NNCL1980-61Bv1.0

Fehér Tibor Nyugtalan vér

MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ DELFIN KÖNYVEK © Fehér Tibor, 1981

Máriusznak szeretettel

I. ANDRÁS HERCEG KIRÁLY LESZ
A hóvíz már régen lefolyt a Körösön, az áradások helyén is friss-zölden ragyogott a f . Tavaszi, langyos sugarakban sorakoztak a kupolás, bordás szerkezet , nyári sátrak. Vata úr törzse is elhagyta a téli szállást, Békést, ahol volt már néhány k ház, de inkább nád-, sár- és faházak alkották az állandó települést. Levente herceg a legdíszesebb sátor el tt feküdt, nem messze a folyótól, a kiterített medveb rön. Láz marta arca tüzelt, fogai vacogtak, és a hideg rázta a vastag nemeztakaró alatt is. Kívánságára vitték ki a napra. Vata úr szálas alakja úgy állt a sebesen rohanó víz partján, mint egy k bálvány. Manga, a vén javasasszony, enyves szemmé pislogott, ahogy mondogatta: – A rontás, a betegség mindig él vagy holt embert l jön, uram. Vazul legkisebb fiát, Levente urat én nem tudom megmenteni. A rontás er sebb nálam ... Vata úr nem válaszolt. Jobb kezében süvegét tartotta, tar koponyáján fénylett a b r; az si vallás híveként kopasz fejér l három befont, már szül üstök kígyózott lefelé, kett a halántékáról, egy a tarkójáról. Izzadó homlokát köntöse ujjába törölte. Szélben barnult b re veresedett az orcáján. Büszke, nagy szál ember volt, magasabb törzsének tagjainál. Az indulattól kiszáradt a torka, mintha t is láz marná. Átborzongott rajta a félelem: „Ha Levente úr meghal, bátyja, a király, András úr, a keresztre feszített isten papjaira hallgat majd, és akkor...” Nem is merte végiggondolni. – Hívd a táltos sámánt! – parancsolta. Manga engedelmesen hajlongott. Minden mozdulatára ide-oda hintázott az övére kötött b rzacskó, amelyben varázsszereit tartogatta. Meglódult, a lábát szaporán szedte. Vata közben András királyra gondolt. Keser mosoly játszadozott az ajka körül. Magát látta a sokaság élén, amikor tavaly sszel Abaúj várnál fogadta a hazahívott hercegfiúkat. Oroszországból tértek meg, hogy a németbarát, gyilkos Péter királyt letaszítsák a trónról. Mindazok, akik ott, Abaújban a hercegekben bíztak, az si hitet akarták visszaállítani. , a békési Vata állt fehér András elé. A honfoglaló és letelepült magyarok két

Nyomában felgyújtott templomok üszkös falai feketedtek. András herceg er s. Az új hírekre gondolt. Levente úrral lesz. – Ha Levente úr meghal. nyárias g zök gomolyogtak. Szeme úgy csillogott. – dörmögte a vénség. Az el kel bbeket nevezték fehér magyaroknak. fehér és fekete magyarokra. Most is látja maga el tt a herceget. András úr végez velünk! –fogadta suttogó hangon a vén sámánt. András úr arcán árnyék futott keresztül. amely vad üvöltésben tört fel szavai nypmán az újhit ek ellen. Szikár. – Én veletek vagyok! – kiáltotta akkor a fiatalabb herceg. Vata úr szája megvonaglott a bels kíntól. hogy az id sebb. István király székesegyházában Fejérvárott. Arról közeledett az öreg táltos sámán. sok derék magyarnak a szemét kitolatta. harcol értetek mindhalálig. Most világosan emlékszik rá. szomorú isten templomainak lerombolását! Látja önmagát. ha visszatérhet atyái hitére..csoportra oszlottak. akit véresen hurcoltak András úr elé. csak én legyek a király!” Akkor azt hitte. s r szemöldök . csaknem szíjas test vénember. akinek hosszú. aztán a kérésére kivitette a sátor elé. akinek elsápadó arcáról hirtelen t nik tova a nemtetszés árnyéka. Távolabb. mintha azt jelentette volna ez az intés: „Csináljatok. a dézsmaszed k megölését. Hallja a régen lappangó gy lölet kitörését. A nép veled és öcséddel. a papok. ráolvasott. ahogy Vata úr arcába meredt a tekintete. amit akartok. vállas. Vata úr akkor így beszélt: – Péter király gyilkos. ahogy a mögötte s r söd ..” Ilyen hírek jöttek nyugatról. dézsmaszed k iszonyúan szétroncsolt hullái hevertek. de már hasasodó férfi. barna hajában már ezüstös szálak csillannak meg az szi napfényben. amelyekt l a gy lölet és a rémület sz tte pókhálós red it veresed orcájára: „András úr körül ott sündörögnek a megmaradt püspökök. Baját és Bajnát felakasztatta. mint a vadmadáré. léleknéz n. gy znek. aztán a vakon támolygó Péter királyt. csontos. Látta a harcban megölt németeket. akik naponta misét mondanak a királynak. megfüstölte. a mocsár felett már sárgás. és a keresztén csüng . Levente úr. – Tudom. . – Mit telt Manga? – Megmosta a herceget. Rohanó áradatként hömpölygött el re a sereg. aztán felemeli jobbját. Vata. barázdált homlokú. és megadóan int bele a semmibe. Meg kell engednetek a püspökök. talán negyvenöt éves herceg. és széttárta karját feléje. tövükben leolt keresztény papok holttestei. nagy tömegre mutat. feketén bogározva. De most legy zhetjük a németjeivel együtt. herceg úr! Az erdélyi Gyula fiait. Jürgücse.

szaggatottan törtek el a beteg szavai: – Érzem.. Térdre hullt a beteg mellé. Jürgücse engedelmeskedett. Vata érezte: haldoklót tart a kezében. Levente herceg az tekintetét keresi testében a láz rémével. Vata! Dédapám. A herceg szinte fuldokolva kapkodta már a leveg t. azután kiáltotta Vatának: – A herceg úr téged hív. de pillái most mégis résre húzódtak. Lehunyta szemét. A f zfák rt álltak a parton. majd sokáig hallgatta a beteg ziháló lélegzetét. – Küldd ide Vatát! – suttogta lihegve. Jürgücse? – kérdezte Vata. és imbolygó járásával megindult a beteg herceg felé. Vata úr izmos keze óvatosan csúszott a herceg háta alá. Ziháló. Taksony fejedelem mellé temessetek el a Dunánál! Ha meghaltam. Alkonyszell k fésülték a rét f szálait. hogy szabadítsa meg a rontástól! – Válaszd ki a hófehér kancát a ménesemb l! – Úgy lesz. aki búcsúzni akar a világtól.– A mi istenünk fényl orcája itt ragyog felettünk.. Fejfájósan barázdált homlokáról gyenge mozdulattal zte tova a sámán széles tenyerét. türkiznyakuk villogott a csillogó habok felett. Barnára aszott arcából okos szemének éles tekintete meredt a vénemberre. a rózsaszín sugarakban vadrécék úsztak a folyó hátán. a halál itt leskel dik a sátor körül. szürke szemét. meghalok. A bal fülével jobban hallott. Ajkára picike mosoly költözött. – Ültess fel. aztán mutass be áldozatot Atyaistennek. küldj egy lovast Andráshoz! Az si hit szerint temessetek. ahogy kívánod – válaszolta Jürgücse. a mez t. Elhallgatott. – Mit tudsz tenni. a gonosz fog gy zni. Letérdelt el tte. nem bírt szembenézni az alkonyi sugarakkal sem. és engedett egymásra feszült ajkának zártsága. és félrefordított fejjel a bal fülét tartotta a herceg szája elé. Jürgücse arcán megn tt az árnyék. tudta már. – A folyót.. Kajmós orra alatt medd szavakat motyogott. Öregisten nem akar segíteni. Feltápászkodott.. de a lovamat ne öljétek meg! Legyen a tiéd! Szerettem . A beszéd kimerítette. uram! Vata ugrott. Távolabb. és a kezét rátette Levente úr tüzel homlokára. – Megnézem a herceg urat. mély hangon. hosszú karjaikat mélán lógatták a . az révedez tekintete hiába mered majd a szent láng lobogásába. – suttogta a herceg. Arcán megfeszült a b r. Levente úr kinyitotta izzó. Vata! – rebbent er tlen hangja. Szattyáncsizmáján meg-megcsörrentek a rézpitykék.

Amikor elkészültek. travalót is helyeztek a halott mellé. Vata már nem mutatott be áldozatot Öregistennek. A herceg meredt szemmel bámult a távoli mocsár felé. A koporsót szántalpas szekérre rakták. azután becsukta a szemét. orcáját felsebezte. amelyet két ló húzott. Vata úr lassan engedte le a nehezül testet a medveb rre. de nem láthatta a vízi csorbókának arany csillagú virágát. amely az ott nyugvó fejedelemt l kapta a nevét. Az alkonyszell azonban megkönyörült a haldoklón. Taksony helységbe. friss kancatejjel locsolta meg a vászonba csavart testet. A koporsót Vata úr és legh ségesebb legényei kísérték Levente úr orosz test reivel együtt.folyó apró hullámaiba. Taksony fejedelem sírja mellett ásták meg Levente herceg sírját. Vata úr gyászolt. a legdíszesebb sátor el tt. sem az ingoványi lila menta bársonyos. íját a puzdrában és a tegezét a nyílvessz kkel. A kecskef z már hányta a barkáját. az utolsó királyi herceget. majd tiszta vászonba csavarták. a menta illatát kend ként terítette az arcára. Vata úr is ásott si szokás szerint. jó szagú szirmait. Mire a nap leáldozott. Levente úr holtan hevert a Körös partján. hogy közeleg a vég. aki vissza tudná tartani a távozót. ahol kevésbé kellett félnie a keresztény király támadásától. nincs senki. és hangos szóval siratta Leventét. Mindenki tudta ebb l a jelb l. A szán lassan csúszott a földön nyugat felé. Még láthatta a kéken mosolygó ég alatt a fehéren tündökl kócsagpár alkonyi röptét. de el bb a fehér nemeztakaróval borított nyerget Levente úr feje alá tették. Most jött vissza Jürgücse... a nyírfa koporsót leengedték a sírba. sült húst és b rtöml ben kumiszt. nem jött el a testvére temetésére. András király. majd illatos olajjal vegyített balzsammal telítették a testet befed vásznat. ezért Vata úr a temetés után nyomban lóra ült. Miel tt kívánsága szerint elindultak volna Taksony úr sírjához. kardját. Levágatta haját. nyírfakéregre. hiába várták. Jürgücse elvégezte a tisztító szertartást. A halottat a t zhely mellé fektették. és leszúrta a sátor mellé az égszínkék zászlós kopját. Reggel megmosdatták és felöltöztették. és sietett vissza Békésbe. aki a régi vallást akarta visszaállítani magyar földön. Melléje rakták a fegyvereit. *** . Csak napok múltán értek a Dunához. Amikor aztán a koporsó is elkészült. kámfort és f szereket raktak a test köré.

akik tapostak a magyaron. Neki nem adott az Úristen buzgó. hogy a békési Vata pogány csordája legázolja István király gyenge vetését. méltán váltottak ki ellenszegülést mindenkib l. Nem hiszem azonban.. – Mit tegyek. – szinte vagyok. András úr. uram! Te. B nös vagy te is! Hagytad. Elhallgatott. Magyarország. Benedek püspök? – kérdezte ismét a király. – Mit tehettem volna. de még Péter király régi magyar hívei sem a kereszténység ellen lázadtak. – A meghalt keresztényeket ember nem támaszthatja fel többé soha.. Henrik császár ma a világ ura. király úr. és Nagy Jaroszláv leánya. – Mit tegyek. B d és Beszteréd püspökök meghaltak a Kelen hegyénél Krisztusért. aki Oroszország védszentjét l kaptad az András nevet a keresztségben. er s hajkorona borította. nem akarták a régi pogányságot. Péter királyon nem tudott segíteni. király úr . hogy . nem mehetsz el Taksonyba. mintegy beárnyékolva sötétkék szemét. Kelemen. a testvéred temetésére . Talán éppen Gellért püspököt látta. – Az én életemet te mentetted meg. az ájtatos Anasztázia a feleséged. uram. Szeme megtelt könnyel. Társaim: Gellért. Arca megkeményedett. Váratlan halála int jel mindnyájunk számára. hogy tovább éljek. akinek a fejét Vata legényei zúzták össze a Duna partjának egyik kövén. Békési Vata népének véres lázadása miatt ellenünk fordulhat a keresztény világ. a hangja is érdesebben hangzott: – Országod. II. mert Péter király h béresküt tett a német királynak. Ezt te tudod. mert akkor már útban volt Itália felé.. hanem azért. A sovány f pap az egyik oszlophoz támaszkodva beszélt. keresztény feleséget. király úr. – Talán másokat is megmenthettél volna. Sem István úr vagy Sámuel király. Az új pápa szentsége. els sorban a te számodra. püspök? – hangzott a király tétova kérdése. uram. Fejét sötétsz ke. keresztény ország! Péter király b nei és idegen kiszolgálói. Az Úr akarta.Benedek püspök mély hangja betöltötte a tróntermet: – Keresztény király nem mehet pogány temetésre. tavaly karácsonykor császárrá koronázta a német királyt. talán célja van velem. király úr. de akik érted küldtek. de a lerombolt templomokat neked kell felépíttetned! A püspök most egy lépést tett el re.. Benedek úr? – kérdezte András király. III. – Levente úr pogány maradt. Magas homlokából kissé el reívelt a szemöldökcsontja.

esztend pünkösd havának közepe volt.. hírül adjuk majd a világnak. Krisztus országának. varázslóknak. amit tanácsoltam! Ne menj el a testvéred temetésére. végképpen szakítottál a pogányokkal! Koronáztasd meg magadat. – A császár azonban nem fogja elhinni. hanem a város körül is sátrak látszottak.lemond majd Magyarországról. Az 1047. a papok bántalmazott és gyilkosait a régi törvények szerint! Mi pedig. – Nem én vakíttattam meg! – kiáltotta a király. Pétert? Benedek püspök lehajtotta fejét. Fejérvár körül tolongott a nép. egyházának rendjét! – Úgy cselekszem majd. – Meg kell koronáztatnod magadat! Harcot kell indítanod a pogányok ellen! össze kell töretned a bálványokat és az áldozati köveket! Halállal kell lakolniuk mindazoknak. hogy Henrik császár. Megérkezett Pécsr l a szent élet Maurus és Gy rb l Miklós püspök. – Mit tegyek. a norvégok. uram.. – Én elhiszem. valamint az orosz fejedelmek. A Péter királyt ért sérelem az sérelme is. és megkoronázott. Napok óta jöttek a megyék ispánjai fegyveres kíséretükkel. ajándékot hozva. boszorkányoknak és garaboncoknak! Meg kell büntetned a keresztény vallás kigúnyolóit. Benedek úr. k és Benedek püspök . András úr – válaszolta csöndesen. Benedek? – Egyel re azt tedd. – Mondd hát. mit tegyek! – hangzott András király most már izgatott hangja. hogy lássák. mert a te híveid tették. hogy András király keresztény Magyarországban uralkodik. aki el zte h béresét. keresztény királyként állítsd helyre a rendet. Henrik császár nem fogja elfelejteni h béresének megvakítását. szövetségesei a dánok. a gonosz. vagy szekereken tanyáztak a kíváncsiak. királyom. akinek hatalma az itáliai normann októl a csehekig és a lengyelekig terjed. Alig telt el néhány hót a koronázás meghirdetése óta. Isten szolgái. Néhány pillanatig a saruja orrát vizsgáigatta. ahogy tanácsoltad . király úr. békében fogja hagyni azt a királyt. hogy nemcsak a város telt meg. majd így felelt: – Magad is tudod. akik a pogányságot hirdetik: az eszel s sámánoknak. mégis annyian jöttek Fejérvárra. *** Keleten lassan emelte fel arányló arcát a nap. – Gondolod.

majd megemelve hangját. Benedek püspök vállalta. szikrázó. száz lépésnél is hosszabb volt. András király és Anasztázia királyné bársonyruhát viselt. A szentély íve négyszögletes pilléreken nyugodott. A mellékhajókat a f hajótól oszloprendek választották el. Benedek. kovácsokkal. hogy a jelenlév jeles vitéz a királyi méltóság magaslatára emeltessék. Gilco. A koronázás napján tiszta égbolt ragyogott a város felett. olvasni kezdte az Intelmet: – „Minthogy ma. – Tudjuk és hisszük. Jak Márton úron. Az árkádíveket gránitoszlopok tartották. Zách nádorral az élükön. . Az ima után Maurus püspök elkezdte a koronázási szertartást Benedek úrhoz szólva: – F tisztelend atya. A tisztségeket még nem osztotta ki András úr a harcok miatt. Az építtet István király sírja a mellékhajóban volt. Ezt a székesegyházat még István király építtette. Kisebb urak. Mindenkinek tetszett az er s. Az ispánok és a kés bbi tisztségvisel k. Ákos Ernye úron és a többi el kel n. és úgy imádkozta el a mindenszentek litániáját. hogy méltó. Négy sarkán négy torony tört a magasba. kenyérsüt kkel és más városi néppel. A templom belsejét mozaikképek díszítették. A f oltár el tt már ott imádkozott a három püspök. Arannyal és ezüsttel kivarrott bársonyköntösök. bognárokkal. Amikor a királyi pár és kísérete elhelyezkedett. A királyi pár híveikt l körülvéve foglalta el a templomban a számukra épített emelvényen lév széküket. sz csökkel. szélessége pedig ötvenlépésnyi. A vásárosok húst sütöttek. vargákkal. drágaköves ékszerek. és nagy hordókat vertek csapra. Lutonic. mészárosokkal. szegény szabadok és félszabadok együtt nyüzsögtek a kézm vesekkel. komoly király és az aranysz ke Anasztázia királyné. Koppány és Nána nev urak meg a többiek most mind megindultak a palotától a székesegyház felé. betöltve a templomot. tímárokkal. kik az isteni Üdvözít helyett – bár méltatlanul – eljárunk. az anyaszentegyház kívánja. – Deo gratias! Istennek hála! – válaszolta Benedek úr. a három püspök letérdelt. hasznos az egyházra és az ország kormányzására – felelte a pécsi püspök. ezért az érsek szerepét András úr kedveltje. és a párkányokat levélindák díszítették. hogy méltó erre. köleslepényt árultak. Nem volt esztergomi érsek. az el kel k gyülekeztek. és alkalmas erre a méltóságra? – hangzott Benedek úr hangja. vállas. A sokaság éljenzett. Hetey. kiváló fejedelem. A palota körül. Maurus és Miklós. a mi kezünk által.koronázzák meg majd a királyt. akinek díszes mitra ragyogott a fején. – Tudod-e. selyempalástok látszottak Gutkeled Vid ifjú úron. csillogó brokátmenték. Fancsal.

Mindenekel tt légy jámbor. szegényeiket és gyengéket! Mindazok iránt. . aki el l mindhármuknak menekülniük kellett idegen földre.” András úr lehajtott fejjel. István király felesége. az igazságot és a békét megtartom. hogy téged a nagy felel sségre. András úron ragyogott az égszínkék palást. mozdulatlanul hallgatta végig az Intelmet. és ellenségeivel szemben oltalmazd meg! Tiszteld az egyház papjait! Az egyház szabadságát rizd meg! Légy igazságos.. ugyanekkor megharsantak a harsonák. a papságot tisztelem. Benedek úr rövid imát mondott. jobbját az Evangéliumra helyezve er s hangon esküdött: – Isten egyházára és népem számára a törvényt. amely reád várakozik. Vatáék papokat öldöstek. büntesd a b nösöket! Védd meg az özvegyeket. miként az az István király. szívvel-lélekkel imádd az Istent.a szent kenetet és a királyi jelvényeket felveszed. Ezután Maurus és Miklós püspök a királyt az oltár legfels lépcs jére vezette. Az Epistola. gyönyör palástját. a keresztény hitet sértetlenül rizd meg. majd püspöktársaival az oltár mögé ment. és a törvényhozók igazságos törvényeiket meghozzák. és a térdepl király jobb karját és vállát felkente olajjal. figyelmeztessünk. amelynek alakjait aranyfonállal hímezték. hogy minden hatalom Istent l van. A püspökök a koronát és az els király kardját helyezték az oltárra. András úr mosolygott. Te is számot fogsz adni Istennek a rád bízott nyájról. hogy h népedet kormányozzad. Istvánnak. Ma a királyi méltóságot veszed fel.. Gizella királyné. mi történik vele. és jutalmadat ne a földön. hogy ne a te javadat szeressed. hanem a híveidét. vagyis a Lecke után azonban félbeszakította a szertartást. feliratát pedig zöld selyemfonállal varrták ki. hanem az égben várjad! Ezt adja meg néked az örök Isten! Ámen. Ugyanerre bírom rá a tisztségeket visel ket. munkával és veszedelmekkel teljes. árvákat. amely azonban gonddal. majd társainak segítségével ráterítette az els királynak. ahonnan illatos olajjal. és azt a gondot. ahogy híveim segítségével és tanácsával tehetem. Most érezte igazán. mert enélkül semmiféle nemzet nem marad fönn! Jutalmazd a jókat. mire Benedek úr elkezdte mondani a nagymisét. légy kegyes! Úgy viseld magadat. majd a papok éneke zendült. a krizmával tért vissza. szükséges. és mégis keresztény király lehet. éppen tizenhat esztendeje ajándékozta ezt a palástot a fejérvári egyháznak. és az egyháznak birtokait megvédelmezem. ahol egy vánkosra térdelve. Az els helyre jutsz az emberek között. Vedd figyelembe. aki által a királyok uralkodnak. akik hozzád járulnak.

hogy üdvözülhess! András úr átvette a meztelen kardot. jobbra és balra. A püspökök földig hajoltak a koronázott király el tt.. A tömeg áhítattal figyelte. övezd fel derekadat e karddal. ahogy mindnyájan hitték. *** Anasztázia királyné kék bársonyköntöst viselt. dicsérünk. és visszadugta hüvelyébe. Benedek püspök pedig tovább mondta a szertartás szövegét: – Accipe glaudium per manus episcoporum! Vedd át a kardot a püspökök kezéb l! Kösd fel oldaladra. okos asszonyt. védd meg a gyámoltalanokat. de gondold meg. Téged.. és a sokaság felé fordulva háromszor suhintott vele. Ez a trónus állandóan ott állt a fejérvári bazilikában. légy gy zedelmes az erények gyakorlásában is. a nemzet akarataként. ahogy ide-oda sétált szobájában a sz nyeggel takart k padlón. amelyet most már elfoglalhatott. Halálos csönd támadt.. A király nagyon szerette ezt a sudár termet . mely Isten rendeléséb l az egyház védelmére van rendelve. és gyakorold általa a méltányosságot. Isten világkórmányzó rendeléséb l. Amikor a király helyet foglalt. Aranysárga haja megmegcsillant a gyertyafényben. és le nem vette szemét asszonyáról. hogy a szentek nem karddal. és András urat I. szórd széjjel az ellenséget. hanem hitükkel gy zedelmeskedtek királyságokon! A király derekára övezte a kardot. de csak megkoronázott király ülhetett rá. fehér b r . István király trónusáig kísérte. A király koronázása után a kijelölt veszprémi püspök megkoronázta Anasztázia királynét. amelyen a korona ragyogott. majd kivonta hüvelyéb l.. tipord el vele a gonoszságot. András király magába roskadtan ült karosszékében. Fogadd a királyság koronáját! Benedek püspök ezután a király kezébe adta a jogart. hatalmas úr. Most Benedek és Maurus együtt fogták meg azt az aranytálcát. Zách nádor háromszor kiáltotta: – Vivat rex dominus noster! Éljen a mi urunk királyunk! A szerzetesek kara felelt rá: – Te Deum laudamus. majd egyszerre mondták az áldást: – Accipe coronam regni. leghatalmasabb. Isten. majd az acélt visszacsúsztatta hüvelyébe. aki királyi vérb l .– Fogadd el a mi méltatlanul felszentelt kezünkb l az oltárról levett kardot. majd rákerül a király fejére. védd meg híveidet. miképpen lebeg a korona a püspökök kezében. el re.

mély árnyalatú hangján. Anasztázia komolyan válaszolta: – Mindent meg kell tenned. Err l Anna húgom gondoskodik. – Hogy mondod? – dadogta a király. András király ebben a pillanatban egy idegen szemében nevetséges. – Mit tegyek? – kérdezte András király. elvesztünk. Ezt még atyámtól hallottam. és saját jelöltjét nevezte ki pápának. – Minálunk a h béri ígéretet szükséges rossznak tartják. András úr tudta. amikor megállt a királlyal szemben –. Békére van szükségünk mindenképpen! A császári hazatért Itáliából. és szinte anyásán simogatta meg a homlokát. – Atyám. mégis beszélnem kell veled.származott. akik hallgatnak! Itthon ne tudják meg. A gyenge fényben is látta fehér arcán az izgalom rózsáit. hogy Anasztázia akarata ellenére hangosan felnevetett. amelyet kés bb meg lehet szegni. a svédek királya. és most már felugrott. Anasztázia – válaszolta a király. aki barátságban van Henrik császárral. és olyan bamba tekintettel meredt a királyasszonyra. Meg kell engesztelned! Ha támad. majd a férjéhez lépett. hogy férjhez ment Henrik francia királyhoz. és anyai nagyapja. – Bizonyosan meg fog támadni – válaszolta. Addig felkészülhetünk. – Tudom – válaszolta nyugodtan. – Pétert ezért taszították le a trónról. nagydarab embernek látszott volna. Olaf. – Küldj követeket a császárhoz! Ezt üzente. mit ígértél! – Mi lesz. ha Henrik császár mégis megtámad? – kérdezte aggódva. hanem kés bb.. amíg nem vagy er sebb. hogy adófizet je és h bérese leszel! – H bérese?! – kiáltotta a király. ahol mind a három pápát letette.. Szája tátva maradt a csodálkozástól. még a koronázás el tt. ma fáradt vagy – szólalt meg. Éppen jó három esztendeje. . csak nem most. és a császár nem lesz gyengébb! Még azt is meg kell ígérned neki. Nagy Jaroszláv orosz fejedelem volt az apja. A királyné árnyékát a gyertyalángok nagyítva vetítették a fehérre meszelt falra. – Én már üzentem Annának. és az arcán még jobban kiszélesedett az árnyék –. Olyan követeket kell küldened Henrikhez. üzent nekemr – Mit üzent? – élénkült fel András úr. Ma Henrik a világ ura. nagyon komolyan akar vele beszélni Anasztázia. és csaknem felugrott a székb l. és az arcán gond sötétlett. azért üzentem érted – mondta telt. – Hallgatlak. – Tudom jól. A francia király segíthet rajtunk.

flandriai gróf máris fellázadt Henrik császár ellen. A palotagróf rávette a császárt a követség fogadására. Gyér szakálla volt. titokban ki van mögöttük? – Henrik király? – kérdezte. de a pillája alig rezzent.– Megkéri a császárt? – kérdezte ostobán. vezette a követséget. – Mi a békét akarjuk. a regensburgi püspök. a kijelölt kalocsai érsek és Kelemen. Henrik császár fütyülne az ilyen kérésre. amikor Tibold ispán földig hajolt el tte. – Hát akkor? Nem hiszem. Tibold ispán végül is megjelent Ottó palotagróf el tt. Fancsal. balján pedig Ottó palotagróf ült. és a papok is meghajlással köszöntötték. bajusza a szája két csücskén konyult lefelé. – Els sorban Anna. Mit gondolsz. de mindig ezt a választ kapták: – Várjatok! Henrik császár még nem ér rá fogadni benneteket. De Gottfried. éhen nem halhatunk Speyer városában. A trónus jobb oldalának a tövében. Tibold ispán és a papok. de csak négyen léphettek a császár trónja elé. gróf úr – hangoztatta az ispán. – Ezt én sem hiszem. . – Ha nem jutunk a császár elé. a német-római császárt. királyi nótárius. A követség tagjai között f képpen papok voltak: Miklós. *** Naponta jelentek meg András király követei a speyeri császári palota el tt. a kijelölt veszprémi püspök. hogy a húgod kedvéért a francia Henrik megtámadná Henriket. Tibold ispán. és most már mosolygott. Béla herceg feleségének volt a nagybátyja. haza kell mennünk. Henrik császár magas trónusán ült. György. Béla herceggel volt rokonságban. akinek a régi neve Tietbald volt. aki András úr öccsével. – A francia király tudja. A harmincéves császár k arcán egyetlen vonás sem mozdult. Benne bízott meg a legjobban András király. Gebehardt. és apja István király idejében jött Magyarországra. Zöldessárga szeme villogott. Testén bíborszín bársonypalást omlott végig. Márton és Ernye. a húgom! – kiáltotta diadalmasan Anasztázia. Másnap bejutottak a palotába. Riksza hercegn nek. A teremben a falak mellett szoborként álltak a súlyos alabárdot tartó test rök. faragott székben terpeszkedett a császár nagybátyja. Rajtuk kívül három el kel úr. és cseng nevetése betöltötte a szobát. Tíz napja várjuk. hogy fogadjon bennünket. lotharingiai herceg és Balduin.

Érces. akinek a vére András király ereiben is folyik. jelezve. gazul megvakítottátok. csak ha legy ztem. Pétert. Felállt a karosszékb l. vége a tekintélyednek. A megölt püspökök. Henrik császár megmozdult. és kisietett. köszönt szavai törték meg: – Felséges császár! Az én uram. pogány csorda élén tiporta le Krisztus híveit. felgyújtva a templomokat is. A magyarok lázadását mások lázadása fogja követni. Szerezd vissza fegyverrel Magyarországot. arcán gy ztes mosollyal követte császári rokonát. papok és világi keresztények kiontott vére bosszút kíván.. Ottó palotagróf csöndesen mondta: – A béke mindig jobb. Megvet en intett. mint István urat. mint a háború . úgy hajolt unokaöccséhez. hódolattal köszönt téged . a magyarok keresztény királya. Az összeesküv pogányokat és Péter király bántalmazóit kivégeztette. adót fizetni és segítséget adni harcaidhoz. hajlandó a még él b nösöket neked kiszolgáltatni. mert kényszerítették erre. Már tudott a lotharingiai lázadásról. és ezt súgta neki: – Ne higgy András követének. Hirtelen hajolt el re. er s hangját megemelve kiáltotta: – El foglak taposni benneteket! Tibold ispán kiegyenesedett. Felséges uram! András úr nem bántotta Péter királyt. Gebehardt püspök. az én h béresemet. Gebehardt püspök arcát elfutotta a pulykaméreg. Henrik császár bosszúsan legyintett. hanem nyugtalanul toporgott a császár mellett. Ha azt leveri. .Sokáig csönd volt. és nyugodt hangon válaszolta : – András urat keresztény püspökök koronázták királlyá. A püspök izgalmában nem ült vissza a székébe. ajándék] adtál Péternek! Akkor aztán akár ennek az Andrásnak is adományozhatod. amelyet személyes beneficiuraként [Javadalom. ha elfajzott német! Ha engedsz. úgy mondta: – A magyarok királyát. A te urad. akit te királynak merészelsz nevezni. megöltétek német és magyar keresztény híveivel együtt. Felpattant a trónról. hogy vége a fogadásnak. még akkor se.. akit a lándzsának átadásával Fejérvárott én tettem királlyá. ha letette a h béresküt.. ha meghagyod békességben a trónján. A kínos csöndet Tibold ispán halk. mindenképpen megindul majd Magyarország ellen.. Hajlandó meghódolni. A hangja felharsant: – Mondd meg bitorló uradnak. a trónt is azért foglalta el. nem tárgyalok vele.

.Ottó gróf Tibold ispánhoz lépett. és csak ennyit mondott: – Sajnálom. A császár nem énrám hallgat. ispán úr.

–Igaz. híres vitéz lett a lengyelek országában. Rikszát adta hozzá n ül. Riksza hercegn pedig unokatestvére az új . – Szembe bizony! – hangoskodott Zách nádor. az új esztergomi érsek. és a kardjára ütött. Senki sem jelentkezett. nádor! – biztatta a király. Zách nádor krákogott egyet.. Felesége..II. Bélát. Ha hazajön. – Keresztény? – kérdezte Benedek úr. – Szembe kell szállnunk vele! – szólalt meg a Vencellin-t l származott Ják nemzetség megmagyarosodott feje. megbecsült herceg a lengyelek földjén. A palota kisebbik termében ültek András úrral együtt. – Apósom most barátságban van a császájral. mondják. vajon ki jelentkezik majd . – Hallottam én is Béla úrról. A király szavait csend követte. – Nálam jobb keresztény! – felelte a király nevetve. A lengyel herceg a leányát. Az urak kíváncsian fürkészték egymást. majd a király hirtelen elmosolyodott. BÉLA HERCEG HAZATÉR – Ne áltassuk magunkat. A király töprengve hallgatta a f emberek tanácskozását Szúrós tekintettel vizsgálgatta a megjelenteket. Márton úr. Az évek is elszálltak felettem. – Ki lenne közületek a hadak vezére? Tudjátok jól. úgy mondta: – Hazahívom az öcsémet. ha apósodtól. király úr! Ha a császár leveri lázadó alattvalóit. Beszélik. jelezve. a birodalom egész erejével megindulhat ellenünk – mondta komoran Tibold ispán. én nem értek nagyobb seregek vezetéséhez. hogy kopasz. – Beszélj. lengyel segítséget is kaphatunk. Legy zte a pomeránokat. király úr. – A németek sokan vannak. Ekkor azonban megszólalt az eddig hallgató Fancsal ispán. hogy beszélni akar. Leventére gondolva. Már kora ifjúságában kihullt a haja. párbajban végzett a vezérükkel. Tekintélyes. Szavait csend követte. Talán kés bb segítene. de nem a pogányság miatt. Jaroszláv nagyfejedelemt l kérnél segítséget! András úr a fejét rázta. Jó lenne.

és ragyogott az arca. Az urak távoztak. Egymásra néztek.! Miklós úr szorgalmasan írt. aki szemben áll a mi legnagyobb ellenségünkkel. hogy együtt részesülhessünk az örömben és az ország javaiban. nem bizonyos. – Mit tanácsoltok? – kérdezte a király.. *** . az írószerszámodat! Szeretném. Henrik császár nagybátyjával. – Parancsolj. Mi csak örülhetünk. tanakodtak. Most nagyon kérlek. Légy te az örökösöm. a királyi jegyz nek.. aki ellenünk ingerii a császárt! – kiáltotta Tibold ispán. úgy vélem – mondta az érsek. Konrádnak. király úr. felolvasta a levelet. Adnod kell neki! Én így gondolom. Amikor készen lett. édes öcsém. – Az szavára akar bennünket eltaposni. András úr intett Miklós püspöknek. ne késlekedjél hozzám jönni.. Béla. – Márton úr helyettünk is szólott. még akkor is. – A testvéredet te ismered. De ha olyan nagy hír vitéz a lengyelek országában. A tanácskozás véget ért. Az urak csak hümmögtek. ha jó hadvezérünk lesz a németek ellen.bajor hercegnek. és ott maradt a teremben. király úr! – Levelet írunk az öcsémnek. hogy hazajön. aki nyomban megértette az intést. Hozd. a király így folytatta: Hajdan a nyomorúságban és a bujdosásban osztoztunk. A nótárius hollótolla sercegve szántotta a sorokat. Amikor a címzéssel és a bevezetéssel elkészült. – Gebehardt püspök az. amikor pecsétjét ráütötte a levélre. és elhelyezkedett az asztalnál. ha még a tél beállta el tt útnak indulhatna követem a levéllel! Miklós úr csakhamar visszajött. király úr. amikor András úr alakja beleveszett a folyosó homályába. Nekem sem örökösöm. Miklós nótárius sokáig nézett töprengve a távozó király után. A gondolatait azonban nem közölte senkivel. – Holnap elküldöm! – mondta András úr. A király pedig tollba mondta a levelet. te kövess a trónon. mi nem ismerjük az öcsédet.. Gebehardt püspökkel. Végre Jak nembeli Márton úr válaszolt a királynak: – Ne haragudj. ha az Úr elszólít. Miklós úr. sem testvérem nincs már rajtad kívül.

Henrik császár elutasító válasza után sok álmatlan éjszakája volt. A király térdeit egyre gyakrabban szorították a fájdalom abroncsai. akinek nagy csontjain még friss izmok duzzadtak. Igaz. Ez a rész lett a hercegi terület. Béla fiai: Géza és László. és ez a bizalmatlanság még a koronázás után is ott élt egyesekben. a gy zelem után nem habozott megsemmisíteni volt szövetségeseit. a halántékán melegbarna hajjal. ezért engedett a régi vallás híveinek. nem vette le süvegét tar fejér l. Az ország negyvenöt vármegyéjéb l tizenötöt a herceg kapott az ország keleti részén. és Adelheid. ezért a homloka magasnak látszott. András király az esztergomi palotában fogadta öccsét.Tavasszal megjött Eéla herceg családostul. de nem merte vállalni a kockázatot. noha hat év sem volt köztük. András királyt a bizonytalanság és a félelem tette eddig tétova uralkodóvá. Barnapiros arcának furcsa ellentéteként fehéredett kopasz fejb re. Sápadt arcán mindig több lett a szarkaláb és a szenvedés pókhálója. Az ismerkedés után a két testvér a f emberek el tt orosz módra megosztozott a királyságon. hiszen Anasztázia is csak a támadás elodázásában bízott. és jó tíz évvel látszott fiatalabbnak Andrásnál. ezért a megmaradtak álnok és ravasz embernek mondták. elnézve gyilkos dúlásukat. Béla herceg bámulta a f részfogas ajtóívet. amelyben Béla királyként uralkodott. ahogy délceg öccsét nézte. néha még Benedek érsekben is. fél fejjel magasabb ember volt Andrásnál. siess a segítségemre! – Bízhatsz bennem! – válaszolta Béla herceg komolyan. Hiúságát elárulta azzal. amelyek az Árpádok zöld oroszlános címerét ábrázolták az ajtótól jobbra és balra. amelynek legf bb megyéje Bihar volt. . faragott oszlopokat és a színes falfestményeket. kemény vonalú szája felett ugyanilyen szín bajusszal. Talán Vata nélkül is gy zött volna Péter ellen orosz katonáival. csak az egyház nem ismerte el saját ügyében illetékesnek. A terem padlóját vörösmárvány borította. hogy ha tehette. Ebben a teremben ismerkedett meg egymással a két testvér családja. bíró és hadvezér volt egyszerre. Még pénzt is verethetett. és birtokot adományozhatott. Szép volt ez a palota. A megegyezés után András úr így búcsúzott öccsét l: – Csinálj rendet! Szervezz er s hadsereget! Ha a császár megtámadja országunkat. Még nem volt negyvenéves. A német támadás réme állandóan nyugtalanította. a papok csak a királlyal voltak kapcsolatban. Eleinte a keresztények sem bíztak benne a pogány szövetség miatt. András király mogyoróbarna szemében mosoly fényesedett. András és Anasztázia leánya. Szikár. Anasztázia és Riksza. a lombard fonatú.

és csak a rend helyreállítása után akart Magyarországra törni. svábok. de eljöttek a császár szláv h béresei is: a csehek és azok a lengyelek. Ott feneketlen sártenger lepte el az utakat. Béla és . és jobbak a páncéljaik. ha nem bocsátkozunk velük nyílt csatába – felelte Béla herceg. Voltak ebben a seregben burgundok. Viszonzásul a nyugati részek hadai támadtak az osztrák rgrófságra. Béla herceg már el bb a nyugati országrészben volt. Béla búcsúzott.Most végre megnyugodott. Amikor a császári sereg gyülekezését jelentették neki. ne feledd! – Légy nyugodt! A császár nem fog gy zni! – válaszolta az ifjabb király magabiztosan. Konrád bajor herceg és Adalbert rgróf katonái a magyar hadat vissza zték. év tavaszán betört a magyar földre. A Lajta és a Rába árterületén. ezért az 1050. – Az lesz a legjobb. hogy a következ évben megtámadják Magyarországot. Ez a visszacsapás b szítette fel a császárt. Váratlan támadásával sikert ért el. mint a német püspök. Egész nyáron szakadt az es . és gazdag zsákmánnyal megrakodva tért haza. Ketten maradtak a teremben. – Sokan vannak. – Elmondom. csak akkor jöhet keresztül a császár serege. András büszke volt. Érezte. akiknek Bresztiszláv cseh herceg parancsolt. Parancsot adott Hainburg felépítésére. A birodalom nagyjai pedig a császár kívánságára elhatározták a nürnbergi tanácskozáson. Sok . bajorok. – Ha hívlak. A harcias császár örömére az 1051. végigjárta a határt. karantánok. ha repülni tud. frankok. amikor visszajött a határról Fejérvárra. András karja ölelésre tárult. A többieket elbocsátotta. – Hát mit akarsz tenni? – kérdezte a király meglepetten. Régen nem látták egymást. de Gebehardt püspök. Béla viszonozta az ölelést. és éppen úgy pusztítottak. – Hol akarsz velük szembeszállni? – kérdezte András király az öccsét l. és készült a védelemre. lombardok. ez a kemény ember megmenti mindkett jük trónját. még Hainburg várát is felégették. vagyis a mosoni kapun. Hainburg felépítését egy magyar sereg meg akarta akadályozni. nem akarok kockáztatni. esztend augusztus havára hatalmas birodalmi sereg gy lt össze Passau városának közelében. hogy híres öccsének most adhat fele királyságot. *** A császár három évig küzdött lázadó alattvalóival. szászok. Gebehardt nem tudta kivárni Henrik császár felkészülését.

hol a hátukat. Tapolcán. hol az oldalukat támadták meg a nyilazó. és megtámadjuk oldalról is. másokat nyilaink tesznek harcképtelenné. Gebehardt püspököt. – Fekete Henrik nyugat felé fordította a lova orrát. A császár most azon az úton menekül. majd a régi. hogy ne veszítsek katonát. – Már kiadtam a parancsot: a gabonát vermeljék el. Északon a Duna bal partján. Henrik parancsára rohammal akarták katonái elfoglalni Fejérvárt. Welf karantán herceget és Bresztiszlávot a Duna bal partján küldte el re. bátyám! – kiáltotta. délen a Zala folyónál. az állatokat hajtsák keletre. amit találtak. Harcosai közül sokan összeroskadtak a fáradtságtól. amit nem tudnak megmenteni. maga pedig az élelmet lovakra rakatta. – Akkor elpusztítanak mindent. kiéhezett. – Hol akarod feltartani? – kérdezte most már izgatottan András király. . akik egy-egy váratlan rajtaütés után elt ntek a hajnali derengésben vagy az esti homályban. Tapolca után már nem vonulhattak nyugodtan. Mire a német sereg Fejérvár közelébe ért. A lengyelek már többször végeztek így a német páncélos lovasokkal. A német sereg megindult. hogy az utak járhatatlanok. Veszprémen át Fejérvár felé. A császár csak északon vagy délen támadhat. A hajóhad a Dunán úszott Pozsony felé. csak a templomokat hagyták épen. délre fordult. de a véd k visszaverték a támadókat. Eleinte mindent elpusztítottak. – Mi is azt tesszük! – szólt közbe mosolyogva. Gy r felé akar kimenekülni az éhség csapdájából. már elfogyott a lovakon szállított élelem. de úgy. elkerülve a mocsaras területeket. Én is így akarok végezni velük. amelyen hat esztend vel ezel tt Pétert kísérte gy ztesen Fejérvárra. de nyomát sem találták. az éhségt l és a betegségekt l. A császár serege mind lassabban haladt el re Zalaegerszegt l. könny lovasok. tántorgó hadat vezet majd a császár. Mi pedig követjük seregét. római úton haladva a Zala folyó forrásvidékein tört be az országba szeptember elején. megváltoztatta haditervét. – Gy ztünk. Augusztus közepe volt. A németek vad dühvel nyomultak el re. Keresve a magyar sereget. égessék el! Mire a németek Fejérvárra érnek. Béla herceg vágtatva érkezett a királyhoz. Amikor a kémek jelentették a császárnak. hogy seregükkel pusztítsanak. – Sehol – válaszolta a herceg.helyen a földeket és az erd ket is víz borítja. és a derékhaddal.

és siessen haza. s amiképpen Krisztus a békét akarta. [A németek eldobált vértjeir l nevezte el kés bb a nép azt a hegységet Vértesnek. A lemaradottakat az üldöz magyarok vágták le vagy ejtették fogságba. – Csak azt. – Mi már tudjuk! – kiáltotta nevetve a király. mert újabb lázadás tört ki. ezt kell tennie a pápának is. akkor bizonyosan gy zünk. hogy seregük egy része csak ezután ér majd a folyóhoz. hanem fegyverszünetet kötött Adalbert osztrák gróffal. Abdánál vad harcban törtek át a burgundok és a szászok a hídon. A gróf közvetítette az új magyar békeajánlatot a császárhoz. hogy k végrehajtották. a pápai trónon az egyház egyetemes világi hatalmát hirdette. IX. „Mit tegyünk. – Még a speyeri sikertelen békekísérlet után történt. Miklós úr lefordítva közölte a levél tartalmát Bélával. és annak ellenére. Így is történt. Henrik császár serege kétségbeesetten jutott el a Rábca folyóig. amely Székesfehérvártól északnyugatra húzódik] András király nem üldözte a nemeteket a határon túl. Hiába ér Henrik a Dunához. am. Megválasztása el tt Eggisheim Brúnónak hívták. – Mit írtatok? – kérdezte Béla herceg. hogy Krisztus földi helytartója minden uralkodó felett áll. nem egyesülhet dunai seregével.. A császár megfogyott sereggel ér majd haza . Henrik császár október végén ért Hamburgba serege romjaival. Henrik. azt.it parancsolt. . és a háborúnál jobban szerette a békét. A császárt sötétbarna arcb rér l nevezték feketének. A császár is hazaindult. – Olvasd fel öcsémnek Gebehardt püspök levelét! A császári sereget kerülget portyázóink fogták el a levél viv jét. Az új pápa német püspök volt. aki így folytatta: – Miklós püspök válaszolt a császár nevében.. Béla herceg kérd n nézett a bátyjára. minden átjárót. hogy a wormsi birodalmi gy lés Henrik császár akaratából választotta meg pápának.– Fekete Henrik menekül! – örvendezett András király. hogy András király György kalocsai érseket küldte az új pápához. rontsa el a hajókat. Én pedig a gy ri síkságon már elállattam minden gázlót. Béla nevetve mondta: – Ha elhiszi. nem tudva. grófi család sarja. hogy a császár írta a levelet. A német püspök a levélben arról értesítette a császárt. akinek Péter magyar király n vére volt a második felesége. ha ugyan elér odáig. majd a hidat felgyújtották. András úr Miklós nótáriushoz fordult. ezután?” – kérdezte levelében Gebehardt. Leóhoz. Már el is küldtük egy hozzánk h német vendégünkkel a válaszlevelet.

A császár elutasított minden tárgyalást. Ostromgépei köveket szórtak a falakra. Hugót. A császár kudarcba fulladt hadjárata után Leó pápa elküldte követét. Szerszámait b rzacskóba kötve a nyakába akasztotta. Hiába küldte András király György érseket ismét a pápához. ha a szárazföldi utakat az ellenség elvágná. Ha a hajók elsüllyednek. Uros és Márton nev harcosok. Henrik császár hajói már a Dunán úsztak lefelé. a császár nem tudja fizetni a zsoldosait. aki arról volt híres. Rajtuk van a liszt és a füstölt hús. de a nyolc hétig tartó ostrom hiábavaló volt. Egyik este így szólt Uroshoz: – Uram. – Ma éjjel. Ha te a Duna fenekére küldöd a hajókat. uram. Mire a pápa DélItáliá-ból Németországba utazott a béke megteremtése végett. aki azonban azt kívánta. megpróbálnám. és újabb harcra készült. – Az éj csendjében. – Meg tudnád tenni. pajzsos katonái rohamra indultak. nem lesz ennivalójuk. és a falak lehúzódtak egészen. amelynek várát a nyár elején ostromolni kezdte. hogy a Duna fenekér l is felhozta a bedobott baltát. hogy a véd k vízi úton kaphassanak er sítést. A király örömmel fogadta a pápa követét. Különösen kiváltak a véd k közül vitézségükkel: Vojtek. Azt gondoltam. Zotmund zsírral kente be a testét. pihentek. a kenyerük is kevés. és ha sikerült rést ütni rajtuk.György érsek ezért talált meghallgatásra a pápánál. A vár véd i között akadt egy jól úszó ember. A császári udvarban azonban nem talált meghallgatásra sem Adalbert osztrák gróf. Henrik császár ezt az er s várat akarta mindenáron elfoglalni. sem pedig a cluny apát. András királyhoz. – Tedd meg. mondják az elfogott németek. a cluny kolostor francia apátját. a folyó partjára. hogy a magyarok fizessenek adót a császárnak. A pápa békét akar. – Az ég felh s. er s bástyák övezték. Mire megvirradt. Zotmund. a németeket a hajók táplálják. Henrik császár hajói a Duna fenekén. én pedig látok a sötétben is. Az éjszaka csöndjét egymás után verték fel a német hajósok . Lassan elmúlt a nyár. ha megfúrom a hajókat. serege pedig a bal parton elérte Pozsonyt. aki aztán a magyar udvarból a császárhoz ment a béke megkötésének el készítésére. A vár véd i azonban minden rohamot visszavertek. a császárnak abba kell hagynia az ostromot. Zotmund? – kérdezte Uros örvendezve. Meleg este volt. akik párviadalban is gy ztek a német lovagok ellen. Zotmund! Leó pápa tegnap érkezett meg a császár táborába. gy ztünk. A pozsonyi vár dombon épült. azután lassan ereszkedett bele a csillogó folyóba. A bajorok már lázonganak. A császár hajói elvágták a várat a Dunától is. Endre. uram! – ígérte Zotmund. a hold is elbújik.

a tekintélye magyar földön rendült meg. akiket álmukból zavart fel a megfúrt hajófenékbe betör víz. – Ne feledd. hogy a zsoldosok már meg is indultak hazafelé. seregedben megkezd dött a bomlás .. A békét még megnyerheted. Emberei jelentették. hogy András király keresztény uralkodó. Henrik császár arca még sötétebb lett. A pápa igyekezett csillapítani a császár haragját. Rendet kell csinálnom .ordításai. Amikor a fiára gondolt. Elkeseredésében nem tudott megszólalni. Követeit majd elküldi udvarodba. örvendezve kiáltoztak. mert gy zhetetlenségének a híre elenyészett. a pápa beavatkozása szertefoszlatta azt a látszatot. Virradatkor a császár is látta. mintha csak a gondolatait akarná hallani. A császár fáradtan legyintett. akkor egy keresztény országot akarsz leigázni. mert a véd k a bástyákon álltak. öklüket rázva. hogy a német fejedelmekkel elismertesse fiát. amikor Leó pápa szavait hallgatta. – Most haza kell mennem a bajorok miatt. Arra gondolt. jöv re összehívja a birodalmi gy lést Triburba. uram. hogy keresztény uralkodóként harcol a pogány magyarok ellen. a bajor herceg Potho grófot küldte az én hátam mögött a bitorló magyar királyhoz. és dühében a fogait csikorgatta. fogadd el a magyar király békejobbját! – kezdte Leó pápa. hogy mi történt velük.. A sötétben el sem tudták képzelni. mi történt az éjjel. amikor a császár sátrába lépett. hogy adót fizet neked. hogy hajóit Pozsony véd i süllyesztették el. – A harcot nem folytathatod. és . és úszva igyekeztek partra verg dni. ha az ostromot nem folytathatod is. aki hozzám fordult segítségért! Ha visszatérsz. – Uram. másról kezdett beszélni. Hanyatt-homlok menekültek a süllyed szállítóhajókról.. Lappangó ellenségei majd vérszemet kapnak. – Tudom már. Tudta azt is. azt is megtudhatta. pogány országban pedig nem tevékenykedhetnek keresztény érsekek. – Jöv re visszatérek! – kiáltotta eltorzult arccal a császár. ugyanis a pápát németországi útján egy magyar érsek kísérte. megfeledkezett a pápáról és a magyarokról is. . Aztán mégis hallgatott. a kis Henriket. – András király nekem megígérte. Henrik úr. gúnyosan fenyegették az élelem nélkül maradt ostromlókat. német királynak. Tudta már. – Konrád herceg elárult! – tört ki bel le az els mondat..

legy zzük ket! – válaszolta Béla herceg... bojtorjános bozót hervadástól pirosodó leveleivel a német sereg mellett széles vérfoltnak tetszett a vár tornyából. mintha hamuba esett kígyó vonaglott volna a part bókoló f zfái és a reves törzs tölgyerd között. Böngér hadnagy mosolyogva hajolt meg. – Kitakarodnak végre! – szólalt meg András király. A földi bodzás. *** A pozsonyi vártorony tetején ketten álltak. hogy ne kelljen átkelnie a Dunán seregével. – Eleget pusztítottak. – Ha meghalok. és kíséretével Gy r felé indult. A Duna mentén nyugat felé vonult a lovassereg fekete-szürkén. A testvérek másnap búcsúztak. hogy gy zhessünk. ne engedjek. A tájon a ver fényben szeptember aranya tündökölt. – A régi magyar-bajor szövetség felújítását. Béla a folyó bal partján lovagolt hazafelé énekl legényeivel. Miklós püspök magyarázta meg. téged illet a trón. a királyné test rei jöttek vele szemben. és lelkendezve kiáltotta – Uram. örvendezz! Amíg Pozsonynál harcoltál. Az éhség. .. fellázad a császár ellen. és a szeme zöld fénnyel villogott. Amikor a város határába ért. a királynénak fia született. – A szövetség jobb a háborúnál – mondta Béla herceg.A Duna bal partján hosszú sorban másodszor vonultak hazafelé Henrik császár megvert seregének katonái. bihari és békési legényeivel. és a hazatakarodó német sereget kísérte tekintetével. A királyasszony kéri. Béla! – hálálkodott a király. azonban nem adom meg. A két testvér megölelte egymást. Mit akar a bajor herceg? – kérdezte Béla herceg. az id és a magyar harcmodor gy zte le ket. de legalább nem vesztettünk sok embert. vagy a fiaidat. de nagy árat szabott. varjútövises. csak tavaly Abdánál. A herceg a bal parton maradt. siess” Fejérvárra. Drága volt ez a gy zelem. és nekünk is pusztítanunk kellett. amit értem és az országért tettél. – Mondtam. A bajor szent Henrik és a mi István királyunk szövetségben voltak egymással. Konrád herceg talán a császári trónra vágyik . – A pápa is békét akar. ígértem. jó királyom. a keresztel re. hogy mir l van szó. Gy ztünk! A bajor herceg üzent. A király átkelt a Dunán. – Sohasem felejtem el..

.

mint egy angyal. akit ilyen kés n. és nézte a bölcs ben alvó csecsem t. Miklós úr! – hangzott szokatlanul lágyan. hogy ebben a szent könyvben szerepl királyok közül ki volt a legnagyobb! Miklós úrnak csaknem a szája is tátva maradt a csodálkozástól. a Biblia. egy csöpp nyál is kicsordult piros szája szélére. a legszentebb könyv az Evangélium. A király nem felelt nyomban. A szemét szerette volna látni. csak erre a kérdésre nem. és csak a püspök száraz hangjára fordult meg az ablaktól. mintha az ezüst szálakkal erezett szakállában is a vidámság bújócskázott volna. Felhevültnek látszott. mert isteni sugallatra írták. Homályosan érezte. amikor elhelyezkedett a karosszékben. Mindenre számított. amelyb l ismeretlen nyugtalanságot vélt kireszketni. a szája körül az elégedett mosolygást. – Szép! – szólalt meg végre András király. Mondd meg nekem. Ez a király bölcs volt. majd a szobájába ment. – Parancsolj. ahogy nyugtalanul lépkedett faltól falig. – Kik voltak a szülei? – kérdezte mohón András úr. király úr! – mondta. A KIRÁLY ELÁRULJA SZÁNDÉKÁT Gsak állt megb völten. ez a gyermek megváltoztatja egész valóját. Salamonról. a gyermek olyan jóíz en aludt. de az Üristen adott neki gazdagságot és dics séget is. és Miklós püspököt hívatta. jól forgatod a tollat. nagy tudományú férfiú vagy. Nyugtalanította azonban a király enyhén dülledt szemének éles tekintete és reszel s hangja. Miklós úr. A szikár nótárius a küszöbön hajlongott. Látta András király arcán az öröm szokatlan pirosságát. Sokáig várt még. Én úgy tudom. András úr a közeled alkonyatot figyelhette. király úr – szólalt meg néhány pillanatig tartó töprengés után. – Gyönyör gyermek! – suttogta a dajka. de nem merte felkelteni. a fiát. – A szentírás Királyok könyve cím részében olvastam a legnagyobb királyról. és a boldogságtól reszketett a hangja. – Parancsodra. és így szólt: – Te. hátha felébred a kisded. . – Szép. Tekintete elárulta kíváncsiságát: ugyan mit akarhat a kirájy.III. majdnem vénsége küszöbén. – Ülj le. Végre megállt a püspökkel szemben. és olvasod a szent könyveket. Arcán szinte lángot vetett az öröm. küldött az ég.

mi lappang a szavak mögött. építtette fel Jeruzsálemben a legszebb templomot Hiramnak. Az igazi anya ekkor kétségbeesetten felsikoltott. Salamon király ekkor így ítélt: „Azé a gyermek. Dávid. uram. uram. ezért megragadta a csecsem t. Történt egyszer. – A királynak több felesége volt? – kérdezte csodálkozva. Az esztend k számát nálam okosabb emberek sem tudják megmondani. hogy Salamonnál nem volt nagyobb király? – A Biblia szerint volt a legnagyobb. már-már elfoglalta a trónt. A király ekkor így ítélkezett: „Vágjátok ketté a gyermeket! Fele legyen az egyiké. hogy két együtt lakó asszony ment hozzá panasszal. csak nem tudta még. Salamon féltestvére. Lassan beszélt tovább. pedig nagy királynak írták t is. – Miért? – Amikor Dávid király haldoklott. Apja Dávid király volt. Jojada fiának a keze által. nagyobb. Tirus . és az arcára mély red k gy r dtek. hogy kardjával kettévágja. A trónszéke elefántcsontból és aranyból készült. mert az Úristen t akarta a trónon látni. anyja Betsabe. mint az apja. hogy megöljék!” Ez volt a híres salamoni ítélet. úgy próbált válaszolni. – Az Úristen akarta? – kérdezte András király mellkasba reked hangon. mert belelátott az emberekbe. hogy nehezen jutott a trónra. – Miért nevezték gazdagnak? – faggatta tovább a püspököt a király. a király egyik felesége. Nem tetszett neki a király tudásvágya. Mindkét asszony azt állította: övé az eleven gyermek. – Úgy olvastam – felelte kissé kényszeredetten. akinek Haggit volt az anyja. Bénájának. – Mert gazdag földön uralkodott. aki nem akarta. és a másiké halt meg. – Bölcsnek hívták. Olvastam. megölette Adoniát. de az egyik gyermek meghalt az éjjel. sunyi alakoskodásnak érezte. Adonia. – Mikor élt ez a király? – Nagyon régen. uram. – A bibliai királyoknak több feleségük volt. majd ezt kiáltotta: „Király úr! Add neki a gyermeket. másik fia. nagy kezének ujjai beletúrtak a hajába. – Beszélj még! Miért nevezték bölcsnek? Miklós úr harákolt egyet.– Minden meg vagyon írva róla. ezért aztán Salamon. Olvastam. a bátyja. fele a másiké!” Az egyik test r teljesíteni akarta a király parancsát. Egyszerre született gyermekük. csakhogy éljen!” A hazug asszony beleegyezett a gyermek kettévágásába. hogy negyvenezer szekere és ezekhez való lova volt. – Azt mondod.

hogy az talán a császári trónra vágyik. majd újult er vel mondta tovább. és mozdulatlan arccal várta a király újabb kérdését. és énekeket találjon ki Isten dics ítésére. Miklós úr! A fiamat Salamonnak kereszteld meg. és a beszélgetésükön töprengett. ezt válaszolta: – Legyen a kívánságod szerint. Sába királyn je. amikor Konrád bajor hercegr l úgy vélekedett. – Egyiptom nagy fáraója. A szertartást te fogod elvégezni. csak ült mozdulatlanul a karosszékében. és kinézett az alkonyi tájra. Az uralkodás gondjai mellett arra is ráért. amit Salamon királyról tudott. András úr azonban hallgatva állt az ablaknál. A püspök nem merte megzavarni. Másra nem emlékszem már. Szusszakim neki adta a leányát. A király lelkiekben is gazdag volt. de azután csak legyintett egyet a püspök háta mögött.királyának a segítségével. Konrád herceg még 1049-ben kapta h bérül a bajor hercegséget. hogy védelmezze a délkeleti határvidéket. ha is bölcs. király úr! Felállt. és hallhassa a bölcs király szavait. András király mondani akart még valamit. Kíváncsi lett Salamonra egy gazdag asszony. csak azért. amiért Salamon király ennivalóval fizetett. Miklós úr elhallgatott. aki fényes kíséretével látogatta meg. Asztiszt. *** Miklós püspöknek igaza volt. te Béla hercegnek ígérted a trónt!” Nagyot nyelt. neve messze földön ismert volt. Potho gróf követjárása óta sok minden történt német földön. f szereket és drágaköveket hozva neki. mintha kerülni akarta volna Miklós püspök tekintetét. és elhagyta a király szobáját. hogy bölcs gondolatokat írjon. A király hirtelen fordult meg. feleségül. aranyat. köszönt. amely arcának vonásain reszketett. hogy láthassa a legszebb templomot. vagy elrejteni izgalmát. gazdag és híres lenne! Miklós úrnak torkán akadt a válasz. a bibliai nagy király emlékére! Szeretném. Azt akarta mondani: „Király úr. király úr – fejezte be elbeszélését a tudós püspök. A hangja er sen és parancsolóan hallatszott: – Holnap akarom megkeresztelteim a fiamat. mert háttal állt a világosságnak. Híre. Az alkonyi fényben alig látszott az arca. A herceg éppen olyan er szakos és . aki cédrusfát adott az építkezéshez. meghajolt. majd legy zve felindulását.

