30

2013. február 9., szombat

Magyar Nemzet · Magazin
Árvaház, közösségi központ és óvoda mûködik ma is a nyolc évvel ezelõtti szökõár áldozatait megsegítõ magyar támogatásból. A „fényességes sziget” alaposan megváltozott a jól felhasznált segélyek és a polgárháború lezárásának következtében. Az emberek elégedettnek tûnnek – még akkor is, ha az ország vezetése egy család kezébe került.
Gyermekek a magyar baptisták által felépített óvodában Kahawa településen. Egyetemre is mentek a cunamiárvák közül

Magyar Nemzet · Magazin

31

2013. február 9., szombat

E

LUKÁCS CSABA (GALLI)

lõször a 2004-es szökõárt követõen jártam Srí Lankán, de a második út során, most, január végén visszaérkezve egészen másik országban tett le a repülõ. Nem arra gondolok, hogy a romokat eltakarították, hiszen több mint nyolc év alatt ez természetes, hanem megváltozott az élet minõsége. Gyakorlatilag eltûntek a nyomornegyedek (korábban minduntalan belebotlottam a bádogvárosokba, most kifejezetten keresni kellett, hogy találjak ilyet a környéken); autópálya épült, és a mellékutak minõsége is sokkal elfogadhatóbb, mint akkor; nem beszélve a korábban mindent elborító szemét eltakarításáról. Jobb, civilizáltabb lett nagyjából minden az emberek ruházatától a jármûparkon át az épületekig. Úgy látszik, a tragédia rendet tett a fejekben, a nemzetközi segélyeket ésszerûen használták fel, és az sem ártott, hogy 2009-ben sikerült véget vetni az évtizedes polgárháborúnak a tamil tigrisekkel, így évente nyolc-kilenc százalékkal fejlõdik a gazdaság. Amikor a cunami után két nappal megérkeztem Srí Lankára, a sziget még nem tért magához a harmincötezer polgárának halálával járó sokkból. Ekkor különösen találó volt az a mondat, amelyet ma is gyakran hallani: az ország könnycsepp India arcán (a mondás eredetileg a sziget formájára utal). A nagy baj napján, reggel hat óra ötvennyolc perckor a szigetország szeizmológiai intézete észlelt egy 8,9 fokos rengést Szumátra térségében, de a megfigyelõállomás emberei nem találtak riasztható felelõs vezetõt a hírrel. A helyi sajtó szerint ezzel emberek ezreinek az élete pecsételõdött meg, hiszen két és fél óra múlva, reggel kilenc óra harmincöt perckor megérkezett az ország keleti fekvésû szárazföldjéhez a hullám, és letarolta a partot. Kicsit késõbb ugyanez történt az északi és a déli, majd a nyugati parton is, az országban pedig kitört a káosz. Úgy képzeljem el, mintha körben levágtak volna két centit a térképrõl, magyarázta nekem egy halászember akkor a tragédiát. A halál nem válogatott: szegény és gazdag egyaránt áldozatául esett a természeti csapásnak. Az akkori egészségügyi miniszterhelyettes családjában például hat halott volt, ugyanis csak hárman élték túl a keleti part egyik felkapott üdülõjében tartott kilencfõs családi ünnepet. A nyomornegyedek áldozatainak számáról hónapokig nem tudtak pontos adatot (helyi sajátosság, hogy a nagyon szegények is a tengerparton, a víz közvetlen közelében éltek). Ástak ki vonatot is a sártengerbõl, sok száz áldozattal a vagonokban, és napokig kerestek tizenegy autóbuszt, amelyek utasokkal együtt tûntek el. A cunami után a kormány megtiltotta, hogy a tengerparttól ötszáz méteren belül lakóházak legyenek, így akinek ott volt lakása, ki kellett költöznie. Galli városa felé autózva ma is számtalan üres, elhagyott házat látni. A szökõár óta eltelt idõszakban valamelyest enyhült a szigor, a boltok újranyithattak, így a romos épületeket néhol csillogó-villogó kirakatok váltják fel. És gombamód épülnek a vadonatúj luxusszállodák a partra: amióta béke van, a turizmus újra az ország egyik legjövedelmezõbb bevételi forrásává vált. Itt álljunk meg egy gondolatra! A „fényességes sziget” (ezt jelenti magyarul Srí Lanka) országát évtizedeken át polgárháború dúlta: a tamil kisebbség egy része önálló területet akart kiharcolni magának. A kormányerõket a tamil tigrisektõl elválasztó senki földjén a szökõár áttelepítette az aknákat, így már senki sem tudta, hogy abban a térségben hol hajózható a tenger, és milyen mélységig nem biztonságos a part. A szökõár utáni évben megválasztott új elnök, Mahinda Rajapakse totális harcot hirdetett a lázadók ellen, és 2009-re gyakorlatilag fegyverrel felszámolta a tamil felszabadítási szervezetet. A 2006-ban indított offenzíva sok százezer civil kényszerû elköltözésével járt, így alakult ki a világ legnagyobb belsõ menekülttábora. A Meni Farm hétszáz hektárján a csúcsidõben negyedmillióan éltek – a közel harmincéves polgárháború lezárásakor, 2009 után fokozatosan ürítették ki, egészen tavaly szeptemberi bezárásáig. A tamilok folyamatosan kritizálják a kormányt az emberi jogok megsértése miatt (Colombo a területre ma is nehezen engedi be a nemzetközi segélyszervezeteket, és állítólag a hazatérni akarók viszszatelepítése is lelassult), ugyanakkor az elnök tesz fontos gesztusokat is: a békekötés évében az ENSZ közgyûlésén tamil nyelven mondott beszédet a kölcsönös megbékélés szükségességérõl. A béke látható a legjobban az országban, különösen annak, aki járt itt elõtte – miközben pár éve minden település bejáratánál katonai ellenõrzõ pontok lassították a forgalmat, és Colombo belvárosa homokzsákokkal, szögesdrótokkal és harckocsikkal volt elbarikádozva (a kormányzati negyed különösen), most nem látni katonát az utakon, és az autókat sem ellenõrzik. Az ország pacifikálásának sikere újabb elnöki mandátumot hozott Mahinda Rajapaksénak, aki európai szemmel nézve igen családias hatalmat épített ki magának. Miközben a helyi rendszerben ez a tisztség még a francia elnökénél is erõsebb jogosítványokkal jár (Rajapakse egyben a hadsereg fõparancsnoka, a védelmi, pénzügyi és tervezési, kikötõ- és légi közlekedési, valamint most már az autópályákért felelõs miniszter is), a politikus hazahívta Amerikából két testvérét, akik

TONETT

Fakérgen szörfözni
Török Ádám zenész

M
VARGA ATTILA

Ma is mûködõ intézményeket hoztak létre a magyarok a szökõár-katasztrófa után Srí Lankán

Vuk az õserdõben
közül az egyik a házelnöki pozíciót szerezte meg, a másik pedig a különösen erõs gazdasági hatalommal járó gazdaságfejlesztési miniszter lett. A Rajapakse család további államtitkárokat és kilenc parlamenti képviselõt is ad a hazának, így nem túlzás azt mondani, hogy a kétharmados többséggel bíró kormánykoalíciót, a Népi Egyesült Szabadságszövetséget a család irányítja. Anynyira sikeresen, hogy a napokban sikerült felfüggeszteni tisztségébõl a szintén rokon legfõbb bírót, aki jogilag aggályosnak találta, hogy az államfõ öccse, vagyis a gazdaságfejlesztési miniszter a provinciális tanácsokat megkerülve dönthet az évi 614 millió dolláros fejlesztési költségvetésrõl. A fõbíró tehát ment (és vele egy idõben férje, a National Savings Bank elnöke is elvesztette állását), de máris jött helyette másik megbízható rokon. A huszonkétmilliós lakosságú, ám Magyarországnál lényegesen kisebb alapterületû (65 ezer négyzetkilométer) szigeten egyébként a szingalézek vannak többségben (73,8 százalék), az uralkodó vallás a buddhizmus (69 százalék), de például a legnagyobb városban, Colombóban a mohamedánok vannak többen. Az ország hét százaléka hindu, és kicsit kevesebb a keresztény. Amióta béke van, szárnyal a gazdaság, a munkanélküliség alig négyszázalékos, és a nyomornegyedek helyébe külföldi befektetõk emelnek sokemeletes irodaházakat. Az egyik Rajapakse ugyanis fejébe vette, hogy Colombo lesz az új Szingapúr – ennek érdekében tavaly átadták az elsõ autópályát is, amely a legnagyobb várost köti össze a sziget déli csücskével. A Galli városáig tartó százhat kilométeres fizetõs útszakasz négyszáz rúpiába, kicsit több, mint három dollárba kerül, de négy óráról másfélre szorítja le a menetidõt. A motorbicikliseknek és a tuktuk nevezetû motoros riksáknak ugyanis tilos felhajtaniuk a kínaiak által épített sztrádára, így nincs zsúfoltság. Furamód ez okozott komoly gondot a sebességhez nem szokott helyi vezetõknek: egyrészt az elsõ hónapokban sokan elaludtak a túl monoton útszakaszon (a régi úton percenként kell padlófékezni vagy irányt váltani a meglehetõsen kaotikus közlekedés miatt), másrészt a túl nagy sebesség miatt a rossz minõségû, kopott abroncsokkal nem tudtak hatékonyan lefékezni. A sok baleset miatt aztán száz kilométerben korlátozták az óránkénti sebességet, így most rend van. Árrobbanás is volt a szökõár óta: akkor harminc rúpiába került egy liter üzemanyag, most százötven, vagyis közel háromszáz forint. Egy kezdõ pedagógus százdollárnyi havibért vihet haza, a rendõrt viszont négyszer olyan jól megfizetik. Ennek ellenére az emberek nem panaszkodnak – nekik a béke a legfontosabb.
A S Z E R Z Õ F E L V É T E L E I

Galli városának tengerparti része is újraépült – itt több méter magas volt a hullám

Kezdtek visszatérni a turisták is (Magyarországról 2011-ben ötven százalékkal többen érkeztek, mint egy évvel korábban), és a nagy robbanást idén várják, hiszen a világ talán legismertebb utazási kiadványa, a Lonely Planet 2013 leginkább javasolt úti céljának Srí Lankát választotta. Jogosan, mert zseniális szállodák épültek a partra a déli térségben (az egyik legjobb épp a gazdaságfejlesztési miniszter titkárának birtokában van), és az országban rengeteg a látnivaló a világhírû teaültetvényektõl a trópusi õserdõkõn át az elefántrezervátumokig. A magyar turistákkal már volt baj is: odalátogatásunk idején vették õrizetbe két honfitársunkat, mert szitakötõkre és pillangókra vadásztak a sigiriyai erdõben. A hatóságoknak azt mondták, könyvet akarnak írni a rovarokról, ám a zsákmány a helyi vadmúzeumé lett, õket pedig pár nap után kiengedték. Az ország egyébként valóban gyönyörû – a legenda szerint Ádám itt lépett elõször a földre, miután kiûzetett a paradicsomból, mert ez a földdarab van a legközelebb az édenhez. Nyolc évvel a tragédia után újra a Magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetõivel tértem vissza az országba – azóta a segélyszervezet a hazai magánszemélyek és vállalatok, valamint külföldi támogatók segítségével félmilliárd forint értékben hajtott itt végre humanitárius programot. Elsõnek az orvosaik jöttek, közvetlenül a szökõár után, aztán vizet osztottak a hajlék nélkül maradtaknak, majd több száz tonnányi élelmiszert, takarót, háztartási eszközt juttattak el a szenvedõknek. Jártak itt kúttisztító szakemberek, felépítettek huszonöt új házat, és helyrehoztak tizennégy megsérült otthont a túlélõknek. A magyar társadalom segíteni akarására jellemzõ, hogy tizenkétezren jelentkeztek be a Fogadd örökbe! gyermektámogatási programba (ez azt jelenti, hogy havi háromezer forinttal támogatnak egy cunamiárvát), de az elsõ befizetést is hatezren vállalták. Az évek során sokan lemorzsolódtak, ám most is száznál több olyan magyar család van, amely havonta háromezer forinttal támogat egy idõközben felcseperedett túlélõt. Szenczy Sándor, a humanitárius szervezet elnöke arra büszke, hogy két olyan intézményt is létre tudtak hozni, amely még nyolc évvel a tragédia után is mûködik. Colombóban található az ország legnagyobb árvaháza, és ennek legnagyobb épülete magyar emberek adományából épült. A Vajira Sri Gyermekotthont még a polgárháború kezdetén, 1983-ban hozták létre buddhista szerzetesek, hogy a harcok következtében árván maradt gyerekeket befogadják nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül. Idehoztak sokat a szökõár árvái

közül, és az épületek szûkösnek bizonyultak. A baptisták kétemeletes, 1200 négyzetméter alapterületû épületet húztak fel (de épültek kisebb házak amerikai, svájci, holland és emírségi adományokból is), ebben száz gyerek talált otthonra, akik már a szökõár elsõ évfordulóján beköltözhettek. A házat a Vajira Sri mûködteti jelenleg is háromszáz gyerekkel. A szökõár árvái, akik elérték a felnõttkort, jellemzõen szakmát szereztek, és elhagyták az otthont. Az intézményt a múlt héten megtekintette a hivatalos látogatáson az országban tartózkodó magyar házelnöki delegáció, és Kövér László iskolaszerekkel megpakolt hátizsákokat adományozott a gyerekeknek. A fiatalok még emlékeztek a magyarokra, így hangos „sziasztok”-kal köszöntek el a vendégektõl. Egy nap erejéig én is csatlakoztam a hivatalos delegációhoz, így megnézhettem délen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Vöröskereszt által épített óvodát Halphatota településen; a területet egy helyi partner, a galli római katolikus püspökség biztosította. Az õserdõ közepén lévõ faluba átköltöztették a korábban a tengerparton élõ károsultakat, de óvoda már nem létesült az új helyen. A magyar külügyminisztérium által finanszírozott intézmény Montessori-elven mûködik, ugyanis csak ezt engedélyezik a szigetországban. A falakat Dargay Attila animációsfilm-rendezõ figurái díszítik, az itt tanuló százötven gyerek ismeri Fekete István történetét, és az óvoda nevében is megtaláljuk a Vuk szót. A Vuktól alig néhány kilométerre van egy másik, egész falunyi magyar intézmény, amelyet már a fõút mellett is piros-fehér-zöld lobogó hirdet. A baptista szeretetszolgálat által felépített és mûködtetett Help Falu Közösségi Szolgáltató Központ Kahawában, a tengerparttól egy kilométerre található, és a szökõárban elárvult gyerekek, illetve a tragédiában gyermekeiket elvesztõ szülõk számára épült. Öt család és két nagyszülõi pár élt itt (az elmúlt években a nagyszülõk közül néhányan elhunytak), de a gyerekek közül idõközben elvitték azokat, akiknek fellelték rokonait, mert Srí Lankán az a hagyomány, hogy az árván maradt fiatalokat a tágabb család fogadja be. Az itt maradók közül viszont kettõ is egyetemre jár – egyikük, a tizennyolc esztendõs Saranga szabatos angolsággal mesélte el a házelnöknek, hogy jövõre diplomázik számvitel szakon. Õt egyébként ma is támogatja a Csereklye család Tahitótfaluból. Fontos volt, hogy a ma is a magyarok által finanszírozott intézmény ne legyen idegen test a településen, ezért a központ óvodai és iskolán kívüli oktatást nyújt a falubeli gyermekek és fiatal felnõttek számára. Tavaly háromszáznegyven tanuló járt ide angolt, matematikát, természettudományokat tanulni, számítógép-kezelõi ismerteket szerezni, varrni vagy karatézni – utóbbiak be is mutatták a tudásukat a magyarországi vendégeknek. Cserébe itt is mindegyik gyerek teli iskolatáskát kapott ajándékba a politikusoktól. Hazaindulásom napján megállt az élet az országban – a legnagyobb nemzeti ünnep, az angoloktól való függetlenedés hatvanötödik évfordulóját ünnepelték. Nem szokatlan errefelé a munkaszünet, talán Srí Lankán van a legtöbb ünnep a világon, hiszen az összes vallás nagy eseményérõl megemlékeznek. Sõt ezenfelül minden teliholdkor leáll egy napra a munka – hogy mindezek mellett miként tudják az évi nyolc-kilenc százalékos gazdasági emelkedést megvalósítani, azt jó lenne tõlük megtanulni!

Két és fél éves koromból megmaradtak a mandulamûtétem emlékfoszlányai. MIT KÖSZÖNHET A SZÜLEINEK? Nagyon nagy szeretettel gondolok rájuk. Iszonyatosan szegények voltunk, mint akkor a társadalom nagy része. Apám jogászdoktorként rengeteget olvasott, sokat beszélgetett velem. Sajnos mér 40 éve nincs velem. Édesanyám fotóipari szakmunkásként dolgozott, csodálatos anya volt. MITÕL FÉL A LEGJOBBAN? A balesettõl. Sokat utazom, autóval is, de mindig utasként. Én nem vezetek. Már több autóbalesetet megúsztam egyetlen karcolás nélkül. AZ INGATLANT KIVÉVE MI A LEGDRÁGÁBB DOLOG, AMIT VÁSÁROLT? Hangszereket, technikai effekteket, énekfelszerelést. MILYEN SZUPERHÕSKÉPESSÉGET SZERETNE? Repülni szeretnék ûrhajóval. A Marsra vagy a csillagok közé indulnék szívesen. KI JÁTSZANÁ AZ ÖN ÉLETÉRÕL SZÓLÓ FILM FÕSZEREPÉT? De Vito vagy talán Paul Newman.

I AZ ELSÕ EMLÉKE?

MI A KEDVENC SZAVA? Blues, körömpörkölt, zene, foci. MACSKA VAGY KUTYA? Mindkettõ. Volt kutyánk és macskánk is, amíg Dani fiam kis srác volt. KIT HÍVNA MEG ÁLMAI VACSORÁJÁRA? Puskás Öcsit, Miles Davist, Jimy Hendrixet. MELY SZAVAKAT HASZNÁLJA TÚLZOTTAN GYAKRAN? Nem szalonképes szavakat, mert káromkodni szoktam. Sokszor. MI VOLT A LEGROSSZABB MUNKÁJA? Érettségi után, 1967-ben ipari tanulóként dolgoztam. Három hónapig darukra másztam fel a híradás-technikai gyárban, és le kellett ereszkednem egy nagy kéménybe is. Ráadásul ezért a munkáért fél ötkor kellett kelnem, és este hat után értem haza. A nagy kémény még a rendszerváltozás után is állt, arra figyelmeztetve engem, hogy becsüljem meg magamat és kis szakmámat, a rockzenét. HA MEGVÁLTOZTATHATNÁ A MÚLTJÁT, MIN VÁLTOZTATNA? Jobban figyelnék a családtagjaimra és társaimra. Sok hibám volt és van. HA VISSZAMEHETNE AZ IDÕBEN, HOVA MENNE? Háromszáz évvel ezelõtt Polinéziába. Szemlélném a csodálatos természetet, halakat fognék, a madarakat hallgatnám, és fakérgen szörföznék.

Török Ádám magyar fuvolista, énekes és dalszövegíró, a Török Ádám és a Mini frontembere. 1948. január 12-én született Budapesten. 1969-ben a Mini együttes már nagy sikerû koncerteket adott a badacsonyi Tátika presszóban, majd a Radics Béla nevével fémjelzett Sakk-Matt együttessel a Budai Ifjúsági Parkban. A zenekar elõször a rockblues vonalat képviselte, aztán a progresszív rockot követte, de a rhythm and blues jegyei is felfedezhetõk kompozícióikban.1987-ben szólókarrierbe kezdett, s fellépett Amerikában, Svájcban, Olaszországban és Ausztriában. 25 albuma jelent meg.
F O T Ó : É B E R L I N G A N D R Á S

KITÕL SZERETNE BOCSÁNATOT KÉRNI ÉS MIÉRT? A szüleimtõl hippikorszakbeli kicsapongásaimért. Néhányszor elszöktem otthonról, megbuktam a vizsgákon, kirúgtak a gimnáziumból. MIBEN SZOKOTT KÉTELKEDNI? Hogy van-e élet máshol is az univerzumban. MIKOR VOLT A LEGBOLDOGABB? Többször is. KEDVENC KÖNYVE? Kerouac és Hemingway regényei. És az Aranycsapatról szóló könyvek. TALÁLKOZOTT VALAMELYIK SPORTOLÓVAL? MIKOR, HOGYAN? Buzánszky Jenõvel és Grosics Gyulával volt szerencsém találkozni. Fiatalabb koromban Törõcsik Andrással, Tóth Jokkával, Détári Lajossal haverkodtam is. Amúgy a fiam is a leghíresebb sportolók között van, akivel „találkoztam”. Török Dániel minden idõk legjobb eredményét elérõ kjokusinkarate-versenyzõje Magyarországon, kétszeres amatõr Európa-bajnok. 2007 óta egy másik sportban, a K1-ben is tarol, abban is kétszeres Európa-bajnok. Duisburgban él, profi versenyzõ. Világbajnoki címmeccse is volt, de sajnos kikapott. KEDVENC FILMJE? A Szelíd motorosok, A tanú és a Körhinta. HOGYAN KAPCSOL KI? Internetezek, természeti és történelmi dokumentumfilmeket nézek. És persze focit, focit és focit. Angol, német és spanyol focit. MOST HOL SZERETNE LENNI? Mauin. MONDJON EL EGY TITKOT! Hat lábujjal születtem. 1100 évvel ezelõtt táltos lettem volna.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful