Cakó Ferenc rajzaival

Nógrádi Gábor Pete Pite Budapest, 2000

© Nógrádi Gábor, 2000 © PRESSKONTAKT Bt, 2000 Illusztráció © Cakó Ferenc, 2000

Az átváltozás reggelén Egy derűs májusi reggelen a tizenegy és fél éves Pete Péter lába beleütközött az ágy végébe, amikor ki akarta nyújtani. „Mi a manó? – nyögött fura, mély hangon. – Éjszaka rövidebb lett az ágyam? Biztosan álmodom.” – És megpróbálta ismét kinyújtóztatni elzsibbadt virgácsait. Csakhogy megint beletaposott a dívány végébe. Méghozzá úgy, hogy ki sem nyújtotta teljesen a lábát!… Szokott efféle rosszakat álmodni. Lépni akar, de béna, repülni akar, de nem tud, meg ilyesmi. Tuti, hogy most is csak egy rossz álom tartja a lábát görcsösen behajlítva, gondolta, és megnyugodott. Aztán, ahogy álmában máskor is szokta, összeszedte minden erejét, és egyszerre lökte ki lábát a végtelen felé, hogy repüljön, repüljön fent az égen… Nem kellett volna. Hatás, ellenhatás ugye! Fizika. A lendülettől úgy elrúgta magát a heverő végétől, hogy a másik oldalon, az ágydeszkába vágta a feje búbját. „Aúú!” – pattant fel Péter szemhéja a váratlan fájdalomtól, majd le is csukódott rögtön, olyan erős volt az ablakon beömlő fény. Hát mégsem alszik? Az lehetetlen!… Lassan, óvatosan újra kinyitotta a szemét. Ébren volt, és nem értette mi történik vele. Két éve kapta az ágyát. Eddig mindig kényelmesen elfért benne. Hogy lehet az, hogy most behajlított lábbal is kicsi? Lepillantott az ágy végébe. Ijedtében elszorult a torka. A takaró alól két hatalmas lábfej feszült a deszkának. Két óriási felnőtt lábfej. Két csúnya, szőrös láb. Vagyis… Tulajdonképpen nem is volt az a lábfej olyan igen-nagyon hatalmas. Legfeljebb az ő harmincnégyes tappancsaihoz képest. Igen, az a láb ott az ágy végében legalább akkora, mint az apjáé: negyvenhárom és feles. Péter figyelte a két idegen lábat, és nyelt egy nagyot. „Mi a tészta ez, Pite? – kérdezte magától, mert az apja (meg a mamája is, míg élt) Pitének becézte Pétert babakora óta. – Ez egy buta vicc? Talán apa mászott be az ágyamba hajnalban óvatosan, és kirakta a lábát, hogy a frászt hozza rám? Nem… Nem hiszem…” Hát nem is így történt! Doktor Pete Ádám harmincnyolc éves televíziós szerkesztő úr, mióta Pite mamáját két évvel ezelőtt egy gonosz betegség elragadta, nemigen szórakoztatta ilyen tréfákkal magát meg a fiát. Mogorva és szótlan apa lett, akinek folyton dolga van!… Telefonálnia kell, meg olvasni, írni, megnézni, megbeszélni, átgondolni, kiszámítani, ellenőrizni, meg sietni, sietni, sietni!… Doktor Pete minden nap későn érkezett haza a DéDé TV nevű munkahelyéről, és akkor is inkább bevonult a szobájába dolgozni. S ha mondott is valamit Pitének, inkább ne mondott volna!… Mert csak megszidta a fiát valami apró hibáért: „elfelejtetted, elrontottad, nem mostad meg, kiszakítottad, leejtetted, nem vetted meg, nem etted meg, mért dobtad ki? mért nem dobtad?”… És kezdődött a vita, amit el lehetett volna simítani két kedves szóval. Pedig valamikor…!

Talán ezt is borogatni kellene… Péter óvatosan a kezére pillantott. hátra. Agyán átvillant a szörnyű gondolat: „Lehet. Három-négy éve. Ez egy valódi kéz. Akkor még dr. „Lehet. mindkét kezét eltakarná. hátha csak képzelődik. gyer’ide! Bújj a tenyerembe!” Ez egy mondóka volt. mint . hogy most visszaváltoztam?” – bámult ijedten a karjára Pite. – Ez nem az én karom – szólalt meg Péter. mindig rámordul. és megcsókolja az arcát… De úgy látszik. Ha mozognak. Ő az énekkari kórusban is az első szólamban énekel. de picike a kezed. vagyis Radeberger. a tornatanár. sőt. Nem. A mamája mindig is azt mondta. Pite rémülten nézte. hogy „jaj. A karja nem annyira szőrös.) Pite egy ideig figyelte az ágy végében is óriásinak látszó nagylábujjat. rögtön rohant a fiával játszani! És mennyire szerette a kicsi kacagását. ez nem lehet dagadás. – Lehet. hogy „Pete! Ne visíts. most nem képzelődött. ahogy felcsilingelt. „Mi van? Ez a lipicai ménes?” – kérdezte olyankor kedvesen. biztosra mondta. hátra. műláb. csak Petya nem. Mert az az idegen. ha anya még élne. Valaki férfihangon azt mondta mellette. Pete Ádám felesége. Petike! Add ide. ha bohóckodott a gyereknek vagy megcsikizte!… Régen volt. ami nem az övé. mint egy gorilláé. De ez a lapáttenyér a takarón anya egész kezét. Akkor a mamája vizes ruhával borogatta. Péter pillantása óvatosan felsiklott csupasz karján a könyöke felé. egy hatalmas mancs hevert a takarón. A kart sötétbarna szőrszálak borították. hogy egy szigeten él a kedvenc állataival… Vagy azt. hogy mélytengeri búvárként siklik a halak között a kristálytiszta vízben… Vagy fogja az Ivanics Tünde kezét. Előre. mint egy tizenegy és fél éves gyereké. De nem volt ott senki. Ha nem mozognak. Neki kicsi keze van. az övé. Akkor mégis ő mondta?… Ki van zárva!… Ez nem az ő hangja! Ez a hang olyan izés… Mély és reszelős. mert mindenki más csúfolja. Semmi kétség: az ő lába volt az a hatalmas nagy… izé. Egy kéz. meg a mellette sorakozó kisebbeket. Aztán látta. Péter a könyökére támaszkodva feküdt az ágyában. Pite mamája élt. amivel kicsi kora óta együtt aludt. Megdagadt. mint az apjáé. hogy csak borogatni kellene…” Egyszer kis korában megütötte a térdét. Megpróbálta a lábujjait megmozdítani. Leginkább olyan szőrös volt. (Nyeste Klárinyó osztályfőnök nevezte így a terembe trappoló fiúk alsó végtagjait. hogy szinte látta. hogy az ember a majomból lett. Például nagyon el tudta képzelni. Sejtette!… A kék macija mellett. És valóban: két Petikéz is elfért anya tenyerében. és a dagadás eltűnt. Az övé meg vékony és éles. amire gondolt. Nem. „Biztosan beteg vagyok – gondolta Pite. Mozogtak. hogy mégsem. előre. és a patáit nézte. akkor Radi. bár nem is olyan szőrtelen. hogy „Passz ide! Passz ide!”.Ha Pete Ádámnak volt egy szabad fél órája. ez biztosan nem lohad le a vizes ruhától. furcsa láb nem akart eltűnni. Ha meg focizás közben kiabál Csatainak. hogy „ez nem az én karom”. és ijedten körülnézett. hogy gorilla lettem!” A szemüveges kis Csatai Jenőke. aki mindig barátkozni akar vele. Mert képzelődni azt tudott! De olyan erősen ám.

amikor úgy látszik…. de nem nagyon. aztán szenved. se e-mailje. kisfiam!”. és amibe még egyszer se pisilt be éjszaka. ha valaki nem tudná. mint az előbb. Nem sok hűtőszekrény fogy. egyik pillanatról a másikra… * Előző este váratlan vendégük volt. hogy nem kapja meg. (Mert mióta a mamája meghalt. csend és titok. örökké intézkedő. az választ kap. szőrös kar mellett néhány szakadt rongydarab feküdt. „Ez nem én vagyok” – gondolta. az tudja. és Dél-Afrikába tartott. és nem volt családja. „Aki meg akar találni. Akkor fájt volna a torka.” Hát érti ezt valaki? Pite szerette a bácsit. és az ország nagyobb részét jég borítja. Kázmér bácsi hol ide repül. – Az izlandiak melegről álmodnak. hogy nem ő az. Pite sosem felejtette el az elővarázsolt csoki történetét. hallgatag nagybácsi előző nap éppen Izlandról jött. aztán vágyakozik utána. A szép. Akivel már előfordult. Izland északon van. akkor mégiscsak ő az… A takarón heverő izmos. . Ugyanolyan narancsszínű volt. nekik elektromos kályhát adok el.egy macska. Dél-Afrikában a jégről álmodnak. felnőtt és férfias volt. DélAfrika meg délen fekszik. hogy versenyt úszkálhatunk a tengerben a cápákkal. hogy a pizsamáját látja. Anyu testvére. meg úgy csinált: hör. amit két hete kapott. eladott. A rongy leginkább Pite pizsamájára hasonlított. hör. telefonáló. néha bepisilt. valójában van-e valahol állandó lakása. Egész életében repkedett. Pete Ádám izgő-mozgó. Talán be van rekedve? Péter kicsit reménykedett benne.) Látta a felső és az alsó részt is. De aztán eszébe jutott. és nem akarta elhinni. a medvejárású nagydarab Kázmér látogatta meg őket. se telefonszáma. amikor kisebb volt. nézte. vett: kereskedett. – Kié ez a szőrös kar…? Nem volt berekedve. amit szeretne megkapni. és decemberben is akkora a hőség. aki magányosan járta a világot. Mert a pizsama leszakadt róla… Leszakadt éjszaka. Az ember elképzeli. nekik mélyhűtőket viszek. Köhécselt néhányat. A bácsi meg az állandó utazgatás ellenére csupa nyugalom. azt megtalálom – mondta titokzatosan. azóta éjszaka. majd hozzátette: – Aki kérdez. Egyszer. Sőt! Itt-ott egy-egy fehér gomb is lógott a rongyokon. ha kérdezték. amikor…. milyen gyötrő egy érzés a vágyakozás. úgy látszik. Mindenki álmodik valamiről… És az álmaiért mindenki szívesen fizet…” Kázmért furcsa embernek tartották a családban. lótó-futó. Ilyen volt mindig. Hogy mivel üzletelt? „Álmokkal – dörmögte. nagyon megkívánta az eperkrémes csokoládét. A fehér hajú és szakállú. új pizsamáját. Nem is tudták. A hangja ugyanolyan mély. hol oda. nyugtalan ember volt. hogy nagyon megkívánt valamit. sajnos. hogy ha ő gondolja azt. és még a régi kis ágyában feküdt betegen. Aztán újra megpróbált beszélni. amelyiknek a farkára léptek. ha kedvünk van hozzá. Nem volt se címe. Péter nézte. de csak darabokban.

ha mégis. hogy varázslat történt. Mindenki előtt nyilvánvaló lehet. mert nincs közel a patika! – Ezért a szemtelenségért biztosan kapott volna egy fülest az apjától. hogy nem így van. hogy „én filmezek a tévében”!… Észnél vagy kisfiam? Tudod te azt. vajon mi lesz? – morgott Péter. Mert azt hozta ajándékba. . meg szót fogadni! „Gyere ide! Menj oda! Állj fel! Ülj le! Egyes! Kettes! Beírás! Intő!…” – Ó. – Nektek nem kell folyton tanulni. – Mindig ezt kérdezed: „mi lesz belőle? Mi lesz?” Ami belőled! Felnőtt lesz! Na! – Hallod. és olyan otthonosan dobta kabátját a fogasra. amíg az élt. – Te talán jobb szeretnél betojni a suliban a dogától és a feleléstől. és mint mindig. meg várni a csengőt. és igyekezett csúnyán nézni a fiára. megmagyarázni nehéz. mintha nem három hónapja. boldog idők!… – „Boldog idők?!”… – nyerített gúnyosan Pite. hogy szólaljon már meg! szólaljon meg már! mint benn a tévében filmezni? – Kázmér! Hallod ezt? Azt mondja az ütődött utódom. amit az ő húga. hanem csak egy-két napja látta volna a rokonait utoljára. milyen nehéz a gyerekeknek műsorokat csinálni? Mit tudsz te a felelősségről? Mi tudod te. Apa persze nem hitt a varázslatokban. hogy a családból valakinek végre kipanaszkodhatja magát. rendesen fel volt vágva a nyelve. ha nem ül ott éppen Kázmér. mint gyereknek! – bólogatott Petya. de nehéz sorsod van kisfiam! Sírok! Zokogok! Ó. Egyszer csak a bácsi a zsebébe nyúlt és előhúzott egy tábla csokoládét. nézték egymást. Pedig pszichológus doktor. – Az iskolában egész nap csak ezt hallom: „Pete! Gyere ki felelni! Pete! Mondd meg ezt. s miután meghalt. meg ismét veszekedhet egy kicsit. és az ágya mellett ült. mert ha maga mögött érezte Kázmér szeretetét. Csak nevetett. – Nézz rá! Nem tanul – mutatott a fiára Pete Ádám. Nevetni könnyű. mert örült. – Hideget hoztam. mert soha mást. Kázmér utazásai közben évente ötször-hatszor landolt Budapesten. amikor Peti megkívánta? Ezt magyarázza meg apa. Olyankor meglátogatta a húgát. és az apjával vitázott. Mert miért pont eperkrémest hozott volna? Na? Na?… És miért éppen akkor vette elő a csokit. jaj. ivott egy pohár tiszta vizet. Kázmér? Ez azt hiszi. Pite meg úgy csinált. A csoki eperkrémes volt. – Na. De Péter tudta. meleget viszek – nyomult be előző este is a lakásba. Ádám azonban most csak összeszorította a száját. Nézte. – Bárcsak ne volna más dolgom. időnként betoppant megnézni az unokaöccsét meg a sógorát. ne mondd már ezt. ha tudja. – Hármas matekból! Az én fiam!… Nem tudom mi lesz belőle! – Na.és rettentően boldog. aki éppen náluk volt. Pite mamája is nagyon szeretett. fatika. Pite eperkrémes csokit szeretett volna enni. hogy felnőttnek lenni fenékig tejfel! – Hát jobb is. nézte. mint bejárni az iskolába és tanulgatni. beült a nagy támlás fotelbe. be sajnállak! – Sajnálj is! – mondta Pite. de egy szóval se mondta. Aztán vacsorát készített magának a hűtőszekrényből. mint aki észre se veszi az apja dühét. hogy véletlenül éppen az a csoki volt Kázmérnál. mondd meg azt! Vegyétek elő a füzetet! Dolgozatot írunk!…” – Bárcsak a helyedben lehetnék! – kiáltott Péter apja. Szerinte biztos. Csak nézett lázas szemmel Kázmér bácsira. meg felelgetni! Ó. így szokta. Nem tudta.

de Kázmér csak nézett maga elé a szőnyegre. Reménykedett benne. Ő nemcsak felnőtt volt. – Az almát nem kell siettetni. megtalálja. az időd meg kevesebb lesz. Ami annyit tesz. és azt sem vették észre. Ádámnak egy kicsit nyitva maradt a szája. csak az volt a gáz. hogy a sógora legalább egy bólintással mellé áll. Később Pete meg Pite leültek tévézni. mintha a sógora nem is mondott volna semmit. lekési. mert az ember tudja. . – Megszívom és kifújom. – Nem bírja megérteni ez a löttyedt agyú orángután. hogy mit mond. hogy megérjen. Tudta. – Aki elsieti. aztán olyan műsorokat csinálsz. hogy most dől el az élete: ha nem tanul. gyors felfogású. élni?! – harsogta Ádám. bólogatott. Kázmér? Kázmér hümmögött. – Cseréljünk! Legyél felnőtt. majd így szólt: – Előbb utóbb mindenkinek benő. hiszen ő is felnőtt. vagy kapj egy jobb munkát!… De akkor már késő lesz! A fejed nehezebb lesz. Én meg közben a suliban nyelem a nyálam. ha a tükörben saját magát nézi. Nem így van. Mit akar Kázmér a falevéllel meg a gyökérrel? Aztán Ádám folytatta Pite csepülését. miközben fehér szakáilát simogatta némán. – Később majd tanulnál te még. – Felelősség! Fele lóság! File-fele-falafel! – csúfondároskodott Pite. Annyira el voltak merülve a Három rabló egy vödörben című sorozat újabb epizódjában. – Hogy unom én ezt! Mi az. – Na mit szólsz hozzá? Mit szólsz. mikor? Mikor? Péter apja Kázmér bácsihoz fordult és dühösen nevetett. Minden fa a gyökérből van. estére már elfáradt. amilyeneket akarsz. nem mondta. vagy csak képzelődtek?… * Pite egy plédbe burkolózva a tükör elé állt. de pszichológus meg televíziós szerkesztő is. – De hogy mi nő be. egész nap filmeket nézel. hogy egyetemre mehess. jó? Én meg leszek gyerek! – Jó! Cseréljünk! – csillant fel Pite szeme. és a támlás fotel felé pillantott. Aki megvárja.mi az felnőttként dolgozni. – Tudod mit. de már nem kell tanulnom! – Csak viccelődj! – folytatta az apja. Egyáltalán: tényleg ott volt Kázmér bácsi tegnap este. Nem volt előtte kristálytiszta. hogy művelt ember. De úgy látszik. Aztán még hozzátette. hogy ő áll a tükör előtt. hogy felelősség? Besétálsz a tévébe. tehát sokat tapasztalt ember. és így fejezte be a monológját. hogy a nagybácsi elment. – És elhallgatott. hogy az ajtó csukódását se hallották. ahogy figyelt. A gyerek és az apja csak néztek. Minden gyökér a földből van. milyen szemtelen? Most mit csináljak? – Hát… – jegyezte meg Kázmér bácsi sokatmondóan – minden levelecske a fából van. mint akinek nagyon meg kell gondolnia. hogy hagyja őt az apja békén. – Na. mit jelentenek a sógor eldünnyögött mondatai. később nagyon megszívja! – Mit szívok meg? A cigit? – grimaszolt Pite. Kázmér azt akarta mondani. Pite persze mindent értett. kisfiam! – csapott az asztalra Péter apja. – Majd kicsit várt.

mint szünetben a hatodik bé. Szóval: férfias. Igaz. figyelgette magát…. A tükörben az apja is elvigyorodott. izmos. anya!… Hogy is van ez? Mi történt? Péter hirtelen arra gondolt. hogy olyan erős meg izmos lesz. hogy ő MAGA AZ. nagy eskü capcarap. hogy nem álmodik. meg mondjuk az nem nagyon tetszett neki. Márpedig Péter se nem ugrált. AKI A PAPÁJA TESTÉBEN ÁLLDOGÁL! … Végül is… ahogy így figyelte. És pontosan tudta. márpedig kis eskü. miközben a tükörkép visszaintett. Most elkapja Bacskait. hanem az apját. PETE PÉTER. Még ki is húzta magát. amit nem láthat. amikor néhány hete Jenőkével dobálóztak. Ez meg kinek a táskája? Az övé? Talán kimosták. A szekrény is kisebb. Péternek tetszeni kezdett a dolog. se nem röhögött. Péter zavartan elvigyorodott. Sokszor akart ilyen lenni. hogy ennyire megnőtt. mint aki dogát ír és nem készült. ahogy apa szokta. – Apa…! – intett. A haver meg csak nyomja: „A fejét üsd. már nem is látszott a világos folt. Vagyis az. hogy izgatottan el ne vigyorodjon. Aztán ellépett a tükör elől. hogy férfias. Pite az ilyen filmek után mindig arról álmodott. De nem. hogy meg ne sántuljon! Kell egy pofás. . hogy elkapja a Bacskai gallérját. Igen. ne a náthát!”. Nem rossz!… Ha ő most így megváltozva bemegy az iskolába…! Hűha! Nahát! Az biztos. A Tünde a selyemszőke hajával. de azért nyugodtan állt. Most látja a tetejét. Milyen poros!… Nicsak! Ott van az elefántos hegyező! Biztosan iderepült. mert a Tasnádi Jocó. dobbantott a lábával és hirtelen azt morogta. mint a Stallone meg a Schwarzi!… Nézte magát a tükörben. nem is nézett ki rosszul. Nagyon is nyugodtan állt. se nem meredt maga elé. hogy: – Öcsi. azt mondta. meg sétált. mint tegnap este. vagy csak ülnek némán és maguk elé merednek. Pite nem tudta megállni. hogy ha nem álmodik. Kicsit remegett ugyan az a hosszú lába. apa. hogy a feje búbjáról már hiányzott egy csomó hajszála. A főbunyósra ugrik a sok hapi.hogy Petya nem magát látta. mikor egy kicsit előrekotorta a haját. és feltörli a gyerekkel a folyosót. hanem… Illetve az apja. Azt látja. akkor talán megőrült. Feltörli a Bacskaival a folyosót. Felemelte az öklét. Vagyishogy nem az apja. és szétnézett a szobában. Magas volt. meg a kék szemével. hogy ennyire összement? Ahogy nézgelődött. Meg mintha alacsonyabb lenne az asztala. mert az apját látta… Vagyis magát látta. aztán kiakasztja száradni…! Hát ez óriási! Most próbálja meg valaki megverni. mert ilyen nem létezik. és azt mondta. ha megnézett egy pofozós filmet. akarsz egy pofont? Most már teljesen látszott. hogy az őrültek folyton ugrálnak és röhögnek. aki most éppen az apja… Jaj. akinek idegorvos az apja. Bacskai fél fejjel nagyobb nála. Furcsa!… Mintha hirtelen összezsugorodott volna a széke. meg olyan izé. Pláne. megőrült. mert nyomlak pofán!” Fognak majd nézni a csajok! Meg az Ivanics Tünde…! Amikor a Tündére gondolt. vagy elvenni a walkmanjét! Begyűri a szekrénybe a piszkot! „Figyelj apám! Ne idegelj. és minden ok nélkül le szokta kokizni. apám? Ezt kapd el. Olyan izmos azért nem volt! Na. Mégsem őrülhetett meg. Már a gondolatra is elnevette magát.

És apa?… Apa vajon mit fog gondolni…? Mi lesz. Furcsa volt. csak berúgtam. és bele van írva. ha hajnalban kell vidékre mennie… Péter belépett a vécébe. Csak nézte… Na. mert nem fognak neki hinni. Hiszen ő így nem is mehet be az iskolába!… Senki sem fogja elhinni. meg P. és megmosta az arcát. hogy I. ha hirtelen meglátja saját magát. úgy remegtek a lábai. de gyorsan!” Pitének le kellett ülnie az ágyra. mit akar? Én vagyok az. Éppen jó volt rá… Még szép!… Pite kiment a folyosóra. de majd most!… Elkapja Tünde derekát. Apa elment? Lehetetlen! Még akkor sem indul el köszönés nélkül. T. és kettőt látok mindenből. akkor kezicsókolommal fog köszönni. Iskolába tehát nem mehet. te én vagyok? Igen. és idegességében remegett az a rettenetesen nagy térde. Én meg te vagyok! Akkor iker vagyok? Nem. kézmos. de ne részletezzük!). Hihihi! Hahaha! Huhuuhu!…” De tényleg: hol van apa? Ilyenkor már régen kiabálni szokott. . mint az őr az automatánál a Terminátor II-ben? Halálra rémül! Persze lehet. elvégezte a dolgát (ez is elég fura volt. mintha a nap kisütne. hogy összeszalad az iskola. felemeli a levegőbe. És a tüskék szúrtak. olyan. hogy csak elbeszélgetnek… „Szervusz! Szervusz! Jé. ahogy apu emelte fel anyut valamikor. hogy ugyanannyit lép. és besütne… Péter eddig még beszélgetni is alig mert vele. aztán a fürdőszobába ment. Arcmosás közben úgy érezte. P. HOGY FELEMELI A LEVEGŐBE? Ha Ivanics meglátja őt ilyen felnőtt alakban. mint tegnap. arcmos. A folyosóról nyílt apa meg anya hálószobája. és kilépett a folyosóra. Klárika néni… A Pete Péter! Haha! Haha! Halljátok? De igen! Becsszó! A harmadik sorban ülök az ablaknál!… Na ne! Soha! Maga egy bácsi! Én nem! Én Peti vagyok! Én szívet véstem a padba. Illetve most már csak apáé. durva kefét simogat. Péter megállt. amint éppen szembe jön saját magával.Amikor beszalad az osztályba. fogmos! Elkésel!…” Péter óvatosan kinyitotta a szobaajtót. Vagy megőrültem. Csend volt. Ha pedig felemeli a levegőbe. Ilyen a borosta? Felvette az apja fürdőköntösét. és felrakja a szekrény tetejére…! Pite hirtelen elsápadt. a lány sikoltozni fog. MI AZ. hogy: „Pite! Felkeltél? Kapard össze magad! Pispis. hogy ő Pete Péter hatodik bé…! „Kezicsókolom osztályfőnök néni! Jó napot. és kihívják a rendőrséget. hogy nincs igazolványa?… Mit beszél?! Maga tizenegy és fél éves?… Aha! Értjük!… Na telefonáljon csak valaki a mentőknek. de annyira. Mintha tele volna picike tüskékkel a bőre. „Ki maga? Mért emelgeti ezt a kislányt? Mért tette a szekrény tetejére? Vegye le! Tegye le! Kezeket fel! Mutassa az igazolványát! Mi az.! Ez az ember megőrült! Segítség! Rendőrség! Mentőség!” Vagyis: mentők!… Pite ült az ágyán.

Nem hallott semmit. Kopogtatott. Ha akart volna. – Maradj ott! – mondta a hangja. Pite egy kisfiú hangját hallotta az ágy felől. – Pite. apja a paplan alatt fekszik. Várt. Leguggolt. tátott szájjal térdelt a félhomályban. hogy meg ne ijessze. Egy ismerős kisfiú hangját!… A saját hangját. akkor sem bír tovább mozdulni… .mégis messzebbre jut. A leeresztett redőnyök mögött a félhomályban úgy látta. mintha még kicsi volna. ott maradj! Pite dermedten. de azért ne ijedj meg!… Nincs semmi baj! Nem vagyok beteg! Csak éjszaka megnőttem egy kicsit… De jól vagyok. Megállt a hálószoba ajtaja előtt. majd megismételte hangosabban. és megpróbálta elvékonyítani a hangját: – Apaaaa!… – suttogta. Az ágy felé nézett. – Itt vagyok!… Valami történt. Lassan kinyitotta az ajtót. Hallod? Apa!… Péter lassan. amikor valami egészen meghökkentő hang hallatszott. négykézláb közeledett az apja ágyához.

hogy hebehurgyán elfecsegett esti kívánsága most teljesült. még a megszólalás után is). és kicsi öklével a párnát verte. a lábát. mint Petyának az a két férfias. hogy Péter apja mit érzett. ha esetleg. és bekerült a kórházba… A fertőző osztályra. amint éppen szembe jön!… Rettenetes lelki törést okozhat neki ez a látvány! Lehet. hogy rettentően eláll a füle!… Nem kellett sokat gondolkodnia. meg minden egyebét. ami a pipaszárak helyébe nőtt. ez butaság… Megvan! Beteg lett. a harmadik. hogy el fog ájulni? Vagy ideggörcsöt kap!… Nem. már jött a másik. Azt. ahol nem lehet meglátogatni… . – Kérlek. Aztán csak feküdt a paplan alatt. de mégsem Pete Péter volt. kis kölyökként?! Ha meglátja saját magát. Már amennyire az izgatottságától bírt. hogy ő dr. – Ő tette volna?… Kázmér? Mégis varázsló?… Lehetetlen…” Egy komoly pszichológus akkor sem hihet földöntúli dolgokban. vagy akárhova!… Vagy elrabolták az emberrablók… Nem. így nem kerülhetek a szeme elé. ha meglátja az apját ilyen csenevészen. hogy ilyen vékony a hangom. Hogy menjen be így a tévébe? Be se engedik! És ha azt mondja. egyszer majd… Úristen! – akadt el a lélegzete hirtelen. „Nem. Neki mindenesetre közel sem tetszett annyira az a két pipaszár. A legjobb lenne kilopózni a lakásból. Pete Ádám harmincnyolc éves pszichológus és televíziós szerkesztő ágyában egy tizenegy és fél éves gyerek feküdt a takaró alatt. ha a csoda vele történik meg. hogy rádöbbenjen.Ki itta meg a kakaót? Dr. De ez még mind semmi! Amikor idegesen végigsimította a fejét. hogy ilyen átváltozásról sohasem hallott? Hogy lehet. nyápicon. Hogy lehet. hogy ezt az egészet nem érti?… Talán… Talán írhatna Pitének egy levelet. Értette ő. és valahonnan felhívni a gyereket telefonon… „Halló! Kisfiam! – mondaná neki. csak nem bírta ésszel felfogni és megérteni. amit erős és férfias lába helyett kapott. hogyan? „Ilyen nincs – dünnyögte a fia hangján. Megpróbált gondolkodni. és meglátta a kezét. és egyszerre a többi!… Ő pszichológus! Ő öt évig az emberek leikéről tanult az egyetemen. amikor az ébresztőrádió hangjára reggel felébredt. Pete Ádám?… Mindenki ki fog feküdni a röhögéstől. Mit csináljon? Minden összezavarodott. érezte. hogy el kellett utaznia Izlandra. mi történt. És a vállán lógó csenevész karok. Elmenni. valamelyik osztálytársa szórakozik. nehéz volna elbeszélni. – Azt hinné. Mi lesz Petivel. és a sógora jutott az eszébe.” A doktor úr kicsi fejében kavarogtak a gondolatok… Még végig se gondolta az egyiket. nem!” – suttogta vékony hangján. ne csodálkozz. Én mégis a te édesapád vagyok!…” „Pite szétröhögné a kagylót – gondolta Ádám. A gyerek a megszólalásig hasonlított Pete Péterre (sőt. nem. meg a kilátszó bordái sem töltötték el vidámsággal. Vagy bevitetik az ideg-elmére!… Hogy fog így pénzt keresni? Hogy neveli fel Pétert? És hogy fog… hogy fog újra megnősülni.

hogy mi lehet az ábra. Az apja óvatosan megint kikukucskált a takaró alól. de valahogy nem merte. egy kissé elvékonyított. Azt hiszed. – Már ilyen voltam. – Ugye megmondtam! – görnyesztette a hátát Péter. hogy meg ne ijessze az apját. – Pite!… – Tessék? – Egészen biztos. Tulajdonképpen pontosan tudta. hanem tőle félnek. – Apa!… Te…? Te vagy az? A szerkesztő úr icipicit felhajtotta a paplant. Szinte hallatszott. Az apja meg hatalmas sikollyal bevágta magát a fal mellé. amikor felkeltem. – Apaaaa!… Itt vagyok!… Valami történt. és a fiára bámult. és kicsipogott. vagy nem merte tudni. de azért ne ijedj meg!… Nincs semmi baj! A többit Pete Ádám nem is értette. de már kezdett magához térni. – Maradj ott! – csipogott ijedten új. Naná. – Teljesen olyan. én nem ijedtem meg?… Borostás az arcom… Az apja még hápogott kicsit az ijedtségtől. de azért nagyon ismerős férfihangot az ajtó felől. hogy nem ő fél egy felnőttől. Olyan csend. amikor meghallott egy hangot. hogy ennyire megijesztette az apját… Bár egy picit élvezte is a dolgot. – Mért guggolsz? Állj fel! – Apa! Meg fogsz ijedni. Egy nagyon ismerős arcú. mintha… mintha . – Pite. – Nem tehetek róla – mormogta mély férfihangján Pite. Nem tudta. Ki ez? De hiszen ez a hang az övé! Ki beszél itt az ő hangján?! És akkor bekattant. Péter kimeresztett szemmel nézte az ágyat. Csak azt nem tudta elképzelni. – Nagy gyerek! Nagy gyerek! Mit dicsekedsz?! – csipogta az apja. hogy Peti mekkora lett. Én most egy nagyon nagy gyerek vagyok. Sajnálta. bújj már ki! Hadd nézzelek! Péter felállt. majd ingerülten hozzátette: – El tudom képzelni! Na. de hatalmasnak látszó férfi bújt elő az ágya mögül. hogy… hogy te vagy az? – Hát persze!… Egészen!… – Majd kis csend után halkan csak annyit mondott: – És te…? Azt akarta kérdezni. mi a helyzet. hogy kisebbnek látsszon. Érdekes. Csak nézte a takarót. ott maradj! Csend lett.Aztán csak történne valami… Éppen itt tartott a gyötrődésben. és az arca elé emelte a kezét. Most fordult elő életében először. – Guggolok. hogy „nagyon kicsi lettél?”. Peti meg ő… ő meg Peti… Kezdte érteni. hogy egy pók a reggeli tornáját végzi éppen a hálójában. mert majd a Hüvelyk Matyi!… – Pete Ádám belepislogott a homályba. gyerekhangján a felnőtt férfi. rosszul vagyok! – suttogta. – És te…? Te hol vagy? – Az ágy mögött – mondta Péter halkan. mint matekórán feleltetés előtt. – Jaj.

És a gyerek ebben az életkorban a legérzékenyebb. mégis elszorult a torka. pedig már elhitte. Kata erre azt válaszolta. Tegnap még én is akkora voltam… Dr. ami belőle éjszaka lett. ha nincs mamája. majd óvatosan felült. * Kintről zörgés hallatszott. – Nem hiszem el… – motyogta Ádám. Ádámnak kávét. Erre Ádám azt válaszolta. gondoljuk csak végig!… De erre nem volt idő. És megpróbálta összeszedni magát. Valaki kinyitotta a lakásajtót. amikor olyan kicsinek és törékenynek látta a hatalmas pizsamában. Úgy érezte. Ő ápolta Peti mamáját. Ki ez?! – Jó reggelt! – hallatszott egy élénk és vidám női hang. alacsony. amire Péter már nem tudta visszatartani felnőttes. – Az nem lesz könnyű! – vihogott. Pláne. de lassan már apja sincs. – A Kata néni! A Kata! – suttogta és nagyot nyelt. most kellene a legjobban figyelni rá. Először a lábát dugta ki. doktor úr! Szegény gyereknek nemcsak hogy meghalt a mamája. vagyis. amikor belenéztem… És te…?… Összementél. és eleget van vele. és azt mondta: nehéz megérteni. fekete hajú fiatalasszony a szomszédjukban lakott. és belépett. és az asszony halála után vállalta. Ilyenkor reggelit is készített. hogyan . ami nem tartozik rá. Közben nem mert a fiára nézni. hogy hetente háromszor rendbe rakja a lakást. hogy mikor és mennyit foglalkozik a fiával. A vékony. Máskor meg felelősségre vonta a férfit. hogy nagyon rosszul gondolja. Erre Kata is felemelte a hangját.magamat látnám… Péter elvihogta magát. – Hahó! Finom kakaós csigát hoztam! Pite apja úgy menekült vissza a takaró alá. hogy többet kellene foglalkoznia a gyerekkel. Tudom. de ne ijedj meg! – Nem fogok. hogy Peti túl sokat van egyedül otthon. Apa és fia riadtan bámultak kifelé. – Na. hogy ő úgy gondolja: mindenki foglalkozzon a saját dolgával. ha így gondolja. és ne üsse más ügyeibe az orrát. lassan kimászott a paplan alól. És őszerinte eleget foglalkozik. aztán a kezét. Péter elképzelte. csak szemtelenkedj!… – jött a dühös gyerekhang az ágy felől. Pete Ádám. – Ahhoz neked székre kell állni!… Péter apja egy kicsit hallgatott. Ádám általában meghallgatta a fiatalasszonyt. és a falnak vetette a hátát. „Ez nem lesz jó. mint gatya a mosásban?… – Majd mindjárt kapsz egy fülest. mekkora vagy. gurgulázó röhögését. mekkora lesz a papája. Kata ugyanis időnként azt mondta. olyasmibe is beleüti az orrát. A szerkesztő úr nem nagyon kedvelte a szomszédasszonyt. és hogy mennyi időt tölt vele. Pedig tegnap még ő is ilyen kicsi volt. de mindig azt válaszolta: kizárólag őrá tartozik. Aztán azt suttogta: – Most kibújok a takaró alól. mert ő egy udvarias ember és pszichológus. – Hát igen!… Azt látod! Én is láttalak a tükörben.” Így mondta. Péter meg összerántotta magán apja köntösét. mint ijedt egérke a lyukba. De valahogy más volt felnőtt-magasságból nézni a gyerekké változott apát… Nézték egymást. Pitének kakaót.

Pite a maga egy méter nyolcvan centiméterével. köszönj! – suttogta Ádám. arcmos. – Mit állsz itt? – nézett fel a fiára dühösen. – Mér’ én menjek? Nekem itt vannak a cuccaim. aztán pispis. beleugrott a papucsába és rögtön orra is bukott. – Be ne jöjjön már!… És Péter köszönt. Kirántott néhány tiszta holmit Pite szekrényéből. és nyomás a gyerekszobába. Petyus…! – nevette el magát Kata. mint azon a bizonyos tehénen a gatya. Kifutott a fürdőszobába. hogy ez csak egy csúfolódó hülyéskedés Pete Ádám. Ádám néha már arra gondolt. ne! Neki most a fia gyűrött gatyáját kell felvenni?! De nem volt idő a tépelődésre. Kata néni! Itt vagyunk… – Aztán ijedten a szájához kapta a kezét. kézmos. részéről. Kata néni…! – Szervusz. míg Pite nagyobb lesz. – Vagyis nem alszom! Jó regg…! Szia. aki a saját kicsi fiához sem ért. Aztán mindig úgy döntött. és felnyögött kínjában. – Úgy hallom. öltözz gyorsan! Mindjárt kész a reggeli. és az ajtóhoz hajolt. és valaki mást bíz meg a takarítással.tud egy olyan ember gyerekműsorokat írni és szerkeszteni a televízióban. De hogy szia? Meg Kata? Meg néni? A fiatalasszony szíve körül melegség támadt. Naná! A papucs legalább tíz számmal nagyobb volt. Jaj. mint bagoly a hetes buszon. amikor a tükörbe nézett. – Menj öltözni! Péter elvigyorodott. – Szia. majd visszarohant a hálóba. Ő is jól megrémült magától. és úgy lógott rajta az ing. Mi az. Úgy látszott. Időnként hallotta. Majd. – És feltette a tejet a gázra. Meg kell várni. hogy nagyon szépen köszönünk mindent. Menj te! Pite apja a tegnap este kikészített ingére meg a nadrágjára nézett. mint Ádám lába. meg a nadrág. ahogy köszönni szokott. halkabban csak annyi: – Ilyen korán elmentek?… – Köszönj neki. Ahogy szokott. – Nem! Nem alszik! – kiáltotta közben kisfiú hangján. amit egy kis közömbös fejbólintással kísért. miközben oldalt . Kint a konyhában a fiatalasszony csak állt és pislogott. Maga sem tudta mért. a gyerek kedveli ezt a nőt. de kedvesen hangzott… Vagy talán mégis kezd észhez térni ez a mogorva medve? – Jó reggelt… doktor úr! – köszönt vissza. még nem ébredtél fel egészen. De akkor aztán megmondja Katának. fogmos. Lehet. miután senki se szólt. – Hogy kell ezt…? – rángatta a nadrágját a gyerek. hogy Pite miatt még vár egy kicsit. hogy: „Szia. felöltözött. hogy az asszony meg a fia beszélgetnek és nevetgélnek. Ott aztán. A szoba közepén állt az ő kisfia. Kata néni!”? A televíziós szerkesztő úr eddig mindig hűvös „Jó reggelt!”-tel üdvözölte. és viszontlátásra! Minden jót!… Majd éppen egy óvónő fogja kioktatni a gyerekek lelki világáról! Amikor ő ebből doktorált! * – Hahó! Van itt valaki? – hallatszott ismét a konyhából. – Gyerünk álomszuszék. – Pite még alszik? Bent a szobában Ádám kipattant az ágyból. aznap reggel először. Ádám a ruháihoz ugrott. de lenne szíves a lakáskulcsot letenni az asztalra. és megzavarodva forgolódott. visszakéri a fiatalasszonytól a lakás kulcsát. elvigyorodott.

– Észre fogja venni – hadarta Pite. Petyus? Ádám majdnem elrántotta a fejét. hogy Kata nem is őt simogatta. Ádám igyekezett nyugodtnak látszani. kisfiam! Nekem ugyanis nem gond eljátszani. Pedig nagyon zavarta. – Remélem. és elöl tele van gombbal… Az apja elfojtotta a nevetését. Csak ahogy én szoktam. Aztán csak kimondta. hogy „Kata. ne az ingujjadba! Úgy köszönsz: jó reggelt! Jó napot! Viszontlátásra! Ne mozgasd folyton a lábad. és felállt egy székre. Igen. – És ha megmondanánk mégis. Mit csinál ez? Megsimogatja a fejét?! Még jó. – Próbálj úgy viselkedni. – Ez olyan nagy. – Jó reggelt! – mondta Kata és megsimogatta a kisebbik Pete kobakját. amire gondolt. hogy nem túr bele a hajába? Kata beletúrt a gyerek hajába. – Nem lesz semmi baj. és befűzte a gyerek cipőjét (vagyis a maga cipőjét). Ha lehet. meg se szólalj! Akkor nem lehet baj. Aztán kis ideig lihegve nézték egymást. ahogy én szoktam – suttogta az apja. – Ne izgulj! – csipogta Ádám a fiának. vagy a melle magasságában volt a szobában. hogy én vagyok a gyerek. hogy megkösse a gyerek nyakkendőjét. hogy izgul. mint kutya a farkát! Minél kevesebbet beszélj. hogy felnőtt vagyok! Felnőtt vagyok. – Nem is…! Mert okos! – Erről most ne nyissunk vitát! Pite hallgatott. a kakaó meg a kávé már a konyhaasztalon gőzölgött. hogy ami eddig a hasa. amikor megértette.kicsúszott az inge. – Jó reggelt! Jó napot! Viszontlátásra!… Látszott rajta. ami az eseményeket ismerve Ádámhoz tartozott. az most majdnem a szemvonalába került. rántott kettőt a szíjon. kérem! legyünk már észnél!”. kézmos? Ádám már éppen kiáltásra nyitotta a száját. és óvatosan letette a földre. A villanykapcsoló. – Hogy aludtál. hogy azon áll. és majdnem lebukfencezett a székről. Ne vigyorogj folyton! Ne grimaszolj! Ne piszkáld az orrod. igen. az óra. – Inkább figyelj ide! Most felnőtt vagy. hanem . és te az apa…? Bevinnének minket a bolondokházába? – Csak téged. komoly vagyok. és ne feküdj az asztalra! Ne edd le magad! Törd a kenyeret. ne harapd! A szalvétába törüld a szádat. a könyvespolc. Elfelejtette. hogy tizenegy éves vagyok – mondta Pite apja. – Morogjak és veszekedjek? – Nem vitatkozom veled – mondta az apja. a feneked! Ne vakarózz. fogmos. begombolta a nadrág sliccét. megvolt az arcmos. és szívott egyet az orrán. Minden olyan nagy lett… * Mire Ádám meg Péter kimentek. gondolkodott. Szerencsére a gyerek. vagyis Pite elkapta. nem… – És ha Kata észreveszi a cserét? – Annál ez a nő sokkal butább. Csak figyelj! És mondogasd magadban. nem. nyugodt vagyok! – Felnőtt vagyok. a füled. felnőtt vagyok… – motyogta Pite. és a konyha felé bökött a fejével. Csészék és kávéskanalak csörgése hallatszott. visszagyűrte a fia ingét (vagyis a saját ingét ugyebár).

– Félsz. – Mi a baj? – pillantott Kata egyikről a másikra. – Mi? Ki? – pislogott Kata. ha kaphatna!… Füles helyett azonban Ádám szófogadóan a fia helyére ült. ez is jó ötlet… – Akkor csinálok egy teát – fordult a tűzhely felé a fiatalasszony. Ádám nem ettől félt. Mi ez? Vicc? És kit akarnak megtréfálni? Őt? – No. – Nagyon vicces. neked nem gond. a kávésat a gyerek előtt. Istenem! Hogy ez a gyerek mekkora fülest kapna. Petikém! Mindjárt indulnod kell az iskolába. – Itt az uzsonnád. és segítségkérően a gyerekre . nem beteg. ahova felnőttként szokott. idd meg a kakaódat. hogy bírja a fia ezt az édes löttyöt meginni! Péter ugyanakkor a csészéjében gőzölgő finom feketére pislogott. hogy mit szeretnek a felnőttek ezen a kesernyés löttyön. – de… már nem kell! A fiatalasszony megfordult. – Apa nem azt mondta. – Mi van. ahogy te szoktad. Pite meg az apja elől a kakaót. és egy pillanat múlva már mindkettőjük tányérján csak az üres csésze állt. – Mi baj? – kérdezte az asszony. majd kivágta: – Csakhogy ma nincs iskola! – Hogyhogy? – bámult az asszony. – Négy kanál cukrot tettem bele. Igen! Igen! Ezt! – Már mért ne mehetne? – kérdezte a fiatalasszony. hogy nem elég édes? – Nem.Pitét. Ádám a csészére bámult. Ha megissza. Nagyokos! Találj már ki valamit! A gyerek mindent értett. mire Ádám elkapta Péter elől a kávét. hogy „ugye. – Talán az urak elrontották a gyomrukat? A két férfi tétován bólogatni kezdett. Látta az üres csészéket. Elrontották?… Mondjuk. nagyon! – És Ádám elé tette a becsomagolt zsemléket. jó!… – húzta el a száját. – Ma… apu. hanem azt. Ezt az iskolaundortól fénylő tekintetet jól ismerte. Egyszer már ivott néhány korty valódi kávét. – Nem. Atyaszentúristen! Ez kakaó. nem beteg… – nyögdécselte Pite. hogy „apu te”. – Attól felébredsz. majd az asztalfőre ült. – „Apu te…”? – Á. hülyén nevetgélni kezdett. – Hála Istennek. dehogy! – rázta a fejét Ádám. – Hol ülsz? Mi van veled? Még alszol? Ébredj fel! – És vigyori pillantásában benne volt. Hát persze! A gyerek szokásos kakaója. hogy ő most a gyerek… Ha már így történt… De hogy harmincnyolc évesen menjen iskolába?!… Az teljesen kizárt! A fiára nézett. Rendben van. – Ádám ettől félt. fatikám. – Ma… – húzta a szót. Ádám elsápadt. – Csak vicceltem! – Na. A kakaós bögrét a felnőtt előtt. – Ugye ezt mondtad? Pite vadul bólogatott. Petya! – mosolygott a gyerekre Kata. kisfiam? – nézett az apjára Pite a magasból és összehúzta a szemöldökét. – Miért nincs? – Miért nincs? – ismételte a kérdést Pite. hogy tizenegy és fél éves vagy?” Ádámnak viszketni kezdett az a kicsi tenyere. mint aki nem foglalkozik ilyen gyerekes csínyekkel. Sose értette. Rettentő zavarában nekiment az asztal sarkának. Képtelen volt megérteni. te nem mehetsz iskolába. itt fogja kidobni a taccsot az asztalnál. – Kösz a teát – csipogta Ádám. hogy „a Pite” nem mehet iskolába! – És Petyára nézett.

– Nem? – bámult Katára Petya. csak szorít… Tulajdonképpen tetszett neki. hogy ez a bírálat róla szól. Minek kell ezt idekötni? Se nem melegít. se nem takar. és kiment a konyhából. és rángatta a nyakkendőjét. De most megköszönte. Kata elhúzta a száját. mert megértette. – Olyan furcsa… – Furcsa? – kérdezte Pite és beleharapott a zsemlébe. – Nem foglalkozom vele? – Mért? – kapta fel a hangját Kata. hogy a doktor úr „Szia. te mindent elfelejtesz! Pite elismerően elhúzta a száját. – Köszönöm a reggelit! – mondta Ádám. Nem is találkoznak! Pite csak pislogott. Kata a gyerek után nézett. szegény gyerek már alszik. doktor úr! Maga meg a nevelés!… Amennyit maga foglalkozik Petikével. Azután megitta a fia kakaóját. kisfiam.) Ezután Petya megköszöni a reggelit. miért is nincs ma iskola? – Patkányirtás – mondta Ádám nyugodtan. – Itt az ideje… Aztán elgondolkozva nézett a becsukódó ajtóra. bár sosem szokta. – Foglalkozik vele? Nincs is itthon. hogy ne kelljen iskolába mennie. hogy a férfi itta meg. Szorította az a vacak rongy. Egy óvónőt nem lehet kakaóügyben olyan könnyen átverni. Mire megérkezik. – Nagyon helyes! – szólt utána a fiatalasszony. – Akkor most megyek… – dadogta. (Mert Kata tudta. hogy az asszony néha keményen vitatkozik miatta az apjával. a Katának. Nem tudta. Mi ez az egész? Április elseje van? . Már sokat hazudott. de a patkányirtás még nem jutott az eszébe. de már kissé halkabban. – Olyan felnőttes… Például sose szokta megköszönni a reggelit. Az én nevelésem. Kata néni!”-vel köszönt. – Gázzal árasztják el a sulit a patkányok ellen. – És hosszú lábain kibotladozott. – Ne nevettessen.nézett: – Mondd csak meg. Végül pedig a doktor úr „megy foglalkozni a gyerekével”. A kakaóbajusz árulkodik. De hiszen mondtam tegnap!… Apa. és a közelébe se szabad menni. attól ő Maugli is lehetne a dzsungelben!… – Mért? – pislogott Pite. – Miért? Talán meg szokta köszönni? – Nem – vigyorgott Pite. hogy Kata megvédi őt. Milyen különös… Kezdődött azzal. – Foglalkozom a gyerekkel egy kicsit. – Nem szokta.

– Hogyhogy nem szoktam? – Mert sose vagy itthon – hüppögött Pite. hogy átfogja a gyereke koponyáját. – Bocs! – És egy kézzel kinyúlva felkapta Ádámot a földről. – . és bánatosan nézték a saját. Aztán mind a ketten elnevették magukat. Leültek egymással szemben. hogy bosszantsalak!… – Aztán összehúzott szemmel a fiára nézett.) – Először is: ne kaparászd a füledet. Ott ül halál komolyan. Ádám a székével együtt a fia felé fordult. – Milyen pofát vágsz te? Próbálj egy kicsit mosolyogni! Az én szám nem ilyen görbe. és a lába nem ér le a padlóra. ahol dolgozott. Az egyik egy színészrendezővel.Lehet-e egyedül csókolózni? Ádám az íróasztala mögött ült a forgószékén. hogy át tudja nézni a papírjait. a fiához lépett. – És pontosan ilyen görbe. mint az apák szokták a gyereküket!… * Kata rendet rakott a lakásban. amikor Péter bevágtatott. – Mi van a hajammal?… – figyelt fel Ádám a gyerek kopaszodó fejére. Két párnát tett a feneke alá. A lába a levegőben harangozott. és dühösen ledobta magát a fotelbe. ami nyugtalanította őket. – A Kata néni is megmondta. (Ez kicsit egyszerűbb volt. Elég nevetségesen nézett ki. Akkor nem volt szüksége mindkét karjára. két találkozója volt. Ádám lecsúszott a székéről. Pete meg Pite végre nyugodtan végiggondolhatott mindent. – Biztos nem! – gúnyoskodott Ádám. és rossz szokása szerint a fülét tekergette. – Én így nézek ki? – kérdezte Pite. Aztán elment a közeli óvodába. Mi legyen? Mi lehet?… Lehetetlen egy helyzet!… Éppen itt tartott a gyötrődésben. Mint a DéDé TV nevű tévécsatorna gyerekműsor-szerkesztőjének. és a hirtelen lendülettől belökte az apját az asztal alá. a másik egy íróval. hogy hogyan teljesíthetné az aznapra előjegyzett feladatokat. Mégiscsak fura. apukám! Másodszor: Kata ne üsse bele mindenbe az orrát! – De csak üsse! – kapta fel a fejét Pite. A doktor úr azon gyötörte az agyát. aki az új vetélkedőműsort vezeti majd. és a gyerek fejét a mellére szorította. – Igen – mondta Ádám. – Te se szoktál mosolyogni – mondta Pite. tegnapi arcukat. – Ha megmosakszol. A megbeszélt találkozókon kívül aznap kellett volna megnéznie egy vulkánokról szóló filmet is. amikor még ő volt felnőtt. – Direkte elállítottam. – De a fülem biztos nem áll el ennyire! – nézte a gyerek apja vitorláit. hogy egy gyerek úgy kapkodja fel az apját fél kézzel. hogy nem szoktál foglalkozni velem! – hadarta. aki filmsorozatot akart írni a gyerekeknek. és Pite kis fejű.

Ki ez? Közben a kellemes női hang folyton hallózott és azt kérdezgette. hogy… hogy beteg vagyok. – Meg ment a hasa és hányt. kisfiam. – Neked mondta. – Doktor Pete… – Szervusz. pedig semmit sem tudott. de határozottan Ádám. légy szíves! – intett Pitének. – Tudod. hogy „Ádám. és velem maradtál itthon. ahogy az apja szokta. mert a felnőtt testben sokkal erősebbnek érezte magát. A kisfiam beteg. – Biztosan engem keresnek. Nem mindegy? – Egyáltalán nem! Ha a gyerek csak köhög. Pite! – Ó. mert apa beteg… – Apa?… – tátogott az Annamária nevű nő. drágám”! – Nem neked mondta. De én hallottam. akármi is történt. nem? – Persze. – Mindegy! – legyintett az apja. – Mi van veled? Mért nem jöttél be? Vártalak… Pite eltakarta a kagylót és az apjára meredt. bejöhetnél – javasolta Annamária. – Pimaszkodunk? – szólt vékony gyerekhangján. – Mondd azt. – Mi bajod? – Köhögök! – mondta Ádám. az a kedves néni a gyerekosztályról… – Kedves néni? – grimaszolt Pite. drágám! – hallatszott egy mély. – Hát igen – bólogatott Pite. – És fáj a torka. – Kell egy füles? Azért még mindig én vagyok az apád. – Mi lesz a beszéléseiddel? – Holnap bemegyek – sziszegte Ádám –. – Azért nem mentem be a tévébe – kezdte Pite –. – Fáj a torkom! Nem mindegy? – Köhög – mondta Pite a telefonba. Petya apja. de rögtön vissza is kapta a kezét. – De ki hiszi ezt el? * És akkor megszólalt a telefon. ott vagy? Hol vagy?” – Annamária! – hadarta Pite apja. – A fiad beteg! Pite! – Mire Pite helyesbített. Erőszakosan és élesen csengett. Azt mondta nekem. – És mit mondjak? – De már emelte is a kagylót. – De ne részletezd! És mi lesz a megbeszéléseiddel? Pite befogta a kagylót. – Milyen apa? – Nem apa! – sziszegte Ádám rémülten. láza is van – súlyosbította a betegséget Pite. – Vedd fel. majd mindent elintézek! Aztán . – Kisfiam! Hogy venném már fel?! Nálad a hangom! – Tényleg! – vigyorgott Pite. – Bocsánat! Butaságokat beszélek. „szervusz. búgó női hang. mintha mindent tudna. – Hát akkor vedd fel te! – mondta a gyerek. – Kösz! – mondta az asszony. kis praclijával automatikusan nyúlt a kagyló felé. hanem nekem – suttogta Ádám.Mit csináltál vele? Te kitépted? Tegnap ennél azért még sokkal több volt… – A fésűdben! – vihogott Pite. – Halló!… – morgott egyet. – Nemcsak köhög. szegény! Mi baja? Pite befogta a kagylót és az apjára nézett. te vagy! – morogta Pite.

Pite nyelt egyet. Kötelező. Ádám leültette Petyát a kis székre. – Apa! De hát te nem is tudod. Te fogsz bemenni! – Én? – hörrent fel mély férfihangján Pite.mondd azt. mert akkor engem úgy kirúgnak. És nem is voltam olyan rossz tanuló. – Atyaisten! – fogta a fejét Ádám és a fotelbe csúszott. – Te foglaltad el a… helyemet!… Az az én fejem. hogy puszi. Most szépen megmutatod. akkor te leszel a hibás! Év végén ne engem szidj! – De az apja csak nevetett. és letette a kagylót. az én karom!… Add vissza!… És te talán elmégy az iskolába tanulni? Felelni meg dolgozatot írni? – Tehetek mást? – kérdezte Ádám. hogy puszi. fizeted a számlákat. kisfiam! – Csak nekem kellett volna gondolkozni? – kapta fel a hangját Pite. – Bár úgy lenne! – De látszott. főzöl!… Hamarabb kellett volna gondolkozni. pénzt keresel. és mesélt a vörös hajú Annamáriáról. – Nem köszöntél el! Mért nem mondtad. hogy ne csinálj valami észvesztő hülyeséget a tévében. hogy melyik tantárgyból hol tartotok. – Holnap bemegyek. – Legyél hozzá kedves – mondta Ádám és pislogott –. mire az apja felsóhajtott. mit tanulunk! Egyest fogsz nekem kapni! – kiabálta Pite. – Te…?! Te igazán be akarsz menni a suliba? – Mit csináljak?! Én most hatodikos gyerek vagyok. hogy… – És ha éjszaka visszaváltozunk? – szólt közbe Pite. – Én? Én fogom lerontani a te jegyeidet? Inkább azon izgulj. puszi”! – szegte le a fejét dacosan Pite. Majd mindent elintézek – mondta Pite Annamáriának. puszi! És tedd le a kagylót. nem?… – ugrott fel Ádám és csenevész lábain felalá szaladgált a szobában. – Ha le fogod rontani a jegyeimet. Ugyanazt tanuljátok. – A tévébe?! Minek? – Felnőtt akartál lenni. aki nagyon csinos meg okos nő. – De kisfiam!… Így szoktam elköszönni tőle! Már évek óta együtt dolgozunk!… – Tudom. Nekem iskolába kell járni. – Nem számít. ő meg a fotelbe ült. – Azt se tudom. eltartod a családot. – És hogyhogy holnap be fogsz menni? Te kisfiú vagy! – Ki fog bemenni? Én nem fogok bemenni. csak vigyázni kell vele. mit kell ott dolgozni! – Majd elmondom! Még van néhány óránk. és én holnapra átnézem. – Miért? – kérdezte Pite. bevásárolsz. hogy valami szerelmesség van a dologban. – Most felnőtt vagy!… Bemégy a munkahelyre! … Dolgozol. de ha például azt . – Nyugi kisfiam. Aztán hirtelen az apjára nézett. puszi! – Mert nem mondom. – Apa! – emelte fel az ujját fenyegetően Pite. az én lábam. bár sejtette. nyugi! Tudok annyit. hogy „puszi. – De most nem is ugyanabból a könyvből tanulunk. hogy a lábam nem éri a földet! Pite megint piszkálni kezdte a fülét. mint te. Én már kijártam az általánost. de akkor se mondom. hogy puszi-puszi – húzogatta a vállát Pite. hogy ebben nem nagyon hisz.

De a helyzet se szokott ilyen fura lenni apa és fia között. – Úgy beszélek veled. nagyon egyedül vagyok. Kínos!… Pitének igaza volt. min röhögsz olyan fertelmesen? – Azon – nyerítette Pite –. Így akartam mondani. úgy vihogott. Hogy levetkőzzön! – csettintett Ádám dühösen. hogy itt valami nagy vallomás lesz –. kisfiam. igen. Egyedül vagyunk… Csak… Tudod egy harmincnyolc éves férfinak… Egy felnőttnek… – Értem – mondta Pite. mire az apja rögtön bólintott. Hihihi! … Az apukád!… Hihihi! Vagyis én!… Hihi! Ádám megvetően elhúzta a száját. és megint nevetnie kellett. – Bár te most gyerek vagy. – Én vagyok a felnőtt! Oda megyek. Mikor a gyerek az asztalra támaszkodva végre kiröhögte magát. hogy… szóval. – Bacskai erősebb nálam. mióta anya meghalt. – Igen. hogy menj fel hozzá vacsorázni. hogy ez nem is az én röhögésem…! Hihihi!… Hanem a tiéd! Höhöhö! Ádám nyelt egyet. akkor ő a kulcslyukon meg szokta nézni. – De nem csak azért van szükség a társra!… Hanem beszélgetni. . hogy mi van közte meg Annamária között.mondja. – Tudod. – A Bacskait holnap szét fogom pofozni! – mondta dühösen Ádám. hogy ha feljön egy fiú a nővéréhez. – Hol tartottunk? – Ott. ahol a nő van. Pite – kezdte. – Hogy nevetsz te? Mint egy majom!… Erre Pitét még jobban rázta a jókedv. aztán… vetkőznek. De ne arra gondolj. ezt fejezzük be! – mondta Ádám. kisfiam! Ne idegesíts fel!… – kezdte magas hangon Ádám. Érezte. – Vetkőzni fog? – Ugyan már! – csattant fel Ádám. hogy Annamária le fog vetkőzni. – Most mondd meg. akkor ne menj fel! – Miért? – kérdezte Pite. – Jó. mint egy férfi!… Megengedi az apád. – Az nehéz lesz – mondta Pite. – Így is lehet mondani. Ádám elmesélte. hogy ez a hang most nem vezet eredményre. kisfiam? – A filmekben is így van – mondta Pite és vigyorgott. – Hát igen – nézett a fiára Ádám. – Hát azért!…Amit mondtál. és Péter már a Pite hangsúlyából is érezte. De azért csak beszélj velem úgy. – Én is – mondta Pite. – Nem fog! – kiáltott Pite apja. – Hogy jut ilyesmi az eszedbe. de aztán hirtelen elhallgatott. Pedig az ilyesmit egy apa nemigen szokta megbeszélni a fiával. hogy a nővére… Tudod! … És Pite eltakarta a száját. és csendesebben folytatta. Meg a Bacskai is mondta… – Mit mondott az a hülye Bacskai már megint? – Hát. – Mert te nem fogsz felmenni hozzá! – És ha felmegyek? – vigyorgott Pite. – A férfi bemegy a szobába. Vagyis most már nálad. – Szüksége van… izé… nőre. ahova akarok!… – Pite! Ne húzz fel. hogy csak azért a dologért! – Milyen dologért? – pislogott Pite. mint férfi a férfival… – Jó! – egyezett bele Pite. amikor a szülei nincsenek otthon. ahogy a fotelben zavartan fészkelődő kis édesapjára nézett. és röhögcsélt.

Ahogy máskor téged szokott. és vékony lábain futkározni kezdett a szobában. és kész! Mert a csókolózáshoz két ember kell! Érted? Két ember! . – Azok unalmasak – mondta Pite. ha én nem akarom. A tévében sokan dolgoznak. kisfiam! – ugrott fel Ádám. – Dehogynem. – És ha mégis kettesben maradunk. hogy nem fogod megcsókolni. Tudod. Ez az egész helycsere-fejcsere sokkal bonyolultabb. És mély búgó hangja. Ezt még nem tudta. – Ha fáj a foga az embernek. És majd biztos meg akar csókolni. de fáj a fogam”! Pite elgondolkodott. Érdekes. jól van. – Mért fontos ez? – Mert én nem akarok Annamáriával csókolózni – mondta Pite. Ő is gyerekműsorokat szerkeszt. ahol pszichológusok beszélgetnek a gyerekekkel a problémáikról. Kedves. kisfiam! Ugyan már!… – Csak az a szitu – magyarázta Pite az apjának –. hogy… hogy „bocsánat. – Majd meglátod holnap. – A Bacskai is csókolózott már az unokatestvérével… – Megölöm ezt a Bacskait! – szólt közbe dühösen Ádám. mit kell csinálnom. és megpróbálta elnevetni a választ. akkor nem csókolózik. az biztos! Nekem búghat! – Persze. Mert nem fogtok kettesben maradni. én vagyok te. – Szó sincs róla! Neked nem kell vele csókolózni! – Szóval csókolóztatok! – mondta Pite megvetően. mint az ember úgy első pillantásra gondolná. – Meg hogy neked is legyen egy mamád. Szép vörös haja van. Csókolózni mindig lehet. meg… – Ádám felkapta a fejét. – Tudtam! – Az Isten áldjon meg. Világos? – Világos – mondta Pite. – Hát abban még nincs semmi! Hát az szokás a felnőttek között!… – Gyerekek között is szokás – mondta Pite. – Figyelj rám. mintha ezt a megjegyzést nem is hallaná. hogy ne csókoljon meg. – Nekem nem kell. – Nem fogtok olyan helyzetbe kerülni. mert… mert megyünk a liften felfelé? Vagy lefelé? – Oké! Akkor azt fogod neki mondani. aki gondot viselne rád meg rám! Tanulna veled. És majd nem tudom. akkor nem lehet csókolózni? – Na. – Inkább nem hányom el. kisfiam? Isten ments! – kiáltott fel vékony hangocskáján Ádám. mint egy nyughatatlan kölyök. aztán megkérdezte. mintha mindennek a Bacskai volna az oka. kisfiam! – ült vissza a helyére Ádám. kedvesem. nagy a jövés-menés mindenütt. mintha csak úgy véletlenül eszébe jutott volna: – Csókolóztatok már? Ádám megvakarta a kobakját. – Nekem? – hagyta abba a hülye kuncogást Pite. – Hogy gondolod. meg főzne. – A búgását már ismerem – mondta Pite. meg megtalálná a matekfüzetedet… Pite összehúzott szemmel. – Annamária nagyon okos nő – bizonygatta Ádám. – Érzékeny. De ha az ember nem akar csókolózni. együtt szórakozni. segíteni. Pite folytatta: – De én nem fogom az Annamáriát megcsókolni. de az apja úgy tett. Neked is tetszeni fog.egymást megérteni. és idegességében megint tördelni kezdte a kezét. komoran nézett maga elé. kisfiam! Milyen jó volna egy kedves néni. Pite! Figyelj ide! Elárulok egy titkot. hogy az Annamária azt hiszi. azokat.

mint mackósajtban a brummogás…” – Te az iskolában így akarsz beszélni? – vigyorgott az apjára Pite. hogy az elnökségi ülésen az elnökkel semmiképpen se vitatkozzon. Végül Ádám felemelte a mutatóujját. hogy reggelre visszaváltoznak. De akkor majd te is hallgass az iskolában! És ne égess! – Te csak ne félj attól. mosolyogj és bólogass. hogy megbántották. Ádám este Pite heverőjén tért nyugovóra. – Attól félsz. – Miért? – kérdezte Pite. Csak az Ivanics Tündéről hallgatott. Ádám meg egy tizenegy és fél éves gyerek. kisfiam… Értek hozzá egy kicsit.– Világos – mondta Pite. hogy ki kicsoda. – És már játszotta is. Pite meg a hálószobában. – És mesélj az iskoláról! Hogy hívják a tanáraidat meg az osztálytársaidat? – Jellemző! – legyintett Pite megvetően. Nagyon furcsa lenne. – Ismerem a gyerekstílust! Ez a szakmám. Folyton csak rajzfilmeket vetítene nekik. nem? – Nem! Esetleg a Bacskai… De még ő se!… – Jó. tetűkém! Húzd el a beled. aki a mesefilmekkel foglalkozik. – Nem is ismered őket!… És elmondta az apjának részletesen. akiről azt kellett tudni. mert nem is lehet. akkor most meséld el. hogy nagy kő esett le Pite szívéről. mert a szádba lépek! Mi az? Te tanítsz engem? Nehogy már a lekvár tegye el a nagymamát! Kevés vagy. – „Mi van. ha felnőttek lesznek. Látszott. – Jó! Hallgatni fogok. – Egyébként is az lesz a legjobb. – Egyedül nem tud. ha te hallgatsz – javasolta a fiának. Mindketten reménykedtek egy picit. Mért kellene apának tudni. De hát még telefonja sincs! . ha egyszer csak olyasmit mondanék… Szóval inkább hallgass! Pite sértődötten nézett az apjára. – Ha csak Annamária akar csókolózni. és gyakran elsírja magát. akkor ő nem tud. – Így beszéltek ti is egymás között. hogy beszéltek! – mondta Ádám és papírt meg tollat vett elő. Hol lehet ez a Kázmér? Talán ő tudna segíteni. kisfiam! Én el tudom játszani egy gyerek szerepét! – mondta Ádám. Vagy kettesben maradnak a liftben. ha úgy érzi. akkor nem lehet semmi baj. és figyelmeztette Pitét. Majd. a szülei ágyába feküdt. Nórika nagyon érzékeny. Pite felnőtt maradt. mit kell csinálni! Hallgass. – Nem – mondta Ádám. És ezt a munkatársaim tudják. hogy adásfőszerkesztő. Egy Pocsai nevű idősebbről. De nem változtak. és butának tartja a gyerekeket. hogy neki is van egy szerelme. – Te mondtad. Ezután Ádám a többi munkatársáról is beszélt. és felmegy hozzá vacsorázni. és mind a ketten akarják. hogy azt se tudod. hogy butaságokat fogok beszélni? – Hát ha már így kimondtad: igen!… Én tíz éve dolgozom a tévé gyerekosztályán. akit Ivanics Tündének hívnak? Hiszen még az Ivanics Tünde se tudja talán! Csókolózásról a Tündével meg különben sincsen szó. Aztán Ádám egy Nórika nevű kövérkés fiatal lányt is megemlített.

– Megbolondult. Szerette volna elkerülni a találkozást a szomszédokkal. ezt jól megcsináltad! – mondta Pite. – Hogy ityeg a fityeg? Ádámot harminc éve csípték meg utoljára ilyen viccesen. Okos kutya!… – Jó reggelt. nekik mindent lehet?! – harsogta a söröshordó. de Bobit nem. mint a kutyával?! Meg kellene nevelni! De csak kapnám én a kezem közé!… Petyáék ennyit hallottak. már úgy beszélhet a munkásemberrel. nehogy meghallja valaki. – Hogyhogy? – suttogta. a fiára bámult.Csoda matekórán – Autóval megyünk? – kérdezte Pite. – Na. Bobi szerette Pitét. Nem sikerült. – Leér a lábam a gázra meg a fékre. nem egészen érdek nélkül. A szomszéd elbődült. és megszagolta Ádám nadrágját. Béla bá’! – kiáltotta. – Hülye vagy. – Azt hiszik. te kis pimasz? Mi az. hátán az iskolatáskával. – Hogy beszélsz. hogy „megbolondult”? . – Nem ismered meg a haverodat? A kutya óvatosan oldalazva az ismerős ismeretlenek elé botladozott. – Elmegy a villamosunk! – Mert más nem jutott eszébe. Igaz. – Mi az. hogy lehetőleg a Parlamentben is hallják a Kossuth téren. doktor úr! – harsogta Gyapák szomszéd. és zavartan ugatott egyet-kettőt. Pite nem akart lehajolni megsimogatni. – Azért mert doktor az apja. Először rövidlátóan a gyerekre pislogott. Mellette állt a Bobi névre hallgató földszintes kutya. – Szia. meg a házbeli ismerősökkel. de Bobira vigyorgott. – Gratulálok! – mondta Ádám. ember? – rántotta el a fejét. ő meg szemtelenkedik! Pite megragadta Ádám kezét. ha a kutyus vidáman lengette a farkát. az egyik földszinti szomszéd. Öcsi! – És rossz szokása szerint megcsippentette a gyerek arcát. de már akkor is utálta. mielőtt felugrottak a villamosra. A világot be lehet csapni. – Hiszen te nem is tudsz vezetni! – Most már tudok – mondta Pite. – Na akkor menjünk szépen villamossal! – És előresietett. – Legyünk már észnél! Kis híja volt. hogy „megbolondultam” meg „legyek észnél”? Az ember kedves hozzá. és húzta a gyereket maga után. lent cigarettázott a kapuban. Felnőtt testben is rögtön megismerte a gyereket. és már lengette is a farkát. akinek a papája erdélyi kopó volt. mert egy másodperc alatt elfelejtette. hogy nem rúgta bokán a Bélát. mint máskor. A nagy hasú Gyapák Béla. Nem csoda. mert az apja se szokta. De most nem lengette. hogy most ő a kisfiú. A szerkesztő úr automata sebességváltós Volvója ezüstösen csillogott az udvari parkolóban. amikor az apjával reggel kiléptek a lakásajtón. a mamája meg egy nagymarosi tacskó. mikor reggelente Pitével találkozott. aztán a felnőttre. Bobi? – mordult rá a gazdája. De aztán rögtön Pitéhez gurult. Ádám. Pite ugyanis egy-egy ízletesebb ételmaradékot időnként levitt neki. – Bocs. de ez is elég volt.

Azt még a szülői értekezletekről tudta. ha bejön a tahókám az iskolába? – gúnyoskodott röhögcsélve az alacsonyabb fiú. Hoppá! Ez így most nem lesz jó!… És elindultak ellenkező irányba. Segítség nélkül. Az ajtóban két nyolcadikos fiú állt. – Pete Ád… Péter! – mondta. és elindult az iskolakapu felé. Általában. és viszketett a tenyere. akkor neked annyi. A legtöbben még egy pofont is adtak volna mellé. Nem volt nehéz kitalálni. Már biztosan elfelejtetted.Ilyet nem szabad egy felnőttnek mondani!… A villamoson utazók a gyerekre néztek. ahogy Pitétől látta. ha gyerek lesz. * Ádám besétált az iskolába. – Figyelj! – súgta. a kezük. akkor mi lehet. – A gyerek idegen felnőttekkel nem kiabálhat. és az utasokra nézett. – Ha baj van. Még egy felnőtt embert. mert régen voltál gyerek. gyerek? – A hatodik bébe – mondta Ádám. Mostantól mindkettőjüknek egyedül kell helytállniuk az élet viharaiban. meg a felsőtestük is. – Hogy kell köszönni. nagyot dobbant a szívük. hátrafordultak és egymásra vigyorogtak. hogy ha nem „szervusz” a köszönés. és először az alacsonyabbik. ahogy az apja szokta őt. egy pszichológust is érhetnek meglepetések. Ádám meg a metróhoz. Ádám egyik gyerekről a másikra pillantott. és a térdére ültette az apját. – Jó reggelt kívánok…! – mondta lassan. ők voltak az ügyeletesek. Mintha állandóan egy hajón járnának. ha jobb kedve van. Egy magasabb szemüveges. – Ez nem normális! – suttogta Ádám. „Biztosan megérdemli a szidást” – gondolták. hagyhatsz üzenetet. mert nem! – nézett az apjára Péter. Ádám komor képpel üldögélt Pite térdén. ha nem kocsival vannak. Pite leült. aki összeszorított szájjal bámult ki az ablakon. amivel a tévébe szokott menni. – Állj csak meg. – Belecsípett az arcomba! – Naná. gyerek! – szólt utána az alacsonyabb nyolcadikos. – Ez nem tudja a nevét! – röhögcséltek a nyolcadikosok. hogy a két nyolcadikos meghökken a felnőttesen nyugodt hangtól. ha nézi őket. – Hát velem nem fogja! – sziszegte Ádám. A lábuk. Dacos kis pimasz kö-lyöknek látszott. Ha én most nem vagyok melletted. – Hogy hívnak? Ádám megfordult. – Pete! Pete! Lepetézek! – Aztán a magasabbik megkérdezte: – Hova jársz. ha nem lógom meg előle. – Nálam a mobil – mondta Ádám. Mikor az iskola előtt Pite és Ádám a szokásos puszival elbúcsúztak egymástól. és egy alacsonyabb pattanásos. Valahogy ezeknek a gyerekeknek mindenük külön mozog. Látszott. Mit bámulnak? Amikor felszabadult egy hely. aztán a magasabbik fiú szemébe nézett. – Jellemző. Pláne. Igyekezett olyan hányavetien menni. hogy a hatodik bé az első emeleten van. és a lépcső felé ringott. ha ilyen fenyegetően kérdezősködnek egy . – Nem lesz baj – mondta Pite. Aztán Pete és Pite szinte egyszerre álltak meg. hogy nem tudod! Velem minden nap ezt csinálja. Az ember tengeri betegséget kap. – Sziasztok! – intett nekik Ádám lazán.

Bacskai éppen egy magas. – Mehetsz! – De holnap tudj köszönni! – szólt Ádám után az alacsonyabbik. ahogy Pite szokott. – A Pados ki akart hívni… „Ez biztosan Csatai Jenőke – gondolta Ádám. és mit tanít?” – Igen? – biccentett Jenőke felé. – Nem jöttél tegnap. – Dögrováson voltam. az Csatai. – De ki az a Pados. Petya nem szokta azt mondani. és úgy beszél vele.hatodikostól. Olyan különös volt. Vajon hogy hívják?” A lány nem mosolygott vissza. „Úgy kell csinálnom. Ádám szerint Jenőke erre csak a tantárgy vagy az anyagrész nevével válaszolhatott. – Aztán úgy csinált. Aztán nevettek és Ádám felé néztek. hogy Pete Péter titkosan szerelmes Ivanics Tündébe (a göndör szőkébe) és ez olyan izgi volt. és megpróbált úgy beszélni. Csatai elhallgatott. – Na mer’ azér’! – mondta végül a szemüveges és intett. és szöszmötöltek valamivel. . Jocó. hogy nem Pite vagyok? A lányok természetesen nem vettek észre semmit. mert szétrúglak! Néhány lány a terem végében rapet táncolt. mit tanít a Pados. – Beteg voltam – mondta Ádám. csak elhúzta a száját. hogy „Mit akar a Pados? Már három jegyem van! Eldobom az agyamat!” Jenőke nyelt egyet. – Hát az ismétlésből! Ádám ettől nem lett okosabb. – Beteg voltál? – állt meg Ádám mellett egy alacsony. ha az osztálytársainak telefonál. Csak tudták. és majdnem elnevette magát. kippen-koppan a falába…” A többiek a padokban ültek. szemüveges fiú. mert emlékezett. hogy a fia azt mondta: ha alacsony és szemüveges. És a legkülönösebb az. mintha egykorúak volnának. Mit néznek ezek? – simította végig a haját Ádám. és röhögve hozzátette: – Pete. mintha valamit keresne a táskájában. – Hogyhogy miből? – pislogott a barátjára a kis szemüveges. mintha Pite lennék – gondolta. Csak egy szőke. vagy beszélgettek. Inkább azt mondaná. miközben azt üvöltötte: – Megállj. a barátom. hogy egy tizenéves lány tegezi. és énekeltek hozzá: „Elment Böske a világba. Olyan furcsán hangzott ez a „konkrétan”. Pete. hogy „konkrétan”. akkor az rögtön összecsinálja magát és dadog. de melyik részből… konkrétan? – próbálta kiugratni a nyulat a bokorból. hogy most tényleg egykorúak. – Csak nem vették észre. kell-e pite? * Amikor Ádám belépett a hatodik bébe. – Helyes. kékszemű lány nézett Ádámra. vékony gyereket kergetett a tanári asztal körül. – Jó. – És miből akart feleltetni a… Pados? Ez beugrató kérdés volt. Aztán beült a helyére (ablak mellett harmadik sor) és kivette a táskából az órarendet. – Mi van Pete? – szólt oda. és akkor aztán azonnal kiderül. és sustorogni kezdett a padszomszédjával. és a lányra mosolygott.

hogy Jenőke nem nevet. te ki tudod olvasni. Felállt. csak sápadtan ül. ötven év körüli hölgy tolatott be az ajtón. a kiadása. hogy Petya tudja a parasztfelkeléseket. még nem kérdeztem – húzta fel a szemöldökét Ádám. mert ő huszonöt évvel ezelőtt. Igyekezett gyerekesen írni. hanem azért is. – Azt lököm – mondta lazán. mintha nem kőkemény hármasra állna matekból! Még a tanárnő is elmosolyodott. mire megöregszik. meg a kocsi fenntartása. mint a gyerekek. de nem volt könnyű gömbölyítgetni a számokat. Ádám jelentkezett. de te meg tudod csinálni! Micsoda önbizalom! Díjazom! Tessék kijönni a táblához! Ádám kisétált. a felnőttek sokkal csúnyábban írnak. ugye?… – Nem. felnőttként megtanul számolni. – Gyönyörű! Remélem. mennyi víz folyik bele 11 óra alatt? Ádám felírta a táblára az adatokat. a víz. (Meg még egy csomó egyebet. hogy mondja a megoldást. ahogy szokott. – Mindenki megcsinálta a házi feladatát? – kérdezte. * Az első óra matematika volt. hogy hibázott. Tényleg jó barátja lehet Pitének.– Tőlem a parasztfelkeléseket kérdezte tegnap… Ádám felsóhajtott. Szóval Pados a történelemtanár. – Persze nem kérdezted meg senkitől. és azt mondta: – De talán meg tudom csinálni… Az osztály még nagyobbat nevetett. és még hozzátette: – Dobjál meg egy rágóval. – Ha egy medencébe négy óra alatt 21 hektoliter és 60 liter víz folyik. mintha ő Pite volna. ahogy a felnőttek szoktak. Nem csak azért tudta. ha van! Jenőke ugyan nem volt olyan biztos benne. Szigorú arcú. Neki úgy kell viselkednie. hogy amint a tanárnő elmondta a feladatot. mert az ember bármilyen hülye volt a suliban. az utazás. halljuk a megoldást! Az volt a helyzet. az áram. hogy pontosan tudja. Tehát nem tudhatja kapásból a példa megoldását. Látta. – Írd! – mondta Viki néni. mennyi a fizetése. mi a feladat. ahogy Pite. szorozni. mennyibe kerül a háztartás. Pete úgy beszél. Izgult érte. A tanárnő odanézett. És Pite valóban hármasra áll matematikából. és az osztály nevetett. amikor hirtelen rádöbbent. – Bocsánat!… – Aztán egyenesen a tanárnő szemébe nézett. Az az igazság. A barátja megint úgy szövegelt. és nézi őt. hogy a kettes matekos is legalább négyes lesz. hogy eloszlassa Jenőke gyanúját. mert őket már nem osztályozza senki. amiből a suliban rossz volt. iskolás korában jó volt matematikából. Ádám már tudta a végeredményt. – Imádom az ilyen egynapos betegségeket – húzta el a száját a tanárnő. Tényleg illett volna már megtanulnia a gyerek tanárainak a nevét. Viki néninek hívták. – Tegnap hiányoztam betegség miatt. Az osztályból többen visongtak és mutogattak a táblára. Na.) Annyiszor kell ugyanis osztani. mi volt a házi feladat. Ádám már nyitotta a száját. meg minden más. . de megnyugodott. – Úgy! Szóval nem tudod.

Olyan nagyszerű lett volna. hogy csend legyen. Ez a gyerek át akarja verni. és egy dühös kis felhő futott át az arcán. – Akkor nézzünk egy másik példát! – És a saját könyvéből egy nehéz feladatot diktált. Azt is tudta. és fogalma se volt. „Most megfogtalak. vagyis 59 hektoliter és 40 liter. csak jobb legyen a tanár véleménye a gyerekükről. A tanárnő hagyta. mintha megakadna. mert nem csinálta meg a leckét. Az osztály erre még hangosabban nevetett. A jó matekosok hevesen számolgatták. most égne. . ha egy közepes matekos hirtelen megold minden nehéz példát! Mert ha ez Petével most megtörténik. Ők azt szerették volna. hogy őt szívassa. Most légy okos. Ádám kicsit eljátszotta a bizonytalankodó tanulót. de Pite mennybe megy. – Ha négy óra alatt kétezer-egyszázhatvan liter víz folyik a medencébe – mondta tétovázva. hogy jó-e a megoldás. Nem mondta. ha mindenki olyan buta marad. ha most nem mondja el a megoldást. – Nem is csinálhattam. hiszen maga is felnőtt volt. Petikém! – gondolta. és nem tudná a végeredményt. Nyilván megcsinálta otthon. Bacskai meg még néhány tompább agyú persze nem Petének szurkolt. de végül nyugodt. Mire Ádám végigmondta a megoldást. mint a Reichstag. hogy mi a megoldás. mint a rongy. – Ne hazudozzunk. – Helyes – mondta. Domokos!…” Ádám tudta. hogy csak így fejben lazán megoldjon egy ilyen feladatot. egy apa nem hagyhatja. De a nagy csendre ő is befogta a száját. – De akkor miért mondtad. Viki néni köhintett egyet. – Ezt a példát csak a legkiválóbb matekosok tudják megoldani. Vagy ha lehet. még butább. mi jár a tanárnő fejében. akkor egyszer talán velük is megtörténhet. hogy röhöghessenek rajta! A tanárnő nézte a tábla előtt álldogáló gyereket.Úgyhogy Ádám tétovázott a tábla előtt. ráadásul pszichológus. Hármas matekból. hogy jól válaszoljon. Pete! – mondta a tanárnő. hogy a fia így megszégyenüljön! Ádám a tanárnőre nézett. A szülők általában már csak ilyenek… Otthon szidják a gyereket. Beteg voltam… Most hallottam ezt a példát először. – Mert valóban nem csináltam meg – mondta Ádám. mint aki egy tréfára készül. a kevésbé jók pedig várták. Vagy ahogy ő szokta mondani: égne. Ádám az utóbbit szerette volna. hogy lusta meg buta. halk hangon mondta el a feladat megoldását és a végeredményt. ahogy ezek a pimasz kölykök mondani szokták! Na. Az osztály csendben ült. de az iskolában még a hazugságtól se félnek. hogy Pete mit mond. és mosolygott. tehát kizárt dolog. hogy nem csináltad meg otthon a házi feladatodat. mint ők. de ő se most jött le a fáról! – Jól van! – mondta. és tizenegy óra alatt 5940 liter. Ez bántotta Ádámot. A tanárnő csak nézett. Bacskai csak azért vihogott tovább. mint aki nem biztos benne –. akkor egy óra alatt 540 liter folyik bele. aztán kihívatta magát a táblához. az ugyan nagyon különös és megdöbbentő lehet. Nem. Bacskain kívül az egész osztály elhallgatott. Petyának lesz égő. egyik lábáról a másikra nehezedett. Sokan izgultak Petyáért. mint a moziban. Ha Pite állna itt. Ádám felírta az adatokat a táblára. Ha meg elmondja.

De neki most jól esett a siker. hogy Petya jót mondott. – Huszonöt éve tanítok. Na meg persze féltékeny is volt. és vörös lett. – Valóban! – villant Viki néni szeme Tündére. Azt jelentette: nagyon tetszel nekem! * A tanáriban Viki néni nedves papírzsebkendőket rakott a homlokára. nehogy már annyi legyen. – Egy közepes tanuló nem szokott egyik pillanatról a másikra megtáltosodni! Képzeljétek el. mint a főtt rák. – Hogy oda ne rohanjak!… Vak tyúk is talál szemet! Bacskai nehezen bírta ki. Ő elhitte. – De baró volt!… Láttátok a Vikit? Háp. A felnőtt férfiak így szokták. mi történt. Pite talán nem fog tapsolni. – Látom. annyi! – csilingelt Ivanics Tünde hangja. de ilyen esetem még nem volt – sóhajtozta. Érezte. úgy lökte a megoldásokat. Az Ivanics Tünde úgy nézett rá. Fájt a feje. Mintha mind ötöst kaptak volna. zavarában leejtette a tollát. hogy Petya hirtelen megtáltosodott. Ádám vigyorgott. osztani olyan gyerek. megjött az eszed. okos tojás. szorozni. hogy „kuss. mert betöröm!”. – Na. hogy nevetett még a szeme is. mint egy… egy . mint aki az egészből nem hisz el egy szót se. – Na. A gyerekekből egyszerre szakadt fel a sóhaj. jó! Látom. – Éppen annyi! Itt van! Nézd meg! Bacskai a padról a szemetesbe köpte a rágóját. – Tényleg fejben számoltál ki mindent? – bámult a barátjára Jenőke. és láthatóan nem bírta visszatartani az örömét. Pete! Hogy csináltad? – kérdezgették. Nem igazán tudott mit mondani. Ádám ismerte ezt a nézést. de nem foglalkozik olyan hülyeségekkel. mennyi ötször hétszer nyolcszor négy? – Mondd meg te! – szólt vissza Ádám. hogy rá figyeljenek.– Igen. – Hé. hogy mi illik. aki igen jó matekos volt. Ádám hozzátette: – Ezeregyszázhúsz. mint a matematika. ha tudják. – Na. aki a hirtelen udvariasságtól még jobban megkeveredett. háp!… Totál kivolt a csaj!… Fennakadt a szeme. akinek volt egy kis számológépe. – Ott jön anyád lóháton!… Hé. – A végeredmény helyes! – De ahogy előrefordult. Menj a helyedre! Ezért kapsz egy szorgalmi ötöst. akinek ez eddig még papíron is gondot okozott. Szünetben persze a fél osztály Ádám körül tolongott és kiabált. nehogy már…! – Égő! Égő! – csipogta az egyik lány. sokat dolgoztál… Nem kell azt letagadni… Sok példát megoldottál otthon… Biztos az édesapáddal… Na. hogyan tud fejben összeadni. hogy nem kellene feltűnősködni. – Köszönöm – nézett rá a tanárnő. de tényleg!… Hogy csináltad?… Ez nem igaz!… – Jaj. csak az nem fért a fejébe. hogy nem ő van a középpontban. Aztán persze a szája elé kapta a kezét. halljuk! – És mivel Bacskai csak azt mondta. de nagy szám! – kiabálta a pad tetejéről Bacskai. Neki is nagyon tetszett a Tünde… – Jól látom? – rikácsolta. Ádám azonnal felkapta. pogácsa! – kajabált Bacskai. és odanyújtotta. ha megtudja.

itt van egy ketteske. majd én megnézem ezt a megtáltosodott Petét. – Hova akarsz kimenni. A történelmet csak tudni lehet! Tudni vagy nem tudni. majd este előveszi Pitét!… – Menjek ki felelni. ez itt a kérdés!… * Alighogy elkezdődött az óra. – Vécézni kell? – És az osztály felnevetett. ha felel valaki. drága! A te optimizmusod…! – A gyerekek képessége határtalan – mondta az osztályfőnök és alacsony. mondjuk… Amerika felfedezéséről. hogy nekimennék a felelésnek a hármasért. a hatodik bé osztályfőnöke. – Ez a gyerek tudta a megoldásokat… – A Péter nagyon tehetséges – mosolygott meleg. akkor nyilván valakivel megcsinálta otthon a feladatokat. vagy csak egy erős kettes? Ádám felállt. gyerekem?… – pislogott a tanár. A kettesről nem tudott. kövérkés alakjával kigurult a tanáriból. – Aztán a szakállkáját simogatva a matektanárnőhöz fordult. – Lehet. – Na de mindet. a Pete fülében meg egy lehallgató!… Mint a kémeknek!… Ilyet már lehet kapni! – Nem. meg tudni kellene úgy általában. és a szakállában csiklandós kis mosoly bujkált. – Még nagy meglepetéseket fognak nekünk szerezni az életben. Úgyis feleltetni akartam. – Ugyan már Klárika. tanár úr? – kérdezte és felemelte az ellenőrzőjét. – Közeleg az év vége. Dezsőke?! Az összes példát?! És a tanári kézikönyvből is?!… – Nagy tartalékok vannak még ezekben a gyerekekben – mondta ismét büszkén a hatodik bé osztályfőnöke. hogy hármas-e az a hármas. ahogy az egész évi anyagot. A történelem nem matematika. Pados tanár úr Ádámra nézett. El kellene dönteni. – Nagy tartalékok vannak még benne… – A rosszaságra. A matektanárnő még akkor is a vizes zsebkendőket váltogatta a homlokán. hogy valakinél volt egy számológép. Pados tanár úr legyintett. a rosszaságra! – mosolygott Pados. Nem lehet a papával otthon megoldani a példákat. Ez elég bután hangzott. de magyarázkodásnak elment. Klárikám. Ezt se mondta Pite tegnap. – Te minden gyereket zseninek tartasz.számítógép… – Ki tudja?! – nevetgélt a leginkább egy kedves kis hörcsögre hasonlító Pados Dezső tanár úr. de mára nem ez a rész volt feladva… A barátjára . – Helyes! Akkor mesélj nekünk. – Pete de Péter. nem vagy két méter! – viccelődött. meg két hármaska! – mondta a tanár úr. amikor Pados tanár úr felkapta a naplót. nem – nyögött Viki néni. – Na. – Úgy látom. – Úgy értettem – magyarázkodott Ádám nyugodtan –. – Viktória! Mondok valamit: egy nap alatt senki sem lesz Einstein! Ha nem volt a dolog mögött valami technikai trükk. Jenőke ijedten a szájához kapta a kezét. Na. Ez nem volt benne az ismétlésben! Persze tanulták. és elindult a hatodik bébe. barna szemeivel a kolléganőjére Nyeste Klárika. Mert a tanár úr szeretett humorizálni. Ádám kapcsolt: töriből tehát nem kell kimenni a táblához.

azaz Kolumbusz Kristóf –. és tévés szerkesztőként sok történelmi filmet. Pete!… – kezdte végül. Okkal. – Amerika egy másik felfedezőről. Azóta meg száz és száz ilyen témájú könyvet olvasott. nemhogy Petéből zseniális történész. Aztán kifújta az orrát. – Európában még senki sem tudja. hogy közbeszól. Amerikában sem sejtik az indiánok. Ádám elhallgatott. mint aki összpontosít. Az meg kizárt dolog. gazdag és ismeretlen földrész fekszik nyugatra. mint a vakablak. – Ja. igen. és megköszörülte a torkát. Csakhogy a török hódítás miatt nehéz volt kelet felé megközelíteni Ázsiát. Világos vagyok. Ádámnak már diákkorában is kedvenc tantárgya volt a történelem. De hát ilyen csodák nincsenek! Két nap alatt még a petéből se lesz lepke. Ilyen részletesen és érdekesen még a legjobb törisek sem tudtak beszélni. Hogyan emlékezett volna vissza a hónapokkal ezelőtt tanultakra? De Jenőke barátja egyáltalán nem látszott ijedtnek. hogy tőlük messze fehér. nézzünk egy másik számot!… 955!… . És ahogy beszél!… Tényleg. Amerigo Vespucciról kapta a nevét. Pados tanár úrnak többször eszébe jutott. Úgyhogy nézzünk néhány villámkérdést!… Én mondok egy évszámot. ahogy máskor szokott. filmsorozatot látott. ami a tankönyvben sincs. aztán a tanárra emelte a tekintetét. te meg a hozzá tartozó eseményt. és Európában már készül az első nyomtatott könyv. Indiába – kezdte a feleletét. És a spanyol királynőtől. Kolumbusz és kalandor hajósai a mesésnek tartott Indiába szerettek volna eljutni. mert harmincezer évvel azelőtt a Behring földszoros még összekötötte a két földrészt. Péter általában a napi leckét sem tanulta meg rendesen. Ha nem megy kelet felé – gondolta Cristopher Colombo. – Látom. – Ezernégyszázkilencvenkettőt írunk. hogy éppen Amerika felfedezéséből készült fel!… Honnan tudhatta. – Jól van. ugye?… De ahhoz. hogy az onnan hozott fűszerek. hogy a szigorú tanár felett győzött a történelem szeretete. amikor Kolumbusz Kristóf hajói elindulnak Spanyolországból nyugat felé. mintha megtáltosodott volna. igen. Most. Az indiánok ősei egyébként Ázsiából mentek át száraz lábbal Amerikába. csak nézte a megtáltosodott diákot. hogy valaki közepes legyen… az egész középkort hármasra kell tudnia nálam. kelmék és az arany eladásával meggazdagodhassanak. és elismerősen bólogatott. „Honnan tud ennyit ez a gyerek? – kavargott a fejében a kérdés. Igaz. ugye? Hehehe… De nem szeretnék estig várni a válaszokra!… Hehehe!… Akkor kezdjük! Időszámítás után 476!… – A barbárok elfoglalták Rómát – vágta rá Ádám. maga elé nézett. hogy Indiában van – fejezte be a feleletét Ádám. menjünk nyugat felé. Izabellától kapott három hajóval útnak indult a hínáros tengeren… Az osztály lélegzetvisszafojtva hallgatta a felelőt. hogy kedvenc témáját kapta feladatul. hogy beszélni tudjon.nézett. Az osztály Padost figyelte: vajon ehhez mit szól? A tanár úr először semmit sem szólt. – Hogy mondtad? – pislogott Pados. de a beszámoló olyan kerek volt. De ne hadarj! Na. – Olyasmit is mond. Amerika érdekel… Biztos ment valami film erről a témáról. de mindig azt hitte. vagy kérdez. hogy ezt fogom kérdezni?…” – Kolumbusz még háromszor járt Amerikában. sárga meg fekete emberek élnek. hogy egy hatalmas.

– Egészen kis betűvel van írva – dadogta. – Na. mint aki valami tréfásat eszelt ki. hanem tudod… – És a tanár szeme felcsillant. hogy az egész hatodikos anyagot így tudod. I. Ádám rögtön látta. egyetlen diáknak sem volt ismerős. – Péter barátunknak ezt is tudnia kell. igen! – kiáltott fel Ádám. Jenőke hangtalanul mondott valamit. Nem. mintha abban az évben nem történtek volna fontos dolgok Magyarországon és a világban. mint nevezetes esemény időpontja. hogy valamit elszúrt. ha lehet ilyet állítani. vagy tudjuk is? – Tudjuk – mondta a felelő. – Ha jól tudom – kezdte halkan – abban az esztendőben Hunyadi János lemondott a kormányzóságról… és V. aztán heherészett. kisfiam. csak Pete lett váratlanul szorgalmasabb. – Na. Ottó serege megveri a kalandozó magyarokat. (Vagyis ugye Petyára!) Az 1453-as évszám. Az osztály meg Ádámra. ha olyan okos. A magyar történelem is van olyan fontos. A tanár úr köhintett egyet. Még képesek a gyomrában landolni. Honnan veszi ezt Pete? Hiszen ez nincs is benne a tankönyvben! Ádám folytatta: – Ekkor ért véget a százéves háború… Konstantinápolyt elfoglalták a törökök… II. de azokat Pitééknek még nem tanították. és a felelőre pislogott. – A tankönyvből tudom… A tanár szemöldöke a csodálkozástól szinte a homloka közepére csúszott. igen. – Most már emlékszem! Nem a mi tankönyvünkben volt. hátha eszébe jut az évszámhoz köthető esemény. Akkor még… És ez nem semmi!… Akkor még négyes is lehetsz!… . Úgyhogy alaposan megerőltette az agyát. Ezt is mondta tehát. Majd talán a középiskolában. Jenőkére nézett. – Helyes… – mormogta. Ilyenkor május elején már akad egykét pimasz légy. ugye!… Nem hiszed. hogy nem csoda történt. de áruld csak el fiam: honnan tudod ezt? – Honnan? – pislogott Ádám és a többiekre nézett. mint Kolumbusz!… – Azt hiszem… – kezdte Ádám. – Úgy látom. – Kilencszázötvenötben volt az augsburgi csata. mint aki nagyon gondolkodik. akkor biztosan benne van a tankönyvben. Lászlót választották meg királynak… Pados tanár úrnak és néhány jól tanuló hatodikosnak egy kicsit nyitva maradt a szája. és bebizonyítod. – Ja.Ádám hallgatott. mire az a bizonyos szemöldök még feljebb vonult. Úgy csinált. akkor jöjjön az utolsó évszám: mi történt 1453-ban? Ádám az osztályra nézett. Konstantin meghalt a csatában… Pados tanár úr becsukta a száját. valóban megjött az eszed… Most kapsz egy… egy ötöst. mint egy gyilkos galóca! – mondta Pados. Ádám persze nem tudhatta. és csillogott szeme. mert eszébe jutott egy mentőötlet. – Csatai! Ne súgjál. A papám egyetemi tankönyvében olvastam! – Ó! Aha! – kiáltott fel a tanár úr megnyugodva. Micsoda kérdés? Hát ha a tanár kérdezi. A kérdést csak tréfából tette fel. De év vége előtt még egyszer felelsz. – Most azt hisszük. – Helyes… Na. Pados tanár úr előre tudta. hogy ez így lesz. mire a tanár úr ismét lecsapott rá. mert mérges leszek. hogy történelemből mit tanulnak a hatodik bében.

Közben elmesélte a többieknek. Kicsit fájt a feje. mi történt. az osztályfőnök fél perc alatt egy kilót hízott a boldogságtól. akit Csincsillának becéztek. Klárinyó. a fiatal és csinos biológiatanárnő.* A tanáriban Pados tanár úr nedves zsebkendőket tett a homlokára. Nagyon érdekli az élővilág. ha szorgalmasabb lenne…! Nincs messze az ötöstől! . – Ugye megmondtam! Ezekben a gyerekekben még nagy tartalékok vannak! Sejtem Csilla. egyetértett Klárikával: – Pete nálam erős négyes. És tudjátok.

de Pite mamája egyszer azt mondta. apám?! Gondolkozz el ezen! Nekem vág az eszem! Hehehe! A liftajtó kinyílt. fekete emberrel találkozott a lift előtt. Vagyis egy négerrel. hogy „köpjél. A néger. Pite bemenekült a liftbe. Szokatlanul nagy felnőtt mancsával kicsit erősebbre sikerülhetett a szorítás. mert az öreg felszisszent. hogy összefutottunk. Pite ijedten téblábolt a televízió épületében. „Ha nem tudod biztosan. hogyan kell férfiasan kezet fogni. Rajzfilm kell nekik. csitt-csatt! Azt sokan nézik. Pite felmutatta Ádám fényképes igazolványát a portásoknak. és el volt ragadtatva attól. és még barátilag kaszált is a kezével. Ádám! Mi van? Eltöröd az ujjamat. És beszéd közben szerteszét köpte a nyálát. hogy „bagirüveluke gamarindahu”. hanem egy zajos téren sétálnának a város közepén. és akkor nézni fogják a reklámokat is. Mi van a bácsi eszével? Milyen vetélkedőről beszélt? Miből jön a micsoda? Pénzike? És egyáltalán: ki volt ez? Pite annyira elbambult. Te komolyan gondoltad azt a gyerekvetélkedőt? Öregem! A gyerkőcöket nem érdekli a tudás! Szórakozni akarnak.” Pite először egy kövér. Ádikám! Ma lesz az elnökségi ülés az új műsorokról. A DéDé TV bejáratánál nem volt gond. – Jó reggelt! – Jó… jó reggelt! – mondta Pite is. hogy őt már itt is ismerik. aki fekete volt. Erre szokta Bacskai azt mondani. Csakhogy ezután nem tudta. kiknek kell köszönni. de a nevekhez tartozó arcokat nem. Olyan volt. Ott volt az apja irodája. Pite csak nézett utána. öregem! – kiáltotta és nyújtotta a kezét. egy alacsony. „Bagirüve” – bokszolt Pite karjába játékosan. – Jó reggelt! – mondta Pite. köpte: – Jó. és az öreg elvágtatott. amiből a pénzike jövöget. és kacagva tovább gurult. Mielőtt azonban bezáródott volna a liftajtó. A fekete úr aznap reggel érkezett a szudáni tévétől. de az öreg fogta a karját. éppen kilépett a liftből. ősz hajú ember ugrott be Pite mellé. akik nagyot köszöntek. – Jó reggelt! – mosolygott Petya az idegenre. – Szervusz. Világos. te! Vasat reggeliztél?… Az öreg úgy rikácsolt. Ádám tegnap megtanította. hogy majdnem a fejére . Pif-puf. Pite szerint így első becslésre is legalább hetven foga volt. aztán meg valami olyasmit hablatyolt. és a vigyortól fülig ért a szája. A neveket ismerte. törülközőt is!” Pite megpróbált odébb húzódni. A fekete visszahadonászott. és ez így helyes. mert ismerték a doktor urat. – Ej. – Abból baj nem lehet. hogy a néger embereket csak feketének illik nevezni. és megnyomta a második emelet gombját.A buta reklámok és a tengerek élővilága Miközben az iskolában Ádám szorgalmasan gyűjtögette Pitének a jó véleményeket és a jó jegyeket. és csak köpte. mint egy elveszett kiskutya a bevásárlóközpontban. öcsi. és ő is kezet nyújtott. hogy ismerős vagy ismeretlen jön veled szembe. mintha nem egymás mellett álltak volna a liftben. akkor inkább köszönj! – javasolta Ádám.

Pite csak állt bambán. – Mit húzod el a fejed. végre!… Megállt egy ajtó előtt. Amikor Pite bekapcsolta. A névtáblán ez állt: Dr. Na. Legalább megcsinálja a leckét. Nem emlékszel? Iskolai előadás. ha én nem tartanám számon a te programjaidat? A Rómeó és Júliára megyünk. Ez tényleg jobb. Iskola után azonnal hazamegy és otthon vár. Ádám? Elkaptad a gyerektől…? – A gyerektől…? – kérdezte Pite. hogy ha jó. Te mondtad. – Mi volna veled. ha eljössz velem valahova? Majd szépen várni fog. – Nem. – Mit? – Hogyhogy mit? Hát a… megfázást. Az íróasztalon papírdossziék hevertek. istenem! – nevetett a vörös hajú nő. hogy „Egyszer volt. Abba is belenézett. Érdekes!… Amikor utoljára itt járt. mint máskor szokott. – Elkaptam. valahogy magasabban volt a kilincs… Benyitott. – Mit akar ez?… Puszilni?… Csak nem az Annamária?!” – Mi van? – pislogott a vörös hajú. hajnalban! – szirénázott a nő. és kissé elhúzta az arcát. Már nem emlékezett pontosan. Az asztal mögött kényelmes forgószék állt. Pite szeme felcsillant. Péterrel. – Jaj. Khm! Khm! Annamária belekarolt Petyába. éppen egy mosóporos dobozzal táncolt két nő. „Ki ez a néni? – bambult Pite. tudod? – Színházjegy? – pislogott Pite. „Ez apa nője? Ezzel csókolózik? Nahát!…” Pite végigsétált a folyosón. blúzon volt egy folt…” – Mert a pisi odafolyt. Annamária kacagott. akkor rögzítjük. – Ó. – Mi van? Még alszol? Pite tétován rázta a fejét. Vagyis Ádám szobája. amikor végre mégis kiugrott a liftből a folyosóra. de jó! Én most egész nap tévézni fogok! Ha ezt az osztály látná!…” És bekapcsolta a készülékeket. édesem! – hallatszott egy búgó női hang a háta mögül. Kettőkor indulunk az én kocsimmal!… – Kettőkor? Ma délután? – hebegett Pite. hol nem volt. és a köhögcsélésről is megfeledkezett. és nevetve húzta magával. „Hú. Nézte egy darabig. – Szervusz. Pete Ádám szerkesztő. – Aztán a vörös hajú nő elsietett. édesem! – Igen! – mondta Pite és köhintett egyet-kettőt. hol van a szobája. – Az nem lehet… Nincsen megbeszélve.záródott az ajtó. – Kivel kell neked ezt megbeszélned rajtam kívül? – Hát… – húzta a szót Pite – a fiammal. Az egyik tévében rajzfilmeket adtak. kedvesem! Kettőkor. – Mit akart tőled Pocsai? Pite megfordult. szoknyán. és majd műsorra tűzzük. mint az iskola!… A harmadik készüléken a DéDé TV műsorát lehetett látni. és mindenáron meg akarta puszilni. ti férfiak! Odavagytok egy kis köhögéstől! Pedig délutánra színházjegyünk van. Azt énekelték. és Annamária után nézett. Egy vörös hajú nő ágaskodott előtte. A másikban valami kalandos sorozat ment tengeri kalózokról. – Na és? Várjon! Mióta kell neked a fiaddal megbeszélni. meg a galamb odatojt! – énekelte Pite tovább a . – „Megbeszélve”? – nézett rá Annamária gyanakodva. A fal melletti polcokon három televízió és két videómagnó volt. – Tizenegykor elnökségi ülés! – kiáltott vissza. – A főnöknél találkozunk.

– Hát ez óriási! Ezt maga írta hozzá?… De jó! „Mert a pisi odafolyt. ahogy szokta. és dobálta a karját. mert olyan kövérkés. a Bacskai lefosta! – Mi baj. – Ha így gondolja. hol nem volt. mert becsengetnek!… – Apa! – csillant fel Pite szeme. hogy bejöttem. Pite összerezzent. – A mosópor kimosta. – De maga se értett velem egyet soha. mert a galamb odatojt?” – Aha – nevetett Pite is. mint Annamária. végre valahára! – hallatszott Ádám gyerekhangja fojtottan. – „Egyszer volt. és megragadta a kezét.” – Látja. Pedig látom. hogy a gyerekfilmek közben ne legyenek reklámok. Őt hívják? De ki? Nem vette fel a kagylót. Pite felemelte a kagylót. A lány a készülékre pislogott. Kár. – Már azt hittem. felnőtt lány ugyanazt gondolja. – Nem. de hallottam. nem vagy ott. hogy örülne. miért nem áll mellém? Fogjunk össze! Követeljük. hogy nem szabad a gyerekműsorokat reklámokkal telerakni! – emelte fel a mutatóujját a lány. – Honnan telefonálsz? – Na. mint egy rosszalkodáson kapott gyerek. mit gondolsz? – kérdezte Ádám. szoknyán. ha megszakították miatta a filmet!… – Ádám! – kiáltotta a dundi. Maga volt? Pite a lányra vigyorgott. nem én…!… Vagyis én… Mert olyan hülye egy reklám ez…! – magyarázkodott. ha ezt a véleményt hallaná. mert teljesen egyetértett Nórikával. mintha táncolna ő is. már ne haragudjon. mert örült. hogy egy ilyen nagy. Bár ez a „tompa agyú bunkó” egy kicsit túlzás… A lány odalépett Petyához. eddig olyan tompa agyú bunkónak látszott. Ádám?!… Én mindig mondtam. gondolta. meg ilyen lelkes. aztán a férfira. Pláne. – Oké! – mondta Pite. – Na. maga egy jó fej! Pedig. – A suliból! Elbújtam az udvar végében… – Hátra? . mert a galamb odatojt…” A kövérkés lány sikoltozva kacagott. Mi a helyzet? Mondd gyorsan. – Na megyek! – mondta és nevetett. – Halló…! – szólt bele óvatosan. A buta reklámokat tényleg utálta. majd bólintott. hogy Pite nem akarja felvenni a telefont. És nagyon tetszett neki. hogy nem olyan csinos… De hát csak az számít?!… Csörgött a telefon. hogy az ő versikéje tetszik a lánynak. mert a pisi odafolyt. amíg ő ott van. mint ő. mert valóban így hívták a lányt. maga egy szuper hapsi!… A megbeszélésen találkozunk. – Azt tudnám díjazni! Nórika. – Bocs. – Fantasztikus! Ádám. Aztán kisietett. Igaz. hogy valaki kiabál. hogy nem Nórika az apa nője!… Ez sokkal jobban tetszett neki. hogy ne szakítsák meg a gyerekműsorokat reklámokkal! Rendben? – Rendben – mondta Pite. – Ádám. – Ma az elnökségi megbeszélésen az asztalra csapunk és követelni fogjuk. Megértette. és bezárta az ajtót. Ádám?! – Egy huszonöt év körüli dundi lány állt az ajtóban rémült arccal. Nem biztos. „Biztos ez a Nórika.maga költötte sorokat. örömében összecsapta a kezét. blúzon volt egy folt…. mint a többiek! – Nem haragszom – mondta Pite és az apjára gondolt. utálja! Pite bólogatott.

Éppen elérte az ajtót. bejött a Nórika. A Nórika pedig itt volt. – Inkább beszélj: történt valami? – De még mennyire! – lelkesedett Pite. hogy az ablak is beleremegett. most nem ez a téma – szólt közbe Ádám. – Na. kisfiam. – Találkoztam a Pocsaival. – Elnökségi ülés. Ja. jól van.Petrőczi Katinkába volt szerelmes. amikor beszélt. Meg az Annamáriával is találkoztam. hogy délután színházba megyünk. Ati gimis korában vékony. Pete Ádám ugyanis Sarudi Attilával együtt járt középiskolába. hogy nem megyek. és megdicsért – dicsekedett Pite. hogy a nyakába nem ugrott a felnőtt férfinak. de menni kell. hogy te az mondtad… – Tényleg… – sóhajtott Ádám. – Apa! Pite akkorát kiáltott. A Rómeó és Júlia!… Teljesen kiment a fejemből! – Én mondtam az Annamáriának. – Pite!… Mennem kell! Vigyázz magadra! – De apa! – kiáltotta Pite. Abból lesz a pénz… Az iskolai csengő felsivított. szemüveges fiú volt. – Mit csináljunk… Menj! De viselkedj okosan! – Most ezt nem kellett volna mondani. hogy Sarudi a Pite iskolájában tanár. vagyis te. Ádám dühösen csettintett. Tényleg vörös!… És meg akart puszilni. hogy menjünk hátra! És akkor odamegyünk. – Már emlékszem rá. Úgy viselkedek!… Képzeld.– Mi az. A. – Ugyan Pite! Butaság! Reklámra szükség van. – Színházba? – Az Annamária azt mondta. fel az osztályba. Megbeszélte veled… – Persze. mert otthon vár a kisfiam. de kattant a telefon. ő se szereti a reklámokat a film közben. Az emeleti folyosó már üres volt. hogy tizenegy órakor…? – Tudom! – vágott közbe Pite. amikor meglátta Sarudi Attilát. Ádám hallotta valakitől. persze! – mondta Ádám. hogy hátra? – A búvóhelyünkön vagy? – Milyen „búvóhelyünkről” beszélsz? – Te még nem is tudod? Iskola után azt szoktuk mondani. Ötös matekból meg töriből? Neki?! Hát ez óriási! Apa ki fogja javítani az összes jegyét! Már csak ezért is megérte átváltozni!… * Ádám a belső zsebébe dugta a telefont. és mindig leköpdösött. de nagyon. meg még az is van. – A suliban mi volt? – Minden oké – mondta Ádám. és rohant vissza az épületbe. Sőt! Talán azt sem . – De én nem szeretem film közben… – Nehogy ilyeneket mondj! – Miért? Ez a véleményem! – A reklám tartja el a tévét! – Akkor se szeretem. Ősz a haja. – Azt mondta. – Szereztem neked egy ötöst matekból meg történelemből. Este találkozunk! Szia! – Mi? Hogy? Ötöst? – dadogott Pite. de a gyereket nem tanította. Kis híja volt. Olyan helyes!… – Tudod.

Ráadásul a gyerekkel együtt sem tanulta a biológiát. hogy finomak legyünk. hogy sikerül a feltornászás. nem link a Petrőczi Katinka! Aztán bepattant az osztályterembe. mert Pitét ez a tantárgy kivételesen érdekelte. mi lesz? – nézett Csincsilla csodálkozva a tétovázó diákra. de nem értette. fent ragyog a szerencsecsillagod. és megállt a tábla mellett. Mert. A dohányzás tényleg káros az egészségre. most vajon mivel rukkol ki az okos tojás. – Petya! Petya! Ma csupa jót hallottam rólad. halljunk valamit a tengerek élővilágáról! – mondta a tanárnő. – Na futás be az osztályba! – És indult tovább. Csincsilla Ádámra mosolygott. hogy egy tanulót egy nap háromszor feleltessenek. kisfiam! – intett Attila a gyereknek. gyere! – intett határozottan a tanárnő. – Ne mondd. – Gyere csak. hogy nem készültél! – Nem. hogy Pete Ádám fia ide jár. Kint a folyosón szegény Sarudi tanár úr csak forgolódott tétován. Ádám meg a többiekre. de különleges esetekben előfordul. Tisztán hallotta a réges-régi rigmust. Attilára lehelt. hogy a kedves tanárnő azt várhatja. ki suttogta a fülébe. – Hol voltál? – A vécén – hazudta Ádám kapásból. hogy vágja ezt a . – Lehelj csak rám! Ádám majdnem elmosolyodott. Akkor pedig tuti. A büszke halálraítéltek vonulnak ilyen megadóan a bitófa alá. Egyedül állt a folyosón. Ő se cigarettázott már húszéves kora óta. hogy ő cigarettázott!… Milyen érdekes az élet!… Egyébként Ádám teljesen egyetértett vele. mint az a jegyeiből is látszott. Úgy látszik. – Na. És akkor sem volt bioszból osztályelső. dehogy… – hebegte. – Állj csak meg. De Ádámba belebújt a kisördög és halkan azt suttogta: – Nem link a.tudta. aki gyanakszik. hogy mélytengeri búvár akar lenni. Egyébként sem bízott benne. Eszébe jutott. míg pereg a dob. Húsz éve volt utoljára biológiatankönyv a kezében. – Csak én megelégednék a négyessel. – Oké! – mondta a tanár. – No. Istenem! Hogy csápolták ki a füstöt. mennyit cigiztek együtt 17-18 évesen a gimi klotyójában Sarudival. hogy súgni kellene. letette a tanári asztalra az ellenőrzőjét. És ez a nap igazán különleges volt. Pláne a tengerek élővilágából!… Pete egy osztályfőnöki órán tavaly azt mondta. * Nagyon ritka. Az osztálytársai azonban nem súgtak. de azért persze kisétált. úgy virított az előző két órán. Nem akarod feltornászni azt a négyötödöt ötösre?… Ádám nem akarta. és pislogott ide-oda. Kíváncsian lesték. – Igen? – nézett a gyerekre gyanakodva a tanár. akkor most dögtanból tényleg olyan lesz. Örülök. és várakozóan Ádámra nézett. Háromszor felelni egy nap szerinte is túlzás. ha jött a diri!… És most Attila az. akkor biológiából csillagos ötöst várok! Ádám arra gondolt. amelyekből gyönge volt. ha azokból a tantárgyakból. amit még ő talált ki a gimiben. mint egy tűzijáték. – Ne légy soha kishitű! Ha matematikából meg történelemből villogni tudtál. Eszükbe sem jutott.

mert azt hiszi. Ádám például tudta. A delfinekért például Pite majd megőrül. mint aki most a planktonokról fog beszélni. hogy nem készültem. – Ez a gyerek ma minden órára meglepően sokat készült. – A tengerek élővilága nagyon gazdag… – kezdte Ádám a hantát egy nagy semmitmondással. hogy ötösre javítsa a jegyét. – De honnan szedsz ilyen szavakat? – Talán az apámtól – hebegett Ádám. „Most nem kell súgni” – gondolta. erre kiderül. – Csak állatok? – kérdezte Csincsilla. a leggyakoribb állat a hal. mit akartál mondani – vágott közbe kissé ingerülten. és év végéig már nem tanul? Az nem fog menni. Aztán hirtelen bekattant Ádámnak a magyarázat. aki ujjával idegesen dobolt az asztalon. Vagy nem is lehet?… – A planktonok egészen apró. nem? Akkor meg még mik lehetnek? Tengeralattjárók? Állt. Nyugodt volt. hogy nem tud figyelni. Vajon miért? Talán. és Ádámnak ettől a kérdéstől felakadt a szeme. a plankton nem az erősséged… – Elnézését kérem. – Beszélj a planktonokról! Ádám bólintott. mint az erkélyen kirázott seprű. Ő csak azt akarta mondani. tanárnő – mondta Ádám fáradtan.témát. – De úgy látom. A tanárnő maga elé húzta az ellenőrzőt. A gyerekek nemigen beszélnek így. De hogy nem tudnak koncentrálni…! Ajjaj! – Csak azt akartam mondani… – magyarázta. Egy művelt ember tudja. és Ádámra nézett. hogy csak a tenger élővilága nem érdekli?… – A plankton lehet növény. mi az. amiket szabad szemmel alig lehet látni. Nem értette. ha álmából felébresztik? Vagy úgy döntött. Legfeljebb azt mondják. Mi az. mint aki reggelig tudna beszélni a plaktonokról. – Bocsánat! Ha felelhetnék inkább egy másik alkalommal!… Csincsilla hosszú szempillái verdestek. megnéz. Végül is beszélhetne a planktonokról. hogy megelégszik a négyessel. és mindent elolvas. hogy a hal! Mert majd a nyúl meg a róka! A tanárnő kis kézlegyintéssel csendet parancsolt. mint a rossz tanulók általában szokták. Naná. hogy ezt a tantárgyat akkor is nyesi-vágja. ami velük kapcsolatos. kis pofám!” A tanárnő dühös volt. Vagy lehet. miért hangsúlyozza a szót olyan furcsán a tanárnő. csak éppen a biológiát nem tudja. Vagy nem jól érzem magam. De Jenőke nem segített. nézte a tanárnőt. mintha az egyetemen a doktorátusát védené meg. ha éppen akarna. Az osztályban néhányan elvihogták magukat. és könyörögve nézett Jenőkére. mint a tanárnő. és beírt biológiából egy kis . tengerben élő állatok. és nem a hatodik bében felelne bioszból. – A tengerek élővilágában – kezdte megint Ádám –. Gondolták az osztálytársak. hogy „csak állatok”? Ide-oda mászkálnak. Ő kihívta Petyát. – És könnyedén végigsimította a haját. amelyeket csak mikroszkóppal lehet látni – kezdte határozottan. „Különös! – gondolta Csincsilla. hogy plankton. hogy olyan kicsi izék. és lehet állat is – mondta a hallgatag fiúnak. és joggal. – Mit mondtál kisfiam? Mit nem tudsz? Kon-cent-rál-ni? – Igen – bólintott Ádám. de a tanárnő leintette. – Tudom. hogy a négyest sem érdemli meg. A tengerek élővilágáról Pite talán többet tud. – Most felelek ma harmadszor… Kicsit sok volt… Nem tudok igazán koncentrálni.

Négyes is alig… Tünde a fiú ellenőrzőjébe kukucskált. mint aki teljesen egyetért ezekkel a gondolatokkal. – Aha! – mondta Ádám. hogy felnőtt emberként ilyen keveset tud a tenger élővilágáról. mert olajjal főznek. – Nem voltál itt tegnap! – hintázott a sarkain a göndör hajú. mert eszébe jutott. pedig csak az járt a fejében. – Szabad! Tünde nevetett. Hogy tudjál felelés közben koncentrálni! Szünetben Ivanics Tünde az ablak mellett oldalazott el. és a planktonokról szóló részt olvasta. – Tessék! – mondta Ádám. hogy megmutassa a szép ruháját. és csak zsíros kenyeret ehetsz? Ádám a kislányra bámult. – Klárinyó kihirdette. hogy Pite ma színházba megy Annamáriával. hogy Petya a szomorúsága ellenére is tud tréfálkozni. Pitének teljesen elment az esze? Az életben se tiltotta el a tévétől! Ami pedig a zsíros kenyeret illeti. és csak zsíros kenyeret kaptál reggelire meg vacsorára. szőke lány. hogy betermelt egy karót a saját fiának. – Egy gyereket nem kell egy rossz jegyért annyira megbüntetni. Milyen egyszerű! És ezt nem tudta?! Bosszantotta. de ebből ötös már nem lesz. – Lehet – morogta Ádám –.egyest. Általában csak pislogott rá. Tudod!… Az egy szerelmes történet. és alig merte megszólítani. hogy aki akarja. Szégyen! Tünde megállt Ádám mellett és kopogott a padon. – Még kijavíthatod. hogy Pite úgy hazudik. Eddig mindig olyan magába zárkózottnak látta. de csak menjen haza!… – Jössz színházba te is? – váltott témát hirtelen Tünde. Ádám lehajtott fejjel ült a biológia könyv felett. és maga elé bámult a padra. – Nem kell mellre szívni – mondta Tünde. – Mi?… Micsodát? Zsíros kenyeret? – Tudod! – emlékeztette a fiút Tünde. – Inkább a planktonokról beszélgessetek édesapáddal. – Színházba? – nézett fel Ádám. aminek a végén a fiú meg a lány meghal… . – Amikor töriből kettest kaptál!… Egy hétig nem nézhettél tévét. És még jobban bosszantotta. Tetszett neki. ma megnézheti a Rómeó és Júliát. pislogott. Ádám bólogatott. és megrázta magát. pislogott. mintha arra lett volna dolga. Egy rossz jegytől még nem dől össze a világ. hogy mondjon valamit. évek óta nincs zsír otthon. – Megint el fog tiltani a papád a tévétől. – Szerintem túl szigorú a papád – mondta Tünde. Látta a kis egyest. mint a vízfolyás! Na.

köztük Pocsai. Pite rettenetes zavarában hol az elnökre pillantott. Soha senki se figyelt rá. hát hogy szóljon ilyen komoly dolgokba bele? – Ádám! – bökte meg a karját Annamária. hol Nórikára. A dundi kis szerkesztőlány kicsi pont volt a DéDé TV falai között. Nem lehet neki azt mondani. meg Annamária és Nórika csendben üldögéltek. a adásfőszerkesztő. Az elnök is könnyedén leintette. John D. hol az asztalterítőt nézte. – Ki kell rakni a tévéreklámokat a gyerekműsorokból! Az asztal körül ülők Pitére bámultak. és ha megnézi. Sok izgalmas vetélkedőt szervezett már. – Nem hiszem. akik azután szintén csak a DéDé TV-t nézik. Harmadszor pedig egész Európában be fogják tiltani a gyerekeknek sugárzott tévéreklámokat. hogy kiváló szerkesztőnk. és mosolyogott. Nórika követelése önmagában nem okozott volna botrányt. És így tovább. kezicsókolom. John nem vett részt ezeken a kis megbeszéléseken. Mert először is: ezt a gyerekek utálják. rendezők meg írók. hogy mondd el . hogy ezután ne szakítsák meg a gyerekműsorokat reklámmal. Másodszor: a reklám butaságok megvásárlására beszéli rá a kiskorú nézőket. mint máskor. akkor holnap is nézni fogja a DéDé TV-t. Blablabla. Annyit se számított a vezetőség előtt. akkor másnap az iskolában beszél róla a többieknek. Mert a gyerek a jövő felnőttje. Nem tudunk lemondani a gyerekműsorokban sugárzott hirdetésekről sem. zömök. – A saját dolgaival foglalkozzon a kisasszony! Unalmasak a mesék! Egy kicsivel több izgalom meg pif-puf több gyereknézőt hozna! – Így van! így van! – harsogott Pocsai a adásfőszerkesztő.) Végre az elnök befejezte a szónoklatát. – Pete úr is ugyanazt mondja. Olyan műsorokat kell készíteni. átadta a szót a többieknek. a magyarul is kitűnően beszélő amerikai úr ott lett volna. és mi is Európához tartozunk. mint én – mutatott Petyára a lány. hogy a tévé a reklámokból él. és így tovább. de Nórikát most nem lehetett úgy leugatni. – Sokkal több rajzfilm! Az kell a kölyköknek!… – Kiabálta. Blablabla. hogy blablablabla helyett beszéljünk fontosabb dolgokról. És ha ma nézi a DéDé TV-t.Botrány a tévében. és számos filmsorozat sikere fűződik a nevéhez. mert akkor a pénzünk egy részéről mondanánk le. és azt mondta. (Ha a tévé tulajdonosa. mit miért szeretnek nézni a gyerekek. Tudták. hogy az elnököt meg kell hallgatni. harcsabajszú elnök elmondta. Ő az épület legfelső emeletén trónolt. Az alacsony. Doktor Pete Ádám szerkesztő szavának mindig súlya volt a DéDé TV életében. Pedig ugyanolyan unalmasán kezdődött. doktor Pete ilyen elveket vallana – mondta az elnök. Ő ugyebár csak egy tizenegy és fél éves gyerek. találkozás a színházban A DéDé TV elnökségi megbeszélésén kitört a botrány. – Ádám tisztában van vele. – Arra várunk. Például arról. amelyet sok-sok gyerek néz meg. mint egy szemtelen légy a stúdióban. Blablabla. De John D. talán leinti az elnököt. Az elnöki tárgyalóasztal körül ülő tévészerkesztők. és kitört a botrány. Nagyfenekű Nórika ugyanis felemelte a kezét. John. hogy a tévé számára nagyon fontosak a gyerekműsorok. és mit miért nem. mint máskor. és üvegfalú szobájában szivarozva uralkodott a tévébirodalom felett.

és zavartan vigyorgott. – Én pedig azt mondom. hogy doktor Pete ilyen kemény hangon beszélt. a vörös hajú nő a többiek felé fordult és hozzátette: – Mindenki tudja. – De akkor a felnőtteknek legyen reklám. Mindketten már régen meg akarták mondani. a gyerekeknek meg ne legyen… – Pontosan! – szólt közbe Nórika. átkapcsolok egy másik csatornára. az író. amit mond… Hogy finom legyek. hanem a tulaj is. annyira meglepte Ádám véleménye. amit én mondok! – üvöltötte. Ádám! Azt már megszoktuk. hogy ellenzik a reklámokat a gyerekműsorokban. mintha nem is ugyanaz az ember ülne mellette. mint akit eddig ismert. hogy amit Nórika mond. Mi van ezzel a Petével? Hol jár az esze? – Nekem az a véleményem – vett végül egy nagy levegőt Pite –. se nyelni nem tudott. ha megszakítják a filmeket! – Ugyan már. A felnőtteknek legyen reklám. mert az hozza a pénzt! És ezt nem csak én mondom. És akkor már senki se nézi a DéDé TV műsorát. Még film közben is. a gyerekeknek ne legyen… Mert nem minden reklám jó… Van köztük olyan. de olyan buta!… – És csúfolódva énekelni kezdett. Annamária se köpni. De átkapcsol a többi… (majdnem azt mondta: gyerek is. És milyen igaza volt! Az elnök az asztalt csapkodta dühében. A legtöbben lehülyézték Pitét. Ádámnak eszében sincs támogatni az ilyen abszurd ötleteket. szakítsuk meg azokkal a filmeket. hogy szereted. ők is elmondták a véleményüket. öregem! – rikkantott Pocsai. De hogy te se…? Hogy te is a reklám ellen…?!… Azt hiszem. hogy én se szeretem. Most azonban. John D. Ádám! – fordult újra a férfihoz. a színész-rendező egyetértett vele. hogy Nórika nem mindig gondolja meg. – „Egyszer volt. de Nórikán kívül Béres. – Az idióta reklámokat nem mi csináljuk! Mi csak levetítjük. – Én nem is tudom… De amikor egy ilyen reklám jön. az elmehet! Fel is út. meg Horváth. hol nem volt. én ezt már otthon végiggondoltam. hogy sokan nézzék. és kész! – Tudom! Tudom… Csinálja a pénzt – mondta Pite tétován.a véleményedet… – S miután Pite még mindig csak pislogott meg hallgatott. – Nem emlékszem… De biztosan… Szóval… Én azt mondom… Az asztal körül ülők némán nézték a szerkesztőt. Mi közöm hozzá? – Nem tudom – mondta Pite kicsit megszeppenve. de az elnök vasvillapillantása belefojtotta a szót. – Mit számít az. Az asztal körül kitört a botrány. – Te is mindig ugyanezt mondtad… Hiszen erről már beszéltünk…Nem? – Miről? A reklámról…? – kérdezte halkan Pite. – Amíg én vagyok a DéDé TV elnöke. Úgy érezte. blúzon volt egy folt…” – De hát öregem! – rikácsolt közbe Pocsai. ezt nem gondoltad végig… – De – mondta Pite most már határozottabban –. mint egy zavart gyerek. hogy legyen reklám a gyerekműsorokban. szoknyán. John úr! És aki ezzel nem ért egyet. és fojtott hangon így szólt: – Nagyon csodálkozom rajtad. addig az lesz. aki dadogott és ide-oda pislogott. ha egy percre megszakítjuk a filmjüket… Kérlek. vagy nem szereted? Meg kell szakítani. Aztán Pitére nézett a harcsabajszú. de aztán gyorsan helyesbített)… átkapcsolnak a gyerekek is. le is út! . de eddig nem mertek szólni. az butaság. Pedig azt akarjuk. Reklámra szükség van! És a gyerekműsorokban is! A gyerekek kibírják.

Első hallásra ő is nagy butaságnak tartotta. – Nem tudom. – Ahogy mondani szokás… Nórika talán kivetette Pete doktorra a hálóját! . D. John kikapcsolta a hangszórókat. amiről a birodalmában beszélnek. ahol Pitéék értekeztek. mint én. üvegfalú szobájában John D. De nem így gondolta a harcsabajszú elnök. és azon törte a fejét. John D. vagy amit a legtöbb ember igaznak gondol. Talán tudja. hogy nem kell reklámmal megszakítani a gyerekműsorokat. hogy a gyerekműsorokból kitiltsák a reklámokat. de John D. Ugyanakkor tapasztalt televíziós szakember volt. aki ebben az országban akar üzletet csinálni. – Annamária. John. mint minden okos külföldi. azt máglyán elégették. ami első hallásra igaznak látszik. És aki azt mondta. – Nem lehet az – rejtélyeskedett a harcsabajszú elnök –. hogy a Föld lapos. Ezt gondolta a tévé tulajdonosa. John úr mozdulatlan arccal hallgatta az elnök kiabálását. Tudta: minden véleményt meg kell hallgatni. hogy minél több pénze legyen. hogy lemondjon erről a mellékjövedelméről. Ez elég csúnya dolog. kinézett az ablakon a Gellért-hegyre. John úr. – Maga jobban ismeri Pete doktort. mi történt vele. Az elnök ugyanis minden reklámbevétel után kapott egy kis pénzt a fizetéséhez. hogy gömbölyű. aztán összekulcsolta hasán a kezét. Nekem korábban sohasem beszélt erről. Nem értem. tényleg átkapcsolnak-e egy másik csatornára. fel-alá rohangált az irodájában. Lassan. akármilyen jó televíziós szerkesztő… Vagy meg kell győzni. A DéDé TV tulajdonosa ugyanis titokban mikrofonokat helyeztetett el a tárgyalóteremben. Mikor az elnök elrikácsolta az utolsó mondatokat. hogy amikor a filmeket megszakítják a reklámok. Nem mindig az az igaz. Pedig éppen neki volt igaza. hogy mért mondott ilyen… Hogy is mondjam? Sületlenségeket.Az épület legfelső emeletén. hogyan tudná ezt az idióta Pete doktort kirúgni a tévétől. és elgondolkodott. És egy tévétulajdonosnak az az érdeke. Igen. Mostanáig egészen normális volt. De ki tudna beszélni a fejével?… Megvan! Annamária! Behívatta magához. ki kell rúgni Pete doktort. Sokáig mindenki azt hitte. hogy vonja vissza a véleményét. kedves! – tért rögtön a lényegre. mert elmondta a véleményét. de figyelni kell: mit csinálnak a gyerekek. Úgyhogy vigyázni kell! – gondolta John. hogy a kis Nórika keze van a dologban? Annamária felkacagott. A vörös hajú asszony a fejét rázta. Egy biztos: doktor Pete Ádámot semmiképpen sem kell elküldeni a tévétől azért. John D. és forog a saját tengelye meg a Nap körül. A reklámokat megtartjuk a gyerekműsorokban. Többek között ezért tanult meg magyarul. Meg kell kérdezni tőlük. És nem ment el az esze. John mindent tudni akart. Még hogy az a kis dundi?! – Ugyan főnök! Mire gondol? – Hamu alatt lapul a tűz… – kuncogott az elnök. Hiszen az pénzt hoz. és alaposan meg kell fontolni. És ha igen. ráérősen elnyomta a szivarját. akkor el kell gondolkodni. A legbutuskábbnak tartott véleményben is lehet egy kicsi igazság. mielőtt másokat is meggyőz arról. Hiszen eddig nem beszélt ilyen zöldségeket. Miután mindenkit kizavart a megbeszélésről.

Aztán ugrott. de baró!” kiáltás. – Ott a helyed. hogy odadzsalt hozzád! Mert ma egész nap játszod azt a kis agyad! De ne lássalak a közelében még egyszer. amikor elbúcsúzott tőle. mert meg lesz rúgva a pite! – És az osztály röhögött. mint ingaóra az éjfélt. Bacskai a meglepetéstől nem kapott levegőt. hogy a tanár úr ezt minden tornaórán elszavalja Petyának. a közelben sincs. megnézni a Rómeó és Júliát. Pete. Ádám sejtette. azt tudnám feledni! Az utolsó óra után. A féltékenység láthatatlan vadállat. – Ma átlagon felül teljesítettél. Csak akkor villant egy felnőtteset Ádám szeme.– Ez még viccnek is rossz – mondta Annamária. Állítsd magad takarékra! Világos?! Ádám mozdulatlanul hallgatta végig a fiút. Őt nevezte kisfiamnak ez a csontváz? Hát masnit köt a lábára. mert elütlek. hogy a fal adja a másikat! – És megrándult a szája. Azt hiszi az ember. ha ugrás előtt megtorpan. hogy így repülsz? Tünde szeme nagyon csillogott. aztán hirtelen előugrik a homályból. vörös hajzat alá. Ádám megállította az osztályfőnökét. és landolt bukfenccel a szőnyegen. hogy a „hátra” kifejezés a búvóhelyet jelenti. és halkan csak annyit mondott. Lehet. Petikém! – simogatta meg a gyerek fejét tyúkanyósan Klárinyó. Vagy el lesz! Höhöhö!… Aztán szünetben félrehívta Ádámot és az orra alá nyomta az öklét. és üvölt. mert lerúglak. – Megyünk hátra? Ádám Pitétől már tudta. Szeretett volna délután ő is elmenni a színházba. Csak azt a biológia kis egyest. Radeberger tanár úr pedig kiejtette a szájából a sípot. kisfiam. Pete! Nem mondom el kétszer. haver. De azért a gyanú csak befészkelődött a dús. Leszállsz az Ivanicsról. Nekifutott a tornaszekrénynek. aztán eltolta az orra elől Bacskai öklét. De eddig kussba’ vótál! Láttam a szünetben a csajt. és repült. Csatai Jenőke odaszólt a barátjának. – Figyúzz. . amit kigondolt. de szerencsére éppen jött Klárinyó. hogy kocsányon lóg a szemed. hogy ez tök véletlen volt. mert szégyelli. – E’ mán igen! – rikkantotta. Olyan szép ívben suhant át a szekrény felett. és bedugja a szájába!… Már ugrott is Ádám után. – Mi van. amikor Radeberger tanár úr szekrényugrás előtt rászólt: – Kapkodd a patáid. mert a Petének két bal lába van. Bacskai meg azt mondta. amikor már összepakoltak. Volt egy kérése. – Ha még egyszer a számhoz teszed a mocskos praclidat. és mind a kettő el van törve. de fékezi magát. ha ideges. hogy a gyerekekből kiszakadt a „hú. ahogy a felnőtt Ádámnak szokott. mint gondolnánk? – Beszélje le erről a butaságról Ádám barátunkat – vigyorgott végül az elnök Annamáriára. akkora pofont kapsz. hogy megcsinálja. és megint felnevetett. – Nem fogja megbánni! * A tesiórán nem történt semmi különös. hogy Nórika sokkal ravaszabb. Nem szólt vissza semmit. és ettől én nagyon boldog vagyok. Már régóta stíröllek. csak Pite nem mondja el otthon. kisfiam? Átmentél keselyűbe. ha lesed.

Teljesen beléd van esve. bólintott. – Ja! – mondta Tasnádi. hogy mi az ihlet! Ne nézz hülyének! – sértődött meg ismét az idegorvos fia. – De ihlet a vershez kell. Tasnádit nagyon érdekeitej hogy Bacskai mit mondott Petének tesióra után. – Arra gondoltok – kezdte Ádám –. A padon ugrál. hogy egymás előtt nem lesz semmi titkunk! – mondta sértődött hangon Tasnádi. – Orvosi eset. hogy a közös ellenséget ki lehetne vonni a forgalomból. nem ezt? Ádám csak a vállát vonogatta. apám. Csatai.Hogy pontosan kiknek a búvóhelyét. – Azt mondtuk. Aztán Jenőkére. kisfiam! Te kis idióta! Beviszünk egy kicsit azt idegelmére! Ott majd megnyugszol!… Jenőke meg Jocó egy pillanat alatt lefogták Ádámot. de miután a színházba indulásig még volt egy óra. te már mondtad. verekszik. – Megszállt az ihlet. hogy tudtam a matekot meg a törit. – Megfenyegetett? – Aha! – bólintott Ádám. Be kellene zárni az idegelmére. – A mobilra gondolunk! Van mobilod és nem szóltál. – Lökted. Na több se . – Milyen titokra gondolsz? – Nem tudod? – csattant Tasnádi hangja. – A fenébe! – mondta Tasnádi. – A Tündét egyáltalán nem érdekli a Bacskai. üvöltözik. mert elüt. – Azt azért nem!… – mondta Ádám. Aztán persze a másik titokról faggatták Ádámot. hogy védje a barátját. és szent volt a béke. – Ihlet? – Ami a költőknek van – magyarázta Jenőke. – Hogy tudtad megoldani a matekpéldát? – Én is megpróbáltam – bólogatott Jenőke –. Ádám majdnem elnevette magát. meg fenyegetőzik!… Jöhet a mentő érte! Már jön is! Én leszek az orvos! Jenőke legyél ápoló. azt nem tudta. – Nem ezt mondtuk. mert fel kellett ma hívnom valami fontos miatt – mondta és a készüléket kivette a zsebéből. – Na gyere csak. és véletlenül belerúgott Jocó lábába. – Mi?! – grimaszolt Tasnádi. aki hirtelenjében ösztönösen ellenkezett. – Nem tudom. – Azt mondta. Ádám meg Bacskai! – És már játszotta is. – A Bacskai totál elmebeteg. nem a matekhoz. és nem tudtam a bioszt? – Nem! – rázta a fejét Tasnádi. de mire kijött. – Akartok hazatelefonálni? Jocó meg Jenőke persze rögtön akartak. És ezen elvitatkozgattak egy darabig. amikor Ádám odasétált. de a szemüveges gyerek is szótlanul nézte őt. – Ez hülye! – mondta Jenőke. lökted! – lelkesedett Jócó. – Apám ideadta. ne lásson meg többet Tünde közelében. de Jenőkét egészen lenyűgözte a gondolat. mint ingaóra az éjfélt. hogy sikerült! – mondta Ádám. – Tudom. – Felőlem!… Jenőkén kívül Tasnádi Jocó üldögélt még az udvar végében. és szigorúan Ádámra nézett. – A matekhoz is kell – mondta Jenőke. A mobil! Hát persze! Ez a nagy dolog. Aztán Bacskairól beszéltek. – Tényleg nem tudod? Ádám Jenőkére pillantott. – Jocó! A papád tényleg be tudná záratni a Bacskait az idegelmére? – Bármikor! – dicsekedett Tasnádi.

kellett az elmeorvosnak! – Rugdosunk, Bacskai, rugdosunk? Hozzon kolléga egy kényszerzubbonyt! Majd most megtanítjuk ennek a kis elmebetegnek, hogy mi a magyarok istene! – És Jenőke nadrágszíjával jól összekötözték az őrült gyereket. Nagyon jól szórakoztak. Még Ádám is, pedig őt alaposan megnyomorgatták, amíg berakták a mentőbe. Huszonöt éve nem játszott ilyen izgalmasat. Már teljesen elfelejtette, milyen szórakoztató, ha az ember kitalál egy jelenetet, és elbaromkodja a többiekkel. Mért nem játszanak ilyet a felnőttek? Annyira jó!… * Annamária és Pite az asszony autójával mentek a színházba. – Hogy gondoltad ezt, kedvesem? – kérdezte az asszony, és úgy vezetett, mintha nem Budapest belvárosában haladna, hanem a Forma 1-es versenyen akarná elnyerni a nagydíjat. – Ki akarod tiltatni a gyerekműsorokból a reklámot?… Egyszerűen nem értelek… Sose mondtad, hogy ezt szeretnéd… Ádám! Figyelsz te rám? – Fi… figyelek – mondta Pite, és az ajtó meg a kesztyűtartó fogójába kapaszkodott. – De ha lassabban mennénk, jobban tudnák figyelni. – Tudnék! – javította ki Annamária. – Ádám! Mi van veled?… Sose volt problémád a ragozással… És a vezetési stílusommal sem! – A városban ötven kilométerrel lehet menni – dadogta Pite, és az ujjai elfehéredtek a fogantyúkon. – Még hogy tiltsák be a reklámokat! – fordult be két keréken az asszony a színház utcájába. – Mindig azt mondtad: sikeres gyerekprogramokra van szükség! Mert akkor kapunk reklámokat a műsorainkhoz! És a reklámokkal jön a pénz is. Mitől változott meg a véleményed? Csak nem a kis dundi-bundi főzött meg?! – Dundi-bundi? – kérdezte Pite, és kimeredt szemmel nézte az elsuhanó falakat a szűk utcában. – Nórika! A kis hisztérika! – csattant Annamária hangja. – Eddig csak ő hajtogatta folyton, hogy ne legyenek reklámok a gyerekműsorokban!… De eddig mindenki kinevette. Ha te nem adsz neki igazat, az elnök ma is elintézi egy kézlegyintéssel. Így meg áll a bál! Botrány!… – De mért? – sóhajtott fel Pite, mert éppen lefékeztek a színház előtt. – Nincs igazunk?… – És miközben kikászálódott a kocsiból, röhögcsélve énekelte a saját kis reklámcsúfolóit. – „Csipszet rághat, attól hányhat! Igyál, Öcsi, édes löttyöt, attól lesz a hasad löttyedt!” Annamária megállt a nyitott kocsiajtó mellett és a férfira bámult. Ez megbolondult? – Ádám! Mi van veled? Ugye most csak viccelsz? Vagy fel akarsz bosszantani? Pite zavartan vigyorgott. Mit csinált rosszul? Egyre kellemetlenebbül érezte magát az apja bőrében. Itt ez az erőszakos néni, aki úgy vezet, mint az őrült nyúl a rajzfilmeken, és ráadásul szörnyen haragszik rá. A tévében meg kiabáltak vele. Pedig ő csak elmondta a véleményét. Eddig jutott a szomorú elmélkedésben, amikor meglátta saját magát (vagyis Ádámot) és az osztálytársait. Az iskolából huszonkét tanuló akarta megnézni a Rómeó és Júliát. Pite

osztálytársai közül Tünde, Jenőke és Tasnádi Jocó. Ők vonultak végig az utcán kettes sorban a többiekkel. A csoportot az osztályfőnökük kísérte. Klárinyó, a tyúkanyó. Ádám tudta, hogy találkozni fog Annamáriával meg Pitével, mégis kiszáradt a szája, amikor meglátta őket a kocsi mellett. Mélyeket lélegezni! Nem izgulni! Nyugi! – Apa!… Szia! – kiáltotta a kisfiának, aki éppen megpróbált elbújni az autó mögött, mellett, alatt, vagy akárhol. – Á!… Ó!… Jé!… – emelkedett fel Pite, amikor meghallotta a nagyon ismerős hangot. – Te itten…? És nézte az osztálytársait. Milyen kicsik! A gyerekek meg őt nézték. Ez a magas pasi a Péter apja? – Jöttünk a színházba! – mondta Ádám, és Annamáriára pillantott. – A fiad? – villogtatta fehér fogsorát az asszony a gyerekre, és már nyújtotta is a kezét. – Látom, meggyógyultál!… Annamária vagyok! Szervusz! Mi még nem ismerjük egymást! „Ahogy te tévedsz, kedvesem! – gondolta Ádám. – Itt vágnád magad hanyatt, ha tudnád, ki kicsoda!” De csak annyit mondott: – Csókolom! Pete Péter. Klárinyó hozzájuk csörtetett a sor végéről. – Á, a doktor úr! Dicsérje meg Petit! Ma két ötöst szerzett! – Meg egy kis egyest biológiából – tette hozzá Ádám, mire Pite nekiment a bejárati üvegajtónak. – Kifelé nyílik – mondta Ádám. Pite iskolatársai röhögtek. A gyerekek a földszinten ültek. Pite meg Annamária az erkélyen, a páholyban. Kölcsönösen jól látták egymást. Klárinyó integetett is a Pete apukának. A Pete apuka visszaintegetett, és így sikerült egy csomag nápolyival megszórni a földszinten ülőket. – Ezt az ügyetlen gyereket!… – morgott Ádám halkan, de Tünde meghallotta. – Hogy mondhatsz ilyet az édesapádra? – kérdezte. – Először is: mi az, hogy „gyerek”? Aztán pedig: nagyon helyes. Ha több volna a haja…! – Mért? Mi baj a hajával? – kérdezte vérig sértve Ádám. – Semmi – mondta Tünde. – Most meg hogy véded!… Csak azt akartam mondani, hogy a papád nagyon helyes lehetett fiatalabb korában. Ádámnak a feje is elvörösödött hirtelen. Mi az, hogy „helyes lehetett fiatalabb korában”? És most nem helyes? És nem fiatal? De nem szólt semmit, mert tudta, hogy elárulhatja magát. – Jól van, na! – nyugtatgatta a fiút Tünde, amikor látta, hogy átmegy paradicsomba és megnémul. – Nem kell megsértődni. Az én papám is kopaszodik… És ki az a szép néni az apukádnak? Nézd, csak simogatja!… Ádám felpillantott az erkélyre. Látta, hogy Annamária végigsimítja Pite arcát, és ad neki egy puszit. Már éppen felemelkedett volna, hogy odakiáltson, vagy valamit csináljon, de szerencsére elkezdődött az előadás. A színpadon a két ellenséges család emberei összeverekedtek, aztán jött a herceg dühösen, majd Rómeó elment a bálba, és egymásba szerettek Júliával. Valószínű, ennek hatására Annamária rátette a kezét Pite karjára. Pite először mozdulni se mert. Bénultan nézte a nagy, idegen női ujjakat.

Így szokta apával? Annamária észrevette, hogy valami baj van. Pite megdermedt, mint kaméleon, ha nem akar látszani. – Mi van, kedvesem? – Bocsánat… – suttogta Pite. – Ki kell fújni… – És megszívta az orrát. Annamária elengedte az izmos férfikart. – Isten ments, hogy visszatartsalak!… Pite kifújta az orrát. Ádám felnézett a sötét erkélyre. „Ez az én kisfiam volt.” Este otthon Pete meg Pite beszámoltak egymásnak a nap eseményeiről. Ettől persze mindketten felpörögtek, mint a búgócsiga. – Hogy mondhattál olyat, kisfiam, hogy a gyerekműsorokba nem kell reklám? – sipákolt Ádám, miközben a konyhapulthoz támaszkodva előkészítette a vacsorát. – Azt fogják hinni, hogy megbolondultam. – Mért? – hadonászott a villájával Péter. – Nincs igazam? – Hogy megbolondultam? – Nem! Hogy a gyerekfilmeket nem kell reklámmal megszakítani – mondta Pite, és majdnem kiszúrta a saját szemét. – Nincs igazam? – Ezerszer megmondtam, hogy késsel, villával ne hadonássz! – szorította le Ádám Pite karját a tányér mellé, és a pici kezével lekevert a fiának egy laza fülest. Aztán visszaállt a konyhapulthoz. – És tök mindegy, hogy a munkahelyeden igazad van vagy nincs igazad! Mindig azt kell csinálni, amit az elnök mond. – És ha azt mondja, hogy ugorjak a kútba, akkor a kútba ugrok? – kapargatta Pite a változatosság kedvéért a villával az abroszt. – Most mit csinálsz? – nézett rá az apja. – Ki akarod szakítani? Lopom én a pénzt, kisfiam? Pite lelökte a villát az asztalra, és nyávogva, ahogy szokott, de felnőtt hangon hadarni kezdett. – Milyen pénzt? Most én keresem a pénzt, kisfiam! Te iskolába jársz, kisfiam! És egyest hoztál bíoszból! Ezért nem nézhetsz tévét és nem mehetsz le focizni! Ádámnak a szája tátva maradt ekkora pimaszság hallatán. – Te beszélsz, aki eltitkoltad a kettest matekból?! Meg olyan hülyeségeket beszélsz, hogy zsíros kenyeret kell enned itthon, ha rossz jegyet Hozol? Hát isten bizony felpofozlak!… – Most én vagyok a felnőtt – kiabált Pite. – Én vagyok a pénzkereső. Azt mondok, amit akarok. Ádám otthagyta a pultot, és leült az asztalhoz. – Igen?! Felnőtt vagy? Jó! Akkor csinálj vacsorát! Gombás omlettet kérek! Pite elhallgatott. Nézte az apját, hogy komolyan gondolja-e, amit mond, aztán röhögcsélni kezdett. – Ne röhögj, apuci, ne röhögj! – tehénkedett az asztalra Ádám, ahogy Pite szokott. – A gyerekeknek a felnőttek szoktak vacsorát készíteni, nem tudod? Pite összehúzta magát, hogy kisebbnek látsszon, és a vállát vonogatta – De hát én… Én nem tudok gombás omlettet… – Nem?! – bámult fel Pitére az apja. – Hát akkor most mi lesz? Nem adsz vacsorát a kisfiadnak? Éhen fog lefeküdni a kisfiad? Jaj, de rossz apuci vagy, te rossz apuci! Pite hallgatott. A gombákra, meg a tojásokra pislogott és megköszörülte

a torkát. Nagyon éhes volt. – Eszünk hideget – mondta végül. – Neeeem! – utánozta Ádám a fia nyávogását. – Én gombás omlettet akarok enniiii! – És az asztalt csapkodva kiabált, ahogy a gyerekek szoktak. – Gom-bás om-lett! Gom-bás om-lett! Pite megszívta az orrát. – Ne már!… Légyszí…! – pislogott Ádámra, mint mindig, ha meg akarta hatni az apját. – Bocsánatot kérek. Ádám hosszan és dühösen nézte Pitét, aztán felkelt az asztaltól, elővette a serpenyőt, és a gáztűzhelyhez ment. – Még hogy te keresed a pénzt…! – morgolódott, de Pite sem bírta ki, hogy ne az övé legyen az utolsó szó. – Te is ezt szoktad mondani!… Csengettek. Pite ugrott ajtót nyitni. Talán Kázmér?… Kata volt az, a szomszédasszony. – Jó estét doktor úr! – mondta Pitének. – Bocsánat…! Kiabálást hallottam. Csak nincs valami baj? – És belesett a konyhába. – Nincs, kezitcsók… Jó ’stét! – mondta Pite. – Csak beszélgetünk ap… A pénzről… De Kata akkor már meglátta a gyereket a tűzhely előtt tüsténkedni, és boldogan összecsapta a kezét. – Petikém! Te ilyen ügyes vagy? Te csinálsz vacsorát? – Próbálok – mondta Ádám, és igyekezett bamba ártatlansággal pislogni. – Apa megengedte. – Gyere, hadd adjak egy puszit! – ölelte Kata egy hirtelen mozdulattal a mellére a gyereket, aki serpenyővel a kezében menekülni sem tudott. Aztán már nem is akart. Egy anyás, meleg ölelés az örökké mogorva felnőttnek is jól esik. – Add csak ide! – vette ki a fiú kezéből a serpenyőt Kata, és gyors, ügyes mozdulatokkal megcsinálta, majd feltálalta a vacsorát. A két Pete némán ült az asztalnál. Csak a pillantásaikkal beszélgettek. „Rendes a Kata néni, nem?” – nézett az apjára Pite. „Rendes, csak nem tudom, miért bizalmaskodik állandóan” – nézett vissza a fiára Pete. „Nem bizalmaskodik – pislogott Pite –, hanem szeret. És nem téged, hanem engem.” „De jóba vagytok! De jóba!…” – hajolt a tányérja fölé Pete, és hallgatott tovább. – Mi van? – nézte őket a konyhapultnak támaszkodó asszony. – Eddig veszekedtek az urak, most meg némasági fogadalmat tettek? Vagy valami titok…? – Egyest kapott biológiából – morgott Pite az apjára sandítva, csak hogy mondjon valamit. Ádám szájában megdermedt a rántotta. „Ezt a szemét gyereket! Képes előhozni a szomszédasszony előtt a karót, mert tudja, hogy most nem szidhatom össze a tévés hülyesége miatt!” – Peti! – csapta össze a kezét az asszony, és Ádámra nézett. – Ez igaz? Ádám a gombás omlettje fölé omlott. – Hiszen te imádod a biológiát! – folytatta az asszony. – Emlékszel, milyen szépen felmondtad a megtermékenyítést a múltkor? Ádám mellényelt, és köhögni kezdett. – Mi… mit…?

Sajnálom. – Az a könyökömön jön ki. rákocskák. – És még mi lesz. – Ja… Ja… Igen… – A megtermékenyítésből ötösre feleltem volna – mondta Ádám a köhögést abbahagyva. talán bementél volna a tévébe apád helyett szerkeszteni? – Bár bemehettem volna! – mondta halál komolyan Ádám. rovarlárvák is. részben állatok. és szúrósan a fiára nézett. Pite zavartan bólogatott. de ezek a gyerekek már mindenről többet tudnak. Petikém. .– Tudod…! – bólogatott Kata és hátba veregette a fiút. – A planktonok részben növények. mint mi annak idején. A plankton állatai közé tartoznak az egysejtűeken kívül az apró férgek. ha reggelre nem változom vissza!…” Nem változott vissza. – Csodálkoztam is. – Az apám az állatok között teljesen otthon van. – Na. – Te meg. De nekem a tenger élővilága meg a planktonok jutottak!… – A planktonok? – kiáltott Pite. hogy nem ő felelt ma a suliban a planktonokból! – Az lett volna szép! – nevetett Kata. – Hát annál nincs egyszerűbb! – És hadarni kezdett. – Megtermékenyítés!… „Az emlősök megtermékenyített petéje az anyaméhben fejlődik utóddá…” – Majd Pitéhez fordult. hogy hatodikban ezt tanulják. Mire az asszony még nagyobbat nevetett. A plankton állatai a plankton növényeivel táplálkoznak… Kata csodálkozva nézett a lelkesen magyarázó férfira. a gyerekek meg a szüleik munkahelyére!… „Lett is kavarodás – gondolta Ádám. – A doktor úr ennyire ért a biológiához? – De még mennyire! – mondta Ádám kissé élesen. abból lenne ám kavarodás! Ha a felnőttek az iskolába mennének.

és a hasát mutatta a világnak. – Szeretnék bocsánatot kérni magától. Pite csak a vállát húzogatta. – De ma nehogy beszedj nekem egy karót! – Te meg ne beszélj butaságokat a munkahelyemen! Pite válaszolni akart valami csípőset. ami nála a legnagyobb szeretet és bizalom jele. – Talán már nem szeretnél felnőtt lenni? – Dehogynem! – húzta ki magát Pite. na. nem disznóláb! A harag árt a szépségnek. mintha ezt mondaná: „még mindig felnőtt vagy? Hát ez nagyon jópofi játék!” Ádám megrántotta Péter zakóját. mert tudta. Amikor az iskola előtt elbúcsúztak (gyerekek jöttek. jó – motyogta a szomszéd. mint a kerge birka. – Beszéltem este a gyerek fejével. . mert egészen meghatotta. és nagyon bánta. úgy! – integetett a két Pete után Gyapák úr. – Sokkal jobb három tévét nézni az irodában egész nap. Így nevelték. Pite nagyot sóhajtott. – Nem tehet róla. hogy az apja nem mer lekeverni neki egy fülest az utasok szeme láttára. kisfiam! – csóválta a fejét Ádám. – Mi van. Ádám a szomszédhoz lépett. a tegnapiért – mondta férfias határozottsággal Ádám. – Hát persze. – És megállt. – És Petyával is kezet fogott. és azt hiszi. azt én is megtisztelem. amikor Pete meg Pite a kapuhoz közeledtek. „Békülj ki!” mondtam neki. de meglátta a közeledő Tündét. – Nem hiába. – Nem akartam megsérteni. meg a barátja ismét kedvesen beszélnek egymáshoz. – Az apámtól tanultam – vigyorgott Pite. – Akkor kezet fog velem. Béla bá’? – kérdezte Ádám. – Itt a kezem. amit tett. – Várj! Ki kell békíteni – súgta. Béla bá’! Gyapák úr Petéék felé fordította hordónyi hasát és gyanakodva a gyerekre nézett. Okos enged. szamár szenved. – Nem haragszom. ugrándoztak). amikor felszálltak a villamosra. Petikém! – nyújtotta a kezét most már nevetgélve a nagy darab férfi. hogy az arccsipkedés a kedvesség jele. a civódás méreg! Bobi örömében. – A békesség orvosság. mint reszketni a matekórán. hogy ilyen komoly és őszinte bocsánatkérést kap egy gyerektől. hogy a gazdája.Verekedni és puskázni tilos! Másnap a csipkedős szomszéd sértődötten mutatta a hátát. A táska lehúzta a kislány vállát. hogy Pite véletlenül mennyire megsértette. hogy kőkobaki. doktor úr! Nevelni tudni kell! – Bizony! – bólogatott Pite. köszöntgettek. Csak Bobi kutya szaladt oda Pitéhez és csóválta a farkát. – Jó reggelt. mentek. Morgott valami köszönésfélét az orra alatt. – Hogy te hogy tudsz hazudni. Aki engem megtisztel. Csak az az arccsípés… kicsit fájt. mert úgy rohangált körbe-körbe. kisfiam? – kérdezte Ádám. – És még figyelmeztetően hozzátette. a hátára dobta magát. Béla bá’. – Békítsd ki te! Nem én hülyéztem le. mert fel se fogta. Bobi valamit megérthetett a nagy kibékülés hangulatából. – Jól van. – Úgy. hogy a doktor úr.

Még lett volna egy kis megbeszélnivalónk. Sötétkék ruha volt rajta. Bár igaz: a lányok sem tudnának mit válaszolni rá! Tünde is csak nyeldekelt. Vagyis most értem! – Légy szíves! – vörösödött el Pite. ha százszor így gondolják. Annamária már ott ült. Hogy mondjam? – Értem. – Nem tegnap. A gyerekek… – Hagyjuk! – mondta Annamária. apuci! Pite vigyorogva visszapuszilta az apját. – Nem! – emelte fel a hangját Annamária.) – Tegnap úgy elrohantál a fiaddal. hanem ők. hogy egy kicsit az iskoláról is mesélhet. de mi csak Csincsillának… Vagyis nem mi. Egyest. Tizenegy-tizenkét éves fiúk akkor se mernek ilyet mondani. ahogy Ádám a két táska súlya alatt meggörnyedve megy az iskola felé. – Szervusz. de erről most ne nyissunk vitát. hogy… hogy… Igen! Pite beszedett egy furkót bioszból! – Mi?! – pislogott Annamária. Mellette Tünde a dicsérettől és az udvarias segítségtől olyan boldogan lépkedett. – Mi történt? – Tegnap?… – mélázott el Pite. Pite csak állt. hogy tegnap! Elrohantatok! Ott hagytál! – Ja. és fehér gyöngyök a nyakában. mint egy ketchuppal nyakon öntött pizza. – Á! Csincsillánál az nem olyan könnyű – legyintett szomorúan Pite. és már le is vette a lány válláról a nehéz csomagot. Á!… Csak hirtelen valahogy úgy érezte. (Pite szerint a színes. – Megyek. és még egy nyitott tetejű Alfa Rómeót is hozzá. mintha most nyerte volna meg a nagy magyar szépségkirálynő-választást. amúgy felnőtt módra: – Milyen csinos a ruhád! Tünde olyan vörös lett. – „Furkót”? – Igen – bólintott Pite. Nem Tünde miatt. Most valahogy nagyon szeretett volna Ádám helyében lenni. hogy még elbúcsúzni se volt időd! – mondta az asszony kissé sértődötten. * Amikor Pite belépett az apja irodájába. – Csincsilla? – kérdezte gyanakodva az asszony. nem? . virágos ruhák szebbek. Ádám bácsi! – köszönt Tünde Pitének. hogy azért az iskolában is van valami jó. aztán csak nézte. – Majd hozzátette. aztán az igazi Ádámra nézett. igen – kezdte Petya – Az volt. és nézte a két gyereket. – Tököt… Fát… Karót. – Nem is mondtad! – Kezicsókolom. – Teljesen odáig van érted. – Az egyes nem magyarázat az elrohanásodra. Aztán felágaskodott és puszit adott a fiának. – Te csak az Annamáriával foglalkozz! Fogdosta a kezem a Rómeón!… Ádám Petyára nézett. Péter! Jössz? – Aha! – mondta Ádám. mint ponty a parton.– Itt a szerelmed – súgta felfelé Ádám a fia fülébe. mert Pete Ádám ezt az egyszerűséget kedvelte. – Vihetem a táskádat? – kérdezte Ádám. hanem tavaly nyáron karácsonykor!… Hát persze. – Sejtem Csillának hívják. – Szia. Na és? – rántotta meg a vállát Annamária. – Az ki? – A biosztanárnő – csillant fel Péter szeme. – Majd kijavítja.

– Nem akarod rögtön átvenni az egész tévé vezetését. hogy „igen”. kicsim. én hazudok? – mondta Annamária. hogy egy kis kövér… Hogy a Nórika… el tudja csavarni a fejed! Pitének még a szája is elnyílt az értetlenségtől. Én már meg is fogalmaztam. – Te. ami igaz!…” – Tudod. És ne haragudj. de te sem akarhatod. – De furcsa vagy!… Tegnap is olyan fura voltál…! Mintha kicseréltek volna!… Vagy csak velem vagy ilyen?… – És szikrázott a szeme. – Látod. még ha úgy is néz ki. De hát ő nem apa. hogy írásban is be kellene nyújtani a javaslatunkat. – Tegnap óta… megváltozott a véleménye? – Mit gondolsz. – Ádám. Pite sápadtan állt az íróasztala előtt. Így van. Elárulom. Annamária gúnyos mosollyal nézte a lelkes dundit. „Úristen! – gondolta. kicsikém? Tudod mit? Tiltsuk ki a reklámot a felnőtt műsorokból is!… Mit szólsz hozzá? Tetszene? Nórika Pitéről az asszonyra nézett. Ha egy felnőtt megkérdez egy tizenegy és fél éves gyereket. aztán nem bírta tovább. és zokogva kirohant. – Tudtam! – ragyogott fel Annamária és Pite mellére borult. hogy helyetted beszéltem. „A reklám kitiltása a gyerekműsorokból. és a vállát húzogatta. – Ma este . de a doktor úrnak közben megjött az esze. az elnökségi megbeszélésen kiállt amellett. – Bocsánat! – esett be az ajtón Nórika. – Hát már nem szeretsz? – De – nyögte Pite. Nem is egészen érti. Annamária győztes mosollyal nézett utána. ez igaz? – nézett döbbenten Petyára a lány. hogy én csak téged akarlak megvédeni – nyomta magát Pitéhez ismét Annamária. mintha így akarná megvédeni a férfit a töltött galamb hatásától. hogy repül. – Doktor Pete elgondolkodott és belátta. – Jó napot!… Ádám! Csak azért jöttem. Apa biztosan tudná mit kell tenni. – Apát majdnem kirúgták miattam a munkahelyéről?… De mért? Hiszen azt mondtam. hogy a könnyeivel küszködik. akkor repül. és csúfolódva megpöckölte a férfi orrát. hogy az elnök kirúgjon. hogy szereti-e. a ma meg ma van! – lépett Annamária Pite meg a lány közé. az repül. Annamária egy pillanat alatt leolvadt Pite nyakáról a székbe. – A mi kapcsolatunk sokkal mélyebb annál. mint hogy egy kis töltött galamb feldúlja! Kopogtak az ajtón. kedvesem? Így kell ezt elintézni. – Talán szakítani akarsz? Mondd meg!… Bár én többre tartottalak… Nem hittem volna.” Ez a címe. látszott. tegnap azt mondta: ha doktor Pete nem változtatja meg a véleményét. A töltött galamb érkezett. – A doktor úr tegnap. hogy mi most a szitu. hogy az elnök úr előtt butaságokat beszélt! A lány állt még néhány pillanatig. hogy… – A tegnap tegnap volt. akkor a gyerek csak azt mondhatja. aztán ismét Pitére. Ő nem tud mit mondani. És ismered! Ha ő azt mondja valakire. mert udvariasság is van a világon. Mit beszél a néni? Most mi van? Ki csavarta el a kicsodának a micsodáját? És mit kell mondani erre? Mit mondana apa? – Nem szólsz semmit? – kiáltott fel az asszony. egyedül beadhatod az írásodat akármiről.– Micsoda? – Micsoda?! – kapta fel a fejét Annamária. Ádám? Pite bambán mosolygott.

Gondolom. hogy visszajött az a kis eszed. Pete Ádám volt. Gyerekként se szerette testi erővel elintézni a vitás ügyeket. ami… ami Júliával történt. hogy… hogy tegnap együtt… együtt néztük meg…” – Azonnal add vissza! – futott oda Tünde. Mert persze egy levél volt a papíron. – Ez igazán szemétség! – bőgte el magát Tünde és visszaült a padjába. – Rómeó és Júlia. Akkor élhettek volna együtt… Neked mi a… a véleményed?” – Bacskai röhögve ugrált tovább a padokon. Pite is tőle örökölte azt a láthatatlan izomzatot. együtt mennek suliba…! Aztán Bacskai olyan csúnya szavakkal folytatta a versikét. – Na. A Rómeó után titokban. jó? – Nem… Nem lehet… – hebegte Pite rémülten. Jól menne majd… vagyis: jó lenne majd… megbeszélni…” Jenőke. A lány már hiába kapott utána. de jó hangosan olvasni kezdte a levelet. Jobb lett volna. De tudod mit? Jöjjön el hozzám a gyerek is. mert iskolás korában a testi ereje se volt túl sok. – „Kedves Peti!… Örülök. ha elmegy. Ádám Bacskaira nézett. Pedig ha valaki nem akart verekedni. – Azonnal add vissza! – suttogta a pimasz fiúnak Tünde. Az első óra a változatosság kedvéért történelem volt. hogy ne legyünk együtt. – Tényleg nagy szemétség más levelét elolvasni. – Még olvasni se tud!… – Akkor Rómeó! – röhögött Bacskai. de Bacskai csak vigyorgott.) Az átváltozás harmadik napján azonban nehezen lehetett volna elkerülni a verekedést. – Nem mindegy? – És folytatta: – „Nagyon át…” Micsoda?! „…nagyon átérzem. az dr. ráadásul ilyen mocskos . – Ugyan már. Bacskai felugrott a padra. De Ádám nem mozdult. Csak a padról padra egyensúlyozó Bacskait figyelte. hogy ha egy tanár azt meghallja. A biológiát pedig tanulja meg egyedül! * Ádám napja azzal kezdődött. Nálam vacsorázol. akadozva. és lassan. – Aha! „Bevenni a mérget. te is. de a nagydarab fiú egyik padról a másikra ugorva csak röhögött. ami… ami Rómeóval történt. ami a végtagjait mozgatta. Péterke? Mi a véleményed? – És csúfolódott. hogy összeverekedett Bacskaival. és elvett Tünde elől egy kis papírlapot. – „Szerintem Júliának… nem kellett volna bevenni…” Mi ez? – kiabálta a fiú. amikor a tanár úr kiment. Ádám! – nevetett az asszony. és olvasta tovább.megünnepeljük. ahogy szobáról szobára menekül a vetkőződő Annamária elől. – „Együtt néztük meg a… Rómait és Júliát…” – Rómeó. te ló! – kiabált egy fiú hátulról. Főleg persze azért nem. és nyugodt hangon így szólt. (Azaz most éppen Ádámot mozgatta. és a gyerekek nevettek. és megint odébb lépett a lány elől. mert elképzelte. Aztán óra végén. – Pite… Pite holnap dolgozatot ír biológiából… tanulni kell vele. Óra alatt Bacskai előreosont a padjából. hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. meg még néhányan Ádámra néztek. biztosan eltanácsolják a hülye gyereket az iskolából. hogy mit szól ehhez. – Te mostanában mindig találsz valami kifogást. Itt az ideje.

Ádám oldalra sandított. akinek aztán valóban a fal adta a másikat. Ádám szeme alatt és a szája szélén pedig egy-egy jókora folt lilult. és az egyre lilább foltot nézte a fiú szeme alatt. nekiment a Bacskainak. Most már óvatosabban közeledett az ellenfeléhez. amit Petyának kiosztott. meg a téren tanult meg verekedni. Bacskai is jól megverte a srácot… Á! Meg se kottyant neki. Úgyhogy kilépett a padjából. aki ráadásul pszichológus. ha Ádám felnőtt ösztönnel nem hajol félre. hál’ Istennek! – motyogta Ádám. hogy sokan figyelik őket.szájjal. hogy valami előnyünk legyen a támadóval szemben. Amikor a következő csapás elől Ádám el akart hajolni. Nem egy verekedős fajta… Klárinyó mindkét fiú ellenőrzőjébe beírta az osztályfőnöki figyelmeztetést. Azt a néhány fülest. felállsz!… Szégyelljétek magatokat!… Hogy néztek ki? Bacskai arcán egy kéz vörös nyoma látszott. Látta. – Péter! – nézett a vékony gyerekre a tanárnő. Bár ezt te nyilván nem tudod. – Megetessem veled? Ádám felnőtt korában is utálta az erőszakot. Rögtön felpattant a földről. és Pitére gondolt. És igaza volt. amíg az erő legyőzi a ravaszságot. de látta. Ádám beesett a padok közé. akkor sajnos először kell ütni. – Fáj? – Nem érdekes – mondta a fiú. Volt neki már dolga ilyen elugrálós verekedővel is. Bacskai rávetette magát. és egy hatalmas pofonnal a falnak lódította Bacskait. Ádám szerencséjére éppen akkor lépett be az osztályba. Az osztály nagyobbik fele Ádámot biztatta: – Mindent bele! Hajrá. Ő otthon. Pete! Bacskai megint felállt. hogy a verekedés elkerülhetetlen. És ha elkerülhetetlen.” Tünde a verekedés utáni szünetben odament Ádámhoz. Ott ül az ablaknál. Tudta. hogy eltaknyolt. Pofonvágta a Bacskait? De úgy. Az a vékony? Az hát! És tényleg ő kezdte? Ő ütött először. mint a Petya. – Mi ez? Bacskai!… Pete!… Abbahagyni! Befejezni!… Kisfiam. nem hallgathat. Így Bacskai a lendülettől megint elesett. Itt a felnőtt tapasztalatok már nem segíthettek. Ez a gyerek már másodszor kisfiamozza le. hogy a gyerek ügyeskedik. De Klárinyó igen. és Ádámnak ugrott. – Mit pofázunk? Mi? – És lobogtatta a papírt. Az inge is elszakadt. kisfiam? Bacskai arca elsötétült. Látszik. De Bacskai nem porcelánból volt. az utcán. amikor hallották. Még a hetedikesek is benéztek. „Melyik az a srác? – kérdezték. és csépelte Petya apját. És a törvény is tiltja. Az osztály aznap délelőtt olyan volt. És ilyenkor egy felnőtt. – Már te is?! Sose verekedtél! – Nem. Bacskai a másik kezével ütötte meg. Nagy dolog. ahogy vérző szájától tudta. mint egy béka!… Egyébként már tegnap megígérte neki. Nem sok kedve volt beszélni. Nem is sírt. csak gyöngéd baráti nevelésnek és balesetmegelőzésnek szánta. Illetve ugrott volna. hogy csak idő kérdése. – Nem kellett volna… – motyogta Tünde. ahol érte. hogy lepofozza. – Mi? Mi? Ki a „kisfiam”? Mi? – közeledett fenyegetően Ádámhoz az osztály réme. hogy egy ilyen légyfing gyerek. Pete! Mindent bele! Hajrá. De most Bacskai szemén látta. . mint egy méhkas.

De Annamáriával nem lehet… Olyan erőszakos… Ádám tehetetlenül sóhajtott. megállt az asztalánál. – Ez komoly? – hebegte Pite. – Nehogy már…! – kiáltott fel Pite. – Meg kell védeni magunkat… Nem szabad hagyni. – Hogy képzeled. mert holnap dogát írsz. kisfiam! – mondta halkan. Azt mondta. hogy bioszt kell tanulnunk. – Várj csak!… – sziszegte a padjából Bacskai. mielőtt lekapná a nadrágszíját. hogy elnáspángolja. * Aznap a hatodik bé utolsó órája magyar irodalom volt Klárinyóval. Ádám a tenyeréhez szorította fájó szemét. – Nem kaptál egyest? – Még nem… De verekedtem a Bacskaival. Nem tudta miért. Pete kezd úgy beszélni. igen! Összetöröm! – fújt az erős gyerek. Olyan furán nézett rá. itt az idő. Ádám a következő szünetben megint behúzódott egy sarokba. – És mért? – Majd elmondom… – Ne!… Apa! Most mondd el! – A Tündéd miatt. mint a moziban. én mint te…! – Én próbáltam mondani neki. mert Pete pillantása egészen megzavarta. mert hallom a hangodon.– Néha kell – mondta halkan. – Bacskai is kapott. Nem égtél le. – Azt hazudtam. ugye? – Igen… Vagyis nem… Mert téged is meghívott. de úgy. hogy nem… – siránkozott Pite. akinek az arcán szivárványszínű foltokban tarkállott Ádám kéznyoma. De most menj pisilni. és hol Bacskaira. és a fiú szemébe nézett. – Igen. – Tényleg? A Tünde miatt?… És…? – Nyugi! – mondta Ádám. de közben ide-oda pislogott. – Az Annamária meghívott vacsorára – hadarta Pite. Péter… . hogy jó mamája lenne Pitének… – És a suliban…? – kérdezte Pite. A tanárnő besietett. Alig bírta visszatartani. – De te okosan visszautasítottad. Ha már a szép szó nem számít… Az osztály csak nézett. hol Ádámra nézett szomorúan. – Ez elő ne forduljon még egyszer!… Legközelebb az igazgatói szobában fogtok kikötni… Csalódtam benned. – Szia! Megyek! – sziszegett Pite és lecsapta a telefont. hogy nagyon kell. hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. Ismerte az asszony stílusát. mert a közelben rohangáltak a gyerekek. hogy a többiek hallják. hogy elmegyünk hozzá? Te mint én. Végül is csak egy gyerek… Mindegy!… Talán nem is baj… Közelebb kerülnek egymáshoz… Annamária kedves asszony… Lehet. hogy… bántsák az embert. és telefonált Petyának. mint mindig. és hirtelen vécére kellett mennie. – Ne őrjíts meg. ha izgult. mint a Klárinyó osztályfőnöki órán. ahogy az apja szokott. – Egyszer még összetöröm a pofádat! Ádám hátrafordult. Nem hibáztathatja Pitét. – Mi az ábra? – kérdezte halkan.

– Annamária mondta. Az egyik a Toldi keletkezésének a körülményeiről szólt. mert erre a kérdésre nem akart. Csupa vigyor volt. szétmarja a torkát. hogy megváltozott a véleményed – szorongatta Péter kezét. de Klárinyó leintette. Sohase csinálna ilyet. köszönöm – pislogott Pite. Aztán még halkan megjegyezte: – Légy szíves. és úgy érezte. Persze huszonöt évvel ezelőtt… Jenőke felé pislantott. – Pete! – riasztotta fel a tanárnő hangja. tanárnő! – szólt közbe Tünde. vagy talán nem is tudott válaszolni. „Megérdemeltem – gondolta. Már felelt is belőle. Pitének nem okozott volna gondot a Toldi. de a gyerek nem nézett rá. De nem elég gyorsan. a másik Petőfi és Arany barátságáról. Lelepillantva belelapozott. ha a Toldiról van szó.– Nem ő kezdte. És igaza volt. és nevetgélt. – Felnőtt ember. de hát azt nem lehet elfelejteni… Hol ez a Toldi?… Megtalálta. – Azt az egy-két percet kibírják a kölykök… – mondta. „Kisfaludy Társaság… 1846…” Gyorsan olvasott. – Mit nézegetsz a pad alatt? Hozd ki! Ádám elvörösödött. Mindenki írja fel a nevét a lap tetejére. Most már végképp nem értett semmit. meg haverkodás. Óvatosan a tanárnőre lesett. A Toldi keletkezésének körülményei… Hogy is van ez? Valami pályázat volt… De miről? Az biztos. Ádám Klárinyót figyelve lassan kihúzta a padból az irodalomkönyvet. és olvasott. Röpdolgozatot írunk. És ha jól emlékszik. és letette a tanári asztalra. Gondolta Jenőke. ki kezdte. És ötösre. – Mégiscsak kell az a kis reklámocska a gyerekműsorokba is. hogy Arany nyert… De mennyit? Pedig ezt tudta! Ezt ő nagyon jól tudta. Ádám kiguvadt szemekkel bámulta a fehér papírt. – Nem érdekel. Régen érezte ezt a szégyent. Nem akart karót a fiának irodalomból is. Ebből ő felelt. ha nem a gyerekéről volna szó… Hol a Toldi?… Húsz éve nem puskázott. hogy szeretnék vele beszélni. mondd meg az édesapádnak. Ádám ideges lett. hát nem?! – És egy fotelbe nyomta Pitét. Még csak az kellene…! Egyszer nyalt bele az apja italába. és csalni akar…” Kivitte az irodalomkönyvet. és Pete Péternek beírt egy egyest. Holnap várom. Petya tudta a Toldit. Három oldal… Nézzük csak!… Megpróbálta átfutni a szöveget. Ebből a tantárgyból Pite mindig jó volt. . A tanárnő némán nézte a fiút. oszd ki ezeket a lapokat. Ez a két kérdés nem lehetett probléma a számára. – Téma lezárva! – intett a tanárnő. ha valaki támad? – kérdezte Jenőke. Miért kell egy gyönge gyereknek verekedni? Miért kell egy jó irodalmárnak puskázni? Kinyitotta a naplót. Két kérdésre fogtok válaszolni… És felírta a táblára a kérdéseket. * Pitét hívatta a tévéelnök. majd kinyitotta az italos szekrényt. Senki és semmi miatt nem lehet verekedni! – Akkor hogy védjük meg magunkat. – Mindent tegyetek el a padról!… Jenőke. hogy Petyának segíteni kell. akkor ötösre. – Na és ha buta az a reklám…! Nem mi csináltuk!… Mit iszol? – Semmit. A tanárnő az asztalánál ült. Eszébe sem jutott.

érted? Te döntöd el. hogy az elnök cifrázva énekel tovább. Valami olyasmi. – És még te nem akartál inni! – Újra töltött. mi nem megy adásba!… Nagy felelősség! De te meg tudod csinálni!… A harmadik pohár után az elnök haja ziláltan a homlokába hullt. a harcsabajszú a fotelben ült. Még szerencse. hogy csúfolni szokta őt. Végül Pitének sikerült lefejtenie magáról a harcsabajszút. és kimenekült az irodából. meg a bal kezem…. és a szájához nyomta az üres poharat. Mert ugyan fogalma sem volt. meg a pénzén!… – És énekelni kezdett: – Dzson Didi Dzson egy finom úriember. és lehajtotta az újabb pohár sárga italt. és én engedélyezem. Azt is tudta. – Ilyen megbízgató emberökre volna szüsségem! – kiáltotta megmegbicsakló nyelvvel. Vagyis az alkoholt. – A stúdióban leszel.– Ugyan már! – öntött valami sárgás folyadékot két nagy pohárba az elnök. Az elnök mindenáron a nyakába akart ugrani. hogy az elnök sokat iszik. – Egy korty nem árt! Én vagyok a főnököd. és átölelte Pite vállát. öregem! – pillantott rá az elnök. hogy a takarítónőknek kevesen hisznek. aminek apa otthon örülni fog. hogy mi megy adásba. hogy meglátta az üres poharat. . hiába próbált Pite egy kis óvatos integetéssel ellenállni. és az italt egy gyors mozdulattal a fotel mellett álló cserepes növény földjébe öntötte. John urat nem érdekelte. Régóta tudta. eszembe jut sok régi szép emlék…” Amikor a takarítónők később benyitottak az elnöki irodába. Egészségedre! – És ivott. és a virágcserepet átkarolva részegen horkolt. a komájának meg a legkedvesebb barátjának nevezte. és szétfolyó tésztaképén látszott. a szeme csillogott. hogy mi az az adásfőszerkesztő. Pite nagy nehezen elbúcsúzott az elnökétől. amikor a harcsabajszú nem nézett oda. John rezzenetlen arccal hallgatta a hangszórókból kiáradó danászást. – Egészség…! – hebegte Pite. Ádikám! – kurjantott az elnök. hogy ő nem annyira bírja a tintát. meg a mindenem!… – Aztán röhögcsélve suttogta: – Az a hülye ott fenn!… Az meg csak üljön a fenekén. addig a kis hibák nem számítanak. – Ez igen. – Ejnye. „Akácos út! Ha végigmegyek rajtad én. Mindez John D. – Ugyan már! Mindjárt vége a munkaidőnek! Meg egyébként is: van okunk koccintani! Holnaptól Pocsait nyugdíjba küldjük. hogyan megy adásba. és téged nevezlek ki adásfőszerkesztőnek! – Iiiigen? – csillant fel Pite szeme. oly finom ő. Pite pedig ismét megöntözte vele a cserépben a fikuszt. hogy valami jó. de a növény is bűzlött az alkoholtól. A folyosóról még hallotta. de érezte. – Tesvérem! Haverocskám! Te lesz… leszel az enyém… az én jobb… kezem…. – Erre igyunk. Amíg egy vezető jól irányítja a vállalatot. komám! – kiáltott az elnök. Az asszonyok szerint nemcsak az elnök. hogy kakilnia sem kell! … A DéDé TV legfelső emeletén John D. és a testvérének. Mintha valaki whiskyvel itatta volna. – Te aztán bírod a tintát! – És újra töltött.

és ingeket vasalt. – Mi van? – pislogott rá a fia. Pite csak ámult és bámult. hogy érzi-e az alkoholszagot. – Apa. Hív. – Engem? – bámult az apjára elképedten Pite. hogy nem te voltál ott! – pislantott a fiára Ádám. – Csak igen! – mondta Ádám. hogy én is lecsaptam volna Bacskait. nem? – Persze. hogyan beszélt helyette Annamária Nórikával. – Nem – mondta Ádám. De miután én most nem tudok bemenni azzal. aztán kikapcsolta a vasalót. – Nem téged. – És Ádám hirtelen dühösen kifakadt. miközben ugrált a padokon? És apa lepofozta a Bacskait? És mindenki neki szurkolt? – Ez óriási! – sóhajtott Pite. – És te vele ittál? – hajolt közelebb a fiához Ádám. pedig nem hitte el. – Elhiszed. – Karó. – Apa! Csak nem…?! – képedt el Pite. ha felolvassa más levelét? – Elhiszem – mondta Ádám. – Én holnaptól adásfőszerkesztő leszek! És azt se tudom. – Á! – vigyorgott Pite. Meg Petőfi és Arany – morogta Ádám rosszkedvűen. Pite csak állt. ha egyszer az életben szembe mernél szállni Bacskaival! – sziszegte a foga között Ádám. hogy valami nem jó történt. miközben leitta magát. – És mit mondjak? – Mit tudom én! Majd kitalálod. Pite gyanakodva nézett az apjára. kénytelen vagy te megkeresni az osztályfőnöködet. Vagyis az apádat. és vízzel permetezte az ingeket. és elmesélte a cserepes növény leitatásának hiteles történetét. és lelépett a székről. és felugrott a székéről.és vízrajza kezdett kibontakozni. – Tudtad. hogy nem voltam ott! – Én is sajnálom. hogy doktor Pete véleménye megváltozott. Keletkezés. kisfiam!… Mi leszel te? Pite töviről hegyire elmondta. hanem engem. Petyára nézett. hogy Annamária vacsorájára legyen mit felvenniük. Aztán részletesen elmesélte Petyának. te hogy nézel ki? – Ahogy te is kinéznél. – És ha ott vagy. mert érezte a hangsúlyból. mire az elnök kinevezte őt adásfőszerkesztőnek. – Na. . Tünde levelet írt neki? Tényleg olyan kedveset? És a Bacskai felolvasta az osztály előtt. ülj csak le szépen. Huszonöt évvel ezelőtt. Ádám éppen a kis széken állt. mi az? Ádám megállt. és bámulta a két gazdagon színezett foltot.Vacsora Annamáriánál meg a majmok élete Amikor Pite hazaért. – Dolgozatot írtatok? Miből? – Toldi. hogy tudtam. – Egyébként is!… Elegem volt az iskoládból!… – Eleged? És akkor én mit mondjak? – siránkozott Pite is. hogy én vagyok a saját apám. És ráadásul puskázásért. Holnap be kell menned Klárinyóhoz. rni történt. te valószínűleg ötös dogát írsz irodalomból. – De kár. A gyerek szeme alatt meg a szája szélén Bacskai ütései nyomán Európa hegy. majd hogyan szólt az elnöknek.

Vagy ami még rosszabb. A könyv a tenger élővilágáról szólt sok képpel és érdekes történetekkel. Vagyis te nem értesz semmihez. Az adásfőszerkesztő felel a tévében sugárzott minden műsorért. Ő itt felesleges. – Menj kisfiam. Csengettek. – Ha borogatod.A mese végén Ádám egy kicsit hallgatott. és már nem értek semmihez. Kellemes estét kívánok doktor úr a kolléganőjénél. és a helyére tett téged. de akkor a szomszédasszony már átkarolta a gyereket. mit hozott? Ádám kisietett a szobából. – Az a helyzet… – dadogott Pite. aztán Annamária rendbe hozta a dolgot. Mondtál egy gyerekes őrültséget. doktor úr! – pillantott megrovóan Kata Petyára. és langyos-vizes borogatást tett a színjátszó foltokra. aztán csak annyit mondott: – Gáz van. – Pite! – szólt be a szobába Pite. Annamáriának hívják… Egy nagyon kedves asszony… Apa! Ha nem indulunk. el fogunk késni. Kata Petyára pillantott. Öltözz! Ott az ing. olyan gyorsan történt minden. – Nem volt őrültség!… Mért kell a gyerekműsorokat reklámmal megszakítani? – Jó – bólintott az apja –. Ugye apa? Apa kolléganője meghívott mind a kettőnket. Megmondta Pitének. Látod: kineveztek! – Ne bolondozz. Petikém. Pite az apja arcára mutatott. mondjuk. – Most azt hiszi. Pite duzzogott. ötösre felel – mondta Kata. nem volt őrültség. hogy küldje el ezt a nőt! … – Úristen! – sikoltott Kata a gyerek arcára pillantva. és az elnök hálából kirúgta Pocsait. – Mért ne értenék? – kérdezte Pite. És egy gyerekkel előfordul. Viszontlátásra! És kiment. bevitte a fürdőszobába. – Gyere csak!… A Kata né… Nézd csak. De akkor is egy lehetetlen gondolat!… És most készülj! Megyünk Annamáriához. de Ádám közbevágott. – Ezekkel a foltokkal? – Mért ne? – nézett a tükörbe Ádám. Ádám még tiltakozni sem tudott. – Az a helyzet. küldd el szépen! Most nem érünk rá cseverészni. majd ha hazajöttök – indult kifelé. – A Bacskaival… – Ugyan már!… – hárította el a sajnálkozást Ádám. – Egy százasom van rá. mert lekéssük a vacsorát. kisfiam! Ami veled történt. hogy egy vacsorára megyünk. Valóban Kata volt. az elnök megijedt. hogy én . az a véletlenek összjátéka. hogy megbolondultam. – Most mért kellett ezt…? – nézett Ádámra Pite. Egy könyvet hozott Ádámnak a könyvtárból. holnap már alig fog látszani. azt fogják hinni. – Eddig is szuper voltam. – Jaj. hogy ez megint a Kata! – mondta Ádám. hogy nem te vagy én. – Petikém! Ki csinálta ezt? – Verekedett – magyarázta Pite. – Ha ezt elolvassa. Két perc alatt ki fog derülni. – Hát miért nem szólt át nekem? Ezt borogatni kell. Értett mindent. De nem lehetett csak úgy elküldeni. – Gyerek vagyok. leültette. – Borogasd. hogy verekszik.

Az automataváltó kezelését (ami valljuk be. – Ha nem teszem a fékre a lábam. A gyerek óvatosan kiállt a parkolóból. mert az asszony a város túlsó végén lakott. – Na. nagyon egyszerű). Most én vagyok a pénzkereső. ha százszor leér a lábad!… Fél óra múlva a kocsiban ültek. hogy akkor ő otthon marad. Ahhoz a kocsi meg az emberek élete túl drága játék. És Ádámmal mindent elmagyaráztatott magának vezetés közben. hogy Ádám mindig előre megmondja. mintha tudta volna. – Na és? Bosszantani akarsz? Nagyon jól tudod. Az ezüstös. akkor menjünk taxival! – De Pite ez ellen is tiltakozott. Pite pedig szó nélkül végrehajtja az utasításokat. hanem a nyakánál húzódik. – Csak utána teszed a váltót az R betűhöz. a kocsi elindul. és nyomod – kezdte Ádám. – Megmondtam tegnap reggel is: te az én autómat tizenegy és fél évesen nem fogod vezetni akkor sem. táblákat pedig már hatéves kora óta ismerte egy képeskönyvből. elegáns autó nyugodtan gurult a házak között. elindult. a fordulást. Anyja halála óta Pite mindig az apja mellett ült a kocsiban. hogy a fia mindent tud az autóvezetésről. és a parkírozást. – De akkor hogy menjünk? Gyalog? – Van autónk. Legalábbis fejben. és nem egyezem bele. hogy a biztonsági öv nem az ember mellénél. és levette az arcáról a borogatást.meg Annamária… Illetve te meg Annamária… – Ha azt hiszi. Ádám fészkelődött. – Most a fékre rakod a lábad. a megállást. óvatosan. és a kocsi puhán. – Jó – mondta az apja –. hogy vigyázni kell. jól hiszi – mondta Ádám. ha az ember két fejjel magasabb nála. mi lesz kisfiam? Felöltözöl végre? * Annamáriához kocsival mentek. Ádám persze metróval. nem? – nézett ártatlan kiscica-szemekkel az apjára Pite. és Pite már el is fordította az indítókulcsot. Vezetni persze még sose vezetett. mit kell csinálni. az előzést. Furcsa érzés volt neki az anyósülésen ülni. Pitének igaza volt. – Állandóan jön. – És én tudok vezetni. Ráadásul úgy. majd az automata sebességváltóra tette a kezét. – Megőrülök tőled! – fogta a fejét Ádám. de nem szólt semmit. de Pite azt mondta. busszal meg villamossal akart menni. Könyvet hozott. Gyógyította az arcod… Ádám legyintett és indult kifelé. és már csinálta is. – Arról szó sem lehet! – zárta le Ádám a vitát határozottan. azaz hátramenetbe… – Tudom! – mondta Pite. állandóan nyomul… – De hát csak segíteni akar. Megegyeztek. Szerencsére . No meg Ádám tudta. – A taxi nagyon sokba kerül. amikor sebességbe rakom… Az irányjelzőt elfelejtetted mondani!… Ádám dühösen a fiára nézett. A közlekedési jeleket. hogy nem ér le a pedálokig a lábam!… – De nekem leér – rezegtette a szempilláit Pite. Valahogy könnyebb meggyőzni egy apát.

neki ilyen okos kisfia van. és a járda mellett úgy állsz meg. – Aztán leállítod a motort. hogy nem ütöd el a rendőrt – mondta Ádám. amikor leállt? – érdeklődött kíváncsian. aztán ellenőrizte a forgalmit. mint a híres. csak nézett maga elé. bocs! – vihogott az asszony. Egy égetnivalóan rossz gyerek. Persze rá hasonlít. Pite a kis táskába túrt. – Még a gyerek is tudja! Jó utat! Pite igyekezett könnyedén bólogatni: hát igen. mint béka a gólyára. Pite pislogott. – Így van! – mondta Ádám. amikor észrevették a két rendőrt. hogy negyven kilométernél gyorsabban haladjanak. – Péter! – Jaj. Tele volt mindenféle vacakkal. hehehe…! De amikor a rendőr elhúzott. Pótlámpák. váltót a D betűre. az ablakhoz lépett. és Petyára nézett. Szépen. – Fékre a lábad. index ki. – Apa! – nyivákolta Ádám. rémülten. – Most mi lesz? – kérdezte Pite kiszáradt torokkal. doktor úr. – Folyton cirkuszolsz! Ha te jobban tudod…! Ádám jobban tudta. mosolygós műsorvezető szokott a televíziós vetélkedőjében. uram? – adta vissza az igazolványokat a zsaru bácsi. – Nyugi! – mondta Ádám. és az iratokat kérte. – Üresbe teszed a sebváltót. fékezel. hogy közúti ellenőrzést végez. egy harminc év körüli fiatalember. Motor elöl. lábat fel és mehetünk. de remegett a hangja. és reszkető kezével alig bírta elfordítani az indítókulcsot. köszönt. – Az egyik unokaöcsémet hívják Lacikának. Ádám nem engedte. Mindent tudsz. és az szokott verekedni. Pite leállt. – Látja. Az integető rendőr. – És vajon miért? Mert a csigák. bejelentette. sose törik össze a házukat. * Annamária rémülten csapta össze a kezét.ilyenkor már nem sokan voltak úton. egészségügyi doboz hátul. – Tessék!… – lökte oda a gyereknek a táskát. ha esetleg összeütköznek. háromszög. – Tudja-e. Pitéék nagyon lassan mentek. emelő. – Hadd adjam én oda az igazolványokat…! Apaaaa…! Pite kapcsolt. Az egyik az úton állt és intett. nyugodtan már megtették az út felét. – Nem indexelt! – hadarta Ádám és vigyorgott. hogy mit felejtett el. – Mi történt. Minek ennyi papír apának?! Most mit adjon oda? Ezt nem beszélték meg. A rendőr összehasonlította a vezetői engedély fotóját a vezetői ülésben ülő személy arcával (egyezett). Peti! Peti!… Hát te is? . Érdekes. amikor az ajtóban meglátta Ádámot. tárcával meg igazolvánnyal. A kis táskában vannak az igazolványok. – Mint a csigák! – panaszkodott Pite. Lacika? Verekedtél? – Nem Lacika! – mondta Ádám.

de persze azt mondta. és melyik pohárból mit illik inni. – Majd csak megtalálom a módját. – Jaj. „zabált”. és miután a levest (Ádám legnagyobb rémületére) hangosan beszürcsölte. de most már mindegy – gondolta Annamária. hogy négyszemközt lehessünk…” Ádám a kocsiban még arra gondolt. . a Bacskai. ha együtt vacsoráztak. – Van az osztályban egy fiú. a kanállal kezdte enni a gombás csirkét is. „No. Mert ha Pitével visszaváltoznak. és nem tetszett neki ez a nevetés. ha együtt eszünk! Azt utánozza. lábbal. – Édesem. hogy mit csináljon. hogy ha Annamária meglátja az ütések nyomait. El is határozta. és somlói galuska. Pite nem változhatott két perc alatt ügyetlen gyerekből elegáns úriemberré. hogy a Bacskai visszaütött!” Hihihi!… – Valóban úgy kezdődött! – mondta Ádám. A kapcsolatukról. Szerencsére Annamária azt hitte. Húsleves volt meg gombás csirke rizzsel. Pite letette a kanalat. Annamária nem bírta tovább. te mit csinálsz tulajdonképpen? Ádám. az érzelmeikről. Meghívta. kézbe vette a kést meg a villát. és ebben Ádám nagyon reménykedett. Ádám hiába mutogatta titokban kézzel. tudom. pillantással. mert különben doktor Pete se jött volna el. Pete még azt is meg tudta mondani. Mintha ellenséges volna… Vagy csak gyerekként hallja így? Ádám jól hallotta. Így lelkileg közelebb kerülhetnek egymáshoz. hogy a gyerek is ott van. ráhagyta. most vihogva meglökte a kisfia karját. Majd megtanulja!… Pite tehát. a falatokat le-leejtve elkezdte betermelni a gombás csirkét rizzsel. Miután kimulatták magukat. hogy borogatás közben igyekszik majd kedvesen elbeszélgetni az asszonnyal. – Ez is „úgy kezdődött. hogy nem is egy finom modorú pszichológussal ülök egy asztalnál. De Annamáriánál borogatásról szó sem esett. Mármint Pite meg Annamária. – Nagyon éhes vagyok – ült le rögtön az asztalhoz Pite. mint afféle engedékeny pszichológus. Mikor Pite a céklába is a kanállal nyúlt. Pitének anya. Az asszony pedig csak bámulta értetlenül. meg csúnyán beszél… – Ó. de csak azért. majd az asszonyra nézett. hanem egy neveletlen kölyökkel!… Hihihü… Ezen aztán mindhárman jót nevettek.– Nem ő kezdte – védte Pite az apját. aki szintén Pite – illemtudónak nemigen nevezhető – étkezését figyelte. igen. Ebben a beszélgetésben a kölyök csak zavarhat. Ebédelt már együtt a férfival néhány százszor. hogy melyik villával milyen ételt kell enni. Annamária nem örült. tudom! – emelgette a szemöldökét vidáman Annamária. a jövőjükről. hogy én kis koromban kanállal ettem mindent!… – Ja? Igen? – nevetett az asszony is. – Így már értem! Hirtelen megijedtem. ahogy mondani szokás. és esetlenül. hogy tanulj meg végre kisfiam késsel meg villával enni. Neki társ kell. de olyankor dr. majd ő is borogatni kezdi. Az apja ugyan időnként rászólt. Leültek vacsorázni. apa! Ne viccelj már! – mondta. Annamária mindent a közeli étteremből hozatott egyenest. mint Kata. – Apa mindig csúfol. ahogy otthon szokta. Még hogy együtt tanulnak biológiát!… Nevetséges! Az asszonynak a férfival lett volna beszélnivalója. hogy ő főzött. dönteni kell a kapcsolatuk ügyében is. de Pite csakazértis kanállal falt mindent. És az apja. Az folyton verekszik.

Pedig igyekezett legyűrni keményen. de rettentő jó étvággyal evett. A másik szobából átszűrődő hangokra figyelt. Miért kell Petikét csúfolni. Ádámnak azonban gyerekgyomra volt. amit még nem láttál. csak turkálsz. az ajtóhoz ment. – A majmok élete! – mutatott a képernyőre Ádám. „Figyelj ide. – Nem ízlik? – kérdezte Annamária. – Talán akad közöttük olyan. hogy ízlik. – A gyerekek válogatnak. Ádám betette az egyik filmet. kérlek!… Ádám!…” Pite meg folyton azt. No meg a felnőtt gyomor többet kíván. mint egy vérbeli diplomata. A kazettán egy verekedős film volt. és leültette a tévé elé. elfoglalt egy erdőt és egy hajót. majd géppisztollyal meg kézigránáttal kicsinálta a másik húszat. és úgy választja ki a vizespoharat a boros és pezsgős poharak közül. Még az ajtót is bezárta. majd kinyílt az ajtó. Ádám hiába mondta. de csak annyit hallott. csak hagyd ott nyugodtan! – mondta élesen. felrobbantotta az ellenség főhadiszállását. Az izgalmaktól megéhezik az ember. amíg erről le nem szoktatják őket. csak éppen enni nem bír. az asszony nem nagyon hitte. A főszereplő percenként hat férfit vágott állon és fejbe. – Tudod!… Ez is tananyag. aki olyan tökéletes eleganciával fogja a kést meg a villát. hogy tanítani lehetne a vendéglátó-ipari főiskolán?!… Egyszóval Pite nem túl illedelmesen.hogy Ádám még mindig a gyerek setesutaságát gúnyolja. és Pitét áthúzta a másik szobába. A másik szobában is újra kezdődött a műsor. Az ajtóban megjelent Annamária. hogy egy nagy gorilla a kis majmot szoptatja. – Jaj. Ádám egy-egy reccsenésnél vagy sikolynál már nem mert a képernyőre nézni. – Ezek vannak! – borított a fiú elé egy halom kazettát. Ádám!…” Ádám felállt. mert tele van. aztán végzett a kalózokkal. csak izgalomban. amit bioszból tanultunk! Odaát csönd lett. hogy nem repdes az örömtől. – És visszavonult Pitéhez. olyan neked való – mondta. és leült Ádám mellé a földre. Kis idő múlva lehalkította a tévét. – Nincs egy másik film? Ezt már láttam. Látszott rajta. – Látom. aztán Pitére mosolygott. Csak egyet nem értett egészen. hogy Annamária folyton azt mondja: „Ádám. Az elmúlt két napban pedig másban sem volt része. hogy: „Hát talán… Most mi lesz?… Inkább ne!…” Ennyi Ádámnak elég volt. Kikapcsolta a videót. és átkiáltott a szomszéd szobába. – Ez tetszeni fog. aztán visszaült és átordított. és jókat nevetett kedvese kétbalkezességén. A nagy tányér leves után már alig bírt a csirkével. Pite látta. A majmok életéről szólt. – Nézd már!… . de a gorilla odébb lökte. de édi!… – mondta Pite. hallgatta a zajokat. és megjelent kissé zilált hajjal Pite. Egy másik kis majom meg a testvére mellé akart bújni. – Ha nem ízlik. Vacsora után Annamária betett egy videokazettát Ádámnak. – Apa! Nézd már! Ez pont arról szól.

Talán jobb is így. Mi lett volna. hogy… hogy nem nagyon szereti a gyerekeket? . Aztán olyanokat mondogatott. és csak később derül ki. – Csak másfél óra. akkor ő. hogy Annamária milyen erőszakos. hogy a másik szobában Annamária először simogatni meg csókolni akarta. Szerencsére Annamária nem vetkőzött. Hazafelé a kocsiban Pite elmesélte. Ádámnak nem volt ilyen jó véleménye erről az estéről. fék. hogy: lámpa. a majmokról szóló film érdekes. Csak annyit mondott.– Elnézést – állt meg az ajtóban Annamária. gondolta útközben Pite. Csalódást érzett. – A dolgozathoz… Nem hosszú… – Nem – mondta Annamária. ha elveszi Annamáriát feleségül. megnyugodott. Pite ezt nem értette. Talán felnőttként sosem látta volna meg. hogy eljött a döntés ideje. türelmetlen. biztosan átmenekül az apjához. Ádám hallgatott. hogy Pite mit nem ért. Annamária meg azt nem értette. azaz Pite. Csalódott az asszonyban. index… Végülis. És a feje is fájt. – Ádám! Most tévézni fogunk? – Csak ezt… – mondta Pite. A vacsora jó volt. Este tíz órakor Pete meg Pite kissé hűvös hangulatban váltak el az asszonytól. és mennyire nem ért a gyerekekhez. és még a kocsit is vezetheti. De mire hazaértek. ha Annamáriát nem számítja. Ez fájt neki. Annamáriát nem nagyon érdekelte a majmok élete. ő jól érezte magát. Mert ha vetkőzött volna. és a képernyő felé bökdösött.

Pete betegágyban. mit beszél a gyerek. majd ő meggyógyítja saját magát. – Ez nem volt szép. Pitét mindegyikük udvariasan kikerülte. tanárnő! Te szemét Bacskai!… Vigyázz. Meddig maradnak még így Pitével: ő kicsinek. Ádám ugyan azt hadarta. – Majd én maradok Petyával. hogy egy lázas gyereket nem lehet egyedül hagyni. a gyerek meg felnőttnek? Kezd az egész az idegeire menni!… Legalább a sógorát el tudná érni telefonon! Ádám egyre gyakrabban gondolt arra. de amikor kiment a fürdőszobába. Aztán eszébe jutott. felfektette az ágyra. hogy bármilyen hihetetlen egy értelmes pszichológus számára. Harminckilenc ötre futott fel a hőmérő. majd teleengedte a kádat meleg vízzel. Annamária!… Mit akarsz te a fiamtól?… Nem én kezdtem! Esküszöm. Csak csinálja a dolgát. amikor meglátta apja forróságtól égő gyerekarcát. ő is azt mondaná. az ajtóban összeesett. Reggelre belázasodott. mégiscsak Kázmér keze lehet az átváltozásokban… Hajnalig forgolódott. és a lassan kihűlő víz levitte a magas lázat. A folyosók üresek voltak. Aztán a tévébe is… Csak nem akarom. Ha most felnőtt volna. hogy az apja mit akar. hogy pucér. de aztán belátta. akiktől gyakran félt. hogy nem kell áthívni Katát. Pite! Vigyázz! Indexet kil… Pite! Jön a rendőr!… Én Ádám vagyok! Doktor Pete Ádám! Nem akarok bioszból felelni!… Szerencsére Katát nem érdekelte. Gyötrődött. és ment az asszonyért. hogy nincs rá oka: ez nem az ő teste. és a kérdés hangsúlyából megértette. és főzök valami finomat az én kis betegemnek. . Pite pedig bevitte a szobájába. igen… Bemegyek az iskolába. Mire Kata bejött. – Hány óra van most? – Tíz – mondta Pite. Az asszony törülközőbe csavarta. Ma úgyis szabadnapos vagyok. Mert Pite persze azonnal átrohant a szomszédasszonyhoz. Amikor Ádám magához tért. Hívok orvost. – Igen. Pite felkapta. doktor úr! – mondta Kata. és látta. Lázcsillapítót adott a fiúnak. És nem is akárhogy. Óvónőként volt már dolga néhány lázas aprósággal. Pite iskolában Éjszaka Ádám nem sokat aludt. semmi szükség rá. amikor Kata megmérte. kicsit szégyellte magát Kata előtt. hogy te egyedül… – Menjen csak. most udvariasan előre köszöntek neki. Ádám már félrebeszélt. és beleültette. Ádám megpróbált erőtlenül tiltakozni. vagy mérlegért fizika órára. amikor belépett az iskolába. Utána óvatosan hideget engedett a meleghez. Már tizenegy óra is elmúlt. Beszélek az osztályfőnököddel. vagy a lábát furcsán össze-összeszorítva a vécé felé. – Apa! – nézett Petyára Ádám. hogy jobb ez így. * Pite szíve a torkában dobogott. akármennyire is neki fáj. mert néha szívatták a kisebbeket. Csak egy-egy diák sietett a szertárakba térképért földrajz órára. A bejárati ajtóban álló nyolcadikosok.

– Én vagyok Pite. hogy most nem vagyok gyerek!” A tanári előtt észrevette. – Na. – A két jó felelet a kollegáimat meglepte. Egy közepes nem szokott ötösre felelni. – Én úgy tudom – mondta óvatosan Pite –. – Nem értem a gyereket… Persze az. és az apukámból iskolás gyerek lett. hogy most ilyen nagy láza van. hogy puskázott… Pedig nem szokott!… – Elhiszem – mondta Klárinyó –. hogy átváltoztunk – mondaná. Három napja ő jár helyettem a hatodik bébe. De aztán bioszból. ahogy a doktor úr mondja… Lehet. és ha véletlenül egy hetedikes útjába állt. – Látom. hogy ez összefügg a viselkedésével… Péter néhány napja nagyon különös… Nehéz elmondani… Megmagyarázni meg lehetetlen. akkor kapta a kokit. „Ez a negyedik óra… – gondolta Pite. Mint tudja. hanem kiválóan! Ötöst kapott matematikából és történelemből. miért kértem. hogy jól felelt matematikából – pislogott a tanárnő a bizonytalan válasz után. mit mondjak – kezdte az osztályfőnöknő. Nem tudom. éz a helyzet. Megmagyarázhatatlan. – Úgy kezdődött. hogy az Ivanics Tünde levelét… A levelet. – Elmondta. Klári néni kérem…” Erre a vallomásra a tanárnő valószínűleg elsápadna. mi az oka Petya különös viselkedésének… Pite a tanárnőre nézett. a kedvenc tantárgyából meg szinte semmit sem tudott… – A planktonokról… – motyogta Pite. miután leültette Pitét. az a szitu. de ez akkor még érthetetlenebb! Hiszen ő ugyanebből az anyagból egyszer már ötösre felelt… Gondolom. Mi lenne. Ön nem vette észre? – De igen – mondta Pite. hogy tessék bejönni… Hátha tudja. de…! Szóval. – Igen – bólogatott Pite. Ő ütött először. És aztán következett a tegnapi verekedés. és óvatosan felállna . Sose csinált ilyet. most már világos. – Vagyis nem… Nem tudom. hogy megpofozzunk valakit? – Nem… Nem ok… – motyorászott Pite. úgy gondolja az apuka… ez ok arra. ezekből a tantárgyakból nem állt túl fényesen… – Azt tudom – mondta Pite. és zavartan nézdegélt jobbra-balra. mert ezt aztán tényleg ő tudta a legjobban. Klári néni kérem. – Nem is tudom. Gyorsan a zakójába törülte és bekopogtatott. És engem is. amit Tünde nekem írt… Vagyis amit Pitének írt!… Szóval azt a levelet Bacskai hangosan felolvasta. és velem akar csókolózni az Annamária. Én pedig helyette dolgozom a televízióban. hogy izzad a keze. – De felolvasni egy másnak írt levelet… Nem szép! – Szerintem sem… De ez akkor sem ok a verekedésre… És ez még mindig nem a problémák vége. – Nem is csak jól. elmondta otthon. – Igen.. – Matekl De jó. elmondta-e Péter. hogy irodalomból puskázott. Szerencsére Klárinyónak lyukas órája volt. mert nem akart az osztályfőnökével vitatkozni. az lehet – mondta Klárinyó és értetlenül nézett Pete apukára. és ő verekedett.Bezzeg három nappal azelőtt még ő kerülgetett mindenkit. Ő felel jól és rosszul. ha ő most őszintén elmesélne mindent? „Tetszik tudni.

aztán királyfi lesz. Az osztálytársai fel-alá rohangáltak körülötte. Az apja magasságából nézve úgy látszott. Csak egy a baj. és sikerült saját magát is összezavarnia. – Kezicsókolom. hogy jöjjenek egy orvossal. és legénnyé válik ismét. Nem ismerték Pite apját. A békát megcsókolják. Tünde közeledett. a gonosz meg átbucskázik a fején. és őt beszállítanák az ideg-elmére. hogy mit hallott. és ő mondhatná neki. Azt mondaná. akkor tényleg be kellene zárni az ideg-elmére. A mesékben mindenki olyan könnyedén átváltozik. Akkor a diri kimenne és felhívná a mentőket. és azt nem mondaná magáról. hogy gyógyuljon meg! És… nagyon várom! … – Aztán gyorsan hozzátette: – Várjuk! – És elfutott. – Majd beszélek a biológia-tanárnővel is… Amikor Pite kilépett a folyosóra. Ádám bácsi! Mért nem jött Peti? – Beteg – mondta Pite. Aztán berohanna a dirihez. egy pillanatra ki kell mennie. – Már megint?! – Nem – rázta a fejét Pite. Be akart lesni. és elindult kifelé. Petya meg lesz vizsgálva… De szerintem a Bacskainak is be kell írni. hanem Pete Péter… Vagy hogy is van ez? Miután ezt ilyen szépen végiggondolta. kérem – nyelt egy nagyot a hatodik bé osztályfőnöke. hogy ő egy felnőtt férfi. Most már nagyon szeretett volna megint hatodik bés lenni. Pite a kislány után nézett. hogy ne olvassa el más levelét!… Pite. és megpróbálná neki elmondani. És akkor elengednék. Vagyis valójában doktor Pete Ádám. Mert akkor most Tünde után futhatna és… és… szóval utána futhatna. mintha összezsugorodtak volna. és rohantak tovább. hogy bocsánat. hogy csinos a ruhája… Ha merné. ha… ha kiderül. már szünet volt. – Még mindig… – Tessék neki megmondani. Felment az emeletre. morfondírozott magában Pite. de a gyerekek csak bólintottak tétován. A diri először nem hinné el. Pitének sírni lett volna kedve. Ha ő azt mondaná és gondolná magáról. aki azonban azt hiszi magáról. Vagyis Pete Péter. és elsétált a hatodik bé ajtaja előtt. mert ő nem Pete Ádám. akit szeret. hogy ő Pete Ádám. hogy megfázott és az influenza az agyára ment… Kata néni most kihívta a doktor bácsit. És akkor jönne a mentő az orvossal. És megállapítaná. Az ajtóból azonban visszafordult. Egyikre-másikra rávigyorgott és köszönt. a hattyúra ingecskét dobnak. és nem rohangálhat az után. az egyeseket még ki lehet javítani. És akkor ott tartanák az ideg-elmén. és óvatosan megkérdezte: – Klári néni kérem. hogy ő doktor Pete Ádám.a fotelből. ahol a Tasnádi Jocó papája megvizsgálná. de aztán ő is bejönne. csak annyit mondott Klárinyónak: – Nem tudom. Teljesen elszédült. Csak Pete Péter tizenegy és fél éves gyerek mászkál ebben a hatalmas férfitestben. hanem a saját gyereke. amíg meg nem gyógyulna. hogy… hogy ha Pite meggyógyul? – Persze. és rókaként szalad el. mi történhetett… Talán valami baja van… Lehet. miközben figyelte őket. . a zagyva beszéd miatt döbbenten pislogó tanárnőtől elbúcsúzott. hogy nem Pete Ádám. és Pite neki is elmondaná az egészet.

hogy Kata á fotelben ül. aki betévedt az iskolába? Úristen? Meg fogja ölni!… – Látom. a könyvek. Vagyis. látta. A gyerek ki akarta rántani magát a furcsa ismeretlen férfi kezéből. A gyerek rémülten figyelte a rángatózó férfit egy darabig. Az asszony arcán és csillogó szemén látszott. Lehet. – Figyelj. a táblázatok. de látszott. és az anyajegy közepén egy szőrszál. * Ádámot a magas láz kifárasztotta. ahogy Bacskai szokott. és futott volna tovább. amikor Bacskai kivágta az ajtót. . Úgy érezte. Pite kiegyenesedett. hogy töri a fejét. aztán kiakasztalak száradni! Végre megmondhatta. – Tudod. Indult a tévébe. amikor matekból feleltél.hogy felidézze az ismerős érzést… A világos terem. Ennyi elég lesz a nevelésből. és mindenütt a szagok… Az az ismerős bűz!… Most annyira hiányzott!… Éppen be akart nyitni. kinyújtottad rá a nyelved. Vagy bepisil. Aztán a falhoz lapulva megállt és visszanézett. amit akart. – A múlt szerdán. de Pite erősen fogta. hogy ez egy őrült. és megpróbált távolabb húzódni a férfi arcától. amiről az átváltozása reggelén álmodozott! Amikor elengedte a fiú gallérját. – Bacskai szemgolyója kitágult. Mikor kinyitotta a szemét. és nekirohant. a hűtőfürdő után pedig elaludt. – A fiú elsápadt. és Viki néni elfordult. ki vagyok én? Bacskai nemet intett. bal oldalt – folytatta Pite – van egy nagy anyajegy. Honnan tudja ez az ürge? – A fenekeden. öcsi-pöcsi! – hajolt le Pite a fiúhoz. Bacsi! Ha még egyszer lekokizol valakit szórakozásból. feltörlöm veled a folyosót. kippenkoppan a falába…”). – Petya vagyok. Ez tényleg így történt. de fenyegetően Pite. Honnan ismeri őt ez a hapi? – Jónapot!… – motyogta. és egy kicsit táncolt. nem hiszed – mosolygott Pite. Pite a fiú kedvenc rapnótáját dúdolta („Elment Böske a világba. Ki lehet ez? Talán egy ismeretlen rokon?… Egy osztálytársa apja? Vagy rendőr!?… – Petya vagyok! – mondta halkan. – Akkor figyelj! A cigidet a klotyó második fülkéjének víztartálya mögé dugod… – Bacskai reszketett. Látszott. Pite ezután már nem ment be az osztályba. – Várj csak egy kicsit. a falon a plakátok. elintézte. – Hoppá! – kapta el Pite nagy. – Petya. a Pete! A Péter! Bacskai szeme nagyra nyílt. hova. Bacsi-pacsi! (Ez volt Bacskai titkos gúnyneve. Ezt csak egy-két osztálytársa tudhatta.) Most már elhiszed? – A gyerek szája remegett. aztán hanyatthomlok elrohant. Ádám nem mozdult. Bacskai? A gyerek bambán felnézett az ismeretlen férfira. hogy mindjárt elsírja magát. hogy valami különösen érdekes résznél tart. Bacskai odébb ugrott. és a tenger élővilágáról szóló könyvet olvassa elmélyülten. akivel együtt öltözött tesiórán. mint akinek gumiból van a nyaka. az asztalokon a füzetek. Ezt csak az tudhatta. erős férfikezével a fiú gallérját. – Hova.

mert felvillant benne egy két évvel ezelőtti kép Katáról és a feleségéről. de az asszony már fordult is vissza. te sütöttél? – Semmi az! – bólintott az asszony. akkor mért veszekszel vele? – Jaj. – Semmi. – Miért? – Hogyhogy miért? – mosolyodott el Kata. – Amíg aludtam. mert azt szeretném. – Hozok neked teát. Ádám ámultan nézte. – Arra gondoltál. Ő nagyszerű apa. ugye? – suttogta Ádám. És rendben is volt. hogy ő nem rendes apa. * . meg Pite kedvencét: a friss. – Minden rendben – mondta Ádám. és elővett egy zsebkendőt. Felállt. lekvárral töltött piskótatortát. – Apa mesélte – hazudott gyorsan. – Ez igaz… – bólogatott Ádám. Ott tartotta kis ideig. ha többet lehetnénk együtt… Veszekedj csak vele nyugodtan! – Veszekszem az engedélyed nélkül is! – nevette el magát a glóriás. – Szerinted nem klassz? – Nem is tudom… – mondta Ádám bizonytalanul. Meg valami finomat!… Kata térült fordult. – Miért nem szólsz? Hogy érzed magad? – És a gyerek ágya mellé guggolt. – Én is szeretném. – Így volt – futotta el a könny az asszony szemét megint. mert szeretlek. hogy szereted… Csengettek az ajtón. csak apu meg én voltunk itt… Te a nagyinál laktál… Ádám összeszorította a száját. – Semmi – mondta. De ha neked erre nincs szükséged…! – De! Dehogynem! Csak szidd! – vágott közbe Ádám. ha még több időt töltene veled… De ez nem jelenti azt. mert sokat dolgozik. Az orvos érkezett. és becsukta a könyvet. elfordult. – Te fent vagy? – pillantott Ádámra a glóriás. – De ha tudod. – Veszekszem. És azért nem tud este időben hazajönni hozzád néha. Gyöngéd mosoly volt az arcán. – De te honnan tudod?… Amikor anyu rosszabbul lett. Aztán elindult kifelé. hogy miért nem jön időben haza. hiszen saját magáról volt szó. Editről. hogy mikor ápoltad anyut. tíz percenként nézted a lázát a kezeddel. de véded az apádat! De véded! – csattant fel az asszony. – Ő mondta. és hozzátette: – De az apukád is klassz pasas!… – Igen? – kérdezte kíváncsian a gyerek. Az ablakon beömlő napfény átvilágította a haját: feje körül glória izzott. – Mi baj? – kérdezte Ádám. Csak a szemén látszott. – És megcsókolta a gyerek homlokát. – Editre gondoltál. – Csak miattad szidom. Hogy többet legyen veled itthon. – Csodálatos anyukád volt… – Aztán sóhajtott. hogy az ő lázát is így nézted meg… – Igen – bámult a gyerekre az asszony.Megszépült. Most elszólta magát. hogy a nagy láz kimerítette. – Veled nem mindig kedves… – Miből gondolod? – Egyszer hallottam… veszekedtetek… – Az nem érdekes! Én csak azért veszekszem a doktor úrral. – Tudom. és már hozta is a teát. Kata a gyerek homlokára tette a kezét. Aztán hirtelen elfutották a szemét a könnyek.

hogy a lemezbolt után néhány üzlettel új computerbolt nyílt. az kétszer annyi pénzt kap. névnapra. A sztracsiból két gombócot kért. Pite gyorsan vett egyet négyezer forintért. hogy melyik doboz alatt van a kis golyó. hogy „jöjjön . amikor fagylaltozás közben meglátta a lemezbolt kirakatában a Csaholó kutyák nevű együttes új CD-jét. hogy ott van! Ha most letenné a háromezret. Az idén még nem evett sztracsatellát meg kivit. Ezt is biztosan megvenné neki Ádám. A tízezreshez pedig ne nyúlj! Azt csak a biztonság miatt adom oda. Ádám adta neki. Pitének már megvolt a Wild Bulls 1 meg a Wild Bulls 2. sietve indult el az iskolából. Erre vezetett a legrövidebb út a DéDé TV-be. Pedig az asztal mögött álló sörtehajú fiú integetett neki. Pite tétovázott. Így gondolkodott Pite. a kiviből egyet. Vagy taxival kell elrohannia valahova. Például meghívják ebédelni. hogy csak az ötszázhúszat költheti el. „Milyen jó. A Wild Bulls 3-ból még volt kétezer darab. melyik doboz alatt van a gömböcske.” Pite alapvetően szófogadó gyerek volt. és hónapok óta szerette volna megkapni a Wild Bulls 3-at. Azt mondta. egy csokit. amire akarja! (Vagy legalábbis úgy látszik!) Ezért is jó felnőttnek lenni. Mindet megkapta az apjától szülinapra. Különösen. „Ebédet kapsz a tévében – mondta Pite apja –. Ha Pite megveszi magának. Hűha! Ilyen gyorsan el lehet költeni hétezer forintot? Hogy fogja ezt megmagyarázni az apjának? Ráadásul mindjárt két óra. vagy csak úgy. üdítő meg van az irodai hűtőben.Igazán nem lehet azt mondani. akkor a maradék bika letapossa szegény indiánok táborát. és kénytelen gyorsan venni egy másik nadrágot. Neki már régen a tévében kellene ülnie!… Leszaladt az aluljáróba. akkor csupán helyettesíti az apját. – Féláron megvehetem! Remélem még van!…” És besietett a boltba. hogy az egyik kedvenc cukrászdája fagylaltjai között megint van sztracsatella meg kivi. Apró asztalka körül álltak az emberek. Esetleg leönti magát levessel. nyerhetne hatot. Úgyis azt csinálja már harmadik napja: helyettesít. Azt sem kötelező. Közte a Wild Bulls 3-at is! Tudni kell. Az ötszázhúszból vehetsz magadnak egy ropit. Egy felnőtt életében mindig történhetnek váratlan dolgok. amelyekhez több pénz kell. ha az embernél sok pénz van. hogy Pite sietett a tévébe. Neki minden Csaholó CD megvolt. Pite pontosan látta. Szerencséje volt. Száz százalék. hogy éppen erre jártam! – gondolta. Milyen jó. de a lelkére kötötte. csak most ugye nem tudja. hogy aki kitalálja. És a nyitás alkalmából árleszállítást tartottak. Csak az a tízezres nagyon égette a zsebét. Piténél tízezerötszázhúsz forint volt. Az asztalkán három dobozkát rakosgatott ide-oda egy sörtehajú fiú. vagy valami más apróságot. hogy ebben a játékban bikák rohannak át a pusztán. Ekkor jutott el a tudatáig. és arra költheti. Átvágott a járókelők között. Még mindig maradt hét ezrese… Akkor vette észre. A CD háromezer forintba került. és ha nem sikerül mindet lelőni. Hátha mégsem látta jól… Úgyhogy inkább nem mozdult. Fél áron lehetett kapni egy csomó játékot. hogy mindössze háromezer forintja maradt a tízből. és a metróval fél egyre már a városközpontba is ért. amikor az egyik sarokban észrevett egy kis csoportosulást. Pontosabban. Egy kis piros golyót próbált eldugni a dobozkák alá. Már éppen fel akart sietni a lépcsőn. A boltból kilépve hirtelen megtorpant. mint amennyit letesz az asztalra. de aztán meglátta. és már bent is volt a boltban.

uram! Maga biztosan tudja. mintha kővé dermedt volna. Csak annyit látott. hosszú hajú gyerek tízezret kapott! Az asztal mögött az ügyes fiú megint elkezdte kapkodni a dobozokat. A keze gyorsan mozgott.közelebb. hogy az emberek ujjal mutogatnak rá. hogy tudja! De ez a pénz mégsem arra van. hol van éppen a kis piros. Most volna hatezer forintja.Nagyon dühös volt magára. de Pite tisztán látta. A magas. kitette a háromezer forintot. Mások is láthatták. Nem volt alatta semmi. Letett ötezer forintot. és azt mondják: balek. Valóban ott rejtőzött a kis piros. hosszú hajú gyerek lépett az asztalhoz. – Itt a piros! Hol piros? – mondogatta közben. melyik doboz rejti a piros gömböcskét. hogy… Ekkor egy magas. hogy „balek”?… . Mit jelent az. uram – mondta a sörtehajú fiú. és megelőzhette volna valaki… A sörtehajú fiú felkapta a dobozt. Pite majdnem felkiáltott. aztán oda gurult… Most mi van? – nézett kábán körbe. Hogy lehet az…? Nem jobbra volt? Ő pontosan látta. és megmutatta. – Sajnálom. hol a golyó. hogy került el az asztal mellől a kis csoport szélére. ahol ő is gondolta. Sietnie kellett. Pontosan ott volt. – Nem adják vissza a pénzét? De hát az háromezer forint!… És nincs is több pénze… Pite azt sem tudta. hogy utoljára oda gurult… Középen volt. Pite csak állt. Most a jobb oldali doboz alatt!… Most középen!… Most balra!… Amikor a sörtehajú abbahagyta a pakolgatást. Pite odalépett. hol van!…” Naná. és megmutatta. – Ez alatt van! – és megmutatta a bal oldali dobozt. hogy nem ő mutatta meg. és nézte a dobozokat. melyik doboz alatt van a kis piros.

mint egy anya a hülye gyerekének. az élő adásokat.. Akkor a film éppen időben fejeződik be. hogy a dundi Nórika az egyik sarokban ül. Pite már látta ezt a filmet. A teremben félhomály volt. amikor meglátta Petyát kirohant a fülkéjéből. Mi legyen? Pite nézte a kopaszt. aki lezuhant a helikopterével. – A legjobb lesz. a reklámokat és egyéb bejátszásokat váltogatni. mint aki még mondana valamit. ő vigyáz a gyerekre. Ha esetleg figyeltél volna rám!… Megszakítjuk a filmet. és azt mondta. és gyöngéden betaszította Petyát. Két perc. és odasúgta: – Hol voltál egész délelőtt? Telefonáltam neked! Valami nő vette fel. ugye? – Mi? Micsoda? – nézett Pite bambán az asszonyra. se remény… Vagy mégis? A DéDé TV portása. hogy vannak gyerekek. Szerette. és a világból nem hall semmit. se iskola. hogy itt vagy! – bukkant elő a félhomályból Annamária. adásfőszerkesztő úr! Menjen azonnal a kettes stúdióba! Pite tétován pislogott. – Majd Pitéhez fordult – Ádám. akik néha ügyesebbek és merészebbek. – Reklámból az „Egyszer volt. főnök. – Magát életre-halálra keresik. A film két testvérről szólt. Majd Pitéhez fordult: – Van egy lyuk a két film között. nem? Akkor éppen időben lesz vége a filmnek – Megszakítjuk reklámmal? – motyogta Pite és beharapta a száját. így jó lesz. A folyosó végén kinyitott egy párnás ajtót. hol nem volt…” mosószer-klip van előkészítve. billentyűket. – Érted. A kopasz megnyomott egy gombot. Csak a falat borító tíz-tizenkét televízió képernyője villogott. Tíz éve dolgozik itt. A gyereknézők is ezt láthatták otthon.Se munka. ha beadunk egy reklámot. átúsztatni. ha a DéDé TV műsorára kapcsoltak. Tőlük biztosan nem tudná egy pimasz fickó a piros golyós játékkal kicsalni a pénzüket… – Egy lyuk nem okoz gondot – mondta Annamária. kapcsolókat. hogy doktor Pete elmerül a kalandos film nézésében. aki gombokat húzogatott le-föl. és leadunk egy reklámot – magyarázta Annamária Pitének a szavakat külön-külön hangsúlyozva. Milyen lyuk? Mi két perc? Mivel mi legyen? Észrevette. mint a felnőttek… Meg okosabbak is. Meg néhány kisebb lámpa égett a tévéfal előtti hatalmas műszerasztalon. – Na végre. Most meg van sértődve? Miért? A lány egy kalandfilmet nézett. – Most mondtam. mert látta. Ezekkel lehet a filmeket. kikapcsolni. – A kettesbe…? Az mi? A portás látta. Nagyszerű dolog. Az asztal előtt fiatal fiúk ültek: a technikusok. . Egy kisfiú meg egy kislány elindult az őserdőben. Ki az a nő? – Aztán a technikusokhoz fordult: – Bemutatom az új adásfőszerkesztőt! Doktor Pete Ádám! – Ismerjük! Éljen! – mondta egy fiatal kopasz fiú. hogy megmentsék az apjukat. de nem mond. hol a kettes stúdió? Vagy bepálinkázott? A portás elindult Pite előtt a földszinti folyosón. Ők kezelték a gombokat. és nem tudja. de rá se pillant. és pontosan kezdődhet a következő. hogy a doktor úr fejével valami történt.

mint egy leejtett táska. blúzon volt egy folt…” – énekelték. de tessék gyorsan eldönteni. és a filmre mutatott. – Ez ne jöjjön soha!… Ha lehet… Ki kell dobni. folyton szuszogó doktor jól ismerte Petyát. Annamária? Pete úr most a főnök… Ez az ő felelőssége. mert ketyeg az óra. mert ilyenkor ott megy a Kakaópor bohócai… – Pontosan ezt mondtam én is a múltkor! – kiáltott fel a kopasz fiú. hogy láthassák a találkozást az apával. – Előzetest adunk!… Értettem. és tele volt a kezük ruhával. Lelkiismeretes doki bácsi volt. ő volt az orvosa. Na. nem? – Persze! – mondta vidáman a kopasz. – Mert a pisi odafolyt. Az a legjobb pillanat. de nem talált betegségre utaló jeleket. Most is alaposan megvizsgálta Ádámot. – Nekem is elszáll az agyam tőle. – Ádám! – csattant Annamária hangja. és így folytatta. – Ádám! Légy észnél! Ne őrülj meg! – Én nem őrülök meg – mondta Pite. de hirtelen elhallgatott.Az egyik képernyőn már látszott is a két táncoló nő. A gyerekek nem fognak átkapcsolni. És ha kérhetem. hanem Pitét. mert a körmüket rágják. szoknyán. meg úgyis be kell nyomni ezt a klipet egy órán belül. – A Pocsai majdnem kirúgott. hol nem volt. de most nincs más. az adásfőszerkesztő úr mondja ki az utolsó szót. Ugye. mi legyen. „Egyszer volt. hogy a legizgalmasabb résznél reklám… Azt nem akarom… – Elnézést kérek – vigyorgott a kopasz –. aztán a csupa mosoly Nórikára. akkor… akkor mutassunk valamit a Három rabló egy vödörben című sorozatból. – Az elnök is így döntene! Nórika izgatottan a szájához szorította a kezét. meg a galamb odatojt! – dünnyögte Pite. . – Ha a két film között van egy lyuk. – Az nem jó. Petyára nézett. * A kövérkés. hogy erőt merítsen belőle. Annamária megfogta Pite karját és a fülébe sziszegett. és már nem a kalandfilmet figyelte. – Ne!… – mondta Pite halkan. – Nem – rázta meg a fejét Pite óvatosan. – Akkor ezt adjuk le! – nézett szigorúan Petyára Annamária. Mióta a gyerek megszületett. – A két gyerek éppen most fogja megmenteni az apját az őserdőben… Ezt most ne szakítsuk meg reklámmal. Ádám! Ezt a témát tegnap már lezártuk! – Majd a kopaszhoz fordult. A gyerekek azt fogják érezni. – Ne őrülj meg. Akkor beadjuk a reklámot. – Körülbelül másfél perc múlva a két testvér észreveszi a helikopter roncsát a fák között. Annamária szája remegett a dühtől. hogy becsapjuk őket… Ne csapjuk be őket!… Meg aztán át fognak kapcsolni a Tip-Top Tévére. Az este fog menni… Úgy szokták. – Ezt a foltost… ezt nem szeretném látni… – És a képernyőre mutatott. megért. és a nevető technikusra – Ádám! Ebből botrány lesz! Ezt még megbánjátok! – Aztán kirohant. és a lábával még toppantott is hozzá. – De ne szakítsuk meg a filmet!… – Aztán megkereste Nórika boldogan sugárzó pillantását. A kopasz röhögött. amikor Annamária fagyos pillantását észrevette. főnök! És mikor jöjjön a reklám? A következő filmben? – Ne! – mondta Pite. mert akkor az egész nem ér semmit.

mert megértette. – Na. hogy köztünk sose volt titok… – Mondja. hogy történt-e ilyesmi. amit Pite négyszemközt akar megbeszélni az orvosával. A doktor megnyugodva felnevetett. amiben egy ember azzá változott át. és a szervezet lassú fejlődésére van szükség… Micsoda filmek!… Meg ez a buta tévé!… Ádám is vigyorgott. ahol nincs ok a fájdalomra… Az idegeink játszanak velünk. verekedtél… Gratulálok!… Majd meggyógyul. hogy lelkileg? – próbálkozott a kérdést megérteni. – Az ember idegei néha furcsa dolgokat művelnek… Magas lázat okoznak… Vagy fájdalmat jeleznek ott. hogy te… Mármint hogy te. De a teste akkor is felnőtt marad… És egy gyerek se változhat estéről reggelre felnőtté. amivé akart. – Vagyis… Kérdezni szeretnék valamit… – Halljuk azt a kérdést! Tudod. – És megpaskol-ta Ádám arcát. – De nem ám! – állt fel a doktor. hogy egy felnőtt hirtelen… vagyis egy éjszaka alatt mondjuk… gyerekké változott? Vagy egy gyerek felnőtté? A doktor pislogott néhányat. doki bácsi – kezdte Ádám halkan –. Hacsak el nem megy az esze. Petikém! Csak nincs valami gond? – Nincs… – mondta Ádám. Talán valami fiús problémáról. nem Pete Péter vagy. És Kata kiment. Most már . kedvesem. Vagy más személyes ügyről. – Testileg. és még hangosabban szuszogott. A felnőtté változott kölyök meg gyerek. – Az életben ilyesmi nem fordulhat elő. doktor úr… Vagyis bocsánat!… tessék mondani. Egyébként tüdő rendben. halljuk. Ez természetes. Ahhoz hosszú évekre. Éppen az a baj. – Doktor úr!… Vagyis doki bácsi… Kérdezni szeretnék valamit… – És Ádám az asszonyra nézett. tetszett már hallani olyanról. szív rendben…Mondjad: á!… Makkegészséges vagy. trükk! Biztosan számítógéppel csinálták!… – Persze! – mondta Ádám. és nem gondolja kölyöknek magát. Tudta. – Hozok egy teát – mondta Kata. vigyázz magadra! És okosabb filmeket nézz!… Amikor a doktor kiment. A doki leült az ágy melletti székre. – Úgy gondolod. hogy butaság. hanem mondjuk… izé… Pete Ádám? – Nem! Dehogy! – kapta fel a hangját Ádám. az sose lesz gyerek. Aki már felnőtt. Csak annyira különös volt… A filmen az apából a saját gyereke lesz hirtelen… – Trükk volt az. és nevetett. A doktor fürkészve figyelte a fiút. mert… mert láttam egy filmet. kisfiam! – De akkor mitől volt ilyen rettenetesen magas láza? – kérdezte aggódva Kata. Pete Péter. Minden orvos ezt tenné.– Az arcodon ez a két folt… Gondolom. Úgyhogy Ádám így folytatta: – Én csak azért vagyok kíváncsi. hogy lelkileg teljesen felnőtt maradt. – Már úgy értve. Ádám arcáról leolvadt a mosoly. és gondosan betakargatta a fiút. hogy ha bevallja az igazat. – Nem – mondta Ádám határozottan. – Egy filmet? Miket nem beszélsz?! Egy filmben ma már akármit meg lehet csinálni. – Csak pihenj! És szép dolgokra gondolj!… A gyerek megfogta az orvos kezét. – Én is gondoltam. – Na. hogy valami bizalmas dologról van szó. a doki már hívja is a mentőket. kedvesem. – Nem tudom – mondta az orvos. De az életben ilyesmi nem létezik.

ahogy kértem?… Helyes! És hány kapcsolt át egy másik csatornára a reklám alatt?… Aha!… Aha!… Szóval minden ötödik… Nos. meg nő. Az eljátszott pénz miatti bánata. nálad végleg elmentek otthonról! Menj pszichológushoz!… De ne saját magadhoz. amikor Pite belépett az irodájába. mindegy. mikor Pite nagy aktatáskájával megérkezett. meg Annamáriának. mint egy gyerek. – Még itt vagy? Takarodj az irodámból! Pite a harcsabajszú üvöltözése közben egyik lábáról a másikra állt. miközben Annamária csak állt mögötte és hallgatott. amikor az felvette a kagylót –. most ért véget egy film. és melyik nem. és felemelte a telefonkagylót. mint amikor az iskolában betört egy ablakot. hogy a fikusz milyen szomorúan hajol lefelé. Mert ha valami tetszik. – Na szép dolog. A csoport tagjainak az a feladata. és az ujjait tördelte zavarában. azt meg kell szüntetni. és lógó vállakkal bevánszorgott a konyhába. és kihátrált az ajtón. hívjon fel!… * Kata éppen a konyhában mosogatott. . utasítsa a portásokat: ez az ember mától kezdve nem jöhet be az épületbe! – És megint Pitére bámult. Nem is vette észre. – Mondja – dörmögte a csoportvezetőnek John D. Személyesen. mint hogy hazatelefonálgasson. tegnap megkérdezték a gyereknézőket. hogy a nézőket kérdezgessék. mert valóban eszébe se jutott. Az épület legfelső emeletén John D. mint Pete doktor az előző napon.tudta: nincs a világon olyan ember. levélben. Vizsgálják meg. meg a kirúgása miatt kisebb gondja is nagyobb volt annál. Nem volt benne reklám. * – Ki vagy rúgva! – üvöltötte az elnök. aki rossz fát tett a tűzre. – Te nem vagy normális! – rohangált fel-alá a harcsabajszú. hogy melyik műsor tetszik. hogy a gyereknézőink közül hányan kapcsoltak át másik tévére az elmúlt fél órában! És ha tudja az eredményt. John. John kikapcsolta a lehallgatáshoz használt hangszórókat. Úgy érezte magát. – Tegnap azt hittem. Nyögött valamit az elnök felé. mert tudta: soha senki nem itatja meg többé olyan finom whiskyvel. doktor úr! – mondta Kata. megjött az eszed! De nem! Éppen hogy úgy látszik. barátom. hanem egy normálishoz!… Ki vagy rúgva!! – Majd az asszonyhoz fordult. – Nem volt egy perce napközben ideszólni. meg szereti is őt… vagyis most Ádámot. és hűvösen végigmérte a férfit. A közvéleménykutató csoport főnökét hívta. és az igazgatói irodában leszidták. Doktor Pete nem engedte megszakítani a kalandfilmet! … Az elnök tombolt és persze rögtön felparancsolta magához Pitét. mi történt velük. – Kérem Annamária. Talán azért bánkódott. aki elhinné. Ez nagyon fontos. Kata felnőtt. Mert persze (Annamária közvetítésével) percek alatt elért hozzá a reklám letiltásának híre. hogy telefonáljon. vagy telefonon. No meg miért telefonált volna? Kata itt volt. de valahogy meg kell tudniuk. Ha pedig valamit nem szeretnek a nézők. azt folytatni kell. és megkérdezni: „a fiam hogy van”? – Mért? Hogy van? – kérdezte Pite.

Azt mondta az elnök. – Ez nagyon. mintha még mondani akarna valamit. – Nem őt rúgták ki. – Petikém! Te csak menj lefeküdni! Ne foglalkozz Ilyesmivel. Ez várható volt. Azt majd szépen le kell vonni a zsebpénzéből egy év alatt. ahogy az apja szokott ilyenkor. Mondjuk a tízezer forintra Pite jobban vigyázhatott volna. valami baj van az agyával. hogy nem tudja sem ezt. – Kirúgták?! – fordult meg Kata és a férfira bámult. hogy amit tegnap nem tudott. felnőtt feladatokat. Majd ő megoldja a problémáját. nem! – mondta Pite és szórakozottan letört egy darabot a kenyérből. a büntetése jogos lesz. – Te sohase vagy hibás! Kata a gyerekhez sietett. Előbb vagy utóbb kiderül. Kata néninek. és nem kap szülinapi ajándékot. Nem lehet szerkesztő a tévében. Ahogyan őt. – Az iskolából? Az lehetetlen! – Á. hogy elvigyék egy pszichológiai vizsgálatra. és beismerte a hibáját. mert egy kicsit az ő idegei is szerteszéjjel voltak már. de nem én vagyok a hibás!… – Azt tudom! – mondta Ádám dühösen. és két kézzel hessegette befelé. és bocsánatkérően pislantott egyetegyet. Hiszen megmagyarázhatatlan. Vagyis . hanem magát!… – Tényleg! – vihogott Pite. Pite hibázott. és hallgatott. – Szomorú. Péterkém. – A tévéből!… – De hát akkor nem őt rúgták ki. de Pite csak legyintett. A paplanhuzat mintáit bámulta. – Fogadj szót. Az elköltött. légy szíves! * Amikor egy óra múlva Kata hazament (miután enni adott Pitének is.– A gyerek jól van! – mondta az asszony. hogy „ki vagy rúgva! És soha többé nem léphetsz be a tévébe!” – Ez igaz?! – Ádám az ajtóban állt Pite pizsamájában. – Igen. nagyon szomorú!… – Igen – vigyorgott Pite. Csak pihenésre. azt ma tudja. Azt azonban végül is be kell látni. azt nem tudja. Ádám hallgatott. Egy gyerek dolga az. mint a kiscsirkéket szokás a baromfiudvarba. és rendbe rakott mindent). Aztán csak figyelte az apját némán. – A doktor úr szerint makkegészséges. Neked nem kell idegeskedni. nyugalomra van szüksége… – Nyugalomra? – zöttyent le Pite a konyhaasztal melletti székre. És amit tudott. Pite részletesen elmesélte Ádámnak. Ezt csinálta kicsi kora óta mindig. Ádámot is Leleplezték volna hamarosan az iskolában. ahol két perc alatt kiderül. hogy kirúgták. hogy a munkahelyi botrányra meg az elbocsátására számítani lehetett. ha rossz fát tett a tűzre. sem azt. Ez a papád dolga. és rémülten nézte a fiát. Pite bólintott. hanem engem. – És mi ebben olyan humoros? – nézte a letört kenyérvéget majszoló férfit Kata. Csak napok kérdése lett volna. Ádám a fiára pillantott. mi történt az iskolában és a televízióban. eljátszott tízezer forint történetéről sem hallgatott. – Akkor nem mondom el neki. ahogy gyerekként szokta. hogy egészséges legyen és tanuljon. Egy gyerek nem végezhet komoly.

mint aki nem kap levegőt. fiatalosan csillog. mert megverik… Ádám csak a fejét ingatta. hogyan élnek majd így tovább. hiszen pszichológus volt maga is. – Meg te se jársz? És nem is dolgozunk?… De akkor miből veszünk ennivalót? Ádám a fejét rázta. aztán Pitét. mint egy felnőtté. és majdnem összeesett a súly alatt. és a kijárathoz rohant. nincs szájrángatás vagy grimasz. Ezt nevezik csapdahelyzetnek. – Mi újság a nagyvilágban? A bácsi leereszkedett a székre. hogy a sógor szeme furcsán. mert az agya úgy működik. és mélyeket lélegzett. hogy egy gyerek úgy gondolkodik. Kázmér megcsóválta a fejét. mert kinevetik… Pite pedig felnőtt emberként nem udvarolhat kislányoknak. de jó! – csimpaszkodott a nagybácsi nyakába Pite. hogy kik vagyunk. Pite arcán meg mást se látott: a sógora felhúzta az orrát. Mi történt itt? A sógora szokta így köszönteni. mint egy harmincnyolc éves férfi. Mert az nem normális dolog. – Mi ketten tudjuk. hogy a kölyök arca komoly. Miből vesznek ennivalót? Miből élnek?… Fogalma se volt. se ajkbiggyesztés vagy vigyor. – Jaj. – Agyonnyomsz. Látta ugyan. És ekkor csengettek. Nagy baj van. És ezt aztán a pszichológusok mindenáron meg akarták volna gyógyítani. és ráncokba rándult a bőre. és behúzta a gyerekszobába. ember!… Mi baj? Pite hátrált két lépést. becsukta maga mögött az ajtót. Pite felugrott az apja mellől.hogy nincs baj. mert a sógora még életében sem ölelte meg így. Ádám ezt halálbiztosan tudta. Hogy hogyan fogja elvégezni Pite az általános iskolát? Nem tudta. Látta. Én felnőtt ember vagyok és az apád. Tudták. te meg gyerek vagy és a fiam… Majd megpróbálunk így élni… – És nem járok iskolába? – nézett ijedten az apjára Pite. a kezei lógnak. hogy mi lesz például a… Szóval azzal. Ádám is felült az ágyában. ettől az ajkával csücsörített. és Pitére bámult. Kázmér állt a folyosón egy hatalmas táskával a vállán. Nem tudott a gyerek kérdéseire válaszolni. Pite felrántotta az ajtót. ami fontos egy férfi életében… A lányokkal… A nőkkel… Ő ugyanis most gyerekként semmiképpen sem udvarolhat felnőtt asszonyoknak. ahogy tán tizenöt éve csillogott. Kázmérkám! – csipogta Ádám vékony gyerekhangján. Fogalma sem volt. – Azt kérdezed. Mit lehet ilyenkor mondani? – A pénz miatt egy kicsit haragszom. kisfiam! Nyugi! – simította meg Pite kezét Ádám. mint egy kamaszé. a szeme összeszűkült. amit apaként már régen nem csinált. – Végre! Végre! … – Na!… Na! – morgott Kázmér kissé meghökkenve. mi baj?! Nézz rám! Kázmér belépett. Két hosszút és három rövidet. De éppen ez a baj. ki jön. . Még azt sem tudta elképzelni. – Szervusz. meg a testtartása is túl laza. de… semmi baj. Hosszan nézte a gyereket. Pite megragadta a nagybátyja kezét. de mást nem vett észre.

ahogy szokta. Korán lefeküdtek. És verekedett. aki csak bólintgatott. fiúk!… Csak nem?!… – De igen! – mondta Pite. mert beleüti az ágy végébe. hogy nem tudja kinyújtani a lábát. – Én Pite vagyok… Kázmér nyelt egyet. Ádám meg Pite egymásra néztek. és beverte a fejét a kis szék lábába. Pedig a Három rabló egy vödörben című sorozat új epizódja ment… Ott aludtak. Hiába! A sógor sem tud segíteni. Ez még egy világot látott embernek is sok volt. De aztán!… Ki tudja? Ádám egy szót sem értett a sógora szavaiból. hogyan lesz tovább. – Ki tudja. minden megoldódik. hogy ha nem tudsz mondani semmit. és szótlanul bámulta az unokaöccsét. minden folytatódik. és kibámult az ablakon a városra. – A mag lehull. ahol három napja minden éjszaka: Ádám a kis ágyban. Kázmér nem varázsló. Petének és Pitének tévét nézni se volt kedve. – Sajnos! – mondta Ádám. Aztán valahogy eltelt az este. – Ki vagyok én? Mi vagyok én? – Apa elment az iskolába – számolt be az eseményekről Pite. De akkor velük mi történt? A fehér hajú és szakállú nagybácsi kiment. Pite a nagy ágyban hunyta le a szemét. Semmi sem kezdődik. – Te annyifelé jársz – mondta izgatottan. Vagyis apát… – Nagy baj van! – mondta Ádám. hogy hason landolt az ágy előtti szőnyegen. – Minden megtörtént már. Engem meg kirúgtak a tévéből.– Afene. és vacsorát készített magának. hogyan lesz tovább? – motyorászta. . Örömében úgy ugrott ki a paplan alól. minden bevégződik. Mindent töviről hegyire elmeséltek Kázmérnak. Mintha azt mondta volna a szeme. úgy. a fű kinő. ahogy szokott. – Nem tudjuk. Vagy nincs is varázslat. Öt földrész pora szürkéllett rajta. – Szóval teljesült a vágyatok? – kérdezte végül halkan. A nagybácsi a cipőjére nézett. meg hallgatgatott. – Egyest kapott biológiából meg irodalomból. Minden elkezdődik. De most egyáltalán nem törődött a fájdalommal. ez biztos. amúgy. – Láttál már valahol ilyet? Mi lett velük? Kázmér felhúzta a szemöldökét. Kázmér pedig a nappaliban egy matracon aludt. de reménykedve nézett rá. és könyörgő hangon hozzátette: – Ha bármit tudsz segíteni!… – Én? – vonogatta a vállát Kázmér. Már közeledett az alkony. Végül így. minden megtörténhet. akkor ne mondj semmit. * Reggel Ádám a gyerekszoba díványán arra ébredt. Ez most mit jelent? Mi oldódik meg? Az ő gondjuk? De hogyan? Ádám szomorúan rázta a fejét.

hogy megnézze kis kedvencét. Kázmér keze kopogott a feje búbján. de szinte félmeztelenül rohant át a fiához. – Hogyhogy?… Te itt? – Miért? – nézett rá nyugodtan a sógor. – Hát hogy csinálhattok ilyen buta viccet?… – És felkapta a fiát. már semmi bajod! Ezek az egynapos betegségek!… Ejnye. öltözött. Kázmér arcát pillantotta meg a párnán. legyél a feleségünk!… .A leszakadt pizsamadarabokra kapott ingben. vagy egyéb baja. – Pite! Pite! Felnőtt vagyok! Visszaváltoztam!… Visszaváltoztam!… Te is?!… Beesett az ajtón a hálószobába. Tegeződnek? Mióta? De ez csak az első szívszorongató meglepetés volt. – Szegény kicsi fiam! – kiáltotta. és ment a repülőgépéhez. és ünnepélyesen így szólt: – Én és Pite… vagyis a kisfiam. – Egyél velünk! Az asszony értetlenül nézett Ádámra. Úristen! Pite felnőtt maradt! Hiszen ez rettenetes!… Akkor most két doktor Pete lesz? Két teljesen egyforma…?! – Nem igaz! – kapott a fejéhez Ádám. arcán Bacskai ütéseinek lila foltjaival. – Ez nem lehet!… Ez szörnyű! Mit csináljunk? – És az arcát beletemette a takaróba. – Jó reggelt! – hallotta az ismerős hangot. hogy az asztalon egy harmadik. – Ez meg kié? – kérdezte az asszony. Kázmér persze csak somolygott. Amikor Kata tétován leült az asztalhoz. apa? Elvesztettél valamit? – Pite! – üvöltött Ádám. doktor Pete felállt. a maga tizenegy és fél éves kölyökformájában. és rémülten megtorpant. hogy te nem!… Hogy csak én!… Őrültek!… A szívbajt hozzátok rám. ejnye!… Aztán észrevette. – Na végre! – simogatta meg a gyerek buksiját az asszony. és szorongatták. – Látom. ülj le! – mondta Ádám. ölelgették egymást. A következő pillanatban egy keményen kopogtató ujjat érzett a fején. Csak nem azt a bizonyos Annamáriát várja a doktor úr? – Kérlek. Érezni és tudni akarták. – Én nem alhatok egyszer kényelmesen a te ágyadban? És akkor az ajtóban megjelent Pite. És a szemük könnyes lett. Péter… tehát mi ketten szeretnénk megkérni a kezedet. Pete és Pite már az asztalnál ült. A széles ágy takaróján keresztül egy nagy darab férfi alakja rajzolódott ki. – Valami baj van? Ádám lassan felemelte a fejét. Kata… Kérlek. Kata. hogy mind a ketten ugyanolyanok. érintetlen teríték is van. amilyenek voltak. és hirtelen leolvadt az arcáról a mosoly. és azt csicseregte a saját hangján: – Te mit csinálsz az ágy előtt. mi történt. és egyetlen ugrással az ajtónál termett. De még mindig nem értette. * Amikor fél óra múlva Kata bejött. Aztán apa csak álldogált Pitével. és térdre esett az ágy előtt. – Azt hittem. nincs-e láza. és szinte zokogott.

miközben Ádám átkarolva tartotta mindkettőjüket. – Ha reklám van. aztán meg egy csomó egymás után. hogy évekig egyetlen csoda sem történik. Tünde pedig újabb levelet írt neki. hogy tegnap délután te nem engedted a filmet megállítani. Nem sejthette soha senki. hogy… hogy… szóval… Igazán sajnálom… – Te csak ne sajnálkozz! – intette le a dadogó szerkesztőt John D. téged mától kinevezlek a tévé elnökévé. – És ne tessék kérni elnézést! Megkérdeztük a gyerekeket! A gyerekek azt mondták: tegnap a helikopteres film alatt nem kapcsoltak át más csatornára!… Érted?! Nem kapcsoltak át! – Értem – mondta Ádám. – Vagy mit is mondok!… Nekem legyél a feleségem. uram! – szólt közbe Ádám. minden ötödik néző másik filmet keres – magyarázta amerikaias kiejtéssel a szivarozó tulajdonos. Ugyanezt a . akit dr. Délelőtt Ádám az irodájában már a fiókjait ürítgette. Remélem. Ádám pedig zavartan legyintett. – A harcsabajszú barátunk már elment. Aznap azonban nem csak ez az egy-két csoda esett meg velük. hogy a dolgait rendben hagyva távozzon. – Az történt. a DéDé TV tulajdonosa. a DéDé TV tulajdonosa behívatta magához. és ünnepélyesre igazította a hangját. – Rendezkedj be az elnöki irodában – folytatta John D. és két nyíllal átlőtt szívet is rajzolt hozzá. A gyerek vörös volt. és a szivarjáról leütötte a hamut –. és vigyorgott kézfogás közben. a gyereket magához ölelve. és megkérdezte. de még mindig nem értette. előre köszönt. Ádám csak pislogott. mint egy meglepett tizenegy és fél éves gyerek. John. túléled. komor férfit is. – Dr. John pedig felállt. Pete Ádámnak hívnak… És most a legtitkosabb álma ilyen váratlanul teljesült!… Ezért zokogott boldogan. csak bólintott. Annamária is felmondott. John D. – Bizony! És nem is kapcsol vissza hozzánk!… Érted? Ádám nem szólt. És a kolleganőd. John. Jó munkát kívánok! Viszontlátásra! * És a csodáknak még nem volt vége. Pete Ádám úr! Én. akkor nagyon idétlen! Aztán Pitére nézett. mit akar a főnöke mondani. de vigyorogva bólogatott. Úgyhogy a kis egyest a tanárnő törölte. Amikor Bacskai meglátta Pitét az iskolában. Ez tréfa?… Mert ha az. hogy ő nem csak Petyát szereti. hanem ezt a mogorva. Ez nem vicc!… Az asszony elsírta magát. úgy bámult a doktor úrra. Gratulálok! És kezet nyújtott. Előfordul. Most tényleg úgy nézett ki. John. Van az így. Csincsilla kihívta Pitét javítani. Pitének meg a mamája… Katának még a szája is nyitva maradt. amikor John D. a papírjait rendezgette. és Pite fantasztikus feleletet vágott ki a planktonokról.Pite persze erre elvihogta magát. – Hallottam arról – kezdte kissé idegenes kiejtéssel. és közben leadni a reklámokat… – Elnézését kérem. hogy nem kéri-e a szalámis zsemléjének a felét.

meg egyes.haditettet vitte végbe Pite. és hogy az apukád lehettem három napig – csippentett a szemével kajánul Ádámra Pite. A harmincnyolc éves férfi leült a gyerekágyra. Ádám. Igaz. hogy nem kellett felelni. igen… De azért nem szeretnék gyorsan felnőni… Inkább szeretnék gyerek maradni… Szóval Pite maradni… Ameddig lehet. meg a hülye Bacskai ellenére. matematikából és történelemből megint kettest és hármast kapott. Kata és a doktor úr esküvője után néhány héttel. amelyikkel néhány hete még ő markolta meg olyan ügyetlenül a kanalat Annamáriánál. egy este szokás szerint bement a gyerekszobába elbúcsúzni Pitétől. és még megjegyezte: – Tudod. erős kezet. – Bár nem mindig voltál jó gyerek!… – Aztán komoly arccal a paplan alól kilógó kis lábára nézett. ez érdekes játék volt. hogy te… szóval te hogy érezted magad egy felnőtt bőrében…? Pite bizalmasan megfogta a nagy. valamint Arany és Petőfi barátságáról beszélt öt percig folyamatosan. ami most persze nem ért el az ágy végéig. . – Tetszett. amit Viki néni és Pados tanár úr egyáltalán nem értett. tulajdonképpen jó volt újra gyerekké válni… Kíváncsi vagyok. amikor a Toldi keletkezéstörténetéről. apa. és az apjára mosolygott. és kissé elgondolkodva azt mondta: – Tudod. kisfiam… nekem minden iskolai probléma.

Presskontakt Bt. 131 • Felelős kiadó a Presskontakt Kft. ügyvezetője ISBN 963 85571 7 6 Könyvterv: Pikler Katalin • Tördelés és nyomdai előkészítés: BY DESIGN Megjelent 11. (9479. 1410 Budapest Pf.01) Felelős vezető: György Géza vezérigazgató .49.5 (A/5) terjedelemben Alföldi Nyomda Rt.