NNCL1704-5C1v1.

0 GERALD DURRELL A HAHAGÁJ

FORDÍTOTTA GÁLVÖLGYI JUDIT A FEDÉLRAJZOT ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓKAT RÉBER LÁSZLÓ KÉSZÍTETTE GERALD DURRELL A HAHAGÁJ EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1987 KÖTETÜNK A KÖVETKEZŐ KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: GERALD DURRELL: THE MOCKERY BIRD WILLIAM COLLINS SONS AND CO. LTD., LONDON, 1981 COPYRIGHT © GERALD DURRELL, 1981 HUNGÁRIÁN TRANSLATION © GÁLVÖLGYI JUDIT, 1987 HU ISSN 0139-4029 VIDÁM KÖNYVEK KIADTA AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ A KIADÁSÉRT AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJA FELEL SZEDTE A NYOMDAIPARI FÉNYSZEDŐ ÜZEM NYOMTA AZ ALFÖLDI NYOMDA A NYOMDAI RENDELÉS TÖRZSSZÁMA: 3221.66-14-2 KÉSZÜLT DEBRECENBEN, 1987-BEN A SOROZATOT BORBÁS MÁRIA SZERKESZTI FELELŐS SZERKESZTŐ: BORBÁS MÁRIA MŰSZAKI SZERKESZTŐ: MACZÓ ZSUZSANNA MŰSZAKI VEZETŐ: MIKLÓSI IMRE KÉSZÜLT 67 000 PÉLDÁNYBAN, 13,8 (A/5) ÍV TERJEDELEMBEN ISBN 963 07 4316 7 38- Ft

ELSŐ FEJEZET ZENKALI ZENGZETEK

A tenger legvégső peremén, azon a képzeletbeli vonalon, ahol az Indiai- meg a Csendes-óceán vizei egymásba olvadnak, ott fekszik Zenkali, ez a zöld és kellemes sziget; olyan távol, hogy azt hinnéd, ez a fold nem befolyásolhatja a külvilágot, s az sem a szigetet. És mégis, Zenkali történetének volt két hónapja, amikor lázba hozta az egész civilizált világot meg a civilizálatlan világ jelentős részét is, mármint újságírók, tévériporterek és hasonlók képében. Mondanom sem kell, hogy a világszínpad hivalkodó elfoglalásáért nagy árat kellett fizetnie, és még ma is (bár a sebek java már begyógyult, a forradások még érzékenyek) könnyen szerezhetsz egy monoklit – vagy még rosszabbat – Carey Anyó Csibéinél, ha megemlíted a dolgot, s az újonnan épült Angol Klub tagjai feltűnően kerülni fogják társaságodat, ha vagy olyan ízléstelen, hogy megemlítsd a hahagájt. Januárban kezdődött. A szigetlakók – mint rendesen – túlzabálták és túlitták magukat a karácsonyi ünnepek alatt, s éppen epegörcsöktől szenvedtek, hála a hazafias gesztusnak, amely arra késztette őket, hogy pulykasültet és karácsonyi pudingot fogyasszanak olyan éghajlaton, ahol negyven fok van árnyékban. A sziget álmodozva pihent a fehérlő napsütésben két vulkánjának, a Timbalunak meg a Matakamának kúpjai között. Egyetlen szigetlakó sem sejtette (hiszen mind a szódabikarbónával volt elfoglalva), hogy a nagy óceánon maga a végzet közeledik feléjük; pusztítóbb lesz a hurrikánnál, elsöprőbb a szökőárnál, s nagyobb fölfordulást okoz a földrengésnél. S annál is veszélyesebb, mivel olyan ártatlan külseje van, mint egy víziszonyban szenvedő pekingi palotakutyácskának. A végzetet a magas, elbűvölő és szőke Peter Foxglove testesítette meg, őfelsége politikai tanácsadójának új munkatársa. Dzsakartába érkezve Peter rémülten állapította meg, hogy a hajó, amelyen Zenkaliba kell utaznia, meghatározhatatlan korú és bizonytalan tengerbiztonságú, átalakított francia halászbárka, melyet egy Arisztotelisz Pappajatokopulosz nevű, gömbölyded és borotválatlan görög üzemeltet igen vidám, de csöppet sem tengerész módjára viselkedő zenkali legénység segítségével, akik láthatólag úgy kezelték az óceánon való átkelés gondolatát ezen a fölöttébb kétes járművön, ahogyan egy csapat kiscserkész indulna tavi kirándulásra egy lyukas csónakban. Mindenki utasításokat kiabált mindenkinek, és természetesen senki sem engedelmeskedett, s az egészet az tette még aggasztóbbá, hogy a derék Androméda III annyira jobbra dőlt, hogy a fedélzetre helyezett golyó vagy egyéb gömbölyű tárgy nyomban a korláthoz gurult, és belepottyant a kikötő mocskos vízébe. Peter halovány krémszínű borjúbőr bőröndjei – melyeket oly nagy gonddal választott ki Assinders és Grope-nál, a trópusi felszereléseket árusító londoni cégnél – nem hatották meg a zenkali legénységet; a bőröndöket barna kezek kapták föl és dobálták ide-oda, végignyúzták őket a korlát és minden más, útjukba akadó kiálló tárgy mentén, hogy végül minden ceremónia nélkül az előfedélzeten szelíden gőzölgő trágyadombra kerüljenek. Peter ekkor értette meg, milyen hátrány, ha valaki nem beszéli a zenkali-angolt. – Hé, te ott – szólított meg határozottnak szánt hangon egy zenkalit, aki kissé értelmesebbnek látszott a többinél –, te vagy a másodkapitány?

A zenkali magas és izmos fiatalember volt kopott nadrágban, foszladozó szalmakalapban, s a nyakában láncként fölfűzött Coca-Cola kupakokat viselt. Rendkívül udvarias mozdulattal levette és a melléhez szorította kalapját, s közben hatalmas és jóindulatú mosolyban villantotta elő pompás fogait. – Te vagy a másodkapitány? – ismételte Peter. – Ulam? – kérdezte a fiú, aki arra is képes volt, hogy mosolygás közben aggodalmasan ráncolja a homlokát. – Te vagy ennek a hajónak a másodkapitánya? – kérdezte Peter harmadszor is, nagyon lassan és érthetően. – Hajó! – ragyogott a fiú. – Igen, ulam. – Te vagy a másodkapitány? – Igen, ulam… hajó – ütött a kalapjára a fiú. Peter arcán és hátán csörgött az izzadság. Szép fehér vászonnadrágja immár piszkosszürke volt, s az éle – ami két órája, amikor fölvette, még kifogástalan volt – nyomtalanul eltűnt. Olyan gyűrötten és mocskosán lógott rajta a nadrág, mintha egy álmatlanságban szenvedő dinoszaurusz éjszakázott volna benne. Peter nagyon szeretett volna már eltűnni a napról, száraz ruhát venni, és meginni egy pohár jéghideg italt. – Mi a neved? – próbálkozott egy másik vonalon. – Andloméda Hálom – vágta rá a fiú habozás nélkül. – Androméda? De hát az női név… ó, értem már, azt akarod mondani, hogy a hajó neve Androméda? – Igen, ulam, hajó – mondta boldogan a fiú, s ezzel a kör bezárult. Peter megtörölte az arcát és nyakát lucskos zsebkendőjével, és újra próbálkozott. – Én utas – mondta magára mutatva, és teljesen hülyének érezte magát. – Én akarni kabin… én akarni kézipoggyász kabinba… én akarni hideg ital… én utas, érted? – Én Andloméda Hálom – ismételte a fiú, akit nyilván aggasztott, hogy Peter netán nem értette meg ezt a fontos tényt. Ám mielőtt még Peter a Mindenhatóhoz fohászkodhatott volna, hogy sújtsa agyon a fiút, hirtelen a kapitány bukkant fel, és olyan tömény fokhagymaszagot árasztott, hogy elnyomta a kopra, a guanó meg a hat, föltűnően vonakodó tehén szagát is, amelyeket a zenkali legénység hangos és dallamos kiáltásokkal a fedélzetre próbált terelni. – Uram – mondta a kapitány olyan zengő és mély hangon, mintha a gépházból jönne a hangja –, én vagyok a kapitány, Arisztotelisz Pappajatokopulosz. Vagyok az ön szolgálatodra. Engem hívnak embereksz Pappasz kapitánynak, mert igen nehezükre esik rosszul ejteni a nevemetsz. – Rosszul ejteni a nevét? – kérdezte Peter, mert azt hitte, nem jól hallott. – Igen, uram – mondta a kapitány –, mindig bajuk van, mert rosszul ejtik a nevemetsz. Peter úgy vélte, hogy a kapitánnyal éppen olyan ígéretes lesz beszélgetnie, mint az imént a másodkapitánnyal. – Örülök, hogy megismerhetem, kapitány – mondta. – A nevem… – Beagle, Chihuahua, Dingó, Husky, Molossus – vágott közbe töprengő képpel a kapitány –, Labrador Ret-riever, Jagdterrier, Ovcsarka, Foxi! – Tessék?! – hüledezett Peter. – Nem légysz mérges, Mr. Foxi – mondta a kapitány –, hogy mnemotechnikával jegyeztem meg a nevedetsz… ez görög szokás, értesz… mnemotechnika. – De az én nevem nem Foxi – mondta döbbenten Peter.

mindig lesz ő emlékezetembensz. he? – Kitűnő – mondta szívélyesen Peter –. Réti Boglárka. Ön bármit akarsz Zenkalin. ők megmutatsz az ön kabinsz… legjobb kabinsz a hajón… legjobb kabinsz az új tanácsadói munka-társnaksz. he? Vagy Xoloizcuintle? – Nem – mondta határozottan Peter –. – Zenkalira küldünk – nézett Sir Osbert hideg. Peter kezdte már bánni azt is. – Fukszia-Foxglove – mondta mély. miért – pármaiibolya-szaga volt. hogy valaki megmondasz nekemsz. Koporsószerű priccsén fekve az eszébe jutott. – Ön követsz őket. – Nagyon köszönöm – mondta Peter. – Begónia. és eltűntek velük a hajó gyomrában. – Ha megkérdezhetem… – kezdte volna Peter. Tulipán. hogy egyáltalában elfogadta ezt a megbízatást. és nem óhajtom.– Nem? – tágult kerekre a kapitány szeme. Fukszia-Foxglove. Én ismersz mindentsz és mindenkitsz. és egy teve sem hullhatsz a porba anélkül. hogy nem várta meg az India császárnőjé-t. festék. – Olyan – bólintott Peter. . és most csupán azt szeretném megtudni. és ha kérnék egy pohár hideg italt? – Persze. fogták a csomagokat. Félő volt. Aztán a kapitány pufók keze gyöngéden meglökte. S miközben az Androméda III imbolyogva zötykölődött az óceánon. Nyomban hívta két társát. s a fiú. azt a nagyobb utasszállító hajót. Aranyeső. Vaskos ujját himlőhelyes orrára téve csillogó. hogy ki vagyok? – csodálkozott Peter. az én szememsz ott vagy mindenütt. – Virág… olyan virág. s Peterre kacsintott. föltehetőleg meg is értette. Kitűnő módszersz. Rózsa.és – ki tudja. tekintélyt parancsoló hangon. ami Zenkalin történsz. melynek intenzív doh-. Az Androméda III fedélzetén megtett háromnapos út során Peter többször is keserűen megbánta. A kapitány a korlátnak támaszkodott. kék szeme a monoklija mögül egyetlen élő rokonára –. Dália. Pipacs. A kapitány harsogva nevetett. – Én tudsz mindensz. – Bougainvillea. A nevem Foxglove. – Most már mindig emlékezni fogok az ön nevedresz – mondta diadalmasan –. és behunyta a szemét. Tubarózsa. apró szemére mutatott. persze – mondta a kapitány –. Fukszia-Foxglove. Akár az Úrnak. nem okozna-e különösebb gondot. aki föltehetőleg a másodkapitány volt. – Akkor talán Puli. amikor a nagybátyja a tudomására hozta a hírt. csak szólsz nekemsz. Napraforgó. s ő máris lefelé botorkált a mocskos lépcsőn a kis hajó zajos gyomrába. – Azt hol tenyésztik? – Nem tenyésztik… angolul ez… egy virág neve… fukszia – magyarázta Peter. ha odavinnék a holmimat. – Fukszia-Foxglove. nem Xoloizcuintle. hogy akár örökké ott maradhat a korlátnak dőlve. Föltehetőleg zenkali-angolul utasításokat adott. Kinyitotta apró. Törökszegfű. hogy ott bármiféle bajba kerülj. édesz úr – mondta a kapitány dagályosan –. s húsos ajkai közül elővillant a szájában megbúvó aranybánya. impozáns botanikai ismeretekről téve tanúbizonyságot. ha megmutatná a kabinomat. hátravetette a fejét. he? Görög módszersz… pompász… a legjobb. s életében először érezte meg nem felelőnek a nevét. Kalaki majd megmutatsz az ön kabinsz… és mindent elintéz… ön nem aggódsz semmi. – Maga tudja. mennyire hízelgett neki. Harangvirág – folytatta a kapitány. amilyen a kertbensz? – kérdezte a kapitány. fekete szemét. – Foxglove… Foxglove? – Pappasz kapitány hitetlenkedve nézett rá. amely havonta egyszer köt ki Zenkalin.

Aztán hatalomra jutott ez az átkozott munkáspárti kormány. Ausztráliában. – Tökéletes példája annak. de egy csomó hőzöngő állatbarát megakadályozta. hanem hogy segíts annak az ütődött Oliphant-nek. hogy pontosabb legyek. még féken tudtuk tartani. Odakint havazott. elég rendes fickó. mondom. – Agincourt-nál ott volt egy Foxglove. – A te léha. ne izgassam föl magam… a vén ketyegő miatt. Peter nem szólt semmit. néhány nyomorult . Ehhez azonban néhány völgyet el kell árasztani. s hazatérve úgy áradozott a sziget bájairól. amit akar. – Nos – folytatta immár kissé nyugodtabban –. Az egyik barátja. ahhoz képest. III. önkormányzatot ígértünk nekik… azaz.– Jó ég. melyért a Foxglove család minden tagja vérét ontotta. – Mint tudod. s tálcán kínálják a birodalom darabjait olyan embereknek. – Pojáca – vágta rá Sir Osbert. – A birodalmat. Tamalavala császár kapja meg. ha egy kannibált Etonba küldenek. de most… de most… Ébenfa vonalzót vett föl az íróasztaláról. s a hó csipkefüggönye mögött London zúgott és zörömbölt. ha elnézi ezeket a tehetségtelen fűszeressegédeket. Járkálni kezdett az irodájában. mikor a kormány apránként elvesztegeti a birodalmat?” Egy pillanatra elhallgatott. hogy császár – mondta Peter. Nevetséges: az egész sziget csak egy légypiszok a térképen. amint ott mászkálnak a Whitehallban az iskolázatlan beszédükkel. s tehetetlen dühében csapkodni kezdte vele a tenyerét. Eredetileg Aldabrát akarták megszerezni erre a célra. s elkezdte szétosztogatni a birodalmat. Az ember szívrohamot kap. mint egy tébolyodott utazási ügynök. hogy Zenkalinak katonai jelentősége van. – Haladó meg ilyesmi. a hatalmat az a nevetséges uralkodójuk. hogy mi történik. és zsebkendőjével megtörölte az arcát. hogy az. s ez már nem egy nézeteltérést okozott kettejük között. a trafalgari csatában is ott volt egy Foxglove… Waterloonál is ott volt egy Foxglove. mint… mint egy rakás ócska ruhát. hát ez nagyszerű – mondta lelkesen Peter. az a dolog legkényesebb része. hogy az angol történelem minden fontos eseményénél. a vezérkarnál rájöttek. de biztosítlak. – Zenkalin a helyzet… öö… khm… nehéz – vallotta be Sir Osbert. Én meg azt mondom neki: „Hogyne izgatnám magam. hogy mihelyt elhatároztuk. Új-Zélandon nyüzsögtek a Foxglove-ok… India tele volt velük… az északnyugati határt szinte kizárólag Foxglove-ok védelmezték… Afrikában csak úgy hemzsegtek. szakszervezeti aktivistákat meg kimosakodott parasztokat. – Nem nyaralni küldünk – mondta fagyosan Sir Osbert –. és vízi erőművet építeni. modern eszméid szerint talán ez nem fontos. a birodalom megalapozásánál mindig ott volt egy-egy Foxglove? – Igen. bácsikám. hogy torpedóromboló állomásozhasson az öbölben. mélyeket lélegzett. de ne izgasd föl magadat. hogy finoman fogalmazzak. Repülőteret akarnak építeni meg egy lyukat robbantani a korallzátonyba. s ha kellett. Hugó Charteris egy hónapot töltött Zenkalin. az kétszer olyan nagyképű. Tudod-e. – Azt hittem. Nem osztotta Sir Osbert felfogását. Nagyképű alak. hogy önkormányzatot adunk ezeknek az embereknek. – A doktor azt mondja. bácsikám – mondta Peter –. akik még most is megeszik a nagymamájukat! Sir Osbert leült az íróasztalához. De azért ők csak mondják a magukét. A világ megbolondult… képzeld csak el: a brit hadsereg nem kaphatja meg. az életét adta – folytatta Sir Osbert. És ha egy bennszülött nagyképű. Most nem akarta elpuskázni a zenkali kiküldetést. tudod. Amíg mi uralkodtunk Zenkalin.

ami kijöhetett volna. ilyesmire tanítják őket Etonban – mondta Sir Osbert. a hajó fara fölött pedig két albatrosz lebegett szinte mozdulatlanul követve a hajót. én mondom. s ha bármiféle kellemetlenséget tapasztalsz. – Köszönöm. igaz? Átkozottul jó szakácsom van a hajón. Egyszerűen nem lehetsz elég óvatos ezekkel a bennszülöttekkel. – Hát persze. pompász – mondta a kapitány –. Lord Hammer… Ham-mersteins és Gallop… érdekeltek a gátépítésben meg a többiben… persze versenytárgyalást kell kiírni. hallod? – Hallom – mondta engedelmesen Peter. mintha láthatatlan kötél húzná őket. Aztán a vízi erőmű… ami munkaalkalmakat teremt. kérdem én? Talán segítettek nekünk a teknősbékák a Somme-nál? Vagy a normandiai partraszállásnál? Segítettek Trafalgarnál vagy Jütlandon? Én mondom neked. s komoran töprengett. – Szóval – mondta végül –. hogy reggeli után nézzen. amit csak akar: néhány nyavalyás csúszómászó miatt. az embereknek manapság nincs arányérzéke. amikor megrendezi számára a tengeri temetést. így a parányi szalonba ment. A császár még nem adta a beleegyezését. aki Rugbyben végzett. Az ég búzavirágkék volt. ő megfőzöl mindentsz. emlékezz a szavamra. he? Sok szalonnás tojástsz. hogy a vihar kitombolta magát. nagyon-nagyon gyönyörű. én mondom. – És most mi lesz? – kérdezte izgatottan Peter. S az ügy nagy neveket érint. tudod. nem reggelizem – mondta gyorsan Peter. – Csupán annyit akarok. és elfordította a tekintetét. ön sose voltálsz Zenkalin? – Nem. szép szál fiatalemberek. Tudja jól. A kapitány harsogott valamit. köszönöm – borzongott meg Peter a kapitány tányérjára pillantva. hogy azt csikarhat ki belőlünk. Így hát Peter a nyílt tengeren hajózott Zenkali felé. nyugtalan álomba merült. – Nos. amire a tengerészek meg a pilóták pénzt szoktak költeni. de a császár ravasz fekete ördög. ezért nem akarom. azúrkék tengeren siklik. jelentsd nekem. – Ő igazán gyönyörű. a hajó orra előtt repülőhalak kis csoportja ugrándozott. s mohón habzsolta hatalmas adag és rendkívül zsíros szalonnás-kolbászos rántottáját babbal és némi pirítóssal. hogy majdnem . – Nem adja olcsón magát. no de az csak formalitás. – Pompász. Ám minthogy már semmi sem maradt a gyomrában. Peter immár sokkal jobban érezte magát jókedvre hangolta a szép idő is. Ám a helyzet kényes. akik a pénzüket emléktárgyakra költik meg… khm… khm… nos. Éppen erre van szükségük… egy csomó tengerész meg pilóta. soha. Egyszóval a helyzet kényes és kiélezett. s atyai tekintettel nézte Petert. Hogy a brit kormányt zsarolni lehessen egy tucat teknősbékával! – És Zenkali számára jó dolog lenne a repülőtér? – kérdezte Peter. jól aludtsz? – Igen. bármit beszél is az az agyalágyult Oliphant. hogy ostobaságot csinálj. hogy tartsd nyitva a szemedet meg a füledet. Másnap reggel arra ébredt.teknősbéka miatt! Mi jöhet ezután. Pappasz kapitány már befészkelte magát az egyik sarokba. ha lehet. Olyan gyönyörű. – Jó reggelt. szép sziget. – Csak egy kis kávét meg pirítóst kérnék. folynak a tárgyalások. vajon meggyászolja-e majd Pappasz kapitány. most ön kérsz finom reggelitsz. jó reggelt – kiáltotta joviálisán. tele szájjal –. s a kávé meg a pirítós megjelent. Nagyszerű lenne a sziget számára. s a hajó tükörsima. Úgy tudom. A kapitány a szájában megbúvó aranybányában bányászott egy széthasított gyufaszállal.

– De miért ő a fejlesztésügyi miniszter. immár teljesen lemondva arról. és oda építik a gátat. az a fekete gazember Ludzsa csinálsz nagy csalász. a ginkák nem szeretsz fan-guákatsz. Csaszi a fanguák császára. Zenka-lin csak egy kis generátorsz van. – De ha övé a völgy. nem gorombaszág. nem. Amikor Zenkali kapsz önrendelkezész. nemsokára önrendelkezési jogot kapnak. – Nagy csalász – mondta Pappasz kapitány az igaz görög enyhe irigységével a hangjában –. Gáttal ők elzársz völgyetsz. Foxi. – Tud valamit a repülőtérről is? – kérdezte óvatosan Peter. de parlamentsz csinálsz. aki még sohasem hallotta ezt a szót. Ön tudsz. – Úgy tudom. Csaszi csinálsz belőle minisztersz. s azon tűnődött. – Az nem lesz önrendelkezész a zenkaliknaksz. – Önrendelkezész… önrendelkezész? – bömbölte a kapitány. – Csaszi a császár – felelte a kapitány. értesz? Csaszi nagyon-nagyon okos embersz. – A repülőtérhez több áramra lesz szükségsz. he? Szóval több áramsz kell nekik. Ő hívsz magát Csaszinak. elámulva Peter tudatlanságán. – Csaszi? Mi az a csaszi? – kérdezte Peter. amikor beszélni kezdteksz repülőtérrőlsz. értesz? – Hát nincs parlamentjük… olyan törvényhozó testületük. Mindenki gyűlölsz őt. Foxi – folytatta Pappasz kapitány –. Hát fejlesztésügyi minisztersz így csalsz. vajon hogy tetszene ez a beszéd a zenkaliknak függetlenségük előestéjén. Ö akarsz uralkodni mindenkin mindenkor. értesz? A ginka törzs nagyon kicsi… talán öthatezer embersz. Csaszinaksz. he? És mit ön gondolsz. amelyben valamennyien képviselve vannak? – kérdezte Peter. – Ó. ezért gátatsz építsz a Matakamán… aki egy vulkánsz. – Múlt évbensz völgy még nem volt Ludzsáé – mondta a kapitány –. kié a völgy? Ludzsáé. de nagyon primitívek. Az is mindig lerobbansz. – Igen. Nem. értesz? – Igen – mondta Peter. mindenki hívsz őt Csaszinak. amit Csaszi mondsz. A fanguák nem szeretsz ginkákatsz. igen. Most már kell völgysz. . ön-rendelkezész lesz Csaszi. az még nem csalás – töprengett Peter. – Úgy értem. Még a saját anyja is gyűlölsz őt. – És mi a csalás? – kérdezte Peter. ha gazember? – Nem tudomsz. nem… teli van négerekkelsz. értesz? Rendesek. Ez egy… hogy is mondasz… cecenév. A főnöküksz Govsza Manalovoba. csak akkor vette meg. elég csak a városnaksz. mint egy görög szigetsz. – Becenév? – Talán az is – mondta elbizonytalanodva a kapitány –. Nem civilizáltak. hogy a kapitány valaha is megjegyezze a nevét. Zenkalin két törzseksz élsz. mert ő becsapsz saját anyjátsz is. van parlamentsz.olyan. mint egy aranyfényű reflektor. Zenkalin egy emberneksz van demokrácia. he? A fanguák a nagyobbik törzs… talán ötvenezer embersz. A legnagyobb gazembersz Zenkalin. nem gorombaság Csaszinak hívni? – Nem. és Ludzsa fogsz eladja nagyon drágán a kormánynaksz. Ö fejlesztésügyi minisztersz. mint Görögország… nem. No persze azért nem olyan. az csak Csaszinak lesz önrendelkezész. Mr. A kapitány ragyogott. a fanguák meg a ginkák. hát ők uralsz Zenkalit. A fanguák a nagy törzs. mint a görögök. mint Ábrahám Lincoln. – És maga egyszerűen Csaszinak nevezi? Ez nem… nos… nem felségsértés? – Micsoda? – kérdezte a kapitány. Mr. Nincs hozzá hasonló. – Ez csöppet sem demokratikus.

félelmét már a Bevezetés első mondata eloszlatta. Én barátomsz Dzsakartában mondasz nekemsz. – Kik azok? – Ő egy bár… hogy mondasz Angliában… kocsma. én hozol sok wurlitzersz a tengerészekneksz. he? De Ludzsa már odaígérte munkátsz egy cégneksz. – Nos – Pappasz kapitány kacsintott. Nem legolcsóbb. értesz? – Versenytárgyalásra gondol? – Olyasmire. s a címe így hangzott: ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára. én hozol mindenféle konzervetsz. én hozol Dzsakartábólsz. miért nem szól valaki Csaszinak? – kérdezte Peter. meg kell vallanom. – De ha minderre bizonyítékuk van. amely titokzatos módon lángra lobbant. – És jó dolog lesz a repülőtér Zenkali számára? – tudakolta Peter. melyet valaha is szerencsém volt meglátogatni. legütődöttebb. aztán Ludzsa fogsz mondani. nem? Ő ott van Zenkali kikötőjébensz. Én tudsz. A kapitány hátradőlt. kell kérni árakatsz különböző cégektőlsz. s ha ez így van. közölte Peter. talált egy roskatag nyugágyat. Zenkáli – így szólt Bak értékelése – a legbájosabb. – Elvégre az a fickó fejlesztésügyi miniszter. téglasz. Olvasni kezdte azt a könyvet. Ludzsa kapsz sok-sok pénztsz attól a nagy cégtőlsz Angliában. Akkor a kormány választasz legolcsóbb cégetsz. hogy egy repülőtérben ennyi üzleti lehetőség van. Bár egész életemet ütődött szigetek gyűjtésével töltöttem. Ha ők csinálsz gátsz. he? – Köszönöm – mondta Peter –. Elég elmondanom talán. Én veszel nagyon-nagyon olcsón ötven wurlitzersz Dzsakartában. Peter pedig fölballagott a fedélzetre. hogy ennyiféle hóbortosságot ilyen apró helyen összezsúfolva még nem tapasztaltam. ők szórakozol sok lánnyalsz. és ők hallgatsz az én wurlitzereimetsz. mondta Peter. értesz? Érti. Nem holmi vallási vagy politikai okból gyűltek össze. és fölemelte egyik pufók ujját –. értesz? Nem is sejtette. megpróbálván elhitetni – nem sok sikerrel –. – Jó dologsz lesz neketnsz – mondta a kapitány. – Ugyan! – piszkálta unottan a fogát a kapitány. legbosszantóbb. akkor legföljebb a tulajdon bankbetétjét fejleszti. és elnyújtózott a napon. A szerző szerényen meghúzódott a „Bak” álnév mögött. mindenfélétsz az építkezéshez. Talán Csaszi is kapsz pénztsz Ludzsátólsz. hogy Zenkalira érkezésemkor a főváros szinte teljes lakosságát a főtéren találtam. Ludzsa majd úgy csinálsz. nagy örömömre fog szolgálni. ők iszol sok sörtsz. én hozol sok penicillinsz a doktornaksz. mintha megkérdezel sok cégetsz. . Piszok csaló gazembersz. Rövidesen kiderült. Ha Peter netán közönséges útikönyvre számított. – Én hozol cementsz. a második csalász. akik éppen megpróbálták eloltani (meglehetősen kapkodva) tűzoltókocsijukat. legostobább és legpompásabb sziget. hogy ez a cégsz a legolcsóbb.– Most már értem – mondta elgondolkozva Peter. sok-sok tengerész meg pilóta mész Carey Anyó Csibéihez. A magánkiadású kötetet finom rizspapírra nyomták Singapore-ban. hogy miért volt ilyen óvatos. A kapitány távozott. Pénzt völgyértsz és gátértsz. A repülőtér nekemsz jó üzlet. hogy ő bezzeg nem volna képes semmiféle csalafintaságra. Én eladsz Carey Anyó Csibéineksz. – Nos – nyújtózkodott ásítva a kapitány –. Minden tengerész mész oda inni meg szép lányokértsz. – Ha Zenkalin lesz repülőtér meg brit flotta meg légierő. – Carey Anyó Csibéinek? – álmélkodott Peter. én most mész a hídra. melyet éppen indulás előtt sikerült beszereznie Angliában. és szép lassan leégett. – Nincs értelme szólni Csaszinaksz. és gyászos képpel bámult Peterre. csupán a fölöttébb pompázatos egyenruhát és sisakot viselő tűzoltókat bámulták. Aztán majd iszunk egyet ebédsz előtt.

A szigeten van két nagyon csinos holland ültetvényesház is. igen csinos deszkaházaikban. amivel uraik eme különös ceremóniát megülték. állítólag katasztrofális hatással van a látásra meg a szexuális teljesítőképességre. a kiemelkedő csúcsok arra késztették az arabokat (akik elsőként fedezték föl a szigetet 1224-ben). a minisztériumoknak és a parlamentnek adnak otthont. A szájával lefelé forduló nagy C betűre emlékeztető sziget topográfiai nevezetessége a két kialudt vulkán. A franciák építették a viszonylag tartós és tűrhető dokkokat. melyek ma a kormánynak. Attól tartok. vagy amelafából készült. s a sziget valóban az is. valamint számtalan receptet hagytak hátra a helyi fauna ízletes elkészítésére. mert a zenkalik szívesebben élnek a borneói hosszú házakra emlékeztető. melyek hamarosan romba dőltek. s bár a sziget soha többé nem érte el a tűzoltókocsi-tűzvész magaslatát. A sziget száz mérföld hosszú. a krikett fanatikus tiszteletét meg elpusztíthatatlan elszántságot a zenkalikban. mely ugyancsak kétes értékű ajándék volt az olyan nép számára. s ez Zenkali. olvasni és ötnél tovább számolni. Az arabok elterjesztették a golyós számológépet. A szigetet elfoglaló idegen hódítók egymást követő hullámai jóformán semmit sem hagytak hátra. Tekintettel a nagy fölfedezések első korszakában a tengerészekre oly jellemző szexuális kiéhezettségre. mivel nekik nincs ilyen ünnepük. Zenkali szigete a Baktérítőn fekszik. Ma a sziget az eredeti tulajdonosai által adományozott nevet viseli.és a Csendes-óceán merőben önkényes határvonalán. igen tömören és maró gúnnyal. gondolta Peter. hogy megünnepeljék a királynő hivatalos születésnapját. a Timbalu és a Matakama. akik föltehetően úgy vélték. így a körzet többi szigetéhez képest békés életet élvezhet. és átkeresztelték Istenhozta Szigetre. de általában a forró évszak januártól júniusig tart. hosszúsági és a 20. mint tartós zavart. s a múltban igazán ártatlan örömöt szerzett nekik az az ünnepélyesség. hogy Kellemes Sziget. ám távozásuk előtt kulináris tevékenységükkel szinte teljesen kipusztították a helyi faunát. amikor „Hausfrau Klinglé”-nek keresztelték a szigetet. a franciák vették át a hatalmat. ezért csupán a „Két Kebel Szigeté”-nek hívták. remek pálmalevél kunyhóikban (ahogyan évszázadokon át tették). keresztben az Indiai. Végül a britek hódították el a szigetet a franciáktól (1818). Az őket követő portugálok (1464) nem voltak ennyire költői lelkek. Nagyjából két évszaka van: a forró meg a nagyon forró. Az 1610-es hódítást végrehajtó hollandok nem sok fantáziáról tettek tanúbizonyságot. s ha kellő mennyiségben fogyasztják. és sok gondolatébresztő eseménnyel szolgált. hogy ők is fölismerték a táj biológiai jellegű elrendezését. hogy Zenkalit a „Hurikebiek Szigeté”-nek nevezzék. Mindazonáltal ez arra vall. A bor szinte ihatatlan. szélességi fokon. A portugálok két parti erődítményt hagytak hátra. Ezeknek az épületeknek természetesen csak az európai lakosok veszik hasznát. Ilyen bevezető után az útikönyv meglehetősen újszerű lehet. a másik a többi hónapokban. legnagyobb szélessége huszonöt mérföld.Azóta több mint húsz éve élek Zenkalin. Szerencséjére kívül esik a ciklonok és hurrikánok övezetén. . amiből haszna származott volna a bennszülötteknek. hogy amikor az angolok majd végleg távoznak. így hát Isle de Poitrine-nak nevezték új birtokukat. megtanították továbbá a bennszülötteket bort készíteni az egyik helyi szilvafajtából (ezt hívják ma Zenkali Nektárnak). sok meglepő tapasztalatot nyújtott az emberi természetet illetően. Ezután a szerző a sziget különféle hódítóiról írt. mely annyit tesz. a 11. nem hagynak mást hátra – hiszen így megy ez rendesen –. Ezek a széljárástól függően egybeolvadnak. hogy aligha jobbíthatnak az emlős elnevezésen. A hollandok emlékét őrzik azok a remek és tartós épületek. amely nem tud írni. a császárnak. s a kráterében jókora krátertó rejlik. Amikor a hollandok 1700-ban elhagyták a szigetet. melyek közül az utóbbi a nagyobb.

A delfin ugyan emlős. Ám ezúttal (ha szabad így fogalmaznom) a misszionáriusok Isten ajándékai voltak afanguák számára. . hogy hódítóik a vallásos hiedelmeikkel zaklatták és rémisztgették őket. ne röstelkedsz. he? Ön mit iszol? Nekemsz van mindensz. ha szabad kérnem… nem! nem!… kapitány! Azt mondtam. hogy a zenkalik inkább terhet. de a zenkalikat nem engedték be a templomokba. így hát jelen könyv írásakor afanguák durván katolikusokra és anglikánokra oszthatók. A britek változást hoztak. hogy éppen úgy viselkedjenek. s számos ginka és fangua hős végezte életét ízletesen fűszerezve az ellensége tányérján. miért követelik olyan elszántan más fajtáktól. a delfin alakban megszemélyesített halistent imádták. s így magasabb rendűnek tartsák magukat a ginkáknál. Afangua törzs-a franciák bejövetele előtt – egy különös. hogy nagy hatást gyakoroltak volna a sziget életére. igen hamar fölfedezték. Zenkali esetében a hódítók – szerencsére – sokkal jobban el voltak foglalva háborúzással meg a föld kizsákmányolásával. s azzal dicsekedtek. A sok-sok unalmas és érthetetlen ünnep közül miért éppen a királynő hivatalos születésnapját kell a szerencsétlen zenkalikra erőltetni? A szabadosságra több alkalmat adó tevékenységi formákat a misszionáriusok alighanem kiirtották. a ginkák annyi borsot törtek afanguák orra alá. bárhogy tiltakoztak is afanguák. s melyet a franciák átkereszteltek „l’ Oiseau Moquerie” névre. – Most iszol egyet ebédsz előtt. s mire a britek kiűzték őket a szigetről. kecskék. őshonos madarat imádott. A hollandok további templomokat építettek. s nyomban látta. Az egyik nyugágyat hozott. hogy a szigeten csak az ő népüknek van igazi istene. Zenkalit végtére nyilván nem kerülték el a misszionáriusok. hogy a szerző azonos véleményen van vele: nem tanácsos a misszionáriusokat szabadjára engedni idegenben. hogy az európaiak vajon miért nem tudnak senkit sem békén hagyni. amennyi csak egy kisebbségtől telik. de más vallások szemet hunytak ennél nagyobb baklövések fölött is. Minthogy azonban a franciák katolikusok voltak – s így igen türelmetlenek a mások hitével szemben –. mint hasznot jelentenének Mohamednek. így hát (azon kívül. Ebben az időben a ginkák Tambakát. Ekkor Pappasz kapitány jelent meg a fedélzeten két zenkali matrózzal. disznók és hasonlók formájában. miközben misszionáriusaik a helyi lakosságot zaklatják. macskák. he? Akár a Queen Elizabeth-en. Amióta a hahagáj kipusztult. – Számomra még egy parányit korán van… de elfogadnék egy kevés konyakot szódával. mint ők. hogy a hahagáj húsa fölöttébb ízletes. keveset. Ez ellen a zenkaliknak nem volt semmi kifogásuk.Peter eltűnődött – életében immár nem először –. – Khm… köszönöm – mondta Peter. hogy magukkal vitték a legszebbfiúkat és lányokat) nem mondható. Az úgynevezett pogányoknak mindig az volt a balsorsa. melyet ők Tio-Namalának neveztek. patkányok. a Második Eljövetel Egyházához csatlakozott. így a törzsnek egy időre le kellett mondania mindenféle vallásos tevékenységről. Mr. Ez a dőre dicsekvés természetesen számos kellemetlen incidenshez vezetett. és súlyos tömegét óvatosan leeresztette a nyugágyba. A portugálok építettek néhány templomot. Foxi – mondta a kapitány. Ám a misszionáriusok lehetővé tették afanguák számára. amit durván „hahagáj”-nak fordíthatnánk. Peter fölütötte a könyvben a vallásról szóló részt. az utolsó példányig fölfalták a hahagájokat. melyek néha teljesen kipusztítják a helyi faunát. Amikor európai népek kis szigeteket hódítanak meg. míg néhány bátor lélek egy fura amerikai szektához. semhogy túlsókat törődtek volna a bennszülöttek halhatatlan lelkével. meglehetősen bőséges italválasztékkal. Az arabok nyilván úgy vélték. hogy keblükre öleljék a kereszténységet. – Ah. a másik hordozható bárt. kártékony kísérőket visznek magukkal kutyák.

Gyakran töltöm a szabadságomat hegymászással Skóciában és Walesben. Hiszen még oda sem értónk. fiatal zenkali lánytsz… jó lánytsz. Ha ön akarsz. – Érdemes megmászni őket? – Mászni? – ráncolta meghökkenten a homlokát Pappasz kapitány. –…és én mondasz neki. – Majd én mindentsz elintézel – mondta rendíthetetlen önbizalommal a kapitány. he? – Nem vagyok biztos benne. hogy sok tej legyen a bébikneksz. csirkefogó. Amit csak ön akarsz. Szeretsz vadászni. jó hely. – Talán a cipőjükből? – Abból is – egyezett bele a kapitány. Ön fogsz egy szép zenkali lánytsz. én szerzel jó családbólsz való. hallasz? És megfogtamsz. még kardhalsz is. mosol önre. ön tudsz… gyönyörű fiatal lányoksz csábításánaksz… pezsgőt iszol a csípőjükből. hogy néha részt kell vennie a társalgásban. Én ismersz mindenkitsz. érdemes-e megmászni a vulkánokat. Ön szeretsz horgászni. engemsz senki sem nevezel gazemberneksz. – Petert kissé megrendítette ez a baráti ajánlat. Nem szabad elhamarkodni. he? Aztán ön csinálsz sok-sok gyereketsz? – mosolygott Peterre atyaian a kapitány. he? Zenkalin sok horgászás… cápa. – Azt hiszem. sok szarvas. jó embereksz. ahogy én mondsz. és mindenki ismersz engemsz. a csillámló hullámok vakították. Szeretném tudni. he? Nagy mellűt. sok vadkecske. Ön csak horgászol és vadászol. bor az agynaksz és pezsgő a csábításnaksz. így megúszta. a hegymászás… az egyik hobbim. de aznap nem voltak cápáksz. mint a könyvekbensz. fiatal zenkali lány. hogy a kapitány még mindig beszél. csinos. A napfénytől és konyaktól átitatott Peter elaludt. – No és a vulkánok? – kérdezte Peter. Vagy húsz perc múlva arra riadt föl. vajon huszonnégy óra alatt beszerezhet-e az ember egy jó kis májzsugorodást. és csordultig töltötte poharát. A kapitány hangja megnyugtatóan zengett. takarítsz önre. – Szép. whisky a tü-dőneksz. amelyben legalább ötujjnyi konyak meg egy teáskanálnyi szóda volt. pepita utódai közt. – Én mindentsz el tudsz intézni Zenkalin. hogy igazán vágyom egy szép zenkali lányra. s Peter azon tűnődött. én elintézel. horgászhatsz és vadászhatsz egész évbensz. – Mit mászni? – Tudja. Bizony. – Én ismersz sok jó fiatal zenkali lánytsz… némelyik nagyon csinos… némelyik még szűz is. he? Ő főzöl önre. – Minek jó a pezsgő? – kérdezte meghökkenve Peter. jó klíma. és ő megfőzöl halakatsz és vadakatsz. Hátradőlt a nyugágyban. he? – Köszönöm. – Milyen kár – mondta Peter. mint a cselló mély húrjai. barrakuda. miközben átnyújtotta Peternek a poharat. úgy érezve. – Senki sem mászol vulkánokatsz. Nagyon-nagyon fárasztó – a kapitány még az ötlettől is fölháborodott. – A csábításnaksz – ráncolta a homlokát a kapitány –. – Engemsz senki sem nevezel gazemberneksz – zárta le a témát a kapitány. – Konyak a gyomornaksz. he? Sok vadmalac. tudja.– A konyak nagyon jó a gyomornaksz – jelentette ki a kapitány. és bedobtamsz a tengerbe… fél mérföldetsz kellett úsznia a partig – mondta elégedetten a kapitány –. A meleg levegő és a meleg napsütés elálmosította Petert. te figyelsz rám. – Nagyon forró. és csukott szemmel hallgatta új barátját. – Majd meglátjuk. ön szeretni fogsz Zenkalit – dőlt hátra nyikorgó nyugágyában a kapitány –. – . mintha már látná is sivalkodó. nem rosszat. eleresztette magát. – Önre meg az új munkájára! Némán ittak.

Az állatok már olyan közel merészkedtek a hajóhoz. a tenger indigókékjén sárga. így hát a kabin hőmérséklete ellenére végignyúlt a keskeny priccsen. úgy vélve. s a naplementét nézve próbálta rendezni gondolatait. Mint már oly sokan előtte. A nyugati égbolt narancsát vörös erek tarkázták. hogy ez még mindig jobb. A parázsló. a földön élő és védtelen) helyi fajok kiv eszese is. Köztük amolyan senki földje húzódott. ahol végigfésülte az esti szellő. A zenkali (akit Peter gondolatban Andloméda Hálómnak nevezett) jelent meg széles jóindulatú mosolyával.Most jössz… mi mész ebédelni. hiszen irtották a természetes erdőket. A két albatrosz még mindig szárnyrebbenés nélkül követte a hajót. ahol afauna jobbára háborítatlanul fejlődhetett. leroskadt a nyugágyba. kezében a hordozható bárral. ő is rájött. ahogyan a modern hajók a konzervsonkát. Peter töltött magának egy kis konyakot. amelyek – szerencsére – nem váltak be. melynek során a kapitány tovább ecsetelte a zenkali leányzók erényeit. több tízezernyi is lehetett belőle. –. Fülledt kis lyuk volt. arról tanúskodik azoknak az egykori hajóknak a naplója is. zöld és skarlátpiros foltok rezdültek. Nagy bőségben élt itt például az óriás teknősbéka. mint bort szopogatva és kártyázva tölteni a délutánt. hogy elnézze az eget. Fölöltözött. Néhány óra múlva inkább holtnak. van-e benne valami ezekről a gyönyörű és kecses állatokról. . Ilyen esztelen pusztítás mellett nem csoda. valahányszor a felszínre jöttek. akik ki mertek kezdeni vele. s aludni próbált. Hogy ez nem túlzás. disznók stb. a sziget biológiai főerőssége (lásd Gazdasági viszonyok) s egyben az egyetlenfafajta. sárgabarackforma nap épp csak érintette a látóhatárt. mint elevennek érezte magát. hogy soha senkinek ne legyen üres a fazeka. s azt szopogatva dőlt hátra. hogy helyet teremtsenek a cukornádültetvények számára. s úgy vitték magukkal eleven elemózsiaként az óriás teknősöket. melynek sikerült túlélnie az európai inváziót. melyen úgy változtak a színek. Peter nyomban kinyitotta frissen szerzett útikönyvét. A törzsek létszáma lényegesen kisebb volt a mainál. ahogyan a kapitány tervezte. hogy a lába földet ért volna. akár feketére polírozott hintalovak fénylő háta. hogy az ember akár egy mérföldet is járhatott ezeknek a hatalmas teknőcöknek a hátán anélkül. Ennek legfőbb oka a sziget rendkívül gazdag faunája volt. ami lehetővé tette. de az egyetlen hely. hogy a görög barátság és vendégszeretet néha igen fárasztó. a másik elégedetten lakozott nyugaton. hogy megnézze. Peter levonszolta magát a kabinjába. kormányos és csapos. így például 1759 decembere és 1761 decembere között a hajók nem kevesebb mint 21 600 teknősbékát vittek magukkal. irtották őket a behozott ragadozók – kutyák. s fölidézett számos vérfagyasztó históriát arról. ahová a kapitány elől menekülhetett. Le Comte d’Armadeau azt írta. A távolban delfinraj bukkant föl és merült alá a habokba. Úgy látszik. Mihelyt az arabok meg az európaiak megjelentek. s pusztultak környezetük megváltozásától is. meg a delfinek izmos hátát. hogy a francia uralom közepére ez az érdekes csúszómászó kihalt. hiszen a hódítók pusztították őket élelemért meg szórakozásból. akár egy olajfoltos tócsán. föltámolygott a fedélzetre. amikor felébredt nyugtalan álmából. hogy a hangjuk is hallatszott. melyek élelmet és vizet vettek föl Zenkalin. s míg az egyik törzs a sziget keleti részén élt. hogy mit tett ő Zenkalin azokkal. fedélzetmester. A kiváló és jó szemű francia természettudós. elkerülhetetlenné vált más (többnyire ártalmatlan. A természetrajzról szóló fejezetnél ütötte föl a könyvet. A monumentális ebéd után. Az ültetvényeken ma amelafa nő. Az arabok érkezése előtt – írta a könyv – Zenkali két törzse többé-kevésbé békében élt egymással. egy személyben volt másodkapitány.

mely nagyobb volt a legnagyobb arapapagájnál is. erős lábakon állt. egy kicsi és röpülni nem tudó (a galapagosi fajtákkal rokon) kormorán meg tízféle. Embertani szempontból a legsúlyosabb veszteség a hahagáj kipusztulása volt. elpusztítod azokat a lényeket is. Az emberi lények szempontjából Zenkali kétségtelenül legfontosabb faja az . s afanguákat. Joggal vélhetjük. amelyek az erdőben. mind a fészke és a tojása tabu volt. Bár elég gyakran hoz gyümölcsöt. Hallott már kihalt állatfajokról. hogy amikor a hahagáj kipusztult. ötfajta haris. de a szigetek faunájában a nagy létszám sem jelent biztonságot. hogy ez a fa – amely kétségtelenül a világ legritkább fája – utód nélkül fog elpusztulni. Most fogta föl teljes egészében a dolgot: ha elpusztítod az erdőt. mert a madár hangja erőteljes. olyan dolognak. öt-hat kitömött kakas a világ különböző múzeumaiban. a helyi flórával ellenséges növényeket és fákat. a madáristen. hogy néhány fangua vezetőt fölakasztottak lázadásért. Ám különös módon a fákra és növényekre sohasem gondolt úgy. mivel Tiomala szemlátomást képtelen volt haragjával sújtani a franciákat. hiszen ez a madár képezte – mint már említettük – a fanguák vallásának alapját. ideális zsákmánya volt afranciáknak. Tiomala isten madarának nevezték. természetesen csüggedés töltötte el. Most rájött. hogy ez nem igaz. lakozott ebben a különös fajtában. mint az óriás teknős. magvai sohasem csíráznak ki. ezért mind a madár. A madár parányi szárnya röpülésre nem volt alkalmas. kissé hajlott (némileg a szarvascsőrű madáréra emlékeztető) csőre tövénél nagy búb volt. s a hahagáj igen rövid időn belül éppúgy a múlté lett. rendszertelen időközökben hozott gyümölcse föltehetőleg a hahagáj táplálékául szolgált. és rendkívül bizalomteljes lény lévén. s a fanguák vigasztalhatatlanok voltak. Egy igen szépen kitömött kakas látható Dzamandzar múzeumában is. Ebből az izgalmas jószágból nem maradt más. ahogyan egy jó istenhez illett volna. melyek az állatokhoz hasonló sorsra juthatnak. melyet a tojónál csupán homloklemez helyettesített. Külsejét tekintve a hahagáj volt Zenkali talán legkülönösebb madara. Hosszú. liba nagyságú madár hosszú. Az immár feledésbe merült óriás teknőcökhöz csatlakozott egy nagy testű és igen tarka éjszakai papagáj. Ha a lényeket pusztítod el. Afranciák az „Oiseau Moquerie” nevet adták neki. Igen érdekes az is. Jelen könyv írásakor mindössze egyetlen ombufa él még a Dzamandzar melletti botanikuskertben. így hát a fanguák fölhagytak a kísérletezéssel. az erdő körül. mint eleven lényekre. az erdőből éltek. és italát kortyolgatva meg a zöld-bíbor alkonyt nézve az immár majdnem fekete tenger fölött az ombufára gondolt. Csakhogy a franciák nem tekintették tabunak. aminek az élete különböző módokon ezektől a lényektől függ. Hiedelmük szerint Tiomala. mint például a sárkánygyík kipusztulását. elfutni nem akart. hiszen elröpülni nem tudott. Peter letette a könyvet. Ám a franciák meggyőzésére tett kísérleteknek mindössze annyi eredménye volt. A fanguák a madarat Tio-Namalának. eltűnt a szigetről az ombufa is. mint egy kitömött pár Párizsban. aminek a jelentése nagyjából hahagáj. aminek semmi köze az emberhez. Fénykorában legalább annyi volt belőle. gúnyos nevetésre emlékeztette őket. hogyan vadásszák és tálalják föl uraik a legváltozatosabb és legízletesebb formákban a hahagájt. és tovább olvasott. látványosan tarka mézevő madár. fél tucat csontváz és néhány maréknyi csont. Fölöttébb különös fa volt ez. akik nap mint nap láthatták. egy másik kitömött pár Antwerpenben. Töltött magának még egy pohárral. Az egyesek szerint a Rodriguez-szigetek egyik ritkafajával rokon. s egészen mostanáig – akár a legtöbb ember – ezt természetes folyamatnak tartotta. az is jóval több mint háromszáz éves. elpusztítod az erdőt is.és kísérőit. mint az óriás teknősbékából.

így hát Zenkali monopóliuma ez az igen figyelemreméltó fa. Ráadásul a fa igen gyorsan nő: öt év alatt eléri teljes magasságát. hogy a fa szív alakú. s mint a madár. A fa kiváló tulajdonságai ezzel még nem érnek véget. leszámítva a csekélyke kézműipart. fürtökben növő virágok gazdag. az amela is ellenáll minden rovarnak. a teste súlyos. Ezzel szemben Zenkali egyetlen növénykultúrás szigetnek tekinthető. így a sziget számára gazdasági szempontból létfontosságú (lásd Gazdasági viszonyok). A múltban több kísérletet tettek. törzse átmérője vagy harminc centiméter.amelalepke. hogy még egy közgazdász is csak nagy nehézségek árán tudná bonyolultabbá tenni. A fa hat-nyolc méter magas. minthogy a világ más vidékein nem él áfát megtermékenyítő amelalepke). s a világon sehol másutt nem található meg (sőt fölöttébb makacsul ellenáll a meghonosításnak. és ez – a testét borító tollszerű pikkelyekkel együtt – az első pillantásra inkább madár. még az erőteljes termesznek is. ami az ilyen kis trópusi szigeteknél egyáltalán nem jellemző. aranysárga és szépen erezett. bíborvörös. a fa finom és kemény. mind az építőipar számára. hogy behatoljon az amelafa trombita alakú virágjába. Az utasítást követve Peter föllapozta a Gazdasági viszonyokat. Zenkali szerencsésnek tarthatja magát. az amela. amely a gyógyszergyártás fontos alapanyaga. a szigeten nyomban betiltották mindenfajta rovarirtó szer használatát. hogy Zenkali önellátó legyen banánból. amelyről nevét kapta. E nagy rovar szárnytávolsága tíz centi. S mintha mindez még nem lenne elég. A gazdaság alapja egyetlen fa. mint lepke benyomását kelti. trombita alakú. A hosszú. nem mintha kedvelte vagy értette volna a témát. cukornádból. . Mint már említettem. amely túlélte az európai inváziót. A kolibrihez való hasonlatosságát növeli rendkívül hosszú szívószerve (teljesen kinyújtva tíz centiméter). Akár európai megfelelője. Röptében alig látni a szárnyait. Egyik sem járt sikerrel. melyek mindegyike igen magas (s ugyanakkor kizárólagos) jövedelmet biztosít Zenkalinak. garantálva a jövő gazdasági biztonságát. így hát a mindennél fontosabb amelafa kedvére fejlődhet. sem olaja. Örömmel tapasztalta. hátrafelé is tud röpülni. nehéz és páratlan (a rózsa meg a szegfű illatát egyesítő) illatanyaga igen keresett a parfümiparban. így hát ipara sincs. amiért nincsenek értékes ásványai. a közelmúltban kiderült. Mihelyt fölismerték a rovar és az amelafa közti összefüggést. Zenkalin egyedül ennek a rovarnak elég hosszú a szívószerve ahhoz. nagy fekete-arany pöttyökkel. mely furcsán hajlott madárcsőrre emlékeztet. s azóta a sziget gazdasági élete ezen áfán alapul. Bíborvörös alsó szárnyát széles fekete sáv keretezi. csak mert a lehető legtöbbet akarta megtudni a szigetről. Ha meggondoljuk. Ez természetesen azt jelenti. ez is igen sebesen röpül. melyet kolibrilepkének is neveznek. bár a legjobb minőségű deszkát a hétéves fa szolgáltatja. így hát a fa igen értékes mind a bútoripar. hogy a többi rovarnak sem esik bántódása. Felső szárnya hamuszürke. ezért fölhasználják a legkülönbözőbb iparágakban a precíziós műszergyártástól kozmetikumok készítéséig. méghozzá a lehető legfinomabb. ez az egyetlen őshonos fa. ezért éghajlata rendkívül kiegyensúlyozott. hogy mi történt a világ többi részével. Akár a cédrus. s megtermékenyítse áfát. húsos leveleiből szárítás és vegyszeres kezelés után amineaphron nyerhető. mely még a pálmán is túltesz sokoldalú hasznossága szempontjából. A szenderek családjának ez a páratlan tagja sok szempontból hasonlít az európai szenderre. fürtökben termő gyümölcsből olaj készül. így hát ez a páratlan fa négy igen fontos terméket nyújt. ezért Zenkalit elborítják az ártalmas rovarok. Aztán napfényre kerültek az amelafa kiváló tulajdonságai. skarlátvörös. hogy Zenkali gazdasági élete oly korlátozott és egyszerű. A kissé szamócára emlékeztető. ananászból és így tovább. Szerencséjére Zenkali kívül esik a ciklonok és hurrikánok zónáján. A törzs egyenes és sima.

akivel megoszthatná magányát. Mellét és pocakját sűrű. he? Én megtanítasz önt görög táncra… a legjobb táncra a világonsz. he? Mi fogsz ünnepelni utolsó estetsz Zenkali előtt. Foxi – jelentette be elégedetten –. a fogásoktól függően. néhány mérföldnyi távolban feküdt Zenkali. s a kapitány zengő basszusa száll a holdfényes tenger fölött. a tenger tükre pedig milliónyi ezüst pikkelyre tört. kócos haja az égnek . görög vacsorátsz. Akkor természetesen még nem tudhatta. Megdöbbentő volt. Milyen kegyetlen sors. s nyomban szíven ütötte a bánat. két végén a két vulkánnal. aki helyet foglalt. A szigetet fehér tajték ölelte ott. Nem csalódott. faja egyetlen túlélőjének sehol egy hozzá hasonló társa. Mr. fölöltözött. A porcelánkék égre narancs sugarakat festett a fölkelő nap. Kissé jobbra. míg a fának. – Senki. hogy Zenkali már látható. s meztelenül zuhant végig a priccsen. csupán a vulkánok és dombok vetettek bíbor-fekete árnyakat. he? Mi fogsz inni és táncolni? – Táncolni? – rémült meg Peter. amint a fölkelő nap fényében egyre élénkebbé és ragyogóbbá váltak a sziget színei. Végül – miután örök barátságot esküdött Pappasz kapitánynak meg az összes zenkalinak – Peter kéjesen dalolva letántorgott a kabinjába. – Köszönöm – mondta Peter. Minthogy biztos volt abban. hogy karjai a vigyorgó zenkalik barna és izzadt nyakára fonódnak. a tenger mélykék és opálos. fekete mackóbunda borította. megmosdott.A halványuló fényben fújtató lihegés és átható fokhagymaszag jelezte a kapitány érkezését. s már látta is magát Pappasz kapitány medveölelésében keringőzni a fedélzeten. A hajnali fényben az egész sziget sötétzöldnek látszott. MÁSODIK FEJEZET ZENKALI ZAMATOK Legnagyobb meglepetésére reggel ötkor és minden macskajaj nélkül ébredt. s ha nem is teljesen ura a lábának. akivel táncolhatna. – Táncolni – ismételte eltökélten a kapitány. kedves. – Mi fogsz különleges vacsorátsz enni ma este. de jókedvűen ropja a fedélzeten. Aztán három ifjú zenkali egészen meggyőző görög táncot mutatott be. hogy ő így szórakozik. itt-ott tengeri madarak kis csapataitól tarka. hogy megmentsen. ahol a tengerár megtört a részben alámerült korallzátonyon. Pappasz kapitány jelent meg a hídon: jóízűen ásítozott és vakaródzott nyitott ingében. A kiváló és mammutméretű vacsorát mérhetetlen mennyiségű vörös. Peter elbűvölten nézte. öreg ombufa – mormogta álomba merülve – Jön már Peter Foxglove. akivel dalolhatna – motyogta szomorúan Peter –. hogy nem a levegőbe beszél. Igen jól látszott holdsarló alakja. – Görög táncotsz. lélekben fölkészülve az alkoholos és atletikus estére. s mindkét vulkán tetején hetyke reggeli felhősipka díszelgett. – Föl a fejjel. hogy hurkaujjai milyen édes dallamokat csalogattak elő a hangszerből. s jókora pohár italt töltött magának.és fehérbor kísérte. miközben zokog a buzuki. A levegő hűvös és csöndes volt. senki. Közben eszébe jutott az ombufa. és a hajó elejére sietett. Ruháit a földre dobta. melyet Pappasz kapitány kísért buzukin nagy lelkesedéssel és érzéssel. A jó bortól és baráti érzelmektől fölhevült Peter egyszerre csak azon kapta magát.

annak egyszerre izgalmas. de a zenkali zátonyt jól ismerte. és ismét ott állt a hajó elejében. – Minden görög jó tengerész… a legjobbak a világonsz. ő nincs közel. aranyok. mint minden bajok orvosságát-. – Meghiszem azt! – ordította vissza Peter. hogy tisztán látszott a korallok alkotta táj a felszín alatt. Dzamandzarnak a kikötője volt. he? Egy óra múltán Peter már összecsomagolt. hullámzó habszőnyegen. hogy aztán a zátonyon belül hánykolódó habágyba olvadjanak. – Jó reggelt – harsogta le Peternek. he? Peter hirtelen rájött. ami a parttól a hegytetőig az egész szigetet borította. lágy parthullámokon ide-oda ringva pöfögött az Androméda III vidáman. he? Két-három óra múlva befutunk. A csinos kis deszkaházakon szalmatető. Ezen a gigantikus áradaton. ha közelebb érsz – mondta a kapitány.meredt. – Nem. Mr. és merész nekifutással átjutott a résen. de vagy huszonöt méterre attól a valamitől. bíborvörösök. Ön látsz Zenkali. he? Szép sziget. melynek tetején rózsaszín kőből épült. jó a testneksz. – Három óra? – csodálkozott Peter. ahol törés látszott a hosszú. he? – Sonkaforma mancsával integetett Peternek. s az öblök vize oly halvány és áttetsző kék volt. ahol Zenkali fővárosának. s Peter megpillantotta a kikötő kőgátját és mögötte – a gyöngéd dombokon szétterülve. olyan éhes vagyok. Aztán az öböl megnyílt előttük. A sziget most fölmagasodott és fürdött a napfényben. kékek és sárgák tarka szövevénye. párhuzamosan a habzó. A kapitány éles fordulatot tett az Androméda III-mal. A törés nem volt szélesebb harminc méternél. és be-siklott a lagúna sima. gondolta Peter. mintha tarka építőkockákat dobtak volna a bougainvilleabokrok . Foxi? Éhes vagy. amilyen csak a trópusokon látható. – De még mennyire – kiáltotta föl a kapitánynak –. – Látsz ön. ami biztos hajótöréssel fenyegetett. a két távoli vulkán előterében – a várost alkotó tarka házakat. – Ön kérsz reggelitsz. győzedelmes vigyorral. Öt perc múlva horgonytsz vetsz. egyenest a Hahagáj-öbölbe. milyen pokoli jó tengerész vagyok! – ordította Pappasz kapitány a hídról. sziszegő. széthulló habbá omlott. amint átfutott a borotvaéles korallperemen. a hosszú. gyémántfényű vizére. Hajóját addig vitte a zátony mentén. Félhold alakú homokszegélyek fehérlettek. sistergő zátonnyal. A zátony hattól tizenöt méter széles volt. Zöldek. – Mert jó a görög tánc – nyilatkoztatta ki a kapitány. rózsaszínek. soha jobban. Az Androméda III átpöfögött a lagúna áttetsző vizén. s vagy félméternyire a felszín alatt húzódott. – Hiszen már olyan közel van. aztán megrázta magát. végig a parton. – Hogy ön érzed magad? – Remekül – mondta Peter –. Megkerültek egy földnyelvet. A hajó egy pillanatra megremegett a kék hullámizmok szorításában. Aki az ilyesmihez nincs hozzászokva. amely kiemelte a ragyogó lombsátrat. Ez lehet a palota. – Talán meg kellene kérdezni a szakácsotsz. Minden ház más és más alapszínben pompázott. hogy a hajója talán mégsem tökéletes minden szempontból. arcán hatalmas. míg oda nem ért. aztán eltűnt a parányi kormányosfülkében. hogy farkaséhes. hogyan jutnak át a zátonyon. hogy föl tudnék falni egy lovat patástul! – Nem tudom. mert elkedvetlenítette. impozáns épület állt. ijesztő és szívderítő ez a látvány. van-e raktáronsz – ráncolta a homlokát a kapitány. Ő sokkal nagyobb. hogy láthassa. Ezen a nagy lépcsőfokon a tenger megtört. s a hatalmas parthullámok rémi-tő robajjal törtek át rajta. itt-ott néhány tekintélyesebb korallmészkő ház. akár az elefántagyar. Pappasz kapitánynak voltak gyenge pontjai.

– Gazda fog jön velem – mondta. – Ulam. ulam. Kedves Foxglove – olvasta. Ne törődjön semmivel. ulam – mondta a küldönc. hasított botot tartott. Nyilván hivatalos személy lehetett. mint a képe. kavicsos útra. melyeknek a törzse vastag. aztán lánca segítségével hamarosan magabiztosan megállt a part fala mentén. kenyér és kutyák. melyek osztályozására nem jutott ideje. ananász. ami igazán megérdemli a város nevet. kélem. elefántcsontszínű papíron. de bonyolult jelet fújt. Az ajtót végül egy ropogós fehér egyenruhát és széles. mert skarlátvörös fezt. Mikor a külvárosba értek. amikor az Androméda III nagy csörrenéssel és csobbanással horgonyt vetett. – Jó leggelt. hogy frissítőt szívjanak a szirmokból. kék térdharisnyát viselt. Ő fog küld majd gazda csomagjai. Míg vártak. és ezüstsípot vett elő a zsebéből. – Mi fog megy Hannibal gazda házába csaszi-csuszin. Óriás fák erdeje vette körül. Csak kövesse a hasított pálcás fickót. Itt egy város. és barna cipője legalább olyan fényesen csillogott. finoman faragott javai paravánból készült ajtónál a küldönc megállt.bíborvörös gomolyfelhői. vastag. – Köszönöm – mondta lenyűgözve Peter. akár egy perzsaszőnyeg színeinek illata. pedig még bele se szagolt. Kezében – kissé oda nem illően – hosszú. Peter el volt bűvölve. . A küldönc széles vigyort villantott Peterre. ami annyira egyedi. mangó és citrom részegítő illata. Mr. vörös selyemövet viselő zenkali inas nyitotta ki. gondolta. a paliszanderfák meghökkentő kékje és a vérvörös virágban álló cserjék csoportjai közé. Egyetlen lap volt. milliónyi virág illata. hogy képtelenség összetéveszteni a világ bármely más közösségével. a riksák ráfordultak egy széles. vékony. ahol két tágas kosarú – némileg bambusz strandkosarakra emlékeztető – riksa várakozott. – Isten hozta. csacsik és csatornák szaga. A küldönc fölvezette Petert a bejárati lépcsőn. üdvözlöm. és ő is megpróbált tisztelegni. Mr. – Itt könyv neked. mert egy fölöttébb nagy és fölöttébb ragyogó zenkali jelent meg előtte a fedélzeten. s a bot hasítékából összehajtott papír lógott ki. meg a kék ég és a hajnali harmat illata és milliónyi más szag. ulam. a napfény szaga a száraz leveleken. Ez fölülmúlta legmerészebb álmait is. s néha meg-megpihentek. alacsony ház előtt. ulam. Hannibal gazdától. a küldönc a másikba. ulam – magyarázta. verőfényes verandán. melyek – akár az égbolt lehullott foltjai – a virágok körül köröztek. Rövid. és szétnyitotta. Ám az illat sem ábrándította ki. melyet megült a medencényi agyagkádakban meg függő kosarakban pompázó. Peter óvatosan kiemelte az üzenetet a bot hasi tékából. H. Peter elgyönyörködött egy sereg hatalmas kék lepke röptében. Olyan részegítő. termetes zenkalikkal a rúdjaik között. égett fa. majd megálltak egy hosszú. A küldönc odanyújtotta a bot hasított végét. Peter beszállt az egyikbe. hogy egy-egy város megítélésénél mennyit számíthat az illat. s hamarosan már a város utcáin gurultak. – Ön fog jön. Máris szenvedélyesen szerette. A meleg levegő elhozta Peternek Zenkali illatát. félig leégett és egymásba olvadt fekete gyertyákra emlékeztetett. Foxglove. kalligrafikus kézírással. elegáns. Peter kábultan követte a hasított pálcás embert le a hajóról a rakpartra. át a széles. milliónyi virág illata. fehér zsinóros sötétkék zubbonyt. Foxglove – mondta. fehér sortot. Ragyogó mosollyal és enyhe meghajlással üdvözölte Petert. Pálmaolaj és kókusz-tej. papája. A két hatalmas. olyan tarka keverék volt ez. elle… A gazda fog vál ön. holott jól tudta. és peckesen tisztelgett. amire büszke lehetsz. tengeri só és friss hal.

egy ír farkaskutya. akkor megszólalt: – Kelem. tisztelettel kopogott. ahol a hihetetlenül magas. halovány borostyánszínű hintaszék állt. gyöngéden rezegtek az enyhe szellőtől. – Takarodj. ezüst jégvödör állt. tarka perzsaszőnyegek borították. a térdét átkulcsolva pedig ott . mint egy nagy tűz melege hideg éjszakán. Sasorra alatt külön életet élt nagy. A medence közepén öt méter magasba szökkent a szökőkút vize. hogy Peter első pillantásra szelídített medvének nézte. lándzsák. kiterjesztett farkuk képezte a széles. te analfabéta gyilkos. aztán a hang fölharsant: – Hát ne állj ott. Szemlátomást nem szegte kedvét sem a hang harciassága. tarka. soha többé a szemem elé ne kerüljön az a nyomorult. két pekingi palotakutyácska. Ebben a lélegzetelállító székben. te. négy törpespaniel meg egy tibeti véreb feküdt. Az inas megállt egy ajtó előtt. tarka selyempárnák felhőjében trónolt Hannibal Hubert Hildebrand Oliphant. és bekísérte Petert a tágas és fenséges terembe – szélessége tíz. te nyavalyás hiányzó láncszem. tarka bokrokra. A kutyák között. talán elfelejtem a bűnödet? Ha nem volnék olyan jóságos és szelíd ember. ha hízelegsz. fehér pamutingben. Zenkali császárának és kormányának politikai tanácsadója. Ennek az embernek a személyisége éppannyira érzékelhető volt. Peter csak ámult és bámult. aztán fejét félrebiccentve várt. rajta iratok. kötelességemnek tartanám. de a tarka kötésű könyvekből a földre is jutott bőven. hosszúsága legalább húsz méter –. fekete majompofád. hallod? Az inas kinyitotta az ajtót. folyóiratok és tudományos kiadványok hatalmas halmai. A mellette lévő asztalon több palack meg egy nagy. vörös-arany. sem amit mondott. gyönyörű impresszionista festmények. csillogó szem nézett a világra vidám arroganciával. A faragott kasmíri fából készült sötét. Mindenütt könyvespolcok álltak. fehér mennyezet alatt hatalmas ventilátorok forogtak. küldd be az új gazdát egyszeriben. Foxglove jön vala. busa fejét acélszürke sörény koronázta. batikolt kendővel a derekán. Bozontos szemöldöke alól cigányosan fekete. A széke körül egy buldog. kínai selyemfestmények díszítették. Zömök és vaskos volt. érzéki és gunyoros szája. pajzsok meg elefántcsont faragásokkal és finom porcelánnal teli vitrinek borították. résnyire nyitotta az ajtót. melyek mindegyikén tarka thaiföldi selyempárnák tornyosultak. ulam. akár fekete szélmalmok. – Kifelé. Mr. színük szinte versenyre kelt a festmények színeivel. és átvezette Petert a tágas előcsarnokon. egy hatalmas. s ezüstliliomként ragyogott a napfényben. A karfa két finoman faragott páva volt. barackszínű párnán. Hannibal Oliphant hangja volna ez? Az inas türelmesen megvárta. – Kifelé… kifelé! – hörögte a hang. A fényes padlót vagyont érő. míg a hang tulajdonosa levegőt vesz.Megfordult. – Takarodj! – bömbölte odabentről egy félelmetes hang. te bennszülöttek alja. egy dalmata. bő ujjú. A falakat különös maszkok. Az egyik nyitott franciaablak mellett csodálatosan faragott. A szoba egyik végében óriás íróasztal állt. és bedugta a fejét. mozgékony. legyező alakú támlát. – Ez Hannibal gazda – mondta nem minden büszkeség nélkül az inas. te analfabéta pogány… vidd az istentelen irhádat messzire a fájdalom eme hajlékától. súlyos bútor jobbára alacsony heverőkből és székekből állt. ovális medencéhez vezettek. Az egyik oldalon öt magas franciaablak nyílt a verandára. Az utóbbi akkora volt. Azt hiszed. fölkunkorodó orrújávai papuccsal a lábán. tibeti imamalmok. s azon túl a zöld pázsitra meg a virágzó. Kis szünet. melyek egy terrakottacsempével kirakott. Alattuk terebélyes kínai vázákban szebbnél szebb orchideák pompáztak. hogy húszévi kényszermunkára ítéltesselek gyilkossági kísérletért. kínai selyemtekercsek. antik mordályok. melynek falait hosszú.

Wells igazán jót mulatott volna ezen a helyzeten. hogy óvatos lesz. telt ajka nevetésre állt. A dögök tudják. már-már ibolyaszínű szem csillogott. miért küldött Sir Osbert. Peter azon töprengett. bőven volt alkalma hölgyek társaságában forgolódni. a sötét. és úgy határozott. G. és Peter örömmel fedezte föl a lány alig érezhető. – Hála egy nevetséges rendeletnek. melynek nagyságát csak kiemelték az apró. és kevert Peternek egy rumos kólát. Audrey. Hannibal éles pillantást vetett rá. Hannibal gunyoros mosollyal. vagy olyan hangja van. Hannibal odamutatta Peternek bepólyált kezét. ha ugyan tudsz még mozogni. hogy ne szakadjanak bele a hangszalagjaim az ordításba? Peter nagy nehezen összeszedte magát. és odament a lágyan himbálódzó hintaszékhez. mint az öklöm. – Köszönöm – mondta Peter. minthogy a jobb keze be volt pólyázva –. – Szólíts nyugodtan Hannibalnak – mondta –. és nem hiányzott belőle némi természet adta báj sem. ahogyan mindenki. mint aki segítségre szorul? – Éppen az imént volt rá szükséged – mutatott rá Audrey. Mégis hatalmas. Ma reggel például beröpült nagy zümmögéssel és gyilkos szándékkal egy lódarázs. drága fiam. Sötét haja. hogy Peter kis híján elejtette a poharat. – Hát úgy nézek én ki – fordult Audreyhoz –. mire a hülye egy teniszütővel leütötte a vérszomjas bestiát. – Úgy tudom. mint egy halaskofának. szükséged van segítségre. Peternek eszébe jutott bácsikája gúnyos megjegyzése – „az az ütődött Oliphant” –. ezért aztán uralkodnak rajtunk. fürtjei akár a holdfényben fürdő folyó hullámai. hogy oltalmazza meg a gazdáját. Hannibal fölhúzta szakadozott. Hívtam az én Neander-völgyi inasomat. Attól tartottam. ívelt szemöldök alatt hihetetlenül kék. mint egy rabruhás gengszter. A karcsú lány őszibarack bőrét bronzbarnára sütötte a nap. de remélem. hogy az isten tartsa meg? Peter meglepetten nézett rá. egyenesen a mellemre. talán rám is vethetnél egy futó pillantást – mondta. aztán fölcsillant a szeme. H. kínáld meg a fiút egy itallal – mondta Hannibal. Piciny. – Ülj le. a derekáig hullott alá. és büdös a szája. Minthogy Peter huszonnyolc éves volt. ülj le. szóval te vagy Foxglove? Sir Osbert unokaöccse? Volt valami furcsa abban. Önkívületéből Hannibal Oliphant gúnyos hangja zökkentette ki. mandulavágású szeme volt a legfigyelemreméltóbb. ezt nem rója föl bűnömül. – Igen. picit pisze orrát finom szeplőcskék pöttyözték. A csöppet kiálló arccsont fölött.ült a legszebb lány. csíkos. – Ha esetleg befejezted Miss Damien kétségtelenül valós bájainak csodálatát. jóképű. – Hogy segítsek neked – mondta zavartan. hogy itt csak két eset lehetséges: ez a szépség már holmi mocskos. ahogy Hannibal a nevet mondta. szellemileg visszamaradott és teljesen méltatlan hím felesége. állandóan a leggonoszabb indulatú rovarok ostroma alatt állunk. Olyan elbűvölő mosoly kíséretében adta oda. fekete pöttyök. hogy nem eshet bántódásuk. és még kényelmesebben befészkelte magát párnái közé. – Miért nem jössz ide. melyet egyszerű aranycsat fogott össze. De ettől a lánytól elállt a lélegzete. akit Peter valaha is látott. uram – mondta –. . és vagy kétszer akkora. A lány fölállt. ír akcentusát. – Nos – kérdezte az italát kortyolgatva –. ide-oda hintázva nézte a jelenetet. amely megtiltja a rovarirtó szerek használatát. fehér lobogóhoz hasonlatos szemöldökét. – Úgy – nyújtotta Hannibal Oliphant a bal kezét.

Olyan trópusi paradicsomnak írta le. de én nem vagyok az ő embere. meg a zenkali rendíthetetlen nyugalma. Mondd csak. miután ezt tisztáztuk. hogy miért vannak itt. mint holmi keleti kalmárnak. és mihelyt rájöttem. alig tudok kijönni – pillantott körül Hannibal a hatalmas teremben.hogy a szörnyeteg átdöfi a szívemet. nyugodtan beszélhetünk. hogy koldus módra tengődöm. és nem osztom a nézeteit. – Bizony így történt – mondta halkan Audrey. hogy „legyenek a segítségemre”. . én nem vagyok kém. pontosan értem. Ha a bácsikám ilyesmire kért volna. Én szeretem őket. mire a dög a kezembe döfte a fullánkját. Peternek eszébe jutottak a szidalmak. aki ért valamicskét az elsősegélynyújtáshoz. és dolgoznia sem kell. amilyen talán csak a mesékben létezik. ezen az isten háta mögötti. – De hát mivel van baj? – kérdezte Peter érdeklődéssel. Fölvette az egyik pekingi palotakutyácskát. – Félre ne érts. – Igazán nem akartalak megsérteni – mondta engesztelőén Hannibal –. mint lepke a borostyánban. – Olyan gazdag. – Sóder? – nézett nagyot Hannibal. kénytelen voltam hazaküldeni őket. melyeket Hannibal az inasára zúdított. és áradozott a szigetről. – Kétségtelenül ő az egyik legundokabb ember a szigeten. – Honnan veszed ezeket a kifejezéseket… és hogy érted azt. – Rendben van. hogy részt vesz mindenféle cselszövésben. – Hugó Charteris barátom. és úgy dajkálta. hát abban leli örömét. – Az ír parasztság mindig rebellis volt – nézett Hannibal bánatosan a lányra. – Ne vegye komolyan Hannibalt – mondta a lány. hogy a kis állat szinte dorombolt élvezetében. Peter a lányra nézett. fiam. Hannibal elvigyorodott. De ez valódinak látszik. azért küldött az az utálatos bácsikád. hogy egyszerűen szerelmes vagy ebbe a szigetbe és valamennyi lakosába. de őszintén. és úgy értem. és nem lennél hajlandó sehol másutt élni. hogy erre az isten háta mögötti. mert Hannibal panaszkodása komolynak tetszett. Szerencsére jött ez a lány. Olyan tehetsége van a cselszövéshez. hogy kémkedj utánunk. – Bárcsak fizetnének. a földi paradicsomot kerestem. primitív szigeten. hogy sóder? – A kifejezéseket tőled veszem – mondta mosolyogva Audrey –. hogy szabaduljak tőle. – Ez sóder. mióta. mint Krőzus. ezért kétségbeesett kísérleteket tettem. de a bácsikád már három ilyent küldött. mint valami szigonyt. A bácsikád gyűlöli a bennszülötteket. hogy a bácsikám vén csirkefogó. így nem kellett a karomat könyökből amputálni. amivel a szidást fogadta. aki egy hónapot töltött itt. amikor hazatért. – Mindennel – mondta tömören Hannibal. Hannibal nyilván meglehetősen sajátos módon szereti a bennszülötteket. – Igen. tudom. és mi történt? Itt csücsülök. igen – mondta bánatosan Hannibal –. aztán Peterhez fordult. most nem lennék itt. – Ostobaság! Ne hallgasson rá – mondta Audrey. és… – Ide hallgass – szakította félbe Peter –. és nagyot sóhajtott. – Mondd meg nekem. hogy miről beszélsz. volt valami különleges okod. még ha fizetnének sem. Én is egész életemben az ideális helyet. feketék lakta szigetre gyere? – Igen – mondta Peter. rosszul kormányzott. Csönd támadt. Ám a helyzet az. már nem is tudom. és a túlzásai nem ismernek határt. – Nos – mondta könnyedén Hannibal –. te is jól tudod – mondta Audrey.

most egyszeriben rájöttek. hogy miért – mondta Audrey. nem lenne hasznos a sziget számára. Gyakorlatilag néhány hónappal ezelőtt már meg is valósult a dolog: pompásan tudtak veszekedni egymással. Negyedszer. ahol lényegében nincs faji ellentét. és vártam. Aztán folytatta. először is. Csupán arra kíváncsiak. ám a legtöbben nem gondolják végig. hogy aztán megismerjenek. hadd halljam a legrosszabbat. mit kell eltűrnöm ezektől a hálátlanoktól? – kérdezte Petertől Hannibal. másodszor. hogy miután katonai szempontból hosszú évekig teljesen hasznavehetetlennek tartották Zenkalit. és nem is szabad megállítani. hogy rossz helyrejöttél. – Rögtön elviszlek Csaszihoz. – Én mondom. most már nincs mese. ismét megtöltötte a poharát. – Mindig ezt mondod. csak kétszer olyan zsúfolt. hogy mindenki békén hagyja. ha itt fogok dolgozni. olyan pokolba. – Dióhéjban arról van szó – morogta Hannibal –. mely leginkább arra szolgál. ha nem panaszkodik. s lábával néha meg-megvakargatta egy-egy szunyókáló kutya fülét. Ez a hely annyi szellemi táplálékot nyújt. ezért az emberek megmaradnak falun. tanácsot is adtam. – Nehéz megmagyarázni. Véleményem szerint nagyon sok az álszent duma világszerte a „haladásról”. és koncentráljunk kizárólag Zenkali páratlan helyzetére ebben a világban. leszámítva a fanguák és ginkák alkalmi lándzsarázását.Aztán szeret panaszkodni. melynek az volna a célja. Leült. Egyszerű udvariassági látogatások. ami velejár. és elűzze unalmukat. és az itt élő európaiak szellemi színvonala alig haladja meg az átlagos kreténét. Túl azon. aztán beugrunk a kormányzói palotába. ha éppen szükség volt rá. ahol nincs nehézipar és alig van könnyűipar. én meg csak ültem. Fölállt. sem olaj. De most hagyjuk a nagyvilágot. mit kell tennem? – Nem sokat – mondta kedvetlenül Hannibal. Csak arra kérlek. leszámítva a munkaképtelen. mert Zenkali valóban páratlan. Harmadszor. Ártalmatlan jószágok. mint a highgate-i temető. és komor ábrázattal hintázott. Ám az itteni helyzet csöppet sem ártalmatlan. Pedig nem erről van szó. és az egy kissé zavaros volt. hogy fölvirradjon a nagy nap. hogy az egész terv nagy marhaság. még ma is olyan messze van mindentől. amely. sétálni kezdett föl-alá. drága fiam. hogy az az úgynevezett haladás nem hanyatlást jelent-e valójában. az a személyes véleményem. – Látod. nincsen-e véletlenül négy szemed vagy valami hasonló. És akkor valami őrült a Whitehallban kitalálja ezt a repülőteret. Hol találtok még egy olyan országot. hogy ez az ideális hely egy baromi nagy repülőtér számára. Hallottál róla? – Csak Pappasz kapitánytól – mondta Peter –. hogy tiszteletünket tegyük őnagy-méltóságánál. mert az embert még utóbb holmi iszonyú vén vaskalaposnak. ahol nincsenek értékes ásványok. Ötödször. hogy. A bennszülöttek kőkorszaki színvonalon állnak. és alapvetően mezőgazdasági társadalmunk nemcsak hogy számunkra termel . mindenfajta haladás kerékkötőjének tartanák. bárhogyan szeretnék is egyesek. – Zenkali önrendelkezési jogot kap. úgymond. Először is. De csak akkor kell komolyan aggódni. ezért egyetlen nagyhatalom sem kívánja az országot a védőszárnyai alá venni. hogy ne keress itt semmiféle kultúrát. de sohasem magyarázod meg. amilyenről még Dante sem álmodott. – Nos – mondta Peter –. hogy kielégítse a büszkeségüket. távol tartsák az oroszokat az Indiai-óceántól. ahol teljes a foglalkoztatottság. hogy a repülőtér meg mindaz. krónikus alkoholistákat és öregeket. A folyamatot nem lehet megállítani.

nagyot kortyolt. De én mondom. – Mármint a nyilvánvaló okokat leszámítva. az biztosítja gazdasági egyensúlyunkat meg azt. hogy ez a sziget páratlan. de még egy kis exportra is futja. ez nem közönséges repülőtér. Szerinted hogyan fogják ezt megoldani? Úgy. Ez a fa évről évre olyan gazdasági egyensúlyt biztosít nekünk. tyúk főjön a fazekában. hogy van egy kis féltékenység a ginkák meg a fanguák . és ez a legfontosabb. már csak azért sem. ebből még baj lesz. nem is lehetnek ciklonok. Hála ennek a figyelemre méltó fának. az összes nyomorúságos velejárójával. Közben az a hétpróbás gazember. hogy miért. én ellenzem az egészet úgy. hogy megkaparintotta az egyetlen völgyet. és nyugtalanul járkálni kezdett. hogy megfeledkeztem néhány alapvető védekező lépésről. ezen a szigeten egyetlen igazán fontos dolog van. Ám ha engedélyezzük ezt az ostoba repülőteret. és az importált javakra kivetett vám oly kicsi. Lajossal szólva. Hatodszor. Végiggondolni sem merem. s egyik lábát a tibeti véreb széles hátán nyugtatta. Aztán megállt. hogy szinte elhanyagolható. hogy a nagyobb hajók is kiköthessenek. ez katonai létesítmény. és az az amelafa. – Drágaságom – mondta Hannibal –. mert nagyon nehezen megközelíthetők. mint Plymouth kikötője. hogy robbantanak egy átkozottul nagy lyukat a zátonyba. ha továbbra is ettől az egyetlen fától függ? – Miért ne? – kérdezte Hannibal. míg ilyen vagy olyan döntés nem születik. S amióta annak a rühes kutya Ludzsának is benne van a dologban az a mocskos keze. Rá kellett volna vennem Csaszit. – Jól értsd meg. – De miért? – kérdezte ismét Audrey. a jövedelemadó gyakorlatilag ismeretlen. hogy a szigetlakók a lehető legjobb körülmények között élhetnek. ahogy van. Jön egy jó ciklon. Senkinek sem kellettek azok az átkozott völgyek. Nemsokára azon kapjuk magunkat. Ezért mondom. a Mindenható egyedül minket talált méltónak arra. hogy minden zenkalinak. tele bombázókkal. senki sem fog hallgatni rám. először is szükség van egy meglehetősen komoly vízierőmű-rendszerre. katasztrófát jósolok. azaz a legkisebb baj esetén céltáblává válunk. az a gennyedző fekély. fiam. hogy olyanok vagyunk. Annyira igyekeztem meggyőzni Csaszit az egész terv ártalmasságáról. ami lehetővé teszi. így aztán Ludzsa olcsón fölvásárolta őket. Persze piszok olcsón megszerezte a területet. és a sziget egész gazdasága összeomlik. Hogy egyáltalán megépíthessék ezt az átkozott repülőteret. Az lát el minket legfontosabb exportcikkeinkkel. XIV. és amíg a föld nem kezd más irányba forogni. Hannibal ismét fölállt. – Nézd meg Mauritiust. méghozzá az én hibámból. csak rettegni tudok a következményektől. – Ez mind nagyon szép – bátorodott neki Peter a második pohártól –. hogy függessze föl a földeladást mindaddig. nyomban követelni fogják az ipart. Nem. amiből a sziget egész gazdagsága származik.elegendő élelmet (egy-két dolog kivételével). hogy a hétvégén elmenj Dzsakartába bevásárolni. bár attól tartok. – Bizonyára te is tudod. Nálunk nincsenek ciklonok. Mindettől függetlenül képzeld el úgy öt-hatezer unatkozó és fickós ifjú tengerész és pilóta hatását a szigetre. spekulációs ügyletekbe kezdett. amely szinte kizárólag a cukorból él. Nem. A repülőtérnek élelem és víz kell. – Igaz – bólintott szomorúan Hannibal –. hogy megajándékozzon az amelafával. Ludzsa. Semmit sem lehetett kezdeni velük. S mihelyt lesz elegendő áramunk. – Miért? – kérdezte Peter. és itt a hatalmas repülőtér. ahogyan te képzeled. – Igaz. ahol a vízi erőművet föl lehet építeni? – kérdezte Peter. – Még most sem mondtad meg. És ha békén hagyják. de szerinted a sziget jövője szempontjából a legbölcsebb dolog. továbbra is virágozni fog.

mert zenkali-angolul minden írást könyvnek neveznek. tudod. büntetésül adócsalásért. ginkák és fanguák habozás nélkül és egyhangúlag Ludzsára szavaznának. – És mit tudtál tenni? – kérdezte Peter. Azt hiszem. Akárhogy van is. hogy a repülőtér meg a velejáró mizériák jót fognak tenni a szigetnek. amikor útjára indította a könyvküldöncöket? – Könyvküldöncök… az mi? – kérdezte kíváncsian Peter. s ebben a legtöbb zenkali egyetért velem. Ha az öreg Govsza. hány orrot vertek be. és azokat az átkozott völgyeket a ginkák főnökétől. amikor meghallottam Csaszi javaslatát. hogy uralkodó. mindenki rémületére. Csaszi könyvküldönceinek hívják őket. Audrey hátravetette a fejét. ez lesz az utolsó csöpp a pohárban. hogy Ludzsa sok ezer fontot lopott ki a zsebéből. de nem hiszem. – Hát nem volt könnyű – mondta Hannibal. rájön majd. Amikor kinevezte Ludzsát. Ám Ludzsáról bármit elhiszek. és elég nagy hatalmat kapnak. Govsza Manalovobától vette. nem fogja megköszönni. néha bonyodalmakat okoz. és így tovább. hogy miért tette. hasított bottal vannak fölfegyverezve. – Pappasz kapitány szerint Ludzsát megvesztegette az a cég is. szerintem. de szemlátomást azt hiszi. viharos időket látok közeledni. még egy lepratelepen sem tűrnék meg. – Csaszi ötlete volt – mondta borongósan Hannibal. jobban szereti. nagyon ért a politikai manipulációhoz. vendégeket kísérgető küldöncöket. olyankor szokott hibázni. hogy Csaszi olvasott valamit a korai afrikai expedíciókról. és ezért büszkének kell lenni erre az örökségre. aki egyébként igazán rendes vén csirkefogó. – Ennél csak az a rosszabb. hogy égnek áll a hajam. Néha komolyan veszi a szerepét. hogy nem találták föl a kereket. Csaszi válasza. miközben fölemelt és orron csókolt egy . miért. figyelmeztettem is Csaszit. amelyik a vízi erőművet építené – mondta Peter. hogy hallgat rám. de hogy éppen Ludzsa tette. ha a gazemberek szem előtt vannak. De bármilyen pompás és pokoli is Csaszi humorérzéke. mert szerintük ezzel visszaléptünk a kőkorszakba. Ludzsa barátunk fangua. nem lehetett utánanézni. Annak idején gyakorta küldtek üzeneteket hasított botokban. de a milliomossá válás lehetősége túl nagy kísértés volt Ludzsának. Ő a legjobb érv az angyalcsinálás mellett. Nemrégiben a ginkákkal egy kis nehézség támadt holmi földadóügyek miatt. hogy kitalálta az üzenetvivő. hogy ne érje meg nekik kettős játékkal kockára tenni az állásukat. amikor a humorérzékét akarja kiélni – mondta Audrey. ez az egész szégyent hoz minden civilizált zenkalira. hogy mostanáig nem is volt különösebb baj. akik. Ismered a nótát. – Ahhoz képest. viszont ők találták föl a hasított botot. A műveltebb zenkalik fölháborodtak. Hozzá képest Júdás maga Assisi Szent Ferenc. de néha olyan dolgokat csinál. hogy az európaiak mindig szemére vetik a színesbőrűeknek. Van benne valami mélyen visszataszító. Mint akit darázs csípett meg. Azt mondta. Hogy jobban értsd: ha népszavazást tartanánk arról. azt mondta. – Miért ő a fejlesztésügyi miniszter. és önfeledten kacagott. és hogy ezzel tartozik a népének. Másnak sem köszönné meg. Meg nem foghatom. – Amolyan császári küldöncök. – Emlékszel.között. de a hír még friss. hogy ki a legnépszerűtlenebb ember Zenkalin. Ott kezdődött az egész. és megkérdeztem. egyszerűen zseniális volt. miszerint újra be kellene vezetni az emberevést. úgy léptem akcióba. nem pedig szégyenkezni miatta. Stanley meg Johnstone meg ilyesmi. és ez annyira megtetszett Csaszinak. – Téged is egy ilyen hozott ide reggel – mondta Hannibal. ha ennyire megbízhatatlan? – kérdezte Peter. Meg kell mondanom. mint láthattad. – Igaz ez? – Nagyon valószínű – mondta Hannibal –.

nem tudja. akarom mondani. ideje indulnotok – mondta Audrey. máris ingerenciát érzel. ha újra szóba hozná a dolgot. mint dzsinn a palackból. amivel éppen hadonászott. Nos. asszony. – És az emberevés? – kérdezte Peter. Hannibal hátravetette a fejét. – A szerecsenek turbulens módon viselkednek. – Elhallgass. A szerecsenek köveket dobálnak meg ilyesmi… egy derék vén csokibaba meg is vágta magát elég komolyan a kaszával. aki korának híres szakácsnője volt. mármint hogy ez itt szokatlan. Peter kezdte megkedvelni ezt a különös embert. ez volt az a pont. gondolom. – Szóval minden jól végződött? – kérdezte Audrey. még ki nem hűlt ellenséget…” Amikor elmagyaráztam neki. Azt mondta. – Persze – mondta Hannibal –. de szeret borsot törni az orra alá. – Élvezte. vajon miért. Hüvelykujját láthatatlan mellényébe akasztotta. Valahogy így kezdődik: „Végy öt darab. megigazította láthatatlan pápaszemét. de mindenki más komolyan vette… csak láttad volna a kormányzói palotát… volt ám fölfordulás… őnagyméltósága kis híján lebabázott. Néha igazán bosszantóan tud viselkedni. ha lepuffantod a pajtásodat nyílt harcban. ahol finoman közbe kellett lépnem. – A saját gyógyszerével kellett kikúrálnom Csaszit. hangja átcsapott abba a magas. vagy megint túlzásokkal teletűzdelt szónoklatot tart. elmegy még az is. hallod? Te fog fog csaszi-csuszi nyomban. és olyan ragadós volt a jókedve. Nevének hallatára Tómba váratlanul bukkant elő a bútorok közül. De megenni az ellenfeledet… uramisten. hiszen nem maradna utána bűnjelként holttest. miután a vén gazember kedvére kimulatta magát. – Nem szívesen. – Ha a palotába akartok menni. Ezért Csaszi úgy tett. Tudod. – És Csaszi mit szólt? – kérdezte Audrey. lementem a palotába. és előadtam híres „gyarmati” tisztviselő paródiámat. – Nem vagyunk urai a helyzetnek – bégette. – Foxglove gazda meg én fog megy Csaszi palotájába. hogy visszahozza a kannibalizmust. hogy csak vicc. hogy ugrasd. hogy ez gyilkosság lenne. hát nem is hibáztathatjuk Csaszit. ha módodban áll. hogy már Peter is nevetett. Alighogy megismerkedtél vele. . hogy nagyon helyes. Szóval. mintha dühbe gurulna… amennyire csak egy akkora ember dühbe tud gurulni… és azzal fenyegette a lázadókat. de lemondott az ötletről. De nem csodálkoznék. Szerintem valójában azért akarta bevezetni a dolgot. ha egy kis gyilkos galócát teszel a leveskéjébe. Csaszi kedveli a kormányzót. azt mondta. Megmondtam neki. Egyszóval Zenkalin ez valóságos lázadás. annyira odavan érte. – Persze hogy hívtalak – mondta Hannibal. Egy kis erkölcsi előadást tartottam a jó öreg Csaszinak. Mit is akarok mondani. a brit birodalom építőiről ilyen jó paródiát nem látott Eton óta. hogy néha nehéz megmondani. csak hogy reszketni lássa a kormányzót. komolyan beszél-e. – Ulam hív? – kérdezte. Hannibalon és Hanniballal. nyafogós bégetésbe. Talán majd ha megkapják az önrendelkezési jogot. én tudtam.spánielt. mert fennmaradt egy recept az ükanyjától. nem… ez teljesen erkölcstelen… és nagyon nem brit szokás. ne sürgess – zsémbelt Hannibal. melyet csak az Angliában töltött ifjúi évek meg egy előkelő középiskola és egy feddhetetlen egyetem tudnak előcsalni emberi lényből. mivel ebben leli örömét. Esetleg ez lesz Csaszi első rendelete. akinek annyira képlékeny a személyisége. és olyan jóízűen nevetett saját paródiáján. – Hol az a nyomorult bérgyilkos!… Tómba!… Tómba!… TÓMBA! Na végre. És szegény öregfiú igazi jó balek.

Csaszi csoszogói egyenletes ütemben futottak. Viktória korabeli trópusi sisakot. az üzemet az egyik nagybátyja vezeti. kutyuli-mutyulik – harsant föl hirtelen. és rágyújtott egy hosszú. mint ha az embert avatott kalauz vezeti körül az idegen helyen – mosolygott Peter. Három mérföldet kell futniuk a legnagyobb hőségben. olcsó jobbára nem zajos. ulam. – Mi fog megy Csaszi háza – mondta Hannibal a zenkaliknak az egyik riksába szállva –. – Mit csinálsz holnap? – próbálta Hannibal túlharsogni az ugatást. ez is igen tiszteletreméltó állás. mielőtt csuszit vásárolhatnának. végül térdre kell kényszeríteniük egy bikát. melyek rúdjai közé izmos zenkalik voltak fogva. le a lépcsőn a két riksához. nincs jobb. – Én? – kérdezte meghökkenve Audrey. A két deltás zenkali olyan összeszokottan dolgozott. Hannibal az izgatott kutyák kíséretében átvonult a verandán. – És van még egy óriási előnye – mondta Hannibal –: az összes riksa Csaszié. A riksák gyártása az ő monopóliuma. – Miért hívják ezt csaszi-csuszinak? – kérdezte Peter. – Sokkal jobb. hogy a két riksa mindvégig lágyan gurult egymás mellett. semmit sem szeretnék jobban. ulam – mondta Tómba. mint az a sok átkozott autó. aki harsány ugatás közepette állt a hevesen csóváló farkincák tengerében. itt van. hogy Peternek van-e hozzá kedve – mondta bizonytalanul Audrey. – Boldog lennék – vágta rá gyorsan Peter –. ti fog fut gyorsan-gyorsan. – Pompás ötlet – helyeselt lelkesen Peter. – Rengeteg a munkám. mi hall – mondták a vigyorgó fiúk. vagy ez a gazda fog megöl. hogy erre maga a legalkalmasabb! – Holnap reggel nyolc óra tájban megfelelne? – kérdezte Audrey.– Igen. És megígérem. és bozontos sörényére illesztette. Foglalkozz egy kicsit Foxglove barátunkkal… mutasd meg neki a szigetet… ismertesd össze az itteniekkel… te jobban értesz hozzá… a fiú még új itt… szüksége van egy kis becézgetésre… asszonyi kéz. – Nagyon bölcs dolog. – Gyertek. – Mennünk kell… hol a kalapom… miért dugják el mindig a holmimat?… Aha. – Tökéletesen – mondta Peter. és beindíthatnák a boltot. amely mindvégig Hannibal riksája alatt futott. A fiúkat Csaszi csoszogóinak nevezik. A kutyák testületileg fölpattantak. és eltűnt. Miért? – Tégy nekem egy nagy szívességet – kérte komolyan Hannibal. hogy nem lenne jobb egyedül fölfedeznie a szigetet… – mondta a lány. – A városban ez az egyetlen engedélyezett jármű – magyarázta Hannibal. a riksákat húzó fiúk pedig jogdíjat fizetnek Csaszinak. – Igen. ha igazán biztos benne. – Hannibal bácsi elvisz titeket pisikélni. drága fiam – mondta Hannibal. Az egyik párnahalomból előbányászott egy viharvert. a térdig a szirmaik vörös . és a riksák – kerekük alig surrant a vörös földúton – jó iramban szelték a tájat. – Gyere. karcsú szivarra. – Semmit. – Nem tudom. mintha csak össze lennének kötve. A kutyák lihegve ugráltak a kerekek körül a dalmata kivételével. és nem szennyezi a környezetet. meg ilyesmi. Munkát ad. s akár a könyvküldöncöké. – És biztos vagyok benne. gyertek. A fiúknak például igen szigorú vizsgát kell tenniük. Ő találta ki az egészet. – Nem. Peter bemászott a riksájába. – Hát. hogy nem teszek föl túl sok ostoba kérdést. egy mázsa krumplit vagy más zöldséget cipelve. és a két járgány elindult. Ehhez képest az angol vezetői vizsga semmiség. és körülvették Hannibalt. Balra nézve.

Mit fognak csinálni maga nélkül? – Ön tudja a legjobban. csillogó leveleivel és óriás. – Gyönyörű – lelkesedett Peter. kampós orr uralta. és csirkék.” Ezek után szegény öreglány aligha éri meg a százhatodik születésnapját. hogy egy-egy oldalán több a nyomdahiba. fekete szeme kifejezéstelen volt. kivéve engem. Ám egy ír apával és zenkali nyomdászokkal ez szinte megoldhatatlan. drága Hannibalom. Nemrégiben teljesen kiborította az ápolónők szövetségét a Florence Nightingale-ről írott cikkével. finom porfürdőjükből. pulykák csapatai rebbentek föl az út közepén kialakított. s alig egy-két milliméterre nyitotta szét ajkait. kék vizét. mintha csirkecsontból és finom. fehér virágfüzér – előbukkant a zátonyt jelző habperem is. és megállt. hogy még nem ment férjhez. méltatlankodó mekegéssel. Amazuga. tekintete olyan kifejezéstelen volt. Szerencsére uralkodónknak van humorérzéke. és olyan törékeny. és fölhördült. igyekszik az újságban az elírások számát minimálisra csökkenteni.szőnyegébe burkolódzó fák között Peter megpillantotta a lagúna nyugodt. – Csaszihoz megyünk.” A lap egyik belső oldalán pedig ott volt a jobb sorsra érdemes matronának és két fiának a fényképe. Peter érdeklődve nézte azt az embert. – Az apja egy bolond ír. melynek a „ Vörös Lámpás Hölgy” címet adta. hogy ivás helyett inkább egyen. bozontos maniókabokrokkal. akihez érdemes lenne hozzámennie. nem is. mint az öltönye. hogy senki sem nélkülözhetetlen. és távolabb – akár a szélfútta. drága barátom – mondta rendkívül melegen és rendkívül hideg tekintettel –. Öltözékének csúcspontja azonban a rugbyi középiskola nyakkendője volt. nagy. tarka deszkaházak álltak szétszórtan. halványszürke öltönyt és fehér selyeminget viselt. De ott leszek. kókuszpálmával. Ludzsa előrehajolt riksájában. itt jön az egyetlen fekete felhő Zenkali egén. Ezek az aprócska kertek teli voltak cukornáddal. – Hannibal megpillantott egy közeledő riksát. Csak hazaugrom néhány papírért. mint a Canterbury mesék első kiadásában. alig százötven centi magas. barna pergamenből rakták volna össze. árnyat adó kenyérfákkal. – És Audrey segít neki? – kérdezte. Ludzsa pici volt. Arcát hatalmas. ám Audrey nagyon bölcsen nem jön hozzám – kuncogott Hannibal. – Szép lány – mondta elmélázva Hannibal. Épp a napokban jelent meg a címlapon egy fénykép nemes császárunkról meg az általa lőtt két loncsos vadkanról a következő aláírással: „A százötödik születésnapját ünneplő Mrs. akár egy kobráé. a szó klasszikus értelmében. fehér kiskutyafogait. ezzel az aláírással: „Az ördöngös vadász. Jobbra. – Nézd csak. Peter nevetett. szép. kacsák. – Csoda. De a jó öreg Damien mindig bajba keveredik. Elegáns. hová. aki mindig leteríti zsákmányát. melynek patyolat mandzsettája alól aranyóra csillant elő a törékeny csuklón. drága barátom. – Túl sok benne az ír önfejűség… különben sincs itt senki. Amikor a riksa melléjük ért. Makulátlanul villogó cipője nyilván ugyanolyan féltő gonddal készült. amely híres csípős vezércikkeiről. – Hannibal. és rohantak ricsajozva és szárnyukat csapkodva a bozótba. aki mindenkiből ellenséges érzelmeket vált ki. Nem megy véletlenül rosszfelé? Tudomásom szerint rendkívüli ülés van tizenkettőkor. kimutatva apró. amit otthon felejtettem – mondta . a mi Ludzsa barátunk. az édesburgonya nagy. mindegyik a maga bambusszal elkerített kertjében. két fiával. A fák alól kipányvázott kecskék bámultak rájuk tüzes tekintettel. a szelíden emelkedő domboldalon apró. Próbálja rávenni. hová? – Jó reggelt. Ő szerkeszti helyi lapunkat. a Zenkali Hangját. gondozott haja hófehér. no meg arról. Ludzsa – felelte gunyoros mosollyal Hannibal. – Igen is.