Most már bevallhatjuk. Amíg beszélt. Menekülését az a Potho gróf segítette el . András király most szövetségesre tett szert az én hibámból. Gebehardt? – hangzott a kíváncsi kérdés.. Máskor vörös arca most megsápadt. Belátom. Parkensteinre. a regensburgi püspök. és ridegszürke. a második pedig dics ség és haszon nélkül való. amikor tanáccsal szolgált. aki a pozsonyi harc idején a herceg követeként járt András király udvarában. mert a harag helyett az aggódás és a félelem tükröz dött rajta. Fekete Henrik arca még jobban megsötétedett erre a szokatlan beismerésre. – Másban is hibáztam. – Konrád er szakos ember! Téged is megtámadott! Áruló is! – De most a magyarokhoz futott. – A magyar háború szításában. – Igaz! Konrád von Zütphen valóban a magyar királyhoz futott Karintiából. mint a császár nagybátyja. és fegyverrel próbálták vitájukat elintézni. – Henrik császár arcán megszaporodtak a ráncok. Erre nem számítottam. 1052-ben rátört Gebehardt Fels -Pfalzban lev várára. A bajoroknak sem tetszik a birodalmi gy lés határozata. hiszen az élete is veszélyben forgott.. El ször Karintiába futott. Henrik – mondta váratlanul. Nem szabad folytatnunk a . Konrád herceg gyorsabb volt. András király udvarába. A császár és a birodalmi gy lés megfosztotta Konrádot hercegségét l az 1053. A bajor herceg menekülése riadalmat keltett a császári udvarban. Ez az er szakos fellépés sokat ártott Konrádnak. ahol a régi bajormagyar szövetség felújításának lehet ségér l beszélt.indulatos volt. hogy az els hadjáratunk fáradságos és terhes volt. Gebehardt. Gebehardt püspök a hír hallatára nyomban a császárhoz sietett. A két ember meggy lölte egymást. tétova tekintet szemét az unokaöccsére emelte. mintha a k padlón keresne választ az új kérdésre. és az er sséget felgyújtotta. – Nem értem! – kiáltott fel a császár. esztend április 11. amelyek a belsejét tépték. – Miben hibáztál. majd innen hamarosan továbbmenekült Magyarországra. és Henrik császár tekintete nyugtalanul követte a püspök járkálását. én is hibáztam . napján. – Konrád ügyében. – Igaz a hír? – ez volt az els kérdése. fejét lehajtotta. hiszen eddig Gebehardt csalhatatlannak látszott. Konrád herceg ezek után nem maradhatott bajor földön. mert Gebehardt a birodalmi gy lésen bevádolta a bajor herceget.

– Az sem bizonyos. majd így szólt: – Meg is esküdtök arra. császárom! Még mindig jobb a magyarokkal békében élni. – Megérkezett András király követsége. Henrik császár nyugtalan kézzel simogatta meg a szája csücskén lekonyuló bajuszát. és arcára futott régi. Sok az ellenségem. köss békét velük. – Honnan tudod? – kérdezte a császár. Nemsokára Tibold ispán és a követség tagjai. Nem volt szó h bérr l sem. hogy a magyarok békülni szeretnének. és izgatott mozdulattal dörzsölte meg kék eres halántékát. Italian kívül. – Megalázó békét nem köthet a német-római császár. pedig András király egyik bizalmasa. Nána lovászmester. ezt tudod magad is. amelyet még Aba Sámuel király vesztett el. A császár nyugodtan végighallgatta az ispán üdvözl szavait. Fogadd a követséget. majd leült a császárral szemben. felség! – válaszolta Tibold úr. hogy én ki vagyok? – Nem felejtettem el! – válaszolta. helyesl én bólintott. és fanyar mosoly ült ki a szája csücskére. – De bizonyos! – felelte. Fancsal ispán és Koppány ispán ott álltak Henrik császár el tt. – Azt hiszem. mintha fel akart volna állni. A követ ezután megemelt hangon folytatta: – Az én uram. hogy királyotok elfogadja ezeket a feltételeket? – Megesküszünk. a magyarok királya. András. hogy András király hajlandó egyszer és mindenkorra nagyobb összeget fizetni. Gebehardt – tette még hozzá. Gebehardt püspök most nem ingerelte császári urát a magyarok ellen. inint velük és Konrád herceggel egyszerre hadakoznunk. Kelemen veszprémi püspök. Ugyanaz a Tibold ispán vezeti a követséget. Te elfelejtetted. véglegesen lemond a Lajta és a Fischa folyók közti területr l. Gebehardt mosolygott.harcot a magyarok ellen. és Henrik császár ajkáról sem a bosszút liheg harag szavai fröcsköltek a követekre. gy ztes mosolyának az árnyéka. avval is ki akarja mutatni békevágyát és h ségét. hogy részt kíván venni és támogatni felségedet minden hadjáratában. Ha lehet. mert . császárom! Akkor a bajor herceget nem fogják támogatni ellenünk. látva a rengensburgi püspök felragyogó ábrázatát. aki már járt nálunk. aki majdnem elmosolyodott. A követeknek nem kellett várakozniuk. Az apja még István magyar királyhoz pártolt. amikor Tibold úr hangsúlyozta. Ez a fogadás mer ben különbözött a régebbi követjárástól. és kissé el rehajolt. mást nem tehetünk.

Henrik császár is. fekete haja a válláig ér. mint a prédára les állaté. amilyenre nem számítottunk. a két hadjáratban nem tudtunk gy zni. székeket hordtak. olyan fényesen és feketén. mert a szája két sarkában keser ráncok látszanak. majd a rigók szólaltak meg. . – A felesége is vele jött? – Miért fontos ez? – kérdezte csodálkozva a gróf. a lovászok a lovakat gondozták. Gebehardt milyen ádázul acsarkodott a múltban András király ellen. barnába olvadó.eszébe jutott. – Jó reggelt. Gebehardt is elégedetten mosolyogtak egymásra. aki nem akar a megvert császárral békét kötni. amelyet karddal értem el. a vízen túli aranyzöld mez k reggeli ragyogását. A Duna párás kékjében a túlsó parton a fák koronája áttetsz lombfátyolként lebegett az ébredésben. azután a pinty kék. amikor a magyar követek elhagyták a tróntermet. de most az édes napsugarak simogatására meglágyult. most mégis olyan békét nyertünk. császári öcsém – mondta diadallal a püspök –. ilyen embernek találja: alakja magas. és ezt válaszolta: – Sohasem vagyok bizonyos más gy zelemben. A királyi szolgák együtt jöttek-mentek a vendégek szolgáival. Ha valaki ránézett volna. Reggelit készítettek. és a ráncai mosolyba olvadtak. csak olyanban. *** Harmatos májusi hajnal volt. A palotában már ilyen korán nagy volt a sürgés-forgás. rajtuk a fehéren gomolygó juhnyájakat és a felh k gyöngyszürke fényeit a mélykék égi tengeren. vállas és er s. A herceg arca szigorú és zárkózott. Tegnap megjött Béla herceg. Fekete Henrik mosolya azonban hamarosan leolvadt a bajusza mell l. a trónterem vörös márványpadlóját mosták fel. Szeme úgy csillog. nézte a sürgés-forgást. – Milyen híreid vannak? – kérdezte Konrád herceg f emberét l. ragadozó jelleg kifejezést adott. herceg! – hallatszott mögötte Potho gróf hangja. – Íme. Az esztergomi palotakertben el ször a fülemülék. Konrád bajor herceg ott állt az egyik ablakban. majd a távolt kutatta. annál is inkább. bálványszer arcából a dús bajusz felett el remered sasorra az egész arcnak sovány. – A lehet legjobbak.

A herceg beszédének az volt a veleje. Nem azért harcoltunk. hogy gy ztes harcok után nem szabad semmiféle engedményt tenni a legy zöttnek. és ketten könnyen meggy zték Béla herceget a császárellenes harc szükségességér l. Konrád herceg adja el kérését. aki ellened ingerelte a császárt. András király nem tudott volna ellenállni a császárnak. A tanácskozás el tt öccsét. azt az uralkodót. Konrád herceg a fejét csóválta erre a beszédre. és Béla herceg a két gy ztes hadjárat vezéreként támogatja majd a herceg visszasegítését a bajor hercegségbe. a rajnai palotagrófnak. Bélát még meg is ölelte. a regensburgi püspök az. Béla úr felesége. ezért mondták ket is magyarbarátnak. István úr.– Ha nem tudnád. – Remélem. Ezzónak az unokája. amikor legy zte a pomeránok vezérét. Hajdan volt már bajor-magyar szövetség. gonosz papnak lettem én is az áldozata. kétszer gy zted le öcséd segítségével a dölyfös Henrik császárt. András király szívesen fogadta Konrádot. Néhány nap múlva megkezd dtek a tanácskozások. Addigra Konrád herceg találkozott Riksza hercegn vel. Gizellát vette feleségül. majd kés bb nyíltan megmutatkozó fondorlata. Henrik császár ellenségét. A császár nagybátyja. jó királyom – kezdte Konrád herceg –. a császár fiának engedelmeskedjenek. aki el akart taposni téged. noha a kis Salamon megszületése óta a lelkében lappangott már öccse elleni. hogy békét esedezzünk. Amikor a herceg befejezte beszédét. Béla herceg akkor kapta feleségül Rikszát. Ha nincs Béla herceg. mert második Miszciszló lengyel herceg leányaként az apja udvarában n tt fel. András király kérd en nézett öccsére. A bajorok engem visszakívánnak. . Henrik bajor herceg leányát. hiszen a ti nagy királyotok. – De én már elküldtem követeimet a császárhoz! – próbált ellenkezni András király. mert nem t rhetik. hogy helyettem egy hároméves kisgyermeknek. király úr. Abban is megállapodtak. – Uram. Béla'herceg nyugodtan csak ennyit mondott: – Konrádnak igazsága van. és így az unokatestvérem. Riksza. De még nem láttam soha. Riksza hercegn nek Hermann kölni érsek és Ottó palotagróf a nagybátyja. Ottó palotagróf mindig is ellene volt a magyar háborúnak. és ennek az er szakos. Béla herceg magával hozta. – Akkor Riksza hercegn még nagy segítségedre lehet András király udvarában.

Kis segítséggel betörhetek a császár tartományaiba. A te gy zelmed. A bajorok napról napra többen menekülnek vendégszeret országodba. ezért birodalma egész erejét sohasem tudja többé ellened egyesíteni.– Henrik csiszár bajban van. . megrendítette hatalmát. uram... Sokan állnak majd mellém.

Az egyházi zsinat mégis visszakényszerítette a kolostorba. A két szerzetesnek öltözött gróf még a sötétedés el tt megérkezett.IV. hogy a császár gyermeke legyen a bajor herceg. mert nem tudtak abba beletör dni. Regensburg a Duna jobb partján fekszik. Fels -Pfalz bajor f városa. ahol a Regen folyó torkollik a Dunába. A bajorok azért folyton lázongtak. évben kiújult a magyar-német háború. bencés barátokat. miképpen állhatna bosszút unokaöccsén. AZ ÖSSZEESKÜV K Az 1054. és Aribót. most mégis buzgón kérte az Urat. úgy mondta: . hogy ellenségei ne kerülhessenek fölébe. Bukásának híre hamarosan elterjedt a birodalomban. Régen nem imádkozott. Gebehardt püspök ezen az szi napon egész délután a Mindenszentek kápolnájában imádkozott. mert világi úr akart lenni. Püspökként is világi életet élt. hogy letaszíthassa meggy lölt unokaöccsét a császári trónról. de aztán megsz ntek. Gebehardt ridegszürke szemében most az öröm fényesedéit. bocsássa meg neki elkövetett b neit. akiket. A kegyvesztett Gebehardt bezárkózott regensburgi püspöki palotájába. sem pedig Henrik császár nem folytatták. Pfalz grófját. Titkos tárgyalásra meghívta Konrád herceg két legh ségesebb hívét. sz ni kezdte hálóját. amikor Regensburg püspöke lett. A harcok egy esztendeig váltakozó szerencsével folytak. a császáron. még akkor sem. a visszatért Potho grófot. pedig bukásában sem nyugodott. arcán nyájas mosolygás ült. Konrád herceg magyar sereggel tört Karintiába és Bajorországba. segítsen rajta. hanem nyomban terveket sz tt. Az udvarban is változás következett be. de jó pap nem vált bel le soha. s t az egyházak birtokait is fosztogatta. és szolgáinak meghagyta. Henrik császár megelégelte nagybátyjának. ha megérkeznek. az egyházi fegyelemmel nem tör dött. és miként egy pók. és sokan örültek neki. Ez az er szakos ember fiatalkorában a würzburgi kolostorban nevelkedett. a kormányzását. Gebehardtnak. innen azonban megszökött. hogy Isten segítségét kérje terve megvalósulásához. mivel sem Konrád herceg. hogy két szerzetest vár. amikor visszatért palotájába. azon nyomban vezessék be szobájába. Alkonyodott. azon a síkságon.

Potho gróf. idebent kell er snek lennünk. ahogy a kegyvesztett püspököt. Gebehardt nem ült le. Komoly arcán éppen csak el-elharapott félmosoly válaszolt a püspök köszönt szavaira. – Azt akarom. hiszen Henrik is bajor herceg volt. Végre megszólalt: – Töredelmes'en bevallom tinéktek. Ezért hívtalak benneteket. miel tt a trónra lépett. mit érez olyankor az ember. mint egy segélykér . ha gy zni akarunk! A magyar segítség kezdetnek . A szeme most vadul felvillant. a gyermek Henriket. Mondjátok meg a herceg úrnak. Rajta leszek. én itt mindent megteszek érte. büszke keze feléjük nyúlt. szembe velük letelepedett az asztal mellé. fehér fogai kivillantak. régi ellenségüket udvariaskodni látta. sereget is kaptunk t le. Császári öcsém tanácsom ellenére tette bajor herceggé fiát. püspök. ha elérkezik a cselekvés órája. lomha mozgású férfi. Bizalmas emberemet már holnap elküldöm Magyarországba. A teremben alkonyi homály fojtogatta a gyertyák lángocskái körül terjeng világosságot. hogy Konrád herceget kibékítsem veled. fekete pupillája. a gy lölet sárgán feszült a b rén. Kampós orra alatt tüskés bajusza csaknem a szájába lógott. szavaiból éget keser ség áradt: – Szembe akarok szállni a sorssal! – emelte meg a hangját. pedig magyar segítséggel. de ez mind kevés. Hibáztam abban is. ezért kissé sokáig hallgatott a két gróf kíváncsi tekintetének kereszttüzében. kíváncsian telepedett le a karosszékbe. belenézve a gyertyák lángjába. Nem tudta. hogy Konrád herceg ellen voltam. Benned ég. ha nem is mondod. Bozontos szemöldöke alatt érdekl dve villogott szemének zöldes szél . mosolygott. amikor ezt válaszolta: – Hiszek neked. mintha elfáradt volna. azután maga is. A két gróf. látom jól. és ezt akarom megvalósítani. amikor megalázták. hanem a császári trónt is! Ez az én szándékom. Izgalmában ide-oda lépkedett. eseng kéz.– Foglaljatok helyet! Köszönöm. mert tudom. eddig rossz úton jártam. hogy Konrád herceg legyen a császár. Feleljetek! Azt is mondjátok meg. esetlenül mozogva a barátcsuhában. András király jól fogadott bennünket. fekete szeme ragyogott. hogy eljöttetek. Nektek kell kibékítenetek engem Konrád herceg úrral! bizonyára el fogja fogadni feléje nyújtott békejobbomat. ez a magas. Potho gróf még jobban mosolygott. elfoglalhatja nemcsak a bajor hercegséget. hogyan kezdje mondanivalóját. a sérelemb l fakadó harag. fényes. Aribo gróf hórihorgas alakja szinte magasodott a karosszékben is. kikre számíthatunk! Ki lesz velünk? Ki lesz ellenünk? Csontos. majd lehanyatlott.

hogy titokzatos er k felkelésre biztatják alattvalóit. és tegyen neki vallomást. herceg? – szólalt meg érces hangján. mert a herceg gyónni kívánt.nagyon jó. úgy válaszolta: – Welf karintiai herceget kell el ször megnyernünk! Azután a bajor urakat. Fekete Henrik sietett a betegágyhoz. Halálfélelmében meggyónta. hogy ne bánjam meg b neimet. Gebehardt valósággal újjászületett. Az indulattól hirtelen meg sem tudott szólalni. A szerzetes kiment. kikre számíthatunk? A hórihorgas ember most el rehajolt. A szerzetes a császár híve volt. . amely a császárt akarja letaszítani trónjáról. és napról napra jobban érezte. keresztet vetett. annyira bízott ügye sikerében. hogy nem lesz már sokáig az él k sorában. Láz marta a testét. Aribo. Arca megpirosodott. hogy haldokló ember ágya el tt áll. – Miért hívattál. pedig még negyvenéves sem volt. amikor a betegszobába ért. Richwin grófot és a többieket. a herceg és a császár egyedül maradt. A császár. A három úr megegyezett. majd a legjobb szállással kedveskedett összeesküv társainak. Gerold gróf bizonyosan velünk lesz. hogy egy súlyos titkot akar neki elmondani. majd a kínok közt verg d herceg ágyához lépett. A magyarok nélkül azonban semmit sem tehetünk. A császár sötéted arcán megmerevedtek a ráncok. Egy szerzetest hívtak betegágyához. Minden el volt készítve. kikre gondolsz. amikor Welf herceg váratlanul súlyosan megbetegedett. hogy részt vesz egy összeesküvésben. aki ezzel a vallomásával nemcsak a trónját. annál is inkább. Arcán már megs r södtek a ráncok. Gebehardt nagybátyád le akar taszítani trónodról. de máris szürkült a szakálla és a bajusza. félig nyert az ügyünk. Vetkeztem ellened. Te. de csak kezdetnek. de aztán megértette. majd mohón figyelte a nagybeteg lázas suttogását. mert már jelentették neki. Gebehardtnak is sikerült maga mellé állítania Welf herceget és a bajor urakat. Ha Konrád Karintián szabadon átjuthat. császárom. hanem talán az életét is megmentette. Konrádot akarja a magyarok segítségével a császári trónra segíteni. és Konrád herceg is szervezte új magyar seregét. mert a császár er s. Bocsáss meg nekem! – esdekelte. Hamarosan megérkezett Konrád herceg beleegyezése. A tanácskozás végén vacsorára hívta új szövetségeseit. ezért rábírta a beteget. üzenjen a császárnak. mert csak így oldozhatja fel b nei alól! A haláltól reszket ember hívatta a császárt. – Nem akarok úgy meghalni.

Egész nap Konrád hercegre és a magyarokra gondolt. aki szenvedett és meghalt érted. arcán mulatságosán ugráltak a ráncok. és a római Rituáléból kezdte mondani az egyház imádságát a haldoklóért: – „Költözzél ki hát e világból. az inas. a Szentlélek nevében. újabb harc törhet ki. ha utol nem érik katonáid. A szerzetes mosolygó arccal tért vissza. Pothót vagyonelkobzással büntette Gerold gróffal együtt. Jézus Krisztusnak. most is megitta borát.. Messze él. és kiszenvedett. – Most gy ztél. szám zetésbe kergetett. Az árulók meglakoltak.. Ravasz tekintetét urára meresztette. vagy menekülésre kényszerített.. Johann. Nem is akarta végiggondolni. Johann? – kérdezte Henrik császár. amikor Welf herceg hörgött egyet. – Mir l beszélnek a városban. ha ismét Magyarországba jutnak. mosolyogva hajlongott ura el tt.. azután sokáig nézte h inasát.” Idáig jutott. A kis asztalon két gyertya között ezüstfeszület fénylett. aki azonnal cselekedni akart. miközben levetette nehéz bársonyruháját. a palotában csönd honolt. Henrik a bajor urak közül sokat kivégeztetett. mert nekik sikerült Magyarországra szökniük.. így beszélik . fiam? – kérdezte Johann-tól. A császár mégsem nyugodott meg. úgy válaszolta:. Az este már éjbe hajlott. akit l lefekvés el tt sokszor érdekl dött a pletykákról. de igazi gy zelmet nem arattál. Az örök békesség hónában legyen ma nyugvóhelyed és lakásod Sionban. A két gróf is odaszokik. a magyarok földjén.– Bocsáss meg. Az inas apró termet öregebb legény volt. Aribót megfosztotta méltóságától. és megtör sugarú tekintetét le nem vette a császárról. – Miért nem. akkor pedig a bajorok . Henrik császár lefekvés el tt mindig megivott egy kupa bort. aki teremtett.. – Mert a f ellenségedet nem tudod legy zni. A barát letérdelt. az angyalok és arkangyalok nevében és Isten minden szentjének nevében. majd váratlanul ezt kérdezte: . Potho és Gerold grófok. nesztelenül suhant be. – Megbocsátok! – mondta. uram. ha Henrik császár fekv helyét elkészítette. mint minden este. azután búcsú nélkül kirohant a betegszobából. Ismét a régi Henrik volt. aki kiáradt reád a szent keresztségben. Henrik! – suttogta Welf herceg. Gebehardt püspök került el ször a börtönbe. keresztény lélek! Költözzél ki a mindenható Atyaistennek nevében. az él Isten fiának nevében. Másnap hajnalban elindultak a császár katonái. Isten szent városában .

úgy kérdezte: – Mennyi arany kell? – Giovanni mesternek elég lesz tíz arany. falumbeli – tette hozzá furcsán vigyorogva. . az ápoló n vérekkel. ha a helyemben volnál? Johann arcán most még jobban ugráltak a ráncok. mert az életével játszik. bármit is mondasz. Pannonhalmáról kés n érkezett Paulus. amikor váratlanul megbetegedett. és a földre meresztette tekintetét. Potho gróf és a bajor lovagok döbbenten álltak a halott mellett. – De hát hogyan gondolod ezt? Konrád herceget nem tudom elfogatni és kivégeztetni. te. Az öreg orvos fráter megnézte és megvizsgálta a holttestet. és én is tudok úgy hallgatni. Ha Giovanni elkészíti kotyvalékát. felséges uram.. magam is elvihetem Konrád herceg szakácsának. de a szakácsnak több kell. fráter – válaszolta Potho gróf.. azután ezt kérdezte: – Ki volt a herce'g betegágya mellett? Ki tudja elmondani. Én a te helyedben megvesztegetném a szakácsát. Henrik császár nem nézett Johannra. az olasz orvosok ismerik ezeknek a titkát. Lovagi öltözékr l és lóról majd gondoskodik felséges uram . miként a halottak. majd néhány napi szenvedés után meghalt. hogy szárazság tikkasztja a testét. Néhány arányért talán nekem is ad. Ha pedig Konrád herceg elköltözik ebb l a világból. megmondhatom-e. – Ismerem. Akkor már a herceg holttestét felravatalozták. az orvos fráter. Károly. – Nem is kell. nyugodtan alhatsz a bajorok és a magyarok miatt. hogyan támadta meg a betegség? Mire panaszkodott halálos ágyán? – Vele voltam. – Mondd meg már! Igazán nem haragszom meg.– Mit csinálnál te. Már csaknem összegy lt a serege. ha megharagudnál reám. Nem szeretném. Vannak lassan öl mérgek. A herceg szakácsa. – Ismered? – kérdezte a császár. Giovanni mester bizonyosan tud ilyet kotyvasztani. – A beteg herceg mindig arra panaszkodott. és három napja siratták. Aztán nem fecseg ember. és komolyan válaszolta: – Nem tudom.. felséges uram. – Csak a halott ellenségt l nem kell félnünk – válaszolta Johann. uram. A bajor menekülteket szívesen fogadják a magyarok. *** Tavasszal akart Konrád herceg magyar sereggel és a menekült bajor lovagokkal visszatérni..

mire a bajorok mindnyájan a szakács keresésére indultak. hogy már régen elhagyta a várost. szinte elepedt az állandó szomjúságtól. – Aki enni adott neki – válaszolta Paulus fráter. A szakácsot nem találták. – Ki mérgezte meg? – kérdezte Potho gróf. Kés bb megdagadt a bokája. ráncos arcú lovaggal távozott. Néhány nap múlva görcsökben vonaglott egész teste. puhán püffedt fel a lába a térdéig. Paulus fráter csöndesen mondta: – A herceg urat megmérgezték. A méreg sokáig meg rzi a test eredeti alakját. mintha víz szorult volna a b re alá. hanem csak aszalódik. A szolgák úgy tudták. hogy a lábában tüzes bogarak mászkálnak. égetve a vérét. Úgy érezte. Annyit tudtak meg még róla. ha pedig magához tért. – Hol a szakácsa?! – kiáltotta haraggal Potho gróf. nyomban vizet kért. Sárgásán. ne temessétek el néhány napig! Teste nem romlik el.Zsibbadás gyötörte egyre jobban a kezét és a lábát. mint a napon száradó gyümölcs. . id nként el is áléit. Ha nem hiszitek el. hogy egy apró termet .

V. MINDENT SALAMONÉRT
Anasztázia királyné még mindig szép volt. Viruló fiatalságát és sudár termetét nem törte meg második fiának, Dávid hercegnek a születése sem. András király öreg embernek látszott mellette. Most is ernyedten ült hódprémes palástjában a vadb rrel takart karosszékben, és kezét melengette a tölgyparázzsal telt vasserpeny felett. A királyné fel-alá járkált a teremben, könny léptei hangtalanul suhantak a vörösmárvány padlón. Id ként megállt Andrással szemben, és akkor mélyen cseng hangján mondta el gondolatait. – Hidd el, András, ellenkezik az emberi természettel, ha egy király másra hagyja a koronáját; amikor fia van. Teneked pedig most már két fiad is született. Amikor öcsédnek ígérted a koronát, akkor még egyetlen fiad sem volt. Ilyen ígéretet nem tettél volna, ha Salamon már él. – Nem tettem volna – válaszolta András úr rekedt hangon, mert most is megh lés gyengítette amúgy is er tlen testét. – Jól tudod, hogy én is Salamonra akarom hagyni a koronámat. Ez a szándékom azonban csak akkor sikerülhet, ha meger södöm a trónomon. – Hát nem vagy er s? – kiáltott fel a királyné kissé haragos csodálkozással. – Nem vagyok elég er s – felelte a király, és fáradtan legyintett. – Ahhoz, hogy igazán er s legyek, el ször is meg kell nyernem végképpen az egyházi férfiakat, f leg a f papokat. – Hiszen veled vannak. Megkoronáztak! Két esztendeje beleegyeztél, hogy a vértanúhalált halt Gellért püspök hamvait Csanádra vigyék nagy diadallal és dics séggel. – Mégis gyanakodnak rám. Azt hiszik, a lelkemben pogány maradtam. Benedek úr, Miklós úr is úgy néz rám néha, mintha az maradtam volna, aki Abaújvárnál voltam. ket kell el ször igazi híveimmé tennem! – Mit akarsz cselekedni? – Még ebben az évben apátságot alapítok Tihanyban, amelynek falai nemsokára elkészülnek. Ellátom majd mindennel. A templomában pedig sírhelyem lesz nekem és egész családomnak. Ha meglesz az apátság, akkor a papok nem kételkedhetnek többé bennem, sem a hitemben.

Az asszony ellágyult. Odalépett a gyötr d emberhez, és homlokon csókolta. – Okos vagy, András! – suttogta. – Mit teszel még? –faggatta most már duruzsoló hangon. – Küls szövetségeseket is kell keresnem, hogy idebent az országban békesség legyen, mert igazi békesség kell, csak akkor cselekedhetem akaratom szerint. – Most kaptuk a hírt, hogy a hozzánk menekült Vratiszláv morva hercegnek meghalt a felesége, akit Arabonának hívtak. Én hozzáadnám a leányomat, Adelheidet. Akkor pedig a morvák és a csehek nem lesznek ellenségeink, mint Vratiszláv apjának, Besztiszlávnak az idejében. Vratiszláv a vejed lesz, a bátyja, Spitinev, vissza fogja adni neki országát, ha megtudja, hogy öccsének a magyar király lett az apósa. – Mindent Salamonért! – kiáltott fel rekedten András király, és hálásan ölelte meg a feleségét. – Jól mondtad, András! – bontakozott ki Anasztázia férje öleléséb l. – De én még tovább mennék. – Mit tegyek még? – kérdezte András úr, és dülledt szemériek vallató tekintetét a királynéra szegezte. – Meg kell engesztelned a görög császárt, hogy az országot délr l se fenyegesse veszély! De nem ez a legfontosabb ... – Hát micsoda? – Henrik császár! – felelte a királyné, és sudár alakja most diadalmasan magasodott. – Hogyan gondolod? – hebegte elképedve. – Még csak gondolom, hogy miképpen, az majd elválik. Kés bb! Konrád herceg meghalt. Te nem akarod megtámadni a császárt. – Nem! Én igazán nem! Mindig támadott. Én csak védekeztem. – Mondják, nem egészséges. A sok baj és gond megtörte. Van egy Judit nev leánya, nekünk meg egy Salamon nev fiunk – mondta mosolyogva. A király megértette. Sápadt arca kipirult, szeme felragyogott. Mintha megfiatalodott volna, olyan fürgén ugrott fel prémjei közül. – Csodálatos asszony vagy! – kiáltotta örvendezve. – Ha a németekkel is rokonságba kerülünk, semmi sem akadályozhatja meg a mi Salamonunk trónra jutását... ***

Mindszent havának Salamon napján még szokatlan meleget sugárzott az szi nap. A nagy tó vizén és a kékell halmokon könny szell hordozta a hervadás borillatát. Már napok óta sereglett a nép az új apátság monostorának és templomának felavatására. A királyi pár mosolyogva érkezett Tihanyba. Fényes kíséretükben volt Benedek esztergomi, György kalocsai érsek, Kelemen veszprémi, Miklós gy ri, Maurus pécsi és Leodvin bihari püspök, valamint a világi urak: Zách nádorispán, Koppány udvarbíró, Nána lovászmester, a Ják nembeli Márton, az Ákos nembeli Ernye, Fancsal, Wojtek, Gilco és még más ispánok. A monostor téglából rakott és kövekkel ékesített falai friss mész- és habarcsszagot izzadtak a meleg szi sugarakban. El ször a világi beiktatás történt meg, amelyen a király tisztségvisel kísérete szerepelt tanúként, az elfogadók pedig Benedek érsek és Lázár, a monostor els apátja voltak. A latin nyelv alapítólevelet a levél fogalmazója, Miklós püspök olvasta fel, és is fordította, hogy az urak is megértsék. A szikár ember harákolt egyet, nagy kezében tartva az írást, majd száraz hangján lelkesedéssel olvasta fel az alapítólevelet, hiszen saját m vének tartotta, ugyanis sugalmazta András úrnak, hogy Tihanyban apátságot alapítson a Boldogságos Sz z és Szent Anianus vagyis Ányos hitvalló tiszteletére. A hangja most telten harsogott: – in nomine sancte et individue Trinitatis Andreas dei annuente dementia Pannoniorum invictus rex... Vagyis: Az oszthatatlan Szentháromság nevében András, Istennek jóváhagyó kegyelméb l a pannóniaiak királya ... A továbbiakban elmagyarázta, hogy azért foglalta mindazt írásba, amit a király az apátságnak adományozott, hogy az utódok el ne felejtsék. Külön hangsúlyozta: – A legkeresztényibb és jogart visel András ennek az oklevélnek tanúsága alatt mindazt, ami Sz z Máriának és Szent Anyós püspök a hitvalló egyházához azon a helyen, amelyet népiesen Tihanynak neveznek, a Balaton fölött, az felesége, fiai, leányai minden él vagy megholt hozzátartozók üdvéért adja a szántóföldeket, sz l ket, szolgákat, szolgan ket, lovakat, ökröket, juhokat és sertéseket, méheket és azok rz it... Az alapítólevél további részében részletesen fel volt sorolva, hány eke földet és házhelyet, mennyi vám- és révjövedelmet, milyen mesterembereket, hány állatot és azok gondozóit adományozza András úr az apátságnak.

Miklós püspök felolvasása után az apátság templomába vonultak, ahol Kelemen püspök mondta teljes püspöki díszben, arannyal hímzett brokátpalástban, fején drágaköves mitrával a nagymisét. Mise el tt a szerzetesek éneklése hangzott fel: Veni sancte Spiritus et emitte coelibus lucis tuae radium... Vagyis: Jöjj el, Szentlélek, és bocsásd le az egekb l fényességes sugaraidat... Kelemen püspök hangja betöltötte a templomot. – In nomine Patris et Filii et Spiritus Sancti, Amen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében... Intioibo ad altare Dei... Isten oltárához járulok. A két ministráló novícius egyszerre felelt rá: – Ad Deum, qui laetificat iuventutem meam. Istenhez, aki megvidámítja ifjúságomat... A hosszú szertartás után Lázár apátot Benedek érsek iktatta be az apáti székbe, kezébe adva a pásztorbotot. – Fogadd a pásztori tiszt botját, hogy a vétkek megfenyítésében szigorú légy, és harag közben se feledkezzél meg az irgalomról! András király arcán az egész szertartás alatt az öröm ragyogott. Most már bizonyosnak érezte, hogy Salamon trónra lépését az egyház papjai nem fogják megakadályozni. *** András úr arcán a kíváncsiságtól reszkettek a ráncok. Anasztázia királyné is úgy meredt Tibold ispánra, mintha a jövend boldogságát rejtegetné ez a sovány, inas, magas férfiú. Az ispán elmosolyodott, amikor a király rekedten felkiáltott: – Beszélj már! Van remény? – Engedd meg, király úr, hogy elmondjam a legfontosabbat! III. Henrik, német-római császár, a világ egykori ura, nincs többé!

Henriknek. – Nem jártam nála hiába – felelte nyugodtan. Az ispán is hallgatott. ispán? Tibold úr el rehajolt. ha n vére Salamonnak lesz a jegyese. hogy magyar királyné legyen bel le . hogy Salamont megkoronázzuk. a hétesztend s IV. – Beleegyezett? – kérdezte most Anasztázia. András úr eres. Bélára gondolt. hogy az eljegyzést megtartsuk. András király el ször egyenként beszélt az országnagyokkal. hogy fiának. hogy a sok háborúskodás után az országnak béke kell. A f ellenség. – Fogadott téged? – kérdezte csaknem egyszerre a királyi pár. maga és a kis király hozzák majd fényes kísérettel a menyasszonyt a magyar határra... hiszen Salamon eljegyzése a gyámtól függött. Ezután visszasietett Rómába. – Ki lett a kis Henrik király gyámja? – kérdezte Anasztázia. majd izgalmában görcsösen markolta meg a karosszék karfáját. A hosszabb csöndet Anasztázia törte meg: – Mit ígértél. a szája sarkában pedig két görbe ráncot vésett a kínos szorongás. de útközben.– Mikor halt meg? – vágott közbe András úr. Judit hercegn természetesen udvarunkban nevelkedik. és megígérte neki. a gyermekkirály. A papokkal nem volt nehéz elhitetnie a kis Salamon megkoronáztatásának szükségességét. – Az özvegy császárné egyetlen feltételhez kötötte leánya eljegyzését. vénül keze végigsimította sz szakáiiát. – Krisztus urunk születése utáni ezerötvenhatodik esztend Mindszent havának ötödik napján. Henrik császár halott. a gyámja lesz. de nem szólalt meg. A gyermek Salamont meg kell koronáztatnod. ott volt a császár betegágyánál. Ha ez megtörténik. de a korkülönbség nem lehet akadály a királyi családokban. . IV. nem indít majd háborút. az eichstádti püspökb l lett II. uram! Ez a családi kapcsolat a német szövetség és a béke záloga. Viktor pápa. – Ágnes császárné – felelte az ispán. Gebehardt. ha a gyermek Salamont megkoronázzák. Judit. és kitalálta gondolatait. Az eljegyzés azonban csak akkor történhetik meg. Fiad hat évvel fiatalabb a császár leányánál. A f méltóságok is csakhamar elfogadták a királynak azt az érvelését. A császár leánya. Észrevette ura gyötr dését. Henrik. nyugodtan válaszolta: – Azt ígértem a császárnénak. csak megkoronázott magyar királlyal jegyezhet el. hanem töprengve meredt maga elé. Firenzében is meghalt.

sóvár kérdés reszketve a s r csöndben. egyenesre szabott orra meg-megrándult. hidegen és higgadtan válaszolta: – Mindnyájan a békét akarjuk. de az arcán egy vonás sem rezzent meg. Halkan. és bels izgalmát alig palástolva. miután Henrik császár halott? A kopasz. Amikor a királyi tanácsban már többen felszólaltak. . Meggyszín dolmánykát. Fel akart ugrani. vibráló hangon elmondott. ha öcsém nemet mond?” – marta a hangtalan kérdés. de restellte háláját kimutatni az összegy ltek el tt. András király az öccsére. A bíborral átsz tt. „Mi lesz. barna ember zöld fény szeme nagyot villant. A fiúcska illet döttnek és komolynak látszott. aranysárga brokátruha alatt megrándult az öreged király félelemt l gyötr d teste.. András úr kézen fogva. hogy megölelje Bélát. Béla hercegre nézett. mert a gy ztes háborúban is pusztul az ország. *** A kis Salamon koronázása nem volt országos ünnep.A királyi tanácsban Benedek érsek ismertette a német támadások káros voltát. – Akkor beleegyezel a fiam megkoronáztatásába? – hangzott a rekedt. azután fojtott. Magán érezte a f méltóságok vallató pillantásait. ezt kérdezte: – Te is akarod a békét. ezért csak így szólt: – Köszönöm. majd a császári udvarban leánykér követként járt Tibold ispán számolt be küldetésének sic kerér l. fehér fejb rén halvány piros csík jelent meg a bels indulattól. mély hangján csak ennyit mondott: – Ha ez kell a békéhez. amelynek forgójából kócsagtoll lengedezett. bordóvörös harisnyanadrágot és sárga szattyáncsizmácskát viselt. Fejét vérszín bársonysüveg díszítette. A nép inkább csak a környékb l sereglett össze a koronázó városba. arcán boldog mosollyal vezette be fiát a székesfejérvári bazilikába. A király arcán piroslott a megkönnyebbülés és a gy zelem öröme. Nagy. A szép arcú kis Salamon mindenkinek tetszett. Kopasz. koronáztasd meg a fiadat! A f emberek szája körül szinte egyszerre terült szét a mosolygás.. hogy megmentetted az ország békéjét. A királyi családon kívül jobbára csak a tisztségvisel k és a f papok vettek részt rajta. Béla ajka egy pillanatra kemény vonallá keskenyedett.

sovány férfiú csaknem olyan magas volt.. Gondolatai egymást kergették: „Ezt a nyamvadt apróságot tették meg az én uramnak? Úristen! Mi vár reám és a fiaimra? Ezért mentettem meg a trónpdat. Leodvin püspök pedig hallgatott. leküzdve indulatait. A bátyja örvendez arcát látta. mert a herceg semmit sem kérdezett többé. a bátyjára... Er s dühében összeszorította öklét. A szentély ívét tartó egyik négyszögletes pillér mellett állt Béla herceg. izmos alakján gyékényszín köntöst viselt. Csontos. tudta.A szertartás szavait a kis herceg helyett az apa mondta. komor arcán kegyetlenné torzultak a vonások. légy ura a te testvéreidnek. hogy el ne engedjék a súlyos ékszert. A templomi r t fények imbolygó világában is észre lehetett venni az arcán. Rémülten hallgatott el. et incurventur ante te filii matris tuae . Bihar püspöke állt. . A herceg kérdéseire suttogva fordította le a latin szertartás szövegét. Leodvin püspök gyanútlanul. mihelyt tehette. mint Béla úr. Ó. A miséz érsek hangosan tagolva mondta Mózes els könyve tizenhetedik részének huszonkilencedik versét: – Et serviant tibi populi. amellyel kisebbik fiát. hogy mi megy végbe a belsejében. ahogy feln tt király koronázásakor történni szokott. h ségesen suttogta Béla herceg fülébe: – És szolgáljanak neked a népek. nehezen lélegzett. most már értem a német szövetséget is! Nem a béke kellett neked. A koronázási palástot is csak éppen a vállára terítették. esto dominus fratrum tuorum.. Ézsau fölé emeli. és legényei élén ki vágtatott a városból. amikor a herceg feldúlt vonásaira pillantott. et adorent te tribus. András? Nincsen magyar. hogy nem támadhat az ország felkent és megkoronázott királyára. A herceg kemény. Egyébként majdnem minden úgy történt. de arra ügyeltek. Leodvin püspök is eszmélt. marták a lelkét. és mindent megértett. Jákobot.. Szinte torkában rekedt a fordítás. a nagyobbik fia. de azt is érezte. András. elbúcsúzott a bátyjától. és hódoljanak a törzsek. és hajoljanak meg el tted a te anyádnak fiai. Az esztergomi érsek felkente és püspöktársával megkoronázta Salamont. amikor a gyermek homlokához érintették. A herceg mellett a lüttichi származású Leodvin. aki belenyugodjék abba. mint bagoly az odújában. Tar feje kimagaslott a sokaságból.” Ilyen gondolatok tépték. Haragjában csaknem a fogait csikorgatta. A szertartás végén. de nem is kellett ezután válaszolnia. hanem egy er s szövetséges ellenem . hogy egy gyermeknek engedelmeskedjék. és orrlyukai kitágultak visszafojtott horkanást hallatva. A sz ke. és a palást alsó részét két segédkez pap tartotta. A koronázási misében szerepel a bibliai Izsák áldása..

.

Az eljegyzésre pedig el sem jött. aki nem engedelmeskedik a királynak? Vid úr gúnyosan mosolygott. boroshordókkal és a hosszú utazáshoz szükséges egyéb holmikkal. – A pogányokat megtörte András király. már az sem tetszett neki. akik közül többen majd lóháton kísérik az eljegyzésre induló Salamon királyfit a határra. amikor András úr megosztotta öccsével az országot. a szintén még gyermekkorú Judittal. azaz szeptemberének közepe volt. – Bizony eleget törtünk lándzsát a németekkel – helyeselt Fancsal ispán. ha te lennél a herceg. és neki ígérte a koronát. keveredtek össze. Henrik császár leányával. hogy a kis Salamont megkoronázták. – Ügy hallom. jó. szi ernyedtségben ébredt a város. – Neked sem tetszett volna. ott a népek sokszor nem nyughatnak. gyolcsruhás udvari emberek. szakácsok. esztend Szent Mihály havának. A posztósüveges. – Ki hitte volna ezt öt évvel ezel tt? – Adja az Úr. Ott várakozott a hatalmas termet Ják nembeli Márton úr az Ákos nemb l származó Ernye úrral. Ki volna ebben az országban.VI. ELJEGYZÉS A HATÁRON Az 1058. aztán csak hetykén vállat vont. – A palota kapujában toporgott a Gutkeled nemb l származó Vid úr. de közelükben volt a Márton úrral talán egykorú Fancsal ispán is. Vid! – fortyant fel Ernye úr. hogy igazad legyen! – sóhajtotta Ernye. megrakva élelemmel. csontos arcú parasztok. – Lesz elég bajunk keleten. amelyre bágyadt kéken mosolygott alá az égbolt. hogy ott eljegyezzék a néhai III. amíg a test rök helyet nem csináltak a királyi családdal együtt útra kel országos méltóságoknak. Mondják. Béla herceg nem érkezett meg Fejérvárba. de zöldessárga szemével kíváncsian leste szavainak a hatását. akinek legényei festett farkasfogat viseltek a pajzsukon. . ahol a téren nagy társzekerek sorakoztak. – Idebent is lehet még ellenség! – rakott tüzet a beszélgetésbe a fiatal Vid kaján mosollyal a száján. ha béke lesz a némettel. Fejérvár népe a palota körül tolongott. – Most végre megnyugszik az ország! – mondta örömmel Márton úr. Itt voltam. dolmányos urak. – Nem értelek. inasok.

kék köntös Anasztázia királynét apródok és udvarhölgyek serege követte. mire Márton ispán arcán boldog apai mosoly ragyogott fel. Vid! – válaszolta Ernye ispán. A kíséret is kocsikra kapaszkodott. Nem volt azonban több id a beszélgetésre. A kis Salamonon piros dolmány. A díszkocsit kísér el kel lovasok mögött szekér szekeret követett. kék bársonysüveg és nyugati viselet szerint kék harisnyanadrág volt. – Jó. Talán tovább is beszélgettek volna. – Szeretni fogja a kis Salamon – szólalt meg Ernye úr. ha András urat elszólítja az ég. er s Opost. kukták. Hajlott alakján májvörös bársonyköntös hullt alá. beleegyezett – nevetett Vid sötét gúnnyal. Az egyik szekéren udvarhölgyek kacarásztak. A gyöngyös f köt j . A király mosolyogva fogadta az üdvözlést. és öröm fényesedért a tekintetében is. A tétovázó ember arcáról fia megkoronázása óta elt nt a gondok árnyéka. aki az apródok csapatát vezette. a délceg. szolgaleányok. virágmintás. ha akadnak t zrakók. ket követte az udvari nép: szakácsok. aki örült a beszéd új fonalának. akkor még nem élt Salamon. amelynek szárai sárga csizmácskában végz dtek. – Er s kölyök a fiad. – De letakart fazékba ki lát bele? Ki tudja. nem a királyfit figyelte. Mintha megfiatalodott volna. . De András úr az öccse beleegyezésével koronáztatta meg a fiát – mondta Ernye úr. akit mindig érdekemi fog n vérének a sorsa. de ebben a pillanatban kürtszó harsant. amelyet ezüstöv szorított össze szélesed derekán. A kis Henrik királyból még német-római császár lehet. mit tett Béla herceg a királyért és az országért. jelezve az indulást. A hetyke Vid úr csak legyintett. szolgák. – A herceg beteg is lehet. Igaz. A legénykének igazi szablya lógott le b rövér l. Most is kézen fogva vezette fiát a sz nyegekkel borított díszkocsihoz. Márton! – mondta elismer en Vid úr.Mindnyájan tudjuk. büszke járású. amelyben családjával és Benedek érsekkel foglalt helyet. amelyeken nagy ládák látszottak. Az egybegy ltek nyomban éltetni kezdték. hanem a saját fiát. András úr kilépett a palota kapuján. vadászok. Fekete bársonysüvegén drágakövek ragyogtak. majd ezt mondta: – Salamon lesz a király. mit forral a herceg? – Különösen akkor. A Ják nembeli Márton úr azonban nem a királyt. A király a díszes kocsihoz ért. talán ezért nem jön velünk az eljegyzésre – próbálta a vitának élét tompítani Fancsal ispán.

A szekérsor élén két nehéz lovú páncélos német lovag haladt. Amikor a városból kiértek. hiszen nem régen vallják a Jézus úr hitét. Jártam erre követségben egyszer. és az erd re mutatott. A vitézek oldalukon hosszú. Nehéz ket megtámadni. Túl a réten most már közelebbr l látszott az erd rozsdásodó lombfala. Erd . mire a piros-fehér királyi színeket visel test rök a menet élére vágtattak. – Az már a határerd .A kürtök most már háromszor harsantak meg. és lobogó t zként lángolt a berkenye lombkoronája. Itt-ott pirosló fényben villantak meg a réti vizek. szi földön. vért. egyenes pallost hordtak. Becsalják az ellenséget. Már közel jártak az erd höz. – Nem mondanám. aztán megint erd . pajzs. szi gyepet. Az es verte országúton hosszú szekérsor kígyózott kelet felé. de András király a püspökökre hallgat. *** Már nem volt messze az alkonyat. A lehajló nap bágyadt sugarai megsimogatták az avuló. Az irtás el tt néhány lovas jelent meg. – Várnak bennünket – válaszolta Markvart úr. pusztaság. – Közeledünk. díszes hüvelyük ütemesen verdeste a lovak horpaszát. velünk is azért akar szövetséget. A széles csontú lovak már fáradtan szedegették lábaikat a marasztaló. – A magyarok! – kiáltotta Rudolf lovag. Talán akad még pogány is közöttük. széles karéjban elzárva a látóhatárt. és üdvözlésül háromszor megemelte lándzsáját. . – Igaz. hogy vad pogányok? – kérdezte Rudolf. és csak akkor támadnak. mocsár. szablya és buzogány volt a fegyverzetük. azt hiszem. mez . mert igaz keresztény. – Mi az ott? – kérdezte Rudolf. A magyarok gyep nek mondják. ha ellenfelüknek elfogyott az ennivalója. – No. A szekérsort a fejérvári ispán mord arcú legényei zárták be. elpusztítanak mindent el le. nem vagyunk már messze a határtól. de nehezen találnám meg az utat. Az a keskeny nyílás is látszott. csaknem ott hagytam a fogamat. Rudolf. Csak jobban szeretik a k háznál a sátrat. a test rök hadnagya a nyugatra vezet útra lovagolt. amelyen az út beért az erd be. Harcoltam ellenük Henrik császár idejében. Markvart. A menet követte.

András király küldött. Az én uram. hogy a német-római császár leányát. Ágnes császárné. Salamon úrnak. sovány császárné ekkor szelíden megérintette leánya vállát. Tüstént felhúzta a kösönty t. és visszament a lovához. A kis sz ke leány örömében tapsolt egyet. az én jegyesemnek. szeretni fogom t. Salamon királyfi aráját. német nyelven: – Az én uram. Judit hercegn t. vitéz. Búzavirágkék szemében frissen csillogott az öröm. András király nevében köszöntelek benneteket! küldött. és jegyajándékát. Henrik császár özvegye. Rudolf úr ugyancsak csóválta a fejét erre a mutatványra. Fiatal. és német nyelven szolalt meg: – Böngér fia. két gyermekével. Böngér vagyok. szép szája körül szétfutott a mosolygás. Salamonnak a köszöntését hoztam. Böngér mosolyogva intett. Böngér hadnagy ekkor megszólalt: – Sietnünk kell. azután mohón kapott a drágaságok után. amely felett vörös posztósátor volt kifeszítve. ahol kényelmes sátrakra találtok. A követ meghajolt erre a betanult beszédre. Salamon menyasszonyával. A selyemköntöst visel magyar mélyen meghajolt. majd a gy r t. Ez a lovas nem volt b rruhás. Fitos orra alatt. Végigsietett a szekerek mellett. és hervadtlevélszín ménjén vágtatni kezdett feléjük. hanem kék selyemköntöst viselt. Most már a többi magyar lovas is hozzájuk ért. Henrik királlyal. Balján a nyolcesztend s IV. mire az egyik lovas leugrott nyergéb l. A sátor alatt ült egy kis zsámolyon III. tündökl szépség hercegn – és egy bársonyvánkoskát nyújtott a kis Juditnak. Az aszkétaarcú. A vánkoson gyémántokkal kirakott kösönty és topázköves aranygy r ragyogott. köszönt. Amikor egészen közel ért. a nyugati gyepük királyi hadnagya. hogy nagyon köszönöm az ajándékát! Érzem. Fiának. hozzá vezessem. mert hamarosan sötétedik! .Erre a jeladásra az egyik magyar lovas megmozdult. A király családja és kísérete itt vár titeket túl az erd n. egyet füttyentett. és valamit súgott a fülébe. mire a kisleány megszólalt: – Mondd meg. és úgy bámulta az értékes ékszerek csillogását az alkonyi fényekben. b rruhás vitéz állt a német urak el tt. mire lova azonnal megtorpant. és megállt a legdíszesebb el tt. jobbján a tizenegy éves Judittal. majd felegyenesedve hangosan mondta. és mindig h leszek hozzá.

A menet alkonyi szürkületben haladt keresztül a komor erd n. A dajka meghallotta a király panaszát. és az utat magyarázta. vadásztak. és szívélyes búcsú után elváltak egymástól. A mondás szájról szájra járt. Az 1058. vígan voltak. A császárné szomorú arcán elégedett mosoly játszadozott. Ettek. egy nagy tisztáson már vígan lobogtak András király sátortáborának hatalmas tüzei. mint jövend magyar királynét. A szekérsor újra megmozdult. egy nagy mézeslepényt. Egy hétig tartott Judit és Salamon eljegyzése. A két német lovag között most már ott lovagolt Böngér fia Böngér. ha mást nem. esztend szeptember huszadik napjának estéje volt. ittak. Csaknem haragosan figyelte n vére örömét. ahogy a leányát nézte. szepl s arcán látszott duzzogás. A császárné visszament a fiával német földre. Csak a nyolcéves Henrik király vörös. András király pedig Juditot.Markvart lovag parancsot adott az indulásra. vitte haza Magyarországba. Erre még a császárné is felnevetett. és továbbadta a kocsi mellett lovagló vitéznek. azután felkerekedett a két tábor. A díszes szekéren Judit hercegn még mindig az ékszereket csodálta. . hol ott harsant fel egy-egy jóíz nevetés. A fák között. A nap közben csaknem leáldozott. A hosszú kocsisoron hol itt. majd hirtelen megszólalt: – Nekem is küldhetett volna valamit a sógorom.

hiszen az udvarban magyar szónál egyebet alig hallott. András úr. Sz k. és a kisleány kék szeméb l akarta megtudni a választ. A leány megfogta a fiú kezét. Sokszor gondolok arra. Itt-ott szelíd zek suhantak el mellettük. és a Dunát nézték. zöld harisnyanadrágja kivágott cip jébe ért. –Itt nálatok minden más. piros csíkkal díszítve. csak két feketerigó osont el a bokrok alján. a komoly arcú Salamon királyfi és a lassan-lassan nagy leánnyá serdült Judit. is nyugati viselet szerint volt öltözve. a b rruhás. térdig ér . hímzett. mint az én hazámban. Hogy bírsz a vad test rökkel. A császárleány már csaknem tökéletesen megtanult magyarul. Judit hirtelen megállt és körülnézett. KORONA ÉS KARD Egy esztend suhant tova a morva határon történt eljegyzés óta. az ujjakon és a comb tájékán széles. Gallértalan. A derekán ezüstöv ragyogott. vaskos ispánokkal? – Ahogy az édesapám. A fák és a bokrok között két gyermek sétált. soványka testén ibolyaszín derékhoz simuló. – Nem tudom. mégis néhány ujjnyival alacsonyabbnak látszott a leánynál. szabad-e megmondanom teneked? – szólalt meg Judit fojtott hangon. sokáig hallatszott csörtetésük a bokrok között. sz ke Juditról. Az esztergomi domb kertjében még virágok nyíltak. – Nyugtalan vagyok! – mondta ekkor váratlanul Judit. Megálltak a palota alatt. kék bársonytunika fedte fels testét. sötét szemének áhítatos tekintetét le nem vette a fitos orrú. A nagy folyam arányló tükrében kéken mosolygott az ég. Mint az udvari emberek. A koraérett kis Salamon büszkén lépkedett mellette. – Talán nem is tudom. Er sen kihúzta magát. Hallgatva lépkedtek tovább a fák alatt. Csönd volt. aki elbánt a pogányokkal is – felelte Salamon önérzetesen. amelyen kerek kapocsboglár fényesedett. Teljesen egyedül voltak a kertnek ebben a részében. A tunikára gallérszer köpönyeg borult. Nyakában nefelejcskék selyemkend díszlett. Karcsú. Itt olyan komorak az emberek. buzogányos katonákkal és a döng lépt . mit csinálsz majd a trónon. – Miért vagy nyugtalan? – kérdezte a kiáfiú csodálkozva. Salamon – hangzott a válasz.VII. . hosszú köntös feszült. Salamon megérezte a puha kéz remegését. Értelmes.

és észre sem vette. Salamon döbbent csodálkozással. az elt nt leány után bámulva. Béla hercegnek ígérte a trónt. A belsejében ismeretlen és érthetetlen érzések hullámoztak. Mintha gyökeret vert volna a lába.. Talán még meg is öl Béla herceg tégedet is meg engemet is. A kisfiú arcán lobbot vetett a harag és a büszkeség. érezte a varázslatot. Csak alkalomra vár. Ki véd meg bennünket? Béla herceg még az én apám er s seregét is legy zte . majdnem futva indult meg a palota felé. és szájon csókolta jegyesét. – Mondd meg azonnal! – hangzott az er s biztatás parancsolóan. Oposra.. k beszélték. Én pedig megvédelek majd téged. Kis kardját kirántotta hüvelyéb l. megkapom. A fiú csaknem sírva fakadt.. amelyben az aranyhajú tündér elvarázsolta a királyfit. – Akkor mindig mellettem marad az aranyhajú tündér . még a te születésed el tt. és vadul vágott rá az egyik mogyoróbokorra. A szegény bokor levelei a földre hulltak. hogy kövér könnycseppek peregnek végig az arcán sötéten csillogó szeméb l. és nem tudott megmozdulni.. Béla hercegr l hallottam. hogy a herceg csak látszólag nyugodott bele a mell zésbe. majd gyorsan. A dajkája régi meséjére gondolt. két ispánt. és a kisfiú egészen felhevült. mint ahogyan én ket. mert azt hitte. és nemsokára. szél sem surrant. Látta a tovasuhanó tündért. Csaknem kiáltva válaszolta: – András királlyal nem bírhat! A korona. és megint körülnézett. Ezt mindenki tudja nálunk. er sebb mindennél. akinek er s markában már nagy kard villogott. ahogy az elsiet leány után bámult. – Amit a nagybátyádról. „Ha nagy leszek és er s. – Azt hallottam. némán meredt Juditra. Salamon. Ekkor gyors mozdulattal hozzáhajolt. – Kár. mint Opos. aki ezután mindig csak az elt nt tündért kereste. Két apród suttogásából tudtam meg. Az apródok neveket is említettek. Márton úr fiára gondolt. – Te h s leszel. . és majd letaszít téged a trónról. és akkor senki sem veheti el t lem a trónt. hogy édesapád. így mondta az érsek úr. Apámé Attila király kardja. akiket úgy hallgattak ki..” De csak állt mozdulatlanul a sérült bokornál. – suhant át agyán a kegyetlen gondolat. megölöm Béla herceget. Levél sem rezdült. ha nagy leszek. nem lesz örököse. Azóta félek.. Hitt most a mesében. hogy még gyerek vagy! – sóhajtotta a leány keser en.– Mit? – kérdezte Salamon nyugtalanul. Salamon! – mondta mosolyogva a lány. A fiú arca lángolt.

marták a kérdések. amikor az fülébe sugdosott. Béla herceg titokban forral valamit a bátyja ellen. fájdalmaktól is gyötörtén. Igaz viszont. Vid úr jól számított. sokszor tépték. mik az öcséd szándékai! Igaz-e. Akkor pedig hiába volt minden. Tibold úr egyenesen a királyhoz ment. Jó lenne megtudnod. ahogyan tervezte. hogy fegyverkezik. hogy ellenzi a német szövetséget? – Nem hiszem – válaszolta a király. mert járás közben növekedtek a fájdalmai. bakét kötött a görög császárral.. Súgtak-búgtak egymás között. király úr. azután nyíltan mondta: – Az emberek suttognak. és úgy kérdezi: – Hát a testvéred? A herceg nem jött el? – Talán beteg – menteget zött.*** András úr betegen tért vissza a morva határról. de a palotaispán szavai bent maradtak tüskeként a lelkében. Köszvény gyötörte hónapokon át.. Bizalmasan telepedett le a király betegágya mellé. télen-nyáron szántalpas kocsiban vitték. – Mindenbe beleegyezett. A küls veszély elmúlt. Velencével és a görögökkel. ezért maradt távol a morva határtól.” A herceg távolmaradása az udvari emberek fejében is szöget ütött. Elismerte Velence uralmát Zárában. Vid szavai bolhát ültettek a palotaispán fülébe. Ha egyedül volt betegágyán. Ha mennie kellett valahová. ezért nem szeretett járni. Mégis gondoskodott országa békéjér l. mert az követjárása tette lehet vé a német szövetség megkötését. képzeletében gyakran felrémlett Ágnes császárné sovány arca. megnyugodni azonban nem tudott igazán. és állandóan gyakoroltatja legényeit. béke a csehekkel. Mást nem mondott. hogy Salamon koronázása óta nem hagyta el a hercegséget. . már azért is. Tibold – mondta a palotaispánnak –. a német szövetség megkötése. Markvart úr még Esztergomban is azt kérdezte: – Nem tetszik Béla hercegnek a szövetségünk? Ilyenkor. amelyekre nem tudott válaszolni: „Béla nem akarja a német szövetséget. amikor a császárné kíséretében lév német urak is faggatták a hercegr l. Komnenosz Izsákkal. Salamon megkoronáztatása. Beszélik. Az egyre nagyobb befolyásra szert tev Gutkeled Vid volt a f bajkever . ahogyan mer en ránéz. – Majd meglátod.

Vata családjában apáról fiúra szállt az András király elleni gy lölet. hogy a király öccsének nem tetszik a mi szövetségünk. Vata? – kérdezte. – Te mit tennél? – kérdezte haragosan. hiszen már meg is vagy koronázva – nyugtatta. A két német beszélgetését Judit német udvarhölgye kihallgatta. akármit fecsegnek az emberek! Te leszel a király. herceg. Szerintem a herceg csak alkalomra vár. – Nem kötök görcsöt a nyelvemre. amíg te élsz. igaz az. de nem mozdult a lovával. A herceg legyintett. aki újra a halálról beszélt a kis Salamonnak. Vata fia Vata. Beszélik. – Mit akarsz mondani. hogy Béla herceg engem meg akar ölni? András úr arcán ugráltak a ráncok. uram. A fiú aztán odaállt az apja elé: – Édesapám. és Leodvin püspök fordítására. . – Sok sasnak egy fészken nehéz megalkudni. szavak mögé bújó gondolatait. – Mit tegyek. A leány túlozva adta tovább a fenyeget veszély hírét Juditnak. uram. Vata? – kérdezte Béla herceg megállítva lovát. – Félek. hogy a németek. A kígyó is kígyót eszik. ahogy a gyönyör gyermekre nézett. a herceg mellett lovagolt hazafelé. szeme kidülledt. kisfiam. – Kik beszélik? – sápadt el a herceg. és mosolyogva válaszolta: – Dehogy akar ilyet tenni! Ne félj. hogy sok szeme és sok füle van a királynak – kezdte a csavaros beszédet. urak. *** Ugyanebben az id ben Béla herceg éppen vadászgatott. hogy a bátyád udvarában fújják ellened a kénkövet. hogy egyszer sárkány lehessen. – Bizonyosan nem tudom. de lehet. – Beszélik. hogy Salamont megfossza örökségét l. mert megunta Vata kertelését. akik a király körül settenkednek. Keser lett a szája íze. és remeg kézzel simogatta a fia barna hajfürtjeit. A koronázásra gondolt. vagy azok. Felemelkedett betegágyán. mert most is az epe szólt bel le. hogy a fia nem lesz király. Az egyik vadászat után a békési Vata unokája. de uralkodott magán. Azt súgják a bátyád fülébe. A Judittal jött és az udvarban maradt Markvart és Rudolf lovagokat is felpiszkálta.Vid úr ezután sem nyugodott.

amíg Salamonon rajt a tojáshéj. ezért hívom Várkonyba. csillagorsón szövik titokzatos kezek az ember életének sorsát. fekete legény összehúzta a szemét. A bejárattal szemben állították fel a király hever jét a rögtönzött emelvényre. suttogott az ágak között. hideg arcára mind mélyebb árkokat vájt a töprengés. Id nként tétova mozdulatot tett. hunyorgott. a végtelen égi boltozaton. szúrná az orromat. maradjon herceg. – Délre megjöhet Béla. Sajnálom. most szerezném meg a trónt. ha te lennék. A kertben apró szell járt. nyavalyás.A nagydarab. A hajnali h vösség meghozta az álmát. A teremben el készítettek mindent a próbára.. *** András király nem tudott aludni a várkonyi várban. vastag ajkának vörösét. a bátyám pedig koravén. az öcsédet!” Most látja a királyi tanács tagjait. Ingtak odakint a hajnali árnyak. ha kell! Bár ne kellene! – sóhajtotta. és senki sem szólt egy szót sem a próba ellen. olyan mély hangon. A bátyád most a markába nevet. Megmentetted a trónját. látta zöldessárga szemét. Tágult szemmel nézett bele a csillagporos éjszakába. de Salamonért mindent. de senki sem láthatta a sötét. Vid úr vörössz ke feje jelent meg emlékezetében. és hallotta a hangját: „Tedd próbára. az öcsém. hogy odafent. uram.. és hálából szövetséget kötött az ellenségünkkel.. és folytatta útját hazafelé. A saját hangját is hallja: „Próbára teszem az öcsémet. *** Lassan hajnalodott. Ügy érezte. Ismeretlen madár pittyegett. hogy megfosztottak jogos örökségemt l. No de én. amelynek mélységébe szinte belezuhant. Ne haragudj. haljon meg! – kiáltotta közbe akkor harsányan Vid úr. A Tisza felett rózsaszín párák lebegtek. mintha az arcáról akart volna valamit elhessenteni. azután úgy felelt. mintha hordóból beszélne: – Ha én lennék Béla herceg. amiért eljárt a szám! – tette hozzá a rókával bélelt legény. félköríves ablakban álló. mert András urat .” – Ha a koronát. kajmós orrát. – Nem támadok a koronás királyra – válaszolta a herceg.. magányos ember arcát. Válasszon! Ha a kardot választja. A király támolyogva indult a medveb rös hever höz. De ki látja a sorsát? Komoly. Jöjjön a váramba! Eléje teszem a koronát és a kardot.

Zord mosoly ült az arcára. amelyen ezüst palástcsatok. Salamont. Nem azért. bátyám. a kardot válaszd! Nem értette. vénül keze remegett az er lködést l. Az ajtóban ott állt Miklós úr. válaszd a koronát! Ha herceg akarsz maradni. hosszú. A nagy csontú. de az arcáról nem t nt el a rátelepedett mosolygás. megértve Miklós ispán tanácsát. barna ember lassú léptekkel ment végig az udvaron. bírja békességgel. – Ha a hercegséget jelent kardot választja. és a szeme csodálkozva tapadt a csillogó koronára és a kardra.megint fájdalmak kínozták. és köszönés helyett ezt suttogta: – Ha kedves az életed. keleti sz nyegen csillogott a korona és a meztelen kard acélja. A hever el tt vörös. Eres. hiszen már úgyis királlyá kenték! Add nekem a hercegséget! A király petyhüdt testébe visszaköltözött az er . hanem makacsul összezárta a száját. Fején félgömb alakú süveg. a királyi hírnökök ispánja. Feltápászkodott a hever r l. A korona téged illet. a sötét gyanú és a félelem ráncai. válaszd a kardot. de Miklós ispán többet nem mondott. – Hívattál. ami neked nem kell! Csak most ocsúdott. és Salamonnak jusson. szabadon választhatsz. A gyanú mérge dagasztotta lelkében a félelmet. Béla herceg régi híve. de ha a koronát. d re diadallal. és kékül ajka a bels hidegségt l vacogott. hogy királlyá akarnám tenni. Leült a királytól kínált karosszékbe. aki meghajlássál üdvözölte. Egy pillanat alatt megneszelte a veszélyt. elragadtatott mosollyal földig . és csak a szemével intett. megkoronáztattam. Béla herceg belépett a terembe. álló galléros köntöst viselt. Iszonyúan felindult. ezért így kezdte: – A fiamat. mint máskor. – A korona legyen Salamoné. jó királyom. a herceg most szállt le lováról. azon nyomban vágjátok le! –hangzott rekedten András király hangja. de válassz! Ha király akarsz lenni. – A kardot választom! – zendült meg a hangja. az agyában pedig cikáztak a gondolatok. A hangja még rekedtebben tört el a torkából. – Várom – dadogta. Határozott mozdulattal vette kezébe a kardot. kerek boglárok fényesedtek. Felpattant a karosszékb l. akik kivont karddal lesték a király parancsát. elöl felhasított. Nem koptatta a nyelvét. Mögötte sötét függöny takarta el a mozdulatlan test röket. Egy ispán jelentette: – Uram. itt vagyok! – mondta. András úr megint felkönyökölt a hever n. Balgatag hitében. és felkönyökölt a vadb rön. Térden alul ér . szája körül torz vigyorgásba gabalyodtak a ráncok. hanem azért: elhárítsam az örökös német veszedelmet.

Együgy ségében azt hitte. Béla herceg menekülésének a hírére a király összetört. a sógoromhoz.hajolt az öccse el tt. Nyargalj el re! Mondd a hercegn nek. és elvágtatott kelet felé. és alig akart megválni t le. gyermekeit és a menyét. hanem okos félelemb l választotta a kardot. készüljön egész háza népével! Futunk Lengyelországba Merész Boleszlávhoz. badar vagyok. és nem önként. hogy Béla önként lemondott a trónról Salamon javára. Majd t le jövünk vissza. Vata! A bátyám most a markába nevet. Harmadnap mégis elbúcsúztak. Juditot. Nem vette észre. Melk várába menekítette. hogy viselje gondjukat. ahogy te tennél a helyemben. Ausztriába. lengyel legényekkel. – Nyargalok.. Csaknem ott hagytam Várkonyban a fogamat. a kincseivel együtt Tibold ispán és más hívei kíséretében. hogy hamar elméj öccse átlátott rajta.. herceg úr! – rikkantotta a fekete legény. azt hiszi rólam. . De most úgy teszek. így szólt Vatához: – Igazad volt. Kétségbeesésében feleségét. Bélát a király örvendezve látta vendégül. kérve Ern markgrófot. Amikor a herceg átkelt a réven. Maga pedig csaknem remény nélkül készült a testvérharcra. mint egykor Levente herceg tette az 6 javára.

ha a herceg a koronát választaná. Válla kissé el reesett. hogy is tüzelte férjét Béla herceg ellen. Azután elapadtak a hírek. BÉLA KIRÁLY LESZ A Duna jobb partján. de karmos szelek marták fehér arcb rét. I. hanem betegesked bátyját is le akarja taszítani trónjáról. és a Karolingok korában is szerepet játszott. tudott a várkonyi próbáról. már a Tiszán is átkeltek. A királyné elfelejtette. Anasztázia királyné reménykedett. Még nem fagyott. kénytelen volt átadni legy z jének. hogy Vilmos türingiai és meisseni markgróf. magyar vezér. A Babenbergek az ezredik esztend táján a vár mellett bencés kolostort is alapítottak. és ez a kolostorer d védelmezte a kiszélesed Dunavölgyben épült városkát. és beletúrtak prémsüvege alól kicsüng fényesen sz ke hajfürtjei közé. Bízott abban. aki nemcsak a kis Salamon életére tör. aprócska ráncok jelentek meg a szája körül. Eppo püspök és más német urak seregei. esztend karácsony havának huszadik napján is felment a vár tornyába.VIII. a rómaiak idejében Nomare néven rködött. egyesülve András király hadával. és lucskosan nyújtózkodtak a mez n. de 976-ban Gizot. magas sziklatet n állt Melk. majd misehallgatás után felment a vár tornyába. a Babenberg hercegek vára. ahonnan messze lehetett ellátni az elhagyott Magyarország felé. A kolostorvár néhány szobácskája lett a menekült magyar királynénak. Nagy Jaroszláv vallásos leánya naponként imádkozott a bencések templomában. Arcán gond sötétlett. ha nem is sejtette talán férje gyilkos szándékát arra az esetre. és ez . a Pielach folyócska torkolatának közelében. Anasztázia az 1060. és mióta Ern osztrák markgróf vendége volt. Az er sségnek nagy volt a múltja. noha már reggelente opálkéken bolyhodzó ködök foszladoztak a Duna felett. amely jó nyolcvan esztendeje még magyar végvár volt. Mintha az alakját is meggörnyesztette volna a sors csapása. Eleinte jöttek a jó hírek. Kísérete a vár körül táborozott. Anasztáziának és családjának menedéke. és a hercegségben harcolnak. Ett l kezdve a vár a németek keleti orvára lett. a bajor Potho gróf. Lipót babenbergi hercegnek. amelyek arról szóltak. és szürkés árnyék húzódott a szeme alatt. hogy a német és a cseh segítséggel András király legy zi lázadó öccsét.

úrn m – kezdte újra. Ahogy közelebb ért. mint hajdan Abaúj várnál András úrhoz. ha nem is álltak mindjárt a herc~g mellé. – Ülj le és beszélj! – parancsolta fegyelmezetten. a téli nap gyenge sugárkévéi megcsillantak a folyó hátán.különösen akkor látszott. de szárazon ég szemében izgalom fénylett. hanem – miként most is – magában állva. amikor Böngér fia Böngér egy pillanatra megállt a beszédben. Az ónszürke ég felh i megszakadoztak. Mosonnál még egyszer megpróbáltunk . másrészt a német segítség miatt sokan cserbenhagyták a király urat. Amikor a németek megjöttek. A királyné tört németséggel kiáltotta: – Engedd be. – Folytatom. a herceg serege pedig ott volt a sarkunkban. Ebben a pillanatban vette észre a parti úton közeled lovasokat. fiatal férfi mélyen ül szeme a padozatot vizsgálta. úrn m – kezdte akadozva. nyomban megindultunk kelet felé. De amikor a herceg Merész Boleszláv csapataival megjelent a Tiszánál és gy zött. Anasztázia szemében kékes fénnyel villant fel az emlékezés. – Mondj el mindent. beszélt: – Az elején kezdem. mert egyrészt a hívei idejöttek Melkbe. és felszívták a ködöket. majd a nyugati gyepüknek volt királyi hadnagya. Lándzsáik hegye meg-megvillant a téli sugarakban. Nagyot sóhajtott. uram. – Mondd tovább! – kiáltotta most már remeg hangon Anasztázia. meredten figyelt kelet felé a toronyból. azután összeszedte magát. amikor nem tör dött másokkal. a férjem hadnagyát! Böngér fia Böngér. a királyné test reinek. Arcáról azonban most hiányzott a máskor szélesen elterül mosolygás. Akkor már ott állt Ern markgróf is egy szerzetessel. mélyen hajlongott Anasztázia el tt. A nagy csontú. Egyszerre ért a lovasokkal a várkapuhoz. ami történt! – Elmondom. és leküzdve ólmos fáradtságát. – Menekültünk nyugat felé. majd egy pillantást vetett az ablakból a Duna ezüst szalagjára és a szürkésfekete tájra. számosan csatlakoztak hozzá. A lovasok élén nyugati viseletben. András úrnak nem volt nagy serege. vidrasüveges orosz test rök közeledtek hosszú sörény lovakon ülve. ismer snek tetsz vezér lovagolt. Tépett bivalyb r zekés. Fáradt léptekkel követte úrn jét. Megfogyott testén lötyögött a b rzeke. Dél volt. Rohant lefelé a lépcs kön. aki izgatott kétségbeeséssel rohant a szobájába. és kimerültén ült le. forradásos arcú. – Beszélj már! – parancsolta a királyné. A hadnagy szája körül két keser ránc vendégeskedett.

Ott halt meg. Mondták. Többet nem tudok. – András úr?! – sikoltotta a kérdést Anasztázia. és egész nap sem tudták legy zni ket. nagyasszony – fejezte be elbeszélését Böngér fia Böngér.harcolni. Hirtelen állt fel. hogy magunkkal vigyük Zircre. Nedvesed halántékán fénylett a veríték. de amikor az asszony tovább hallgatott. A királyné csak most ocsúdott. a németek ki zésére. amikor az egyhangú beszéd véget ért. parasztok és szolgák sokasága. a templomok felgyújtására és a harangok szétzúzására. mintha alattomos láz emésztené a testét. dézsmaszed k felakasztására. de hiába . az arca tüzelt. Mi már kevesen voltunk. A hadnagy alig mert reá nézni. hanem valóságos népáradat indult meg a király székhelye felé. Hajnalban aztán megadták magukat becsületre. hogy Ágnes császárnénak levelet írasson. hogy Vilmos és Potho gróf. majd kirohant a szobájából. Salamon lesz a király! – tette még hozzá. majd megsegít bennünket. *** Az új király hírmondói szertevágtattak a király üzenetével: „Jöjjön minden faluból két-két vezet ember Fejérvárra.. Még élt. nemesek. de a németek végs erejüket megfeszítve küzdöttek. f képpen a régi vallás hívei. A herceg pedig karácsony havának Szent Miklós napján Fejérvárott királlyá koronáztatott. A lovak taposták meg. amikor a szekerek közé zuhant. csak ült mozdulatlanul. könnyt l megtáskásodott szemmel. esztend tavaszán azonban nemcsak a vezet k jöttek. Jöttek az elégedetlenek. Mi pedig továbbvittük Tihanyba.. megkövezésére. a királyi tanácsba!” Az 1061. folytatta elbeszélését: – A németek még sokáig harcoltak. ahol az atyák ill módon eltemették az apátság templomában. de válaszolnia kellett: – Bizony odaveszett a király úr. A csehek is megérkeztek. azután erélyesen mondta: – Most pihenj meg! Aztán jössz velem Regensburgba! Megyünk Henrik király udvarába. Böngér fia Böngér nem mert az asszonyra nézni. Konrád herceg hajdani híve és Eppo püspök is a herceg fogságába jutott. amikor a herceg megengedte. Anasztázia nem szólt. akik közül sokan emlékeztek még András úr bejövetelére. Az én fiam. Béla király nem . Egy dombon megálltak. papok.

. király. amelyek kongása sérti a fülünket.szállhatott szembe velük. mert a parancsod szerint akarunk cselekedni! – Kalán vagyok. hogy betörjenek a városba . hogy a németbarát püspököket megkövezhesse. b bájosok. aki a múltat sírja vissza. Hallotta a dobok egyhangú döngését. szakállas véneket. és harcol. a Kartal nemzetségb l! – kiáltotta a harmadik követ. miként András el tt Abaúj várnál az apja. Vaskos. a németek bizonyosan minden erejüket egyesítve törnek reám. uram. er s férfi. Ha keresztény marad az ország. – A vagyonomat a papok vették el. ha kell a németek és az újhit ek ellen. Az éjszakában itt-ott már felgyújtott egyházak lángoltak vörösen. k kérik. A király mozdulatlanul állt. A város körül. látta a veszettül ugrándozókat. és össze akarjuk törni a harangokat. Ezt gondolta: „Nem engedhetek nekik. amíg a németeket és András seregét üldözte. a dézsmaszed ket fára húzzuk! Vata fia János pedig evvel fejezte be a követelések felsorolását: – Le akarjuk rombolni a szomorú Isten templomait. alacsony eget. – Vata fia János jól beszél – lépett egy másik követ a király elé. akik az elkészült emelvényekr l harsogtak. Nem.és javasasszonyok énekelnek a hitem ellen. Engedd meg. A nép azt akarja.. A szél orrába csapta a füst és a tömeg szagát. Engedd meg. levette süvegét. látó. mert mindenkit sajnálni kell.” Délben fogadta az összegy lt nép követeit. javasok. az eszel s. Sajnálom ket. Gyötr désében megizzadt. A nálam maradt papok és az urak reszketnek. Élükön Vata fia János állt. Fürkész nyugtalansággal figyelte az emelvényeket ácsoló posztósüveges embereket. Nem . A hangja szinte dörrent: – Király úr! A nép küldött! A nép. hogy a papok belét kitiporjuk. Magában mormolta: „Táltosok. Riksza sem engedne. Ha engedek nekik. és az utat figyelte. Kopasz fejér l három csimbókot eresztve hullt le a haja. lazítva hallgatóikat. – Kaplyon vagyok a Tigris nemzetségb l. rontó igéiket vontatott hangon énekelték. a sátorok között kékes füstoszlopok emelkedtek a magasba a h vös reggelen. engedd meg. akik papellenes. Villogó szemének zöld fény sugara a tömegen tétovázott. A király töpreng arcán meg-megrándultak a ráncok. nem engedem. amelyen a város felé hosszú szekérsorok vonultak. és megtörölte magas homlokán a megjelent cseppeket. és hajnalra füstjükkel feketére mázolták a felh s. és sokáig hallgatott. a családunk viszályába kevésbé avatkoznak bele. hogy visszatérhessenek atyáik igaz hitére. amely harcolt érted. Sötét arcából feketén villámló tekintete szeretné átfúrni Béla urat. Ott állt a palota tornyában. Látta a táltosokat.

szita péntek. babszerda. Arcán löttyedten lógott már a b r. A követek visszamentek a nép közé. amit t le kértetek – mondta Rasdi. mit válaszolsz majd nekünk! – felelte Vata fia János sunyi alázattal. szerelem csütörtök. vén kezében tartotta a varázsdobot. András megengedte. úgy mondta: – Nem engedi meg a király! Csak ennyit mondott. Ledobta a dobot. A babszemek lassan megindultak. és meg is szenvedett érte . Adjatok három napot. és ajakszögletén kihívó mosoly settenkedett. hogy gyilkoljanak. ha nem futnak be? – kérdezte Vata fia János. Sohasem szoktam nyomban dönteni. hadd gondolkozzam! Még alig vagyok király. Izgatottan lesték Rasdit.. – Ha Rasdi igazat szólt. fegyverkezünk. mert tudta jól. de a király még nem válaszolt. – Akkor nem engedi meg! – válaszolta Rasdi keményen. – Meg kell várnunk a reggelt! – mondta Vata fia János.” Végre megszólalt. A harmadik napon már alkonyodott. Kaplyon és Kalán is.. De gondold meg jól. Körülötte elcsendesedett minden. jobb kezével alulról veregette a dob irháját. és lehajtotta a fejét. – Ha a fehér babszemek elkerülik a feketét. Fojtott. Reggel válaszolt Béla úr. Az egyik t z el tt kuporgott kendervászon ruhájában a nemeztakarón. most kezdte varázslatát. néhányat megöltek. a jobb felén mészk vel írt három fehér. Aszott. Bal kezében tartotta a dobot. vén látóasszony. Tömpe orrából feketén tátongtak sötét orrlyukai. Akkor a király megengedi. Válaszolni fogok. a babvet . mély hangja zengett: – Nagy dolgot kértetek. többet félholtra vertek. A dob irhájának bal felén három. Rasdi lassan mormogta a varázsigét: – Szita. Ott volt János úr. és befutnak a fekete körbe. volt a leghíresebb látóasszony. a másvilágon ilyenkor hajnalodik az si hit szerint. és nem jutottak el a fekete körbe.. szemhéja alól keskeny résen villant a szeme. A körök közepébe babszemeket rakott. Rasdit . Rasdi. és felnézett. és szétverték a tömeget. de a fehér szemek összeütköztek a sötétekkel. az jót jelent. – Mi lesz.. korommal rajzolt kör látszott. addig semmit se tegyetek! – Nem bánom! Most lettél király. Megindultak összegy jtött katonái. A szónokokat ledobálták az emelvényekr l. vagy megkötözve elhurcoltak.engedhetem. Rasdit s r karéjban vették körül a tömeg vezet i.

aki beleszeretett a király Zsófia nev leányába. Béla király nem támadta meg a németeket. megbarátkozott a német foglyokkal. Jól tudta. karantán rgróf hozta hírül. Vilmos úrral. Zvoinimir vette n ül. Fia. Ulrik. hogy egy ilyen támadás egyesítené ket.föld alatti börtönbe zárták. pedig azért ment haza. A régi vallás hívei sohasem lázongtak többé. ahol éhen veszett. Béla király másik leányát. aki bátyja helyett vette feleségül Zsófiát. Útközben meghalt. . f leg a türingi rgróffal. hogy fényes kísérettel jöjjön vissza Zsófiáért. Vilmos rgróf azonban mégsem lett a király veje. kés bb a horvát tartomány bánja. a vallásos Géza herceg. A király csakhamar minden foglyát feltétel nélkül hazaengedte. Békére vágyott. Ilonát. Halálhírét unokaöccse.

– Az Üristen megpróbál bennünket. A két özvegy is szertartásosan megölelte egymást. Nordheimi Ottónak. ANASZTÁZIA Ágnes császárné magas nyakú. már akart segíteni a n vérén. a harcról. F köt jér l kétoldalt kámzsaszer kend hullt alá a vállára. majd elmondott mindent gonosz sógoráról. amikor Anasztázia Salamonnal és Judittal belépett a trónterembe. A királyság nem egységes. majd Anasztázia el tt. azok most mind követel dznek. Erre a jelre lépett be Walter fráter. – Aki igaz. Sajnos. miután helyet foglalt a császárnéval szemben. féltem az er szaktól. A hangja tovább siránkozott: – Nem tehettem semmit. akinek a szavai szürke egyhangúsággal tolmácsolódtak a faarcú szerzetes ajkáról. Karintiát. A királyné nem árulta el. gyönge asszony vagyok. a tolmács. Rheinfeldi Rudolfnak. menekülésükr l Melkbe és András úr keserves haláláról. és megölelte a leányát. Anasztázia döbbenten hallgatta Ágnest.IX. Így kezdte beszédét. Ottó a leger sebb – mondta még –. a fráter alig gy zte szavait tolmácsolni. A sváb hercegséget és Burgundot oda kellett adnom a vejemnek. ha akarná. Záhringeni Bertholdnak. a fiad király lenne újra. Akik féltek a nagy Henrikt l. Anasztázia arcán is megjelentek az izgalom rózsái. hogy a leányod királyné lehessen! – esdekelt Anasztázia. az a hitb l él! – szólalt meg a császárné kegyesen. Még az érsekek is cserbenhagynak. leányom – suttogta er tlen hangján. hogy érti a német szót. . a bajor hercegséget pedig a leghatalmasabb szász f úrnak. hogy megsegítsen! Én is naponta imádkozom az Úr kegyelméért. Fiam. de eddig nem tudta megnyerni a fejedelmeket. a király. pedig mennyi engedményt tettem nekik – sóhajtotta. Felállt trónszékéb l. amelynek ujjai legyez szer en terültek széjjel a keze fejénél. Gyorsan és szaggatottan beszélt. – Te is higgy mindnyájunk Istenében! Kérjed az Urat. Sovány. A császárné ezután a két gyereket kiküldte. aki mélyen meghajolt a császárné. Veronával együtt. – Segítsd vissza fiamat a trónra. szürke ruhát viselt. sápadt arcán halvány pír jelent meg. a leányom meg királyné.

” –a gondolatait azonban okosan elhallgatta. De amikor a fiát meglátta. mert sohasem nyugszik bele abba. Most pedig azt kell tenned.. Jézus azt mondta Szent Pálnak: „Elég neked az én kegyelmem!” B ruhaujjából kinyúlt sovány keze. Értsd meg. Könnyes szemmel bámulta fiát. és ott várod meg az id t! Tartsd össze a fiad híveit! Ha tudod. és mögöttük. egy név kezdett világítani: Nordheimi Ottó. Konrád alakja jelent meg a képzeletében. Látta a vörös hajú. de ha eljön a cselekvés órája. mint a kék homályon áttör . hogy Judit. Talán szándékosan felejtette el megölelni. amit a fiam. és intett Anasztáziának. és tovább figyelte a tehetetlen asszony szóáradatát. a testvére. *** Nem tudott rögtön elbúcsúzni Salamontól. és a meghalt bajor herceg. amelyb l a vallásos érzés minduntalan kiérez dött: – De ha az Úr az én csillagom és üdvösségem. Felállt. reggeli fény. A fiúk lándzsát dobáltak szalmabábokra. hogy vége a kihallgatásnak. A kis király megemelte a lándzsát. noha Szászországban háború dúl a herceg és Adalbert brémai érsek között. –Nem félek. a szemében már elszántság tüzelt. talán most lenne a császár. a megaláztatásnak ezt az érzését. és er lködve dobta az egyik bábura. a fiam most nem tehet semmit! De tenni fog.. Még sohasem érezte a kiszolgáltatottságnak. ha nagyobb lesz. és lassú léptekkel távozott. olyan keser ség ülepedett Anasztázia nyelvére. nyerd meg a fejedelmeket! Én örülnék ennek a legjobban. Az apródok udvariasan futottak az eldobott lándzsák után. hiszen András is ezt akarta. kit l féljek? – idézte a császárné a huszonhatodik zsoltárt. A fiad és a leányom azonban nem mehetnek veled! Ez a király parancsa. . fejét megbiccentette. a király parancsol! Visszamégy Melkbe. „A fiam király lesz!” – doboltak benne a szavak. akinek állítólagos parancsára el kell hagynia az udvart. Az egyik ablakból nézte ket. velük leszel újra! Imádkozz az Úr kegyelméért! Hiányainkat az kegyelme pótolja. trónja vesztett legyen. de annak csak a jobb vállát súrolta a fegyver. A fagyasztó. Búcsúzz el t lük. és alázatos meghajlással adták át Henriknek vagy Salamonnak. Mintha epét nyelt volna. aki a várudvaron az apródokkal játszott.– Nordheimi Ottó! – ismételte Anasztázia mintegy megszállottként. szepl s kis Henrik királyt is. „Ha Konrád nem hal meg. rideg gyász elszállt a leikéb l.

azután rohant be a palotába. ha lassan. – Ne félj. megcsókolt. anyám? – lihegte. ahogy a lándzsát fejénél magasabbra emelve nekifutott az eldobó helyet jelz . . A jól fejlett Salamon akkora volt már. hanem az érzésekkel gondolkodott volna. – Olyan dobás volt. de visszafojtotta örömkönnyeit. – Mi van Judittal? – kérdezte mosolyogva.Szívdobogva figyelte fiát. A szavait nem értette. dacos önfej ségét. Gallértalan. de ezt természetesnek tartotta. hátrahajlott. Csak nézte a gyermek felhevült arcát. légy újra király. Mondott valamit Henriknek. amely pontosan belefúródott az egyik báb mellébe. és eléje sietett. ennek a testéb l kiszakadt gyermeknek a sorsa egy az életével és az ország életével. Odafutott' Salamonhoz és megölelte. Mosolygott. és eldobta fegyverét. amely most g gös örömet sugárzott. Ö táplálta nagyravágyását is. A császár leánya lesz a felesége. Henrik felrikkantott örömében. A lépcs n találkoztak. fiam! Király leszel! Atyád híveivel mindent elkövetünk. ahogy az anyját észrevette. gy zelemre akarja vinni a fia dolgát. mert messze volt t lük. Azt mondta. hogy az légy. könny tunikájának rövid újjábóLizmosodó kis karjai feszültek. Tudta. fiam! – suttogta elérzékenyülve. hogy Henrik is megölelt érte. és mintha a soha vissza nem tér múltból fülébe csengtek volna az András úr rekedt hangján elmondott szavak: „Mindent Salamonért!” Mintha nem is a szavakkal. – Miért nem? – kérdezte meglepetten. még otthon. Egyszer. Ott megtorpant. de a kis német király ölelése elárulta szavait. amelyet már egészen kisgyermek korában elárult. Amikor idáig jutott töprengésében. – Kár. mészporból húzott vonalig. Barna haja lobogott. de nem akar belepusztulni. hogy Judit nem látta! – sóhajtotta a kisfiú szomorúan. a német szavak értelmét különben is csak akkor fogta fel. Ebben a pillanatban maga el tt látta a halott férje arcát. akkor majd meg is csókollak. A fia arca is beszélt neki: lángolt rajta az öröm és a büszkeség. Érezte. ezért is kell királynak lennie. A császárné is szeretné. de most nem tud segíteni. András belepusztult szándékába. – Mert nem vagyok király. A kis Salamon szinte fuldoklott a nagy rohanástól. tagolva ejtették. – Büszke vagyok rád. – Láttad. – Nem akar velem sétálni. Anasztázia ott hagyta az ablakot. ismerte hiúságát. akkor nézett fel a fia. mint a német király.

ha az embert hallgatja. hogy visszasegít a trónra – felelte dicsekedve. leült. – Hol?! – kérdezte kiáltva. – Nordheimi Ottó! – mondta ki a herceg nevét csaknem megb völten. A kis szék szinte nyekkent a súlya alatt. er s. – Kicsodát? – kérdezte Anasztázia meglepetten. inas. – Itt van a városban. Legfontosabb Henrik barátsága. Ha megszeret. hogy parancsára el kell hagynia az udvart.– Henrik megígérte. fiam. – A híres szász Nordheimi családból származott. – Mondd meg már! – nógatta az anyja. – Én megtanultam a nevét! – dicsekedett Salamon mosolyogva. Nekem el kell mennem. „Nordheimi Ottó. A Ják nembeli Márton úr hajlongva állt meg Anasztázia el tt. Ezt is Henrik mondta. Egyenes tartású. Judit királyné legyen. király leszek én is. Az orra kissé el reugrik. és elhalasztotta utazását. Ottót. hogy a császárnénak kevés a hatalma. barna ember. Holnap tanácskozás lesz a császárnénál. széles vállú. A hatalmas termet ember arcán mosoly fényesedett. – Milyen ember a herceg? – kérdezte izgalommal. Ha ez sikerül. amit az érsekek és a fejedelmek akarnak. talán azért. gyors mozgású. – Amit rám bíztál. Majdnem kimondta. mert a –szeme úgy csillog. Keskeny szája szélén gúnyos mosolygásféle játszadozik. . – Te maradsz. hogy összetartsam atyád velünk jött híveit. majd elfogadva a királyné kínálását. így mondta. A leger sebb herceget kell megnyernie. elvégeztem.. – Én is?! – kiáltotta elkeseredve. Márton úr krákogott egyet. bizonyosan segít majd rajtad. mint egy vadállaté. – Csak még kicsi is. Van valami rókaszer az arcában. Az történik. Csak az most a baj. Majd megismeri ket. Ha akarná.. a bajuszát is megsodorta. Anasztázia hallgatott. új bajor herceget. akkor minden jóra fordul. kemény férfinak látszik. aztán csak ennyit mondott: – Visszamegyünk Melkbe.” – doboltak benne a császárné szavai. nagyasszony. – Henrik találkozik vele – tette hozzá Salamon. – Talán harmincéves lehet. A szász Nordheimi családból született. – Henrik szeret engem. de azt akarja. Henrik mondta.

– Hogyan fogadott? – Éles farkaspillantással mért végig, aztán a nevedre, mintha alattomos mosoly suhant volna át az arcán, majd egészen barátságos lett, azt sem tudta, hová tegyen, de én megéreztem, hogy talpon áll benne az ördög. Anasztázia felnevetett erre az alapos és szokatlan jellemzésre. – A többit bízd rám, Márton úr! Hol tudok vele találkozni? – Sem itt, sem nála. Faggatott er sen, miért akarod a találkozást, de én megmondtam kereken, hogy nem tudom, mert ez az igazság. – Elhitte? – Nem tudom. Azt mondta, ide a palotába nem jöhet, hozzá meg te nem mehetsz, nagyasszony, mert híre menne akár így, akár úgy, hiszen sem , a bajor herceg, sem pedig te, a magyar királyné, nem járhattok egymáshoz a császári udvar városában. Abba viszont beleegyezett, hogy engem holnap, alkonyatkor meglátogat, te pedig h séges hívedet bármikor felkeresheted. Kérte, küldjék hozzá üzenetet, ha elfogadod megállapodásunkat. – Üzenj a hercegnek! Ott leszek nálad! – mondta megkönnyebbülten, és mosolygott. Márton úr köszönt, és elsietett. A házat gazdájának özvegye adta bérbe Márton úrnak és kíséretének. Az egyszer en berendezett szobában már sötétedett. Az asztalon gyertyák apró lángjai világítottak. Anasztázia a kopott, faragott székbe telepedett, Márton úr izgatottan járkált. Nem kellett sokáig várakozniuk. Márton úr fia, a délceg Opos jelentette: – A vendég és két kísér je megérkezett. Apa és fia távozott. A következ pillanatban belépett Nordheimi Ottó. Bokáig ér , ingszer bársonyköntöst viselt, amely a derekán b rövvel volt átszorítva, úgy, hogy a köntös b fels része buggyosan lógott ki az övre, eltakarva díszes tokban rejt zköd t rét. Udvariasan, mélyen hajolt meg a királyné el tt, miközben egyetlen pillantással mosolyogva vette tudomásul az asszony szépségét. A hangja lágyan, bársonyosan puhán csengett, elárulva gazdájának a n k társaságában való jártasságát. – Hívattál, úrn m, és én tüstént eljöttem felségedhez. – Ülj le, herceg! – kínálta Anasztázia, és okos, fehér arca mozdulatlan maradt. – Lassan beszélj, hogy megértselek! Nem tudom jól a nyelvedet. – Parancsodra, úrn m – válaszolta, és a királyné elpirult, mert megérezte a herceg éles tekintetét, és magában igazat adott Márton úrnak. Anasztázia lassan, rövid mondatokban beszélt: – A magyar-bajor kapcsolatok régiek, herceg. A hajdanvolt Henrik herceg leányát, Gizellát, a mi István királyunk vette feleségül. Sokszor

voltunk ellenségek is. Ez azonban nem a bajoroknak és nem a magyaroknak volt a hibája. Konrád herceg nálunk, a mi udvarunkban talált menedéket. Meghalt uram, a király fegyverrel is segítette Konrádot. Tudod, hogyan halt meg Konrád herceg? – kérdezte élesen. – Ki tudja bizonyosan? – felelt kérdéssel a herceg. – Én tudom. Az orvos bebizonyította. Más is tudja. Ha nem hal meg, akkor most nem lennék itt. Több bajor hercegb l lett már német király. Ezt sem tudod? – kérdezte gúnyosan. Ottó herceg megértette, önkéntelen, kedves mozdulattal túrt a hajába. Izgalmában nagyot nyelt. – Tudom. Mindenki tudja. Mondd meg, mit akarsz t lem ! – és az arcán feszült figyelem látszott. – Te vagy ma a leghatalmasabb a német fejedelmek között. A császárné csak Isten kegyelmében bízik. Én tebenned! Ültesd vissza a fiamat a trónjára! A magyar király jó és er s szövetségesed lehet még neked. Ki tudja, mit rejteget a jövend ? – Úrn m, túlbecsülöd er met és hatalmamat – felelte tétovázva. Anasztázia rosszallóan rázta meg a fejét. – Nem becsülöm túl. Mások is akarják, ha nem is a fiam, de a császár leánya miatt. Neked megmondom, asszony nem tud egyedül kormányozni. Aki csak az égbe néz, nem látja a földet. Ágnes nem látja. – Megpróbálom! – kiáltott fel Ottó félig-meddig meggy zve. – Hiszek neked, herceg – felelte a királyné, és felállt. A szoba sarkába ment. Vászonba takart, tokban rejt zköd , gyönyör kardot vett el . – A világ legnagyobb királyának, Attilának a kardja! Aki ezt viseli, az gy zhetetlen vezér lesz. Neked adom, te pedig a fiamat, Salamont, trónra ülteted. Nordheimi Ottó szeme mohó ragyogással, megbabonázva tapadt a remekm re. Nézte a szablya aranyvereteit, kékes árnyalatú, finom acélpengéjét, amelynek vércsatornájában mesebeli szörnyetegek és dúsan kacskaringózó indák rajzai látszottak. Remeg kezében tartotta a b rrel áthúzott tokot is, majd lassú mozdulattal visszacsúsztatta a pengét a helyére. – Felséges úrn m, bízzál bennem! – mondta megillet dve. – Ha élek, a fiad király lesz. Esküszöm! – A kardot rejtsd el a köntösöd alá! Ne lássák, hogy neked adtam! Én is elrejtve hozattam ide.

Ottó herceg fél térdre ereszkedett, és megcsókolta a királyné köntösének a szegélyét. Anasztázia sokáig ült mozdulatlanul, és tekintete az ajtót nézte, amely becsukódott a távozó után. *** A meghalt császár volt kancellárja, Hanno kölni érsek, rideg, komor ember volt. Már bambergi papnövendék korában eszességével vált ki társai közül. Szigorúan ragaszkodott a vallás és az erkölcs parancsaihoz, de nemcsak másoktól követelte meg a vallásra alapozott erkölcsi elveket, hanem önmagától is. A királyi tanácsban le nem vette szemét a siránkozó hangú Ágnes császárnéról, aki csak esdekelni tudott a kis király nevében, de parancsolni, intézkedni nem. A fejedelmek és a f papok, de lassan-lassan a kisebb hatalmasságok is azt tették, amit akartak. Ezen a tanácskozáson sem ért el Ágnes császárné semmit sem, hiába siránkozott, hogy a kis király sógorát visszasegítsék a magyar trónra. „Ez az asszony jó lenne kegyes apácának, de semmiképpen sem felel meg császárnénak. Tönkreteszi a nagy Henrik, az én császárom örökségét...” – Ilyen gondolatok suhantak át a kölni érsek agyán, Daniig szürke szemének haragos tekintete a császárnén tétovázott. Amikor pedig szólásra emelkedett, Máté evangéliumának tizenkettedik részéb l a huszonötödik verset idézte: – Minden ország, amely önmagában meghasonlik, elpusztul. Beszédében nem rejtette véka alá mondanivalóját, ha nem is egészen nyíltan, de burkoltan kifejezte, csak az er s királyi hatalom virágoztathatja fel újra a birodalmat. Sokáig beszélt Henrik császárról, akit Krisztus szavaival er sített meg, ha harcolnia kellett ellenfeleivel. Most megemelt hangon ismételte a Máté evangéliumában találtakat: – Ne gondoljátok, hogy azért jöttem volna, hogy békességet bocsássak a földre, hanem fegyvert! És Henrik császár mindig fegyvert ragadott a birodalomért, a császárság és a királyság tekintélyéért... Az érsek beszédét figyelve Nordheimi Ottó elégedetten mosolygott. „Ez az érsek velem lesz!” – és ebben a pillanatban máris megfogamzott benne, miképpen ragadhatja magához a hatalmat. Nem szólt azonban semmit, oda sem figyelt többé a megjelentek üres locsogására. Alig várta, hogy vége legyen a tanácskozásnak, és négyszemközt beszélhessen Hannóval.

A palota egyik szobájában találkoztak. A két férfi kíváncsian vizsgálgatta egymást. – Nagyon jól beszéltél, érsek! – hízelgett Ottó. – Mindenben egyetértek veled. Megértettem azt is, amit elhallgattál. – Mire gondolsz? – kérdezte Hanno, de az arca nem árulta el kíváncsiságát. – Ki kell ragadnunk Henrik királyt az anyja kezéb l! Neked kell gyámjának lenned! – tette hozzá ravaszkodva, és csillogó szemmel leste szavainak hatását. Az érsek arca azonban most sem árulta el, mi megy végbe a belsejében, mintha fából faragták volna, olyan volt. – Hogyan gondolod? – kérdezte nyugodtan, de hangjának csengésében benne volt a beleegyezés. – Még nem gondoltam végig a tett végrehajtását, annyit azonban máris mondhatok, megbarátkozom a kis Henrikkel, aztán olyan helyre csalom, ahonnan magaddal viheted Kölnbe. De ez nem elég! – tette hozzá. – Mi kell még? – kérdezte Hanno, és most látszott el ször az arcán valamilyen halovány, mosolyféle érdekl dés. – Meg kell szereznem, akár er szakkal is, a birodalom jelvényeit! A keresztet és a lándzsát, mert csak akkor jutunk a hatalom birtokába. Ha nálad lesz a király, és kezedben lesznek a királyság jelvényei, nyugodtan kormányozhatsz. – Magadnak milyen szerepet szánsz? – kérdezte, és nagyot villant a szeme. – Én leszek a birodalmi sereg vezére, ha a király sógorát visszaültetjük a trónjára. Judit hercegn legyen magyar királyné! Ha trónon lesz, keleti határunkat nem érheti támadás. Te pedig azon munkálkodhatsz, hogy Henrik király fejére kerüljön a római császári korona is. – Ágnessel mi legyen? – kérdezte Hanno egészen barátságosan. – Te jobban ismered. Én azt gondolom, valamelyik kolostorban Istennek szentelhetné életét... A komor f pap arcán vidámság látszott. Mintha két álarc hullott volna le. A két ember egymást leleplezve állt az asztal mellett. Nem kellett többé szerepet játszaniuk. Kezük szinte egyszerre emelkedett fel, hogy szövetségüket kézfogással szentesítsék. ***

A fiúknak megmutatta. mit kell tennetek. – Én is szeretném tudni! – kérte Ottót Salamon. Csináltatok számotokra rostélyos sisakot. – Egymással nem vívhattok. Ti már abban a korban vagytok. A lándzsaöklelést sokáig kell gyakorolni. – Elmondom. –Otthon ültem már lovon. amikor elkezdhetitek a tanulást. nem tetszik neki. Ha mindezeket elkészítik. Amikorra a páncélok elkészültek. Úgy érzem. pedig ravaszkodva tovább beszélt: – Nem lehet ezt a játékot rögtön megtanulni. Figyeljetek! Franciaországban a király udvarában láttam. miképpen kell teljes fegyverzetben. ha már nagyok lesztek. Opos megtanított a lovaglásra. napjában többször imádkozó. Henrik király csaknem jobban vonzódott már hozzá.Nordheimi Ottó hamarosan beférk zött mindkét kis király szívébe. és ahhoz is értett. Ha akarjátok.és lábvértet. lóháton vívnak egymással. A lovagok lándzsával. misét hallgató. a két fiú már jól megülte a lovat. mint kegyes. Ez sem könny . mint apám volt. annál jobb. A vidám. Dicsérte ket. Ottó herceg fáradhatatlannak bizonyult a tanításban. er s férfi mindig tudott érdekes harci történeteket mesélni. el retartott lándzsával a bábot lóhátról megrohanni. – Én tudok lovagolni! – kiáltotta büszkén Salamon. hogy a páncélotok testhez álló legyen. Naponta foglalkozott a két királlyal. A két fiú hamarosan megszerette a ravaszul buzgolkodó bajor herceget. így beszélt: – A harci játékokat a királyoknak is meg kell tanulniuk. ott láttam lovagi tornát. sodrott páncélinget. és a lándzsát beledöfni. – Akarjuk! – kiáltotta egyszerre a két fiú. aki a másikat lándzsájával kiveti a nyeregb l. mell. – Te majd megtanítsz engem! – mondta parancsolva Henrik. csak akkor. én szívesen megmutatom. Megmérnek benneteket. A mez n állíttatta fel a bábokat. — El ször is elmegyünk a fegyverkovácsok m helyébe. zsoltárokat olvasó édesanyjához. miképpen hízelegjen nekik. Az gy z. hogy a kisebb fiú többet tud nála. hogy a te segítségeddel olyan király lehetek. teljes páncélos fegyverzetben. – Milyen az a játék? – kíváncsiskodott Henrik király. és látszott az arcán. kijavította hibáikat. Mennél hamarabb. lovat kaptok. Amikor megismerkedett velük. A két fiú tátott szájjal figyelte a híres herceg minden szavát. . A kis német király egy alkalommal így szólt Ottóhoz: – Olyan er s és hatalmas akarok lenni. A franciák földjén jártam. Most még csak szalmabábokkal viaskodhattok.

és még meg is hajolt Salamon el tt. mégis bajba jutott. . Magyarország er s ország. felség! – biztatta a herceg. talán már nem is olyan sokára. a mi szövetségünkr l. felség! – mondta komolyan Ottó herceg. hogy egyszer te fogsz a segítségemre sietni. nagy király volt. hogy a felséges asszonnyal szövetséget kötöttem. –Szégyen lenne. t led függ. – Köszönöm. ha a német király cserbenhagyná sógorát és szövetségesét. mintha feln tt lett volna. Nordheimi Ottó felhasználta az alkalmat arra. Jól figyelj rám! Az én. sohase beszélj senkinek! Még Henriknek sem! – Bízhatsz bennem. – Például azt. hogy feln ttnek tekintse a két gyereket. király úr! – mondta Ottó.– Er s és hatalmas leszel. a nagy Henrik császár sem tudta legy zni. aki mindig vigyázott arra. tudsz titkot tartani – mondta rejtélyesen. – Milyen titkot? – csodálkozott a kis Salamon. – Te kerülnél bajba? – csodálkozott. és bajba kerülsz. fogjanak össze. Remélem. Lehet. A bajormagyar szövetség megvolt a múltban. segíteni foglak –jelentette ki olyan komolyan. Közös er vel vissza tudjuk majd ültetni sógorodat a trónjára. Ezt ígértem édesanyádnak. – Felség. rajta leszek. hogy visszakerülj trónodra. – Beszéltél anyámmal? – álmélkodott Salamon. Egy alkalommal Henriknek egy követséget kellett fogadnia. pedig mi is segítettük. aki er sen megszorította. h séges hívednél találkoztunk. Gondolj édesapádra! is hatalmas. ne feledkezzél meg rólam! – Mit kell tennem? – A világban semmi sem állandó. Márton úrnál. gy zni fogunk mindenki ellen. hogy meglegyen a jöv ben is. – Megteszlek! Azt akarom. Ha király leszel. hogy Judit magyar királyné legyen! – Az lesz. – Rábírom majd a fejedelmeket és az érsekeket. – Beszéltem. – A birodalmi érdek is ezt kívánja. a törvényes magyar királyt – mondta még egész komolyan. – Én is bajba kerülhetek. a királynénak. – Mit teszel. majd izmos kis kezét Ottónak nyújtotta.segítségemmel. hogy végképpen megnyerje a maga számára a magyar királyt. ha én kerülök bajba. Ottó? – kérdezte Henrik. – Ha megteszel majd a hadak vezérének. elfoglalhatod seid trónját. A jöv t senki sem tudja. – Err l. herceg úr! – hangzott Salamon válasza. – Ha király leszek.

a király. Melk várának tornyából. Ezen a napon délig volt a toronyban. Márton úr. Szuszogva telepedett le a nehéz német székbe. Az er s lelk asszony nehezen viselte el. Krákogott egyet. nem remélhetünk sok jót. – Ülj le. majd felvetette tekintetét Anasztáziára. hogy fiától és menyét l elszakítva várakozzék. Azonnal fogadta. – A császárné hatalma alatt szertefoszlott a birodalom egysége. esztend szén. ha magunk is teszünk valamit – gondolta imádkozás után. Sokszor jutottak eszébe Tibold ispán szavai. Márton urat várta. és megveregette a fia vállát. Majd Opos velem jön. Ebéd után éppen le akart pihenni. Ebben a meggy z désében er sítette meg a meghalt András király h séges híve. amikor a szokásos helyér l. amikor Tibold ispán jelentette: – Márton megérkezett. – Nem félek a hercegt l – mondta. szerintem jól uralkodik. Sopron és Zala vármegyében én yagyok er sebb. azután beszélt: – Sajnos. de a belsejébe kételkedés férk zött.X. – Vas. és beszélj! Mondj el mindent szintén! Nem felejtettem el. Ez a kételkedés akkor kezdett csírázni a lelkében. Maga elé nézett. ha nem. „Isten csak akkor segít rajtunk. az 1062. Naponta hallgatott misét. miel tt útra kelt. Ha akarom. Mit láttál otthon? Márton úr komoly maradt. Magyarország felé nézett sóvárogva. úrn m. amikor Ágnes császárnéval találkozott – Mire ment Ágnes az imádsággal?” – kérdezte magában többször is. aki hazament a birtokaira. Nem akarom a kedvedet szegni. nem tudok olyat mondani. A herceg okos ember. Te jól meg tudod figyelni az embereket. de amíg Henrik király gyámja. Tibold ispán is. miképpen képzeltetted el velem Nordheimi Ottót. SALAMON VISSZATÉR Anasztázia életében gyötrelmet jelentett a melki szám zetés. Most már a vallásban sem talált vigasztalást. Most is erre gondolt. hogy Béla |lem üldözi bátyja híveit. ketten nem félünk senkit l – kérkedett mosolyogva. ami jó nekünk. Különben is az a hír járja. és imádkozott a barátok templomában. úgy folytatta: .

ez az eskü köt a fiadhoz is. A városka a Rajna jobb partján terült el. hogy a birodalom két leghatalmasabb ura hívta meg ket hajókirándulásra. A mennybolt kéken mosolygott alá. Csaknem ugyanekkor történt egy régi német kisvárosban. aki most a trónt bitorolja.. ha a kószáló szell simogatta. szárazon csörgött a sz ke sás. tetszett nekik. – mondta Henrik. és a hagyomány szerint építtette a Rajna kis szigetén a régi kolostort. megvolt már Heristali Pipin uralkodása idején. úrn m – válaszolta Márton úr. Régen nem esett. A lovasok élén a komor arcú Hanno. Tör dött a néppel is. Majd meglátod. hogy lepihenjen. sokan szeretik. Márton ispán? – kérdezte közbevágva. de nem tárgyalt velük.– A régi vallás hívei megmozdultak. és a szeme csillogott. hogy nem jó keresztény. Negyven ezüstdénárja ér egy bizánci aranyat. – Ne haragudj. A két férfi között Henrik király büszkélkedett a lován. amikor a hajót meglátta. Mindketten kevélyen ülték meg lovukat. Ma német földön Nordheimi Ottó a legnagyobb hatalom. Nem bántotta a bátyja híveit. Anasztázia elsötéted arccal figyelt Márton úrra. – Felesküdtem András h ségére. az elfogott németeket pedig szabadon engedte. keresve tükörképét a folyó széles hátán. milyen könnyen siklik a folyó hátán. hogy segíteni fog. A herceget. kölni érsek lovagolt. hanem szétverte Vata fiának a próbálkozását. –Henrik megígérte. csak nekem. amslynek partján egy hajó horgonyzott. amelyen a napsugarak aranypikkelyeken táncoltak. – Te tudod. vagy hallottam. – Én a fiad híve vagyok! – válaszolta csaknem keményen. A püspök nyugodtan mondta Henriknek: – Ez a legszebb hajó a Rajnán. szi id volt. hanem a bajor hercegben. De én nem is benne bízom. amit láttam és tapasztaltam. Mögöttük. Jó pénzt veretett. Csöndes. . Nem foghatja rá senki sem. mellette telivér lován Nordheimi Ottó ült. – Kíváncsi vagyok. Ilyen szép hajója nincs senkinek. szép. – Te Béla híve lettél.. majd elköszönt. a Rajna halkan folydogált a part és a sziget között. Kaiserswerthben. ispán úr! – engesztelte Anasztázia. a fegyveresek között lovagolt Salamon király is. Magunk nem tudjuk megdönteni uralmát. A városkából kis lovascsapat igyekezett a folyó felé. hiszen Szekszárdon a Megváltó tiszteletére monostort is alapított. Az eöenséget azonban ismernünk kell! Én azt mondom.

Így vége lesz a császárné gyenge uralmának.– Azért hoztalak ide – bólintott az érsek. Henrik örvendezve követte. – Helyes! Minden úgy lesz. az érsek csendesen kérdezte: – Hol vannak a birodalom jelvényei? – Már a hajódra vittem – válaszolta Ottó herceg. A következ pillanatban evez csapások hallatszottak. viszünk Magyarországba. és kövesd a jegyesedet! – búcsúzott Judittól. Amikor Hanno érsek. meggy zzük majd a fejedelmeket. – Rómába megyek. Amíg a két fiú a legények gondjára bízta a lovakat. Ha pedig összegy lnek a seregek. a matrózok felhúzták a hídpallót. Mi ketten. az érsek meg én. hogy a hátralév életemet egészen Krisztusnak szentelhessem. – Neked megmondom. akkor velem maradsz! – felelte nagyon komolyan a herceg. mert szövetségesek vagyunk –válaszolta Ottó herceg. a császárné egészen összetört. – Velem mi lesz? – kérdezte aggódva. Henrik király és néhány érseki katona a hajóra ért. majd el resietett. Amikor pedig Ottó herceg Salamonnal az udvarba érkezett. – Az érsek magával viszi Kölnbe. és Henrik el tt ment fel a hídpallón. – Úgy lesz! – nevetett Ottó. – Ha király akarsz lenni. és komor arcán mosolygás suhant át. – Veled maradok! – hangzott Salamon öntudatos válasza. aztán Judittal együtt Melkbe megyünk. hogy igazi királyt neveljen bel le. – Visszajössz velem az udvarba. Henrik király elrablásának a hírére Ágnes császárné lemondott. – Te maradj velem! – mondta ekkor Nordheimi Ottó Salamonnak. mert nem sokat értett Henrik elragadásából. – Gyere. – Mi lesz Henrikkel? Hová viszik? – kérdezte Salamon riadtan. amelyet a legények jöttükre kitettek a hajó és a part közé. hogy téged és a jegyesedet trónra kell segítenünk. hogy a víz er sebb sodrása magával vigye Köln városába. majd megoldották a köteleket. ahogy megbeszéltük. A parton mindnyájan leugráltak a nyeregb l. hiszen Hanno érsek lett a hatalom birtokosa és a király gyámja. és az érsek hajója a folyó közepe felé tartott. – Én nem mehetek a hajóra? – kérdezte elszomorodva. Légy boldog. leányom. királyom! – hívta kedvesen Hanno érsek Henriket. az édesanyádhoz. .

király úr! – felelte. A barát tüstént felpattant székér l.Judit szinte meggy lölte ebben a pillanatban anyját. – Beszélték. és merev arcán mosoly suhant át. hogy a német fejedelmeknek nem tetszett Ágnes császárné és a gyermekkirály uralma. – Mindent mondj el. Elmondta. A szerzetes beszélni kezdett. A király mögött a szolgák bort és kupákat hoztak. A barátot a szekszárdi apát Vilmos. a királyra köszöntötte. Csuklyáját hátratolva várakozott a királyra. mivel jól beszélte a németek nyelvét. A kupát felemelte. lázban ég szemének eszel s csillogását. még tulajdon gyermekei sem. hogy Anasztáziával közölje: Hanno és az szövetsége hamarosan megváltoztatja Salamon király sorsát. ajánlotta Béla úrnak. és mélyen meghajolva köszöntötte. – Köszönöm. Szólt Hanno érsek és Ottó bajor herceg összeesküvésér l. Ez azonban nem tetszett a világias élet Adalbert brémai érseknek. Az arc és a tekintet elárulta: ezt az asszonyt semmi sem érdekli többé a világból. a francia származású bencés szerzetes. Berno. hogy Hanno érsek vasszigorral próbálta nevelni a királyt. csak az a rajongó hit. Berno! – biztatta a király. fráter! – hangzott Béla úr mély hangja. Nézte anyja sovány. esztend Kisasszony. fráter! – kínálta mosolyogva. azaz augusztus havának vége közeledett. amiért ilyen könnyen meg tud válni t le és Henrikt l. A király belépett. Berno most tért meg német földr l. Az ital nyomban megpirosította szürke arcát. *** Dömösön. – Ülj le. ezért mindent elkövettek saját hatalmuk növelésére. majd félig kiitta. Henrik király elrablásáról. Az 1063. – Igyál. amelyet a környék népe palotának tisztelt. a császárné lemondásáról. Nordheimi Ottó már másnap elindult Melk felé. amelyb l kireszketett a túlvilágba vetett hit. – Ügy tudom. a hajdani törzsi szállásbirtokon épült Béla úr k háza. és feszült figyelemmel várta kémjének szavait. de Ottó . bent ült a teremben. ezt a rideg asszonyt. hogy beszámoljon útjáról. amelynek segítségével a mennyországba juthat. sápadt arcát. hogy a rend tagjai ihatnak bort.

Amíg kint jártam. belegyezett Salamon megkoronázásába. amíg kiszabadították Henriket Hanno fogságából. Agyában egymást zték a gondolatok. Berno mozdulatlanul ült. Nagy sereg tör majd reánk. . és már Henrik császárnak is a tanácsadója volt. hogy a világ leger sebb hatalmának serege tör országodra. Azt akarják. hogy Hanno maradhat a király nevel je. Eszébe jutott. Visszariadt az újabb harctól. A két érsek és a bajor herceg egyesíteni tudja a birodalom szétforgácsolódott erejét. királyhelyettes. de nem tudtam kideríteni. – Adalbert nagyravágyó szász ember. Berno szintén felelt: – Sajnos. – Miért? – csodálkozott a király. – Talán mindent. de hatalmát meg kell osztania Adalbert érsekkel. de nem látta a tájat. ott várakozott a bátyád f embereivel együtt. – Mikor támadnak? – A hírek és a készül dések szerint már most sszel. megállt az ablaknál. kinézett a nap sugaraiban fényl tájra. – Támadni fognak? – kérdezte Béla úr. hanem a bajor herceg. Addig mesterkedtek. magas homlokán kiütöttek az izgalom verejtékcseppjei. – Mit tudsz a bajor hercegr l? – kérdezte Béla úr fokozódó izgalommal. Barna arca még jobban megpirosodott. ez bizonyosnak mondható. a királynak rokona. hogy az ifjú Henrik király els harca gy zelmes legyen. de bizonyos. és kopasz fejb rén megjelent az izgalom veresed csíkja. hogy fegyverrel segítsék Salamont a magyar trónra. Ottó. A király nem bírt tovább ülve maradni. csak azt nem. Sok emberrel beszéltem. nem mert megszólalni. – milyen ember? – kérdezte a király. Ezt azonban senki sem tudja. – Hol van most Salamon? – Talán még Melkben. Az idén pünkösdkor a birodalmi gy lés úgy határozott. de reád és országunkra nem k jelentik a veszedelmet. Mainzban. hogy Adalbert érsek és mások is jönnek egész erejükkel meg a bátyád embereivel. Ez annyit jelent. Hosszú léptekkel járt fölalá. a birodalmi gy lésen Ottó herceg rábírta a fejedelmeket. aki mindenképpen a magyar trónra akarja ültetni a bátyád fiát. miért lett Salamonnak ilyen rendíthetetlen és elszánt híve.hercegnek sem. A két érsek most vicedomini. hogy ha félelemb l is. Salamont. király úr! Ottó herceg lesz a sereg vezére. – Mert az. Béla úr kinézett.

túszul adni. – Mit csinálsz. *** A király hívására lassan gyülekeztek a hadak a Dunántúlon.„Nem akarok testvérharcot. Amikor . A merev arcú fráter szája körül megrándultak a ráncok. hogy nem bízik a harc elkerülésében. ha meghagy apja idejében is bírt hercegségemben.. aranymintás. ezért hajlandó vagyok a fiamat. Többet nem szólt.. Amikor írószerszámaival visszajött. majd beleült sz nyeggel takart karosszékébe. Gézát. szinte. ha nem fogadják el a békét? –kérdezte Berno. Itt a szabadban akart Béla úr tanácsot tartani az ispánokkal. és a frátert magára hagyta. kék brokátból szabott. fráter! Legyen a trón Salamoné! Nekem elég a hercegség. hanem a magyar királynak. De siess! Elmondom. – Akkor harcolni fogunk. Dömösre. elég volt!” – futott át agyán a felismerés. sarkon fordult. ráütöm pecsétemet. csaknem kiáltva: – Nem akarok több vért ontani. a király így kezdte mondanivalóját: – Azt gondolom. úgy mondta. Salamont nem én ztem el. apja akaratából menekült ki külföldre. Én a trónt csak seregem és a nép követelésére foglaltam el. Bizánci. Szívesen meghódolok. Gy lést hívok egybe. hogy mi legyen a levélben. sejtetve a királlyal. ide. galléros köntösét viselte. Jöjjön haza Salamon az országba! Én kész vagyok hódolattal fogadni. Sietve ment az emelvényhez. és a hírek szerint a harc elkerülhetetlennek látszott. Szándékom igaz. A palota el tt összegy lt f emberek türelmetlenül várták a királyt. A dömösi palota el tt az ácsok mennyezetes díszemelvényt építettek faragott gerendákból. Hirtelen fordult vissza az ablakból. Még ma parancsot adok a határszéli várak meger sítésére. ajánlatomat a németek és Salamon is elfogadhatják. A levelet Henrik királynak címezd. fejét bársonysüveg fedte. amikor szikár alakja megjelent palotája kapujában. A határt egyetlen katonám sem sértette meg. uram. A németek csak áltatták a király követeit. Berno engedelmeskedett. A tanácskozásra nagy szükség volt. A németekhez küldött újabb követek sem értek el eredményt. A nap már delelt. Amiket mondok. Én legy ztem a nagy Henriket. amelyet követeim visznek Henrik királyhoz. és ha elkészült. Hozd az írószerszámaidat ! Levelet írunk a német királynak . de nem a német. te majd ill formában leírod. ahová senki sem üldözte.. Ottó hercegt l sem ijedek meg. amelynek lépcs in frissen lépkedett fel..

de vállvonogatása nem jelentett cáfolatot. aki eszméletét vesztve. és a nehéz fagerendák rázuhantak a királyra.elhelyezkedett. Berno fráter felemelt kézzel intett csendre.. . Az izmos mellkas lassan emelkedett és süllyedt. Sírásba csukló hangján ezeket kiáltotta: – Apám! Jaj. A látottak megbénították az embereket. Bikács fülébe: – Ez talán az Isten büntetése . Az emelvény összeomlását dermedt csönd követte. – Él a király! – kiáltott fel az egyik ispán. Ekkor azonban egy karcsú fiatalember felrohant az összeomlott emelvényre. A legh ségesebb ispánok fájdalmukban szinte felüvöltöttek.. Er s.. ha. Egy szerzetes is el került. majd vizes kend vel a homlokát törölgette. Néhány pillanatig semmit sem tettek. Egyszerre többen rohantak az emelvényhez. Berno fráter tanult mozdulatokkal mosta le a vért Béla úr arcáról. A kétségbeesett kiáltások összeolvadtak a megrémült országnagyok jajgatásával. A kiáltást örömujjongás fogadta. aki a trónszéket takaró vörös sz nyeget a földre terítette. a mennyezet leszakadt. – Vizet hozzatok! – kiáltotta Berno. Bikács úr nem válaszolt.. apám! Géza herceg kiáltása felrázta a f embereket dermedtségükb l. és óvatos mozdulattal ráfektette az ájult testet. A lélegzése szabályosnak tetszik – felelte a fráter. – Bort adjatok! – parancsolta a király hangosabban. nyomban megszólalt. Egy Szolnok nev ispán ezt súgta szomszédja. – Mi történt? – hangzott ekkor rekedten Béla úr hangja. Tovább nem beszélhetett. mély hangja betöltötte a kis teret: – Én nem akartam a harcot. majd fülét a király melléhez tapasztva figyelte lélegzését. véresen hevert karosszéke mellett. és ide-oda rebbent a pillantása. – A mennyezet lezuhant – válaszolta Berno. – Remélem. és vizes kend vel újra a sebesült homlokát törölgette. azután a köntös b szárnyait hajtotta szét. a koronáról is lemondtam volna. hogy a király testét megvizsgálhassa. Az emelvény tartóoszlopai hirtelen meginogtak. Csak a következ pillanatban tört ki a hangzavar. és pillanatok alatt szétdobálták a gyilkos gerendákat. – Megmarad? – kérdezte suttogva Géza herceg. A szolgák hamarosan egy kanna vizet és kend ket hoztak.

Azonnal indulunk! Hiába kérlelték. és meg kevélyebben igyekezett ülni Henrik mellett. Szvatopluk herceget. Id nként körülnézett. Géza hercegnek csak ekkor jutott eszébe. a sovány. és Böngér fia Böngért. de már hajnalban követelte. nem tágított. amelyen a sereg zöme megindulhat. Arcán büszke mosolygás játszadozott. – Vigyetek a nyugati határra! Magam akarom a harcot irányítani. „Minden értem és Juditért történik” – gondolta. Egyenesen Salamon magyar híveihez beszélt: – Nektek kell vezetnetek bennünket! Ti ismeritek a titkos átjárókat. Majd megmutatom a várhoz vezet f utat. aki rövid parancsokat osztogatott az egyes csapattestek vezet inek. a nyugati gyepük királyi hadnagyát. akinek a nádori méltóságot szánta. Opost.A szolgák borért rohantak. Sohasem derült ki. mosolygós arcú Tibold ispápt. Ebben a mosolyban benne volt. A sereg másik részét a magyar csapatokkal meger sítve magam szeretném átvezetni a . Látta Ern markgrófot. Böngér! – parancsolta Salamon. a rejtett utakat a mocsáron át. majd udvarias meghajlással. Judit híveit. hogy minden érette történik. A táborban Henrik király díszes sátra el tt tartották a haditanácsot. mosolyogva üdvözölte Ottó herceget. Berno és Géza herceg segítségével felült. Az éjjel keveset aludt. Melyik várat kell el ször elfoglalnunk? – Felelj a herceg úrnak. Márton urat és a fiát. hogy csak a fontos határvárak elfoglalása után juthatunk el re. mert nem tud a lábára állni. mi történt Dömösön Béla úr trónjával. minden várost ismersz. Nézte sógora izgatott mozdulatait. A mester és legényei azonban elt ntek Dömösr l. Csak abba egyezett bele. Amikor a bort elhozták. Ottó herceg nyitotta meg a tanácskozást. az anyja rokonát. a hetyke Vid urat. és a kupa bort felhajtotta. hallgatta Adalbert érsek hízelg szavait. tegyék szántalpas szekérre. te minden utat. hogy megvárják a reggelt. Böngér fia Böngér mélyen meghajolt Salamon el tt. A szolgálatába szeg dött Potho grófot. Ákos nembeli Ernye ispánt. A német király mellett Salamon ült. és figyelte Nordheimi Ottót. hogy meg kellene keresni az emelvényt épít ácsokat. – Szerintem Mosont kell el ször bevennünk. Markvart és Rudolf lovagokat. Én annyit tudok. *** A hatalmas német sereg a magyar határra érkezett. – Apám téged tett meg a nyugati gyepük hadnagyának.

hogy a bitorló király beteg lehet. Szeme meghályogosodott. Ha emberem nem csalódott. és ha úgy látja jónak. a sudár termet László herceg. kend vel törölgette apja homlokát. Arccsontjai alatt a száj sarokig ferde red k keletkeztek. Az ég színe reggelre tejszürkére fakult. b rruhás legény volt. Mintha tegnap óta megfogyott volna. Villogó szem . – Rosszabbul lett – súgta Berno Géza hercegnek. Ezután Böngér jelentkezett ismét szólásra: – Az egyik kémem azt a furcsa hírt közölte. – Ismerem a vidéket. herceg úr. Ha jónak találod a tervemet. és onnan adja ki parancsait. Dél már elmúlt. ahonnan szemmel tarthatja a Sopron és Mosón fel l bevezet utakat. A szája sarkában két nagy. holnap reggel mindkét sereggel megindulhatunk. merev testtel feküdt a szekéren. Fennakadt szemmel. vezessen bennünket! –mondta Márton úr. a K ris-patak mellett. alatta pedig sötét árnyék lapult. bárhogyan kínálták hívei. A beteg arca szemmel láthatóan változott. Már nem hallotta a legény harsány hangját. – Böngér jól beszélt – szólalt meg Márton úr. és élesre váló vonalain a bels t zt l lázas pír látszott. Az egészséges herceggel sok bajunk lett volna. Az szi fényben közeled lovasok körvonalai látszottak. Megadta magát. azután lihegve mondta: – Király úr! Mosón elesett. leesett állal. sem inni nem akart. az érsek úr! A meger sített magyar sereget vezesse az. Amikor a királyhoz értek. Béla úr arca is hamuszín lett az átvirrasztott éjszakától.mocsáron. megkerülve a várat. akkor könnyebb lesz a dolgunk. Az egész vidék Márton úr birtoka. megtört kézzel legyintett. Sem enni. vezet jük leugrott a lováról. görbe ránc gyúródott. hogy a bitorló király egész erejével a Rába és a Rábca között tartózkodik. kékül ajakkal. mint a tenyeremet. és belemélyült üregébe. Id nként lemondó. – Megfogadom – felelte Ottó. . Fogadd meg a tanácsát. akit ti akartok. Az rség megzavarodott. de már nem tudott megmozdulni. így egyszerre kétfel l lephetjük meg az rséget. Meghajolt a király szekere el tt. majd így folytatta: – A f úton jöjjön velem a két király. Csontos kezével görcsösen markolta a szekér oldalfáját. – Böngér érti a hadakozást. mert egy szekéren fekszik. Kémeink jelentették. *** Szent Mihály havának tizenegyedik napja volt. Géza öccse. mert érti a hadakozás mesterségét.

hanem maga lépett be. Követeit válaszra sem méltatták. El z napon kötötték meg a magyar-német szövetséget. – Ti velünk jöttök. szinte diadalmenetben érkezve a magyar koronázóvárosba. Ott temetjük el a királyt. és letérdelt. Mellettük külön trón volt Anasztáziának és Henrik királynak. szepl s arcú német király kevélyen feszített trónján. azután fennhangon. selyempalástokban. amelyet alapított. ezért Lengyelországba menekültek. ezért kitért Salamon útjából. aki mosolyogva fogadta pillantását. Törvényes örökösként érkezett. a két király csókkal pecsételte meg a barátságot és a rokonságot. testvérét királynévá tehette. akit el z én a németek kívánságára hozzáadtak feleségül. A templom zsúfolva volt az el kel ségekkel.– A király meghalt! – kiáltotta Berno. Indulunk nyomban Szekszárdra. Géza herceg. Lászlóval együtt meghódol. már messze jártak a halott királlyal. drágaköves ékszerekkel díszítve. Elégedett volt. hogy ha megkapja a hercegséget. A két herceg vele mondta. amiért sógorát királlyá. gy zelemittasan páváskodtak. vagy a németekhez álltok? – kérdezte Géza herceg a lovasoktól. Mire az éjszaka leszállt. latinul mondta a miatyánkot. Salamon hívei arannyal és ezüsttel kivarrott bársonyköntösökben. Géza herceg nem akarta vérrel megszerezni a trónt. A templom körül magyar és német test rök álltak a rendre vigyázva. Velük elvegyülve. – Veletek megyünk! Béla úr hívei voltunk. Amikor a fráter felegyenesedett. Lassú mozdulattal vetett keresztet. noha idegen segítséggel. Salamon arcát hamvaspirosra festette az izgalom. de most szó sem volt h béri eskür l. csillogó brokátmentékben. Juditra nézett. abban a monostorban. Üzent azonban. így szólt: – Itt nem maradhatunk. oldalán Judittal. A vörös. *** Béla halála után Salamon a német sereggel akadálytalanul haladhatott Székesfejérvár felé. A tömeg csak messzir l figyelhette az el kel ségeket. de most nem az édesapja vezette be a fejérvári bazilikába. most pedig téged szolgálunk. méghozzá harc nélkül. Salamon másodszor foglalta el a templomban István király trónját. Béla hívei is mellé álltak. mosolygós arccal figyeltek a német urak. .

tisztán. Amikor az esküt mondta. Salamon öntudatosan hallgatta a hosszú szertartást. A szerzetesek énekükkel a Szentlélek segítségét kérték. „Mindent Salamonért!” – gondolta. és csaknem felkiáltott örömében. .A szertartás megkezd dött. Anasztázia királyné könnyes szemmel. A gyertyák és a tömjén nehéz füstje hullámokat vetve reszketett a félhomályban. dallamosán csendült fiatal hangja. majd az esztergomi érsek letérdelve kezdte mondani a mindenszentek litániáját. boldogan nézte fiát. azután a misét és a szertartást végezte el a kalocsai érsekkel.

– Akkor pedig nem lesz nehéz dolgunk. magas csúcsokon már hókorona villogott az szi sugarakban. A KIBÉKÜLÉS A medvekucsmás lengyel vitézek a kantárszárat fogva. lengyel nadrágot és fehér gerezdes. – Köszönöm a jóságodat – felelte csöndesen. lehajló bajusszal. A hosszú kapaszkodón lassan értek fel a hegytet re. A herceg meglett fiatalember volt. hogy az apja át akarta engedni a trónt Salamonnak. szikláról sziklára ugrándozva. barna férfi. Merész Boleszláv ércsisakja alól vállig ér . köves utat. a dombok sokaságát és mögöttük a végtelenben még zöldaranyban ragyogó síkságot. de a király. . felelet nélkül küldte vissza követeit. sz ke haj omlott el . Géza herceg úgy torpant meg. Karcsú alakja meghajolt. akik káromkodva szidták a nehéz. A fejedelem mellett magyar rokona. Géza herceg vigyázott fakósárga lovára. párákba burkolózva várta ket Magyarország. A sereg élén az öles termet Boleszláv fejedelem maga vezette hóka lovát. és visszanéztek a lengyel és a magyar legényekre. A szoros aljában vén feny k bámulták a lassan haladó. – Ez már a te földed. A hegyszoros egészen összesz kült. Ezután katonáihoz fordult. jobbról-balról sötét sziklák meredeztek a márványszín ég felé. ket a bihari legények követték kurta sörény lovakat vezetve. Alattuk a bágyadt ver fényben. Géza! – szólalt meg mély zengés hangján Boleszláv. A kiá fennsíkon a sereg két vezet je megállt. Vastag b rzekét. Id nként megálltak. a serdül korú Lamberttel. magyar süveget viselt. – Király leszel.XI. Hátrább László herceg lépkedett öccsével. mintha hirtelen gyökeret eresztett volna a lába. tanácsosaira hallgatva. is csak a hercegséget kérte Salamontól. apádat is királlyá tettük. – A németek már bizonyosan kitakarodtak országodból – mondta még Boleszláv. lépésben vezették lovaikat. szeme sarkából egy könnycsepp kicsordult. kettéválasztott körszakállal. Nézte a hegyek óriás koszorúját. A távoli. Mást nem mondott. Sebes folyású hegyi patak futott mellettük fehér kristályhabot verve. és a német urakban bízva. er s sereget. Eszébe jutott. vagy riadozó lovaikat nyugtatgatták.

András úr megmaradt orosz test reinek parancsnoka. – Most mi lesz? – kérdezte a fiatal király riadtan. Nyirkos. mi a szándékuk. Géza apja. *** Szeptember vége volt. Szent András. amelyen atyád idejében Béla herceg. azaz november havának eleje volt. Talán már meg is szállták a régi hercegség területét. ködös. A sok-sok t z messzir l olyannak tetszett. Annyi bizonyos. hogy Salamon és Anasztázia b ségesen megajándékozta ket. ahogy Markvart. Ottó herceg most már valóban hitte. csúf szid . uram! – A király nem más. a hegytet n tábortüzek lobogtak. A máskor lomha mozgású ember nyugtalan frisseséggel mozgott.. – Nem tudom – felelte a nádor. mintha az egész hegy lángolna. uram! Én kémeket küldök keletre. . hogy megtudjuk. Boleszláv és Géza legényei sátrakat vertek. hogy Attila király csodálatos kardja mindig gy zelemre fogja vezetni. mint az Isten zsoldosa. A király és vezérei annak még külön örültek. Potho nádor. Isten zsoldjáért az Isten zsoldosa . – Géza herceg és a lengyel Boleszláv hatalmas sereggel ereszkedett alá a Kárpátokból. Tovább nem folytathatta a kegyes tanítást. Nincs elég katonánk ilyen er s haddal szemben. Tibold udvarispán. Holnap jókor reggel megyünk majd tovább. az új kalocsai érsek tanította Salamont. Márton. itt nem maradhatunk. A sereg tábort ütött. A Duna borzongva terelgette zöld fény habjait a síkság felé. Hívei között kiosztotta a tisztségeket. A király szobájában vasserpeny kben parázs izzott. éppen úgy. A könny gy zelem után vígan lovagoltak hazafelé. – Jól figyelj. Henrik király kivonuló serege már átlépte a magyar határt. a német udvari sereg vezére és Szvatopluk herceg. – Mi történt? – kérdezte Salamon és az érsek csaknem egyszerre. Vid bácsi ispán.– Itt megpihenünk! Ló és ember megfáradott. – Hívd össze a tanácsot. amellyel az ország minden rend és rangú népe áldozik neki. Anasztázia rokona. Ernye és a többiek eleinte mind udvarában tartózkodtak.. Mire leszállt az esti homály. Dezs . A király tehát Isten véghetetlen kegyelméb l. Salamon az udvarával Esztergomba költözött. Mint ilyen a szentegyház kardja. Zsoldja az a tisztelet. uralkodott. Potho nádor lépett be.

– Hová menjünk? – kérdezte Salamon elkeseredve. és elrohant. A mosoni vár sz k szobájában sercegve pislogtak a gyertyák apró lángnyelvei. A király katonái a h ispánok csapataival együtt a Rába folyó mögött várakoztak. hogy fogadnod kellett volna unokatestvéred követeit. . Én tanultam az apád szomorú sorsából. és az emlékezés könnyeket csalt ki a szeméb l. hogy harc legyen. – Elég volt a bels háborúból! – tette hozzá határozottan. – A papok nem akarják. Géza herceg el ször a hercegséget foglalta el. hogy a király serege feloszlott. fiam.– Meg kell akadályozni a harcot! – kiáltotta az érsek. de te Vidre hallgattál. – Én megmondtam a koronázás után. mi lesz velünk? – kérdezte Salamon Anasztáziát. Henriknek sem könny újra összegy jteni a seregét. majd karácsony után lassan megindult nyugat felé. és Mosonba menekült. Akkor még nem akarhatták. – A koronát! – kiáltott fel Salamon. – Anyám. tavasznál el bb nem tud hadra kelni. aki együtt ült Judittal. de a falakból nyirkosság áradt. Judit? írjunk Henriknek? – Meg kell hogy tudja. fiam – felelte tétován. Nem tudjuk. és összeroskadva ült a székében. hogy valójában mit akartak. – Nem hiszem. A hírre felbolydult az egész város. A hatalmas szál ember mélyen kongó hangja betöltötte a szobát. Ezt mondta az érsek – szólalt meg Salamon. fiam. Henrik úrhoz – felelte a nádor. és válasz nélkül elküldted ket. – Akkor még menthet a béke. Ernye ispán is ezt tanácsolta. Már bizonyosan elszéledtek. A hírhozó ispán legényei nem tettek lakatot a szájukra. Ott közel leszünk szövetségesünkhöz. – Küldök a püspökért! – ugrott fel az érsek. A k padlót vastag /sz nyegek takarták. – Nyugatra! Talán Mosonba. Most nem tudom. Te mit tanácsolsz. úgy gondolom. Henrik királytól visszatértek a követek avval a hírrel. Anasztázia a fejét rázta. – Mi megmentjük a békét! – kiáltotta az ajtóból. mi történt! De jobb lenne megbékélni avval a Gézával. A tanácskozás után az egész udvar felkerekedett. Ha megfértünk volna Bélával. – Még nem tudom. András talán még ma is élne – buggyant ki bel le a kés i megbánás.

jó ember. érazte. Nézte magas. király úr. nedvesen ragyogó. Boldog leszek. – Géza úr vallásos. Már holnap reggel útra kelek. Salamon arcán a zavar árnyéka suhant át. mert félt a megalázkodástól.– Nincs más választásod. majd felvetette tekintetét. a hírek szerint. hogy kételyére megnyugtatást kapjon. Dezs érsek szája köré keser mosoly ült. vagy megvárod. a f pap belelátott. nem kelek útra. De ez nem elég. – A király én vagyok! Kétszer is megkoronáztak! –harsant a hangja dölyfösen. és neked h béresküt tesz. amelyet finom ezüst szálakkal erezett be az id . Belemeredt a tekintete a gyertya sárgán. Gy lölte és szerette ebben a pillanatban ezt az er s akaratú. gúnyos szájáról végre megadással törtek el tompa hangon a szavak: . – Mi lesz. Kezének er s ujjai görcsösen egymásba fonódtak. ha elfogadja. hogy te vagy a király. barna szemét és fekete szakáilát. de a harctól is. Ha nem ígérhetem meg Gézának a hercegséget. De ne feledd el. Salamon nem felelt nyomban. majd ernyedten hullt alá. sokan csatlakoztak a herceghez! Jobb elkerülni a harcot. Ilyennek mondják. imbolygó lángjába. mert pap vagyok. kerekre nyitott szemmel. a bihari püspökkel már tárgyaltam róla. ha a bátyám nem hallgat meg? – kérdezte ravaszul. és téged ismer el királynak. király úr. mert megérezte. Salamon sötét szemével a padlót fed sz nyeget vizsgálgatta. A herceg meghallgat engem. Gy lölte. menj el hozzá! – Elmegyek. vagy elküldesz engem Géza herceghez. szépen ívelt orrát. hogy ez a nyílt tekintet ember meg akarja menteni a trónját. és akkor harcolnod kell vele. szerette. Leodvinnal. homályos kételkedés ráncokat vetett fiatal homlokára. Sötét tekintete Dezs érsek arcára tapadt. kemény embert. kidudorodó homlokát. amíg seregével a Rábához ér. és furcsán villant meg sötétkékbe játszó szeme fehérje. és higgadtan válaszolta: – Mindenki tudja. Mit mondhatnék neki? Ha lesz a herceg. Keményre szorított. A gyötr . – A hercegséget! Atyád is ezt adta Géza apjának. Adnod kell Gézának! – Mit adjak? – kérdezte kényszeredetten. király maradsz. hogy Boleszláv seregén kívül. – Akkor nem bánom. majd komolyan a királyra nézett. akik nálam jobban ismerik. Dezs érsek keze tétován lendült fel.

pedig én békét akartam kínálni! Salamon apja az apámat akarta megöletni. Fiatal és befolyásolható. hogy megmenthessem a békét. A rettenthetetlen f pap szelíden elmosolyodott. mint az esze. – Az ország püspökei. Atyád testvérét lovak taposták halálra. A kíséretét nem engedték a várba. ha továbbra is tajtékot fújtok egymásra. – Miért jöttél hozzám. herceg úr. – Tudom ezt is! – válaszolta Dezs érsek kesernyésen. Ne feledd azonban. és nyúlós köd úszott felette. Barna szemében enyhe gyanakvás fénylett. mégis háború dúlta fel ezt a földet.– Neki adom a hercegséget. érsek úr? – kérdezte komoran. hogy a követeimet az öcsém válasz nélkül elkergette. a te atyádat szerencsétlenség érte. Várkonyban gyilkolásra kész legények lestek rá a kárpit mögött. és miként a vérmes embereknek. Az érseket és kíséretét nyomban körülfogták Géza herceg emberei. és haragos volt. Érdes. hogy a megkoronázott király! Isten világkormányzó rendeléséb l a nemzet akarataként már kétszer érintette homlokát a korona. A herceg az er s toronyban fogadta a király követét. Gonosz emberek is sugdosnak a fülébe. A herceg itt tartott pihen t.. hogy újult er vel nyomulhasson nyugat felé. fátyolos hangon folytatta: – Öcsédnek hamarabb jár a nyelve. herceg úr. A magyar és a lengyel legények nagy tüzek körül melegedtek. – Ebben a harcban én fogok gy zni! – vágott közbe keményen. ez a még III. A sötét toronyszobában nappal is világítani kellett. – Tudd meg. Apám sem akarta a harcot. érsek. *** Mire Dezs érsek Gy r várához ért. – Német segítséggel! – kiáltotta Géza herceg. azután szemrehányó hangon ezt válaszolta: .. kékesen megpirosodott az arca. majd izgalmában beletúrt busa üstökébe. Az egész táj hó alatt lapult. Henrik támadása ellen meger sített er sség már megnyitotta kapuit Géza herceg el tt. ahogy a megtermett érseket vizsgálgatta a füstölg szurokfáklyák gyér fényében. – Én a békét akartam. apátjai nevében jöttem hozzád. Az arca felindult. Ismét harc lesz. – Tudom. Vadb rrel takart lócákon ültek. A tisztesek a kézm vesek apró házaiban tanyáztak.

és mélyen meghajolt a herceg el tt. Mondják.. ahogy akarjátok! A ti kedvetekért viselje Salamon a koronát. Lassan el rehajolt. Az Isten pedig ismeri az igazaknak útját. – Meghajlok a nagyságod el tt. mindnyájan ezt akarjuk. de kongó hallgatás volt a válasza. atyád örökét. láttam az idesereglett . jó ember a herceg. Aztán csak ennyit kérdezett: – Hitedre mondod. kegyes szívedben virágzik a hit. Gyötr dött benne a lélek. belenézett Dezs érsek szemébe. úgy válaszolta: – Legyen úgy. Kezével tétova mozdulatot tett. és egyem az kegyelemkenyerét? – Nem kell ezt tenned. Gy r városában gy ltek össze az ország f papjai. király úr. majd leejtette. – Fogadd el. esztend Boldogasszony. h séggel szolgál majd téged. Én pedig azt mondom: kössetek békét! Mi. a király és a herceg legényei nagy tüzek mellett melegedtek a város szélén. Jártam a városban. A vár egyik kis szobájában várakoztak. Mozdulatlanul ült. – Mit akarsz t lem. felemelte. Fogadd el a hercegséget. atyád örökségét! Mentsd meg a békét! – ismételte makacsul Dezs érsek. majd felemelt hangon mondta: – Száz háborúnál jobb egy béke! Még mindig nem felelt. herceg úr. Igaz ember is vagy.– Te pedig. azaz január havának huszadik napja volt. amelyet önmagunkon aratunk. lengyel segítséggel akarod megfosztani koronájától a magyar királyt. herceg úr. amiért elfogadtad a bátyád békejobbját. Géza úr. Barna szeméb l csodálkozást rebbentett tekintete az érsekre. érsek? Talán menjek vissza Boleszláwal Lengyelbe. Ákos nembeli Érnye ispán örömt l ragyogó arccal állt Salamon mellett. jó és igaz! Leodvin püspök azt mondta. Az a legnagyobb gy zelem. herceg. Isten szolgái. A papok nem engedték be a katonákat a városba. Ne tedd ezt. uram! Te jó ember vagy.. – A király ezt üzente. Fábián és Szent Sebestyén ünnepe. Hideg. és hadd meg öcsédnek a koronáját! Az elszánt arcon megereszkedtek a feszültség és konokság red i. *** Az 1064. herceg úr. és együtt sokat tehettek majd az országért. bár fiatalabb nálam! Én meg örököljem a hercegséget! Dezs érsek felemelkedett a lócáról. Ezt ne feledd! – válaszolta sért dötten. a király és a herceg tisztségvisel i. Az ispán lassan. hogy a templomba menjenek. érsek? – Pap vagyok. ünnepélyesen beszélt: – Boldog vagyok. tiszta id volt.

jó volt felel tlenül élni a szül k véd szárnyai alatt. nincs szebb a békességnél! Rokonok között szeretet legyen. amely fehéren bújt el a fekete gyapjúköntösb l. nem pedig gy lölet. de minden országban más és más módon nyilvánul meg. korán eltávozott ebb l a világból. mert a k padlóból hideg áradt.. A h bérúr ezután átadja a birtokot valamilyen jelvény alakjában. ha szükség lesz rá . Ne haragudj meg azért. uram. Cserzetten b rsarujában toporgott ide-oda. hanem azzá lesz. Gyermeki örömmel fogadta el az ispán segítségét.emberek ujjongó arcát. gyermekként érte homlokodat a korona. herceg úr. Volt ebben a mozdulatban valami gyermeki. Mi azonban úgy határoztunk. pedig tanáccsal segít majd téged. hogy embere lesz. és kezét nyújtotta. mintha valóban atyját piEantotta volna meg Ernye ispánban. Szüleid oltalmaztak. nemrég még gyermek voltál. Ez a . majd rövid szünetet tartva így folytatta: – Jól ismerlek. hogy a jövend beli vazallus fegyvertelenül és hajadonf vel lép a h bérúr elé. – Elmondom – válaszolta Dezs érdek. Tudom azt is. amikor belebújt rókamállal bélelt gallértalan köpönyegébe. szeretném pótolni atyádat. és kezét urának kezébe téve kijelenti. Senki sem születik h béresnek. uram. Ugyanekkor a vár másik szobájában Dezs érsek állt szemben Géza herceggel. vagyis vazallusnak. hiszen csak h bérül adod egy részét a bátyádnak. gyönyör szemében. – Miért? – kérdezte Géza herceg gyanakodva. amikor a h bérbirtokot megkapja. a királyné. A f pap fázósan dörzsölgette össze hatalmas kezét. Tudom magamról. A hangja lágyan. és a kezét a parázs fölé tartotta. és fegyverrel. hogy a templomba menjenek. A birtokátadás ünnepélyesen megy végbe. Az ispán szelíden mosolygott. Tanítva magyarázta: – A h béres viszony a franciáktól került német földre. dallamosán csengett. Hidd el. és meg fogja védeni ura életét és becsületét. Szép volt. jó volt gyermeknek lenni. amit mondok! Fiatal vagy. Atyád. – Milyen a nyugati szertartás? – hangzott a herceg kíváncsi hangja. ispán úr! – válaszolta. óvtak még a fúvó szélt l is. – Mert mi azt megalázónak találtuk a te számodra. hogy változtatunk a nyugati szokásokon. – Bízom benned – mondta még. homloka ránctalan volt. mennyit tett érted a németek földjén is. letérdel el tte. szeretnék melléd állni. ahogy t lem telik! – Köszönöm. A királyság átadását a kard szokta jelképezni. békétlenség! Az ország a tiéd. büszke tartású és er s. – A h bérbirtok átadása általában úgy történik. és megosztani gondjaidat. öröm fénylett sötétkékben játszó. édesanyád.. és is mosolygott. sajnos. Ha nem haragszol meg érte. onnan meg tovább keletre.

ha udvartartástokkal családostul lennétek vendégei az ország vezet ivel együtt. és fedetlen fejjel. mint egy királyság. a pécsi püspök. – Örülök teneked. aki ismer és szeret téged. – Elfogadom – válaszolta. Isten szolgái ezt sohasem fogják elfelejteni. – Mit változtattatok meg? – kérdezte a herceg. és evvel megmentetted az ország békéjét. azután kezet adsz öcsédnek. de az agg püspöknek Maurusnak cellaszer szobácskájában még a tél hidegét rizték a vastag falak. Petyhüdt arcának szürkeségét kékesen árnyalták a mély red k. pedig nem találkoztunk sokszor. Gy rben Dezs érsek mondta a misét. Atyád is királyként uralkodott benne. *** Közeledett a húsvét ünnepe. Maurus. Érezted. mert hiszen valójában a hercegséged akkora. meghívott mindkett töket a feltámadás ünnepére. hogy mindig hallgattam read is. te is. –Ott leszek nála húsvétkor. és nemesen izmos aggastyánkezét a herceg fejére tette. hogy én is szeretlek. El ször megcsókoljátok egymást. – Tudod. ahogy rokonokhoz illik. – Akkor még mondok valamit. úgy mondta az áldást: Benedicat te omnipotens Deus. – Nem akartuk. De te atyám udvarában is engem kerestél.szertartás a felruházás. fiam – válaszolta. Az id régen behavazta fejét és hosszú szakállát. A h bérúr annyi h séggel tartozik vazallusának. Tömör hangja betöltötte a szobát. – Szeretlek. azután az ünnepség úgy folyt le. Hiv lelkedben virágot fakasztott az igaz hit. és pupilláinak beszédes kéksége mosolyogva villant a hercegre. Verteién ajkáról lassan váltak le a szavak. hogy Szent Pétert bazilikájában misét mondjon megbékélésiek örömére. mint a vazallus urának. . Maurus azt szeretné. Hallgattál reánk. a királynak. ahogyan a papok megtervezték. Géza herceg kíséretével el bb érkezett a városba a királynál. nagyon inas öregember sz rcsuhát viselt. avagy keresztény neveden: Magnus. embere leszel. Jó lesz így? – kérdezte az érsek. A Mecsek déli oldalán már régen virágba borultak a fák és bokrok. és kijelented. védeni fogod a becsületét és oltalmazni az életét. A sovány. azaz invesztitúra. ö is fegyvertelen lesz. – Szeretem Maurust – mondta Géza herceg vidáman. hogy letérdelj az öcséd el tt. öcséd pedig kardot ad teneked. Géza.

imádkozott. és elindult a hívó szó után. Egyszer titokzatos hangot hallott. azután folytatta: – Öcséd. Fiú és Szentlélek! Sokáig hallgattak. atyám! – kérte Géza. és hazavitte a cellájába. Most Ernyére hallgatott. hogy naponként csak egy szem diót evett. Lehajtott fejjel lépkedett fel és alá a kis szobában. aki jól ismerte t. ahol most a Benedek-rendi szerzetesek apátsága áll. de sokan vannak körülötte. Így mondta nekem Benedek. Amikor az Úr magához szólította. vetette a magot. akik szeretnek másokra fenekedni. atyám? – kíváncsiskodott a herceg. mintha így jobban esnék neki a beszéd. de inkább remeteéletet élt.Pater et Filius et Spiritus Sanctus. úgy folytatta: – Az apát és a szerzetesek megérezték. Egyszer az éhségt l és a fáradtságtól ájultán zuhant a földre. Ez nem lenne baj. akit a magyarok gy ztek le. de Benedeket jól ismertem. – Beszélj róluk. és ezért születhetett meg köztetek a béke. böjtölt. akik megalázkodnak. Áldjon meg téged a mindenható Isten. – Ezért vagy igazi Magnus! Az Úristen felemeli azokat. Aludni is keveset aludt. mezítláb vándorolva. – Zoerard egyszer lengyel földm vel volt. Törte az ugart. nem az öcséd. sanyargatta testét. Ekkor azonban egy gyönyör ábrázatú és angyali tekintet ifjú jelent meg. ahol teleírt lapok látszottak. nagyon fiatal és könnyen befolyásolható. hogy az embereknek több szántóföldjük legyen. ha read is hallgatna! – Megalázkodtam el tte. az Atya. Maurus püspök arcán halavány pirosság jelent meg. és a király hisz nekik. Fráter lett bel le. hitvalló és Benedek remeték életét! Zoerardot csak egyszer láttam. és az írópulthoz lépett. aki befogadta a lengyel vándort. magyar nevén András. pedig én vagyok az öregebb. Mondják. Zobor valamikor egy herceg neve volt. Átkelt a nagy hegyeken. – Szívesen. Gondolj arra. akkor vették észre . Zoerard negyven napig úgy böjtölt. Salamon. Amen. hogy Isten választott embere jött közéjük. Maurus püspök megállt. és járkálni kezdett. Fülöpnek hívták az apátot. sokat tudott a szent emberr l. még a munka elején tartok! Szeretném megírni Zoerard. Irtotta a rengeteg erd t. Cselekedeteddel sokak életét mentetted meg. fiam – válaszolta Maurus. Róla nevezték el a hegyet. aratott. amid n ezt a földet elfoglalták. és a társai holttestét megmosták. Imádkozott és dolgozott. hanem a felkent király el tt alázkodtál meg! A király Isten kegyelméb l uralkodik. Jó lenne. amíg végül Zobor-hegyre ért. ha megért a kalász. – Ó. – Mit írsz.

Én rzöm kegyelettel. Arca elsápadt. megmutatom! Ezt a bazilikát még Péter király építtette az els apostol tiszteletére. Kezének száraz. Látszott az arcokon: ez a . Egy rézlánc szorította össze a derekát. én magam fogom a koronát a fejére tenni. hogy köszöntse a feltámadás ünnepét. tornyos templom volt. Gyere. Ezért rzik a vértanúk ereklyéit is. – Nálam. azok csak olyanok lennének. – A felét neked adom – dadogta. és a hideg rázná. azután éppen a közepén elpattant. szinte belefúródva a b rébe. – Add nekem. hogy elönti a szomorúság egész mivoltát. mint a saját árnyékom. – Add nekem. Amikor a herceg az ereklyét meglátta. atyám! Még sohasem láttam ereklyét. ciliciumát. mint a szitába csorgatott víz. Szép. a halál már a sarkamban. atyám! – hangzott suttogón. A kék.” Ráemelte tekintetét a hercegre. ellenállhatatlan vágy fogta el. – A másik fele hadd maradjon az enyém! Géza herceg er s kezében csavarodott egyet a rézlánc. – Mutasd meg! – kiáltotta a herceg. nyelve a szájpadlásához tapadt. azután mohó kézzel nyúlt utána. Benedek. Az emberek mosolyogtak. Mélabús mosoly suhant át arcának ráncai között. aki pedig reám hagyta. epekedve. Nem kell Salamont még egyszer megkoronáznod. Torka kiszáradt. Érezte. – Nálad van Zoerard ciliciuma? – kérdezte izgatottan a herceg. A szent férfiak ereklyéi nagy kincsek. Zoerard rézláncát vaspántos ládikában rizték.vezekl övét. Ország-világ el tt! Az öreg püspök döbbenten meredt a láncra. csontos ujjai kinyúltak a lánc felé. Maurus püspök csak ennyit tudott mondani a búcsúzáskor: – Pax tecum! Béke veled! *** Már kora reggel ébredt a város. és megragadta. Ezt a szent ereklyét rizte azután nagy kegyelettel a tanítványa. amelyben a király és a herceg kísérete készült az ünnepre. nincsenek érvei. tiszta égbolt napfényesen ragyogott Pécsre. Látszott rajta. ezüstnél többet érnek. Teste remegni kezdett. mintha lázban égne. – Szent Péter bazilikájában rzöm. A szeme rátapadt a láncra. Aztán ezt gondolta: „öreg vagyok. Aranynál. A tavaszi derült világban tolongott a környék népe is.

Judit királyné hamvaspiros köntösét zafírok ékesítették. a szekszárdi monostor apátja is. hogy sehogyan sem veszi be a gyomra Béla fiának ezt a megalázkodását. és el ttük a füvet is drága. kék bársony ruháját viselte. keleti sz nyegek borították. amelynek medálján sárga. Géza herceg fényes kíséretével jelent meg.feltámadási ünnep nemcsak az egyház nagy napját jelenti. Gondosan fésült körszakállát kettéválasztotta. a hatalmas termet László és a még serdül korú Lambert. lesve a királyné parancsára. zárt. Mögöttük lépkedett a nagydarab. és áthajlott az ellenkez oldalra. hogy Salamon és Géza kézfogásából létrejön a régen áhított. Kétoldalt combközépig fel volt hasítva a lóra ülés megkönnyítése végett. A kaftánt arany mellboglárja és szorosra húzott öve tartotta össze. akinek az arcáról lerítt. és mélyen meghajolt. mintha szobrok lettek volna. Ernye és a fiatal Opos mosolygott. . fekete legény. A király házának udvarát virágba borult fák övezték. Ujja is b volt és hosszú. A herceg kíséretében az ispánok között lépkedett Szolnok és Bikács is. Vata fia Vata. els sorban Dezs érsek és Leodvin bihari püspök. a francia szerzetes kísért. amiért a király Géza hercegsége ügyében nem reá. amelynek egyik szárnya jobbról balra ferdén volt vágva. akit szeretettel vettek körül a többiek. Salamon király mögött Ákos. Érett. A király házához el ször a papok érkeztek az agg Maurus püspök vezetésével. az a két ember. arannyal átsz tt. Anasztázia királyné földig ér . igazi béke. Vastag aranylánc fénylett a nyakában. A család tagjai sz nyeggel letakart padokon ültek. hanem azt is. Fedetlen fejér l szabadon hulltak válláig barna hajfürtjei. Az anyakirályné mögött Ják nembeli Márton és Szvatopluk orosz herceg állt. Vid úr nem tudta eltitkolni. mély tüz topázok ragyogtak. akik közül kirítt Vid bácsi ispán mogorva arca. Markvart és Rudolf lovag olyan merevnek látszott. csak az arca és a keze volt szabad. Géza belépett az udvarba. mohazöld brokátkaftánt viselt. mennyire megbántottnak érzi magát. Mögöttük álltak a többi el kel k. Arcán izgalom piroslott. akik Béla király dömösi szerencsétlenségét Isten büntetésének tartották. ahol az övére volt t zve. B . akit Berno. Géza herceg kedvéért eljött az ünnepségre Vilmos. hanem Dezs érsekre és Ernye ispánra hallgatott. Judit mögött a két német el kel ség. Vele volt két öccse. fejlett asszonyisága mellett Salamon még mindig nagyon fiatalnak tetszett.

azután felegyenesedett. Salamon ekkor felugrott. Az étekhordó. A két testvér családja és udvari népe a hosszú sorban összeácsolt. Tizenkét ökröt sütöttek. kancsók. hogy meghallgassuk a feltámadásnapi nagymisét. a herceg er s keze megragadta az ország ékszerét. a húst késsel metélték. kupák és serlegek.Néhány pillanatig maradt hajlott testtartásban. aranytálcán hozták a koronát. és ezt minden fogás után megismételték.és ezüsttálak. Sem a király. engedd meg. és határozott léptekkel a király elé ment. örvendezés támadt. Igazi királyi és hercegi vendéglátásban részesültek még a város szegényei is. ezer kenyeret szeltek. hogy én mint h béresed országvilág el tt magam tegyem fejedre a koronát! Ezeknek a szavaknak az elhangzása után Dezs érsek és Leodvin püspök lassú léptekkel közeledve. Csak Vid ispán arca maradt komor és az ajka néma.és a pohárnokmester felügyeletével a királyi és hercegi udvarban nevelked el kel ifjak hordták fel az ételeket és az italokat. Maurus fog mondani! Amerre a koronás király és a herceg elhaladt. és kézzel vették a szájba. ital pedig a bor. A város népe ünnepelte a húsvétot és a királyi rokonok kibékülését. Salamon! Te a krizmával felkent. és karját ölelésre tárta. hangos üdvrivalgásban törtek ki. de villát nem használtak. tizennégy öreg hordót vertek csapra. és nyugodt mozdulattal a közben leült Salamon fejére tette. Az unokatestvérek megcsókolták egymást. A herceg. szeretett királyom és rokonom. aki közvetlenül Krisztustól nyerted hatalmadat. Alig ért véget a nagymise. uralkodói országodban. vikáriusa. megkoronázott király vagy. térít vel letakart asztaloknál foglalt helyet. Engedd meg. . F étel a hús és a kenyér volt. A herceg megszólalt: – Köszöntelek. dicsérve Istent. újra megszólalt: – Most pedig. hogy mindnyájunk örömére elvezesselek Szent Péter apostol bazilikájába. Arany. aki békességet adott. sem a herceg nem fukarkodott. amelyet az én kedves püspököm. Akik látták a rokonok kibékülését. A megjelentek ajkáról boldog sóhajok keltek szárnyra. Az inasok el ször kézmosó vizet vittek körül. megkezd dött a lakomára való felkészülés. Salamon és Géza egymás mellett ültek. A királyi és hercegi család tagjait maguk a mesterek szolgálták ki. Az egyszer emberek letérdeltek az út mentén. de ezt talán senki sem vette észre. amikor csönd lett. Amikor Gézához értek. és mint Krisztus helytartója. kések és kanalak kerültek a vendégek elé.

– Igaz ember szeretnék lenni! – felelte.A lakomázás közben a joculator regius. Judit nem tudta. csak azt tudom. de irgalmas a megtér b nösökhöz. szigorú a gonoszokkal szemben. Csak nézte a sudár alakú daliát. aki az egyház h fia. Látható szeretettel becézte a fekete. herceg! – suttogta csaknem öntudatlanul. Salamonról és a mellette ül Gézáról. Olyan akarok lenni. kis görög asszony. egyszólamú énekével szórakoztatta a lakomázókat. de szemét le nem vette fiáról. A lakomázás végén a király és a herceg családjának tagjai ismerkedtek. Kerek szakáiiát jól egészítette ki tömött bajuszkája. Anasztázia anyakirályné boldogan cseng nevetése szállt az asztal felett. hogy nem akarta leny gözni. vagy nem akarta észrevenni. H vös józanság. Egészen szabályos arcát sötét. Búzavirágkék szemében megcsillant az öröm. – Örülök. A hangja tisztán csendült. A királyné ebben a pillanatban könny és édes szédülést érzett. László arcára kiült valamilyen ártatlan mosoly. gesztenyeszín . de magyar módra. László nem vette észre. aki magas termetével más emberek közül fejjel kimagaslott. – Mindnyájan olyanok vagyunk. mint francia földön a lovagok. büszke keze megemelte az ezüstkannát. mivel ny gözte le a herceg. – Te milyen ember vagy? – hangzott az asszony faggatása. Er s. milyen vagyok. és a tekintetét csaknem ráégette a herceg arcára. Asszonykorára haja óarany színben ragyogott. Salamon is szép volt. hogy megértem ezt a napot! – mondta mély hangján. ahogy bort töltött a királyné aranyserlegébe. amilyennek az Úristen teremtett bennünket – válaszolta. – Boldog vagyok én is! – sóhajtotta a madárcsontú. ami Lászlót a szemében elb völ vé tette: az erények tökéletességének ragyogása. kis mosollyal. hosszú haj keretezte. Szünadénét. barnapiros arc volt. hogy milyen szeretnék lenni. öntudatlan mozdulattal igazította meg szétomló fürtjeit. arcára sötét pír költözött. – Szép ember vagy. szája körül befelé sugárzó. – Még nem tudom. görög asszonyt. de hiányzott bel le mindaz. Omló aranyhaja alól fehéren villant nyakának finom b re. önismeret és er áradt szavaiból. – Mondd meg! – unszolta kíváncsian. Ekkor ült le Judit királyné mellé László herceg. . talán azzal. Tekintete már régen László csodálatos szépségében gyönyörködött. Géza herceg feleségét. a királyi énekmondó. – Olyan ember. követve az anyakirályné tekintetét. Ez az arc naptól égett.

értelmetlenül bámulta a csodát. mire véget ért a lakomázás. László herceg nem fordult vissza. A legény szeme nem káprázott.. mert nemesbirtokos is akadt már köztük. hogy Szent Péter apostol templomának egyik tornya feledt meghasadt az ég. ahogyan tartózkodás nélkül kimondta éget en kínzó érzését: – Kár. – Vajon miért káprázik a szemem? A hajnal messze még” – gondolta. máris az alkony selymes árnyai lebegtek a pihenni tér város felett. hogy Anasztáziához menjen. A város határában a kézm vesek: fegyverkovácsok. és moccanástalan csönd hevert a holdtalan ég alatt. De tovább nem beszélhettek. szíj és nyereggyártók. k m vesek.. amikor a király egyik virrasztó legénye csodálkozva vette észre. mert László öccse. A nap lefelé szállt. Megbabonázva. majd az éjszaka gyásza takart be mindent sötét bársonyával. a kis Lambert herceg közeledett. Judit ajkának két széle legörbült. A szolgáknak is jutott étel-ital b ven. királyné asszony! – állt fel László. tímárok. összefolytak egyetlen. . másokat letiporni akaró indulatai.. noha bizonyosan meghallotta a királyné vallomását. és megdörzsölte a szemét.Szeretnék vitéz és bátor lenni. sz csök. mert néhány pillanat múltán vékony t zkígyók siklottak felfelé a torony oldalán. Eszébe jutottak Salamon vad és haragos kitörései. Judit álmélkodva hallgatta. fazekasok. hogy nem te vagy Salamon . és szája csücskén a nyelvével érezte egy lefutott könnycsepp sós ízét. A dombokon még aranyos lángot vetettek a búcsúzó sugarak. viaszönt k családjai evéssel. Hiszen csak a pécsváradi monostornak öt aranym vese volt. Este lett. Alig bukott le tüzes korongja. ivással és táncolással ünnepeltek. A gazdag és megbecsült ötvösök közül többen az urak között kaptak helyet. kádárok. Talán éjfél lehetett. hogy is bemutatkozzék a királynénak. hiszen tüzes kígyót sohasem látott felvillanni a fekete éjszakában. a gyengéket. A lélegzete csaknem elfulladt. „Hajnal volna már? – kérdezte magában. – Légy boldog.. Kés bb a mécslángok is kihunytak. de a nap gyorsan búcsúzott. és a nyugati égbolt alja sárga t zben égett. mérhetetlen dölyfe. A virrasztó rnek még a szája is tátva maradt a csodálkozástól. ha a hitünkért harcolnom kell! Megvédeni szeretném a n ket és a gyermekeket. A t zkígyók azonban hamarosan meghíztak.

miközben lángoló fénye megvilágította az egész egyházat és környékét. Talán a sekrestyés hagyhatott égve egy gyertyát. – Mondjátok. és nyomban üvöltözve adták hírül a még alvóknak: – T z van!T z van! Egyszerre felbolydult az egész. Dezs érsek tért leghamarabb magához: – Fussatok a király és a herceg után! – parancsolta embereinek. meneküljünk! – ordította Vata. király úr! – kiáltotta valaki. hogy a tüzet véletlen baleset okozta! . A két udvar népe felkerekedett. Oltásról szó sem lehetett. széles sugárba. kihunytak a dühös lángok. Kétségbeesett ordítása felhasította a város pihen csendjét: – T z van! T z van! Ébredjetek! Erre a hangra sokan felriadtak. amelynek szétfolyó faggyújától kaphatott lángra a fából rakott fal. noha a lángok csak a bazilikát és a mellette lev egyházi épületeket pusztították. Jajgattak és imádkoztak Maurus püspök mellett térdepelve. – Ébredj. lópaták dobogása vegyült a vad hangokba. A legény ekkor ocsúdott. majd Juditot ébresztette. és megindultak nyugat felé. herceg úr! – hallatszott a szomszédból. Kutyák vonítása. A kel nap arany arca bámulva nézte a romokat. Maurus püspök fehér gyolcsruhájában tántorgott el . Aztán kiderült. amely sugár végignyalta a zömök torony oldalát. Mire lassan megvirradt. és Anasztáziát.környék. és görög asszonyát. – Ez a herceg m ve! – acsarkodóit Vid ispán. majd térdre hullva imádkozni kezdett. tornyok zuhantak. Erre a hangra Salamon hívei lóra ültették a királyi családot. – Ébredj. hogy senki sem akart rosszat. de ha valaki gondolt is volna erre. Csak a papok maradtak a templom körül. – Mentsétek az asszonyokat! – parancsolta Márton úr. A templom helyén feketén füstölg romhalmaz maradt.vörösl . akkor sem tehetett semmit. Szünadénét segítette nyeregbe. A völgyb l füstös ködök ásítoztak lassan ébredve a sugárözönben. – Uram. – Meneküljünk! – hangzott egy vad üvöltés. A z rzavarban erre senki sem gondolt. – Meneküljünk! – kiáltotta Géza herceg is. A templom t zoszlopként világított. majd egész udvarával kelet felé t nt el az éjszakában. Lángok csapkodtak.

hanem az országot. Maurus püspök szomorúan búcsúzott Dezs érsekt l. Félek. – Nem magamat féltem. csapzottak és éhesek voltak. . de Géza rámosolygott Salamonra. – Nincs többé templomom. és csak másnap indultak haza. Ettek-ittak. érsek. lepihentek. atyám! – nyugtatta az érsek az aggastyánt. Fáradtak. Dezs érsek semmit sem felelt. és nagyon komor volt az arca. majd megölelték egymást. mire a két udvar népe visszatért a városba.Dél volt már. – Ne félj. Ez a t z talán elhamvasztottá reményeinket. csak a fejét csóválta. pedig a hercegre. nagyon félek.

és átkergették az úzokat a Dnyeper folyón. másrészt a Vág folyó völgyében telepedtek le.XII. Kisebb beseny csoportokat pedig Salamon király fogadott be országába. a Don és az Al-Duna közt él beseny ket. amikor Salamon eljegyzésére indultak Székesfejérvárról a morva határra. Egész tömegükkel törtek rá a náluk gyengébb beseny kre. De az úzok sem önszántukból nyomultak nyugat felé. hogy valahol új hazára leljen. a király engedelmével. a fehér kunok ismét támadásba lendültek. Évek múltával megtámadták rokonaikat. Az úzokkal vagy más néven fekete kunokkal a magyarságnak még a honfoglalás el tt baja volt. majd István király uralkodásának utolsó éveiben. Ez a hazátlanná vált nép továbbindult nyugatra. vad harcosaik az orosz fejedelemségeket rémítgették. orosz nevükön polovecek. A császár be is telepítette ket a Duna déli partjaira és a Balkánfélsziget északi részeire. és befogadásuk fejében határ rök lettek. görög nevükön kománok hajtották maguk el tt. a többiek a magyar király és a görög császár oltalmáért esedeztek. és így jutottak a Volga és a Don folyók vidékére. magyar földön telepedtek le. Az úz-kazár szövetség miatt törtek a beseny k a Lebédiában él magyarokra. Nem is várták meg a támadást. Fancsal ispán emlékezetes szavainak elhangzása után alig két esztend vel a keresztény id számítás szerint 1060-ban. Ezek a beseny k Zoltán nev vezérükkel egyrészt a Fert tó vidékén. az országra keletr l zúduló vihart. Az ispán akkor csak sejtette a jövend t. A menekül beseny k Erdélybe törtek. VIHAR KELET FELÖL – Lesz még elég bajunk keleten – mondta tíz évvel ezel tt Fancsal ispán Ernye úrnak. Az úzok azonban nem találtak hazára Etelközben és Havaselvón. határ röknek. éppen úgy nem. a Don és a Dnyeper folyók vidékér l. ahogy két évszázaddal azel tt a magyarok. elérve a Dnyeper folyót. mert ket az Ázsiából el tör fehér kunok. és ket délre zve Etelközön és Havaselvén át Magyarország és a kelet-római görög császárság szomszédai lettek. hanem . és így úz uralom alá került. hogy az orosz fejedelemségeket pusztító fehér kunok rájuk fognak törni a Kubán. Tudták. akiket nyugat felé ztek. Az úzok kés bb a Volga és a Don folyók körüli pusztaságokon kóboroltak. A beseny k egyik része meghódolt.

és pusztítják az országot. E két nép állandó támadásai. Mi csak akkor tudtuk meg támadásukat. uram. Judit királyné udvarhölgyeivel labdázott. király úr! – lihegte. Égetnek. Már éppen felsorakoztak a labdázó párok. A király óhaját a leányok harsány örömkiáltásokkal vették tudomásul. de a bolgárok és beseny k annál inkább. végigrabolták a Balkán-félszigetet. azután is szedte a lábát. Az els játék végén kegyesen kijelentette. de olyan száraz a nyelvem. *** Az esztergomi palotakertben már virágoztak a fák. – A herceg úr segítségedet kéri. Ezen a tavaszon aztán Osul vezérletével a hágókon átkelve betörtek Erdélybe. és Salamon a legszebb leánnyal. izzadt. amikor egyszerre csak félbeszakadt a játék. Juditnak is csak intett. A hercegek gyors segítséget kérnek. jók a nyilaik és hamar lábúak a lovaik. hogy is játszani akar. Salamon egy kupa bort hozatott. uram. Förgetegként pusztítanak. mert az úzok sokan vannak. foglyokat ejtenek. már László úrral együtt gy jti a sereget. Az úzok három évig lapultak a Duna mellett a görög földön elszenvedett vereség után. Gyalán egyszerre felhajtotta. hogy ott heverjék ki a kudarcot. poros arcú legény volt a herceg hadnagya. Az Esztergomig nyargaló lovasokat Tege fia Gyalán vezette. A gyönge görög császár nem mert velük szembeszállni. Csapzott. – Köszöntelek. még a szép Cecére sem nézett rá. és a Meszest l északra rárontottak a Szilágyságra. – Mi történt? Beszélj! – parancsolta Salamon. Seregük jelent s maradványai aztán a Duna mögé húzódtak. Cecével együtt várta az ellenfélt l feléjük szálló labdát. az éhség és a betegségek felmorzsolták az úzokat. Most már mosolyogva hajlongott. rabolnak. és délen Bihar váráig jutottak. hogy beszélni sem tudok. mit üzent Géza herceg. A tavaszi sugarak ráhulltak a vidám udvari népre. majd futástól lihegve mondta Salamonnak: – Géza herceg üzent. – Ne haragudj. hogy mennél el bb megtudja. és mosolyogva figyelte a játszók könny hajladozását. amikor már áttörtek a gyepükön. Az úzok betörtek a borgói szoroson Erdélybe! A király elköszönni is elfelejtett játszótársaitól. Opos rohant a palota fel l a királyhoz. Salamon a labdázótér mellett állt. az Érmellékre.1065-ben átkelve az Al-Dunán. a fiatal leányok szökelléseit. hangos kiáltásait. .

A sereg élén Tege fia Gyalán lovagolt. majd elhallgatott. és izzadt arcát törölgette a kaftánja újjával. hogy parancsot adjon a palotaispáninak a sereg felkészülésére. ahová közben megérkeztek a király és a hercegek seregei. A király hallgatott a tapasztalt Gézára. – Még ma indulok az úzok ellen! – Háltottó a fiatal király izgatottan. hogy hírt . noha fiatalos hévvel alig várta már els csatáját. – Várnunk kell. Tibold. – Te fogsz vezetni bennünket! – mondta még. Ez a fiatal legény úgy osont a táborba. a király parancsával: – Gyülekezés a Tiszánál! A király valóban sietett. dúlnak. – Nem kereshetjük az úzokat vaktában. Tovább nem követtem ket. no meg Opossal még délután kilovagolt a városból. A test rséggel. és sebes léptekkel sietett. de rabszíjra is f zik a mutatós fiatalt. csütörtökön. mit mond legügyesebb kémem! Beszélj. Géza tüstént Salamon elé vitte. Az úzok közben északra vonultak. megérkezett Géza herceg legügyesebb kéme. Nem kellett sokáig várniuk. a király el tt állsz! A legény megillet dve most Salamon el tt kezdett hajlongani. és zavarában még a vigyorgás is elt nt fekete képér l. mint a pákászok vagy más lápi emberek. eljutva a Szamos völgyéhez. Az rök sem vették észre jövetelét. fosztogatnak. hogy a hercegek seregéhez vezesse a király katonáit. Fáncsika. miként a farkasok. átkelve a Meszes hegységen. mintha macskatalpakon surrant volna. Kegyetlenek. Ernye és Bogát fia Radovan legényeivel. Nemsokára lovasok vágtattak minden irányban. leányt. majd Szatmáron át visszamentek Erdélybe. – Hallgasd meg. majd a Kis-Szamos bal partján álltak lesbe az úzokra várva. Ha egy-egy falura bukkantak. Hej. most már dél felé. Innen nem messze vonulnak. az Abaújba való Fáncsika.Tege fia Gyalán mindezt egy szuszra mondta végig. – Kelet felé fordultak. majd betértek a Beszterce és a Sajó patak völgyébe. megunva Fáncsika nyelvkoptatását. mint darazsak a dögöt. Egyszer csak Géza el tt hajlongott. amíg a kémeim megérkeznek – mondta Géza herceg Salamonnak. Kendervászon inget és zsírral átitatott b rgatyát viselt. terem a baj. Éppen a hetedik napon. – Szatmárig követtem a bestéket. meglepték. sötét b r arcán diadalmas vigyorgással. ha nem is vetik! – Most hol vannak? – kérdezte türelmetlenül Géza herceg. Atkeltek a Láposon meg a Nagy-Szamoson. f képpen asszonyt. Doboka várának közelében. ölnek.

tülökorrú ember volt. . majd a kel nap kibújt fényfészkéb l. Ha lóra kaptok. – Szedett-vedett nép nem mert volna a közelünkbe kerülni. – Eddig a nyomukat sem láttuk. majd g ggel válaszolta: – Majd a fiatalokat reggel rájuk eresztem. Hadd játszanak a szedettvedett népséggel! – Bár igazad lenne! – sóhajtotta Oldamúr. A hunyorgó tüzek mellett már álomra d ltek a jóllakott legények. megközelítették az úzok táborát. mert bort vedelt. Osul vezér – válaszolta Oldamúr. A tavaszi éjszakában vígan lobogtak az úzok tábortüzei. és a rabn jét várta. Géza herceg embereinek segítségével. Az úz vezér busa szemöldök .adhassak róluk. éjszakai szell . idegen lovak horkanásait hallottam. Osul vezér a sátrában fogadta egyik hadnagyát. b rvértes. Lassan mennek a sok fogollyal. ezért aztán Fáncsika két fülre nevetett örömében. hegyes süveg . Még késett a hajnal. Futottak el lünk a bihari ispán legényei is. – Te tudod. Oldamúrt. akik a tábort járták körüL A sül hús jó szagát a magyarok orrához kente a lassan surranó. és egy zacskó ezüstöt adatott kémének. Nagy h sök a magyarok. Húst sütöttek a fekete gubás. és világosodott a hajnal párája. bizony még az éj leszállta el tt beéritek ket. Oldamúr? – kérdezte dadogva. Szürkült az éji homály. ezüstcsákányos rszemek. király úr és herceg úr. lóval és marhával. – Jól van. Péntek reggel volt. A magyarok lehetnek. Géza példáját Salamon is követte. és kilépett az éjszakába. *** Kelet fel l. de Géza herceg máris felébredt. Fáncsika tanácsára lóra kaptak hamarosan. Leodvin püspök papjai hajnal óta áldoztatták a sereget. barna legények. noha már lassan alkonyodik. Fáncsika! Derék legény vagy te! – mondta mosolyogva a herceg. Látszottak a rojtos gatyát visel . A keresztre feszített Isten népe mind ilyen. Osul gúnyosan mosolygott. – Jó fülem van. – Mit akarsz. és még az éj leple alatt. vezér. Parancsára legényei felkeltették az alvókat. majd hamvaskéken remegtek fel a hegyek körvonalai. Így várták meg a hajnalt. az arany virágos sombokrok felett az éjszakába lopódzott a derengés parányi szürkesége.

csapatával a nyílzápor ellenére nyomult felfelé. és zavartan hunyorgott a szemfájdító ver fényben. ezért menekült meg. A csata eld lt. A . jórészt páncélos magyar sereget meglátta. egy lándzsahossz mindig maradt üldöz és üldözött között. *** Osul el jött sátrából. Géza herceg a másik oldalon óvatosan haladt el re. mert néhány bátor vitéz a domb oldalában kúszott fel. mert a gy zelemt l megittasult királyi és hercegi vitézek a menekül k nagy részével is végeztek. Meglátott egy menekül úz legényt. „Az er s karú. Közülük többen leereszkedtek a lejt kre. De László nem tör dött sebével. és karddal. Kevesen nyertek közülük egérutat. Mindkét sereg hadi rendbe állt. A nagy gy zelemnek híre futott az országban. Az ütközet h se azonban László volt. Menten utánaeredt a n rablónak. – Szép húgom. Elsápadt. Az úzok a dombtet n álltak hadirendbe. A csapatok ezután énekelve tértek haza. Gyolcszászlói csakhamar a tet n lobogtak. de hadinépét gyorsan összeszedte. felvonult a Kerlés nev dombra. amikor az ötödik t sebezte meg nyilával. Az úznak jó lova volt. felfelé tör magyarokat. és ugorj a földre! – kiáltotta a leánynak. A lány szót fogadott. szekeréével levágta a nyilazókat. Nem nyilazhattak azonban sokáig. László lova hamarabb elfáradt. A megmaradt úzok hanyatt-homlok menekültek. égve a harci vágytól. Salamon. arra számítva. amikor a félelmetes. hogy nyilaik záporával akadályozzák a tömött sorokban. jól célzó íjászai egyengették el tte az utat. hogy a magyar lovasok nehezen követhetik. fogd meg az övét. aki egy szép magyar leányt hurcolt magával a lova nyergében. nekirontott megsebesít jének. és miel tt a magyar sereg támadott volna. alig tudta utolérni. pajzsukat maguk el tt tartó. oroszlánizmú” herceg egymás után négy úz harcossal végzett. Nagyot káromkodott és önmagát szidta. és karddal levágta. Az énekmondók pedig megénekelték a csata h seit. rántsd le. A foglyokkal már nem tör dhetett. amiért nem hitt Oldamúrnak. a kürtök is megharsantak. László herceg is részt vett az üldözésben. Néhány pillanat múlva azonban már parancsokat osztott. A fogságból kiszabadult fiatal leányok és asszonyok örömkönnyeket sírva hálálkodtak a királynak és a hercegnek. Salamon seregének hófehér zászlóit lobogtatta a keleti szél.Els nek László herceg áldozott.

hogy Salamon karót nyelt ember. Keser lett a szája íze. miképpen lopja be a gyanú magvát a fiatal király leikébe. kevély. – Hát ami igaz. uram. Ismerte Salamont. amelyet Dezs érseknek sikerült elaltatnia. uramkirályom – kezdte csavaros beszédét –. és örült a lelke. sikerült a hiú király leikébe beledöfni az els tövist. – Nem gondolkodtam. Lászlóról hangzott szerte az országban. Büszke vagyok a rokonomra. Nagyon értette annak a módját. hogy ezt a félelmet majd fogja felébreszteni. hogy László herceg oroszlánként harcolt a kerlési dombon. amíg egyszer magára maradt vele. de azért markába nevetett. akik egy talpat cserzenek. fenekedéit rá. . és g ggel van tele. –Magam is megcsodáltam László harcát. Vid elsomfordált a király mell l. Pünkösd havában az udvarban termett. amikor a király és a hercegek diadaláról hallott. – Te vagy az igazi vitéz. Tudta jól. aztán addig sündörgött a király körül. szívta a fogát mérgében. Vid? – Jól hallottam. és az apja.legtöbb ének a legvitézebb h sr l. mert meglátta Salamon szemében a bosszús láng felvillanását. Te bizonyosan jól hallottad. nyugtalan természetét. húrjaik pengetésével kísérve. Én nem hallgattam éneküket. tudta. aztán mégis László hercegr l mondanak h si énekeket a síposok és énekmondók. Nem gondolkoztál még ezen. király úr? – kérdezte gúnyosan. Vid ispán – felelte a király. bácsi ispán. csak Vid. Azt mondják. hogy a nyelvét köszörülhette. Mindenki örült László herceg h siességének. rettenthetetlen bátorságát emlegették. András úr elvesztése miatt érzett lappangó félelmét. Abban reménykedett. hiú. az igaz. Érezte. Az dics ségét.

mint legh ségesebb embere. szi hajnal párásodott az erd alján. dicsérték és hízelegtek. és a szekéren hozott hordót csapolták. amíg a medve kiszenvedett. Opos. azután meghajszolt lovával addig vonszolta. maga akar a szarvas nyomára bukkanni. Err l a vadászatáról sokat beszéltek az udvarban somfordi f emberei. Ekkor már délre járt az id . Legszívesebben a Bakony serdejében zte a vadat. kígyófej agár volt. CSEPERKE A hajdani kis Salamonból néhány év múltával délceg uralkodó lett. száraz csontozata tette a legkiválóbb kutyává. A vadászat második napján Salamon maga vágott neki a rengetegnek. olyan izmos és er s. Kék eg . Egyszer pányvát dobott egy medve nyakára. a kenyeret szelték. Magas volt és karcsú. A kökény már hamvaskéken mosolygott. az urak éhesen várakoztak. de hatalmas mellkasa. domborodó izomzata és kemény. de a szarvas a kutyát is megtréfálva t nt el a s r ben. fegyvereiket a szolgák cipelték mögöttük. B rruhát viseltek. A király ebe apró termet . El z napon Kígyócska egy csodálatos szarvasbikát vert fel. Parázszemük megvillant az erd homályba figyelve. addig a f emberek beszélgettek. Mindnyájan letelepedtek a takarókkal terített sziklára. Salamon régen elt nt. Az el kel ségek fényes kíséretükkel telepedtek le pihenni az erd szélen. – Akkor együnk! A király sem akarja. Márton fia. Büszkeség. Több biztatás senkinek sem kellett. . akin megakadt a leányok szeme. A szót Tibold ispán vitte. hogy koplaljunk – nevetett az öreged Márton ispán. Legjobban a napokig tartó királyi vadászatokat kedvelte. A pecérek agarakat vezettek. Salamon Kígyócskának becézte. – Együnk bizony! A hús már megsült – helyeselt Potho nádor. – Nem szabad követni a királyt! – mondta Opos az uraknak. öntudat áradt egész lényéb l. a pókhálókon harmat ragyogott. A fekete szukák és a cirmos kanok nyugtalanul szimatoltak a friss leveg be. legyezgetve amúgy is megn tt hiúságát.XIII. – Még Kígyócskát is rám bízta. Amíg a szolgák a nyársakkal vesz dtek.

Többször nyilazott rá. A hajsza hosszú ideig tartott. Olykor megtorpant. Mindnyájan nevettek. . Egy szakadék szélén a bika megtorpant. Ebben a pillanatban látta meg a bika vörhenyesbarna testét. új utat keresve. A bika nagyot szökkent. – Ne keverd a bajt. Egy szürke törzs . Markvart? – incselkedett a német lovaggal Szvatopluk herceg. majd jelent sen a szájára tette a kezét. talán a déli melegt l elbágyadva. de nem felejtették el a bácsi ispán szavait. Inkább örülj a békességnek! Az urak elhallgattak. de csak a marját sértette meg. csak Ernye ispán csóválta rosszallóan a fejét. de mindig elvétette a lövést. Lassan húzta meg az íj idegét. Amerre rohant. mint egy fiatal csikó – er sítette Bogát fia Radován. és éberen figyelte az arányló. majd elkanyarodott. Salamon ekkor már a vadászszenvedélyt l zve. és beleharapott a zöld. tapossa nehéz testével a vadkomló hálós szövedékét. Salamon a madár hangját követte. A tisztást megismerte. Egyszerre elhallgattak. Vele szemben a galagonyabokor mögött megcsörrent az avar. Salamonról szakadt a verejték. recseg hangú szajkó kísérte.– Meglátszik. húsos. Vid! – mondta csendesen Ernye úr. azután hallani lehetett. – Mert hát nehéz több sasnak egy fészken megülni. mert az inasok az ételeket kezdték tálalni. – Minek a magyarnak óvatoskodás? — kérdezte az öreg Fancsal ispán. mint Henrik király. Hegyre fel. A szomszédos bokor hosszú ágán gébics bóbiskolt. de aztán mégis nagyra tágult a szeme. – Jobb vadász. és zavartan néztek egymásra. vén bükkfához támaszkodva figyelt. – Pedig nem árt. – Tüzes. ö inkább leányokra vadászik – vágott vissza a német lovag. a bika nyomát kutatva. Fogát csikorgatva. ha ilyenek vagyunk! – szólalt meg el ször Gutkeled Vid. Mindnyájan megértették a hercegekre tett alattomos célzást. Szélcsend volt. Ekkor l tte ki utolsó nyilát. A vessz surranva szállt az állatra. sz ke bajszát pödörgetve. A király is hunyorgott. A vessz rezegve megállt a vad oldalában. miképpen tépi. völgybe le. törtetett keresztül a s r ségen. igaz-e. hogy jó vér folyik Salamon úrban. puha f be. A tisztás felett most egy kövér felh árnyéka szállt át. de nem hagyta abba az üldözést. – De Henrik király óvatosabb a vadászaton. – Megvagy! – rikkantotta boldogan. itt vette el ször észre a bikát. A távolság azonban fogyott közöttük. megszállottként követte a sebesült állatot. mint bagoly a napsütésben. A szép állat el jött. szi csendet. és a düh ráncai elsimultak arcán.

Néhány pillanatig habozott. A fáradt. és fáradtan nézett körül. amikor balra kanyarodott. élvezve a kereked szell h s fuvallatát. Övér l csak tokban rejt zköd vadászkése és ezüstlemezekkel díszített tarsolya csüngött alá. Amikor végre feltápászkodott. boronaházat vett észre. és megindult az elhagyott tisztás felé. és tarsolyába süllyesztette. A leányon látszott. miközben arcán a zavar árnyéka suhant át. Kését beledöfte. Falát egymásra fektetett. akkor találok is valakit!” – surrant át agyán. „Azt sem tudom. amelyek hézagait sárral és mohával tömték be. egyedül nem lesz képes a b rét lenyúzni. és büszkén tette jobb lábát elejtett áldozatára. a mogyoróbokrok. megnyugodott. A távolság mindjobban fogyott köztük. gyönyör leányka volt. A kés délutáni nap ferde sugaraiban fénylett a házikó és a tisztás. Járása azonban imbolygóvá lett. A tisztás túlsó szélén. odamenjen-e a házhoz. ahogy a jövevényre nézett. Nyomban az a tisztás jutott eszébe. B röve és combközépig ér ruhája minden vadásznak lehet. Egyiknek a hegye is letörött. majd továbbrohant. Már csaknem odaért. amikor egy fiatal leány lépett ki bel le. azután leült a tavalyi avarra. száraz ág hintázott a feje felett. A s r vadon világosodni kezdett. és lassan összerogyott. Mindketten megtorpantak. Nyúlánk. Még mindig lihegett. „Ha füstöt érzek. Mindössze két nyílvessz je volt. faragott fatörzsek alkották. A szakadókos partszakasz. ovális arcú. füstszagot érzett. lágy. a hegyoldal aljában. Mályvaszín szeme párásán ragyogott. amelyeket a szarvasból húzott ki. Végignézve önmagán. Nagy gránátszeme mintha sírva nézett volna gyilkosára. Arany mellboglárját levette. és arcán az öröm pírja égett. és arra gondolt. A bika hirtelen torpant meg. amelynél megtorpant az állat.Az állat megrázkódott. A négy fal felett nyeregtet ült. nagy test megrázkódott. hol vagyok” – gondolta. Megindult a ház felé. . A király akkor érte utol. mintha nem mert volna erre az újabb tisztásra kimenni. A tájék teljesen ismeretlen volt. a fák keletre nyúló délutáni árnyékai és az élénkpiros madárcseresznyék. A nagy vadat vizsgálgatta. bogos. – Enyém vagy! – lihegte Salamon. hogy a lélegzete is elakad a csodálkozástól. de legyintett. fekete haja sötét keretbe foglalta aranybarna arcb rét. Önkéntelen mozdulattal simított egyet a haján. Barnába olvadó. hatalmas agancsa mint két vastag. Az állat vére kibuggyant.

Többször is fordultak. – Szeretnék nálatok megpihenni. vacsorát is szívesen ennék! Még sohasem beszélt ilyen egyszer en. majd elbeszélte a bika elejtését. – Cseperke a nevem. Bizony csak teng dünk. mint amilyen te vagy. és az agancsát – mondta a király.. ha segíttek megnyúzni –mondta egyszer en. Salamon nem volt járatos a nyúzásban. Az anyó jobban értett hozzá. hogy meghajlik a leány el tt. Erre a válaszra megnyugodott. – Szép név. – Hogy hívnak? – kérdezte. hogy fel tudják húzni az állatot valamelyik fára. ha sokáig tartott is. amíg az állat húsát a házhoz cipelték. és Cseperke megsötétedett arca egyszerre rabbá tette Salamont. mire a szarvas húsát Mandula anyó megsütötte. – Nektek adom a szarvast. – Udvari vadász vagyok. A leány nagyanyjának látszott. Bement a házba. vadász. ha ilyen szép az id . Salamon a leányt faggatta. Tetszhetett neki. összehasonlítva ennek a fiatalabb leánynak friss üdeségével. A vénasszony örömében összecsapta a kezét. – Tudsz segíteni a nyúzásban? – kérdezte a király. A király nekem megengedte. uram! De a ház el tt még jobb. Judit h vös húzódozásaira gondolt. amikor az öregasszony megtorpant. és nagyobb tisztelettel nézte a fiatalembert. – Hát. és ha kapok. ritkán kerül hús a tányéromba. Már majdnem odaértek a vadhoz. . A t z felett lábakon álló kondérban köleskása rotyogott. Bizony bealkonyodott. Salamon a t z közelében ült le. Hunyorgó szeme végigmérte a jövevényt. egy fatönkre. edényeket rakott ki. Amíg az anyó szorgoskodott. – Anyó! – kiáltotta a leány a kunyhóba. A leány hangjára barnára cserzett arcú öregasszony jött el . – Én majd csak a b rét viszem magammal. megnyúzták a szarvast. majd nekikészült. ezért aztán. – Tudok! – felelte magabiztosan. Az alkonyaiban is látni lehetett a leány pirulását. Az unokám is árva. olyan szép. mert így szólt: – Kerülj beljebb. aztán kötelet hozott. pedig sohasem hajlongott életében. az jó lesz! Amióta az urain és a v m meghalt. – Egy vadász tévedt erre.. jött-ment. itt vadászni nem szabad. és maga sem vette észre.– Eltévedt vadász vagyok – szólalt meg Salamon. – Fiam! Ez a király erdeje.

– Nem mindig. Titokzatosan zúgott a rengeteg. – Nem fogadhatom el – dadogta Cseperke húzódozva. mintha a testvéreim volnának. Régen nem aludt ilyen jól. és hirtelen lehúzta ujjáról aranygy r jét. és megremegett a hangja. Vacsora után beesteledett egészen. és a gy r t az ujjára húzta. – Jobb nekem itt az erd n – szerénykedett Cseperke. szeszélyes. . – Hogy hívnak? – kérdezte Cseperke a búcsúzáskor. hogy kíséretének tagjai rátaláljanak. hideg. csak Cseperkét figyelte a t z fellobbanó fényében. aki sz ke volt. amíg csak el nem nyelte a rengeteg homálya. Salamon mindenr l megfeledkezett. Felkapta a b rt. és elpirult a hazugságtól. –Itt szabad az ember. mert nem akarta. a király pedig kint aludt a t z mellett egy rongyos gyapjútakaróba burkolózva. testének lenge libbenését. hogy a lefelé vezet legrövidebb utat megmutassa. vállán a bika b rével. és ismeretlen madarak szólaltak meg álmukban halk pittyegéssel. – Mindig itt laktatok? – kérdezte Salamon. és zavarában elrohant. – Ez a zálog! Visszajövök! – mondta elfulladva. Cseperke. Még a mókusok is figyelnek rám az ágakról. – Bekény vagyok. mire Salamon sem faggatta. Bagoly huhogott. de err l nem beszélhetek – válaszolta elkomorodva. Elnézte szép mozdulatait. Olyan szép vagy. hogy a világban mindenki megcsodálna. Cseperke megb völten bámult utána. majd sebtében megcsókolta Cseperkét. Cseperke egy darabig vele ment. fitos orrú. Reggel aztán útra kelt. ahogyan csak a Bakony erdeje tudott. mert igazán vissza akart jönni. udvari vadász – válaszolta. A fák. amelyen egy szép topáz sárga fénnyel ragyogott. vércse visított. madarak olyanok. aztán ledobta a szarvas b rét. *** Az urak ebéd után már aggódtak Salamonért. de a leány nem vette észre pirulását. – Visszajövök! – felelte nyomban. Salamon megfogta a leány kezét. – Visszajössz? – kérdezte szemérmesen. és akit napról napra meg kellett hódítania. és megint Juditra gondolt. bokrok. Mandula anyó és Cseperke a házban pihentek le.– Kár neked itt a vadonban maradnod.

hiszen még a medvével is elbánt. vígan járt-kelt. .– Csak nem történt valami baja? – kérdezte izgatottan Ernye ispán. – Tüzet raktam egy szakadék mélyén. hanem önmagáért aggodalmaskodott. id nként pedig elt nt a palotából. köszöntelek! – kiáltotta örvendezve. vadászokkal megjelent a táborban.. Gúnyos mosolya lehervadt. – Ma már semmit sem tehetünk – vélekedett Máté úr. Ett l a naptól kezdve változott meg. Reggel aztán Vid ispán is felkerekedett. Ernye! – nyugtatta Tibold. király! Bámulni fognak. hiszen a terveit csak Salamon segítségével valósíthatta meg. Kígyócska találta meg a táborba tartó királyt. – Nem féltem Salamon urat! Er s és bátor. és követte a szaglászva csörtet kutyát. – Megkeressük! – kiáltotta Opos. és hízelg szavakkal magasztalták a fiatal vadász tettét. Ilyenkor egyszer vadásznak öltözve látták elvágtatni. akkor a hercegek kerülnek uralomra. de komor arca nem árulta el bels nyugtalanságát. Talán csak eltévedt. amikor Salamon a visszatér urakkal. hajtókkal. amikor arról faggatták. örvendez csaholása Opost vezette Salamon elé. nem is a királyért. és máris parancsot adott a kísér legényeknek. Salamon arca ragyogott az örömt l. Opos a sötétedésig kereste és kerestette urát. kutyák ugattak. – A nyílvessz im azonban elvesztek. – Uram. és a fejét csóválta. majd lelkes szavakkal csodálta meg a szarvasbika agancsát. Kígyócskát is nekiengedte a vadonnak. amelyek hangjai visszahívták a táborba az elfáradt embereket. nem látszott fáradtnak. vagy csak szándékosan hallgatnak.. ha meglátják! Kürtök harsantak. amikor leszállt az este homálya.. az urak nem tudnak semmit. de csak mosolygott. de az hangjából is érz dött az aggodalom. Az urak örvendeztek. nem fázott-e meg a h vös éjszakában. Ha Salamont baj éri. Az államügyek intézését egészen Potho nádorra bízta. – Sokszor napokig nem látom. csodálkoztak. Csak akkor fújatta meg a kürtöket. – Királyi vadat ejtettél el.. nálam volt a t zszerszámom – és a tarsolyára ütött. anyám? – kérdezte Judit Anasztáziát. Nehéz volt ezt a bikát elejtenem . – Mi történt a fiaddal. – mondta er s hangján Vid. aki valóban atyai szeretettel volt iránta. – Nyugodj meg.

A király gyakran visszanézett lovaglás közben. lopakodva követték. amikor a király elt nt. – Adjon Isten. Egyszer egy szép kend t. miben sántikáltok. jutalmat kaptok. Amikor a király is elrejtette lovát. – Úgy kövessétek a királyt. felhúzatlak benneteket. A két legény földig hajolt. – Ismerünk. Jól gondolták. a két lovas már régen Esztergom felé ügetett. jókor reggel két emberével. és nekivágott az ismert útnak. A tisztás szélén embereit hátrahagyva. Vid ispán emberei jó messzir l. és egyenesen odalovagolt. Jó szem ember volt. Nyugodtan szonetté terveit az udvarban. – Egy szarvast ztem idáig. A tisztás szélén megállva meglátták a kis boronaházat. de elt nt a szemem el l. mintha árnyékai lennétek! Neki azonban sejtenie sem szabad. – Eltévedt vadász vagyok – ravaszkodott. Lovaikat elrejtve egy bokor mögött várakoztak. ahová Salamon igyekezett. aki okos és tevékeny ember volt. mindig bizonyos akart lenni a dolgában. – Minden úgy lesz. Zöldessárga szeme vészesen villogott. Kiegyenesedett. A két ravasz legény még a hajnali dei lengésben távozott. Harmadnap aztán Vid úr kelt útra. egyedül ment a t z körül szorgoskodó Mandula anyóhoz. Már hullottak a íalevelek. de megnyugodott. – Jó. hogy nincs minden rendben a király és a felesége között. Illyére bízta. hiszen senki sem követte. mint a sír. ahol a vadásztábor volt. vastag ajkát megnyalta. Minden látogatásakor ajándékot vitt Cseperkének. béklyót téve lábaira. Mire a király visszatért az elhagyott táborhelyhez. most pedig bársonykelmét. de még az én embereim között is hallgattok. amikor Gutkeled Vid két h séges emberét megbízta a király követésével. ahogy kívánod. akik elvezették a boronaházhoz. úgy folytatta: – Ismertek! Ha jól csináljátok a dolgotokat. Salamon gyanútlanul kelt útra az egyik reggelen. ha egy király megismeri népét. másszor kösönty t. k is ott voltak Vid úr kíséretében. Ha botrány lesz. itt kell keresniük a titok nyitját.– Talán az országot járja – felelte az anyakirályné. Az udvarban is. és arra gondoltak. mert ispánsága dolgait vejére. és te is ismersz minket! – szólalt meg az id sebb. anyó! – köszöntötte. Vid ispánt azonban az ilyenfajta magyarázatok nem nyugtatták meg. uram. Ravasz pillantásuk sunyin tapadt urukra. hamar észrevette. amelyet egy Abu Kar nev szaracén kalmártól vásárolt. Ha .

Itt most nem háborgat senki. mintha csak kenyérrágás közben így is jártatná a száját. jut bel le neked is. – Kihez? – álmélkodott Vid úr. Mandula anyó cseréptányérokat hozott. aztán meleg hangon folytatta: – Jó asszonynak látszol. és mosoly lebbent a szájára. lement a faluba. és a könnyeit morzsolta szét a keze fejével. Csak sokára szólalt meg újra. . – Az igaz. – De mi lesz az unokáddal. Cseperkével. Talán még a birtokunkat is visszakapjuk. megpihennék a tüzednél.. de aztán nem bírt hallgatni. uram. – Az unokámmal. forrásvizet kortyolt az anyó kannájából.. de Béla úr halála után is hamarosan meghalt. Az anyó elvette a húst. végül is kibökte: – Cseperke talán hamarosan férjhez megy. – Magad élsz itt. Most már mindent értett. várta az anyó újabb panaszkodását. – Miért éltek itt a vadonban? – vallatta tovább az anyót. Ha igaz. amikor már nagyokat falt a húsból. mert ugyancsak elfáradtam. úgy mellékesen. – Jó az Isten! Majd megsegít bennünket. anyó? Kihez tudod itt férjhez adni? – kérdezte Vid. akkor Cseperke nem fog ebben a vadonban megöregedni.. uram! – kínálta hellyel Mandula anyó. Az unokám szüleit a láz vitte el – emlékezett az anyó. Vid megérezte ezt a nézést. amelyen a király szokott ülni. anyóka. és sütni kezdte a parázs felett. – Hová megy majd? Kihez mehet? Az anyó nem felelt rögtön. Én is remélem. Nem akart nyomban mindent a nyelve harangjára kötni. megsütném.megengeded. ennek magam is örülök. Vid úr arcán kigömbölyödött az öröm. – No. Egy ideig hallgatott. de hát úgy érzem. Kerekre nyitott szemmel a jövevényt vizsgálgatta. és a legkedvesebben mosolygott vendéglátójára. hogy megsegít a mennyei Atya.. Most már csak úgy eddegélt. anyó? – kérdezte Vid látszólag közömbösen. ismerte az embereket. – Bizony. – Ülj le. nyársra húzta. ha lehet. – Szabad birtokos volt az én uram. az anyó a hússal bajlódott. és Vid ispán éppen arra a fatönkre telepedett. az új ispán meg kisemmizett engem. Vid úr hallgatott. – Kenyér is akad a tarisznyámban – kínálta az ispán. hogy a szegény embernek a szél is mindig szembefúj. Hús is akad a tarisznyámban. most nem kapdosok árnyék után . jobb napokat láttam én valaha. Megjön nemsokára.

Nem szokott esettet vetni az én szám. hiszen a király nem veheti. felugrott és meghajolt a gy r el tt.– Hát még én. magad is rájössz. másodszor pedig azért. – Már ilyet ne mondj. még elveszítené. Nagy még az unokám ujjara. jó uram! Bekény ékes gy r t is adott az unokámnak. ha úgy halok meg. hogy igazat mondtam. . mert már van felesége. a király f embere vagyok – jelentette ki méltóságteljesen. Most már bevallom teneked.. persze hogy megmutatom. – Jó asszony. hogy igazat mondtam! – lelkendezett a szegény vénasszony. Az anyót a padhoz támogatta. nem veheti feleségül Cseperkét. Én minden vadászt ismerek – jelentette ki határozottan. – Ez a gy r Salamonnak. tudni fogja. de az öregasszony fájdalma meghatotta. és félelmében a lábai reszketni kezdtek. – Egy Bekény nev udvari vadász a v legénye. Én tudom. Magyarország királyának a gy r je. Amikor Vid úr meglátta a topáz villogását. közönséges ember nem adhat ilyen gy r t ajándékba. Talán még sohasem szánt meg senkit. jó uram! – esedezett kezét tördelve. – Bizony nem veheti. a király csak királyi családból szokott házasodni. Vid úr felemelte. jó uram? – Bekény nev vadász nincsen a király udvarában. Nem ismered. ugye. mivel a király nem vehet el akárkit. Mandula anyó összetörtén.. Diadalmas mosollyal hozta ki a kunyhóból a gy r t. – Megmutatom. Ha meglátod a gy r t. – Na. El ször azért. aztán itt minek hordaná. rémülten hallgatta az ispán szavait. Nem lehet torzas-borzas akárki. – Hát mi a neve? – hüledezett. vadász úr! Vén vagyok már. azutáni lerogyott a földre. ha fiatal is. Jöttment. Tudhatod. hogy rendben az unokám szénája. jó asszony! Minden valamirevaló vitéz ékszerét ismerem az udvarban. mondd meg. remeg ajka ezeket a szavakat dadogta: – Hiszen a király. de ennek a gy r nek a volt gazdáját nem Bekénynek hívják. – Jézus Máriám! – sikoltotta Mandula anyó. jómódú voltam magam is. ajándékokat is hozott Cseperkének. – Mit tegyek? Ó. engem sem a gólya költött. Már többször járt itt. – Mondd meg már! – kérlelte olyan mézesmázos módon. akinek hideglel s. nyugodtabban fekszem majd a sírban. – Mutasd meg azt a gy r t. igazat mondtál. – Ha unokád tisztességes.

ezért nem láthatta a leány riadt tekintetét.– Cseperke olyan ártatlan. Néhány nap múlva megjelent ismét Bekény vadász a kis ház el tt. hogy a faluban kiszemelt egy szép házat Cseperke és nagyanyja számára.” Csak egy pillanatig tartott ez a megtorpanás. „Meg kell adni. királyom. de Salamon király sohasem fogja bírni a szívemet. Már indulóban volt. ó király! – és könyörögve hullt el tte térdre. – Te nem vagy Bekény vadász! – mondta Cseperke. kit szeret. Te is számot fogsz adni Istennek a rád bízott nyájról. de hát nem tudta. de ez mit sem változtat szerelmemen. már talán holnap itt kell hagynod ezt az ocsmonda kunyhót öreganyáddal együtt. Vid ispán szedel zködött. Óvatosan mondta: – Ne mondjátok meg.. hogy sikerült a terve. ahogy gonoszul mondta: – Badar beszéd ez! Az lesz. mit mond Mandula anyó Cseperkének. Cseperke! – parancsolta g gösen. – Uram. Alighogy kimondta ezt a galádságot. – Ha nem engedelmeskedsz. aki által a királyok uralkodnak. hogy minden hatalom Istent l van. én Bekény vadászt szerettem. amikor Cseperke.. és hallani vélte az érsek intelmét: „Vedd figyelembe. miképpen önti el a vad indulat. és még vidámabbnak látszott. Salamon megzavarodott. amit én akarok! – és dühösen toppantott. azután keményen megkérdezte: – Megértetted? . mint a ma született bárány. Vissza sem nézett. Egyébként nyugodt volt. és a királyi vadászok közül senki sem ismerte Salamon titkát. Olyan ember. mint máskor. mintha ütést érzett volna. majd harag felh södött a homlokán. Hagyj el engem. a faluból ismerte fel valaki. hogy szereti Bekény vadászt. – Megtudtad a titkomat. A hangja is megkásásodott. hogy meghaltam! A király tekintete megsötétedett. Lehet. Látszott rajta. Gyanútlanul jött. de becsületes. karján egy kosárral. Tüstént avval kezdte. felért a faluból. – Kelj fel. Salamon jól választott” – gondolta. ha nem leszel az enyém. akarom mondani a méltóságos király urat.. –Szegény vagyok. aki látta idejönni hozzátok. örökre boldogtalanok leszünk. hogy idetévedt egy vadász az udvarból! Mondjátok.. Látta magát a fejérvári székesegyházban. és örült. Gondold azt. hiszen nem árulta el kilétét. Nem várta meg.

– Meg. Hagyd meg. – Megölted bennem a szerelmet. Alig evett. és elviharzott. és most sárgán zörg avaron lép a lábad. mint az erd fáinak lombja. király! Ügy elhervadt a nevedre. Az egyik faluban emberei hallottak két n r l. Csúf. sz ni kezdte hálóját. A ház akkor már üres volt. – Ezt még megbánod és megkeserülöd. Cseperke büszkén emelte fel a fejét. . Csak Gutkeled Vid örvendezett. a fiatalabb továbbment. és a boronaházat földig rontották. A nevükre nem emlékezett senki. ha kell. a mi kis hajlékunkat! – Mindened lesz. amikor megismertél. – De nagyon kérlek. Salamon! Zöld lombokat láttál. vad szelek tépték a fák maradék lombjait. le is fogyott. könyörülj rajtunk! Ne üldözz bennünket! Hátha egykor üldözni fognak téged is. amikor megtudta a valóságot. Hideg es áztatta az egész tájat. Néhány nap múlva megjelentek a tisztáson a király szolgái. Egyre jobban ráhallgatott a megkeseredett király. Nézz körül. egy öregr l meg egy fiatalról. Azt parancsolta. Neki pedig magasra tör terve volt. mi a baja. er szakkal a leányt. Csak Mandula anyó jajveszékelése kísérte. leány! – mordult rá. Salamon sokáig búskomor volt. de nem akadt a nyomukra. Az udvari orvos nem tudta. Az öreg ott halt meg. Tajtékzott dühében. Salamon izgatottan várta szolgáit és katonáit a nyári tábor helyén. király úr – válaszolta szelíden. és mint a pók. Mindenütt kerestette a menekülteket. szi id járta. hogy hozzák magukkal. amit szemed-szád kíván! – suttogta mohó vággyal Salamon. uram. Akkor elmegyünk. uram. ó király.

bolgárok és szaracénok laktak. raboltak. és nem akadályozta meg ket abban. Vid akar bosszút állni rablóhadjáratukért. A váratlan támadás sikerült. másképpen sztratégosznak is a székhelye. hogy szétszórja a Belgrádot fenyeget ellenséget. hiszen a vár és a város a birodalomnak északi reként védte a császár hatalmát Magyarországgal. A görög császárságban. A magyar hadak Szalánkeménnél gyülekeztek. hogy császárától Bizáncból nem remélhet segítséget.és a Száva összefolyásánál épült.XIV. A két folyó torkolatánál. Mindnyájan bizonyosak voltak abban. hogy csak a bácsi ispán. amelyt l délre terült el a város. A megszeppent görög vezér tudta. A betörés és a békeszegés megbosszulására a király és 'a hercegek hadai egyesültek. ezért elhatározták Belgrád elfoglalását. a bolgárok földjén megtelepedett beseny k. hogy Zimonynál átkeljenek a Száván. ezért a letelepedett beseny khöz fordult segítségért. Itt volt a duxnak. több hajót sikerült is lángba borítaniuk. mivel a nagy birodalmat küls és bels harcok emésztették. A magyar hajókra a császár katonái a félelmetes görögtüzet szórták. majd levonultak a Száva folyóhoz. a magyar gy zelmet azonban nem tudták megakadályozni. mert a sereg átkelt a folyón. zsákmányra vágytak. de itt Vid ispán serege helyett Iván soproni ispán páncélos . Rá is tört a legközelebbi seregre. és foglyokat ejtve tértek vissza telepeikre. szokásuk szerint. vagyis az elnevezésük szerint Turkiával szemben. Ez a város a római kori Singidunum. A belgrádi görög dux. Kazár beseny vezér azt hitte. a Duna. ezért nyomban lóra ültette könny lovasait. aztán a királynak és a hercegeknek ismét harcolniuk kellett. meredeken magasodó hegyfokon állt a vár. ahol Vid ispán kormányzott. A vad horda a folyón átkelve a Szerémségre rontott. A beseny k dúltak. Niketász vezér tudhatott a beseny k szándékáról. hogy a görögök összejátszhattak a rabló beseny kkel. VALAMINT KÉT ÉLES KARD EGY HÜVELYBEN MEG NEM FÉR Három békés esztend suhant tova. Ebben görögök. hogy ezen átkelve a görög császár földjére törjenek. és körülfogta Belgrádot.

– Sok az ennivalójuk! – szólt közbe gúnyosan Vid ispán. ostromgépeket kell építenünk. ha el akarjuk foglalni. A király és a hercegek f embereikkel a város közelében emelked dombon foglaltak helyet. Vid bosszúsan legyintett. Mire Salamon és a hercegek értesültek Kazár támadásáról. – Akkor ostromoljunk! Mást nem tehetünk – hangzott a herceg válasza. vagy ha . amelyekb l kupacot raktak a vár véd inek elrettentésére. az ácsok munkához láttak. hogy jól körül kell fognunk a várost. hiszen nem felejtették el. Potho. Ha elfogy az ennivalójuk. – A város és a vár falai er sek. Els nek az udvari német sereg vezére.katonáival találta magát szemben. ingerelheti a nyugodt Gézát. Jobbak a hajóik. hogy ne kaphassanak a véd k ennivalót. Béla kergette ket szám zetésbe. lelk k mélyén a hercegek ellen voltak. – Helyeslem a tervet – válaszolta a herceg. A harc nem tartott sokáig. a levágott fejeket. a harc már véget is ért. – Te mit javasolsz. talán hamarabb adják meg magukat. sokat megöltek és elfogtak közülük. Salamon másnap tanácsba hívta a hercegeket és a f embereket. Márton. Markvart úr kért szót. Kazár vezér is csak üggyel-bajjal tudott megmenekülni. Az egyik ács k hajító gépet is szerkesztett. kár lenne a görögt znek odadobni a mi hajóinkat. takarókat és az elfogott lovak sokaságát vezették a vezérek elé. – Aztán a Dunán is kaphatnak segítséget. A király hívei is készen álltak a vitára. Opos. A tanácskozás után. konok mozdulatlanságban figyelték a történteket a város és a vár falairól. Azt hitte. Nyolc óriási tornyot építettek. – De még hozzátenném. – Mindenképpen el akarom foglalni a várost és a várat! – heveskedett Salamon. – Építtessetek ostromgépeket! – Az én ácsaim is értenek hozzá – szólalt meg a gy ztes Iván ispán. Tibold és Markvart. majd a zsákmány többi részét. A tornyok tetejér l jól lehetett nyilazni a városban járkálókra. Márton úr. Vid befolyására. Géza? – kérdezte a király. Arról is gondoskodtak. hogy Géza apja. néhány nap múlva nyilak és kövek záporoztak a falak véd ire. amelyek magasabbra emelkedtek a város falainál. hogy a véd k ne tudják nyilaikkal. A látvány azonban nem hatott a véd kre. Iván ispán vitézei szétszórták a gyülevész sereget. Iván ispán gy ztes legényei estig hordták eléjük a beseny foglyokat. fegyvereket. – Nekem is vannak hozzáért embereim – mondta Vid úr. A király közvetlen környezetében csak Ákos nembeli Ernye akarta szintén a békességet. Potho nádor is az ostrom mellett volt.

Er s keleti szél fújt. Györgygyei és Barssal. Salamonhoz csak kevesen járultak. kezében magasra tartva Sz z Mária ezüstkeretbe foglalt képét. Mögötte a papok lépkedtek Szent Demeter és Szent Prokopiosz ikonjait és kereszteket hordozva. Opos egészen a város kapujáig zte ket. A király és a hercegek ebbe beleegyeztek. Opos. drágaköves ékszerek. a többiek alig tudtak a várba menekülni. lángba borult minden. és egyes helyeken majdnem tövig lerombolták azokat. lándzsáik. és neki adták meg magukat. A király és a hercegek legényei betörtek a városba. Nem szoktak falakkal védett helységek ellen küzdeni. Az ilyen apró csatározások támadók és véd k között gyakran megismétl dtek. Arany és ezüstedények. dunai kaviccsal. A bizánci sereg legvitézebb katonái a mohamedán szaracénok voltak. Egy fogoly magyar leánynak sikerült üszköt vetnie az egyik ház tetejére. Másnapra a t z elhamvadt.közelebb tolták a tornyokat. noha azok többen voltak. hanem Géza herceg táborába. hová ásták el kincseiket a város lakói. A magyar sereg már két hónapja vívta a várost eredménytelenül. Egyik ilyen kitöréskor egy elesett szaracén holttestéért vad tusa keletkezett. A város eleste hamarosan megtörte a véd k ellenállását. dárdáikkal és más hajítófegyvereikkel megsebesíteni az ostromlókat. Az ostrom nagyon elhúzódott. azon közösen is osztoznak”. két társával. A magyar vezérek megfújattak az általános támadást jelz kürtöket. A kiszabadult magyar foglyok elárulták. . A fegyvertelen katonákat és a megmaradt lakosokat maga a sztratégosz. és az ilyen törmelékbe fúródó kosfejek már keveset árthattak a laza anyagnak. díszfegyverek kerültek napvilágra. Niketász vezette. ezért a gy zelem után a király Vid birtokára. Kés bb a tornyok közé nyolc faltör kost is elhelyeztek. amelyeket a kés bbi osztozkodás végett a király táborába szállítottak. ugyanis a tornyok bejárata fölé véd pajzsot húztak. A város váratlanul mégis elesett. Ezek vassal er sített fejei nagy er vel zúdultak a falaknak. Niketász görög vezér követei szabad elvonulás fejében a vár átadását ígérték. sok véd t levágtak. mire az rség elhagyta a várat. Az egész menet azonban nem Salamon királyhoz vonult. nyilaik nem kis veszedelmet jelentettek. A véd k azonban elkeseredetten harcoltak ezeknél a réseknél. éjszaka meg telehordták kövekkel. és hajítódárdáik. hatalmas t zvész támadt. rnegfutamította a szaracénokat. k gyakran kitörtek a városból. Régi hagyomány szerint: „amit a harcban közösen szereznek. akit már az úzok elleni harc óta a bátor jelz vel emlegettek.

mind hazudtak nekem. és sötét tekintete a gyertya kanócának sisterg égését figyelte. Még ebben a tábori sátrában is volt egy nyugatról hozott lábasszekrény és néhány karosszék. hogy a herceg megrövidítsen bennünket! Ne adj Gézának harmadrészt. Nem kívánhatod t lem a szószegést. akik egész seregükkel részt vettek az ostromban. olyan keser séget érzett. mondván. apám! Miért is ígérted testvérednek a trónt?” –kérdezte álmatlan verg désében. király úr. amiért a görögök nem neki. nem engem. a bolgárok és a fekete kép szaracénok. – ket szeretik. és neki hódolnak az idegenek is: a görögök. a gyulafehérvári püspök. érezni vélte rég elporladt.Buziásra vezette a sereget. Ez a pénz is legyen közös! A herceg elképedve meredt unokaöccsére. Álmatlanul hánykolódott. kinyitva szemét. A falakat bíborszövetek és keleti sz nyegek takarták. A hercegek is ide vezették seregüket. . Vid tanácsára így szólt Gézához: – A foglyaidat is engedd át. hogy nem tekintem foglyoknak ket. hanem csak a zsákmánynak a negyedrészét! Salamon megfogadta Vid tanácsát. Mintha epét evett volna. hogy ne zavarják lépteikkel a király álmát. – Becsületszavamat adtam. hogy osztozkodhassunk! Bizonyosan ki fogják váltani ket. és az apja sápadt arcát látta. de akkor még jobban látta Niketász duxot kezében az ezüstkeretes Mária-képpel és a papokat az ikonokkal. vénül kezének reszket simogatását. és hazament a hercegségbe. Odakint hallgatott az éj homálya. Behunyta a szemét. A h béres szolgámat szeretik. és nem is teszek soha. egy-egy negyedet pedig Vid és Hlye kapott. nem Ernye. hanem Gézának adták meg magukat. Nem én vagyok az ország ünnepelt és szeretett királya – motyogta újra. A király f emberei. éktelen haragra lobbantak a herceg ellen. ott fognak a zsákmányon osztozkodni. Vid akar jót. „Apám. – Ezt nem lehet elfelejteni! – motyogta majdnem hangosan. – Mind. valamint Frank. Gondolatai végigsuhantak egész életén. A király díszes sátrában pihent tarka vánkosok és takarók között. Ilyet én sohasem tettem. Illye. Az urak hízelg szavai messzir l hallatszottak. rögtön fel is kerekedett egész hadinépével. A vörös arcú Henrik is eszébe jutott a koronázás káprázatos pompájával együtt. Vid ispán dühöngve tanácsolta: – Ne engedd. Ezt aztán Géza vette zokon. Egynegyedet kaptak a király vitézei. Salamon vérig volt sértve. Az rök sem mozogtak. ahogyan földig hajolnak Géza herceg el tt. f képpen Vid és a veje.

Bikács – kezdte. Vid úr arcán mintha megfagyott volna a mosoly. mintha sohasem látta volna. de óntartójában nem okozhatott tüzet. reccsent alatta a szék. miért hívta be a sátrába Vid. nem szép ugyan. amely a szeme sarkában apró ráncokat vetett. Na de ezt te is tudod. az anyám sem. Szolnok a fülembe súgta. aki most legbarátságosabb mosollyal az arcán. Fáradt volt. *** Bikács ispán nagy test ember volt. mi történt Dömösön Béla herceggel – kezdte a beszélgetést. amikor éppen beszélni kezdett. marcona embert. utolsó gondolat. – Te neki is az ispánja voltál. azután mély álomba zuhant. elárulva. de nehezen tért magához. Szolnok ispán megérezte. Márton és Tibold. úgy mondta komoran: – Valóban Isten büntetése lehetett. és azóta sem derült ki. A gyertya ismét sercegni kezdett. egy csonton nehezen alkuszik meg . szavaival csaknem körültapogatta ezt a deresed szakállú. A határon aztán meg is halt. Van egy mondás. – Régen szeretném már megtudni. A herceg frissen ácsolt trónja akkor d lt rá. Talán Judit sem. Emlékszem arra is. A koronás királyra rátámadni. Jó király volt.. hogy mi történt. Nem tudta. – Mi az a mondás? – kérdezte Bikács úr. két eb. talán meg tudod mondani. Ott voltál? – Ott. kemény csontjai simára feszítették arcán a b rt.. „Vajon hol lehet Cseperke?” – villant fel benne az. Próbálták élesztgetni Béla urat. a tartalma azonban ma is igaz – és elhallgatott. Vid úr messzir l kezdte.. Bikács megértette.. hogy túl lehet már élete delén. – Téged is még András úr tett ispánná. Nagy volt akkor a zavar Dömösön. hogy ez talán az Isten büntetése. nem Dezs érsek. keresték az ácsokat. hogy Szolnok ispán állt mellettem. nem királyt. Megsz kült szemmel figyelte Vid ispánt. és most kényelmetlenül feszengett a kis széken. alighogy Buziásra érkeztek.. amikor már nem bírta tovább Vid hosszú hallgatását.Markvart. Nagy teste megmozdult. – Azt mondják. alattomos tekintettel a sátor sz nyegének mintáit vizsgálgatva. Emlékszem arra is. Az álom lassan ködbe burkolta gondolatait. igaz-e? – Kegyes úr volt – válaszolta óvatosan. kedvesen beszélt: – Lefelé járunk már a hegyen. Hebegve kérdezte: .. és szándékosan herceget mondott. de nem találták meg ket.

Bikács! – ugrott fel. – Majd ha elmondtál mindent a király úrnak. Bikács ispán papja. Vid? – kérdezte. Szolnokot is. – Én tisztelem a királyt. – A királlyal leszek! – felelte nyomban. ki lesz velünk. majd kajmós orrát vakarta meg. ha most a fia ellenségével tartasz is. Bikács úr! Másképpen nem is kérettelek volna ide a sátramba. ha gondolnál a jöv ddel! – Mit tegyek. ispán úr! Szeretném tudni. El ször Vid ispánnal beszélt. András úr tett ispánná. Nem mindegy. azután egyenesen rámeredt a tekintete Bikács veresed arcába. és boldog ragyogás ült ki arcára. Azután te. mint az apja volt. Szeretném. Bikácsnak kés bb már nehezen forgott a nyelve. Bikács! – hangzott harsányan. Vid úr a hírhozót tüstént a király elé vezette. a nyár végén érkezett az udvarba. Vid úr bort hozatott. Majd mondd meg a királynak. Vid ispán arcán gy ztes mosoly ragyogott. és a hangja remegett. Bikács is felugrott. ehetsz-ihatsz. – Most semmit se tégy. és érdes hangon folytatta: – Öntsünk tiszta vizet a pohárba. mintha beledagadt volna a szájába. Vid! – Megmondom. Amikor Bikács kilépett Vid ispán sátrából. hogy összeugranak? – Ha nem mostan. Ültek és ittak a szövetségre. amennyi beléd fér. t is. kés bb bizonyosan. . aztán kényelmes fekv helyed is lesz. dadogva ismételgette: – Szolnok ispán velünk lesz. András király embere voltál. üzenj nekem vagy Salamon úrnak! Kiegyenesedett a székében. Petrud ispánt én nyerem majd meg. hogy megpihenjen. – Kezet rá. még azt sem engedte. és a szeme villogva cikázott. h vagyok hozzá.– Gondolod. ha nyílt harc törne ki. – Elhiszem. az égen már ott fénylett a hold sárgán homályos sarlója. ki lesz velünk. Bikács úr. Beletúrt vörössz ke hajába. és ki ellenünk! Petrud ispán apja német volt. és Salamon lassan-lassan egészen a befolyása alá került. csak mindig figyelj! Ha valamit megtudsz. aki most már állandóan a király mellett volt. Kézfogásuk megpecsételte Bikács árulását. téged is. *** Albertus fráter. András úr fia olyan nekem.

Hallgasd t tovább! A java még hátravan. hogy mondjak el mindent. hogy Belgrádot veszni hagyta. – Róla beszélek. – Mondom. Megvárta. uramkirályom. sokat tudott a görög császár birodalmáról is. talán ezért küldött követeket Géza herceghez. visszaült székébe. mert a király els kitörése óta nem mert ülve maradni. mert az ország védelmezése helyett olyan dolgokkal foglalkozik. – Jól van. A hírek szerint verseket ír. ami nálunk csak a papok dolga. A trónja azonban inog. Okos ember volt. – A hercegr l beszélj! – türelmetlenkedett Salamon. hogy a fráterben ijedten rekedt meg a szó. jogos sért döttséggel. nekem Bikács ispán parancsolta meg. – A fényes bizánci követség megjelenít a herceg úr udvarában. – Jól van. nyugodj meg! – kérte Vid ismét. – Kit l? – kérdezte tombolva Salamon. mondom – válaszolta. és csak azután folytatta: . uram. fráter! Beszélj nyugodtan! – és keményen összeszorította a száját. egyik lábáról a másikra támaszkodva. Albertus leült. ahogy megesett. – A fráter nem tehet arról. – Miért?! – hangzott a király indulatos kérdése. beszélj! – mondta a király. – Dukasz Mihály császár nemrégen foglalta el a bizánci trónt. Országa belsejében pedig alattvalói lázonganak. Te is tudod. a magyarok királyától. Albertus zavartan hajlongott. Szavaiból megelevenedett minden. – Engedd beszélni Albertust! – kérlelte Salamont Vid ispán mosolyogva. és beszélj! – parancsolta Salamon. király úr. és beszélni kezdett. fráter. A fráter most már s r n hajlongott. aki már tudott Vid és Bikács szövetkezésér l. ami történt. ami Géza udvarában történt. A birodalom déli részét a szeldzsuk nev nép támadja. nem tudott sereget küldeni Niketász dux megsegítésére. mert Dukasz Mihály császár kapkod f hözfához. A f város népe sem szereti a császárt. király úr. mert tetszett neki a király felindulása. úgy. Békét és barátságot kért Géza úrtól. – Ne haragudj.– Ülj le. Nyugtalanul toporgott. amíg Vid úr bátorítóan rámosolygott. – Uram. és legy zve felindulását. Salamon lecsillapodva mondta: – Beszélj! Hallgatlak.

az én uram. Elhallgatta. benne csak a méreg forrt. hogy mindig nekem ”volt igazam. hogy a görög érdek az volna. Turkia hiv királya”. és komor elégedettséggel mondta: – Láthatod. Én csak Isten legszerényebb szolgája vagyok. Nem mondta. az én véleményemre. A fráter megköszörülte a torkát.– A császár abroncskoronát is küldött – Géza úrnak. A korona egyik zománcképe a császárt. azután mondta: – Én úgy sejtem. Ha kíváncsiak vagytok. Amikor magukra maradtak. úgy a király és a herceg egy országban. – Beszélj. Niketász úrral együtt. Távozhatsz! Majd üzenek uradnak. és a Belgrádnál fogságba került görögöket. ezért örül a görög császár barátságának. a másik Géza herceget ábrázolja. Valamint két éles kard egy hüvelyben meg nem fér. ha nem lenne egységes a magyar sereg . aki megértette ura szemrebbenését. hogy engedélyt adott ennek az okos fráternek a beszédre. Azt is beszélték. Egy er s magyar seregnek nem tudna szembeszállni. – Milyen célja? – kérdezte Vid ispán elkomorodva. . – Mi?! Hogyan? Királya?! – üvöltött fel Salamon ígérete ellenére. fráter! – kiáltotta Vid ispán. bolgárokat. ha sikerülne éket verni a király és a hercegek közé. ezért így szólt: – Elmondhatod. szabadon engedte. mert már megbánta.. Célja volt a követséggel és a korona elküldésével. A herceg elhomályosítja a királyt. hogy a császár koronáját nem tartotta meg. – Jól van. Albertus! – fejezte be a kihallgatást Vid ispán. Albertus nem tudott Bikács ispán árulásáról. uram. hogy a herceg fél. Többet nem mert mondani. Azt is gyanítom. mert észrevette Vid arcának elsötétedését. együtt nem uralkodhatik . Szeretné.. ezért ha félve is. Albertus. ezt nem tudom bizonyosan.. – A császár gyenge. király úr. Salamon nem figyelt Albertus utolsó szavaira. hanem odaajándékozta a feleségének. Salamon kérd en nézett Vid ispánra. Vid ispán Salamon elé lépett. szaracénokat vezérükkel. mintha azt mondta volna: Ne tör dj a királlyal! Albertus kezdte megszokni Salamon dühkitöréseit. akkor elmondom. Ezeket üzente Bikács ispán. A felesége görög hercegasszony. Géza herceg neve alatt ez a görög felirat olvasható: „Géza. a görög császár nem megy egy kis észért a szomszédba. – A szolgák ellátnak mindennel.. de tovább beszélt: – A herceg megvendégelte a követeket.

.

A szaracén keresked k szolgáikkal jöttek. mert az emberek dolgoztak. tet t húzhatnak leégett házukra. és az alig kijavított házakban megnyitották boltjukat. elhullott a szaracénok csapásai alatt. a Szerémség magyar föld lett. A házak homályában. mások szekéren érkeztek. A fiatal parancsnok nem vette észre. a hajdani római tartomány. Ata. Illíria f városát. Hiába volt az ostrom. Aki nem adta meg magát. Lejött a bástyáról. A magasból messze lehetett ellátni. A város visszavételének a híre Hlyéhez is eljutott. Sokáig semmi sem történt. és így Szólt hadnagyához: – Haza kell mennem. Az egyik hajnalon aztán. Belgrád újra a bizánci császár városa lett. Illye haza készült. amely a régi Taurunum helyén terült el. egyszerre lepték el a várost és a várat a császár katonái. idegen kürtszó harsant. mint amennyien azel tt benne éltek. A KIRÁLY BOSSZÚT FORRAL Illye ott állt a belgrádi vár legmagasabb fokán. Lassanként szállingóztak haza az emberek. A földeken is megindult a munka. A megye vára Zimony volt. szemben Belgráddal. A régi város romjai mellett új. Voltak. engedd be ket! Az adójukra szükségünk van. mintha a földb l bukkantak volna el . akik a hátukon cipelték motyójukat. Szeme végigsiklott a tájon. Erre – a jeladásra. Ebben a templomban rizték a legnagyobb görög szent. Üres város nem város.XV. Ata örült. Kíváncsian nézte a romokban hever Sirmiumot. hogy akik visszatérnek. kis város keletkezett. – Úgy lesz. ahogy parancsoltad – válaszolta a fiatal hadnagy. a boltokban megbújtak a gyanús emberek. Nyugodt volt. Egészen kétségbeesett. vagy a lovak hátára rakott batyukkal. Ata még aludt. Az rséget is lefegyverezték. Demeter véres ruháit szent ereklyeként. Ata még fel sem ébredt álmából. Ezek a szerszámok között fegyvereket rejtegettek. a folyókon a halászok kivetették hálójukat. A tájon semmi sem mozdult. Vigyázz a várra! Ha az ostrom el tt elmenekült városi lakosok vissza akarnak térni. de híre futott. amelyben csak Szent Demeter temploma vészelte át a népvándorlás viharait. hiszen az hibájából veszett el Belgrád. Szávaszentdemeter. uram. Levélben írta meg . máris fogoly volt. hogy sokkal többen vannak már a városban.

– Kivel? – kérdezte Anasztázia. hanem az életére is törnek.. hanem Gézát tartja királynak!” Maga is kezdte hinni. – Ne kelj hadra.. beseny k. András . szeme villogott. Arca tüzelt. már semmit sem értek. görögök. – Géza az életemre fog törni. Salamon király nyomban bosszút akart állni a görögökön. – Asszonybeszéd! – felelte g gös eltökéltséggel. Hallgass Ernyére! Hallgass a papokra! Én félek. Vid szavaiból n tt meg benne ez a haragos gy lölködés. – Nem értem. fiam. nem engem. Atyád. – Egy hadjárat során sok minden történhetik – felelte Vid ispán sokatmondóan. Anasztázia nem volt már szép. fuss Mosonba! Vidd Juditot is magaddal! De most a császár ellen megyünk. Az öreged királyné aggódó arccal vizsgálgatta fiát. hogy ki a magyarok királya! – hetvenkedett Vid el tt. – és nem tudta befejezni. nem kerülhet veszélybe az ország. a szomorú esemény hírét. hangja ziháltan tört el : – Vagy én. fiam! – kérte szomorúan. – De hívd a hercegeket is! Aztán ha legy ztük a császárt. – és gonoszul elhallgatott. Salamon már nem ölelte meg az anyját. vagy k .. – Jól teszed. szegy elité az ilyen gyöngédséget. Salamon most már gy lölte Gézát. – Ha mégis harcra kerülne a sor. – Benyomulunk a császár birodalmába! Majd megtudja Dukasz Mihály. . hogy rokonai nemcsak koronáját akarják. a király udvarában tartózkodó Vid ispánnak. Salamon – mondta. hiszen h béreseim – felelte dölyfösen. fiam.. Védjék magukat a hercegek! – A hercegek?! – kiáltotta szenvedélyesen. és régen nem hallatszott hajdani cseng nevetése. uram – helyeselt Vid. Miel tt elindult a hosszú hadjáratra. és gyengeségében buggyanó sírását próbálta elfojtani . A görög császár t tekinti az ország királyának.. – A hercegekkel. – Hadd békében a császárt! Úzok. „A császár nem téged. – Miért keresed velük a harcot? Amíg békében éltek.. Kicsi és sz k lett nekünk ez az ország. A hála elapadt benne egészen.apósának. anyám. az anyjához ment.. Csak a gy lölete égett olthatatlanul a rokonai ellen.. elég volt. – Hogyan gondolod? – kérdezte megzavarodva.

akkor a kardot válaszd!” Géza felugrott és megölelte az ispánt. – Szeretlek. A király már mellette állt. hogy ételt-italt hozasson. . Nem sejthették. mire óarany fényben csillogó haja szétbomolva hullt a vállára. aki tehetetlen haragjában és vak félelmében a védtelen bokornak esik kicsi kardjával. Nem tudták. hogy talán ez az utolsó szerelmes órájuk. noha régen nem ültem lóra. Amikor a vendég éhét és szomját elverte. idevágtattam hozzád. A serpeny kben izzott a parázs. Eszébe jutott gyermekkorának meséje a tündérr l. – Várkonyban. Gy ztes csaták megtér h sét látta benne ebben a pillanatban.. Esztergomban élek. Csönd borult föléjük. és a tekintete ellágyult. Az asszony mosolygott gy ztes megadással. Odakint süvölt itek a tavaszi szelek. és nyugtalanul reszkettek a gyertyalángok. András király egykori ispánja. gyanakodva meresztette barna szemét a jövevényre. – Búcsúzni jöttem – szólalt meg rekedten.. s maga rohant ki. – Te? Mikor? – hangzott pattogó kérdése. Én súgtam neki. aki a szegény királyfit megbabonázta. Szépnek találta nyugtalan lelk férjét. Fejét megrázta. mert a jövend s r fátyolát ember keze fel nem lebbentheti. H vös. Atyád életét én mentettem meg. és átvillant a lelkén annak a síró kisfiúnak a képe. *** – Ki vagy. Vid úr parancsára már csapatok vonultak kelet felé. és barna szemének gyanakvó tekintete is vallatta az el tte hajlongó. így szólt: – Most pedig azért jöttem. és miért jöttél hozzám? – kérdezte Géza herceg. ahogy asszonyára nézett. teljes csöndben.. hogy a ti életeteket mentsem meg. Sötét szemének könyörg pillantása beleveszett az asszony szemének kék tengerébe. miel tt belépett a bátyjához: „Ha kedves az életed. meglett férfit. saját székébe ültette. Most azonban. A király ujjai játékosan kutattak a fürtök között. – A mi életünket? – és Géza arcára kiültek a bels feszültség red i. Judit! Mindig is téged szerettelek – tört el forró vallomása. Judit észrevette szerelmes pillantását. tavaszi szél zörgette a királyné szobájának ablaktábláit. hogy a múló id ben körülöttük már a sötét végzet settenkedik. – Miklós vagyok. kis házamban.. de k nem hallottak semmit. és hitetlenkedve. majd az bárhogyan szabódott is. és megsajnálta.A vágy mégis Judithoz zte.

Kihallatszott az ajtón át. Salamon nem válaszolt. Én azonban nem támadhatok. mert azt teszi. k mondták. A megrongált. amikor Vid ispánnak kiáltotta: „Megölöm Gézát. Ha valóban ez a király szándéka. László a sereg felével itthon marad. Ki tudja. gondok feszítették. Csillogó. De nyugodj meg. Látszott rajta súlyos töprengése. nekem is segítenem kell t. azután délre a Mórává völgyében. a Duna mellett. Vendégünk vagy. A szolgák száját nem lehet befogni. *** A magyar sereg jövetelének hírére a belgrádi görög rség kitakarodott. kifosztott városban és várban nem volt kedvük egy újabb ostromot elszenvedni.. Belgrádtól kilenc napig lovagoltak a régi római úton a Moraváig. a régi Naissust. amikor megtudta. herceg! A hadjárat során egy eltévedt nyílvessz vel is megölethet. miel tt elindulsz vele Belgrád felé. herceg.– Egyik szolgám együtt szokott iddogálni a király szolgáival. A harcban is segített. és nem tett esküt.. – László otthon várakozik. ha a koronát választja . Géza mégis nyugodtan válaszolta: – Nem maradhatok itthon. Ellenállásra sehol sem találtak.. Én mindent elhiszek Salamonról. pedig jót nem súgott még senkinek sem a fülébe. mindenre elszánt legényeket. mert okot nem adott rá. Sötét arccal ült nyergében. a bolgár erd n át. akkor nehéz dolga lesz. Eb apának kutya fia a király! Higgy nekem! Én láttam a gyilkolásra kész. amit Vid ispán súg neki. bársonyos fény szeme a herceg arcán tétovázott. nem támad-e reánk valamilyen nép kelet fel l? – Semmit sem tehetünk – dohogott Vid ispán. ahol a . hogy figyelmeztettél. Neked pedig köszönöm. Neki esküdtem h séget. a bitorlót!” Siettem. résen leszek! Már döntöttem. T le jobban félnek. Géza sokat sejtet en csak ennyit felelt a király kérdésére: – Nem lehet a hercegséget ilyen hosszú id re védelem nélkül hagyni.. A király szándéka nem titok többé. Ez az arc kemény és komor volt.. hogy ideérjek. valaki hírül adta Salamonnak. Gézát pedig állandóan körülveszik legvitézebb test rei. Végre elérték Nist. Ezt a titkot a tyúk is kikaparja. akiket András király a kárpit mögé bújtatott. A nyílt harcnak még nem jött el az ideje . hogy László otthon maradt seregével. k levágták volna atyádat. Ne kelj útra. Vid ispán a fogát szívta és káromkodott. mire a király tombolt haragjában. hogy a görög császár követei nálad jártak.. Elhallgatott.

Ezért aztán csak Prokopiosz összeszáradt keze fejét csavarták be gyolcsba. hogy elbúcsúzzanak t le. ennyi zsákmányra harc árán sem tett volna szert. és ezt vitték magukkal. Vid és a többi királyi ispán már arra sem méltatták. A király kegyesen fogadta a hódolatot. és Isten bosszújával fenyeget ztek. András király és Béla király megrázó halálára pedig mindenki emlékezett. drága szöveteket hoztak halomba rakva Salamon elé. Frank püspök azt súgta Salamon fülébe. *** Kósza hírek szálltak szerte az országban a király és a hercegek között támadt viszályról. hogy fogadja el hódolatukat. A nyugtalanság f leg Esztergom.nagy római császár. Ennek a szentnek a tisztelete csaknem olyan nagy volt a görög egyházban. sz nyegeket. Henrik császár támadásainak emléke elevenen élt a Dunántúlon. és csak a kezét nyújtotta kelletlenül. Székesfejérvár és más dunántúli helységekben. valamint a püspöki székhelyeken volt érezhet . a látszat meg rzése végett. hogy barátokat szerezzen. mint Szent Demeteré. A görög papok kétségbeesetten könyörögtek. vigyék magukkal a szent ereklyét. és sietett haza. mert most már világosan érezte a király és f embereinek magatartásából. Kónsztantinosz egykor született. Salamon habozott. Magában volt a gyengébb. hogy Salamon az életére tör. ezüstöt. hogy nincsenek jó szándékkal iránta. A herceg Kéve váránál átkelt a Dunán. – Uramkirályom. . Nis városának lakói kezükben magasra tartott szentképekkel. Az emberek riadtan kérdezgették egymást. mi van a hercegségben – tette hozzá elgondolkozva. – Isten veled! – fanyalgott Salamon. A hazatér sereg vezérei azután az ereklyét Szávaszentdemeteren az si templomban helyezték el fényes egyházi szertartással. mert aggódtak. A Mórává folyó torkolatánál állva várta meg Salamont az el had vezéreként. és most már bizonyos volt abban. Nis városának egyik templomában rizték a caesareai Szent Prokopiosz vértanú testét. kímélje meg életüket és a várost. A szent testének egy darabkája is kincset ért. Aranyat. Géza nem ment vissza a Szerémségbe. a szentek ereklyéi minden kincsnél többet érnek. féltek az újabb bels harctól. – Haza kell mennem – mondta komoran. – Nem tudom. egyházi énekeket zengve jöttek a sereg elé.

Lázár. mert meg akarta akadályozni a harc kitörését.Az ellenfelek titokban készültek az összecsapásra. Az alma nem esik messze a fájától. és én h séget esküdtem neki. Salamon Hívei közül Vid. – Neked is segítséget kell kérned. Mosón és Pozsony a kezükben volt. Salamon kezet adott Gézának. az új esztergomi érsek. most már beláthatod magad is. úgy folytatta: – Salamon er sebb is. – Elhiszem. Géza elfogadta a békejobbot. Ernye. mint az apja volt. te lennél a király. Géza pedig Leodvin püspököt és az acsarkodó Vatát. az urak közül Ernye ispán és Géza ispánja. lengyel pártfogásban bizakodva. év nyarán a papok és a f emberek jelenlétében az esztergomi szigeten. Lambert herceget pedig régi barátjához. Leodvin. hogy német földr l kaphatnak segítséget. Beszélgetésük után Géza Lászlót Kijevbe küldte. Sógorától is kaphat segítséget. A korona az fejét érintette. Alighogy Géza hazatért. az ellenfelek egymást vádolták. találkoztak az ellenfelek. Szvjatoszláv fejedelemhez. de a papok tekintélyét még figyelembe vették mind a király. kalocsai érsek. Judit királyné azonban a férjéhez készült. Frank és Gedeon püspökök. Markvart és Opos volt jelen. A harc azonban nem tört ki. ha annak országában most lázongások vannak. Megindult a követjárás a király és a herceg udvara között. A papok és az urak közül is többen békét akartak. Boleszlávhoz szalasztottá. már csak azért is. Dezs . hogy t le kérjen segítséget. mert a két nyugati végvár. hogy a király az életedre tör. A német segít csapatok erre a két er sségre támaszkodva törhetnek majd el re. még akkor is. Péter és az áruló Bikács ispán kísérte. Vata. Elgondolkozva nézett maga elé. Vata nemhiába acsarkodóit Salamon ellen. mind a herceg hívei. Övé az ország nagyobbik része. uram! – biztatta Vata. Ha Boleszlávot nem állítod meg. Kisebbik öccsét. Beszélik már a viskókban is. Áron. A papok között volt Nehemiás. uram. de mégsem támadhatom meg a királyt. . Heves volt ez a találkozás. Gyula fáradoztak a legtöbbet. Mosonban Anasztázia és Judit biztonságban volt. A papok közül f képpen Dezs érsek. Órák hosszat tartó vitatkozás után kibékültek. Salamon hívei bíztak abban. András fia éppen olyan. Kár volt h béresküt tenned. Az 1073. Gézát pedig Vata. A papok kérésére még túszokat is adtak egymásnak: a király a szelíd Ernyét és a dühös Videt. csak te nem akarod elhinni. Gyula. Vata máris ingerelte: – Megmondtam.

Géza nem tudta. A békében azonban egyikük sem hitt már. Amikor a két f ember Salamonhoz visszatért. Géza reményei azonban füstbe mentek: Boleszlávnak a csehekkel volt összet zése. . a kijevi fejedelem is harcban állt ellenfeleivel. hogy három ispánjában sem bízhat. nem nyugodott. majd a Rábca folyóhoz vonult. A harc majdnem kitört. vagyis Szent György napjáig. A papok országszerte imádkozásra szólították fel a híveket. Géza félelmében elfogatta túszait. Vid és Vata.A tanácskozás után Salamon Fejérvárra. vagyis Szent Márton napjától az 1074. A papok azonban még mindig bizakodtak a béke fenntartásában. Vid a királyt. mert Bikács megnyerte Szolnokot és Petrudot Salamon hívének. Géza a hercegségébe vonult vissza. Vata a herceget buzdította a harcra. ha nem is a béke. Sokan fellélegzettek erre a hírre. Ekkor már kés sz volt. esztend Szent András havának (november) tizenegyedik. az 1073. Mindketten idegen segítségben reménykedtek. . év április hónap huszonnegyedik. De a két rossz szellem. Buzgólkodásukra létrejött. Mikor Salamon err l értesült. hogy a német segélyhadat fogadja. A papok kérésére és László távollétében végül is Géza engedett: Ernyét és Videt Salamonhoz küldte. is szabadon engedte Vatát és Leodvint. is rizetbe vétette Vatát és a bihari püspököt. A fegyverszünet fél esztend re szólt. de legalább a fegyverszünet.

fekete fákon reggelente fehér dércsipkék ragyogtak. Vid és Markvart között. és egy káromkodást fojtott el.XVI. apró zizegéssel hullt a megfagyott porhó. Jelentették. a tanyákat és a városokat mindig s r bb ködök burkolták be. németek. Markvart – tette hozzá a király. – A késedelem sohasem használ. – Igaz. A csapat lassan közeledett. nehéz test hófelh k. aztán fúthatunk utána. – Onnan azonban jó. Nem késünk le semmir l sem. . Szekszárd felett lesz a tábor. A lovak súlyos teste füstölni látszott a szürke reggelben. Az elindult szél vörösre cserzette a lovasok arcát. – Még meg is er södhet. Vid mégsem tudott hallgatni. könnyebben eliszkolhat. Akkor már tavasz lesz. ha továbbmegyünk – mondta Vid ispán. Kesztölcnél. A csapat mögött újabb és újabb lovasok körvonalai látszottak. – Krisztus urunk születésének ünnepét Ikerváron üljük meg – kezdte a király a beszélgetést. kés bb pedig s r n. a nádasokban rókák ugattak. tél vagyon. Az esze kereke csak a hercegek elvesztésén forgott. király úr. CSELSZÖVÉS A MONOSTORBAN A vizek hátára karácsony havában hideg ráncokat húzott a szél. – Opos már el rement. mert a szél éles hókristályokat vágott a szemébe. Aztán lassan kezdtek gyülekezni nyugat fel l az ólomfény . nehéz lován Salamon lovagolt. amikor a fagyott földet bámulta a téli hold. merre lehet a folyó útja. Mégis most könnyebben gy zheted le ket. – Ünnep után cselekednünk kell! – szálalt meg komoran Markvart úr. csak a téli álomba dermedt füzek. segítséget is kaphat – szólt közbe töpreng n Markvart. nehezebb a seregek járása. hogy Gézának segítsége még nincsen. topolyák és galagonyabokrok jelezték. – Nem bizony! – kapott a szón Vid ispán. Én nem várnám meg a fegyverszünet végét. A sereg élén. A kopasz. magyarok. A kopasz fákon varjak ültek. A Rába elt nt a jég és a hó alatt. Télen nem gondol senki támadásra. A völgyekben ónos párák lebegtek. . de gondolatait még elhallgatta.. olaszok .

te mégis katonáid közt élsz hóban-fagyban . – Gyertek utánam! Majd a monostorban vecsernye után tanácskozunk – parancsolta rövid habozás után. A hangja újra tiszta volt. és szelíden magához vonva megcsókolta asszonyát. hogy télvíz idején. Mint a szám zöttek élünk abban a komor mosoni várban. és dallamosán csengett.. – Te már azt is elfelejtetted. Itt talált rá a Megváltóról elnevezett monostor apátjának. de az apát.. a szerzeteseket máshol helyezte el. – Hogyan kerülsz ide? – kérdezte Juditot. A fráter s r n hajlongott. ha az ura hosszú id re magára hagyja. hogy eljöttél – szólalt meg. Én megértettem. pedig élhetnénk Esztergomban vagy Fejérvárott. mindig vártalak. de hiába. Haragudni akart.. – Egyetlen asszony sem szereti. Salamon megdöbbent. Anyád is csak búsul és nyugtalankodik. fáradságot nem kímélve. Íme. hogy feleletében nem lehetett kételkedni. és a fráter után sietett. Önteltségét még nagyobbra dagasztotta hiúsága. Az asszony szavait puha simogatásnak érezte. – A monostorba n nem léphet be. csak a kett jük viszonyáról. mint amikor a vörös német király Nordheimi Ottóval bevezette ket a fejérvári bazilikába. a belgrádi ostromkor sem szóltam. úgy szereti t a császár leánya. Vilmosnak a küldötte azzal a nem várt hírrel. Karácsony után Salamon el bb Zalába ment. hogy a királyné a monostorban várja a királyt. ahogy hozzánk illik. király úr . – Látni akartalak – válaszolta olyan egyszer természetességgel. utána jön. onnan át Tolnába. és tisztelettel vár. Most azonban nem támadt senki az országra. Olyasmit érzett. majd alázatosan köszönt. – Mikor megyünk Esztergomba? – kérdezte Judit színlelt tudatlansággal. de nem tudott. tekintettel felségtekre. nem beszélt a hercegekr l. és tétova tekintettel meredt a vasszürke köpönyeget visel kámzsás barát elt n alakja után. Judit. amikor a feleségéhez belépett. mellettük melegedtek a prémekbe öltözött királyi sereg legényei.. – Boldog vagyok. hogy feleséged van. majd január közepe felé a kesztölci táborba érkezett.– Karácsony után majd beszélünk – vágta el a beszéd fonalát Salamon. . mintha sohasem hallott volna a kitört viszálykodásról. és nem hánytam szemedre a görög császár elleni hadjáratot sem. Judit ravaszkodott. és mogorva arccal gyorsabb ügetésre ösztökélte lovát. ahol éjjel-nappal nagy tüzek égtek. amikor az úzok ellen mentél. Vártalak.

mert a papok szava másodszor nem fogja megállítani egyesült seregüket. arcán az erények ragyogásával. Azóta sokszor jelent meg el tte. megszólalt a vesperára hívó harang szava. lelkét. érezte. fiatal férfit látta.– Talán nemsokára – válaszolta elbizonytalanodva. Lambert pedig a lengyel Boleszlávhoz. Ha megint ilyen sereggel jön. Három ispánja velünk tart. hogy jobb a béke a harcnál. hogy haddal térjenek vissza. – Ez igaz! – er sítette Tibold ispán Vid szavait. Vecsernye után a refektóriumban gy ltek össze Salamon és tisztesei vacsorára. Judit és Salamon együtt hallgatták a szavak mormolását. László herceg barnapiros arca. kerek szakálla. –Géza herceg le akar taszítani a trónról. A kis templomban a fráterek már karban mondták az ideill zsolozsma részét. ha már tavasz lenne. mint Anasztázia tette volna. az László vesztét is okozhatja. Nem mondta. A bácsi ispán elégedetten mosolygott. uram. maga hallgatta titokban a beszél ket. – Vid jól beszél – mondta Radovan. könny és édes szédülésbe ringatta testét. gyönyör arcú. Vid ispán hangja hallatszott a legtöbbször. mintha a királynak már csak engedelmeskednie kellene. sötét gesztenyehaja. Szvatopluk. és együtt labdázhatnánk a palotakertben! Amikor besötétedett. én ehhez nem értek. Egy országban nem lehet két úr. aki. a többiek vele tartanak Salamon meggy zésében. titokban rátörhetünk. – Éppen ezért – folytatta – most menjünk a hercegre. a többiek inkább csak dünnyögtek. Salamon. szolgálóleányát kiküldve. tömött bajuszkája. mert mindent akart tudni. Én csak azt szeretném. milyen er vel tört be vagy tíz esztendeje Boleszláv. csaknem ellentmondást nem t r hangon mondta a magáét. még álmában is. kemény és gyilkos harcra számíthatunk. A belsejében azt a mindenkinél fejjel kimagaslóbb. – Te tudod. ivásra és tanácskozásra. mellette a hercegek legvadabb ellenségei. Vele kell el ször leszámolnom. amikor mellé telepedett a pécsi ház udvarán. A f helyen Salamon ült. hogy a rokonát megsegítse. aki erdejében nyugodtan vadászik! Kémeim szerint napjai jó részét vadászattal tölti. Vid. Érezte. Bogát fia Radovan és a megöregedett Tibold ispán. így . de harsányan. elég. ha elfogjuk és megvakítjuk. – Tudod. Éjjel. mert bízik a fegyvernyugvásban. éber figyelemmel. hogy amit Salamon gy löletében Géza ellen forral. Judit nem beszélte le. Nem kell megölnünk. Markvart. Judit a szomszéd cellában. nem tiltakozott. Emlékeztetni akarlak. hogy László Oroszországba ment.

alkalmatlanná tesszük az uralkodásra. Néhány . ezért habozott. ittunk is eleget. Judit a szomszédban szívdobogva hallgatta az ispán tervét. hanem önmaga ellen is cselekszik. Ha László és Lambert sereggel tér is vissza.. – Judit hol van? – kérdezte Salamon a szolgálóleányt boros nyelvvel. félnek majd. utána reggel lesz. Ekkor végre megtörte a kínos csöndet. Csak Judit királyné nem aludt. A boros f emberek nehéz fejjel zuhantak mély álomba. hiszen Géza gy zelmével elveszíthet mindent. Addig eldönt m . – A királyné asszony már régen lepihent – válaszolta az asszonya parancsa szerint. hogy Vid herceg akar lenni. – Váratlan dolgokat tanácsoltál. Talán. Szája összezárult. reggel se keltsük. Fogakna sem volt arról. A gy lölet égette a lelkét. – tette még hozzá. ahol az asztalon felejtett mécses apró lángocskája birkózott a homállyal. – Ezen még gondolkodnom kell. Vid elhallgatott. részeg járással megindult kifelé a refektóriumból. Fogalma sem volt róla. Tibold úrnak nem tetszett. hogy a közelében virraszt. – Fáradt volt. Némán ültek mindnyájan a pattanásig feszült csendben. uram. Vid – kezdte. Te pedig. hogy mindnyájan t lesik. majd belépett a refektóriumba. A többiek némán lestek a királyra. mi történt. vajon beleegyezik-e Vid tervébe. azután nyugodtan alhatsz.. ha hallgat. – Herceg akar lenni a nyomorult!” – Ez a gondolat is segítette elhatározásában. arcán árnyék suhant át. Most már nagyon fáradt vagyok. Ha hosszú is. Vidt l megundorodott. és közben Lászlóra gondolt. kérte. ha megtudják. Ismerte urát. Salamon nem mert a keresésére indulni. Reggel újra összeülünk. hogy én is er sítselek a trónon. és imbolygó. sötét szeme az imbolygó mécslángba meredt. Moccanás nélkül feküdt az egyszer fekhelyen. A király ujjai görcsösen egymásba fonódtak. – Salamon beleegyezik – gondolta. egy januári éjszaka már nem számít. Nemsokára sötét csend borult a monostorra. „Lászlót meg kell mentenem! – mondogatta magában csaknem eszel s konoksággal. vissza sem jönnek. hogy valójában nemcsak Salamon és Vid. Észrevette. A cselekvésr l szóló döntést mégsem tudta kimondani. hadd aludjék. Okos és ravasz magatartásával megtudott mindent.adod. és a válaszát várják. és tudta. de jobbnak vélte. Felállt. A hercegséget nekem . Vid ajánlata váratlan volt. Akkor majd megadom a választ. Salamon sokáig nem válaszolt. hiszen jól ismerte. Vid hagyta. már semmit sem tehetnek. hogy hasonló sorsra jutnak.

Egészen halkan kopogott. – dadogott újra. Kézbe vette a mécsest. meztelen talpán suhant tova a jéghideg k kockákon. – Ha tudsz. hogy még egyszer hallja. El bb gondolkodom. óvatosan indult meg Vilmos apát cellája felé. . Amikor az apát ajtaja elé ért. azután saruját letéve. – Ébredj. – Királyasszony. ne menj vissza abba a cellába! Reggel magam akarom meghallani a király válaszát. az arca is mozdulatlan maradt. – Még nem tudom. a regula . akkor is a regulával tör dsz? –suttogta most már indulatosan. – Ha gyilkosság készül. Berno! – suttogta. Megvárta. szürke tekintete tapadt rá ámulva. Engedj be! – mondta parancsolva. majd szélesre tárta cellája ajtaját. De te. amelyet nem kell titokban tartanod. er s arcvonása ember csodálkozó. a francia származású Bernónak a cellájába. úrn m. Megörült. amíg a királyné elt nt a folyosó végén. Az egyetlen székre leroskadt. – Gyónni akarok! – suttogta. – Mi történt? – kérdezte a mosolytalan arcú ember. és elszánt léptekkel. Szinte testileg érezte ennek a szempárnak a sugárzását. Az ajtó néhány pillanat múlva feltárult. és megérintette a fráter vállát. mire készül Vid ispán.. amit hallott. – A sír sem tud nálam jobban hallgatni – válaszolta olyan komoran. Az apát feszülten figyelte. Csöndesen nyitott be helyettesének. – Királyasszony! – hebegte az apát megzavarodva. Széles vállú. A csönd s r volt. hogy az ajtó résein át vékonyka fény szivárog ki a folyosóra. – Most? – kérdezte az megnyugodva. megállt. segíts a hercegen! Nem akarom. hogy a királyné beleborzongott. Vilmos apát röviden elmondta. mert észrevette. Judit besurrant. – Most! – válaszolta. hogy az uram gyilkos legyen! De hallgatnod kell! – Tette hozzá majdnem fenyeget en. és sebes beszéddel elmondott mindent. Nem szólt egy szót sem közbe. – Mit teszel? – kérdezte Judit. – Reggel! – válaszolta.. csak egy-egy ajtón át hallatszott ki az alvók nehéz szuszogása. – De ez olyan gyónás lesz. – A király úr tehát reggel ad választ? – csak ennyit kérdezett. Vilmos apát meghajolt. – A helyemre megyek – válaszolta az asszony. – Légy óvatos! – kérte még Vilmos apát.pillanatig lélegzetfojtva figyelt.

talán akkor. „Német asszony. annyira felizgatta Judit királyné vallomása. ez bizonyos. Nem értette a királyné viselkedését. „Érthet lenne. Berno több napi lovaglás után ért a herceghez. mit forral ellene. hogy Salamon csókkal köszöntötte asszonyát. –De hallotta. amikor az unokatestvérek kibékültek. és lovagolj a herceghez! Ha a király nem egyezik bele Vid tervébe. hová igyekszel. mert szeme el tt összefutottak a sorok. Tudom. Bikács ispán hahotázni kezdett. a császár leánya. Ezen a télen sok volt a farkas. de nem tudott a titok nyomára jutni. majd letorkolta a frátert. ha az végez ellenfeleivel. Bikács ispán társaságában találta. Berno! Béla úr fiairól van szó.. A frátert pihenni küldte. csendes id van! – hívta Gézát.. maga pedig Bikács és Petrud ispánnal farkasvadászatra ment. – Bízhatsz bennem – válaszolta Berno. és készül dni kezdett. A hajnali homályban senki sem kérdezi. hogy ilyen badarságot üzent! – kiáltotta. betörtek az emberlakta területekre is. ha Gáza herceg megtudja. akkor sem árt. akarja megszegni a békét. de ha beszélt is. Gyere. öltözz fel. bízott az ország színe el tt kötött békében. Még a breviáriumot sem tudta olvasni. Ez érthet is lenne. Abban nem hitt. Senkit l sem hallotta. uram. amelyben el bb a királyné hallgatózott. friss olajat töltött a mécsre. Béla úrnak h embere voltál.. – Most. hogy mit üzent az apát. Ha nem szeretnék egymást. és várta a reggelt. Egész éjjel törte a fejét. Berno hiába er sködött. Vilmos apát elfújta a mécsest. *** A monostorban megvirradt. – Ez is . úgy látszik. miért aggódik a hercegekért? Miért hagyta ott Mosón várát? Salamont akarta látni. vadászni! Szép. és a fiait is szereted.– Csak te segíthetsz. ha. Azt is tudta. és elrejt zött abban a cellában. és Géza urat meggondolatlan tettre ragadtatni.” – Ilyen gondolatok emésztették. – Részeg lehetett az apát. hogy a királyné még talán nem is beszélt a hercegekkel. Géza sem hitte el a veszélyt. nem jelenthet semmit. amit tett. ragadj kardot.. hogy egy császárleány gyilkosnak vélné a férjét. hogy megromlott volna a viszony a királyi pár között.. vajon miért tette. hogy egy-egy juhot elragadjanak. hiszen legfeljebb egyszer-kétszer ha találkozhattak. ha . Amikor elmondta.. tiszta. magához vette breviáriumát. Vilmos apát visszament a cellájába.

akárhogyan forgatta agyában. a házban pedig több ispán is tanakodott a herceg el tt. Azután határozottan mondta: – Megfogadom Vid ispán tanácsát. bevezette. – Vilmos apát vagyok. hogy hol voltál. amit hallott. Amikor a herceghez ért. Menjetek a táborba. mert mást nem tudok” – jutott el többször is erre a gondolatra. és mit akarsz t lem? – Mindent megmondok. Vilmos apát kisurrant a cellából. hogy talán Berno nem találja meg a herceget. Gyertek! Felálltak. de el kell hinnem. majd tarisznyáját a vállára akasztotta.lehetetlen. Attól félt. Amikor Fekete György. A Tiszánál találkozott a hazatér Bernóval. bort ittak. de el bb néhány ezüstpénzt tett bele. azután megindulunk. amikor az urak a refektóriumba léptek. és velem találkoztál! – Beleegyezett a király? – kérdezte Berno. Géza szobájába vezette. uram. Még Vid ispán is némán várakozott. és kelet felé elügetett. hogy Géza herceg nem vette komolyan figyelmeztetését. Vilmos apát látta a hercegeket. akit l megtudta. a többiek nem akarták vagy nem merték kérdéseikkel megzavarni. Az asztalnál csönd volt. már ott volt László és Lambert is. majd reggel lett. Végre megvirradt. Lambert is üres kézzel jött meg Boleszlávtól. Ledobta csuháját. Húst és kenyeret ettek. majd er s mozdulattal vágta le a kupát. ha magunk leszünk – válaszolta. hogy reggelizzenek. megmentem Géza herceget – mondta búcsúzóul. de hiába. majd utánuk lesett. és kardot kötött. A király elfogadta . mert nem ismert rá. Az apát gyorsan cselekedett. László nem kapott orosz segítséget. – Ki vagy. urak! Én elkísérem a királynét. hogy az egyik ispán t részegnek nevezte. A király egész kíséretével és a feleségével elvonult. Géza káplánja. hogy csak úgy koppant az asztalon. világi öltözéket vett el a ládájából. A szolgáló fráter tátott szájjal bámult utána. – Vigyázz a monostor rendjére! El ne áruld. szó nélkül követték. ha keresnének! – parancsolta az egyik szolgáló fráternek. Géza herceg csodálkozva fogadta. Salamon ivott. Ha az Úr velem lesz. A királynét visszaküldöm Mosonba. Egy szerzetesemet már elküldtem hozzád. de tudta már. A téli nap megindult rövid pályáján. Ezen a napon Géza herceg sem vadászott. – Mondjátok. – Saját fülemmel hallottam galádságát. A király mohón evett. hogy az espereshez mentem. Nem ismertél meg világi ruhában.

Morva hercege. László herceg még aznap elvágtatott kíséretével Morvaország felé. hogy megmentselek. szász herceg. Én hallottam a saját fülemmel. menekülj! Ha tudsz. Nem vagyok részeg. Vilmos apát megnyugodva lovagolt hazafelé. uram – mondta még keser en. a derék Ottó. Néhány nap múlva itt lehetnek. Apád emlékére kérlek. mit akar Salamon.Vid ispán gálád tervét. Aztán Lászlót hívatta. készüljenek a harcra. Géza töprengve mondta: – Csak a sógorainktól kaphatunk segítséget. bizonyosan segíteni fog. mi történt a monostorban. Billungi Magnus. Sajnos. Útközben a Tiszán inneni seregek gyülekezésére is parancsot adott. hogy a szemedet kitolassák. mert a királynak német és olasz zsoldosai is vannak. ígéretét nem szegte meg. szerezz segítséget. Magam nyargaltam hozzád. és elfognak. és Ungig. Vilmos apát neki is elmondta. . Trencsénig küldte futárait. De Eufémia testvérünk férje. a királynéról egy szót sem ejtett. Henrik király fogságában sínyl dik. hogy az Ipoly torkolata körül gyülekezzenek katonái. Géza most már mindent elhitt. Zsófia testvérünk mostani férje. Parancsot adott embereinek.

mert most már is gyorsan szerette volna Gézát meglepni. Most már együtt volt a díszes királyi sereg. simogatására a hó megkásásodott. Géza herceg sem maradt tétlen. Szabolcs. A fiatal vezér fakó lován ült. és nyugtalanul kémlelte az eget. amikor határoztál. uram! – dohogott Vid ispán. a megmaradt tócsákra csillogó jégpáncélt húzva nyargalt a Dráva felé. Vártak. ezért a harcot mindenképpen el akarta kerülni. még Vid is hallgatott. Érezte gyenge erejét. Egyik reggelre megfordult a szél. Borsóvá és Szolnok népét tudta zászlója alá gy jteni. mocskos latyakká változva járhatatlanná tette az utakat. – Ilyen id ben nem szabad a sereget elindítani. – Markvartnak igaza van. A sereg zömének élén Salamon lovagolt f emberei társaságában. Száraz volt. Az enyhülés nem tartott nagyon sokáig. a király parancsára megmozdult a tolnai tábor.XVII. nem is beszélve lovainkról. Salamon tombolt haragjában. amelyen sötét felh k gomolyogtak észak felé. és olyan csuklyás vasing védte. – Nyomban indulnunk kellett volna. a vitorlájukat dagasztó déli szélt l zve. – De Juditot is el kellett kísérnem. – Várjunk hát. – Igazad volt. Az út hosszú és nehéz volt. A többi f ember is hasonlóképpen vélekedett. A MOGYORÓDI CSATA Váratlanul déli szél kerekedett. azután meg kellett várnunk a soproni és a mosoni páncélos lovasokat. király úr! – mondta vigasztalva Vid ispán. f képpen a Duna melléki és a nyugati megyék népe. mint amilyet akkoriban a francia normann lovagok viseltek. király úr! – nyugtatta Markvart. Amikor a szél ereje is csökkent. Az el hadat Márton fia Opos vezette. de csak négy megye. A Tisza bal partján észak . és mindig hidegebb lett. – Várnunk kell. A szláv segélyhadat Szvatopluk vezette. Szhite felszívta a vizeket. csak lassan haladhattak el re. a németek utálják a latyakot. Az udvari német seregnek Markvart úr parancsolt. Vid – csillapodott a király. vitézeink elcsigázva támolyognának. Mire a Tiszához érnénk. Szatmár. és szerteszaggatta az ég felh it. de mellette lovagolt Rudolf úr is.

és a nagy erej Opos lándzsája átszakítva a páncélinget. és Salamon szavára a királyi sereg vadul tört a hercegére. A király serege üdvrivalgásban tört ki. A folyón átkelve sem mert megpihenni. A csata el tt Géza híve. vágták. elmondva. ezért legnagyobb részük elpusztult az ispánokkal együtt. Salamon serege Karcagtól északra érte utol. és is a két sereg közé vágtatott fakó lován. a bátor Opos fogadta el. Aba nembeli Péter ispán.felé vonult. fején aranyos sisak csillogott. Csak egy roppanás hallatszott. ha akart volna. Salamon vitézei nem ismerték a megbeszélt jelet. a két sereg hangos buzdítására. februárnak vége volt. Szolnok és Petrud ispánok egész népükkel megfutamodnak majd a harc kitörésekor. ezért aztán az üldöz k aprították a futókat. . a három ispán legényei nyomban futásnak eredtek. és a kor szokása szerint párviadalra hívta ki Salamon vitézeit. Bikács ispán titkos követe már el z éjjel átszökött Vid ispánhoz. A felbomlott. Csuklyás vasinge nem volt olyan ragyogó. Péter ispán sárga lován ült. Ekkor már b jtel havának. majd a kürtök megharsantak. lándzsáikat el reszegezve rontottak egymásnak. valahol nyugaton László és Ottó seregével egyesülhessen. egyenesen Péter úr szívébe fúródott. talán Vid ispán elfelejtette. A csatát Géza nem kerülhette el. Péter úr eleste után. Egymást becsmérelve. a király serege elé vágtatott. fels testét ragyogó vasing védte. Hiába emelték fel azonban magasra pajzsaikat. ételt-italt és a lovaiknak abrakot kaptak. ölték ket. amikor egy tanyáig verg dtek. hanem maradék hadával továbbmenekült nyugat felé. Géza hadával a dorogmai révhez érkezett. futó sereg most már akkor sem tudott volna ellenállni. lovas sereg is átkelhetett rajta. mint Péteré. Éjfél lehetett. hogy majd a folyón átkelve. Embereit csaknem egy szálig levágták. A futók magasra fogják emelni pajzsukat. A Tiszát vastag jégpáncél takarta. A megmaradtakkal nagy nehezen átverg dött a Tiszán Kotajnál. A jobb parti Dorogmától a Zagyva torkolatáig és keletre a Hortobágy mocsaras pusztaságáig elterül tájat Kemejnek nevezték. A gy ztes üldöz k kaszabolták. Itt megpihentek. Csak a korán leszálló téli este mentette meg a haláltól. vagy nem is akarta kihirdetni. hogy a király harcosai felismerjék és csak látszólag üldözzék ket. egy adott jelre. hogy Bikács. A kihívást Márton fia. Géza herceg seregének sorsa megpecsétel dött.

A gazda ijedten sürgött-forgott körülötte. A hideg megenyhült. – Majd ha elém hozzátok a hercegek levágott fejét. Fogd ezt a zacskót.. és most a t z mellett pihente ki fáradtságát. keresd meg Lambertet! Mondd meg neki. fegyveres legényt. néhány görög arany is lapul köztük. Te is csak azután lehetsz herceg . György. – Isten veled. hogy szükség lesz rá . és kilépett a hideg éjszakába. – Kiválasztod a legjobb lovakat. . és karmolt a nyugati szél. mondd meg nekik: siessenek. de még fagyott. Friss lovakat is vehetsz rajtuk. a keser ség és a sötét gond mély red ket szántott rajta. Tudom. Ivánka. Akkor már böjtel havának vége volt. h ségesek hozzám halálig. Lászlót kell megkeresned! T le függ mindnyájunk élete. jöjjön utánam! Talán össze bír szedni néhány jó lovast. de vakon tántorognak el ttem. Géza arca a mécslángban holtfakónak tetszett. miképpen árultak el beste és lator ispánjaim! Itt ez a zacskó ezüstpénz. Reggel aztán Géza herceg is továbbverg dött. Hamarosan el tte hajlongott a fekete hajú György káplán és Ivánkává deák klerikus. Az Isten szent szerelmére kérem ket. hogy Vác felé mentem! Ha tud. – Csak a halottaink nem támadnak fel többé.. hogy enyém a gy zelem. – Ide figyelj.A herceg csüggedten hevert a vályogház szalmáján. Válassz ki négy-öt markos. hogy kísérjenek! Akik idáig jöttek velem. Akkor pedig minden jóra fordul. Vid! – szólalt meg komoran Salamon. és már a hajnal el tti derengésben elindulsz nyugat felé! Az öcsémet. – Hívd be a papjaimat! – parancsolta az öreg gazdának. majd meghajolt. hogy rátalálok László herceg úrra. – Te meg.. ha kell a gazda lovait is. uram! Máris készülök – a káplán köszönt. pénz van benne! Lehet. de ha rájuk bukkansz. hogy nyugodtan ülhetek atyám trónján. – Ez még nem gy zelem. akkor hiszem el. Megértetted? – Megértettelek. György! – mondta felülve a szalmán. Akkor merem hinni. uram.. hogy sem . Istenben bízva reménykedem. Reggel én is útra kelek Vác felé. Opos mindenkinél jobban osztogatta a harcban halált okozó csapásait. aki tüstént engedelmeskedett. Azt is mondd meg nekik. vagy élve. *** A kemeji csata után Vid ispán felkiáltott: – Gy ztünk! – és örömében a talpig véres Opos vállát veregette. sem Ottó sógorom nem késlekedik.

f képpen a német és olasz katonák miatt. még fekete erd alján. Ernye! – mordult rá a király. ha rám hallgattál volna. a partig nyúló. A madarak is megszólaltak. aki kutyaként követte. széttöredezve bukdácsolták a jégtáblák. Déli fény ömlött. Attól félt. A száraz nádasok susogtak. ahogy a szél ringatta tavalyi bugáikat. vagyis márciusban. és a felébredt fák és bokrok ágain néhol már apró rügyek pattantak. – Gy zni fogsz. – Te olyan vagy. nem félek a vért l. a földekr l apró erecskékben szivárgott a hólé. Mintha a váratlanul korán beköszöntött tavasz id t akart volna adni az ellenfeleknek a felkészülésre. amelynek jegét megemelte az áradás. Nem hiszek nektek. bárhová ment. friss nedvek indulnak meg a fákban. Lambert is. – A kiontott testvérvér még ott párolog a csatatéren. Mégis meg kellett állniuk. Nem mert moccanni sem. a folyó jege repedezni kezdett. Sokáig nem felelt.– Uram. Salamon a gy zelem tudatában néhány napig pihentette seregét. – Géza erejét megtörted. Henrik király. A hercegeket sokan szerették. de most majd megismerik hatalmamat. amikor indulni akartak az elmenekült herceg és csapata után. szennyesen keresték útjukat a folyó felé. Ekkor nagyon messze. Érezni lehetett. benne látták a jöv reményét. Ilyen vad szavakat még sohasem mondott. A hercegek ellenségeim. akkor aztán jöhet László is. Arcán meglátszott lelkének minden kétsége. békében élhetnél. Szerte az országban aggódva várták a rokonharc eld ltét. A hó megroskadt. tetejükön arányló ragyogással játszottak a kék égr l tündökl nap sugarai. fadarabokat pörgetve a jégtáblák között. a füstszín párákban mozgást vett észre. Szeme véreresen. a szeme káprázik a sugárzásban. A fiú kiugró szemmel vallatta a távolt. bokrokban és a f szálakban. Sógorom. uram! – szólalt meg a csöndben Vid ispán. Böjtmás havának elején. mint a papok. kimosott bokrokat. hogy láthatatlan. – Hallgass. – Látsz valamit. kialvatlanul csillogott. A német segít csapatok megjelenése pedig nem növelte a király népszer ségét. Nem félek a harctól. senki sem állíthatja meg hadaidat. egyik napról a másikra lágyult meg a kemény hideg. Vallom ma is. A folyó hátán egymást zve. A herceg mégis szorongva meredt észak felé. A víz zavarosan hömpölyg it. Géza herceg a Duna partjához ért maroknyi csapatával. itt-ott patakokká növekedve. Karcsa? – kérdezte halkan a mellette sündörg legénykét l. újabb segítséget ígért. azután hirtelen válaszolta: . nem méltó hozzád ez a beszéd! – szólalt meg Ernye ispán. László tetteit az énekmondók szájáról ismertek. A síkság mélyebb részein tavak születtek. Hívei némán hallgatták a királyt.

Jól imádkoztunk. kicsordult a könny a szeméb l. herceg úr. titeket is. herceg úr! Majd kiderül. Lovasok! – felelte a herceg. A vesztett harc. A pap szavaitól Géza lecsillapodott. ny tt ruhában. mozgó. de mosolyogva kaptak lóra. – Beszélj. mintha a testvére volna. ahogy tömött sorokban lovagolnak. – László úrral jött a fels vidék várkatonasága Ungtól Trencsénig valamennyien. a testvéreit szereti. olyanok ég felé tartott lándzsáikkal. Géza herceg arca az izgalomtól kivörösödött. Állandóan mosoly ül az arcán. Vele vannak a bihariak is. amikor felkiáltott : – Lovasok! Négy lovas! – Már látom én is. György káplán tovább áradozott a morva hercegr l. Mintha erd indulna meg. György! – kérte Géza a papot. László rohant a bátyja elé. A fiú figyelt. – Figyelj. Amikor közel ért. Nem kellett kétszer mondania. megvillant benne a remény vékony sugárzása. Karcsa! – biztatta. Ottó herceg szép. uram. hanem magyar sógorait. piros arcú legény. tekintetüket belefúrva a messzeségbe. Nemcsak Konrád herceget és Jaromir prágai érseket. – György káplán és legényei! – ordított fel ebben a pillanatban örömtáncot járva Karcsa. a menekülés rémülete még égette a lelkét. azután sorakozott. megeredt annak a szava. György káplán arcán mosoly fényesedett. A tépett. Amikor Géza megpillantotta. mint a patak. fekete pontok nagyon lassan n ni kezdtek. Ügy szereti László urat. megértette: – László és Ottó hercegek hatalmas serege Vácon túl várakozik! Nem kellett parancsolni. és remegett a hangja. integetett és kiáltozott. László nyugodtságáról és a sereg harci kedvér l. kis csapat el ször örömkiáltásban tört ki. Aztán Ottó úr fényes. Egyszerre változott meg minden. A két testvér találkozott. Az apró. Egyenletes mozgással közeledtek. Beszélik. A szeme tágra nyílt. Törött és kicsorbult fegyverekkel. messzi csillag. lóvá és emberré változtak. Alig suhant el egy miatyánknyi id . László megölelté és vigasztalta: . sokan sebesülten. páncélos lovasai. „Hiába járt!” – gondolta csaknem letaglózva. a gaz ispánok elárultak – mondta fuldokolva. hogy Ottó úr testvér és rokonszeret . de miként a ködfelh kön átfényl . – Vajon kik lehetnek? – motyogta önmagának. az ispánok árulása. – A seregem elveszett. Csöndben várakoztak. hovatovább meglátszanak.– Mintha lovasok mozognának.

Vid ispán tért el ször magához. hogy adjon gy zelmet teneked. ha ezt így elhinném. Készülj. t le tudom. hogy Salamon elsápad a hírre. Közel Pesthez ütöttek tábort. Nem hitte el a fürkész k jelentését.. megnyalta vastag szája szélét. Géza seregét tönkrevertük. Salamon. Az els összecsapásnál felaprítjuk ket. mert hamarosan nagy sokasággal jönnek ellened! A körülállók látták. vagy a szemünk világát szeretnék kioltani. amit tudok. Vid és Salamon a halálunkat akarják. Egyik katonájuk hozzánk menekült.. – Jól beszélsz. urain. legényeidnek is szükségük van a pihenésre. mert a mi elpusztításunk után akar herceg lenni.– Ne sírj. – Ne küldj követeket a hercegekhez! – kiáltotta Vid. Ernye. *** Salamon serege Pest felé közeledett. . mit beszélsz! Én a te helyedben követeket küldenek a herceghez. és apa a fiát. és akkor nyugodtan alhatsz. vagy nem akarta elhinni. Most a szolgáit és jámbor parasztjait ültette lóra. amikor a kiküldött fürkész k megérkeztek. –A csürhéj ükkel hamar végzünk. király úr. uram. és csak színlelésb l maradsz velem. Vid! Végzünk velük. fiú az apját öli. Most is gúnyosan elmosolyodott. Aztán majd megindulunk az elbizakodott gy ztesek ellen. uram! Nekem csak az fáj. Most pihenjetek! Látom. bátyám! Inkább imádkoznál. a legy zöttnek. Salamon sápadt arcára visszatért a pirosság. Vid ispán tartja markában Salamont. Eddig nem bukkantak Géza nyomára. hogy a véreiddel harcolsz. vitézeinek a javát levágtuk. hogy te a hercegekkel tartasz. – Ne hidd. Magyar a magyar ellen dühöng. A morvákkal pedig magam végzek bácsi legényeimmel. Az én emberem volt Salamonnál is. hátha meg lehetne még menteni a békét! – esengett Ernye ispán. A király haragosan válaszolta: – Úgy látszik. és jelentették: – László herceg nagy serege és Ottó herceg morvái egyesültek Géza herceg maradék csapatával. azután harsányan mondta: – Híg agyvelej volnék. és kérd a mindenható Úristen nagy kegyelmét. gondold meg. ha beleegyeztek. – Ó. Már esteledett. ahogyan ez a háborúkban szokott lenni.

parancsot adott az indulásra. és a mogyoródi. és mivel teljes szélcsend volt. hogy csak jámbor kaszásókat. de Vid ispánt ez nem zavarta. minha egy rangban lett volna királyával. majd Salamon az északra nyomulás helyett most már keletre fordult. csömöri dombok irányában Cinkota felé tartanak. majd északra fordult. Salamon. sárgásán bolyhodzó ködben múlt el a reggel és a délel tt. alattomos támadástól félve. meglepetést l. nemcsak a völgyeket. a f szálakon reszkettek a gyémántos harmatcseppek. Vid ispán. szedték hadi rendbe csapataikat. és az Istenen kívül senki sem tudja megszámlálni . Csütörtök reggelre s r . Vid szavaiban bizakodva. hanem a halmok tetejét is. fegyverek csörrentek. A király nem szólt semmit. mert a kémek hírül hozták. de az id járás megint közbeszólt. . Ernye azonban fejcsóválva mondta: – Te. vasvillás szolganépet szedett össze a herceg. Rövid tanácsot tartottak. Mindenki másnapra. tavaszi köd lepte el az egész tájat. – Salamon rám hallgat. A két sereg mégis aggódva figyelt. Ilyen kétséges lépésre azonban a vezérek nem vállalkoztak. háttal a Dunának.Most szólította el ször ilyen bizalmasan.. de bizony mondom tinéktek. és Mogyoród meg Cinkota között vezette a hercegek ellen seregét. és is táborhelyére sietett. A többiek felkapták tekintetüket. csütörtökre várta az összecsapást. hogy a hercegek már elhagyták Vác tájékát. és egyenesen szembehaladt a felhágó nappal. A nap valahol a t zegbarna felh k mögé bújt. A Csömör felett északra és délre terjed homokos halmok és völgyek választották el a két sereget egymástól. A legények a lovak mellett álltak. De hamar megállt a sereg. Azt is mondod. Az esti beszélgetés után nem esett több szó a békülésr L Március tizenkettedike volt. hogy meghaljunk királyunkért. Vak és szürke volt a hajnal. hogy amit ezer kaszás vág le. Máskülönben nekünk. Két hét múlt el a kemeji gy zelem óta. Kürtök harsantak. hiába szakadtak szét kés bb a felh k. A Rákos völgyén át. Méglásd. dicséred a királyt. Gödöll irányában lovagoltak Vác felé. illik. A hercegek Fót és Cinkota között. A királyi sereg megmozdult. lovak nyerítettek. f embereknek. Ver fényes hajnal hasadt. tízezer villás sem tudja majd összegy jteni. A szél meglebbent. amiért megtámadja rokonait. jobb lenne. ha okosabban cselekednénk. a nap délután is csak sápadtan derengett át a vastag ködtakarón. és kantárral a kezükben várakoztak egész nap és éjjel is.. hirtelen ott hagyta f embereit és sátrába ment. honnan vetted. Ernye – jegyezte meg Vid gúnyosan. testvéreit. nem tudom.

A hajnali. el zve a vastag ködöt. Mogyoród irányában. Amikor az egyik hadrend el tt el reszegezett lándzsája egy bokrot érintett. szétborzolva. hogy az ellenfél tartalék seregnek higgye ket. Bátyja. hogy gy zelmük esetében ezen a helyen épít monostort Szent Márton tiszteletére. cseréljünk zászlót! – kérte László Gézát. Ezután lovára pattant. hogy kövessék. . és megszaladnak.Péntek volt. Bizony a folyóba nem szaladhatnak bele. Géza még Vácnál tett fogadalmat. ezek gy znek. és a lelkében mély nyomot hagyott a kemeji vereség. hogy ott templomot épít Mária tiszteletére. Én úgy vélem. A magyarok mind Lászlóért lelkesedtek. – Bátyám. a bihariak élén László herceg állt az els sorban. Szekerészeinek. és felszaladva a lándzsán. A vezérek itt is hadirendbe állították a vitézeket. nem hagyták volna maguk mögött a Dunát. –Úgy vélem. A hercegi sereg jobb szárnyát a morvák alkották Ottó herceg vezérletével. és mindnyájan hinni kezdtek a gy zelemben. akik ujjongva éltették. vagy meghalnak. Géza örömmel cserélt zászlót. és a sereg el tt elnyargalva harcra buzdította a vitézeket. foszló párákat azután gyorsan itták fel a megtisztult égr l alámosolygó nap vörösarany sugarai. Már a hajnal el tti félderengésben könny szell osont végig a tájon. a már zöldül bokorból egy kis hölgymenyét (hermelin) ugrott ki. hogy Salamon téged akar megtámadni f erejével. egyszerre hátat fordítanak. A hajnal fényeiben a királyi csapatok is készül dtek. az ölébe bújva keresett menedéket. Az egész sereg három nagy hadtestb l állt. Salamon is lóra kapott. Balra. Fóttól délre egymás után sorakoztak az egyes csapattestek. és mindegyikben négy-négy sort lehetett megszámlálni. ha velem találja magát szemben. itt pedig a felsorakozott egész sereg el tt László hullt térdre. Ha ezt akarnák. majd hangos szóval fogadta meg. Vid! Ez a hercegi sereg nem akar megfutamodni. poggyászhordozóinak megparancsolta. A középet a nyitraiak foglalták el Géza herceg parancsnoksága alatt. Majd meglep dik. Ernye ispán fejcsóválva válaszolt a hallgató király helyett: – Csoda lenne ez. A mellette lovagló Vid ispán konokul ismételgette: – Ha meglátják seregünket. március tizennegyedike. majd a domb tetején álljanak meg. imádkozott. A legények szájról szájra adták tovább az állat szokatlan viselkedését. Még mindig fáradt volt. bár ne lenne igazam. és átnyargalt a mogyoródi dombgerincen. A sereg mögött három-három hadtest alkotta a tartalékot. Tisztán látszott a hercegi sereg hadrendje.

A nap mindig magasabbra hágott. A két sereg mozdulatlanul várakozott farkasszemet nézve egymással. Egyik sem akarta elkezdeni az ütközetet. Látszott, hogy az összecsapás a fennsíkhoz hasonló mogyoródi völgyben megy majd végbe. Salamon volt az, aki nem bírta tovább elviselni a várakozást és a tétlenséget. Parancsot adott a támadásra. Arca tüzelt, a szeme villogott, a hangja zihált, ahogy kiáltotta: – El re! Kürtök harsántak, pajzsok döngtek, és a lovak patáinak tompa dobogása hallatszott, belevegyülve a magyar, német, olasz, morva csatakiáltások s r jébe. Vid ispán vitézei a megegyezés .szerint a morvákra rontottak, de ez a roham megtorpant a morvák els sorain. A vasba öltözött lovasokról szinte visszapattantak a bácsi legények. Aztán, miképpen György káplán mondta, tömören és ellenállhatatlanul indult meg a morva lándzsaerd , maga el tt sodorva, szétzilálva, eltaposva, levágva Vid ispán hadi népét. Maga Vid úr is holtan bukott le lováról. Szívét lándzsa döfte át, fejét súlyos kard hasította ketté. Salamon egész erejével nekitámadt a Géza zászlóit lobogtató László seregének, mert benne látta a f ellenséget. Csak akkor hökkent meg, amikor észrevette, hogy nem Gézával, hanem Lászlóval áll szemben. Zavarában parancsot adott zászlótartójának, hogy forduljon a közép felé. A sereg megzavarodva engedelmeskedett. Az oldalra forduló királyi hadnak a hibás parancsot felismer László nyomban nekitámadt. A bihariak hátba és oldalba támadták a királyi sereget, szemben pedig a nyitraiak friss er vel fogadták ket, és törtek rájuk. A harc ekkor eld lt. A hercegi sereg katonái f képpen a németeket kaszabolták és a Salamon segitségére jött cseheket és olaszokat. A csata Salamon megsemmisít vereségével végz dött. Ispánjai közül többen holtan hevertek. Markvart és Szvatopluk sebesülten estek fogságba. A király magyarjai közül is sokan elestek. A futókat sokáig üldözték a bosszúra szomjas hercegi legények. A király megmenekült. Amikor minden veszni látszott, a bátor Opos termett mellette, kiragadta az ütközetb l, és futott vele nyugat felé. Opost senki sem merte megtámadni. A gy ztes sereg ujjongott, ünnepelt. Zsákmányoltak, osztozkodtak, nagy tüzeket raktak, ettek-ittak és kurjongattak. A két herceg földre borulva mondott hálaimát. Lászlóról ezeket jegyezte fel a kés i krónikás:

László pedig, aminthogy mindig kiváló jámborságú vala, látva az elhullottak ezreit, ámbár ellenségei voltak, mégis megrendült belé a szíve, és keservesen sírt, tépte orcáját és haját, mint ahogy az anya sír fiai halálán. A hullák közt járva, megismerte Ernye ispán tetemét. Leugrott lováról, megölelte, és így szólt: Ernye ispán, siratlak, mint testvéremet, mert szíved és tanácsod békét lehelt. Fölemelte, megcsókolta, és meghagyta, temessék el Vácott nagy tisztességgel. Meglátta aztán Vid tetemét is. Téged is sajnállak, bár mindig ellenségünk valál. Bárcsák élhetnél, jobb útra térhetnél, és meger síthetnéd a békét! De hisz nem voltál hercegi vérb l való, minek kívántad a hercegséget, nem voltál királyi sarj, minek akartad a koronát, íme szívedet, mely a hercegségre áhítozott, átdöfte a lándzsa, fejedet, mely a koronára gondolt, kettéhasította a kard. Temessétek el t is! A vitézek azonban csak Ernyét temették el tisztességgel, László Vidre vonatkozó kérését nem teljesítették. Azok, akik hozzátartozóikat vesztették a harcban, Videt okolták halálukért. Vak dühükben nekiestek hullájának. Mellét felhasították, szemét kiszúrták, és a sebeit porral szórták tele. Egyikük ezt kiáltotta: – „Sohasem tudott szemed jóllakni vagyonnal és fénynyel, most lakjék jól a szemed és a szívód földdel...”

XVIII. AZ ÁTKOZOTT KIRÁLY
A halál a sarkukban volt, mint a tulajdon árnyékuk, csak akkor éreztek nyugalmat, amikor esti szél sugdosott a fák fekete ágai között. A nap már régen lebukott a budai hegyek kékl karéja mögött, amikor Pest közelében egy tanyán meg mertek pihenni. – Itt megállhatunk, király úr! – szólalt meg bizakodva Opos. – A gy ztesek ilyenkor már nem üldözik a menekül ket, hanem visszatérnek a harc színhelyére, hogy ki ne maradjanak az osztozkodásból. A tanya megrémült gazdája ételt, italt hordatott szolgáival a jövevényeknek. Hallott a készül harcról, de nem mert kérdez sködni, miképpen folyt le az ütközet, ki a gy ztes, ki a legy zött. El ször a sötét páncélú Opos el tt hajlongott, de hamarosan rádöbbent, hogy Opos és a legények a fiatalabb, szomorú vitézt szolgálják ki, lesik kivánságait a tanya egyetlen szobájában, ahol egy árva mécses pisla fénye világított. – Uram – suttogta az egyik szolga a gazdájának –, az a szomorú arcú úr a király. Bort vittem neki, amikor a sötét páncélú, véres ember király úrnak szólította. – Hallgass, szerencsétlen! – ripakodott a gazda a szolgájára. – Nem szabad tudnunk, kinek adtunk menedéket! Ha a király futott hozzánk, akkor Géza herceg gy zött. Ha üldözik, és itt kapják nálunk, még mi is bajba keveredhetünk, amiért befogadtuk ket. De hát ki merne fegyveres vitézekkel szembeszállni? A szolga is félt, ezért elhallgatott. Az ólakba húzódva várták a hajnalt. Lassan tüzesedéit a keleti égbolt. Salamon és megmaradt néhány legénye már a derengés els fehér villanására talpon volt. Szó nélkül sorakoztak, csak Opos köszönte meg a vendéglátást, néhány pénzdarabot vetve a gazdának, majd a pesti révet tudakolta, aztán kiügettek a tanyából. A gazda keresztet vetett örömében, a kapott ezüstöket is csak ezután merte felszedegetni. – A király volt nálam! – motyogta, és sokáig bámult a tovat n kis csapat után, amíg el nem nyelte ket a távol párás homálya. A pesti révhez azonban hiába lovagoltak. A révész jobbnak vélte, ha legényeivel, kompjával és dereglyéivel együtt a budai parton várja meg a

mogyoródi csata kimenetelét. A révészház és az egész part üres volt, sem délre, sem északra egyetlen ember sem látszott. – Nem tudunk átkelni – mondta Opos, és néhány pillanatig habozva t n dött, mit lehetne csinálni. Fényes reggel volt, Kelen hegye felett magasan, ezüstfehér felleg foszladozott. Opos leugrott a lováról, és még egyszer fürkészte, kutatta a partot. Odaát, a budai parton, mozgás látszott, de az emberek, amikor észrevették integetését, sietve t ntek el a budai révházban. – Ezt is a gazok tették! – dühöngött Salamon a hercegekre, és az arca szürke-sárga lett az indulattól. Opos nem szólt semmit, csak köpött egyet, majd visszatért lovához. Megsimogatta ruganyos ajkát, megveregette a nyakát, azután mondta a királynak: – Itt nem maradhatunk. A csatától félnek az emberek. A révész is azért kelt át. Délnek megyünk, király úr! Arra még talán nem tudhatnak a harc eld ltérol. Siessünk! –mondta még parancsolva, azután újra nyeregbe ugrott, és a part mentén húzódó, keskeny ösvényen kezdett ügetni dél felé. A király és a fásult vitézek szó nélkül követték. Fáradt lovaikon csak nagyon lassan haladhattak. A part mentén halászcsónakokra bukkantak, a halászok át is vitték volna ket Csepel szigetére, de Opos a fejét rázta. – Nem válók meg a lovamtól, ilyen fáradtan pedig egyik ló sem bír átúszni a csónak mögött. Éjjel megint egy tanyában pihentek, és csak harmadnap délben tudtak átkelni Szigetf nél a Dunán. – Most már nyugodt vagyok – mondta Opos, és a somlyai puszta felé fordította a lova orrát, hogy majd Polgárdiba érjenek. Egy kis erd szélén pihentek meg. Valahonnan harangszót hozott a szél. – Maradjatok! Pihenjetek! – mondta a király, mert kíváncsi volt, honnan hallatszik a harang szava, és meleg ételre vágyott. – Maradunk – válaszolta Opos, mivel csaknem letaglózta a fáradtság, amely a csata óta gyötörte, és nyomban lefeküdt a tavalyi avarra. A kísér harcosok is leugráltak a nyeregb l. Érezték, itt végre békességben pihenhetnek. Salamon gyalog indult tovább. Nem tudott nyugton maradni. A hosszú lovaglástól meggémberedett lábának jólesett a gyaloglás. Egy kis dombra kapaszkodott fel. Innen jól látta, hogy a szemközti domb oldalában, a már zöldell völgy felett, fehér falú kis templom és mellette egy nagyobb épület falai ragyognak a napsütésben.

már azért is. hogy a templom mellett egy külön ház is fehéredik. amely el tt durván faragott fakereszt áll. A remeten megmozdult erre a kérésre. elrejtve termetét. és keresztet vetett. lassan ment a keresztfához.Salamon vagy. amelynek hírét már a monostorba is elhozták. és hosszas habozás után megindult az imádkozó n alak felé. el ször latinul. A szerzetesn azonban nem emelte fel a tekintetét. segíts rajtam! Ismét király leszek. vagy fiatal?” – kérdezte magában a király.„Régen nem imádkoztam – gondolta b ntudattal. Isten kegyes szív szolgálóleánya! Eltévedt vadász vagyok. Amikor közelébe ért.” Most már frissen lépkedett arrafelé. – Ha ismersz.. és kincsekkel teszem gazdaggá és hatalmassá ezt a kis monostort. ott el tte térdre hullt. mert hallott a vezekl remetékr l. cseng hangú. Amikor közelébe ért. hanem lehajtott fejjel. „Egy remete háza. .. sötétszürke gyapjúruhája földig ért. Ez a remete azonban nem férfi volt. hogy meglássa az arcát. aki a monostort is kényelmesnek tartja” – gondolta. derék n vér? – kérdezte felbátorodva. – Milyen harcról beszélsz. A kunyhó ajtajában megjelent a remete. de még mindig nem emelte fel a tekintetét. de a hangja most er sebben csengett: – Te nem vagy eltévedt vadász. akkor még jobban kérlek. és tisztítsa meg lelk ket a földi b nökt l! Salamon döbbenten állt az elfödött arcú. tiszta hangján válaszolta: – Imádkozom a testvérharcban elhunyt lelkekért. majd magyarul köszönt: – Laudetur! Dicsértessék! Mit csinálsz itt a pusztai magányban. . de még sohasem látott egyet sem. Vastag. Hirtelen állt meg. hanem n . lenvászon fátyola. Az arcát majdnem egészen eltakarta fekete. „Imádkozik! Vajon öreg lehet-e. mert mereven hullt a vállára. szent ember élhet benne. amelyet az id megkeményíthetett. Magyarország volt királya. onnan könnyen visszatalálok. Menekülsz. hiert átkozott kardod éle kicsorbult a véres testvérharcban. A n nem látszott észrevenni a megtorpant királyt. karcsúnak tetsz alak el tt. akkor vette észre. tisztelend n vér? – Arról a harcról. fáradt és éhes . Adjon nekik az Úr békés nyugodalmat. Lehajtott fejjel. ezért halkan esedezve hazudta: – Segíts rajtam. – A templom nincs messze. A király nem akart err l beszélni.

– Ki vagy te. még ott. Karitász szó nélkül elsuhant. mert oda férfi nem teheti be a lábát. Amikor befejezte az evést. lovag! – mondta az egyik öreg apáca. Salamon. Egyszer kértelek: ne üldözz bennünket. *** A mosoni vár tornyai körül suhogott az esti szél. de rideg maradt. de észre sem vette. és már nagyon megbánta. és Karitász szívében nincsen se szerelem. Salamon engedelmeskedett. és a királyra emelte mályvaszín szemének fényl tekintetét. Most Karitász a nevem. ha sohasem találkozom Cseperkével!” – gondolta. hogy jósolni mersz?! – kiáltotta. – Nem fogod megnyerni azt az új csatát. valamilyen köszönetfélét mormogott. mert szerettelek. se gy lölet. – Elvesztett csatát még meg lehet nyesni egy új. bolthajtásos folyosón szurokfáklyákkal világítottak a szolgák. Nem tudsz te már ezen a földön senkit sem hatalmassá tenni. A nagyteremben vártak. A sötét. király . Salamon.. többé nem is jött el . ahol Opos pihent a legényekkel.– Nem leszel te soha többé király! Megszegted esküdet. ahol a nagyanyját. amikor Salamon király állt el ttem.. Csak a remeten vasszürke. Mandula anyót eltemette. – Cseperke! – kiáltott fel Salamon megrendülve. mert egykor üldözni fognak téged is. elhagytad az Istent. Körülötte tavaszi. aki abban a pillanatban halt meg bennem. és ett l megborzongott. Most felnézett. majd megindult visszafelé. – Egyél. Pihenj meg. de szeretlek is. – Régen megbocsátottam. gy ztes csatával. a mosolynak még az árnyéka sem tévedt az arcára. abban a faluban. és így folytatta: – Akkor még tudtalak gy lölni. Bárcsak egyszer te is istenfél lennél! – Meg tudsz-e bocsátani nekem? – kérdezte a király. mert a te üldözésed vezetett Istenhez. hogy idevet dött. Egykori aranysz ke haját sz . ha akarsz! Gyere velem-a monostor kapujához! Be nem léphetsz. hosszú gyapjúruháját látta maga el tt. Keser en felsóhajtott. „Jobb lett volna. Karitász kérésére két id s apáca egy tányér levest és köleskását adott a királynak. Anasztázia szemében sötét rémület fénylett. – Cseperke régen meghalt. éles napfényben ragyogott a mez és az erd . Még sohasem érezte ilyen ízetlennek az ételt. Salamon evett. Csak sajnállak. hiszen én Bekény vadászt szerettem.

Anasztázia ekkor sírva jajgatni kezdett: – Koldussá lettél. A leikéb l feltör dac és g g vörös hullámot kergetett az arcára. Ó. – Hamut hintek a fejemre. Ne onts több vért.. megrontottad magadat és családodat. édes fiam! Nem hallgattál Ernyére. és íme. hogy az asszony megrázkódik. – Ó. te pedig testvérvért ontottál Mogyoródnál és a Tiszánál. fiam! – sikoltotta önkívületben. és te sem leszel többé király. .tincsek tarkázták. Ekkor engedett a torkát fojtogató szorítás. hát verjen átok! – kiáltotta Anasztázia tébolyodottan. Amikor magához vonta. aztán villant a szeme. mintha ett l a testi érintést l dideregne. hányszor mondtam. Az anyakirályn felhördült erre a g gös beszédre. nem így tértem volna ide vissza! – Ostoba vagy! – hörögte most már dühösen Anasztázia. ha kezemben lett volna Mogyoródnál. – Megmaradt a kardom. Elég volt a vérb l. de a jussomat nem hagyom! – felelte dölyfösen. fiam! Judit sápadt arccal. – Vénasszonybeszéd! – válaszolta durván. Megzavarodott. Bélára rászakadt a trónja. sem igazi híveidre. Atyádat lovak taposták agyon. ontok ezután is. fiam! Nem hallgattál rám. Beszélik. Most kezdte érezni. t követted. Salamon! Elvesztetted néped szeretetét. – Avagy talán nem te adtad oda a jöttment bajor hercegnek Attila kardját? Hej. nem vagy király! Henrik még gyermek volt akkor. – Ha kell. – Ha nincs Ottó. anyám! – válaszolta a sirámokra csaknem kiáltva. és keser en folytatta: – Ennek a sorscsapásnak is te vagy az oka! – kiáltotta. mert Vidre hallgattál. A torkában fojtogató szorítást érzett. és siratni fogom halott fiamat. Véres árnyék lebeg a családod felett. mozdulatlanul várta.. de csak ennyit tudott mondani: – Jaj. Azzal a karddal és még mással nyertem meg a Nordheimit. mintha hamut szórt volna hajszálai közé az id . hogy valamilyen jóvátehetetlen szörny ség történt vele és a családjával. – Veszett volna el átkozott kardod! A kihúzott kard hozott rád pusztulást. A karja régi mozdulattal tárult ölelésre. megérezte. és hadd a hercegséget békében atyádfiáinak! Most sem Vid ispán nem lehet herceg. elégedj meg a koronával. ezrek és ezrek hulltak véresen a porba.

Vörös fátyol lebegett a szeme el tt. A morvák lelkes éljenzésben törtek ki. de nem szeretett. hogy segíts rajtunk – tette hozzá László herceg. A hercegek még egyszer megölelték egymást. – Nélküled földönfutók vagy halottak lennénk.. akit most sajnált. . mintha igazi testvéreim lennének. azután a morva sógor lovára ült. akik dalolva lovagoltak hazafelé. és gyapjútakaróban védett. Isten akarta. talán már vakon tántorognék Salamon el tt – törte meg a csendet Géza könnyes szemmel. – Ezt a testvérünknek küldjük! Csókoltatjuk és kérjük. leveg után kapdosva.Most megvakult a düht l. – Pihenned kell! Aludnod kell. megalázva támolygott asszonya mellett. és egyetlen ugrással közöttük termett. Salamon! – nyugtatta az összetört lelk . betakarta. El reküldtem Vácra. hogy neked átadhassam. Varrass ruhát bel le Eufémiának! Ottó is elérzékenyült. és el vonszolta a háborodottat. megragadva izmos kezével a felemelt kéz csuklóját.. gondoljon ránk! – búcsúzkodott Géza. *** A Duna partján búcsúztak. Ottót. akinek a keze bilincsként fonódott a csuklójára. Géza és László sokáig nézett a morvák után. majd mákf zettel megitatta. a férjét. Lefektette. hogy a hosszú álom meggyógyítsa. ahogy felemelt ököllel rohant az anyja felé. – Sohasem feledjük el. ég szégyennel. és intett vitézeinek. Roggyanó térdekkel. akik a drágaságok tömegét rakták Ottó herceg lábához. Géza és László hálálkodva. – Eufémia kedvéért tettem. vacogó fogakkal reszket embert. – Ha nem jön Ottó. búcsút intett. ha anyádat megütötted volna! – Rámosolygott. – A feleségem kapta rokonaitól. A zöld szövetet aranyhímzés borította. – Megállj! – kiáltotta az eddig néma Judit. A katonák zsákmányolt lovakon vitték. – Fogadd el hálánk jeléül! – kérte Géza herceg. bizánci selyemszövetet mutatott Ottónak. amit az osztozkodáskor szereztek. amit értünk tettél! – mondta elérzékenyülve Géza herceg. ás serege élén megindult a parton észak felé. szeretettel ölelte meg a morva sógort. hideglázas önkívületben. – Sohasem bocsátanád meg magadnak. A feleségem testvérei olyanok nekem. amit tettem. a bukott királyt.

kéri t led. dölyfös Salamont nem szerette népe. Babótot és Székesfejérvárt. ha legy zni nem is tudják. Szerintem a beseny k ajánlkozását fogadd el! Legalább megzabolázzák a bajkever t. Salamont. egyel re nem kell német támadástól tartaniuk. A víz hideg volt. tedd szabaddá a népét! Hálából megszorongatja ellenségedet. hogy a Fert tó vidékén él . beleugratni. hogy segítsen rajtunk – válaszolta László. király úr.– Az Úr akarta. A hercegek nem háborgatták a bukott királyt. de igazán csak akkor. és mégis . lóra kötözött töml vel. és kiküldte a fejérvári palota trónterméb l a beseny követséget. ha német segítséget kap. és 1075-ben Székesfehérvárott királlyá koronázták azzal a koronával. – Király úr – kezdte a követ –. Nem mi támadjuk meg. Gyula úr mosolyogva válaszolta: – Salamon valóban árthat neked a jöv ben. de k is meger sítették végváraikat. hagyták váraiban. Nekünk az is jó. Sokáig tartott az átkelés. Nagy kompja sokszor fordult. A német segítségben bizakodó. Kapuvárt. az ország kívánságára. Géza és László sehol sem talált ellenállásra. és mosolyogva nézett át a folyó felett Budára. bihari legény úsztatott át. – Mit gondolsz. amíg határozok! – válaszolta. Nemsokára Géza. ha a váraiba szorítják. lovát féltve. amíg átszállította a sereget. si szokás szerint. ezért tudták. A hercegi sereg el retörése nyugat felé valóságos diadalmenetnek számított. Salamon meger sítette Mosont és Pozsonyt. Zoltán vezér. a te legalázatosabb szolgád. ahol a tavaszi melegben kékes párák regeztek a hegyeken. Most már ott volt a révész legényeivel. mert az áradó folyóba egyik vitéz sem akart. ezért gyors menetben foglalták el az országot egészen a nyugati gyepükig. amelyet a görög császár küldött. az én uram. – Várjatok. de a nap már szokatlan meleget árasztott. *** Ebben az id ben történt. még a múltban letelepített beseny ik vezére követeket küldött az új királyhoz. Hallottak Henrik király gondjairól. úgy várta a német segítséget. aki váraiból kitörve még árthat neked. elfoglalta a trónt. csak néhány könny fegyverzet . A pesti révnél keltek át a Dunán. Gyula ispán? – fordult nádorához a király. Mindenütt tárt karokkal fogadták ket.

láboltak visszafelé. Ern úr meg is érkezett a Fert tó partjára szép. . mert a beseny knek nyoma sem látszott. Ern herceg óvatos ember volt. Salamon pedig aranyhoroggal halászott. és úsztak. ahonnan jöttek. több lovat oldalba szúrtak. Az úszó nádas a parthoz ért. Salamon is hamarosan megtudta. néhány vitézt megsebeztek. hogy közbeléphessen. mert bámulva látták. mint a fecskék. Géza válaszával örömmel nyargaltak vissza Zoltán vezér követei. Nem kellett sokáig töprenkedniük. mert felvonul a parendorfi dombra. Eszébe jutott Türingiai Vilmos. Ekkor kiáltott fel az egyik vitéz: – Uram. amit lehetett. Találgatták is. Üzent is nyomban Salamonnak. ahol k tanakodtak. megvárja az ellenség támadását. tközben fecsegtek is jobbra-balra. beleugráltak a tóba. a sátrakat feldöntötték. hogy ugyan micsoda csodálatos jelenség. Nem is maradt titokban. hogy egyszeriben elment a kedve az ilyen ellenséggel folytatott harctól. jön a nádas! A vitézeknek a szájuk is tátva maradt a csodálkozástól.támadás éri. félt. A király azonban ne féljen. vad ordítással vetették magukat a meglepett osztrákokra. eldobva a nádszálakat. páncélos seregével. A tó partján azután nyugodtan vertek tábort. ha megsegíti a beseny k ellen. aztán uzsgyi. m re készülnek. A táj egészen kihalt volt. hogy nem harcol nagyböjtben. gondolta. éppen oda. amelyek segítségével a víz alatt úszva és a sekélyebb vízben lábolva a leveg t szívták. hogy is fogságba kerülhet. nehéz lándzsát és háromszöglet pajzsot hordtak. A következ pillanatban beseny harcosok ugráltak ki a vízb l. ahonnan jól lehet látni a mosoni síkot. Potho gróf és Eppo püspök sorsa. és pénzt ígért neki. csak pénze nem. A beseny k kósza népét l az országnak más haszna úgysincsen. – Mondjátok meg a királynak. a félmeztelen beseny k. Egyik reggel Ern úr és vitézei a parton állva kémlelték a távolt. ha a beseny k a harcban felülkerekednének. hogy megsegítem! – küldte vissza Salamonnak segítséget kér embereit. hogy egy úszó nádas közeledik a part felé. amit látnak. magukhoz vettek. Mire az osztrákok magukhoz tértek. Ern grófnak talán mindene volt. Vitézei széles pallost. Ern úr úgy megijedt a marcona alakoktól. övükb l kardot rántva. és a kémek szerint a túlsó parton lapultak. Fejükön sisak ragyogott. Tüstént követeket küldött Ern osztrák markgrófhoz.

Salamon! – mondta. A domb el tt kiszáradt rét terült el. amely a hosszú szárazság után most járható volt. A száraz. és nekieresztette lovát a szekérúton. akik már felvonultak ellene.” A király serege diadallal tért vissza a mosoni várba. Nyilaik záporozni kezdtek s r n koppanva a király katonáinak pajzsain. – Megesszük ezt a kis sereget! – mondta Zoltán vezér hetvenkedve alvezéreinek. . Kis serege élére állt. de a nagy tömörülésben egymást taposták. Egy kés bbi bet vet írta err l a harcról: „A beseny k elfogytak Salamontól. A zápor hirtelen tört ki. Vitézei követték. szárító sugarak hulltak az ázott földre. Salamon azonban gúnyosan kinevette. – Várj. Kardok csapásai hulltak. Opos! – mondta elszántan. Olyan s r n zuhogott. ahol a levágott beseny k hevertek. a többiek pedig a réten küszködtek az ingoványos földön. akikkel el z este el re ivott a medve b rére. – Rájuk megyünk. Rövid id alatt a rét is mocsárrá változott. Salamon nem habozott. – Vannak elegen.Salamon magára maradt. – Az Isten bennünket segít! El re! – kiáltotta Salamon. Akik meg tudtak menekülni. A kis sereg a dombnak vetette hátát. nem engedheti meg. Opos kinyújtotta a kezét. de szedett-vedett népség. feltöltött szekérút maradt járható. hogy Mosón környékét elveszítse. Tudta. hogy meginduljon a beseny k ellen. Délben Idderült az ég. aztán páncéljuk sincsen. de el bb lenyilazzuk ket. szekercék zuhantak a nyilaikat nem használható beseny kre. Az öml égi zuhatagban egyszeriben eláztak a beseny íjak húrjai. buzogányok. Nemsokára jelentkezett Ern markgróf a pénzért. – Rájuk bizony! – válaszolta Opos. eszeveszett futásban kerestek menedéket. akik maguk is a járható szekérúton iparkodtak most már menekülni. hogy látni sem lehetett. amelyen nyugat fel l komor felh k tornyosultak. páncéljain. csak nyilazni tudnak. – Támadunk. csak a közepét átszel . nagy réten ömlött el re a beseny sereg. Judit mosolyogva fogadta. Salamon szót fogadott. de nem esett kétségbe. azután mosolyogva mondta: – Már esik! . Tudott bátor h s lenni. – Álljunk oda a domb elé! – és felnézett az égre. harcolnia kell. – H s vagy. mint ahogy a viasz elolvad a t zt l. és megcsókolta elfáradt férjét. király úr! – kérte Opos.

és népével együtt hazakullogott. Henrik királytól félt jobban. még fel is jelentelek gyávaságodért a sógoromnál. sarkon fordult. amikor Salamon is kardot rántott. A kardját is kirántotta.– Böjtben nem fizethetek. Ern grófot elöntötte a düh. . a német királynál. de megijedt. Valójában urától. ezért visszacsúsztatta kardját hüvelyébe. hogy a királyra rontson. kiment a várból. – Ha nem takarodsz a váramból. gróf úr! – kiáltotta.

Hallottam. hogy Géza. a segítség azonban elmaradt. vagy azért nem szólalnak meg. a halántékától majdnem az álláig. Markvart úr! – kezdte a király. Papjaink szerint a jogos király én vagyok. és legyintett egyet. és a Rajna felé sietett. Mereven ült a királlyal szemben. majd szembefordult a helyér l felugró Markvart úrral. és tompa hangon folytatta: – Mennél kés bben kapok segítséget. Billungi Magnus. levelez a pápával. majd ismét a székbe ereszkedett. – Követséget vezetsz a sógoromhoz. és ez a Mogyoródnál kapott kardvágásnak a nyoma olyanná tette a német lovag arcát. Talán a hercegekt l félnek. mert ravasz rokonaim egyre-másra alapítanak . A hír nem volt igaz. és hidegzöld szemének tekintete Salamonra tapadt. ahová be vagyok szorítva. – Köszönöm. vörös sebforradás húzódott ferdén lefelé. de a király nem jöhetett. A kormányt Adalbert. szemhéja összesz kült. trónom bitorlója is. de a szászok tovább nyugtalankodnak. – Benned bízom. Henrik király úrhoz! Már el bb is küldtem követeket.XIX. A zavarok ellenére Henrik úr mégis megindult. Tegye! – hangsúlyozta fölényesen. de t Hanno párthívei a templomban gyilkolták meg. hogy megértsd a történteket. de Hódító Vilmos támadásának a hírére megfordult. – Mindenben számíthatsz rám. a szász herceg. Bal arcán. Géza herceg sógora. hogy megszabadítottál a herceg fogságából – hálálkodott a német test rök vezére. régebben lázadást szított a király ellen. uram – szólt közbe szintén. brémai érsek vezette. de hallgatnak. ahogyan szokott. – Ülj le. nékem is – tette hozzá. A királynak a pápával is meggy lt a baja. hogy megsegítsen. király úr. Felállt és járkálni kezdett. Most fogságban ül. – El kell mondanom mindent. mintha bal oldalán torz mosoly fintorogna. annál nehezebb lesz a helyzetem Mosonban és Pozsonyban. HENRIK KIRÁLY VISSZAFORDUL A mosoni vár toronyszobájában fogadta Salamon a fogságból kiváltott Markvart urat. Kezének ujjai egymásba fonódtak. Markvart! – és mosolygott. – Mit kell tennem? – kérdezte.

– Nem fogsz menni üres kézzel. Markvart lovag jó követnek bizonyult. Nagy h béresei azonban nem mozdultak. H ségem zálogául tizenkét kezest állítok. *** Kisasszony. Ha okosan érvelsz. ami történt. hogy nemcsak rajtam segít. kihirdette a magyarellenes birodalmi háborút. – Annál jobb! – élénkült fel a király. – Wormsban – felelte Salamon. Anyám engem okol mindenért. uram? Hol van Henrik úr? – kérdezte. Henrik király seregét Böngér fia Böngér vezette keresztül a gyep n. Csak te segíthetsz rajtam Rudolf úrral együtt. már holnap útra kelhetek. Markvart. Salamon csekély hadával Pozsonynál valuta sógorát. Salamon ígéreteire Henrik király. és attól. vagy nem is válaszoltak a királynak. – Ismerem a várost. Markvart úr! – kiáltotta Salamon. Hadra kelés helyett hercegségük bajaira hivatkoztak. – Mikor induljunk? – Amikor kipihented a fogság fáradalmait. ne engedje. a király még a nyáron vagy sszel segítségemre jöhet.monostorokat. hogy a trónomról letaszítva. sokszor jártam benne fiatalkoromban. és az ország hat leger sebb nyugati várát engedem át neki. Tanácsot is nehezen adnak. Futárai szertevitték parancsát a h béres hercegekhez. és örömében megölelte h séges emberét. . Juditon is! Idézd fel el tte a fejérvári koronázást! tett királlyá. Henrik mégis konokul ragaszkodott tervéhez. A völgyekben álmos párák foszladoztak. Sok függ t led. – Mit kell mondanom? – kérdezte a német lovag. azaz augusztus havának közepén mozdulatlan forróság állt a leveg ben. – Köszönöm neked.. Ispánjaim jórészt odavesztek Mogyoródnál. Eleget pihentem a fogságban. – Henrik úr segíteni fog. – A hírek szerint május óta Henrik úr országában változott a helyzet. más üljön rajta! A segítsége fejében h bérül adom Magyarországot. uram! – mondta meggy z déssel Markvart. nem tör dve országa bajaival. mit mondasz a királynak. Juditot. – Ha parancsolod. akik megmaradtak. öregek. Emlékezteted Henrik urat közös gyermekkorunkra! Arra is.. Ti jól ismeritek Henrik urat és a feleségemet. – Mikor induljak. hanem a testvérén.

Henrik király arca csak akkor komorodott el. Henrik fogadásán ott volt a n vére. mert a várbeliek nem voltak hajlandók hódolni. mint hajdan az apjáé. Opos egymaga vette fel velük a harcot. mert er sebbek vagyunk nála. A véd k még ki is törtek a falak közül. – Elkapom és legy zöm Géza seregét! – dölyfösködött Henrik király. Jó lenne már letörni a szarvukat! De honnan veszel hadsereget? – kérdezte aggódva. és rácsaptak Salamon odaérkez el hadára. Salamonék Nyitra el tt megálltak. A viadalt Henrik király is végignézte. – Elestek Mogyoródnál. miközben g gösen felelte: – Van saját seregem. kiüríttetett minden lakott helységet. A morva herceg nagy sereggel rontott rám. . aki királynak meri nevezni magát. szerezd meg! Salamon er s h béresed lehet a német hercegekkel szemben. ha el remegyünk.– A sors kínálja most nekünk Magyarországot! – hangoztatta Hanno érseknek. Hanno kérdésért ezek a ráncok most dühös táncot jártak. Egyet levágott. azonban sértetlenül tért vissza a csetepatéból. de dárdáikat ráhajigálták. Anasztázia is. Pozsonytól Nyitráig. Géza serege pedig sehol sem volt. Zsitván. A Duna bal partján. elhajtatta az állatokat. – Több katonád nincsen? – kérdezte. De mi ketten legy zzük Gézát. A komor ember szürke arcán is reménykedés látszott felvillanni. A kicsapongó zsarnok vörös arcán fiatalkora ellenére mély ráncok húzódtak. amikor Géza ellen indulva meglátta Salamon csekély seregét. ahol a német király el renyomult. letarolt földön nyomult el re Henrik király. Garamon és az Ipolyon átkelve. a Vágón. remélytelenül keresve Géza seregét. majd egy szép lovat adatott neki kárpótlásul. lovát pedig megölték. Mindketten tévedtek. és a visszatér Opost megdicsérte. Salamonhoz nem pártolt senki. és csak a lovát siratta. Aztán. a többi visszafutott. ahová a megáradt vizek miatt ellenségei be nem tehették a lábukat. egészen Vácig üres. Zsoldosokat is fogadhatok. Néhány héttel a Hanno érsekkel folytatott beszélgetés után a pozsonyi vár alatt rokoni csókkal köszöntötte egymást a két fiatal király. a bitorlót. Judit és az öreg anyakirályné. elvermeltette a gabonát. Géza király ugyanekkor biztonságban táborozott a Csallóközben. Salamon hadával együtt megbirkózunk a bitorlóval. majd többen csatlakoznak hozzánk. – Ha tudod. Géza harci taktikája éppen olyan volt. Henrik király hiába kereste. és szepl s arcán aggódás látszott. aki Adalbert meggyilkolása után kezében tartotta a kormány gyepl jét.

*** Kisasszony havának vége volt. ha Sieghard pátriárka el tt akarnak tisztelegni. György és Ivánka mélyen hajlongott a vörös arcú. – Hogyan gondolod. szívesen lemondanak a háborúról. – t akarod megvesztegetni? – csillant meg Gyula úr szeme. a plainei gróf. f tisztelend atya. király úr? – kérdezte a nádor. Beszélik róla. de odáig. Gyula úr. György káplán és Ivánka deák be tudnak jutni a császár táborába. Sieghard úr. Amikor Salamonék Vác felé tartottak. – Mindjárt megérted. a békeszeret Géza király nevében mély tisztelettel köszöntselek. bizalmasa. még jobbak is! – büszkélkedett oktalanul Salamon. – Sehol – válaszolta. akkor bizony nehezen szerezzük vissza t lük országodat – válaszolta a német király. hogy a legnagyobb csuka ráakadjon! Gyula nádor elképedve meredt a királyra. Aranyhorgot kell bevetni a sors vizébe. puffadt test f pap el tt. Apám is harc nélkül gy zött a nagy császár ellen. nem jutnak el. aki már aggódott az élelemhiány miatt. mint az Istent. Géza mosolygott. csak a füle mögött kormos. Géza már régen elhagyta a Csallóközt. – Nem értelek. A papok szabadon mozognak. – Elég volt a vérontásból. és a Duna jobb partján követte ellenfeleit. – Hol akarsz megütközni velük. Szent ember. – De vannak ám. majd Váccal szemben egy erd ben táborozott. ha vannak. aquilejai pátriárka. A vér többet ér az aranynál. f képpen. hogy jobban imádja az aranyat. . A Tisza felé találnának ennivalót. hogy az én uram. György beszélt: – Engedd meg. uram? – kérdezte Gyula nádor. – t és a zsoldosok vezéreit.– Gézának és Lászlónak is vannak ilyen derék vitézei? –kérdezte Henrik Salamontól. remélem. uram – szólalt meg akadozva. Ha pénzt kapnak. – A király Salamon! – horkant fel Sieghard. meleg alkonyat következett. majd így válaszolt: – A kémek szerint Henrik serege már éhezik. – No. Henrik király legf bb tanácsadó-ja.

és tanácstalanul tekintett atyai bizalmasának felhevült arcába. – Megpróbálom. . Sieghard úr mindezt egy szuszra hadarta el a tábori székre roskadva. király úr! Ez az álom rosszat jelent. aztán a lovak dobogása hallatszott. Henrik király tanácsadója. roppant vízár nagy morajlással zúdult felénk. és rémülten dadogta: – Király úr! Rettenetes álmom volt az éjjel. hogy katonáink tantorogni kezdenek. – Itt vannak a zsoldosok is. izzadó homlokát törülgetve. – Mit akar a királyod? – kérdezte megenyhülten. – De hát én miképpen teremtsek békét? – szuszogta a pátriárka. – ket hogyan gy zöm meg? – Így. és ez a fenyeget . Salamon. Félek. és láttam. és rohantam ide hozzád. és egyszerre meglágyultak arcának komor vonásai. ahogy a hajnal els sugaraiban csatára készült. Ekkor ébredtem fel. Sieghard úr belenézett a b rzacskóba. mint viharban 'és dagálykor a tenger partján. ha ez megtörténik. aki tisztelete jeléül ezt a csekély ajándékot küldi tisztelend atyaságodnak – folytatta beszédét György káplán. Tanú erre egész Magyarország. rémült arcán táncoló ráncait mutatva Henrik királynak. Csak egy rettenetes halálordítást hallottam. és mély meghajlással letette Sieghard úr hatalmas lábfeje mellé. Gottfried zsoldoskapitány már csak úgy tudta lecsendesíteni népét. f tisztelend atya. atyám! – felelte mosolyogva György káplán. hogyan vesznek el lovasaink a rájuk öml áradatban. fiam! – esett színlelt kétségbeesésbe a plainei gróf. és Ivánka deák kezéb l még három zacskó aranyat vett ki. és széles.– A mi királyunk Géza úr. – Te vagy. Helyette toronymagas hullámok emelkedtek. Seregünket láttam. amid n az unokaöccse. Két nap múlva már csak fél adag kenyeret osztottak a szekeresek Henrik király hadinépének. fegyverrel tört rá. A kürtök megharsantak. Velünk szemben sorakozott fel a bitorló herceg nagy serege. Ugyanekkor Sieghard atya a sietségt l zihálva. Ijedten láttam. de az már nem látszott. – Mit tegyünk? – kérdezte riadtan a szepl s arcú király. Talán sikerül – motyogta a kövér ember. leveg t kapkodva lépett be Henrik úr sátrába. hogy pénzt osztott ki közöttük. – Békét akar. vörös arca verejtékezni kezdett izgalmában. Az ellenségre néztem. Géza úr herceg korában is csak a békét akarta. uram. és egy nagy zacskó aranyat adott a pátriárkának. hogy forduljon vissza! Géza király még hálásabb lesz. Tanácsold neki. még akkor is. A zsoldosok máris zúgolódnak. uram.

a Fert és a Lajta között fekv vidékekkel együtt meg ne tartsa. Böngér – emlékeztette az rség parancsnokát. szekerekre rakott holmijaival várta öccsét. *** Napokig nem beszélt senkivel.– Hívd. mit tehetek! Neki esküdtem h séget. De mondd. hogy az ország nyugati részeit és a várakat. többször próbálkozott fiához bejutni. keserves nékem nemet mondani a király anyjának. és görnyedt testét görcsös zokogás rázta meg. össze a haditanácsot! Döntsenek a vezérek! Én csak az Úristen egyszer szolgája vagyok – tette hozzá ravasz alázatossággal. ha a birodalom egész erejét egyesíteni tudom – vigasztalta Henrik kevés meggy z déssel. Anasztázia. Még az ürgéket is kiásták és megsütötték. – Majd visszajövök. úrn m. órák hosszat a mennyezetet bámulva. magad is tudod. királyné asszony – hajtogatta keser en Böngér fia Böngér. visszajövök hozzád. Böngér arcáról lefagyott a királynét üdvözl mosoly. amikor Géza király parti rei örvendezve. amikor Judit szolgálóleányaival. Majd ha újra Esztergomban élhetünk. Salamon azonban akkor döbbent meg igazán. A katonák útközben vadásztak. halásztak. Még dél sem volt. amelyeket Salamon neki ígért. . – Test reim hadnagya voltál. – Hidd el. Pozsonynál a király felégette hajóit. akik parancsára senkit sem engedtek közelébe. A pozsonyi vár toronyszobájában hevert. A német király harc nélküli hadjárata véget ért. Rendezetlen tömegként vonult nyugat felé. hangos kiáltozással adták tudtára uruknak: – Király úr! Henrik király népe hazamegy! A kiéhezett sereg valóban felkerekedett. arról azonban nem feledkezett meg. – Félek itt maradni. A fáklyák füstjét l megfeketedett falakon tétovázott sötét tekintete. – Te is itt hagysz? – kérdezte elfulladva. Henrik királyt. Salamon. és király leszel. – Velem mi lesz? – kérdezte Salamon elkeseredve. Fejét lehajtotta töpreng szégyenében. a roskatag öregasszony. Szobája el tt rök álltak. – Urunk megparancsolta. hogy valamit egyenek. senkit se engedjünk színe elé.

A halk neszre Salamon feléje fordította bortól pókhálós tekintetét. Salamon lassan ült fel. Amikor Böngér kiment. olyan nesztelenül távozott. még azt is jobban szerette volna. amikor Böngér fia Böngér megismételte el tte a király szavait. A folyosó hajlatában azonban nem bírta tovább. Majd legközelebb beengedem” – és fáradt mozdulattal legyintett. – Senkit sem akarok látni! Mást nem mondott. hát verjen átok! – égtek a belsejében Anasztázia Mogyoród után elmondott szavai. Arca mozdulatlan maradt. mintha birkóztak volna egymással. gonosz mosoly jelent meg a szája csücskén. – Parancsodra. hogy nem engedtem be! –lobbant fel benne a régi dacos g g. Csak ült. de a te kedvedért. és hangtalanul csuklott össze. és er s ujjai görcsösen egymásba fonódtak. – Mégis.. fogvacogva feküdt órák hosszat. felséges úr – szólalt meg. király úr – mondta engedelmesen. Az er kiszaladt a lábából. ha királya tombolni kezd haragjában. és vánszorgó léptekkel botladozott a rossz k padlón lakosztálya felé. és izgalmában nyelt egyet. Böngér zavartan állt. Kés bb udvarhölgyei találtak rá. – Mit mondjak a királynénak. hogyan játszadoznak kezének ujjai. felséges uram? – kérdezte. Szeme üres volt és sötét. „Ó. – Lehet. A szerencsétlen öregasszony még jobban magába roskadt. és hangos jajveszékeléssel vitték a szobájába. mintha nem is az akaratából kulcsolódtak volna össze. mintha nem is a régi Salamon lett volna. – Most mégis be akart jönni az átkozott királyhoz... – Mit akarsz? – kérdezte tompa hangon. Az arc még mindig mozdulatlan maradt. Végre megmozdult. mégis felemelte a tekintetét. az anyám . Böngér mélyen meghajolt. hogy haragjában hozzám vágja a boroskupáját. Böngér nem érthette az összetört matróna suttogását. A falnak d lt. Sokáig nem válaszolt. és torz. majd ahogy belépett. – Nincs már fiam! Nincs már fiam! – mondogatta halkan. és eszel sen nézte. Jó. . Belépett. – Úrn m! Megpróbálom – mondta elszántan. Salamon még sokáig ült a hever szélén.. királyné asszony .– Én átkoztam meg a fiamat – motyogta Anasztázia suttogva. ahol lázasönkívületben. mintha egy szoborarcú ember feküdt volna a hever n. – Anasztázia királyné szeretne bejönni hozzád.

Az étel és ital szétáradt egész testében. Lászlónak adta a hercegséget. Márton úr fia most is vasinget viselt. sz ke leánynak . bezárt fenevadként. lelket bénító közönyét. A pápával is egyre romlott a viszonya.) Egyik reggelen Opos lépett a király szobájába. Kis. s t meg is rótta.Ekkor pillantotta meg az asztalán az ételt. és nagy kortyokban itta ki maradék borát. öccsénék. Hirtelen ugrott fel. és hadigépei sincsenek. azért szállta meg az utakat. de hajdani múltjába tekintett.. és nagy léptekkel rótta a toronyszobát faltól falig. ahol szelíd zek suhantak. amikor Oposon a vasinget észrevette. – Mi történt. Jó fogaival tépte a húst. és tömte magába a kenyeret. és szembenézett a bukó nappal. Géza.. Az új herceg pedig itt van Pozsony alatt. észre sem véve. hogy kezét ökölbe szorítja a tehetetlen harag. nyakát pedig nefelejcskék kend díszíti. Henriknek a h bérese lett. kék szemében frissen csillogó örömmel. megemelte a boros kannát. mint amilyen hajdan volt az esztergomi palotakertben. A király újra élni akart. szi nap már vörösl sugarait lopta be a szobába.. Gergely pápa nem ismerte el Gézát királynak. és feketerigók osontak a bokrok között.” Most megint olyannak képzelte asszonyát. Megállt az ablaknál. Talán éheztetni akar bennünket. de Salamont sem támogatta. és maga szorult segítségre lázongó hívei ellen. amelyhez nem nyúlt. A kis ablakon a lenyugvó. hogy a szeme megtelik futó könnyel. (Henrik király szeptember végén már Wormsban volt.Én is felkelek még! Henrik megígérte. csak a bort kóstolgatta mostanáig. ahol most a nap leáldozik. amiért ellenségének. és akkor Judit is visszatér. Amikor éhszomját elverte. „Te is lebuksz. Ö volt az egyetlen ember. – Ostromolni akar? – ugrott fel riadtan-a király. „A gazok!” – gondolt rokonaira. Vitézei a . – A bitorló király. de reggel újra felkelsz!” – gondolta a nap vörös korongjába meredve. – Nem hiszem. Embereivel körülfogatta a várat. Csak nézett a leszálló napba. Észre sem vette. Elvisz Esztergomba. Opos? – kérdezte Salamon. hogy visszajön. Onnan fog jönni. Karcsú alakján ibolyaszín köntös libeg. A hosszú pihenést l és az evést l új er t érzett izmaiban. hogy belekönnyezett. Gyomrában mart az éhség. aki hívás nélkül is bemehetett Salamonhoz. . amely kimossa az emberb l a reménytelenség testet. VII. Ostromhoz nincs elég katonája.. . Kinyújtózkodott. csak hercegnek.

– Te. Töbörcsök lehúzta sisakrostélyát. uram. kezében lándzsával megjelent a vár kapujában. – Inkább te nézz körül. A várfalak is megteltek. – Bárkivel lándzsát törhetsz. Én is félek . király úr! – nyugtatta Opos. kit küldök a pokolba! – kiáltotta kérkedve a hosszú legény. Nézz ki. lova nem tudott megállni. – Ne tedd. – tette hozzá csöndesen. csak Lászlótól. hogy tovább gúnyolódjanak! A legények kara most már ezt harsogta: – Nyúlkirály! Nyúlkirály! Opos beöltöztette páncéljába Salamont. és a királyra támadt. hadd lássam. de félek. – Nyúl volt az apád. nem féltelek senkit l. – Hozd a fegyvereim! – parancsolta Salamon. Töbörcsök! – ordították a bihariak. magad is megláthatod okét! Salamon az ablakhoz ment és kinézett. majd félkörben állták körül a mez t. Salamon pajzsán azonban elcsúszott lándzsája. László vitézei nyomban tágultak. – Miért? – kérdezte meghökkenten. – Hozd a páncélom! Nyergeltesd fel a lovamat! – kiáltott Oposra. Kiállók vele. és hangosan éljenezni kezdtek. csak Lászlóval nem. uram. nem ejtették ki a király nevét. – Mindenkivel megmérk zhetsz. elrohant a király mellett. és a hirtelen haragtól most már megpirosodott az arca. leeresztett sisakrostéllyal. mint kutya az égzengést l. A véd k megismerték Salamont. – Velem vívj. . a bátor Opos? – csodálkozott Salamon. A kaput kinyitották. és búcsúzz el Isten szép világától! – válaszolta Salamon. becsmérl szavakat kiáltoznak párviadalra ingerelve bennünket. ha mersz! – kiáltotta László Töbörcsök nev hadnagyra. – Mert Lászlótól mindenki fél. A falakon csak éljeneztek. – Told fel a rostélyod.falakhoz és a kapukhoz merészkednek. A király talpig vasban. és a király elá rúgtatott. – Én.. – Nem t röm.. Akkorra már behallatszott László herceg bihari legényeinek gúnyos kiáltozása: – Salamon! Felkötötted a nyúlbocskort? Váctól futottál idáig? – hangzott az ellenséges kórus. – Hajrá. futó király ? Sápadt arccal fordult vissza az ablaktól.

hogy a királyt a mez re kísérjék. Az egyik párás reggelen hatalmas termet lovag léptetett a vár kapuja elé. Halálos csend támadt. Lándzsája hegye a melle közepében szakította át vértjét. . de a király gyorsabb volt. és lesegítette urát a lováról. te gyáva! – ingerelte a hadnagyot. és Töbörcsök holttestét táborukba cipelték. – László herceg! – járt szájról szájra a falakon álló véd k között. és imádkozni látszott. és a megvadult ló végighurcolta haldokló testét a földön. – Kevesen vagytok. bárhogyan csúfolták t és embereit. A megvadult lovat elfogták. ha mersz! – hangzott kihívása. Bal lába beszorult a kengyelébe. Pozsony körül még ott táborozott a herceg serege. majd a megforduló Töbörcsökre rontott. Lovasa mozdulatlanul feküdt. Katonái némán engedelmeskedtek. Délben lassan kocogva el is indult a sereg kelet felé. – Gy ztél. Salamon már magára huzattá páncélját. Salamon. Belenézett az ismeretlen arcba. majd kiemelte nyergéb l az élettelen testet. A következ pillanatban a német ló megbotlott. A falakon katonái ujjongani kezdtek. László herceg sietett el ször a segítségére. nem akarom. mit ér? k többen vannak. félig a ló alatt. Gesztenyebarna haja a válláig omlott fényes sisakja alól. – Ha gy ztök is. hogy elfogyjatok –mondogatta. hogy fejjel esett a mez szélén felhalmozott k rakásba. azután megcsóválta a fejét. sötét vasingében Opos ugratott el re László felé. László felállt. Töbörcsök lezuhant. Mindkét sereg megdermedve figyelte. A király arca nyugodt volt és elszánt. A hadnagy is támadni akart. Pozsonyt nem fenyegette többé az éhínség réme. keresztet vetett. Salamon ekkor feltolta sisakrostélyát. A várkapu feltárult. Az id szre járt. Fegyverhordozói is készen álltak. olyan szerencsétlenül zuhant le. A király mögött döngve csapódott be a várkapu. Salamon nem engedte ki vitézeit. lovasa pedig elveszítve egyensúlyát. és német lován. Letérdelt a fekv Opos mellé. A német ló a földön fekve kapált a lábaival a talajt keresve.– Ne fuss. és kantárszáron vezetve lovát visszament táborába. Valaki megel zte. A párviadalok azonban megritkultak. – Készüljetek! Hazamegyünk! – parancsolta. uram! – örvendezett Opos. Ugyanekkor a bihariak harsogva biztatták urukat. László legényei hallgattak. Felsegítette a lovat. A köveket már régen odahordták a falak kijavításához. Mégsem jelent meg a viadal színhelyén. – Gyere ki.

De a temetésen ismét er s volt. félkörös ablakokon. Az orvos fráter megvizsgálta. Isten. A nyitott ajtón át sokáig hallatszott Salamon kétségbeesett zokogása és átkozódása. miután megszabadították vértjét l. és sötét tekintettel meredt maga elé. szeme fennakadva. azután mondta: – Opos úr meghalt. – Uram! Ne vetkezz! Ne botránkoztass! A király rá sem figyelt. Eszel s tekintettel meredt a halottra. amiért a koronás királyra fegyvert fogott. – Itt hagytál. Arca kékesfehér volt. Mozdulatlanul állt díszes ruhájában Opos koporsója mellett. A halottat és a királyt messze elkerülték. légy átkozott! – üvöltötte. Igazát a papok sem vitatták. – Hallgass. Hiába bizonygatták hívei cselekedetének jogosságát. és fogvacogva állt eléje. azután a földre roskadt. Ó. Csak másnap reggel tántorgott el . *** Géza király sohasem vágyott szíve szerint a trónra. úgy zokogta: – Miért hagytál el? Miért? Nincs már senkim! Tebenned bíztam. ajkai szétnyíltak. ahol szobájába fektették. és kezét ökölbe szorítva fenyegette az eget. uram! Csillapodj! Az Üristen akarata volt! –dadogta reszketeg hangján. Síri csönd borult a várra. – Opos! – kiáltotta kétségbeesetten.Opost becipelték a várba. A riadt legények egymást noszogatva kisompolyogtak. Sokszor marcangolta az önvád. és is iszkolt kifelé. üveges fénnyel meredt a mennyezetre. mégis a felkent és kétszer megkoronázott királyt tekintették jogos uralkodónak. hiszen a harcot Salamon kezdte. Esztergom felett komor felh k takarták el a téli napot. és a pappal együtt imádkoztak a halott lelki üdvéért. véreres szemmel pislogva a reggeli fényben. és ráborult legkedvesebb embere h l testére. A fráter rémülten kelt fel. Géza úr . gonosz Isten! Miért vetted el? Miért? A fráter rémülten hányta magára a keressteket. – Uram. mire a pap még egyszer keresztéit vetett. A palotába már délel tt homály osont be a sz kre épített. amióta eszemet tudom. Ebben a pillanatban rontott be Salamon. tombolva fenyegette az eget. A legények térdre hulltak. fráter! – ordította zavaros tekintetét ráemelve. Opos! Miért hagytál itt? Ó.

Gyalán – szólalt meg halkan. – Várom az érsek urat. A nép is melléd állt. és kettéválasztott körszakállát simította meg. fiam. és érezte. felséges fiam! – és a királyra nézett. A hála a királyok legszebb erénye. – Jól teszed. Az öreg f pap lassú mozgással ült le. Dezs érsek üzente. hogy szeretné teneked a karácsonyi misét mondani. és a fegyvereid er sebbek voltak. – Hívták Vácra. mindenben az egyház parancsai szerint élnek. mintha valamilyen titkos kórság emésztené korán megrokkanó testét. – mindig a békét akarta. – Szeretem az érseket – mondta elt n dve a király. amely alatt az érseknek be kellett lépnie a vörös márvány padlójú. hogy az igalom az izmaiban bujkál. De az öcséd is király. felséges fiam. – Hozott Isten. amelynek apátja mentette meg az életemet. Az Isten jólelk szolgái mosolyognak így. Mégsem az történt. de a hazai egyház és a pápa úr is azt szeretné. ha érzik. hol akarod megünnepelni Urunk születésének közeled ünnepét – kezdte nyugodtan. Verteién szájáról szárazon. Isteni. szeme olyan volt. amit akartunk. könny mosolygás játszadozott. Tekintete fáradtan révedt rá nedves kékségében. a test rség hadnagya jelentette: – Felséges úr! Nehemiás érsek kér bebocsátást. Te.nyugtalan tekintettel figyelte az ajtó f részfogas ívét. Géza barna szemében gyanakvás fénylett. Figyelte. miképpen vonják szelíd fénybe a kopasz ember félarcát a gyertyák libeg lángocskái. A király arca sárgásfehér volt. és én elhiszem. Tekintete az ajtón és az ajtó melletti zöld. Végre meglebbent a nehéz vörös bársonytakaró és Tege fia Gyalán. de én Szekszárdra megyek. mintha ebben a pillanatban ez volna a legfontosabb dolga. – Köszöntelek. felséges fiam. mintha csak ezért jött volna a királyhoz. jogosan védekeztél. a monostorba. a Boldogságos Sz z templomába. atyám! – válaszolt az üdvözlésre. László öcsém hívott az általa alapított Szent Mártonegyházba. – Király lettél. mintha két drágak ragyogott volna szarkalábas keretében. lombard fonatú faragott oszlopokat és színes falfestményeket rz trónterembe. és emberi törvényeink szerint egy országnak nem lehet két királya. oroszlános címerrajzon tétovázott. mert én építtettem fogadalmam szerint. hogy nem akartál király lenni. Az öregember arcán boldog. de mégis hajlékonyán rebbentek a szavak. ha igazi békesség lenne ebben a sokat szenvedett országban. és én sem akartam mást. . – Szeretném tudni.

Nehéz ez. Ezek a rejtelmes és néma kétségek azonban gyakran visszatérnek. ami történt. Alakját meghajlította az id . felséges fiam. Látogatásának végén így búcsúzott: – Dezs érsek boldog lesz. – Boldog vagyok. ha karácsony ünnepén találkozhat veled a szekszárdi monostorban. Vele érkezett a monostorba Gyula nádor és néhány ispánja. sem a lázadó és h séges lélek milyenségére. vajon hány lélek él az emberben. Nem célzott ezután f bbet a két királyra. Az ilyen nagy tetteknél legtöbbször kétségek kísértenek. csak azt szeretném. ahogy beszédesen kísérték mozgásukkal gazdájuk szavait. amikor az ördög zsoldjában álló. Bennem is ilyen kétféle természet harcolt fiatalkoromban. de a szeme örvendezve fénylett. A száraz hang azonban visszahúzta a valóságba. hogy ne vetkezzünk. keskeny száján továbbra is az a halovány mosolyféle játszadozott. év karácsonyát Szekszárdon ülte meg Géza király. király úr. Egyszer te is beszéltél róluk. Az elsuhant évek nyomot hagytak rajta is. mise után Dezs érsek így prédikált: – Krisztus születésnapján a szeretetnek és a békességnek kell éltöltenie lelkünket! A múló hétköznapok csendjében vagy gonosz viharaiban. amíg az Úristen kegyelmével le nem gy ztem a lázadót. – Te nagyot cselekedtél. és ez a gy zelemnek a titka. hogy holnap én misézhetem – állított be a király részére berendezett cellába Dezs érsek. ha gondolkodnál mindazon. Elkísérte György káplán és a király gondolatait is kiles inasa. egy-két pillanatig azt vélte. hanem az érsekség földi dolgairól beszélt. Én úgy vélem. de te er s voltál. Kísér lovasait Gyalán vezette. *** Az 1076. a lelk nkben hányféle természet lapul. és különös kábulatfélét érzett. Világoskék gyermekszeme a királyon tétovázott. jobban mondva. Vilmos apát Berno társaságában a monostor kapujában régi ismer sként köszöntötte. felséges fiam. haja és szakálla deres lett. Horpadt. amely mögött lelkének mélyén megint az önvád kínzó mardosása lappangott. az apja ül mellette. Én nem is tudok tanácsot adni. Sokszor töprengtem már én is azon. és err l a fehéren villogó fejb rr l Gézának az apja jutott eszébe. legy zted kétségeid. és a hangja régi fátyolos érdességgel zendült. kárhozatra méltó f emberek a harcot . A király az érsek vékony kezét nézte. Karcsa. egy h séges áll harcban a lázadóval. fiam. Másnap. Kopasz feje fénylett. nagyon nehéz.

az égi jelre. mindig a béke és a szeretet szószólója voltam. amikor a törvényes király országát elfoglaltam. mint az egyház szolgáinak. amennyit az égi kegyelem rátok sugárzik. az apát. ezért Krisztus helytartójaként uralkodik országában. én. akit krizmával felkentek. Berno és György káplán maradt bent. Emelt hangon folytatta az egyház tanítását: – Az élet értelmét ne keressétek önmagában! Amihez ti érzékeitekkel ragaszkodtok. ha békesség helyett karddal támadnak egymásra! Sokáig beszélt. az legtöbbször csak a múló öröm. ezért ennek a világnak minden parányát átjárják az istenség sugarai. Géza parancsára világi kísérete elhagyta a templomot. ezért a királyok céljai is beletartoznak az isteni világtervbe. Adj. A beszéd véget ért. Figyeljetek. híveim. békét! Imádkoztam naponként. és legyetek mindig készen az Isten látogatására. megelégszem a hercegséggel. Neki is szentnek kell lennie. és reménykedtem a megbocsátó kegyelemben. meggy ztél! Vetkeztem. ha háború dúlt ezen a földön. Hangja zengett: – Nemcsak az érsek és a püspök. er s kezének mozdulatai nyomatékot adtak mondanivalójának. Életetek csak annyit ér. hogy az a jogos király. hogy el ne mulasszátok a legnagyobb pillanatot! Gézára függesztve tekintetét így beszélt tovább: – Az Ég és a Föld között nincs határ. Dezs érsek arca megpirosodott a bels t zt l. és az ország koronájával koronáztak meg. A hajlott hátú érsek kiegyenesedett. mert kicsendült bel lük az egyháznak az a felfogása. ha az égi kéz meglebbenti a természet függönyét. avagy a b n. Az ég függönye leér egészen a földig. amennyi fény átdereng a kékl magasból a földre. De jaj a királyoknak is. hanem a szent olajjal felkent és megkoronázott király is Krisztustól kapta hatalmát. Két királynak azonban nem lehet egy célja. mert Isten jogos büntetésének tartottam a megpróbáltatásokat. Géza király könnyes szemmel hajtott térdet Dezs érsek el tt. – Atyám. Barna szeme ragyogott. ebben a pillanatban újra szálfatermet nek látszott. Kormányoznia kell országát Isten szolgálatában az alattvalók lelki üdvéért.hirdették ezen a földön. bírja a többi országrészt Salamon király! . Lemondok a trónról. Uram. A királynak éppen olyan magasztos a feladata. csak az érsek. Igazi béke csak egy király uralmából születhetik. és nem lázadoztam akkor sem. Szavai megdöbbentették hallgatóit. mert Krisztus megbízásából a lelkek re. Krisztustól nyert hatalmamnál fogva.

El bb a bajorok lázadtak fel ellene. Gergely pápa kiátkozott. Ravatalánál éjjel-nappal imádkoztak. A halottas menet élén három lovas haladt. akit VII. amikor nyitott koporsóban. Zúgtak a harangok. püspökök. levélben tudatva vele békülési szándékát és feltételeit. nemesek. Tavaszra azután Géza király már nem békülhetett. polgárok és parasztok gyászolva a jóságos Magnus királyt. hogy Géza átadja a hatalmat a meggy lölt Salamonnak. és az általa alapított egyházban helyezzék örök nyugalomra. Henrik király nem segíthet többé. és az 1077. . A követek mentek. nem kell félnünk többé! – hangoztatta Gyula nádor. zsoltárokat énekeltek. aki megvilágosította Géza lelkét. Minden templomban gyászmiséket mondtak. esztend Szent György havának huszonötödik napján elragadta a környörtelen halál. mezítláb könyörögve Canossa várában. és a f méltóságok hasonló véleményen voltak. Canossa hírére az urak nem engedték. A koporsót zokogó emberek sokasága követte: érsekek. legszebb ruhájába öltöztetve megindultak vele Esztergomból. a német király h béresét l. majd Rudolf sváb herceg ütött pártot Henrik ellen. A király lovain ültek. és ruháiba voltak öltözve. – Salamontól. a követek jöttek.A király gyónására a papok örvendezve adtak hálát Istennek. az urak azonban másképpen gondolkoztak. Súlyos betegség verte le a lábáról. hogy oldja fel az átok alól. hogy Vácra kísérjék. Az ünnep után Géza király Dezs érsekkel tért székhelyére. Tudták már. majd követeket küldött Salamonhoz. mint a papok. Az egész ország halottja volt. f méltóságok. Henrik télvíz idején zarándokolt a pápához.

a Duna aranylóan fényl háta az erd k lombsátora. de meg nem törhet és meg nem bocsátó ember dölyfb l táplálkozó erejér l. a legy zhet . Ha Géza meghalna. mert csak benne reménykedhetett. Beszélt. Karcsú. fiús teste ráhajolt a k párkányra. – Jönnek! – kiáltotta. aki urának bukása után mindent elveszítve ragaszkodott Salamonhoz. ezért vasserpeny kben parazsat hoztak be a szolgák. ahogy a távolba meredt az utat vallató tekintete. Ha közelebb érnek . a sz l vel beültetett dorrn bök és a kék párákban rezg . csak én lennék a király .. Ö csak a Duna csillogását látta. Géza. ez a megkeseredett f ember. helyette mély ráncok telepedtek az orra tövét l lefelé húzódva. – Remélem. amelyet bánatában ivott. Ez az arc még most is konok g gr l árulkodott. Így mondják. nem tudta cikázó gondolatait befejezni.arcb rét pedig összeráncolta a sok bor. szétnyíló szájából sárgásán villantak rosszul n tt fogai. és rohant a lépcs felé.. . Ó. Böngér fia Böngér vezette . A teremben ültek... hogy Markvart jön! – válaszolta.. Rövidlátó szeme pislogott.. ha Henrik most!. – Kik jönnek. SALAMON BUKÁSA Tavaszi sugárözönben ragyogott a táj. szeme kitágult. – Ó. de nem vette le tekintetét a folyó mentén húzódó útról. – Talán ! Markvart lesz! Nagy. A király elhallgatott. Radovan pislogott. – Gyere! – parancsolta Radovánnak.. nem akart beszélni sem. amiért meggyöngült a szeme. Egyre csak nyugat felé nézett résnyire húzott szemmel. és magában átkozódott. dögrováson van. A falakból még a téli hideg áradt...XX. Szaggatottan törtek el szavai. – A bátyám. király úr? – kérdezte Bogát fia Radovan. – az! Markvart! – kiáltotta Salamon rekedten. Salamon ott állt megszokott helyén. és remegett a hangja. uram! – sóhajtotta Radovan reményked n. távoli hegyek hullámos gerince. és a parti fákat. a torony tetején. barna lova van. ahonnan a négy világtáj felé lehetett ellátni. Szuszogott Salamon közelében. Keményre szorított szájáról még a gúnyos mosoly is lehervadt.. de a tavaszból semmit sem vett észre. Ha most jönne Henrik .

négyet pedig kinevezett. hogy a királyok nevezzék ki a f papokat. uram! Mondom. A pápa átka kiközösítette a királyt. A német fejedelmek örültek. aki szintén h maradt Judit távozása után is. hogy elpártolhatnak a kiátkozott királytól. Bárki a király ellen támadhatott. a nagy császár. – Azt mondtam. csak az arcán ugráló ráncok árulták el hullámzó érzéseit. apja. hogy alattvalóit feloldotta a h ségesküjük alól. –Henrik király mérhetetlenül felháborodott. A szász háború után azt követelte Henrik királytól. mi történt. Salamon is hallgatott. uram. a nagy császár harcát folytatta a szászok ellen. – Mondom. a rettenetes egyházi átokkal válaszolt. Markvart fejet hajtott. szász herceget elfogatta. nem figyelve arra. Gergely pápa nem ijedt meg. mondom – nyugtatta Markvart. majd a fellázadt szászokat leverte még az 1075. adjon számot b nös életér l és a simóniáról. Henrik király. – Sajnos. adott-e egyházi méltóságot pénzért híveinek. három pápát fosztott meg méltóságától. sajnos – folytatta Markvart úr –.be Markvartot és Rudolf lovagot. – Letette a barátot? – faggatta Salamon mind nagyobb izgalommal. hogy Henrik király menjen hozzá Rómába. aki most VII. Billungi Magnus. A pozsonyi magányba gyéren szivárogtak be a nagyvilág hírei. hogy bocsássa szabadon a foglyokat. tekintete végigfutott a mozdulatlan f embereken. Gergely pápa néven az egyház uralmát a királyokra is ki akarja terjeszteni. ilyen elhamarkodottan cselekedett. Elfogatta a szász urakat és papokat is. – Várj. amikor Markvart úr rövid szünetet tartott. hogy más id k járnak. A pápa még azt is követelte. Tedd le ezt az okvetetlenked barátot!” így biztatták. vagyis arról. Ez azt jelentette. Ki . esztend nyarán. – Harc dúl a hazám földjén. Hívei apja példájával biztatták a pápa ellen: „Atyád – mondták –. Ez aztán nem tetszett a bencés Hildebrandnak. Markvart úr szavait mindnyájan csöndben hallgatták. – Mondj el mindent! Tudni akarom. – Mondd tovább! – nógatta Salamon. azután beszélt: – Sógorod. király úr – kezdte Markvart. – Ülj le és beszélj! – parancsolta Markvartnak. és tavaly júniusban megfosztatta Gergely pápát méltóságától. – Nem kertelek. hanem az egyház fegyverével. és a néppel kegyesen bánjék. – Nincs remény! – Miért? – kérdezte Salamon elsápadva. – Henrik mit válaszolt? – vágott közbe a király. A püspököket Wormsba rendelte. Megtiltotta.

pusztítás az erkölcsöket is megrontotta. Henrik király feleségével és néhány szolgájával útra kelt Itália felé. az udvarában éltem – szólalt meg Salamon. mióta világ a világ.. – felállt. – Ez év február másodikán járt le a fejedelmekt l megszabott esztend . Mintha siránkozó hangját is hallani vélné. és most Németországban harc dúl a két király között. olyan elevenen támadt fel benne gyermekkorának az emléke. – Ismertem Ágnes császárnét. – Nem igaz! – üvöltött fel Salamon. a német király sereggel vonul ellene. A Rajna menti városok azonban Henrik mellé álltak. Matild rgrófn kérésére a k szív pápa végre maga elé engedte. akkor leteszik trónjáról. és István király halála óta öt uralkodó alázkodott meg a német király el tt.is jelentették. tusciai rgrófn Canossa nev várába. mert a fejedelmek így is letették Henrik királyt. Egész Németorszát és Itália err l beszél. igaz. pedig Géza a hírek szerint halálos nyavalyában szenved. és megbocsátott neki. hajadonf vel három napig. Január volt.szomorú. magas nyakú. Igaz és. és maga el tt látta a sovány. a keresztény államrendb l megszületett magántulajdont csak nehezen . és Rudolf sváb herceget választották meg ellenkirállyá. Én azt hiszem. ha Henrik király egy éven belül nem szabadul meg az átoktól. király úr. Vele ment Henrik király anyja is. – Akkor mi nem tehetünk semmit. ha megszólal. és nagyon komor volt az arca. – Canossa! – emelte meg a hangját Markvart úr. – Én szétzúztam volna a pápa fejét! Henrik! Henrik! Hogyan tehetted? Megcsúfoltad atyád emlékét. amíg Ágnes császárné rimánkodására. Kend jével a homlokát és az arcát törölgette. – Sajnos. A királyi család bels harcai miatt kilencszer taposták a magyar földet idegen seregek. Ilyesmi nem esett meg. ezért elmenekült Rómából Matild. vagyis nem nyer feloldozást. sápadt arcú asszonyt. csikorgó hideg. attól félt. a kegyes élet Ágnes császárn . Salamon összeszorított szájjal hallgatott. Markvart úr beleizzadt a beszédbe. Markvart úrban megrekedt a beszéd.. hegyes f köt jér l kétoldalt aláhulló kend jével. amit elmondtam. hogy ez az 1077. Jön Henrik király! Vitték a hírt a pápának. aki azt hitte. hogy fájdalmában felordít.. kezdte el újból mondanivalóját. év bekerül az emberiség történetébe. Henrik király érezte a veszélyt. A sok harc. szürke ruhájában. uram – jegyezte meg Markvart úr. – Henrik király ennek a várnak az udvarában vezekelt mezítláb. Csak amikor a király tombolása véget ért.. és nyugtalanul járkált fel és alá. – Csak ha Henrik király gy z.

mert a várat civitasnak nevezték a latin oklevelekben. nem lehettek királyok. Ha a király tanácsba hívta ket. Felettük az el kel k voltak. . Ezért szaporodtak el a tolvajlások. Bel lük emelkedtek ki a f emberek. Hozzájuk hasonlók voltak az inek. széket vihettek magukkal. hogy a király mellé leülhessenek. amid n szándéka ellenére tették meg uralkodónak. mert az ország akarta. de a f emberek akaratára végül belenyugodott a királyság elfogadásába. El ször István király hívására jöttek be. hanem mert használni akarok. mint például a Gutkeled nemzetség tagjai. A kereszténység új rendje széttagolta ezt a társadalmat. Még a papok között is akadtak tolvajok.tisztelték az el z én közös törzsi birtokokon él szabadok unokái. a nobilisek. az er szakos foglalások. László is tiltakozott trónra ültetése ellen. vagyis az udvarnokok és a vármegyék földjén él szolgálónépek. A rabszolgák és dolgozó parasztok uruk földjén éltek. A szökött szolgák pedig néhol csapatokba tömörülve kóboroltak rablásból és tolvajlásból élve. Géza király halála után az ország helyzete jobb volt. a németeknek tett h béresküje miatt Salamont senki sem akarta a trónon látni. aki akkor is az. összeházasodtak a magyarokkal és ivadékaik magyarrá lettek. – Király lettem. a vár rz k. és a szolgákból. néhány f pap kivételével. mert a német veszély megsz nt. mint az trónra lépésekor. de'saját földjüket is m velték. akik itt birtokot kaptak. Én a királyi méltóságot nem azért fogadtam el. Ebben a társadalomban a dolgozó osztály tagjai jobban éltek. a nemes birtokos magyarok. a tisztségvisel k. A cívisek. Közéjük jutottak azok az idegenek. másképpen inasok. a jobbak. A kereszténység felvétele el tt az ország népe két osztályból állott. ahol a birtokokon dolgozókat egészen kizsákmányolták. úri vendégek is. mint Nyugat-Európa országaiban. Az öreg érsek. de nem engedem. és telepedtek le. akik alig különböztek egymástól. A nemesek fiai. ezért aztán Géza öccse. mint Géza trónra emelésekor. hogy els legyek. az ispán vitézei. t le el nem mehettek. hogy megkoronázzatok. Géza fiai: Kálmán és Álmos. azaz a jobbágyok és a várakban él cívisek. a kicsinyek. A régi felfogás gy zött: a királyi család legid sebb tagja foglalta el a trónt. Nehemiás megjelent az új király el tt a koronázás megbeszélése végett. a szabad magyarokból. Van ebben az országban koronás király. akik birtokaikat a királynak tett szolgálataikért kapták. László herceg lett a király. ha b nei miatt nem uralkodhatik. Most is az uralkodó osztály tagjainak akarata érvényesült.

– El ször az ország bels bajairól kívánok beszélni. A leghíresebb prépostság a székesfejérvári volt. De ha megengeded. Amit tenni akarsz. A pápa Nehemiásnak küldött levelében azt írta. prépost? – István úr törvényeit kell megújítanod és szigorítanod. er szakoskodások történnek. akik tudásukkal. kapát viseltek. hogy Lászlót trónra emelték. – Ezt fogom cselekedni. és elismer királynak. jóakarattal van irántam. kissé duzzadtnak látszó orrát és vékony száját. – Ismerlek. okos szemét. – Veled akarom megbeszélni az ország dolgát – kezdte a király. Mit akarsz ezzel mondani? . ahol örömmel fogadták. – Mit üzent? – hajolt el re a prépost figyelmesen. túlságosan nagyra tartasz – szerénykedett. – Pünkösdre elküldi követeit Goslarba. nyílt tekintet arcát. Salamont békében hagyom. Kéri a francia király. – Beszélj. Rablások. én is ígérjek segélyt Rudolf úrnak és Németországnak oltalmára. Öalá tartozott az a negyven kanonok. Szeretettel nézte a tudós férfiút. Most már a h bériséget sem hangoztatta. uram. amikor országjáró körútja során betoppant a prépostságba. és talán azért is. hogy Isten és Szent Péter szerelméért. ha a király egyedül van – mondta Fábián. úgy hiszem. Ezt a társaskáptalant Fábián prépost igazgatta. László mosolygott. noha nyugalomra lenne szükség. király úr. – Nem értelek. Még egy esztend sem telt el. majd megáldotta. amikor Fábián cellájában maglikra maradtak. és távozott. Fábián! – Nem jó. Fábián. mintha a k padló réseit vizsgálgatná. László király kedvelt papja Fábián prépost volt. Canossa óta Henrik király nem segítheti. munkájukkal segítették az egyházmegye kormányzásában. Fábián! – felelte befelé sugárzó mosollyal. Bízd meg ket az új törvények elkészítésével! Csak szigorú törvényekkel lehet megzabolázni a gonoszságot. mert t lem vár segítséget. és úgy tett. magas homlokát. tanácsolnék valamit. király úr. A pannonhalmi bencések elvégzik ezt a munkát. Téged akarlak Goslarba küldeni. A rend megbomlott. – Elmegyek Goslarba. mert Henrik ellen Rudolf és a pápa mellé akarok almi. máshol térdig ér nagy gallért. Rudolf úrhoz. az új német királyhoz. tolvajlások. Belátta tévedését. A kanokokok a templomban karinget. – Ó. Mit tanácsolsz. az az ország javát szolgálja.Az érsek csodálattal nézte a királyt. Üzent a franciák királya.

volt bajor herceg Henrik elleni támadását László támogatta. Adelhaid. *** A német polgárháború váltakozó szerencsével folyt. októberében maga is halva maradt a csatatéren. Mivel Adelhaidnak nem lehettek itt a szülei. László apósa. hogy sógorától nem várhat segítséget. Rengeteg ajándékot hoztak: gyümölcsöt. ruhákat. hanem hozzak is. A város hamarosan megtelt. A bazilika körül a sebeiket mutogató koldusok még össze is verekedtek a jobb helyekért. állatokat. több csatában gy zött Henrik ellen. . A kés n seregl knek csak a falakon túl jutott hely. hogy az oltár el tt kötött szövetség felbonthatatlan. Henrik különben is f ellensége. Még a templom kapujában történt a gy r átadása. Sz l t érlel . A prépost ezután felolvasta. Egy gy r volt. Ezután vonult be az esküv i menet a templomba. és a bajor ménekülteket. hallgatta a misét. majd arról beszélt. hogy életüket Isten parancsainak megtartásával éljék. Szeretnék leánykér követ is lenni Goslarban. László Luitpold osztrák rgróffal kötött szövetséget. és ezzel elszigetelte Salamont a németekt l. kezükben ég gyertyát tartva. és a v legény Adelhaid ujjara húzta.– Megözvegyültél. ötvöstárgyakat. Rheinfeldi Rudolf király úrnak. Welf. hogy a király milyen ajándékot és birtokot adott asszonyának. édes sugárzásban gyülekezett Fejérvár körül a királyi esküv re érkez vendégsereg. Rudolf király. a pápa ellen vonult Itáliába. fegyvereket. Fábián prépost a templom kapujában várta a királyi párt. a nádor felesége adta át a menyasszonyt a v legénynek. jelezve azt. még az utolsóban is. amikor 1080. A miséz Fábián prépost békecsókot adott Lászlónak. amiért Henrik be akart törni Magyarországba. ahol az új pár. Sátrakban és szekereken tanyáztak. László befogadta országába. hogy ne csak vigyek. de sikertelen támadása meggy zhette Salamont. Ekbert formbachi grófot és társait. A lakodalom ezután három napig tartott. leend szövetségesednek pedig van egy tizenhét éves szép leánya. – Akartok-e törvényes házasságot kötni? – kérdezte a prépost a szertartás szövege szerint. A tömeg áhítattal gyönyörködött László és Adelhaid szépségében. ezt a pap megáldotta. prémeket. király úr. Bajorországban Henrik gy zött. mert a lakodalmas nép pénzt is osztogatott. Száraz és meleg kora sz volt. pedig Adelhaidot csókolta meg. A Pax Domini el tt szalaggal összef zte a pap a v legényt a menyasszonnyal.

er s király. – Az ország megosztását f embereim nem engedik. király úr! – helyeselt Fábián. Neked kell meggy znöd Salamont! – Parancsodra. Tudom.. királyi tartást kap t lem. De mi lesz akkor. király úr. *** Salamon a pozsonyi vár tornyának tetején. de hallgatott. ahonnan fényes követség közeledett a vár felé a tavaszi napsütésben. – Hat esztendeje. ha kés bb egy új. . Fábián kérd n nézett a királyra. hogy a király arcán kiszélesedett a mosolygás. Salamon dölyfös. de a komor ember nem válaszolt semmit. prépost. Böngér fia Böngér saját szakállára lovagolt néhány legénye élén a közeled követség elé. Az egész vár egyszerre felbolydult. Én azonban nem támadom meg a megkoronázott és felkent királyt. Meglesz mindene. – Én? Hogyan. Eddig is megtehettem volna. és mégis . hogy Salamont ártalmatlanná tegyem. Egy legény visszavágtatott a hírrel. de most keletre nézett. – Igazad van. megpróbálom. – Ez botorság lenne. nem fog megbékélni velem. hogy az ország nyugati kapui valójában német kézen vannak. esetleg német-római császár kerül a hatalmas birodalom trónjára? Ez az új király és császár igényt támaszthat az ország nyugati részére. reményt vesztett hívei csendesen álltak körülötte. Király lesz.1081-et írtak. A karosszékben ült. Ez most nem jelent veszélyt. Te mégy el Salamonhoz. csak hadserege nem. hiszen a német király gyenge. elválasztva az ország testét l. – Végre történik valami velünk – mondta Radovan Iván ispánnak. – Rád gondoltam. király úr? – hüledezett Fábián. csak a vállát vonogatta. Markvart és Rudolf lovagok a torony aljában tanakodtak. – Elérkezett az id . Megkopott. Ha Salamon átadja a két várat. hogy megszerezd t le Pozsonyt és Mosont. László király magához hívatta Fábiánt. király úr? – kérdezte a prépost elkomorodva. ahogy Böngér a szájába rágta: – A bitorló herceg követsége érkezik a fejérvári prépost vezetésével.. ami egy királyt megillet. – Meg akarod támadni. ezt te is tudod. mert Salamon Henrik h bérese. megszokott helyén állt. prépost. és olyan csodálkozva nézett Lászlóra. hatalom nélkül. egyenes derékkal. – Gyertek a trónterembe! – parancsolta keményen Salamon. amikor még igazi király volt. – A papok velem vannak! – és nagyot villant a szeme. mint hajdan.

Úgy érezte tüzes hullám önti el egész testét. Senki sem mert megszólalni. Tétova tekintete Radovánról ráfutott a többiekre. Ebben a pillanatban törte meg Radovan a csöndet. – Elfogadom rokonom békejobbját – mondta csendesen. – Tegyetek. – Fábián fejérvári prépost áll el tted. szürke szemének nyílt tekintete szembenézett a megzavarodott királlyal. aki sokáig nem tudott megszólalni. A trón. A prépost arca mozdulatlan maradt. és miért jöttél? – kérdezte régi. fegyverrel veheti el t le. de el bb Fejérvárott meglátogatta Lászlót. Hökkenten meredt a prépostra. hiszen rabként éltek a várakban. senki sem merte követni. De hívei kevesen vannak. uram. Néhány nap múlva híveivel. – Az én uram. sohasem jöhet vissza hozzá Judit. és békességben élhetsz birtokodon. Ráncos szája megvonaglott. Itt gyalázta meg a királyságát Henrik. ahol virágoztak a fák. és bennünket is megment László úr békés jobbja. és László úr királyként hív udvarába. akarta mondani. és sötét tekintettel szúrósan nézett a prépostra. Opos halott. uram – válaszolta. akinek emléke már csak álmaiban jelent meg. Pillantása kireszketett az ablakrésen a szabad mez kre. nincsen más választásod. amit akartok! –kiáltotta. A csönd megn tt körülötte. – Az igazi király én vagyok! – válaszolta epés g ggel. majd akadozva kérdezte: – Mit kíván t lem László? – Moson és Pozsony várát. hogy békesség legyen ezen a földön. és jó illatokat lengetett a tavaszi fuvalom. és okos. és meleg hangon így felelt: – Király vagy. és faképnél hagyott mindenkit. a legkegyesebb László király küldött hozzád. és hirtelen felugrott.– Ki vagy. Ha ezekr l lemond. Mindened lesz. a nyugati kaput – válaszolta a prépost. és meghajolt. mély hangja dörrent: – Uram. de megérezte. Szolgák lesik majd a parancsaid. és egy szó kezdett benne dobolni: Canossa. Imbolygó alakját elnyelte a vár sötét folyosója. ami egy királyt megillet. gyötörték. minden viszályt elfeledve. Kétségek tépték. ha egyszer mégis megérkezik. dallamos hangján. Ismét meghajolt. ez most nevetséges lenne. amit most kér. Ez a prépost igazat mond. . Ha ez a László akarja. Moson és Pozsony jelentette Henriket. szolgáival és megmaradt test reivel elindult kijelölt birtokára. Vére lüktetett. Baráti jobbját nyújtja általam feléd. akik reménykedve lesték válaszát.

f képpen amióta bukott ember lett. majd napokig pusmogtak egymás között. és rjöngve ébredt. és kezében érezte er s kezének szorítását. a szepl s német király oldalán. visszajövök hozzád – hallotta búcsúszavait. Magához hívatta az ajtaja el tt lebzsel legényeket. Egy évig élt a birtokán tétlenségben. szepl s Volkmár. ispánná tennélek benneteket. és király leszel. de aztán játszott vele. Emberei bárgyú tekintettel válaszoltak erre a kijelentésre. és otthagyta ket. mint németül – mondta egyik nyugtalan éjszakája után a két test rnek. de a hatalom. Magyarul már jobban tudtok talán. . aztán Judit alakja jelent meg képzeletében. Sokszor beszélgetett velük. én meg akkor f emberré. ahogyan az úr szokott bizalmas szolgáival. aki Henrik királyra emlékeztette. hogy elhagyta Pozsonyt. amely éltette. Két német test re rködött felváltva az ajtaja el tt évek óta. A vörös. és megint megn tt lelkében a vad gy lölet. Hessen tartomány f városáról.. mit akart mondani Salamon. Gottsalk. de nem tudták kisütni. amikor rádöbbent. A két test r elképedve nézett a király után. Még egyszer látta a királyt. de éjszakákon át nem tudott aludni. Megvolt mindene. Mainzrál beszéltek. ahol jól élhettek. – Engem sohasem szerettek így – marta a keser ség. Szerette hallgatni ket. eljegyzésükt l kezdve az asszony távozásáig. Lázas álmaiban sokszor látta magát sógora. és itt ragadtak az udvarában. Emlékei nem engedték. dajkálta szívében a gonoszt. akik már valójában jóval túl voltak a legénykoron. és a sz ke óriás. de Salamon csak legyintett. Mindketten még Judittal jöttek az országba. ahogy kivonult a városból. vagy vendégelte híveit. ahogy szül földjükr l.*** – Békülj meg velem! – hangzottak sokáig a fülében László szavai. – Majd ha újra Esztergomban élhetünk.” Eleinte megrettent a gondolattól. de máris megbánta. és hallgatta híveinek lelkendezését. – Ti királlyá tudnátok tenni engem. Nem kellett azonban sokáig várniuk. hiányzott. hogy ott László és Adelhaid él boldogságban helyette.. Naphosszat vadászott. Nyugtalan éjszakáinak sötétje gonosz tanácsot súgott neki: „Ha László nem élne .

– Ide figyeljetek! – kezdte gonosz beszédét. – Tudtok mindent! Igazi király lehetnék, ha László király nem élne. Megmondtam, ispánok lesztek, ha a király elt nik ebb l az árnyékvilágból. Könnyen közelébe férk zhettek. Láttam már, milyen jól vág a kardotok. Vállaljátok? A két német öreglegény nem mert nemet mondani. Salamon egy-egy zacskó aranyat adott nekik, és már másnap Esztergomba küldte ket. Útközben az okosabb, Volkmár, így szólt Gottsalkhoz: – Hej, komám, én nem viszem a b römet a vásárra! Tudod, mire gondoltam? – Nem tudom, Volkmár. – Mainzra, Gottsalk. Eleget szolgáltuk ezt a nyugtalan vért, ezt a Salamont. Semmi kedvem, hogy összekaszaboljanak László király híres legényei. Én inkább hazamennék Mainzba. – Én is, te! – kiáltotta Gottsalk. – Mit tegyünk? – Elmegyünk Esztergomba, aztán bevalljuk, hogy mit akar Salamon, de mi csak színleg fogadtunk szót neki. Eleget gyötört, eleget gorombáskodott velünk Mosonban és Pozsonyban. Még jutalmat is kaphatunk László úrtól, aztán mehetünk haza. Talán élnek még a szüleim. A két német jelentkezett László király test rségénél, és bevallottak mindent. Amikor a király elé kerültek, neki is elmondták, mivel bízta meg ket Salamon, és kérték Lászlót, engedje ket haza Mainzba, mert k nem akarják többé Salamont szolgálni. A király megajándékozta a két embert, és a határig kísértette ket. Másnap Bakony fia Bodos, László király hadnagya, elfogta Salamont. Az egész ország felháborodott, amikor kiderült Salamon gyilkos szándéka. A király parancsára aztán Visegrádra vitték a fogoly Salamont, ahol egy várba zárták. (Ez a vár hajdan a mai Sibrik-dombon állt, de elpusztult az id k viharában.) Salamon innen nem árthatott többé, mert Bakony fia Bodos jól rizte. *** Gergely pápa másodszor is kiátkozta Henrik királyt, de ennek az átoknak már nem volt nagy hatása. Henrik a hozzá h egyházf kkel megfosztotta Gergelyt a pápai tróntól, majd országát vejére bízta, és sereggel vonult Róma ellen, hogy III. Kelemen ellenpápával német-római császárrá koronáztassa magát. A szorult helyzetbe került Gergely pápa mindent elkövetett, hogy a magyar szövetséget megszerezze, ezért a magyar egyházat és államot, a

kor szellemének felfogása szerint, a legnagyobb kitüntetésben részesítette. Elrendelte: „hogy azok testeit fel kell emelni, akik Pannóniában a keresztény hit magvait elhintették, az országot tettel és szóval a kereszténységre térítették”. Ezzel a rendeletével a szentek közé avatta István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt, valamint Zoerardot és Benedeket, a zoborhegyi remetéket. István király koporsójánál mindeddig nem történtek csodák, és a papok ezt azzal magyarázták,fáradt rajta valami a földi salakból, amelyet a tisztítót z megsemmisít majd, hiszen a világ hatalmasságai nem élhetik le életüket vétkek nélkül. Ennek a gondolatnak hangoztatása akkor természetes volt, hiszen az István parancsára megvakított Vazul leszármazottj a, László ült a trónon. László király mégsem tétovázott, az 1083. esztend Kisasszony havában összehívta a f papokat és a f méltóságokat. A tanácskozás eredményeként háromnapos böjtöt rendeltek el az eleváció, a szentek testének kiemelése el tt. A tanácskozás után az öreg Nehemiás érsek félrevonta Fábián prépostot. – Nyugtalan vagyok, fiam, amiért az ország felkent és megkoronázott királya, ha b nei miatt is, közeled nagy ünnepen fogságban teng dik. – Szóljak az érdekében László úrnak? – kérdezte habozva a prépost. – Ne szólj, fiam! Ha elutasítja kérésedet, semmit sem tehetünk. Csak kegyes csalás segíthet. Fraus pia... –mondta és mosolygott. – Hogyan gondolja atyaságod? – Papjaid mindaddig ne tudják felemelni a király koporsójának fedelét, amíg egy szent élet remeten meg nem üzeni, hogy mit kell tennetek. Salamon király egykori szolgájától tudtam meg a szent élet n titkát. A bakonysomlyói remeten , Karitász, a király galádsága miatt vonult félre a világtól. Ha üzen, és a király teljesíti, amit kíván, akkor ti felemelhetitek István király koporsójának a fedelét. Vedd úgy, fiam, hogy ez az egyház parancsa! Hallgass, és engedelmeskedjél! – Minden úgy lészen, ahogy atyaságod parancsolja –válaszolta fejet hajtva Fábián prépost. Az ország népe Fejérvárra sereglett, hogy jelen legyen, amikor felnyitják a templom oldalhajójában István király koporsóját. Csakhamar híre járt mindenfelé, hogy a papok nem tudják felemelni a koporsó fedelét. Az érsek újabb böjtöt rendelt el, és az egyház papjai együtt imádkoztak a hív kkel. Ekkor jelent meg a bakonysomlyói egyház mellett remetésked Karitász, a rongyos csuhájú, még mindig szép arcú szerzetesn . A tömeg

áhítattal nyitott neki utat. Lehajtott fejjel lépett be a székesegyházba. Megállt István király koporsója el tt, és cseng hangon így szólt: – Nem használ sem böjt, sem ima. A király koporsójának a fedelét csak akkor tudjátok felemelni, ha a fogoly Salamon király kiszabadul fogságából. Mást nem mondott. Letérdelt, keresztet vetett, majd felemelkedett, és lehajtott fejjel indult vissza Bakonysomlyó felé. László király tüstént futárokat küldött Visegrádra, és augusztus huszadikán, amikor Salamon kiszabadult, már könnyen fel tudták emelni István úr koporsójának a fedelét. *** – Szabad vagy, Salamon király! – mondta Bakony fia Bodos, és meghajolt az ajtóban. – Tréfálni mersz velem? – kérdezte, és megsz kült szemmel nézett rz jére. – Nem szoktam tréfálni, király úr. Nézz ki az udvarra, magad is láthatod a király futárait, akik a kapott parancs szerint vágtatva érkeztek, kétszer is lovat váltva. Kitámolygott a szobájából. Amikor László vitézeit meglátta, mosoly lebbent a szájára. Apró szell járt a fák között, és a friss leveg ben kora szi illatok játszadoztak. Keleten, a sápadtkék égbolton az augusztusi nap arányló gömbje lebegett. A hegy zölden emelkedett mögötte, alatta pedig a vén folyó ringatta habjait. – De hát mi történt? Miért tette a király? – kérdezte Bodost még mindig hitetlenkedve. – Csak a parancsot tudom. Nyomban lássalak el útravalóval, pénzzel, lóval, és engedjelek szabadon! Élhetsz, ahol akarsz, birtokodon is, de királyi tartásban nem részesülsz. – Nem értem – motyogta még mindig hitetlenkedve. – Az egyik futár beszélt valamit, uram. – Mit beszélt? – kérdezte mohón. – Nagy ünnepség van Fejérvárott. István királyt szentté avatta a pápa. A koporsó fedelét azonban nem tudták felemelni, bárhogyan is er lködtek. Ekkor valahonnan a Bakonyból bejött a városba egy szent asszony. mondta volna, hogy csak akkor tudják leemelni a király koporsójának fedelét, ha te szabad leszel.

– Cseperke – mormogta a foga között, és elfordult, Bodos ne lássa könnyekkel telt szemét. – Mikor akarsz útra kelni, uram? – kérdezte Bodos. – Még ma! – válaszolta legy rve pillanatnyi gyengeségét. Pénzt, fegyvert és lovat kapott. Néhány fegyveres is kísérte, hogy rangjához ill en mehessen útjára. Bodosnak búcsút mondott, leügetett a Duna partjára, hogy nyugat felé haladva megkeresse híveit. Tekintete konokul el remeredt. A szél szembe fújt vele, és ett l megmámorosodott. Többször is megérintette kardját, mint az olyan emberek, akik mindent a kardjuktól várnak. Salamont legy zni lehetett, de megadásra, alkura bírni nem. Markvart, Rudolf és a németek nyomban csatlakoztak hozzá, de magyar hívei közül csak a fiatalabbak. – Mi már megöregedtünk, király úr – mondta Bogát fia Radovan, és öreg ispánjai megkeseredetten ugyanezt hajtogatták. – Henrik királyhoz megyünk! – hangoztatta bizakodva, de valójában Juditra gondolt. Alig pihent meg, máris útnak indult. A kis csapatot a még fiatalos Böngér fia Böngér vezette át a gyep mocsarain. Már hideg sz volt, mire a Duna jobb partján lovagolva elérték a bajor f váz'ost, Regensburgot. Akkor már tudta, hogy Henrik királyt hiába keresi, mert a pápát ostromolja Rómában. Egyenesen a palotához lovagolt. Hosszas várakozás után jutott be a feleségéhez. A büszke császárlány keresztülnézett rajta. – Judit! – kiáltotta. – Hát nem ismersz? – Nem ismerlek többé – válaszolta fagyos g ggel. –Ha éhes vagy, üzenek a szakácsnak ... Többet nem mondott. Salamon kirohant a palotából. Attól félt, hogy Judit kivezetteti a szolgáival. „Ennek is László az oka” – gondolta a palota el tt, ahol már csak magyar hívei várakoztak. A németek elhagyták a bukott embert, és szül földjükre mentek.

Allah áldása kísérje lépteid! – mondta mosolyogva. – Hol tanultad meg a nyelvünket? – kérdezte csodálkozva. nincs már feleségem! – Megmondom – válaszolta Bakony fia Bodos. Judithoz. ha gy z Gergely pápa ellen. Fülében aranykarika csüngött. Salamon legyintett. állán gyér szakáll bolyhosodott. Arab bet k hirdették. uram. Barna b r . de még egyszer nem mehetsz a népetek földjére. óvatosságból figyelik tetteit. szerencsés lesz. és tétlenül várta a tavaszt. sudár termet . – Abu Karnak sok nyelvet kell ismernie. – Még Esztergomból. hogy László tudja. vessz fonattal és árokkal öveztek épít i. A feleségemnek ajándékoztam. – Emlékszem. hogy újra fogoly legyél Visegrádon! Bakony fia Bodos nagyon komolyan beszélt. Henriket pápája császárrá koronázta. . hogy ellenségéhez kimenj. Ne sejtse Salamon. A tavasszal együtt szaracén kalmár is érkezett.XXI. – Köszöntelek. fehér fogai csillámlóan kiragyogtak húsos ajkai közül. Szolgái rakták a tüzet. és ahogy beszélt. Mondd meg uradnak. – Milyen gy r r l beszélsz? – Vastag aranygy r volt. hanem a feleségemhez. A király hadnagya nem árulta el. A király kegyes hozzád. mi történt Regensburgban. – Honnan ismersz? – kérdezte gyanakodva. A király parancsát vedd tudomásul! Ne akard. király úr. uram. valahonnan a görög császár földjér l. – Nem megyek nyugatra – felelte. amelyet földhányással. A gy r kövének b vös ereje volt. Naphosszat hevert a birtokon lev kis k házában. turbánját drágaköves t ékesítette. Egy szép gy r t is vettél t lem. még nekünk is veszedelmes ellenségünk lehet. keleti gránát fénylett benne. Köszönt és Salamont magára hagyta. pedig az izzó hasábokat bámulta. ha élni akar. NYUGTALAN VÉR – Itt élhetsz. – Allah áldjon meg! Rosszul tetted. – Most sem Henrikhez mentem. hogy aki hordja. szikár férfi volt. nem t rheti azonban. Hajlott orra alatt vékony bajuszt viselt.

amelyik vezeti ket. – A Duna mellett kell haladnod. Dicsérjük az tökéletességét!” . – A kard már nem elég. jó és h séges. aki er s nyájjá tömörítse ket. a köhögést és a szegénységet. ez a sorrend. amerre a víz folyik! Egy el zött királyt a puszták népei jól fogadnak. de kell egy vezérkos. Abu Kar az állatokat nézte. Beteg volt. Van egy fiatal szolgám. hogy készítsék el a vacsorát. Uzur a neve. azután mély hangján megszólalt: – Bari. bárányok és juhok. Most pedig engedd meg. Abu Kar – válaszolta. és már adtam is. bárányok és juhok. sem egyenl t vagy ivadékot. és tekintete belemeredt a kalmár barna arcába. király úr – és letelepedett. Abu Kar mosolyogva folytatta a beszélgetést. Ha megengednéd. tökéletességét Annak. – Köszönöm. Szeretném. A barik az anyjuk nyomában jártak. Neked adom. és fáradtan legyintett. a barik. uram. bárány. híveim elhagytak. aki engedetlen. hogy imádkozhassam! Abu Kar tapsolt. az Egyetlen igaz Isten tökéletességét. uram.– Van egy másik gy r m! – ravaszkodott a szaracén. megvédenék. kalmár. j az este. Istennek. aki hasonlatos hozzá. amely szerint három dolgot nem lehet eltitkolni: a szerelmet. Juhokat is vághattok vacsorára. hogy nem vehetsz t lem. senkit. Amerr l jöttem. sokféle nép él a pusztákon. ott n tt fel a sötét tenger közelében. ha újra trónon lennél! B kez és gazdag király voltál. de el bb parancsot adott embereinek. Szép kun legény. uram? – Hogyan gondolod? – kérdezte rekedten az izgalomtól. a Legmagasabbnak tökéletességét. az Áhítottnak. – Talán elég. A birkanyáj a szállás közelébe érkezett. Vannak köztük barik. Látni annyi. aki nem fogad magához sem hímsem n mem társat. – Szegény vagyok. amikor rátaláltam. Az életét mentettem meg. uram. a Létez nek. A király legy zött. – Jó kézben jó karddal országot is lehet szerezni. de nincs igazi vezérkos. – Elhiszem. A kun fiú mosolyogva hozta gazdája imasz nyegét. juh. A nyájat látod. ha megértetted. – Maradj! Van még néhány fegyveresem. Az én népemnek van egy mondása. Sokat vettél t lem. itt maradnék a tüzednél éjszakára. Aksam geldi. sem olyant. uram. és kelet felé fordulva mondani kezdte az imát: „Dics ítem az örökkévaló Isten tökéletességét. Salamon felkapta a fejét. Tanácsot azonban adhatok. mint képzelni. nem vehetek gy r t. sem követet. csak a kardom maradt. A kalmár letérdelt.

Ó. er s. aki mellett mint egy finom árnyék ott állt csodáló tekintettel a kun legény. hogy élek! – sóhajtotta. – A Dnyeper folyótól a Duna torkolatáig terjed a földünk. hogy csak a nyugat felé vezet utakat figyelik László király katonái. Álmatlan éjszakáin Abu Kar szavai jártak az eszében a juhokról. vagy másképpen – tette hozzá rejtelmesen. . a népedr l! – kérte a király. rojtos gatyája ide-oda mozgott. Az esti Duna párákat lehelt. – Majd megtudja. mint a híveim. – Hogyan? – kiáltott fel. Apja nem adja akárkinek. – Beszélj a hazádról. Mindenki t csodálja. meggyógyított. Uzur ott maradt Salamonnál. Kiküldött Regényei azzal tértek vissza. és Salamonban megérlel dött a nagy terv. szeme csillogott. ha tudná. Lemaradtam. a t z parázsló szemei villogtak. Kevesen voltak. uram. Így beszélgettek a tavaszi estéken.Salamon mozdulatlan arccal nézte az imádkozás közben hajlongó. Inge fölött fekete gubát viselt. akik az új király szolgálatába álltak. – Az én népem hatalmas – kezdte büszkén. – Apám Kuteszk fejedelem f embere. Régen sirathat. meghaltam. olyanok is akadtak. Abu Kar megtalált. Beszélj még! – kérte nyomban. Téged szerethet. Uzur. De legszebb Kuteszk leánya. kékesfekete hajú legény volt. bárányok és juhok vezére. velük rátörhetnék életem megrontójára.. a senkik. Abu Kar továbbment karavánjával. Engem leterített a láz. akik benne bíztak. azt hiszi. Lászlóra!” – lassan érlel dött meg ez a gondolat az agyában. Zömök. Egyszer vadászni voltam a társaimmal. no meg a fiatalok. Szabályos arcáról sugárzott a szépség. De büszke nagyon. Egyik napon maga köré gy jtötte megmaradt híveit. Amikor beszélt. t le remélték életük jobbra fordulását. – Milyenek a leányaitok? – faggatta tovább.. mint egy madárszem. – Szépek. ha lépett. olyan. – Üzenünk neki. élesebbek lettek arcának puha vonásai. Gyöngy a neve. A Duna dél felé tartó folyását nem figyelik. Az öregebbek közül csak Böngér és néhány kisebb rangú ember maradt vele. Ez égett benne kés bb éjjel-nappal. király úr. „Ha én lehetnék a barik. idegen szavakat mondó kalmárt. – Miért? – kérdezte Salamon csodálkozva. Az öreg ispánok már nem éltek vagy elszéledtek. – Nálam szabad ember vagy. – Mert neked adott.

rhelyeket elkerülték. a várak mellett az éji homályban osontak tovább. Nyílásuk kelet felé nézett. mellükön b rvért. hajtotta el re. több napi járóföldre jártak. Arra gondoltam. Leugrott lováról. köszöntelek! Megtisztelsz. *** A szökevények hosszú utat tettek meg a Duna partján. – Nyugatra nem mehetünk. három hajcsimbókos vadászok ztek. a vezéren sodrott. és lova nyergéb l leugorva.– Itt elpusztulunk valamennyien – kezdte. amelyet kopasz fej . Perzselt a nyári nap. Hosszú varkocsú. villogó szem legények terelték a nyájakat. és kijutnak a tespedésb l. a mez gyepe felszakadozott a lovak patája alatt. és sógorom. amíg a fejedelemnek elmondom érkezésed. nem akar már rajtam segíteni. A réveket. – Az én hazám! – hangzott Uzur kiáltásának zeng . sörényük levágva. A bosszú vágya zte. Uzur felkiáltására megtorpantak. ezüst páncéling. Salamon lovagolt csapata élén. A párás kékség alatt legel ménest mutatott a ragyogó fény. Az üdvözlés után jurtájába vezette. Kezükben görbe szablya. Másnap Kuteszk fejedelem ünnepélyesen fogadta Salamont. – Magyarok királya. A fiatal Uzur sebes beszéddel mondott el mindent. Dél volt. Dajkája meséjének ködbozótjából tört el hajdan a bölény. Test rei élén várta. Salamonon átborzongott a múlt. Sült húst. övükben csákány. ti pedig f emberek. máshol kell segítséget keresnem. Velem jöttök? – Veled megyünk. hogy végre történik valami. – Fiam! – kiáltotta vissza az ezüst páncélinges. kását . ha addig a vendégem leszel. Ha sikerül. A nagy síkságon lófarkas jurták sorakoztak. farkuk befonva. Az öreg Uzur örvendezve és hajlongva lépett Salamonhoz. jobb oldalára ültette. király leszek újra. meghajolt el tte. amikor a nagy puszta szélére érkeztek. majd megölelte és megcsókolta. A szabad pusztákon él népeket akarom megnyerni. lágy varázsa. Most ilyenek vágtattak feléjük a legnagyobb jurta fel l. Hetek teltek el. a császár. Mire László király megtudta Salamon szökését. Salamon legényei és a kunok mozdulatlanul figyelték apa és fiú találkozását. király! – kiáltották egy szívvel. Uzurhoz futott. A lovak alacsonyak és nagy fej ek voltak. örültek. étellel-itallal vendégelte. Tiszteletére lovasai mutatványokkal szórakoztatták a vendéget. Ezután Kuteszk jurtájában lakoma következett.

mély hangja. – Esküdj meg. A legszebb leány Gyöngy.és bort szolgáltak fel a selyemnadrágos leányok. és a szíve egyszerre lángra lobbant. máját az áldozati k re rakta. azután csaknem fuldokolva mondta rekedten: – Esküdj meg. – Mi a terved. – Megkapod Erdélyt. Kuteszk szibériai tigris b rén ült. ha megsegítelek? – kérdezte. er s ujjai szétnyíltak. – A fekete kutyára is? – kérdezte fojtott hangon. A vén. Salamont szolgálta ki. dallamosán csengett: . és kettészelte a fekete kutyát. A kun f emberek méltóságteljesen hallgattak. A hangja tisztán. A garaboncok hatalmas. mint Judit. Néhány pillanatig töprengett. – A bosszú! – felelte sötéten. A lángok r t fényében márványarcú szobornak látszott. mert elhagyott. az izgalomtól szaporábban szedte a leveg t. Nincs már feleségem. Jobb keze kinyúlt. eszel s tekintet sámán a t zbe nézett. mint Cseperke!” – gondolta a király. si hitének szavait dadogta. pedig a világ urának a leánya volt. Apósom leszel. szebb. amikor újra Salamonra nézett. Szeme feketén villant. fekete kutyát hoztak. de a másvilágon ilyenkor virradt. és magyar királyné lesz a leányod. – A te istenedre és a fekete kutyára. Megtagadtam. – Feleségül veszed Gyöngyöt? – Feleségül veszem. Kuteszk lesütötte szemét. király – kérdezte Kuteszk ravaszul. El rehajolt. Másnap este magasra csaptak az áldozati t z lobogó lángjai. Néhány pillanatig mozdulatlanul állt a k el tt. ó. – Tedd jobbodat a kutya szívére és májára! Salamon az áldozati k höz lépett. Meggy löltem az én Istenemet. ahogy vendégét fürkészte vallató tekintete. Megragadta a kutya véres szívét és máját. széles mellén megfeszült a köntöse. Kuteszk büszkesége. A pusztán este volt. majd széles kése villant. de apróra húzódó szemében még gyanakvás lapult. király! – Megesküszöm arra. A lakoma után magukra maradtak. – Mit nyerek én. a magyar király apósa. király! – hangzott Kuteszk dercés. száján rejtelmes mosoly ült. Szivét. „Szebb. Kuteszk arcán szélesedett a megelégedett mosoly. Salamonnak is ilyen b rt készítettek a szolgák. amire akarod – felelte nyugodtan.

prémek kerültek a jövend magyar királyné pusztai sátrába. Salamon arca ragyogott. Okán. kürtök rivalltak. – Király leszel. menekül k jajkiáltásaitól volt hangos a táj. dobok peregtek. Nyájakat. Másnap Salamon a fejedelem leányát jurtájába vezethette. A szövetség megkötését lakoma követte. Esténként jól lehetett látni. milyen sokan táboroznak a nagy síkságon. hogy Salamon magyar királyt minden hadammal trónjára visszasegítem. „Lászlót kell letipornom!” –suttogta felálomban. A kun lovak lábának dobogása és az új asszony friss. a fekete kutya szívére és májára. Lászlóra és országára! Esküszöm. hogy megtagadja és elárulja nemzetét és hitét. Ezután Kuteszk lépett a k höz. szolgálóleányai. *** A kerlési csata óta keletr l nem fenyegette veszély az országot. Arany-. lovas rohamok gyakorlásával készültek László király országának megtámadására. mert tábortüzeik körös-körül fel-fellobogtak. a napokat számlálta. Gyöngyöt. A fejedelem hívására messze földr l is érkeztek a kun vitézek. Salamon és apósa gyönyörködve figyelték a vad harcosok mozdulatait. Salamon és Kuteszk vad lovasai pusztító áradatként özönlöttek Borgó és Radna fel l Ungvár és Borsava vidékéig. raboltak. Roppant tenyerét rátette az állat szívére. Jobb kezére rászáradt a kutya vére. miel tt hadra kelünk! Egy lépést tett hára. feleségül veszem. májára. ékszerek. Hiú és konok g gjében talán észre sem vette. formálva. hogy igazat szólok. sz nyegek.– Esküszöm a fekete kutya szívére és májára. és az édes bosszúvágy elöntötte egész valóját. Minden. de nem törölte le. hogy Erd elvét. hogy hadaitok élén rátörök a bitorló magyar királyra. és vitézek harci alakzatokat. látod és hallod. Esküszöm a legszentebb esküvéssel. A kunok öltek. tüzes csókjai maradék lelkiismeretét is elaltatták. fiam! – mondogatta büszkén Kuteszk. Amikor pedig felkelt a nap. méneseket hajtottak el. azaz Erdélyt. fosztogattak és foglyokat ejtettek. ezüsttálak. mikor jön el a hadra kelés ideje. Salamon kun lett egészen. ami elmúlt. íjazással. . Miel tt álomba merült. és a jöv fényesnek. hogy Kuteszk fejedelem leányát. Felgyújtott falucskák lángja kormozta az eget. Hangja harsányan törte szét a király esküjét követ csendet: – Istenünk. Kuteszk b kez volt. szolgálói lesték parancsait. gy löletesnek látszott. nektek adom! Esküszöm.

A páncélos lovasok lassan. Felriogtak kürtjeik is. Arcán szomorúság látszott. Ha nincs zsákmány. maguk pedig váraikba húzódva várták a felment seregét. Kémei hírül hozták.. hogy ki vezeti a kunok rabló csordáját? – Tudom. – Így szokták a legények. – Ha csak raboltok. azután ezt kérdezte: – Azt is tudod. Ölyves? – Egy öreg vitéz. Ha lehet. amikor László király lovasai tömör hadrendben megindultak a kunokra. el remeredtek a hosszú lándzsák. – Salamon. mégis megkérdezte: – Honnan tudod. mert nem riztettem. nehéz. A keleti országrészek könny lovasai is csatlakoztak hozzá. megn tt ez a sereg. A király már indulásra készen állt. amikor az zök betörtek. néhány megye katonáira várva. Mire a Tiszához ért. nem is értettek hozzá. –Mindig Salamon miatt ömlik a vér ezen a földön. ölyves – mondta keser en. A Nyírségb l való Ölyves hadnagy mindenképpen László király elé akart kerülni. hadnagy? – kérdezte komoran. hogy a kunok a Nyírség szélén táboroznak. király úr. k csak rabolni szerettek. várostrommal nem is próbálkoztak. Tege fia Gyalán. László király döbbenten nézett Ölyvesre. – Mit akarsz. – Az igazi vezérük nem Kuteszk. még ma indulok. A megtámadott országrész ispánjai hírviv ket küldtek a királyhoz. és éjjel sem fogunk pihenni. Nem kételkedett a hírhozó szavaiban. – Már el tted tízen is meghozták a betörés hírét. Roppantak a . Kuteszk tehetetlenül tárta szét a kezét. Ismerte még Esztergomból. Akkor vezette Salamon királyt Géza herceghez. nem harcolnak. megszökött t lük. Vezéreihez sietett. a mi áruló királyunk. – Hát kicsoda? – kérdezte László kíváncsian. páncélos lovasaival. beszélt is Salamonnal. suhogtak a napfényes leveg ben. Kora reggel volt. de ellenállhatatlanul törtek el re. B nös vagyok én is. A kun sereg is felsorakozott.– Menjünk László ellen! – mondta az egyik este a tábort znél Salamon Kuteszknek. Nyilaik ezrei süvöltöttek. a Tiszához. Még pirkadáskor megindult seregével. Nyugodtak lehettek. a kunok elkerülték a várakat. Rikoltottak a kürtök. Géza herceg követeként járt nála. Hiszek neki és hiszek teneked. Többet nem szólt. király úr. nem lesz velem az ország népe. megdördültek a nagydobok. Ölyves még egyszer meghajolt. – Emlékszem Gyalánra. Kuteszk nev fejedelmük.

lesz katonánk b ven a bitorló magyar király ellen is. aztán ha sok kincset szerzünk. és Cselgu népével hatalmas sereggel törhetnek rá a görög császár földjére. Cselguhoz. szarmaták. a foglyok kiszabadultak. Salamon nem tudott nyugodni. aki nagy tisztelettel fogadta. A zárt menetben el retör lovasok pajzsáról. sötét szakállú beseny t l. amit akarsz! – mondta Kuteszk reménytelenül. Egy kés bbi írástudó ezt írta a nyírségi csatáról: Salamon és Kuteszk.szeme kidülledt. – Tégy. Ketten legy zhetjük. és eszeveszett meneküléssel próbálták menteni életüket. ezek csatlakoztak Salamon kalandor magyarjaihoz és a velük tartó kunokhoz. futva menekültek. – Ez az új császár még gazdagabb a réginél. – Jobbat ajánlok teneked. A király könny lovasai a határig üldözték a menekül kunokat. Hallottam. esztend ben történt. ha velem jönnél Magyarországba! –mondta Cselgunak.. király – válaszolta Cselgu. A beseny k megnyerése végett maga is elment a Balkán-hegység és a Duna táján él leghatalmasabb beseny fejedelemhez. Er s. Cselgu szája szögletén kérlelhetetlen kifejezés bujkált. azután akiket le nem tapostak László király vitézei. mert nem felejtette el a nyírségi vereséget. páncéljáról leperdültek a süvölt kun nyilak. Tudta. Akkor talán én is veled megyek majd. megfordították lovukat. villogó szem . Néhány percig csak véres gomolygás látszott.” Az írástudók feljegyezték a csata évét is.lándzsák. – A görög császár földje gazdagabb. ahogy prüszkölve vitték elszánt lovasaikat. dákok. és mosolygott. Salamon megmaradt magyar híveivel újabb terveket sz tt. Dongott a föld a patáik alatt. csattogtak zuhogva a szöges buzogányok az ércsisakokat is beszakítva. A lovak. A zsákmány ott maradt a táborral együtt. – Kétszer gy ztem le! – g gösködött büszkeséggel Salamon. el reugró álla . fegyvercsörgés és halálorditás hallatszott. Hívó szavára össze is gy ltek a különféle népek töredékei: szkíták. te már legy zted egyszer a bizánci császárt. – Mit akarsz tenni? – kérdezte Salamon a sebforradásokkal elrútított arcú. Salamon habozott. miként a karvaly körmét l megtépett rucák. orrlyukaik kitágultak. de az én ellenségem a bizánci császár. villogtak a szablyák. Salamon király utolsó támadása az 1085. apósára nem számíthat többé. Többé nem háborgatta hazáját. Követei jöttek-mentek a körülöttük él népek vezéreihez. Két esztend múlt el. – Szeretném.

hajthatatlan er szakosságról árulkodott. énekelni kezdte a mennyei himnuszokat. a f parancsnok is letérdelt Alexiosz istencsászár parancsára. A júliusi ég alja sárgás fényben égett. mint egy öreg ordas a zsákmányára. – Mától kezdve a testvérem vagy. mint például az Anatolikon és az Armeniakon. Egy-egy thema kétezer embert is számlált. amelyek lángolva égtek az éjszakában. egységet foglalt magába. A vespera ideje volt. harsogva szállt fel az égre. Sírva néztek vissza elhagyott otthonaikra. A beseny vezér szája mosolyra torzult. Néhány hét múlva a Marica folyó gazdag völgyébe tört be Cselgu és Salamon csaknem százezer f nyi serege. király . de hozzátartozott két gyalogsági egység is. páncélos katonáival indult a gyülevész sereg ellen. Felugrott. élhetetlen császár ült. A patrikioszok és a sztratégoszok és a domesztikosz ton szkholon. T lük jobbra ütött tábort a konstantinápolyi gárda. A bizánci táborban elcsendesedett minden.. a labarumokat. és megölelte Salamont. Az esti imádságok dallama ezer meg ezer torokból zengve. A bizánci trónon azonban most nem a verseket faragó. a melodoszok jeladására. Az egyes themák a tartományok nevét viselték. A császár népe rémülten menekült. A lovas tagmákat a patrikioszok. Az esthomály leszálltakor a lándzsák hegyére t zött gyertyák égni kezdtek. amely négy lovassági tagmát. Megmaradt fél bajusza alól sárgás fogaival úgy vicsorgott. amelyekre Krisztus nevének kezd bet i voltak rávarrva. és egy hajtásra kiitta borát. A selymes árnyak lassan-lassan hulltak a puha füv mez re. A gyertyaerd alatt térdepl hatalmas sereg az énekvezet k. A f seregt l jobbra és balra helyezkedtek el a tartományok seregei. hanem egy kemény katona. A császári bíborsátor egy kis dombon állott. k voltak Komnenosz Alexiosz legjobb katonái. Felemelte a kupát. Alkonyodott. – Veled megyek.. Dúlva. Egérszürke szeme ide-oda cikázott. Komnenosz Alexiosz. Az ezüstkupába nézett. amelyeket a sztratégoszok vezéreltek. Szélcserzett arcán lila-vörösen fénylettek a sebforradások. aki a császári gárda fegyelmezett. Cselgu! – kiáltotta. pusztítva és rabolva tort el re a fegyelmezetlen tömeg. a themák. ket követték a harcosok. amelyben h vös aranyként ragyogott Cselgu valahonnan rablott bora. a f nemesekb l kiválasztott f tisztek vezették. A lenyugvó szi nap utolsó sugarai megvilágították a bizánci sereg zászlóit. A császári sátor körül a halhatatlanoknak nevezett gárdaegységek táboroztak. .

az ellenség lovai taposták halálra. súlyos sebet kapva. országos ünnepség közepette. és összerogyott. A másnapi csatára gondoltak. Az a hír járta a megmenkültek között. most már királlyá koronázták Székesfejérvárott. László királyt Salamon halála után. Salamon h siesen harcolt. . Senki sem látta többé a csata után. Judit már az 1088. a Bizáncba vezet úttól délre. Felesége. Halálhíre eljutott magyar és német földre. Erkenen túl. Cselgu már a harc elején elesett. esztend ben férjhez ment Ulászló Hermán lengyel herceghez. több görögöt levágott. rettenetes csatában leverte ket.Salamon és Cselgu egymás mellett állva. dermedten figyelte a félelmetes látványt. A császár serege Philippopolisz táján állta útjukat. Salamonról sokáig nem beszélt senki Magyarországon. hogy Salamont. de a harc vége felé lova halálos sebet kapott.

nem láthatták. merre menekülnek Salamon kunjai. és a Duna jegén átlovagolva egy nagy . pihenjenek meg. Itt bújtak meg fázva és rettegve egy egész napon és éjjelen át. elhatározták. Salamon azt mondta társainak. virrasztásban. munkában és könyörgésben töltötte el. Másnap reggel ki is rontottak a várból. El is tévedtek menekülés közben. Nemsokára egy nagy erd szélére jutottak. amennyire igazságos emberi ítélet szerint ítélni lehet. nemsokára visszajön. S r n havazott. vétkeit szíve tör désével és vezeklésével megbáná. A legenda szerint a Philippopolisznál vívott csata végén a könny fegyverzet kunok gyors lovaik hátán elmenekültek. *** Más legenda szerint Salamon a bizánciakkal vívott csatából kevesedmagával megmenekült. Az ellenség azonban felfedezte rejtekhelyüket. és szerencsésen átkeltek rajta. A nehézfegyverzet . mert: A Szentlélek által meglátogatva. és kérte ket. várják meg. Csaknem mind h si halált haltak. elérték a Dunát. és a jégen átkelve a túlsó partot. mert hallották az üldöz bizánciak kiáltásait. inkább kitörnek. imádkozásban. A LEGENDÁK A nyugtalan vér elpihent örökre. majd pajzsát letéve bement az erd be. a szent ékszerrel kétszer is megkoronázott király kegyetlen sorsába. de meg nem állhatták.XXII. és körülfogta a várat. amikor egy elhagyott várhoz értek. Elkövetett tetteinek emlékezetére följajdulva. Az egyházi férfiak sem nyugodtak bele a krizmával felkent. elérték a Dunát. böjtben. vitéz királyról. de Salamon néhány társával áttörte az üldöz k gy r jét. és mivel nem akartak éhen halni. De sohasem tért vissza. és kibékítette elárult hazájával. szerencsétlen sorsú. és a legendában kibékítette Istenével. érezte a legirgalmasabban fenyeget Isten kezét. a hó elvakította ket. páncélos király és kísérete nem tudta követni a gyors futású kun lovasokat. de nem pihent el a nép képzelete. és harcban esnek el dics módon. A képzelet id k folyamán legendát sz tt a nyugtalan vér . Már lassan leszállt a téli este. A menekül knek nem volt ennivalójuk. és egész életét zarándoklásban.

erd ben elbujdosott társaitól. Kés bb álruhában. majd továbblépett.” -oOo- . de nem szólt. Sírköve is állt. átadta az alamizsnát. A király megismerte. Barlangja annak a dombnak az oldalában volt. amelyen a Fort San Michele állt. de hiába. Kés bb kerestette. A barlang kés bb beomlott. vezekelve b neiért. amelyen ez a latin felirat volt olvasható: Hic requiescit illustrissimus Salamon rex Pannoniae. „Itt nyugszik a legtiszteletreméltóbb Salamon. Az egész környék népe mély tiszteletben részesítette a magas kort megélt. Pannónia királya. szent hírében álló. Halála után sokáig mutogatták sárból tapasztott ágyát és azt az agyagmécsest. kolduló barátként látták Székesfehérvárott a Nagyasszony templomának ajtajában a többi koldus között. Salamon elt nt a városból. amelyet maga készített. akinek László király alamizsnát osztott. A legenda szerint ezután Pola nev isztriai helységben remeteként élt. öreg remetét.

Terjedelem: 16. Budapest Felel s kiadó: Szilvásy György igazgató Szikra Lapnyomda (4906).::y::0934:: HU ISSN 0324-3222 ISBN 963 11 2507 6 Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. IF 4194 . Budapest. 1981 Felel s vezet : Csöndes Zoltán vezérigazgató Felel s szerkeszt : Rónaszegi Miklós Szakmailag ellen rizte: Periés Géza M szaki vezet : Haás Pál Képszerkeszt : Szecskó Tamás M szaki szerkeszt : Seebauer Gabi 77000 példány.97 (A/5) ív.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful