Kaczvinszky József: A Hét Beavatás !- 1.

Bevezetés: Az első beavatásról
Aki a yoga eredeti, szanszkrit-nyelvű irodalmát és magát a yoga-tant tanulmányozza, hasonló ahhoz a felfedező utazóhoz, aki a világ elhagyottnak hitt részein egy ősrégi kultúra emlékeit kutatva, a talált tárgyak hosszas és beható vizsgálata után: már nemcsak a fennmaradt tárgyaknak és tárgytöredékeknek, hanem magának az egykori ultúrának az ismertetésére is képes. A yoga irodalma nemcsak nyelvészeti és történettudományi szempontból figyelemreméltó, hanem olyan igazságokat tartalmaz, amelyeknek egy részét az emberiség azóta újra felfedezte, más részük viszont még ma is az újból való felfedeztetésre vár. E könyv szerzője, Patandzsali Yoga-Aforizmáinak több évtizedes tanulmányozása során, az egykori kultúra megismerésén keresztül, és a yoga igazságainak a meglátása révén jutott el a magasabb yoga tanításaihoz. A yoga igazságait, annak számára, aki a yogával foglalkozik, éppen a yoga tanának megértése, valamint a yoga gyakorlata tárja fel, egyre nyíltabban, egyre nagyobb és teljesebb mértékben! Mondhatnók: a yogát valójában a yoga gyakorlata világítja meg. Ez az út azonban mindenki előtt nyitva áll, mindenki számára járható út. Nincs akadálya tehát annak, hogy a yoga igazságairól maga az olvasó is meggyőződjék! A magasabb yogát - szó szerint és világosan - sehol sem találjuk leírva. Mégis mindenütt benne rejlik a tanban, a rendszerben. Olyan szervesen beleszövődik, hogy attól el nem választható. A magasabb yoga minden tétele önként következik a megismerés rendszeréből és annak alapvető feltételeiből. Már a tanulmányunk kezdetén ott ragyog előttünk, kibontakozásának úgyszólván a teljes pompájában, csak meglátni, észrevenni nem tudjuk sokáig. Mint ahogy behunyt szemmel nem szemlélhetjük még a legcsodálatosabb színekben játszó szivárványt sem. Behunyt szemmel valóban nem áll módunkban, hogy meglássuk, csodáljuk, és hogy gyönyörködni tudjunk a szépségében. A látásunk azonban csak rajtunk múlik és saját fejlődésünktől függ. Attól a fokozattól, amelyet el tudunk érni az életben, és amelyet valóban el is érünk. A fejlődés a yoga útja. A beavatások a fejlődés legfontosabb fázisai, állomásai. A hét beavatás a yoga útjának hét - egymás felett álló - lépcsőfoka. Minden egyes fokon a tanítvány szemlélete, felfogása, önismerete és természet-megismerése - teljes egészében megváltozik. Minden, amit addig biztos alapnak hitt, újra meg újra összeomlik alatta, rommá lesz, és minden egyes beavatási-fok az előző fokozat romjain épül fel. Mindaz, amit a tanítvány - tanulmányai kapcsán és közvetlen tapasztalás alapján - helyesnek, igaznak és elfogadhatónak ismert meg, egy-egy újabb beavatáskor már érvényét veszíti, de főleg használhatatlannak bizonyul számára. Minden fokon új szemlélet alapján kell megismernie önmagát és a Természetet. Éppen ezért nevezzük beavatásnak a megismerésbeli fejlődés egyes állomásait. Mert a beavatás kifejezésnek a lényege és a fogalma éppen a kibontakozó, újfajta megismerésnek váratlan jelenvalóvá-válásában áll. Az egyes beavatásoknak a gyakorlati és elméleti ismertetése egyaránt a magasabb yoga tanításainak a körébe tartozik. Mégis, már kezdetben szüksége van a tanítványnak arra, hogy megszerezze e téren a leglényegesebb ismereteket. Hogy már az út elején is, legalább nagyjából ismerje azt az irányt, azokat az egymást követő fokozatokat, amerre haladnia kell, és amely értelemben mindannyiszor meg kell változtatnia majd mindenfajta megismerését, mielőtt a végső célját elérheti. Helyes, ha a tanítvány már kezdetben áttekintést szerez tanulmányának meredek, egész útvonaláról. Üdvös és szükséges, hogy előre ismerje mindazokat a szempontváltozásokat és különböző szemléleteket, amelyek az egymásután következő beavatási-fokozatokat jellemzik, a yoga egyéni útján. Mert ha értelmével már felfogta, mi vár rá, akkor bizonyos fokig már felfegyverkezve és nagyobb biztonsággal haladhat előre, mint ha minden egyes beavatás - mint

jellegzetes fejlődési fokozat - meglepetésként éri, valahányszor az a szemléletének megingó és összeomló romjain, önmagától kialakul, mint énjének és a Természetnek egy-egy újabb felfogása. A gyakorlatban hét ilyen lépcsőfokot különböztet meg a yoga. Hét gyökeres változást a megismerések terén. Az első lépcsőfok, az első beavatás elvileg még nem hasonlít a többihez, mert jórészt még közvetett ismeretszerzésre támaszkodik. Az első beavatás: a fejlődésnek és a tanulmánynak azt az igen tág szakaszát foglalja magában, amikor a kereső ember megismerkedik a yoga tanának mélységeivel - és gyakorlati értelemben is yogitanítvánnyá válik. Az első beavatás: a yoga általános szempontjainak a megismerése. Valójában három részből áll tehát: 1. a yoga tanának a tanulásából, 2. a yoga tanán való elmélkedésből, és végül 3. a tan gyakorlati alkalmazásából a megismerés és az élet terén; illetőleg - magasabb fokon - az elmélyedés /az irányított elmélyedés/ tényleges és rendszeres gyakorlatából. A Hét Beavatás könyve - teljes egészében - annak a tanítványnak szól, aki a yoga tanát már magáévá tette, részleteiben is érti, és e tudását a gyakorlat terén is alkalmazni tudja. Minthogy a yoga alapfogalmaitól kezdve a megismerés különleges rendszeréig, a tan minden sajátosságát és valamennyi tételének összefüggését ismernie kell a tanítványnak, azért voltaképpen a tan alapos ismerete tekinthető az első beavatásnak a yoga útján. Ha ezúttal, a további beavatásokkal kapcsolatban, ki akarnánk térni a yoga egész tanának és megismerési-rendszerének a felvázolására és magyarázatára, akkor valójában csak meg kellene ismételnünk mindazt, amit a „Kelet Világosságában” egyszer már az olvasó elé tártunk. Ez a körülmény az oka annak, hogy a hét beavatásról szóló jelen könyvünk mindjárt a második beavatásnál kezdődik, a nélkül, hogy az első beavatás taglalásával is érdemlegesen foglalkozna. A magasabb yoga valóban a második beavatásnál kezdődik. Ott, azon a fokon, amikor mindazok az elvek, amelyeket a tanítvány már megtanult és magáévá tett, első ízben válnak használhatatlanná, alkalmatlanná, szemléletének akadályaivá. Egyik beavatásból a másikba való áttérés a valóságban addig nem mehet végbe, amíg a tanítvány a fejlődésben megfelelő és már elért szemléleti-szinten tökéletesen otthonossá nem vált, és míg mindazt át nem éli, amit e szemléleti szint - mindennemű tekintetben - csak nyújthat számára. Éppen ezért az egyes beavatásokkal foglalkozó fejezetek, külön-külön, alapos tanulmányt igényelnek az olvasó részéről is. Helyesen teszi az olvasó, ha addig nem tér át egy-egy következő fejezetre, amíg az előzőkben foglaltakat teljes mértékben meg nem értette, - illetőleg míg egyet nem ért a már tárgyalt felfogással, a különleges szemléleti beállítottságokkal. Tanulmányunknak nem a megdöbbentést-keltés a célja, hanem a yoga csodálatos mélységeinek a higgadt és körültekintő megvilágítása. Fejezeteit olvasni is csak lassan lehet, mindegyik fejezet után hosszú szünetet tartva, hogy minden újszerűsége nyugodtan átgondolható legyen, és hogy eszméi ne okozzanak zavart, vagy megrázkódtatást. Ha e könyv különböző részeiből egyes szövegrészleteket kiragadunk, csaknem minden esetben ellentmondásokat találunk a részletek között. Magától értetődik, hogy ez nem is lehet másképpen. Mert a megismerés együtt jár az ellentmondásokkal, hiszen a megismerésben valami, ami még meg-nem-ismert volt előbb, megismertté válik, a nélkül azonban, hogy közben megváltoznék! Olyan ez, mintha a fekete egyszerre fehérré válnék, - de a színárnyalatát is megtartaná. Éppen az összehasonlítások révén felszínre kerülő efféle ellentmondások bizonyítják tehát, hogy végbement közben valamely megismerés. A Természetet a tanítvány már más szemmel nézi, mint előbb! A „beavatás” szó - egyébként - önkénytelenül is a vallási misztériumokat és a titkos tanítások közlését juttatja eszünkbe. Valójában ebben az értelemben is helyes és találó kifejezés. Mert a tanítvány szempontja olyan magas régiókba emelkedik a beavatásban, olyan összefüggéseket lát meg önmaga és a Természet között, amelyek még a legmélyebb filozófia számára is elérhetetlenek, az átlagos emberi gondolkodásmóddal

pedig meg sem közelíthetők. A tanítvány felfogása a szerint változik, amint fokozatosan megismeri nem-tudatos elmeműködéseinek mindazokat a szubtilis szintjeit, amelyekre öntudata felemelkedhetik és amelyek tudatossá válhatnak számára az elmélyedés gyakorlásának folyamán. Ez a tudatossá-válás pedig mindenkor egyértelmű valamely újfajta tudásnak a megnyilatkozásával, egy oly tudásnak és egy oly tudatkörnek a kibontakozásával, amelybe a fejlődés valósággal beavatja a tanítványt, a nélkül, hogy értelmi fejlettsége vezetné odáig fokozatosan, emberi tradíciókra alapozott tudásának a folytonos gyarapodása révén. Minden egyes beavatás mindig újfajta megismerések egész köréhez vezet, amelyben a régebbi megismeréseknek már nincs teljes létjogosultságuk, valójában nincs is megfelelő helyük, hiszen meghaladottakká válnak, értelmüket veszítik. Minden egyes beavatási szinten a tanítvány elveszíti „addigi” önmagát és mintegy „újraszületik”, az újfajta megismeréseknek - az ő számára - új világában! Nem szertartásos beavatásokról írunk. A yoga útjának a következő fejezetekben ismertetett hét beavatását nem kísérik misztikus külső ceremóniák. A tanítványtól senki sem kívánja, hogy előírt cselekedetekkel és veszélyes szertartások között bizonyítsa be felfokozott bátorságát, a tűzzel, a vízzel, a sötétséggel, stb. szemben. Mégis - mint mindenfajta beavatás küszöbén - jelentékeny bátorságról kell tanúságot tennie, itt is. Mert minden egyes beavatás - a maga megismeréseivel - megdöbbentően, magrázóan hat: az egész emberre. És merészség, csakugyan nagyfokú bátorság kell ahhoz, hogy az új felismerésekkel szembenézzünk, nyitott szemmel merészkedjünk közéjük, egy olyan világba, amelyben - mintegy csecsemő módjára - elölről kell kezdenünk a tapasztalást, a tájékozódást. Sőt, mindezt hétszer megismételve, hétszer is elejtve magunk alól a biztosnak hitt talajt, míg elérhetünk a yoga útjának az igazi, a legvégső céljához!… Minden egyes beavatás megváltoztatja egyúttal a gondolkozásunkat, törekvéseinket és az életmódunkat is. Nem lassanként és észrevétlenül, hanem hirtelen, mindent elsöprő viharként. Belső forradalom módjára változtatja meg az embert, teljes egészében; jelenét, jövőjét, sőt a múltját is beleértve e változásba. Minden egyes beavatáskor új és új perspektívák nyílnak meg előttünk, új értékelésekhez és érték-megállapításokhoz jutunk el, stb.; új fogalmaink támadnak a helyes-ről és a helytelen-ről, a maradandóságról és a múlandóságról, valamint arról is, hogy mi a célszerű és mi célszerűtlen létünk folyamán. Már a második beavatás is oly nagy mértékben megváltoztatja a tanítványnak a földi életről való felfogását, hogy ahhoz képest még a legmerészebb filozófiai spekuláció is törpe megismerési-kísérletként tűnik fel csupán. A tanítvány nem spekulatív filozófus, hanem a gyakorlat embere. Ezért - akárhányan is érték el fejlődésük során a magasabb beavatásokat, - egyetlen yogi-tanítvány vagy yogi sem törekedett arra, hogy különleges filozófiai rendszerbe foglalja megismeréseit, illetőleg hogy egy új bölcseleti rendszer megalapítójává váljék. Spekulatív rendszer formájában nem is lehetne közölni a magasabb yoga tanát az emberiséggel. Mégis oly tökéletes alapot nyújt e tan egy merészen ívelő és a legújabb kor felfedezéseihez méltó filozófiához, hogy tanulmányozása közben az ember önkénytelenül is kísértésbe esik, hogy tételekbe foglaljon egy efféle rendszert, a helyett, hogy gyakorlati, szemléleti úton, mindenkor további, belső megismerésekre törekednék. Mindamellett - be kell ismernünk - voltaképpen semmi „igazán új” nincs a beavatások során felmerülő tapasztalatokban. Hiszen a beavatások minden sajátossága hiánytalanul megvan a yoga alapvető elveiben, a yoga alapelemeiben is! Mindezt azonban csak akkor vesszük észre, amikor más ismerjük a beavatásokat, és amikor visszatekintünk a régebben tanultakra. A tanítványnak, aki már elérte a beavatások szintjeit, könnyű felismernie, hogy mindaz, amit e szinteken tapasztal, voltaképpen már a yoga alapelveiben is benne foglaltatik. Pusztán a yoga alapelemeiből azonban nehéz előre következtetni a beavatások sajátos jellegére és tapasztalataira. Csaknem lehetetlen feladat. Ezért szükséges a beavatásokat ez önálló tanulmány keretében, külön megvilágítanunk, hogy az olvasó tiszta és világos fogalmat alkothasson a fokról-fokra változó tapasztalatok lényegéről.*
*

Az eredeti műben a gépelt oldalon szabadkézi zárójel illetve áthúzás kapcsolódik a dőlt betűvel szedett tartományhoz.

Feltétlenül szükséges ugyan az emelkedéshez az elmélyedés rendszeres és odaadással végbevitt gyakorlása. ha az ember valóban eléri is azt a tájat. A csak elméletileg képzett tanítvány előtt is már olyan új szemléletbeli lehetőségek tárulnak fel. mert az utazó is csak akkor látja meg valójában a felkeresni kívánt tájat és vidéket. területekre! Ez az oka annak. ha útirányának helyességét az elmélet . . hogy legyen! A tanítványnak mindenekelőtt meg kell tanulnia. Éppígy a tanítvány is csak akkor ismeri meg igazán a beavatások egyes szintjeinek sajátszerű meglátásait és felismeréseit. ha elméletileg nem volna előkészülve rá. tehát önmagáról is. Mégis. Minden egyes beavatáshoz azonban maga a fejlődés viszi el az embert. és helyeződik át egyre tágasabb és magasabb szintekre. És bárha nem lát túl a környező dombvonulatokon és hegyeken. Hiszen a yoga tulajdonképpeni megismerései kulcsa . amelyek megakadályozzák abban. sajátosságaival. és így magáról az emberről. amikor a magasabb-yoga és a beavatások elméletét tanulmányozza. hogy megváltoztassa az ember nézeteit. Éppígy cselekszik a tanítvány is. A yoga útjáról nincs visszatérés. hogy gyakorlatilag. még mielőtt alkalma volna arra. hogy tudomása legyen arról. hogy elsősorban is . aki mielőtt útjára indul. aki a beavatások elméletével foglalkozik. biztosabban elérhesse célját. Nem a Természet változik meg ilyenkor. hogy visszatérjen a régi felfogáshoz . saját fejlődésének a már elért fokozata szerint. amit tanult. hogy mások tapasztalataiból okulva. elfogadható megismerési-alapnak! .a fejlődés útján haladjon előbbre. amikor már eléri azok színvonalát és azokat közvetlenül tapasztalja. a térképet tanulmányozza. A tanítvány csak akkor fogja fel és érti meg teljes mértékben. mi van a hegyek és a hegyláncok mögött. hogy csak saját énjét. Hiszen az utazó is csak akkor lehet bizonyos abban. mi van a felmerülő szokatlan és újszerű tapasztalatai mögött. az életről és a fejlődésről. az előtte feltáruló tájak áttekintése. legalább elméleti támpontokra támaszkodva és elméleti ismeretekkel felfegyverkezve. mint a tanítvány.ugyanúgy cselekszik. Hanem az ember tapasztalási-köre bővül. tudja.az iránytű és a térkép . hogy másképpen látja a yogi a Természetet. A párhuzam e hasonlatban annál teljesebb. Az utazó. A tanítványnak tehát minden erejével arra kell törekednie. tapasztalatilag is megismerkedjék az egyes beavatások síkjával.miként láthatja és ismerheti meg mindig másképpen és másképpen. A beavatások felé vezető út természetes kiindulási pontja pedig: mindenkor a szigorúan vett egyéni-szemszög kell.feltétlenül szüksége van.is bizonyítja. okosan és ésszerűen cselekszik. aki helyesen felfogta és megértette a beavatások elméletét. A megfelelő tapasztalatok viszont csak úgy szerezhetők meg. hogy ugyanazt a Természetet az ember . A yoga elsősorban gyakorlati tan. a természeti valóságokról. Az elmélyedés pedig a legkevésbé sem elméleti része a yogának. Hasonlóképpen a tanítvány is. Az utazó. azt a területet. hogy nem tévedt el. amelyet addigi tapasztalataira épített az élet folyamán. Erre a tudásra pedig . nem elmélet. A többi magától következik. mielőtt expedíciójával nekiindul valamely ismeretlen földterület felkutatásának. Másrészt pedig a yoga útján megtett egyetlen lépés sem vész kárba! Az elméleti ismeretek gyarapítása pedig már egymagában is komoly lépést jelent.a helyes tájékozódás végett . hanem egyedül és kizárólag a gyakorlat útján valósítható meg! A beavatások egyes szintjei viszont nem érhetők el pusztán gyakorlati kísérletezések révén. saját egyéni középpontját tekintse egyedüli. amikor odaér. Az olvasó azonban korántse essék abba a tévedésbe. hosszas és fáradtságos feladatot jelentene számára a már elért szinteken való tájékozódás. ha minden rendelkezésére álló adatot összegyűjt előbb. De a beavatások fokozatainak már pusztán az elméleti ismerete is elegendő ahhoz. Addig számára a térkép csak tájékozódást nyújt és támpontokat. A helyes megértés csupán a helyes térképolvasást jelenti.a yogi . minden irányban. ha már közvetlen tapasztalatként éli át a yoga tanának minden tételét és igazságát.az elmélyedés. azok hátterében.A hét beavatás összehasonlítása megmutatja nekünk. pusztán a térkép ismerete is elegendő ahhoz. amelyet közvetlenül megismerni óhajt. számottevő előbbre-jutást. hogy a beavatások lényegének és sajátosságainak a pusztán elméleti megértése is már egyértelmű a beavatások elérésével és átélésével.

nem önösség . egyéniségnek és szemszögnek a mélyén ott van valahol az abszolút középpont: a Lélek. és minden tekintetben ehhez kell szabnunk minden ítéletünket! Természetes is. annyiféle megismerőnek . ahány szemszög: annyiféle megismerésnek. Ha a tanítvány nem ragaszkodik hozzá. egyöntetűek!. akkor máris feltétlenül összezavarodik a világszemléletünk. mert minden jelenség más és más. akkor . amikor elérjük a legmagasabbrendű beavatás fokozatát. vagyis a teljes autentikusság nem önzés. mert a sokféle és egymástól eltérő megismerésnek nem létezhetik egyetlen közös alanya. Holott Abszolútum csak egy van és csak egyetlenegy lehet! Így például. hogy ahány ember.valójában csak akkor érthetjük meg. tőlünk elfelé vezet.ugyancsak tekintetbe veszi a tanulmányai során. vagy önmagát egy másik ember szemszögéből tegye vizsgálat tárgyává! Hiszen ha a többi ember szemszögét is alapul venné a megismerésekhez.. Az efféle gondolatmenet tökéletesen logikus. hogy valamely elmélyedés iránya mikor helyes és mikor helytelen? A yoga útján való haladásnak első feltétele a felfogásbeli biztonság. ahány ember szemszögéből próbálná tekinteni és megítélni a világot. amelyek arra vonatkoznak. az a mi szempontunkból kifelé.nem is léteznének körülötte! Azt a tényt azonban. ha elhisszük.Attól fogva. Hol és hogyan találhatnók meg tehát a „befelé” fogalom egységes értelmezését? Honnan tudhatnók. hogy minden szemszög mögött egy-egy külön megismerő. . mindig csak illuzórius lehet. önmagát és a mindenséget.ami az ő számára valóban. mintha azok . Minden embernek.máris tökéletesen összezavarodnék a nyert tudása.megtaláljuk a Lélek hatásának megnyilatkozásait. illetőleg hogy végtelenül sok Abszolútum rejlik és lappang a dolgok mélyén. illetőleg ha olyan kérdéseket tesz fel önmagának. elfogadjuk a különböző egyéni szemszögek egyidejű létjogosultságát a Természetben. és e nézeteknek azt a közös és benső szemszögét.megfigyelőként . minthogy annyi egyéni középpontot és ezek lényegében annyi Abszolútumot sejtene és látna meg maga körül. a különböző egyéni nézőpontok szerint. A saját befeléfordulásunk pedig az összes többi élőlény számra idegen irány. ha nem önmagunkban keresnők a megfigyelés egyedüli középpontját. hogy AZ ABSZOLUTUMBÓL KETTŐ VAGY TÖBB NEM LEHET! Ha magunk is csak így figyeljük meg a külvilágot.sőt minden élőlényben .és így ugyanannyi Abszolútumnak is kell léteznie! Éppen a logika zavar meg tehát bennünket és homályosítja el számunkra a legmagasabbrendű igazságot. egy-egy külön Lélek rejlik. a befelé-fordulásnak az útját is helytelen irányokban látnók. amely szemszög az illető énjében rejlik. De magának a yogának. a személyes énjéhez és az egyéniségéhez tartozik. pillanatra sem szabad illuzóriussá válnia. Határozott és pillanatig sem ingadozó.szükségszerűleg . hogy a Természetet. De elveszítené hitét és benső biztonságát is. minden élőlénynek a szemszöge természetszerűleg különböző. hanem a többi embernek a szemszögét is . mindig csak a saját megfigyeléseit szabad alapul vennie a tapasztalások kiértékelése terén! A tanítványnak feltétlenül úgy kell tekintenie a többi embert és a többi élőlényt. akkor minden emberben . a Természetet és önmagát. . egyéni nézeteit. hogy el kell vesznie minden megismerési biztonságnak és meg kell. hogy a többi ember hogyan látja egymást. hogy ez a kizárólagosan egyéni szemszög. A tanítvány megismerési bázisának ezért soha. egyetlenegyszer sem szabad elkövetnie azt a hibát. ha eltérünk ettől a feltételtől. biztonságos alap nélkül nem valósítható meg az Abszolútum világossága felé törekvő megismerés. Azt az igazságot. ha a megfigyelések maguk sem lehetnek egységesek. ha a különböző szemszögeket kutatjuk a külvilágban. hogy több. Mégis oda vezet az efféle meggondolás. Addig bíznunk kell ennek a megkívánt feltételének a helyességében. hogy a yoga tanulmányozásához hozzákezdett. hanem megosztanók azt önmagunk és a többi ember között! Ami a másik ember számára befelé-vezető út. és amely énnek. A külső világ illúzióinak hálójába gabalyodottan: fel kell tételeznünk tehát. hogy zavarodjék az értelem. és hogy ez az eltévelyedés ne következzék be.tehát nem helytelen felfogás. akkor a beavatásoknak már pusztán az elméletét tanulmányozva is: olyan megoldhatatlan problémákkal kerül . Mindenkiben felismerhetjük az illető énjét. Ilyenformán hamarosan ahhoz a képtelen megállapításhoz kellene eljutnia..

tiszta képet nyerhetünk a Természetről. mindazt mindjárt bele akarjuk illeszteni a körülöttünk élő többi ember szemszögébe is. hogy mit jelent számára a többi ember.számunkra az a természetes látás. és igyekszünk a többi emberhez hasonlatosan megítélni a szín-viszonyokat. hogy megállapításaink milyen mértékben alapozhatók meg a többi ember egyéni szempontjából. hogy nem egyedül állunk a világban. És csakis így őrizheti meg emberi értelmének a zavartalan világosságát és tisztaságát. Akkor. mielőtt megkísérli. Minthogy pedig arról győződünk meg. már a tanulmányaink legelején! Attól kezdve pedig szigorúan ki kell tartanunk a tökéletes autentikusság feltétele mellett. rögtön összehasonlításokat teszünk. Máskülönben viszont egymásba gabalyodó problémáknak olyan szövevényében rekedünk meg. Ezt megállapítván. Mintegy így akarunk meggyőződni a megállapításaink helyességéről. csak próbát kell tennünk az egyik és a másik irányban. vajon a többi ember is ugyanúgy látja-e. Ezen az úton azonban éppen az összezavarodás felé haladunk.szembe és olyan zavaros kérdések. a szivárvány színei közül a lila színű sávot látjuk a legszélesebbnek. hanem mindenkor magunk győződjünk meg a tételek és állítások helyességéről és elfogadhatóságáról. Belénk nevelődött előítéletek alapján. amely arra tanít bennünket. hogy tisztázhatnók a Lélek és a Természet való kapcsolatát! Így például észrevehetjük esetleg. hogy a többi ember számára nem a lila uralkodik a szivárvány színei között. Mert a teljes autentikusság a helyes-megismerés felé törekvésnek a legelemibb és egyben elengedhetetlen. Mert úgy tanultuk. A megismerés alapjául szolgáló teljes-autentikusság feltétele az egyetlen kivétel ez általános szabály alól. Hangsúlyoznunk kell. mielőtt magunkévá tesszük azokat. a többi élőlény egyéni szemszöge. arról könnyen meggyőződhetünk. a leggazdagabbnak. amelyek önként felmerülnek minduntalan. a helyett. az egyének egymásközti viszonyáról. ha általános. mint mi. ezért máris érzékcsalódásnak tartjuk. tisztában kell lennie a teljes autentikusság követelményének súlyával. hogy legyen. hogy a napfény színképében. ha nem kísérletezünk e téren. Nehéz tehát megállnunk. azt is hisszük. hogy megismerkedjék a magasabb beavatások tanával. Puszta kíváncsiságból tesszük ezt.végül is .világos feleletet nyer. Amit önmagunkra nézve felfedezünk és megállapítunk. valahányszor felismerjük és megértjük egy-egy kapcsolatunk mivoltát a külvilággal. mint a yogi-tanítványnak. amelyből semerre sincs teljes kibontakozás! Hogy mindez valóban így van. Mert csakis így értheti meg a különböző szempontok összefüggéseit a külvilágban. hogy ez az egyetlen olyan feltétele a yoga-tanulmánynak. Önkénytelenül is azt keressük tehát. Mert önmagunk számára bennünk magunkban rejlik a külvilág középpontja. stb. hogy mindjárt magunk is meggyőződhetnénk annak helytálló és szükséges voltáról. olyan egymásnak ellentmondó megállapítások között kell vergődnie. megalkuvást nem tűrő követelménye. hogy soha semmiféle állítást ne fogadjunk el pusztán tekintély alapján. hogy valamely tétel csak akkor lehet helyes. és nem a többi emberben! Az általánosító-felfogásnak és az azzal kapcsolatos kérdéseknek a helytelenségét és ésszerűtlenségét fel kell ismernünk tehát. hogy ne foglalkozzunk olyan kérdéssekkel. de csakis akkor. ami a többi ember számára természetellenes! Sohasem szabad összehasonlításokat tennünk ezért önmagunk és a többi ember között. amelyet kezdetben pusztán tekintélyi alapon kell elfogadnunk. amit látunk. hogy a többi ember kapcsolata a külvilágunkkal ugyanolyan kell.ha szemünk az ultraviola fénnyel szemben is bizonyos fokig érzékeny. hogy veszítse helyes és józan ítélőképességét. . a nélkül. hanem egyszerűen elfogadjuk a beavatásoknak ezt az egyetlen feltételét. . vagy pedig másképpen. mint a miénk. Sokkal helyesebb azonban. így igaz. amelyekbe ah mélyen belemerül. Csakis így nyerhet természetes áttekintést arról. Mindannyian kíváncsi emberek vagyunk. el kell. Ha azonban kitart mindenfajta megfigyelés és megismerés terén a teljes autentikusság megkívánt feltétele mellett. Hiszen abban a meggyőződésben élünk. Holott . akkor mindezekre a kérdésekre . Éppen a yoga az a tan. a természet-rendjéről. hanem inkább a vörös és a sárga. megfigyelő-pontja. Az olvasónak éppúgy.

hogy milyen szemléleti alapra építse fel minden elméleti és gyakorlati tudását. és mit nem. életre támadását. vagy legalább is balsikert.hacsak egyetlenegyszer is . bízva abban. maradjon híve annak a tannak. Másodszor: éppen feltörnünk nem szabad! Nem szabad kutatnunk. akkor meg kell bíznunk annak az embernek a tudásában. Aki másképpen cselekszik. hogy mit tartunk valóságnak. fizikai és kémiai vizsgálatoknak veti alá.Ha keltető-gépben csirkéket akarunk világra hozni. sikertelenséget. egymásba-kapcsolásának van és lehet értelme. annak a rendszernek. a helyes megismerés teljes kibontakozásáig! Aki csirkét akar keltetni. más emberek nézőpontja felől igyekszik megvilágítani a maga énségi és helyzeti problémáit. feltöri. és így már előre megakadályozza az életre-támadás helyes és természetes. vagyis egészen a legutolsó pillanatig. amelyet elhelyezünk a gépben. annak a magasabb yogába való betekintés amúgy is olyan nagy élményt jelent. Egyébként. A természet rendjével való szembehelyezkedés pedig mindenkor veszedelmeket idéz fel. Hiszen. az csak elméleti vázlat lehet. aki keltetés céljából átadja nekünk. mint a tanítvány is. miként kell kezelnie a rendelkezésére álló tojásokat. hogy fáradozásainak megfelelő és helyes eredmény legyen a végső jutalma. Nem akarjuk megváltoztatni fennálló nézeteit és felfogását. Az olvasó éppúgy. máris a természet rendje ellen fordul. aki . hogy közelebb vigyen bennünket az egyetlen és abszolút Valóság megismeréséhez. ha nem is törjük fel a tojást és nem győződünk meg arról. helyes eredményét is! Végül pedig minden igyekezetünkkel biztosítanunk kell a teljes autentikusság fennállását. a teljes autentikusság követelményét is el kell fogadnunk és magunkévá kell tennünk. az anyagot tartja valóságnak. tudja jól. csakis önmagára vessen! Akit elragad a kíváncsiság. az teljes mértékben és mindig attól függ. mi rejlik a mélyén. az a keltetésre szánt tojással . és így tovább. hogy a tojásból. akkor ezáltal lehetetlenné tesszük magát a sikert. De éppígy a tanítványnak is tudnia kell. milyen szemszögből nézzük önmagunkat és a mindenséget. Magától értetődik azonban. csalódást. egészen a legutolsó pillanatig. el kell hinnünk ezt még akkor is. az élő csirke kikelését. legjobb meggyőződése fűzi. úgymint e célra minden tekintetben alkalmas tárgyat. sőt sorsára is. nem szabad felboncolnunk az autentikusság mibenlétét sem. sikerre vezető folyamatát.a megismerés csírájául szolgáló autentikussággal . megfúrja. kibontakozhatik a helyes megismerés. hogy mi van a belsejében. saját felfogását. idő előtt kutatva az annak mélyén rejlő célokat. Az érzékek embere a testet. Aki megismerkedik a beavatások tanával. minduntalan kezébe veszi. amelyhez hite. hogy minden oldaláról megvizsgálja. hogy aki ezt a feltételt szabta nekünk. Éppen ez a bizalom a keltetés sikerének a feltétele! Először is: helyesen kell megválasztanunk a tojást. hogy belőle élő csirke váljék. Végül: meg kell őriznünk és biztosítanunk kell a keltetés kedvező feltételeit. Az a tanítvány.a maga szemszögéből tekintve egyformán igaza van! Értelmetlenek ezért a tanok közötti ellentmondásokból fakadó viták és bizonyítgatások. minden meggyőzni akarás. A beavatások egyes részleteit csak az átélés tapasztalatai világíthatják meg teljes . hogy mi van a belsejében. a vallásos hívő a megszemélyesített Istent. hogy az olvasó mit fogad el a beavatások tanából és mit nem. tapasztalatból tudja. Nem szabad megbolygatnunk. Minden állításnak és meggyőződésnek pedig . sőt kizárjuk a megismerésre irányuló törekvéseink legcsekélyebb.kívülről. azt teljesen őrá magára bízzuk. három héten át. Hasonlóképpen. Az igazi bölcs. az az életképes csíra. valamint annak összes kedvező körülményeit is. Mert ha idő előtt megbolygatjuk a tojás héján belül uralkodó viszonyokat. hogy amit ez a könyv nyújt. valóban csirke fog kikelni. vagy pedig ha nem mi magunk vettük ki a tyúk alól. amelyből kikelhet. az igazi yogi senkire sem akarja ráerőszakolni saját meggyőződését.ésszerűtlen kísérletezésbe kezd. az ész embere az „ideát”. hogy honnan. mint éppen azt a fajta csírát tartalmazó „valamit”. akkor fel kell tételeznünk és el kell hinnünk. és csakis a fennálló tanok egyeztetésének. amely kihat egész életfelfogására. hogy éppen ez az az egyetlen „valami”. amikor kielégítő eredményt érhetünk el! Különben minden fáradozásunk hiábavaló. mert különben veszélyeztetjük. hogy miként kell cselekednie. ami egyedül alkalmas arra.

Ráeszmél. illetőleg a térbe. Minden. és az ember élő tapintó-idegei. és semmi más. aminek a léte pusztán attól függ. maga köré. a különböző asztalokat és az összes lehetséges tárgyakat. végtelennek tetsző külvilága valóban csak a megfigyeléseiben létezik. illetőleg feléje fordulnak-e az érzékei. !. idegvégződései csak a kezében. az a megfigyelőhöz viszonyítva: mindenkor csakis „külső” világ lehet! Mindjobban rádöbben a tanítvány.egész külvilága mindinkább illuzóriussá válik számára. és semmi másból. Mihelyt azonban megfigyeli a tudatát. hanem önmagától közeledik a második beavatáshoz. és csak azért ismerheti meg. éppúgy hisszük a tudatunkban végbemenő érzékeléseinkről.megfelelő kifejezéseket alkotni képtelen. valamivé. hogy egész gondolkodó-tudata is csak érzékeléseire épül és csak az érzékeléseire támaszkodik. Az asztal csak azért tárgy az ő számára. Valójában még ennél is többet lát meg a valóságból. illetőleg valahol a külvilágban jönnek létre.2. Az asztalt is csak azért látja. ahol azok keletkezését mindenkor hitte és vallotta a lét tapasztalatai folyamán. hanem az ébrenlét idején is .e magasrendű síkokat illetően . Budapest. Hiszen minden emberi érzékelés voltaképpen a tudatban megy végbe. ameddig az ember azonosítja önmagát a tudatával. Az asztallap simaságáról. éleiről és sarkairól is csak azért van tudomása. hogy feléje fordul-e a figyelme. hogy egész külvilága csak ösztönszerű kivetítések óriási tömegéből áll.tapasztalati úton . És ahogy a vak ember önkéntelenül is kihelyezi érzékeléseit a botjába és a térbe.mindinkább meggyőződik arról. K. abban a pillanatban már a tudata is külső világot alkot számára. mert elképzelései az érzékeléseire támaszkodnak. és csak a tudat helyezi ki az érzékeléseket a térbe. mert szemével és kezeivel látással és tapintással . Ennek folytán később már nem csak az elmélyedés. egy bizonyos külvilágba.körülveszi azután őt magát. a bútornak. amely külvilág ilyenformán .látszólag . Körülbelül eddig terjed az első beavatás legnagyobb felismerése. hogy tájékozódni tudjon. holott a bot csak holt anyag. A felsőbb fokú beavatások szubtilis valóságait pedig csak főbb vonásaikban és mindössze megközelítően vázolhatjuk fel.tökéletesen úgy érzi. mintha valóban botjának az alsó végével tapogatna. Még gondolatai sem támadhatnának az embernek. ha nem volnának érzékelései.aki botjának a tőle távolabb eső végével tapogatja ki az útjába kerülő akadályokat . a külvilágba. Az egész külső világ csak érzékelésekből áll. holott csak a tudatunk körén belül keletkeznek és tűnnek is tova. mert az érzékelései megfelelő alapot nyújtanak egy-egy fogalomhoz. Az egész tárgyi-külvilágot a tanítvány véglegesen a tudatában bent-lévő világnak ismeri fel. A megismerésbeli fejlődés azonban nem áll meg ezen a ponton. A második beavatás A tanítvány .ideiglenesen megszűnik. hogy érzékei pihentethetők és kikapcsolhatók. Gondolkodása is az érzékeléseiből fakad és az érzékelésein alapszik. . Az érzékelései pedig nem ott támadnak. Mert az emberi nyelv . Hiszen ami megfigyelhető. hogy a tudat területe is csak addig tartozik az ember belső világához. J. 1945.mértékben. mert érzékelései vannak.valahányszor befelé fordul. ha pedig érzékei nem közvetítenek benyomásokat. Sőt még az asztalnak. hogy egész. vagy bárminek az elvont fogalmát is csak azért alkothatja meg gondolatban. a befelé-fordulása tartamára . hogy azok az érzékszerveinkben támadnak.úgy helyezi ki az ép érzékű ember is minden érzékelését az egyes érzékszerveibe. Még elképzelni is csak azért tudja az asztalt. A tanítvány rájön. . az ujjaiban vannak meg. Mint ahogy a vak ember . .érzékeli. Befelé-fordulásai során megtanulja.mint ahogy a tárgyi külvilág is csak csupa érzékelésből áll számára. akkor számára az érzékelt külvilág . mert érzékeli. ami van körülötte: csupa érzékelés. Azok leírásához az emberi szó kevés.

és egészen mellékes körülmény ugyanakkor. nem a tudatban vannak meg.. amelyek az agy sejtjeiben. a tapintás. Holott a fa csak a szuggesztióban léteznék. és éppúgy helyet foglal abban. az bizonyos idegingerületek összessége csupán. ágai kemények volnának. illetőleg az összes tudatműködéseknek a tudat területére való helyezése éppoly ösztönszerű tévedése az embernek. . és van-e külvilág. megmozdulnának és megzörrennének. hogy látási érzeteket hívjanak elő és tartsanak fenn. A lobogva égő gyertyák lángja nemcsak világítana. és ezek a tűk megszúrnák az ujjunkat is.a tudat látszólagos területén. . körülöttünk helyezkedik el a térben? Hiszen akkor is láthatjuk. amely okok ott rejtőznek mögöttük.mint a vak emberé. nem is a testi érzékszerveké. Ha például azt szuggerálnák nekünk. és a szobában . amíg fennáll számunkra az összes érzékelések káprázata. vagy ha lehajolnánk. . Hiszen be kell látnia. hogy a fa valóság. ha végighúznók kezünket az ágon. és a tükröző felületekről visszaverődnék. A fény és árnyék keletkezése pontosan betartaná a természet törvényeit. függetlenül valamely feltételezett. A tudat az elme „tapogató botja” csupán. . akkor beleütköznénk és össze-vissza szúrnánk magunkat az ágak között. hogy nem a szem lát valójában! Amit látásnak nevezünk. hallhatjuk. A fa mögé nem tudnánk jól belátni. A hallás. hanem pusztán érzékelés.mégcsak halvány nyoma sem volna. elegendők arra. mint ahogy ott rejtőznek mindennemű tárgyi érzékelés mélyén is a Természetben. akkor már megvalósul és végbemegy maga a látás is. Ha közel mennénk hozzá. A fenyőnek fenyőillata volna. alulról is megnézhetnők. illetőleg az agy sejtjei között jönnek létre.amellyel megfigyelhet gondolatokat.Ráeszmél a tanítvány. hogy hány fenyőtűt látunk. Meggyőződni azonban arról. hanem melegítene és égetne is. hogy egyik fajta érzékelésünk sem tényleges. máris megállapíthatjuk. hogy a gondolatoknak. hanem az elme csak kihelyezi azokat a tudatba. a látás funkcióját boncolgatjuk. A gyertyák fénye árnyékot vetne. mint a tárgyi érzékeléseknek a külső térbe való kihelyezése! A kétféle kihelyezés analóg. és meggyőződnénk a valóságáról.mégpedig tényleges külvilág nélkül!. és ha megérintenők egyiket-másikat. érzelmeket. A díszítések csillognának. hanem valamennyi fajta érzékelésünk. akkor sem minősíthető annak. hogy feldíszített karácsonyfa áll előttünk a szoba sarkában. vagy sem. Meg is tapogathatnánk. Maguk a gondolatok nincsenek meg valójában a tudatban . mint a „botba”. Még ha az anyagelvűség szempontjából vizsgáljuk. akkor a karácsonyfát éppen olyan tisztán és világosan látnók és szemlélhetnők. nem lehetne addig. és ameddig ezek azt bizonyítják. amikor csupán az érzékeléseink állnak fenn. ízlelhetjük. mégpedig olyan idegingerületeké. hogy a külső világ ténylegesen fennáll és körülöttünk terül el. Ha például a látás szervét. addig a fa éppúgy hozzátartozik a külvilághoz. hogy van önálló külvilág? Mi bizonyítja. és a szaglószervünk által is meggyőződhetünk valamely világnak a valóságáról.hanem azoknak a belső okoknak a kivetítődései csupán. A gondolatok. érzékszerv. Mert a fa éppen ezekben az érzékelésekben áll fenn. amelynek fényjelenségeit a szem mint látószerv megfigyelheti! Az agy vérellátási zavarai. Minderről a tapasztalatai győzik meg a tanítványt. stb. az emberen kívül álló külvilágtól.. tapinthatjuk. hanem beljebb. bódítószerek hatása. De nemcsak a látás funkciója áll a központi idegrendszerben felmerülő és minden testi érzékszervtől függetleníthető idegingerületekből. . mert sűrű ágai eltakarnák a szoba falát. Az ágak végződésénél megszámlálhatnók. mert kételkednénk a valóságában. érzéseket és érzeteket. tárgyi érzékelés.más számára . mint a külvilág többi. És ha nekimennénk. hogy valóság-e. a tudat mögött. az ízlelés és a szaglás érzékelései is mind az agyban mennek végbe! Mi bizonyítja tehát. stb. mintha valóságos fenyőfa állna előttünk. hogy van-e vajon szem. éppúgy. szuggesztív hatások. amellyel tapogat maga körül. Az érzékelés nem a kívül lévő tárgyak függvénye. valamennyi tárgya. ha föléje nyúlnánk. . Ha viszont felmerülnek és fennállanak ezek a bizonyos idegingerületek az agyban. Ezek az okok pedig nem a tárgyi világban és nem is a tudatban rejlenek. több oldalról.

A szugerált fenyőfa valóságos létét, számunkra, éppen úgy csak az érzékeléseink bizonyíthatják, mint ahogy a külvilág többi tárgyainak a létéről is csak az érzékeléseink által győződhetünk meg. Más lehetőségünk nincs is a külvilág megismerésére. Még a legridegebb anyagelvűség megállapításai is megengedik tehát, hogy a külső világ léte - legalábbis lehet - az érzékeléseink káprázata! Mert a külső világnak, a testi érzékszerveknek, sőt magának a testnek a létezése is: egyedül csak érzékszervi úton, az érzékeléseink által bizonyítható. Minden érzékelésünkre nézve pedig elegendő, ha az csupán az agyunkban felmerülő idegingerületek összességéből adódik. Fényképfelvételek, mérések, műszerek, számítások sem bizonyítják a külvilág tárgyi létezését. Mert a fényképek és a műszerek létezéséről, a mérési adatokról, illetőleg a műszerek nyújtotta bizonyítékokról is: ugyancsak egyedül az érzékeléseink útján győződhetünk meg. Az egész külső világot tehát egyedül az érzékeléseink mutatják olyannak, amilyennek ismerjük. Az egész külvilágból - számunkra - csak az érzékeléseink valóságok. Az érzékeléseink összessége képezi voltaképpen a világot. Minden érzékelésünk viszont lehet az agysejtek játéka csupán, és független valamely tényleges külvilágtól!… A tanítvány tapasztalatai még többet is mondanak ennél. Ráeszmél, hogy még az agynak a létezése is lehet, hogy csak hasonló káprázat. Hiszen valóban csak azt érzékszerveink útján győződhetünk meg az agy létezéséről! És sehogyan másként. Hol van tehát mindaz, ami van, amit tapasztalunk? Ha az érzékelések egymagukban elegendők ahhoz, hogy valamely külvilág tökéletes illúzióját keltsék, akkor jogosan elfogadhatjuk azt az állítást, hogy tényleges külvilág nemcsak olykor, hanem talán sohasem létezik körülöttünk, a maga valójában. Nincs fizikai tér, nincsenek tárgyak, nincsenek testek, és még saját testünk sincs, tanítja a yogi - hanem csak érzékeléseink vannak, amelyek mindezeknek a látszatát, a káprázatát keltik! A teret, a tárgyakat és a testünket pedig mindenkor mi magunk helyezzük ki - önmagunk köré - az érzékeléseinkben! Teljesen jogos ez a feltevés, mert semmi sem bizonyítja és nem is bizonyíthatja az ellenkezőjét. A színek, a hangok, az ízek, a szagok, a formák, a sajátságok, a kiterjedés, a távolságok, a mozgás és a változások, a tér és az idő, a dolgok rendje, az összefüggések, és a természeti törvények: mind az érzékeléseinkben állnak fenn! Ha a lét kezdete óta vak volnék, - gondolkodik el a tanítvány, - akkor fogalmam sem lehetne a színekről, a látható világról: akkor nem tudhatnám, hogy van látható világ. Ha süket is volnék, akkor nem lehetne tudomásom a hangokról sem, nem tudhatnám, hogy vannak hangok. Mégis úgy érezném, hogy van körülöttem valamilyen világ. Mert a többi fajta érzékeléseimben tapasztalnék valamilyen világot. Még ha néma és sötét is az, ami körülvesz. De ha semmiféle érzékelésem nem volna, és nem is lett volna soha, akkor mi fogalmam lehetne a világról? Akkor is léteznék körülöttem valamely világ? Hiszen akkor még csak arról sem lehetne sejtelmem, hogy van test. Saját testem. Hol volnék akkor? Ugyanabban a világban, amelyben most is élek? Mert a többi ember látna és tapasztalna engem, mint kézzelfogható valóságot? De viszont honnan tudhatnám akkor, hogy van többi ember? Hiszen számomra nem léteznék sem a világ, sem benne az emberek sokasága!... Abban a kérdésben pedig, hogy van-e világ körülöttem, mégis csak a saját öntudatom dönthet egyedül, és nem a másé! Különösen pedig nem azoké az embereké, akikről nem tudok!... Nehéz kérdés ez. Mert annyi bizonyos, hogy minden anyag, minden test, minden forma körülöttünk: érzékelés. Az érzékelések pedig bennünk magunkban vannak meg, és nem rajtunk kívül!

Sőt, minthogy az agy maga is az érzékeléseink tárgya, - tehát számunkra az érzékeléseinkben létezik, - azért az érzékeléseink maguk valahonnan máshonnan kell, hogy eredjenek, nem is az agyból. Eredetük kiindulópontja feltétlenül ott kell, hogy legyen - mert csakis ott keletkezhetnek, - ahol még nincs semmiféle érzékelés sem. Ahol tehát nincs tapasztalható tér, nincsenek testek és nincs külső világ sem. Ha pedig az érzékeléseink eredete kívül esik a tapasztalható világon, akkor az érzékeléseink maguk sem ott vannak, ahol hisszük a létüket. Az egész tapasztalható világ létrejöttének oka: az érzékeléseinknek a térbe való kihelyezése. Ha az érzékelések nem helyeződnének ki onnan, ahonnan erednek, - valamerre, mint középpont köré, - akkor nem támadhatna test, és nem támadhatna érzékelhető világ. Számunkra legalábbis nem támadhatna. A többi ember szempontja pedig - akiknek a létezéséről akkor mégcsak tudomásunk sem lehetne, - aligha érdekelhet bennünket. Nem az érzékeléseink függnek tehát a külső világtól, hanem fordítva: az egész világ létezése és milyensége - éppen az érzékeléseink függvénye! Nem azért látjuk a napfény ragyogását, mert a külvilágban süt a nap, - hanem azért süt a nap a külvilágban, mert éppen napfényt érzékelünk! Minden, ami számunkra a világot alkotja: az érzékeléseinkben áll fenn; vagy pedig, ha az érzékeléseink hiányzanak, maga sem létezhet! Ha pedig az érzékeléseink megvolnának ugyan, de nem helyeződnének ki a térbe, akkor a világ csak bennünk létezhetnék, nem lehetne kiterjedése, nem vehetne körül bennünket, és semmit sem tapasztalhatnánk önmagunkon kívül. A világnak ezért vagyunk mindig a középpontjában! Ha magas torony ablakából nézünk le a falura, akkor a világ úgy változik meg körülöttünk, hogy a középpontjába éppen a torony ablaka kerül. Ha víz alatt úszunk, akkor a világ középpontja a vízben van, velünk. Ha a szobánkba zárkózunk be, akkor szobánk a világ közepe. Ha pedig befogjuk szemünket, fülünket és orrunkat, akkor a világ közepe valahol mélyen a tudatunkban székel. Mert minden, ami körülöttünk van: éppen belőlünk helyeződik ki a térbe, mint az érzékeléseink önkénytelen kivetítése magunk köré! Minden kivetítés viszont csak káprázat lehet, hiszen a valóságban nem ott van, mint ahol tapasztaljuk. Minden káprázat tévedés. A tanítványnak tehát, aki az igazságot keresi, kutatnia kell azt a belső okot, amely a kivetítéseket létrehozza, amelyből a kivetítések fakadnak, de amely ok maga nem káprázat, mert még nem érzékelés. Ezt az okot pedig csakis önmagán belül találhatja meg az ember. De nem a testében és nem is a gondolkodó tudatában. Mert a tudata is csak érzékelhető gondolat-alakzatokkal, látási és hallási benyomásokkal, valamint egyéb érzetekkel és érzékelésekkel van teli. Ezek pedig ugyancsak kivetítések. Minden kivetítésnek a magva, a lényege: beljebb rejlik tehát az emberben még a tudat területénél is. Mi van azonban a tudaton belül, a tudat mögött? A yoga tanítása szerint: az ösztönvilág! A szimbólumok - az emlékek, a hajlandóságok - vagyis a szamszkárák szubtilis világa. Az a világ, amely az érzékeléseknek az okozója, előidézője. Tanítójára hallgatva, elfogadja a tanítvány azt a megállapítást, hogy az ember egész külvilága és úgynevezett belső-világa: egyképpen és mindenestül az ember ösztönvilágában gyökerezik, - és hogy minden, ami külvilág, mindössze kivetítések formájában helyeződik ki onnan a tudatba, illetőleg a tudaton keresztül a térbe, az ember köré. Nem valóság tehát a külső világ, és nem valóság maga a tudat sem. Mégis mindkettő valóságnak látszik. Mert az okok - a szimbólumok - amelyek létrehozzák a kivetítés káprázatát: valóban léteznek az ösztönvilágban.

Minthogy pedig a szimbólumok egymásközti viszonya szüntelenül változik az ösztönvilágban, azért a külvilág tárgyaiban és jelenségeiben is szüntelenül változások mennek végbe. A külvilág él és mozog tehát, lényei cselekszenek és változnak, tárgyai alakulnak, - és a külvilág minden tárgya és jelensége nemcsak a szimbólumok függvénye, hanem mind, egytől-egyig, egymással is összefügg. Valójában csupán a szimbólumok összefüggései változnak, az ösztönvilágban. Minthogy azonban az ösztönvilág egyes szimbólumainak minden legcsekélyebb összefüggésbeli változása egyúttal az ösztönvilág valamennyi szimbólumának szempontjából is összefüggésbeli változást jelent, azért a külvilág lényei, tárgyai és jelenségei is függnek egymástól és alkalmazkodnak egymáshoz, - éppúgy, mint ahogy a szimbólumok közötti összefüggések is egymás szerint és egymáshoz alkalmazkodva alakulnak. Mindez pedig úgy látszik, mintha a térben menne végbe, az emberben, és főleg az ember körül. Így fogadja el a tanítvány mindenfajta külvilág kivetítésének a tényét. Hogy minden élőlény, tárgy és jelenség: valójában a saját ösztönvilágunkból kivetített alakulat, mely nem alkot valóságot a térben. Maga az egész külvilág is csak káprázat, kivetítés, és nem valóság! Ez a szempont hatja át azután a tanítvány újabb tapasztalatait, újabb megállapításait, míg azok meggyőződéssé válnak számára. Különös érzések kísérik azt a szemléletbeli változást. A tanítvány egyre gyakrabban eszmél rá arra, hogy akármit lát és tapasztal maga körül, az semmi sem valóság. Eleinte csak az értelmével fogja fel, később pedig már érzi is, a dolgok valótlanságát. Elsőnek a jelenségek káprázat-voltát érezi át. Az esőt többé nem találja kellemetlennek, a mennydörgés nem riasztja, a tűző napfényt nem érzi égetően forrónak. Hangok nem zavarják, fények nem bántják a szemét, minden érzékelhető jelenséggel megbékül, megbarátkozik, mint ahogy békében él az ember a saját testének árnyékával, ami ha van is, voltaképpen nem létezik sehol. Azután a tárgyak káprázat-voltát is mindinkább fel tudja fogni, át tudja érezni a külvilágbeli életben, a mindennapos tapasztalatokban. Nem lát többé veszteséget ott, ahol valamely tárgy elkopik, tönkremegy, vagy elvész; és bármilyen tárgynak is jut a birtokába, nem érzi azt már sem nyereségnek, sem tulajdonának. Nincs többé olyan tárgy, - sem kincs, sem vagyon, amelynek a birtoklására vágynék, és semmit sem akar magának megtartani. Bármilyen tárggyal is kell foglalkoznia vagy érintkeznie, azt egykedvűen, közömbösen teszi. Hiszen nincs mire törekednie, nincs miért küzdenie, miért harcolnia, a káprázatok között! Az élőlényeket azonban, még sokáig, valóságos lényeknek tartja és tekinti maga körül. Csak legvégül, utolsónak eszmél rá arra, hogy minden állat és minden ember körülötte éppen olyan káprázat csupán, mint álmainak az alakjai, illetőleg mint minden kivetítés, minden külsőnek-hitt érzékelés. Hiszen az egész külvilága: valójában nemlétező világ, amely csak az ösztönvilágbeli szimbólumok kapcsolataiban áll fenn és nem az ember körül. Elveszíti ilyenformán a biztonságnak minden érzését az anyagvilágban. Nincs tárgy és nincs élőlény többé, amire vagy akire támaszkodhatnék az élet folyamán. Megrohanja az egyedüllétnek, az egyedül-maradottságnak a szörnyű érzése, valahányszor megkísérli, hogy kinyújtsa kezét a káprázatok felé. Érzi, hogy örvénylő, kavargó tünemények veszik körül csupán. Árnyékok, árny-alakok. Valótlan kísértetek. És csak lassan tud megbarátkozni a teljes egyedül-állás gondolatával. Akkor, amikor ráeszmél, hogy az idő és a tér éppen olyan valótlan, mint maga az egész külvilága. Nincs tér és nincs idő! Csak szimbólum kapcsolatok vannak, amelyek kivetítéseket, érzékeléseket hoznak létre és úgy mutatják, mintha valóban volna mindaz, ami csak bennünk, elvontan létezik. Sokszor, újra meg újra, végig kell gondolnia mindezt. Sokáig nem leli nyugalmát. Mert nem tud megbékélni avval, hogy amit érzékel, semmi sem lehet valóság. Szenvedést, vergődést jelent számára, hogy megbarátkozzék evvel a felismeréssel, evvel a gondolattal, a tökéletes magára-maradottság és magányosság gondolatával. Aztán,

a zavarok. Még azt is. még ha akármilyen csekély is az. Ott sem mehet végbe olyan változás. csak fény és árnyék. Végül is olyanformán érti meg a külvilágot. akár nem. szélben hajladozó fákat. jelenségeire is. ha egyelőre nem is sikerül megtalálnia. amit meg szabad értenie. akik nevetnek és sírnak. amely ne hatna ki egyúttal mindenre. termeket. Érzi. Sokszor. hogy van ilyen. egyegy jelenet-töredéknek. és ha csak egyetlen szimbólum helyzete is megváltozik. Hogy megismerhesse a valótlanságok világában rejtőző tényleges Valóságot. hogy két szimbólum viszonya. vagy bántalmazhatja a másikat. szinte már szórakozást talál abban. érző és gondolkozó. a megölt élőlény pedig a gyilkosság következményeként halott marad. . Akár akarja. azok értelmében alakul. Mindig előre. . A mozgás. tengert. örvendeznek és csalódnak. amelyet minden más téren elveszített. amit a néző lát. Hegyeket. úgy érti meg a tanítvány a külső világot. És embereket. akkor cselekedete kihat a külvilág kivetített tárgyaira. és hogy milyen összefüggések adják meg minden élőlénynek az önállóság jellegét. hogy miért látszik a külvilág valóságnak. ami van. Megérti. A megsebesített élőlény pedig a megsebesítés következményeként: vérzik. csak a fénysugarak vibrálása. a megrázkódtatások időszakain. mint volt előbb. vagy megölheti. akkor ahhoz képest a többi szimbólum viszonya is már más lesz. Eltekintve a filmszalag haladásától. sem a teremben. sem a filmszalagon. Egyik kivetített élőlény segítheti. mintegy az élőlény cselekedetének következményeként. Önálló és mozdulatlan ábrázolása egy-egy pillanatnak. holott minden mozgás csak látszat-mozgás ott.sem a vetítővásznon. újra meg újra végig kell gondolnia a kivetítések összefüggéseit. Ez a keresés képezi azontúl minden törekvésének a középpontját. jól tudja. szobákat.amikor mégis megbékélt. azt a biztonságot. amit meg lehet. meg akarja érteni. hogy mindent meg lehet érteni. csupán a képek összefüggéséből adódik. csak ha ugyanakkor valamennyi szimbólum összefüggésében is bizonyos megfelelő változás áll be. Lassanként ráeszmél. A vetítővásznon azonban mindebből semmi sincs. Amint változik az egymás tetejébe kivetített képrészletek relatív helyzete. Az apró képek alakjai pedig még a filmen sem mozognak! Minden egyes kép állókép. sejti. relatív összefüggése nem változhatik meg az ösztönvilágban másként. a filmszalag anyagában sem létezik! Ahogy megérti a mozielőadás nézője a vetítés technikáját. Úgy látjuk. Hogy kell valahol abszolút valóságnak lennie. Ugyanezt a mindenirányú és a végtelenségig menő összefüggést tapasztaljuk a szimbólumok kivetítésében: a külső világban. elzárt kamrába rejtetten. Magát a drámát és annak minden szereplőjét a filmszalag őrzi magában. későbben végbemenő változás a már megelőzően végbement változások szerint. Ebben a keresésben találja meg azt a maradandó célt. Aki a nézőtéren ül. életet. meggyőződéssel vallja. minden síró és nevető. Hogy mi az oka annak a tökéletes rendnek. ami egyhangú és gépies tovahaladás. pereg. mintha a cselekmény a szemünk előtt zajlanék le. maga körül. átvergődni a kételkedések. amit csak elbír a maga fejlődési fokán. esetleg meg is sebesítheti. amely az anyagvilágot hatja át. hogy megfigyelje a maga valótlan külvilágát. emberi otthonokat lát maga előtt. hogy a vetítővásznon semmi egyéb nincs. mozgást. ahogyan a sorsuk megengedi és megkívánja. másrészt pedig az élet sodorja tovább. amely a néző mögött. kénytelen átmenni. hogy miért van természetszerű sorsuk még a tárgyaknak is. összefüggése: valóságos mozgás látszata támad a vetítés helyén. aki még a filmen sem él. Hiszen egyrészt a beavatások megnyíló perspektívái ragadják magukkal. sehol sincs mozgás . Mindazt. küzdenek. mint valamely mozielőadás nézője a vetítővásznon végbemenő jelenetek sorozatát. hiszen valamennyi szimbólum összefügg egymással az ösztönvilágban. dolgoznak.egyéni mozgása a szereplőknek . Mégis ott látja az előadás egész cselekményét. Még akkor is. megjelenése és kialvása. hogy alakuljon. cselekvő lény csak képrészletek összefüggéseinek káprázata: valaki.és minden azontúl. Ha például az egyén külvilágának valamelyik kivetített élőlénye „cselekszik”. a film. Mindez ott pereg le a szeme előtt. megbarátkozott vele. és kell. Hogy megérthesse mindazt.

Alkalmazkodik és idomul. mert ráeszmél. semmivé válik alatta.nem lehetnek .tökéletes összefüggéseivel.ezek a hajlandóságok pedig a következő újraszületéskor. beleélheti magát abba a drámába. hogy valamennyien élnek. amikor a kivetítés . mert felébredtünk. már nincsenek tárgyak és nincsenek . lesújt a villám.és nem is lehetnek hiányosak. A meg-nem-nyilvánuló világ . vagyis a meg-nem-nyilvánuló Természetalaktalan „vizein” úszik. hogy a külvilág élőlényei egymás testéből táplálkoznak. érintkeznek egymással és velünk.. az újonnan kialakuló földet. mégis úgy tapasztaljuk álmunkban. Ha felhők jelennek meg a külvilág látható egén. Hiszen ha nincs kivetítés. amikor a fénysugár ismét áthatja. ami benépesítette a földet. Nincs többé föld.megszűnik. természetszerűleg megszűnik a kivetített világ is. Ha azonban pillanatra sem feledkezik meg arról. ami volt. hiszen a halál .élőlények sem a külvilágban!… Igen jó példa szolgál ennek a felismerésnek a megvilágítására. és nincs többé külső világ. bármilyen drámai feszültséget is fejez ki a vetítő-vásznon látható alakok cselekvése. akkor a második beavatás fokán álló tanítványt példázza. Akkor. életét és cselekvéseit. De maguk a tárgyak és jelenségek is összefüggnek egymással.elárasztja. a tovaszálló füst koromszemcséi lerakódnak. ha a kémlelő-nyíláson át a terembe tekint. Egyik sem folytathatja létét. a „vizek” elvonultával. mint az előbbi világ.azért a külvilágban is olyan tökéletes rend és összefüggés látszik minden téren. Ez már a beavatott tanítvány felfogása. mind-mind eltűnnek.amely az egyik élőlény testét alkotta. hogy álmaink alakjait is mi magunk vetítjük ki álmodás közben magunk köré. szüntelen változásokat okozva mindenütt ahová elérnek. hogy tévedés azt hinnünk. az égő anyagokból füst száll fel. elönti és magába nyeli az egyén egész külvilágát. Az egyén halálakor a vetítő-sugár az énségi-szikrába húzódik vissza. Az énségi-szikra ösztönvilágában továbbra is benne marad a megszűnt külvilág valamennyi élőlényének és tárgyának a jellegzetes szimbóluma . Egész új világ alakul ki az ember minden újraszületésekor . amelyet mindnyájan ismerünk. Aki rájött arra.Látjuk. Holott csak a megváltozott összefüggések terjednek tova.és így tovább. A beavatott tanítvány már tudja. ha meghalunk. Befödi azt.az egész külvilág kivetítése .. azontúl egy másik élőlény testének a felépítésére szolgál. a maga összes jelenségeivel. Aztán. Mégis ugyanazt tartalmazza.a régi világ helyén. Tudjuk. ha felébredünk. A vetítő-sugár visszahúzódása azonban nem szünteti meg a szimbólumokat. Mint ahogy a mozigépész is. a külső világot: a következő élet új külvilágát. amelyet látszólag érzékelünk. és nem is érinti az. de közben mégis érdekli a dráma. addig a külvilágot nem kivetítésnek. hogy minden kivetített változás csupán a fénysugarak játéka a sötétségben és káprázat. hogy ő maga vetít. hanem valóságos világnak hisszük. amely a szeme előtt zajlik le . a keletkezett tűz tovaterjedni igyekszik. amíg végbemegy az elektromos kisülés. természetszerűleg újra benépesítik. átvilágítja az ösztönvilágot. . Megőrzi nyugalmát és tisztult szemléletét. Minthogy viszont az ösztönvilágbeli szimbólumok összefüggései sehol és semmilyen vonatkozásban sem hiányosak.hajlandósága. hogy hasonlóképpen szűnik meg az egész természetbeli külvilágunk. valamely fényforrás erejével. Ha a kivetítés abbamarad. olyan példa. tárgyaival és élőlényeivel. A mozigépész. hogy a külvilágunk élőlényei akkor is élnek és cselekedhetnek. változásról-változásra. Ha tudja. cselekszenek és beszélnek körülöttünk. Szinte jogosan. felmerül és addig növekszik közöttük az elektromos feszültség. csak magának a kivetítésnek a káprázatát. nem tartja azt valóságnak. hogy ameddig nem eszmélünk rá a valóságra. . Mintha valóban események zajlanának le a külvilágban. . . rombol és gyújt. egyetlen pillanatban. . és minden összefüggésbeli változásuk valamely kivetített változást produkál a külvilágban is. Valójában csak a szimbólumok egymásközti viszonyai alakulnak az ösztönvilágban. Az énségi-szikra ilyenkor a „vizek” hátán. amely látszólagos cselekményt azonban ő maga vetít ki. Az az anyag . az átlagos embernek a példáját képviseli az életben. és minden elpusztul. aki belefeledkezett a szemlélt drámába.minden életében . mert megszűnt az álombeli kivetítés. abban a világban.a víz .sejtek és kémiai testek halmaza. akkor a beavatás első fokán álló tanítványhoz hasonlít.

abban a világban. stb. A szimbólumok . ami a külvilágához tartozik .páros összefüggésének .vagyis hogy azoknak egyenként el kell halálozniok és meg kell szűnnie a létezésüknek.állapotának özönvizén átmentett hajlandóságok csak ugyanazokat az élőlényi fajokat. érzékelt külvilág szűnik meg. . Élettelen testük még akkor is sokáig megmarad a külvilágban. teljes egészében. mint folyamatot szemlélhetünk a külvilágban. saját testünk sem. amely a külvilágunk összes élőlényeire vonatkozik. A „vizek” kifejezés. másrészt mindama „más” között. hogy „a föld a vízben süllyed el”.a bárkába. amikor meghalunk! Ugyanaz a törvényszerűség tehát. A tanítvány megtanulja.amelyet az egész megnyilvánult világot elborító ős-vizek sodornak magukkal. A Bardo Thödol. az újabb külvilág-kialakulás felé. hogy mások azok a törvények. kirakodja. amelyen a vizek apadtával a bárka „kihajózza”. és testek sem maradnak fenn. mert mi magunk nem szűnünk meg általa és benne. Amikor azonban mi magunk halunk meg. a rákövetkező életbe való „átfolyását” is az öntudatnak: a halál állapotát. Csak az észlelt.a hajlandóságok . tükörképe csupán. minden jelenségével. mint amelyek már megnyilvánultak. Önmagunk halála viszont csak elvi értelemben halál. illetőleg maga az anyagvilág is megszűnik! A többi élőlény halála a saját halálunk utánzata. nem pusztul el. amelyet mint alakulást. a kivetítésben. a keleti bölcsesség szent könyveiben. amelyek őrá magára.nélküle. az egész külvilág tűnik el a semmibe körülöttünk.miránk önmagunkra nem vonatkozik. Maga az egyén: visszahúzódik az énségi-szikrába. aminek a felismerése meg kell. a halálunk idején. megszűnését. mása. voltaképpen nem maradunk ki a forgatagából. hogy milyen lesz a saját temetésünk. egy újabb születésbe. illetőleg kivetíti a maga tartalmát. Kifejezi egyúttal az egyik életből a másik. Mindez pedig valójában a halál és az újraszületés története. akkor nem mi magunk hagyjuk el a külvilágot. az újabb életben. Nagy a különbség: saját magunk és a külvilágunk között! Holttestet. az egész külvilág szűnik meg körülöttünk. A Bibliában pedig Noé bárkájának a története szinte szemléltetően tárja elénk a külső világ pusztulását. a létről és önmagunkról. ami a külvilágához tartozik. . mert halálunk után nem marad fenn semmi az anyagvilágban.és mindaz. azt látjuk. . minthogy a testet alkotó szimbólum-kapcsolatok csak lassan bomlanak fel a kivetítésben. átúszik egy újabb életbe. A halálban ő maga nem semmisül meg. és mások. amely csak hasonló az előbbihez. merül el a halállal. mint maga az ösztönvilág. Az újabb kivetítés sem tartalmazhat tehát másfajta jelenségeket. hogy változtassa egész felfogásunkat az életről. Olyan nagy differencia.a fennmaradását az énségi-szikrában. amelyben fennmaradhatnának. Ez pedig nagy különbség. hanem maga az egész forgatag szűnik meg.a régiek maradtak.teljes egészében megszűnik mint kivetítés. Ráeszmél. forgatagából. és abba nem térhet vissza többé. Így például. A külvilág viszont továbbra is fennáll . csupán abban az értelemben. alakíthatják ki az új külvilágban. megszűnik az egész kivetítés. hanem mindennemű kivetítés. a tibetiek halottaskönyve szerint arról ismerhető fel a halál állapota. a külső világot benépesítő lények fajainak . temetést. amelyik elmúlt. hogy mint egyed kimaradt a külvilág összefüggéseiből. egy új külső-világ keletkezik. ami a külvilágát alkotja körülötte. tárgyával és valamennyi élőlényével egyetemben. bennünket nem illet. amelyek a külvilágára vonatkoznak. Külvilága azonban . az újabb élet. illetőleg benne lappangtak a régiben. a halottat túlélő visszamaradottakat csupán a külvilágunkban tapasztalhatunk! Ez természetes is. minthogy nincs külvilág.szimbólumainak . ha megfigyelünk magunk körül egy emberi lényt és annak halálát. . és helyén. Általunk szemlélt élőlények csakis a külvilágunkban halhatnak meg. hogy a külvilágunk szűnik meg.és a szimbólumok poláris viszonyának . Tévedés tehát arra gondolnunk. formákat és élőlényi-fajokat. végül pedig e szimbólumokból és összefüggésekből fakadó új élet-világát annak a földnek. hogy különbséget tegyen egyrészt önmaga. hanem csak átlebeg. Ha viszont mi magunk halunk meg. általában a meg-nemnyilvánuló Természetre vonatkozik. de még mint káprázat sem ugyanaz többé. .

amelyek meghaladják egy-egy ember élethatárát. ami túlélhetné a külvilágban. ösztönvilágbeli tartalmával. hogy a saját teste nem fog elrothadni. hogy a kivetítés megszűntével az egész külvilág is egyszerre megszűnik körülötte. lakodalmat ünnepelnek. Elölről kezdi . körülötte még lakomához ülnek az emberek. Addig a külvilág nem pusztul el. nem lesz föld. Addig a többi ember terveket szőhet és terveket hajthat végre. táncolnak. él! Mert addig a külvilág is fennáll. akkor a külső világunk már nem a régi. Egy perccel előbb. hogy a tárgyi világ nem élhet túl bennünket. úgy tapasztaljuk. míg álmodunk.A tanítvány tudja. olyan terveket is. hogy ugyanakkor a többi ember igenis úgy gondolkozzék. eljövendő generációknak hirdetve az alkotójuk hírnevét.mint a külvilág középpontja . mulatnak. a másnapra készülődnek. Hiszen nem lesz féreg. a személyiségünk. a saját ösztönvilágunkban. maradandó alkotásokat. és elmerül a „vízözön” mindent eltemető és feloldó hullámai alatt. Mégis nagy a különbség az alvás és a halál között. lényege csupán a szimbólumok összefüggéseiben rejlik. addig a folytonosság is fennáll a külvilágban.az énségi-szikra.. akkor egészen újonnan keletkezik. . Mire felébredünk. A beavatott tanítvány már tudja. mindezt a vízözön önti el! A teljes megsemmisülés ragadja tova!… A hiúságnak. Nem lesz idő sem. hogy mint minden színjáték. vagy pedig hogy olyan alkotásokra törekedjék.a maga átmentett és meg-nem-nyilvánuló. ha ez az igazság? Ha tudjuk. hiszen ez a sötétség valójában maga a semmi. Valójában még csak élettelen test sem fog fennmaradni a halála után. a lét is felvonásokból áll. vagyont. Miről kellene és miről lehetne gondoskodnunk tehát.hogy javakat gyűjtsön az őt majdan túlélő hozzátartozói számára. ahogyan ő maga már nem gondolkozhat többé. Tudja. vagyis hogy gondoskodjék a külvilág állapotáról arra az időre. Őneki magának tehát már nincs miről gondoskodnia.addig. nem is hiszi el. Mert ha alszunk. javakat gyűjtenek.a gondolataink világa. Sírnak és vigadnak. Minden elalvásunk egy-egy jelenet végét jelenti. ami majdan elporlaszthatná a testét. Csupán a „bárka” marad meg. És egy perc múlva. a továbbra is fennálló külvilágban. hogy haláluk után hátrahagyjanak emlékeket. Amíg a külvilág középpontja él. amikor megszűnik a kivetítés. A beavatott tanítvány számára tehát értelmetlenné válik minden olyan gondolat. csontjai nem fognak elporladni a föld alatt. vállalatokat alapítanak. az érzelmeink és indulataink világa. Mindannyiszor kialszik a fény a színpadon. hogy a külvilág valamivel előbbre van. önmagunkat? A yogi-tanítvány elveti magától ezért a távoli jövő minden gondját! A tanítvány a jelennek él. amelynek alapja. Tudja. tovább halad. amiben nincs többé forma és nincs változás. eltűnik.meghal. mint hogy ő maga meghalna. Hiszen a saját testünk. Napról-napra is új és új jelenetek követik egymást a szemünk előtt. amelyek a halála után is fennmaradnak. valamint a tudatunk . Megszűnik tehát a halállal a testünk. aki a külvilág középpontja. Ha azonban ő maga . és minden ébredésünk az újabb jelenet kezdetét. ameddig az az ember. akkor nincs további jövője senkinek sem. amikor ő maga már megvált attól. hogy az öntudat vetítő fénysugarának visszahúzódtával a vetítés helyén csak tartalmatlan sötétség marad. a tárgyi külvilág azalatt is tovább él. mint például . De természetesnek tartja. amely még részlegesen sem szűnik meg az elhalálozásuk pillanatában. . . Nem gondol rá. akkor hiábavalók a tervek. Valahányszor elalszunk. a távoli jövőt illetőleg. A felvonás végén lemegy a függöny. ami megeméssze. és a felvonások befejeztével átrendezik a színpadot. Ha azonban meghalunk és újraszületünk. Mert a többi ember számára igenis fennáll annak a lehetősége. A külvilág nem tudja ezt. a tudatunk és a karakterünk is. illetőleg hogy végrendelkezzék. az ébrenlétünk külvilága máris elsötétül. stb. a hiábavalóságoknak nagy-nagy drámája ez. A jelen színjátékát szemléli.sőt a karakterünk is: szintén csak kivetítés. nem lesz férgek martaléka.

mozgalmas életét, egy egészen új felvonásban. Mindenkor alaposan átrendezett színpadon. Hogy mi az oka ennek a különbségnek, arra a tanítvány még nem talál választ. Kételkedni kezd azonban a halál valóságában is. Hiszen azt látja, hogy a külvilágában lakozó élőlények halála nem is igazi halál, - hanem csak a saját ösztönvilágának kivetítésében beálló bizonyos változás, amelyet megfigyelhet maga körül. Saját halála viszont nem testi halál, - hanem maga az özönvíz; a külvilágnak, az anyagvilágnak a megsemmisülése! Tényleges és igazi halál tehát voltaképpen nincs is. Ha pedig a halál nem valóság, akkor a halál ellentéte, az élet sem lehet az!... Valóban, rá kell eszmélnünk arra, hogy a külvilágunkban lakozó élőlények élete sem igazi élet. Hiszen éppen a külvilágunkban élnek, és ennélfogva csak részei lehetnek annak a kivetítésnek, amely az ösztönvilágunkból származik. Igazában tehát a saját ösztönvilágunk tartalma él és cselekszik bennük, nem ők maguk. Körülöttünk lakozó igazi élőlények sincsenek tehát! Létünk csak kivetítés. A saját érzékelésünk káprázata. Különös érzések merülnek fel a tanítványban, amikor körültekint újra a külvilágban. Nem embereket lát többé maga körül, hanem csak élő és mozgó képeket, árnyakat, a saját ösztönvilágában rejlő egyéniség-fogalmak kivetítődéseit. Az egyedüllét, a magáramaradottság érzése kínozza újból. Társakra, igazi társak után vágyik az életben. Annyira erős ez a vágya, hogy foglalkoznia kell vele. Tudni akarja, hogy voltaképpen mire vágyódik, mi készteti a vágyakozásra. Hiszen már másképpen ítéli meg az emberekhez való vonzódást, a szeretetet, a szerelmet is, mint azelőtt. Már többször is felmerült elméjében a kérdés, mi értelme van a szerelemnek? Beleszerethet-e az ember valamelyik, saját maga által kivetített élőlénybe? Beleszerethet-e valakibe - valósággal Pygmalion módjára - akkor, amikor már tudja és felismerte azt a tényt, hogy voltaképpen ő maga alkotta meg és vetíti ki a szerelme tárgyát, azt az élőlényt, aki benne szerelmet ébreszt?... Minél többet foglalkozik evvel a gondolattal, annál világosabban felismeri a szerelemben is a fokozatok különbségét. Tudja, hogy a beavatásokat nélkülöző, átlagos emberi életben beleszerethet az ember valakinek a testalkatába, tetszetős formáiba, esetleg a személyiségébe, vagyis a megnyilvánuló érzelmeibe és indulataiba, vagy pedig az érzelmekkel és indulatokkal szemben fennálló reakcióiba, az illető karakterébe. Magának a szerelemnek a ténye, minden egyes felsorolt esetben, bizonyos öntudatlan eltévelyedést jelent, a nem-tudás fokozódását, kifelé-fordulást. Hiszen amit így megszeret az ember, az mind káprázat, valótlanság. De megszerethet az ember valakit pusztán azért is, mert benne önmagát, saját énjének kiegészítését látja és találja meg. A szerelemnek ez a formája azonban önzés, - az én kibővítésére, az én-teljesség elérésére irányuló öntudatlan igyekezet. Még ez sem áll összhangban a második beavatással. Összhangban a második beavatással: a szerelemnek csak az a módozata és megnyilatkozása állhat, amikor az ember szeretete az általa kivetített élőlényben rejlő szépségre és a Lélekre irányul, nem pedig anyagi megnyilvánulásokra. Ebben a formájában a szerelmet a második beavatás sem zárja ki. Mert a Szépség és a Lélek akkor is valóság, amikor minden csak káprázat, amiben éppen benne rejlik, benne lakozik!… A Lélek mindenkor valóság. Ha pedig megfigyeljük a körülöttünk, a külvilágunkban tartózkodó élőlényeket, mindegyikükben ott találjuk a Lélek mivoltának a megnyilatkozását. Rá kell ébrednünk arra, hogy a Lélek a Természettel számtalan kapcsolatban áll. Minden ilyen kapcsolat pedig - a yoga tanítása szerint - egy-egy egyén magvát és önálló középpontját képezi. Mégis csak vannak tehát rajtunk kívülálló, idegen egyének?... Az egyének sokasága nem káprázat? Valóban léteznek abban a világban, amely mindenestül csak az érzékeléseinkben áll fenn?

Lehetséges ez? Vagy pedig, ha nem lehetséges, akkor hol tartózkodnak, hol vannak, ha nem a tapasztalható világban? A tanítvány szinte tanácstalanul néz körül. Mindinkább megérti azután, hogy mégsem a látható és megfogható személyek és emberek lehetnek körülötte a valóságos idegen egyének. Hiszen jól tudja, hogy a külvilágban érzékelhető személyek valóban kivetítések csupán. Mert a külső világban minden csak kivetítés és káprázat. Érzékelés. Rádöbben arra a gondolatra, hogy az idegen egyéneket nem tudjuk érzékelni. Hogy az idegen egyének nem tartoznak a külső világunkhoz és nem is lelhetők fel abban. Mégis léteznek. Léteznek, abban az értelemben, hogy egy-egy énségi-szikra alkotja a mivoltukat; egyegy számunkra meg-nem-nyilvánuló ösztönvilág, amelynek középpontjában a Lélek és a Természet kapcsolata áll. Énségi-szikra viszont végtelenül sok van. Annyi, mint ahány sugár kiáradhat egyetlen pontból. Mindegyik az Egyetemes Léleknek - tehát egy és ugyanannak a Léleknek! valamely, a Természettel való kapcsolatából származik. Minthogy pedig e kapcsolatok különbözők, azért az egyes énségi-szikrák is különbözők. Egyéniek. A yoga tanítása szerint valamennyi énségi-szikratértől és időtől független örökkévaló, - és mind a meg-nem-nyilvánuló Természet körén belül áll. Az énségi-szikra: az egyéniség magva, az egyén középpontja. E középpont körül pedig minden egyénnek van - vagy legalábbis lehet - külvilága. Minden ilyen külvilág azonban valamely másik külvilág, nem a miénk! Egészen másfajta és másféle külvilág: mondhatnók, nem is hasonlít a miénkre. Hiszen az egyén a saját ösztönvilágából vetíti ki maga köré, nem a miénkből! Ráeszmél a tanítvány, hogy pontosan annyi külvilág van, ahány élő egyén. Minden egyes egyén pedig csak a maga külvilágát ismerheti és tartja valóságnak. Nem is tud a többi külvilágról, minthogy az mind kívül esik a tapasztalási-körén. A mi külvilágunk egyedül a mienk. Velünk él, velünk létezik és velünk pusztul. A többi egyén külvilágáról pedig nincs tudomásunk. Csak sejtelmünk lehet róla, és közvetett, hamis benyomásunk. A mi saját külvilágunkban szereplő emberi lényeket - személyeket és látszólagos egyéniségeket - nem szabad összetévesztenünk tehát a rajtunk kívülálló, idegen egyénekkel! A mi saját külvilágunkban élő személyeknek nincs saját szemszögük és nincs saját külviláguk. Csak mi látjuk úgy, mintha volna. Mert úgy vetítjük őket, mintha önálló lények, önálló egyének volnának, nem pedig az ösztönvilágunk puszta kivetítései, a szimbólum-kapcsolatok mozgó formái, körülöttünk. Minden idegen-egyén külvilága pedig annyira távol áll tőlünk, hogy abból semmit, de semmit nem tapasztalhatunk. Még magát az idegen egyént sem találhatjuk meg, mert nem abba a világba tartozik, amelyben mi magunk élünk. Ha összehasonlítást akarunk tenni az egyének és az emberek között, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden énségi-szikra - vagyis idegen egyén - a meg-nemnyilvánuló Természet körén belül lakozik; minden általunk tapasztalható emberi lény emberi alak - pedig a Természet legkülsőbb körében, a durva anyagvilágban. A körülöttünk élő emberi személyek tehát nem azonosak - és nem is lehetnek azonosak - a meg-nem-nyilvánulás határán belül lappangó egyénekkel. Miért hisszük mégis, hogy minden általunk kivetített ember egy-egy rajtunk kívülálló idegen egyén, aki önálló szemszögből látja a világot, a mi világunkat? Mert mindannyiszor, amikor - a meg-nem-nyilvánuló Természet körén belül valamely másik egyén ösztönvilága érintkezésbe, illetőleg kapcsolatba kerül a mi saját ösztönvilágunkkal, ez az érintkezés természetszerűleg befolyásolja az ösztönvilágunkban fennálló szimbólum-kapcsolatokat és összefüggéseket. Az érintés természetesen csak jelképes kifejezés, minthogy az efféle érintkezés a meg-nemnyilvánuló Természet körén belül valósul meg. A hatás viszont abban áll, hogy az idegen ösztönvilág önmagát igyekszik kifejezésre juttatni minden téren. Így tehát az ösztönvilágunk kivetítését is akként befolyásolja, hogy arra reányomja önmaga bélyegét. Ezért minden efféle „érintés” következtében egy-egy olyan kivetítés megy végbe a külvilágunkban, amely abban egy velünk kapcsolatba kerülő élőlényi-

megnyilvánulást - például: embert - alkot. Embert, akiben kifejeződik az idegen ösztönvilág hatása, az idegen egyén. Maga az „ember” azonban, akit látunk és tapasztalunk, nem valóság, hanem csakis magunk kivetítette látszat! Nem lehet más ez, és nem is viselkedhet másképpen, csak úgy, mint amilyen kivetítésekre - az ösztönvilágunk fejlettsége révén - mi magunk képesek vagyunk. A valóság a külvilágunk emberében pedig csupán az ösztönvilágbeli hatás /érintés/, amelyet azonban nem tapasztalunk, mert nem érzékelünk. A hatás viszont kölcsönös. A másik egyén saját külvilágában tehát ugyancsak végbemegy bizonyos kivetítődés, amely abban az idegen külvilágban mintegy „bennünket” képvisel, vagyis ott a mi egyénünk hatását /érintését/ képviseli. Ami abban a másik külvilágban mint test vetítődik ki, velünk kapcsolatban, az nem hasonlít a mi általunk ismert - testünkhöz. Valamely másik egyén „testét” pedig, úgy, ahogyan az illető egyén a saját külvilágában tapasztalja és érzékeli azt, mi nem ismerjük meg! Mert amit mi kivetítünk róla a saját külvilágunkban, az olyan test, ami a mi külvilágunkba illik. Csak képviselője, mása, árnyéka az illető egyénnek, de nem ő maga. Amit pedig ő vetít ki mint testet, mirólunk, az olyan test, ami csakis az ő külvilágába illik bele, de nem a miénkbe. Mint ahogy valamely szálloda előcsarnokában, ha a csengetést jelző számtáblán megjelenik valamelyik szám, tudjuk, hogy valaki csenget. Mi azonban csak a számot látjuk, és nem azt, aki voltaképpen csengetett. Hasonlóképpen, ha a külvilágunkban megjelenik és kapcsolatba kerül velünk valamelyik emberi lény: csupán egy emberi alakot látunk megjelenni, de nem azt az egyént, aki valóban kapcsolatba került az ösztönvilágunkkal. Az általunk tapasztalható ember csak kivetítés: tünete, következménye és jelzése, származéka az énségi-szikrabeli érintésnek. Maga az érintés és az idegen egyén viszont - nem tapasztalható, nem érzékelhető, számunkra tehát nem is létezik a külvilágban. Minthogy azonban - minden érintés alkalmával - a kapcsolatba kerülés kölcsönös, ezért egyúttal mi is meg kell, hogy jelenjünk valamely formában, az érintő-egyénnek a számunkra ismeretlen és idegen külvilágában, terében. Erről a megjelenésről azonban nincs és nem lehet tudomásunk. Erről a megjelenésről csakis az illető egyén szerezhet tudomást, senki más. Amit pedig megjelenni lát, az beletartozik az ő külvilágába és ahhoz alkalmazkodik. Az nem a mi testünk és nem mi magunk vagyunk! Képzeljük el, hogy egy távolbalátó telefonkészülék útján beszélünk valakivel, akivel az életben sohasem találkozunk. Látunk egy arcot a készülék ernyőjén és hallunk egy hangot a készülékben, beszélgethetünk is az arccal és a hanggal, de magát az illetőt és annak környezetét sohasem látjuk, sohasem tapasztaljuk. Ha a készülékünk torzított, és meghamisította a vonásait, valójában azt sem tudjuk, hogy az illető arca milyen. Körülbelül efféle kapcsolat van a személyes énünk és az idegen egyének között. - A látott kép és a hallott hang példájára: egy-egy „ember” jelenik meg, a saját külvilágunkban. Ember, akivel beszélgethetünk, érintkezhetünk, de a mögötte rejlő igazi egyént nem látjuk soha! Ne úgy képzeljük el tehát, hogy a külvilágunkban látott emberek maguk rendelkeznek egy-egy önálló nézőponttal és hogy e nézőpont szerint veszi körül őket a tapasztalható külvilág!... Mert az általunk látott emberek nem azonosak az idegen egyénekkel. Nincs is külviláguk. Ahogy mi magunk vetítjük ki őket, önálló nézőponttal is csak mi magunk ruházzuk fel őket a kivetítésben. Az ábrázoló-geometria kifejezésével élve mondhatjuk, hogy mi magunk „forgatjuk le” e nézőpontok szerint az általunk látott emberek síkjára minden nézetünket, hogy az átalakuljon ott olyanná, ami az általunk kivetített emberek feltételezett nézőpontjához illik, illetőleg annak megfelel. A leforgatás nagy változásokat eredményezhet. Olyan nagy változásokat hozhat létre, hogy sokszor magunk is meglepődünk, egy-egy ember nézete és felfogása mennyire eltér a miénktől. Holott az illető nézetét és felfogását éppúgy mi magunk vetítjük ki, mint őt magát. A tőlünk független egyének külvilága viszont nem tartozik a mi ismert külvilágunkhoz és abban sehol fel nem található. Nincs értelme tehát, hogy valamely másik egyén, illetőleg a többi egyén sajátos külvilágával foglalkozzunk, és megpróbáljuk elképzelni magunknak, hogy az milyen lehet. Mert képzeletvilágunk is mindig csak a saját ösztönvilágunkból meríthet, és csakis a saját ösztönvilágunk szimbólumaiból épülhet

az ember cselekedetei és ezek visszahatásai között akkor is tökéletes és hiánytalan összefüggés lehet. csak a tudatunk. és akiben az illető idegen-egyén sajátosságait véljük meglátni és felismerni. amikor az emberi ész sem meglátni. amelyben. hogy a sorsban . A tanítvány ebben látja megnyilvánulni a sors törvényét. hogy csakis a saját külvilágunkat ismerjük és ismerhetjük meg! Más egyénét soha. hogy ezek az emberek ott sincsenek meg. hogyan képzelhetnénk el egy sohasem látott. mégpedig olyan reakciókat. Még ha nem is tudjuk felfogni tudatunkkal azt a pályát.az ösztönvilágunkból származván . De minthogy a tudatunk egész tartománya is csak káprázatvilág. akit mi magunk vetítünk ki. amelynek középpontjában az ember maga él. Mert csupán a kivetítés oka származik valamely idegen egyéntől. ami kívül áll a külvilágunkon. amilyen színt még nem láttunk soha. hogy nem feltétlenül szükséges. igazi egyéneknek tekintenünk. Bármily helytelen cselekedetet is viszünk véghez tehát e kivetített élőlényekkel szemben.bennünk magunkat érint a cselekvésünk. A tanítvány ebben a felismerésben látja a sors törvényének a teljességét. hogy legyen. hogy kihelyezzük érzékeléseinket a térbe. meg-nem-nyilvánuló érintésétől. a saját tapasztalataink körén. sem megtalálni nem képes ez összefüggéseket a külvilágban.vagyis egy idegen énségi-szikra ösztönvilága . éppúgy. idegen külvilágot? Nyilvánvaló. Kíséreljük meg például.az ösztönvilág-közti érintés és áthatás révén . emberi alak. mindannyiszor az ösztönvilágunk szimbólumaiban rejlő ember-fogalom .teljes mértékben . mintha magát az idegen egyént látnók. a mi kivetítéseinkhez. és így a cselekedeteink ezúton is meghozzák gyümölcseiket a saját külvilágunkban. Nem tudunk olyasmit elképzelni. ébrenlétünk és álmaink egész világa ezekre épül. A valóságban: az illető idegen-egyén a saját külvilágának a középpontjában él és semmi köze sincs a mi külvilágunkhoz. Ezek a reakciók azonban az idegen ösztönvilágok érintése kapcsán a saját ösztönvilágunkra is visszahatnak. és kell is. a legcsekélyebb mértékben sem. hogy elképzeljünk egy olyan színt. nem csökkenti. akit mi látunk és idegen egyénnek hiszünk. és a tudatunk révén a külvilágunkban. és nem léteznek.fel.a számunkra idegen külvilágokra is. Az öt tilalom /ne árts. akiket látunk és tapasztalunk. Ez pedig már egymagában elegendő ahhoz. Mert valahányszor egy-egy idegen egyén .belőlünk magunkból származik és így nekünk magunknak része. Maga a kivetítés azonban a mi művünk. De még viszonylagos értelemben sem szabad a külvilágunkban szereplő élőlényeket tőlünk független lényeknek. ezekből áll. A külvilágban pedig csak azért érzékeljük őket. ösztönvilág-közti. Az az emberi alak pedig. . Megjelenik tehát a tudatunkban.az illető egyén sajátosságait kénytelen felvenni és tükrözni. hogy az emberi értelem ne tudja követni az útjukat. És így a külvilágunkban szereplő emberek is. voltaképpen sehol sincsenek. Mindennemű tükrözés pedig már együtt jár a kivetítéssel.minden esetben . egy-egy emberi lény. Ráeszmél arra. Az emberek. ne lopj. magunk köré. amelyet közben megfutottak. ne paráználkodjál és semmit se kívánj egyéni tulajdonul!/ érvényességét azonban még ez a felismerés sem érinti.pusztán mint fogalom . a saját sorsunkban. Mert megérti. bizonyos megfelelő hatást fejt ki . Mert hiszen egyrészt minden kivetítés és minden kivetített élőlény körülöttünk . mint ahogy egész külvilágunk. Oksági sorozatokat alkothatnak idegen külvilágokon keresztül is. mert megszoktuk. ne hazudjál. az érzékeléseink káprázatában. a mi saját ösztönvilágunk alkotásai. Minden cselekedetünk tehát ezekben az idegen külvilágokban is reakciókat hoz létre. valójában csak a tudatunkban élnek. hogy az összefüggések mint láncszemek éppen abban a külvilágban kapcsolódjanak egymásba. egytől-egyig. . amely a külvilágunkban szereplő élőlényeket érinti.közvetlenül befolyást gyakorol a saját ösztönvilágunkra. tudnunk kell. egyedül mi magunk érzékelünk. és a kísérletünk csak eredménytelen lehet! Ha pedig még csak egy egyszerű „sohasem látott színt” sem tudunk elképzelni. Másrészt pedig minden cselekedetünk. voltaképpen csak az ösztönvilágunkból fakadó látszat. amelyekről nincs tudomásunk.

illetőleg csak azt hallhatnánk meg . illetőleg annak részleteit. ahol nem tudunk róla. hogy a dráma. csupa alkalmazkodásból. Tegyük fel. Mindössze az a körülmény. csakis úgy cselekedhetik . vörös festéket önt a gépben mozgásban lévő filmre. Ugyanakkor pedig egy idegen ember behatol a gépházba és átlátszó. hogy a kivetített drámában sohasem jelenhetik meg egyetlen idegen egyén sem. nem tudja. illetőleg a szakállas férfi. hogy színezi és befolyásolja a kivetített cselekményt. Eddig a hasonlat. mint jelzése bizonyos ösztönvilág-közti érintésnek. a külső események mélyén és azok hátterében.. még akkor sem tudhatnánk meg semmit az egyéni nézeteikről és egyéni tapasztalataikról! Mert csak azt mondhatnák nekünk. hogy akár csak egyetlenegyszer is feltegyük a kérdést. Mert tudnunk kell. végbemegy ott. az a változás vall az idegen érintésre. hanem csupán az érintés hatása észlelhető a drámában. miként látnak valamely tárgyat vagy jelenséget a külvilágunkban élő emberek. sem az öregúr nem lehet azonos azokkal az idegen egyénekkel. amely film az illető idegen egyénre emlékeztet. . persze a saját szemszögünk koordinátarendszerében kifejezve. hogy voltaképpen nem látnak semmit. hogy az ember a saját sorsát mindenkor áttekinteni is tudja az élet folyamán. Vonatkozik ez minden tekintetben a külvilágunkra. akik az ösztönvilágunkat éppen megérintik. hogy mintegy az idegen egyének érintésének hatására választódik ki maga a film is. filmszalagra. hogy megérintették a filmet és hogy ki érintette meg. amely belőlünk származik. olyanformán. A valóságban azonban nekünk magunknak kell ráeszmélnünk! Nincs értelme tehát.a szőke leány. abban. mialatt a vetítőgépe üzemben van és működik. sehogy. Megjelenésük jelzi csupán az idegen érintést.De ráeszmél a tanítvány egyúttal arra is. hogy ezeket az összefüggéseket keressük! Hiszen gondolkodó értelmünk sohasem hatolhat be a számunkra idegen külvilágok területére. vagyis ami a saját érzékelésünkben .mint szavukat. hogy felismerje az ember. úgy kell felfognunk. hirtelen vörösre változott környezetben és alapon játszódik tovább! Példánk csak megközelítő hasonlat. amelyet ő maga vetít. De a leány és az öregúr csak olyanképpen viselkedhetik. mégis szemléltető. Mondhatnók úgy is. amely a háta mögött a gépházban végbement. Elegendő. bemegy az előadási terembe és a nézőtérről szemléli az általa megindított és vetített drámát.a kivetítésben. mintha ösztönvilágunk. mennyire nincs értelme. amely filmen egy szőke. A külvilágunkban szereplő minden élőlényt pedig. a másik egyén érintésére pedig egy öregurat a külvilágunkban. És ilyenformán csak azt közölhetik velünk. hogy tudomásul kell vennie.az érzékeléseink folyamán! Hiszen még ha feltételezhetnők is. hogy éppen megjelenik és szerepel a képen . Így például az egyik idegen egyén érintése mindig egy olyan film átmeneti vetítését váltja ki. a mi saját szemszögünk szerint. Az egyik idegen egyén érintésére látunk tehát egy szőke leányt. míg egy másik idegen egyén érintésére mindig egy olyan film kerül átmenetileg a vetítőgépbe. az érintés milyenségének összhatását azonban mégis maga előtt látja. . hiába is kívánja azt.. A teremben ülő gépész mit sem tud arról a cselekményről. Sem a leány. Megnyugszik tehát abban. amely éppen fennáll. Nincs a képben tehát semmiféle idegen vonás. mint egy-egy kivetített sugárnyalábot. amely filmnek egy őszszakállú öregúr a szereplője. de mégis magában rejti egy idegen egyén hajlandóságainak /ösztönvilágának/ az „össz-hatását”. hogy egy mozigépész.a külvilágban . fiatal leány szerepel. mindenkor éppen azt a filmet kapná elő és vetítené ki a külvilágba. kivétel nélkül mindenkor a saját elkövetett cselekedeteit kell. készítette el és vetíti is. Hanem csak mi magunk látunk bennük. Szereplése pedig a külvilágunkban leghelyesebben úgy fogható fel. mintegy általuk. hogy a körülöttünk élő emberek mindegyike önálló egyéniség. Mert megérthetjük belőle. rá hasonlít és vele összhangban áll.a külvilágbeli drámában. Minden cselekedetük viszont egyedül a mi saját ösztönvilágunkból fakad!. Ebben a tudomásulvételben viszont.amit a saját hallásunk közvetít. amennyiben kapcsolatba kerül velünk. Magát a filmet az ösztönvilágunk állította elő. hogy nem fontos. ahogyan lényét az ösztönvilágunk a filmen át kivetíti. ami éppen vetítésre kerül. akárki is lép érintkezésbe a vetítőkészülékkel. amit mi magunk közlünk önmagunkkal .

e természeti törvények értelmében. felnőtt anyánk hordozott méhében mint embriót. amely szerint a körülöttünk élő embereket úgy kell tekintenünk. ami éppen megvolt benne. Már nem fogja érdekelni többé a többi ember nézete. . mégcsak nézőpontja sem. Így például ha álmunkban egy öreg ember a gyermekkoráról beszél nekünk. és éles beállításúvá vált.álombeli külvilág . mert hiszen akkor még nem volt kész külvilágunk. sőt öreg emberek is.anyánk sem lehetett.hallatszik számunkra. Minden érzékelésünk pedig. akkor az értelmünk téved. Saját születésünket ahhoz a jelenséghez hasonlíthatjuk leginkább. mielőtt megszülettünk erre az életre.általa.és más a külvilága.már indokolva látja a megkívánt teljes autentikusság feltételét. Feltétlenül felnőtt szülőket kellett kivetítenünk tehát. mintegy a külvilágnak újra való megteremtésében állt! Énségi-szikránk ösztönvilágából . amit mi magunk mondunk magunknak . ha arra gondolunk. mint amikor az elalvásunk pillanatában már jórészt kész külvilág . ezt természetesnek tartjuk akkor.e felismerései révén . A tanítvány . mialatt álmodunk. véleménye. semmi esetre sem vonatkozhatnak miránk magunkra is! Ha pedig azt hisszük. ha az ember a saját születését veszi szemügyre. Hogy azok a törvények. Mert kénytelen belátni a helyes megismerés legelemibb feltételét.a bárka tartalmából . Ezen a felismerésen keresztül eszmél rá a tanítvány a születés mivoltának kétféle értelmére is. abban a külvilágban.teszi fel a kérdést a tanítvány. Vagyis mindjárt felnőttként keletkezett.testi értelemben . mindaddig. Valójában azért nem emlékezhetünk az akkori külvilágunkra.nem is az agyunkban.bontakozik ki előttünk. amelyben azóta élünk. aki a méhében hordozhatott volna bennünket! Anyánk testi alakjának a kivetítése csak a születésünkkor kezdődött meg. hogy mást jelent a születés fogalma a többi ember szempontjából. évmilliókon át kialakult és megszilárdult hiedelmeinkkel.viszont csakis azt hajózhattuk ki az újra-teremtéskor. Mert különben e törvények elveszítették volna általános érvényüket. Tévedés tehát. törvény-mivoltukat. ahol az általánosításnak helye nincs. míg végre a külvilágunk kitisztult. vagyis a föld újonnan való benépesítésekor. Azt a külvilágot ugyanis. és mást jelent akkor. minden emberre egyformán vonatkoznak.. és így a születés törvényei is. mert általánosítani igyekszik ott is. ami nincs meg az ösztönvilágunkban? . hogy nem tudunk visszaemlékezni az egészen zsenge csecsemő-korunk külvilágbeli benyomásaira. Más az ember maga . Hiszen akkor még nem volt meg a jelenlegi külvilágunk. Általános törvénnyé viszont éppen mi magunk avattuk a testi születést. hanem az ösztönvilágunk belső szimbólum-összefüggései között. Márpedig megvoltak benne a számtalan életen át felhalmozódott természeti törvények. a saját kivetített testünket illetőleg is. már nem fog feltenni magának hibás kérdéseket. hanem bennünk magunkban támad. Minden ember csak azt mondhatja nekünk. És így tovább. nem is a tudatunkban. mintha valójában nem is léteznének körülöttünk mint önálló megfigyelők! Ha idáig eljutott. homályos érzéki benyomások kivetítéséből állt. mégis szerepelhetnek benne felnőtt.. És máris megfelel rá: Nem hallhatunk!. Tapasztalatból tudjuk. amelyek a külvilágunkban mindenkire. ahonnan kivetítődik a tudatunkba. amilyen nézetet mi magunk vetítünk beléje az érzékeléseink terén. amelybe később beleszülettünk. hogy ez az anya eleinte csak foltokból és lazán összefüggő. Csak olyan tapasztalatai lehetnek. nem a külvilágból származik. életeken és életeken át. akkor még csak kezdtük kivetíteni. akiknek hosszú múltjuk van. Igaz. Akkor pedig a kivetített anya már felnőtt nő formájában állott a testünk mellett. és akik a múltjukról beszámolhatnak is nekünk. hogy magunk is alá vagyunk vetve ugyanezeknek a törvényeknek. Megérti. Hallhatunk tehát olyasmit. Saját születésünk erre a világra tehát nem volt és nem lehetett testi szülési folyamat. Egyúttal pedig mindinkább ráeszmél arra is. hogy bennünket magunkat. de . Ezt az álombeli külvilágot is mindössze akkor teremtjük magunknak. mint tudjuk. amelyek valójában a mi magunk tapasztalatai. hogy a kivetítés törvényei nem érintik magát a kivetítőt. A testi születés csak a külvilágunk élőlényeire érvényes és kötelező törvény! Saját születésünk ezzel szemben. tehát előbb . Csak olyan nézete lehet.

Pontosan az ösztönvilágunk tartalma és már fennálló összefüggései szerint. miért vetít ki „rossz” külvilágot. a megfelelő fejlődési fokozat elérésével válhat világossá számunkra a tapasztalataink és a kivetítéseink közötti összefüggés. . Saját születésünk testi folyamatát . Ahogy álmunkban sem ébredhetünk annak tudatára. mint az ébrenlétünk külső. mert mindkét esetben az érzékeléseink vezetnek félre bennünket. felmerülésének oka mindkét esetben ugyanaz: a hajlandóságaink közötti összhang-hiány. stb.kilenchónapos terhességét. . Azt a tényt.amennyi csak kell.eszmél rá a tanítvány . hogy az álmunkbeli öregember gyermekkora nem létezhetett sehol és nem volt egyéb. sem a szülők közösülését. hogy úgy és azt álmodjuk. megszámlálhatatlan „bizonyítékát” nyújtván a külviláguk valóságának. saját magunkra is vonatkoztatjuk” mintha ugyanúgy születtünk volna. bajok. akiket öregeknek látunk álmunkban. sem a fogamzást. mi magunk vetítjük beléjük. egyensúly-zavara és összeütközése. szerencsétlenségek. Oly teljes és oly tökéletes lehet tehát ez a bizonyítás. hogy „amit magunk körül látunk. máris jól tudjuk. tárgyi világa és annak minden változása. bár nem létezett. Annyiszor születhetnénk újra. újonnan teremtett világban.egy asszonynak . ösztöneinktől függnek. Mint ahogy a folyó életünk egész külvilága sem létezett előbb. hogy meggyőzzük velük önmagunkat. Önként felmerül azonban a tanítvány elméjében a kérdés: ha az ember maga vetíti ki az egész külvilágát. Csupán a befelé-fordulás útján.bizonyítván annak múltját és létét egyaránt. éppúgy a külvilágunk kialakulásának szabályozása sem függ az akaratunktól az ébrenlétünk folyamán. . és egyúttal a múltjukat is készen.ha felébredünk. Álmaink éppúgy az emlékeinktől.az értelmünk tévedéseként kell felfognunk. magára nézve kedvezőtlen helyzeteket. diszharmónia. Olyan bizonyítékokat és annyi bizonyítékot vetíthetünk bele tehát. mint a többi ember a külvilágunkban . ha születésekor úgy akarja! Erre kérdésre olyképpen találja meg a választ.már felnőtten és öregen jönnek létre. ahogyan tetszik és amit álmodni kívánunk. Minden külvilágunk az ösztönvilágunk belső tartalmának függvényeként keletkezik és alakul. ahányszor csak kedvünk tartja. felfedezhető nyomaival. alighogy elaludtunk. hogy ébrenlétének külvilágát párhuzamba állítja az éjszakánként több ízben is újonnan teremtett álomvilágaival. hajlandóságainktól. mert másképpen nem is mehet végbe kivetítés. Hiszen a saját születésünk nem kívánja meg előfeltételként anyánknak . . hogy álmaink alakjai az elalvásunk pillanatában keletkeznek és nyernek formát.számunkra kizárólag a külvilágunk bizonyítja. a múlt összes. Kialakuló világunkba belevetítettük annak történetét és egész múltját. mint illúzió! Hiszen tudjuk. amilyeneket csak akarunk. amikor megszülettünk. Érzékeink révén nem győzhetjük meg magunkat arról. éppúgy ébrenlétünk folyamán sem eszmélhetünk rá a külvilágunk valótlanságára. hogy a lehető legkedvezőbb külvilágot teremtse meg magának. a külvilágunkat viszont mi magunk vetítjük ki. hogy egész álomvilágunk csak káprázatvilág. Hasonlóképpen. ameddig az illúziók hálójában élünk. mielőtt megszülettünk. Ha az ösztönvilágunkat tetszés szerint alakítani tudnók . egy-egy tetszés szerint. Ezért értelmes és összefüggő a külvilágunk messzemenő múltja. A „bizonyítékokat” önmagunk gyártjuk és helyezzük ki a külvilágba a kivetítéssel. Ahogy normális körülmények között az álmainkat sem tudjuk szabályozni. illetőleg tévedése. hogy olykor rosszat is álmodunk? És miért nem mindig a legkedvezőbb körülmények közé helyezzük magunkat az álmaink folyamán? A kedvezőtlen körülmények.akkor a külső világunkban is olyan változásokat hozhatnánk létre. Azok az alakok tehát. illetőleg az egymást zavaró hajlandóságok /ösztönök/ súrlódása. körülményeket és tényezőket is? Hiszen látszólag módjában állhat. amennyit az értelmünk csak megkíván. ébrenlétünk külvilágának egész múltját is kivetítéssel alkottuk meg magunk körül. Miért van az. hogy érzékeléseink nem igazak.hogy anyánk szült bennünket . hogy semmi esetre sem eszmélhetünk rá a valóságra. hogy személyes énünk meglelhesse helyét ebben a külvilágban! Mindez az „értelmünk” műve.

és így az átöröklés törvényének is. Az a körülmény pedig. hogy szüleink és az őseink hasonlítanak hozzánk. a szemünk láttára öröklik szüleik tulajdonságait. amelyben mindig élt. újszülött-voltunkat . Valahányszor pedig a külvilágát benépesítő emberek. egyre jobban belemerül az illúzióknak abba a tökéletes hálózatába.Nincs tehát tőlünk független feltételekhez kötve. a beavatás fényének világosságában. nem pedig mi a szüleinkhez és az őseinkhez!… Továbbá. és nem mi az övéiket! Ami viszont a külvilágunkat illeti. abban az öröklődés törvényének a legteljesebb bizonyítékait találjuk. mert csak a külvilágunkra vonatkozik és miránk magunkra nem. ennélfogva pedig teljes mértékben alá van vetve a Természet anyagvilágbeli törvényeinek. mert az életet a Természet törvényei szerint. hogy az azonosítás és az általánosítás . hogy testi születésünket. mint a természet minden egyéb törvénye. amelyek a saját személyiségünk keletkezésekor és kialakulásakor dominálnak. . gyermekünk a már kialakult külvilágban születik meg. hogy az öröklődés .két életünk között . Hanem mindössze egy külvilág újonnan való alkotásában áll!. Ráeszmél. stb.azt. Minthogy az ösztönvilágunk szimbólumainak egymásra-hatása is minden irányú és hézagtalan.éppen olyan látszólagos törvény.a legfőbb akadálya a valóság helyes megismerésének. hogy mi magunk vetítjük ki a külvilágba nemcsak a szüleinket és az idősebb testvéreinket. amióta fennáll a világ.. hogy mi magunk minden tekintetben ugyanolyan lények vagyunk.még nem volt külvilágunk. vonatkoztathatjuk saját magunkra is. hogy a szüleink nem éltek saját születésünk előtt. . a saját ösztönvilágát tudja megismerni. A tanítvány újra meg újra bebizonyítva látja tehát. Mindezeken felül pedig még sokféle megállapításra a tanítványnak magának kell ráeszmélnie./a hangsúly az újszülöttön van/ . a születésünk alkalmával. Mert a tanúkat és a bizonyságtételüket ugyanúgy mi magunk vetítjük ki magunk köré. félelmeket és megoldatlan problémákat. a saját születésünkkor. voltaképpen nem bizonyít semmit sem. hogy szüleinknek. hanem az átöröklés megnyilvánulásait is más szemmel kell néznie. mint minden és mindenki. mint az az egész. hogy csak a többi ember volt valaha újszülött csecsemő. mint a múlt egész látszatát. mint mindennemű kivetítés okát és eredetét. és ez általánosításokkal önmagát is azonosítja: értelmi tévedést követ el. húgunk. Ezt az időt követően azonban már csecsemők voltunk mi is. külső világ. mint a külvilágunkban érzékelhető emberek . hogy befelé fordulva. Legfeljebb fordított értelemben. és egyre mélyebben. Minden erejével arra törekszik tehát e felismerés következményeképpen. rokonainknak és őseinknek hasonlítaniuk kell hozzánk. Minthogy a saját őseink éppen a személyiségünkhöz legközelebb álló emlékcsoportok külvilágbeli transzformálódásai és megnyilatkozásai a földi életben. nagy rendszerében. az énünkhöz közelálló élőlényi megnyilvánulások terén. vetítjük beléjük is. hogy a múlt csupán káprázat. azokat a szokásokat. tárgyak és jelenségek magatartásából és viselkedéséből kiindulva általánosít.ha azt képzeljük. hogy éppen azokat a fizikai és egyéb jellegzetességeket.mi magunk azonban sohasem! Mert bennünket magunkat nem szült senki. stb.akár száz tanú is hajlandó igazolni számunkra. hanem a felmenő rokonainkat és az őseinket is. Természetes tehát. csakis a csecsemő-állapottal kezdődően tudtuk kivetíteni. Ami természetes is.az átöröklés . hogy voltunk valaha újszülöttek . Sehol sincs és nem lehet hézag az átöröklés mindent átfogó. Így például tudnunk kell. Az öröklődés: az énünk dominánsainak egyszerű kivetítődése csupán. mintegy visszafelé. De nemcsak a születés kérdését. a születése tehát testi születés. amely körülveszi őt magát. amikor .. Tudnunk kell továbbá. hiszen világos. Nem is szülhetett abban az időben. mert öcsénk. Végeredményben tehát a szüleink és az őseink öröklik a mi tulajdonságainkat. hogy ő maga más. A második beavatás szempontjából tudnia kel. élőlények. Tudnunk kell tehát. Ebből a felismerésből pedig az a megállapítás következik. Fiatalabb testvéreink. gyermekeink.

. Mi az oka tehát annak. mint ahogy a mi földi ébrenléti-külvilágunkban sincs helye a Föld gömbalakjának. vagyis magukat a szimbólumokat tapasztalja. hogy külvilágában az egyik ember örül. Akármit is tapasztal. Mindezekről csak az értelmünk révén van tudomásunk. hogy az égitesteket is tökéletesen másként látjuk az égbolton.Megérti. hogy őbenne magában áll fenn a nézeteltérés. amelyet önmaga erejéből ér el. a külső világba. Mi szükség van azonban csillagragyogású fénypontok sokaságának a kivetítésére? Miért jött létre az egész. Hiszen a kivetítések maguk árulják el számára a kivetítés rendszerét. hogy az ébrenlétünk külvilága sohasem nevezhető egy. bár az idegen égitestek szemszögéből földünk annak látszhatik. vagyis az idegen ösztönvilágoknak a saját ösztönvilágunkkal való szubtilis érintkezése: áthatása. sziklát érzékelünk. medvét.önmagának.de a külső világunkban nem szerepelnek úgy. Hiszen már kezdetben ráeszmélt.kérdi a tanítvány. mint csak a saját ösztönvilágát. Mégis tudjuk. Hiszen a tanítók és yogik érzékelhető alakját is csak ő maga vetíti ki a külvilágba. Mi az oka ennek? . mint a saját öröme és a saját szenvedése. amelyek kivetítődnek a térbe.. az élet minden vonatkozásában egyaránt. hogy a között a beavatás között. Ha medvét vetítünk ki. hogy csak ösztönvilágában.egyedül őbenne magában áll fenn. hogy legyen valójában. hogyha idegen világokat vetítünk ki. tudja. hogy a rablók is csak őbenne magában léteznek. felfoghatatlan csillagvilág?. a szeme elé. ha pedig embert. Még az éjszakai égbolt tündöklő csillagvilágának a mélyén is ösztönvilágának a tükröződését ismeri fel. sem pedig a Föld lebegésének a világűrben. mint az ösztönvilágában fennálló ellentéteknek a széttagolt és külön-külön megnyilvánuló kivetítődése. énjének lényegét. mint az idegen ösztönvilágok érintése. hanem ott látja maga előtt a szélrózsa minden irányában. De ha rablók támadják meg. Ha rügyek fakadnak előtte a fákon. Minden csak kivetítés a külvilágban. Ha két ember veszekszik előtte. mint amilyenek lehetnek azok valóban. mint érzékelhető tények.még erős távcsővel is csak az űrben lebegő golyókat. De ha sziklát vetítünk ki. A tanítás tehát. Ösztönvilágának szimbólumait és belső rendszerét pedig nemcsak befelé fordulva tapasztalhatja. amely világot az egyes égitestek. hanem éppannyira más külvilág kell. . nem kételkedik abban. önmaguk terében. . tudja jól. tudja. mindenkor őbelőle magából származik.alkalomadtán . akárhonnan is kapja. őbenne magában vált uralkodóvá a tavasz. Csak világító pontokat látunk. Mint ilyenek pedig számunkra valóban meg nem ismerhetők. hogy térbeli kivetítésük azért megy végbe. Az a körülmény pedig. azokat nem tudjuk megfelelően érzékelni? Valamely idegen égitest „világa” ugyanis nem lehet egyetlen sugárzó fénypont és nem lehet valamely gömb sem. hogy nem is tapasztalhat egyebet a külvilágban. egyre többet és többet ért meg a tanításból. gömböket ismerünk fel. Önmagát igyekszik megismerni tehát. . amelyben valamely tanító vagy yogi részesíti. akkor meg kell gondolnunk a következőket: Szerepük oka nem lehet más. a másik viszont ugyanakkor szenved. hogy voltaképpen a kivetítés belső okait. Földünk nem érzékelhető égitestnek. Amint az eget nézi. Minden élőlénynek minden öröme és minden szenvedése . mert valamely szerepet játszanak az ösztönvilágunkban. A tanítvány már tudja. tudja. Bizonyos. nem egyéb. sem pedig egy világító állócsillag körül keringő bolygónak az égbolton. . hogy azok valóban idegen világok legyenek a szemléletünkben? Az idegen világok az idegen egyének világai! .és sohasem tudjuk beleélni magunkat abba a sajátos világba. valóban képviselnek. és a között.. mint éppen előtérbe került szimbólumok. a világűrben lebegő „gömbnek”. Miért nem tudunk kivetíteni idegen világokat úgy. hogy az.eszmél rá a tanítvány. alapjában véve nincs különbség. akkor embert tapasztalunk. Éppen csak a létezésükről lehet tudomásunk! Ha tehát feltételezzük.

mint ahogy a Nap is a saját énségi-szikránk térbeli kifejeződése. Mint ahogy maga az égbolt sem létezik a szemünk előtt.az idegen világok részletei azonban számunkra már nem kivehetők.állatok és emberi alakok kivetítéseit okozza. szimbólumkapcsolatára. amely távolságból azok éppen csak érzékelhetők. . addig a tárgyi külviláguk legtermészetesebben úgy fejeződhetik ki a kivetítéseinkben. Amit csillagoknak látunk. Nemcsak az idegen egyéneknek kell tehát képviselve lenniök a külvilágunkban. Messzire visz ez a gondolatmenet. Valamely szimbólum kifejeződése azonban: maga az illető szimbólum. Valójában nem is az égboltról hatnak ránk. Minden érzékelés pedig kivetítés. Nem tartja fontosnak. hogy a csillagvilág a kivetítésben egészen mást jelent.Minden ilyen érintés az ösztönvilágunkra is rányomni igyekszik önmaga mivoltának a bélyegét. ami érzékelhető: az érzékelésben válik tapasztalhatóvá az ember számára. elérhetetlenül. nem érzékelhetjük. amely valamely idegen egyén világát közli velünk.. A sugárzó fénypontok pedig napok. mert egy-egy megfigyelőpont körül helyezkedik el a térben. olyan nagyon messzire. illetőleg ösztönvilágunkkal. elhelyezkedve az égbolt óceánján. hány idegen ösztönvilággal. ha megtartja idegen és megismerhetetlen külvilág-jellegét. tudomást vehetünk a létezésükről. hanem az ösztönvilágunkból kifelé. A pontszerűségük folytán pedig megismerhetetlenek maradnak. abban is képviselve van. amelyek éppúgy egy-egy énségi-szikrát fejeznek ki e naprendszernek a középpontjában. annak minden szimbólumára. .hiszen minden külvilág gömbszerű. akkor a kivetített fénypontok .magukban rejtik. akkor voltaképpen e hatásokban áll fenn a bolygók és az állócsillagok asztrológiai befolyása. hány idegen egyénnel állunk érintkezésben. hogy hány énségi-szikra érinti a saját ösztönvilágunkat. de már nem alkalmasak a megismerésre! Látni és mégsem látni: valóban csak úgy tudjuk ez idegen világokat. Sugárzásuk folytán láthatóvá válnak számunkra. az érzékelések kihelyezése a térbe. hogy foglalják az illető érintőösztönvilágok hajlandóságainak az „összhatását”. hiszen az egész ösztönvilágunkra kihatnak. mintegy benne élnek a külvilágunk égboltozatának egyes csillagaiban is! Másrészt pedig egész külvilágunkat és a sorsunkat is befolyásolják. Ha pedig valóban fennállanak ezek a szubtilis. naprendszerek középpontjai.. ha e világokat olyan mérhetetlenül távolra helyezzük magunktól. Ilyenformán érti meg a tanítvány az égbolt csillag-sokaságának keletkezését. A csillagos égbolt minden fénylő pontja egy-egy idegen külvilágot képvisel. Semmi sem valóság a térben. megláthatatlanok. ha fennáll az az érintő hatás. anélkül. Legkedvezőbb esetben is csak a gömbalakjukat ismerhetjük fel. nem tapasztalhatjuk!.. hogy megbizonyosodjék gondolatmenetének a helyességéről. Lehet. mint az idegen énségi-szikrák érintésére kivetített emberek is . hiszen az idegen külvilágokat valóban nem ismerhetjük meg. hogy hátha téved. magukban kell. hogy kivetített fénypontok megszámlálhatatlan tömegét látjuk mintegy a tér határán. hanem az idegen egyének külvilágainak is. hogy azokat közvetlenül tapasztalhatnánk.ugyanúgy. Mintha mindannyi „jelzőlámpa” égne az égbolton. pontosan mutatván.. Ha mindez így van. hogy minden. ösztönvilágok-közti érintések. azok csupán szimbólum-kifejeződések. amikor így gondolkozik. hiszen éppen ez összhatások következtében jönnek létre mint egyes kivetítések. Éppen ezért minden efféle érintés a külvilágunk kivetítését is befolyásolja. . örökre. Az idegen egyének világai viszont csakis úgy szerepelhetnek a kivetítéseink körében. Míg az idegen-egyének élő mivolta „élőlények” . Az idegen hajlandóság-hatások tehát hiánytalanul benne lakoznak. Mindegy. és csakis úgy maradhatnak számunkra mégis megismerhetetlenek. ha azok számunkra pontszerűek és sugárzóak!. Annyi bizonyos. a külvilág felé! És e hatások egyik végső eredménye csupán. Az is megfordul a tanítvány tudatában. mint ahogyan magyarázza. szerepét és értelmét a kivetítésben. magunk köré! Csillagok tehát nincsenek is az égbolton.

Mások ezek. Maguk a szimbólumok pedig mintegy úgy helyezkednek el az ösztönvilág terében. Felismeri. hogy ösztönvilágában csak szimbólumok vannak. Mindenkor az ösztönvilágbeli aspektusok őrzik magukban az ösztönvilág rendjét. mint az ösztönvilág. A csillagos ég mindenkor olyannak látszik. amely a szimbólumok egész sokaságának a kölcsönös összefüggésében rejlik. már amennyiben szabad beszélnünk pályákról. aszpektusok. mint a térbeli irányvonalak. mind-mind. A tanítvány ezért már nem ragaszkodik senkihez és semmihez sem a külvilágban. és az embert magát. mindazt az értelmet. hogy befelé fordulva. ahol látja és érzékeli az embereket és a tárgyakat.a szimbólumok-világát. másrészt pedig e pontokat egymással is összekötik. Minthogy azonban a szimbólumok közötti összefüggések valóban fennállanak. tárgyak és jelenségek formájában ismert. hogy ott. hogy ismerje az ösztönvilágbeli aszpektusokat nemcsak a csillagok között. a szimbólum-aszpektusok révén létrejött káprázat. a maguk összességében. akkor az ösztönvilágban. mindenfelé. Így ismeri fel a tanítvány .valójában semmi nincs. haladásról és távolságokról az ösztönvilág tértől és időtől független birodalmával kapcsolatban. Összefüggések. amely az ösztönvilágában uralkodik. befelé-fordulásai során azt tapasztalja. kedveseit és gyermekeit”. azok az irányvonalak. a szimbólumok között is vannak irányvonalak. mint amilyenek pillanatnyilag azok az aszpektusok. voltaképpen azt a rendszert látja és ismeri meg. A szimbólumok világa pedig nem más. amelyek valamely megfigyelőpontból a megfigyelt tárgyak. irányokról. megismerhesse a kivetítés lényegét.. akinek elölről kell kezdenie az életben való tájékozódást. Úgy érzi a tanítvány. és egymással csak szubtilis kapcsolatban állnak. Mindinkább ráébred annak a tudatára. szövevényét és örök változásait jelenti. azért valóban beszélhetünk ösztönvilágbeli aszpektusokról is. hogy valójában csupán az aszpektusok képeznek valóságot bennük. . és amely irányvonalak minden egyes égitesttől a többi égitest felé is vezetnek. Valahányszor öntudata megközelíti és be tud hatolni altudatába. . hogy mindezek benne magában vannak. A kivetítések tehát ezeket az aszpektusokat juttatják kifejezésre. Az ösztönvilágbeli aszpektusok csupán a szimbólumok közötti puszta összefüggések kifejezései lehetnek. keringenek. Szokatlan ez a meglátás és megdöbbentő is egyben. Hiszen a test.mint puszta aszpektusok. az úgynevezett látószögeket is jelenti. a Természet: már csak aszpektusok tömegét. A kivetítés lényegében pedig nemcsak a Természet mivoltát ismeri meg. semmi más. a testforma. a megnyilatkozó értelem és a karakter. hanem megtalálja egyúttal mindannak a való hátterét. Az összefüggéseket fejezik ki. mint az égitestek a világűrben: önálló pályákon haladnak. látszat csupán! Nincs is semmi más. okát és valóságát is. amit a külvilágában emberek. nemcsak a jelenségekben és tárgyakban.1 Ha az ösztönvilág hasonló a csillagos égbolthoz. a Természetet. „Elhagyja atyját és anyját. Voltaképpen tehát a pontok térbeli összefüggéseit juttatja kifejezésre és foglalja magában. 1 Az aszpektus fogalma azokat az egyenes irányvonalakat fejezi ki. hogy ha a csillagos eget tanulmányozza. a megnyilvánuló képességek. A tanítvány úgy érzi eleinte. hogy fel kell. Ráeszmél tehát. és voltak is mindig. Hiszen tudja. A csillagos ég rendjét mindenkor ezek az aszpektusok fejezik ki és őrzik magukban. hanem az élőlényekben és az emberekben is. Számára a külső világ. csak aszpektusok vannak. És ezek alkotják a megnyilvánuló világot. amelyek saját szemszögünkből az egyes égitestek felé iránylanak.. akik a külvilágát benépesítik. mint rajta kívülálló megnyilvánulást. élőlények. helyesebben a térben megfigyelt pontok felé vezetnek. mintha újszülött gyermekként állna szemben a világgal. Ráeszmél a tanítvány. újszülöttként. ilyenformán pedig az efféle egyenesek által bezárt szögeket. . hiszen az ösztönvilág nem térszerű. nem érintik egymást.A csillagok tehát szimbólumok.a világűrben és a csillagok birodalmában is . A csillagok világa pedig maga a szimbólum-világ!. hogy megtalálta a kivetítések eredendő okát.

hogy minden kivetítés alapja az ösztönvilágban lévő szimbólumok . A test a tárgyi külvilághoz tartozik. hogy egyéni ösztönvilága képezi minden kivetítés alapját. a szimbólumok egymásközti összefüggéseiben. és eredete. amely átvilágítja az ösztönvilágot. valótlanság.3. hogy mindezek a törvények őrá magára .örökös örvénylésekben kavargó és mégis tökéletesen összefüggő halmaza. hogy a külvilágbeli embereknek adott segítés és tanítás nem hiábavaló .egységesen . mint valamely szüntelenül mozgó és belül is folytonos alakulásban lévő.folytonosan a térbe vetít ki. Ha megváltoztatja a belső aszpektusokat. hogy a természeti-törvények az egész külvilágra és annak minden egyedére egyformán és feltétel nélkül érvényesek. hanem mindenkor az ember saját mivoltának a lényege. csakis akkor. Hiszen még az ember saját teste és személyes énje is kivetítés csupán. A harmadik beavatás Mint már mondottuk. emlékek. E halmaz minden legcsekélyebb változása . vagyis áthat azokra az idegen külvilágokra is. Az elért eredményeket mind .az aszpektusokra. tárgyakkal és jelenségekkel való érintkezését. Felismerései révén. Akkor nem menne végbe kivetítés. amelyet az azon áthaladó fénysugárzás . akkor megváltoztatja egyúttal a kivetítést. vagyis mindkettő csak káprázat. Minden. Nem esik többé azonban abba a hiedelembe.az elme vetítőkészülékén keresztül . ami mind a külső. az ösztönvilágában. a fénysugár hatására létrejött vetület csupán. Megérti a tanítvány. Olyanformán látja ösztönvilágát ekkor. Mert nem az érzékelhető lényekre irányulnak többé a tanítvány cselekedetei.segítjük és tanítjuk. ahol annak igazi helye van. külvilágának élőlényei azonban nem.legbensőbb lényegére . a személyes én pedig csak a tudat káprázatvilágában tűnik fel valóságnak.is vonatkoznak.a saját kivetítéseinket . bizonyos fejlődési fokon a tanítvány felismeri. És ugyanez a felismerés készíti elő a megfelelő talajt a harmadik beavatáshoz is. sokszorosan összetett diapozitívot. A tanítvány felismeri továbbá. . „te” és „ő”.A tanítvány külvilágában ekkor már nincs többé megkülönböztethető „én”. ösztönvilágunk áthat a vele érintkező idegen ösztönvilágokra is. Csaknem ugyanolyan ez az érintkezés. nem is az énje.ő maga. illetőleg szamszkárák .és sohasem is lehet az! Mert mindannyiszor. hogy ezeket a törvényeket is ő maga vetíti ki. Maga a Természet tehát nem is a külvilágból és nem is az ember belső-világából áll. a külvilág látszatát. sem belső világa nem jöhetne létre a Természetben. hiszen egész világa . Ő maga megváltoztathatja. Minden. amit a Természetben találhatunk. ami van. amelyeknek „összhatása” az általunk kivetített emberekben tükröződik éppen.és ezáltal megváltoztathatja a Természet törvényeit is. Mert ha nem volna fénysugár. . illetőleg tudata mögött van.valahol kivetítve jelenik meg a külvilágban.nem látjuk. !. és e sok kivetítés alkotja magát a külvilágot. élőlényekkel.a rajta áthatoló fénysugár hatásának a következtében . Hiszen tudja. amely csak látszólag helyezkedik el térben és időben. őbenne magában van meg. mint azelőtt volt. . éppúgy. amikor az embereket . egyre jobban közeledik a harmadik beavatáshoz. akkor az embernek sem külső. nem láthatjuk meg. A vetítés mindig belülről kifelé történik. Világosan ráeszmél végül. hogy a hatás. mint kihelyezett érzékelés. a kivetítés játéka. ott és mindenütt. az ember köré. Ez a felismerés adja meg a külvilágbeli élet és a helyes cselekvés értelmét. mint egész külvilágát. hanem közvetlenül az ösztönvilágbeli rendre. a változás végbemegy. aszpektus és relativitás az ösztönvilágban maradna rejtve. valójában azonban csak az ösztönvilág szimbólumaiban van meg. bárha az ébrenlét világához való alkalmazkodásában fenntartja is a kivetített emberekkel. És mégis más. Az ember külső és úgynevezett belső világából tehát csak az lehet valóság.hajlandóságok. kiindulópontja nem az ember teste.ezen a fejlődési fokon . és minden összefüggés. hanem egyedül az ösztönvilágból: a szamszkárák halmazából. De tudnunk kell. ha ő maga tudatosan cselekszik általuk. mind a belső világa.

Ő maga tehát minden tekintetben más. Aztán fokozatosan ráeszmél. hiába is kérdezné önmagát. mint egész külvilága. De hogy mit keres.egyre jobban és jobban érti a Természetet és önmagát. voltaképpen már a fénysugár szemszögéből szemléli azt. Hiszen nem sürgeti az embert az idő és nem fenyegeti többé az egyéni megsemmisülés. mint a többi ember. még mindig nem elég ahhoz. És a halála sem lesz igazi halál. De már a saját születése sem volt anyaméhből származó. hogy amikor ösztönvilágát belülről szemléli. Ahhoz a megállapításhoz jut el. hanem egyes-egyedül az ösztönvilágok útján. és sohasem maguk az idegen egyének. fény a lényege. valóban világosság. hogy felfoghassa. ezekben a felismerésekben számolhatna be a tanítvány a második beavatás lényegéről. Az öntudat nem áll meg a fejlődés útján. keserves érzéseiért. Hiszen már régóta nem a kivetítést . ahogyan látjuk és tapasztaljuk őket . akiket látunk és tapasztalunk . amely nélkül kivetítés nem mehetne végbe. érzi határozottan. Már-már úgy érzi. arról még nem tudna számot adni. akit csak maga körül tapasztal. Más fogalommal nem is lehetne kifejezni a mivoltát. Önkénytelen igyekezettel halad a harmadik beavatás sajátságos felismerései felé. Ezért a saját külvilágunkban nem találkozhatunk rajtunk kívülálló. éppen olyan megnyugtatóvá válik később.a saját alkotásaink. a halál sem.addig most. hogy vetítés alapját . Mind ritkábban és mind kevésbé esik rabul érzékei és a lét megszokott káprázatának.tartja valóságnak. testi születés. mindinkább annyi örömet és élvezetet szereznek neki.a diapozitívot . nem követi hullamerevség.a mindennapi élet terén és a befelé fordulásai során . Így azután fokozatosan ráébred annak a tudatára. Nem a tárgyak érdeklik. Saját teste azonban. hogy már nincs mit tanulnia. De míg sokáig úgy szemlélte az ösztönvilág aszpektusait. E megismerései pedig olyan csodálatosak. stb. Mind világosabbá válik számára a kivetítés ténye. egyre magasabb régiókba emelkedik. nem marad fenn utána élettelen test. mindinkább úgy veszi észre. Amilyen megdöbbentő volt eleinte ez a felismerés. minthogy az érzékelhető külvilághoz tartozik. Úgy érzi.a fénysugár kiindulópontja felől szemléli. hanem maga a szemlélet. idegen egyénekkel. vagy legalább is hogy újat nem tanulhat. mindenfajta érzékelését illetően. a saját kivetítéseink csupán. amikor . amelyet az a fényforrás felé mutat.A különböző egyének meg-nem-nyilvánuló egyéni ösztönvilágának az „érintkezése” képezi az egyedüli kapcsolatot az egyes egyének között. a valóságra rádöbbenve. hanem csak a külső világon uralkodnak minden tekintetben. hanem csupán a vetítés alapját és anyagát képező ösztönvilágot. Annál kevésbé. hogy a természeti törvények őrá magára nem vonatkoznak. amit a második beavatásnak köszönhet. A tanítvány. figyelmével most közvetlenül a szemlélés ténye felé fordul. Átéléseiben . Röviden összefoglalva. A különböző egyének közötti kölcsönös érintkezés azonban mégis lehetséges. hogy bőségesen kárpótolják a magára-maradottság és az elhagyatottság olykor nagyon is élénken felmerülő. Mert azok az emberek. hogy érzékeléseinek az a gyökeres átértékelése és az a sok nagyjelentőségű felismerés. a diapozitívnak azt a felületét látja. mert csakugyan „megvilágítja” az ember számára a külvilágot. mintha öntudatával benne valahol benne élne a vetítés alapjául szolgáló aszpektus-hálózatban. hogy a fénysugárnak.a külvilágot . A fénysugár akkor is megvilágít. Megismerései lassanként az élet minden vonatkozására kiterjednek. Kígyózva.úgy. A tanítvány számára és szempontjából az élet örökkévaló. minden tapasztalatában. aki eddig csak a látott és tapasztalt dolgokat szemlélte maga körül és azok mivoltát igyekezett megérteni. illetőleg az ösztönvilág szimbólum-halmazából álló „diapozitív” síkjában tartózkodnék. hogy mindent megértett. Felismerte. Valami még hiányzik. . sem a test feloszlása. Megelégedettség tölti el egész belső világát. megérthesse a lét lényegét. De nem a külvilág által képviselt Természetben. amit meg lehet érteni a létből. éppúgy alá van vetve a Természet törvényeinek.

egyaránt. fényerejével. amely fénynek a sugarait csak az ösztönvilág színezi el a kivetítésben. Mert új felismerések hosszú sora jelenti e beavatás tartományának egymásután felsorakozó mérföldköveit. hanem annak csak bizonyos részén . Rendkívüli. hogy mindenilyen célú igyekezete hiábavaló. és akkor is.szamádhi állapotáig . Máskor pedig ráeszmél. amelyekre a tanítvány dhyána állapotának a megvalósításával tesz szert az elmélyedés gyakorlatában. amikor az ember szemszöge már nem helyezkedhetik el a fénykúpban. Olykor az a meggyőződése alakul ki. Figyelme azonban teljesen elfordul közben minden kivetítéstől: az egész külső világtól és a belső-világától. mint valami nyugodt fénykúp. amelyik a fényforrás felé vezet. Mindezek a kifejezések azonban csak körülírások. Mert a harmadik beavatás éppen a dhyánától szamádhiig terjed. nem is forma többé. amely a szamszkára-áramlások puszta megfigyelésétől a mozdulatlanná váló szemléletig . még el nem színeződött fénykúpban . olyan. És a szerint megy végbe minden kivetítés is. akkor összeomlik. a szemlélet tényére irányul. vagyis maga az ösztönvilág. hogy a fényforrást azért nem láthatja meg. csodálatos tapasztalat ez a tanítvány számára. Az ösztönvilág ellenben . Illetőleg magának dhyána állapotának a megvalósulásában.táján . amikor a még tiszta. A fényforrásról csak annyit tud megsejteni. Megfelelő hasonlattal élve. ízeket vagy szagokat kelt a külső világban. egyetlen szamszkárában és így a fényforrás és a „diapozitív” között nincs többé távolság. ha végbemegy. minél nagyobb mértékben törekszik arra.hatol keresztül. mert az elvakítja a maga mérhetetlen fényével. Mindaz viszont. Mert amikor az öntudat elfordul a kivetítéstől és csupán az ösztönvilágot szemléli. Öntudata elfordul a kivetítésektől. kibontakozásában és a dhyána-állapot átéléseinek a teljes tudatossá válásában rejlik a harmadik beavatás: az a fejlődési átmenet. . hogy a harmadik beavatás ott kezdődik. A harmadik beavatás elméletét azonban mégis megvilágítják általánosságban azok a felismerések. állandó és mozdulatlan. viszonya.szüntelenül ide-oda áramlik. Minél hevesebben. hogy a fényforrásból eredő sugárkéve árnyékmentes. hogy az ösztönvilágnak mely része vonul át éppen a fénykúp körén. hogy az minden világosságnak a kútforrása.a maga szimbólum-csoportjaival és aszpektusszövevényével . Szemlélete már csak magára a szemléletre. Csakis az a tanítvány értheti meg teljes egészében ezt a beavatást. annál határozottabban tapasztalja. hogy figyelmével mindenfelé tud fordulni.vezet. És ami ilyenformán még tárgya lehet a meglátásnak. ami a külvilágot és az ént alkotta: maguknak a szimbólumoknak a mivoltában. ez azonban nem lehetséges. dhyánánál kezdődik és szamádhinál ér véget. tapintási benyomásokat. örvénylik és keresztülvonul a mozdulatlan fénykúpon. az már nem térbeli és időbeli tárgy. amíg a tanítvány a tartomány legközelebbi határától a túlsó határig eljut. amikor hangokat. hogy a fénysugár nem világítja át az egész ösztönvilágot. A szerint alakul és változik a külvilág. újra felismerhetővé válik!… . nézőpontja.és hogy ott végződik a harmadik beavatás. az elmélyedést. hanem csupán szimbólum és szimbólum-összefüggés. úgy fejezhetjük ki magunkat. éppen csak abba az egyetlenegy irányba nem.vagyis egyrészről a fényforrás és másrészről a diapozitívként szereplő ösztönvilág-tartomány között .színeket vagy sötétséget támaszt.helyezkedik el az ember szemszöge. Ebben az átélt felismerésben éri el a tanítvány dhyána állapotát. És lépésről-lépésre változik a tanítványnak az életről és a Természetről alkotott felfogása. hogy éppen mit érint a fény. Mindinkább megérti a tanítvány. a természetbeli szintér és a szintérben rejlő összefüggések. Ráeszmél továbbá. korlátlanul. tárgyak. az abszolút tiszta „fénynek” az eredete. mert maga a fényforrás már pontosan benne van a megfigyelt. hogy mégis megláthassa a fény eredetét. Hosszú az út. aki maga is eljutott dhyána és szamádhi állapotáig. Magát a fényforrást szeretné meglátni. hasonlatok. Jelképes hasonlattal kifejezve. és így megszűnik a személyes én is. a saját tudatától. annak számára vajmi keveset jelentenek. megszűnik a külvilág a maga egészében. Aki nem gyakorolja a yogát. stb.

és mégis minden megnyilvánulás híjával. Csak a szimbólumokat szemléli. és ezért együtt áll fenn vagy együtt szűnik meg a külvilággal. sem gondolkodó tudata nem létezik ekkor számára. olyan megfigyeléseket. Rendkívül finom és mélyreható megfigyeléseket tehet ilyenformán. nincsenek határaik. Amit a fényforrás megvilágít. ami benne rejlik a meg-nem-nyilvánuló szimbólumok mivoltában. közvetlen tudásra van most szüksége a tanítványnak. hogy öntudata az énségi szikráig emelkedett fel. ahogyan azok szüntelenül átáramlanak a fényen.dhyána állapotában. nincs a változásaikban idő. Nem mint külvilág.minthogy e kapcsolat foglalja magában a megfigyeléseinek egyéni szemszögét. hogy a világosság megérint valamely szimbólumot. amilyenekre csakis a megismerésnek ebben a magasrendű állapotában lehet képes az ember. A tudás: maga az a tény. Csupán a fénysugár és a megvilágított szimbólumok közötti kapcsolat alkotja valamelyes énjét. hogy míg az érzékelés és a gondolkozás egyképpen a kivetítéshez tartozik. végtelen változatosságban . amint rajzanak. Voltaképpeni énségi-szikrája még nem válik tudatossá ekkor számára. nincs tárgyszerűség. nincs közöttük tér. amely független a megnyilvánuló világtól. Tudja.az énségi-szikra lényegét. az öntudat mégis „tudja”. vajon a fénysugár tovább halad-e és kivetítést. addig a tudás lényege nem egyéb. amely . mint a Lélek és a Természet kapcsolata. ami nem a Lélek: a Természetet alkotja. kavarognak. A tanítvány egész külvilága és annak minden részlete korántsem úgy. A tanítvány tehát világosan felismeri a fénysugár és a szimbólum kapcsolatában a Lélek és a Természet kapcsolatát . hanem magában az ösztönvilágban figyeli meg a fénysugár által megvilágított szimbólumokat.amikor öntudata tökéletesen elfordult a külvilágtól. mint az egész ösztönvilág . Megérti a tanítvány. mint maga a megfigyelés. vagy sem. hogy érzékelne. Mégsincs „külvilág-jellege” a szimbólumok ilyeténképpen megvalósuló közvetlen-megfigyelésének. Csak tudás van: megismerés. Nem mérhetők és nem jellemezhetők. Mert már nincs szüksége érzékelésre és gondolkozásra a tudás létrejöttéhez. . . tekintet nélkül arra a körülményre. az a „diapozitív”. Erre a tudásra. akkor is megvan . hogy mi alkotja ekkor a megfigyelése tárgyát. örvénylő és kavargó halmaza. .csakis azt az egyfajta külvilágot alkothatja.ha bármikor kivetítésre kerül . . amelyből minden kivetítés származott.meg-nem-nyilvánultan . külvilágot alkot-e valahol a szimbólumon túl. vagyis altudata és a benne rejlő egész. Nincs bennük forma.amikor nincs kivetítés. tehát csak a Természet lehet. amely . hanem mint céloknak és okoknak áramló. Tudásra. E kapcsolat pedig alapjában véve nem más. létrehozott és kialakított. minthogy nem figyelheti meg önmagát. egyéni ösztönvilága. a fejlődés egész folyamán. Valóban szemléli a szimbólumok áramlását az ember. nincs forma és nincs megnyilvánulás. mint minden kivetítés okában.megnyilvánulás-mentes és forma-nélküli. A tanítvány énje tökéletesen személytelen énné válik ebben a megfigyelésben. De akármennyire is megfoghatatlanok. hogy gondolkoznék. A fényforrás: a Lélek. a nélkül. örvénylenek. minthogy minden. amikor nincs megnyilvánulás! Az öntudat ekkor már nem követi az ösztönvilágon áthaladt fénysugár további útját a külvilág felé. kapcsolódnak és kerülgetik egymást. Sem a külső világ. cserélődnek és örvénylenek a fénysugárban. mint maga a Lélek.maga is. Mert nincs benne kivetítés. hanem csupán az ösztönvilágbeli megfoghatatlan szimbólum-összefüggéseket illeti. amit az ember. ami „alatta” van. A külvilág minden törvényszerűsége megvan a célok és okok különböző irányú összefüggéseiben. de még az érzékelésekkel és gondolatokkal teli tudatától is. . Tudja. alapjában. A külvilág minden tárgya és jelensége természetszerűleg benne rejlik a szimbólumok aszpektusaiban és kapcsolataiban. hanem a maga eredetijében áll ekkor a megfigyelése gyújtópontjában. mint eddig. amely nem törődik a fénysugarak további útjával. és a nélkül.önmagának.Hiszen a szimbólumok összefüggéseinek az hálózata. az csak más lehet. ilyenfajta. pontosan tudja mindazt. De mert a megfigyelő-pont ekkor már az énségi-szikra síkján áll: tudatossá válik mindaz. vagyis éppen az énségi-szikra lényege. megalapozott.

mint amilyen az a szövevény. hogy a gyermek felnőtté vált és megváltozott a kivetítésben. mint ami végbemegy naponta. Ugyanaz a játék. akkor már felnőtt emberként áll előttünk. amelyeken a fénysugárzás áthatol! Maga a külvilág . mint ahogy a fénykúp keresztmetszetén átáramló szimbólumok is folytonosan. Felmerül azonban a kérdés. A kapcsolatok és az összefüggések tehát a külső világra jellemzőek.az ember tárgyi külvilága . mint amilyet elhagytunk volt az elalvásunk pillanatában. már a dráma későbbi felvonásait tárja elénk. és csak ott tündöklenek fel a szimbólumok. mert tanulta. oldal.a fénykúp . mely területét éri a fény. amikor később az ösztönvilág meg-nem-világított részében marad meg. amint lejátszódik számtalan földi cselekmény a szeme előtt. amelyet annak idején szemléltünk a külvilágban. az ébrenlét drámája tovább játszódik az ösztönvilág meg-nem-világított területén. Megismeri a tanítvány lassanként a szimbólumok tengelyrendszerét is. A tanítvány már megérti ezt. A kivetítés nem lehet más.állandó és mozdulatlan. ami éppen ott mozog az ösztönvilág megvilágított fénykörében: csak azokat a szimbólumokat és azokat az aspektusokat nyilváníthatja meg. hogy felnőtt-személye kapcsolatban áll a saját gyermekkorával. az elalvásunk és az ébredésünk között.a kivetítés . amely számunkra a gyermeket vetítette volt ki. III. Csupán a fény és a sötétség játéka ez. Az ösztönvilágbeli film. Az ösztönvilág megvilágított és meg-nem-világított részei közti különbség adja meg a tanítvány számára az élet minden környezetváltozásának a magyarázatát. akinek más a külseje és megváltoztak a jellemvonásai is? Egyszerű a válasz. mely zugát. De nemcsak a drámát figyeli meg a kivetítésben. Közvetlenül megfigyeli. hogy mit jelent a tengelyek öt metszéspontja. hogy valóban négy-irányú kapcsolat fennállása szükséges ahhoz. kapcsolatait és aszpektusait. túl az ösztönvilágon. A kivetítés . hajlandóságok nyilvánulnak meg. A fénysugár még akkor is mozdulatlan marad. Maguk a szimbólumok viszont.ennélfogva csak azt tartalmazhatja. miként lehetséges például az. Természetes tehát. csaknem egész tartománya sötétben marad. az ember belső világában mint ösztönök. Felébredve tehát: már tovább haladt külvilágot tapasztalunk magunk körül. hogy 2 Kelet Világossága. Nem az egész ösztönvilágon árad el a fény. a maga tartalmával.pedig éppúgy örvénylik és szüntelenül változásokat mutat fel. hogy a tárgyi külvilág . Az ösztönvilágnak túlnyomó része. amikor elalszunk. . avval a gyermekkorral. kint a Természet terében. amikor még benne volta a fénysugárban.Mindenekelőtt megérti a kivetítés elvét. Húsz vagy harminc év múlva pedig. megfigyeli. amelyet átvilágít a fénysugárzás. hogy az ösztönvilágnak mely részét. Világosan szemléli. abban a körben. akkor is tovább pereg. amikor az ébrenlétünk külvilága kivonul a fénysugár köréből és helyét elfoglalja az álomvilág. hogy míg a fénysugár . hanem mindinkább betekintést nyer a kivetítés technikai elemeibe is. változóan örvénylenek. A fény pedig. amely átvilágítja a szimbólumokat és a szimbólumok szüntelenül változó összefüggéseit. amely a fénysugár útjában áll és amely a kivetítés alapjául szolgál. amikor ismét bekerül a fénysugárba. kötet 69-71 és 254. megnyilatkozását.a külvilág . megfelelő változásoknak kell végbemenniök a külvilágban is! Az ember külvilágbeli környezete tehát éppen azt árulja el mindenkor. a fényen át. Viszont az is teljes mértékben érthető. amikor egészen távoli és az előbbitől messzeeső környezetbe kerülünk a külvilágban. amikor kivetítődnek. maguk a kivetítésre kerülő szimbólumok pedig az ember úgynevezett belső-világát alkotják.2 most végre közvetlenül tapasztalja a rendszer értelmét. nem a fénysugár vándorol. Ha az ösztönvilágban változások mennek végbe. hogy miért nem mindig ugyanazt tartalmazza és miért mindig változó az ember külvilága. hanem az ösztönvilág szimbólum szövevénye vonul és halad odább. ahol belépnek a megvilágított területre. Ha utazunk. addig egyre más és más szimbólumrajok áramlanak be. vonulnak át és örvénylenek az ösztönvilág éppen megvilágított körén. hogyha valakit mint gyermeket ismerünk.mindig a szimbólumok közötti összefüggéseket és kapcsolatokat tükrözi. Mindannyiszor ugyanis. valahol kivetítést hoz létre. és csak húsz-harminc év múltán találkozunk vele újra. Ha az elméleti yoga révén már tudja is.

akkor jórészt vagy egészen felbonthatja abban a meglévő kapcsolatokat és összefüggéseket. nem állapíthatjuk meg. Az ilyen szimbólumok csupán a szubtilis megfigyelés számára világosak. tehát a külvilágban nem észlelhető.valamely szimbólum megnyilvánulást hozhasson létre az anyagvilágban. A külső világban tapasztalt fahasábban például lappangó a tűznek. valójában tehát preexisztenciális szamszkárák. hogy a tűz hozzákapcsolódhatik a hideg fahasábhoz. ha pusztán csak rásugárzik a szimbólumszövevényre. még ott is. Megfigyelheti a tanítvány. és talán sohasem is fog megnyilvánulni abban. vagy ahogyan a röntgensugár elbonthatja a sejtek valamely tömören összefüggő halmazát az élő szervezetben! Ugyanaz a szubtilis fénysugár tehát. Minthogy viszont a lappangó szimbólumok száma mindenkor mérhetetlenül nagyobb a megnyilvánultakénál. A lappangó szimbólumok csak a külső világ számára lappangó állapotúak. Látja továbbá.egészen finom szimbólum-felvillanások árulják el. A tűz nem kerül kivetítésre a hideg fahasábbal együtt. illetőleg lappangó állapotúak. olyan. hogy az ösztönvilágban magában is mérhetetlenül sok szimbólum rejtőzködik. vagy akár valamennyi kapcsolatát. vagyis ha a tűz szimbóluma is annyi kapcsolatot talál. az ilyen felvillanás túlságosan gyönge és jellegtelen. hogy ösztönvilágának mélyén végtelenül sok preexisztenciális szimbólum rejlik. De mind gyakrabban felfigyel a tanítvány egyúttal arra is. akkor a tűz és a láng szimbóluma már a kivetítésben is szerepel. . kapcsolatokat teremthet. nem-létezésre ítélvén valamit. nem nézhetjük meg. Mert amelyik szimbólum ennél kevesebb kapcsolattal bír. a lángolásnak a szimbóluma. a külső világban is tapasztalhatóvá válik: a fahasáb ég és lángol. Az ilyen felvillanások semmivel sem határozottabbak annál a jelenségnél. Észre lehet venni. Rájön. illetőleg szimbólum-csoportja. Az ilyen szimbólumoknak is a megfigyelt felvillanásaiból azonban arra a meggyőződésre jut. szemlélhető hatásait. olykor megvilágíthatja egyikét vagy másikát a preexisztenciális szamszkáráknak is. amelyek kevesebb kapcsolattal bírnak. amennyi a megnyilvánulásához elegendő. szinte óriási közeiben. azért a tanítványnak csakhamar észre kell vennie. a megvilágított szimbólumok tág. Felfedezi tehát a tanítvány. de nincs mit látni rajta. egyszerűen avval. Ha pedig az összefüggések szövevénye úgy alakul. hogy ugyanaz a fénysugár. hogy megláthassuk. okoz megnyilvánulást a külvilágban. hogy . hogy voltaképpen még az ösztönvilág megvilágított részének is csak igen csekély hányada kerül kivetítésre. amelyeknek egyetlen kapcsolatuk sem áll fenn. ami előbb láthatatlan maradt. Mindazokat a szimbólumokat. hanem el is oszlatja a szimbólumok bizonyos fennálló kapcsolatait. abban nincs szerepük. és máris elvész a semmiben. hogy ezek a rejtőző szimbólumok nem befolyásolják a többit. hogy ezek azok a szimbólumok. mintegy a teremtés ellentétes műveleteként. és nem vetíti ki a külvilágba. hogy azt is megvilágítja. hogy milyen.másrészt pedig. mert ahhoz.ha megvilágítja is mintegy akadálytalanul keresztülhatol. amely még sohasem nyilvánulhatott meg a külvilág-kivetítések folyamán. mint amennyi a megnyilvánuláshoz elegendő. mert tapasztalja: a fénysugárzás különböző. azon a fénysugár . hasonlóképpen. . mint ahogy a napfény is eltüntetheti a ködöt a föld felett. csaknem megfigyelhetetlenül. mint amikor egy-egy porszem feltűnik a napsugárban. mint magának a fahasábnak a szimbóluma. mialatt áthatol az ösztönvilág tovaáramló szimbólum-szövevényén. a kivetítésben azonban nem vesznek részt. de azokat sem megnézni.mint ahogyan a sötétbe bevilágító napsugárban felvillanni látjuk a levegőben rejlő porszemeket. ha megvilágítás a célja. éppen olyan világosan szemlélhető. . Az ösztönvilágban azonban a fahasábban rejlő égési-készség éppúgy. hogy a fénysugár nemcsak megvilágítani tud. és így a külvilág szempontjából nemmegnyilvánuló. ami még létezett előbb. ahol egyébként üresnek látszik az ösztönvilág területe. az ösztönvilágban azonban mindenkor felismerhetők. Ráeszmél a tanítvány. csupán az ösztönvilágba behatolt öntudat szemlélheti. soha meg-nem-nyilvánult szimbólumokat állíthat be a minden kivetítés alapjául szolgáló szamszkára-szövevénybe. sem megfigyelni nem tudjuk e fényben. amely fénybe borítja a többi szimbólumot. és hogy a megvilágított szimbólumokkal semmiféle kapcsolatban nem állanak.

kötet 140-141. illetőleg hajlandóságok. hajlandóságok. hogy egyetlen tényezőtől függ az ösztönvilág mindennemű alakulása. A tanítvány azonban lassanként ráeszmél. A hit az az erő. akkor a hidegérzeti benyomásoknak a víz jég-állapotával való együtt járása . I.Nem a tanítvány személytelen énje viszi véghez az ösztönvilág átalakítását. kialakult meggyőződés.valahányszor a vetítést létrehozó fénysugár áthatol az ösztönvilágon . alanyi azonosítási képesség. és áthatolását jelenti az illető szimbólumon.maguk is ösztönök. valamint annak minden eredményét. Ama hiedelmünk például. A hiedelmek . Ily módon a hit valósítja meg a kivetítésben .mint emlék . illetőleg maga a szimbólum. Így például. hanem a külvilág egész léte és milyensége is a hit függvénye elsősorban. . magasabbrendű annál. ami a hiedelmünknek érvényt szerez. Hitünk azonban más.3 A madárnak az a hiedelme például. illetőleg maga az azonosítás. hogy a hit. mint szimbólumok /tehát emlékek. A gyermeknek az a hiedelme. hogy idővel felnőtt-emberré kell lennie: maga a növekedési hajlandóság. azért a hit voltaképpen magától a Természettől független.addig a hit: éppen a megfelelő hiedelmeket képviselő szimbólumokkal való öntudati-azonosítás tényében áll. Végeredményben tehát maga az ember irányítja és alakítja ösztönvilágát: a mindenkori hite szerint. hogy a jég hideg. Ráeszmél.a külvilágban . akármilyen alacsony síkon áll az öntudat. Az az erő. A hiedelmek pedig csak alapot szolgáltatnak a létezéshez.a valamely hiedelemmel való.a szimbólumban bennefoglalt hiedelmet. mint maga az emlék. miáltal a fény kivetíti azt a külvilágba. vagy akár tudatosan irányított várakozás. A hit ugyanis a szubjektív fénysugár behatolásának lehetőségét jelenti valamely szimbólumba. hogy férfi és nő között szexualitás-mentes barátság tisztán nem állhat fenn: a nemek vonzódásának a szimbólumát juttatja kifejezésre. A tanítvány tehát ráeszmél arra. hogy kövesse: az örökösen ismétlődő napszak-váltakozások emlékéből áll.képezi azt a hiedelmet bennünk. Míg a hiedelmek az ösztönvilágban rejlenek. és nem is alakulhat ki másként.alkotja az egyén számára a Természetet. ez a tényező pedig: a hit. másrészt pedig lehetővé teszi az átvilágításukat. hogy minden létezés szabályozója a Természetben: voltaképpen a hit. A tanítvány egyre nagyobb fontosságát ismeri fel a hit szerepének. Végeredményben ezért nemcsak az ösztönvilág. Az embernek az a hiedelme pedig. amilyen. ösztönök/. másrészt pedig elrendezi is a kivetítés anyagát a fényben. a kivetítésüket is.alapjában véve . oldal. amely az ösztönvilágot alakítja. hanem maga a fény. Különben a hit nem tudná szabadon alakítani azt. ha azt tapasztaljuk. és voltaképpen nem egyebek. hanem . mely éppúgy lehet egyszerű hívés. miáltal egyrészt áramlásra kényszeríti azokat.mint tudjuk . amely az ösztönvilágot alakítja. Hitünk az. Ösztön és hajlandóság pedig ugyanaz. . A hit tartja fenn tehát az ösztönvilágot olyannak. Különbséget kell tennünk tehát hit és hiedelem között. A hit az az erő. 3 Kelet Világossága. vagy akármilyen magas síkra emelkedett is. tétova félelem. Önmagunknak evvel a hiedelemmel való öntudati-azonosítása pedig . valójában felette áll az ösztönvilágnak. A természetbeli külvilág pedig . hogy az éjszakát hajnalhasadás kell.a hiedelmekkel való azonosítás káprázatában.mindenkor az ösztönvilág tartalma és belső aszpektusai szerint alakul ki. amely egyrészt így szamszkára-anyagot szolgáltat a kivetítéshez. hogy mégis ő maga befolyásolja a fény által keltett hatást. Minthogy pedig az ösztönvilág . A hit sohasem maga a hiedelem. A hit. Mind világosabban ráébred. az öntudatban. A hit pedig magában az emberben rejlik. hogy „a jégnek feltétlenül hidegnek kell lennie”.a szamszkárák összessége .vagyis hogy természeti törvényt látunk e hiedelemben . hogy minden hiedelmünk: valamely szimbólum. hogy fészket kell raknia: maga a fészekrakási ösztön. Ráeszmél. És így tovább.a bennünk fennálló hitet juttatja kifejezésre az életben. amely a szimbólumokat a fénybe vonja. .

Más. tetszésszerinti célra és tárgyra állíthatja be a várakozását. amely világ . az újraszületések hosszú sorozatán át. hogy a hit egyik formája. az ösztönvilága egyszerű kivetítéseként teremtette meg maga körül a külvilágot. A hit csupán szimbólumokat von a fénybe. ami a kivetítéseket létrehozza. Az anyagvilág milyensége és tartalma viszont mindenkor az ösztönvilág tartalmától és aszpektusaitól függött. Amikor ráeszmél arra. csakis azt a sajátszerű és meghatározott világot vetíthette ki mindig az ösztönvilága köré.mindenkori hiedelmei. a fénysugárzás. Vagyis mindenkor a fennálló ösztönvilága szerint. amikor ismét fennáll a kivetítés ténye és káprázata.szamszkárákat iktathat közbe és fennálló kapcsolatokat bonthat szét ösztönvilágában. Ez utóbbiakat pedig vagyis az ösztönvilág tartalmát és aszpektusait . amikor is a fénysugár.már bennerejlett az ösztönvilágában. Kialakult ösztönvilága hozta létre viszont a külvilágát.mindenkor az egyén hite és a fennálló hiedelmei képezték. ami teremt. vagy a magasabbrendű állati létformában. Ezt a kettős feladatot viszont teljes mértékben a hit végzi és látja el az ösztönvilágban. minden egyes születése alkalmával. egyúttal arra a felismerésre is ráébred tehát. a Lélek felől eredő világosság. amelyek ugyancsak az egyéni hiedelmei és a mindenkori hite szerint mentek végbe. az a „vetítő-fény”. a hiedelmek pedig már maguk alkották meg egymásközti összefüggéseiket. hogy az „irányított várakozás” ereje által voltaképpen tudatosan befolyásolni tudja ösztönvilágát . alakítani tudja. hogy nem a hit a tulajdonképpeni teremtő-erő. mint ahogy valamely edénybe öntött oldat molekulái már önmaguktól rendezőnek el a kikristályosodás folyamán. a fénykúpba. A hit vonta be a hiedelmeket az ösztönvilága fénykörébe. akár az ásványi. illetőleg hite szerint. valamennyi életén át. . Megnyilvánulásokat megszüntethet és tetszés szerinti megnyilvánulásokat „teremthet” ily módon a külvilágban. Hite alkotta meg az ösztönvilágát. pusztán a hit ereje által. kiáradása volt . annak számtalan aszpektusában. arculata az úgynevezett „irányított várakozás”. valamint a szimbólumok aszpektusainak és kapcsolatainak mindennemű befolyásolása. az ösztönvilág aszpektusai között. Maga a hit a Lélekből ered tehát. az ember legbensőbb lényege jut kifejezésre benne! Ennek a megállapításnak a kapcsán azután már egymást követik a tanítvány egyre nagyobb horderejű felismerései. Tudatára ébred annak.ha nem befolyásolják karakterének a merev pályái.ezáltal pedig a külvilágát is megfelelően befolyásolni. hanem függetleníteni tudja magát a karakterétől. A hit a teremtésnek tehát nem előidéző ős-oka. vonásai és kötöttségei. mely abban áll. hogy voltaképpen az egész külvilágát ő maga teremtette meg a Természetben évmilliók folyamán. azon belül. hanem hogy a teremtő-erő: maga a kiáradó fénysugár. hogy hitétől függ ösztönvilágának a tartalmi állapota. valamint szabályozták és befolyásolták is.A hitnek kívül kell állnia a Természeten. Viszont hiedelmei alakították ki az ösztönvilágában rejlő aszpektusokat és törvényszerűségeket. az alacsonyabbrendű. és ennélfogva az ember legbensőbb lényegéből származik. pontosan az éppen elért fejlődési fokozatának megfelelően.a Természet külső határa felé. a szabályozója csupán. születésről-születésre . tartották egyben. hanem felismeri ilyenformán. várván és remélvén az illető célnak és tárgynak megvalósulását a Természetben. ahol létrehozta az ösztönvilág vetületeként az anyagvilágot. megszámlálhatatlan hiedelmeivel. Önként következik mindebből. áttörve és áthaladva az ösztönvilágon.csak a Lélek lehet. vagy távolít el a fénysugár köréből. De nemcsak eme képességének a tudatára ébred rá. hogy az ember . Egész külvilágát tehát ő maga alkotta meg. akár a növényi. alapvető hitével és a hitéből származó. A külvilág minden további változását pedig azok az ösztönvilágbeli változások okozták. semmi más. hogy a kivetítés tényének az oka mindenkor a fénysugár kiáramlása. illetőleg az emberi létformában született újra. mint a Természet pedig . Rájön azonban a tanítvány lassanként arra is. születésrőlszületésre mindig újraalkotva a külvilágát. hogy beteljesíthesse feladatát. . hanem mintegy a rendezője. Valóban.meg-nem-nyilvánultan .

stb. szabályozó hatásnak tekinthető.irányított várakozása .vagy nem valósul meg . nem a tanítvány hite hozza létre a „csodát”. nem kényszeríthető a teremtésre. eloszlassa a fennálló szimbólum-kapcsolatokat az ösztönvilágban. is a külvilágban.vagy nem valósítja meg! Az ösztönvilágban évmilliókon át kialakult és fennálló ama hiedelem például. perzselések. mely szimbólumok eleve megvoltak ugyan az ösztönvilágban.az „irányított várakozás” . ha a teremtő-erő . .mindössze a Természet szimbólumait /szamszkáráit/ rendezi el: a teremtő fénysugárban. Az összevont szimbólumok együttállása lehetővé teszi új alakzatok kivetítését. amelyeket a fénysugár azonban nem ért el. valamint a spiritizmus materializációs jelenségei. A kivetített jelenségeket pedig ebben az esetben sem a hit hozza létre. annál inkább a felé a kérdés felé fordul az érdeklődése.a káprázatlények idézésének esetében oly szimbólumokat vont be a fénysugár fénykörébe. hogy abban csupán a lángnak lesz helye. utat-nyitó.a hit ad módot. hogy voltaképpen mi a teremtő-erő? Minthogy pedig a teremtő-erő magában a fénysugárban lakozik. A tanítvány azonban tudja. nem világított meg máskor. Maga a csoda pedig megvalósul . Ha azonban a tanítvány az irányított várakozás ereje által egyedül azokat a hiedelmeket csoportosítja egybe ösztönvilágában. hogy az „irányított várakozás” mindenkor csupán kiváltó-eszköznek. hanem mindössze módot ad a teremtő-erőnek arra. sőt helyet is foglalnak. Példák erre a tudatosan keltett víziók. . hajlandóságait. amelyek háttérbe szorítják a láng szimbóluma mellett az égetés szimbólumait. az égetés tüneményei azonban ugyanakkor hiányoznak. hogy a fény. mi a kiáradó világosság. a hit következtében az égetés összes szimbólumait. A „nemégető láng” jelenségének a létrehozására azonban mégis az irányított várakozás . pontosan az ösztönvilágban uralkodó aszpektusok és örvénylések értelmében. akkor ezáltal a lánghoz tartozó égetésiszimbólumokat eltávolítja a fénysugár elől. Mindezek bekerülnek a fénysugár útjába. mint amilyen az a vetítés alapjául szolgáló szimbólum-halmaz. mely éppen a fénysugár útjában foglal helyet. a külvilágban. Hiszen a kivetítés nem lehet másféle. nem irányítható. pörkölések. a világosság mintegy feloldja. Nem a tanítvány hite teremti meg ez esetben a „nem-égető lángot”. hogy a teremtő-erő új megnyilvánulásokat idézzen elő a külvilágban.ha hite intenzív és mélyreható. a puszta rásugárzás erejével.máris megfigyelheti és tapasztalja. hogy új szimbólumok társulnak a külvilágát alkotó szimbólumokhoz. és ugyanilyen értelemben a külvilágot is. nem nyilvánulnak meg a lánggal együtt a kivetítésben. illetőleg lehetővé teszi. hogy mást világítson meg az ösztönvilágban. nem befolyásolható.ha a fény preexisztenciális szamszkárákat világít meg . tehát magát a teremtést jelenti. E hatás . Gyakorlatilag ez a fennálló Természet kibővítését. stb. Ez esetben a kivetítés is olymódon alakul. hogy a láng éget: a láng szimbólum-körébe bevonja . a kivetítésben. amely a Lélekből származik? . Maga a teremtő-erő szuverén.az úgynevezett „irányított várakozás” sem tudja önmagában létrehozni a teremtést. A hit .mintegy a teremtő-erő tetszésétől vagy nem-tetszésétől függően! Hasonlóképpen. lehetőséget és alkalmat arra. .Maga a teremtés pedig csak akkor megy végbe.a fénysugár megvalósítja. mintegy önállóan. A tanítvány hite . A teremtő-erő pedig megvalósítja a teremtést. Minél világosabban látja a tanítvány a hit és a teremtő-erő összefüggését és kapcsolatát. hogy: mi a fénysugár.megváltoztatja az ösztönvilág tartalmát. Valamely lánggal együtt megvalósulnak ezért a lánggal kapcsolatos égetések. Így például még a tetszésszerinti hit . hogy abban a felidézett káprázatlény megnyilvánulásai is helyet találhatnak maguknak. úgy is feltehető a kérdés. hallucinációk. Mégis a hit ad módot. ha a tanítvány az irányított várakozás ereje által például valamely képzeletszülte káprázatlényt kíván létrehozni a külvilágában. és hogy oly értelemben változik meg külvilágának a megszokott rendje. hanem a fénysugárban magában rejlő teremtő-erő. hanem a fénysugárban lakozó teremtő-erő.a hit ereje folytán. és maga a káprázatlény is valóban megnyilatkozik. a kivetítés így tehát mindenkor az égetés szimbólumainak az összefüggései szerint megy végbe a külvilágban. mint amit éppen megvilágít. a maga sajátos módján.

az ember legbensőbb lényegéből indul ki. mely a formákat létrehozza a Természetben. mint ahogy a teremtő-erő sem az.a lélekzési görbe . később pedig a helyes tudásra támaszkodik és így lehetővé teszi az öntudat számára a Lélekhez való visszatérést. bizonyítja a tanítvány számára. Ráeszmél. azt a Természet a legkevésbé sem érintheti és nem befolyásolhatja.az Egyetemes Lélek . a megváltásé. illetőleg a teremtő-erő tökéletesen független a Természettől. amíg nem tud eggyé válni avval: voltaképpen a hit a legnagyobb csoda a teremtésben. amíg az öntudat nem tud belehelyezkedni a teremtő-erő lényegébe.hogy a fénysugár. A kivetítést létrehozó fénysugár pedig .a Lélek világossága megnyilatkozik.a közvetlen-megismerésben kibontakozó tudás fényében . akkor a Lélek . A hit. egyéni-középpont a Természetben.éppen úgy a hit. és hogy magán a fénysugáron a Természetnek semmi hatalma sincs. Ráébred. Mert ha nem volna hit. ha öntudata még nem is emelkedhetik az Abszolútum magaslatára. hogy mindaddig. majd onnan az Abszolútum felé visszaforduló görbéje . az örvénylési-görbét. valósítja meg! Ilymódon a tanítvány tapasztalati úton jut el ahhoz a felismeréshez. a személytelen énnél is. amelyben a világosság . és ennélfogva nem valósulhatna meg a Valóságnak a káprázatokkal való azonosítása: az egyéni lét. a hit erejével. nem a személytelen én. sohasem keletkezhetnék egyéni lét.sohasem válhatna egyénilélekké. amely alapjában véve: magának a Lélek és a Természet közötti kapcsolatnak a lényege. legalább meglátja. hogy minden haladásnak. valóban közvetlenül a Lélek felől. hitben nyeri alapját és hitre épül. mely eleinte a nem-tudásban . a rosszultudásnak/. fejlődnie. hogy a „vetítő-fény”.a Lélekből . a káprázatok megszüntetését. A teremtés valamely megvalósulását az ember személytelen énje . a Lélek felé vezet. irányításával. mint ahogy az anyagvilágba való lemerülésnek. a Lélek lényegéből ered. Ráeszmél a tanítvány tehát. az Abszolútum.a beteljesedést. a világosság. Hiszen a teremtés igazi alanya: a Lélek. hogy az ember legbensőbb lényege nem az énségi-szikra. csak annyit állapíthat meg a tanítvány . mely a megismeréshez. Evvel a felismeréssel pedig a tanítvány meglátja egyben azt az utat is. Ha nem volna hit. amely világosságot árasztés egyedül tud világosságot árasztani . A teremtés tényét viszont mindenkor a Lélekből eredő világosság viszi véghez. mint maga a fény. Hogy a hit éppúgy nem a Természet produktuma. az agyagvilág kibontakozását. A hit pedig. hogy merre. A nem-tudás tévedéseinek és káprázatainak valóságként való elfogadása: a Természet . Mert mindenkor a hit hozza létre a formát. éppen úgy a Lélek Valóságának a megnyilatkozása. hogy a fénysugár.énségi-szikrája csupán „kérheti” a fénytől.a Valóság félreismerésében . hogy hite kétélű fegyver: mindenkor éppúgy lehet az alámerülés. A tökéletes odaadás alapja pedig megint csak: a hit. mint a Lélekhez való visszaemelkedése. A hit. a hit erejének a megfelelő beállításával.gyökerezik.az énségi-szikrabeli ösztönvilágra. vagyis a tulajdonképpeni Természetre. a végső cél elérését . amelyből minden teremtés és teremtett dolog származik. hanem voltaképpen a fényforrás. hogy a fejlődésnek eleinte az anyagvilág felé. Ily értelemben valósíthatja meg a Lélek iránt való tökéletes odaadást. és így lehetővé teszi a Természet megteremtését. mint a világosság. minden teremtésnek is a hit a tulajdonképpeni irányítója.A harmadik beavatás fokán ezekre a kérdésekre még nem nyerhet kielégítő választ. amely az öntudat számára. az elvakulás előidézője. Rájön. A tulajdonképpeni teremtő tehát: maga az ember. a teremtő-erő: közvetlenül a Lélek hatása a Természetben. nem lehetne szerepe a nem-tudásnak /a téves-tudásnak. Éppen az a tapasztalat. A teremtés igazi alanya viszont beljebb rejlik az emberben még az énségi-szikránál. az Abszolútum felé.voltaképpen maga is csak hitből fakad. melyik irányban kell haladnia. az elvontfogalmak kibontakozásához vezet. az öntudat minden emelkedésének kulcsa . a teremtés feloldását: a Természettől való elkülönülést. Ha még nem is tudja követni. Megérti továbbá. fejlődésnek. hogy a hit éppen úgy a Lélekből származik. annak a fényforrásnak a középpontja és lényege. A kettő szorosan egymáshoz tartozik.

mégpedig avval. Kell. könnyűszerrel beállíthatja saját hitét /hiedelmeit/ a beteg gyógyulására. kivetítés. Mert szüksége van a tapasztalatokra. hogy az értelem milyen alacsonyrendű a Lélek valóságához képest . Ha ekkor egyúttal úgy tapasztalja. hogy a megnyilvánult világban a sors törvénye uralkodik. . illetőleg a hitével felidézett összes szimbólumokat és szimbólumkapcsolatokat. mint az apró gyermek. Mindössze „kérnie” kell ekkor a Lélekből eredő fényt. amelyből a Természet törvényei erednek. azt a lényeget. a teremtő-erőt.mégis tudja jól. külvilág keletkezik: teremtés megy végbe. szüksége van a végbevitt „csodákra”. A harmadik beavatás fokán. és újabb ok és okozati láncolatokat indít a Természetben.sem téves -. akit mélyen megsajnál. külvilágának valamely szenvedő élőlénye iránt.és a gondolkodó értelem csődjén keresztül. az már nem nevezhető csodának. úgyszólván minden lehetséges kételkedését. amivel a legtöbbet tehet: a hit irányított ereje által. hogy minél több tapasztalathoz jusson az életben. hogy a teremtő-erő bebizonyítsa tudata számára a „csodatételek” lehetőségét és valóságát. De ha váratlanul felmerül benne a részvét. hogy csodák nincsenek. Mert látja. amit cselekszik! . Ami pedig megmagyarázható.az „irányított várakozás” ereje által . és megmozgatni próbál. hogy valójában ő maga cselekedett. érzékeli és meggyőződik arról. A soha nem tapasztalt és soha meg nem ismert káprázatok pedig . Egyedül ez a szempont indokolja.éppolyan mértékben növekszik a tudatos felelőssége is. Mert éppen ezek a csodák győzik meg gondolkodó értelmét arról. mint amelyek éppen betöltik az ember világát. nem volna megismerés . hogy egész ösztönvilága azonnal ez irányított hitéhez alkalmazkodik. akkor nem lehetne öntudat. mindjobban ráeszmél a tanítvány. egészségére. Mert ugyanakkor. birtokába venni. . Kell. mert tudja a módját annak. sem helyes-megismerés. mint ahogy a Természet általános törvényei általában megengedik. Düh vagy harag sohasem indítja cselekvésre. máris meggyőző. a Lélek teremtő-ereje által. hogy változtasson a külvilágán. nem jöhetne létre megfigyelés. Ha nem is önmagának az a személytelen énje. átvilágítsa ösztönvilágának a megfelelő területét. nem volna Rend és nem volna Értelem a teremtésben. Hanem volna világosság. Mégis. és így az újraszületések maradandó oka és alapja is. hogy amilyen mértékben tudatosan irányítani tudja ösztönvilágának életét . Beteget lát például. amelyen az „irányított várakozás” már dhyána állapotának a szintjén valósítható meg. amellyel még azonosnak tartja magát. hogy „csodát” tett. máris önkénytelenül megkísérli. mert az mindig továbblendíti az egyéni sorsot. Megértve ezt az összefüggést. valósította meg a csodát. ő maga jól tudja. A káprázatoknak valóságként való elfogadása pedig csakis a hit révén valósulhat meg az Abszolútum körül. Aki ismeri a Természet lényegét.és semmiféle kivetítés sem mehetne végbe.valóban egyértelműek maradnának a Semmivel. hogy a hit és a világosság mindenkor együtt alkossa a megnyilvánulások világát. Ahol pedig hit és világosság együtt van jelen. hogy csodákat tegyen. próbálkozik. másként is felhasználhatja a Természet erőit. hogy időnként úgynevezett csodákat tegyen. és hogy helytelen a Természet rendjébe való minden önkényes beavatkozás. konkrét tapasztalatra tett szert. a Természetben.egész létének alapja és fenntartója. tehát nem alakulhatna ki tapasztalható világ sem. hogy a beteg meggyógyul. hogy segítsen rajta és enyhítsen szenvedésein. éppen a csodák oszlatják el a még fennmaradt kételkedéseit. Eleinte mintegy csak tapogatódzik az új megismerések terén. hogy a tanítvány időnként megváltoztassa a Természet törvényeit. hogy áthassa. amikor gondolkodó értelme meghajlik és mintegy alázatosan leborul a végbevitt csodatételek előtt. valóságos csodát tudott tenni. Indulatait megfékezi a tanítvány. Alapvető szükségesség tehát. újra meg újra megkísérli. Tudja ugyan. hogy más törvények szerint cselekedjék. eszével még felfogni sem képes azt. kísérletezik. ott forma. hanem voltaképpen a szuverén teremtő-erő változtatta meg a külvilágot. Ha pedig nem volna világosság.hiszen értelmével. oly maradéktalanul. hogy valóban meggyőződhessék a hit és a teremtő-erő benső összefüggéséről. . végül is. A beavatott tanítvány tettei tehát valójában sohasem csodatételek. amikor mindent megfogni.

sohasem fakadhat valóságos szeretet. tehát befolyásolják minden beavatkozását is a Természet rendjébe. 2.minthogy valamely „törekvést” és „ítéletet” rejtenek magukban . Mindezek a feszültségek pedig egyrészt . megnehezítve a sors örvényléseiből való felszabadulását. hogy öntudata e működési-szintek fölé emelkedett. A büntetést tehát valóban meghozza a sors. amelyekre várakozását olykor tudatosan irányítja rá. Magának a megbocsátásnak pedig alapvető feltétele: a szeretet. minden megváltoztatását a külvilágnak. alatt. Habár a személytelen cselekvés nem is lendíti tovább a sorsot. Ráeszmél. azért a szeretet 4 Ahol nincs meg a megbocsátás. mind önmagának. 24-26. . mind a külvilágában egymás közt vétkezők hibáival szemben/. és így a külvilágot is. hogy feltétlenül szükséges gondolatainak és képzeletműködésének. amikor segítő céllal. hitünk pedig ebben az értelemben alakítja ösztönvilágunkat. minthogy e két utóbbi egyet jelent. még a legnemesebbnek látszó megnyilatkozások formájában is.addig a szimbólumok közti feszültségek mindenkor megvannak és megnyilatkoznak nemcsak a karakterében. Mert e nélkül az ember csak egyre jobban belebonyolódik a természetbeli kötöttségek szálai közé. hogy egy ember egy gyermeket kínoz .a harmadik beavatás fokán.vagyis ameddig meg nem valósította a tökéletes megbocsátást /1. nehogy káros és ártalmas kivetítéseket idézzen fel maga körül. .mindinkább alárendelt szerephez jut. Minthogy pedig a valóságos szeretet közvetlenül a Lélekből fakad. Egyúttal hisszük és kívánjuk. valamint helytelen célokra irányított várakozásaival /hitével/ nemcsak használni. amelyben felfogja a szeretet mivoltát.mindjobban fokozzák az anyagvilághoz való kötöttséget /további sors-kifejlésre ítélik és kényszerítik a külvilágba kivetített élőlényeket/. ameddig feszültségek állnak fenn a saját karakterében . hogy az „irányított várakozásnak” akkor is megvannak a maga veszélyei. . Megérti. Elmeműködéseinek szüntelen ellenőrzése kapcsán meggyőződik arról. és visszaható erejüknél fogva: a tanítvány saját sorsát lendítik tovább. mind a saját maga múltbeli vétkeivel. Ilyenformán pedig hitünkkel éppen a sorsot lendítjük tovább a világban! 5 E gondolatmenetnek mintegy a konklúzióját találjuk Márk evang. Mert mindaddig. ott ugyanis valamely ítélet van jelen.Csak az ész. hogy gonoszsága megérdemli a büntetést. Sőt. hogy a szeretet kútforrása az Abszolútum. A gondolkodó tudat és a személyes én fontossága .hogy a teljes megbocsátás az első és alapvető feltétele minden helyes eredményre vezető „irányított várakozásnak”. nem tud behatolni azok mélyére. azonosítaná magát velük. mind külvilágának. hanem az ösztönvilágában is.a szimbólumok világából .ezek az ítéletek és törekvések az embert magát kötözik és szögezik egyre jobban az anyagvilághoz.és nem bocsátjuk meg ezt a cselekedetét.. hogy a megfelelő büntetést valóban meghozza számára a sorsa. Így jut el a tanítvány fokozatosan ahhoz a felismeréshez.öntudatának emelkedésével egyenes arányban . és hogy a tárgyi külvilágban a szeretetnek mindig csak a torzképeivel találkozik az ember. mert a tanítvány gondolkodó értelme még nem tudja követni a benső megismeréseit. amikor személytelenül cselekszik. hogy felelőssége akkor is fennáll. maga a feszültség pedig mindenkor az ítélet végrehajtására törekszik. Minden magasabbrendű tapasztalata viszont egyre nagyobb mértékben megvilágítja számára a felelősség kérdését. még nagyobb is ez a felelősség. Hiszen ha nem emelkedett volna föléjük. a felelősség ugyanaz marad. és természetszerűleg befolyásolják minden kivetítését. Megérti.máris úgy ítélünk. mint máskor. Ráeszmél a tanítvány. A kívánságunkban rejlő feszültség az ítéletünk végrehajtására törekszik.minthogy az egész külvilág az emberben magában van meg . ha azt látjuk. akkor bennük élne. Megérti. hanem ártani is tud. 3. Rájön. végül pedig egészen megszűnik tehát ezen a fokon. Így jut el a tanítvány a személytelen felelősség tudatához. hogy szabadjára engedett hiedelmeivel. hogy a Természet szamszkáráiból . .4 másrészt viszont . önzetlenül és személytelenül alkalmazza azt az ember. és nem lehetne képes az ellenőrzésükre. mind az ellene vétkezőkkel. de még inkább hiedelmeinek és várakozásainak a szüntelen ellenőrzése. XI.5 Megérti tehát a tanítvány . Így például. a külvilág valamely megváltoztatásának érdekében. az értelem szempontjából azok. Egyben pedig megtanulja mérlegelni mindazokat a célokat is.

Hiszen . a hit erejét. Nem az az igazi szeretet. A harmadik beavatás fokán pedig az ember már tudatosan avatkozik bele a teremtésbe. A hiedelmek szabadjára-engedése pedig csak a fejlődés rendjének csak a megzavarásához vezethet. alakítása: valójában a többi egyént.a harmadik beavatás fokán . mint a Lélekből fakadó hármas hatás. a fejlődést. amikor a tanítvány ráeszmél. a beavatásnak azon a fokán. teremti meg.a Természet törvényeit. mint hála-keltés-célzatát magában foglaló adakozást.a különböző ösztönvilágok „érintkezése” révén . hogy ösztönvilágának minden változása nemcsak a saját külvilágára hat ki. várt beavatkozása szükséges a hit által elrendezett viszonyok megvilágításához és kivetítéséhez. hogy váljék a Természetben. a fénysugarat. E hármasság . Annak a feladatnak tehát. a szeretetet. Nem engedheti többé szabadjára tehát érzelmeit. illetőleg e fenntartásnak még a lehetőségétől is. Ez a elismerés megfosztja az embert a felelőtlenségnek még a legcsekélyebb mérvű fenntartásától. hanem . Ebben az értelemben a tanítvány a saját ösztönvilágán is tapasztalhatja mindazokat a hatásokat. amelyet .ő maga válik ekkor a Természet fenntartójává. és ösztönvilágának meg-nemvilágított területeire űzheti azokat. mely a Természet szimbólumainak az állapotát. jelenségét és élőlényét . hogy saját ösztönvilágának minden szándékos. és így valójában az ő vállaira nehezedik egyrészt a természetbeli minden szenvedésnek minden fájdalma. amely már nem ismer többé megalkuvást. Az Abszolútumból kisugárzó szeretet: magának a felszabadulásnak Ígérete és végső Beteljesedése is egyúttal. ha úgy tartja helyesnek. Valóban nem háríthatja el magától a felelősséget a tanítvány akkor. E hármasság. A tanítvány megismerkedik a kérlelhetetlen felelősség tudatával.már nem tehetetlen prédája többé ez idegen hatásoknak! Mert hitének erejével eltávolíthatja a nem-kívánatos hatások bármely eredményét a vetítő-fénysugár fényköréből.a keresztény misztika szellemében . . avval a felelősséggel. helyzetét és összefüggéseit alakítja.a külvilág élőlényei iránt táplál magában az ember.mint érzelmet.áthat a többi egyén világának alakulására.az abszolút szeretet. másrészt pedig a Természet jövője. gyötrelme. vagy felelőtlennek látszó megváltoztatása. minden külvilágbeli célt. amelyek az idegen ösztönvilágok felől erednek és az ő ösztönvilágát érik. az ember csak a Lélek iránt való teljes odaadással tehet eleget. a fejlődés és a felszabadulás felé vezetés feladatának és kötelességének mérhetetlen súlya is. hitének és hiedelmeinek a tudatos irányítása által. stb. Az igazi szeretet: a Kezdet és a Vég. és így vég nélküli szenvedések okává kell. a teremtő-erőt. mint gyámkodást. amelyen megérti. remény és szeretet formájában jut kifejezésre.lényegét az ember csak a Lélek iránt való tökéletes odaadásban ismerheti és értheti meg. és 3.mint minden tapasztalt megnyilvánulás hátterében . minden szokást és minden vágyat. Meg kell tagadnia minden önösséget. és így végeredményben az egyének összességét is érinti és befolyásolja. ő maga azonban . indulatait. a többi egyén sorsára is. . a Lélekhez való visszatérést. Az igazi szeretet csak a Lélek felé fordulhat. a felszabadulást. mely még felmerülhet az elméje mélyéről. hogy az igazi szeretet forrásával egyé váljék. tárgyát. hogy megakadályozza a megnyilvánulásukat a saját életében. Az igazi szeretet lényege . Az igazi szeretet . hogy megvalósulhasson a teremtés.felismerései kapcsán . tartja fenn és alakítja örökkön-örökké az ember egész világát .minthogy abszolútugyancsak a Természeten kívül áll tehát. mely a teremtésben már kezdettől fogva biztosítja a jövőt. 2.a hit. akárcsak a hit. illetőleg teremtő-erő! A Lélekből eredő alapvető hármasságot ismeri meg ilyenformán a tanítvány a harmadik beavatás fokán: 1. mert jól tudja.alapjában véve mindig hiedelmek rejlenek. A Lélek iránt való tökéletes odaadásban viszont a valóságos szeretet: az egész Mindenséget felöleli. gondolatait és elképzeléseit.annak minden parányát. mint ragaszkodást. hogy elméjének valamennyi effajta megnyilvánulása mögött . a sorsot és a mindenséget. melynek remélt hatása.

Az öntudatnak ezen az emelkedettségi fokán bontakozik ki számára a „tökéletesmegismerés”. és így cselekedetei is. a fény körébe.4. Az öntudatnak ezen az emelkedettségi fokán már nincs megkülönböztethető kivetítés.Minthogy azonban a többi egyén . egyre szűkül tehát. annál közelebb kerül maga a fényforrás is ösztönvilágának a megfigyelt szimbólumaihoz. hogy a sors már folyamatban lévő hullámainak önmaguktól kell lecsillapodniok.mindennemű kivetítés hiányában . máris annál kevésbé kíván önkényesen beleavatkozni a külvilág egyensúlyra-törekvési szándékaiba és folyamataiba. vagy felelőtlennek látszó megváltoztatása tehát számtalan egyén sorsát. a Természetnek minden vonatkozását megtalálhatja benne.egészen meg is szűnik. figyelmének állandó szétszórtsága is nagy mértékben hozzájárul ahhoz. és a szamszkára középpontjából minden irányba egyformán kisugárzó fénnyé válik.a bennük rejlő lendület folytonos csökkenésével .a szerte-szétirányú hiedelmek és várakozások .6 Evvel pedig elérkezett a negyedik beavatás küszöbére. Ezért az átlagos ember felelőssége természetszerűleg sokkal kisebb. a többi egyént. Öntudata egyre feljebb emelkedik.ismeri fel a tanítvány szamádhi állapotát. Ebben a változásban . sőt végül egyetlen szimbólummal egyesül. Mindinkább ráeszmél e közben. óriási felelőssége mellett. Ezáltal a fénysugárzás is elveszíti addigi jellegét. Elenyészően csekélynek. Semmi sem áll messzebb. Ismeri ösztönvilágát. minthogy a fény minden irányban egyformán árad ki és egyformán érinti az egész ösztönvilágot.általában .a be nem avatott . Amint belátja annak a szükségességét is. a csendet. mert csakis önmaguktól . azért a tanítvány ösztönvilágából eredő hatások többnyire visszavonhatatlanul befolyásolják a többi ösztönvilágot. Az átlagos . akkor valóban nem is kívánja megváltoztatni többé a világot. mint amilyeneket a befelé-fordulás terén gyakorlott tanítványnak akár a legcsekélyebb „szabadjára engedett” hiedelmei is azonnal létrehoznak a Természetben. egyetlen szamszkárába húzódik be.még nem áll az öntudat emelkedettségének e magas fokán. hogy csökkentse felelősségét. szinte jelentéktelennek látszik ez a felelősség a beavatottnak mindenre kiterjedő. hogy minél jobban közeledik öntudata a fényforráshoz. Teljes mértékben a nyugalmat. Minél inkább megérti a tanítvány a sors szükségességét. amelynek terhe ettől fogva minden legcsekélyebb cselekvésére is ránehezedik. !.sohasem kelthetnek fel olyan lényegbevágó és intenzív hatásokat. akkor a fénykúp . mindinkább kialakul felfogásában a külvilágát illető „minden mindegy” elve. Mert a szétszórt érdeklődés és figyelem . A harmadik beavatásban már nincsenek többé távolságok sem. Befelé fordulása egyre mélyül. az Abszolútum felé. A beavatott tanítvány ezért sohasem „cselekedhetik” felelőtlenül. egyé válik avval. Hiszen az átlagos ember érdeklődésének. Az egész Természetet. Semmi sem marad tehát. fejlődését és külvilágát is érinti egyben! Voltaképpen ebben a felismerésben fogja fel a tanítvány azt a végtelen felelősséget.szűnhetnek meg véglegesen a Természetben. ha akarja. és amikor a fényforrás a szamszkára középpontjába kerül. A negyedik beavatás 6 Pradnyá. Ösztönvilágának legtávolabbi területeit is bevonhatja. A fényforrás. . általában sorsszerűek.ember hiedelmei. Amikor pedig a végbevitt „csodák” már bebizonyították tudata számára a hit és a teremtő-erő benső összefüggését. vagy közelebb a tanítványhoz. Ösztönvilágának minden szándékos. a maradandóságot keresi azontúl a beavatás felismeréseiben.végtelen kicsinyre zsugorodván össze . mint a beavatotté. Az ösztönvilágát megvilágító fénykúp egyre rövidül. a békét. ami felé még érdemes volna törekednie a külső világban.

minden jelenségnek. a megfigyelés-ténye és a megfigyelt-szamszkára egyesülése folytán . ha úgy akarja. valamint. Befelé-fordulásai során már el tud jutni a teljes elmélyedésig.a tanítvány hite végre a helyes tudásra támaszkodik.ő maga is. hogy tetszése szerint megvalósítsa dháráná és dhyána állapotát. tudja. amikor öntudata egyetlen szimbólummal egyesül. Az így létrejött megismerés azonban még korántsem elégíti ki. hogy mind a hit.mint tökéletes odaadás . Eljutott odáig. Megértette azonban egyúttal azt is. amikor ráeszmél. megismerte a hit szerepét az ösztönvilág szimbólumainak terelése. Maga a fénykúp is illuzórius tehát! . vagyis amikor .másrészt meggyőződött arról is.állapotát. mert nem állna fenn a Lélekhez való visszatérés lehetősége: az Abszolútum felé törekvő fejlődés.A harmadik beavatás fokán a tanítvány felismerte a hit és a teremtő-erő belső összefüggését. Hiszen egyre magasabbrendű és új megismerések forrását jelenti számára. Amikor pedig valóban eléri a teljes elmélyedés . és mindent egyformán. a teremtő-erő és a szeretet együttvalósága képezi.a felszabaduláshoz vezet. előbb-utóbb. azt az összefüggést. hogy elérje célját.szamádhi . Titkokat. Megismerésének nincs többé akadálya. amelyek más módon megismerhetetlenek maradnának az ember előtt. benső szemléletében pedig nemcsak a külvilág éppen fennálló megnyilvánulásainak lényegét és okát ismerete meg. mint maga a szeretet is . Ugyanakkor tapasztalatilag győződött meg arról. hogy minden kivetítés valójában a teremtő-erő hatására valósul meg a Természetben. Hiszen a szamádhi állapotában. és hogy csakis így tekintheti át egyszerre a szamszkárák egész világát. bolyongó szenvedést.a megfigyelő-alany.az egész világgal együtt . Tárgyi külvilágának .közvetlenül a Lélek hatásának a megnyilatkozása. amelyből minden kivetítés származik. Mind jobban és jobban elmélyült öntudata a befelé-fordulásai során.eredeti mivoltát az ösztönvilágában találta meg. Elfordult személyes énjétől és külső világától. tárgynak és élőlénynek . Megváltoztatja számára a Természet képét. A fénysugár szemszögéből szemlélve ösztönvilágát. földi életére. szinte emberfeletti türelemmel. csoportosítása és rendezése terén. El kell jutnia e közben ahhoz a fejlődési fokozathoz is. Azon igyekszik. hanem az összes lehetséges megnyilvánulásokét: a lappangó szimbólumokban. és magának a szemléletnek a tényét igyekezett szemlélni a befelé-fordulásban. Mérhetetlen perspektívák bontakoznak ki előtte. vég nélküli. hogy lényegében csak a nem-tudás . és mindenben a valóságot látja meg.alkotta és hozta létre azt a „távolságot”. akkor egyúttal a negyedik beavatás fokozatát is eléri végre. Mert érzi.éppúgy. Míg egyrészt ráeszmélt arra. Újra meg újra befelé fordul. hogy megragadjon egyetlen szimbólumot az áramlásban. mind a teremtő-erő . hogy az egyéni lét alapját mindenkor a hit. Megszerzett elmélyedési képessége befolyással van egész. amikor a nem-tudás helyét a helyes tudás foglalja el. hogy mindhárom-féle hatás forrása. Megtanulta háttérbe szorítani. akkor meggyőződhetik arról. Elmélyedt. amely végső eredményében . tökéletesen át tud tekinteni. A szamszkárák áramlását tehát már közvetlenül tudja szemlélni. Mintegy újjászületik ebben a megismerésben . hogy a szeretet valósága nélkül minden kivetítés csak káoszt teremtene és reménytelen. és hogy a Lélekből eredő sugárzás csupán e közbeiktatott távolság következtében alkotott volt bizonyos „fénykúpot” a Lélek és az ösztönvilág között. amely ösztönvilágának szimbólumait elkülönítette volt az eredendő fényforrástól. Távolság híjával pedig fénykúp sem keletkezik a fényforrás és az ösztönvilág között. eredete kívül áll a megnyilvánult és a meg-nem-nyilvánult Természeten. . mélységeket tár fel. Az elmélyedés legmagasabbrendű állapotát igyekszik megvalósítani elméjében. Öntudatát egyetlen szimbólummal akarja egyesíteni. hogy a megfigyelő-alany és a megfigyelt szimbólum között valójában nincs távolság. Rá kell eszmélnie erre.illetőleg a nem-tudás káprázataiba vetett hite . hogy csak így állíthatja meg a szamszkárák folytonos vonulását és örvényléseit. majd tökéletesen kiküszöbölni az érzékeléseket és a gondolatokat.

megáll. Hiszen a teljes elmélyedésben .egyébként . A fénykúp pedig csak akkor szűnhetik meg. Már nem foghatja fel úgy a Lélekből eredő világosságot. ha a megfigyelt-tárgy. hogy a tudása végre valóban helyes tudás. amikor később ösztönvilágának a felületét vélte meglátni és térközt sejtett a fényforrás és e felület között. Hiszen csakis úgy juthat el megismerésében a helyes tudáshoz. ha teljesen megszűnik a „fénykúp”. hogy a szemlélet rendszerét. amikor a kivetítések létrejöttét egy fénykúp feltételezésével igyekezett megmagyarázni. vagyis éppen szamádhi állapotából.ami egyértelmű a megismerő-alany. akkor hite már egyedül a helyes tudásra támaszkodik. minden kristálytisztán és egyformán áttekinthető.A tanítványnak be kell látnia ekkor. De ugyanakkor megszűnik számára a Lélekből eredő fénynek addigi jellege is. A tanítványnak tehát teljesen újonnan kell megalkotnia felfogását arról.ez egyetlen szamszkárával való egyé válás állapotában .az eredendő oka. amelyen átáramolhatnának az ösztönvilág szimbólum-rajai. akkor káprázatok sehol sem támadhatnak. vagyis szamádhinak az állapotát.már hiányzik minden kivetítés lehetősége.és így minden káprázatnak is . meg kell győznie tehát a valóság helyes értelmezéséről. Tökéletesen más ez. Önként felmerül azonban közben néhány sarkalatos kérdése. és e fénykúpot . Mert amikor meggyőződik arról. a kételkedésnek csakugyan nincs és nem lehet többé helye. A fénysugárzás ugyanis a szamszkára középpontjából minden irányba egyformán kisugárzó fénnyé válik szamádhi állapotában. Gondolkodó értelmét hozzá kell hangolnia az újfajta megismerésekhez. és hogy amiről meggyőződik. hanem magának a vetítő fénykúpnak a megszűnése is. ha megszabadul minden káprázattól. Ha nincs kivetítés. A káprázatok teljes híjával felmerülő tudás viszont valóban csak helyes tudás lehet! Ilyenformán a tanítvány végül is ahhoz a megállapításhoz jut el. hogy tévedett.az ösztönvilágon kívül valóságnak hitte. amelyek különválaszthatnák az ösztönvilág megvilágított részeit a megnem-világított részeitől. homály uralkodott. az ösztönvilág és a Lélek között. akkor megismerése már feltétlenül helyes megismerés. Vajon miért éppen az elmélyedés állapotából kell fakadnia a helyes tudásnak? Miért nem fakadhat máshonnan? Illetőleg. hogy miért kell a szamádhi állapotában kibontakozó tudásnak feltétlenül helyes tudásnak lennie? A természetes választ pedig mindezekre a kérdésekre éppen a szamádhi –beli szemléletben találja meg. a megfigyelés és a megfigyelő-alany egybeolvad egyetlen területnélküli pontban: egyetlen szamszkárában. a megfigyelés és a megfigyelt-tárgy eggyéválásakor. az ösztönvilágra rávetődő fénysugár: a kivetítésnek . Gondolkodó tudatát. Mert ha nincs fénykúp. hogy mi a valóság a káprázatok keletkezése terén. Nincsenek többé határok. Amikor tehát a tanítvány eléri és megvalósítja elméjében a teljes elmélyedésnek. tévedett.már valóban nincs fényirány és nincs semmiféle fénykúp sem. és ahol sötétség. akkor kivetítés sem jöhet létre a Természetben. mint vetítő-sugarat. ott minden mozdulatlan és világos. Ennélfogva a megfigyelő. akkor számára. amikor még a külvilágot tartotta valóságnak. . ha nincs az ösztönvilágra rávetődő fénysugárzás. azt miért tarthatja valóban helyes tudásnak. elméjében. a megismerés és a megismert-tárgy eggyéválásával is. Az egyetlen szamszkárával való tökéletes eggyé válás: szamádhi állapotának az elérését jelenti.mindennemű kételkedésnek a teljes eloszlásához és megszűnéséhez is vezetnek. hogy a helyes tudás alapvető feltétele: nemcsak minden kivetítésnek. Az e közben még felmerülő kételkedései . logikai alapon is. . mint amit valaha szemlélt és tapasztalt az ember. Valamennyi Lehetséges káprázattól csak akkor szabadulhat meg. technikáját és mivoltát illetően minden eddigi felfogása helytelen volt! Be kell látnia. Az elmélyedésben még a szimbólumok áramlása is megszűnik. és tévedett akkor is. Ahol még örvénylések keringtek előbb. .

nincs benne „egymásután”. egyetlen olyan kapcsolat és aszpektus sem. A tökéletesmegismerésben nincsenek távolságok. Valamely drágakőnek kristálytiszta belsejéhez hasonlítja a yoga a tökéletesmegismerés tartományát. hogy akármelyik szamszkára lehet az.éppúgy akadálytalan a tökéletes-megismerés is. nincs tehát sorrend sem. minthogy már nem áll fenn semmiféle árnyékvetés lehetősége. most csend honol. Semmire sem alkalmas. Ennek a „kristálytiszta” megfigyelési és megismerési lehetőségnek a megvalósulásában áll a szamádhi-beli. hanem yogi. amelyet gondolkodó eszével valaha emelt. a nem-tudásra épülő megismerés.benne rejlik egyetlen szamszkárában. aki ő maga volt. hogy birtokába vehesse a világnak valamennyi kívánatos megnyilvánulását?… Hová lett a tanítvány. a megismerésnek nincsenek fázisai.szamádhi állapotában . aki felfedezte. Tökéletesen megváltozott számára minden. minden egyformán világos. amíg küzdött és vergődött. amíg csak a külvilágnak élt. felfogásai. a Valóságnak semmiféle félreismerése. amelyet ne ölelne fel . káprázat. mesterré. . egyszerre szerepel benne. minden elpusztult. . Nincs és nem lehet az ösztönvilágban tehát egyetlen olyan szimbólum. De legtökéletesebben talán az a torony omlott össze. emberi íveléseit. Ahol nemrég még viharok tomboltak. Eltűnt a Nap és a Hold az égről. amelyre énjét ültette volt fel. hogy ez az eggyé válás már megvalósult.tökéletesen másfajta. de elsősorban a lét fogalma. Nincs többé felhő. a tökéletesmegismerésben kibontakozó végtelen tudás alapján. illetőleg a megismerés elől. Az szimbólum-kapcsolatok és aszpektusok összességének a megismerése pedig minthogy a tökéletes-megismerésben nincs helye téves tudásnak. A negyedik beavatás fokán mesterré vált maga is. Kő kövön nem maradt. A tanítvány.a tökéletesmegismerés tiszta fénye. A tanítvány gyakorlatilag meggyőződik arról. E fénynek már nincs semmilyen iránya. világossága. Leomlott pillérek jelzik fölfelé-törekvő útjának merész. Megszűnik egyúttal minden legcsekélyebb „árnyékvetés” is e fényben.E fény már belülről világítja meg az egész ösztönvilágot. Nincs benne árnyék: egyik szimbólum nem fedheti el a másik szimbólumot. úgynevezett tökéletes-megismerés. már nem tanítvány többé. a többi szimbólumot. amely e káprázat-világot kivetíti önmaga elé? Hová tűnt ő maga. az igazság foglalja el . aki azontúl önmagát tanítja. Egyöntetű fényben ragyog a közel és a távol. az anyagvilág felé. mint akármely más. Attól fogva azonban. legparányibb részét is akadálytalanul áttekinthetnők. Mert ahogy a drágakő belsejében. aki rádöbbent a külvilág káprázat voltára és önmagában találta meg a bűvös lámpát. Hol van már az az ember. nincs árnyék. Ebből a középpontból pedig . Nincsenek fénysugarak. hogy elérte a tökéletes-megismerést. Megszűnik tehát az ösztönvilág egyes tájainak „diapozitív” jellege is a megvilágításban.egyszerre és egyformán .az egész ösztönvilág áttekinthető. amelyikkel eggyéválik a megfigyelő-alany. hogy hitének erejével szabályozhatja a Természet minden megnyilvánulását. ez az egyetlen szamszkára képezi az ösztönvilág középpontját. Nincs nappal és nincs éjszaka. nem akadályozzák a megismerést. a maga nemében. Az ösztönvilágnak valamennyi szimbóluma együtt. amelyben nem lehet többé tévedés.teljes egészében . egyformán-tökéletes megismerésben. a Természet külső határa. a drágakőnek minden egyes részecskéjét. újra meg újra tatarozott volt és díszített. akinek öntudata valóban arra a magas fokra emelkedett. és megszűnik minden kivetítés lehetősége is. Nem uralkodnak többé alkotásai a kincsekben gazdag tájak felett. A megfigyelő-alany . a külső világot. az a trónus. mert egyik részecskéje sem takarja el a másikat és egyik molekulája sem gátolja meg a drágakő többi részének a meglátását. nem esnek egybe és nem torzítják. minthogy vetett árnyék csupán valamely vetítéskor támadhat. a látás minden irányú és az egész ösztönvilágra kiterjed: a látottak nem folynak össze és nem keltenek káprázatot. ami valaha értéket jelentett ebben a világban. ha benne volnánk és belülről tudnánk nézni azt. formátlan kőtömeg lett minden épületből. a megfigyelés. és így egyik szimbólum nem takarhatja el a másikat. a kivetítés egész káprázatát?… Romokban hevernek már egykori nézetei. és minden káprázat helyét a helyes tudás.

a yogi öntudatának legbensőbb középpontja.vagyis a Nap.más és más értelmet fejeznek ki. mert valójában valamely aszpektusnak minden vonatkozása mindig egy és ugyanazt a benne rejlő szimbólumösszefüggést fejezi ki. hogy a szimbólum-aszpektusok hálózata is mindenkor sok-értelmű. ami valaha érdekelte. a megismerés középpontja. eggyé vált. tudja. pld.elsősorban . mint ahány szemszögből megfigyelhető. hogy elérte célját.alapjában véve . Már a tanítvány is ismeri az aszpektusok többértelműségének a tényét. Az asztrológus tapasztalatból tudja. Hiszen a csillagos égbolt az ember ösztönvilágának a szimbólumait. a ház-csúcs és a bolygó közötti irányvonalakat és az azok által bezárt szögeket! . hogy a tökéletes-megismerés is .máris világosan megértjük. amelyben már a legkülönbözőbb aszpektusokbeli jelentőségek és értelmek is tökéletesen összhangba kerültek egymással. Erre vonatkozik az „elsősorban” kifejezés. más-más módon és formában. a jellemfejlődés. hogy pontosan annyiféle értelemmel bír. akkor máris oly teljes és hiánytalan aszpektusszövevény. . Mert az ösztönvilágbeli aszpektusok . különböző értelmű szemszögek tehát ugyanazoknak az aszpektusoknak különböző megvilágításait mutatják. hogy melyik szamszkárával válik eggyé a „megfigyelőpont”. Ugyanezzel a többértelműséggel találkozik a tanítvány a gyakorlati asztrológia területén is. amint különböző szemszög alapján. Tudja. a szerint. Mindenre megkapta a választ. ha csupán egynéhány szemszög alapján fejtjük meg szerepüket a horoszkópban. hogy melyik szamszkárába húzódott be.„ösztönvilág-tannak” is nevezhetnők. annál inkább meggyőződünk arról. különböző bolygókra vagy házakra vonatkoztatva értelmezi azokat a megfejtőjük. hogy ugyanazok a bolygó-aszpektusok bár a nativitásban /horoszkópban/ egyszer s mindenkorra rögzítettek és változatlanok maradnak .a szerint a szamszkára szerint értelmezi és érti meg az ösztönvilágot és annak valamennyi aszpektusát. mindent egyformán felölel és magába zár! Mégis más és más azonban szamádhi állapotában a tökéletes-megismerés kibontakozása. az ahhoz vezető útról az elmélyedésben. Mert megismerése végre az egész Természetre kiterjed. kibontakozási folyamatáról. hogy mely nézőpont alapján vesszük figyelembe egész szövevényüket.egy és ugyanazok az aszpektusok . minden aszpektusát.más és más értelmet fejeznek ki elsősorban. ha a születés. mosolyogva szemléli a yogi a jelent. Így például ha megfigyeljük valamely horoszkópban valamely bolygónak a Nappal. hogy táruljon a szemünk elé. ami maga a fény. Különösen feltűnő a bolygók közötti aszpektusok eltérő értelme és jelentősége akkor. hogy a megfejtésbeli különbözőségek csak látszólagosak. Minden egyes szemszög az aszpektusoknak valamely sajátos megvilágítását tárja elénk. mindent egyformán érint. Gyakorlatilag ez annyit jelent. mindig a szerint. amelyben tehát benne rejlik a megismerő-alany. a Holddal és a hetedik ház csúcsával fennálló három aszpektusát. Ha azonban minden lehetséges szemszög szerint ki tudnók fejteni az aszpektusok valamennyi létező összefüggését. a szerint. Csöndesen. Békesség. mert hiszen a megvalósult tökéletesmegismerésben már nincs sorrend és nincs egymásután. amely szamszkárával a megfigyelő éppen egyesült. Mindegy. hogy minél több vonatkozásban értelmezünk valamely aszpektust. aszpektus-rendszer kellene. Felfogja és egyképpen megérti az ösztönvilágban foglalt valamennyi szimbólumot és a szimbólumok minden irányú. hogy jelentsen ugyanaz a néhány aszpektus. a szimbólum-aszpektusait és . illetőleg melyik szamszkárával vált egyé a megfigyelő-alany.Béke és nyugalom árad el ebben a tiszta világosságban. Mert minden esetben az egész ösztönvilágot szemléli és tekinti át a tökéletes-megismerésben. vagy a szerelem tárgykörének a szempontjából vesszük szemügyre. Az asztrológiát . Tény. A negyedik beavatás fokán az ember úgy érzi. Ezúttal azonban nem a „tökéletes-megismerésről” magáról van szó. a Hold. hanem csak annak kibontakozásáról. szamádhi állapotában. És így tovább. kapcsolatát. Valóban tökéletes ez a megismerés. hogy mást kell.

mint egyetlen. a házasságról. Magától értetődik. egységes megismerésben. kérdéseit. Ha azonban lehetséges volna a horoszkóp összes aspektusainak az összes lehetséges szemszögek szerint való kifejtése.így végeredményben magát az ember ösztönvilágát tükrözi a Természetben. hogy a már kibontakozott és végtelenné vált tökéletes-megismerésben is azok a szimbólumok-közötti aszpektusok állnak mindenkor „előtérben”.a között a tökéletes-megismerés között. A tökéletes-megismerés ugyanis mindenkor annak a szamszkárának a szempontjából. illetőleg amely szamszkárával a yogi öntudata egyé vált elmélyedésében. illetőleg középpontjául választ az ember.hasonló összefüggésekkel találkozik a tökéletes-megismerés kibontakozás folyamán. Minden egyes kérdésére így más és más választ. De még akkor is meggyőződik arról. akár a hernyóra. a kivetítésben. hogy a hét beavatás ismertetése közben vitassuk a gyakorlati asztrológia jogosultságát. Magát a Természetet ismeri meg. akár a felhőre.elvileg . amely szamszkára a yogi elmélyedésének a tulajdonképpeni célja volt. egymástól tehát eltérő válaszokat nyer.már minden lehetséges szempontot. hogy az atyáról. és csupán akkor van fontossága. arra a kérdésre ad választ. akkor . stb. egyetlen. A már kibontakozott tökéletes-megismerés ezzel szemben . más és más szemszögből veszi szemügyre a horoszkóp aszpektus-hálózatát. Nem lényeges különbség ez.és lehet különbség . tetszésszerinti tárgyra irányítja is elmélyedését. ha akár a földre. mert a yogi . az egész Természetet: .mint változatlan hálózatot . Csupán abban az értelemben van különbség a különböző célokra irányuló elmélyedések végén kibontakozó megismerési állapotok között. vagy a vagyoni helyzetről. mintha közvetlenül a Természet alapvető szimbólumaira irányította volna elmélyedését. vagy akármely más tetszésszerinti tárgyra irányított elmélyedés legfelső fokán megvalósul. amelyek legközelebb állnak és legszorosabban hozzátartoznak a megismerés középpontját képező egyetlen szamszkárához. amely például az énre. azt a mindenre kiterjedő választ adná. hogy végeredményben mindig csak ugyanazt az aszpektus-hálózatot szemléli. amely kérdés eleve benne rejlik abban a szemszögben. Így például .a gyakorlati asztrológiában . A már kibontakozott tökéletes-megismerés viszont minden egyes esetben ugyanazt a Természetet tárja fel a yogi végtelenné vált megismerésében. és minden természeti titoknak minden lehetséges szemszögből való megvilágítását egyképpen felöleli. amelyet a kifejtés kiindulópontjául. kíván megtudni egyet-mást: minden egyes kérdésének megfelelőleg. szűkebb körű kérdésre kíván választ kapni a tökéletes-megismerés világosságában. végtelen és egységes megismerésben! Csak a kibontakozásban van tehát különbség . A yogi tehát. Az aszpektusok összességének a megismerése azonban: minden egyes tökéletes-megismerésben egy és ugyanaz. hogy az elért végtelen és tökéletes megismerésben mindenkor azok a szimbólum-aszpektusok állnak legközelebb a yogi öntudatához.tartalmaz. mégpedig mindenkor a Természet egészét. azt az aszpektus-szövevényt.minden kérdés számára . amelyben minden lehetséges kérdés megválaszolása benne foglaltatik. vagy egy hernyóra. vagy alaptalanságát. hogy az ösztönvilág szimbólum-aspektusai végtelenül sokféle értelmet képviselnek és foglalnak magukban. Annak ellenére. E végtelenül sok . és mert e példa jól rávilágít a tökéletes-megismerés elvére. Mindössze annyiban idomulhat a tökéletes-megismerés az elmélyedés eredeti céljához. tökéletes-megismerésében ugyanúgy az egész Természetet ismeri meg. E példát csupán azért hoztuk fel. Maga a tökéletes-megismerés is: minden egyes esetben más és más szemszög alapján bontakozik ki. lényegére.a horoszkóp már egységes választ adna. Nem célunk itt. amelyet a horoszkóp .minthogy felöleli az egész ösztönvilágot. amikor a yogi valamely határozott. hogy a bolygó-aszpektusok összessége elsősorban azt a kérdést világítja meg a horoszkópban. amelyek legközelebb állnak az elmélyedés eredeti céljához. akár valamely más. annak a szamszkárának a szemszögéből világítja meg elsősorban a Természetet és a Természet úgynevezett titkait. Az asztrológiát csak mint példát említettük ezúttal.a horoszkóp megfejtője /magyarázója/ a szerint.

hanem megismerhető és egységes valóságként áll előtte a sors . mint maga az Elsődleges Törvény: maga az ÖSSZEFÜGGÉS. vagyis a mindenre kiterjedő és hiánytalan sors: a sors. Ahol pedig semmi sincs. vagy sehogy sem.még nincs hol megkezdődnie a Természetben. másrészt pedig a „lappangó” sorsot. Az a sors is. Megnyilvánulás nem lehet meg sors nélkül. vagy akárhány szimbólum a nélkül. sohasem alkothatnának sem formát. ott sors sem lehet.teljesen akadálytalanul .preexisztenciális szamszkárák tehát tulajdonképpen még nem szerepelnek.sem egymás közt.mint az aszpektusok. a maga teljes egészében. Számára ekkor a sors már nemcsak törvényszerűséget jelent. .már akkor is fennáll és fenn kell. amely a kivetítésre kerülő külvilágot alkotó szimbólumokhoz tartozik: már megkezdődött-sors. Másik része pedig még nem lehet megkezdődött-sors. A megismerésnek e magas fokán a yogi nemcsak a sors mivoltát és lényegét érti meg. se a többi szamszkárával . hogy ne legyen ott közöttük maga a vonatkozás. vonatkozás . az összefüggés: a sors lényege. fonala: minden egyes aszpektus értelme. sorsnak is kell lennie. A sors mindig csak a szimbólumokkal együtt nyilatkozhatik meg. és új meglátások tárulnak fel az elért megismerésben. valamint maguk a tendenciák is. hogy a sors ugyanúgy a teremtésből származik. „Sors-nélküli szimbólumok” pedig hasonlóképpen lehetetlenek és elképzelhetetlenek. „Elvont sors” szimbólumok nélkül . Minthogy azonban a preexisztenciális szamszkárák között éppen csak aszpektus-lehetőségek állnak fenn. Helyesebben: mindazokat a szamszkárákat érinti és felöleli.még ha akármilyen távol is állnak az egyes szamszkárák egymástól. Voltaképpen még a preexisztenciális szamszkárákat is megvilágítja a tökéletes-megismerés fénye. még akkor sem. nemcsak okok és okozatok láncolatainak végtelen halmazát képviseli a Természetben. ha valahol csak két szimbólum áll is egymás mellett: valamely összefüggés.a tökéletes-megismerésben .a sors mivolta.a maga egészében . mint maga a lét. amely nélkül a szimbólumok sohasem alkothatnának Természetet. de olyanfajta kapcsolatokat. A sors a létezés elmaradhatatlan velejárója. azért a yoginak az ilyenfajta kapcsolatokhoz szokott megismerése a preexisztenciális szamszkárák aszpektusait egyelőre még nem tudja áttekinteni. III. A meg-nem-nyilvánuló szimbólumokhoz: lappangó /meg-nemnyilvánuló/ sors tartozik. Valóban kétféle sorsot ismer meg a yogi: egyrészt a „megnyilatkozásban lévő”. ott sors is van. mibenléte.értelmetlen fogalom volna. A negyedik beavatás fokán . A yogi látja. Így is azonban egészen újfajta felismerések bontakoznak ki.értelmet viszont . sem fogalmat. amelyek között bizonyos aszpektusok állnak fenn az ösztönvilágban. hogy álljon közöttük! Az összefüggések lényege pedig: magának a sorsnak a valósága. a sorsnak minden szerteágazó és összefutó szála.nem alkotnak. 22. több. A sors egészének az a része. amely a folyó életünkben szerepelhet. világosan és áttekinthetően előtte áll a sors egész szövevénye. a yogi öntudata számára. A yogi tisztán látja a tökéletes illeszkedést az aszpektus-rendszerben. 7 Patandzsali Yoga-Aforizmái. összes jelentősége. amikor a megnyilvánulás csak lappangó: mert akkor a sors is együtt lappang a megnyilvánulással.egyetlen egységes megismerésbe tudja összefoglalni öntudata. az összefüggések elemi Törvénye. Ahol van valami. relatív. Elsődleges kísérője tehát minden teremtésnek és minden változásnak. A tökéletes-megismerés a Természet minden szimbólumára kiterjed. Hiszen. és a hozzájuk tartozó összes tendenciairányok. amely csak valamely másik életünkben juthat megnyilatkozáshoz.aszpektus . hiszen a benne rejlő összefüggések lebonyolódásának . semmit. a tökéletes-megismerés megvalósulásának színvonalán. egy olyan életben. a preexisztenciális szamszkárák .mint az ösztönvilág többi szimbóluma. . Mert nem kerülhet vonatkozásba kettő.7 A tökéletes-megismerésben azonban mindkét fajta sors egyformán áttekinthetővé válik. A yogi az aszpektusok összességében és végtelen egymásra-vonatkozásaiban: közvetlenül látja meg és szemléli a sorsot.mint megnyilvánulásnak . . hanem tökéletesen tisztán. amely a maga sajátos körülményeivel az egyelőre még lappangó sorsnak majd megnyilvánulási alkalmat ad. A tökéletes-megismerésben pedig az összefüggések összessége tárul a megismerő elé. és az a sors is.

és semmi mást. hogy a kivetítések világában végbevitt cselekedetek a múltat csupán gazdagítani látszanak.itt.mintegy melyik oldalról . A tökéletes-megismerés világosságában viszont a yogi tapasztalatilag győződik meg arról. Minthogy azonban a sors egészében egyformán megvannak mindazok az összefüggések. Mert felismeri azt a tényt. a jövőt foglalják magukban. Mert az az egyetlen valami. Mindazok a változások pedig. Tapasztalatból tudjuk. a sors egészét szemléli. befolyásolja valahogyan. hogy minden cselekedet. Vagyis a múlt is változik: olyan elemek támadnak benne.éppúgy.tehetnők fel a legsúlyosabb kérdést. . hogy milyen értelemben . amit örökre meg-nem-változtathatónak hitt a Természetben. Hiszen a múlt és a jövő együttesen nem más.másként rendezve el a szimbólumok kapcsolatait és viszonyát az ösztönvilágban. a dobással. jelen és jövő között. hogy fakadjanak. hogy az egész múlt . természetszerűleg kihat a jövőre és befolyásolja azt.. Nincs tehát önálló múlt és nincs önálló jövő. éppen a múlt volt. Amit megfigyelhetünk: az mindenkor csak a jelen lehet. .a hit ereje által .függetlenül az időtől. De ugyanakkor azt is látjuk. hogy megértsük ezt a tényt.csupán a jelenben létezik. Ha bedobunk egy követ a tóba. mint éppen maga a sors. hitének erejével.. illetőleg a jelen aszpektusait. Voltaképpen nem is kell yoginak lennünk ahhoz.a tökéletes-megismerésben . akkor feltárul bennük a jövő.a végtelen múltat és a végtelen jövőt. . módjában áll megváltoztatnia a jelent alkotó összefüggéseket . Csak jelen van.okozta változások ugyanis. valamint mindazok az összefüggések is. Tudja. Mindazok a sors . mintegy beleírván cselekedetünket a jövőbe. mint maga a jelen. akkor meglátjuk bennük a múltat. a végbement loccsanással. hogy múlt és jövő pusztán csak a szerint különbözik egymástól.a tökéletesmegismerés . Ha az aszpektusokat „okozatokként” fogjuk fel. minthogy a múlt és a jövő egyedül a jelen aszpektusaiban rejlik benne. és egyik sem létezhetnék. amikor változást okoz a jelenben.egyképpen magában foglalja a múltat. Mindkét esetben azonban u g y a n a z o k a t az aszpektusokat szemléljük. És a jelenben foglaltatik benne az egész múlt és az egész jövő. A tökéletesmegismerés fényében a yogi nem lát különbséget múlt. hogy hasson a jövőre. amelyekben a jövőt látjuk bennerejleni. tehát a múltra is befolyást gyakorol. alkotják a múltat.ezzel szemben a yogi a múlt már meglévő tartalmát is megváltoztathatja. Ha pedig „okokként” fogjuk fel azokat. ezen a ponton döbben meg újra. A múlt összes nyomait és emlékeit vagyis magát a tulajdonképpeni múltat . egyik sincs sehol! Jelen nélkül egyiknek sem volna értelme.szemléljük a jelent. hogy minden cselekedet a múltat is természetszerűleg tovább szövi és gazdagítja. akkor tettünk következményeként nemcsak szertegyűrűző hullámok indulnak meg a víz felületén. . Hiszen ott látjuk az élet minden vonatkozásában. amelyek további változásokat kell.a múlt éppen úgy megváltoztatható és befolyásolható. Hiszen jól tudjuk. amelyek már megvalósultak.A yogi tehát tisztán látja és akadályoktól mentesen ismeri . és nincs meg sehol másutt! A yogi tisztán látja. aki a yoginak ezekről a felismeréseiről hall. hogy érintse. a jelent és a jövőt.az időnek mindhárom tartománya egyképpen benne foglaltatik: egybeolvad és egyetlen egységet alkot. minden legapróbb részletével! A yogi jól tudja ezt.mindenkor éppen úgy csak a jelenben találhatjuk meg. Hiszen ha az embernek. hogyha nem a jelenben keressük. a hit ereje által. A tanítvány csakhamar ezt is megérti és természetesnek találja. amelyek a sorsot képviselő tendenciákból fakadhatnak és kell. amelyek nem voltak meg benne előbb. stb. mint azoknak a lehetőségeknek az összességét is. A sorsban pedig . a változásoktól . de ugyanakkor a múltat is kell. Csupán a sorsot látja.akkor ugyanezzel a változtatással az ember kihat egyúttal a múltra és a jövőre is. illetőleg a jövő!. . hogy . amelyek már változásokat hoztak létre. A tanítvány. hanem a múlt is gazdagszik: a végbement mozdulatunkkal. hogy létrehozzanak a Természetben. és hol van a jövő? . mint az egész jövő . Hol van a múlt. Mindössze az a különbség. hogyha bármit is változtat a jelenen: e változás ki kell. azért a sors egészének a jelenben kibontakozó szemlélete .

jellegzetes földrétegeknek elhelyeződései vetnek fényt a föld múltjára és bizonyítják számunkra.pontosan azokban az aszpektusokban foglaltatnak benne. a köpülésnek. és a jelennek a tartozéka. és semmi egyebet.eltünteti a kovács kezéről az égési nyomokat. amelyben még az izzó vas érintésének is szerep jutott? Hiszen semmi sem mutatja. hogy csak a jelenben tudjuk szemlélni. és a fájdalmait is megszünteti. amin többé senki és semmi sem változtathat! Hiszen ennek a befejezettségnek és örök megváltoztathatatlanságnak minden bizonyítékát csupán a meggyőződés . Ha mármost a hitünk . akinek számára a hit erejének hatása csak ritkán.Természetes tehát. Hiszen tapasztalja. alakulására. semmi sem bizonyítja a számára a jelenben. De ugyanezek a belső összefüggések őrzik magukban a megavasodás. mint az ösztönvilág egyéb tartalmát. a tej-állapotnak a mivoltát. akkor a kovács számára a múlt úgy alakul. nem a múltban. Világítsuk meg egy további példával is ezt az összefüggést: Bányákból. akkor úgy látjuk az összefüggéseket. Tisztán látja a parallel változásokat az aszpektusok és a múlt viszonyában. mint egymásután lezajló eseményeket. hogy a múlt minden jellemző emléke csupán a jelenben van meg. hogy nemcsak kezének a megégését. stb. hogy a jövőt mutatják. hogy megégette a vassal a kezét!… Nem hiheti el. hogy éppúgy megváltoztathatja a múlt emlékeit és összes bizonyítékait is. sehol másutt. a megolvasztás. Bármely aszpektusnak a megváltoztatása ezért: az aszpektusban benne rejlő múltat és jövőt is megváltoztatja egyben! A yogi tökéletesen ráeszmél erre. amely hozzátartozik.valóban és egyes egyedül a vaj belső összefüggései fejezik ki a jelenben. az a meggyőződéssé vált káprázat. hogy milyen volt a föld őskora. a fejésnek. Ha viszont a yogi a megégésnek és a gyógyulásnak még az emlékeit is megszünteti. Ha azonban történetesen egy jelenlévő yogi . . akkor úgy látjuk azokat. és nem a jövőben! És hogy a jelenben látjuk vajnak. hogy milyen volt az az előbbi múlt. Ha pedig a jövőt akarjuk meglátni bennük. vagy sohasem válik tudatossá. hogy a múlt lezárt és befejezett valami. hogy abban ezeknek az eseményeknek már a nyoma sincs meg és még az emlékük sem szerepel! Hogyan győződjék meg tehát a kovács arról.egyszerre látja az összefüggések valamennyi értelmét.hitének erejével .Példákkal is megvilágíthatjuk a jelen egyedüli valóságát. Valóban. Fennáll azonban ugyanez az összefüggés annál az embernél is.a hit ereje . vagyis a vaj egész jövőjét. A jelen környezetünk: mindenkor az ösztönvilágunk kivetítődése. Közvetlenül szemlélheti a hit erejének hatását az ösztönvilágban. és csak ott vannak meg. . akkor a kovács számára a múlt akként változik meg. mindig csak maga a jelen! A téves tudástól függetlenné vált hit ereje pedig megváltoztathatja az egész ösztönvilágot. a múltat semmi egyéb nem bizonyítja számunkra.a tökéletes-megismerésben .annak. Ha múltat akarunk látni a összefüggésekben. A tejszínnek. Az ilyen ember viszont sohasem tud ráeszmélni a múlt megváltozására. Az érintés helyén megvörösödött a bőrfelület és égési hólyag is támadt. kitörli a kovács elméjéből. Minden aszpektus bizonyos múltat és jövőt is kifejez. hogy a múltat bizonyítják.teremti meg.vagyis a vaj egész múltját . az élő tehénnek a szükségességét.a múlt bizonyítékai .és semmi más. a sütés-főzés terén való felhasználás minden lehetőségét is. . de a kenyérre-kenés. hogy kétféle múltja van. A tökéletes-megismerésben teljesen világossá válik tehát az a tény. Megszűnik ezért az a téves felfogás. A yogi viszont . hanem egyúttal a gyógyulását is tartalmazza. Vegyük szemügyre például a vajat. növényi és állati maradványok. Ez a vörösség. ami. . Maguk a bizonyítékok pedig . és ezért mégcsak nem is hiheti el. Maguk az ásatások és azok eredményei tehát valójában az ösztönvilágunkban rejlenek. Mindkét esetben azonban ugyanazokat az összefüggéseket szemléljük. Bizonyos. Mindezeknek a feltárásoknak az eredményeit csupán a jelenben szemlélhetjük. ásatásokból napvilágra került leletek. Egy kovácsnak a kezét például tüzes vas égeti meg munkája közben. És így tovább. az égési hólyag és a fájdalom bizonyítja a jelenben a múltat: az izzó vas érintését. amelyek a mindenkori jelent alkotják. illetőleg benne rejlik magában az aszpektusban.

hogy a jelen aszpektusaiban nincsenek meg az aranykornak . Nem tudhatjuk. hogy hány alkalommal. más leleteket. ha emlékei szerint ő maga is részt vett a feltárásokban a múlt látszólagos folyamán. más földrétegeket vetít ki a külvilágba. Sem az írotttörténelem. vagy nem-tudatos körülmények folytán . sőt sokszor is láttuk . Még akkor sem. Nincs mivel összehasonlítanunk ezt a múltat. Mint ahogy az előbbi-életeinkre vonatkozó tárgyi bizonyítékok hiánya sem vall arra. . stb. amelyet . sem a történelmet megelőző időkre vonatkozó kutatások nincsenek a birtokában olyan adatoknak. mint az egész múlt. úgy véljük. amelyek valamely másfajta múltra vallhatnának. akár a maga egészében. akkor a múltból is el kellett tűnnie. leleteknek és földrétegeknek még az emlékei is. hogy mi létezett előbb. Az ú. Gondolkodó értelme mégcsak azt sem tudhatja. Mégpedig olyan értelemben. ha a jelenlegi múlt .akármely tudatos. milyen körülmények között és mi módon változott meg az ösztönvilágunk. hogy aranykor nem létezett.ereje . . Attól a perctől fogva ugyanis. Mindez a bizonyíték-hiány azonban csak annyit „bizonyít”. A megváltozott jelen a megváltozott múltat bizonyítja az ember számára. Ezért az összefüggések megfigyelése kapcsán felmerülő és kibontakozó múlt maga is mindenkor: hiánytalan összefüggésekre támaszkodik. hogy csak ez az újabb múlt lehet az egyetlen valóság. körülnézve a városban. hogy a hidakat. hogy legyen számunkra a föld egész múltja. Hiszen a gondolkodó értelemnek megfelelő emlékek híján . Mert nincs összehasonlítási alap. éppen a fennálló hiedelmek alapján. Maga az aranykor azonban fennállhatott. az ásatások mit sem bizonyítanak. hogy nem voltak előbbi életeink!… Ha pedig ezt az összefüggést meggondoljuk. vajon voltak-e valóban efféle kutatások. és más kimenetelű ásatások nyomait. vagy sem. amely az úgynevezett múltra vall! Hiszen nem tudhatjuk. Ennélfogva oly tökéletes mértékben becsaphatja az ember gondolkodó értelmét. Ha emlékeivel együtt eltűnt a jelenből. mint volt előbb! Valójában nincs is ilyen „előbb”. „aranykor” létezését például semmi sem bizonyítja számunkra. Ha például. Ilyen formán az egykori létezésének csakugyan nem lehetnek bizonyítékai. mint amilyenek szerepeltek volt abban. a házakat. mint amilyenről a költők és a látnokok beszélnek. hogy a gondolkodó értelem nem kételkedhetik a valóságában. és hiánytalanul összefüggő. és el sem képzelhető. de éppúgy nem lehet bizonyítani azt sem. már csak az az egyetlen. amelyet a külvilág éppen mutat és bizonyít.a jelenlegi bizonyítékok hiányának ellenére is! Létezett-e. hogy milyen és hányféle múlt állt már annak a múltnak a helyén. őskora is.nem lehet tudomása egyetlen ilyen változásról sem. egyetlennek és megváltozhatatlannak tartunk. a bányák. Mert a múlt mindig csak a jelenben van meg. az az egyfajta múlt létezik számunkra. az embernek nem lehet tudomása arról. Sőt.valójában már végtelenszer megváltozott.nem tudjuk eldönteni.mégpedig minden alkalommal a jelenleg fennálló jelenen kívül szemléltük volt azokat. már láttuk valaha a múltban.mint múltnak .akkor felfogásunk nyilvánvaló tévedésen alapul. Ha pedig nincs megfelelő emlék. És a múltra vonatkozó minden hiedelmünket egyedül a mostani jelen tárja elénk.bizonyos értelemben megváltoztatja e kivetítést.a nyomai és az emlékei. . Még akkor sem tudhatja. előbbii példánk esetében. a kirakatokat. amelynek a bizonyítására szolgálnak! Ez a bizonytalanság pedig a lét minden percében fennáll. Mert a megváltoztatás kapcsán az ösztönvilágból eltűntek mindazoknak az ásatásoknak. hogy valóban lett volna az emberiségnek afféle aranykora. .már más kell. hogy megváltozott az ösztönvilág. . a tudomány nem találja még a nyomát sem annak. mégcsak nem is hihet ilyenféle változásnak a lehetőségében! A tanítvány számára tehát.és semmi más!… A tanítvány tehát nem hisz a múltban.éppen most . Hiszen az erre vonatkozó emlékei éppen úgy az ösztönvilága jelenlegi aszpektusaiban vannak meg csupán. amelynek a helyén semmiféle más múlt nem állhatott. akkor bizonytalanná és értéktelenné válik számunkra minden bizonyíték.n.valóságosnak. mert minden bizonyítéka tökéletes! A szimbólumok összefüggései mindig hiánytalanok. akkor megváltozván minden bizonyíték: .

és egyedül az örök jelen szemléletében merül el.a megszokott.és a LÉLEK lényege felé irányul. vagyis az ösztönvilága összes tartalmi összefüggéseit. Magától értetődik viszont.a Természettől . még maga a Természet sem abszolút valóság. Abban a megismerésben pedig. hanem abszolút megismerés.akár egészben. ha összefüggések. akár csak részben is . Nincs helye benne semmiféle relatív szemléletnek. hogy éppen a tökéletesmegismerés világosságában tárul fel a yogi előtt a múltnak és a jövőnek egyaránt illuzórius volta.mielőtt visszatérne szemléletével az anyagvilágba . hogy a Természet szamszkáráinak csak akkor van értelmük és jelentőségük. A tökéletes-megismerésből újra a külvilág felé forduló öntudat ugyanis . Hogy miért engedi meg a yogi mégis. amikor a yogi öntudata már a tökéletes-megismerés szintjére emelkedett. amely a lét káprázataiból fakadt és így a téves tudásra épül fel.a legközelebb keletkező kivetítéseket illetőleg. A jövő tetszésszerinti irányítása pedig egyértelmű a sors irányításával. a sors felett való uralkodással. Felismervén pedig. amelyben nincs idő: nemcsak a múlt. ahogyan akarja. Ennélfogva nem mutatkozhatik benne tér. . amíg ez a meggyőződés . hogy a jövő éppoly káprázat. Annyiféle múltat szemlélhet tehát. csakis a tökéletes-megismerés világosságában szűnhetik meg maradéktalanul. minthogy mindenkor benne rejlik a jelenben. lévén a tér és az idő is a természetbeli relatív összefüggések következménye csupán. magától értetődik a yoginak az az álláspontja. azért a múltnak és a múlt bizonyítékainak a megváltoztatása is . minthogy közvetlenül a fényforrásnak .a tökéletes-megismerésbeli tökéletes tudás alapján állíthatja be irányított várakozását. hite. felismervén. A tökéletes-megismerés világosságában a yogi egyszerre tekintheti át az aszpektusok megváltozásainak összes lehetőségeit.A yogi számára pedig megszűnik a múlt befejezettségébe és megváltoztathatatlanságába vetett hit is.elfordulva minden káprázattól .sem a múltat. és csak akkor alkothatják a Természetet. A yogi valóban a sors ura. mint a múlt. A yogi ezért. ha már teljes mértékben feloldódott és megszűnt a yoginak a múlt befejezettségét és megváltoztathatatlanságát illető meggyőződése.szemszögéből szemléli az ösztönvilágot. tehát relatív függőségek és kapcsolatok állnak fenn közöttük. és idő sem. Ily módon pedig . hogy céljai és szándékai . elfordul mindkettőtől. hogy a Természetben semmi. hogy melyik aszpektushoz milyen múlt tartozik és tartozhatik.még fennáll: e fennálló hit természetszerűleg meggátolja az aszpektusoknak egészen szabadon való megváltoztatását. annak egyik magyarázatát abban találjuk. E szintről újra alászálló öntudat: újra kivetítést lát maga körül. hanem a jövő is. Tökéletes-megismerés szintjére emelkedett öntudat világosan tudja. Tudása alapján irányított hitével pedig úgy változtathatja meg e kivetítést.teljes mértékben . szabadon irányíthatóvá válik a yogi számára. bár tökéletesen ismeri a múltat és a jövőt is.tetszése szerint alakíthatja a jelenhez tartozó múltat. mind világosabban ráeszmél arra a tényre. Maga a jövő is szabadon megváltoztathatóvá. .helyesebben a Természeten kívül álló fényforrásnak . hogy az aszpektusok csakis akkor változtathatók meg teljesen szabadon. Az üdvösség azonban nem a yoga végső célja. Az örök jelenben találja meg a boldogságot. A tökéletes-megismerés. hogy a Természetben mindenkor a sors uralkodjék és hogy a sorsnak már folyamatban lévő hullámai szabadon megfussák pályájukat. A yogi. emberi meggyőződés. Minthogy pedig minden olyan meggyőződés. Hiszen mindaddig. ami kívül áll a Természeten.valóban csak akkor válhatik lehetővé. sem a jövőt általában nem illetik.a megfelelő aszpektusok felidézésével . Ebben az értelemben tehát nemcsak a külvilág változtatható meg. a Természetet: nem relatív. amennyit csak magukban foglalhatnak az egyes aszpektus-csoportok. Egyúttal határozottan tudja azt is. hitét . Abszolútat kereső megismerési-törekvése tehát mindinkább elfordul a szamszkárák összességétől . hanem a jövő fogalma sem játszhatik lényeges szerepet. hogy milyen lehetőségek rejlenek az ösztönvilág szimbólum-aszpektusainak változataiban.

bontakoznak ki a megismerése fényében. Felismeri magát a kapcsolatot is. hogy a lét első megnyilatkozásából szükségszerűleg fakadt a Természet. A tökéletes-megismerés fényében világosan felismeri a kapcsolatnak azt az oldalát legalább. mint az állatit. még egészen kezdetleges kialakulását. akkor kell.egész múltja bennefoglaltatik az örök jelenben. a megnyilvánulások világának és a meg-nem-nyilvánuló Természetnek valamennyi lokáját /helyét. hogy a yogi számára a lokák átélt valóságokként tűnjenek fel. .csak egyetlenegy preexisztenciális szamszkárát kellett megvilágítania.marad meg számára továbbra is a megismerés rejtett hátterében. tökéletes és kristálytiszta áttekinthetőségben. mind az anyagvilágbeli lét. tökéletes-megismerésben a yogi megérti az okok és az okozatok összefüggésének értelmét és jelentőségét.világosan áttekintheti az újraszületések körforgásának minden egyes szakaszát. Minthogy azonban a Lélek és a Természet kapcsolata: maga az énségi-szikra. E magasrendű megismerés világosságában áttekintheti immár a lét és a nem-lét egész tartományát. mind pedig a lét lappangásának . átható világossága. hogy tökéletesen ismerje egyúttal a múltat is. Nem ő maga „él” ekkor a lokák valamelyikében.a megfigyelés alanyi lényegét . Az elmélyedést gyakorló yogi . az okok és okozatok minden összefüggésében. terület. illetőleg az ösztönvilág.lokákkal . mégha egészen primitív volt is a maga nemében.a negyedik beavatás fokán . Éppúgy érinti ez a megismerés az emberi létformát.kapcsolatban. Hiszen látja a lét kezdetét.egyre tisztábban látja és felismeri.azért a yogi számára énségi-szikrája már teljes mértékben tudatossá válik a tökéletesmegismerésben.egymást áthatva . Kialakulása pedig még azóta is tart. hanem a lokák . a hit ereje folytán már újabb szamszkárákat vont maga köré az ős-vizekből és újabb hiedelmeket vont a fénysugár elé. Látja. Sem szemléletének elmélyülése. illetőleg az egyéni létnek és a Természetnek az első. Mert a megvilágított egyetlen szamszkára már valamely hiedelmet képviselt a Természetben. a múltat a maga egészében. Nem szakítják meg e folytonosságot ködös és homályos állapotok.a halál állapotának . amelyet ne világítana be a megismerés fénye. megismeri. egyszer s mindenkorra. és másrészt az ABSZOLÚT VALÓSÁG szükségességének a tudatos szembeállítása kapcsán . egyetlen olyan fázisa sem marad a körforgásnak. Az újraszületések körforgásának hiánytalan folytonossága tárul fel ilyenformán a szemléletében. az ösztönvilág. hogy tulajdonképpen miféle kapcsolatoknak kell fennállnia a Lélek és a Természet között. Az altudatbeli hat lokára vonatkozólag pedig lásd a Kelet Világossága III. kötetének 193-199. Így alakult ki a Természet. Az össze lehetséges illúziók felismerése: a lokákban való kóborlás végét jelenti. ahhoz.egyképpen és maradéktalanul meglátja. mindamellett . amelyek felmerülhetnek az egyes területekkel . hanem egyszerre szemlélvén azokat a tökéletes-megismerésben.a folyamán. oldalán mondottakat. ha tökéletesen ismeri a jelent. onnantól fogva egyre szövevényesebbé váló és végtelenül bonyolult tartalmával.illetőleg életét . sem öntudatának a testi halál utáni állapota nem vezet többé oda. Tágabb értelemben tehát: loka a földi világ is. hogy a teremtő-erőnek . Valamint minden egyes végbement és eljövendő fordulatát is. Minthogy pedig öntudata már nem bolyong és nem bolyonghat többé az egyes lokákban azért minden újabb testi halálát már tudatosan követi a legközelebbi újraszületés. hogy létrejöjjön a teremtés. még a halál utáni sem.8 Felismeri a yogi ilyenformán.a fénysugárnak .mint a megismerés középpontját nem is tudja tárgyként megfigyelni. a létezés káprázatától.a LÉLEK . Ez a hiedelem pedig. Ezért. amelyet a kapcsolatban a relatív Természet képez. területét/. éppen az aszpektusok mivoltában: mindazokat az illúziókat is.egyrészt a Természetnek. És csupán a kapcsolat „abszolút” oldala . Nem egyenként.És ha öntudata a fényforrást magát . . Tökéletes megismerésében valamennyi előző születését . miáltal megismerése mentes marad minden beszűküléstől és illúziótól. Felismeri. a növényit és az ásványit. A lét egész folyamatát átfogó. Hiszen valamennyi élete . és e folyamatnak soha 8 Loka = hely. valamint a Természetben rejlő célok megnyilatkozását is.

vagy pedig megmarad abban. hiszen káprázat csupán. anyagi-mivoltú síkjai felé. hogy az élet lényegét is teljes mértékben felfogja benne. A személyes én viszont pusztán a kivetítés függvénye.a belső-én . a fénysugáré. A belélekzés pedig a megnyilvánulások . a legprimitívebb létforma már magában rejti a későbbi.és ekkor veszi kezdetét az újabb kilélegzés. kihagyás. az egysejtű-lényt és az ásványt. a bonyolult létformák összességét!… E felismerésben pedig már a Természet tökéletes egysége tárul a yogi szeme elé.benne rejlik az Ember!… Hasonló ez a kölcsönös-bennerejlés: a csíra és a belőle keletkező növény. A yogi. mint ahogy például a hang puszta fogalma is már magában rejti a beszéd. megérti. hogy még élet és halál között sincs lényegbevágó különbség. Énségiszikrájának tudatossá válása folytán világossá válik számára.halál-periódusai. Mert minden egyes pontjában . majd a gondolkodó tudaté. minthogy a Természetben sehol sincs ugrás. A karakter fennálló feszültségei és tendenciái irányítják az öntudatot egyik vagy másik loka felé /illetőleg terelik a lokát a fény körébe/. Egységes. Az énségi-szikra ki. Az énségi-szikrában rejlő „személytelen én” valóban állandó. a karakterrel kapcsolatos ösztönvilág területéé.csak ismétli és megsokszorozza önmagát.az elsődleges. és ugyancsak ezek a feszültségek és tendenciák befolyásolják a loka-beli átéléseket is.a földben . hogy az élet és a halál ciklikus váltakozása nem egyéb.egyaránt mentes: örökkévaló. valóban nincs folytonossági hiány az élet és a halál váltakozásaiban. Mindaddig. a Természet síkjainak megnyilvánulása. Az énségi-szikra állandóságát tehát nem érintik az újraszületések élet. míg végül a kivetítés a karakterpályákról is visszahúzódik. hogy éppen úgy. A legbensőbb. mely az újabb kivetítésekhez.és belélekzése: éppen a kivetítés annak visszahúzódása. hogy az egysejtű lény éppúgy magában hordozza lényegében az összes növényi. Valamennyi hiedelem azonban összefügg egymással.még ekkor is fennáll. sőt a hiedelmek egyre mérhetetlenebbé váló tömegének a felmerüléséhez vezet. azután az érzelmek és indulatok világáé. a költészet és a zene minden csodálatos alkotását. A negyedik beavatásban kibontakozó szemlélet tehát már nem élet. mint az énségi-szikra ki. ahogyan a fénysugárzás áthatja az ösztönvilágot. és minden pontjából egyformán áttekinthető. elhalása. és a fényforrás egyedül az énségi-szikrát világítja meg. és kell. Az ember fizikai testének a halálakor a fénysugár mindig fokozatosan húzódik vissza. A személyes én . bárha nincs is megnyilvánulási lehetősége az anyagvilágban. . az énségi-szikra teljes tudatossá válásában. . amikor a lélekzési-görbe önmaga középpontjába tér vissza benne. Látja. A szerint támad fel és a szerint szűnik meg. a mellett.és állati-fajoknak valamennyi változatát. aki tisztán látja az újraszületések körforgásának a végtelen folytonosságát. illetőleg az ivarsejt és az abból kibontakozó élőlény viszonyához.és belélekzése .és a megnyilvánulási lehetőségek .megszűnésében áll: a halált okozza. Arra. Utoljára marad az altudat kivetítése. élő és maghaló „személyes én” tehát . A tökéletes-megismerésben a yogi a halál állapotának a legbensőbb lényegét éli át. A megszülető. Az énségi-szikra szempontjából nézve. mint ahogy a legbonyolultabb létformában mindig benne rejlik a legprimitívebb létforma is: . a teremtő-erőé. Elsőnek a durva anyagvilág kivetítése szűnik meg. Az Ember magában hordozza az állatot. Maga az énségi-szikra azonban független a saját lélekzésétől: akkor is fennáll.nem is lehet vége.minthogy az ösztönvilág kivetítéséből fakad .vagyis minden kivetítéstől és káprázattól . A lélegzési-görbe ekkor tér vissza önmagába. a legközelebbi újraszületéshez vezet. hogy vezessen. Ebben a tényben eszmél rá a yogi a Természet egyik alapvető titkára. a növényt. illetőleg még az ős-elemi világot is! Az ásványban pedig . hogy legyen. A Természet valóban egységes. igazi én viszont személytelen. . remekét.nyomában a mindent elsöprő vízözönnel.valójában . beljebb.a Természet külső. mert minden hiedelem újabb hiedelmeknek. Tárgyi külvilág helyett a lokák világa vetítődik ki az én-középpont köré. és minthogy minden személyes színezettől és vonatkozástól .múlandó kell. érti. A kilélekzés következménye az élet.

Így például a szivárványnak is abból a körülményből ismerhetjük fel a valótlanságát. hogy ahány pont van az aszpektus-hálózatban. Ha a Sarkcsillagon tartózkodhatnánk. ennélfogva hiányzik minden személyes-jellegű megfigyelés is. és hogy ennélfogva milyen összefüggéseket képviselnek. milyen viszonyban állnak egymással. akkor egészen más betűcsoportokat és szavakat olvashatnánk le az égboltozatról. a Természettől még nem szakad el: a yogi a Természetnek mindinkább a puszta szemlélőjévé válik. Máskor meg azt tapasztalja a yogi. hogy személye-énje nem valóság. azt tartalmazza számunkra! . Jól tudja. Magától értetődik. amelynek célja: az újraszületések körforgásától való megszabadulás. Ha megváltoztatnók a megfigyelőhelyünket és valamelyik állócsillagról . stb. Magától értetődik továbbá. annyiféleképpen olvashatnók le ugyanazokat a betűket. Hiszen a szemszög lényegét is voltaképpen ugyanaz fejezi ki. Mindaddig pedig. az nem lehet valóság. kibontakozási lehetősége mindenkor csupán attól függ. hogy olykor van. És valahány különböző helyet foglalhatnánk el az ég terében.maga is káprázat csupán. pillanatnyilag azt jelenti.látunk az égen. mindkét állapot lényegét és tartalmát egyképpen felöleli.olvashatók le az aszpektushálózat összes adatai.személyes értelemben . amíg a fennálló lélegzések következtében. egységes megismerésben. Világosan felismeri. ugyanazokat a csillagokat. olykor pedig nincs. milyen viszonyban állnak egymással. Hol van. Természetes.Göncöl-szekere. A szivárványléte. illetőleg hogy azok az irányok. a kivetítés újra fennáll. Mint ahogy a fénylő csillagok sokaságában is csillagképeket . Kis-medve. .például a Sirius-ról . Jól látja a yogi. olykor nincs. ismét mások volnának a leolvasási lehetőségeink. legalábbis semmit sem akar cselekedni. hogy hol áll fenn ez a lehetőség a térben és hogy honnan nézik. hogy egy és ugyanaz az aszpektus-hálózat: minden egyes különböző pontra nézve más és más szögekben. milyen szemszögből nézzük. Nagymedve. más és más összefüggésekben jut kifejezésre.nézhetnők az ég csillagait. A yogi összes törekvései ebbe az egyetlen és végső irányba terelődnek a tökéletesmegismerés felismerései kapcsán. hogy minden személyes szemszög káprázatok következménye. amelyek az ég terét benépesítik! Az ösztönvilág egész aszpektus-hálózata is a szerint látszik másnak és másnak. egyetlen. Az elmélyedés állapotában. akkor az égről különböző betűcsoportokat. a lét és nem-lét teljes megszüntetése. ha pedig betűk volnának a csillagok helyén. értékei. Nincs tehát test és nincs tudat sem. hogy honnan. aki . pontosan annyiféleképpen . van test és van tudat is. milyen helyzetben látszanak. hogy bizonyos ponttal kapcsolatban a többi pontok milyen helyet foglalnak el.de nem is halál. és ilyenformán van személyes-én is a test és a tudat területén. a tökéletes-megismerés világosságában a yogi közvetlenül tapasztalja. mint a földi megfigyelőpontunk esetében. hogy hová kerül a szemszög az ösztönvilágban és hogy ott mely aszpektusoknak felel meg pillanatnyilag. hogy ösztönvilága újra a diapozitív szerepét tölti be. Ha például az égbolt csillagainak a helyén betűket képzelnénk el. amelyek egy bizonyos pontból a többi pont felé vezetnek. hol nincs személyes szemszög!… Ami olykor van. és így minden személyes szemszög . akkor más csillagképeket látnánk. hanem mindkettő között van. aminek voltaképpen mindig a test és a tudat az alapja. és hogy nem marad fenn belőle semmi sem. hogy a szemszög személyes jellege is nyilvánvalóan attól függ. sőt sokhelyütt talán értelmes szavakat is olvashatnánk le. hogy a szemszög az aszpektusok rendszerének egyik pontja lehet csupán. milyen szögeket alkotnak. mint az aszpektusát: az a körülmény.annyi különböző szemszög szerint .már semmit sem cselekszik. És amit látunk benne. Csupán ezen a fejlődési fokon válik lehetővé és alátámasztottá annak a tendenciának a kibontakozása. hogy nincs kivetítés.

mely egyéni-lelkét a relativitások köréhez fűzi. ahol ragyogni látjuk az égen. aki saját mivoltának és a Természetnek a „létét” megbocsátja: felold minden kötöttséget. A „néző” mindig az ember igazi énje. hogy még saját személyes énje is csupán bizonyos leolvasási lehetőségek folytán áll elő a Természetben. . hogy valójában az aszpektusok rendszerének különböző leolvasásában rejlő lehetőségek teszik látszólag önálló gondolkodókká a külvilág kivetített élőlényeit is. világosan látja. minden jelenség és minden élőlény. mint megfelelő jellegű. hogy minden tárgy.személyes én . Éppígy a környezetünk élőlényeit is csak a saját szemléletünk ruházza fel az önállóság jellegével. A szeretet. ami van: az ösztönvilág szamszkárái között. A szenvedés megszüntetésére pedig nem a szenvedés ellen tiltakozó.A tanítvány. az én látszatával.a tökéletes-megismerés világosságában .éppúgy a külvilágunk élőlényeinek is csak ott ragyoghat fel a sajátos énje. Ezért. a Lélek hatásának közvetlen megnyilatkozásában. A szenvedés megszüntetésének eszköze pedig a megbocsátás. . az ösztönvilág aszpektushálózatában rejlik benne! Minthogy pedig a természet valamennyi ösztönvilág-okozta káprázatának alapvető oka a téves tudás . az elkülönülésnek a csírája. akár a külvilágát illeti. Ebben a feloldásban pedig már benne rejlik a felszabadulásnak. Mert csak a látóérzékünk állítja össze a színbenyomásokat szivárvánnyá. mint minden szenvedését és pusztulását is: maga a téves tudás okozza a Természetben. hiszen maga az egyéni-lélek rejlik benne. amikor teljes mértékben megértette mindezt./ . Az egyén. akkor magát a Természetet .már az egyénilélekre vall.azért az élőlények és a tárgyak minden kedvező és kedvezőtlen helyzetét. létnek és káprázatnak a Természeten kívülálló ős-oka. akkor maga a Lélek készteti erre: a szeretetnek a mindenséget megteremtő.a negyedik beavatás fokán. vagyis annyi sajátos szemszög. . puszta látszathalmozódás. a hit és a teremtő-erő hármassága már mint egység ismerhető fel az énsésiszikrában. A szenvedés teljes megszüntetésében áll a yogi célja . fokozatosan valóra-váló ígérete!… 9 „A szenvedést.illetőleg az azt fenntartó téves tudást kell megszüntetnie! A külvilág szenvedéseinek a megszűnése pedig szükségszerűleg egyértelmű az én szenvedéseinek is a megszűnésével. És mint ahogy szivárvány is csak ott keletkezhetik. A yogi világosan látja. A megbocsátás: feloldás. minden örömét éppen úgy. amely még nem következett be. fenntartó és feloldani tudó ereje által. hogy „személy” . énjének a legbensőbb lényege. mint a Természet minden másnemű megnyilvánulása. mint minden teremtésnek. Hiszen ahány pont van az abszolút megfigyelőn kívül: sajátos jellegű vonatkozásoknak annyi gócpontja. Jól látja a yogi. el kell kerülni!” /Patandzsali.az ösztönvilágot. mert még az ember saját személyes énje sem egyéb. E hármas egység .9 El akar kerülni minden újabb szenvedést. Amit néz. II. annyi személyes én-jelleg keletkezik. az pedig nem egyéb.voltaképpen nincs is. hanem egyedül a szeretet készteti.vagyis a „nem-tudásra” támaszkodó hit ereje által elrendezett kivetítés. hogy nézzük valahonnan. De a szivárvány még ott sem létezik valójában. 16. Mindössze az szükséges hozzá. lényegében tehát minden. A szenvedés és a pusztulás is: lényegében éppúgy benne rejlik tehát a saját ösztönvilágunk aszpektus-hálózatában. akár őt magát. én-jellege. amely a szeretet lényegéből fakad. mint a szimbólum-aszpektusoknak a végtelenbe kiterjedt hálózata. ahová tekintünk. ahol éppen megfigyeljük az aszpektus-hálózat egy-egy szemszögét. szabadulni vágyó énje sarkallja. De megérti egyúttal azt is. Amikor tehát a yogi a szenvedés teljes megszüntetésére törekszik. a számtalan aszpektus között. ha az ember valóban minden szenvedést meg akar szüntetni maga körül a Természetben.

akár erénynek tűnik fel az.az igazi szeretet . vagyis önös jócselekedet.10 A tökéletes megbocsátásnak tehát minden személyes cselekedetet egyaránt érintenie kell. .az egyéni-lélek! Teljes mértékben a szeretet veszi át egyesíti magában ekkor már az irányítás /a hit/ és a megvalósítás-erejének /a teremtő-erőnek/ szerepét. hol erősebb „szél-áramlást” tapasztalatból ismeri minden tanítvány. amelyben a Lélek valóságát sejtheti. Egyedül a szeretet viszi beljebb ekkor és ezentúl az öntudatot. Hiszen akkor. Hatásai is világosan felismerhetők. Mind. és olyan. E „szél” azonban. további szenvedéseket. ami személyes cselekvés: helytelen irányú. vagy egyéni szempontból nézve! A szeretetből fakadó teljes megbocsátásban leli magyarázatát egyébként az a tény is. Ekkor már semmi sem jelzi és mutatja a további emelkedési irányt. amikor a yogi meggyőződik a befejezett múlt megváltoztathatóságáról. /Patandzsali. és vezérli az Abszolútum felé. A „bűn” pedig éppúgy beletartozik a helytelen irányú cselekvések sorába. II. amelyik a sorsból magából fakad. minden további indíték híjával.valósággal érezni lehet. hogy a megszűnt feszültségek már nem okoznak további sorsot.és a megbocsátás alapját képező szeretet .ha nem fordul vissza belőle az öntudat az alacsonyabb megismerési-síkok felé . kötöttségekhez és szenvedéshez vezet. .a szél irányát . A tökéletes-megismerésben a megbocsátás célszerűen illeszkedik bele a Természet rendjébe. A megbocsátás . Mindaddig. a felszabadulást. nem 10 11 Karma-yoga. A szeretet vezeti a yogit a Valóság felé. aki gyakorlati alapon foglalkozik az elmélyedéssel.közvetlenül a személytelenség állapotához és egyben a negyedik beavatás küszöbéhez vezetheti el az embert.A yogi . amelyik továbblendíti a sorsot. hogy a születések körforgása véget érjen a számára .a fejlődésnek a Lélek felé visszaemelkedő szakaszán . és a meg-nem-nyilvánuló ösztönvilágban „irányok” sincsenek./ . csak ha a szeretet tárja fel előtte a kapu szárnyát. De ha más úton éri el.az úgynevezett „nem-cselekvés” . A bűnöknek . örökké újra és újra születnie. de személyes segíteni-akarás.egyedül a bűnök tökéletes megbocsátása révén is elérheti. Hiába emelkedik az öntudat e kapu elé.teljessége nélkül nem valósítható meg magasabbrendű fejlődés. mely .a hit már nem vezérli. a tökéletes-megismerés közömbösségében. És csupán a személytelen cselekvés . tehát személytelen. már felismeri. azon nem juthat át másként. hogy tudatossá válhassék az énségi-szikra „tüze” . A yogi azt a célt tehát. Mert az elme csendjében mindenkor ott hallatszik az egyéni-lélek lélekzésének . a tökéletes-megismerés mozdulatlanságában .mintegy a jellegzetes hangja. több is tapasztalható ennél: az átvitt értelmű légmozgás áramlását .vagyis az ember legbensőbb valója . a beteljesülésben a bűnök tökéletes megbocsátása akkor is benne foglaltatik.a második és a harmadik beavatás megkerülésével . amíg a yogi el nem érte elmélyedése során a tökéletes-megismerést. Ezt a hol gyenge. Ez esetben pedig a sorsnak csupán a már folyamatban lévő hullámai futnak és fodrozódnak tovább.szelének . A múltbeli feszültségek feloldása pedig egyértelmű avval.11 A Lélek iránt való odaadás .vagyis hogy ne kelljen az örökkévalóságon át.akár bűnnek. Mert e megismerés szerint csak kétféle cselekedet lehetséges: olyan. Bhakti-yoga. általános emberi. az elme csendjében a folytonosan a határvonal felé haladó „szél” áramlása árulja el számára azt az irányt. illuzóriussá válik a tökéletesmegismerésben. Magának a „bűnnek” a fogalma viszont határozatlanná. hogy a megbocsátás a múltban rejlő feszültségek tényleges feloldását jelenti.segítheti és segíti elő valóban a szenvedések maradéktalan megszűnését. Hiszen a tökéletes-megismerés fokán.a bűnök megbocsátásának valódi értelmét is teljes mértékben áttekintheti.a Lélek Valóságára való ráébredés kapujának a nélkülözhetetlen kulcsa. 45.maradéktalan és tökéletes megbocsátása: feloldja a múlt összes feszültségeit. Hiszen „szél” nem fúj.hibáknak .mindig a Lélek felé fúj az ösztönvilág háborgó „vizei” felett: elcsöndesedik és elül a negyedik beavatás teljességében.a negyedik beavatás fokán . Sőt. mint akár a legjobb szándékú. hogy az Isten iránt való tökéletes odaadás .

egész aszpektus-hálózatát. Akármennyire is természetes és belátható viszont.éppen ezért . Az idegen ösztönvilágokra alkalmazott tökéletes-megismerés így minden egyes idegen ösztönvilágban egy-egy egész Természetnek a megismerésére vezet. Olyformán tűnik fel ez a tény a yogi szemléletében. de még magát az egyénilelket sem. e pontból áttekintheti az idegen ösztönvilágban rejlő összes szimbólumokat és azok valamennyi összefüggését.képviseli. és a Természet egész-mivoltára kiterjed. mert más és más kezdeti hiedelmek következtében más és más hiedelmek halmozódtak e világokban egymás mellé. anyagvilágbeli külvilágát. csupán a Természetre vonatkozik. hogy vannak idegen ösztönvilágok. még ha akármilyen tökéletes is a megvalósuló megismerése. A szeretet lényege azonban nem tartozik a Természet körébe. amelyet azok a saját ösztönvilágának szamszkára-kapcsolataira és aszpektus-hálózatára gyakorolnak. . mely az idegen énségi-szikrát alkotja. Mert kialakult lét-felfogása többé már nem nyújt sem elegendő. hogy legyen a száma a különböző Természeteknek is. Hiszen éppen a szeretet lényegében rejlik benne a Léleknek az öntudatot magába vonó. És nincs kivetítés sem . hogy fenntarthassa a benső összhangot ez új és immár többszörösen is végtelenné váló szemléletében.még nem emelkedhetik ekkor az egyéni-lélek tudatossá-válásának a magaslatára. A yogi öntudata . magába visszaemelő vonzása. hatása: a Lélekkel való öntudati egyesülés. Mindezekből a megfigyelt „össz-hatásokból” megismeri azonban magukat az idegen ösztönvilágokat. A tökéletes-megismerés csupán a Természetet illeti.befolyásolja önállóan az ösztönvilágot. Ebben a megzavarodásban. akkor végtelen kell. Abban a szeretetben. hogy ezek a természeti világok nem lehetnek egyezőek. Ha végtelen számú egyén támadt a Lélek körül. vagyis az idegen egyének tárgyi. hiszen a teremtés kiindulási-pontja is mindegyik világban különböző kellett. és így ezek egytől-egyig különböző természeti törvényekre alapozott kivetítési rendet rejtenek magukban. amely magát a Lelket . mintha egyszerre több. hogy az egyes ösztönvilágok tartalma egymástól eltérő kell. . Nincs elvi ellentmondás ebben a szemléletben.a Lélek közvetlen hatását . és azok tartalmát. hogy legyen. az elmélyedésben eggyé válva evvel a ponttal. Hiszen minden egyes ösztönvilág egy-egy önálló és egészes sajátos Természetet képvisel a mindenségben. Csupán az idegen ösztönvilágok fennállásáról lehet tudomása .amelynek terén önálló teremtő-erő nyilatkozhatnék meg. amelyek idegen énségi-szikrák ösztönvilágának a saját ösztönvilágával való érintkezése kapcsán válnak felismertté a tökéletesmegismerésében. amely a Lélek iránt való odaadásból sugárzik vissza a Lélek Valóságára. Tökéletes-megismerése felöleli ugyan a Természetet. sőt végtelenül sok Természet tárulna fel a megismerésében. őrzi és fejezi ki a lét folyamán. De ebben a szemléletben még nem láthatja az idegenszerű kivetítést. sem megfelelő alapot ahhoz. De szeretet nélkül különben sem valósulhatna meg további emelkedés és fejlődés. Abban a tiszta és legmagasabbrendű szeretetben.azoknak a saját ösztönvilágával való. Magától értetődik.arról.teremtés . Még nem ismerheti fel tehát az egyéni-lelkek szerepét azokban a hatásokban. a yogi gondolkodó értelme mégsem képes azonnal felfogni és elfogadni a valóságot. megfigyelt érintkezése révén. azoknak a hatásoknak a mélyén sem. mert a Természet „egészéről” és „egységéről” alkotott fogalma és felfogása mindinkább bizonytalanná válik e végtelenné kibővülő megismerésben. Tisztán látja ugyan az idegen ösztönvilágok „össz-hatását”. Mert minden egyes egyén egy-egy egész Természetet teremtett meg magának és maga körül. a Lélekkel való eggyé válás lehetősége. A yogi a negyedik beavatás fokán még nem ismerheti meg a szeretet igazi lényegét. az egyéni lét és a fejlődés folyamán. és így a megismerése körén is kívül marad. a végtelen lehetőségek meglátásában és felismerésében éri el a yogi az ötödik beavatás küszöbét. minthogy a teremtés kiinduló-pontja éppen az egyén. Hiszen ha csak egyetlen érintkezési pontot is ismer. akkor. Hit és teremtő-erő egybeolvadt ekkor a szeretettel. hogy legyen. sok.

az ösztönvilága tartalmára. Hiszen minden változás. Rendkívül nehéz. amely a külvilágban megy végbe: valamely belső változás kivetítése csupán. De még mindig térben elhelyezkedőnek véli az ösztönvilágot. hogy milyen valójában. nincs állandóság. van.mint tárgyak közötti tér . Amikor később a tanítvány eljut ahhoz a fejlődési fokozathoz. és hogy a Lélek világossága áthaladva azon. A külvilágból és a külvilág változásaiból azonban már következtetni tud . Megérti. érzékelhető világot. A szünet nélkül változó külvilág tehát csakis úgy alakulhat ki a kivetítésben. A kivetítés viszont csakis úgy jöhet létre. arra mindenkor a külvilág tárgyainak és jelenségeinek a megfigyeléséből következtethet. akkor benne sem lehet tér. Lassanként mégis mind helyesebb fogalmat alkot magának róla. hanem puszta hasonlat lehet csupán. eleinte olyanformán képzeli el a tanítvány. mert tér . a negyedik beavatás küszöbén kibontakozó tökéletes-megismerésben azonban már mintegy keresztüllát az összes áramlásokon és örvényléseken. de valóságos diapozitívot. A Természet aszpektus-rendszere pedig amikor már a maga teljes egészében tekintjük . mélysége. ha az ösztönvilág pontjai is szüntelenül kavarognak. amely a Lélek és az elme között áll. mint a külvilág kicsinyített mását. Ha pedig az ösztönvilág maga sincs térben. akkor az egyetlen szamszkára mintegy kicsúcsosodik a többi közül.A kezdő tanítvány még mindössze elméletileg ismeri a Természet különböző síkjait. a szimbólumok meg-nem-nyugvó kavarodását és örvényléseit. Tapasztalatilag győződik meg arról. Még későbben. Az ötödik beavatás . mozognak. mint egy láthatatlan.mint ahogy valamely hegységnek a legmagasabb. úgy képzeli el az ösztönvilágot magát. akkor már közvetlenül szemléli az ösztönvilágbeli szamszkárák folytonos áramlását. hogy az ösztönvilág való mivoltának nincs köze a térhez. Az ösztönvilág pontjai tehát csak átvitt értelmű pontok lehetnek. Amikor az elmélyedésben a megfigyelő és a megfigyelés egyetlen szamszkárával egyesül. Nem lehet tér tehát az egyes szamszkárák között sem. kapcsolatokat alkotnak egymás között. Valamint az ösztönvilág tartalmáról is. stb.csupán a kivetített világban létezik. az elme köré. A tökéletesmegismerésben ugyanis nincs semmiféle sorrend és nincs „egymásután”. nem a változások „egymásutánját” figyeli meg. okát. hogy az ösztönvilág belsejében sem lehet nyugalom.és pedig hiánytalan összefüggésekben megvannak . Csak lassan eszmél rá arra. amelyből a kivetítés származik. és hogy e pontok pontosan olyan kapcsolatokban állnak a többi ösztönvilágbeli ponttal. hosszúsága. Szubtilis pontok. hogy az ösztönvilágban valóban megvan a külvilágbeli tér minden egyes pontjának a megfelelő pontja. szubtilis okát szemléli közvetlenül. a kivetítés alapján elképzelve a kivetítés szubtilis alapját. az aszpektusok végtelen hálózatát. áramlanak. Az egész ösztönvilágot. szamádhi állapotában. A tanítványnak szüksége van erre a térbeli elképzelésre. hogy szemléletében meg tudja valósítani dhyána állapotát. úgyhogy azok szüntelen mozgása már nem zavarja többé a szemléletét.az ösztönvilágban. Hiszen ami az ösztönvilág tartalmát illeti. a benne rejlő szamszkárákkal /szimbólumokkal/ együtt. illetőleg az aszpektusok teljes egészet alkotó rendszerét. ha e pontok valóban megvannak . kivetíti azt mint tapasztalható. . a kettő közt a térben valahol. az aszpektusokat. Hiszen még nem tudja közvetlenül szemlélni az ösztönvilágát. Erről az eszményi csúcsról .alapjában független minden változástól. . hogy az ösztönvilág „kiterjedése” mégcsak nem is elvont fogalom. kiemelkedő hegycsúcsáról is áttekinthetővé válik a már bejárt és a még bejárni szándékozott táj. sőt nem is lehetséges elképzelnie az ösztönvilágot. ha új és új viszonyokat. hanem minden alakulásnak a számtalan. mert különben nem tudná megérteni.5. amely kapcsolatok a kivetítésben magát az éppen tapasztalható külvilágot alkotják.a yogi már egyformán áttekintheti a szamszkárák egész !. amelynek szerinte kiterjedése. A yogi tehát ekkor már nem az ösztönvilágbeli szamszkára-áramlásokat. szélessége.legalább és mindenesetre . A külvilág szüntelen változásaiból következtetve pedig máris meggyőződhetik a tanítvány arról. Kezdetben még úgy fogja fel. hogy az ösztönvilágban valóban nincs nyugalom.később pedig mint a külvilág eredetijét.

amely alapra mint megváltoztathatatlan igazságra .világát. hogy pontosan annyi Természet lehetséges. Többesszámban kell beszélnie tehát a Természetről. mert nem áll összhangban az emberi értelemmel. Minthogy pedig az egyének száma végtelen. amelyek közt hasonlóságok állnak fenn. nem talál és nem lát ellentmondást azok között. s amelyek még gyökerükben is mások. 12 13 Ekágrata = egy-csúcsú. Mindegyik természet egy-egy különálló egyéni-világot alkot. amelynek mindegyikében más természeti törvények uralkodnak. De akármennyire is megzavarja gondolkozását ez a felismerés. hiszen közvetlen megismerésben tapasztalja a természetek sokaságát. a múltat és a jövőt. ami nem is lehetne másként. A csúcs. mint valami. ami a Természethez tartozik . ha ki akarja fejezni a Természet mivoltát illető gondolatait. az ösztönvilágok sokaságának a megismerése kapcsán. más tárgyak és élőlények szimbólumai rejlenek. Mindazokban a világokban pedig. gondolkodó tudatát megzavarja ez a szükségesség.valójában csak a gondolkodó tudatát zavarja meg. és közvetlen megismerésben tapasztalja azok alapvető összeférhetőségét is.szemlélete már biztonsággal támaszkodhatik. amelyek között úgyszólván semmi hasonlatosság sem áll fenn.13 A tökéletes-megismerés megvalósulásában áll a negyedik beavatás. bizonyos szamszkárák mintegy megsokszorozódva tárulnak eléje. azért végtelenül sok természet is kell. Egész gondolkozását. illetőleg egymáson belül. ez az illető Természet úgy bontakozik ki a megismerésben. és így egyre növekvő. hogy legyen. ahol tehát a tudás valóban tökéletessé és végtelenné válik. a legmagasabb hegyorom. amelyről már az egész Természet . Különböző Természeteket ismer meg az ötödik beavatás küszöbén. többszörösen végtelenné váló perspektívák tárulnak fel a yogi előtt.tehát minden. mint az egyedüli lehetséges valóság. más hajlandóságok. A tökéletes-megismerés keretén belül valóban a legkisebb zavar sem támadhat. egymás mellett.az idegen egyének ösztönvilágaira is kiterjed. Számára a látszatok: felismert látszatokká válnak. Helyükben a valóságot ismerik meg. és mindegyik egyénnek más és más a sajátos világa. Éppen a tökéletes-megismerés bizonyítja a aszpektusok végtelen hálózatának örök változatlanságát is. abban valóban nem tapasztalhatja a legcsekélyebb változást sem! A tökéletes-megismerés azonban . Mindegyik Természet egyformán érthetővé válik. megszámlálhatatlanul sok Természetet. ahány egyén. a mindentudás hegycsúcsa. Ameddig a yogi a tökéletes-megismerés állapotának a világosságában szemléli és figyeli meg a Természetek sokaságát. . akármennyire is megközelítik a végtelent. A yogi ekkor már oly maradandó alapot ismer meg a Természetben. Mert magában a tökéletes-megismerés fényében és világosságában egyszerűnek tűnik fel mindez. Felbomlik és értelmét veszíti ilyenformán a yoginak a Természet „egységéről” alkotott felfogása. Lényegében a Természet alapvető nyugalmának. akármennyire is szerteágazók a felismerések. mindezek pedig egymástól különbözőek. nem tapasztal ellentmondást a megfigyeléseiben. Az ötödik beavatás küszöbén ráeszmél. mert hiszen mindegyik ösztönvilágban egy-egy egész Természetet ismer meg. mindegyik Természet tökéletes összefüggések rendszerét őrzi magában. III. /Patandzsali. 11-12.mindinkább elmélyülvén . A tökéletes-megismerést elért öntudat megszabadul a téves-tudástól. de sok olyan világot is./ E csúcs: a keleti mitológia Meru hegye. . Megismerésében sok olyan világot talál ezek sorában. a tovatűntet és a jelenvalót. szemlélhető és megismerhető. mint a saját egyéni világa. és hiánytalan. Akármelyiket is érinti a tökéletes-megismerés.egyképpen és egyszerre megfigyelhető. Ez az úgynevezett ekágrata12 alakulás: a tökéletes-megismerés kibontakozása. amelyek többé-kevésbé hasonlítanak egymáshoz. Mert amikor a yogi az aszpektusok egész és végtelen rendszerét végre a helyes tudás fényében ismeri meg. az érzéki-tapasztalatifelfogással. a mozgások és változások mögött rejlő állandóságnak és a Természet örökkévalóságának a megismerése.

Ha a változások fázisait végtelenül kicsiny részekre bontjuk fel. világossá válik. A yogi jól látja a tökéletes-megismerés mozdulatlanságában. minden pillanathoz egy hiánytalan világ tartozik.egy-egy egész kép a maga nemében./ .ha csak egyetlen pillanatot veszünk tekintetbe nincs tényleges változás. időbeli folytonossága .fejezi ki és tartalmazza. Nem idegen számára ez az elv. változás sem. a maga egészében. Hiszen ha egyszerűen a végtelenül kicsin idő-pillanatra és a pillanatok egymásutánjára alkalmazza és irányítja elmélyedését. mint az idegen világok sokaságában. egy teljes világ. . Ez az elv éppoly egyszerűnek. ami közös bennük: „megsokszorozódik”. és mint amilyennek egy-egy megfelelő pillanatban látszania kell ahhoz. Ahogy annyi film-kockának kell lennie a filmben.valóban nem lehet mozgás. Hiszen minden különálló pillanatban egy-egy egész világ megismerhető. Minden ilyen pillanat-világ önálló. jelenségek. egész és mozdulatlan. mert különben nem volna értelme a pillanatok egymásra-következésének. És mint ahogyan az egymást követő film-kockákon minden képrészlet . ami éppen a változásokból nyeri létét a Természetben. kötet 171-173 oldal. illetőleg őrzi magában. stb. amely világok maguk is voltaképpen a „Természet” megsokszorozódását képviselik. hogy végeredményben vagyis a pillanatok sorozatos egymásutánjában . III. stb. az idő múlásának. hogy számunkra a változás fázis-töredékét mutatja. mint a kép valamely magában álló filmkockán. Ahogy a film-kocka . A mozgófénykép egymást követő film-kockáihoz hasonlíthatjuk az egyes pillanatvilágokat. úgy az egyes pillanat-világok is mind: egy-egy egész világot foglalnak magukban./Patandzsali. azt kell megállapítanunk. mint ahány pillanatra felbonthatjuk magát az időt. amelyből nézve: az aszpektusok egész hálózata éppen olyannak látszik. hogy benne lehessen minden egyes képben. azért minden egyes idő-pillanat . hogy az aszpektusok végtelen hálózata. természetesnek és önmagától értetődőnek tűnik fel e magasrendű megismerésben. Egy pillanaton belül semmi sem változhatik. és a pillanatok között sem lehet minthogy két egymást követő. már akkor is . minthogy a változás az idő-múlás függvénye. hogy minden ilyen fázis-töredék az aszpektusok rendszerének egy-egy különböző nézőpontját .14 minden egyes időpillanatnak meglévén a maga különálló és sajátos világa. Egy-egy ilyen világ azonban éppoly mozdulatlan. Különben nem állhatna fenn a tárgyak. valamint az azt követő egyes pillanatok keretén belül sem lehet. éppúgy a Természetben is annyi önálló pillanat-világnak kell léteznie. amelybe beletartozik. Hol van tehát a változás.minden tárgy.a Természetben. mert minden egyes pillanat oly végtelenül kicsiny önmagában.valamely változásnak a végtelenül kicsiny fázis-töredékét képviseli. ha a pillanatokban nincs.egy-egy pillanatnak megfelelő szemszögét . A yogi a megsokszorozódás tényét is teljes mértékben fel tudja fogni a tökéletesmegismerésben. a mindenségben. mégpedig pontosan azt a nézőpontot. Törvények. III. és amely tökéletesen beleilleszkedik a Természet örök rendjébe. forma. 52. élőlény. Adottság.Általában a Természetek sokasága: a megsokszorozódás elvét juttatja érvényre. mint a Természet minden más törvényszerűsége. végtelenszer különböző mivoltukban. Saját világában is éppúgy megtalálja. De ha a legközelebbi pillanatot vesszük szemügyre. ami e világokban szerepel. A végtelenül kicsiny idő-pillanatban .nem lehet helye. A pillanat az időnek olyan végtelenül kicsiny töredéke. hogy mivel az idő a változások függvénye. A yogi világosan ráeszmél. amely tapasztalati úton megismerhető. hogy azon belül sem lehet változás. éppúgy a pillanat-világok sokaságában is megsokszorozódva kell benne lennie mindennek. amelyekben mindaz.léte . Két-két pillanat között azonban valamely változásnak kell lennie mégis.létrejöhessen maga az illető változás.változásnak . amelyben nincs idő-múlás. hajlandóságok és lehetőségek sokszorozódnak meg e világokban.pillanat-világ . amely a fázis-töredékek sorozatából és összességéből áll.vagyis végtelenül kicsiny idő-egység .bontakozik ki a szemléletében. . végtelenül kicsiny idő-egység között végtelenül rövid időtartam sem foglalhat helyet? 14 Kelet Világossága. A pillanat-világban tehát amelyben nincs idő-múlás .megsokszorozódik.az elmélyedésben felmerülő tökéletes-megismerésben . hogy azon belül időnek .mint kép . minden tekintetben. nem változik az ösztönvilágban.végtelenül sok különálló világ . ahány pillanat-felvétel készült az időben.

Minden pillanat maga egy-egy nézőpontot képvisel az ösztönvilágbeli aszpektusok totális és mozdulatlan rendszerében. ilyen értelemben.illetőleg a több világ egymásba-helyeződésében a tapasztalás keretén belül . hanem az egyes időpillanatokhoz tartozó .a mozgás pedig csakis e világok puszta összehasonlításából származhatik. . hogy a mozgóképek részletei között lévő legcsekélyebb különbség is feltétlenül a mozgás látszatát kelti a nézőben. amikor már a rákövetkező képet szemléli. élőlényt.illetőleg a folyamatban lévő jelenségeknek . akkor . a rákövetkező pillanat-világokban is ugyanannak a hegynek látszik.éppen az egybeesés a természetes oka annak. A filmen lerögzített egyes képkockák önmagukban akkor is változatlanok. mint ahány pillanat-világban szerepel.Minden változás ezért a valóságban: csupán az aszpektus rendszerbeli nézőpontok cserélődésében állhat. hogy végtelen számú mozdulatlan világot.éppen e világok egybeesésének a következtében minden legcsekélyebb különbség is: már valamely mozgás látszatát kelti. és csupán a tárgy. Ezeknek a helyzetbeli és fázisbeli különbségeknek az összehasonlítása adja azután mozgásuknak és alakulásuknak a látszatát. a másik pillanatban pedig egy másik nézőpont szerint. Az egyik pillanatban az egyik nézőpont alapján olvassa le az egyéni öntudat az ösztönvilágbeli aszpektusokat.és így e pillanatokhoz tartozó minden egyes világban is. hogy nem a Természet tényleges változásaiban gyökerezik tehát az idő. Minden ilyen nézőponthoz egy-egy egész aszpektus-világ. mint ez összehasonlítások eredményeként fellépő látszat: valamely mozgás. akár hirtelen.különböző változások soksok látszata származik az élet folyamán. mert e világok sokaságában megsokszorozódva szerepel. és ha sok-sok pillanatvilágban egyformán helyet foglal.látszólag mindig ugyanaz marad.vagy ha hiányos volna e megsokszorozódás . A yogi meggyőződik tehát a mozgás valótlanságáról.egyszerűen azért tűnik fel egyezőnek. vagy jelenséget alkotják. és csak több nézőpont világának az összehasonlítása folytán válhatik valamely változás látszatává. amelyek magát a tárgyat.azok a jellegzetes vonásai és sajátságai is. Mint ahogy a mozgófénykép egymásután kivetített. Minden nézőponthoz pedig az aszpektusok rendszerének egy-egy önálló leolvasása. . Ráeszmél arra. ezért az egymáshoz nagy mértékben hasonló képek egybefolynak a látás számára. relatív maradandósága azonban csakis úgy válhatik valóra az időbeli szemléletben. minden eddigi felfogását.mivel a szem nem tudja elég gyorsan felismerni az egymás nyomába vetített képkockák gyors cserélődését. E megsokszorozódás nélkül . Mert ha a hegy nem is szerepelne az egymást követő pillanatokban. bizonyos tekintetben különböző részleteket és helyzeteket kifejező képkockáin is . ami egyezőnek tűnik fel bennük.a hegynek el kellene tűnnie a helyéről. amely az egyik pillanatvilágban megfigyelhető volt. Hasonlóképpen megértheti a tanítvány. egyezően és változatlanul. Ha például valamely hegy. hogyha a hegy megsokszorozódott. tehát egy-egy önálló. vagy pedig csak bizonyos pillanatokban állhatna a helyén. Világosan látja továbbá. ha maga a hegy pontosan annyi heggyé sokszorozódott meg. akkor ez csakis úgy lehetséges. Minden időbeli fennállásának a megsokszorozódás adja a magyarázatát! Így sokszorozódnak meg a különböző pillanat-világokban a mozgásban lévő tárgyaknak és élőlényeknek . . És így tovább. akár folyamatos az.akkor nem lehetne folyamatos. helyzeti. A több különböző világ összehasonlításából pedig . de nem folytonosan. amikor is . különböző világokban. . . időbeli léte. Fennállása. Szerepelhet e hegy a pillanat-világok ilyen hosszú sorozatában is ilyen értelemben. egész és egymástól különböző világ tartozik! Ha pedig e világokat összehasonlítjuk egymással. egy-egy egész Természet tartozik. hogy az egyes pillanat-világokban mindaz.pillanatvilágok egyszerű összehasonlításában. változás látszata! Helyesbítenie kell ezért. .és mindenkor önálló és egész . hanem a letűnt képet még akkor is látja. stb.bizonyos időn át . És csupán a sorozatos összehasonlításukból származik minden képváltozás. mozdulatlan Természetet ismerhet meg. illetőleg alakulásbeli fázisai eltérők az egyes pillanatoknak megfelelő.

amelyek tehát az időben is szerepet játszanak. Maga a szemlélet pedig minden egyes szemszögből más és más kell. Hiszen ami megsokszorozódik e világokban. az élet folyamán. a kivetítést alkotó szimbólum-csoportjai: megsokszorozódva foglalnak helyet sok-sok diapozitívon.nem haladnak tova a táj többi részével. hogy az ösztönvilág szimbólumainak az aszpektus-hálózata tulajdonképpen egységes és változatlan. mint ahány pillanatnak a világában szerepe van! Vagy pedig megfordítva is mondhatjuk: éppen e megsokszorozódás következtében van mozgás és változás . Éppen annyi diapozitívon. hogy a táj minden egyes szemszögből nézve mást mutat a számára. De már a távoli templomtorony alig halad. hogy mutasson a megfigyelőnek. Ha csupán egy-egy világot szemlélünk. amely az ösztönvilághoz tartozik. alig változtatja a helyét.Mint ahogy a mozgófénykép filmszalagán is megsokszorozódva kell szerepelnie a szaladó embernek.és így a bennük rejlő részletkülönbségek valóban mozgások és alakulások látszatát keltik az anyagvilágban. amelyek nem pillanatszerűek. más és más leolvasásában ugyanis nem minden egyes részlet szükségképpen különböző. vagyis a gyorsvonat ablakában álló megfigyelőhöz viszonyítva . és nem is egyetlen diapozitív. amely a megnyilvánulásuk egész folyamatához szükséges.és kéz-tartása más az egyes képeken. hogy az egyes diapozitívok egymásután kerülnek kivetítésre. azon belül nincs mozgás és nincs változás.a gyorsvonat haladása ellenére . hogy valóban a „megsokszorozódás” elvén alapszik minden alakulás . . hogy legyen: ugyanaz az aszpektus-rendszer mindig más és más világot kell. Mert a távoli hegyek és hegyláncok . olyanformán.a Természetben!… Tisztán látja és felismeri a yogi ilyenformán. Tudja. A tájnak nem minden részlete változik tehát egyforma gyorsan. hogy végtelen sok szemszögből szemlélhető ugyanaz az aszpektus-hálózat. Valójában tehát minden egyes pillanat-világ egy-egy szemszögnek felel meg. ha különböző szemszögekből szemléli az ember! Különösen jellemző ilyen értelemben a távoli hegyek. hogy végtelenül sok pillanat-világ különböztethető meg az ösztönvilágban? Amikor fölteszi magának ezeket a kérdéseket. hogy az ösztönvilág valóban nem efféle diapozitívok halmaza. mint ahány pillanat különböztethető meg a kivetítésben.és csak láb. Úgy képzeli. a tájat pillanatonként más és más szemszögből olvassa le.a természet megnyilvánulásainak a körében. mint ahány pillanat alkotja azt az időt. azért más. hanem mintegy együtt futnak a vonattal. végtelenül sok különböző világ is kell. . A tanítvány úgy érti meg ezt.és minden részletkülönbség is . amely helyet az illető alak egy-egy pillanatban éppen elfoglal. azért valóban végtelenül sok leolvasási lehetőség. mert több szemszög számára is szemlélhető!… Az aszpektus-rendszernek a számtalan.idő . azonban . Igaz ugyan. hogy legyen az aszpektus-hálózaton belül! A megsokszorozódás maga is csak látszat tehát.megsokszorozódva fordul elő annyi pillanat-világban. egy-egy szemszögnek a sajátos világa! És minthogy végtelenül sok szemszög lehetséges az aszpektus-rendszerben. Olyan ez. . Úgy képzeli. két pillanatban sem látszanak ugyanúgy és ugyanegy helyen. valamint csak azt a helyet illetőleg látunk eltérést az egyes felvételeken. hogy mindazoknak az élőlényeknek. Megfigyelőpontja folyamatosan változik a vonat haladása szerint. hogy a közeli szántóföldek és vetések elfordulnak. Igaz. és minden pillanatban másként mutatkoznak. látható alakját pedig egyáltalán nem változtatja meg néhány percen belül. stb. nem minden tájrészlet más és más.hogy mozgások és változások látszata jöhessen létre a Természetben: . tárgyaknak és jelenségeknek. Igaz. mint amikor az ember gyorsvonat ablakában áll és a tájat szemléli. ha különböző szemszögekből tekinti át. hegyláncok szerepe. Mi különböztetheti meg tehát az egyes pillanat-világokat egymástól? Hogyan lehetséges az. mint a mozgófénykép képei. helyesebb magyarázatot igyekszik találni a pillanat-világok mibenlétét illetőleg. Mert ráeszmél. már választ is megtalálja rájuk.magának az emberi alaknak. Minthogy tudja azonban. hogy a távíró-oszlopok elsuhannak. hogy ösztönvilágát annyi diapozitívból állónak képzeli el. csupán azért sokszorozódik meg. Minden tárgy és jelenség.

A tanítvány arra gondol. Az aszpektus-hálózat rendkívül nagy kiterejdésű szövevény. minden pillanatban más és más világ! Annak ellenére. hogy ha asztali földgömbünk felületén látható térképet nagyítóüvegen át nézzük. és változatlanul ugyanazt a helyet foglalják el a táj szemléletében. Országok. nem a közöttük fennálló kapcsolatok.a tökéletes-megismerés kibontakozásának a legmagasabb fokán valóban meggyőződhetik arról. hogy felfoghassa a pillanat-világok értelmét és egész rendszerét. annak is csak kis részét láthatjuk egyszerre. Ilyen értelemben tehát valóban léteznek és egymástól megkülönböztethetők.egyhelyben állni látszanak. hogy a pillanat-világok a szemszögek függvényei. .egy-egy pillanatban. Megérti. hogy a legtöbb szemszög pillanatvilágában úgyszólván nem is szerepel. minden egyes szemszögből. De megérti egyúttal azt is. még a saját egyéni világában is. Ha elvileg. Egy-egy pillanat-világból sohasem tekinthető át a többi pillanat-világ. ami közel van. . tehát megsokszorozódva tárul a szemlélet elé. mint a hozzá legközelebb álló pillanat-világok.az előtérben áll. amit a tanítvány eddig tanult és tapasztalt. mégha akárhány szemszögből is szemléli azt az öntudat. Mindegyikpillanat-világ egy-egy különálló világ valóban.még kevésbé a pillanat-világok összessége. minthogy végtelen az időpillanatok száma az élet folyamán. hogy amikor az öntudat még mozgást.egyképpen ott szerepelnek.tehát az egyik pillanat-világban . az az aszpektus-hálózat egészében van meg. azt tartalmazza ezért. Ami az egyik szemszög számára . mégha akármilyen közel is vannak egymáshoz. hogy sok szemszög számára.hozza végre összhangba mindazt. a szemszög vándorol az aszpektusok hálózatában! Ez a felismerés . Így fogja fel a tanítvány a pillanat-világok mivoltát is. minden egyes látott tájban előfordul ugyanis egy ugyanolyan torony. ha nagyjában ugyanazokat az elemeket tartalmazza és csaknem ugyanabban a rendben is. hogy abban az összefüggések mindenkor változatlanok és hogy a térkép a földgömbön valóban mozdulatlan. És az a legnagyobb felismerés adja meg számára a lehetőségét annak is. Egy-egy szemszög világa pedig csakis önálló és egész világ lehet. összefüggések és aszpektusok változnak meg. ha úgy vesszük. Fel tudja fogni. A yogi azonban . hogy a látott térkép mindenkor ugyanaz a térkép-hálózat. Hosszú perceken át.a maga perspektívájával csak azt mutatja. Mert a szemszögek is különállóak. hogy a tökéletes-megismerésben valóban végtelenül sok pillanat-világ válik szemlélhetővé. tengerek. az a távoli szemszögek számára ugyanakkor messze esik.a nézőpont vándorlásának a felismerése . változásokat tapasztal a Természetben. egyszerre is lehetne látni az egész térkép-hálózatot. minden egyes szemszög számára tehát ugyanolyanok. és hogy ennélfogva e pillanat-világok összességében sok minden csaknem igazán minden . legalább is az emberi felfogás számára. És mint ahogy nem létezhetik két egyforma szemszög az aszpektus-hálózatban. földrészek vonulnak át e látómezőn. a szimbólumok akkor sem változtatják helyüket. Ami pedig a tartalmukat illeti. hanem csupán a nézőpont. És ha e földgömbünk üvegből volna és átlátszó volna. egyformán ott szerepel. mindenkor változatlanul. hogy az aszpektus-hálózat mindenkor ugyanaz marad. Így érti meg a tanítvány a megsokszorozódás elvét. Legnagyobb része a hálózatnak olyan nagyon messze van tehát minden egyes szemszögtől. A távoli templomtorony valóban „megsokszorozódik” tehát. mert rengeteg pillanat világában tájában . éppúgy két egyforma pillanat-világ sem állhat fenn egymás mellett. még akkor is. sok meglátásban.többszörösen. A pillanat-világok egész tartalma is különböző lehet tehát ilyenformán. pillanatonként. ami az illető szemszöghöz aránylag közel áll. a nagyítóüveg akkor is csak azt mutatná mindig. Minden pillanat-világ . Annak ellenére. A hegyek pedig méginkább megsokszorozódnak. a nagyítóüvegünk akkor sem mutatna többet . Mindegyik más. mert a gömbfelület többi része mindenkor kívül esik a nagyítóüveg látómezején. hogy végtelenül sok különálló pillanat-világ különböztethető meg. Perceken át.

hogy a nézőpont helye bárhol lehet a kibontakozó megismerés egész területén. hogy még e g y e t l e n Természeten belül is végtelenül sok. ugyanúgy. aki már elérte fejlődésében e megismerésnek a tényleges megvalósulását és kibontakozását. vagyis végtelenül sok különböző Természet ismerhető fel . Ebben áll az úgynevezett „megkülönböztető-megismerés” /vivekadzsam-dnyána/ lényege: a tökéletes és végtelenbe vitt differenciálás . . ha elmélyedését nem is irányítja rá az idő-pillanat fogalmára.Az ilyenfajta megismerésben pedig. amely az ember egész ösztönvilágára. azt az ént. a szamszkárák látszólagos megsokszorozódásából alkotott világokban. Szamádhi állapotában maga a megfigyelő . amelyek összehasonlításából a változás látszata fakadhat. oldalával. Azt valóban megismerni azonban csak az a yogi tudja. Ez az állapot pedig . mélyreható felismerések sorozatát vonja maga után. Miként lehetséges tehát.ami annyit jelent. akkor már közvetlenül szemléli azt a végtelenül sok különböző világot is. Végtelenszer-végtelenül-sok Természet tárul fel tehát a yogi tökéletesmegismerésében. mint amelyet az idegen ösztönvilágok megfigyelése során tapasztal. amellyel eggyévált szamádhi állapotában. hogy a Természet minden tartománya a szemlélet számára egyképpen megközelíthető és akadálytalanul bejárható. . A nézőpont: a felfogásbeli nézőpont csupán.azért a Természetet illető felfogás is mindenirányú a tökéletes-megismerésben. amelyben az öntudata éppen benne rejlik. 15 Vesd össze Kelet Világossága III.ha egyáltalán állapotnak nevezhető .mint a yoga tanítja . és ezek megkülönböztetése révén ráeszmél arra. egyformán kihelyezhető tehát a Természet bármely tartományába. a nélkül. sőt folytonosan vándorolhat a szamszkárák között.mint a saját ösztönvilágában. ha a tökéletes-megismerését ez idegen ösztönvilágokra irányítja. És e Természetek mindegyike egész és hiánytalan. hogy nézőpontja mégis vándorol. vagyis szamádhi állapotában kibontakozó tökéletes-megismerés voltaképpen akkor változik át megkülönböztető-megismeréssé. Csupán a nézőpont vándorol. hogy ahány idegen ösztönvilágot ismer meg.hiszen egy-egy pillanat-világ!… A yoginak tehát rá kell eszmélnie arra a tényre. Sőt. Maga a Természet is végtelenül sok „különálló” Természetté válik az effajta szemléletben. a szamszkárák birodalmában? Minthogy a tökéletes-megismerés szintjén már egyszerre az egész ösztönvilág. kötet 171-173. egyetlen egyén megfigyelési körén belül. vagyis a megismert Természetnek a tulajdonképpeni felfogása. amelyek révén a tanítvány megértheti a megkülönböztető-megismerés mivoltát és lényegét. Mint ilyen. Az elmélyedés legmagasabb fokán. hogy elhagyná közben a saját énjét. amikor a yogi a Természetek és a pillanat-világok végtelen sokaságát ismeri fel. E felfogás pedig bármely szemszögnek megfelelhet a pillanat-világok végtelen halmazában! Olyképpen. Az eddig említett hasonlatok azok. egymástól e l t é r ő természet különböztethető meg!15 Bizonyos fejlődési fokon akkor is eljut ehhez a felismeréshez. az egész Természet.a változások és az időmúlás alapjaként . a nélkül. annyi különböző. mint ahogy az átlagos ember is felfoghatja és megítélheti a tárgyi külvilágot bármely rajta kívülálló nézőpont szerint. Mert amikor a tökéletes-megismerésben megérti a „változás” fogalmának az igazi lényegét. Alapjában véve ugyanazt a megsokszorozódási elvet látja fennforogni tehát a saját egyéni mivoltához tartozó Természetben.a Természetet illetően. hogy a nézőpont vándorlása közben maga a megismerő is elhagyná azt az egyetlen szamszkárát. hogy még egy-egy idegen ösztönvilágon belül is.egyetlen szamszkárával egyesül a tökéletes-megismerés szintjén. a nélkül tehát. önálló és egész Természet tárul fel a szemléletében. Abban az értelemben. hogy a megfigyelő maga megszűnnék egyúttal a Természet változatlan középpontja lenni. hogy minden legcsekélyebb különbség megismerése is a Természetben: valójában a nézőpont valamely haladásának. . Ez pedig egyértelmű avval. egyformán áttekinthető .újabb. akkor meggyőződik arról. vándorlásának a függvénye. tehát az egész Természetre kiterjed: a nézőpontok végtelen lehetőségei folytán maga az egész Természet is megsokszorozódik. végtelenül sok pillanat-világ.

akkor a rákövetkező pillanatok egyes világaiban .a nézőpont egészen csekély vándorlása folytán .benne rejlik. Hiszen ugyanaz az aszpektus-rendszer.„okozatként”. A yogi látja. hogy a megkülönböztető-megismerést . és sehol másutt. Ha azonban e pillanatvilágok nem állnak külön. az aszpektusleolvasások másfélesége szerint. . hogy támaszkodjék. mint amely világot az előbbi nézőpont alapján juttatott kifejezésre az aszpektusok összessége. hogy nem az okozatok függnek össze az okokkal.a szikla egyre lejjebb és lejjebb áll lebegve. E pillanatvilágok mindegyike: egy-egy határozott világ-helyzetet rejt magában és fejez ki. ami folytonosan vándorol a lét.a földtalaj összezúzódását eredményezi . amelyik csaknem ugyanazokat az aszpektus-leolvasási lehetőségeket. éppen egy olyan másik pillanat-világba jut át.nem lehet számolni ugyanis avval a lehetőséggel. akkor ugyan hol is lehetne oksági rend? Ha pedig nincs változás. Vándorlása. akkor a szikla zuhanni látszik. hogy a Természetben a változások látszatának a magyarázata egyes-egyedül az aszpektusokbeli nézőpont vándorlásában rejlik. és egyúttal a lezuhanó szikla . az élet folyamán. lévén pillanatonként végtelenül kicsiny a nézőpont vándorlásának a megtett szakasza és így a két pillanat-világ közötti különbség is. hanem bizonyosságok foglaltatnak csupán. hanem összeolvadnak és egymásba folynak. és ezáltal elveszítik ok.éppen ezért . Ha nincs sorrend. Hol találhat az ember összefüggést így ható-okok és létrejött-okozatok között? Amikor e világok egyikében sincs változás? A megkülönböztető-megismerést elért yogi már más szemmel látja az oksági kapcsolatot. hogy a nézőpont az. ha nincs semmiféle időbeli kapocs. mozdulatlanul a térben. amely az okot egybefűzné a következménnyel.amelyben minden egyes pillanatnak a világa külön-külön áll .és okozati-jellegüket is: megszűnnek tehát okok és okozatok lenni.a nézőpont vándorlása folytán az aszpektus-rendszer összefüggéseit mindig más és más nézőpontból szemlélve . Illuzóriussá válik tehát minden ok és okozat. A megkülönböztető-megismerésben ezért már nincs okság és nincs oksági rend sem! E szinten értelmét veszíti továbbá minden „valószínűség” is. Az aszpektusok végtelen hálózatában ugyanis minden leolvasási lehetőség . A pillanat-világokban ennélfogva nem valószínűségek.már az ok és okozati kapcsolatok teljes hiánya jellemzi. valamint mindenkor az okok keltette bizonyos változások látszatára kell. A nézőpont vándorlása pedig mindenkor az egyik változatlan világból valamely másik változatlan világba való átvándorlást jelenti. valamint az azt követő pillanat-világokban: a szikla érintette földtalaj alakja más és más.mértékben eltolódott nézőpontból figyeljük meg és olvassuk le a jelentését: mindenkor csaknem /!/ ugyanazt a világot fejezi ki és tárja elénk.mégpedig végtelenül csekély . A yogi már határozottan tudja. hogy a nézőpont sohasem halad tova ugrásszerűen az aszpektusok rendszerében. mint az előbbi világ.magától értetődően . hanem valójában a sorozatosan egymásra következő aszpektus-leolvasásokban rejlik minden efféle okozati „összefüggésnek” a puszta látszata.mindig mintegy közvetlenül valamely másik világból következik. amelyben a szikla a földet érinti. és maga az okság is egyben. Abban a pillanat-világban pedig. mindig. akkor természetszerűleg elvész a „következmény” fogalmának az értelme is.Elsősorban arra eszmél rá a yogi. És éppen ez a „csaknem” rejti magában az ok és okozat közötti összefüggést: mert egyik világ . . A megkülönböztető-megismerésben . Hiszen az okoknak okozatokkal való kapcsolata mindig az idő alapját képező sorrendre.az okozatok mindenképpen elszakadnak az okoktól. bizonyos okozatok egyike vagy másika bekövetkezik.egyszer s mindenkorra meghatározottan . akkor a valószínűség fogalmának sincs értelme. sem pedig megfordítva. tehát csaknem ugyanazokat a látszatokat fejezi ki és tartalmazza. mint valaha.egyik pillanat-világból. ha egészen csekély . mint a megkülönböztető-megismerésben. haladása közben pedig . Végtelenül sok pillanat-világra terjed ki a megkülönböztető-megismerés. különbözőképpen eltorzult és összezúzott. hogy bizonyos okból kifolyólag. Ha egyik pillanat különálló világában például valamely hegyről levált szikla a térben lebegni látszik. Mert nemcsak annyit tud. az egymásutánra. hanem egyúttal azt a tényt is felismeri.mint „ok” . A megkülönböztető-megismerés alapján tehát már nem állnak fenn valószínűségi lehetőségek sem. Hiszen ha nem áll fenn ok és okozati összefüggés.

vagyis az egész aszpektus-rendszerben sem lehetséges.a nézőpont a pillanat-világoknak csak olyan tartományain belül vándorol. nem is okoz örvényléseket.úgy mondhatjuk . vagyis nem egy-egy én sorsát. hogy helye legyen a változásnak. Ráébredve erre az igazságra. Ha a tanítvány . hogy az aszpektusok egész hálózata mely a pillanat-világok összességében jut kifejezésre a maga teljes és végtelen mivoltában: . általánosságban. a cselekményt . amelyek már ismertek az ember előtt. mindaddig.csak bizonyosságok állhatnak fenn. amelyek minden más mozgást és minden más történetet. a pillanat-világok egymásutánja? A yogi a megkülönböztető-megismerés természetes felismeréseiben találja meg a választ e kérdésre. hanem . Ráeszmél arra. megszabja mindazt. hogy a tudatosan beállított hit .a végtelen összességét egyképpen és egyszerre öleli fel.valójában nem szamszkárákat von a fénybe. Mindenkor a hit viszi a nézőpontot valamerre. A szerint pedig. mert e megismerés a rajzoknak . amelyben még az egymással ellentétes lehetőségek is. vagyis azoknak az eredeti rajzoknak a tömegét.a mozgást.ugyancsak határozott és változatlan kell. hogy a rajzok milyen sorrendben kerülnek fotografálásra.fotografálták. akkor a megkülönböztető-megismerésben . mint előbb. mint valamely rajzfilmnek az egyes különálló képeit. hanem a sors egészét rejti és őrzi magában: azt az „egész sorsot”. . amíg az ember hite csak az ismert és tapasztalt hiedelmekkel azonosítja az ember öntudatát. más szemmel nézi már a hit szerepét is a Természetben. azért minden egyes elképzelhető lehetőségnek meg kell. tovább. és újra meg újra. Sorrend azonban már nincs a megkülönböztető-megismerésben. az életnek a kivetítése. A megkülönböztető-megismerésben tehát a valószínűségnek nem lehet helye! Ugyanennek a hasonlatnak az alapján megérti a tanítvány. tapasztalhat és áttekinthet az életben.mozdulatlanul. Keresztülkasul járja a nézőpont e tartományok különböző útjait. pillanatonként . hogy milyen „utat” járhat meg a nézőponttal a pillanat-világok végtelen birodalmában.a maga keretén belül . amelyekről a filmet . ahol megfelelő helye van és ahol tökéletesen beleilleszkedik a Természet rendjébe.úgy fogja fel a pillanat-világokat.vonatkozik. hanem a hitre magára. Miként változtatható meg tehát mégis az egyéni sors. illetőleg kivetítésre.minden esetben . Tapasztalatból tudja már. nemcsak azok. hanem ezenkívül még azoknak a rajzoknak az összességét is.nemcsak ezeket az eredeti rajzokat találja meg.amelyek az aszpektus-rendszer egy-egy leolvasási módját és lehetőségét fejezik ki . nem a szimbólumok megváltoztatása és átrendezése révén válik lehetségessé. hogy legyen.merész hasonlattal élve . hogy legyen valahol a maga sajátos pillanat-világa! Egy-egy ilyen világban pedig .a pillanat-világoknak . és amely filmmel azután megvalósítható a mozgásnak. a történetet. mind. Mert minden lehetőség feltétlenül bizonyosságot képez ott. nem szimbólumokat terel a fénysugár elé. Hiszen ha az egyes pillanat-világokon belül . egytől-egyig. hogy az emberi sors megváltoztatása nem az aszpektusok valamely átalakítása.az irányított várakozásra . hanem egyedül a nézőpont irányított vándorlásában leli a helyes magyarázatát. Maga a valószínűség csak arra vonatkozhatik. mégpedig mindegyiket különálló lapon. Mindez viszont nemcsak a beállított hitre . hiánytalanul megvannak.nincs és nem is lehet változás. akkor a pillanat-világok összességében. a történetnek. amelyekből egy-egy rajzfilm kerül összeállításra a lét folyamán! Hasonlóképpen ráeszmél a tanítvány arra is. végeredményben tehát minden lehetséges mozgás és minden lehetséges történet pillanat-világait. Egyik sem valószínűséget ábrázol a vonalaiban. áramlásokat az ösztönvilágban és soha nem is távolít el szimbólumokat a fénysugárzás útjából.az irányított várakozás . összességükben magukban foglalják! Mindegyik rajz határozott.voltaképpen magát a nézőpontot irányítja egyik pillanat-világból a másikba és azon át a többi pillanat-világ felé. hanem bizonyosságot. amit az ember láthat. Az átlagos ember esetében. hogy a pillanat-világok teljes összessége nem a folyamatos sorsot. Minthogy pedig a számuk végtelen. Hiszen megvan ez összességében egymás mellett minden lehetséges rajz.

minthogy a pillanat-világok végtelen összességében minden lehetséges aszpektus-konstelláció megvan. hogy az egyes aszpektusok tetszés szerint „idézhetők fel”. amely utakról azokba a tartományokba is átláthat. A tökéletes-megismerés elmélyüléséből kibontakozó megkülönböztető-megismerésben mindössze más értelmet nyer a „megváltoztatás” és „elrendezés” voltaképpeni fogalma. vagyis ismeretlenek. illetőleg az öntudat rendelkezésére áll. Amikor tehát a tökéletesmegismerés szintjén még úgy tűnik fel. A megismert igazság mindkét esetben. eltolásával a Természetben. és csak néha-néha csatlakozik egyik-másik ilyen preexisztenciális tartomány a már ismert területekhez. A yogi azonban . leolvasásának és tetszésszerinti átalakításával is. mint a már ismert világok tartományait.a preexisztenciális szimbólumok világait éppen úgy. Vagyis olyan pillanat-világ-sorozatok kivetítését is felidézheti. hogy szabadon megváltoztatja az ösztönvilágban fennálló aszpektusokat. az ébrenlét síkjára.a maguk végtelenségében.még sohasem tapasztalt: őrzik magukban a preexisztenciális szamszkárákat. „változtathatók meg” és „rendezhetők el” az ösztönvilágban. a külvilág. . és az aszpektusok látszatának. örökre preexisztenciálisak is maradnak. A valóságban azonban nem a szerint alakíthatja és befolyásolhatja az anyagvilágot. preexisztenciálisak. Az aszpektusok Természetheztartozó.hanem mindenkor csupán az aszpektus-összefüggéseknek a látszatát változtathatja meg: a nézőpont megfelelő arrábbvitelével. ösztönszerűleg megrettenve visszariad az idegenszerűségüktől és azonnal elfordul azoktól. amelyeket az egyén . egészen szórványos alkalmakkor kalandozik el a nézőpont a pillanat-világok még ismeretlen tartományaiba. illetőleg a fejlődés végtelen folyamán csak egészen elvétve. idegenek az egyén számára. amelyet meg akar valósítani a kivetített Természetben. Ez a tetszésszerinti nézőpontvándoroltatás viszont egyértelmű azt aszpektusok tetszésszerinti megválasztásával. ami számára idegen. mindkét felfogásban ugyanazt a tényt juttatja kifejezésre. ebben merül ki a közönséges. azért a lét. A yogi tehát . éppen olyan tisztán áttekintheti. amelyek a kivetítésben még sohasem szerepeltek. hogy „új” aszpektusokkal gazdagítsa az egyén ösztönvilágát és így hozzájáruljon a fejlődés fokozott továbbviteléhez. földi élet. az aszpektusok végtelen hálózatában. vagy pedig a nézőpont vándorol az aszpektusok rendszerében és ily módon találja-e meg azt a bizonyos látószöget.hitének erejével .nézőpontját a preexisztenciális szimbólumok tartományaiba is átvándoroltathatja.más és más szemszögből szemléli e tartományok pillanat-világait.így valóban mindent megteremthet a Természetben.az örökkévalóságon át. nem tapasztaltak. Az elmélyedés legmagasabb fokán. a szamádhi állapotát elért yogi számára tehát még a preexisztenciális szimbólumok is megismertté válnak . vagyis relatív voltánál fogva mindegy ugyanis. A pillanat-világoknak azok a tartományai. vajon az aszpektusok maguk változnak-e meg.a fejlődés végtelenül hosszú útján . Ha pedig mégis betekint néha az ilyen pillanat-világokba is. akkor már . Minthogy pedig az egyén nézőpontja ösztönszerűleg visszaretten mindattól.mint ahogyan még az alacsonyabb megismerési-szinten vélekedett a jelen és a jövő megváltoztathatóságáról. De vagy sohasem. Így tehát a preexisztenciális szimbólumok az örökkévalóságon át ismeretlenek maradnak az egyén előtt. tartalmazzák a preexisztenciális szamszkárák aszpektusait. Ez a magyarázata annak. . Ebből áll. vagy csak hallatlanul ritkán lép és téved olyan utakra vándorlása közben.ez a megismerés is igazságot foglal magában. hogy a nézőponthoz képest viszonylagosan . Amikor pedig a yogi öntudata újra alászáll ez elmélyedési állapotból a kivetítés. hogy a preexisztenciális szimbólumok: ismeretlenek. nincs téves-tudás.mi módon rendeződnek el az aszpektusok.a megkülönböztető-megismerésben . És hogy . . Így látja a yogi a nézőpont vándorlását a lét folyamán.végtelen számukat tekintve . amely tartományok világait még sohasem tapasztalta. . A tökéletes-megismerésben nincs tévedés.

alapja . Végeredményben megismeri tehát a pillanat-világokban a létet: mind a saját egyéni mivoltának. sőt az éppen folyamatban lévő életén belül is. amiből mozgások és változások adódnak elő a Természetben. Ha a tanítvány összehasonlítja a megkülönböztető-megismerés. még a legmélyebb elmélyedés állapotát is újra hol az ébrenlét. mind a saját ösztönvilágán belüli. Ha az ember szemlélete állandóan megmaradna a megkülönböztető-megismerés szintjén. mind az áthidaló-megismerés voltaképpen csak a tökéletes-megismerés elmélyülését jelenti. nem pedig valamely másfajta megismerést. megismertté vált világban pedig nemcsak szimbólumok sokszorozódnak meg. illetőleg magába zárja. hanem hasonlóképpen megsokszorozódik minden természetbeli tárgynak. mint ahány élete követte volt és ahány élete követni fogja egymást az újraszületések sorozatában.a pillanat külön világában szereplő . Mert egyik pillanat-világ nem takarja el a másikat.a tény változatlan marad. mind a megfigyelt idegen egyéneknek minden múltbeli és elkövetkezendő életét. az ébrenlét és az alvás állapotát. E megismerésben minden pillanat-világ tökéletesen mozdulatlan. mint ahogy már a tökéletesmegismerésben sem volt egyik szimbólum a többi szimbólum megismerésének az akadálya. Megismeri tehát a mozgás és a változás lényegét. valamint hasonlóképen a térét is. Az érzéki megismerésben viszont e pillanat-világ máris egybefolyik a hozzá legközelebb álló pillanat-világal. hogy a szerint. Ha azonban a yogi megismeri az egyes pillanat-világok egymásközti. Ezért van az. hogy csaknem mindabba. a gondolkodó értelmünk számára azonban fennáll. illetőleg a pillanat-világok egész sorozatával.a lélekzés . éppúgy mint a tér.énje és személyisége tartozik. alakul ki a külvilág kivetítése az ébrenlét és az alvás állapotában.is: végeredményben tehát minden tárgy. Mind e végtelen sok élet megismerése sem okoz azonban zavart a megkülönböztetőmegismerésben. akkor már azt a valamit ismeri meg. 16 Tökéletes-megismerés valójában a megkülönböztető-megismerés is. Hiszen az idő is. Minden pillanathoz egy-egy különálló . A yogi ezt a tényt nemcsak az idegen ösztönvilágokban tapasztalja. . akkor változásokról. Mert mind a megkülönböztető-. ahogyan a pillanat-világok egyikében vagy másikában tartózkodik éppen az ember nézőpontja. azért a megkülönböztető-megismerés felismerései valójában a változások. Pusztán a megkülönböztető-megismerésben: valóban nincs mozgás és változás. Megsokszorozódnak ezért az ének és a személyek is. miáltal az ébrenlét és az alvás folyamán már mozgások és változások alakulnak ki. Mert minden életének minden egyes pillanat-világa: a yogi saját egyéni-mivoltának egy-egy énjét és személyiségét is kifejezi.a különbségekben benne rejlő mozgások és változások megismerése révén . bele kell kevernünk egyúttal az idő fogalmát. összefüggően és folyamatosan.folytán. hanem felismeri saját életsorozatának a keretében. A yoginak magának is számtalan énje és személyisége válik megismertté a megkülönböztető-megismerésben.a lét és az élet is. vagy eltorzítója. és egyik világ éppúgy nem zavarja a többi világnak a megismerését. mégpedig pontosan az illető pillanat-világban benne rejlő adottságok szerint. akkor megérti. hanem végtelenszer több. mind pedig a megfigyelt idegen ösztönvilágokba tartozó tartományokban. hol az alvás állapota váltja fel. sorsról és jövőről nem is lehetne beszélnünk! Minthogy azonban az öntudat váltakozó fel. Az egymáshoz közel álló pillanatvilágok alkotta sorozatokban viszont feltárul előtte . jelenség és élőlény lényegi mivolta. relatív különbségeit is.16 Ebben a megvilágításban az igazság mélyebb értelme kerül felszínre a megismerésben. csak a magasrendű megismerési állapotok tényleges megvalósításában szűnik meg.A megkülönböztető-megismerés csupán mélyebben világítja meg a megismert igazságot. mint az úgynevezett tökéletes-megismerés. a sors és a jövő tartományaira is vonatkoznak.és alászállása . de maga az igazság . amit a megkülönböztető-megismerésről mondunk. jelenségnek és élőlénynek a kivetítésre alkalmas szimbólum-csoportja . Mégpedig nemcsak annyi énje. A megkülönböztető-megismerésben feltárul a yogi előtt a végtelen aszpektus-hálózat összes lehetséges pillanat-világa. E számtalan.

valamennyi világ egyforma jellegű. ami valamennyi Természet valamennyi pillanatvilágában előfordul. annál közelebb áll az a Természet alapvető lényegéhez. annál világosabban ráeszmél arra a tényre. Minél maradandóbb valamely összefüggés az idő szempontjából. hogy e megismerése voltaképpen pusztán statisztikai megismerés. hogy az adatok összességében rejlik maga a Természet is. hogy feleletet kapjon erre a kérdésre. Hiszen e statisztika képviseli voltaképpen magát a Természet rendjét. valamint elsődleges törvényeinek a megismerése! Mindez a megismerés pedig csak akkor válhatik teljessé. Minél több pillanatvilágban szerepel valamely szimbólum-csoport. illetőleg Természetet. illetőleg Természetben szerepelnek. mindössze néhány pillanat-világban. mint ahogy e statisztika alapja és értelme megengedi. illetőleg azok a kapcsolatok. És valamennyi Természet: látszat-Természet. amelyek csaknem valamennyi pillanat-világban egyöntetűen előfordulnak. Hiszen a megsokszorozódott világok közül egyetlenegyben sincs benne az az „eredeti” valami. Minden pillanat-világnak minden részlete éppúgy fogható fel eredetinek. Hiszen ez a minden változást. Megismervén pedig a világok és a Természetek sokaságát. az idő és az oksági rend is egyaránt benne gyökerezik. egyelőre meg kell ismernie: magának a megkülönböztető-megismerésnek a lényegét. hogy előforduljon. de az eredeti elemek megsokszorozódott másának sem. stb. ami csakugyan valóság? … A yoginak ahhoz. nem változhatik másként. Minthogy pedig minden megnyilvánulás e statisztika alapján fakad. és ezeken belül minél több pillanatvilágot ismer meg. aminek éppen csak a többi világokban szerepel a megsokszorozódott mása. valamint hogy hány ösztönvilágban. azért a tér. Éppen ezért egyik pillanat-világ sem tekinthető eredetinek. Minél több ösztönvilágot. megismertté válik. hogy mindaz. amelynek törvényszerűsége ne e megismert statisztikából fakadna. ha tekintetbe veszik még azoknak a távol eső szimbólumoknak. csakis azokat az adottságokat és adatokat veheti tudomásul.Mind e megismerések alapján a yogi tapasztalatilag győződik meg arról. semmi sem alakulhat. Ezeknek az összegzéséből származhatik csupán: a Természet lényegének és alapvető feltételeinek. Nincs és nem lehetséges olyan megnyilvánulás. illetőleg megkívánja. összefüggések és aszpektusok hány pillanat-világban fordulnak elő. még kevésbé lehetséges valóságnak tekintenie a rajta kívülálló éneket és személyeket. alkotja a voltaképpeni Természet lényegét. Mindez pedig azt bizonyítja. amelyek kevesebb pillanat-világban. ami megsokszorozódás: minden tagjában csak látszat lehet. Ha a yogi saját énje sem lehet valóság. statisztikai számadatokból tehát még a végtelen idő fogalma is. amelyeket szemlélete a pillanat-világokban és a pillanat-világok sorozatában. Megérti továbbá. teljes mértékben. Hol van tehát az. oksági összefüggést és sorrendi folyamatot nélkülöző megismerése csakis arra alapulhat. még magát a Természetet sem tarthatja valóságnak. benne rejlik ez alapban. hogy a megsokszorozódás szempontjából. mint az eredeti részlet megsokszorozódott másának. Mindaz viszont. Valamennyi én és személyiség: látszat-én és látszat-személyiség tehát. Semmi sem történhetik. annál több pillanatvilágban kell. hogy bizonyos szimbólumok. képezik a Természet legáltalánosabb törvényeit. szimbólum-kapcsolatok. összefüggések és aszpektusok tehát. Mint ahogy a mozgóképek vetítésekor is: minél hosszabb időt tölt valamelyik szereplő a képen. Végeredményben e számadatoknak a maradéktalan összegzése adja meg a teljes megkülönböztető-megismerést. Megérti ilyenformán a yogi. Valamennyi világ: látszat-világ. összességében talál. A megkülönböztető-megismerésben felismert. Pusztán azoknak az adatoknak az alapján bontakozhatik ki e magasrendű és szubtilis megismerése. hogy megtalálható legyen. . hogy a statisztikában gyökerezik minden törvény. hogy énjei és személyiségei voltaképpen csak megsokszorozódásokban szerepelnek. vagy pedig csak egészen szórványosan szerepelnek a Nagy Természetben. Megérti a yogi. a számadatait is. annál több filmkockán kell. Azok a szimbólumok és szimbólum-csoportok.

és hogy mely molekulák fogják elhagyni a víz felületét gőz alakjában. Nem tudhatja az ember például. hogy mely természeti törvények nyilvánulhatnak meg. Hiszen különben nem valósulhatna meg és nem állhatna fenn olyan megismerés.és egyben mégis egyetlen és közös középpontból szemléli és ismeri meg! Egyedül a Lélek áll valamennyi egyénnek a középpontjában. illetőleg valamennyi csakra-rendszerben azonos.vagyis a Természet kivetített részében mi merülhet fel. hogy hány molekula vesz részt a forrás tüneményében és hogy hány molekula hagyja el bizonyos idő-egységen belül a víz felületét. hogy minden természetbeli tapasztalás és megismerés erre az egyetlen és közös statisztikai alapra épül fel. vagy nem. Hiszen a Természet minden törvénye e statisztikában gyökerezik. az anyagvilág szűk körű szempontjából nézve. kötetének 7. amelyen.amelyben valamennyi látszat-Természet és látszat-világ bennefoglaltatik. és a szamszkárák összességében egyetlen Természetet ismer meg . Mert mindez egyedül a valószínűség törvénye szerint bonyolódik le az anyagvilág történéseiben. . a Természet középpontjában. és e megismerésben egyetlen megfigyelő. mégha akárhány csakra-rendszerből állónak tekintjük is a Természetet. amely az egyének végtelen összességét és valamennyi egyénnek a sajátos világát egyképpen érinti és egyesíti önmagában: csakis a Lélek csakrájának a szintjén valósulhat meg és bontakozhatik ki. Mint minden más törvény. Arra a kérdésre azonban. hogy bizonyos okozati megnyilvánulások az anyagvilágbeli tér mely pontjain fognak megkezdődni és hogy merre haladnak tovább. építő-elemeit.a minden egyénben egyképpen benne rejlő. Nem lehet az énségi-szikra. és minden célszerűség és értelem. Ez a Természet már nem tartozik „egyetlen” egyénhez. A statisztikai megismerés pedig magukra az adottságokra támaszkodik.a szamszkárákat . amikor megnyilvánul! Kérdéses viszont. /Világosan szemlélteti ezt az azonosságot a Kelet Világossága III.pedig csak egyetlenegy van. Ezekben az adottságokban a yogi felismeri az aszpektusok mélyén a szimbólumokat . mert egyetlen pontból ismerhető meg. és milyen vonatkozásokban. a Lélek köre mindenkor egy és ugyanaz marad!/ A legfelső csakrába emelkedett öntudat ilyenformán valóban a Természetnek is a legbensőbb körében.az egyéni nézőpont helyzetétől és vándorlásától függvén csupán valószínűség lehet.mint a Természet alkotó-tényezőit.Benne foglaltatik azonban mindennemű természetbeli cél is. hogy megszűnik számára a látszat-Természetnek mindennemű eltérése és különbözősége. 17 Az egyéni-lélek magával a LÉLEKKEL azonos. egyetlen Lélekkel azonos.17 Minthogy viszont e megismerés még a Természetre vonatkozik. E valószínűség alapja viszont megint csak ugyanaz a statisztikai alap. A megnyilvánulások világában soha sincs bizonyosság meg abban a tekintetben sem. valamely természeti törvény megnyilvánulhat-e. Mégis egységes középpontja van. ami e statisztikai alapban nem volna meg. Mert arra a kérdésre. az anyagvilág mely részein. A Lélek csakrája . Az olyfajta megismerés tehát. már az egész Természetet alkotó statisztika adja meg a határozott választ az ember számára. e statisztikára épül fel tehát a valószínűség törvénye is. A valószínűség a bizonyosságnak is csak bizonyos hányadát foglalja magában. hogy az egyéni nézőpont pillanatnyi helyzete és vándorlása értelmében.„legfelső csakra” . A valószínűség pedig valóban mint törvény áll fenn az anyagvilágban. ábrája. vagyis még kapcsolatban áll a Természettel. úgy tapasztalja. mert valamennyi egyén sajátos világát és Természetét egyesíti önmagában. és ugyanakkor valamennyi egyénnek is egyúttal a középpontjában áll. hogy a fölmelegített víznek melyik molekulája lesz a forrás kezdeményezője. csakis oly érdemleges választ adhat az ember. nem lehet az egyéni „mag” e megismerés középpontja tehát.az illető világ sajátos középpontja felől . Hiszen nem lehet semmi. hanem csak az egyéni-lélek lehet.a maga mivoltában . a relativitásokkal. ha a középpontból kiindulva akármilyen irányba is rajzoljuk fel a hét csakra láncolatos rendszerét. amely választ a valószínűség alapjára támaszkodik. Az anyagvilág a Természetnek csak bizonyos részét juttatja kifejezésre. mint a Természeté! A megkülönböztető-megismerésben a yogi közvetlen tapasztalás révén győződik meg arról. hogy az anyagvilágban . Mindez . továbbá. Hiszen a Lélek csakrája minden egyénben közös. mely . Amikor pedig megismerése csupán a szamszkárák lényegében merül el. amely minden egyén sajátos világát belülről . egyetlen megismerő rejlik csupán.

vagyis a Természettel-még-kapcsolatban-álló-Lélek szintjén válhatik valóra. hogy a szamszkárák különbözőségének a látszata viszont abból fakadt.valóban ismeri a Nagy Természetet magát. ameddig nem bontakozik ki a maga teljességében. hogy a megsokszorozódásban 18 Vesd össze a Kelet Világossága I. a pillanat-világok megszámlálhatatlan sokaságának a megismerése is: egyetlen megismerés. mely a pillanat-világok végtelen összességére vonatkozik./ Az egyéni-lélek az énségi-szikra felső tényezője.18 Ugyanakkor pedig minden végtelenül egyszerűvé is válik e megismerésben. az egyénhez tartozó egész Természetet. hogy minden különbség csak látszat lehetett.hanem csupán az egyéni-lélekből fakadhat. egyetlen szamszkárán belül. Még a tanítvány is meg tudja érteni ezt. hogy bármennyi világot is ölel fel. Mert amikor már a teljes mivoltában kibontakozott. ábrájával is!/ . végtelenül sok Természet foglalja el a megkülönböztető-megismerés kezdetén. hanem valójában csak „a szamszkára” létezik: mint magának a Természetnek a lényege. Tisztán ráeszmél. E kétféle megismerés pedig egybeesik. A megkülönböztetőmegismerést elért yogi tehát . hanem elegendő. „A szamszkára” jelenti számára immár a Természetet.és így a megkülönböztetőmegismerésben sem lehet . /Vesd össze a Kelet Világossága III. A Nagy Természetet a yogi minden egyes szamszkárán belül. Egy és ugyanaz. Hogy hová lett a sok. /De minthogy az egyéni-lélek magával a LÉLEKKEL azonos. hanem valójában a Lélek hatásának a megnyilatkozása volt a Természetben. A Nagy Természetet. hogy a végtelen Természetet már nem az énségi-szikra szintjén. Mint ahogy már a tökéletes-megismerésben is megismerhette.sorrend. hanem az egyéni-lélek magaslatáról szemléli. egyetlen Nagy Természetben egyesül! Ennek a Nagy Természetnek pedig már nem az énségi-szikra. ha „ a szamszkára” voltaképpeni mivoltában merül el a megismerése. A számtalan idegen ösztönvilág megismerése: egyetlen megismerés tehát. egyetlen megismerésben. illetőleg egymásra következés. kötetének 103-104. Az ösztönvilágokon belül.meggyőződik arról. a szamszkára való mivoltában is megtalálja. egyre világosabbá válik előtte. Megismerő maga is csak egy van. De világosan látja a yogi ugyanakkor azt is. tisztán áll a yogi előtt a szamszkárák megsokszorozódásán alapuló Természet. ami fennállt a szimbólumok világában. mindezeket egyszerre szemléli és ismeri meg. Mert már a tökéletes-megismerésben sincs .nem áll az ABSZOLÚTUM magaslatán . mérhetetlenül sokféle különbség. Hogy a megkülönböztető-megismerésben. vagy több szamszkára. Hiszen csak addig tűnik fel „végtelenbe szerteágazónak” a megkülönböztetőmegismerés. oldalain látható képletekkel: Egyéni-lélek + ösztönvilág /buddhi/ = énségi-szikra. hanem az énségi-szikrát alkotó egyéni-lélek áll a középpontjában.ráeszmélve e tényre . kötetének 7. tehát a szamszkárák sokaságának a puszta látszatvoltát. A megkülönböztető-megismerés megfelel mind e feltételeknek.azért a megismerés még nem lehet az Abszolútumban megmaradó megismerés . hogy a szamszkáráknak még a látszólagos különbözősége sem a Természet lényegéből fakadt. azért a képlet így is megfogalmazható: Lélek + ösztönvilág /buddhi/ = énségi-szikra. akkor egyúttal rávilágít arra a tényre is. Nincs is szüksége tehát többé arra. De ráeszmél egyúttal arra is. hogy egymástól megkülönböztethető szamszkárákat figyeljen meg. Nincs egy szamszkára. ebben az egységes megismerésben! Míg tehát a yogi egyéni mivoltához tartozó Természet helyét előbb számtalan egyénhez tartozó. addig a megkülönböztető-megismerés teljes kibontakozásának a fokán a végtelenül sok különböző Természet ismét eggyéválik. a megsokszorozódás tényében pedig felismeri a yogi a látszatot. Elmerülvén abban: .

Visszatérve pedig az előbbi léggömb-hasonlathoz. . akkor minden egyes utcasarokról.és csak a nézőpont vándorlásának köszönheti létét és egész kibontakozását. megszámlálhatatlan különbségeket eléje táró és valóságnak tetsző. káprázatos világában.a megkülönböztető-megismerés teljessé válásának a fokán. Pusztán a földi nézőpontjának végtelenül gyors vándorlása is már elég volna ahhoz. egész világában.az egész Természetnek már a tulajdonképpeni alkotójaként áll a yogi megkülönböztető-megismerésének a középpontjában. . A yogi azonban közvetlenül tapasztalja . mely még tértől és időtől függetlenül is vándorolhat. hogy a Lélek nézőpontja. Ebben a vágyódásban már múltat és jövőt is felfedezne az egyes meglátásai között.a Természet voltaképpeni alkotójává. Ha mármost olyan gyorsan tudna átmenni egyik utcából a másik utcába. ha a léggömb alatt elterülő város egyik vagy másik teréről. és ugyanakkor minden egyes léggömbön bizonyos különbségeket is fedezhetne fel. És minél jobban elmerülne e világban a figyelme. Egyrészt más és más oldaláról szemlélné magát a léggömböt. tizedik vagy századik helyről szemléli. és a látószögek mindegyikéből más és más megsokszorozódás tárult fel a megfigyelő öntudat elé.az egyéni-lélek . . még nem oszlanának el akkor.újra meg újra be tudná járni a városban már megtett útjait. minden egyes ház elől. amelyek a megsokszorozódott léggömbök között. hogy a sorban kialakult látási benyomásai még megmaradnának. tehát különbözőnek látná. ide-oda vinni a föld színén. annál inkább megfeledkeznék arról a tényről. akármilyen megszámlálhatatlanul sok léggömböt is látna. sőt minden egyes pontból. hogy elhalványodjék és eltűnjék a többi közül. a vándor nemcsak gyönyörködhetnék a léggömbök tarka és lenyűgözően bonyolult. számtalan aszpektus vált felfoghatóvá. végtelennek látszó sokaságában. ha elképzel magának agy magasan a légben lebegő léggömböt. mérhető. Ha pedig a nézőpontját végtelenül gyorsan tudná változtatni. csakhamar arra vágyódnék. hiszen valamennyit más szög alatt nézné és így kettő sem lehetne számára egyforma. külön-külön felmérhetné. A már megtett utakat pedig a múltban kellene keresnie. Valójában tehát teret és időt is ismerne. kerületéből nézne fel az égre. mert újra szeretne látni a jövőben olyasmit. egész szamszkára-világot kell. átvándorolni a város egyik végéből a másik végébe. Hiszen maga a vágyódása a jövőre vonatkoznék. és valósággal benne élne a léggömbök végtelen. akárhány. És hogy mi okozta a megsokszorozódást? Erre is meg tud felelni a yogi: A megsokszorozódás látszatát a nézőpont vándorlása hozta létre. megállapíthatná azokat a viszonyokat. amikor a léggömböt már másik. A lebegő léggömb e hasonlatban: a szamszkára való mivolta.számtalan látószög szerepelt. hogy visszataláljon olykor a már megtett útjaira. E hasonlat alapján érti meg a tanítvány.és semmi más!… Ilyenformán pedig maga a „megfigyelő” . hogy az egész léggömb-világ voltaképpen csak a nézőpont vándorlásából fakadt és keletkezett . . hogy hogyan látná. hanem akkor valamennyi léggömböt egyszerre és egyformán tisztán szemlélhetné az égen.hogy minden megsokszorozódás és minden különbség a Természetben egyedül a nézőpont vándorlásának a függvénye. és őhozzá magához viszonyítva. tehát egyetlen pillanaton belül .akkor léggömbökkel máris teleszórtnak látná az égboltot. akkor egyik látási benyomásának sem volna ideje ahhoz. mindazokat az aszpektusokat. hanem amint mindjobban feléjük fordulna az érdeklődése. és arra gondol. hogy megteremtsen: a puszta vándorlásával! És hogy így válik a megfigyelő . A látott léggömbök sokasága pedig: a szamszkárák sokasága a Természetben. Ezt a tényt a tanítvány úgy érti meg. hogy létrejöjjön a megsokszorozódás és hogy létrejöjjenek a megsokszorozódásbeli részletkülönbségek. keletkeztek és fennállanak. bonyolultságát és nagyszerűségét. Ezek között az aszpektusok között pedig tovább bolyongva: szemlélete tetszés szerint elkalandozhatnék a léggömbök tapasztalható. harmadik. hogyha a tanítvány . és így tovább. másészt pedig az égboltnak látná másik és másik helyén.még mindig végtelenül gyorsan. Ide-oda vándorolva ebben a világban. egyik vagy másik utcájából. azt kell mondanunk. amit már látott valaha. mintegy a szamszkárán belül és a szamszkára körül.

hanem „a szamszkára” való mivolta csupán. csak látszat lehet. Az űrt . és a Természet körében lévő mindennemű és valamennyi különbségnek is. nem szabad betű-szerint magyarázni. hogy valamely megsokszorozódásból álló világnak egyik megsokszorozódott-tagja sem „eredeti” tag. nincs benne a léggömbök látszat világában. Ennek a törekvésnek a következtében emelkedik öntudata a hatodik beavatás tartományába. Ráeszmél a yogi. hogy legyen avval. egyformán.a megfigyelő pedig mindenkor maga a Lélek. mert . hanem a föld felett lebeg.hanem mind egyformán csak kivetített látszat lehet.a Természet való mivoltát.a Teremtő. nem kép. . Hiszen jól tudja már a tanítvány is. Éppúgy. még egyre újabb és újabb kérdéseket kénytelen feltenni. hogy maga a megismerő nemcsak az űr való mivoltát ismerje meg. amelyik nincs az égen. A teremtés alapja pedig: nem egyik szamszkára a sok közül. hanem csak a szamszkárák mivolta lehet a voltaképpeni alapja. hogy a Lélek . az amúgy mindig csak hasonlat lehet.éppen a megsokszorozódás elvénél fogva . . A yogi tehát . akkor minden tekintetben megkülönböztetheti a Lelket . A yogi egész törekvése a megkülönböztető-megismerés legmagasabb fokán ezért már egyedül erre a legutolsó megkülönböztetésre irányul. ami nem a Lélek. hogy meg kell ismernie még azt az utolsó különbséget is.a többi pedig ennek az egynek a mása. hogy a megismerése végre valóban teljessé váljék. A levegőben. mint a . Tudja. Mert csak akkor értheti meg igazán a valóságot. ha maga eszmél rá arra.a megkülönböztető-megismerés teljes kibontakozásának a fokán . mint ahogy a léggömbök világában sem lehet az égboltra kivetítve látott egyik léggömb az eredeti léggömb . nincs is mit megismerni benne.6.Minthogy pedig a nézőpont magával a megfigyelővel egy. hogy az aszpektusok puszta irányvonalak: látószögek szárai. Nagyon kicsiny lett ez a Természet és nagyon egyszerű. A megsokszorozódva látott szamszkárák között keletkező aszpektusok voltát és lényegét megértette. A hatodik beavatás A tanítvány.a megfigyelőt . Ugyanakkor jól tudja azonban. hanem ki kell egészíteni avval. amit nem szabad szó szerint venni. . Hasonlat. hogy már nincs is mit látni. !. hogy már pusztán az űrt szemléli. Éppen a megsokszorozódott szamszkárák végtelen sorozatának is: valóban egyetlenegy önálló szamszkára sem.. hanem a Lélek mivoltára is ráeszméljen e megkülönböztetésben.az ilyen világnak minden egyes tagja. másrészt a Természet való mivolta között.. A yogi szelíden figyelmeztet rḠhogy mindig az embernek magának kell megtalálnia a választ minden kérdésre. amely fennáll egyrészt a megfigyelő. A hasonlatot. és sohasem elegendő. csak a szamszkára való mivoltát. Olyan egyszerű. Amit a tanító a magasabbrendű megismerésről mondhat. ami elmondhatatlan. irányvonalai. A Lélek és a Természet végső megkülönböztetése pedig már egyértelmű kell. aki elméletben elkísérte a yogit a hatodik beavatás küszöbéig. Magát a semmit. Pusztán szavakkal felelni nehéz. A szamszkára való-mivoltára-redukálódott Természetet szemléli elmélyedésében.azért az egész Természet látszatának. Mi képez azonban kapcsolatot az egyes szimbólumok között? Mi a kapcsolat? Mi az ösztönvilág? Hogyan lehet a Természet alapvető lényege az űr? Hogyan jöhet létre a megsokszorozódás a semmiből?. egyetlen és közös ható-oka van és lehet csupán. már nem figyel meg és nem ismer semmi mást. Mert ha ezt a különbséget is tisztán felismeri.attól. aránylag közel a nézőponthoz. mégpedig: A LÉLEK VALÓSÁGA! A yogi tehát közvetlenül meggyőződik arról. ennek a sok-sok látszatnak pedig csupán a megsokszorozódott léggömbök közös mivolta lehet az igazi alapja: az a léggömb.

Amikor az utca elején tartózkodik és onnan feltekint az égre. . Ez az útszakasz pedig valóban egyik léggömböt sem érinti! A szimbólumok kapcsolatait tehát nem a szimbólumok közötti aszpektusok alkotják. a felhő közepén látja. valamint a két léggömböt összekötő irányvonal: az úgynevezett aszpektusok. illetve a két léggömb között fennálló tényleges kapcsolatot azonban valójában az az útszakasz alkotja. amelyet maga a megfigyelő tett meg a földön. a maga minden színével. Képzeljük el. preexisztenciálisak viszont csakis azok a szimbólumok lehetnek. Mert a palántában még csak benne rejlik virág. amelyek szerint az egyik és a másik léggömböt látja. A két meglátás. mozdulatlan léggömböt lát tehát. Ha pedig a nézőpont olykor megközelít valamely ránézve még ismeretlen tartományt. Az ösztönvilág azonban ilyenkor is folytonosan bővül. amelyek meglátásához tehát már utak vezetnek el. és így egyre több és több kapcsolat keletkezik a szimbólumok világában. gazdagszik. hogy az mindkét léggömbre nézve különböző. akkor preexisztenciális szimbólumok is kapcsolódnak a többihez.nem tartozhatnak ezért az ösztönvilághoz. szüntelenül. hogy a léggömbök megfigyelése terén. amíg az utca elejéről az utca végére ért. formája pedig még korántsem hasonlít ahhoz. még soha . vagy több efféle kapcsolattal bírnak. Ismét a léggömbök előbbi hasonlatához kell visszatérnünk. hogy jobban megvilágíthassuk ezt a választ. minden egyes földi útszakaszhoz . amely tértől és időtől függetlenül vándorol számtalan ilyen kapcsolatot teremt a szimbólumok világában. mert a nézőpont a már megtett és bejárt útjai között még egyre újabb és újabb útirányokat talál. akkor kétféle léggömböt egyszerre szemlélhetné az égen. A nélkül azonban. mert a nézőpont egyre újabb és újabb utakat jár be vándorlása közben. és azt történetesen egy fehér felhő előtt.alkotják az ösztönvilágot. és az ösztönvilág valóban új szimbólumok felmerülésével is gazdagodik.növénypalántát. utána kell mennünk. amelyek legalább egy. . De mint ahogy magától értetődik. két-két megfigyelőpont között. ezt a léggömböt azonban már az égboltnak más helyén látja. Ha felmérné az út elején és az út végén a látószögét. azt találná.és így a földi útszakaszok összességéhez is . Maga az útszakasz alkotja tehát a kapcsolatot a két szimbólum között. a kék ég háttere előtt. Ameddig a nézőpont a ránézve már ismert tartományokon belül bolyong. A két látott léggömb a megsokszorozódás két tagja. azért az ösztönvilágban csakis olyan szimbólumok szerepelhetnek.szemlélt szimbólumok egyszer sem merülnek fel az ösztönvilágában.a nézőpont megtett útszakasza. amikor az utca végére ér. hogy a városban járó megfigyelő ezúttal egészen lassan változtatja a helyét. ha megfelelő talajra jut. hanem a nézőpont vándorlásának szakaszai. amelyek meglátásához még egyetlen útszakasz sem vezet. addig új. amelyeknek nincs kapcsolatuk . Preexisztenciális szimbólumok . hogy az ösztönvilágbeli útszakaszokhoz is hozzátartozik az azokkal összefüggő egész aszpktushálózat. hogy akár csak egyik szimbólumot is valóban érintené. A nézőpont. Megtett útszakaszainak az összessége . megfigyelhessük mivé lett. Azok az irányvonalak.mondja a yogi . amelyen felnövekedett. Ha a néző végtelenül gyorsan jutna el az út elejéről az út végére. hiszen az ösztönvilág csak a már megtett útszakaszok összességéből áll. valamint maguk a szemlélt léggömbök. Minthogy azonban az ösztönvilág alapját mégis csupán a nézőpont által megjárt utak és útszakaszok hálózata alkotja.vagyis az összes megtett útjai .olyanok. hogy megláthassuk. ami belőle válik.nem . Addig a csupán a már ismert szimbólumok kapcsolati változnak. mindössze egyetlen. amelyre az ember fényt akar vetni a hasonlat lényegével. A már virágzó növényt azonban csak azon a síkon lehet meglátni. Másrészt azonban az ösztönvilágnak folytonosan bővülnie kell. át kell ültetni arra a síkra. Az útszakasz elejéről látja a megfigyelő az egyik szimbólumot az útszakasz végéről a másikat.éppúgy természetes. Akkor is egyetlen. a virág. valamint a szemlélt szimbólumok összessége is.hozzátartoznak az egyes léggömbök felé vezető és a léggömbök közötti összes irányvonalak. a látszatok is. Akkor a palántából kifejlődik a növény. illatával. A szimbólumok közötti kapcsolat . Követnünk kell. mozdulatlan léggömböt lát.

20. . Ezért nevezi a yoga irodalma dhyána állapotát olykor „emlékezni-tudásnak”. az első kapcsolat a megfigyelt szimbólumuk között. ha visszatekint rá. ennek az egyenesnek a végpontjából. Akkor pedig nem lehetne lét. a második kapcsolat a megfigyelt szimbólumok között. ennek az egyenesnek éppen a végpontjában tartózkodik és így még benne van magában az egyenesben. még ugyanabba a jelenbe tartoznak. ha a második útszakasz végéről visszatekint.világosítja fel a yogi..19 Az emlékezés: a megismerés megmaradása az örök jelenben. puszta adottság. Utóbb a nézőpont elhagyja a harmadik megfigyelőpontot és egy negyedik megfigyelőpontba megy át. azért a megtett első útszakaszt csak egyetlen pontnak látja. Az út. amelyet a nézőpont. ezt az utóbbi egyenest is csak pontnak láthatja. hogy mindazok az utak.gondolkodik el a tanítvány . ha visszatekint rá. I. A nézőpont azután elhagyja a második megfigyelőpontot és egy harmadik megfigyelőpontba megy át. ismét csak egy egyszerű és kiterjedés nélküli pontnak láthat. Mert ha nem volna igaz.tehát elegendő kapcsolat . amelynek értelmében a legrégebben megtett utak is mind még a jelenben vannak meg! Az emlékezés abban a tényben áll. Az emlékezés azonban csak egyszerű tény. Az emlékek: a nézőpont vándorlása közben látott és megfigyelt egyes szimbólumok . . addig az emlékezést csupán a kivetítések között.teszi fel kérdését a tanítvány . De mi szabja meg a megnyilvánulás feltételét? . Amikor azonban az öntudat az ösztönvilágba emelkedik fel és megismeri az ösztönvilágot magát. ha a végpontjából visszatekint rá. Ez az újabb útszakasz is egy egyenes vonal. Az emlékezés tehát nem az elmének bizonyos működése? A földi élet szempontjából akár működésként is felfogható. amelyeket a nézőpont már bejárt és egyúttal el is hagyott? Megőrzi .vagyis hogyha bármennyit is bolyong.két 19 Pld. Megtett útja ezúttal a harmadik útszakasz. Ha azonban a nézőpont a két útszakasz között irányt változtatott. A nézőpont az örök jelenben vándorol. amelyet megtett közben.. Az út. akkor megnyilvánulás jön létre: anyagvilág. minthogy ennek a távolságnak. így tehát csak részlegesen találhatja meg: éppen annyi emlékezésben van része.köti össze a szimbólumok egyes megfigyelőpontjait. De ha megtett utak elvesznének az öntudat számára. Olyan tény. Ezt a harmadik távolságot. a második útszakasz. egy dimenziója.az emlékezés! Az emlékezésről még nem beszéltünk.Azokat az utakat. Ha azonban közben ismét irányt változtatott. és még ugyanabban a jelenben áttekinthetők is!.Valósággal mint új fogalmat kell most beillesztenünk a beavatások elméletébe… Az emlékezés az ösztönvilág velejáró sajátossága! .hangzik a yogi válasza . ami nem is lehetne másként.: Patandzsali Yoga-Aforizmái. Amíg az öntudat a kivetítések világával azonosítja magát. mert nem volna mód a visszatekintésre. Vándorlása közben elhagyja az egyik megfigyelőpontot és egy másik megfigyelőpontba megy át.De mi őrzi meg az ösztönvilágban a már megtett útszakaszokat? . És mi az emlékezés? A nézőpont vándorlásának éppen a végtelen gyorsasága! Az a tértől és időtől független.akkor nem lehetne emlékezés. tehát valóban végtelen gyorsaság. A pontnak pedig nincs dimenziója. amelyet ezúttal megtett. tehát a harmadik kapcsolat a megfigyelt szimbólumok között. mint amennyi az ösztönvilág kivetített részeihez hozzátartozik. hogy a nézőpont valóban tértől és időtől függetlenül vándorol .Miért szükséges a szimbólumoknak éppen négy irányú kapcsolata minden megnyilvánuláshoz? Kérdésére a tanító megint csak hasonlattal válaszol. akkor maga az ösztönvilág sem állhatna fenn. A nézőpont. amelyeken a nézőpont valaha végighaladt. külön-külön. akkor a két előbbi útszakaszt már két különböző irányú . Adottság. akkor az első útszakaszt. akkor abban már a teljes és maradéktalan emlékezést megtalálja. akkor is még mindig ugyanabban a jelenben tartózkodik. . ami az ösztönvilág mivoltához tartozik. A két megfigyelőpont közötti távolság: egy egyenes vonal. nem lehetne élet és nem lehetne megnyilvánulás sem.kérdi ismét a tanítvány . Az egyenesnek pedig már van egy-irányú kiterjedése. Ha pedig elegendő útszakasz . vagyis az első kapcsolatot már egy egyenesnek látja. az első útszakasz.

akkor a három megfigyelőpont között már 2 kapcsolat áll fenn. a hét pont között fennálló 6 kapcsolat: 4+2 kapcsolatnak fogható fel csupán. Minden érzékelésünk alapja a tér. A síknak két dimenziója van.a három előbbi kapcsolatot már három olyan egyenesnek látja.a három dimenzió . amelyben mint emberek élünk . egy síkot határoz meg. és így minden megnyilvánulásnak a voltaképpeni terét. a térbeli kiterjedést. Ezért mindenfajta érzékelésünk alapja: háromdimenziós alap.elvontan . A Minkowski-féle negyedik dimenzió például az idő dimenziója.már természettől fogva nincs értelme. Háromnál több dimenzió viszont a térben nem talál helyet. akkor a megtett útja már a negyedik útszakasz. ha a nézőpont pld. . És így tovább. A fizikában és a geometriában a három térbeli dimenzión túli. a testi világot.mint hajlandóságok. éppen az érzékvilággal kapcsolatos képességekben. mind az útszakaszok megsokszorozódását és helyzetét! A három dimenzió létrejötte teremti meg a fizikális. A gnosztikusok tizenkét dimenziója pedig: az észlelésnek és a megismerésnek a dimenziói.az öt érző . Akár gondolatokra.az ember belső és elvont világában hoznak létre megnyilvánulást. A térbeli kiterjedés .tehát már meghatározza a teret. azért a három dimenzió . de mégsem térszerűek. ezek azonban már nem tér-dimenziók. hanem a szimbólumok közötti kapcsolatokban válik megnyilvánulóvá.egyenesnek látja. a térbeli világot. Stb. A testnek három dimenziója van. vagyis térbelei kiterjedést határoz meg! A megtett négy útszakasz . a hetedik 20 A térnek valóban nem lehet sem több.a belső világától! Így keletkezik megkülönböztethető külső és belső világ. a térbeli.mint már tudjuk .abban Természetben.két megfigyelőpont között 1 kapcsolat áll elő. stb. mint ösztönök.a tudatban is mindenkor ott szerepel. A két egymást metsző egyenes pedig már egy síkot fejez ki. a megfigyelőpontok közötti útszakaszok viszont a föld színét hálózták be. akár puszta elképzelésekre. Még a szag. Hasonlóképpen ahhoz a körülményhez. illetőleg a test. hosszúsága és szélessége. E szimbólumok maguk .és ízérzékelésé is az. nem fér el. Ugyanebben az értelemben pedig. Ilyenformán válik külön az ember térbeli. Az ember külső világát.csupán azokat a megnyilvánulásokat okozzák. És bárha a tudatban nincs is tér. amelyek a térrel kapcsolatosak ugyan. és egy ötödik megfigyelőpontba megy át. további dimenziók is ismeretesek ugyan. akár érzelmekre. . . vagyis a negyedik kapcsolat a megfigyelt szimbólumok között. Amikor viszont a nézőpont elhagyja a negyedik megfigyelőpontot is. hogy közben ismét irányt változtatott volt: . Ha azonban visszatekint az előbbi három útszakaszra. A sík-metszés pedig három dimenziót fejez ki. A három dimenzió viszont nem a szimbólumokban.és az öt cselekvő-képességre. A három dimenzió: maga a megnyilvánulás! A szimbólumok közötti négy kapcsolatból tehát mindenkor valamely megnyilvánulás származik.ezzel szemben . Ha a nézőpont tovább halad és egy újabb megfigyelőpontba jut. hogy a szagnak és az íznek nincs magassága. a harmadik pedig metszi ezt a síkot. alapját és a lehetőségét is. Mert kevesebb dimenzió fennállása esetén tér nem keletkezik. függetlenül attól. ha háromdimenziós alapja van. Így tehát valamely tudatbeli megnyilvánulás is csak úgy jöhet létre. Mert még a szag . amelyek közül kettő egy síkot határoz meg.a négy kapcsolat . sem kevesebb dimenziója háromnál. a testi világot ezért: a szimbólumok közötti kapcsolatok építik fel. akkor .és az íz-érzékelés is testi érzékelés.20 A nézőpont egyre több kapcsolatot teremt ugyan. A legutóbbi távolságot ezúttal sem tekintheti át.pedig magában foglalja a durva anyagvilágot. mint emlékek. Mert . Még a gondolkodó tudatunk is az érzékvilágra támaszkodik. De például a hat megfigyelőpont között fennálló 5 kapcsolat: 4+1 kapcsolatnak. külső világa . Az ide tartozó szimbólumok maguk . ahogy a léggömbök is az égen voltak megfigyelhetők. hogy voltaképpen egyedül maga a nézőpont hozta létre mindenkor mind a léggömbök. Tehát ugyancsak nem tér-dimenziók.feltéve.egymást metsző . vonatkoztatva állapítjuk meg a megnyilvánulás feltételét! Háromnál több térbeli dimenziónak pedig . annak ellenére.

akár tökéletes-.egytől-egyig . E hasonlat alapján érthető meg.megfigyelőpontban áll. Az égbolton azonban ugyanakkor egyetlenegy léggömböt sem látna! Valóban egyetlenegyet sem. Mert szamádhi állapotában a nézőpont megáll! . illetőleg kivetítés is felmerülne.mintegy különválik attól a négy kapcsolattól. vagyis a térbeli világ. Mindenkor megszámlálhatatlan azoknak az útszakaszoknak. vagy null-dimenziós világ azonban csak az ösztönvilágon belül . . akkor 6 kapcsolatot alkotott. A városban megtett útjait és útszakaszait . különböző szamszkárák azonban sehol sem figyelhetők meg ugyanakkor. Négy-négy kapcsolat mindenkor egy-egy megnyilvánulást hoz létre. mert a megnyilvánuláshoz szükséges kapcsolatok ilyenformán sok helyütt még nem elegendőek a tényleges megnyilvánuláshoz. így tehát maga az aszpektus-hálózat. egy-. hiányzik az irányvonalak végéről minden egyes léggömb. Helyesebben .mindennek a megismerése . És így tovább. Valójában a szamszkára való mivoltában áll meg a nézőpont. A háromnál kevesebb dimenzió ezért a lappangás dimenziója csupán.mind áttekinthetné onnan.a nézőpont felől tekintve .csak az aszpektus-hálózat áll fenn. Hiszen nincsenek egymástól megkülönböztethető „léggömbök” az égbolton. Mert.teszi hozzá a tanítvány . mintha a városbeli megfigyelő egyszerre a város felett lebegő léggömbben foglalna helyet.éppen egybeesnek. hogy akár csak a legcsekélyebb mértékű káprázat.egyetlen szimbólum való mivoltában rejlik benne valamennyi!. Megnyilvánulás tehát nem jön létre feltétlenül. pontosan a léggömb közepében. azoknak a kapcsolatoknak a száma. hogy a városbeli megfigyelőpontokkal kapcsolatos valamennyi látószög és irányvonal. Hat kapcsolatot ezért valóban . akkor egy újabb megnyilvánulás származik a kapcsolatokból. a megtett útszakaszok nagy számának ellenére sem.négy meg két kapcsolatnak kell tekintenünk a természetben. a lappangó szimbólumok világát. és önállóan.. vagyis 6 útszakaszt hagyott maga mögött.magyarázza yogi a tanítványnak Egyesül egyetlen szimbólummal.. minden megnyilvánulás hátterében.vándorlása közben . Az ötödik és a hatodik kapcsolat tehát . De hogyan lehet szamádhi állapotában mindez mégis megismerhető és áttekinthető?.kérdi a tanítvány . bárha az irányvonalak és a kapcsolatok megvannak is. Amikor létrejön megint három dimenzió. hogy szamádhi állapotában .az ilyen síkokban bennefoglalt kapcsolatok.. vagy két dimenziót . Olyan ez.mégpedig : nulla. amely már létrehozta a háromdimenziós megnyilvánulást. A további kapcsolatok pedig további dimenziókat . Négy kapcsolatból már kialakult a három dimenzió. Hiányzanak maguk a szimbólumok. .alkotnak. A nélkül azonban. és csak felfogásbeli-nézőpont lehet az aszpektus-hálózat bármennyi és valamennyi helyén.a keletkezett síkok közül igen sokat éppen csak éléről láthat egy-egy megfigyelőpontból! Ez esetben a szemléletében megszűnnek egybeesnek és így mintegy „elbontódnak” . Annak ellenére.hogy bár a nézőpont egyre vándorol és egyre több és több kapcsolatot alkot. Ezek alkotják a meg-nem-nyilvánuló világot. mindenkor újabb és újabb dimenziók keletkeznek. De miként lehetséges.ebben az esetben .az altudatban . változatlanul megmaradt körülötte. A négynél kevesebb kapcsolattal bíró szimbólumok tehát csak lappangóak. tehát nem szerepelhetnek a térszerű szemléletben..széttagoltan . Nincs semmiféle térbeli megsokszorozódás.a végtelen sok aszpektus értelme szerint. egy. mégis vannak szimbólumok világában négynél kevesebb kapcsolatú szimbólumok is? Mert a nézőpont . akár az áthidaló-megismerésben .állhat fenn és lehetséges. amelyek . a három dimenzión túl. további egy dimenziót alkot. Háromnál kevesebb dimenzió még nem vezet megnyilvánuláshoz. semerre. A kapcsolatok növekvő száma szerint. akár a megkülönböztető-. az egyetlen szamszkára körül! Megvalósul tehát a legtökéletesebb megismerés . Valamely két-dimenziós.

hogy a nézőpontnak szemszögről szemszögre kellene vándorolnia! Jól ismerjük ezt a tényt a mindennapi élet tapasztalataiból is. És csak akkor folytatja vándorlását. amikor az öntudat visszafordul a teljes elmélyedésből az egyéni lét síkjai felé!… Ismét csak figyelmeztetnie kell azonban a yoginak a tanítványt. hogy koromcsík fekete. összes szemszögek! Minden szemszög egy-egy egész világot jelent az aszpektusok hálózatában. Ennélfogva viszont megteremtődik ugyanebben a végtelenül rövid pillanatban a változások egymásutánja . megfigyelő nézőpontja ugyanakkor mégis egyhelyben áll és valóban mozdulatlan. mi van a kezünkben. akik körülöttünk járnak-kelnek. akkor tudjuk.az örökkévalóság! Ebben áll a lét. nem láthatjuk a saját homlokunkat. Mert a felfogás bármely szemszögnek megfelelhet a megismerésben. Mindenesetre tudnia kell a nézőpontról annyit.az egyéni lét egész folyamán szüntelenül vándorol. egyéni tapasztalatból értheti meg helyesen. annak ellenére. hogy honnan meddig ér.nem lát tehát a megkülönböztető-megismerésben sem. hogy milyen csík keletkezett rajta. hogy a nézőpontunk mindvégig a saját énünkben marad meg közben. mintha valóságos szemlélet volna!. hogyan forduljunk. Addig a tanító csak úgy jellemezheti számára a megkülönböztető-megismerést. amíg maga is föl nem emelkedik szemléletében szamádhi szintjére és állapotáig. Hiszen öntudata egyetlen szamszákáraval. Mindaddig. avval. milyen mozdulatokat tegyünk. Szemléli. A nézőpont tehát végtelen utat tehet meg és végtelen sok útszakaszt járhat végig egyetlen pillanatban. hogy mindezt csak tudatos átélés révén. szamádhi állapotában azonban megszakítja a vándorlását? A nézőpont. Ha nincs előttünk tükör.A yogi ráhagyja. Nem valóságos szemlélet ez. Olyan ez. stb. a szamszkára való mivoltával egyesült. szamádhi állapotában. hogy valójában egyetlenegy szimbólumot sem láthat a szamszkára való mivolta körül. ha azt mondja: A yogi már a tökéletes-megismerésben sem lát szimbólumokat. Egy-egy pillanat-világot.az idő. Ami azonban semmivel sem kevesebb. Mert annak ellenére. a tér különböző pontjairól. a nélkül. Ámde függetlenül vándorol tértől és időtől. a yogi mintegy a hozzájuk tartozó szimbólumokat is szemléli bennük.kérdi a tanítvány . azok elől. Megismerve tehát szemszögek világait. . immár szimbólumok nélkül! A tökéletes-megismerésben az aszpektusok egész hálózatára terjed ki a megismerése. hogy meg ne láthassa senki. hogy milyen irányú. hogy szemlélnie kellene valóban mindazt.. mintha például koromba mártjuk az ujjunkat és ferdén végighúzzuk a homlokunkon. akkor a nézőpont csakugyan szüntelenül vándorol. Mégis tudjuk. amit a kezünkben tartunk. A nélkül. . a megkülönböztető-megismerésben. a nélkül. hanem csak tudás. és abból nem mozdul el! A nézőpont tehát . a szamszkára való mivoltában marad meg. amit megismer az aszpektusok végtelen hálózatában. Tudjuk. . hogy csakis megközelítő hasonlatok révén értheti meg a tanítvány a legmagasabbrendű megismerési állapotok felismeréseit.. hogy látnók. Tudjuk. Tudja. hogy hány szemszög lehetséges az aszpektusok egész rendszerében.és egyben a változások vég-nélkülisége is: . Ha például el akarunk rejteni valamit. Hasonlóképpen: akárhány szemszögre is terjed ki a yogi megkülönböztetőmegismerése. hogy hogyan tartsuk a kezünket. Csupán az aszpektus-hálózatot szemléli. Minden szemszöghöz számtalan szimbólum-megsokszorozódás: számtalan szamszkára-látszat és szamszkára-csoport látszata is tartozik. A megkülönböztető-megismerésben viszont azt látja meg. és hogy melyek ezek a lehetséges. Hasonlóképpen lehet tudomása yoginak is a szamszkárák számtalan látszatáról. hogy bennünket magunkat hogyan láthat egy-egy megfigyelő. hogy amikor az öntudat nem tartózkodik a teljes elmélyedés állapotában. a felfogásunk mégis tisztában van minden rajunk kívülálló szemszög látási viszonyaival is.

tehát maga az idő is . Vissza kell térnünk tehát . Már pedig ez a lényeg. hogy számtalan különböző szamszkárát lát maga előtt. Minden. azt kell hinnie. Vagyis a szamszkára való mivolta által alkotott középpont körül. Mindaddig. a yoginak ezért magának kell művelnie. Mert minden megértésnek ez a kulcsa. és mint az egész világ. Ezek az elemek a következők: A szemlélet iránya mindenkor csak sugárirányú: egyenes lehet. A tanítványnak.magától értetődően . vagyis a teljes elmélyedés állapotát. bármilyen vonatkozásúak is azok.Szabad újabbkori hasonlatokkal. mint volt előbb. Mire visszatér egy-egy már ismert és talán már többször is szerepet játszott megfigyelőponthoz.azért a megfigyelő abba a tévedésbe esik. akkor a szamszkára-való-mivoltát .a szamszkárák-világának már más és más helyén látja! Mint ahogy a lebegő léggömböt is az égboltnak más és más helyén látja a föld színén helyét változtató.már nem a klasszikus-yoga tan! Nem az eredeti tanítás! Csakugyan nem az? . Szamádhi állapotában azonban. És miután minden ekképpen látott szamszkára egymástól különbözőnek is látszik. A yoga minden ember számára az egyéni fejlődés korlátlan lehetőségeit foglalja magában. Ez a megállapítás azonban a legkevésbé sem csökkenti Patandzsali yoga-aforizmáinak az értékét.szemléletének mindenkor öt elemét különböztethetjük meg. amit Patandzsali yoga-aforizmái nyíltan is kimondanak? Kell is mélyebbre tekintenünk! .ismétli a yogi .és e világ soha. hogy nem maradnak fenn többé kétségeink az iránt. hanem mindenütt és mindenkor: eleven valóság.kérdi a tanítvány még mindig kételkedve . Ma is az. . Ez az egyenes azonban bármerre elfordulhat . hogy melyek a yogában rejlő igazságok.vándorlásbeli . amikor a nézőpont. és így megváltozott világ is veszi körül. ami van: e vándorlásban leli egyedüli magyarázatát! Ez hát a yoga tanítása? . Tudnunk kell.veti ellen a tanítvány .a fejlődés szempontjából. A yoga: a valóság megismerése. amikor ismételten jár meg egy-egy útszakaszt. . .éppen úgy mint a tér.a nézőpont vándorlásának a tárgyalásához.biztatja a yogi türelmesen .Mert a yoga tana nem zárult le Patandzsali korában.Vajon például a geometria tana is lezárult Euklides korában? Amit azóta tanítanak és ami sok tekintetben eltér az Euklides-féle tanítástól. változatlanság a lét folyamán. de soha nem lehet ugyanolyan. Mert ha a nézőpont /a felvázolt egyenesen kívül/ bármilyen irányban is elmozdul. az többé már nem geometria? … A saját nézőpontunk vándorlásának a felismerése oly tökéletesen megismerteti velünk a yoga tanának mélységeit. mint ahogyan a léggömbök sokaságában sem lehetett két egyforma léggömböt találni az égen.kérdi a yogi . Hiszen közben másfelé járt.mert a nézőpont. .a középpontja körül. A saját magunk által művelt yoga azonban. egyre szaporította abban a fennálló kapcsolatokat.A nézőpont által szemlélt lét-világnak pedig folytonosan változnia kell a lét folyamán . Hiszen az aforizmák a helyes elmélyedésre tanítanak meg. földi megfigyelő. És semmi egyéb nem fontos. . különböző utakat tett meg. . önkényesen megvilágítanunk a yoga tanát? Szabad mélyebbre néznünk és többet is magyaráznunk annál. minden alkalommal már bővebb és tartalmasabb világot szemlél maga körül. Minden változás pedig. e pontot minden egyes esetben már más megsokszorozódás. hogy a nézőpont . egy és ugyanarról az útszakaszról.a nézőpont vándorlásából keletkezik és a nézőpont vándorlásának a függvénye. a megfigyelés és a szamszkára való mivolta egyesül: a fenti sor további két eleme is természetszerűleg megszűnik. Az elmélyedés pedig magában foglalja a legmagasabbrendű felismerések összességét. Ebben áll a téves tudás. Valóban nincs és nem lehet maradandóság. és így egyre gyarapította az ösztönvilágát. ez az öt elem képezi és alkotja minden szemléletét.foroghat . amíg az ember el nem éri és meg nem valósítja fejlődése során szamádhi.

amikor nincsenek körülötte tárgyak. A még meg-nem-teremtett dolgok helyén valóban csak tökéletes űr lehet. a térnek és minden megnyilvánulásnak a szubtilis alapja és rendje. amely semmit nem tartalmaz. ami még nem lett valamivé: semmiféleképpen sem különböztethető meg a puszta semmitől. éppen a teljes tárgytalanság folytán ébred rá a yogi arra a felismerésre. . hanem még a kiterjedés és a tér fogalmától is elvont és független. amelyet a megfigyelés számtalan iránya alkotott a szamszkára való mivolta körül. ami még nem teremtődött meg.nevezi. amiből az egész teremtés és a Természet származik. hogy ha tárgyak volnának abban. amiben benne rejlik a Természet minden lehetősége. hogy még a puszta térnek is teljes híjával van! Maga a SEMMI ez. amikor nincs. Mert nincs voltaképpeni tárgya.a közömbös állaga valójában: az űr. tulajdonképpeni hajlandóságok és megkülönböztethető lehetőségek sem. Különös szemlélet ez. ami még nem szerepel semmiféle Természetben. hogy a szemlélet akkor is szemlélet. a tulajdonképpeni anyagnak. A hatodik beavatás küszöbén a semmi. minélfogva nincsenek benne és nem is lehetnek: meghatározható. hogy a preexisztenciális szamszkárák .illetőleg ugyancsak behúzódik a szamszkára való mivoltába és mintegy felszívódik abban. .puszta magva. Ráeszmél.és lehetőségbeli eltérések sem. Áttekintve azt a végtelen aszpektus-hálózatot: valóban mindent megismerhet. Az ősanyag nem meghatározható anyag . Ezt a „valamit” a yoga múlaprakriti-nak . a tökéletes űr áll a yogi szemléletében.önmagán belül . és semmi egyéb. amely ős-állagban azonban . megfosztva minden látszattól. a maga minden fogalmat és minden létezést tökéletesen nélkülöző mivoltában.a Természet-gyökerének21 . tér is támadna benne a tárgyak között. ami nemcsak a forma. ami tehát voltaképpen a Természet eredete és „gyökere”. teljes és tértelen ürességében. az erőnek és az értelemnek a még formát-nem-öltött csírája. hogy a szemlélő alany akkor is fennáll.még csupán kifejezéstelenül rejlik benne a valami és a minden gyökere: a végtelen számú hajlandóság és a végtelen sok lehetőség . amikor nincs tárgy. mindaz. és akkor is változatlanul szemlélőalany marad. hogy a szamszkára való mivolta az egyetlen támpont az egész aszpektus-hálózatban. az időnek. Múlaprakriti = a Természet gyökere. minden célnak és minden oksági összefüggésnek. csak a preexisztenciális szamszkárákhoz. . Mi hát az ősanyag? Az ősanyagnak . újra egymagában áll. az az ős-valami.ősanyagnak . hogy semmi máshoz nem tudja hasonlítani a SEMMI fogalmát. amivel foglalkozzék! Ráeszmél. 21 Múla = gyökér. az egyedüli támpont az egész Természetben. A yogi ráeszmél. Ez a preexisztenciális űr pedig: maga az ősanyag.még egyértelműek és azonosak az ősanyaggal. Szamádhi állapotában a nézőpont már csak azt a számtalan irányvonalat látja. önmagában azonban ez az űr annyira üres. A hatodik beavatás küszöbén a yogi szemléletében már csak a szamszkára lényege. amelyhez alanyként viszonyuljon!… Ebben a felismerésben érinti e yogit első ízben az ABSZOLÚTUM mivoltára való ráeszmélés szédülete. Prakriti = Természet. amely olyan.emberi szempontból nézve. amelyekkel kapcsolatban állhat.a yogi redukálódott szemléletében . De éppen ezért. a Természet helyén. Hiszen mindaz.mint a teremtés kezdete előtt. a szamszkára való mivolta áll! Az a semmivel össze nem hasonlítható és kifejezhetetlen valami. és ami . Az ŰR. ami a Természethez tartozik. voltaképpen tehát a szamszkára való mivolta alkotja magát az egész Természetet. Az a teljes üresség. . a hajlandóságok és lehetőségek oly eszményi egyensúlyi-állapotát őrzi magában az ősanyag. A Természet minden megnyilatkozási alkalmának és lehetőségének oly tökéletes egyensúlyát. A megkülönböztető-megismerés legmagasabb fokán pedig ráeszmél. hogy nem állhatnak fenn benne különbségek és végletek.hanem az a meghatározhatatlan ŐS-ÁLLAG. de mégcsak végtelenül csekély hajlandóság.a szó földi értelmében.az egész Természetből megmaradva. Az ősi és eredendő űr.a maguk összességében .

mint most is .a szamszkára való mivolta körül. Ebből támasztja fel a nem-tudás . Ugyanúgy. Ha mélyet lélekzik. Közvetlenül eszmél rá az öntudat arra a valóságra. Ezt a tényezőt pedig a „nem-tudás” mivoltában ismeri fel. semmi sem támasztja alá. amely az űrben bolyong és vándorol. akkor a teremtés folyamata nem indulhatna meg. hogy megsokasodjék. akkor közvetlen tapasztalás révén érti meg. A szemlélet elmerülhet benne. ha már fennáll a három . Ráébred a tudatára annak. Mégis tudja. Az üresség: az ősanyag. valahányszor világ keletkezett az egyén körül. a gyermek. Ha az öntudat megfigyeli a megteremtődés kezdetét. Hasonlóképpen sejti meg a yogi. amely . amelyet elérhet! Mert nemcsak sejti. Mozdulatlan a nyugalom. hogy az Abszolút Valóságot a „közvetlen közelben” kellene keresnie. hajlandósággá. Annál inkább megfeledkezik. Úgy merül alá a szemlélet az űrben és úgy nélkülöz minden egyéni vonást. És minden egyes esetben: maga az űr vált kezdetben valamely hiedelemmé. ami leköthetné. Mindmegannyi különböző hiedelem.az ősanyag . Az űr szemléletében. hogy létrejöhessen bármilyen teremtés a semmiből. Minden szamszkára létrejöttében pedig valamely lehetőség valamely hajlandósággá változik át. az anyagvilág. mint maga a szamszkára. ráébreszti a vándort annak a tudatára.másnak és másnak látszott: más és más káprázatokkal népesítette be az űr csöndes és tértelen birodalmát. mint ahogy valamely megfoghatatlan illat. mint minden teremtés kezdete előtt. Mint ahogyan egyetlen sejt is növekedni tud sok-sejtté. nem ismeri a vándor a virágot.mint látszat . amelyből világűr és mindenfajta Természet keletkezhetik. Minden egyes esetben tehát a nem-tudás indította meg a teremtés folyamatát. hogy voltaképpen magát a szemléletet kellene szemlélnie. hogy más sokszor. Végbemegy a világ teremtése. máris megteremtődött belőle a megsokszorozódás és a sokaság: megteremtődött a Természet! Egyetlen hiedelem mindenkor elég volt ahhoz. hogy előbb még magát a szemléletet akarta szemlélni. mint most is. Megfeledkezik a szemlélő alanyról.az ember!… Ha az űrt nem hinné „valaminek” az öntudat.„valaminek hitte” a puszta űrt! Abban a pillanatban pedig. A feltámadt hiedelmet a nézőpont. . Az űrben azonban nincs támpont.a hit . Olyan megfoghatatlan ez a semmi. de amely most maga a semmi. és felépül belőle az embrió. hogy a megfigyelőtől és az űrtől eltekintve: még egy tényező szükséges ahhoz. hogy a nem-tudás következtében már sokszor .a szerint.ha már fennáll az elegendő kapcsolata. ami megragadhatná a figyelmet. amint fennállt bármilyen „valaminek” a hiedelme. mert alámerülése közben megindul körülötte a szamszkárák megteremtődésének a folyamata. Ez a hiedelem pedig . mérhetetlenül sokszor megismétlődött a teremtés. hogy a közelben valamely ismeretlen virágnak kell lennie. érzi a közellétét. szüntelenül más és más szemszögből. Az ősanyag. a mindenség. amelyet a szellő hoz magával. Ráeszmél a yogi. kibontakozik a Természet. A hiedelmek megsokszorozódnak. A világok keletkezése. és felépüljön belőle a világ. magába szívja csodálatos illatát. Az űr . Ráeszmél. hogy honnan szemlélte az öntudat . Még nem tapasztalja. hanem érzi a mivoltát. A nélkül. Semmi sem határolja körül. Akkor az űr megmaradna semminek. más és más oldalról látja.Olyanformán. mint ahogy a tóba hullott vízcsepp sem tud különvalóvá válni a tó vizében Az öntudat egészen könnyen megfeledkezik ebben az alámerülésben arról. hogy a hiedelem nem más. hogy van. mindmegannyi különböző szamszkára teremtődik meg tehát .a szamszkára való mivolta.a hiedelmet. Tökéletes benne a csend. hogy valóság! Valóság. hogy találna valamit. hogy meglelhesse mélyén a megfigyelés alanyát.

a lélekzés!… Meggyőződik a yogi arról. akkor a nézőpont egy újabb szamszkára látszatát látja maga előtt: a belélekzés szamszkáráját. Újabb megfigyelőpontjából viszont megint egy újabb szamszkárát lát feltűnni: a fellehelődést kifejező szamszkárát. hanem tapasztalja is. Innen is tovább vándorolva. hogy a nem-tudást szerephez jutni engedi .a szamszkára való mivoltát . ami nem a Lélek. vagyis az űrben gyökerezik. annak különböző oldaláról. a bele-lehelődés. hogy „abszolút semmi” voltaképpen nincs is sehol. Az ősanyag . mintegy átlehelődve a már egyszer szemlélt látszatok közé. és amelyekből . amelyben a szamszkárák látszatai lebegnek előtte. Mert az űrben.az űr .jobb meghatározás híján . a fellehelődés és az átlehelődés fázisainak a szamszkárája. amelyet . a másik pedig. mert hiszen benne rejlik a lehetőségek összessége.amelyben nincs egyéb puszta ürességnél .éppúgy nem lehet abszolút. amelyben maga a nézőpont vándorol éppen. hogy „valami” nem lehet abszolút. a semmiben .abban a pillanatban. mert minden valami az ősanyagban. a lét. . a megnyilvánult Természetet… Mindezt a yogi nemcsak érti. Amikor a nézőpont ez első megfigyelőpontot elhagyja és egy másik megfigyelőpontba megy át.mintegy a keletkezett látszatokkal kívánván egyesülni. és velük kapcsolatban annak az ötféle szamszkárának a létrejöttét.a kilélekzés szamszkárájának nevezhetünk el. amely ily módon mintegy a bele-lehelődés hajlandóságát juttatja kifejezésre. Ez újabb szemszögből szemléli és látja a második fajta szamszkárát: azt a szamszkárát. Két különböző „térség” támad e közben a nézőpont körül. hogy az ősanyag . mint ahogy a városbeli megfigyelő is a földön vándorolt. hogy a nézőpont egyszerűen kivonult valamerre a hiedelem való-mivoltának a középpontjából. E szemszögből visszatekintve. amelyben a vándorlását folytatni kívánja. Be kell látnia. Így érti meg a tanítvány voltaképpen annak az ötféle lélekzési-fázisnak a keletkezését. amely a Természet alapvető ötösségét képezi. a belélekzés.ennek az ötféle szamszkárának az alapjára felépülő.kibontakozik a yogi öntudata előtt a teremtés valamely alapvető hiedelme. a maga minden látszatával. vagyis amely értelemben végbement a nézőpont kilélekzése ebből a középpontból. végtelen szamszkára-megsokszorozódáshoz vezet.valójában mégsem azonos az abszolút Semmivel. Az ötféle szamszkára: a kilélekzés.átmegy ebbe a másikfajta térségbe is. Olyanformán.megnyilvánulást hoz létre és felépíti az egyén külső és belső világát. Mind az öt szamszkárában voltaképpen egy és ugyanazt a valamit . Amikor az öntudat nézőpontja . máris lát egyféle szamszkárát. az „abszolút semmivel” azonban sehol sem találkozott.természetszerűleg . a léggömböket pedig ugyanakkor az égen szemlélte. ezekre épül fel a Természet. akkor mintegy fellehelődik előbbi bolyongásának a tere és a látszatok fölé.dimenzió: . az élet. A „semmi” pedig maga sem abszolút. a mindenség.látja. mert a szerint üres. Közvetlen tapasztalás alapján eszmél rá tehát az elmélyedést gyakorló yogi arra. akkor mintegy bele-lehelődik abba a térségbe. mint ahogyan nem lehet relatív sem. vagy látszatokkal teli. . vagyis amikor végbemegy a nézőpontnak a látszatok közé való belélekzése. Hiszen már mindent megismert. Ezt a hiedelmet máris többféle szemszögből látja.kibontakozik a világ. Mindenekelőtt abból a szemszögből szemléli. azoké a lehetőségeké. Ezekre támaszkodik. amely az átlehelődés elvét és hajlandóságát fejezi ki. Ha most a nézőpont még a látszatok térségén is túl akar emelkedni. Mi abszolút tehát valóban? A Természet: látszat. amely úgy támadt. oda. De a nézőpont nem áll még ennek a szamszkárának a szemléleténél. sem a Természeten kívül.mint a Természet-gyökeréből . ahogyan a megfigyelő szemléli éppen. Sem a Természetben. Az így keletkező szemszögéből látja meg a ötödik szamszkárát: azt a szamszkárát. és amely fázisok és szamszkárák kölcsönös összefüggését a yoga elmélete tanítja. A nézőpont további bolyongása pedig . ezúttal csak a már érintett területekre mehet át. az egyik az a térség. amelyek hajlandóságokká változnak át a teremtésben. az anyagvilágot. ahol még a puszta üresség honol.

ami önmagától. illetőleg a nézőpont bolyongása az ürességben. létrejöttével. a szamszkára valómivoltának a megsokszorozódásával.a szamszkára való mivoltát mintegy körülkörüljárja. tévedése csupán. kötetének III. önmagában támad. De amikor a nézőpont egyenes vonalban halad.mint a Természet öt alapvető szimbóluma22 máris egyre szaporodó és végtelenül sok megsokszorozódásban. hogy belebonyolítsa a Megfigyelőt a káprázatok szemléletébe. A belelehelődésben /szamána/ a tűzé. Ha viszont fennáll a megfigyelés. hogy magának a megfigyelőnek a hatása változtatja át az ürességet térré. forogni is látjuk a tájat! A nézőpont egész vándorlása tehát szüntelenül forgásokat eredményez.vándorlása közben . a tűznek. akkor a nem-tudásnak is bőséges tere nyílik. a szimbólumoknak és a Természet valóságainak a kölcsönös összefüggéséről. ebből az Egyetlen Valóságból teremtheti meg az egyént. a belélekzésben a földnek. a létet. vagyis a puszta űrnek a szemléletében. Mert ha fennáll a megfigyelés. mint maga az üresség és a megfigyelés. a belélekzés. a ködszerűségnek a szimbóluma. az egyes lélekzési fázisoknak. Mert csak akkor támad. A nézőpont .máris ott tükröződik a Lélek hatása: egyrészt magának a megfigyelésnek a tényében. ha van megfigyelés. a térbeli tagozódásnak és a folyékony halmazállapotnak a már kiterjedtté vált szimbólum-csoportja.23 22 Lásd: Kelet Világossága III. mint a kozmikus keletkezésé.A kilélekzésben rejlik tehát a levegőnek. amely az űrből a látszatokat létrehozza!… Minthogy pedig a látszatok nem önálló valóságok. a fellehelődés és az átlehelődés mivolta . illetőleg a Természet kibontakozásával.forog és kering előtte. és semmi más! A Lélek!… És valóban. a bele-lehelődésben a tűznek. ebből az Egyetlen Valóságból alkothat és hozhat létre különböző látszatokat. . Mint ahogy a nyílegyenes pályán haladó gyorsvonatból kitekintve is. a folyékony halmazállapoté. Már kezdettől fogva benne rejlik ezért minden szimbólummegnyilatkozásban. Nincs is egyéb ebben a szemléletben. az anyaggá-sűrűsödésnek.már a kezdet-kezdetén is . A fellehelődésben /udána/: a téré. másrészt pedig a nézőpont vándorlásában.az ősanyagnak. mint maga az a Hatás is. a Mindenségben!… Ha pedig a Megfigyelő az Egyetlen Valóság. akkor is forog előtte a megfigyelt térség. hanem elfordulni. akkor a kilélekzés. nemcsak haladni. a térbeli tagozódásé. Belélekzésben /apána/ az anyaggá-sűrűsödésé.és a Megfigyelőnek a hatása tükröződik és szemlélhető magukban a látszatokban is: a Természetben. A kozmikus keletkezési-sorrend. csak maga a Lélek. amikor a Természet voltaképpen még meg sem teremtődött. fejezetét. Az átlehelődésben /vyána/ pedig: a folyékonyságé. hanem azokban mindenkor e Hatás tükröződik csupán.a Megfigyelő tévedése a megfigyelésben. amelyben . A nem-tudás. a fellehelődésben a térnek és az átlehelődésben a víznek a szimbóluma.Az egyetlen abszolút valóság ezért: csak maga a megfigyelő lehet. a „körüljárás” természetes következményeként. . Rá kell eszmélnie erre a teljes egységre.amint szerepet juttatott abban a nem-tudásnak is. Az egyes lélekzési fázisok és a megsokszorozódás kapcsán pedig megteremtődik az űrben a ködszerűségnek. A teremtésbeli sorrend ugyanaz. a forgás elve és tüneménye. abban a szemléletben. A Természetet ezért már akkor is a forgás és a keringés jellemzi. újra meg újra kifejezésre jut a Megfigyelő körül. azért maguk a látszatok is evvel az Egyetlen Valósággal egyek!… Mélységes felismerés ez! Mindennél mélyebben érti meg a yogi a Lélek és a Természet egységét: . Nem is szerepel egyéb tehát az űrben. Tévedés. Maga a nem-tudás is a Lélek hatásának a függvénye tehát. . a Természetet! Maga az Űr tehát éppúgy azonos evvel az Egyetlen Valósággal. végtelenül sok újabb szimbólum látszatában. a bele-lehelődés. .akkor még a hatása is csak önmagából. arról győződik meg a yogi. . Hiszen a nem-tudás is: a Lélek hite. . A naprendszerek és az égitestek keletkezésének fázis-sorrendje. ami egyértelmű a látszatok keletkezésével. 23 A kilélekzésben /prána/ rejlik benne a leheletnek. A szimbólumok minden látszata . minden látszatban.

amely szüntelen mozgásokból. de nem ismeri fel a teremtés kiindulópontjában önmagát.a mindegyiknek külön-külön megfelelő szervek szubtilis alkatával együtt. Kapcsolatok. Saját hite kölcsönöz csupán a látszatoknak valóság-jelleget. színeivel. szem. A hallás pusztán a hallás ténye. A tárgyi külvilág.bár végbemegy szeme előtt a teremtés. Tévelygővé. /Itt. A yoginak mintegy a szeme előtt. akkor újra a lét elvakult vándorává válna. hogy a teremtés alapja: a tévedés. alakulásokból. még nem támad anyagvilág: anyag. ami az élőlények egész világára nézve egységesen jellemző. a tűz. a játékszerévé válik . A látás hasonlóképpen a látásnak csupán a szubtilis mivolta. kötetének 59. a szín-benyomások. ami a megsokszorozódott látszatokban különbséget vél meglátni és felfedezni. Ha megfeledkeznék az igazságról. Egyébként pedig megőrzi a helyes tudást. A benyomás-egységek. illataival. minden anyagával. tér és víz elemeiben. Preexisztenciális szamszkárák válnak jelenvalóvá. oldalán feltüntetett sorrendi-különbség értelmét és jelentőségét is. vagy ízlelni a még meg-nem-nyilvánuló világban.vak hitében. tárgyával és élőlényeinek egész sokaságával egyetemben. az igazság-fel-nem-ismerése. a képességek és az alkat általános mivoltából pedig kibontakozik a durva anyagvilág: az érzékelhető levegő. Irányvonalak. részben már alaki. Így azonban . aki volt. erő és értelem./ . a láb. Mindezek azonban még csak puszta szimbólumok.mint megfigyelőt. föld. a föld. valamint a szagok. minden jelenségével. illetőleg a három halmazállapot. . stb. a kifejező. aszpektusok rendszere fűződik e dimenziókhoz. E képességekben már benne rejlik a megfelelő érzékszervek. annál határozottabban meggyőződik arról. stb. máris feltárul előtte a megsokszorozódott szimbólumok további öt megnyilatkozási lehetősége. Akinek számára a világ mintegy csak megteremtődik. Oly végtelen aszpektus-hálózat. és személt rá teljes mértékben. az igazság felismerését. a maga érintéseivel. Ha megfeledkeznék a yogi az igazságról. a hallásnak és az ízlelésnek a képessége. tárgya a szamszkárák között. erőinek számtalan megnyilatkozásával. amelyben ő maga egyénné válik és „saját énre” tesz szert máris. Minél mélyebben merül bele a végbemenő teremtés szemléletébe. hogy valóban volna mit tapintani.már világot alkotnak és Természetet.ha azokat valóságnak tartja . mégpedig a levegőnek. alaki és fogalmi alkatával. ugyanazzá az emberré válna újra. amennyi szükséges a teremtéshez. A benyomás-egységek mivoltában jelenvalóvá válik az öt képesség.Megteremtődik ilyenformán a természet öt eleme: a levegő. saját hite az. a tér és a víz. De már fennáll a szimbólumokban az ötféle érzékelési készség is . amelyre az űr szemléletében eszmélt rá először. de ő maga e változatoknak a prédájává. a nemző-.a megragadó-képesség. A képességek lényegében pedig már ott áll a yogi előtt a külvilága is: a tárgyi külvilág. a nemi-szervek. a kibontakozó alakjában.jellegzetes és szubtilis alkata. részben még fogalmi értelemben: mint érzékszervi alkat csupán. Mindezek kapcsán még nincs megnyilvánulás. illetőleg e megfigyelőpontokhoz tartozó mely szimbólumokkal azonosítja önmagát . Formák támadnak tehát az ősanyagban. A változásokból pedig kibontakozik az idő. orr. megfelelően: a tapintási-benyomások. . a helyváltoztató-. a hangok és az ízek benyomás-egységeinek a kibontakozásában. látni. a tűznek. a tapintásnak.és az anyagcsere-képesség. hangjaival és ízeivel. stb. a szeme láttára megy végbe a teremtés. a szerint. Mindjobban elmerülve a megsokszorozódás egyre kibővülő szemléletében. hallani. a látásnak. a nem-tudás.a maga szubtilis mivoltában. Még egyik készségnek sincs támpontja. és semmi több. mintegy készen áll a végtelen változataival. De benne rejlik egyúttal az öt cselekvő-képesség is . szagolni.a nem-tudásnak már csak annyi szerepet juttat mindenben. tehát a kéz. változásokat mutat és relatív összefüggéseket tár fel. E különbségek pedig . ezen a ponton érthetjük meg a Kelet Világossága III. a testfelület. Ezekben a formákban pedig már megnyilatkozik. A külső világ. a térszerűség és az égés megnyilvánulásaiban. tűz. . hogy mely megfigyelőpontokkal. aki teremt. a szaglásnak. A nélkül tehát. megnyilvánul a Természet. amely minden szemszögéből különbségeket. dimenziók keletkeznek a jelenvalóvá váló szamszkárák körében. és az anyagban és az erőben mindenkor benne rejlő értelemmel.

A Lélek hatását tükrözi számára az ősanyag. mint maga az űr. ürességnek. hogy megsokszorozódás keletkezik az űrben. . az ősanyagban. az élet lüktetése. az űr. Minden megismerése azonban. Ha nem is tudja gondolatokban. a semmi nyilatkozik meg a Természet ezer-színű kibontakozásában? … Maga a tanítvány is ráeszmél az igazságra.a Természet preexisztenciális mivolta . hogy az űr semmi esetre sem nyilatkozhatik meg egymagában. hogy az ősanyag. pusztán a saját mivoltában. az az eredetileg korlátlan szabadság. Maga a szemlélet is a Lélek hatásának a függvénye. mint a Lélek hatása. a karakter és a gondolkozó-készség is. ami áthatja azóta öntudatát. és mindenkor megvilágíthatja az ősanyagban azt a tetszés szerinti lehetőséget. mint bármit és mindent alkotni tudó teremtő-erő. mint akár a tökéletes-. az élet megszámlálhatatlan törekvése. Visszatért az emberi szintre. amit éppen megvilágítani szándékozik. múlandósága. a Természet való mivolta. de az ösztönvilág. és valamennyiben csak egyféle megnyilatkozás van és lehet: a Megfigyelőé. csorbítatlanul és teljes áttekinthetőségében fennmaradt. hogy a teremtő-erő voltaképpen azonos a szabad-akarattal. ami a megfigyelés valamely tárgyát alkotja és alkothatja.korlátok nélkül kiterjedhet az űrben. ami korlátot képezhetne a Lélek számára? A puszta űr? Vagy pedig a kibontakozó Természet alkotó-elemei? Jól tudja a yogi. egész folyamata. hogy a Lélek hatása . a Természet puszta gyökerének. amellyel a Lélek hatása az ősanyag . Újra körülveszi a külső világ.a megfigyelés . Mert egyedül a Lélek hatását találja meg mindenben. vagy szavakban kifejezni azt a végtelen tudást. ami megnyilatkozik.alkothat határokat önmaga körül. mikéntje. amikor Természet keletkezik az űrben. Felébredt. Tökéletesen más szemmel látja ekkor már a yogi a megnyilvánuló és a meg-nemnyilvánuló világot. Mindaz. hogy egyik sem. ami korlátozhatná a Lélek hatását? Mi is lehetne az. az ősanyag. akár a megkülönböztető-megismerésben. Minthogy a Lélek hatása teremti meg mindenestül az egész Természetet. tehát a Lélekből eredő megnyilatkozás!… Vajon van-e valami. zajlása. Csodálatos feleszmélés ez. hogy mindezt nem vette észre. Így pedig a Lélek hatása azt a Természetet teremtheti meg az ősanyagból. aki tovább folytatja bolyongását az emberi létformában. mindabban. amit valaha megszokott. A legcsodálatosabb átélés. Mert mégha megnyilatkoznék is. ami lehetséges. és mindazt.változásokból.felett rendelkezik. harca. mindazt. Hiszen előtte áll az igazság. akkor is változatlanul megmaradna űrnek.saját maga . Hiszen egyedül a Megfigyelő hiszi és vallja. végeredményben pedig örökké ismétlődő megnyilvánulásokból áll!… Hol kezdődött a kivetítés? Miként ment végbe? Miképpen világította át a teremtő fénysugár az ösztönvilágot? Miként keletkezett a tér? A yogi öntudata úgy szállt alá az anyagvilágba. Ez a „más” pedig nem lehet egyéb. amely különbségek sokasága azután világot és Természetet alkot! A yogi pedig tudja. ami van. Előtte áll a teremtés ténye. az élet tapasztalataiban. ami megfigyelhető. ahogyan akarja. amelyhez eljutott volt az elmélyedésben. Feltétlenül más kell. és a megsokszorozódás végtelenbe szerteágazó. Újra ember csupán. öröme. sőt egyedüli jellemzője. Csakis a Lélek hatása saját maga determinálhatja tehát a teremtő-hatást! Ebben a felismerésben pedig már megvilágosodik a yogi előtt a szabad-akarat fogalma és valósága is. hogy legyen tehát. illetőleg olyanná alakíthatja és úgy sokszorozhatja meg a Természet elemeit. és szüntelenül egymást kiszorító. Újra egyén. amely a Lélek hatásának a legfőbb. Egyedül a Lélek hatása . szenvedése és nyomorúsága. Ráeszmél tehát a yogi arra. amelyet ember valaha megérhet! Vajon feltehető-e ekkor a kérdés. minthogy egyik a másikból keletkezik. újra alakot öltött és megnyilvánul számára a létben.

mint törvényszerűségeknek a rendszerében. minden jelenségben és élőlényben. csak egyetlen tükröződés. ahogy a nézőpont vándorlása közben a szamszkára megsokszorozódott és szimbólumok végtelen világává változott át az űr szemléletében. A tükröződésbeli látszat. mint a megnyilatkozó szabad-akarat és a determináltság közös hátterét és ható-okát.A Lélek Valóságának a tükröződése mindabban. mint amellyel a Lélek hatása tükröződött első ízben az ősanyagban.már csupán a Lélek hatását látja és szemléli. hogy a Természet minden determináltságában éppen úgy a Lélek szabad-akarata rejlik benne valójában. . hogy a Természetben minden téren csak kötöttségek állnak és állhatnak fenn. hogy maga a szabad-akarat sehol máshol. Minthogy azonban az egész Természetben. hogy ami feltárult előtte. . amikor felismeri. hogy a Lélek Valósága voltaképpen mindenütt jelenvaló. az éppen maga a tükröződés.sokkal és mérhetetlenül több. Mert határozottan tudja. hanem csak a Lélek hatásában lelhető fel. egyúttal világosan látja. Felismerhette világosan.még az élettelen.mindenütt fel tudja ismerni a Lélek valóságának a hatását. amely a kapcsolatot alkotja . Ráeszmél ilyenformán a yogi. azért ráeszmél a yogi ekként arra az igazságra is. .vagyis a megnyilvánulásoknak a teljes determináltsága . együtt van jelen.akárhová tekint is . a Lélek hatásának mintegy a szamszkárákba zárt volta. Több ez . hogy a hatodik beavatás már a Lélek legbensőbb csakrájába emelkedett öntudat megismeréseit foglalja magában. hogy a Lélek hatásában .a Lélek és a Természet között. Tökéletesen meggyőződik tehát arról a tényről. Nincs is semmi más tehát. Látta és átélte. hogy e szabad-akarattal mindenkor szemben áll: maga a teremtés. tárgyi külvilágban is. mint az elsődleges teremtő-hatást a Természetben. anyagi külvilág. Ugyanakkor. Mintegy ráébred a yogi a Lélek egyetemes valóságára ekképpen. a Lélek hatásának a közvetlen megnyilatkozásában. illetőleg a Természet kötöttsége . minden világban és minden egyes szamszkárában éppen a Lélek hatása tükröződik benne. hanem az a Természettől független hatás is. az egyéni-lélek síkjáról és szemszögéből fakadó megismerések összessége.amikor a hatás az űrben nyilatkozik meg . és annak minden alkotó-elemében: . vagyis voltaképpen a Természet. az voltaképpen mindvégig ugyanaz a tükröződés maradt. Ráeszmél pedig ilyenformán.a teremtésben már kialakult aszpektusoknak.Tapasztalatai viszont arról győzik meg. Minden létezőnek a mélyén a Lélek Valóságát fedezi fel.benne van már az egész Természet: a szamszkárák meg-nem-nyilvánuló világa éppen úgy. vagyis már kialakult törvényszerűségek.mint ahogyan az egész Természet is mindenestül a Lélek hatásának a függvénye. mint a tárgyi. mégpedig mindkettő a maga egészében és teljességében. amelyről a Lélek és a Természet kapcsolata már a maga teljes egészében megismerhető. amikor tehát a szemléletben már nemcsak a kapcsolat egyik oldala . elmélyedésének a legmagasabb fokán. De közvetlenül is felismeri. ami nem a Lélek? A yogi már tisztán látja már ekkor. mind az időben. Végeredményében tehát a látszatok összessége. hogy a Természet mindennemű kötöttségében és megnyilvánulásában is éppen úgy megvan és megtalálható a Lélek Valósága. hogy egyik is kizárná a másikat. mind a térben. az ősanyagból való legelső szamszkárakeletkezést. Hiszen a hatodik beavatás küszöbén a yogi már valóban az ABSZOLÚTUM szintjéről szemléli az űrt és az űrben kibontakozó Természetet! Tulajdonképpen . a nélkül. A hatodik beavatás megismerési szintjén már felismeri a yogi. akkor már mind az oksági rendben. Úgyis.a Természet . ami nem a Lélek! Önként felvetődik viszont a kérdés: mi az. hogy az egész Természetben a kötött determináltság és a korlátlan szabad-akarat mindenkor együtt van meg. . mint magában a szabad-akaratban. a szabad-akarat. E magasrendű megismerés pedig csakis a Lélek csakrájába emelkedett öntudat szintjén valósulhat meg és válhatik teljessé! Azon a szinten. . Mert amikor elérte a hatodik beavatás megismerési szintjét.válik megismertté. Ami nem a Lélek.állapítja meg a tapasztalatai nyomán . amely létrehozta magát a determináltságot.mint az ötödik beavatásban. De látta a hatásnak a további tükröződését is. a preexisztenciális űrből.

hanem a Természetek összességének a megismeréséhez is! Az ásvány. a semmiben. Miért nem látja meg tehát még a legnyíltabb látókörű ember sem a valóságot. A Természet pedig . az valójában nincs is. Sőt . míg nem érte el a hatodik beavatás fokát? Mert a nem-tudás . és a Természet keletkezésének. .és a Természet minden megnyilatkozása. az elmélyedésben. a yogi a Léleknek ezt az egyedüli valóságát éli át. és abban mindenkor megtalálható is kell. Mindent a Lélek figyel meg. Minthogy azonban a tükörkép mindenkor az eredetijére vall. hogy a magasrendű megismerésnek szubtilis tárgyai az ébrenlét tárgyi külvilágában is benne rejlenek. amelynek lényegét tehát az Abszolútum visszfénye alkotja csupán. Az élőlényekben felismeri az idegen egyéneket.a keret . hogy az Abszolútumnak magának bármilyen tényleges szerepe is volna e kifejezésben. hogy az ébrenlét külvilága egymagában elegendő: nemcsak egyetlen Természetnek. a külvilágbeli életben. felvonultatva szeme előtt a Nagy Természetet magát.Ami látszat. a Lélek. És minthogy valamely tükörképnek az eredetije. A változásokban . ami a hat beavatás szintjén. legalább is hatását tekintve.minden tükröződésben csakis maga a LÉLEK van jelen!… A kék égnek a káprázatos ragyogásában éppen úgy a Lélek az egyedüli valóság. megnyilvánulása . az nem valóság. Az égbolt csillagaiban ráismer az idegen világokra. különböző Természetet képvisel. hogy mindaz. és semmi más. ami van. a béka. hogy a Lélek mindenütt jelen van. csakis maga a Lélek van jelen. az általa tapasztalt külvilágban. és mint e hatásnak az egyedüli jelenvalóságát az űrben. mint a szitakötő szárnyainak felvillanásában a napon. Az állat és az ember csak érzékeli és tapasztalja a külvilágot. Szempontjaikban az idegen egyének ösztönvilágába. ráeszmél a yogi arra is. ezek a különböző világok és Természetek pedig együttvéve a Nagy Természetet alkotják. a kukac. a teremtésnek a folyamatát. hanem a különböző Természetek megszámlálhatatlan sokaságát is eléje tárja. A Nagy Természet tehát ilyenformán az ember mindenkori külvilágában is benne foglaltatik. azért az egész Természet voltaképpen magát az Abszolútumot juttatja kifejezésre. és ennélfogva a megismerést is. Énje . mint az ember.azért a Természet egészében éppen úgy. És amit megfigyel. az is csak ő maga! A hatodik beavatás szintjén. az egysejtű-lény. mint a macska-kölykök születésében. A nemtudás mindenkor keretek közé zárja a megfigyelést. a majom és minden magasabb rendű állat tehát éppen úgy felismerhetné a Nagy Természetet. valamint az elmélyedésben megismerhető volt. ami ne volna képviselve a külvilágban.minthogy a tükörkép nem valóság .hiszen csakis őbelőle magából képeződhetik a saját tükörképe. A külső világ már nemcsak egyetlen Természetet nyilvánít meg számára. Megérti ekkor. . a mindennapi életben is megvan. hogy a Természetben kivetítődő külvilágban magát a Természetet ismerje fel. mint a Lélek hatását. az élőlényeknek egymáshoz képest is idegenszerű. hogy legyen! Felismeri ilyenformán. Marad tehát az egyetlen valóság: a Lélek Valósága. az idegen Természetekre. de nem érti meg.a mozgásban .olyan tükröződés.vakká teszi a megfigyelőt. Minden égitest és minden idegen egyén: egy-egy különböző világot. hogy valóban semmi olyasmi nincs a Nagy Természetben. mint az ember. mint minden legcsekélyebb részletében: mindenkor jelen van az egyetlen valóság. tulajdonképpen a földi. vagy a yogi. De ráébred a yogi egyúttal a tudatára annak is. mindenkor benne rejlik és jelen van a saját tükörképében.felismeri a megkülönböztető-megismerés éppen egymásba olvadó pillanat-világait. mégpedig a nélkül. Ami nem valóság.a nem-tudás akadályozza meg abban. amelyben az Abszolútumnak pusztán a hatása tükröződik. egyéni világaiba nyer betekintést. A yogi azonban már más felfogásban szemléli mindezt. a téves-tudás . A villám eget-földet megrázó szikrájában ugyanúgy csak a Lélek a valóság. a helyhez kötött növény. sőt hogy mindenben. a lét és az élet keretén belül.a rosszul-tudás. Egyedüli valóság: maga az ABSZOLÚTUM. . Meggyőződvén pedig arról.

mint a fejlődés legelején tette. hogy a hatodik beavatás fokán kibontakozó szemléletet. mint ahonnan eredetileg kiindult.az egyedüli valóság. amennyire .valamely formában az egyén mindenkori külső-világában. mint az ébrenlétben a puszta űr-szemléletet. Megérti. a szerkezetét és a természetét. De az egyén mindig csak annyit tapasztalhat és annyit ismerhet meg belőle. Már nem tagadja meg. Minden fejlődése azóta csak körben futott. amely szerint a Természet valamennyi látszatát újra valóságnak kell. Az eszmélő-öntudat = az öntudat ereje /sakti/. mint az ébrenlét külvilága. az anyagvilágot még az egyetlen lehetséges valóságnak hitte és fogadta el. . Az öntudat ereje pedig: a Természetből fakadó reakció. amely filmek . mégpedig mint egyedüli valóságot. Mert tudja. amit látszatként tapasztalunk és látszatnak hiszünk. Ennélfogva minden.Mint ahogy az órás-mester sem csupán egymás mellett forgó fogaskerekeket és különböző alakú fém-alkatrészeket lát az óra belsejében. Alapjában véve tökéletesen mindegy tehát. Ha pedig a Lélek hatása .illetőleg maga a Lélek .már képes és alkalmas. hogy tekintse. . /Vesd össze: Kelet Világossága. ami van: valóság kell. a földi élet folyamán. hogy valójában akkor sem tévedett. amelyből minden látszat fakad.még az ébrenlétben megfigyelhetetlen. De valóságnak vallja ilyen értelemben az álmot is. az óraszerkezet tulajdonképpeni rendszerében. ahhoz a felismeréshez.a megfigyelés fényének sugárkévéjében . Mindkettőben pedig közvetlenül a Lélek hatását ismeri fel. mint amely aszpektusok körében az öntudat aktivitása éppen 24 Az öntudat aktivitása = az öntudat tüze /siva/. alapjában véve valóság tehát.fejlődésénél fogva . nem veti meg többé. hogy minden Természet és minden világ megvan . hogy legyen. Az ilyenkor keletkezett filmek a külső-világnak csakis olyan tárgyait és történéseit vetíthetik ki a szemlélet vetítő-vásznára . A yogi az ébrenlét világát már újra valóságnak vallja. akkor látszatok voltaképpen nincsenek is. Vagyis az ilyen filmek tárgyai és történései természetszerűleg éppen annak a szemszög-rendszernek felelnek meg és ahhoz a aszpektus-szövevényhez alkalmazkodnak. vagy pedig a közönséges ébrenlét állapotát figyeli-e meg az öntudat. aktivitása.máris egymásután kivetítésre kerülnek. a korlátok közé zárt megismerésben.legalább is benne rejlik és képviselve van .mint a hozzá nem értő gyermek. . hogy amíg az öntudat aktivitása és maga az eszmélő öntudat24 is egyaránt még a megnyilvánulások síkjain tartózkodik. a ráeszmélés. érti meg az álmodás okát és természetét. és addig az ösztönvilágban maguk a pillanat-világok is éppen ennek e hatásnak az értelmében tevődnek össze sorozatokká. Mert érti e világnak a keletkezését. amikor az ébrenlét világát. Voltaképpen ugyanoda vezetett vissza e fejlődés. Hiszen minden látszatban maga a Lélek a valóság. akkor már az öntudat az űr-szemléletben éppúgy megtalálja az ébrenlét külvilágát. A hatodik beavatást elért yogi jól látja az ébrenlét világának egész szerkezetét és valamennyi összefüggését . hogy minden beavatás is ugyanabban a Nagy Természetben megy végbe.hanem tökéletesen ismeri és érti a kerekek és az alkatrészek szerepét. A yogi eljut ilyenformán ahhoz a belátáshoz. vagyis maga az eszmélet. mint amely Nagy Természet az ébrenlét külvilágában is bennetükröződik. oldal. Valójában a kettő: egy és ugyannak a lényegnek a megnyilatkozása /kundalíni/. mint ahol és ahogyan érzékeljük és tapasztaljuk az ébrenlétben. Minden valóság! Csak éppen nem úgy és nem ott valóság. A megkülönböztető-megismerés pillanat-világait megfigyelve. idegen és másfajta Természetekkel kapcsolatban is. hogy az álom elvileg éppen olyan kivetítés valójában.amely tárgyak és történések pontosan megfelelnek a durva anyagvilágból pillanatnyilag szemlélhető aszpektus-rendszernek. Az öntudat tüze: a Lélek világosságának a Természetbe való beáradása. Minden. Megérti. azt tapasztalja. pontos összefüggését és értelmét. válnak filmekké. kötet 131-136.a térbe. Párhuzamba állítva az álmodás állapotát az ébrenléttel./ . III. addig az öntudat aktivitása az anyagvilágbeli megnyilvánulások terén fejti ki hatását. az öntudat tüzének az ABSZOLÚTUM felé törekvő. Mert amikor a megismerés eléri a lehető legnagyobb mélységi fokozatát. Ráeszmél tehát. Csaknem úgy. a Természetből felmerült és a Természet által táplált ereje.

mint az ébrenlété. amely az álmok egyes tárgyai között és az álmok történéseiben támad és válik érzékelhetővé: más tér és más idő. sőt gyakran homlokegyenest ellentmondók a fizikai világ törvényeinek. lélekzését. Az átlagos ember viszont csakis úgy álmodhatik. azért mindössze azokhoz a tényezőkhöz kell alkalmazkodnia. Az álmok cselekményeiben mindig felismerhetjük a karakter szerepét. A pillanat-világok végtelen összességéből ugyanis tetszés szerinti sorozatokat állíthat össze az öntudat aktivitása. Az álmot alkotó filmek pedig . tárgyai és az álmok világai éppen úgy kivetítések tehát. irányítják és terelik. Ebben áll az ébrenlét.aki ura a karakterének .a szemlélet fényében . hogy az öntudat aktivitása elhagyja a megnyilvánulások világát és magába az altudatba húzódik vissza. E két tényező: az ösztönvilág és a karakter. hogy az saját magától is kövesse az öntudat-aktivitásának minden változását. Az ösztönvilágban tartózkodó öntudati aktivitásnak azonban már a pillanat-világok végtelen sokasága áll a rendelkezésére! Magától értetődően azok a pillanat-világok is mind a rendelkezésére állnak.a karakter drámája. mint a fizikai-térbeli. Mindössze az a különbség. .nem szerepelhetnek a megnyilvánuló anyagvilág szemszögeiben. amely filmek történései már szabadon átléphetik és meghaladhatják a durva anyagvilág szűk korlátait. Az álmodás ezzel szemben annak a körülménynek a következménye.tehát a változások legkisebb fázistöredékeinek sorrendi összeállításai . Az ébrenlét állapota. akár az ébrenlét folyamán! Az álmok összes történései. a karakter viszont véges. Az álombeli dráma . A pillanat-világok sorozatai viszont . hogy az álmokat nem a külső világ terébe. amit az aktivitás szokott megvalósítani az ébrenlét folyamán. amit és ahogyan éppen álmodni kíván. hanem csupán a tudat területére vetíti le a fény. Az álmok történéseit ezért mindenkor a karakter feszültségei szabályozzák. változó külvilágát. vagyis olyan filmeket is szerkeszthet és állíthat egybe. Az átlagos ember esetében azért nem követi. azért az álmok is csaknem minden tekintetben ugyanazokat a dolgokat és elemeket tartalmazzák. amelyek közül az aktivitás már kilépett.vagy már.alvás közben .csupán a tudatban tapasztalhatók és élhetők át.mind e fennálló különbségek ellenére is elvileg mégiscsak ugyanolyan kivetített külvilág végeredményben. Maguk a tárgyak és a történések is más természetűek. Az ösztönvilág a pillanat-világok végtelen variációit tartalmazza. Minthogy azonban a pillanat-világok egész sokasága: ugyanaz a sokaság. amelyek az altudatban fennállanak. a yogi pedig azért merül időnként az alvás állapotába. hogy elérve a tudat területét. Minthogy nélkülözik mindazt az alátámasztást. az ösztönvilágba. hanem mindig a megnyilvánulások alacsonyabb síkjain marad. . Az a tér és az az idő tehát. A sorozatokat ugyanis mindenkor az öntudat aktivitása állítja egybe. mint amilyen lehet a tér és az idő a durva anyagvilágban. Az öntudat aktivitásának szabadságát tehát egyedül a karakter korlátozza az álmok összeállítása és kialakítása terén.úgy és azt álmodhatja. amelyek még . A yogi . Az álmok ezért . Az átlagos ember eszmélő öntudata alvás közben sem emelkedik fel az altudatba. Azokat az ébrenléti határokat. A tudat szubtilis területére pedig más természeti törvények vonatkoznak. Ezért az álmokban például a halottak is élők lehetnek újra. A tudatban lazák és jórészt értelmetlenek az álmok.az altudatban tartózkodik. Az álmok kivetítése mindössze a karakter prizmáján szűrődik át. Mint kivetítések. megalkossa ott. tárgyak és élőlények is előfordulhatnak.ezzel szemben mások. másrészt viszont olyan tájak.az eszmélő öntudat viszont nem követi odáig. illetőleg az altudatot alkotják.ugyancsak kivetítésre kerülnek. amint azt a saját altudatat megengedi és megkívánja. amelyeket maga mögött hagyott. mert az átlagos ember eszmélete nem tud felemelkedni az ösztönvilág körébe. a tudat határán. Minthogy pedig az öntudat aktivitása . mert az évmilliókon át szerzett megszokás akadályozza meg eszméletét abban. Az álmok minden egyes külvilága azonban .tartózkodik. sokkal szabadabbak. mint az ébrenlét egész világa. az álom eleven és tarka. tárgyi világra. . mint amelyből az ébrenlét tárgyai és történési is születnek. mint ahogy kivetítés az ébrenlét összes érzékelése is. amilyenekkel az ébrenlét folyamán az ember még sohasem találkozott.az átlagos ember eszmélő-öntudata számára . Az álmok történéseiben ennélfogva minden lehetséges.

Hiszen megfigyelő csak egyetlenegy lehet az egész teremtésben: maga a Lélek. mint az egyének összességében is. minden különbséget áthidalómegismerésében. A megfigyelővel. és annak minden részletében . az alvás és az ébrenlét állapotát is.a Mindenségben. akkor az áthidaló-megismerés lényege már teljes mértékben benne rejlik ebben a szemléletben. a megfigyelő. mint egy-egy középpontból 25 Voltaképpen a dnyána-yoga alapelve. Az „Én vagyok minden!” és a „Minden én vagyok!” elve jut kifejezésre ebben a felismerésben.a megfigyelő önmagára ismer. és a teremtés folyamán . a megkülönböztető-megismerést követően bontakozik ki a teljes elmélyedésben. Ő maga ezzel szemben világosan látja. hanem valamennyi egyénnek. hogy az egyetlen valóság . megfigyelője és középpontja! Csakis ezért ismerheti meg az ember . vagy egyiket sem! Hiszen ébrenlét és álom között nem áll fenn elvi különbség!… Az élet: álom.Vagy mindkét fajta külvilágot valóságnak kell tekintenünk tehát.a nézőpont vándorlása közben .és így minden látszat is a Természetben . Mégis egyek mindezek a világok valóban. valamint az idegen egyéneknek a különböző külvilágait valójában egyszerre szemléli a yogi a hatodik beavatás fokán.egyképpen és egyedül: ő maga. Míg az űr-szemléletben végtelenül kicsinnyé vált. a közös eredete. hogy mind az ébrenlét. Minden a nézőponttól függ. Abban a megismerésben. Már csupán az áthidaló-megismerésnek a kibontakozása van hátra. amely szamádhi állapotának a legtökéletesebb megvalósulásakor. határtalanul kiterjedté válik. aki nem más. addig a széttagoltságnak és a különbségeknek a mindent átfogó integrálása hozza létre az áthidaló-megismerést. onnan is. amikor a végtelen sok pillanat-világ és a végtelenül sok Természet egyetlen Nagy Természetben egyesül. tárgya és égiteste: mindegyik egyegy önálló és különböző világot fejez ki és képvisel. mint az egyetlen valóságra. De egyszerre szemléli az elmélyedés. mind az álom: egyképpen a nézőpont vándorlásában leli természetes magyarázatát. A hatodik beavatás egyetlen. Mind önmagában. hogy a külvilág minden élőlénye. Amikor pedig a különböző Természetek és a Nagy Természet helyén már csak a puszta űr áll a yogi szemléletében. Mégha akárhányszor is hitte el .a Természetek és az egyének összességét.hogy a nézőpont vándorlásának egész tartományát innen is. ami van. Ráébred önmagának az egész Természettel és annak keretében minden önálló megfigyelővel való teljes azonosságára. Míg a megkülönböztető-megismerést a végtelenbe vitt differenciálás jellemzi.az elmélyedés legmagasabb fokán . és nemcsak egyetlen egyénnek. mert a bennük rejlő és a bennük tükröződő Lélek Valósága egy. addig az áthidaló-megismerés kibontakozásában végtelenül naggyá. A nézőpont pedig mindenkor a megfigyelőnek a nézőpontja. megmagyarázni mindig csak hasonlatok révén lehet. a megismerő. Mert a Nagy Természet mivoltában éppen úgy. mint önmagából: önmaga vándorlásából. illetőleg megszűnt a yogi személytelen énje. A megfigyelővel egy. akkor nemcsak egyetlen Természetnek. Az álmodás pedig ugyancsak élet: érzékelés és cselekvés. Ez a kibontakozás akkor valósul meg. Mert a dolgok lényegét elmondani. hanem valamennyi Természetnek a középpontjában áll. Az áthidaló-megismerés lényegének a megvalósulása voltaképpen már akkor megkezdődik. Egyszerre szemléli az összes egyéneket és az összes Természeteket is. . Mindezt a yogi azonban csak a tanítványának magyarázza így. végeredményben semmi másból. amikor az űrben újra megteremtődik a Természet. amely minden teremtett dologban egy. Jól tudja a yogi. mint maga a Lélek!… Ebben e felismerésben eszmél rá a yogi arra. Az elmélyedésben megteremtett külvilágot és az emberi életnek. mindenkor ő maga a középpont.25 Hiszen ha az énben rejlő megfigyelő a Lélekkel egy és azonos. Mindent a nézőpont alkot meg és hoz létre.

mert közvetlenül tapasztalja. a szamszkára való mivoltából. Végeredményben azonban. Ebben a tényben ébred rá a yogi a tudatára annak. amely az egyetlen valóságból .és természetté-válásnak az áldozatát. hanem az egész Mindenséget is megváltja a nem-tudástól és a szenvedéstől! A megváltott yogi a Mindenség megváltójává válik. Abban a hatásban. valamint befolyásolja az egymásközti viszonyukat és a Természettel szemben való személyes állásfoglalásukat is. Mégpedig abból a hitből. mint a kifelé-fordulásnak. Mint ahogy maga az egész teremtés is csak látszólagos. ami egyértelmű a teremtett dolgok iránt való tökéletes odaadással. ez az odaadás rejti magában és bontakoztatja ki önmagából a fejlődést is: a teremtett dolgoknak a tökéletesedésre irányuló törekvését.a hatodik beavatás fokán . Elmélyedésében . azért öntudata a külvilág valamennyi élőlényének az öntudatát felöleli. Amely hit abban a téves tudásban áll. és abban az egyetlen valóság: maga a megfigyelő. az egyénné. amely az ősanyagból. Nincs köze tehát sem önzéshez. ami egyedül. Minden helyes vagy helytelen cselekedete a Mindenség sorsát építi. hogy higgye önmagát. az egyének összességének a fejlődésével egyet jelent. akármit és mindent megteremthet. Mert közvetlenül tapasztalja a szeretet. Benne él tehát ilyenformán a külvilágának minden élőlényében. akkor is csak önmagát váltja meg.elérve a felszabadulást . De látja egyúttal a Lélek és a Természet közötti kapcsolatot is. magában foglalja. Minden tévedéséért a Mindenségnek kell megszenvednie. avval egy. De ugyancsak ez az áldozat. És ugyancsak e hit fogadtatja el az öntudattal a látszatot és a látszatok sokaságát . amely . az Abszolútumba való visszatérést tekinti végső céljául. a lét folyamán. hogy a saját egyéni fejlődése voltaképpen a Mindenségnek. Nem egyéni érdek. a Lélek voltaképpen önmagát juttatja kifejezésre: önmagát teremti meg.közvetlenül figyelheti meg az ősanyagot és a Lélek hatásának szerepét az ősanyagban. de amely kapcsolat voltaképpen a hitből fakad. a megsokszorozódásnak. hogy valóban el fogja érni a felszabadulást. sem önzetlenséghez. és ami a dolgoknak célt és értelmet ad. ami ugyancsak: ő maga. az elkülönülést. De jól látja a yogi a szeretetet is a Lélek hatásában.Természet látszatát. A szeretet. A Léleknek ez az önmaga-odaadása az.valóságként. Ő maga felelős minden rosszért és minden szenvedésért. akkor .a Lelken kívülálló . amikor elhatározza. Elsősorban teremtő-erőnek látja a Lélek hatását. hogy mindenben. amelyet a teremtő-erő hoz létre ugyan. A hatodik beavatás fokán erre is ráeszmél.ha befelé fordul . a Lélek mivolta nélkül.újra az Abszolútumhoz való közeledést. minden erejével. pusztán önmagában is létezhetnék. Azt a törekvést. a megfigyeléseiket és minden tapasztalatukat. Ha pedig csupán a Mindenséget szabadítja meg minden szenvedéstől. . hanem a szeretet sarkalja erre az elhatározásra. Minthogy pedig az űrben végtelenül sok efféle középpont lehetséges.a Lélekből .szemlélheti.tehát magából a megfigyelőből ered. Áthidaló-megismerésében a yogi ráeszmél erre. Ez a hit teszi lehetővé. hogy a Természet: valóság. hogy a teremtő-erő valóban megalkothassa az önálló . amit a Lélek hatása megteremt. mivel a középpontok mind csak látszólagosak lehetnek az űrben: az egyének önálló mivolta és különbözősége is csak látszólagos lehet. Ahány ilyen középpontot hitt valóságnak a Lélek: annyi különböző egyénnek kellett. ami a dolgokat valójában megteremti és fenntartja. kialakulnia a teremtésben. azért végtelenül sok egyénnek is kellett keletkeznie. vagyis a Természettől való elkülönülést! Olyan értelemben ismeri meg a yogi a teremtés mivoltát. Ha azonban a figyelme befelé fordul.nemcsak önmagát váltja meg. mint a teremtés tényében megvalósuló áldozatot. Minthogy pedig már valamennyi egyén ő maga. és egyedül a yoga végső céljának az elérésére törekszik. a hit és a teremtő-erő hármas egységét a Lélek hatásában. Közvetlenül ismeri a személyes és egyéni szemszögüket. befolyásolja a cselekedeteiket. amely valójában a „nem-tudással” azonos. ami bárhol is fellelhető a létben.

Világosan látja azonban azt is. Tudva. végső fejlődését.a legszűkebb megismerés körében szakadnak külön. Megérti tehát. hogy minden szabad ugyan. De mert saját végső célja nem a teremtés bővítése. Tisztán látja azt is. ezen a ponton érti meg a yogi a személytelen felelősség fogalmát és mérhetetlen jelentőségét is. Ilyen módon pedig a Természet gyökerének preexisztenciális aszpektusai felett is szabadon rendelkezik. hogy a szeretet teszi lehetővé a teremtést. hogy fokozza és szaporítsa az ellentéteket a Természetben. A hatodik beavatást elért yogi már valóban nem-nélküli lény. gyakorlati és emberi céljának. titkok. Mert ellentétek sincsenek.és ugyanakkor a végső egyesülésük célját is . minden véglettel együtt az ellentétes véglet is fennáll . hasznos.és megnyilatkozik is. hogy a yogi . az ősanyag egyensúlyi nyugalmából. hogy mindenkor a vágyak váltják ki az ellentéteket a közömbösségből. Lehetőleg azon igyekszik.bizonyos szándékai mindjobban belebonyolíthatják újra a teremtés .úgyszólván már semmi sem készteti cselekedetekre. és minden harc és szerelem: a Lélek és a Természet látszólagos kettősségét. ha úgy akarja. a magasságot és a mélységet. hanem maga az EMBER. A megsokszorozódást. Lélek csakrájában pedig nincsenek nemek. hogy a yoginak .Ha pedig magát az áldozatot figyeli meg az elmélyedésben. amelyben a Lélek mintegy önmagát áldozza oda a teremtett dolgok kedvéért. Még az élőlények természetes szaporodásában is a megsokszorozódás tényét és elvét ismeri fel.minden szabad. Mint ember. Az „Én vagyok mindenki!” és a „Mindenki én vagyok!” tökéletes felismerése és átélése amúgy is kiküszöböl minden szexualitást a szemléletből. Mert nem minden törekvése segíti elő a további. a már fennálló teremtésnek a végleges feloldását tekinti az utolsó. Mindent megteremthet és megváltoztathat maga körül. de nem minden használ! Nem minden célszerű. azért a szaporodás terén sem állnak fenn többé személyes vágyai. azok fennállása és léte érdekében. És hogy magát az áldozatot voltaképpen a teremtő-erő viszi véghez. még benne él a tárgyi külvilágban. nem állhatnak fenn gátló akadályok. annak az áldozatnak a formájában és tényében. hanem éppen a teremtés feloldása.képviseli és juttatja kifejezésre a Természetben. és öröktől fogva egymást egészíti ki. Megérti. Nyilvánvalóvá válik a yogi előtt.aki a Lélek Valóságában önmagát ismeri fel és így avval eggyéválik . önmagát megnyilatkoztatva a teremtés mivoltában. Hanem ellenkezőleg. hogy vágyai már egyáltalán ne legyenek többé. hogy a szeretetben. hogy a yogi szándékai előtt nincsenek korlátok. hogy minden kettészakadás.éppen ezért . hanem ellenkezőleg . Megérti.megnyilváníthatja. Minthogy pedig nem tapasztal hiányokat a külvilágban. . illetőleg e két ellentétes irány elszakadását . Az ösztönvilágban már mindkét nem megfér egymás mellett.valóban mindent megtehet a hatodik beavatás fokán. hiszen saját emberi mivolta is külvilágot alkot számára. Felismeri. Ő maga pedig már nem arra törekszik többé.nyilatkozik meg a Lélek hatása. mindennemű ellentétekre tagozódás. Itt. amely örökké csak bővíteni igyekszik a teremtett világot. minden poláris különválás és egyesülés. Jól látja a külvilágban a nemek differenciálódását. a hitben és a teremtő-erőben együttesen és külön-külön . Minden megvan. Emberi létformában kiagyalt gondolatok és eszmék sohasem vezethetnek el ehhez a magaslathoz. Nincsenek azonban szakadékok. Önmagát bármiben bármily formában . Nincsenek személyes vágyai.szálai közé. Nem földi ember többé. hogy a nemek csakis az anyagvilágban . Tetszés szerint alakíthatja egyéniségét és külvilágát. nincsenek hiányok a külvilágában. hogy valójában a hit teszi lehetővé ez áldozatnak a megvalósítását. Megérti.a kötöttség . akkor világosan látja. Preexisztenciális szamszkárákat tehet jelenvalóvá ösztönvilágában. . hogy szaporítsa a teremtett dolgokat. illetőleg szándékai.

Mint ember pedig . A yogi tehát nem avatkozik be a külvilág sorsába. annál inkább háttérbe szorul a többi. az addigi külvilág helyén. hogy ezáltal minden teremtés visszatérhessen az ősanyag állapotába. önmaguktól megnyugodjanak. majd azon és a megkülönböztető-megismerésen át. eleinte mindig zavarja és bántja a külső világ. Az elmélyedésé! A yogi tudja. a tűz. tehát önkényes cselekedet. amelynek szükségletei vannak. Egyetlen célravezető módja a teremtés feloldásának tehát: ha a sorsnak a már folyamatban lévő hullámait mindenkor szabadon futni hagyja. Mert mégha meg akarná állítani az ellentétek hullámzását. sivár űr-szemléletig. Ez az út pedig az ember számára: a befelé-fordulás útja. amelyben minden teremtés. a maga nyugtalanságával. Jól ismeri már az efféle felébredést. a nélkül. amely odáig vezet. további sorsot indítana. Mindig felébredt. amely enni és inni kíván. Egyre jobban ismeri azt az utat. Hiszen visszatért szemlélete a földi világba. mint maga a Természet. teste. A Természet szamszkáráiban válnak aktívvá mindazok a hajlandóságok. Ezáltal pedig semmiképpen sem szűnhetnék meg a Természet. hogy teste van. beszél és a helyzetét változtatja. Újra meg újra megvalósítja tehát szamádhi állapotát. Az űrben pedig újra és újra átéli a yogi a teremtés kezdetét. hogy a yoga útját nem emberek találták ki. hogy mást kívánna a meglévő dolgok helyébe. minél zavartalanabbul és minél kevesebb zökkenővel bekövetkezhessék ez a végső egyensúlyi-állapot. alkalmazkodva a térhez és időhöz. Ezerszínű és illatú. Számára már csak a befelé-fordulás az az egyedüli színtér. amelyek az elmélyedés megvalósításához szükségesek. Újra hangok veszik körül. hanem hogy ez az út öröktől fogva volt. Újra meg újra elmerül a tökéletes-megismerésbeli szemléletben. eljut a mindent nélkülöző. hogy a Természetnek újra egyensúlyba kell kerülnie. a yogi önkényesen nem cselekszik. Csakis így érhetik el e hullámok a tökéletes egyensúly állapotát. a víz. amelyek a lét világát alkotják. Emberi mivoltára eszmél. hogy azok minden további impulzus híján. az élet lármája.voltaképpen még előbb megvolt. azok a hajlandóságok. a semmiben. a föld. És minél több ilyen hajlandóság kerül előtérbe. Sokszor feloldotta már a Természetet. Újra tudatára ébred annak. Mindig újra kell hozzászoknia. aki él. Sokszor megtette már az utat befelé. az első hiedelem felbukkanását az öntudat fényében és a megsokszorozódást. eseményeibe. Legszívesebben rögtön visszatérne az elmélyedésbe. vagyis ha nem azonosítja többé önmagát semmiféle természetbeli megnyilatkozással. és mindannyiszor megteremtette újra. Ekkor felébred. hogy minél hamarább. Addig a fokig. az űrbe.Jól látja a yogi. Maga a Természet alkalmazkodik a törekvéséhez és segíti elő az igyekezetét. Újra a Természet megnyilvánulásait látja maga előtt. az egész Természet újra feloldódik. és vissza a tárgyi világba. Ébredése után. legfeljebb valamely másik külvilág alakulna ki. a meg-nem-nyilatkozó űrben. a tárgyi világtól a tökéletes űr-szemléletig. tárgyi és testi világban. megszámlálhatatlan elemekből összetevődő zsivaj. az elmélyedés tökéletes csendje után. amelyen még további eredményeket akar elérni.és az öt cselekvőképesség minden megnyilvánulása. mi van. amely újabb feszültségeket teremtene. amikor ismét előtte áll az öt érző. lélekzik. törekvése ezért csak arra irányulhat. vágyaktól lüktető és örökké változó. ez a megállítás is csak beavatkozás volna a Természet fennálló rendjébe. és egyre könnyebben tudja követni is. .csak elfogadja azt. És éppen ez a tény tereli a figyelmét egyszer magára az ébredésre. ha ő maga mintegy „magára hagyja” azt. Az elmélyedés. érzékel. . történéseibe. Idegenül tekint körül a földi világban. teste. Minden szándéka. A teremtés és a Természet kialakulását. hogy a külvilág csak akkor szűnhetik meg. Tudja. Minden ebből az útból eredt. Újra ember. végül is önmagukban. tökéletes egyensúlyba. azt az állapotot. a levegő és a tér: a durva anyagvilág.

hogy nem lát és nem hall semmi egyebet. akkor is. azé a tájékozatlanságé. mint a puszta űrnek a szemlélete. a nélkül.és minden egyes újraszületés is . amelynek alapján az ember a külső világhoz tartozó bizonyos énjével azonosítja önmagát. . csak ami a színpadon történik. amikor e megteremtett világban él. mint maga az űr. hogy a megfigyelő megfeledkezik arról az öntudati állapotról.vajon azt . és a színpadi cselekmény annyira leköti figyelmét. és mindenestül. amelyet az öntudat voltaképpen sohasem hagy el. amelybe belefeledkezett.hogy a világot. éppen úgy. amelyet a yogi tudatosan valósíthat meg az elmélyedésben. a Természetet. a kibontakozó világba való belefeledkezést! Valójában nem szűnik meg az elmélyedés állapota. hol van. ugyanúgy az elmélyedéshez tartozik. minden vonatkozásban. vagyis a teljes űr-szemlélet: a legtökéletesebb elmélyedésnek az állapota! Minden élőlény és maga az ember is tehát a legtökéletesebb elmélyedésnek az állapotában él és tartózkodik. a halálban. és ennélfogva összefüggő megismerésekre sem képes. rá kell ébrednie arra.annyit jelent csupán.a szemlélő szempontjából az a nézet alakul ki. Maga a lét . örökké és megszakítás nélkül tartózkodik. Nem szakítódik meg soha: csak maga az ember felejti el . akkor megfeledkezik a valóságról. A szemlélőnek. és még a lélekzetét is visszafojtva figyel. hogy megmozdulna közben. Mi is bizonyíthatná ennek az ellenkezőjét? Ha az ember egy színháznak a nézőterén ül. mint a megfeledkezést a valóságról. De még a teremtést megelőző öntudati-állapota sem lehetett másféle. minden tekintetben való korlátozottság jellemzi. hogy a világ. . illetőleg e kivetítésben való öntudati-tartózkodás. ami akkor támad.a megfigyelő. hogy valóban ebben a kibontakozó világban él. amikor alszik. hogy nincs különbség. ő maga teremtette meg és tartja fenn . arról. amelyben minden ember és minden élőlény. vagy ha eszméletlen. Az újraszületés pedig: az elmélyedés állapotában megteremtett ösztönvilág tartalmából való újra-teremtése a külső világnak. A halálbeli állapot: az öntudatnak az elmélyedés-állapotába való visszahúzódása. Szűk látókört jelent a lét. a külső világot! Az elmélyedésben jut szerephez a nem-tudás is. aki benne tartózkodik. Az ébrenlét: az elmélyedés állapotában megteremtett ösztönvilág kivetítése a térbe. Akkor is. .annak ellenére. amelyben ő maga megteremtette a maga világát. Minden egyes esetben az alapvető állapot: az elmélyedés állapota.éppen az elmélyedés állapotában. Az álmodás: az elmélyedésállapotában megteremtett ösztönvilág más részeinek más természetű kivetítése. a lét egész örökkévalóságának folyamán? Van-e ébredés? Hiszen az öntudat az elmélyedésben teremti meg a Mindenséget. amikor ébren van. a hit. éppen az elmélyedés állapotában jött létre. Az elmélyedésben bontakoznak ki a képességek. Törvények közé kötöttség. mint amikor két egymást követő életét áthidaló létszakaszban. Ilyenkor . várakozik a legközelebbi újraszületésre. és az elmélyedésben válik megkülönböztethetővé a durva anyagvilág minden eleme is!… Ha elhiszi az ember.Vajon egyáltalában elhagyja-e az ember az elmélyedés állapotát? … Vajon nem éppen az elmélyedés-e az a természetes állapot. Mit jelent tehát az ébredés? A felébredés az elmélyedés után? Semmi egyebet. hogy az anyagvilágbeli lét önálló létezés. Hiszen mégcsak nem is hasonlít hozzá. hogy továbbra is az elmélyedés állapotában tartózkodik. Az eszméletlenség: az elmélyedésállapotában megteremtett ösztönvilágban tartózkodó öntudat tájékozatlanságának a következménye. és a világ-mindenségnek ama másikfajta megteremtése között. illetőleg e kivetítésbe való öntudati belefeledkezés. Mi különbség van vajon a között a teremtési-folyamat között. a lét kezdetének kezdetén? A hatodik beavatás fokát elért yogi már jól látja. hogy a lét feltételeihez kell alkalmazkodnia. amikor az öntudat olyan szokatlan és számára olyan idegen körülmények közé kerül. hogy nem tudja. amikor a Lélek hatása a világot az ember és az összes többi élőlények számára teremtette meg. amelyben él. amikor is az öntudat az énségi-szikra szintjén tartózkodik. és amely öntudati állapotban voltaképpen még akkor is benne tartózkodik. amely rendkívül messze esik az elmélyedéstől.

A yoga minden tanítása tehát arra való. akkor célt sem láthatunk abban. a nem-tudást. amely sohasem változik. amit elfeledtünk.azt a tragédiát. hogy felidézzük. Az egész Természet előtt. hogy meg ne feledkezzék többé a valóságról. a növény és az ásvány előtt is. hogy egyáltalán megfeledkezett valamiről.még a mindennapi életben is . A minden teremtést. Hiszen amit „rendnek” nevezhetünk. hogy kicsúszik alólunk a világ megszokott rendje! Milyen sokszor kell keresztüllépnünk a romokon! És hányszor megváltozik körülöttünk a dolgok fontossága. megérti. minden újra-teremtést megelőző állapot. fel nem foghatónak és elérhetetlennek tekint a maga számára. hogy eszünkbe juttassa. hogy mi az. És annál kevésbé láthatja meg azt az útirányt is. az űrnek. hogy még a földi életben is ott tükröződik számunkra valamennyi beavatásnak a lényege?… Pedig eseményekben. Csak a megfeledkezést kell megszűntetni. hogy nem tudunk arról. vagy a növénynek halvány sejtelme sem lehet a valóságról. amelyeket a maguk szintjén az egyes beavatások nyújtanak! Hányszor éljük át . hogy voltaképpen a beavatások megrázkódtatásait tapasztalja?… Az élet egymagában nem elég arra. Annál kevesebbet ért meg. hogy jelentse. mint gondolkodó ember. mint a megfeledkezés megszüntetését. hogy eltávolítson az útból minden akadályt. hogy még akkor is a tökéletes elmélyedés állapotában él. amit egyszer s mindenkorra elfelejtett. önmagáról. feloldását! Az elmélyedés állapota megvan. már szükségszerűleg fennáll közöttük valamely rend is. Az állatnak. hogy a teremtés kezdetén. amikor azt teljesen idegenszerűnek. De nemcsak a tanítvány előtt. amely a valóság felismerése felé vezet. hogy megfeledkezett a lét lényegéről. és hogy valóban nincs mozgási szabadsága a nézőtéren? … Hasonlóképpen. Hogyan is követhetnénk egy olyan utat. hanem az ember. hogy van valamely valóság azokon az átéléseken felül. mert tökéletesen megfeledkeztünk róla? Hogyan ismerhetnők fel akár azt az egyszerű tényt is. mind gyakrabban és mind mélyebben elmerül az elmélyedés örök állapotában. És hogy minden más öntudati állapot csak káprázat: teljes mértékű megfeledkezés a valóságról. a nem-létnek. A Természet fejlődése lassú. a téves hitet. amiről megfeledkeztünk.mint minden téren . annál kevesebbről tud.jelenti ez az állapot. az éppen az a . amit elfeledtünk. A tanítvány előtt nyitva áll az út. fordulatokban és belső átélésekben gyakran elnyerjük és elszenvedjük azoknak a tanításoknak és megrázkódtatásoknak a mását. Az embernek pedig csak rá kell eszmélnie arra. Minél mélyebben bonyolódott bele az egyéni öntudat az anyagvilág szálai közé. Ha azt sem tudjuk. az elmélyedés állapotáról való teljes megfeledkezés is azt kell. és máris megvalósul a teljes elmélyedés. Ennél többet a yoga-tanító nem akar elérni. hogy öntudata a dráma meglátásába van bezárva. amelyeket éppen tapasztal. ami meggátolja ennek az állapotnak a felismerését? Miért nem követi minden ember a yoga nyílegyenes útját? Mert a megfeledkezést kiküszöbölni valóban nehéz! A megfeledkezés ténye éppen abban áll. amelyről nincs tudomásunk. A yogi pedig újra és újra befelé fordul. hogy eszébe juttassa az embernek azt.e téren is ráeszmél a valóságra. Ha pedig nem tudunk róla. hogy felrázzon bennünket. Miért nem igyekszik tehát mindenki. megváltozik az élet arculata!… Ki gondol ilyenkor arra. Nem kételkedik abban. hogy ez az állapot maga már nem áll fenn? Hogy a megfigyelő az anyagvilágba van bezárva és hogy elveszítette az eredeti szabadságát? A yogi . hogy az elmélyedés az öntudatnak az egyetlen ősi és igaz állapota. amint együttáll néhány hiedelem. mégcsak arról sem. Mégcsak annyit sem tud. az állat. A világ fizikai szerkezetének szempontjából szemlélve a teremtés tényét. a csöndnek a szemlélete. akkor nem érezzük hiányát sem. E közben pedig még többféle felismeréshez is eljut. egyképpen. Mind tökéletesebben megismeri az elmélyedés állapotát. A yoga útja tehát nem jelent egyebet. Még az átlagos ember sem tud ráeszmélni arra.

Megláthatatlanul kicsiny egység ez. hogy kell léteznie. A zápornak az egysége pedig az esőcsepp. tevődik össze. annál kisebb egységekből állónak látjuk a bennük fellelhető rend alapját. Minden. hogy az atomok a Természet apró építő-téglái.bebizonyítja. A yogi nem tagadja a fizika felfedezéseit. Nem száll vitába semmiféle tapasztalati szemlélettel. Annál kisebb hiedelem-egységeket különböztethetünk meg. gyümölcshúsból.álmunkban . Éppúgy. elektronokra. elveszítenék a maguk mivoltát.megláthatatlansága ellenére is .vagy akármely más gyümölcs . annál világosabban ráeszmélünk arra. amelyek egyéb hiedelmekben is előfordulnak. Hasonlóképpen.valami. újra atomot. Alkotórészeik. alapjában véve. hogy a hiedelmek hiedelem-egységekre bonthatók szét. Az anyagvilágban minden véges.amely minden anyagnak a legkisebb egysége . Minél több hiedelmet hasonlítunk össze egymással. magmandulából. hanem az atomok együtt. Ha van ilyen. amelyek a kocsiról . külső héjból. a megnyilvánulás határvonalán belül rejlik. Így például egy kocsirakomány dinnyének egysége a dinnye. A már megnyilvánult anyag viszont felbontható a maga legkisebb alkotóegységeire: az atomokra! Egy másik megközelítő hasonlatot láthatunk meg abban a keletkezési folyamatban is. De ha az atomok különválasztott alkotórészei egyesülnek. neutronokra. hanem az atomok együtt. tojásfehérje. külön-külön. bizonyítja. Természetes. ami eléri a végtelent. mint a belőlük álló anyagvilág. atomokból áll. A tojásban csíra. leemelhetők. a maga egészében. amelyekből azután összetevődött a kocsi dinnyerakománya. nedvtartalomból. Az esőcseppben hidrogén és oxigén. Még az atomok is tovább oszthatók. stb. Tagadja azonban. ami a fennálló hiedelmekben előfordul és a fennálló hiedelmekben közös. hanem az egész dinnyehalmaz egyszerre keletkezett az azt alkotó dinnye-egységekkel. vagyis megnem-nyilvánuló. Mégis egységek. tojássárgája. Ezek az egységek is összetettek.az atom. akkor már látjuk a rend alapját. Az álmunkban már megnyilvánuló dinnyerakomány azonban mégis széjjelosztható és felbontható a maga alkotó-egységeire. hogy minden anyag. mint ahogy nincs „végtelenül nagy” az anyagvilágban. Egy szakajtó tyúktojásnak egysége a tyúktojás. Hiszen szerinte a megismerésnek minden útja jó. A legkisebb anyagi egység a Természetben . az egyes dinnyékre. nedvtartalom. hogy minden hiedelemnek vannak olyan részletei. A fizika és a kémia azonban .egyenként leszedhetők. Mert ha tovább osztanók őket. A teremtéskor nem az atomokból lettek az anyagok. Mert a barack sem gyümölcsrostokból. a Természetben sem az atomokból tevődtek össze az anyagok a teremtés folyamán. Az anyagvilágban tehát minden megnyilvánulásnak megvan a maga legkisebb egysége. amelyek előbb voltak meg. és csupán az anyagvilágbeli összefüggések mutatnak rá arra. újra anyagot alkotnak. együtt nőnek a barackkal. mert előbbre viszi az embert a fejlődés terén. A dinnyében magok találhatók. hogy minél több különböző hiedelem áll együtt. már nem anyagszerűek. a már megérett barack viszont már széjjelboncolható eme . Mert az atom. ahogyan például a barack . héj. egyszerre teremtődtek meg az anyaggal! Olyanformán. gyümölcshús. csonthéjas magból. hogy az atomokból épült fel fokozatosan a Természet tagadja. egymás mellett. egyszerre keletkeztek a megnyilvánuló anyaggal. Magát a rendet. hanem mindezek egyszerre. stb. Álmunkban nem voltak meg előbb az egyes dinnyék. hogy létezik. hogy a hiedelmek összetettek. nincs „végtelenül kicsiny” sem. Éppen az a tény.nő a fán. A megnyilvánuló Természetben azonban nincsenek végtelenségek. ugyanazokat az elveket foglalja magában. Protonokra. mint a megteremtődött világ. mintha egy kocsirakomány dinnyéről álmodunk.

mint az égbolt egymástól távol eső égitestei között. valójában nem is a fennálló világnak az anyagi egységei! Hanem éppúgy csak az érzékeléseinkben vannak meg. Minden megnyilvánulásnak van „legkisebb egysége”. Hiszen ugyanolyan kell. be kell látnunk.az atom-mag körül különböző bolygók . Az alapegység. hanem egymáson belül is helyezkednek el. Magától értetődő következménye ez a gyorsulás a nézőpont örök vándorlásának: mozgásának és haladásának. Mert minél hosszabb utat tett meg vándorlása közben a .mindig tovább és tovább lehet folytatni. Mert ami végtelenül kicsiny .az sohasem lehet megnyilvánuló.nem atomokat teremt.önként fakad! A fizikusok szerint az atomok szerkezete hasonlít a naprendszerek. A yogi számára ez nyilvánvaló. mint a pillanatvilágokról is: csak az ösztönvilág mivoltával kapcsolatban beszélhetünk. mint az elmélyedésben az ember . A felbontást . Ha pedig tovább osztjuk az atomot.ilyen értelemben . hogy érzékelhető anyag legyen. a sebességet és a világosságot. a szimbólumok megsokszorozódásából . a csillagvilágok szerkezetéhez.minden érett barackban ugyanúgy különválaszthatók!… A teremtés kezdetének kezdetén a Lélek ugyanis . stb. stb. és ezek egymástól . vagyis az anyagot. a térbeli kiterjedésnek és az időnek. A pillanatokról tehát éppúgy. akkor már nem az anyag legkisebb egysége többé. Lévén a Természet alapegységei mindenkor maguk az oszthatatlan szimbólumok. semmi sem folytonos mennyiség. Minthogy az anyagnak kell valamilyen szerkezetének lennie ahhoz.keringenek. A megnyilvánuló időnek a legkisebb egysége tehát nem a végtelenül rövid pillanat. Az atom belsejében is. mint az egész létrejött világ: a tömeget. A fizikusok előbb-utóbb meg kell. mint egy-egy nap körül . közöttük pedig csak űr van. mint ahogy eddig beszéltünk róla. mint látjuk. Minden szimbólumban felismerhető a Természet mivoltának alap-szimbóluma. mint maga a Természet. hanem agyagot! Az atomok pedig mellékesen. Felismeri. hanem egyre gyorsuló. hogy nemcsak az idő mivolta.éppúgy. hogy találják ezért az atom szerkezetén belül az erőnek. A tapasztalható időnek viszont a legkisebb egysége: valamely kicsiny időtartam. üresség. amelynek a legkisebb képviselője. Így jut el a fizika arra a területre. az erőt és az értelmet. rendjét és rendszerét! A Természetben minden csak megsokszorozódás. éppúgy megjósolhatta volna előre a fizikusok számára azt is. a fénysugárzásét. amelyen már a szimbólum-halmazokból az egyes szimbólumokat igyekszik különválasztani. mint ahogyan az egész külvilág maga is csak az érzékeléseinkben létezik számunkra.alkotórészeire. amely magával az egész Természettel egy! A fizika éppúgy benne rejlik egyetlen szimbólumban. hanem még az idő múlása is relatív. hogy az atomok sem rejthetnek magukban mást. mint ami a lélekzési-fázisokból. Az atom is csak ugyanazt tartalmazza. amelyek. és aránylag csaknem mérhetetlenül nagy távolságok. Egy-egy szimbólum azonban sohasem osztható fel tört-részekre! Mert a szimbólum a Természet legkisebb-egysége. Az atomok pedig. Felismeri. Elérkezve ehhez a felismeréshez. valamint ennek mivoltában: a Természet többi szimbóluma is. hanem sorra megtaláljuk benne az energiának a legkisebb egységét. nemcsak egymás mellett. hogy a világ fizikája voltaképpen az érzékeléseink fizikája . hogy legyen. mint az a sokaság. hogy az idő múlása nem egyenletes a Természetben. mint ugyancsak a szimbólumok világát. valamint az elektromosságét.és nem is a Természeté! Ezen a ponton torkollik bele a fizika is a yoga felismeréseibe. A yogi pedig még mélyebbre lát. és az atomok alkotórészei.ami eléri a „végtelen” fogalmát .elektronok . Minthogy a megnyilvánuló Természetben semmi sem folytonos sokaság. Hiszen ahogyan már a csillagok világában a szimbólumok világát ismerte fel a tanítvány. hanem minden a legkisebb egységek egész-számú többszöröse. az csakis a meg-nem-nyilvánult Természet körén belül állhat fenn. a legkisebb egységeit is. de szükségszerűleg keletkeznek az anyagban a teremtéskor. Ez az anyagszerkezet viszont csak olyan lehet.

a nézőpont vándorlásának folyamán . Öregkorunkban egy évtized is hamarább elmúlik. fokozottan előresiet.e látszólagos eltérések ellenére .egyre szaporábban követték egymást a változások is. Gyermekkorunkban egy esztendő sokkal-sokkal hosszabb időt jelentett számunkra. Annál gyorsabban múlik az idő. az egész világon. Tapasztalatból mégis mindannyian ismerjük az idő folytonos gyorsulásának a tényét. Január minden évben hosszabb. Minél inkább szaporodnak tehát a változások. hogy közömbös a szemléletünk. minden újraszületésen belül is. Az anyagvilágban nincs tehát végtelenülnagy sebesség sem. 26 Mert amikor a vágyaink arra irányulnak. Egyre jobban siet a naptár. Az anyagvilágban azonban minden véges.mégis folytonos. A külvilág minden alakulását pedig éppen a hiedelmeink befolyásolják. a napok. Mert ha olykor a vágyaink is beleszólnak az idő-múlás érzékelésébe. annál több útszakasszal és irányvonallal hálózta be.ugyanannyi változásnak. az időtlenség felé. vagy vasárnap! Még a hajnal órái is hosszabbak az alkony óráinál. újra meg újra megtaláljuk a gyermekkor lassan múló napjait az öregkor napjaihoz képest. a percek. A külvilágbeli idő-múlás tehát ez esetben valóban lassúbbnak mutatkozik. akkor az idő gyorsulásáról nyert benyomásunk máris megzavarodik. Szinte mélyebbre lát. hanem mindig előbbre jut. Maguk az idő-egységek rövidülnek meg. Az idő pedig .26 Az idő gyorsulása . Ha az összes változások üteme egyöntetűen szaporábbá válik. Feltéve. és nem a vágyaink. Az idő-múlás tényleges gyorsulásáról ezért kísérleti úton csak akkor győződhetnénk meg.magának a szemléletnek a végtelen gyorsaságához . Amíg a nézőpont halad. akkor az ilyen célzatú vágyaink csakis abból a fennálló hiedelemből eredhetnek. Ilyenkor a yogi még mélyebben be tud tekinteni a Természet titkaiba. boszorkánykonyhájába. minden egyenlőnek felfogott időtartam: rövidebb az előbbinél. hogy az idő gyorsabban múljék. az órák. A rá irányuló vágyunkkal ellentétben. mint az utána következő szombat. azért minden egyes életben. Hogy meg tudjanak felelni . egyre sebesebben ketyegnek az órák. Sőt. akkor az idő is együtt gyorsul velük.viszonyítva állapíthatnók meg az idő gyorsulását. Mintha nem győznének eléggé előresietni a halál. ha kísérleti eszközeinkkel az idő-múlást az anyagvilágbeli lehetséges legnagyobb sebességhez viszonyíthatnók. mint a rákövetkező december. Minél inkább gyorsítani szeretnők. mint előbb. És így . annál inkább késik. Mérni nem lehet ezt a különbséget. Egyedül a szemlélet világosságához . Méréseink tehát mindenkor ugyanazt a viszonyszámot mutatják. mert az időt csak a változásokhoz viszonyíthatjuk. És csupán a teljes elmélyedés állapotára való ráeszmélésben szűnik meg az időnek és a létnek a gyorsulása. Minél előbbre haladt. Az idő-egységek és a változások viszonya pedig mindig ugyanaz marad. . mint máskor. az ürességet. És minthogy a nézőpont nem áll meg a lét folyamán. addig az életben minden egyes perc. mint amilyen hosszú volt apró gyermekkorunknak egy-egy nyara. Vagyis egyre több és több változás jött létre a nézőpont legcsekélyebb elmozdulására is. Percrőlpercre gyorsul. keresztül-kasul. mindig hosszabb utat hagy maga mögött. Minthogy a nézőpont megálltával a változások is megszűnnek. Ha pedig lassítani kívánjuk. annál rövidebbé válnak a hónapok. annál sűrűbbé vált körülötte az aszpektus-szövevény. mint ahonnan az egész Természet származik. annál szaporábban követik egymást az időegységek is. mint felnőttkorunknak egy-egy esztendeje. még a hétfői nap is mindig hosszabb.a változások folytonos sűrűsödésében . Annál több lehetősége támadt tehát a változásnak. Ellenkező értelmű vágyaink fennállása esetén pedig éppen fordított a helyzet.nézőpont.mindenkor a ráirányuló vágyainkkal ellentétesen viselkedik.éppen a változások függvénye. Az idő érzékelt múlása ugyanis természetszerűleg . hogy az idő pillanatnyilag lassabban múlik a kelleténél. Még egy-egy éven belül is fennáll az összehasonlítás lehetősége. azért az idő egyre gyorsabban halad. Minél öregebbek vagyunk. Minthogy pedig fennáll a gyorsulás a lét egész folyamán.

hogy értelmük világossá váljék előtte. ötféle benyomás-egységet és nemcsak öt elemet tartalmaznak. Világosan megérti azt a tizenkét tételből álló tanítást. már 49. Ebben az igyekezetében éri el a hetedik beavatás küszöbét. Hogy nemcsak az az egyfajta Természet bontakozhatik ki az űrből. amelyben a hangokon. mert mint ahogy az ötös alapszámú Természetben . /Pld. És így tovább. + + + Még a paticcsa-szamuppáda. tapintási érzeteken. hogy e ráeszmélésben a Lélek legyen az egyedüli egység. még akkor is. A Lélekből eredő lélekzésének.amelyekben a fázisok alapszáma 7. az alapszám négyzete szerint. hogy az ősanyagból. Olyképpen. vagy annál is többet.nemcsak öt érző-képességet. hanem hetet. Ő maga azonban közvetlenül tapasztalhatja valamennyit. a tizenötös alapú Természet pedig a hármas és az ötös alapú Természetet. és még az elmélyedését is meg kell változtatnia. 27 Tattva = valóság. Vagyis: a vándorló nézőpont szemlélete a még meg-nem-nyilvánuló világban. azért a másfajta Természetek . Megismerve pedig ezeket a másfajta világokat is. a Lélekre. hanem ezeken kívül a lélekzésnek még egyéb fázisai is hozzájárulhatnak a teremtéshez. Mert a yoga nyílegyenes útja az űrszemléletnél véget ér. alapvető felismeréshez. Még a legmesszebbmenő emberi fantázia sem alkothat fogalmat magának egy olyan Természetről. Mint ember azonban a yogi nem beszélhet azokról az érzékelési-féleségekről. oldalán. Arra. annyira idegenek. . De még a tanítvány számára is csak kevés megjegyzést kell hozzáfűzni ezekhez a tételekhez. a nézőpont kezdeti vándorlásának nemcsak öt fázisa lehetséges.mint ember .még felmerülnek. kötet 35.az ember világában . A szamszkárák révén keletkezik az ösztönvilágbeli szemlélet. ízlelésen és szagláson felül . Mégis el akarja érni. 2. Minthogy pedig a megsokszorozódás mindig az alapvető fázisok szerint megy végbe és mindvégig a fázisok alapszámát tartja meg. hogy elmélyedése még mindig a Természettel foglalkozik. ami mellett Természet már nem szerepel!… Tudja. tizenhármat. a bele-lehelődés. 3. ha megteremti azokat az elmélyedésében. öt cselekvőképességet. 11. hanem több is! Nemcsak a kilélekzés. nemcsak egyfajta Természet teremthető meg. 5. amelyek e másfajta Természetekben . A tizenkét tétel a következő: 1. Önmagára. A valóságok huszonötös rendszerét lásd: Kelet Világossága III. 7. amely Természetben ő maga . minden kettősség nélkül. 17.él. a Buddha tanította „oksági láncolat” is érthetővé válik a yogi előtt. látáson. amit a yogi elmondhat a tanítványának a másfajta Természetekről. 19. stb. különösnek látszó lehetőségre. úgy e másfajta Természetekben a tattvák száma. amikor csupán az űrt szemléli!… Le kell mondania tehát még erről a legpusztább szemléletről is./ Mert a nem törzsszám-alapú Természetek valójában egymásban bennefoglaltatnak. Így például a kilences alapú Természet magában foglalja a hármas alapú Természetet. az ízeken és a szagokon felül még egyébfajta érzékelési benyomások is szerepelnek! Annál kevésbé. ha eljutott a hetedik beavatás küszöbéhez. A nem-tudás révén keletkeznek a szamszkárák. tattváinak27 száma huszonöt. 13 vagy annál is több . ez ember mégcsak puszta nevet sem tud adni nekik. hogy ehhez a ráeszméléshez nem vezet út. a belélekzés. illetőleg annál is több! Magától értetődik. 11. Mindössze ennyi az. tizenegyet. a fellehelődés és az átlehelődés képezheti a Természet alapját. hogy önmagára eszmélhessen.az egyetlen valóságra. 13. amellyel Buddha a teremtés létrejöttét magyarázta meg az emberiségnek. a színeken. hogy még hozzávetőlegesen sem képzelhetők el.Ráeszmél ennélfogva még egy. az űrből.a Természet valóságainak. hogy valamely Természet alapszáma mindenkor csak törzsszám lehet.a halláson. mert az ember számára ezek a további érzékelési-féleségek annyira szokatlanok. tapintáson. 121. és onnan visszafordul. a fázisok alapszámának megfelelően. 169. Ráeszmél ugyanis. eljut még egy lényeges. .

amely a teremtett világban is benne tükröződik!… A yogi számára magától értetődő tanítás ez. A lennitörekvés. . A külső világ és a belső szemlélet megismerése szorosan összefügg egymással.7. Az élet. valamint körülötte az egész Természetnek is! Szemlélet nélkül semmi sem létezhetnék! Nem jöhetnének létre tapasztalatok. A tizenkét tétel a teremtés egész folyamatát valóban magában foglalja.ha valóban megszűnnék a szemlélet? Hajlandóságok. Különösen a hatodik beavatás fokán. Vagyis e szemlélet révén keletkezik a minden fogalom /név/. Az ösztönvilágbeli szemlélet révén keletkezik a név és alak. 8. megfigyelések. amely minden vonatkozásban csak szenvedést jelent. azt a lényeget. és minden forma. . amilyen. szenvedés. a maga mivoltában. És nem is állhatna fenn. 11. összeköti. A létből fakad a születés. ha alkotóelemeinek. el nem bocsátása: az egyén mivoltának bizonyos szimbólumokkal való öntudati azonosítása. amely minden teremtett dolog alapjául szolgál. A vágy. kapcsolatok nem keletkezhetnének az űrben.kérdi a yogi önmagától . 6. a gondolkozó-készségé. 10. Vagyis a képességeknek a szamszkárák világával való érintkezése. Nem lehetne énje. Ahogyan a külső világot . tehát az egyén számára nem alakulhatna ki sem külső. A lélektan és a természettudomány így szoros egységet alkot. A születésből fakad az öregedés és a meghalás. akkor megérted a teremtés mélyén önmagad lényegét. tárgyak nélkül. A lét szomjazásából keletkezik a megragadás. sem belső világ. illetőleg cselekvő-képesség szubtilis területe. 9. a szubtilis én-tudat kezdeti kialakulása ez. amelyek e képességeknek még csak a puszta tényét foglalják magukban. Az érdeklődés. valamint a gyökérből és törzsből fakadó összes hajtásra is. éppen ennek a felismerésnek a kapcsán eszmél rá arra a tényre. az életet . Vagyis a szemlélt szimbólumoknak a megragadása. akkor feltétlenül meg kellene szűnnie a saját egyéniségének. Az érzékelés révén keletkezik a lét-szomj.a létet. tárgyainak és élőlényeinek semmiféle szerep sem jutna valamely szemléletben. A névből és alakból keletkezik a hat terület. De még a Természet sem állhatna fenn. miért lett olyan. Anyag. Szemlélet nélkül az egyén még az önmagáraráeszmélésnek is teljes híjával maradna. Mi maradna fenn tehát. Hiszen az önmegismerés csak akkor lehet teljes. . amely a képességeknek az öt területét áthidalja. éppúgy az ember sem ismerheti meg önmagát a külső világ lényegének. A yogi mindenben önmagát szemléli. akármerre fordul. A voltaképpeni énnéválás. hogy ha történetesen megszűnnék az az eredendő szemlélete. 4. hiedelmek nem támadhatnának nélküle. valamint kialakul a hatodik terület is: a gondolkozó-készség szubtilis tartománya. A megragadás révén keletkezik a lét.mert ha megérted. Így jön létre a fájdalom egész sorozata: siralom. A hat terület révén keletkezik az érintkezés.3. gyökerére. erő és értelem nem alakulhatna ki és nem jutna megnyilvánuláshoz. amikor a yogi a külső világban és annak minden megnyilatkozásában. már közvetlenül önmagát ismeri fel. Szimbólum-aszpektusok. egyaránt vonatkozik. A hetedik beavatás Tanulmányozd a saját magad teremtette világot. szomorúság és kétségbeesés. Az érintkezés révén keletkezik az érzékelés. ha az én törzsére. !. azok a területek.tanítja a yogi . A földi tartózkodás. jelenségeinek. keletkezésének és teremtésének a megismerése híján. Vagyis: az öt érző-. összefoglalja. 5.nem lehet megérteni az én mélységeinek és hátterének megfelelő ismerete nélkül. 7. Végül is. 12.

hogy annak a fajta elmélyedésnek a gyakorlását. sem a légrétegek fölötti térben nem marad! De mégcsak nem is lép ki a térbe. Ilyenformán látja elérhetőnek végre annak az állapotnak a megvalósulását. meg kellene semmisülnie ahhoz. ki kellene szállnia a léggömbből. még az űr fogalmának az értelme is megszűnnék.maga az öntudat maradna meg egyedül. A kétféle elmélyedés nem is hasonlít egymásra. Mindez teljesen világos már a yogi számára. abban tartózkodik. megszüntetnünk az öntudatban. nyilvánvalóan. amely felé a yogának minden út ja vezet. A legvégső cél.a yoga legvégső céljának az emberi elérhetőségét is. amelyben az ABSZOLÚTUM valóban önmagában marad meg. Mert az egyetlen valóság nem lehet más.csakis az ABSZOLÚTUM! A yoga legvégső célja pedig éppen abban áll. Egyedül. ez a feladat megoldhatatlan. Jól tudja a yogi. A nélkül. És ekként látja meg a yogi . Hiszen a „másfajta” elmélyedésből teljes mértékben hiányoznia kell mindennemű megismerésnek! A megfigyelőnek el kell szakadnia benne a szemlélettől. mint az egyetlen valóság!… Mélyreható meggondolás ez. a megfigyeléstől. mérhetetlen szakadék választja el attól a „másfajta elmélyedéstől”. Az elkülönülésnek pedig már nincs és nem is lehet semmiféle alanya. sem a levegőben. Ezt a célt kell. hogy szolgálja maga az elmélyedés is. amely minden teremtés fennállásának és mindennemű szenvedésnek a végleges megszűntével egyértelmű. Párhuzamba sem állítható. a szemlélet lényegét! Óriási különbség ez. végtelenül egyszerűen elérhető. megszünteti. akkor ez a tény okvetlenül még az öntudat alanyát is kiküszöböli. egyetlen pillanatra sem! Hová legyen tehát? Emberi szempontból nézve.A szemlélet megszűnte feltétlenül a világ végét jelentené. . mintha a szemlélőnek. De még magának az űrnek sem maradna meg a mivolta. ha többé nem szemlélné az öntudat a puszta ürességet maga körül. Mert az állapot fogalma mindenkor alanyt tételez fel.már a léggömbben . Hiszen a szemlélőnek . És amely cél. hogy az öntudat . amellyel eggyévált szamádhi állapotában!… Olyan ez. megfigyelés pedig már újra szemléletet tételez fel. Erre a megszüntetésre kell irányulnia tehát minden törekvésünknek. Az elkülönülés: az öntudatnak önmagában való megmaradása csupán. mint ahogy megszűntet minden egyebet is az öntudat körül. méghozzá olyan feltétellel kellene kiszálnia abból. Tisztán látja azonban a yogi ugyanakkor azt is.tökéletesen meg kellene szűnnie. hogy alanya volna. Mi maradna fenn tehát? Az öntudat. ha nem figyelné meg magát. A nélkül. Az az egyetlen cél. aki már a város felett lebegő léggömb középpontjában foglalt helyet. amely már teljesen nélkülözi magát a szemléletet is. hogy a szemlélet megszűntével . önmagában való megmaradása! Ekként válik világossá a yogi előtt. amellyel elérheti az elkülönülést: az ABSZOLÚTUMNAK a Természettől való elkülönülését. hogy . hogy sem a földön. amely befelé-fordulás minden esetben még csupán a szemlélet gyökerében való elmélyedést jelenti. amely alany az illető állapotban van. hogy nem is állapot ez.a szemlélet nélküli öntudat voltaképpen maga az Abszolút Valóság. Jól látja a yogi. hogy birtokosa lehetne valaki az öntudatnak. És semmi más. A szemlélet tökéletes megszüntetésében látja meg azt az eszközt. de külön kell válnia még attól az egyetlen szamszkárától is. hogy megvalósuljon az ABSZOLÚTUMNAK az egymagában.mégha akármilyen tökéletes is az a maga nemében. minden szemlélet és ennélfogva minden relativitás híjával. . Csak a szemléletet kell kiküszöbölnünk. ismét csak szemléletet jelent! Ha tehát megszűnik minden szemlélet. Hiszen még maga az öntudat sem eszmélhetne rá alanyként önmagára.

a bizonytalanságba. hogy megközelítsük. akkor ez a cél a többi yogi számára sem lehet elérhetetlen. a tudásnak. Mindaddig. . hogy mindaddig. ahol már nincs talaja semmiféle feltételnek. A Természetből nincs kiút! Az ugrás azonban az úttalan szakadék felett is átvezet!… Világosan ráeszmél a yogi arra az igazságra. hogy a lét és az újraszületések körforgásától. meg-nem-ismerhető másik partját. a Természet kialakulásához vezet. Ugrást. a szemlélet megszűntével. a szakadék megláthatatlan.eleget tehessen e feltételeknek. ha nem semmisülne meg. aki volt. Valóban ugrania kell! Maga mögött hagyva a biztos talajt. hogy elérje a szakadék túlsó partját. A lét világában való megmaradásnak tehát csakis a vakmerő nekirugaszkodással vethet véget az öntudat. akadálynak.vagy át kell ugornia e végtelen szakadék felett. amelynek a milyenségéről. . Fel kell készülnie ezért erre az első és utolsó ugrásra. amíg azt az ugrást sikeresen meg nem tette. el kell hagynia. Meg kell kísérelni legalább. Az mindenféleképpen elképzelhetetlen marad az ember számára. Kiszállni viszont csak úgy szállhatna ki a léggömbből. vagy problémának. hogy elérjék a yoga legvégső célját. Nem vezet át út felette. úgy látja. Eljutni oda. Az öntudatnak ezért . yogik. hogy elérhesse az Ismeretlent. Mert nincs lét.annak az öntudatnak. ami számára talajt jelent. De ha már egyszer elérte. De akármilyen merész is ez az elhatározása. hogy mozgatni tudja a füleit. vagy pedig továbbra is az innenső parton kell megmaradnia. a létnek és a nem-létnek minden területét. hogy a szemlélet nélküli elmélyedésben tartózkodjék! Tisztán látja a yogi. hogy lehetetlenségre vállalkozott. semmiképpen nem választhatja külön magát a világtól. mint a létben. A yogi tisztán látja a helyzetet.ismét és ismét a Természet megteremtéséhez. a megismerésnek minden biztonságát. Hiszen ez volt minden törekvésének kezdettől fogva . hogy eléri a túlsó partot. A szemlélet pedig . amíg nem sikerül mozgatnia. kérdésnek. Feltétlenül el kell érnie a megváltás partját. a Természettől. Még hasonlatokkal sem lehet megvilágítani. Ahol már nincsenek többé korlátok. Ha pedig mintegy elrúgja magát mindentől. Hasonló eset áll fenn a szemlélet megszüntetésekor. amit kívánt. amely felé ez az ugrás vezet. E szakadék semmi módon át nem hidalható.de nincs többé nem-lét sem.hiába egyszerűsíti le az űrre. a yogi meggyőződéssel vallja. Csak éppen elképzelhetetlen az az állapottalanság. akik meg tudták valósítani. Az Abszolútum mivoltát nem lehet felfogni. A Természet szempontjából felfogott megoldhatatlanságnak a szakadéka. akkor csakugyan ugrást tesz. . Mégis meg kell. a maga mivoltában. mint hogy azontúl tetszése szerint mozgatja. Oda. a való mivoltáról még csak megközelítő fogalma sincs. Ahol minden más. hogy nem önzés készteti arra. hogy maradjon önmagában. Neki kell rugaszkodnia és át kell ugrania magán a megoldhatatlanságon. mert nem maradhat továbbra is megfigyelő. Fel kell készülnie arra. ahol a megoldás egész problémája már a legkevésbé sem probléma többé. hogy valóban mérhetetlen szakadék választja el egymástól a kétféle elmélyedést. ha megmaradna annak. Addig újra meg újra vissza kell térnie a lét világába. Hiszen a szemlélet valóban megszűntethető. hogy elhagyja a létet és a nem-létet. akkor már mi sem természetesebb.a legvégső célja!… Jól tudja azonban ugyanakkor. Mindent. Mint ahogy mindig is vezetett. hogy el kell érnie a túlsó partot. Addig megmarad a szemlélet körében. magának is tökéletesen meg kell szűnnie. A megfigyelőnek. amely idáig folyamatosan tudott előrehaladni a cél felé . abban a reményben. amit valaha megismert. De ha viszont már voltak emberek. mint amikor az ember meg akarja tanulni. Bizonyos értelemben ahhoz hasonlít ez a kísérlet. a szenvedéstől való végleges megváltásra törekedjék. de mégcsak valamely megoldásnak sem.

Fel kellett használnia tehát a hajlandóságokat. vagy . Valóban. Az életet. A megfelelő hajlandóságoknak. az élvezeteknek és fájdalmaknak az a nyüzsgő násza. vagy összességét. örömnek és szenvedésnek. De más számára sem. mint amely célra-törekvést a yoga útján már kezdettől fogva követett volt. bizonyos megfelelő szamszkáráknak az egyre fokozódó uralkodása vezette el az egymást követő beavatásokhoz. erénynek és bűnnek az a szüntelen körtánca. hogy az önzetlenség éppen olyan téves felfogás. Mindannyiszor újra felvenni kényszerült a fonalat.Sem önzés. az emberi gondolkozást és a személyes én minden megnyilvánulását. a céljai érdekében. fény és árnyék. jó és rossz. hogy véget vetve minden szemléletnek. Szamszkárák voltak azok. valamint végül a Természetösszességének a puszta ősanyagra való leegyszerűsítése is az elmélyedésbeli megismerésben.de nem engedték el!… Az űr megfigyelésének. hogy az űrből a Természet gyökeréből . vagy számos megnyilvánulásaira való kiterjesztése: az a felfogás. Ugyanazt folytatja csupán. az élet teljességére. birtokba vehetőnek tekint. mindez mégis egy csapásra megváltozott körülötte. . Ezek nélkül a tendenciák nélkül nem gyakorolhatta volna a befelé-fordulást. majd a megkülönböztető-megismerésnek a kibontakozása. Ezek dominálása folytán vált lehetővé a tökéletes-megismerésnek.az egyének bizonyos csoportját. aki minden egyénben önmagát ismeri fel. A yogi az önzés és önzetlenség közötti semleges középúton áll. mint ahogy a megváltás felé sem a vágyai űzik. Éppúgy nem vágyik a felfokozott életre. a nem-létnek az állapotából . amelyet elhagyott volt. illetőleg azok teljes átéléséhez is. amelyek természetszerűleg háttérbe szorítják az érzéki életet. Nem kíván semmit önmagának.vissza-vissza kellett térnie a yoginak a lét körébe. ami van. a szamszkárákat. Nem fogja el öröm és büszkeség még arra a gondolatra sem. De valójában az önzetlenség maga is csak önzés. hogy megválthatja a világot . Az önzés mindent. amelyek lehetővé tették számára az űrnek a közvetlen szemléletét. Mindannyiszor újra körülvették a hangok. mint az önzés. és egyben megvédeni is igyekszik az egyént minden veszteséggel. a külvilágtól való elszakadást és az ösztönvilág közvetlen megismerését. a yoga útján megtett első lépésétől kezdve. a színek. Amikor első ízben megkísérelte. Tisztán látja. mégpedig az önzésnek a Természet egyes. A cél felé. Már kezdettől fogva. Az önzetlenség az önzés ellentéte.újra meg újra megteremtették a Természetet és a megnyilvánult külvilágot! Szolgálatára álltak . az egyre mélyebb befelé-fordulást.magasabb fokon . Szamszkárák juttatták hozzá a legmagasabbrendű megismerésekhez is… Ugyancsak a szamszkárák azonban oda vezettek minden alkalommal. minden károsodással szemben. A mindenkori közömbösség szilárd talaján. Nincsenek vágyai. sem önzetlenség nem vezérli. Hogy tovább folytassa az életet. amelynek értelmében az ember valamely másik egyént igyekszik gazdagítani és megvédeni. Egyszerűen a cél felé törekszik. egyre az egyént akarja gazdagítani. A yogi számára azonban. amelynek az elérését helyesnek tartja. az egyes beavatási-fokozatok eléréséhez.amelyek révén eljutott az elmélyedés állapotára való ráeszméléshez. az érzéki benyomások. Lassanként minden más szamszkárát háttérbe szorítottak e szamszkárák.önmagában az egyének összességét. . Hiszen minden elhatározásnak és minden cselekvésnek az indítéka csakis valamely hajlandóság lehet az életben. egyre fokozottabb mértékben igyekezett aktívvá és uralkodóvá tenni ösztönvilágában azokat a hajlandóságokat. elérje a másfajta elmélyedést. mint valóságot. a megfelelő szamszkáráknak az uralkodóvá-válása tett lehetővé azután számára az érzékek elhallgattatását. az önzés és az önzetlenség már természetszerűleg csak egyet jelent. amelyet önmagában nyújt és nyújtani tud az élet.

amilyen. amit a nap fénye és sugara ér. könnyű eltévednie az úttalan utak között. Még a környező dombok lágy vonalában. a búcsú fájdalma. vonzása. történetektől terhes távolságok csalogatják a vándort. a megzörrenő kavics. A létnek. A szomorúság. hangulata. Csupa ígéret! A fűszál. Az élet lüktetése. hegyláncok alkotják köröskörül a láthatárt. A jövő dala susog a fák levelei között. Percről-percre jobban meggyőződött róla. napsugaras környezetben. Tiszta vizű patak siet tova. Olyan nagy jelentőségű kísérletbe fogott. észre kellett vennie a változást a külvilágban. ami örömet ad.minden vonzás. Dobogó szívvel. meghitt bizalmaskodással. Mint mindannyiszor. Pillangók indulnak virágról virágra. Az élni akarás és a vágyak tarka pillangói. szerelem lebeg a napsütésben. A szellő a messzeségek illatát hozza magával. a távolból hallatszó kutyaugatás.maga a felkínálkozás. Ő pedig. ami vonz. Könnyű megfeledkeznie a célról. Mégis végbement azonban valamelyes változás a mindenségben. a külső világ. Halványlilába játszó hegyek. Nem is remélhette. Hiszen őrajta kívül semmi sincs. A föld és fölötte a kék ég . sütkérező kövek között. Csókok és simogatások.mintha mesélne a csöndben. Szebben ragyog a nap. A Természetnek mind az öt eleme felöltötte a legszebb köntösét. Életvágy. Eltűnt minden zavaró elem. A legnagyobb földi boldogság. Tündöklik minden színfolt. remény. már első alkalommal. a felhők. Megint csak felmerültek az űr szemléletében a hiedelmek. Alighogy felnyitotta szemét. világok illata ébreszti fel az érzékeit. és csak az maradt meg a Természetben. azt a sejtelmes ízt. amely . amely . . El kell fogadnia tehát a Természetet olyannak. maradj velem!… . Tudja a yogi. mint egy üde reggelen. tarka színek és illatok varázslatával. hogy valóban minden emberi mértéket meghaladó feladatra vállalkozott. kibontakoztak a látszatok és megteremtődött a Természet. csábítás és szépség alapja ő maga!… Jól esik mély lélekzetet vennie ebben a derűs világban. Mind égbekiáltó jajszó: Ne hagyj el. ami csábít. megejteni igyekszik a vándor szívét. Bejárhatatlan távlatok hívják maguk felé. Eszményi vágyódások.mint puszta próbálkozás is . Szabadnak érzi magát. a fények.örök vágyakozást keltve önmaga iránt végtelen idők körforgásban tartja az újraszületések láncolatát. mint valaha. örök éneke. hogy mosolygó szépség hatja át a lét egész világát. nem is hitte. szomjasan indul el a yogi a forrás felé. szépséges és ragyogó pompájában. a madárdal és minden lélekzetvétel . Hegyeken túli tájak. Tavaszillat tölti be a levegőt. arcát a levegő selymes simogatása éri. Olyan a föld. Lépteinek zaját elnyeli a napsütötte fűszőnyeg. A fű lefekszik a lába alatt. az örömöket ezúttal nem tudja megtagadni. A föld. hogy siker koronázza igyekezetét. a puha föld. aki minden érzéki élvezetről lemondott. hogy a Természet nagy és hatalmas búcsúja ez. amelyben mégis valami hangtalan sírás remeg. . alighogy kinyújtóztatta tagjait. az elmélyedése végén. A levegőben remegnek a színek. Az ugrás nem sikerült. Nyílt és világos. minden irányból. Meglepően kedves. Az igazi élet. éreztetni akarná az életnek az igazi ízét. a földi beteljesülésnek remegő igézete. a táj felett. gyöngéd ölelések bája.Tisztán látta ekkor már.már gyökerében megrendíti a világot. a végtelen távlatú égbolt alatt.megszámlálhatatlanul sok bájos emléket idéz fel a múltból… Mintha a szabad természet. Szikrázó ékszerekké vált minden virágszirom a mezőn. a föld mozdulatlanságában is benne rejlik a nemiség. mert mindegyikben benne él. Az élet arculata változott meg körülötte! Barátságos világban ébredt.

de már könnyek harmatos fátylán törik meg a fénye. a Lélek és a Természet között száll öntudata. Felötlenek emlékezetében a csalódások. Ezúttal nem vegyíti rosszal. szenvedő alanya. messzire ragadja magával. annak a sok-sok tapasztalásnak és cselekvésnek. a bánat napjai. tapogatja és kutatja azt a szakadékot. A vándor nem téved el. a tiszta levegőbe. kitéve ezer csábításnak és kísértésnek. ami visszatarthatná. ismét belé kerül a káprázatok hálójába. valóban végtelen szakadék felett lebeg. A lelkiismeret furdalásnak. a sikertelenségnek. Akiben benne rejlik a jövőnek. A múlandóság. minden mozgás azt a gondolatot ébreszti fel benne. Meztelen szépség tündöklik fel az ölelésében. amely az űrt az abszolút valóságtól választja el. Önkéntelenül is követi tekintetével az égbolt üde végtelensége alatt. hogy csak a kezét kell kinyújtania és eléri mindazt. testében érzi az erőt. távoli hegyek felé. Ha engedi. A Lélek Valóságát keresi újra. a hiábavalóságnak az érzései. akinek a lénye izgatóan szép. a halál. a káprázatok tobzódó színei mögött. ami van. a világ fennállása óta. Léptei még viszik előre. az élet értelmének. felkínálkozás. A Valóság hívja. tudja jól. az űrön is túl. Azokat is háttérbe szorítva és távol tartva önmagától. A levelek hullása. Túl mindenen. hogy a létről . A Természet. Belekiáltani érzéseit a csendbe. építeni a jövőt. mindazt a szépséget. A körbekörbe járás. Hatalmasnak. Nem ejti rabul a nagy fellángolás. Minden hang. Mintegy vonzóerejének a határtalan felfokozásával igyekszik bebizonyítani. amely nélkül minden. Utoljára még élvezni szeretné a lét örömeit. Szeretni valakit. A tér fogalmát választja elmélyedése tárgyául. az élet számtalanszor áhított örömeit. Hogy ne fordítsa el róla a létet-adó és fenntartó szemléletet. És ha csak egynek is enged . hogy váljék. Karcsú bokák. A világ csupa várakozás. a gazdagságot. És a yogi akaratlanul is a szivárvány felé tekint. A yogi úgy érzi. a magasban szárnyaló madarakat. Elhatározása szilárd és megmásíthatatlan. aminek ő maga volt a hőse. embernek maradni. az újraszületések folyamán.való lemondás a legnagyobb lemondás. Fiatal testek érintkezését látja. Léptei rugalmasak. a búcsúzkodások.Mintha a Természet könyörögne az embernek. Aztán hirtelen eszébe jut az ősz. ami lehetséges a mindenségben. Játék és küzdelem. A végtelent. Izmaiban. semmivé kell. hogy maga felé vonzza az űr. a vissza-visszatérés. eljut odáig. A befelé forduló figyelme messzire viszi. az örökkévalóságon át. A yogi bátran néz a jövő elébe. a ragaszkodást. Az egymásra találás üdvössége harsog a fülébe a csendben. Mert mennie kell. fájdalommal. A már tökéletesen megismert természet gyökerén. Az öregedés. az emberi sorsot. A teret. amelyben nincsenek távolságok. és csupa hívás. Meg kell tennie az ugrást. halk kacagás.az életről és a halálról . az eljövendő életeknek az ígérete! Nagy-nagy ígérete a fennmaradásnak. Az a sok-sok elhibázott élet. A boldog életet. a hibák. kacér csábítással kínálja értékeit. a hatalmat. a kirándulások. nincs. A földi célokat. Terveket szőni. A yogi számára valóban kedves a világ. Az anyagvilág végzetének be kell teljesednie! Még süt a nap. tudja. Jól esik embernek lennie. ragyogó szemek tekintenek rá. A puszta űrt. amit ember kívánhat magának. Tudja. a visszhangot adó. amit nyújtani tudott valaha is. Erősnek. társak között megtalálni az összetartozást. hogy jó volna élni. a gyermeknek. Szinte dalolni volna kedve. A nőstény és a hím. hogy érzi. Karkötők csörrennek meg. Álmainak beteljesedését. A tévedések. amelyben nincsenek tárgyak. minden hajlandóságtól megszabadult öntudattal. felragyogó színeiben. ami gazdagítja az ember világát. Akkor újra élnie kell. Elfordul a földtől. Befelé tekint. De a Természet már nem tudja elcsábítani. a szerelemet. aki vonzó. Ég és föld. Még az elmélyedésre való ráeszmélést létrehozó hajlandóságokon is úrrá váltan. átlátszó fátylak simulása kíséreti meg a képzeletét. elbukottja.

mert jól tudja. ha a fény eloszlatja a tudatlanság homályát. mindössze abban áll. Visszahozza a megszokás. AZ EGY PEDIG MAGA AZ ABSZOLÚTUM. Otthonosan érzi magát a pusztán. Hiszen nincs hazája. aminek csak a tökéletes megpihenés. Egyenlőre csak a földi megváltottság állapotába jut. Hogy nincs hatalom.a kísértések közül. a szemlélet erejével. Szél dalol a fák lombjai közt.ami ő maga. Hálaadó ének bongja körül. Nem ember többé. amerre jár. a létben még benne rejlő lendület. hogy tanít. Nincs birtoka. Madarak csicsergése. valóban. aminek gondját viselhetné. Mert csak EGY van. a helyes önismerethez. mely az Igazsághoz vezet. hogy a láng valóban egy a tűzzel. az erdőben. mint az egyedüllétre. Nincs mire törekednie többé. mert elfogy a bennük foglalt lendület. mint a többi volt. Úgy hallja. a napsütésben röpködő bogarak zümmögő dala kíséri lépteit. Az Igazságot. amit ő maga adott volt valaha a létnek. Némaságra kényszeríti ajkát és elméjét a beteljesülés csodája. . Akkor öntudata újra a szenvedés prédája lesz. A yogi az Igazságot tanítja. ahonnan eltávolodjék és ahova megtérjen. Mert magával hozza az ABSZOLÚTUM tudatát. És mindannyiszor az EGYETLEN VALÓSÁG tudatával tér vissza az élet keretébe. a végleges és teljes felszabadulás lehet a vége. Az egész világ éneke zeng körülötte. hogy A LÉLEK volt csupán. amit még önként cselekszik. AZ EGYETEMES VALÓSÁG!… A yogi hosszú ideig csak hallgatni tud. Érzi. Nincs mit kívánnia. . . Eléri az elérhetetlent!… Nem egyszerre. Amikor életének a földi végére él. ha eljut a benső megismeréshez. A tudatot. Ha minden ember.a GYERMEK egy az ATYÁVAL. több életlehetőség. hogy kiszabadult a lét köréből. De azt is csak azért teszi. nincs otthona. nincs mit keresnie. Mint ahogy az az Út is. Nem is törekszik egyébre. akkor eléri célját. Ami után nem következik több újraszületés. tudja. amikor majd megnyugodnak a sors hullámai. Csöndesen. türelemmel figyeli önmagát és a sorsnak a még folyamatban lévő hullámait. Csöndesen. az úttalan utakon. az igyekezete. a lét dalában. Az egyetlen. Még az éj csillagai közt is ezüstös zenének hangjai csendülnek fel. legmagasabb rendű állapotot! A kifejezhetetlent!… Egész valóját az ABSZOLÚTUM hatja át. Tudja. . Nincs semmije. A LÉLEK. ha a robbanás hevességével repíti túl magát a lét korlátain. Mégis más ez az új ébredés. hogy a helyes tudást. Számára nincs értelme a hazulról és a hazafelé szavak fogalmának. A káprázatot. hogy ő maga egy volt a Lélekkel. és nincs kettő. meggyőződött róla. akkor továbblendíti a sors kerekét. Elszakadtak számára a kötöttség szálai. és hosszú-hosszú időre elveszíti az igazi célt maga elől. és semmi több! Hogy elérte az öntudatnak önmagában való megmaradását! Az állapottalan. életeken és életeken át. . A Lélek dicsőségét köszönti az élet körülötte. az igazságot a mindenséggel kell közölnie. ami visszatarthatná az újraszületések körforgásában. Mert a szakadék innenső partjától még nem sikerült véglegesen elszakadnia. Nem kívánja a halált. Csöndes várakozás az élete mindössze.őbenne magában áll fenn!… Újra meg újra felemelkedik öntudata az ABSZOLÚTUMHOZ. Még mindig az életre ébred. senkije sem. a mindegyre távolodó káprázatoknak az örök hajszolását. Mint ahogy nem kívánja az életet sem. És ha ugyanakkor abbahagyja a külvilágbeli céloknak. a mindenekfelett álló beteljesülés után. Meggyőződése. De ha elég heves a szándéka. Nincs hová igyekeznie. imádkozik a nappal és az éjszaka. minden élőlény és még a Természet minden paránya is befelé fordul.a Sugár egy a Világossággal. türelemmel várja a felszabadulást. Egyre szűkebb és szűkebb körben vándorol a földön. Hiszen az utolsó életét éli! A legutolsót. Ha önmagába tér. hogy véget vetni minden szenvedésnek csak úgy lehet.

Neszetlen lépteik nem zavarják körülötte a csönd áhítatát. Mint minden nap. Valami új kezdődik. az élettől. Akármerre tekint. Kígyók térnek ki útjából. Még tanít. Útszéli. Érzi testének vergődését. akármerre fordul. Tudja. Akinek a tekintete gyógyít és életet ad. tornyosulnak az égen. Mintha maga is tudná. óhaját várva. vagy legalább is részt kérnének a szeretetből. szent kinyilatkoztatás. Megjósolhatja saját sorsát éppúgy. Tudja és vár. Nem kérdik nevét. Az anyagvilág végzetének előbb-utóbb be kell teljesednie. Éjszakánként vadállatok keresik fel pihenőhelyén. hanem aki egy a Lélekkel. Maga köré gyűjti a tanítványait. Nincsenek kétségei. Szelídség. tündöklő ígérete. Fenségesen. egy az Atyával. igézetek. atyját. és elnéz felettük. Az emberektől. ami őbelőle magából fakad és sugárzik szerte. az időben és a térben. mesterét. az egyszer mind vad acsarkodássá változik át. A yogi már megjövendöli. Még azon is túl. Az ismeretlentől. Hiszen a Természet búcsúzik tőle. Mintha áldását kérnék. aki nem ember többé. És ami hízelgő és marasztaló volt előbb a Természet búcsújában. Szelíden várja az események végső kibontakozását. a tó vizén. még melegen ontja sugarait. de már lebukni készül a hegyek mögött. hogy ezúttal utoljára száll alá a nap. hogy elfárad a beszédben. Megváltott ő. . amikor házuk küszöbére lép. Hiszen az utolsó alkonyatot nem követheti több földi hajnal. Csodálatos alkony borul a földre. csöndesen meghunyászkodnak előtte. . Tiszta szívű emberek akaratlan odaadása és fellángolása kíséri vándorútján. mint minden délután. Akárhol is jár. az avaron. szolgálatára állnak az elemek. Tiszta színek szikrázó ragyogásának ünneplő díszeiben köszönti a szabad természet. amíg a körükben tartózkodik. nem faggatják a céljairól. messzire. Mintha megsejtenék magukban a Lélek valóságát. az erdő mélyén.segítő. némán hallgatják a yogi hozzájuk szóló. Aki maga az ABSZOLÚTUM. Valami új lép a lét letűnő korszakának helyébe. akinek puszta léte és minden szava . hogy vöröslő tányérja lenyugodjék a láthatáron. Szenvtelenül figyeli az élet arculatának az utolsó megváltozását. Nem lepi meg. Rőt alkonypír festi alá vakítóan izzó sugárzását. Madarak szállnak a vállára. hogy nem térhet vissza hajnaltájt keleten. Soha nem ismert boldogságot éreznek szívükben. Tisztelet veszi körül és csodálat. Csodák.a végtelen felé. a sziklákból is. Mint tanítóját. italt hoznak eléje. ami halódik. Akiben Isten világosságát látják meg. lesve. ha elfogadja. gyökerestül meg kell változnia mindennek körülötte. Aztán érzi. Az egyszerű lelkületű emberek leborulnak előtte. hogy újra fellegek gyülekeznek. Még süt a nap. A lét korszaka örökre véget ér!… A yogi türelmesen búcsúzik a tájtól. Lassan süllyed a hegyek vonala mögé. Aranyló napsugarak fényében. Ételt. minden tekintetben ő ellene fordul. ami belőle árad. és minden téren. egy a Valósággal. A végső elszakadásnak súlyosak a kísérő tünetei. félénken kísérik a falu határáig. A yogiban testesül meg az emberiség célja és az élők világának a reménykedése… A felszabadulás örök reménye. magányos kórók esedeznek a tekintetéért. hogy még egyszer. Szelídség árad még a kemény kövekből. Akinek érintése nyomán elhal minden fájdalom. mit remél tőle a világ. hangtalan beszédét. A korszak helyébe. Mintha nem tudnának elszakadni tőle.Végtelen szelídség tükröződik a hegyormokon. és hálásak. A yogi megérti mindezt. szelídség sugárzik vissza rá. A yogiban. Látja. Szerényen. A nap hevétől óvják a fák dús lombú koronái. Már közel jár ahhoz. a jól ismert világtól. a faleveleken. Eszmék születnek körülötte. A megváltás ígérete bontja ki szárnyát az emberek szívében. mosolyog rá az ég és a föld. Óvja és szereti a világ. mint a mindenségét.

Hívei elhagyják: megvetik. A sors és a Természet nem nyugszik. visszatartani. Az utolsó halál. Alacsonyan járnak. Tomboló elemek állnak csatasorba. egyszerre eltűnik. és hogy minden pusztulás őbenne magában megy végbe. a rosszindulat. semmivé válik körülötte a pokol. Tobzódnak a féküket vesztett erők. Fenyegető villámok tüze hasítja át a sötétséget. Koponyák fehérlenek a földön. hevessége. amely nem tudta magához láncolni. hogy enyhíthetne rajta. amikor a yogi nem tekinti valóságnak. nem volna tökéletes a békességég nem növekednék a türelem. mi történt.akkor megszűnik a várakozásnak és a reménykedésnek valamennyi kínja! Ha nincs többé változtatniakarás. A földi ember számára nehéz. . Mindinkább vészterhessé válnak az árnyak. A yogit újra ostorozza és veri a sors. mindazt. vadsága. Emberi türelmetlenséggel szeretné menteni mindazt. Sziklák hasadnak meg. Hiába vergődik. Elkárhozottak kacagása kísérti a jelent. Vér patakzik és halál szüretel minden háborgó hullám nyomában. ő maga sodródik és vész el az őrült forgatagban. nem pihen meg. Megfélemlíteni igyekszik az embert a vihar dörgése. Maga a pokol. De abban a percben. Olykor még fellázad benne az érzés. Az ember ellen. Mélyül a sötétség. Vesztőhely bűzét lélekzi be. Jóakarói elfordulnak tőle. ő maga hal meg. hegyormok omlanak le. baljóslatúan terhesek. Megrugdossák. Nincs visszafordulás többé. ami tiszta és szent az emberi világban. Nincs enyhülés a testi fájdalomban. amit menteni érdemes. Szívének hangos dobogása. a szenvedés. a nyugalmat. Fájdalmasabban. megadással lehajtja fejét. Patakok lépnek ki medrükből. még akkor is fáj. Mérhetetlenné növekszik szeme előtt a balsors. Halálra fáradtan. részletekben. Mindez természetes. Csak éppen elviselni nehéz és szenvedésteljes feladat.maga az örökkévalóság! Énje fájdalmasan kiált fel. az utolsó percben. akkor valójában az örökkévalóságot kellene átélnie a pokol kínjaiban. egészen belül. a villámok fényében. Növekvő moraj. Bitófa árnyéka magaslik. értékek pusztulnak el. a kín . De szavának nem támad visszhangja. A yogi elhagyhatná a világot. egyre feljebb. Fáj ez. A felfordult világ. Gyilkos szúrások érik. ami viharzik és tombol körülötte. hogy csönd és megpihent békesség kövesse a vihart.A hiábavaló erőlködésnek minden dühét árasztja rá az anyagvilág. Leköpik. amikor énjének a türelme is végtelenné válik. Hangját elnyeli a félelmetes moraj. Reng a föld. Nincs megállás. A Lelket hívja segítségül. eget-földet megrázó mennydörgés dübörög át a szél harsogásán. A viharfelhők egyre gyűlnek. Szeretetlenség. Tagjait hideg vas hegye döfi át. A nélkül. Az elemi irigység. a csöndet. A pokol. szerteszét. Érti. halmozódnak. a világ régi rendjének visszatértét. legnagyobb pusztulás sem. hogy hiába várja. Nő az elemek haragja. részvétlenség fogadja. Ebben a belenyugvásban rejlik a maradandó béke. Fák szakadnak ki gyökerestül. Roham roham után ostromolja. Az emberi vakság. a nélkül. Ha belül. A szélvész zúgása. . hanem mindegyre botorabbul háborog. dőre pusztítani-akarása. hogy eloszlathatná. emberi énje kétségbeesetten várja a vihar végét. Szívét a gonoszság dárdái járják át. mint valaha. Gonosztevők sírása sír és jajong a szél süvöltésében. Érzi. Hiszen ha már nincs türelmetlenség. amelyeket érte emeltek. Sárba tipródik a szépség és tövisek közt meghurcolják a jóságot. Háború dúl. A szenvedésben. nem fáj az ember körül végbemenő. A pokolnak minden kínját élei át a szenvedésben. Hiába várja. Nincs kegyelem. Az élők kegyetlensége. hogy a szíve vonaglóan vérzik. A feltámadás!… A vihar eltűnt. Ha öntudata csak közömbös megfigyelője is az életnek. Eszmények hullanak porba.

Az AbszolútUM önmagában tündöklik csupán. Nincs föld és nincsenek égitestek. A nagy felfordulás. örök harca véget ért. van megoldás. … Nincsenek többé emberi szavak. A teljesség teljes. Aztán újra befelé fordul. Ami volt. Önmagába tekint. van lehetőség a szabadulásra! Hiszen mindenki . Még egyszer visszatár a poklok szintjére. az elemek tivornyája. Tökéletes a csönd. A Természet betöltötte feladatát.De még nem hagyja el. az nincs többé. Korláttalanul. A világűrben már csak ködök gomolyognak. Hová? Mivé? Nem kérdi senki. Maga az űr is feloszlik. Az emberek poklába. amelyek csak távolról is illethetnék a valóságot.ő maga! Eltévedt juhait gyűjti egybe. a tarka tánc. Lelépett a szemlélet színpadáról. Tökéletes a csend. hajszája. felszívódik. AUM . A Természet minden éneke egyszer s mindenkorra elhallgatott. Még utoljára. Hogy tudtul adja.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful