten 39 40 41 Sgy: B. nem fordítottak gondot a fajtisztaság kérdésére. Gazda K.) A jelenlegi kép a kecsketartás kis jelentőségére és ala­ csony színvonalára utal. mint más állat esetében. Cibskházs. de ma már közel sem játszik olyan lényeges szerepet..

s a tartás szisztémája miatt azt is csak kisebb részben. ha üződhetne. ott a falu bikájával együtt kezelték ezt az állatot. A kecske párzására általában az üzekedik.. ahol szinte « Gunst P. vagy otthagyták néhány napra. s így a kecskék üzetésére a fal­ vak között sajátos kapcsolat alakult ki. 7. A pásztorok és falvak között effajta kapcsolatra szép példát lehet találni az Aggteleki-karsztvidék településein. pár liter bort adtak a bak gazdájának. * 45 Sgy.. általában 40—50 jerkére egyet. /l7 Sgy. akkor a bakhoz el kellett vezetni a nőstényállatokat. fiG . ami lényegében a bak tartásához való hozzájárulást jelentette." 44 A Tiszazugban azt tartják.42 Valamit javított a helyzeten. közbirtokosságok tenyészbakot tartottak. esetleg pár kiló terményt adtak a pásztornak a kecske üzetéséért. mivel a bak több és jobb minőségű takarmányt kapott az üzetés idején.45 A kecske — amíg legeltették — a nyájban üződött fel a legelőn. vagy csak a kocsmában fizettek neki egy áldo­ mást. 1959. pl. 5—6 liter kukoricát. A gazdák vagy megvárták. s éves korára már megellik. a kecskeállomány csökkenésével már nincs bakkecske minden faluban. 257. hogy 1948-ban a Földművelés­ ügyi Minisztérium bevezette a kecske törzskönyvezését/1-* a tenyészt tők fajtiszta bakokat kaptak állataikhoz. vagy a pásztor adott kölcsön néhány hétre bakot a nyár végén. hogy az a jó. akik ezzel kevés pénzre tudtak szert tenni. s hagyták ott kéthárom hétre. Tiszainoka. amelyikben született. 46 Orosháza néprajza II. Vö.állt. ha újholdra üződik meg a kecske. űz. nagy gidát ellik. augusztustól október elejéig üzekedik. 40 A bakot tartó gazdán gyakran ragadványnévként is rajta maradt ez a tevékenység. csak Erdélyben mondják.. '•'•'• Horn A. 1948. 1914.: bakos Lénárt János/'1 Mikor megszűnt a kecskék legeltetése. 1970. Bakot főként a Pásztorok tartottak. s gondozóját megillette az üzetésért járó pénz. akkor hangosan mekeg. Ahol a legeltetési társulatok. Ez azonban már csak a magyarországi kecsketartás utolsó felfutását érintette. űződik kifeje­ zéseket használják. idős emberek tartottak bakot.. hogy berreg: „Megbergi a cáp a nősténykecskét.. mert akkor egészséges. * Vámszer G. A gazdák némi készpénzt (az 1950-es évektől 20—50 Ft). Horn A.. A nyár végétől. 274. Az utóbbi évtizedekben. míg az állat megüződött. Gyakran magányos. 92. Az üzetésért pénzt.. Bükkzsérc. 1948. A kecske általában még annak az évnek a végén megűzödik. 401. Vagy a gazdák maguk haj­ tották át valamelyik közeli faluba kecskéjüket. vagy pár kiló terményt.: Herman O.

Az utób­ bi évtizedekben a kecskék számának csökkenésével. által idézett adatok szerint ez az eljárás országszerte ismeretes. nemegyszer a szabadban. s nehezen tud elleni. A vemhes állatot csaknem végig fejik az ellésig.: Viga Gy. (Jegyzetek. ahol még a közelmúltban is gyakorlat volt a kecske téli legeltetése.: Paládi-Kovács A. hogy ne üzekedjen.. Régebben. Tiszainoka (Szolnok megye). 1965. gidázás. 51 Sgy. Máskor pányván legeltették. mikor már „táncolt az anyja mellett a gedó". Szelevény (Szolnok megye). mert azt tartják.valamennyi falu kapcsolatban áJJt ily módon is egymással. csak nyár végén „engedték rá a jerkére". Elvették alóla. A kapcsolat hatósugara a kecsketartás intenzitásának csökkenésével növekedett: kezdetben legfeljebb csak a szomszéd falvakba kellett elvinni űzetni a kecskét. pokláját (placenta) meg ne egye. Gyakorlat volt az is. Paládi-Kovács A. sokszor hóban ellett meg az állat.-Z. 5* 67 48 49 . s takarmányát is dúsították: több darát.49 A „gidát fogott" jerke neve vemhes. zsákból készített kötőt. Kéleshalom (Bács-Kiskun megye). hasas. Ezt vagy Vö. Előfordult. Tálasi I. szerint megegyezik a török népek hasonló eljá­ rásaival. hagy a közös nyájban legelt a bak. hogy csak akkor vették észre. fiadzás. 317. hogy az állat a poklát. abrakot kapott. akkor több környező település is szóba jöhetett. ha nem volt bak egy-egy évben valamelyik faluban. hogy segíteni kellett az anyaállattól „el­ venni a gidát". 51 A fiatal állat világra hozatalát elles. Vö. s általában a trá­ gyadombon ásták el. a meg nem űződötté meddő.50 A hagyomány szerint a kecske a jerkegedát pontosan öt hónapra elli.. ma alkalmanként nagyobb távolságra is. Az elles után gondosan ügyeltek arra. A bakokat áltálában csak az üzetés idején tartották együtt a nyájjal.) 50 Sgy. Az első tej neve a kecskénél is pectej vagy gulászta (az utóbbi elnevezés főként az északkeleti országrészen fordul elő). s az egyes álla­ tok becsének növekedésével már egyre ritkábban hajtották ki a vem­ hes állatot. többnyire azonban elég mostoha körülmények között jött a világra a fiatal állat. Ez ter­ mészetesen a fiatal állatok gyakori elhullását eredményezte. mint a meddő állat. 118. Taktaszada (Borsod-A. kecskézés kifejezé­ sekkel jelölik. megye). a bakot három nappal tovább hordja. 1977.48 De nyo­ mon követhető ez a kapcsola3B«z országban másutt is egy-egy kis­ tájon belül. Sgy. Ma már 4—5—6 falu kecsketartói hordják egy helyre űzetni állataikat. szütyőt kötöttek a hasa alá. gidózás. Főleg hegyvidéki területeken. de felkötozték. Volt. hogy a nem fejt kecske túl nagy gidát nevel.

Az elválasztás idejét nem kötötték naptári eseményhez. Mivel a kecsketartás fő haszna a tej volt. hogy mindig visszavitték. hogy mindig Zsófia napkor (május 15. Kéleshalmon (Bács-Kiskun megye) külön gidanyájba. mert az idegen anyaállat nemigen engedte közel magához a gidát. Ekkor még naponta kétszer engedték az anyja alá. Az elválasztásnak többféle módja is lehetett. Ha az elles közben az anyaállat elpusztult. Az elválasztás így gyorsabb volt. ahol a szomszédos falvak pászto­ rai kicserélték egymás között a választásra szánt állatokat. Ha a kecske több gidát ellett. Kezdetben az egész tej a fiatal állaté volt. elkülönítették az anyjától. hogy néhány hétre kicserélték egymás között vá­ lasztásra szánt állataikat. Az elválasztás ezekben az esetekben fokozatosan történt.) választották el a gidákat. akkor a gidát el­ ajándékozták. vagy kifejték edénybe. 88 . hogy a fiatal kecske szopja ki. vissza- r. 317—318. nem enged­ ték szopni. Végül teljesen kifejték a tejet. a felnevelésre szánt állatokat pedig — különféle módon — igyekez­ tek leszoktatni a szopásról. Vö.: Viga Gy. s csak az anyját hajtották a legelőre. illetve a levágásra szánt jerkéket ekkor volt szokás levágni. hogy a fiatal kecskét valamilyen módon külön zárták. Vagy pányván külön kötötték tőle.a földre fejték. Ennek az elválasztásnak sajátos gyakorlata alakult ki az Aggteleki-karsztvidék falvaiban.. 1977. vagy ma­ guk a gazdák bízták rá gidáikat valamely szomszédos falu pászto­ rára. s magával az állattal itatták meg. Hat-nyolchetes kor volt országszerte a választás ideje. 4-es elles is előfordult) elajándékozták. vagy tehéntejen nevelték fel. később már csak egyszer. illetve a többit (3-as. mert a két állat sokáig „bőgte egymást". Elterjedt volt Szolnok megyei és Bács-Kiskun megyei kecske­ tartó gazdáknál. elválasztották a gidát. Csak ennek kifejése után engedték a gidát az anyja alá. s az egész ország területén elterjedt. de nem engedték. csupán Aggtelekről van adatunk arra. Néhány hét után már ki­ fejték az egyik csecset. Az emlékezet szerint az eljárás az ország más területein is szo kás lehetett. A bak gidákat. 53 Érdekessége a dolognak. a másikat. ezért a kiskecskét igyekeztek mielőbb elválasztani az anyjától. hajtották az elválasztásra szánt állatokat. vagy nappalra az ólba zárták a fiatal állatot. 52 Gyakoribb volt ennél. Nem nagyon szerették azonban ezt az eljárást. az egyes eljárá­ sok egy-egy településen belül is váltották egymást. „elrúgta magától". s a gida a másikból szopott. általában csak egyet hagytak meg.i 53 Sgy.

töviskosár. Arló. zempléni hegyvidék. pedig sokszor — saját bevallásuk szerint is — egyszerűbb lett volna véglegesen elcserélni azokat. s így csatolták a fiatal állat orrára. majd levágták. Vö. legtöbb helyen azonban nincs megkülönböztető neve a herélt állatnak. orrszíj. kosárka. A herélt állatokat felhizlalták.) A bakkecskét levágáskor is szo- 54 55 56 57 58 59 60 Vö. Szabó M. (A cap szó széles elterjedtsége — kiherélt állat értelmében — a húshaszon korábbi fontosságát hangsúlyozza. sarkaira erősített zsinórral kötöttek fel az állat hátára. 149. Tiszakürt stb. Zempléni-hegység). 1955. mintha a fiatal állat kiszopja a tejet. 148.kérték az állatokat. Főleg az alföldi falvakban volt ismerétes az elválasztás azon mód­ ja.: Szabó M. Aggteleki­ karszt. mert a szögek könnyen megsebezték az anyaállat tőgyét.: 49. nem szívesen használták. Hegyalja. szúrós kantár stb.. így igyekeztek távoltartani tőle a szopós kiskecskét59 A hím állatot általában már kicsi korában levágták. hogy zacskót varrtak az anyaállat tőgyére. Használatától sokan azért idegenkedtek. s kikezdte az állat tőgyét. mert a vászon a csorgó tejtől megkeményedett. s egy évig hizlalták. skk.. kantár (Aggteleki-karszt). ott általánosan szütyő a neve. 55 Csak szükség esetén alkalmazták. hogy az anyaállat tőgyét bekenték marhaganajjal. 24. Kecskékre csak a legegyszerűbb for­ máját használták: vékony szíjba néhány rövid szöget szúrtak. nem szíve­ sen nevelték fel. A Bakonyból közöl adatot: Tálasi I. 56 Az északi hegyvidé­ ken kevéssé terjedt el ez az eszköz.57 Ez négyzet alakú vászondarab. 69 . Aligha tévedünk. Alkalmanként néhány hetes korában kiherélték. Arló. 1955. 1955. Sgy. Sgy. jegyzetponttal. Kisgyőr. Nagyrév. bőrét. Sgy. Tiszainoka.54 mely többféle néven volt ismeretes: szúró. Elterjedt szopásgátló eszköz volt a szúrós palóka. palóka (Tiszazug). Erdőbénye. Tiszazug.58. szöges kantár. Ügy tűnik. Sgy. szúróka (Bükkvidék. Bükk-vidék. húsát fogyasztották.60 Az éves kora után kihe­ rélt bak megjelölésére elterjedt a cap kifejezés. Vö.. s ez komolyabb kárt jelentett.. Ritkábban fordult elő. Az ország több területén szokás volt azonban a bakkecskék egyéves kor utáni kiherélése is. ahol ismerik. Cibakháza. az Alföldön — kecskék esetén — csak elvétve találkozunk vele. 1939. Szentsimon. amit négy. szúrókosár. hogy az eszköz használata főleg az északi hegyvidéken volt elterjedt. 149. Taktaszada. szütyővel. Bács-Kiskun megye. ha ezt az eszközt rokonnak tartjuk a bak üzekedésének meggátlására szolgáló kötővel. szö­ ges szíj. kosár.: Szabó M.

61 A kecske a magyarságnál nem játszott alapvető szerepet. Az emlékezetben elérhető időben — a tar­ tásmód változásából következően — az állat betegségét és gyógyí- 61 fi2 Moór E. jelentősége van egy állatnak a paraszti gazdálkodásban. s nem képvisel nagy anyagi értéket maga az állat sem. míg korábban általános gyakorlat volt az ivar­ érett állat levágása is. A bakot általában a pásztorok herélték ki. mint az emberek gyógyítása. amíg „kap gidát". annál több gyógyító eljárás és hiedelem fűződik hozzá. A kecske­ tartás háttérbe szorulásával egyre inkább csak a tejes állat húsa kerül az asztalra. A 8—10 éves állatot általában már öregnek tartják. újabban viszont inkább csak a cigányok vásárolják meg. Az előbbi állattartásunk és állatgyógyításunk mélyebb rétegeiben gyökerező. A zacskóját éles késsel felvágták (vagy oldalt nyitot­ ták fel. hasonlóan. szívós állatnak tartják. A foggal való herélés minden bi­ zonnyal — a juhászaiban alkalmazott hasonló eljárással együtt — a pásztorkultúra régi közös hagyománya. Vajkai A. 1939. 52. Az állatgyógyítás általában sokkal céltudatosabb. Ehhez járul az is. nem lehet meggyógyítani. Az ilyen korú kecskét régen a parasztgazdák is levágták. mert azt tartották..kás volt kiherélni. 70 . s azt mondják. s amíg jól tejel. vagy a végeit nyesték le). A recens gyűjtések alapján a kecske gyógyításának eljárásmód­ jai a pásztorok és a Parasztgazdák által gyakorolt tevékenységtí­ pusokra bonthatók szét. s fogyasztják el. sokszor eltitkolt. ahol elvétve bukkannak fel a gyógyí­ tásban irracionális elemek. akkor el is pusztul. 4. Minden bi­ zonnyal ezzel magyarázható. A kecskét addig érdemes tartani. hogy így kevéssé büdös a hús. míg a zsinórja ki nem jött. ha pedig megbetegszik. ezt foggal megragadták.62 de különö­ sen igaz ez a kecske esetében. kevesebb irra­ cionális elemet tartalmaz. A zsinórt elvágták. a sebet sebhintőporral szórták be. 1933. nem fogyasztották el. mint a birkát. hogy viszonylag kevés gyógyító eljárást ismer népünk vele kapcsolatban. s addig húzták. az utóbbi elsősorban általánosan ismert és gya­ korolt eljárásokból áll. nyúzás előtt. 57. kinyomták belőle a heréjét. golyó­ ját. Gyógyítás Minél nagyobb értéke.. hogy a kecskét általában ellenálló. féltve őrzött eljá­ rásokat is tartalmaz. A herét eldobták. hogy soha nem beteg.

az állatokért való felelősségvállalás gyakorlatát is. Porumbák inventáriuma 1648-ban külön említi a „döggel holt keczke olló bőr"-t a major juhállományáról szóló kimutatásá­ ban. a kérő. Ez valószínűleg régebben is így lehetett. Elvétve előfordult. s azzal kötötték fel a tőgyet. Némelyik fejős kecskének olyan nagy a tőgye. hogy az állat ne egyen nagy nedvesfi * Makkai L. kibújt lábainál fogva. nem próbálkoztak gyógyításával. « Makkai L. hogy a földre ér. valamint a vele együtt járó baj. A kecske leggyakoribb betegsége — hasonlóan a többi kérődző állathoz — a felfúvódás.. kérődző megál­ lásának okát népünk jól ismeri. Az alábbiakban a betegségek típusai alapján vesszük sorra a kecske gyógyítása során alkalmazott eljárásokat. a pásztor csak darabszámra volt köteles számot adni az általa őrzött állatokról. 521. hanem a betegségtípusok között húzód­ nak. A kecske általában könnyen megellik.)65 E betegség. Ha az állat a lábát törte. (Az állatorvosi szakirodalom elkülöníti a kérődzők — szarvasmarha. A hegyvidéki területeken. Ilyenkor zacskót varrtak vászonból. s az egyes állatok nagyobb becsértékének velejárója.tását a pásztor általában naponta meg tudja beszélni az állat gaz­ dájával. juh. ezért a legeltetés és a takarmányo­ zás során nagyon ügyelt arra. hogy segéd­ kezni kell az ellesnél: általában óvatosan húzzák a kiskecskét. de a sántító állat már csökkent értékű volt. A zacskót négy. sínbe kötötték a törött lábat. hogy az állatgyógyítás fő választó­ vonalai nem az állatfajok. mert úgy tűnik.. sarkaira erősített madzaggal erősítették az állat hátára. A kecsketartás jelentőségében és volumenében bekövet­ kezett változás átalakította a pásztor és a gazdák kapcsolatát.63 A közös nyájon legelő állatok tömeges betegségére utal a görgényi uradalom 1645-ös számadása is. ebben legfeljebb a pász­ tor segítségét kéri. 1954. a számadás. 627. Az itt be­ mutatásra kerülő gyógymódok zömét a szarvasmarhák és a juhok gyógyítására is általánosan alkalmazták.64 Ma a pásztorok és a parasztok főleg a más állatokon megtanult gyógyító eljárásokat alkalmazzák a kecskék esetében is. így a naponta hazajáró állatokon gyakorolt gyógyító el­ járás sokkal „nyitottabb" a parasztgazdák felé. mint a kint háló állatoknál. akkor általában levágták. 28 „pénzen eladott rühös kecs­ ke" említésével. Ha­ zajáró állatoknál általában a gazda gyógyít. 65 Mezőgazdasági Lexikon I. hogy két fa­ darab közé. és kecske — bendőfelfúvódását. 71 . van azonban. ahol kintháló kecskenyájak voltak. 364. 1954. Ez az eljárás egyébként is a kisebb állatlét­ szám.

hogy valamilyen vegyszert. Általá­ nosan ismert. kamillateát. BorsodA. megye). megye) ségtartalmú zöld takarmányt. Szimpetri (Borsod-A.-Z. Kecske gyógyítása „zabolával' (Taktaszada.-Z. egérfészekkel magyarázzák a felfúvódást. Alkalmanként azonban a legelés köz­ ben elfogyasztott mérgező növényekkel. volt ahol kis békát nyeleitek le a beteg kecskével. köményfőzetet. vereshagymát. dohányt. borseprőt. hogy a felfúvódott állatot meg kell kergetni.66 Űjab- Sgy. melyek zömmel racionális eljárások.22. 72 . gyakran undort keltő anyagot öntöttek a be­ teg kecske szájába. „fel kell szedni a hátán a bőrt". Alkalmanként vizes lepedőt kötöttek az állat oldalára. kép. bogarakkal. illetve itattak meg vele. Másik lehetőség az. s ebben rendkívül változatos eszközöket tartalmaz. Az állatgyógyító eljárások legnagyobb része ezen betegség kezelését szolgálja. hajagmogyoró pálcával kell dörzsöl­ getni a hátát. zavarni. keserűsót. oltott meszet. Erre a célra használtak záptojást. szódabikarbónát. fokhagymás vagy ecetes vizet. hogy ezzel segítsék elő a belek mozgását.

melynek eszköze formailag telje­ sen megegyezik egy más funkciójú eszközzel: a skandináviai. Ilyenkor a sebet kitisztították. az állat fején összekötik (22. 1955. 133—137. „meg legyen a páros kérője". s néhány napig gyengén fej­ ték a tőgyet. 1978—79. hogy az állatok a legelőn megütötték. Ha nyílt seb volt.-A. A bezabolázott. (Magyarózd). megtrokhározása... timsós. két végére hor­ nyot faragnak. 1969. egészen hátra.és nyugat-európai juh. erre a célra készült szerszámmal szúrják meg az állat bendőjét. vékony pengéjű késsel vagy speciális. sós vízzel mosogatták. ece­ tes. s vannak adatok alkalmazására alföldi területekről is. ólomecetes. ujjnyi vastag fadarabot vágnak.. ecetet. s eresztik ki a gázokat. alkalmazott anyagok elterjedése nem mutat hatá­ rozott rendet. hogy emberi gyógyszerkészítményt adtak be az állatoknak. 73 .09 Ha a kecske megcsömörlött. Szabó M. melyekbe vékony zsineget kötnek. nem kérődzött.ban az is előfordult.67 Egy széles körben elterjedt. alkalmazásuk egy-egy településen belül is változik. mely Afrikában is is­ mert. etettek meg az állattal. J. Szabó M. Volt. hogy elősegítsék gyomorműködését (bilagit. Az így nyert eszközt — neve zabola — a beteg kecske szájába teszik. Nicolaisen. paradicsomlét. s oldalát nyomkodják. de nem általánosan ismert gyógyító eljárásról van szó. Gyakran előfordult. Taktaszadán (B. akkor kerolinnal kenték be. A felfúvódott állat gyógyítására az ország több területén egy sajátos kis eszközt használnak. vala­ mint dél. közben alkalmanként megker­ getik. 68 A tárgy tzopásgátló eszközként való alkalmazását csupán ke­ vés hazai Példa igazolja. meg­ sebezték egymás tőgyét. a kérődzés közben fel­ böfögött csomót tették át a beteg állat szájába. zabola alkalmazása elterjedt az ország északkeleti részén. Végső esetben általános a felfúvódott kecske megszúrcsapolása. parasztok nemigen vállalkoznak rá.. 1955. 07 . dipankrin). Magam a szlovák lakta Répáshután találtam adatot borjúra való alkalmazásra. akkor keserűsót. palókatípussal. hogy meggyógyuljon. A trokhározást a pásztor vagy az állatorvos végzi. hogy ne fertőződjön a legyektől. félzabolázott állat szájában néhány órára hagyják ezen eszközt. aki ultraszeptil porral szórta be a sebet. a fogsor mögötti ínyre. s a madzagvégeket hátul.-Z.i8 09 Viga Gy. „elvesztette kérő­ jét". A zabla. fokhagymát. hosszú. kép). bort itattak vele. kutyazsírt (szekérkenőcsöt). 147. A felsorolt. melynek során árral. megye) egy arasznyi hosszú. 173. 147.és kecsketartásban általánosan el­ terjedt szopásgátló eszközzel. Az al­ földi falvakban az egészséges állat kérőjét.

s eresztettek ki belőle egy-két deciliter vért.) főzetét itatták a kecskével. 1. Ha méh csípte meg a kecskét. 71 Ha a kecskének „vérbaja" volt. A kigyűlt sebeket farkasalma lapujával dörzsölték be vagy a cinadória (?) összetört sárga virágával borogatták. akkor tinktúrával vagy kreolinnal kenték be a sebet. * Győrffy I. gyakran a pásztorkutya harapásától. akkor ezt a port szórták a lábra.70 vagy meleg olvasztott fagygyúval kente be. s a körmök közé dugták. A gennyes.74 A felsorolt adatokból kétféle tanulság vonható le. Cserkeszőlő.. a sebet kitisztítás után sebhin­ tőporral kezelték.más ecetes-vizes sárgaföldet tett rá. hogy a féreg ne menjen bele. Jósvafő. Sgy. a lábát egy-két napig ronggyal átkötötték. A májmételyes állatnak disztolt adtak. vajba. 72 A Fekete-Körös völgyében a vérhedző (hirtelen szédülő) kecskének a fülét hasítot­ ták be. akkor a szeme alatti eret vágták meg. Sgy. 85. K é k ö v e t faragtak. más szer híján sóval hintették be. A ku­ tyaharapás helyét farkasalma (Aristolochiaceae L. 74 70 71 72 . akkor petróleummal kenték be a sebet vagy beléndek (Hyoscyamus niger) levelét csavarták a sebbe. s a szert tollal kenték rá a beteg körömre. pállós-sántaság) — ami főleg akkor fordult elő. Ha a kecske véreset vizelt. akkor kormos hájat tettek a szájába. esős. » 7/1 Sgy. hogy a kecske gyógyítása más állatok gyógyító fogásainak adoptáSgy. nagyon „gyorsan javult" (túl gyorsan gyarapszik). annak porát keverték a gyógyszerbe. Tiszakürtön (Szolnok megye) a timsó mellé még csizmabőrt is égettek. 1916.73 Hasmenés esetén lósóska (Rumex L. Gönc. ha nem volt elég száraz az ólja — akkor lekörmölték: bicskával.) levelének főzetével mosogatták. s porrá tört timsóval összekeverni (alkalmanként ki is égették a keveréket). Ha a kecske testén seb keletkezett. Ez nem jelenti azonban szükségképpen azt. Szokás volt a kékkövet összetörni. Ha száraz idő volt. nedves időben a sókat tejfölbe. gyulladt gócot — szükség esetén — bicskával vagy bo­ rotvával radikálisan eltávolították. Ha a kecske körme fájt (büdös-sántaság. Tiszainoka. A kecske gyógyítására alkalmazott eljárások megegyeznek a többi állatfaj gyógyító eljárásaival. akkor tőgyön keresztül megerelték: a tőgyön levő eret bicskával megvágták. s kevés vért ki­ eresztettek. Ha mégis „beleesett a kukac". borotvával vagy harapófogóval tövig levágták a körmét. disznózsírba keverték. Az ütéstől gyulladt tőgyön szokás volt eret is vágni.

lása lenne. Inkább arról van szó, hogy az állatgyógyításban az egyes betegségekre, tünetcsoportokra voltak ajánlott, s bevett gyógyító szokások, melyeket egyaránt alkalmaztak minden állatfajra, leg­ alábbis a rendszertanilag egymáshoz közelállókra. 2. Feltűnő, hogy a bemutatott gyógymódok csupán racionális eljárásokat tartalmaz­ nak. A kecske gyógyítása során — mint jeleztük — lényegében nincs irracionális elem. Jellemző, hogy a gyűjtőmunka során csupán egy településen bukkant fel irracionális adat, amely szerint a beteg kecske fülét kétfelé kell hasítani, mert abban van a betegség. Ez a település a kárpátukrán lakosú Komlóska.75 A korábban idézett Fekete-Körös völgyi adat ismeretében azonban magát az eljárást nem tarthatjuk irracionálisnak, legfeljebb a hozzáfűzött magya­ rázatot. 5. »Sósás, itatás A kecske sózását a gazdák általában fontosnak tartják. Azt mondják, hogy a jól sózott állat jobban emészt, ritkábban beteg, kell a só a gyarapodáshoz. A sózás otthon történt, csupán Béres András gyűjtéséből ismerünk adatot Komádiból, Sárrétről a kecske legelőn való sózására. Komádiban a sózást métezésnék, métre haj­ tásnak nevezték. A kecskenyájak métje a legelőn, a kúthoz közel volt. A földbeásott lábakon álló sózóvályúkat több sorban helyezték el, s nyáron naponta kétszer — reggel és este — hajtották az álla­ tokat a sóra. A vályúk szétszedhetőek voltak, a legelőn való vándor­ lás során a pásztorok vitték az állatokkal. 76 A sózás — minden bi­ zonnyal a tartásmód változásával — a legelőkön teljesen megszűnt. A sózó eljárások, főként annak eszközei, jól elhatárolható területe­ ket jelölnek. Az Aggteleki-karsztvidék falvaiban a közelmúltig élt a bak, sózóbak, ágas, ágasfa használata, ami négy-hatágú, villásan szétágazó faág, melyet általában az istálló, ól sarkában a földbe ütöttek, s ágai közé tették a kockasót.77 Az eszköz használata kétség­ telenül a terület egykori gazdag juhászaiéból került a kecsketartás eszközkészletébe. Használtak sózóágast Domaháza kecsketartó gaz­ dái is.78 Elterjedt használata a Cserehát falvaiban,79 Paládi-Kovács Attila kimutatja a keleti palóc területen. 80 E tájak sorába illeszkedik
75 76 77 78

Sgy. (Borsod-A.-Z. megye). Béres A., 1965. 460. Sgy. Teresztenye, Aggtelek, Jósvafő, Égerszög, Szőllősardó. Sgy. Itt is megtalálható az eszköz a juhászaiban is. Vö.: Paládi^-Kovács A., 1965. 105. 79 Bene Zs., 1961. 565, 572. so Paládi-Kovács A., 1965. 105. 75

az Aggteleki-karsztvidék is, ahol az eszköz ugyancsak elterjedt. A sótartó karó a Keleti- és Északi-Kárpátokban a magyaroknál, ro­ mánoknál, szlovákoknál, niorva-vlachoknál nagy területen ismert, 81 pásztorkultúránkban kárpáti elem, mely minden bizonnyal a Gömör—Tornai-karsztvidék vlach juhászai révén terjedhetett el terü­ letünkön is,82 s kétségkívül a kecsketartás tágabb kapcsolatrendsze­ rére is történeti rétegeire utal. Lényegesen elterjedtebb, az alföldi és hegyvidéki területeken egyaránt használatos eszköze a sózásnak a sózórács, mely fából, vasabroncsból készült rácsos oldalú doboz, s benne állandóan a jó­ szág előtt áll a só. Használtak erre a célra sózóvályút, sózóládát is. Gyakran azonban csak a földre tették az állat elé a sót, alkalman­ ként a vályúban tartották, vagy kantárban, egy drótszálra kötve lógott le az ól mennyezetéről. Tették a sót rossz, lyukas edénybe, s vályogvető ládába is. A Paraszti állattartás visszaszorulásával pár­ huzamosan a korábban használatos kősót és kockasót, marhasót a konyhasó használata váltotta fel. Ez lényegében megszüntette a korábbi sózóeszközök használatát, az állatok ma főleg vizes darán, korpába keverve vagy vizes kenyéren kapják a sót, van, ahol napon­ ta, másutt heti 1—2 alkalommal. A legeltetett kecskék itatásában — a vidék geográfiai adottsá­ gaitól függően — a természetes vizek vagy az állatok itatására készített kutak játszottak szerepet. Hegyvidéken a kecskét tavakból, vízállásokból, förtésekből itatták. 83 Az Aggteleki-karsztvidéken, Teresztenye határában Kecskekút a környék legbővízűbb forrásának a neve, ahol az összes legeltetett állatot itatták. Hasonlóan az állatok itatására szolgált Aggtelek határában a Kecskés-tó nevű teber, ahol esős időben összegyűlt a víz, s — tekintettel a vidék vízszegénj pol­ cára — a pásztorok felkeresték nyájaikkal. Az alföldi területeken a kecske itatása ahhoz az állatcsapathoz igazodott, amellyel együtt legeltették. Pányván és ólban tartott állatoknál nyaranta egész nap előttük állt a víz vödörben vagy vályúban, télen naponta 2—3 alkalommal itatták őket. 6. őrzés, terelés, jelek, hívó- és terelőszavak A kecskenyájak őrzésének, terelésének ismeretanyagához nem állnak rendelkezésünkre megfelelő történeti források. A recens nép-

81 Gunda B., 1966. 282—284. 82 Paládi-Kovács A., 1977. 392—393. H Tálasi I., 1939. 19.
7tí

rajzi gyűjtés szegényesebb kultúráját jelzi ennek a kérdéskörnek, mint más állatok esetében. A pásztor saját tapasztalatai alapján Legelteti a rábízott kecské­ ket, a számukra kijelölt területen. A kecskenyáj egész nap mozgás­ ban van, csupán délben fekszik meg, itatás után, az erdős, fás terü­ let hűvösében, ahol a kecskecsapat szanaszét hever, nem bújik őszsze.84 A hajtás útvonala igazodik az évszakokhoz: nyáron hosszabb, télen rövidebb. 85 A kecskepásztor terelőeszköze általában egyszerű bot vagy kis ostor. Kovászna vidékén a „megtért" állat után lódító/át hají­ tottak. 86 Segítségére van a pásztornak kutyája, amely — mint min­ den pásztorkutya — gazdája aPró jeleiből is ért, és tereli az állato­ kat. A kecskepásztornak a kutya kiválasztásánál, szoktatásánál na­ gyon kell vigyáznia, hogy óvatosan „fogjon", ne legyen harapós, mert a kecske bőre, s főleg a tőgye érzékeny, sérülékeny, a kutya könnyen felsebzi. A pákosztos, kóbor, elcsavargó kecske nyakára csengőt, pergőt, kis kolompot akaszt a pásztor, hogy tudja, merre jár. A csengők, kolompok általában a pásztor tulajdonát képezik. A kecske hajtására, hívogatására és elűzésére szolgáló kifejezé­ sek — a recens adatokban — nem különböznek egymástól a pász­ torok és a parasztok nyelvében. A kecske hívogatására a „Cége, cége, cégela!" (Udvarhely megye), „Cige, cige!" (Marosvásárhely), „Gica, gica-ne!" (Szentgál)87 „Hüttye-ne!" (Tázlár),88 „Kedz-be m ne!", „Cega-me!", Cáp-cáp", „Kecske" (Csík megye)90 kifejezéseket ismerjük. Elűzéskor a következőket mondják: „Kecske-te!",91 „Cá el!", „Cege-me-cá!" (Csík megye).92 Tereléskor használt kifejezések: „Cá!" (Udvarhely megye), „Cecc-ide nye!" (Csíkszentmihály), „eige­ ne!" (Marosvásárhely), „Kec-ki!" (Szentgál93 és Szinpetri94), „Cegame!", „Cege-me!", „Csetnye!", „Cugu-cugu!",95 „Ca-te",96 „Kajszte!"?7 s általánosan „geda", „gedukám", „kecske-te". Hasonlóan rövid, hangutánzó, hangkeltő szavak a környező népeknél is ismer­ tek, az európai nyelvek legprimitívebb rétegébe tartoznak, s a Pász­ torkultúra kapcsolataira utalnak. 98 A recens néprajzi gyűjtések adatai szerint a kecskére ritkán tettek jelet. Az alacsony állatlétszám miatt erre nem is volt szükség.
84 85 86 87 88 89

Tálasi I., 1939. 21. Vö.: Kunt E.—Viga Gy., 1978. 581. Gazda K., 1974—75. 239. Herman O., 1914. 540. Sgy. Vajkai A., 1959. 84.
77

1959. Vámszer G. lyukasztott. vagy ollóval megcsippentették azt. Komlóska. K. bár nem biz­ tos. 1959. hogy a kecske fülére lyukat ütöttek. 103 Hubschmid. hogy egybeesik azzal. 7. s magá­ tól haza nem talált. s azzal jegyezték meg. az a kecskére is ráütötte a billeget. 1959. 103 A különböző nemű és korú állatok megjelölésére szolgáló terminológiák általában állatfajokhoz kötődnek. vagy bőrébe égetett jeggyel. Sgy. 242. J.100 Lényegesen gyakoribb volt.. 101 nyaká­ ra. Sgy. 1976. 242. (Wolski. Akinek — a korábbi szarvasmarhatartás vagy juhászat nyomán — volt billegvasa. s vizsgála­ tuk az állattartás történeti rétegeinek feltárását segíti. 101 Sgy. caga. Komlóska. Sgy. 1976. Kéleshalom. illetve a fül közepén vagy végein.. Szőllősardó..Korábban ennek minden bizonnyal számottevő hagyománya volt. 99 A Lengyel-Kárpátokban éppen úgy megjegyzik a kecskét is. 78 90 91 •n 93 94 95 9(i 97 98 . A jeleknek azonban nem volt lényeges rend­ szere. Vámszer G. a fülén vágott." Az Aggtelek környéki falvakban él még az emléke annak. hátára színes festékcsíkot húztak. Vámszer G. 242. Tázlár. s jövevényszavakként való elterjedésük alkalmanként a kultúra igen korai történeti kap­ csolataira utal. 155. Sgy. cugu kife­ jezéseket (Vámszer G. 186. 540. Vö. K. 242... A Tiszazug falvaiban is szokás volt a kecs­ ke fülének kilyukasztása vagy szélének megjegyzése tulajdonjegy gyanánt.). Szilézia lengyeljei a cici. szalagot vagy cérnát kötöttek. Erdőbénye. A románoknál a kecske hívására használják a cége. szarvára színes rongyot. melyek a kulturális jelensé­ gek terjedésével párhuzamosan vándorolnak. míg az állat meg nem szokta a legelőre járást. Mád. 100 Sgy.: Wolski. életkorok kifejezései A háziállatok nevei kultúrszavak. 155.). csupán a lyuk helyét variálták a jobb vagy bal fülön. hogy — főleg egyforma. 102 Sgy. 102 esetleg valamelyik testrészén lenyírták a szőrét (alkalmanként a tulajdonos nevének kezdőbetűjét nyírták a szőrbe). Cserkeszőlő. Jósvafő. 1954. Herman O. Nemek. Ennek csupán addig volt jelentősége. 1959. Gönc. kics-kics kifejezéseket használják a kecske terelésére. mint a birkákat szo­ kás. fehér kecskék esetén — az állat fejére. 1914.

(Pl. 189. 1. Ezidéi Bakoczka . . 1968. azt. vagy cáp. 106 A kecske szó első hazai említése 1256-ból ismert helynév alak­ ban (Noghkechkes).. Bakoczka ellet megh. J.capra' értelemben említi kegke alakban.. No. 3. kiskecske. . 107 Nyelvünkben a kecske szó általános az állat megjelölésére. 105 T E S Z n TESZ II. die elsősorban a nőnemű állat megjelölésére 19753. 84—85. csupán annak tájnyelvi alakjai. mely käcki.No.. Bartha A. 45. 9. . No. fone­ tikussal megegyező alaktól. 100 Vö.No. vagy käckä alakban kerülhetett hozzánk a honfoglalást megelőzően.kecske' megfelelői eseté­ ben is. a vele kap­ csolatos tevékenység nem volt oly differenciált.1(>5 Ha­ sonlóan történt ez az indoeurópai nyelvek . . 5. 1395 körül a Besztercei Szójegyzék már a . 420.104 A szó a török nyelvekben állathívogató szócskából keletkezhetett (cik-cík. . Dézsmából jutott: Fejős keczke ."109 A XVII—XVIII. s ez arra utal.m illetve kechke. hogy az állattal való foglalkozás.A kecskenemek és életkorok megjelölésére szolgáló szókészlet meglehetősen szegényes. No. keske. századi írásosságban gyakran bukkan fel a kecske szó szinonimájaként. keczke. I. a bolgár— török műveltségszó-csoport részeként. skk. 114. 8. meddő kecske.: Hubschmid. 104 420. . Bárczi G.. . ci-ci stb.. hogy miként a kecsketartás az állattartó kultúra egyik legrégebbi rétege. 1954. 420. Ügy tűnik azonban. Kalotaszegen és Szilágy megyében kecske. Például 1707-ben Szirmay András Zemplén megyei birtokának számadásában: „Keczkéczke ellet megh. századi írásos adatokban a kecske szó alkalmanként csak a nőnemű állatot jelzi. . 79 . mint a többi házi­ állat esetében. 1079. illetve — a korábbi írásos adatok­ ban — a hagyományos írásmód jelei mutatnak eltérést a mai. Ez a kecsketartás egész kultúrájának „sze­ génységét" jelzi. 107 TESZ II. 108 Szinyei J. . VI..) A szó gyűjtőfoga­ lom.. 109 Adalékok. bak­ kecske stb. hogy a XVII—XVIII. Esztendős keczke . . s hímnemű párjaként mindig ott szerepel mellette a bak. ketske. mely megkülönböztető értelemben általában csak jelzős össze­ tételben fordul elő: fejős kecske. úgy az állat megjelölésére szolgáló kifejezések is a nyelv legkorábbi rétegébe tartoznak.). A kecske nyelvünkben török eredetű szó.

feltehetően bajor—osztrák eredetű nyelvünkben. 1954. Makkai L.a capra. s bennük általában együtt fordul elő a capra (kapra) és a cap. Például gedatej. térképlap.6 Idézi: Belényesy M. Néhány alföldi adat — főleg Szolnok és Bács-Kiskun megyei pél­ dák — arra utalnak. 347.115 A Murmelius-féle szószedet 1533-ban monias keczke néven említi a hím kecskét. ez idei capra ollo. 187—188. 117 Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár I. 1954. A szó az előromán állatnevek közé tarto­ zik. 1954. kapra alak.. moldvai és havasalföldi összeírásokban. mivel a latin capra (femin. Például örményes 1638. szemben például Borsod megyével. J. 80 110 1J i f| 2 113 .. 525.m Ugyanott 1648-ban: „Ez idei czap olló. 221.) alak. gedatartás stb. Eoregh kapra. 1956. mely a latin capra alakban minden írott román nyelvben tovább él. Figyelmet érdemel viszont. 1 4 TESZ I."m Jóllehet a latin írásbeliség is szerepet játszhatott a szó elterjedésében. Eoregh cap. A . Itt a gida alak. 553. 1954. Makkai L. E kérdés részletesebb vizsgálata — kellő ada­ tok hiányában — egyelőre nem lehetséges.116 A bak ritkán fordul elő erdélyi. 1.ii2 Fogarason 1648-ban „Eoregh meddü capra.bizonyos állat hímje' értelemben (boch) 1395 körül említenek elő­ ször forrásaink. 1954. így a kapra esetében is elsősor­ ban a románból való átvétel jöhet számításba (vö. helyette a cap szerepel. A szó német.. a capra és cap alak egymásmelletisége.. évi urbáriumában: „Eoregh czap.. 193. első említésére csak a XVIII.: Magyar Nyelvjárások Atlasza. ahol a geda . Makkai L. hogy az élő nyelvben alkalmanként általános . Kapra. Mai hazánk területén a bak szó terjedt el. Vö. A kecske hímjének megjelölésére a magyar nyelvterületen két kifejezés ismert. hogy például a kárpátukrán eredetű Komlóskán a geda a nősténykecskét jelöli.) mellett a köznyelvben nem terjedt el a caper (masc. Kapra olló. vagy a kisgeda összetétel jelzi a fia­ tal állatot. 117 (Székelyföldön baksa alakban is feltű- Hubschmid.kecske' értelemben használják a geda kifejezést is.hím állat' jelentésű bak igen későn tűnik fel az erdélyi magyar nyelvben. kapra. század elejéről van adatunk. 30. J.110 Mivel az adatok elsősorban az ország keleti részéből származ­ nak (főleg Erdély és Máramaros területe). m előtörténete azonban az európai nyelvek és az állat­ tartó kultúra korai rétegébe sorolja. 568.: cáp). 1 115 Hubschmid.kiskecske' értelemben ismert. 604. melyet . a ro­ mánból való (capra — tap) átvételre utal.

411. II. 89. A román szó eredete vitatott. . . Vö. 12. 627. 1954.hím állat' jelentés dominál. Erdély területén a hím kecske megjelölésére a történeti adatok a cap. skk. évi inventáriumában „Kecskék vadnak . A kecsketartással párhuzamosan kerülhetett át Európába és az indoeurópai nyelvek korai szubsztrátumába tartozik.hím állat' (főleg kecske) értelemben a német eredetű bak és a román eredetű cap a kecsketartás eltérő kulturális kapcsola­ tait és hagyományait jelzi. 1131—1132.állat hímje' jelentés mellett több más jelentéstartalmat is hordoz. lengyel. században egymás mellett él a kétféle jelentés.. J. a szónak a nyelv korai történeti rétegébe való tartozását jelzi. Nro. 30.. hogy a bak szó az .. Ázsiából ered. 1954. I. a török nyelvekből. talán az illírből származik. 190. .nik.állat hímje' jelentés mellett . századból van adatunk arra vonatkozóan. Az azonban. Eöregh czap .123 Erdélyi összeírásokban a XVI—XVII. 121 TESZ I. Például: Fogaras 1632. hogy a cáp szó az . 454. 124 Makkai L. 123 TESZ I.hím állat' értelemben a gyakoribb. ugyanitt „1631 eztendeobeli bak czapp" szerepel a forrásban.: Belényesy M. 1533-ban a Murmelius-féle szószedet caper né­ ven említi a herélt kecskét. 1954.)118 Mindez a bak szó nyugat—kelet irányú elterjedését jelent­ heti. 1976. szlovák cap'). 121 A szó — különböző alak­ ban — az Ibériai-félszigettől a Keleti-Alpok német és szláv terüle­ tein át ismert nemcsak a Balkánon. esetleg szlovák közvetítéssel is kerülhetett hozzánk (román tap. ö2 Hubschmid. 124 Erdély területén a . ami etimológiai szótárunk azon meg- *» Szinyei J.: terelőszók fejezete). évi inventáriumában egymás mellett szerepel a „kecske bak" és az „eöregh czapp". szerint állatterelő szóból származik. A cáp kifejezésre történeti adatokat sorol: Er­ délyi Magyar Szótörténeti Tár I. nro. 873. s a vlach pásztorterminológia elemeként került be Délke­ let-Európa szinte valamennyi nyelvébe.) — egyaránt fel­ bukkannak a német és román nyelvterületen.120 A cáp szó nyelvünkben román eredetű. 6 81 . J. Hubschmid. 119 Prodan. 21. s .122 (Feltűnő.."119 1646-ban a görgenyi uradalom inventáriumában szoptatós kecske és meddő kecske mellett tavalyi cap szerepel. bár a . D. s ezek — hasonló alakban és jelentésben (faállvány stb.... Komána 1677.állat herélt hímje'1 érte­ lemben szerepelt. Már a XVI. hanem a cseh. 1956. 411. cáp kifejezést használják. hogy a magyar nyelv­ ben is fellelhetők állatterelő szóként a kifejezés szóbajöhető tövei (vö. ukrán és magyar nyelvterületen is. 120 Makkai L.

Gömör és Zemplén megyék Szlovákiával határos területén .herélt kecske­ bak' értelemben. Ezt igazolja az is. 82..1'50 Aggteleken és Szentsimonban ma is szapnak neve­ zik a herélt kecskét. 127 A Dunántúl északi részén is hibásan vagy öreg korában herélt állatot jelent a szó. 1959.kecskebak' jelen­ téssel vettük át. 127 Herman O. fejős kecske. Idézi: Balassa I. a környező szláv és román nyelvekből a hím állat megjelölésére szol­ gáló kifejezés került át a herélt állatra. hogy a cap .128 a Bakonyban viszont a herélt kecskebakra használják ezt a kifejezést. toklyó. 411.állapítását erősíti. 1939. melyeket más állattal kapcsolatos szókészletből vettek át. amely mellett csupán elvétve bukkan fel az anyakecske.129 Nem tudjuk egyelőre pontosan.. ahogyan ma már kevés helyen gyakorlat a herélés is. 24. de így nevezik a marha járását. 1974. Alkalmanként ürükecske. Vajkai A. Kecskemét környékén viszont az idősebb korában herélt bika neve cap. 539. rossz szagú (pl. 1217.kiherélt bak' jelentése ter­ jedt el a szónak. 52.herélt állat' értelmű előfordulása esetén a bak szó jelzi az állat hímjét. Véleményünk szerint nem hagyható figyelmen kívül ebben az esetben záp szavunk. tojás) jelentése sem. Cap a herélt kecskebak neve a kárpátukrán eredetű Komlóska nyelvében is. de elsősorban az egykori juhászok. hogy a kasztrált kecskére nem lévén szavunk. 129 Tálasi L. 128 Herman O. megromlott. miért éppen a . pásztorok nyel­ vében. Abaúj.125 Nyelvünkben ma tájszóként szerepel a cáp. de logikailag nem kizárt. Viszonylag elterjedt Borsod. '*< Sgy.132 A herélt kecskére szolgáló kifejezés kevés helyen ismert. 1914. ahol szokás a kecske kiherélése: az ilyen állatnak nem adnak külön nevet.. mely szó 1590-ben először szap alakban bukkant fel nyelvünkben.. 130 TESZ III. megzápul kifejezést az ivartalan. esetleg — a herélt kos példájára — ürükecskének mondják. illetve olyan egyedekre. ahol a kecsketartásnak kisebb jelentősége volt. 82 . nőstény kecske kife«5 TESZ I.. hogy az ország belső területein. akiknek a nemi szer­ ve erőszakos külső hatás következtében nemzésre alkalmatlanná válik. ösvényét is („czapon megy a marha"). ártánykecske kifejezéseket említik. Nyelvileg talán spekulatív megoldásnak tűnik. 132 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára IV.1'11 s a köznyelv ma is használja a záp. 1895. 1Í86. de így is kevéssé ismert. hogy a román szót eredetileg . Az ivarérett nőnemű kecske megjelölésére a mai hazánk terü­ letén általánosan elterjedt a jerke szó.126 Az Alföld falvaiban még ott sem ismerik a cáp szót. 131 Sgy.

TESZ I. 96.134 A recens erdélyi adatközlések is a nőstény kecske kifejezést ismerik a nőnemű állat megjelölésére.: Makkai L. Szinyei J.) Gida szavunk eredete vitatott.).: német Kitz. capra alakok mellett — nősténykecs­ ke. 1959/4. 1954. A gida. hogy míg az átadó nyelvben. TESZ I.. semmint a Gedeon.) 139 A gida említésére legkorábbi adatunk igen késői.. Szinyei J. Gideon személynév becéző for­ máiból. jerkegeda összetételben használják. stb. s a magyar juhászat szókincsében a jerke a fiatal. 1059. térkép. gédő [Pásztó] stb. Erdélyben a történeti adatok nem említik a jerke szót kecskével kapcsolatban.140 Ez a terminológia lényegében az egész magyar nyelvterületen ismert. 988. gede [Duna-mellék]. (A gö­ dölye alak feltűnően ritkán fordul elő. TESZ I. 696.135 Megkülönbözteti a nyelv a meddő és fias állatot. Kitze. 274.. 1059. Az olíó kifejezés. s a fiatal állatra való utaláskor csak a jerkegida. fias kecske fordul elő. 1059.)136 2. 1959. geduska.. s ugyanilyen értelemben a fiatlan és fias kecske. 1970—1976. szinte mindenütt több becéző alakja is ismert a fiatal kecske nevének. kecskeolló. D. (A gödölye szó származását hasonló módon magyarázza etimo­ lógiai szótárunk. szoptatós kecske. 133 134 135 m 137 138 139 140 TESZ II. 1082. giduska [Békés megye]. s csupán Szinyei J. Vö. Maksay F.. (A valóságban a nyelvjárási atlasz adatainál még lé­ nyegesen bővebb az ide sorolható. tájszó­ tára mutatja ki Háromszék megyéből a jerke alakot. Pl. Például: gidi [Debrecen]. Az eddig ismertetett nevekhez képest a terminológia viszonylag nagy száma jelzi a fiatal állatot. TESZ I.: Vámszer G. I. 1663-ból való.137 Az első lehetőség szavunkat az európai nyelvek korai rétegébe sorolja (vö.jezés.. nyelvjárási szinten élő kifejezések száma. 83 6* . mai említései elsősorban az irodalmi nyelv hatását tükrözik a nyelvjárásokban is. A nevek elterjedése és típusa két fő egységet alkot: 1.: Magyar Nyelvjárási Atlasz 348. csupán Erdély területén váltja fel az olló. A jerke szlovák vagy ukrán eredetű kifejezés.. Valószínűnek tűnik. I. illetve nyelvjárási szárma­ zékai. addig a kecske eseté­ ben mindenféle korú nőstény neve. még nem ellett nőstényállatot jelenti. Prodan. fejős kecske.138 angol Kid stb. Vö. valamint az ollós és ollótlan kecske szópárokat is. meddő kecske. albán Zeitz.133 Feltűnő.. hanem — a már jelzett kapra. hogy állat­ hívogató szó főnevesülésével keletkezett — erre utal a sokféle alak­ változat is —.

A XVI. Szarvas G... századból Szarvas G. hanem talán a kecsketartásnak is eltérő történeti réte­ geivel és kapcsolataival kell számolnunk.. én.Olló szavunk ótörok eredetű. 113. illetve az olló szavak mai elterjedése szinte kiegé­ szíti egymást. 144.144 Elterjedése feltétlenül szélesebb volt a mai nyelvjárási előfordulások adatai által jelzettnél. Bárczi G. hogy a két szó elterjedési területén nem csupán a nyelv fej­ lődésének. hogy a történeti forrásokban miként szerepelnek az ismertetett ki­ fejezések.. . 142 Az er­ délyi magyarság nyelvében a középkorban is általános volt haszná­ lata. században is ismert volt.. mely már a XVI. Az..—Simonyi Zs. 1076. Szamota I. Szamota I. melyek aligha hozhatók mind kapcsolatba Erdély területével. Adatainkkal. hogy a két szó elterjedése között.. megállapításainkkal csupán felhívhatjuk a figyelmet a kérdésre.—Zolnai Gy. hogy a gida és származékai. II.. mely a török nyelvekben is fiatal kecskét jelent.—Simonyi Zs. II. s a gida szó elterjedése szorította vissza. 45.145 Calepinus szótára a kecskéske kifejezést említi a fiatal állatra. a bolgár—török népek­ kel való érintkezés eredményeként kerülhetett nyelvünkbe. a Nagyszombati Codex (1512—13). de véleményünk szerint korábban az ország más területein is ismerték. s azt jelzik. Szarvas G. * Az említett két szó mellett — nyelvjárási szinten — ma is él a fiatal állat megjelölésére a kecskefi. kecskefia kifejezés. 19753. a Nádasdyak számadásában: „ .fiatal kecske' jelentése. illetve mögött történelmi kapcsolatot kell sejtenünk..—Zolnai Gy. hogy a kialakuló irodalmi nyelvben még élhetett az olló .—Simonyi Zs. II. 1959. Belényesy M. 1801-ben egy tiszaadonyi birtokos kecskenyájában a következő állatok voltak:147 141 m 143 1/1/1 145 m 147 TESZ II.146 Érdemes néhány konkrét adatsort bemutatni arra vonatkozóan. Az azonban kézenfekvő következtetésnek tű­ nik.141 A honfoglalást megelőzően. E kap­ csolat mibenlétét azonban nem lehet a kecsketartás oldaláról fel­ tárni. 466. .." 1 4 3 Említi a Müncheni Codex (1466). ittem eg' keczke ollót. 49. s több példát sorol a XVI—XVII. hanem a nyelv szélesebb aspektusú vizsgálata vezethetne eredményre. Pl. mely más helyütt is előfor­ dul a történeti nyelvben. 1544-ben a Dunántúlon keczkefyat említ egy számadáskönyv. Győrffy I. században többször felbukkan említése a Dunántúlon: Például 1544-ben. 1588-ban pedig egy oklevél­ ben kechkeffy desma (dézsma) szerepel. Csiszár Árpád szíves közlése. szó­ tára. 1115. »4 . Pl. arra hívja fel a figyelmet.. 466.

s ily módon a nyelv korai ré85 . gida. . eztendei bak keczke olló no. . eztendőbeli czapp no. no. 64 25 22 39 27 70 14 13 Az élő nyelvben a terminológiák közül csupán néhány szerepel. . . Ollotlan fejeős keczke v a g i o n . a bak. no. Kos (!) keczke olló tavaly . . 11 1631. Tavaly neősten keczke v a g i o n . évi inventáriumában a majorsági juhok között a kö­ vetkező kecskéket említik:1'19 Ollós fejeős keczke vagion . jerke. no. gödölye) terelőszavakból származik. . cap. 36 Millióra kapra no. 11 Komána 1648. Az eddigiek — részletes nyelvészeti elemzés nélkül is — szol­ gálnak néhány tanulsággal a magyarság kecsketartására. Neősten keczke olló tawaly van . Tavaly czap vagion .Öreg bak Öreg fias Meddő Esztendős Esztendős Esztendős Esztendős Idei bak Idei czap Idei jerke bak czap fias jerke fiatalan 5 58 6 12 7 4 13 10 28 27 Fogaras 1632 januárjában (!) kelt inventáriumában. . . no. no. 2 Eöregh czapp no. . Sejtetik azt. no. s a gida (nyelvjárási megfelelőivel) és alkalmanként a cap kerülnek elő. . no. . . 6 Keczke bak no. A recens gyűjtés során már csupán a bak. Eöregh czap vagion . 2 1631. eztendei neösteni keczke olló no. Meddw keczke vagion . . 10 1631. hogy a kecsketartás terminológiái közül az állatnemeket és élet­ korukat jelentő szavak egy része (maga a kecske. s tágabb értelemben népünk állattartó kultúrájára vonatkozóan. . no. . a havasalföldi határban lévő majorsági juhok között szerepel:148 Eöregh kapra no. .

Maxi. Gyuri. Miska. 152 Sgy. a nőstény állatnak női ke­ resztnevet. gödölye) a Kárpát-medencében való meg­ telepedést követően került állattartó kultúránkba. egy másik szócso­ port (cap. Zsófi. 273. Vilmos. mivel azokon a helyeken. település. Nevek. A bolgár—török jövevényszavak (kecske. nevek.. nagyobb jelentőségének megnyilvánulása.és nyelvtörténeti ese­ mények húzódnak. változásának dinamikája. és gyakori még a Dezső.tegébe tartozik. s érezhető. 522. míg bakoknál a legelterjedtebb a Samu. még ma sem kap megkülönböztető nevet az állat. de az állattartás korábbi hagyományaira utal. ahol sok kecske van. gida. Aggtelek. A leggyakoribbak a Piri. A pásztorok számára is általában „csak kecske van. a paraszti gazdaság állatai között elfoglalt sajátos helyét tükrözi. hogy általában a gyerekek vagy az asszonyok adnak nevet a kecskének. 151 Sgy. Rózsi. a baknak férfinevet adnak. nincs külön ne­ ve". s a nevek többsége becéző alakban fordul elő. A névadás leggyakrabban spontán.150 Különösen a bakok névadásá­ nál érezhető egyfajta tréfás névválasztás. jerke. Teresztenye. s nem is meghatározó kulturális jelenség aspektusából nem lehet vállalkozni. 454. 8.. A névadás újabbkori eredetére utal az is. Bözsi. 150 Orosháza néprajza II. ami az állat nagyobb megbe­ csülésének. Semmi stb. 1954. Ritkább eset. elsősorban an­ nak sajátos vonulatát jelentő vlach-jogú vándorpásztorok közvetí­ tésével. Jelzik az adatok azt is. Ez azonban újabb jelenség lehet. Juci. A szarvállás alapján Csákó. mikor az állat külső jegyei vagy viselkedése alapján kap nevet. Az átadó nyelveket tekintve a kecsketartás terminológiái állattartásunk ezen rétegének történeti szakaszait jelentik. ahogyan a kecsketartás is az állattartó kultúra egyik legkorábbi megnyilvánulása. 86 148 m . Ezek nyomon követésére azonban ezen egyet­ len. Palkó. Makkai L. olló) az állattartás honfoglalás előtti rétegére utalnak. 1954.m Csonka (ha törött vagy félreáll a szarva). színek A kecskének általában már fiatal korában nevet adnak. ami a bakkecske sajátos viselkedésmódját. Marika. hogy az ország egyes területein el­ térő volt a terminológiák terjedésének. Csöpi stb.152 szarvatlan állatoknál alkalmanként tulajdonnévvé válik Makkai L. hogy e mögött gazdaság-.

a köznyelvi Suta 1 5 3 ,szarvatlan' szó (lásd alább). Lényegesen g y a k o ­ ribb a színek alapján való névadás, s a szín g y a k r a n az állat m e g ­ különböztető n e v e k k é is válik. így Barna, Cifra, Tarka — ha több van, akkor Nagytarka, Kistarka — Hattyú, Hamvas (szürkés-fehér színű), Fekete, Rigó, Cigány, Özi (őz-színű), Kesely (fehér színű, fekete lábbal vagy folttal), 15 ' 1 Sárga, Babos (pettyes) stb. neveket a d n a k a színek alapján. A kis t e r m e t ű kecskének g y a k r a n a d n a k Morzsi, Borsi, Borsika nevet, a kezes, jámbor, e m b e r e k h e z szokott kiskecske neve g y a k r a n Biri. Csík megyében a l k a l m a n k é n t a szőre alapján nevezik el a kecskét, s így Szakáll, Szakállas, Hajas nevet kap. 1 5 5 Számunkra, s az állattartó k u l t ú r a egésze szempontjából azok a nevek a legérdekesebbek, amelyek n e m egyszerűen a valódi, m i n ­ dennapi életben ismert színek átvitelét jelentik az állatokra, h a n e m eredendően az állatok külső jegyeire, színére vonatkoznak. Ezek a terminusok esetenként a kecsketartás történetére, középkelet-euró­ pai kapcsolataira is utalnak. Széken Cigir a birkaszerűen gyapjas kecske, 1 5 6 Halason Bonta az egyenes, sima szőrű. 157 Lényegesen gaz­ dagabbak ennél a színekre vonatkozó adatok. A pásztornyelvben általános az; állatok színek alapján megkülönböztető elnevezése, a j u h n e v e k többsége kecskenév is. 158 Széken Baluka a fehér orcájú kecske, Vatyis, h a a szeme körül fekete folt van. 1 5 9 Csíkszentdomon­ koson Bélán a szőke szőrű kecske, Gyósa a fehér, Kecsula a t a r k a fejű, Székelyföldön Kacsulia a fekete fejű, fehér állat. 160 M á r a m a ros megye románjai Porumbá (kékes-fehér), Barzá (fehér), Pestrita (tarka), 1 6 1 az: Alsófehér megyeiek pedig Bresicea, Brumanä (deres), Cärämidä, Nenifonca neveket adtak kecskéiknek, színük alapján. 1 6 2 Nem lehet ezen dolgozat feladata részletes nyelvészeti vizsgálat, ezért a színekre utaló nevek közül a Vatyis szót emeljük ki, a m i Széken fehér kecskét jelent, szeme körül fekete folttal. A kifejezés m i n d e n bizonnyal a macedoromán oaclis szóból ered, melynek szár­ mazékai a Balkán-félszigeten és a K á r p á t o k b a n is beletartoznak a pásztorok szótárába: a szlovák (vakesa), lengyel (baksasta, bákiesis-

153 154 155 150 157 158 159 1(10 161 102

Általánosan elterjedt a szarvatlan állat megjelölésére. Sgy. Teresztenye. Vámszer G., 1959. 242. Vámszer G., 1959. 91. Herman O., 1914. 540. Podolák, J. 1978. 614.; Herman O., 1914. 700. Vámszer G., 1959. 91. Herman O., 1914. 539., 540. Roska M., 1943. 117. Herman O., 1914. 700. 87

ta), az ukrán (vaklesa, vakysa stb.), a román (cachesa, udchise) nyel­ vekben a fehér színű, fekete foltos (főleg szem körül) bárányok, illetve kecskék megjelölésére szolgálnak. A román nyelv erdélyi magyar dialektusában a vakisa a szó megfelelője. A kifejezés ha­ sonló alakban megtalálható a szerb, albán, bolgár, görög pásztor­ nyelvben is, különösen elterjedt azonban a szarakatszánoknál és a románoknál. Ez utóbbiak terjeszthették el a Kárpátokban és a szláv nyelvekben is.163 Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a Vatyis kecskenév ezen kifejezések származéka, mely a román nyelvből került az erdélyi magyarsághoz, s a szó történetén túl a magyar kecsketartás korai történetére — benne a vlach-pásztorok szerepére — utal. Nehéz lenne arra választ adni, hogy a kifejezés később ke­ rült-e át a kecsketartás szókincsébe, vagy párhuzamosan szerepelt a juhok és a kecskék megjelölésére. A vlach-pásztorok állatállomá­ nyának összetételére, s a Kárpátok-beli állatcsapatokra vonatkozó történeti adatok az utóbbit erősítik meg. A színekre utaló nevek közül említést érdemel még a Bárza, mely Csíkszentdomonkoson barnás-sárga színű állat megjelölésére szolgál,164 a Máramaros megyei románoknál a Barzá fehér kecskét jelent.165 Ugyanakkor az Aggteleki-karszt kis falvaiban több helyen felbukkan a kecske színének megjelölésére a Borzi, Barzi, Borzány kifejezés,166 mely lényegében meghatározhatatlan színt jelent, s csak kecskék megjelölésére alkalmazzák. Az állatokat külső jegyeik alapján megkülönböztető kifejezések közül — a kecske esetében — még a suta szó érdemel különös fi­ gyelmet. A magyar és a környező népek pásztorainak nyelvében a kifejezés, illetve rokon származékai főleg a szarvatlan állatok, leg­ gyakrabban juh, s méginkább a kecske megjelölésére szolgálnak.167 A szó nyelvünkben először 1437-ben bukkant fel személynévi össze­ tételben.168 A ,szarvatlan kecske' értelemben megtalálható a mai Magyarország északkeleti hegyvidékén, s ismert az alföldi pászto­ rok nyelvében is,169 de mivel bekerült az irodalmi nyelvbe, így va­ lamilyen jelentésárnyalata az egész országban ismert. A ,szarvatlan
163 m 105 1(36 167

Podolák, J. 1978. 618—619. Herman O., 1914. 539. Roska M., 1943. 117. Sgy. Teresztenye, Perkupa. Podolák, J. 1978. 611. skk.
T E S Z H I 624

168

169

.

Sgy. Teresztenye, Aggtelek, Égerszög, Szögliget, Jósvafő, Szőllősardó, Tornakápolna, Szin, Szinpetri, Szentsimon, Szalonna (Borsod-A.-Z. me­ gye), Kunszentmiklós, Tázlár, Kéleshalom, Jászszentlászló (Bács-Kis­ kun megye).

88

kecske' jelentés azonban az ország északkeleti hegyvidékén a leg­ elterjedtebb, ahol a szarvatlan állat megjelölésére egyetlen kifeje­ zésként használják. Az Alföldön a szarvatlan, szarvatlan kecske szó, illetve szóösszetétel az elterjedt a n e m szarvalt egyedek m e g ­ jelölésére, s lényegében r i t k á b b a suta kifejezés használata. A D u ­ nántúlról n e m állnak rendelkezésre kellő mélységű adatok, d e úgy tűnik, hogy ott a szarvatlan kecskére i n k á b b a buga, illetve a szarvatlan kifejezéseket használják. 1 7 0 (A szóföldrajzi adatok a k i ­ fejezés kelet—nyugat i r á n y ú terjedésére utalnak.) 1 7 1 Szlovák területen a suta kifejezés és származékai terjedtek el, melyek Szlovákia u k r á n - és m a g y a r l a k t a falvaiban is ismertek, s el­ terjedtek lengyel, m o r v a és u k r á n földön. A kifejezés azonban t ú l ­ lépi a k á r p á t i pásztorkodás régióját, felbukkan az albán, szerb, h o r ­ vát, macedón és a görög pásztornyelvben. A szó — nyelvészek sze­ r i n t — a Balkán-félsziget n e m szláv eredetű (minden bizonnyal al­ bán vagy t h r á k ) pásztoraitól ered, akiktől a r o m á n pásztorok vet­ ték át, s ők közvetítették a k á r p á t i pásztornyelvbe. 1 7 2 A kifejezés t e h á t a balkáni és k á r p á t i pásztorkultúra eleme, melynek a m a g y a r nyelvben való megléte ugyancsak a kecsketartás történeti rétegére, s a vlach-pásztorok szerepére utal. A szlovák nyelvben a suta kifejezésnek van ,kisfülű', ,lelógó fülű' állat (juh vagy kecske) jelentése is. 173 Az Aggteleki-karszton suta-filűnék nevezik a kisfülű kecskét. 1 7 4 Adataink — úgy érezzük — igazolják azt, hogy a m a g y a r s á g kecsketartása lényegesen differenciáltabb képet m u t a t , m i n t azt a recens gyűjtések jelzik. A nevek és színek kapcsán ismertetett a d a ­ tok utalnak k e c s k e t a r t á s u n k n a k a balkáni és k á r p á t i pásztorkultú­ rával való kapcsolatára is.

170 171 172 173 174

Vajkai A., 1959. 52.; Herman O., 1914. 454. TESZ III. 624. Podolák, J. 1978. 611. skk. Podolák, J. 1978. 612. Sgy. 89

a kecskepásztoroknak (caprali) és az ilyfajta pász­ toroknak nagyon erőszakos csapata. Belényesy M. 1896. hogy nem volt ismeretlen a középkor folyamán ez a foglalkozás. II. I. közös nyájak miatt — természetesnek tűnik. PÁSZTOROK ÉS GONDOZÓK Hazai történeti forrásaink elég ritkán tesznek említést kecske­ pásztorokról. hogy viszonylag rit­ ka lehetett az önálló kecskenyáj. Takáts S. a Dózsa parasztháború kapcsán. 160. Leó pápának. 1970. stb. stb. akiknek hatalmas sokasága lakik ebben az országban. Tagányi K. 1514ben. 905. 5 1647-ben a Zemp­ lén megyei Nagykázmér elöljárósága bünteti azokat a kecskéseket. 1954.1 Szabó Mátyás szerint az európai állattartás korai történeti forrásai a kecskepásztorok nagy szerepét jelzik. bár a kecskeállo­ mány zöme az egyéb állatot is őrző pásztornépesség kezén lehetett. 609. felkelőkhöz) csatlakozott a „marhapászto­ roknak (bubulci).. Egy 1622-ből Máramarosról származó adat említést tesz fejszés pásztorokról. s fejszéikkel a fák ágait vágták állataik számára. 181.4 Van azonban az említetten kí­ vül is néhány adatunk.. századig általános: Herman O.0 A sárospataki uradalom urbáriuma 1648-ban Erdőbényén említ egy Nagy István nevű sze1 2 1 4 5 fi Szabó I. 1915.. 333. Hogy a kecskepásztorok száma mégsem volt jelentéktelen. 90 . elterjedt a juhokkal való közös legeltetés.. amely egyértelműen jelzi. s annak következménye. a juhok és kecskék pásztorát em­ líti. akik állataik számára az erdőt vágják. ennek termékeny és gazdag síkföldjén". A kecskés kifejezés Herman Ottó szerint a XVII. önálló kecskepásztor egyre kevesebb volt.3 s közös nyájakról adnak számot a Rákóczi-birtokok gazdasági iratai ós az erdélyi urbáriumok is. 300. hogy a szántóföl­ dön élő parasztokhoz (ti. 1914. Ez — a már jelzett tartásmód. századi adat igazolja. Makkai L. 36. Ulászló levelet írt X. akik — a forrás szerint — kecskepásztorok voltak. 1950.. D. II.V.. Prodan.. 464. később csökkent csupán je­ lentőségük. melyben — egyebek között — azt írja.2 A Nádasdyak dunántúli birtokainak 1549-es gazdasági számadása pl. azt egy XVI. Szabó M„ 1970. 531. 1959.

mélyt — akinek sem állata.. Pál András pásztora". sem cenzusa nincsen — s ki „urunk keczke paztora". 1909.A kecskepásztorok pedig csak kettő találtatott meg. 1909.) 13 A Bereg megyei kópócsapáti birtokos kecskése szá­ mára a XVIII. 1794-ben bojtár is volt mellette. 13 Bodó Sándor szíves közlése. 3 véka búza. Szabó Andrást. 3 Ft külön ia&r** szerint. 1896.. 280.8 1788-ban Máramaros megye szolgabírójá­ nak jelentésében — melyben a hosszúmezei erdőben esett károkról számol be — a következők olvashatók: . 9 Idézi: Herman O. amit később is csak kecskés háza néven ismernek a falubeliek. A következő esztendőben az uraság maga fogadta fel a bojtárt.. 1 köböl búza. Balázs Pál kecskése és Argyelán Iván. 1 nadrág. 80. század végén Tiszaadonyban. 6 köböl és 3 véka rozs. (Ugyanakkor pl. 154. mint önálló foglalkozás a hatékony erdővédelemmel és a kecsketartás ezzel együtt járó viszszaesésével szorult háttérbe. 3 köböl rozs. s a kecskepásztorság. 1 köböl főzelék.12 A XV—XVI.. század fordulóján a sümegi várban a kecskepásztornak 2 ft. 255. A számadó évi járandósága 1794ben a következő volt: 17 Ft. 7 1764-ben Kiszte faluban (Sátoraljaújhely körzete) a Nyilaserdő használatáról Koleszár János. hanem árendálta az uraságtól: 1793-ban 50. sem telke. Idézi: Herman O. II.11 Néhány adat jelzi a kecskepásztorok járandóságát is. a falu közepén külön házat épített.3 II. 2 véka főzelék. 3 Márijás sóra.. hogy a kecs­ kepásztorok tevékenysége a tartásmód sajátos formájával. hogy a pásztordíj két kecskegida után egy dénár volt. az erdei legeltetéssel társult. 1973. 11 Kálmán B. 1909. 12 Herman O. 9 Alsó-Fejér megye 1804-ben arról intézkedik. a falu kecske­ pásztora tesz vallomást. 1 süldő. » 8 Tagányi K. 1896. tengeriföld. 255. Az egykor önálló foglalkozásra utalhat a Kecskés családnév is. Ek­ kor — a száraz konvencióként szolgáló termények mellett — a kö• Makkai L. 91 . hogy „a kecskepásztoroknak az erdőkre fejszével járni szabad ne legyen". 1794-ben 62 Ft-ot fizetett érte. 1 gedó. Raduly Iván.. 10 Tagányi K. 1 kabát. 1 köböl őszi vetés helyett. 1433-ban Bártfa számadásából kiderül. 1 malac. A kecskés számadó ott 1788-tól 1795-ig Bengi Pál volt. kenderföld. 2 pár fejér ruha vagy helyette 3 Márijás. A tejjel ekkor nem számolt. 1954. 876.. A bojtárja fizetését kezdetben ő vette fel. s ő gondoskodott róla. úm. 4 pár bocskor.10 Ezek az adatok azt is jelzik. A bojtár fizetése a követ­ kező volt: 2 Ft. 5 pár bocskor. 2 gyolcs és vászonfehér­ nemű volt a fizetése. egész ruha. a kádár és a kőműves 12 ft-ot kapott. 224..

1 gedó. 13 Makkai L. csizma. kis guba.1. mert télen-nyáron legeltették az állatokat. 79. mert egyfajta képet ad a kecske­ pásztorok helyzetéről és tevékenységéről. mégis úgy tűnik.14 A pásztorok bő­ rökkel való elszámoltatása a kecskék esetében is általános lehetett. 1795-ben a tej árendálása megszűnt. 69. nadrág. A számadáskor a bőrökkel is elszámoltak. A főzeléket lencsében. 135.17 A kecskepásztorok tár­ sadalmi helyzetére utal talán a közmondás is. kép). majd Demeter László voltak. hogy a kecskepásztorok nem tartoztak a szó valódi értelmében vett pásztorok közé." 15 A bemutatott adat­ sornál azért időztünk részletesen. A vasárnapi tej a kecskést illette meg. A kecskepásztorok főleg a közösség pe­ rifériáján élő szegényemberek közül kerülhettek ki régebben is. a kecskék tejhasznát a birtokos maga vette át. 7 nőstény kecskeollóból 2 döglött meg. guba. Bár a kecskésé régen külön foglalkozás volt a pásztorok kö­ zött. aszalt gyümölcsben kapták. . s közülük régen is a kecskepásztort becsülték legke­ vésbé. s a kecskepásztoroknál is fellelhetők a pásztorhierarchia nyo­ mai. 16 A pásztorokat nem is övezte egyforma megbecsülés. 1954. Az adatért Csiszár Árpádnak tartozom köszönettel. 1 gedó.1. bojtárjai előbb Kertész Mihály. és T. nadrág. neki volt a legkevesebb a bére is. bocs­ kor. nyakravaló. 1795-től 1803 végéig a számadó kecskés Vas József. A kecskés fél évre megkapta a konvencióját. csizma. Beregi Múzeum adattára és dokumentumtára: D. 142. 2 pár fejér ruha. Nagy számban voltak közöttük gyerekek. 2 pár fejér ruha vagy helyette 4 Márijás. mely kétségkívül a Eördögh Dániel kopócsapáti birtokos gazdasági feljegyzései. A másik fél évben — télen — távolabb. s maga gondoskodott kenyérről.. csizma. nem tud számot adni nyolcnak a bőréről. A Vasárnapi Üjság a múlt század derekán — bár kissé romantikus képet fest — „a művelt világ félvad egyénei"-nek nevezi a kecskepásztorokat (23. bocskor. 1972. kalap. 17 Hőgye L. nyakravaló. 618. borsóban. kásában. nadrág. nem voltak részesei a zár­ tabb pásztortársaáalomnak.vetkező volt a járandósága: 4 Ft. Fizetésük a kö­ vetkező volt: Kertész Mihályé (1795): 3 Ft. 1644-ben a görgényi uradalom számadásában a következő áll: „A Bios Triff elejibe a d o t t . kalap. szűr. !a Vasárnapi Űjság 1861. akik­ nek fizetsége 8—12 krajcár kecskénként 1 évre. bunda. övedző guba.73. s ilyenkor az uraság közvetlenül látta el odaküldött élelemmel. Mezőkaszony környékén legeltetett. . bocs­ kor. 92 Ut . Demeter Lászlóé (1796): 3 Ft. szűr.

) társadalom két szélső pontját állítja szembe: „Kecskepásztorságról uraságra menni. ami már „eltartott egy pász­ tort".23. Ez az állatcsa­ pat a közelmúltban már csak hegyes területeken állt össze. a legjelentősebb kecsketartó területek leszakadása óta. A Bakonyban — ahol már a XVII. 93 . 1914. kép. 50—60 állat volt az a mennyiség. önálló kecskenyáj csak kevés helyen maradt meg. Havasi kecskepásztor (Vasárnapi Üjság 1861. majd különösen az országhatárok átrendeződése. alföldi részeken csupán a legnehezebb." 18 A kecskék legeltetésében és a pásztorlás szervezetében alapvető változás következett be az elmúlt évszázadban. a Horváth pásztornemzetség- 13 Herman O.. Szentgálon pl. században is külön fog­ lalkozás a kecskésé — még századunk elején is különvált ez a ré­ teg a pásztorokon belül. amiért érdemes volt külön pásztort fogadni. 41. háborús években volt külön kecs­ kenyáj.

1939. ami nehéz feladat volt. 26.. szarvasmarhákkal hajtották legelőre az állatokat. hogy késő ősszel. a többi állat beszorulásakor külön nyájat szerveztek — alkalmanként több szomszédos falu — a kecs­ kékből. köztük és a falu között a legeltetési társulatok voltak a közvetítők. 320. ha véletlenül a szomszéd falu határát járta a jószág.20 A kecskepásztorok a falu legszegényebb emberei közül kerül­ tek ki. Sgy. még az 1970-es évek elején is kijárt télen a kecske.19 a bakonyi falvak al­ es felszeg szerint fogadtak kecskést. » Tálasi I. juhok­ kal. 237. Korábban — mint ezt már jeleztük — a kecs­ kék tartásában a télen-nyáron való legeltetés játszott meghatározó szerepet. Kényszerből vállalták el a kecskék őrzését. Szentsimon.. Mivel a kecskéket őrző személyek gyakran nem valódi pász­ torok. Tehetősebb ember nem is vállalta. amiket a csordás külön pénzért legeltetett. Általában egész évre szegődtek. csak 2—3 alkalommal nézett rájuk. .. A legeltetés ideje télen rövidebb volt (reggel 8-tól délután 3—4 óráig). 1977. s rövidebb volt a hajtás napi útvonala is. a szegényebbek számára viszont jelentett némi jövedelmet. s a kecsketartás tilalmazása is akadályt jelentett. s télen még azt sem bán­ ták.J Tálasi I. A pásztor télen nem volt kint állandóan az állatokkal. Gyakran gyerekek őrizték a kecskenyájakat. Ahol nem volt külön nyájra való kecske. A tavasztól őszig legeltetett állatcsapatok mel­ lett előfordult.. A sertések­ kel még volt lehetőség az egész éves legeltetésre. s egész tartásmódja a többi állatfaj tartásának rendjét és évi ritmusát vette át. 1939. s így a pásztorlás rendje is azon állatcsapatokéhoz igazodott.. A kecskék számának csökkenésével a sertésekkel. 1974—75. 2t Gazda K. hogy csak az aratás utáni 1—2 hónapra fogadtak kecskepásztort. kondák jelentős része — még az elmúlt évtizedekben is — télen is kijárt. Ekkor nem kellett különösen vigyázni az állatokra. amelyek az állattartás egészét tekintve atipikusnak nevezhetők. 94 . mert a növényzetben nem tettek kárt. mert a sertésnyájak. 10.22 Teresznyén pl. ott ezen állatok legel­ tetése. 21 Alföldi falvakban előfordult.ben a Kecékés ragadványnév is felbukkan. aki állataival a tarlót legeltette. így alkalmanként felbukkannak a kecsketartásban olyan ele­ mek. gyakran voltak cigányok. A kecskenyájak szervezésének és legeltetésének — a pásztorfogadás mellett — a legelők hiánya. Érdekes példá­ kat találunk erre az Aggteleki-karsztvidék és Észak-Borsod falvai­ ban. öregkecskést és kiskecskést.. 22 Viga Gy. 27.

Míg korábban csak a haszonvétel. amíg a határ szabad volt.Sokszor azonban nem vállalták el más állatcsapatok pásztorai a kecskék őrzését. Vagy azért. illetve a kecskét is őrző pásztorok újabbkori bérének és megajándékozásá­ nak. a többi állat utáni fizetség arányában kapták a kecske utáni járandóságukat. hanyatlásának megnyil­ vánulása. alkalmi formái alakultak ki. más állatok által nehezen megközelít­ hető. Májusig. Ez is utal arra. A faluban a második világháború után külön kecskenyáj volt. főleg suhanc fiúk hajtották ki az állatokat legelni. elsősorban árok­ partra. az állat helyét a paraszti gazdálkodásban. ott a gyerekek. hanem a legelő és a pásztorok hiányából adódó kényszer. melynek őrzésével sok baj van. a pásztorbért vagy szájbért23 Ez általában 1/4—1/2 része volt a szarvasmarhák utáni járandóságnak. Ilyenkor a legeltetésnek sajátos. Az őrzés főleg az asszonyok és gyermekek munkája volt. hogy a kecske a közös legelőre járjon. vagy más állatok táplálására alkalmatlan füvet termő terü­ letre. s a nyájat naponta felváltva.) A pásztorok — maguk és családjuk élelmének beszerzési lehe­ tőségeitől függően — terményben vagy pénzben kapták járandósá­ gukat. majd még inkább a szervezett legeltetési lehetőségek felszámolásával a kecsketartás egésze a nők feladatkörébe került át. s adalékul szolgálhatnak más állatcsapatok pászto­ rainak megismeréséhez. rakoncátlan állatnak tartják a kecskét. ezért a kecsketartók sorban őrizték a nyá­ jat. mert nagyon pákosztos. A legelők hiányában ennek megnyilvánulása a pány­ ván való tartás és az istállózás is. s a pásztoroktól egyre inkább gondozók vették át a feladatokat. akik a gondjaik­ ra bízott másfajta állatok mellett kecskét is őriztek. s együtt őrizték őket. leggyakrabban a sertések 95 . Pásztor hiányában a legeltetésnek egy sajátos formája alakult ki: a soros őrzés. A több kecskét tartó családok esetenként saját állataik mel­ lé nyájba gyűjtötték a falu több kecskéjét is. Amelyik család több kecskét tartott. Mivel pásztora nem akadt. sokszor pedig a gazdák maguk tiltakoztak az ellen. Májustól az első hóig azonban közös nyájba hajtották a kecskéket. addig az elmúlt évtizedekben a kecsketartás teljesen női munka lett. az állattartás visszaszorulásának. (Azok a pásztorok ugyanis. illetve nem tudtak fogadni a gazdák. s a ház körüli gondozás volt női munka. az utcák sorrendjében őrizték a kecsketartók. magasabban fekvő. mindenki maga legeltette állatait. hogy az önálló kecskenyájak meg­ szűnésével. melyre Kissikátorban (Borsod me­ gye) találtam érdekes adatot. mivel az ezzel kapcsolatos adatok egyaránt jelzik a kecske­ tartás és a kecskepásztorok megítélését. Érdemes némi figyelmet szentelni a kecskepásztorok. soros pásztorlás. amely nem intenzívebb gazdál­ kodási forma jele.

hanem sokszor falvanként is eltérő volt. (A gazdák többsége nem sokallja ezt az összeget. s némi aprópénzzel hono­ rálták a pásztor jókívánságait. megállapodástól függően. Né­ hány borsodi faluban. később havi 20—50 Ft állatonként. ha bak is volt köztük. az 1950-es években havi 10 Ft. Ha új állatot hajtott a legelőre a pásztor. kará­ csony) kaláccsal. akkor 10—20 Ft szoktatót fizettek neki. Borsod-AbaújZemplén megye falvaiban általános volt az ún. elvárásokat. ha a kecske hármat ellett. Általában 1/2—1 véka gabona volt egy évre az 1940—1960-as években. akkor a szaporu­ latból egy a pásztort illette meg.pásztorának bérével volt egyenlő.) Ehhez járt a borsodi falvakban egy vacsora. Ezekhez az alkalmakhoz. Sgy. az újabb időkben egyesítette magában a pásztorkodás hagyo­ mányait és az újfajta lehetőségeket. szakajtó krumplit. szalonnával. hiszen a hozzávalót — főzet bab. pénzben kifejezve. amely inkább jelképes járandóság. kolbász. i! M 25 A Tiszazug falvaiban szájbér a pásztorbér neve. né­ hány tojás — a pásztor felesége szedte össze. egy kenyér. Az összegyűjtés alkalmát kerülésnek nevezik. pár kiló lisztet jelentett. Al­ kalmanként azonban. (Sgy. főleg ünnepi ajándékot is kapott a kecskepásztor. Cserépfalu. s vallják. nagypénteki adása. hogy a kecske ellésekor 10—20 Ft-ot adtak a pásztornak. kosár krumpli.) Ez utóbbira csak Szentsimonban találtam adatot. Dédestapolcsány (Bodó Sándor gyűjtése). Az utóbbi helyen csak akkor kapta meg az egyik gidát a pásztor. 06 . illetve a kihajtáshoz kapcsolódik a bocskorpénz vagy derékpénz^1 néven adott 5—20 Ft-nyi pénzbeli juttatás. lángossal. Ünnepkor (pünkösd. bizonyos alkalmi.25 A kecskepásztor járandósága azonban nemcsak vidékenként. porció pálinkát. Elterjedt szokás volt. Gyakran nem is illette meg más ezeken a járandóságokon kívül a kecskék pásztorait. húsvét. hogy egy napig sem őriznék a kecskét ennyi járandóságért. melyet kihajtás előtt kapott a pásztor: néhány tojást.

. a kecskehús fogyasztása az alacsonyabb kulturális szint velejárója. akkor a tejhaszon lesz ismét a legjelentősebb.) Vö. Franciaország. 140—141. A. 1970. 1961. K. A KECSKETARTÁS HASZNA A kecsketartás haszna. ott közel egyformán fontos szerepet játszik a tej. J.5 a Kárpátok terü­ letén ugyancsak a kecske teje a legfontosabb. a haszonvétel egyes formáinak aránya az európai kontinens különböző területein eltérő. Baromfitenyésztés 1957/8.: Novak. mellette a tej jelentősége csak szezonális. 162. ott a haszonvétel el­ tolódik valamelyik irányba. ahol a legnagyobb a kecsketartás jelentő­ sége. Skandináviában a hús a legfontosabb haszna a kecskének. 1. Görögország).6 Amikor a kecske­ tartás veszít jelentőségéből. 137—138. K. A tej A tej a magyarságnál a kecsketartás legfontosabb haszna. 652. Wolski. I. 97 7 .1 Az Ibériai-félszigeten kedvelt ugyan a fiatal kecskék húsa. Dias. K. tejkultúráját vizsgáló 1 2 3 4 5 6 Szabó M. de kiemelkedő a kecskebőr feldolgozásának színvonala is (Spanyolország. de főleg teje miatt tartják az állatot. Olaszország. 334. s ha újra növekszik az állat tartásának szerepe (nehéz szociális időkben).3 Németországban a múlt század végén az ipari körzetekben tudatosan támogatták a kecsketartást a munkások jobb tejellátására/' Moszynski. 2 Az alpi területeken a tejhaszon a te­ nyésztés elsődleges célja. Moszynski. Kowalska—Lewicka. 1969. (Tenyésztési mutató. 792. V. A mediterrán térség azon országaiban. akkor legtovább a tej jelentősége ma­ rad meg. Népünk tejfeldolgozását.VI. Az állat tartásmódja és a tartás évi ritmusa a tej haszon elsődleges vol­ tát hangsúlyozza.és a hús­ haszon. szerint a szláv népeknél a tejhaszon és a bőr a kecsketartás elsődleges célja. 1976. Ahol vi­ szont a kecsketartás szerepe nem számottevő. 1972.

98 7 8 . A kecsketartás már jelzett. 8 A vegyes tejből készült sajt értéke azonos volt a tisztán juh­ tejből készültével. 0 A tehéntejjel való keverésre kevesebb adatunk van.: Kowalska— Lcwicka. 240. A kecske és a juh tejének közös feldolgozása minden bizonnyal általános nép­ rajzi jelenség. 652. bár még az 1950-es évek beszolgáltatási rendszerének idején is általános volt a vegyes tehén.. Dunäre. hogy a vegyes — juh. V.és a tehéntej feldol­ gozásával való kapcsolat onnan is ered. a két állat korai domesztikációja óta párhuzamosan fejlődött tejhasznuk feldolgozá­ sának rendszere is. A. 1969. táji és szociális.néprajzi irodalmunk alig vett eddig tudomást a kecsketej felhasz­ nálásáról. N. század végi adat jelzi. 141.. illetve — a kecsketartás újabb keletű.és kecsketej közös tulajdonságai mellett. 315. 1972. a tej keverését nem tekintették hamisításnak. amikor pedig a kecske valóban a „szegényember tehene" lett. Idézi: Földes L. ugyanúgy el­ terjedt a tejfeldolgozás során a kecsketejnek a többi állat tejével való vegyítése. hogy a kecsketej feldolgozásának egész technológiája rokon a juh-. Moldva és Havas­ alföld területéről már XVIII.. hogy amint általános volt a kecskének az említett állatokkal való közös tartása. 1969. Ál­ talános gyakorlat volt ez a környező népeknél. Novak. A. 141. A közös tejfeldolgozáshoz vö. típusainak megfe­ lelően. 1968... eszközeit részben a juhászat. 1969. Kétségtelen. Gyakorlati oka volt ennek a tejmennyiség is: a kevés kecske nem biztosított elegendő mennyiséget. 1957. rész­ ben pedig a szarvasmarhatartás tejkultúrájából származtathatjuk. nincs olyan végtermék.7 A kecsketej feldolgozá­ sának kultúrája gazdag volt még az utóbbi évtizedekben is. 588.és kecske – nyájak tejét összeöntik. hogy a juh. 1961. hogy a kecske­ tej feldolgozása során nem találunk olyan eljárást. s úgy dolgozzák fel sajttá. 653. s haszna el­ sősorban a tehéntej pótlását szolgálta. A juh. tehéntartást pótló jellegét hangsúlyozva — csupán annyit rögzített.. illetve termé­ ket. hogy a kecske te­ jét a tehéntejhez hasonlóan dolgozzák fel. Valószínűnek tartjuk. Novak. 9 Kowalska—Lewicka. mely min­ dig a konkrét lehetőségeknek megfelelően volt önálló vagy volt alá­ rendelve más állatok tejkultúrájának. amelyik ne lenne rokon a juh. Az is igazolható.. Kovács L. ame­ lyet csupán kecsketejből készítettek volna el. 1972.és kecsketej beadása. mely a két állat együttes tartásában gyökerezik. il­ letve a tehéntej feldolgozásával. a tejfeldolgozásnak gazdag skálája áll előttünk.vagy a tehéntej feldolgozásá­ nak eljárásaival és készítményeivel.. K. V. Főleg a hasonló tulajdonságokkal rendelkező juh­ tejjel való keverésnek vannak történeti hagyományai. ugyanakkor Zólyomi J. 605.

kép).: Sztripszky H. Ez az eljárás a juhá­ szat munkamódjából került a kecsketartás elemei közé. jól elkülöníthető módja alakult ki. 399. augusztustól a beszorulásig viszont csak egy­ szer. s csupán a tüdőbetegek számára tartották fontosnak tejének fogyasztását. A szociális színvonal emelkedésével a kecsketej jelentősége csökkent^ elvesztette szere­ pét az emberi táplálkozásban. akik korábban csak tehenet fejtek. 1915. csupán a vemhesség utolsó néhány. Szűkösebb időszakban minden cseppjét elfogyasztották. 99 7* . Az egyik szerint oldalról fejik az állatot. 11 A kecske fejesének két. tartását tiltották. „lekussolva" úgy. 10 addig a helyzet javulásával a kecske megvetett. Míg nehezebb szociális helyzetben gazdasági szakírók csi­ náltak propagandát a kecsketartásnak. reggelente. 4—6-szori szorítással fejik ki a tejet (25. illetve a vegetáció éves ritmusának rendjéhez igazodik. A naponta hazajáró állatokat a parasztembe­ rek szinte egész évben fejik. hogy jobb tenyérrel. illetve azok a férfiak. A kecsketej fel­ használása a közelmúltban már a szociális helyzet függvénye volt. marokkal és ujjakkal végzik a fejést. 1970.—Bilák L. mellé guggolva.lényegesen megszaporította a juhtej mennyiségét. s volt aki a főváros tejellá­ tását is több ezer kecske beszerzésével tartotta megoldhatónak. A nők ide- 10 11 Gunst P. illetve két kézzel fejnek — főleg több kecske esetén — zománcozott zsétárba. a tej haszna a tartásmód. s a tőgyet két marokkal átfogva.. A másik — gyorsabb­ nak tartott — fejési módot csak férfiak alkalmazzák: az állat hátsó lábai közé helyezik a fejőedényt. Vö. s gazdag variációját állították elő a tejtermékeknek. A Szent György nap környéki kihajtástól au­ gusztusig általában háromszor fejtek — délben is a szállásra haj­ tották a kecskéket —. 147. Készültek termé­ szetesen tisztán kecsketejből is termékek. s bal kézzel 2—3 literes edényt tartanak a tőgy alá. zsojtárba (24. Ezzel szemben a hegyvidéki szállásokon. tenyésztőit kigúnyolták. he­ tében. a készítés technikája min­ den bizonnyal azonos volt a juhtej feldolgozásával. A legeltetésnek ebben a rendszerében a reggeli és esti fejés szokásos. s az állatok táplálékai közé szorult vissza. a legeltetés évi rit­ musának függvénye. s az eilest követő négy-hat héten nem tartanak igényt a tej­ re. üldözött állat lett. A kecske fejese. kép). a legszegényebbek gazda­ ságaiba szorultak vissza. s a közösségi nyájak esztenáin a fejés — a legeltetés évi ritmusából eredően — sokkal inkább a naptári év. Ezt a módszert főleg nők alkalmazzák.

kép. 100 . akik házról h á z r a vezették kecskéjüket. hogy a kecsketejet orvosságnak tartják.24. 1910. Borsod-A. hogy t a r t á s u k a t tiltották. 368. fél év 359. II.-Z.. 14 Falusi Gazda 1865. akik tüdőbetegségük m i a t t r á voltak szo­ rulva. (Már 1649-ből van a d a t u n k arra. s helyben fej­ ték k i a vásárlónak a szükséges tejmennyiséget.) 1 2 Nyugat-európai orvosi adatok igazolják. Kőszegen annyira elszaporodtak a kecskék. 25. amelyek szoptatták a gyer­ meket.. m e r t a kecske könnyen belepiszkol a tejbe. 8. csupán azoknak engedélyezték. skk. H Lónyay G. A kecske frissen fejt tejét sokféle módon hasznosítják. III. Isszák nyersen. 1 3 A múlt században Pesten és Bécsben is felbukkantak azok a tejárusok. hogy a gyenge csecsemőknek kecske-dajkákat írtak elő.s 1931. Kecske fejése oldalról (Aggtelek. megye) genkednek ettől a fejésmódtól. 1 4 « Magyary-Kossa Gy. tüdőbetegek s z á m á r a ajánlott orvosság.

Kecske fejése hátulról (Aggtelek. 101 . megye) A kecsketejet felforralták kávéhoz. hogy egyaránt jelen van a tejfel­ dolgozás oltó nélküli túrókultúrája.-Z. táplálónak tartják. 1970. Gazdag skálája áll előttünk a kecsketej-készítményeknek. hogy azokon a területeken. ott a kecsketej feldolgozása so­ rán nem ismerik a tejoltók használatát. me­ lyek a tejkonzerválás különféle módjával készültek. használták tészta dagasztásához. 15 K. és az így nyert készítmények sora. 629.. Borsod-A. s így a tejtermékeknek csupán egy szegényebb skáláját tudják előállítani.és tehéntej konzerválásával való — már jel­ zett — kapcsolatát igazolja az is.15 A kecsketej feldolgozásának kulcskérdése a tejoltó anyagok ismerete. Ezzel szemben. Kovács L. erősebbnek a tehéntejnél. ahol a juhászainak nem volt jelentősége. Ada­ taink egyértelműen azt jelzik. kép.25. Általában zsírosnak. illetve használata. A kecsketej feldolgozásának a juh. s a tejoltós sajtkultúra rétege. skk. habartak vele.

hogy feladja a fölét. s a tűzhelyen. néha hagymával keverve. Hasonlóan készítették a túrót tejoltóval is. nem készítettek külön vajat belőle. akkor kb.) A megaludt tejet lefölözik. megaggasztalják. de ott az altatást kis mennyiségű oltóanyag (lásd alább) hozzáadása pótolta. Nyáron két fejés. melynek további feldolgozása a fentebb leírt módon történt. hogy a savó könnyebben kicsepegjen be­ lőle. Az oltó gyorsan összefogta. Néhány napra oldalra döntötték a túrósedényt. ami lényegesen meg­ gyorsította az alvadást. Volt. s mindig oltóval nyert túróból készült. 3—4 kg túrót használtak fel. (A hűtés lassítja az alvadás folyamatát. aki 4—5 alkalommal.vagy négyszögű vászon. A friss túrót sóval összegyúrják. tőgymeleg tejhez. kép). 40—45°-ra melegítve megheggesztik. kelesztett sült tésztába. A túrót fogyasztották frissen kenyérrel. melyet az Aggteleki-karsztvidék falvaiban akkor is juhtúrónák neveznek. s csak ezután altatták meg. s hagyják lecsepegni. Feltűnő. sztrapacskára.ahol ismerik a tejoltók használatát. csípős túró. Az alföldi fal­ vakban ez a tejtermék friss.16 túrósdézsába. ak­ kor nem oltották a tejet. viszont a tej zsírja a túróban maradt. Az alföldi és hegyvidéki állattartás eltérő tejkonzerválási eljárá­ saira utal a kecsketejből is előállított erős túró. háromnaponkéat újra átgyúrta a besózott tú­ rót. Ahol kecskét tartottak. Ez­ után fakanállal megtörik. ha kevesebb. ott a tej megaltatásának és a túrókészí­ tésnek szintjéig mindig eljutott a tej feldolgozása. hogy a még le- Sgy. bár ismerik az oltó­ anyagok használatát. a frissen fejt tejjel teli edényt egy órára hideg vízbe állí­ tották. hogy az északi hegyvidéken. Kéleshalom. ott a tejtermékek lényegesen gazdagabb sokfélesége árulkodik a juhászat egykori jelentőségéről. tették főtt tésztára. Ezzel szemben a Duna—Tisza-közének falvaiban a túrókészí­ tés során oltót tettek a friss. hogy több föle legyen. Ha több volt a tej. A tejet lassan. A feldolgozásra váró tej mennyisége és a kívánt végtermék eltérő eljárásmódokat követel. 3 kg túró lett. keserű túró készítése. akkor 3—6 napon át mindig hozzágyúrták a friss túrót a már besózott adaghoz. haluskára. 102 . 10 liter kecsketejből kb. meg fonnyasztják. magától hagyták megaludni. kis fémfazékba vagy üvegbe tették (26. iúrózsacskóban — mely három. vagy mullzacskó — leszűrik. érett tú­ ró. ha kecsketejből készült. túró készítéséhez soha nem használtak tej­ oltót. hűvösebb időben öt-hat fejés tejből csináltak túrót. A túró készítésének folyamata — oltó nélkül —: a következő volt. összehúzta a tejet. Túróruhában. s favéndölbe. A tejet lábasban vagy cserépedényben megaltatták. Ha viszont vajat akartak nyerni.

-Z. Varbóc.17 kupába. mert különben megrontot­ ta azt. megye). Aggtelek (Borsod-A. A hegyvidéki adatok. úgy tűnik. ahol egész évben nem fogyott ki. 18 üvegbe vagy zománcos fazékba tették. 103 . s kis falappal takarták be. Tormalevéllel. s télen fogyasztották az érett túrót. Égerszög. s észak- 17 18 Sgy. Főleg nyár végén és ősz elején készítették. Borsod-A. kővel nyomtatták le. hogy a kétféle eljárás a tejkultúra két eltérő rétegét tükrözi. az északkeleti hegyvidéken az érett túrót mindig gomolyából készítették. kép. A fentebb leírt módon fo­ gyasztották ezen a vidéken is. Sgy.-Z. csípőssé vált. Szolnok megye) csepegő savó ne keveredjen a túró közé. Csavaros túrósdézsa (Tiszakürt.-Z. Juh. sóval összegyúrva vadnába. A telt edényt néhány nap után zsírral átitatott ruhával. mogyoróia-lapuval takar­ ták be.és kecsketúrós „vadna" (Szőlősardó. Az előző móddal szem­ ben.. Ették ke­ nyérrel és hagymával. Bár a kérdés a többi állat — főleg a juh — tejének feldolgozásával való összevetést kíván. megye) 27. Jósvafő. majd kővel lenyomatták. kép. A begyúrt túró né­ hány hét alatt összeérett. tették főtt tésztára is. A megszikkadt gomolyát lereszelték vagy húsdarálón ledarálták. Használták erre acél­ ra a juhászat csavaros túrósdézsáit is (27. Kissikátor (Borsod-A. bár volt. s való­ színűleg mások kulturális kapcsolatai is.26. megye). a gomolya begyúrása a brindzakészítéssel mutat rokonságot. kép). mert mindig újat gyúrtak hozzá. s deszkával.

s csak azután cipózták ki apró kúpokká. ahol nem volt számottevő juhászat. s az egész tejkultúra két. ott nincsenek igazán jelentős hagyományai az oltó használatának. 104 . majd ezután újra szellős helyre került. Csépán és Szelevényben a sza­ badkémény alatti kis polcra tették. tornácra tették szikkadni. hogy a kecsketej konzerválásához a fiatal kecskegida gyomrából is készítettek oltót. Vö. skk.. 141. Ennek felhasználása azonban nemigen lépi túl a kecsketej konzerválásának gyakorla- M Győrffy I. Az oltóanyagok ismerete főleg a juhászok tevé­ kenységéhez kapcsolódott. A kecsketej feldolgozásához használt oltóanyagok megegyez­ nek az adott terület tejkultúrájában általában használt oltókkal. A túrót háromszög alakú zacskóban kicsöpögtették. A készítéshez vö. s az eresz alá. A túrótípus elterjedéséhez. Ada­ taink szerint a gomolyát főleg tehéntúróból készítették. Kovács László azon véleményét.19 A kérdésre megnyugtató választ azonban csupán a magyar tejkultúra egész rendszerével való összevetés adhat.borsodi. mely szerint a brindza a magyar tejkonzerválási mó­ dok között a begyúrt túró modelljére jött volna létre. 630. 21 K. a kecsketej fel­ dolgozásának idézett adatai csupán a probléma exponálásának le­ hetőségét jelzik. 171. 1970. ahol füsttel enyhén megcsapat­ ták. gömölyének.. szita alatt tartották. hogy a vidék fal­ vaiban ezt a tejterméket nevezik gfomoíi/ának. kúp alakú darabokat formáltak belőle. il­ letve a tej oltóanyagokkal való konzerválásának. Mint arra K. s télen tésztára reszelték. 1970. Kovács L. én. 523. 623. Kovács László rámutatott — s ezt néprajzi adatok tömege igazolja — az oltóanyaggal. satuban megszikkasztott..: Paládi-Kovács A. 1965. (Nem tartjuk meggyőzőnek K. Kovács L.. 1970. ha konkrét nyelvi nyoma nem lelhető fel. Mások sóval gyúrták össze. TESZ I. jól elválasztható rétegét képviselik. Teljes kiszáradása után a kamrában. 170. Szelevény. II.: K. Kovács L.. gömöri elterjedése is azt sejteti.. 5—8 cm magas.22 A kecsketej feldolgozása során — hasonlóan a többi állat tejé­ hez — meghatározó az oltóanyagok ismerete vagy azok hiánya. nagyobb méretű ter­ mék neve sajt. 22 Sgy.) 20 A Tiszazug falvaiban az oltó nélkül megaltatott kecsketejből egy pogácsatúró-féleséget készítettek. illetve a nélkül készült termé­ kek a tej konzervál ás. csupán a tejoltóval készült. eltérés esetleg annyi. 20 K. kecsketej­ ből csak annak mintájára állították elő. 21 Feltűnő. hogy a vlach-pásztorkodás hagyatéka még akkor is.

213—214. bárány. 1965. Az oltó készítése és használata elsősorban a tejhaszonnak sajttá való feldolgozásához szükséges. Tálasi I. az Aggteleki-karsztvidék. Vö. én. A parasztemberek általában a juhászoktól szerezték be az oltót.: Paládi-Kovács A. s a levágás során ügyelnek arra. és felfüstölték. korpával keverik. főleg a juhászok kezén terjedt. bekötve szárítják ki. ecettel és kor­ pával.. Az oltókészítés módját azonban nem mindenki ismerte. Cserkeszőlő. Tiszakürt. 23 Az egyes régiókra jellemző. nyomán írja le ezt a készítésmódot a Hortobágyról. a Zemplé­ ni-hegység.. II.20 A Tiszazug falvaiban a kivett gyomorba ecetet és sót tettek. Ezzel szemben az alföldi falvakban. 170. azt langyos savó­ ba áztatják. hogy ujjhegynyi darabot vágnak belőle. 137. Ecsedi I. leginkább elterjedt oltóanyagok készítése azonban eltérést mutat az alföldi területek és az észak­ keleti hegyvidék között. A Bükk-hegység. Egy aprócska oltódarab három-négy alkalommal is használható. 25 A Kiskunságban sót tettek bele.. s a felhasználás során ezt öntik a tejhez. kilenc napig állni hagyták. besózzák és szalmaszállal felfújva. tejes fiatal állatok gyomrából készítették a tejoltót. Győrffy I. majd az egészet üvegbe darabolták. az alvadt tejet is felhasználják — fűszerek hozzáadásával — oltóként. A bodrogközi adatért Bodó Sándornak tartozom köszönettel. Paládi-Kovács A. 1965. az Alföldön ezekhez még a disznóöléskor kikészí­ tett sertésgyomor is társult. a Bodrogköz falvaiban és a barkó vidéken a levágott fiatal állat gyomrát alaposan kimossák. Néhány cseppje elég volt nagy mennyiségű tej oltásához. Az észak­ keleti hegyvidéken a szopós borjú.tát. majd megszárítot­ ták. Mindkét területen elsősorban a szopós. 1936. Sgy. kecskegida gyomrából készítettek oltót. levágás előtt megszoptatják a fiatal állatot.. hogy az elfogyasztott tej alvadéka a gyomorban maradjon.. fel­ darabolják és néhány napig ecetben áztatják. 137. A gyomrot a Hortobágyon megszárítják.. 105 . újabban por alakú. bolti oltóanyagot használtak. vagy a gyomor tartalmát (tejalvadék) dolgozták össze sóval. s ezt zárták dunsztos üvegbe. s tartalmával együtt — savó hozzáadásával — használták fel. Ez utóbbit a hegyvidéki falvak nem használják.27 Ezen a területen tehát a gyomor tar­ talmát.24 Csak a gyomrot használják tehát fel úgy. A kecsketejből való sajtkészítés — hasonlóan a többi sajtféleséghez — a tejkultúra legmagasabb szia- 23 2í 25 26 27 A keleti palócok juhászatában használják a juhtej konzerválására a kecskegida gyomrából készült oltót.

sajtruhán. Ahol a juhászok satuja. „mint a máj". közös feldolgozása. merőkanállal megvágták.. szokásaihoz igazodott. 16 vedernyi orda. Egy napig állni hagyták. eljárásaihoz. német nyelvű munkája arról tudósít. ott annak tejéből kecskesajtot csináltak vagy savanyútejként árulták.. kép). 64 sajt. vízbe tették a sajtot. fakanállal. prése rendelkezésre állt. amely összefogta. Az első akolnál egy major és 2 pásztor. 72 kecske."31 Ez az adat tágabb értelemben is jelzi a két állat közös tartását és a tejhaszon közös feldolgozását. II. kép).'28 Comenius 1673-ban lejegyzi. 1954. ami belés külföldön is fontos árucikk volt. 466. hogy Havasalföld és Moldva terüle­ tén a vegyes juh. edé­ nyek . edények . összehúz­ ta azt. ott a lecsöpögés után ebbe tették a sajtot (29. mely a havasi kecsketartásban egyértelműen a juhá­ szat rendjéhez. . utána onnan kivéve szikkasztották meg. Második akolnál is egy major és 2 pásztor. Idézi: Földes L. amikor a tej már olyan lett.. XVIII. 106 . A sajt egységes készí­ tésmódjával szemben eltérést mutat a késztermék elnevezése. 609..: Pl. hogy a savót kirúgja magából. . ismeretet igényli. majd szűrőn. 1647-ben Uzdiszentpéter inventáriumában a következő szerepel: „Két sztringa juh.30 Valószínűleg a közös tejfeldol­ gozás lehetett az elterjedtebb. eszközkészletében a leg­ komolyabb felkészültséget. A tőgymeleg tejhez tették hozzá az oltót. hogy „A szol­ gáló kecske saitot csinál. Bár minden bizonnyal korai időktől elterjedt lehetett a kecske­ tejnek a többi állat tejével való keverése. Pl. 113. 240. Egy okleveles adat 1587-ben Kechke sayth-ot említ. 713 juh . amíg csíkos nem lett. Az északi hegyvidéken — adataink szerint — nem válik el élesen a 28 29 10 11 32 Szamota I. mely technológiájában. késsel. 1496. megszikkadni (28.. J. század végi. Szarvas G. 1943.tű megnyilvánulása.32 A sajtkészítés menete lényegében mindenütt azonos volt. törté­ neti adataink azt jelzik. s úgy dolgozzák fel sajttá. hogy — ahol több kecskét tartottak — kü­ lön is feldolgozták tejhasznukat sajttá. 1968. . s ugyanekkor együtt is említenek Kechke sait-ot és Iuh sait-ot. sajtszéke. Miután ott le is csepegett — főleg alföldi falvakban —. Vö.—Zolnai Gy. .és kecskenyájak tejét összeöntik. Roska M.—Simonyi Zs. 71 sajt. 36 kecske. zacskón átszűrve hagyták lecsöpögni. mint az önálló kecske­ nyájak említése. viszont ahol tisztán kecskéből álló nyáj volt. megtörték. . Egy-másfél óra elteltével.. Makkai L. 507 juh. majd szellős helyre — általában a tornácra — tették. mert lényegesen gyakoribbak a ve­ gyes nyájakra utaló adatok forrásainkban."29 Sulzer F. 15 vedernyi orda.

hogy a keleti palócoknál a sajt a juhászok. a parasztok és az asszonyok határozot­ tan idegenkedtek tőle. 404. Kunszállás (Bács-Kiskun megye).36 33 Paládi-Kovács A. 35 Mindez természetesen csak az egész tejkultúra alapos feltárasavai lenne megválaszolható. megszikkasztva reszelték tésztára is. Paládi-Kovács Attila felhívta a figyelmet arra. gömölye — a Tiszazug falvaiban — oltó nélküli. hogy a gomolya.34 Korábban már utaltunk rá.33 A kecskesajtot népünk fogyasztotta frissen. 107 . Ezután kenyérre kenve fogyasztották. a gomolya a pa­ rasztok nyelvében él. A Kiskunságból egy sajátos sajtféleség fogyasztására van adatunk. kenyérrel.33 s jelezte.. hogy a gomolya a parasztemberek tehéntejre alapozott tejkultúrájának oltó nélküli készítménye lehetett. 34 Paládi-Kovács A. míg a sajt eredetileg a juhászat tej kultúrájában foglalhatott helyet. cserépfazékba tették.. melyet szintén készítettek a kecske tejéből is. Adatközlőm sze­ rint a pásztorok étele volt. esetleg hagymával. s letakarva hagyták érni egészen addig. 139. s megtermett benne a sajtkukac. szemben a juhtejből. 1965. sőt él a gomolyasajt elnevezés is. Ez tágabb keretek között is igazolni látszik. a kettőt együtt használják. 36 Sgy. amíg az magától összeesett. s főleg tehéntejből készült termék neve.gomolya és a sajt kifejezés. hogy a gömöri pásztorkodás már nem ismeri a gomolya szót. A hagyományos módon előállított sajtot nyáron dézsába. 1977. oltóval elő­ állított sajttal.

Törökországban 23 százalék. Baromfitenyésztés 1957/8. geleta. 17. eszközei a juhászat (véndöl. s hűvös helyen tárolták.. a mai országhatárokon belül az elmúlt évszázadban már nem volt igazán jelentősége a kecsketejnek.A kecsketejből vajat ritkán készítettek. a családonként tartott kecskék kis száma miatt mennyi­ ségük nem tette lehetővé az értékesítést. esetleg dunsztos üvegben összerázták vagy fazékban rántókanállal (fakanállal) addig zurbolták. ahol megmerevedett. Algériáé volt a vezető szerep ebben. Spanyolországban 14 százalék. de a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen nőtt a szarvasmarha­ állomány is. ahol 48. Ez kb. míg vaj nem lett belőle. 108 . de szórványosan az egész ország területén előfordult.37 Al­ kalmanként készítettek a savóból zsendicét. 1947-ben az egész hazai tejtermelésnek 1. az íróé cmar..1 százalék a kecsketej az egész évi tejtermelésünkből.3 százalék volt a kecsketej az összes tejtermelésből. s alkalmanként kis mennyiségben piacra került a kecsketejből készült sajt és túró is. kukoricakásával fogyasztották.1 százalék. 38 A kecsketej feldolgozásának módja mindig a juhtej (főljeg a tejoltó használata). főleg a szegényebbeknél. édestej hozzáadásával s forralással. A tejfölt kiforrázott. Jugoszláviá­ ban 2. Ugyanakkor pl. 5. az aludttejet megfonnyasztották tú­ rónak. Görögor­ szágban 28. illetve a tehéntej (túró. Tehéntej hiányában adták el csupán a kecske tejét. köpülő) eszközkész- A kárpát-ukrán eredetű Komlóskán a savó neve szervatka. A kecs­ ketej nagyon lassan „adja föl a fölit". zutyorászták. s ezért sokan idegenkedtek tőle. hogy bár ekkor a legnagyobb a hazai kecskeállomány. Valamennyi államot figyelembe véve.1 százaléka volt kecsketej az ország évi tejtermelésének.5 százaléka volt kecs­ ketej.5 millió liter tejet jelent. ahogy nem volt számottevő maga a kecsketartás sem. A megaltatott tej fölét leszedték.3—1. A belőle ké­ szült vaj feltűnően fehér színű. Horn A. A statisztikai adatokat figyelembe véve. A kecsketejből előállított termékek általában saját fogyasztásra készültek. A vajat ezután hideg vízre tették. Ez annak eredménye. 1954—55-re már csupán 1. Svájcban 1. sajtprés) és a szarvasmarhatartás (fejőedények. 1948. de leg­ inkább az állatok moslékjába öntötték. majd hideg vízzel kiöblített fcöpüíőben. Kézzel nyomták össze. Általában a sertések kap­ ták meg a túró és a sajt készítésekor visszamaradó savót is. A visszamaradt írót al­ kalmanként sült krumplival.7 százalék. bár elég zsíros.és vajkészítés) feldol­ gozásának módjaival azonos.

*° A teljesség igénye nélkül: Takáts S... 1969. Ügy tűnik. 654. de alkalmanként összevegyí­ tették mindhárom tejfajtát is. 1943. A. N. illetve a juh tejéből elkészített termékek között sem. 1906. 1915. 1972. 1972. 1968. Szlovénia alpi területének pásztorai. 1961. Dunäre. vagy a juhtejjel keverték össze — a végtermék céljainak megfelelően —. amit később brin­ dzává dolgoztak fel.. K. vagy lefölözve vajat köpültek belőle. 1969.. « Novak. illetve tejkultúrája is. Hasonló képet mutat a környező népek kecsketartása. a két világháború közötti időszakban a Dunajec és a Poprád közötti bacsuk egy birkáért 10 font. Nyáridőben bacsuknak adták ki a kecskét tartásra. moldvai. Az Északi-Kárpátokban tavasszal vagy erjesztett túrót csináltak a tejből. mely mintegy adaptálta a korábbi állattartó kultúra elemeit. részletesen lásd a Táji típusok fejezetnél. s a vissza­ maradt írót savanyútejként fogyasztották. A. '41 Kowalska-Lewicka. s hosszasan sorolhatnánk a példákat Afganisztán nomádjain át Afrika tuareg törzseiig. A kecsketartás rendszerének elemei régión­ ként váltakoznak a tartásmód táji típusaihoz igazodva. Nicolaisen. Roska M. a csak kecskét tartók használták fel. J.. 605..létéből származnak. s a dél-erdélyi területek vándorpásztoraiig igazolják történeti-néprajzi adatok/' 1 Közösen dolgozták fel a juh és a kecske tejét a román pásztorok. és erősen befolyásolja őket a kecsketartó gazdaságok szociális színvonala is. Földes L.. Sztripszki H. havasalföldi adatok jelzik a két állatfaj közös tartását. azok pótlására megjelenőként tüntetik fel mai hazánk területén a kecsketartást. mint a juhért (pl. akik jobban fizettek érte. Földes L. 1969. A kecsketejnek más állatok tejével összekeverése máshol is elterjedt... egy kecskéért 15 font sajtot adtak). sajtot készítettek a vegyes 39 Kowalska-Lewicka. tejük közös feldolgozását. 150. hogy nincs lényeges eltérés a kecske. 109 . A szállásokon a bacsuk túrót.40 A fentebb már említett erdélyi. stb. hogy az ország egykori északkeleti peremterületén a kecsketartás és haszonvétele lényegében összeforrt a vidék juhászatával.42 Ügy tűnik. V.. Ezt a Felvidék vlachjogú pásztoraitól kezdve a máramarosi románságon és ruténságon át a Székelyföld közös juh-kecskeesztenákon zajló közösségi tejgaz­ dálkodásáig.. A Lengyel-Kárpátokban a kecsketejet önmagá­ ban csak a legszegényebbek. 161—162.39 A különféle állatok tejének össze­ keverése azonban nemcsak kárpáti szokás. 141. 144. A jobbmódúak vagy a tehén-.—Bilák I. 1961. a kulturális fejlődés ala­ csony fokán álló népeknél általánosan előfordul. Tehát a recens adatok a jelzett állattartó kultú­ rák „örököseként".. Ferdinand.

Ahol újabban jelent meg. Az utóbbi adatért Niedermüller Péternek tartozom köszönettel. A. 47 Moszynski. a közös tartás gyakorlata a haszon­ vétel kultúrájának is hasonló vonulatát alakították ki. Görögországban évente 2. húsát csak a tehetősebbek fogyasztották. Az elmúlt évtizedek statisztikája azt mutatja.. 140. s a juh szerepe azért volt mindig is domináns — a kecskéhez mérten —. 160. a Crna Gora terüle­ tén) fogyasztották az állat húsát. Észak-Fehér-Ororszországban. másutt jelentősé­ ge elhanyagolható (lásd fentebb). 110 . s ben­ ne a tejfeldolgozás a legkorábbi időtől kezdve együtt fejlődött. 1978. 1909. Vö. 48 Baromfitenyésztés 1957/8. Z. 20—21.: Rodiczky J. A század elején — az említettek mellett — Szerbia. A magyarságnál azonban a juhászainak kezde­ tektől fogva kísérője lehetett a kecsketartás. I. ahol a kecsketartásnak nagyobb hagyo­ mányai vannak. 136—138. Ügy tűnik. A hús A kecsketartás számotlevő haszonvételi formája a hús is. melyet ma a kecsketartás tükröz. de egyes csoportjaik (Nagy-Lengyelország nyugati területén. A két állat biológiai hasonlósága. ott mindig a tejhaszon az elsődleges. hogy a kecskehús fogyasztásában a Földközi-tenger melléki országok járnak az élen/'5 A környező országokban a tejhaszon jelentősége mindenütt felül­ múlta a kecskehúsét. Bosznia-Her­ cegovina voltak a legnagyobb kecskehústermelők. Spanyol­ országban 1. 2.5 millió darab kecskét fogyasztottak el az 1950-es évek­ ben.40 A szláv népeknél a tej és a bőr a kecske fő haszna. 1972. 1976. s e sajátos szimbiózis eredménye az a kép. ünnepi alkalmak­ kor. s a Kárpát-medence népeinél/'* Ügy véljük. Havasal­ föld és Moldva pásztorai a kecske húsát is felhasználták a pastramä ö Kowalska-Lewicka. K. 140—141. az állat húsa lényegesen nehezebben épül be a táplál­ kozásba. A. hogy a kecsketartás és a juhászat kultúrája..47 Román havasi pásztorok. 50. A kecskehús fogyasztása eltérő jelentőségű az egyes európai országok­ ban: van ahol szinte egyenértékű a tejhaszonnal. Észak-Beloruszsziában. /i6 Kowalska-Lewicka. K. hogy a kecskehús fo­ gyasztása ott a jelentősebb. Szromba-Rysowa. A Lengyel-Kárpátokban a kecske főleg tejelő állat. Népünk együtt ismerkedhetett meg a két állat tartásával.7 millió.tejből. s délen. ** Wolski. mert né­ pünk legkorábbi történetétől kezdve alkalmasabb volt számára a földrajzi környezet.43 A sajt készítéséhez általánosan felhasználták a fiatal kecs­ ke gyomrát a Kárpátokban. 1967. 1972.

1914. az állatok a juh. I. a következőket jegyezték fel: . 53 Korponay J. darán hizlalták fel. s a koráb­ bi állattartó kultúrával fonódik össze.. ™ Herman O. Ugyanakkor a juhhúsnak fontja 2 krajcár. Addig tartják legízletesebbnek a kecskehúst.A juh és kecs­ ke hús egy krajcárral legyen mindenkor olcsóbb a tehén húsnál. ehetetlennek tartják. XIV.49 Hazai történeti adataink azt jelzik.. fontját 1. Főleg a fiatal bakokat vágták le. szerbeknél és görögöknél is.5 dénár.5 krajcárért... XV. 79. Az egri várban a XVI. 233. Az alföldi falvakban szokás volt szüretre — hasonlóan a szüreti birkához — kecskét hiz­ lalni.. 539. inkább a szociális hagyományokban gyökerezik. s korpán. mely ked­ velt eledel a románoknál." 53 A recens néprajzi adatok meglehetősen eltérő képet mutatnak népünk kecskehúsfogyasztásáról. Az egész országban elterjedt a pár hetes fiatal kecske levágása. 240.. másutt a kecskehús — ha kis mennyiségben is — megszokott táplálék. A rutén lakosságú Komlóska lakói ünnepkor meg is szen­ teltették levágott fiatal kecskéiket. húsát büdösnek. Erre a célra általában bakkecskét tartottak. 32. 111 . amíg az állat csak szopik. amit vagy fiata­ lon heréltek ki. A fogyasztás elterjedtsége nem mu­ tat lényeges táji összefüggéseket. 50. században Zemplén megye — a húsárak limitálásakor — megszabta a kecske­ hús árát is: „Keczke Húsnak fontia 1 den.(pöstrame) készítéséhez. 1977. 1905. 48 Vladutiu. vagy a levágás után. felnevelésüket nem tartották kifizetődőnek. . amikor az északkelet-magyarországi vármegyék közösen limitálták az árakat. hogy a kecske húsa — fő­ leg a hegyvidéki területeken — szerepet játszott a régi konyha nyersanyagai között.51 1794-ben a sátor­ aljaújhelyi mészárosok kecskehúst is árultak. a sertéshúsé 3 krajcár. 1871. 137. megint máshol a fiatal állatok húsa ünnepi csemege. Rodiczky J. Az ivarérett állatok levágása lényegesen ritkább.. a húshiánnyal magyarázták. . bár hegyvidéken kétségkívül gya­ koribb. buzsenyica nevű füstölt kecskehúsa.." Ugyanakkor a juh hú­ sának 1.. Az idősebb kecs­ két ma leginkább a cigányoknak adják el. 1968. 1961.és kecskeállomány dézsmájából kerültek a várba.. században — kis menynyiségben ugyan — kecskehúst is fogyasztottak. 56 Sugár I. 52 Adalékok . 370. Sok helyen a kecskét csak fejik. 51 Adalékok.48 az erdélyi részen csemegeszámba mtent az örmények bozsanica. 50 A XVII. s nem legel. a borjú húsának 4 dénár fontja. Földes L. 52 1812-ben. kevésbé volt szokásban: elsősorban szociális okai voltak. Vágása az észak­ keleti országrészen egyértelműen a húsvéti ünnepi táplálkozáshoz kötődik.

májashaliLskát készítettek. A két hátsó és az egyik mellső lábát összekötötték. Az állat száját levágáskor gyakran bekötötték. Főzéskor a húsból úgy válogattak. majd átvágták a két láb közötti részt. Ehhez ajtókeret­ be vagy faágra akasztották az állatot. 55 A meddő és az öreg kecskéket általában télen igyekeztek levágni. A kecskehús elkészítésének sokféle módja ismert. vékony pengéjű késsel az állat füle alatt szúrtak át. A fiatalon kiherélt állat gyorsan meghízott. tüdő) zsíron külön megsü­ tötték. esetleg ecetes vizes áztatást alkalmaz­ tak. s disznóöléskor vágták le. s kézzel fejtették le a húsról. s külön megfőzték vagy megsütötték. Nyúzás után a gerinc mentén ket­ téhasították az állatot. elvágva annak nyaki ütőerét. A bőrt először a lábakon vágták fel térdtől láb­ tőig. Ezután az állától a fa­ rokig felnyitották a bőrt. két hátsó lábánál fogva. A kimúlt állatot lebárzsingolták (madzaggal elkötik a nyelőcsövet vagy egy­ szerűen csak hurkot kötnek rá).) Aggtelek környékén vérét megvették. hogy húsa tovább elálljon. a fejét lábukkal hátrafeszí­ tették.54 Orosháza környékén az öreg kecskét moslék­ kal javították fel. Fejét és lá­ bait levágták. A beleket a kutyák és a tyú­ kok kapták. levágáskor 20— 25 kg húsa is volt. hagyma. amit csak kecskehúsból készítettek vol­ na. Tojás. Nyúzáskor a lábvégeken rajta maradt a bőr. az elnyom­ ja jellegzetes szagát. petrezselyemzöld. A fiatal gidát szokás volt egészben megtöltve megsütni. 1976. 159. negyedik lábára. s a másik lábukkal ráléptek az állat szabadon levő. A kecskehús elkészítése leginkább a juhhúsból készült ételekkel tart kapcsolatot. húsát — a sertéshús­ sal összevegyítve — kolbászba is töltötték. Kést csak a lábaknál és a fejnél használtak. 112 . hogy ne „kiabáljon". majd a csigolyák mentén szétdarabolták az oldalast is. hogy minden része egyfor­ mán fogyjon. A belsőségeket (szív. lekanyarintották combjait. (Az állat torkát nem vágták át. törzsrészét töltötték meg.nyúzáshoz való felakasztás előtt herélték ki. A kecskehús — főleg bak — jellegzetes szagá­ nak eltüntetésére hidegvizes. zsemle vagy száraz kenyér. májából levesbe májgáluskát. hogy a levágás napján és az azt megelőző napon árpakenyeret kell etetni a bakkal. hogy ne legyen bak­ szaga. Hosszú. Lengyelországban azt tartották. Nincs azon­ ban népünknél olyan étel. s nyúzni kezdték. A kecske levágása a birkához hasonlóan történt. K. só és bors volt a töltelék anya5Í Wolski. máj. de készítik sertéshús és marhahús módjára is. hogy ne jöjjön vissza semmi a nyelőcsőből. s nem nyúzták ki általá­ ban a fejet sem.

Készítettek a kecskehúsból pörköltet. a nyelvet meghagyták. 113 ö . mert egyébként kesernyés lett a hús. Finom falatnak tartották. ha jól kiszikkadt. disznó­ hússal keverve töltötték kolbászba. 273. főztek belőle gulyást is. A koponyát kettéhasították. majd a két fél kopo­ nyát fehér cérnával összekötötték. értékesítették vagy valamilyen módon tartósították. az agyvelőt sóval és paprikával meghintették. ismerősöknek adták. De csak megcsapatták vele. ennek füstje kellemes ízt és illatot adott a húsnak. (Alföldi falvakból csak szórványos adatok vannak erre vonatkozóan. A darán hizlalt meddő kecskéket a mészárosok is meg­ vették. 1233-ban említi a kecske haját oklevelünk a Dunántúlról. Volt. majd szabad-' kéményben (később füstölőben) csendes füstön tartósították. s a húst kemencében. Főzték levesnek. A nógrádi palócoknál egészben tették el a kecskét savanyú káposzta közé. s úgy főtt meg a gulyásban vagy pörköltben. tették levesbe gombóíával (csipetke). hogy a húst kirántották. A megtöltés után a nyitott nyak. melyet a pannon- 55 56 Orosháza néprajza II.56 Igen keveset tudunk a kecskefaggyú felhasználásáról. ették sztrapacskára sütve. Az így előkészített fejet a bog­ rács vagy a lábas aljába tették. illetve sütőben sütötték ropo­ gósra. Gunda Béla szíves közlése. sütötték hagymás zsí­ ron. A füstölt hús fél évig is elállt a padon. Egy hét alatt piros színt kapott a füsttől. a fa­ gyasztás. ahol kifagy. majd enyhén felfüstölték és levesbe. Az Al­ föld területén ez volt a kecskehús tartósításának általános módja. káposztába is. A Szolnok megyei Nagyréven a csontokról lefaragták a húst.és hasrészt fehér cérnával összevarrták. bablevesbe főzték. Szokás volt vékony boróka­ gallyat is dobni a tűzre. s káposztát is töltöttek belőle. Az orr-részt levágták az alsóaj­ kakkal együtt. illetve hűtés. krumplilevesbe. Ha nagyobb kecskét vágtak le. s levágva. Alföldi falvakban a kecske fejét — hasonlóan a birkához — külön főzték meg. s néhány napi állás után a padra akasztják. húsukat kimérték. Ezzel szemben az északi hegyvidéken általános volt a kecskehús füstölése. hogy „azon forog a kecske". azt mond­ ták. akkor a hús egy részét rokonok­ nak. s szalonnával tűzdelve megsütni. babba főzték bele. Az oldalas részt szokás volt kü­ lön is megtölteni. A télen levágott kecske húsát sóval beperdítik. a csontokat besózták.ga. Káposztába.) A húst egy hétig sóban hagyták állni. télen kiszikkasztva tették bab­ ba. A kecskehús legelterjedtebb tartósítási módja a sózás.

s azon belül vidékenként is eltérő. ahogyan pl. 748. K. Wolski. I. (i.. 64 Wolski. egészen századunk elejéig: bor.. 1976. A szláv népeknél a kecskebőr volt a tartás egyik fő haszna.) (il Moszynski. I. K. hogy csu­ pán szóátvételről van szó.! » m r7 114 . r. 1974. 131.61 Lengyelországban a fehér tímárok dolgozták fel a kecs­ kebőrt szattyánná vagy — a kispénzűek számára — irhává. 1976. nemcsak szótanilag. 1972. (i5 Wolski. aki a darán meghizlalt kecske hajából kisütött zsiradékot használja főzésre. K. remete életet élő adat­ közlővel. 240.és víztároló edé- ' Tagányi K. Kowalska-Lewicka. 59 de a népi világítással foglalkozó irodalomban.. Lengyelországban. 294. 131.2 159. 1968. században különválasztották és felhasználták a kecske zsiradékát. szótára 1831—32-ben említi a kecskefaggyút (sebum caprinum).62 Közszláv kifejezés a ködmönszerű ruhadarabok megjelölésére szolgáló kozuch sasó. I.'''' (A magyar népviselet kuzsuja is vizsgálatot érdemelne.. 1976. vagy valóban készült nálunk is kecske­ bőrből ez a ruhadarab. 141. ahol még a múlt század elején is felhasználták a kecske faggyát — paraszti és majorsági gazdaságok egyaránt — erre a célra. I. Szarvas G— Simonyi Zs.halmi apátságnak adtak zselici szolgáló falvai. A bőr A kecske tartásának — ha változó jelentőséggel is — számot­ tevő haszna volt az állat bőre is.83 mely minden bizonnyal a kecskével állt kapcsolatban. de gya­ korlat volt a házilag való bőrfeldolgozás is. Hasonló adatot azonban a recens gyűjtés során' nem találtam. A. 7.60 3.. s a gyertyakészítést ismertető munkákban nem tesz­ nek külön említést kecskefaggyú felhasználására. 1896. K. hanem valóban a kecskebőr szolgálhatott nyersanyagául. K. 65 Az antikvitás iro­ dalmi hagyományaitól kezdve ismert a kecskebőr tömlő tárolásra való használata.) Elterjedt volt népünknél és a környező területeken is a kecskebőrből való dudakészítés. 159. Valószínűleg ná­ lunk is lehetett azonban jelentősége a faggyúgyertya készítésében. ™ Földes L. 58 Kresznerics F. A keleti szlávoknál még a népdalokban is gyakran felbukkannak a kecskebőrből készített széles bőrövek (trzewik). 1976. A bőr jelentősége országonként. (A Bács-Kiskun megyei Kéleshalmon találkoz­ tam gyűjtőmunkám során egy világtól elzárt.57 Moldvában és Ha­ vasalföldön a XVIII.! Kniezsa I. 136—138. (i2 Wolski.

80. 164. Szamota I.—Zolnai Gy. 150. ezysteth. . J. 1917-ben ké­ szült árszabás szerint bakbőrből készült tömlők száza 5. századtól nyomon követhetjük a kecskebőr felhasználását. 70 Szamota I." 6 6 Hazai történeti forrásainkban m á r a XIII. 1896. hogy számottevő szerep j u t o t t a kecskebőrnek a viseletben is. 859.—Simonyi Zs..70 Kr. 539. .és a borjúbőr is).. 101. 7 5 Zemplén v á r m e g y e XVII. u d v a r h á z a k i n v e n t á riumában. 7(3 Adalékok . 76 a kecskebőrből való csizma ára u g y a n e k k o r 1 F t (juhbőrből csak 0. 173. . II. Zemplén megyéből fekete kecskebőrből készült bélést™ 1647-ből Székelyhídról kecskebőrből készült csizmát. 07 Tagányi K. 75 Jakó Zs. jelezve egyrészt. 7 1 s szólnak cap-bőrről (1637). . J.. férfi és női sarut e m ­ lítenek forrásaink. 59—60. 7.20 Kr. Prodan. nyájak számadásai mindig számon t a r t j á k a döggel holt kecskék bőrét.15—5. 7/ * Makkai L. 1944. 71 Makkai L. 1954. D. 466.—Zolnai Gy.. század elején a következőt említi: „Kyk zabád a k a r a t a i m y t a d ­ n a k . bak beerth.—Zolnai Gy. hogy é v e n ­ k é n t — egyebek mellett — „ . kecsketoklyó-bőrből 8.. keczke beerth. 60 kecske­ bőrt adnak.1'1 A pásztorok.n y e k k é n t használták fel. hogy a J o r d á n s z k y Codex a XVI.—Zolnai Gy. . Ferdinand. 73 Szamota I... 1976. 1969. 466.75). . XVII. Vö. Egy 1478-as oklevél említi — j u h b ő r mellett — a kecskebőr k o r d o v á n n y á való feldolgozását.: Dias.. I. XVII. századi limitációjában a vargák számára 8 d é n á r b a n szabják m e g a kecskebőr gyártását (ugyanennyi a j u h .. K.77 egy fejős Pl. hogy régen jelentős a l a p a n y a g volt a k é z m ű i p a r számára. . 143—144. 44.. (i9 Szarvas G. ti8 Szamota I. 1954. Az Appenini-félszigeten bortároló­ tömlő készült kecskebőrből. 1233-ban a p a n n o h a l m i a p á t ­ ság zselici erdejének falvai panaszaikban arról szólnak. . 1959. 73 megkülönböztetik a kigyártott és gyártatlan kecske­ bőrt.. Vö. s adataink általában a használat módjáról is tájékoztatnak. .15 Kr.. kecskebőrből 6. várak.70—4. 6 8 Talán a kecskebőr értékére utal. Nicolaisen. 8* w 115 . az kecsketömlőben ... . K e n y e r e t hoz a m a z bükkfa-tekenőben.: Bodó L. 44. 1969.30—6. 303. 77 Adalékok . 792. a r a n y a t h . a b a r á t o k l á b b e l i j é r e . 548.. 1969. Hazai alkalmazására u t a l h a t n a k A r a n y J á n o s sorai (Toldi): „Bort ez csobolyóban.—Zolnai Gy. skk. másfelől utalva arra. 466. 83.. 72 kecske-olló bőr­ ről (1637).."m 1544-ből. 72 Szamota I. . II." 6 7 G y a k r a n felbukkan a kecskebőr a bőrfeldolgozással foglalkozó mesterségek limitációiban.

24 kr. . 2 fr. . 30 kr. közös limitációja részletesen tájékoztat a kecskebőr korabeli feldolgozásáról és értékéről is. . fi 132. 81. kecskebőr még vásárokon is gazdát cserélt. Bak bőrből való férfi csizma 2 fr. » Zólyomi J. .vagy kos.Az egész jószágbul tartozó 132 keczke búrért. 85 Dankó I. . . és öreg kecskebőrnek ily formára való kikészítésétől. 170. 15 kr.. sertés.. Kordovány formára való kikészítésétől. 173. 47." Ugyanekkor egy pár jóféle ürü."81 Az északkelet-magyar­ országi megyék 1812-es.. Egy pár közönséges nyers kecskebőr . A tímárok limi­ tációja szerint: „Egy pár öreg bakbőrnek. 80. . ö t kecskebőr. . 1871.. hogy a múlt század végén a." 84 Egy 18889-es debreceni vásárhirdetés marha-. . w Korponay J. 8(1 Vö. hogy az országban négy helyen — Buda. . Miskolc. VII. . Kódszám: 080—3. No 55. • Szádeczky B„ 1911. .bundának való bőr 2 fr. Szőcsel (sic) Barany es Keczke B ő r t . juh-. jelezve. 1871. Hason­ ló bőrből készült asszonnak való nagyobb csizma 2 fr. 409. 138.)83 A bőráruk közös limitációjában a következők szerepelnek: „Kecske bőrből készített férfi csizma .. 2 fr. 30 kr. 78 A kecske­ bőr értékére utalnak a következő adatok is: 1717-ben a Nógrád me­ gyei Karancsapátfalván. Hasonló bőrből aszszonnak 1 fr. Egy pár fiatal kisebb bakbőrnek. 30 kr. 1871. 30 kr.. 1971.. hogy a Szirmay család zempléni birtokának 1709-es gazdasági számadásában a következő szerepel: „Keczke bőrt (jártattunk) t í m á r r a l ..85 A bemutatott adatok egyértelműen jelzik a kecskebőr jelentő­ ségét. 1 fr. M Korponay J. . Az. no.. 1975. » Adalékok . 83 Korponay J. Besztercebánya."82 A bőrárak között: „Egy pár öreg kecske-bak bőr . Becsár 1 F 35 x. 81 Adalékok .: A céhkataszter adataival. kép).. 30 kr."79 1765-ben Zalatnán. 116 . Annál kisebb 1 fr. 1 fr. Temesvár — működött kordoványos céh. 30 kr. . XV. értékét. Még annál is kisebb 1 fr."80 A felhasznált kecs­ kebőr számottevő mennyiségére utal az is. egy féltelkes jobbágy portájának leégése­ kor készített kárbecslés szerint: „A Pajtában penig meg égtenek . Szűcsnek való fia­ tal kecskebőmek párja .és kecs­ kebőrvásárról értesít. 152.. 80.kecske bőrének ára pedig 33 dénár (birkáé 40 dénár). Bornemissza Anna gazdasági számadásaiban a következő szerepel: . . . 1 fr.. a kecske­ tartás jelzett táji megoszlását is igazolni látszik86 (30.

56—57. saffián.. Mezőgazdasági Lexikon I. értéke a kecske87 88 Rodiczky J. s használták a könyvkötők (marokkenbőr). Az iparosok mellett a pásztorok és parasztemberek is értettek a kecskebőr kikészítéséhez. 88 A polgári viselet mellett a paraszti ruházatban is lényeges volt a kecskebőr. készült belőle pergamen is. Ennek gyakorlata az emlékezetben el­ érhető időkben már nem volt általános. mellény. mely szőr­ telen kecskebőr. A parasztemberek között az egész országban elterjedt viselet volt a kecskebőrből készült. általában ujjatlan bekecs. 620. ködmön. Ma már nincs különösebb jelentősége. 1911.87 A sevró-bőr (chévre=fr. kecske). kép. újabban a lenyúzott kecske­ bőrt bőrös kereskedők vásárolták fel. Kecskék a miskolci kordoványos céh behívótábláján (1855) Kedveltek voltak ágyszőnyegként a fehér és fényesebb szőrű kecskék bőrei. 117 . akik szekerekkel járták be a falvakat.30. Készültek kecskebőrből finom bőráruk (kordovány. a ruházati iparok keresett alapanyaga. sagrin).

31. kép. Becsávázott kecskebőrök

(Szelevény,

Szolnok

megye)

32. kép. Kecskepásztor kecskebőr „ködmönhen" Bács-Kiskun megye) 118

(Kéleshalom,

bőrnek, sokan eldobják a lenyúzás után. Házilag való kikészítése a következő módon történt: a lenyúzott bőrt becsávázták: belső ol­ dalát timsó és konyhasó keverékével szórták be, összehajtották, hogy a só átjárja, s néhány órára (mások 2—3 napra) száraz, hűvös helyen — főleg padláson — állni hagyták (31. kép). Ezután a bőrt szétteregették, s vagy a padlás kakasülőjére terítették száradni, vagy létrára, deszkára, ajtóra, gerendára feszítve szárították. A bőrt félszáraz állapotban kezdték puhítani: kézzel dörzsölték, bottal ver­ ték, egyes alföldi falvakban kendertörőhöz hasonló bőrtörőt is használtak erre a célra.89 Ha a bőrt meszes vízben áztatták, akkor a szőrt is le lehetett kaparni róla. Ezután került sor a timsós csávázásra.90 A házilag kidolgozott bőr meglehetősen tökéletlen mun­ ka, de így is felhasználták bekecs, kucsma, kabát- és csizmabélés készítésére, terítették az ágy elé, használták ágytakarónak (32. kép). A Bodrogközben és a borsodi falvakban karikás ostort készítettek belőle: a keményebb bőrből készült pillangókat ezzel fűzték a nyél­ re. 91 Készítettek kecskebőrből tarisznyát, s a szőrtelen bőrt meg­ vették a suszterek is.92 Ujabban a megszárított bőr feldolgozását már szűcsökre bízták. A Balaton mentén a nádra húzott kecskebőrt rákászáshoz használták. 93 4. A szőr A kecskeszőr a közelmúlt paraszti gyakorlatában nem tarto­ zott az állattartás számottevő hasznai közé. A szőr felhasználása lényegében a tenyésztett fajták függvénye. A múlt század közepe óta a tudatos tenyésztői tevékenység — a tejhozam elsődleges vol­ ta miatt — a rövidszőrű fajtákat részesítette előnyben. Az emléke­ zet szerint az ország egész területén rövidszőrű állatokat igyekez­ tek beszerezni a gazdák, s minden bizonnyal ennek eredménye a kecskeszőr felhasználásának háttérbe szorulása.94 A kecskeszőr fel­ dolgozása elterjedt a Kárpátok, a Balkán-félsziget és Ázsia térségé­ ben.95 Nálunk egykori felhasználásának ma már csak nyomai lel­ hetők fel. Néhány forrás azonban azt jelzi, hogy a kecske hasznában

89 90 91 92 93 94 95

Sgy. Tiszakürt, Úszód. Sgy. Szentsimon. Mezey T., HOM. Néprajzi Adattára. 2594. sz. 3. Sgy. Szentsimon. Jankó J., 1902. 376. Horn A., 1948. 8. Stoica, G. 1967—68. 158. 119

a szőrnek régen nagyobb jelentősége volt. 1637-ben gyártatlan cáp~ szőrt említ egy adat,96 Pápai-Páriz latin—magyar szótára 1708-ban számon tartja a kecske szőr, szőr ruha kifejezéseket (cilicium).07 Sulzer, F. J. a XVII. század végén leírta, hogy Moldvában és Ha­ vasalföldön a kecskeszőrből átalvetőket készítenek, illetve a curkán vastag gyapjával összeszőve, durva ágy- és lótakarót csinálnak be­ lőle.98 Egy 1889-es vásárhirdetés szerint Debrecenben a múlt század végén még gyapjú, marha- és kecskeszőr, csont, szaru, köröm és különféle bőrök vásárát is megrendezték. Ez azt jelzi, hogy a kecs­ keszőr akkor még kelendő cikk volt.99 Árát még az 1917-es árszabás is számon tartotta. Ekkor a tiszta, gépen kimosott, fésülésre is al­ kalmas, s 10 cm-nél hosszabb bakszőr mázsája 6 korona; egyéb, fo­ násra nem alkalmas kecskeszőr mázsája 3,60 korona, a gödölye szőre pedig 4,50 korona.100 A kecskeszőr feldolgozásának gyakor­ lata magas szinten legtovább a szőrtarisznyás iparosok tevékenysé­ gében maradt meg, a háziipar szintjén azonban szinte napjainkig él — ha elszórtan és kis mennyiségben is — a csergekészítés és kefekötés munkájában. A szőrtarisznyás mesterség története még nem teljesen feltárt. Korai meglétére, illetve a szőrtarisznya-készítés ko­ rai gyakorlatára utal, hogy már a XVI. század közepétől említik okleveles adatok.101 A mesterség gyakorlására Veszprémből, Székes­ fehérvárról, Makóról, Szarvasról, Bihar megyéből, s a Dráva mel­ lékéről vannak adataink, de minden bizonnyal foglalkoztak a szőr­ tarisznya készítésével szűrcsapók és szőrharisnya-készítők is.102 E mesterek készítményei közül — a tarisznya mellett — keresettek voltak a pokrócok is. Nyersanyagukat részben a tímároktól, s a csizmabőröket készítő tobakoktöl szerezték be, részben pedig a bőr­ gyárakból kikerülő, illetve nyírott kecskeszőrt használták fel.103 A szőrtarisznyák közül a kecskeszőrből készültek voltak a legértéke­ sebbek, tartósságuk és vízhatlanságuk miatt. 101 Eddigi adataink azt jelzik, hogy a szőrtarisznyás mesterség kapcsolatai dél-délkeleti irányba mutatnak, bár nem kizárt, hogy ez csupán az elmúlt év­ század beszerzési lehetőségei, a szerb és román területek nagy

!),; 97 !) « m , K > ,( " 102 103

Szamota I.—Zolnay Gy., 466. Szarvas G.—Simonyi Zs., III. 332. Sulzer F. J., 1781—82. I. 62—63. Idézi: Földes L., 1968. 240. Dankó L, 1971. 409. Bodó L., 1959. 60. Szamota I.—Zolnai Gy., 943. Ebner S., 1931.; Domonkos O., 1955. Ebner S., 1931. 165. 104 Domonkos O., 1955. 194.

120

1972. 109 Orbán B. 107 TESZ I 510 108 Wolski. II.. ahol a juhászat is jelentős volt. 22..mennyiségű és jó minőségű kecskeszőrtermelését tükrözi.és kefekötés. hogy durvább. azokkal párhuzamosan — állattartá­ sunk egészét érintő változásban is keresni kell.) A kecskeszőrnek takarókká való feldolgozása azonban történeti adatokkal igazolt a környező szláv népeknél is. Úszódon a lenyírt kecskeszőrt kemencekészítéskor belegyúrták a tapasztóföldbe. század gyapjúkonjunktúrája m m Ebner S. 1932.. Rodiczky J. 105. 1905. 121 . 1905.1 Rodiczky J. 165. hogy a tüzelőberendezés fala ne repedjen meg. de a hétfalusi csángó bútor­ készítők maguk is készítettek kecskeszőr ecseteket a bútorfestés­ hez. századtól kimutatható és amely — más állati sző­ rök felhasználása mellett — az intenzív erdélyi kecsketartáson ala­ pult. 111 Tázlár. hogy az elmúlt évszázad során — a felsorolt adatok ellenére — a kecskeszőrnek nem volt igazán számottevő szerepe. s jól tartsa a meleget.106 A nyelvtörténet nem igazít el egyértelműen a csergekészítés történetében és kulturális kapcsolataiban. hogy a szőr feldolgozásának korábban számottevő jelen­ tősége lehetett.. Bartha K. hogy a szó mely jelentésárnyalata honnan terjed: a szőrfeldolgozás gyakorlata a döntő. Csépa.110 Az azonban. vastagabb anyagok készítésében tovább élt a kecskeszőr feldolgozá­ sának szokása. s ezért van. Kunszentmiklós. amely történeti adatok­ kal a XV—XVI.107 (Számunkra ebből a szempont­ ból közömbös. Cserkeszőllő.109 Ügy tűnik. de a szótörténet is dél­ kelet-európai kapcsolatokra utal. meleg kesztyűvé. Visszaszorulásának okát — a jelzett fajtaváltás. 55. 130. Alig hihető. A kecsketartásnak ugyanis ott volt számottevő szerepe. 1869.. hogy a XVIII—XIX. 141. Kowalska-Lewicka. 1931. N. K. hogy a gazdasági szakírók többször felhívták a figyelmet az ebben rejtőző haszon lehetőségére. 11.Seres A„ 1976. azt jelzi.. s egyes alföldi falvakban ma is nyírják a kecskék szőrét — amit ugyan általában eldobnak. harisnyává 111 —. 1976. s te­ nyésztői törekvések mellett. mégis általánosan ismert eljárás lehetett — a többi állati gyapjú feldolgozásával együtt —Közép-Európa népeinél. 47—49. A. 55.. Szelevény. I. 108 Első­ sorban cigányok között volt elterjedt foglalkozás Székelyföldön a kecskeszőrből való ecset. 105 Dél­ kelet-európai kapcsolatai vannak népi kultúránkban az erdélyi és moldvai magyarok csergekészítésének is. Néprajzi Lexikon.. 498. de van adat a szőrnek házilag történő megfonására is. s bár a kecske nyírása a Kárpátokban nem volt gyakori..

"114 A kecske trágyáját erősnek. 1959. századból említi a debreceni viselettel kapcsolat­ ban. Hasonló volt a helyzet a román területeken. Visszaszorulá­ sának jele az is.. hogy a feldolgozás a durva. s főként a juhászatban bekövetkező fajtaváltás után a kecs­ keszőr versenyképes maradhatott a birka gyapjával. a XVIII.) 5. dud­ vával almoztak.:i 11/1 115 11. 112 (Nem hagyható figyelmen kívül az sem. hegyvidékeken a száraz lombot is használták erre a célra. Kevés adatunk van a kecske szarvának felhasználásáról.. 150. Abaúj vármegye monográfusa 1871-ben a kö­ vetkezőket írta a kecsketenyésztésről. ló és a kutya szőrének korábbi feldolgozásáról. Az északkeleti hegyvidéken — a kosarazás révén — közvetlenül is a földművelő életmód szolgálatában állt.1 Stoica. G. 1967/68. hogy a kecskeszőrhöz hasonlóan háttérbe szorult a többi állat szőrének feldolgozása is... hiszen nép­ rajzi adatok tanúskodnak a szarvasmarha. s eljárásmódjai balkáni és török kapcsolatokat jeleznek.11*5 Alapanyag lehetett a késes mesterek számára is: a 112 . A kecske alá szalmával. közönséges anyagokon. Korponay J. században kialakult a szőrtarisznyás mesterség. A kecske trágyáját — hasonlóan a többi állatéhoz — felhasz­ nálták a talaj javításához. ezért szívesen hasz­ nálták szőlőkben. Az adatért Fügedi Mártának mondok köszönetet.. mivel hasznot csak teje és kosarazás által nyújt.115 Szentgálon a kecskeszarvat ruhafogasnak használták. s a háziipar-kisipar szintjén megrekedt. Nyáron szívesen almoztak zöld lombbal. zsírosnak tartják. törekkel. 1957. 1871.. Földes L. Vajkai A. akiknek eszközei. Zoltai L. 32. mert az hűvöset tartott. különös figyelmet nem érdemel. 228.. A trágyát azonban — tekintettel kis mennyiségére — leggyakrabban összevegyítették a többi állatéval. 122 . gazdászati tekintetben.113 Korponay J. kertekben. Elter­ jedt lehetett — ma is szokás — botok fogójaként való használata. 303.. A XVH. Egyéb haszonvételi formák A haszonvétel legfontosabb lehetőségei mellett szólnunk kell röviden az állat tartásának mellékes hasznairól is. s meggátolta az állatok bolhásodását. 1938. illetve annak hasznáról: . Zoltai L.. hogy egy tanácsnoknak — egyebek mellett — kecskeszarvban végződő botja is volt. 171. hasonlóan a juhéhoz. volt ahol külön utcájuk volt ezen mestereknek.idején. A mesterség azonban itt sem jutott túl a kisipar keretein..

mivel a szarvalt egyedek k ö n n y e n megsebzik egymást. 123 A r r a viszont csaknem m i n d e n kecsketartó településen emlékeznek. 123 . Csépa. 620. Az állatra szamár h á m j á t alakították át vagy k e n d e r ­ kötélből készítettek hámot.íls Az állattartó gya­ k o r l a t b a n n e m ismeretlen a szarvak és a szarvcsapok lefűrészelé­ se.Tiszazug falvaiban kunszentmártoni késes gyűjtötte össze a szarva­ kat. Tiszazug. s az általánosan használt szügyhámba való befogásra. Bács-Kiskun m e g y e n é h á n y településén. Különlegesen nagyszarvú bakok szarvát időnként kikészítették és falusi h á z a k b a n falra akasztották. hogy csupán tenyésztői célokról van-e szó. 117 118 119 120 121 122 12J 124 Sgy. Vámszer G. az első elképzelés mellett szól. erős kecskebakot vagy k i ­ herélt állatot kis szekérkébe fogtak. A befogás módja m i n d e n ü t t a ló foga­ tolásának g y a k o r l a t á t követte. 119 Néprajzi i r o d a l m u n k b a n azonban n e m találunk r á m á s h o n n a n a d a t o t Így n e m válaszolható m e g egyértelműen a kérdés. verekedősek. 91. 1905. Szelevény. 1959. 103—109. A kecske számára kis négy­ k e r e k ű szekeret készítettek. A jelenlegi tenyésztői törekvés. Sgy. s nehéz a velük való bánás. amely a szarvatlan egyedeket részesíti előnyben. Tiszakürt. általában m á s j á r m ű h ö z használt al­ katrészekből. Kisgyőr. hogy Széken szokás volt a kecskék szarvának lefűrészelése. Bódvaszilas. melyek között lényeges lehet az állat szarvtalanítása. esetleg — a szarv felhasználása révén — a haszonvétel egyik formája volt. Kunszállás. 1 2 1 Mogyoróskára az 1960-ias évjek végén még úgy költözött az új pásztor. s él az emléke több borsodi faluban is. Szórványos adataink v a n n a k a r r a vonatkozóan. hogy egy nagy kecskebak húzta a b a t y u j á t szállító szekérkét.. 1973. hogy — vonó­ erő h i á n y á b a n — alkalmi megoldásként. Tiszakürt. 1 2 2 Emlékeznek a kecske befogására a Tiszazug falvaiban. Cserkeszőllő. Mezőgazdasági Lexikon II. mely jó úton 2—3 mázsa ter­ h e t is képes volt elhúzni. 1 1 7 Borsod megyében cigányok vásárolták meg. Említést érdemel. hogy a gyerekek játékból b e ­ fogtak egy-két kecskét kis szekérkébe. s az emlékezet szerint fésűt is csináltak belőle. 60. k u l t i k u s célt szolgál. Sgy. vagy a szarv lefűrészelése — hasonlóan formálásához 1 2 0 — esztétikai. Kéleshalom.. Rodiczky J. 451. Erdőbénye stb. Gunda B. Általában eső u t á n végezték. Mezőgazdasági Lexikon I. Az eljárás neve csungurozás. és a szarvtő fölött vág­ ták el a szarvat. E g y a r á n t van adat kumet-szerű szerszám alkalmazására.. Gönc.

hanem korábban is. Az állatot senki nem tartotta eladásra. hogy szükség esetén.125 Mindez természetesen nem azt jelenti. A kutatók egy része ebben kultikus szokásokat vélt felfedezni. Kecskét nehéz vásárolni. hogy a kecske valaha is számottevő igavonó állat lehetett. Van irodalmi utalás Kelet-Ázsiából is a kecske teherhordó állatként való alkal­ mazására. minoszi gyűrű).. vásárra ritkán hajtottak kecskét. Arra azonban mindenképpen figyel­ meztet. 1975. A vásárlók az állat fogát néz­ ték. vagy öregebb állatait akarja eladni. az sok tejet ad. Az értékesítés főleg egy-egy településen belül tör­ tént. nemcsak századunk­ ban. Az eladók éppen ezért a vásárra hajtás előtt nem fejték meg állataikat. 6. A kecskék értékesítése — ha vásárra vitték — általában azo­ kon a helyeken történt. mert ame­ lyik jó tőgyes.A kecske befogását elterjedt gyakorlatként írta le Németor­ szágból Rodiczky J. értékesítése jobbára alkalomszerűen történt. vonó­ ereje sem tette volna lehetővé. Főleg a pár hetes fia­ tal gida. tejelő állatot ritkán adtak el. ahol a többi állatot is eladták. s az ősi krétaiak még ekébe is befogták kecskéiket. igaerő hiányában — más alkalmi meg­ oldások között — sor kerülhetett befogására.r ' Matolcsi J. Ez arra is felhívja a figyelmet.1-4 Matolcsi J. Az értékesítés formái A kecske értékesítésének — recens adatok szerint — nem ala­ kultak ki állandó körzetei. A vásárok helyét a földrajzi távolság és a vásártartás naptári ritmusa szabta meg. Egy-egy kistájon belül jól megfigyelhető a kecskék beszerzésé- . de alkalmanként még a heti piacokon is árultak kecskéket az 1950-es években is. Ivarérett állatot falun belül nem szívesen vesznek meg. hogy az i. a Mediterráneumban ismert volt a kecske fogatolása. e. mert nehéz új helyre szoktatni. Az öreg kecskéket főleg cigányok veszik meg levágásra. mert mindenki a gyengébben tejelő. Általában házaktól vitték el a vevők az állatot. II. mert az elárulta korát. hiszen ezt alkata. 161—162. hogy az állatok fogatolásának kezdeteit nem lehet csupán a legáltalánosabb haszonállatok történetével összekapcsolni. 124 . két Kréta-szigeti ábrázolással iga­ zolja (knosszoszi képírásos tábla. szép az aj ja. Megtapogatták a tőgyét is. hogy jó tőgyesnek látszanak. évezredben. illetve a kiöregedett kecske került eladásra.

. ugyanazon év október 24-én pedig 482 db-ot. Franciaországot is érintő. 349.127 Debreceni vásárhirdetés 1889-ben — az állatvásár kapcsán — külön említést tesz a kecskékről. amely — más állatok mellett — a kecske értékesítésével. 1971. 366 szerbiai kecskét hajtottak fel a budapesti juhvásárra. Szórványos adataink azt jelzik. Napjainkban gyakran termelőszövetkezetek és állami gazda­ ságok közvetítésével szerzik be a kecskét magánszemélyek is.126 Recens néprajzi gyűjtések nem világítanak rá egyértelműen — a beszerzési helyek alapján — az intenzív kecsketartó körzetekre. Tiszakürt. 580. 1971. A kecskét régen szekéren.. 1977. Ez természetesen átalakította a kecsketartás korábbi kereteit. kapcso­ latrendszerét is. 129 Sgy. s a kecsketartás je­ lentőségének visszaesése folytán apró. 46. i3 ° Lukács László szíves közlése... . Szlovénia területéről kiindulva Tirolt. 1891.—Viga Gy. ez azonban gyorsan változik..128 A Tiszazug falvaiban. s Szolnok megyében értékesítette őket. szeptem­ ber 29-én pl. 127 Bodó L. akik — a szegedi juhvágóra me­ net — áthajtották a falun kecskéiket.. A kecskék számának csökkenésével távoli terüle­ tekről is felkeresik — gépkocsival — a kecsketartókat. csak rö­ vid távolságra (4—5 km) hajtották lábon. 125 120 . Kecsketar­ tás a Tiszazug falvaiban (sajtó alatt a Tiszazugi Füzetek sorozatban). ami a kecsketartók társadalmi helyzetére utal. Radnáról hozta őket. (Ha figyelembe vesszük.131 Mindez azt jelzi. hogy pl. Kunt E. Viga Gy. Olaszországot. Jelenleg azonban a bányavidékeket és ipartelepeket tartják a leg­ jobb beszerzőhelynek.. több orAz Aggteleki-karsztvidék és a Tiszazug falvainak példáit lásd: Viga Gy. ahogy a kecsketartás sze­ repe is alakul. gyorsan változó körzetekre estek szét. amelyek azonban az országhatárok átrendezése.nek rendje. felhajtásával is foglalkozott.28 Dankó I. hogy a kecsketartásnak és -értékesítésnek régen lehettek speciális körzetei. mások a radnai búcsúban vettek vagy a radnai-lippai kupecektől szerezték be állataikat. eladó álla­ taikért. 337. 409. hogy régebben a kecske érté­ kesítése is bekapcsolódott az állatkereskedelem országos hálózatá­ ba. 1978.130 Tápén — Andrásfalvy Bertalan közlése szerint — egy Makra Antal nevű öreg szerezte be a kecskéket.129 Fejér megyébe régen Somogy és Tolna megye felől került az eladó kecske.. s volt egy közvetítő réteg. megkötve vitték a vásárra. aki Er­ délyből hajtotta fel az állatokat. 131 Andrásfalvy B. az 1920-ßs éviekben egy Trozsgyik Mátyás nevű embertől lehetett kecskét venni. 1959.

a juh és kos pedig 16 solidos. 1545-ben pedig ugyanott 4 kecskét vettek 1 forinton. 339.134 1683-ban Zemplén megyében 2. II..) Történeti adatainkból képet alkothatunk a kecske árának. ér­ tékének alakulásáról is.. Belényesy M. Zsigmond-kori Okmánytár II/l. a Nádasdyak számadása sze­ rint 1 kecske 35 dénár. ugyanakkor a juh párja 2. 1400-ban.. 1.06 forint 1 pár kecske ára. egy per kapcsán a kecskét és ba­ kot 14 solidosra. 126 . 1 kecske „ki megért" 1 Ft. Adalékok. hogy egykor a magyar kecsketartás keretei.3C 137 Novak.. ugyanakkor a rackajuhoké 12—17 forint. (Gyulai Éva fordítása). A kecsketartók szerint ez az ár azonban egy-két hónap alatt megtérül. 1959.137 Az utóbbi évtizedekben 300—500 forint között változott a kecs­ ke ára. XX. V.. 106.135 1708—09-ben.132 akkor ta­ lán feltételezhetjük. gazdasági érdekeltségei is lényegesen tágabbak voltak a jelenleginél. 21.szagot átszövő állatkereskedelem folyt a kecskékkel is.50 forint.. 46.136 1891-ben a budapesti juhvásáron a —• fentebb már említett — szerbiai kecskék ára páronként 10—14 fo­ rint. 1960.. (Ugyan­ akkor az ökör 10 libra. 1959. Bodó L.)133 1544-ben. napjainkban 1000—3000 forintot is elkérnek egy fejős ál­ latért. Adalékok. 252. 150. szamár 2 libra. 49. bika és tehén 4 libra. a kurucok árszabásában 1 gida 24 dénár. 1 ló pedig 40—50 forint volt. a fiatal kecskét 6 solidosra értékelték.2 133 134 1)5 .

kis számban je­ lenlevő állatok mikor. melyeknek történeti mély­ séget igyekeztem adni a históriai és nyelvi források megszólaltatá­ sával. a mezőgazdasági 127 . a nagy volumenű állattartás kísérőjeként. Néprajzi kutatásunk eddig meglehetősen elhanyagolta azoknak az állatoknak a vizsgálatát. milyen szabad teret töltöttek ki a paraszti gazdálkodás szerkezetében. in­ kább csak néhány. fontosnak ítélt dolog exponálására törekszem. a magyarság népi kecsketartásának feltárását tűzte cé­ lul. Mivel néprajzi kutatásunk elsődleges módszere a szóbeli hagyo­ mány gyűjtése. ezért az összefoglalás­ ban nem tartom indokoltnak valamennyi kérdés újrafeltevését. Csak a részletes tárgyalásnál nem idézett irodalmi adatokra hivat­ kozom. konkré­ tan az állattartás domináns vonulatait kutatja valaki. hogyan és miért kaptak szerepet a paraszti életmódban. A kecske a legkorábban domesztikált háziállatok egyike. hogyan kapcsolódtak. hiszen a má­ sik oldalát. Mivel a dolgozat minden téma kapcsán igyeke­ zett végigjárni az általánosítás lehetőségeit. miért. Pedig ezek a kérdések feltétlenül kínálkoznak. illetve hogyan és miért volt szerepe a szamár tartásának jelen­ tős lótartással bíró népünknél stb. szinte matematikai „próbáját" jelentik az említett vizs­ gálatnak: pl. mint amilyen szerepet az említett állatok a népi kultúrában játszottak. ha a gazdálkodás. valamint milyen elemekből épült fel kultúrájuk. amelyek nem játszottak meghatározó szerepet népünk életmódjában. Számottevő szerepe lehetett a neolitikum idején. s hogyan játszott szerepet a bivaly és a kecske tartása — a szarvasmarhatartás mellett — a parasztság ke­ zén. ezért a tartásmód és a haszonvétel kérdései voltak viszonylag könnyen megválaszolhatók. s hagyott éppen ezért figyelmen kí­ vül egy — véleményünk szerint nem lényegtelen — problémát: hogy ti.ÖSSZEFOGLALÁS Ez a dolgozat a paraszti állattartás egy kevéssé jelentős prob­ lémájának. s általános érvényt a környező és távoli népek néprajzi ana­ lógiái segítségével. Ezen problémák megválaszolása véleményem szerint a néprajz sokkal lényegesebb kérdéseit érinti annál. mikor. 1. ha egyáltalán ilyenről beszélni lehet.

Csu­ pán szociális nyomások késztették alkalmanként intenzívebb kecske­ tartásra népünk szegényebb rétegeit. 1980. a mezőgazdálkodás általános színvonalá­ nak emelkedésével.) 128 . s a tudatos erdőgazdálkodással a kecske min­ denütt háttérbe szorul. A peremterületeken. Tör­ téneti adataink arra utalnak. s csupán kísérője volt a szarvasmarha és a juh tartásának. hogy ha nagyobb számban is tartotta valaha népünk ezt az állatot.kecske' összetételű helynevek főleg az ország peremte­ rületein gyakoriak. A történeti-néprajzi adatok vizsgálata népünk kecsketartá­ sának eltérő típusait jelzi. 1 Viga Gy. s jelentős volt tartása a Kárpát-me­ dencébe érkező neolitikus kultúrák népeinél is. Helynévi adatok a kecsketartáshoz. hegyvidékeken volt jelentősebb. A kecskének csupán az állattartás extenzív formái között van létjogo­ sultsága. ez csupán abszolút számértéket je­ lent. 1 5. s az összetétel elsősorban magasabban fekvő területekre utal. 2. Ezek a táji típusok lé­ nyegében megegyeznek a juhászat — Földes László által megrajzolt — kárpát-medencei formáival. hogy az eurázsiai térségben a népi kultúra és a nyelv korai rétegébe tartozik szókincse és ismeret­ anyaga. Az euró­ pai kontinensen főleg a Földközi-tenger partvidékén jelentős a kecs­ ketartás. és a különböző társadalmi rétegek kezén. A Kárpát­ medence térsége soha nem jelentett kedvező feltételeket számára. A kecsketartás geográfiai determináltságát igazolják helyne­ veink is. az egész állatállomány­ ból való részesedése soha nem volt lényeges. A kecsketartás geográfiailag erősen determinált. (Sajtó alatt. a más állatokhoz viszonyított aránya. A magyarság — a régészeti anyag tanúsága szerint — már az ugor népekkel való együttélés idején ismerhette a kecskét. A kecsketartás technikája mindig is korai. a középhegysé­ gi vidékek és a havasi övezet kecsketartása. az alföldi jellegű tájakon nem volt nagy szerepe. így már a neolitikum idején visszaesett e térségben jelentősége. A kecske tartásában a legutóbbi idő­ kig az egész évben való legeltetés játszott meghatározó szerepet. A kecskelétszám azon­ ban egyenetlenül oszlott meg az ország területén. 3. 4. s a mediterrán térség a központja ezen állat tartásának.termelőtevékenység kezdetén. A legeltetés és takarmányozás formái szerint jól elkülönül egymástól az alföldi területek. A kecsketartás ko­ rai szerepének következménye. A . a paraszti gazdálkodás keretei között nincs lehetőség a tartás intenzív formáira.

és hívószavak. történeti adatok alapján. meg újra vissza lehetett nyúlni ehhez a gazdasági tevékenységhez. s az allodiális majorsá­ gok gazdálkodásában is. s az. Népünknél a kecsketartás elsődleges haszna a tej. A legszegényebb parasztcsaládok. Ezek a típusok azonban főleg a gazdaságok eltérő üzemszervezetére utal­ nak. A kecskepásztor kevéssé megbecsült voltát jelzi alacsonyabb pásztorbére. eljárásai főleg a szarvasmarhatartással és a juhászattal mutatnak rokonságot. mint külön foglalkozás képviselői. 7. A kecskepásztorok. Ritka volt az önálló kecskenyáj is. főleg juhot tartók kezén azonban a kecske­ tejből a tejtermékek gazdag variációja állt elő. eszközei. A kecske tejét zömmel a tehéntej pótlására használták. mellette csupán másodlagos jelentőségű a hús. A kecskék legeltetési lehetőségének csökkenésével a pásztoroktól egyre inkább „állatgondozók". s nem eltérő tartásmódra. hogy a kecske sokszor más állat tartásának hagyomá­ nyait örökli. hogy — főleg kézműves mesterek kezén — az állat bőrének és sző­ rének is nagyobb jelentősége volt az elmúlt időkben. A kecsketej feldolgozása jelzi az állat 129 . az állattal kapcsolatos teendők a magyar állattartás erőteljesebb vonulataihoz igazodtak. 8. A kecsketartás gyakorlata. A kecskét őrző személyek az újabb időben gyakran nem is pásztorok a szó valódi értelmében. azt eredményezi. eljárásai azok adaptálására utalnak. első­ sorban asszonyok és gyerekek vették át a kecsketartás munkáját. így a kecskék őrzése más állatok pászto­ rainak feladatköréhez tartozott. hanem alkalmi munkát vállaló szegényemberek és gye­ rekek. s éppen ez tette lehetővé. nem tar­ toztak a pásztortársadalom zárt rendjébe: valószínűleg mindig a tár­ sadalom perifériáján élő szegény emberekből kerültek ki. hogy szo­ ciális kényszer esetén újra. A vegyes nyájak. 6. a pásztorok állattartásában. valamint a külön­ böző nemű és korú állatok megjelölésére szolgáló kifejezések utal­ nak az állat tartásának történeti rétegeire. eszközei. de szerepet játszott a komplex üzemű paraszt­ gazdaságokban. A tej feldolgozása főleg a tehéntej és a juhtej mintájára történt. ismeretanyaga ezen állat tenyésztésének alig van: a tartás évi ritmusa. A kecsketartás tevékenysége az állatok egész éves legeltetési rend­ jéhez igazodott.primitív színvonalon maradt. kevesebb járandósága is. a tej­ oltókat ismerő gazdák. Elsősorban a terelő. hogy saját kultúrája. A kecskét tartó gazdaságok formái alapján is eltérő típusai rajzolhatok meg a kecsketartásnak. s a nem mezőgazdaságból élők számára a kecske a minimális létfel­ tételt biztosította. A történeti adatok azt jelzik.

Sajátos sze­ repet kap a pásztorok életében: a sarkövi rénszarvasnomádok pász­ torai éppen úgy tartottak kecskét tejelő állatként. hogy még a többi állat tar­ tásának színvonalától is elmarad.1 2 Pohlhausen. Ezek elsősorban az állat sajátos biológiai adottságaiból erednek: az igénytelen. A szociális színvonal emelkedésével azonban egyre inkább idegenkedtek fogyasztásától. Talán nem tévedünk. részese az európai pásztorkodás nagy migrációs rendszerének is. Ugyanakkor tartani tud­ ják a nem mezőgazdaságból élők is. H. Petzsch. ellenálló állat a tartásmód legalacsonyabb szintjén is számottevő hasznot biztosít. kordoványosok. A rendelkezésre álló adatok azt jelzik. Ma már csak a tejes gida húsát eszik. hogy éppen sajátos alkata tette lehetővé korai háziasítását is. 60. A geo­ gráfiai viszonyoknak és a tenyésztői törekvéseknek megfelelően szerepet játszik valamennyi kontinens pásztorkultúrájában. s csak utolsóként részesül takar­ mányozásban. mely a szőrtarisznyás mesterek kezén és a csergekészítésben jutott magasabb szintre. 1969. Nehéz idők­ ben minden csepp tejét feldolgozzák a kecskének. 2 mint a Kárpá­ tok vagy a dunántúli hegyvidék pásztorai. 9. a felnőtt állat húsa a cigányok táplálkozásába szorult vissza. 130 . vargák dolgoztak fel. s az alacsonyabb szintű műveltség biztosítanak széles teret számára. s tartásá­ ban a Föld egymástól távoli népeinél is fellelhetők párhuzamok. aminek szélsőséges példáját je­ lentik pl. 418. Az állattartás magasabb színvonalával együtt járó. az általános szociális színvonalat. igényesebb háziállatok tenyész­ tésének sodrában azonban kísérőként ott maradt a kecske. ha azt gondol­ juk. hogy a kecske sajá­ tos helyet foglal el az emberiség állattartó kultúrájában. A kecske húsát a sertés-. H. 3 A kecske tartásmódja mindenütt az állattartás extenzív formáit őrzi. az életszínvonal emelkedésével a tej az állatok tápláléka lesz. akik vitorlásaikon kecskéket vittek magukkal tengeri útjukra. 1954. a középkori hajósok. csupán a mostoha földrajzi viszonyok. . marha. A viseletben régen jelentős szerepet játszott a kecske bőre.mindenkori értékét. tejelő állatként. Az ország dél­ keleti részén volt elsősorban hagyománya a kecskeszőr feldolgozá­ sának.és a juhhús módjára dolgoz­ ták fel. A környező népek példái jelzik. melyet tímárok. A kultúra általános emelkedésével mindenütt háttérbe szorult a kecske tartása. Mindenütt az extenzív tartásmód kereteibe illeszkedik elsősorban.

Azokon a területeken. s tejhasznuk együttes feldolgozása. Az állat jelentőségének csökkenésével azonban a haszonvétel az egy hasznúság (tej. a tej szerepe azonban általában domináns.A neolitikumtól kezdve általános jelenség a kecskének más ál­ latokkal. vagyis: ahol a kecskét kevesebb módon hasznosítják. 9* 131 . A haszonvétel formája az európai kontinensen terüle­ tenként eltérő. ott a tartásának sem lehetett nagy jelentősége. hús vagy bőr) felé to­ lódik el. ott többirányú a haszonvétel is. főleg juhokkal való közös tartása. ahol a kecsketartásnak nagy jelentősége van.

Kecsketenyésztés. Budapest. = A Herman Ottó Múzeum Évkönyve HOMKözl.): Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleurópa. XXIV. A IX—X. Budapest. (szerk. 1901. szamár-.. = Földes L. In. = Ethnographia HOMÉvk. Állattartás.. 1957. (szerk. 1969.. 1932. 1968. Cumania II. Árpádkori Üj Okmánytár I—XII. 1971. Bálint S. Viehwirtschaft. kecske. = A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei MésH..: Juhász A. Budapest. Szekszárd. Budapest. 1976. 1977.. Bálint S. Általános mezőgazdasági összeírás 6. = Földes L. Szegedi szótár I—II. Bartal A. = Műveltség és Hagyomány (Debrecen) N. A szögedi nemzet I. 132 .) Tápé története és néprajza. 1878—1887. Szeged. = Agrártörténeti Szemle Ethn. Bartha A. Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya me­ gyében.. Andrásfalvy B.. Balassa I. É. 1960.. Bivaly-. öszvér-. Társadalom és gazdaság a magyar őstörténetben. Herman Ottó és Kada Elek vitája a Kecskemét környéki pásztorkodásról. N. kötet. 1972. Magyar őstörté­ neti tanulmányok. Budapest. A Duna—Tisza-köze mezőgazdasági földrajza. Asztalos I. 1976. Budapest.. 1974. Budapest. Budapest. Andrásfalvy B. Andrássovich G„ 1921. Budapest.. Budapest. A magyarországi latinság szótára....és baromfiállomány. 1961.—Sárfalvi B. 23—44. É.IRODALOM Rövidítések: AtSz. (szerk. méhcsaládok száma.. századi magyar társadalom. Tápé.): Viehwirtschaft und Hirtenkul­ tur. Bartha A. Közi. N. = Néprajzi Közlemények Viehzucht. (1974) 75—94. = Néprajzi Értesítő Népr. 327— 360. az ármentesítés befejezéséig. Anjou-kori okmánytár I—V. 1860—1874. (Közzéteszi Wenczel Gusztáv) Pest. Budapest. 19—23. A cserge készítése az Udvarhely megyei Bágyon. Bartha K.

History of domestic mammals in Central and Eastern Európa. 1969.. 1959.) Dankó L. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez I—XXIII. 1954. X. 387—415. 401—472. Egy tiszántúli szőrtarisznyás műhely.3 A magyar nyelv életrajza... Sátoralja­ újhely.: A magyar mezőgaz­ daság a XIX—XX.—Román J.: Földes L.Bárczi G. Magyarország kecsketenyésztése (kézirat). N. 277—342. Budapest.. S. AtSz. Dongó Gyárfás G. XXXVIII. 1976. 191—214. században Magyarországon.): Viehzucht.. 790—814. Budapest. LXXVI... sózóvályú. 15. 1975. A beregi kecsketartás. Ethn. A jószág sózása. Csiszár A. Bökönyi S. Belényesy M. 456—461. Viehzucht und Hirtenwesen in Ungarn im. 14.): Viehwirt­ schaft . LXV. 1959. 285—318. Az állattartás történeti fejlődése Közép. 285—289. Belényesy M. Bodó L. Budapest. Belényesy M. Belényesy M.. sz. (szerk.. A vásárhirdetés (Vásári plakátok). 1974. 77—146. 1961. .. Cumania II. É. században. Das Hirtenwesen in Portugal. Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez II. Budapest.: Földes L. A kisparaszti mezőgazdaság (1945—1949). Wroclaw— Krakow—Warszawa. 13—82. Az állattartás a XIV. und.. Ethn. Migráció és kontinuitás egy Duna melléki táj népesedéstörténeté­ ben.. 1978. (1896—1928). 1955. In.. 1956. (Kézirat a szerző tudajdonában. N. Kecskemét. Berezowski. Dias. 1961. Die Schafzucht und Verarbeitung der Schafmilch auf dem Gebiet des Cserehát. Gödöllő. 1959. (szerk. 1976. Budapest. 133 .. In.: Földes L. 559—579. J. Barth J... Debreceni Déri Múzeum Év­ könyve 1971.: Fizjografia i geográfia pasterstwa Tatr Polskich i Podhala. 23—59. In. Beránné Nemes É. 1965. A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a XIV. Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdyak 1540—1550-es szám­ adásaiból I—II. Jahrhun­ dert.. In. 1974. Domonkos O.és Kelet-Európában. Donath F. In. .. Problemy geograficzne pasterstwa wedrownego. Bene Zs. (1918—1929) Miskolc. 3—4. században. 1968. Bökönyi S.. Béres A. (szerk. XXXVIII.. Budapest. 1971.): Viehzucht.. É.

165—169. A magyar állattenyésztés fejlődése.): Viehzucht. sz. 1969. Göcsej. Farkas M.—Hajdú M. (szerk.Dunäre. s Temesi bánság mezőgazdasági statiszticája. Nomadism in Afghanistan. Éber E.. 437—453. Kosár „karám. 1868. 1960. .. 1957) Ismertetés... M. In. Aluta. Hadjimichali Angeliki: Szarakatszánok. Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapot ja statisztikai és geographiai tekintetben I—VII. Pest. 1960. (szerk. derekán. In. Esztena und Esztena-Genossenschaft bei den Szeklern.: Földes L. 1964. 1969.. 1963.. Földes L. (szerk. (szerk. 1839—44.. With an Appendix on Milk Producte. Budapest. ól". s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Bukarest. Az állattenyésztés földrajza. A szőrtarisznyás mesterség a Dunántúlon... Földes L„ 1957.. Ferdinand. In...: Nagy Gy. 1914.): Uráli né­ pek. A finnugor régészet fő kérdései. Orosháza. 1961.): Viehwirtschaft. K. Közi. (Athén. 149—156. (Sepsiszent­ györgyi Múzeum Évkönyve) VI—VII. LXXI. Földes L. Földes L... II. XXIII.—Szabó M. Állattartás. 1961.): Orosháza néprajza II. Faragó T. Falusi Gazda I... In. 231—246. 127—160. Fodor I. 1931. 603—639. N. 1975.. 283—328. É. LXXI.: Hajdú P. Gönczi F. Milchprodukte in Rumänischen Hirtenwesen.: Földes L. a Szerb vajdaság. Gazda K. N. Ethn. Edelény.: Föl­ des L. 87—120. Az angorai és a tibeti kecske. Magyarország. (szerk. 47—75. 1974—75. Ebner (Gönyey) S.. 1976.f 1965. (szerk): Viehwirtschaft. Az állattartás és pásztorélet magyar néprajzi szakirodalma. Kaposvár. Népr.): Edelény múltjából. Földes L. 1855. Fényes E. Galgóczi K. Pásztorkodás az esztelneki gyermek életében. X. 235—248. 1968..: Sápi V. In. Bu­ dapest. Budapest. Az erdélyi vándorpásztorok állatfajtái a XIX. Ethn. A jobbágyság gazdálkodása a XVIII. Enyedi Gy. század első felé­ ben.. 1973.. 626—630. Budapest. Pest. Gulyás M. A juhtartás típusai és építményei a Kárpát-medencében. és H. 186—294. Budapest. félév 177—178. Földes L. Erdélyi magyar szótörténeti tár I. In. Budapest.

1954—55. kötet 107—182. 1969. Budapest. 1954.): Bajomi krónika 103—109. Budapest.) Buda­ pest. Hankó B. Horn A.. Buda­ pest. Állattenyésztési ismeretek III. Jankó J.. Budapest. Györffy Gy. 275—400. Mesterséges szarvátalakítás a magyar pásztoroknál. 78—29. 1941. A mezőgazdaság fejlődésének megrekedése a két világháború kö­ zött (20-as. Gunst P. A mezőgazdasági termelés története Magyarországon 1920—1938. B.): A történeti statisztika forrásai. István király és műve. Herman O. AtSz 161—190. Budapest. 1972. Budapest. Vox Romanica 14. Budapest. Legeltetési rendtartások a Hegyalján a 17—18. In.. 197Ó. Budapest. 1957.. J. Budapest.. LXXIII. HOMKözl. Biharnagybajom. 1948. 448—451. Imreh I. Hőgye I. A barlangi állattartás kérdéséhez.. In. Kolozsvár. Gunda B. Dankó I... Györffy I.: A magyar mezőgazdaság a XIX—XX. században. 1902. Ethnographica Carpatica... 1976. Állattartás. Arten der Viehhaltung in den Südbezirken von Usbekistan und 135 . A gyalui vártartomány urbáriumai. Herman O. IIa B. (szerk. Vasárnapi Újság 1861. 133—137. Jakó Zs.. Ch.Gunda B. Gömör megye I—IV. 82—118. C.. (szerk. 1944.. mint a történeti statisztika forrásai. 1962.: Kovacsics J. A havasi kecskepásztor. 1966. Budapest. A kecske bírálata. 11. kötet. 1977. 30-as évek). 184—203. A balatonmelléki lakosság néprajza. A magyarok nagy ősfoglalkozása.. Székelyföldi paraszti jegyzőkönyvek pásztorlási határozatai (1717— 1928). törzskönyvelése és tenyésztésének alapismerete. In. A magyar háziállatok története. 1959. én. Gunst P. 1973..: Magyarság néprajza II. 1944—1976. (kecsketenyésztés 130—135. században. A magyar pásztorok nyelvkincse. A dézsmajegyzékek.. 1914. 1909.. Kachelmann. Gunda B. Állattenyésztő és Törzskönyvelő Szervezetek Országos Szövetsége. Karmyseva. IIa B. Hubschmid. Haustiernamen und Lockrufe. Budapest.. Ethn.

) 1959. A kecske tenyésztése és a kecsketej fontos szerepe a kisdedek táp­ lálásában. 1969.) Budapest.. Budapest. W. 1967—1976. A kecsketenyésztés.): Viehwirtschaft. 1973. Budapest. 617—634. A magyar nyelvjárások atlasza II.): Viehwirtschaft. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I—III.. Köves G. LXXXIX. 640—695. 1978. század. Abaúj vármegye monograph]ája.. 1871.): Viehwirtschaft. Hodowla kóz jako jeden z elementów tradycyjnej kultury karpackiej w Polsce. Budapest. 1972. Budapest. Budapest. Kralovánszky A. A közös fejős. K. In..: Földes L.: Ludová kultúra v Karpatoch. László Gy.. Budapest. Budapest.. 112—126. K. Die Schafzucht der Normandisierenden Karaktschanen in Bulgarien. Urbáriumok (XVI—XVII. A háziállatok eredete. Budapest. LXXXI. Budapest. Makkai L. Kovács L. Budapest. 16.Tadshikistan.: Földes L.. Budapest. Népi kultúra — népi társadalom I. Budapest. Die Traditionelle Milchwirtschaft bei den Ungarn.juhnyájak tejhaszonvételi formái Erdélyben 1900 körül. 1970. Korponay J. Bra­ tislava. 578—585. Kecsketartás Teresztenyén.. Alba Regia XIV. In.) Budapest. (szerk. Kowalska—Lewicka. 696—705. Budapest.. Budapest.—Viga Gy. Z. (szerk. Lónyai G. Ethn. Maksay F. A. Kassa. Marinow. (szerk): Viehzucht.. N. Adatok tejkonzerválásunk egyik régi módjához.. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai.. Kniezsa I... 9—50. (A kisember tehene. 1968. Kunt E..vary-Kossá Gy.. 136 . 1954. kötet. 1959—1962. A magyar nyelv értelmező szótára I—VII. Budapest.. 283—286. 1975. K.. A nevek világa.. (szerk. Kiss I. A tinópénz kérdései I. 1974. századi dézsmajegyzékek. 147—196. In. 1944. Ma«. Kovács L.. 1910. Die Milchwirtschaft in den Polnischen Karpaten. 1975. István korában. Kowalska—Lewicka. Budapest.: Földes L... A honfoglaló magyar nép élete. 1969. Budapest.2 A magyar nyelv szláv jövevényszavai I—II. In. 139—146. 1976. A. 3 Kálmán B.. 1929—1932.. 1970. Magyar orvosi emlékek I—IV. (szerk. In. A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere I—II. 1961. Ethn.: Földes L. 1960. Kovács L. IVIatolcsi J. 1945. I.

V.: Földes L. 601—624. 1969. Központi Statisztikai Hivatal 1972. Magyar őstörténeti tanulmányok. Mezőgazdasági Lexikon I—II. J. 1970—76. Roska M. 1962. türkök és kunok a dél-oroszországi steppéken. Nicolaisen.: Föl­ des L. In. A kecske tenyésztése és hasznosítása. Budapest. Novak. Braunschweig. Miskolc. II. Orbán B. Platneva. A gömöri magyar pásztorkodás. 137 . 1651—1680. (szerk. K. A no­ mádok gazdasági élete.. Petercsák T.: Földes L. In. Warszawa. Budapest.. A Közép-Volga-vidéki finnugor népek állattartása a korai vas­ korban. Emlősök. 1969. Ethn. Übersicht über Viehhaltungsformen und Alpwesen in Slowanien.. A székelyföld leírása.): Viehwirtschaft. Slovensky Národopis. 647—662.és Régiségtárából 113—121. 1601—1650. 134—190. Rodiczky J.. Sz.. Moszynski. 1961. Paládi-Kovács A. 1967. Rodiczky J.Matolcsi J. Kolozsvár.. II. Budapest. Paládi-Kovács A. 1977...): Viehzucht. In. Hegyköz. Petzsch. Budapest.2 Kultúra ludowa Slovián I—IV. Podolák. A. Szovjet régészet 19. 1911.): Viehwirtschaft.: Földes L.. 1943. V. 1969. (szerk. 1977. 1868—73. Köz­ lemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem.. Nomadism and Stock-Breeding among the Tuareg. 1954. Uránia állatvilág. Román juhászat a Máramaros megyei Budescu Morén (1923). Novak.. 574—602. Prodan. 1958. LXXXVIII. D. I. H. In. HOM. Urbariile Tärii Fägärasului.. 1905. A kisgazda kecsketenyésztése. Besenyők. Das Wanderhirtentum und seine Vorstufen. Nép­ rajzi adattára 2194.. 243—266. Budapest. I. Budapest. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény 1870—1970. 161—185.. 1978. A keleti palócok pásztorkodása. Budapest. H. Budapest. Pohlhausen. S. L'udové názvy oviec ako pramen etnografickeho Studia pastierstva v Karpatoch. Budapest.. Über die Milchwirtschaft bei den Völkern Jugoslawiens. 1977. 392—411. 1978. Budapest. Mezey T. (szerk. 15—32. Bukarest. Magyar Néprajzi Lexikon I. J.): Viehwirtschaft. 1969. Studien über das Nomadentum. Budapest. Budapest.. 1965. A karikás ostor készítése Zemplén megyében (Kézirat). Rudenko. (szerk.. Debrecen.

Rajzok a török világból II. Dolha és vidékének néprajza. 1893.—Zolnai Gy. Baromfitenyésztés 8. A hajdúk 1514-ben.. századtól az 1530-as évekig. Sztripszky H. A világ kecsketenyésztéséről... Apafi Mihály fejedelem udvartartása. Szabadfalvi J. 258— 354. 1970. 1957. Budapest. Budapest. Szabó M. Lund... Tagányi K. É. Szabó I. 1978. N. Szlamenszky I. 1911. Herdar och husdjur. 1964. (1975) 5—39. 1946. Cibinium. Hétfalusi „csángó bútor". A Néprajzi Múzeum „palóka"-gyűjteménye.. Extenzív állattenyésztés Magyarországon. Szádeczky B. Wroclaw—Warszawa.. XXXVIII. MésH. Archívum 5. 1975—77. Magyar Tájszótár I—II. 103—107. 1955.. Szabó I. Jobbágyterhek a XVI—XVII. Soós G. 6. 129—148.—Simonyi Zs.—Bilák L. Budapest. Pozywienie ludnosci wiejskiej na Slasku. Századok 84. Szarvas G. 1970. Takács I. 131—166. 158—172. Eger. Takáts S. 1897—1901. Z.. Budapest. Budapest. Budapest. Régi pásztornépünk élete. Szabadfalvi J. Magyar nyelvtörténeti szótár I—III. sz. Szendrei J.. N. Stoica. Szabó M. 1970. Az egri vár 1594—95. 1967—68. Kecsketartás. 1915. 138 .Seres A. Szabó h. 1976. VI. É. A gazdasági év vége és az őszi pásztorünnepek. Buda­ pest. 1950.. (1977) 5—45. Debrecen. 1886. kötet. 1902—06.. évi számadása. Miskolc.. Bukarest. Budapest. 19—64. Fiatal állatok szopását megakadályozó eszközök és eljárások. 178—198. századi Erdélyben. 24. Prelucrarea parului de capra. Szromba-Rysowa. Szentgyörgyi M. Budapest. G. Miskolc város története I.. 1962. A magyar parasztság története.. 1890—93. A magyar mezőgazdaság története a XIV.. Magyar oklevél-szótár.. Krakow—Gdansk. Sugár I. Budapest. 1896. Magyar erdészeti oklevéltár I—III. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Évkönyve 153—176. Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tük­ rében. 1975. Budapest. Szinyei J. 1940. XVI. Népismereti dolgozatok 1976... Szamota I.

. kötetében. .Tálasi I. 197—241. Vámszer G. Szentgál. Budapest. Yearbook of Food Agiicultural Statistics. 1971. In. 1976. Tálasi I. Tejnyerés és tejfeldolgozás Cserhátsurányon.) Viga Gy. HOMÉvk. szá­ zadban.. T. A magyar mezőgazdaság a kapitalista átalakulás útján. Zólyomi J. IV/4. Rocznik múzeum etnograficznego Krakowie VI.) Vládutiu. szám 309—315. In. 1968. Viga Gy. 1976. Budapest. hívo­ gató-.. Nógrád megyei paraszti kárbecslések a XVIII. 311—343. Zólyomi J. 127—165. Viga Gy. Budapest.: Kun József) Budapest. 1968. Népr. 133— 137. 169—179. Zimányi V. 1959. Kecsketartás az Aggteleki-karszton. 1959. 9—33.): Vieh­ zucht . Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve 21.: Földes L. 3—4. században. Népr. Róma. 88—100. elűző. 1959. Adatok állatgyógyításunkhoz: a „zabolázás". L. A bakonyi pásztorkodás. Ethn. A Csík megyei háziállatok elnevezései. 1957. Budapest. . 1961. Varró M. Wolski.: A ma­ gyar mezőgazdaság a XIX—XX. I. Viga Gy. Kecsketartás a Tiszazug falvaiban.. század első felé­ ből. Zsigmond-kori Oklevéltár I—II/l—2. 75— 108. Almenwirtschaftliche Viehhaltung und Transhumance im Brangebiet (Südostkarpaten... XVI. 1938. Budapest. Zoltai L.. Helynévi adatok a magyar kecsketartáshoz. AtSz. A Kiskunság népi állattartása. 1975. Észak-Cserhát állattartásának másfél százada. Zólyomi J. XIX. 17. 439—475.. (Sajtó alatt: HOMÉvk.. állatterelő. 1939. IV. 1977. A mezőgazdaságról. Állatnevek.. 287—315.. XLIX. (Sajtó alatt a Tiszazugi Füze­ tek sorozatában.. 1951—1958. 1936. Közi. (Ford. hajtó-. Közi... században (1849—1949). Ethn. Közi. (szerk. II. Vajkai A. 9—152. HOMKözl. A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a XVI—XVII.(riasztó-) és megállító szavai. Budapest. 139 . Népr. 1957. Z dziejów hodowli kóz na ziemiach Polskich. Vörös A. Rumänien). keresztnevei. A debreceni viselet a XVI—XVIII. állathívogató és állatkergető szavak Szék­ ről és Inaktelkéről. Vámszer G.. 237—251. 1978—79. 1—2. K...

goat keeping was but an additional moment to the higher manifestations of the culture. first domesticated in the 8th millenium BC. however. together with the sheep. first of all. The goat had important role in the fauna of domestic animals of the people arriving to the Carpathian Basin during the Neolithic. It was attached not to the pasturing. Strong goegraphic determination is characteristic of goatkeeping. Goat keeping adopted to the complex of the geographic and social circumstances. no base material for further domestication being present. to have been a more significant constituent in the way of life of peasantry. They were spread north-northwest by the neolithic cultures. it lost its significance. in the Mediterranium. The first animals of European animal keeping arrived to the Balkan from South-West-Asia in the 7th millenium BC. goat keeping joined the great migrational system of European pasture culture. but to the animal keeping of the peasantry. This form could be found.ON HISTORY OF SMALL ANIMAL REARING IN HUNGARY (GOAT-KEEPING) (Abstract) The Hungarian ethnographic research has paid special attention to examination of small animals. The different fields. being nowadays only on the second place. 140 . The growth of the cultural level throws this animal to the peripheries. The interrelation between the two forms is widescale. and also. donkey. which could be used only for mountain pasturing. The goat is one of the earliest domestic animals. Less attention has been paid to animal types having secondary role in the way of life of our people (goat. are not proportionally examined. On territories. in the area of the Carpathians and the Alps. The first part of the study sums up the general historicalethnographical problems of goat-keeping. was decisive in the early agriculture between the Mediterranium and West Iran. The present study aims at outfolding the traditions of goat keeping in Hungary. and finds goat keeping to have preserved early elements of animal keeping. in the same time. The author considers the goat. to a smaller degree. On the continental territories. Two great types of goat rearing were formed by geographic determination. Thus this animal. ass). though soon.

The most recent results of the Soviet archeological investigations contradict to it proving that Ugrian population. Due to the wantlessness and the special biological features of the animal its keeping could preserve the extensive forms of traditional animal keeping.The second chapter gives the historical sketch of the goat keeping of the Hungarians. The definitive element of the traditional goat keeping was the pasturing throughout the year. consisting mainly of racional elements. most recently. living on the Central Volga and on the Kama. The flock consisting exclusively of goats was rare. based on linguistic data. The description of flocks of goats prove that it was an additional element to sheep farming. In the second part of the chapter the social types of goat keeping works are defined. The low mean value was not evenly distributed on the territory of the country. Shows the practise 141 . that of pastures. The ethnographic investigations of earlier times held. The description of the types show that different goat types aim at different utilisation and indicate the different connections of the folk culture. manuration and forms of keeping. correspond to the described areal types of goat keeping. with different types of buildings just like in case of pasturing. in details. they were usually added to a group of animals returning home every day. in the first of which the types are separated according to areals as indicated by the historical forms of pasturing. just like the different tasks from the birth of the animal till the end of its life. and. got to know the goat together with other domestic animals as early as the 2nd millenium BC. The archaeological examinations point out that it had no importance either at that time or later during the migrations. The chapter has two parts. The author separates the goat keeping of poor people dealing exclusively with goats. that goat keeping was taken over from the Bulgarian-Turkish nation before occupying the home. the peasant farms of complex works-form. The strengthening of the feudal economic system forced the goat back from the lowlands. The third chapter describes the historical types of goat keeping. except the last one. These social types. the mountain one of medium height and the alpic one. also that of socialist agricultural units. It tells about medication. thus only hills on the peripheries of the country provided place for goat keeping. while from the time after the occupation of the territory written sources bear witness that it had decisive power on the life of our nation. The fourth chapter enumerates the tasks of goat keeping. Such types are the lowland. too. The chapter gives the order of propagation and eyeing. manors of landowners.

either. Peasants used goat's milk first of all to replace cow's milk. based on historical and recent data. which used to be the first rate benefit of goat keeping. from objective or subjective aspect either. with the use of rennet. The goat-herds never belonged to the closed up system of the herds.. bak. together with ewe-milk. GYULA 142 VIGA . appeared after occupying the territory. and different marks used for separation of the animals. thus their knowledge of condensing is not so rich. atypical forms in folk culture of a given territory. gida. indicating thus their early origin just like the goat keeping itself inside the animal keeping culture. and ages of animals. No intensive rearing was pect either. In the summary the author points at the special place in the animal keeping culture of people occupied by the goat. their names. but consisted of poor people from the peripheries of the society. It pays special attention to expressions of sexes. As for the origin of the words many came from Bulgarian-Turkish language. show significant similarities in goat-keeping. concentrated. with the intermeditery role of the Vlach herds. first of all. while a large variety of drairy goods can be provided. however. which seems to underline its origin from the early times of history. thust Carpathian Basin. most of which kecske (goat). due to its wantlessness and special biological features. The sixth chapter of the study is about the benefit of goatkeeping. the work of protection and driving. It proves that goat keeping used to be an independent profession. while the skin.go back" to goat-keeping. Presents calling and driving words. Sometimes the draught power of the goat was utilised as well. The far away territories. Its early domestication is. also mirroring the influence of South-East-European and Carpathian pasture cultures. some others. The fifth chapter presents the work and the social position of the goat herds and tenders. It deals with the use of milk. indicating wider connections of pasture culture. cap (he-goat). Considering goat's milk. The adaptation to a new surroundings gave rise to strange. Goat-keeping for meat was secondary among the Hungarians.of salting and watering. and also these characteristics make it possible that people can . always coming from the primitivest layres of the language. thus it has preserved many of the primitivest elements. on forest grazing. the hair and the horn was used by the artisans. possibly. gödölye (kid) come from driving words. is traditional. The last part of the chapter touches upon expressions of the colour of the goats.

In dem ersten Kapitel werden die allgemeinen historischen und ethnographischen Fragen der Ziegenzucht zusammengefasst. Esel. Maultier). die im VII. Die Ziegenzucht ist durch kräftige geographische Determiniertheit gekennzeichnet.) als Haustier gezüchtet hat. Zr. dass die Ziegenzucht. So bewahrt die Haltung dieses anspruchlosen Tieres frühere Elemente der Viehzucht in der Geschichte der menschlichen Kultur. u. Die Rolle der Ziege war in der Haustierfauna der in das Karpaten-Becken geströmten Völker sehr bedeutend. früher im Bauernleben eine bedeutendere Rolle gespielt hat. die der Mensch schon im XVIII. In Europe haben sich von geographischen Bedingungen beeinflusst zwei Haupttype der Ziegenhaltung ausgestaltet. Wo das Terrain nur für Bergwirtschaft benutzbar ist. Den Anfang der Viehzucht in Europe bedeuten die Haustiere. Das Ziel der vorliegenden Studie ist die Beschreibung der Ziegenzucht. Jahrtausend v. Jahrtausend vor unserer Zeitrechnung (v. Diese Form ist hauptsächlich im Terrain des Mediterranums und im kleineren Masse im Karpatenund Alpenarea charakteristisch. hat sich die Ziegenzucht dem grossen Migrationssystem der europäischen Hirtenkultur angeschlossen.ZUR GESCHICHTE DER KLEINTIERZUCHT (DIE ZIEGENZUCHT) (Auszug) Die ungarische ethnographische Forschung hat bisher der Viehhaltung eine besondere Aufmerksamkeit gewidmet. die heutzutage eine Bedeutung zweiten Ranges hat. von Südwest-Asien nach Balkan gekommen sind. hat die Ziege ihre Bedeutung auf diesem Gebiet schnell verloren. So hat die Ziege — nebst dem Schafe — in der früh entwickelten Landwirtschaftzone zwischen dem Mittelmeer und West-Iran eine bestimmende Rolle gespielt. Nachdem aber sie die Tiere mit Lokaldomestizierung nicht vermehren konnten. Zr. die im Leben unseres Volkes keine bestimmende Rolle gespielt haben (Ziege. der Verfasser meint nähmlich. Die einzigen Gebiete in diesem Thema sind aber nicht gleichmässig aufgearbeitet. Den jetzigen Kenntnissen nach gehört die Ziege zu den ersten domestizierten Tieren. und sich mittels der neolitischen Kultur nach Nord-Nordwesten verbreitet hat. Besonders vernachlässigt ist die Forschung der Tierrassen. Bussel. u. Auf dem kontinentalen Gebiet ist 143 .

auf dem Gebiet stehen aber damit im Widerspruch. Der Übergang zwischen den zwei Typen ist aber sehr weit. gleichzeitig mit den anderen Haustieren kennengelernt. dass die Ziegenzucht im Leben des ungarischen Volkes nie eine bedeutende Rolle gespielt hat. von dem Landnahme an beweisen schon auch die historischen Angaben. und beweisen folgende Voraussetzungen: die ungarische Bevölkerung habe. die eigentlich die historischen Formen der Weide und der Fütterung. Die Ziegenzucht hat sich vermutlich der Wechselwirkung geographischer und spezialer Faktoren entsprechend gestaltet. Der niedrige Absolutwert verteilt sich aber auf dem verschiedenen Gebieten des Landes ungleich. Zuerst werden die regionalen Type abgegrenzt. In dem zweiten Teil des Kapitels werden die sozialen Type der ziegenhaltenden Betriebsorganisationen umgegrenzt. In der Ziegenzucht hat die Weide das ganze Jahr hindurch eine bestimmende Rolle. In dem zweiten Kapitel wird der historische Grundriss der Ziegenzucht beim Ungartum vorgeführt. dass die Ziege auch zu jener Zeit nur eine geringe Bedeutung hatte. Die frühere ethnographische Forschung hatte — an Hand von linguistischen. So unterscheidet der Verfasser drei Type der Ziegenzucht: auf dem Tieflande. im Mittelgebirge und im Hochgebirge. Die Bedeutung der Ziegenzucht wurde auch später nicht grösser. und beweisen folgende tausend v. Zr. Zu diesen Typen gehören — der Schafzucht ähnlich — auch unterschiedliche Gebäudetype. sondern zur Viehzucht der Bauernschaft. Jahrhundert kennengelernt hat. im VI—IX.die Ziegenzucht dagegen nur eine Begleitserscheinung der höheren Kulturäusserungen. am Rande des Landes eine geringe Bedeutung erhalten. ihre eigenartigen biologischen Gegebenheiten haben gesichert. In dem dritten Kapitel der Studie werden die historischen Type der Ziegenzucht in Ungarn dargelegt. Die Anspruchlosigkeit der Ziege. ihre Haltung hat nur auf den bergigen Gebieten. Die archeozoologischen Untersuchungen beweisen. und gehört nicht mehr zum Hirtentum. dass unser Volk die Ziegenzucht durch die Verbindung mit bulgarisch-türkischen Völkern vor der Landnahme. u.. philologischen Angaben — die Meinung. Der Aufstieg des allgemeinen Kulturniveaus drängt aber dieses Tier immer zur Peripherie. Die neuen Ergebnisse der archeologischen Forschungen auf sowjetischem Gebiet stehen aber damit im Wiedersprucht. Sie war nur ein Begleitertier in der Schafzucht. Nach der Erstärkung der feudalen Betriebsorganisation wird die Ziege vom Tieflande hinausgedrängt. das heisst der Haltungsweise zeigen. Der Ver144 . dass ihre Zucht die extensiven Formen der traditionellen Viehhaltung am längsten bewahren konnte.

betreffs der Tierfarbe und des Namens. Hier werden auch die Lenk. wie die Ziegenzuht eine der frühesten Äusserungen in der Viehzucht ist. die Ziege als einziges Tier haben. die überall der archaischsten Schicht der Sprache gehören.und Rufwörter vorgestellt. weiterhin die Haltung in den komplexen Bauernwirtschaften. und ihre Tätigkeit vor allem das 145 . dazu gehören die bulgarisch-türkischen Lehnwörter. und letztens als neueste die Ziegenhaltung in den sozialistischen landwirtschaftlichen Betrieben. Die Auseinandersetzung der Tierrassen zeigt. die Arbeit der Hütung und der Lenkung. dass die Ziegenzucht hauptsächlich eine Begleitstätigkeit an der Schafzucht war. Der Verfasser hat auch die Heilmethoden der Ziege untersucht. Der Verfasser beweist. und hat festgestellt. und die differenten Beziehungen in der Volkskultur veranschaulichen. die wiederum die Wirkung der Hirtenkultur von Südost-Europe und von Karpaten widerspiegeln. gödölye). Im Kapitel werden die Ordnung der Vermehrung. die bei den Hirten und in den gutsherrlichen Meierhöfen. dass die Ziegenheilverfahren überwiegend rationale Elemente haben. von der Zeit vor der Landnahme. weiterhin auch ihre soziale Lage. vor allem mit der Vermittlung des walachischen Hirtenvolkes in unsere Sprache gekommen.fasser unterscheidet die Ziegenhaltung bei den armen. und das weitere Beziehungssystem der Hirtenkultur beweisen. cap. dass die unterschiedlichen Rassen auf die verschiedenen Type der Nutzniessung hinweisen. weiterhin die Merkzeichen zur Unterscheidung der Tiere werden auch hier beschrieben. Die Beschreibung der Ziegenherden bestätigt. In dem vierten Kapitel werden die Obliegenheiten in Verbindung mit den Ziegen vorgeführt. und zeigen. Der letzte Teil des Kapitels beschäftigt sich mit den Ausdruckeformen. nach der Landnahme. Der überwiegende Teil dieser Namen stammt von Lenkwörtern (so ung. bak. Im fünften Kapitel untersucht der Verfasser die Tätigkeit der Ziegenhirten und Pfleger. Die selbständige Ziegenherde war sehr selten. und zugleich ihre Nebennutzniessung ist. weiterhin die Art und Weise der Tiermusterung beschrieben. dass diese Benennungen ebenso der archaischsten Sprachenschicht gehören. besitzlosen Familien. Die sozialen Type — mit Ausnahme der letzten Form — entsprechen den regionalen Typen der Ziegenzucht. gida. Die Übung der Salzung und der Tränkung. Was die vermittelnden Sprachen betrifft. ein bedeutender Teil der Wörter ist aber nur später. sie wurden mit den anderen täglich heimgetriebenen Viehherden zusammengeweidet. dass die Beschäftigung der Ziegenhirte früher ein selbständiger Beruf war. Im Kapitel werden auch die Ausdrücke für die Tiergeschlechte und Lebensalter vorgezählt.

In der Zusammenfassung der Studie behauptet der Verfasser. GYULA VIGA 146 . Der Verfasser beweist es mit Hilfe der historischen und rezenten Angaben zweiseitig. und diese Faktoré sichern. Die Bedingungen und die Ansprüche für die intensive Ziegenzucht — zumindest im Karpaten-Becken — waren nie gegeben. so spiegelt die Ziegenzucht in vielen Beziehungen auch heutzutage das primitivste Niveau.Waldweiden ist. Die Milch Verarbeitung bedeutete beim Ungartum immer den wichtigsten. an der Peripherie der Gesellschaft. der Mensch wieder zur Ziegenzucht zurückgreift. manchmal atypische. Die frühe Domestikation erklären vermutlich die spezifischen biologischen Gegebenheiten und die ausserordentliche Anspruchlosigkeit der Ziege. ungewöhnliche Formen in der Volkskultur des gegebenen Gebietes zustande. das Horn. dass die Ziege in der viehhaltenden Kultur der Menschheit eine Sonderstellung einnimmt. Die Ziege als Zugkraft anzuwenden. Die Milchkonservierung hat bei den Hirtenvölkern reiche Traditionen. besitzlose Leute. Die paralellen Erscheinungen in der Ziegenzucht der voneinander fernen Gebieten kommen aber überraschend oft vor. durch geographischen und sozialen Zwang angeregt. diese Angaben verstärken vermutlich die grosse historische Vergangenheit der Ziegenzucht in der Geschichte der menschlichen Kultur. wichtiger waren das Fell. Die Ziegenhirten konnten aber nie in die geschlossene Gemeinschaft der Hirtengesellschaft gehören. Die Bauer haben die Ziegenmilch vor allem zur Ersetzung der Rindmilch gemolken. so sind ihre Kenntnisse zur Konservierung natürlich nicht so vielseitig. darüber kennen wir nur vereinzelte Angaben. als Grundstoffe für die Handwerker. In dem sechsten Kapitel wird über dem Nutzen der Ziegenzucht geschrieben. das Haar. Die Annahme der neuen Bedingungen bringt aber neue. dass für den Bedarfsfall. Das Ziegenfleisch bedeutete in Ungarn nur den zweitrangigen Nutzen. mit der Anwendung der milchkonservierenden Mittel können sie reiche Variante der Milchprodukte herstellen. erstrangigen Nutzen in der Ziegenzucht. sie waren immer arme.

mustrálás — — — — — — — 4.Atej— — — — — — — — — — — — 2. TÖRTÉNETI — NÉPRAJZI PROBLÉMÁK — — — II. Gyógyítás — — — — — — — — _ _ _ — 5. Nevek. terelés. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI TÍPUSAI — 1. A TARTÁS TECHNIKÁJA — — — — 1. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI VÁZLATA — III. PÁSZTOROK ÉS GONDOZÓK — — — — — — — VI. A kecsketartó gazdaságok típusai — — — — — — IV. Sózás. jelek. hívó. itatás — — — — — — — — — — 6. Nemek. A KECSKETARTÁS HASZNA — — — — — — — l. Nyájak — — — — — — — — — — — — 3.TARTALOM BEVEZETÉS — — — — — — — — — — — — I. A hús — — — — — — — — — — — — 3. A bőr — — — — — — — — — — — — 4. Őrzés. Egyéb haszonvételi formák — — — — — — — 6.— — — 2. Az értékesítés formái — — — — — — — — ÖSSZEFOGLALÁS — — — — — — — — — — IRODALOM — — — — — — — — — — — — ON HISTORY OF SMALL ANIMAL REARING IN HUNGARY (GOAT-KEEPING) (Abstract) — — — — — — — ZUR GESCHICHTE DER KLEINTIERZUCHT (DIE ZIEGENZUCHT) (Auszug) — — — — — — 5 8 14 25 25 38 47 54 54 56 65 70 75 76 78 86 90 97 98 110 114 119 122 124 127 132 140 143 . színek — — — — — — — — — — V.és terelőszavak — — — — 7. életkorok kifejezései — — — — — — — 8. Fajták — — — — — — — — ^. A szőr — — — — — — — — — — — — 5. Szaporítás. AZ ÁLLATOK. Táji típusok — a legeltetés és takarmányozás kérdései — Építmények — — — — — — — — — — 2.

.

A kecske a legigénytelenebb háziállat. Az exportra alkalmas gidákért magas árat fizetünk. Megyénk nagyon alkalmas a kecsketartásra. Neveljen kecskét exportra! Adatforgalmi és Húsipari V. .

Szerződést kötünk minden felkínált szarvasmarhára. előnyös. biztonságos. kecskére. juhra. lóra. sertésre. Kössön több éves hizlalás! szerződést! . A szerződéses állatnevelés. hizlalás kifizetődő.

A SOROZATBAN EDDIG MEGJELENT MÜVEK: 1. fordította M. várhelyek és őrhelyek Ózd környékén (1975) (Elfogyott) 2. 3. Kiss Júlia (1976). BAKÓ FERENC: Bükki barlanglakások (1977) 4. Sajtó alá rendezte Szabadfalvi József. SZILÁGYI MIKLÓS: A Hernád halászata (198a) 1 I. VASS TIBOR: Jelbeszéd az ózdi finomhengerműben (1977) 6. FÉLD ISTVÁN-JUAN CABELLO: A füzéri vár (1980) . BENKŐ SÁMUEL: Miskolc történeti-orvosi helyrajza — 1782. SZABADFALVI JÓZSEF: Festett asztalosmunkák Megyaszóról (1980) 10. KATONA IMRE: Miskolci kőedénygyárak (1977) 5. VERES LÁSZLÓ: A Bükk hegység üveghutái (1978) 8. LAJOS ÁRPÁD: Nemesek és partiak Szuhafőn (1979) (Elfogyott) 9. DOBOSY LÁSZLÓ: Várak. PETERCSÁK TIVADAR: Hegyköz (1978) 7.

BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI MÚZEUMI IGAZGATÓSÁG 20 .Ft BORSODI KISMONOGRAFIAK 12 .