A középkori város

A középkori város

A növekvő és biztonságosabb termés csökkentette az éhínséget. Európa lakossága az ezredfordulótól a XIII. század végéig közel kétszeresére emelkedett. Szükségszerűvé válik az új városok alapítása. A városok kialakulása helyfüggő volt. A XI-XIII. században városokat hoztak létre kereskedelmi útvonalak mentén; eltérő domborzatú területek találkozásánál; ásványkincs lelőhelyek és bányakörzetek körül, kikötők ill. folyók mentén; régi városok helyén és várak, kolostorok vagy templomok mentén. A városi önkormányzat fő jellemzői a szabad bíróválasztás és bíráskodás, saját adószedés, saját igazgatás és plébánosválasztás. A városok, mivel többnyire földesurak földjén jöttek létre, függtek tőle, adó, bíráskodás, egyéb földesúri jogok tekintetében, ezért harcot kezdtek az autonómiáért. Több város összefogásával városszövetségeket, ún. kommunákat hoztak létre és közösen léptek fel a földesúr ellen. A városokat polgárok lakták. A polgár szabad ember, megkötöttség nélkül rendelkezhet tulajdonával. A városi polgárság egy hármas tagozódású társadalmi réteg. A patríciusok közé soroljuk a kereskedőket, bankárokat, a város leggazdagabb polgárait. Ők rendelkeztek politikai hatalommal, és ők alkották a szenátust is. A polgárság középső rétegét a kézművesek alkották, akik szerényebb jövedelemmel rendelkeztek. A legalsó réteget plebejusoknak nevezzük, ők a nincstelen, alkalmi munkából élő polgárság. Nagy részük olyan paraszt, aki a jobb sors reményében a városba szökött földesurától. A kézművesek idegen árukkal szemben és a minőség védelmében érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörültek. A céhek elérték, hogy a városi piacon csak a városi céhekbe tartozók értékesíthessék termékeiket, s lehetetlenné tették a céhen kívüli kézművesek – a kontárok – működését. A céhek tagjaik között megkülönböztették a mestereket, a legények és az inasokat. A céh élén állott az céhmester, s rajta kívül még néhány mester és egy vagy két öreglegény ült a céh elöljáróságában. Szigorúak voltak a kiképzés, az inaskodás, legénykedés, vándorlás, próbaidő szabályai. A mesterré válás feltétele egy mestermunka elkészítése volt. A városokat többnyire fallal vették körül. Központi hely volt a piac, ahol heti vásárokat tartottak. A hely kihasználása érdekében az utcák szűk sikátorokká váltak, és mivel nem volt csatornázás, az állatok és emberek szennye is az utcákon hevert. Így az összezsúfolt városi népesség ki volt téve a járványoknak, betegségeknek, ami magas halandósághoz vezetett.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful