CANDIDE

VOLTAIRE

CANDIDE
VAGY AZ OPTIMISTA VILÁGNÉZET
FORDITOTTA

KEMÉNY GÁBOR

TARTALOM
Néhány szó... ELSŐ FEJEZET. Hogyan nevelték Candide-ot egy gyönyörü kastélyban és hogyan kergették ki onnan. MÁSODIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal a bolgárok között? HARMADIK FEJEZET. Hogyan szabadult meg Candide a bolgároktól és mily sorsra jutott? NEGYEDIK FEJEZET. Hogyan találkozott Candide hajdani filozófia-tanitójával, Pangloss doktorral s mi lett az utóbbi sorsa? ÖTÖDIK FEJEZET. Vihar, hajótörés, földrengés; mi történt Pangloss doktorral, Candide-dal és az anabaptista Jacques-kal? HATODIK FEJEZET. Ünnepélyesen máglyát raknak, hogy eretnek-égetéssel akadályozzák meg a földrengést; Candide-ot megbotozzák. HETEDIK FEJEZET. Hogyan gondoskodik Candide-ról egy öreg asszony; hogyan találja fel kedvesét. NYOLCADIK FEJEZET. Kunigunda története. KILENCEDIK FEJEZET. Mi történt Kunigundával, Candide-dal, a nagy inkvizitorral és a zsidóval? TIZEDIK FEJEZET. Mily nyomoruságos helyzetbe jutnak Candide, Kunigunda és az öreg asszony Cadixban; hogyan szállnak hajóra. TIZENEGYEDIK FEJEZET. Az öreg asszony története. TIZENKETTEDIK FEJEZET. Az öreg asszony tovább meséli viszontagságait. TIZENHARMADIK FEJEZET. Hogyan kellett Candide-nak elválnia a szép Kunigundától és az öreg asszonytól? TIZENNEGYEDIK FEJEZET. Hogyan fogadták Candide-ot és Cacambot Paraguayban a jezsuiták? TIZENÖTÖDIK FEJEZET. Hogyan ölte meg Candide a kedves Kunigunda bátyját? TIZENHATODIK FEJEZET. Milyen kalandjuk volt utasainknak két leánnyal, két majommal és az Oreillons-nevezetű vademberekkel? TIZENHETEDIK FEJEZET. Candide és lakája Eldorádóba érkeznek; mit látnak ott? TIZENNYOLCADIK FEJEZET. Mit láttak Eldorádóban? TIZENKILENCEDIK FEJEZET. Mi történt velök Surinamban s hogyan kötött Candide ismeretséget Martinnal? HUSZADIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal és Martinnal a tengeren?

2

HUSZONEGYEDIK FEJEZET. Candide és Martin Franciaország partjai felé közelednek és folytatják az eszmecserét. HUSZONKETTEDIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal és Martinnal Franciaországban? HUSZONHARMADIK FEJEZET. Candide és Martin angol partokhoz érkeznek; mit látnak ott? HUSZONNEGYEDIK FEJEZET. Raquette és Giroflée barát története. HUSZONÖTÖDIK FEJEZET. Látogatás Pococuranté őnagyméltóságánál, a velencei nemesnél. HUSZONHATODIK FEJEZET. Candide és Martin együtt vacsorálnak hat idegennel; kik ezek az idegenek? HUSZONHETEDIK FEJEZET. Candide Konstantinápolyba utazik. HUSZONNYOLCADIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal, Kunigundával, Panglossal, Martinnal és a többivel? HUSZONKILENCEDIK FEJEZET. Hogyan talált a meg Candide Kunigundát és az öreg asszonyt? HARMINCADIK FEJEZET. Befejezés.

3

mint azt.Néhány szó arról. ami által persze Leibniznak annyiszor ismételt sántikáló kifogása a világ bajai ellen. ránézve váratlan bizonyitásra talált.az optimizmus e módszeres és bő kifejtésének nem tulajdonithatok ezen minőségében más érdemet. hogy később a nagy Voltaire halhatatlan Candide-jára adott alkalmat. azt állitja a mi világunkról. hogy e világban tökéletes rend uralkodik. Leibniz. hogy az összes lehető világok között a legjobb. . Hogy maga a világ mit szól ehez a kijelentéshez: azt mutatta meg Voltaire »Candide«-jában. hogy csupán őszinteségre van szükség az optimizmus ellenkezőjének a felismeréséhez. »Leibniz Theodiceájának . az optimista világnézetnek egyik pregnáns hirdetője.kijelentette.mely szerint a világot alkotó alapegységek (monaszok) istentől előre meghatározott összhangban (harmonia praestabilita) vannak egymással .« 4 . Már hősének nevével is rámutatott Voltaire arra. mielőtt a »Candide« olvasásához fogunk.irja Schopenhauer . hogy tudniillik némelykor a rossz a jót előidézi. amit tudnunk kell. Ezt az állitását néhány ellenmondást nem türő apriori tétellel meg is alapozta s metafizikájára támaszkodva.

azt kellett volna mondania. 1 2 Candide = nyiltszivü Pangloss = »csupa nyelv«. lovászai egyben vadászai is voltak. habár sohasem volt bátorsága ezt néki bevallani. mert Kunigunda kisasszonyt elragadóan szépnek találta. Pangloss. és viselünk is csizmát. üde arcu. »Nyilvánvaló. Pangloss a metafizikai-theologiai-kozmolo-nigologiát tanitotta. ki körülbelül háromszázötven fontot nyomott. mindnyájan nagyméltóságodnak szólitották és nevettek az elmésségein. Meggyőződése szerint azon boldogság után. hogy valaki Thunder-ten-tronckh bárónak születik. Kunigunda. Elég józan itélőképessége a legegyszerübb szellemmel párosult. akihez a kisasszony semmikép sem akart feleségül menni. hogy Candide a báró ur nővérének és egy környékbeli derék és tisztességes nemesnek a fia. mert a szerencsétlen férfi csak hetvenegy családfát tudott felmutatni s családfájának többi ágazatát elpusztitották az idő viharai. A báró ur Westphalia leghatalmasabb urai közé számitott. Bámulatra méltóan be tudta bizonyitani. a kövek azért vannak. és lám a méltóságos báró urnak valóban gyönyörü kastélya van. tizenhét éves. kit a természet a legszelidebb erkölcsökkel áldott meg. hogy például az orr a pápaszem hordására való és hát ime . hogy csizmát huzzunk rájuk. a disznó arra való. mindezeknek következéseképen: aki azt állitotta. mert minden bizonyos célra lévén alkotva. hogy a dolgok nem lehetnek másformák. Arcvonásai hiven tükrözték vissza jóságos lelkét.« Candide figyelmesen hallgatta őt és ártatlanul hitt e tanitásoknak. szőrszálhasogató. telt idomu. 5 . bőbeszédü. ostobaságot beszélt. hogy semmiféle hatás nincs ok nélkül és hogy ebben az elképzelhető legjobb világban a báró ur őméltóságának kastélya minden kastélyok közt a legszebb. a vidék legelső báróját a legszebb lakás illeti meg. valamint hogy az összes bárónők között is legjobb a méltóságos asszony. Westphaliában. mondogatta. a lábak szemmel láthatólag arra teremttettek. kivánatos leány volt. a falu vikáriusa volt egyszersmind a nagy alamizsna-osztogató.2 a házi tanitó valóságos orákuluma volt a családnak és a kis Candide korához és jelleméhez illő lelkesedéssel hallgatta tanitásait. szükségképen a legjobb célra is alkottatott minden. élénk. és ugy hiszem ezért nevezték Candide1-nak. Ne feledjük el. a harmadik: őt mindennap láthatni. A báróné asszony. a boldogság következő foka Kunigunda kisasszonynak lenni. ki a környéknek s ebből kifolyólag az egész világnak legnagyobb filozófusa. Leánya. hogy minden jól van a világon.van is pápaszemünk. hogy megfaragván kastélyokat épitsünk belőlük. mert kastélyának egy kapuja és néhány ablaka volt. A ház régi cselédei ugy sejtették. hogy megegyük és esszük is egész éven át. Hogyan nevelték Candide-ot egy gyönyörü kastélyban és hogyan kergették ki onnan. Thunder-ten-tronckh báró ur kastélyában élt egy fiatal ember. hogy minden a legjobban van.ELSŐ FEJEZET. A báró fia pedig minden tekintetben méltónak látszott atyjához. a negyedik: Pangloss mestert hallgatni. Házőrző komondorai szükség esetén kopófalkául szolgáltak. mivel a ház ügyeit igazgatta. már ennek révén is nagy tekintélynek örvendett és még tiszteletre-méltóbbá tette őt az a méltóságos magatartás. sőt a nagy termet még szőnyeg is ékesitette.

és igy minden fejtetőre állott ebben a lehető legszebb és legkellemesebb kastélyban. és eszébe ötlött.Midőn Kunigunda egy napon a kastély előtt sétált. A kastélyba visszatérve találkozott Candide-dal és elpirult. Kunigunda elfogódott hangon köszöntötte őt és Candide beszélt hozzá anélkül. hogy tudná. Kunigunda elájult. Candide felemelte. azon a kis befásitott helyen. szemükben tüz villant meg. ajkaik találkoztak. lélegzetét visszafojtva figyelte a többször megismételt kisérleteket. Mivelhogy Kunigunda kisasszony különösen érdeklődött a tudományok iránt. amint asztalt bontottak. Kunigunda egészen ártatlanul megfogta az ifjú kezét. Másnap vacsora után. Thunder-ten-tronckh báró ur történetesen a spanyol-fal mellett haladt el s látván ezt az okot és okozatot. a fiatal ember szintén ártatlanul. a hatásokat meg az okokat. érzéssel és kimondhatlan bájjal kezet csókolt a fiatal lánynak. Kunigunda és Candide találkoztak egy spanyol-fal mögött. Candide szintén piros lett. térdeik megremegtek és kezük el-el tévelygett. 6 . világosan látta a doktor részéről az elegendő indokot. tudni vágyással telten tért vissza. egy szép és fogékony kis barna teremtésnek. amint épen kisérleti fizikából adott órát az édes anyja szobaleányának. Candide-ot szapora farba-rugások közepette kikergette a kastélyából. mikor pedig magához tért. és nagy izgatottsággal. mit mond. hogy ő is szolgálhatna elegendő indokul Candide-nak vagy Candide őneki. a lombok között Pangloss doktort pillantotta meg. a leány leejtette zsebkendőjét. melyeknek véletlenül tanuja lett. de mégis különös izgatottsággal. a báróné-asszony alaposan felpofozta. melyet parknak neveztek.

vacsora nélkül a szabad ég alatt feküdt le. célozz. melyet Valdberghoff-trarbh-dik-dorffnak hivnak. hat láb magas hős utolérte. végül a szabad akaratnak nevezett isteni adomány dicsőségére elhatározta. védője és hőse lettél a bolgár népnek. »Nagyon szereted. amik nyakszirtjétől faráig záporként hullottak rá. nem csak a fizetéstől mentünk fel. hogy itt egy fiatal metafizikussal áll szemben. Mivel pedig a hadsereg kétezer emberből állott. megkötözte. Candide ugy érezte.s végül harmincat kap a fenekére. Egy szép tavaszi napon sétára határozta magát s mindég egyenesen előre ment. lőjj. Hiába hangoztatta Candide az akarat szabadságát és hogy sem az egyikből sem a másikból nem kér: választania kellett. »Uraim. hogy öt láb öt hüvelyk magas vagy? . ez a magasságom. de azt sem fogjuk tűrni.Igazatok van. »Mostmár rendben vagyunk. Nagy pelyhekben hullt a hó és Candide másnap teljesen átázva vonszolta magát a közeli városba. azt kérdezzük. igyunk az egészségére. nagyon szeretem Kunigunda kisasszonyt. midőn négy másik.. de azok leintik. pedig ő a legszeretetreméltóbb király. . s asztalhoz ülnek. mert nem elég-e. Candide nagyon elcsodálkozott a történteken és még nem igen értette. Pangloss ur is mindég ezt mondta s én magam is belátom. A törvény előirásához hiven megkérdezték. mondá nekik Candide bájos szerénységgel. Sokat sirt. vagy hogy egyszerre tizenkét ólomgolyót röpitsenek a koponyájába. mondá meghajolva. a szántóföld két barázdája közé. balra-át. mondá az egyik kékruhás. Uraim!« És ivott. szemeit bekötözik. megalapoztad szerencsédet és biztositva van dicsőséged. tekintetét az égre emelve és gyakran visszanézett az elképzelhető legszebb kastély felé. a következő napon már csak tizet adnak neki és pajtásai ugy nézik. hiszen sohasem láttam. sokáig mendegélt Candide anélkül.MÁSODIK FEJEZET. nem volt egy garasa sem s majd eldőlt az éhségtől meg fáradtságtól. lábhoz a puskát. Candide elfogadja s nyugtát akar róla adni. mondá az egyik. hogy nagyon szereted-é a bolgár királyt? Dehogy szeretem. lépést szaporázz . mondták neki.. ilyen szép külsejű és ily érdemes egyének nálunk sohase szoktak fizetni. hogy tudná hova. . E pillanatban megjelenik a bolgár király és érdeklődik az elitélt büne felől. ki nagyon tájékozatlan az igazi élet dolgaiban és szelid jóindulattal megkegyelmezett neki s irgalmas 7 . nézd milyen szép szál legény ez. de nincs miből fizessem a költséget.Nem róla van szó. vállhoz a puskát. hogy fogadjon el néhány tallért.? . Mivel pedig a királynak éles elméje volt. . sötétkék ruhába öltözött ember vette őt szemügyre: »Pajtás. felelé Candide.« Kérik.Ugyan ne mondd.Oh igen. igazán nagyon megtiszteltek. fenntartója. felelte.« Közel mentek Candide-hoz és nagyon barátságosan meghivták őt vacsorára. mint valami csodát. Két. Mi történt Candide-dal a bolgárok között? Kiüzve a földi paradicsomból. mert meg volt róla győződve. letérdepeltetik. elhurcolta és tömlöcbevetette. hogy lábaiknak kedvök szerint való használata ép oly kiváltsága az emberi. . kétszer ki is állotta a próbát. mit szeretne jobban: hogy harminchatszor megvesszőzze az egész hadsereg. Ott rászoktatják.Csakugyan uraim. hogy ezt már nem birja ki s azt a kegyet kérte. hiszen az embereknek mindenkor segiteniök kell egymást. Mikor a harmadik futásra került volna a sor. mint az állati nemnek. hogy ilyen fickó pénz szűkében legyen. hogy jobbra-át. mely a báróleányok legbájosabbikát rejtette magába. Szomoruan állt meg egy kocsma ajtajában.mondá a kékruhások egyike. hogyan lett hőssé.« Nyomban bilincsbe is verik lábait és igy hurcolják a hadseregbe. Ám alig tett meg két mértföldet. legyenek oly irgalmasak s zuzzák szét a fejét.Ülj le komám az asztalhoz. . ez négyezer ütést jelentett számára. . hogy kiteszi magát harminchatszor a vesszőfutásnak. Hajlandók voltak ezt a kegyet megadni. hogy minden a legjobban van berendezve ezen a világon. megértette.Oh. e pillanattól fogva támasza. másnap már jobban végzi a gyakorlatot és csak huszat kap. uram! .Kész örömmel. mindabból amit Candide-ról hallott.

Egy derék felcser három hét alatt meggyógyitá Candide-ot a Dioszkoridesz ajánlotta orvosszerekkel. Már egy kissé behegedtek sebei és már járni is tudott. midőn a bolgár király háborut inditott az arab király ellen.szivét minden ujságban s még a késő századokban is dicsérettel fogják emlegetni. 8 .

kidugván fejét az ablakon és elgondolván. . hazavezette otthonába. hogy nincs betevő falatom. amilyen még a pokolban sincs soha. Hogyan szabadult meg Candide a bolgároktól és mily sorsra jutott? Sehol a világon nem volt oly pompás. Az áldozatok száma jóval tulhaladhatta a harmincezret. aki ugy reszketett. amott felkoncolt hajadonok hallatták utolsó sóhajtásaikat. hogy adják meg nekik a kegyelemdöfést. végre kijutott Candide a háboru szinteréről. hogyan keresse meg a kenyerét: Végül egy olyan emberhez fordult Candide. amig nem tudom a kenyeremet megkeresni. egy Jacques nevü jámbor anabaptista. amily gyorsan csak tudott. dobok. hogy ha nem hagy fel a koldulás mesterségével. a legjobb képessége szerint elrejtőzködött a hősi mészárlás alatt. a Te Deum-ot énekeltette. sőt munkát is akart neki adni gyárában. ágyuk oly harmóniában voltak. de akár az. kérdé a hitszónok. kik félig megégtek. mindez nem történhetett máskép. javitó intézetbe zárják s ott majd megtanulja. egy másik faluba menekült: ez a bolgároké volt s az arab hősök hasonlóképen bántak el vele. hogy ép oly jól fognak vele bánni. elkerülhetetlen volt. miután néhány hős kielégitette rajtuk természetes vágyát. fürge. hogy máshova megy elmélkedni az okok és okozatok felől. ezt kérdé tőle: »Minek jöttél? valami jó ügy hozott ide? . mások. Végül. annyi bizonyos. megfürdette. mint egy filozófushoz illik. akár nem. akik rontották itt a levegőt. végig nézte. harci trombiták. egy lelkes.Nem is érdemled meg. tarisznyájában volt még egy kevés élelmiszer és Kunigunda kisasszonyt még egy pillanatra sem feledte el. tollatlan lénnyel. porrá volt hamvasztva a helység: arab falu volt ez. mily kegyetlen és csufondáros módon bántak el egyik testvérével. Candide. azon a nézeten vagy. melyet a bolgárok a nemzetközi jog törvényeihez hiven felégettek. felelé Candide. itt ütésektől elsanyargatott aggastyánok látták haldokolni a legyilkolt asszonyokat.HARMADIK FEJEZET. eredj. mielőtt Kunigunda kisasszony szép szemei miatt kiüzték onnan. Mire Hollandiába érkezett. kétlábu. levágott karok és lábak között kiloccsant agyvelők hevertek szerte a földön. kenyeret és sört tett elébe s még két pengő forinttal is megajándékozta. kik gyermekeiket vérző emlőikhez szoriták. Először az ágyuk söpörtek el körülbelül hatezer embert mindkét részről. Haldokló roncsok közt járva és romok közt bukdácsolva. a dolgok mindég szükségszerüen kapcsolódnak egybe és minden a lehető legjobb célra teremtetett. hogy összekolduljam az ennivalómat. te nyomorult. azután a muskétások szabaditották meg ezt a legjobb világot vagy kilenc-tizezer bitangtól. átható pillantást vetve rá. kiki a maga táborában. a szurony is elegendő oka volt néhány ezer ember halálának. mondá a prédikátor. keservesen jajgatva kérték. hogy a pápa az Antikrisztus? . Alamizsnát kért több előkelő személytől.Még nem hallottam erről beszélni. mialatt a két ellenséges király. hogy vesszőfutásban legyen részem és kellett. elfogyott az ennivalója. nem kételkedett abban.Barátom. mint a báró ur kastélyában. Candide. hogy ebben a boldog országban mindenki gazdag és keresztény.Nincsen okozat ok nélkül. ki nem volt megkeresztelve. felelt szerényen Candide. hirtelen rázuditotta egy edény tartalmát.. hogy elüzzenek Kunigunda kisasszony mellől. ragyogó és jól fegyelmezett hadsereg. te gazfickó. pusztulj innen. Candide arra határozta magát. hogy olyan ember áll előtte. . ki kételkedett a pápa antikrisztusi mivoltában. ne kerülj soha többet a szemem elé. hogy jóllakjál. mint ez a kettő: a sípok. de valamennyien figyelmeztették arra. Keresztülvergődött a halottak és haldoklók tömegén és igy jutott el egy szomszédos faluba. Ó egek! Milyen tulzásba ragadja a nőket a vallásos buzgalom! Egy ember. ki egy nagy gyülekezetben teljes óra hosszat beszélt a kegyességről: ez a szónok.. de mivel hallotta.« A prédikátor felesége. hol perzsa szőnyegeket 9 .

hogy minden a legjobb e világon. szemei fénytelenek voltak. foga fekete. mi Hollandiában szokásos volt. szája lefittyedt. lelkesedéssel kiáltott fel: »Bölcsen mondá Pangloss mester. ki mérges kelevényekkel volt boritva. mert mondhatom hogy sokkal jobban el vagyok ragadtatva a te határtalan nemeslelküségedtől. Candide földre vetvén magát előtte.« Másnap sétaközben egy koldussal találkozott. heves köhögés kinozta és minden rohamnál kiköpte egy fogát. mint amennyire elkeserit annak a fekete palástos urnak és feleségének kegyetlensége. hangja rekedt volt.készitettek. az orra vége lerohadt. 10 .

mely megmérgezi a nemzés forrását. hát nem ismered fel a te kedves Panglossodat? . de megvan rá az elegendő ok. a szerelem juttatott ide. És ez a szép ok hogyan szülhetett benned ily rettentő okozatot? Pangloss igy felelt: »Ó.Jaj! mondá Candide. japánok még nem is ismerik.« Erre Candide ismét elájult. a szivek kormányzóját. melyeknek martaléka lettem: a lány meg volt fertőzve. válaszolá a nagy férfiu. a világmindenség fenntartója. különösen a nagy hadseregekben.. Ami engem illet. A fantom mereven nézte őt és a nyakába borult. válaszolt a másik. nélkülözhetetlen kelléke és szükséges alkotórésze ez a lehető legjobb világnak. barátja magához téritette csöppnyi romlott ecettel. én már senkire sem származtatom. Pangloss doktorral s mi lett az utóbbi sorsa? Candide. ki viszont egy lovassági kapitánynak köszönhette. a természet remekmüvével? . mint egy csók és húsz farbarugás. juhot vagy rucát sem kiméltek: de alaposan meg is fizettek ezért. én is ismertem a szerelmet. mondá Pangloss. mert az arabok ugyanezt tették a szomszéd báróságban. az utóbbi egy márkinőtől kapta. kinaiak. perzsák. . talán bele is halt.Mit kell hallanom? te vagy az.Egyáltalában nem. a lelkek lelkét. Hogyan találkozott Candide hajdani filozófia-tanitójával. emez egy jezsuita noviciustól. ami a nővérének. a báróné őméltóságát darabokra vágták.Ó Pangloss! kiáltott fel Candide. kedves Candide-om. minden lányok gyöngyével. melyek jól fegyelmezett. inkább a részvéttől mint a borzalomtól indittatva. akkor nem lenne se csokoládénk se biborfestékünk. »Kunigunda meghalt! Ó. ki a forrásig ment vissza.. az okról és okozatról kezdett kérdezősködni s elegendő okát kereste annak. sohasem volt belőle több hasznom. egyetlen fát. a báró urnak. kitekerték a nyakát. ki védelmére akart kelni. »Nagy ég! mondá a nyomorult a másik nyomorultnak. hogy a mai napig csakis a mi földrészünkön terjedt el ez a betegség oly nagyon. miután oly sokszor megbecstelenitették. . azonkivül figyelembe kell venni. mi világos ellentétben áll a természet nagy céljával.Nem. karjaiban a paradicsom gyönyöreit élveztem és e gyönyöröknek köszönhetem most a pokoli kínokat. a szerelem.« Ennek hallatára Candide elájult. az emberi nem vigasztalója. indusok. ahányszor csak lehetséges volt. hogy szapora rugások közepette látott engem kikergetni atyja-urának gyönyörü kastélyából? .Meghalt. mikor Pangloss kissé erőhöz jutott.Nem birom tovább. mely egy bolgár birtokos tulajdona volt. mondá Pangloss.NEGYEDIK FEJEZET. a jámbor Jacques anabaptistától kapott két pengő forintját odaadta a borzalmas állapotban lévő koldusnak. Minálunk azonban bámulatosan felvirágzott. az én szegény növendékemnek is az lett a sorsa.« Candide rögtön elvitte őt az anabaptista istállójába és egy kis kenyeret adott neki. és ami a kastélyt illeti. egyetlen csürt. melyet az istállóban talált. Candide kinyitá szemeit. hogy Pangloss ily szánalmas állapotba jutott. mert ha Kolumbusz nem kapta volna meg Amerika egy szigetén ezt a nyavalyát. mert én belehalok. milyen különös családfa! Biztosan maga az ördög ennek az őse! . sőt amely gyakran magát a nemzést is lehetetlenné teszi. Candide ijedten tántorodott vissza. de amint magához tért és mindent elmondott. te jutottál ily borzalmas állapotba? Mily szerencsétlenség ért? miért nem maradtál a világ legszebb kastélyában? mi történt Kunigunda kisasszonnyal. A törökök. az érzékeny lények lelkesitője. ki egyenesen Kolumbusz Kristóf egyik bajtársától szerezte. . bolgár katonák ölték meg. a gyöngéd szerelem. mert őrá meg egy vén grófnőtől ragadt. hol talállak meg téged. Paquette egy tudós ferencrendi baráttól kapta a nyavalyát. bizonyára emlékszel Paquette-re. elképzelhető legjobb világ? De vajjon mily betegség ölte meg? nem az-e. ami a szivét nyomta. ez egy apródtól. 11 . kő kövön nem maradt. hogy néhány évszázad alatt ők is alaposan megismerjék. a mi felséges bárónénk csinos komornájára. megkérdezte tőle: »Nos mi van Kunigundával? . drága mesterem.Jaj! mondá amaz.

kérdé Pangloss. és az egész földkerekségen még eret vágatni vagy beöntést kapni sem lehet.« Ezek a szavak elhatározásra birták Candide-ot. hogy ezekkel pusztitsák egymást.« Mialatt filozófusunk igy elmélkedett. mondá.Mindez elkerülhetetlenül szükséges.Mily csodálatos ez. mert hiszen nem születtek farkasoknak és mégis farkasokká lettek. kik kezükben tartják az államok sorsát. Pangloss a kezelés alatt csupán egyik szemét és fülét vesztette el. amely lefoglalván a bukott kereskedők vagyonát. és az egyesek szerencsétlensége az általános jólét forrása. az ég elsötétült. de téged meg kellene gyógyittatni. »Valahogy ugy kell legyen. A filozófus szépen tudott irni és kitünően értett a számtanhoz. igy hát az anabaptista Jacques könyvelőnek alkalmazta. ha nincs pénzünk vagy ha valaki más meg nem fizet érte. Megemlithetném még a csődbejutottakat és az igazság-szolgáltatást is. Két hónap mulva kénytelen lévén ügyeinek elintézése céljából Lisszabonba utazni. magával vitte hajóján a két filozófust. 12 . hogy a jámbor férfiu habozás nélkül házába fogadta Pangloss doktort és kigyógyittatta a saját költségén. és ők mégis szuronyokat és ágyukat gyártottak. barátom. nincs egy árva garasom se. Pangloss az uton megmagyarázta neki. a kegyes anabaptista Jacques-nak lábai elé vetette magát és oly meghatóan festette le előtte barátja szánalmas állapotát. hogy az emberek elhagyták eredeti természetöket. . . a szélrózsa minden irányából hatalmas szél kerekedett és a hajót Lisszabon kikötője előtt rettenetes vihar támadta meg.derék zsoldosokból állnak. akkor huszezren vannak megfertőzve mindkét részről. biztosak lehetünk benne. megfosztja tőle a hitelezőket. Jacques nem volt ezen a nézeten. válaszolá a félszemü doktor. Isten se huszonnégy fontos ágyukat se szuronyokat nem adott az embereknek. hogy ha harmincezer ember szép csatarendben ugyanilyen erővel szemben áll. . annál nagyobb az általános jólét.Hogyan tegyem ezt. hogy ezen a világon minden a lehető legjobban van elrendezve. igy aztán minél több bajuk van egyeseknek. mondá Candide.

. bennem ugyan emberedre akadtál és jó helyen hangoztatod az emberiség érdekét!« Nehány leomló kő megsebesitette Candide-ot. majd örökre elmerül a hullámokban: utána akar ugrani a tengerbe. mondá neki. . nem veszed figyelembe az emberiség érdekét. földrengés. egyszerre csak egy őrjöngő matróz durván meglökte s ő elterült a padozaton. hogy egy tekintetre is méltatná.« Candide elvesztette az eszméletét. bebizonyitván. a haldoklók és holtak között találkozott. A matróz fütyürészve és káromkodva mondta: »Itt nyerhetünk valamit. kiáltott fel Candide.« A matróz telhetetlenül jár-kel a romok között. .Vajjon mi lehet az elégséges oka ennek a tüneménynek? kérdé Pangloss. ugyanazon okoknak ugyanazon okozatai voltak.ÖTÖDIK FEJEZET. Mig Pangloss ezt apriori bizonyitgatta. maga a matróz is annyira előre lendült. felkutatja a halottakat. hajótörés. a tetők a fundamentumokra fordulnak és a fundamentumok a földdel egyenlővé lesznek: harmincezer mindennemü és koru ember lelte halálát a romok között. hogy ott ez az anabaptista megfulladjon. Valószinüleg egy kén-réteg húzódik el a föld alatt Limától Lisszabonig.Ez a világ vége. a tenger tajtékozva önti el a kikötőt. kimenti őt. hogy fejjel lefelé kibukott a hajóból: megakadt és függve maradt egy törött árboc roncsán. én matróz vagyok és Batáviában születtem. Candide-dal és az anabaptista Jacques-kal? Az elgyengült utasoknak egy része. Pangloss megrántotta a kabátját: »Barátom. észre veszi jóltevőjét. elissza. ki miatt a jámbor anabaptista a vizbe fullt: a gazfickó szerencsésen partra uszott. . siratva jóltevőjük halálát. Amerikában. Ez veszni hagyja őt anélkül. a hajó teljesen elmerült és minden utas odaveszett. japáni utazásom alatt négyszer tagadtam meg a keresztet. akivel a leomlott házak. Lima városában. elterült a földön és majd eltemették a romok. nem helyesen cselekszel. igy szólt Panglosshoz: »Ó jaj! adj egy kis bort és olajat. egyik a másik szavát nem hallotta. Az anabaptista segiteni óhajtott valamit s a fedélzeten tartózkodott. miután a vihart már kiállották. és miután lerészegedett. melyet a hajó hánykolódása okoz az idegekben és a test minden részecskéjében. De az erős ütéstől. de a filozófus Pangloss megakadályozza őt. hogy a dologhoz semmi kétség se fér. Vihar.Ördög és pokol. azon megfoghatatlan izgalom hatalmába kerülve. kiabált a másik. 13 .Ez nagyon valószinü. . hogy a lisszaboni kikötő egyenesen azért alakult. az árbocok összetörtek. jegyezte meg Pangloss. hamu és lángfolyamok öntik el az uccákat és nyilvános tereket. Alig hogy a városba értek. amint egy pillanatra kibukkan a vizből. adj egy kis olajat és bort. de az Istenre kérlek. a hajó léket kapott. az utasok másik része jajveszékelt és imádkozott. a vitorlák elszakadtak. ha pénzre bukkan. a mult évben ugyanilyen lökéseket tapasztaltak.Mit? valószinü?! Azt állitom. ámde a nagy iparkodás közben tengerbe pottyan a matróz szeme láttára. csak Pangloss és Candide menekültek meg és az a durva matróz. a házak összeomlanak. mi történt Pangloss doktorral. rosszul használod fel az idődet. hogy pénzt találjon. Candide közeledik. megvásárolja az első uccai lány kegyeit. midőn egyszerre megrendült lábuk alatt a talaj. . összetöri a partnál horgonyzó hajókat. hogy ezzel megmenekülnek az éhségtől. magához veszi. mondá Candide. senki sem parancsolt.A földrengés nem uj dolog. A jámbor Jacques segitségére siet. hova egy hajóroncson Pangloss és Candide is kijutottak. már nyugtalankodni sem tudott a veszély miatt. dolgozott aki birt. mert különben meghalok. mire Pangloss egy kis vizet hozott neki a közeli forrásból. Kissé magukhoz térve Lisszabon felé vették utjukat: volt még néhány garasuk s remélték. melyet az anabaptistára mért.

mert lehetetlen. midőn az inkvizició embere jelt adott szolgájának. mert hát az ember bűnbeesése és kiátkozása szükségkép hozzátartoznak e lehető legjobb világhoz. ebédet adott nekik. Néhány polgár hálából. mert ha minden a legjobban van. mindez a lehető legjobb. ámde Pangloss vigasztalta őket. aztán ők is. hogy szomoru ebéd volt.A legalázatosabban bocsánatot kérek méltóságodtól. hogy szabadok legyünk. hogy a dolgok folyása nem lehet másforma. mert hiszen minden jól van. mert végül az akarat meg lévén határozva. mint mások megpróbáltak segiteni azokon.Méltóságod meg fog nekem bocsátani. a romokon átbotorkálva.. akkor nincs se bűnbeesés. mondá. se bűnhődés. udvariasan átvette a szót és ezt mondá: »Uraságod valószinüleg nem hisz az eredendő bűnben. amiért kimentették őket.. a vendégek könnyeikkel öntözték kenyeröket. mert elkerülhetetlenül szükséges volt. 14 .Uraságod tehát nem hisz a szabad akaratban? kérdé az inkvizició bizalmas embere. amilyet ebben a helyzetben adni lehetett: meg kell adni. meggyőzően bizonyitva be. mondá Pangloss: szabad akarat létezhetik a feltétlen szabadság mellett is. ki épen mellette volt.Másnap. ez semmiképen sem lehet másutt. . akik a halál torkából kimenekültek.« Egy kis fekete ember. mondá Pangloss még udvariasabban. »mert. mert ha egyszer Lisszabonban vulkán van. ahol vannak. némi kis ennivalóhoz jutottak és erejök visszatért valamennyire.« Pangloss még be sem fejezte beszédét. ki a portoi és oportoi borokat töltögette. . hogy a dolgok ne ott legyenek. az inkvizició megbizottja. .

Megfogtak tehát egy biscayai embert. mért kellett téged felakasztva látnom a nélkül. hogyan fulladtál meg a kikötőben! Ó. hogy néhány személynek fényes szertartások között. Kunigunda. A földrengés után. az ország bölcsei nem tudtak hathatósabb módot kitalálni a teljes pusztulás elkerülésére. az egyiket mert beszélni merészelt. a biscayait s azt a két embert. Candide-ot megbotozzák.« Visszatántorodott: alig tudott a lábán megállni. mert helyeslő arckifejezéssel hallgatta az előbbit: mindkettőjüket külön-külön jéghideg cellákba zárták. melyet szép egyházi ének követett. A Coimbre-i tudományegyetem megállapitotta. leányok gyöngye. remegő szívvel mondá magában: »Ha ez az elgondolható legjobb világ. hogy a földrengést megakadályozzák. hogy feleségül vette tulajdon keresztanyját és két portugált. agyonprédikálták. milyen lehet a többi? Az még csak hagyján. bár ez ellenkezett az itteni szokásokkal. hogy eretnek-égetéssel akadályozzák meg a földrengést. megbotozták. feloldották kötelékeit és megáldották. miért lettél te kéjgyilkosság áldozata. lassu tűzön való elégetése csalhatatlan titka annak. melyeknek se karmaik se farkaik nem voltak. ki szentül megvolt arról győződve. a félelemtől csaknem eszét vesztve. miért kellett látnom. hogy engem megbotoztak. a filozofusok legnagyobbika. ki tyukevés közben kitépte a tyuk szalonnáját: ama ebéd után pedig megkötözték Pangloss doktort és tanitványát Candide-ot. Ünnepélyesen máglyát raknak.. minthogy egy szép eretnek-égetést rendeznek a nép megnyugtatására.. melyekbe sohasem tévedt be napsugár: nyolc nappal később mind a kettőt san-benitoba öltöztették és papirsüvegeket tettek fejökre: Candide süvegére és san-benitojára lefelé lobogó lángok voltak festve és olyan ördögök. a másikat. kik nem akarták megizlelni a szalonnát.. Az éneklés alatt Candide-ot ütemre megbotozták. Ily öltözetbe bujtatva vettek részt a szent körmenetben s hallgattak végig egy nagyon szenvedélyes prédikációt. És csodálatos: ugyan e napon ujból félelmetes dübörgéssel rendült meg a föld. megégették. vérbe boritottan. midőn egyszerre egy öreg asszony surrant hozzá s ezt sugta fülébe: »Fiam.« 15 .. légy bátor és kövess. megtették ezt már a bulgárok is. emberek legjobbika. Candide ijedten. hogy tudnám az okát! Drága anabaptistám. de szegény drága Panglossom. Panglosst pedig felakasztották.HATODIK FEJEZET. mely Lisszabon városát háromnegyed részben eltemette.

Őt is megölték. Candide nem érzett bátorságot. egy magányosan álló. Harmadnapra megismételte ugyanezt az eljárást. valóban őt látta. egyél és aludjál. ez adott neki egy tégely kenőcsöt. mondá Kunigunda zokogva.És hogyan kerülsz Portugáliába? Honnan tudtad. mely előtt teljes öltözet ruha volt: »Egyél. felelte a bájos Kunigunda.« Candide szerencsétlensége dacára is evett és aludt. azután ő beszélt Candide-nak és az ifju áhitattal figyelt minden szavára s majd elnyelte a leányt tekintetével. komposztellai Szent Jakab viseljenek gondot reád. Csak dörzsöld magadat a kenőccsel. »Jöjj velem. de e két baleset nem okvetlenül halálos. amit szenvedett és még inkább elcsodálkozva az öreg asszony kegyességén. Az öreg asszony azt tanácsolja nekik. igyál és aludjál. »Hogyan? Hát csakugyan te vagy itt!? mondá Candide. hogy csendesebben legyenek és magukra hagyja őket. drágakövekkel feldiszitett és lefátyolozott nőt. kérdé folyton Candide: ki oltott szivedbe ennyi jóságot? Hogyan hálálhatom meg mindezt?« A jóságos asszony sohasem felelt semmit: egy este ismét visszajött és ezuttal nem hozott vacsorát. mitől visszanyerték eszméletöket és beszélni kezdtek egymáshoz: először csak félig kimondott szavakat. Mily tüneményes pillanat! Mily meglepetés! Kunigundát vélte látni. Ereje elhagyja és némán a lábai elé roskad. amit elválásuk pillanata óta tapasztalt.HETEDIK FEJEZET. Kunigunda az égre emelte tekintetét: megkönnyezte a jó anabaptistának és Panglossnak halálát. mint a filozófus Pangloss állitotta? . válaszolt a nő. megtapogatta a vállát és sajátkezüleg bedörzsölte egy másfajta kenőcscsel: azután ebédet hoz neki s végül este is visszajön.« Candide elcsodálkozva mindazon amit látott és mindazon.És atyádat. »Huzd félre a fátyolt. hogy én itt vagyok? Mily különös varázslattal juttattál ebbe a házba? .« mondá az öregasszony Candide-nak. könnyek.És a bátyád? . átvezeti a mezőségen körülbelül negyed mértföldnyire. . hangja pedig zavart és remegő s ámbár gerincébe még éles fájdalom nyilalt. s ámbár elfogódott volt. . Az öreg asszony kopogtat a kis kapun. de először neked kell elmesélned mindent. felkiáltások olvadnak össze. rázárja az ajtót és elmegy. hogy álmodik s ugy tekintette eddigi életét. feleleteket suttognak. fenséges termetü. egy eléggé tiszta kis ágyat mutatott neki. Az öreg asszony erre pálinkával élesztgette őket. leülteti egy selyempamlagra. kezet akart neki csókolni.« Candide a legmélyebb megilletődéssel engedelmeskedett. remegő kézzel felemeli a fátyolt. Hogyan gondoskodik Candide-ról egy öreg asszony. páduai Szent Antal atyánk és a mi urunk. ami amaz ártatlan csók és az elszenvedett rugások óta történt veled. mert ő volt az. »Ki vagy te. a legnaivabb módon elmesélt mindent. Az öreg asszony csakhamar ujra megjelent. mondá neki és a mi atochai szent szüzünk.« Karonfogja. gondoskodott enni-innivalóról. mint gonosz álmot s a jelent. kertektől és öntöző csatornáktól körülvett házhoz. A fiatal ember közelebb lép.Mindent el fogok mesélni. te élsz és itt vagy Portugáliában? Hát nem becstelenitettek meg s nem metszették fel a hasadat. holnap majd vissza jövök. nagy fáradsággal támogatva egy remegő. de mégis követte az öreg asszonyt egy rozzant kunyhóba. majd sóhajok. hogy dörzsölje be testét. Candide azt hitte.De igen. mondá és ne szólj egy szót sem. . anyádat igazán megölték? Meg bizony. kinyitják. hogy vacsorával lássa el. holnap vissza fogok jönni. »Nem az én kezemet kell megcsókolnod. Kunigunda pedig a pamlagra hanyatlik. mondá az öreg asszony. kérdéseket. Másnap az öreg asszony reggelit hozott neki. hogyan találja fel kedvesét. mint kellemes káprázatot. 16 . elvezeti Candide-ot egy arannyal diszitett terembe.

Palotájába vittek. a hét többi napján pedig az inkvizitoré. sokáig kacsintgatott rám s megizente. hogy titkos beszélni valója van velem. karmoltam. hogy nincs szebb a világon. hogy engedjen át neki. mindkettőnek ellenálltam s azt hiszem. ebbe a falusi villába hozatott.Folytasd. hogy most is ott vannak a nyomai. Igaz. nagyon megszokott dolog: s az istentelen bulgár olyat döfött tőrével a bal combomba. mondá Candide. elhatározta az inkvizitor ur. hogyan fekszem ott vérbe boritva. Alig tértem magamhoz. hogy eretnek égetést rendez. Három hónap mulva. mert gyakran nem tudták eldönteni. erre aztán magamhoz tértem. mert sejtelmem sem volt arról. a hölgyeknek frissitőket szolgáltak fel a mise és a kivégzés között. kétségbeesésnek tetőpontjára jutottam. hogy megpuhitson. haraptam. hogy változatlanul szeretnek. meglepetésnek.NYOLCADIK FEJEZET. borzalom fogott el. de erénye annál jobban megszilárdul. ajánlatot tett don Issacarnak. mikor az Ég akarata folytán a bulgárok gyönyörü thunder-ten-tronckhi kastélyunkba betörtek. miután eljátszotta mind a pénzét és rám is unt. atyámat és bátyámat megfojtották és anyámat darabokra tépték. hogy a te bőröd még fehérebb és egy árnyalattal 17 . egyébként semmi szellemesség. Ami engem illet. ki Hollandiában és Portugáliában kereskedett és aki szenvedélyesen szerette a nőket. A zsidó nagyon ragaszkodott hozzám. hogy voltak civakodások is. ekkor már a borzalomnak. de a katonát ez egy cseppet sem feszélyezte. Kunigunda története. hogy nagyon szépnek talált. Végre zsidóm megfélemlitve belement az alkuba olyan formán. hogy megláthatom . nagy tekintélyü ember. »Még ágyamban feküdtem s mély álomba voltam merülve. hogy hétfőn. ijedtségem. hogy mindaz. hogy a nyári lak is meg én is. Egyszer a nagy inkvizitor észrevett a misén. hogy a földrengést elháritsa és Don Issacart megfélemlitse. látva hogy e szörnyüség láttára elvesztettem eszméletemet.mondá naivul Candide. mindkettőjüknek közös tulajdonai leszünk.« Kunigunda ujból felvette az elbeszélés fonalát: »Aztán egy fiatal ember lépett be. Az inkvizitor máglyával fenyegetődzött. de nem tudott rajtam diadalmaskodni. feltártam neki születésemet. amint felakasztották. hogy tulajdon keresztanyját vette feleségül. bevallom: csalódtam. hogy egy zsidónak legyek a szeretője. mint a bulgár katonának. visszanyertem eszméletemet. hogy meghivott az ünnepélyre: nagyon jó helyre kerültem. Engem is megtisztelt azzal. midőn a san-benitoban és papirsüveg alatt egy Panglosshoz hasonló alakot láttam meg! Megdörzsöltem szemeimet. ami atyám kastélyában történt. mondá Kunigunda. hogy nagyon is méltóságomon aluli. a fájdalomnak. Végül. hogy nem Pangloss doktor iskolájában nevelkedett. vajjon a szombatról vasárnapra virradó éjjel a régi vagy uj birtokost illeti-e. de mily nagy volt meglepetésem. mint Thunder-ten-tronckh báró kastélya. hogy neki is nagyon szép termete és finom fehér bőre volt. egyszer meg lehet becsteleniteni egy nőt. önkivületem. Mondhatom. ennek tulajdonithatom. ő meg azt bizonyitgatta. A zsidó. Meg fogod látni. a szemeit akartam kikaparni a nagy bulgárnak. ekkor ájultan estem össze. Hat hónapja van érvényben ez az egyezség. Eddig abban a hitben voltam. mikor kivégezni láttam azt a két zsidót és a derék biscayait. szerdán és szombaton a zsidóé leszek. eladott egy don Issacar nevü zsidónak. látta. Én mostam rá és én főztem neki: mondhatom. Őszintén mondhatom neked. majd figyelmesen néztem őt és láttam. semmi filozófia: könnyen észre lehetett venni. Don Issacar. aztán bekötöztette sebeimet és hadifogolyként vitetett szállására. Egy hatalmas termetü bulgár. midőn téged láttalak meg teljesen meztelenül. . A kapitány haragra lobbant a gazfickó tiszteletlensége miatt és testemen ölte őt meg. ki udvari bankár s mint ilyen. hallani sem akart a dologról. de hadd folytassam. ki szentül meg volt róla győződve. neki jobban ellentálltam. Istenem! Remélem. és azt sem tagadom. erőszakot akart rajtam elkövetni.

Megparancsoltam az öreg asszonynak. Hálát adtam Istennek. a hitvány Issacar. Itt lelte őket don Issacar.. szakácsnői mesterségem. midőn azt állitotta. Szombat volt. barbárok!« De a szó torkomon akadt.« És mindketten asztalhoz ültek.. mint az én bulgár kapitányomé. azt szerettem volna mondani: »Megálljatok. az én bulgár katonám szemtelensége. a másik. melyről már beszéltünk. Pangloss doktor felakasztása. eljött. Kiáltani szerettem volna. melyek hatalmukba ejtettek. Miközben téged alaposan megbotoztak. ameddig ez lehetséges. az egyik. De te bizonyára nagyon éhes lehetsz. melyet egy spanyolfal mögött adtam neked azon a napon. hogy viszontláttalak. hogy minden legjobb a világon. az én szeretőmnek parancsára felakasztassék. ez a látványosság megkétszerezte azokat a kinos érzéseket. 18 . hogy a szeretetreméltó Candide és a bölcs Pangloss Lisszabonba kerülnek. majd a gyengeségtől csaknem elájulva elvonult lelkem előtt: atyám és anyám meggyilkolása. az utálatos inkvizitor. hogy a főinkvizitor méltóságának. melyen utoljára láttalak. azt kérdezgettem magamtól: hogyan lehetséges az. fogjunk a vacsorához. a nyári lak egyik tulajdonosa. a bulgár kapitány. a szent mise a megbotoztatásod alatt és eszembejutott az a csók. meghallottam a szavadat és beszéltem veled. vacsora után helyet foglaltak azon a szép pamlagon. hogy jogait élvezze és gyöngéd szerelmét tolmácsolja. Pangloss tehát kegyetlenül megcsalt engem. és hiába is kiáltottam volna. Rendelkezésemet pontosan végrehajtotta: megértem azt a kifejezhetetlen örömöt. szolgálósorsom. hogy viselje gondodat és vezessen ide. én is megéheztem. majd az eszemet vesztve. elkábulva. ki annyi megpróbáltatás után visszavezérelt téged.tökéletesebb. Felizgatva. a tőle kapott tőrdöfés. hogy száz korbácsütést kapjon.

A derék Candide vezesse elő őket. üljünk gyorsan lóra. ha az ember szerelmes. ámbár egyébként a legszelidebb természetü volt s a következő pillanatban az izraelita holtan terült el a szép Kunigunda lábainál.KILENCEDIK FEJEZET.Ha Panglosst nem akasztották volna fel. Belép és ott látja a megbotozott Candide-ot karddal kezében. Urnőmnek arany és gyémánt ékszerei vannak. mert ő nagy filozófus volt. »Szent szüz anyánk! . akkor nem ismer többé magára.« Ekkor az öreg asszony szólalt meg: »Három andaluziai ló van az istállóban. elérkezett utolsó óránk. gyönyörü idő van és nagy élvezet a hüvös éjszakában utazni. egy halottal a földön elterülve. felelé Candide. Ebben a pillanatban ily gondolatok cikáztak át Candide agyában: »Ha ez a szent ember most segitségért kiált. a szent Hermandad megérkezik a nyári lakba: őméltóságát egy szép templomban temetik el és Issacart a szemétdombra vetik.kiáltott a leány. mondá Kunigunda. midőn egyszerre egy másik kis ajtó nyilt meg.« Ez igen okos nő volt és már el is kezdte véleményét nyilvánitani. keresztül szurja és odalöki a zsidó mellé. szólt Candide. a nagy inkvizitorral és a zsidóval? Ez az Issacar egyike volt a legharagosabb hébereknek. »Mit? te hütlen kutya. felnyergelve és kantározva. meg vagyunk átkozva. Éjfél után egy óra volt. De ha ő nincs itt. Ámde a mi derék westphaliai barátunk a ruházattal együtt egy szép kardot is kapott az öreg asszonytól. melyet mindég magánál hordott s nem gondolva arra. és időt sem engedve az inkvizítornak arra. Kunigundát halálra rémülve és az öreg asszonyt. mi lesz velünk? Egy embert öltél meg nálam! Ha a rendőrség belép. megölöm őt habozás nélkül.« Ez az okoskodás világos és gyors volt. féltékeny és megvesszőztetésen ment át. amint tanácsokat osztogat.« Candide tüstént felkantározta a három lovat és Kunigunda. Candide-dal. kétségtelenül máglyára fog hurcoltatni. ezenfelül vetélytársam is. biztosan jó tanácsot adna ebben a nehéz helyzetben. Kardot rántott. Candide. még ez a fickó is osztozik velem!« Igy szólván hosszú tőrt húzott ki. el vagyunk veszve. ámbár én csak az egyik faromon tudok ülni és menjünk Cadixba. tehát az inkvizitor még nem elég.Kedvesem. az öreg asszony meg ő harminc mérföldet tesznek meg egy huzamban. rávetette magát Candide-ra. akik csak éltek eddig Izraelben a babyloni fogság óta. »Ime itt a másik is. Mialatt ők szöknek. Hogyan voltál rá képes te. Kunigundának is ez lenne a sorsa. ki oly gyöngédnek születtél. kérjünk tanácsot az öreg asszonytól. a vasárnap kezdete: ez a nap már az inkvizítor urat illette. Mi történt Kunigundával. Kunigunda és az öreg asszony már a kis Avacena városkában voltak. Nem lehet már szó megkegyelmezésről. a SierraMorena hegységei között és igy beszélgettek egy korcsmában: 19 . . hogy magához térjen meglepetéséből. hogy ellenfelének is van fegyvere. hogy két perc alatt megölj egy zsidót és egy főpapot? . Szivtelenül megkorbácsoltatott.

hogy ugy legyen! mondá Kunigunda. oh Istenem. hogy a mi világunknak ugy fizikai. gyorsasággal. te nem is sejted az én származásomat. hogy elhamarkodott itéletet mondjak. hogy becsületre tanitsák Paraguayban a főtisztelendő jezsuita atyákat. de a lelkem még teljesen meg van rendülve mindattól. ugyan! jóságos nénikém. hogy egyik bandájokat Spanyolország és Portugália királyai ellen fellázitották Szent-Szakramento városa mellett. . . a jó Pangloss gyakran bizonyitgatta. hátha még olyan szerencsétlenségeken mentél volna át. hajóra száll Kunigundával. Tehát semmid sem maradt. büszkeséggel és szakavatottsággal mutatta be a bulgár fegyvergyakorlatokat. miből éljünk? mit tegyünk? Hol találok még egy inkvizítort és még egy zsidót. »Vajjon ki lophatta el aranyaimat és gyémántjaimat? kérdé sirva Kunigunda. De ezen elvek értelmében a barátnak meg kellett volna annyit hagynia. válaszolá Candide. mondá az öreg asszony. sóhajtott Candide. ki tegnap Badajozban velünk egy korcsmában lakott. és ha megmutatnám neked az ülepemet. és hetvenkét őssel dicsekedhetem és hogy egészen a szakácsnő mesterségéig sülyedtem.« Ugyane szálláson volt egy benedekrendi rendfőnök. mint Európában. kedves Kunigundám? . de én olyan rettentően szerencsétlen voltam amabban. Ott éppen egy hajót szereltek fel és csapatokat toboroztak. ebben az uj világban a tenger is jobb. hacsak nem két bulgár követett el rajtad erőszakot és nem kétszer szurt hasba. hacsak nem kétszer rombolták le kastélyaidat. . . hogy a föld javai közös tulajdonaink. a kis hadsereg generálisa előtt annyi kellemmel. az öreg asszonnyal.Istenem. mondá Kunigunda. . ügyességgel.« 20 . A hajózás alatt sokat gondolkoztak a szegény Pangloss filozófiáján. sokkal szelidebb és a szelek is állandóbbak: biztosan ez a lehető legjobb világ. Lebrixán s végre Cadixba érkeztek. .Mihez fogjunk hát? kérdé Candide. ki a bulgárok közt katonáskodott.Egy árva fillérem se. erősen gyanakodom egy tisztelendő atyára. mely azelőtt Portugália nagy inkvizitorának a tulajdona volt. mint erkölcsi állapota sok panaszra ad okot. mint én. Isten őrizzen meg attól.Kisasszonykám.Szivemből szeretlek. ez jó olcsón megvette a lovat. válaszolt az öreg asszony. Tehát kapitány lett.Még te is panaszkodol.TIZEDIK FEJEZET. két szolgával s a két andaluziai lóval. Chillason. mondá a leány. . Ebben az uj világban biztosan minden jól van. mondá az öreg asszony. . Kunigunda és az öreg asszony Cadixban. ámbár csak az egyik ülepemen tudok ülni s igy majd eljutunk Cadixba. hogy én bárónőnek születtem. Mily nyomoruságos helyzetbe jutnak Candide. ha nem két anyádat és két atyádat fojtották meg a szemed előtt és ha nem két szeretődet láttad a máglya előtt megkorbácsolni . hogy azonnal rábizták egy gyalogos század parancsnokságát. hogy legyen miből folytatnunk az utazásunkat. hogy alig tudok már reménykedni. ki azt állitja. hogy mindenkinek egyenlően van joga hozzájok.« Kunigunda nevetésben tört ki és nagyon tréfásnak találta ezt a jámbor öreg asszonyt. ki ismét pénzhez juttat? Istenem! sóhajtott az öreg asszony. hogyan szállnak hajóra. Candide. én a kisasszony mögött fogok guggolni. nem beszélnél igy és nem hamarkodnád el a sorsomról való itéletet. amit láttam és tapasztaltam. akkor nehezen versenyezhetel velem: gondold el még. de amaz kétszer is bejött szobánkba és sokáig együtt jött velünk. mert azt meg kell adni. mondá Candide.Minden jóra fordul. Kunigunda s az öreg asszony átmentek Lucenan. hogy ő szerencsétlenebb nála: »Ugyan.ha mindezen nem mentél keresztül. kiket azzal vádoltak.Adja Isten.Adjuk el az egyik lovat. Candide. »Más világ felé evezünk.

öröm. Gyönyörü birtoka volt Gaëta vidékén. engem hasonlóképen. bálványoztam őt. vajjon nem rejtettünk-e el ama bizonyos helyre néhány darab gyémántot. Már csaknem boldogságom pillanatához jutottam. ugy ahogy először lehet szeretni. hogy ujjaikat olyan helyre is bedugták. mily buzgalommal tudták a kalózok az embereket levetkőztetni. lám. és nem voltam mindég szolgáló.akár elől. fegyvereiket eldobálva valamennyien térdre vetették magukat és könyörögtek a kalóznak. mint én.igy mondták vidékünk költői. sőt egyszerü komornáink is oly bájosak voltak. csupa báj. ha még nem forgott a nagyvilágban. hogy Palestrina hercegnőjének és nekem nagyon erőseknek kellett lennünk. bájosságban. fényesen ment volna végbe. hogy a hithű maltai lovagok sem mulasztják ezt el. meghivta őt egy csésze csokoládéra: két óra alatt iszonyatos görcsök közt szenvedett ki a herceg: de ez még semmi. ki hercegemnek szeretője volt. fényes ünnepeket. Igy növekedtem szépségben. ragyogó szellemü és szerelemtől izzó. menekülni akart egy időre a szomoruság gyászos szinhelyéről.még érintetlen voltam: nem sokáig maradtam az. midőn egy vén márkinő. melyek tengerre szoktak szállni. Ez az eljárás nekem nagyon különösnek tünt. mikor anyjával együtt Marokkóba hurcolják rabszolgaságba. Tizennégy éves koromig olyan palotában neveltek. bár nem volt annyira lesujtva mint én. elgondolhatjátok. melyet sohasem sértettek meg. mint a majmokat. Egykettőre meztelenre vetkőztették őket. én elbájoló voltam a szépség és kellemesség teljes ragyogásában és . »Nem volt mindég ilyen szintelen és kivörösödött szemem. mint Westphalia összes kincseinek. udvarhölgyeink. de legjobban az lepett meg.TIZENEGYEDIK FEJEZET. egy hazai hajóra szálltunk fel. extázisban voltak. Valóban bámulatos. az ártatlanság e virágát. Nem is akarom ecsetelni. hogy egész Afrikában nem lehetett hozzájok foghatókat találni. hogy nem is érdemes 21 . lovasjátékokat rendeztek. mennyi megaláztatást kellett szenvednünk a kalóz hajóján. Az öreg asszony története. Csakhamar megtudtam. olyan mindennapi dolgok ezek. keblem is kifejlődött s milyen kebel! fehér és telt. akár a római Szent Péter templom oltárát. hogy mellette a te német báróidnak kastélyai még istállószámba sem mehettek volna és egyetlen egy ruhámnak több értéke volt. mennyire tudatlan az ember. anyámat és az udvarnőket is. Menyasszonya lettem Massa-Carrara uralkodó hercegének. akkor már szerelmet keltettem. egész Itáliában szonetteket irtak hozzám s mondhatom. Anyám még nagyon szép volt. melyet oly dusan diszitett az arany. Micsoda herceg volt: oly szép. mint az a pápa katonáihoz illik. hogy elhomályositották a csillagok ragyogását is . Mondhatom. Megtudtam. katonáink ugy védekeztek. hadd vehessék fel a halotti szentségeket utolsó órájokban. valahányszor törököket vagy török nőket ejtenek fogságba: oly követelménye ez a nemzetközi jognak. mily keserves dolog egy fiatal hercegnőre. Egy szalei kalóz üldözni kezd és utolér bennünket. Az asszonyok. akár hátul megtekintettek és minden ember szeretett volna az ő helyökben lenni. Orbán pápának és Palesztrina hercegnőjének a leánya vagyok. csupa kedvesség. X. szerettem őt. ami engem illet. a kalóz kapitány szakitotta le: ez az utálatos néger még abban a szent hitben ringatta magát. odavoltam érte. mint most. nem jártam mindég ily leeresztett orral. tehetségem kifejtésében. mely a massa-carrarai szép hercegnek nyilt. tisztelet és remény között. hogy nagyon megtisztelve érezhetem magam. hogy egyik jobb volt. mint a medici Vénuszé! és a szemeim milyenek voltak s a szempilláim és fekete szemöldökeim! milyen lángok lobogtak szemeimben. ha . mint a másik. ahova mi asszonyok rendszerint csak apró csövecskéket engedünk betenni. kik öltöztettek és vetkőztettek. hogy azt akarták ily módon megvizsgálni. ami Marokkóba való érkezésünkig reánk várt! de hagyjuk ezeket. hogy kibirjuk mindazt. Anyám e kétségbeejtő helyzetben. Már megvoltak a mennyegzőre való előkészületek: hallatlan pompával. emberemlékezet óta ez a szokás azoknál a müvelt népeknél. szindarabokat játszottak a tiszteletemre.

ugy látszik. hogy a Mohamed által elrendelt ötszöri imádságot elmulasztották volna. hogy nem vagyok igazi férfi!« 22 .. hogy erről nektek halvány sejtelmetek sem lehet az európai klima alatt. Az északi népeknek nincs elég forró vérök. ott a rémülettől. kétségbeeséstől s éhségtől összeestem. anyámmal együtt széttépve. mely inkább ájulást hozott. ennek eredményekép ötven polgárháboru ütött ki. Marokkó vérben uszott. mulattok mulattok ellen küzdöttek: szakadatlan mészárlás volt az egész birodalomban. egy kalóz a másik lábát ragadta meg: csaknem valamennyi udvarhölgyünknek ez lett a sorsa. fehér embert látok magam előtt. borzalomtól. ki dühével szembe szállt: végül magam előtt kellett látnom összes udvarnőimet. barnabőrüek. mindnyájan ott pusztultak el és én a rémülettől félholtan maradtam ott a haldoklók testein. kiknek jussunk a birtokába. szerte szaggatva. egyik hadnagyunk viszont a balkarjánál fogva tartotta. Nagy nehezen elvonszoltam magam a vérző tetemek tömegéből és egy közeli patak mellett álló narancsfa alá menekültem. midőn egy. elkinozva ama szörnyetegek által. az én kalózommal ellenséges fekete csapat el akarta ragadni zsákmányát. Alighogy partra szálltunk. egy mór katona egyik. anélkül. a foglyok. mint sajnálom. Az oroszlánok. azok. kik mind maguknak követelték őket. Egy mór ragadta meg anyámat a jobb karjánál fogva. Közismert dolog. Az érzékenység és kábultság ily állapotában élet és halál közt lebegve egyszer csak érzem. négy-négy katona huzta őket négy felé. feketék. hogy valami a testemhez ér. A gyémántok és aranyok után mi voltunk a legértékesebb holmi: oly ádáz küzdelemnek voltam szemtanuja. katonák. hogy hasonló jelenetek folytak le több mint háromszáz mértföldnyi távolságban. tigrisek és kigyók dühével harcoltak: igy akarták eldönteni. ki fogai között mormogta: »O che sciagura d’essere senza cogl!3. mint Afrikában. kimerültségtől. mulattok s végül az én kapitányom is. barnabőrüek barnabőrüek ellen. Lassanként kábitó álomba merültem. kinyitom szememet és egy jóképü.róluk beszélni. feketék a barnabőrüek ellen.. tőr volt kezében és mindenki halálfia lett. amikor mi odaérkeztünk: Muley-Ismaël császárnak ötven fia volt és mindegyiknek külön pártja. mint pihenést. az Atlasz hegység és a környező országok lakosainak pedig tűz és vitriol. társnőim.« 3 »Óh. akik elrabolták őket. matrózok. fehérek. Kapitányom engem maga mögé rejtett. melyben feketék feketék ellen. hogy az európaiaknak tej folyik az ereikben. és nem bolondulnak ugy a nőkért.

egy rakás holttetem fölött. kit nemsokára azzal biztak meg..« »Elérzékenyültem és sirva rebegtem neki köszönetet. azt feleltem neki. hogy fölülmulja a földrengés borzalmait. kiszolgált. hogy anyját négyfele vágják. mely fenyegette őket. mondá a derék eunuch. A husz janicsár megesküdött. néhány szóval elmeséltem neki a kiállott borzalmakat és ismét elájultam. kisasszonykám. ágyba tétetett. Rajtam kiváló sikerrel hajtották végre a mütétet és tagja lettem a palestrinai hercegnő templomi zenekarának.Az én anyámnál! kiáltottam. a végső éhinség folytán. vérbe boritották és korra. hogyan. hogy sohasem adja meg magát. ki nagyon lovagias ember volt. ő is elmesélte nekem kalandjait. Engem egy kereskedő vett meg és elvitt Tuniszba. eladták a dey rabszolgáit. nehogy az esküjöket kelljen megszegniök: néhány nap mulva elhatározták.. ki megható beszédet mondott nekik s azt ajánlotta.Én vagyok az. a dey s csaknem az egész algiri hárem áldozatává lett. mely szerint puskaport.Ha láttál volna. elmondta. .« »Mindent elmondtam neki. aki tizenötéves korában átment a szegénységen. vigasztalt. »Elcsodálkoztam s egyben el is voltam ragadtatva anyanyelvem hallatára s nem kevésbé lévén meglepődve ezen ember szavai fölött.. de láttál-e valaha pestist? .. Volt köztünk egy jámbor és résztvevő imám. »Megbizatásomnak eleget tettem. milyen helyzetbe jut egy pápának a leánya. végig kellett néznie. hogy Azofot védje az ostromló oroszok ellen. mely végig nyargalt Afrikán.mondá . Az öreg asszony tovább meséli viszontagságait. mint ami miatt ő panaszkodik. ami velem történt. Az aga. háboru kinozta s végül pestisben halt meg Algirban. ahol egy janicsár aga tulajdonába jutottam.TIZENKETTEDIK FEJEZET. csaknem mindennap erőszakot követtek el rajta. Te már láttál földrengést. hogy ne öljenek meg egyszerre. nemre való tekintet nélkül mindenkit lekaszaboltak: csak a mi kis várunk volt még épségben. felelt a bárónő. hogy Olaszországba vitt volna. hadihajókat adnak neki. mások viszont az állam kormányzói lesznek. teljes erővel ütött ki Algirban. onnan Alexandriába. . hogy sokkal nagyobb szerencsétlenségek is vannak a világon. de eunuchom. izekre szaggatva. hogy oly gyönyörü lesz? . kénytelen lennél bevallani. akit én hatéves koráig neveltem s ki már akkor is elárulta. hát te lennél az a fiatal hercegnő. éhhalál fenyegette. végül Konstantinápolyba kerültem. Ázsián és Európán. »Nápolyban születtem. ágyukat. de ezek ugyancsak visszaadták a kölcsönt: Azofot tűzbe. kénytelenek voltak két eunuchot megenni. Midőn az iszonyu pestis első dühöngése véget ért. ki ujra eladott Tripoliban. Algirba vitt és eladott a tartományi deynek. két fekete eunuchot és husz katonát adva őrizetünkre. hogy segitsen tönkretenni a többi keresztény államok kereskedelmét. mikép küldte őt egy keresztény nagyhatalom Marokkó királyához. rabszolgaságon.. magával vitte egész háremét s elhelyezett valamennyiünket egy erődben az azovi tenger mellett. innen Smyrnába. folytatá elbeszélését az öreg asszony. anyám négyszáz lépésnyire van innen. ott évente két-háromezer gyermeket szoktak férfiasságuktól megfosztani: egyesek bele is halnak. hogy soha életében nálam szebbet nem látott és soha életében nem sajnálta még ennyire azt. a pestis. ott eladott egy másik kereskedőnek. az ellenség ki akart bennünket éheztetni. hogy nem haltam bele.A te anyádnál! kiáltott fel ő zokogva. némelyek még az asszonyoknál is szebb hangot nyernek. Elvitt egy szomszédos házba. mesélte.valamennyi nőnek egyik 23 . Képzeld el. én is megkaptam. Igaz. hizelgett. ennivalót hozatott számomra.Soha. Afrikában ez nagyon megszokott.. hogy megeszik az asszonynépet. Nagyszerüen öldösték az oroszokat. amit senki sem adhat neki többé vissza. azt mondta. . alighogy az eladás megtörtént. most Ceutaban szállok hajóra és téged hazaviszlek Olaszországba: »Ma che sciagura d’essere senza cogl!. ő pedig a helyett. »Vágjátok ki . hogy szerződést kössön vele.

aki sohasem átkozta még életét. hogy minden utassal elmesélteted a történetét. hogy mikor sebeim begyógyultak. aki torkig volt az élettel. melyet körülmetéléseknél a gyermekekre szoktak alkalmazni: valamennyien a halál torkában voltunk. melyet mi szolgáltattunk nekik. bájos kis urnőm. kereket oldottam. hogy már több században fordultak elő hasonló dolgok. Alighogy a janicsárok elfogyasztották a lakomát. Hágában. midőn az oroszok megérkeztek hajóikkal. hogy ő a legszerencsétlenebb az összes teremtmények közül. melyekbe a sors juttatott s azokban a korcsmákban. hogy egy pápa leánya vagyok: százszor is öngyilkos akartam lenni és mégis ragaszkodtam az élethez. jól ismerem a világ sorát. Soha nem emlitettem volna szerencsétlenségemet. mert van-e ostobább dolog.« 24 . Mindenütt akadnak azonban francia sebészek. egyikök. Utrechtben. ha nem unszoltál volna rá és ha nem volna szokás. én egy bojár birtokába jutottam. és ha csak egy olyanra is bukkansz. szerezd meg magadnak azt az örömöt. ki önként vált meg nyomoruságától: három néger. velünk született hajlamoknak. mely mardos bennünket. rengeteg oly embert láttam. gyakran visszaemlékeztem arra. ki még sohasem mondta magáról. Moszkvába küldte őket. mint a magaméi. De száz szónak is egy a vége: kedves kisasszonykám. ki pedig nagyon ügyetlen volt. Rotterdamban. akkor fejemmel előre lökj a tengerbe. Azokban az országokban. mert ez háborus szokás. majd Rostockban. Ez a nevetséges gyengeség talán egyike a leggyászosabb. Lipcsében. azonnal szerelmi ajánlatokkal állott elő: egyébként mindnyájunkat azzal vigasztalt. Legutóbb Don Issacarnak lettem szolgája: te melléd rendelt. gondjaiba vett és ki is gyógyitott bennünket: soha életemben nem fogom elfelejteni. minthogy folytonosan viseljünk egy terhet. azóta annyira hozzá nőttem a sorsodhoz. melyekben szolgáltam. akinek a kertjét kellett gondoznom és aki naponta hússzor megkorbácsolt: ámde gazdámat valami udvari intrika miatt két év mulva más harminc bojárral együtt kerékbe törték s én felhasználva ezen szerencsés véletlent. Nyomorban és megalázásban öregedtem meg és bár csak fél ülepem volt. hogy a hajón unalomüzésből meséljen az ember. egyetlen janicsár sem menekült meg és az oroszok egyáltalában nem tekintettek keserves állapotunkra. Mihelyt társnőim járni tudtak. mig végre a szivünkbe eregeti mérgét.« Hatalmas ékesszólásával meggyőzte őket: a borzalmas operációt végrehajtották rajtunk: az imám ugyanazt a balzsamot használta sebeinknek behegesztésére. Casselben. Wismarban. nekem bőséges tapasztalataim vannak. hosszu ideig szolgáltam egy rigai korcsmában. néhány nap mulva ismét annyi áll a rendelkezéstekre. hogy sokkal jobban elfoglaltak a te viszontagságaid.farát s igy jó lakomára tesztek szert s ha ismét rákerül a sor. Leydenben. melengetjük a kigyót. melyet szeretnénk földhöz vágni. az ég megáld benneteket ily kegyes cselekedetért és meg lesztek segitve. négy angol. de csak tizenkét olyan volt köztük. négy svájci ember és egy Robeck nevü német professzor. bejártam egész Oroszországot.

ő is belátta. minden lelkifurdalás nélkül feleségül mennék a kormányzóhoz. a hajó előre haladt és Buenos-Ayreshez ért. y Souzához mentek. y Mascarenes. oly könyörtelenül rikácsolt a hangja. Az öreg asszony ezt mondta Kunigundának: »Kisasszonykám. oly parancsoló modora volt s oly gőgös magatartása. egyikkel a másik után elmeséltette élettörténetöket. hogy fel ne akasszák őt. megtisztelt azzal. hogy a nővére. az ékszerész felismerte bennök a nagy inkvizitor tulajdonait. hogy az öreg asszonynak igaza volt. oly magasan hordta az orrát. hogy azonnal menjen csapatszemlét tartani. Hogyan kellett Candide-nak elválnia a szép Kunigundától és az öreg asszonytól? A szép Kunigunda. y Lampourdos. Bevallotta neki szenvedélyes szerelmét és ünnepélyesen igérte. hogy hozzám jön feleségül s arra kérjük méltóságodat. Kunigunda negyedórai gondolkozást időt kért. Badajoz városában. A barát. rajtad mulik.TIZENHARMADIK FEJEZET. amint a leány jobban óhajtja. mily épületes dolgokat mondana most nekünk a fizikai és erkölcsi bajokról. Az volt első kérdése. bevallotta. kinek még hozzá szép bajusza is van: vajon az-e a te rendeltetésed. a dolog igy történt: Az öreg asszony nagyon jól sejtette. y Figueora.ugy tünt . A nőket őrülten szerette s Kunigundánál . Ajánlatát elfogadta. Olyan képpel kérdezte ezt. mert az öreg asszonytól akart tanácsot kérni. az utasokkal. de nincs egy fabatkád sem. Candide kapitány és az öreg asszony egyenesen a kormányzóhoz: Don Fernando d’ Ibaraa. mielőtt határozna.« Mialatt az öregasszony korához és tapasztaltságához méltó bölcseséggel igy beszélt. hogy másnap örök hűséget esküszik neki a templomban vagy a templomon kivül. hogy felesége légy Dél Amerika legnagyobb urának. A barát néhány ékszert el akart adni egy ékszerésznek. hogy igy Candide kapitány szerencséjét is megalapitsam. hogy kiktől lopta azokat: megne- 25 . hogy ha a helyedben volnék. és ámbár e hivatalos hazugság a régi világban is. Candide engedelmeskedett: a kormányzó egyedül maradt Kunigunda kisasszonnyal. mert hiszen nem is volt az. szerették volna mindjárt fel is pofozni. y Lampourdos. hogy Candide-nak arcába szökött a vér: nem merte azt mondani. y Mascarenes. miután meghallgatta az öreg asszony történetét. »Bizony nagy kár. midőn a lány Candide-dal lóhalálában menekült. hogy kegyeskedjék bennünket összeadatni. az ő lelke sokkal ártatlanabb volt. hogy a hüség minden próbáját kiálljad? Már ugyis megbecstelenitettek a bolgárok. hogy feltevéseire néhány tiszteletteljes megjegyzést kockáztassak meg.« Don Fernando d’ Ibaraa.még sohasem látott szebb teremtést.« Miközben valamennyien elmesélték élettörténetöket. »Kunigunda kisasszony mondá. hogy a felesége. mondá Candide. oly tisztelettel viseltetett vele szemben. hogy egy csuhás barát lopta el Kunigunda pénzét és ékszereit. hogy akik üdvözölték őt. Ennek az urnak büszkesége méltó volt az általa viselt rengeteg névhez: oly gőgös megvetéssel állt szóba az emberekkel. melyek a szárazföldet és tengert beboritják és én most már elég bátornak érezném magam. hogy a bölcs Panglosst. y Figueora. mintsem hogy füllenteni tudott volna. a bevett szokások ellenére felakasztották az eretnek-égetési ünnepélyen. egyszerre csak egy kis hajó ért a kikötőbe: egy biró ült benne a darabontjaival. hogy nem felesége-e Kunigunda a kapitánynak. azt se merte mondani. Bevallom. az ujban is kapóra jön. egy zsidót és egy inkvizitort boldogitottál kegyeiddel: ennyi balszerencse bizonyos jogokat ad. amilyen egy magasrangu és érdemekben gazdag személyt megillet. Candide is. Kunigunda. hetvenkét előkelő őst tudsz összeszámolni. y Souza bajuszát végigsimitva kajánul mosolygott s megparancsolta Candide kapitánynak. mert nem volt az.

nem türné. hogy egy spanyol biró szándékozik kiszállni és hogy a nagy inkvizitor őméltóságának gyilkosait üldözik. hogy rosszul bánjanak veled: tehát maradj. mondja neki. mondá Kunigundának. melyen elmenekültek. A hajó már Buenos-Ayres kikötőjébe érkezett: elterjedt a hire.« Nem volt veszteni való idő. de nincs mitől félned: hiszen nem te ölted meg ő nagyméltóságát. Az öreg asszony az első pillanatban belátta.vezte a személyeket s az utat. de hogyan váljék el Kunigundától és hova meneküljön? 26 . mi a tennivaló: »Te nem menekülhetsz. különben is a kormányzó ur.« Ezután gyorsan Candide-hoz megy és: »Menekülj. mert különben egy óra mulva máglyán halsz meg. ki imád téged. Kunigunda és Candide szökése közismert volt: Cadixig üldözték őket és haladék nélkül hajót küldtek további üldözésükre.

kezében lándzsa. fogadjuk meg a vén asszony tanácsát. pedellus voltam az »Assomption« collegiumban és ugy ismerem a los paðres4 kormányát. Egy rendőr tudomásukra adja. oldalán kard. kik itt háborut viselnek a spanyol és portugál királyok ellen s kik Európában ugyanezen uralkodókat gyóntatják. Hogy meg fognak örülni a lelki atyák. hirtelen huszonnégy katona állja körül az érkezetteket.Compostellai Szent Jakabra mondom. Hogyan fogadták Candide-ot és Cacambot Paraguayban a jezsuiták? Candide magával vitt Cadixból egy lakájt. .Hova vezetsz? Hova megyünk? Mit csinálunk Kunigunda nélkül? sóhajtá Candide. mint Madrid utcáit. A királyság már több mint háromszáz mértföld kiterjedésü és harminc tartományra oszlik. Ó Kunigunda.a kapitány ur. gazdáját nagyon szerette. sekrestyés. mily sorsra fogsz jutni? .Persze. ki érti a bolgár fegyvergyakorlatokat. mondá a parancsnok. az asszonynép sohasem jön zavarba. Csodálatra méltó ez a kormányzat.jegyezte meg Cacambo .« Candide nem tudta visszatartani könnyeit: »Ó drága Kunigundám. éppen akkor kell téged itt hagynom. ki merje nyitni a száját és hogy a főtisztelendő ur három óra hosszat távol marad. ha megtudják. mely gyönyörü zöld és arany márványoszlopokkal volt ékesitve és kalit4 Tisztelendő atyák. szóba állok vele: vezessétek lugasomba. kik itt megölik a spanyolokat. mesztic apától származott Tucumanban. hogy várniok kell. mondá Cacambo. »Legyen áldott Isten neve. lakáj. 27 .Hadi szemlén van a mise után. katona. midőn a kormányzó ur össze akar adni bennünket. felelé az őr. fején háromszögletü süveg. palástja felhajtva. hanem német. nagy öröm uj dolgokat látni és cselekedni. . Cacambo tudtára adta az őrnek. felelé Cacambo. Jelentést tesznek a főőrségen: egy paraguayi tiszt közli a parancsnokkal az ujságot. Nem falatozhatnánk addig. amit tehet. hogy a főtisztelendő provinciális nem engedi meg. hogy oly kapitányra tettek szert. gazdám.Te már voltál Paraguayban? kérdé Candide. mint az ő jelenlétében. hogy a parancsnoknak nem szabad velük szóba állni.TIZENNEGYEDIK FEJEZET. mint a lelki atyák működését. ki velem együtt majd elszédül az éhségtől. az ő országukba foglak vezetni. A magam részéről semmit sem találok oly isteninek. elvezették a két andalúziai lovat. oldjunk kereket és ne is nézzünk hátra. »És hol van most a főtisztelendő tartományi főnök ur? kérdé Cacambo. nem spanyol. Candide-ot és Cacambot először is lefegyverezték. . de bezzeg Madridban a lelki üdvösségükről gondoskodnak: ez igazán elragadó.« Candide-ot tüstént egy lugasba vezették. hogy voltam. matróz. amilyent bőven találhat az ember Spanyolország partjain és a gyarmatokban: negyedrészben spanyol vér folyt ereiben. hogy egy kapitány óhajtana beszélni a parancsnok úrral. Egy-kettőre megnyergelte a két andaluziai paripát: »No most. és csak három óra leforgása után csókolhatjátok meg a sarkantyuját. Mindenféle foglalkozása volt már: minisztráns fiu. szédületesen megalapitod szerencsédet: ha az ember nem nyeri meg a játszmát az egyik oldalon. . hogy egy spanyol máskép. levélhordó. el lesznek ragadtatva. de most már meneküljünk! . mert ez felette jó volt hozzá. de törjünk a cél felé: te leszel a legboldogabb ember. elmegy a másikra. ki oly messziről kerültél ide. Cacambónak hivták. a parancsnok a sorfal tulsó végén volt. ki érti a bolgár fegyvergyakorlatokat!« Mikor az első sorompóhoz értek. barát.De . gondol rá a jó Isten. hogy oly kapitányra bukkantak. A két idegent a katonák sorfala közt vezették be. ha német. mig a főtisztelendő főnök ur megérkezik?« Az őr azonnal beszámolt parancsnokának e beszélgetésről. harcolni akartál a jezsuiták ellen: most harcoljunk az ő oldalukon: jól ismerem az utakat. jelt ad.Azt fogja tenni. mondá Cacambo. ott minden a los paðres tulajdona és semmisem a népé: valóságos remeke ez a rendszer a józan észnek és igazságosságnak. .

gyöngytyúkok s más ritka madarak pompáztak.»És Németországnak mely vidékéről való vagy? kérdé a jezsuita. a paraguayi jezsuitát! be kell vallani.« Minden szó. mig a benszülöttek szabad ég alatt. téged.Westphaliából. piros szinü. és a parancsnok igy beszélt az ő kedves Candidejához. hogy megfoghatatlan dolgok történnek e világon. sokáig ültek az asztal mellett. Candide-nak és Cacambonak visszaadták fegyvereiket. A parancsnok szép fiatal ember volt. . mintha valami meglepetéstől tartott volna. a báró ur fiát. tisztelendő atyám? te volnál a szép Kunigunda bátyja? téged öltek meg a bolgárok? téged. Buenos-Ayres kormányzójánál. mintha lelkök fülelt volna egymás szavaira és csillogott volna szemökben.a legjobb egészségnek örvend. . a karjaiba zárta Candide-ot. hogy Kunigunda a te édes testvéred. ívelt szemöldökü. hogy a jezsuiták oldalán harcoljak. melyekben papagályok. aztán asztalhoz ültek. Pompás ennivaló volt arany edényekben feltálalva. ha elárulom. telt arcu. Mivelhogy németek voltak.Hol van? . fatálakból fogyasztották a kukoricát az izzó nap hevében.Csakugyan te vagy az? kérdé a parancsnok. büszke arckifejezésü. piros fülü. kolibrik. hogy fölmetszették a hasát. kiről azt hitted. .Igenis.kiáltá Candide . . Ó Pangloss! Kedves Panglossom! milyen boldog lennél. légymadarak. várva a főtisztelendő tartományfőnök urat. »Hogyan? te volnál az.Nem messze innen. de büszkesége nem vallott sem spanyolra. fehér bőrü. vérpiros ajku. . elérzékenyülsz és nem tudsz hova lenni a meglepetéstől. kik kristályserlegekben szolgálták fel az italokat. »Tehát német vagy? kérdé a jezsuita németül. miket elvettek volt tőlük s a két andaluziai lovat: Cacambo a lugas közelében zabot adatott nekik. melyet egymásnak mondtak. mondá Candide: a Thunder-ten-tronckh kastélyban születtem. ha nem akasztottak volna fel?« A parancsnok eltávolitotta a néger és paraguayi szolgákat. de nem vette le róluk szemeit. főtisztelendő atyám.« Mindketten meghökkennek.« Ekkor mindketten nagy meglepetéssel és nem palástolható megindulással néztek egymásra. Lehetetlen! mondá Candide.Óh egek! lehetséges ez? kiáltott fel a parancsnok. Miféle varázslat! . Később a főtisztelendő parancsnok atya belépett a lugasba. én pedig most azért jöttem. . mondá Candide. sem jezsuitára. megölelik egymást és patakként megerednek a könnyeik. csodát csodára halmozott: mintha egész lelkök a nyelvök hegyén lett volna.kákkal. Candide először megcsókolta a parancsnok reverendájának szegélyét. mindkettőjük arcát könny áztatta. 28 . Ezerszer is köszönetet mondott a jó Istennek és szent Ignácnak. »Még jobban elcsodálkozol.

hirtelen ott termett. még a főtisztelendő Croust atya is. a világ minden ősei nem érnek egy fabatkát sem: húgodat én szabaditottam ki egy zsidónak és egy inkvizitornak karjaiból. hogy feleségül vedd az én hugomat. a jezsuita báró. hogy mily szép voltam. anyámat. ki hetvenkét őssel dicsekedhetik! Nagyon szemtelen vagy. kezét szivemre tette s érezte annak dobogását. ki már más alkalommal is jutott ilyen hinárba. De az én kedves Kunigundám csakugyan a szomszédságban van Buenos-Ayres kormányzójánál?« Candide esküvel bizonyitotta. megmentőjének nevezte. mert az volt a szándékom. ki a sorompó ajtajánál őrködött. nos. bárcsak együtt vonulnánk be. Tudod jól.TIZENÖTÖDIK FEJEZET. mindenki azt fogja gondolni. Mikor a bulgárok visszavonultak. amit a leányról állitott. jobban szeretik az idegeneket. egy tyroli és én.« Cacambo. de amidőn visszarántja a vértől gőzölgő kardot. Erre ujra megeredtek a könnyei. mondá gazdája. »Istenem. Megérkezésem után aldiakonná és hadnaggyá neveztek ki: ma ezredes és pap vagyok.kedves Candide-om. mint győztesek.elég szemérmetlen volnál hozzá. a leggyöngédebb figyelemmel volt irántam: noviciusi ruhába bujtatott. néhány csepp a szemembe folyt: a jezsuita észrevette. ezután még szebb lettem. A paraguai főnökök nem szivesen látják a spanyol jezsuitákat. testvérének. Meggyógyitott és néhány hét mulva már egészen jól éreztem magam. A rendfőnök urnak fiatal német jezsuitákra volt szüksége.sóhajtja . már három embert küldtem a másvilágra. hogy az emberek egyenlők és én kétségkivül feleségül fogom venni Kunigundát. hogy ezekkel könnyebben rendelkezhetnek. te gazember.« Alighogy kimondta e szókat. barátomat. »Vágtassunk el. mely két mértföldnyire volt őseim kastélyától. rövid idő mulva Rómába küldött. hogy karddal a kezünkben haljunk meg.megöltem a régi gazdámat. Téged maga a Gondviselés küldött segitségünkre. mert azt gondolják. . hogy az Urnak e szőlőjében dolgozzam: tehát utra keltünk hárman: egy lengyel. melyet a báró viselt. hogy jezsuita pap vagy. Bátran szembeszállunk a spanyol király csapataival. én vagyok a világ legszelidebb embere és ime. ha nem átallsz előttem ily vakmerő szándékról beszélni!« Candide csaknem kővé meredt e beszéd hallatára és igy válaszolt: »Tisztelendő atyám. két szolgálónkat. mondá Thunder-ten-tronckh. A báró egyre ölelgette Candide-ot. túl leszünk a határon. három megfojtott kis gyermeket szekérre tettek. mely borzasztóan sós volt. hogy feleségül veszem őt és még nem adtam fel a reményt. Egy jezsuita szentelt vizzel öntött le bennünket. Pangloss mester mindég azt bizonyitotta. nem tudtuk többé fellelni drága testvéremet és atyámat. sógoromat. hogy szempillám megrezdült. kétségkivül bejönnek a lugasba és kell. ráadta a megboldogult háromszögletü süvegét is és lóra ültette. feladta Candide-ra. Candide is egy szempillantás alatt kardot ránt és markolatig mártja azt a jezsuita-báró hasába. melyben atyámat és anyámat megölték és húgomat megbecstelenitették. hogy kiátkozzuk és leverjük őket. mindez egy szempillantás alatt történt meg. engem. Hogyan ölte meg Candide a kedves Kunigunda bátyját? »Sohasem felejtem el azt a rettenetes napot. »Ó mondá a báró .Majd meglátjuk. uram. ki rendeleteket megy osztogatni és mielőtt még utolérhetnének. »Most már drágán adjuk el az életünket. édes Istenem! . és a három közül kettő pap. . jótállok érte. nem jött zavarba: levette a jezsuita-reverendát. hogy szent igaz. ő nagyon is hálásnak kell hogy érezze magát és feleségem akar lenni. A főtisztelendő rendfőnök úr által alkalmasnak itéltettem arra. a ház főnöke. a városba és kiszabaditanánk Kunigunda hugomat. hogy a jezsuiták kápolnájába temessenek bennünket. már futott is előre és spanyol nyelven kiáltotta: »Helyet a főtisztelendő ezredes urnak!« 29 .« És ezt mondván.« Cacambo.Szemtelen! felelt a báró .Én is csak ezt kivánom. kardlapjával Candide arcába vágott. mondá Candide. kedves Candide-om. sirásra fakad. .

hogy az ó-kor több előkelő embere személyesen látta őket. körülbelül ötven Oreillon vette körül őket. melyet patakok szeltek át. helyre hoztam bűnömet azzal. ám egyszerre torkán akadt a szó. előrántja kétlövetü spanyol pisztolyát. hogy ezek a hölgyek borsot törnek az orrunk alá. a pázsiton elaludtak. s láthatod azt is. mondá Cacambo. két majom pedig utánuk szaladt és farukat harapdálta. hogy megöltem egy inkvizitort és jezsuitát. kiknek a két hölgy feljelentette őket. szakadatlanul evett. nem tudom elhinni! . végre egy gyönyörü mezőség tárult szemök elé. hogy soha életemben ne lássam többet a szép Kunigundát? Mire jó. e vidék őslakói. hogy sonkát egyem. »Áldva legyen az úr neve.Teringettét! mondá Candide. hogy némely országban a majmok részesülnek a hölgyek kegyeiben? ők negyedrészben emberek épp ugy. Cacambo biztatja gazdáját. Most meggyőződhettél róla. hogy megmentettem e két leány életét: ezek biztosan előkelő családból való leányok s ennek a kalandnak még sok hasznát vehetjük ebben az országban. két majommal és az Oreillons-nevezetű vademberekkel? Candide és lakája már tul voltak a sorompókon. ha bűnt követtem el azáltal.A szeretőit? Lehetséges volna? tréfát üzöl velem. miután megátkozták a portugál főinkvizitort. Buenos-Ayres kormányzóját és a bárót.« Folytatni akarta a beszédet. könnyezve borul holttesteikre és fájdalmasan kezd jajveszékelni: »El se tudtam képzelni ily lelki jóságot« mondá Cacambonak. dorongokkal. Cacamboval együtt megvacsorált. midőn látta. gyümölccsel és egy kis borocskával rakja tele tarisznyáját: az andalúziai paripákon egy ismeretlen országba vágtattak. vajjon az öröm vagy fájdalom sikoltásai-e. hogy ez tiszta igazság. hogy régente is fordultak elő ily különös esetek és hogy az ily keveredések hozták létre a pánokat. hol egyetlen úton sem tudtak eligazodni. hirtelen felugráltak. kik nem részesültek kellő nevelésben: mert már csak attól tartok. hogy kenyérrel. oly nyugtalansággal és izgatottsággal. Candide-nak megesett a szive a lányokon. hogy a két leány gyöngéden átöleli a két majmot. lelkifurdalástól és kétségbeeséstől gyötörve s mit szól a dologról a trevouxi hirlap?« Amig ezeket mondta. te mindenen csodálkozol: miért találod oly különösnek. a táborban még senki sem vette észre a német jezsuita meggyilkolását. most jut eszembe. csokoládéval. faháncsból készült kötelekkel kötözték össze tagjaikat. érezték. hogy elhagyja a rétet és elbujjék az erdő mélyén. a bolgároknál jól megtanult lőni s képes lett volna egy mogyorót lelőni anélkül. mikor megöltem a báró ur fiát s arra vagyok kárhoztatva. hogy egyék s ő maga jó példával jár elől: »Hogyan kivánhatod. Cacambo. . hogy az éjszaka folyamán az Oreillonok. kedves Cacambóm. Milyen kalandjuk volt utasainknak két leánnyal. mondá Candide. amilyent az ismeretlen vidék kelt fel az emberben: a kiáltozások két anyaszült meztelen leány ajkáról hangzottak el.Kedves gazdám. hogy meghosszabbitsam nyomorult életemet. kőbaltákkal felfegyverkezve. hogy meg se tudnak moccanni: a dolog magyarázata az volt. A szemfüles Cacambonak volt rá gondja. te ugyan gyönyörü dolgot müveltél: megölted a két kisasszony szeretőit. . mily baklövéseket követnek el az emberek. A nap lenyugvóban volt. hogy ezek asszonyoktól erednek: de nem lehetett megállapitani. faunokat. valamennyien meztelenek voltak nyilakkal. és mindketten. nagy veszélytől szabaditottam meg ezt a két szegény teremtést. hányszor beszélt arról Pangloss mester. Mikor felébredtek. ha egyszer tőle távol kell élnem. utasaink itt meglegeltették lovaikat. szatirokat. a két eltévedt utas apró sikoltásokat hallott s ugy gondolták. céloz és leteriti a két majmot. vette fel a szót Cacambo. könnyedén szökdécseltek a rét szélén. mint ahogy én negyedrészben spanyol vagyok. ez viszont igy válaszolt: »No kedves gazdám. hogy a bokrot megsértette volna. de én mindezt mesének gondoltam.TIZENHATODIK FEJEZET. 30 . egyesek vizet forraltak egy nagy üstben.« Ezek a bölcs elmélkedések arra birták Candide-ot. sonkával.

hogy iszonyu kegyetlenség az embereket megfőzni s hogy ez ellenkezik a keresztényi szellemmel. ha arról győződtök meg. értem egy kissé e nép nyelvét. leányokat bocsátottak rendelkezésökre. hogy mégis csak kegyetlen dolog. akkor jól ismervén a nemzetközi jogszokásokat.mások nyársakat készitettek és valamennyien kiáltozták: »Jezsuita! Jezsuita! bosszut állunk rajta és jó lakománk is lesz. hogy megegyük őket. kérte Candide. minden módon kedveskedtek nekik. mondá Cacambo. hogy postakocsin elrobogva szerezzenek információkat. az én gazdám. milyen az eredeti emberi természet? Minden jól van!? Ám legyen. nem jezsuita!« Candide alig tudott magához jönni a csodálkozástól különös megszabadulások felett: »Milyen különös nép! mondá. frissitőkkel látták el őket s országuk határáig kisérve őket ujjongva kiáltozták: »Nem jezsuita. sőt ellenkezőleg: ő ölt meg tegnap egy jezsuitát. mihelyt megtudták. mint igy bánni az ellenséggel: valóban a természetjog arra tanit bennünket. ha mi nem élünk azzal a jogunkkal.Ugye kedves gazdám. ez az úr. hogy nem vagyok jezsuita. kit megsütni szándékoztok. ti abban a jámbor hitben ringatjátok magatokat. nagyon helyes. hogy az a két leány borsot tör az orrunk alá. ha mi magunk faljuk fel az ellenséget.« Candide amint meglátta az üstöt és a nyársokat. és nagyon távol van attól. ó. ellenségeiteknek ellensége az. mit szólna hozzá Pangloss mester. . holott a ti védelmezőtök. milyen emberek! milyen szokások! Ha a véletlen szerencse folytán nem szurtam volna keresztül kedves Kunigundám bátyját. majd beszélek a fejökkel.« »Uraim. vigyétek a jezsuita atyák országának első sorompójához s kérdezzétek meg: nem ölt-e meg gazdám csakugyan egy jezsuitát. ti arra számittok. biztosan meg fogtok kegyelmezni. nincs igazságosabb. megjósoltam. De mindeneket összevetve. Ami engem illet. ezerféle módon kedveskedtek. Bizonyára helyesebb. hogy hazudtam. de bevallom. hogy miután elvesztettem Kunigundát. az emberi természet alapjában véve jó.« Az Oreillonok nagyon okosnak találták e beszédet. vegyétek a reverendáját. hogy megsütnek vagy megfőznek bennünket. azonnal elküldték követségbe két tekintélyes férfiut. panaszosan kiáltott fel: »Nyilvánvaló. és most ilyen emberen akartok ti bosszut állni: ha meg akartok róla győződni. a követek okosan teljesitették megbizásukat és csakhamar jó hirrel tértek vissza: az Oreillonok azonnal leoldották a köteleket foglyaikról.« 31 . mert nekünk más ennivalónk is akad. hogy jezsuita legyen. ha látná. együnk jezsuitát! . ahelyett hogy megettek volna. de ha igazat mondtam. kit itt láttok. együnk jezsuitát. mert ezek az emberek. én ebben az országban születtem. hogy egy jezsuitát tüztök a nyársra. irgalom nélkül megettek volna. mondá az elszomorodott Candide-nak. hogy ma egy jezsuitát esztek meg. biztosan nem kivánjátok megenni barátaitokat. nyársra tüznek az Oreillonok. hogy azt megtegyétek: aztán még mindég módotokban lesz bennünket felfalni. annak a letépett csuhájában van. hogy igazat mondok-e. az csak azért van. nem sok idő kell hozzá. mintha a hollóknak és varjaknak dobjuk oda győzelmünk gyümölcsét: ámde uraim. hogy öljük meg felebarátainkat és ennek értelmében járnak el az egész világon.« Cacambo most sem vesztette el lélekjelenlétét: »Még nem kell kétségbeesni. de nektek nem áll rendelkezéstekre annyi forrás mint nekünk fehéreknek.Magyarázd meg nekik.

látod azt az üres csónakot a parton. hogy a földgömbnek ez a része se ér többet. mondá Candide. a tanitóhoz fut és illedelmesen átadja neki azokat. és hova menjünk? Hazámba menjünk? hiszen ott a bulgárok és arabok mindent vérbe fojtanak. mely utjokba esett. hallgass rám. »Ezek a gyermekek. mondá Cacambo. mit látnak ott? Midőn az Oreillonok országának határaihoz értek.Menjünk Cayenne felé.« Cacamboval együtt az első faluban.TIZENHETEDIK FEJEZET. Candide felkapja őket. legalább ujakat ismerünk meg. sejtelmök sem volt. iszonyu gyorsasággal és félelmetes zajjal ragadta őket tova: huszonnégy óra mulva napvilágot láttak. meredélyek. Néhány falubeli gyermek golyózott a várkapu előtt. szárazföldre lépett. ők majd segitségünkre lesznek: Isten szánakozni fog rajtunk. A kis nebulók rögtön ott hagyták a játékot. igy tengették napról-napra életöket és élesztgették reményeiket. igy szólt Cacambo Candide-hoz: »Most már láthatod. mondá Candide. eltépett. vademberek mindég legyőzhetetlen akadályokat görditettek eléjök: lovaik felfordultak az éhség miatt. golyóikat és minden játékszerüket. »No lám. kerek. . egy folyó rendszerint lakott helyre vezet s ha nem is bukkanunk kellemes dolgokra. hogy a fenséges királyi gyermekek ott felejtet- 32 . kik a világ minden tája felé mennek. melynek partját kókusz-pálmák szegélyezték.Jól van. majd félelmetes. ha itt maradunk. bizzuk magunkat a Gondviselésre. a folyó. sárga. Utasaink elszántan bizták magukat a hullámokra a sziklaboltozatok alatt.Hogyan térjünk vissza. És hogyan is nyugodjam bele.« Ekkor ott termett a község tanitója s behivta a gyermekeket az iskolába. mint az öreg asszony. másvilágból ideszakadt utasaink gyönyörködve nézték őket: golyóik nagy. ragyogó kocsik lepték el. rubinból vannak s közülök a legkisebb is nagy ékességére szolgált volna Mogul trónjának. minden pillanatban ki vagyunk téve annak a kockázatnak. üljünk a kis csónakba és bizzuk magunkat a viz folyására. ki éppen olyan okos volt. a föld az emberek gyönyörüségére és szükségleteinek kielégitésére volt megmüvelve. tetuani és mequinezi paripákon is tultettek. hogy elhagyom azt a világrészt.« gondolta Candide. hogy nyársra húznak bennünket. egy egész hónapon keresztül vad gyümölcsökkel éltek s végül egy kis patakhoz értek. folyók. kétségkivül az ország királyának a fiai. jelekkel adván tudtára. akik itt golyóznak. mint a másik. de csónakuk folyton beleütődött a sziklafalakba: egy teljes mértföldnyi távolságon keresztül alig birták magukat sziklától szikláig vonszolni. Ekkor Cacambo. egetverő sziklák boltozatában veszett el. azt mondá Candide-nak: »Most már nem mehetünk tovább: eleget gyalogoltunk. ez tán még Wesztpháliánál is többet ér. Candide és lakája Eldorádóba érkeznek. mondá Candide.« Nem volt nagyon könnyü Cayenne felé menni.« Néhány mértföldnyire hajókáztak virágos és kopár. arannyal átszőtt selyemruha volt rajtok. utonállók. lássuk el magunkat kókuszdióval. különös ragyogásu anyagból voltak: embereinknek kedvök kerekedett néhányat kézbe venni: látták. a mi. hogy mely irányba menjenek. a folyó egyre jobban kiszélesedett. áthághatatlan hegyektől szegélyezve. hogy aranyból. hegyek. . melyeken feltünő szépségü férfiak és asszonyok ültek. élelmiszerök fogytán volt. mondá Cacambo. sik és meredek partok között. ott találhatunk franciákat. smaragdból. végre egy végtelen nagy sikság terült el szemök előtt. a sziklák miatt összeszorulva. melyen Kunigunda lakik? . »Biztosan a királyi család nevelője. térjünk vissza Európába a lehető legrövidebb uton. a hasznos mindenütt a kellemessel társult: az utakat gyönyörü formáju. piros vagy zöld. ha Portugáliába megyek. ott elégetnek. nagy vörös kosok huzták a kocsikat és gyorsaságban még az andalúziai.

kérdé egyik a másiktól. ha az asztalra dobnak két nagy darabot a földről felszedett aranyakból. mert arra tanitják őket. európai palotához hasonlóan volt felépitve. melyről az egész világon nem tudnak semmit s melyben az emberi természet annyira különbözik a mi országunk szokásaitól! Biztosan ez az az ország. ez itt egy vendéglő. hiszen mindenki tudja. hogy jól vannak nevelve ezek a királyi gyermekek. melyek a kereskedelem kényelmessé tételére vannak felállitva. mégis gyakran észrevettem. mikor az utcáinkon bőven heverő kavicsokkal akartok fizetni: nektek biztosan nincs olyan pénzetek. jól látjuk. két pompásizü sült majmot. »Majd én tolmácsollak téged. egy másikon hatszáz légymadarat. a vendéglős és felesége elkezdtek kacagni s az oldalukat fogták nevettükben. meghallotta. hogy elnevettük magunkat. Utasaink természetesen sietve szedték fel az aranyat. mint ahogy Cacambo elmondta. igaz.ték aranyaikat és drága köveiket.« Cacambo tolmácsolta Candide-nak a vendéglős beszédét és Candide ugyanoly csodálkozással és meghatottsággal hallgatta azt meg. mint Candide. még többen bent a házban. igy szólt a vendéglős: »Uraim. Cacambo és Candide ugy gondolták. de minden más helyen érdemeitekhez méltón fogadnak benneteket. menjünk be. csodálkozva nézett végig Candide-on és tovább ment. arannyal átszőtt selyem ruhába öltözve és hajukban szalagokkal. kitünő pecsenyéket és izletes kalácsokat.« Két pincérfiu és két pincérleány. Mikor az ebédnek vége volt. rengeteg ember tolongott a kapuban. hogy legyen egy ilyen ország: és bármit mondott is e tárgyról Pangloss mester. mindegyikben két papagály. rendkivül udvarias emberek. Amint Cacambo a kapuhoz közeledett. a község tanitója mosolyogva dobta el azokat. mely kétszáz fontot nyomott.« 33 . egy tálcán háromszáz kolibrit. mondá Candide-nak. »Miféle ország lehet ez. ahol kizárólag e nyelven beszéltek. de nincs is arra szükségetek azért. mindezeket tiszta kristályból készült tálakon szolgálták fel: a pincérek és pincérleányok cukornádból készült likőröket öntögettek számukra. Végül a falu első házához közeledtek. kik Cacambohoz néhány igen tapintatos és illedelmes kérdést intéztek s viszont az ő kérdéseire is kielégitő módon válaszoltak. »Hol vagyunk hát? kiáltott fel Candide. majd. egy sült saskeselyü. mert ez szegényes falu. hogy Cacambo Tucumanban született. kellemes zenének ritmusát lehetett hallani és pompás ételek illata terjengett a levegőben.« Cacambo épp ugy meg volt lepve. melyet itt használunk. leülteti őket az asztalhoz. mikor lecsillapodtak. hogy semmire se becsüljék az aranyat és drága köveket. ugy látom. A vendégek jórészt kereskedők és kocsisok voltak. négyféle levest szolgálnak fel. Ez volt az ő anyanyelve. hogy idegenek vagytok. mert feltétlenül szükséges. hol minden jól van. hogy perui nyelven beszélnek. hogy itt ebédelhessetek: az összes vendéglőket. olyan községben. rubintot és a smaragdokat. hogy eléggé meg lesz fizetve étkezésök. maga a kormányzat fizeti: itt nem a legjobban jártatok. hogy nem vagyunk idegenekhez szokva: ne vegyétek rossz néven. hogy Westpháliában minden rosszul van.

Hogyan. a nemzet többségének helyeslése mellett elrendelték. amire szükségünk van. Az az ország. országunk legtudósabb és legközlékenyebb embere. igy beszélt hozzájok: »Százhetvenkét éves vagyok s megboldogult atyámtól. mindennel elárasztott. likőröket hozatott számukra gyémánt poharakban. a király lovászától hallottam a csodálatos perui forradalmakról. nagyon különös kérdéseket tesztek. sem négy: mondhatom. estétől reggelig imádjuk az Istent. eddig meg tudtunk menekülni Európa népeinek ragadozó hajlamaitól. kik megmaradtak az ősi földön. A spanyolok homályosan ismerték ezt az országot és Eldorádónak nevezték és egy Raleigh nevü angol lovag körülbelül száz évvel ezelőtt megközelitette. okosabbak voltak. . megkérdeztette Cacambo által. hogy mint más világból ideszakadt emberek.« Hosszura nyult a beszélgetés. mi valamennyien papok vagyunk. nektek nincsenek barátaitok. müvészetek. hogy a világ egyrészét hatalmukba keritsék s kiket végül a spanyolok igáztak le. Candide e pillanattól kezdve csak mellékes szerepet játszott s szolgáját mindenhova kisérte: egy nagyon egyszerü házikóba léptek.« Ám Candide fáradhatatlanul tovább kérdezte az öreget.« 34 . ki Candide kételyeit tolmácsolta. az asszonyok.Természetes. Az utóbbi ezt mondta neki: »Én nagyon tudatlan vagyok és ilyen állapotban nagyon jól érzem magam.Csak egy Istent imádtok? kérdé Cacambo.« Candide égett a kiváncsiságtól. nincs mit kérni tőle. hogy papokat lásson. büvészkednek és akik megégetik az embereket. de a mód.« És Cacambot azonnal elvezette az aggastyánhoz. hogy kis országunkat egyetlen egy lakosnak sem szabad elhagynia: igy tudtuk megőrizni ártatlanságunkat és boldogságunkat. ámde mivel megközelithetlen kőszirtek és meredek sziklák vesznek körül. hogy mi hálátlanok vagyunk?« Cacambo tiszteletteljesen megkérdezte. de az udvarunkban lakik egy aggastyán. hol találhatók? A jó öreg mosolyogva felelte: »Barátaim. A család ama fejedelmei. hogyan imádják az Istent Eldorádóban? »Sehogysem imádjuk. aztán hogy kivánságukat kielégitse. hogy még a legdusabb aranyozások sem igen multák felül. az erkölcsök. mi valamennyien egy véleményen vagyunk és egyáltalában nem értjük. kinek mindég nagy hajlama volt a metafizikai kérdések iránt. melyeknek ő tanuja volt. végül Candide. mondá az aggastyán. . milyen vallás van Eldorádóban. sem három. . ugyancsak ellensulyozta a feltünő egyszerüséget. a király és az összes családfők minden reggel ünnepi zsolozsmákat énekelnek. az előszobát tényleg csak rubint és smaragd diszitették. mert a kapu csak ezüstből. szóba kerültek: a kormányforma. vajjon van-e vallás ebben az országban? Az aggastyán kissé elpirulva igy szólt: »Hogyan kételkedhettek ebben? Azt hiszitek. hogy nincs két Isten. megkérdezte. az inkák ősi hazája. mit akartok a ti barátaitokkal. mondá a jóságos és tiszteletre méltó bölcs. kormányoznak. Mit láttak Eldorádóban? Cacambo nagy kiváncsiságát nem palástolta el a vendéglős előtt. hogy bolondok vagyunk. ahogyan minden el volt itt rendezve. hogy a mi vallásunk az egész világ vallása. Az aggastyán egy kolibri pehellyel töltött kereveten fogadta a két utast. melyben mi vagyunk. mondá az aggastyán. kiváncsi volt rá. kik elég balgán itt hagyták ezt. a nyilvános mulatságok.Azt hiszed. kik tanitanak. Az aggastyán ujra elpirult és igy szólt: »Hát talán kétféle vallás is lehet? Én azt hiszem. öt-hatezer zenész játékától kisérve.TIZENNYOLCADIK FEJEZET. a szobák falai pedig csak aranyból készültek. ám ez oly izléses volt. vitatkoznak. folytonosan köszönetet mondunk neki. kik megfoghatatlan szenvedéllyel ragaszkodnak földünk kavicsaihoz és sarához és akik ezekért mind egy szálig leöldösnének bennünket. ha más véleményen vannak? .

A bejárat kétszázhusz lépés magas és száz lépés széles volt. tele mathematikai és fizikai eszközökkel. melyekben folytonosan cukornádból készült édes italok csobogtak a különös kövezettel kirakott piactéren. Candide helyet foglalt az asztalnál őfelsége. melyet mi aranynak és drágaköveknek hivunk. Cacambo és több előkelő nő társaságában: sohasem volt még pompásabb lakoma és sohasem lehetett annyi szellemességet hallani. Candide szerette volna a törvényszéki palotát megnézni és az országházat: de azt mondták neki. kezöket a fejökre vagy az ülepükre kell-e tenni? fel kell-e nyalni a szoba porát. Ezután megmutatták nekik a várost.« Candide és Cacambo őfelsége nyakába borultak. tiszta viz-forrásokat és a rózsavizet kisugárzó szökőkutakat. hogy öreg korom miatt nem szerezhetem meg magamnak azt az örömet. mint a többi itt lakónak. Cacambo megkérdezte egy magasrangu udvarnoktól. hogy a Thunder-ten-tronckh kastély a legszebb a világon. Husz gyönyörü leány a testőrségből fogadta Candide-ot és Cacambot. bizony jó. Annál jobban meglepte és megörvendeztette a tudományos akadémia. ha Pangloss barátunk látta volna Eldoradót. ezután az udvar első tárnokmesterei és tárnokmesternői őfelsége lakosztályához vezették őket s mindkét oldalon ezer-ezer muzsikus állt nekik sorfalat. hogy az a kastély. szóval: milyen a szokásos szertartás? »Az a szokás. lehetetlen leirni. az ezernyi oszloppal diszitett lépcsőzeteket. »Bocsássatok meg. de Kunigundám nincs itt és biztosan neked is van szeretőd Európában. bezzeg nem mondta volna. mely ibolya. nekünk is csak az lesz a sorsunk.« Cacambonak megnyerte tetszését ez az okoskodás: szivesen járja be az ember a világot. hogy ez ország némely szokása nem nyerte meg tetszéseteket.és fahéjillatot árasztott. »Bolondságot miveltek. hogy milyen anyagból készült. a király szellemességeit. mert ők sohasem perlekednek: a börtönök iránt is érdeklődött. két jámbor utasunk megelégelte a boldogságot és elhatározta. 35 . Mikor a trónterem felé közeledtek. hogy nagyon is fölötte állt annak a kavicsnak és homoknak. de legjobb. nem ér fel azzal az országgal. hogy térdre kell-e borulni vagy hasra kell-e esni ő felsége előtt. de ezek sem voltak. már a királyi palotában voltak. és azokat. gazdagabbak leszünk. jól tudom. mint őfelségétől lakoma közben. barátom. mint az összes királyok együttvéve. hogy országom nem sokat ér. hogy ezek nem találhatók itt. Egy hónap telt el a vendégeskedésben. ha mi itt maradunk. Miután a délután folyama alatt a város ezredrészét bejárták. aztán eldicsekszik övéi között és fitogtatja tapasztalatait. Világos.« Ez után a hosszu beszélgetés után hat kost fogatott be egy hintóba. ha utazgat az ember. hogy engedélyt kér ő felségétől a távozásra. röpült velök a hat kos és négy óra sem pergett le. mig ellenben ha visszatérünk a mi világrészünkbe. A sok csodálatos dolog között ez is mély csodálatba ejtette Candide-ot. nem kell majd félnünk az inkvizitoroktól és kiszabadithatjuk a drága Kunigundát. hogy nagyon meg lesztek vele elégedve és biztosan meg fogjátok bocsátani. visszavezették utasainkat a királyhoz. hogy elkisérjelek benneteket: a király biztosan oly előzékenységgel fogad benneteket.Candide egészen extázisba jött e beszélgetés alatt és ezt mondogatta magában: »Ez az állapot ugyancsak különbözik a westphaliai és a báró ur kastélyában uralkodó állapotoktól. ám Candide egyre ezt hajtogatta Cacambonak: »Mondhatom. hogy megölelik a királyt s mindkét arcát megcsókolják. ki az elképzelhető legnagyobb szivességgel fogadta és barátságosan meghivta őket ebédre. melyben egy kétezer lépés magas karzat volt. ha ott marad az ember. hova most kerültünk. melyek más nyelvre forditva is megtartották eredeti zamatjukat. felelte a magasrangu udvarnok. mondá. Cacambo tolmácsolta Candide-nak. és csupán tizenkét kost viszünk magunkkal Eldorado kavicsaival megterhelve. mely a főváros tulsó részén feküdt. tizenkét szolgát rendelt az utasok mellé és az udvarba vitette őket. melyben én születtem. fürdőbe vezették s kolibri-tollból szőtt ruhába öltöztették őket. amint a kocsiból kiszálltak. mondá a király.« Candide és Cacambo kocsiba ültek. a felhőkbe nyuló nyilvános épületeket.

mely élelmiszerrel s országod kavicsaival és sarával legyen megterhelve. lehetetlen visszatérni. mondá. biztos helyre juttatva őket. azon a rohanó folyón. Candide-ot és Cacambot feltették a gépre. alattvalóim ugyanis megfogadták. csak néhány kost. mint husz millió font sterlingbe. ha ez oly nagy boldogságot szerez nektek. hogy megszegjék e fogadalmat. De ha mindenáron el akartok menni. hogy sohasem lépnek át a határon és nem bolondok. »Most már. az országomat környező hegységek tizezer méter magasak és oly meredekek. menjünk Cayenne felé. drágakövekkel és gyémántokkal.ahol türhetően megy a dolga. és Candide-nak semmi más kivánsága nem volt már. harmincat az ország legértékesebb kincseivel terheltek meg. azonkivül husz kos élelmiszerekkel volt megrakva. hogy készitsenek egy oly gépet. parancsot adok mérnökeimnek. A király gyöngéden átölelte a két világjárót.Semmi mást nem kérünk felségedtől. amit csak megkivántok. háromezer jó fizikus dolgozott rajta.« Azonnal rendeletet adott mérnökeinek. de a visszatérés nem lesz könnyü dolog. Nekem természetesen nincs jogom idegeneket visszatartani. mondá Cacambo. mondá Candide. szálljunk hajóra s aztán meglátjuk. tizenöt nap alatt kész lett és nem került többe. feltettek két nagy piros juhot felnyergelve és felkantározva. »Nem tudom megérteni. mint a fal és mindegyikök tiz mértföld széles. hogy készitsenek egy gépet. ez oly zsarnokság volna. bucsut vettek tőlük.« A király mosolygott e kivánságon. csak teljesen meredek utakon lehetne leszállni. melyen csodás módon idejöttetek és amely a hatalmas sziklaboltozatok közt halad el. amennyi jól esik. ötvenet arannyal.« 36 . minden ember szabad. mellyel a hegyek magasságába emelkedtek. Nagyszerü látvány volt elutazásuk és az a szellemes módszer. amikor kedvetek tartja. . mely az erkölcsökkel is. mely kényelmesen átszállit benneteket. csak hogy mielőbb megmutathassa a kosokat Kunigunda kisasszonynak. hogy azokra üljenek. a fizikusok. tovább senki sem megy veletek. ha majd tul lesznek a hegyeken. miért viseltettek oly különös előszeretettel ti európaiak a mi sárga sarunk iránt. Ha elszállitanak benneteket a hegységek határaihoz. az irott törvényekkel is ellenkeznék. mert ezt a pénznemet használták az országban. mely országot vásároljuk meg. elutazhattok. van miből kifizetni Buenos-Ayres kormányzóját. vigyetek el belőle annyit. egyébként kérjetek tőlem bármit. ha netalán eladásra kerülne Kunigunda kisasszony. melyen ezt a két különös utast átsegitsék az országon.

Legelsősorban aziránt érdeklődtek. mely Kunigunda viszontlátására fog eltölteni. mondá Cacambo. Nem vagyok járatos a származástanban. mások egy meredek szikláról fordultak le néhány nap mulva. mikor a guineai parton tiz patagon tallérért eladott. de azért még mindég van két kosunk s azon több kincs. találkát adott nekik egy korcsmában. de ők nem teremtették meg az enyémet. milyen veszendők a földi kincsek. végül. vajjon nem időzik a kikötőben egy hajó. Az a személy. A második napon a juhok közül kettő a mocsárba süppedt és a rárakott kincsekkel együtt belefulladt. de ha a prédikátorok igazat mondanak. azaz egy kék vászon alsónadrágja. mondá Candide holland nyelven. majmok és papagályok ezerszerte boldogabbak nálunk. . hogy Kunigunda kisasszonyt szeretné megszöktetni. Candide. felelé a néger. . ha kereket akarunk oldani. kinek minden a száján is volt.« És patakként hulltak a könnyei. mint amennyit Ázsia. csak az erény és az a boldogság. áldd meg fetiseinket. akihez fordultak. kik a keresztény hitre téritettek. hét vagy nyolc az éhségtől pusztult el egy sivatagban. imádd őket szünet nélkül. ez a két eset jutott nekem is osztályrészül: ilyen áron eszitek ti a cukrot Európában. amint a négerre tekintett és sirva értek Surinamba. akkor levágják büntetésből az egész karunkat. akkor valamennyien testvérek vagyunk: nos.« Amint a város felé közeledtek. Candide igy szólt ekkor Cacambohoz: »Látod-e. levágják a lábunkat. Igenis uram.. Candide egészen oda volt az örömtől és ezerszer felkarcolta a fákra Kunigunda nevét. midőn minden rosszul van. semmi sem állandó a világon. ami a szivén. Candide és Cacambo bevárták őt a megbeszélt helyen a kosokkal. el kell ismernetek. Ádám gyermekei vagyunk. minden vasárnap azt prédikálják. és ha a cukorültetvényen dolgozván a malom elkapja egy ujjunkat. a bal lába és a jobb keze hiányzott e szerencsétlen embernek. . Európa és Afrika együtt felmutathatnak. mely azt mondatja velünk. hogy fehér uraink rabszolgájává lehetsz s ez által alapitod meg a magadéval együtt apád és anyád szerencséjét«. két nappal ezután két másik kos döglött meg a fáradtságtól. éppen egy spanyol hajóskapitány volt. 37 . ha te megérted volna ezt a szörnyüséget! Annyi bizonyos. távolról egy várost látok. mint amennyi a spanyol királynak valaha csak lesz. hogy minden jól van. hogy tisztességesen megfelel a kivánságuknak. valami olyan őrület. egy négert láttak a földön elterülve. megalapitottam-e az ő szerencséjöket. a világhirü kereskedőt. Felbátoritotta őket az a tudat. hogy valamennyien. Vanderdendur urat. ki fogadkozott. hollandiai várost. Pedig édesanyám. száz napi ut után csak két kosuk maradt. melyet Buenos-Ayresbe lehetne küldeni. kérdezte Candide.Mi az az optimizmus? kérdé Cacambo.TIZENKILENCEDIK FEJEZET. Vanderdendur ur bánt el veled ily kegyetlenül. válaszolta a néger. ugy sejtem. boldoggá fognak tenni.. a kutyák. hogy vérrokonokkal még nem bántak el kegyetlenebbül. fehérek és feketék. hogy hitelét veszti előttem a te nagy optimizmusod. hogy évenként kétszer egy vászon-alsónadrágot adnak öltözetül. hogy Surinam. az a szokás nálunk. Mi történt velök Surinamban s hogyan kötött Candide ismeretséget Martinnal? Utasaink első napjai elég kellemesen teltek el. Fáradságunk véget ér és boldogságunk kezdetéhez jutottunk. hogy több kincs volt birtokukban. ime az a megtiszteltetés ért. Jaj! nem tudom. a hollandiai fetisek. kinek csak fél-ruhája volt. barátom.Gazdámat várom.Ó Pangloss! kiáltott fel Candide. elmesélte a spanyolnak minden kalandját és bevallotta neki azt is.Ó jaj! mondá Candide. ezt mondta nekem: »Drága gyermekem. Nekem is ez a nézetem. »Édes Istenem. mit csinálsz itt ebben a nyomoruságos állapotban? .

« Ez a hir villámcsapásként hatott Candide-ra. adj neki egy milliót. Ha a kormányzó habozni fog. hiszen igaz. hogy tizezer piasztert fizettetett vele.« Fájdalomba merülve evezett vissza a partra. hogy Buenos-Ayresbe hajózzam. . Először a két kost tették hajóra: Candide is arra csónakázott. mint az egész összeg. mint tizezret!« Ismét visszasompolygott és tudtára adta Candide-nak. felülmulta a fájdalmat. engem. Candide még néhány napon Liszabonban maradt és egy másik hajóskapitányra várt. derék fickó volt ez a Cacambo. hevesen kopogott az ajtón. adj neki két milliót: te nem öltél inkvizitort. biztosan megmérhetetlen kincsekkel van a két kos megrakva. hogy ezer. ámbár nagyon elszomoritotta. »Legyen tehát harmincezer.. amiért oly nagy zajt csapott: azután türelmesen végighallgatta. kedves barátom. felelte Candide. szolgáimat. belépett. biztosan engem is felakasztanának vele együtt: a szép Kunigunda legbecézettebb szeretője a kormányzó urnak. jaj! kiáltott fel..« Candide eladott két kis darab gyémántot. Végül egy francia hajóra bukkant. . csaknem eszét vesztve néz utána s a hajó lassanként eltünik a szeme elől.Haj! haj! mormogta a kereskedő holland nyelven. »Megadom! mondá Candide. »Mennyiért visz el Velencébe. felszedi a horgonyt. hogy a jóságos öreg asszonyról se feledkezzék meg. hogy segithet rajta. mondá magában a ravasz Vanderdendur. Candide nem alkudott. aki elvinné őt Olaszországba. megigérte.»Isten őrizzen attól. most már ne feszitsük tovább a hurt: hadd fizesse meg először a harmincezer piasztert. a két megmaradt kossal együtt.. eredj és hozd vissza Kunigundát Buenos-Ayresből. hogy harmincezer piaszteren alul nem szállithatja őket Velencébe. majd meglátjuk. mondá a hajóskapitány. Cacambo még e napon utrakelt. Elment a holland biróhoz. ez az idegen egyszerre megadja a tizezer piasztert?! ugy látom. ez szabad ország. sem a zsidóktól. »Ó. a szél is kedvez neki. amennyivel husz uralkodó szerencséjét meg lehetne alapitani. hogy el kell válnia jó gazdájától. de az öröm. egy nagy hajó tulajdonosa. ki megrabolta őt. sokáig zokogott. mint illett volna. ez az ember húszezer piasztert épp oly könnyen megad. »Ó. A biró azzal kezdte. a te életed nincs veszélyben. ki benső barátjának tekintette őt. melyek közül a kisebb is többet ért. megvizsgálja ügyét és ekkor még tizezer piasztert fizettet vele a kihallgatásért. hogy húszezren alul nem szállitja át őket.« Egy pillanat mulva visszatért és kijelentette.Hm! Hm! mondá magában a kufár. sokkal fájdalmasabb szerencsétlenségen is ment már keresztül. kérdezte meg ezt az embert.« Cacambonak megtetszett a bölcs tanács. málháimat és ezt a kost?« A hajótulajdonos tizezer piasztert kért. ha erre sem akarja visszaadni. elmondta kalandját és egy kissé hangosabban beszélt.. végre Vanderdendur ur. majd félre hivta Cacambot és ezt mondta neki: »Hallgass rám. miután 38 . Ilyen előzmények nagyon elkeseritették Candide-ot. hogy a révnél maga is hajóra szálljon. Candide kábultan. ahol nem kell félni sem a bolgároktól. sötét gondolatok ejtették őt hatalmába. sem az inkvizitoroktól. jelentkezett nála.aztán. Könnyhullatások között ölelték meg egymást. de a birónak és annak a hajótulajdonosnak hidegvére. ez a gazság igazán az ó-koriakhoz méltó. harmincezer piaszter nem is számit előtte. Candide a lelkére kötötte. nem csoda: hisz annyi kincset vesztett el. . sem az araboktól. ami egy hosszu utazásra szükséges. nagyon gazdag. és mivel egy kissé fel volt izgatva. kifesziti a vitorlákat. hogy mihelyt a kereskedő visszatér. te ügyesebb vagy mint én. felforralta mérgét és a legsötétebb melankóliába meritette: az emberi gonoszság teljes csufságában megjelent lelki szemei előtt. mely éppen Bordeauxba volt indulóban. Szolgákat fogadott és mindent bevásárolt. mi lesz a tenni valód: mindegyikünknek zsebében öt-hat milliónyi értékü gyémánt van. Én egy másik hajót szereltetek fel és Velencében foglak bevárni. A hajótulajdonos időt nyer. melyet a hajótulajdonos követelt: előre ki is fizette.

hogy a tudós legalább szórakoztatni fogja az utazás alatt. ki kész volna vele együtt utazni . ki egyébként jámbor férfiu volt. hogy egy ember sem található a hajón. bárcsak itt lehetne. akit nem értek nagy szerencsétlenségek: Panglossra gondolt mindég. fia elverte. akit legszánalomraméltóbbnak és legszerencsétlenebbnek talál és hogy a többieknek kárpótlást ad.de csak oly feltétel alatt. kik valamennyien elég ügyes. ha rendszerét be kellene bizonyitania. melytől jobban meg lehetne undorodni. társaságbeli emberek voltak s valamennyien versengtek az elsőségért: összegyüjtötte őket a korcsmában. Ugy találta.már nem voltak gyémánttal megrakott kosai. hogy Candide nagy igazságtalanságot követett el velök szemben. hogy szociniánus. az unitárius vallás megalapitója. mint emez. Candide azonban mindegyiknek száz piasztert adott s ezzel megnyugtatta őket. de Candide azt gondolta magában. 5 Socinus. hogy nincs a világon oly mesterség. 39 . Amint Candide végighallgatta ügyes-bajos dolgaikat. és sehol másutt a világon. legujabban egy szerény kis hivataltól is megfosztották. hogy egy hadihajón sem fért volna el. »Pangloss. hogy csak Eldorádóban folynak jól a dolgok. felesége meglopta. kabint bérelt egy hajón tisztességes áron és kidoboltatta a városban. ha ez az ember a környék legszerencsétlenebb embere. élelmezését fizetni s azonkivül még kétezer piasztert adni egy oly tisztességes embernek. Az biztos. melyből életét tengette és Surinam prédikátorai üldözték őt. amit az öreg asszony mondott. hogy a többiek is legalább is ilyen szerencsétlenek lehettek. midőn Buenos-Ayres felé hajóztak s eszébe jutott a fogadása.« Végül egy szegény tudós javára döntötte el a dolgot. hogy mindegyik megesküszik rá. eszébe jutott mindaz. valahányszor ujabb szerencsétlenséget meséltek el neki. tehát húsz olyan személyt választott ki. ki tiz esztendeig dolgozott az amszterdami könyvkereskedések részére.5 Igaz. mert azt hitték róla. leánya elhagyta és megszökött egy portugállal. A vetélytársak mind ugy érezték. mondta magában. Ezt a tudóst. Candide a legőszintébbet szerette volna választani. hogy hiven beszéli el élettörténetét s megigérte. megvacsoráztatta őket oly feltétellel. hogy azt viszi magával. A tanácskozás egészen hajnali négy óráig tartott. A pályázók oly tömege jelentkezett. hogy hajlandó volna utiköltségét. ugyancsak zavarba jönne.

De azért mindenütt lehet találni valami jót.az egészet valami kártevő lénynek adta át. .. Végül az egyik hajó a másiknak oly hatalmas sortüzet adott. . Bordeaux felé hajózott Candide társaságában. mely Eldorádó drága gyémántjaival volt megrakva. mintha egy ostromlott városban lennének. hogy vagy száz ember van a sülyedő hajó fedélzetén. egész utazásuk alatt tudtak volna mit beszélni az erkölcsi és fizikai bajokról. mondá Candide.« Vitatkozás közben egyszerre ágyudörejt hallottak. hogy az utóbbi léket kapott a fenekén. hogy szociniánus vagyok. és ahol a müvészetek virágzanak.Eldorádó kivételével . hogy manicheus lettem. Candide-nak azonban nagy előnye volt Martinnal szemben. . hogy Isten . hogy épp ugy rejtőzködhetik az én testemben. Mindketten sokat tapasztaltak már és sok szenvedésen mentek keresztül és ha a hajónak Surinamtól Japánig kellett volna vitorlázni a Jóreménység fokán át. papjaim azzal vádoltak. mely a világ legnagyobb kincseivel volt megrakva és bár még mindég elkeseritette lelkét a holland hajóskapitány gazsága. hogy ezt az egy kost megtalálta. melyeknek gyapját és husát áruba bocsátják. hogy ha tekintetemet erre a földre vagy helyesebben: sárgolyóra vetem. felelé Martin. mondá Martin.Biztosan az ördög bujt beléd. jegyezte meg Candide. katonailag kiképzett gyilkos. hogy viszontláthassa Kunigunda kisasszonyt. Európa egyik szélétől a másikig száguldva gyakorolja teljes fegyelmezettséggel a gyilkolás és rablás mesterségét. Két hajót pillantottak meg. mondá Candide.Tréfálsz velem. mit gondolsz minderről? mi a véleményed az erkölcsi és fizikai rosszról? Uram. még nem adta fel a reményt. azonban mondhatom.Bizony valami ördögi van a dologban« mondá Candide. és azokban a városokban. A gyöngék mindenütt átkot szórnak a hatalmasokra. »És te. . melyek a békének látszanak örvendeni. sőt Candide-nak még aranyai és gyémántjai is voltak. mondá Martin. Egy szóval: én annyit láttam és tapasztaltam. hiába. mely körülbelül három mértföldnyi távolságból támadt egymásra: a szél mindkettőt olyan közel sodorta a francia hajóhoz. . 40 . akkor nagyon is hajlott Pangloss rendszere felé. hogy bánnak az emberek egymással. mert nincs becsületesebb tennivalója. »No. hogy kényelmesen végig lehetett nézni a harc kimenetelét. látod. a hatalmasok pedig mindég ugy bánnak velök. Martin mester. Még nem láttam olyan várost. hogy betevő falatját megkeresse. E közben valami vörösen fénylő jószágot vett észre. valamennyien égre emelték kezeiket és félelmetes kiáltozásban törtek ki: aztán egyszerre minden lángba borult. A titkos fájdalmak még a nyilvánvaló nyomoruságnál is rettentőbbek. mondá Martin. Egy millió. mi lehet az? Egyike volt a kosoknak. azt kell gondolnom.Annyira beleavatkozik e világ dolgába. . gondok és nyugtalanság gyötrik őket és boldogtalanabbaknak érzik magukat.. mégis ha megmaradt kincsére gondolt és midőn különösen a jó ebédek után Kunigundáról beszélt. hogy százat elvesztett. mondá a tudósnak. Candide jobban megörült annak. Candide és Martin világosan láthatták. mely ne akart volna egy másik családot megsemmisiteni.Egyedül én vagyok az. mint máshol. Mi történt Candide-dal és Martinnal a tengeren? Az agg tudós tehát. mondá Martin. Martin ellenben semmit sem remélt. mint a nyájakkal. de én kételkedem benne. . mely hajója felé uszott: a tengerre eresztettek egy kis csónakot. Mindenki messzelátójához nyult. mely ne kivánta volna a szomszéd város pusztulását. mert látni akarták. mint amennyire lesujtotta. és ha el is vesztette azt a száz vörös kost. kik előtt csusznak-másznak. kinek Martin volt a neve. holott igazság szerint manicheus vagyok.Lehet.HUSZADIK FEJEZET. és percről-percre nagyobb zaj ütötte meg fülüket. sem olyan családot. az embereket irigység emészti. hiszen már az egész világon nincsenek manicheusok. nem tudok máskép gondolkozni.

« 41 .« A francia hajó is. A végtelen gazdagság.Igaz. eszmecserét folytattak és ezzel vigasztalták egymást. melyet ez a gazember megkaparitott. ameddig az első napon: de fődolog. amilyenre rászolgált. vele együtt a tengerbe veszett és csak az az egyetlen kos menekült meg. »Láthatod. az elmerülté pedig egy holland kalóz: az. meg a spanyol is folytatták utjokat és Candide is folytatá beszélgetését Martinnal. hogy a bűnnek néha büntetés jár nyomában: ez a gaz holland hajós olyan véget ért. de miért kellett a hajóján utazó utasoknak is elpusztulniuk? Isten megbüntette ezt a gazfickót. biztosan megtalálom Kunigundát is. mondá Candide Martinhoz fordulva.A francia kapitány rögtön észrevette. hogy mégis beszélgettek. hogy a győztes hajó parancsnoka spanyol nemzetségü volt. a többit az ördög fojtotta a tengerbe. . amelyik megrabolta Candide-ot. mondá Martin. Candide gyöngéden megcirogatta kosát s azt mondta: »Ha téged megtaláltalak. Tizenöt napig szakadatlanul vitatkoztak és a tizenötödik napon is csak odáig jutottak.

« Ilyen okoskodások közben értek Bordeauxba. . valamennyi helyen a szerelem a főfoglalkozás. az egészen más. mindjárt megérkezésemkor megloptak. velünk tartasz? . nekem nincs pénzem. mondá Martin.Egy cseppet sem csodálkozom rajta. részegesek.Igen.Hát Párist láttad-e már? . képmutatók és ostobák voltak? .Semmit sem hiszek el belőle.Igen. . ez mind az elsorolt tulajdonságokat magában foglalja: valóságos káosz. vérengzők.Nagyon szivesen. különben azt mondják. hogy az emberek természete változott? . dicsvágyók. . vajjon a sólymok mindég megették a galambokat.. hogy a föld eredetileg tenger volt. azt mondják. vajjon az emberek mindég igy mészárolták egymást. másra nem vágyik többé az ember. némely helyen igen szelid és buta.Ó. a szemfényvesztő és őrjöngő csőcseléket. Kevés ideig tartózkodtam ott.. Végre meglátták Franciaország partjait. ama két leánynak a majmok iránt érzett szerelmén az Oreillonok országában. mondá Candide. rágalmazók. »Voltál már valaha Franciaországban? kérdé Candide. .Nos. Franciaországon keresztül Olaszországba megyünk. legalább az én véleményem szerint. olyan mint egy nyüzsgő tömeg. mondá Martin. amiket egy idő óta terjesztenek. a kikkel való kalandomat elmeséltem? . . mint ahogy a hajóskapitány vastag könyvében meg van irva? . hogy miután az ember egy hónapot töltött Eldorádóban. nem vagyok kiváncsi Franciaországra. elgondolhatod. válaszolá Martin. van olyan. azután korrektor lettem egy nyomdában s igy annyit kerestem. ha rájuk bukkantak? .Hogy megbolonduljunk. mondá Candide.De hogy el ne felejtsem: te is azt hiszed. ha a sólymoknak mindég egyforma volt a természetök. több tartományát bejártam.. valamint a többi ábrándos föltevésekből sem. hogy Velencében csak az előkelő velenceiek érzik jól magukat. csélcsapok. rablók. kérdé Candide.Mit gondolsz. melyben a lakosok fele bolond. folytatta a kérdezősködést Candide. felelé Martin. álnokok. hogy nagyon finom emberek laknak e városban. második a pletykálkodás. gazemberek. de senki sem találja meg. mert a szabad akarat. mondá Martin. nem kételkedem benne. . te gazdag vagy: mindenhova követni foglak. melyben mindenki az örömet hajszolja. láttam Párist. egyes helyeken szellemeskednek. csak arra. kapzsik. máshol igen ravasz. fanatikusok.Ami engem illet. Candide és Martin Franciaország partjai felé közelednek és folytatják az eszmecserét. mondá Candide. a harmadik mindenféle ostobaságok fecsegése. . .Mit gondolsz. hogy gyalog visszatérhettem Hollandiába. mint manapság? mindig ily hazugok. mondá Martin. Módom volt megismerni az irócsőcseléket. felelé Martin. mindentől megfosztottak a gazfickók a saint-germaini vásáron. irígyek. ha sok pénzök van. de azért az idegeneket is szivesen látják. hogy Kunigundát meglássa: Velencében fogom őt bevárni.Kétségkivül. 42 . hálátlanok.De végre is mi célból lett teremtve a világ? kérdé Candide. tobzódók. miért tételezed fel. inyencek.HUSZONEGYEDIK FEJEZET.Nem csodálkozol-e szerfelett. nem látom ezt a szenvedélyt különösnek.. sőt engem is zsiványnak néztek és nyolc napra elzártak. hiszen annyi rendkivüli dolgot láttam már! . gyávák.

hogy nem fogja eltemetni Candide-ot. Martin viszont fenyegetőzött. amiért kegyes lesz őt a másvilágra prédikálni. nem voltak mellettem se barátok. a szerző egy szót sem tud arabul és a darab mégis Arábiában játszik s ami a legjellemzőbb: a szerző nem hisz a velünk született eszmékben: holnap húsz röpiratot is mutathatok. ebből nagy botrány lett. melyről jegyzőkönyvet is vettek fel. hogy én is beteg voltam Párisban első ittlétem alkalmával. hogy eltemeti a papot. ki azokhoz a tulbuzgó. hogy ő nem hódol a divatnak. a lelkész esküdözött. sem orvosok és . alkalmazkodó emberekhez volt hasonló. hogy könnyezzél. . A kerület segédlelkésze nyájasan kért tőle egy utalványt. midőn a kimerültség folytán valami könnyü betegségbe esett. ez egy nagyon hitvány szinésznő. hogy ne könnyezzen a tökéletesen megjátszott jelenetek láttára. melyet a bordeauxi tudományos Akadémiának hagyott. de mivel szegény voltam. mely lecsépeli őt. hogy a kosnak vörösnek kellett lennie és himlőben kell majd elpusztulnia. ki ezzel a képlettel: (A+B-C):Z. Candide elcsodálkozott rajta. lábadozása alatt egy előkelő társaság telepedett le nála és nagyban kártyáztak. ha tovább is alkalmatlankodik. Candide azt felelte. amennyire szüksége volt. érvágás következtében Candide betegsége egyre komolyabb lett. ez azonban nem akadályozta meg őt abban. kérdé Candide az apáttól. mindég fürge. miért volt vörös e kos és a dijat egy északi országbeli tudósnak itélték oda. Martin az ablakon át akarta kidobni a lelkészt. ki nem akart mellőle távozni és két apáca. ki vele együtt játszik. szolgálatkész. a szindarab még a szinészeknél is silányabb. hogy néhány darab eldorádói kavicsot eladjon és egy kétüléses postakocsit béreljen. ki levest főzött neki. hizelgő. csak az fájt neki. Alighogy Candide szállására ért.Tisztelendő uram. igy szólt hozzá felvonásközben: »Semmi okod nincs rá. mely ez évben arra tüzött ki pályadijat. Ámde egy gáncsoskodó. mivelhogy ujján hatalmas gyémánt gyürü volt és csomagjai között egy súlyos ékszerdobozt vettek észre. A Saint-Marceani külvároson keresztül hajtott be a városba és ugy érezte.mégis meggyógyultam. volt egy kis termetű perigordi apát. kik utaznak az idegenekre. kik a városból nála tisztelegtek. Ez az úr első sorban szinházba vitte Candide-ot és Martint: éppen egy uj tragédiát játszottak. Mi történt Candide-dal és Martinnal Franciaországban? Candide csak annyi időre állapodott meg. szemtelen. Martin megjegyezte: »Emlékszem. Candide-nak is kedve kerekedett a fővárosba menni: azért még nem kell nagy kitérőt tenni Velencétől. néhány meghitt barát. se apácák. körülbelül hány szindarabja van Franciaországnak? 43 . kikkel Candide az utszéli korcsmákban találkozott. elmesélik nekik a városban történt botrányokat s minden áron élvezetekbe hajszolják őket. hogy soha sem volt disznója. A civakodás elmérgesedett s Martin megragadta a papot vállánál fogva és irgalmatlanul kidobta. még hitványabb.HUSZONKETTEDIK FEJEZET. Azok között.« Azonban a sok orvosi beavatkozás. a szinész. hogy meg kellett válnia a kostól. Candide néhány irodalmár mellett foglalt helyet. aki mellette ült. de Martin nem csodálkozott ezen. hogy ez itt a legujabb divat. bebizonyitotta. mert Martint nem tudta többé nélkülözni. az apácák azt hajtogatták. mintha Westphaliának legrutabb falujában lenne. hivatlanul is rögtön két orvos termett mellette. Candide végre meggyógyult. valamennyien azt mondták: »Megyünk Párisba« Látva ezt az általános buzgóságot. hogy fejtsék meg. Azonban az utasok. Candide hallani sem akart erről.

. hogy milyen itt az etiquette s hogyan viselkednek Franciaországban az angol királynőkkel szemben. válaszolt a másik.Igen. mondá az apát. ez végtelen fájdalmat okozhatott neki. mig szépek s ha meghaltak. valamennyien kártyáikba mélyedtek.Ámbár égek a vágytól. szerencsétlen végzetöknek kopott jelvényei. valóságos zug-irodalmár. akinél ugy megismerheted Párist. kik nekem oly sok gyönyörüséget okoztak? .Ez sok. mondá Candide.Kicsoda az a disznó. kérdezősködött. ki természeténél fogva kiváncsi volt. mint ahogy az eunuchok gyülölik azokat. hogy epésen gáncsol minden szindarabot és minden könyvet. és hány jó van köztük? Tizenöt vagy tizenhat. hogy Clairon kisasszonnyal találkozzék. jegyezte meg Candide. válaszolt az apát. mondá Martin. amit az emberek végtisztességnek neveznek. . .Mi az a zug-irodalmár. . A hölgy Parolignac márkinőnek szólittatta magát. mondá Martin. biróságában.A királynők a szemétdombon! kiáltott fel Candide. de néha dühükben nevetnek. gyülöl mindenkit. Igaz. Martin és a perigordi apát a kijárat mellett. nehogy elrémitse a háztól látogatóit. . akinek sikere van. tizenkét szomoru játékos ült az asztalnál. szigoru figyelemmel de udvariasan távolitotta el a jegyeket. A perigordi apát. templomaiban. mely ugy megrikatott s a szinészekről. »Az a vidékektől függ. mintha már négy év óta itt lennél. . méreggel táplálkozik. mondta az apát. kérdé tovább Candide.Öt vagy hatezer. a Bourgogne-utca végén.« A perigordi apát készséggel vállalkozott rá. és a legutálatosabb dolgot is kacagva hajtják végre. 44 . leánya egy tizenötéves teremtés. csalódásig hasonlit Kunigunda kisasszonyhoz. vidéken a korcsmába viszi őket az ember. mondá Candide.Egy rosszmáju ember. az elgondolható legnagyobb képtelenségeket s meg fogod azt látni ennek a különös népnek kormányzatában.Ez sok. hogy Párisban mindég kacagnak? kérdé Candide. ki Németországban nevelkedett. ilyen emberek ezek: képzeld el a legnagyobb ellenmondásokat. a játékosok közt ült és egy szempillantással tudtul adta a szegény ördögök ravaszkodásait. társaságától elkülönitve temették el. akik élvezik az életet: olyan mint egy irodalmi kigyó. szinházaiban. mert az utóbbi csak előkelő társaságokat látott magánál. hogy bemutatja neki Candide-ot.Ez igen nagy udvariatlanság. érdeklődött Candide. midőn Monime kisasszony.Mit csodálkozol ezen. Párisban megbecsülik őket. . mondá Martin. de nem mutatott haragot.« Candide-nak nagyon megnyerte tetszését egy szinésznő. valóban ugy van. mert bámulója lettem! Az apát nem volt abban a helyzetben. a szemétdombra jutnak. amint a társaság játékosai a tétek megsokszorozásakor megjegyezték a kártyákat.« Candide. . egy Fréron. Candide és Martin beléptek. mondá az apát.Igen. melyet gyakran szoktak játszani. amint mondani szokás. elkisértette magát a párisi dámához. mondá Martinnak. nagyon tetszik nekem. sápadtság ült ki a játékosok arcára. . . »Ma estére eligérkezett valahova. de elvezetlek egy előkelő nőhöz. feleli az apát. hogy a város többi koldusaival együtt porladjon egy temetőben. rájok se néztek. megtagadták tőle azt. ki Erzsébet királynét játszotta egy meglehetősen silány tragédiában. senki nem állt fel. . a kérlelhetetlen bankár mögött ülve észrevette hiúz-szemeivel.Egy könyvgyártó. mert mindenért hangos kacagással panaszkodnak. mégis nagyon szeretnék Clairon kisasszonnyal együtt vacsorálni. »Thunder-ten-tronckh bárónő udvariasabb volt« mondta magában Candide. Mély csend volt a szobában. az apátnak igaza van. ki a SaintHonoré külvárosban lakott: ott éppen fáraóztak. vagyis azt. kezökben egy-egy csomó kártya. nyugtalanságot árult el a bankár. aki annyi rosszat mondott a szindarabról. ki abból él. válaszolt az apát. a másvilágra költözött. »Ez a szinésznő. miközben nézték a szinházból kitóduló közönséget. a ház urnője. melyekkel a sors kegyetlenségét szerették volna reparálni. hogy viszontlássam Kunigunda kisasszonyt.« Ily eszmecserét folytattak Candide. mert igen nemes lélek volt. nem is fogadták a köszöntésüket. ki szennyel. szeretnék vele megismerkedni. éppen Párisban voltam.

azután vidám hangulatban megvacsoráztak és mindenki csodálkozott rajta.Mily nagy ember! kiáltott fel Candide. Gauchat urnak. némelyikök nem egyéb. tisztán kell beszélni azt. hogy Candide-ot nem izgatta a veszteség. Candide két játszma alatt ötvenezer frankot vesztett. 45 . még az uj könyvekről is beszélgettek. de egyik sem közeliti meg Gauchat urnak. a theologia doktorának arcátlanságát. melyet minden regényben fel lehet találni s melyek mindég elbüvölik a szemlélőt. Kevés. hogy a rím sohase legyen rovására az értelemnek. hogy értékes lenne. ugy fizikai. hogy nem elég egy vagy két olyan helyzetet teremteni. melyek valósággal elárasztanak már bennünket. »Ha valaki. de a darabban szereplő személyek egyike se tünjék fel poétának. amit az egész világ tud! milyen fontoskodással mond el olyan dolgot. A lakájok a maguk nyelvén mondogatták egymásnak: Ez alighanem valami angol milord. igazán jó tragédia van. Ez egy tudós. kevés szóval megmagyarázta. először csendben voltak. melyeket néhányszor eljátszottak. egyáltalában nem hiszem ezt. hogy bizarr lenne az ember. A vacsora olyan volt. ki mindenben megerősitette azt. melyből a könyvkereskedő kirakatán kivül csak azt az egy példányt látták meg. felelte az egyik vendég. melyek elaltatnak vagy szóhalmozások. leültette Candide-ot és kártyát adatott neki. aztán szavak zürzavara hallatszott. melyekről nem is érdemes megemlékezni! és szellemesség hiányában hogy sajátitja ki mások szellemességeit! s hogy elrontja. amit a márkinő állitott. zavartalan harmóniával. ki oly okosan beszélt. az istenekhez intézett szakadozott mondatokban. . mondá a hölgy. mely nem más mint barbár stilusban megirt hagymázos álom. ki sohasem játszik és akit az apát úr néha idehoz vacsorára. »Olvastad-e. mint erkölcsi tekintetben és hogy semmisem lehetne másképen? . Aztán a tragédiákról beszéltek.Igen. de ujnak kell lenni. melyet kifütyültek s könyvet is irt. tökéletesen járatos a tragédiák és könyvek megitélésében és ő maga is irt egy tragédiát. ha néhány lapot elolvastunk az esperes ur irásaiból. az félig felemelkedett. Candide a füléhez hajolt és bátorkodott megkérdezni. szólalt meg Polignac asszony. annyira megundorodtam ezektől az utálatos könyvektől. az az unalmas halandó! milyen naivul elmond mindent.. melyet nekem adott tiszteletpéldányként. teljesen elég. irhat ugyan egy-két olyan darabot. . De többet már nem fog bosszantani.« Candide nagy figyelemmel hallgatta ezt az okoskodást és nagyon jó véleménnyel volt a fejtegetőről. a theologia doktorának könyvét? . melyet a szinházban megtapsolnak. kérdé az apát. ». hogy minden a legjobb a világon. amit más iróktól kiollóz! ó mint utálom!.. tette hozzá. van olyan. ki volt az az ember. hogy miért voltak olyan tragédiák. de sohasem lesz igazán jó iró. A választékos izlésü ember nagyon világosan kifejtette. mert bár rengeteg szemérmetlen irodalmi fércmunkánk van.Az apát azonban a márkinőhöz közeledve sugott valamit a fülébe. te kétségkivül azt hiszed. a hölgy azt a kérdést vetette fel. nem veszi figyelembe mind e szabályokat. és mivel a márkinőnek gondja volt rá.És mit szól Trublet esperes ur Vegyes irataihoz. hogy egy szindarab nagyon érdekes lehet anélkül. de amelyeket lehetetlen elolvasni. álokoskodások.« Ezután a tudós felé fordulva igy szólt: »Uram. de úgy. melyben alig lehetett eligazodni. elbájoló mosollyal nézett Candide-ra és előkelő fejbiccentéssel Martinra. dagályos közhelyekkel. nagy költőnek kell lenni. anélkül. mint amilyenek a vacsorák szoktak lenni Párisban.Ó. tökéletesen kell ismerni a nyelvet. hogy maga mellé ültesse. aztán többnyire izetlen tréfálkozások. gyakran kell fenségesnek lenni és mindég természetesnek: ismerni kell az emberi szivet és meg kell tudni szólaltatni. melyek visszataszitanak. valóságos Pangloss.« Volt az asztalnál egy tudós és választékos izlésü ember. de nem voltam képes bevégezni. egy kis politizálás és sok pletykaság. nem képes az emberekhez szólni.Én!? válaszolta a tudós. mert telve hamis tételekkel. kérdé a perigordi apát. hogy kénytelen voltam ráadni a fejem a fáraó játékra. mint csengőn rimelő és jól megirt idyll párbeszédes formában: némelyek politikai okoskodások.

hogy Candide kezéről csakhamar az övére vándoroltak át. amiért hütlen lett Kunigunda kisasszonyhoz. a politikusok az egyháziak ellen. és nem képesek azt elkerülni.még mindég őrülten szereted Thunder-ten-tronckh Kunigunda kisasszonyt? . apát úr. . aztán azt hallottam. sem azzal. hogy minden ferdén megy. Martin vitatkozott a tudóssal. mint westphaliai ifjunak meg akarom adni a hazádhoz méltó megtiszteltetést. feleségek a férjek ellen. hogy felemelted a zsebkendőjét. majd ujra feltaláltam. hogy amennyire lehet kihasználja a Candide-dal való ismeretség előnyeit.E szennyfoltokat maguk az emberek okozzák. amit tesz. azóta nem irhattam neki. mikor a perigordi apát társaságában visszatért. melyre még a választ várom. hogy mindez csodálatra méltó dolog s a baj csak árnyék a szép festményen. de neked már az első éjszaka átengedem magam. ugy érzem. kiknek nem sokára utánam kell jönniök. hogy szerelme tárgyáról beszélgessen. gyengéden átölelve őket. ezután ugy felelek. hogy Kunigunda kisasszony igen szellemes és igen bájos leveleket ir. Másnap Candide. »Látod. mint egy westphaliai ifjuhoz méltó. irodalmárok egymás ellen. hogy ha Velencében meglátja. mivel gyönyörüségére szolgált. hogy emeld fel a harisnyakötőmet. mi a feladata. de ismét elvesztettem s azóta kétezerötszáz mértföldnyire küldtem neki üzenetet.De azt is akarom. Candide elmesélte néhány kalandját a ház úrnőjének.Úgy gondolom.« mondá Martin. bebizonyitotta. párisi imádóim sokszor két hétig is epednek utánam. »Találkád van Velencében? kérdezte tőle. ott hagytam a hűséges Cacambot és az öreget.És ekkor. hogy már nem szeretem őt. . mert neked. hogy kösd azt a harisnyámra. amit Candide tett vagy tenni szándékozott. mondá Candide és felemelte azt. És Candide rákötötte. amit tennie kellene és eltekintve a vacsoráktól.Igen. az idő többi része arcátlan veszekedések közt folyik le. mikor felébredt.« Az apát figyelmesen hallgatta őt és elgondolkozni látszott.A legszivesebben. csakhamar bucsut vett az idegenektől. válaszolá Candide. sem azzal.« kacérkodott az asszony. udvaroncok a többi udvaroncok ellen. az volt szándéka. mert . olyannyira szivből dicsérte azokat. sóhajtott Candide. jegyezte meg Candide. felelte Candide. félig kicsikart gyémántok értékéből. Az apát úr is bosszúságot érzett. hogy meghalt. A buenos46 . mert csak csekély részesedése volt abból az ötvenezer lirából. . .« A bájos nő. a karjaidba repülnék. ámde egy bölcs ember. egy francia igy szólt volna: Igaz. te idegen vagy. amit Candide a kártyán elvesztett és a félig adott. .« Candide ezt válaszolta neki: »Láttam én már rosszabbat is. A játékosok nagy része nem értette ezt az okoskodást és ivott. Sokat emlegette előtte Kunigundát és Candide fogadkozott. bizonyos önvádat érzett. Bordeauxi utadról hallottam. mondá az asszony. melyek elég kedélyesek s ahol látszólag egyetértés van. én azt akarom. ki két hatalmas gyémántgyürüt vett észre az idegen ifju ujjain. szokása szerint elmesélte kalandjainak egy részét a kiváló westphaliai nővel.igy szólt hozzá . mondá Candide. az ő árnyékai pedig rettentő szennyfoltok. A perigordi udvariassága és figyelmessége fokozódott és egyre gyöngédebben kezdett érdeklődni minden iránt. de mióta önt megláttam. hogy te is itt vagy. Vacsora után a márkinő bevezette Candide-ot kis szobájába s leültette egy diványra. .képzelje csak . . jegyezte meg az apát.A te akasztott embered fittyet hányt az egész világnak. Candide. hol van a helye.mióta az iránta érzett szenvedélyes szerelmem miatt kirugtak a kastélyból.Iránta való szerelmed azzal kezdődött. hogy szerettem Kunigunda kisasszonyt. hogy senki sincs tisztában azzal. . okvetlenül meg kell találnom Kunigunda kisasszonyt. rokonok rokonok ellen. asszonyom. szakadatlan háboruság ez. a következő levelet kapta: »Drága kedvesem. a jansenisták a molinisták ellen áskálódnak. értesültem róla. amint te óhajtod.Igenis. mondá Martin.Akkor hát nem az ő hibájok. hütlenségéért bocsánatot kér a szép leánytól. már nyolcadik napja fekszem betegen a városban. . .« A márkinő gyöngéd mosollyal mondta neki: »Ugy felelsz. Sohasem kaptam tőle levelet.ellenkezőleg úgy találom.Ó asszonyom. »Nos . ha meg tudnék moccanni. a pénzemberek a nép ellen. kit azóta szerencsétlenségre felakasztottak.

csak a te szived maradt meg nekem! Jöjj! Jelenléted visszaadja az életemet vagy belehalok a boldogságomba. vezess engem Velencébe. uram.« Azonnal parancsot ad. Ily ellentétes érzelmek hatása alatt magához veszi aranyait és gyémántjait s Martinnal együtt elvezetteti magát Kunigunda kisasszony szállására. Candide nem akarván kitenni magát a vizsgálati eljárással járó bosszuságoknak s hallgatva lakájának tanácsára s egyébként is égve a vágytól. Az Isten szerelmére kérlek. Bár mielőbb kiszabadulhatnék ebből az országból. mely kedveli a táncot és éneket. nyugtatta meg a rendőr. . itt vannak a gyanus idegenek. hogy az a hölgy. Lelki háborgásai közepette egyszer csak megérkezik egy rendőr. habár kedves Kunigundájának betegsége fájdalommal gyötörte is lelkét. »Ime. ennek hatása alatt király-gyilkosságot követett el. hogyan érzed magad? Ha már nem láthatsz. vágott közbe a szolgáló. mint eddig. .« Ez a bájos. .« Ekkor a perigordi apát szólalt meg: »Azért. rögtön belátta. ki hosszu ideig könnyeivel öntözte azt. . oda vezetlek téged. és ha van még az ő számára is néhány darab gyémántod. minden idegent elfognak mostanában. legalább szólj hozzám! . kik valami bolondságot hallottak mesélni.« Martin összeszedve hidegvérét. de bizd csak rám a dolgot. váratlanul jött levél kimondhatatlan boldogsággal árasztotta el Candide-ot. közönséges szélhámosnő s a perigordi apát viszont egy szélhámos. hogy ragadják meg őket a pribékek és hurcolják tömlöcbe. nem olyant. »Óvatosság! kiáltja a szolgáló a függönyöket összehuzva. hol majmok bosszantják a tigriseket. akitől könnyü volna megszabadulni. hangja zokogásba fullad.. majd gyémántokkal rakta tele. Drága Kunigundám.És miért fogják el az idegeneket? kérdé Candide. hát ily iszonyatosságok történhetnek egy népnél. ő is éppen ugy kegyeibe vesz. melynek mindegyike háromezer frankot ért. szive dobog. fivérem Normandiában van. Az országomban medvéket láttam. hogy megláthassa az igazi Kunigundát. olyasfélét. az arannyal telt zsákja pedig a pamlagon hevert. »Ó. a meghatottságtól remegve lép be. mondá Martin. meghalnék érted inkább. hogy találkozhassam Kunigundával. miről van szó. Egy földalatti tömlöcbe. 47 . a perigordi apát és néhány porkoláb kiséretében. hanem olyant.« Ekkor a beteg nő kihuzván kövér kezét az ágyból. aki visszaélt Candide hiszékenységével s a rendőr egy harmadik szélhámos.Nem tud beszélni. Dieppe városában. mert a világosság megöli őt. mondá az elefántcsont-botos ember. kiáltott fel Candide. felajánlott a rendőrtisztnek három kis darab gyémántot.« mondá a rendőrtiszt. Candide-nak nyujtá. ha minden elgondolható bünt is követtél volna el. mondá Candide siránkozva. három gyémánt s mindegyike háromezer frank. mégis te volnál a világ legtisztességesebb embere. ki akarja a szobát világittatni. aki Kunigundának adta ki magát. a szörnyetegek. mintsem hogy téged tömlöcbe dobjalak. »Eldorádóban nem igy bánnak az utasokkal.Csak Alsó-Normandiába vezethetlek. jegyezte meg Candide. uram.Most már sokkal határozottabban manicheus vagyok.. szét akarja bontani az ágy függönyeit. csak Eldorádóban láttam embereket.ayresi kormányzó mindent elrabolt tőlem. mint én.« A rendőrtiszt ekkor megmagyarázta. mondá az apát.Hová vitetsz bennünket? kérdé Candide. mint 1610 májusában történt. mely 1594 december havában. amilyeneket más években s más hónapokban gyakran követtek el más semmirekellők. mert egy atrébatiai semmirekellő valami bolondságot hallott beszélni. »Ó.

Igaz. hogy a pokol kinjából szabadul meg. és arra számitott.És tüstént levéteti kezéről a bilincseket. Éppen egy kis hollandi hajó horgonyozott a kikötőben. hogy az első kinálkozó alkalommal Velencébe hajózik. feltette Candide-ot és embereit az angolországi Portsmouth-ba induló hajóra. hogy félreértette a dolgot. Dieppe városába viteti Candide-ot meg Martint és bátyja oltalmába helyezi őket. de Candide ugy érezte. 48 . elmondja. hogy ez az ut nem Velencébe vitt. A normandiai. ki másik három darab gyémánt segitségével fölöttébb szolgálatrakész emberré vált. elküldi a poroszlókat.

Martin! Ó.Ez kétségbevonhatatlan. mint az utóbbi az előbbihez. háboruskodott egy francia generálissal és azt találták. Martin.S miért ölnek meg egy tábornokot? .« Candide ugy elkábult és megrendült attól.De hiszen.HUSZONHARMADIK FEJEZET. a francia generális ép oly közel volt az angol generálishoz. micsoda gonosz szellem érezteti mindenütt hatalmát?« Megkérdezte. jegyezte meg Candide. Candide és Martin angol partokhoz érkeznek. mint amennyit egész Canada ér.« Ily csevegés közben értek Portsmouth kikötőjébe: sürü néptömeg lepte el a partot és nagy izgalommal figyelt egy térdeplő helyzetben levő. mondá Martin. Pangloss. tudod. drága Panglossom! Ó. ki volt az a hatalmas termetü ember. A kapitány hajlandó volt ezt két nap mulva megtenni. én kedves Kunigundám. pompásan folynak a dolgok. . négy katona állt vele szemben és az elképzelhető legnagyobb nyugalommal irányzott mindegyik három golyót a koponyájába. mondották. »Mi történik itt? mondá Candide. szemei be voltak kötve és egy hajó fedélzetére volt elhelyezve. Minden nagyon jól van. ezután az egész tömeg a legnagyobb megelégedéssel vonult haza. hogy időről-időre megölnek egy generálist. még ha meg is rabolja. itt fogom meglátni a szép Kunigundát.Mert nem öletett meg elég embert. hogy e két nemzet örökös harcban van egymással Canada nehány holdnyi hóboritotta földjéért s e háborura több pénzt elfecsérelnek. mert a többieket ezzel bátoritják. de ebben az országban az a jó szokás kapott lábra. akiket meglátogatunk. amit látott és hallott. mint Franciaországban? . nagyon epések. mondá Martin. mint a surinami. tagbaszakadt emberre. csak annyit tudok. »Valami nagyon ostoba és utálatos dolog.Ez valami másfajta bolondság. . hogy nem közelitette meg eléggé. válaszolták neki. Lissabon körvonalai is szemök elé tárultak és Candide remegett az emlékek hatása alatt. a lehető legjobban folynak a dolgok. mit látnak ott? »Ó. »Dicsértessék az ur neve! mondá Candide Martint átölelve. hogy azok az emberek. milyen is ez a világ?« sóhajtozott Candide a holland hajón. hogy nem is akarta lábát a partra tenni és egyezséget kötött a holland hajóskapitánnyal. kit oly ünnepies szertartással küldtek a másvilágra. Ezután elhajóztak Franciaország mellett. Cacambot is biztosan itt találom. végre kikötöttek Velencében. Szerény képességemmel nem tudom pontosan megállapitani.« 49 . hogy egyik vagy másik országban lehet-e több kötözni való bolondra bukkanni. . »Egy tábornok. a Földközi tengerbe értek. hogy vigye vissza Velencébe. .Ismered Angliát? Ott is olyan bolondok az emberek.

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET. Raquette és Giroflée barát története. Mikor Velencébe ért, azonnal Cacambot kerestette; minden csapszékben, kávéházban; az örömleányok tanyáján is kerestette őt, de nem tudta feltalálni; minden nap kinyomoztatta az érkező hajókat és csónakokat: s mégsem kapott hirt Cacambóról. »Most már mit tegyek, mondá Martinnak, nekem elég időm volt rá, hogy Surinamból Bordeauxba, innen Párisba, Párisból Dieppebe, Dieppeből Portsmouthba hajózzam, hogy elevezzem Portugália és Spanyolország partjai mellett, átkeljek a földközi tengeren és nehány hónapot Velencében töltsek és a szép Kunigunda még mindig nem érkezett ide s helyette egy vén boszorkánnyal és egy perigordi apáttal találkoztam. Kunigunda biztosan meghalt; most már nekem sincs más hátra, mint elpusztulnom. Ó, mennyivel jobb lett volna az eldoradói paradicsomban maradni, ahelyett hogy visszatérjek ebbe az átkozott Európába. Igazad van, kedves Martinom, hogy minden csak illuzió és nyomoruság.« Sötét melankólia vett erőt rajta és se a divatos szinházakba nem járt, sem a farsang egyéb mulatságaiban nem vett részt, még a nők sem tudták őt kisértésbe hozni. Martin igy szólt hozzá: »Valóban igen együgyü vagy, ha azt képzeled, hogy egy metis szolga, kinek öt vagy hat millió nyomja a zsebét, elmegy a világ végéig, hogy szeretődet megkeresse s elhozza neked Velencébe; ha megtalálja, megtartja magának; ha nem bukkan rá, keres magának más szeretőt; azt tanácsolom neked, hogy feledd el Cacambo lakájodat és Kunigunda kedvesedet.« Martin szavai nem nagyon bátoritók voltak. Candide búskomorsága egyre növekedett, Martin pedig fáradhatlanul bizonyitgatta neki, hogy nincs a földön erény és boldogság, kivéve talán Eldorádót, de oda viszont senki sem tud eljutni. Amig e fontos tárgyról beszélgetnek és várják Kunigunda megjelenését, Candide a SzentMárk téren egy fiatal theatinus barátot pillantott meg, ki karonfogva vezetett egy fiatal leányt; a barát üdének és erőteljesnek látszott; szeme csillogott, fejét magasan hordta, arckifejezése önérzetességet árult el, járása büszke volt; a leány szép volt és egyre énekelt; szerelmesen pillantott a barátra s időnként megcsipkedte kövér orcáit. »De azt már csak elismered, mondá Candide Martinnak, hogy ezek boldog emberek. Igaz, hogy e pillanatig, Eldorádót kivéve, az egész emberlakta földön csak szerencsétlen embereket találtam, de fogadni mernék, hogy ez a lány meg ez a szerzetes boldog teremtmények. - És fogadni mernék, hogy nem azok, mondta Martin. - Meghivjuk őket ebédre és meglátod, hogy nem csalatkozom, szólt Candide.« Azonnal hozzájuk lép, meghajlik előttük és barátságosan meghivja őket szállására egy kis makarónira, lombardiai fogolyra, tokhal ikrájára, monte-pulcianoi borra, lacrymae-christi, cyprusi és számoszi borocskára. A leány elpirul, a szerzetes kapva-kap a meghiváson s a leány, szemében a meglepetés és zavar kifejezésével, követi Candide-ot; néhány könnycsepp is csillogott a szemében. Alighogy belépett Candide szobájába, igy szólt hozzá: »Nos, Candide uram, nem ismersz rá Paquette-re?« E szavakra Candide, ki eddig nem méltatta figyelemre a leányt, mert folyton Kunigunda járt az eszében, igy kiáltott fel: »Ó, szegény leánykám, hát te juttattad Pangloss doktort abba a gyönyörü állapotba, melyben rábukkantam? - Fájdalom, én voltam az, mondá Paquette, és ugy látom, hogy már mindenről
50

értesültél; hallottam azt is, mily rettentő csapások zúdultak a báróné ő méltósága házára és a bájos Kunigundára; esküszöm, hogy az én sorsom sem volt rózsásabb. Mikor te engem megismertél, akkor még ártatlan leányka voltam; egy ferencrendi barát, ki gyóntatóm volt, könnyü szerrel elcsábitott; ennek borzasztó következményei lettek és kénytelen voltam otthagyni a kastélyt, nem sokkal azután, hogy a báró ur szapora farbarugásokkal elkergetett téged. Ha egy hires orvos nem vett volna gondjaiba, nem kerülhettem volna el a halált. Egy időre, hálából, szeretőjévé lettem ennek az orvosnak; felesége, ki a bolondulásig féltékeny volt, napról napra kegyetlenül elvert; valóságos fúria volt ez a nő; az orvos a legcsúfabb ember volt, én a legszerencsétlenebb teremtés az egész világon, akinek napról napra ütlegeket kellett elszenvednem egy emberért, akit nem szerettem... Jól tudhatod uram, milyen veszedelmes dolog egy szeszélyes asszonyra nézve, ha egy orvosnak a felesége; az orvos, mivel felesége eljárása felmérgesitette, egy napon, hogy jelentéktelen kis nátháját kigyógyitsa, olyan hathatós orvosságot talált neki adni, hogy két óra mulva iszonyu görcsök közt kiszenvedett; az asszony szülei bünvádi eljárást inditottak gazdám ellen; ő kereket oldott, én fogságba jutottam. Ártatlanságom nem mentett volna meg, ha nem találtak volna szépnek. A biró oly feltétellel szabaditott ki, hogy az orvos után ő lesz a szeretőm; ámde nemsokára vetélytársnőm akadt, minden kárpótlás nélkül kidobott s én kénytelen voltam ezt az utálatos mesterséget folytatni, mely annyira tetszik nektek férfiaknak, és ami reánk nézve nem egyéb, mint a nyomor átkozott forrása. Velencébe mentem ezt a mesterséget gyakorolni. Ó uram, ha el tudnád képzelni, mit jelent az, mikor kénytelenek vagyunk egyformán becézni egy vén kufárt, egy ügyvédet, egy barátot, egy sajkást vagy egy apátot; kitéve lenni mindenfajta bántalomnak és gyalázatnak, gyakran jutni abba a kényszerhelyzetbe, hogy egy szoknyát kérjünk kölcsön, melyet az első jött-ment gazember leszaggat rólunk, hogy az egyik elrabolja azt, amit a másiktól nyertünk, folyton utjában lenni az igazságszolgáltatás embereinek és az egyetlen kilátás, mi előttünk van: rettentő öregség, kórház vagy szemétdomb - elgondolhatod, hogy én vagyok a világ legboldogtalanabb teremtménye.« Igy önté ki Paquette szivének keserüségét a jóságos Candide előtt, egy kis szobácskában, Martin jelenlétében, ki ezek hallatára igy szólt Candide-hoz: »Látod, hogy már félig megnyertem a fogadást?« Giroflée barát az étteremben maradt és iddogált, várva az ebédre. »De hiszen, mondá Candide Paquette-nek, oly vidámnak, megelégedettnek látszottál, amikor megpillantottalak, énekeltél és jókedvüen simogattad a barátodat, épp oly boldognak látszottál, mint amilyen szerencsétlennek mondod magad. - Ó, uram, felelte Paquette, ez is egyike a mi mesterségünkkel járó nyomoruságoknak. Tegnap meglopott és elvert egy katonatiszt s ma már jókedvünek kell látszanom, hogy megnyerjem a tetszését ennek a barátnak.« Candide nem akart többet hallani; be kellett vallania, hogy Martinnak igaza volt; asztalhoz ültek Paquette-tal és a szerzetessel; az ebéd elég kedélyesen folyt és később már kissé bizalmasabban beszélgettek. »Tisztelendő atyám, mondá Candide a szerzetesnek, ugy látszik, te oly helyzetben vagy melyet az egész világ irigyel tőled, arcod duzzad az egészségtől, arcvonásaid boldogságtól sugároznak, szép szeretőd van s ugy látom, hogy szerzetesi sorsoddal is nagyon meg vagy elégedve. - Esküszöm uram, hogy minden theatinust a tenger fenekére kivánnék, százszor is kisértésbe jöttem, hogy lángba boritom a zárdát és a törökökhöz pártolok. Szüleim kényszeritettek 15 éves koromban, hogy ezt az utálatos ruhát felöltsem, hogy idősebb fivéremnek több vagyon jusson, süllyessze el az Isten. Féltékenység, egyenetlenség, őrület uralkodnak a kolostorban. Igaz, hogy elmondtam néhány hitvány beszédet, mely hozott valamit a konyhára s melynek felét a perjel vágja zsebre, ami megmarad, azt a lányokra költöm, de mikor este

51

visszatérek a kolostorba, kedvem volna fejemet a hálóterem falába verni s valamennyi szerzetestársam igy gondolkozik.« Martin a megszokott hidegvérrel fordult Candide-hoz és ezt mondá neki: »Nos, ugye már egészen megnyertem a fogadást?« Candide kétezer piasztert adott Paquette-nek és ezret Giroflée barátnak. »Jót állok érte, hogy ezzel a pénzzel boldogok lesznek. - Én egyáltalában nem vagyok e nézeten, mondá Martin, ezzel a pénzzel talán még szerencsétlenebbekké teszed őket. - Lesz, ami lesz, mondá Candide, de egy dolog mégis vigasztalásomra szolgál; látom, hogy sokszor találkozik az ember olyan személyekkel, akikkel már sohasem remélt találkozni; ha feltaláltam a vörös kost és Paquette-et, lehetséges, hogy még Kunigundát is feltalálom. Kivánom, hogy légy boldog vele, de erősen kételkedem benne. - Nagyon durva vagy, mondá Candide. - Mert vannak már tapasztalataim, felelé Martin. - De nézz csak e gondolásokra, szólt Candide; nem énekelnek-e szünet nélkül? - Még nem láttad őket családi körükben, feleségeikkel és piszkos porontyaikkal, viszonzá Martin; a dogenak is meg van a maga bánata, a gondolásoknak is. Igaz, hogy mindent össze vetve, egy gondolásnak a sorsa különb mint egy dogenak; de ugy hiszem: annyira jelentéktelen a különbség, hogy összehasonlitásra sem érdemes. - Sokat beszélnek, mondá Candide, Pococuranté szenátorról, ki a Brenta mellett abban a szép palotában lakik s akinek házában sok idegen fordul meg; azt erősitgetik, hogy ennek az embernek még sohasem volt bánata. - Szeretném látni ezt a ritka példányt,« mondá Martin. Candide tüstént kérette Pococuranté őnagyméltóságát: engedje meg, hogy másnap tiszteletüket tegyék nála.

52

az alakok nem elég kerekdedek s nem érvényesülnek eléggé. ezek olvasásakor. Martin teljesen a szenátor véleményét osztotta. alacsonyságába. nagyon udvariasan fogadta a két kiváncsi utast. de alig játszik szerepet a költeményben. állitólag ezek a legszebbek egész Olaszországban. hogy hiuságomat kielégitsem. hogy meg ne dicsérje szépségöket. »Lám. ki festette az első kettőt. panaszkodásába. a pompás ebéd után könyvházba léptek. kik mindenbe beleavatkoznak. mindenkit elfáraszt. dusgazdag ember. Candide és Martin gondolára szálltak a Brentán és igy értek a nemes Pococuranté palotájához. nem tetszhetik sokáig. mert már beleuntam a városi hölgyek kacérságába. ez a könyv volt a nagy Panglossnak. ami kissé lehangolta Candide-ot. dicsérte ő nagy méltóságát kiváló izléséért. de az egymáshoz hasonló harcok szakadatlan sorozata. de nem tulságos szivességgel. hol a jelenetek csak azért vannak. nekem azonban egyáltalában nem tetszenek. szeszélyébe. hogy kénytelen-kelletlen két-három nevetséges dalt mutassanak be. Candide nem állta meg. Nézze meg. amint reggeli után egy nagy képtárban sétált. de száz szónak is egy a vége. jó drágán vettem meg néhány évvel ezelőtt. bár senki sem meri azt bevallani. én csak akkor szeretek egy képet. Candide pompásnak találta a zenét. bájos modorukat és ügyességöket. ha az az illuzióm van. hogy nagy gyönyörüség Homerost olvasni. nem utánozzák hiven a természetet. a ház ura. mint a nehézségek elháritásának müvészete és az. aki akar és aki képes rá. melyekkel a szinésznő torka meg tud birkózni. ki a háboru okozója. bármit mondjanak róluk.« Ebéd előtt Pococuranté hangversenyt rendeztetett. Sokkal jobban szeretném a dalmüvet. melyeket csinálni vagy rendelni kellett részökre. hogy ebből is vérlázitó szörnyüségeket alakitsanak. már a leányok is kezdenek untatni. vajjon ők is ugy unatkoznak-e. de annál jobban inyére volt Martinnak. Trója. féltékenységébe. melyet folyton ostromolnak. a velencei nemesnél. Asztalhoz ültek.« Candide vitatkozott kissé. . hogy magát a természetet látom. mint én. de semmi határozottat nem tesznek. az istenek. de ami azt illeti. mondá hidegen Pococuranté. a zenés tragédiákat. »Elég jó teremtések. de ebből a fajtából egy sincs. gőgjébe és ostobaságába s beleuntam a szonettekbe. mondá Pococuranté. ruházatuk semmiféle szövethez nem hasonlit. hogyan trillázza egy herélt a Caesar és Cato szerepét s közben esetlenül sétál a szinpadon. én a magam részéről rég lemondtam ezekről a szegényes élvezetekről. Először két csinos és szépen öltözött lány szolgált fel csokoládét tejszinhabbal. »Ez a lárma. Látogatás Pococuranté őnagyméltóságánál. ám ájuljon el az élvezettől. melyek ma dicsőségét alkotják Olaszországnak s melyeket a fejedelmek drágán fizetnek meg.mindez halálosan untat. mulattat egy félóra hosszat. de sohasem vesznek be . de ha tovább tart. Helena. Németország legkiválóbb filozófusának legnagyobb gyönyörüsége. ha nem találták volna fel a titkát annak. Sok képem van. valamikor elhitették velem. mondá Pococuranté szenátor. nehányszor megkérdeztem a tudósokat. Candide megpillantván egy pompásan bekötött Homerost. az őszintéb53 . de csak bizonyos óvatossággal. a palota pompásan volt megépitve. szinezésük tulságosan sötét. A zene ma nem egyéb. ami csupán nehéz.« Candide-ot.Nekem nem sok örömet okoz. »Raphael. körülbelül hatvan éves. néha-néha az ágyamba fektetem őket. válaszolá a szenátor. de már rájok se nézek. akinek kedve van.HUSZONÖTÖDIK FEJEZET. A kertek gyönyörüen gondozottak voltak és szép márványszobrok ékesitették azokat. látván. nagyon meglepte a képek szépsége: megkérdezte.

az együgyü Arnatát. Nagyon örvendenék annak a szabadságnak.Mennyi olasz. ki tönkre tette a Tasso által megalkotott poklot és ördögöt. mely az én izlésemnek felel meg.Sohasem olvastam. .« Candide. nagyon elcsodálkozott a hallottakon. vajjon ezt az irót nem tekinti-e nagy embernek. jegyezte meg Candide.Igen. én csak a magam kedvéért olvasok. mondá. ki hosszu kommentárt tákolt össze tíz döcögős énekben a Genezis első fejezetéhez. Ugyis elég perem van.kérdé Candide. mondá a szenátor. hogy körvonalozza müvét. Én becsüljem valamire azt az irót. ez az ember privilégiuma. nem hiszem. ha barátja a lirai költők közé számitja őt. Az ostobák mindent megbámulnak egy hires költőben. nagyon szép dolog megirni. mely az angol lángelmék müveiből kiárad. mindezek együttvéve nem érnek fel Seneca egyetlen lapjával s ami ezeket a vaskos theologiai müveket illeti. . mondá a velencei.« Candide észrevette Milton müveit és bátorkodott megkérdezni. Messiással egy nagy körzőt ragadtat ki az ég szekrényéből. hogy az Aeneis második. negyedik és hatodik könyve kitünő. mily érdem azt mondani Mecaenas barátjának. amit az ember gondol. hogy én éppen annyit tudok mint ő és senkinek a segitségére nincs szükségem. Undorral tudtam csak olvasni durva verseit az öregasszonyok és boszorkányok ellen. ami a beszédgyüjteményeket illeti. de alig van három tucat jó. »Ni.Kellene akadniuk. sem én. kik közül egyiknek a szavai gennyesek. Martin azonban nagyon okosnak találta Pococuranté gondolkodásmódját. itt meg egy Cicero. hogy magától nem tudott itéletet mondani. mondá Pococuranté. a másikéi borecetesek voltak.bek mind bevallották. a hülye Latinust. ki megcsufolja a teremtést és aki. . mint a rozsdás érmeket. . ami becses e szabadságban. válaszolta Pococuranté. higyjétek el.« Martin észrevette. a hüséges Achatest. még gondolkozni sem mernek a jakobinusok engedelme nélkül. . hogy sohasem nyitom fel őket. az ő hitvány lakomájának leirásával és valami Rupiliusnak a kocsisokkal történt civakodásával. de ami a jámbor Aeneast. kiáltott fel Candide. az erős Cloanthest. kik a Caesarok. de csak hiu rendszereket halmoznak fel mind e könyvek és semmi hasznos dolog nincs egyikben sem. hogy megbizonyosodjam tudatlanságom felől. arra a következtetésre jutottam. a kis Ascaniust.Igen. sem senki. mig Mózes az örökkévaló egyetlen szavával teremtteti meg a világot. hogy a könyv az unalom folytán ki szokott esni a kezökből. hogyan kell egy gombostüt elkésziteni. ha a pártoskodás szelleme nem rontana meg mindent.De Vergiliusról máskép gondolkozik Nagyméltóságod? kérdé Candide. hogy valaki ridegebb és kellemetlenebb részleteket olvasott volna. hogy egy köztársasági érzelmü ember nagy gyönyörüségét lelheti ezekben a szabad szellemben megirt könyvekben. kiáltott fel Martin. Ámde a mi egész Olaszországunkban azt irják meg. hogy nagy gyönyörüsége telik-e Horatius olvasásában? . könnyen megmaradnak az ember emlékezetében. de mikor rájöttem. »Az a véleményem. ki 54 . mondá Pococuranté. s nem tudom felfogni. ezek közt bizonyára akadnak értékes dolgok. hogyan védte Rabiriust.Megengedem. én csak azt szeretem. mondá Pococuranté. ki ugy nevelkedett. mint az ókornak egyik emlékét. hogy az egyik polc angol könyvekkel van tele. azok az emberek.Vannak benne szellemes mondások. mit érdekel engem. »Ugyan! Ezt a barbárt. a görögöknek ezt az otromba utánzóját. . melyeknek nem lehet hasznukat venni. melyeknek a társaságban forgolódó ember hasznát veheti s amelyek. hogy mindenben kételkedik. Antoniusok hazájában laknak. .Szabad megkérdeznem Nagyméltóságodat . spanyol és francia szindarabot látok itt. a buta Laviniát illeti.Ime. filozófiai müveit még inkább kedveltem volna. egy tudományos akadémiának nyolcvan kötet kiadványa. amelyben itélkeznem kell. hogy a csillagokig ér dicsőségtől övezett feje. de mit törődöm én az ő brindisiumi utazásával. vagy Cluentiust. Többre becsülöm nála Tassot és Ariosto dajkameséit. ha ezen fércmunkák szerzői közül csak egy is feltalálta volna. ennek a nagy embernek a müveit biztosan szereted olvasni. amit nem gondolnak. . de mindég be kell szerezni könyvtáruk számára. mivel erőteljes versekben jutnak kifejezésre. .

A Bünnek és Halálnak házassága.Szóval nagy gyönyörüség. hogy Paquette és Giroflée elfeledtek neki jóságáért köszönetet mondani. mert mindenen felül emelkedik. ki százszor is elmondat vele egy beszédet.« Napok. lementek a kertbe. mindent fölényesen megbirálni s abban is megérezni a hibákat. amiben mások csak szépségeket látnak? . sem senki Olaszországban nem tudott gyönyörüséget találni ezekben a szomorkás különlegességekben.De nem nagy gyönyörüség-e. hogy semmiben sem tudunk gyönyörködni.« Mikor a két kiváncsi elbucsuzott ő nagyméltóságától. »El sem tudok képzelni izléstelenebbet. én is csak annyira becsülöm. . csupa gizgaz az egész. veté ellen Martin. hogy nem azok a jó gyomrok. hogy viszontlátom Kunigundát. ki tudákosan utánozva Ariosto komikus találmányát a lőfegyverekről. »Istenem! sóhajtotta Candide Martin felé fordulva. hetek multak el és Cacambo még mindég nem jött vissza. minden jobb izlésü ember szemében utálatosak.Lucifert majd varangyos békává. amije van. 55 .« Candide-ot elszomoritotta ez a beszéd.Ó. felelte Martin. mily kiváló szellemü ember ez a Pococuranté. . mondá a házi ur. ő ugyanis sokra becsülte Homerost és Miltont is kedvelte. amennyire annak idején a kortársak becsülték. Candide annyira elmerült fájdalmában.Nem veszed észre. amivel rendelkezik. bizarr és izléstelen müvet már megjelenésekor is gáncsolták. folytatta Martin. Régen megmondta Platon. . mondá Candide.Mindég jó. Candide el volt ragadtatva a kert szépségétől. mondá Candide. hogy mások hogyan gondolkoznak. sőt még theologiai vitákba is belekényszeriti. majd törpévé változtatja.Akkor tehát egyedül én vagyok boldog. feltéve. s egy kórháznak hosszadalmas leirásában legfeljebb a sirásók lelik gyönyörüségöket. attól tartok. melyeknek a Bün életet ad. . sugta vissza Martin. mig reménykedni tud az ember. semmi sem tudja tetszését megnyerni. hogy ez az ember minden emberek közt a legeslegboldogabb. az égben az ördögökkel ágyut süttet el! Sem én. Egyébként én azt mondom. . de holnap egész más izlés szerint kezdem átalakittatni. amit gondolok és nagyon keveset adok rá. hogy mindenbe beleunt. hogy eszébe sem jutott. Ezt az értelmetlen. hogy ez a férfiu még a mi német költőink iránt is fenséges megvetéssel viseltetik. . mily felsőrendü ember! mormogta Candide a fogai közt.Nem lenne oly nagy baj. Candide igy szólt Martinhoz: »Ugye elhiszed.« Miután ilyen beszélgetések közt végigszemlélték az egész könyvtárt. melyek minden tápláléktól irtóznak. a viperák.

a hat idegen. hogy nemsokára viszontlátja szeretőjét. ne késlekedjél. Achmet. hogy meghaljak az örömtől vele együtt. Candide és Martin mély hallgatásba merültek. majdnem eszét vesztette a nagy örömtől. engem meg az öcsém üzött el. mily különös tréfája ez a sorsnak! miért vagytok ti valamennyien királyok? Ami minket illet. Felség. sietnem kell a felszolgálással. ma éjjel könnyen lecsukhatnak bennünket.« 56 . kik ugyanabban a vendégfogadóban laktak. örvendve. fővezéreimnek kitekerték a nyakát s én a régi szerájban vagyok kénytelen bevégezni életemet. egy szót se szólj. eltelve izgalommal. hogy velünk együtt utazzál innen. Candide és Martin biztosra vették. öcsém. De ha mindjárt Chinában lenne is. ámde a hatodik lakáj máskép beszélt a hatodik idegenhez.« E szavak után eltávozott.Kunigunda nincs itt. utána repülök. nem akarnak többet hitelezni sem Felségednek sem nekem.« Aztán hirtelen távozott. Konstantinápolyban van. Isten veled!« Miután valamennyi lakáj eltávozott. ki Velencébe jött farsangot ünnepelni. hogy ez egy farsangi álarcos komédia volt. A negyedik szolga igy szólt a negyedik urhoz: »Felséged akkor utazhat. . hogy rabszolga lett belőle. bevallom hogy sem én. átölelte kedves barátját: »Ugy-e Kunigunda is itt van? Hol találhatom? Vezess hozzá.. akkor indulhat. . Egy harmadik lakáj egy harmadik idegenhez közeledve ezt sugta neki: »Felségednek nem kell tovább itt maradnia.Vacsora után utazunk. igy kerültem farsangra Velencébe.Nagy ég! Konstantinápolyban. . hogy egy szó is elkerülte volna figyelmöket. ezt sugta fülébe: »Légy készen. ki Candide mellett foglalt helyet: »Lelkemre mondom. mondá Cacambo. szolga vagyok itt.« Visszafordul és Cacambot látja szeme előtt. Cacambo. vacsora után gazdája füléhez hajolt és ezt sugta neki: »Felség! a hajó készen áll. Végre Candide törte meg a csendet: »Uraim.« Candide az öröm és fájdalom érzései közt lebegve. ki bort öntött az egyik idegen poharába.« Cacambo gazdája vette át a szót és olasz nyelven igy kezdett beszélni: »Egyáltalán nem tréfálok. Candide és Martin együtt vacsorálnak hat idegennel. csak Kunigunda látásának tudott volna még ennyire megörülni. amikor kedve tartja« és ép ugy elsuhant. vacsorálj és tartsd magad készenlétben. bizzék bennem én mindent elintézek. Utazzunk. A vendégek csodálkozva néztek egymásra anélkül. az én nevem III. gazdám vár reám. több éven keresztül én voltam a nagy szultán. dobogó szivvel. Az ötödik lakáj is ugyanezt mondja az ötödik gazdának. mint a többi.« A gazdája intett s a szolga eltávozott. a jelenlegi nagy Mahomet szultán. amikor óhajt. kegyesen megengedi. fivéremet elüztem a trónról.HUSZONHATODIK FEJEZET. elfogódott lélekkel ült asztalhoz Martinnal együtt. válaszolt Cacambo: most nem mondhatok többet. sem Martin nem vagyunk királyok. Megint egymásra tekintettek a vendégek s az általános meglepetés fokozódott. hogy egészségem helyreállitása céljából néha utazásokat tegyek. megyek a dolgaimat elrendezni. kik ezek az idegenek? Midőn Candide egy este Martin kiséretében asztalhoz ült azokkal az idegenekkel együtt. ki hidegvérrel nézte a kalandos eseményeket és azzal a hat idegennel.. egy koromfekete arcu ember megbökte hátulról és karonfogva őt. Egyszerre egy másik szolga is közeledik s urához hajolva ezt sugja neki: »Felséged hintaja Páduában van s a hajó is készen áll. hogy viszontlátta hüséges szolgáját s elcsodálkozva azon.

mint én. hogy elmegy Konstantinápolyba Kunigundát felkeresni. igy kerültem farsangra Velencébe. de a Gondviselés adott helyébe egy másik országot. sokáig volt részem az uralkodásban és sokáig kellett feküdnöm a londoni tömlöcben szalmán. most be kell érnem az Uram megszólitással is. Én is a Gondviselésre bizom magam és én is Velencébe jöttem eltölteni a farsangot. engemet még a bölcsőben detronizáltak. mint Achmet szultán. Angolország királya. ezek is elvesztették országaikat a háboru esélyei folytán és ezek is azért jöttek Velencébe.« Az öt másik uralkodó nemes részvéttel hallgatta a beszédet: mindegyikök husz aranyat adott Tivadar királynak. én nem vagyok oly hatalmas uralkodó. ki ép ugy meg van fosztva a tróntól. s attól félek. Korzikának választott királya. én voltam az összes oroszok cárja. Iván cár. atyámat ugyanily balsors érte. hogy ott meglátogassam királyi atyámat. én is Velencébe jöttem a farsangot eltölteni. holott én is a farsangért jöttem Velencébe. atyám nekem engedte át az uralkodás jogát. apámat és anyámat elzárták. és Károly-Eduárd király. mostmár én is a Gondviselésre bizom magam. igy kerültem farsangra Velencébe. hogy vegyen magának ruhát és inget.« És a hatodik uralkodó is megszólalt: »Uraim. most alig telik egy lakájra. mint ti vagytok.« A harmadik igy beszélt: »Én Károly-Eduárd vagyok. de Candide nem sok ügyet vetett az ujonnan érkező vendégekre. én harcoltam jogaim érvényesitéseért. mint az összes szarmata királyok együttvéve. négy más előkelő felség érkezett a vendégfogadóba. a háboru sikertelensége fosztott meg örökös tartományaimtól.. melyben több jót teszek. kérdezték egymástól a királyok.« Az ötödik igy beszélt: »Én is lengyel király vagyok. ki Achmet mellett ült: »Engem Ivánnak hivnak. Tivadar vagyok. hogy százszor annyit adhat. 57 . ezelőtt pénzt verettem s most nincs egy árva dénárom se. hogy őreim kiséretében utazzam. nyolcszáz hivemnek kitépték a szivét és az arcukhoz csapdosták. azelőtt két államtitkárom volt. engem a börtönben neveltek fel. mint akárki más. kétszer is elvesztettem birodalmamat. hogy itt is hasonlóképen járok. mint mi és aki igazán annyit is ad?« Abban a pillanatban. »Ki lehet az az egyszerü ember. mikor felkeltek az asztal mellől. a Visztula partján. ki oly fényes helyzetben van. de azért én is épp ugy király voltam. ezelőtt Felségednek szólitottak..« Azután a negyedik kezdett beszélni: »Én a lengyelek királya vagyok. kiket az Isten hosszu élettel áldjon meg. Candide egy kétezer aranyat érő gyémántot ajándékozott neki. néha nekem is megengedik.Ezután egy fiatalember szólalt meg. hogy itt töltsék a farsang hátralévő részét. engem börtönbe dobtak. most pedig Rómába megyek. mint felségtek. teljesen átadta magát annak a gondolatnak.

akiről beszéltem. Samosba. ki a legszánalomraméltóbb: Achmet szultán. csak ugy tudnám ezt.Hát nem hihetetlen kaland ez.Bár ugy lenne. Kunigunda az edényeket mossa a Propontis partján egy fejedelemnél. De hogyan juthatott ily utálatos állapotba. »Nos. hol megtalálhatja Kunigundáját. Miután szegény ő felsége előtt térdre borultak. válaszolt Cacambo. de mindegy: van még néhány gyémántom. amelyben Velencében volt részünk. . minden jól van. jegyezte meg Martin. mondá Candide.Ez sem rendkivülibb. a Marmora partjaira és Scutariba? Kunigunda és az öreg asszony annál a fejedelemnél szolgálnak. nyakába borult régi szolgájának és kedves barátjának Cacambonak. ki százszor olyan szánalomraméltó.Lehetséges.Mily rettentő szerencsétlenségek kapcsolódnak egymásba.Ó. hogy a Propontis partjára evezzen. én tisztességes ember vagyok s az a kötelességem. Candide természetes részvéttől sarkalva figyelmesebben megnézte őket. de ami a legszomorubb dolog: szépségét elvesztette. hogy velük együtt ettünk. Ezután Martinhoz fordulva ezt kérdezte tőle: . hogy kiválthassam Kunigundát? és egy tengeri rabló nem lopta-e el vakmerően a többit? S ez a rabló nem vitt-e el bennünket a Matapan fokra. Iván cár. szerencsétlenebb fejedelem is van. hogy örökké szeressem. akár csunya.« Néhány nap alatt a Fekete tenger egyik csatornájába jutottak. kedves Martinom. Károly Eduárd király. és ami a nagy megtiszteltetést illeti. sóhajtott Candide. trónjától megfosztott királlyal együtt vacsoráltunk és még a hat közt is akadt egy olyan. a Dardanellákba. hogy hat.« Alighogy a hajóra lépett Candide. vagy én? . mindketten hajóra szálltak. . hogy hat. Eltorzult arcuk egyes 58 .Persze! mondá Cacambo.HUSZONHETEDIK FEJEZET. Candide első sorban Cacambot váltotta ki jó drágán. hogy millió meg millió ember él a földön. hogy igaza volt Panglossnak. hogy oly csunya lett. én pedig a trónjától megfosztott szultán lakája vagyok. akinek a török szultán naponta három aranyat ad menedékhelyén. akinek nagyon kevés edénye van. mondá Martin. mint Károly Eduárd király. nem kellett-e kettőt odaadnom don Fernando d’ Ibaraa y Figueora y Mascarenes y Lampourdos y Souzának. akár szép. . ez oly jelentéktelen dolog. még mindég oly csodálatosan szép? még mindég szeret? hogyan érzi magát? Ugy-e vettél neki egy palotát Konstantinápolyban? Kedves gazdám. ki Achmet szultánt készült Konstantinápolyba szállitani. mit csinál Kunigunda. Nicariába. mint egyéb dolog. Candide Konstantinápolyba utazik. mondá Martin. Azt minden esetre állitom. hogy a királyok elvesztik trónjukat. ismételten mondom neked. rabszolganő lett egy Rákóczi nevü volt fejedelem házában. Iván cár és Achmet szultán.Mit tudom én. ami szóra sem érdemes. mondá Martin. milyen mértékkel tudta volna a te Panglossod mérlegelni az emberek szerencsétlenségeit és értékelni fájdalmaikat. nem akart időt vesztegetni s társaival együtt hamar gályára szállt.Mit gondolsz. Miloba. én csak száz kost vesztettem s most Kunigunda karjaiba rohanok. Candide utközben igy szólt Martinhoz: »Milyen különös. De igazán kár. . ezért könnyen kiválthatom Kunigundát.Nem tudom elképzelni. ha a szivetekbe bujnék. Volt a hajón két gályarab. Buenos-Ayres kormányzójának. holott te öt-hat milliót hoztál magaddal. akinek én adtam ajándékot. Mindennapi dolog. Talán még sok más. ki látott vagy hallott még olyat. . hogy Candide-ot és Martint is vegye fel a hajóra. mint a többi utasok és szánalommal eltelve közeledett hozzájuk. A hüséges Cacambo megkérte török gazdáját. . bárcsak itt volna Pangloss. kérdezte őt. ő biztosan tudná és felvilágositana bennünket. Petrába. Ami engem illet. iszonyuan megcsunyult. .Ó. trónjától megfosztott király együtt vacsorázzék egy fogadóban. . melyben részünk volt. nagyon rosszul eveztek és a hajóskapitány időnként bikacsökkel vágott meztelen vállukra. mondá Candide. akármilyen csunya is lett azóta. .

Megkapod uram. a báró csak egy fejbiccentéssel mondott neki köszönetet s biztositotta. hogy az első alkalommal visszafizeti a váltságdijat. »Hagyd abba! Hagyd abba! kiáltott Candide. mindnyájan megölelték egymást. a szerencsétlen jezsuita bárónak vonásaihoz. hogyan lehetsz életben. felelte Cacambo. Németország legalaposabb filozófusának kiváltásáért? . ötvenezer aranyat fizetsz értök. hogy a hugom Törökországban van? tette hozzá. A hajóskapitány nekik rohant és ugyancsak hulltak rájok a bikacsök-ütések. felugrott a padról és kiejtette kezéből az evezőket.« Candide bemutatta nekik Martint és Cacambot.No. hogy nem adhat többet érte. . drága Panglossom. . repült a hajó.vonásai kis hasonlóságot mutattak Panglossnak és Kunigunda bátyjának. hajóskapitány uram. amennyit kivánsz. Ez a gondolat meginditotta és elszomoritotta őt s erre még figyelmesebben kezdte nézni őket. Igenis. ujjongott Pangloss. mi vagyunk. kérdé Martin.« A hajóskapitány Candide első ajánlatára a város felé irányitotta a hajót és gyorsabban evezett. 59 . kinek Candide ötvenezer aranyért eladott egy százezer arany értékü gyémántot. »De hogy is történhetett az. mint amilyen gyorsasággal egy madár képes a levegőt hasitani. ha nem láttam volna felakasztva Pangloss mestert s ha szerencsétlenségre nem önkezemmel öltem volna meg a bárót. hogy kiszabaditsák Kunigundát. . vagy. már a kikötőben voltak. de aki Ábrahámra esküdözött. vezess Kunigunda kisasszonyhoz.Egészen biztos ez. Candide százszor is átölelte a bárót és Panglosst. az utóbbi kiszabaditója lábai elé borult és a hála könnyeivel árasztotta el. . akit függni láttam? . Keritettek egy zsidót. hogy kedves hugom ebben az országban van? kérdé a báró. felelte Cacambo. . »Szavamra mondom.« A báró és a Pangloss név hallatára a két gályarab hirtelen felkiáltott. felelték azok.« Ismét két zsidót keritettek elő. a birodalom első bárójának és Panglossnak.Mi vagyunk. akit én megöltem? És ez itt igazán Pangloss.Keresztény kutya.kiáltották a gályarabok. hát ez az a hires filozófus? . annyi pénzt kapsz. mennyi pénzt akarsz Thunder-ten-tronckh urnak. mondá a hajóskapitány.Hogyan?! Ez Candide?! . mert hiszen egy erdélyi fejedelemnek mosogatja az edényeit. hogy nem öltelek meg téged. ugy azt hinném. holott felakasztva láttalak és hogyan kerültök mindketten erre a török gályára? . másika filozófus s mivel mindkettő nagy méltóság lehet a ti hazátokban. .Tehát ismét viszontláthatom az én kedves Candide-omat. hogy ők eveznek e gályán. valamennyinek megeredt a beszédje és mindnyájan egyszerre beszéltek. »De igazán lehetséges. Candide tüstént kifizette a báróért meg Panglossért a váltságdijat. csak hajózzál velünk villámgyorsasággal Konstantinápolyba és ott azonnal kifizetlek. mivelhogy e keresztény gályarabok egyike báró.Teringettét. igy szólt Cacambohoz. kérdezte Candide.Igaz. kedves báróm? És te. Csakugyan ezen a gályán vagyok? Ez az a báró. ami még helyesebb lesz. Candide ujra eladott néhány darab gyémántot s mind az öten utrakeltek egy gályán.Álmodom vagy ébren vagyok? csodálkozott Candide.

csak egy öreg imám volt ott s egy fiatal. mikor hugom elutazott onnan. mire én felemeltem s a legtiszteletteljesebb udvariassággal visszatüztem a helyére. ő még a férjénél is jobban megijedt. hogy belépek egy mecsetbe. hogy fizessen s én egy velencei kalmár szolgálatába kerültem s elmentem vele Konstantinápolyba.Szóra se érdemes. E szándék megrémitett. Kunigundával. midőn egy este a követségnek egy szép termetü ifju apródjával találkoztam. Körülbelül nyolc napja volt már.Hát az hogyan lehetséges. A kadi elé vezettek. a szent inkvizício magas rendeleteinek végrehajtója. elismerem. jácintból és kankalinból. de nem értett az akasztáshoz. éppen abban az időben börtönöztek be Buenos Ayresben. összeszedtem kevés erőmet és felkiáltottam: »Könyörüljetek rajtam!« Végre a portugál borbély nekibátorodott. .. hogy ilyen kalandok napról60 . Először egy keresztvágást adott a köldökömtől le a kulcscsontig. hazavitt és felboncolt. Martinnal és a többivel? »Ujra meg ujra bocsánatot kérek tőled. kökörcsinből. felakasztottak. Mikor egy kissé eszméletre jöttek. Mi történt Candide-dal. azt hiszem. megtámadott és foglyul ejtett egy spanyol horda. kedves Panglossom. Sejtelmem sem volt arról. én felhasználtam az alkalmat. Az volt a kérésem. hogy Rómába térhessek vissza a rendfőnök urhoz. Volt még e gályán négy marseillei fiatalember. mondá Candide.Igaz. kik azzal vigasztaltak bennünket. hogy egy eretneket boncolsz fel? nem tudod. természetesen a máglyán kellett volna meghalnom. rekkenő hőség volt. a fiatalembernek kedve támadt megfürdeni. mikor meg akartak égetni. valóban csodálatosan értett az égetéshez. hogy téged. ha meztelenül találják együtt egy fiatal muzulmánnal. keble teljesen fedetlen volt. viszontláthatlak? . A keresztvágásra oly éleset sikoltottam. De mivel kiváncsi vagy rá. Lehetetlen lett volna valakit ügyetlenebbül felakasztani. De igazán nagyon kiváncsi vagyok rá. hallottam. rózsából.. Ez oly sokáig tartott. utána szaladt és ráesett. segitségért kiabált. hogy az öreg imám haragra gerjedt s látva. aki százat veretett a talpamra és gályára küldött: véletlenségből ugyanazon a gályán. Egy kádi százat veretett a talpamra és gályarabságra itélt. felelte Pangloss. ugy tombolt a vihar.HUSZONNYOLCADIK FEJEZET. szóval: életben maradtam. mily véletlen vezérelt a gályára. hogy keresztény vagyok. Panglossal. Felesége a szomszéd szobából kiszaladt e zajra s ott látott. öt nápolyi pap. hogy felakasztva láttál. hogyan szakadt az eső. hogy kardomat oly mélyen beléd döftem. boglárkából. sose követtek még el égbekiáltóbb igazságtalanságot. ájtatos leányka. A borbély még állást is keresett számomra: lakája lettem egy Velencébe készülő máltai lovagnak. . ugyanahoz a padhoz kötöttek engem is. hogy kissé heves voltam. mellbimbói közt gyönyörü csokra volt tulipánból. halálos rémülettel szaladt el és a lépcsőn ujra hanyatt esett futtában.. hogy magát az ördögöt vágta ketté. ki imáját morzsolta. hogy állásomat elfoglaltam. amint testemen a keresztvágással az asztalon feküdtem.. nagyon bájos. hogy is gondolhattál arra. hogy magam is megfürödjem. a leányka leejtette a csokrát. de talán emlékezel rá. miután okosabbat nem tudtak velem csinálni. aki elüzi majd belőle az ördögöt. azonban Franciaország követének papjává neveztek ki Konstantinápolyban. hadd mesélem el. hogy került hugom a törökökhöz menekült erdélyi fejedelem konyhájába. amint az asszony mondta az urának: Te jó lélek. a kötél nedves volt és nem csuszott és össze is bogozódott. hogy a chirurgus hanyatt esett s félelmében. mondá a báró. egy chirurgus megvette »holttestemet«. hogy miután szerzetünk gyógyszerésze kigyógyitott sebemből. de gazdámnak nem volt pénze. meg a báró urat is. hogy az ilyen emberekben mindég az ördög rejtőzködik? azonnal keresek egy papot. Egy napon az a szeszélyem támadt. felesége elgondozott s két hét alatt talpra álltam. két korfui barát. hogy hiábavalónak tartották tüzet gyujtani. kedves tisztelendő atyám. ki alesperes volt. mondá Candide a bárónak. összevarrta a bőrömet. mint ahogy engem akasztottak fel. milyen főbenjáró bűn egy keresztényre nézve.

Én mindég az első nézetem mellett maradok. mintsem hogy meztelenül lássák meg az embert egy török apróddal. hogy vele sokkal nagyobb igazságtalanság történt. én viszont azt erősitgettem.Mondd meg kedves Panglossom. ütlegekkel halmoztak el. mig a világesemények összekapcsolódása ide nem hozott titeket a gályára és ki nem váltottatok bennünket. Leibniz ugyanis nem tévedhetett. ép oly szép.« 61 . hogy egy csokrot visszatüzzünk egy nőnek a keblére. hogy ellenkezésbe jöjjek önmagammal. mikor keresztvágást kaptál. A báró ur azt állitotta. nem volna méltó hozzám. mikor fel voltál akasztva. kérdé kiváncsian Candide. hogy minden a legjobban van? . szünet nélkül vitatkoztunk ezen és naponként husz bikacsök-ütés volt a jutalmunk.napra érhetik az embert. felelte Pangloss. végre is én filozófus vagyok. az előre megállapitott harmónia a legszebb dolog a világon. akár csak a nyers anyagi és a magasabbrendü szellemi lényeg összhangja. . mindég azt gondoltad. mint velem. hogy inkább megengedhető. a gályán kellett evezned.

vörös. Kunigunda és az öregasszony kerültek legelőször a szemök elé amint a törülközőket a száritó kötélre teregették. hugom gyermekei sohase léphetnének be a német káptalanokba. mondá rendithetetlenül a báró. ilyen gyalázatot sohasem fognak a szememre vetni. aztán jobb érzésének engedve mégis előbbre lépett. eldurvult kezekkel megpillantotta. mosogató leány volt itt és megcsunyult. Candide mindkettőjüket kiváltotta.« Kunigunda bátyja lába elé vetette magát és megeredtek a könnyei. hogy hugát feleségül szándékozik venni. midőn török gályára hurcolják. A szomszédságban egy kis majorság volt. amint szép Kunigundáját megbámulva. ily alacsonyságba az ő részéről és sohase bocsátom meg a te szemtelenségedet. az öreg asszony rábirta Candide-ot. még egyszer keresztül döfnélek! . mig az okokról és okozatokról vitatkoztak. de amig én élek. amig a világ dolgainak összekapcsolódásáról vagy össze nem kapcsolódásáról beszélgettek. melyek eltölthetik az embert. megborzadván három lépésnyire visszatántorodott. azalatt a Propontisz partjához értek és az erdélyi fejedelem házához jutottak. Pangloss. megszabaditottalak a gályától. mondá a báró. a szabadságról és szükségességről. mennyire megcsunyult. én olyan jó vagyok. ráncos arccal. »Sohase fogok belenyugodni. hogy vegye meg azt s ott várják be.HUSZONKILENCEDIK FEJEZET. valamint az erkölcsi és fizikai bajokról. kiváltottam hugodat is. A leány megölelte Candide-ot és bátyját. hogy a jámbor ifju nem merte visszautasitani. Candide a gyöngéd szerető. nem veszed feleségül a hugomat.« 62 . Martin és Cacambo a kalandjaikat mesélték. más. senki se figyelmeztette rá. Candide-ot oly energikus hangon emlékeztette igéretére. a báró azonban hajthatatlan maradt. hogy mégis feleségül akarom venni és te még meg akarod hiusitani szándékomat! ha dühömre hallgatnék. Közölte a báróval.Ölj meg még egyszer. Hogyan talált a meg Candide Kunigundát és az öreg asszonyt? Mialatt Candide. a vigasztaló érzésekről. mint birodalmi báró nem veheti feleségül a hugomat. Kunigundának sejtelme sem volt róla. mig jobb sorsuk lesz. A báró elsápadt ennek láttára. »Te balga ember. az öreg asszonyt is megölelték. kifizettem a váltságdijat. fénytelen szemekkel. hervadó kebellel. a báró. mondá Candide.

mikor végzetök ugy rendelte. hogy azért is megköti a házasságot és Kunigunda is oly hevesen sürgette. hogy hajók vonultak el effendikkel. de biztos megállapodásra nem tudott jutni. ami Martint illeti. Cacambonak meg az volt a véleménye.Nagy kérdés ez. tehát türelmesen viselte sorsát. a mennyit mi kiálltunk . Befejezés. Egy bekövetkező esemény megszilárditotta Martint utálatos nézeteiben. Martin arra a gondolatra jutott. majd ismét kibékültek. az öregasszony is helyeselte. ha az embernek levágják az egyik farát. egyszóval minden nyomoruságon átmenni. bár már ő maga sem hitte. Martinnal és a hüséges Cacamboval tanácskozott. kik a száműzöttek helyét elfoglalták és akik aztán ismét számüzetésre jutottak. ha megkorbácsolják és felakasztják egy halottégetési ünnepen. a hugának nem tettek a dologról emlitést. szeszélyesebb és kiállhatatlanabb lett. hogy legjobb volna a bárót a tengerbe dobni. nem sok pénzökbe került. aztán 63 . aztán más kádikat. hogy minden csodálatosan jól van.HARMINCADIK FEJEZET. azután az első hajón Rómába küldhetnék a rendfőnökéhez. Pangloss vigasztalhatatlan volt. megrenditette Candide-ot és még Panglosst is zavarba hozta. Pangloss bevallotta. Panglossal. egy napon ugyanis Paquette-et és Giroflée barátot látták kikötni majorságuk mellett. azonkivül szalmába gondosan begöngyölt fejeket is láttak. felesége napról-napra csunyább.vagy pedig ily tétlenségben itt maradni? . hogy a bárónak semmi joga nincs huga sorsába avatkozni és a birodalom összes törvényei szerint Kunigundának joga van balkézről is feleségül menni Candide-hoz. hogy nagyon boldogan éltek: ámde a zsidók annyira tuljártak az eszén. faképnél hagyták egymást. Candide. Mikor végre annyi baleset után Candide feleségül vette kedvesét s együtt élt a filozófus Panglossal. azt lehetne hinni. ki kertészkedett és Konstantinápolyba hordta a veteményeket eladni. de a báró arcátlansága folytán elhatározta. hogy nem lehetett a dolog elől kitérni. Ilyen látványosságok hatása alatt még hevesebb vitatkozásba kezdtek és amidőn nem vitatkoztak. kimerült a sok munkától és átkozódott sorsa ellen. s miután az Inkák régi hazájából annyi gyémántot hozott magával. hogy a majorságán kivül alig maradt egyebe. hogy az öregasszony egyszer bátorkodott igy szólni: »Szeretném tudni vajjon mi a rosszabb: ha az embert százszor megbecstelenitik a néger kalózok. olyan unalom vett erőt rajtuk. hogy az ember arra született. melyeket a magas portának kellett bemutatni. hogy legjobb lenne őt a hajóskapitánynak visszaadni és ujra a gályára juttatni. más effendiket és más basákat láttak. hogy a dolgot végrehajtsák és megvolt az örömük. Cacambo. a legégbekiáltóbb nyomorban voltak. hogy kijátszottak egy jezsuitát és megbüntették egy német báró gőgösségét. a ravasz Cacamboval és az öregasszonnyal. mivel azonban eddig azt bizonyitgatta. Az ötlet nagyon megtetszett. Pangloss egy pompás értekezéssel bizonyitotta be. hogy mindég nagyon szenvedett. hogy mindenütt egyformán rossz. hamarosan megették háromezer piaszterüket. amiért nem ragyogtathatta tudományát valamelyik német egyetemen. Candide lelke mélyén nem nagyon vágyott feleségül venni Kunigundát. a bölcs Martinnal. hogy vagy kinzó nyugtalanság gyötörje vagy a lélekölő unalom ejtse hatalmába. Ez a beszéd ujabb vitákra adott alkalmat és Martin azt állitotta. ha keresztbevágják az embert vagy gályarabságra hurcolják. kádikkal megtöltve.« gondolta magában Candide. Martin és Pangloss néha-néha metafizikai és erkölcsi kérdésekről vitatkoztak. Candide nem volt ezen a véleményen. ő meg volt róla győződve. az öregasszony gyöngélkedett és még Kunigundánál is házsártosabb lett. kiket Erzerumba. Gyakran látták a major ablakaiból. megmaradt e felfogása mellett. ha megvesszőzik a bulgárok. Lemnoszba. basákkal. vagy Mitylénébe küldtek számkivetésbe.

hogy az orrom hegyébe. akivel együtt vacsoráltunk. »Hatalmas és pompás földbirtokod lehet. mondá Martin Candide-nak. hogy eszmecserét folytathatok veled az okokról és okozatokról. megelégszem azzal.Mi közöd hozzá. . tette hozzá Candide. Szomszédságukban élt egy nagyon hires dervis.Hallgass! felelé a dervis. a lehető legjobb világról.a te dolgod ez? . Amig az előbbi társalgás lefolyt. befőtt cédrus héjával füszerezett kalácsot.mondá Pangloss Paquettenek. mondá a dervis. az ég ide vezérelt most benneteket. Candide. egyik szemembe és egyik fülembe került a szerelmed? De te is hogy tönkre mentél.Miért avatkozol ilyesmibe? . mondá Pangloss. millió meg millió piaszternek hágtatok a nyakára te meg Cacambo és ti sem vagytok boldogabbak mint Giroflée és Paquette. az a hir terjedt el a városban.De tisztelendő atyám. rettentően sok baj van e földön. nyilatkozzál: mi célra teremtődött az a különös állat. a bünt és a nélkülözést. hogy Konstantinápolyban lefejezték a muftit meg két vezírt s barátaik közül többet karóba huztak: ennek a szerencsétlenségnek a hire néhány óra hosszat nagy port vert fel. egy aggastyánnal találkoztak. hogy odaküldöm eladni a gyümölcsöket. és sohase is tudtam a nevét egyetlenegy muftinak vagy vezirnek sem. narancsot citromot. a moabiták királyát. tudod-e. Ochosiast Jehu. Absolont a hajánál fogva akaszták fel és három dárdával szurták át. Baza ölte meg.megint összevesztek. mondá Pangloss. Ó. .A nagyság. felelt a török. az emberi lélek természetéről és az előre megállapitott összhangról. hozzá mentek. hogy ez a jámbor aggastyán jobban megkovácsolta a szerencséjét. hogy többet vitatkozzanak. miféle szerencsétlenségről beszélsz. kit Törökország legnagyobb bölcselőjének tartottak. felelte a jámbor férfiu. hogy tanácsot kérjenek tőle. arra kérünk téged. mondá Candide a töröknek. . Eglont. melyet embernek neveznek? . de már nem ment vele semmire.Azzal a gondolattal hizelegtem magamnak. mely egy cseppet sem volt keverve a hitvány batáviai vagy más szigeti kávéval. . ó! . Paquette régi mesterségét folytatta. . hogy akik közügyekkel foglalkoznak. akit kivégeztek? »Nem tudok róla semmit.« Mikor a majorba visszamentek. aki épp oly kiváncsi volt. mint az a hat király. miket a kertben termesztek. 64 . a munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat. de hogy Konstantinápolyban mi történik. cukros mandulákat s olyan mokkakávét szolgált fel.Tehát mit kell tennünk. az engem nem érdekel. Pangloss szólitotta meg őt eképen: »Mester. kérdé Pangloss. Giroflée barát végre törökké lett.« E szavakra a dervis becsapta orruk előtt az ajtót. törődik-e vele. a gonoszság eredetéről. a filozófusok véleménye szerint. Aod gyilkolta meg. tömlöcbe jutottak s onnan megszöktek. de ugy gondolom. milyen is ez a világ!« Ez az uj kaland megint okul szolgált rá.Ó. hogy jóság vagy gonoszság van-e a földön? Mikor a szultán ő magassága egy hajót küld Egyiptomba. . mint amennyire okoskodni szeretett. Szegény leánykám. két leánya meg két fia mindenféle magukkészitette sörbetet. Nadab királyt. Nem is tudom. ki kapujában egy narancsfa lombozata alatt szivta a friss levegőt.kérdé a dervis. nagy veszedelmet rejt magában. gyakran nyomorultul pusztulnak el és hogy azt meg is érdemlik. a gyermekeimmel müvelem. Jeroboam fiát. mint valaha. hogy a hajón tartózkodó egerek jól érzik-e magukat vagy nem? . Pangloss és Martin szakállát. ananászt. Pangloss és Martin a majorságba visszatértek.« E szavak után az idegeneket behivta házába. megkérdé tőle: mi volt a neve annak a muftinak. Amint Candide. Candide nagyon elgondolkozott a török beszédén és ezt mondta Panglossnak és Martinnak: »Ugy látom. ezután a jámbor muzulmán két leánya illatszerekkel öntözte le Candide. Attaliát Joïade küldte a másvilágra. . »Előre tudtam. hogy adományodat csakhamar elherdálják s még nagyobb nyomorba jutnak. Ela királyt Zambri. limonádét.Csak husz holdnyi.

mondá Pangloss.. Nagyon jól tudod. ebből a kitünő országból hozott összes kosodat. Syrakusai Dionisos. Kunigunda ugyan valóban nagyon csunya lett. Domitianus.Igazad van. akkor nem ehetnél itt befőtt cédrust és cukros mandulát.« 65 . de most fogjunk munkához: műveljük kertünket. Pompeius. hogy mívelje azt (ut operaretur eum) hogy dolgozzék s ez azt bizonyitja. ha nem jártad volna be fél Amerikát. Nero. ha nem vesztetted volna el Eldorádóból. III. II.. mondá Martin. II. azért bocsáttatott be oda. Eduárd. Henrik. Sedecias királyok rabszolgaságra jutottak.Joachim. Angolország uralkodója. hogy művelni kell kertünket. mondá Candide. Richard. ha nem kerültél volna az inkvizício kezébe. mondá Candide. Cézár..« A kis társaság minden tagjának megtetszett ez a dicséretre méltó inditvány. Paquette hímezett. Vitellius. Hannibal. Jekonias. ha nem döfted volna át a bárót. az öregasszony gondozta a fehérnemüeket. mellyel az életet elfogadhatóvá tehetjük. Pangloss ezután is gyakran elmondta Candide-nak: »A lehető legjobb világban az események mindég szorosan kapcsolódnak egymásba. .De azt is tudom. a kis föld sok hasznot hajtott. I. Stuart Mária. . VI. hogy az ember nem tétlenségre született. Perseus.Igazad van. Henrik császár. Hiszen jól tudod.. kitünő asztalos és tisztességes ember lett belőle. ez az egyetlen mód. mert midőn az ember az Éden kertjébe bocsáttatott. IV. . Richard. Otto.. . Ariovistus. Darius. a három Henrik Franciaországban. Még Giroflée barátnak is hasznát lehetett venni. de kitünő szakácsnő vált belőle. Jugurtha. Károly. Pyrrhus. mert végre is ha Kunigunda iránt érzett szerelmed miatt nem űztek volna el a kastélyból sürü farbarugások között.. hogyan pusztult el Krőzus. Astyages. mindenki a maga tehetségét kezdte gyakorolni.Dolgozzunk minden okoskodás nélkül.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful