P. 1
Barlay O Szabolcs Kosztolanyi Istene 3

Barlay O Szabolcs Kosztolanyi Istene 3

|Views: 1|Likes:
Published by Kabafi

More info:

Published by: Kabafi on Feb 06, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/17/2013

pdf

text

original

PPEK 538

Barlay Ö. Szabolcs: Kosztolányi Istene

Barlay Ö. Szabolcs Kosztolányi Istene
mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) – a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza – állományában. Bővebb felvilágosításért és a könyvtárral kapcsolatos legfrissebb hírekért látogassa meg a http://www.ppek.hu internetes címet.

2

PPEK / Barlay Ö. Szabolcs: Kosztolányi Istene

Impresszum
Barlay Ö. Szabolcs Kosztolányi Istene ____________________ A könyv elektronikus változata Ez a publikáció az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 2008-ban jelent meg a Prohászka Baráti Kör kiadványaként, Székesfehérvárott, az ISBN 978-963-87680-1-4 azonosítóval. Az elektronikus változat a szerző engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más jog a szerzőé.

PPEK / Barlay Ö. Szabolcs: Kosztolányi Istene

3

Tartalomjegyzék
Impresszum ................................................................................................................................2 Tartalomjegyzék ........................................................................................................................3 Bevezetés ...................................................................................................................................5 I. Kosztolányi neveltetésének keresztény magyar gyökerei ......................................................6 II. „A megrepedt gyémántpohár”...............................................................................................8 III. „Mors s Ámor hallgatag fogott kezet” ...............................................................................14 „Cherchez la famme”...........................................................................................................14 „Hiszek hitetlenül”. A katolikum szépsége: „páratlan, tündöklő vallás”. ...........................16 IV. A halál árnyékában a gyónásig ..........................................................................................21 „aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is” ................................................................21 A csillagok „misztikája” ......................................................................................................22 „Rákom van!” ......................................................................................................................24 Halottak................................................................................................................................25 A vad kovács........................................................................................................................25 Februári óda .........................................................................................................................26 Száz sor a testi szenvedésről ................................................................................................26 Könyörgés az ittmaradókhoz ...............................................................................................26 Halotti beszéd.......................................................................................................................27 V. Hajnali részegség ................................................................................................................28 Függelék...................................................................................................................................31 A húgomat a bánat eljegyezte ..............................................................................................32 A bal lator ............................................................................................................................33 Költő a huszadik században .................................................................................................34 Arcom a tükörben ................................................................................................................35 Ami itt maradt ......................................................................................................................36 Takarodó ..............................................................................................................................37 Gyűlölöm magamat..............................................................................................................38 Akarsz-e játszani..................................................................................................................39 Ilona .....................................................................................................................................40 Boldog, szomorú dal ............................................................................................................41 Ordítás az erdőben... ............................................................................................................42 Köd előttem, köd utánam.....................................................................................................43 A csillagokhoz .....................................................................................................................44 Diákkoromban, vékony kis legényke...................................................................................45 Fohász csillagtalan éjjel .......................................................................................................46 Én mindíg temetek ...............................................................................................................47 Halottak................................................................................................................................48 A vad kovács........................................................................................................................49 Februári óda .........................................................................................................................50 Száz sor a testi szenvedésről ................................................................................................51 Könyörgés az ittmaradókhoz ...............................................................................................52 Halotti beszéd.......................................................................................................................53 Hajnali részegség .................................................................................................................54

4

PPEK / Barlay Ö. Szabolcs: Kosztolányi Istene

A Függelék versei betűrendben A bal lator ..........................................................................................................................33 A csillagokhoz ...................................................................................................................44 A húgomat a bánat eljegyezte ............................................................................................32 A vad kovács......................................................................................................................49 Akarsz-e játszani................................................................................................................39 Ami itt maradt ....................................................................................................................36 Arcom a tükörben ..............................................................................................................35 Boldog, szomorú dal ..........................................................................................................41 Diákkoromban, vékony kis legényke.................................................................................45 Én mindíg temetek .............................................................................................................47 Februári óda .......................................................................................................................50 Fohász csillagtalan éjjel .....................................................................................................46 Gyűlölöm magamat............................................................................................................38 Hajnali részegség ...............................................................................................................54 Halottak..............................................................................................................................48 Halotti beszéd.....................................................................................................................53 Ilona ...................................................................................................................................40 Köd előttem, köd utánam...................................................................................................43 Költő a huszadik században ...............................................................................................34 Könyörgés az ittmaradókhoz .............................................................................................52 Ordítás az erdőben... ..........................................................................................................42 Száz sor a testi szenvedésről ..............................................................................................51 Takarodó ............................................................................................................................37

PPEK / Barlay Ö. Szabolcs: Kosztolányi Istene

5

Bevezetés
Vajon mi az oka, hogy ezen tanulmányok mindegyikének címében egyedül az „Isten” szerepel? Jogos a kérdés, mert a szereplők nem egy vallás teológusai, hanem költők, írók. A magyarázat abban keresendő, hogy ők is emberek. Embernek lenni ugyanis eleve annyit jelent, hogy lényegénél fogva animal rationale, szellemi lény, és mint ilyen, valamilyen szinten relációban van az Istennel. A „lényegénél fogva” kifejezés azt jelenti, hogy ez nem lehet másként. Ez az ember ontológiai jegye, jellege. Mondhatnám így is: „bélyege”, vagyis erre rendeltetett. Nem tehet mást! Mint ahogy a föld vonzási körében lévő tárgy sem tehet mást, mint zuhan a földre a gravitáció törvénye miatt. Éppen ezért logikus, hogy számomra valakinek Istenhez fűződő kapcsolatrendszere, viszonyulása, ennek részleteiben és egészében történő vizsgálata, elsődleges és meghatározó téma. Leegyszerűsítve a kérdést, mondhatnám így is: mindenkinél – magamnál is – először arra keresek választ, hogy milyen a viszonya Istenhez. „Mondd meg, milyen a viszonyod Istenhez, és én rövid időn belül feltárom előtted, hogy ki vagy”. Lehet, hogy ez sokaknak hihetetlen és nevetségesnek tűnik, de a csillagászoknak nem. Ők sem izoláltan vizsgálgatják az égitesteket, csillagokat, üstökösöket, saját bolygónkat, hanem először arra keresnek választ, hogy mi a viszonya a Naphoz, milyen távolságra van tőle. És néhány alapvető kérdés tisztázása után minden egyéb tulajdonságát ebből ki tudják számítani. Az ateista irodalomtörténet eleve halálra ítélte önmagát, mert a Földet a Naptól elszakítva, tőle függetlenül akarta vizsgálni és elfogadtatni velünk saját földünkről és rajta saját énünkről alkotott áligazságait. Tagadván az okság elvét, azt akarta elhitetni, mintha egyikünknek sem lenne apja-anyja, hanem lombikban jöttünk a világra. A teremtő Isten tagadásával olyat tett, mint amikor valakivel azt akarnák elhitetni, hogy nincs semmi köze apjához-anyjához. Úgy gondolom, hogy az én módszerem tényekkel igazolható, hiszen kiindulópontom épp a származás és annak tagadhatatlan következményei a génbiológiától kezdve a pszichoanalízisig. Mindezt természetesen szimbolikusan kell – analógiaként – érteni. És éppen azért, mert az ember – legyen az földműves vagy zseniális művész – léténél fogva sorsában szükségképpen Istentől függő lény, ezért az egyes embernek, jelen esetben Kosztolányi Dezső magyar írónak, költőnek, személyiségének megismerése, világnézeti orientáltsága, fajsúlyának lemérése olyan alapvető bázis, mely elbír minden egyéb kutatást és megállapítást. Ha ugyanis valakinek az Istenhez fűződő viszonyát, annak alakulását, kapcsolatrendszerét ismerem, akkor van mihez mérnem a negatív fordulatokat, az illető lázadásait, egyéni tragédiáit és a társadalomra gyakorolt hatását. Az eddig elmondottak természetesen nem változtatnak azon a tényen, hogy az Istenhez való viszonyulás reális és de facto elfogadása vagy megtagadása, kinek-kinek egyéni döntésén alapul. De azért bizonyára igaz marad a tétel, hogy attól még Földünk a Nap körül forog, ha valaki ezt netán még Galilei után is tagadni akarja.
____________________

A versidézetek forrása: Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1973.

” Jan. Nem. „Most meg arra gondolok. a hatalom. szép csillag. „Közeledik a Karácsony … Jó Istenem. tehetetlen. Istenem. hogy az egy életre meghatározta sorsát. s adj ó. nem nézek a jövendő vakító szemébe. gyújtsd fel bennem a szeretet tüzét”. A görög-latin antikvitásba beoltott modern tudományosság iránti nyitottság épp úgy jellemezte ezt az örökséget.6 PPEK / Barlay Ö. Rettenetes álma volt megint. „Osztályomban hány nehézfejű. hazámnak. 1901. végtelen alkotóm. légy te világító csillagom. borulj le eléje. Édesapja Szabadkán annak a katolikus gimnáziumnak volt igazgatója. téged követlek csak. A kiegyezés után létrejött középosztály elhivatottsága. ki bennünket egyformának teremtett”. gyakorolta hitét. hogy nincs az emberek közt különbség… és a boldogság. Nem tudom. s vezess el a boldogság honába. mi az ember célja”. Uram. egy láng. semmi vagyok. szabadságot…. jan. S adj hálát. „S ekkor feleszméltem. nyugalmat: újítsd fel bennem a hit nem pazar fényű. ahol nyolc évig kiváló tanárok nevelték és tanították. egy időig élő kicsiség…. Dec. Az egész család templomba járt. hogy a törzset kicsavarja. A nagy kilengések ellenére a föld alatt szerteágazó gyökérzet nem engedte. a te segítségedért esedzem ezen új év küszöbén. büszke szív az Isten ellen. . 20. Az Istent. És ezek is emberek. Kosztolányi Dezső olyan keresztény magyar légkörben nevelkedett. Nem az én „felülnézetem” megállapítása ez. lobogó hazaszeretetet. mert ki tudna nélküled élni. hogy ily gazdagon megajándékozott. adj nekem is békét. „Isten nevében! Igen. 8. nagyságot. 1. Kosztolányi gimnazista kori naplójegyzetei pontosan körülírják a fent elmondottak kereteit és tartalmának mélységeit. Dec. Szabolcs: Kosztolányi Istene I. valamint az égő. Szülei példás családi életet éltek. hogy az elbírt minden terhelést. te vagy az erő. Magyarországomnak boldogságot. „Apám megölelte az öreg Barnabás bácsit…. Látni. Áldott légy. hogy meghalt. mint én…. de szelíd nyájassággal lobogó kis lámpáját. 12. Műveltsége a szó eredeti értelmében katolikus. egy lehelet. 14. keresztény és patrióta elkötelezettsége olyan fundamentumot adott a később nagy nevű írónak. vagyis egyetemes volt. „Napló az Úrnak 1900-i évére. Ne zúgolódj tehát. Tehát Isten segítségével fel!” Nov. Ebből a szempontból érdemes beleolvasunk 15 éves korában írt naplójába. imádkozni kezdett. S nekem oly jól esett látni. Holdtölte. mekkora a Te hatalmad Isten! A veszélyben mutatod meg magad. ez tetszik Istennek… az Istent láttam mosolyogni a kis fehér szobában. Amikor reggel felébredt. mint a katolikus hit s erkölcs ismeretét és gyakorlását. a végtelenség. Uram!” Jan. földhöz vágja a vihar. én por. 30. s ki tudna ellened küzdeni. Egyformák vagyunk mind. ott látlak nagynak! Dicsőség az Úrnak mindörökké”. Azt álmodta. a te nevedben kezdem az évet. hogy közelebb állok a halálhoz. Kosztolányi neveltetésének keresztény magyar gyökerei A kezdés egyértelmű és világos. mint a négy pásztornak. éppenúgy Isten képére teremtve.

mely minden emberi lehetőséget magába zár. mozdulataiban volt is valami papos. s ezért tehát el kell ismerni a dogmákat. mintegy perszonifikálja. amennyiben a túlvilági s általunk meg nem érthető tényeket mintegy átülteti a mi gondolkodási módszerünkre. a bölcs és megbocsátó katolicizmust. és minden ajtót nyitva hagy. böjtöltem. Ezekben az években lelkivezetője is volt. majd virágba borul. hogy pap akart lenni. az egyetemes. Megszerette a katolikus szellemet. maga írta le levelében egy asszonynak halála előtti évben: „Én gyermekkoromban nem költő akartam lenni. „A lelki béke nyugalmas szent napja ez. az általános. hogy ilyen kezdet után az elvetett mag szárba szökken. Hogy ezekben az években milyen hatások érték. hogy meghozza százszoros termését. Külsejében. annyira magába szállt. Az ember azt gondolná. hogy tessem Istennek”. A tények azonban minderre rácáfoltak. 1. Amikor gimnazista korában unokahúga. Ilonka meghalt. titokban jó tetteket vittem véghez. hanem szent. . Sanyargattam magam. Gyónni voltunk. A vallás annyiban igaz. Szabolcs: Kosztolányi Istene 7 Ápr. s hozzá szigorúan ragaszkodni kell”.PPEK / Barlay Ö. és mennyire a keresztény életszemlélet elkötelezettje volt.

majd Bécsbe került fiatalember belevetette magát a keresztény gyökereket megvetők. békült. melyet bár nem önmagáról. azt mondhatjuk. Ő is virág. A Szabadkáról Budapestre. mégis saját lelkiállapotát tükrözi. Címe: A húgomat a bánat eljegyezte. most egy olyan versére hívom fel a figyelmet. mely sorra cáfolta a keresztény világnézet alaptételeit. a koporsópárnán. Tolsztoj regényeit. nem az övé. Az egyik a homo moralis. Zokogni nem tud és nevetni nem mer. Csöndes. Szelíden. a könnye vén csipkék közt hulldogál. tiszta szemmel. mely gátlástalanul megengedett mindenkinek mindent. teljesen átadta magát a századforduló gondolkodását átalakító szabadelvű eszméknek. Ő is érzi. a szenvedés hajol szíve fölé. Nietzsche. A húgomat a bánat eljegyezte. hogyha nem lát a szobába senkit. És néz. Herbert Spencer. Szabolcs: Kosztolányi Istene II. Schoppenhauer műveit. vagy ó szekrényeket nyit. Az egyetemen kézről kézre adták Spinoza. siratja bús.8 PPEK / Barlay Ö. hogy ennek előbbutóbb önfeladás lesz a vége. Érthető. melyek a keresztény világnézet és erkölcs fundamentumait aknázták alá. akik egyre mélyebb és egyre zavarosabb örvénybe taszítják a néhány évvel előbb még gyónó-áldozó. Ibsen és Strindberg kora ez. De. és most csak ül. Budapesten épp ezt a világnézetet támadta és tiporta sárba a szabadelvű életszemlélet. A húgomat a bánat eljegyezte. s a szíve. jaj. Az ablakunk mellett csak vár szegény. mint megrepedt pohár – . Hervadt virág a lelke. Hogy saját jelkép-rendszerének képeivel élve. szelíden. amikor a családi kötelékeket a színpadon tépdesik foszlányokká. s ha rózsa nyílik ki. Leegyszerűsítve a kérdést. új eszméket hirdetők táborába. és elmotoz. és hogyha körülömli a setét. hogy az összeütközés óriási belső robbanásokat idézett elő. a lényegre tapintsak rá. Amikor felkerült Budapestre és az egyetem bölcsészeti karára iratkozott. hogy két egymásnak homlokegyenest ellentmondó szemlélet malomköve között őrlődött kortársaival együtt. koszorútlan fejét. „A megrepedt gyémántpohár” Már érettségi előtt egyre több olyan bölcseleti könyv került a kezébe. Kosztolányi Szabadkán a keresztény magyar családok erkölcsi normái szerint élt. gúnyolók. komoly hajfürtje a fején szegényesen busong – fakulva s árván – mint holt leányé. a másik a homo aesteticus elveit vallotta magáénak. a pszichoanalízis remeklése. Olyanokkal barátkozik. A közgondolkodás az ateizmus felé billent. A vers Kosztolányi egyik legszebb és legmélyebb verse. hanem húgáról írt. csöndben ül virágai közt. Rousseau. mindig egyedül. Istenbe kapaszkodó lelkét.

a „gyémántpohár” előbb csak megrepedt. Különösen érvényesnek érzem ezt a megállapítást ezzel a versével kapcsolatban. de közben – észrevétlenül – önmaga lelkiállapotáról is lehull a lepel. Azért nem teszem ezt. de végül össze is törött. Mert bár valóban húgának sorsa adta az indítást a vers megírására. amit Ady a Disznófejű nagyúrral. erkölcsi válságot. 32. 1 A húgomat a bánat eljegyezte (Függelék. és hazulról hoztak magukkal. Én ugyanis épp azt szeretném bemutatni. o. Megerősít ebben a feltevésben az is. Nemcsak ez jellemző rá. hogy Ady. amit örököltek. annyi bizonyos. világnézeti. ha az én szobámba téved. az Ős Kajánnal vívott. búsulás. bánat.) . rémült imákat suttogok az éjnek s nem alszom el az éjszaka. Mivel a bánat eljegyezte. éjszakai töprengés („nem alszom el az éjszaka”)… – és mindez azért. szenvedés. valakik nagyon csúnyán olyan játékot űztek e tiszta férfiszívvel. még idejében visszahőkölt (bár a teljes konverzióig korai halála miatt nem jutott el). hogy végül is lelke. mert valaki játszott e tiszta szívvel. állítmányait. Én valósággal élvezem azt az elementáris erővel végigharcolt párbajt. sorsának titkait nem rejti el. mert a szívét összetörték.PPEK / Barlay Ö. regények. karcolatok között is saját életének egy-egy szituációját vagy mozaik darabkáját látjuk megelevenedni. amit húga lelkében oly finoman észrevesz és tapintatosan elemez. „elégiának” jelzőit. széttörte. mint megrepedt pohár – gyémántpohár”. Érdemes összegyűjteni e végtelenül szomorú költeménynek. hogy mindaz. szó szerint a bölcsészhallgató Kosztolányi Dezsőben is végbemegy. hogy ebben a korszakban írt verseiben ezek hányszor visszaköszönnek – szomorúság. Ő meg csak nézi. Személyiségének. rémület. hogy néha. novellák. 1 Kosztolányi költészete és élete között szoros kapcsolat van. igéit. Ha ennek a rejtélynek kulcs szavait keressük. bizonyára alkata és mélyebben átélt gyermekkori vallásos élményei miatt. sárga nap – s hogy száll a lomha este. Bármiként is magyarázzuk vagy sejtetjük a vers üzenetét. Babits és még sokan mások ennek ellenére hogyan sírták vissza azt az eredeti. sóhaj. ami Kosztolányit és a vele egyívású társait érte az egyre jobban szekularizált és az ateista liberális kapitalizmus szellemében világvárossá vedlett Budapesten. de az is. s most olyan a sóhaja. mert más a célom. zokogás. ha a vers képhalmazából kettőre figyelünk: „valaki játszott e tiszta szívvel” és „a szíve. legjobb. ősi élményt. hogy alkotásai. Hiszen valaki. Szabolcs: Kosztolányi Istene 9 gyémántpohár – babonásan csilingel. jaj. És vár. hogy a kert alatt hogy éled újra szüntelen a nap – bús. és látni fogjuk. Kosztolányi pedig. hogy az élmények azonos időben zajlanak: 1909ben. írásai – költemények. + Nem kívánom részleteiben még felvázolni sem mindazt a filozófiai.

vagyis a hitetlen racionalisták. Kosztolányit 1906-ban ezek között találjuk. „Nyílt homlokú bűn. A semmit el nem fogadásnak kellős közepén vagyunk. kétezer éves hagyománnyal. mert a modern ember lelkében az Isten meghalt. a munka. annak egy szomorú. Az a fiatalember. az egyház tantételeit. Helyette tudatosan „zord zivatart kavar”. akik szerint Isten nem él. mely meghatódottan szemlélte a jobb lator megrendítő Istenhez fordulását. hogy az alázat. hogy már ezeknek sem hisz: „Tőlem locsoghat megváltó igéket s unalmas őrültségeket az ép ész. Szabolcs: Kosztolányi Istene Egyelőre azonban maradjunk – a kronológia szabályait tiszteletben tartva – a tényeknél. igaz. Schoppenhauer-ek „csácsogása” szédítette meg. finom lelkületet hozott magával. Ennek szellemében szokatlan dologra vetemedik a fiatal lázadó: szakít az ősi. Hogy milyen változásokon ment keresztül és hova tud zuhanni az ateizmussal kacérkodó homo aesteticus. Alighanem magáról írja: „boldog őrült.10 PPEK / Barlay Ö. de a költészet nyelvén remeklésnek mondható példája a bal latorról írt verse. Nietzsche egyre növekvő tábora épp azzal vádolja a kereszténységet. egyetemista korában azok táborában bukkan fel. Otthonról nemes érzékenységet. Nietzsche óriási hatással volt rá. kemény. Fontos látlelet ez. nem az enyém a század rongy bohóca…” 2 Gyilkosok című vers. Hiszen a Nietzsche-k. és vegyük kezünkbe annak a bizonyos összetört kristálypohárnak szilánkjait: mi lett a vége a nagy tagadásnak? A szabadgondolkodók tanítómestere. szolgalelkületűvé deformálja. Íme a Nietzsche-i filozófia tételének variációja egy magyar költő versében. és a „vasderekú” bal latort dicsőíti. aki kamaszkori naplójában még arról meditál. hősi.) . az irgalom állandó hangoztatása és megkövetelése miatt az emberek karakterét csorbítja. 33. azt zseniális módon mutatja be a Költő a huszadik században című versében. o. aki elérzékenyül mindenen. míg az erény nyavalyogva koldult” 3 . Hogy a homo aesteticus önimádata hova vezet. ki mindent leront” 2 . erényt pirító. aki nem volt hajlandó „nyavalyogva koldulni”. a „szótalan óriást”. Kosztolányi nyíltan azonosítja magát a homo aesteticusszal: „Az önimádat büszke heverőjén fekszem nyugodtan…” Lenéz mindenkit és mindent: „mit nékem a hazugság glóriája. hogy miért kell elfogadni a dogmákat. Mit a csaló próféták csácsogása…” Itt érdemes egy pillanatra megállnunk. De úgy látszik. 3 A bal lator (Függelék. tisztakezű gonosz – te hallgatál kővé meredten.

lógva. . és amikor tükörbe néz. . kozmosz helyett zűrzavar uralkodott benne. benne a semmi. 4 Arcom a tükörben (Függelék. Szabolcs: Kosztolányi Istene 11 Siralmas állapot! Mert mindenkit letaszított önimádó gőgje trónusáról. Nem látnak. Mindez nyomon követhető Kosztolányinál is. o. megijed önmagától: „Nem hallanak. A kép iszonyatos és sátáni! Nem fogad el semmilyen mércét. hogy kibuggyan száján a megfellebbezhetetlen rideg valóság: „És láttam nyakkendőjét. Elég hamar ráeszmélt. elnémíthatatlan lelkiismeret: „hogy is. A huszonéves fiatal titán versei pontos látleletei ennek a metamorfózisnak. melyet ezüsttárcában ott felejtett. ami itt maradt. ki értett? / Mindenkinek örökre idegen…” „Dacos nyakam. hogy is kerülhettél ide?” Ez valóban lesújtó állapot: „ki csókolt? Senki. melyet kiégett tűzhányók üres krátere vesz körül. királyok akik aranyból vert pénzükre saját képmásukat nyomatják. szegény szemem. Mindegyiken képmásom. – kemény. tömör aranyból érem. egy laza spárgán. csak önnönmagát: „Én önmagamat önmagammal mérem” És mint a császárok. mint királyé. ahogy én sírok most. Magam se szeretem…” És megszólal a megkerülhetetlen.. Eldobta magától az isteni választ. fiatal vállam – / .) . Harmónia helyett diszharmónia. szegény karom – szegény fiatalságom – / szegény. úgy ő is: „Szavam.35. árván a szekrény ajtaján.” Aki ideáig eljut.. És várta őt pár cigaretta is. ha hull.” A „magam se szeretem” szindróma csak kezdet. Hova lett az egykori vidámság és kacagás? „Így senki sem sírt. A vízió úgy kínozza. Nem szeretnek. Mondd.PPEK / Barlay Ö.. helyette üres kráter tátong a lelkében. hogy rossz cserét csinált. A téli éjbe magam siratom…” 4 Depresszióba hanyatló melankólia minden rezdülése. előbb-utóbb megcsömörlik önmagától.. s a peremén: a gőgös írás: én. Mert a mi végre vagyunk a világon? kérdés kínozza tovább.

és a szakadékban bércekről álmodott új indulót zengett. hogy az önmagukkal vívódó költők megértéséhez nem elegendő az irodalomtörténész szaktudása. o. „Hogy gyűlölöm magam! Mindig csak Én! Változva folyton s mégis változatlan. melyben egy önmagával meghasonlott rab magába roskadva ordít… És ezek után érdemes visszapillantani A húgomat a bánat eljegyezte című versről elmondottakra. méghozzá a jól értelmezett önszeretet: „szeresd felebarátodat. Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét. Nevezhetném idegennek is ezt a hangot. hogy alapjában véve ez az attitűd. mint ahogy gyűlölöd önmagadat”. A most következő vers világossá tette számomra. hogy a látleletből következtetni lehet. Bár mindig is jellemző volt rá a töprengés. és merített az Élő vizek tiszta forrásából. Mellyel sétált tavaszi délután. 5 Ami itt maradt (Függelék 36.. annak nehéz megbarátkoznia a nihilizmussal. Csak én! Csak Én! A végtelen egy Én! Kié a szirtben szunnyadó szobor-más? Arcom kacag belőle: hű – de oly más. a Kösöntyűben ő maga írja: „S csodálkozom a fáradt. Az evangélium mércéje a szeretet. Ennek tagadása szükségképp az öngyűlölet poklába vezet.. Szabolcs: Kosztolányi Istene . o. Nem véletlen. S egy bot maradt utána a sarokban. mint a legveszélyesebb főbűnnek egész titokrendszerét fedezi fel benne. hogy az 1910-es években írt verseinek kötetcíme: Mágia.) 6 Takarodó (Függelék 37. akkor ezt a sátáni képletet kapjuk: „Gyűlöld felebarátodat.) 7 Gyűlölöm magamat (Függelék 38. és ez köszön vissza minduntalan Kosztolányi életében: valaki játszott e szívvel. de a teológus a psychoanalisis christiana alkalmazásával a gőgnek. hogy ez még Adynak sem sikerült).” 5 Aki ismeri Kosztolányi életművének egészét. hol örökös a végtelen sötét s magába rogyva ordít társtalan: – mint ahogy én utálom önmagam!” 7 Ha az evangéliumi szeretet-szindróma mintájára felállítjuk a versben szereplő szavakat. Saját szavait idézve „korcs titánnak” 6 érezvén magát.) . o. milyen harcok dúlnak a lelkében.12 PPEK / Barlay Ö. Itt teológusra is szükség van. Tükörszobába járok. ez a hang nem azonos az író igazi önmagával. Kié az árnyék a falon? – Enyém. S száz alakban Másolja halvány képemet a fény. Az. tudja. Mindössze három versszakból áll a vers. mint tenmagadat”. hiszen láthatjuk. Azért sem lep meg. hogy az alapigazság ebben a kulcsversben fogalmazódott meg először. de lelke legmélyén életvidámság és derű honolt. mint önmagadat”. takarodót fújt. furcsa szókon …” Tény. hiszen a kötet első versében. Ez valóban tömlöc. aki egyszer hallotta a „szeresd felebarátodat. (Láttuk. hogy ezt a korszakot ő maga sem viselte el sokáig.

mint kulcshoz. A materia világában ugyanis egy darabjaira tört kristálypoharat többé képtelenség eredeti állapotába visszahozni. A hasonlat nemcsak művészi. Most már csak az a kérdés. . jó hangsúlyozni a lényeges különbséget a materia és az emberi szellem között. mint egy összetört pohár. hogy van-e kiút? Visszatérve a kristálypohár szimbólumához. mellyel megkísérlem kinyitni a Kosztolányi-titok zárát. a Bűn és a Kegyelem élethalálharcának egy-egy villanását szeretném most bemutatni. mint egy megrepedt gyémántpohár… sőt olyan. Az Isten arcára és hasonlatosságára teremtett ember azonban épp szellemi léténél fogva és az Isten irgalmának teremtő aktusa révén újjászülethet. a Jó és a Rossz. de hűen tükrözi a teljes valóságot. Szabolcs: Kosztolányi Istene 13 mely olyan. Ennek a rendkívüli drámának.PPEK / Barlay Ö.

Hogy milyen hatással – olykor pozitív hatással – voltak rá a nők. a 30 év óta hitetlen. Ebben segítőtársa lett Karinthy Frigyes is. Neve: Harmos Ilona. mert e hölgy megjelenésével Kosztolányi életében új fejezet kezdődik. „Cherchez la famme” Szellemes és találó igazság rejlik a mögött. Miközben ugyanis kezdetben még Ilonának is Nietzsche übermensch-i teóriáját („ordas eszméjét”) mondogatta. aki Beatriceként még az Ég felé is magával tudja ragadni a poklot megjáró Dante-t. hogy nélküle nem tud élni. Érdekes. színésznő és író-fordító. hogy hiába igyekezett elválni a szép és tehetséges lánytól. Nos. szenvedélyes szerelemmel közeledett feléje. lelkészi mivoltom miatt minden egyes – számomra – pozitív mozaikdarabkánál egyházi elfogultság fog vezérelni és saját céljaim érdekében manipulálom az író „istenes” témáit. Igen. E sokrétű barátság-kapcsolat-szerelem történetéről itt most nem kívánok részletes beszámolót írni. hanem mint Szent Terézia. számtalan esetet lehetne felsorolni.” Tehát a „cherchez la famme” utalás arra. amikor már menthetetlennek mondták az orvosok. hogy konverziója ténylegesen. Inkább e találkozás életmentő jellegét hangsúlyoznám. Ez az általánosítás különösen találó és sokszorosan igazolható egy Kosztolányi típusú férfi esetében. akivel hármasban végig játszották fiatal éveiket. Az a Kosztolányi. levele olvasásakor megint Istenre gondolt. életvidám. mert valóban megrendítő. Rögtönzött komédiákat rendeznek a Nagykörúton. Ennek a szereposztásnak lehetünk tanúi abban az életdrámában. megismerkedett Visegrádon egy asszonnyal. hogy elvegyék szabadságát. a vidámságot. hogy papi. tud mentőöv lenni. Mindaddig. mint Madame Sévigné. Amor Dei…. a szó klasszikus értelmében megtörtént-e –. amolyan commedia dell’arte féléket.14 PPEK / Barlay Ö. hogy a nő nem is oly ritkán. a férfit. . szép lány visszavarázsolta Kosztolányi lelkébe az életbe vetett hitet. hogy ő. ennek az asszonynak azt írta. és levelezett is vele. míg épp a belső meghasonlás éveiben össze nem hozta a sors egy olyan nővel. Álneve. Hátrafelé járkálnak az utcán. Szabolcs: Kosztolányi Istene III. De később kiderült. Erre azért sem kerülhet sor. Ő azonban nem akarta. az egészséges gondolkodású. mert a többszöri szakítás ellenére 1913-ban házasságot kötöttek. Kosztolányi talán a halál elől menekülve. Radákovich Máriával. mert én nem Kosztolányi vallásosságát akarom bebizonyítani. hogy a férfiak életében minden nagy fordulat mögött feltételezhető egy nő megjelenése. hogy magukra hívják a figyelmet. megnyerő modora miatt különben is rajongtak a nők. amit később Kosztolányi adott neki: Görög Ilona. Ismeretségükről röviden néhány mondatban beszámolok. a csodás szeretettől vezérelve. még azt sem. inkább a kalandok hercege akart maradni. Én itt egyet említek. akit épp akkor akart elhagyni a férje. hanem Isten-nélküliségének gyötrődéseit kívánom elemezni. hogy felesleges arra gondolni vagy feltételezni. Halála előtti évben. melyről a költő halála után részletesen beszámolt Kosztolányi Dezsőné. izgalmas történet ez. akitől élete végéig nem tudott és néhány hónap múlva nem is akart megszabadulni. „Mors s Ámor hallgatag fogott kezet” A tények és az igazság pontos megismerése végett a fejezet elején hangsúlyozni kívánom. Ilonával. ösztöne megérezte. Ő ugyanis nem tudott és nem is akart a nők bűvölete nélkül élni. akiért elegáns külseje. belülről. A kapcsolat eleinte futó kalandnak indult. melyet Kosztolányi élt meg. „Maga nem úgy ír. Egy a sok közül.

Feleségét. a János kórházban többször megoperált beteggel. hogy cselekedeteinket szükségképpen megelőzi maga a lét. Nála az „édes” is csak azért élvezetes. Vagyis Kosztolányi gimnazista kora óta élete végéig az élet nagy kérdései felett töprengő. hogy mekkora érték az élet. de a végén mindenképpen megjelenik az Amor mellett (vagy mögött?) a Mors.. Ennek lényege nemcsak az. / csupa a. a Commedia humana-ban partnere lenni?. Hogy Ilona mekkora változást hozott Kosztolányi életébe. és megérezte. hanem sóhajok. a felszínen valóban egy földrengés utáni új élet kontúrjai látszanak kirajzolódni. 8 Ebben nemcsak az említett csínytevések köszönnek vissza. a szép férfi arcát felismerhetetlenül eltorzító rák okozta halált. a játszani tudó ember szemével méri fel. „akarsz-e együtt a sötétbe menni. megdöbbenve vesszük észre. Ha gondosan végig olvassuk ezt a csupa jókedvtől. Akarsz-e játszani mindent. táncritmusok. csak mi lényege (Madách mondatja Luciferrel). a mindenkinél jobban szeretett Ilonát is Douce-Amere-nek „Édes8 Akarsz-e játszani (Függelék 39. mely valóra vált?” Mennyire igaz a középkori skolasztika megdönthetetlen axiómája: „Agere sequitur esse”. hogy elhitesse önmagával és a világgal. hanem igen komoly életfilozófia foszlányai is megjelennek. vidámságtól kicsattanó verset. hogy Kosztolányi révbe jutott. Olykor a két férfi – látszatra – összeverekedett „a nő miatt”. / lehet-e némán teát inni véled? / . aki majd húsz év múlva valóban „végig játssza” vele. + Az elmondottakból arra lehetne következtetni. Az utolsó kérdés Ilonához ugyanis így hangzik: „s akarsz-e.. A legsajgóbb sebet. melyet Kosztolányí még legény korában vásárolt. Volt rá eset. hogy senki sem adhat mást. észrevétlenül berendezte azt a négy szobás lakást. / csupa jaj. ő maga állt elő a gondolattal. / Ilona. De amikor kitört a világháború. Nem is szavak ezek. hanem az is. a föld és az ég minden lakójával.PPEK / Barlay Ö. ha egy kicsit a „keserűt” is érzi. hogy tud-e ebben az óriási nagy drámában. azt jelzi egyik legelgondolkodtatóbb verse: Akarsz-e játszani. melynek egyetlen funkciója. sőt csak úgy élvezetes. és hahotázva élvezték a „sikert”. kérdéseire választ kereső személyiség volt. / csupa i. és azt kérdezi Ilonától – névtelenül ugyan –. sem az írói sikerek nem tudják felejtetni. hogy Ilona csak egy van: „Csupa l.) . / .) 9 Ilona (Függelék 40. akarsz-e játszani halált”? A versét 1912-ben megfogalmazó író mintha előre látta volna ezt a hős asszonyt. Utána beszaladtak egy kapualjba.” 9 Igen. sem Ádám. virágszirmok zuhataga. hogy a „hűtlen nőt” szidalmazó férj ütlegelésétől a járókelők siettek Ilona védelmére. mi élet. játékban élni. hogy még játék közben is. Közben Ilona igazi asszonyi ösztöne szép lassan. az elvesztett „paradicsomot” azonban sem Ilona. / csupa o. / csupa kéj. Az asszony még teljesebbé akarta tenni kettejük életét: gyermeket szeretett volna! Kosztolányi eleinte hevesen ellenállt a gondolatnak. Az életet a homo ludens. a Halál. Ilona vagy a féltékeny feleséget vagy a kívánatos utcalányt alakította mindenki szeme láttára. (A naponta többször is elfogyasztott és szinte kéjes vággyal óhajtott fekete kávét is azért szerette. Szabolcs: Kosztolányi Istene 15 Különböző szerepeket osztottak ki egymásnak. A 12 versszak mindenegyes sora egy-egy (legfeljebb két) szóval varázsolja elénk Ilonát. o. / csupa tej. Kosztolányi költészetében különben is van valami soha nem halványuló és mindig visszatérő szomorúság. aki egy életre összeláncolta kettőjüket. merő önzésből. o.. a játékos-bravúros Ilona című vers is erre enged következtetni. mert utána kesernyés íz maradt a szájában). A magyar szerelmi líra egyik gyöngyszeme is. És 1915 áprilisában megszületik Ádám.

Majd az irodalomra tértünk át. Boldog és szomorú. mindig örült. Az élettel. A húszas években ismert papköltő volt Harsányi Lajos. ami gyötri a költőt. de gyakran beszélt másoknak is. szomorú dal (Függelék 41. Külön tanulmányban lehetne Kosztolányi ars poeticájának ezt az egészen egyedi jellegét feltárni. mely annyira igaz és élményszerű. ambivalens jelentésük is van. halálba hanyatlón…” És olyan evangéliumi igazságot ír le. amit régen a szívében hordott. a kincs. borom is van. hogy mennyi öröm éri. szomorú dal című verse kapcsán. Épp az ebbe vetett hit oldja fel azt a szomorúságot. A nyelvben is. Szivem minek is szomorítsam? 10 Ezután még 25 sorban mondja el. akkor is szomorú. / gyötrődve. bármennyire szépnek látja. Bármennyire hihetetlennek tűnik. amiért porig égtem. hiszen én is katolikus vagyok. mely Jézustól ered: Van a földi élet után örök élet. de nem vagy katolikus költő. – Igen.) . sőt egy papnak is. hogy mi mindene van már. Ha szomorú. o. s ha boldog. és miért kell – kellene – végre boldognak tudni és érezni magát: Van már kenyerem. Szabolcs: Kosztolányi Istene keser”-nek hívta Paul Claudel egy alakjának nyomán. Erről nemcsak felesége tudott. – Igen örülök neki. Ez az az elásott kincs. Az élet legnagyobb értékeivel kapcsolatban is a kockázat drámáját éli át. most pedig hiába keres: kezem kotorászva keresgél. Itt most az egész kérdésnek csupán teológiai gyökérzetére és vetületére mutatok rá a Boldog. mondta Kosztolányi. Az előbb említett Ilona című tavaszi zsongásnak mondható versben mily furcsán és döbbenetesen hat a csupa kéj után a csupa jaj! Minden bizonnyal lelkialkata miatt egyszerre több színt lát mindig mindenben. egyszerre érzékeli a halált is („akarsz-e játszani halált?”). Mert nincs meg a kincs. A katolikum szépsége: „páratlan. Tőle idézem az alábbi beszélgetést. hogy becsületére válnék egy hívőnek. válaszoltam neki. hogy jaj. De a befejező 12 sorban megint a szívárvány sötét színein töpreng: „De néha megállok az éjen. az akkor már ünnepelt fiatal költővel. „Hiszek hitetlenül”. amelyeknek ellentétes. mégsem tudom másként kifejezni azt a permanens és egyre erősödő szimpátiát. „Egyik este az Élet szerkesztőségét együtt hagytuk el Kosztolányi Dezsővel. Itt van a lényeg! Ezért szomorú. ha megtalálta azokat a szavakat. Először politikáról beszélgettünk. melyet Kosztolányi tanúsított az egyház liturgiája iránt. 10 Boldog. A rohamosan fejlődő modern katolikus költészetre. s már nem vagyok otthon az égben. tündöklő vallás”. Van gyermekem és feleségem. Ő maga sorolja fel. akkor is boldog. Ennek igazolására következzék most egy hitelt érdemlő beszámoló. valaha mit akartam. Itthon vagyok itt e világban. mire vágytam.16 PPEK / Barlay Ö.

hogy szeretettel ünnepeljétek együtt azt a hallatlan és páratlan tüzijátékot. A vonakodó embernek megmutatjátok a keresztet. sírás fojtogatja a torkokat. És felállítjátok a nagy Halott sírját. hogy az egyházhoz akkor se volna szabad hozzányúlni. Igen! Igen! – mondogatják a fák. Az adventi emberek remélnek. csörren a rézfillér. Szolgálatba állítottátok fel a csúcsokat: építészetben. és figyelmeztetitek a világot az elmúlásra. Ha valami szörnyű hatalom kipusztítatná a világból a virágokat. szobrászatban. és mezítláb csúszik a földre fektetett kereszt elé. általános és apostoli. Szabolcs: Kosztolányi Istene 17 – Ez igaz – folytatta kissé lehangoltan. és teli torokkal énekeltetitek az „Ó. hogy a világ táncra perdül. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet. a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. amelyen meghalt Krisztus. és hamuszürkévé tenné a földet. tiszta költészet! És ötödik jelzőt kellene adnotok neki. Piros. De pár hét múlva ismét üstökön ragadjátok az embert. Négyet a hittanban tanultam. a sportot. amely olyan. – Azt mi is tudjuk! – De nem tudatosítjátok eléggé. Amikor megjön a december. 183. És megjön a nagyhét. Oly szép mindez. mint a szilva hamva. Egyre jobban sarokba szorítjátok őket: a szenvedés és gyász komor hangulatába. A Kálváriára járatjátok az embereket. halvány virágok dideregnek. És ti mosolyogva nézitek a jégszikrás farsangot. Olyan páratlan. zöld rügyekkel figyelnek rátok. . és rekedt kereplők hangja mellett énekeltetitek velük sötét templomokban Jeremiás halhatatlan siralmait. Ötödik jelzője az lehetne. 1966. amely magában fárasztó és unalmas. Valóban itt a feltámadás: a tavasz. Elnémítjátok a harangokat. Ti november elsején. nem okozna akkora kárt. hogy egy. és döbbenve áll a világ a nagy ravatalnál. Pedig katolikus nevelést kaptam. zöld. és sose látott fényt gyújt a világnak. És igyekeztek meggyőzni a világot. Virággal borítjátok a sírokat. hajnali misét tartotok. A körmenet szegélyén sorfalat állnak a fák. terelitek a népet. o.Alleluja! Föltámadt Krisztus e napon. Bp. Titokban vásároljátok szeretteiteknek az emléktárgyakat. süveges. és várják a fényt. A várakozásban kicsordul az ajándékozási kedv. és meggyújtjátok a kegyelet gyertyáit és mécslángjait. Akkora az öröm. ha Isten nem volna sem égben. És ti azt mondjátok. Ti nem is sejtitek. A nappalok egyre rövidebbek lesznek. kiviszitek az embereket a temetőbe. hogy szép. hanem a vallásotokat.). de hitemet forrongó ifjúságomban elveszítettem. szent. Az élet nem lehet örökös vigalom. és a szenvedés szépségeit magyarázzátok nekik. hogy porból vagy és porrá leszel. – Akkor miért szeretsz bennünket? – Nem titeket szeretlek. Nagyszombaton felzúgatjátok a Rómából visszatért harangokat. amely ellepi a templom-teret és megindul az öröm mámorában ujjongó körmenet. zenében. A rózsa mellett felvérzik a tövis. A hajnali kék ködben. vagy eltörölné a modern ember játékszerét. mintha az egyházat törölné el” (Kovács S. tündöklő vallás egy sincs. aki elűzi a sötétséget. festészetben. – De igen. hamut hintetek a kijózanult fejekre. a színeket. nem kell félni.PPEK / Barlay Ö. – Nono! – ellenkeztem vele. Tiszta költészet. Isten embere. milyen széppé és változatossá tettétek az életet. Majd jön valaki. lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé. amelynek sziporkái New Yorktól Tokióig látszanak. fényességes szép hajnal” kezdetű ódon adventi éneket. Félistenek és hősök felett elsíratjátok a requiemet. A nagypénteki katarakta tetején a bíboros. hogy mindenkinek szenvedni kell. Ezt nem éppen Chateaubriandtól veszem. aranyos karingbe öltöztök. költészetben egyaránt. és azt mondjátok neki: Elég volt! Kék lepellel borítjátok a templom képeit. sem bennünk. és azt mondjátok: memento homo! Emlékezz ember. amikor kezdődik az őszi vörös hervadás. a püspök leveti saruit a szentélyben. sárga üveggömbök mögött ijedt kis gyertyák égnek. mint a tiétek.

és megelevenedik lelkében mindaz. A regényben tulajdonképpen Kosztolányi rajta keresztül mondja el világnézeti hovatartozását. ahol mindenki szolga és úr egyszerre. hogy nem hazudnak. akiről a regényben ez olvasható: „Látta. Egy pártnak sem volt a tagja. Amikor a többiek azt állítják. Ismerte minden szavukat. aki a szíveket és veséket vizsgálja. sőt megvallom. amit egykoron ő is igaznak. jónak. lázadó lelkét. ami után élete végéig vágyott: szerette volna élő hittel hinni mindazt. és ennek kapcsán elmondatja vele az egyház álláspontját. Szabolcs: Kosztolányi Istene Nem tagadom. Nem egy ízben külön hangsúlyozza. akik fellázadtak a pogányság ellen. – Gondolok arra az asszonyra. mióta áll a világ. Évtizedek óta nézte őket az ájult Istenember…. hogy majd összeroskadt. + Míg verseiben sokkal inkább megmutatta Istenért küzdő. mindenki elhúzódott tőle. hogy – szavait idézve – „hitét forrongó ifjúságában elveszítette” – én mégis kételkedve olvasom ezeket a sorokat és inkább felesége szavaiba kapaszkodom: „Szerette a ritusokat… Húsvét vagy Úrnapja táján egy-egy katolikus himnusz napokig megédesítette életét. Moviszter. Bár el kell fogadnom saját állítását. amelyet csak ő tett. De nézzünk csak be a tárgyalóterembe: A földi igazságszolgáltatás elítéli ugyan Annát. De tagja volt annak az emberi közösségnek. hogy választ adjon az élet nagy kérdéseire.18 PPEK / Barlay Ö. de az író váltig hangsúlyozza. tudta. hogy mindezt azért teszi. minden lelket. Lehetetlen nem észrevenni. és aki helyesen is ítél. Mintha a szentmise Credóját hallanánk visszhangozni! Ilyen élményekkel olvasom másik regényét. hiszen nem tartozott közéjük. De tekintete ekkor önkénytelenül odatévedt az ébenfa feszületre. és szívét olyan kétségbeesés szorította. Az egyetlen. annál inkább akar az igazság védelmére kelni: „Kiálts.” Itt köszön vissza gimnazista korában megélt boldog élménye. a Pacsirtát is. hogy édesapja átölelte az egyszerű munkásembert. amikor naplójában arról ír. hogy a bíró. hogy az illető katolikus –. amely a falon lógott. Dr.” Mivel a doktor kiállt a bíróságon az igazság mellett. hogy szükségszerű az úr és a szolga közti különbség. az ügyész nem lát bele a lélekbe. akiken keresztül üzen a világnak: egyedül a vallás képes arra. úgy mint a te igazi rokonaid. hogyan fohászkodik Istenhez. Moviszter nyíltan kijelenti: „Van egy ország. Moviszter (vagyis Kosztolányi alter egója) minél jobban magára hagyatva látja Annát. és vallja meg hitét. kételkedő. ezért az igazi. amely magában foglalja az egész világot. De ez nem bántotta. A májusi meg októberi ájtatosságok idején áhítattal hallgatta a felzengő esti énekeket”. hogy immár egyedül áll az egész világon. a végső döntést majd az isteni igazságszolgáltatás fogja hozni. Néhányat megemlítek a sok közül: Ebből a szempontból különösen érdemes az Édes Anna című regényét szemügyre venni. szépnek vallott. Nem volt se burzsoá. Karját hősiesen vetette szét a kertesztfán. Míly gyönyörűek az elítélt Anna esti imái. És egyenlő… Ez Krisztus országa. addig prózájában gyakran találunk olyan szereplőket. hitvallását. fölistenítve minden emberi fájdalmat. . akit az író pozitívnak rajzol meg Édes Anna tárgyalásán. mert ilyenkor teljesen beleéli magát egykori hívő mivoltába. mely a lélekben van. mint az őskeresztények hősi papjai. hogy ilyen szintézisben és ilyen költői eksztázissal a liturgia szépségéről sehol nem olvastam és senkitől nem hallottam. a katolikus dr. aki él és élt valaha. eleveneket és holtakat. s ő. minden mozdulatukat. se kommunista. az egyetlen emberi mozdulattal.

De ő most egészen másról akar írni. vigasztalta. Az asszony egy lépést tett a feszület felé. természetesen pap volt. Szemében pedig most először csillant meg egy kicsi könny… Imádkozni kell – mondta maga elé. hogy valami rettenetes büntetés. hogy ez a világ: siralomvölgy… Nézte a fáradt. Ezekkel a sorokkal kezdődik ez a remek kis írás. ahol minden kicsiny volt. és szó nélkül bátorította. Szelíd nyugalma megnyugtatja őt is. és szívére mutat. Csak türelem. „Gyermekkoromban még angol-búr háborút játszottunk. akkor még jobban beleláthatunk Kosztolányi lelkiségébe. akik valóban az evangélium Jézusának képmásai. kopott papot. Az említett Pacsirta című regényében is egy ilyen papról beszél. Arról a „tragédiáról”. És ráadásul ezt észrevette osztályfőnöke. a lángész és forró szeretet végtelenségét árasztotta az édes Jézus. Meg volt győződve. miről lehet szó. Hogy ez mennyire jellemző rá. amelyet azonnal elfojtott. akik szenvednek. a rettentően szigorú latin tanár. A hatalmas Egyháznak ez a kis szegény katonája. Eltépték – hebegtem és mutattam. részvétből nem mutatott érdeklődést. Gyere velem…Vesd le a kabátod. amelyet a fájdalom hét tőre ver át. Egy pillanatra feléje emelte karját. . gyermeteg imáit…. támogatta…. Az egyik fél volt a «maroknyi szabadságszerető» búr nép.PPEK / Barlay Ö. aki megváltott bennünket mindnyájunkat. aki visszautazott falujába. Egy világtörténeti tragédia magasztosságát. Hinni kell Istenben. hogy a nagy verekedés közben elszakadt a vadonatúj kabátja. Szabolcs: Kosztolányi Istene 19 Jelenléte nagy volt. a sír előtt csodálatos egyszerűségre tett szert. Kisgyermekkora óta hallgatta buzgó. Vannak. s meghalt azokért. „Miért sírsz? – kérdezte keményen. A pap leszálláskor segített leadni holmiját. a másik az angol. akik ártani akarnának a vallásnak. És mivel egyházi iskolába járt. egyháznak. jóságban. egy pappal találkozik. aki lábbal tiporja a hősöket”. és ott öregedett meg szeretetben. heves mozdulattal. Ő tudta. Amikor ugyanis Pacsirta zokogva száll fel a vonatra. sejtette. befejezésül egy diákkori visszaemlékezéséről számolok be. a «zsarnok».” Kosztolányi semmiképp sem sorolható azok közé. akik sokkal többet szenvednek”. aki a boldogtalanokért jött a világra.” Ugyanebben a regényben hasonlóan írja le megtérését a főszereplő is: „Ágya fölött egy Mária kép lógott. „Szembe ült a pappal. és nem ellened” – lehetne mondani. a Boldogságos Szűz képe. „Érted. És hogyha mindehhez hozzávesszük. ahogy osztályfőnöke parancsolta. aki térdén nagy. Tollrajzának címe: Öreg pap. halott gyermekét ringatja. aki túl hatvanon. az egykori kis Kosztolányi Dezső – a mára már hetyke író – sírásra fakadt. inkább magának.” Engedelmesen mindent úgy tett. igaz valóság ebben a polgári szobában. igazgatói megrovás lesz a vége ennek az egész átkozott angol-búr háborúnak. hogy milyen szeretettel ír azokról a papokról. tapintatból nem szólt. Amikor már minden kitudódott.

Azon tépelődtem.20 PPEK / Barlay Ö. Végre befűzött. és cinkostársként leplezi azt. hogy nem. az bűnt követ el. cérnával képzelem el őket és foldozófával. Közben gondolkozhattam arról. mindig Kosztolányi Dezső jut eszembe. mindig tűvel. . amit büntetnie kellene. foldozófát. Aki varr. amikor büntetés helyett váratlan fordulat következett: „A pap az ablak mellé ült.” Én pedig ahányszor egy istenkereső. Másrészt vasárnap tilos varrni. és Rómát járva a pápai kihallgatás után örömében sírva fakad. vajon nem jut-e bűne miatt a pokolba. hitéért küszködő magyar íróra gondolok. hogy miközben prózában ilyen vallomásokat tesz vallásról. Igaz ugyan. cérnát. Valami még hátra van. varrni kezdett. amíg elkészült vele. hogy közösséget vállal egy nebulóval. Varrta a kabátom. liturgiáról. Azóta. Szabolcs: Kosztolányi Istene A gyerek nem akart hinni a szemének. mégsem tudja és nem is érzi magát hívő katolikusnak. ha szentekről. földi angyalokról hallok. Sokáig tartott. Ma már tudom. hogy mi történik. Tűt vett elő. Először is megdöbbentem. Föltette a pápaszemét. Nyálazta a cérnát. egyházról.

nem Istennel van baja. és azt hiszem. nem is akarta átlépni. hogy a köd miatt nem látja őt. és érzi – már most! – hogy itt lesz legnagyobb szüksége valakire. Ilyenkor kimegy az erdőbe maga egyedül. Ez történt vele most is. Nem elégszik meg a homályos hittel. hogy a „játék” a Mors Imperatorral. Ilonára. a végén. Ő látni akar: Amint vezetsz itt e homályos erdőn és nem látlak. mert számára ez a legnagyobb probléma. Érzése nem csalta meg! Mintha az élete végén bekövetkezett konverziót vetítenék előre az ilyen mondatai: „Csak az él. hanem azzal. hogy szűk neki ez a világ. feleséget. ami most következik. Az. az elkészült az életre is”. az alap probléma mindig ugyanaz. + Életének utolsó tíz éve alatt feltűnő változáson ment keresztül. 42. Aki elkészült a halálra. annál gyakrabban és annál erősebben tör fel lelkéből egy megmagyarázhatatlan nyugtalanság. a fájdalom. sohasem tudta elkülönítve átélni a Mors. amit Pál apostol oly zseniálisan fogalmaz meg: „Ma még csak tükörben. valóban így történt. Úgy érzi. mindennél drámaibb. én Alkotóm! Teremtőm! Én Rombolóm! Félek veled! Ki vagy? 11 Éppen az ilyen mondatok jelzik. a papnak. barátságot – és ide sorolom – a vallás. közéleti emberünk életrajza. Épp ennek negligálása miatt marad torz legtöbb írónk. jelen esetben Kosztolányi Dezső a legmélyebb és sorsdöntő óráit akarja átélni. az iszonyat. az elkészült az életre is” E fejezet élén hadd szóljon pár mondatot a teológus. hogy nem a világ Világosságával. Érezte. Minél rendezettebb. Itt a teológusnak.PPEK / Barlay Ö. Szabolcs: Kosztolányi Istene 21 IV. illetve Akivel az író. Mint látni fogjuk. homályban látunk” (1Kor 13. o. Ő színről színre akarná már 11 Ordítás az erdőben. A halál árnyékában a gyónásig „Aki elkészült a halálra. Annak megértéséhez. és ordít. gyermeket. vagyis az élet örömeit. (Függelék. csak itt. átéléséhez ugyanis. Gondoljunk csak a játék szenvedélyét eksztatikusan átélő vers utolsó mondatára: „Tudsz-e. És nyugtalansága olykor őrjöngésbe csap át. tudsz-e halált játszani?” (A versben sehol nem kérdezi kétszer a „tudsz-e”. a katolikus liturgia „gyönyöreit”. nem elég tudós irodalmárnak lenni. És ezt az árnyékot sohasem tudta. Az előbbi fejezetben is láttuk. írja Esti és a halál című novellájában.12). amikor elérte negyvenedik évét: De most fölordítok egyszerre! Negyven! Eszembe jut minden! Hová megyek? A téma. a halállal viaskodó beteget szolgáló papnak is szerepe van. aki mellette marad mindvégig.. sőt tragikusabb lesz. Tudniillik kimarad a lényeg! Épp az. hogy ő az Ámort. vagyis a szomorúság. Bizonyosságot akar. aki minden pillanatban kész a halálra. harmonikusabb életének külső kerete. a haláltól való állandó rettegés egyre növekvő árnyéka nélkül. amivel.) .. a szerelmet. a leghatalmasabb és legkegyetlenebb nagyúrral.

És ha ezt az imént vázolt csillag-szindróma eszköztárával kíséreljük megfogalmazni. hite.. és lesz teljesen érthetővé.. ha nem a trónusa. amit ezzel kapcsolatban most mondani szeretnék. melyet Kosztolányi maga nevez „Isten-kívánó vágynak”.. Nem véletlen az. Ezért van az. Különös misztika ez.. akkor tételünk így hangzik: Kosztolányi istenélménye. Fáztam. hogy meggyújtotta a lelkekben a csillagok reménysugarát. szépséges csillagok. ahogy ottan. o. A teológust megrendíti ez az ordító türelmetlenség. És ugye az a határokat nem ismerő végtelenség mégis csak térdre kényszeríti a legbeképzeltebb tudóst is: „Ti vagytok a fény. hogy benne egy elszakíthatatlan kapcsolatrendszer rejlik: ahol megjelennek a csillagok.) . én a föld pora. Még most is ég a csillag. fölnéztem a didergő csillagokra. Szabolcs: Kosztolányi Istene most. amíg van miért remélnem. majd leghíresebb versében. Hiszen a csillagokat csak úgy csodálhatjuk. 12 Köd előttem. hogyan sírt amiatt. / . / ó csillagok. az égi palotába. És eltemettem önmagam egy fekete. csillagtalan karácsonyon. És ugye – dogmák ide. hogy kapcsolatot keresett Prohászka püspökkel. o. sugárzó csillagok. vallásossága egyenes arányban hanyatlik vagy növekszik „az égi palota” csillagainak elhomályosodásával vagy ragyogásával.. . „Amíg élek remélek”. hogy fiatalkori lázadásai éveiben ilyen vészjósló sorokat ír: Diákkoromban. A csillagok „misztikája” A csillagokról mindenki tudja. Azt hittem. A Köd előttem köd utánam című versében le is írja... örökre este – s szörnyű emlék – meghaltak mind az istenek. Mindaz. melynek ők a legszebb drágakövei. s röhögve mondta: este lett. a csillagokra. De ez megfordítva is érvényes. hogy azok a köd és a gomolygó felhők fölött mindig ragyognak. Ez is nélkülözhetetlen kulcs az író „belső várkastélyának” hét pecsétes zárához.” 13 A Kosztolányi alkotta csillag-misztika lényege. És még az ördög is vigyorgott: Az ördög rámöltötte nyelvét. a Dum spiro spero apostolával.. Ő épp azzal erősítette a trianoni láncokkal megbilincselt népét. . vékony kis legényke. álmodom.) 13 A csillagokhoz (Függelék 44. / … és értetek ma is élek-halok. ott mindig valamilyen láthatatlan módon Isten is jelen van.22 PPEK / Barlay Ö. Ó csillagok. köd utánam (Függelék 43. a Hajnali részegségben köszön vissza.. ha felfelé nézünk. hogy mindent vastag köd borít. Tulajdonképpen a Cicerótól származó prohászkai axióma ad magyarázatot Kosztolányi lelki válságára. hittitkok oda – az az égi palota mégis csak annak a láthatatlan Teremtőnek zsámolya. 12 Különben is nagyobb figyelmet kell fordítanunk Kosztolányi jelkép-rendszerének egy fontos és igen gyakran használt elemére. csak addig van bennem Élet. fel az égre.

hanem a jövőben válik letagadhatatlan ténnyé. szemeim. Az „egyenlet” teljesen világos. De ha eltűnnek a csillagok. és azóta szállt vastag köd az ő csillagos egére. mit az egész világ?” 15 + A teológus szemével nézve ezt a szituációt. akkor lelkébe rend. És ez nemcsak a vallás és az egyház hittitkaira érvényes. mert vakként jött a világra. hogy nékem már a csillag is sötét folt. előre várható volt. o. / . ajkai nemcsak szavakat dadognak. a szeretet. hogy „A vallás annyiban igaz. és le is írta naplójában. és sohasem a jelenben. erény (melynek szógyöke az erő). a hit összeomlásával. hatalmas csillagok. mintegy personifikálja. Csakhogy Kosztolányi 15 évig látta. s ezért tehát el kell ismerni a dogmákat és hozzá szigorúan ragaszkodni kell”.PPEK / Barlay Ö. hanem a mindennapi életünket átszövő legbanálisabb titkokra is. Istennek világa – beleértve saját világát is – kozmosszá változzék. még valami megrendítő dolognak kell történnie. vékony kis legényke (Függelék 45. ismervén Kosztolányi karakterét. 14 A csillag-témájú versek elemzése közben egyre világosabbá válik. Álmos szemem keresi fönn a rég-volt csodákat. o. karjai nemcsak dolgoznak. A hit tehát nem csupán a vallás.. Ha valamit kézzelfoghatóvá tesz az élet. és Ilona és Ádám fia óta élvezi. hogy valaminek történnie kell. hogy a mennybolt teremtőjének. vagy másként fogalmazva: ahhoz. Diákkorában helyesen látta. hogy a hit nem az érzelmi állapottól függő lelki tényező. szépséges. a teljes magánnyal.. akkor a hit azonnal a látás evidenciájába torkollik és a látás ujjongásává fokozódik. csak be kell helyettesíteni a megfelelő. annyi megállapítható. de ölelnek is. hanem virtus. hanem mindennapi életünknek is legsebezhetőbb pontja. ha sziporkáznak a szebbnél szebb égi csodák. de csókolnak is. száguldó. Vagyis ha az égi palota ura „bált rendez”. adekvát fogalmakat. amit saját szemével látott. a kétségbeeséssel. a gyönyör gödrei”. mely a világot létrehozta és mindmáig fenntartja és élteti. Ha nem ragyognak élete egén a sugárzó. ki úgy lobogtam. eksztázisban 14 Diákkoromban. Lelkében az Amor. érzelmeken nyugvó „misztikával”. akkor semminek sincs értelme. nem elégszik meg ezzel a labilis. harmónia. boldogság költözik. Éppen ezért várható volt. vezérlő. és oly búsan mondja szívem. Azt is tudni kell. Sőt extasim passus est. aki sose látta az „égi palota” csodáját. Szabolcs: Kosztolányi Istene 23 csak én nem égek már. ami a hit lényegéhez tartozik. és hiába beszélte le a hitről Nietzsche. amennyiben a túlvilági és általunk meg nem érthető tényeket mintegy átülteti a mi gondolkozási módszerünkre. Utólag áttekintve konverziójának fázisait. Ennek a rendnek regulája ellen lázadt fel. / szaladó lábamat köti hurok. az értelmetlen disszonanciával.) 15 Fohász csillagtalan éjjel (Függelék 46. már régóta élő valóság. meg a többiek! Nem tudták elfelejtetni vele azt.) . hogy a „csillagtalan éjszaka” Kosztolányinál azonos a kétellyel. akkor „szájamba pecek feszül. hogy a hit eleve és lényegénél fogva kizárja a látás bizonyosságát. hogy visszaálljon lelkében a béke. – egyetlen miértre sem érkezik válasz. a „végzetek piros pecsétjé”-vel. Az értelemben és az akaratban fészkel. és semmire sincs megoldás: „mit érek én. Van. Ebben a mondatban mindaz benne foglaltatik. Ahhoz.

ami ezután következik. És kifelé legtöbbször azoknak hittek. a két fog között. Amikor azonban a kelleténél hosszabb ideig volt távol. hol megadva magát. Kosztolányi 48 éves. Az a meghökkentő. mi ez a piros itt az ínyemen? Itt alul. sebésztől futott a másikhoz. minden harmadik gondolatom halálom lesz” – idézgette Prospero utolsó szavait a Viharból. Ő nagyon komolyan vette az életet is. a halált is. És bal alsó állkapcsa felé bök… Rákom van. Az író azonban lelke legmélyén sejtette. de mindig Isten jelenlétében. De minderről tanúskodjék maga az író. a maga megnyugtatására egyik orvostól. Ő.. most is vendégeik vannak. „Rákom van!” 1933 nyara. igazolja Kosztolányi magatartását. egyik kórházból ki. ami rohan. melynek minden részletét ismerjük felesége feljegyzéseiből. írásokat. Még álmában is ez foglalkoztatja.. . Eközben az Isten „oltókése” is elkezdett működni. és ott hagyja az asztaltársaságot. hogy férje a legváratlanabb pillanatban felkel az asztaltól. vagy inkább gondviselésszerű. megjegyzéseket. ami most van… . a másik klinikába be – magyar rákspecialistáktól a rádiumsugárzással gyógyító svéd professzorokig – végigjárta Ilonával együtt a fél világot. A fürdőszobában találta a tükör előtt. illan körülöttem. Felesége férje életrajzi regényében összegyűjtötte azokat a verseket. még élő lázakat. Meg se lehetne számlálni. + Az előbbi idézetet nagyon komolyan kell vennünk. Istent.” Ezzel kezdődött az a három évig tartó élet-halál harc. A haláltéma egyre gyakrabban szerepel írásaiban – hol kétségbeesetten. A teológus irodalomtörténész meg meri kockáztatni ennek magyarázatát: mert komolyan vette az élet és halál urát. régi ruháimat. mindent. hányszor ír a halálról. hogy ez volt élete központi kérdése. hogy kisgyerek kora óta a halál tényétől. melyek jól mutatják. S azt. Ezt klasszikus tömörséggel egyik novellájában így mondatja el a főszereplővel: „Csak az él. Temetem a tegnapomat. akik jelentéktelen tályognak minősítették a kezdettől ráknak diagnosztizált sajgó sebet. amitől negyven év óta rettegett. . hol bűnbánóan.. sőt tudta. utána ment. de különösen a halál utáni élet titkainak számtalan kérdésétől nem tud megszabadulni. holtakat. Mint annyiszor.24 PPEK / Barlay Ö. Azért. majd hozzátette: „nem is csak minden harmadik”. régi világomat. Van valami megmagyarázhatatlan. és riadtan kérdezte: „Nézd csak. az elkészült az életre is”. élőket. Felesége megszokta. Most is ez történt. hogy menthetetlen. „Most hazamegyek. Ezekben a hónapokban írta naplójában ezt a verset: Én mindig temetek. aki minden pillanatban kész a halálra. Arról álmodott.. a Mors-sal és különösen azzal a túlvilággal még nem tud mit kezdeni. hogy pontosan az vált kézzelfogható valósággá. Aki elkészült a halálra. Szabolcs: Kosztolányi Istene tartja! De a másik titokkal. vissza sose térő. hogy meghalt. mert mindaz.

hogy Kosztolányinál a halálról való gondolkodás. megszületnek utolsó versei. bármily kis tárgyat is sikerül megragadnom. tízéves koromban. mióta nagyapámat láttam holtan. / …és Shakespeare elfelejtett angolul. amit erről ír: „Nekem egyetlen mondanivalóm. kiknek más mondanivalójuk is van: társadalmi problémák. Milyen fölösleges munkát végeznek szegények s milyen büszkék rá. o. hogy az elmúlás tényét. akit talán legjobban szerettem akkor. hogy van a halálnak filozófiája.” Közben. de legtöbbjük megrendítő vallomás. Egy óriási feladat előtt állok. nem teszi dologtalanná. minden látszat ellenére. Megadja magát. mint a szenvedés. „Tudom. mert ebből a sötét alapból még ragyogóbban..” Ettől az időtől kezdve minduntalan számot vet azzal. amit eddig írt.” Akármilyen különlegesnek hangzik. művész. meditálás. sikertelen operáció.PPEK / Barlay Ö. a férfi és nő viszonya. hervadnak a rózsák. az eleven világhoz való kapcsolata. o. ahány pillanatom. Valójában azzal. a bal arcát eltorzító. legdolgosabb íróink egyike. látlelet egy-egy átélt.) Émelyeg a gyomrom. Igen megszívlelendő. Egyre elviselhetetlenebb fájdalmai vannak. szereti. metafizikuma és teológiája. a Hajnali részegséget kezdeném csodálni. hogy „az üllőre ráalél”-va formálja a szenvedés: 16 Én mindíg temetek (Függelék 47. (Petőfi. Azért nem érezzük egyoldalúnak. Érthető. Halottak Ha nincsenek is. és ez lett művészetének alapja. végül a gégemetszés. mint az élet megkerülhetetlen velejáróját teszi központi kérdéssé. még színesebben tör elő az élethez. Ady stb. de közben észreveszi.) . Végtelenül lenézem azokat az írókat. lázadozó versszak is. gyönyörködik benne. az orron keresztüli táplálás –. hogyha korlátoltságukra gondolok. vannak még: hatnak. Ő a legaktívabb. művészet se lenne. hogy meg kell halnom. hogy meghalok. Költő. Gyógyíthatatlan rákbetegsége elmélyítette filozófiáját. az. erőltetettnek ezt a művészetet. morbidnak. Ő nem undorodik az élettől. ő a legreálisabb magyar írók egyike. 16 Ha lehet azt mondani. Kertemben nyílnak. írás bizonyos értelemben foglalkozássá vált.) 17 Halottak (Függelék 48. gondolkozó is csak azóta vagyok… Ha nem lenne halál.. mégis úgy tűnik. ahogy közelednek a félreérthetetlen jelzések – az eredménytelen besugárzások. Annyi halottam van. Még mielőtt költészetének legragyogóbb drágakövét.” 17 A vad kovács Mi más lenne ez. élvezi. mint abszolút biztos határpont. ma már alig olvasott versét. Különben a holtak birodalma különleges világ: „Nem tudja itt Newton az egyszeregyet. Én mindig temetek. Más nem. Épp ellenkezőleg. Ez a gondolat minden napomat gyászossá és ünnepélyessé teszi. megszenvedett eseményről vagy gondolat-villanásokról. de érzékennyé is tette az anyagi világon túl lévő igazságok iránt. amennyi örömem. megemlítem e korszak néhány. Mintha most tudná véglegesen megfogalmazni ars poétikáját „Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: a halál. Azóta vagyok ember. Szabolcs: Kosztolányi Istene 25 Annyi bánatom van. akkor Kosztolányi Dezsőnek e szakirodalom jeles művelői között van a helye. hogy van közöttük haragvó. Nemcsak rettegett tőle. A halál.

mélyre ássatok / … s nekem.) 21 Könyörgés az ittmaradókhoz (Függelék 52. .) 19 Februári óda (Függelék 50. Most válik valóra szinte szóról-szóra és naprakészen. mint Jézus a Golgotán. o. felesége is tudták. . Csupán te állsz itt. Ezért már előre beleéli magát azok lelkébe.) 20 Száz sor a testi szenvedésről (Függelék 51. emberi nagyság. / elátkozom. 18 Februári óda Ezt már akkor írta. / mert mélybe vet. / …legyen az irgalom az én biróm. kit halott férj hűtlenül elhagy. Kések között. akik temetik és gyászolják. mintha a gyászolók egyike lenne. Szabolcs: Kosztolányi Istene Verj vad kovács. előbb-utóbb életét.. / … Ki ő. o. / én. kedvesem.. / és hajnalig / nem únja ezt. világfutóvá. / … Halál-hivó / vérem gagyog. mi ő. ami „Alig virrad. s a mélyből a fényes magasba fölkiabálok. szegénynek. sápatag és merőn. távolba mosva. én vagyok. szépen / barátkozom. Megrendítő vers mindarról a gyötrődésről. 18 A vad kovács (Függelék 49. / lassan.) . száj nélkül is. mert bűnbánatot tart.” 20 Könyörgés az ittmaradókhoz Biztosan tudja. hogy rákja van..” 21 Úgy beszélget velük. jelző. a végzet a vállamon. Megható párbeszéd. o. árny gyanánt. / készítgeti / a végemet. 19 Száz sor a testi szenvedésről Valóban száz sor 25 versszakban. „Ha meghalok majd. hogy egyre gyorsabban rohan a halál felé. főnév. szájamba sebbel. már mint az özvegy. / szólítani / nem is merem. tökéletessé és tudóvá. o. amikor minden mellébeszélés ellenére ő is. „A mélye mély. El is felejtem a szanatórium pálmáit és a téli-sötét delet. / … a komor szemet el nem birom. még nyomorékul is. És ha ezt teszi.26 PPEK / Barlay Ö. hogy Ilona az egyetlen. az aszketika-misztika az Úr Jézus evangéliuma alapján tanít: a keresztény a szenvedést Isten kezéből veszi. / … Meggyűlölöm.” A teológus mindent megtalál ebben a versben. végig tudja vele „játszani” a halált. megbocsássatok. ige. a hűséges. / nem ő a rossz. amit a morális. kemény. Az egyes sorokban legfeljebb 2-3 szó.. / már belekezd. karakterét mélyíti. / nem ismerem. és felkészíti a halálra. téged dalollak. fájdalmas műremekké. érzéstelenné és meredtté.

) . egyszerre meghalt / és itt hagyott minket magunkra. különösen feleségével írásban adta tudtul.” 22 + Így közeledett egyre gyorsabb léptekkel a halálhoz. Kosztolányi 1885 Virágvasárnapján született. az apácanővér imádkozik. / Hol volt.” Mintha szó szerint mondaná: „Látjátok feleim. 22 Halotti beszéd (Függelék 53. Tudja mikor van vasárnap. Egyedüli példány. Individuum ineffabile… „Okuljatok mindannyian e példán. látogatóival.PPEK / Barlay Ö. hogy egyszerűségében ragadja meg az előre elképzelt. feleségére. Gondolatait mindenkivel: orvosaival. november 3-án reggel. „Bejöhet a főtisztelendő úr?” kérdezi a főorvos.. Mindenki letérdel.” És itt is visszaköszön a keresztény tanítás: mindenki egyetlen és megismételhetetlen.. Élt 51 évet. mikor milyen ünnep van. Nem kelti föl se könny. A kórház papja megkeni testét a betegek szentségének olajával. állandóan ír. Fejével intett: Igen! Mivel beszélni nem tudott. / Ilyen az ember. rámosolygott fiára. / … nincs már. tudván. Két szemét felesége zárja le. és megállítja az órát. és nem állt el. hogy végre a halál véget vet rettenetes szenvedésének. hogy mik vagyunk? Bizony csak por és hamu vagyunk. hol nem volt a világon egyszer. Két hónappal halála előtt. 1936.” Másnap. Most is ír. 16-án belép szobájába a kórház lelkésze. majd hirtelen száján kibuggyant a vér. pontosan 1936. és lázban tartotta. Vidd a virágot a kápolnába. Végig eszméleténél van. se vegyszer. és megkérdezi tőle: akar-e gyónni.. o. bűneit leírva adta át a papnak. A pulzusát figyeli. a másikban csuklóját fogja.. augusztus 15-én ezt írta kórházi füzetébe: „Nagyboldogasszony van. Megcsalt. 11 óra 6 perckor elengedi kezét. / .” Abban hasonlít hozzá. Eljött az utolsó nyár. Az orvos a haldokló óráját tartja egyik kezében. se szó. saját sírját körül álló mostani magyarokat: „Látjátok feleim. Halála előtti hónapokban már beszélni sem tudott. Egyik füzet telik meg a másik után. mely egy életen át foglalkoztatta. ápolóival. Szabolcs: Kosztolányi Istene 27 Halotti beszéd A régi magyar irodalom rajongója halálos betegen idézi a hétszáz éves Halotti beszéd első szavait: „Látjátok feleim….

mint a haláltól való rettegés kényszeredett megoldás-keresését. Szabolcs: Kosztolányi Istene V. hogy mindent töviről hegyire el fog mondani…. 18 soron keresztül azzal „untat” (szándékosan!).28 PPEK / Barlay Ö. hogy Kosztolányi konverziója nem máról holnapra történt. hogy hajnal háromig írógépe előtt ült. amelyről akkor senki nem tudhatta. írt megszállottan. alighanem letennénk a kötetet. ahogy szokott. ahol még a bicska is előkerül? Vagy egy minden vagyonát elvesztett. egy nagy művész életművének méltatását nem szabad egy rettenetes. mert nyomatékozni szeretném. roncsoló ráknak halálhörgésével befejezni. Ha nem unnád. És minthogy ez a költemény a szakirodalom szerint. aki úgy tesz. A Hajnali részegség is igazolni látszik azt a feltevést. hogy nyáron írta. ingben…. – És most már nem lehet megállítani az . Különösen. Ha nem ez lenne a költemény címe. „a nagy ismeretlen Úrral”.”. De végre a 47. mivel álom nem jött a szemére. és mi mindent képes elkövetni részegen? Az pedig még jobban fokozza az ember kíváncsiságát. mert sok mindent rejt magában a mámor. Hanem azért is. és akik régóta ismerik egymást. ha hajnalig tart a dorbézolás. verssortól kezdve elkezdődik az igazi Kosztolányi-téma: a csillagos ég misztikájának varázslata. ha tanulmányom záró akkordjául ezt a költeményét választom. alattomos betegségnek. de fönt a ragyogó nagyszerűség. 1933-ban írta a most sorra kerülő versét. A harmincas évek elején egyre többször olvasunk tőle olyan sorokat. Tehát nem lenne helyes úgy beállítani Istenhez fordulását. mert véleményem szerint egy emberi sorsnak. Nemcsak azért. Ennek egyik versszakából még az is nyilvánvaló. Hát erről valóban nehéz egy igazi „kosztolányis” verset írni. hogy mi mindent lát a Logodi utcai lakásuk ablakánál állva a szomszédék hálószobájában. Itt egy folyamatról van szó.Vagyis előre kijelenti. de a költészetet szeretők véleménye szerint is Kosztolányi egyik legnagyobb alkotása. „De fönn. ami a részegséggel együtt jár). mert mit érdekli az embert. amikor szájában észrevette azt a bizonyos „gyulladást”. Zseniális a költő abban. és már közeledünk a huszadik sor felé. a szép arcvonásokat deformáló. ködös nyomorult földi lét. + A vers címe is magára hívja a figyelmet. az ébresztőóra. Éppen ezért kíváncsivá teszi az embert. meg a horkolás…. (Mondhatnám azt is: „mámora”. barátom. hogyan kell felcsigázni a fantáziánkat. Itt lent a cigaretta-füstös. de még mindig nem tudunk meg semmit. épp azokban a hetekben. ott fönn a derűs ég. hogy az előtte álló három éves golgota-járást is azért tudta ilyen méltóságteljesen végigjárni. Mert miről is van szó? Kezembe veszem a verset. / valami tiszta. amikor arról meditál hosszan – „unalmasan” –. melyek erre utalnak. ezért úgy gondolom. A sorok közül el kezd beszélni hozzám valaki. melytől megrészegül az ember. Aztán. Egyre kezd gyanúsabbá válni minden. hogy egy fülledt nyári éjszakában mint alszanak „ketrecbe” zárva az emberek. amíg a vizesárokba zuhan? Mi minden történhetik egy emberrel. sétálgatott le-föl. Már az első sor is olyan hétköznapi: „Elmondanám ezt néked. helyesen járok el. Nem költői téma az ágy mellett heverő cipő. hogy bár egyik versszak követi a másikat. mint Saulé a damaszkuszi úton. kétségbeesett ember átkozódásáról. és dolgozott: írt. aki addig iszik. hogy vajon miről is fog szólni a történet? Dulakodásról? Féltékeny asszony-háborúról. mert egyre jobban rendezni tudta dolgait Istennel. mintha barátok lennénk. hogy halálát fogja okozni. Tökéletes a kontraszt. fényes nagyszerűség”. Hajnali részegség Tanulmányomat szándékosan nem az előbbi mondatokkal kívánom befejezni.

égi és földi angyalok. / mint a vízfesték. Éppen ezért ezt a nagy metafizikai kérdést nem száraz logikai szillogizmusokkal és distinciókkal oldja meg. A költő azonban nem filozófus és nem is teológus. Palestrina a polifónia princepse. Ennek emléke hajolt feléje ezen a csillagos éjszakán és ennek szárnyai suhantak felette.” Az ámulatnak nincs vége. a szabadkai otthontól kezdve az augusztusi csillagos éjszaka mennyországáig: „Az égbolt. Oly pazar és emberi szavakkal szinte kifejezhetetlen élmény-beszámoló következik most. / vagy tán egy angyal. a férfiaknak meglepetéseket: újabb színárnyalat. hanem a költészet művészetével. / s a boldogságtól föl-fölkiabáltam. „künn az előcsarnok fényárban úszott. és a többi megszámlálhatatlan alkotóművész. ami mindig is ámulatba ejtette Kosztolányit: a Rend! Az univerzum nem káosz. ahol egyszerre jelenik meg minden: ideák és ideálok. Mindössze az Üllői úti randevúk helyébe a „farsangosan lángoló Tejút”-at kell behelyettesítenünk. részegülten állt órák hosszat a Logodi utca ablakában. „hogy a mennynek / tündérei hajnalba hazamennek / fényes körútjain a végtelennek. hogy vége a bálnak. a gyerekkor. és máris érthető lesz a tearózsa színeit ide varázsoló hajnal „arany konfetti-zápora”. éppen ezért összemosódnak az évezredek: ugyanezek a csillagok „nézték Hannibál hadát / és most néznek engem. szentségekhez járult. / a házigazda a lépcsőn bucsúzott. / és az álomnál csendesebben / egy arra ringó / könnyűcske hintó / mélyébe lebben”. amit eddig hiába kerestünk. mint szerelmes párok. a bálterem hatalmas glóriása. minden este bál van”. / s felém hajolt az. mely irkámra szétfolyt”. a firenzei Giottók. aki ide estem / és állok egy ablakba. a passiókat újra teremtő Bachok. aki szűzi / szép mozdulattal csillogó fejékét / hajába tűzi. Abban a pillanatban ugyanis. választ kapott a legnagyobb kérdésre: mi is az ő életének értelme? Ez a kérdés kínozta évtizedek óta. de a költő is: „Én nem tudom mi történt vélem akkor. a csillagok szikrázva észrevétlen meg-meglibegnek. a Nap elküldi alig látható első küldönceit. amit diákkori naplójában olvastunk: akkor még imádkozott. abba a metafizikai miliőbe. / s a kapusok kocsikért kiabálnak. aki gyakran vett részt hajnalig tartó bálokon…. Emlékezzünk vissza mindarra. akik ma éjszaka is randevúra jönnek szebbnél szebb estélyi ruhában. az ártatlanság. és miközben bámulta az égbolt gazdag csodáit.” . szemet-lelket elkápráztató vízióval. „melyet magára ölt egy drága. amikor az ég óriása. a hajnali pír sugarait. De van még valami más is! Épp az. Budapesten. / de úgy rémlett egy szárny suhant felettem. A kegyelemtől megittasodva. mert Kosztolányi szemünk láttára veszi elő a különös sorsának zárjába illő kulcsot.” A teológus erre ezt mondja: ez a konverzió csodája! Mert ez az éjszaka a kegyelem órája volt. Az egyiken csipkefátyol. amit eltemettem / rég. nemcsak mi. a másikon messze kéklő pazar belépő…. a szépség világába. / egészen úgy. szép nő. Michelangelok. mit szólnak a csillagdák szakemberei. És ez a vízió nem más. hogy Kosztolányi szemében a csillagok úgy viselkednek.. mert a selyem és bársony ruhás kacér szépségek (vagyis a csillagok) ilyenkor még mindig tartogatnak a kíváncsi közönségnek.PPEK / Barlay Ö. a Mozartok. mely jelzi. Most is őrségváltás szemtanújává válik. de annyi bizonyos. a tisztaság. az a kék folt. Ettől részegültek meg a gregorián ismeretlenjei. A végtelenségben nincsenek korlátok. Lelke felrepül a gyermekkor. A fantázia áttör mindent! Már szétesnek a tér és idő vasbeton szerkezetei. az umbriai Francescók. Leonardók. amiről csak az tud hiteles riportot írni. hanem kozmosz. / … mint amikor már vége a bálnak. mert fantasztikus uralkodik benne. / mint az anyám paplanja. / és rajt egy ékkő / behintve fénnyel ezt a tiszta békét.. Szabolcs: Kosztolányi Istene 29 emlékek özönét.” És most jól tessék figyelni. Nem tudom. Itt a vers minden sora újból átélt vallomást sugall. mint a csillagok báli estélye. a Les preludes Liszt Ferencei. / az égbe bál van. „Szájtátva álltam. tudomásul veszik. mint hajdanába rég volt. Ez már valóban művésznek való téma.

És rá fogunk döbbenni arra. A nagy katarzis dallá. ami miatt mégis gondolkodóba kell esnie mindannyiunknak. barátom. jönnek az élők. amit Kosztolányi nemcsak megkomponált és lekottázott. Eddig mesélt a báli éjszakáról.” + Szerényen. szimfóniává áll össze: „Dalolni kezdtem ekkor az azúrnak. a tudásnak és a szívnek vallomását. Sőt. ahogy a költő mondja is: „tudom. Háttérben látjuk a költőt. Szabolcs: Kosztolányi Istene Eddig tartott a hajnali mámor. íme újból és egyre követelődzőbben megszólal az a kegyetlen belső hang: miért élsz? Egymást követik a vádirat pontokba szedett mondatai: „miféle ringyók rabságába estél. A katarzisnak vannak rettenetes szakadékai. / annak. hol van. 28 sor következik most. A kételkedés csak lassan oldódik fel a hitben. hogy el kell mennem innen”. megtörötten / földig hajoltam. Ez utóbbinak leszünk most szem. „Azt is tudom. még éjszaka volt – most már virradat van. sőt a világba beleüvölti hajnali részegségében. és ráadásul az orchestrát ő maga vezényli. alázatosan mea kulpázó Kosztolányi vallomását: „Szóval bevallom néked. Mert mindaz. „úgy érzem én. előjátéka volt annak a sorsszimfóniának. hogy a porban. a Tejútnak. vagyis az eddig leírt 114. / annak. ezután csak arra szeretném felhívni az olvasó figyelmét. hogy sír: „könnyem mint morzsolom szét”. Ez a mindent magával sodró igazság-orkán hozza meg a nagy szintézist: a hitnek. melyet felmetszett torka miatt némán végzett el. És mindenki azt kérdezi. .30 PPEK / Barlay Ö. Minden alkalommal vele beszélgetek. hogy ennek a konverziónak folytatása volt a három év után végzett gyónás. / mily kézirat volt fontosabb tenéked”? Jönnek a lélekbemarkoló nagy igazságok…. És ilyenkor magára marad az ember. hogy-hogy csak most tűnik szemedbe ez az estély? Mit csináltál ötven éven át? Nemcsak a „kegyes olvasó”. És jönnek a halottak.” Nem szégyenli leírni. kiről nem tudja senki. vagy a nagy katarzis. és a külső világ csodálatából a belső világba. csupán prelúdiuma. de át is élt. mégis kijelenti. hogy bár nem ismeri. hogy ezért a 28 sorért íródott a többi. amit a Logodi utca ablakánál állva eksztázisba esve átélt. amikor a parkban finom mellszobrára nézek. hogy szíve olyan. Ilyenkor vagy a nagy kiábrándulás következik. önmagunkba térünk haza. kit nem lelek se most. aki alázattal földig hajoltan kijelenti. se holtan”. / mégiscsak egy nagy ismeretlen Úrnak / vendége voltam. Ezért olyan igazi és hiteles. de most magáról kezd beszélni. + Mikor az írógépétől felállt. de a teológus is mélyen megrendülve olvassa a megtört. és eléje mered a nagy igazság: hát te mit kerestél itt a földön negyven éven át?! Akármi történik vele és körülötte. bűneit papírra írva. s mindezt megköszöntem. Eltűnnek a gyönyörű hölgyekhez hasonlítható csillagok. a búcsúzó csillagoknak báli éjszakája. Gyakran megyek át a Kosztolányi téren. mint a feszített húr. De a hitnél van még nagyobb bizonyosság: magának a földi életnek végessége. / hol lelkek és göröngyök közt botoltam.és fültanúi. hogy nincsen mibe hinnem”.

Szabolcs: Kosztolányi Istene 31 Függelék .PPEK / Barlay Ö.

rémült imákat suttogok az éjnek s nem alszom el az éjszaka.32 PPEK / Barlay Ö. a könnye vén csipkék közt hulldogál. De. 1910) . mert valaki játszott e tiszta szívvel. És néz. és hogyha körülömli a setét. s a szíve. koszorútlan fejét. csöndben ül virágai közt. Ő is virág. hogy a kert alatt hogy éled újra szüntelen a nap – bús. mindig egyedül. hogy néha. Szelíden. sárga nap – s hogy száll a lomha este. (A szegény kisgyermek panaszai. Csöndes. vagy ó szekrényeket nyit. És vár. nem az övé. és elmotoz. Hervadt virág a lelke. szelíden. Szabolcs: Kosztolányi Istene A húgomat a bánat eljegyezte A húgomat a bánat eljegyezte. ha az én szobámba téved. és most csak ül. siratja bús. Zokogni nem tud és nevetni nem mer. a szenvedés hajol szíve fölé. mint megrepedt pohár – gyémántpohár – babonásan csilingel. Ő meg csak nézi. tiszta szemmel. a koporsópárnán. Mivel a bánat eljegyezte. Az ablakunk mellett csak vár szegény. széttörte. hogyha nem lát a szobába senkit. s ha rózsa nyílik ki. s most olyan a sóhaja. békült. komoly hajfürtje a fején szegényesen busong – fakulva s árván – mint holt leányé. jaj. A húgomat a bánat eljegyezte.

a véres. erős merevült a gyász-fán.PPEK / Barlay Ö. Szabolcs: Kosztolányi Istene 33 A bal lator Téged dalollak: vasderekú lator. kemény. és akihez te sosem könyörgél. dicsőbb ő volt. s indult a föld s hasadt a kárpit: két nagy. ki meghalál szégyen-keresztfán s nem hajolál meg a gyáva kínnak. igaz. egy szódra várt csak a kegyúr ott. büszkén. (Négy fal között. A jobb lator még aznap a mennybe volt. tisztakezű gonosz – te hallgatál kővé meredten. ki néma fejjel dőlt le. összeköpött zsidó. Két ezredéve zúg le merész szavam. Egyik te voltál és a nagyobb. 1907) . te itten a földön is. jéggé fagyott dac. szótalan óriás. s vasszívvel és csontos marokkal zord zivatart kavarok nagy öblén. még mielőtt letörék a térded. s bizony mondom. míg az erény nyavalyogva koldult. hősi. – s félrelökéd nyomorult jutalmát. Előtted állt a pálya szabad tere: hitért cserélni drága. Nyílt homlokú bűn. erényt pirító. meg sem halál. már ott valál te. S hogy néma lett az agykoponyák hegye és az olajfát porzivatar veré. derűs jövőt. lantom favázát megszögezem vadul.

Tőlem locsoghat megváltó igéket s unalmas őrültségeket az ép ész. se a labdákért ordító tömeggel. sok a kettő. Nem kell hatalmasoknak úri konca. ha hull. Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is. végzetem csak annyi. Uralkodom tűzhányó kráterén is.34 PPEK / Barlay Ö. nem alkuszom én semmiféle rúttal. amennyit magunkba. s a millióktól olcsó-ócska kegy. Szabolcs: Kosztolányi Istene Költő a huszadik században Az önimádat büszke heverőjén fekszem nyugodtan s a paplanomra sárgán hull éji villany. Mit a csaló próféták csácsogása. barátim. (Számadás. Szavam. de több az egy. hogy élek. se számarányokkal. nappali verőfény. Füst és kávé között henyélek. mit nékem a hazugság glóriája. bamba gépész. mint királyé. tömör aranyból érem. Azt hirdetem. mivel a dolgom. a munka. Mindegyiken képmásom. se a felhőkbe zörgő. még áll a trónom. se Hollywood-dal. nem az enyém a század rongy bohóca. nekem magasabb kincset kell megónom. Csak annyit érünk. És önmagamat önmagammal mérem. s a peremén a gőgös írás: én. 1935) .

fiatal vállam – isten veled – búcsúzzunk csendesen. a mély tükör titokzatos taván. – kemény. bámullak hidegen. Nem látnak. szegény árnyékbarátom. Ne légy oly halavány. Dacos nyakam. ki értett? Mindenkinek örökre idegen. Magam se szeretem. 1912) . Gyertyát ide! A vajudó pityergést hadd lássam elsápadni ajkamon. mostan elsiratlak. de megsiratlak. még rám is ismeretlenül meredsz most. Ne félj.PPEK / Barlay Ö. most eltemetlek. álmok árnya. Magamnak árnya. Sötét hajam te. Nem szeretnek. hogy is. Szabolcs: Kosztolányi Istene 35 Arcom a tükörben Így senki sem sírt. és bámuló. jaj. A téli éjbe magam siratom. reszketőn. ahogy én sírok most. hogy is kerülhettél ide? Fáradt kezem lassú mozdulatától még meg se billen a tükör vize. Tükör visszfénye voltál. – csókoló piros szám – magam húzom rátok a szemfedőm. Nem hallanak. Mondd. elszállt az is ezüstös éjeken. (Mágia. ne félj. Gyertyát! Tüzet! Sok-sok halotti lángot! Ragyogjon az éj gyémánt-derütől. Úszó alak. – szegény karom – szegény fiatalságom – szegény. Hisz úgy sincs semmid. Nézlek sokáig. Beszélj. üres üveg-szemével nézzen rám a tükör. Csak pár halk szavad volt. fázva. szegény szemem. ki csókolt? Senki.

Egy szó. amely a csodákba hisz. gyönge lelkek. A nyoszolyáját. és elmaradt a kedves társaságból. az üvegpoharat. (Mágia. bármit is beszéltek. És várták őt aggódó. jöttek tavaszok. láttam egykor lassan távozót én. melyet ezüsttárcában ott felejtett. és láttam aztán. mint egy bohém és vídámszivű vándor. mellyel sétált tavaszi délután. Az ember szent. a földgömb szíve megreped-e tőle? Ó. S egy bot maradt utána a sarokban. 1912) . És jöttek őszök. Szabolcs: Kosztolányi Istene Ami itt maradt Nem békülök meg. És várta őt pár cigaretta is. lógva. ti búsak. testvérek. És biztatóan csüngött a kalapja könnyelmű kedvvel a fogasra csapva. melyet kedvvel. alvó nyoszolyáját s melyből ivott. egy laza spárgán. ami itt maradt. aki csak a szomszédba utazott. És láttam nyakkendőjét. És mi marad belőle? Ha elmegy innen. a lélek.36 PPEK / Barlay Ö. árván a szekrény ajtaján. és lehelete a bitang ruhán. gyakorta ejtett.

Tüdőm se bírja. s mégis olyan vad-szenvedélyes a vágyam. Szemem kiégett a gyönyörtül. sötét ütem.PPEK / Barlay Ö. égre hördül sok vérpiros. Szabolcs: Kosztolányi Istene 37 Takarodó Az élet arany trombitáján a búcsúzók dalát fuvom. árván bércekre zengő indulóm. fülem. Nyomban éj lesz. 1912) . Könny hull reám az alkonyégbül. kezem. keserű szám is elfehérül és vér hörög a trombitán. ez a korcs titán. Völgyekbe bágyad lassan. fáradt a szám. és egyre lázad. (Mágia.

s magába rogyva ordít társtalan: – mint ahogy én utálom önmagam! (Mágia. Szabolcs: Kosztolányi Istene Gyűlölöm magamat Hogy gyűlölöm magam! Mindig csak Én! Változva folyton s mégis változatlan. hol örökös a végtelen sötét.38 PPEK / Barlay Ö. Tükörszobába járok. 1912) . S száz alakban másolja halvány képemet a fény. Nem gyűlöli úgy a rab tömlöcét. Kié az árnyék a falon? – Enyém. Csak Én! Csak Én! A Végtelen egy Én! Kié a szirtben szunnyadó szobor-más? Arcom kacag belőle: hű – de oly más.

beteg ember. játékban élni.PPEK / Barlay Ö. hosszú utazást. ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót. akarsz-e lenni. hallgatni hosszan. madarat. tiszta szívvel élni. s akarsz. rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes. színlelni sírást. mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt. gyöngyöt dobálni. mondd. Szabolcs: Kosztolányi Istene 39 Akarsz-e játszani A játszótársam. 1916) . gyerekszívvel fontosnak látszani. cifra temetőt? Akarsz-e élni. szegény. akarsz-e játszani halált? (Mák. semminek örülni. nagykomolyan az asztalfőre ülni. borból-vízből mértékkel tölteni. hajót. akarsz-e mindig. karácsonyt. mindig játszani. élni mindörökkön. vonatot. havas telet és hosszú-hosszú őszt. mi élet. lehet-e némán teát inni véled. sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent. néha-néha félni. ez utcaseprő. álmot. mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön. hogy a körúton járkál a november. akarsz-e együtt a sötétbe menni.

Ilona. Csupa l. És nekem szín is ez. Müezzin zümmög így: „La illah il’ Allah”. aki sző. csupa a. Ilona. fény felé. alkonya. Ilona. Szabolcs: Kosztolányi Istene Ilona Lenge lány. csupa kéj. Lankatag angyalok aléló sikolya. (Számadás. Ilona. Ilona. Lelkembe hallgatag dalolom. csupa jaj. ibolya. Ilona. Ilona. Ó az i kelleme. 1935) . éj felé. Ilona. ó az l dallama. csupa i. csupa tej. mint ahogy zengem én. Ilona. Minthogyha a fülem szellőket hallana. Ilona. Balgatag álmaim elzilált lim-loma. holdvilág mosolya: ezt mondja a neved. Elmúló életem hajnala. hol feltűn és eltűn a fény hona.40 PPEK / Barlay Ö. Ilona. Ilona. lelkeket lengeni. dajkálom a neved lallázva. mennyei lanolin. nem múló hallali. Ilona. sellőket. Ilona. s balzsam is. fájdalom. Ilona. mint ódon ballada. nem múlik el soha. csupa o. halkuló. halovány anilin. Vigasság. Arra. halovány kék-lila. Ilona. Ilona. távoli. szellemi lant-zene. lallala. úgy sóhajt. Ilona.

van jó-szivű jót-akaróm is. zavartan. valaha mit akartam. a padlón. tollam. telefonom. 1920) . jó takaróm is.PPEK / Barlay Ö. szájamban öreg pipa füstöl. a kincset. a könnynek. (Kenyér és bor. tárcám van igaz színezüstből. De néha megállok az éjen. a kertre rogyó fák suttogva hajolnak utamra. s már nem vagyok otthon az égben. szomorú dal Van már kenyerem. s nem kell kegyekért könyörögnöm. Van villanyom. úti bőröndöm. Itthon vagyok itt e világban. és benn a dió. kezem kotorászva keresgél. Fürdő van. izzik a villany. Szabolcs: Kosztolányi Istene 41 Boldog. Szívem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. mint lázbeteg. Van egyszerű. hogy jaj. van gyermekem és feleségem. már sokszor előre köszönnek. borom is van. az a bánat könnyekbe borít nem egy orcát. a régit. mire vágytam. mák terhétől öregbül a kamra. amiért porig égtem. Van kertem. álmát hüvelyezve. Mert nincs meg a kincs. részegje a ködnek. és énekes ifju fiának vall engem a vén Magyarország. gyötrődve. üdíteni testem. ceruzám vigan illan. langy téa beteg idegemnek. aki föleszmél. Nem többet az egykori köd-kép. ha néha magam köszönök még. úgy ásom a kincset a mélyen. a kincs. mogyoró. nem tudnak egész idegennek. ha járok a bús Budapesten. halálba hanyatlón. Mit eldalolok.

. Amint vezetsz itt e homályos erdőn és nem látlak. de most velőm és vérem összefagy. nem gondolva. Szabolcs: Kosztolányi Istene Ordítás az erdőben. merre.42 PPEK / Barlay Ö. 1906–1935) . én Alkotóm! Teremtőm! Én Rombolóm! Félek veled! Ki vagy? (Hátrahagyott versek.. Uram. beléfogózva atyai kezedbe. irgalmazz! Add nekem kegyed! Elmúlt megint egy év a régi csendben! De most fölordítok egyszerre! Negyven! Eszembe jut minden! Hová megyek? Hová viszel? Tán pihenek egyet? E kőre itt! Hagyj kissé megpihennem! Vagy mint a vásott gyermek bőgni: nem! nem! Nem akarom! De hogy? De mit tegyek? És mentem eddig.

Nyomomban a köd-tarka árnyban riadva koppant a magány. És eltemettem önmagam egy fekete. álmodom. Én felzokogtam.. szines gyetyák tüzes bele. halványuló fény-álmamér. szakálla lógott kúsza tincsben. fagyos és keserű. Hiába kérdtem istenem. elsápadó fény-álmamér. Azon a télen nem mulattak. egy csúf kis fát tüzött elém. Nagy. (Mágia. rút sárga lánc. mind oly kopott. örökre este – s szörnyü emlék – meghaltak mind az istenek. és surranó árnyak között imádtam az örök ködöt s a sírt. az ablakon lidérc gyanánt cikázott a kék csájaláng és kialudt. a sírt. Sötéten. köd utánam Akkor sötét volt minden ablak és hallgatott a hegedű. keserű. felnevettem. s röhögve mondta: este lett. csillagtalan karácsonyon. s a fagytól az út vándora megdermedett. miért az átkozó kacaj. maró. kigyófarok. Lenn vártak éhes emberek. És fekete. S jött ködpalástban a köd-isten. s hörögve sírtam összeomlott. árván hallgatott. decemberi. hideg magány. didergett a gallyon a dér. A szél ijesztve vihorászott.PPEK / Barlay Ö. szivem hűlt vér volt. Kék ajkam bús imára nyílt. a lég fagyos volt. s eléje hemperedtem én. olyan balog. Fáztam. csupa jaj és förtelem. Az ördög rámöltötte nyelvét. Szabolcs: Kosztolányi Istene 43 Köd előttem. 1912) .. Bámultak a bezárt kapuk. eléje gémberedtem én. a bús. fekete palástba jártam a rémriasztó éjszakán. a fénykoszorús istenek. Piros papír-ördög vigyorgott. fütyültek a víg jégmanók. Azt hittem. mikor jön el az új csoda. Isten-kívánó vágy üzött. köd-lányok jártak fürge táncot. csupán az égbolt hallgatott. szemembe füst és köd csapott. kitárult a ködös titok: ott voltak a fán kusza rendben az elkopott arany diók. üres ezüst diók. s alig szórták a csillagok vörös tüzök.

amíg a többi turkált lenn a földben. S rátok bíztam hatalmas vágyam ott. társatok halott. a végtelen síkján. Szabolcs: Kosztolányi Istene A csillagokhoz 1 Ó.. mint gyenge szélfuvat. s gyémántsugárba fürdött könnyes orcám... Aranyszilánkotokkal reszketeg.. ledől a szikla-fok. tünde. tova. mint fehér halott. hatalmas csillagok! 5 Ó. szép csillagok. de én remegve nézek csak felétek. a rózsatermő ifjukorban perzselve lángolt ajkamon a csók.. s reá recsegve zörren ősi sarka. s az égre nézett könnyező szemem. Bús éjszakáimon. 1907) .. mi csillag. meredten alszom. és ünnepi gyásztűz lobog kavargva. Bukásaimba volt a győzelem. vágyó reménységgel rátok mosolygtam. mint ifju. s száguldanék rohanva véletek. de én siettem a magasba zordan. szépséges csillagok.. de én megyek. bősz mén. A ti haláltok oly szép. s lángokban áll az égi palota. Hogy nem hajolt szivem szerelme hozzám. ti drága szóval vígasztaltatok. és értetek ma is élek-halok. Foszlástokon a mindenség mulat. mindég imádtam azt. fénycsókokon lett részeg mámoros szám. ti lángokat sugárzotok örökre. csillagok.. Ti vagytok a fény. 3 Aranysugáros örvénytekbe dőltem. 4 De menni kell. míg szikratengert ontotok a földre. halkan. hogyha rátok lelkemet kötözném. Később. S ti hirdetnétek. már mint gyerek. együtt forognánk vészesen. Ó. csillagok. Én szótlanul siromba roskadok. a fény hozója. tarka: meging a föld. vészes rohammal szállnék. s ti lánglobogva integettetek. Ez érzelemviharban vegyétek. csillagok. Testvéreim. Ó csillagok. mit sem óva. balog. mi fény. én eltünök.. Ha majd siromba csöndbe porladok.. ti jártatok a bús uton velem. ma újra felkelétek.. s lehullanék én is. száguldó csillagok! (Négy fal között.44 PPEK / Barlay Ö. sugárzó csillagok. a törpülő árnyékvilág felett. én a föld pora. Az ismeretlen mélységekbe dőlve. 2 Ti voltatok rajongó vágyaim csak! Kitártam a szivem elébetek. S ha jönne végre a halálos óra. végső búcsumat! Elválok a világtól félve. vezérlő csillagok. Ó csillagok. ó. íme..

s kihúnyt arcom fölmutatom szelíden. Lengett nyakkendőm könnyü-furcsa csokra. ahogy ottan. kopott vidéken. Jaj. vékony kis legényke Diákkoromban. éhesen rajongva. Most járok itten. ismertek-e még engem? (A bús férfi panaszai. mik fázva égtek fönn a téli éjbe. vásott köpenyben. vékony kis legényke. s én csak rohantam. Álmos szemem keresi fönn a rég-volt csodákat. Még most is ég a csillag. téli esten.PPEK / Barlay Ö. arany-tüzekkel ékszeres az égbolt. Ó csillagok. és oly búsan mondja szívem. 1924) . sápatag-fehéren. a kis diákdalt újra sírva zengem. ki úgy lobogtam. elbeszélni nem tudtam. prémes bundába és megváltozottan – dús vacsora ízével. csak én nem égek már. fölnéztem a didergő csillagokra. Vak vágyam mégis fölfelé feszítem. hogy nékem már a csillag is sötét folt. mi nékem – oly ájuló-mély bűvöletbe estem – a csillagfény a bús. tiszta. Szabolcs: Kosztolányi Istene 45 Diákkoromban. Budapesten.

Úgy járok itt. mit az egész világ?. mondd. e törzs. Nézd ajkamat. a gyönyör gödrei. 1912) .. sajgó sebeim. bűnöm bimbóit. ha többet nem ölel. és nem lehet senkit csókolnia. milyen magam vagyok. istenem. mit a szivem. mit érek én.. mint az eltévedett. ha a verése kín? S csak öntözöm a rosszaság rózsáit. (Mágia. ez ólmos nehezék. Mit ér e kéz. mint szabadult rab régi szégyenét? Mit ér. csak dolgozom vele és áldozok. mely csak beszél és szótlanul eszik. ha cepelem émelygő testemet. szaladó lábamat köti hurok. tele vagyok a fájdalom vizével. Mit ér karom. mit ér a szászszor becstelen. A végzetek piros pecsétje ez és értelmetlen disszonancia. gazdátlan pirosság. mely szemem résén lassan kicsurog.46 PPEK / Barlay Ö. mely álmatlan kotor. amely magába rogy le folyvást. mit a fejem. Kiáltó szájamba pecek feszül. Szabolcs: Kosztolányi Istene Fohász csillagtalan éjjel „Nézd. Micsoda gúnyfolt üres arcomon e ragadozó. mily hervatag szegény. ha nem találja a végső megoldást? Mit szemeim. sorsom szemétdombján kiáltozom. hisz benne senki sem találja sorsát.” Ezt mondta csöndesen az átkozott. mily egyedül e roppant földgolyón. e megcsúfolt arc hieroglife.

holtakat. fiam játékait. hervadnak a rózsák. Temetem a jót. Temetem a tegnapomat. 1906–1935) . régi világomat. a fénykarikát. élőket. Annyi bánatom van. még élő lázakat. Szabolcs: Kosztolányi Istene 47 Én mindíg temetek Én mindíg temetek. Annyi halottam van. amennyi örömem. illan körülöttem. elhangzott szavakat. ami rohan. a rosszat. pólyáját. s azt. mindent. Kertemben nyílnak. örökké. vissza sose térő. Én mindíg temetek. mit a moly rág a padlás zugán. (Hátrahagyott versek.PPEK / Barlay Ö. régi ruháimat. ami most van. míg szivem szavára eleven lehemmel lélekzem e verset. mi táncol a tollamon. ahány pillanatom.

Nem ismeri meg itt anya a lányát. Ha nincsenek is. lassú hálók. kilobbant sejtcsomók. mindent felejtő. fejére tompa éjszaka borul. Nem tudja itt Newton az egyszeregyet. kiket valóra bűvöl az áhitat. az ima és a csók. Ábrándok ők. Csodák. és Shakespeare elfelejtett angolul. Nem-élők. A mély sötét vizekbe néma. 1935) . Idézetek egy régi-régi műből.48 PPEK / Barlay Ö. kiknek kezéből a haraszt alatt lassan kihullt a dús tapasztalat. mindent porba ejtő henyélők. Futók között titokzatos megállók. Szabolcs: Kosztolányi Istene Halottak Volt emberek. hatnak tovább. nem akarva semmit. Kleopatra a csókokat feledte. Képek. sem a tudós ezer bogos talányát. vannak még. Nem téve semmit. már megmeredtek és örökre szépek. (Számadás.

Beh jó nekem. mit se tenni. Verj. Szabolcs: Kosztolányi Istene 49 A vad kovács A vad kovács. hogy nem kell élni. (Számadás. világfutóvá. engedni szépen. lenni.PPEK / Barlay Ö. csak fájni így és várni. csak az üllőre ráalélni. szikrázva visszanézek és kormos dalát ővéle zengem. fájdalmas műremekké. tökéletessé és tudóvá. a szenvedés sötét pöröllyel döngöl engem. 1935) . vad kovács. érzéstelenné és meredtté. kemény.

ahogy illet ez. mely eddig tétova ködbe bújt egyszerre itt van. kedvesem. hogy utolértél. szőnyeges és meleg szobámba sétál. amikor önzésem is előzve: „meghűlsz”. ó. téged dalollak. úgy. Még sincs üres szó ajkadon és hazug vigaszt se súgsz te. árny gyanánt. már mint az özvegy. Földre ver le szörnyű betegség. sápatag és merőn. Én nem szerettem önmagamat soha. már te kimondtad. a végzet a vállamon. kemény kilincsen és vasajtón koppan a szándék. Csupán te állsz itt. El is felejtem a szanatórium pálmáit és a téli-sötét delet. társam a rosszban. ámde hová lehet? Nincsen menekvés. mert köznapi voltál te mindég. mily gödörbe buktat e február. pontos szavakkal. boldogságom édesanyja. s a mélyből a fényes magasba fölkiabálok. mint a farkas. Lásd. Ha fújt a szél. emberi nagyság. tárgyias. De te szerettél.50 PPEK / Barlay Ö. Jó volt tevéled járni a sárgolyó üröm-vidékét. így dicsérlek szakszerü. rám vicsorogva. mint a verőfény. távolba mosva. még nyomorékul is. kit halott férj hűtlenül elhágy. Szabolcs: Kosztolányi Istene Februári óda Jaj. lángoló volt. száj nélkül is. szájamba sebbel. (Számadás. Mint a csodálatos józan való vagy és a hűség s mint a halál nagy. mily mély homályba? Csillagaim hunyó világa hamvad. hogy „meghülök”. Ijedve futnék. a keserű mezőt. zörgetek esztelen. Sorsom. Egyszerű és igaz jóságod oly gyors. 1935) . Kések között. még át se cikázhatott a gondolat.

s nem idegen. bármit teszel. én. Sír. éppúgy sivít. azt súgja: fáj. nem kell neki. sosem enyész. Most gőztülök. locsog. s apad.PPEK / Barlay Ö. Nem kérdezem. Alig virrad. a fog. Az életem lejtős felén így mulatunk mi. Nő és dagad. Mást mit tegyek? Hát hallgatom. (Számadás. bőszen betör. és kornyikál. huhog. nem ismerem. szúr. tünik. csak figyelem. hiába van. Szabolcs: Kosztolányi Istene 51 Száz sor a testi szenvedésről Együgyű dal az én dalom. én sem unom. ő fújja ezt: a fájdalom. Azt hirdeti. ha csenevész. fúr. Nem hagyja el. a mélye mély. nem-járt uton. Nem unja el. Csöpp cérnahang. sziszeg és csengetyűz. cikáz az idegen. 1935) . nyápic zene. de mintha égföld zengene. nem alhatom. reszel. Nem fekhetem. vés. szólítani nem is merem. mint a kés. hogy mit jelent. Metsz. mint a tű. és hajnalig nem unja ezt. Halál-hivó vérem gagyog. csak érdekel. megyek sötét. oly iszonyú. Meggyűlölöm. Azt fújja: jaj. trilláz. Ki ő. Állok vele. ő benne most lelkem kiált. kalapál. én vagyok. már belekezd. a száj. hanyatt esem. vág. elátkozom. hogy ő is él. lassan. folyton beszél. oly egyszerű. Bömböl. nem kérdezem. mint a tűz. ő meg én. mint a víz rí. bár bamba is. Nem tördelem a két kezem. mihelyt kiállt. dörög. Ép testemet vetkőzteti. mi ő. Már várom is. A mélye mély. recseg. nem ő a rossz. mi végre kell. most csak csipog. Nótája csúf. fecseg. mint csitri síp. és gőgicsél. mert mélybe vet. a fej. a szív. szépen barátkozom. forgat tovább vad-rémesen. Rohan. készítgeti a végemet. de nem sekély.

52 PPEK / Barlay Ö. mint hulló szirom. legyen az irgalom az én biróm. azon lehet akkor megmérnetek. holtomban új halálba taszitasz. csak szándokom és ne az érdemet. (Számadás. s ezért vagyok én bűnös-büntelen. mindig a kín volt ólmos ostorom. az sarkantyúzott szünös-szüntelen. s széthordva megbocsátó mosolyát. mi biztos és szilárd-igaz. örök gyehenna lesz attól sirom. De a komor szemet el nem birom. nézd. mélyre ássatok gyarló valómban meg ne lássatok. ködként inogjon eltűnt társatok. s nekem. ezüstté bűvöl minden pocsolyát. fél a lelkem. mindig magány a mély monostorom. A kancsal emlék szépitsen tovább. mi vérzik és fáj most mellem megett. Azzal. 1935) . szegénynek. aki halandó. Vétkeztem itt s vétkeztek ellenem. Szabolcs: Kosztolányi Istene Könyörgés az ittmaradókhoz Ha meghalok majd. mint lázadt szellemem. számomra csak a kétes a vigasz. mint hold. Önváddal és mérgekkel olykoron vertem magam füstös-boros toron. Ne nézzétek karomat-térdemet. megbocsássatok. mely a felhőkön oson át. folyvást botlik az. bár senki úgy.

szörnyü mennybolt. mint az az ember ottan a mesében. Keresheted őt. a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Megcsalt. hogy milliók közt az egyetlenegy. Hol volt.PPEK / Barlay Ö. Szabolcs: Kosztolányi Istene 53 Halotti beszéd Látjátok feleim. vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő.. s ahogy zengett fülünkbe hangja.. mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt. összedőlt a kincstár. De nincs már. 1935) . Okuljatok mindannyian e példán. Szegény a forgandó. se itt. itt e kéz. nem leled. ki küzdve tört a jobbra. mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve. Édes barátaim. s rá ékírással van karcolva ritka. de fény. se Fokföldön. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. csak ő nem. kedves szemet.” Úgy fekszik ő. majd rázuhant a mázsás. csak szív. hol nem volt a világon egyszer. és szőtte álmát. se Ázsiába. ez összeomló. mint önmagának dermedt-néma szobra. Az élet egyszer csak őrája gondolt. (Számadás. a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt s szólt ajka. hiába. tündér szerencse.”. olcsó cigaretta füstjére és futott. Nézzétek. mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy.. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Egyedüli példány. s mint fán se nő egyforma-két levél. se vegyszer. Nézzétek e főt. mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég: „Édes fiacskám. melyet mostan lepecsételt a csönd. Nem volt nagy és kiváló. mint egy ereklye. Nem kelti föl se könny. de hő volt. Nem élt belőle több és most sem él. se szó. a mi szivünkhöz közel álló. Jaj. hogy e csodát újólag megteremtse. telefonált. s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt. egy kis sajtot ennék”. olyan ez éppen. Akárki is volt ő. Akár a föld. Ismertük őt. Ilyen az ember. egyetlen életének ősi titka.. egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra.

körötte láng gyúlt. Hát fölkelek. valami rebbent. Le is feküdtem. Várj csak. mely irkámra szétfolyt. akár a ketrec. észrevétlen meg-meglibegtek. nem jött az álom. Meg más egyéb is. és távolba roppant fénycsóva lobbant. gyom virít alóla.54 PPEK / Barlay Ö. A ház is alszik. ők akik nézték Hannibál hadát s most néznek engem. hogy magyarázzam? Te ismered a házam. . s amint botorkálok itt. oszolni kezdett a vendégsereg fent. s a szélben a csillagok szikrázva. Izgatta szívem negyven cigarettám. ha összeomlik. Budapesten. melyet ébren szépítnek álmodozva. egy szárny suhant felettem. de úgy rémlett. Tárt otthonokba látsz az ablakon. mint hajdanában rég volt. sántítva baktat. ingben. Mellettük a cipőjük. mint a részeg. De fönn. barátom. ahol lakom. de – mondhatom – ha így reá meredhetsz. lázasan meredt rám. reszketve és szilárdul. amit írtam. százig olvasva s mérges altatókkal. vízszintesen feküsznek. egy mennyei kastély kapuja tárult. Egy keltőóra átketyeg a csendből. a ruhájuk. csak forgolódtam dühösen az ágyon. le-föl. a bálterem hatalmas glóriása. nem bánom az egészet. mint a hűség. mint dobozba. Minden. az ég óriása. s megforduló szemük kacsintva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek. Hívtam pedig. riadt csilingelés. mint majd száz év után. hogy is kezdjem. s a csillagok lélekző lelke csöndesen ragyog a langyos őszi éjjelbe. kattogva-zúgva nagyban. elhagyott ilyenkor innen a Logodi-utca. halk női suttogás. mint a vízfesték. mi történt vélem akkor. köröttem a családi fészek. fényes nagyszerűség. s a kapusok kocsikért kiabálnak. s ők a szobába zárva. mint az anyám paplanja. valami tiszta. holtan és bután. sétálgatok szobámba. Ám a gép az agyban zörgött tovább. hogy otthonunk volt-e vagy állat óla. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. s nem sejti senki róla. nyomban felcsörömpöl. Az emberek feldöntve és vakon. hogy már pirkadt is keleten. s mozgás. kimondhatatlan messze s odaát. künn az előcsarnok fényárban úszott. Az égbolt. Ha nem unnád. minden lakás olyan. amit eltemettem rég. ott fönn a derűs ég. Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit. mely a hideget előzi. mint amikor már vége van a bálnak. álombeli mézek. az a kék folt. s felém hajolt az. Az. milyen szegényes. s ha emlékezni tudsz a hálószobámra. az ablakon kinézek. csodás. Szabolcs: Kosztolányi Istene Hajnali részegség Elmondanám ezt néked. így és úgy. A fekete. a házigazda a lépcsőn bucsúzott. balga szókkal. Én nem tudom. a szájakon lágy. egészen úgy. mert a mindennapos agyvérszegénység borult reájuk. azt is tudhatod. előkelő úr. a hajnali homály mély árnyékai közé lengett a báléj. a gyerekkor. és az alvóra szól a harsány riasztó: „ébredj a valóra”. aki ide estem és állok egy ablakba.

mily kézirat volt fontosabb tenéked. és most világolt föl értelme ennek a régi. jaj. melyet magára ölt egy drága. hogy könnyem mint morzsolom szét. hol van.PPEK / Barlay Ö. hogy a porban. se holtan. kiről nem tudja senki. Szájtátva álltam. s a boldogságtól föl-fölkiabáltam. nagy titoknak. amint a távol homályból gyémántosan aláfoly. Szabolcs: Kosztolányi Istene 55 Egy csipkefátyol látszott. hol lelkek és göröngyök közt botoltam. hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes körútjain a végtelennek. pazar belépő. s csak most tűnik szemedbe ez az estély? Ötven. kit nem lelek se most. egy messze kéklő. patkójuk fölsziporkáz. szép nő. megtörötten földig hajoltam. és rajt egy ékkő behintve fénnyel ezt a tiszta békét. mily kopott regéket. (Számadás. s mindezt megköszöntem. az égbe bál van. úgy érzem én. arany konfetti-záporába sok száz batár között. miféle ringyók rabságába estél. hogy el kell mennem innen. ki látja. aztán amíg vad paripái futnak a farsangosan lángoló Tejutnak. hogy annyi nyár múlt. aki szűzi szép mozdulattal csillogó fejékét hajába tűzi. hogy nincsen mibe hinnem. hogy izmaim lazulnak. a halovány és túlvilági kékét. ötven éve – szívem visszadöbben – halottjaim is itt-ott egyre többen – már ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő. tudom. barátom. s azt is tudom. Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön. Bizony ma már. annyi sok deres tél és annyi rest éj. és az álomnál csendesebben egy arra ringó könnyűcske hintó mélyébe lebben. minden este bál van. fényes égi szomszéd. annak. de pattanó szivem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak. s tovább robog kacér mosollyal ebben. annak. vagy tán egy angyal. Virradtig maradtam így és csak bámultam addig. mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam. Nézd csak. Szóval bevallom néked. 1935) .

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->