és nem üdvözölhetem illő módon. és riksája elhajtott. mely lüktetett és villogott . Az út csigavonalban kanyarodva szelte Dzamandzart. Mr. Nagyon különös – mondta Hannibal. gazda. fehér egyenruhában. és egy kis fekete skorpiót találsz alatta. Mikor a csoszogok megálltak – lihegve és izzadságban úszva –. hogy megismerkedtünk. légy jó fiú. és Peterre pillantott. Gyorsan bevezette őket a palota nagy. micsoda undorító alak. a tágas. Az épületet skarlát és vörös bougainvillea hatalmas paplana vette körül. Hannibal – mondta a főudvarmester fülig érő vigyorral –. korallmészkő épület halvány rózsaszínben pompázott. előttük két hatalmas zenkali katona aranysujtásos. mint aki aludni akar. Ő a macska a galambok között. meg három szerényebb rangú halandó. Az én nevem Murama-na Ludzsa. Fehér galambok csipegettek a fűben. az őrszemek csöppet sem méltóságteljesen igyekeztek előkapni puskájukat. alacsony. Foxglove-ot. A kert közepén kis pagoda állt korallmészkő oszlopokkal. – Jó leggelt. Mr. Malapi – mondta Hannibal kiszállás közben –. – Te jó ég – mondta Peter döbbenten –. kélem. Itt a bársonyos pázsitot húsz-harminc kis szökőkút tartotta üdén csipkefinom cseppjeivel. Odaértek a palotához. olyan a szerkezete. különös. hogy aztán illően tisztelegjenek. a méreg a mézben. – Apró kezével búcsút intett. különös és poros festményekkel teli előcsarnokába. A kapunál két őrbódé állt. mely uralkodónk huncut humorérzékének a terméke. aztán hátradőlt. és fölöttébb hatékonyan fölkavarják a port dobbantó lábukkal. de ennek a különlegesjárműnek. – Mi jön vala Csaszihoz – magyarázta Hannibal –. Hannibal új munkatársa. jó? De ne adj nekik túl sok kaját. Örülök. Hol van Csaszi? Elhoztam az új gazdát. Hannibal. s a pázsit egyik csücskén két páva tárta szét önelégült örömmel pompázatos farktollát. és vidd ezeket a nyavalyás kutyákat a konyhába. nyissátok ki. Bocsásson meg. Jól ismerem az ön drága bácsikáját. – Ön bizonyára Mr. és kockát vetett. Az őrszemek kinyitották a kaput. berakták a bódékba. – Jól mondod – mondta Hannibal.Ludzsa. s a riksák továbbkanyarogtak a hatalmas fák alatt. végül arra a félszigetre ért. Foxglove. kinyílt a palota ajtaja. Ha semmit sem hallottam volna róla. mint valami mestercukrász különös és szépséges tortája. sárga strucctollal. mert aztán összehányják a szőnyegeimet. ön fog jön elle. és a főudvarmester lépett ki skarlátvörös egyenruhában és fezben. ulam. – Isten hozta. ulam. Valami fenyegető. melyeken vastag fagerendák nyugodtak. – Most láttad. jól van. mely a Hahagáj-öböl egyik partját képezte. mint amikor fölemelsz egy követ. – Csaszi keltben. Mikor a riksák befordultak a sarkon. fiúk. míg a másik az eredményt leste. aztán ki az épület által ölelt. és a szemére húzta lehetetlen sisakját. a róka a tyúkólban. De majd legközelebb. fekete nadrágban. félhomályos. ulam? – Jól vagyok. A katonás megjelenést némileg aláásta ugyan. legközelebb. fehér trópusi sisakjukon fenséges. Minthogy puskájukra pillanatnyilag nem volt szükségük. mérgező légkör veszi körül. isten hozta – hajolt meg Peter előtt Malapi. Mr. Hamarosan impozáns kapuhoz érkeztek: a korallmészkő oszlopok közt a kovácsoltvas kapu Zenkali címerét formázta – egy delfint meg egy hahagájt az amelafa két oldalán. s a lég súlyos volt a dús ágyások és cserjések ezernyi virágának illatától. Valóban ismeri a bácsikádat? – A bácsikám sohasem beszélt róla – mondta Peter. hatalmas. akkor is visszataszítónak találnám. napsütötte kertbe. hogy az egyik éppen lekuporodott. hogy nem szoríthatok kezet önnel. hogy bemutassam neki. – Hm. sárga mentében. s közben elgondolkozva piszkálta az orrát.

hogy kénytelen voltam elnevezni Felségsértésnek. olyan hatással van rám. Hannibal? – Szeretnék rámutatni. lapos arca inkább polinéziai. Hatalmas mancsába fogta és gyöngéden megrázta Hannibal kezét. visszatette a szemüvegét az orrára. – Hahó! Csaszi! – kiáltotta fesztelenül Hannibal. remélem. köménylikőr. tömör aranygyűrű volt. hosszú. Egyszerű. isten hozta Zenkalin. kókuszkrém és tej keveréke. Nagy. éppen ez hiányzik ebből a mi nyugalmas életünkből. újságok segítségével próbálom . – Pompás – nyögte rekedten Peter. miközben Peter belekóstolt az italba. és minden ékszere egy vékony arany karkötő meg egy kockacukornyi zafírral ékes. felség – mondta Peter –. Leült. De jöjjön már. és szarukeretes szemüvegét föltolta a homlokára. – Milyen kár – mondta Csaszi komolyan. hogy itt lehetek. késtél. Bármilyen kis mennyiséget fogyasszak is belőle. – Mr. – Boldog vagyok. nedves pázsiton a bougainvillea-lugashoz. uram. te csirkefogó. fehér folyadékot töltött beléjük. s egy hűtőpalackból nyúlós. fehér köntöse – a nyakán meg a mandzsettáján csipke. – Mindazonáltal attól tartok – folytatta Csaszi –. kortyolt a poharából. az egyik lába kilógott. Foxglove – dörmögte a kezét nyújtva –. – Hannibal. s bizonyára igen élvezetes helynek fogom találni a birodalmát. Mély és kellemes volt a hangja. nem. – Milyen kár – sóhajtotta Csaszi. Oliphant célzásával – nem kizárólag szexuális tevékenységgel töltöm napjaimat. – Sajnos. – Amint látja. Körülötte halomban hevertek a különböző nyelvű újságok. uram – mondta Peter. Skarlátvörös kis sapkáját aranyvirágok díszítették. – Sajnos valóban késtünk egy kicsit – mentegetődzött Hannibal –. piros bőrszandált viselt. hogy – ellentétben Mr. néhány toll meg egy nagy jegyzetfüzet várakozott. – Néha úgy érzem. – A saját találmányom – mondta büszkén Csaszi –. A császár százkilencvenhárom centi magas volt. Tama-lavala Umber császár személyét. míg kikászálódott az újságzuhatagból és a függőágyból. Foxglove. Azt hittem. A függőágy mellett egy kis asztalon egy atlasz. bő. Szarukeretes szemüveggel az orrán a Times-t olvasta. elöl jókora gobelinhímzés – nagyjából olyan. melyben négy normális ember is elfért volna. mielőtt ideküldtek. – Barbadosban voltam. de nem húsos. miközben átvágtak a lágy. Kényelmesen pihent a függőágy mély ölében. aztán megborzongott. már nem is jössz – kiáltotta. és mázsás testének felépítése leginkább egy csokoládébarna söröslóéra emlékeztetett. – Hahó! Hahó! Csaszi letette az újságját. – Nos. Arcára ragyogó mosoly ült ki. mint egy Viktória korabeli hálóing. bogarak és rovarok szakadatlan rohamaitól. öt szótár. mint afrikai típusú volt: szája nagy. Diónyi szeme még nagyobbnak látszott a szeme fehérje tiszta ragyogásától. Csaszi poharakat kerített elő. Csaszi a zavart Peterre villantotta vakító mosolyát. és az’ igazán nem a világ közepe. olló. A pagoda árnyékában függőágy függött. orra egyenes. de Foxglove tehet róla… éppen a szexuális életéről mesélt nekem. fehér rum. méhek. üljön le.a pillangók. nem. de barna szeme huncutul csillogott. hogy szexuális szempontból talán kissé unalmasnak talál majd minket. ám alig bírta befogadni III. – Mit szól hozzá? – kérdezte aggodalmasan. hozott nekünk híreket a nagyvilágból. és igyon valamit. Mr. és hosszan élvezte az ital ízét.

maga nem? Ezeket az emberi dokumentumokat tanulmányozva az ember kénytelen arra gondolni. mert Surbitonban béreltem lakást. – Szó sincs róla! – kiáltotta Csaszi. A rendőrség eleinte tanácstalan volt. amit följegyezhetek magamnak. Hannibal. amikor a londoni Közgazdasági Egyetem hallgatója voltam. – A fenébe is. – Bárcsak megtenné – mondta sóváran Csaszi. – Jaj. ami már csak azért is fölkeltette az érdeklődésemet. hogy az egész. hogy néha szolgál egy-egy zaftos falattal. – Örök vágyam. hogy aj ég nem volt más. Hannibal. Hatalmas testét rázta a nevetés. Küldtem szegény Mrs. kérdem én. melyhez brüsszelicsipke-fátylat és egy csokor krémszínű hibiszkuszt viselt. néha eltöprengek a világsajtón. Simonnak pedig megírtam eddigi legkomiszabb levelemet. zöld jégkocka. hogy száműzöm. Szerintem az ilyen felségsértés súlyos börtönbüntetést érdemel. amikor jól érzem magam? – A repülőtérről fogtok szavazni? – Igen – mondta Csaszi. de mindenki más támogatja. – Persze – mondta Csaszi –. Az utóbbi bátorságáért kiütésben részesült. hogy „a császár ellépett a díszszázad előtt. hogy alig lehetett elolvasni. Néhány hete például azt olvastam. Mr. és feszengve pillantott Hannibalra. Úgy tele volt pecsétekkel. és a levél „a címzett ismeretlen” pecséttel jön vissza. Mivé lesz a világ. – Mikor van az ülés? – kérdezte Hannibal az órájára pillantva. hogy nem érdekel a világpolitika. amikor egyszerre csak a fejére pottyant egy nagy. Mr. ha az embert emberi melléktermékkel gyilkolhatják meg Surbitonban? A Singapore Times-ban meg azt írják. ha szabad elferdítenem Lincoln mondását. hogy még nem nyomatta ki őket – mondta Hannibal. én hallok utoljára a legfrissebb gyilkosságokról és trónfosztásokról. – A Zenkali Hangja humora nélkül nyomban lemondanék. mint egy nagy darab jéggé fagyott vizelet. – Tudja. – Szerencséd. végül megállapította. tudom. Akkor lesz miért élnie. – Simon úgyis elég bajt okoz a sajtóhibáival – mondta komoran Hannibal. hogy agyoncsapja egy jégkocka a szépséges Surbitonban? De csak ezután jött a java. de mivel egy hónapos késéssel érkeznek. láttad a képedet a címlapon. Még azzal is megfenyegettem. de hallgatott. – Ebben az esetben szegény Simon Damien állandóan dutyiban ülhetne – mondta Hannibal.” Csaszi a fejét hátravetve. Épp a múlt hónapban olvastam egy bájos történetet egy surbitoni emberről. miért kell eszembe juttatnod a munkát. Hannibalból kis híján kipukkadt a nevetés. bízza a sajtóját ír szerkesztőre és zenkali szedőre. Az emberek hajlamosak ilyenkor azt hinni. – Ha valaha is hatalomra kerül. hogy valamelyik írásom megjelenjen a sajtóban. Hannibal – zsémbelt Csaszi –. barackvirágszínű szaténruhában.követni a nemzetközi eseményeket. és az az általános vélemény. A két nyoszolyólány Ammibo Aliim tizedes és Gúla Maszufa őrmester volt. hát nem? – kérdezte Csaszi. Amazugának engesztelésül egy nagy kosár gyümölcsöt meg virágot. Ki gondolná. hogy a walesi herceg állítólag rövidesen férjhez megy. kérdem én. A fickó ment szépen az utcán. Csak azt nem tudom. – Fogadja meg a tanácsomat. hogy te ellenzed. Foxglove – mondta a szemét törölgetve. mely véletlenül pottyant ki egy nagy magasságban haladó lökhajtásos repülőgépből. hát mit tehetek? Nekem gondolnom kell Zenkali jövőjére is. gyarló emberek híradása gyarló emberekről gyarló emberek számára. A világsajtóból csak annyi örömöm van. egyszerűen isteni. Foxglove. harsányan röhögött. Igazán bosszantó. amikor szívélyes üdvözletemet küldöm valami államfőnek. – Remélem. hogy ez a jó . ő meg élettelenül terült el. miért nem reagál soha a leveleimre.

Csaszi mosolygott. – Számomra az egész ügy nevetséges – makacskodott Hannibal. bennszülötteknek. aki rossz hírünket költi nekünk. – Tudom. – Tényleg megszerezte azt az átkozott völgyet? – kérdezte Hannibal. – Az érveidben van némi igazság. Remélem. Ludzsa csöppet sem kellemes ember. – Örömmel – mondta Peter. hogy gyűlöljem az egészet. Foxglove? – kérdezte Csaszi. – Hiszen együtt sikerül olykor-olykor szórakoztatóvá tennünk az uralkodás unalmas mesterségét. – Foxglove… Foxglove… igen. Hannibal. de bármi legyen is a személyes véleményem. mert a felesége intézte a háta mögött. átkozottul kényes. legyen legalább némi bája. Nem lehet teljesen rossz az egész elképzelés. Drága barátom. Figyelmeztetnem kell. mint egy rendkívül apró cickány nászkiáltása. nem akarom. Márpedig ha valaki gazember. – Találkozott már Ludzsával. – És most – mondta Hannibal – beugrunk a kormányzói palotába. mintha egykoron – még a pályafutása kezdetén – kikeményítették volna. hogy itt van. fiam… nagyon derék fiatalembernek látszik… . – Persze hogy tudom – mondta Hannibal. a fejleményeket kézben tarthatjuk. amikor kérdőre vontam? Hogy semmit sem tudott az egész üzletről. így aztán tudod jól. hogy én éppúgy a szívemen viselem Zenkali sorsát. Gyöngécske. olyan tartással. tudom – mondta Csaszi. mint amennyi hasznot hoznak. nagyon sokan támogatják a dolgot. – De tudod jól. – Nem igazán – felelte Peter. hogy a legutóbbi munkatársa ideg-összeroppanással utazott haza. Sir Adrián Blythe-Warick őnagyméltósága alacsony és meglehetősen csenevész emberke volt. – Látni sem akarom azt az átkozott repülőteret. hogy a fickót senki sem kedveli. Tudod. – Isten vele. igen – rázta Peter kezét. – Méghozzá az orrunk előtt – mondta szomorúan Csaszi. Sajnálattal kell figyelmeztetnem. Arcára odafagyott az örökös mosoly. ha egy picikét furának is. – Örülök. a fejlesztésügyi miniszteremmel. és ha vigyázunk. mit válaszolt. akiknek az etetése többe kerül. és fölállt. Foxglove. hiszen nincs benne sem báj. fiam… igazán örülök… igen. és vaskos mancsával búcsút intett. Mr. hogy ebből a szép és önálló szigetből katonai objektum váljon. Tudod. – És a kampányt Ludzsa vezeti – mondta dühösen Hannibal. suttogó hangja olyan volt. hogy semmit sem tehetek ellene. ismerd el végre. hogy a Hahagáj-öbölt hadihajók töltsék meg. mint te. és lazíthatsz.a szigetnek. Őszintén meg kell mondanom. – Félek. sem tisztesség. – Nagyon nyomasztó ez az egész – mondta Hannibal. hogy az a fajta bennszülött. igen… szükségünk van minden segítségre… khm… diplomáciára… tapintatra… óvatosságra és így tovább… de magában van tapintat. Szerintem elbűvölőnek fogod találni a kormányzót meg a feleségét. – Nem? Akkor még része lesz ebben a nem mindennapi élvezetben. Jöjjön el máskor is. hogy nem sokat tehetek. Hát a pimaszsága igazán páratlan. Meg aztán. Mr. hogy előnyei is lehetnek. Akkor túl leszel minden kötelezettségeden. Sajnos. nem vagyok kíváncsi a több ezer bárdolatlan katonára. és a legkevésbé sem kívánom. nem esik baja a szigetnek. és Hannibal rendes lesz magához. jól fogja érezni magát. – Őszintén szólva benned van minden reményem. hogy a fickó kicsúszik a kezünkből. Hannibal. – Önmagában ez is elég nekem. nem? – vigyorgott Csaszi. igen.

Oladysége smaragdokkal volt kirakva: karkötők. – Ah… Emmie… igen… ez itt az ifjú Foxglove. fiam? – Sajnos. Foxglove – préselt ki magából egy mutáló nyikordulást Sir Adrián. – Nagyon ritkán látjuk. Egyszer el kell jönnie az etetésre. és – mint egy fölhúzható játék baba – betipegett Lady Emerald Blythe-Warick. Nemcsak a ruhája. – Igen. ugyanis tetőtől talpig zöldben volt. Egyik kezében apró és gyönyörű. mert a füle elbújt egy rendkívül díszes smaragd fülbevaló mögé. – Trópusi paradicsom… önkormányzatot kap. akinek nem akaródzik belebújnia a kényszerzubbonyba. – El kell hoznia vacsorára. hogy nagy szüksége van az italra. ebben biztos vagyok. drágám… derék. persze… változik a régi rend… khm. – Már meghívtam. kedves Hannibal. Rendkívül intelligens madarak. Igen. igen… de nem bridzsel… persze nem számít… örülünk neki… nagyon örülünk. uram – mondta Peter. – Bokszhab. No persze csak a közönséges tyúkok. így nem csoda. nem – mondta Peter. hogy a hölgy jelmezt visel. – Köszönöm. micsoda? – Pontosan. bokszhab? Milyen érdekes név – derült föl a méltóságos asszony. – De azért el kell jönnie egyszer vacsorára. Kissé nehezen sikerült a hallócsövet a füléhez illesztenie. igen. tudja… meg kell lennie. igen… nos. – Igen különös. – Tenyésztem őket. – Ki ez. Ősi angol név. brossok és medálok függtek rajta. csak úgy dőlt róluk a hab. igen… pompás császár… az élet… mégis… hát mit tehetne szegény… Eton. Adrián – mondta Lady Emerald. még a haja is zöldben játszott. – Rengeteg gyöngytyúkom van. uram. Peter nem akart hinni a szemének. akkor majd meglátja: szinte hátborzongató. miközben mosolyogva bólintott Peter előtt. és úgy érezte. – Ah… igen… nos… kár – mondta sajnálkozva Sir Adrián. ehhez nem fér semmi kétség. mint az olyan ember. méltóságos asszonyom – mondta Peter. kiváló… a nemzet színe-virága… a feleségem – mondta Sir Adrián bizonytalanul gesztikulálva. amit Hannibal készített neki. Örülök. drágám. a nemzet színe-virága… fájó… de mégis… fontos dolog… királynő és haza. tudja… igen… mégis. akár a lajhár bundája a benne élő primitív algáktól. nagyméltóságú uram – duruzsolt Hannibal. – A méltóságos asszony gyöngytyúkokat tenyészt – sóhajtotta Hannibal. a Kerek Asztal volt az első szorító. Mr. nemzetközösség… igen. Meg kell hívnod ezt a kedves fiatalembert vacsorára. Szereti a gyöngytyúkokat? – Rajongok értük.khm… igen… éppen ilyenre van szükségünk… a nemzet színe-virága… és így tovább… khm… igen. hogy itt van. A gyöngytyúkokat határozottan hidegen hagyja a boksz. nyakékek. igen. drágám – mondta Adrián –. Bokszhab – folytatta a Lady. – Foxglove. Akár egy kismadár. – Már mindent elmagyaráztam Foxglove-nak. . – Helyes… helyes… – motyogta Sir Adrián. a harisnyája és a cipője volt zöld. Különben miért hívnák a ringet még ma is ringnek? Egyszóval a lovagok a kör közepén bokszoltak. az utolsó leheletig. igen. hogy minden mozdulata csilingelt. Hiszen állítólag már Arthur király lovagjai is bokszoltak. Azt hitte. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. gyorsan forgatta apró fejét. az asztal körül ülő tyúkok pedig valósággal megőrültek értük. uram – mondta Peter. készítsen nekünk egy italt… khm… igyunk egyet… igen… bridzsel. hogy mindent megértenek. – Derék… kiváló… épp most… örülök. – Remélem. mondhatnám valóságos tollas kutyák. drágám? – kérdezte Lady Emerald. teknőchéjból készült hallócsövet tartott. – Köszönöm. tetszik Zenkali… – susogta a kormányzó.

– Nagyon örülök. A parton barna kenuk hevertek csoportokban. hogy hallgathat. barna pudingképén hatalmas vigyor. ulam – mutatott egy kiálló fogú. – Kicsi. A kazuárfáktól Peter épp csak ki tudta venni az alacsony. Ő Tulipán. – Csodálatosnak látszik – mondta –. Ő hívnak Sámson. Újra beültek riksáikba a kutyák kíséretében. de tengerparti. Azt hittem. A parton itt-ott asszonyok csoportjai terítették a fűre a mosott ruhát. hálóikat javítgatva. mereven és kifejezéstelenül bámult Peterre. fehér mosolyuk villant. hogy… igen… Hannibal ismeri a… khm… khm… viszonyokat. fehér épületet. némi villanyod. és éles papagájhangjukon üdvözölték a riksák utasait. s körülöttük halászok kuporogtak a fénylő homokban. mint egy agyonhajszolt agár. – Ez lesz a házad – mutatott hirtelen előre az úton szivarjával Hannibal. rendkívül sovány és gyászos kinézetű. ahol nincs folyó víz. isten hozta – gördült ide-oda a talpán. igen. kéklett a lagúna hívogató vize. ami szinte a vízparton állt. és három embered. kicsi szolga. Tűrhető kényelem – mondta Hannibal. ulam. Akkor etetheti majd a gyöngytyúkjaimat. szakács embel. s a hűs kazuárfákon elevenen csiviteltek és csattogtak a madarak. . mint a másikat. Az egyik alacsony. A fákon túl fehérlett a széles. uram – mondta a kormányzónak –. fehér ruháján vörös öv. igen. ulam – folytatta Amos –. és lazított. A parti út finom. A színek. ő nagyon jó szakács. El kell jönnie vacsorára. és Peter megkönnyebbült. Hannibal rágyújtott egy hosszú szivarra. – Én Amos. Sámson. aki magas volt. A széles. a város mögött. Peter elterpeszkedett a riksában. kancsal. rácsos árnyékot vető kazuárfák alatt haladt. hogy minden rendben legyen. hogy a férje már meghívta Petert. hogy hívja meg. mikor a ház elé értek. egy időnként működő telefonod. pufók emberke volt. én inas. és szemlátomást élvezte. ulam. a légkör. – Van folyó vized. Az út néha hidacskákon haladt át. hogy még soha sehol nem érezte magát ilyen boldognak. Peter mindezt magába itta. hogy minden rendben legyen… khm – mondta a kormányzó. – Ő. mikor Hannibal végre kiitta a poharát. valami ócska fakalyiba lesz a város közepén.Sir Adrián és Lady Emerald együttes erőfeszítéseitől a beszélgetés igen csapongóvá és teljesen összefüggéstelenné vált. viszont mindennek csacsipisi szaga van. Narancsszín fejű. ezt jobban fogod kedvelni. ulam. – El kell jönnie vacsorára. A fiú szégyenlősen toporgott a porban. lustán integettek barna kezükkel. – Ő. Rövidesen a Hahagáj-öbölhöz értek. Bokszhab – mondta őladysége. Ő piszok finom szakács. és úgy gondoltam. A riksák közeledtére fölegyenesedtek. ulam. – Igen. az illatok. nem is vártam ilyen hollywoodi stílusú csodát. mely egy hatalmas virágágyás minden színében pompázott. megfeledkezve arról. mint megannyi barna delfin. ulam. – Gondoskodnom kell Foxglove elszállásolásáról. Olyan ritkán látjuk. – Majd szólok a férjemnek. És ne feledje el elhozni azt a bájos kis feleségét sem. és arra gondolt. melyek csillogva csobogtak és csörgedeztek szurokfeketén fénylő sziklák között. Mohón kapta el Peter kinyújtott kezét. – Isten hozta. zöld gyíkok surrantak át az úton. árnyas verandán megjelent a három szolga. és Peter köszönésére lesütött szemmel biccentett. mint a teniszezéshez készülődő játékos. hogy kielégítsék az igényeidet. homokos part. az emberek – valahogy minden megfelelt. ulam. ha már horgonyt vetett… Igen. Mr. sekély patakocskák fölött. a szeme vidám. tizennégy év körüli fiúra.

Odább a vakító part meg a lagúna halványkék vize. s Zenkali minden madara a hajnalt köszöntötte. – Nos. mint a kábítószer. Olyan pompázatosak voltak a színek és formák. s hason fekve leste a búvármaszkja előtt elúszó halrajokat. amilyen ez a zátony. árnyékos verandán a hosszú. Túloldalt magas franciaablakok nyíltak a hátsó verandára. úgy belemerültem a víz alatti világ csodáiba. nemsokára otthon fogod itt érezni magad. Missy Audley hoz vala. mindig fölfedez valami újat. Odakinn az ég halványzöld volt. – Igen – mondta Hannibal. – Sajnálom – mondta törülközve. – Missy Audley… Talán Miss Damienre gondol? – kérdezte Hannibaltól Peter. Egyszer még a kormányzó ebédjéről is megfeledkeztem. – Én Sámson. hogy megismerhettelek benneteket – mondta Peter –. s közben arra gondolt.– Hello. – Érdekes. van valami ital a házban? – Igen. – Egészségedre – mondta Peter. kikészítették a tiszta ruhát. nem rossz kis kalyiba… Remélem. Otthon? Peter máris úgy érezte. Szerintem . Rám szinte úgy hat. s a víz fölé bukva Audreyt pillantotta meg a parton. és kinézett –. sok szerencsét – mondta Hannibal. aztán odament az egyik franciaablakhoz. ugye? – kérdezte Peter. hogy valaki a nevét kiáltja. Sorra kinyitották az ablaktáblákat. Mögötte Amos lépegetett büszkén. Sámson – mondta Peter. hűvös szobába. egy kis házszentelő… tulajdonképpen kötelességem is. a kazuárfák susogtak a kertben. és most. örülök. ulam – vigyorgott Amos –. Hirtelen azt hallotta. majd fél óra múlva belemerült a meleg tengervízbe. és kilábalt a vízből. igaz? – mondta Audrey. legföljebb önvédelem. – Egy pohárkával talán nem fog megártani – kászálódott ki a riksából Hannibal –. HARMADIK FEJEZET ZENKALI ZÖKKENŐK Tulipán – akinek a nagy igyekezettől még jobban kiállt a foga – ébresztette pirkadatkor egy tálca teával és mangóval. mintha egész életében ebben a kis házban élt volna. – És az a legfurcsább. és leült a homokba. hogy az ember sohasem unja meg. – Ez igazán nem bűn. ulam – bömbölte Sámson egy légcsőhurutban szenvedő kiképző őrmester hangján. Gyorsan partra úszott. olyan eleven élet pezsgett körülötte. – Öö… igen. hogy teljesen elveszítette az időérzékét. Amos magukra hagyta őket. Foxglove. – Audrey rendezi be valamennyi magányos férfi otthonát. Csöndes „jó reggelt”-jük és mezítelen lábuk csoszogása a padlón igazán megnyugtató volt. Amos. Amos átvezette őket a széles. én szakács. hogy Sámson a lehető legrosszabb reklámja a tulajdon szakácsművészetének. mint a katonák. Mr. – Igen – mondta Hannibal. és sasszemmel ellenőrizte a fiú minden mozdulatát. – Szívesen ebédelek a kormányzóéknál. – Te leszel az első vendégem. nos. – Teljesen megfeledkeztem az időről… Soha életemben nem láttam olyan mesés dolgot. Peter békésen evett-ivott. – Dehogy – mondta Audrey. aztán két korsó habzó sörrel tért vissza. – Isten hozta. – Akkor igyunk egyet – mondta Peter. Valahányszor odamegy. Az asszonyi kéz meg ilyesmi. és a bíborvörös kannavirágok úgy sorakoztak.

Ez a repülőtérügy olyan. sem a kormányzói palota lakói nem tekinthetők hétköznapinak. de Hannibal a fejét rázta. és ledörzsölte kezéről a homokot. Csodálatos hely. – Hát a hétköznapi normákhoz viszonyítva. Elvégre nekik köszönhető. ha a völgyet elárasztják. egészen ritka és különleges példánnyá változtatja őket. – Igen. gyerekesek. – Ma be szeretnék mutatni magának még néhány itteni különcöt. Audrey jót nevetett. Audrey egy viharvert. – Piknikre gondoltam – mutatott a kosárra meg a ládára Audrey. A vén gazembernek többnyire igaza van. Sokkal nagyképűbb kormányzókhoz és kormányzói palotákhoz vagyok szokva. hogy nem lehet nem szeretni – mondta Audrey. talán a legszebb a szigeten.őnagyméltósága meg a méltóságos asszony igazán elbűvölök és igazán dilisek. azt hiszem. hogy ez a szentek szigete. ami előhozza az emberekből természetük minden furcsaságát és különcségét. – Persze. De alapvetően szelídek. Vásárnap lévén. mintha egy láda tűzijátékot meg egy doboz gyufát helyeznének el egy óvodában. Tudja. De már nem sokáig lesz szép. Amolyan szigetbetegség ez. Végighajtottak a ragyogó színekben pompázó vidéken. – Találkozott Diggory szárnysegéddel is? Hannibal egyszerűen primitív szerszámnak nevezi. hogy a sziget működőképes – mondta. de üzemképes Mini Morrisszal jött Peterért. ha úgy tetszik. Azt hiszem. ha megígéri. El nem mulasztanék egyet a világ minden kincséért sem. s a hátsó ülésen Peter egy kosár harapnivalót meg egy kis hűtőláda italt fedezett föl. Nagy élmény volt. a gonosz Ludzsa völgye közelében? – Igen. – Éppen meg akartam mondani. – Van egy nagyon szép hely a Matakama oldalában. valóban kissé furák – ismerte el a lány. itt lényegében mindenki nagyon egyszerű. kissé különcök és. tegnap délután. elvégre sem Hannibal. de a munkám során biztosan összeakadok majd vele is. Audrey fölállt. Peter elmesélte a látogatását a kormányzói palotában. hogy nőtlen vagyok. – Még Ludzsa is? – Minden édennek megvan a maga kígyója. mint őnagyméltósága meg Lady Emerald. és megépül az a nagy gát meg a repülőtér – mondta bánatosan Audrey. Zenkalin minden bokorban szörnyek bujkálnak? – Mármint emberi szörnyek? – kérdezte Audrey. Zenkalin meg különösen. Hannibalnak igaza van. – De így van ez minden szigeten. Tegnap mintha egy mókuspárt látogattam volna meg egy babaházban. és élvezzük a kirándulást. Hannibal elvitte tegnap bemutatkozni őnagyméltóságához? – Igen. – Nem. Majdnem olyan lökött. az úton . Mondja. Mit felelt neki? – Semmit – mondta Peter. hogy megmutatja az ombufát is. sem Csaszi. Diggoryt megúsztam – mondta Peter –. Nem azt mondom. Igazin aranyos trió. aztán mint valami melegház. – Micsoda. – Ellenzi a dolgot? – kérdezte Peter. – Igen-bólintott Peter –. – A kedves Lady Emerald valójában más világban él. – Alig várom. Az ebédeik meg egészen hisztérikusak tudnak lenni. nagyon boldog és többnyire nagyon jó. – Meséljen – mosolygott Audrey. – Őladysége olyan aranyos és kótyagos. s amikor Lady Emerald utolsó megjegyzéséhez ért. Zenkali meg különösen vonzza az ilyen embereket. De hagyjuk most a fenébe azt az átkozott repülőteret.

batikolt ruhában. ha valaki tűrhető. És mindenki visszaintegetett. mi lenne nélküle. zörögtek és kavarták a rózsaszínű port. ahol minden kapható a tehéntől az amerikai mogyoróig. Kék kockás inget. Peter nézte a lány elbűvölő profilját. a másikkal integetett. pletykáit. mintha csak Peter gondolataira válaszolna. Naponta van piac a falvakban és van egy kis napi piac Dzamandzarban is – mondta Audrey –. akiket merészen szemügyre is vettek csillogó. hogy az amelafa egyensúlyban tartja a gazdaságot. miközben fél kézzel ügyesen vezetett. hogy bejárjam autóstoppal . jó utat. hangos kutyák vigyáztak. és rövidesen kijutottak a nyájból. zsákokban a rizs meg a cukor. borostyánszínű. Mindenesetre boldogult húszéves koromtól tavalyig elköltöttem nagyanyai örökségemet. de az ilyen túlzsúfolt szakmában nem elegendő. – Azt hittem magamról. orrukban még érezték a kecskék csípős. elegáns keze hanyagul pihent a kormányon. És mindez annak köszönhető. Hirtelen kis rés nyílt a kecskék és marhák barna áradatában. rózsás porfelhőben áradt a vörös úton Dzamandzar felé. de ez most a legfontosabb.” – Ez az egyetlen vásár? – kérdezte Peter. – Majdnem mindenkinek van egy kis farmja vagy valamilyen üzlete. karcsú bambuszfurulyán játszottak. A karcsú lányok a gazella kecsességével vitték súlyos terhüket. ami nem volt túl nagy. A színek orgiája és az emberi meg zenei hangok özöne izzó. hogy Leonardo da Vinci és Picasso keveréke vagyok. Audrey mesterien kormányozta be a kocsit a résbe. és izgatottan nézte az emberáradatot. és rádudált egy marhacsordára. – Mind olyan tiszták és csinosak. Missy Audley… Missy Audley fog megy piac?… Jó utat. Missy Audley… jó utat. Mindenki kiabált. idős asszonyok haladtak az úton élénk színű. melyeken – mint holmi fura. kétoldalt fürge lábú fiúcskák és puha szőrű. jól tápláltak és jómódúak. Skarlátvörös lepedőbe burkolt. Ez nagyon jó. púpos zebuk vonta szekerek csikorogtak. Nagy csoportok daloltak menet közben. Audrey lefordult a főútról. a rézágytól a szerelmi bájitalig. – Dehogy. de ahhoz elég. A tüdejük tele volt rózsaszínű porral. Fiatal férfiak vitték az arányló cukornádkötegeket vagy hosszú rudakat. ananásszal és papájával teli hatalmas kosarakat.nyüzsögtek az áruikat és állataikat piacra vivő zenkalik. a marhák édeskés szagát. – Tizenkilenc évesen szereztem diplomát a dublini egyetemen – mondta Audrey gúnyosan mosolyogva. hogy a nyájak le ne térjenek az útról a hívogató fűre. s ők gyorsabban haladhattak. a világ nem akarna tudni rólunk. vagy nádszékekkel. a piaci tömeg megfogyatkozott. szederszínű szemükkel. a havi vásár. Audrey nevetett. fejükre mintha odanőttek volna – olyan magabiztosan vitték – a mangóval. hogy a világ törődjön velünk. és szeretett volna minél többet megtudni róla. s ha barna kezük nem volt éppen mással elfoglalva. Akár a szép.meg kecskenyájakat. vagy apró. Persze nem gazdagok. – Alapjában véve jómódúak – mondta. esetleg vörös agyagedényekkel voltak megrakva. Hosszú szarvú. A lány gyorsan és jól vezetett. szinte lebegtek az út fölött s éles papagájhangon tréfálkoztak a legényekkel. tollas gyümölcs – a lábuknál összekötött csirkék sorai lógtak. a haja kibontva. barna vadgesztenyék – mondta Peter. visszakiáltott neki: „Látom. tréfált. Elképzelni sem merem. Tűrhetően festettem. kókusszal. amíg önellátók vagyunk. A szekereken kosarakban állt az édesburgonya. Kövér. őszülő hajú pásztorok biztatták mozgásra pikáikkal a marha. a tizenkét húrú valihát pengették. hordóhasú dobot vertek. De ha egyszer segítségre lenne szükségünk. Túlságosan messze vagyunk ahhoz a világtól. de a hasonló szigetekhez viszonyítva kétségtelenül nem szegények. farmert és szandált viselt. – Ma van a havi vásár a városban – magyarázta Audrey.

gyerekkoromban is szerettem. fehér. – Ki az? – Judith Jaeger tiszteletes. melynek kékje már-már feketében játszott. – Miért jött ide vissza? – kérdezte Peter. – Jó reggelt. most már csak dinamittal lehetne elkergetni innen. Az egyik virágágyás fölé magas. Mintha a vakok országában nem használnád a szemedet. de ezenkívül rajzot tanítok a helyi iskolában. mint a hasának. és vigyázni akartam apámra. A ráncok között két nagy. A magas. hogy a gyülekezet gyönyörködhessen a tájban. vagy ne koplalja magát halálra. gitár. hasznosítanod kell. amit a tiszteletes imád. népzenét gyűjtök. Annyi tehetségtelen ember akad mindenütt. horgas orr meg széles. Tudod. meg a templomra is. mintha az arc tulajdonosa átsétált volna egy rendkívül cirkalmas pókhálón. s éppen egy virágzó cserje metszésén mesterkedett. mikor megálltak. mozgékony száj egészítette ki. A templom egyik fala hiányzott. – Ez az otthonom. habzó és nyugtalan szalagja. elég szép pénzt kapok úgynevezett tudományos szövegek fordításáért. hogy milyen különös és szabad. Az az istentelen Hannibal természetesen Jégeralsónak vagy Jégergatyának hívja. aztán Afrikát és Ázsia nagy részét. aki nemcsak hogy hasznosítja valamennyi tehetségét. Hat nyelven beszélek folyékonyán. Ki a lovagod? Gyere. a Második Eljövetel Egyházának lelkésze. És azt hiszem. melyet hosszú szalag és számos régimódi kalaptű tartott.Európát. s az ragadt volna rá. s az egészet erős. s olyan finom ráncok borították. A fején gigászi szalmakalap volt. A rendkívüli fejfedő alatt a tiszteletes hosszú. – Megbánta? – Dehogy. – Hát maga aztán hasznosítja a tehetségét – mondta elismerően Peter. Csodálatos volt. ami részemül jutott. – Egy kicsit – mondta a lány –. becsületes és zsiráfosan méla arca piskótabarna volt. – Az isten verje. De minél többet láttam. A kalap szalagjába számtalan apró papírdarab volt gombostűzve. Mi egyszerűen tiszinek szólítjuk. – Segít az apjának az újságnál? – kérdezte Peter. Mindenütt virágágyások. az embernek kötelessége föltárnia minden tehetségét. hogy nem leszek Picasso. hogy ha van tehetséged. De valójában azért. Az épületegyüttes kifogástalan volt. hogy . sötét szem ragyogott. ez segít valamit. azon túl a mély tenger. értelmes és szikrázó. zöld kúszónövények bátran kapaszkodtak föl a házra is. melyek partját a bársonyosan sima tenger mosta. nyílt. Mert sokkal több figyelmet szentel annak az átkozott újságnak. másként bűnt követsz el. hogy ne igya magát halálra. épp most gondoltam rád. Az épületegyüttes meredek lejtő szélén állt. s a fénylő. Imádom Zenkalit.és zongoraórákat adok. mert anyám meghalt. tiszi – kiáltotta Audrey. hogy a kalap le ne pottyanjon. így hát megtanultam élni azzal a tehetséggel. Most egy olyan hölgyhöz viszem. Azelőtt. erre itt vagy. Azt mondja. Távolabb húzódott a zátony nagy. – Apám ebből a szempontból megszállott. jöttem rá. annál biztosabban tudtam. mondd el szépen a tiszteletesnek. de minden adandó alkalommal újakat talál ki. – Isten hozott! – kiáltotta a tiszteletes. mely egy kis bungalóból meg egy parányi templomból állt. s a lejtő zöldellő földekre és amelaültetvényekre nézett. de akkor teljesen normálisnak fogadtam el. Csak amikor visszatértem. Virginia államban. emelődarura emlékeztető figura hajolt formátlan. Letértek az útról egy csinos épületegyütteshez. Az egyház központja Ploughkeepsie-ben van. és… hála Hannibalnak. szögletes alak megfordult. s mintha a tűk egyenesen Jaeger tiszteletes koponyájába mélyedtek volna. bíborvörös szaténruhában.

hogy ismeri mindenkinek a szennyesét. – Azt hiszem. Mindjárt hozok innivalót. – Mondd. Rosszabb vagy. – Szóval ide hoztad. – Ez igazán baráti gesztus. – Megmutatom neki a szigetet. tiszi. – Gyertek be. aztán leült. Beszéd közben eléjük rohant. meséljetek… te vagy bizonyára az új fiú. a gyülekezetem kicsi. ráncos kezével megszorította Peter kezét. hogy az embernek szállítanak egy potenciális hívőt úgyszólván éhgyomorra. és szabotálhatnánk a repülőtér meg a gát építését. és nem engedte szóhoz jutni őket. azon töprengtem. és idejöttünk először. hogy még lásd az utolsó napjait. hatalmas tálca mögül. – Ha az meglesz. Szegénykéim. engem könnyen megtéríthetne. elpusztulunk. – Hogy érti ezt? A tiszteletes fölemelte hosszú. tetszik Zenkali? Épp jókor jöttél. Töltött. és terjeszteném a titkát szigetszerte. Nem. Audrey. hol vagy? Beethoven! Kirohant a konyhába. és kíváncsian hajolt előre. – És én mondom neked. én már rohannék kifelé a gyóntatószékből. maga az Úr is ellenzi a dolgot. – Peter Foxglove – mondta Audrey. és igazán remek anyaghoz jutottam. mielőtt még az anglikánok meg a katolikusok megronthatnák? – kérdezte a tiszteletes. hogy ötleteket kapjak. a bungaló felé terelte. hogy Zenkalin ez az egyetlen beszédtéma. milyen istentiszteleteket tarthat a tiszteletes. A fickó még haza sem érne. – Leonardo da Vinci – kiáltotta oda a füvet nyíró zenkali kertésznek –. gyere. – Rumpuncs. hogy szervezhetnék belőlük egy kis gerillacsoportot. üljetek le nálam. mint Hannibal – mondta Audrey. Az elképzelésük igazán nagyvonalú… csak hiányzik belőle néhány apróság. Többek között ezért nem lehettem katolikus. – A repülőtérre gondol? – kérdezte Peter. – Pusztulásra ítéltetett és elkárhozott és nincs mód a menekülésre. Nem mintha bármi kifogásom lenne a katolikusok ellen. mert a legvadabb ötleteket plántálta a fejembe. ez kell nekünk – mondta a tiszteletes a tálcánál szorgoskodva. – Ez egyike annak a néhány kérdésnek. fejezd be szépen a bokor metszését! – Szögletes mozdulatokkal lépdelt föl a verandára. Peter kuncogott. majd győzedelmesen tért vissza egy kicsi és igen kövér zenkali kíséretében. – Nos – mondta –. Beethoven. . gyertek be – mondta –. amelyekben egyetértek Hanniballal. aki szinte ki sem látszott az italokkal teli. Ebből a célból rendeltem néhány könyvet. – Ugyan. szerintem egyenesen vallási gyomorrontáshoz vezet. Audrey. – Majd megpróbáljuk. az isten szerelmére. majd megpróbáljuk – kortyolgatta az italát a tiszteletes. Kezdte megszokni. Peter kábult fejjel próbálta elképzelni. azt nem Judithnak találták ki. – A sziget pusztulásra ítéltetett – mondta síri hangon. S főleg nem tudom megtartani őket. Beethoven. hogy mit tehetnénk mégis végső szorultságunkban – mondta a tiszteletes. csontos mutatóujját. – A legjobb a rumpuncs.nem állhatom a titkokat. Hát az jutott eszembe. megölelte Audreyt. Az én szakmámban ritka. és nem mondhatja el. – Az utolsó napjait? – kérdezte Peter. Mint tudod. ez embertelen. De szerintem helytelen egy papot a mások titkaival terhelni… hogy az ember úgy járjon a közösségben. – A repülőtérre gondolok – bólintott vészjóslóan a tiszteletes. de igen hűséges. S minthogy ez a szörnyűség már befejezett tény.

a tiszi mindig mindent komolyan gondol. amit hasznosnak vél. mit várt tőlem? – kérdezte komoran Peter. hogy beszerzi számomra mindazt. – Föltétlenül – mondta nagyon komolyan Peter. aki pontosan fogja tudni. mint egy nagy. majd fölkapta és körhintaként pörgette hatalmas kalapját. Ez nem jelenti azt. – Bármit. Tudtátok-e. aki Peter megfigyelése szerint meglehetősen nyugodtan fogadta a dolgot. Peter döbbenten bámult a tiszteletesre. zöldes üveget lehet készíteni. – Hm. akkor sem utazik haza. tudassa velem. aztán visszajön. hogy mennyi dinamit kell a kormányzói palota vagy bármi más fölrobbantásához. nézzük csak… ó. hogy az itteni homokból egészen szép. – Sajnálom – mondta a lány –. – Nem. – Add oda Hannibalnak – mondta –. de olyan rémült képet vágott. és mondd meg neki. – Ó. még nem. Ilyenkor elmegy valahová. ahogyan itt a házakat . – Ide süssetek. azon a széken – mondta Audrey. – Miért. hogy az Úr segítségével alaposan megleckéztethetjük őket. de ki fogja tervelni. Marvrofalcon gróf könyve. Titkosügynök Hitler Németországában: ebből megtudtam. hogy a gerilláim egy hónapon belül bevetésre készek. amit Lady Emerald kért… egy számla… mi ez? Ja. és egy halom könyvvel jött vissza. hogyan kell hidat robbantani. és megtanítja rá a zenkalikat. a tiszteletes lesz az első. És ha ismer olyan helyet. Mikor végre ismét a kocsiban ültek. ahonnan olcsón szerezhetnénk jó minőségű kézigránátot. itt van: „Fölkelés vázlatos terve Zenkalin. Rájött. – Nézzük csak. itt a lekvárrecept. mint egy hölgyvezető? És itt egy másik: Ötven év kémkedés és szabotázs. hogy egy kanálka cukor a benzin tankban veszélyesebb lehet a járgányra.” – Kalapja szalagjából kivett egy papírt. – És miket tanul? – kérdezte Peter. ezért aztán kitanulta valahol az üvegkészítés és üvegfúvás művészetét. Miss Damien… – kezdte szigorúan. csámpás szitakötő. a holnapi prédikációm szövege… no. Sok szó esik benne a láthatatlan írásról. Pappasz kapitány megígérte. mint más misszionáriusok. amit csak megtud. amivel nem sokra megyünk itt. megbeszélte ezt Hanniballal? – kérdezte. De már készítettem számára egy tervezetet – nézett körül izgatottan a tiszteletes. – Hová a fenébe tettem az iratgyűjtőmet? Hol a pokolban lehet az iratgyűjtőm? – Ott. a francia ellenállás hőse. Ha valaha is bontási problémák adódnak majd Zenkalin. és föl fog használni mindent. de van egy első osztályú plasztikbomba receptje meg egy pompás tapadó akna rajza. Peter az önfeledten kacagó Audreyhoz fordult. A tiszteletesnél semmi sem vész kárba. Amikor kétévenként szabadságra megy. s néhány híve most egy kis üveggyárat üzemeltet.A tiszteletes fölpattant. Itt egy másik: Rossignol. ami az igazán jó puskapor előállításához szükséges. A tiszteletesnek nem tetszett az a meglehetősen ötletszerű mód. aki szemlátomást komolyan beszélt. igen – mondta a tiszteletes. ezek teli vannak isteni információval. De ugye nem gondolta komolyan? – Dehogynem. hogy végre is hajtja. aki tanácsot tud majd adni. a szoba egyik sarkába nyargalt. és gondosan zsebre tette a levelet. – Nézze. és a tiszteletes már integetett utánuk. hogy az Ige hirdetői gerillaháborúval próbálják megoldani a problémákat. – Nem vagyok hozzászokva. és átnyújtotta Peternek. Látnia kellett volna az arcát. így hát remélem. és megtanul valamit.

az út amelaültetvények és szétszórt szántóföldek között kanyargott. bűzlik az ánizslikőrtől. – A haladás – mondta Audrey. amelyik oka az egész fölfordulásnak. Legtöbben a katolikusok vannak. Most erősen emelkedni kezdett. Alighanem ez az utolsó lehetőség. le a völgybe. inkább nézze a tájat. Mióta elhagyták a tiszteletes házát. Balra hetven-nyolcvan méter magas vörös-arany sziklafal emelkedett. hogy aztán két szikrázó vízoszlopban folytassa útját még tovább. Már vagy kilencszáz méter magasan vagyunk a Matakama oldalán. mielőtt elárasztják. miközben a sült csirkét darabolta. miért vannak olyan kevesen a többi vallás követőihez képest. nagyszájú sznob.vagy teherautót. de a fa káros. aki kénköves poklot és örökös kárhozatot prédikál a csupa jóság Isten nevében. Továbbhajtottak. hogy el akarják pusztítani. Ezek mind telepített fák: mangó. fehér vízesés zuhant alá egy csillogó víztükörre. s ezzel újabb iparág alapjait vetette meg. és mindent megfojt. A katolikusokat O’Mally atya képviseli. apró bíborvörös virágok pöttyöztek. – A legfölső vízesésnél akarják eltorlaszolni. Megtanulta a kosárfonás meg a fonott bútor készítésének fogásait. A gyümölcse finom. és a folyó mentén haladt tovább. A fűben ültek. és robbantotta szivárványos szegélyű. pálma. Az út kanyarodott. – Az útikönyv szerint ez nem őshonos erdő – mondta Peter. Audrey megállította a kocsit a híd közepén. meg az az átkozott guajavafa. – És milyenek a többiek? – Rémesek. s minél magasabban jártak. A hívei imádják. ha a hívek nem követik az egyház előírásait. A levegőt megtöltötte a finom pára meg a tucatnyi apró. és remek érzéke van ahhoz. és kitanulta a fa meg az előre gyártott elemek legkorszerűbb felhasználási módját. Audrey letért az útról. A szirt tövénél a víz csillogó. ahonnan fröcskölő. – Ez a Matakama folyó – próbálta Audrey túlkiabálni a víz robaját. abból semmi sem maradt néhány cserje meg az amelafa kivételével. hogy mire nincs itt szükség. élénk ciripelés és bánatos brekegés vette körül a piknikezőket. Aztán a házak elmaradtak. széles hídhoz értek. A tiszteletes a legkülönösebb dolgokat is képes megtanulni. – Hihetetlen. és veri a feleségét. Egy éven át tanulmányozta a földművelés legkorszerűbb módszereit. A híd alatt átjutva a víz egyetlen. és a kocsi sűrű erdőben haladt tovább. s a fák alatt. s lepöccintett szendvicséről egy kíváncsi zöld szitakötőt. ezért elment Skandináviába. Például a vasárnapi iskolában karosszékvédő kézimunkák horgolására tanítja a növendékeit. és szegény tiszinek be kell érnie a maradékkal. Az anglikán egyházat a Bradstitch házaspár képviseli. nem szereti a zenkalikat. Már csak itt-ott bukkant elő egy-egy deszkaházikó a maga aprócska gyümölcsöskertjében. melyet négylevelű lóhere alakú. – Nem. melyek mindegyikén zöld moha és sárga vadvirágok ékeskedtek. de tökéletes szivárvány. annál sűrűbb és vadabb lett az erdő. hogy láthassa. csak azt nem tudom. Szétszerel és összeszerel bármilyen személy. aztán jönnek az anglikánok. lefelé. a folyóparton állt meg. – El kell . A folyó itt széles és mély volt. s leültek a víz partjára. Az út hamarosan kiegyenesedett. De elég a misszionáriusokból. rózsás habbá a szirt tükörképét. Az asszony állandóan kézimunkázik. és abba a völgybe viszem piknikezni. sírkősima kövek között haladt. Pompás halászmadarak villantak elő kékvörös lángnyelvekként a víz fölé hajló lombok közül. ami mindenütt megmarad. A férfi nagyképű. hangos madárdal. hatalmas oszlopban zuhant alá a völgybe. Most az ő híveinek vannak a legszebb házai és bútorai Zenkalin. – Csodálatos hely – mondta Peter. Kiszedték az ételt meg az italt.építik. buja növényzettel borított kövek közt folyt tovább haragosan harsogva.

– Semmi. hogy régóta és élvezettel. – Nem – mondta határozottan Audrey –. hogy legyen színes televíziónk. s megajándékoz a békesség paradicsomával. zsúfolt irodában találták Simon Damient. Fél óra múlva a kocsit leállították Dzamandzar külvárosában. A parányi. ahol most vagyunk. mint egy kissé hajlott halcsontváz. – Ivott már Vakbélműtétet? Három rész Zenkali Nektár. kegyetlen világ. – És mi van a kis völgyekben? – kérdezte Peter. – Ne próbálj hízelegni – mondta Audrey. Lakatlanok. Magas. és a földkupac egyik oldalára görbe vonalat húzott. amitől a bozontja még kócosabb lett. Ebből. de kegyetlen világ az. Damien elvigyorodott. vagyis mezőgazdasági célokra alkalmatlan területet kívánnak elárasztani. egy tündér-szempillantás alatt keverek magának egyet. A házon mutatós tábla hirdette: Zenkali Hangja – az egyetlen becsületes újság a szigeten. megszabadít a szüntelen szemrehányástól. hogy több áramunk legyen. Azaz hatalmas terület fog eltűnni ebből a bájos. akik azt mondják. apám. gondolta Peter.pusztítanunk. mint valami hátgerincből a bordák. nyomott buldogorra még ráncosabb lett. Meglehetősen különös fogalmazás. aki itt áll. hogy nem maradhattok egy pohárkára? Egy hangyányi kis pohárkára? Biztos? – Biztos – mondta eltökélten Audrey. ráadásul a talaj mezőgazdasági szempontból értéktelen. alig megmászható. Néha egy-egy fuvallat rázta meg a koronákat. egy rész fehér rum. – Eszküsöm – mondta ki nem minden probléma nélkül Mr. Damien – Pál apostol . bozontos sörénye vörös. s cserepes ajkai közül kilóg megfeketedett nyelve… egy pohárkányi italt. Ebéd után leheveredtek a fűbe. egy rész Curacao. mint a róka bundája. Aztán fölvett egy botot. – Ismerem a hangyányi pohárkáidat. – Biztos? – kérdezte csalódott képpel az idősebb Damien. mennyire örülök – mondta erős ír akcentussal. bármikor boldogan állok a rendelkezésére – mondta Peter. – Ha erről van szó. – Nem is tudom elmondani. s a szikrázó lombokon át bámulták a kék eget. mert ha az erdőt kivágják. hogy milyen is a világ valójában. kisebb völgyek ágaznak szét – és Audrey kisebb vonalakat rajzolt az első vonal két oldalára. és csaszi-csuszival mentek tovább a zsúfolt. aki egy teljes napra meg tud szabadítani ettől az én pokoli porontyomtól. hegyes-völgyes vidékből. – Hol is van ez a völgy? Audrey egy kis földkupacot csinált. mint a lányáé. lévén a lap az egyetlen újság a szigeten. Üljön le. – Ha ezt elárasztják – mutatott a gerincre –. A legtöbb csak helikopterrel közelíthető meg. és így beszél velem – mondta sebzetten Daniién. amelyben a leány megtagad az atyjától. de nem bölcsen iszik. – Már több mint hangyányit ittál. – Ez az a völgy. Ez kitűnő érv a repülőtér híveinek a kezében. Peter kezét szorongatva. Az állatvilágról meg az esztétikai szempontokról szó sem esik. – Biztos. Rögtön látszott rajta. – A tulajdon lányom. hogy ezt kell mondanom. a szeme ugyanolyan döbbenetes. Kegyetlen. hogy aztán a televízióban láthassuk. – Ez a Matakama – mondta. elárasztják a többit is. hogy „értéktelen”. és törékeny virágszirmok záporoztak a földre. testes ember volt. lepusztul a talaj fölső rétege is. még rengeteg a dolgunk. nem maradhatunk. A rajz olyan volt. – Igyunk valamit – túrt a hajába. Peterhez fordult. Csak beköszöntünk. – Hálás vagyok mindenkinek. – Isten bocsássa meg nekem. – Még most sem vagyok egészen tisztában a földrajzi helyzettel – mondta Peter. egy rész vodka meg egy csöpp szódavíz. belvárosi utcákon a főtér közelében álló kis házhoz.

szentséges nagy lábujjára, annyi ital sem folyt le a torkomon, amennyi egy manócska fogkeféjét megnedvesítené. – Hazug – mondta mosolyogva Audrey. – Hazug… Hazug? – Damien hinni sem akart a fülének. Peterhez fordult. – Tudom, önnek is fáj, hogy ilyen jelenet tanúja. Szűz Mária, Istennek anyja, egy leány hazugnak nevezi az atyját, aki pedig a legbecsületesebb és legegyenesebb ír, aki valaha is elhagyta a Zöld Szigetet, hogy az igazság és a kultúra követe legyen a nagyvilágban! – Tisztába tetted az újságot? – kérdezte Audrey. – Ne kérdezz hülyeségeket. Persze hogy tisztába tettem – feledkezett meg Damien egy pillanatra a meg nem értett atya szerepéről. – Akkor legjobb lesz, ha szépen hazamégy, tisztába teszed magad is, és lefekszel – javasolta gyakorlatiasan Audrey. – A lányomnak csodálatos ötletei vannak – mondta vigyorogva Damien. – Éppen ez volt a szándékom, amikor beállítottatok. Audrey odament az apjához, megcsókolta, és megsimogatta az arcát. – Eredj haza, vén semmirekellő. Elviszem Petert Carmenhez, aztán megmutatom neki az ombufát. Nyolc körül otthon leszek. És ne merj egy hangyányinál többet inni, mert a tulajdon kezemmel fojtalak meg, esküszöm. – Mindig csak ígéred – mondta Damien, aztán töprengő arcot vágott. – Igen, tudom már. Itt volt a kis Droom, téged keresett. – Mit akart? – Nem tudom. Ismered. Mindig motyog. Azt mondja, valami fontos fölfedezést tett, és találkoznia kell Csaszival vagy Hanniballal. – Akik menekülnek szegény jószág elől. Nagyon unalmasnak találják. – Ezért kéri a segítségedet, hogy találkozhasson Hanniballal; azt mondja, nagyon fontos, és csak Hannibalnak vagy Csaszinak mondhatja el. Megígértem, hogy szólok neked. – Oké. Meglátom, mit tehetek – mondta Audrey. – Isten véled, tisztelt szülőm. – Kísérjen a jóságos Vencel király szakálla, leányom – mondta lassan Damien –, s mindazokat, akik véled hajóznak. Mikor beültek a csaszi-csusziba, Audrey nagyot sóhajtott, aztán elnevette magát. – Szegény apa – mondta –, egyfolytában iszik anya halála óta. Próbálok vigyázni rá, de reménytelen. – De olyan kedves részegen – mondta Peter. – Ez a baj – mondta bánatosan Audrey –, olyan kedves, hogy minden úgy történik, ahogyan ő akarja. No, most magára szabadítom Carment, aztán mehetünk az ombuhoz. Ugye nem unatkozik? – Hogyan unatkozhatnék a maga társaságában? – kérdezte Peter. – De a maga társaságában lenni és ráadásul megismerkedni egy csomó válogatott csudabogárral, ezt még a legunalmasabb fickó sem találná unalmasnak. – Hát, ha unatkozna, csak szóljon – mondta Audrey, aztán hozzátette –, mert akkor bosszúból elviszem az Angol Klubba. A csaszi-csuszi száguldott a keskeny utcákon, melyeket megtöltött a papagájtarka tömeg, eltöltött az emberi lények tömegének ezerféle illata, a vásárnap sok-sok különös illata, a frissen mosott ünneplők szaga, ezernyi fénylő és ragacsos sütemény méz- és fűszerillata; az állatok szaga, a kecskék tolakodó és átható szaga, a marhák édeskés szaga, a disznók súlyos és mellbevágó szaga, a tyúktoll száraz és dohos szaga, a kacsák nyirkos és tömör szaga. Aztán a gyümölcsök és zöldségek zenekara ostromolta az orrot: a licsidió finom hegedűje, a mangó csellója, a szőlő

zongorája, az ananász áradó orgonamuzsikája meg a borzas fejű kókuszdió lüktető dobverése. Peter úgy érezte, nincs pompásabb élmény, mint végiggördülni ezeken az utcákon ebben a nevetséges járgányban (amelynek az emberek nyomban utat adtak, ahogyan másutt a mentőautónak szokás) egy gyönyörű lánnyal az oldalán, miközben beszívta Zenkali minden illatát. Végre a tengerpartra értek, és a kikötő végén álló, a víz fölé nyúló házhoz közeledtek. Zömök, kétszintes épület volt jobbára elpusztíthatatlan amelagerendákból rakva. Ám a többi építőanyag korántsem volt elpusztíthatatlan, így a ház olyan volt, mint egy törékeny öregasszony túlméretezett fűzőben. Ráadásul úgy tetszett, mintha az épület befejezésekor – úgy 1800 táján – valaki játékosan meglódította volna az egészet, s a ház mindörökre lógva maradt a tiszta, hal és vízinövény pöttyözte víz fölött. Akár egy fura élősködő, nagy tábla lógott a házon a következő felirattal: Carey Anyó Csibéi – Alapítva 1925-ben. Peter és Audrey a nagy, fekete és ormótlan kapuhoz közeledtek, amely holmi ódon várkastély legsötétebb tömlöcének a bejáratára emlékeztetett. A kapun piros betűs cédula lógott: „Üdvözöljük második otthonában. Urak balra, Hölgyek jobbra. Köpködni tilos.” – Nem tudom, itt találjuk-e Carment – mondta Audrey, miközben beléptek egy bárnak berendezett nagy helyiségbe; tükreivel, vázákban álló tarka pávatollaival, pislogó lámpáival és szemérmes, krinolinos hölgyeket ábrázoló megfakult és légypiszkos képeivel inkább egy húszas évekbeli, romlásnak indult, ócska mulatóra emlékeztetett. Tíz különböző színű macska gomolygott az asztalok között; öt piros szemű, fehér nyúl és több hosszú szőrű tengerimalac szaladgált szerteszét; négy foltos kutya pihegett a földön. Fél tucat ülőrúdon papagájok, kakaduk meg egy sárga keretes szemű, tengerészkék arapapagáj rikoltoztak. A sarokban egy nagy ketrecben két zöldesszürke cerkófmajom civakodott. A helyiségben szétszórt, műanyag lapu asztalok egyikénél érdekes kép tárult a belépők szeme elé. Az asztal egyik oldalán Pappasz kapitány ült mogorván, előtte hatalmas korsó sör. A másik oldalon Carmen Carey ült. Alacsony és igen kövér nő volt, fényes, göndör és fekete hajjal, kiálló, kék szemmel, és olyan tökéletes cseresznyeajakkal, mintha odafestették volna az arcára. Az orra hegyén okuláré, melyet lánc kapcsolt dús kebeléhez. Nyakán gyöngysor, de akkora gyöngyszemekből, amilyeneket egyetlen kagyló sem képes létrehozni anélkül, hogy kárt ne tenne magában; dundi ujjaiba legalább fél tucat gyűrű ágyazódott. Teste csipke támpillérekkel megerősített, rózsaszín selyemruhába volt beszorítva. A bőre selymes és kifogástalan volt; mielőtt rárakódott ez a hatalmas hájtömeg, Carmen igen szép nő lehetett. Ám most is finomság és derű áradt belőle, s ez vonzóvá és nőiessé tette. Pillanatnyilag Pappasz kapitány sötéten nézett rá, mire ő – kék szeme szikrázott a haragtól – az ajkát biggyesztette. Előtte egy pohárka mentalikőr állt. Flamingórózsaszín körmei gyorsan és izgatottan doboltak, majd megálltak. Úgy néztek egymásra Pappasz kapitánnyal, mint két sakkozó, akik mozdulatlanná merevedve bámulnak egy megoldhatatlan lépést. A nő nagyot sóhajtott, és megszólalt: – Azt pedig tudhassa, Pappasz kapitány – mondta mézédesen és arisztokratikusán –, hogy ön csak egy piszok görög. Pappasz kapitány apró feketeribiszke-szeme megvillant. – Görög asz vagyoksz – mondta –, hogy piszoksz vagyok-e, az ízlész dolga. – Vajha merne-e valaki, aki nem görög, ennyit kérni azér, hogy az ifjú hölgyeimet szállítsa. Nem vélném – mondta Carmen. – Ez rablás. – Ászt akarja, hogy hozzak lotyókatsz – kezdte komoran Pappasz kapitány –, akkor meg is kell fizetni…

Carmen dühbe gurult, és vörös foltok jelentek meg az arcán. – Megbocsásson, kapitány – mondta olyan arisztokratikus fagyossággal, hogy már-már Pappasz kapitány is megbánta bűneit –, de az én ifjú hölgyeim nem lotyók, ha volna szíves. – Ha nem lotyóksz – mondta kiegyensúlyozottan Pappasz kapitány –, akkor micsodáksz, he? – Úriemberek társalkodónői – mondta Carmen. – Nekemsz lotyóksz asz lotyóksz – vont vállat a kapitány, aki szemlátomást nem kívánt nyelvészeti kérdésekbe merülni. – És annyit is én kérsz értüksz. – Nem kívánom megsérteni, kapitány – mondta Carmen –, de ön alighanem gazember. Még egy görög is tudhassa, hogy a becstelenség nem mindig a legjobb politika. Sosem hallott még olyasmiről, hogy árengedmény nagybani szállítás esetén? – Dehogynem – mondta a kapitány –, csak nem lotyóksz szállításával kapcsolatbansz. Ismét beállt a csönd, s úgy mustrálták egymást, mint két birkózó, akik csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy egy gyors kézcsavarással szőnyegre küldjék ellenfelüket. Carmen a szeme sarkából hirtelen megpillantotta Petert és Audreyt, és rövid, örömteli sikolyt hallatott. – Miss Audrey! – kiáltotta. – Miss Audrey, minő kedvesség. Ez aztán a meglepetés! Fölállt, a vendégek elé ment, s közben turbékolt, mint a galamb, arcán széles mosoly. – Minő kedvesség, hogy idejött – mondta. – Ezer éve nem láttam. – Remélem, nem zavarunk, Carmen – mondta Audrey. – Csak be akarom mutatni Peter Foxglove-ot. – El vagyok ragadtatva – mondta Carmen, és finoman eltartva a kisujját, odanyújtotta apró, pufók kezét. – Hogy is mondhassa, hogy zavarnak! Csak civódtunk a kapitánnyal, aki kissé túlzottan meg akar fejni, hogy ideszállítsa a lányaimat Dzsakartából. – Új lányok jönnek? – kérdezte Audrey. – Mi van a régiekkel? – Ah, ők is itt vannak, de kell néhány új is, drágaságom, ha megépül a repülőtér. Ez kétségtelen, ha idejön az a sok tengerész meg pilóta meg katona. A mostani lányaimat a rendszeresen idelátogató úriemberek dugig ellássák munkával, ha érti, mire gondolok. Minden bizonnyal szükségünk lesz segítségre. Nem óhajtom, hogy aszongyák, hogy Carey Anyó Csibéi nem elégítettek ki minden igényt. Elvégre meg kell őriznem a jó hírnevemet. – Bement a bárpult mögé; apró lába oly gyorsan járt hosszú szoknyája alatt, hogy szinte siklani látszott. – Ne utasítsanak vissza egy kis frissítőt, drágaságom – mondta. – Önnek talán egy korty mentalikőrt, az úrnak pedig valami erősebbet? – Két sört, Carmen – mondta Audrey. – Nem maradhatunk sokáig. Csak beugrottunk, mert megmutatom Peternek a szigetet, és úgy éreztem, a Carey Anyó Csibéi sem maradhat ki. – Természetesen, drágaságom – mondta Carmen, és elpirult büszkeségében. – A sziget kulturális körképe nem lenne teljes, ha nem jött volna ide. És tudhassa, Mr. Foxglove, hogy ha bármikor levertnek erezné magát, itt második otthonra lel, társaságot kedvelő társalkodónők társaságában. – Köszönöm – mondta Peter –, tudni fogom. Carmen töltött. – No – mondta Pappasz kapitány –, mennem kellesz. – Kiitta a sörét, és letörölte szájáról a habot. Carmen számító pillantást vetett rá.

– És most hová? – kérdezte Peter. és annyira igyekezett. Az én klienseim fölöttébb taszítónak találják a szagos hónaljat. – Elfogadom – mondta Carmen. Pappasz kapitány lendületesen kihörpintette a sörét. mielőtt távozik – mondta. – Megállapodtunk – mondta Pappasz kapitány. egy pennyvel sem több – mondta Carmen. – Tíz. Most azt próbálja kideríteni. egy kis ital meg dalolás. – Drágaságom. Nincs rájuk egy rossz szavam sem. – Élelmeznie nem kell őket. hogy készítsen átfogó tanulmányt Zenkali élővilágáról. vagy amilyent az úriemberek elvárnának. ahogy mondani szokják. de fejenként csak tizenkét fontért – mondta Carmen. ez a lány igazi szépség. Igen. – Az ombuhoz – mondta Audrey –. aztán hazaviszem. – Azt hittem már. és ő meg a lányok éjjel-nappal ápolták a betegeket. De az első úriember azzal jött hozzám: „Carmen. hogy győzött. aki néha odamegy. nem jönnének el hozzám vacsorára ezzel a kedves úriemberrel jövő pénteken? Egy kis estélyt rendezek a születésnapom alkalmából. – Nos – tette le Audrey a poharát –. igaz? – Jó bulihoz görög zene kellesz – morogta a kapitány. Kibotorkáltak a kutyák. – Igazán muszáj menniük. Ebben az üzletágban ilyesmire is gondolni kell. – Carmen igazán nem mindennapi – helyeselt Audrey. – Most benne vagyok a slamasztikában – mondta Peter. nagy szemű. Ha segítségre van szükség. hogy hol szaporodik a nyavalyás. – Szeretném átkutatni azokat a völgyeket. A kapitány elhozza a buzukiját. Néhány éve borzalmas himlőjárvány volt a szigeten. mert igen érzékeny lélek. amilyenhez mi szokva vagyunk. mehetünk. Mintha rabszolgákról tárgyalnának. mielőtt elpusztítják őket – mondta Peter. Megtöltött egy kis italmérőt rummal. a papagájok harsány búcsúkiáltásai közepette. És ebben az üzletben az ember hamar rájön. lágyan és elégedetten böffentett. Hozzák a saját kajájukat. aszongya. drágaságom? Hát ha muszáj. – Elvégre még nem jutottunk megállapodásra. muszáj.– Dobjon be még egy pohárkával. – Átkutatták már valaha is őket rendesen? – Nem hinném – mondta Audrey. hogy igazán bájosak és nőiesek – mondta Carmen –. hát az nem olyan. akit az angol Földművelésügyi Minisztérium küldött. – Huszonnyolc. Mondja. Ő fedezte föl az amelalepke jelentőségét. álmaim asszonyának. macskák. hogy a tiszteletesé a szívem. de ami a tisztaságot illeti. Épp a napokban köllött eltávolítanom egyet. – Miért nem alkalmaz zenkali lányokat? – kérdezte Audrey. és halkan. – Fejenkéntsz harminc fontsz – ütött az asztalra a kapitány. de nem tiszták. – És a legkedvesebb emberek egyike. ön is tudhassa. – Garantálok tízet.” És ez nem tetszett az úriembernek. mit sem törődve a saját egészségükkel. tengerimalacok és nyulak közt. hogy a hadsereg el lesz látva. drágaságom – mondta. – Droom az egyetlen. – Megállapodtunk. hogy a tisztaság fél siker. majd a rumot a kapitány üres söröskorsójába töltötte. Kedves kis jószág volt. gondolta Peter. Semmi különös: néhány vendég. de a párnahuzatba fújja az orrát. – Az ki? – Egy professzor. ő meg a lányai az elsők között vannak. minthogy tudjuk már. egy penny vélsz sem kevesebb. s akkor bemutat Carmennek. ha tízetsz garantálsz – mondta Pappasz. nem bizony. – Huszonötnél olcsóbban nem lehetsz – mondta a kapitány. ezért . igazán csinosak és szorgalmasak. és ismét beszálltak a csusziba. – Fejenként húsz fontsz – mondta –. mint aki úgy érzi.

hájas teste reszketett. túlméretezett napernyőt. Az apró. hogy játsszak néhány dalt szegény ombunak. A kert egyik sarkába vezette őket. nagyon örülök. zöld levelek – mint megannyi nefrit nyílhegy – vaskos. Legjobban Mozartot és Vivaldit szereti. Zömök törzse három méter magas és két-három méter átmérőjű lehetett. mint egy óriási rúdon nyugvó. Mr. kissé bonyolultnak találja. Mint egy óriás kalitka: acéloszlopokon finom moszkitóháló feszült. Csönd. A fa nem volt gyönyörű. hogy bújjanak be. tekergő gyökerek bújtak elő. . mint valami furcsa. s valaki éles fejhangon kikiáltott. ahol különös építmény állt. igen kövér. rojtos. – Igen. ez itt a világ legmagányosabb fája. de ő különösen. kopaszán fénylő fejű emberke ült. fénylő. Az egzotikus növényzet közepén zegzugos házikó állt: a botanikuskert irodája. Foxglove – mondta meghatottan Fellugona –. – Persze minden fa örül. mintha a fát alaposan megnyírták volna. bár nem ez a szó jutott az eszébe. hogy látom. A fák és cserjék csinos sorokban vagy csoportokban álltak. és majd szólok – mondta Peter. Persze hogy látnia kell az ombut. s ettől olyannak tetszett. Miben állhatok szolgálatára? – Lábujjhegyen állt. Az ombufa kétségtelenül különös volt. Hátradőlt. hogy megismerhetem – szorongatta Fellugona most már Peter kezét –. amekkorát Peter még nem is látott. eljönne velem egy hétvégi felfedező útra? – kérdezte Peter. kiléptek az épületből. Akkora szemüveget viselt. A hollandok által alapított kert nem volt túl nagy. mondhatnám. – Hát nem gyönyörű? – suttogta áhítattal Fellugona. és szorongatni kezdte a lány kezét. az első feladatom. és beléptek. ez dr. Fura pasas. – Megszervezem. – Nagyon örülök. köztük tarka vízililiommal és papirusszal benőtt tavacskák. annyira egyedül van. – Ha összepakolom a kempingfelszerelésemet. – Peter. s rövidesen elérték Dzamandzar külvárosában a botanikuskertet. de nagy koponya. – íme. és úgy szereti a látogatókat! Peter máris kedvelte az emberkét. – Igen – mondta lassan a lány. zöld. Fél óra múlva lefelé haladtak a Matakamáról. s a törzsből vaskos. széles sétányon. – Szívesen. – Audrey! Audrey! Milyen kedves. Tehát minden reggel az az első dolgom. A szürke-ezüst csíkos fakérget lyukak pöttyözték. és végigmentek egy királypálmák szegélyezte. amit érte tesznek – folytatta Fellugona. Bachot.bejárja az egész szigetet. A szobában – a szárított növények. azt hiszem. Fellugona hatalmas kulcsot vett magához. és én szerencsére tudok fuvolázni. de a szépen gondozott kertben virult Afrika és Ázsia számtalan fája és növénye. Audrey bekopogott. magvak és düledező tudományos folyóirathalmok borította íróasztal mögött – igen alacsony. Peter olyannak találta az egészet. Mali Fellugona… ez itt Peter Foxglove. ha lehet – mondta Audrey. nagyon. majd kigurult az asztal mögül. abszurd szemüvege csillogott. hogy eljött – sivalkodott az emberke. tekergős ágacskákon nőttek. melyek hossza annyira egyforma volt. mennyire örül ez a fa minden apróságnak. – Örülök. és nagyon elégedettnek érezte magát. el sem tudja képzelni. Szegény drágám. az első kötelességem. hogy megnézzük az ombufát. Egyszerűen imádja a zenét. s a szemüveglencse vastagságából ítélve éppen hogy csak nem volt vak. mitikus állat csápjai. akit azért hoztam el. – De – mondta Peter. igazán megtisztel. mint a tajtékkő a nagyító alatt. melyek úgy ölelték a földet. Fellugona kinyitotta az ajtaját.

Audrey kuncogott. igen. föltétlenül el kell jönnie. Új arcok. neki pedig hiányzik a gyakori látogatások és eszmecserék adta ösztönzés. mint az elefánt bőre. – Ez Zenkali. – A rovarok miatt. egyszerűen imádják. simogatja a kisbabák fejét. Mr. Szerintem ezek az emberek bejárják a világot. mint a vakondoké. hogy küldjék ide. – Gondoltam. fajtájának utolsó tagja… ha elmegy. meg van kötve a kezünk. de mihelyt a szemüveg a helyére került. Éveken át küldözgették mindenfelé. nagy megtiszteltetésnek érzem. Szemüvege megvillant. – Igen – mondta Peter –. Gondoljon csak a kormányzóra. támadásra készen. ha dögönyözik – mondta Fellugona. hogy Stella is örült a találkozásnak. míg valakinek az a pompás ötlete nem támadt. Foxglove – mutatott körbe kövér kezével. mely durva és meleg volt. és baklövést baklövésre halmozott. Újra el kell jönnie. – Hogy tudott összeszedni ennyi szeretetre méltó bolondot? – kérdezte Peter. mint egy szellemileg visszamaradott pillangó. – Idegesen körülnézett. Csak egy ujjnyit engedjünk. Mióta fölfedeztük az amelalepke gazdasági szerepét és le kellett mondanunk a rovarirtók használatáról. aztán kikötnek itt. megtiszteltetésnek érzem. mint egy átkot. – Stella budoárja után már semmin sem fogok meglepődni. eltávozik. dr. – Stellától függetlenül. – Értem – mondta komolyan Peter. fél hajszálnyira vagy negyed hajszálnyira nyissuk ki ezt az ajtót. – Kedves. Attól tartok. Előrelépett. – Biztos vagyok benne. Fellugona még egyre magyarázta. nagyon kedves – ragyogott Fellugona. – Fajtájának utolsó tagja – mondta Fellugona –. – Mindenütt itt vannak. és becsukta a szemét. a világot fölmérhetetlen botanikai veszteség fogja érni. – És miért tartják ketrecben? – kérdezte Peter. Fellugona az egyik kedvencem a szigeten. a szem is visszanyerte nagyságát. Szegény jószág. – Igen. a rabság. tudja. hogy Stella már unja mindig ugyanazokat a látogatókat. Peter hátradőlt a kocsiban. Foxglove. csak hajszálnyira. ahol remekül érzik magukat. amilyen a fogság. – Föladom – mondta. és beözönlenek vadán és vérszomjasán. levette és vadul dörzsölni kezdte a szemüvegét. hogy találkozhattam Stellával. Foxglove. Miközben a kocsihoz kísérte őket. Naponta legföljebb háromszor-négyszer tudok kijönni hozzá. – Ó. és végigsimította a rücskös fakérget. Stella jobban szereti. ha masszírozzák. Mr. dr. kertészeti kiállításokat nyit meg. Fellugona. ha vakargatják. imádja. szemüvegét villogtatva búcsút intett. hogy milyen fontosak a látogatók Stella egészsége és jó hangulata szempontjából. Elhallgatott. – Ezért tartjuk itt Stellát. erre nem jut elég időm. – A rovarok miatt – mondta Fellugona. hogy élvezni fogja – mondta. – Zenkali megkapta álmai kormányzóját. Nem. majd lábujjhegyen állva. és kerülni próbálta Audrey tekintetét. mint egy emlősnek vagy madárnak. Ki vagyunk szolgáltatva minden röpülő és csúszó-mászó rovarnak.de személyisége volt. és fölemelte húsos mutatóujját. a sötétzárka. . sehol sem találják a helyüket. – Sajnos. vadabbak Attila seregeinél és könyörtelenebbek a római légióknál. mert rosszabbak Dzsingisz kán hordáinál. igen. a szavakat pedig úgy mondta ki. A lencse nélkül a szeme egyszeriben akkorka lett. mert ez olyan szomorú asszociációkkal jár. ha ezt a budoárjának hívjuk. – Nem szívesen nevezzük ketrecnek. elköltözik az élők sorából. ő meg ide-oda röpdös. kedves Mr.

most élni akar az alkalommal. – Gyorsan kiment a házból. amilyennek Hanniballal látják – mondta sután Peter. meg kell néznem. több tucatot évente. hogy miért. De a zenkalik a kormányzót tartják a legnagyobb szónoknak Shakespeare óta. – Rosszabb lesz. és eltűnt. igyekezett mindent elrendezni az ünnepélyes aktussal kapcsolatban. hogy apám rendesen evett-e. ulam. ulam. hogy mivel amúgy is igen kevés lehetősége van viselni remek szabású egyenruháit. Kijelentette. – Mennem kell. ulam – mondta Amos. – Jó ég. a nép rajong értük. ahol Amos fogadta őket makulátlan fehérben. Elfogadták a repülőtér tervét. – Gazda kap vala könyvet Hannibal gazdától. A parti úton hajtottak vissza Peter házához. Nem tudta. s még mielőtt Peter utolérte volna. – Jó estét. jó estét. – De csak egy pohárra – mondta a lány. az idióták. Hannibal háza meg a kormányzói palota között. gyümölccsel vagy zöldséggel teli kosárral a fejükön. s a nappali hőség után hűvös volt a levegő. széles mosoly-lyal meg egy hasított bottal. kapával a hónuk alatt. Hannibal ezeket a beszédeket szóbeli jéghegyeknek nevezi. – Az isten verje meg őket – mondta a lány. nálam. és elhajtott. Viszontlátásra. NEGYEDIK FEJEZET ZENKALI ZEGZUGOK Másnaptól kezdve két héten át Peter keményen dolgozott. és tele lett a szeme könnyel. hogy Csaszi maximális pompát és szertartásosságot követelt. egy tengerészzenekart és három meglehetősen titokzatos katonai személyiséget – egy dandártábornokot. Asszonyok árnyai tartottak hazafelé a patakoktól fejükön mosott ruhával teli kosárral. beült a kocsijába. – Köszönöm – vette el a levelet Peter. bíborvörösre és barackszínűre festette a lenyugvó nap. Peter szétnyitotta a cédulát: Peter! Sajnos rossz hírem van. Haditanács holnap reggel nyolckor. az isten verje meg őket! – Talán mégsem lesz olyan rossz. Amos. – Bejön egy pohár italra? – kérdezte Peter. csak nem tart beszédeket? – Dehogynem. Sok a tennivalónk. egy idősebb . amikor is majd a zenkali meg a brit kormány aláírja a megállapodást. – Igen. vagy a mezőkről. Missy Audley – mondta. – Haza kell mennem. A brit kormány küldött Singapore-ból egy zászlóaljat. mint gondoljuk – mondta Audrey. H. Csak nehezítette a dolgot. Bementek a ragyogóan kivilágított nappaliba. A beszédeit tisztelettel hallgatják. mert csupán egytizedük hallható.és mindenki nagy embernek tartja. hogyan vigasztalja meg a lányt. légy szíves. Peter fölolvasta Audreynak. mikor megálltak a ház előtt. Az eget zöldre. Szüntelenül szaladgált a palota. – Az isten verje meg őket. De nincs időnk azon töprengeni. – Hozz valami innivalót. mely a szigetet fontos katonai létesítménnyé fogja változtatni.

vihetjük azt is – mondta Audrey. Közben egy öngyilkos kobra bemászott az áramfejlesztőbe. – Csinálok egy nagy pástétomot. hogy ne küldött volna üzenetet hasított pálcában vagy ne telefonált volna kihallgatásért könyörögve. a császári testőrség egyik tagja pedig tévedésből elsütött egy ágyút. Dloom gazda jön vala. veszélybe kerül a józan eszem. – Mikor akar indulni? – Holnap reggel magáért megyek – mondta Peter. mikor mosolyogni próbált. hogy a dzamandzari vásárra tartó tehéncsorda az útról letérve lerohanta az ünnepségre már fölállított nagy sátrat. vörös hajú. a zászlókat és drapériákat megfoltozták. Peter nagy szükségét érezte a pihenésnek. verteién ajkai közül sárga és csorba fogsor bukkant elő. és meg akart inni egy pohár hűsítőt. kimosták. Peter dolgát cseppet sem könnyítette meg Diggory Finn. ezért Petert kezdte üldözni. gyűrött trikója fölött egykor fehér. Nem volt nap. ulam. – Az isten verje meg – mondta Peter. Egész Zenkalin hisztériás volt a hangulat. Droom rájött. aki soha nem emlékezett semmire. De közben a fagylalt elolvadt. – Nem akarom dicsérni magamat. mihelyt a legkisebb gond adódott. Ezért Pappasz kapitánynak el kellett mennie Dzsakartába friss áruért. aki végre eltávolította a dögöt. sem Hannibal nem kíván találkozni vele. – Nyolc tájban jó lesz? Konzervekkel huszonnégy óra hosszat is kibírjuk. míg csak nem találtak egy bátor szerelőt. s az emberke ritmikusan szívta az orrát. mint egy fejletlen iskolás fiú. kijelölték a szállásokat. hát fölhívta Audreyt. s az egész sziget huszonnégy órára teljes sötétségbe borult. Vezesd be Mr. vízkék szeme sarkában váladék volt. mikor belépett Amos. Tyúkmellű volt. a repülőteret és a tengerészeti létesítményeket. Gyér. Túlméretezett Bermuda-sortja jószerivel takarta formátlan lába szárát. a zenkali katonazenekar próbái a dobhártyákat hasogatták. Peter fölnyögött. hogy előkészítése jókora munkát igényelt. ez a vörös szemű. zsíros haja csupa korpa. – Kelem. Amos. Esetlenül araszolt át a szobán. hajlott hátától a feje úgy csuklott előre. amely jókora lyukat ütött a palota falába. hogy ők képviseljék a hadsereget. Peter éppen befejezte a beszélgetést. s minthogy a marhák kissé idegesek voltak. az állami díszvacsorára tartogatott finomság is. a kormányzó szárnysegédje. és majd sok gyümölcsöt viszünk. viszont nyomban az ideg-összeroppanás tüneteit produkálta. pipaszárlábú. hogy a nagy izgalomban sem Csaszi. – Pompás – mondta a lány. s végül minden elrendeződött. hogy a helyszín ismét higiénikusnak legyen mondható. – Mindegy. Az egyszerűnek tetsző ceremónia annyi apróbb protokolleseménnyel járt. melynek zsebei . aki apró volt.tengernagyot meg egy majdnem teljesen szenilis hajórajparancsnokot –. Kiálló. hogy ők fogják építeni a gátat. bálok és felvonulások helyét. Droomot. Mire mindez lezajlott. Egyszóval Peter két héten át dolgozott. ma már piszkosszürke trópusi zakót viselt. s romlásnak indult sok egyéb. a bankettek. – Nem volna kedve fölfedezni velem néhány völgyet? Ha most nem rejtőzöm el a hegyekben néhány napra. fogadom. Csaszi legnagyobb bosszúságára. döbbenetesen dadogó fiatalember. kivasalták. Peter kíváncsian leste a besurranó Droomot. a Hammersteins és Gallop nemzetközi építkezési cég képviseletében. másnap huszonöt takarító dolgozhatott egész nap. mint a keselyűé. Peter legnagyobb meglepetésére a királynő képviseletében Sir Osbertet küldték. A fény hiánya okozta azt is. de a pástétomaim híresek. akit elkísért Lord Hammer is. a kormányzó megírta és tükör előtt begyakorolta különböző beszédeit. Kézenfekvőnek látszott.

És most. el vagyok ragadtatva – mondta az emberke. a kormány füle. Mint már jeleztem. annak akkora a jelentősége. hogy megismerhetem – mondta Peter. hogy ez az információ avatatlan személy kezébe jusson.fecskefészekként kidudorodtak a különféle dobozkáktól. – Örülök. hogy írja le a mondandóját. rendkívül fontos. – Minthogy engem szemlátomást megbízhatatlannak tart. s bár alapvetően türelmes ember volt. s lábai úgy összetekeredtek. Foxglove. Szeretnék vacsorázni és lefeküdni. Igen. Nem. Foxglove. nagyítóktól. – Elnézését kell kérnem. ha megbocsát. Valóban. tudományos képzettségem nem engedi. amit én nyilvánosságra kívánok hozni. Mr. hogy megszorítsa Droom fekete körmű. Nem. hogy fogad. De ne zavartassa magát. hogy tudományos képzettségem egyszerűen nem engedi meg. – Mr. Peter töltött magának egy szokatlanul nagy whiskyt szódával. amíg ön alkoholizál. Mr. professzor úr – mondta –. mert bosszantotta Droom célzása arra. hogy ő fiatal és tapasztalatlan. Nem. hosszú napom volt. A hangja éles és nazális volt. és kinyújtotta két kezét. hogy elintéz nekem egy rövid találkozót őfelségével vagy Oliphanttel. Droom kortyolt az italából. hogy alantasabb személy tudomására hozzam. Ismét fölemelte mocskos ujját. vendégének pedig limonádét csinált. spárgagombolyagoktól és hálóktól. majd leült. kérem. nyirkos kezét. Droom kezdett az idegeire menni. Peter még soha nem látott ennyi taszító vonást egyetlen emberen. Majd gyümölcslét iszom. Foxglove. hogy ön befolyásos fiatalember. – Szívott egyet az orrán. akkora a fontossága. – Talán ha elmondaná nekem a problémáját. csak azt tudom javasolni. Foxglove. ravasz kifejezést öltött. – Mr. csupán annyit kell megtennie. Nem. – A kérésem. mint a repkény indái. a lehető legegyszerűbb. s a hivatásos egyetemi előadó pedáns nagyképűségével ejtette a szavakat. megtörölte a száját a keze fejével. Már értette. Droom professzor visszataszító képe különös. válthatnék egy-két szót valamelyikükkel. nem tudom eléggé hangsúlyozni és aláhúzni az ügy fontosságát. nincs szükség mentegetődzésre. Határozottan fölállt. – Mint tudja. majd Peterre villantotta foghíjas mosolyát. Nem inna valamit? – Nagyon kedves – mondta Droom. Mr. aztán megtörölte a kézfejével. fárasztó napja volt. hogy beszéljenek velem. mindnyájunknak igen sok a dolga – mondta türelmesen Peter. miért kívánt beszélni velem? – kérdezte kurtán Peter. – Igazán kedves. Igen. Mr. Csak a császár vagy Oliphant hallhatja. hallgasson végig. hogy miért kerülik és nem szívelik a professzort. – Én nem hiszek az alkoholtartalmú italokban. de Droom letette a poharát. Nem. Tudom. Mindkettőjükkel naponta találkozom. Foxglove – nyafogta –. aki alig jutott szóhoz vendége ellenállhatatlan bájosságától. és én tudom. – Foglaljon helyet. Erőt kellett vennie magán. de valóban rengeteget dolgoztunk. – Nos. és küldje el közvetlenül Csaszinak vagy Hannibalnak. Csupán annyit kell megtennie. Foxglove – emelte föl figyelmeztetően gyászkeretes ujját Droom –. Mr. hogy úgy mondjam. hogy nem tudott elérni minket – hazudta Peter –. hogy a kormányzás gondja még az idős és tapasztalt embereknek is nehéz. Foxglove. Foxglove. Nem kockáztathatom. – Mr. Peternek hosszú. Igen. Igen. Droom megjelenése igazán nem sok jót ígért. hogy kockáztassam. – Nincs szükség mentegetődzésre. Fogadniuk .

hogy goromba volt veled.kell! Nem bízhatom levélre a titkomat. – Jézus? – csodálkozott Peter. Megtörölte az orrát a kezével. add a kormányzói palotát. Hannibal megy vala kormányzói palota. hogy a megfelelő kézbe kerüljön. meg engem is a nagy titokzatosságával. ulam. De imád titokzatoskodni. Úgy vélte. nagyon megbánja – mondta. Hannibal? – kérdezte Peter. – Nem mondhatok mást: mondja el nekem a problémáját. csupán jó modort tanultam – mondta Peter. ulam. – Igen – mondta rezignáltán –. Foxglove. és egy síri hang jelentkezett. Amint fölvette a kagylót. – Ezt még megbánja. ha jelentem – mondta Peter. hogy papírra vessek valamit. – Jézus mond Mr. mert ha a szakmájáról van szó. eljöhetek ismét önhöz? – kérdezte rángatódzva. – Ott van Mr. aki még nem szokott hozzá a zenkali keresztnevekhez. azért nem árt. professzor úr. Mr. – Jaj. az előzőnél is nagyobb adag whiskyt. és én gondoskodom róla. Peter beszámolt Droom látogatásáról. – Látom. Hosszú szünet következett. és föltevésem nem nyer megingathatatlan bizonyítást. Igaz. melyet olyan zümmögés és bugyborékolás követett. amit aztán odanyújtott Peternek. vagy írja le. gorombáskodott már valamennyiünkkel. hogy magának nincs tudományos képzettsége – mondta Droom. ulam. Foxglove. Tárcsázta Hannibal számát. és kisurrant a szobából. s Peter hallotta. . de igen gyorsan és hatékonyan kapcsolták Dzamandzar központi rendőrkapitányságát. amíg be nincs fejezve a kísérletem. te sem érdemelsz jobb bánásmódot. – Gondoltam. – Persze – felelte kelletlenül Peter. – Napóleon Waterloo. görcsösen markolászva a zsebeit. ulam. Zajosan. hogy fölfedezett egy addig ismeretlen medúzát. Peter kezet mosott. hogy a telefonján a tárcsa csupán dísz. – Igen. aztán vesse papírra. hogy Napóleon Waterloo tanácskozik valakivel. az a borzalmas alak – nyögött Hannibal. aztán a halpiacot. Többet nem tehetek. – Akkor fejezze be a kísérletét – mondta kurtán Peter –. Hannibal nincs házban. végül a kormányzói palotát. a tudományos képzettségem nem engedi. föl kell hívnia Hannibalt Droom dolgában. – Jó éjszakát. Én fog ad önnek kormányzói palota? – kérdezte Napóleon Waterloo. – Ha valamire fény derül a következő napokban. mintha egy méhkas hirtelen a víz alá merülne. kiderült. Amikor a legutóbb halálra rémítette Csaszit is. Droom kibogozta szőrös lábait. melyet Csasziról kívánt elnevezni. olyan hangot hallott. A helyedben nem izgatnám magam miatta. aztán töltött magának még egy. s Hannibal vette föl a kagylót. és bízza avatott személyre. igazán okos. és foghíjasán vigyorogva Droom. – Akkor talán még nem késünk el – mondta Droom. Jézus mond Mr. De sajnálom. fölszedte a zsebéből kihullott kémcsöveket meg dobozokat. Ez volt az első próbálkozása a telefonnal Zenkalin. hogy csupán azt a világrengető hírt óhajtotta a nyilvánosság elé tárni. – Igen. Mr. – Köszönöm a kedvességét meg az idejét – mondta. ha befejeződik a kísérletem. mint egy pisztolylövés. – Csak ne volna olyan visszataszító. és fölállt. kivel óhajt beszélni? – Ki van a vonalban? – kérdezte döbbenten Peter. ulam – mondta váratlanul Napóleon Waterloo. Peter ekkor jött rá. – Nincs.

lédús gyümölcsnek alig volt íze. A túlsó parton már köny-nyebb járás esett. Peter térképének hosszas tanulmányozása után úgy határoztak. – Bárcsak veletek mehetnék. Az idő olyan gyönyörű volt. Peter kuncogott. bár itt-ott. így valószínűleg mi majd dunyhával takaródzhatunk. Odaértek arra a vad vidékre. szétbomlott kosarakhoz hasonlatos bokrokon. Kőről kőre ugrálva keltek át a Matakama folyón. Egy helyütt apró. Néhol egy-egy sudár. Később fölkelt a . mint valaha. tömzsi. Helyenként az erdő ritkásabb volt. rubinvörös. gyufával. Csakhogy éppen egy kisebbfajta válság közepén vagyok. és elvitte a fényképezőgépét is. vörös és kék pöttyös gyíkoknak. melyek elegánsan élvezték a fényt. mint a sétapálcák egy múlt századbeli előszobaszekrényben. és rózsaszínű virággal ékes. amikor megpillantották a közeledő kocsit. négy kis pástétommal könnyebb boldogulni. Peter vitt erős nejlonkötelet.– Igazad volt. és pokoli meló lenne megtalálni benneteket. A tisztást három oldalról izzó virágú fák fogták körül. Egy sziklás dombon ütöttek tábort éjszakára. de a szilva nagyságú. smaragdzöld törpepapagájok lakmároztak. amikor Peter és Audrey már csupán néhány lépésnyire volt tőlük. Bár van egy különös és bizonyára megalapozatlan gyanúm. teával meg egyéb apróságokkal. s a szelíd madarak csak akkor röppentek föl. mint óriás legyező. és cikáztak a félhomályban. – Bárcsak a brit kormány ne volna olyan szűkmarkú. és nem tudok Droommal foglalkozni – mondta Hannibal. – Vigyázunk – ígérte Peter. mert a sziklák csúszósak voltak. ahonnan a kis oldalsó völgyek elágaztak a nagy Matakama völgyből és folyótól. galambszürke gerlék szemezgették a gyümölcsöt párosával. hogy nincs elég takarója a fontos vendégek számára. Ez veszélyes volt. Peter gondosan megjelölte az útvonalat. ezeken a helyeken vadmálna is nőtt a terebélyes. majd eltűntek az aljnövényzetben. ahol a guavatörzsek úgy sorakoztak. Amint fölfelé haladtak a vörös úton a Matakama oldalában. – El ne tévedjetek! A völgyek nincsenek rendesen föltérképezve. Izgatottan visítoztak és röfögtek. mivel az éjszakák a nappalokhoz viszonyítva hűvösek voltak. élénkzöld pálma nyúlt a magasba. mint egy naggyal. s előszőr a három kis északi oldalágat kutatják át. s tetejükön törékeny gyökérzetű növényzet tenyészett. és hőgutát kapunk – mondta bosszúsan. de arányló szemükkel figyelték környezetüket is. Hogy szívesebben mentek kettesben. miközben a nap lenyugodott. – Én néhány napig nem leszek itthon. Halászmadarak harsogtak riadót – hiszen idegenek hatoltak be területükre –. Az állatok csapatokba verődve. Kirándulunk a Matakama völgyeibe Audreyval. – Lady Emerald most jött rá. Az erdő sűrűjébe érve Petert és Audreyt valóságos maghéjzápor fogadta: a felső ágakon apró. csupán meleg hálózsákokra. A levelek közt kicsi. Audrey úgy gondolta. hogy átvágnak a központi völgyön. és Audrey gyönyörűbb volt. Másnap reggel Audreyval kikocsiztak a hegyekbe. hogy sátorra nem is volt szükségük. hogy visszataláljanak. hangosan rikoltozva fogyasztották vadmangó vacsorájukat valahol az erdő mélyén. utat kellett vágniuk maguknak. melyek a következő két napot voltak hivatottak elviselhetővé tenni. Denevérek széles. Peter hátizsákja pedig tele volt konzervvel. A pálmák hosszú levelei pompás napozóágyul szolgáltak a sárkányzöld. sötét bőrszárnyai csattogtak az égen. az út széléről mongúzok figyelték ravasz pofácskájukkal a kocsit. a negyedik oldalon pedig a fák koronája fölött elláttak a tengerig. Tüzet raktak és falatoztak. pocakos vaddisznók csapata haladt át az úton. és feleúton voltak a másodikhoz. Ragyogó nap volt. Estére átkutatták az első völgyet.

hogy hová teszed a lábad. csak erre nem. mert mindenre számított. Amikor végre levegőhöz jutott. Csak a homlokát horzsolta le. Peter hát csak ült némán. . de a sziklafal omlott. Audrey föntről látta. Szerencsére a guavabozót fölfogta Peter zuhanó testét. – Audrey igyekezett magabiztosnak mutatkozni. hogy Peter föltételezi róla. hogy Peter zuhan lefelé. majd néhány lépést tett felé. Délben még mindig keresték. a bokáját ficamította ki. amikor megzörrentek alatta az ágak. – Először én megyek le – mondta Peter –. Vagy ötméternyire lehetett a talajtól. Peter átvetette magát a sziklán. nyögve fölült. A kötél végét egy zömök. ha látom. ezért óvatosnak kellett lennie. Újabb zaj hallatszott a bozótból. és egy-két méternyire a talajtól eltűnt az aljnövényzetben. Titokban örült. aztán leereszted a csomagot. vidáman csillogó. Másnap hajnalban sunyi tekintetű. majd fejjel lefelé eltűnik a bokrok között. hogy eleresztette a kötelet. hogy azt is hozzak. a levegőben szinte megálló. Kecsesen lépegetett a bozótban. – Az sem lesz nehéz. – Jó. csak ügyelj. hanem visszajutni lesz nehéz – töprengett Audrey. Félrebillentett fejével. Ez annyira váratlanul érte Petert. dübörögve leomlott. mert voltam olyan bölcs. elég hely akad. – Majd akkor nyilatkozom. – Meg egy kis virslit is. – Csak merj kritizálni! Nem szívesen indultak tovább a második völgy felé. lassú mozgású lábával a madár olyan volt. ásítozva mászott ki a hálózsákjából. és már éppen kiáltani akart Audreynak. és lejössz. s már-már azt hitték. hogy hoztam kötelet – mondta Peter. Nem kell félni. – Peter! – kiáltotta. mikor az a nagyobb szikladarab. hogyan főzöl virslit – közölte Audrey. – Főznél egy kis teát? – Persze – hajolt Peter a parázs fölé. Sok helyen megvethette a lábát. ahol megvethetjük a lábunkat.bronzban játszó hold. melyet egy maréknyi gallyal ismét lángra lobbantott. Peter hitetlenkedve bámult rá. mint Peter tőle. és kibújt a hálózsákjából. hallotta Audrey hangját. a másik vége lelógott a szikláról. aztán megrázta a szárnyát. Feküdt az ágak között. – Jó reggelt – mondta Audrey. – Nincs semmi bajod? – De nem jött válasz. ígérem – mondta magabiztosan Peter. jó? – Oké. Peter nyújtózkodva. Peternek föltűnt a madár hosszú szempillája. Ám ekkor egy guavabozóton átvágva húsz méter magas sziklafal szélén találták magukat. – Remek ember – mondta elismerően Audrey. s csupán egy bordája repedt meg. és lassan mászni kezdett lefelé. amin megtámaszkodott. néhányszor a sziklafalnak ütközik. – Isztambultól Bangkokig. hogy vagy tévesen tünteti föl a térkép. – És ráadásul nem is horkol. fiatal fához kötötte. Szemlátomást feleannyira nem lepődött meg Petertől. Kétséget kizáróan egy eleven hahagáj állt előtte. nagy szeme. hogy mindenfajta lányos hisztéria nélkül le tud mászni. de nem volt ereje válaszolni. gúnyos tekintettel nézte. és a levelek közül előbukkant egy nagy madár. – Nem lejutni. hogy nincs semmi baja. s izgatottan és türelmetlenül egy nőstény hahagáj lépett a tisztásra furcsán pityogva. A majdnem csupasz fal mindkét irányban szinte a végtelenbe veszett. rózsaszín hátsójú makákók dühödten rikácsoló veszekedésére ébredtek. Perutól Katmanduig híres vagyok a főztömről – mondta Peter. mint egy hórihorgas táncmester. – Itt nem lesz túl nehéz lejutni. – Az erény mintaképe vagyok – hadonászott Peter a konzervnyitóval –. a hahagáj pedig félrebillentett fejjel. vagy ők kerülték el valahogyan. hogy aztán egyre fehéredve kússzon föl a fekete bársony égboltra. ha nem tudnád.

Peter… jól vagy? – kiáltott egyre kétségbeesettebben Audrey. és hosszú pilláikkal kacsingatva mélyen a szemébe néztek. lágyan pityegtek egymásnak. s ez olyan hangot adott. és az eget bámulta. biztos – mondta türelmetlenül Peter. vibráló hangot hallatott. melynek végén kis híján a csőrére esett. A madarak huncut szemmel nézték. de ezek a madarak pótolhatatlanok. Két-arasznyira tőle megálltak. mint amikor valaki a pincében krumplit dob egy csellóba. ujjait a csőrükbe kapták. és néhányat pittyentett. és gyöngéden ízlelgették. Aztán megbizonyosodva ártalmatlanságáról. hagyta. Vagy a kukában egy Stradivarira bukkan. A tyúk elrendezte a toUazatát. Ám ez még annál is több volt. A lány eleven. de nem válaszolt. és gyorsan megbirizgálta a nyaki toUazatát. Kösd oda a másik kötelet jól egy fához. mint a mérkőzés elején a vívók a kardjukat. egyszerűen tudomásul vették a jelenlétét. s egész valóját rendkívüli izgalom járta át. Hallotta föntről Audrey hangját. aki beszorult a Harrods áruház csapóajtói közé. ismét a talajt nézték. Egy madárpárral beszélgettem – mondta Peter. és talál egy Gutenberg Bibliát.majd a kakast megpillantva gyöngéden turbékolni kezdett. – Ha! ha! ha! Aztán abbahagyták. mint amikor valaki végighúz egy botot a kerítésen. Megcsipkedték Peter nadrágját. de komplikált menüettet. csak feküdt. Biztos. ingjét. Aztán egymásra pillantottak. ahogyan a gondos feleség igazítja meg a férje nyakkendőjét. és beballagtak a bozótba. Itt becézi egymást előtte két réges-régen kihalt madár! A kakas mély. – Miért nem feleltél? Azt hittem már. akár egy idős hölgy. összeütötte a csőrét. vibráló hangokkal tartották egymással a kapcsolatot. Az emberiség történetében elképzelhető lett volna. hogy más is létrehozzon egy hasonló Bibliát. Odament a párjához. . – Audrey… hallasz engem? – kiáltotta. Aztán a két madár kecsesen összeütötte a csőrét. mint aki lemegy a sarki vegyesboltba egy képeslapért. Úgy érezte magát. – Pokolian megijesztettél – panaszolta. majd a tyúk eljárt egy rövid. hogy jól vagy? – Biztos. – Madárpárral…? – Igen. Azután mindkét madár az ég felé emelte a csőrét. – Ha! ha! ha! – rikoltották lüktető torokkal. – Igen… jól vagy? – Tökéletesen. – Nem értem rá. bár még akkor sem tért magához. – Gyere már! Néhány perc múlva Audrey lehuppant mellé a földre. Peter csak bámulta őket. és a levelek közt bogarásztak. majd lépegetni kezdtek a tisztáson. Peter lesöpörte magáról a földet meg a mohát. A madarak nyájasan néztek egymásra és Peterre is. és próbaképpen belecsípett Peter nadrágjába. és nagy érdeklődéssel nézték. – Peter. a madarak odaszaladtak hozzá. Peter kinyújtotta a kezét. A szertartás végeztével a két madár gyöngéd pillantást vetett egymásra. miközben mély. Hihetetlen dologra bukkantam. hogy a nyakadat törted. Aztán a hím az új fogást megízlelő ínyenc módjára előrelendült. és dallamosán kacagni kezdett. Audrey eltátotta a száját. és – Ha-ha… ha-ha! – állapították meg lágyan és dallamosán. Egy hahagájpárral. – Olyan különös a hangod. Peter elnyúlt a földön. és közelebb mentek. – Egy hahagájpárral? – ismételte. hogy ez a hihetetlen élmény teljesen a hatalmába kerítse. kék szeme hitetlenkedve kerekedett ki. és gyere le. Peter fölült.

– Talán csak ez a pár maradt meg. – Most mi lesz? – kérdezte Audrey. – Úristen. kifejlett hahagájpárral. – Biztos. – Remélem. s vízesés robaját hallották. hogy ha a központi völgyet elárasztanák. A nadrágomat csipkedték. vannak-e benne még hahagájok. – Olyan szelídek. Petert már alaposan megvizsgálták. és húzni kezdte maga után a bozóton át arrafelé. – Hát nem elbűvölök? – mosolygott a lány boldogan Peterre. az a Hahagáj-völgy végét is jelentené. ha közhírré tesszük. – Isten bizony azok! – kiáltott Audrey. és nyögdécselésük rendkívüli élvezetről tanúskodott. oda nézz! – kiáltotta Peter olyan szenvedélyesen. A partján a homokban és sárban számtalan hahagáj lábnyomot láttak. nehezen préselték át magukat a szűk nyíláson. hogy nagyon sokan élhetnének itt – mondta Audrey. összeütötték a csőrüket. nem így van – pillantott körül Peter. s mikor kielégítették a kíváncsiságukat. – Ezek a fák – mondta izgatottan Peter –. Fényt láttak maguk előtt. fölpillantottak az égre. A kúszónövényeken átfurakodva látták. Rájuk is bukkantak úgy ötméternyi távolban: egy kis tisztáson kapirgáltak. A patakot követve eljutottak ahhoz a réshez. Nézd… tucatszámra… tele van velük a völgy. – Ez fantasztikus. – Peter. – Gyere. mint a késvágás. miközben visszafelé tartottak a völgyben a . az ő farmerét és ujjait csipkedték meg gyengéden. Megragadta a lány kezét. amerre a madarak mentek. A hahagájok félárbocra eresztett szempillával tűrték. A völgy hosszú és keskeny volt. hogy vajon ehetők-e. Audrey hitetlenkedve bámult rájuk. és derítsük ki – javasolta Audrey. Patak kanyargott benne. – Kíváncsi vagyok. de most Audreyt vették szemügyre félrebillentett fejjel. egy valódi.– Igen – mondta Peter –. – Mi az? – kérdezte meglepetten Audrey. Hogy örülne Fellugona! – Stelláról nem is beszélve – mondta Peter. de a madarak is megriadtak. kifejlett hahagájpár – mondta büszkén Peter. ez hihetetlen – mondta a lány. és ujjaival csettintgetve hívta a madarakat. függőleges sziklafal alkotta. eleven. Nem hiszem. A hahagájok élénk érdeklődést tanúsítottak Audrey iránt. – Ezért tudták halomra öldösni őket – mondta Peter. – Szent Peter és minden apostolok… – nyögte ki végül. és barátságosan szólongatták egymást. mire alaposan átkutatták a völgyet. hogy nem verted be a fejedet? – kérdezte nyugtalanul. mind ombufák. nyomban megértették. Több mint két és fél órába telt. s két oldalát vagy tizenöt méter magas. – Lesz majd izgalom. megmutatom. – Kutassuk át a völgyet. A vízben gázolva. ahol a víz áttört a sziklafalon. hogy a fejüket vakargassa. hogy a patak több apró vízesésben hullik alá a Matakama központi völgyébe. – Persze hogy nem – mondta Peter. de addigra négyszáz ombufát és tizenöt hahagájpárt számoltak össze. Peter. hogy nemcsak Audrey. és kórusban közölték: – Ha! ha!… ha! ha! – Audrey leguggolt. – Nem álmodtál! – Hamisítatlan. A völgy mintegy másfél mérföld hosszú és fél mérföld széles volt. – Nézzünk körül. amely egy helyütt kis tóvá terebélyesedett. Nézzük meg. – Először csak Hannibalnak mondjuk el – javasolta Audrey. mint… a csirkék. A lány aggodalmas pillantást vetett rá. Ahogy ott álltak. mennyien lehetnek? – Ez a völgy kicsi. Találtak még egy bejáratot a völgybe.

– Talán. – Gusztustalanul ápolatlan állapototokból arra következtetek. – Egy maroknyi részeg kutatótól nem is lehetett elvárni. Bár föltehetőleg bármelyik völgyben jól ellesznek. a kormányzói palotát. . – Te vagy az. és akkor sem kielégítően – mondta. az azt jelenti.sziklafalhoz. – Alighanem rátok fér egy tányér meleg étel. Hannibal hatalmas nagyítóval vette szemügyre a térképet. szépen elmondtak mindent. Mindenesetre óvatosan kell eljárniuk. Miközben a curry lassan kihűlt előttük az asztalon. amelyen leereszkedtek. hogy milyen hatása van annak a pokoli löttynek. hogy hová telepíthetnék őket. Odament a telefonhoz. először is Csaszival kell közölni a dolgot. – Csak arra gondolhatok. De hajói mutattátok meg a helyet. aki éppen nekilátott. Alkonyatkor értek Hannibalhoz. hogy mekkora zajongás fogja követni a hahagáj feltámadását. víz alá kerül ez a völgy is. Amikor befejezték. – Találtunk egy völgyet a Matakamán… – kezdte Audrey izgatottan. hajói sejtem. s egy nagy térképet terített eléjük. a tűzoltóállomást. Találtunk vagy négyszáz ombufát és tizenöt pár hahaHannibal előbb az egyikükre. holott jól tudjátok. ulam – mondta bizonytalanul Napóleon Waterloo. hogy ez a fölfedezés némi zajongást fog kelteni – mondta eltöprengve Audrey. hallod! – ordította Hannibal. még két tányért. nem tréfálunk – mondta Peter. – Hannibal. Azt hiszem. hacsak a fanguák nem lettek már annyira keresztények és civilizáltak. hanem. hogy eléggé el nem ítélhető módon a Zenkali Nektár élvezetéhez folyamodtatok – mondta –. Hannibal letette villáját és kanalát. – Jézusom… – sóhajtott. – Vallási zavargások? Miért? – Elvégre a hahagáj a fanguák istene – mondta Peter –. Napóleon Waterloo? – Igen. – Meséljetek. – Amelyik tele van ombufákkal és hahagáj okkal – mondta Peter. hogy ha a központi Matakama-völgyet elárasztják. – Az a baj. hogy éppen most tértetek vissza kis kirándulásotokról – mondta. hogy nem ugratják. hogy elfogyasszon egy jókora adag curryt. – Telis-tele… egyszerűen csodálatosak! – mondta Audrey. – Hannibal. bár egyikük sem sejtette még. – Igen. fontos dolgot fedeztünk föl – mondta Peter. amelyet Hahagáj-völgynek neveztek maguk között. Csak azt nem tudom. Ebben nem tévedett. aztán a másikukra nézett. így hát jut nektek is. ahogyan Jégeralsó tiszteletes mondaná. Istenem. s a hangja olyan volt. Az izgatott fiataloknak végül sikerült megmutatniuk azt a helyet. Szerencsére a szakácsom nemcsak engem lát el. Hannibal a nappaliba vezette őket. Tómba. mint a béka brekegése a kút mélyén. ti aztán beletrafáltatok. mind a nyolcvannégy élő rokonának is itt főz. majd ismét a kikötőt. másként komoly vallási zavargások lesznek. hogy fütyüljenek rá. Hannibal gazda – szólt a rekedt és átható hang. Amikor piszkosán és ziláltán berontottak hozzá. – Te fog ad nekem Csaszi háza rögtön. – Nyilván össze kell fogdosniuk és el kell innen telepíteniük a madarakat. és kérdőn nézett rájuk. hogy a szigetet elég régen vizsgálták át. hogy fölismerjék az ombufát meg a hahagájt. Hannibal csak bámult rájuk. és látta. – Az az érzésem. Gyorsan kapcsolta Hannibalnak a kikötőt. – Ez igaz. ulam.

Menet közben beszélgettek. – Ha nem árasztod el a völgyet. a palota jelentkezett. – Nos – mondta Csaszi az asszony távozása után –. Nyomással fognak próbálkozni. s találtak egyet. – Viszont a brit kormány sem lesz boldog. – A madarakat át lehet telepíteni. és olyan szelídek. Hannibal és Csaszi egyszerre álltak föl és kezdtek föl-alá járkálni. Azokat nem lehet csak úgy kiásni és átültetni – mutatott rá Csaszi. Csaszi az egyik heverőn feküdt – a bútordarab szinte eltörpült alatta –. . nem valami újabb medúzát fedeztetek föl. – Hát – mondta színtelenül Csaszi –. Fölállt. hadd hallom a hírt. Viktória korabeli bútorokkal. üdvözölte a vendégeket. – De az ombufákat nem. Egy másik heverőn foglalt helyet Csaszi felesége. és finoman távozott. – Igen. volna egy megoldás. de Foxglove és Audrey Damien rendkívüli felfedezést tettek. hogy kis híján szétvitte a kagylót. de nem telefontéma. – Óriási dolog lesz. ha olyan fontos. hatalmas szárnyas ajtók nyíltak előttük. hogy hihetetlen. Csaszi mellett eltörpült. A világ közvéleménye nem engedné. Csaszi kerekre nyílt szemmel bámult rájuk. ha nem szólnánk senkinek semmit. – A völgyet nem lehet elárasztani. úgy keresztezve egymás útját. nem medúza – mondta Hannibal –. – Ugrattok – mondta végül. mely tele volt feszesre tömött heverőkkel és furcsa. amely tele van ombufákkal meg hahagáj okkal. még ha akarnád sem – közölte Csaszi. ormótlan. Bár Hannibal sem volt alacsony. Szeretni fogod őket. Ezek fölfedező útra indultak a Matakama völgyeibe. végül egy óriási dolgozószobába értek. s azt hiszem. az egész brit üzlet a kútba esik. – Tizenöt pár – mondta Audrey –. Átmehetünk? – Persze – mondta Csaszi –. te vagy az első. Csaszi. – Viszont problematikussá teszi a völgy elárasztását – vélte Hannibal. – Micsoda? – kérdezte Hannibal. És Ludzsát megüti a guta – mondta elégedetten Csaszi. majd kézen fogta ficánkoló fiacskáját. mint az őrszemek. – Nem. – Persze – mondta végül Csaszi –. s a hasán nagyokat sikkantgatva ugrált fia és örököse. – Csak baj lesz a misszionáriusokkal – mondta Csaszi. Remélem. Kettőt nem nevezhetnek el rólam. – Vagy négyszáz ombufa – mondta Peter.– Istenem! – mondta Hannibal. – Nem. – Tudom. Csaszi személyesen. a magas. hogy Csaszi bevezette a hasított pálcát! Végül akkora robbanással. A palota ragyogó fényárban fogadta őket. italt hozatott. – Valóságos dinamit – mondta komolyan Hannibal –. sokkal fontosabb. a kétéves Talibut herceg. Csaszi és Hannibal hosszan és jelentőségteljesen összenézett. – Nem csoda. karcsú és gyönyörű Matissa császárné. Rögtön ott leszünk. ha visszakapjátok régi isteneteket – mondta Hannibal. Egy ideig némán járkáltak föl-alá. de így igaz. így igaz – mondta Peter. – Elnézést a késői zavarásért – mondta Hannibal –. Hosszú márványfolyosókon kísérték végig őket. – Hát nem csodálatos fölfedezés? – lelkesedett Audrey. felváltva vállalva az ellenzék szerepét. akinek tudomást kell szereznie róla. csak egyszerűen elárasztanánk a völgyet. Hosszú szünet következett.

– Elvégre te vagy a császár. az államot pedig ősi istenétől? – A magam részéről erre semmiféle mentséget nem találok – mondta Hannibal. ha tudnak. két nap múlva befut az India császárnője a brit egységekkel. Csaszi mélyet. Tömör volt. hogy Különkiadás. Közben Hannibal és Peter elkészítették azt a sajtóközleményt. Audreyt elküldték. s vele ment a biztonság kedvéért egy császári testőr is. – Sajnos. és föl kell áldoznunk Ludzsát – mondta gyászosan. Ám ehhez jött még az is. – Igen ám – emelte föl vaskos. Holnap reggel adjuk le a sztorit a helyi meg a világsajtónak. de zavaros és kissé misztikus. Aztán elmentek a Zenkali Hangja szerkesztőségébe. Audrey és Peter némán összenézett. és akkor baj lesz. ráadásul egy olyan völgyben. – Nem adhatnál ki egy rendeletet? – kérdezte Audrey. katonazenekarral és a brit kormány képviselőivel – miközben a Zenkalin kialakult helyzetet még a . Vérbeli újságíró számára ennél nagyobb sztori már csak egy jó kis világháború lehetett volna. amely aztán a világ figyelmét Zenkalira fordította.– Igaz – mondta Hannibal. mert még leszavaznak. de néha-néha mutatnunk kell némi demokratizmust is. S mintha mindez nem lett volna elég. és elégedetten vigyorgott. Amikor mindenben megállapodtak. hogy hívassa elő Peter filmjeit. nem – mondta Csaszi. melyet másnap reggel kívántak továbbítani a Reuter dzsakaftai tudósítójának. – Alighanem kénytelenek leszünk lábbal taposni legszentebb érzéseinket. – Körözzük le őket – mondta Hannibal. – No de van-e jogunk megfosztani a világot biológiai öröksége egy részétől – kérdezte lassan Csaszi –. fülig tintásán. – Hát persze! – mondta méltatlankodva Csaszi. a címlapon dolgoztak. hogy ott gátat építsenek – és hogy a madár a fanguák elveszett istene. – Szóval mellette vagy? – kérdezte Hannibal. Amos Gumbalu azt a feladatot kapta. Este tíz körül beindultak a nyomdagépek. Damien és Audrey. Ludzsa nem fogja megadni magát. Csaszi magántitkára. hogy bárkivel is megbeszélte volna. A hahagáj hatalmas fényképe alatt ez állt: ÚJRA FÖLFEDEZETT ISTEN A MADÁR NEM RÖPÜLT EL Ez volt az a főcím. melyet Damien talált ki ír lelkesedésében. és garantáltan akkora zajon-gás lesz. Csaszi meg Hannibal még egy óra hosszat járkáltak föl-alá. Természetesen már az ombufa és a hahagáj újrafölfedezésének biológiai fontossága is megérdemelte a sajtó nyilvánosságát. Óvatosan kell kezelnünk a dolgot. hogy a telefonrendszerrel dacolva hívja össze másnap délre rendkívüli ülésre a teljes törvényhozást. hogy az apjával még aznap éjjel készítsék el a Zenkali Hangja különkiadását. s rövidesen büszkén szemlélhették a Zenkali Hangja ragacsos első példányát. – Nem ismered Ludzsát – legyintett Csaszi. – Elvégre erre senki sem számít. Könyvküldöncöt menesztettek a dzamandzari fényképészhez. de borzasztó rumli lesz. csokoládészínű ujját Csaszi –. – Jó – sóhajtott megkönnyebbülten Hannibal. Damien és fanguákból álló személyzete nagy izgalomban voltak. lemondót sóhajtott. hogy a fát meg a madarat egy elhagyatott völgyben fedezték föl. s alatta ott állt a főcím. – Igazán igyekszem diktátor lenni. s közben megbeszélték a stratégiát. és anélkül. melyen skarlát szalag hirdette. akcióba lendültek. hogy ott segédkezzenek. amelyet éppen el akarnak árasztani. hogy egyszerűen senki sem támogathatja tovább a gát ügyét.

a térdén doboló vékony ujjait. Peter látta Ludzsa kifejezéstelen hüllőszemét. annak a jelentőségét aligha lehet eltúlozni. A másik kezében papírtekercs. Amos Gumbalu. Feszült csönd volt. amelyet most készült tenni. Csaszi megköszörülte a torkát. Talán azt is megkockáztathatom. A magas és fenséges alak végigvonult a bíbor szőnyegen a trónhoz. Kíváncsi volt.legelfogulatlanabb történész is enyhén szólva érdekesnek kell hogy nevezze. elővette a zsebkendőjét. s megint fölötte nézett az egybegyűltekre. hogy olyan hírt közöljek veletek. Csaszi gondosan megigazította a szemüvegét. aztán egy-két percig nézte a felolvasandó szöveget. Baloldalt ültek a fanguák. A félkörök találkozásánál hatalmas. akin elegáns. jó munkát végzett: a terem zsúfolt volt. hogyan kell fölcsigázni őket – suttogta Hannibal. és leült. éjfélkék öltöny volt halovány kankalinszínű inggel. biccentett a gyülekezetnek. Bíbor szőnyeg borította a fehér márványpadlót. mely rendkívül fontos Zenkali számára. és Csaszi kiszállt. A többiek némi csikorgás és recsegés közepette követték a példáját. hogy Csaszi Hanniballal egész éjjel azon a nyilatkozaton dolgozott. balra is. Csaszi ismét föltette a szemüvegét. és rendkívül díszes – megállt a lépcső előtt. Bármekkora volt is a jelentősége a fanguák számára. Természetesen az utóbbiak közé tartozott Ludzsa is. no meg súlyos. Csaszi saját csuszija – mely nagyobb volt a többinél. és belekezdett: – Barátaim – nézett a szemüvege fölött a gyülekezetre. Peterek a terem végében fecskefészekként függő kis galéria fapadján foglaltak helyet. hogy ehhez fogható az egész világtörténelemben sem fordult elő. ezúttal a franciákban győzött az ínyencség apolitesse rovására. Peter olyan nyugodtnak és kipihentnek látta. Amit most elkívánok mondani. azért gyűltünk ilyen sürgősen össze. A csönd szinte tapintható volt. Tiomalát. Az arckifejezése semmit sem árult el. a fanguák súlyos veszteséget szenvedtek: elveszítették ősi és legjobban tisztelt istenüket. Ez volt a fontos személyiségek meg a sajtó helye. hogy alig tudta elhinni. s bármilyen óriás volt is. Olyan dolog történt. A fején apró arany sapka. Fölment a trón lépcsőjén. kék selyemnyakkendő és halovány kankalinszínű kamásni. Mindenki fölállt. Menet közben Csaszi alig észrevehetően biccentett jobbra is. vajon hogyan fogadja majd Ludzsa a hírt. fából faragott trón állt. s a hahagáj . Hatalmas testének minden porcikája fenséget sugárzott. elegáns fekete szandált viselt. Pontosan délben megszólaltak odakint a fanfarok. megfordult. mint menni látszott. – A vén ördög aztán tudja. inkább siklani. Másnap korán reggel Audrey meg az apja csatlakoztak Hannibalhoz és Peterhez. Az egyik kezén aranygyűrű. Csaszi szándékolt lassúsággal vette elő szemüvegtokját és tette orrára a szemüvegét. mint egy postai bélyeg. mennyezetén a delfinnel és a hahagájjal. benne akkora ametiszt. Az arca lágy és nyugodt. A legtöbb főnök hagyományos fehér vagy tarka köntöst viselt gazdagon hímzett kis fejfedővel. Aztán lassan kigöngyölte a papírtekercset. de néhányan európai öltözékben voltak. amikor francia uralom alatt voltunk. A nagy és szépséges teremben két félkörben helyezkedtek el a vörös bőrrel bevont székek. Csaszi köhögni kezdett. – Ahogyan mindenki tudja – folytatta zengő hangon –. és gondosan megtörölgette a szemüvegét. mindenki meghajolt. aki a hahagáj alakjában élt ezen a szigeten. Halványlila köntöst és aranycsatos. amihez fogható még nem volt Zenkali történetében. abban a boldogtalan időszakban. jobbra a ginkák. – Barátaim. Csaszi titkára. hogy fölkeressék a parlamentnek otthont adó épületet. súlyos bíbor függönyök árnyékolták a terem hatalmas ablakait.

izgatottan és za-jongva. amit mondandó vagyok. Peter látta. Az egész problémát alaposan ki kell vizsgálnunk. s határozottan és meglehetősen tüzesen a ginkákra nézett. De meg kell vallanom. hogy részt vegyen a brit kormánnyal aláírandó szerződés alkalmából rendezendő ünnepségeken. hogy mást ne mondjak. nem halaszthatjuk el őket. meg az ombufa él. – Tiomala legyen veletek! – mennydörögte. Itt szünetet tartott. így hát a francia uralom alatt Zenkali két nagy biológiai jelentőséggel bíró fajt veszített. mint egy kis fekete kígyó. bár a hír mind biológiai. aztán fölemelte hatalmas kezét. háromszáz év után – mondta Csaszi. Ám az ügy nehézségekkel terhes. hogy elvakítsa vele az egybegyűlteket. – Valamennyien ismeritek Peter Foxglove-ot és Audrey Damient. hogy Ludzsa szeme résnyire szűkül. De. nem titkolhatom előletek. amely támadni készül. Csaszi szünetet tartott. – Ám a hír – emelte föl kifelé fordított tenyérrel. susogtak és gesztikuláltak. – Sem a hahagáj. csodálatos. hogy problémát is okoz. s olyan mozdulatlan volt. A fanguák sziszegve szívták be a levegőt. és méltóságteljesen fölemelkedett –. – S most végre. Ludzsa alig észrevehetően előredőlt. nagy bajba kerülünk. bármilyen fájdalmas is erről szólnom. a fanguák elveszítették istenüket is. A terem fölhördült. Ám minthogy ezek az emberek megérkeznek. a ginkák sziszegtek.hamarosan a múlté lett. Csaszi vagy egy percig szabad utat engedett a fülsiketítő lármának. Tiomalát. hogy mi legyen a gáttal. Mindenki elhallgatott. – Fölvillantotta legragyogóbb mosolyát. Elővette a zsebkendőjét. Velünk vannak – mondta. az ombufa is. akik csöndesen ültek a helyükön. s ez még lényegesebb. Aztán az izgatottan fecsegő. el kell árasztanunk a völgyet. akit szokatlan időpontban szólítanak. mintegy áldást osztva hatalmas kezét Csaszi –. elveszett számunkra Zenkali egy másik egyedülálló nevezetessége. nem sok reményt látok a gát számára. ami. Szünetet tartott. – Már úton van hozzánk Zenkali sok kedves barátja. – Nos – vette le a szemüvegét Csaszi –. Mert ha megépítjük a gátat. hisztérikusan hitetlenkedve. és körülnézett a teremben. hajbókoló emberek sorai közt méltóságteljesen . mint a macska. s minthogy az ünnepségek elő vannak készítve. A fanguák egy emberként pattantak föl. A Mataka-ma völgyeit kutatva rábukkantak egy távoli és titkos völgyre. az ősi áldással búcsúzhatom tőletek. minthogy a ginkáknak megmaradt az istenük. Csaszi elhallgatott. hogy ismét fölfedeztük istenünket. ahol legalább tizenöt pár hahagájra és négyszáz ombufára találtak. Szünetet tartott. – Látszólag – mondta. – Amikor a hahagáj eltűnt – folytatta –. s doboló ujjai mozdulatlanná merevednek. – Hadd mondom el ennek a figyelemre méltó fölfedezésnek a történetét – mondta. mielőtt végleges döntést hoznánk a gáttal kapcsolatban. mind vallási szempontból a lehető legjelentősebb. Az ünnepségek után majd eldöntjük. Ludzsa szinte összegömbölyödött. Ha meg akarjuk valósítani a gát tervét. Súlyos problémát. ahol a hahagáj. és üdvözülten mosolygott. sem az ombufa nem tűnt el. Tehát azt javaslom. hogy használjuk föl az alkalmat annak megünneplésére. – A probléma a következő. Tiomala szimbóluma. ellenségeskedéshez vezetett a fanguák és a ginkák között. Nem. ismét az ősi köszöntéssel. s ismét megtörölgette a szemüvegét. Ludzsa egy picikét összegörnyedt.

hogy nekik van istenük. Így esett. egyre nagyobb szerep jutott a zenkali rendőrségnek. akikben mindig is volt egy csöpp kisebbrendűségi érzés istenük hiánya miatt. s akik mindig gúnyolták őt ezekért a bemutatókért. forrni kezdtek a szenvedélyek. Mind Dzamandzarban. most majd bocsánatot kérhetnek. hogy a hahagáj – kacsa. és a loamshire-i gyalogosdandár. Kezdetben ezek is elég ártalmatlanok voltak: kivertek jó néhány fogat. Ha azt mondanánk. Viszont a fanguák. ahol a két törzs évszázadokon át viszonylagos békességben élt. Eleinte csak szóváltásokra került sor. mit ért el hosszú évek munkájával. de . a fanguáknak meg nincs. hogy „fiainak” végre igazi feladata akad. ÖTÖDIK FEJEZET ZENKALI ZAVAROG Alig fejezte be Csaszi a beszédét. A fanguák és a ginkák – megfeledkezve vitájukról – olyan tűzzel fordultak a rendőrség ellen. most végre megmutathatja. hevesen és harciasán tiltakoztak a fölfedezés ellen. betörtek jó néhány orrot. a vallási felsőbbrendűség érzése megrendült. hogy a fiúk nemcsak torna. fennen hirdették. hogy a hír fölfordulást okozott. mint néha-néha bekísérni egy-egy izgága részeget. vagy tyúklopási ügyekben nyomozni. Éveken át nem volt izgalmasabb feladatuk. és – mint sajnos várható volt – önelégültségükben meglehetősen tapintatlanul viselkedtek. a glasgow-i rendőrség egykori főfelügyelője. hogy csak nekik van igazi istenük. A zenkali lakosság nem mosollyal és üdvrivalgással. de semmi több. amilyenekkel még Hannibal sem számolt.kivonult a teremből. ám később a személyeskedés utcai összecsapásokká fajult. kitörő örömmel fogadták a hahagáj újjászületésének hírét. Most majd megtudják a szigetlakók. és mindent megtettek a megcáfolásáért. finoman fogalmaznánk. a zenkali rendőrség főnöke először örült. hogy amikor az India császárnője kikötött. Ám ha valaki a döntőbíró szerepére vállalkozik két szemben álló fél között. Ám ahogy az események nagyobb arányokat öltöttek. Úgy érezte. hogyan tiporják sárba a fanguák – becstelen eszközökkel – a kisebbség vágyait és jobb érzéseit. melynek az a célja. a hírnek olyan következményei lettek. mind a falvakban. Egyáltalán nem örültek a ginkák magatartásának. s a sziget egész lakossága értesült a rendkívüli hírről. Hogy az egész csupán ravasz összeesküvés. Hogy az újságot megvesztegették. sajnálatos módon ő lesz a leghevesebb támadások céltáblája.meg hadijáték bemutatókra képesek. a fanguáknak nincs joguk föltámasztani az oly régen kipusztult hahagájt. A ginkák. Hogy a bejelentés ismét csak annak a jellegzetes példája. nyomban át kellett alakulniuk békefenntartó egységgé. s most egyszeriben a tűzvonalban találták magukat. Úgy érezték. akik hosszú időn át abban a biztos és boldog tudatban éltek. Angus MacTavish. így hát dühösen fogadták a hírt. hogy az amúgy is erősebb csoport még jobban megerősödjön. a haditengerész-zenekar meg a Brit Légierő kiképzőcsoportja a lehető legünnepibb hangulatban partra szállt. hogy a dzamandzari kórházban rövidesen már el sem fértek a törött lábú vagy éppenséggel betört koponyájú rendőrök. A ginkák elégedettségének egyetlen forrása. Kisebbségi csoport lévén mindeddig csak azzal tudták bizonyítani felsőbbrendűségüket a fanguákkal szemben. máris az utcán volt a Zenkali Hangja különkiadása.

– Ez undorító… ez istenkáromlás… ez a madárimádat – mondta Csaszinak O’Mally atya. mindaddig. hiszen arra számítottak. és az is az ő akarata. Tegnap mindössze négy embernek prédikáltam. ahol nem lesz más dolguk. amit akarnak. – Én nem venném magamnak a bátorságot. és azt kívánták. – Szégyenletes viselkedés egy felelős keresztény személytől – mondta Bradstitch tiszteletes úr. miszerint mostantól kezdve . míg az egyházam tagjai maradnak. A hahagájt Isten teremtette. az izzadságot törölgetve zsíros. hogy a palotába mennek tiltakozni. Jaeger tiszteletes. ha negyven-egynéhány gyöngytyúkját biztonságba helyezi. hogy üdülni érkeznek erre a szép szigetre. mint eljátszani a himnuszt. Ezt a kis félreértést az okozta. hogy eddig hűséges hívei – döntő többségükben fanguák – elpártoltak. elbűvölően üres tekintetű ellentengernagyot és Lord Hammert végigvonulni a gyöngytyúkürülék puha szőnyegén. hogy a szigetlakók meg akarják támadni és föl akarják falni gyöngytúkjait. így aztán a kuktának kellett átvennie főnöke szerepét. milyen ártalmas hatása van. – Ugyan már – mondta kissé bosszúsan Judith –.hurrogással. A nappaliban. aki még nem szólt. Petert feszült hangulatában egy kissé jobb kedvre derítette. valóban – bégette Bradstitch tiszteletes úr. Mit szólnának. – Csodálkozom magán. Ha maguk egy madarat akarnak imádni. jobbnak látta hát. ami az ő teremtménye. mindenki számára Mind a katolikus. Aztán a tiszire pillantott. Sir Osbertet és a katonai fejeseket gyorsan a kormányzói palotába terelték. mintha őt imádnák. fehér képéről. – Ez bálványimádás! – kiáltott föl O’Mally atya. Megmondtam a híveimnek. így aztán amikor O’Mally atya és Bradstitch tiszteletes úr elhatározták. az szerintem éppen olyan. hogy valami madár felelős a fölfordulásért. A ginka szakács fejét húsvágó bárddal kettéhasította a fangua mészáros. engem aztán nem érint a dolog. mind az anglikán misszionárius egyszeriben azt tapasztalta. aztán kipihenhetik magukat Carey Anyó Csibéinél. Ráadásul Lady Emerald úgy értelmezte a nagy újságot. hogy most visszatérjen. – És ön. – Valóban. minden érdeklődés nélkül nézte őket. ezt orcátlanságnak tartanánk. hogy elfogyasszák vacsora utáni kávéjukat. sértegetéssel és nem túl ügyesen elhajított kövekkel fogadta őket. A katonák ugyancsak elkedvetlenedtek. mit imádjanak vagy ne imádjanak – mondta hűvösen. hogy láthatta bácsikáját meg a pókháló-törékeny és teljesen szenilis légügyi marsallt. ám bárhogy igyekezett is szegény. az ecetben eltett dióra emlékeztető dandártábornokot meg a rózsás képű. Ehelyett sebtében kiosztott szemetesvödrök fedelét használva pajzsul űzhették a rebellis fanguákat és ginkákat Dzamandzar perzselően forró utcáin. Jaeger tiszteletes? – kérdezte. Egyedül a tiszteletesnek maradt néhány híve. – Mi. önnek példát kell mutatnia. – El sem tudom mondani. Judith ugyancsak vonakodott. Mi tagadás. ahol Csaszi néhány testőre vigyázott rájuk. – Mint államfőnek. Csaszi kényelmesen hátradőlve. hogy Lady Emerald csupán annyit értett meg a dologból. hogyha rendeletet hoznék. – Ez szégyenletes – mondta O’Mally atya. egy kicsit szalutálni. zenkalik. Erre már a fehér köntösében heverő Csaszi is fölült. A kormányzói palotában kissé feszült volt a hangulat. – Ez az igaz hit elvetemült aláásása – vicsorgott O’Mally atya. véget kell vetnie ennek az egésznek. A helyzet szakadatlanul romlott. Nem akart kockáztatni. hogy azt csinálnak a hahagájjal. – Véget kell vetni neki. hogy Jaeger tiszteletes is tartson velük. az eredmény kétségbeejtő volt. hogy előírjam önöknek.

annyi megmentett lélek után? – kérdezte. a Punch vagy az Illustrated London News egy hónaposnál alig régibb példányait olvasgatta. vagy távoznia kell? O’Mally atya úgy tántorodott hátra. Jaeger tiszteletes bánatosan mosolygott Csaszira. mint a nap – mondta elégedetten Judith tiszteletes. Eszem ágában sincs befolyásolni népem vallásos hiedelmeit annak érdekében. Ne feledjék. Fölállt jelezvén. ha el kellene mennem innen. maga okos. amikor a védelmező sövényt letaposta az egymással harcoló ginkák és fanguák áradata. míg öt izmos – mindkét törzsbeli – zenkalinak sikerült őt a vízililiomokkal ékes tóba. nem minden rosszmájúság nélkül –. – Ez… khm… rendkívül haladásellenes lépés lenne – nyögte ki Bradstitch. csak hogy tudják. hogy a kihallgatásnak vége. mi a helyzet. Sandy Shore-nak. mintha Csaszi megütötte volna. ám az isteneknek és a meséknek egyaránt helye van világunkban. a tekintélyes amelaültetvényesnek leverték és összetaposták a szemüvegét. – No. melyekből mindenki igyekszik hasznot húzni. hogy a hitük jobban megfeleljen az önök elképzeléseinek. biliárdot vagy krokettet játszott. – Nyugodjanak meg. és a misszionáriusok mindjárt jobban érezték magukat. Csaszi hosszan nézte őket. aztán fölsóhajtott. a klubtagok biztonságban érezték magukat ápolt kis mennyországukban. Tehát egy gonosz szándékú. Az ilyen bonyolult helyzetekben. – Csaszi. s szinte mind a legrosszabbat gondolják embertársaikról. a népek hajlamosak elhinni olyan fura dolgokat. amilyeneken máskor csak nevetnének. de nem örülnék. nem hozok ilyen rendeletet – mondta.minden. Szerintem mindegy. rózsás tenyerét –. s mikor az emberek zavarodottak. a hír valódiságában egyetlen igaz zenkali sem kételkedett. hogy az egyik ember istene a másik számára talán csak mese. Ennek következtében . amikor a sziget összes angol lakosa – úgy harmincöt fő – a jegelt italát szopogatta. ám tegye. sietnem kell vissza. – Köszönöm – mondta méltósággal Csaszi. így szegény jóformán semmit sem látott. ennek az élménynek tulajdonítható. magas hibiszkuszsövénye mögött. a klub büszkeségébe hajítani. fiúk – mondta a tiszteletes odakint. – Oly sokévi munka. hogy később Melanie kisasszony festményein egyre több fallikus szimbólum jelent meg. Ha bármelyik zenkali továbbra is az Önök vallását kívánja követni. hogy az összes hahagájt összefogdosták és bezárták – vajon hová? – az Angol Klubba. De hihetnek bármi másban is mindaddig. – Szerintem ez a maga szigete. pusztításra kész ginka banda meg a madarak megmentésére siető hős fangua sereg éppen abban a szent órában ütött rajta a klubon. s a katolikus meg a protestáns egyház elkeseredett képviselői távoztak a lelkes tiszteletessel. aki elmosódott vízfestményeken örökítette meg a sziget életét. vagy csak üldögélt. Éppen ezért hármuk közül Jaeger tiszteletes álláspontját vélem helyesnek. mondok én valamit. míg ezzel nem árt másoknak. így hát amikor szárnyra kelt a pletyka. Várnak az összes híveim… ma kóruspróbánk van. a szigeten élő idegennek a hahagájt kell imádnia. minden angol teljes biztonságban érezte magát az Angol Klub tökéletesen nyírt. Melanie Treetet. és a bennszülöttek viselkedésén töprengett. így aztán a klubtagság kissé meglepődött. egy igen rövidlátó és fölöttébb ittas fangua a sarokba szorította és megcsókolta. a törékeny kis vénlányt. De bárhogyan viselkedtek is az utóbbi órákban a zenkalik. finoman flörtölt a másik feleségével. míg nem ártanak Zenkalinak. – Hanem – emelte föl nagy. A fejlett izmokkal és fejletlen agytekervényekkel rendelkező Tubby Fortescue számos ginka és fangua koponyát tört be krokettütőjével. mit imád az ember. Bármit tettek is a zenkalik odakint.

hogy Peternek a rendelkezésükre kellett bocsátania egy egész szállodát. ezért legénysége ugyancsak kiéhezett a Carey Anyó Csibéinél rájuk váró örömökre. amikor a szárazföldi csapatoktól megtudták. de jött vele néhány válogatott újságíró és televíziós is. bizony ám. hogy azokat a szegény madárkákat vízbe fojcsák. Mrs. hogy ha itt lesz majd az ideje. amikor Zenkalira érkeztek Hongkongból. ha ugyan felül nem múlja. Az éveken át oly nagy gonddal nyírt. krikett. hogy szívesen lemészárolták volna az összes hahagájt. Mire a rendőrök. Peter jót mulatott. biliárddákók. mikor Audrey elmesélte neki a különös keresztnév történetét. ha tudják. akiket Carmen nyomban bevezetett a háremébe. És fölforr az én ifjú hölgyeim vére is. mely legalább olyan bonyolult volt. Ekkor történt. Ginkák és fanguák egyaránt nagy győzelemként értékelték a támadást. hengerelt és öntözött krokett. amit akar. míg a csata minden sebesültjét a kórházba tudta szállítani. aki így nemcsak az eszméletét vesztette. hogy egy palack mentalikőrt vágott Shore fejéhez. hogy merre keressék őket. hogy az ünnepségre fölállított egyik sátrat át kellett telepíteni a kórház kertjébe. ez az egyébként rendkívül béketűrő asszony – kedvenc időtöltése a horgolás meg a befőzés – annyira fölháborodott a férjét ért támadáson. pikák. illendően meg akarták kereszteltetni. Aszondom hát nekik. s amikor első lányuk megszületett. – Mindenki azt mondhassa.krokettütőjével leütötte Bili Mellort. akit fangua harcosnak hitt. miután ünnepélyes ígéretet tettek. A szigeten tartózkodó csapatokat a Conrad csatahajó érkezésével kívánták megerősíteni. Hasonló volt a zsúfoltság a központi börtönben is. Teljes volt a zűrzavar. a klub titkárát. A tűzben elpusztultak a kitömött állatfejek. hatfőnyi erősítést hozott Carey Anyónak. míg meg nem mentik a szegény. de nem ám. akik úgy érezték. Elképzelhetjük dühödt haragjukat. hogy egy lelkes és rossz szándékú ginka kipróbálta gyufáját az Angol Klub sok-tornácos. A kislánynak a . tiltakozásul a hahagáj vízbe fojtása ellen. melyet Zenkali egyetlen kínai családja tartott fenn. A Felkelő Hold tulajdonosnőjének egészen szokatlan neve volt: Rávantűzve Csang. de csúnya fejsérülést is szenvedett. hogy Carmen sztrájkot hirdetett a lányok nevében. hogy Carmen újoncai nem lopták az időt a hajóút során. éppen úgy. csak a megfeketedett. ahol már akkora volt a zsúfoltság. Ha csak elképzelem. drágáim – közölte Peterrel és Audreyval. a Punch bekötött példányai. és nem tűröm a kegyetlenséget. A fregatt hosszú szolgálati utat tett meg. A szigeten kifizetődőnek látták áttérni a protestáns hitre. vakító fehér deszkaépületén. az immár szenilis régi tagok megsárgult csoportképei meg a tagnyilvántartás. Az utóbbiak kissé kimerültnek látszottak. fölforr a vérem. Rávantűzve szülei nem tudtak írni-olvasni. Az elégedetlenség másutt is fölütötte a fejét. mint a klubtagok. aszondom: „Lányok. Kések. A két zenkali mentőautó tízszer fordult. melynek környéke úgy nézett ki.” Ettől aztán a katonaság haragja és elégedetlensége akkora lett. üvegek. hogy utóvédharcuk és azt követő taktikai győzelmük hordereje Dunkerque-kel vetekszik. míg az ügyletet nem rendezik le. Pappasz kapitány is visszaérkezett Dzsakartából. visszatérnek letölteni a büntetésüket. ártatlan jószágokat. amiből arra lehetett következtetni.és tekepázsitot zenkalik meg az őket üldöző klubtagok rohanó lába szántotta föl. egy kisebb csoport angol katona meg a tűzoltók odaértek.és krokettütők tömege tette tönkre helyrehozhatatlanul az ápolt pázsitot. A sajtó és televízió inváziója olyan arányú volt. mint egy-egy kisebb európai uralkodóház családfája. – Én állatbarát vagyok. Mellor. én mondom. mintha egy bivalycsorda mulatozott volna a virágágyásokban meg a pázsiton. nem szolgálunk ki egyetlen úriembert sem. kiégett ház maradt meg. ezért a kisebb vétségek elkövetőit hazaküldtek.

jól fogják érezni magukat a szállodában – változtatott témát Peter. hogy a tisztességes angol kajánál nincs jobb. Stephen Blore-nak duzzadt. ezért egyik írástudó szomszédjukkal fölíratták a nevet egy papírra. aztán benézünk Steve-vel a völgybe. – De nem nekem. „Rá van tűzve” – mondta az atya. hogy van belőlük elég. mint aki kegyet gyakorol –. hogy Miss Damien nyilatkozni óhajt – mondta –. Kerek tésztaképén a talpnyalók nyúlós vigyora. Minden bulin ő a társaság középpontja. Így hát Rávantűzve és fia. öregem – mondta Blore –. – Azt hiszem. Peter nagyot nyelt. – Én mondom – dörzsölte a kezét Blore –. a keze nagy és vörös. Taszító külseje ellenére a nők bálványának tartotta magát. – Ha leraktuk a cuccot. melyeket gondolkodás közben hangosan és szenvedélyesen szuttyogtatott. egész jó kis tyúkok… nézze csak azt ott… a kutyafáját! Tudnék kezdeni vele egyet s mást… Tudja. Rávantűzve. Nekem éppen elég jó. csak egyék ők azt a szart. vajon tud-e majd örülni még annak. Es másoknak is. csinálunk néhány felvételt a madarakról meg a fákról. igaz. S mielőtt bárki bármit szólhatott volna. a szeme vízszínű. hogy a név a cédulán rá van tűzve a kicsi pólyájára. mely a Külföldön Brewsterrel címet viselte. hogy megtalálta a hahagájt. s a cédulát a bébi pólyájára tűzték egy nagy biztosítótűvel. És nem kérek abból a szarból. ismerem ezeket a kínaiakat. – Igazán? – kérdezte hűvösen Peter. amit ők esznek. aki azóta is a Rávantűzve nevet viseli. de a lányokra jobb vigyázni. Vastag tweedöltönyben és szarvasvadász sapkában érkezett. . tiszta lesz – mondta rosszkedvűen Blore –. Nem. másodszor a völgy holléte pillanatnyilag még szigorú titok. A pocakos operatőrnek. de kényelmes. – Először is nem vagyok biztos benne. Később annyira büszke lett a nevére. aki fizet érte. – Steve nagy mókamester – magyarázta kuncogva Dániel Brewster –. miközben a Felkelő Hold felé autóztak. – Van elég külföldi. én mondom. mogorva tekintetű szeme és sok rossz foga volt. mintha csak a nátháról beszélne. s nem nagyon értette a zenkali-angolt. – Kicsi. Nem. én nem kísérletezem. mindenütt akad – ismételte Steve. hogy megegyék azt a szart.Krizantémvirág Jó Szelleme nevet kívánták adni. hogy el tudják helyezni a sajtó és a televízió képviselőit. Sajnos az akkori protestáns lelkész sem régen érkezett a szigetre. Megkérdezte a büszke szülőket. én aztán voltam egy-két helyen. Ki nem állom az idegen kaját. hogy milyen nevet kívánnak adni gyermeküknek. Steve? – Egén. Peter azon töprengett. én mindig azt mondom. szépen kiürítették és rendbe tették kis szállodájukat. Hal és sült krumpli… szalonnás tojás… bifsztek… meg ilyesmi. az egész BBC a hasát fogja a tréfáitól. Dániel Brewster közismert volt soha véget nem érő és feltűnően unalmas útifilm-sorozatáról. hogy fiát az Albert Rávantűzve Csang névre kereszteltette. és balfasz. én mondom. majd csinálunk egy interjút magával meg azzal a Damien csajjal – mondta Brewster. – A kínai konyha évszázadok óta világhírű – mondta Peter. hát miért ennénk mi is. én aztán tudom. természetesen úgy értve. a lelkész megkeresztelte a gyereket. – Igazi mókamester – mondta büszkén Brewster. – Egész helyre kis lotyók vannak ezen a szeméttelepen – vetette oda Peternek Blore. – Steve vérbeli angol – mondta csodálattal Brewster. A személyzet kínai. fékezni próbálta indulatait. – Remélem. ha sok Blore-hoz hasonló fickó tódul a szigetre. nem igaz? – mondta Blore.

Ezt a címet nemcsak Hannibal szerint lehetett többféleképpen értelmezni. Alfréd Clatter őurasága is. állatvédő és univerzális természetbúvár lett. bikanyakában pedig annyi fényképezőgép csüngött. Öt Cedric Jugg követte rosszul szabott. a másik alatt hatalmas réz messzelátót szorongatott. Highbury és Coons. Alacsony volt. – Az éjszakát is ott töltötték? – kérdezte mohón Sibely. Sir Lancelot egykor nagyvadra vadászott. tulajdonosai máris küldték vissza. akik így vagy úgy mind az előbbi szervezetekhez tartoztak.– De előttem csak nem lesz titok? – kérdezte sértődött döbbenettel Brewster. Mihelyt az India császárnője partra tette Zenkalin a katonákat. aki semmivel sem találta Sibelyt vonzóbbnak a tévéseknél. – Nem fognak elutasítani – mondta Brewster –. mielőtt elárasztják őket. a Daily Reflector tudósítója kéjes kíváncsisággal. – Mi köze hozzá? – vágott vissza Peter. – Itt nincs televízió. Aztán ott volt Hiram F. mert példátlanul sok utas jelentkezett. hiszen biztosan ismerik a műsoraimat. aztán megbánta bűneit. hogy még egy japán turista is megirigyelte volna. – Zenkali az ön segítsége nélkül is világhírű – mondta Peter. valóságos érdeklődéssel viseltettek a hahagáj meg az ombu újrafelfedezése iránt. – Mit csináltak Miss Damiennel a hegyekben. viszont nem érdeklődtek Peter szexuális élete felől. Később még jobban megbánta. – Ha el akarnak jutni a völgybe. a The Times és a Reuter képviseletében érkezett. Elkísérte a Természetbúvárok Világszövetségének titkára. mindenképpen beszélniük kell Oliphanttel és a császárral. újabb gondok megoldásán törhette a fejét. egész lényéből önhittség áradt. zömök és kopasz. s ez igazán jólesett. az Amerikai Madártani Liga elnöke. és visszaért Dzsakartába. kissé gyűrött fehér vászonöltönyben. Harp. – Hiszen egyetlen műsorommal világhírűvé teszem Zenkalit. A másik két riporter. s állandóan rágta a körmét. aki kopott szalmakalapjában leginkább egy enyhén ittas imádkozó sáskára emlékeztetett. A legnagyobb brit szafaripark tulajdonosa amúgy sem nagyon találta a helyét az előkelőségek és a gazdag amerikaiak között. hogy újabb három riportert szállítson a Felkelő Holdhoz. Peter kölcsönkérte Diggoryt a kormányzótól. ráadásul ügyes diplomata. – Nem hinném – mondta Peter. a bajusza sáfránysárga. – Nincs tévéállomás? – Nincs. Az újonnan érkező küldöttség vezetője Sir Lancelot Haverly-Egger. amikor fölfedezték a hahagájt? – kérdezte Sibely. Aztán jött még egy tucat ember. – Egyszerűen át akartuk kutatni a völgyeket. s a szárnysegéd most föl-alá . a Veszélyeztetett Állatfajok Védelmére Alakult Világszervezet (röviden VÁVAV) elnöke volt. A Zenkalira küldött táviratokban ezeket „titkároknak” vagy „asszisztenseknek” nevezték. mert a Daily Reflector címoldalán nagy cikk jelent meg ezzel a címmel: A hegyi szerelmesek madárfogása. s egyik hóna alatt egy csomó madártani könyvet. Ám alig szabadult meg Peter a sajtó képviselőitől. de nyomban meg is bánta. – Ott – mondta Peter. akinek barna arca és fehér fogsora legalább kétszerese volt az életnagyságúnak. Aztán Peter visszament a kikötőbe. Eléggé ártalmatlannak látszottak. a szeme halványzöld. – Maguk jegyesek? – A hullasápadt fickónak hosszú és zsíros haja volt. Az út további részét fagyos csöndben tették meg. Ez a sziget egyik legnagyobb civilizációs vívmánya – mondta Peter.

mi a fenét papol itt felelősségről… miféle helyzetről dumál… és miért nem szóltak nekünk… azt akarom tudni. akinek a szeme kikerekedett a rémülettől hatalmas. szarukeretes szemüvege mögött. Alfréd Clatter nagyságos úr. – Néhány fejet bevertek… hát. – Hölgyeim és uraim – emelte föl kissé a hangját Peter.rohangált a kikötőben. s mindenkit összeterelt Peter köré. az isten szerelmére… hm… bocsánat. hogy elhallgattassa a fecsegőket –. különféle vallási bonyodalmak támadtak. persze tudunk vigyázni magunkra. de mihelyt elfoglalják lakosztályukat. – Néhány fejet bevertek – mondta könnyedén –. hogy köszöntsem önöket őfelsége III. csak a saját felelősségünkre maradhatunk. – Vérontásra sor került? – kérdezte Harp. mint egy vörös hajú. kissé dadogós juhászkutya. hogy amióta ismét felfedezték a hahagájt. Úgy érti talán. s ezek néminemű szakadáshoz vezettek a Zenkalin élő két törzs között. – Mondja csak. de emberéletben nem esett kár. Harp. mire az összes „tyúkok” áhítattal néztek rá. s közben messzelátójával alaposan eltalálta Cedric Jugg könyökét. hogy. részletes tájékoztatót fognak kapni. – Vallási bonyodalmak? – csodálkozott Harp. habár mi mindent el fogunk követni. de ha történik valami ezekkel a tyúkokkal… hát! Fölfújta a képét. Azért jöttem. hogy mindent számításba vettünk – nyugtatta meg Peter. hogy a helyzet már kezd normalizálódni. – Mi. – Arról van szó. abban a reményben. hölgyeim és uraim. – Higgye el – mondta Peter. hogy veszélyben vagyunk? Választ követelek. s abból megismerhetik a mostani bonyolult helyzet részleteit. akinek barna arcán szintén riadalom tükröződött –. A „felelősség” szó kígyóként szisszent végig a tömegen. az ég szerelmére? – Hosszú lenne elmagyarázni – mondta Peter –. és kidüllesztette a szemét. és Mr. egy csöppet sem tetszik – harsogta Hiram F. mert Peter folytatta. a jobbján állóhoz fordult. de nyomban el is ült. hogy önök ne kerülhessenek veszélybe. – Nem tetszik ez nekem. – De miért beszélt felelősségről? – kérdezte Harp. hogy Peter köszönthesse a vendégeket. s a házat őfelsége személyi testőrségének egyik egysége és egy most érkezett brit egység fogja védelmezni. Mr. hogy önök jól érezzék magukat és biztonságban legyenek. – Néhány fejet bevertek? – kapkodott levegő után Harp. a nevem Peter Foxglove. – Biztosíthatom önöket. fiatalember – szólalt meg élesen Hiram F. Mindazonáltal – folytatta Peter – a Zenkalin uralkodó rendkívüli helyzet miatt őfelsége szeretné az önök tudomására hozni. . he? Ne felejtse el. fiatalember. hogy valamennyien élvezni fogják tartózkodásukat Zenkalin. – A legtöbbjüket egy nagy házban helyezzük el Dzamandzar kertvárosában. és reméli. hogy igazat beszél –. Harp. Mi történik itt. Tamalavala császár nevében. Hannibal Oliphantnek. – Mi köze a vallásnak a madártanhoz. csupán a saját felelősségükre tartózkodhatnak a szigeten. – Mondja csak meg. Harp – emelte föl a kezét Peter. és néhány nap múlva nem lesz semmi baj. hogy… – Egy pillanat. Izgatott moraj támadt. férfiak. – Azt mondta. hölgyeim… az ég szerelmére. őfelsége kormánya politikai tanácsadójának munkatársa vagyok. hogy megtárgyalja vele a nyugtalanító bejelentést. Mindent megteszünk. hogy hölgyek is vannak közöttünk. – A császár a lehető legszívélyesebben köszönti önöket. Volt vagy nem volt vérontás? Peter a legelbűvölőbb és legmegnyugtatóbb mosolyát dobta be.

– És nagyon jó viszonyban vagyok Umberto Cellini herceggel is. hogy nem. én is ismerem Lord Grottinglyt. hogy veszélyben vagyunk. Mindent meg fogok tenni. – Ah. Ha van egy kis szerencsénk. azt javaslom. – Jó barátom Penzance hercege. – Biztos . – Ó… nos. Idővel Peternek sikerült mindenkit biztonságosan beköltöztetnie. mert ő sem akart lemaradni.mit jelentsen ez… néhány fejet bevertek… egy koponyatörés egy életre szólhat. akik a repülőtér ügyében jöttek tárgyalni. Értem. – Véleményem szerint – vette át a parancsnokságot Sir Lancelot – pontosan azt kell tennünk. hogy őfelsége Tamalavala császár megtesz mindent a szívélyes fogadtatásunkért. uram – mondta Peter rezzenéstelen arccal. és magyarázzam meg. szeretném. Sir Adrián és Lady Emerald megkértek rá. hitetlenkedést és sértett fájdalmat. s ebben az egyetlen szótagban mesterien sűrített össze megvetést. – Szerintem mindannyiunknak meg kell értenünk. ha komolyan azt hinné. úgy hiszem – mondta Alfréd nagyságos. – A palotába? – kérdezte Sir Lancelot. – Ó! – mondta Sir Lancelot. ahogyan a macska szokott az egér fölött. Aztán elnézést kért. a szeme villogott. az ilyen időkben valamennyiüknek meg kell tanulnunk lenyelni a keserű pirulát. – Sajnos. Peter előtt egy pillanatra fölvillant Csaszi képe. Foxglove mond. hogy ő kézben tartja a helyzetet. hogy jól érezzék magukat. majd mosolyogva Peterhez fordult: – Én a kormányzói palotában maradok? A mondat inkább kijelentésnek. Sir Lancelotot és Alfréd nagyságost is leültette a saját verandáján. mert biztos vagyok benne. uram – mondta Peter. aki reggel fáradtan megjegyezte: – Semmi szükségünk éppen most erre a nagy rakás állatbarátra. – Persze erről a kis megjegyzésről Peter nem számolt be az egybegyűlteknek. igaz? – Ha hívnak. akivel együtt járt iskolába. amelyet Mr. Foxglove ezt csak képletes értelemben mondta – szólalt meg most először Sir Lancelot olyan lágyan dorombolva. aki szintén osztálytársa volt. – Értem. fiatalember! – Szerintem Mr. hogy Sir Lancelot nagyon is kényes a rangjára. hogy korlátozott számú szálláshelyüket már elfoglalták a brit kormány azon képviselői. hogy őfelsége nem engedett volna partra szállni minket. amit Mr. – Igen. s egyben föl kívánja hívni a figyelmünket arra is. Nagyon szeretnék találkozni Tamalavala császárral – mondta Sir Lancelot. majd csak lándzsát bök valaki az egyiknek a bordái közé. Biztos vagyok benne. – Köszönöm. És most – folytatta határozottan – valamennyien legyenek szívesek követni. ha ezt tudná. – Igen. és egy-egy nagy pohár italt nyomott a kezükbe. uram – mosolygott Peter. Nem is titkolta csodálkozását. hogy kérjek elnézést a nevükben. rendkívüli tanácskozásra. Már figyelmeztették. mint kérdésnek hangzott. de nem tudjuk távol tartani őket. igen. hogy valamennyien menjenek szépen abba a házba. úgy hiszem. Szóval a palotába megy. – Igen. megyek. igen. Sir Lancelot – mondta engesztelőén. A csaszi-csuszik már várnak. s nem éleznünk tovább a helyzetet. aki tudtommal a császár jó ismerőse – igyekezett Sir Lancelot lefőzni Alfréd nagyságost. hogy a palotába kell mennie. – Ön és Alfréd Clatter nagyságos úr az én vendégeim lesznek. Peter mély lélegzetet vett. Foxglove volt olyan szíves a rendelkezésünkre bocsátani – mondta Sir Lancelot. a jelenlegi rendkívüli helyzet miatt a kormányzói palota már meglehetősen tele van. csalódottságot. hogy az ilyen zavaros időkben illendő óvatosan viselkednünk. – Attól tartok.

és Sir Osbert megdermedt. rohannom kell. Félórás késéssel és fölöttébb idegesen ért a palotába. mint azelőtt. hogy újra fölfedeztük a hahagájt. A jobbján Hannibal terült el a székén. – Jó reggelt. Eszelős állatbarát. de már megbocsásson. – Csak nem Sir Lancelot Haverly-Egger? Csak nincs itt az az átkozott fickó? – Ismeri Sir Lancelotot? – kérdezte Csaszi. Lord Hammer. nyomban ott terem a szentimentális bandájával. s most még ez az ostoba Haverly-Egger is beleavatkozik. akinek monoklija szinte odanőtt a helyére. a szőnyeg bronzvörös volt. – Elnézést a késésért. Sir Osbert mellett Lord Hammer ült. most már kezdhetjük. hogy a császár örömmel hallana a barátairól. testes ember. A nehéz időkre való tekintettel Csaszi ideiglenesen engedélyezte a kormánytisztviselőknek gépjárművek használatát a belvárosban. ám hamarosan rá kellett jönnie. rózsás bébi képű. és nem csapolhatod le a mocsarat. – Ó. – Föltétlenül megemlítem. püffedt kezei állandóan bonyolult építményeket hoztak létre a jegyzetfüzetéből.vagyok benne. A hatalmas ebédlőasztal egyik végén foglalt helyet a társaság. Lord Hammer nagyot sóhajtott. kék rókaszeme cáfolt rá. igen – mondta borúsan Csaszi –. az az ember a haladás ellensége: valóságos átok. és mindig bajt okoz. a menyét vagy valamilyen más nyomorult dög miatt. felség? – kérdezte lágy. a szeme félig lehunyva. hogy egy jármű végzetes is lehet. – Föltétlenül – mondta kegyesen Csaszi –. Peter bérelt egy terepjárót a rendőrségtől. panaszos. – Sir Lancelot? – kérdezte élesen. hogy éppen ilyen ügyben tartózkodik Zenkalin – mondta Csaszi. – Aligha remélhetjük. mintha kétballábas újonc lenne a díszszemlén. Éppen olyan kényelmesen baktattak az utcákon. – Az a fickó egy átok. s mint mindig. akinek ártalmatlan külsejére csak éles tekintetű. hogy itt nem építhetsz a hermelin. Végre itt van… nagyon jó. Peter – mosolygott rá Csaszi –. nagy. – Hogy ismerem-e? Persze hogy ismerem – mondta vehemensen Sir Osbert. A szép teremben a zöld és a krémszín uralkodott. . Csaszi – ült le Peter Hannibal mellé. A nagy ebédlőbe kísérték. Én mondom. Peter bosszúságára ez azt jelentette. ha nem akarta elgázolni Dzamandzar lakosainak a felét. ez a koromfekete hajú. most is magabiztosnak látszott. hogy sehogyan nem fért a fejükbe. Még jobban megszorította monokliját. jó reggelt. Alig vágod bele az ásódat a földbe. A név hallatára Lord Hammer keze megállt. hogy Dzamandzar lakossága annyira hozzászokott már az ártalmatlan csuszikhoz. arany ceruzájából. hogy autója sem mehetett gyorsabban egy csuszinál. és úgy nézett Csaszira. Nagy. aki mindenbe beleüti az orrát. és közli. ahol Csaszi néha tanácskozásokat is tartott. – De most elnézésüket kérem. a mennyezet díszes. szemüvegtokjából. de el kellett helyeznem az újabb csoportot. Nem kétlem. a szájában szivar. a rettenthetetlen Sir Lancelot. Valamennyien a besiető Peterre pillantottak. Csaszi halványsárga köntösben ült az asztalfőn. uram – mondta Peter. – Ó. csipogó gyerekhangon. mert valami szörnyeteg csúszómászót meg kell menteni. hogy hamarosan hallani fogunk róla. hogy kedvezően fogja elbírálni a repülőtér ügyét most. szivartárcájából meg egy hamutartóból. – Akkor hát tárgyalunk a repülőtérről. – Az egész helyzet tökéletesen nevetséges – mondta dühösen Sir Osbert –. néha kis csoportokba verődtek vitázni vagy kockáztak az úttest közepén. – Attól tartok. A balján Sir Osbert ült mereven.

– Persze. S minél előbb. lesz-e repülőtér. hogy rombolják le a Szent Pál székesegyházat vagy a Westminster-apátságot. – Semmit sem tehetek. amely a sziget biztonságát és jövőjét érinti. Sir Osbert és Lord Hammer távozása után Csaszi italt töltött. – Ludzsa benne van a bizottságban? – kérdezte Peter. dehogy – mosolygott Csaszi –. Sir Osbert elvörösödött. azt hiszem. ideje rátérnünk a tárgyra. ha azt javasolnám. szeretem a saját szememmel fölmérni a munkát még a versenytárgyalás előtt – mondta végül. másrészt nem volt még versenytárgyalás. hogy milyen hosszú időn át próbálta az önök országa Zenkali fejébe verni a demokrácia elveit? Nyilván nem óhajtja. fogalmam sincs – vonta meg a vállát. mert kellemetlenek? – Mikor tud választ adni nekünk? – kérdezte dühtől villogó szemmel Sir Osbert. – Az ilyen nagy és bonyolult munkáknál. amikor vizsgálóbizottságot kell összehívni egy-egy komoly kérdés megvitatására. a bizottságban egyenlő számban kell lenniük ginkáknak és fanguáknak – mondta Csaszi –. persze – bólogatott Csaszi –. – Kedves Hannibalom. – Mit szólna hozzá. amazok viszont a civilizált fehér ember szent épületei. hogy most tekintsünk el tőlük csak azért. míg ők nem döntenek. az egyik csak egy rakás fekete pogány istene. annál hamarabb feledkezik el mindenki arról az átkozott madárról. – Ó. – Holnapután megkapják a válaszomat. Sir Osbert – szakította félbe Csaszi –. mint egy rókaszemű csecsemő. . Ha rám hallgatnak. – Az „átkozott madáron” netán a fanguák ősi istenét értette? – kérdezte. Nyilván emlékszik még rá. Sir Osbert fészkelődött. hogy mindazokban a ritka esetekben. vizsgálóbizottságnak kell határoznia – mondta Csaszi. Lord Hammer kövér kezeivel rendezgette maga előtt a tárgyakat. így a bizottság fele Ludzsából meg az embereiből fog állni. Sir Osbert és Lord Hammer. – Értem – bólintott Csaszi. – Fölöttébb dicséretes – tette hozzá Hannibal. – Szerinted hogyan dönt majd a vizsgálóbizottság? -kérdezte végül Hannibal. – Csak azt akartam mondani… – kezdte. hogy a császárnak abszolút hatalma van – mondta Sir Osbert alig észrevehető gúnnyal. barna kezét. Csaszi hűvös pillantást vetett rá. – Azt hittem. hogy helyet teremtsünk egy repülőtérnek? – Az nem egészen ugyanaz… – kezdte Sir Osbert. Sir Osbert. – Nos – mondta Sir Osbert –. hogy mielőtt döntés születne. Igazán nem hagyhatják bizonytalanságban őfelsége kormányát egy ilyen létfontosságú ügyben. – Alkotmányunk kimondja. elárasztják a völgyeket. s egy percig némán ültek. Hogyan is lehetne összehasonlítani őket? Rövid. Egy pillanatra csönd állt be. súlyos csönd következett.ha kissé különösnek találom a jelenlétét Zenkalin. s meggyújtotta a szivarját. – Közölnöm kell önökkel. megpróbálunk demokratikusan uralkodni. és megtévesztőén mosolygott. Csaszi úgy tárta szét nagy. Egyrészt azt sem tudjuk még. mint aki bűvészmutatványt kíván bemutatni. bár természetesen tökéletesen megbízom az embereimben.

A lány gyorsan megcsókolta. Peter Audreyra nézett.– Hatálytalaníthatod a döntésüket? – kérdezte Hannibal. – Kelem. de nem. Ludzsát. már megjött a palotából? És mit üzent őfelsége? – Ó… hm… az üdvözletét küldi. és leült Peter mellé. – Befolyásolhatom. Hol van Sir Lancelot és Alf nagyságos? – A fürdőszobában csinosítják magukat. – Biztos vagy benne? – Igen. Miután a vendégek távoztak. . – Köszönöm. aztán fölnézett rá. Foxglove – mondta kedélyesen Sir Lancelot –. – Még egy pohár italra meg egy jó vacsorára van szükséged – mondta Audrey. Otthon örömmel látta. aztán meglátjuk majd. kérem. hogy iszunk egyet. Ki kell várnunk a döntést. Kompromisszumra kell jutni. Audrey italt töltött magának. ulam. – Vacsorára várnak minket a kormányzóéknál. így ma estére legalább nincs gondunk velük. megvacsorázunk. de aztán előrenyújtott kézzel folytatta az útját. és azt üzeni. – Nagyszerű – mondta Peter az italát szopogatva. – Kedves Foxglove. Nagy-izgalomban vannak. kedves Miss Damien – biccentett a lánynak –. attól tartok. uram – mondta Peter. amikor Sir Lancelot és Alfréd nagyságos szmokingban feszítve megjelentek. ulam. – Vezesd be Mr. – Nem. aztán te korán lefekszel. úszunk egyet. uram. ha szabad – mondta Ludzsa. Egy kis konyakot kérnék szódával. nem hiszem. – Szerinted mi lesz? – kérdezte. bocsássanak meg a zavarásért. mit tehetünk. mennünk kell – ragyogott Sir Lancelot. hogy Audrey vár rá. Piszkosul bonyolult a helyzet. Foglaljon helyet. – De csak nem fogják elárasztani a völgyeket? – Elég ostobák ezek ahhoz is – mondta Peter –. Mr. Éppen beszámolt a lánynak a nap eseményeiről. de én sem jutok semmire. élvezni fogja. – Ugyancsak fáradtnak látszol… Hozzak egy pohár italt? – Légy szíves – huppant le Peter a székbe. a mosolya meg a tekintete kifejezéstelen volt. Audreyt megpillantva megtorpant. senki sem tudja. – Nagyszerű – mondta Alf nagyságos. – Vagy nem akarsz beszélni róla? – Isten tudja – mondta rosszkedvűen Peter –. – Csak tessék. Úgy gondoltam. Amos – mondta Peter. Peter igen rosszkedvűen hajtott haza. biztos – mondta rendíthetetlenül Amos. de légy óvatos. hogy mihelyt egy kicsit nyugalmasabb lesz a helyzet. Töröm a fejemet. Ekkor lépett be Amos. – Jó nagyot. igyon velünk valamit – mondta Peter. fehér vászonöltönyt és a rugbyi középiskola nyakkendőjét viselte. – Mit csináljak? – Nem tudom – felelte a lány –. Ludzsa jön vala – mondta fintorogva. de nem hatálytalaníthatom – mondta Csaszi. Ludzsa elegáns. Nagyon kedves. – Remélem. – Nos. a legnagyobb örömmel találkozik önnel. – Ludzsa? – ámult el Peter. és ez a nehéz. – Ah. – Pompás. hogy korai tervezgetnünk. Határozott léptekkel jött be. és fölállt. pompás – dorombolta Sir Lancelot. mert vacsorára hívták őket a kormányzói palotába.

Ludzsa sietősen folytatta. hogy egyedül találom. magunk között szólva. Még azok is hasznot húzhatnak belőle. – Anyagi értelemben? – kérdezte Peter. Foxglove. nem jelenthet annyi előnyt a sziget számára. Foxglove. és nagyon is valószínű. a lelkünk mélyén mi jól tudjuk. aztán Peterre szögezte szurokfekete szemét. – Amiről beszélni szándékozom. Mindazonáltal be kell vallanom. amiről beszélni óhajtok önnel… nos. nem tudom. De mielőtt Peter megszólalhatott volna. Ludzsa. nekem az a véleményem. összehívtuk a vizsgálóbizottságot. – Pontosan. kényes és magánjellegű. – Nos. hogy tévedésből a rossz megoldás mellett döntenek. Mindnyájan hallgattak. – Mint tudja. Ez persze katasztrofális lenne a sziget számára. Mr. – Mi van vele? – Igazán jelentős biológiai fölfedezés – folytatta Ludzsa –. Éppen ezért hálás lennék. és sötét szeme csillogott. Ludzsa apró kezébe szorította a poharat. – A repülőtér gazdaggá fogja tenni a szigetet. mivel nagyra becsülném az ügyben az ön véleményét is. ha óhajtja. mint bizonyára sejtik. Ludzsa a pohara fölött lesett Peterre. Ebben a kavarodásban senki sem lát tisztán. én is így gondoltam – mondta Ludzsa. – Elmegyek. Ivott egy kortyocskát. Nos. s mindkettőjüknek dicsőségére válik. – Szerintem bármit kíván is mondani nekem. hogyan alakulnak majd a dolgok. Ludzsa hátradőlt. s nagyon valószínű. játszott a poharával. hogy bármilyen fontos is biológiai szempontból ez a fölfedezés. – Hiszen mihelyt megláttam önöket itt együtt. nyugodtan elmondhatja előtted is – mondta határozottan Peter. már folytatta is. hogy útjába állhat a sziget fejlődésének. hiszen ön nagyvilági férfiú.– Amos. Őszintén megmondom. hogy a dolog mindkettőjüket érinti. hogy ez a fölfedezés kétélű kard. hogy úgy mondjam. – De haszna lesz belőle a zenkalik ezreinek is. légy szíves – mondta Peter. akiknek édeskevés közük van a dologhoz. öregem. Mindenki túlzottan érzékeny és hisztérikus ebben az ügyben. mint a repülőtér. pontosan. – Hogy érti ezt? – kérdezte Peter. és gondosan megtörölte a száját. – Nekem az a véleményem – próbálkozott jóságosnak látszani –. hogy ilyen feszült helyzetben még a vizsgálóbizottság is téves döntést hozhat. hogy a legegyszerűbb megoldás eltávolítani az akadályt. mint például ön. – Nem akarom félrevezetni magát. – És ugyanakkor önt is – mondta Peter. öregfiú. Miss Damien. bár nem kívánom megsérteni Miss Damient. . majd selyemkendőt vett elő zakója ujjából. azt reméltem. – Természetesen – mondta Ludzsa. és lefújhatja a repülőtér tervét. konyakot szódával Ludzsa úrnak. Miss Damien pedig fölöttébb művelt ifjú hölgy. nehogy nadrágjának tökéletes éle meggyűrődjön. Ludzsa – mondta bűbájosán Audrey. ami oly sokat jelent Zenkali népének. mert mielőtt Peter bármit mondhatott volna. mivel az ügy. Számítok egy kis haszonra ebből az üzletből – mondta komolyan. amit önök tettek. Akkor a repülőtér a tervek szerint elkészülhetne. Ezért nevetséges lenne azt feltételeznünk. – Megvallom. rájöttem. Foxglove. ha maradna. mit tegyünk hát? Ez nyilván szónoki kérdés volt. az a figyelemre méltó fölfedezés. – És? – kérdezte kifejezéstelen hangon Peter. Mr. Óvatosan keresztbe tette a lábát.

hogy a Hahagáj-völgy helyét még huszonötmillióért sem árulnám el magának. mivel nem tudom. mondjuk így?… szívesen váltaná készpénzre a fölfedezését. a szeme villogott. ha figyelembe vesszük. he? Mit szól hozzá. hogy mennyi a fizetése – mondta selymesen –. – Ahhoz képest. Teljesen biztos volt Peter válaszában. akinek pénztárgép van az agya helyén. huszonötezer fontot ezért a kis titokért. s aztán meggyőző bizonyítékok is akadnának arra. Ludzsa kecsesen vállat vont. aki a bot meg a zsinór remegéséből megérzi. – És nekem mi hasznom lenne ebből? – kérdezte Peter. az ajánlatom igazán nagylelkű. öregfiú. – De nézze. – Fogalmazzunk úgy. Kiitta az italát. És Miss Damien? – Akkor mondjunk hatezret. hogy maga egy túlöltözött kis szerecsen. ha minden a tervek szerint megy – mondta. ha komolyan akarok valamit. kivillantva fehér kiskutyafogait. mutatóujja dobolt a térdén. az pedig kezdett úgy viselkedni. ha fizetnék magának. – Maga azt akarja. – Nézze. amit maga keres a repülőtéren? Bagó. – Természetesen jól tudom. Hadd mondjam meg. hogy a kockázatot én vállalom. Peter kiürítette a poharát. hogy csinos ár. he? Nem tagadhatja. – Mondjunk esetleg… ötezer fontot? – javasolta Ludzsa. hogy dühöngő ginkák támadtak a völgyre. fekete szeme csillogott. . – Az a maga baja. ha minden a terveim szerint történik. igaz? És ki tudja. Peter csak ült. hogy mindenki megvásárolható. az arca sárgára vált. – A tűz meg a vadászpuska meglehetősen hatékony – mondta Ludzsa –. – Vannak elképzeléseim – mondta. De önöknek semmiben sem kell részt venniük. és megértem azt az óhaját is. mint a pókerjátékos. Foxglove. nemhogy huszonötezerért. s akkor maga… hogy is mondta? Majd eltávolítja az akadályt? – Pontosan – bólintott Ludzsa. – Beszéljünk világosan – mondta Peter. hogy. hogy meddig terjed a nagylelkűsége – mondta szelíden Peter. nem fog szűkmarkúnak találni. majd lepöckölt a térdéről egy láthatatlan porszemet. Mi lenne. Ha megkapom az információt. hol van a kérdéses völgy. hogy elégedett leszek. szóba kerülhetnek még további juttatások is. hogy… hm… eltávolítsák az akadályt. Abból az ostoba elvből indul ki. hogy zsugori vagyok. – Nem számíthatok sikerre Miss Daniién és az ön segítsége nélkül. hogy harap a hal. mint a horgászé. igaz? – kérdezte Peter. ezüstös haja fénylett. Ludzsa szinte összezsugorodott. hogy áruljuk el a Hahagáj-völgy helyét. mégis szeretném tudni. akinek csupa ász van a kezében. kedves Foxglove. – Igen. és fölállt. Aztán megnyerő mosollyal előrehajolt. Ludzsa vállat vont. Senki sem mondhatja. – És hogy képzeli? – Hát éppen erről van szó – mosolygott Ludzsa. Foxglove. Ludzsa szeme úgy csillogott. – Miféle elképzelései? – makacskodott Peter. és bámult Ludzsára. majd én elintézek mindent. én nem szoktam köntörfalazni. – Nézze. és persze Miss Damiennek. Ludzsa. Ludzsa – mondta kedvesen –. – Hogyan? – kérdezte Peter. öregfiú? Mohón hajolt előre. Peter nagyot nevetett. maga sok százezer fontot keres azon a repülőtéren. Biztosíthatom.– Értem – mondta aztán Peter. s az üres poharat óvatosan a könyökénél álló asztalra tette. hatezret fejenként? – javasolta csillogó szemmel Ludzsa.

ha beleköphetek a levesébe. amikor a kumquati maharadzsánál vendégeskedtem. hogy a balsors egy olyan méreten aluli. – Éppen meséltem Sir Lancelotnak. amilyen maga. Az arcának még mindig fura színe volt. szóval. így hát bőségesen elegünk van a magáéból. – Én is ilyesmit említettem a kumquati maharadzsának – mondta Alf őurasága. Miss Damien meg én kényesek vagyunk a jó társaságra. hogy Ludzsa barátunk nem nagyon kedvel engem – vigyorgott Peter. akinek semmi kedve nem volt a zenkali helyzet megvitatásával kezdeni a napot. te aztán tudod. És jegyezze meg. Csak akkor szent majmok hiúsították meg az építkezést. – Igen. rendkívüli – mondta Alf őurasága. de ott visszafordult. akit már a születésekor szépen meg kellett volna fojtani. hogyan kell barátokat szerezni. – Igazán nem tudom. Nagy örömömre fog szolgálni. Kiment. senki. ismét sötét és kifejezéstelen volt. HATODIK FEJEZET ZENKALI ZŰRZAVAR Másnap reggelinél Peter ott találta Sir Lancelotot és Alf őuraságát. a belügyminiszter. Most pedig legyen szíves. – Meg fogja bánni a viselkedését. amikor nemrégiben lejött hozzám víkendezni Orkney márkijával és Lord Bellroyallal. hogy nevessen-e vagy sem. Velem nem lehet így beszélni. De biztosíthatom magát. Foxglove. Ludzsa fölállt. de a szeme már nem fénylett. nem tehet semmit – mondta Peter. szegény Zenkali mit véthetett. – Szerinted mit fog csinálni? – Amíg nem tudja. – Hát – mondta Audrey –. Legkevésbé egy olyan hitvány kis semmiházi. és becsapta maga mögött az ajtót. tudja. de ezt igazán nem mondhatta meg. – Rendkívüli. De ebben nagyot tévedett. miután mérlegelte. hogy a repülőtér ne valósuljon meg. és az utóbbi mellett döntött. amint éppen szalonnás rántottat meg egy nagy tál gyümölcsöt faltak a verandán. és befolyásolni az embereket. mi? Ha! Ha! – Pontosan – mondta Lancelot. Foxglove – hadonászott tojásos villájával –. . hogy hol a völgy. a helyzet igazán kényes tud lenni. mint maga. Van egy olyan érzésem. hogy hasonló eset történt. Alig ült le Peter. távozzon. gonosz vakarccsal sújtsa. Úgy is mondhatnám. semmint elmondhatnám – jött bele Peter. – A helyzet nagyon izgalmas. Ludzsa komisz ellenfél – mondta Audrey. nagyon izgalmas. mindent elkövetek. hogy senki sem állhat az utamba. hogy jobban utálom magát. Peter visszaroskadt a székére. hiszen olyan sok tényezővel kell számolni.– Továbbá közölnöm kell. tudja. – Ahogy mondtam Arthur Mendal barátomnak. majmok csináltak majmot az építőkből. mondtam nekik: ha politika és vallás a környezetvédelemmel kerül összefüggésbe. aki egy kisebb dinnye nagyságú mangóval küzdött. Sir Lancelot kirukkolt a mondandójával. de nem túl meggyőzően. meg fogja bánni a sértéseit. – Igen. az ajtóhoz ment. – Ez nem vicc. uram – mondta Peter.

most megyek. – Ó. Aztán visszaült a helyére. – Mit iszik? – kérdezte Jugg. – Nekem még egy kicsit korán van – szabadkozott Peter. mire jutottam – mondta Jugg kissé kancsal vigyorral. – Ezek szerint déltájban már tudhatunk valamit a döntésükről? – kérdezte Sir Lancelot. ritkás. – Csak egy kávét innék. . hogy Hannibal Oliphant meg én megfigyelőként legyünk jelen. – Ha megbocsátanak. úgy – bólintott Sir Lancelot –. – Úgy. rum. hogy valamennyi vendégünk jól van-e. ha ordít. és nyíltan Peter szemébe nézett. rendben van-e a nyája. Szemlátomást fél üveggel már végeztek. Szegény fickó csöppet sem illett a többiek közé. apró. Ellenőriznem kell. onnan pedig a vendégek részére lefoglalt régi holland telepesházhoz. vékony haja kócos volt. és nagy pohár Zenkali Nektárt szopogat Cedric Jugg társaságában. aztán sietek a palotába a tanácskozásra – mondta Peter. – Jöjjön. – Igen. s a nedű hatása is mutatkozott. – A parlamentben? – Nem. odabotorkált Peterhez. megjött Foxglove! Hapsikám. hiszen olyan bonyolult a helyzet. – Csüccs!… Zenkali Nektár… csuda klassz pia… baromijó… megbizsergeti a mellyed. Szeretett volna többet megtudni róla. magáról dumáltunk. még hallotta Alf őuraságát: – Ez az egész nagyon emlékeztet a Rio Muniban kialakult helyzetre. hello – kiáltotta Jugg –. Pappasz kapitány mozdulatlanul ült az asztalnál. – Elképzelhető – felelte Peter –. és szeretettel megszorította a karját. hello. amikor azt mondtam Pelligroza hercegének… Peter magukra hagyta őket: hadd vagdossák tovább egymás fejéhez az angol főnemesi almanachban meg a Gothai Almanachban szereplő ismerőseiket. és lenyomja a székre. – A császár kifejezett óhaja volt. – Annál inkább várom majd magától az első kézből származó beszámolót. ha lehet. szürke arcán izzadság gyöngyözött. nem is szabad elhamarkodni egy ilyen fontos döntést… ilyenkor lassan kell sietni. Jugg pontosan és jó hangosan továbbította a rendelést a zenkali pincérnek. fekete szeme meg se rebbent. hogy vajon mi a csodát keres Jugg Zenkalin. Miközben Peter átment a verandán és le a lépcsőn. Ne fesd falra az ördögöt. Rendes körülmények között a bizottság zárt ajtók mögött ülésezik. – Nagyon érdekes – mormolta Sir Lancelot. de nehéz megjósolni. – Hello. hogy Jugg az asztalához vonszolja. hűvös verandán. Nyilván azt hitte. ezért hagyta. – Mit iszik? Amit csak akar… én fizetem… amit csak akar… konyak. nagyon jól mondja. – Pontosan – Alf őurasága jót derült a mondáson –. a palotában. én meg elhadoválom. hogy megnézze. mert megjelenik. miközben skarlátvörös zsebkendővel törölgette az arcát. Irodájához hajtott. Nagy nehezen föltápászkodott. maga is ott lesz a tanácskozáson? – kérdezte rosszul leplezett meglepetéssel Sir Lancelot. és Peterre vigyorgott. igaz? Ha! Ha! Zsíros. Esetleg tovább fog tartani.– A vizsgálóbizottság ma ül össze. fél tizenkettőkor – felelte Peter. Peternek csak ekkor jutott az eszébe eltöprengeni. Érkezésekor kissé meglepődve látta. majd leült. hogy Pappasz kapitány üldögél a széles. hogy a fiú jobban megérti. dobjon be egy kupicával. hapsikám… én fizetem. igaz? – kérdezte Sir Lancelot. ahogy mondani szokás. gin… csak mondja. megbizsergeti mindenedet.

Jugg becsületes. Egén. – Amit mondok. és dalolja el a fekete fiúnak. – Tulajdonosa és megteremtője – mondta ünnepélyesen Jugg –. nem lesz meg a nyavalyás repülőtér. Hogy tetszik? Ez majd becsalogatja a népeket. Érti mán? Peter bólintott. aki ezt csupán a szeme villanásával nyugtázta. De Jugg nem olyan ember. – De nem tudom. Még egyet húzott a Nektárból. És nálam a kulcs. tudja? A világ legjobb szafáriparkja. hogy beleüssék az orrukat. és remegő kézzel még egy pohár Zenkali Nektárt töltött magának. hogy mire gondolok. fölépíthetik a repülőteret. amibe belemásztak. és én mán ott is vagyok a völgyben. hogy vigyem el őket.– Fura. és szép hasznot hoznának nekem. hogy akkor lej tett ide. Nem tagadom. he? Szóval. igaz? – Valószínűleg – mondta óvatosan Peter. hogy nem szép pénz. – Nézze – hajolt Peterhez Jugg. hogy azok a nyavalyás könyerzet… könyer… szóval az a nyavalyás banda. – Igen. amikor magáról beszéltem a kapitánnyal. tudom. hogy zsákutca. aki megszabadítja magukat tőlük. he? Mer nem akarjuk. Mer amekkora szarban vannak. Ha megszabadulnak a madaraktól. hogy maga mit tud rólam. – Egén – mondta jelentőségteljesen Jugg. érti mán? És nemcsak megszabadítom magukat a madaraktól. Gőzöm sincs. – Egén. jól ismerem a kapitányt – mosolygott a kapitányra Peter. he? – mondta ravaszul Jugg. Foxglove. Egén. Érti mán? Erre mondják. he? Ha! Ha! Nagyot kortyintott a Zenkali Nektárból. most lépjen le. Mr. elmondom. igaz? Nem áraszthatják el a nyavalyás völgyeket a nyavalyás madarak miatt. – Természetesen – mondta Peter. nekem ne mondja. hogy erőt gyűjtsön. és suttogóra fogta a hangját. ezt vésse a kobakjába. aki mintha nem is lélegzett volna. és Pappasz kapitányra pillantott. – És most – törölte meg a száját a kezével –. hogy hogyan tudnám kirángatni magukat ebből a slamasztikából. – Arról dumáltam a kapitánynak. amiért elviszem őket. – Helyes – nyomott el egy böffenést Jugg. Jugg majd elintézi. máris mind ott vannak Jugg Dzsungelében. de Jugg vagyok. Csak a fekete fiú engedélye kell. – Nem egészen érteni – mondta zavartan Peter. – Megoldja a nyavalyás balhét. s a szeme kifejezéstelen és rezzenéstelen volt. Jugg mindent elintéz. Körülnézett. hogy nyugi. – Igen. az szigorúan bizalmatos. – Nálam a kulcs. he? És ha nem árasztják el a nyavalyás völgyeket. hogy én mondjam. de még egy szép kis summát is dugok a kannibál császárjuk zsebébe. – Igazán? – csodálkozott Peter. még a maguk császárának kellene fizetnie nekem. hogy ez hogyan segíthet rajtunk. hogy ön Jugg Dzsungelének a tulajdonosa… – kezdte Peter. tudja? Nálam van az egész nyavalyás balhé kulcsa – folytatta Jugg. Jugg Dzsungelének a tulajdonosa. és jelentőségteljesen bólintott. és a fiú orra előtt hadonászott a poharával –. Ösmeri a kapitányt. – Mer most jövök én… meg maga – mondta Jugg. mindent kifundáltam – mondta –. Ó. és maguk még háromig se tudnak számolni. hogy a madarak jó reklámot csinálnának. Hátradőlt. – Hát én vagyok az a pasas. Mán azt is kifundáltam. Peterre kacsintott. igaz? Régi jó haverom. nem. nem akarjuk. ötszázat kínálok darabjáért. pitiznie kéne. bár nem illendő. maguknál itt ez a balhé. pofa be. Ezrek és ezrek . hogyan fogom hirdetni őket: MÉG A KIHALT IS FÖLÉLED JUGG DZSUNGELÉBEN. és összefogdosom az összes nyavalyás madarat.

Mondjuk a felük megdöglik útközben. – Mit esznek?… hát… madarak. Jugg hátradőlt. – Igen – állt föl az asztaltól Peter –. – Látom – mondta szárazon Peter –. elviszem én azokat a madarakat. Kettő még élt. nem?… azt eszik. Vésse a kobakjába. – Szakszervezete? Az állatoknak? Ez jó. de azok is megdöglöttek még aznap. hogy még tovább is kibírják. Az aszongya… – Jugg becsukta a szemét. amit a többi madár. de rizikós. aztán mi történt? Az a barom éjszakás. Nem. mert most már mindent tudni akart. Mer akkor szép kis slamasztikában lennénk. Reggelre mind ott feküdt döglötten a hóba. A nyakamon lenne rögtön a szakszervezet. amíg meg nem találta őket. ha valami különlegességet esznek… olyan különlegességet. ilyen rizikós ez az állatbuli. pokoli pech. Jó pénzt hoz. akkor jó reklámmal minimum ötvenezret kereshetek rajtuk. De pokoli pech lenne. mit mondott. hogy ötszázat fizetek minden darab madárér… a pénz az övé. hapsikám.jönnek majd. továbbítani fogom az ajánlatát őfelségének. megeshetett volna bárkivel. mennyien is vannak? – Tizenöt párt számoltunk össze – mondta Peter –. he? Szép szám. Tán többet is. – Majd rászoktatom őket arra. hogy ez az állatbuli rizikós meló. – No. de lehetnek többen is. Lássa. A múlt télen behoztunk egy rakás párducot. hazudok. hapsikám. dalolja el az ajánlatomat a császárkájuknak. higgye el nekem. a rizikó az enyém. és istenuccse. – Egén. hiszen csak apró mulasztás volt. még csak rövid ideje volt nálunk. de szerencsére az állatoknak még nincs szakszervezete. mi? – törölgette a szemét skarlátvörös zsebkendőjével. a strucc. – Kirúgta? – Kirúgni? – Jugg szánakozva nézett Peterre. hogy a hibáiból tanul az ember. Bár az is igaz. majd megeszik. – Még azt sem tudja. De lássa. fejben számolt. kizárta őket a kifutóba. gondolom – legyintett erre a kicsiségre Jugg –. Peternek fölkavarodott a gyomra. nagyon jó. érti mán? Tízet. a kapitány elszállítja őket egy szép summáért Dzsakartába. hogy mit esznek. a Bért fiú mán szépen belejött azóta. – És mi van. – Jól megvoltunk addig is. és teli torokból röhögött. amit. – Milyen szempontból? – kérdezte Peter. hapsikám. – Mondok én magának egy példát – mondta Jugg. arra a gatyám is rámenne. nem igaz? – mondta Jugg. Szép summát perkáltam le értük. remélem. Mondjuk azok kibírják két hétig. – Megleszünk nélkülük eztán is. Akkor még mindig marad tizenöt. milyen nehéz a párducokkal! – És mi történt az ápolóval? – kérdezte hitetlenkedve Peter. – Az ég szerelmére. Ha nem tudják megszokni a hideget? – Hát – Jugg zavaros tekintete töprengővé vált –. – No és az éghajlat? – kérdezte Peter. rászoktatom én! Ha éhesek. és én mán csak aszondom. hogy itt nagyon meleg van. hapsikám. vili? És azt is megmondhatja neki. Nem. Jugg olyan jóízűen nevetett. tán még küldök is neki egy kis prémcsit… egy zacskó színes üveggyöngyöt vagy hasonlót. ha mind megdöglene. Nem. amit kapni lehet – mondta Jugg –. – Harminc madár. Épségben megérkeztek a Dzsungelbe. amit nem kap meg Angliában? – kérdezte Peter. Szálljon be bátran a buliba. – De hiszen semmit sem tud a madarakról – ellenkezett Peter. no… ha kibírják két hétig. a homlokát ráncolta. és . – És ha az összes hahagáj elpusztul? – kérdezte. mondjuk. hogy ha az összes dög épségben hazaér. – Ne feledje. hogy a könnye is kicsordult.

de véletlenül reggel körülnéztünk egy kicsit a fiúkkal meg a lányokkal. – Szó sincs róla… Csak fecsegtünk a fiúkkal meg a lányokkal – mondta Harp.biztos vagyok benne. Most is a kutyái vették körül. kullancsokra. elolvasta a fogalmazványát. igen. Meg kell vele értetnünk. hogy rendben van-e minden. – Szóra sem érdemes – mosolygott Peter. hogy maga nagyon elfoglalt ember. jól érzik-e magukat és nincs-e szükségük valamire. – Jöjjön. Szívesen hallanánk a véleményét. Adolf Zwigbuerrernek komoly kifogásai voltak minden ellen. A Természetvédelmi Világszervezet ezen szigorú képviselője ugyanis fölöttébb sérelmesnek találta volna Svájcra nézve. hiszen érti. A következő egy órában Peter megpróbálta megemészteni a javaslatokat. Mire Peter Hannibalhoz ért. hogy a ház zenkali gondnokának is van kulcsa a szobájához. mert szentül hitte. és széles mosollyal. mint odahaza. és sortja zsebéből hosszú listát húzott elő –. hogy a környezetvédőkkel nem lehet tréfálni… Petert megpillantva elhallgatott. – Mindig kellemes egy olyan hapsival dumálni. hogy látom – szorította meg mindkét kezével Peter kezét. hogy mossák meg alaposabban a salátát. pillanatnyilag talán én lehetek az önök szolgálatára – mondta Peter. darazsakra. Peter italt töltött magának. – Igazin nem szeretnénk gondot okozni – mondta Harp. Senorita Maria-Rosa Lopez új zárat követelt az ajtajára. Miben lehetünk a szolgálatára? – Azt hiszem. hosszú. Minthogy Senorita Lopez hetvenéves volt. Miss Alison Grubworthy a lakosztályát benépesítő csótányokra. pokolian kínozta a fejfájás és még jobban a szomjúság. ha egy svájci állampolgár pontatlan órával közlekedik Dzamandzarban. s hogy az egyik éjjel be akart menni hozzá. Peter nem igazán tartotta megalapozottnak a félelmét. Mindazonáltal megpróbált kielégíteni minden óhajt és szeszélyt. és egy széket húzott Hannibal mellé. levette a szemüvegét. púpos és ráncos. Barátságos csöndben ittak. A társaság többi tagja a kertben napozott a ház mögött. nagyon elfoglalt. Svédországban. hogy nagyon keménynek kell lennünk őfelségével szemben. lepkékre és gekkókra panaszkodott. Csak ült az italát szopogatva. megállapította magában. – Nem akarjuk nyúzni. mint a pacal. és összeírtunk néhányjavaslatot. – Egészségedre – visszhangozta Peter. igyon velünk egyet. hogy megerőszakolja. – Egészségedre – mondta Hannibal. kinyújtott kézzel sietett a fiú elé. Persze ezek csak javaslatok. Herr Rudi Meinstoller kéréséig. Nagyon jól tudjuk. – És azt mondom – jelentette ki határozottan Harp. de még a földön is iratkötegek tornyosultak. Csak egy a fontos: hogy Jugg semmilyen körülmények között ne vihesse keresztül a tervét. aki tudja. hogy megnézzem. hiszen tudja. és fölemelte a poharát. – Kedves Mr. kezdve Harp azon kívánságától. s előtte az asztalon. amikor Peter éppen a csoporthoz közeledett –. Hannibal ott ült hatalmas hintaszékében a ventilátorok hűtötte. hogy igen érdekesnek fogja találni. . mivel semmit sem talált olyannak. De most meg kell néznem a többieket. – A munkámhoz tartozik. hogy mi micsoda. hogy örülök. napfényes nappaliban. hogy időpocsékolás volna Jugg miatt bosszankodnia. – Azért jöttem. míg Hannibal befejezte az írást. hogy javíttassa meg az óráját. – Miattam ne zavartassa magát – mondta Peter. – Hát ez igazán kedves magától – mondta Harp. – Igazán jót dumcsiztam magával – nyújtotta barátságosan a kezét Jugg. Foxglove. Köszönöm a kávét. hogy a hahagájt ne fenyegessék Jugg Dzsungelének borzalmai. Miközben Peter a többiek keresésére indult.

Az egyetlen oda nem illő pont Ludzsa volt kifogástalan öltönyében. hogyan határoz a bizottság. amit gyanítasz. Aztán sor kerülhet a nyílt vitára. – Csak nem akarod elmondani neki? – kérdezte riadtan Peter. és újra leült. – A pofátlan kis bugris. fényezett asztal körül. Csaszi igazán fenséges látványt nyújtott arannyal hímzett. – Ludzsa? – kérdezte Hannibal. – De hiszen ez tiszta hülyeség. így hát ma azt kell eldöntenünk. – Most miben töri a fejét? Peter elmesélte Hannibalnak Ludzsa látogatását és a látogatás eredményét. – A bugris! – kiáltotta vidáman. igaz? – Nem tudom. A gondot az okozza. aztán elmesélte Hannibalnak Jugg ajánlatát. ez jó… Csaszinak tetszeni fog. hogy Ludzsa ismeri a bácsikádat. Hannibal harsogva nevetett. ide-oda hintázott óriás székében. hogy levegőhöz jutnánk – mondta Hannibal. – Ideges lehet. Meg kell várnunk. bíbor köntösében. angol nyakkendőjével. – Úgy érted. . mint a ginkákat halistenüktől. Micsoda ostobaság. hogy mind a hahagáj. az egyszer és mindenkorra lezárná a repülőtér ügyét. Most nem tehetünk semmit. – Hagyjuk – mondta Peter. ám a parlament már elfogadta a repülőtér építésének tervét. Hacsak három kedvencünk be nem állít hozzánk részletes. – Tudod-e. Csaszi belekezdett. hogyan építhetnénk meg a repülőteret a fanguák vallási hiedelmeinek sérelme nélkül. – Már miért ne? Szegény öregfiú napok óta nem nevetett egy jót… ezt imádni fogja. írott vallomással. hogy nem lehet a fanguákat megfosztani újonnan megtalált istenüktől. – Mert ha igaz. hogy a bizottságnak meg kell értenie valamit. Éppoly kevéssé. – Inkább mesélek valamit arról a mocskos kis gazemberről. Amikor Hannibal és Peter is leült. Peter újratöltötte a poharakat. Ludzsáról. amit a bíróság is elfogadna. ha elárasztjuk a völgyeket. mint az amerikai Harp a salátájával meg az a szolgalelkű svájci az órájával. – Persze bizonyítékunk nincs… olyasmi. Ott ültek tarka köntösükben a hosszú. A bizottságban húsz-húsz kisebb-nagyobb ginka és fangua törzsfőnök vett részt. Hannibal füttyentett. ha téged akar megvesztegetni. Ez sokkal fontosabb.– Mi újság? – kérdezte végül Hannibal. – Sehogy sem tetszett nekem ez a nagy egyetértés Sir Osbert és Hammer között. s a mindent eldöntő szavazat Csaszié maradt. de biztos. hogy a bácsikám benne van a repülőtérüzletben. hogy ha lekicsinyled az amerikai salátáját meg a svájci óráját. hogy sápot húz belőle? – hitetlenkedett Peter. Peter nagyot kortyintott. – Furcsább dolgok is megestek már – mondta Hannibal. Kannibál császár. de mihelyt megtudtam. – És nem tudom. Hiszen másfelől sokkal nagyobb nyomásra számíthatunk. mind az ombufa eltűnik. Mégpedig azt. Először tehát egyenként beszélek mindenkivel. nagyvadat szimatoltam. – Honnan? – Például a bácsikádtól – mondta Hannibal. – Rögtön az elején ki kell jelentenem – mondta zengő és szónoklásra igencsak kiváló hangján –. – Szerezhetnénk szerinted bizonyítékot? – kérdezte izgatottan Peter. meghallgatom mindenkinek a személyes véleményét. hogyan szerezhetnénk bizonyítékot. ennek a két nagy országnak a kulturális gyökerei ellen támadsz? – kérdezte komolyan Hannibal.

a nehézségek ilyetén megkerülését mindenki kedvezően ítéli meg. hogy így lesz. Csaszi végre fölemelte a kezét. végtelen viták után. hogy neki aztán mindegy. míg a bizottság izgatottan fecsegő tagjai távoztak. hogy egy percig döbbenten hallgattak. hogyan telepíthetnénk át az ombufát ugyanoda. ahová a hahagájt. hogy az áttelepítéséhez megfelelő helyet válasszunk. elfogadja a többség döntését. ezért azt javaslom. Sugárzó arccal. meghallgatta mindenkinek a véleményét. és Hannibalt meg Petert a saját lakosztályába vezette. s nyomban fölkérem Droom professzort. – Helyes – mondta Csaszi. Mi lenne a legjobb megoldás? Önkéntelenül is az jut először az ember eszébe. a fát is.Csaszi lassan haladt sorra az asztal körül. A fa esetében ez kissé bonyolultabb és sokkal költségesebb. Biztos vagyok benne. hogy hozzunk létre Hahagáj Alapítványt. és a lehető legdemokratikusabban megpróbálták túlkiabálni egymást. – Az a gondunk – folytatta Csaszi –. hogy ilyen komolyan veszi az ügyet. és minden javaslatot följegyeztünk – mosolygott atyaian az asztal körül ülőkre. elmondanám az én javaslatomat. máshová kell telepíteni őket. bólogatva. De adtam ötletet a további halogatáshoz is. mérje fel a hahagáj biológiai szükségleteit. és ilyen okos javaslatokat tett. A bizottságot annyira lenyűgözte Csaszi újszerű ötlete. – Ám bármilyen okosak és segítőkészek is ezek a javaslatok. kacagva néztek össze. – Ez is megvan – mondta Csaszi az első korty alaposan megkeresztelt kókusztej . majd egy cédulát csúsztatott oda Peternek: Mind köntörfalaznak… mondtam Csaszinak. gúnyos mosoly villant föl. és kiáltottak igent. egyik sem oldja meg igazán a problémát. hogy beszéljek azzal a nyavalyás Droommal. mintha már az egész kérdést megoldották volna. Mint ismeretes. A madár esetében ehhez teljes mértékben meg kell ismernünk biológiai szükségleteit. Csak Ludzsa húzta össze a szemét – Peter jól látta –. s vékonyka ujjával dobolt a fénylő asztalon. A két csoporton izgatott moraj futott végig. Aztán levette a szemüvegét. Hannibal türelmetlenül föl-folhorkant. – Ezért javasolom. s ők némán ittak a győzelemre. Néhányan tömör és velős választ adtak. Csaszi magán-dolgozószobájában egy nagy palack Felségsértés várta őket. aztán egy emberként emelték föl a kezüket. bár arcán alig észrevehető. A bizottság tagjai szinte hipnotizálva figyelték Csaszit. ha megengedik. hogy megmentsük a madarat is. Úgy vélem. föltette a szemüvegét. Fölállt. és a kezében tartott cédulára pillantott. – Akkor hát nem oszlatjuk föl a bizottságot. – És én mindenkinek megköszönöm. – Természetesen tudom. és végigjártatta jóságos tekintetét a társaságon. hogy ez a program lassú és költséges. és vizsgálja meg az ombufa áttelepítésének lehetőségét. hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét. melyek során az emberek fölugráltak a helyükről. hogy ha rossz helyen vannak. de véleményem szerint nincs más választásunk. az asztalt verték. ami talán előbbre lendíti a dolgot. Csak Ludzsa nem szólt semmit. Emlékeztess. hogy ehhez a fontos mentőakcióhoz számos helyről kapunk majd anyagi támogatást – folytatta Csaszi. Amerikában már van módszer a teljesen kifejlett fák áttelepítésére. – Mindenkit meghallgattunk. mindenki megtette a javaslatát. Elhallgatott. Két óra múlva. hanem újabb ülést hívunk össze úgy két hónap múlva. amikor Droom professzornak már biztosan lesz mondanivalója számunkra. Az általános vita során is csak annyit mondott. Ezért. de a legtöbben inkább a saját hangjukat élvezték.

– Én fog ír könyv Droom gazdának. Megpróbálok egy kis igazságot meg kultúrát pumpálni a sajtó és a televízió képviselőibe. glédában álltak az üvegek és gézketreckék is a különféle rovarokkal. ulam. És ez is valami. minden új . de nem baj. Oké? – Pompás – mondta Hannibal. – Nem. hölgyeim és uraim. hogy a hahagáj és az ombufa újrafölfedezése évszázadunk. amire nagy szükségünk van. Úgy látszik. – Mindenesetre egy kis levegőhöz jutunk. beválik. Ha otthon van. Peter. – Ó. – Droom boldog lesz. és hozd el hozzám. aztán megpillantotta Petert. én nem tud. Highbury. De most van néhány hetünk. A polcokon kézikönyvek és gondosan címkézett. mikor fog jön bokorból. ha kitelepítik őket a völgyből. – Hús elég nem több két nap. Hannibalhoz érve Peter döbbenten tapasztalta. visz vala hús? – Igen. ulam. Az íróasztalon Peter talált egy jegyzettömböt. s az is megeshet. – Igen – mondta Hannibal –. Én süt vala. ő fog olvasni. igaz. – Azt mondod. Elvégre nem mindennap fedez föl az ember egy istent. Reménytelennek látszik ugyan. rohanj érte. ulam – mondta a hölgy. ő merre megy vala? – kérdezte Peter. mihelyt az hazaérkezik. hogy elfogyaszthassak még egy pohárral Csaszi kotyvalékából. hogy Droom az előző nap elment a gyűjtőzsákjaival meg némi élelemmel. – Ne reméljünk túl sokat – mondta Hannibal. ulam – mondta határozottan a hölgy. Valószínűleg legyőzhetetlen nehézségekbe fogunk ütközni. – Tehát azt állítom. kövér iratrendezők sorakoztak. hogy nyomban átadja Droomnak. A cédulát odaadta a háziasszonynak. – Te fog visz engem Droom gazda szoba. Ezt a terhet is nekünk. mami – mondta. hallod? – Hallom. – Hús elég talán két-három nap? – Nem. – Csak annyi időt hagyj nekem. Egy ombuerdő áttelepítése csillagászati összegbe kerülne. – Igaz. „Nincs más hátra. esetleg minden idők egyik legnagyobb biológiai fölfedezése. – Kösz az ötletet. tölts magadnak. arra írta az üzenetet. melle megy. fél órán belül nálad leszünk. és csatlakozz hozzánk. és még nem tért vissza.után. és bevezette Petert Droom szobájába. te fog ad neki. De hol is tartottam? Igen. Hannibal. Droom szállásán – egy Dzamandzar környéki kis házban – a háziasszony. ulam. és lelkesen hallgatták Hannibalt. és meg is kérlek. csillogó mikroszkóp meg egy mikrofényképező berendezés állt. visz vala sok hús. üzenetet kell hagyni” – gondolta Peter. birodalomépítőknek kell viselnünk. sőt. az asztalon egy nagy. Ellentétben Droom külsejével. – Te tud. hogy a madarak is elpusztulnak. és megígérte. ulam. hogy mihelyt megittad az italodat. – Helyes – itta ki a poharát és állt föl Peter. akinek arcát vörösre festette a hőség meg Hannibal vendégszeretete. A széles verandán fölállított székeken ott ültek körben a sajtó meg a televízió képviselői – mindegyiknek a kezében tele pohár –. – Történelmi szempontból… – kezdte Hannibal. hogy barátja éppen sajtóértekezletet tart. Dloom gazda soha nem mond. ő melle megy vala – mondta a hölgy a homokban topogva. – És mi okozta a rendzavarásokat? – kérdezte a The Times tudósítója. hogy végre eljött az ő ideje – mondta Peter. a szoba – Peter legnagyobb meglepetésére – makulátlan volt. – Indulok. hogy kitaláljunk valami más megoldást. hogy hazaérkezése után Droom haladéktalanul menjen Hannibalhoz. egy idősebb és igen kövér zenkali hölgy fogadta Petert azzal. Történelmi távlatból nézve minden új fölfedezés. aki a biztonság kedvéért telt keblei közé rejtette.

– És a császár hogyan reagált? – kérdezte Coons. gondolkodjon józanul – mosolygott rá Hannibal. – Éveken át dolgozott azért.gondolat rendzavarásokat okoz. Hannibal részletesen ismertette a tervet. hogy az ötletre Csaszi jött rá a bizottság tagjainak a segítségével. – No de az itteni zavargások? – kezdte Coons a Reutertől. – Igen. így természetesen nagyon bosszantotta ez az ostoba és szükségtelen incidens. többször is hangsúlyozta. Hannibal körbejárt. a világ minden tévéállomása kíváncsi lesz rá – mondta . – Gyerekes csínytevés – legyintett könnyedén Hannibal. A kínosnak induló sajtótájékoztató lassan átalakult koktélpartivá. Az embereket sokkal jobban lekötötte a verekedés. azt hiszem. de a kórházban már el sem férnek a sebesültek. – Ugyancsak jókora marokra lenne szükségem. s rendkívül finoman utalt arra is. néhány lándzsa meg egy-két krokettütő bevetésével. Van-e a világon még egy hely. – A császár százkilencvenhárom centiméter magas és száztizennégy kiló – mondta Hannibal. – Már régen megérett a bontásra – mondta nyíltan Hannibal. hogy megszabadították őket attól az egészségtelen. hogy maga a markában tartja a császárt? – kérdezte Sibely. kissé zavartnak látszottak. – Azt mondja. – Fölöttébb bosszús volt – mondta Hannibal. ahol az ilyen fölfordulásban mindössze néhány sebesült akad? És egyetlen halott sem! Voltam néhány rögbimeccsen. és fölemelte a poharát. mondja. hogy közelebb hozza egymáshoz a ginkákat. ahol több volt a sérült. hogyan viselkedtek Észak-Angliában. A biztosítási összegből most majd építhetnek egy szép. – Szerintem – gyújtott szivarra Hannibal – zseniális megoldást találtak. – Istenien fog mutatni a tévében! – kiáltotta lelkesen Brewster. mintha az alexandriai könyvtárról lett volna szó. – De nem. – Igaz-e. – De… de… hiszen porig égett az Angol Klub! – kiáltott föl Sibely a Reflectortól olyan vehemensen. Pontosan. hogy csupán egy kis ökölharcra került sor. amikor fölállították az első fonógépet. hogy beleférjen. biztosíthatom. semhogy szexre gondoltak volna. a tapasztalt újságíró tévedhetetlen érzékével pontosan rátapintott a lényegre. Nyilván emlékeznek rá. – Szerencsésebb lenne az illetőt zenkalinak nevezni – mondta Hannibal. és egy bizalomgerjesztő küllemű folyadékkal teli korsóból újratöltötte a poharakat. nincs csínytevés betört fejek nélkül. a fanguákat és az itt élő külföldieket. új. jó humorú házigazda szerepét játszotta. – Drága barátom. régi épülettől. – És hogyan határozott a bizottság? – kérdezte Coons. Highbury kuncogott. mint itt. – Tudomásom szerint ilyesmire még nem volt példa. – Hiszen ahogyan a spanyolok mondják. hogy amennyiben Nagy-Britannia ragaszkodik a repülőtérhez jelentős részt kell vállalnia a hahagáj meg az ombufa áttelepítésének költségeiből. – Tulajdonképpen szívességet tettek az angol közösségnek. gyerekes csíny tevés – szólt Highbury –. akiknek valaha jelesük volt történelemből. Mindenki nevetett. ami sokkal jobban illik a mai Angliához. – Igaz. mind a környezetét. ahol Hannibal a szívélyes. – Drága barátom. Sebesültek. – Én mégis azt mondom. Legalábbis nem ismerek hasonló esetet – mondta Hannibal. – Hiszen el kívánjuk költöztetni mind a hahagájt. hogy a maga „csínytevésének” túl sok a sebesültje – makacskodott Highbury. hogy az egyik angol hölgyet megerőszakolta egy nigger? – nyalta mohón az ajkát Sibely. csupa króm és üveg klubot. A sajtó azon képviselői.

Isten a tudója. A sajtó képviselői – kissé akadozó nyelvvel hálát rebegve – végre távoztak. – Megmondom nekik.) Ám Audrey mégis hiányzott. amolyan áthidaló megoldásra. így legalább nyugodtan elkölthette kései ebédjét. hogy az ajánlatukat megkülönböztetett figyelemmel fogjuk tanulmányozni. és egyél. – Akkor rohanj haza. de a császáron múlik. Éppen ezért végképp el akarom kerülni. Úgy értem. – Örülök. hát mondanom kellett valamit. Éppen föl akarta hívni Audreyt. – Biztosan meg tudunk majd egyezni. – Nem csinálhatja meg más. a BBC számára az elsőbbséget – mondta rémülten Brewster. – Jókora munkát takarítottál meg nekem. hogy használják az úgynevezett fantáziájukat. – Mi hír Droomról? – Az erdőt járja. Mikor hazaértem. úgy érzik. és jót húzott a poharából. – Néhány héten belül hivatalosan önkormányzatot kapunk – mutatott rá Hannibal –. – Jobban tenné. drága fiam. Tolmácsolta nekik Hannibal meghívását. a Zenkali Hangja meg Sir Lancelot számára. Csináld meg a sajtóközleményt. elég pocsék munkát végeznek akkor is. Hogy ő megpróbáljon kijönni a fizetéséből. Nagy szükségem van rá. – Hannibal kétségtelenül tesz javaslatokat. de ezt tartotta a legnagyobb házastársi bűnnek. persze. de uralkodni próbált magán. Olyan jó volt vele lenni. Hirtelen úgy érezte. – Úgy van – mondta Hannibal. – Mondja. hogy nyomban fölhívja. Azt hiszem. amikor megjelentek tengervíztől csöpögő vendégei. hogy miért is venne a felesége csincsillabundát. Peter el is határozta. hogy már huszonnégy órája. Mondd meg Sir Lancelotnak és Alf nagyságosnak. Hazafelé a kocsiban Peter arra gondolt. Bár még így is ki kell adnom egy hivatalos közleményt a sajtó. – Nem tudom. mi történt. Otthon megkönnyebbülten vette tudomásul. hogy milyen éhes. Persze téged meg Audreyt is. – De… de… biztosítania kell számomra… akarom mondani. értem – mondta Sir Lancelot.Hannibal. de biztos vagyok benne. és dolgozhatott a sajtóközleményen. – Tölts egy pohárral. – Végre találkozhatunk hát a trón mögött álló hatalommal – mondta elégedetten Sir Lancelot. aki csak most jött rá. amit nagy örömmel fogadtak. sikerült a bizottságnak valamiféle döntésre jutnia? – Igen – mondta Peter –. hogy nagyon hiányzik neki a lány. Örülni fognak. hogy Sir Lancelot meg Alf nagyságos a zátonynál búvárkodnak. Üzenetet hagytam neki. de semmi több. Audrey bájos lány és remek pajtás. hogy egy kicsit elhanyagoljuk őket. ha nem nevezné így – mondta Peter. hogy a szervezetünk elfogadhatja-e ezt a megoldást – mondta . hogy jöjjön ide. nyomban a hűtlenség után. – Kösz – mondta Peter. És elmesélte. ha szó szerint idéznek valakit. a Ludzsával való nevezetes találkozás óta nem látta Audreyt. – Huh! – zökkent le a hintaszékébe Hannibal. Sir Lancelot a homlokát ráncolta. Zenkali mégiscsak brit gyarmat. az összes naplopó itt lihegett az ajtóm előtt. És még valami. hogy így történt – mondta Peter. – Helyes. mihelyt hazaér. mondogatta magának. – Persze. hogy szívesen látnám őket vacsorára. hogy elfogadja vagy elveti-e őket. míg a felesége csincsillabundát vásárol magának? (Nem tudta ugyan. Ettél már? – Nem – mondta Peter. A házasság örömeit – a zsémbes feleséget meg a száradó pelenkák erdejét – igazán nem neki találták ki. Hiszen ő agglegény kíván maradni.

Valami mást kell kitalálni. a halpiacot és végül – olyan diadalmas sziszegéssel. hogy ő meg Hannibal egy kis levegőhöz jussanak. hogy beszélni akarsz Audreyval? Hát nincs nálad? – Nálam? – mondta döbbenten Peter. – Még ma este beszélek Hanniballal – mondta Peter –. – Gondolod. hol lehet. hogy nálad töltötte az éjszakát. hogy történt vele valami? – Nyugalom – mondta Peter. visszahívlak. de most föl kell hívnom Miss Damient. hogy tegnap este hozzád ment. mit lehet itt kitalálni. – Nincs. úgy van – bégette Alf őurasága. Ha nincs nálad. – Nem – forgatta a szemét a szemüvege mögött Alf nagyságos –. – Miért nem? – sóhajtotta kimerültén Peter. s amikor nem jött haza. hogy valójában nincs is szándékukban megvalósítani ezt az őrült tervet? – kérdezte Sir Lancelot. Egy órán belül – Napóleon Waterloo segítségével és hátráltatásával – Peternek sikerült beszélnie a kormányzói palotával. de környezetük megóvása is a feladata – magyarázta Sir Lancelot. – Az ombufa és a hahagáj áttelepítése ellentmond elveinknek. – Szervezetünknek nem csupán az állatfajok megőrzése. hogy nem fogjuk támogatni ezt a tervet. hogy megemlegeti. – Ezt a császárral kell megbeszélniük – mondta Peter –. míg a derék Napóleon Waterloo kapcsolta a zálogházat. az ördög tudja. – Azóta nem láttad Audreyt. Carey Anyó Csibéivel . – Úgy van. hogy kitalálhassanak valami jobbat. nagyon őszintén és komolyan kell beszélnem erről a császárral – mondta komoran Sir Lancelot. – Ugyanezt mondom én is. Hogy jut ilyesmi az eszedbe? – Annyit tudtam. ahol föltalálhatók. mintha egyszerre három rendkívül kövér gengsztert végeznének ki villamosszékben – a Zenkali Hangja szerkesztőségét. színét sem láttam. Bár csak az Isten tudja. Mihelyt megtudok valamit. Simon? – mondta Peter. a botanikuskerttel. Peter – mondta Damien. a kormányzói palotát. Szerintünk az állatoknak ott kell maradniuk. az sem valószínű. mondd meg neki. – Most lebonyolítok néhány telefont. mert az ötlet tőle származik. – Itt Peter Foxglove. Mint szervezetünk elnöke. csupán arra szolgál. ha nincs más megoldás – mondta Peter –. – Jól van – mondta kelletlenül Damien –. Petert kellemes várakozás töltötte el.komoran. – Én sejtem – mondta komoran Peter. de rengetegbe fog kerülni. – Mi az. – Tisztázzuk a dolgot – mondta. de ha megtalálod az égetni való kölyköt. amióta idejött tegnap este? – Úgy van – mondta Damien –. – Az anyatermészettel nem lehet játszadozni. bízvást kijelenthetem. – Rá fognak kényszerülni. a mi szervezetünk nevében – mondta határozottan Alf őurasága. Peter megrémült. – Úgy érti. egyből arra gondoltam. Beszélhetnék Audreyval? – Halló. hogy a mi szervezetünk elfogadná. – Azt hiszem. Igaz. amit tőlem kap. – Pokolian fura a hangod – mondta nyugtalanul Damien. – Halló. – A természettel való játszadozás gondolata… nos… enyhén szólva elítélendő.

de nem tetszik a dolog. csöngött. Elvégre nem Chicagóban vagyunk. és legyezni kezdte magát vele. és haditanácsot tartunk. – Hah! – bökött Peterre hosszú ujjával a tiszi. ne tégy semmit meggondolatlanul. mi az. hogy Ludzsa – bármilyen kellemetlen és elkeseredett legyen is – bántaná Audreyt. – Szerinted mi történhetett? – kérdezte Hannibal. – Segítek – ígérte Hannibal. akkor előre megmondom. – Ludzsa nem lehet ilyen ostoba – mondta végül. Nem tudta elképzelni. – Hol van. és nem vették föl. – Oké – mondta Peter –. hogy Ludzsa kapta el? . de a telefon csak csöngött. Peter legnagyobb meglepetésére a tiszteletes nyomában ott volt Pappasz kapitány és Leonardo da Vinci Brown. Ludzsára. félrecsúszott kalappal a fején. ha engem próbált megvesztegetni – mondta Peter. Peter dühösen csapta le a kagylót. – Eléggé el lehetett keseredve. A fejében kavarogtak a gondolatok. aztán hallgatott. – Nem lehet ilyen idióta. – Látom az arcodon. akinek a telefonja makacsul néma maradt. s a bokrok árnyékában a szentjánosbogarak úgy csillogtak. súlyos lépések döngtek a hallban. s a tiszteletes robbant be kipirult arccal és izgatottan. a tücskök cirpeltek. hogy kitöröm a nyakát. Hannibal. hogy eltűnt. De Peter mindebből nem látott. de ha ez Ludzsa műve. Peter újra hívta a tiszteletest. levette a kalapját.és az angol közösség több tagjával. a gekkók halk tok-tok kiáltással szólongatták egymást. majd fölpattant az ajtó. – És ocsmány hangulatban távozott tőlem. aztán átmegyek. és járkálni kezdett a szobában. HETEDIK FEJEZET ZENKALI ZENEBONA Odakint sűrűsödött a sötét. Ha nem ott van. Hannibal Rittyentett. – Hogy érti – kérdezte –. maga tudja? A tiszi lehuppant egy székbe. – Ludzsa kapta el – mondta egyszerűen. akkor csak egyetlen dologra gondolhatok. mint lebegő opálok. Közben próbáld utolérni a tiszteletest. Aztán italt töltött magának. nem hallott semmit. Talán a tiszteletessel van. Virágok illatától és napfénytől volt meleg és édes a levegő. igaz? – Igen – mondta Peter. de nem tudhatom. Peter egyre jobban aggódott. Engedj egy kicsit körülnézni. így végül fölhívta Hannibalt. és újabb italt töltött magának. Csupán egy emberrel nem sikerült beszélnie: a tiszivel. – Nézd – mondta Hannibal –. Hirtelen egy autó fékezett csikorogva a ház előtt. akiket Audrey esetleg meglátogathatott volna. – Nem tudom – mondta nyugtalanul Peter –. és elmondta a dolgot. hogy csak az imént fedezted föl. De akkor hol van a lány? Talán úszás közben cápával találkozott? Vagy baleset érte valami elhagyatott hegyi ösvényen. és elvérzett a kocsija roncsai között? Petert erre a gondolatra hideg veríték lepte el. tiszi.

és jelezte neki. – Hannibal! – kiáltotta Peter. És az egészet Leonardo da Vinci Browntól tudom. mit tett az a disznó Ludzsa? .” Ettől Ludzsa annyira pánikba esett. – Hol van? – pattant föl Peter. ezért gyülekezetem értelmesebb tagjait megbíztam egy kis kémkedéssel. – Ha elkapom a nyomorultat. hátha szükség lesz segítségre. Mr. hogy megvesztegessen. s valójában ők gyújtották föl az Angol Klubot is. Bosszúsan látta. de Ludzsa annyira a markában tartja őket. nem kell mindjárt káromkodni. így hát megnyugodhatsz. – Mondja el. sőt Ludzsa sincs ott. – Igen – bólintott a tiszi. mert az első munkájuk éppen Audrey elrablása volt. és tölthetsz nekem egy pohárkával. Sir Osbert azt mondta Ludzsának: „Nem érdekel. hogy eljött hozzád. de takarítsd el azokat az átkozott fákat és nevetséges madarakat a völgyből. Mindnyájan a hang irányába fordították a fejüket. miszerint szemet szemért. Tegnap este kapták el. – Kém? – csodálkozott Peter. pompász hölgy.– Ahogy mondom – nézett Peterre bagolyszemmel a tiszi. mert mind ismerik és kedvelik Audreyt. amint Sir Osbert és Hammer közölték Ludzsával. és töltött mindenkinek. hogy remeg a keze. hogy értesít engem. fogat fogért. ha Leonardo közelebb férkőzik Ludzsához. és nagyon jól tette. szóval nem kell aggódnod. Én akarsz segítesz leszámolsz gazemberrelsz. – Az is – mondta a tiszi –. hogy jónak láttam. hogy engedelmeskedniük kellett. Miss Audrey pompász lány. Pappasz kapitány megköszörülte a torkát. és így tovább. amikor hazafelé tartott. – Sajnálom – mondta Peter. hogyan csinálod. – Hála az égnek Leonardóért – sóhajtott Peter. – Megyek én is Pappasz kapitánnyal. – Maga rosszabb a Maffiánál! – Sokkal rosszabb – mondta büszkén a tiszi. Leonardótól tudom azt is. hogy a bácsikád és Lord Hammer többször is találkozott titokban Ludzsával. oda fog vezetni minket – mondta a tiszi. – Én ugyanis hiszek a régi bibliai mondásban. Audrey nincs Ludzsa házában. – Ott kezdem – kortyintott jókorát a tiszi –. – Ludzsa házában?… Megfojtom azt a nyomorult kis… – Nanana – csillapította a tiszi –. az a fekete gazembersz Ludzsa merészkedsz túl messzire. Foxi. De Leonardo még előbb fölhívta magára Audrey figyelmét. Szóval Leonardo beállt. nem igaz? – Ezt honnan tudja? – kérdezte döbbenten Peter. – Nem. hogy Audrey biztonságban van. Ludzsa bandája szemlátomást nem nagyon örült a melónak. hogy valamit kell tenni a völgy dolgában. Hallotta. – Úgy gondoltam. amikor hazafelé tartott innen. és minél előbb. No de ott tartottam. Ludzsa elraboltatta. – Én akarsz segítesz. – Jó ég! – álmélkodott Peter. különben ugrik az üzlet. de rögtön. – Épp jókor! Tudod-e. élve több hasznát vesszük – mondta egy hang. azt hiszem. – El is tud minket vezetni oda? – Igen. Aztán Ludzsa odament. he? – Kösz – mondta érzéssel Peter. de az egyik legjobb kémem is. hogy beszéljen vele. hogy akkor hol van hát. Szerintem a keresztények az utóbbi időben túlságosan elpuhultak. Hannibal állt az ajtóban. – Azt hittem. Az erdőbe vitték. és honnan tudja. szemmel kell tartanom ezt a repülőtér-dolgot. Ezek a bandák szították a zavargásokat. így hát Leonardo belépett Ludzsa egyik bandájába. – Tegnap este. az egyik vadászkunyhóba. – A kis Tulipán is az én informátorom – felelte elégedetten a tiszteletes. Leonardo a kertésze… – kezdte Peter. cápaeledelt csinálok belőle. kérem.

hogy nem most? – Ahogy mondom – mondta Hannibal. Ezeket a fura étkezési szokásokat nyilván a franciáktól örökölték. Hannibal nevetett. De egyszerűbb odajutni a vízesés alatti hasadékon át. – Hogy érted. minden derék zenkali a fazeka fölé hajol. Minthogy őszintén él bennük a vágy. és Sir Lancelotot meg Alf őuraságát is magával vitte. Példáját követte a tiszi is Leonardo és Pappasz kapitány kíséretében. Éjfélre viszont értetek jövök. de abban is. – Mennyi idő alatt jut el az ember a Hahagáj-völgybe? – kérdezte. – Ez mind nagyon szép – mondta Peter –. Ludzsa fog mond ők fog nem bánt Miss Audley. fél nap az út. ulam. s el sem készül a vacsorával fél kilencig. Hannibal. hogy megkért. melyek igen gyorsan eltűntek. és ezernyi illattól édes. Mr. mert biztos vagyok benne. tizennégy báróval és számos miniszterelnökkel. hogy annak sem örülsz. A vendégeket lefektették. Jobb lenne az akciót éjjeli egy órára halasztani. majd Hannibal és Peter elindultak a tiszihez. az erdőt ragyogó fénybe borította a kanárisárga hold. hogy melyik úton. ulam – mondta Leonardo. – Tűrhetően. – Nem – bámult értetlenül Peter. Inkább távozott. – Ilyenkor. aki sejtette. de mi van akkor. – Hát – mondta kelletlenül Peter. – Éppen indulni akarunk Audrey kiszabadítására – mondta Peter. Leonardo? – Igen. ha itt lógnak a nyakadon. . Ha a sziklák felé megy. a legéberebb és legvirgoncabb hangulatban találnátok az egész bandát. – Jössz? – Persze – mondta Hannibal –. Ha tehát most mennétek a vadászkunyhóba. Miért? – Csak kíváncsi voltam. hogy jót tegyenek. – Pedig igen tanulságos – mondta Hannibal. Igaz. Hannibal Peterre pillantott. hogy mennyire meg fogja viselni az idegeit a várakozás –. igazad van. szólítsam Láncénak. ulam. este hétkor. – Az attól függ. de bővebb felvilágosítással nem szolgált. Leonardo? – Nincs messze. Vacsora közben mégis sikerült lefőznöm Sir Lancelotot három kisebb uralkodóval. hacsak Ludzsa fog becsap ők nagyon-nagyon – mondta komolyan Leonardo. csak félórányira van onnan. aztán viszont nyomban elalszik. – Hogy boldogultál a lorddal meg Alf őuraságával? – kérdezte kíváncsian Peter. és foglalt helyet Hannibal. míg mi itt tötyörgünk? – Kínzásra gondolsz? – kérdezte Hannibal. ha Ludzsa megpróbálja kicsikarni Audreyból a völgy helyét. Ludzsa egyetlen embere sem vállalkozna rá. Az éjszaka hűvös volt. A fényszóró néha gyémántként csillogó monguz-szemeket világított meg. – Olyan hangosak voltatok. – Közel van a tiszi kisasszony házához. Megkérdezted már valaha az utat ír embertől? – kérdezte. Még jó. Akkor az úttól körülbelül egy óra. az ember hajlamos elnézni gyarlóbb szeszélyeiket is.– Tudom – vette le hatalmas sisakját. s az erdő sötétebb foltjait szentjánosbogarak miriádjai ékesítették. elviszem a vendégeidet. azt hiszem. – Szó sem lehet róla. Ettől úgy odavolt. hogy elment a kedved a mai vacsorától. hogy minden szót tisztán hallottam a hallban. – Engem vegyenek föl ott – mondta a tiszteletes –. amikor az állatkák eliszkoltak a bozótba. Éjfélkor Hannibal újra megjelent a kivörösödött képű és meglehetősen ingatag lábon álló két vendéggel. hogy nem Ludzsa hallgatódzott odakint. nyolc herceggel. ahogyan mi tettük. de nem most. – És most – szólt Hannibal –. Mennyi az út a kunyhóig.

– Ha ez a nő ír katolikus lenne. Egy ől áll itt. Találtam egy Száz Móka-Bóka Fiataloknak című könyvet. Ez szoba van Missy Audley. – És én nem kapok? – kérdezte fölháborodva a tiszi. – Bizony. – Hannibal. ez szoba van négy embel. – Nem robbanó bombákról van szó. kétméteres botot faragott belőlük. csípőjén igen nagy és félelmetes vadászkés. – Nos – dobta be egy kortyintásra az italát –. A tiszi közben egy szekrényben kutatott. már térdre kényszerítette volna a brit kormányt. hoztál puskát? – Nem – felelte bánatosan Peter. A tiszi házához értek. – Vannak más őrök is? – kérdezte Hannibal. hanem füstbombákról. ha nem bátorítaná – mondta kissé megrovóan Hannibal. . abban olvastam a füstbomba receptjét. ulam – suttogta. amikor Leonardo megtorpant. aztán – Leonardo utasításait követve – leparkoltak az erdő szélén.Peter nevetett. – Mindenesetre szimpatikusabb. – Talán nem is baj – mondta Hannibal. hogy szerezze be a szükséges dolgokat Dzsakartában. mert nincs nála vérszomjasabb és harciasabb keresztény – mondta Damien. Induljunk. fekete cowboykalap volt. Peternek és Hannibalnak. ulam. – Pappasz. valamennyien készen vagyunk-kiáltotta. Biztosan szeretne már megfürödni és jóllakni. miközben jókora adag konyakot töltött mindenkinek. és követték Leonardót a kanyargós ösvényen. maga is jobban tenné. ő nem futsz el. Jó nagyot szól. Vagy két mérföldet tettek meg az úton. Ütsz embersz fej eresz. helyes. és Észak-Írország ismét a miénk lenne. majd négy homályos üveggömböt vett elő. – Helyes. maga értelmes ember létére néha megdöbbentően ostoba tud lenni – mondta szigorúan a tiszi. ő akkor szem futsz el. tiszi. bár alig lehet eltalálni vele valamit. Folytatták útjukat. én hozom a bombákat. – Ártalmatlan különc – mondta. – Ütsz embersz lábárasz. – Simon. Megkértem Pappasz kapitányt. aki vigyáz Missy Audley. Persze ők ezt nem tudják. ulam – mondta Leonardo –. hogy kis híján lenyakazta Petert. hozzuk el azt a szegény gyereket. – Igen. s adott egyet-egyet Damiennek. Meggyújtották zseblámpájukat. a vállán töltényheveder. – De mondd csak. és a zsebébe süllyesztette őket. – Bombákat? – kérdezte Hannibal. – Ez ház. A tiszi. A tiszi fején óriási. – Mi mái nagyon közel. – Álljon meg. – Én elhoztam a revolveremet. kézre álló. – Igaz – bólintott Hannibal. – Jó harcoláshozsz – magyarázta. két ől. a fák és az egyenes törzsű guava-bokrok között. Egy gallyal gyorsan térképet rajzolt az út porába. éles késével levágott négy facsemetét. mikor Pappasz hosszú. hiszen nem háborúba indulunk. és zseblámpája fényét az ösvényre irányította. Fegyverszíján puska függött. Ház van két szoba. ulam – magyarázta –. az ég szerelmére. folyó paltján. vagy háromnegyed órát haladtak. mint az az önelégült Dániel Brewster. s a tiszi akkora lelkesedéssel forgatta meg botját a feje fölött. és lekuporodott. Pappasz és Damien egyaránt khakiszínű vászondzsekit és nadrágot viselt. majd megfordult. Pappasz kelletlenül vágott egyet neki is. töltenél a társaságnak? Míg töltesz. készen vagyunk? Pompás. aztán a keveréket a kémcsöveimbe töltöttem. más ől áll itt. Alig tettek meg néhány métert.

amit akarunk – mondta Hannibal. – Mi a további tervünk? – A kunyhónak szemmel láthatólag két szobája van. ahol kicsiny folyócska csillogott és susogott. Szerencsére háttal állt Peternek. Balra az erdőben kiáltás hallatszott. Peter még érezte a karjában az ütés lendületét. – És én? Velem mi lesz? – kérdezte fölháborodva a tiszi. így már csak a kunyhóban lévő öt ember volt hátra. de elhallgattattam. Peter és Pappasz a másikat. – Kis szerencsévelsz meg is ölsz őtsz. Az egyik ajtó egy vastag gerendával is el volt torlaszolva. és lehetőleg ne lője szét a fejemet a puskájával. – Jó. – Helyes. – Istenem! – nyögte Peter. hogy Hannibal is elbánt az emberével. s amikor áldozata éppen meg akart fordulni.– Rendben – mondta Hannibal. és megindult előre. A túlsó partján vadászkunyhó állt. . ulam? – Nem – súgta Peter –. de Peter nem akart kockáztatni. és mozdulatlanul feküdt. – Jöjjön velem – mondta Hannibal –. s óvatosan körüljárva a házat Peter két ajtót és két fatáblás ablakot fedezett föl. hogy nem. a vastag bot lecsapott a tarkójára. Peter néhány lépésnyire maga mögött hagyta a kis tüzet. a férfi kezét hátrakötötte. – Simon meg én elintézzük ezt. – Minden rendben? – kérdezte Hannibal. s nagy volt a veszélye annak is. és Pappasszal elindultak a bozótban. elejtette lándzsáját és takaróját. hogy ha a lábuk alatt megroppan egy száraz gally. és tenyerét ellenfele széles mellére tette. Ha ki tudjuk nyitni az ajtót. Megmarkolta a botját. Mr. Peter és Pappasz követték Leonardót a fák között. Hármat lépett előre. – Te akar én fog megy őt ver. Nyilván itt tartják fogva Audreyt. Foxi. – Ől ül ott kis tűz – suttogta Peter fülébe. majd rájött. a meglepett fickókkal bizonyára azt tehetünk. Az enyém éppen akkor fordult meg. mert nem használhatták zseblámpájukat. a fickó az enyém. és társaival Peterhez és Pappaszhoz sietett. Peter megértette. melyet recsegő hang szakított hirtelen félbe. amely pompásan jelzi az őrök helyzetét. így hát kilépett a holdfénybe. kezében jókora lándzsával. – Elkaptad az emberedet? – Igen. megsuhintotta a botját. ha én hajíthatom be őket – mondta a tiszi. s az erdőben kis tisztás nyílt előtte. Aztán egyszerre csak megmozdult valami. és be tudjuk hajítani a bombákat. Aztán a kunyhó előtt találkozunk. ön jól megütsz gazembersz – suttogta rekedten Pappasz. Nyugtalanul térdelt le. Hallottad a hangját? – Alig – mondta Peter. Először meglepődött. Szeme egyre a tűz fényétől vibráló sötétet kutatta. hogy megnézze a különös hang forrását. Csak lassan haladhattak. hogy a fickó sokáig eszméletlen lesz. Úgy látszott. eldőlt. Leonardo megállt. hogy gyorsan kell cselekednie. – Csak akkor használhatja a bombáimat. hogy a zenkali lélegzik. az őrök fölfigyelnek. lábát pedig jó erősen egy fához. és szíve egyenletesen ver erős bordái között. s amíg nyújtózkodott és vakaródzott egyet. hogy egy apró tábortűz fényét látja. Összekötözve fekszik a fák közt. gondolta. Megkönnyebbülten tapasztalta. Simont meg a tiszi fura figuráját. Meglehetősen nagy épület volt. – Remélem. A tisztás túloldalán ekkor megpillantotta Hannibalt. – Oké – mondta Peter. Lassan araszolt előre. Peter halványan lüktető fénypontot vett észre a fatörzsek között. Megpróbált kiáltani. A hatalmas zenkali különös hangot hallatott. Hannibal visszaintett. és integetett. és most vehetjük hasznát a tiszi bombáinak. amikor a háta mögé értem. Gyorsan csíkokra vágta az őr takaróját. amit fatönknek nézett: egy hatalmas zenkali állt föl takaróba csavarva. Ez azt jelentette.

ezek mindvégig tudták. – Nem bánthatjátok őket! Ha bajuk esett a bombáidtól. – Életünket és vérünket kockáztatjuk érte. – Csak ide kellett volna jönnötök. – Mert tudták. – Hiszen olyan aranyosak voltak hozzám. – De amikor olyan mulatságosán néztek ki! – protestált Audrey. Fölrántotta az ajtót. tiszi? – suttogta. – Simon. – Hálátlan bestia – mondta Damien. szegénykék – mondta dühösen Audrey. maga vérszomjas boszorka – mondta Hannibal. – Hiszen ők sem akarták az egészet. – Hannibal. Azonnal ki kell engednetek őket. – Úgy értem. – Ezt nem tehetitek – mondta fölháborodva Audrey. – Igenis. – Feladom. Damien lehúzta a kilincset. Megcsörrent a széttörő üveg. s ott állt Audrey. és leemelte az ajtót záró gerendát. Mihelyt a bombák bent voltak. Peter megölelte és megcsókolta a lányt. – Miért nem? – kérdezte Peter. – Ez a mentőakció éppen olyan kudarc. de Damien már be is csapta az ajtót. – És mit tettetek szegény elrablóimmal? – Elgázosítottuk őket – mondta büszkén a tiszteletes. – Én hősöm! – mondta Audrey. és ismét nevetni kezdett megmentőin. Mihelyt az ajtó kinyílt. hogy jöttök – mondta türelmetlenül Audrey. hogy az akaratod ellenére nem akarlak hazahurcolni. hogy jövünk? – Persze – mondta Audrey. és megcsókolta a lányát. sohasem fogom megbocsátani. és biztosan markolta őket jókora mancsaival. – Nem kellett volna bántanotok őket – mondta Audrey. A tiszi kivette a zsebéből a bombákat. amikor elkezdtem a szabadfogású birkózást – tájékoztatta Petert a tiszi. Peter gyorsan a másik szoba ajtajához ment. – Átadtak volna? – hitetlenkedett Hannibal. – Persze.– Jól van. ha kinyitnád az ajtót. Damien elfoglalta helyét az ajtónál. félig kiscser-készcsapatunk az erdőben osont. Ötpercnyi füstölődés után a fickók már aligha lesznek harcias hangulatban. – De miért? – kérdezte Hannibal. – Kész van. – Te? Úristen – mondta Hannibal. Akkor kiengedjük és nyakon csípjük őket. hogy míg a mi félig kommandó-. – Akkor éreztem magamat ilyen jól utoljára. A kunyhóból elfojtott kiáltozás és köhögés hallatszott. mint mostanában minden errefelé – mondta Hannibal. keze a kilincsen. kapitány – bólintott. s egy pillanat múlva a súlyos gerenda is a helyére került. a tiszi a sötét szobába hajította négy bombáját. Úgy érted. ő meg kinevet. a tiszi behajíthatná a bombáit. rémült kiáltás hallatszott bentről. – De ki mondta nekik? Honnan tudták? – Én mondtam nekik. nevetve és épségben. és rakd keresztbe rajta azt a gerendát. azokat dobtuk közéjük. – Eleged van az emberrablásból? – kérdezte végül. Ezért lármáznak. és fölrántotta az ajtót. s kétségbeesett öklök verték az ajtót. – Elgázosítottátok?! – A tiszi csinált néhány bombát – magyarázta Peter –. Aztán csapd be az ajtót. néha igazán nehézfejű vagy. jól van. tiszi. – És most szépen kiengedjük és elpáholjuk őket – dörzsölte a kezét Damien. és ők szépen átadtak volna nektek. csak az a .

ha soha nem tudhatom. És most gyorsan engedjétek ki valamennyit. – De a francba is. már letértünk az útról. bár szegények még mindig ziháltak és köhögtek. amivel teljesen kihúzta a lábam alól a talajt. Semmi értelme nem lett volna az ellenállásnak. és mire észbe kaptam. hogy mi ez az egész. nem fenyeget közvetlenül engem. Ludzsa unokatestvére. de ha ez történne. amelyen most kezdtek csak tükröződni az átéltek. de gyerünk előbb a tiszi házába – mondta Audrey. Mihelyt abbahagytam a gúnyolódást. be az erdőbe. hogy hol a völgy. – Ha nem mondom meg neki. Türelmesen ki akartam várni a végét. De úgy érzi. hogy ezek életem első bombái – mondta kissé sértődötten a tiszi. aki mindig elmondja. levegő után kapkodtak. Közben Peter és Audrey elsősegélyben részesítették a boldogtalan emberrablókat. s bár mindkettőnek tojásnyi púp pompázott a tarkóján. elég jó állapotban voltak. Néhány zenkali ácsorgott mellette hosszú késsel a kezében. mert tudja. és ő nagyon sok pénzt fog veszíteni. – Megpróbáltam átejteni – vonta meg a vállát –. . de arra is gondoltam. – Gonosz kis disznó – mondta Hannibal. mosolyogni kezdett.és csatornaszaga volt. így tettem hozzá egy kicsit a bűzbombák adalékaiból is. majd négykézlábra esve köpködtek és hánytak. hogy senkinek semmi baja – mondta Hannibal –. Azt mondta. hogy mennyire gyűlöli Ludzsát. ám az utat egy kidőlt. mintha le akarnák tisztítani. és szívesen elvisz engem is. Azt mondtam. Igen udvarias volt. Audrey elmondta az eseményeket egy pohár ital mellett. és nagy kiabálás kezdődött. igazán megmondhatnád. Szünetet tartott. A kunyhóból kiáradó fojtó. – Miután meggyőződtél róla. Nyögtek. hogy azzal semmire sem menne. Aztán Garutara átmászott a fán. és kitódult a négy riadt zenkali. és föl kell hívnunk a palotát. – Jó. – A kunyhóban – folytatta Audrey – aztán ott volt Ludzsa. és részletesen kifejtette a terveit. hogy igyon egyet. – Maga nem is tiszteletes – mondta Hannibal. ezért ő visszamegy a városba. – Hazafelé tartottam. majd jobb belátásra bír. amikor a fa másik oldalán megállt a kocsijával Garutara. mondta. – Mi az ördögöt tett ebbe. – Hülye voltam – ismerte be kelletlenül. nagy fa zárta el. könnyeztek. hogy mikor éri baj a szeretteimet. hogy az emberek most küldtek fűrészért és a fa eltakarítása több órát vesz majd igénybe. vegye figyelembe. és az égre emelte tekintetét. – Te pedig elfogadtad az ajánlatát – mondta Hannibal. akkor nem lesz semmi a repülőtérből meg a gátból. Audrey keserűen a fiúra mosolygott. csak nézte a lány arcát. Azt mondta. ő nem bosszúálló ember. Meglehetősen mulatságos látványt nyújtott terepszínű ruhájában és tiroli kalapjában. akit szeretek és tisztelek. de nem használt. – Igen. tudjátok. fehér füstnek záptojás. hogy talán megtudhatok tőlük valamit. Peter megkereste a két őrszemet is. Peter nem szólt semmit. tiszi? – kérdezte Hannibal.nyomorult kis Ludzsa kényszerítette őket. de fenyegető. A patakvíz meg a Damien által egyáltalán nem szívesen átadott konyakosüveg segítségével hamarosan magukhoz térítették őket. hogy az évek során baj érjen mindenkit. – Nincs sok időnk. mielőtt bajuk esne. és azt mondta. – Az első adagból mintha hiányzott volna valami – vallotta be a tiszi –. Peter sóhajtott. Peter kinyitotta az ajtót. Mikor visszaértek a tiszi házába. akkor gondoskodna arról. köhögtek. – Maga egy salemi boszorkány. odajött hozzám.

ahogyan azt mondja Garutarának. – Én meg csinálok még néhány bombát – mondta jókedvűen a tiszteletes. – Az egész testőrsége vár minket a Hahagáj-völgyhöz vezető út kereszteződésénél egy órán belül. – Mit csináltál? – kérdezte Peter. ahol vár rá a pénze. – Mi a terved? – kérdezte Peter. – Audrey drágám. hogy tehetted? – sápítozott a tiszi. Mihelyt a völgyet elpusztította. Ocsmány kis kacaj következett. – Zseniális – mondta Hannibal –. tiszi? – kérdezte Peter. a saját fegyverét fordítjuk ellene. s talán nem illendő. – Benne vagyok a buliban az elejétől fogva. s ő máris indulhat Dzsakartába. és úgy gondoltam. A tiszi fancsali képet vágott. és ő elpusztítaná. Tudtam Leonardótól. és közölte. mikor Hannibal kiment a szobából. Azt mondtam neki. lányom – mondta Damien. úgy ám – mondta büszkén Damien. Audrey a legegyszerűbb és legokosabb dolgot tette – mondta végül. hogy merre menjen – mosolygott Audrey –. – Mit mondott Csaszi? – kérdezte Audrey. Örül. Ludzsa elégedett volt. mi… – Jól tökön rúgjuk őket – örvendezett Judith tiszteletes. – Végül mit tettél? – kérdezte a tiszteletes. tőled bocsánatot kér. – Igen – mondta Audrey. és gratulál a sikeredhez. Nem lenne jó reklám az egyháznak. – Azt hiszem. – Megzavarná a madarakat. – Szó sincs róla. – Elvégre komoly csetepaté kerekedhet. amiért egyetlen zenkali is így mert bánni veled. – Marhaság – legyintett a tiszteletes. de Napóleon Waterloo és Jézus nincsenek formában ilyen késő éjjel. s nagyokat csapott a tiszi hátára. – Föltétlenül velünk akar jönni. – Erre nem gondoltam – mondta Hannibal. Hannibal jött vissza. hogy egy papi személy részt vegyen egy ilyen közönséges balhéban. Aztán amikor lemásznak. – Igen. – Hívom a palotát. s hallottam. Ott várhatunk a szikla alatt jóval azelőtt. megtette. hogy értem jöttök. Néma csönd volt. – Csaszi utasíthatja a testőrségét – mondta Audrey –. ha az egyháznak harcos híre van. Természetesen a hosszabb utat mondtam el. Csak Hannibal hallgatott. hogy fütyül Zenkalira. mert ez lesz Ludzsa bukása. hogy hol a völgy – mondta Audrey. hogy Ludzsa emberei odaérnek. hogy mennyire veszélyes és nehezen járható. – Elszánt és magabiztos.ha megmondanám is a völgy helyét. . nem árt. amit kértek tőle. – Megmondtam. ki vele. Nem dobhatsz bombát a völgybe – mondta Audrey. Különben is. az sem lenne a hasznára. kíváncsi vagyok a végére is. tiszi. hogy az út mindössze hat vagy hét óra. – Isten irgalmazzon neked. hogy menjenek a vízesés felé. – Csak egy ír lány tud túljárni egy rafinált tolvaj gazember eszén. te kis ír Machiavelli. és hangsúlyoztam. – Gyerünk. hogy ezzel egy kis levegőhöz juthatunk. harminc emberrel még napkelte előtt a völgyben lesz. – Hát ezért volt ennyire elszánt. s a szeme furcsán csillogott. hiszen egész Zenkali ellene támadna. megmondtam neki. hogy ilyen sokáig tartott – mentegetődzött –. – Elnézést. és csupán néhány félrevezető utasítást adtam. Hannibal vigyorogva állt föl.

a háttérben maradnak. – Azért beszél így. hogy Ludzsa barátunk nem jön le velük. – Csak attól félek. tisztelgett. amit Miss Audreyválsz tett. Pattogós hat őrszemet állított. Audrey utasításai alapján. Pattogós elosztotta az embereit. uram? Jönnek a… hölgyek is? Tettlegességre is sor kerülhet. s most nem jön el. – Ha maga mondja. A császári testőrökkel vagy negyed mérföldnyire a völgy bejáratát rejtő vízeséstől találkoztak. pedig nem szeretném. akiket bizonyos „Pattogós” Summerville kapitány képzett ki és irányított. hogy én viszel őtsz Dzsakartába – mondta egyszerűen Pappasz kapitány –. – Azért én felelek – mondta Hannibal. – Kerüljük a szükségtelen vérontást. ha-ha. hogy ha Ludzsa nem raboltatta volna el Audreyt. – De remélem. – Kérdezhetek valamit. s az ég immár ragyogóan kéklett. – Miért? – kérdezte Peter. mert még ha Ludzsa innen meg is lógsz. mégsem akartak kockáztatni. és a vízben gázolva átmásztak a Hahagáj-völgybe. Ez férfimunka. A hajnali levegő hűvös volt. mindenfelől fölhangzott a hahagájok szelíd gúnykacaja is: – Ha-ha. akár a hattyúpihe. ahonnan Audrey és Peter ereszkedtek alá a völgybe. – Helyes – mondta Hannibal. Jaeger tiszteletes pedig úgy bánik a bombákkal. csupa dalia. – Ön nem aggódsz. aztán indulnunk kell. Aztán a császári testőrök és különös kísérőik behatoltak a hasadékba. Ez a kevés szavú. Mikor elérték a vízesést és a völgybe vezető szűk hasadékot. akkor magától nyugodtan elpusztíthatta volna a völgyet. mert nem ismeri ezeket a hölgyeket – vigyorgott Hannibal. a tűzvonalon kívül. – Nem kétséges – helyeselt Hannibal. tehetséges tiszt tökéletesen kézben tartotta kis csapatát. hiszen azok Peter útját követték. ám Audrey nemcsak ezért borzongott. én pedig nem viszel őtsz azok utánsz. hogy Ludzsa talán mégis rájött a turpisságra. s a szeme elégedetten villant föl. aki úgy ült ott. – Hamarosan itt lesznek – pillantott az órájára Peter. Peter vezette őket. Az utolsó ködfoltok is fölszálltak. uram… – Pattogós még mindig azt hitte. Éppen pirkadt. gyöngyházszínű homályban megpillantották a ködbe vesző koronájú ombufákat.– Igazán kedves Csaszitól. Nem volt valószínű. morcos medve. Végre elérték azt a sziklát. – Miss Damien leplezte le az összeesküvést. Attól tartott. tiszi. végül a többiek. de ez még nem siker – mondta Audrey. Mr. Oda várták Ludzsa embereit. – És lehetőleg nem zavarjuk a madarakat. rengeteg forró kávét. Rendkívül óvatosan közelítették meg a vízesést. Pappasz kapitány. Zenkaliról nem mész el. s amint az égbolt pirosodni kezdett. hogy Ludzsa emberei – akik még több mérföldnyire járhattak az erdőben – megláthatják vagy meghallhatják őket. a völgyet mindenáron megvédj ük. – Az lesz – biztatta Peter. ahogyan a gerillák közül is kevesen. most megmozdult. mint valami nagy. s maga még segített volna neki meglógni? . hogy mindent láthassanak. Hannibal elé lépett. – És most kávét kérünk. majd Pattogós és csapata következett. A sápadt. miközben emberei a háttérben vigyázzban álltak. – Ez azt jelenti. a többiek pedig úgy helyezkedtek el. hogy Hannibal tréfál. – Ezt külön hangsúlyoztam – mondta Pattogós. A császári testőrök válogatott legények voltak. de ne kerüljenek a tűzvonalba. – Tájékoztattam az embereket – pattogta. Foxi – suttogta harsogva –. – Mert ő fizetsz nekemsz ötszáz fontsz. ha meglógna.

– Csendet kérek. s a szikla tövében egy pillanat alatt teljes lett a kavarodás. akik el akartak inalni. megindult Peter is. mint a mozdulatlanul lapuló császári testőrök. A császári gárda – khakiba öltözött. még énekelnek is abban a hiszemben. – Ön gondolsz. Mihelyt Ludzsa nekiiramodott. Amikor aztán Ludzsa is mászni kezdett. hogy előre fizetsz nekem. és ki mit vigyen le magával. Ludzsa erre számított éppen. Hallották. s szemlátomást azon törte a fejét. Minthogy ő nem mozdult. – A császár nevében! Dobja el a fegyverét! Letartóztatom – mondta a jól végzett munka büszkeségével. Nem vitatkozhattak tovább az üzleti etikáról. Minthogy ellenfeleik eldobálták fegyverüket. Nem akart hinni a szemének. s futni kezdett az ombufák felé. így tettek a testőrök is. és völgyneksz lesz semmi baja. Peter elcsodálkozott a kis piperkőc ügyességén. – Őrszemem jelezte. hogy Hannibal és társai még a bokrok között rejtőznek. Mindketten nagyon elégedettek voltak. hogyan erősítsék meg a köteleket. Ezért én értesítesz volna Mr. Peter Audreyra pillantott. Ludzsa azt várta. Egy pillanatnyi döbbent csönd után Ludzsa emberei elhajigálták késeiket. zajosan vitatkoztak. Ludzsa hangja is jól kivehető volt. – Nem. mert Pattogós jelent meg mellettük. A parányi és kifogástalanul öltözött. s még a máskor rendíthetetlen Hannibal is izgatottnak látszott. Csak Pappasz kapitány maradt közömbös. Ludzsa emberei lassan lemásztak. Fegyvereik között akadt hosszú kés. Pattogós előrelépett. hogy megadta magát. Ludzsa volt olyan ostoba. De tévedett. nevetgélnek. hogy maguk vannak. s inkább azokra fordították a figyelmüket. hogy Ludzsa belesétált a lány csapdájába. ismétlőfegyver és ősrégi. még mindig veszélyesnek látszó Ludzsa mozdulatlanul állt a forgatag közepén. a testőrök is azt hitték. hogy föladja a küzdelmet. fekete lavina – előrelendült. benzineskannáikat. hátultöltős arab puska. És ebben a pillanatban fenyegető félkörben. Ludzsát annyira meghökkentette a dolgok ilyetén fordulata és tervének kudarca. Az emberei nyilván sokkal felelőtlenebbek és fegyelmezetlenebbek voltak. – Testőrök. A sziklafalon tekeregni kezdett lefelé az első három kötél. amint utasításokat osztogatott. hogy én adsz ötszáz fontsz egy gazemberneksz? – kérdezte fölháborodva. utánuk! – kiáltotta élesen Pattogós. aztán az embereihez fordult. s a lent figyelők még feszültebben figyeltek. Peter először azt hitte. uraim – mondta Hannibalnak. hogyan költhetné el a legokosabban azt az ötszáz fontot. hogy minden testőrre jusson legalább egy a pánikszerűen menekülők közül. nem így csinálsz üzletsz. hogy útját állja. rózsaszín nyelvével végignyalta ajkát. Görög ilyesmit sohasem tesz. Engemsz ilyesmi undorítsz. Nem üzletembersz. Pappasz komor pillantást vetett rá. csupán gumibotjukat forgatták hatékonyan. Mikor a peremhez értek. gondosan megtörölte a kezét egy fehér selyemkendőben. Hirtelen kilőtt. A kapitány szeme villogott.– kérdezte hitetlenkedve Peter. Ludzsa földet ért. – Mi. A tiszteletes a kezét dörzsölte. és egymást taposva igyekeztek fölmászni a sziklán. Balszerencséjére nem tudhatta. s Ludzsát és embereit a sziklafalhoz szorították. Hannibaltsz. ő pedig megfogsz Ludzsátsz. – És az ötszáz font? – kérdezte Hannibal. puskáikat. megigazította tiroli kalapját. A fák és . mint a hahagájokra. amely a tulajdonosára legalább annyira veszélyes lehetett. hogy megérkeztek. Ludzsa szemlátomást meghökkent. Immár negyven ember fecsegett odalent a főnökük utasításait várva. hogy a sziklatetőn Ludzsa emberei beszélgetnek. puskával a kézben előléptek a császári testőrök. görögöksz.

ha . az állától a füléig. mert Ludzsa igen fürgén futott. Ludzsa nyomban összeesett. már nem élnél. Peter azt sem tudta. bár egy pillanatig sem vonta kétségbe. Buta képpel pillantott Ludzsára. Ludzsa szürkére vált arccal. és két kis tapaszcsíkkal megpróbálta összehúzni a sebszéleket. Ugyanabban a pillanatban egy másik kéz jókora karateütést mért Ludzsa tarkójára. de varrni. – A késvágás – próbált mosolyogni Peter – többnyire rosszabbnak látszik. a képén vér csörgött. majd ülő helyzetben kötött ki. mint amilyen valójában. A Damientől kölcsönkapott kis ezüstkulacs mentette meg Petert. hogy sebhelyes maradjon neked egész életére. amikor egy sűrű szőrrel borított nagy. – Peter. Ezért Hannibal úgy döntött. Pappasz kapitány.bokrok között már-már mindketten oda értek. – Ezt a magam nevében adtam – közeledett Peter ismét Ludzsához. te kis szörnyeteg. – És most. A bot a két válla között találta el Ludzsát hangos csattanással. amikor az vicsorítva előreugrott. és Peter mellébe döfte. azt tud. Öt perc sem telik belé. Peter ezek után rendkívüli precizitással állón vágta Ludzsát. – Én vagyok. Doktor Mafuzi csodákat művel a tűvel. Peter nehezen tudta ledolgozni hátrányát. Peter a lány felé fordította vértől csöpögő arcát. drágám – fordult Audreyhoz –. de Ludzsa a kígyó fürgeségével kést rántott. – Igen. Megragadta az emberke dzsekijét. aki egyet bucskázott. és kapta el satuként Ludzsa kezét. hadd tisztítom ki azt a vágást – mondta Audrey. – Nem. te hülye – sírta el magát Audrey. Hannibal meglendítette és izmos karjával elhajította azt az ügyes botot. hogy nagyszerűen sikerült. barna kéz nyúlt ki a semmiből. Dzsekijének a zsebében lapult. Audrey meg a többiek látványa. – Foxglove! – hörögte. majd én. ahol Hannibal és a tiszteletes rejtőzött. ha nem akarod. vidd minél előbb a kórházba. És ha jól tudom. éppen akkor. – Huh! – mondta undorral a kezek tulajdonosa. s a fiúd kétszerte olyan szép lesz. – Miért kezdtél ki vele? – Mert feleakkora. s rongybabaként terült el a földön. csodákat. Előkapta kis elsősegélycsomagját. s a szeme gonoszul csillogott. irányt változtatott. Gondos munkát kell végezni. Peter ismét ütésre emelte az öklét. – Ha rosszabb lenne. s Ludzsa elterült a földön. Mikor Ludzsa elhaladt előtte. – Bravó. nem – érkezett lihegve a tiszi –. mint én – próbált tréfálni Peter. tartozom neked valamivel. Az ütés lendülete kellemesen csiklandozta Peter karját. és úgy kapta föl a földről. mint egy rongybabát. de megcsúszott a kulacson. drágaságom – hajolt Ludzsa fölé és markolta meg a dzsekijét Peter. Az utóbbi hetek minden izgalmát és bosszúságát belevitte. Peter meglepetten engedte el a kis embert. s csak bámulta. – Gyere. Amúgy csapnivaló orvos. Ludzsa fölkiáltott fájdalmában. Az állától a füléig érő vágás egészen a csontig hatolt. – És most kapsz egyet Miss Damien nevében. Az ütésnél is jobban meghökkentette talán a felé rohanó Peter. és végighasította Peter arcát. – Ez a gazembersz még a kést sem tudsz használni. hogy Ludzsa Peter zsákmánya. úgy ám. a szeme keresztbe állt. mert nem bírod Petert egyedül. s joggal érezte. pompás találat! – ugrált örömében a tiszteletes. Vidd magaddal apádat is. mint amilyennek látszik. levegőért kapkodva gördült arrébb a földön. ahogyan vére patakokban folyik le a dzsekijére. Ludzsa pengéje áthatolt az anyagon. Peter gyomrát célozva meg a pengéjével. kitisztította a sebet. jól vagy? – rohant oda Audrey. hogyan védekezzen. hogy egy kissé kiegyenlíti az esélyeket. mint a legszebb falikárpit. amit Pappasz vágott neki még Audrey kiszabadításakor.

S amint kimondta. Csaszi kiürítette a poharát. ha pedig szükségünk van rá. Mellette ült Hannibal és a csupa tapasz arcú Peter. hogy ez a kis gazember magához térjen. – Úristen! – sóhajtott Hannibal. mint két macska a háztetőn. De a völgy ügye ezzel még nem oldódott meg. – Remek ötlet – derült föl Csaszi –. – A tiszinek igaza van. – Nem fogok elájulni. összetört teste fölött. bocsássák meg a késést – . Mindhármuk kezében egy-egy nagy pohár Felségsértés volt. uraim. és kortyolt az italából –. – A gyilkossági kísérlet vádja nagyon is jól fog állni neki. az egyik pontosan az ellenkezőjét követeli. Sir Osbert és Sir Lancelot tizenegyre jönnek tárgyalni velem. de erről majd később. Jut eszembe. Peter – mondta Csaszi. – Ámen – mondta a tiszi. Azt hiszem. mintha csak rekviemet dalolnának Ludzsa apró. – Üzenetet hagytam neki. Amikor Csaszi mesterkélt szívélyességgel besietett. drága Sir Osbert. Ezért hívattalak ide mindkettőtöket ma reggel. hogy nem vagyok hálás neked meg Audreynak azért. kérem. – Elájulnék? – háborgott Peter. Ám Sir Osbert és Sir Lancelot még mindig itt trombitáinak a küszöböm előtt. – Kedves Sir Lancelot. Mondja el mindkettő a magáét. aztán hátha kialakul valami. jobb ötletem van. még mindig az erdőben van – mondta Peter. mindketten fölálltak. NYOLCADIK FEJEZET ZENKALI ZÁSZLÓBONTÁS Csaszi ott feküdt tágas függőágyában. – Például mesélhetnénk Osbert bácsinak Ludzsáról. és kikászálódott a függő-ágyból. és kompromittáltátok azt a féreg Ludzsát. így hát közeledik a nemezis. Az arca komor volt. bármilyen múlékony értékű is az ilyen kitüntetés. kedves Hannibalom. Bánatosan hallgattak. – Nincs más megoldás. ne hidd. mégsem látszottak jókedvűnek. hogy megmentettétek a völgyet. – Ha nincs rá szükségünk. – Félre ne érts. – Ludzsát bízd csak ránk – mondta Hannibal. Menjünk. Csaszinak igaza van – próbált értelmesen artikulálni Peter a tapaszai ellenére. Igazán örülök. tudtál beszélni Droommal? – Nem. panaszos hangjuk szállt az ombufák közt. – Malapi jön.elájulna. körben kiáltozni kezdtek a hahagájok a bozótban: – Ha-ha… ha-ha… ha-ha – Erős. erre nem is gondoltam. és akkor… – Szó sincs róla – mondta határozottan Audrey. A nagy ebédlőben Sir Lancelot és Sir Osbert ült a hatalmas asztal két oldalán olyan közönyös képpel. s mindkettőnek van némi igazsága. mint a másik. Csak azt várom. képtelenek vagyunk megtalálni. és megbiccentették a fejüket. gondolom. – Hát ez csodálatos – mondta bosszúsan Hannibal. üldöz minket. Ha Zenkalin lenne Viktória Kereszt vagy Bíbor Szív. csak Ludzsától szabadultunk meg. – Azt hiszem. s fél lábával hintáztatta magát. nyomban megkapnád tőlem mindkettőt.

villogtatta a fogait Csaszi –, de az államügyek, az államügyek… Hiszen önöknek igazán nem kell magyaráznom, uraim. Egy kis frissítőt? No persze, egy ilyen forró napon… Elcsábíthatom önöket? Mindenünk van, azt hiszem… ó, igen, önnek egy whiskyt vízzel, Sir Osbert… és önnek, Sir Lancelot, talán gint tonikkal, jó lesz?… Hannibal, Peter, nektek ott egy kancsó abból a fehér italból, amit úgy szerettek. Mindenki kapott? Helyes, helyes. Csaszi leült, és rámosolygott az asztalnál ülőkre, túláradón, mint a vulkán, ellenállhatatlanul, mint a lavina. – Kedves Sir Lancelot, megkapta a levelemet? A másolatát persze elküldtem Sir Osbertnek. És most szeretném hallani a véleményüket. Csaszi hátradőlt, az arckifejezése nyílt volt és fegyelmezett, csokoládébarna ujjait összefonta. Sir Osbert úgy nézett Sir Lancelotra, mintha csak most venné észre. Hallgattak. Aztán Sir Lancelot megköszörülte a torkát, s rosszallóan elmosolyodott. – Talán… esetleg… ha senkinek sincs kifogása ellene, én kezdeném – mondta. – A véleményem segítségével talán kialakíthatunk valamiféle modus operandi-t. Sir Lancelot nem vett tudomást Sir Osbert fölhorkanásáról. – Nagy figyelemmel olvastam a levelét, felség, s rögtön az elején fontosnak tartom tisztázni, hogy megértem, milyen szokatlan és veszélyes helyzetben van, és együtt érzék önnel. Önök elfogadták a repülőtér ötletét, mielőtt fölfedezték volna a völgyet, ebből adódik a probléma. Mint természetvédő, én természetesen ellenzem a repülőteret és a gátat, de a döntés természetesen kizárólag Zenkalié lehet. Gyors pillantást vetett Sir Osbertre, kortyolt egyet, aztán folytatta. – Azt hiszem, tisztáznom kell a magam és az általam képviselt szervezet álláspontját. Az ember világszerte hihetetlen gyorsasággal károsítja és pusztítja a pótolhatatlant; néha nem is tudjuk, hogy mit teszünk, néha tudatosan és szándékosan tesszük, de mindig a haladás nevében. Hasonlattal élve úgy is mondhatnám, hogy magunk alatt vágjuk a fát. Az én szervezetem egyáltalán nem akadékoskodó, miként Sir Osbert föltételezi. Csupán óvatosságot kérünk. Szívünkön viseljük az állatok és környezetük sorsát, ám a legtöbben nem értik, hogy környezeten mi nemcsak az őserdőt értjük, de mondjuk London külvárosait is. Általában azzal szoktak érvelni ellenünk, hogy mi hasznunk van ezekből a lényekből, mikor csodálatos technikánk van, uralni tudjuk és vágyaink szerint át tudjuk alakítani a természetet. Legalábbis ezt mondják nekünk. Erre az az igen egyszerű válasz, hogy nem tudjuk. Sir Osbert ismét fölhorkant. – így igaz – mondta –, nem tudják. Maguk. Sir Lancelot Sir Osbertre pillantott. – De legalább beismerjük a tudatlanságunkat, Sir Osbert, legalább nem próbáljuk eltitkolni, mint maguk. Sir Osbert elvörösödött. – Az egész érvelésük, az összes akadékoskodásuk alapja a tudatlanság, ezek szerint? – morogta. – Hogyan akarnak így haladni? A világ fejlődik, növekszik, és maguk állandóan visszafogják. – Ha azt állítja, hogy választanom kell a repülőtér és a Hahagáj-völgy megmentése között, akkor kétségtelenül a völgy megóvását választom – mondta Sir Lancelot –, mivel, biológiai érdekességén túl, még nem is tudhatjuk, hogy mennyire fontos lehet. – Fontos? Fontos? – háborgott Sir Osbert. – Azt kívánná, hogy csak üljünk és malmozzunk, mert a völgy talán fontos? Édes uram, maga bolond. Ez a huszadik század. Itt nincs helye az efféle ökológiai luxusnak… Elhallgatott, mert Hannibalból kirobbant a nevetés. – Elnézést – mondta mesterkélt udvariassággal –, de ilyen remek kifejezést évek

óta nem hallottam. Ökológiai luxus! Ez jó. Ebben érzik a haladás. – Igen – mondta szárazon Sir Lancelot –, bár az az érzésem, hogy ez a… hm… ökológiai luxus egyaránt érinti a természetvédőket és a haladás bajnokait. – Nem állt szándékomban humorosán fogalmazni – mondta sértődötten Sir Osbert. – Nem, ez egyáltalán nem humoros – mondta Sir Lancelot. – Inkább szomorú. Csaszi hatalmas teste egy picikét megmozdult. – Teljesen egyetértek az elveivel, Sir Lancelot – mondta –, ám szeretném, ha a közvetlen problémára összpontosítanánk. Mi a véleményük a tervünkről? – nézett az egyik báróról a másikra. – A terv lehetetlen – mondta Sir Osbert. – Véget nem érően hátráltatná a repülőtér ügyét. Őfelsége kormányának a nevében, amelyet itt képviselek, ki kell jelentenem, hogy nem tűrünk semmiféle hercehurcát ebben az ügyben, melynek oly nagy a fontossága nemcsak a Nemzetközösség, de Zenkali biztonsága szempontjából is. – Igazán hízelgő, hogy ön szerint az ellenséges külvilág egy olyan szerény sziget után sóvárog, amilyen Zenkali – mormogta Csaszi. – Nemcsak Zenkaliról van szó, hanem az egész Indiai-óceánról – mondta bosszúsan Sir Osbert. – Úgy látszik, itt senki sem tudja megérteni, hogy a világbékét kockáztatjuk néhány rohadt fa és nyavalyás madár miatt. – Egyszer már emlékeztettem, hogy a hahagáj a fanguák istenének a megtestesülése – mondta fagyosan Csaszi. – Remélem, nem lesz szükség rá, hogy megismételjem. – Bocsánat… – nyögte Sir Osbert. – És ön, Sir Lancelot? – fordította el Sir Osbertről baziliszkusztekintetét Csaszi. – Én másutt látom a problémát. Ha meg tudják is őrizni a hahagájt és az ombut bölcsőhelyükön kívül, mindkettő valamiféle vákuumban fog fennmaradni. Szervezetünknek az az elve, hogy mindent a maga természet adta környezetében kell lehetőleg megőrizni, ezért attól tartok, hogy elvileg elleneznem kell a madár és a fa kitelepítését a völgyből. No meg aztán a költség is hatalmas lenne; nem tudom, honnan kerítenének rá pénzt. Az önök szempontjából megértem a kompromisszum értékeit, de szervezetünk szemszögéből nézve, attól tartok, nem fogadhatom el a tervet. – Teljesen nevetséges, hogy az emberiség jövőjét kockára tegyük egy fa meg egy madár miatt! – tért magához Sir Osbert. – Nem értem, miért képtelen megérteni, hogy az emberiség jövőjét a természet megóvása biztosítja, nem pedig a természet folyamatos és kapzsi kizsákmányolása! – mondta dühösen Sir Lancelot. – Uraim, uraim – csillapította őket Csaszi –, megértem a haragjukat, de kérem, őrizzék meg hidegvérüket. Mindketten elmondták a véleményüket, s mindketten figyelemre méltó érveket sorakoztattak föl. Ha megengedik, továbbítom állásfoglalásukat a bizottságnak. Csak azt kérdezem: ha a bizottság még egyszer hallani kívánná véleményüket, hajlandóak lennének mindezt megismételni előttük? – Természetesen, örömmel – mondta Sir Lancelot. – További késlekedés – vonta meg a vállát Sir Osbert –, de úgy látszik, nem tehetek mást. Bár azt hittem, a helyzet elég világos még egy… – Még egy…? – nógatta behízelgően Csaszi. – Csak azt akartam mondani, hogy bárki láthatja, mennyire fontos a repülőtér Zenkalinak – vágta rá gyorsan Sir Osbert. – És azt sem szabad elfeledni, hogy mennyire fontos számunkra a hahagáj meg a fa is – mondta Csaszi. – Nyilván megdöbbenti önöket a hír, hogy az elmúlt éjjel

megpróbáltak behatolni a völgybe, hogy elpusztítsák az összes fát és madarat. – Úristen! – kiáltott föl Sir Lancelot. – Mi történt? Sir Osbert hallgatott. – Szerencsére az összeesküvést leleplezték, és a gonosztevőket letartóztatták – mondta lágyan Csaszi. – Remélem, idővel megtudjuk majd tőlük, hogy ki állt a dolog hátterében. ! Sir Osbert arca előbb falfehér, majd céklavörös lett. Megköszörülte a torkát. – Undorító, szégyenletes – mondta minden meggyőződés nélkül. – No és tudják már, hogy kik az elkövetők? – Sajnálatos módon egy magas rangú tisztviselő vezette őket – mondta szomorúan Csaszi. – Természetesen száműzzük. De valójában azokra volnánk kíváncsiak, akik mögötte álltak. – Átkozottul nehéz szóra bírni az ilyeneket – mondta Sir Osbert. – De még ha sikerül is, az effélék nem szava-hihetőek. – Ó, szerintem beszélni fog – vigasztalta Csaszi. – No de nem szeretném ilyen csacskaságokkal untatni önöket. Majd megüzenem, ha lesz mit. Ha közben szükségük lenne valamire, csak kérjenek bátran. Hannibal vagy az ifjú Foxglove majd igyekszik a kedvükben járni. A két urat az ebédlő ajtajáig kísérte, s ott a főudvar-mester gondjaira bízta. Aztán visszament az asztalhoz, és leült. – Nos? – kérdezte Hannibal. – Mit gondolsz róluk? Be kell vallanom, hogy kezdem megkedvelni Sir Lancelotot. Becsületes ember. Sir Osbertről ezt nem merném állítani. – Egyetértek – mondta Csaszi. – Bár Ludzsa még mindig eszméletlen, így hát nem bizonyosodhatunk meg Sir Osbert felől. Semmi okosat nem tehetünk, míg elő nem kerül Droom, és Ludzsa magához nem tér. Ezért szerintem menjetek haza, és otthon várjatok. Peternek rettenetesen fájt a feje, s arcának bal fele szinte izzott. Hannibal karon fogta, és kivezette a palotából. – Megkértem Audreyt, hogy vacsorázzon nálam – mondta. – Szívesen lefektetnélek, de önző módon attól tartok, hogy szükségem lehet rád. Viszont fölajánlhatok négyezer aszpirint, annyi piát, amennyit csak jónak látsz, meg egy tisztességes vacsorát. – Aszpirint kérek – mondta Peter. – Meg egy kis nyugalmat. Hannibalnál Audrey nyomban tüsténkedni kezdett Peter körül: aszpirint adott neki, a kezébe nyomott egy pohár hideg italt, s még arra is rávette, hogy nyakig belemerüljön Hannibal úszómedencéjébe. Aztán igazán finom vacsora következett, s amikor a kávéjukat itták a verandán, Peter már majdnem emberien érezte magát. Hannibal bement valamiért a városba, magukra hagyta a fiatalokat. – El sem tudom képzelni, hogyan erezheted magad, az utóbbi napokban annyira összekavarodott minden, hogy már gondolkodni sem tudok – mondta Audrey. -Azt hiszem, az a nagy ellentét lehet az oka, ami a hahagáj előtti békesség és a mostani zűrzavar között van. – Én is teljesen hülye vagyok – mondta rosszkedvűen Peter. – Néha már azon tűnődöm, vajon érdemes volt-e fölfedezni azt a nyomorult völgyet. – Peter, ezt nem mondod komolyan. – Nem tudom. Mi haszna az egésznek? Egy csomó dühös katona kóborol Dzamandzar utcáin, akár a kóbor macskák, és belekötnek egymásba, mert nem mehetnek Carey Anyóhoz. Az összes templom üres. Ginkák és fanguák tűznek össze úton-útfélen. A szigetet olyan szörnyű alakok árasztják el, mint Brewster meg a bolond állatbarátok. Pedig igazán békés volt, míg föl nem kavartuk.

hogy visszakapták az istenüket. amiben Peter utoljára látta. Ugyanazt a ruhát viselte. hogy sokáig habozhat már – mondta bánatosan Peter. – Droom! – ült föl Peter. – Elintézhetné az egészet egy rendelettel. mert szegény Csaszi mindenáron demokratikus akar lenni – mondta Audrey. Könnyekre fakadt. – A ma reggeli tanácskozás alapján nem hiszem. mint valami törékeny újszülöttet. – Foglaljon helyet. vászonnal borított gyűjtődoboz függött. aki egy kicsit is értene a biológiához. – Hannibal tíz percen belül itt lesz. s a filiszteusok megalázkodnak. Igen. . A legtöbbjük még azt sem tudja. Droom fölemelte hosszú. – Igen. a súlyától Droom csenevész teste szinte elferdült. – Mint mindenki ezen a világon. Talán el sem hiszi nekem. amit mond – mondta Peter. hogy a világot analfabéták irányítják. kedves Foxglove. majd mohón szürcsölni kezdte az elébe tett limonádét. és igyon… egy limonádét – mondta Peter. – Csak azt nem tudom. – Nem egészen értem. mint a gyerekek. míg teljes kavarodást nem csináltak? Akkor aztán sírva jönnek hozzánk. – Csak azért vagyunk kutyaszorítóban. Vézna vállán nagy. bonyolultabb dolgokról már nem is beszélve. – Hányszor könyörögtem kihallgatásért. már vártuk – üdvözölte Peter amilyen szívélyesen csak tudta a visszataszító emberkét. igaz? Hányszor nem fogadtak? Nagyon-nagyon sokszor. Dloom gazda jön vala – mondta. Oliphant alig várják. igaz? – kérdezte. Mi.-et. ők is végső menedéknek. hogy beszélhessenek önnel. és nyomban futott Stellához. Alapjában véve teljesen egyetértett Droommal. de alig akad a világon politikus. tudósok. – Talán igazad van – mondta Peter. és könyörögnek nekünk. Ha csak kimondom a szót: ökológia. nem tekintjük sértésnek a tömegek elutasítását. valami ismeretlen külföldi államférfiról van szó. Foxglove. A biológia számukra nem több az alapvető szexuális fölvilágosításnál. hogy hozzunk rendbe mindent. Tómba! Egy perc múlva Droom már a verandán villogtatta sárga fogú vigyorát. hogy Peter ezt nem szívesen ismerte el. kedves Foxglove. egy limonádé valóban fölfrissítene – mondta Droom. nem pedig iránymutatónak tekintik a tudományt. Foxglove gazda. de igyekszik más módot találni. elbuktak a hatalmasok. Igen. a császárnál és Oliphantnél? Nagyon-nagyon sokszor. Gyűjtődobozát az ölébe vette.– Butaság – mondta Audrey –. Szerintem a fölfedezésünk több hasznot hozott. tisztafejű tudósok jól látjuk. hogyan evickélünk ki ebből a kutyaszorítóból. – Szóval. – Sok igazság van abban. és összetekerte szőrös lábait. ulam. – Kelem. s szemlátomást több napja nem fürdött és borotválkozott. mocskos ujját. ám a tudós annyira visszataszító volt. hogy uralkodóink mindaddig nem fordulnak az igazi tudósokhoz. igaz? De mi. és olyan védelmezőén ölelte. nem kavartunk föl semmit. Mr. F. azt hiszik. – Végre! Vezesd be. hogyan működik a tulajdon veséjük. professzor – mondta Peter. ? Droom biccentett. amit a középiskolában kaptak. – Kedves Droom professzor. mint amennyi kárt tett. Igen – mondta Droom. Tómba jött be nesztelenül. akik elrontották a játékukat. Nem. Nem. És látnod kellett volna dr. amikor meséltem neki az ombukról. – Őfelsége és Mr. majd leült. – Szóval most már hajlandóak fogadni. Csodálkozhatunk-e hát. És a fanguák boldogok. Nem.

és sokat sejtetően bólintott. Ám arra csupán a közelmúltban derült fény. Itt. fáradhatatlanul. Foxglove. kedves Droom – mosolygott Hannibal –. éjjel-nappal. Bármilyen visszataszító fickó volt is. – Ez elég nagy? – kérdezte. – Igen. és úgy kieresztette éles és pedáns hangját. Igen. hogy megoldotta számunkra a Hahagáj-völgy problémáját – magyarázta Peter. s gyöngéden magához ölelte gyűjtődobozát. szüntelenül. – Ha így van. Mr. igen bonyolult – folytatta Droom a szokásos ocsmány mosolyával. – Úgy értem. mintha egy nagy teremben tartana előadást. amit Miss Damiennel tettek. nevetséges trópusi sisakját elhajította. Annak ellenére. Az asztal túloldalán álló Hannibal. – Csodálatos – mondta Droom. s az összes iratot a földre söpörte. fekete dobozt. köszönöm. mint nyilván észrevette. akkor maga a legokosabb ember Zenkalin – mondta szkeptikusan. – Valamit. Végigdübörgött a verandán. Peter és Audrey úgy nézték a kellékeit rendezgető Droomot. – A fölfedezés. – Igen. majd a dobozt az asztalra tette. és átvezette a társaságot a tágas nappaliba. Droom letette a poharát. Igen – mondta vigyorogva Droom. Droom összekulcsolta háta mögött a kezét. – A repülőtér miatt? – kérdezte Peter. Mi a megoldás? – A megoldás itt van a dobozomban – mondta Droom. ebben a dobozban van a válasz minden kérdésre! Mielőtt Peter és Audrey megszólalhatott volna. – Nézze. – Tisztában vannak az amelafa fontosságával Zenkali gazdasági élete szempontjából. A folyadék végigcsorgott az állán. ahogyan bántak velem. egy kis növénygyűjtőt meg egy nagy csomó fényképet. Igen. folytattam a munkát. s nem az asztal túloldalán álló három emberhez beszélne. valamit? Én mindent meg tudok magyarázni. – Tovább ne csigázza az érdeklődésünket. Több perforált tetejű kis dobozt rakott az asztalra. Mikor elkészült. félig lehunyta a szemét. – Megoldottam – suttogta izgatottan. Megoldottam a problémájukat. Mr. Droom elpirult örömében. éppen magára van szükségünk. észrevettem – mondta szárazon Peter. de Droom félbeszakította. és kezdett kipakolni. s a kalap hangos puffanással kötött ki az egyik székben. hogy az amelafát kizárólag az amelalepke képes . hát Hannibalék nagy figyelemmel hallgatták. aztán egy lapos. hátravetette a fejét. – Igen. Zenkali jövője szempontjából. – Köszönöm. volt benne valami mágikus erő. Foxglove. ha tud valamit mondani… – kezdte Peter.– A helyzet. Ez már elismerés. nem éppen jelentéktelen szellememet a problémára összpontosítottam. kimondhatatlanul fontos – közölte Droom. – Ez nem lep meg – mondta Droom. ahogyan semmibe vettek. Ott előhúzott egy papírokkal teli asztalt. – Nos? – mondta Hannibal. – Ó. így erre nem szükséges kitérnem. Hannibal éles pillantást vetett Droomra. hogy demonstráljam? – Jöjjön – mondta Hannibal. – Volna valahol egy asztal. – Droom professzor éppen ott tart. és esetlenül biccentett. megjött Hannibal. Droom tekintete hirtelen ravasz lett. igénybe vettem szinte zseniális inspirációmat… – Szóval megoldotta a Hahagáj-völgy problémáját? – szakította félbe Peter Droom önelégült önelemzését. nevetségessé tettek. ahogyan a gyerekek az előadásra készülődő bűvészt. ahová kirakhatom a dolgaimat. és szürcsölt a limonádéból. Uralkodóinknak nincs mitől félniük. Igen.

melynek parafa aljához egy hím meg egy nőstény amelalepke volt gondosan tűzve. – Itt van az a négyszázhúsz fajta őshonos és meghonosított növény – mondta –. s amikor a tojások kikeltek. Fellugonának. hogy nem lesz könnyű. Elhallgatott. amint látják. hiszen a rovar nyilvánvalóan védelemre szorul az amelafa érdekében. Az történt. – Úristen – szűkült résnyire Hannibal szeme –. Igen. mint ahogyan egyetlen ökológiai probléma megoldása sem könnyű. melyekkel etetni próbáltam a lárvákat. Tudtam. – Mihelyt ez a fölfedezés megszületett. – Ez az a levél – mondta nagyon komolyan –. Ebben is egy amelalepkepár volt. hadd fejezzem be. amivel a lárva. Szünetet tartott. Igen. egy ágacska fehér lepketojások csomójával meg egy kis kémcső. hogy léteznie kell valamiféle katalizátornak. hogy megtudjunk mindent eme rovar biológiájáról és életciklusairól. de magát a lárvát sem írta még le senki. amely előidézi a mag kicsírázását. kutatott a növénygyűjtőben. párosítani őket. Igen. hogy jöjjek Zenkalira. de a völgy fölfedezéséig fogalmunk sem volt róla. mit tudtunk a lepkéről? Gyakorlatilag semmit. – Ezért felkértek. Ott láttam végre az amelalepke eleven lárváit. Nem. – A hahagáj. Elhallgatott. Igen. a völgy fölfedezése előtt úgy tudtuk. – A hahagáj! – Ahogyan mondja. hogy a hegyekben végzett kutatásaim során egy rendkívüli völgyre akadtam. s megjelentek a gombostűfejnyi. Ez sok fejtörést okozott nekem és dr. fekete lárvák. létfontosságúvá vált. s jól látszott előrenyúló. s az többször is termést hozott. és vállaljam a feladatot. akkor ez azt jelenti… – Kérem. Ám a rovar életciklusát homály borította. melyek ezen a levélen éltek. Elhallgatott. melynek rendkívül hosszú szívószerve tökéletesen megfelel erre a feladatra. s a lábát bámulva próbálta rendezni gondolatait. nem sokkal az után. a lárvák megbetegedtek és elpusztultak. Az amelalepke esetében természetesen nemcsak azt nem tudtuk. de a magok sohasem keltek ki.megtermékenyíteni. sikertelenül. ámbár fáradságos feladat volt összefogdosni számos hímet és nőstényt. . Az ombufa levele. amelyen az amelalepke él. Nos. Droom kinyitotta a növénygyűjtőt is. hogy Mr. melyre egy nyílhegy alakú levél volt préselve. Aztán rendkívüli fölfedezést tettem. Mint tudják. hogy mi lehet az… De most már tudom. Miss Damien – bólintott fenséges mozdulattal Droom. Nem jártam sikerrel. kérem – protestált Droom –. De az egyik probléma megoldása nyomban egy másik problémát vetett föl. Droom kinyitott egy másik dobozt. melyben parányi. Hannibal odahúzott egy széket. először is. Igen. majd fölmutatott egy fehér kartonlapot. Első feladatom tehát ennek a problémának a megoldása volt. hogy a kifejlett rovar mivel táplálkozik. Ismertük a hím és a nőstény közti csekély különbséget. fekete hernyók lebegtek spirituszban. – A hahagáj! – suttogta Audrey. Foxglove és Miss Damien is fölfedezték. Bármilyen táplálékot kínáltam nekik. hogy csupán egyetlen ombufa él. Igen. Igen. hosszú szívószervük is. Rájöttünk. Egyszerű. Droom kotorászott a zsákjában. És miért? Mert a pikkelyesszárnyú lepkéknél a kifejlett rovar nem föltétlenül ugyanazzal táplálkozik. majd egy fényképet vett elő. a hím alsó szárnya kissé sárgább… és tudtuk. Hallgatói némán és izgatottan néztek rá. és leült. kinyitotta a lapos dobozt. kipróbálni rajtuk számtalan különféle növényt. hogy mivel táplálkozik a lárva. melyre korábbi tapasztalataim és sikereim teljesen alkalmassá tettek.

a lobogók. hiszen tudomásom szerint mind a klíma. A magot a madárnak meg kell ennie és ki kell ürítenie. lehetséges – mondta Droom –. professzor. gyorsan csusziba ültek. mivel tartozunk önnek. a sziget gazdasági élete összeomlik? – kérdezte. Aztán az ombukat . s a menetben részt fog venni egy hahagájpár és hat ombufa is. A legtöbben arra számítottak. aztán töprengő pillantást vetett Droomra. nagyszerű – nézett pajkosán csillogó szemmel Hannibalra Csaszi –. semhogy ki tudnánk fejezni. mikor Peter a kezébe adta a poharat. Míg Peter töltött. – Ez azt jelenti. hogy az amelaültetvények mellett ombuültetvényeket is telepítsenek. másként nem tud kicsírázni. – Mondja. Jöjjön. légy szíves. én meg egész Zenkali hálásabbak vagyunk önnek. – Peter. Hát legyenek. A madár lényegében mindenevő. – Miért? – Azért – magyarázta Droom –. – Felséged igazán kedves – pirult Droom örömében. hiszen tökéletes helyen vannak a völgyben. hozza a gyűjteményét. a gondosan elkészített felvonulási tervek. végül kitörő örömmel hallgatta Droom előadását. Ha gondosan választják ki a csemetéket. Hannibal nagyot füttyentett. – Nagyszerű. – Nagy nap ez a mai! – Biztos vagy benne. – Pontosan – mondta Droom. Csaszi lehunyt szemmel feküdt függőágyában. mivel megtermékenyíti az amelafát. és vágtattak a palotába. az ombufára rakja a petéit. Csak akkor ült föl. s izgalmában a szokásosnál is jobban összetekerte lábait. – Parádé – bólintott Csaszi. – Másként szólva: ha a völgyet elárasztjuk. de néhány példányt ide lehetne hozni. hogy semmiképpen nem áraszthatjuk el a völgyet és építhetünk repülőteret – dörmögte Hannibal. – De biztos ám – vigyorgott Hannibal. Sajnálatos lenne. elmondjuk neki. Viszont az ombufa nem létezhet a hahagáj nélkül. – Parádét? – értetlenkedett Hannibal. majd növekvő reménykedéssel. Csaszi eleinte hitetlenkedve. maga egy zseni! – ugrott föl Peter. mert az ombumag külső héja rendkívül kemény. – Köszöntőt kell mondanom. ha kárba vesznének a sátrak. tölts öt nagy pohár Felségsértést – mondta Csaszi. – A hahagájra – mondta ünnepélyesen. lehetséges ombufákat és hahagájokat hozni Dzamandzarba? – A völgyből? Igen. Mit sem törődve a csaholó kutyákkal. mind a talaj ugyanolyan itt is. és gondolkodott. Hannibal? – kérdezte Audrey. Az ombu pedig ellenálló fajta.– Vegyük sorba még egyszer – mondta. indulás a palotába. amitől a sziget egész gazdasági élete függ. – Istenemre. Gyertek. és megszorította Droom kezét. szerintem semmi akadálya. hogy nagy és pompázatos ünnepség résztvevői lesznek. melyeken Peter annyit dolgozott. Az új egyenruhámról nem is beszélve. Nem tanácsolnám az összes példány áttelepítését. – Drága Droom professzor – mondta –. Tehát óriási ünnepséget rendezünk. De véletlenül az ombu termése a kedvenc csemegéje. – Tehát az amelalepke. tehát mégis megrendezhetjük a parádét. – Elvégre itt vannak a fegyveres erők képviselői meg a többi vendég. hogy nem feledjük soha. professzor. – Csaszinak pontosan erre van szüksége. a császár is kíváncsi lesz rá. Droom. Igen. – Úgy van – mondta Droom. s szemlátomást gyönge talajon is megél. Biztosíthatom.

hogy a legkülönfélébb bűnökkel vádolják. bár inkább hátráltatta. A hahagáj másfajta problémát okozott. hogy a Sir Osbertet és Lord Hammert kompromittáló iratokért cserében csupán száműzi Ludzsát Zenkaliról. Nem jó ötlet? Az ötletet mindenki jónak találta. Az ilyen emberben nem lehet megbízni – fuvolázta Lord Hammer. és száműztem a szigetről különféle cselekedeteiért. a legnagyobb örömmel. mivel túlságosan gyakran fakadt örömkönnyekre és ült le. Csaszi ekkor a palotába hívatta Sir Osbertet és Lord Hammert. professzor? Végtére nem mindennap ünnepeljük egy zseni munkájának az eredményét. – Össze kell hívnom a parlament rendkívüli ülését. a felvonuláshoz. ti addig lennétek szívesek gondoskodni a fákról meg a madarakról? – Persze – mondta Peter –. s az első hajóval elhagyta a szigetet. köztük gyilkossági kísérlettel is. hogy összeszedje magát. Megfosztottam hivatalától. miszerint Sir Osbert és Lord Hammer anyagilag fölöttébb érdekeltek voltak az ügyben. – Hát ezt megbeszéltük – mondta elégedetten Csaszi. hogy a csemegék kifogyhatatlan forrásai – Peter és Audrey – végleg eltűnnek. még Droom is. – Csakis hamisítványok lehetnek. hálós ketrecet. A madarak habozás nélkül besétáltak a ketrecbe. átadott nekem bizonyos dokumentumokat. mint segítette az embereket. Sir Osbert arca többször is színt váltott. Neked is töltsék még egy pohárral. A munkát Fellugona doktor ellenőrizte. A következő három napot Audrey és Peter a Hahagáj-völgyben töltötte. aki a második pohár Felségsértés után egyre többet csuklott és vihogott. igen súlyos börtönbüntetés helyett kapott. – Ludzsa. – Még egy pohárral. hogy bejelentsem nekik – mondta Csaszi. szárnyukkal csapkodtak. hogy mindenáron keresztül akarta vinni a repülőtér meg a gát építését. s nem emel vádat ellene. . Csaszi sem ment a szomszédba egy kis ravaszkodásért. s nem kötötte Ludzsa orrára. Közben Ludzsa is visszanyerte eszméletét. – Helyes – bólintott Hannibal. Mihelyt kiléptek a ketrecből. a szemüvegtokjából meg a szivartárcájából. Kiválasztottak és megjelöltek fél tucat fiatal ombufát. a hahagájok pedig végre kiszorítják a palotámból azokat a szörnyű és lármás pávákat. Inkább az látszott aggasztani őket. Viszont megígérte. – Azt hiszem. egyetlen nagy felvonulást kellene csinálni – töprengett Csaszi –. melyek között a legfőbb bűne az volt. – Cserében a száműzetésért. az enyhén izzadó Lord Hammer pedig különféle építményeket rakott a levéltárcájából. a kormányom tagja volt. Peter csináltatott egy nagy. melyet a rá váró. hogy a repülőtérről már szó sem lehet. tehát alkudozni kezdett. s azt kellett tapasztalnia. – Peter és Audrey. és kétségbeesetten kiáltoztak. s szemlátomást csöppet sem szenvedtek a fogságtól. Hosszú és vészterhes csönd volt. Ludzsa élt a lehetőséggel. s mindketten rengeteget kerestek volna rajta. melyek önökre vonatkoznak… hm… uraim. – Hamisítványok.elültetjük a botanikuskertben. akit mindketten ismernek – mondta fagyosan –. Audrey drágám? Nagyszerű. így aztán igazán nem volt nehéz becsalogatni őket egy kisebb ketrecbe. nyilvánvaló hamisítványok. s Audreyval be is csalogattak a ketrecbe egy hahagájpárt. melyet hatalmas kerti ünnepély követne itt a palotában. melyeket aztán néhány zenkali igen óvatosan kiásott és hordóba ültetett. El akarják vetni a repülőtér meg a gát ötletét? Ebben az esetben ő írásbeli bizonyítékokkal szolgálhat. a madarak nyugtalanul szaladgálni kezdtek. mert ebből jelentős anyagi haszna származott volna.morogta Sir Osbert.

– Drága barátom – mondta lágyan –. És nagy öröm nekem. és hajnali háromkor a helyzet kezdett elmérgesedni. a . így aztán az elárasztásáról szó sem lehet. ha a jövőben még szükség lenne rájuk. Csaszi előrehajolt. Sir Osbert. – Igen – mondta Lord Hammer –. Peter és Audrey visszatértek a Hahagáj-völgyből. Az ifjú Foxglove majd idejében értesíti önöket a részletekről. – Túlságosan nagylelkű vagy császár létedre – mondta. s hatalmas mancsával megfogta Hannibal csukló-ját. nagy öröm számunkra. ideküldte fegyveres erői képviselőit. s nem szeretném. bezárkózva dolgoztak Csaszi beszédén. ha te meg a Zenkali Hangja nem lennétek.– Mindazonáltal a dokumentumok némi kételyt ébresztettek bennem. s bár a váz Hannibaltól származott. – Én meg mogorva vén szamár vagyok. egyedülálló esemény – tódította Lord Hammer. – Az iratok az én kezemben vannak – mondta lágyan Csaszi –. hogy segítesz ebben. s talán egy kicsit engem is. Minthogy a nagy eseményre mindenki a legpompásabb ruháját vette föl. barátom. amiben csak tudunk. hogy kedvelek egy bennszülöttet. mert olyasmit jelentek be. Remélem. igen… igen. boldogan. hogy a Hahagáj-völgy fönnmaradása nélkülözhetetlen a sziget gazdasági élete szempontjából. föltétlenül – mondta Sir Osbert –. költséget és fáradságot nem kímélve. hogy a brit kormány. – Föltétlenül. Lord Hammer megtörölte gyöngyöző homlokát. s igazán méltó a megünneplésre. – Szerencsére nem lesz szükséges. – Helyes – bólintott Csaszi –. Hannibal – mondta a szemét törölgetve –. – Az ilyesmit jobb megsemmisíteni – mondta Sir Osbert –. Sir Osbert megkönnyebbülten fölsóhajtott. – Ugyanis Droom professzor megállapította. s ébresztenének nyilván a kormányunkban is – mondta Csaszi. ami igazán hízelgő. ha megtudnák rólam. halálosan unalmas volna az uralkodás! Végül a beszéd csak elkészült. Hannibal Csaszira mosolygott. Viszont számunkra nagy dolog istenünk újrafölfedezése. örömmel segítünk. mert még avatatlan kézbe kerül. hogy szereted Zenkalit. Mindketten tudjuk. természetesen – mondta kissé kábán Sir Osbert –. Ne törődj velem. ha segédkezhetünk egy ilyen fontos eseménynél. melyet kerti ünnepély követ itt. A beszédet hatszor írták át. és nevetett. a palotában. hogy ez lesz életem legfontosabb beszéde. De menjünk tovább. amit népem és országom szempontjából jónak tartok. Mindazonáltal a dokumentumokat(és Ludzsa írásbeli vallomását megőrizzük arra az esetre. hogy részt vegyenek a parlament ülésén. – Valóban. az ilyen veszélyes rágalmakkal jobb vigyázni – kontrázott Lord Hammer. ha ez kidobott pénz lenne. – Ezt inkább ne terjeszd – mondta zavartan Hannibal. – Jaj. vagyis teljes biztonságban. – Már hogyne törődnék veled. ahol Csaszi be kívánta jelenteni a repülőtérrel kapcsolatos döntést. igazán kedves önöktől. Ezért jövő kedden nagy parádét rendezünk. ne kiabálj velem. amikor a tanácsaid mindig jók. Mindig érződik rajtuk. hogy a dokumentumokat nyilvánosságra hozzam. a beszédben tükröződő érzések kétségtelenül Csaszi érzelmei voltak. – Igen. Tudom. Csaszi és Hannibal negyvennyolc órán át. ahogyan mindig segítettél mindenben. – Nem szeretném. hogy a fegyveres erők képviselői részt fognak venni az ünnepségen? – Ó. Csaszi hátravetette a fejét.

De amikor a professzor eljutott a Hahagáj-völgybe. megtörölte homlokát. s szinte hihetetlen volt. s köntösét látványosan elrendezte. Most megtaláltuk ezt a helyet. mint a Hahagáj-völgy – mondta Csaszi. hogy azzal adjon nagyobb nyomatékot szavainak –. az a hely. s az egybegyűltekre mutatott vele. s hogy nagyobb hangsúlyt adjon szavainak. hogy hol költ a lepke. leült. de mindennél fontosabb is mindannyiunk és Zenkali jövője szempontjából. akár valami újfajta. ahol lerakja petéit. aztán folytatta. s ahogy ott állt az ünnepi csöndben. aki. – De ezzel még nincs vége. s látta a hernyók százait jóízűen falatozni az ombufákon. mert olyan istenünk van. hogy már régen eltűnt szigetünkről. És most megtaláltuk ismét a fát. nem is tudjuk megfelelően megvédelmezni. – Le kell mondanunk a repülőtérről – mondta Csaszi. Csaszi hatalmas. akár a győzelmi zászló. hogy ezen a szigeten a csodák korát éljük. láthatatlanul és magányosan. s ezzel visszaadtuk a fanguáknak istenüket. nyomban megértette. hogy milyen különös história ez az egész. s pontosan tudta. Ám ezúttal kettős csodával állunk szemben. majd rendezgetni kezdte a papírjait. kivétel nélkül. fölemelte hatalmas kezét. Hiszen jólétünk és boldogságunk egy lepkétől függ. s ugyanakkor ez az aprócska teremtmény egy olyan fától függ. A mindannyiunk által ismert Droom professzornak köszönhető ez a lélegzetelállító fölfedezés. s az egész problémát olyan egyszerűen és színesen előadnia. Ritkán adatik meg egy népnek. Mert Csaszinak önteltség nélkül kell beszélnie. és folytatta. Hannibal szeretettel és tisztelettel nézte Csaszit. hogyan jöttünk rá erre még idejében. egész Zenkali. mintha kisiskolásoknak beszélne. ami nemcsak megdöbbentő. minden fangua és minden ginka javára munkálkodik. pompás pillangó. – Barátaim – kezdte mély. Elhallgatott. viszont ha nem sikerül kiderítenünk. – Az amelalepke otthona. Odaért a nagy trónszékhez. jegyzeteibe pillantott. Lassan vonult végig a termen jobbra-balra köszöngetve. Ismét szünetet tartott. az orrára tette.padsorok úgy néztek ki. köntöse olyan volt. nem más. El akarom mondani nektek. mert a világ legtöbb népe számára a csodák kora már a múlté. mint egy színpompás ágytakaró. – Ismét megtaláltuk a hahagájt. s a fával kapcsolatban az amelalepke. mert ha megépítenénk. hogy mit jelent Zenkali számára az amelafa. melyről azt hittük. és levette a szemüvegét. fehér selyemkendőt vett elő. S most elmondom. Végül fölemelkedett. hogy hallgatósága jobban megemészthesse a hallottakat. majd a kezében tartott kendővel – mint egy légycsapóval – adott hangsúlyt szavainak. mert a lepke nélkül elveszítjük a fát. – Droom professzor négyszázhúsz különféle növénnyel próbálta etetni a hernyókat – mondta. fölemelte széttárt ujjú kezét. Valamennyien tisztában vagytok azzal. hogy mekkora a völgy jelentősége. Droom professzor ennek a fontos lepkének az életét kutatta itt. s ugyanakkor Droom professzor arra a . Szerencsések vagyunk. Aztán elővette a szemüvegét. hogy a teremben összegyűlt rengeteg ember ilyen csöndben tud lenni. zengő hangján –. – Ám hiába próbálkozott négyszázhúszféle eledellel. hogy milyen nehéz a dolga. Levette szemüvegét. csöndet kért. Csaszi skarlát és sárga köntöse szinte vakított. Föltette szemüvegét. ma olyan hírt mondok. S amikor az egybegyűltek meglepetten suttogni kezdtek. gazdasági csődbe taszítanánk Zenkalit… mindenkinek rossz lenne. Az amelalepke hernyója az ombufa levelével táplálkozik. s tán hinni sem szabad benne. a hernyók megbetegedtek és elpusztultak. ahogy jó istenhez illik. de azért kell lemondanunk róla. – Most nyilván arra gondoltok. hogy visszakapja halottnak hitt istenét. gyöngédséggel kell meggyőznie hallgatóit.

benne a kormányzó és Lady Emerald. mocorogtak. Zenkali. Miénk olszág. rózsás tenyerek sorfala közt haladt a menet. Utánuk. s együtt az egész olyan volt. a villogó. s első strófája így hangzott: Ő van mi. mint a hahagájtól függ. melyet egyszer Csaszi a fürdőkádban ülve kissé átalakított. melyet hat pompásan kicsinosított zebu vontatott. rózsás por fénykörében jókora kocsi haladt. – Vajon nem üdvös belátnunk. a hahagáj és végül mi magunk. Zenkali. magukra hagyva az izgatottan kiáltozó egybegyűlteket. Az emberekből áradó boldogság szinte kézzelfogható volt.és rézszínű arcok. régi bor zamata. levette szemüvegét. s ott volt a hahagájok ketrece is. A mag keresztülmegy a madáron. s összekulcsolt ujjaival mutatta is. hogy jólétünk elsősorban a lepkétől függ? Ekkor kinyújtotta nagy. – Valamennyien egyetlen lánc szemei vagyunk – mondta Csaszi. az ombufa. Ennek a jegyében zajlott le minden. Ekkor széttárta karjait. – Harmadsorban – mennydörögte fölemelt kézzel – nem tölt-e el mindenkit alázattal. melybe virágok. Ahogyan a Zenkali Hangja főcíme hirdette: A császár a palota kertjébe hozatta az Istent. Ezért mondom. s a géppuska sebességével verték össze csőrüket. A madarakat annyira elbűvölte az emberek tömege. ugyanis a hímzést készítő hölgyre idő előtt és váratlanul rátörtek a szülési fájások. A felvonulást Csaszi vezette hatalmas és díszes csuszijában. Minden fanguára mély benyomást gyakorolt az újonnan fölfedezett isten hangereje. Amikor a fa gyümölcse és benne a mag a földre hull. s egy hosszú percig nézte az egybegyűlteket. a tapsoló. Mindent betöltött a frissen fürdött és illatosított. csokoládészínű kezét. csokoládé. hogy sorsa egy madár emésztésén múlik? A gyülekezet tagjai összesúgtak. ezeknek a fáknak és teremtményeknek a segítsége nélkül Zenkalinak nincs jövője. barna lepkének látszott. hogy a kéz szinte bársonyos. tollas csákót és kardot viselt. hogy föl-alá szaladgáltak a ketrecben hangos Ha-ha! Ha-ha! Ha-ha! kiáltásokkal. A Természet segítsége nélkül nem. A csuszit könyvküldöncök követték. hogy a mi istenünk munkálkodik. Majd újabb díszes csaszi-csuszi következett. – Másodsorban a fától. egyszeriben ombufára kezdett hasonlítani. Egyikünk sem lehet meg a másik nélkül. Zenkali. A zenkali-angol szöveget Hannibal írta. tiszta ruhás tömeg illata. zebuk. Zenkali. melyen a Zenkali Mindö felirat volt olvasható. A kocsin ült Peter és Audrey. miénk olszág. s amikor ismét megjelenik. hogy hogyan –. Repülőtér nélkül meg tudunk lenni. hogy az ombufa léte viszont nem mástól. A kormányzó díszegyenruhát. s a zenkali himnuszt játszotta. akár a ritka. de olyan kecsesen. már ki tud csírázni. akiktől rengeteg finom falatra számítottak. Zenkali teljes lakossága ott tarkállott a menet két oldalán. . s bármilyen furcsa. curry és napfény szaga vegyült. A bronz-. Csaszi eltette kendőjét. s így nem állt módjában a munkát befejezni. fehér fogak. A himnusz dallama közismert angol dalocska volt. akik hatalmas zászlót vittek. Levette szemüvegét. a lepke. ő van mi. Előtte a katonazenekar masírozott. az amelafa. a hahagáj megeszi a gyümölcsöt. s fenségesen kivonult a teremből. A parádé rendkívül sikeres volt.csodálatos fölfedezésre jutott. közben meglágyul.

Végre kiengedték a két rendkívül izgatott hahagájt. – Én vagyok a BBC! – kiáltozta. A zenkalik persze puhán és ügyesen estek. doboltak és furulyáztak. még táncra is perdültek a sötét bőrű emberek hajlékony eleganciájával. A meglehetősen törékeny építményt vagy kétszázötven zenkali rohanta meg. éljenezve. tapsoló. ahol az őrszemek pompásan tisztelegtek. a jókedv fokozódott. s biztatóan meg-megsimogatta a fákat. Harp. Csaszinak meg a kíséretnek. s azóta állandóan azt nézte. aki hatalmas. a szopós malac meg a sok tarka zöldség. ám hamarosan az ostromlók lábai alá került. hogy forgatókönyvével csapkodott. pocakos ombufa. Mihelyt mindenki benn volt a palota ragyogó. megingott és összeomlott. olyan ez. s most abba burkolódzva integetett csuszijából a tömegnek. attól tartva. Majd a sajtó meg a többi környezetvédő következett. mázsaszámra a szarvashús. kissé szervezetlen menet volt ez. mindenkivel beszélt. aztán nevetve. mintha az egész társaság benne volna az angol nemesi almanachban. mint egy kosár padlizsán. és a svájci. aki csíkos öltönyében a szokásosnál is kísértetiesebb látványt nyújtott. hogy megállhat. A fanguák és ginkák énekeltek. Sir Osbert és Lord Hammer. olyan képpel. s beszerzett több zúzódást meg egy jókora monoklit is. Senki sem hederített az elfojtott kiáltásokra: – Maguk nem ismerik a reklám értékét! – Mi a BBC vagyunk. hogy szeretik egymást. hogy a televízió számára épített emelvényről jobban láthatnák a parádét. Blore és méregdrága felvevőgépe pillanatokon belül az ötméteres mélységbe repült. meg doktor Fellugona. mint akik éppen most menekültek el nagy nehézségek árán egy cápa elől.) Nem csoda hát. meglehetősen elázott állapotban. A tömeg megtorpant. mikor az építmény. hisztérikusan boldog emberek között. arcuk csillogott. – Tudod – mondta Peter. mint valami barátságos mennydörgés. Mögöttük ízléses elrendezésben váltakoztak a pompásan képzett katonai egységek meg a díszvendégek díszes csuszijai. Sir Lancelot és Alf őurasága. akik úgy mosolyogtak Zenkali népére. kiáltozva integettek be a kovácsoltvas kapun. rajta hat nagy dézsa – Carey Anyó Csibéinek ajándéka –. amilyennek csak egy svéd tud látszani az éljenző. mint amikor úszunk a zátonynál: sodródunk ide-oda. amikor az izgatott zenkalik arra a következtetésre jutottak. A menet lassan a palota kapujához ért. aki Jugg-gal együtt láthatólag jócskán hódolt a Zenkali Nektár élvezetének. Csaszi mindenütt ott volt. így aztán kéz a kézben kószáltak a tömegben. s itt is. . s zengő nevetése úgy fogta körül vendégeit. Hektószámra fogyott a Felségsértés. A dühös Brewster úgy próbálta visszatartani őket. s a hímnek az volt az első dolga. A fákkal utazott Droom is. a legjobb trópusi hagyományok szellemében. napsütötte kertjében. valahonnan egy hatalmas amerikai zászlót kerített. Boldog. A svéd olyan komornak látszott. (Másnap a Zenkali Hangja ezzel a főcímmel jelent meg: Az Isten megcsípte a császárt. de a zenkalik ügyet sem vetettek rá. és utat nyitottak a zenekarnak. s bennük fél tucat zömök. akinek eltört a kulcscsontja. nem az ITV! –. Apróbb rendzavarásra csak akkor került sor. melyet Peter két ember számára tervezett. Peter és Audrey egyszerre csak megállapították.A kormányzó és Lady Emerald nyomában újabb kocsi következett. miközben negyedszer is megtöltötte a lány poharát –. akinek megjavították az óráját. ám legtöbbjük Brewsteren kötött ki. hogy csőrével Csaszi lábába kapott. fehér zsebkendővel törölgette örömkönnyeit. hogy a kerti ünnepség pompásan sikerült. ott is föltárul a tengeri élet egy-egy darabkája. kiáltoztak.

hogyan hívja a jávorszarvas a párját. Emlékszem. mint egy ember. egyszer az akkori feleségemmel. – Nincs jelentősége – legyintett Droom. hogy ellentmondjak – mondta Alf őurasága –. – Lássa – mondta Carmen –. ügyet sem vetve őuraságára –. ami meg fogja erősíteni a tudományos tekintélyemet. Ahol legközelebb megálltak. hanem be tudta vonni a dologba a császárt is. – Nemes asszonyi testület… a birodalom gerince… rendkívüli… – mondta a . nekünk is volt jó pár. De most megfizettem nekik! Ha megjelenik a cikkem… Peter és Audrey továbbsodródott. Kényes dögök ezek a jávorszarvasok. amelyben három nagyherceg. Audrey és Peter továbbsodródtak. – A megfelelő emberek a tudósok – mondta Droom –. ezzel igazán nem értek egyet. Mindig megdöglenek az embernek. ott éppen a kormányzó és Lady Emerald próbált zöld ágra jutni Carmennel. Csakhogy a nívós állatok mind megdöglenek neked… piszokul nyavalyásak. Hiram. Ma-mie-vel lementünk Floridába. hatalmas tudományos szenzáció lesz. az akkori feleségem. – Csak elváltam tőle. egy rádzsa és holmi hercegecske szerepelt. Adj rá bikinit. ez majdnem olyan. mint az anyád. ami nem döglik meg. hol lenne nélkülem Zenkali? Ha majd megjelenik a cikkem az esetről. mi történt velem? A tudományos világ kipellengérezett. mert egyszer az idióta asszisztensem hibájából téves adatot közöltem a cecelégy hektáronkénti sűrűségéről a N’goro N’goro kráter területén. Mint a kutya. azt mondta. Bármennyire hittek is az ügyben. hogy szerfölött boldog vagyok. Az a fontos. – Én nem mondtam semmit – jelentette ki méltósággal Harp. – Egén – mondta kedvetlenül Jugg –. azt mondta nekem. – Igen. Inkább az olyat szeretem. nyugtalankodtak. az kell neked. hogy megjelenik a cikkem. de ha egy elefántot láttál.– Ühüm – mondta Audrey –. sokkal nehezebb a dolgunk. De mind megdöglött. ha nem viszi le az ember idejében. Hamarosan Alf őuraságára bukkantak: Droomnak mesélt valami hosszú és bonyolult történetet. – Rendkívüli… igen fontos… Isten és így tovább… mindenkit kitüntetés illet… a nemzet színe-virága… – hebegte a kormányzó. El tudja képzelni. nélkülük a többi ember tehetetlen. Harp éppen azt mutatta be. akkor ússzunk tovább. és pontosan úgy fog kinézni. És Mamié. Ha nem nyerjük meg a felsőbb osztályba tartozók támogatását. összekapaszkodva kószáltak tovább. hogy ezek a fák meg madarak meg lettek oltalmazva. igen – mondta Alf őurasága –. – Lamantin – mondta Harp. hogy ha meg tudjuk nyerni a megfelelő embereket – bégette –. – Én mindig azt mondom. én mondom. de ön nemcsak a hahagájt. amit akarnak. azt mondta. hogy a politikai komplikációkon túl a lányokkal sem bírtam. Persze az elefánt jó. – Lamantin. Hamarosan egy furcsa párra bukkantak: Harp és Jugg egymás mellett hevert egy-egy nyugágyban. kegyelmességességes uram. – Most már azt csinálnak a madárral meg a fával. akkor sokkal könnyebb a környezetvédelem. istenuccse. – Gondoljon csak az itteni felfedezésemre – folytatta Droom. boldog vagyok. – Engedje meg. az ombufát meg az amelafát mentette meg. és úsztunk a lamantinnal. láthassa rajtam. – És most már azt is tudhassa kegyelmességességed. És kéz a kézben. hogy megfogja a közönséget. – Mire te…? – kérdezte döbbenten Jugg. mindet láttad. hát nem? Valami nívósabb kell. s az ádámcsutkája föl-le ugrált.

és ne macerálják az úriembereket. az elbűvölő lányaival együtt. hogy megengedett magának egy futó mosolyt. hogy a lányok finoman viselkedjenek. A pompás köntöst viselő Csaszi teli szájjal vigyorgott Sir Lancelotra. – Oké. hogy sikerült ezt az ügyet mindenki megelégedésére megoldani – mondta. Audrey és Peter útközben újabb italt szereztek. – Tudja. és pontosabban miféle papírok azok? Pappasz még komorabb képet vágott. s két kezével madárfészket formált. – A nemzet színe-virága – mondta a kormányzó. amiket az a gazembersz Ludzsa átadsz megőrzésre. ha igazán szívesen teccenek látni minket a kormányzói palotában… Gondom lesz rá. A következő. kösz – mondta Carmen. eldönthetnők. – Igen – mondta éppen –. fogalmam sincs. – Gyakrabban kell nálunk vacsoráznia – mondta kedélyesen-. – Talán – mondta finoman Lord Hammer –. fekete szemével ártatlanul nézett Lord Ham-merre. hogy jó híreket hozhattam önnek Penzance hercegéről. és ez mindent megmagyaráz. nálam vagy az összes papíroksz. holnap én elviszel nekedsz. a maguk flottája meg tőlünk jobbra – mondta az izgalomtól könnyezve a tengernagy –. és körülnézett. – Zenkalin általában úgy oldjuk meg az ügyeket. he? – Hogy jutottak hozzá Ludzsa papírjai? – suttogta csodálkozva Audrey. nagyon ritkán látjuk. – De Svájc picike ország – mondta a svájci. – Az lehetetlen. hogy ő mit csinálsz. – Fogadják meg a tanácsomat. hogy azzal a sziget elégedett . Mert akkor én még nem tudsz. kedveském. – Boldog vagyok – mondta udvariasan –. hogy mitévők legyünk. ha együtt vizsgálnánk meg azokat a papírokat. hogy adjam át üdvözletét önnek. és továbbsodródtak. Audrey és Peter továbbsodródott. Megmarkolta poharát. és csatlakozott a társalgókhoz. uram – mondta precízen a svájci. akinek éppen a tengernagy tartott hosszadalmas és nem egészen pontos előadást az európai történelemről. – És szárazföld veszi körül. Sir Lanceloton igazán alig látszott a megdöbbenés. – Én nem tudsz – mondta –. – Nincs flottájuk? – szörnyülködött a tengernagy. – Görög – mondta Peter –. Lady Emerald a fülébe dugta hallócsövét. és belepirult az örömbe –. a szárazföld – mondta a tengernagy. hogy miért. aki az útjukba akadt. én most mit csinálsz papírokkalsz? Mit ön gondolsz? Apró. teljesen szétszórtan… – De nekünk nincs flottánk. – Igazán boldog vagyok. ő volt a csicskásom Etonban. De a gazembersz most elmész szigetrőlsz. – A drága Bertram – mondta ellágyulva Csaszi. Minden országnak szüksége van flottára. akit annyira elragadott az általános jókedv. én nem olvasol másoknak a papírjaitsz. Akkoriban mindenki „kacér seggű Bertramnak” hívta. öregemsz – vigyorodott el megnyerőén a kapitány –. értesz? – Értem – mondta Lord Hammer –. Külön megkért. – Hát. – És ott voltunk Jütlandnál. – Az nagyon veszélyes.kormányzó. és sürgősen verekedjék ki magukat a tengerig. a svájci természetvédő volt. Pappasz kapitány mogorván szónokolt Lord Hammernek.

hanem előrelátó – mondta Csaszi –. óriás bougainvillea árnyékában találták Hannibalt és a tiszteletest. Csaszi – mondta Audrey –. Tudnia illene. mint bűnben élni! – Semmi kifogásom egy kis bűn ellen – mondta gyakorlatiasan a tiszteletes –. pontosan ezt példázza. Peter. hogy bűnben akarunk élni? – kérdezte Audrey. A demokrácia nagyon jó dolog. – De hadd mondom el. – Meglehet – mondta kételkedve Sir Lancelot. csak nem határoztad el. akik lágyan ringatóztak Csaszi függőágyában.legyen – mondta Csaszi. hogy egyetlen leányom szégyent és romlást hozzon agg atyjára azzal. a környezet védelme valójában az emberiség védelme. ha nem csókolnál meg – mondta határozottan Csaszi. Nem ismerve szigetünk biológiai felépítését. az kicsiben azt példázza. – Egy amelaültetvényt. környezetvédőket. Minket. és mondd meg az apádnak. – Nem nagylelkű. azt mondod? – mondta Simon. hogy mindörökre Zenkalin maradjatok. ez a hálás sziget egy amelaültetvényt ad nektek nászajándékba. csak nem mindig ilyen örvendetes eredménnyel. és engedte. képesek lettünk volna elpusztítani gazdasági életünket és önmagunkat. – Ami itt történik – mondta Sir Lancelot –. felség. hogy ez a tejfölösszájú ifjonc rábeszélje a házasságra? Istennek szent anyja! Hiszen ez talán még rosszabb. ha most megcsókolnálak? – kérdezte Audrey. szép. „A császár a palota kertjébe hozatta az Istent”. de az áldásos diktatúra néha többet ér. agg és tiszteletre méltó atyám – mondta Audrey. – És itt a boldog pár – mondta Csaszi –. hogy módunkban áll döntenünk a fontos dolgokról – mondta csillogó szemmel Csaszi. hogy az ilyesmi tönkreteheti egy császár hírnevét – mondta Csaszi. – Audrey. – Felségsértésnek tekinteném. köszönöm – pirult el örömében Sir Lancelot –. ha egy olyan szépség zsémbel vele. mert így remélem biztosítani. ezt örömmel hallom. hogy Peternek a lehető legsürgősebben szüksége van egy zsémbes feleségre. – Felségsértésnek tekintenéd. ami világszerte történik. – Úgy érted. Mellettük a fűben kuporgott Simon Damien. hogy a leányom volt olyan ostoba. – Gyere. – Ó. Egy rovaroktól hemzsegő. Az emberek hajlamosak flúgos állatbarátnak tartani minket. hogyha további ocsmányságokat ír rólam. – Nem tűrhetem. . drágám. gyakorta kárhoztatnak. Sir Lancelot. ma egészen csodálatos vagy – mondta –. arra az elhatározásra jutottam. mondjuk el apának – kérte Audrey. – Csak örülhet. és ami itt történt. Nagyon nehéz megértetni az emberekkel. akik az állatokat az emberek elébe helyezik. – Nagy hírünk van számodra. amilyen te vagy – mondta Csaszi –. mert a természet védelme. igazán nagylelkű vagy. és elárulok egy titkot is: mihelyt a házasságot elháltátok. – Nekem is ez a véleményem – mondta Csaszi –. hogy becsületes embert faragsz Foxglove-ból? – De igen – mosolygott Audrey –. hogy az ön viselkedését mindvégig konstruktívnak és barátságosnak találtam. Átkarolta Peter és Audrey vállát. – Pompás császárunk egy amelaültetvényt ad nekem és Peternek. hogy valójában az ő legvalósabb érdekeiket képviseljük. aki tehet az egészről. elkergetem a szigetről. – Köszönöm. Ám nem ez a helyzet. – Szerencsések vagyunk itt Zenkalin. – A legtöbb helyen a hatalom ehhez túlságosan megosztott. hogy égbekiáltó bűnben él az orra előtt egy amelaültetvényen. – Igen. – Ki mondta.

nyilván lesz egy kis szabad időd. – Amikor megláttál? – kérdezte meghökkenten. Mennyivel menjek még közelebb? – Sokkal – mondta elégedetten Peter. Olyan imádni való voltál… mint… mint egy elhagyatott kiskutya. hogy szeretsz? – kockáztatta meg a banális kérdést Peter. – Csak egyetlen helyre mehetnek. akit igazán szerettem. – Hogyhogy? – Amikor megjelentél Hannibalnál azon a reggelen. olyan fajta. és lenézett a lányra. elveszteném az állásomat. amiért ti vagytok felelősek – mondta Hannibal –. – Persze. – Egy édes kiskutya – magyarázta Audrey –. – Igazán ki akarod egészíteni friss adatokkal? – kérdezte Peter. mindketten komolyan gondoljátok? Nálam esküsztök? – Hol másutt? – kérdezte Hannibal. – Ha Isten is úgy akarja – mondta Peter. – Most. – Ó. aztán az esküvő. ZÁRÓTÉTEL – Nem tudsz közelebb jönni? – kérdezte Peter. zömök. amilyet meglátsz az állatkereskedés kirakatában. – ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára – mondta Hannibal. – Ez. úgy határoztunk – mondta kissé zavartan Audrey –. előlegezett nász-útnak. és nem tudsz neki ellenállni. tekergős formáit. hogy elcsitul ez a nevetséges hajcihő. hogy megjelentetem a könyvem bővített kiadását. – Ennél romantikusabbat még nem is mondtak nekem. – Hát te írtad? – álmélkodott Peter. – Miért? Peter óvatosan felkönyökölt. – Amikor megláttalak – mondta meglepetten Audrey. – Miféle könyvről beszélsz? – kérdezte Peter. Peter – mondta Audrey. – Nem tudok. hogy elviselem az elviselhetetlent. – Igen – mondta Hannibal –. Arra gondoltam. . az iskoláját. – Mikor jöttél rá. de ugye nem bánod. de ráadásul megkaplak téged a munkatársamnak az elkövetkező kilencven évre. A holdfény megvilágította körülöttük az ombufák fura. De remélem. a bozótban szentjánosbogarak lüktettek. – Hogy az én lányom szégyentelenül az egész ország színe előtt kiáltja világgá a bűneit! Csak az én lelkem tisztaságának köszönhető.hiszen ha nem volna bűn. ha előbb nászútra megyünk? – Nászútra? Hiszen még el sem vetted a lányt! – Tudod. ha segítesz. – Ki másnak lett volna ezen a szellemi sötétségben tengődő szigeten kellő műveltsége és nyelvtudása ilyen hatalmas irodalmi műhöz? – kérdezte Hannibal. – Köszönöm – mondta hűvösen Peter. – Már így is sikerült bepréselned kettőnket egy egyszemélyes hálózsákba. hogy mi fordítva csináljuk: előbb a nászút. Munkám van a számodra. azt jelenti: nemcsak hogy elveszítem az egyetlen lányt. Szent Pál és minden apostolok! – tépte a haját Simon. ha kérdeznem szabad? – kérdezte Hannibal. – Én tudom – ugrott ki a függőágyból a tiszteletes. ha ez a nyomorult leányzó békén hagy. gondolom. A völgybe. – És mi az úticélja ennek a különös.

Ha-ha. – Dehogy nincs – mondta Peter. – Hát ide figyelj – háborgott Peter –. A hold lassan siklott az égen. – Nem értek egyet veled – mondta zordan Peter. Egy kis bugyuta. – Ne csacsiskodj. a hálózsákban nincs hely rendes veszekedéshez. de ágyba is vittél – mondta Audrey. – Ha-ha – rikoltotta. – Hogy nem? Az első pillantásoddal nemcsak levetkőztettél. biztosan úgy volt – mondta Audrey. Aztán panaszosán és édesen hangzott föl körös-körül a fák árnyékából: – Ha-ha… Ha-ha… Ha-ha.– Értem. tehetetlen szőrpamacs. – Én is így gondoltam – mondta Audrey –. mint jéghegyek a napfényben. – Igazán finom érzés volt. Válaszul egy másik hang szólalt meg. nem vetettem rád semmiféle érzékien buja pillantást. A hosszú csöndet csak a gyönyör kis neszei törték meg. Egy zabálni való kis szőrpamacs. – Tudod. – A hálózsákban jóformán semmihez sincs hely – mondta panaszosán Audrey. – Vagy hogy elfogyasszam a lábbelidet? – Pontosan tudod. hogy a szőnyegre pisiljek? – kérdezte érdeklődéssel Peter. – Ha az éppen kamaszkorúvá érett olasz srácok érzékien buja pillantása. Csönd volt. – Hallod? – kérdezte Peter. nyugtatóan: – Ha-ha. ha az első veszekedésünkre egy hálózsákban kerülne sor – jelentette ki Peter –. hogy mit akarok mondani – mondta Audrey. azt jelenti. – Nem szeretném. mi lesz egy szép napon azokból az imádni való kiskutyákból? – kérdezte Peter. – Én nem szerettem rögtön beléd – közölte önelégülten Peter. – Mi? – Gonosz farkas. Az égbolt végtelenjében a csillagok ragyogtak. – Tudod-e. – A hahagájok nevetnek. Az ombufák sűrűjében egy hang kelt. – Bár kétségtelenül vonzónak találtalak. s a sáfránysárga hold lassan gombafehér lett. – Ha-ha? Lágyan és kérdőn. – Én gonosz farkasom – mondta végül Audrey. – Mutattam én valaha is a jelenlétedben abbéli szándékot. aki utoljára nevet – mondta Peter. – Mindig szerettem volna egy farkast… – ábrándozott Audrey. – Az. amit akkor rám vetettél. – Csodálatosan mozgékonynak – helyeselt Audrey. – Ráadásul olyan farkas. – Soha életemben nem néztem úgy egyetlen nőre sem. ZÁRSZÓ . – Majd én megmutatom neked. mint az első kakaskukorékolás. de nem érdekel. És az nevet legjobban. változó fényében az ombufák szinte mozdulni látszottak. hogy vonzónak találtál. aki meglehetősen mozgékonynak bizonyul meglehetősen korlátozott körülmények között is – mondta Peter. akár az összeesküvők. álmosan. mi ez? – Micsoda? – kérdezte a lány. A szentjánosbogarak zöld fénypöttyökkel világították meg kis világukat. azért is élveztem annyira. hogy oda fog pisilni a szőnyegre. és megrágja a papucsodat. összehajoltak. És jól tudod.

ha a fészke közelébe merészkedik. ám hasznát vesszük a legkisebb támogatásnak is. . amely hosszú. a benne leírtak megtörténtek vagy éppen most történnek meg a világ számos táján. és örömmel fogadjuk tagjaink közé. A közelmúltban fedeztek föl egy igen szép példát. Tagsági díjunk szerény. hogy már régen kipusztult. Ám él ezen a vidéken egy darázs is. elgondolkoznak. amit haladásnak nevezünk. hogy meggondolatlan kapzsiságunk miatt ezek az állatfajok ne merüljenek feledésbe. amely néhány éve történt Új-Zélandon. hogy milyen hasznos munkát végez a darázs. függő kosárkához hasonló fészkekből épít telepeket Dél-Amerikában. Channel Islands szívesen küldünk részletes felvilágosítást.Az érdeklődő olvasóknak szeretném elmondani. amely petéit a fészkelő madarakra rakja. hogy földünk állatvilágát állandóan és könyörtelenül pusztítja az a valami. Számos hahagáj és ombufa lesz hálás világszerte a segítségükért. Ezeknek a növényeknek és állatoknak a nevében folyamodunk önökhöz. hogy az amelafa és az ombufa. s ha elismerik. A kifejlett oropendolák valami módon fölfogják. A légy lárvája azután megeszi a madárfiókákat. hadd mutassak rá. s ezért szabad utat biztosítanak neki a fészkükbe. hogy míg az egyik kezünkkel pusztítunk. A könyv szereplői természetesen kitalált személyek. ahol az élősködő légy nem tenyészik. hogy a természetben ezeknél sokkal bonyolultabb kapcsolatok is vannak. amelyről azt hitték. amit itt a Jersey Wildlife Preservation Trustnál (természetvédelmi trösztnél) végzünk. amely előszeretettel fogyasztja a legyet. Itt megpróbálunk tenyészteni már-már kipusztult állatfajokat. a légy petéjét és lárváját. talán kedvük támad segíteni abban a munkában. hogy segíthessünk földünk élővilágán. Hiszen a segítségük nélkül nem tudnak élni. és el is pusztítja. a másikkal fölfedezhetünk akár valami aprócska dinoszauruszt is valamelyik távoli mocsárban. Ha bárki ír nekem a központi címünkre: Jersey Wildlife Preservation Trust Les Augres Manor Trinity Jersey. akikkel utazásaim során találkoztam. remélem. A hahagáj újrafölfedezéséhez az ötletet olyan esemény adta. akikkel szintén találkoztam. Tehát még ma is van rá remény. A rossz emberek modelljei olyan rossz emberek voltak. s végtére is csupán arra kérünk mindenkit. hogy megtisztítsa fiókáikat. Egy távoli völgyben – ahol szerencsém volt némi időt tölteni – újra megtalálták a takahe vagy notornis nevű madarat. és kiképezni szakembereket a világ minden tájáról az állatok mesterséges tenyésztésére. ugyanakkor ötvözetei olyan embereknek. Ha magukra ismernek. Ha bárki azt hinné. hogy segítsen megóvni mindannyiunk világát. Az oropendola nevű madárról van szó. az oropendola nem tűri a darazsat. az amelalepke és a hahagáj közti kapcsolat túlzott. mert ők nem tudnak szólni magukért. Bizonyos körzetekben él egy légyfajta. mely a madárfiókákon élősködik. hogy habár ez a könyv meglehetősen derűs. Ugyanakkor más körzetekben. Ha a könyvet szórakoztatónak találták. És végül még valamit.