Tisztelt Olvasó!

A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA honlap: http://szilajcsiko.hu

Fõszerkesztõ Varga Domokos György dombi52@t-online.hu Fõszerkesztõ-helyettes Verzár Éva verzar.alfa@gmail.com Lapterv Tóth Zoltán Grafikai elõkészítés, tördelés Fentor Katalin, Juhász Anna Rajz Dezsõ Ili, Szikla Krisztina Fotó Bogdándy György (Bogdy), F. Szabó Kata, Fucskó Miklós, Herner Adrienn, Jókuti Tamás, Koczka Kata, Náray Zsuzsa, Szamosvári Zsolt Karikatúra Gomba Hirdetési melléklet Kucsara Pál, Szikla Krisztina Olvasószerkesztés Buvári Márta, Koczka Kata, Maleczki József, Román János, Szentandrási Erzsébet, H. Tóth Tibor, Verzár Éva Korrektúra Bódi Ildikó, Hajdú Éva, Kékesi Katalin, Megyeriné Nagy Magdolna, Zsengellér Annamária Informatika Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29–33. Szerkesztõségi titkárság Muzsnay Terézia Telefon: 06 1 359 9155 msz.szilaj@gmail.com Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32. e-cím: msz.sajto@gmail.com Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92–96. Telefon: 06 1 201 7083 Sajtókapcsolat MSz Sajtószolgálat: msz.sajto@gmail.com A Magyarok Szövetsége honlapja: http://www.magyarokszovetsege.hu Szövetség Televízió: http://www.szovetsegtv.hu ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat) ISSN 2061-702X (világhálós változat) Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó Kapható az Anima könyvkereskedés boltjaiban. Megjelenik hetente

Egyik rovatunk állandó szerzõje azt mondja nekem a minap – épp a barantakönyvtár ajtajában álldogáltunk, a Magyarok Szövetsége központjában: – Valahogy meg kellene értetni egyik-másik fiúval, hogy nemcsak az lehet érték, ami magyar, hanem az is, ami külföldi. Nos, az a helyzet, hogy ez olyan nagyon magától értetõdõ, hogy nincs is értelme fennhangon magyarázni. Többet használhat, ha arra hívjuk fel a fiúk figyelmét, hogy elutasító magatartásuk voltaképp tisztességes válasz egy, amilyen hosszan tartó, olyan rövidlátó korszak kulturpolitikai torzulásaira: amidõn a tömegtájékoztatás fõsodrába az idegent helyezték, a külföldit ajnározták, a magyar gyökerekrõl, múltról, hagyományokról pedig nem volt ildomos szólni, vagy ha igen, akkor sok hamissággal és kevés tûzzel, lelkesedéssel. De attól még, hogy érthetõ és tisztességes az erre adott válasz, nem biztos, hogy helyénvaló is. Mondhatnék ennek alátámasztására akár filozófiai érveket is – rész és egész harmóniájáról, példul –, de egy friss élményem okán nem teszem. Budapesten, a Szilágyi Dezsõ téri Református Templomban a Sc.Art együttes adta elõ multimédiás, kozmikus koncertjét. Zenei hatások, fényeffektusok távolabb talán már nem is állhatnak a magyar népzenétõl. A magyar református templom csak azért fogadta be a lehetõ legmodernebb zenei eszközökkel elõállított zenedarabot, mert jótékonysági célt szolgált. Vargha Domokosné (édesanyám) emlékére, az iszapkárosultak megsegítésére szólt az elõadás. Nos, a gyülekezet lelkésze, a hajdani Illés zenekar vezetõjének fia, Illés Dávid, alig tudott megszólalni utána. Botladozó szavakkal köszönte meg a csodálatos élményt, mert ennyire közel hozta hozzá Istent. Utána egy nem kevésbé kozmikus és nem kevésbé multimédiás darab szólalt meg. Miként a valóságban is látható elõadó, ifjabb Kurtág György írta a nekem szóló levelében: „Bach Actus Tragicus 106 kantátájának sonatina tétele a Kurtág trió elõadásában”. Kurtág trió? „Szüleim és én. Így neveztek el minket a párizsi operai koncert után.” Nem bírtam visszatartani könnyeimet. Nem attól eredtek meg, amit levelében írt, hanem attól, ami ott a templomban hangzott el. Egyszerre volt lebilincselõ és felemelõ. Átjárta lelkem minden zugát, rejtekét. Magamban éreztem a világmindenséget, benne éreztem magam a világmindenségben. És ott éreztem mindenütt édesanyámat. Minden felindulás, zaklatottság nélkül rovom most ezeket a sorokat. Csak csekélységem személyes tapasztalatával azt bátorkodom jelezni, kedves barantás Fiúk és tisztelt Olvasók, hogy a kérdés majd így is felmerülhet, s jó erre jó elõre felkészülni: valamilyen elvi megfontolásból, a tisztesség erõs vágyától vezetve elhatárolódsz-e mindentõl, ami messzebb esik õsi magyar világunktól, vagy pedig azon fogsz ügyködni, hogy mindig óvva az alap épségét s erõsítve azt, ráépítsél minél többet a világegyetem gazdagságaiból? Mindenekelõtt: szeretetébõl. Varga Domokos György

Szilaj Csikó-megrendelés
Telefonon: 06 1 359 9155 Levélben: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. E-mailben: msz.szilaj@gmail.com

Magyarok Szövetsége Egyesület 64700076-30100471
Megjegyzés: a lap világhálós változata ingyenesen olvasható, adományokat azonban – fennmaradása érdekében – szívesen fogadunk.

Számlaszám (elõfizetési díj és adomány küldéséhez):

Elõfizetem a Szilaj Csikó címû hetilapot
negyed évre negyed évre 3000 Ft, fél évre 2400 Ft, fél évre 6000 Ft, egy évre 4800 Ft, egy évre 12 000 Ft 9 600 Ft 1 példányban 2 v. több pld.-ban/db

(Külföldi elõfizetés esetén a postaköltséget felszámítjuk!)

KÉZBESÍTÉSI ÉS ÉRTESÍTÉSI CÍM Név: ...................................................................................................................................................... Cím: ...................................................................................................................................................... E-mail: .....................................................................................Tel.: ....................................................

1. é v fo l ya m 39. s z á m 2 0 10. nove m b e r 18.

3

Magyar idõ

Alkotmány és forradalom
Zseniálisnak találtam azt a döntést, hogy 98%-os adó formájában szerzi vissza a kormány a botrányosan magas végkielégítéseket. Valamilyen megállapodás vagy jogszabály alapján már kiutalt pénzeket visszakövetelni különben bajos lenne, legfeljebb bírói úton lehetne semmisnek kimondatni a szerzõdést, de az idén szerzett jövedelmek adója csak a jövõ év elején záratik le, ehhez tehát még nincs késõ. Rendes körülmények közt az év kezdete elõtt kell közzétenni az egész évre vonatkozó adószabályokat, hiszen másképpen nem tud a gazdasági szereplõ tervezni. De az utóbbi két ciklusban számtalanszor elõfordult, hogy év közben változtattak, és az adóbevalláskor szembesült az ember azzal, hogy megemelkedett valamilyen kulcs, vagy elõkerült valamilyen újabb fizetési jogcím. Igaz, hogy nem elegáns módosítani az alkotmányt azért, hogy keresztülvihessünk egy intézkedést. Ez külsõleg hasonlít ahhoz, amikor Gyurcsány változtatás nélkül újra beterjesztette a köztársasági elnök által elutasított törvényt, és elfogadtatta. De a valóság az, hogy ebbe az Alkotmánybíróságnak csakugyan nem kellene beleszólnia. Nem hinném, hogy az alkotmány (alaptörvény) ilyen részletkérdésekre kitér, és ha kitér, az elég hiba. A Fidesz nem is az alkotmánybírósági döntésben hivatkozott jogszabályrészletet kívánja módosítani, hanem egy egészen általános elvi kérdést: Amit népszavazásra nem lehet bocsátani, abba az Alkotmánybíróság se szólhasson bele. Ez nagysándori megoldás. Elsõ látásra logikusnak is tûnik, és a szóban forgó kérdésre mindenképpen helytálló is. Az Alkotmánybíróság ugyanúgy nem tud felelõsséget vállalni az állam folyó pénzügyeiért, mint a nép. De általánosságban nem lehet egy kalap alá venni az alkotmánybírósági döntést és a népszavazást, mert semmi közük egymáshoz. A jelenlegi, alkotmánynak nevezett, de valójában nemcsak elvi, hanem gyakorlati kérdéseket is szabályzó törvénygyûjtemény bevezetõjének sarkalatos mondata így szól: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” Ez a népfelség elve. A nép választja az Országgyûlést, az Országgyûlés választja az alkotmánybírákat, az elnököt, a miniszterelnököt; a kormány tagjait pedig a miniszterelnök választja. Az Országgyûlés a törvényhozó, a kormány a végrehajtó testület, az Alkotmánybíróság pedig a kormány és az Országgyûlés törvényességi felügyelõ testülete. Tehát mindegyik a népnek tartozik felelõsséggel, és a nép, ha szükségét látja, visszaveszi a döntés jogát azoktól, akikre rábízta. A népszavazás erõsen korlátozva van, és ha ezeket a pontokat kiterjesztik az Alkotmánybíróságra, akkor az Alkotmánybíróságra is túl sok korlátozó szabály vonatkozik. Csakhogy a népszavazást sem volna szabad ilyen sok ügyben korlátozni: A) a költségvetéssel, az adókkal, illetékekkel, vámokkal kapcsolatos kérdések; B) a hatályos nemzetközi szerzõdésekbõl eredõ kötelezettségek; C) a népszavazás alkotmányos rendelkezései; D) az Országgyûlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdések; E) az Országgyûlés feloszlása; F) a kormányprogram; G) a hadiállapot kinyilvánítása, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetése; H) a fegyveres erõk alkalmazása; I) a helyi önkormányzati képviselõtestületek feloszlatása; J) a közkegyelem gyakorlása. E témák egy része az Alkotmánybíróságra tartozhat, de a népre nem, más részük a népre igen, de az Alkotmánybíróságra nem. Van, amelyik egyikre sem, és olyan is, amely mindkettõre. A nép közvetlenül olyasmirõl tud dönteni, amit át tud látni, és amivel kapcsolatos döntése végrehajtható. Az Alkotmánybíróságban viszont jogászok ülnek, õk azt vannak hivatva megállapítani, hogy egy adott intézkedés összhangban van-e a magyar állam hosszú távra meghatározott mûködési elveivel, vagyis az alkotmánnyal. Miképpen a bíróságok a hatályos jogszabályok alapján kötelesek ítélni, és az ítélet indoklásában az alkotmánybíráknak is meg kell nevezniük az ítélet alapjául vett jogszabályhelyeket,az Alkotmánybíróság csak olyan döntéseket hozhat(na), amelyek levezethetõk az alkotmányból. Az elõzõ ciklusban kiderült, mekkora baj lehet abból, ha a nép nem kezdeményezheti az Országgyûlés feloszlatását, új választás kiírását. Ráadásul – ha igaz – a köztársasági elnök sem tehetett semmit azon kívül, hogy beszélt. Az „alkotmány” hibájából kellett tûrnünk nyolc évig a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnaikormányt. Pedig a magyar alkotmányos hagyományban az Aranybullától kezdve benne van az ellenállási záradék, amely mai nyelven, a mai viszonyok szerint körülbelül ezt jelenti: ha a hatalom jogtalanul, nemzetellenesen cselekszik, a nemzet minden tagjának joga, sõt kötelessége ellenállni. Ennek értelmében nem volt törvénytelen a kordonbontás, és nem követett el bûnt az, aki szembeszállt a törvénytelenül fellépõ rendõrökkel. Nem az alkotmányos rendet akarták megdönteni, hanem az alkotmányos rendetlenséget. Kiben az 56-os tûz lángolt föl, ki úgy vélte, most õ is részesül a forradalom élményében, mert akkor még nem élt, vagy kisgyerekként csak a légkörét érezte. Ha sikerült volna meghátrálásra kényszeríteni a Gyurcsány-kormányt, akkor hõsök lennének akár azok is, akik erõszakos cselekményeket követtek el. A forradalom lényege, hogy rendkívüli eszközökkel, népmegmozdulással egy csapásra megváltoztatja a rendszert. Milyen alapon ünnepel bármilyen forradalmat az, aki szerint nem szabad rendkívüli eszközökhöz folyamodni, ha más lehetõség nincs? (A rendkívüli eszközökbe persze nem tartozik bele a gyújtogatás, az értelmetlen rongálás, sem az alattomos robbantás – bár ismeretes a meghatározás: aki robbant, ha a mi oldalunkon áll, akkor partizán, ha az ellenfélén, akkor terrorista.) Az erõszak nem szükségszerû forradalomban sem, ez a hatalom ellenállásától függ. A tévé ostroma sem erõszakkal kezdõdött. Csak követeléseiket akarták beolvasni a tüntetõk. Mint ’56-ban a rádiónál. Csak engedni kellett volna. (Máig sincs tisztázva, kik gyújtogattak és rongáltak, sokan feltételezik, hogy provokátorok.) Ha a nép nagy része nem lett volna kényelmes vagy gyáva, és elsöprõ tömeg gyûlt volna össze, ha a traktorosok nem ijedtek volna meg Demszky tiltó tábláitól, ha a taxisok beálltak volna a sorba, mint ’90-ben, ha a rendõrök átálltak volna, mint ’56-ban s megtagadták volna a törvénytelen parancsot, akkor lett volna forradalom. Már mindegy, kiböjtöltük. Leértünk az örvény aljára, el lehet rugaszkodni. De el kell rugaszkodni. Ezért át kell lépni ennek az ideiglenes, toldott-foldott alkotmánynak a korlátait, ha gátolják az igazság érvényesülését. Ha a forradalom a szavazófülkékben történt (bár ez kissé fából vaskarika), annyi rendkívüli mindenképpen hozzátartozik, hogy a szükséges nagyarányú változás, igazságtétel végrehajtásában nem hagyja magát korlátozni a régi törvényektõl. Ahogyan elbontották a Gyurcsány-kormány kordon (’zsinór’) álnevû vaskerítéseit, az alkotmánynak nevezett törvényketrecet is el kell bontani. Ennek a törvényhalmaznak már még egy módosítás nem számít, hiszen az egésszel együtt a módosítás is ideiglenes. A végleges alkotmány, reméljük, olyan lesz, amely akár száz évig is megáll módosítás nélkül, és megoldást nyújt olyan helyzetekre is, amilyenbõl most ilyen nehezen tudtunk szabadulni. Buvári Márta

4

287 gratuláció Orbán Viktornak!
Bene Gábor S. alábbi írását nem azért közöljük, mert egyetértenénk minden szavával és fõképp: indulatával. Izrael és népe nem csak ilyen vagy olyan. S amúgy is bennünk mocorog a kétség, hogy valamilyen reálpolitikai megfontolásból, böcsességbõl nincs-e meg mégis Magyarországra nézvést a nagypolitikai haszna annak, hogy „nemzeti” pártunk és kormányunk ilyen könnyedén beengedi a sukorós, inkalos, perezes, plázás, lakóparkos, kaszinós, azaz minden gátlás nélkül terjeszkedõ, a magyar életteret ilyen-olyan erõszakkal felforgató tõkét és világhatalmat. Lehet arra gondolni például, hogy jobb elébe menni az elkerülhetetlennek, a magunk maradék befolyásával, diplomatikus megoldásaival legalább elviselhetõ mederbe terelni a gyakorta oly kínos folyamatokat. Szóval, nem biztos, hogy a magunk kis félreesõ nézõpontjából minden nagy összefüggést világosan látni. Néhányat azonban talán igen. Például azt, hogy a Jobbik tisztességes hangon elõvezetett tisztességes megfontolásaira – hogy mást ne említsünk: Balczó Zoltán felszólalására – Németh Zsolt államtitkár tenyérbemászó pökhendiséggel, no és vaskos népbutítással felelt. Simon Pereznek a Magyarország felvásárlására vonatkozó szavait „szerencsétlen” megfogalmazásnak nevezte, hozzátéve, hogy mindenkinek vannak ilyenjei, „még Novák Elõdnek is”. Nos, ha új pártunk és kormányunk államtitkára képes egy kalap alá vonni az izraeli államelnöknek és egy kis magyar ellenzéki párt fajsúlytalan figurájának a megnyilvánulásait, akkor… Akkor teret kell adunk Bene Gábor S. cikkének, mert róla egy dolog bizonyosan állítható: minden szavát az egyenesség, a becsületesség hatja át. (a szerk.) Jimmy Carter – volt amerikai elnök – szerint is apartheid állam Izrael, amely most elérte azt a célt, amit nemrégiben államelnöke nyilvánított ki. Ma hadsereg nélküli hódítást és a felvásárlást “önkéntesen” engedõ nemzetközi szerzõdést zsarolt ki magának a magyarnak nevezett országgyûlésbõl. Ezzel egyidejûleg lehetõséget kapott a terrorista állam arra is, hogy állampolgárai minden feltétel nélkül Európa bármely országába meneküljenek karvaly jellegû tõketartalékaikkal, ha arra lesz szükségük. Az apartheid rendszert üzemeltetõ állam a szerzõdés szerint nem csatlakozik ugyan az EU-hoz tagként, de teljesen tagi jogokat (kötelezettségek nélkül), s burkoltan, de felügyeleti lehetõséget is kap az EU mint pénzügyi diktatúra fölött. Az Európai Központi Bank ellenõrizhetõsége lényegében a teljes EU ellenõrzését jelenti! Ehhez az óriási „teljesítményhez” mindenképpen gratulálni kell Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki, bár kicsit késve érkezett, de ahhoz éppen jókor, hogy szavazatával megtámogassa a tömeggyilkos izraeli államot. Tette mindezt a magyar nemzet, a nép és a társadalom érdekeivel teljesen szembenálló módon. Legyen ez a nap mementó a nemzet számára, mert ekkor szavazták meg a rasszista Izrael partnerségét azok a képviselõk, akiket a változás reményében küldött a nép – az Isten adta nép – az országgyûlésbe. Ha valaki nem gyûlölködõ, hanem tárgyilagos akar lenni ebben a kérdésben, akkor annak fontos tudni, hogy a kettõs mérce rendszere hazánkban kizárólag Izrael állam esetében mûködik, mert õk bármit tesznek a szemita arabokkal – akár kirabolják, vagy lemészárolják õket –, rájuk soha senki nem fogja itthon azt mondani, hogy: ez antiszemitizmus, ez szélsõségesség és rasszizmus! Pedig Izraelben az ott élõ zsidóságra vonatkozó törvények mások, mint az általuk leigázott bennszülöttekre vonatkozóak! Az ország – azaz Palesztina – eredeti lakossága nemcsak jogfosztottként él, de a demokratikus elveket fennen hirdetõ világ még azt is eltûri nekik, hogy több mint másfél millió palesztin õslakost zsúfoljon be – az apartheid állam legkorszerûbb hadserege segítségével – abba a gázai övezetbe, ahol úgy élnek a palesztinok, mint egy koncentrációs táborban. Ismét gratulálok Orbán Viktornak, hogy elérte ezt a 287 igen szavazatot! Bevezetõ szakaszában a megszavazott egyezmény így ír: „Figyelembe véve, hogy a Közösség, annak tagállamai és Izrael erõsíteni kívánják e kapcsolatokat, továbbá viszonosságon és partnerségen alapuló tartós kapcsolatokat kívánnak létrehozni, valamint elõ kívánják segíteni Izrael gazdaságának az európai gazdaságba való további integrációját…” A szavak értelmét eltorzító vagy megmásító mai világunkban ezt a mondatot érdemes alaposabban kielemezni! Nézzük!

„Erõsíteni kívánják e kapcsolatokat”? A Simon Perez által világosan kifejtett felvásárlás mint új típusú gyarmatosítás hazai erõsítésére gondoltak az igennel szavazó képviselõink? Az eddig csak „Sukoróként” megismert panama lenne az a kapcsolat, amit megerõsíteni kívánnak képviselõink hazánk egész területén? „Viszonosságon és partnerségen”? Az egyezmény szerint az izraeli befektetõk – akik valójában ugye csak gyarmatosítanak – a tõke, a szolgáltatások, illetve az áruk szabad áramlása, valamint a letelepedés tekintetében ugyanazokat a jogokat élvezhetik, mint az uniós országok befektetõi. Tehát nem is kell immár törõdni azzal, hogy hányan és honnan települnek be hozzánk a közel-keleti „partnerek” közül? Hadd jöjjenek a kaszinóépítõk ezrei és tízezrei, zsigereljék tovább az államot, s az majd megszorítja újra az õslakosság nadrágszíját. Azért, hogy már levegõt se kapjunk? „Tartós kapcsolatokat”? Vigyázat! A kapcsolat szó: kölcsönösséget feltételez! Ezek szerint tehát mi is annyi bankot vagy narancstermelõ kibucot hozhatunk létre Izrael nagylelkû pénzügyi támogatásával ott, ahány bankot, termelõüzemet létesített vagy létesíteni fog az izraeli tõke itt? Sõt, már elõre átengedik nekünk az izraeli sékel pénzkibocsátási jogát, valamint a nemzeti bank irányítását, sõt az abból származó nyereséget is? Mindezt teszik úgy, hogy a bank függetlenségére hivatkozva senki sem ellenõrizheti majd sem a pénzügyi mûveleteket, sem a kamattrendek mozgásait, sem a profit elvándorlását? (No, akkor ébredjünk fel!) De eddig hány olyan új termelõüzemet építettek itt az izraeli “befektetõk”, amely a magyar munkaerõt tisztességgel megfizeti, meg is becsüli, sõt a szakszervezeti munka elé sem állít korlátokat, de az itt elõállított nyersanyagból hoz létre olyan terméket, amely a magyar munkát és a kreativitást dicséri? No hányat is?? „Elõ kívánják segíteni Izrael gazdaságának az európai gazdaságba való további integrációját”? Talán ez az elsõ gondolat az egyezményben, amelyet el is tudok hinni annak ellenére, hogy ismerem a magát kiválasztottnak kinevezõ nép – õsi és íratlan – alkotmányát, amely a zsidó írásos hagyományon: tehát a Talmudon alapul. Ezek szerint ugyanis: a nem zsidónak hazudni, s a zsidók szolgálatára “istenileg rendelt” emberszabású gojokat becsapni, egyenesen zsidó erény! Ismét gratulálok Orbán Viktornak, hogy elérte a 287 igen szavazatot! Mi „magyarok” tehát, kelet-közép Európából egyedül, azért szavazzuk meg ezen egyezményt, hogy az “európai integrációnak” elnevezett új típusú, felvásárló gyarmatosításhoz mi lehessünk az európai hídfõállás? Ne a zsidó pénzügyi machinációkat, hanem a “magyar” terjeszkedést átkozzák majd a nyugati nemzetek? De persze eközben a hídfõállás minden hatalmi és anyagi forrása a talmudi hagyományon nevelkedett “új magyarok” kezébe csordogáljon át? A magyarországi kiszolgáló személyzetnek pedig semmilyen lehetõsége ne legyen többé, se ellenállni, se ellentmondani a fedezetnélküli pénzkibocsátás világcsaló „nagymestereinek”? Ez lenne a cél? Nem rossz a stratégia, csak éppen a legfontosabbról feledkezik el. Arról, hogy ez a nemzet volt az egyetlen Európában, amely mindig ellenállt a pénz, pontosabban a monetáris diktatúra nyomulásának. A jövõben sem lesz ez másképp! („Bár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!”) Végül ismét gratulálok Orbán Viktornak, mert elérte a 287 szavazatot, s remélem sikerül is megmagyaráznia híveinek e kiemelkedõ teljesítményt! Ez ugyanis vetekszik W. Churchill teljesítményével, bár neki ehhez a drezdai bombázásokra s a Sztálinnal való folyamatos kvaterkázásokra volt szüksége. Dr. Bene Gábor S.

1. é v fo l ya m 39. s z á m 2 0 10. nove m b e r 18.

5

Magyar idõ

Orbán: A szolgáltatások nem pótolhatják a termelést
Terjedelmes interjút közölt a Frankfurter Allgemeine Zeitung Orbán Viktorral. Ebben a miniszterelnök kifejtette: a magyar hagyomány a parlamentáris rendszerben van, a politika központjában a parlament áll és nem az államfõ. „Magyarország nehezen viselné el a parlament és az államfõ közötti vetélkedést, ezért azt ajánlom, hogy ne bocsátkozzunk ilyen kalandba” – jelentette ki a kormányfõ. Az államháztartási hiány 3,8 százalékra történõ leszorításáról szólva Orbán leszögezte: a deficit lefaragása önmagában nem mûvészet. Most azonban egyszerre kell költségvetési fegyelmet gyakorolni és gazdasági növekedést elérni, egyidejûleg pedig munkahelyeket teremteni. Magyarországon olyan a növekedés, hogy nem teremt munkahelyeket, ami elfogadhatatlan – hangsúlyozta. A különbözõ rendkívüli adók, a gazdasági reform 2012 végéig történõ megvalósítását szolgálják – indokolta a kormányfõ az energiaszektorra, a távközlési cégekre és a kereskedelmi láncokra kivetett válságadót. Egyúttal hangsúlyozta: a gazdasági válságban szertefoszlott az az elképzelés, hogy a szolgáltatások pótolhatják a termelést. Ezért a kormány, a szolgáltatások helyett a termelésre akarja helyezni a súlypontot, s ehhez szükség van a német vállalatokkal való együttmûködésre. A válságra adott megkésett válaszként Magyarország két egymást követõ kormánya egy éven belül az alábbi határozatokat hajtotta végre: a nyugdíjasok elveszítettek egy havi járandóságot, az áfa 20-ról 25 százalékra emelkedett, a nyugdíjkorhatár 62-rõl 65 évre nõtt, az államháztartás kiadási oldalát pedig erõteljesen lefaragták. Ezek a lépések összességében többet tesznek ki, mint amire bármely más európai ország vállalkozott – mégpedig sztrájkok és tiltakozások nélkül. Tulajdonképpen ezért kijárna, hogy a külföld kalapot emeljen – fogalmazott Orbán Viktor. (forrás: Polgári Hírszemle)

„Egyértelmû Gyurcsány és Veres büntetõjogi felelõssége”
Új feladatairól és az ügyek állásáról számolt be Budai Gyula frissen kinevezett, elszámoltatásért felelõs kormánybiztos a Hír TV Péntek 8 címû mûsorának a vendégeként. Arra kérdésre, hogy milyen ügyekért felel, Budai Gyula úgy válaszolt: a jelen állás szerint most már mindenért. Korábban, miniszterelnöki megbízottként, kifejezetten az állami földek privatizációja és értékesítése kapcsán vizsgálódtam. A kiemelt nagyprojektekben pedig Sukoró, Bábolna, Álomsziget, a Club Aliga ügye, és ezt követõen minden, ami Papcsák Ferenc elõzõ kormánybiztos hatáskörébe tartozott. Az úgynevezett „nagy halak” még hiányoznak a listáról, de úgy gondolom, hogy azok a folyamatok, amelyeket elindítottunk a kormányváltást követõen, kezdenek beérni. Ezt mutatja, hogy Tátrai Miklós és Császy Zsolt, a vagyonkezelõ két korábbi vezetõje már rács mögött van. Illetve kedden a legfõbb ügyész helyettese egyértelmûen azt válaszolta kérdésemre, hogy vizsgálják Schiffer András feljelentése alapján egy mentelmi joggal rendelkezõ személy – Gyurcsány Ferenc – büntetõjogi felelõsségét hivatallal való visszaélés büntettében – fejtette ki Budai. Gazsó L. Ferenc azon kérdésére, hogy mi az, amibe végleg belebukhat Gyurcsány, a kormánybiztos a következõképp fogalmazott: a KEHI vizsgálatai alapján a három magyarországi kaszinó koncessziós szerzõdésébõl olyan súlyos hivatali viszszaélésekre lehet következtetni, melyek alapján büntetõ feljelentést kell tenni. Ugyanis az akkori kormány a befektetõknek indokolatlan elõnyöket biztosított a szerzõdésekben, azaz a hatályos jogszabályokat a befektetõk érdekeinek megfelelõen alakították. A KEHI álláspontja szerint teljesen egyértelmûen megállapítható a volt kormányfõ és Veres János büntetõjogi felelõssége – tette hozzá. (forrás: Polgári Hírszemle)

Katonák védik majd a Szent Koronát – az Õrezred lapátra kerül
Kiebrudalják a rendõröket az Országház kupolacsarnokából. 2000-ben a Fidesz odaadta, 2010-ben elvette a Szent Korona õrzésének feladatát a köztársasági õrezredtõl. A jövõben a Magyar Honvédség fogja õrizni a Szent Koronát, a koronázási jelvényeket és a Sándor-palotát, mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter egy infokommunikációs konferencián csütörtökön Balatonfüreden. A honvédség ezzel átveszi a rendõrség szárnya alá tartozó Köztársasági Õrezred két fõ feladatát. A Szent István államalapításának emlékérõl és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvény alapján a Szent Koronát és a hozzá tartozó jelvények ünnepélyes keretek között a Nemzeti Múzeumból az Ország házába történt átszállítása, valamint a hozzá kapcsolódó egyéb rendezvények biztosítása kiemelt feladatot jelentett a Köztársasági Õrezrednek: 2000. január 1-én létre hozták a Koronaõrzõ Õrség Alosztályt. Az õrezred feladatait a Terrorelhárító Központ megalakításával is megnyirbálták, korábban ugyanis a köztársasági elnököt és a miniszterelnököt is az õrezred tagjai védték, szeptember elsejétõl azonban az új szervezet védi Schmitt Pált és Orbán Viktort. Az õrezred a kormányváltás óta kegyvesztett szervezetnek tûnik, júniusban a feldarabolásáról érkezett hír, szeptemberben pedig indoklás nélkül menesztette az országos rendõrfõkapitány az õrezred két vezetõjét, Kardos Imrét és Sevcsik Lászlót. A Köztársasági Õrezred érdekes jelensége volt a magyar közéletnek. Az Õrezred történetének egyik legérdekesebb epizódja Posta Imre története. 2007-ben leleplezte fõnökei visszaéléseit, ezért kirúgták az õrezredtõl. A szakember hét évet töltött a Köztársasági Õrezrednél, a visszaéléseket elõbb Szabó Ferenc tábornoknak jelezte, majd Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek. Posta Imre az InfoRádiónak akkoriban így nyilatkozott: „Ha a kormányõr azt látja, hogy vezetõi mutyizással vannak elfoglalva, hogy a beosztás nem szakmai alapon készül, hogy nem törõdnek a kiképzésével, és az a természetes, ha esetenként megkérdõjelezhetõ maszek munkákkal lehet pénzt keresni, aligha várhatjuk tõle, hogy egy szükséges pillanatban tökéletesen koncentráljon a feladatára.” Posta Imre néhány, még állományban lévõ korábbi õrezredes munkatársával és egy kis pártnak a tagjaival közel egy éve megalakították a Magyarok Felelõs Nemzeti Kormánya elnevezésû szervezetet. „Nem csoda, hogy Orbán Viktor nem kér egy ilyen szervezetbõl” – fejezi be tudósítását az Index. (forrás: Index)

6

Kaszinózás szocialista módra
A Kormányzati Ellenõrzési Hivatal – a közigazgatási és igazságügyi miniszter utasítása alapján – ellenõrzést folytat a „Játékkaszinók alapítására és mûködtetésére a 2005-2009. években kiírt koncessziós pályázatok, valamint a pályázatok nyerteseivel megkötött szerzõdések vizsgálata” tárgyában. Az ellenõrzés a Bezenye községben megvalósuló „Eurovegas”, a Budapest fõváros Hajógyári szigetre tervezett „Álomsziget”, valamint a Sukoró községben megvalósítani kívánt „King’s City” játékkaszinó projektek körülményeire terjed ki. Szerdahelyi Kingától, a Kormányzati Ellenõrzési Hivatal szóvivõjétõl megtudtuk: az ellenõrzés jelenleg is folyamatban van, azonban néhány fontos dolog már most megállapításra került. A játékkaszinókra vonatkozó jogszabályi környezetet a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány éveken keresztül a vizsgált kaszinóprojektek befektetõi igényeinek figyelembevételével, egyes esetekben jogszabályba ütközõ, illetve az állam pénzügyi érdekeivel ellentétes módon alakította. A játékadó mértékének nagyarányú csökkentésével – amely az „Eurovegas” kaszinóprojekt beruházóinak kezdeményezésére, lobbizásuk eredményeként történt – a költségvetési érdekek súlyosan sérültek. A kormány az „Álomsziget” és a „King’s City” beruházásokat úgy nyilvánította nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentõségû beruházássá, hogy azok vonatkozásában a törvény által megkövetelt széles társadalmi, gazdasági igény, fontos közcél nem állt fenn. A „King’s City” beruházáshoz kapcsolódó hatósági eljárások kiemeltté nyilvánítására a koncessziós szerzõdés, illetve megítélt állami támogatás hiányában valós jogalap nélkül került sor. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján megállapítható, hogy a „King’s City” beruházás esetében Bajnai Gordon, az akkori Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium minisztere, Veres János pénzügyminiszter, Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter, valamint Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter számára is ismert volt, hogy a kiemeltté nyilvánítás törvényi feltételei nem állnak fenn, egy ilyen tartalmú kormányrendelet megalkotása törvénysértõ. A kormány többi tagjának a vonatkozó jogszabályi rendelkezések ismeretében szintén tudniuk kellett arról, hogy a kiemeltté nyilvánításra jogszerûen nem kerülhet sor. Mindezek ellenére a kormány a rendeletet törvénysértõ módon megalkotta, ezért a döntés meghozatalában részt vett személyek esetében felmerül a hivatali viszszaélés bûntettének alapos gyanúja. * Az ellenõrzés meghallgatta annak a kormányülésnek a hangfelvételét, amelyen a kormány a rendelet elfogadásáról döntött. A hangfelvétel alapján a tárgyalt napirendi pontok témája nem beazonosítható – amelyiknél érdemi vita alakult ki, ott a hangfelvevõt kikapcsolták, vagy a vitát tartalmazó részt utólag törölték. Valós verseny egyik koncessziós eljárás során sem alakult ki, mindhárom pályázaton egy ajánlattevõ vett részt, mivel a pénzügyminiszter a pályázatokat – az „Eurovegas” és „King’s City” vonatkozásában – eleve a késõbbi nyertes beruházó kezdeményezésére írta ki. A versenyhelyzet hiánya miatt az elérhetõ állami bevétel (koncessziós díj) mértéke csökkent. Az „Eurovegas” és „King’s City” beruházások esetében a Pénzügyminisztérium munkatársai már a pályázati kiírás tartalmáról is elõzetesen egyeztettek a késõbbi nyertessel, azt az õ igényeinek megfelelõen alakították. E cselekmények szintén felvetik a büntetõjogi felelõsségre vonás indokoltságát. A legkorábban kiírt, 2006-os koncessziós pályázatot az „Eurovegas” projekt 1 milliárd 70 millió forintos éves koncessziós díj vállalásával nyerte meg. Ennek ellenére a pénzügyminiszter a késõbbi pályázati kiírásokban a minimálisan megajánlandó koncessziós díj mértékét nem emelte meg, az még 2009-ben is 900 millió forint volt. Az e mulasztásból fakadó, a beruházások megvalósulása esetén a jövõben bekövetkezõ állami bevételcsökkenés – a 20 éves koncessziós idõszakot figyelembe véve – milliárdos nagyságrendû. Az „Eurovegas” beruházás esetében a koncessziós jogot egy olyan kajmán-szigeteki (offshore) cég nyerte el, amely konkrét székhellyel, illetve saját bankszámlaszámmal nem rendelkezett, összes vagyona pedig a pályázat benyújtásakor 1 USD, azaz kb. 250 Ft volt. Ez a cég vállalta az évi mintegy 1 milliárd forintos koncessziós díj megfizetését. A pénzügyminiszter az „Eurovegas” és a „King’s City” pályázatát annak ellenére nyilvánította nyertessé, hogy azok a pályázati kiírásnak több ponton nem feleltek meg. A koncessziós törvény értelmében szerzõdést a pályázati kiírás feltételeinek megfelelõ, legelõnyösebb pályázatot benyújtó pályázóval lehet megkötni. Tekintettel arra, hogy a szerzõdés-

Magyar idõ

kötés egyik törvényi feltétele – nevezetesen a pályázati kiírásban foglaltaknak történõ megfelelés – az említett projektek esetében nem állt fenn, a beruházókkal nem lehetett volna szerzõdést kötni. A Pénzügyminisztérium a koncessziós eljárásokkal, illetve szerzõdésekkel kapcsolatban ügyvédi iroda tevékenységét vette igénybe. A vizsgálat az ügyvédi iroda foglalkoztatását indokolatlannak, az összesen mintegy 17 millió forint megbízási díjat túlzottnak tartja. A kifizetések során a Pénzügyminisztérium több esetben az általa elõkészített alapvetõ államháztartási jogszabályi elõírásokat sem tartotta be. * A Kormányzati Ellenõrzési Hivatal az „Álomsziget” beruházással összefüggõ ingatlanügyletet is vizsgálja. A Hajógyári sziget mintegy egyharmadát kitevõ terület jelentõs része egy 2003-as üzletrész-privatizáció során került a beruházó tulajdonába. Az elõzetes megállapítások szerint a beruházó pályázatának érvényessége kérdéses, az ÁPV Rt. az ingatlanvagyont is magába foglaló üzletrészt a korábbi, 6 milliárdos forgalmi értéket megjelölõ értékbecslés ellenére 1,4 milliárd forinttal olcsóbban, 4,6 milliárd forintért értékesítette. Az áron aluli eladásra utal az is, hogy késõbb az ingatlanokat csaknem kétszer ekkora, 8,5 milliárd összegû jelzáloggal terhelték meg, vagyis a bank az ingatlanvagyont legalább ekkora értékûnek ismerte el. * A privatizációk körülményeit a Kormányzati Ellenõrzési Hivatal megbízásából jelenleg igazságügyi szakértõ vizsgálja, a hivatal végleges megállapításait és a felelõsségre vonásra irányuló esetleges javaslatait a szakvélemény ismeretében késõbb fogalmazza meg. Bartha Szabó József (forrás: kdnp.hu)

Az idegen rendõri erõk itthoni bevetése ellen tiltakozik a Jobbik
Volner János november 11-i sajtótájékoztatóján beszámolt az Országgyûlés Rendészeti és Rendvédelmi Bizottságának ma tartott ülésérõl. Ismételten felhívta a figyelmet a már elfogadott rendészeti törvényre. Megdöbbentõ, de a törvény szövegében – a módosítás révén – megfogalmazást nyert, hogy külföldi karhatalmi erõk korlátozás nélkül, tömegoszlatásra is bevethetõk lesznek Magyarországon. Ez ellen minden jóérzésû magyar embernek, függetlenül a pártállásától, ill. szimpátiájától, tiltakoznia kellene. A rendészeti törvény lehetõséget teremt arra, hogy bármely hatalmát féltõ kormány, idegen segítséggel megtarthassa azt. Volner János, a Jobbik Rendészeti Kabinetjének vezetõje ezért arra kért minden jóérzésû magyar embert, hogy pártállástól függetlenül csatlakozzanak a november 16-i demonstrációjukhoz. A nagygyûlés szükségességét azzal indokolta a Jobbik, hogy a kétharmados kormánytöbbség a rendészeti törvényeket diktatúrát megszégyenítõ módon kívánja megváltoztatni. Többek között az idegen rendészeti erõk korlátozás nélkül részt vehetnének magyarországi akciókban, például tömegoszlatásokban. Ezen túlmenõen bármelyik magyar ember korlátlanul megfigyelhetõ és lehallgatható lesz. A Jobbik szerint a felsoroltak törvényesítését egyetlen tisztességes magyar ember sem nézheti tétlenül. Közleményében a Jobbik így fogalmaz: „együtt mondjuk ki: nem kell idegen rendõr a magyar utcákra! Nem akarunk megfigyeltek lenni a saját hazánkban! Nemet mondunk a Fidesz orwelli világára és a párturalmi alkotmányra! Nem utolsó sorban követeljük a hazaáruló Károlyi Mihály emlékmûvének eltávolítását is”. A tiltakozó demonstráción Vona Gábor, dr. Gaudi-Nagy Tamás, Hegedûs Tamás, Szegedi Csanád és Volner János szólalnak fel. (forrás: Orbán Éva, Nemzeti Hírháló)

1. é v fo l ya m 39. s z á m 2 0 10. nove m b e r 18.

7

Gazdálkodó

A tárgyaink története I. rész
Ez a rajzos kisfilm egyike azoknak a fontos alkotásoknak, amelyek a világhálón indultak hódító körútjukra. Meglehetõsen sokan vannak – vagyunk – a világban, akik nehezen értjük, mi is történt velünk (szinte az egész emberiséggel), s még kevésbé tudjuk, e globális csõdhelyzetbõl merre is van a kijárat. A tárgyaink története világos szavakkal, egyszerû rajzokkal segít tájékozódni. (Írta és rendezte: Annie Leonard. Megtekinthetõ a http://www.storyofstuff.com/ honlapon)
adók több mint 50%-át a hadseregre költik. De én inkább egy embert rajzoltam. Még hiszek abban, hogy a kormány az embereké. Emberek mûködtetik, az emberekért. A kormány dolga, hogy figyeljen ránk, és gondunkat viselje. Ez a munkájuk. Ez után jönnek a cégek. Azért tûnnek a multik nagyobbnak a kormánynál, mert a multik tényleg nagyobbak a kormánynál. A világ száz legjelentõsebb gazdasága közül ötvenegy multinacionális társaság. Ahogy a multik ereje és mérete nõtt, változást figyelhettünk meg a kormányokban, miszerint egyre inkább igyekeznek a multik érdekeinek kedvezni a mieink helyett. vízforrások 42%-a vált ihatatlanná. Ráadásul nem egyszerûen túl sok erõforrást élünk fel, többet használunk a ránk jutó résznél. Az USA, a föld populációjának 5%-át teszi ki, de az erõforrások 30%-át fogyasztja, és a hulladék 30%-át termeli. Ha mindenki az amerikai szinten fogyasztana, akkor 3,5 bolygó kéne az emberiségnek. De az a helyzet, hogy csak egy van! A hazám válasza erre a korlátra az, hogy elveszi valaki másét. A harmadik világét. Ami egyesek szerint szintén a miénk, csak valahogy másnak a földjére került. Hogy is néz ez ki? Ugyanúgy. Leromboljuk a helyet. A világ tengereinek mintegy 75%-a túlhalászott. A föld õshonos erdeinek 80%-a nincs többé! Csak az Amazonas fáiból kétezer fát, hét focipálya nagyságú erdõt veszítünk el percenként. És mi van az itt élõ emberekkel? Szerintünk a helyiek nem birtokolják ezeket a készleteket. Habár generációk óta ott élnek, nem birtokolják a termelés eszközeit, és nem is vásárolnak túl sokat. Ebben a rendszerben, ha nem birtokolsz, vagy nem vásárolsz eleget, értéktelen vagy.

Van neked ilyened? Én kicsit rögeszmés lettem tõle, de valójában így vagyok az összes tárgyammal. Gondolkodtál már valaha azon, hogy honnan jönnek, és kidobás után hová kerülnek a megvásárolt dolgok? Én nagyon gyakran. Ezért aztán utánanéztem.

A tankönyv szerint az áru a következõ fázisokon megy keresztül: kitermelés, elõállítás, elosztás, fogyasztás, ártalmatlanítás. Ezt együttvéve anyagi gazdaságnak hívjuk. Ezek után kicsit tovább kutattam. Valójában tíz évet töltöttem utazással és az áru forrása és végsõ utazása utáni nyomozással. És tudod, mire jöttem rá? Ez nem a teljes történet. Nagyon sok hiányzik a magyarázatból. Elsõ ránézésre ez a rendszer jónak tûnik. Semmi baj. De az igazság az, hogy ez a rendszer válságban van. Ennek az az oka, hogy ez lineáris rendszer, mi pedig egy véges világban élünk, amelyben ilyen folyamat nem mûködhet a végtelenségig. A folyamat minden eleme kölcsönhatásba lép a való világgal. A valóságban ez nem papírlapon zajlik. Összefügg a társadalmakkal, kultúrákkal, gazdaságokkal és a környezettel is. És már mindenhol a határokat feszegeti. Olyan határokat, amiket nem látunk, mert a diagram hiányos. Menjünk hát végig az elejétõl, nézzük meg, mi hiányzik. Az egyik legfontosabb hiányzó tényezõ az ember. Igen, az ember. Emberek élnek és dolgoznak a folyamat minden szakaszában. Vannak, akiknek több a befolyásuk, és vannak, akik kevésbé számítanak. Kik õk? Kezdjük a kormánnyal. A barátaim szerint a kormányt egy tankkal kéne szimbolizálnom, és ez sok helyen, így Amerikában is, egyre inkább igaz. A szövetségi

Nos, nézzük! Mi hiányzik még a képrõl? A kitermeléssel kezdjük, ami virágnyelven a természeti erõforrások kiaknázása, ami, szintén virágnyelven, a bolygónk tönkretétele. Valójában fákat döntünk ki, hegyeket robbantunk fel a nyersanyagokért, feléljük a vizet, és kiirtjuk az állatokat. Más szóval: az elsõ korlátunkat ostromoljuk. Kifogyunk a készletekbõl. Túl sok dolgot használunk. Tudom, kemény ezt hallani, de ez az igazság, és foglalkoznunk kell vele. Csak az elmúlt harminc évben a bolygó természeti erõforrásainak egyharmadát feléltük. Nincs többé! Olyan gyorsan vágunk, bányászunk, hordunk és verünk szét mindent, hogy ezzel megszüntetjük az élet alapvetõ feltételeit a földön.

Ahol én élek, az USA-ban, kevesebb mint 4%a maradt meg az eredeti erdõknek. Az ivó-

Ezek után az anyagok a termelésbe jutnak, ahol energia felhasználásával mérgezõ vegyi anyagokat keverünk a természetes anyagokba, és szennyezett, mérgezõ termékeket készítünk. Több mint százezer mesterséges vegyi anyag van forgalomban manapság. Az emberi egészségre gyakorolt hatását csak töredéküknek vizsgálták. És azt, hogy milyen hatásuk van a szervezetünkre, ha más vegyületekkel lépnek kölcsönhatásba, egyáltalán nem tesztelték. De egy dolgot tudunk. Méreg be, méreg ki! Amíg mérgeket használunk az iparban, addig méreg kerül a hazavitt dolgokba, a munkahelyekre, az otthonainkba és igen, a testünkbe is!

8

jét, és költözik a városokba, hogy munkához jusson. Mindegy mennyire mérgezõ, csak munka legyen.

A BFR-ek, a brómozott égésgátlók olyan anyagok, amelyek tûzállóbbá teszik a dolgokat, de nagyon mérgezõek. A BFR egyfajta idegméreg. Az agyunkat mérgezi. Egyáltalán, miért használunk ilyen anyagokat? A számítógépekbe, különbözõ készülékekbe, matracokba, sõt, néhány párnába is teszünk belõle. Pontosabban, fogjuk a párnákat, idegméregbe mártjuk, és aztán hazavisszük õket, hogy aludjunk rajtuk.

Szóval nemcsak a természeti erõforrásokat pazaroljuk el ebben a rendszerben, hanem az embereket is. Egész közösségeket! Igen, méreg be, méreg ki! Sok méreg termékként hagyja el a gyárakat, de még ennél is több melléktermékként, szennyezésként távozik. És ez óriási szennyezést jelent.

Nem tudom, de lehet, hogy egy lehetõségekkel teli országban találhatnánk jobb megoldásokat is, hogy megvédjük a fejünket éjjel a tûztõl. Ezek a mérgek beépülnek a táplálékláncba, és felhalmozódnak bennünk. Tudod, hogy mi a legmérgezõbb étel a tápláléklánc csúcsán? Az emberi anyatej! Ez azt jelenti, hogy elértük azt a pontot, amikor társadalmunk legfiatalabb tagjai, a kisbabák, életük legnagyobb dózisát a mérgezõ kemikáliákból az anyatejjel kapják. Hát nem elképesztõ bûn ez? A szoptatás, a legalapvetõbb emberi tápláló tevékenység, szent és sérthetetlen kellene, hogy legyen. Az anyatej a legjobb a babáknak. Az anyáknak mindenképpen szoptatniuk kell, de ettõl óvni kellene õket. Nekik kellene óvni õket! És még én azt hittem, hogy vigyáznak ránk!

Az amerikai ipar évente kétmillió tonna mérgezõ kemikáliát bocsát ki. A valóságban bizonyára többet, ez csak a bevallott érték. Újabb korlát! Pfuj, ki szeretne évi kétmillió tonna mérget nézni és szagolni? Így hát mit tesznek? Elköltöztetik titkos gyáraikat a tengeren túlra, hogy mások földjét szennyezzék. De, nicsak! Egy csomó szennyezett levegõ tér vissza Amerikába a szelek szárnyán. De mi lesz az erõforrásokból és nyersanyagokból készült termékkel? Elérkezik az elosztáshoz. Manapság az elosztás azt jelenti, hogy adjunk el minden, méreganyagokkal szennyezett vackot, amilyen gyorsan csak lehet. A lényeg az árak alacsonyan tartása, hogy az emberek vásároljanak! Hogy pörögjön a rendszer. Hogyan tartják alacsonyan az árakat? Nem fizetik rendesen a bolti dolgozókat, és az egészségbiztosításon is spórolnak. Áthárítják a lehetõ legtöbb költséget. Tehát az ár nem foglalja magába az elõállítás valódi költségeit. Más szóval: nem is igazán fizetjük meg azt, amit megveszünk.

rét. A sorban állva azon merengtem, hogyan jön ki 4,99 dollárból a rádió gyártása, és az, hogy kézhez is kapom?! A fémet valószínû Dél-Afrikában bányászták, az olaj Irakból származhat, a mûanyagot nagy eséllyel Kínában gyártották, és talán az egészet egy 15 éves gyerek rakta össze, valahol egy mexikói gyártósoron. Ez az ár még a bolt bérleti díját sem fedezi, s ott van az eladó fiú bére, aki segít nekem, és az óriási tengeri utak, kamionozás, amíg elkészült és ideért. Így jöttem rá, hogy tulajdonképpen nem is fizetek a rádióért. De akkor ki fizetett érte? Nos, õk fizettek, a természeti forrásaik elvesztésével, õk fizettek a tiszta levegõjük elvesztésével, mind több asztmás megbetegedéssel és rákkal. Kongóban a gyerekek a jövõjükkel fizettek. Harmadukat kivették az iskolából koltant bányászni az egyszer használatos elektromos kütyüinkhez. És ezek az emberek még azzal fizettek, hogy a saját egészségbiztosításukat maguk fedezik. Csak azért, hogy én megkaphassam ezt a rádiót 4,99 dollárért. Ezek a terhek nem jelennek meg egyetlen könyvelésben sem. Így hárítják át a gyártulajdonosok a valódi gyártási költségeket. És ezzel elérkezünk a fogyasztáshoz. Ez a rendszer szíve. A motor. Ami mûködteti. Ennek a roskadozó építménynek a védelmezése, dúcolása rendkívül fontos hõseinknek. Ezért van az, hogy szeptember 11e után J. Bush nem azt tanácsolta az amerikai népnek, hogy gyászoljon, imádkozzon, reméljen. Nem! Azt tanácsolta, hogy vásároljanak!

És természetesen a mérgezõ anyagok legjavát a gyári munkások kapják. Akik között sok a fiatal, kismama korú nõ. Reproduktív mérgekkel dolgoznak, karcinogénekkel, és még sorolhatnám, hogy mivel. Ki az a leendõ anya, aki kitenné magát ezeknek a mérgeknek, ha lenne más választása? És ez a rendszer egyik „szépsége”! A helyi környezet és gazdaság romlása állandó ember-utánpótlást biztosít olyanokból, akiknek nincs alternatívája. Világszerte naponta kétszázezer ember hagyja el õsei, generációkon át éltetõ szülõföld-

A minap, munkába menet, meg akartam hallgatni a híreket, így bementem a RADIO SHACK-be venni egy rádiót. Találtam egy cuki kis zöld rádiót 4,99 dollá-

Hogy vásároljanak! Amerika a fogyasztók országává vált. A vásárló lett az elsõdleges identitásunk. Nem az anya, nem a tanár, nem a farmer, hanem a vásárló! A vásárlásunk mennyisége vált a legfõbb szemponttá, ami alapján megítélik értékünket. És vásárolunk is! De még hogy! Vásárolunk, vásárolunk, vásárolunk, mozgásban tartjuk az anyagokat. Azok pedig mozognak. Mit gondolsz, az eladott áruk hány százaléka van hat hónappal az eladás után is használatban, vagy forgalomban? Ötven? Húsz? Nem! Egy százalék! Egy! Más szavakkal: a leszüretelt, kibányászott, elõállított és szállított dolgok 99%-a hat hónap alatt szemétbe kerül! Hogy is tudnánk mûködtetni egy bolygót, ilyen pazarló életvitel mellett!? Ez nem volt mindig így. Lejegyezte: Izsó Mária (folytatjuk)

1. é v fo l ya m 39. s z á m 2 0 10. nove m b e r 18.

9

Házunk tájáról
Akkor fogjátok csak igazán megérteni: nem az számít, hogy ki üregi, ki más. Egy számít: derék állat, vagy hitvány!
Buttyó ide-oda szaladgált a veteményesben. Erõsen szimatolt valamit. Amikor üregre lelt, hátsó lábával gyors kaparásba kezdett, s addig szórta a földet, amíg el nem tûnt a nyílás. Szaladt s szaglászott tovább. A következõ üregeket ugyanez a sors érte. Amikor már csak egyetlen szûk lyuk maradt, Buttyó lehasalt mellé, s ugrásra készen, moccanatlan várakozott. Alig nyúlfarknyit haladt a Nap az égen, midõn egy nyúlfej bukkant elõ az üregbõl. Forgott erre meg arra, s észre is vette a pulit, de már késõn. Buttyó egy szökkenéssel ott termett, s fogai közé szorította a termetes bak nyúl prémes nyakát. – Engedj el! Engedj el! – sivította amaz. – Azt már nem! – morogta Buttyó, ügyelve arra, hogy szemernyit se lazítson a szorításon. – Még egyszer nem hiszek neked! – Hazudtam én? – Megint megszöktél. – Sok az éhes száj! – Ehhez nem kell tönkretenni a veteményest. – Ugyanúgy az enyém is, mint másé! – Éppen ezért kellene vigyáznod rá! – Te csak ne mondd meg nekünk, hogy mit csináljunk! A mangalica majd jól megszorítja a tökeidet, aztán nézhetsz! Úgysem mersz megfojtani! A nyúl sivított, ahogy csak kifért a torkán. Buttyó összerezzent. Hirtelen úgy összezárta az álkapcsát, hogy a nyúl nyögni sem tudott, halálsápadt lett, aztán meg lassan lilulni kezdett. Buttyó engedett a szorításon. – Vadállat! – nyöszörögte a nyúl, s könnyekre fakadt. Buttyó elengedte. – Mondok én neked valamit, nyúl – szólt fáradt, keserû hangon. – Egyszer még rossz vért szül, hogy törvényen kívül helyezitek magatokat. Velem ujjat húzhattok, mert én egy szál magamban vagyok. Tõlem a mangalica meg a hasonszõrûek megvédhetnek. De a néptõl nem fognak tudni megvédeni. A nép addig szeret titeket, amíg ti is a nép vagytok. Amíg hozzá tartoztok. De ha elkezdtek üregizni, magatokat a népen és a törvényen kívül, vagy a törvény fölé helyezni, akkor itt, én mondom neked, veszedelmes világ lesz. Vér fog folyni. Sok vér. Nyúlvér is. Ezt akarod? – Élni akarok. Csak élni úgy, mint akárki más. Mi sem születtünk rosszabbnak. Nekünk is jár annyi, mint másoknak! – Ki az a nekünk? Ki az a mi? – Üregiek. – De hát soha senki sem mondta, hogy nektek, üregieknek, kevesebb járna bármibõl is. – Mégis kevesebb jut. – De nem azért, mert nyulak vagytok, hanem

Varga Domokos György

A csúf kiskacsa (10.)
mert ilyenek vagytok. Nem azért, mert üregiek vagytok, hanem mert ilyen üregiek! A kacsát, a libát ugyanúgy elkapom, ha tilosban jár. Egyetlen szóval sem állíthatod, hogy ez nem így van! – De rajtunk az nem segít, hogy õket is elkapod. Nekünk sokkal nyomorúságosabb a helyzetünk, sokkal nyomorúságosabb az egész nyomorult életünk! Rajtunk csak az segíthet, ha több jut a jóból és kevesebb a rosszból, mint másoknak. – Csakhogy ilyen törvény alatt nem lehet élni! Nem lehet rendet tartani! – Ugyan bizony miért ne lehetne?! A mangalica megmondta, hogy segíteni fog nekünk. – Mindegy, hogy mit mond a mangalica! Vagy bárki más! A természet törvényét senki sem írhatja át büntetlenül! Ha én megdolgozom a betevõért, és te is megdolgozol a betevõért, akkor a többiek szemében nem az számít, hogy én kutya vagyok, te pedig nyúl. Hanem az számít, hogy mindketten derék állatok vagyunk. De ha te csak azért kapnál többet, mert üregi vagy, akkor már az fog számítani, hogy üregi vagy, és mindegy, hogy egyébként derék állat vagy-e. És a magad szemében is mindegy lesz. Hiszen a kiváltságok emeltek ki a többiek közül. A kiváltságaidhoz fogsz ragaszkodni, nem a becsületedhez. Kiváltságnak, járandóságnak fogod tekinteni a büntetlenséget is. Ha teheted, lopsz, ha teheted, ölsz. Lehet, hogy a többiek értetlenségükben, ámulatukban eleinte hagyják. Aztán még egy darabig félelmükben: a hatalmasok fenyegetése miatt nem mernek a kiváltságosokhoz nyúlni. De ez, mondom neked, csak idõ kérdése. A nép, a többség a természet törvényének fog engedelmeskedni: megelégeli és fellázad. A nyúl nagyon lassan hátrált néhány lépést, aztán alig hallhatóan megkérdezte. – És ha a többség már mi leszünk? Buttyó egy ugrással ott termett, s a pofájába meredt. A nyúl moccanni sem mert. – Idefigyelj, nyúl! – morogta Buttyó vészjóslóan. – Annál inkább értsd meg, mirõl beszélek! Különben hetedíziglen is megbánjátok! A nyúl még mindig dermedten állt. – Ahol felülkerekedhet az alávalóság, ott az alávalóság üli majd torát! – lihegte a puli. – Akkor fogjátok csak igazán megérteni: nem az számít, hogy ki üregi, ki más. Egy számít: derék állat, vagy hitvány! A nyúl sûrûn bólogatott. – Elmehetnék végre? – Menj csak, menj! – legyintett Buttyó. Némán felnézett a bárányfelhõ járta, derûs égre. Lefeküdt egy bokor árnyékába, behúzta fülét, farkát. Szamárordításra ébredt. * – Közhírré tétetik! – kiabált a szamár. – Rendkívüli népgyûlés a szobornál! A házilények kisebb csoportokban sereglettek a kihirdetett helyre. Teljes létszámban vonult a libahad, ugrabugrált a nyúlnépség és kocogott a mangalicacsalád. A lassacskán poroszkáló szamár és kanca között a csúf kiskacsa tipegett szaporán. Buttyó kedvetlenül kullogott, éppen az orra elõtt pedig Réce papa és Réce mama kóválygott elcsigázott fiókáival. – Kettõvel kevesebben vannak – állapította meg magában. – Réce asszonyság! – vakkantott elõre. – Jól számolom, hogy ketten otthon maradtak? – Betegek szegények – hápogott Réce mama. – Sehogy sem bírtak lábra állni. – Ó, igazán sajnálom! – dünnyögte Buttyó, s elfoglalta helyét az almafa alatt. A mangalica koca fejet hajtott a szobor elõtt, aztán a gyülekezet felé fordult. Szigorú, szúrós tekintettel körbenézett. A házilények a fejüket forgatták, egymással pusmogtak. „Csak nincs valami baj?” „Csak nem történt valami?” – kíváncsiskodtak. – Tisztelt egybegyûltek – szólalt meg nagy sokára a mangalica. – Ahogy mondani szokták, van egy jó hírem, meg van egy rossz hírem. De én most nem kérdezem meg, melyiket mondjam elõbb, mert úgy vélem, hogy elõször közös életünknek egy igen tragikus fejleményérõl kell beszámolnom, ennek végére kell pontot tennünk, s csak utána adhatjuk át magunkat az örömnek. Megkérem a nyúlnemzetség fejét, valamint a csirkenemzetség utolsó sarját, hogy fáradjanak ide, az emlékmû elé. A termetes bak nyúl elsõ szóra kint termett. A csúf kiskacsa elõbb körülnézett, valóban õt szólították-e. Nem volt tudomása semmiféle tragikus fejleményrõl, s arról sem volt elképzelése, hogyan tudhatna õ, a csúf kiskacsa, bárhogyan is pontot tenni bárminek is a végére. Ám a közönség hangos biztatására csak kitipegett, s megállt a nyúl mellett. A mangalica hol egyikükre, hol másikukra mutatott mellsõ csülkével. – Azt gondolnátok, kedves barátaim, hogy két egyszerû, közönséges házilényt láttok magatok elõtt. Egynémely értelemben így is van. Mindketten éppen olyan egyszerû, hétköznapi házilények, mint mi magunk is vagyunk. Ám e nevezetes emlékmû tövében minden jelképpé válik. Tudjátok meg, kedves barátaim, hogy személyükben maga a Múlt és maga a Jövõ áll elõttetek! Itteni találkozásuk pedig nem más, mint maga a Jelen. Vagyis mi magunk. A mi jelenünk, a mi életünk. A mangalica rövid szünetet tartott. Elégedetten állapította meg, hogy minden szem rá szegezõdik. Még Buttyó is, ott az almafa alatt, feszülten figyelt, vajon mi fog kisülni mindebbõl. A mangalica akaratlanul is elvigyorodott egy pillanatra, ám gyorsan visszaigazította képét kellõképpen felelõsségteljesre és ünnepélyesre. – Tisztelt egybegyûltek! Szeretett csúf kiskacsánk, amint ez köztudomású, a csirkenemzetség utolsó sarja. Õ tehát a Múlt. A mi közös múltunk, a mi közös tragédiánk. És legfõképpen: a mi közös felelõsségünk. Hogy ez a szörnyû népirtás bekövetkezhetett. Csak azért, mert csirkék voltak. Mert éppen csirkének születtek. A csúf kiskacsa hátrafordította fejét, hogy pillantást vethessen a hatalmas szoborban megtestesített, szerencsétlen sorsú õseire. „Milyen szépek voltak! Milyen nagyszerûek”, merengett szomorúan. Alig hallotta meg, hogy a mangalica felszólította: –[Kedves barátom, mindannyiunk nevében arra kérlek, hogy meséld el, mi történt veled (Folytatjuk)

10

Michel Chossudovsky

Új történelem

Úton a harmadik világháború felé?
Izrael szerepe az Irán ellen indítandó támadásban II./1. rész*
A katonai útvonalterv
A fejlett fegyverrendszerek Irán ellen irányuló felhalmozása és alkalmazása az Irak ellen 2003-ban indított bombázások és támadás nyomán kezdõdött. Ezeket a háborús terveket kezdettõl fogva az USA szervezte a NATO-val és Izraellel való szövetségben. Irak 2003-as lerohanása után a Bush-kormány Iránt és Szíriát „a hadmûveleti térkép következõ szakaszaként” azonosította. Amerikai katonai források sejtették, hogy az Irán elleni légitámadás nagyszabású lenne, hasonlatos az Irak elleni, 2003 márciusában végrehajtott, „megrendítést és megalázást” célzó bombatámadásokhoz: „Az Iránra mérendõ amerikai légicsapások mérhetetlenül túllépnék az 1981-es izraeli légitámadás hatósugarát, melyet Irakban, az osiraki nukleáris központ ellen hajtott végre, és inkább az Irak elleni, 2003. évi légicsapás elsõ napjaihoz lesz mérhetõ”. (http://www.globalsecurity.org/military/ops/iranstrikes.htm) nak, és nem lehet õket hagyományos fegyverekkel eltávolítani, ezért lenne a nukleáris erõ bevetése. Mint ahogy ez Irak esetében is volt, válaszunk nem függ össze azzal, hogy Irán ténylegesen belekeveredett-e az Egyesült Államok elleni terrorista cselekményekbe. A légierõ több magas rangú és a tervezésbe bevont tábornoka állítólag elborzadt mindannak horderején, amit tesznek – azon, hogy Irán ki van téve egy (általa) ki nem provokált nukleáris támadásnak – de egyikük sem volt hajlandó veszélyeztetni a pályafutását valamiféle ellenvetés hangoztatásával.” (Philip Giraldi, Deep Background – The American Conservative, 2005. augusztus )

A katonai útvonalterv: „Elõször Irakot, majd pedig Iránt”
Irán célbavétele és a TIRANNT kidolgozása része egy terjedelmesebb hadászati tervezésnek és hadmûveleti sorozatnak. Már a Clinton-kormány idején megfogalmazta az US Central Command (Központi Parancsnokság) „a hadszíntér terveiben”, hogy elõször Irakot kell leigázni, aztán Iránt. A közel-keleti olajhoz való hozzáférés volt a stratégiai fontosságú célpont: „Az elnök nemzetbiztonsági stratégiájában (NSS) és az elnök nemzeti katonai stratégiájában (NMS) kifejezett tágabb nemzetbiztonsági érdekek és célok határozzák meg az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága hadszíntér-stratégiájának alapelveit. Az NSS irányítja a két gonosz hatalom, Irak és Irán kettõs elszigetelésére kialakított stratégia megvalósítását, mindaddig, ameddig ezek az államok veszélyeztetik az U. S. érdekeit, a térség egyéb államait és saját állampolgárait. A kettõs elszigetelést a térség hatalmi egyensúlyának fenntartására tervezzük, az nem függhet sem Irántól, sem pedig Iraktól. Az US Központi Parancsnoksága (USCENTCOM) hadszíntéri stratégiája érdekalapú és fenyegetésre összpontosuló. Az amerikai kötelezettségvállalás célja, ahogy ez az NSS-ben foglaltatik, az Egyesült Államok létfontosságú érdekeinek védelme a térségben – az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek az öbölbeli olajhoz való, zavartalan hozzájutása.” (USCENTCOM, http://www.milnet.com/milnet/pentagon/centcom/chap1/stratgic.htm# USPolicy. Ha a mutató már nem mûködik, a bizonyíték a http://tinyurl.com/37gafu9 címen meg van õrizve. Az Irán elleni háborút úgy tekintették, mint hadmûveletek sorozatának részét. A NATO (korábbi) fõparancsnoka, Wesley Clark szerint a Pentagon hadmûveleti térképe országok sorából állt össze: „Az ötéves hadjárat terve tartalmazza a hét ország összességét, kezdve Irakkal, aztán folytatva Szíriával, Libanonnal, Iránnal, Szomáliával és Szudánnal.” A modern háborúk megnyerése címû könyvében (a 130. oldalon) Clark tábornok a következõket jelenti ki: „Amikor 2001 novemberében keresztülmentem a Pentagonon, az egyik fõ törzstiszt ráért beszélgetni. »Igen, még kerestük annak lehetõségét, hogy meginduljunk Irak ellen«, mondta. De még ennél is többet mondott. »Ezt egy öt évre szóló hadjárat tervének részeként vitattuk meg, és összesen hét ország szerepel benne: Irak, aztán Szíria, Libanon, Líbia, Irán, Szomália és Szudán.«” (Lásd: Secret 2001 Pentagon Plan to Attack Lebanon – A Pentagon 2001-ben keletkezett titkos terve Libanon megtámadására – Global Research, 2006. július 23.)

„Az iráni hadszíntér küszöbén”
Az amerikai hadászati tervezõk egy Irán elleni támadás – titkos nevén a TIRANNT – szimulációját kezdeményezték 2003 májusában, ekkor „a tervezõk és titkosszolgálati szakértõk összegyûjtötték és elemezték az Irán megtámadásához szükséges nagyszabású hadszíntér létesítésére szolgáló adatokat.” (William Arkin, Washington Post, 2006. április 16.). A forgatókönyvek több száz iráni célpontot jelöltek meg egy „megrendítõ és megalázó” villámháború részeként: „A »TIRANNT (Theater Iran Near Term – Az Iráni Hadszíntér Küszöbén)« elnevezésû elemzést egybekapcsolták a haditengerészet támadásának forgatókönyvével és az iráni rakétaállomány szimulációjával. Ez idõ tájt amerikai és brit haditervezõk levezényeltek egy hadigyakorlatot a Kaszpi-tenger térségében, és Bush utasította az amerikai Stratégiai Parancsnokságot, hogy tervezze meg az iráni tömegpusztító fegyverzet ellen végrehajtandó teljes erejû hadicsapást. Mindez végsõ soron az Irán elleni „fõtámadás” új háborús tervébe torkollik, és ennek a tervezetnek vázlatos létezését katonai források most [2006 áprilisában] megerõsítik. A TIRANNT értelmében a hadsereg és az U. S. Központi Parancsnokság tervezõi megvizsgálták az Irán elleni háború rövidtávú és pénzügyi évre szabott forgatókönyveit, beleértve a fõ hadmûveleteknek minden szempontját, a mozgósítástól és az erõk bevetésétõl kezdve, a rezsimváltáson keresztül, a háború utáni biztonság megteremtéséig.” (William Arkin – Washington Post, 2006. április 16.) Szemügyre vették az Irán elleni, teljes erõbevetésû támadás különbözõ „hadszíntéri forgatókönyveit”: „Az amerikai hadsereg, haditengerészet, légierõ és tengerészgyalogság elkészítette haditervét, és négy évet töltött el »Az Irán Szabadsága Hadmûvelet« gyakorlásával, és az ennek érdekében létesített katonai támaszpontok építésével. Fallon tábornok, az U.S. Központi Parancsnokság új vezetõje örökül kapta a TIRANNT nevû, számítógépre alkalmazott haditervezetet.” (New Statesman, 2007. február) Dick Cheney alelnök 2004-ben, a TIRANNT szerinti háborús kezdeményezések forgatókönyveibõl merítve utasította az USSTRATCOM-ot (az US Stratégiai Parancsnokságát), hogy dolgozza ki egy Irán elleni nagyszabású hadmûvelet „kerettervét” az Egyesült Államok ellen irányuló másik 9/11-típusú terroristatámadásra adandó válasz gyanánt, vélelmezve, hogy a teheráni kormány lenne a terrorista összeesküvés hátterében. A terv egy nem nukleáris állam ellen nukleáris fegyverekkel végrehajtandó megelõzõ csapást is tartalmaz: „A tervnek része egy Iránra mérendõ, nagyszabású, hagyományos és taktikai nukleáris fegyverekkel végrehajtandó légitámadás. Iránban több mint 450 fõ stratégiai célpont van, közöttük számos, nukleáris fegyverprogramok fejlesztésével gyanúsított helyszín. A célpontok közül több is meg van erõsítve vagy mélyen a föld alatt van1. é v fo l ya m 39. s z á m 2 0 10. nove m b e r 18.

Izrael szerepe
Sokszor vitatkoznak Izraelnek az Irán elleni támadás kezdeményezésében betöltött szerepérõl. Izrael része egy katonai szövetségnek. Nem Tel-Aviv az ügy mozgatója. Nincs saját, elkülönülõ hadügyi ütemterve. Izrael be van építve az Irán elleni haditerv legfontosabb részeibe, ezt az Egyesült Államok Stratégiai Parancsnoksága (az USSTRATCOM) dolgozta ki 2006-ban. Stratégiai és hadászati szempontból nézve az csaknem lehetetlen, hogy egy nagyszabású hadmûvelet összefüggésrendszerében az egyik együttmûködõ, Izrael, egyoldalúan, egyeztetés nélkül vegyen részt. Izrael de facto tagja a NATO-nak. Bármiféle hadmûveletbe akar is fogni, „zöld jelzést” kell, hogy kapjon hozzá Washingtonból. Maleczki József fordítása

11

Magyarul, magyarán

Az olvasószerkesztõ jegyzete
Hogy is kezdõdött? Talán azzal, hogy jó apám „add oda” kérésemre megkérdezte: „kinek adjam oda?”, s azt sem igen értette, hogyan kell a villanyt feloltani. Igen, valószínûleg ekkor „fertõzõdtem meg” (a meglévõ készség mellett) az anyanyelv szeretetével. Mert mi is egy olvasószerkesztõ (szöveggondozó-korrektor) feladata? A helyesírási hibák kiküszöbölése mellett a nyelvhelyesség ápolása, a durva stílushibák javítása. Ezért érint érzékenyen, ha azt látom-hallom, hogy sok helyen „megfeledkeznek” foglalkoztatásukról. Vagy hol vannak a régi-jó nyomdász-korrektorok?! Nem csak magyar diplomával lehet ezt a munkát végezni, „megteszi” egy korrektori tanfolyam is, de az elengedhetetlen – nicsak, milyen szép, csupa e-betûs szót sikerült találnom! Más írásában valószínûleg kicserélném. De most szemelgessünk egy kicsit „gyûjtõmunkám” (nem e folyóiratból való!) darabjaiból: Volt, aki úgy találta, „kevesen járnak a néptelen utcákon”. Mást „az ünnep fénye elhomályosított”; X minden tanítványát „önmaga irányába lendítette”; Y gépkocsija pedig „egyenesen csúszott a végtelen felé”. Az is elõfordult, hogy „egyes polgárok fehér gallérjuk bástyái mögül követték el a bûncselekményeket”, de sebaj, mert „az aggodalom kezdett felszámolódni”, sõt „a gólya is kopogott már Kovácsék kéményén”. És ekkor jön a szöveggondozó, ha úgy tetszik, olvasószerkesztõ, és helyrepofozza a kissé szétzilálódott vagy értelmetlen szöveget. Az írott szövegen még lehet segíteni megjelenés elõtt, a rádióban, tévében elhangzottak azonban szabadon kerülnek ki az éterbe. S hallom a riporter kérdését: „Mi volt az oka a forint fantasztikus gyöngülésének?” X-et pedig valaki más „nem akarja hibáztatni érdemtelenül”. Máskor megnyugtattak, mondván: „alig van esély a nukleáris balesetre”. A gombabetegségek „felületesek”, a hõmérséklet pedig nem „szökhet” 23 fok „alá”. A Paprika c. mûsorból pedig megtudtuk, hogy „hallani, amikor a cukor nem karistolódik az edény alján”. De még mielõtt „agyi fejsérülést” kapnának kedves Olvasóim, be is fejezem e kibicsaklott mondatok idézését. Szentandrási Erzsébet

Szó, szó
dirigál: igazgat, kormányoz utasít(gat), parancsolgat, vezet, irányít, intéz, vezényel, rendelkezik, pórázon tart, ráncba szed diskurzus: csevegés, társalgás, vita diszkréció: tapintat, titoktartás, hallgatás, finomság diszkrét: titoktartó, hallgatag, óvatos, tartózkodó, szerény, gyöngéd, kíméletes, finom, egyszerû, szerény, ízléses, mérsékelt, enyhe, kellemes, halk, alkalmazkodó, simuló, bizalmas, személyes, kényes, titkos, rejtett diszkriminál: lejárat, kirekeszt, hátrányosan megkülönböztet diszponál: beoszt, rendelkezik, intézkedik; (jól/rosszul) diszponált v. van diszponálva: jó/rossz hangulatban / állapotban van doktrína: tan, tétel, elmélet, alapelv, sarokpont dopping: ajzószer(ezés), zsongítás dosszié: irattartó, iratgyûjtõ, iratrendezõ, iratcsomó dotál: díjaz, fizet, javadalmaz, támogat dózis: adag drog: kábítószer, kábszer, tudatmódosító (Molnos Angéla nyomán) (3) Minden, háromszáznál nagyobb példányszámban megjelenõ kiadványt – legyen az újság, könyv, tankönyv, prospektus – nyelvileg ellenõriztetni kell.

Nyelvtörvény-javaslat (3. rész)
Anyanyelvi követelmények az oktatásban
9. § (1) Az oktatás tannyelve alapvetõen a magyar. Kivételek a magyarországi nemzeti kisebbségek számára fenntartott iskolák, a külföldiek által külföldiek számára fenntartott iskolák, az idegen nyelvek kiemelt elsajátítására szolgáló két tannyelvû középiskolák, a magyar egyetemeken külföldiek számára létesített szakok és a nemzetközi egyetemek. (2) A magyar nemzet tagjainak elsõdleges kötelességük a magyar nyelv minél magasabb szintû elsajátítása. A nevelésben mindent el kell követni a kulturált beszédmód elterjesztéséért, a nyelvi durvaság visszaszorításáért. Az anyanyelvi nevelésnek a közoktatás egészére ki kell terjednie. (3) Az oktatás minden szintjén szükség van az adott szintnek megfelelõ magyar nyelvi képzésre. A felsõoktatási intézmények kötelesek kialakítani a szakterületüknek megfelelõ magyar nyelvi órákat, amelyek keretében a hallgatók elsajátítják a szaknyelvet, az értekezés, tárgyalás, vita, felszólalás, elõadás nyelvi, szerkesztési, stiláris követelményeit, a magyar szakkifejezéseket. 10. § Az idegen nyelvek tanulására szolgáló és az idegen nyelvû iskolákban használt tankönyvek kivételével minden tankönyvnek kifogástalan és közérthetõ magyar nyelven kell megszövegezve lennie, a lehetõ legnagyobb mértékben kerülni kell bennük az idegen szavakat, az idegen nyelvû szakkifejezéseket csak magyar megfelelõjük mellett zárójelben, vagy ha nincs magyar megfelelõjük, magyarázattal együtt szabad feltüntetni. Nyelvi szempontból nem ellenõrzött tankönyvet nem szabad kiadni, illetve használni. 11. § A magyar állam biztosítja a területén élõ más nemzeti közösségeknek igényük és a lehetõségek szerint az anyanyelvükön való képzés, mûvelõdés jogát és lehetõségét, létszámarányuk függvényében nemzetiségi iskola, tancsoport létrehozásával vagy az anyaországukban való tanulás támogatásával.

Magyar nyelvi intézmények, szervezetek
13. § (1) A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Osztályán és Nyelvtudományi Intézetében, a tudományos kutatásban megfelelõ súlyt kell kapnia a magyar nyelvi kutatásnak. (2) A magyar nyelv gondozásának gyakorlati feladatai megvalósítására, nem utolsósorban a jelen nyelvtörvény végrehajtásában való közremûködésre a magyar kormány létrehozza a Magyar Nyelvmûvelõ Intézetet. Ennek feladatai: a) a jelen anyanyelvi törvény betartásának felügyelete; b) nyelvhelyességi tanácsadás intézményeknek és magánszemélyeknek; c) ismeretterjesztés, népszerûsítés; d) anyanyelvi társadalmi szervezetek segítése. (3) A magyar állam a költségvetésbõl kiemelten támogatja a magyar nyelv ápolására létrejött önkéntes társadalmi szervezeteket, alapítványokat, mozgalmakat. (4) A magyar állam intézményesen gondoskodik a magyar kultúra és nyelv nemzetközi megismertetésérõl.

Külhoni magyarság
14. § A magyar nemzet túlterjed a magyar állam határain. Ezért a mindenkori magyar kormány feladata, hogy a külpolitika eszközével, anyagilag, erkölcsileg, gyakorlatilag támogassa a külhoni magyarságot anyanyelvének megtartásában. A külhoni magyar diákok számára a magyar állam ugyanolyan feltételekkel lehetõvé teszi a tanulást a magyar oktatási intézményekben, mint a hazai diákok számára.

Nyilvánosság, média
12. § (1) A nyilvánosság elõtt szereplõk, így a színészek, rádió- és tévébemondók, újságírók, politikusok, lelkészek különösen nagy hatással vannak a nyelvhasználat alakulására. Ezért az ilyen területen tevékenykedõk kötelesek emelt szintû magyar nyelvi képzésben részt venni, illetve ilyen vizsgát tenni. (2) Mikrofonengedély szükséges minden rádió- és tévébemondónak, -riporternek, reklámbemondónak és minden rendszeresen megszólaló egyéb szereplõnek, továbbá a színészeknek és szinkronszínészeknek. A mikrofonengedély feltétele beszédtechnikai vizsga. Ez vonatkozik a kereskedelmi adókra is.

Végrehajtás, szankciók
15. § (1) A fenti rendelkezések betartását elsõ fokon az érintett intézmény felügyeleti szerve ellenõrzi saját hatáskörében. Kétség esetén a Magyar Nyelvmûvelõ Intézet állásfoglalását kéri. A Magyar Nyelvmûvelõ Intézet saját hatáskörében és bejelentés alapján is kezdeményezhet eljárást. Ha az érintett szerv felszólításra sem tesz eleget a törvény rendelkezéseinek, bírsággal sújtható, melynek tételeit külön rendelet tartalmazza. Mûsorszolgáltató a nyelvi követelmények rendszeres megsértése esetén eltiltható a tevékenységtõl. Buvári Márta

Várjuk hozzászólásaikat, kérdéseiket a nyelvhely@gmail.com címre.

12

Ajánló

Rózsa Sándor
Betyár vagy bandita?
gyar történelmét, annak bûnüldözési mechanizmusát, a korszak paraszti életét. A kutató minden követelménynek kiválóan eleget tett. Mindezek birtokában vált képessé a hiteles Rózsa Sándor-életút megrajzolására. Ebben, a könyvben egyaránt hitelesen jelenik meg Rózsa Sándor, az ember, az esendõ ember, a könyörtelen haramia, a szánalmas rab. A szerzõ egy pillanatra sem esik abba a hibába, hogy hõsével azonosulva, azt hõssé avassa. Mesterien állítja szembe mindenkor a legendát, a sajtóban megjelent, romantikus közleményeket a valósággal. Amikor pedig, források hiányában nem tud állást foglalni, azt megmondja õszintén. Mindezekbõl következik, hogy hiteles képet kapunk arról, hogy Rózsa Sándor miképpen vett részt a szabadságharcban, hogyan hajtotta végre rablásait, hogyan csalták tõrbe. A mû talán egyik, legfigyelemreméltóbb mozzanata, hogy abból teljesen kirajzolódik a betyár vezér világlátása, gondolkodásmódja, magatartásának mindazon vonása, amiben eltért az átlag emberektõl. Említhetõ itt a betyár „becsületessége.” Amikor bíróság elé állították, beismert minden általa elkövetett bûntényt, társaira is rápirított, amikor azok tagadni próbáltak. Egy példa ehhez a szegedi tárgyalásáról: „Elnök: a káros csak tolvajságról beszél, ön pedig rablást ismert be, tehát mondja meg, micsoda erõszakot használtak akkor? Rózsa: Hát ölég erõszak volt az, hogy lóháton három fegyvörös ember tört reá, aztán õtet a kunyhóba behajtottuk, ölég erõszak az, ha odamenvén, azt mondtuk neki, hogy hallgass. Elnök: E szerint rablást követtek el? Rózsa: Persze hogy azt.” A részletek további ismertetése helyett, mindenki számára azt javaslom, hogy olvassa el ezt az izgalmas, lenyûgözõ könyvet. Külön felhívom a figyelmet a könyv igen gazdag képmellékleteire, melyek közül számossal most találkozik elõször az olvasó. Minamizuka Shingo Rózsa Sándorról írt könyve 1992-ben jelent meg elõször japánul. Ezután, hosszas elõkészületek után kerülhetett sor az angol nyelvû kiadás megjelentetésére. Végül az angol nyelvû kiadás magyarra fordítása jelent meg itthon, 2009-ben. Mindezekbõl látható, hogy a szerzõ nem csupán a japán egyetemeken tartott kurzusaiban, történelmünkrõl, Japánban írt számos írásával, Rózsa Sándorról ott japánul megjelent könyvével járult hozzá hazánk hírnevének öregbítéséhez, hanem ezeket angol nyelven is közzétette. Munkái közül csak néhányat említek meg: A Silent Revolution – Hungarian Peasants and Populist Movements 1930 –1948 – Tokyo, 1987.; Nations and Cultures in East-Central Europe – (ed) Tokyo, 1989.; System Transformation in Hungary. National Tradition and the Third Way – Tokyo, 1990.; The Social Bandit in the Nineteenth Century Hungary – Columbia UP. 2008. Végül számos konferenciát, szimpóziumot szervezett, amelyek KözépKelet Európával és benne Magyarországgal foglakoztak. Kiemelést érdemel, hogy mind a Chiba, mind a Hosei Egyetemen, 2006-ban, konferenciát szervezett az 1956-os forradalom évfordulóján. Végül könyvének magyar nyelvû változatával jelentõs monográfiával gazdagította a hazai betyárvilág történelmi irodalmát. A szerzõ messze rászolgált a magyarországi elismerésekre. 2005ben a Bethlen Gábor Alapítványtól Teleki Pál-díjat kapott. 2009 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét, amelyet Tokióban vett át. Hazai történészek, barátai és mi, az olvasók, mi is szívbõl köszönjük ezt a munkát Shingonak! (A könyv megvásárolható: L’Harmattan könyvesboltban, 1053 Bp. Kossuth L. u. 14–16.) Farkas József

Történetírásunk régi adósságát törlesztette a L’Harmattan Kiadó, 2009-ben, amikor monográfiát jelentetetett meg Rózsa Sándorról. Sajnálatos, hogy hazai történészt nem ihletett meg eddig a téma. Örömteli viszont, hogy Minamizuka Shingo, a kiváló japán történész könyve végre magyarul is megjelenhetett. A szerzõ a tokiói Chiba Egyetem, majd a Hosei University professzora. Évtizedek óta a magyar kultúra és történelem kiváló tolmácsolója Japánban. Az elismert történész az angol, német, orosz nyelvek mellett, természetesen, magyarul is megtanult. Fölkeltette érdeklõdését Közép-Kelet Európa sajátos, paraszti túlsúlyú társadalma, kultúrája. Mindenekelõtt a távoli „rokon nép”, a magyar, paraszti története. Felismerte, hogy az ebbõl a talajból táplálkozó társadalmi mozgalmak, betyárvilág „banditizmus”, gyökeresen eltér a nyugat-európaitól és az ázsiaitól is. Sajátos „hungaricummal” találkozott itteni kutatásai során, a betyárvilággal, az agrárszocialista mozgalmakkal és a népi írók mozgalmával. Mind a három témával foglalkozni kezdett. Miután azt tapasztalta a Chiba Egyetemen tartott kurzusain, hogy ezek a témák felkeltik az ottani hallgatók érdeklõdését, alapos kutatásokba kezdett Magyarországon. Jelen ismertetés szempontjából Rózsa Sándorra térünk ki csupán. Nem véletlenül lett a szerzõ elsõ „szerelme” a romantikus életpályát befutó, magyar betyárfejedelem. Minamizuka mint kutató, példát nyújtott számunkra is a japán alaposságból, kitartó kutatói szorgalomból. Megismert és felhasznált Rózsa Sándorról írt minden szépirodalmi feldolgozást Jókaitól, Móricz Zsigmondon át Krúdyig. Felkutatta a betyárról szóló összes sajtótudósítást. Szorgalmasan járta a levéltárakat, de különösen az Országos Levéltárban lelt magyar és német nyelvû iratokból profitált sokat. Olyan iratokat sikerült fellelnie, különösképpen a kihallgatási jegyzõkönyveket, amelyekrõl eddig hazai kutatók nem is tudtak. Fontosnak tartotta, hogy külföldiként megismerje azt a tájat is, ahol Rózsa Sándor tevékenykedett, és feltárja a betyárról ma is élõ szájhagyományokat. Meg kellett ismernie Rózsa Sándor korának ma-

1. é v fo l ya m 39. s z á m 2 0 10. nove m b e r 18.

13

Iránytû
Munkatársunkhoz – Bige Szabolcs Csabához – érkezett a következõ levél. Írója, Filipp György, az ötven évvel ezelõtt, Marosvásárhelyen végzett orvosokhoz szólt, de szól hozzánk is, épp Böjte Csaba testvér szavaival: „ne viaskodjunk a sötétséggel, gyertyát kell gyújtani!”
„Az ember annyit ér, amennyit jobbít a világon.” (Malraux) „Mi dolgunk a világon? Küzdeni erõnk szerint a legnemesbekért.” (Vörösmarty Mihály) a nagy felé. Ez genetikai kódoltságunk eredménye. Vagyis a jobb agyféltekénk hangsúlyozottabb jelenlétének köszönhetõen. Ebbõl eredõen vagyunk szabadság- és igazságszeretõek. Mit mondott rólunk Albert Camus? „A világ egyetlen népe sem tett annyit az emberi szabadságért és az igazság gyõzelméért, mint a leigázott magyar nép.” Hogy ez így van, bizonyítja egész történelmünk. Mivel mi a polaritás, a kettõsség elve szerint gondolkozunk, ezért van az, hogy adott esetben nagyon el tudunk keseredni, de nagyon tudunk lelkesedni is, amikor a körülmények kedvezõre fordulnak. Sírva vigad a magyar, mondja a szólás is! Ezért nem értenek meg minket itt, Közép-Európában. Nem is érthetnek meg, hiszen nem ismernek minket. De mi sem ismerjük eléggé önmagunkat. Ennek a felismerésnek lett az eredménye az a rólunk terjesztett téves vélemény, mely szerint a magyar rebellis nép, holott csak szabadságszeretõ. Hogy a magyar öszszeférhetetlen, holott csak foggal és körömmel ragaszkodik a maga igazához. Vagyis mindenikünk a maga igazát védi. Hogy ez jó vagy rossz? Bizonyára nem lehet rossz, ha meg tudtunk maradni több ezer éve az idegen népek tengerében. Hogy sokszor veszítettünk? Igen! Mert mi mindig a jó mellé álltunk, azt pedig tudjuk, hogy a jó ritkán gyõzedelmeskedik. Régi mondás az is, hogy „Segíts magadon, az Isten is megsegít!” Mert „nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell. És nem elég akarni, de tenni, tenni kell!” (Váci Mihály). Vagy Böjte Csaba szerint: „Ne viaskodjunk a sötétséggel, gyertyát kell gyújtani!” Tehát ne balsorsunkkal legyünk elfoglalva, hiszen errõl mások amúgy is gondoskodnak, mert ez negatív képet alakit, rögzít lelkünkben. Ne úgy énekeljük, hogy „maroknyi székely porlik, mint a szikla...”, hanem: „Szûnik az átok, kiapad a kútja, Szívünkön égi öröm lángol át. Hiába zúgsz már gyûlöletnek árja, Megáll a szikla, nem porlad tovább.” (Pap Gábor). Micsoda különbség! Felemel, hitet ad, a jövõbe mutat (pozitív kép a lelkünkben). Ami a pozitív lelki képalkotást illeti, mi abban a csodálatos helyzetben vagyunk, hogy nem kell semmit sem kitalálnunk, a szomszédba sem kell érte mennünk, hogy onnan kölcsönvegyük, vagy netán ellopjuk. Mi, van honnan merítsünk! Történelmünk különösen gazdag, amelynek a balsors mellett van nagyon sok fényes lapja is, csak ezt titkolják elõlünk. Vagy gondoljunk rendkívül gazdag hagyományainkra, népdalainkra, meséinkre, mondáinkra, mélyen gyökerezõ mûveltségünkre, a világon egyedülálló, logikailag építkezõ, ragozó nyelvünkre, tehetséggel megáldott génjeinkre és végül a szeretetre épülõ, a mindenségben gondolkozó, krisztusi élet- és világlátásunkra, melyet számunkra a Szent Korona testesít meg és képvisel. Ezek felbecsülhetetlen kincsek. Ezért a világ népei közül nagyon sokan tisztelnek és szeretnek minket. Mindezt ellenségeink is nagyon jól tudják, ezért akarnak minket megfosztani ezen értékeinktõl.

Kedves évfolyamtársaim! Tisztelt Tanáraink, akik jelen vannak, és akik nem jöhettek el!
Ötvenéves évfolyam-találkozóra gyülekeztünk. Hû! Ennek fele sem tréfa! Annál inkább örüljünk, hogy itt lehetünk, és gondoljunk azokra is, akik nem jöhettek el. Tudjátok, hogy mi a hosszú élet titka? Nem leállni a lélegzettel! Ma vegyünk jó mély lélegzetet! Én ma ott folytatom beszélgetésünket, ahol öt évvel ezelõtt, illetve a 2009. év végén megjelent, évfolyamunkról szóló könyvünkben abbahagytuk. Megbeszéltük egyetemi éveink emlékeit, orvos-szakmai és általános élettapasztalatainkat. Szót ejtettünk az általunk megszenvedett rendszerváltásokról, valamint a válságokról, amelyekbe belekeveredtünk, és közben folyton keressük életünk értelmét, célját. Ezt tesszük ma is. Együttgondolkodásunkat a fenti két gondolattal indítom. Most visszatérek önmagunkhoz. Kik vagyunk? Mi végett vagyunk? Ma már tudjuk, és kezdjük érteni is, hogy mi, magyarok, különleges fajzat vagyunk. Fajzatot mondtam, azért, mert „a magyarság nem faj, hanem kultúra” (Kodály Zoltán). Bismarck, német kancellár, hasonlóan nyilatkozott: „Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.” Mások mondják rólunk, hogy mi a „Mag népe”, „Mária Népe”, a Fény népe” vagyunk. Tényleg! És következik a felismerés. „Mag”, „Mag-or és Hun-or.” Ám a magból nõ ki a csíra, az élet, ebbõl lesz az „élet fája”, mely összeköti a földet az éggel. (Lásd Csontváry Kosztka Tivadar csodálatos, korszakos jelentõségû festményét, vagy Makovecz Imre építõmûvészetét.) A magyar tud „magyarázni”, a német pl. nem tud „németezni”. Mi megkaptuk az anyagnak a lélekkel való öszszekapcsolásának a tudását, ami a szeretet révén él, hat és mûködik. Mert a lélek „léleg(k)-zik.” Ez természetesen nagy felelõsséget jelent számunkra, s felnõni ehhez a feladathoz nem mindig sikerül. Itt tartunk ma. A mindenséget átfogó kettõsség elve, a polaritás törvénye szerint, a fény (pozitív energia) és a sötétség (negatív energia – anyag) állandó küzdelme jellemzi életünket. Wass Albert szerint is kétféle ember van: „a romboló és az építõ”. Ám szabad akaratunktól indíttatva minden emberben ott a lehetõség, hogy a megszerezhetõ tudás segítségével képes legyen észrevenni, meglátni a fényt, hogy arra terelje személye, családja és nemzete törekvéseit. Mert a gén be kell, hogy ágyazódjon a sejtbe, a sejt az embrióba, az embrió az anyaméhbe, az újszülött a családba, a család a nemzetbe, és minden ember Istenbe (Kellermeier Miklós). A rombolók, a sötétség útját járók, nem okosabbak nálunk, de informáltabbak, mert évszázadok óta akadályozták a tudás megszerzését, sõt tömegeket vezettek félre, a tudatos álinformációk belénk sulykolásával. Ezt hirdetik ország-világ elõtt. Így történik ez ma is, lásd: kicsi ország, kicsi nép, finn-ugorizmus, merjünk kicsik lenni stb. Ez által nyertek teret és hatalmat. Azonban a természet örök rendjében kárt tenni lehet, azt megbontani nem lehet, mert a rend a természetben mindig visszaáll. Így volt ez a múltban, és így lesz a jövõben is. Amikor egy újságíró megkérdezte Albert Einsteint, hogy hisz-e Istenben, õ a következõképpen válaszolt: „Hiszek a világmindenségben meglévõ csodálatos rendben.” Ez a gondolat tükrözõdik a mi magyar közmondásunkban is: „Rend a lelke mindennek!” Mert rend kell, hogy uralkodjon a testben, a lélekben, a szellemben, ill. a személyben, a családban, az országban és a nemzetben. Ha megbomlik a rend, az országban rendetlenség, a személyben betegség keletkezik. Mit csinál a beteg? A rendelõbe megy, és orvosával együtt próbálja helyreállítani a rendet, a harmóniát, egészsége elnyerése érdekében. Napjainkban egyre többen felismerik, elismerik a természet embert is szabályozó hatását. A ránk kényszerített sötétség ellenére egyre többen találnak rá a nap útjára. Mivel mi a nap népe vagyunk, így fogunk ismét magunkra és egymásra találni. Ez nem is történhet másként. Mert a magyar ember lényegre törõen, a mindenségben és egységben gondolkodik, mindig az ok-okozati öszszefüggéseket, a végsõ megoldást és a dolgok rendeltetését keresi. Ezt József Attila is tudta és vallotta: „a mindenséggel mérd magad!” Ezért van az, hogy a lényeg megközelítését mindig a nagy felõl a kicsi felé haladva végezzük. A német pl. a kicsi felõl halad

14

Iránytû
Tehát, álljunk a jó, a szép, a természetet és minket megtartó erõk oldalára. Ezeket az energiákat felerõsítik a lelkünkben kialakított pozitív képek. S ha ez egy embernek sikerül, akkor az már több mint semmi. De ha ez két embernek együtt sikerül, akkor az több mint kettõ. Platon bölcs mondása: „Ha nekem van egy almám, és azt neked adom, de neked is van egy almád, és azt nekem adod, akkor mindenikünknek lesz egy almája. Ellenben, ha nekem van egy gondolatom, és azt közlöm veled, de neked is van egy gondolatod, és azt közlöd velem, akkor mindegyikünknek lesz két gondolata”. „Bús koldusok Magyarországa, Ma se hitünk, se kenyerünk. Holnap már minden a miénk, ha akarunk, ha merünk.” (Ady) A pozitív jövõkép kialakításához kell a nemzetstratégia. Ne a politikai ellenfeleinkkel hadakozzunk (energiavesztés), hanem saját jól kiválasztott embereinket támogassuk (energiakoncentráció). Tehát ki vagyok én? „Talán magamért és másokért, Istenért és hazáért felelõsséget vállaló ember, az örökkévalóság végtelen horizontján, a bölcsõtõl a koporsóig vállalni az építkezést, egy nagy közös feladatban”. (Vértesaljai László, jezsuita szerzetes.) Ezek után életcélunk nem lehet más, mint megtanulni szeretetben, felelõsséggel élni önmagunkkal, másokkal és a természettel, vagyis beállni az alkotók soraiba. Így emelve egyre magasabb szintre kultúránkat, harmóniát teremtve magunkban és körülöttünk. Így õrizzük a szeretetet, a lángot, amellyel erõsítjük lényünket, és tápláljuk a fényt, amelybe egykor mi is beleolvadunk. „Megcélozni a legszebb álmot, Komolyan venni a világot, Mindig hinni és remélni, Így érdemes a földön élni.” (Shakespeare). Hogy aztán elmondhassák rólunk: „jó mulatság, férfimunka volt!” Hogy manapság nem terem számunkra virág? Ne feledjük: „sokszor a romok közt nyílnak a legszebb virágok.” (Goethe). Mert „valahol a magos ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok”. (Wass Albert). Végül megköszönöm mindannyiótoknak, hogy „sokat világítottatok”, nemcsak másnak, de egymásnak is, nemcsak szóval és tettel, de írásaitokkal is. Ki volt nagyobb? Erre Tóth Kálmán verse adja meg a választ. Dr. Filipp György

Tóth Kálmán:

Ki volt nagyobb?
A vagy az, ki a zászlóval, Mellyen volt a szent szûz képe, Hogy ne jusson más kezébe, Úgy ugrott le a mélységbe. Vagy az, a ki Buda várban Vér halálát úgy fogadta: Hédervári, öreg apám Valamellyik öreg apja. Avvagy az e, ki félkézzel Malomkövet hengergetett Két nagy karddal verekedett, Holtak hátán ivott, evett. Vagy az volt tán a legdicsõbb, Hõsebb, nagyobb mindannyinál, Az a nemes fiúból lett Világverõ hollós király. Vagy az, a ki várfalánál Karjaiban jobban bizván: Szigetvárnál kirohant, és Ugy halt meg a holtak hidján. Vagy az, a ki ... Sokan voltak, Nem tudom én ki volt nagyobb, Csak áldom az Istenemet A mért én is magyar vagyok.

Nem tudom én, mellyik volt szebb, Mellyik dicsõbb, mellyik nagyobb, Az-e, a ki bedöngette Keleten a nagy érczkaput. Az-e, ki a hét vezérrel Döntõ karján sebet vágott: Hogy halálig védelmezik Ezt a dicsõ, szép országot. Az-e, a ki réges régen Ollyan nehéz halált tûrt el, Hanem akkor is még egyet Leütött a táborkürttel. Nem tudom én, mellyik volt szebb, Talán az a hires László, A ki kivált seregébõl Olly magasan mintegy zászló; S mikor királynál is nagyobb Urrá akarták õt tenni, El nem ment egy tapodtat sem, Mert csak magyar akart lenni. Vagy az, a ki Isten után A legnagyobb csodát tette, Mikor Nándorfehérvárnál Reá rohant Mahometre.

[Tóth Kálmán (1831–1881) versét a korabeli helyesírásnak megfelelõen közöljük.]

Törökországgal csak nyerhetünk
Szaniszló Ferenc külpolitikai televíziós újságíró. Most az Echo TV legnépszerûbb mûsorának, a Világ – Panoráma mûsorvezetõje és felelõs szerkesztõje. Több háborúból a frontvonalról tudósított, a világ számos táját bejárta. Törökországot is.
– Törökország esetleges majdani EU-csatlakozása a keresztény Európa végét jelentené? – Távolról sem. Törökország évtizedek óta szeretne az EU-hoz csatlakozni. Az USA részérõl ehhez segítséget is kap. Az USA szerepe itt ugyanolyan jelentõs, mint például a Balkánon. Ha a Clinton-kormányzat nem avatkozik be a tõlünk délre zajló eseményekbe, soha nem születik béke. Törökországot az USA jelenleg nem tudja „bevinni” az Unióba, de ez mára mellékessé vált. Törökország elképesztõ fejlõdésen esett át az elmúlt években. Ha belépne az EU-ba, az Unió vezetõ állama, nemzetállama lehetne és összekötõ a keleti világ felé, ahova a gyökereink kötnek. Hogy muzulmánok? Tény, de vallás és állam élesen elkülönül náluk. Törökország egy magára ébredt nagyhatalom, amellyel a jó kapcsolat elképesztõ lehetõségeket nyitna meg hazánknak világpolitikai szinten is. Vérségi és szellemi rokonaink, a török iskolákban a mai napig tanítják a magyar történelmet. Társtalanok vagyunk Európában, régi szövetségeseink – mint Lengyelország és Németország – közömbösek irántunk. Az euroatlantista irányzat, amelyet „Euroantantnak” is nevezhetnénk, a ránk nem barátilag tekintõ szomszédos államokat támogatja, és a liberalizmust valósítja meg. Törökország szövetségével és uniós csatlakozásával ez megváltozhatna, és nekünk ebbõl csak hasznunk származhatna, számunkra egyelõre elképzelhetetlen mértékben. Maximálisan támogatom a török csatlakozást. – És a százötven éves megszállás? – Bonyolult lenne történelmileg ebbe belemenni, és nem sírom vissza a megszállás idejét. Ugyanakkor nem minden úgy történt, ahogy azt sok történelemkönyv tanítja, és az is tény: ebben a korszakban teljesedett ki a reformáció és a magyar nyelv virágzása. Pár éve Törökországban forgattam, és egy vacsorán egy török üzletember elmondta: elképesztõ, hogy Budapesten járva állandóan ezt emlegetik fel neki. Európában a mi szempontunkból jelenleg nem a muzulmánokkal, törökökkel van a legfõbb gondunk, hanem a liberalizmussal, amely – mint arra Angela Merkel is utalt nemrég potsdami beszédében – lassan kimúlik. Nekünk pedig az új világrendben nincsenek szövetségeseink. A törököké fontos lenne, és ehelyütt említeném az oroszokat is, akik szintén rokon népnek tartanak minket, és Európában csak õk értik meg Triannonnal kapcsolatos, abból eredõ problémáinkat, lévén õk pontosan tudják, mi a szétszaggatottság. Oroszországgal és Törökországgal közös rokoni és sorsbéli szálak kötnek össze minket, magyarokat. (forrás: Horváth Ádám – barikad.hu)

1. é v fo l ya m 39. s z á m 2 0 10. nove m b e r 18.

15

16

1. é v fo l ya m 39. s z á m 2 0 10. nove m b e r 18.

17

Szövetségben

Szépkorúak köszöntése, politikai felhangokkal
Nem tudom, a pártok mi alapján válogatják ki tagjaikat, vezetõiket. Beszélgetnek-e arról a kinevezés elõtt, hogy mik az elvárásaik, hogy kell kampányolniuk, tagokat toborozniuk?
Visnye község Somogy megyében, a Kadarkúti kistérségben, Hedrehelytõl keletre, a Zselici Tájvédelmi Körzettõl délre, a Márffytó szomszédságában helyezkedik el. November 6-án kis falunkban nagy eseményre készültünk. Ezen a napon köszöntöttük a település szépkorú lakosait. Hetekkel elõtte megbeszéltük, hogy az önkormányzat mennyi pénzt tud biztosítani a rendezvényre. Elosztottuk egymás közt a tennivalókat. Izgatottan és nagy lelkesedéssel készültünk, bevonva nagyobbacska gyermekeinket is. Saját magunk sütöttünk-fõztünk, hogy házias ételekkel kedveskedhessünk. Innivalót a helyi boros gazdák ajánlottak fel. Szombaton reggel sok szorgos kéz tett-vett, hogy délre terített asztal fogadhassa vendégeinket. Az ünnepélyes megnyitó elõtt pár perccel – hívatlanul, váratlanul – megjelent a FIDESZ települési vezetõje és felolvasott egy általa köszöntõnek nevezett szöveget. Egy pillanatra még arra gondoltam, milyen tapintatlanok voltunk, hogy kihagytuk a szervezésbõl, és amikor vége lesz a beszédnek, elnézést kérek tõle. Mondandója végén felsorolta három leányka nevét, miszerint õk a FIDESZ nevében köszöntik a jelenlévõket, majd kijött a terembõl. Odaszóltam neki, hogy a két kislány nevét elfelejtette mondani, ugyanis öten készültek verssel, hangszeres szerepléssel. Õ erre azt felelte: „Ez a két gyerek nem FIDESZtag, hogy mondhattam volna be a nevüket?” Úgy éreztem, mintha a Csipkerózsika mesében lennék. Nem hívtuk meg a gonosz tündért, ezért váratlanul megjelenik, és tönkre akarja tenni az ünnepségünket. Az egyik kislány hatéves, mellettem állt. Rám nézett és ezt kérdezte: – Erika, az én nevemet miért nem mondta? – Belenéztem ebbe a bájos gyermekarcba, és láttam a könnyben úszó szemeket. Gombóc ugrott a torkomba, a dühtõl döbbenten szinte fuldokoltam. A mûsor bent javában folyt, botrányt csinálni nem lehetett, de a körülöttem állók arcán ugyanazt a felháborodást láttam, amit én éreztem. A kislány a történtek ellenére gyönyörûen elmondta a verset, köszöntve az asztalnál ülõket, köztük nagyapját is. A szereplés után mélységesen megbántott anyukája (akivel együttéreztem) kézen fogta és hazavitte. Megjegyzem, ez az anyuka sütötte az összes süteményt, 50 fõre. Sem õ, sem a kislánya nem maradt ott, hogy velünk ünnepeljen. Nem tudom, hogy ez vendégeinknek feltûnte? Észrevettek-e bármit ebbõl a szégyenletes esetbõl, de az ünnepség nagyon jól sikerült. Sok-sok magyarnóta, mulatás, tánc tette vidámmá ezt a napot, és feledtette, ha csak pár órára is, a fájós ízületeket, sajgó térdeket, betegséget, magányt. Végtelen öröm és boldogság járta át a lelkünket, amikor láttuk a vidáman csillogó szemeket, és kaptuk a sok köszönetet azért, hogy ilyen csodás napot teremtettünk számukra. Bennem mégis ott maradt valami keserû íz. Úgy éreztem, mintha egy tejszínhabos tortára epét öntöttek volna. Ez a keserû íz azóta is a számban, a lelkemben van. Most, napokkal késõbb sem tudok túllépni az eseten. Közeleg december 6., Mikulás ünnepe. Félfüllel hallottuk, FIDESZ-Mikulásunk lesz. Elképzeltem a jó öreg, piros ruhás, nagy szakállú, jóságos Mikulást narancssárga ruhában, FIDESZ feliratú puttonnyal a hátán… Ebben a kis országban elsöprõ FIDESZgyõzelem született. Imádkozom, érjék be ennyivel, és ne akarják elvenni az idõsek napját, a Mikulást és más, számunkra fontos szent ünnepet. Ne akarják kampányra vagy saját képmásukra formálni! Bízom a FIDESZ vezetõiben, hogy megfékezik az ilyen meggondolatlan, túlbuzgó tagokat, és felelõsségre vonják õket a tetteikért. Mi ebben a faluban békét és nem pártháborút szeretnénk. Még soha, egyik elõzõ polgármesterünk sem engedte, hogy itt ilyen megkülönböztetés történhessen. Végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni annak a két kislánynak, akiknek a neve nem hangzott el: Fehérvári Dzsesszikának, Kanizsai Mónikának, hogy szereplésükkel szebbé, meghittebbé tették ezt az ünnepet. Szeretném továbbá megköszönni mindazoknak, akik lelkes segítségükkel, egy-egy tálca sütivel, saját készítésû savanyúsággal, ízletes borukkal hozzájárultak, hogy az asztal roskadásig telhessen. Köszönjük a polgármester úrnak és a képviselõ-testületi tagoknak, hogy az anyagiakat biztosították, a rendezvényre a meghívást elfogadták, és velünk ünnepeltek. Ács-Gergely Erika, Visnye

A minap a gázszolgáltatóval volt dolgom. Felhívtam a céget, s egy telefonautomata közölte, milyen gombot nyomjak, meg hogy rögzítik a beszélgetést. Mire végre az engem érintõ témához értem volna, akkor kérték a partnerszámot, ami persze több jegybõl álló szám, nem könnyen megjegyezhetõ – kezdhettem elölrõl az egészet… De ugyanígy jártam a telefontársasággal is, ahol élõbeszéd helyett automata mondta el, hogy mikor melyik gombot nyomjam meg, s eltelt vagy másfél-két perc, mire ugyancsak rá kellett jönnöm, hogy ezzel az egy telefonhívással az ügyem bizony nem intézhetõ el. Ma meg a városi kultúrházat hívtam fel, szerettem volna tudni, mikor van a kiállításmegnyitó. Emberi hang helyett itt is automata utasított, hogy melyik gombot nyomjam meg… A postahivatalban a 2056-os sorszám lettem, hogy föladhassam a nagynénémnek a névnapi üdvözletemet, akinek virágos képeslapommal akartam örömet szerezni. Õ még ugyanis – uram bocsá’ – nem rendelkezik számítógéppel és internet-szolgáltatással. Mindegy, milyen ügy, gond, probléma, gépies monotónia a válasz: sorszám, partnerszám, nyomja meg, rögzítjük, tárcsázza, tegye le, dobja be…

Hiányzik az emberi hang

Azon kívül pedig csak a saját ügyére koncentrál. Azaz a számlája rendben legyen, a kintlévõségei mihamarabb a folyószámláján landoljanak. Hamvas Béla író, filozófus azt mondja, hogy az egyre növekvõ kölcsönös elidegenedés egyre több hivatalt és egyre több hivatalnokot tett szükségessé. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, ha mindez nem járna azzal, hogy az emberi kapcsolatok gépies monotóniává válnak, vagyis hogy az emberi érintkezést a gépies egyhangúság, a közömbös papírforma váltja fel. Ugyancsak Hamvas mondja ugyanerrõl az 1960-as években, hogy az elidegenedés az európai értékek felbomlását, az elsorvadt természetérzést, a kultúra merõ technikai civilizációvá süllyedését, az uniformizálódást hozhatja az ember számára. Hogy ez mennyire igaz, azt mindannyian érezhetjük most, 2010-ben, amikor ügyes-bajos dolgainkban intézkednünk kell. Hiányzik az emberi hang. Különben érdemes lenne számolni, hogy mennyit tudnak megtakarítani így – spórolnak-e egyáltalán? – a cégek, hatóságok, intézmények, hivatalok azzal, hogy a gondolkodó, érzõ, hús-vér ember helyett automata „mondja a magáét”. Vajon mennyi plusz kiadás lenne, ha egy kedves emberi hang válaszolna az ember kérdéseire? Egy sorszám, egy tétel, egy „partnerszám”, egy ügy vagyunk, amely mögött sorsok, létek, öregek, gyermekek, tehetõsek és szegények, ügyeskedõk és gyámoltalanok, de többségében tisztességes emberek vagyunk, akik alapkövei, alkotórészei egy társadalomnak, egy közösségnek, amelyért adóval, cselekedettel, munkával tettünk és teszünk valamit. Ki kisebb, ki nagyobb mértékben, ki csak felületesen, amennyi éppen szükséges, mások pedig bizony életük, munkálkodásuk jelentõs részével járultak/járulnak hozzá egy reménytelibb, jobb világ alapjaihoz. Talán elvárható ezért némi emberi hang, amelyik eligazít, támogat, segít a hétköznapokat jobbá, kényelmesebbé tevõ szolgáltatások, rendszerek világában. Tóth Katalin

Ahányan vagyunk, annyi félék, nem vagyunk azonosak. Ahány ember, annyi felfogóképesség, annyiféle rezdülés, érzés, értelem, hangulat, beleérzõ képesség, habitus. S a körülöttünk lévõ hivatalok, intézmények, amelyek tulajdonképpen a hétköznapi ember súlyos befizetéseibõl, számláiból élnek, egy kaptafára szeretnék „húzni” az embert. Az ember elképzeléseit, kívánságait, kéréseit, kíváncsiságát, érdeklõdését – egyáltalán a dolgait, amelyekkel a hétköznapjait kell élnie – egy hangra hangolnák, hogy ne legyen vele gond. A hivatal, a szolgáltató ahelyett, hogy az életet megkönnyítené, többnyire inkább bonyolítja, nehezíti. Komplikálja – elsõsorban sajátos nyelvezetével, mert szinte minden hivatalnak, szolgáltatónak külön, jellegzetes nyelvhasználata van.

18

Szövetségben

Korona Vagyonkezelõ Szövetkezet
A Korona Vagyonkezelõ Szövetkezet országos, vagyonkezelõ szövetkezet, amely arra hivatott, hogy a begyûjtött tõkéjének jelentõs részét regionálisan fektesse be úgy, hogy új vállalkozásokat hozzon létre az adott térséggel együtt, tõkéjével biztosítva a beruházáshoz szükséges összeg 75%-át, és ha szükséges, akkor pályázatok, uniós támogatásokkal is járuljon hozzá a sikeres fejlesztéshez. Ha egyetértesz, már csak azt kellene tudnunk, mennyit ér ez neked, illetve mennyi pénzt és energiát tudsz befektetni arra az idõre, amíg sikerül végre eredményeket felmutatnunk. A hátteret olyan szakemberek biztosítják – mind igazgatósági, mind küldött szinten –, akik az életüket tették fel a magyar ügyre.

Mit tehetünk?
Amikor a szövetkezet bankszámlájára utaljuk a pénzt, azzal a mi területünket erõsítjük, és a küldöttgyûlésen annál határozottabban tudunk fellépni a mi kis projektterveink valamelyikének a megvalósítása érdekében.

Mi a magyar ügy?
Hagyományaink megélésének a lehetõsége. Egy olyan országban, ahol a külföldi tõke diktál, és az emberek ki vannak szolgáltatva a multinacionális cégek kénye-kedvének, ott egyre kisebb esély van arra, hogy mi válasszuk meg lakhelyünket vagy azt, hogy egyáltalán mit együnk és igyunk. Én szeretném, ha ezekrõl a dolgokról egész életemben én dönthetnék, a gyermekeimmel, unokáimmal együtt.

Mik a projekttervek?
Ötletek, amelyeknek részletesen utána kell néznünk ahhoz, hogy átlássuk: – milyen költségekkel jár az elindítása? (van-e értelme megcsinálni?) – mikor fog profitot termelni? – hány embernek biztosít munkahelyet? Nekem van legalább két projektötletem, és örülnék neki, ha munkát tudnánk adni ismerõseimnek, akik most munkanélküliek. Neked vannak ilyen ötleteid? Te is szeretnéd, ha azok, akik valóban önhibájukon kívül nem kapnak munkát, dolgozhatnának?

Pénz: 5 x 10 000 Ft
Energia: olyan társaságokat kellene összehozni, akik megbeszélik, hogy mit tehetnének lakókörnyezetükben, közös céljaik elérésére. Ötletek, viták, melyeket tettek követnek. Ha valakinek felkeltettem az érdeklõdését, jelentkezzen nálam! Köszönettel: Bajusz Péter Szabadszállás, 06 20 256 4477

Nyilatkozat
A Magyarok Szövetsége teljes együttérzéssel áll ki a magyar tûzoltók jogos követelése mellett. Felhívjuk a Magyar Kormány figyelmét arra, hogy súlyos hibát követ el, ha ezt figyelmen kívül hagyja. A kormány olyan társadalmi réteget súlyt tervezett hozzáállásával, mely egyik legfõbb pillére a magyar állam mûködtetésének. Ez a kormány arra kapott felhatalmazást az országgyûlési választásokon a magyar emberektõl, hogy félretéve minden egyéb érdeket, a magyar emberek érdekeit képviselje itthon és külföldön egyaránt. Ha vannak még ebben az országban megbecsülésre érdemes társadalmi csoportok, akkor a tûzoltók mindenképpen közéjük tartoznak. Hivatásukat komolyan vevõ, áldozatkész, szélsõséges szükséghelyzetekben bevetett emberekrõl van szó, akikre eddig is joggal alapozhatott a kormány. Éppen ezért a most nekik címzett, elutasító üzenet rossz üzenet az egész magyar társadalomnak. Híradások szerint „A Fõvárosi Tûzoltóság Szakszervezete hatalmi arroganciával vádolta a kormányt a BÉT ülése után. Tájékoztatójuk szerint Felkai László, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára bejelentette a november 5-ei ülésen, hogy a jelenlegi kormányzat nem tervezi az elõzõ kormányzat ígéreteit beváltani, ideértve a több milliárd forintnyi túlórapénzek megváltását is. Az államtitkár az ülésen elmondta, hogy a kormány jelenleg nem tárgyalja, belátható idõn belül nem is tervezi tárgyalni a probléma megoldását, így a 2011-es költségvetésbe sem tervezték bele az erre fordítandó több milliárd forintot.” Nirschné Henn Edith Magyarok Szövetsége Ügyvivõ Testület

Szép idõ várta a vásárra látogatókat
Az idei utolsó Magyarok Vásárát rendezte a Civilek a Nemzetért Egyesület és a Magyarok Szövetsége siófoki csoportja. Az erõsen ködös hajnal után szép napos idõ nyújtott kellemes körülményeket a vásárhoz. Az Édenkert Panzió parkja hangulatával ideális környezet egy ilyen rendezvénynek.
45 árus jött el kézmûves portékáival. A jó idõ ellenére nem látogatott ki egyszerre nagy tömeg, de egész nap folyamatos volt a vendégforgalom. Aki eljött, az igazán szép és látványos árukínálatban gyönyörködhetett, válogathatott. Volt itt minden, amit az ügyes kezû magyar kézmûvesek, gazdák készítettek: szilvalekvár, gyógytea, tokaji és Balaton-felvidéki borok, füstölt mangalica termékek, kecsketejbõl készült, kellemes illatú szappanok, sokféle népviseleti ruha, könyv, fafaragások, csodaszép ékszerek, bõrdobok, sokféle kerámia, és még sorolhatnánk… Szemet gyönyörködtetõ, míves, minõségi termékek… Az Onogur Hagyományõrzõ Egyesület bemutatója után bárki kipróbálhatta íjásztudományát, vagy ha még nem tette, megismerkedhetett a honfoglaláskori íj használatával. A kellõ hangulatról az ostoros bemutatót tartó csikósok és a magyar zeneszámokból összeállított térzene gondoskodott. Különleges színfolt volt az ózdi kovácsok vásári kovácsmûhelye, ahol a mester, Oppenauer Péter ízes, humoros mondókával fûszerezte munkáját. A besötétedéskor gyújtott tábortûznél már kevesen maradtak élvezni a bensõséges hangulatot. Varga
(fotó: Bogdy)

1. é v fo l ya m 39. s z á m 2 0 10. nove m b e r 18.

19

Szövetségben
Magyarok Szövetsége: Déva vára?

Hozzászólás a nyílt levélhez
Tisztelt Fõszerkesztõ Uram! Adjon a Jóisten Kigyelmednek hosszú életet jó egészségben, családja körében! Örömmel olvastam nyílt levelét a Csikó múlt heti számában, mert magam is így gondolom, de jó tudni, hogy mások is így látják. Sõt, szerintem ennél többre van szükségünk. Szerintem sem szabad a Magyarok Szövetségének elbuknia, mert azelõtt is nagy bajban voltunk, de legalább reméltük, hogy egyszer történik majd valami csoda, és ha a megtörtént csodát elveszítjük, utána ugyanakkora bajban leszünk, de már reményünk sem lesz. Szerintem is tagrevízió kell, de be kell vezetnünk a tagdíjat is! Ez a feltétele annak, hogy ne csak a Szövetség ismertebbé tétele lehessen a célunk, hanem megtegyük mindazt, amit meg kell tennünk. A Magyarok Szövetségével szerintem az a baj, hogy a Kurultajban gyökeredzik, aminek az volt a lényege, hogy adva volt egy cél, amirõl mindenki tudta, hogy nem lehet megvalósítani, de néhány tucat õrült ember mégis nekifogott, és csodák csodája, sikerült. Ez a csoda hozta létre a Szövetséget, és azóta azt hisszük, hogy most már mindig így lesz, hogy eszköz, tudás, létszám nélkül, a lélek erejével meg tudunk valósítani bármit, és bátran vágunk neki a lehetetlen feladatoknak is. Aki szólni mer, hogy ez így mégsem fog menni, az rögtön bomlasztó, hitetlen, lézengõ ritter lesz. De csak egyszer volt Budán kutyavásár, és aztán jön a szükségszerû pofára esés, de nem valljuk be a kudarcot, hanem a részsikereinket tüntetjük fel eredményként. Példát is mondok: – zászlóbontás 2009. márc. 21-én: bekerítettük az egész Hõsök terét, mert azt hittük, hogy több százezren leszünk, de a tér felét sem töltöttük meg. – Magyarok Országos Gyûlése 2009-ben: kétszáznegyvenezren voltunk, ami szép szám, de elõzetesen hétszázezer és másfél millió közötti látogatót vártunk. Az idén kétszázezren voltunk, egymillió helyett. A saját tagjaink sem jöttek el. (A pontos létszám nehezen határozható meg, ki ennyit mond, ki annyit. Az viszont, hogy saját tagjaink bõségesen voltak ott, bizonyosság – a szerk.) – alkotmánytervezet átadása 2009. okt. 25-én, a budai Várban: országos mozgósítás volt, de csak hétszázan jöttünk össze, így a helyszínen lettünk átminõsítve a többiek „küldötteivé”, vagy micsoda. – a honlapon a hírlevélben sok rendezvényünkrõl olvashatunk, de egy részük a valóságban nem volt nagy siker. Pl. a nagyvázsonyi Marha(nagy)hajtásra rászervezett magyar állatfajták vásárán mindössze egy csirkés jelent meg. De a honlapon jól mutat. Szerintem nem szabad becsapnunk magunkat. Végre tudnunk kell, hogy hányan vagyunk, akikre számítani lehet. Ezért kell a tagdíj, amit munkával is meg lehet váltani. Jelenleg ugyanis csak néhányan dolgoznak, õk anyagilag is tönkremennek, lelkileg is, aztán viszonylag sokan segítgetnek, a többség pedig mintha nem is létezne. Fontos a terjeszkedés, de még fontosabb, hogy a meglévõ tagjaink értelmes feladatot kapjanak, mert enélkül éppen a legjobbak mennek el tõlünk. Az nem elég, hogy rendezvényeket szervezünk, mert miért is? Hát hogy új tagokat toborozzunk. De minek? Hogy többen legyünk. De minek? Hogy még több rendezvényt tartsunk. De minek? Hogy még többen legyünk. De minek? Hogy még több rendezvényt tartsunk. De minek? A tagdíjról: vannak civil szervezetek, amelyek három-négyezer taggal egész jól mûködnek. Én tudok mindjárt kettõt. Közös tulajdonságuk, hogy a tagság pénzzel jár. Az egyik a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány, a másik a Magyar Állatorvosi Kamara. Szerintem, aki komolyan gondolja az MSz-tagságát, az tud adni mondjuk havi ezer forintot. Aki nem, az dolgozhat is. Aki se dolgozni, se fizetni nem tud, az pártoló tag még lehet, de rendes tag nem. A tagdíjat háromféleképpen tudom elképzelni: 1. A helyi csoportok szedik, úgy, mint nálunk Dunaharasztiban, és maguk döntenek a felhasználásáról, de szükség esetén az országos nagy célokra adunk belõle. 2. A központ szedi, és igény szerint visszaad belõle bizonyos célokra. 3. A helyiek szedik, de egy részét (mondjuk felét) beadják a közösbe. Szerintem ez a legjobb. Ha van tagdíj, akkor nem úgy lesz, ahogy Benis Miki írta, hogy a Jóisten akaratából mindig éppen annyi van, amennyi kell, hanem tudunk tervezni. Akkor nem csak álmodozunk, hogy milyen jó lenne ezt meg azt megvalósítani, de hát nincs mibõl, hanem néhány tízezer taggal igen komoly lehetõségeink lesznek. Például: – a székházat végre be lehet fejezni, de rendesen ám, nem úgy, hogy néhányan a szabadidejükben saját költségükön küszködnek mindannyiunk helyett. A munkát meg kell becsülni, és nem szabad visszaélni az emberek önzetlenségével. – a Szövetség szervezetét rendesen tudnánk mûködtetni, és nem ingyen, köszönõ szóért dolgoznának egyesek naphosszat. Ráadásul a megoldandó feladatokat nem ráznák le többek azzal, hogy nincs rá idejük, így is túl sokat tesznek helyettünk, hanem becsületes tiszteletdíjért elvárhatnánk valamit. Esetleg munkát (állást) is adhatnánk egyeseknek. – a Szilaj Csikóra szükségünk van, annak is, aki nem olvassa. Úgy tudom, hogy négyszáz elõfizetõje van, és ez épphogy elég (vagy nem?). Ha lenne mondjuk negyvenezer tagdíjfizetõ tagunk (most állítólag három-négyszázezren vagyunk), akkor havi tíz forintból fenntarthatnánk. Havi húsz forintból már adhatnánk is valamit a szerkesztõség tagjainak, mert ingyen nem fognak a végtelenségig dolgozni. – szerintem égetõen szükségünk volna egy õrzõ-védõ, biztonsági cégre. Ezzel kenyérkeresõ munkát adhatnánk sok tagunknak, megvédhetnénk egymást szükség esetén, a rendezvényeinket profi módon biztosíthatnánk, és végre lenne járõrszolgálat a valóságban is, nem csak matricán. – feltölthetnénk a Hitelszövetkezetet, és ez a pénz meg is maradhatna a tagok tulajdonában, mint számlapénz, ami ha eléri az ötvenezer forintot, akkor igény szerint részvényre is válthatnák. – a Földalap Programhoz földet kell vennünk, máskülönben ez is csak látszateredmény marad. A Fiatalok Földje Programhoz is föld kell. Pénzt kell gyûjtenünk, és földet kell vennünk. A földtulajdonos csak belföldi magánszemély lehet, a vételben való része arányában. Sok ez így egyszerre? Gondoljuk meg: tízezer tag, az ezer forintos tagdíjjal havonta tízmillió forint, az évente százhúszmillió. Két év alatt már kétszázmilliónk lenne, és mi mindent tehettünk volna! Csak tízezer taggal! Ha ezt nem tudjuk bevezetni, akkor sajnos igazuk lesz azoknak, akik azt mondták, hogy a Magyarok Szövetsége egy bizonytalan eszmei hátterû szervezet, amely még egyetlen kitûzött célját sem valósította meg. Ezeket a dolgokat kéthete megbeszéltük a helyi csapattal, mindenki egyetértett vele, és a következõ megyegyûlésen fel fogjuk vetni. Addig is jó lenne, ha mások is gondolkodnának rajta. Ehhez kérem Kigyelmed szíves közremûködését. Szövetségesi üdvözlettel: Pabar Róbert dr. Dunaharaszti, 2010. 11. 12.

20

Szövetségben
„Ilyen még nem volt…”

Elöljáróink tanácskoztak…
„Három fõ gondolat mentén…”
Szilaj-beszélgetés Benis Miklóssal, az Ügyvivõ Testület tagjával
– Úgy hírlik, igen jól sikerült a bükkzsérci kiruccanás. Szombat délelõttõl vasárnap hajnalig tanácskozás, különféle hangulatos programokkal tarkítva… Te is így tapasztaltad? – Így bizony. Vasárnap reggel fél kilenckor pedig ott ültünk a nagyasztal mellett Jankával, a feleségemmel, Miklóska szaladgált az asztal körül, mi meg kávéztunk, nyugodtan, beszélgetve. A többiek is be-beszállingóztak s csatlakoztak hozzánk. Aztán kiki elindult Egerbe, az érseki kertben rendezett Magyarok Vásárába. Mi Németh Zoliékat követtük, elõbb részt vettünk az istentiszteleten, csak azután mentünk a többiek után. Nem tudom, mikor volt utoljára ilyen szép, békés, közös vasárnapunk. – Jó ötlet volt a családdal menni… – A Magyarok Szövetsége mindig nagy hangsúlyt fektetett a családra, a családok közösségének kialakítására. Az elmúlt másfél évben sokat dolgoztunk, és sokszor távol a családtól. Ez az összejövetel példa értékû volt, mi, az elöljárók, már úgy-ahogy kezdjük egymást megismerni, most a családunkra is volt idõnk, és a családok is ismerkedhettek egymással, a közösség-alkotásnak jó alkalma volt ez a hétvége. – Ki volt a házigazda? Hol tudtatok enynyien alkalmas helyet találni? Ki fõzött? Mivel vertétek el az éhségeteket? – A házigazda Szûcs Lajos volt, bár nem hazai pályán, hiszen a szállást, étkezést a Hun Fokos Szövetség Hagyományõrzõ Egyesület Bükkzsérci Szervezetének és az MSz bükkzsérci csoportjának köszönhetjük, mindenekelõtt Bátori Éva elöljárónak. – Milyen eredményekre, elhatározásokra, stratégiai jelentõségû döntésekre jutottak? – A Magyarok Szövetsége alapvetése az önszervezés. Kemény munkával elindult egy kis csapat ezen az úton, nem kevés vitával és melléfogással. Azonban túl a két Magyarok Országos Gyûlésén, a rengeteg tapasztalat birtokában azt mondhatjuk, hogy haladunk elõre. A következõ évi feladatokat három fõ gondolat mentén fogalmaztuk meg: 1) A Magyarok Szövetsége mozgalom szervezetiségének összehangolt kiépítése – ez lehetõvé teszi az önszervezõ közösségek munkájának összefogását, segítését. Ehhez szorosan kapcsolódik a belsõ gazdasági rendszer kialakítása, ez a mûködés feltételeinek megteremtésén túl a Magyarok Szövetségéhez kapcsolódók megélhetését is segíti, biztosítja. 2) Nemzetünk alkotmányos rendjére vonatkozóan állásfoglalást adunk ki, s e mellé mindenki felsorakozhat. A Magyarok Szövetsége mint pártpolitikán felül álló szervezet alkalmas a társadalmi összefogás olyan magas szintû megteremtésére, ami lehetõvé teszi a jogfolytonosság helyreállítását. Fõ feladatunknak tekintjük, hogy a magyar társadalom lehetõ legszélesebb körét tájékoztassuk és bevonjuk a folyamatba. 3) Magyarország gazdasági és kulturális egységének helyreállítása az EU-n belül. Napjainkban nincs akadálya annak, hogy gazdasági és kulturális kapcsolatokat építsünk az EU bármely tagállamával, akár az elcsatolt országrészek magyarságával. A jogfolytonosság helyreállítása a felsõház helyreállítását is magában hordozza, az ehhez kapcsolódó munkába igyekszünk bevonni az összmagyarságot, így az elcsatolt területeken élõket is. – Hogyan láttad általában véve a Szövetség helyzetét a találkozó elõtt, és hogyan látod utána? – Érezhetõ volt a fáradtság. A kormányzó erõ mértéke és intézkedései elõbb reménykedést és sokakból megnyugvást, az elmúlt napokban viszont inkább kételyt és félelmet váltottak ki. Nekünk folytatnunk kell a megkezdett munkát, közösen és szervezetteb-

ben, nagyobb összefogásban, mint eddig. Az önszervezõdés beindult, sok-sok közös tettel újra nemzet válhat belõlünk. – Hogyan ítéled meg: végül is jó csapat állt-e össze? Mûködni látszik-e az ügyvivõ testületes megoldás? Sikerül-e az elöljáróknak önállóbb pályára térniük oly módon, hogy a terhek és teendõk egy részét leveszik Vukics Ferenc válláról, ugyanakkor szervesen benne maradnak a Szövetségben, vagyis nem tévesztik szem elõl a közös célokat és a közösen teendõket? – A rövid válasz: igen. Aztán persze majd kiderülhet, hogy újabb nehézségek jönnek, és ismét finomítanunk kell majd az együttmûködésünkön, no és az életünkön. Molnár V. Jóska bácsi – a Magyarok Szövetsége szakrális vezetõje – mondja, hogy a nemzetet az tartja össze, az határozza meg, hogy az embereknek és kisközösségeiknek milyen a viszonya, kapcsolódása a Teremtõhöz. Úgy látom, hogy az önszervezõdés, önállósodás most az összetartozást erõsíti, mindenki, erejéhez mérten a legjobbat adja magából, és senki nem azt lesi, mit kaphat, hanem mindenki inkább adni akar. Meghatároztuk magunknak az irányt, kiki elmondhatja otthon, és az otthoniak közül mindenki a neki megfelelõ feladatot vállalhatja a közös cselekvésbõl. Kijelöltük december 11-ét, amikor családi napot – ezúttal nem munkaértekezletet – tartunk Kunszentmiklóson, az adventi idõszakot figyelembe véve, családtagjainkkal, Molnár V. Józsi bácsi vezetésével. Bár ahogy magunkat ismerem, a szövetség dolgairól, a munkáról is szó kerekedik majd. Mindenesetre: mindenkit nagy szeretettel várunk a Szövetségbõl.

„Ilyen még nem volt!”
Szilaj-beszélgetés Nagy Lászlóval, az Ügyvivõ Testület tagjával
– Úgy hírlik, igen jól sikerült az elöljárók találkozója Bükkzsércen. „Ilyen még nem volt!”, jegyezted meg nekem telefonon. Minek volt köszönhetõ? – Az elmúlt esztendõben nagyon sokszor találkoztunk mi, megyei elöljárók. De egy hibát elkövettünk. Nem hagytunk idõt egymásnak, hogy megismerkedjünk és elmondhassuk problémáinkat, egyedi lehetõségeinket, gátjainkat. Most ez elsõre nagyon megindult, és jól is végzõdött. – Segítette vagy akadályozta a tanácskozást, hogy ezúttal a családtagok is ott „lábatlankodtak”? – Nagyon jó volt végig a hangulat, és a Magyarok Szövetségének amúgy is vesszõparipája a család: úgy véljük, a legfontosabb alapja a közösség boldogulásának. Amíg mi üléseztünk, a családtagok együtt kirándultak. Megismerhették egymást, s ez azért is fontos, mert hiszen sorstársak, ráadásul a feleségek – mint szoktam mondani – a Magyarok Szövetsége legnagyobb támogatói, õk teremtik meg ugyanis az önkéntes közösségi munka hátterét. – Vukics Ferenc családi okokból távol maradt. Talán most kezdhet a szövetség igazán felnõtt korba lépni? – Sajnálom, hogy Feri nem tudott eljönni, mert ez a mostani összejövetel tényleg más volt, mint a korábbiak. Feri is jól érezte volna magát és láthatta volna: az általa létrehozott szervezet a legjobb és legerõsebb Magyarországon, talán a világon. Egy összeforrott, együtt gondolkodó közösséggé alakul(folytatás a 22. oldalon)

1. é v fo l ya m 39. s z á m 2 0 10. nove m b e r 18.

21

Szövetségben

Elöljáróink tanácskoztak…
megszüntethetnek, felállíthatják a felsõházat, amelyet ugyan a Magyarok Szövetsége elvileg támogat, csakhogy nem az olyat, amelyet jó csatlósok töltenének meg. Vajon a most újraindult MÁÉRT-ba miért csak azok a külhoni magyar szervezetek kaptak meghívást, amelyek „szimpik” a mostani kormánynak? – A szóbakerültek közül mely elhatározásokat, stratégiai jelentõségû döntéseket ítéled a legfontosabbaknak? – A legégetõbb az alkotmány kérdése. De fontos a saját pénzintézet is: eddigi ismereteim szerint ebben rejlik a legnagyobb lehetõség a magyar gazdaság talpraállítására, ezért hát nem is tûr halasztást. Errõl minden magyarnak tudnia kell! Végezetül: a történelmi Magyarország visszaállítása a gazdasági ereje és kulturális sajátosságai tekintetében. – Hogyan ítéled meg: végül is jó csapat állt-e össze? Mûködni látszik-e az ügyvivõtestületes megoldás? – Eddig azt látom, az ügyvivõ testületben összhang van, és kezdjük félszavakból is megérteni egymást. Ez pedig hatékony munkavégzést eredményez. Az önálló döntések is megvannak, de minden fontos kérdésnél felmerül Vukics Feri neve is: vajon õ hogyan gondolná? Így aztán valójában õ sem marad ki egyetlen fontos döntésünkbõl sem.

(folytatás a 21. oldalról)

tunk, rengeteg ötlettel és hatalmas jövõkép lehetõségével. – Kialakult-e valamilyen közös álláspont a jelenlegi kissé kusza helyzet megítélésében? – Véleményem szerint a kusza helyzet csak néhány megijedt ember fejében alakult ki a belsõ választások elõtt és után: „Mi lesz, ha Vukics Feri nem dolgozik tovább velünk? Miért kellett Ferinek lemondania?” Stb. Feri megmutatta a nemzetnek a kiskapukat, rengeteget dolgozott, hogy ezeket minél többen felismerjék. Akik felismerték a lehetõségeket és a feladatokat, azok nem érezték a Magyarok Szövetsége pillanatnyi helyzetét kuszának. Ezt és az efféléket minden közösségnek meg kell élnie, csak sokan elbuknak ilyenkor. A Magyarok Szövetsége megyei elöljárósága ezt megértette, és tudja is, mi a teendõje. Most azon kell dolgoznia az ügyvivõ testületnek, hogy a feladatokat végre is hajtsuk. – Mennyire lettetek derûlátók a holnapot, a jövõt illetõen? – A Magyarok Szövetsége jövõképe tisztán látszik. Az, hogy milyen gyorsan tudunk eredményeket elérni, azon múlik, a tagság el tud-e jutni a felismeréshez, fel tud-e nõni az elõtte tornyosuló óriási feladathoz: csak mi tudjuk megmenteni nemzetünket, országunkat, családjainkat! Ma Magyarországon nincs senki más, aki ezt meg akarná vagy meg tudná valósítani. Kissé hátradõltek az emberek, azt hívén, hogy a kormány majd mindent megold, és a legnagyobb rendben haladnak a dolgok. Tévednek! Több jel mutat arra, hogy itt egy totális diktatúra van készülõben, egy XXI. századi formában, amilyen a történelemben még nem volt. És amiatt, hogy nem ismeri fel a társadalom a készülõ rendszert, könnyen csapdába eshet, s akkor nem biztos, hogy lesz még kiút. – Milyen jelekre gondolsz? – A jelenlegi kormány mintha helyre akarná állítani a történeti alkotmányt, máskor viszont úgy tûnik, csak módosítgat rajta, pillanatnyi érdekei szerint. Nehéz helyzet, mert jószerivel minden nemzeti gondolkozású ember támogatja. Valóban, a helyénvaló alkotmánnyal elvileg akár meg is mentheti az országot a teljes elveszéstõl, ám megalapozhatja a saját megdönthetetlenségét is. Például olyan kormányzója lesz az országnak, hogy nem kell négyévente megküzdeni a hatalomért. Az alkotmánybíróság hatáskörének megcsorbítása után minden népképviseletet

„Végre-valahára erõsítettük egymást”
Szilaj-beszélgetés Szûcs Lajossal, az MSz Heves megyei elöljárójával
– Hogyan jutott eszedbe a gondolat, hogy meg kellene rendezni ezt a munkatértekezletet? – Nem nagy örömünkre Vukics Ferenc elöljáró, a Magyarok Szövetsége Egyesület alapítója és elnöke jelezte, hátrább kíván lépni, s miután ezt az elhatározását többször és nyomatékosan tudtunkra adta, lépnünk kellett mind az MSz, mind a saját magunk érdekében. Többen gondoltuk úgy, méltatlan lenne vele és magunkkal szemben is arról gyõzködnünk õt, hogy változtassa meg elhatározását. Ugyanakkor az a vélemény alakult ki körünkben, hogy egy új elnök kinevezésével olyan összehasonlítási alapot teremtenénk, amellyel további támdásoknak tehetnék ki Ferencet is, az új elnököt is, és magát az Msz-t is.Így született meg az elnöki jogkörrel felruházott 5 fõs ügyvivõ testület ötlete. Ezzel párhuzamosan javaslatot tettünk a megyék és a tagozatok munkájának hatékonyabbá tételére és egy olyan új szervezeti felépítésre, amely Szövetségünk épülését szolgálhatja. Az október 16-i országos választás törekvéseinknek megfelelõ eredményt hozott, így elérkezett az idõ az érdemi munkára s az új struktúra megmérettetésére. – Te Heves megyei elöljáró vagy, Eger és környékén szebbnél szebb helyek vannak, mégis egy szomszédos megyét választottatok helyszín gyanánt… – A Megyék I. Országos Értekezletének helyszínéül Bükkzsérc községet szemeltük ki. Egy éve a Heves megyei MSz-szervezet Balaton községben már helyet biztosított fontos döntések meghozatalához, Bükkzsérc azonban a Magyarok Szövetsége szellemiségének legkedvesebb és követendõ példájává vált. A hevesi vezetõk a találkozót a közigazgatásilag Borsodhoz tartozó, a Bükk hegységbe ékelõdõ zsákfaluba kérték, ugyanis a Heves megyei MSz-hez tartozó, de Borsod megyében lakó szervezõk vállalták, hogy segítik az értekezlet zökkenõmentes lebonyolítását, és megszervezik a kiegészítõ programokat. Na, ezért esett a választás Bükkzsércre: példájával azt bizonyítja, hogy két szomszédos megye kiváló munkakapcsolatot képes építeni, kiválóan együtt tud mûködni, hirdetve ezzel az MSz szellemiséget, erõt adva küldetésünk folytatásához. November 13-án Bükkzsércen összeült dolgozni a Magyarok Szövetsége, a Jóisten meg mosolygott egyet, és felragyogtatta nekünk a napot. Talán nem vagyok elfogult akkor, ha azt mondom, hasznosan, hatékonyan, az MSz jövõjét messzemenõen szolgálva, megfelelõ alázattal, egymást tiszteletben tartva, a szeretet jegyében, jó hangulatban, építõen sikerült tenni dolgunkat úgy, ahogy azt tennünk kell még sokáig. – A jelzõk valóban lenyûgözõek. És a találkozás tárgya, tartalma? – Beszámolók hangzottak el, döntések születtek, az MSz holdudvarához tartozó szervezeteink mûködését értékeltük, megoldási javaslatokat fogadtunk el, és végre-valahára erõsítettük egymást. Többen megfogalmazták: alig várják a következõ találkozót, folytatandó a most elkezdett munkánkat. Ez a korábbi összehangoló testületi üléseken ritkán fordult elõ…
(fotó: Bátori Éva és Soós László)

22

Szellemi kincsünk megőrzésének és átörökítésének céljával, a Magyar Generációk Menedéke és a Fehér Ló Művelődési Központ közös szervezésében ismét megrendezésre kerül:

2011. január 22-én 10 órától
II. MOSON VÁRMEGYEI WASS ALBERT VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ- ILLETVE MESEILLUSZTRÁCIÓS VERSENY A versennyel Wass Albert öröksége előtt hajtanak fejet a szervezők és a résztvevők, továbbá a nemzeti értékrendet tükröző irodalmi alkotások avatott, átélő tolmácsolásával korunk értékvesztő folyamatai ellen kívánnak szót emelni. A vers- és prózamondók korcsoport szerint osztva: I. 8–18 éves korosztály szemével tekinthetünk Tündérország tájaira, életére, örömére, fájdalmára. II. 18 év felettiek pedig a tapasztalt, érett felnőtt szemével láttatják velünk a letűnt korok emlékezetét, az Örök Erdélyt. Az előadásra szánt mű nem lehet hosszabb 5 percnél. 6–14 évesek részére „Meseillusztrációs verseny”-t hirdetünk, melynek során Wass Albert csodálatos mesevilága tárul elénk. Tündérországot mutathatják be a gyerekek a Tavak könyve, Az erdők meséje valamint a Válogatott népmesék és mondák remek történetei ihletésére. A pályamunkákat A4-es méretben, 2011. január 15-ig a Fehér Ló Közösségi Ház 9200 Mosonmagyaróvár, Szent István király út 140. „mert hirdetem, hogy testvér minden ember s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar.”

címre kell beküldeni, ahol előzsűrizést követően kiállítjuk az illusztrációkat. A verseny helye és ideje: Fehér Ló Közösségi Ház, 2011. január 22. 10 óra Jelentkezni a magygenmen@gmail.com villámpostán lehet 2011. jan. 15-ig. Bővebb felvilágosítás: +36 70 4082 346

Fikner Piroska festményeinek megvásárolásával támogathatja a Szövetség Televízió eszközkészletének bővítését, kamerák, vágógépek stb. vásárlását.

Márika – 2008. 30×40 olaj, farost

36.000 Ft

In memoriam Bözöd – 2004. 30×40 olaj, vászon

47.500 Ft

Őszi táj - A káposztás kertek alatt (Nagyigmándon) – 2002. 85.000 Ft 60×80 olaj, vászon Zsűrizett

Liliomos csendélet – 2002. 50×40 olaj, vászon

60.000 Ft Zsűrizett A Tiszán – 2000. 31×41 olaj, farost 45.000 Ft Zsűrizett

Bukta Józsefné Fikner Piroska, a Szövetség Tv munkatársa festményeiből rendezett kiállítás megtekinthető: Kereskedelmi, Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközép- és Szakiskola Tatabánya, Kós Károly u. 17. További információ: 06 70 251 8050, http://www.fiknerpiroska.hu/

HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET

I

Karácsonyra magyar ajándékot!
Karácsony – a szeretet, a fény születésének ünnepe. Tiszteljük meg ennek szellemiségében családtagjainkat, és állítsuk vissza a régi szép karácsonyok fényét és méltóságát! Sajnos az utóbbi évtizedekben világunk teljesen elanyagiasult, lélektelenné vált. A nagy bevásárlóközpontoktól az aluljárók standjaiig szinte mindenütt a ,,szép új világ” futószalagon (egyetlen cél: a minél nagyobb anyagi haszon érdekében milliószámra) gyártott tömegáruit vásárolhatjuk meg szeretteinknek. Ezzel akarva-akaratlanul magunk is cselekvő (elfogadó) részeivé válunk a globális világhatalom tömegeket megalázó és kifosztó gépezetének. A fáradságos munkával megkeresett pénzünket ne lélektelen kacatokra költsük, amelyek rövid időn belül értéktelenné válnak! Ha kis sorozatban készülő, például kézműves termékeket vásárolunk, ame-

lyekbe az alkotója – egy másik magyar nemzettársunk – szívét-lelkét, alkotó erejét beleadta, akkor valódi, hosszú távú értéket kapunk a pénzünkért, amely így ráadásul bent marad az ország gazdasági vérkeringésében. S ha mind több magyar ember igazi magyar terméket vásárol, akkor várhatjuk, hogy a megtermelt értékek megsokszorozva visszatérnek hozzánk – mindannyiunk jólétére és boldogságára.

Rovatunkba valódi értéket képviselő termelők, kézművesek jelentkezését várjuk!

YART
Őrségi tökmagolaj, dióolaj, mogyoróolaj, mákolaj, szőlőmagolaj
MOGY-díjas termék 2010 Gyártó: Batha család, termelő 9942 Szalafő, Felsőszer 15/A. E-mail: bathaporta@pannonmail.hu Telefon: 06 20 534 2931 • 06 20 430 2256

FAJÁTÉKOK

Válasszon természetes és magyar fajátékot gyermekeinek a György család kínálatából!
Célunk a hagyományos magyar kultúra felelevenítése. Játékaink teljesen szálkamentesek, amelyeket paraffinolajjal, illetve méhviasszal kezelünk, hiszen gyermekeink egészsége a legfontosabb. Jelenleg állandó kiállításunk működik Várpalotán, a Thury-várban. Programjainkról és vásárainkról a honlapon tájékozódhat. Látogasson el a minőségi magyar fajátékok birodalmába!

www.yart.hu vagy www.y-fajatek.hu

Az olajaink megvásárolhatóak:
• az Őrség szívében, Szalafőn • Magyarok Vásárain • postai úton
Megtalál Budapesten, a Vörösmarty téri karácsonyi vásár Duna felőli oldalán nov. 19. és dec. 29. között. Csomagküldés egész évben: www.betyarpohar.hu Telefon: +36 20 936 5200

A fánksütő készlet utánvéttel megrendelhető: 4900 Ft + postaköltség

II

5% kedvezmény a hirdetés felmutatójának 2010. dec.15-ig

Betyárpohár

EGYEDI, KÉZZEL KÉSZÜLT
MOHÁCS

BUSÓÁLARCOK
kettő egyforma nem készül…

Bocskai és atilla öltönyök
Családi vállalkozás keretében, immáron 10 éve foglalkozunk magyaros díszöltözékek készítésével. Vállalkozásunk legfontosabb üzenete a nemzeti, keresztény öntudat ápolása gyönyörű, míves öltözékeik elkészítésével. Vállaljuk bocskai, atilla és hajdú zsinóros öltözékek egyedi méret szerinti varrását. Tisztelettel szeretnénk felkínálni szolgáltatásainkat a Magyarok Szövetsége tagjai és a Szilaj Csikó olvasói számára. Ez egy nem hétköznapi öltözék – nem hétköznapi emberek számára. Méretvételezéstől számítva általában 3 hét alatt tudjuk vállalni az öltözékek elkészítését. Az öltönyöket már 58.000 Ft-ért bárki megrendelheti. Ebben a kivételes esetben viszont minden bocskai öltönyt választó Szilaj Csikó olvasó számára 15% kedvezményt adunk. Tehát a férfi bocskai öltöny ára 48.000 Ft, mely tartalmazza a zakó és nadrág részt is. Bocskai öltöny mellé – petőfi galléros ing rendelése esetén – bocskai sálat adunk ajándékba. A kiállított termékek élőben megtekinthetők: Budapest III. ker., Bécsi út 34–36. I. emelet Ajándékutalványok rendelhetők! Ünnepek alkalmával lepje meg szeretteit! Tisztelettel: Kis-Jakab Péter telefon: 06 20 445 6266 skype: kisjakabpeter web: www.bocskaioltonyok.hu

ROSTA ENDRE
maszkfaragó népi iparművész

www.rostaendre.hu

MOGY-díjas termék 2010

telefon: 06 20 579 9830 www.rostaendre.hu • www.busomaszkfarago.hu

WWW.MAGYAREKSZER.HU

MAGYARÉKSZER 1056 Molnár u. 23. Tel.: 061-266 9292

Pallagkultúra az őshazában
Már gyermekkorom óta figyelem városom, Gyergyószentmiklós felett a csodálatosan kialakított képződményeket. Magyarországon agroteraszoknak nevezi az a néhány szakember, akiknek feltűntek ezek a csodálatos képződmények. A román történészek természetesen „dák" agroteraszokról beszélnek, miért ne, megtehetik a többi hasonló súlyú és komolyságú kijelentéseik után! Itthon Székelyföldön pallagnak nevezi a gyergyószéki székely már ősidők óta. Hosszas tanulmányozás és kutatás után rá kellett jönnöm, hogy egy csodálatosan kialakított, épített tájról van szó. Később kiderült, hogy nemcsak Gyergyót övezik pallagok, közel 250 település körül találtam szakrális pallagokat. Méréseim igazolták, hogy olyan pallagokról beszélünk Erdély szerte, amelyek mind a mai napig aktívak, élnek és pozitív energiákat árasztanak. Környezetükben jó érzés tartózkodni. Állatok, növények és emberek a szokványostól eltérően, békésen viselkednek a pallagok közelében. Talán ezen jótékony hatásoknak (is) köszönhetjük, hogy fennmaradtunk a történelem évezredes viharai között is, mind a mai napig. Nyilván felmerül a kérdés, hogy menyi idős lehet a pallagkultúra? Az kétségtelen tény, hogy a Tatárlakán talált 7500 éves rovott amulett előtt már állt a pallagkultúra. A sors külön ajándéka, hogy Tatárlaka körül is találtam szakrális sugárzó pallagokat. A történelem folyamán magyar népünktől mindig azt követelték, ha ősiségről volt szó, hogy bizonyítson. Ellenségeink természetesen hitték, hogy olyan tökéletesen dolgoztak a múltban, hogy minden, ősiségünkkel kapcsolatos nyomot sikerült eltüntetniük. Hát el kell keserítenem minden, finnugorizmust hirdető és egyéb ármánykodó ellenségünket határokon innen és túl, hogy bizony eljött a bizonyítás ideje! *** Üzenem minden jóhiszemű magyar embernek, akiben még van hit és igény a megújulásra, hogy jöjjenek el az őshazába és saját szemükkel győződjenek meg arról a történelmi igazságról, amit már elrejteni nem lehet. Isten erőt, szemet adott, hogy feltárhassam az emberiség legnagyobb titkát. Ennek a csodálatos titoknak mi vagyunk az örökösei és birtokosai. Merjünk hát nagyok lenni! Higgyük el, hogy Isten népe vagyunk és Istennek szándékai vannak velünk, másképp nem őrzött volna meg az évezredek küzdelmei során! Azt sulykolták belénk az utolsó egyezer esztendőben, hogy mi is vagyunk valakik a népek tengerében! (forrás: Czimbalmas Tivadar, www.pallagkultura.eu)

AZ ŐSHAZA című, a pallagkultúra titkait bemutató filmet írta és rendezte:

Czimbalmas Tivadar.
A DVD ára: 1.500 Ft + postaköltség, megrendelhető: gaza@clicknet.ro www.pallagkultura.eu

HIR D ETÉSI M EL L ÉKL ET

III

BÁLI HÍVOGATÓ
A MAGYAROK SZÖVETSÉGE ÜLLŐI KÖZÖSSÉGE MEGRENDEZI II. HAGYOMÁNYŐRZŐ MAGYAR BÁLJÁT 2010. november 27-én 18 órai kezdettel másnap kivilágos-kivirradtig az AUTOPORT 4 Kft. termében (a 4-es főút és a 400-as út keresztezésénél) A bál fővédnöke a Rojcsik étterem Díszvendég: Nyers Csaba natúrkonyhai szakács és rézdomborító A fergeteges esti hangulathoz a zenét Dudinszky Balázs és a Kalapos zenekar szolgáltatja. Táncház, pajzán népi játékok Táncolni, nevetni, mókázni, enni és inni nekünk kell! Az estet színesítik: Lukács Lilla Réka – „énekes pacsirta” Zrínyi Ilona Nyugdíjas Kórus Üllői Kenderes Táncegyüttes Vadnay Tünde előadóművész A jegy ára elővételben, 2010. 11. 23-ig: 4.000,- Ft, a helyszínen: 5.000,- Ft, mely tartalmazza az üdvözlő italt, a svédasztalos vacsora árát, s az estén való részvételt. Várjuk szeretettel! Mielőbbi érdeklődését és helyfoglalását várjuk a következő telefonszámokon: 06 30 267 42 06 és 06 20 361 03 67 A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!

A Szilaj Csikó hirdetési tarifái: 1/1 – egész oldal 1/2 – fél oldal 1/4 – negyed oldal 1/8 – nyolcad oldal 1/16 – tizenhatod oldal 182 x 255 mm 182 x 126 mm 89 x 126 mm 89 x 62 mm 43 x 62 mm 30.000 Ft 18.000 Ft 10.000 Ft 6.000 Ft 4.000 Ft

Kucsara Pál

Hirdetések felvétele: +36 70 584 8597 pal.kucsara@gmail.com
1172 Budapest, Liget sor 21. E-mail: info@ligetsorbau.hu Tel./ Fax: (1) 253 09 72 www.ligetsorbau.hu

Főbb szakipari tevékenységeink: Festés, mázolás, tapétázás Hideg-, meleg burkolás Kőműves munkálatok Egyéb építőmesteri munkálatok Teljes körű elektromos munkálatok Ács-, tetőfedő és bádogos munkálatok Víz-, gáz-, csatorna- és fűtésszerelési munkálatok Gipszkarton szerkezetek építése Víz-, gáz- és elektromos hálózatok karbantartása Eseti és rendszeres takarítás Cégünk saját, tapasztalt alkalmazottakkal dolgozik, akik az Intézményekben nemcsak minőségi, hanem kulturált és tiszta munkát végeznek. Munkánkat eredményesen, pontosan és nem utolsó sorban korrekt árakon végezzük. Cégünk díjmentesen végzi a felmérést és a költségvetés készítését, valamint kiszállási díjakat sem számolunk fel!

Az itt található tárgyak megvásárlásával támogathatja a Magyarok Szövetsége működését és a Szilaj Csikó megjelenését.

Könyv és DVD

Megrendelés a szerkesztőségi titkárságon: 06 1 359 9155 • msz.szilaj@gmail.com

IV