NNCL1704-5C1v1.

0 GERALD DURRELL A HAHAGÁJ

FORDÍTOTTA GÁLVÖLGYI JUDIT A FEDÉLRAJZOT ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓKAT RÉBER LÁSZLÓ KÉSZÍTETTE GERALD DURRELL A HAHAGÁJ EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1987 KÖTETÜNK A KÖVETKEZŐ KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: GERALD DURRELL: THE MOCKERY BIRD WILLIAM COLLINS SONS AND CO. LTD., LONDON, 1981 COPYRIGHT © GERALD DURRELL, 1981 HUNGÁRIÁN TRANSLATION © GÁLVÖLGYI JUDIT, 1987 HU ISSN 0139-4029 VIDÁM KÖNYVEK KIADTA AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ A KIADÁSÉRT AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJA FELEL SZEDTE A NYOMDAIPARI FÉNYSZEDŐ ÜZEM NYOMTA AZ ALFÖLDI NYOMDA A NYOMDAI RENDELÉS TÖRZSSZÁMA: 3221.66-14-2 KÉSZÜLT DEBRECENBEN, 1987-BEN A SOROZATOT BORBÁS MÁRIA SZERKESZTI FELELŐS SZERKESZTŐ: BORBÁS MÁRIA MŰSZAKI SZERKESZTŐ: MACZÓ ZSUZSANNA MŰSZAKI VEZETŐ: MIKLÓSI IMRE KÉSZÜLT 67 000 PÉLDÁNYBAN, 13,8 (A/5) ÍV TERJEDELEMBEN ISBN 963 07 4316 7 38- Ft

ELSŐ FEJEZET ZENKALI ZENGZETEK

A tenger legvégső peremén, azon a képzeletbeli vonalon, ahol az Indiai- meg a Csendes-óceán vizei egymásba olvadnak, ott fekszik Zenkali, ez a zöld és kellemes sziget; olyan távol, hogy azt hinnéd, ez a fold nem befolyásolhatja a külvilágot, s az sem a szigetet. És mégis, Zenkali történetének volt két hónapja, amikor lázba hozta az egész civilizált világot meg a civilizálatlan világ jelentős részét is, mármint újságírók, tévériporterek és hasonlók képében. Mondanom sem kell, hogy a világszínpad hivalkodó elfoglalásáért nagy árat kellett fizetnie, és még ma is (bár a sebek java már begyógyult, a forradások még érzékenyek) könnyen szerezhetsz egy monoklit – vagy még rosszabbat – Carey Anyó Csibéinél, ha megemlíted a dolgot, s az újonnan épült Angol Klub tagjai feltűnően kerülni fogják társaságodat, ha vagy olyan ízléstelen, hogy megemlítsd a hahagájt. Januárban kezdődött. A szigetlakók – mint rendesen – túlzabálták és túlitták magukat a karácsonyi ünnepek alatt, s éppen epegörcsöktől szenvedtek, hála a hazafias gesztusnak, amely arra késztette őket, hogy pulykasültet és karácsonyi pudingot fogyasszanak olyan éghajlaton, ahol negyven fok van árnyékban. A sziget álmodozva pihent a fehérlő napsütésben két vulkánjának, a Timbalunak meg a Matakamának kúpjai között. Egyetlen szigetlakó sem sejtette (hiszen mind a szódabikarbónával volt elfoglalva), hogy a nagy óceánon maga a végzet közeledik feléjük; pusztítóbb lesz a hurrikánnál, elsöprőbb a szökőárnál, s nagyobb fölfordulást okoz a földrengésnél. S annál is veszélyesebb, mivel olyan ártatlan külseje van, mint egy víziszonyban szenvedő pekingi palotakutyácskának. A végzetet a magas, elbűvölő és szőke Peter Foxglove testesítette meg, őfelsége politikai tanácsadójának új munkatársa. Dzsakartába érkezve Peter rémülten állapította meg, hogy a hajó, amelyen Zenkaliba kell utaznia, meghatározhatatlan korú és bizonytalan tengerbiztonságú, átalakított francia halászbárka, melyet egy Arisztotelisz Pappajatokopulosz nevű, gömbölyded és borotválatlan görög üzemeltet igen vidám, de csöppet sem tengerész módjára viselkedő zenkali legénység segítségével, akik láthatólag úgy kezelték az óceánon való átkelés gondolatát ezen a fölöttébb kétes járművön, ahogyan egy csapat kiscserkész indulna tavi kirándulásra egy lyukas csónakban. Mindenki utasításokat kiabált mindenkinek, és természetesen senki sem engedelmeskedett, s az egészet az tette még aggasztóbbá, hogy a derék Androméda III annyira jobbra dőlt, hogy a fedélzetre helyezett golyó vagy egyéb gömbölyű tárgy nyomban a korláthoz gurult, és belepottyant a kikötő mocskos vízébe. Peter halovány krémszínű borjúbőr bőröndjei – melyeket oly nagy gonddal választott ki Assinders és Grope-nál, a trópusi felszereléseket árusító londoni cégnél – nem hatották meg a zenkali legénységet; a bőröndöket barna kezek kapták föl és dobálták ide-oda, végignyúzták őket a korlát és minden más, útjukba akadó kiálló tárgy mentén, hogy végül minden ceremónia nélkül az előfedélzeten szelíden gőzölgő trágyadombra kerüljenek. Peter ekkor értette meg, milyen hátrány, ha valaki nem beszéli a zenkali-angolt. – Hé, te ott – szólított meg határozottnak szánt hangon egy zenkalit, aki kissé értelmesebbnek látszott a többinél –, te vagy a másodkapitány?

A zenkali magas és izmos fiatalember volt kopott nadrágban, foszladozó szalmakalapban, s a nyakában láncként fölfűzött Coca-Cola kupakokat viselt. Rendkívül udvarias mozdulattal levette és a melléhez szorította kalapját, s közben hatalmas és jóindulatú mosolyban villantotta elő pompás fogait. – Te vagy a másodkapitány? – ismételte Peter. – Ulam? – kérdezte a fiú, aki arra is képes volt, hogy mosolygás közben aggodalmasan ráncolja a homlokát. – Te vagy ennek a hajónak a másodkapitánya? – kérdezte Peter harmadszor is, nagyon lassan és érthetően. – Hajó! – ragyogott a fiú. – Igen, ulam. – Te vagy a másodkapitány? – Igen, ulam… hajó – ütött a kalapjára a fiú. Peter arcán és hátán csörgött az izzadság. Szép fehér vászonnadrágja immár piszkosszürke volt, s az éle – ami két órája, amikor fölvette, még kifogástalan volt – nyomtalanul eltűnt. Olyan gyűrötten és mocskosán lógott rajta a nadrág, mintha egy álmatlanságban szenvedő dinoszaurusz éjszakázott volna benne. Peter nagyon szeretett volna már eltűnni a napról, száraz ruhát venni, és meginni egy pohár jéghideg italt. – Mi a neved? – próbálkozott egy másik vonalon. – Andloméda Hálom – vágta rá a fiú habozás nélkül. – Androméda? De hát az női név… ó, értem már, azt akarod mondani, hogy a hajó neve Androméda? – Igen, ulam, hajó – mondta boldogan a fiú, s ezzel a kör bezárult. Peter megtörölte az arcát és nyakát lucskos zsebkendőjével, és újra próbálkozott. – Én utas – mondta magára mutatva, és teljesen hülyének érezte magát. – Én akarni kabin… én akarni kézipoggyász kabinba… én akarni hideg ital… én utas, érted? – Én Andloméda Hálom – ismételte a fiú, akit nyilván aggasztott, hogy Peter netán nem értette meg ezt a fontos tényt. Ám mielőtt még Peter a Mindenhatóhoz fohászkodhatott volna, hogy sújtsa agyon a fiút, hirtelen a kapitány bukkant fel, és olyan tömény fokhagymaszagot árasztott, hogy elnyomta a kopra, a guanó meg a hat, föltűnően vonakodó tehén szagát is, amelyeket a zenkali legénység hangos és dallamos kiáltásokkal a fedélzetre próbált terelni. – Uram – mondta a kapitány olyan zengő és mély hangon, mintha a gépházból jönne a hangja –, én vagyok a kapitány, Arisztotelisz Pappajatokopulosz. Vagyok az ön szolgálatodra. Engem hívnak embereksz Pappasz kapitánynak, mert igen nehezükre esik rosszul ejteni a nevemetsz. – Rosszul ejteni a nevét? – kérdezte Peter, mert azt hitte, nem jól hallott. – Igen, uram – mondta a kapitány –, mindig bajuk van, mert rosszul ejtik a nevemetsz. Peter úgy vélte, hogy a kapitánnyal éppen olyan ígéretes lesz beszélgetnie, mint az imént a másodkapitánnyal. – Örülök, hogy megismerhetem, kapitány – mondta. – A nevem… – Beagle, Chihuahua, Dingó, Husky, Molossus – vágott közbe töprengő képpel a kapitány –, Labrador Ret-riever, Jagdterrier, Ovcsarka, Foxi! – Tessék?! – hüledezett Peter. – Nem légysz mérges, Mr. Foxi – mondta a kapitány –, hogy mnemotechnikával jegyeztem meg a nevedetsz… ez görög szokás, értesz… mnemotechnika. – De az én nevem nem Foxi – mondta döbbenten Peter.

ők megmutatsz az ön kabinsz… legjobb kabinsz a hajón… legjobb kabinsz az új tanácsadói munka-társnaksz. Aranyeső. és egy teve sem hullhatsz a porba anélkül. Ön bármit akarsz Zenkalin. Félő volt. Tubarózsa. ha megmutatná a kabinomat. és most csupán azt szeretném megtudni. Akár az Úrnak. Kitűnő módszersz. tekintélyt parancsoló hangon. Kalaki majd megmutatsz az ön kabinsz… és mindent elintéz… ön nem aggódsz semmi. Dália.– Nem? – tágult kerekre a kapitány szeme. hátravetette a fejét. festék. azt a nagyobb utasszállító hajót. fekete szemét. – Fukszia-Foxglove – mondta mély. hogy ki vagyok? – csodálkozott Peter. és behunyta a szemét. Én ismersz mindentsz és mindenkitsz. fogták a csomagokat. s húsos ajkai közül elővillant a szájában megbúvó aranybánya. – Begónia. – Akkor talán Puli. amely havonta egyszer köt ki Zenkalin. az én szememsz ott vagy mindenütt. A kapitány harsogva nevetett. s a fiú. ha odavinnék a holmimat. – Foxglove… Foxglove? – Pappasz kapitány hitetlenkedve nézett rá. és eltűntek velük a hajó gyomrában. he? – Kitűnő – mondta szívélyesen Peter –.és – ki tudja. – Azt hol tenyésztik? – Nem tenyésztik… angolul ez… egy virág neve… fukszia – magyarázta Peter. Réti Boglárka. – Ha megkérdezhetem… – kezdte volna Peter. . hogy egyáltalában elfogadta ezt a megbízatást. Aztán a kapitány pufók keze gyöngéden meglökte. – Ön követsz őket. amikor a nagybátyja a tudomására hozta a hírt. kék szeme a monoklija mögül egyetlen élő rokonára –. csak szólsz nekemsz. és ha kérnék egy pohár hideg italt? – Persze. Vaskos ujját himlőhelyes orrára téve csillogó. és nem óhajtom. Törökszegfű. s életében először érezte meg nem felelőnek a nevét. – Virág… olyan virág. – Most már mindig emlékezni fogok az ön nevedresz – mondta diadalmasan –. Kinyitotta apró. Nyomban hívta két társát. persze – mondta a kapitány –. miért – pármaiibolya-szaga volt. hogy ott bármiféle bajba kerülj. Peter kezdte már bánni azt is. Föltehetőleg zenkali-angolul utasításokat adott. édesz úr – mondta a kapitány dagályosan –. melynek intenzív doh-. s ő máris lefelé botorkált a mocskos lépcsőn a kis hajó zajos gyomrába. Az Androméda III fedélzetén megtett háromnapos út során Peter többször is keserűen megbánta. Napraforgó. Tulipán. Pipacs. – Én tudsz mindensz. impozáns botanikai ismeretekről téve tanúbizonyságot. he? Vagy Xoloizcuintle? – Nem – mondta határozottan Peter –. föltehetőleg meg is értette. S miközben az Androméda III imbolyogva zötykölődött az óceánon. hogy akár örökké ott maradhat a korlátnak dőlve. Rózsa. Fukszia-Foxglove. – Nagyon köszönöm – mondta Peter. ami Zenkalin történsz. – Olyan – bólintott Peter. Harangvirág – folytatta a kapitány. aki föltehetőleg a másodkapitány volt. nem Xoloizcuintle. – Zenkalira küldünk – nézett Sir Osbert hideg. A kapitány a korlátnak támaszkodott. mennyire hízelgett neki. Koporsószerű priccsén fekve az eszébe jutott. hogy valaki megmondasz nekemsz. A nevem Foxglove. hogy nem várta meg az India császárnőjé-t. he? Görög módszersz… pompász… a legjobb. s Peterre kacsintott. mindig lesz ő emlékezetembensz. nem okozna-e különösebb gondot. – Fukszia-Foxglove. amilyen a kertbensz? – kérdezte a kapitány. apró szemére mutatott. Fukszia-Foxglove. – Bougainvillea. – Maga tudja.

bácsikám – mondta Peter –. Aztán hatalomra jutott ez az átkozott munkáspárti kormány. hogy mi történik. még féken tudtuk tartani. bácsikám. Tudod-e. Repülőteret akarnak építeni meg egy lyukat robbantani a korallzátonyba. Peter nem szólt semmit. De azért ők csak mondják a magukét. elég rendes fickó. de egy csomó hőzöngő állatbarát megakadályozta. Ausztráliában. – Zenkalin a helyzet… öö… khm… nehéz – vallotta be Sir Osbert. hanem hogy segíts annak az ütődött Oliphant-nek. a vezérkarnál rájöttek. – A doktor azt mondja. mint egy tébolyodott utazási ügynök. Eredetileg Aldabrát akarták megszerezni erre a célra. Odakint havazott. melyért a Foxglove család minden tagja vérét ontotta. s a hó csipkefüggönye mögött London zúgott és zörömbölt. – A birodalmat. Az egyik barátja. mélyeket lélegzett. hogy az. Járkálni kezdett az irodájában. tudod. s tálcán kínálják a birodalom darabjait olyan embereknek. – Azt hittem. amit akar. szakszervezeti aktivistákat meg kimosakodott parasztokat. Hugó Charteris egy hónapot töltött Zenkalin. hogy finoman fogalmazzak. a trafalgari csatában is ott volt egy Foxglove… Waterloonál is ott volt egy Foxglove. de biztosítlak. az életét adta – folytatta Sir Osbert. Tamalavala császár kapja meg. Én meg azt mondom neki: „Hogyne izgatnám magam. mint… mint egy rakás ócska ruhát. hogy császár – mondta Peter. s ha kellett. A világ megbolondult… képzeld csak el: a brit hadsereg nem kaphatja meg. mikor a kormány apránként elvesztegeti a birodalmat?” Egy pillanatra elhallgatott. hogy pontosabb legyek. akik még most is megeszik a nagymamájukat! Sir Osbert leült az íróasztalához. modern eszméid szerint talán ez nem fontos. Nagyképű alak. hogy önkormányzatot adunk ezeknek az embereknek. – Mint tudod. Nem osztotta Sir Osbert felfogását. Az ember szívrohamot kap. – A te léha. ne izgassam föl magam… a vén ketyegő miatt. – Pojáca – vágta rá Sir Osbert. a hatalmat az a nevetséges uralkodójuk. és zsebkendőjével megtörölte az arcát. amint ott mászkálnak a Whitehallban az iskolázatlan beszédükkel. – Haladó meg ilyesmi. Amíg mi uralkodtunk Zenkalin. – Agincourt-nál ott volt egy Foxglove. önkormányzatot ígértünk nekik… azaz. III. de ne izgasd föl magadat. hogy Zenkalinak katonai jelentősége van. néhány nyomorult . hogy torpedóromboló állomásozhasson az öbölben. az a dolog legkényesebb része. ha elnézi ezeket a tehetségtelen fűszeressegédeket. ha egy kannibált Etonba küldenek. Nevetséges: az egész sziget csak egy légypiszok a térképen. az kétszer olyan nagyképű. – Tökéletes példája annak. Ehhez azonban néhány völgyet el kell árasztani. – Nem nyaralni küldünk – mondta fagyosan Sir Osbert –. hogy mihelyt elhatároztuk. a birodalom megalapozásánál mindig ott volt egy-egy Foxglove? – Igen. ahhoz képest. És ha egy bennszülött nagyképű. de most… de most… Ébenfa vonalzót vett föl az íróasztaláról. Most nem akarta elpuskázni a zenkali kiküldetést. hát ez nagyszerű – mondta lelkesen Peter.– Jó ég. s tehetetlen dühében csapkodni kezdte vele a tenyerét. s ez már nem egy nézeteltérést okozott kettejük között. s elkezdte szétosztogatni a birodalmat. s hazatérve úgy áradozott a sziget bájairól. hogy az angol történelem minden fontos eseményénél. – Nos – folytatta immár kissé nyugodtabban –. és vízi erőművet építeni. mondom. Új-Zélandon nyüzsögtek a Foxglove-ok… India tele volt velük… az északnyugati határt szinte kizárólag Foxglove-ok védelmezték… Afrikában csak úgy hemzsegtek.

Az ég búzavirágkék volt. hogy azt csikarhat ki belőlünk. Hogy a brit kormányt zsarolni lehessen egy tucat teknősbékával! – És Zenkali számára jó dolog lenne a repülőtér? – kérdezte Peter. tudod. emlékezz a szavamra. és elfordította a tekintetét. – Csupán annyit akarok. Így hát Peter a nyílt tengeren hajózott Zenkali felé. A császár még nem adta a beleegyezését. s atyai tekintettel nézte Petert. amikor megrendezi számára a tengeri temetést. s ha bármiféle kellemetlenséget tapasztalsz. Aztán a vízi erőmű… ami munkaalkalmakat teremt. Másnap reggel arra ébredt. – Nem adja olcsón magát. ha lehet. kérdem én? Talán segítettek nekünk a teknősbékák a Somme-nál? Vagy a normandiai partraszállásnál? Segítettek Trafalgarnál vagy Jütlandon? Én mondom neked. A kapitány harsogott valamit. – Szóval – mondta végül –. köszönöm – borzongott meg Peter a kapitány tányérjára pillantva. – Nos. én mondom. Egyszóval a helyzet kényes és kiélezett. szép szál fiatalemberek. amire a tengerészek meg a pilóták pénzt szoktak költeni. jelentsd nekem. akik a pénzüket emléktárgyakra költik meg… khm… khm… nos. a hajó fara fölött pedig két albatrosz lebegett szinte mozdulatlanul követve a hajót. hogy reggeli után nézzen. Olyan gyönyörű. jól aludtsz? – Igen. aki Rugbyben végzett. – Jó reggelt. – Hát persze. s a hajó tükörsima. hogy tartsd nyitva a szemedet meg a füledet. – És most mi lesz? – kérdezte izgatottan Peter. – Csak egy kis kávét meg pirítóst kérnék. nem reggelizem – mondta gyorsan Peter. – Ő igazán gyönyörű. Éppen erre van szükségük… egy csomó tengerész meg pilóta. Ám a helyzet kényes. pompász – mondta a kapitány –. jó reggelt – kiáltotta joviálisán. mintha láthatatlan kötél húzná őket. – Pompász. s mohón habzsolta hatalmas adag és rendkívül zsíros szalonnás-kolbászos rántottáját babbal és némi pirítóssal. s komoran töprengett. Peter immár sokkal jobban érezte magát jókedvre hangolta a szép idő is. Tudja jól. s a kávé meg a pirítós megjelent. most ön kérsz finom reggelitsz. az embereknek manapság nincs arányérzéke. amit csak akar: néhány nyavalyás csúszómászó miatt. he? Sok szalonnás tojástsz. folynak a tárgyalások. hogy ostobaságot csinálj. A kapitány a szájában megbúvó aranybányában bányászott egy széthasított gyufaszállal. Úgy tudom. ami kijöhetett volna. nyugtalan álomba merült. Egyszerűen nem lehetsz elég óvatos ezekkel a bennszülöttekkel. – Köszönöm. ő megfőzöl mindentsz. Pappasz kapitány már befészkelte magát az egyik sarokba. ilyesmire tanítják őket Etonban – mondta Sir Osbert. szép sziget. Nagyszerű lenne a sziget számára. a hajó orra előtt repülőhalak kis csoportja ugrándozott. de a császár ravasz fekete ördög. Ám minthogy már semmi sem maradt a gyomrában. hallod? – Hallom – mondta engedelmesen Peter. Lord Hammer… Ham-mersteins és Gallop… érdekeltek a gátépítésben meg a többiben… persze versenytárgyalást kell kiírni. hogy a vihar kitombolta magát. no de az csak formalitás. hogy majdnem . ön sose voltálsz Zenkalin? – Nem. én mondom. nagyon-nagyon gyönyörű. ezért nem akarom.teknősbéka miatt! Mi jöhet ezután. igaz? Átkozottul jó szakácsom van a hajón. tele szájjal –. azúrkék tengeren siklik. soha. bármit beszél is az az agyalágyult Oliphant. így a parányi szalonba ment. vajon meggyászolja-e majd Pappasz kapitány. S az ügy nagy neveket érint.

Nem. A legnagyobb gazembersz Zenkalin. Mr. hogy a kapitány valaha is megjegyezze a nevét. A fanguák nem szeretsz ginkákatsz. Csaszi csinálsz belőle minisztersz. az még nem csalás – töprengett Peter. mindenki hívsz őt Csaszinak. A fanguák a nagy törzs. Mindenki gyűlölsz őt. Ő hívsz magát Csaszinak. – Önrendelkezész… önrendelkezész? – bömbölte a kapitány. – És mi a csalás? – kérdezte Peter. – A repülőtérhez több áramra lesz szükségsz. mert ő becsapsz saját anyjátsz is. he? És mit ön gondolsz. az a fekete gazember Ludzsa csinálsz nagy csalász. Ö fejlesztésügyi minisztersz. amikor beszélni kezdteksz repülőtérrőlsz. – Becenév? – Talán az is – mondta elbizonytalanodva a kapitány –. Az is mindig lerobbansz. . Amikor Zenkali kapsz önrendelkezész. – De ha övé a völgy. a fanguák meg a ginkák. – Ó. ezért gátatsz építsz a Matakamán… aki egy vulkánsz. Zenkalin két törzseksz élsz. Ez egy… hogy is mondasz… cecenév. – Nagy csalász – mondta Pappasz kapitány az igaz görög enyhe irigységével a hangjában –. Zenkalin egy emberneksz van demokrácia. Ön tudsz. értesz? A ginka törzs nagyon kicsi… talán öthatezer embersz. Csaszi a fanguák császára. – Az nem lesz önrendelkezész a zenkaliknaksz. a ginkák nem szeretsz fan-guákatsz. nem. – Múlt évbensz völgy még nem volt Ludzsáé – mondta a kapitány –. mint egy görög szigetsz. No persze azért nem olyan. Nem civilizáltak. s azon tűnődött. immár teljesen lemondva arról. he? A fanguák a nagyobbik törzs… talán ötvenezer embersz. Zenka-lin csak egy kis generátorsz van. nemsokára önrendelkezési jogot kapnak. igen. és oda építik a gátat. Most már kell völgysz. – De miért ő a fejlesztésügyi miniszter. értesz? – Igen – mondta Peter.olyan. Nincs hozzá hasonló. Mr. értesz? Rendesek. Foxi. értesz? Csaszi nagyon-nagyon okos embersz. – Tud valamit a repülőtérről is? – kérdezte óvatosan Peter. van parlamentsz. Gáttal ők elzársz völgyetsz. csak akkor vette meg. – Úgy értem. de nagyon primitívek. – Igen. Hát fejlesztésügyi minisztersz így csalsz. Foxi – folytatta Pappasz kapitány –. aki még sohasem hallotta ezt a szót. hát ők uralsz Zenkalit. amit Csaszi mondsz. és Ludzsa fogsz eladja nagyon drágán a kormánynaksz. értesz? – Hát nincs parlamentjük… olyan törvényhozó testületük. kié a völgy? Ludzsáé. Ö akarsz uralkodni mindenkin mindenkor. – Csaszi a császár – felelte a kapitány. mint Ábrahám Lincoln. – Úgy tudom. A kapitány ragyogott. nem gorombaszág. mint Görögország… nem. Még a saját anyja is gyűlölsz őt. az csak Csaszinak lesz önrendelkezész. vajon hogy tetszene ez a beszéd a zenkaliknak függetlenségük előestéjén. – Ez csöppet sem demokratikus. – És maga egyszerűen Csaszinak nevezi? Ez nem… nos… nem felségsértés? – Micsoda? – kérdezte a kapitány. ön-rendelkezész lesz Csaszi. mint a görögök. – Csaszi? Mi az a csaszi? – kérdezte Peter. mint egy aranyfényű reflektor. ha gazember? – Nem tudomsz. A főnöküksz Govsza Manalovoba. he? Szóval több áramsz kell nekik. elég csak a városnaksz. de parlamentsz csinálsz. amelyben valamennyien képviselve vannak? – kérdezte Peter. nem… teli van négerekkelsz. elámulva Peter tudatlanságán. Csaszinaksz. nem gorombaság Csaszinak hívni? – Nem.

Zenkáli – így szólt Bak értékelése – a legbájosabb. értesz? Nem is sejtette. ők szórakozol sok lánnyalsz. legütődöttebb. hogy miért volt ilyen óvatos. meg kell vallanom. Pénzt völgyértsz és gátértsz. csupán a fölöttébb pompázatos egyenruhát és sisakot viselő tűzoltókat bámulták.– Most már értem – mondta elgondolkozva Peter. Ludzsa kapsz sok-sok pénztsz attól a nagy cégtőlsz Angliában. félelmét már a Bevezetés első mondata eloszlatta. – Nos – nyújtózkodott ásítva a kapitány –. és szép lassan leégett. Rövidesen kiderült. – Elvégre az a fickó fejlesztésügyi miniszter. – Ha Zenkalin lesz repülőtér meg brit flotta meg légierő. mintha megkérdezel sok cégetsz. kell kérni árakatsz különböző cégektőlsz. én hozol sok wurlitzersz a tengerészekneksz. megpróbálván elhitetni – nem sok sikerrel –. Peter pedig fölballagott a fedélzetre. én most mész a hídra. Én tudsz. Minden tengerész mész oda inni meg szép lányokértsz. hogy egy repülőtérben ennyi üzleti lehetőség van. akkor legföljebb a tulajdon bankbetétjét fejleszti. értesz? – Versenytárgyalásra gondol? – Olyasmire. aztán Ludzsa fogsz mondani. Ludzsa majd úgy csinálsz. . – Carey Anyó Csibéinek? – álmélkodott Peter. én hozol mindenféle konzervetsz. Nem holmi vallási vagy politikai okból gyűltek össze. – Nincs értelme szólni Csaszinaksz. Nem legolcsóbb. Én veszel nagyon-nagyon olcsón ötven wurlitzersz Dzsakartában. én hozol Dzsakartábólsz. téglasz. he? De Ludzsa már odaígérte munkátsz egy cégneksz. – Ugyan! – piszkálta unottan a fogát a kapitány. – Jó dologsz lesz neketnsz – mondta a kapitány. sok-sok tengerész meg pilóta mész Carey Anyó Csibéihez. hogy ennyiféle hóbortosságot ilyen apró helyen összezsúfolva még nem tapasztaltam. A kapitány távozott. legostobább és legpompásabb sziget. én hozol sok penicillinsz a doktornaksz. Aztán majd iszunk egyet ebédsz előtt. és elnyújtózott a napon. he? – Köszönöm – mondta Peter –. legbosszantóbb. Akkor a kormány választasz legolcsóbb cégetsz. Olvasni kezdte azt a könyvet. közölte Peter. mindenfélétsz az építkezéshez. Bár egész életemet ütődött szigetek gyűjtésével töltöttem. hogy ez a cégsz a legolcsóbb. s a címe így hangzott: ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára. – De ha minderre bizonyítékuk van. a második csalász. Piszok csaló gazembersz. Elég elmondanom talán. talált egy roskatag nyugágyat. akik éppen megpróbálták eloltani (meglehetősen kapkodva) tűzoltókocsijukat. A repülőtér nekemsz jó üzlet. és fölemelte egyik pufók ujját –. – Én hozol cementsz. és ők hallgatsz az én wurlitzereimetsz. és gyászos képpel bámult Peterre. A kapitány hátradőlt. Ha ők csinálsz gátsz. miért nem szól valaki Csaszinak? – kérdezte Peter. melyet valaha is szerencsém volt meglátogatni. nagy örömömre fog szolgálni. nem? Ő ott van Zenkali kikötőjébensz. Én eladsz Carey Anyó Csibéineksz. Ha Peter netán közönséges útikönyvre számított. A magánkiadású kötetet finom rizspapírra nyomták Singapore-ban. amely titokzatos módon lángra lobbant. Én barátomsz Dzsakartában mondasz nekemsz. mondta Peter. – Kik azok? – Ő egy bár… hogy mondasz Angliában… kocsma. melyet éppen indulás előtt sikerült beszereznie Angliában. hogy Zenkalira érkezésemkor a főváros szinte teljes lakosságát a főtéren találtam. Talán Csaszi is kapsz pénztsz Ludzsátólsz. A szerző szerényen meghúzódott a „Bak” álnév mögött. – És jó dolog lesz a repülőtér Zenkali számára? – tudakolta Peter. s ha ez így van. értesz? Érti. – Nos – Pappasz kapitány kacsintott. hogy ő bezzeg nem volna képes semmiféle csalafintaságra. ők iszol sok sörtsz.

hogy ők is fölismerték a táj biológiai jellegű elrendezését. amiből haszna származott volna a bennszülötteknek. mert a zenkalik szívesebben élnek a borneói hosszú házakra emlékeztető. s a kráterében jókora krátertó rejlik. a minisztériumoknak és a parlamentnek adnak otthont. Az őket követő portugálok (1464) nem voltak ennyire költői lelkek. Zenkali szigete a Baktérítőn fekszik. Szerencséjére kívül esik a ciklonok és hurrikánok övezetén. hogy megünnepeljék a királynő hivatalos születésnapját. Ma a sziget az eredeti tulajdonosai által adományozott nevet viseli. amivel uraik eme különös ceremóniát megülték. A szájával lefelé forduló nagy C betűre emlékeztető sziget topográfiai nevezetessége a két kialudt vulkán. vagy amelafából készült. és sok gondolatébresztő eseménnyel szolgált. melyek hamarosan romba dőltek. Ilyen bevezető után az útikönyv meglehetősen újszerű lehet. s ez Zenkali. . nem hagynak mást hátra – hiszen így megy ez rendesen –. A bor szinte ihatatlan. A hollandok emlékét őrzik azok a remek és tartós épületek. állítólag katasztrofális hatással van a látásra meg a szexuális teljesítőképességre. mint tartós zavart. amely nem tud írni. A szigeten van két nagyon csinos holland ültetvényesház is. keresztben az Indiai. a franciák vették át a hatalmat.és a Csendes-óceán merőben önkényes határvonalán. de általában a forró évszak januártól júniusig tart. a másik a többi hónapokban. Az 1610-es hódítást végrehajtó hollandok nem sok fantáziáról tettek tanúbizonyságot. legnagyobb szélessége huszonöt mérföld. remek pálmalevél kunyhóikban (ahogyan évszázadokon át tették). a Timbalu és a Matakama. így a körzet többi szigetéhez képest békés életet élvezhet. ezért csupán a „Két Kebel Szigeté”-nek hívták. s a sziget valóban az is. Amikor a hollandok 1700-ban elhagyták a szigetet. hogy Kellemes Sziget. Végül a britek hódították el a szigetet a franciáktól (1818). A sziget száz mérföld hosszú. szélességi fokon. A portugálok két parti erődítményt hagytak hátra. a császárnak. Az arabok elterjesztették a golyós számológépet. mivel nekik nincs ilyen ünnepük. Ezek a széljárástól függően egybeolvadnak. s a múltban igazán ártatlan örömöt szerzett nekik az az ünnepélyesség. a kiemelkedő csúcsok arra késztették az arabokat (akik elsőként fedezték föl a szigetet 1224-ben). amikor „Hausfrau Klinglé”-nek keresztelték a szigetet. s ha kellő mennyiségben fogyasztják. s bár a sziget soha többé nem érte el a tűzoltókocsi-tűzvész magaslatát. melyek ma a kormánynak. mely ugyancsak kétes értékű ajándék volt az olyan nép számára. melyek közül az utóbbi a nagyobb. valamint számtalan receptet hagytak hátra a helyi fauna ízletes elkészítésére. igen csinos deszkaházaikban. így hát Isle de Poitrine-nak nevezték új birtokukat. olvasni és ötnél tovább számolni. Mindazonáltal ez arra vall. A franciák építették a viszonylag tartós és tűrhető dokkokat. hogy amikor az angolok majd végleg távoznak. sok meglepő tapasztalatot nyújtott az emberi természetet illetően. Tekintettel a nagy fölfedezések első korszakában a tengerészekre oly jellemző szexuális kiéhezettségre. a krikett fanatikus tiszteletét meg elpusztíthatatlan elszántságot a zenkalikban. hogy Zenkalit a „Hurikebiek Szigeté”-nek nevezzék. Ezután a szerző a sziget különféle hódítóiról írt. A szigetet elfoglaló idegen hódítók egymást követő hullámai jóformán semmit sem hagytak hátra. hogy aligha jobbíthatnak az emlős elnevezésen. gondolta Peter. mely annyit tesz. igen tömören és maró gúnnyal.Azóta több mint húsz éve élek Zenkalin. megtanították továbbá a bennszülötteket bort készíteni az egyik helyi szilvafajtából (ezt hívják ma Zenkali Nektárnak). ám távozásuk előtt kulináris tevékenységükkel szinte teljesen kipusztították a helyi faunát. Ezeknek az épületeknek természetesen csak az európai lakosok veszik hasznát. akik föltehetően úgy vélték. hosszúsági és a 20. és átkeresztelték Istenhozta Szigetre. a 11. Attól tartok. Nagyjából két évszaka van: a forró meg a nagyon forró.

hogy a szigeten csak az ő népüknek van igazi istene. Zenkalit végtére nyilván nem kerülték el a misszionáriusok. A sok-sok unalmas és érthetetlen ünnep közül miért éppen a királynő hivatalos születésnapját kell a szerencsétlen zenkalikra erőltetni? A szabadosságra több alkalmat adó tevékenységi formákat a misszionáriusok alighanem kiirtották. Az úgynevezett pogányoknak mindig az volt a balsorsa. – Ah. hogy éppen úgy viselkedjenek. – Khm… köszönöm – mondta Peter. Peter fölütötte a könyvben a vallásról szóló részt. disznók és hasonlók formájában. s számos ginka és fangua hős végezte életét ízletesen fűszerezve az ellensége tányérján. Foxi – mondta a kapitány. őshonos madarat imádott. A delfin ugyan emlős. hogy nagy hatást gyakoroltak volna a sziget életére. a másik hordozható bárt. a delfin alakban megszemélyesített halistent imádták. Mr. bárhogy tiltakoztak is afanguák. igen hamar fölfedezték. kártékony kísérőket visznek magukkal kutyák. Ám ezúttal (ha szabad így fogalmaznom) a misszionáriusok Isten ajándékai voltak afanguák számára. Amikor európai népek kis szigeteket hódítanak meg. hogy a zenkalik inkább terhet. mint ők. hogy magukkal vitték a legszebbfiúkat és lányokat) nem mondható. amit durván „hahagáj”-nak fordíthatnánk. de a zenkalikat nem engedték be a templomokba. A portugálok építettek néhány templomot. A hollandok további templomokat építettek. a ginkák annyi borsot törtek afanguák orra alá. he? Akár a Queen Elizabeth-en. mint hasznot jelentenének Mohamednek. Ez ellen a zenkaliknak nem volt semmi kifogásuk. Az arabok nyilván úgy vélték. miért követelik olyan elszántan más fajtáktól. a Második Eljövetel Egyházához csatlakozott. keveset. semhogy túlsókat törődtek volna a bennszülöttek halhatatlan lelkével. melyet ők Tio-Namalának neveztek. s melyet a franciák átkereszteltek „l’ Oiseau Moquerie” névre. így a törzsnek egy időre le kellett mondania mindenféle vallásos tevékenységről. s azzal dicsekedtek. és súlyos tömegét óvatosan leeresztette a nyugágyba. Afangua törzs-a franciák bejövetele előtt – egy különös. ne röstelkedsz. hogy a hahagáj húsa fölöttébb ízletes.Peter eltűnődött – életében immár nem először –. ha szabad kérnem… nem! nem!… kapitány! Azt mondtam. kecskék. Ebben az időben a ginkák Tambakát. . Minthogy azonban a franciák katolikusok voltak – s így igen türelmetlenek a mások hitével szemben –. – Most iszol egyet ebédsz előtt. meglehetősen bőséges italválasztékkal. s nyomban látta. – Számomra még egy parányit korán van… de elfogadnék egy kevés konyakot szódával. de más vallások szemet hunytak ennél nagyobb baklövések fölött is. miközben misszionáriusaik a helyi lakosságot zaklatják. amennyi csak egy kisebbségtől telik. Az egyik nyugágyat hozott. hogy az európaiak vajon miért nem tudnak senkit sem békén hagyni. patkányok. így hát jelen könyv írásakor afanguák durván katolikusokra és anglikánokra oszthatók. A britek változást hoztak. Amióta a hahagáj kipusztult. macskák. hogy hódítóik a vallásos hiedelmeikkel zaklatták és rémisztgették őket. s mire a britek kiűzték őket a szigetről. Ám a misszionáriusok lehetővé tették afanguák számára. így hát (azon kívül. míg néhány bátor lélek egy fura amerikai szektához. hogy keblükre öleljék a kereszténységet. Zenkali esetében a hódítók – szerencsére – sokkal jobban el voltak foglalva háborúzással meg a föld kizsákmányolásával. s így magasabb rendűnek tartsák magukat a ginkáknál. Ekkor Pappasz kapitány jelent meg a fedélzeten két zenkali matrózzal. hogy a szerző azonos véleményen van vele: nem tanácsos a misszionáriusokat szabadjára engedni idegenben. az utolsó példányig fölfalták a hahagájokat. he? Ön mit iszol? Nekemsz van mindensz. melyek néha teljesen kipusztítják a helyi faunát. Ez a dőre dicsekvés természetesen számos kellemetlen incidenshez vezetett.

– Petert kissé megrendítette ez a baráti ajánlat. Amit csak ön akarsz. – No és a vulkánok? – kérdezte Peter. pepita utódai közt. Ha ön akarsz. engemsz senki sem nevezel gazemberneksz. he? Nagy mellűt. – Senki sem mászol vulkánokatsz. Nagyon-nagyon fárasztó – a kapitány még az ötlettől is fölháborodott. whisky a tü-dőneksz. Én ismersz mindenkitsz. így megúszta. mint a könyvekbensz. fiatal zenkali lány. de aznap nem voltak cápáksz. –…és én mondasz neki. – Majd meglátjuk. te figyelsz rám. ön tudsz… gyönyörű fiatal lányoksz csábításánaksz… pezsgőt iszol a csípőjükből. jó embereksz. fiatal zenkali lánytsz… jó lánytsz. he? – Köszönöm. a hegymászás… az egyik hobbim. hogy néha részt kell vennie a társalgásban. – Nagyon forró. – Érdemes megmászni őket? – Mászni? – ráncolta meghökkenten a homlokát Pappasz kapitány. a csillámló hullámok vakították. barrakuda. eleresztette magát. – Konyak a gyomornaksz. – Talán a cipőjükből? – Abból is – egyezett bele a kapitány. sok vadkecske. – Én mindentsz el tudsz intézni Zenkalin. mosol önre. – Szép. A meleg levegő és a meleg napsütés elálmosította Petert. hogy igazán vágyom egy szép zenkali lányra. Hátradőlt a nyugágyban. – A csábításnaksz – ráncolta a homlokát a kapitány –. hallasz? És megfogtamsz. én elintézel. hogy sok tej legyen a bébikneksz. – Milyen kár – mondta Peter. – . vajon huszonnégy óra alatt beszerezhet-e az ember egy jó kis májzsugorodást. Ön csak horgászol és vadászol. jó hely. csirkefogó. hogy a kapitány még mindig beszél. mintha már látná is sivalkodó. és mindenki ismersz engemsz. – Én ismersz sok jó fiatal zenkali lánytsz… némelyik nagyon csinos… némelyik még szűz is. takarítsz önre. Bizony. – Önre meg az új munkájára! Némán ittak. ön szeretni fogsz Zenkalit – dőlt hátra nyikorgó nyugágyában a kapitány –. Szeretném tudni. és ő megfőzöl halakatsz és vadakatsz. jó klíma. én szerzel jó családbólsz való. még kardhalsz is. sok szarvas. nem rosszat. s Peter azon tűnődött. Hiszen még oda sem értónk. – Mit mászni? – Tudja. tudja.– A konyak nagyon jó a gyomornaksz – jelentette ki a kapitány. – Minek jó a pezsgő? – kérdezte meghökkenve Peter. bor az agynaksz és pezsgő a csábításnaksz. mint a cselló mély húrjai. horgászhatsz és vadászhatsz egész évbensz. – Azt hiszem. he? Aztán ön csinálsz sok-sok gyereketsz? – mosolygott Peterre atyaian a kapitány. és csordultig töltötte poharát. he? Ő főzöl önre. Ön fogsz egy szép zenkali lánytsz. érdemes-e megmászni a vulkánokat. csinos. Nem szabad elhamarkodni. Szeretsz vadászni. Vagy húsz perc múlva arra riadt föl. he? Zenkalin sok horgászás… cápa. A kapitány hangja megnyugtatóan zengett. – Majd én mindentsz elintézel – mondta rendíthetetlen önbizalommal a kapitány. és csukott szemmel hallgatta új barátját. he? – Nem vagyok biztos benne. úgy érezve. amelyben legalább ötujjnyi konyak meg egy teáskanálnyi szóda volt. Gyakran töltöm a szabadságomat hegymászással Skóciában és Walesben. he? Sok vadmalac. A napfénytől és konyaktól átitatott Peter elaludt. és bedobtamsz a tengerbe… fél mérföldetsz kellett úsznia a partig – mondta elégedetten a kapitány –. – Engemsz senki sem nevezel gazemberneksz – zárta le a témát a kapitány. Ön szeretsz horgászni. ahogy én mondsz. miközben átnyújtotta Peternek a poharat.

sárgabarackforma nap épp csak érintette a látóhatárt. kormányos és csapos. ahová a kapitány elől menekülhetett. Ilyen esztelen pusztítás mellett nem csoda. ahol afauna jobbára háborítatlanul fejlődhetett. Ennek legfőbb oka a sziget rendkívül gazdag faunája volt. mint elevennek érezte magát. Hogy ez nem túlzás. s úgy vitték magukkal eleven elemózsiaként az óriás teknősöket. amikor felébredt nyugtalan álmából. ahogyan a modern hajók a konzervsonkát. A zenkali (akit Peter gondolatban Andloméda Hálómnak nevezett) jelent meg széles jóindulatú mosolyával. A monumentális ebéd után. s a naplementét nézve próbálta rendezni gondolatait. s pusztultak környezetük megváltozásától is. irtották őket a behozott ragadozók – kutyák. Peter töltött magának egy kis konyakot. van-e benne valami ezekről a gyönyörű és kecses állatokról. A kiváló és jó szemű francia természettudós. így például 1759 decembere és 1761 decembere között a hajók nem kevesebb mint 21 600 teknősbékát vittek magukkal. hogy soha senkinek ne legyen üres a fazeka. meg a delfinek izmos hátát. Az állatok már olyan közel merészkedtek a hajóhoz. Peter levonszolta magát a kabinjába. melyen úgy változtak a színek. A két albatrosz még mindig szárnyrebbenés nélkül követte a hajót. a sziget biológiai főerőssége (lásd Gazdasági viszonyok) s egyben az egyetlenfafajta. akár feketére polírozott hintalovak fénylő háta. a földön élő és védtelen) helyi fajok kiv eszese is. –. A nyugati égbolt narancsát vörös erek tarkázták. hogy a görög barátság és vendégszeretet néha igen fárasztó. s azt szopogatva dőlt hátra.Most jössz… mi mész ebédelni. melynek során a kapitány tovább ecsetelte a zenkali leányzók erényeit. kezében a hordozható bárral. Néhány óra múlva inkább holtnak. leroskadt a nyugágyba. akik ki mertek kezdeni vele. A törzsek létszáma lényegesen kisebb volt a mainál. A természetrajzról szóló fejezetnél ütötte föl a könyvet. ami lehetővé tette. de az egyetlen hely. Mihelyt az arabok meg az európaiak megjelentek. . mint bort szopogatva és kártyázva tölteni a délutánt. hogy a francia uralom közepére ez az érdekes csúszómászó kihalt. elkerülhetetlenné vált más (többnyire ártalmatlan. zöld és skarlátpiros foltok rezdültek. a másik elégedetten lakozott nyugaton. ahogyan a kapitány tervezte. Fölöltözött. hiszen irtották a természetes erdőket. hogy helyet teremtsenek a cukornádültetvények számára. hogy megnézze. a tenger indigókékjén sárga. Mint már oly sokan előtte. ahol végigfésülte az esti szellő. hogy mit tett ő Zenkalin azokkal. hogy a hangjuk is hallatszott. Peter nyomban kinyitotta frissen szerzett útikönyvét. arról tanúskodik azoknak az egykori hajóknak a naplója is. egy személyben volt másodkapitány. fedélzetmester. ő is rájött. Fülledt kis lyuk volt. Köztük amolyan senki földje húzódott. hogy ez még mindig jobb. több tízezernyi is lehetett belőle. amelyek – szerencsére – nem váltak be. Úgy látszik. hogy a lába földet ért volna. A parázsló. disznók stb. így hát a kabin hőmérséklete ellenére végignyúlt a keskeny priccsen. s fölidézett számos vérfagyasztó históriát arról. Le Comte d’Armadeau azt írta. Az ültetvényeken ma amelafa nő. valahányszor a felszínre jöttek. Az arabok érkezése előtt – írta a könyv – Zenkali két törzse többé-kevésbé békében élt egymással. akár egy olajfoltos tócsán. hogy az ember akár egy mérföldet is járhatott ezeknek a hatalmas teknőcöknek a hátán anélkül. úgy vélve. s míg az egyik törzs a sziget keleti részén élt. melyek élelmet és vizet vettek föl Zenkalin. hogy elnézze az eget. A távolban delfinraj bukkant föl és merült alá a habokba. föltámolygott a fedélzetre. s aludni próbált. hiszen a hódítók pusztították őket élelemért meg szórakozásból. Nagy bőségben élt itt például az óriás teknősbéka. melynek sikerült túlélnie az európai inváziót.

Embertani szempontból a legsúlyosabb veszteség a hahagáj kipusztulása volt. Afranciák az „Oiseau Moquerie” nevet adták neki. elpusztítod azokat a lényeket is. melyek az állatokhoz hasonló sorsra juthatnak. Ám a franciák meggyőzésére tett kísérleteknek mindössze annyi eredménye volt. Fölöttébb különös fa volt ez. mint egy kitömött pár Párizsban. hiszen ez a madár képezte – mint már említettük – a fanguák vallásának alapját. akik nap mint nap láthatták. Csakhogy a franciák nem tekintették tabunak. rendszertelen időközökben hozott gyümölcse föltehetőleg a hahagáj táplálékául szolgált. mely nagyobb volt a legnagyobb arapapagájnál is. látványosan tarka mézevő madár. Peter letette a könyvet. liba nagyságú madár hosszú. és rendkívül bizalomteljes lény lévén. hogy néhány fangua vezetőt fölakasztottak lázadásért. a helyi flórával ellenséges növényeket és fákat. ahogyan egy jó istenhez illett volna. az erdő körül. Bár elég gyakran hoz gyümölcsöt. lakozott ebben a különös fajtában. olyan dolognak. Egy igen szépen kitömött kakas látható Dzamandzar múzeumában is. Ám különös módon a fákra és növényekre sohasem gondolt úgy. Az egyesek szerint a Rodriguez-szigetek egyik ritkafajával rokon. A madár parányi szárnya röpülésre nem volt alkalmas. hogy ez a fa – amely kétségtelenül a világ legritkább fája – utód nélkül fog elpusztulni. Most rájött. Igen érdekes az is. egy kicsi és röpülni nem tudó (a galapagosi fajtákkal rokon) kormorán meg tízféle. Ha a lényeket pusztítod el. amelyek az erdőben. Hiedelmük szerint Tiomala. eltűnt a szigetről az ombufa is. öt-hat kitömött kakas a világ különböző múzeumaiban. Fénykorában legalább annyi volt belőle. mint az óriás teknősbékából. mint eleven lényekre. a madáristen. Hosszú. mivel Tiomala szemlátomást képtelen volt haragjával sújtani a franciákat. Joggal vélhetjük. ötfajta haris. de a szigetek faunájában a nagy létszám sem jelent biztonságot. kissé hajlott (némileg a szarvascsőrű madáréra emlékeztető) csőre tövénél nagy búb volt.és kísérőit. ideális zsákmánya volt afranciáknak. hogy ez nem igaz. az erdőből éltek. az is jóval több mint háromszáz éves. s a hahagáj igen rövid időn belül éppúgy a múlté lett. s afanguákat. Most fogta föl teljes egészében a dolgot: ha elpusztítod az erdőt. így hát a fanguák fölhagytak a kísérletezéssel. aminek semmi köze az emberhez. elpusztítod az erdőt is. fél tucat csontváz és néhány maréknyi csont. Az emberi lények szempontjából Zenkali kétségtelenül legfontosabb faja az . mert a madár hangja erőteljes. hogyan vadásszák és tálalják föl uraik a legváltozatosabb és legízletesebb formákban a hahagájt. mint az óriás teknős. hogy amikor a hahagáj kipusztult. és italát kortyolgatva meg a zöld-bíbor alkonyt nézve az immár majdnem fekete tenger fölött az ombufára gondolt. ezért mind a madár. Külsejét tekintve a hahagáj volt Zenkali talán legkülönösebb madara. és tovább olvasott. magvai sohasem csíráznak ki. természetesen csüggedés töltötte el. elfutni nem akart. A fanguák a madarat Tio-Namalának. hiszen elröpülni nem tudott. Jelen könyv írásakor mindössze egyetlen ombufa él még a Dzamandzar melletti botanikuskertben. s a fanguák vigasztalhatatlanok voltak. mint például a sárkánygyík kipusztulását. aminek a jelentése nagyjából hahagáj. erős lábakon állt. Az immár feledésbe merült óriás teknőcökhöz csatlakozott egy nagy testű és igen tarka éjszakai papagáj. Töltött magának még egy pohárral. Tiomala isten madarának nevezték. Hallott már kihalt állatfajokról. gúnyos nevetésre emlékeztette őket. aminek az élete különböző módokon ezektől a lényektől függ. egy másik kitömött pár Antwerpenben. mind a fészke és a tojása tabu volt. Ebből az izgalmas jószágból nem maradt más. melyet a tojónál csupán homloklemez helyettesített. s egészen mostanáig – akár a legtöbb ember – ezt természetes folyamatnak tartotta.

Az utasítást követve Peter föllapozta a Gazdasági viszonyokat. amely a gyógyszergyártás fontos alapanyaga. leszámítva a csekélyke kézműipart. törzse átmérője vagy harminc centiméter. és ez – a testét borító tollszerű pikkelyekkel együtt – az első pillantásra inkább madár. A kolibrihez való hasonlatosságát növeli rendkívül hosszú szívószerve (teljesen kinyújtva tíz centiméter). az amela is ellenáll minden rovarnak. hogy a többi rovarnak sem esik bántódása. Ez természetesen azt jelenti. Akár európai megfelelője. Zenkali szerencsésnek tarthatja magát. csak mert a lehető legtöbbet akarta megtudni a szigetről. A fa hat-nyolc méter magas. Ezzel szemben Zenkali egyetlen növénykultúrás szigetnek tekinthető. Bíborvörös alsó szárnyát széles fekete sáv keretezi. A gazdaság alapja egyetlen fa. Egyik sem járt sikerrel. garantálva a jövő gazdasági biztonságát. trombita alakú. ananászból és így tovább. ezért fölhasználják a legkülönbözőbb iparágakban a precíziós műszergyártástól kozmetikumok készítéséig. hogy Zenkali gazdasági élete oly korlátozott és egyszerű. hátrafelé is tud röpülni. hogy még egy közgazdász is csak nagy nehézségek árán tudná bonyolultabbá tenni. skarlátvörös. a közelmúltban kiderült. s megtermékenyítse áfát. Ráadásul a fa igen gyorsan nő: öt év alatt eléri teljes magasságát. Ha meggondoljuk. amely túlélte az európai inváziót. s a világon sehol másutt nem található meg (sőt fölöttébb makacsul ellenáll a meghonosításnak. a teste súlyos. A fa kiváló tulajdonságai ezzel még nem érnek véget. A szenderek családjának ez a páratlan tagja sok szempontból hasonlít az európai szenderre. cukornádból. ami az ilyen kis trópusi szigeteknél egyáltalán nem jellemző. így hát a mindennél fontosabb amelafa kedvére fejlődhet. minthogy a világ más vidékein nem él áfát megtermékenyítő amelalepke). így hát ez a páratlan fa négy igen fontos terméket nyújt. E nagy rovar szárnytávolsága tíz centi. Mihelyt fölismerték a rovar és az amelafa közti összefüggést. Felső szárnya hamuszürke. így a sziget számára gazdasági szempontból létfontosságú (lásd Gazdasági viszonyok). ezért Zenkalit elborítják az ártalmas rovarok. nehéz és páratlan (a rózsa meg a szegfű illatát egyesítő) illatanyaga igen keresett a parfümiparban. a szigeten nyomban betiltották mindenfajta rovarirtó szer használatát. A múltban több kísérletet tettek. Aztán napfényre kerültek az amelafa kiváló tulajdonságai. S mintha mindez még nem lenne elég. fürtökben növő virágok gazdag. melyek mindegyike igen magas (s ugyanakkor kizárólagos) jövedelmet biztosít Zenkalinak. Mint már említettem. Örömmel tapasztalta. ez az egyetlen őshonos fa. s mint a madár. sem olaja. mint lepke benyomását kelti. aranysárga és szépen erezett. s azóta a sziget gazdasági élete ezen áfán alapul. amelyről nevét kapta. nem mintha kedvelte vagy értette volna a témát. Szerencséjére Zenkali kívül esik a ciklonok és hurrikánok zónáján. hogy behatoljon az amelafa trombita alakú virágjába. mely furcsán hajlott madárcsőrre emlékeztet. így hát a fa igen értékes mind a bútoripar. Zenkalin egyedül ennek a rovarnak elég hosszú a szívószerve ahhoz. . nagy fekete-arany pöttyökkel. az amela. mind az építőipar számára. melyet kolibrilepkének is neveznek. bár a legjobb minőségű deszkát a hétéves fa szolgáltatja.amelalepke. bíborvörös. húsos leveleiből szárítás és vegyszeres kezelés után amineaphron nyerhető. hogy mi történt a világ többi részével. méghozzá a lehető legfinomabb. amiért nincsenek értékes ásványai. ezért éghajlata rendkívül kiegyensúlyozott. még az erőteljes termesznek is. hogy Zenkali önellátó legyen banánból. mely még a pálmán is túltesz sokoldalú hasznossága szempontjából. hogy a fa szív alakú. A hosszú. a fa finom és kemény. fürtökben termő gyümölcsből olaj készül. A törzs egyenes és sima. így hát Zenkali monopóliuma ez az igen figyelemreméltó fa. Röptében alig látni a szárnyait. Akár a cédrus. ez is igen sebesen röpül. A kissé szamócára emlékeztető. így hát ipara sincs.

Foxi – jelentette be elégedetten –. Peter elbűvölten nézte. megmosdott. he? Én megtanítasz önt görög táncra… a legjobb táncra a világonsz. A porcelánkék égre narancs sugarakat festett a fölkelő nap. Minthogy biztos volt abban. – Senki. Mr. görög vacsorátsz. hogy nem a levegőbe beszél. hogy karjai a vigyorgó zenkalik barna és izzadt nyakára fonódnak. – Görög táncotsz. he? Mi fogsz inni és táncolni? – Táncolni? – rémült meg Peter. akivel dalolhatna – motyogta szomorúan Peter –. Megdöbbentő volt. kócos haja az égnek . A kiváló és mammutméretű vacsorát mérhetetlen mennyiségű vörös. akivel táncolhatna. melyet Pappasz kapitány kísért buzukin nagy lelkesedéssel és érzéssel. hogy hurkaujjai milyen édes dallamokat csalogattak elő a hangszerből. MÁSODIK FEJEZET ZENKALI ZAMATOK Legnagyobb meglepetésére reggel ötkor és minden macskajaj nélkül ébredt. fekete mackóbunda borította. A hajnali fényben az egész sziget sötétzöldnek látszott. Kissé jobbra. Milyen kegyetlen sors. ahol a tengerár megtört a részben alámerült korallzátonyon. Pappasz kapitány jelent meg a hídon: jóízűen ásítozott és vakaródzott nyitott ingében. hogy ő így szórakozik. Közben eszébe jutott az ombufa.és fehérbor kísérte. csupán a vulkánok és dombok vetettek bíbor-fekete árnyakat. a tenger tükre pedig milliónyi ezüst pikkelyre tört. – Mi fogsz különleges vacsorátsz enni ma este. hogy megmentsen. Akkor természetesen még nem tudhatta. Végül – miután örök barátságot esküdött Pappasz kapitánynak meg az összes zenkalinak – Peter kéjesen dalolva letántorgott a kabinjába. – Táncolni – ismételte eltökélten a kapitány. A levegő hűvös és csöndes volt. faja egyetlen túlélőjének sehol egy hozzá hasonló társa. A szigetet fehér tajték ölelte ott. aki helyet foglalt. miközben zokog a buzuki. s már látta is magát Pappasz kapitány medveölelésében keringőzni a fedélzeten. – Föl a fejjel. és a hajó elejére sietett. fölöltözött. s a kapitány zengő basszusa száll a holdfényes tenger fölött. Nem csalódott. míg a fának. a tenger mélykék és opálos. lélekben fölkészülve az alkoholos és atletikus estére. A jó bortól és baráti érzelmektől fölhevült Peter egyszerre csak azon kapta magát. amint a fölkelő nap fényében egyre élénkebbé és ragyogóbbá váltak a sziget színei. akivel megoszthatná magányát. s meztelenül zuhant végig a priccsen. hogy Zenkali már látható. senki. néhány mérföldnyi távolban feküdt Zenkali. s mindkét vulkán tetején hetyke reggeli felhősipka díszelgett.A halványuló fényben fújtató lihegés és átható fokhagymaszag jelezte a kapitány érkezését. he? Mi fogsz ünnepelni utolsó estetsz Zenkali előtt. öreg ombufa – mormogta álomba merülve – Jön már Peter Foxglove. Ruháit a földre dobta. de jókedvűen ropja a fedélzeten. Igen jól látszott holdsarló alakja. kedves. Aztán három ifjú zenkali egészen meggyőző görög táncot mutatott be. Mellét és pocakját sűrű. s ha nem is teljesen ura a lábának. a fogásoktól függően. s jókora pohár italt töltött magának. itt-ott tengeri madarak kis csapataitól tarka. két végén a két vulkánnal. s nyomban szíven ütötte a bánat. – Köszönöm – mondta Peter.

sistergő zátonnyal. hogy láthassa. aztán megrázta magát. ahol törés látszott a hosszú. Zöldek. és merész nekifutással átjutott a résen. Ezen a gigantikus áradaton. a hosszú. hogy tisztán látszott a korallok alkotta táj a felszín alatt. kékek és sárgák tarka szövevénye. aztán eltűnt a parányi kormányosfülkében. he? Peter hirtelen rájött. Aztán az öböl megnyílt előttük. de a zenkali zátonyt jól ismerte. amint átfutott a borotvaéles korallperemen. párhuzamosan a habzó. annak egyszerre izgalmas. – Talán meg kellene kérdezni a szakácsotsz. he? – Sonkaforma mancsával integetett Peternek. – Látsz ön. jó a testneksz. mint minden bajok orvosságát-. melynek tetején rózsaszín kőből épült. A csinos kis deszkaházakon szalmatető. a két távoli vulkán előterében – a várost alkotó tarka házakat. Ön látsz Zenkali. Mr. A zátony hattól tizenöt méter széles volt. – Jó reggelt – harsogta le Peternek. hogy aztán a zátonyon belül hánykolódó habágyba olvadjanak. – Hiszen már olyan közel van. van-e raktáronsz – ráncolta a homlokát a kapitány. Hajóját addig vitte a zátony mentén. Aki az ilyesmihez nincs hozzászokva. A hajó egy pillanatra megremegett a kék hullámizmok szorításában. arcán hatalmas. hogy a hajója talán mégsem tökéletes minden szempontból. gyémántfényű vizére. hogy föl tudnék falni egy lovat patástul! – Nem tudom. Öt perc múlva horgonytsz vetsz. – Ön kérsz reggelitsz. mintha tarka építőkockákat dobtak volna a bougainvilleabokrok . gondolta Peter. – Meghiszem azt! – ordította vissza Peter. Dzamandzarnak a kikötője volt. olyan éhes vagyok. hogyan jutnak át a zátonyon. rózsaszínek. – Nem. széthulló habbá omlott. és ismét ott állt a hajó elejében. ami biztos hajótöréssel fenyegetett. Pappasz kapitánynak voltak gyenge pontjai. lágy parthullámokon ide-oda ringva pöfögött az Androméda III vidáman. Megkerültek egy földnyelvet. hullámzó habszőnyegen. míg oda nem ért. akár az elefántagyar. egyenest a Hahagáj-öbölbe. de vagy huszonöt méterre attól a valamitől. ahol Zenkali fővárosának. he? Egy óra múltán Peter már összecsomagolt. – De még mennyire – kiáltotta föl a kapitánynak –. mert elkedvetlenítette. – Mert jó a görög tánc – nyilatkoztatta ki a kapitány.meredt. impozáns épület állt. s az öblök vize oly halvány és áttetsző kék volt. győzedelmes vigyorral. hogy farkaséhes. he? Szép sziget. A törés nem volt szélesebb harminc méternél. amely kiemelte a ragyogó lombsátrat. Minden ház más és más alapszínben pompázott. A sziget most fölmagasodott és fürdött a napfényben. – Minden görög jó tengerész… a legjobbak a világonsz. Ezen a nagy lépcsőfokon a tenger megtört. he? Két-három óra múlva befutunk. milyen pokoli jó tengerész vagyok! – ordította Pappasz kapitány a hídról. Ő sokkal nagyobb. ha közelebb érsz – mondta a kapitány. Ez lehet a palota. A kapitány éles fordulatot tett az Androméda III-mal. – Három óra? – csodálkozott Peter. ami a parttól a hegytetőig az egész szigetet borította. s a hatalmas parthullámok rémi-tő robajjal törtek át rajta. soha jobban. s Peter megpillantotta a kikötő kőgátját és mögötte – a gyöngéd dombokon szétterülve. sziszegő. bíborvörösök. amilyen csak a trópusokon látható. ijesztő és szívderítő ez a látvány. ő nincs közel. Félhold alakú homokszegélyek fehérlettek. – Hogy ön érzed magad? – Remekül – mondta Peter –. Foxi? Éhes vagy. s vagy félméternyire a felszín alatt húzódott. aranyok. végig a parton. itt-ott néhány tekintélyesebb korallmészkő ház. és be-siklott a lagúna sima. Az Androméda III átpöfögött a lagúna áttetsző vizén.

és peckesen tisztelgett. milliónyi virág illata. termetes zenkalikkal a rúdjaik között. a küldönc a másikba. félig leégett és egymásba olvadt fekete gyertyákra emlékeztetett. Míg vártak. H. – Gazda fog jön velem – mondta. Egyetlen lap volt. fehér sortot. elle… A gazda fog vál ön. Peter el volt bűvölve. ulam. mint a képe. Kezében – kissé oda nem illően – hosszú. Olyan részegítő. kalligrafikus kézírással. csacsik és csatornák szaga. aztán lánca segítségével hamarosan magabiztosan megállt a part fala mentén. át a széles. üdvözlöm. ami annyira egyedi. mangó és citrom részegítő illata. amikor az Androméda III nagy csörrenéssel és csobbanással horgonyt vetett. és ezüstsípot vett elő a zsebéből. ulam. Mikor a külvárosba értek. melyet megült a medencényi agyagkádakban meg függő kosarakban pompázó. vékony. akár egy perzsaszőnyeg színeinek illata. ananász. és ő is megpróbált tisztelegni. – Itt könyv neked. Ne törődjön semmivel. – Ön fog jön. A küldönc fölvezette Petert a bejárati lépcsőn. . hasított botot tartott. Óriás fák erdeje vette körül. hogy frissítőt szívjanak a szirmokból. Peter beszállt az egyikbe. Ragyogó mosollyal és enyhe meghajlással üdvözölte Petert. olyan tarka keverék volt ez. égett fa. meg a kék ég és a hajnali harmat illata és milliónyi más szag. de bonyolult jelet fújt. milliónyi virág illata. és szétnyitotta. Nyilván hivatalos személy lehetett. Mr. A meleg levegő elhozta Peternek Zenkali illatát. Ő fog küld majd gazda csomagjai. verőfényes verandán. Kedves Foxglove – olvasta. vastag. kavicsos útra. – Ulam. pedig még bele se szagolt. Hannibal gazdától. a paliszanderfák meghökkentő kékje és a vérvörös virágban álló cserjék csoportjai közé. amire büszke lehetsz. ulam – mondta a küldönc. Rövid. melyek osztályozására nem jutott ideje. majd megálltak egy hosszú. Peter óvatosan kiemelte az üzenetet a bot hasi tékából. alacsony ház előtt. hogy képtelenség összetéveszteni a világ bármely más közösségével. A két hatalmas. a napfény szaga a száraz leveleken. Peter elgyönyörködött egy sereg hatalmas kék lepke röptében. Mr. papája. Itt egy város. ulam – magyarázta. holott jól tudta. Foxglove – mondta. Csak kövesse a hasított pálcás fickót. – Köszönöm – mondta lenyűgözve Peter. tengeri só és friss hal. vörös selyemövet viselő zenkali inas nyitotta ki. Pálmaolaj és kókusz-tej. melyeknek a törzse vastag. ahol két tágas kosarú – némileg bambusz strandkosarakra emlékeztető – riksa várakozott. – Jó leggelt. Foxglove. Az ajtót végül egy ropogós fehér egyenruhát és széles. finoman faragott javai paravánból készült ajtónál a küldönc megállt. ami igazán megérdemli a város nevet. kenyér és kutyák. kélem. – Isten hozta. elefántcsontszínű papíron. A küldönc széles vigyort villantott Peterre. kék térdharisnyát viselt. Ám az illat sem ábrándította ki. s hamarosan már a város utcáin gurultak. elegáns. A küldönc odanyújtotta a bot hasított végét. gondolta. s a bot hasítékából összehajtott papír lógott ki. fehér zsinóros sötétkék zubbonyt. melyek – akár az égbolt lehullott foltjai – a virágok körül köröztek. Peter kábultan követte a hasított pálcás embert le a hajóról a rakpartra. Ez fölülmúlta legmerészebb álmait is. Máris szenvedélyesen szerette. és barna cipője legalább olyan fényesen csillogott. s néha meg-megpihentek. – Mi fog megy Hannibal gazda házába csaszi-csuszin. a riksák ráfordultak egy széles. ulam.bíborvörös gomolyfelhői. hogy egy-egy város megítélésénél mennyit számíthat az illat. mert egy fölöttébb nagy és fölöttébb ragyogó zenkali jelent meg előtte a fedélzeten. mert skarlátvörös fezt.

ovális medencéhez vezettek. – Ez Hannibal gazda – mondta nem minden büszkeség nélkül az inas. aztán a hang fölharsant: – Hát ne állj ott. csillogó szem nézett a világra vidám arroganciával. akár fekete szélmalmok. Az inas megállt egy ajtó előtt. Azt hiszed. tarka selyempárnák felhőjében trónolt Hannibal Hubert Hildebrand Oliphant. Az egyik nyitott franciaablak mellett csodálatosan faragott. te. akkor megszólalt: – Kelem. te analfabéta gyilkos. egy dalmata. soha többé a szemem elé ne kerüljön az a nyomorult. A faragott kasmíri fából készült sötét. sem amit mondott. halovány borostyánszínű hintaszék állt. és átvezette Petert a tágas előcsarnokon. legyező alakú támlát. s ezüstliliomként ragyogott a napfényben. Kis szünet. – Takarodj. és bekísérte Petert a tágas és fenséges terembe – szélessége tíz. résnyire nyitotta az ajtót. ulam. A medence közepén öt méter magasba szökkent a szökőkút vize. Alattuk terebélyes kínai vázákban szebbnél szebb orchideák pompáztak. ezüst jégvödör állt. melyek mindegyikén tarka thaiföldi selyempárnák tornyosultak. míg a hang tulajdonosa levegőt vesz. Foxglove jön vala. hallod? Az inas kinyitotta az ajtót. mint egy nagy tűz melege hideg éjszakán. Ennek az embernek a személyisége éppannyira érzékelhető volt. – Takarodj! – bömbölte odabentről egy félelmetes hang. Az egyik oldalon öt magas franciaablak nyílt a verandára. Zömök és vaskos volt. A szoba egyik végében óriás íróasztal állt. tarka perzsaszőnyegek borították. – Kifelé… kifelé! – hörögte a hang. küldd be az új gazdát egyszeriben. súlyos bútor jobbára alacsony heverőkből és székekből állt. ha hízelegsz. egy hatalmas. a térdét átkulcsolva pedig ott . fekete majompofád. A mellette lévő asztalon több palack meg egy nagy. színük szinte versenyre kelt a festmények színeivel.Megfordult. két pekingi palotakutyácska. batikolt kendővel a derekán. Szemlátomást nem szegte kedvét sem a hang harciassága. A falakat különös maszkok. hogy Peter első pillantásra szelídített medvének nézte. tarka bokrokra. kínai selyemfestmények díszítették. négy törpespaniel meg egy tibeti véreb feküdt. fehér pamutingben. aztán fejét félrebiccentve várt. te nyavalyás hiányzó láncszem. tisztelettel kopogott. hosszúsága legalább húsz méter –. busa fejét acélszürke sörény koronázta. fölkunkorodó orrújávai papuccsal a lábán. rajta iratok. gyönyörű impresszionista festmények. bő ujjú. ahol a hihetetlenül magas. Mr. kínai selyemtekercsek. mozgékony. s azon túl a zöld pázsitra meg a virágzó. A kutyák között. fehér mennyezet alatt hatalmas ventilátorok forogtak. Zenkali császárának és kormányának politikai tanácsadója. pajzsok meg elefántcsont faragásokkal és finom porcelánnal teli vitrinek borították. Az utóbbi akkora volt. Bozontos szemöldöke alól cigányosan fekete. Sasorra alatt külön életet élt nagy. Hannibal Oliphant hangja volna ez? Az inas türelmesen megvárta. barackszínű párnán. – Kifelé. egy ír farkaskutya. A karfa két finoman faragott páva volt. gyöngéden rezegtek az enyhe szellőtől. Peter csak ámult és bámult. folyóiratok és tudományos kiadványok hatalmas halmai. te bennszülöttek alja. talán elfelejtem a bűnödet? Ha nem volnék olyan jóságos és szelíd ember. Ebben a lélegzetelállító székben. tarka. te analfabéta pogány… vidd az istentelen irhádat messzire a fájdalom eme hajlékától. Mindenütt könyvespolcok álltak. érzéki és gunyoros szája. kötelességemnek tartanám. melyek egy terrakottacsempével kirakott. A fényes padlót vagyont érő. hogy húszévi kényszermunkára ítéltesselek gyilkossági kísérletért. melynek falait hosszú. és bedugta a fejét. A széke körül egy buldog. tibeti imamalmok. antik mordályok. kiterjesztett farkuk képezte a széles. vörös-arany. lándzsák. de a tarka kötésű könyvekből a földre is jutott bőven.

A dögök tudják. és odament a lágyan himbálódzó hintaszékhez. és még kényelmesebben befészkelte magát párnái közé. – Hogy segítsek neked – mondta zavartan. Peternek eszébe jutott bácsikája gúnyos megjegyzése – „az az ütődött Oliphant” –. fürtjei akár a holdfényben fürdő folyó hullámai. Attól tartottam. és vagy kétszer akkora. miért küldött Sir Osbert. Wells igazán jót mulatott volna ezen a helyzeten. mint aki segítségre szorul? – Éppen az imént volt rá szükséged – mutatott rá Audrey. hogy az isten tartsa meg? Peter meglepetten nézett rá. – Ülj le. – Szólíts nyugodtan Hannibalnak – mondta –. – Köszönöm – mondta Peter. Hannibal gunyoros mosollyal. hogy oltalmazza meg a gazdáját. ahogyan mindenki. ülj le. Hívtam az én Neander-völgyi inasomat. mire a hülye egy teniszütővel leütötte a vérszomjas bestiát. és Peter örömmel fedezte föl a lány alig érezhető. de remélem. bőven volt alkalma hölgyek társaságában forgolódni. drága fiam. mint egy halaskofának. ide-oda hintázva nézte a jelenetet. és nem hiányzott belőle némi természet adta báj sem. ahogy Hannibal a nevet mondta. amely megtiltja a rovarirtó szerek használatát. Piciny. fehér lobogóhoz hasonlatos szemöldökét. – Ha esetleg befejezted Miss Damien kétségtelenül valós bájainak csodálatát. aztán fölcsillant a szeme. és kevert Peternek egy rumos kólát.ült a legszebb lány. a sötét. minthogy a jobb keze be volt pólyázva –. A csöppet kiálló arccsont fölött. H. Önkívületéből Hannibal Oliphant gúnyos hangja zökkentette ki. melynek nagyságát csak kiemelték az apró. A karcsú lány őszibarack bőrét bronzbarnára sütötte a nap. csíkos. Hannibal odamutatta Peternek bepólyált kezét. állandóan a leggonoszabb indulatú rovarok ostroma alatt állunk. akit Peter valaha is látott. ívelt szemöldök alatt hihetetlenül kék. – Nos – kérdezte az italát kortyolgatva –. hogy itt csak két eset lehetséges: ez a szépség már holmi mocskos. vagy olyan hangja van. és úgy határozott. ezt nem rója föl bűnömül. kínáld meg a fiút egy itallal – mondta Hannibal. szellemileg visszamaradott és teljesen méltatlan hím felesége. melyet egyszerű aranycsat fogott össze. mint egy rabruhás gengszter. – Hála egy nevetséges rendeletnek. a derekáig hullott alá. ha ugyan tudsz még mozogni. A lány fölállt. talán rám is vethetnél egy futó pillantást – mondta. hogy óvatos lesz. ezért aztán uralkodnak rajtunk. mint az öklöm. – Miért nem jössz ide. szóval te vagy Foxglove? Sir Osbert unokaöccse? Volt valami furcsa abban. Ma reggel például beröpült nagy zümmögéssel és gyilkos szándékkal egy lódarázs. hogy Peter kis híján elejtette a poharat. Sötét haja. fekete pöttyök. picit pisze orrát finom szeplőcskék pöttyözték. ír akcentusát. . mandulavágású szeme volt a legfigyelemreméltóbb. – Úgy tudom. Hannibal éles pillantást vetett rá. Mégis hatalmas. és büdös a szája. jóképű. Minthogy Peter huszonnyolc éves volt. hogy nem eshet bántódásuk. hogy ne szakadjanak bele a hangszalagjaim az ordításba? Peter nagy nehezen összeszedte magát. – Úgy – nyújtotta Hannibal Oliphant a bal kezét. Audrey. egyenesen a mellemre. Hannibal fölhúzta szakadozott. uram – mondta –. telt ajka nevetésre állt. De ettől a lánytól elállt a lélegzete. már-már ibolyaszínű szem csillogott. – Igen. – Hát úgy nézek én ki – fordult Audreyhoz –. G. Peter azon töprengett. Olyan elbűvölő mosoly kíséretében adta oda. szükséged van segítségre.

– Honnan veszed ezeket a kifejezéseket… és hogy érted azt. mióta. – Rendben van. – Bizony így történt – mondta halkan Audrey. – Ez sóder. de a bácsikád már három ilyent küldött. Csönd támadt. aztán Peterhez fordult. mint holmi keleti kalmárnak. – Ne vegye komolyan Hannibalt – mondta a lány. most nem lennék itt. – Igen. és… – Ide hallgass – szakította félbe Peter –. – Sóder? – nézett nagyot Hannibal. Hannibal elvigyorodott. hogy kémkedj utánunk. hogy „legyenek a segítségemre”. Ám a helyzet az. – Bárcsak fizetnének. mert Hannibal panaszkodása komolynak tetszett. és nem osztom a nézeteit. de én nem vagyok az ő embere. és a túlzásai nem ismernek határt. hogy a bácsikám vén csirkefogó. még ha fizetnének sem. mire a dög a kezembe döfte a fullánkját. ezen az isten háta mögötti. hogy szabaduljak tőle. én nem vagyok kém. – Kétségtelenül ő az egyik legundokabb ember a szigeten. Én is egész életemben az ideális helyet. hogy egyszerűen szerelmes vagy ebbe a szigetbe és valamennyi lakosába. Mondd csak. mint Krőzus. De ez valódinak látszik. hogy miért vannak itt. így nem kellett a karomat könyökből amputálni. már nem is tudom. primitív szigeten. te is jól tudod – mondta Audrey. kénytelen voltam hazaküldeni őket. fiam. hogy erre az isten háta mögötti. hogy miről beszélsz. mint valami szigonyt. – Igazán nem akartalak megsérteni – mondta engesztelőén Hannibal –. és úgy dajkálta. alig tudok kijönni – pillantott körül Hannibal a hatalmas teremben. mint lepke a borostyánban. – Olyan gazdag. feketék lakta szigetre gyere? – Igen – mondta Peter. amivel a szidást fogadta. Szerencsére jött ez a lány. Fölvette az egyik pekingi palotakutyácskát. és nagyot sóhajtott. és áradozott a szigetről. A bácsikád gyűlöli a bennszülötteket. melyeket Hannibal az inasára zúdított. de őszintén. hát abban leli örömét. és úgy értem. . Peter a lányra nézett. amikor hazatért. Én szeretem őket. Ha a bácsikám ilyesmire kért volna. Hannibal nyilván meglehetősen sajátos módon szereti a bennszülötteket. tudom. meg a zenkali rendíthetetlen nyugalma. aki egy hónapot töltött itt. Olyan tehetsége van a cselszövéshez. igen – mondta bánatosan Hannibal –. volt valami különleges okod. – De hát mivel van baj? – kérdezte Peter érdeklődéssel. – Ostobaság! Ne hallgasson rá – mondta Audrey. hogy sóder? – A kifejezéseket tőled veszem – mondta mosolyogva Audrey –. – Nos – mondta könnyedén Hannibal –. – Félre ne érts. aki ért valamicskét az elsősegélynyújtáshoz. és nem lennél hajlandó sehol másutt élni. és dolgoznia sem kell. Olyan trópusi paradicsomnak írta le. nyugodtan beszélhetünk. és mi történt? Itt csücsülök. hogy koldus módra tengődöm. – Az ír parasztság mindig rebellis volt – nézett Hannibal bánatosan a lányra. hogy részt vesz mindenféle cselszövésben. – Mindennel – mondta tömören Hannibal. amilyen talán csak a mesékben létezik. pontosan értem. és mihelyt rájöttem. Peternek eszébe jutottak a szidalmak. miután ezt tisztáztuk. ezért kétségbeesett kísérleteket tettem. – Hugó Charteris barátom. rosszul kormányzott. a földi paradicsomot kerestem. hogy a kis állat szinte dorombolt élvezetében.hogy a szörnyeteg átdöfi a szívemet. – Mondd meg nekem. azért küldött az az utálatos bácsikád.

Negyedszer. A folyamatot nem lehet megállítani. még ma is olyan messze van mindentől. mert az embert még utóbb holmi iszonyú vén vaskalaposnak. Hol találtok még egy olyan országot. ahol teljes a foglalkoztatottság. Egyszerű udvariassági látogatások. és az itt élő európaiak szellemi színvonala alig haladja meg az átlagos kreténét. leszámítva a munkaképtelen. Pedig nem erről van szó. és alapvetően mezőgazdasági társadalmunk nemcsak hogy számunkra termel . hogy rossz helyrejöttél. távol tartsák az oroszokat az Indiai-óceántól. hogy az egész terv nagy marhaság. amely. hogy ez az ideális hely egy baromi nagy repülőtér számára. hogy mindenki békén hagyja. én meg csak ültem. hadd halljam a legrosszabbat. De csak akkor kell komolyan aggódni. – Rögtön elviszlek Csaszihoz. drága fiam. hogy. mely leginkább arra szolgál. most egyszeriben rájöttek. és vártam. tanácsot is adtam. ezért egyetlen nagyhatalom sem kívánja az országot a védőszárnyai alá venni. az a személyes véleményem. Gyakorlatilag néhány hónappal ezelőtt már meg is valósult a dolog: pompásan tudtak veszekedni egymással. hogy a repülőtér meg mindaz. csak kétszer olyan zsúfolt. Ötödször. és nem is szabad megállítani. – Látod. ahol lényegében nincs faji ellentét. nem lenne hasznos a sziget számára. ha nem panaszkodik. de sohasem magyarázod meg. És akkor valami őrült a Whitehallban kitalálja ezt a repülőteret. hogy ne keress itt semmiféle kultúrát. hogy fölvirradjon a nagy nap. bárhogyan szeretnék is egyesek. – Mindig ezt mondod. Harmadszor. először is. mint a highgate-i temető. hogy kielégítse a büszkeségüket. úgymond. Leült. másodszor. Ám az itteni helyzet csöppet sem ártalmatlan. hogy aztán megismerjenek. mit kell tennem? – Nem sokat – mondta kedvetlenül Hannibal. nincsen-e véletlenül négy szemed vagy valami hasonló. ha éppen szükség volt rá. Hallottál róla? – Csak Pappasz kapitánytól – mondta Peter –. és az egy kissé zavaros volt. és komor ábrázattal hintázott. Ez a hely annyi szellemi táplálékot nyújt. hogy az az úgynevezett haladás nem hanyatlást jelent-e valójában. Ártalmatlan jószágok. aztán beugrunk a kormányzói palotába. most már nincs mese. mindenfajta haladás kerékkötőjének tartanák. ám a legtöbben nem gondolják végig. hogy tiszteletünket tegyük őnagy-méltóságánál. Fölállt. Csupán arra kíváncsiak. – Nehéz megmagyarázni. Aztán folytatta. Véleményem szerint nagyon sok az álszent duma világszerte a „haladásról”. – Nos – mondta Peter –. ahol nincs nehézipar és alig van könnyűipar. s lábával néha meg-megvakargatta egy-egy szunyókáló kutya fülét. sétálni kezdett föl-alá. ha itt fogok dolgozni.Aztán szeret panaszkodni. mit kell eltűrnöm ezektől a hálátlanoktól? – kérdezte Petertől Hannibal. – Dióhéjban arról van szó – morogta Hannibal –. Először is. ahol nincsenek értékes ásványok. A bennszülöttek kőkorszaki színvonalon állnak. leszámítva a fanguák és ginkák alkalmi lándzsarázását. hogy miért – mondta Audrey. ismét megtöltötte a poharát. – Zenkali önrendelkezési jogot kap. – Én mondom. hogy miután katonai szempontból hosszú évekig teljesen hasznavehetetlennek tartották Zenkalit. és koncentráljunk kizárólag Zenkali páratlan helyzetére ebben a világban. olyan pokolba. ezért az emberek megmaradnak falun. De most hagyjuk a nagyvilágot. amilyenről még Dante sem álmodott. mert Zenkali valóban páratlan. melynek az volna a célja. Csak arra kérlek. Túl azon. sem olaj. krónikus alkoholistákat és öregeket. ami velejár. és elűzze unalmukat.

de szerinted a sziget jövője szempontjából a legbölcsebb dolog. hogy miért. a jövedelemadó gyakorlatilag ismeretlen. Jön egy jó ciklon. mert nagyon nehezen megközelíthetők. és az az amelafa. Hála ennek a figyelemre méltó fának. – De miért? – kérdezte ismét Audrey. Annyira igyekeztem meggyőzni Csaszit az egész terv ártalmasságáról. Hogy egyáltalán megépíthessék ezt az átkozott repülőteret. De én mondom. az biztosítja gazdasági egyensúlyunkat meg azt. nyomban követelni fogják az ipart. s egyik lábát a tibeti véreb széles hátán nyugtatta. hogy megfeledkeztem néhány alapvető védekező lépésről. Aztán megállt. fiam. ahogyan te képzeled. ahogy van. Persze piszok olcsón megszerezte a területet. Hatodszor. hogy robbantanak egy átkozottul nagy lyukat a zátonyba. így aztán Ludzsa olcsón fölvásárolta őket. ez nem közönséges repülőtér. nem is lehetnek ciklonok. és nyugtalanul járkálni kezdett. És ha békén hagyják. mint Plymouth kikötője. hogy olyanok vagyunk. Hannibal ismét fölállt. spekulációs ügyletekbe kezdett. az összes nyomorúságos velejárójával. ami lehetővé teszi. az a gennyedző fekély. méghozzá az én hibámból. Szerinted hogyan fogják ezt megoldani? Úgy. Közben az a hétpróbás gazember. továbbra is virágozni fog. Ez a fa évről évre olyan gazdasági egyensúlyt biztosít nekünk. Rá kellett volna vennem Csaszit. – Miért? – kérdezte Peter. – Nézd meg Mauritiust. és itt a hatalmas repülőtér. – Bizonyára te is tudod. Ezért mondom. és a sziget egész gazdasága összeomlik. hogy ez a sziget páratlan. ez katonai létesítmény. S mihelyt lesz elegendő áramunk. hogy megajándékozzon az amelafával. Lajossal szólva. – Drágaságom – mondta Hannibal –. én ellenzem az egészet úgy. Nemsokára azon kapjuk magunkat. először is szükség van egy meglehetősen komoly vízierőmű-rendszerre. hogy minden zenkalinak. katasztrófát jósolok.elegendő élelmet (egy-két dolog kivételével). ha továbbra is ettől az egyetlen fától függ? – Miért ne? – kérdezte Hannibal. és az importált javakra kivetett vám oly kicsi. amiből a sziget egész gazdagsága származik. hogy a hétvégén elmenj Dzsakartába bevásárolni. amely szinte kizárólag a cukorból él. ahol a vízi erőművet föl lehet építeni? – kérdezte Peter. míg ilyen vagy olyan döntés nem születik. senki sem fog hallgatni rám. Nem. nagyot kortyolt. hogy van egy kis féltékenység a ginkák meg a fanguák . csak rettegni tudok a következményektől. azaz a legkisebb baj esetén céltáblává válunk. ezen a szigeten egyetlen igazán fontos dolog van. hogy a szigetlakók a lehető legjobb körülmények között élhetnek. már csak azért sem. Senkinek sem kellettek azok az átkozott völgyek. – Igaz – bólintott szomorúan Hannibal –. Az lát el minket legfontosabb exportcikkeinkkel. Nem. bár attól tartok. tele bombázókkal. Végiggondolni sem merem. Semmit sem lehetett kezdeni velük. Mindettől függetlenül képzeld el úgy öt-hatezer unatkozó és fickós ifjú tengerész és pilóta hatását a szigetre. – Ez mind nagyon szép – bátorodott neki Peter a második pohártól –. S amióta annak a rühes kutya Ludzsának is benne van a dologban az a mocskos keze. Nálunk nincsenek ciklonok. A repülőtérnek élelem és víz kell. hogy a nagyobb hajók is kiköthessenek. de még egy kis exportra is futja. – Jól értsd meg. ebből még baj lesz. hogy megkaparintotta az egyetlen völgyet. hogy szinte elhanyagolható. és amíg a föld nem kezd más irányba forogni. tyúk főjön a fazekában. Ám ha engedélyezzük ezt az ostoba repülőteret. – Még most sem mondtad meg. hogy függessze föl a földeladást mindaddig. XIV. – Igaz. – Mármint a nyilvánvaló okokat leszámítva. a Mindenható egyedül minket talált méltónak arra. Ludzsa. és ez a legfontosabb.

között. aki egyébként igazán rendes vén csirkefogó. Meg kell mondanom. amikor útjára indította a könyvküldöncöket? – Könyvküldöncök… az mi? – kérdezte kíváncsian Peter. miközben fölemelt és orron csókolt egy . hogy hallgat rám. Néha komolyan veszi a szerepét. Hozzá képest Júdás maga Assisi Szent Ferenc. Amikor kinevezte Ludzsát. A műveltebb zenkalik fölháborodtak. – Téged is egy ilyen hozott ide reggel – mondta Hannibal. hogy mostanáig nem is volt különösebb baj. Akárhogy van is. nem fogja megköszönni. hogy Csaszi olvasott valamit a korai afrikai expedíciókról. nagyon ért a politikai manipulációhoz. Hogy jobban értsd: ha népszavazást tartanánk arról. de néha olyan dolgokat csinál. – Csaszi ötlete volt – mondta borongósan Hannibal. jobban szereti. mert zenkali-angolul minden írást könyvnek neveznek. Csaszi könyvküldönceinek hívják őket. amikor a humorérzékét akarja kiélni – mondta Audrey. mint láthattad. rájön majd. Van benne valami mélyen visszataszító. és elég nagy hatalmat kapnak. hogy az európaiak mindig szemére vetik a színesbőrűeknek. s ebben a legtöbb zenkali egyetért velem. – Pappasz kapitány szerint Ludzsát megvesztegette az a cég is. Annak idején gyakorta küldtek üzeneteket hasított botokban. vendégeket kísérgető küldöncöket. nem pedig szégyenkezni miatta. és így tovább. figyelmeztettem is Csaszit. Mint akit darázs csípett meg. és ez annyira megtetszett Csaszinak. ginkák és fanguák habozás nélkül és egyhangúlag Ludzsára szavaznának. úgy léptem akcióba. és önfeledten kacagott. hogy nem találták föl a kereket. hogy ki a legnépszerűtlenebb ember Zenkalin. tudod. még egy lepratelepen sem tűrnék meg. de a hír még friss. néha bonyodalmakat okoz. – Igaz ez? – Nagyon valószínű – mondta Hannibal –. – Emlékszel. azt mondta. ez az egész szégyent hoz minden civilizált zenkalira. – Hát nem volt könnyű – mondta Hannibal. miszerint újra be kellene vezetni az emberevést. – Miért ő a fejlesztésügyi miniszter. nem lehetett utánanézni. hasított bottal vannak fölfegyverezve. viharos időket látok közeledni. Ő a legjobb érv az angyalcsinálás mellett. akik. de a milliomossá válás lehetősége túl nagy kísértés volt Ludzsának. Másnak sem köszönné meg. Ludzsa barátunk fangua. amikor meghallottam Csaszi javaslatát. hány orrot vertek be. Csaszi válasza. büntetésül adócsalásért. – Amolyan császári küldöncök. hogy égnek áll a hajam. viszont ők találták föl a hasított botot. hogy Ludzsa sok ezer fontot lopott ki a zsebéből. hogy a repülőtér meg a velejáró mizériák jót fognak tenni a szigetnek. és hogy ezzel tartozik a népének. egyszerűen zseniális volt. Audrey hátravetette a fejét. Ott kezdődött az egész. de hogy éppen Ludzsa tette. olyankor szokott hibázni. – Ennél csak az a rosszabb. miért. és azokat az átkozott völgyeket a ginkák főnökétől. Ha az öreg Govsza. mindenki rémületére. Ám Ludzsáról bármit elhiszek. de nem hiszem. mert szerintük ezzel visszaléptünk a kőkorszakba. Govsza Manalovobától vette. – És mit tudtál tenni? – kérdezte Peter. Azt hiszem. Azt mondta. Meg nem foghatom. és megkérdeztem. ha ennyire megbízhatatlan? – kérdezte Peter. hogy miért tette. hogy kitalálta az üzenetvivő. hogy uralkodó. ha a gazemberek szem előtt vannak. és ezért büszkének kell lenni erre az örökségre. de szemlátomást azt hiszi. – Ahhoz képest. szerintem. Stanley meg Johnstone meg ilyesmi. Nemrégiben a ginkákkal egy kis nehézség támadt holmi földadóügyek miatt. Ismered a nótát. De bármilyen pompás és pokoli is Csaszi humorérzéke. amelyik a vízi erőművet építené – mondta Peter. hogy ne érje meg nekik kettős játékkal kockára tenni az állásukat. ez lesz az utolsó csöpp a pohárban.

megigazította láthatatlan pápaszemét. mármint hogy ez itt szokatlan. mivel ebben leli örömét. de szeret borsot törni az orra alá. . hiszen nem maradna utána bűnjelként holttest. és előadtam híres „gyarmati” tisztviselő paródiámat. Valahogy így kezdődik: „Végy öt darab. – Persze – mondta Hannibal –. akinek annyira képlékeny a személyisége. hangja átcsapott abba a magas. Tudod. – Hol az a nyomorult bérgyilkos!… Tómba!… Tómba!… TÓMBA! Na végre. ha egy kis gyilkos galócát teszel a leveskéjébe. – Persze hogy hívtalak – mondta Hannibal. ha lepuffantod a pajtásodat nyílt harcban. akarom mondani. – És Csaszi mit szólt? – kérdezte Audrey. Azt mondta. de lemondott az ötletről. – Nem vagyunk urai a helyzetnek – bégette. – A saját gyógyszerével kellett kikúrálnom Csaszit. hogy már Peter is nevetett. ha újra szóba hozná a dolgot. ideje indulnotok – mondta Audrey. és olyan jóízűen nevetett saját paródiáján. Hannibalon és Hanniballal. – És az emberevés? – kérdezte Peter. annyira odavan érte. mint dzsinn a palackból. mintha dühbe gurulna… amennyire csak egy akkora ember dühbe tud gurulni… és azzal fenyegette a lázadókat. – Elhallgass. Hüvelykujját láthatatlan mellényébe akasztotta. hát nem is hibáztathatjuk Csaszit. – Nem szívesen. Megmondtam neki.spánielt. hallod? Te fog fog csaszi-csuszi nyomban. – Szóval minden jól végződött? – kérdezte Audrey. csak hogy reszketni lássa a kormányzót. Mit is akarok mondani. amivel éppen hadonászott. elmegy még az is. hogy néha nehéz megmondani. gondolom. ne sürgess – zsémbelt Hannibal. de mindenki más komolyan vette… csak láttad volna a kormányzói palotát… volt ám fölfordulás… őnagyméltósága kis híján lebabázott. miután a vén gazember kedvére kimulatta magát. és olyan ragadós volt a jókedve. Hannibal hátravetette a fejét. De megenni az ellenfeledet… uramisten. A szerecsenek köveket dobálnak meg ilyesmi… egy derék vén csokibaba meg is vágta magát elég komolyan a kaszával. vagy megint túlzásokkal teletűzdelt szónoklatot tart. én tudtam. – Foxglove gazda meg én fog megy Csaszi palotájába. Nevének hallatára Tómba váratlanul bukkant elő a bútorok közül. hogy visszahozza a kannibalizmust. Néha igazán bosszantóan tud viselkedni. még ki nem hűlt ellenséget…” Amikor elmagyaráztam neki. hogy nagyon helyes. nem tudja. ez volt az a pont. – Élvezte. Csaszi kedveli a kormányzót. komolyan beszél-e. – Ulam hív? – kérdezte. Szóval. Talán majd ha megkapják az önrendelkezési jogot. De nem csodálkoznék. azt mondta. melyet csak az Angliában töltött ifjúi évek meg egy előkelő középiskola és egy feddhetetlen egyetem tudnak előcsalni emberi lényből. Peter kezdte megkedvelni ezt a különös embert. lementem a palotába. aki korának híres szakácsnője volt. nem… ez teljesen erkölcstelen… és nagyon nem brit szokás. máris ingerenciát érzel. nyafogós bégetésbe. Egy kis erkölcsi előadást tartottam a jó öreg Csaszinak. hogy csak vicc. Alighogy megismerkedtél vele. És szegény öregfiú igazi jó balek. hogy ez gyilkosság lenne. ahol finoman közbe kellett lépnem. Nos. – A szerecsenek turbulens módon viselkednek. mert fennmaradt egy recept az ükanyjától. Ezért Csaszi úgy tett. Egyszóval Zenkalin ez valóságos lázadás. Szerintem valójában azért akarta bevezetni a dolgot. – Ha a palotába akartok menni. ha módodban áll. hogy ugrasd. a brit birodalom építőiről ilyen jó paródiát nem látott Eton óta. vajon miért. asszony. Esetleg ez lesz Csaszi első rendelete.

és a riksák – kerekük alig surrant a vörös földúton – jó iramban szelték a tájat. vagy ez a gazda fog megöl. – És biztos vagyok benne. – Miért hívják ezt csaszi-csuszinak? – kérdezte Peter. a riksákat húzó fiúk pedig jogdíjat fizetnek Csaszinak. A két deltás zenkali olyan összeszokottan dolgozott. mielőtt csuszit vásárolhatnának. Peter bemászott a riksájába. – Gyere. – Mi fog megy Csaszi háza – mondta Hannibal a zenkaliknak az egyik riksába szállva –. Munkát ad. Miért? – Tégy nekem egy nagy szívességet – kérte komolyan Hannibal. ulam. kutyuli-mutyulik – harsant föl hirtelen. ulam – mondta Tómba. Foglalkozz egy kicsit Foxglove barátunkkal… mutasd meg neki a szigetet… ismertesd össze az itteniekkel… te jobban értesz hozzá… a fiú még új itt… szüksége van egy kis becézgetésre… asszonyi kéz. ti fog fut gyorsan-gyorsan. – Boldog lennék – vágta rá gyorsan Peter –. és beindíthatnák a boltot. – A városban ez az egyetlen engedélyezett jármű – magyarázta Hannibal. – És van még egy óriási előnye – mondta Hannibal –: az összes riksa Csaszié. A kutyák testületileg fölpattantak. Csaszi csoszogói egyenletes ütemben futottak. végül térdre kell kényszeríteniük egy bikát. s akár a könyvküldöncöké. olcsó jobbára nem zajos. – Hát. – Nem tudom. – Pompás ötlet – helyeselt lelkesen Peter. semmit sem szeretnék jobban. Viktória korabeli trópusi sisakot. aki harsány ugatás közepette állt a hevesen csóváló farkincák tengerében. hogy erre maga a legalkalmasabb! – Holnap reggel nyolc óra tájban megfelelne? – kérdezte Audrey. karcsú szivarra. – Gyertek. A fiúknak például igen szigorú vizsgát kell tenniük. hogy nem lenne jobb egyedül fölfedeznie a szigetet… – mondta a lány. le a lépcsőn a két riksához. – Rengeteg a munkám. az üzemet az egyik nagybátyja vezeti. hogy nem teszek föl túl sok ostoba kérdést. – Hannibal bácsi elvisz titeket pisikélni. hogy a két riksa mindvégig lágyan gurult egymás mellett. – Mit csinálsz holnap? – próbálta Hannibal túlharsogni az ugatást. – Én? – kérdezte meghökkenve Audrey. Az egyik párnahalomból előbányászott egy viharvert. amely mindvégig Hannibal riksája alatt futott. mi hall – mondták a vigyorgó fiúk. meg ilyesmi. – Igen. – Sokkal jobb. ha igazán biztos benne. nincs jobb. A riksák gyártása az ő monopóliuma. melyek rúdjai közé izmos zenkalik voltak fogva. itt van. – Semmit. és rágyújtott egy hosszú. Ehhez képest az angol vezetői vizsga semmiség.– Igen. Ő találta ki az egészet. Három mérföldet kell futniuk a legnagyobb hőségben. drága fiam – mondta Hannibal. – Tökéletesen – mondta Peter. – Nem. a térdig a szirmaik vörös . és körülvették Hannibalt. És megígérem. és a két járgány elindult. mint ha az embert avatott kalauz vezeti körül az idegen helyen – mosolygott Peter. A fiúkat Csaszi csoszogóinak nevezik. és nem szennyezi a környezetet. gyertek. mintha csak össze lennének kötve. ez is igen tiszteletreméltó állás. – Mennünk kell… hol a kalapom… miért dugják el mindig a holmimat?… Aha. hogy Peternek van-e hozzá kedve – mondta bizonytalanul Audrey. Hannibal az izgatott kutyák kíséretében átvonult a verandán. egy mázsa krumplit vagy más zöldséget cipelve. – Nagyon bölcs dolog. és eltűnt. és bozontos sörényére illesztette. Balra nézve. mint az a sok átkozott autó. A kutyák lihegve ugráltak a kerekek körül a dalmata kivételével.

Makulátlanul villogó cipője nyilván ugyanolyan féltő gonddal készült. nagy. Ludzsa – felelte gunyoros mosollyal Hannibal. két fiával. finom porfürdőjükből. barna pergamenből rakták volna össze. Nem megy véletlenül rosszfelé? Tudomásom szerint rendkívüli ülés van tizenkettőkor. Szerencsére uralkodónknak van humorérzéke. – Nézd csak. nem is. mindegyik a maga bambusszal elkerített kertjében. Csak hazaugrom néhány papírért. – Csoda. – Csaszihoz megyünk. drága barátom – mondta rendkívül melegen és rendkívül hideg tekintettel –. csillogó leveleivel és óriás. alig százötven centi magas. fekete szeme kifejezéstelen volt. hogy egy-egy oldalán több a nyomdahiba. – Szép lány – mondta elmélázva Hannibal. szép. Amazuga. amely híres csípős vezércikkeiről.” Ezek után szegény öreglány aligha éri meg a százhatodik születésnapját. mint a Canterbury mesék első kiadásában. De a jó öreg Damien mindig bajba keveredik. Ludzsa előrehajolt riksájában. igyekszik az újságban az elírások számát minimálisra csökkenteni. hová? – Jó reggelt. kivéve engem. Ezek az aprócska kertek teli voltak cukornáddal. és olyan törékeny. hogy senki sem nélkülözhetetlen. és megállt. Nemrégiben teljesen kiborította az ápolónők szövetségét a Florence Nightingale-ről írott cikkével. mintha csirkecsontból és finom. Peter nevetett. Ő szerkeszti helyi lapunkat. – Túl sok benne az ír önfejűség… különben sincs itt senki. hogy ivás helyett inkább egyen. fehér kiskutyafogait. tekintete olyan kifejezéstelen volt. kimutatva apró. Mit fognak csinálni maga nélkül? – Ön tudja a legjobban. az édesburgonya nagy. aki mindig leteríti zsákmányát. melynek a „ Vörös Lámpás Hölgy” címet adta. – Gyönyörű – lelkesedett Peter. Öltözékének csúcspontja azonban a rugbyi középiskola nyakkendője volt. – Hannibal. kampós orr uralta. melynek patyolat mandzsettája alól aranyóra csillant elő a törékeny csuklón. drága Hannibalom. és csirkék. hogy még nem ment férjhez. fehér virágfüzér – előbukkant a zátonyt jelző habperem is.szőnyegébe burkolódzó fák között Peter megpillantotta a lagúna nyugodt. a mi Ludzsa barátunk. és fölhördült. Jobbra. tarka deszkaházak álltak szétszórtan. gondozott haja hófehér. árnyat adó kenyérfákkal.” A lap egyik belső oldalán pedig ott volt a jobb sorsra érdemes matronának és két fiának a fényképe. bozontos maniókabokrokkal. – Az apja egy bolond ír. Amikor a riksa melléjük ért. a szelíden emelkedő domboldalon apró. ám Audrey nagyon bölcsen nem jön hozzám – kuncogott Hannibal. pulykák csapatai rebbentek föl az út közepén kialakított. aki mindenkiből ellenséges érzelmeket vált ki. kék vizét. halványszürke öltönyt és fehér selyeminget viselt. és távolabb – akár a szélfútta. – És Audrey segít neki? – kérdezte. és rohantak ricsajozva és szárnyukat csapkodva a bozótba. Elegáns. akihez érdemes lenne hozzámennie. a szó klasszikus értelmében. Ludzsa pici volt. ezzel az aláírással: „Az ördöngös vadász. s alig egy-két milliméterre nyitotta szét ajkait. mint az öltönye. – Hannibal megpillantott egy közeledő riksát. akár egy kobráé. Épp a napokban jelent meg a címlapon egy fénykép nemes császárunkról meg az általa lőtt két loncsos vadkanról a következő aláírással: „A százötödik születésnapját ünneplő Mrs. De ott leszek. kacsák. kókuszpálmával. drága barátom. méltatlankodó mekegéssel. Peter érdeklődve nézte azt az embert. itt jön az egyetlen fekete felhő Zenkali egén. – Igen is. Arcát hatalmas. no meg arról. a Zenkali Hangját. amit otthon felejtettem – mondta . Ám egy ír apával és zenkali nyomdászokkal ez szinte megoldhatatlan. A fák alól kipányvázott kecskék bámultak rájuk tüzes tekintettel. hová. Próbálja rávenni.

ulam. Mr. Gyorsan bevezette őket a palota nagy. a tágas. Örülök. Az őrszemek kinyitották a kaput. Valóban ismeri a bácsikádat? – A bácsikám sohasem beszélt róla – mondta Peter. hogy nem szoríthatok kezet önnel. mely lüktetett és villogott . isten hozta – hajolt meg Peter előtt Malapi. – Csaszi keltben. Ha semmit sem hallottam volna róla. Fehér galambok csipegettek a fűben. és riksája elhajtott. és a szemére húzta lehetetlen sisakját. mely a Hahagáj-öböl egyik partját képezte. – Te jó ég – mondta Peter döbbenten –. hogy megismerkedtünk. mint valami mestercukrász különös és szépséges tortája. az őrszemek csöppet sem méltóságteljesen igyekeztek előkapni puskájukat. Nagyon különös – mondta Hannibal. különös. hogy aztán illően tisztelegjenek. Hannibal – mondta a főudvarmester fülig érő vigyorral –. Az épületet skarlát és vörös bougainvillea hatalmas paplana vette körül. berakták a bódékba. Minthogy puskájukra pillanatnyilag nem volt szükségük. meg három szerényebb rangú halandó. hogy az egyik éppen lekuporodott. hogy bemutassam neki. A kapunál két őrbódé állt. Mr. – Hm. és a főudvarmester lépett ki skarlátvörös egyenruhában és fezben. – Jól mondod – mondta Hannibal. és vidd ezeket a nyavalyás kutyákat a konyhába. – Most láttad. s a lég súlyos volt a dús ágyások és cserjések ezernyi virágának illatától. Mikor a riksák befordultak a sarkon. s a riksák továbbkanyarogtak a hatalmas fák alatt. aztán hátradőlt. a méreg a mézben. fekete nadrágban. legközelebb. Itt a bársonyos pázsitot húsz-harminc kis szökőkút tartotta üdén csipkefinom cseppjeivel. De majd legközelebb. kinyílt a palota ajtaja. s közben elgondolkozva piszkálta az orrát. Hannibal új munkatársa. Valami fenyegető. – Apró kezével búcsút intett. mint aki aludni akar. és fölöttébb hatékonyan fölkavarják a port dobbantó lábukkal. melyeken vastag fagerendák nyugodtak. jó? De ne adj nekik túl sok kaját. félhomályos. micsoda undorító alak. mert aztán összehányják a szőnyegeimet. Hol van Csaszi? Elhoztam az új gazdát. sárga mentében. fehér egyenruhában. – Isten hozta. akkor is visszataszítónak találnám. – Jó leggelt. A katonás megjelenést némileg aláásta ugyan. s a pázsit egyik csücskén két páva tárta szét önelégült örömmel pompázatos farktollát. fehér trópusi sisakjukon fenséges. Az út csigavonalban kanyarodva szelte Dzamandzart. ön fog jön elle. Ő a macska a galambok között. végül arra a félszigetre ért. mint amikor fölemelsz egy követ. és kockát vetett. Bocsásson meg. de ennek a különlegesjárműnek. előttük két hatalmas zenkali katona aranysujtásos. Foxglove. mérgező légkör veszi körül. gazda. különös és poros festményekkel teli előcsarnokába. ulam? – Jól vagyok. Mr. A kert közepén kis pagoda állt korallmészkő oszlopokkal. légy jó fiú. mely uralkodónk huncut humorérzékének a terméke. jól van. – Mi jön vala Csaszihoz – magyarázta Hannibal –. Jól ismerem az ön drága bácsikáját. fiúk. kélem. a róka a tyúkólban. Foxglove-ot. Az én nevem Murama-na Ludzsa. és nem üdvözölhetem illő módon. – Ön bizonyára Mr. míg a másik az eredményt leste. és Peterre pillantott. nyissátok ki. Mikor a csoszogok megálltak – lihegve és izzadságban úszva –. Odaértek a palotához. aztán ki az épület által ölelt. napsütötte kertbe. ulam. hatalmas. Hannibal.Ludzsa. korallmészkő épület halvány rózsaszínben pompázott. sárga strucctollal. és egy kis fekete skorpiót találsz alatta. alacsony. Malapi – mondta Hannibal kiszállás közben –. olyan a szerkezete. Hamarosan impozáns kapuhoz érkeztek: a korallmészkő oszlopok közt a kovácsoltvas kapu Zenkali címerét formázta – egy delfint meg egy hahagájt az amelafa két oldalán.

– Mit szól hozzá? – kérdezte aggodalmasan. nem. mint egy Viktória korabeli hálóing. s egy hűtőpalackból nyúlós. A függőágy mellett egy kis asztalon egy atlasz. és szarukeretes szemüvegét föltolta a homlokára. olyan hatással van rám. újságok segítségével próbálom . bő. Oliphant célzásával – nem kizárólag szexuális tevékenységgel töltöm napjaimat. Mély és kellemes volt a hangja. mielőtt ideküldtek. kortyolt a poharából. és mázsás testének felépítése leginkább egy csokoládébarna söröslóéra emlékeztetett. Szarukeretes szemüveggel az orrán a Times-t olvasta. éppen ez hiányzik ebből a mi nyugalmas életünkből. már nem is jössz – kiáltotta. nem. Azt hittem. de Foxglove tehet róla… éppen a szexuális életéről mesélt nekem. A pagoda árnyékában függőágy függött. Tama-lavala Umber császár személyét. uram – mondta Peter.a pillangók. miközben Peter belekóstolt az italba. visszatette a szemüvegét az orrára. míg kikászálódott az újságzuhatagból és a függőágyból. köménylikőr. s bizonyára igen élvezetes helynek fogom találni a birodalmát. hozott nekünk híreket a nagyvilágból. Leült. felség – mondta Peter –. Bármilyen kis mennyiséget fogyasszak is belőle. hogy szexuális szempontból talán kissé unalmasnak talál majd minket. és minden ékszere egy vékony arany karkötő meg egy kockacukornyi zafírral ékes. – Nos. üljön le. de nem húsos. Arcára ragyogó mosoly ült ki. Hannibal? – Szeretnék rámutatni. és az’ igazán nem a világ közepe. Diónyi szeme még nagyobbnak látszott a szeme fehérje tiszta ragyogásától. fehér folyadékot töltött beléjük. te csirkefogó. – Milyen kár – mondta Csaszi komolyan. piros bőrszandált viselt. A császár százkilencvenhárom centi magas volt. Hatalmas mancsába fogta és gyöngéden megrázta Hannibal kezét. olló. – Sajnos valóban késtünk egy kicsit – mentegetődzött Hannibal –. – Hahó! Csaszi! – kiáltotta fesztelenül Hannibal. Foxglove – dörmögte a kezét nyújtva –. de barna szeme huncutul csillogott. – Milyen kár – sóhajtotta Csaszi. melyben négy normális ember is elfért volna. és hosszan élvezte az ital ízét. – Amint látja. Skarlátvörös kis sapkáját aranyvirágok díszítették. – Pompás – nyögte rekedten Peter. – Mindazonáltal attól tartok – folytatta Csaszi –. isten hozta Zenkalin. Foxglove. De jöjjön már. aztán megborzongott. elöl jókora gobelinhímzés – nagyjából olyan. orra egyenes. uram. bogarak és rovarok szakadatlan rohamaitól. – Hannibal. nedves pázsiton a bougainvillea-lugashoz. – A saját találmányom – mondta büszkén Csaszi –. késtél. Körülötte halomban hevertek a különböző nyelvű újságok. – Hahó! Hahó! Csaszi letette az újságját. Egyszerű. néhány toll meg egy nagy jegyzetfüzet várakozott. Csaszi poharakat kerített elő. – Mr. miközben átvágtak a lágy. Mr. – Sajnos. Kényelmesen pihent a függőágy mély ölében. ám alig bírta befogadni III. öt szótár. hogy – ellentétben Mr. fehér köntöse – a nyakán meg a mandzsettáján csipke. remélem. hosszú. fehér rum. lapos arca inkább polinéziai. hogy itt lehetek. az egyik lába kilógott. mint afrikai típusú volt: szája nagy. méhek. hogy kénytelen voltam elnevezni Felségsértésnek. és igyon valamit. – Néha úgy érzem. Nagy. tömör aranygyűrű volt. kókuszkrém és tej keveréke. – Boldog vagyok. Csaszi a zavart Peterre villantotta vakító mosolyát. – Barbadosban voltam.

– Simon úgyis elég bajt okoz a sajtóhibáival – mondta komoran Hannibal. mint egy nagy darab jéggé fagyott vizelet. Foxglove – mondta a szemét törölgetve. amikor jól érzem magam? – A repülőtérről fogtok szavazni? – Igen – mondta Csaszi. hogy száműzöm. Épp a múlt hónapban olvastam egy bájos történetet egy surbitoni emberről. – Szerencséd. végül megállapította. Mivé lesz a világ. Mr. mert Surbitonban béreltem lakást. Hannibal – zsémbelt Csaszi –. harsányan röhögött. miért kell eszembe juttatnod a munkát. és az az általános vélemény. Úgy tele volt pecsétekkel. Szerintem az ilyen felségsértés súlyos börtönbüntetést érdemel. kérdem én. Csak azt nem tudom. Foxglove. egyszerűen isteni. kérdem én. Ki gondolná. barackvirágszínű szaténruhában. hogy valamelyik írásom megjelenjen a sajtóban. Igazán bosszantó. Hannibalból kis híján kipukkadt a nevetés. láttad a képedet a címlapon. – Mikor van az ülés? – kérdezte Hannibal az órájára pillantva. hogy nem érdekel a világpolitika. ő meg élettelenül terült el. hát mit tehetek? Nekem gondolnom kell Zenkali jövőjére is. Hannibal. A rendőrség eleinte tanácstalan volt. – Jaj.” Csaszi a fejét hátravetve. amit följegyezhetek magamnak. mely véletlenül pottyant ki egy nagy magasságban haladó lökhajtásos repülőgépből. ha az embert emberi melléktermékkel gyilkolhatják meg Surbitonban? A Singapore Times-ban meg azt írják. Hannibal. A fickó ment szépen az utcán. néha eltöprengek a világsajtón. amikor egyszerre csak a fejére pottyant egy nagy. bízza a sajtóját ír szerkesztőre és zenkali szedőre. zöld jégkocka. hogy ez a jó . ha szabad elferdítenem Lincoln mondását. tudom. és a levél „a címzett ismeretlen” pecséttel jön vissza. én hallok utoljára a legfrissebb gyilkosságokról és trónfosztásokról. Az utóbbi bátorságáért kiütésben részesült. Mr. Akkor lesz miért élnie. hogy alig lehetett elolvasni. – A Zenkali Hangja humora nélkül nyomban lemondanék. de mivel egy hónapos késéssel érkeznek. gyarló emberek híradása gyarló emberekről gyarló emberek számára.követni a nemzetközi eseményeket. – Fogadja meg a tanácsomat. de hallgatott. hogy agyoncsapja egy jégkocka a szépséges Surbitonban? De csak ezután jött a java. – Örök vágyam. A két nyoszolyólány Ammibo Aliim tizedes és Gúla Maszufa őrmester volt. hogy aj ég nem volt más. – Remélem. de mindenki más támogatja. amikor a londoni Közgazdasági Egyetem hallgatója voltam. melyhez brüsszelicsipke-fátylat és egy csokor krémszínű hibiszkuszt viselt. – Persze – mondta Csaszi –. miért nem reagál soha a leveleimre. hogy a walesi herceg állítólag rövidesen férjhez megy. Még azzal is megfenyegettem. maga nem? Ezeket az emberi dokumentumokat tanulmányozva az ember kénytelen arra gondolni. amikor szívélyes üdvözletemet küldöm valami államfőnek. hogy néha szolgál egy-egy zaftos falattal. Néhány hete például azt olvastam. Az emberek hajlamosak ilyenkor azt hinni. hogy te ellenzed. ami már csak azért is fölkeltette az érdeklődésemet. Simonnak pedig megírtam eddigi legkomiszabb levelemet. – A fenébe is. hát nem? – kérdezte Csaszi. Hatalmas testét rázta a nevetés. hogy „a császár ellépett a díszszázad előtt. Amazugának engesztelésül egy nagy kosár gyümölcsöt meg virágot. – Ha valaha is hatalomra kerül. hogy még nem nyomatta ki őket – mondta Hannibal. Küldtem szegény Mrs. A világsajtóból csak annyi örömöm van. hogy az egész. – Bárcsak megtenné – mondta sóváran Csaszi. – Tudja. és feszengve pillantott Hannibalra. – Szó sincs róla! – kiáltotta Csaszi. – Ebben az esetben szegény Simon Damien állandóan dutyiban ülhetne – mondta Hannibal.

a szigetnek. Foxglove. Arcára odafagyott az örökös mosoly. Szerintem elbűvölőnek fogod találni a kormányzót meg a feleségét. – Foxglove… Foxglove… igen. mert a felesége intézte a háta mögött. Mr. hogy én éppúgy a szívemen viselem Zenkali sorsát. Hannibal. – Nem? Akkor még része lesz ebben a nem mindennapi élvezetben. hogy előnyei is lehetnek. – Számomra az egész ügy nevetséges – makacskodott Hannibal. Remélem. mint egy rendkívül apró cickány nászkiáltása. – Méghozzá az orrunk előtt – mondta szomorúan Csaszi. de bármi legyen is a személyes véleményem. hogy gyűlöljem az egészet. aki rossz hírünket költi nekünk. – Nem igazán – felelte Peter. Hát a pimaszsága igazán páratlan. hogy a Hahagáj-öbölt hadihajók töltsék meg. Sir Adrián Blythe-Warick őnagyméltósága alacsony és meglehetősen csenevész emberke volt. Figyelmeztetnem kell. – Örülök. Akkor túl leszel minden kötelezettségeden. Gyöngécske. a fejlesztésügyi miniszteremmel. amikor kérdőre vontam? Hogy semmit sem tudott az egész üzletről. Sajnos. hogy semmit sem tehetek ellene. – Persze hogy tudom – mondta Hannibal. – Látni sem akarom azt az átkozott repülőteret. nagyon sokan támogatják a dolgot. és a legkevésbé sem kívánom. a fejleményeket kézben tarthatjuk. sem tisztesség. legyen legalább némi bája. Foxglove? – kérdezte Csaszi. mint te. – Őszintén szólva benned van minden reményem. Őszintén meg kell mondanom. hogy itt van. – Isten vele. olyan tartással. hogy a fickó kicsúszik a kezünkből. igen… szükségünk van minden segítségre… khm… diplomáciára… tapintatra… óvatosságra és így tovább… de magában van tapintat. – Hiszen együtt sikerül olykor-olykor szórakoztatóvá tennünk az uralkodás unalmas mesterségét. – De tudod jól. – És a kampányt Ludzsa vezeti – mondta dühösen Hannibal. Sajnálattal kell figyelmeztetnem. átkozottul kényes. és fölállt. és Hannibal rendes lesz magához. mit válaszolt. hogy a fickót senki sem kedveli. hogy nem sokat tehetek. suttogó hangja olyan volt. Ludzsa csöppet sem kellemes ember. – Önmagában ez is elég nekem. Meg aztán. hogy ebből a szép és önálló szigetből katonai objektum váljon. fiam… nagyon derék fiatalembernek látszik… . nem? – vigyorgott Csaszi. ismerd el végre. nem vagyok kíváncsi a több ezer bárdolatlan katonára. Jöjjön el máskor is. akiknek az etetése többe kerül. és ha vigyázunk. – Örömmel – mondta Peter. jól fogja érezni magát. Nem lehet teljesen rossz az egész elképzelés. Márpedig ha valaki gazember. Mr. hiszen nincs benne sem báj. fiam… igazán örülök… igen. – Az érveidben van némi igazság. és vaskos mancsával búcsút intett. nem akarom. igen. tudom – mondta Csaszi. Hannibal. Tudod. igen – rázta Peter kezét. Tudod. Csaszi mosolygott. Drága barátom. – Találkozott már Ludzsával. – Tényleg megszerezte azt az átkozott völgyet? – kérdezte Hannibal. – És most – mondta Hannibal – beugrunk a kormányzói palotába. mintha egykoron – még a pályafutása kezdetén – kikeményítették volna. és lazíthatsz. hogy a legutóbbi munkatársa ideg-összeroppanással utazott haza. – Tudom. mint amennyi hasznot hoznak. így aztán tudod jól. ha egy picikét furának is. – Nagyon nyomasztó ez az egész – mondta Hannibal. bennszülötteknek. hogy az a fajta bennszülött. – Félek. nem esik baja a szigetnek.

uram. Akár egy kismadár. uram – mondta Peter. A gyöngytyúkokat határozottan hidegen hagyja a boksz. Rendkívül intelligens madarak. uram – mondta Peter. Örülök. a nemzet színe-virága… fájó… de mégis… fontos dolog… királynő és haza. és – mint egy fölhúzható játék baba – betipegett Lady Emerald Blythe-Warick. hogy nagy szüksége van az italra. – Trópusi paradicsom… önkormányzatot kap. – A méltóságos asszony gyöngytyúkokat tenyészt – sóhajtotta Hannibal. drágám – mondta Adrián –. – Bokszhab. mondhatnám valóságos tollas kutyák. tudja… igen… mégis. – Derék… kiváló… épp most… örülök. méltóságos asszonyom – mondta Peter. igen. akinek nem akaródzik belebújnia a kényszerzubbonyba. – Rengeteg gyöngytyúkom van. – Ah… igen… nos… kár – mondta sajnálkozva Sir Adrián. – De azért el kell jönnie egyszer vacsorára. igen… pompás császár… az élet… mégis… hát mit tehetne szegény… Eton. No persze csak a közönséges tyúkok. a harisnyája és a cipője volt zöld. fiam? – Sajnos. nyakékek. és úgy érezte. – Igen különös. Igen. – Tenyésztem őket.khm… igen… éppen ilyenre van szükségünk… a nemzet színe-virága… és így tovább… khm… igen. Foxglove – préselt ki magából egy mutáló nyikordulást Sir Adrián. hogy mindent megértenek. csak úgy dőlt róluk a hab. miközben mosolyogva bólintott Peter előtt. a Kerek Asztal volt az első szorító. – Ah… Emmie… igen… ez itt az ifjú Foxglove. Azt hitte. Bokszhab – folytatta a Lady. ebben biztos vagyok. nagyméltóságú uram – duruzsolt Hannibal. tetszik Zenkali… – susogta a kormányzó. – Ki ez. Adrián – mondta Lady Emerald. az asztal körül ülő tyúkok pedig valósággal megőrültek értük. Ősi angol név. tudja… meg kell lennie. nemzetközösség… igen. bokszhab? Milyen érdekes név – derült föl a méltóságos asszony. drágám… derék. Mr. nem – mondta Peter. hogy a hölgy jelmezt visel. akár a lajhár bundája a benne élő primitív algáktól. . készítsen nekünk egy italt… khm… igyunk egyet… igen… bridzsel. Szereti a gyöngytyúkokat? – Rajongok értük. – Nagyon ritkán látjuk. ugyanis tetőtől talpig zöldben volt. hogy itt van. hogy minden mozdulata csilingelt. drágám. kiváló… a nemzet színe-virága… a feleségem – mondta Sir Adrián bizonytalanul gesztikulálva. akkor majd meglátja: szinte hátborzongató. Peter nem akart hinni a szemének. igen. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. – Foxglove. igen… nos. Oladysége smaragdokkal volt kirakva: karkötők. – Igen. Meg kell hívnod ezt a kedves fiatalembert vacsorára. Hiszen állítólag már Arthur király lovagjai is bokszoltak. – Már mindent elmagyaráztam Foxglove-nak. Egyik kezében apró és gyönyörű. – Köszönöm. teknőchéjból készült hallócsövet tartott. brossok és medálok függtek rajta. Nemcsak a ruhája. – Köszönöm. az utolsó leheletig. – Remélem. Különben miért hívnák a ringet még ma is ringnek? Egyszóval a lovagok a kör közepén bokszoltak. igen. micsoda? – Pontosan. így nem csoda. – Helyes… helyes… – motyogta Sir Adrián. Kissé nehezen sikerült a hallócsövet a füléhez illesztenie. persze… változik a régi rend… khm. mint az olyan ember. mert a füle elbújt egy rendkívül díszes smaragd fülbevaló mögé. – Már meghívtam. drágám? – kérdezte Lady Emerald. Egyszer el kell jönnie az etetésre. amit Hannibal készített neki. – El kell hoznia vacsorára. gyorsan forgatta apró fejét. kedves Hannibal. igen… de nem bridzsel… persze nem számít… örülünk neki… nagyon örülünk. még a haja is zöldben játszott. ehhez nem fér semmi kétség.

pufók emberke volt. Sámson. és Peter köszönésére lesütött szemmel biccentett. – Ez lesz a házad – mutatott hirtelen előre az úton szivarjával Hannibal. szakács embel. mikor a ház elé értek. mint megannyi barna delfin. hogy hívja meg. mereven és kifejezéstelenül bámult Peterre. fehér mosolyuk villant. ő nagyon jó szakács. Akkor etetheti majd a gyöngytyúkjaimat. némi villanyod. A parti út finom. – Ő. ulam. a szeme vidám. nem is vártam ilyen hollywoodi stílusú csodát. mint egy agyonhajszolt agár. Ő hívnak Sámson. Narancsszín fejű. valami ócska fakalyiba lesz a város közepén. ulam – folytatta Amos –. Azt hittem. ahol nincs folyó víz. A riksák közeledtére fölegyenesedtek. zöld gyíkok surrantak át az úton. mely egy hatalmas virágágyás minden színében pompázott. mikor Hannibal végre kiitta a poharát. lustán integettek barna kezükkel. – Csodálatosnak látszik – mondta –. A fákon túl fehérlett a széles. igen. hogy minden rendben legyen… khm – mondta a kormányzó. de tengerparti. – Én Amos. hogy minden rendben legyen. rácsos árnyékot vető kazuárfák alatt haladt. És ne feledje el elhozni azt a bájos kis feleségét sem. s a hűs kazuárfákon elevenen csiviteltek és csattogtak a madarak. hogy… igen… Hannibal ismeri a… khm… khm… viszonyokat. A színek. kéklett a lagúna hívogató vize. viszont mindennek csacsipisi szaga van. aki magas volt. s körülöttük halászok kuporogtak a fénylő homokban. ulam. – Ő. és éles papagájhangjukon üdvözölték a riksák utasait. ulam. ulam. hogy a férje már meghívta Petert. . a város mögött. – Isten hozta. Tűrhető kényelem – mondta Hannibal. ezt jobban fogod kedvelni. ulam. Mohón kapta el Peter kinyújtott kezét. – Van folyó vized. – El kell jönnie vacsorára. Ő piszok finom szakács. kicsi szolga. A kazuárfáktól Peter épp csak ki tudta venni az alacsony. hogy kielégítsék az igényeidet. ha már horgonyt vetett… Igen. én inas. és szemlátomást élvezte.Sir Adrián és Lady Emerald együttes erőfeszítéseitől a beszélgetés igen csapongóvá és teljesen összefüggéstelenné vált. Peter elterpeszkedett a riksában. Az út néha hidacskákon haladt át. barna pudingképén hatalmas vigyor. hogy még soha sehol nem érezte magát ilyen boldognak. és lazított. ami szinte a vízparton állt. mint a teniszezéshez készülődő játékos. fehér ruháján vörös öv. tizennégy év körüli fiúra. az emberek – valahogy minden megfelelt. Az egyik alacsony. Rövidesen a Hahagáj-öbölhöz értek. sekély patakocskák fölött. – Nagyon örülök. – Gondoskodnom kell Foxglove elszállásolásáról. Peter mindezt magába itta. isten hozta – gördült ide-oda a talpán. A fiú szégyenlősen toporgott a porban. melyek csillogva csobogtak és csörgedeztek szurokfeketén fénylő sziklák között. a légkör. A parton barna kenuk hevertek csoportokban. az illatok. homokos part. A parton itt-ott asszonyok csoportjai terítették a fűre a mosott ruhát. árnyas verandán megjelent a három szolga. Ő Tulipán. megfeledkezve arról. és arra gondolt. fehér épületet. El kell jönnie vacsorára. – Majd szólok a férjemnek. kancsal. egy időnként működő telefonod. A széles. igen. Olyan ritkán látjuk. Újra beültek riksáikba a kutyák kíséretében. ulam – mutatott egy kiálló fogú. hálóikat javítgatva. Hannibal rágyújtott egy hosszú szivarra. – Kicsi. uram – mondta a kormányzónak –. rendkívül sovány és gyászos kinézetű. Bokszhab – mondta őladysége. és Peter megkönnyebbült. és három embered. ulam. hogy hallgathat. – Igen. mint a másikat. és úgy gondoltam. Mr.

Mr. olyan eleven élet pezsgett körülötte. Sámson – mondta Peter. a kazuárfák susogtak a kertben. úgy belemerültem a víz alatti világ csodáiba. igaz? – mondta Audrey. – Isten hozta. Valahányszor odamegy. hűvös szobába. – Te leszel az első vendégem. – Öö… igen. – Szívesen ebédelek a kormányzóéknál. Odább a vakító part meg a lagúna halványkék vize. – Egy pohárkával talán nem fog megártani – kászálódott ki a riksából Hannibal –. mint a katonák. egy kis házszentelő… tulajdonképpen kötelességem is. – Akkor igyunk egyet – mondta Peter. Odakinn az ég halványzöld volt. Peter békésen evett-ivott. – Nos. aztán két korsó habzó sörrel tért vissza. – Missy Audley… Talán Miss Damienre gondol? – kérdezte Hannibaltól Peter. és most. – Ez igazán nem bűn. amilyen ez a zátony. s Zenkali minden madara a hajnalt köszöntötte. hogy teljesen elveszítette az időérzékét. ugye? – kérdezte Peter. – Audrey rendezi be valamennyi magányos férfi otthonát. Rám szinte úgy hat. és kinézett –. mindig fölfedez valami újat. árnyékos verandán a hosszú. mint a kábítószer. Sorra kinyitották az ablaktáblákat. aztán odament az egyik franciaablakhoz. nos. hogy Sámson a lehető legrosszabb reklámja a tulajdon szakácsművészetének. Mögötte Amos lépegetett büszkén. – Igen – mondta Hannibal. ulam – bömbölte Sámson egy légcsőhurutban szenvedő kiképző őrmester hangján. Missy Audley hoz vala. Túloldalt magas franciaablakok nyíltak a hátsó verandára. legföljebb önvédelem. hogy valaki a nevét kiáltja. Olyan pompázatosak voltak a színek és formák. sok szerencsét – mondta Hannibal. Szerintem . Amos magukra hagyta őket. nemsokára otthon fogod itt érezni magad. és leült a homokba. Amos. én szakács. örülök. és kilábalt a vízből. – Teljesen megfeledkeztem az időről… Soha életemben nem láttam olyan mesés dolgot. Otthon? Peter máris úgy érezte. és sasszemmel ellenőrizte a fiú minden mozdulatát. majd fél óra múlva belemerült a meleg tengervízbe. Amos átvezette őket a széles. – És az a legfurcsább. hogy az ember sohasem unja meg. hogy megismerhettelek benneteket – mondta Peter –. van valami ital a házban? – Igen. Az asszonyi kéz meg ilyesmi. és a bíborvörös kannavirágok úgy sorakoztak. Egyszer még a kormányzó ebédjéről is megfeledkeztem. nem rossz kis kalyiba… Remélem. – Igen – mondta Hannibal.– Hello. – Én Sámson. – Egészségedre – mondta Peter. ulam – vigyorgott Amos –. s hason fekve leste a búvármaszkja előtt elúszó halrajokat. mintha egész életében ebben a kis házban élt volna. kikészítették a tiszta ruhát. s a víz fölé bukva Audreyt pillantotta meg a parton. – Érdekes. Hirtelen azt hallotta. Gyorsan partra úszott. s közben arra gondolt. Foxglove. Csöndes „jó reggelt”-jük és mezítelen lábuk csoszogása a padlón igazán megnyugtató volt. – Sajnálom – mondta törülközve. – Dehogy – mondta Audrey. HARMADIK FEJEZET ZENKALI ZÖKKENŐK Tulipán – akinek a nagy igyekezettől még jobban kiállt a foga – ébresztette pirkadatkor egy tálca teával és mangóval.

– Micsoda. s a hátsó ülésen Peter egy kosár harapnivalót meg egy kis hűtőláda italt fedezett föl. Majdnem olyan lökött. Tegnap mintha egy mókuspárt látogattam volna meg egy babaházban. – Persze. hogy a sziget működőképes – mondta. de Hannibal a fejét rázta. Igazin aranyos trió. – Őladysége olyan aranyos és kótyagos. Audrey fölállt. azt hiszem. Mondja. Csodálatos hely. aztán mint valami melegház. – Alig várom. hogy megmutatja az ombufát is. Sokkal nagyképűbb kormányzókhoz és kormányzói palotákhoz vagyok szokva. A vén gazembernek többnyire igaza van. de üzemképes Mini Morrisszal jött Peterért. mint őnagyméltósága meg Lady Emerald. a gonosz Ludzsa völgye közelében? – Igen. Hannibalnak igaza van. Zenkalin minden bokorban szörnyek bujkálnak? – Mármint emberi szörnyek? – kérdezte Audrey. – Igen. ha úgy tetszik. – Nem. és ledörzsölte kezéről a homokot. ami előhozza az emberekből természetük minden furcsaságát és különcségét. elvégre sem Hannibal. sem a kormányzói palota lakói nem tekinthetők hétköznapinak. Mit felelt neki? – Semmit – mondta Peter. El nem mulasztanék egyet a világ minden kincséért sem. Elvégre nekik köszönhető. Tudja. mintha egy láda tűzijátékot meg egy doboz gyufát helyeznének el egy óvodában. ha a völgyet elárasztják. Nagy élmény volt. gyerekesek. sem Csaszi. valóban kissé furák – ismerte el a lány. egészen ritka és különleges példánnyá változtatja őket. – A kedves Lady Emerald valójában más világban él. – Éppen meg akartam mondani. nagyon boldog és többnyire nagyon jó. ha megígéri. hogy nem lehet nem szeretni – mondta Audrey. Nem azt mondom. – De így van ez minden szigeten. – Még Ludzsa is? – Minden édennek megvan a maga kígyója. De hagyjuk most a fenébe azt az átkozott repülőteret. Végighajtottak a ragyogó színekben pompázó vidéken. – Igen-bólintott Peter –. és élvezzük a kirándulást. talán a legszebb a szigeten. Hannibal elvitte tegnap bemutatkozni őnagyméltóságához? – Igen. hogy ez a szentek szigete. tegnap délután. Vásárnap lévén. Audrey egy viharvert. Az ebédeik meg egészen hisztérikusak tudnak lenni. – Ellenzi a dolgot? – kérdezte Peter. Diggoryt megúsztam – mondta Peter –. az úton . – Hát a hétköznapi normákhoz viszonyítva.őnagyméltósága meg a méltóságos asszony igazán elbűvölök és igazán dilisek. hogy nőtlen vagyok. Zenkali meg különösen vonzza az ilyen embereket. de a munkám során biztosan összeakadok majd vele is. De alapvetően szelídek. Amolyan szigetbetegség ez. kissé különcök és. – Van egy nagyon szép hely a Matakama oldalában. – Találkozott Diggory szárnysegéddel is? Hannibal egyszerűen primitív szerszámnak nevezi. s amikor Lady Emerald utolsó megjegyzéséhez ért. Audrey jót nevetett. itt lényegében mindenki nagyon egyszerű. – Meséljen – mosolygott Audrey. – Ma be szeretnék mutatni magának még néhány itteni különcöt. Zenkalin meg különösen. Azt hiszem. és megépül az a nagy gát meg a repülőtér – mondta bánatosan Audrey. Ez a repülőtérügy olyan. – Piknikre gondoltam – mutatott a kosárra meg a ládára Audrey. De már nem sokáig lesz szép. Peter elmesélte a látogatását a kormányzói palotában.

Mindenki kiabált. – Mind olyan tiszták és csinosak.nyüzsögtek az áruikat és állataikat piacra vivő zenkalik. Fiatal férfiak vitték az arányló cukornádkötegeket vagy hosszú rudakat. De ha egyszer segítségre lenne szükségünk. Hirtelen kis rés nyílt a kecskék és marhák barna áradatában. hogy a világ törődjön velünk. A karcsú lányok a gazella kecsességével vitték súlyos terhüket. kókusszal. de a hasonló szigetekhez viszonyítva kétségtelenül nem szegények. Missy Audley… jó utat. hogy Leonardo da Vinci és Picasso keveréke vagyok. és izgatottan nézte az emberáradatot.” – Ez az egyetlen vásár? – kérdezte Peter. de az ilyen túlzsúfolt szakmában nem elegendő. farmert és szandált viselt. visszakiáltott neki: „Látom. Persze nem gazdagok. jó utat. zörögtek és kavarták a rózsaszínű port. Kék kockás inget. Ez nagyon jó. szederszínű szemükkel. a haja kibontva. Akár a szép. elegáns keze hanyagul pihent a kormányon. karcsú bambuszfurulyán játszottak. A szekereken kosarakban állt az édesburgonya. Audrey nevetett. őszülő hajú pásztorok biztatták mozgásra pikáikkal a marha. ananásszal és papájával teli hatalmas kosarakat. Kövér. ha valaki tűrhető. vagy nádszékekkel. Túlságosan messze vagyunk ahhoz a világtól. Elképzelni sem merem. púpos zebuk vonta szekerek csikorogtak. – Alapjában véve jómódúak – mondta. a havi vásár. fejükre mintha odanőttek volna – olyan magabiztosan vitték – a mangóval. Hosszú szarvú. Peter nézte a lány elbűvölő profilját. orrukban még érezték a kecskék csípős. a piaci tömeg megfogyatkozott.meg kecskenyájakat. a rézágytól a szerelmi bájitalig. hordóhasú dobot vertek. s ők gyorsabban haladhattak. esetleg vörös agyagedényekkel voltak megrakva. – Dehogy. Naponta van piac a falvakban és van egy kis napi piac Dzamandzarban is – mondta Audrey –. tréfált. Audrey mesterien kormányozta be a kocsit a résbe. tollas gyümölcs – a lábuknál összekötött csirkék sorai lógtak. rózsás porfelhőben áradt a vörös úton Dzamandzar felé. a másikkal integetett. mi lenne nélküle. kétoldalt fürge lábú fiúcskák és puha szőrű. barna vadgesztenyék – mondta Peter. és rádudált egy marhacsordára. a világ nem akarna tudni rólunk. A színek orgiája és az emberi meg zenei hangok özöne izzó. batikolt ruhában. pletykáit. mintha csak Peter gondolataira válaszolna. Skarlátvörös lepedőbe burkolt. hangos kutyák vigyáztak. s ha barna kezük nem volt éppen mással elfoglalva. hogy a nyájak le ne térjenek az útról a hívogató fűre. akiket merészen szemügyre is vettek csillogó. jól tápláltak és jómódúak. És mindenki visszaintegetett. Audrey lefordult a főútról. A lány gyorsan és jól vezetett. – Majdnem mindenkinek van egy kis farmja vagy valamilyen üzlete. vagy apró. amíg önellátók vagyunk. ami nem volt túl nagy. és szeretett volna minél többet megtudni róla. ahol minden kapható a tehéntől az amerikai mogyoróig. zsákokban a rizs meg a cukor. Tűrhetően festettem. – Tizenkilenc évesen szereztem diplomát a dublini egyetemen – mondta Audrey gúnyosan mosolyogva. Mindenesetre boldogult húszéves koromtól tavalyig elköltöttem nagyanyai örökségemet. szinte lebegtek az út fölött s éles papagájhangon tréfálkoztak a legényekkel. de ez most a legfontosabb. hogy az amelafa egyensúlyban tartja a gazdaságot. hogy bejárjam autóstoppal . idős asszonyok haladtak az úton élénk színű. – Ma van a havi vásár a városban – magyarázta Audrey. Missy Audley… Missy Audley fog megy piac?… Jó utat. Nagy csoportok daloltak menet közben. – Azt hittem magamról. borostyánszínű. És mindez annak köszönhető. A tüdejük tele volt rózsaszínű porral. a tizenkét húrú valihát pengették. melyeken – mint holmi fura. miközben fél kézzel ügyesen vezetett. de ahhoz elég. és rövidesen kijutottak a nyájból. a marhák édeskés szagát.

s éppen egy virágzó cserje metszésén mesterkedett. – Apám ebből a szempontból megszállott. – Hát maga aztán hasznosítja a tehetségét – mondta elismerően Peter. A magas. Azt mondja. és… hála Hannibalnak. mikor megálltak. horgas orr meg széles. És azt hiszem. hogy a kalap le ne pottyanjon. Mert sokkal több figyelmet szentel annak az átkozott újságnak. Az egyik virágágyás fölé magas. annál biztosabban tudtam. melyek partját a bársonyosan sima tenger mosta. bíborvörös szaténruhában. s az ragadt volna rá. szögletes alak megfordult. hogy ne igya magát halálra. s olyan finom ráncok borították. Az épületegyüttes kifogástalan volt. – Ki az? – Judith Jaeger tiszteletes. amit a tiszteletes imád. gyerekkoromban is szerettem. hogy nem leszek Picasso. vagy ne koplalja magát halálra. meg a templomra is. és vigyázni akartam apámra. melyet hosszú szalag és számos régimódi kalaptű tartott. épp most gondoltam rád. ez segít valamit. erre itt vagy. az embernek kötelessége föltárnia minden tehetségét. azon túl a mély tenger. Mi egyszerűen tiszinek szólítjuk. A ráncok között két nagy. hogy ha van tehetséged. hogy a gyülekezet gyönyörködhessen a tájban. Mindenütt virágágyások. gitár. ami részemül jutott. habzó és nyugtalan szalagja. – Isten hozott! – kiáltotta a tiszteletes. melynek kékje már-már feketében játszott. A rendkívüli fejfedő alatt a tiszteletes hosszú. így hát megtanultam élni azzal a tehetséggel. – Az isten verje. s mintha a tűk egyenesen Jaeger tiszteletes koponyájába mélyedtek volna. – Ez az otthonom. Hat nyelven beszélek folyékonyán. most már csak dinamittal lehetne elkergetni innen.Európát. mint a hasának. Azelőtt. mert anyám meghalt. s az egészet erős. – Segít az apjának az újságnál? – kérdezte Peter. népzenét gyűjtök. mely egy kis bungalóból meg egy parányi templomból állt. Csak amikor visszatértem. – Egy kicsit – mondta a lány –. de minden adandó alkalommal újakat talál ki. aztán Afrikát és Ázsia nagy részét. másként bűnt követsz el. Az épületegyüttes meredek lejtő szélén állt. a Második Eljövetel Egyházának lelkésze. Most egy olyan hölgyhöz viszem. hasznosítanod kell. Virginia államban. zöld kúszónövények bátran kapaszkodtak föl a házra is.és zongoraórákat adok. Letértek az útról egy csinos épületegyütteshez. értelmes és szikrázó. – Megbánta? – Dehogy. de akkor teljesen normálisnak fogadtam el. Mintha a vakok országában nem használnád a szemedet. nyílt. De minél többet láttam. Annyi tehetségtelen ember akad mindenütt. A fején gigászi szalmakalap volt. sötét szem ragyogott. jöttem rá. – Jó reggelt. Ki a lovagod? Gyere. fehér. mozgékony száj egészítette ki. hogy . hogy milyen különös és szabad. Imádom Zenkalit. Csodálatos volt. becsületes és zsiráfosan méla arca piskótabarna volt. A kalap szalagjába számtalan apró papírdarab volt gombostűzve. – Miért jött ide vissza? – kérdezte Peter. Távolabb húzódott a zátony nagy. mondd el szépen a tiszteletesnek. Az egyház központja Ploughkeepsie-ben van. s a fénylő. tiszi – kiáltotta Audrey. elég szép pénzt kapok úgynevezett tudományos szövegek fordításáért. de ezenkívül rajzot tanítok a helyi iskolában. emelődarura emlékeztető figura hajolt formátlan. A templom egyik fala hiányzott. s a lejtő zöldellő földekre és amelaültetvényekre nézett. De valójában azért. aki nemcsak hogy hasznosítja valamennyi tehetségét. Az az istentelen Hannibal természetesen Jégeralsónak vagy Jégergatyának hívja. Tudod. mintha az arc tulajdonosa átsétált volna egy rendkívül cirkalmas pókhálón.

ráncos kezével megszorította Peter kezét. Beethoven. – Peter Foxglove – mondta Audrey. azt nem Judithnak találták ki. Nem. hogy ötleteket kapjak. . – A repülőtérre gondol? – kérdezte Peter. és idejöttünk először. – Ez egyike annak a néhány kérdésnek. hogy az embernek szállítanak egy potenciális hívőt úgyszólván éhgyomorra. gyere. tiszi. és nem engedte szóhoz jutni őket. Ebből a célból rendeltem néhány könyvet. – Ha az meglesz. Szegénykéim. – Azt hiszem. Mint tudod. – Majd megpróbáljuk. Rosszabb vagy. hatalmas tálca mögül. Az elképzelésük igazán nagyvonalú… csak hiányzik belőle néhány apróság. gyertek be – mondta –. Töltött. Kezdte megszokni. milyen istentiszteleteket tarthat a tiszteletes. – És én mondom neked. Beethoven. Mindjárt hozok innivalót. csontos mutatóujját. tetszik Zenkali? Épp jókor jöttél. – Ugyan. Hát az jutott eszembe. aki szinte ki sem látszott az italokkal teli. ez embertelen. – Nos – mondta –. A fickó még haza sem érne. mert a legvadabb ötleteket plántálta a fejembe. fejezd be szépen a bokor metszését! – Szögletes mozdulatokkal lépdelt föl a verandára. és terjeszteném a titkát szigetszerte. amelyekben egyetértek Hanniballal. hogy szervezhetnék belőlük egy kis gerillacsoportot. hogy Zenkalin ez az egyetlen beszédtéma. Peter kuncogott. aztán leült. – Ez igazán baráti gesztus. – A sziget pusztulásra ítéltetett – mondta síri hangon. – Gyertek be. üljetek le nálam. Nem mintha bármi kifogásom lenne a katolikusok ellen. – Megmutatom neki a szigetet. – Az utolsó napjait? – kérdezte Peter.nem állhatom a titkokat. és szabotálhatnánk a repülőtér meg a gát építését. – Hogy érti ezt? A tiszteletes fölemelte hosszú. Az én szakmámban ritka. Beszéd közben eléjük rohant. – Rumpuncs. és igazán remek anyaghoz jutottam. meséljetek… te vagy bizonyára az új fiú. S főleg nem tudom megtartani őket. Audrey. hogy mit tehetnénk mégis végső szorultságunkban – mondta a tiszteletes. maga az Úr is ellenzi a dolgot. hogy még lásd az utolsó napjait. De szerintem helytelen egy papot a mások titkaival terhelni… hogy az ember úgy járjon a közösségben. a gyülekezetem kicsi. – Leonardo da Vinci – kiáltotta oda a füvet nyíró zenkali kertésznek –. majd győzedelmesen tért vissza egy kicsi és igen kövér zenkali kíséretében. és kíváncsian hajolt előre. és nem mondhatja el. – Szóval ide hoztad. hogy ismeri mindenkinek a szennyesét. a bungaló felé terelte. engem könnyen megtéríthetne. én már rohannék kifelé a gyóntatószékből. – A legjobb a rumpuncs. szerintem egyenesen vallási gyomorrontáshoz vezet. azon töprengtem. mielőtt még az anglikánok meg a katolikusok megronthatnák? – kérdezte a tiszteletes. de igen hűséges. S minthogy ez a szörnyűség már befejezett tény. Audrey. hol vagy? Beethoven! Kirohant a konyhába. – Mondd. Peter kábult fejjel próbálta elképzelni. megölelte Audreyt. mint Hannibal – mondta Audrey. elpusztulunk. majd megpróbáljuk – kortyolgatta az italát a tiszteletes. Többek között ezért nem lehettem katolikus. – Pusztulásra ítéltetett és elkárhozott és nincs mód a menekülésre. – A repülőtérre gondolok – bólintott vészjóslóan a tiszteletes. ez kell nekünk – mondta a tiszteletes a tálcánál szorgoskodva. az isten szerelmére.

de van egy első osztályú plasztikbomba receptje meg egy pompás tapadó akna rajza. amit Lady Emerald kért… egy számla… mi ez? Ja. még nem.” – Kalapja szalagjából kivett egy papírt. Amikor kétévenként szabadságra megy. de olyan rémült képet vágott. igen – mondta a tiszteletes. A tiszteletesnek nem tetszett az a meglehetősen ötletszerű mód. – És miket tanul? – kérdezte Peter. Peter az önfeledten kacagó Audreyhoz fordult. hogy végre is hajtja. itt a lekvárrecept. Sok szó esik benne a láthatatlan írásról. De már készítettem számára egy tervezetet – nézett körül izgatottan a tiszteletes. és föl fog használni mindent. aki szemlátomást komolyan beszélt. tudassa velem. ahonnan olcsón szerezhetnénk jó minőségű kézigránátot. hogy mennyi dinamit kell a kormányzói palota vagy bármi más fölrobbantásához. – Ide süssetek. hogy az Úr segítségével alaposan megleckéztethetjük őket. mint egy nagy. a tiszteletes lesz az első. hogy az itteni homokból egészen szép. és egy halom könyvvel jött vissza. – Föltétlenül – mondta nagyon komolyan Peter. – Nézze. zöldes üveget lehet készíteni. aki tanácsot tud majd adni. – Hm.A tiszteletes fölpattant. Látnia kellett volna az arcát. a tiszi mindig mindent komolyan gondol. Itt egy másik: Rossignol. – Add oda Hannibalnak – mondta –. A tiszteletesnél semmi sem vész kárba. megbeszélte ezt Hanniballal? – kérdezte. hogyan kell hidat robbantani. Marvrofalcon gróf könyve. aki Peter megfigyelése szerint meglehetősen nyugodtan fogadta a dolgot. ami az igazán jó puskapor előállításához szükséges. Peter döbbenten bámult a tiszteletesre. amivel nem sokra megyünk itt. Titkosügynök Hitler Németországában: ebből megtudtam. hogy beszerzi számomra mindazt. akkor sem utazik haza. – Nem vagyok hozzászokva. és a tiszteletes már integetett utánuk. – Bármit. Pappasz kapitány megígérte. amit csak megtud. a szoba egyik sarkába nyargalt. – Ó. nézzük csak… ó. – Sajnálom – mondta a lány –. mint egy hölgyvezető? És itt egy másik: Ötven év kémkedés és szabotázs. – Nézzük csak. Rájött. ezért aztán kitanulta valahol az üvegkészítés és üvegfúvás művészetét. és átnyújtotta Peternek. s néhány híve most egy kis üveggyárat üzemeltet. hogy a gerilláim egy hónapon belül bevetésre készek. Ez nem jelenti azt. ezek teli vannak isteni információval. Ilyenkor elmegy valahová. csámpás szitakötő. majd fölkapta és körhintaként pörgette hatalmas kalapját. aztán visszajön. mint más misszionáriusok. aki pontosan fogja tudni. ahogyan itt a házakat . Ha valaha is bontási problémák adódnak majd Zenkalin. és gondosan zsebre tette a levelet. a holnapi prédikációm szövege… no. Miss Damien… – kezdte szigorúan. azon a széken – mondta Audrey. Tudtátok-e. így hát remélem. és megtanítja rá a zenkalikat. és megtanul valamit. – Nem. De ugye nem gondolta komolyan? – Dehogynem. – Hová a fenébe tettem az iratgyűjtőmet? Hol a pokolban lehet az iratgyűjtőm? – Ott. és mondd meg neki. amit hasznosnak vél. de ki fogja tervelni. mit várt tőlem? – kérdezte komoran Peter. hogy egy kanálka cukor a benzin tankban veszélyesebb lehet a járgányra. hogy az Ige hirdetői gerillaháborúval próbálják megoldani a problémákat. – Miért. a francia ellenállás hőse. Mikor végre ismét a kocsiban ültek. itt van: „Fölkelés vázlatos terve Zenkalin. És ha ismer olyan helyet.

rózsás habbá a szirt tükörképét. és robbantotta szivárványos szegélyű. Aztán a házak elmaradtak. hogy mire nincs itt szükség. sírkősima kövek között haladt. és szegény tiszinek be kell érnie a maradékkal. melyet négylevelű lóhere alakú. inkább nézze a tájat. Továbbhajtottak. nagyszájú sznob. Audrey letért az útról. Például a vasárnapi iskolában karosszékvédő kézimunkák horgolására tanítja a növendékeit. és mindent megfojt. és kitanulta a fa meg az előre gyártott elemek legkorszerűbb felhasználási módját. – Hihetetlen. le a völgybe. hogy el akarják pusztítani. és abba a völgybe viszem piknikezni. A tiszteletes a legkülönösebb dolgokat is képes megtanulni. aztán jönnek az anglikánok. A szirt tövénél a víz csillogó. ahonnan fröcskölő. hatalmas oszlopban zuhant alá a völgybe. s lepöccintett szendvicséről egy kíváncsi zöld szitakötőt. Ezek mind telepített fák: mangó. A gyümölcse finom.építik. Már vagy kilencszáz méter magasan vagyunk a Matakama oldalán. – El kell . Legtöbben a katolikusok vannak. s leültek a víz partjára. hangos madárdal. apró bíborvörös virágok pöttyöztek. de a fa káros. A fűben ültek. pálma. Megtanulta a kosárfonás meg a fonott bútor készítésének fogásait. – Nem. buja növényzettel borított kövek közt folyt tovább haragosan harsogva. s a fák alatt. A levegőt megtöltötte a finom pára meg a tucatnyi apró. Mióta elhagyták a tiszteletes házát. Kiszedték az ételt meg az italt. nem szereti a zenkalikat. – Csodálatos hely – mondta Peter.vagy teherautót. abból semmi sem maradt néhány cserje meg az amelafa kivételével. aki kénköves poklot és örökös kárhozatot prédikál a csupa jóság Isten nevében. Pompás halászmadarak villantak elő kékvörös lángnyelvekként a víz fölé hajló lombok közül. – A legfölső vízesésnél akarják eltorlaszolni. A híd alatt átjutva a víz egyetlen. lefelé. élénk ciripelés és bánatos brekegés vette körül a piknikezőket. ami mindenütt megmarad. Balra hetven-nyolcvan méter magas vörös-arany sziklafal emelkedett. Most az ő híveinek vannak a legszebb házai és bútorai Zenkalin. Az asszony állandóan kézimunkázik. Szétszerel és összeszerel bármilyen személy. de tökéletes szivárvány. – Az útikönyv szerint ez nem őshonos erdő – mondta Peter. ha a hívek nem követik az egyház előírásait. Alighanem ez az utolsó lehetőség. A folyó itt széles és mély volt. s ezzel újabb iparág alapjait vetette meg. annál sűrűbb és vadabb lett az erdő. miért vannak olyan kevesen a többi vallás követőihez képest. A hívei imádják. Egy éven át tanulmányozta a földművelés legkorszerűbb módszereit. melyek mindegyikén zöld moha és sárga vadvirágok ékeskedtek. bűzlik az ánizslikőrtől. Audrey megállította a kocsit a híd közepén. Az út hamarosan kiegyenesedett. Az anglikán egyházat a Bradstitch házaspár képviseli. A férfi nagyképű. Már csak itt-ott bukkant elő egy-egy deszkaházikó a maga aprócska gyümölcsöskertjében. hogy aztán két szikrázó vízoszlopban folytassa útját még tovább. széles hídhoz értek. Most erősen emelkedni kezdett. miközben a sült csirkét darabolta. mielőtt elárasztják. csak azt nem tudom. – És milyenek a többiek? – Rémesek. és veri a feleségét. meg az az átkozott guajavafa. a folyóparton állt meg. – A haladás – mondta Audrey. hogy láthassa. az út amelaültetvények és szétszórt szántóföldek között kanyargott. fehér vízesés zuhant alá egy csillogó víztükörre. és a kocsi sűrű erdőben haladt tovább. Az út kanyarodott. A katolikusokat O’Mally atya képviseli. és remek érzéke van ahhoz. ezért elment Skandináviába. amelyik oka az egész fölfordulásnak. De elég a misszionáriusokból. – Ez a Matakama folyó – próbálta Audrey túlkiabálni a víz robaját. s minél magasabban jártak. és a folyó mentén haladt tovább.

testes ember volt. hogy ezt kell mondanom. ahol most vagyunk. hogy nem maradhattok egy pohárkára? Egy hangyányi kis pohárkára? Biztos? – Biztos – mondta eltökélten Audrey. vagyis mezőgazdasági célokra alkalmatlan területet kívánnak elárasztani. de kegyetlen világ az. és törékeny virágszirmok záporoztak a földre. Peter kezét szorongatva. – Ha ezt elárasztják – mutatott a gerincre –. nem maradhatunk. apám. egy rész Curacao. Kegyetlen. A parányi. – Hálás vagyok mindenkinek. Meglehetősen különös fogalmazás. a szeme ugyanolyan döbbenetes. s a szikrázó lombokon át bámulták a kék eget. nyomott buldogorra még ráncosabb lett. Lakatlanok. zsúfolt irodában találták Simon Damient. mennyire örülök – mondta erős ír akcentussal. A legtöbb csak helikopterrel közelíthető meg. egy rész vodka meg egy csöpp szódavíz. megszabadít a szüntelen szemrehányástól. – Nem – mondta határozottan Audrey –. amelyben a leány megtagad az atyjától. s cserepes ajkai közül kilóg megfeketedett nyelve… egy pohárkányi italt. kegyetlen világ. lepusztul a talaj fölső rétege is. és így beszél velem – mondta sebzetten Daniién. – Ne próbálj hízelegni – mondta Audrey. Magas. Rögtön látszott rajta. A rajz olyan volt. – Nem is tudom elmondani. Damien – Pál apostol . Az állatvilágról meg az esztétikai szempontokról szó sem esik. alig megmászható. hogy több áramunk legyen. elárasztják a többit is. Aztán fölvett egy botot. akik azt mondják. és a földkupac egyik oldalára görbe vonalat húzott. Néha egy-egy fuvallat rázta meg a koronákat. bármikor boldogan állok a rendelkezésére – mondta Peter. – Ez az a völgy. Csak beköszöntünk. mint a róka bundája. mert ha az erdőt kivágják. – Biztos? – kérdezte csalódott képpel az idősebb Damien. kisebb völgyek ágaznak szét – és Audrey kisebb vonalakat rajzolt az első vonal két oldalára. – Hol is van ez a völgy? Audrey egy kis földkupacot csinált. aki egy teljes napra meg tud szabadítani ettől az én pokoli porontyomtól. hogy régóta és élvezettel. egy tündér-szempillantás alatt keverek magának egyet. Fél óra múlva a kocsit leállították Dzamandzar külvárosában. mint a lányáé. egy rész fehér rum. hogy legyen színes televíziónk. – Biztos. – Ismerem a hangyányi pohárkáidat. s megajándékoz a békesség paradicsomával. mint valami hátgerincből a bordák. bozontos sörénye vörös. A házon mutatós tábla hirdette: Zenkali Hangja – az egyetlen becsületes újság a szigeten. Azaz hatalmas terület fog eltűnni ebből a bájos. ráadásul a talaj mezőgazdasági szempontból értéktelen. – Eszküsöm – mondta ki nem minden probléma nélkül Mr. – Ez a Matakama – mondta. Ez kitűnő érv a repülőtér híveinek a kezében. Ebéd után leheveredtek a fűbe. lévén a lap az egyetlen újság a szigeten. Ebből. belvárosi utcákon a főtér közelében álló kis házhoz. és csaszi-csuszival mentek tovább a zsúfolt. – A tulajdon lányom. – Ha erről van szó. Peterhez fordult. Üljön le. hogy „értéktelen”. – És mi van a kis völgyekben? – kérdezte Peter.pusztítanunk. aki itt áll. hogy aztán a televízióban láthassuk. – Isten bocsássa meg nekem. amitől a bozontja még kócosabb lett. Damien elvigyorodott. – Már több mint hangyányit ittál. mint egy kissé hajlott halcsontváz. de nem bölcsen iszik. – Igyunk valamit – túrt a hajába. – Ivott már Vakbélműtétet? Három rész Zenkali Nektár. – Még most sem vagyok egészen tisztában a földrajzi helyzettel – mondta Peter. hogy milyen is a világ valójában. gondolta Peter. hegyes-völgyes vidékből. még rengeteg a dolgunk. – Semmi.

szentséges nagy lábujjára, annyi ital sem folyt le a torkomon, amennyi egy manócska fogkeféjét megnedvesítené. – Hazug – mondta mosolyogva Audrey. – Hazug… Hazug? – Damien hinni sem akart a fülének. Peterhez fordult. – Tudom, önnek is fáj, hogy ilyen jelenet tanúja. Szűz Mária, Istennek anyja, egy leány hazugnak nevezi az atyját, aki pedig a legbecsületesebb és legegyenesebb ír, aki valaha is elhagyta a Zöld Szigetet, hogy az igazság és a kultúra követe legyen a nagyvilágban! – Tisztába tetted az újságot? – kérdezte Audrey. – Ne kérdezz hülyeségeket. Persze hogy tisztába tettem – feledkezett meg Damien egy pillanatra a meg nem értett atya szerepéről. – Akkor legjobb lesz, ha szépen hazamégy, tisztába teszed magad is, és lefekszel – javasolta gyakorlatiasan Audrey. – A lányomnak csodálatos ötletei vannak – mondta vigyorogva Damien. – Éppen ez volt a szándékom, amikor beállítottatok. Audrey odament az apjához, megcsókolta, és megsimogatta az arcát. – Eredj haza, vén semmirekellő. Elviszem Petert Carmenhez, aztán megmutatom neki az ombufát. Nyolc körül otthon leszek. És ne merj egy hangyányinál többet inni, mert a tulajdon kezemmel fojtalak meg, esküszöm. – Mindig csak ígéred – mondta Damien, aztán töprengő arcot vágott. – Igen, tudom már. Itt volt a kis Droom, téged keresett. – Mit akart? – Nem tudom. Ismered. Mindig motyog. Azt mondja, valami fontos fölfedezést tett, és találkoznia kell Csaszival vagy Hanniballal. – Akik menekülnek szegény jószág elől. Nagyon unalmasnak találják. – Ezért kéri a segítségedet, hogy találkozhasson Hanniballal; azt mondja, nagyon fontos, és csak Hannibalnak vagy Csaszinak mondhatja el. Megígértem, hogy szólok neked. – Oké. Meglátom, mit tehetek – mondta Audrey. – Isten véled, tisztelt szülőm. – Kísérjen a jóságos Vencel király szakálla, leányom – mondta lassan Damien –, s mindazokat, akik véled hajóznak. Mikor beültek a csaszi-csusziba, Audrey nagyot sóhajtott, aztán elnevette magát. – Szegény apa – mondta –, egyfolytában iszik anya halála óta. Próbálok vigyázni rá, de reménytelen. – De olyan kedves részegen – mondta Peter. – Ez a baj – mondta bánatosan Audrey –, olyan kedves, hogy minden úgy történik, ahogyan ő akarja. No, most magára szabadítom Carment, aztán mehetünk az ombuhoz. Ugye nem unatkozik? – Hogyan unatkozhatnék a maga társaságában? – kérdezte Peter. – De a maga társaságában lenni és ráadásul megismerkedni egy csomó válogatott csudabogárral, ezt még a legunalmasabb fickó sem találná unalmasnak. – Hát, ha unatkozna, csak szóljon – mondta Audrey, aztán hozzátette –, mert akkor bosszúból elviszem az Angol Klubba. A csaszi-csuszi száguldott a keskeny utcákon, melyeket megtöltött a papagájtarka tömeg, eltöltött az emberi lények tömegének ezerféle illata, a vásárnap sok-sok különös illata, a frissen mosott ünneplők szaga, ezernyi fénylő és ragacsos sütemény méz- és fűszerillata; az állatok szaga, a kecskék tolakodó és átható szaga, a marhák édeskés szaga, a disznók súlyos és mellbevágó szaga, a tyúktoll száraz és dohos szaga, a kacsák nyirkos és tömör szaga. Aztán a gyümölcsök és zöldségek zenekara ostromolta az orrot: a licsidió finom hegedűje, a mangó csellója, a szőlő

zongorája, az ananász áradó orgonamuzsikája meg a borzas fejű kókuszdió lüktető dobverése. Peter úgy érezte, nincs pompásabb élmény, mint végiggördülni ezeken az utcákon ebben a nevetséges járgányban (amelynek az emberek nyomban utat adtak, ahogyan másutt a mentőautónak szokás) egy gyönyörű lánnyal az oldalán, miközben beszívta Zenkali minden illatát. Végre a tengerpartra értek, és a kikötő végén álló, a víz fölé nyúló házhoz közeledtek. Zömök, kétszintes épület volt jobbára elpusztíthatatlan amelagerendákból rakva. Ám a többi építőanyag korántsem volt elpusztíthatatlan, így a ház olyan volt, mint egy törékeny öregasszony túlméretezett fűzőben. Ráadásul úgy tetszett, mintha az épület befejezésekor – úgy 1800 táján – valaki játékosan meglódította volna az egészet, s a ház mindörökre lógva maradt a tiszta, hal és vízinövény pöttyözte víz fölött. Akár egy fura élősködő, nagy tábla lógott a házon a következő felirattal: Carey Anyó Csibéi – Alapítva 1925-ben. Peter és Audrey a nagy, fekete és ormótlan kapuhoz közeledtek, amely holmi ódon várkastély legsötétebb tömlöcének a bejáratára emlékeztetett. A kapun piros betűs cédula lógott: „Üdvözöljük második otthonában. Urak balra, Hölgyek jobbra. Köpködni tilos.” – Nem tudom, itt találjuk-e Carment – mondta Audrey, miközben beléptek egy bárnak berendezett nagy helyiségbe; tükreivel, vázákban álló tarka pávatollaival, pislogó lámpáival és szemérmes, krinolinos hölgyeket ábrázoló megfakult és légypiszkos képeivel inkább egy húszas évekbeli, romlásnak indult, ócska mulatóra emlékeztetett. Tíz különböző színű macska gomolygott az asztalok között; öt piros szemű, fehér nyúl és több hosszú szőrű tengerimalac szaladgált szerteszét; négy foltos kutya pihegett a földön. Fél tucat ülőrúdon papagájok, kakaduk meg egy sárga keretes szemű, tengerészkék arapapagáj rikoltoztak. A sarokban egy nagy ketrecben két zöldesszürke cerkófmajom civakodott. A helyiségben szétszórt, műanyag lapu asztalok egyikénél érdekes kép tárult a belépők szeme elé. Az asztal egyik oldalán Pappasz kapitány ült mogorván, előtte hatalmas korsó sör. A másik oldalon Carmen Carey ült. Alacsony és igen kövér nő volt, fényes, göndör és fekete hajjal, kiálló, kék szemmel, és olyan tökéletes cseresznyeajakkal, mintha odafestették volna az arcára. Az orra hegyén okuláré, melyet lánc kapcsolt dús kebeléhez. Nyakán gyöngysor, de akkora gyöngyszemekből, amilyeneket egyetlen kagyló sem képes létrehozni anélkül, hogy kárt ne tenne magában; dundi ujjaiba legalább fél tucat gyűrű ágyazódott. Teste csipke támpillérekkel megerősített, rózsaszín selyemruhába volt beszorítva. A bőre selymes és kifogástalan volt; mielőtt rárakódott ez a hatalmas hájtömeg, Carmen igen szép nő lehetett. Ám most is finomság és derű áradt belőle, s ez vonzóvá és nőiessé tette. Pillanatnyilag Pappasz kapitány sötéten nézett rá, mire ő – kék szeme szikrázott a haragtól – az ajkát biggyesztette. Előtte egy pohárka mentalikőr állt. Flamingórózsaszín körmei gyorsan és izgatottan doboltak, majd megálltak. Úgy néztek egymásra Pappasz kapitánnyal, mint két sakkozó, akik mozdulatlanná merevedve bámulnak egy megoldhatatlan lépést. A nő nagyot sóhajtott, és megszólalt: – Azt pedig tudhassa, Pappasz kapitány – mondta mézédesen és arisztokratikusán –, hogy ön csak egy piszok görög. Pappasz kapitány apró feketeribiszke-szeme megvillant. – Görög asz vagyoksz – mondta –, hogy piszoksz vagyok-e, az ízlész dolga. – Vajha merne-e valaki, aki nem görög, ennyit kérni azér, hogy az ifjú hölgyeimet szállítsa. Nem vélném – mondta Carmen. – Ez rablás. – Ászt akarja, hogy hozzak lotyókatsz – kezdte komoran Pappasz kapitány –, akkor meg is kell fizetni…

Carmen dühbe gurult, és vörös foltok jelentek meg az arcán. – Megbocsásson, kapitány – mondta olyan arisztokratikus fagyossággal, hogy már-már Pappasz kapitány is megbánta bűneit –, de az én ifjú hölgyeim nem lotyók, ha volna szíves. – Ha nem lotyóksz – mondta kiegyensúlyozottan Pappasz kapitány –, akkor micsodáksz, he? – Úriemberek társalkodónői – mondta Carmen. – Nekemsz lotyóksz asz lotyóksz – vont vállat a kapitány, aki szemlátomást nem kívánt nyelvészeti kérdésekbe merülni. – És annyit is én kérsz értüksz. – Nem kívánom megsérteni, kapitány – mondta Carmen –, de ön alighanem gazember. Még egy görög is tudhassa, hogy a becstelenség nem mindig a legjobb politika. Sosem hallott még olyasmiről, hogy árengedmény nagybani szállítás esetén? – Dehogynem – mondta a kapitány –, csak nem lotyóksz szállításával kapcsolatbansz. Ismét beállt a csönd, s úgy mustrálták egymást, mint két birkózó, akik csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy egy gyors kézcsavarással szőnyegre küldjék ellenfelüket. Carmen a szeme sarkából hirtelen megpillantotta Petert és Audreyt, és rövid, örömteli sikolyt hallatott. – Miss Audrey! – kiáltotta. – Miss Audrey, minő kedvesség. Ez aztán a meglepetés! Fölállt, a vendégek elé ment, s közben turbékolt, mint a galamb, arcán széles mosoly. – Minő kedvesség, hogy idejött – mondta. – Ezer éve nem láttam. – Remélem, nem zavarunk, Carmen – mondta Audrey. – Csak be akarom mutatni Peter Foxglove-ot. – El vagyok ragadtatva – mondta Carmen, és finoman eltartva a kisujját, odanyújtotta apró, pufók kezét. – Hogy is mondhassa, hogy zavarnak! Csak civódtunk a kapitánnyal, aki kissé túlzottan meg akar fejni, hogy ideszállítsa a lányaimat Dzsakartából. – Új lányok jönnek? – kérdezte Audrey. – Mi van a régiekkel? – Ah, ők is itt vannak, de kell néhány új is, drágaságom, ha megépül a repülőtér. Ez kétségtelen, ha idejön az a sok tengerész meg pilóta meg katona. A mostani lányaimat a rendszeresen idelátogató úriemberek dugig ellássák munkával, ha érti, mire gondolok. Minden bizonnyal szükségünk lesz segítségre. Nem óhajtom, hogy aszongyák, hogy Carey Anyó Csibéi nem elégítettek ki minden igényt. Elvégre meg kell őriznem a jó hírnevemet. – Bement a bárpult mögé; apró lába oly gyorsan járt hosszú szoknyája alatt, hogy szinte siklani látszott. – Ne utasítsanak vissza egy kis frissítőt, drágaságom – mondta. – Önnek talán egy korty mentalikőrt, az úrnak pedig valami erősebbet? – Két sört, Carmen – mondta Audrey. – Nem maradhatunk sokáig. Csak beugrottunk, mert megmutatom Peternek a szigetet, és úgy éreztem, a Carey Anyó Csibéi sem maradhat ki. – Természetesen, drágaságom – mondta Carmen, és elpirult büszkeségében. – A sziget kulturális körképe nem lenne teljes, ha nem jött volna ide. És tudhassa, Mr. Foxglove, hogy ha bármikor levertnek erezné magát, itt második otthonra lel, társaságot kedvelő társalkodónők társaságában. – Köszönöm – mondta Peter –, tudni fogom. Carmen töltött. – No – mondta Pappasz kapitány –, mennem kellesz. – Kiitta a sörét, és letörölte szájáról a habot. Carmen számító pillantást vetett rá.

s akkor bemutat Carmennek. Igen. Hozzák a saját kajájukat. Épp a napokban köllött eltávolítanom egyet. – Nos – tette le Audrey a poharát –. A kapitány elhozza a buzukiját. – Élelmeznie nem kell őket. aki néha odamegy. aztán hazaviszem. mint aki úgy érzi. de ami a tisztaságot illeti. Most azt próbálja kideríteni. De az első úriember azzal jött hozzám: „Carmen. vagy amilyent az úriemberek elvárnának. egy kis ital meg dalolás. és halkan. gondolta Peter. – Elfogadom – mondta Carmen. egy penny vélsz sem kevesebb. – Az ombuhoz – mondta Audrey –. – Megállapodtunk – mondta Pappasz kapitány. álmaim asszonyának. hogy hol szaporodik a nyavalyás. aszongya. egy pennyvel sem több – mondta Carmen. és ismét beszálltak a csusziba. – Megállapodtunk. a papagájok harsány búcsúkiáltásai közepette. amilyenhez mi szokva vagyunk. de nem tiszták. mehetünk. – Most benne vagyok a slamasztikában – mondta Peter. macskák. – Tíz. – Huszonötnél olcsóbban nem lehetsz – mondta a kapitány. – És a legkedvesebb emberek egyike. – Huszonnyolc. – És most hová? – kérdezte Peter. drágaságom? Hát ha muszáj. igazán csinosak és szorgalmasak. Ő fedezte föl az amelalepke jelentőségét. majd a rumot a kapitány üres söröskorsójába töltötte. Néhány éve borzalmas himlőjárvány volt a szigeten. Semmi különös: néhány vendég. ezért . – Fejenként húsz fontsz – mondta –. Kedves kis jószág volt. Megtöltött egy kis italmérőt rummal.– Dobjon be még egy pohárkával. – Carmen igazán nem mindennapi – helyeselt Audrey. hogy a tiszteletesé a szívem. nem bizony. Kibotorkáltak a kutyák. – Miért nem alkalmaz zenkali lányokat? – kérdezte Audrey. tengerimalacok és nyulak közt. mielőtt távozik – mondta. hogy a hadsereg el lesz látva. minthogy tudjuk már. de a párnahuzatba fújja az orrát. Az én klienseim fölöttébb taszítónak találják a szagos hónaljat. ha tízetsz garantálsz – mondta Pappasz. És ebben az üzletben az ember hamar rájön. ön is tudhassa. hogy készítsen átfogó tanulmányt Zenkali élővilágáról. – Igazán muszáj menniük. – Átkutatták már valaha is őket rendesen? – Nem hinném – mondta Audrey. és ő meg a lányok éjjel-nappal ápolták a betegeket. lágyan és elégedetten böffentett. igaz? – Jó bulihoz görög zene kellesz – morogta a kapitány. mit sem törődve a saját egészségükkel. – Az ki? – Egy professzor. drágaságom – mondta. Nincs rájuk egy rossz szavam sem. hogy igazán bájosak és nőiesek – mondta Carmen –. – Drágaságom. hogy győzött. – Fejenkéntsz harminc fontsz – ütött az asztalra a kapitány. ahogy mondani szokják. mielőtt elpusztítják őket – mondta Peter. nem jönnének el hozzám vacsorára ezzel a kedves úriemberrel jövő pénteken? Egy kis estélyt rendezek a születésnapom alkalmából. hát az nem olyan. muszáj. ez a lány igazi szépség. és annyira igyekezett. mert igen érzékeny lélek. Pappasz kapitány lendületesen kihörpintette a sörét. nagy szemű. hogy a tisztaság fél siker. – Elvégre még nem jutottunk megállapodásra. – Szeretném átkutatni azokat a völgyeket. Ebben az üzletágban ilyesmire is gondolni kell. ő meg a lányai az elsők között vannak. Mintha rabszolgákról tárgyalnának. – Droom az egyetlen. Mondja. – Azt hittem már. de fejenként csak tizenkét fontért – mondta Carmen. – Garantálok tízet.” És ez nem tetszett az úriembernek. Ha segítségre van szükség. akit az angol Földművelésügyi Minisztérium küldött.

és én szerencsére tudok fuvolázni. – Persze minden fa örül. amit érte tesznek – folytatta Fellugona. A szürke-ezüst csíkos fakérget lyukak pöttyözték. Bachot. zöld levelek – mint megannyi nefrit nyílhegy – vaskos. akit azért hoztam el. Mr. Csönd. melyek úgy ölelték a földet. Szegény drágám. Fél óra múlva lefelé haladtak a Matakamáról. Az egzotikus növényzet közepén zegzugos házikó állt: a botanikuskert irodája. hogy eljött – sivalkodott az emberke. ez dr. Mali Fellugona… ez itt Peter Foxglove. és úgy szereti a látogatókat! Peter máris kedvelte az emberkét. A hollandok által alapított kert nem volt túl nagy. s ettől olyannak tetszett. mondhatnám. ha lehet – mondta Audrey. A szobában – a szárított növények. hogy megismerhetem – szorongatta Fellugona most már Peter kezét –. Audrey bekopogott. de ő különösen. A fa nem volt gyönyörű. – De – mondta Peter. hogy látom. mitikus állat csápjai. Peter olyannak találta az egészet. zöld. Az ombufa kétségtelenül különös volt. és végigmentek egy királypálmák szegélyezte. abszurd szemüvege csillogott. amekkorát Peter még nem is látott. kissé bonyolultnak találja. mint egy óriási rúdon nyugvó. – Örülök. ez itt a világ legmagányosabb fája. – íme. – Megszervezem. azt hiszem. hogy játsszak néhány dalt szegény ombunak. mint a tajtékkő a nagyító alatt. kiléptek az épületből. hájas teste reszketett.bejárja az egész szigetet. hogy bújjanak be. . hogy megnézzük az ombufát. A kert egyik sarkába vezette őket. fénylő. Hátradőlt. Fellugona kinyitotta az ajtaját. bár nem ez a szó jutott az eszébe. túlméretezett napernyőt. tekergős ágacskákon nőttek. és nagyon elégedettnek érezte magát. köztük tarka vízililiommal és papirusszal benőtt tavacskák. A fák és cserjék csinos sorokban vagy csoportokban álltak. kopaszán fénylő fejű emberke ült. rojtos. – Ha összepakolom a kempingfelszerelésemet. de nagy koponya. Fura pasas. Az apró. és majd szólok – mondta Peter. – Nagyon örülök. – Szívesen. Foxglove – mondta meghatottan Fellugona –. Fellugona hatalmas kulcsot vett magához. – Igen. mint valami furcsa. majd kigurult az asztal mögül. ahol különös építmény állt. s rövidesen elérték Dzamandzar külvárosában a botanikuskertet. mintha a fát alaposan megnyírták volna. Mint egy óriás kalitka: acéloszlopokon finom moszkitóháló feszült. az első feladatom. Tehát minden reggel az az első dolgom. Akkora szemüveget viselt. s a törzsből vaskos. széles sétányon. Persze hogy látnia kell az ombut. igazán megtisztel. és szorongatni kezdte a lány kezét. Legjobban Mozartot és Vivaldit szereti. de a szépen gondozott kertben virult Afrika és Ázsia számtalan fája és növénye. annyira egyedül van. igen kövér. magvak és düledező tudományos folyóirathalmok borította íróasztal mögött – igen alacsony. Miben állhatok szolgálatára? – Lábujjhegyen állt. s valaki éles fejhangon kikiáltott. nagyon. Egyszerűen imádja a zenét. nagyon örülök. s a szemüveglencse vastagságából ítélve éppen hogy csak nem volt vak. mennyire örül ez a fa minden apróságnak. – Peter. el sem tudja képzelni. az első kötelességem. eljönne velem egy hétvégi felfedező útra? – kérdezte Peter. és beléptek. – Audrey! Audrey! Milyen kedves. tekergő gyökerek bújtak elő. – Hát nem gyönyörű? – suttogta áhítattal Fellugona. melyek hossza annyira egyforma volt. Zömök törzse három méter magas és két-három méter átmérőjű lehetett. – Igen – mondta lassan a lány.

mint az elefánt bőre. – Idegesen körülnézett. sehol sem találják a helyüket. Új arcok. Foxglove. nagyon kedves – ragyogott Fellugona. – Sajnos. csak hajszálnyira. – Stellától függetlenül. – Mindenütt itt vannak. Csak egy ujjnyit engedjünk. Elhallgatott. kertészeti kiállításokat nyit meg. támadásra készen. igen. Szegény jószág. Naponta legföljebb háromszor-négyszer tudok kijönni hozzá. Mr. – Biztos vagyok benne. – A rovarok miatt – mondta Fellugona. fél hajszálnyira vagy negyed hajszálnyira nyissuk ki ezt az ajtót. mely durva és meleg volt. ha masszírozzák. Fellugona. Szerintem ezek az emberek bejárják a világot. meg van kötve a kezünk. levette és vadul dörzsölni kezdte a szemüvegét. ő meg ide-oda röpdös. aztán kikötnek itt. szemüvegét villogtatva búcsút intett. a szavakat pedig úgy mondta ki. A lencse nélkül a szeme egyszeriben akkorka lett. mint egy átkot. hogy találkozhattam Stellával. és végigsimította a rücskös fakérget. neki pedig hiányzik a gyakori látogatások és eszmecserék adta ösztönzés. . a sötétzárka. a világot fölmérhetetlen botanikai veszteség fogja érni. és fölemelte húsos mutatóujját. – Ez Zenkali. Fellugona még egyre magyarázta. mint egy emlősnek vagy madárnak. – Igen.de személyisége volt. hogy milyen fontosak a látogatók Stella egészsége és jó hangulata szempontjából. Peter hátradőlt a kocsiban. eltávozik. – Fajtájának utolsó tagja – mondta Fellugona –. Szemüvege megvillant. – Értem – mondta komolyan Peter. imádja. – Föladom – mondta. ahol remekül érzik magukat. fajtájának utolsó tagja… ha elmegy. – Igen – mondta Peter –. Mr. – Kedves. Mióta fölfedeztük az amelalepke gazdasági szerepét és le kellett mondanunk a rovarirtók használatáról. Fellugona az egyik kedvencem a szigeten. és kerülni próbálta Audrey tekintetét. de mihelyt a szemüveg a helyére került. igen. – Ezért tartjuk itt Stellát. a rabság. a szem is visszanyerte nagyságát. kedves Mr. amilyen a fogság. hogy küldjék ide. Foxglove. vadabbak Attila seregeinél és könyörtelenebbek a római légióknál. majd lábujjhegyen állva. Stella jobban szereti. és becsukta a szemét. Attól tartok. és baklövést baklövésre halmozott. Nem. mert ez olyan szomorú asszociációkkal jár. egyszerűen imádják. Ki vagyunk szolgáltatva minden röpülő és csúszó-mászó rovarnak. mert rosszabbak Dzsingisz kán hordáinál. Foxglove – mutatott körbe kövér kezével. mint egy szellemileg visszamaradott pillangó. – Nem szívesen nevezzük ketrecnek. elköltözik az élők sorából. nagy megtiszteltetésnek érzem. ha vakargatják. erre nem jut elég időm. föltétlenül el kell jönnie. Előrelépett. – Zenkali megkapta álmai kormányzóját. mint a vakondoké. és beözönlenek vadán és vérszomjasán. hogy élvezni fogja – mondta. Éveken át küldözgették mindenfelé. Gondoljon csak a kormányzóra. – Ó. Audrey kuncogott. Újra el kell jönnie. – A rovarok miatt. – Hogy tudott összeszedni ennyi szeretetre méltó bolondot? – kérdezte Peter. Miközben a kocsihoz kísérte őket. – Gondoltam. hogy Stella is örült a találkozásnak. hogy Stella már unja mindig ugyanazokat a látogatókat. ha ezt a budoárjának hívjuk. – És miért tartják ketrecben? – kérdezte Peter. míg valakinek az a pompás ötlete nem támadt. – Stella budoárja után már semmin sem fogok meglepődni. dr. dr. ha dögönyözik – mondta Fellugona. megtiszteltetésnek érzem. tudja. simogatja a kisbabák fejét.

– Bejön egy pohár italra? – kérdezte Peter. egy idősebb . több tucatot évente. vagy a mezőkről. ulam. igyekezett mindent elrendezni az ünnepélyes aktussal kapcsolatban. hogy Csaszi maximális pompát és szertartásosságot követelt. és tele lett a szeme könnyel. H. széles mosoly-lyal meg egy hasított bottal. bíborvörösre és barackszínűre festette a lenyugvó nap. – Rosszabb lesz. – Jó estét. Kijelentette. amikor is majd a zenkali meg a brit kormány aláírja a megállapodást. Missy Audley – mondta. A brit kormány küldött Singapore-ból egy zászlóaljat. Nem tudta. meg kell néznem. Asszonyok árnyai tartottak hazafelé a patakoktól fejükön mosott ruhával teli kosárral. NEGYEDIK FEJEZET ZENKALI ZEGZUGOK Másnaptól kezdve két héten át Peter keményen dolgozott. s a nappali hőség után hűvös volt a levegő. Haditanács holnap reggel nyolckor. hogy miért. egy tengerészzenekart és három meglehetősen titokzatos katonai személyiséget – egy dandártábornokot. Peter szétnyitotta a cédulát: Peter! Sajnos rossz hírem van. – Hozz valami innivalót. és elhajtott.és mindenki nagy embernek tartja. A parti úton hajtottak vissza Peter házához. mert csupán egytizedük hallható. Peter fölolvasta Audreynak. Hannibal háza meg a kormányzói palota között. A beszédeit tisztelettel hallgatják. Sok a tennivalónk. hogyan vigasztalja meg a lányt. légy szíves. jó estét. – De csak egy pohárra – mondta a lány. – Mennem kell. mely a szigetet fontos katonai létesítménnyé fogja változtatni. a nép rajong értük. Hannibal ezeket a beszédeket szóbeli jéghegyeknek nevezi. s még mielőtt Peter utolérte volna. De nincs időnk azon töprengeni. az idióták. – Az isten verje meg őket – mondta a lány. mint gondoljuk – mondta Audrey. ulam – mondta Amos. – Igen. beült a kocsijába. – Haza kell mennem. az isten verje meg őket! – Talán mégsem lesz olyan rossz. csak nem tart beszédeket? – Dehogynem. Elfogadták a repülőtér tervét. Csak nehezítette a dolgot. amilyennek Hanniballal látják – mondta sután Peter. nálam. most élni akar az alkalommal. hogy mivel amúgy is igen kevés lehetősége van viselni remek szabású egyenruháit. – Gyorsan kiment a házból. ulam. gyümölccsel vagy zöldséggel teli kosárral a fejükön. mikor megálltak a ház előtt. Amos. – Köszönöm – vette el a levelet Peter. – Jó ég. – Gazda kap vala könyvet Hannibal gazdától. Az eget zöldre. Szüntelenül szaladgált a palota. De a zenkalik a kormányzót tartják a legnagyobb szónoknak Shakespeare óta. és eltűnt. – Az isten verje meg őket. ahol Amos fogadta őket makulátlan fehérben. Viszontlátásra. hogy apám rendesen evett-e. kapával a hónuk alatt. Bementek a ragyogóan kivilágított nappaliba.

– Csinálok egy nagy pástétomot. hogy a nagy izgalomban sem Csaszi. zsíros haja csupa korpa. viszont nyomban az ideg-összeroppanás tüneteit produkálta. hogy ők fogják építeni a gátat. s az emberke ritmikusan szívta az orrát. veszélybe kerül a józan eszem. ez a vörös szemű. a Hammersteins és Gallop nemzetközi építkezési cég képviseletében. a kormányzó megírta és tükör előtt begyakorolta különböző beszédeit. másnap huszonöt takarító dolgozhatott egész nap. aki apró volt. pipaszárlábú. mint egy fejletlen iskolás fiú. Peter fölnyögött. – Nem volna kedve fölfedezni velem néhány völgyet? Ha most nem rejtőzöm el a hegyekben néhány napra. Droomot. de a pástétomaim híresek. Peter nagy szükségét érezte a pihenésnek. Kiálló. A fény hiánya okozta azt is. döbbenetesen dadogó fiatalember. verteién ajkai közül sárga és csorba fogsor bukkant elő. – Pompás – mondta a lány. hogy előkészítése jókora munkát igényelt. a repülőteret és a tengerészeti létesítményeket. hogy a dzamandzari vásárra tartó tehéncsorda az útról letérve lerohanta az ünnepségre már fölállított nagy sátrat. Peter dolgát cseppet sem könnyítette meg Diggory Finn. Peter kíváncsian leste a besurranó Droomot. Túlméretezett Bermuda-sortja jószerivel takarta formátlan lába szárát. De közben a fagylalt elolvadt. hogy a helyszín ismét higiénikusnak legyen mondható. kivasalták. Gyér. akit elkísért Lord Hammer is. hogy ne küldött volna üzenetet hasított pálcában vagy ne telefonált volna kihallgatásért könyörögve.tengernagyot meg egy majdnem teljesen szenilis hajórajparancsnokot –. s romlásnak indult sok egyéb. – Kelem. Kézenfekvőnek látszott. – Mindegy. vörös hajú. mikor mosolyogni próbált. ulam. mint a keselyűé. bálok és felvonulások helyét. és majd sok gyümölcsöt viszünk. míg csak nem találtak egy bátor szerelőt. sem Hannibal nem kíván találkozni vele. a bankettek. – Nem akarom dicsérni magamat. – Az isten verje meg – mondta Peter. Csaszi legnagyobb bosszúságára. amely jókora lyukat ütött a palota falába. ma már piszkosszürke trópusi zakót viselt. Droom rájött. s minthogy a marhák kissé idegesek voltak. mikor belépett Amos. kimosták. – Mikor akar indulni? – Holnap reggel magáért megyek – mondta Peter. Közben egy öngyilkos kobra bemászott az áramfejlesztőbe. hajlott hátától a feje úgy csuklott előre. Dloom gazda jön vala. vihetjük azt is – mondta Audrey. fogadom. Mire mindez lezajlott. a kormányzó szárnysegédje. ezért Petert kezdte üldözni. a zászlókat és drapériákat megfoltozták. gyűrött trikója fölött egykor fehér. Egyszóval Peter két héten át dolgozott. melynek zsebei . Tyúkmellű volt. Ezért Pappasz kapitánynak el kellett mennie Dzsakartába friss áruért. aki végre eltávolította a dögöt. hát fölhívta Audreyt. Vezesd be Mr. kijelölték a szállásokat. hogy ők képviseljék a hadsereget. az állami díszvacsorára tartogatott finomság is. aki soha nem emlékezett semmire. vízkék szeme sarkában váladék volt. Esetlenül araszolt át a szobán. a császári testőrség egyik tagja pedig tévedésből elsütött egy ágyút. s végül minden elrendeződött. Peter legnagyobb meglepetésére a királynő képviseletében Sir Osbertet küldték. és meg akart inni egy pohár hűsítőt. Nem volt nap. Peter éppen befejezte a beszélgetést. s az egész sziget huszonnégy órára teljes sötétségbe borult. Amos. Egész Zenkalin hisztériás volt a hangulat. – Nyolc tájban jó lesz? Konzervekkel huszonnégy óra hosszat is kibírjuk. Az egyszerűnek tetsző ceremónia annyi apróbb protokolleseménnyel járt. a zenkali katonazenekar próbái a dobhártyákat hasogatták. mihelyt a legkisebb gond adódott.

Mr. professzor úr – mondta –. hogy ő fiatal és tapasztalatlan. hogy ön befolyásos fiatalember. Mr. – Én nem hiszek az alkoholtartalmú italokban. – Mr. – Talán ha elmondaná nekem a problémáját. Már értette. de Droom letette a poharát. Igen.fecskefészekként kidudorodtak a különféle dobozkáktól. s a hivatásos egyetemi előadó pedáns nagyképűségével ejtette a szavakat. hogy beszéljenek velem. csupán annyit kell megtennie. válthatnék egy-két szót valamelyikükkel. megtörölte a száját a keze fejével. tudományos képzettségem nem engedi. nem tudom eléggé hangsúlyozni és aláhúzni az ügy fontosságát. amit én nyilvánosságra kívánok hozni. Csupán annyit kell megtennie. Peter még soha nem látott ennyi taszító vonást egyetlen emberen. annak akkora a jelentősége. Erőt kellett vennie magán. hogy alantasabb személy tudomására hozzam. – Foglaljon helyet. – Elnézését kell kérnem. hosszú napom volt. Foxglove. akkora a fontossága. Droom megjelenése igazán nem sok jót ígért. mert bosszantotta Droom célzása arra. csak azt tudom javasolni. Mr. Tudom. hogy nem tudott elérni minket – hazudta Peter –. Droom kezdett az idegeire menni. – Szívott egyet az orrán. Foxglove. – Mr. de valóban rengeteget dolgoztunk. Mindkettőjükkel naponta találkozom. Igen. Nem. hogy elintéz nekem egy rövid találkozót őfelségével vagy Oliphanttel. hogy úgy mondjam. – Mr. Peternek hosszú. És most. A hangja éles és nazális volt. Droom kortyolt az italából. hogy tudományos képzettségem egyszerűen nem engedi meg. Foxglove. hogy ez az információ avatatlan személy kezébe jusson. Foxglove – nyafogta –. – Nincs szükség mentegetődzésre. Mr. – A kérésem. hogy megszorítsa Droom fekete körmű. Foxglove. a kormány füle. és küldje el közvetlenül Csaszinak vagy Hannibalnak. hogy miért kerülik és nem szívelik a professzort. Igen. hogy írja le a mondandóját. De ne zavartassa magát. aki alig jutott szóhoz vendége ellenállhatatlan bájosságától. mindnyájunknak igen sok a dolga – mondta türelmesen Peter. hallgasson végig. Nem. Foxglove. vendégének pedig limonádét csinált. s lábai úgy összetekeredtek. s bár alapvetően türelmes ember volt. miért kívánt beszélni velem? – kérdezte kurtán Peter. nyirkos kezét. Droom professzor visszataszító képe különös. Határozottan fölállt. és kinyújtotta két kezét. majd Peterre villantotta foghíjas mosolyát. Majd gyümölcslét iszom. Foxglove – emelte föl figyelmeztetően gyászkeretes ujját Droom –. ravasz kifejezést öltött. Peter töltött magának egy szokatlanul nagy whiskyt szódával. ha megbocsát. a lehető legegyszerűbb. és én tudom. Mr. Mint már jeleztem. – Minthogy engem szemlátomást megbízhatatlannak tart. Ismét fölemelte mocskos ujját. rendkívül fontos. amíg ön alkoholizál. Foxglove. hogy kockáztassam. Nem kockáztathatom. Nem. el vagyok ragadtatva – mondta az emberke. nincs szükség mentegetődzésre. – Igazán kedves. hogy megismerhetem – mondta Peter. mint a repkény indái. fárasztó napja volt. Szeretnék vacsorázni és lefeküdni. Nem inna valamit? – Nagyon kedves – mondta Droom. aztán megtörölte a kézfejével. Valóban. Nem. majd leült. nagyítóktól. spárgagombolyagoktól és hálóktól. hogy a kormányzás gondja még az idős és tapasztalt embereknek is nehéz. – Nos. hogy fogad. Fogadniuk . – Mint tudja. Igen. kérem. Csak a császár vagy Oliphant hallhatja. Nem. – Örülök.

professzor úr. kivel óhajt beszélni? – Ki van a vonalban? – kérdezte döbbenten Peter. – Jézus? – csodálkozott Peter. amit aztán odanyújtott Peternek. hogy fölfedezett egy addig ismeretlen medúzát. amíg be nincs fejezve a kísérletem. föl kell hívnia Hannibalt Droom dolgában. és egy síri hang jelentkezett. Mr. Én fog ad önnek kormányzói palota? – kérdezte Napóleon Waterloo. te sem érdemelsz jobb bánásmódot. – Napóleon Waterloo. Foxglove. végül a kormányzói palotát. és fölállt. és én gondoskodom róla. hogy a telefonján a tárcsa csupán dísz. és foghíjasán vigyorogva Droom. olyan hangot hallott. s Hannibal vette föl a kagylót. – Jaj. . aztán töltött magának még egy. Amint fölvette a kagylót.kell! Nem bízhatom levélre a titkomat. – Jézus mond Mr. melyet olyan zümmögés és bugyborékolás követett. ulam. Foxglove. Peter kezet mosott. – Látom. csupán jó modort tanultam – mondta Peter. Többet nem tehetek. mert ha a szakmájáról van szó. Peter ekkor jött rá. – Igen – mondta rezignáltán –. – Ott van Mr. – Ezt még megbánja. Peter beszámolt Droom látogatásáról. de igen gyorsan és hatékonyan kapcsolták Dzamandzar központi rendőrkapitányságát. ulam. Hannibal nincs házban. Jézus mond Mr. Amikor a legutóbb halálra rémítette Csaszit is. – Ha valamire fény derül a következő napokban. – Jó éjszakát. aztán vesse papírra. Droom kibogozta szőrös lábait. Hosszú szünet következett. mintha egy méhkas hirtelen a víz alá merülne. – Igen. hogy magának nincs tudományos képzettsége – mondta Droom. A helyedben nem izgatnám magam miatta. a tudományos képzettségem nem engedi. Mr. – Nem mondhatok mást: mondja el nekem a problémáját. nagyon megbánja – mondta. ha jelentem – mondta Peter. Úgy vélte. ha befejeződik a kísérletem. Hannibal? – kérdezte Peter. hogy a megfelelő kézbe kerüljön. görcsösen markolászva a zsebeit. fölszedte a zsebéből kihullott kémcsöveket meg dobozokat. Tárcsázta Hannibal számát. add a kormányzói palotát. Igaz. Ez volt az első próbálkozása a telefonnal Zenkalin. s Peter hallotta. – Csak ne volna olyan visszataszító. és bízza avatott személyre. és föltevésem nem nyer megingathatatlan bizonyítást. hogy csupán azt a világrengető hírt óhajtotta a nyilvánosság elé tárni. meg engem is a nagy titokzatosságával. mint egy pisztolylövés. Megtörölte az orrát a kezével. ulam. De sajnálom. aki még nem szokott hozzá a zenkali keresztnevekhez. hogy Napóleon Waterloo tanácskozik valakivel. – Igen. Zajosan. – Persze – felelte kelletlenül Peter. Hannibal megy vala kormányzói palota. azért nem árt. – Akkor talán még nem késünk el – mondta Droom. ulam – mondta váratlanul Napóleon Waterloo. – Gondoltam. eljöhetek ismét önhöz? – kérdezte rángatódzva. – Akkor fejezze be a kísérletét – mondta kurtán Peter –. – Köszönöm a kedvességét meg az idejét – mondta. kiderült. és kisurrant a szobából. gorombáskodott már valamennyiünkkel. vagy írja le. ulam. hogy papírra vessek valamit. az előzőnél is nagyobb adag whiskyt. az a borzalmas alak – nyögött Hannibal. – Nincs. De imád titokzatoskodni. aztán a halpiacot. igazán okos. melyet Csasziról kívánt elnevezni. hogy goromba volt veled.

hogy nincs elég takarója a fontos vendégek számára. Hogy szívesebben mentek kettesben. – Lady Emerald most jött rá. Néhol egy-egy sudár. melyek a következő két napot voltak hivatottak elviselhetővé tenni. bár itt-ott. Peter hátizsákja pedig tele volt konzervvel. Egy sziklás dombon ütöttek tábort éjszakára. pocakos vaddisznók csapata haladt át az úton. – Bárcsak a brit kormány ne volna olyan szűkmarkú. amikor megpillantották a közeledő kocsit. gyufával. miközben a nap lenyugodott. – Bárcsak veletek mehetnék. Bár van egy különös és bizonyára megalapozatlan gyanúm. teával meg egyéb apróságokkal. Izgatottan visítoztak és röfögtek. Ragyogó nap volt. Peter kuncogott. lédús gyümölcsnek alig volt íze. – Én néhány napig nem leszek itthon. vörös és kék pöttyös gyíkoknak. és elvitte a fényképezőgépét is. Odaértek arra a vad vidékre. és cikáztak a félhomályban. s a szelíd madarak csak akkor röppentek föl. Estére átkutatták az első völgyet. tömzsi.– Igazad volt. mert a sziklák csúszósak voltak. galambszürke gerlék szemezgették a gyümölcsöt párosával. hogy átvágnak a központi völgyön. hogy sátorra nem is volt szükségük. a negyedik oldalon pedig a fák koronája fölött elláttak a tengerig. majd eltűntek az aljnövényzetben. A levelek közt kicsi. Az állatok csapatokba verődve. mint valaha. Kirándulunk a Matakama völgyeibe Audreyval. mint óriás legyező. Az erdő sűrűjébe érve Petert és Audreyt valóságos maghéjzápor fogadta: a felső ágakon apró. rubinvörös. A pálmák hosszú levelei pompás napozóágyul szolgáltak a sárkányzöld. mivel az éjszakák a nappalokhoz viszonyítva hűvösek voltak. s előszőr a három kis északi oldalágat kutatják át. smaragdzöld törpepapagájok lakmároztak. Kőről kőre ugrálva keltek át a Matakama folyón. Csakhogy éppen egy kisebbfajta válság közepén vagyok. de arányló szemükkel figyelték környezetüket is. – Vigyázunk – ígérte Peter. melyek elegánsan élvezték a fényt. Tüzet raktak és falatoztak. élénkzöld pálma nyúlt a magasba. – El ne tévedjetek! A völgyek nincsenek rendesen föltérképezve. A túlsó parton már köny-nyebb járás esett. Halászmadarak harsogtak riadót – hiszen idegenek hatoltak be területükre –. de a szilva nagyságú. ahonnan a kis oldalsó völgyek elágaztak a nagy Matakama völgyből és folyótól. Egy helyütt apró. sötét bőrszárnyai csattogtak az égen. így valószínűleg mi majd dunyhával takaródzhatunk. Peter gondosan megjelölte az útvonalat. Helyenként az erdő ritkásabb volt. és pokoli meló lenne megtalálni benneteket. hangosan rikoltozva fogyasztották vadmangó vacsorájukat valahol az erdő mélyén. Denevérek széles. mint egy naggyal. Az idő olyan gyönyörű volt. ezeken a helyeken vadmálna is nőtt a terebélyes. mint a sétapálcák egy múlt századbeli előszobaszekrényben. és rózsaszínű virággal ékes. Ez veszélyes volt. Amint fölfelé haladtak a vörös úton a Matakama oldalában. és feleúton voltak a másodikhoz. csupán meleg hálózsákokra. A tisztást három oldalról izzó virágú fák fogták körül. Később fölkelt a . és nem tudok Droommal foglalkozni – mondta Hannibal. Audrey úgy gondolta. ahol a guavatörzsek úgy sorakoztak. és hőgutát kapunk – mondta bosszúsan. és Audrey gyönyörűbb volt. amikor Peter és Audrey már csupán néhány lépésnyire volt tőlük. Peter vitt erős nejlonkötelet. szétbomlott kosarakhoz hasonlatos bokrokon. s tetejükön törékeny gyökérzetű növényzet tenyészett. négy kis pástétommal könnyebb boldogulni. utat kellett vágniuk maguknak. hogy visszataláljanak. az út széléről mongúzok figyelték ravasz pofácskájukkal a kocsit. Másnap reggel Audreyval kikocsiztak a hegyekbe. Peter térképének hosszas tanulmányozása után úgy határoztak.

Feküdt az ágak között. – Csak merj kritizálni! Nem szívesen indultak tovább a második völgy felé. – Nem lejutni. – Az erény mintaképe vagyok – hadonászott Peter a konzervnyitóval –. – Az sem lesz nehéz. melyet egy maréknyi gallyal ismét lángra lobbantott. mert voltam olyan bölcs. ha látom. hogy eleresztette a kötelet. A majdnem csupasz fal mindkét irányban szinte a végtelenbe veszett. amikor megzörrentek alatta az ágak. nagy szeme. – Jó reggelt – mondta Audrey. majd néhány lépést tett felé. a levegőben szinte megálló. a hahagáj pedig félrebillentett fejjel. – Itt nem lesz túl nehéz lejutni. hogy mindenfajta lányos hisztéria nélkül le tud mászni. lassú mozgású lábával a madár olyan volt. – Peter! – kiáltotta. ígérem – mondta magabiztosan Peter. ha nem tudnád. hallotta Audrey hangját. és egy-két méternyire a talajtól eltűnt az aljnövényzetben. és lassan mászni kezdett lefelé. s izgatottan és türelmetlenül egy nőstény hahagáj lépett a tisztásra furcsán pityogva. – Audrey igyekezett magabiztosnak mutatkozni. de a sziklafal omlott. gúnyos tekintettel nézte. fiatal fához kötötte. és a levelek közül előbukkant egy nagy madár. – Isztambultól Bangkokig. hogy nincs semmi baja. a másik vége lelógott a szikláról. amin megtámaszkodott. – Remek ember – mondta elismerően Audrey. – Nincs semmi bajod? – De nem jött válasz. elég hely akad. hogy hová teszed a lábad. ásítozva mászott ki a hálózsákjából. aztán leereszted a csomagot. Délben még mindig keresték. jó? – Oké. hanem visszajutni lesz nehéz – töprengett Audrey. vidáman csillogó. – És ráadásul nem is horkol. Szerencsére a guavabozót fölfogta Peter zuhanó testét. csak erre nem. Kecsesen lépegetett a bozótban. dübörögve leomlott. de nem volt ereje válaszolni. és lejössz. Másnap hajnalban sunyi tekintetű. és már éppen kiáltani akart Audreynak. Audrey föntről látta. s már-már azt hitték. Csak a homlokát horzsolta le. mert mindenre számított. – Jó. Peternek föltűnt a madár hosszú szempillája. ahol megvethetjük a lábunkat. Nem kell félni. Vagy ötméternyire lehetett a talajtól. csak ügyelj. néhányszor a sziklafalnak ütközik. Kétséget kizáróan egy eleven hahagáj állt előtte. a bokáját ficamította ki. Sok helyen megvethette a lábát. Szemlátomást feleannyira nem lepődött meg Petertől. hogyan főzöl virslit – közölte Audrey. s csupán egy bordája repedt meg. hogy hoztam kötelet – mondta Peter. majd fejjel lefelé eltűnik a bokrok között. Ám ekkor egy guavabozóton átvágva húsz méter magas sziklafal szélén találták magukat. hogy Peter föltételezi róla. ezért óvatosnak kellett lennie. – Főznél egy kis teát? – Persze – hajolt Peter a parázs fölé. – Meg egy kis virslit is. aztán megrázta a szárnyát. hogy azt is hozzak. nyögve fölült.bronzban játszó hold. hogy Peter zuhan lefelé. rózsaszín hátsójú makákók dühödten rikácsoló veszekedésére ébredtek. A kötél végét egy zömök. hogy aztán egyre fehéredve kússzon föl a fekete bársony égboltra. Peter nyújtózkodva. Amikor végre levegőhöz jutott. . Perutól Katmanduig híres vagyok a főztömről – mondta Peter. Félrebillentett fejével. Ez annyira váratlanul érte Petert. – Majd akkor nyilatkozom. hogy vagy tévesen tünteti föl a térkép. vagy ők kerülték el valahogyan. Peter átvetette magát a sziklán. – Először én megyek le – mondta Peter –. mikor az a nagyobb szikladarab. és kibújt a hálózsákjából. Újabb zaj hallatszott a bozótból. mint Peter tőle. Peter hitetlenkedve bámult rá. mint egy hórihorgas táncmester. Titokban örült. Peter hát csak ült némán.

Itt becézi egymást előtte két réges-régen kihalt madár! A kakas mély. és közelebb mentek. és – Ha-ha… ha-ha! – állapították meg lágyan és dallamosán. hogy jól vagy? – Biztos. bár még akkor sem tért magához. és az eget bámulta. hogy ez a hihetetlen élmény teljesen a hatalmába kerítse. akár egy idős hölgy. Egy madárpárral beszélgettem – mondta Peter. Kösd oda a másik kötelet jól egy fához. A tyúk elrendezte a toUazatát. és nagy érdeklődéssel nézték. Odament a párjához. ujjait a csőrükbe kapták. mint amikor valaki a pincében krumplit dob egy csellóba. Aztán a két madár kecsesen összeütötte a csőrét. Két-arasznyira tőle megálltak. majd lépegetni kezdtek a tisztáson. vibráló hangot hallatott. és dallamosán kacagni kezdett. mint aki lemegy a sarki vegyesboltba egy képeslapért. és beballagtak a bozótba. – Ha! ha! ha! – rikoltották lüktető torokkal. és hosszú pilláikkal kacsingatva mélyen a szemébe néztek. – Egy hahagájpárral? – ismételte. Úgy érezte magát. és a levelek közt bogarásztak. – Nem értem rá. – Miért nem feleltél? Azt hittem már. és talál egy Gutenberg Bibliát. . kék szeme hitetlenkedve kerekedett ki. Aztán megbizonyosodva ártalmatlanságáról. vibráló hangokkal tartották egymással a kapcsolatot. lágyan pityegtek egymásnak.majd a kakast megpillantva gyöngéden turbékolni kezdett. hogy a nyakadat törted. – Peter. Audrey eltátotta a száját. és gyere le. – Audrey… hallasz engem? – kiáltotta. majd a tyúk eljárt egy rövid. A lány eleven. A madarak huncut szemmel nézték. aki beszorult a Harrods áruház csapóajtói közé. – Olyan különös a hangod. – Igen… jól vagy? – Tökéletesen. – Ha! ha! ha! Aztán abbahagyták. Peter… jól vagy? – kiáltott egyre kétségbeesettebben Audrey. mint amikor valaki végighúz egy botot a kerítésen. Az emberiség történetében elképzelhető lett volna. összeütötte a csőrét. Peter fölült. – Pokolian megijesztettél – panaszolta. Egy hahagájpárral. Vagy a kukában egy Stradivarira bukkan. Ám ez még annál is több volt. Peter csak bámulta őket. Biztos. csak feküdt. Aztán egymásra pillantottak. Azután mindkét madár az ég felé emelte a csőrét. melynek végén kis híján a csőrére esett. Aztán a hím az új fogást megízlelő ínyenc módjára előrelendült. és próbaképpen belecsípett Peter nadrágjába. de ezek a madarak pótolhatatlanok. – Madárpárral…? – Igen. ismét a talajt nézték. biztos – mondta türelmetlenül Peter. ingjét. mint a mérkőzés elején a vívók a kardjukat. A szertartás végeztével a két madár gyöngéd pillantást vetett egymásra. A madarak nyájasan néztek egymásra és Peterre is. s ez olyan hangot adott. Hallotta föntről Audrey hangját. Peter kinyújtotta a kezét. hogy más is létrehozzon egy hasonló Bibliát. a madarak odaszaladtak hozzá. és néhányat pittyentett. Hihetetlen dologra bukkantam. – Gyere már! Néhány perc múlva Audrey lehuppant mellé a földre. miközben mély. és gyöngéden ízlelgették. hagyta. ahogyan a gondos feleség igazítja meg a férje nyakkendőjét. Megcsipkedték Peter nadrágját. de komplikált menüettet. egyszerűen tudomásul vették a jelenlétét. Peter elnyúlt a földön. és gyorsan megbirizgálta a nyaki toUazatát. Peter lesöpörte magáról a földet meg a mohát. de nem válaszolt. s egész valóját rendkívüli izgalom járta át.

Patak kanyargott benne. függőleges sziklafal alkotta. – Ez fantasztikus. nyomban megértették. – Talán csak ez a pár maradt meg. és barátságosan szólongatták egymást. hogy nagyon sokan élhetnének itt – mondta Audrey. Nézzük meg. A lány aggodalmas pillantást vetett rá. mint… a csirkék. – Hát nem elbűvölök? – mosolygott a lány boldogan Peterre. de most Audreyt vették szemügyre félrebillentett fejjel. az a Hahagáj-völgy végét is jelentené. Fényt láttak maguk előtt. Találtak még egy bejáratot a völgybe. – Ezek a fák – mondta izgatottan Peter –. ez hihetetlen – mondta a lány. hogy ha a központi völgyet elárasztanák. – Isten bizony azok! – kiáltott Audrey. – Remélem. és húzni kezdte maga után a bozóton át arrafelé. kifejlett hahagájpárral. oda nézz! – kiáltotta Peter olyan szenvedélyesen. A vízben gázolva. ahol a víz áttört a sziklafalon. s vízesés robaját hallották. Peter. – Nézzünk körül. Rájuk is bukkantak úgy ötméternyi távolban: egy kis tisztáson kapirgáltak. mind ombufák. – Lesz majd izgalom. A partján a homokban és sárban számtalan hahagáj lábnyomot láttak. fölpillantottak az égre. – Ezért tudták halomra öldösni őket – mondta Peter. összeütötték a csőrüket. – Szent Peter és minden apostolok… – nyögte ki végül. eleven. A hahagájok élénk érdeklődést tanúsítottak Audrey iránt. – Mi az? – kérdezte meglepetten Audrey. A völgy hosszú és keskeny volt. amely egy helyütt kis tóvá terebélyesedett. – Gyere. – Úristen. egy valódi. és nyögdécselésük rendkívüli élvezetről tanúskodott. Ahogy ott álltak. hogy a fejüket vakargassa. – Peter. mennyien lehetnek? – Ez a völgy kicsi. A völgy mintegy másfél mérföld hosszú és fél mérföld széles volt. és ujjaival csettintgetve hívta a madarakat. A nadrágomat csipkedték. hogy vajon ehetők-e. s mikor kielégítették a kíváncsiságukat. miközben visszafelé tartottak a völgyben a . de a madarak is megriadtak. Hogy örülne Fellugona! – Stelláról nem is beszélve – mondta Peter. mire alaposan átkutatták a völgyet. vannak-e benne még hahagájok. és kórusban közölték: – Ha! ha!… ha! ha! – Audrey leguggolt. Nem hiszem. Nézd… tucatszámra… tele van velük a völgy. amerre a madarak mentek. kifejlett hahagájpár – mondta büszkén Peter. – Nem álmodtál! – Hamisítatlan. és derítsük ki – javasolta Audrey. mint a késvágás. megmutatom. s két oldalát vagy tizenöt méter magas. A hahagájok félárbocra eresztett szempillával tűrték. hogy a patak több apró vízesésben hullik alá a Matakama központi völgyébe. – Biztos. Több mint két és fél órába telt. – Először csak Hannibalnak mondjuk el – javasolta Audrey. A patakot követve eljutottak ahhoz a réshez. A kúszónövényeken átfurakodva látták. ha közhírré tesszük. Megragadta a lány kezét. az ő farmerét és ujjait csipkedték meg gyengéden. de addigra négyszáz ombufát és tizenöt hahagájpárt számoltak össze. – Kutassuk át a völgyet. – Kíváncsi vagyok. nem így van – pillantott körül Peter. – Most mi lesz? – kérdezte Audrey. nehezen préselték át magukat a szűk nyíláson. hogy nem verted be a fejedet? – kérdezte nyugtalanul. hogy nemcsak Audrey. – Olyan szelídek. Petert már alaposan megvizsgálták. – Persze hogy nem – mondta Peter. Audrey hitetlenkedve bámult rájuk.– Igen – mondta Peter –.

a tűzoltóállomást. ahogyan Jégeralsó tiszteletes mondaná. Alkonyatkor értek Hannibalhoz. így hát jut nektek is. fontos dolgot fedeztünk föl – mondta Peter. – Az az érzésem. Amikor piszkosán és ziláltán berontottak hozzá. aki éppen nekilátott. Ebben nem tévedett. hogy ez a fölfedezés némi zajongást fog kelteni – mondta eltöprengve Audrey. víz alá kerül ez a völgy is. hogy fölismerjék az ombufát meg a hahagájt. – Az a baj. hogy mekkora zajongás fogja követni a hahagáj feltámadását. s a hangja olyan volt. holott jól tudjátok. – Amelyik tele van ombufákkal és hahagáj okkal – mondta Peter. hanem. – Nyilván össze kell fogdosniuk és el kell innen telepíteniük a madarakat. Istenem. – Csak arra gondolhatok. hogy hová telepíthetnék őket. – Ez igaz. ulam. aztán a másikukra nézett. Bár föltehetőleg bármelyik völgyben jól ellesznek. mind a nyolcvannégy élő rokonának is itt főz. Azt hiszem. – Gusztustalanul ápolatlan állapototokból arra következtetek. majd ismét a kikötőt. Mindenesetre óvatosan kell eljárniuk. hogy milyen hatása van annak a pokoli löttynek. – Te fog ad nekem Csaszi háza rögtön. szépen elmondtak mindent. hogy elfogyasszon egy jókora adag curryt. hogy ha a központi Matakama-völgyet elárasztják. Miközben a curry lassan kihűlt előttük az asztalon. mint a béka brekegése a kút mélyén. Gyorsan kapcsolta Hannibalnak a kikötőt. – Talán. – Találtunk egy völgyet a Matakamán… – kezdte Audrey izgatottan. hogy éppen most tértetek vissza kis kirándulásotokról – mondta. hogy eléggé el nem ítélhető módon a Zenkali Nektár élvezetéhez folyamodtatok – mondta –. Szerencsére a szakácsom nemcsak engem lát el. Csak azt nem tudom. ti aztán beletrafáltatok. – Te vagy az. Amikor befejezték. – Jézusom… – sóhajtott. De hajói mutattátok meg a helyet. amelyen leereszkedtek. Az izgatott fiataloknak végül sikerült megmutatniuk azt a helyet. és akkor sem kielégítően – mondta.sziklafalhoz. Tómba. hogy a szigetet elég régen vizsgálták át. hogy nem ugratják. s egy nagy térképet terített eléjük. bár egyikük sem sejtette még. hacsak a fanguák nem lettek már annyira keresztények és civilizáltak. Hannibal letette villáját és kanalát. Hannibal hatalmas nagyítóval vette szemügyre a térképet. Odament a telefonhoz. hajói sejtem. ulam – mondta bizonytalanul Napóleon Waterloo. – Igen. – Egy maroknyi részeg kutatótól nem is lehetett elvárni. – Hannibal. és látta. . – Alighanem rátok fér egy tányér meleg étel. Hannibal a nappaliba vezette őket. Hannibal gazda – szólt a rekedt és átható hang. először is Csaszival kell közölni a dolgot. – Meséljetek. a kormányzói palotát. Találtunk vagy négyszáz ombufát és tizenöt pár hahaHannibal előbb az egyikükre. amelyet Hahagáj-völgynek neveztek maguk között. és kérdőn nézett rájuk. – Vallási zavargások? Miért? – Elvégre a hahagáj a fanguák istene – mondta Peter –. még két tányért. nem tréfálunk – mondta Peter. – Telis-tele… egyszerűen csodálatosak! – mondta Audrey. – Hannibal. hallod! – ordította Hannibal. hogy fütyüljenek rá. Napóleon Waterloo? – Igen. az azt jelenti. másként komoly vallási zavargások lesznek. Hannibal csak bámult rájuk.

Csaszi kerekre nyílt szemmel bámult rájuk. Rögtön ott leszünk. Remélem. Kettőt nem nevezhetnek el rólam. de így igaz. Menet közben beszélgettek. – Hát nem csodálatos fölfedezés? – lelkesedett Audrey. Bár Hannibal sem volt alacsony. és finoman távozott. a kétéves Talibut herceg. hatalmas szárnyas ajtók nyíltak előttük. ha nem szólnánk senkinek semmit. – Ugrattok – mondta végül. Viktória korabeli bútorokkal. ormótlan. Ezek fölfedező útra indultak a Matakama völgyeibe. karcsú és gyönyörű Matissa császárné. – Nem csoda. ha visszakapjátok régi isteneteket – mondta Hannibal. s találtak egyet. . még ha akarnád sem – közölte Csaszi. volna egy megoldás. ha olyan fontos. – Hát – mondta színtelenül Csaszi –. Egy másik heverőn foglalt helyet Csaszi felesége. – Viszont problematikussá teszi a völgy elárasztását – vélte Hannibal.– Istenem! – mondta Hannibal. – Ha nem árasztod el a völgyet. s a hasán nagyokat sikkantgatva ugrált fia és örököse. – Óriási dolog lesz. s azt hiszem. Átmehetünk? – Persze – mondta Csaszi –. – Nem. Csaszi. – Tudom. Egy ideig némán járkáltak föl-alá. És Ludzsát megüti a guta – mondta elégedetten Csaszi. üdvözölte a vendégeket. – A völgyet nem lehet elárasztani. hogy Csaszi bevezette a hasított pálcát! Végül akkora robbanással. felváltva vállalva az ellenzék szerepét. hogy kis híján szétvitte a kagylót. az egész brit üzlet a kútba esik. nem medúza – mondta Hannibal –. és olyan szelídek. italt hozatott. így igaz – mondta Peter. – Igen. – Csak baj lesz a misszionáriusokkal – mondta Csaszi. Hosszú márványfolyosókon kísérték végig őket. mint az őrszemek. Azokat nem lehet csak úgy kiásni és átültetni – mutatott rá Csaszi. Fölállt. – Elnézést a késői zavarásért – mondta Hannibal –. Csaszi mellett eltörpült. a palota jelentkezett. hogy hihetetlen. mely tele volt feszesre tömött heverőkkel és furcsa. Csaszi az egyik heverőn feküdt – a bútordarab szinte eltörpült alatta –. Hosszú szünet következett. a magas. – Nem. Csaszi és Hannibal hosszan és jelentőségteljesen összenézett. – Tizenöt pár – mondta Audrey –. majd kézen fogta ficánkoló fiacskáját. amely tele van ombufákkal meg hahagáj okkal. nem valami újabb medúzát fedeztetek föl. akinek tudomást kell szereznie róla. – A madarakat át lehet telepíteni. – Vagy négyszáz ombufa – mondta Peter. A világ közvéleménye nem engedné. Hannibal és Csaszi egyszerre álltak föl és kezdtek föl-alá járkálni. Nyomással fognak próbálkozni. – Valóságos dinamit – mondta komolyan Hannibal –. – De az ombufákat nem. – Persze – mondta végül Csaszi –. hadd hallom a hírt. – Nos – mondta Csaszi az asszony távozása után –. csak egyszerűen elárasztanánk a völgyet. úgy keresztezve egymás útját. sokkal fontosabb. végül egy óriási dolgozószobába értek. A palota ragyogó fényárban fogadta őket. te vagy az első. – Micsoda? – kérdezte Hannibal. de Foxglove és Audrey Damien rendkívüli felfedezést tettek. Szeretni fogod őket. – Viszont a brit kormány sem lesz boldog. de nem telefontéma. Csaszi személyesen.

hogy ott segédkezzenek. Audreyt elküldték. Csaszi magántitkára. Audrey és Peter némán összenézett. csokoládészínű ujját Csaszi –. de zavaros és kissé misztikus. s vele ment a biztonság kedvéért egy császári testőr is. az államot pedig ősi istenétől? – A magam részéről erre semmiféle mentséget nem találok – mondta Hannibal. Tömör volt. Természetesen már az ombufa és a hahagáj újrafölfedezésének biológiai fontossága is megérdemelte a sajtó nyilvánosságát. S mintha mindez nem lett volna elég. Este tíz körül beindultak a nyomdagépek. – No de van-e jogunk megfosztani a világot biológiai öröksége egy részétől – kérdezte lassan Csaszi –. akcióba lendültek. Könyvküldöncöt menesztettek a dzamandzari fényképészhez. – Jó – sóhajtott megkönnyebbülten Hannibal. lemondót sóhajtott. – Elvégre erre senki sem számít. – Sajnos. A hahagáj hatalmas fényképe alatt ez állt: ÚJRA FÖLFEDEZETT ISTEN A MADÁR NEM RÖPÜLT EL Ez volt az a főcím. két nap múlva befut az India császárnője a brit egységekkel. Amikor mindenben megállapodtak. és garantáltan akkora zajon-gás lesz. Csaszi meg Hannibal még egy óra hosszat járkáltak föl-alá. Amos Gumbalu azt a feladatot kapta. és akkor baj lesz. Óvatosan kell kezelnünk a dolgot. hogy ott gátat építsenek – és hogy a madár a fanguák elveszett istene. hogy az apjával még aznap éjjel készítsék el a Zenkali Hangja különkiadását. s alatta ott állt a főcím. mert még leszavaznak. – Alighanem kénytelenek leszünk lábbal taposni legszentebb érzéseinket. hogy Különkiadás. Ludzsa nem fogja megadni magát. – Elvégre te vagy a császár.– Igaz – mondta Hannibal. amely aztán a világ figyelmét Zenkalira fordította. és elégedetten vigyorgott. Közben Hannibal és Peter elkészítették azt a sajtóközleményt. – Körözzük le őket – mondta Hannibal. fülig tintásán. hogy a fát meg a madarat egy elhagyatott völgyben fedezték föl. Aztán elmentek a Zenkali Hangja szerkesztőségébe. hogy egyszerűen senki sem támogathatja tovább a gát ügyét. – Nem ismered Ludzsát – legyintett Csaszi. hogy bárkivel is megbeszélte volna. Csaszi mélyet. Holnap reggel adjuk le a sztorit a helyi meg a világsajtónak. és föl kell áldoznunk Ludzsát – mondta gyászosan. – Nem adhatnál ki egy rendeletet? – kérdezte Audrey. – Hát persze! – mondta méltatlankodva Csaszi. Damien és fanguákból álló személyzete nagy izgalomban voltak. de néha-néha mutatnunk kell némi demokratizmust is. s közben megbeszélték a stratégiát. s rövidesen büszkén szemlélhették a Zenkali Hangja ragacsos első példányát. nem – mondta Csaszi. és anélkül. a címlapon dolgoztak. – Igen ám – emelte föl vaskos. amelyet éppen el akarnak árasztani. de borzasztó rumli lesz. katonazenekarral és a brit kormány képviselőivel – miközben a Zenkalin kialakult helyzetet még a . ha tudnak. ráadásul egy olyan völgyben. hogy a telefonrendszerrel dacolva hívja össze másnap délre rendkívüli ülésre a teljes törvényhozást. Damien és Audrey. – Szóval mellette vagy? – kérdezte Hannibal. melyen skarlát szalag hirdette. melyet Damien talált ki ír lelkesedésében. Ám ehhez jött még az is. melyet másnap reggel kívántak továbbítani a Reuter dzsakaftai tudósítójának. hogy hívassa elő Peter filmjeit. – Igazán igyekszem diktátor lenni. Vérbeli újságíró számára ennél nagyobb sztori már csak egy jó kis világháború lehetett volna.

hogyan kell fölcsigázni őket – suttogta Hannibal. Természetesen az utóbbiak közé tartozott Ludzsa is. Fölment a trón lépcsőjén. A nagy és szépséges teremben két félkörben helyezkedtek el a vörös bőrrel bevont székek. amikor francia uralom alatt voltunk. no meg súlyos. s a hahagáj . Talán azt is megkockáztathatom. Hatalmas testének minden porcikája fenséget sugárzott. A félkörök találkozásánál hatalmas. Csaszi szándékolt lassúsággal vette elő szemüvegtokját és tette orrára a szemüvegét. annak a jelentőségét aligha lehet eltúlozni. vajon hogyan fogadja majd Ludzsa a hírt. Tiomalát. Peter olyan nyugodtnak és kipihentnek látta. – A vén ördög aztán tudja. hogy olyan hírt közöljek veletek. Aztán lassan kigöngyölte a papírtekercset. Amos Gumbalu. és gondosan megtörölgette a szemüvegét. de néhányan európai öltözékben voltak. Kíváncsi volt. abban a boldogtalan időszakban. hogy fölkeressék a parlamentnek otthont adó épületet. mindenki meghajolt. amelyet most készült tenni. jó munkát végzett: a terem zsúfolt volt. és leült. ezúttal a franciákban győzött az ínyencség apolitesse rovására. azért gyűltünk ilyen sürgősen össze. mint egy postai bélyeg. Pontosan délben megszólaltak odakint a fanfarok. hogy Csaszi Hanniballal egész éjjel azon a nyilatkozaton dolgozott. A másik kezében papírtekercs. amihez fogható még nem volt Zenkali történetében. A fején apró arany sapka. Csaszi titkára. a térdén doboló vékony ujjait. hogy alig tudta elhinni. s megint fölötte nézett az egybegyűltekre. Az arca lágy és nyugodt. Amit most elkívánok mondani. – Barátaim. mint menni látszott. mely rendkívül fontos Zenkali számára. A többiek némi csikorgás és recsegés közepette követték a példáját. elegáns fekete szandált viselt. benne akkora ametiszt. és belekezdett: – Barátaim – nézett a szemüvege fölött a gyülekezetre. inkább siklani. balra is. fából faragott trón állt. A magas és fenséges alak végigvonult a bíbor szőnyegen a trónhoz. Csaszi ismét föltette a szemüvegét. elővette a zsebkendőjét. éjfélkék öltöny volt halovány kankalinszínű inggel. aki a hahagáj alakjában élt ezen a szigeten. A csönd szinte tapintható volt. Peter látta Ludzsa kifejezéstelen hüllőszemét.legelfogulatlanabb történész is enyhén szólva érdekesnek kell hogy nevezze. Csaszi köhögni kezdett. Peterek a terem végében fecskefészekként függő kis galéria fapadján foglaltak helyet. Csaszi gondosan megigazította a szemüvegét. és Csaszi kiszállt. Csaszi saját csuszija – mely nagyobb volt a többinél. Az egyik kezén aranygyűrű. Csaszi megköszörülte a torkát. kék selyemnyakkendő és halovány kankalinszínű kamásni. Másnap korán reggel Audrey meg az apja csatlakoztak Hannibalhoz és Peterhez. s bármilyen óriás volt is. – Ahogyan mindenki tudja – folytatta zengő hangon –. Feszült csönd volt. Olyan dolog történt. biccentett a gyülekezetnek. Mindenki fölállt. és rendkívül díszes – megállt a lépcső előtt. Az arckifejezése semmit sem árult el. jobbra a ginkák. megfordult. súlyos bíbor függönyök árnyékolták a terem hatalmas ablakait. Baloldalt ültek a fanguák. hogy ehhez fogható az egész világtörténelemben sem fordult elő. Ez volt a fontos személyiségek meg a sajtó helye. A legtöbb főnök hagyományos fehér vagy tarka köntöst viselt gazdagon hímzett kis fejfedővel. a fanguák súlyos veszteséget szenvedtek: elveszítették ősi és legjobban tisztelt istenüket. akin elegáns. aztán egy-két percig nézte a felolvasandó szöveget. Bíbor szőnyeg borította a fehér márványpadlót. Bármekkora volt is a jelentősége a fanguák számára. Halványlila köntöst és aranycsatos. Menet közben Csaszi alig észrevehetően biccentett jobbra is. mennyezetén a delfinnel és a hahagájjal.

Az ünnepségek után majd eldöntjük. mint a macska. Tiomalát. – S most végre. ami. – Fölvillantotta legragyogóbb mosolyát. Ludzsa szinte összegömbölyödött. az ősi áldással búcsúzhatom tőletek. – Tiomala legyen veletek! – mennydörögte. Az egész problémát alaposan ki kell vizsgálnunk. a ginkák sziszegtek. ismét az ősi köszöntéssel. Nem. A fanguák sziszegve szívták be a levegőt. De. – Nos – vette le a szemüvegét Csaszi –. és méltóságteljesen fölemelkedett –. ahol legalább tizenöt pár hahagájra és négyszáz ombufára találtak. A Mataka-ma völgyeit kutatva rábukkantak egy távoli és titkos völgyre. hogy Ludzsa szeme résnyire szűkül. Mindenki elhallgatott. ellenségeskedéshez vezetett a fanguák és a ginkák között. s ez még lényegesebb. bár a hír mind biológiai. minthogy a ginkáknak megmaradt az istenük. bármilyen fájdalmas is erről szólnom. nem sok reményt látok a gát számára. sem az ombufa nem tűnt el. Itt szünetet tartott. hogy részt vegyen a brit kormánnyal aláírandó szerződés alkalmából rendezendő ünnepségeken. s határozottan és meglehetősen tüzesen a ginkákra nézett. – Sem a hahagáj. mint egy kis fekete kígyó. mintegy áldást osztva hatalmas kezét Csaszi –. az ombufa is. – Már úton van hozzánk Zenkali sok kedves barátja. Csaszi szünetet tartott. s doboló ujjai mozdulatlanná merevednek. Súlyos problémát. így hát a francia uralom alatt Zenkali két nagy biológiai jelentőséggel bíró fajt veszített. Ludzsa alig észrevehetően előredőlt. De meg kell vallanom. nagy bajba kerülünk. hogy használjuk föl az alkalmat annak megünneplésére. A fanguák egy emberként pattantak föl. A terem fölhördült. aztán fölemelte hatalmas kezét. Ám minthogy ezek az emberek megérkeznek. hogy problémát is okoz. susogtak és gesztikuláltak.hamarosan a múlté lett. és körülnézett a teremben. Ludzsa egy picikét összegörnyedt. amely támadni készül. s minthogy az ünnepségek elő vannak készítve. akit szokatlan időpontban szólítanak. akik csöndesen ültek a helyükön. Peter látta. Csaszi vagy egy percig szabad utat engedett a fülsiketítő lármának. háromszáz év után – mondta Csaszi. s ismét megtörölgette a szemüvegét. Mert ha megépítjük a gátat. – Ám a hír – emelte föl kifelé fordított tenyérrel. – Valamennyien ismeritek Peter Foxglove-ot és Audrey Damient. Ám az ügy nehézségekkel terhes. Tehát azt javaslom. – A probléma a következő. – Amikor a hahagáj eltűnt – folytatta –. Ha meg akarjuk valósítani a gát tervét. a fanguák elveszítették istenüket is. hogy ismét fölfedeztük istenünket. – Hadd mondom el ennek a figyelemre méltó fölfedezésnek a történetét – mondta. nem titkolhatom előletek. – Látszólag – mondta. s olyan mozdulatlan volt. mind vallási szempontból a lehető legjelentősebb. el kell árasztanunk a völgyet. hogy mi legyen a gáttal. csodálatos. hisztérikusan hitetlenkedve. Elővette a zsebkendőjét. Velünk vannak – mondta. amit mondandó vagyok. ahol a hahagáj. Tiomala szimbóluma. Csaszi elhallgatott. Szünetet tartott. és üdvözülten mosolygott. nem halaszthatjuk el őket. mielőtt végleges döntést hoznánk a gáttal kapcsolatban. meg az ombufa él. hajbókoló emberek sorai közt méltóságteljesen . Szünetet tartott. elveszett számunkra Zenkali egy másik egyedülálló nevezetessége. hogy elvakítsa vele az egybegyűlteket. Aztán az izgatottan fecsegő. hogy mást ne mondjak. izgatottan és za-jongva.

meg hadijáték bemutatókra képesek. Úgy érezte. most majd bocsánatot kérhetnek. Viszont a fanguák. a hírnek olyan következményei lettek.kivonult a teremből. Hogy az egész csupán ravasz összeesküvés. finoman fogalmaznánk. a glasgow-i rendőrség egykori főfelügyelője. Így esett. a fanguáknak meg nincs. és – mint sajnos várható volt – önelégültségükben meglehetősen tapintatlanul viselkedtek. Egyáltalán nem örültek a ginkák magatartásának. A ginkák. hogy amikor az India császárnője kikötött. hevesen és harciasán tiltakoztak a fölfedezés ellen. kitörő örömmel fogadták a hahagáj újjászületésének hírét. Hogy az újságot megvesztegették. betörtek jó néhány orrot. Éveken át nem volt izgalmasabb feladatuk. és a loamshire-i gyalogosdandár. Mind Dzamandzarban. ÖTÖDIK FEJEZET ZENKALI ZAVAROG Alig fejezte be Csaszi a beszédét. így hát dühösen fogadták a hírt. ám később a személyeskedés utcai összecsapásokká fajult. A fanguák és a ginkák – megfeledkezve vitájukról – olyan tűzzel fordultak a rendőrség ellen. hogy „fiainak” végre igazi feladata akad. akikben mindig is volt egy csöpp kisebbrendűségi érzés istenük hiánya miatt. hogy a fiúk nemcsak torna. s most egyszeriben a tűzvonalban találták magukat. hogy a dzamandzari kórházban rövidesen már el sem fértek a törött lábú vagy éppenséggel betört koponyájú rendőrök. hogy csak nekik van igazi istenük. Kezdetben ezek is elég ártalmatlanok voltak: kivertek jó néhány fogat. de semmi több. Ám ahogy az események nagyobb arányokat öltöttek. hogy a hír fölfordulást okozott. fennen hirdették. Ha azt mondanánk. s akik mindig gúnyolták őt ezekért a bemutatókért. Ám ha valaki a döntőbíró szerepére vállalkozik két szemben álló fél között. Angus MacTavish. Kisebbségi csoport lévén mindeddig csak azzal tudták bizonyítani felsőbbrendűségüket a fanguákkal szemben. egyre nagyobb szerep jutott a zenkali rendőrségnek. melynek az a célja. akik hosszú időn át abban a biztos és boldog tudatban éltek. forrni kezdtek a szenvedélyek. most végre megmutathatja. sajnálatos módon ő lesz a leghevesebb támadások céltáblája. hogy az amúgy is erősebb csoport még jobban megerősödjön. a vallási felsőbbrendűség érzése megrendült. s a sziget egész lakossága értesült a rendkívüli hírről. hogyan tiporják sárba a fanguák – becstelen eszközökkel – a kisebbség vágyait és jobb érzéseit. nyomban át kellett alakulniuk békefenntartó egységgé. Hogy a bejelentés ismét csak annak a jellegzetes példája. máris az utcán volt a Zenkali Hangja különkiadása. Most majd megtudják a szigetlakók. a haditengerész-zenekar meg a Brit Légierő kiképzőcsoportja a lehető legünnepibb hangulatban partra szállt. A ginkák elégedettségének egyetlen forrása. amilyenekkel még Hannibal sem számolt. a fanguáknak nincs joguk föltámasztani az oly régen kipusztult hahagájt. és mindent megtettek a megcáfolásáért. Eleinte csak szóváltásokra került sor. de . hogy a hahagáj – kacsa. vagy tyúklopási ügyekben nyomozni. ahol a két törzs évszázadokon át viszonylagos békességben élt. A zenkali lakosság nem mosollyal és üdvrivalgással. Úgy érezték. a zenkali rendőrség főnöke először örült. hogy nekik van istenük. mit ért el hosszú évek munkájával. mind a falvakban. mint néha-néha bekísérni egy-egy izgága részeget.

véget kell vetnie ennek az egésznek. hogy Jaeger tiszteletes is tartson velük. mint eljátszani a himnuszt. Tegnap mindössze négy embernek prédikáltam. mintha őt imádnák. hogy a palotába mennek tiltakozni. az ecetben eltett dióra emlékeztető dandártábornokot meg a rózsás képű. aztán kipihenhetik magukat Carey Anyó Csibéinél. minden érdeklődés nélkül nézte őket. ami az ő teremtménye. valóban – bégette Bradstitch tiszteletes úr. A helyzet szakadatlanul romlott. – Ez szégyenletes – mondta O’Mally atya. sértegetéssel és nem túl ügyesen elhajított kövekkel fogadta őket. ahol Csaszi néhány testőre vigyázott rájuk. – Ez undorító… ez istenkáromlás… ez a madárimádat – mondta Csaszinak O’Mally atya. Csaszi kényelmesen hátradőlve. A nappaliban. ám bárhogy igyekezett is szegény. Erre már a fehér köntösében heverő Csaszi is fölült. az szerintem éppen olyan. egy kicsit szalutálni. A ginka szakács fejét húsvágó bárddal kettéhasította a fangua mészáros. – Szégyenletes viselkedés egy felelős keresztény személytől – mondta Bradstitch tiszteletes úr. hogyha rendeletet hoznék. hogy láthatta bácsikáját meg a pókháló-törékeny és teljesen szenilis légügyi marsallt. hogy előírjam önöknek. Ha maguk egy madarat akarnak imádni. fehér képéről. – Valóban. ezt orcátlanságnak tartanánk. Megmondtam a híveimnek. Sir Osbertet és a katonai fejeseket gyorsan a kormányzói palotába terelték. Petert feszült hangulatában egy kissé jobb kedvre derítette. ha negyven-egynéhány gyöngytyúkját biztonságba helyezi. A hahagájt Isten teremtette. milyen ártalmas hatása van. elbűvölően üres tekintetű ellentengernagyot és Lord Hammert végigvonulni a gyöngytyúkürülék puha szőnyegén. mit imádjanak vagy ne imádjanak – mondta hűvösen. A kormányzói palotában kissé feszült volt a hangulat. – El sem tudom mondani. – Mint államfőnek. – Ugyan már – mondta kissé bosszúsan Judith –. mindaddig. aki még nem szólt. hogy eddig hűséges hívei – döntő többségükben fanguák – elpártoltak. A katonák ugyancsak elkedvetlenedtek. mindenki számára Mind a katolikus. – Én nem venném magamnak a bátorságot. hogy azt csinálnak a hahagájjal. Egyedül a tiszteletesnek maradt néhány híve. mind az anglikán misszionárius egyszeriben azt tapasztalta. Jaeger tiszteletes. míg az egyházam tagjai maradnak. – Ez bálványimádás! – kiáltott föl O’Mally atya. Ezt a kis félreértést az okozta. hogy a szigetlakók meg akarják támadni és föl akarják falni gyöngytúkjait. zenkalik. Mi tagadás. engem aztán nem érint a dolog. – És ön. – Ez az igaz hit elvetemült aláásása – vicsorgott O’Mally atya. hogy most visszatérjen. Jaeger tiszteletes? – kérdezte. hogy üdülni érkeznek erre a szép szigetre. így aztán a kuktának kellett átvennie főnöke szerepét. – Mi. az eredmény kétségbeejtő volt. és az is az ő akarata. – Csodálkozom magán. hogy elfogyasszák vacsora utáni kávéjukat. önnek példát kell mutatnia. – Véget kell vetni neki.hurrogással. ahol nem lesz más dolguk. Ehelyett sebtében kiosztott szemetesvödrök fedelét használva pajzsul űzhették a rebellis fanguákat és ginkákat Dzamandzar perzselően forró utcáin. így aztán amikor O’Mally atya és Bradstitch tiszteletes úr elhatározták. jobbnak látta hát. Ráadásul Lady Emerald úgy értelmezte a nagy újságot. hogy Lady Emerald csupán annyit értett meg a dologból. miszerint mostantól kezdve . hiszen arra számítottak. hogy valami madár felelős a fölfordulásért. az izzadságot törölgetve zsíros. Judith ugyancsak vonakodott. Mit szólnának. és azt kívánták. Aztán a tiszire pillantott. amit akarnak. Nem akart kockáztatni.

– No. egy igen rövidlátó és fölöttébb ittas fangua a sarokba szorította és megcsókolta. – Hanem – emelte föl nagy. és a misszionáriusok mindjárt jobban érezték magukat. Bármit tettek is a zenkalik odakint. maga okos. a klubtagok biztonságban érezték magukat ápolt kis mennyországukban. aki elmosódott vízfestményeken örökítette meg a sziget életét. finoman flörtölt a másik feleségével. Jaeger tiszteletes bánatosan mosolygott Csaszira. Az ilyen bonyolult helyzetekben. míg öt izmos – mindkét törzsbeli – zenkalinak sikerült őt a vízililiomokkal ékes tóba. mintha Csaszi megütötte volna. – Nyugodjanak meg. a szigeten élő idegennek a hahagájt kell imádnia. De hihetnek bármi másban is mindaddig. s mikor az emberek zavarodottak. rózsás tenyerét –. míg nem ártanak Zenkalinak. Eszem ágában sincs befolyásolni népem vallásos hiedelmeit annak érdekében. a Punch vagy az Illustrated London News egy hónaposnál alig régibb példányait olvasgatta. Fölállt jelezvén. hogy az egyik ember istene a másik számára talán csak mese. De bárhogyan viselkedtek is az utóbbi órákban a zenkalik. de nem örülnék. a klub büszkeségébe hajítani. – Köszönöm – mondta méltósággal Csaszi. nem minden rosszmájúság nélkül –. Csaszi hosszan nézte őket. – Oly sokévi munka. minden angol teljes biztonságban érezte magát az Angol Klub tökéletesen nyírt. s szinte mind a legrosszabbat gondolják embertársaikról. ennek az élménynek tulajdonítható.minden. így aztán a klubtagság kissé meglepődött. a törékeny kis vénlányt. és a bennszülöttek viselkedésén töprengett. Ha bármelyik zenkali továbbra is az Önök vallását kívánja követni. – Szerintem ez a maga szigete. csak hogy tudják. mint a nap – mondta elégedetten Judith tiszteletes. Várnak az összes híveim… ma kóruspróbánk van. A fejlett izmokkal és fejletlen agytekervényekkel rendelkező Tubby Fortescue számos ginka és fangua koponyát tört be krokettütőjével. Ennek következtében . hogy az összes hahagájt összefogdosták és bezárták – vajon hová? – az Angol Klubba. s a katolikus meg a protestáns egyház elkeseredett képviselői távoztak a lelkes tiszteletessel. melyekből mindenki igyekszik hasznot húzni. így hát amikor szárnyra kelt a pletyka. hogy a kihallgatásnak vége. ha el kellene mennem innen. vagy csak üldögélt. a népek hajlamosak elhinni olyan fura dolgokat. mit imád az ember. vagy távoznia kell? O’Mally atya úgy tántorodott hátra. biliárdot vagy krokettet játszott. mi a helyzet. a hír valódiságában egyetlen igaz zenkali sem kételkedett. amilyeneken máskor csak nevetnének. a tekintélyes amelaültetvényesnek leverték és összetaposták a szemüvegét. így szegény jóformán semmit sem látott. Sandy Shore-nak. Éppen ezért hármuk közül Jaeger tiszteletes álláspontját vélem helyesnek. Ne feledjék. ám az isteneknek és a meséknek egyaránt helye van világunkban. magas hibiszkuszsövénye mögött. mondok én valamit. Szerintem mindegy. Tehát egy gonosz szándékú. hogy később Melanie kisasszony festményein egyre több fallikus szimbólum jelent meg. hogy a hitük jobban megfeleljen az önök elképzeléseinek. ám tegye. fiúk – mondta a tiszteletes odakint. sietnem kell vissza. míg ezzel nem árt másoknak. amikor a sziget összes angol lakosa – úgy harmincöt fő – a jegelt italát szopogatta. aztán fölsóhajtott. – Csaszi. nem hozok ilyen rendeletet – mondta. Melanie Treetet. – Ez… khm… rendkívül haladásellenes lépés lenne – nyögte ki Bradstitch. pusztításra kész ginka banda meg a madarak megmentésére siető hős fangua sereg éppen abban a szent órában ütött rajta a klubon. amikor a védelmező sövényt letaposta az egymással harcoló ginkák és fanguák áradata. annyi megmentett lélek után? – kérdezte.

A szigeten kifizetődőnek látták áttérni a protestáns hitre. melynek környéke úgy nézett ki. miután ünnepélyes ígéretet tettek. Az elégedetlenség másutt is fölütötte a fejét. én mondom. ha ugyan felül nem múlja. hogy ha itt lesz majd az ideje. míg az ügyletet nem rendezik le.krokettütőjével leütötte Bili Mellort. Pappasz kapitány is visszaérkezett Dzsakartából. mint egy-egy kisebb európai uralkodóház családfája. Hasonló volt a zsúfoltság a központi börtönben is. tiltakozásul a hahagáj vízbe fojtása ellen. Mrs. az immár szenilis régi tagok megsárgult csoportképei meg a tagnyilvántartás. a klub titkárát. ártatlan jószágokat. amit akar. melyet Zenkali egyetlen kínai családja tartott fenn. nem szolgálunk ki egyetlen úriembert sem. drágáim – közölte Peterrel és Audreyval. és nem tűröm a kegyetlenséget. Kések. Ginkák és fanguák egyaránt nagy győzelemként értékelték a támadást. A fregatt hosszú szolgálati utat tett meg. akiket Carmen nyomban bevezetett a háremébe. hogy Carmen sztrájkot hirdetett a lányok nevében. Ekkor történt. ezért a kisebb vétségek elkövetőit hazaküldtek. hogy Peternek a rendelkezésükre kellett bocsátania egy egész szállodát. A két zenkali mentőautó tízszer fordult. vakító fehér deszkaépületén. Peter jót mulatott. hogy utóvédharcuk és azt követő taktikai győzelmük hordereje Dunkerque-kel vetekszik. csak a megfeketedett. míg meg nem mentik a szegény. amiből arra lehetett következtetni. hatfőnyi erősítést hozott Carey Anyónak. krikett. – Mindenki azt mondhassa. pikák. Az utóbbiak kissé kimerültnek látszottak. akik úgy érezték. hogy szívesen lemészárolták volna az összes hahagájt. a Punch bekötött példányai. hogy azokat a szegény madárkákat vízbe fojcsák. És fölforr az én ifjú hölgyeim vére is. bizony ám. ahol már akkora volt a zsúfoltság. ez az egyébként rendkívül béketűrő asszony – kedvenc időtöltése a horgolás meg a befőzés – annyira fölháborodott a férjét ért támadáson.és tekepázsitot zenkalik meg az őket üldöző klubtagok rohanó lába szántotta föl. Elképzelhetjük dühödt haragjukat. s amikor első lányuk megszületett. Ha csak elképzelem. hogy Carmen újoncai nem lopták az időt a hajóút során. éppen úgy. hengerelt és öntözött krokett. A Felkelő Hold tulajdonosnőjének egészen szokatlan neve volt: Rávantűzve Csang. hogy az ünnepségre fölállított egyik sátrat át kellett telepíteni a kórház kertjébe. A kislánynak a . amikor Zenkalira érkeztek Hongkongból. mely legalább olyan bonyolult volt. mint a klubtagok. visszatérnek letölteni a büntetésüket. hogy egy lelkes és rossz szándékú ginka kipróbálta gyufáját az Angol Klub sok-tornácos. A sajtó és televízió inváziója olyan arányú volt. biliárddákók. aszondom: „Lányok.” Ettől aztán a katonaság haragja és elégedetlensége akkora lett. A szigeten tartózkodó csapatokat a Conrad csatahajó érkezésével kívánták megerősíteni. mikor Audrey elmesélte neki a különös keresztnév történetét.és krokettütők tömege tette tönkre helyrehozhatatlanul az ápolt pázsitot. mintha egy bivalycsorda mulatozott volna a virágágyásokban meg a pázsiton. üvegek. de nem ám. Teljes volt a zűrzavar. fölforr a vérem. Rávantűzve szülei nem tudtak írni-olvasni. illendően meg akarták kereszteltetni. ezért legénysége ugyancsak kiéhezett a Carey Anyó Csibéinél rájuk váró örömökre. Mellor. hogy merre keressék őket. – Én állatbarát vagyok. Mire a rendőrök. akit fangua harcosnak hitt. míg a csata minden sebesültjét a kórházba tudta szállítani. de jött vele néhány válogatott újságíró és televíziós is. hogy egy palack mentalikőrt vágott Shore fejéhez. egy kisebb csoport angol katona meg a tűzoltók odaértek. ha tudják. amikor a szárazföldi csapatoktól megtudták. A tűzben elpusztultak a kitömött állatfejek. de csúnya fejsérülést is szenvedett. Aszondom hát nekik. Az éveken át oly nagy gonddal nyírt. aki így nemcsak az eszméletét vesztette. kiégett ház maradt meg.

– De nem nekem. aki fizet érte. de a lányokra jobb vigyázni. tiszta lesz – mondta rosszkedvűen Blore –. s nem nagyon értette a zenkali-angolt. – A kínai konyha évszázadok óta világhírű – mondta Peter. melyeket gondolkodás közben hangosan és szenvedélyesen szuttyogtatott. én nem kísérletezem. majd csinálunk egy interjút magával meg azzal a Damien csajjal – mondta Brewster. igaz. én aztán tudom. Kerek tésztaképén a talpnyalók nyúlós vigyora. Es másoknak is. – Van elég külföldi. hogy megtalálta a hahagájt. Steve? – Egén. én mindig azt mondom. Peter nagyot nyelt. szépen kiürítették és rendbe tették kis szállodájukat. mely a Külföldön Brewsterrel címet viselte. – Remélem. – Azt hiszem. csak egyék ők azt a szart. Megkérdezte a büszke szülőket. Ki nem állom az idegen kaját. Rávantűzve. – Steve vérbeli angol – mondta csodálattal Brewster. És nem kérek abból a szarból. hogy milyen nevet kívánnak adni gyermeküknek. Nem. Stephen Blore-nak duzzadt. – Először is nem vagyok biztos benne. ismerem ezeket a kínaiakat. Minden bulin ő a társaság középpontja. hogy fiát az Albert Rávantűzve Csang névre kereszteltette. Hal és sült krumpli… szalonnás tojás… bifsztek… meg ilyesmi. – Ha leraktuk a cuccot. a szeme vízszínű. természetesen úgy értve. aki azóta is a Rávantűzve nevet viseli. én mondom.Krizantémvirág Jó Szelleme nevet kívánták adni. csinálunk néhány felvételt a madarakról meg a fákról. én mondom. én aztán voltam egy-két helyen. miközben a Felkelő Hold felé autóztak. fékezni próbálta indulatait. jól fogják érezni magukat a szállodában – változtatott témát Peter. – Igazán? – kérdezte hűvösen Peter. A személyzet kínai. öregem – mondta Blore –. hogy van belőlük elég. ezért egyik írástudó szomszédjukkal fölíratták a nevet egy papírra. és balfasz. Taszító külseje ellenére a nők bálványának tartotta magát. ha sok Blore-hoz hasonló fickó tódul a szigetre. Így hát Rávantűzve és fia. – Kicsi. s a cédulát a bébi pólyájára tűzték egy nagy biztosítótűvel. „Rá van tűzve” – mondta az atya. Dániel Brewster közismert volt soha véget nem érő és feltűnően unalmas útifilm-sorozatáról. hát miért ennénk mi is. hogy el tudják helyezni a sajtó és a televízió képviselőit. – Egész helyre kis lotyók vannak ezen a szeméttelepen – vetette oda Peternek Blore. mint aki kegyet gyakorol –. mintha csak a nátháról beszélne. hogy megegyék azt a szart. Peter azon töprengett. A pocakos operatőrnek. Vastag tweedöltönyben és szarvasvadász sapkában érkezett. másodszor a völgy holléte pillanatnyilag még szigorú titok. egész jó kis tyúkok… nézze csak azt ott… a kutyafáját! Tudnék kezdeni vele egyet s mást… Tudja. de kényelmes. az egész BBC a hasát fogja a tréfáitól. Nekem éppen elég jó. amit ők esznek. nem igaz? – mondta Blore. hogy a név a cédulán rá van tűzve a kicsi pólyájára. . Később annyira büszke lett a nevére. a lelkész megkeresztelte a gyereket. S mielőtt bárki bármit szólhatott volna. mogorva tekintetű szeme és sok rossz foga volt. mindenütt akad – ismételte Steve. – Steve nagy mókamester – magyarázta kuncogva Dániel Brewster –. a keze nagy és vörös. Nem. hogy a tisztességes angol kajánál nincs jobb. Sajnos az akkori protestáns lelkész sem régen érkezett a szigetre. – Igazi mókamester – mondta büszkén Brewster. aztán benézünk Steve-vel a völgybe. vajon tud-e majd örülni még annak. – Én mondom – dörzsölte a kezét Blore –. hogy Miss Damien nyilatkozni óhajt – mondta –.

és visszaért Dzsakartába. s a szárnysegéd most föl-alá . s ez igazán jólesett. akinek barna arca és fehér fogsora legalább kétszerese volt az életnagyságúnak. kissé gyűrött fehér vászonöltönyben. Aztán ott volt Hiram F. az Amerikai Madártani Liga elnöke. Harp. A másik két riporter. – Ott – mondta Peter. – Zenkali az ön segítsége nélkül is világhírű – mondta Peter. de nyomban meg is bánta. a Veszélyeztetett Állatfajok Védelmére Alakult Világszervezet (röviden VÁVAV) elnöke volt. a másik alatt hatalmas réz messzelátót szorongatott. – Az éjszakát is ott töltötték? – kérdezte mohón Sibely. Elkísérte a Természetbúvárok Világszövetségének titkára. s egyik hóna alatt egy csomó madártani könyvet. bikanyakában pedig annyi fényképezőgép csüngött. Az út további részét fagyos csöndben tették meg. a szeme halványzöld. ráadásul ügyes diplomata. mielőtt elárasztják őket. zömök és kopasz. – Hiszen egyetlen műsorommal világhírűvé teszem Zenkalit. egész lényéből önhittség áradt. aki kopott szalmakalapjában leginkább egy enyhén ittas imádkozó sáskára emlékeztetett. Az újonnan érkező küldöttség vezetője Sir Lancelot Haverly-Egger. Aztán Peter visszament a kikötőbe. Alacsony volt. valóságos érdeklődéssel viseltettek a hahagáj meg az ombu újrafelfedezése iránt. – Maguk jegyesek? – A hullasápadt fickónak hosszú és zsíros haja volt. Később még jobban megbánta. Ez a sziget egyik legnagyobb civilizációs vívmánya – mondta Peter. akik így vagy úgy mind az előbbi szervezetekhez tartoztak. újabb gondok megoldásán törhette a fejét. Highbury és Coons. – Mi köze hozzá? – vágott vissza Peter. amikor fölfedezték a hahagájt? – kérdezte Sibely. A legnagyobb brit szafaripark tulajdonosa amúgy sem nagyon találta a helyét az előkelőségek és a gazdag amerikaiak között. a bajusza sáfránysárga. állatvédő és univerzális természetbúvár lett. Mihelyt az India császárnője partra tette Zenkalin a katonákat. s állandóan rágta a körmét. – Itt nincs televízió. mert példátlanul sok utas jelentkezett. Ezt a címet nemcsak Hannibal szerint lehetett többféleképpen értelmezni. – Ha el akarnak jutni a völgybe. – Nincs tévéállomás? – Nincs. Sir Lancelot egykor nagyvadra vadászott. hogy újabb három riportert szállítson a Felkelő Holdhoz.– De előttem csak nem lesz titok? – kérdezte sértődött döbbenettel Brewster. A Zenkalira küldött táviratokban ezeket „titkároknak” vagy „asszisztenseknek” nevezték. aki semmivel sem találta Sibelyt vonzóbbnak a tévéseknél. a The Times és a Reuter képviseletében érkezett. a Daily Reflector tudósítója kéjes kíváncsisággal. Ám alig szabadult meg Peter a sajtó képviselőitől. Eléggé ártalmatlannak látszottak. hogy még egy japán turista is megirigyelte volna. – Nem hinném – mondta Peter. – Mit csináltak Miss Damiennel a hegyekben. Peter kölcsönkérte Diggoryt a kormányzótól. Aztán jött még egy tucat ember. Alfréd Clatter őurasága is. Öt Cedric Jugg követte rosszul szabott. hiszen biztosan ismerik a műsoraimat. viszont nem érdeklődtek Peter szexuális élete felől. mert a Daily Reflector címoldalán nagy cikk jelent meg ezzel a címmel: A hegyi szerelmesek madárfogása. tulajdonosai máris küldték vissza. – Egyszerűen át akartuk kutatni a völgyeket. aztán megbánta bűneit. – Nem fognak elutasítani – mondta Brewster –. mindenképpen beszélniük kell Oliphanttel és a császárral.

persze tudunk vigyázni magunkra. hogy veszélyben vagyunk? Választ követelek. – Néhány fejet bevertek… hát. – De miért beszélt felelősségről? – kérdezte Harp. csak a saját felelősségünkre maradhatunk. hogy köszöntsem önöket őfelsége III. Mindazonáltal – folytatta Peter – a Zenkalin uralkodó rendkívüli helyzet miatt őfelsége szeretné az önök tudomására hozni. A „felelősség” szó kígyóként szisszent végig a tömegen. és néhány nap múlva nem lesz semmi baj. – Mondja csak. és kidüllesztette a szemét. csupán a saját felelősségükre tartózkodhatnak a szigeten. habár mi mindent el fogunk követni. mi a fenét papol itt felelősségről… miféle helyzetről dumál… és miért nem szóltak nekünk… azt akarom tudni. – Hölgyeim és uraim – emelte föl kissé a hangját Peter. he? Ne felejtse el. akinek a szeme kikerekedett a rémülettől hatalmas. de emberéletben nem esett kár. – Azt mondta. – Néhány fejet bevertek? – kapkodott levegő után Harp. – Arról van szó. az isten szerelmére… hm… bocsánat. szarukeretes szemüvege mögött. . őfelsége kormánya politikai tanácsadójának munkatársa vagyok. hogy megtárgyalja vele a nyugtalanító bejelentést. férfiak. abban a reményben. s közben messzelátójával alaposan eltalálta Cedric Jugg könyökét. fiatalember – szólalt meg élesen Hiram F. hogy önök ne kerülhessenek veszélybe. – A legtöbbjüket egy nagy házban helyezzük el Dzamandzar kertvárosában. hogy hölgyek is vannak közöttünk. hogy elhallgattassa a fecsegőket –. hogy amióta ismét felfedezték a hahagájt. hogy… – Egy pillanat. Izgatott moraj támadt. különféle vallási bonyodalmak támadtak. Volt vagy nem volt vérontás? Peter a legelbűvölőbb és legmegnyugtatóbb mosolyát dobta be. s ezek néminemű szakadáshoz vezettek a Zenkalin élő két törzs között. – Higgye el – mondta Peter. Alfréd Clatter nagyságos úr. részletes tájékoztatót fognak kapni. fiatalember. és reméli. – Mi köze a vallásnak a madártanhoz. hogy önök jól érezzék magukat és biztonságban legyenek. hölgyeim… az ég szerelmére. hogy. de mihelyt elfoglalják lakosztályukat. hölgyeim és uraim. kissé dadogós juhászkutya. – Vérontásra sor került? – kérdezte Harp. egy csöppet sem tetszik – harsogta Hiram F. Hannibal Oliphantnek. – Nem tetszik ez nekem. a nevem Peter Foxglove. – Biztosíthatom önöket. s abból megismerhetik a mostani bonyolult helyzet részleteit. Harp. mint egy vörös hajú. Mindent megteszünk. hogy valamennyien élvezni fogják tartózkodásukat Zenkalin. hogy igazat beszél –. Harp. mire az összes „tyúkok” áhítattal néztek rá. a jobbján állóhoz fordult. Tamalavala császár nevében. – Mondja csak meg. hogy mindent számításba vettünk – nyugtatta meg Peter. Úgy érti talán. akinek barna arcán szintén riadalom tükröződött –. Mi történik itt. Harp – emelte föl a kezét Peter. és Mr. Azért jöttem. – A császár a lehető legszívélyesebben köszönti önöket. hogy a helyzet már kezd normalizálódni. – Mi. s a házat őfelsége személyi testőrségének egyik egysége és egy most érkezett brit egység fogja védelmezni.rohangált a kikötőben. – Vallási bonyodalmak? – csodálkozott Harp. Mr. hogy Peter köszönthesse a vendégeket. mert Peter folytatta. – Néhány fejet bevertek – mondta könnyedén –. s mindenkit összeterelt Peter köré. de ha történik valami ezekkel a tyúkokkal… hát! Fölfújta a képét. de nyomban el is ült. az ég szerelmére? – Hosszú lenne elmagyarázni – mondta Peter –.

a szeme villogott. s egyben föl kívánja hívni a figyelmünket arra is. a jelenlegi rendkívüli helyzet miatt a kormányzói palota már meglehetősen tele van. igaz? – Ha hívnak. én is ismerem Lord Grottinglyt. – Attól tartok. úgy hiszem – mondta Alfréd nagyságos. majd mosolyogva Peterhez fordult: – Én a kormányzói palotában maradok? A mondat inkább kijelentésnek. és magyarázzam meg. És most – folytatta határozottan – valamennyien legyenek szívesek követni. hitetlenkedést és sértett fájdalmat. – Véleményem szerint – vette át a parancsnokságot Sir Lancelot – pontosan azt kell tennünk. s nem éleznünk tovább a helyzetet. hogy ő kézben tartja a helyzetet. hogy nem. hogy az ilyen zavaros időkben illendő óvatosan viselkednünk. – Igen. ha komolyan azt hinné. s ebben az egyetlen szótagban mesterien sűrített össze megvetést. – Ah. – Persze erről a kis megjegyzésről Peter nem számolt be az egybegyűlteknek. – Igen. – Értem. – Köszönöm. – A palotába? – kérdezte Sir Lancelot. úgy hiszem. aki tudtommal a császár jó ismerőse – igyekezett Sir Lancelot lefőzni Alfréd nagyságost. igen. Sir Lancelotot és Alfréd nagyságost is leültette a saját verandáján. hogy korlátozott számú szálláshelyüket már elfoglalták a brit kormány azon képviselői. Sir Lancelot – mondta engesztelőén. fiatalember! – Szerintem Mr. Peter előtt egy pillanatra fölvillant Csaszi képe. – Jó barátom Penzance hercege. – Igen. ahogyan a macska szokott az egér fölött. Nem is titkolta csodálkozását. azt javaslom. Nagyon szeretnék találkozni Tamalavala császárral – mondta Sir Lancelot. Sir Adrián és Lady Emerald megkértek rá. Biztos vagyok benne. hogy a palotába kell mennie. aki szintén osztálytársa volt. és egy-egy nagy pohár italt nyomott a kezükbe. megyek. – Szerintem mindannyiunknak meg kell értenünk. mert biztos vagyok benne. az ilyen időkben valamennyiüknek meg kell tanulnunk lenyelni a keserű pirulát. akik a repülőtér ügyében jöttek tárgyalni. mint kérdésnek hangzott. Ha van egy kis szerencsénk. majd csak lándzsát bök valaki az egyiknek a bordái közé. hogy valamennyien menjenek szépen abba a házba. amit Mr. de nem tudjuk távol tartani őket. uram – mosolygott Peter. – Ó! – mondta Sir Lancelot. hogy őfelsége Tamalavala császár megtesz mindent a szívélyes fogadtatásunkért. szeretném. Aztán elnézést kért.mit jelentsen ez… néhány fejet bevertek… egy koponyatörés egy életre szólhat. Idővel Peternek sikerült mindenkit biztonságosan beköltöztetnie. ha ezt tudná. – Ön és Alfréd Clatter nagyságos úr az én vendégeim lesznek. – Ó… nos. igen. uram – mondta Peter. uram – mondta Peter rezzenéstelen arccal. hogy jól érezzék magukat. Mindent meg fogok tenni. Peter mély lélegzetet vett. amelyet Mr. csalódottságot. Foxglove volt olyan szíves a rendelkezésünkre bocsátani – mondta Sir Lancelot. – És nagyon jó viszonyban vagyok Umberto Cellini herceggel is. mert ő sem akart lemaradni. Értem. – Biztos . Foxglove ezt csak képletes értelemben mondta – szólalt meg most először Sir Lancelot olyan lágyan dorombolva. A csaszi-csuszik már várnak. rendkívüli tanácskozásra. Szóval a palotába megy. Már figyelmeztették. hogy kérjek elnézést a nevükben. aki reggel fáradtan megjegyezte: – Semmi szükségünk éppen most erre a nagy rakás állatbarátra. akivel együtt járt iskolába. – Sajnos. hogy veszélyben vagyunk. hogy Sir Lancelot nagyon is kényes a rangjára. Foxglove mond. hogy őfelsége nem engedett volna partra szállni minket.

A nehéz időkre való tekintettel Csaszi ideiglenesen engedélyezte a kormánytisztviselőknek gépjárművek használatát a belvárosban. püffedt kezei állandóan bonyolult építményeket hoztak létre a jegyzetfüzetéből. A nagy ebédlőbe kísérték. arany ceruzájából. akinek ártalmatlan külsejére csak éles tekintetű. hogy autója sem mehetett gyorsabban egy csuszinál. – Akkor hát tárgyalunk a repülőtérről. most is magabiztosnak látszott. A név hallatára Lord Hammer keze megállt. hogy a császár örömmel hallana a barátairól. Félórás késéssel és fölöttébb idegesen ért a palotába. – Jó reggelt. – Attól tartok. rózsás bébi képű. Sir Osbert mellett Lord Hammer ült. mintha kétballábas újonc lenne a díszszemlén. és Sir Osbert megdermedt. ha nem akarta elgázolni Dzamandzar lakosainak a felét. Valamennyien a besiető Peterre pillantottak. A szép teremben a zöld és a krémszín uralkodott. Lord Hammer nagyot sóhajtott. – Föltétlenül – mondta kegyesen Csaszi –. – Az egész helyzet tökéletesen nevetséges – mondta dühösen Sir Osbert –. – Föltétlenül megemlítem. igen – mondta borúsan Csaszi –. néha kis csoportokba verődtek vitázni vagy kockáztak az úttest közepén. – Csak nem Sir Lancelot Haverly-Egger? Csak nincs itt az az átkozott fickó? – Ismeri Sir Lancelotot? – kérdezte Csaszi. és mindig bajt okoz. Éppen olyan kényelmesen baktattak az utcákon. Nagy. Peter bosszúságára ez azt jelentette. és közli. Lord Hammer. mert valami szörnyeteg csúszómászót meg kell menteni. nyomban ott terem a szentimentális bandájával. hogy itt nem építhetsz a hermelin. testes ember. jó reggelt. – De most elnézésüket kérem. szemüvegtokjából.vagyok benne. A jobbján Hannibal terült el a székén. Végre itt van… nagyon jó. ám hamarosan rá kellett jönnie. uram – mondta Peter. Még jobban megszorította monokliját. – Hogy ismerem-e? Persze hogy ismerem – mondta vehemensen Sir Osbert. Csaszi – ült le Peter Hannibal mellé. felség? – kérdezte lágy. – Elnézést a késésért. de már megbocsásson. akinek monoklija szinte odanőtt a helyére. a rettenthetetlen Sir Lancelot. – Aligha remélhetjük. Alig vágod bele az ásódat a földbe. – Sir Lancelot? – kérdezte élesen. hogy egy jármű végzetes is lehet. csipogó gyerekhangon. és nem csapolhatod le a mocsarat. ahol Csaszi néha tanácskozásokat is tartott. hogy sehogyan nem fért a fejükbe. hogy Dzamandzar lakossága annyira hozzászokott már az ártalmatlan csuszikhoz. ez a koromfekete hajú. az az ember a haladás ellensége: valóságos átok. a mennyezet díszes. rohannom kell. hogy kedvezően fogja elbírálni a repülőtér ügyét most. most már kezdhetjük. szivartárcájából meg egy hamutartóból. aki mindenbe beleüti az orrát. hogy hamarosan hallani fogunk róla. . Én mondom. – Ó. de el kellett helyeznem az újabb csoportot. Nem kétlem. – Az a fickó egy átok. nagy. a szájában szivar. a menyét vagy valamilyen más nyomorult dög miatt. s mint mindig. a szőnyeg bronzvörös volt. Csaszi halványsárga köntösben ült az asztalfőn. Eszelős állatbarát. A balján Sir Osbert ült mereven. Peter – mosolygott rá Csaszi –. Peter bérelt egy terepjárót a rendőrségtől. s most még ez az ostoba Haverly-Egger is beleavatkozik. – Ó. panaszos. hogy újra fölfedeztük a hahagájt. a szeme félig lehunyva. kék rókaszeme cáfolt rá. A hatalmas ebédlőasztal egyik végén foglalt helyet a társaság. hogy éppen ilyen ügyben tartózkodik Zenkalin – mondta Csaszi. és úgy nézett Csaszira. mint azelőtt.

dehogy – mosolygott Csaszi –. Sir Osbert. Csaszi úgy tárta szét nagy. így a bizottság fele Ludzsából meg az embereiből fog állni. Sir Osbert fészkelődött. Sir Osbert – szakította félbe Csaszi –. megpróbálunk demokratikusan uralkodni. – Csak azt akartam mondani… – kezdte. az egyik csak egy rakás fekete pogány istene. – Mit szólna hozzá.ha kissé különösnek találom a jelenlétét Zenkalin. hogy helyet teremtsünk egy repülőtérnek? – Az nem egészen ugyanaz… – kezdte Sir Osbert. másrészt nem volt még versenytárgyalás. Sir Osbert és Lord Hammer. – Az „átkozott madáron” netán a fanguák ősi istenét értette? – kérdezte. hogy mindazokban a ritka esetekben. Egy pillanatra csönd állt be. Ha rám hallgatnak. – Kedves Hannibalom. amazok viszont a civilizált fehér ember szent épületei. hogy a császárnak abszolút hatalma van – mondta Sir Osbert alig észrevehető gúnnyal. – Az ilyen nagy és bonyolult munkáknál. szeretem a saját szememmel fölmérni a munkát még a versenytárgyalás előtt – mondta végül. Hogyan is lehetne összehasonlítani őket? Rövid. – Ó. mint aki bűvészmutatványt kíván bemutatni. ideje rátérnünk a tárgyra. – Ludzsa benne van a bizottságban? – kérdezte Peter. míg ők nem döntenek. hogy mielőtt döntés születne. Sir Osbert elvörösödött. Egyrészt azt sem tudjuk még. – Holnapután megkapják a válaszomat. . Igazán nem hagyhatják bizonytalanságban őfelsége kormányát egy ilyen létfontosságú ügyben. vizsgálóbizottságnak kell határoznia – mondta Csaszi. a bizottságban egyenlő számban kell lenniük ginkáknak és fanguáknak – mondta Csaszi –. S minél előbb. hogy most tekintsünk el tőlük csak azért. Sir Osbert és Lord Hammer távozása után Csaszi italt töltött. s egy percig némán ültek. lesz-e repülőtér. – Persze. bár természetesen tökéletesen megbízom az embereimben. súlyos csönd következett. – Szerinted hogyan dönt majd a vizsgálóbizottság? -kérdezte végül Hannibal. mint egy rókaszemű csecsemő. hogy rombolják le a Szent Pál székesegyházat vagy a Westminster-apátságot. – Értem – bólintott Csaszi. Nyilván emlékszik még rá. Csaszi hűvös pillantást vetett rá. – Semmit sem tehetek. Lord Hammer kövér kezeivel rendezgette maga előtt a tárgyakat. fogalmam sincs – vonta meg a vállát. – Azt hittem. amikor vizsgálóbizottságot kell összehívni egy-egy komoly kérdés megvitatására. – Nos – mondta Sir Osbert –. hogy milyen hosszú időn át próbálta az önök országa Zenkali fejébe verni a demokrácia elveit? Nyilván nem óhajtja. annál hamarabb feledkezik el mindenki arról az átkozott madárról. azt hiszem. ha azt javasolnám. persze – bólogatott Csaszi –. – Fölöttébb dicséretes – tette hozzá Hannibal. – Alkotmányunk kimondja. elárasztják a völgyeket. mert kellemetlenek? – Mikor tud választ adni nekünk? – kérdezte dühtől villogó szemmel Sir Osbert. – Közölnöm kell önökkel. barna kezét. és megtévesztőén mosolygott. s meggyújtotta a szivarját. amely a sziget biztonságát és jövőjét érinti.

Egy kis konyakot kérnék szódával. mennünk kell – ragyogott Sir Lancelot. Úgy gondoltam. Éppen beszámolt a lánynak a nap eseményeiről. – Köszönöm. fehér vászonöltönyt és a rugbyi középiskola nyakkendőjét viselte. megvacsorázunk. – Biztos vagy benne? – Igen. Hol van Sir Lancelot és Alf nagyságos? – A fürdőszobában csinosítják magukat. – De csak nem fogják elárasztani a völgyeket? – Elég ostobák ezek ahhoz is – mondta Peter –. így ma estére legalább nincs gondunk velük. – Csak tessék. hogy Audrey vár rá. – Befolyásolhatom. igyon velünk valamit – mondta Peter. Foglaljon helyet. Mr. Töröm a fejemet. – Nem. Foxglove – mondta kedélyesen Sir Lancelot –. hogy iszunk egyet. kérem. Nagyon kedves. – Ludzsa? – ámult el Peter. – Még egy pohár italra meg egy jó vacsorára van szükséged – mondta Audrey. – Nagyszerű – mondta Alf nagyságos. de aztán előrenyújtott kézzel folytatta az útját. senki sem tudja. – Kelem. hogy korai tervezgetnünk. mit tehetünk. aztán te korán lefekszel. – Jó nagyot. Piszkosul bonyolult a helyzet. Nagy-izgalomban vannak. attól tartok. aztán meglátjuk majd. – Vezesd be Mr. nem hiszem. – Nagyszerű – mondta Peter az italát szopogatva. de légy óvatos. hogy mihelyt egy kicsit nyugalmasabb lesz a helyzet. bocsássanak meg a zavarásért. uram – mondta Peter. Peter Audreyra nézett. – Mit csináljak? – Nem tudom – felelte a lány –. – Ah. ulam. de én sem jutok semmire.– Hatálytalaníthatod a döntésüket? – kérdezte Hannibal. Audreyt megpillantva megtorpant. – Vacsorára várnak minket a kormányzóéknál. Amos – mondta Peter. ulam. Határozott léptekkel jött be. – Szerinted mi lesz? – kérdezte. – Nos. biztos – mondta rendíthetetlenül Amos. már megjött a palotából? És mit üzent őfelsége? – Ó… hm… az üdvözletét küldi. Ludzsa jön vala – mondta fintorogva. – Pompás. és azt üzeni. de nem hatálytalaníthatom – mondta Csaszi. Kompromisszumra kell jutni. – Vagy nem akarsz beszélni róla? – Isten tudja – mondta rosszkedvűen Peter –. Ki kell várnunk a döntést. és ez a nehéz. aztán fölnézett rá. pompás – dorombolta Sir Lancelot. uram. Miután a vendégek távoztak. kedves Miss Damien – biccentett a lánynak –. a legnagyobb örömmel találkozik önnel. Ekkor lépett be Amos. – Ugyancsak fáradtnak látszol… Hozzak egy pohár italt? – Légy szíves – huppant le Peter a székbe. Ludzsát. és fölállt. Audrey italt töltött magának. Peter igen rosszkedvűen hajtott haza. ha szabad – mondta Ludzsa. élvezni fogja. mert vacsorára hívták őket a kormányzói palotába. – Remélem. a mosolya meg a tekintete kifejezéstelen volt. A lány gyorsan megcsókolta. úszunk egyet. – Kedves Foxglove. amikor Sir Lancelot és Alfréd nagyságos szmokingban feszítve megjelentek. Otthon örömmel látta. de nem. és leült Peter mellé. Ludzsa elegáns. .

hogy ez a fölfedezés kétélű kard. mivel nagyra becsülném az ügyben az ön véleményét is. Miss Damien. amiről beszélni óhajtok önnel… nos. – Nekem az a véleményem – próbálkozott jóságosnak látszani –. – Pontosan. De mielőtt Peter megszólalhatott volna. Mindnyájan hallgattak. a lelkünk mélyén mi jól tudjuk. konyakot szódával Ludzsa úrnak. – Nem akarom félrevezetni magát. – Szerintem bármit kíván is mondani nekem. – Hogy érti ezt? – kérdezte Peter. – Anyagi értelemben? – kérdezte Peter. mint a repülőtér. mint bizonyára sejtik. játszott a poharával. azt reméltem. Ez persze katasztrofális lenne a sziget számára. magunk között szólva. Ludzsa apró kezébe szorította a poharat. öregfiú. az a figyelemre méltó fölfedezés. s nagyon valószínű. mint például ön. aztán Peterre szögezte szurokfekete szemét. amit önök tettek. Nos. majd selyemkendőt vett elő zakója ujjából. – Megvallom. – És ugyanakkor önt is – mondta Peter. hogy tévedésből a rossz megoldás mellett döntenek. – Hiszen mihelyt megláttam önöket itt együtt. hogy útjába állhat a sziget fejlődésének. hogy a dolog mindkettőjüket érinti. bár nem kívánom megsérteni Miss Damient. – A repülőtér gazdaggá fogja tenni a szigetet. Ludzsa a pohara fölött lesett Peterre. Még azok is hasznot húzhatnak belőle. – De haszna lesz belőle a zenkalik ezreinek is. és nagyon is valószínű. Ebben a kavarodásban senki sem lát tisztán. és gondosan megtörölte a száját. – Mint tudja. hogy bármilyen fontos is biológiai szempontból ez a fölfedezés. Mr. ami oly sokat jelent Zenkali népének. – Amiről beszélni szándékozom. Miss Damien pedig fölöttébb művelt ifjú hölgy. nehogy nadrágjának tökéletes éle meggyűrődjön. kényes és magánjellegű. én is így gondoltam – mondta Ludzsa. ha maradna. hiszen ön nagyvilági férfiú. rájöttem. mivel az ügy. Őszintén megmondom. pontosan. és lefújhatja a repülőtér tervét. – És? – kérdezte kifejezéstelen hangon Peter. hogy úgy mondjam. mit tegyünk hát? Ez nyilván szónoki kérdés volt. Mr. hogy egyedül találom. Számítok egy kis haszonra ebből az üzletből – mondta komolyan. légy szíves – mondta Peter. Ludzsa. hogy ilyen feszült helyzetben még a vizsgálóbizottság is téves döntést hozhat. hogy a legegyszerűbb megoldás eltávolítani az akadályt. Ludzsa – mondta bűbájosán Audrey. nekem az a véleményem. Mindenki túlzottan érzékeny és hisztérikus ebben az ügyben. mert mielőtt Peter bármit mondhatott volna. nem tudom. Óvatosan keresztbe tette a lábát. Foxglove. Foxglove. – Elmegyek. – Nos. összehívtuk a vizsgálóbizottságot.– Amos. . – Mi van vele? – Igazán jelentős biológiai fölfedezés – folytatta Ludzsa –. Ivott egy kortyocskát. öregem. Ludzsa sietősen folytatta. Mindazonáltal be kell vallanom. s mindkettőjüknek dicsőségére válik. – Természetesen – mondta Ludzsa. nem jelenthet annyi előnyt a sziget számára. Foxglove. nyugodtan elmondhatja előtted is – mondta határozottan Peter. akiknek édeskevés közük van a dologhoz. Éppen ezért hálás lennék. Akkor a repülőtér a tervek szerint elkészülhetne. Ludzsa hátradőlt. és sötét szeme csillogott. ha óhajtja. Ezért nevetséges lenne azt feltételeznünk. már folytatta is. hogyan alakulnak majd a dolgok.

– És nekem mi hasznom lenne ebből? – kérdezte Peter. – Nem számíthatok sikerre Miss Daniién és az ön segítsége nélkül. Ludzsa szeme úgy csillogott. akinek pénztárgép van az agya helyén. he? Mit szól hozzá. majd én elintézek mindent. – A tűz meg a vadászpuska meglehetősen hatékony – mondta Ludzsa –. hogy dühöngő ginkák támadtak a völgyre. fekete szeme csillogott. kedves Foxglove. mondjuk így?… szívesen váltaná készpénzre a fölfedezését. az pedig kezdett úgy viselkedni. – Beszéljünk világosan – mondta Peter. hogy elégedett leszek. hogy áruljuk el a Hahagáj-völgy helyét. Biztosíthatom. Peter csak ült. – És hogy képzeli? – Hát éppen erről van szó – mosolygott Ludzsa. hol van a kérdéses völgy. – Nézze. De önöknek semmiben sem kell részt venniük. amit maga keres a repülőtéren? Bagó. hogy mindenki megvásárolható. . nem fog szűkmarkúnak találni. – Miféle elképzelései? – makacskodott Peter. he? Nem tagadhatja. hogy harap a hal. – Az a maga baja. Teljesen biztos volt Peter válaszában. hogy zsugori vagyok. nemhogy huszonötezerért. hogy a Hahagáj-völgy helyét még huszonötmillióért sem árulnám el magának. huszonötezer fontot ezért a kis titokért. az ajánlatom igazán nagylelkű. kivillantva fehér kiskutyafogait. És Miss Damien? – Akkor mondjunk hatezret. hogy maga egy túlöltözött kis szerecsen. – Fogalmazzunk úgy. – De nézze. – Ahhoz képest. – Hogyan? – kérdezte Peter. Senki sem mondhatja. Foxglove. hogy meddig terjed a nagylelkűsége – mondta szelíden Peter. Ludzsa. én nem szoktam köntörfalazni. Peter kiürítette a poharát. ha fizetnék magának. igaz? És ki tudja. öregfiú? Mohón hajolt előre. Mi lenne. – Maga azt akarja. ha figyelembe vesszük.– Értem – mondta aztán Peter. mutatóujja dobolt a térdén. Peter nagyot nevetett. öregfiú. Ludzsa kecsesen vállat vont. – Nézze. ezüstös haja fénylett. ha minden a tervek szerint megy – mondta. és bámult Ludzsára. Hadd mondjam meg. Kiitta az italát. mivel nem tudom. Ha megkapom az információt. ha minden a terveim szerint történik. és fölállt. Aztán megnyerő mosollyal előrehajolt. Ludzsa szinte összezsugorodott. a szeme villogott. s akkor maga… hogy is mondta? Majd eltávolítja az akadályt? – Pontosan – bólintott Ludzsa. majd lepöckölt a térdéről egy láthatatlan porszemet. Foxglove. igaz? – kérdezte Peter. mégis szeretném tudni. hogy… hm… eltávolítsák az akadályt. maga sok százezer fontot keres azon a repülőtéren. mint a pókerjátékos. hogy a kockázatot én vállalom. és megértem azt az óhaját is. Ludzsa – mondta kedvesen –. hogy. hogy mennyi a fizetése – mondta selymesen –. ha komolyan akarok valamit. szóba kerülhetnek még további juttatások is. – Természetesen jól tudom. – Mondjunk esetleg… ötezer fontot? – javasolta Ludzsa. Abból az ostoba elvből indul ki. mint a horgászé. s aztán meggyőző bizonyítékok is akadnának arra. Ludzsa vállat vont. hatezret fejenként? – javasolta csillogó szemmel Ludzsa. aki a bot meg a zsinór remegéséből megérzi. – Igen. – Vannak elképzeléseim – mondta. és persze Miss Damiennek. akinek csupa ász van a kezében. az arca sárgára vált. s az üres poharat óvatosan a könyökénél álló asztalra tette. hogy csinos ár.

Ludzsa fölállt. amilyen maga. – Én is ilyesmit említettem a kumquati maharadzsának – mondta Alf őurasága. semmint elmondhatnám – jött bele Peter. így hát bőségesen elegünk van a magáéból. hiszen olyan sok tényezővel kell számolni. HATODIK FEJEZET ZENKALI ZŰRZAVAR Másnap reggelinél Peter ott találta Sir Lancelotot és Alf őuraságát. és az utóbbi mellett döntött. Most pedig legyen szíves. rendkívüli – mondta Alf őurasága. hogy Ludzsa barátunk nem nagyon kedvel engem – vigyorgott Peter. a belügyminiszter. Kiment. hogy a balsors egy olyan méreten aluli. – Igen. Ludzsa komisz ellenfél – mondta Audrey. De biztosíthatom magát. szegény Zenkali mit véthetett. ismét sötét és kifejezéstelen volt. – Igen. Úgy is mondhatnám. hogy senki sem állhat az utamba. távozzon. Van egy olyan érzésem. – Éppen meséltem Sir Lancelotnak. és becsapta maga mögött az ajtót. majmok csináltak majmot az építőkből. – Meg fogja bánni a viselkedését. de a szeme már nem fénylett. meg fogja bánni a sértéseit. – Ahogy mondtam Arthur Mendal barátomnak. – Igazán nem tudom. hogy jobban utálom magát. szóval. de ezt igazán nem mondhatta meg. senki. – Szerinted mit fog csinálni? – Amíg nem tudja. És jegyezze meg. – A helyzet nagyon izgalmas. hogy hol a völgy. – Ez nem vicc. tudja. de ott visszafordult. mi? Ha! Ha! – Pontosan – mondta Lancelot. Az arcának még mindig fura színe volt. – Hát – mondta Audrey –. az ajtóhoz ment. ha beleköphetek a levesébe. akinek semmi kedve nem volt a zenkali helyzet megvitatásával kezdeni a napot. amikor a kumquati maharadzsánál vendégeskedtem. hogy a repülőtér ne valósuljon meg. Alig ült le Peter. hogy nevessen-e vagy sem. Foxglove. . mint maga. gonosz vakarccsal sújtsa. Foxglove – hadonászott tojásos villájával –. aki egy kisebb dinnye nagyságú mangóval küzdött. mondtam nekik: ha politika és vallás a környezetvédelemmel kerül összefüggésbe. Peter visszaroskadt a székére. De ebben nagyot tévedett. hogyan kell barátokat szerezni. amikor nemrégiben lejött hozzám víkendezni Orkney márkijával és Lord Bellroyallal. akit már a születésekor szépen meg kellett volna fojtani. uram – mondta Peter. amint éppen szalonnás rántottat meg egy nagy tál gyümölcsöt faltak a verandán. miután mérlegelte. és befolyásolni az embereket. hogy hasonló eset történt. – Rendkívüli. Legkevésbé egy olyan hitvány kis semmiházi. de nem túl meggyőzően. Csak akkor szent majmok hiúsították meg az építkezést. tudja. Velem nem lehet így beszélni. nem tehet semmit – mondta Peter. Nagy örömömre fog szolgálni. mindent elkövetek. Sir Lancelot kirukkolt a mondandójával. nagyon izgalmas. Miss Damien meg én kényesek vagyunk a jó társaságra.– Továbbá közölnöm kell. te aztán tudod. a helyzet igazán kényes tud lenni.

hogy megnézze. Irodájához hajtott. hogy Jugg az asztalához vonszolja. – Mit iszik? – kérdezte Jugg. – Elképzelhető – felelte Peter –. fekete szeme meg se rebbent. Aztán visszaült a helyére. Rendes körülmények között a bizottság zárt ajtók mögött ülésezik. ezért hagyta. fél tizenkettőkor – felelte Peter. odabotorkált Peterhez. hogy valamennyi vendégünk jól van-e. aztán sietek a palotába a tanácskozásra – mondta Peter. Jugg pontosan és jó hangosan továbbította a rendelést a zenkali pincérnek. – Csak egy kávét innék. Szegény fickó csöppet sem illett a többiek közé. Peternek csak ekkor jutott az eszébe eltöprengeni. rum. én meg elhadoválom. mire jutottam – mondta Jugg kissé kancsal vigyorral. Pappasz kapitány mozdulatlanul ült az asztalnál. maga is ott lesz a tanácskozáson? – kérdezte rosszul leplezett meglepetéssel Sir Lancelot. és lenyomja a székre. – Ó. – Annál inkább várom majd magától az első kézből származó beszámolót. ritkás. megjött Foxglove! Hapsikám. Szemlátomást fél üveggel már végeztek. hogy vajon mi a csodát keres Jugg Zenkalin. nagyon jól mondja. Miközben Peter átment a verandán és le a lépcsőn. – Mit iszik? Amit csak akar… én fizetem… amit csak akar… konyak. és szeretettel megszorította a karját. hello. miközben skarlátvörös zsebkendővel törölgette az arcát. ha ordít. – Pontosan – Alf őurasága jót derült a mondáson –. – Nagyon érdekes – mormolta Sir Lancelot. dobjon be egy kupicával. – A parlamentben? – Nem. Ellenőriznem kell. most megyek. szürke arcán izzadság gyöngyözött. úgy – bólintott Sir Lancelot –. gin… csak mondja. még hallotta Alf őuraságát: – Ez az egész nagyon emlékeztet a Rio Muniban kialakult helyzetre. apró. Nyilván azt hitte. megbizsergeti mindenedet. – Ezek szerint déltájban már tudhatunk valamit a döntésükről? – kérdezte Sir Lancelot. a palotában. hapsikám… én fizetem. hogy a fiú jobban megérti. hűvös verandán. hiszen olyan bonyolult a helyzet. mert megjelenik. igaz? Ha! Ha! Zsíros. amikor azt mondtam Pelligroza hercegének… Peter magukra hagyta őket: hadd vagdossák tovább egymás fejéhez az angol főnemesi almanachban meg a Gothai Almanachban szereplő ismerőseiket. és nagy pohár Zenkali Nektárt szopogat Cedric Jugg társaságában. igaz? – kérdezte Sir Lancelot. Szeretett volna többet megtudni róla. – Ha megbocsátanak. majd leült. Esetleg tovább fog tartani. hogy Hannibal Oliphant meg én megfigyelőként legyünk jelen. onnan pedig a vendégek részére lefoglalt régi holland telepesházhoz. ahogy mondani szokás. ha lehet. – Úgy. rendben van-e a nyája. . – Hello. Érkezésekor kissé meglepődve látta. – A császár kifejezett óhaja volt. – Jöjjön. vékony haja kócos volt. Ne fesd falra az ördögöt. – Csüccs!… Zenkali Nektár… csuda klassz pia… baromijó… megbizsergeti a mellyed. – Igen. hello – kiáltotta Jugg –. és nyíltan Peter szemébe nézett. s a nedű hatása is mutatkozott. nem is szabad elhamarkodni egy ilyen fontos döntést… ilyenkor lassan kell sietni. hogy Pappasz kapitány üldögél a széles. Nagy nehezen föltápászkodott. és Peterre vigyorgott. – Nekem még egy kicsit korán van – szabadkozott Peter. de nehéz megjósolni.– A vizsgálóbizottság ma ül össze. magáról dumáltunk.

tudom. és dalolja el a fekete fiúnak. hogy erőt gyűjtsön. Hátradőlt. hogy hogyan tudnám kirángatni magukat ebből a slamasztikából. hogy a madarak jó reklámot csinálnának. és suttogóra fogta a hangját. s a szeme kifejezéstelen és rezzenéstelen volt. és maguk még háromig se tudnak számolni. és szép hasznot hoznának nekem. Foxglove. amikor magáról beszéltem a kapitánnyal. Ezrek és ezrek . jól ismerem a kapitányt – mosolygott a kapitányra Peter. aki mintha nem is lélegzett volna. nem. igaz? Nem áraszthatják el a nyavalyás völgyeket a nyavalyás madarak miatt. Gőzöm sincs. Egén. aki megszabadítja magukat tőlük. he? – mondta ravaszul Jugg. he? Ha! Ha! Nagyot kortyintott a Zenkali Nektárból. – Természetesen – mondta Peter. ötszázat kínálok darabjáért. he? És ha nem árasztják el a nyavalyás völgyeket. – Helyes – nyomott el egy böffenést Jugg. elmondom. és a fiú orra előtt hadonászott a poharával –. hogy maga mit tud rólam. – Arról dumáltam a kapitánynak. nem akarjuk. de Jugg vagyok. – De nem tudom. igaz? – Valószínűleg – mondta óvatosan Peter. he? Mer nem akarjuk. Mán azt is kifundáltam. érti mán? És nemcsak megszabadítom magukat a madaraktól. – És most – törölte meg a száját a kezével –. pitiznie kéne.– Fura. hogy vigyem el őket. most lépjen le. fölépíthetik a repülőteret. nem lesz meg a nyavalyás repülőtér. és én mán ott is vagyok a völgyben. Ösmeri a kapitányt. máris mind ott vannak Jugg Dzsungelében. Érti mán? Erre mondják. de még egy szép kis summát is dugok a kannibál császárjuk zsebébe. Csak a fekete fiú engedélye kell. Mr. hogy zsákutca. hogy beleüssék az orrukat. he? Szóval. hogy nem szép pénz. – Igazán? – csodálkozott Peter. – Nézze – hajolt Peterhez Jugg. amiért elviszem őket. – Egén. amibe belemásztak. – Mer most jövök én… meg maga – mondta Jugg. Egén. és jelentőségteljesen bólintott. nekem ne mondja. – Igen. és remegő kézzel még egy pohár Zenkali Nektárt töltött magának. hogy ez hogyan segíthet rajtunk. tudja? A világ legjobb szafáriparkja. igaz? Régi jó haverom. Mer amekkora szarban vannak. Hogy tetszik? Ez majd becsalogatja a népeket. és összefogdosom az összes nyavalyás madarat. Peterre kacsintott. – Hát én vagyok az a pasas. hogy mire gondolok. hogy azok a nyavalyás könyerzet… könyer… szóval az a nyavalyás banda. bár nem illendő. – Nálam a kulcs. Körülnézett. és Pappasz kapitányra pillantott. hogy nyugi. – Egén – mondta jelentőségteljesen Jugg. Jugg majd elintézi. az szigorúan bizalmatos. mindent kifundáltam – mondta –. Jugg becsületes. – Megoldja a nyavalyás balhét. pofa be. Jugg Dzsungelének a tulajdonosa. – Amit mondok. És nálam a kulcs. – Tulajdonosa és megteremtője – mondta ünnepélyesen Jugg –. De Jugg nem olyan ember. Ha megszabadulnak a madaraktól. Ó. hogy én mondjam. Érti mán? Peter bólintott. Jugg mindent elintéz. még a maguk császárának kellene fizetnie nekem. hogy ön Jugg Dzsungelének a tulajdonosa… – kezdte Peter. – Igen. Nem tagadom. – Nem egészen érteni – mondta zavartan Peter. Még egyet húzott a Nektárból. ezt vésse a kobakjába. tudja? Nálam van az egész nyavalyás balhé kulcsa – folytatta Jugg. hogyan fogom hirdetni őket: MÉG A KIHALT IS FÖLÉLED JUGG DZSUNGELÉBEN. maguknál itt ez a balhé. hogy akkor lej tett ide. aki ezt csupán a szeme villanásával nyugtázta.

és . amit. hogy ötszázat fizetek minden darab madárér… a pénz az övé. ha mind megdöglene. Jó pénzt hoz. Ha nem tudják megszokni a hideget? – Hát – Jugg zavaros tekintete töprengővé vált –. – Látom – mondta szárazon Peter –. Nem. A nyakamon lenne rögtön a szakszervezet. Akkor még mindig marad tizenöt. nem?… azt eszik. nem igaz? – mondta Jugg. Bár az is igaz. no… ha kibírják két hétig. a strucc. tán még küldök is neki egy kis prémcsit… egy zacskó színes üveggyöngyöt vagy hasonlót. amit nem kap meg Angliában? – kérdezte Peter. – Milyen szempontból? – kérdezte Peter. – Mit esznek?… hát… madarak. hogy itt nagyon meleg van. remélem. fejben számolt. pokoli pech. Jugg hátradőlt. A múlt télen behoztunk egy rakás párducot. Lássa. – Egén. Nem. ilyen rizikós ez az állatbuli. amíg meg nem találta őket. Szép summát perkáltam le értük. Nem. he? Szép szám. mi? – törölgette a szemét skarlátvörös zsebkendőjével. még csak rövid ideje volt nálunk. mondjuk. – No és az éghajlat? – kérdezte Peter. nagyon jó. hapsikám. – Az ég szerelmére. majd megeszik. hapsikám. – És mi van. a rizikó az enyém. és teli torokból röhögött. De pokoli pech lenne. – Megleszünk nélkülük eztán is. Mondjuk azok kibírják két hétig. mit mondott. a kapitány elszállítja őket egy szép summáért Dzsakartába. hapsikám. rászoktatom én! Ha éhesek. gondolom – legyintett erre a kicsiségre Jugg –. amit kapni lehet – mondta Jugg –. kizárta őket a kifutóba. higgye el nekem. de azok is megdöglöttek még aznap. Tán többet is. továbbítani fogom az ajánlatát őfelségének. és én mán csak aszondom. Jugg olyan jóízűen nevetett. hogy még tovább is kibírják. milyen nehéz a párducokkal! – És mi történt az ápolóval? – kérdezte hitetlenkedve Peter. – Ne feledje. hogy a hibáiból tanul az ember. de lehetnek többen is. – Szakszervezete? Az állatoknak? Ez jó. – Igen – állt föl az asztaltól Peter –. De lássa. mert most már mindent tudni akart. – Kirúgta? – Kirúgni? – Jugg szánakozva nézett Peterre. Az aszongya… – Jugg becsukta a szemét. arra a gatyám is rámenne. – Jól megvoltunk addig is. Szálljon be bátran a buliba. hiszen csak apró mulasztás volt. amit a többi madár. – Majd rászoktatom őket arra. elviszem én azokat a madarakat. Épségben megérkeztek a Dzsungelbe. de szerencsére az állatoknak még nincs szakszervezete. mennyien is vannak? – Tizenöt párt számoltunk össze – mondta Peter –. Peternek fölkavarodott a gyomra. – És ha az összes hahagáj elpusztul? – kérdezte. vili? És azt is megmondhatja neki. – No. a Bért fiú mán szépen belejött azóta. megeshetett volna bárkivel. de rizikós. érti mán? Tízet. akkor jó reklámmal minimum ötvenezret kereshetek rajtuk. dalolja el az ajánlatomat a császárkájuknak. hogy ha az összes dög épségben hazaér. hapsikám. Vésse a kobakjába. hogy ez az állatbuli rizikós meló. hazudok. – Még azt sem tudja. – Mondok én magának egy példát – mondta Jugg. – Harminc madár. aztán mi történt? Az a barom éjszakás. hogy mit esznek. hogy a könnye is kicsordult. – De hiszen semmit sem tud a madarakról – ellenkezett Peter. Mondjuk a felük megdöglik útközben.jönnek majd. ha valami különlegességet esznek… olyan különlegességet. és istenuccse. Kettő még élt. Reggelre mind ott feküdt döglötten a hóba. a homlokát ráncolta. Mer akkor szép kis slamasztikában lennénk.

de még a földön is iratkötegek tornyosultak. Peter italt töltött magának. Mindazonáltal megpróbált kielégíteni minden óhajt és szeszélyt. hogy a hahagájt ne fenyegessék Jugg Dzsungelének borzalmai. mint odahaza. hogy nagyon keménynek kell lennünk őfelségével szemben. A társaság többi tagja a kertben napozott a ház mögött. – Szó sincs róla… Csak fecsegtünk a fiúkkal meg a lányokkal – mondta Harp. hogy mossák meg alaposabban a salátát. míg Hannibal befejezte az írást. Persze ezek csak javaslatok. púpos és ráncos. Hannibal ott ült hatalmas hintaszékében a ventilátorok hűtötte. – És azt mondom – jelentette ki határozottan Harp. Szívesen hallanánk a véleményét. hogy javíttassa meg az óráját. és egy széket húzott Hannibal mellé. nagyon elfoglalt. elolvasta a fogalmazványát. Köszönöm a kávét. – Igazán jót dumcsiztam magával – nyújtotta barátságosan a kezét Jugg. – Szóra sem érdemes – mosolygott Peter. s előtte az asztalon. ha egy svájci állampolgár pontatlan órával közlekedik Dzamandzarban. és széles mosollyal. Foxglove. – Jöjjön. hogy maga nagyon elfoglalt ember. – Miattam ne zavartassa magát – mondta Peter. hogy látom – szorította meg mindkét kezével Peter kezét. jól érzik-e magukat és nincs-e szükségük valamire. mivel semmit sem talált olyannak. Svédországban. kinyújtott kézzel sietett a fiú elé.biztos vagyok benne. aki tudja. Most is a kutyái vették körül. hogy igen érdekesnek fogja találni. hogy időpocsékolás volna Jugg miatt bosszankodnia. Herr Rudi Meinstoller kéréséig. – Igazin nem szeretnénk gondot okozni – mondta Harp. Miss Alison Grubworthy a lakosztályát benépesítő csótányokra. igyon velünk egyet. – Hát ez igazán kedves magától – mondta Harp. lepkékre és gekkókra panaszkodott. Peter nem igazán tartotta megalapozottnak a félelmét. igen. – Egészségedre – mondta Hannibal. Nagyon jól tudjuk. s hogy az egyik éjjel be akart menni hozzá. – Nem akarjuk nyúzni. hogy örülök. A Természetvédelmi Világszervezet ezen szigorú képviselője ugyanis fölöttébb sérelmesnek találta volna Svájcra nézve. – Egészségedre – visszhangozta Peter. hogy rendben van-e minden. hogy a környezetvédőkkel nem lehet tréfálni… Petert megpillantva elhallgatott. kezdve Harp azon kívánságától. A következő egy órában Peter megpróbálta megemészteni a javaslatokat. levette a szemüvegét. és sortja zsebéből hosszú listát húzott elő –. – Azért jöttem. mint a pacal. Minthogy Senorita Lopez hetvenéves volt. hogy mi micsoda. kullancsokra. és összeírtunk néhányjavaslatot. amikor Peter éppen a csoporthoz közeledett –. hogy megnézzem. de véletlenül reggel körülnéztünk egy kicsit a fiúkkal meg a lányokkal. – A munkámhoz tartozik. hogy a ház zenkali gondnokának is van kulcsa a szobájához. pillanatnyilag talán én lehetek az önök szolgálatára – mondta Peter. Miben lehetünk a szolgálatára? – Azt hiszem. hosszú. hiszen érti. és fölemelte a poharát. Barátságos csöndben ittak. Adolf Zwigbuerrernek komoly kifogásai voltak minden ellen. Meg kell vele értetnünk. hiszen tudja. megállapította magában. Miközben Peter a többiek keresésére indult. pokolian kínozta a fejfájás és még jobban a szomjúság. . napfényes nappaliban. Csak egy a fontos: hogy Jugg semmilyen körülmények között ne vihesse keresztül a tervét. – Mindig kellemes egy olyan hapsival dumálni. – Kedves Mr. De most meg kell néznem a többieket. Senorita Maria-Rosa Lopez új zárat követelt az ajtajára. darazsakra. mert szentül hitte. Csak ült az italát szopogatva. hogy megerőszakolja. Mire Peter Hannibalhoz ért.

– Honnan? – Például a bácsikádtól – mondta Hannibal. Hannibal harsogva nevetett. – Inkább mesélek valamit arról a mocskos kis gazemberről. és újra leült. Peter nagyot kortyintott. hogy ha lekicsinyled az amerikai salátáját meg a svájci óráját. – De hiszen ez tiszta hülyeség. ez jó… Csaszinak tetszeni fog. Ludzsáról. Éppoly kevéssé. aztán elmesélte Hannibalnak Jugg ajánlatát. – Ideges lehet. – Furcsább dolgok is megestek már – mondta Hannibal. Először tehát egyenként beszélek mindenkivel. – Sehogy sem tetszett nekem ez a nagy egyetértés Sir Osbert és Hammer között. – Rögtön az elején ki kell jelentenem – mondta zengő és szónoklásra igencsak kiváló hangján –. hogyan szerezhetnénk bizonyítékot. ha elárasztjuk a völgyeket. Ott ültek tarka köntösükben a hosszú. de biztos. hogy a bizottságnak meg kell értenie valamit. – Mert ha igaz. angol nyakkendőjével. nagyvadat szimatoltam. Meg kell várnunk. Az egyetlen oda nem illő pont Ludzsa volt kifogástalan öltönyében. – Hagyjuk – mondta Peter. – Most miben töri a fejét? Peter elmesélte Hannibalnak Ludzsa látogatását és a látogatás eredményét. – Már miért ne? Szegény öregfiú napok óta nem nevetett egy jót… ezt imádni fogja. Mégpedig azt. az egyszer és mindenkorra lezárná a repülőtér ügyét. meghallgatom mindenkinek a személyes véleményét. hogy levegőhöz jutnánk – mondta Hannibal. amit gyanítasz. – Szerezhetnénk szerinted bizonyítékot? – kérdezte izgatottan Peter. fényezett asztal körül. hogy a bácsikám benne van a repülőtérüzletben. – És nem tudom. Csaszi igazán fenséges látványt nyújtott arannyal hímzett. Peter újratöltötte a poharakat. A bizottságban húsz-húsz kisebb-nagyobb ginka és fangua törzsfőnök vett részt. ha téged akar megvesztegetni. A gondot az okozza. Hacsak három kedvencünk be nem állít hozzánk részletes. ide-oda hintázott óriás székében. hogy mind a hahagáj. de mihelyt megtudtam. ám a parlament már elfogadta a repülőtér építésének tervét. hogy Ludzsa ismeri a bácsikádat. mind az ombufa eltűnik. Ez sokkal fontosabb. – Tudod-e. Csaszi belekezdett. s a mindent eldöntő szavazat Csaszié maradt. – Csak nem akarod elmondani neki? – kérdezte riadtan Peter. amit a bíróság is elfogadna. mint a ginkákat halistenüktől. hogy nem lehet a fanguákat megfosztani újonnan megtalált istenüktől. . – A bugris! – kiáltotta vidáman.– Mi újság? – kérdezte végül Hannibal. – Úgy érted. Micsoda ostobaság. – Ludzsa? – kérdezte Hannibal. – Persze bizonyítékunk nincs… olyasmi. igaz? – Nem tudom. Kannibál császár. hogyan határoz a bizottság. bíbor köntösében. Most nem tehetünk semmit. így hát ma azt kell eldöntenünk. hogy sápot húz belőle? – hitetlenkedett Peter. írott vallomással. Amikor Hannibal és Peter is leült. Hannibal füttyentett. ennek a két nagy országnak a kulturális gyökerei ellen támadsz? – kérdezte komolyan Hannibal. Aztán sor kerülhet a nyílt vitára. hogyan építhetnénk meg a repülőteret a fanguák vallási hiedelmeinek sérelme nélkül. Hiszen másfelől sokkal nagyobb nyomásra számíthatunk. – A pofátlan kis bugris. mint az amerikai Harp a salátájával meg az a szolgalelkű svájci az órájával.

melyek során az emberek fölugráltak a helyükről. – Helyes – mondta Csaszi. A két csoporton izgatott moraj futott végig. aztán egy emberként emelték föl a kezüket. Emlékeztess. a nehézségek ilyetén megkerülését mindenki kedvezően ítéli meg. s ők némán ittak a győzelemre. és a kezében tartott cédulára pillantott. Ezért. Csak Ludzsa húzta össze a szemét – Peter jól látta –. Az általános vita során is csak annyit mondott. – Ám bármilyen okosak és segítőkészek is ezek a javaslatok. s vékonyka ujjával dobolt a fénylő asztalon. hogy így lesz. Elhallgatott. ahová a hahagájt. de véleményem szerint nincs más választásunk. Csaszi magán-dolgozószobájában egy nagy palack Felségsértés várta őket. ami talán előbbre lendíti a dolgot. meghallgatta mindenkinek a véleményét. de a legtöbben inkább a saját hangjukat élvezték. és ilyen okos javaslatokat tett. Csak Ludzsa nem szólt semmit.Csaszi lassan haladt sorra az asztal körül. Amerikában már van módszer a teljesen kifejlett fák áttelepítésére. mintha már az egész kérdést megoldották volna. majd egy cédulát csúsztatott oda Peternek: Mind köntörfalaznak… mondtam Csaszinak. és vizsgálja meg az ombufa áttelepítésének lehetőségét. Mi lenne a legjobb megoldás? Önkéntelenül is az jut először az ember eszébe. hogy az áttelepítéséhez megfelelő helyet válasszunk. – Ez is megvan – mondta Csaszi az első korty alaposan megkeresztelt kókusztej . A bizottság tagjai szinte hipnotizálva figyelték Csaszit. hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét. mérje fel a hahagáj biológiai szükségleteit. Biztos vagyok benne. míg a bizottság izgatottan fecsegő tagjai távoztak. hogyan telepíthetnénk át az ombufát ugyanoda. amikor Droom professzornak már biztosan lesz mondanivalója számunkra. mindenki megtette a javaslatát. gúnyos mosoly villant föl. – Akkor hát nem oszlatjuk föl a bizottságot. elmondanám az én javaslatomat. ha megengedik. bár arcán alig észrevehető. a fát is. – Mindenkit meghallgattunk. A bizottságot annyira lenyűgözte Csaszi újszerű ötlete. Úgy vélem. és minden javaslatot följegyeztünk – mosolygott atyaian az asztal körül ülőkre. hogy megmentsük a madarat is. Néhányan tömör és velős választ adtak. hanem újabb ülést hívunk össze úgy két hónap múlva. föltette a szemüvegét. – Ezért javasolom. és Hannibalt meg Petert a saját lakosztályába vezette. Sugárzó arccal. az asztalt verték. Hannibal türelmetlenül föl-folhorkant. Aztán levette a szemüvegét. máshová kell telepíteni őket. hogy egy percig döbbenten hallgattak. és kiáltottak igent. A madár esetében ehhez teljes mértékben meg kell ismernünk biológiai szükségleteit. Csaszi végre fölemelte a kezét. ezért azt javaslom. De adtam ötletet a további halogatáshoz is. hogy ez a program lassú és költséges. végtelen viták után. elfogadja a többség döntését. és a lehető legdemokratikusabban megpróbálták túlkiabálni egymást. Fölállt. és végigjártatta jóságos tekintetét a társaságon. Mint ismeretes. kacagva néztek össze. s nyomban fölkérem Droom professzort. Két óra múlva. egyik sem oldja meg igazán a problémát. – Természetesen tudom. hogy beszéljek azzal a nyavalyás Droommal. A fa esetében ez kissé bonyolultabb és sokkal költségesebb. bólogatva. hogy ha rossz helyen vannak. hogy ehhez a fontos mentőakcióhoz számos helyről kapunk majd anyagi támogatást – folytatta Csaszi. hogy ilyen komolyan veszi az ügyet. hogy hozzunk létre Hahagáj Alapítványt. hogy neki aztán mindegy. – Az a gondunk – folytatta Csaszi –. – És én mindenkinek megköszönöm.

egy idősebb és igen kövér zenkali hölgy fogadta Petert azzal. Dloom gazda soha nem mond. akinek arcát vörösre festette a hőség meg Hannibal vendégszeretete. aki a biztonság kedvéért telt keblei közé rejtette. – Csak annyi időt hagyj nekem. Ezt a terhet is nekünk. és még nem tért vissza. hogy elfogyaszthassak még egy pohárral Csaszi kotyvalékából. ő fog olvasni. én nem tud. hogy mihelyt megittad az italodat. csillogó mikroszkóp meg egy mikrofényképező berendezés állt. – Ó. Úgy látszik. – Indulok. ő merre megy vala? – kérdezte Peter. és bevezette Petert Droom szobájába. hogy Droom az előző nap elment a gyűjtőzsákjaival meg némi élelemmel. – Ne reméljünk túl sokat – mondta Hannibal. – Te tud. ulam – mondta a hölgy. De most van néhány hetünk. A polcokon kézikönyvek és gondosan címkézett. ő melle megy vala – mondta a hölgy a homokban topogva. – Tehát azt állítom. És ez is valami. az asztalon egy nagy. ulam. arra írta az üzenetet. s az is megeshet. Reménytelennek látszik ugyan. hogy végre eljött az ő ideje – mondta Peter. mihelyt az hazaérkezik. hölgyeim és uraim. ulam. és megígérte. „Nincs más hátra. melle megy. tölts magadnak. Valószínűleg legyőzhetetlen nehézségekbe fogunk ütközni. igaz. a szoba – Peter legnagyobb meglepetésére – makulátlan volt. – Hús elég talán két-három nap? – Nem. Oké? – Pompás – mondta Hannibal. – Én fog ír könyv Droom gazdának. kövér iratrendezők sorakoztak. te fog ad neki. – Nem. Droom szállásán – egy Dzamandzar környéki kis házban – a háziasszony. Ellentétben Droom külsejével. A cédulát odaadta a háziasszonynak. ulam. rohanj érte. Megpróbálok egy kis igazságot meg kultúrát pumpálni a sajtó és a televízió képviselőibe. – Kösz az ötletet. Hannibalhoz érve Peter döbbenten tapasztalta. de nem baj. hallod? – Hallom. ulam. Peter. üzenetet kell hagyni” – gondolta Peter. hogy nyomban átadja Droomnak. Elvégre nem mindennap fedez föl az ember egy istent. hogy barátja éppen sajtóértekezletet tart. – Helyes – itta ki a poharát és állt föl Peter. – Azt mondod. Ha otthon van. De hol is tartottam? Igen. Történelmi távlatból nézve minden új fölfedezés. visz vala sok hús. és meg is kérlek. – Történelmi szempontból… – kezdte Hannibal. visz vala hús? – Igen. Egy ombuerdő áttelepítése csillagászati összegbe kerülne. sőt. Highbury. amire nagy szükségünk van. – És mi okozta a rendzavarásokat? – kérdezte a The Times tudósítója.után. – Te fog visz engem Droom gazda szoba. Az íróasztalon Peter talált egy jegyzettömböt. – Droom boldog lesz. beválik. – Hús elég nem több két nap. minden új . hogy kitaláljunk valami más megoldást. mikor fog jön bokorból. hogy hazaérkezése után Droom haladéktalanul menjen Hannibalhoz. – Mindenesetre egy kis levegőhöz jutunk. hogy a hahagáj és az ombufa újrafölfedezése évszázadunk. és lelkesen hallgatták Hannibalt. esetleg minden idők egyik legnagyobb biológiai fölfedezése. Hannibal. és hozd el hozzám. ha kitelepítik őket a völgyből. birodalomépítőknek kell viselnünk. – Igen – mondta Hannibal –. A széles verandán fölállított székeken ott ültek körben a sajtó meg a televízió képviselői – mindegyiknek a kezében tele pohár –. mami – mondta. fél órán belül nálad leszünk. ulam – mondta határozottan a hölgy. – Igaz. glédában álltak az üvegek és gézketreckék is a különféle rovarokkal. aztán megpillantotta Petert. hogy a madarak is elpusztulnak. Én süt vala. és csatlakozz hozzánk.

– De nem. – Hiszen el kívánjuk költöztetni mind a hahagájt. Sebesültek. hogy beleférjen. ahol Hannibal a szívélyes. semhogy szexre gondoltak volna. a tapasztalt újságíró tévedhetetlen érzékével pontosan rátapintott a lényegre. de a kórházban már el sem férnek a sebesültek. – Gyerekes csínytevés – legyintett könnyedén Hannibal. hogy a maga „csínytevésének” túl sok a sebesültje – makacskodott Highbury. ami sokkal jobban illik a mai Angliához. – Éveken át dolgozott azért. a fanguákat és az itt élő külföldieket. Hannibal körbejárt. gyerekes csíny tevés – szólt Highbury –. – Drága barátom. – És a császár hogyan reagált? – kérdezte Coons. – No de az itteni zavargások? – kezdte Coons a Reutertől. hogy maga a markában tartja a császárt? – kérdezte Sibely. – Igaz. Mindenki nevetett. jó humorú házigazda szerepét játszotta. – Fölöttébb bosszús volt – mondta Hannibal. hogy az ötletre Csaszi jött rá a bizottság tagjainak a segítségével. – Tulajdonképpen szívességet tettek az angol közösségnek. Az embereket sokkal jobban lekötötte a verekedés. A biztosítási összegből most majd építhetnek egy szép. Van-e a világon még egy hely. mondja. amikor fölállították az első fonógépet. mind a környezetét. hogy csupán egy kis ökölharcra került sor. – Istenien fog mutatni a tévében! – kiáltotta lelkesen Brewster. kissé zavartnak látszottak. Hannibal részletesen ismertette a tervet. – Tudomásom szerint ilyesmire még nem volt példa. új. többször is hangsúlyozta. hogy az egyik angol hölgyet megerőszakolta egy nigger? – nyalta mohón az ajkát Sibely. A sajtó azon képviselői. néhány lándzsa meg egy-két krokettütő bevetésével. hogy közelebb hozza egymáshoz a ginkákat. s rendkívül finoman utalt arra is. hogy megszabadították őket attól az egészségtelen. – A császár százkilencvenhárom centiméter magas és száztizennégy kiló – mondta Hannibal. és fölemelte a poharát. – Drága barátom. – Igen. – Azt mondja. Pontosan. akiknek valaha jelesük volt történelemből. biztosíthatom. hogy amennyiben Nagy-Britannia ragaszkodik a repülőtérhez jelentős részt kell vállalnia a hahagáj meg az ombufa áttelepítésének költségeiből. gondolkodjon józanul – mosolygott rá Hannibal. mintha az alexandriai könyvtárról lett volna szó. – Hiszen ahogyan a spanyolok mondják. – Én mégis azt mondom. és egy bizalomgerjesztő küllemű folyadékkal teli korsóból újratöltötte a poharakat. – És hogyan határozott a bizottság? – kérdezte Coons. A kínosnak induló sajtótájékoztató lassan átalakult koktélpartivá. így természetesen nagyon bosszantotta ez az ostoba és szükségtelen incidens. a világ minden tévéállomása kíváncsi lesz rá – mondta . – De… de… hiszen porig égett az Angol Klub! – kiáltott föl Sibely a Reflectortól olyan vehemensen. mint itt. – Már régen megérett a bontásra – mondta nyíltan Hannibal. csupa króm és üveg klubot. hogyan viselkedtek Észak-Angliában. régi épülettől. – Igaz-e. – Szerintem – gyújtott szivarra Hannibal – zseniális megoldást találtak. – Szerencsésebb lenne az illetőt zenkalinak nevezni – mondta Hannibal. nincs csínytevés betört fejek nélkül.gondolat rendzavarásokat okoz. ahol több volt a sérült. Highbury kuncogott. – Ugyancsak jókora marokra lenne szükségem. ahol az ilyen fölfordulásban mindössze néhány sebesült akad? És egyetlen halott sem! Voltam néhány rögbimeccsen. Legalábbis nem ismerek hasonló esetet – mondta Hannibal. azt hiszem. Nyilván emlékeznek rá.

– Jobban tenné. és dolgozhatott a sajtóközleményen. Audrey bájos lány és remek pajtás. – Örülök. de biztos vagyok benne. Mikor hazaértem. ha nem nevezné így – mondta Peter. – Úgy van – mondta Hannibal. Hazafelé a kocsiban Peter arra gondolt. – Helyes. így legalább nyugodtan elkölthette kései ebédjét.Hannibal. – Megmondom nekik. a BBC számára az elsőbbséget – mondta rémülten Brewster. – Akkor rohanj haza. – Tölts egy pohárral. Persze téged meg Audreyt is. hogy szívesen látnám őket vacsorára. – Végre találkozhatunk hát a trón mögött álló hatalommal – mondta elégedetten Sir Lancelot. Otthon megkönnyebbülten vette tudomásul. – Nem csinálhatja meg más. Úgy értem. elég pocsék munkát végeznek akkor is. hogy jöjjön ide. hogy milyen éhes. – Huh! – zökkent le a hintaszékébe Hannibal. Csináld meg a sajtóközleményt. mihelyt hazaér. drága fiam. A házasság örömeit – a zsémbes feleséget meg a száradó pelenkák erdejét – igazán nem neki találták ki.) Ám Audrey mégis hiányzott. nyomban a hűtlenség után. Zenkali mégiscsak brit gyarmat. hogy használják az úgynevezett fantáziájukat. – Hannibal kétségtelenül tesz javaslatokat. hogy így történt – mondta Peter. Hogy ő megpróbáljon kijönni a fizetéséből. aki csak most jött rá. a Ludzsával való nevezetes találkozás óta nem látta Audreyt. de semmi több. – De… de… biztosítania kell számomra… akarom mondani. Ettél már? – Nem – mondta Peter. hogy nagyon hiányzik neki a lány. Örülni fognak. Hiszen ő agglegény kíván maradni. A sajtó képviselői – kissé akadozó nyelvvel hálát rebegve – végre távoztak. ha szó szerint idéznek valakit. És elmesélte. – Jókora munkát takarítottál meg nekem. – Mi hír Droomról? – Az erdőt járja. – Biztosan meg tudunk majd egyezni. – Nem tudom. a Zenkali Hangja meg Sir Lancelot számára. Hirtelen úgy érezte. hogy elfogadja vagy elveti-e őket. – Mondja. Nagy szükségem van rá. mondogatta magának. míg a felesége csincsillabundát vásárol magának? (Nem tudta ugyan. Olyan jó volt vele lenni. hát mondanom kellett valamit. sikerült a bizottságnak valamiféle döntésre jutnia? – Igen – mondta Peter –. de ezt tartotta a legnagyobb házastársi bűnnek. persze. és egyél. hogy már huszonnégy órája. És még valami. úgy érzik. – Néhány héten belül hivatalosan önkormányzatot kapunk – mutatott rá Hannibal –. Bár még így is ki kell adnom egy hivatalos közleményt a sajtó. – Persze. de a császáron múlik. hogy nyomban fölhívja. hogy Sir Lancelot meg Alf nagyságos a zátonynál búvárkodnak. hogy egy kicsit elhanyagoljuk őket. Sir Lancelot a homlokát ráncolta. hogy a szervezetünk elfogadhatja-e ezt a megoldást – mondta . és jót húzott a poharából. amolyan áthidaló megoldásra. Üzenetet hagytam neki. hogy miért is venne a felesége csincsillabundát. Azt hiszem. Mondd meg Sir Lancelotnak és Alf nagyságosnak. amikor megjelentek tengervíztől csöpögő vendégei. Isten a tudója. Peter el is határozta. de uralkodni próbált magán. az összes naplopó itt lihegett az ajtóm előtt. mi történt. Éppen föl akarta hívni Audreyt. Tolmácsolta nekik Hannibal meghívását. hogy az ajánlatukat megkülönböztetett figyelemmel fogjuk tanulmányozni. amit nagy örömmel fogadtak. értem – mondta Sir Lancelot. Éppen ezért végképp el akarom kerülni. – Kösz – mondta Peter.

de környezetük megóvása is a feladata – magyarázta Sir Lancelot. hogy megemlegeti. Beszélhetnék Audreyval? – Halló. Mihelyt megtudok valamit. – Még ma este beszélek Hanniballal – mondta Peter –. a botanikuskerttel. amit tőlem kap. bízvást kijelenthetem. hogy a mi szervezetünk elfogadná. – Rá fognak kényszerülni. Petert kellemes várakozás töltötte el. – Itt Peter Foxglove. – Úgy érti. Igaz. Simon? – mondta Peter. – Jól van – mondta kelletlenül Damien –. – Az anyatermészettel nem lehet játszadozni. mert az ötlet tőle származik. hogy nem fogjuk támogatni ezt a tervet. hogy valójában nincs is szándékukban megvalósítani ezt az őrült tervet? – kérdezte Sir Lancelot. nagyon őszintén és komolyan kell beszélnem erről a császárral – mondta komoran Sir Lancelot. – Azóta nem láttad Audreyt. – Nincs. a mi szervezetünk nevében – mondta határozottan Alf őurasága. amióta idejött tegnap este? – Úgy van – mondta Damien –. Mint szervezetünk elnöke. – Az ombufa és a hahagáj áttelepítése ellentmond elveinknek. mit lehet itt kitalálni. de ha megtalálod az égetni való kölyköt.komoran. – Ezt a császárral kell megbeszélniük – mondta Peter –. s amikor nem jött haza. Carey Anyó Csibéivel . – Én sejtem – mondta komoran Peter. míg a derék Napóleon Waterloo kapcsolta a zálogházat. visszahívlak. a kormányzói palotát. Valami mást kell kitalálni. ahol föltalálhatók. de most föl kell hívnom Miss Damient. – Ugyanezt mondom én is. Peter megrémült. Peter – mondta Damien. hogy nálad töltötte az éjszakát. – Szervezetünknek nem csupán az állatfajok megőrzése. de rengetegbe fog kerülni. mondd meg neki. Szerintünk az állatoknak ott kell maradniuk. – Gondolod. hogy ő meg Hannibal egy kis levegőhöz jussanak. – Tisztázzuk a dolgot – mondta. hogy kitalálhassanak valami jobbat. – Pokolian fura a hangod – mondta nyugtalanul Damien. Bár csak az Isten tudja. hogy beszélni akarsz Audreyval? Hát nincs nálad? – Nálam? – mondta döbbenten Peter. hogy tegnap este hozzád ment. Hogy jut ilyesmi az eszedbe? – Annyit tudtam. mintha egyszerre három rendkívül kövér gengsztert végeznének ki villamosszékben – a Zenkali Hangja szerkesztőségét. csupán arra szolgál. az ördög tudja. – Azt hiszem. úgy van – bégette Alf őurasága. egyből arra gondoltam. – Nem – forgatta a szemét a szemüvege mögött Alf nagyságos –. a halpiacot és végül – olyan diadalmas sziszegéssel. Egy órán belül – Napóleon Waterloo segítségével és hátráltatásával – Peternek sikerült beszélnie a kormányzói palotával. hogy történt vele valami? – Nyugalom – mondta Peter. hol lehet. az sem valószínű. – A természettel való játszadozás gondolata… nos… enyhén szólva elítélendő. ha nincs más megoldás – mondta Peter –. – Úgy van. színét sem láttam. Ha nincs nálad. – Miért nem? – sóhajtotta kimerültén Peter. – Most lebonyolítok néhány telefont. – Halló. – Mi az.

Elvégre nem Chicagóban vagyunk. Nem tudta elképzelni. – Hol van. – Ludzsa kapta el – mondta egyszerűen. és elvérzett a kocsija roncsai között? Petert erre a gondolatra hideg veríték lepte el. – Hah! – bökött Peterre hosszú ujjával a tiszi. hogy Ludzsa kapta el? . – Segítek – ígérte Hannibal.és az angol közösség több tagjával. Hirtelen egy autó fékezett csikorogva a ház előtt. aztán hallgatott. – Nem tudom – mondta nyugtalanul Peter –. a tücskök cirpeltek. tiszi. mi az. és nem vették föl. Hannibal Rittyentett. Aztán italt töltött magának. mint lebegő opálok. akinek a telefonja makacsul néma maradt. – Hogy érti – kérdezte –. HETEDIK FEJEZET ZENKALI ZENEBONA Odakint sűrűsödött a sötét. ha engem próbált megvesztegetni – mondta Peter. de ha ez Ludzsa műve. Ludzsára. hogy csak az imént fedezted föl. Engedj egy kicsit körülnézni. Peter újra hívta a tiszteletest. de nem tetszik a dolog. aztán átmegyek. akiket Audrey esetleg meglátogathatott volna. majd fölpattant az ajtó. – Eléggé el lehetett keseredve. akkor csak egyetlen dologra gondolhatok. Peter dühösen csapta le a kagylót. Virágok illatától és napfénytől volt meleg és édes a levegő. – Ludzsa nem lehet ilyen ostoba – mondta végül. – És ocsmány hangulatban távozott tőlem. – Nézd – mondta Hannibal –. maga tudja? A tiszi lehuppant egy székbe. nem hallott semmit. a gekkók halk tok-tok kiáltással szólongatták egymást. ne tégy semmit meggondolatlanul. hogy Ludzsa – bármilyen kellemetlen és elkeseredett legyen is – bántaná Audreyt. – Szerinted mi történhetett? – kérdezte Hannibal. s a bokrok árnyékában a szentjánosbogarak úgy csillogtak. Közben próbáld utolérni a tiszteletest. Talán a tiszteletessel van. és járkálni kezdett a szobában. de nem tudhatom. és elmondta a dolgot. Peter egyre jobban aggódott. félrecsúszott kalappal a fején. és haditanácsot tartunk. és legyezni kezdte magát vele. De akkor hol van a lány? Talán úszás közben cápával találkozott? Vagy baleset érte valami elhagyatott hegyi ösvényen. súlyos lépések döngtek a hallban. A fejében kavarogtak a gondolatok. De Peter mindebből nem látott. – Nem lehet ilyen idióta. hogy kitöröm a nyakát. Hannibal. levette a kalapját. akkor előre megmondom. igaz? – Igen – mondta Peter. és újabb italt töltött magának. Csupán egy emberrel nem sikerült beszélnie: a tiszivel. s a tiszteletes robbant be kipirult arccal és izgatottan. – Látom az arcodon. így végül fölhívta Hannibalt. – Oké – mondta Peter –. Ha nem ott van. de a telefon csak csöngött. hogy eltűnt. csöngött. Peter legnagyobb meglepetésére a tiszteletes nyomában ott volt Pappasz kapitány és Leonardo da Vinci Brown.

Miss Audrey pompász lány. hogy remeg a keze. amikor hazafelé tartott. hogy értesít engem. így hát Leonardo belépett Ludzsa egyik bandájába. mert az első munkájuk éppen Audrey elrablása volt. és minél előbb. hogy a bácsikád és Lord Hammer többször is találkozott titokban Ludzsával. miszerint szemet szemért. oda fog vezetni minket – mondta a tiszi. – A kis Tulipán is az én informátorom – felelte elégedetten a tiszteletes. he? – Kösz – mondta érzéssel Peter. – Igen – bólintott a tiszi. – Mondja el. hogy jónak láttam. ha Leonardo közelebb férkőzik Ludzsához. Ludzsa elraboltatta. – Hannibal! – kiáltotta Peter. nem igaz? – Ezt honnan tudja? – kérdezte döbbenten Peter. És az egészet Leonardo da Vinci Browntól tudom. Tegnap este kapták el. – Nem. – Ha elkapom a nyomorultat. szóval nem kell aggódnod. Szerintem a keresztények az utóbbi időben túlságosan elpuhultak. – Épp jókor! Tudod-e. mert mind ismerik és kedvelik Audreyt. – El is tud minket vezetni oda? – Igen. – Hála az égnek Leonardóért – sóhajtott Peter. és töltött mindenkinek. hogy eljött hozzád. sőt Ludzsa sincs ott. Foxi. és így tovább. fogat fogért. hogy megvesztegessen. No de ott tartottam. Hannibal állt az ajtóban. az a fekete gazembersz Ludzsa merészkedsz túl messzire. – Megyek én is Pappasz kapitánnyal. amint Sir Osbert és Hammer közölték Ludzsával. és honnan tudja. Mindnyájan a hang irányába fordították a fejüket. – Ott kezdem – kortyintott jókorát a tiszi –. s valójában ők gyújtották föl az Angol Klubot is. kérem. Mr. de Ludzsa annyira a markában tartja őket. Én akarsz segítesz leszámolsz gazemberrelsz. és nagyon jól tette. amikor hazafelé tartott innen. hogy beszéljen vele. – Kém? – csodálkozott Peter. – Tegnap este. Bosszúsan látta. nem kell mindjárt káromkodni. Leonardótól tudom azt is. ezért gyülekezetem értelmesebb tagjait megbíztam egy kis kémkedéssel. hogy engedelmeskedniük kellett. Szóval Leonardo beállt. – Úgy gondoltam. hogy akkor hol van hát. így hát megnyugodhatsz. Audrey nincs Ludzsa házában. De Leonardo még előbb fölhívta magára Audrey figyelmét. Az erdőbe vitték. – Hol van? – pattant föl Peter. azt hiszem. – Ludzsa házában?… Megfojtom azt a nyomorult kis… – Nanana – csillapította a tiszi –. Sir Osbert azt mondta Ludzsának: „Nem érdekel. de az egyik legjobb kémem is. Pappasz kapitány megköszörülte a torkát. hogyan csinálod. és tölthetsz nekem egy pohárkával. mit tett az a disznó Ludzsa? . cápaeledelt csinálok belőle. hogy Audrey biztonságban van. Ezek a bandák szították a zavargásokat. Ludzsa bandája szemlátomást nem nagyon örült a melónak. szemmel kell tartanom ezt a repülőtér-dolgot. – Azt hittem. hogy valamit kell tenni a völgy dolgában. – Én akarsz segítesz. és jelezte neki. Leonardo a kertésze… – kezdte Peter. élve több hasznát vesszük – mondta egy hang. Hallotta. – Az is – mondta a tiszi –. de rögtön. – Jó ég! – álmélkodott Peter.– Ahogy mondom – nézett Peterre bagolyszemmel a tiszi. – Én ugyanis hiszek a régi bibliai mondásban. hátha szükség lesz segítségre. de takarítsd el azokat az átkozott fákat és nevetséges madarakat a völgyből. az egyik vadászkunyhóba. különben ugrik az üzlet.” Ettől Ludzsa annyira pánikba esett. pompász hölgy. – Maga rosszabb a Maffiánál! – Sokkal rosszabb – mondta büszkén a tiszi. Aztán Ludzsa odament. – Sajnálom – mondta Peter.

A fényszóró néha gyémántként csillogó monguz-szemeket világított meg. Jobb lenne az akciót éjjeli egy órára halasztani. Ezeket a fura étkezési szokásokat nyilván a franciáktól örökölték. nyolc herceggel. Még jó. ulam. Minthogy őszintén él bennük a vágy. hogy nem most? – Ahogy mondom – mondta Hannibal. A vendégeket lefektették. Hannibal Peterre pillantott. Miért? – Csak kíváncsi voltam. Ha tehát most mennétek a vadászkunyhóba. Ludzsa egyetlen embere sem vállalkozna rá. Hannibal nevetett. hogy megkért. Igaz. aztán viszont nyomban elalszik. ha Ludzsa megpróbálja kicsikarni Audreyból a völgy helyét. hogy minden szót tisztán hallottam a hallban. – Ilyenkor. fél nap az út. Ettől úgy odavolt. hogy mennyire meg fogja viselni az idegeit a várakozás –. aki sejtette. – Ez mind nagyon szép – mondta Peter –. elviszem a vendégeidet. Vacsora közben mégis sikerült lefőznöm Sir Lancelotot három kisebb uralkodóval. de mi van akkor. De egyszerűbb odajutni a vízesés alatti hasadékon át. s el sem készül a vacsorával fél kilencig. ha itt lógnak a nyakadon. Éjfélre viszont értetek jövök. – Hát – mondta kelletlenül Peter. hogy jót tegyenek. Leonardo? – Nincs messze. Mennyi az út a kunyhóig. hogy elment a kedved a mai vacsorától. amikor az állatkák eliszkoltak a bozótba. – Nem – bámult értetlenül Peter. de bővebb felvilágosítással nem szolgált. Az éjszaka hűvös volt. de abban is. – Mennyi idő alatt jut el az ember a Hahagáj-völgybe? – kérdezte. Akkor az úttól körülbelül egy óra. – És most – szólt Hannibal –. – Szó sem lehet róla. . és Sir Lancelotot meg Alf őuraságát is magával vitte. ulam. Inkább távozott. este hétkor. szólítsam Láncénak. hacsak Ludzsa fog becsap ők nagyon-nagyon – mondta komolyan Leonardo. minden derék zenkali a fazeka fölé hajol. Éjfélkor Hannibal újra megjelent a kivörösödött képű és meglehetősen ingatag lábon álló két vendéggel. míg mi itt tötyörgünk? – Kínzásra gondolsz? – kérdezte Hannibal. – Pedig igen tanulságos – mondta Hannibal. ahogyan mi tettük. az ember hajlamos elnézni gyarlóbb szeszélyeiket is. tizennégy báróval és számos miniszterelnökkel. hogy nem Ludzsa hallgatódzott odakint. majd Hannibal és Peter elindultak a tiszihez. – Hogy boldogultál a lorddal meg Alf őuraságával? – kérdezte kíváncsian Peter. Példáját követte a tiszi is Leonardo és Pappasz kapitány kíséretében. hogy annak sem örülsz. s az erdő sötétebb foltjait szentjánosbogarak miriádjai ékesítették. Leonardo? – Igen. Ludzsa fog mond ők fog nem bánt Miss Audley. Hannibal. – Hogy érted. Ha a sziklák felé megy. ulam – mondta Leonardo. de nem most. – Az attól függ. a legéberebb és legvirgoncabb hangulatban találnátok az egész bandát. Mr. és foglalt helyet Hannibal. – Közel van a tiszi kisasszony házához. az erdőt ragyogó fénybe borította a kanárisárga hold. – Olyan hangosak voltatok. mert biztos vagyok benne. csak félórányira van onnan.– Tudom – vette le hatalmas sisakját. – Jössz? – Persze – mondta Hannibal –. melyek igen gyorsan eltűntek. és ezernyi illattól édes. – Éppen indulni akarunk Audrey kiszabadítására – mondta Peter. – Tűrhetően. – Engem vegyenek föl ott – mondta a tiszteletes –. igazad van. hogy melyik úton. azt hiszem. Megkérdezted már valaha az utat ír embertől? – kérdezte.

A tiszi. – Ártalmatlan különc – mondta. Persze ők ezt nem tudják. Pappasz és Damien egyaránt khakiszínű vászondzsekit és nadrágot viselt. Ez szoba van Missy Audley. Pappasz kelletlenül vágott egyet neki is. folyó paltján. ulam – suttogta. mikor Pappasz hosszú. Peternek és Hannibalnak. a vállán töltényheveder. – Én elhoztam a revolveremet. – Igen. – Hannibal. éles késével levágott négy facsemetét. majd négy homályos üveggömböt vett elő. ha nem bátorítaná – mondta kissé megrovóan Hannibal. és lekuporodott. Biztosan szeretne már megfürödni és jóllakni. . vagy háromnegyed órát haladtak. tiszi. Egy ől áll itt. kézre álló. fekete cowboykalap volt. hoztál puskát? – Nem – felelte bánatosan Peter. – Bombákat? – kérdezte Hannibal. – Ütsz embersz lábárasz. kétméteres botot faragott belőlük. hozzuk el azt a szegény gyereket. más ől áll itt. Jó nagyot szól. – De mondd csak. – Ha ez a nő ír katolikus lenne. aki vigyáz Missy Audley. maga értelmes ember létére néha megdöbbentően ostoba tud lenni – mondta szigorúan a tiszi. mint az az önelégült Dániel Brewster. és a zsebébe süllyesztette őket. – Nem robbanó bombákról van szó. A tiszi házához értek. Folytatták útjukat. töltenél a társaságnak? Míg töltesz. miközben jókora adag konyakot töltött mindenkinek. ő nem futsz el. az ég szerelmére. aztán – Leonardo utasításait követve – leparkoltak az erdő szélén. Induljunk. és Észak-Írország ismét a miénk lenne. Egy gallyal gyorsan térképet rajzolt az út porába. valamennyien készen vagyunk-kiáltotta. csípőjén igen nagy és félelmetes vadászkés. már térdre kényszerítette volna a brit kormányt. – Pappasz. abban olvastam a füstbomba receptjét. – Simon. – És én nem kapok? – kérdezte fölháborodva a tiszi. – Ez ház. hogy kis híján lenyakazta Petert. Meggyújtották zseblámpájukat. maga is jobban tenné. ulam – mondta Leonardo –. és követték Leonardót a kanyargós ösvényen. készen vagyunk? Pompás. Megkértem Pappasz kapitányt. ulam – magyarázta –. én hozom a bombákat. A tiszi fején óriási. – Nos – dobta be egy kortyintásra az italát –. bár alig lehet eltalálni vele valamit. – Bizony. mert nincs nála vérszomjasabb és harciasabb keresztény – mondta Damien. – Helyes. ez szoba van négy embel. Fegyverszíján puska függött. A tiszi közben egy szekrényben kutatott. helyes. és zseblámpája fényét az ösvényre irányította. Találtam egy Száz Móka-Bóka Fiataloknak című könyvet. – Mi mái nagyon közel. – Igaz – bólintott Hannibal. két ől. s adott egyet-egyet Damiennek. s a tiszi akkora lelkesedéssel forgatta meg botját a feje fölött.Peter nevetett. hanem füstbombákról. amikor Leonardo megtorpant. – Talán nem is baj – mondta Hannibal. Alig tettek meg néhány métert. – Jó harcoláshozsz – magyarázta. – Mindenesetre szimpatikusabb. ő akkor szem futsz el. Ütsz embersz fej eresz. hogy szerezze be a szükséges dolgokat Dzsakartában. – Álljon meg. Vagy két mérföldet tettek meg az úton. majd megfordult. hiszen nem háborúba indulunk. – Vannak más őrök is? – kérdezte Hannibal. Ház van két szoba. a fák és az egyenes törzsű guava-bokrok között. aztán a keveréket a kémcsöveimbe töltöttem. ulam.

Megkönnyebbülten tapasztalta. Aztán egyszerre csak megmozdult valami. Peter és Pappasz követték Leonardót a fák között. Mr. A tisztás túloldalán ekkor megpillantotta Hannibalt. amit fatönknek nézett: egy hatalmas zenkali állt föl takaróba csavarva. – Minden rendben? – kérdezte Hannibal. s nagy volt a veszélye annak is. – Jöjjön velem – mondta Hannibal –. Foxi. Hallottad a hangját? – Alig – mondta Peter. a vastag bot lecsapott a tarkójára. melyet recsegő hang szakított hirtelen félbe. Aztán a kunyhó előtt találkozunk. hogy a fickó sokáig eszméletlen lesz. Ha ki tudjuk nyitni az ajtót. Peter még érezte a karjában az ütés lendületét. Csak lassan haladhattak. mert nem használhatták zseblámpájukat. Úgy látszott. Balra az erdőben kiáltás hallatszott. s az erdőben kis tisztás nyílt előtte. – Ől ül ott kis tűz – suttogta Peter fülébe. – Oké – mondta Peter. – Jó. Simont meg a tiszi fura figuráját. Szeme egyre a tűz fényétől vibráló sötétet kutatta.– Rendben – mondta Hannibal. hogy egy apró tábortűz fényét látja. Gyorsan csíkokra vágta az őr takaróját. Ez azt jelentette. az őrök fölfigyelnek. hogy a zenkali lélegzik. és integetett. és mozdulatlanul feküdt. hogy Hannibal is elbánt az emberével. a meglepett fickókkal bizonyára azt tehetünk. a fickó az enyém. Peter megértette. – Csak akkor használhatja a bombáimat. Szerencsére háttal állt Peternek. Nyilván itt tartják fogva Audreyt. – És én? Velem mi lesz? – kérdezte fölháborodva a tiszi. ulam? – Nem – súgta Peter –. Hármat lépett előre. és be tudjuk hajítani a bombákat. Az egyik ajtó egy vastag gerendával is el volt torlaszolva. Leonardo megállt. ha én hajíthatom be őket – mondta a tiszi. és megindult előre. s óvatosan körüljárva a házat Peter két ajtót és két fatáblás ablakot fedezett föl. s amíg nyújtózkodott és vakaródzott egyet. hogy nem. Peter és Pappasz a másikat. de elhallgattattam. Nyugtalanul térdelt le. A túlsó partján vadászkunyhó állt. – Helyes. – Istenem! – nyögte Peter. – Elkaptad az emberedet? – Igen. megsuhintotta a botját. – Remélem. Az enyém éppen akkor fordult meg. hogy ha a lábuk alatt megroppan egy száraz gally. Összekötözve fekszik a fák közt. ahol kicsiny folyócska csillogott és susogott. A hatalmas zenkali különös hangot hallatott. amikor a háta mögé értem. majd rájött. a férfi kezét hátrakötötte. elejtette lándzsáját és takaróját. és lehetőleg ne lője szét a fejemet a puskájával. és szíve egyenletesen ver erős bordái között. és Pappasszal elindultak a bozótban. – Simon meg én elintézzük ezt. – Mi a további tervünk? – A kunyhónak szemmel láthatólag két szobája van. Peter halványan lüktető fénypontot vett észre a fatörzsek között. – Te akar én fog megy őt ver. és társaival Peterhez és Pappaszhoz sietett. lábát pedig jó erősen egy fához. kezében jókora lándzsával. eldőlt. Peter néhány lépésnyire maga mögött hagyta a kis tüzet. gondolta. és tenyerét ellenfele széles mellére tette. de Peter nem akart kockáztatni. így már csak a kunyhóban lévő öt ember volt hátra. Meglehetősen nagy épület volt. amit akarunk – mondta Hannibal. ön jól megütsz gazembersz – suttogta rekedten Pappasz. hogy megnézze a különös hang forrását. . – Kis szerencsévelsz meg is ölsz őtsz. hogy gyorsan kell cselekednie. Megpróbált kiáltani. Lassan araszolt előre. s amikor áldozata éppen meg akart fordulni. amely pompásan jelzi az őrök helyzetét. Hannibal visszaintett. Először meglepődött. így hát kilépett a holdfénybe. és most vehetjük hasznát a tiszi bombáinak. Megmarkolta a botját.

Ezért lármáznak. – Miért nem? – kérdezte Peter. Peter megölelte és megcsókolta a lányt. – Hannibal. ha kinyitnád az ajtót. hogy míg a mi félig kommandó-. Ötpercnyi füstölődés után a fickók már aligha lesznek harcias hangulatban. Damien elfoglalta helyét az ajtónál. tiszi. Úgy érted. – Életünket és vérünket kockáztatjuk érte. – Nem kellett volna bántanotok őket – mondta Audrey. – Simon. és fölrántotta az ajtót. – Hiszen olyan aranyosak voltak hozzám. és megcsókolta a lányát. félig kiscser-készcsapatunk az erdőben osont.– Jól van. Peter gyorsan a másik szoba ajtajához ment. – Úgy értem. azokat dobtuk közéjük. a tiszi behajíthatná a bombáit. sohasem fogom megbocsátani. Akkor kiengedjük és nyakon csípjük őket. – Én hősöm! – mondta Audrey. hogy jöttök – mondta türelmetlenül Audrey. – Hálátlan bestia – mondta Damien. nevetve és épségben. a tiszi a sötét szobába hajította négy bombáját. – Akkor éreztem magamat ilyen jól utoljára. – Átadtak volna? – hitetlenkedett Hannibal. A kunyhóból elfojtott kiáltozás és köhögés hallatszott. – Csak ide kellett volna jönnötök. A tiszi kivette a zsebéből a bombákat. és biztosan markolta őket jókora mancsaival. és ismét nevetni kezdett megmentőin. – Te? Úristen – mondta Hannibal. hogy jövünk? – Persze – mondta Audrey. – De amikor olyan mulatságosán néztek ki! – protestált Audrey. jól van. rémült kiáltás hallatszott bentről. és ők szépen átadtak volna nektek. – Ez a mentőakció éppen olyan kudarc. hogy az akaratod ellenére nem akarlak hazahurcolni. s ott állt Audrey. szegénykék – mondta dühösen Audrey. – Kész van. – Nem bánthatjátok őket! Ha bajuk esett a bombáidtól. mint mostanában minden errefelé – mondta Hannibal. és rakd keresztbe rajta azt a gerendát. – És mit tettetek szegény elrablóimmal? – Elgázosítottuk őket – mondta büszkén a tiszteletes. de Damien már be is csapta az ajtót. amikor elkezdtem a szabadfogású birkózást – tájékoztatta Petert a tiszi. Mihelyt a bombák bent voltak. – Mert tudták. – Persze. s kétségbeesett öklök verték az ajtót. s egy pillanat múlva a súlyos gerenda is a helyére került. ezek mindvégig tudták. – Elgázosítottátok?! – A tiszi csinált néhány bombát – magyarázta Peter –. – De ki mondta nekik? Honnan tudták? – Én mondtam nekik. – Hiszen ők sem akarták az egészet. és leemelte az ajtót záró gerendát. Damien lehúzta a kilincset. ő meg kinevet. – De miért? – kérdezte Hannibal. Mihelyt az ajtó kinyílt. maga vérszomjas boszorka – mondta Hannibal. Fölrántotta az ajtót. csak az a . – Eleged van az emberrablásból? – kérdezte végül. Azonnal ki kell engednetek őket. Aztán csapd be az ajtót. – És most szépen kiengedjük és elpáholjuk őket – dörzsölte a kezét Damien. tiszi? – suttogta. – Ezt nem tehetitek – mondta fölháborodva Audrey. néha igazán nehézfejű vagy. keze a kilincsen. kapitány – bólintott. Megcsörrent a széttörő üveg. – Igenis. – Feladom.

nem fenyeget közvetlenül engem. és az égre emelte tekintetét. – Maga egy salemi boszorkány. Nyögtek. Audrey elmondta az eseményeket egy pohár ital mellett. elég jó állapotban voltak. Peter nem szólt semmit. hogy mi ez az egész.és csatornaszaga volt. mintha le akarnák tisztítani. Azt mondta. de gyerünk előbb a tiszi házába – mondta Audrey. – Mi az ördögöt tett ebbe. igazán megmondhatnád. könnyeztek. – De a francba is. A patakvíz meg a Damien által egyáltalán nem szívesen átadott konyakosüveg segítségével hamarosan magukhoz térítették őket. akit szeretek és tisztelek. – Gonosz kis disznó – mondta Hannibal. Meglehetősen mulatságos látványt nyújtott terepszínű ruhájában és tiroli kalapjában. amelyen most kezdtek csak tükröződni az átéltek. s bár mindkettőnek tojásnyi púp pompázott a tarkóján. ám az utat egy kidőlt.nyomorult kis Ludzsa kényszerítette őket. és mire észbe kaptam. hogy senkinek semmi baja – mondta Hannibal –. hogy az évek során baj érjen mindenkit. aki mindig elmondja. nagy fa zárta el. – Maga nem is tiszteletes – mondta Hannibal. Ludzsa unokatestvére. ezért ő visszamegy a városba. amikor a fa másik oldalán megállt a kocsijával Garutara. – Hülye voltam – ismerte be kelletlenül. tudjátok. – Az első adagból mintha hiányzott volna valami – vallotta be a tiszi –. akkor nem lesz semmi a repülőtérből meg a gátból. hogy ezek életem első bombái – mondta kissé sértődötten a tiszi. Peter megkereste a két őrszemet is. így tettem hozzá egy kicsit a bűzbombák adalékaiból is. de fenyegető. már letértünk az útról. köhögtek. – Igen. csak nézte a lány arcát. és kitódult a négy riadt zenkali. és ő nagyon sok pénzt fog veszíteni. vegye figyelembe. Néhány zenkali ácsorgott mellette hosszú késsel a kezében. A kunyhóból kiáradó fojtó. Audrey keserűen a fiúra mosolygott. Igen udvarias volt. levegő után kapkodtak. Azt mondtam. hogy mennyire gyűlöli Ludzsát. akkor gondoskodna arról. és azt mondta. be az erdőbe. – Hazafelé tartottam. és föl kell hívnunk a palotát. hogy talán megtudhatok tőlük valamit. Mihelyt abbahagytam a gúnyolódást. mert tudja. Semmi értelme nem lett volna az ellenállásnak. – Miután meggyőződtél róla. – Jó. Peter kinyitotta az ajtót. ha soha nem tudhatom. Peter sóhajtott. Mikor visszaértek a tiszi házába. Aztán Garutara átmászott a fán. hogy igyon egyet. De úgy érzi. bár szegények még mindig ziháltak és köhögtek. fehér füstnek záptojás. de arra is gondoltam. mosolyogni kezdett. majd jobb belátásra bír. de nem használt. . és nagy kiabálás kezdődött. de ha ez történne. odajött hozzám. majd négykézlábra esve köpködtek és hánytak. tiszi? – kérdezte Hannibal. – Ha nem mondom meg neki. – A kunyhóban – folytatta Audrey – aztán ott volt Ludzsa. amivel teljesen kihúzta a lábam alól a talajt. hogy hol a völgy. – Nincs sok időnk. És most gyorsan engedjétek ki valamennyit. – Te pedig elfogadtad az ajánlatát – mondta Hannibal. és részletesen kifejtette a terveit. Azt mondta. hogy azzal semmire sem menne. hogy az emberek most küldtek fűrészért és a fa eltakarítása több órát vesz majd igénybe. mondta. Türelmesen ki akartam várni a végét. ő nem bosszúálló ember. Szünetet tartott. Közben Peter és Audrey elsősegélyben részesítették a boldogtalan emberrablókat. – Megpróbáltam átejteni – vonta meg a vállát –. hogy mikor éri baj a szeretteimet. és szívesen elvisz engem is. mielőtt bajuk esne.

kíváncsi vagyok a végére is. . – Hívom a palotát. Aztán amikor lemásznak. – Zseniális – mondta Hannibal –. s a szeme furcsán csillogott. mi… – Jól tökön rúgjuk őket – örvendezett Judith tiszteletes. amit kértek tőle. Tudtam Leonardótól. hogy hol a völgy – mondta Audrey. – Megzavarná a madarakat. – Benne vagyok a buliban az elejétől fogva. Hannibal jött vissza. hogy menjenek a vízesés felé. – Elnézést. – Elszánt és magabiztos. Audrey a legegyszerűbb és legokosabb dolgot tette – mondta végül. – Csak egy ír lány tud túljárni egy rafinált tolvaj gazember eszén. harminc emberrel még napkelte előtt a völgyben lesz. – Csaszi utasíthatja a testőrségét – mondta Audrey –. hogy az út mindössze hat vagy hét óra. Ludzsa elégedett volt. – Megmondtam. lányom – mondta Damien. – Isten irgalmazzon neked. hogy ilyen sokáig tartott – mentegetődzött –. s ő máris indulhat Dzsakartába. – Végül mit tettél? – kérdezte a tiszteletes. Hannibal vigyorogva állt föl. megmondtam neki. s hallottam. mikor Hannibal kiment a szobából. Ott várhatunk a szikla alatt jóval azelőtt. s nagyokat csapott a tiszi hátára. és úgy gondoltam. Örül. s talán nem illendő. Nem lenne jó reklám az egyháznak. – Gyerünk. – Erre nem gondoltam – mondta Hannibal. hogy merre menjen – mosolygott Audrey –. – Mi a terved? – kérdezte Peter. Mihelyt a völgyet elpusztította. ahogyan azt mondja Garutarának. A tiszi fancsali képet vágott. te kis ír Machiavelli. tiszi. és gratulál a sikeredhez. és ő elpusztítaná. – Elvégre komoly csetepaté kerekedhet.ha megmondanám is a völgy helyét. – Én meg csinálok még néhány bombát – mondta jókedvűen a tiszteletes. nem árt. hogy egy papi személy részt vegyen egy ilyen közönséges balhéban. az sem lenne a hasznára. hiszen egész Zenkali ellene támadna. mert ez lesz Ludzsa bukása. úgy ám – mondta büszkén Damien. – Hát ezért volt ennyire elszánt. Ocsmány kis kacaj következett. hogy mennyire veszélyes és nehezen járható. megtette. – Föltétlenül velünk akar jönni. ahol vár rá a pénze. Nem dobhatsz bombát a völgybe – mondta Audrey. – Igen – mondta Audrey. – Szó sincs róla. ha az egyháznak harcos híre van. ki vele. és hangsúlyoztam. hogy tehetted? – sápítozott a tiszi. – Az egész testőrsége vár minket a Hahagáj-völgyhöz vezető út kereszteződésénél egy órán belül. hogy Ludzsa emberei odaérnek. hogy ezzel egy kis levegőhöz juthatunk. – Audrey drágám. tőled bocsánatot kér. – Mit mondott Csaszi? – kérdezte Audrey. de Napóleon Waterloo és Jézus nincsenek formában ilyen késő éjjel. amiért egyetlen zenkali is így mert bánni veled. hogy értem jöttök. Különben is. Néma csönd volt. Csak Hannibal hallgatott. – Igen. hogy fütyül Zenkalira. – Mit csináltál? – kérdezte Peter. tiszi? – kérdezte Peter. és közölte. Természetesen a hosszabb utat mondtam el. – Marhaság – legyintett a tiszteletes. Azt mondtam neki. a saját fegyverét fordítjuk ellene. és csupán néhány félrevezető utasítást adtam. – Azt hiszem.

Mikor elérték a vízesést és a völgybe vezető szűk hasadékot. – Nem kétséges – helyeselt Hannibal. A császári testőrök válogatott legények voltak. – Kérdezhetek valamit. Pappasz kapitány. mert nem ismeri ezeket a hölgyeket – vigyorgott Hannibal. Pattogós hat őrszemet állított. uram… – Pattogós még mindig azt hitte. a tűzvonalon kívül. Pattogós elosztotta az embereit. a többiek pedig úgy helyezkedtek el. Ez a kevés szavú. ahogyan a gerillák közül is kevesen. aztán indulnunk kell. – Tájékoztattam az embereket – pattogta. én pedig nem viszel őtsz azok utánsz. Éppen pirkadt. ahonnan Audrey és Peter ereszkedtek alá a völgybe. hogy Ludzsa barátunk nem jön le velük. majd Pattogós és csapata következett. akár a hattyúpihe. Rendkívül óvatosan közelítették meg a vízesést. – Azért én felelek – mondta Hannibal. Hannibal elé lépett. A hajnali levegő hűvös volt. – Csak attól félek. Oda várták Ludzsa embereit. és a vízben gázolva átmásztak a Hahagáj-völgybe. – Ön nem aggódsz. tiszi. Mr. aki úgy ült ott. a völgyet mindenáron megvédj ük. Zenkaliról nem mész el. – Az lesz – biztatta Peter. akiket bizonyos „Pattogós” Summerville kapitány képzett ki és irányított. – Miss Damien leplezte le az összeesküvést. hogy mindent láthassanak. Nem volt valószínű. de ne kerüljenek a tűzvonalba. ha-ha. s maga még segített volna neki meglógni? . tisztelgett. Audrey utasításai alapján. hogy én viszel őtsz Dzsakartába – mondta egyszerűen Pappasz kapitány –. hogy Ludzsa emberei – akik még több mérföldnyire járhattak az erdőben – megláthatják vagy meghallhatják őket. s most nem jön el. végül a többiek. – De remélem. mégsem akartak kockáztatni. hogy Hannibal tréfál. A császári testőrökkel vagy negyed mérföldnyire a völgy bejáratát rejtő vízeséstől találkoztak. – Kerüljük a szükségtelen vérontást. Jaeger tiszteletes pedig úgy bánik a bombákkal. – Mert ő fizetsz nekemsz ötszáz fontsz. a háttérben maradnak. – És lehetőleg nem zavarjuk a madarakat. – Miért? – kérdezte Peter. mindenfelől fölhangzott a hahagájok szelíd gúnykacaja is: – Ha-ha. Az utolsó ködfoltok is fölszálltak. hogy ha Ludzsa nem raboltatta volna el Audreyt. rengeteg forró kávét.– Igazán kedves Csaszitól. Attól tartott. morcos medve. – És most kávét kérünk. uram? Jönnek a… hölgyek is? Tettlegességre is sor kerülhet. hiszen azok Peter útját követték. ám Audrey nemcsak ezért borzongott. mert még ha Ludzsa innen meg is lógsz. s amint az égbolt pirosodni kezdett. akkor magától nyugodtan elpusztíthatta volna a völgyet. Foxi – suttogta harsogva –. most megmozdult. s a szeme elégedetten villant föl. pedig nem szeretném. ha meglógna. tehetséges tiszt tökéletesen kézben tartotta kis csapatát. amit Miss Audreyválsz tett. – Ez azt jelenti. s az ég immár ragyogóan kéklett. – Ezt külön hangsúlyoztam – mondta Pattogós. – Azért beszél így. – Ha maga mondja. mint valami nagy. gyöngyházszínű homályban megpillantották a ködbe vesző koronájú ombufákat. Aztán a császári testőrök és különös kísérőik behatoltak a hasadékba. Végre elérték azt a sziklát. de ez még nem siker – mondta Audrey. Ez férfimunka. Peter vezette őket. A sápadt. csupa dalia. hogy Ludzsa talán mégis rájött a turpisságra. miközben emberei a háttérben vigyázzban álltak. – Helyes – mondta Hannibal. – Hamarosan itt lesznek – pillantott az órájára Peter.

A kapitány szeme villogott. még énekelnek is abban a hiszemben. Egy pillanatnyi döbbent csönd után Ludzsa emberei elhajigálták késeiket. Peter Audreyra pillantott. amely a tulajdonosára legalább annyira veszélyes lehetett. Ludzsa erre számított éppen.– kérdezte hitetlenkedve Peter. Nem vitatkozhattak tovább az üzleti etikáról. hogy én adsz ötszáz fontsz egy gazemberneksz? – kérdezte fölháborodva. Peter elcsodálkozott a kis piperkőc ügyességén. ő pedig megfogsz Ludzsátsz. s futni kezdett az ombufák felé. Peter először azt hitte. nem így csinálsz üzletsz. – A császár nevében! Dobja el a fegyverét! Letartóztatom – mondta a jól végzett munka büszkeségével. Hirtelen kilőtt. megigazította tiroli kalapját. Minthogy ellenfeleik eldobálták fegyverüket. hogyan költhetné el a legokosabban azt az ötszáz fontot. Az emberei nyilván sokkal felelőtlenebbek és fegyelmezetlenebbek voltak. benzineskannáikat. így tettek a testőrök is. mert Pattogós jelent meg mellettük. A tiszteletes a kezét dörzsölte. Görög ilyesmit sohasem tesz. hogy előre fizetsz nekem. mint a mozdulatlanul lapuló császári testőrök. mint a hahagájokra. Ludzsa azt várta. Ludzsa szemlátomást meghökkent. De tévedett. A parányi és kifogástalanul öltözött. s a lent figyelők még feszültebben figyeltek. Ezért én értesítesz volna Mr. a testőrök is azt hitték. Amikor aztán Ludzsa is mászni kezdett. csupán gumibotjukat forgatták hatékonyan. hogyan erősítsék meg a köteleket. utánuk! – kiáltotta élesen Pattogós. A fák és . és egymást taposva igyekeztek fölmászni a sziklán. még mindig veszélyesnek látszó Ludzsa mozdulatlanul állt a forgatag közepén. ismétlőfegyver és ősrégi. s szemlátomást azon törte a fejét. Ludzsa földet ért. És ebben a pillanatban fenyegető félkörben. Hallották. A sziklafalon tekeregni kezdett lefelé az első három kötél. hogy megérkeztek. zajosan vitatkoztak. Immár negyven ember fecsegett odalent a főnökük utasításait várva. s inkább azokra fordították a figyelmüket. rózsaszín nyelvével végignyalta ajkát. és völgyneksz lesz semmi baja. hogy megadta magát. – Csendet kérek. hogy a sziklatetőn Ludzsa emberei beszélgetnek. hogy minden testőrre jusson legalább egy a pánikszerűen menekülők közül. hogy Ludzsa belesétált a lány csapdájába. hátultöltős arab puska. hogy föladja a küzdelmet. puskával a kézben előléptek a császári testőrök. akik el akartak inalni. Mindketten nagyon elégedettek voltak. hogy maguk vannak. Nem akart hinni a szemének. Ludzsa hangja is jól kivehető volt. A császári gárda – khakiba öltözött. gondosan megtörölte a kezét egy fehér selyemkendőben. Pappasz komor pillantást vetett rá. Ludzsa volt olyan ostoba. nevetgélnek. – És az ötszáz font? – kérdezte Hannibal. Minthogy ő nem mozdult. – Nem. Hannibaltsz. hogy Hannibal és társai még a bokrok között rejtőznek. Ludzsa emberei lassan lemásztak. Mikor a peremhez értek. – Ön gondolsz. Pattogós előrelépett. Engemsz ilyesmi undorítsz. és ki mit vigyen le magával. Ludzsát annyira meghökkentette a dolgok ilyetén fordulata és tervének kudarca. – Testőrök. s még a máskor rendíthetetlen Hannibal is izgatottnak látszott. Fegyvereik között akadt hosszú kés. Csak Pappasz kapitány maradt közömbös. – Mi. Mihelyt Ludzsa nekiiramodott. uraim – mondta Hannibalnak. Nem üzletembersz. amint utasításokat osztogatott. s a szikla tövében egy pillanat alatt teljes lett a kavarodás. aztán az embereihez fordult. puskáikat. Balszerencséjére nem tudhatta. hogy útját állja. s Ludzsát és embereit a sziklafalhoz szorították. görögöksz. megindult Peter is. – Őrszemem jelezte. fekete lavina – előrelendült.

A bot a két válla között találta el Ludzsát hangos csattanással. Előkapta kis elsősegélycsomagját. Öt perc sem telik belé. A Damientől kölcsönkapott kis ezüstkulacs mentette meg Petert. és kapta el satuként Ludzsa kezét. Buta képpel pillantott Ludzsára. amit Pappasz vágott neki még Audrey kiszabadításakor. amikor az vicsorítva előreugrott. de megcsúszott a kulacson. – Nem. vidd minél előbb a kórházba. s csak bámulta. barna kéz nyúlt ki a semmiből. Hannibal meglendítette és izmos karjával elhajította azt az ügyes botot. mint én – próbált tréfálni Peter. És ha jól tudom. Amúgy csapnivaló orvos. és végighasította Peter arcát. Ludzsa nyomban összeesett. a szeme keresztbe állt. Audrey meg a többiek látványa. Ludzsa fölkiáltott fájdalmában. – És most kapsz egyet Miss Damien nevében. mint amilyen valójában. – Ez a gazembersz még a kést sem tudsz használni. Az ütés lendülete kellemesen csiklandozta Peter karját. ha nem akarod. s a fiúd kétszerte olyan szép lesz. – Foxglove! – hörögte. az állától a füléig. Megragadta az emberke dzsekijét. mert nem bírod Petert egyedül. kitisztította a sebet. majd ülő helyzetben kötött ki. Dzsekijének a zsebében lapult. ha . – Huh! – mondta undorral a kezek tulajdonosa. és két kis tapaszcsíkkal megpróbálta összehúzni a sebszéleket. – Bravó. Gondos munkát kell végezni. te hülye – sírta el magát Audrey. – Gyere. hogy egy kissé kiegyenlíti az esélyeket. Az ütésnél is jobban meghökkentette talán a felé rohanó Peter. már nem élnél. – Ezt a magam nevében adtam – közeledett Peter ismét Ludzsához. Peter meglepetten engedte el a kis embert. – Peter. hadd tisztítom ki azt a vágást – mondta Audrey. nem – érkezett lihegve a tiszi –. majd én. éppen akkor. Pappasz kapitány. amikor egy sűrű szőrrel borított nagy. – És most. ahol Hannibal és a tiszteletes rejtőzött. Peter gyomrát célozva meg a pengéjével. Ludzsa pengéje áthatolt az anyagon. azt tud. csodákat. a képén vér csörgött. – Én vagyok. s rongybabaként terült el a földön. de Ludzsa a kígyó fürgeségével kést rántott. Mikor Ludzsa elhaladt előtte. Peter ismét ütésre emelte az öklét. és Peter mellébe döfte. hogyan védekezzen. s Ludzsa elterült a földön. – Igen. – Ha rosszabb lenne. Az állától a füléig érő vágás egészen a csontig hatolt. irányt változtatott. mint egy rongybabát. – A késvágás – próbált mosolyogni Peter – többnyire rosszabbnak látszik. Peter azt sem tudta. levegőért kapkodva gördült arrébb a földön. drágaságom – hajolt Ludzsa fölé és markolta meg a dzsekijét Peter. Peter a lány felé fordította vértől csöpögő arcát. mert Ludzsa igen fürgén futott.bokrok között már-már mindketten oda értek. Doktor Mafuzi csodákat művel a tűvel. jól vagy? – rohant oda Audrey. s a szeme gonoszul csillogott. pompás találat! – ugrált örömében a tiszteletes. ahogyan vére patakokban folyik le a dzsekijére. de varrni. tartozom neked valamivel. mint a legszebb falikárpit. mint amilyennek látszik. Ugyanabban a pillanatban egy másik kéz jókora karateütést mért Ludzsa tarkójára. hogy Ludzsa Peter zsákmánya. hogy sebhelyes maradjon neked egész életére. Az utóbbi hetek minden izgalmát és bosszúságát belevitte. te kis szörnyeteg. Ezért Hannibal úgy döntött. s joggal érezte. Vidd magaddal apádat is. bár egy pillanatig sem vonta kétségbe. és úgy kapta föl a földről. – Miért kezdtél ki vele? – Mert feleakkora. Peter ezek után rendkívüli precizitással állón vágta Ludzsát. hogy nagyszerűen sikerült. aki egyet bucskázott. úgy ám. Peter nehezen tudta ledolgozni hátrányát. drágám – fordult Audreyhoz –. Ludzsa szürkére vált arccal.

hogy ez a kis gazember magához térjen. – Malapi jön. csak Ludzsától szabadultunk meg. Igazán örülök. mégsem látszottak jókedvűnek. képtelenek vagyunk megtalálni. A nagy ebédlőben Sir Lancelot és Sir Osbert ült a hatalmas asztal két oldalán olyan közönyös képpel. Jut eszembe. Csaszi kiürítette a poharát. ne hidd. de erről majd később. – A gyilkossági kísérlet vádja nagyon is jól fog állni neki. De a völgy ügye ezzel még nem oldódott meg. és kortyolt az italából –. Ám Sir Osbert és Sir Lancelot még mindig itt trombitáinak a küszöböm előtt. – Úristen! – sóhajtott Hannibal. kedves Hannibalom. az egyik pontosan az ellenkezőjét követeli. erre nem is gondoltam. – Például mesélhetnénk Osbert bácsinak Ludzsáról. bármilyen múlékony értékű is az ilyen kitüntetés. drága Sir Osbert. – Ludzsát bízd csak ránk – mondta Hannibal. összetört teste fölött. jobb ötletem van. nyomban megkapnád tőlem mindkettőt. S amint kimondta. Mellette ült Hannibal és a csupa tapasz arcú Peter. – Elájulnék? – háborgott Peter. és megbiccentették a fejüket. – Nincs más megoldás. Mindhármuk kezében egy-egy nagy pohár Felségsértés volt. ha pedig szükségünk van rá. mint két macska a háztetőn. – Azt hiszem. panaszos hangjuk szállt az ombufák közt. és akkor… – Szó sincs róla – mondta határozottan Audrey. Ha Zenkalin lenne Viktória Kereszt vagy Bíbor Szív. Az arca komor volt. és kompromittáltátok azt a féreg Ludzsát. kérem. NYOLCADIK FEJEZET ZENKALI ZÁSZLÓBONTÁS Csaszi ott feküdt tágas függőágyában. mint a másik. Mondja el mindkettő a magáét. bocsássák meg a késést – . – Ámen – mondta a tiszi. még mindig az erdőben van – mondta Peter. Menjünk. Amikor Csaszi mesterkélt szívélyességgel besietett. – Hát ez csodálatos – mondta bosszúsan Hannibal. – Üzenetet hagytam neki. Sir Osbert és Sir Lancelot tizenegyre jönnek tárgyalni velem. – Félre ne érts. Csaszinak igaza van – próbált értelmesen artikulálni Peter a tapaszai ellenére. hogy megmentettétek a völgyet. Azt hiszem. Peter – mondta Csaszi. körben kiáltozni kezdtek a hahagájok a bozótban: – Ha-ha… ha-ha… ha-ha – Erős.elájulna. mindketten fölálltak. üldöz minket. – Remek ötlet – derült föl Csaszi –. – Nem fogok elájulni. – Ha nincs rá szükségünk. uraim. Bánatosan hallgattak. mintha csak rekviemet dalolnának Ludzsa apró. Ezért hívattalak ide mindkettőtöket ma reggel. Csak azt várom. s mindkettőnek van némi igazsága. hogy nem vagyok hálás neked meg Audreynak azért. gondolom. – A tiszinek igaza van. tudtál beszélni Droommal? – Nem. s fél lábával hintáztatta magát. így hát közeledik a nemezis. és kikászálódott a függő-ágyból. – Kedves Sir Lancelot. aztán hátha kialakul valami.

villogtatta a fogait Csaszi –, de az államügyek, az államügyek… Hiszen önöknek igazán nem kell magyaráznom, uraim. Egy kis frissítőt? No persze, egy ilyen forró napon… Elcsábíthatom önöket? Mindenünk van, azt hiszem… ó, igen, önnek egy whiskyt vízzel, Sir Osbert… és önnek, Sir Lancelot, talán gint tonikkal, jó lesz?… Hannibal, Peter, nektek ott egy kancsó abból a fehér italból, amit úgy szerettek. Mindenki kapott? Helyes, helyes. Csaszi leült, és rámosolygott az asztalnál ülőkre, túláradón, mint a vulkán, ellenállhatatlanul, mint a lavina. – Kedves Sir Lancelot, megkapta a levelemet? A másolatát persze elküldtem Sir Osbertnek. És most szeretném hallani a véleményüket. Csaszi hátradőlt, az arckifejezése nyílt volt és fegyelmezett, csokoládébarna ujjait összefonta. Sir Osbert úgy nézett Sir Lancelotra, mintha csak most venné észre. Hallgattak. Aztán Sir Lancelot megköszörülte a torkát, s rosszallóan elmosolyodott. – Talán… esetleg… ha senkinek sincs kifogása ellene, én kezdeném – mondta. – A véleményem segítségével talán kialakíthatunk valamiféle modus operandi-t. Sir Lancelot nem vett tudomást Sir Osbert fölhorkanásáról. – Nagy figyelemmel olvastam a levelét, felség, s rögtön az elején fontosnak tartom tisztázni, hogy megértem, milyen szokatlan és veszélyes helyzetben van, és együtt érzék önnel. Önök elfogadták a repülőtér ötletét, mielőtt fölfedezték volna a völgyet, ebből adódik a probléma. Mint természetvédő, én természetesen ellenzem a repülőteret és a gátat, de a döntés természetesen kizárólag Zenkalié lehet. Gyors pillantást vetett Sir Osbertre, kortyolt egyet, aztán folytatta. – Azt hiszem, tisztáznom kell a magam és az általam képviselt szervezet álláspontját. Az ember világszerte hihetetlen gyorsasággal károsítja és pusztítja a pótolhatatlant; néha nem is tudjuk, hogy mit teszünk, néha tudatosan és szándékosan tesszük, de mindig a haladás nevében. Hasonlattal élve úgy is mondhatnám, hogy magunk alatt vágjuk a fát. Az én szervezetem egyáltalán nem akadékoskodó, miként Sir Osbert föltételezi. Csupán óvatosságot kérünk. Szívünkön viseljük az állatok és környezetük sorsát, ám a legtöbben nem értik, hogy környezeten mi nemcsak az őserdőt értjük, de mondjuk London külvárosait is. Általában azzal szoktak érvelni ellenünk, hogy mi hasznunk van ezekből a lényekből, mikor csodálatos technikánk van, uralni tudjuk és vágyaink szerint át tudjuk alakítani a természetet. Legalábbis ezt mondják nekünk. Erre az az igen egyszerű válasz, hogy nem tudjuk. Sir Osbert ismét fölhorkant. – így igaz – mondta –, nem tudják. Maguk. Sir Lancelot Sir Osbertre pillantott. – De legalább beismerjük a tudatlanságunkat, Sir Osbert, legalább nem próbáljuk eltitkolni, mint maguk. Sir Osbert elvörösödött. – Az egész érvelésük, az összes akadékoskodásuk alapja a tudatlanság, ezek szerint? – morogta. – Hogyan akarnak így haladni? A világ fejlődik, növekszik, és maguk állandóan visszafogják. – Ha azt állítja, hogy választanom kell a repülőtér és a Hahagáj-völgy megmentése között, akkor kétségtelenül a völgy megóvását választom – mondta Sir Lancelot –, mivel, biológiai érdekességén túl, még nem is tudhatjuk, hogy mennyire fontos lehet. – Fontos? Fontos? – háborgott Sir Osbert. – Azt kívánná, hogy csak üljünk és malmozzunk, mert a völgy talán fontos? Édes uram, maga bolond. Ez a huszadik század. Itt nincs helye az efféle ökológiai luxusnak… Elhallgatott, mert Hannibalból kirobbant a nevetés. – Elnézést – mondta mesterkélt udvariassággal –, de ilyen remek kifejezést évek

óta nem hallottam. Ökológiai luxus! Ez jó. Ebben érzik a haladás. – Igen – mondta szárazon Sir Lancelot –, bár az az érzésem, hogy ez a… hm… ökológiai luxus egyaránt érinti a természetvédőket és a haladás bajnokait. – Nem állt szándékomban humorosán fogalmazni – mondta sértődötten Sir Osbert. – Nem, ez egyáltalán nem humoros – mondta Sir Lancelot. – Inkább szomorú. Csaszi hatalmas teste egy picikét megmozdult. – Teljesen egyetértek az elveivel, Sir Lancelot – mondta –, ám szeretném, ha a közvetlen problémára összpontosítanánk. Mi a véleményük a tervünkről? – nézett az egyik báróról a másikra. – A terv lehetetlen – mondta Sir Osbert. – Véget nem érően hátráltatná a repülőtér ügyét. Őfelsége kormányának a nevében, amelyet itt képviselek, ki kell jelentenem, hogy nem tűrünk semmiféle hercehurcát ebben az ügyben, melynek oly nagy a fontossága nemcsak a Nemzetközösség, de Zenkali biztonsága szempontjából is. – Igazán hízelgő, hogy ön szerint az ellenséges külvilág egy olyan szerény sziget után sóvárog, amilyen Zenkali – mormogta Csaszi. – Nemcsak Zenkaliról van szó, hanem az egész Indiai-óceánról – mondta bosszúsan Sir Osbert. – Úgy látszik, itt senki sem tudja megérteni, hogy a világbékét kockáztatjuk néhány rohadt fa és nyavalyás madár miatt. – Egyszer már emlékeztettem, hogy a hahagáj a fanguák istenének a megtestesülése – mondta fagyosan Csaszi. – Remélem, nem lesz szükség rá, hogy megismételjem. – Bocsánat… – nyögte Sir Osbert. – És ön, Sir Lancelot? – fordította el Sir Osbertről baziliszkusztekintetét Csaszi. – Én másutt látom a problémát. Ha meg tudják is őrizni a hahagájt és az ombut bölcsőhelyükön kívül, mindkettő valamiféle vákuumban fog fennmaradni. Szervezetünknek az az elve, hogy mindent a maga természet adta környezetében kell lehetőleg megőrizni, ezért attól tartok, hogy elvileg elleneznem kell a madár és a fa kitelepítését a völgyből. No meg aztán a költség is hatalmas lenne; nem tudom, honnan kerítenének rá pénzt. Az önök szempontjából megértem a kompromisszum értékeit, de szervezetünk szemszögéből nézve, attól tartok, nem fogadhatom el a tervet. – Teljesen nevetséges, hogy az emberiség jövőjét kockára tegyük egy fa meg egy madár miatt! – tért magához Sir Osbert. – Nem értem, miért képtelen megérteni, hogy az emberiség jövőjét a természet megóvása biztosítja, nem pedig a természet folyamatos és kapzsi kizsákmányolása! – mondta dühösen Sir Lancelot. – Uraim, uraim – csillapította őket Csaszi –, megértem a haragjukat, de kérem, őrizzék meg hidegvérüket. Mindketten elmondták a véleményüket, s mindketten figyelemre méltó érveket sorakoztattak föl. Ha megengedik, továbbítom állásfoglalásukat a bizottságnak. Csak azt kérdezem: ha a bizottság még egyszer hallani kívánná véleményüket, hajlandóak lennének mindezt megismételni előttük? – Természetesen, örömmel – mondta Sir Lancelot. – További késlekedés – vonta meg a vállát Sir Osbert –, de úgy látszik, nem tehetek mást. Bár azt hittem, a helyzet elég világos még egy… – Még egy…? – nógatta behízelgően Csaszi. – Csak azt akartam mondani, hogy bárki láthatja, mennyire fontos a repülőtér Zenkalinak – vágta rá gyorsan Sir Osbert. – És azt sem szabad elfeledni, hogy mennyire fontos számunkra a hahagáj meg a fa is – mondta Csaszi. – Nyilván megdöbbenti önöket a hír, hogy az elmúlt éjjel

megpróbáltak behatolni a völgybe, hogy elpusztítsák az összes fát és madarat. – Úristen! – kiáltott föl Sir Lancelot. – Mi történt? Sir Osbert hallgatott. – Szerencsére az összeesküvést leleplezték, és a gonosztevőket letartóztatták – mondta lágyan Csaszi. – Remélem, idővel megtudjuk majd tőlük, hogy ki állt a dolog hátterében. ! Sir Osbert arca előbb falfehér, majd céklavörös lett. Megköszörülte a torkát. – Undorító, szégyenletes – mondta minden meggyőződés nélkül. – No és tudják már, hogy kik az elkövetők? – Sajnálatos módon egy magas rangú tisztviselő vezette őket – mondta szomorúan Csaszi. – Természetesen száműzzük. De valójában azokra volnánk kíváncsiak, akik mögötte álltak. – Átkozottul nehéz szóra bírni az ilyeneket – mondta Sir Osbert. – De még ha sikerül is, az effélék nem szava-hihetőek. – Ó, szerintem beszélni fog – vigasztalta Csaszi. – No de nem szeretném ilyen csacskaságokkal untatni önöket. Majd megüzenem, ha lesz mit. Ha közben szükségük lenne valamire, csak kérjenek bátran. Hannibal vagy az ifjú Foxglove majd igyekszik a kedvükben járni. A két urat az ebédlő ajtajáig kísérte, s ott a főudvar-mester gondjaira bízta. Aztán visszament az asztalhoz, és leült. – Nos? – kérdezte Hannibal. – Mit gondolsz róluk? Be kell vallanom, hogy kezdem megkedvelni Sir Lancelotot. Becsületes ember. Sir Osbertről ezt nem merném állítani. – Egyetértek – mondta Csaszi. – Bár Ludzsa még mindig eszméletlen, így hát nem bizonyosodhatunk meg Sir Osbert felől. Semmi okosat nem tehetünk, míg elő nem kerül Droom, és Ludzsa magához nem tér. Ezért szerintem menjetek haza, és otthon várjatok. Peternek rettenetesen fájt a feje, s arcának bal fele szinte izzott. Hannibal karon fogta, és kivezette a palotából. – Megkértem Audreyt, hogy vacsorázzon nálam – mondta. – Szívesen lefektetnélek, de önző módon attól tartok, hogy szükségem lehet rád. Viszont fölajánlhatok négyezer aszpirint, annyi piát, amennyit csak jónak látsz, meg egy tisztességes vacsorát. – Aszpirint kérek – mondta Peter. – Meg egy kis nyugalmat. Hannibalnál Audrey nyomban tüsténkedni kezdett Peter körül: aszpirint adott neki, a kezébe nyomott egy pohár hideg italt, s még arra is rávette, hogy nyakig belemerüljön Hannibal úszómedencéjébe. Aztán igazán finom vacsora következett, s amikor a kávéjukat itták a verandán, Peter már majdnem emberien érezte magát. Hannibal bement valamiért a városba, magukra hagyta a fiatalokat. – El sem tudom képzelni, hogyan erezheted magad, az utóbbi napokban annyira összekavarodott minden, hogy már gondolkodni sem tudok – mondta Audrey. -Azt hiszem, az a nagy ellentét lehet az oka, ami a hahagáj előtti békesség és a mostani zűrzavar között van. – Én is teljesen hülye vagyok – mondta rosszkedvűen Peter. – Néha már azon tűnődöm, vajon érdemes volt-e fölfedezni azt a nyomorult völgyet. – Peter, ezt nem mondod komolyan. – Nem tudom. Mi haszna az egésznek? Egy csomó dühös katona kóborol Dzamandzar utcáin, akár a kóbor macskák, és belekötnek egymásba, mert nem mehetnek Carey Anyóhoz. Az összes templom üres. Ginkák és fanguák tűznek össze úton-útfélen. A szigetet olyan szörnyű alakok árasztják el, mint Brewster meg a bolond állatbarátok. Pedig igazán békés volt, míg föl nem kavartuk.

de igyekszik más módot találni. – Végre! Vezesd be. vászonnal borított gyűjtődoboz függött. – Igen. Tómba! Egy perc múlva Droom már a verandán villogtatta sárga fogú vigyorát. és olyan védelmezőén ölelte. – Elintézhetné az egészet egy rendelettel. akik elrontották a játékukat. amit mond – mondta Peter. Mr. hogy beszélhessenek önnel. Könnyekre fakadt. mint amennyi kárt tett. igaz? – kérdezte. aki egy kicsit is értene a biológiához. ők is végső menedéknek. – Szóval most már hajlandóak fogadni. míg teljes kavarodást nem csináltak? Akkor aztán sírva jönnek hozzánk. Szerintem a fölfedezésünk több hasznot hozott. mert szegény Csaszi mindenáron demokratikus akar lenni – mondta Audrey. – Szóval. – Sok igazság van abban. – Csak azt nem tudom. – Hannibal tíz percen belül itt lesz. mocskos ujját. nem kavartunk föl semmit. hogy Peter ezt nem szívesen ismerte el. nem pedig iránymutatónak tekintik a tudományt. hogy uralkodóink mindaddig nem fordulnak az igazi tudósokhoz. – Csak azért vagyunk kutyaszorítóban. s a filiszteusok megalázkodnak. ám a tudós annyira visszataszító volt. – Foglaljon helyet. Ha csak kimondom a szót: ökológia. már vártuk – üdvözölte Peter amilyen szívélyesen csak tudta a visszataszító emberkét. Talán el sem hiszi nekem. Ugyanazt a ruhát viselte. és könyörögnek nekünk. valami ismeretlen külföldi államférfiról van szó. és nyomban futott Stellához. – Hányszor könyörögtem kihallgatásért. hogy a világot analfabéták irányítják. ? Droom biccentett. és igyon… egy limonádét – mondta Peter. – Droom! – ült föl Peter. hogy sokáig habozhat már – mondta bánatosan Peter. mint valami törékeny újszülöttet. – Kelem. Csodálkozhatunk-e hát. És a fanguák boldogok. mint a gyerekek. professzor – mondta Peter. amiben Peter utoljára látta. hogy visszakapták az istenüket. hogyan működik a tulajdon veséjük. egy limonádé valóban fölfrissítene – mondta Droom. Nem. Foxglove. s szemlátomást több napja nem fürdött és borotválkozott. – Kedves Droom professzor. – Nem egészen értem. Igen – mondta Droom. Igen. azt hiszik. igaz? Hányszor nem fogadtak? Nagyon-nagyon sokszor. – A ma reggeli tanácskozás alapján nem hiszem.-et. és összetekerte szőrös lábait. – Mint mindenki ezen a világon. Tómba jött be nesztelenül. amikor meséltem neki az ombukról. majd mohón szürcsölni kezdte az elébe tett limonádét. Nem. Vézna vállán nagy. a súlyától Droom csenevész teste szinte elferdült. amit a középiskolában kaptak. ulam. Igen. Gyűjtődobozát az ölébe vette. Nem. de alig akad a világon politikus. . – Talán igazad van – mondta Peter. igaz? De mi. És látnod kellett volna dr. A biológia számukra nem több az alapvető szexuális fölvilágosításnál. kedves Foxglove. hogy hozzunk rendbe mindent. bonyolultabb dolgokról már nem is beszélve. nem tekintjük sértésnek a tömegek elutasítását. Oliphant alig várják. Dloom gazda jön vala – mondta. Mi. a császárnál és Oliphantnél? Nagyon-nagyon sokszor. elbuktak a hatalmasok. Alapjában véve teljesen egyetértett Droommal. F. Droom fölemelte hosszú. majd leült. – Őfelsége és Mr. tisztafejű tudósok jól látjuk. A legtöbbjük még azt sem tudja. tudósok. hogyan evickélünk ki ebből a kutyaszorítóból.– Butaság – mondta Audrey –. Foxglove gazda. kedves Foxglove.

és szürcsölt a limonádéból. – Tisztában vannak az amelafa fontosságával Zenkali gazdasági élete szempontjából. – Csodálatos – mondta Droom. és esetlenül biccentett. – Droom professzor éppen ott tart. Ám arra csupán a közelmúltban derült fény. Ott előhúzott egy papírokkal teli asztalt. – Ha így van. s a kalap hangos puffanással kötött ki az egyik székben. – Ó. s gyöngéden magához ölelte gyűjtődobozát. Droom összekulcsolta háta mögött a kezét. Megoldottam a problémájukat. igénybe vettem szinte zseniális inspirációmat… – Szóval megoldotta a Hahagáj-völgy problémáját? – szakította félbe Peter Droom önelégült önelemzését. s az összes iratot a földre söpörte. kedves Droom – mosolygott Hannibal –. – A repülőtér miatt? – kérdezte Peter. hogy az amelafát kizárólag az amelalepke képes . Mr. és kezdett kipakolni. Foxglove. Peter és Audrey úgy nézték a kellékeit rendezgető Droomot. – Igen. és átvezette a társaságot a tágas nappaliba. – Ez nem lep meg – mondta Droom. és sokat sejtetően bólintott. hát Hannibalék nagy figyelemmel hallgatták. Igen. – Tovább ne csigázza az érdeklődésünket. – Ez elég nagy? – kérdezte. ahogyan semmibe vettek. éppen magára van szükségünk. Bármilyen visszataszító fickó volt is. Annak ellenére. hogy megoldotta számunkra a Hahagáj-völgy problémáját – magyarázta Peter. – Igen. folytattam a munkát. hogy demonstráljam? – Jöjjön – mondta Hannibal. – Nos? – mondta Hannibal.– A helyzet. akkor maga a legokosabb ember Zenkalin – mondta szkeptikusan. Droom letette a poharát. észrevettem – mondta szárazon Peter. kimondhatatlanul fontos – közölte Droom. – A fölfedezés. Droom elpirult örömében. ha tud valamit mondani… – kezdte Peter. Mi a megoldás? – A megoldás itt van a dobozomban – mondta Droom. megjött Hannibal. Hannibal éles pillantást vetett Droomra. nem éppen jelentéktelen szellememet a problémára összpontosítottam. mintha egy nagy teremben tartana előadást. ahová kirakhatom a dolgaimat. félig lehunyta a szemét. Végigdübörgött a verandán. Több perforált tetejű kis dobozt rakott az asztalra. – Megoldottam – suttogta izgatottan. fáradhatatlanul. Zenkali jövője szempontjából. szüntelenül. – Úgy értem. köszönöm. egy kis növénygyűjtőt meg egy nagy csomó fényképet. – Igen. Mikor elkészült. Igen – mondta vigyorogva Droom. Igen. Uralkodóinknak nincs mitől félniük. amit Miss Damiennel tettek. nevetségessé tettek. ebben a dobozban van a válasz minden kérdésre! Mielőtt Peter és Audrey megszólalhatott volna. majd a dobozt az asztalra tette. Itt. Ez már elismerés. így erre nem szükséges kitérnem. – Nézze. – Volna valahol egy asztal. Az asztal túloldalán álló Hannibal. fekete dobozt. Igen. ahogyan a gyerekek az előadásra készülődő bűvészt. Droom tekintete hirtelen ravasz lett. A folyadék végigcsorgott az állán. volt benne valami mágikus erő. ahogyan bántak velem. igen bonyolult – folytatta Droom a szokásos ocsmány mosolyával. Foxglove. valamit? Én mindent meg tudok magyarázni. nevetséges trópusi sisakját elhajította. és úgy kieresztette éles és pedáns hangját. mint nyilván észrevette. – Köszönöm. s nem az asztal túloldalán álló három emberhez beszélne. éjjel-nappal. hátravetette a fejét. Mr. aztán egy lapos. de Droom félbeszakította. – Valamit.

melyre korábbi tapasztalataim és sikereim teljesen alkalmassá tettek. létfontosságúvá vált. és vállaljam a feladatot. Tudtam. hogy mivel táplálkozik a lárva. majd egy fényképet vett elő. melyre egy nyílhegy alakú levél volt préselve. hogy csupán egyetlen ombufa él. Igen. s amikor a tojások kikeltek. Aztán rendkívüli fölfedezést tettem. hogy nem lesz könnyű. Droom kotorászott a zsákjában. melynek rendkívül hosszú szívószerve tökéletesen megfelel erre a feladatra. Egyszerű. Nem. melyek ezen a levélen éltek. Igen. Első feladatom tehát ennek a problémának a megoldása volt. s a lábát bámulva próbálta rendezni gondolatait. de magát a lárvát sem írta még le senki. amivel a lárva. amely előidézi a mag kicsírázását. hogy Mr. Hallgatói némán és izgatottan néztek rá. – A hahagáj. Ismertük a hím és a nőstény közti csekély különbséget. Nos. kipróbálni rajtuk számtalan különféle növényt. Ám a rovar életciklusát homály borította. Mint tudják. ámbár fáradságos feladat volt összefogdosni számos hímet és nőstényt. amint látják. hadd fejezzem be. hogy a hegyekben végzett kutatásaim során egy rendkívüli völgyre akadtam. Az történt. Elhallgatott. Ott láttam végre az amelalepke eleven lárváit. először is. de a völgy fölfedezéséig fogalmunk sem volt róla. sikertelenül. a hím alsó szárnya kissé sárgább… és tudtuk. nem sokkal az után. Bármilyen táplálékot kínáltam nekik. Fellugonának. s jól látszott előrenyúló. Ez sok fejtörést okozott nekem és dr. kinyitotta a lapos dobozt. – Itt van az a négyszázhúsz fajta őshonos és meghonosított növény – mondta –. melyben parányi. Igen. Elhallgatott. hiszen a rovar nyilvánvalóan védelemre szorul az amelafa érdekében. amelyen az amelalepke él. melyekkel etetni próbáltam a lárvákat. mit tudtunk a lepkéről? Gyakorlatilag semmit. Nem jártam sikerrel. És miért? Mert a pikkelyesszárnyú lepkéknél a kifejlett rovar nem föltétlenül ugyanazzal táplálkozik. hogy mi lehet az… De most már tudom. hosszú szívószervük is. – A hahagáj! – suttogta Audrey. s megjelentek a gombostűfejnyi. kutatott a növénygyűjtőben. De az egyik probléma megoldása nyomban egy másik problémát vetett föl. – Ezért felkértek. Hannibal odahúzott egy széket. de a magok sohasem keltek ki. fekete lárvák. akkor ez azt jelenti… – Kérem. Igen. s az többször is termést hozott. Igen. kérem – protestált Droom –.megtermékenyíteni. – Ez az a levél – mondta nagyon komolyan –. – Mihelyt ez a fölfedezés megszületett. a lárvák megbetegedtek és elpusztultak. mint ahogyan egyetlen ökológiai probléma megoldása sem könnyű. Elhallgatott. Az amelalepke esetében természetesen nemcsak azt nem tudtuk. majd fölmutatott egy fehér kartonlapot. hogy a kifejlett rovar mivel táplálkozik. a völgy fölfedezése előtt úgy tudtuk. Igen. melynek parafa aljához egy hím meg egy nőstény amelalepke volt gondosan tűzve. – A hahagáj! – Ahogyan mondja. . Igen. Szünetet tartott. hogy léteznie kell valamiféle katalizátornak. és leült. egy ágacska fehér lepketojások csomójával meg egy kis kémcső. Ebben is egy amelalepkepár volt. Droom kinyitotta a növénygyűjtőt is. Foxglove és Miss Damien is fölfedezték. hogy jöjjek Zenkalira. hogy megtudjunk mindent eme rovar biológiájáról és életciklusairól. fekete hernyók lebegtek spirituszban. Rájöttünk. Az ombufa levele. – Úristen – szűkült résnyire Hannibal szeme –. párosítani őket. Miss Damien – bólintott fenséges mozdulattal Droom. Droom kinyitott egy másik dobozt.

hiszen tudomásom szerint mind a klíma. – De biztos ám – vigyorgott Hannibal. hogy semmiképpen nem áraszthatjuk el a völgyet és építhetünk repülőteret – dörmögte Hannibal. mivel megtermékenyíti az amelafát. – Miért? – Azért – magyarázta Droom –. – Úgy van – mondta Droom. semhogy ki tudnánk fejezni. Az ombu pedig ellenálló fajta. Nem tanácsolnám az összes példány áttelepítését. indulás a palotába. Sajnálatos lenne. hozza a gyűjteményét. a sziget gazdasági élete összeomlik? – kérdezte. Viszont az ombufa nem létezhet a hahagáj nélkül. – Peter. – Istenemre. professzor. elmondjuk neki. De véletlenül az ombu termése a kedvenc csemegéje. – Felséged igazán kedves – pirult Droom örömében. másként nem tud kicsírázni. és gondolkodott. – Elvégre itt vannak a fegyveres erők képviselői meg a többi vendég. Csaszi lehunyt szemmel feküdt függőágyában. Aztán az ombukat . aztán töprengő pillantást vetett Droomra. tehát mégis megrendezhetjük a parádét. amitől a sziget egész gazdasági élete függ. tölts öt nagy pohár Felségsértést – mondta Csaszi. Ha gondosan választják ki a csemetéket. gyorsan csusziba ültek. ha kárba vesznének a sátrak. – Mondja. Igen. Az új egyenruhámról nem is beszélve. Hannibal nagyot füttyentett. a gondosan elkészített felvonulási tervek. – Másként szólva: ha a völgyet elárasztjuk. hogy nem feledjük soha. – Nagyszerű. – Pontosan – mondta Droom. légy szíves. s szemlátomást gyönge talajon is megél. A legtöbben arra számítottak. A magot a madárnak meg kell ennie és ki kell ürítenie. Csaszi eleinte hitetlenkedve. s izgalmában a szokásosnál is jobban összetekerte lábait. Jöjjön. az ombufára rakja a petéit. – Nagy nap ez a mai! – Biztos vagy benne. – A hahagájra – mondta ünnepélyesen. Míg Peter töltött. hogy az amelaültetvények mellett ombuültetvényeket is telepítsenek. mind a talaj ugyanolyan itt is. mikor Peter a kezébe adta a poharat. melyeken Peter annyit dolgozott. mivel tartozunk önnek. Droom. mert az ombumag külső héja rendkívül kemény. a lobogók. Gyertek. hiszen tökéletes helyen vannak a völgyben. – Parádé – bólintott Csaszi. professzor. – Tehát az amelalepke. Hát legyenek. nagyszerű – nézett pajkosán csillogó szemmel Hannibalra Csaszi –. – Drága Droom professzor – mondta –. és vágtattak a palotába. de néhány példányt ide lehetne hozni. – Ez azt jelenti. Hannibal? – kérdezte Audrey. Csak akkor ült föl. lehetséges ombufákat és hahagájokat hozni Dzamandzarba? – A völgyből? Igen. és megszorította Droom kezét. maga egy zseni! – ugrott föl Peter. A madár lényegében mindenevő. – Köszöntőt kell mondanom. s a menetben részt fog venni egy hahagájpár és hat ombufa is. – Csaszinak pontosan erre van szüksége. Mit sem törődve a csaholó kutyákkal. hogy nagy és pompázatos ünnepség résztvevői lesznek. Tehát óriási ünnepséget rendezünk. Biztosíthatom. a császár is kíváncsi lesz rá. lehetséges – mondta Droom –. én meg egész Zenkali hálásabbak vagyunk önnek. majd növekvő reménykedéssel. szerintem semmi akadálya. – Parádét? – értetlenkedett Hannibal. végül kitörő örömmel hallgatta Droom előadását.– Vegyük sorba még egyszer – mondta.

aki a második pohár Felségsértés után egyre többet csuklott és vihogott. tehát alkudozni kezdett. Viszont megígérte. – Helyes – bólintott Hannibal. . a kormányom tagja volt. Az ilyen emberben nem lehet megbízni – fuvolázta Lord Hammer.morogta Sir Osbert. a hahagájok pedig végre kiszorítják a palotámból azokat a szörnyű és lármás pávákat. – Peter és Audrey. Ludzsa élt a lehetőséggel. még Droom is. professzor? Végtére nem mindennap ünnepeljük egy zseni munkájának az eredményét. hogy a csemegék kifogyhatatlan forrásai – Peter és Audrey – végleg eltűnnek. s nem emel vádat ellene. és kétségbeesetten kiáltoztak. Mihelyt kiléptek a ketrecből. A madarak habozás nélkül besétáltak a ketrecbe. Inkább az látszott aggasztani őket. Sir Osbert arca többször is színt váltott. és száműztem a szigetről különféle cselekedeteiért. melyek között a legfőbb bűne az volt. akit mindketten ismernek – mondta fagyosan –. – Hamisítványok. melyet hatalmas kerti ünnepély követne itt a palotában. – Csakis hamisítványok lehetnek. Közben Ludzsa is visszanyerte eszméletét. Csaszi ekkor a palotába hívatta Sir Osbertet és Lord Hammert. hogy mindenáron keresztül akarta vinni a repülőtér meg a gát építését. melyeket aztán néhány zenkali igen óvatosan kiásott és hordóba ültetett. s mindketten rengeteget kerestek volna rajta. így aztán igazán nem volt nehéz becsalogatni őket egy kisebb ketrecbe. melyet a rá váró. a felvonuláshoz. A munkát Fellugona doktor ellenőrizte. Megfosztottam hivatalától. a legnagyobb örömmel. hogy a repülőtérről már szó sem lehet. ti addig lennétek szívesek gondoskodni a fákról meg a madarakról? – Persze – mondta Peter –. egyetlen nagy felvonulást kellene csinálni – töprengett Csaszi –. a szemüvegtokjából meg a szivartárcájából. – Ludzsa. a madarak nyugtalanul szaladgálni kezdtek. hogy összeszedje magát. A következő három napot Audrey és Peter a Hahagáj-völgyben töltötte. s nem kötötte Ludzsa orrára. s szemlátomást csöppet sem szenvedtek a fogságtól. A hahagáj másfajta problémát okozott. s az első hajóval elhagyta a szigetet. – Össze kell hívnom a parlament rendkívüli ülését. mint segítette az embereket. Nem jó ötlet? Az ötletet mindenki jónak találta. s Audreyval be is csalogattak a ketrecbe egy hahagájpárt. szárnyukkal csapkodtak. El akarják vetni a repülőtér meg a gát ötletét? Ebben az esetben ő írásbeli bizonyítékokkal szolgálhat. Audrey drágám? Nagyszerű. Hosszú és vészterhes csönd volt. – Hát ezt megbeszéltük – mondta elégedetten Csaszi. hálós ketrecet. Peter csináltatott egy nagy. hogy bejelentsem nekik – mondta Csaszi. átadott nekem bizonyos dokumentumokat. mivel túlságosan gyakran fakadt örömkönnyekre és ült le. igen súlyos börtönbüntetés helyett kapott. s azt kellett tapasztalnia. Csaszi sem ment a szomszédba egy kis ravaszkodásért. – Azt hiszem. az enyhén izzadó Lord Hammer pedig különféle építményeket rakott a levéltárcájából. – Még egy pohárral. köztük gyilkossági kísérlettel is.elültetjük a botanikuskertben. miszerint Sir Osbert és Lord Hammer anyagilag fölöttébb érdekeltek voltak az ügyben. Neked is töltsék még egy pohárral. mert ebből jelentős anyagi haszna származott volna. bár inkább hátráltatta. – Cserében a száműzetésért. hogy a Sir Osbertet és Lord Hammert kompromittáló iratokért cserében csupán száműzi Ludzsát Zenkaliról. Kiválasztottak és megjelöltek fél tucat fiatal ombufát. nyilvánvaló hamisítványok. hogy a legkülönfélébb bűnökkel vádolják. melyek önökre vonatkoznak… hm… uraim.

– Föltétlenül. így aztán az elárasztásáról szó sem lehet. – Igen. – Drága barátom – mondta lágyan –. Mindig érződik rajtuk. Csaszi hátravetette a fejét. hogy szereted Zenkalit. vagyis teljes biztonságban. – Ezt inkább ne terjeszd – mondta zavartan Hannibal. boldogan. ha te meg a Zenkali Hangja nem lennétek. bezárkózva dolgoztak Csaszi beszédén. – Már hogyne törődnék veled. költséget és fáradságot nem kímélve. Sir Osbert. ha ez kidobott pénz lenne. Hannibal – mondta a szemét törölgetve –. a palotában. örömmel segítünk. Mindketten tudjuk. Csaszi előrehajolt. Peter és Audrey visszatértek a Hahagáj-völgyből. hogy részt vegyenek a parlament ülésén. Lord Hammer megtörölte gyöngyöző homlokát. ami igazán hízelgő. Minthogy a nagy eseményre mindenki a legpompásabb ruháját vette föl. és nevetett. igen… igen. s bár a váz Hannibaltól származott. ahol Csaszi be kívánta jelenteni a repülőtérrel kapcsolatos döntést. Ne törődj velem. hogy ez lesz életem legfontosabb beszéde. halálosan unalmas volna az uralkodás! Végül a beszéd csak elkészült. föltétlenül – mondta Sir Osbert –. amiben csak tudunk. Tudom. – Valóban. s nem szeretném. s igazán méltó a megünneplésre. hogy segítesz ebben. És nagy öröm nekem. s ébresztenének nyilván a kormányunkban is – mondta Csaszi. ahogyan mindig segítettél mindenben. Az ifjú Foxglove majd idejében értesíti önöket a részletekről. amikor a tanácsaid mindig jók. Remélem. – Nem szeretném. – Igen – mondta Lord Hammer –. barátom. és hajnali háromkor a helyzet kezdett elmérgesedni.– Mindazonáltal a dokumentumok némi kételyt ébresztettek bennem. – Az iratok az én kezemben vannak – mondta lágyan Csaszi –. a beszédben tükröződő érzések kétségtelenül Csaszi érzelmei voltak. egyedülálló esemény – tódította Lord Hammer. s talán egy kicsit engem is. a . melyet kerti ünnepély követ itt. nagy öröm számunkra. mert még avatatlan kézbe kerül. ne kiabálj velem. – Az ilyesmit jobb megsemmisíteni – mondta Sir Osbert –. igazán kedves önöktől. – Jaj. az ilyen veszélyes rágalmakkal jobb vigyázni – kontrázott Lord Hammer. – Ugyanis Droom professzor megállapította. ha a jövőben még szükség lenne rájuk. ha segédkezhetünk egy ilyen fontos eseménynél. Mindazonáltal a dokumentumokat(és Ludzsa írásbeli vallomását megőrizzük arra az esetre. hogy a dokumentumokat nyilvánosságra hozzam. Csaszi és Hannibal negyvennyolc órán át. hogy kedvelek egy bennszülöttet. – Én meg mogorva vén szamár vagyok. hogy a brit kormány. hogy a fegyveres erők képviselői részt fognak venni az ünnepségen? – Ó. mert olyasmit jelentek be. Hannibal Csaszira mosolygott. Viszont számunkra nagy dolog istenünk újrafölfedezése. – Helyes – bólintott Csaszi –. amit népem és országom szempontjából jónak tartok. hogy a Hahagáj-völgy fönnmaradása nélkülözhetetlen a sziget gazdasági élete szempontjából. ha megtudnák rólam. s hatalmas mancsával megfogta Hannibal csukló-ját. ideküldte fegyveres erői képviselőit. Ezért jövő kedden nagy parádét rendezünk. – Túlságosan nagylelkű vagy császár létedre – mondta. A beszédet hatszor írták át. Sir Osbert megkönnyebbülten fölsóhajtott. természetesen – mondta kissé kábán Sir Osbert –. – Szerencsére nem lesz szükséges. De menjünk tovább.

és folytatta. El akarom mondani nektek. egész Zenkali. s szinte hihetetlen volt. – Az amelalepke otthona. nem is tudjuk megfelelően megvédelmezni. hogy mekkora a völgy jelentősége. Aztán elővette a szemüvegét. majd a kezében tartott kendővel – mint egy légycsapóval – adott hangsúlyt szavainak. az a hely. és levette a szemüvegét. aki. – Droom professzor négyszázhúsz különféle növénnyel próbálta etetni a hernyókat – mondta. akár valami újfajta. Hiszen jólétünk és boldogságunk egy lepkétől függ. S most elmondom. gazdasági csődbe taszítanánk Zenkalit… mindenkinek rossz lenne. Elhallgatott. mint a Hahagáj-völgy – mondta Csaszi. mert a világ legtöbb népe számára a csodák kora már a múlté. Végül fölemelkedett. Ismét szünetet tartott. mert olyan istenünk van. hogy hallgatósága jobban megemészthesse a hallottakat. mert a lepke nélkül elveszítjük a fát. akár a győzelmi zászló. láthatatlanul és magányosan. de mindennél fontosabb is mindannyiunk és Zenkali jövője szempontjából. viszont ha nem sikerül kiderítenünk. De amikor a professzor eljutott a Hahagáj-völgybe. az orrára tette. hogy a teremben összegyűlt rengeteg ember ilyen csöndben tud lenni. de azért kell lemondanunk róla. hogy milyen nehéz a dolga. Most megtaláltuk ezt a helyet. mint egy színpompás ágytakaró. hogy azzal adjon nagyobb nyomatékot szavainak –. minden fangua és minden ginka javára munkálkodik. gyöngédséggel kell meggyőznie hallgatóit. s hogy nagyobb hangsúlyt adjon szavainak. mert ha megépítenénk. ahol lerakja petéit. Ám ezúttal kettős csodával állunk szemben. s a fával kapcsolatban az amelalepke. melyről azt hittük. Ritkán adatik meg egy népnek. Szerencsések vagyunk. fehér selyemkendőt vett elő. s az egybegyűltekre mutatott vele. Valamennyien tisztában vagytok azzal. – Ismét megtaláltuk a hahagájt. – Ám hiába próbálkozott négyszázhúszféle eledellel. nyomban megértette. csöndet kért. s ezzel visszaadtuk a fanguáknak istenüket. Levette szemüvegét. s ahogy ott állt az ünnepi csöndben. mintha kisiskolásoknak beszélne. s köntösét látványosan elrendezte. s az egész problémát olyan egyszerűen és színesen előadnia. köntöse olyan volt. majd rendezgetni kezdte a papírjait. ma olyan hírt mondok. hogyan jöttünk rá erre még idejében. fölemelte széttárt ujjú kezét. s tán hinni sem szabad benne. S amikor az egybegyűltek meglepetten suttogni kezdtek. Droom professzor ennek a fontos lepkének az életét kutatta itt. megtörölte homlokát. fölemelte hatalmas kezét. leült. Föltette szemüvegét. s látta a hernyók százait jóízűen falatozni az ombufákon. nem más. hogy hol költ a lepke. jegyzeteibe pillantott. A mindannyiunk által ismert Droom professzornak köszönhető ez a lélegzetelállító fölfedezés. a hernyók megbetegedtek és elpusztultak. s ugyanakkor Droom professzor arra a . hogy mit jelent Zenkali számára az amelafa. pompás pillangó. Odaért a nagy trónszékhez.padsorok úgy néztek ki. hogy visszakapja halottnak hitt istenét. hogy milyen különös história ez az egész. zengő hangján –. ahogy jó istenhez illik. kivétel nélkül. – Most nyilván arra gondoltok. Csaszi hatalmas. – De ezzel még nincs vége. Az amelalepke hernyója az ombufa levelével táplálkozik. – Barátaim – kezdte mély. hogy már régen eltűnt szigetünkről. És most megtaláltuk ismét a fát. aztán folytatta. Lassan vonult végig a termen jobbra-balra köszöngetve. – Le kell mondanunk a repülőtérről – mondta Csaszi. s pontosan tudta. ami nemcsak megdöbbentő. hogy ezen a szigeten a csodák korát éljük. Mert Csaszinak önteltség nélkül kell beszélnie. Hannibal szeretettel és tisztelettel nézte Csaszit. Csaszi skarlát és sárga köntöse szinte vakított. s ugyanakkor ez az aprócska teremtmény egy olyan fától függ.

hogy jólétünk elsősorban a lepkétől függ? Ekkor kinyújtotta nagy. magukra hagyva az izgatottan kiáltozó egybegyűlteket. A zenkali-angol szöveget Hannibal írta. már ki tud csírázni. melybe virágok. Zenkali. Levette szemüvegét. A mag keresztülmegy a madáron. tollas csákót és kardot viselt. akár a ritka. s így nem állt módjában a munkát befejezni. hogy az ombufa léte viszont nem mástól. csokoládészínű kezét. A himnusz dallama közismert angol dalocska volt. benne a kormányzó és Lady Emerald. ezeknek a fáknak és teremtményeknek a segítsége nélkül Zenkalinak nincs jövője. Utánuk. a tapsoló. a hahagáj megeszi a gyümölcsöt. az ombufa. de olyan kecsesen. egyszeriben ombufára kezdett hasonlítani. s amikor ismét megjelenik. Repülőtér nélkül meg tudunk lenni. Egyikünk sem lehet meg a másik nélkül. A kocsin ült Peter és Audrey. A bronz-. s ott volt a hahagájok ketrece is. – Valamennyien egyetlen lánc szemei vagyunk – mondta Csaszi. melyet hat pompásan kicsinosított zebu vontatott. a hahagáj és végül mi magunk. Zenkali. A madarakat annyira elbűvölte az emberek tömege. régi bor zamata. Miénk olszág. zebuk. mint a hahagájtól függ. A csuszit könyvküldöncök követték. a lepke. . s a géppuska sebességével verték össze csőrüket. hogy sorsa egy madár emésztésén múlik? A gyülekezet tagjai összesúgtak. mocorogtak. akik hatalmas zászlót vittek. Zenkali. hogy a mi istenünk munkálkodik. rózsás tenyerek sorfala közt haladt a menet. közben meglágyul. Az emberekből áradó boldogság szinte kézzelfogható volt. barna lepkének látszott. A felvonulást Csaszi vezette hatalmas és díszes csuszijában. – Vajon nem üdvös belátnunk. Mindent betöltött a frissen fürdött és illatosított. Előtte a katonazenekar masírozott. Minden fanguára mély benyomást gyakorolt az újonnan fölfedezett isten hangereje. Zenkali. miénk olszág. ő van mi. melyen a Zenkali Mindö felirat volt olvasható. – Harmadsorban – mennydörögte fölemelt kézzel – nem tölt-e el mindenkit alázattal. A kormányzó díszegyenruhát. fehér fogak. s a zenkali himnuszt játszotta.és rézszínű arcok. az amelafa. s első strófája így hangzott: Ő van mi. s egy hosszú percig nézte az egybegyűlteket. Ekkor széttárta karjait. Ennek a jegyében zajlott le minden. ugyanis a hímzést készítő hölgyre idő előtt és váratlanul rátörtek a szülési fájások.csodálatos fölfedezésre jutott. Csaszi eltette kendőjét. rózsás por fénykörében jókora kocsi haladt. Zenkali teljes lakossága ott tarkállott a menet két oldalán. hogy föl-alá szaladgáltak a ketrecben hangos Ha-ha! Ha-ha! Ha-ha! kiáltásokkal. hogy hogyan –. s összekulcsolt ujjaival mutatta is. csokoládé. tiszta ruhás tömeg illata. – Másodsorban a fától. s együtt az egész olyan volt. A parádé rendkívül sikeres volt. A Természet segítsége nélkül nem. a villogó. Amikor a fa gyümölcse és benne a mag a földre hull. levette szemüvegét. curry és napfény szaga vegyült. Ahogyan a Zenkali Hangja főcíme hirdette: A császár a palota kertjébe hozatta az Istent. Ezért mondom. melyet egyszer Csaszi a fürdőkádban ülve kissé átalakított. s bármilyen furcsa. Majd újabb díszes csaszi-csuszi következett. akiktől rengeteg finom falatra számítottak. hogy a kéz szinte bársonyos. s fenségesen kivonult a teremből.

s itt is. Végre kiengedték a két rendkívül izgatott hahagájt. mintha az egész társaság benne volna az angol nemesi almanachban. Blore és méregdrága felvevőgépe pillanatokon belül az ötméteres mélységbe repült. meg doktor Fellugona. A zenkalik persze puhán és ügyesen estek. – Tudod – mondta Peter. Csaszinak meg a kíséretnek. s zengő nevetése úgy fogta körül vendégeit. nem az ITV! –. mikor az építmény. meglehetősen elázott állapotban. s biztatóan meg-megsimogatta a fákat. attól tartva. s azóta állandóan azt nézte. amikor az izgatott zenkalik arra a következtetésre jutottak. hogy megállhat. mint valami barátságos mennydörgés. Csaszi mindenütt ott volt. Harp. Mihelyt mindenki benn volt a palota ragyogó. hogy csőrével Csaszi lábába kapott. kiáltoztak. aki csíkos öltönyében a szokásosnál is kísértetiesebb látványt nyújtott. aki Jugg-gal együtt láthatólag jócskán hódolt a Zenkali Nektár élvezetének. hogy forgatókönyvével csapkodott. mázsaszámra a szarvashús. ahol az őrszemek pompásan tisztelegtek. A tömeg megtorpant. ám hamarosan az ostromlók lábai alá került. kissé szervezetlen menet volt ez. mint egy kosár padlizsán. s bennük fél tucat zömök. kiáltozva integettek be a kovácsoltvas kapun. doboltak és furulyáztak. A menet lassan a palota kapujához ért. így aztán kéz a kézben kószáltak a tömegben. Mögöttük ízléses elrendezésben váltakoztak a pompásan képzett katonai egységek meg a díszvendégek díszes csuszijai. s most abba burkolódzva integetett csuszijából a tömegnek. melyet Peter két ember számára tervezett. Senki sem hederített az elfojtott kiáltásokra: – Maguk nem ismerik a reklám értékét! – Mi a BBC vagyunk. mint amikor úszunk a zátonynál: sodródunk ide-oda. még táncra is perdültek a sötét bőrű emberek hajlékony eleganciájával. rajta hat nagy dézsa – Carey Anyó Csibéinek ajándéka –.A kormányzó és Lady Emerald nyomában újabb kocsi következett. fehér zsebkendővel törölgette örömkönnyeit. Apróbb rendzavarásra csak akkor került sor. napsütötte kertjében. aztán nevetve. hogy szeretik egymást. Sir Osbert és Lord Hammer. s a hímnek az volt az első dolga. hogy a televízió számára épített emelvényről jobban láthatnák a parádét. éljenezve. A dühös Brewster úgy próbálta visszatartani őket. Peter és Audrey egyszerre csak megállapították. olyan ez. mindenkivel beszélt. megingott és összeomlott. a legjobb trópusi hagyományok szellemében. Majd a sajtó meg a többi környezetvédő következett. és utat nyitottak a zenekarnak. mint akik éppen most menekültek el nagy nehézségek árán egy cápa elől. akik úgy mosolyogtak Zenkali népére. miközben negyedszer is megtöltötte a lány poharát –. Sir Lancelot és Alf őurasága. olyan képpel. ám legtöbbjük Brewsteren kötött ki. tapsoló. A meglehetősen törékeny építményt vagy kétszázötven zenkali rohanta meg. pocakos ombufa. s beszerzett több zúzódást meg egy jókora monoklit is. valahonnan egy hatalmas amerikai zászlót kerített. amilyennek csak egy svéd tud látszani az éljenző. hogy a kerti ünnepség pompásan sikerült. Hektószámra fogyott a Felségsértés. A svéd olyan komornak látszott. hisztérikusan boldog emberek között. aki hatalmas. – Én vagyok a BBC! – kiáltozta. A fákkal utazott Droom is. a szopós malac meg a sok tarka zöldség. A fanguák és ginkák énekeltek. (Másnap a Zenkali Hangja ezzel a főcímmel jelent meg: Az Isten megcsípte a császárt. ott is föltárul a tengeri élet egy-egy darabkája. akinek eltört a kulcscsontja. és a svájci. a jókedv fokozódott. arcuk csillogott. Boldog. akinek megjavították az óráját. de a zenkalik ügyet sem vetettek rá.) Nem csoda hát. .

az kell neked. – Én nem mondtam semmit – jelentette ki méltósággal Harp. Adj rá bikinit. amelyben három nagyherceg. Csakhogy a nívós állatok mind megdöglenek neked… piszokul nyavalyásak. mint egy ember. – Csak elváltam tőle. – Nemes asszonyi testület… a birodalom gerince… rendkívüli… – mondta a . – Egén – mondta kedvetlenül Jugg –. Mindig megdöglenek az embernek. Hamarosan egy furcsa párra bukkantak: Harp és Jugg egymás mellett hevert egy-egy nyugágyban. de ön nemcsak a hahagájt. akkor sokkal könnyebb a környezetvédelem. amit akarnak. De mind megdöglött. – Lamantin – mondta Harp.– Ühüm – mondta Audrey –. hát nem? Valami nívósabb kell. hatalmas tudományos szenzáció lesz. és pontosan úgy fog kinézni. De most megfizettem nekik! Ha megjelenik a cikkem… Peter és Audrey továbbsodródott. Hamarosan Alf őuraságára bukkantak: Droomnak mesélt valami hosszú és bonyolult történetet. ezzel igazán nem értek egyet. hogy megjelenik a cikkem. nekünk is volt jó pár. Ha nem nyerjük meg a felsőbb osztályba tartozók támogatását. hol lenne nélkülem Zenkali? Ha majd megjelenik a cikkem az esetről. akkor ússzunk tovább. sokkal nehezebb a dolgunk. istenuccse. ha nem viszi le az ember idejében. hogy ezek a fák meg madarak meg lettek oltalmazva. Az a fontos. egy rádzsa és holmi hercegecske szerepelt. mert egyszer az idióta asszisztensem hibájából téves adatot közöltem a cecelégy hektáronkénti sűrűségéről a N’goro N’goro kráter területén. boldog vagyok. nélkülük a többi ember tehetetlen. azt mondta nekem. mint az anyád. nyugtalankodtak. Persze az elefánt jó. ami meg fogja erősíteni a tudományos tekintélyemet. Ma-mie-vel lementünk Floridába. az akkori feleségem. kegyelmességességes uram. igen – mondta Alf őurasága –. Mint a kutya. ott éppen a kormányzó és Lady Emerald próbált zöld ágra jutni Carmennel. Bármennyire hittek is az ügyben. mindet láttad. hogy a politikai komplikációkon túl a lányokkal sem bírtam. ez majdnem olyan. – Engedje meg. – Lamantin. – Én mindig azt mondom. – Igen. ami nem döglik meg. s az ádámcsutkája föl-le ugrált. – Gondoljon csak az itteni felfedezésemre – folytatta Droom. – Lássa – mondta Carmen –. – És most már azt is tudhassa kegyelmességességed. – Rendkívüli… igen fontos… Isten és így tovább… mindenkit kitüntetés illet… a nemzet színe-virága… – hebegte a kormányzó. hogy ellentmondjak – mondta Alf őurasága –. de ha egy elefántot láttál. én mondom. láthassa rajtam. az ombufát meg az amelafát mentette meg. hogy ha meg tudjuk nyerni a megfelelő embereket – bégette –. Audrey és Peter továbbsodródtak. és úsztunk a lamantinnal. hanem be tudta vonni a dologba a császárt is. hogy szerfölött boldog vagyok. És kéz a kézben. összekapaszkodva kószáltak tovább. ügyet sem vetve őuraságára –. Ahol legközelebb megálltak. Inkább az olyat szeretem. El tudja képzelni. Hiram. hogy megfogja a közönséget. Kényes dögök ezek a jávorszarvasok. azt mondta. mi történt velem? A tudományos világ kipellengérezett. – Mire te…? – kérdezte döbbenten Jugg. – A megfelelő emberek a tudósok – mondta Droom –. Emlékszem. – Most már azt csinálnak a madárral meg a fával. – Nincs jelentősége – legyintett Droom. hogyan hívja a jávorszarvas a párját. azt mondta. És Mamié. Harp éppen azt mutatta be. egyszer az akkori feleségemmel.

és pontosabban miféle papírok azok? Pappasz még komorabb képet vágott. holnap én elviszel nekedsz. – Talán – mondta finoman Lord Hammer –. hogy a lányok finoman viselkedjenek. – Oké. Akkoriban mindenki „kacér seggű Bertramnak” hívta. akit annyira elragadott az általános jókedv. uram – mondta precízen a svájci. – Görög – mondta Peter –. s két kezével madárfészket formált. – És szárazföld veszi körül. – A nemzet színe-virága – mondta a kormányzó. ő volt a csicskásom Etonban. De a gazembersz most elmész szigetrőlsz. hogy ő mit csinálsz. és belepirult az örömbe –. hogy megengedett magának egy futó mosolyt. ha együtt vizsgálnánk meg azokat a papírokat. eldönthetnők. akinek éppen a tengernagy tartott hosszadalmas és nem egészen pontos előadást az európai történelemről. nálam vagy az összes papíroksz. – Tudja. és ne macerálják az úriembereket. Audrey és Peter útközben újabb italt szereztek. hogy mitévők legyünk. fogalmam sincs. – Én nem tudsz – mondta –. – Hát. Sir Lanceloton igazán alig látszott a megdöbbenés. hogy sikerült ezt az ügyet mindenki megelégedésére megoldani – mondta. – Nincs flottájuk? – szörnyülködött a tengernagy. az elbűvölő lányaival együtt. és ez mindent megmagyaráz. – Boldog vagyok – mondta udvariasan –. hogy adjam át üdvözletét önnek. értesz? – Értem – mondta Lord Hammer –. he? – Hogy jutottak hozzá Ludzsa papírjai? – suttogta csodálkozva Audrey. fekete szemével ártatlanul nézett Lord Ham-merre. a maguk flottája meg tőlünk jobbra – mondta az izgalomtól könnyezve a tengernagy –. – Az nagyon veszélyes. kedveském. kösz – mondta Carmen. aki az útjukba akadt. öregemsz – vigyorodott el megnyerőén a kapitány –. Mert akkor én még nem tudsz. teljesen szétszórtan… – De nekünk nincs flottánk. Lady Emerald a fülébe dugta hallócsövét. és csatlakozott a társalgókhoz. – Fogadják meg a tanácsomat. a szárazföld – mondta a tengernagy. – Igen – mondta éppen –. – És ott voltunk Jütlandnál. amiket az a gazembersz Ludzsa átadsz megőrzésre. Külön megkért. – De Svájc picike ország – mondta a svájci. nagyon ritkán látjuk. A pompás köntöst viselő Csaszi teli szájjal vigyorgott Sir Lancelotra. – Gyakrabban kell nálunk vacsoráznia – mondta kedélyesen-. én nem olvasol másoknak a papírjaitsz. ha igazán szívesen teccenek látni minket a kormányzói palotában… Gondom lesz rá. – Igazán boldog vagyok. hogy miért. Audrey és Peter továbbsodródott. A következő. Megmarkolta poharát. hogy jó híreket hozhattam önnek Penzance hercegéről. hogy azzal a sziget elégedett .kormányzó. – Az lehetetlen. és körülnézett. – A drága Bertram – mondta ellágyulva Csaszi. Minden országnak szüksége van flottára. a svájci természetvédő volt. – Zenkalin általában úgy oldjuk meg az ügyeket. Pappasz kapitány mogorván szónokolt Lord Hammernek. és továbbsodródtak. én most mit csinálsz papírokkalsz? Mit ön gondolsz? Apró. és sürgősen verekedjék ki magukat a tengerig.

– Szerencsések vagyunk itt Zenkalin. és ami itt történt. – Egy amelaültetvényt. – Ki mondta. Minket. és elárulok egy titkot is: mihelyt a házasságot elháltátok. hogy az ön viselkedését mindvégig konstruktívnak és barátságosnak találtam. mert a természet védelme. csak nem határoztad el.legyen – mondta Csaszi. hogy a leányom volt olyan ostoba. hogy módunkban áll döntenünk a fontos dolgokról – mondta csillogó szemmel Csaszi. hogy bűnben akarunk élni? – kérdezte Audrey. szép. hogy égbekiáltó bűnben él az orra előtt egy amelaültetvényen. – Ami itt történik – mondta Sir Lancelot –. – Meglehet – mondta kételkedve Sir Lancelot. Ám nem ez a helyzet. – De hadd mondom el. ha nem csókolnál meg – mondta határozottan Csaszi. csak nem mindig ilyen örvendetes eredménnyel. hogy Peternek a lehető legsürgősebben szüksége van egy zsémbes feleségre. aki tehet az egészről. és engedte. Az emberek hajlamosak flúgos állatbarátnak tartani minket. – Igen. – És itt a boldog pár – mondta Csaszi –. – Felségsértésnek tekinteném. – Gyere. . Tudnia illene. azt mondod? – mondta Simon. – Nem nagylelkű. akik lágyan ringatóztak Csaszi függőágyában. hogy az ilyesmi tönkreteheti egy császár hírnevét – mondta Csaszi. „A császár a palota kertjébe hozatta az Istent”. Peter. – Nagy hírünk van számodra. gyakorta kárhoztatnak. – Nekem is ez a véleményem – mondta Csaszi –. hogy becsületes embert faragsz Foxglove-ból? – De igen – mosolygott Audrey –. – A legtöbb helyen a hatalom ehhez túlságosan megosztott. agg és tiszteletre méltó atyám – mondta Audrey. – Köszönöm. – Úgy érted. ma egészen csodálatos vagy – mondta –. akik az állatokat az emberek elébe helyezik. hogy egyetlen leányom szégyent és romlást hozzon agg atyjára azzal. – Pompás császárunk egy amelaültetvényt ad nekem és Peternek. – Nem tűrhetem. ezt örömmel hallom. Nem ismerve szigetünk biológiai felépítését. – Felségsértésnek tekintenéd. képesek lettünk volna elpusztítani gazdasági életünket és önmagunkat. felség. de az áldásos diktatúra néha többet ér. mert így remélem biztosítani. Nagyon nehéz megértetni az emberekkel. hogy ez a tejfölösszájú ifjonc rábeszélje a házasságra? Istennek szent anyja! Hiszen ez talán még rosszabb. mint bűnben élni! – Semmi kifogásom egy kis bűn ellen – mondta gyakorlatiasan a tiszteletes –. és mondd meg az apádnak. – Audrey. ez a hálás sziget egy amelaültetvényt ad nektek nászajándékba. drágám. Mellettük a fűben kuporgott Simon Damien. mondjuk el apának – kérte Audrey. igazán nagylelkű vagy. arra az elhatározásra jutottam. az kicsiben azt példázza. pontosan ezt példázza. – Ó. Egy rovaroktól hemzsegő. környezetvédőket. Átkarolta Peter és Audrey vállát. hogyha további ocsmányságokat ír rólam. ha egy olyan szépség zsémbel vele. A demokrácia nagyon jó dolog. Csaszi – mondta Audrey –. óriás bougainvillea árnyékában találták Hannibalt és a tiszteletest. hanem előrelátó – mondta Csaszi –. a környezet védelme valójában az emberiség védelme. hogy valójában az ő legvalósabb érdekeiket képviseljük. hogy mindörökre Zenkalin maradjatok. – Csak örülhet. amilyen te vagy – mondta Csaszi –. köszönöm – pirult el örömében Sir Lancelot –. elkergetem a szigetről. ha most megcsókolnálak? – kérdezte Audrey. Sir Lancelot. ami világszerte történik.

– Hát te írtad? – álmélkodott Peter. aztán az esküvő. gondolom. az iskoláját. és nem tudsz neki ellenállni. Arra gondoltam. Szent Pál és minden apostolok! – tépte a haját Simon. de ugye nem bánod. – Persze. . – Ennél romantikusabbat még nem is mondtak nekem.hiszen ha nem volna bűn. nyilván lesz egy kis szabad időd. ha előbb nászútra megyünk? – Nászútra? Hiszen még el sem vetted a lányt! – Tudod. Olyan imádni való voltál… mint… mint egy elhagyatott kiskutya. – Mikor jöttél rá. hogy elviselem az elviselhetetlent. – Egy édes kiskutya – magyarázta Audrey –. Munkám van a számodra. előlegezett nász-útnak. akit igazán szerettem. – Köszönöm – mondta hűvösen Peter. Mennyivel menjek még közelebb? – Sokkal – mondta elégedetten Peter. – Most. – ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára – mondta Hannibal. – Hogyhogy? – Amikor megjelentél Hannibalnál azon a reggelen. tekergős formáit. – Igazán ki akarod egészíteni friss adatokkal? – kérdezte Peter. – Amikor megláttál? – kérdezte meghökkenten. úgy határoztunk – mondta kissé zavartan Audrey –. A völgybe. ha ez a nyomorult leányzó békén hagy. de ráadásul megkaplak téged a munkatársamnak az elkövetkező kilencven évre. ZÁRÓTÉTEL – Nem tudsz közelebb jönni? – kérdezte Peter. olyan fajta. – Miféle könyvről beszélsz? – kérdezte Peter. – Ha Isten is úgy akarja – mondta Peter. – Miért? Peter óvatosan felkönyökölt. ha kérdeznem szabad? – kérdezte Hannibal. zömök. – Már így is sikerült bepréselned kettőnket egy egyszemélyes hálózsákba. hogy mi fordítva csináljuk: előbb a nászút. – Ki másnak lett volna ezen a szellemi sötétségben tengődő szigeten kellő műveltsége és nyelvtudása ilyen hatalmas irodalmi műhöz? – kérdezte Hannibal. amiért ti vagytok felelősek – mondta Hannibal –. – Hogy az én lányom szégyentelenül az egész ország színe előtt kiáltja világgá a bűneit! Csak az én lelkem tisztaságának köszönhető. azt jelenti: nemcsak hogy elveszítem az egyetlen lányt. – Nem tudok. Peter – mondta Audrey. – És mi az úticélja ennek a különös. – Én tudom – ugrott ki a függőágyból a tiszteletes. A holdfény megvilágította körülöttük az ombufák fura. – Amikor megláttalak – mondta meglepetten Audrey. amilyet meglátsz az állatkereskedés kirakatában. – Ez. és lenézett a lányra. a bozótban szentjánosbogarak lüktettek. ha segítesz. hogy elcsitul ez a nevetséges hajcihő. – Igen – mondta Hannibal –. – Csak egyetlen helyre mehetnek. elveszteném az állásomat. hogy szeretsz? – kockáztatta meg a banális kérdést Peter. De remélem. hogy megjelentetem a könyvem bővített kiadását. – Ó. mindketten komolyan gondoljátok? Nálam esküsztök? – Hol másutt? – kérdezte Hannibal.

mi ez? – Micsoda? – kérdezte a lány. s a sáfránysárga hold lassan gombafehér lett. – A hálózsákban jóformán semmihez sincs hely – mondta panaszosán Audrey.– Értem. – Tudod-e. Ha-ha. aki utoljára nevet – mondta Peter. biztosan úgy volt – mondta Audrey. – Igazán finom érzés volt. aki meglehetősen mozgékonynak bizonyul meglehetősen korlátozott körülmények között is – mondta Peter. a hálózsákban nincs hely rendes veszekedéshez. – Az. – Mindig szerettem volna egy farkast… – ábrándozott Audrey. azért is élveztem annyira. hogy a szőnyegre pisiljek? – kérdezte érdeklődéssel Peter. A szentjánosbogarak zöld fénypöttyökkel világították meg kis világukat. Csönd volt. mint jéghegyek a napfényben. És jól tudod. Egy kis bugyuta. – Én gonosz farkasom – mondta végül Audrey. mi lesz egy szép napon azokból az imádni való kiskutyákból? – kérdezte Peter. – Hallod? – kérdezte Peter. Egy zabálni való kis szőrpamacs. – Csodálatosan mozgékonynak – helyeselt Audrey. de nem érdekel. amit akkor rám vetettél. És az nevet legjobban. nyugtatóan: – Ha-ha. nem vetettem rád semmiféle érzékien buja pillantást. és megrágja a papucsodat. – Ha-ha – rikoltotta. akár az összeesküvők. – Ne csacsiskodj. – Én is így gondoltam – mondta Audrey –. mint az első kakaskukorékolás. – Dehogy nincs – mondta Peter. – Majd én megmutatom neked. – Hogy nem? Az első pillantásoddal nemcsak levetkőztettél. hogy vonzónak találtál. – Ráadásul olyan farkas. – Nem szeretném. tehetetlen szőrpamacs. A hosszú csöndet csak a gyönyör kis neszei törték meg. változó fényében az ombufák szinte mozdulni látszottak. Válaszul egy másik hang szólalt meg. de ágyba is vittél – mondta Audrey. – Ha-ha? Lágyan és kérdőn. – Soha életemben nem néztem úgy egyetlen nőre sem. – A hahagájok nevetnek. összehajoltak. – Vagy hogy elfogyasszam a lábbelidet? – Pontosan tudod. Aztán panaszosán és édesen hangzott föl körös-körül a fák árnyékából: – Ha-ha… Ha-ha… Ha-ha. Az ombufák sűrűjében egy hang kelt. – Ha az éppen kamaszkorúvá érett olasz srácok érzékien buja pillantása. – Tudod. azt jelenti. ZÁRSZÓ . – Hát ide figyelj – háborgott Peter –. A hold lassan siklott az égen. – Mutattam én valaha is a jelenlétedben abbéli szándékot. – Bár kétségtelenül vonzónak találtalak. – Én nem szerettem rögtön beléd – közölte önelégülten Peter. álmosan. hogy oda fog pisilni a szőnyegre. – Nem értek egyet veled – mondta zordan Peter. Az égbolt végtelenjében a csillagok ragyogtak. hogy mit akarok mondani – mondta Audrey. – Mi? – Gonosz farkas. ha az első veszekedésünkre egy hálózsákban kerülne sor – jelentette ki Peter –.

A könyv szereplői természetesen kitalált személyek. talán kedvük támad segíteni abban a munkában. és örömmel fogadjuk tagjaink közé. Az oropendola nevű madárról van szó. Bizonyos körzetekben él egy légyfajta. Ha magukra ismernek. hogy segíthessünk földünk élővilágán. ha a fészke közelébe merészkedik. Ha bárki ír nekem a központi címünkre: Jersey Wildlife Preservation Trust Les Augres Manor Trinity Jersey. és el is pusztítja. A légy lárvája azután megeszi a madárfiókákat. s ezért szabad utat biztosítanak neki a fészkükbe. Hiszen a segítségük nélkül nem tudnak élni. elgondolkoznak. amely néhány éve történt Új-Zélandon. Ám él ezen a vidéken egy darázs is. amelyről azt hitték. Ezeknek a növényeknek és állatoknak a nevében folyamodunk önökhöz. ugyanakkor ötvözetei olyan embereknek. Egy távoli völgyben – ahol szerencsém volt némi időt tölteni – újra megtalálták a takahe vagy notornis nevű madarat. Itt megpróbálunk tenyészteni már-már kipusztult állatfajokat.Az érdeklődő olvasóknak szeretném elmondani. Tehát még ma is van rá remény. hogy míg az egyik kezünkkel pusztítunk. Számos hahagáj és ombufa lesz hálás világszerte a segítségükért. akikkel szintén találkoztam. amely előszeretettel fogyasztja a legyet. A hahagáj újrafölfedezéséhez az ötletet olyan esemény adta. . a légy petéjét és lárváját. A közelmúltban fedeztek föl egy igen szép példát. Ha bárki azt hinné. Ha a könyvet szórakoztatónak találták. hogy már régen kipusztult. hogy segítsen megóvni mindannyiunk világát. az amelalepke és a hahagáj közti kapcsolat túlzott. a benne leírtak megtörténtek vagy éppen most történnek meg a világ számos táján. hogy meggondolatlan kapzsiságunk miatt ezek az állatfajok ne merüljenek feledésbe. akikkel utazásaim során találkoztam. és kiképezni szakembereket a világ minden tájáról az állatok mesterséges tenyésztésére. függő kosárkához hasonló fészkekből épít telepeket Dél-Amerikában. mert ők nem tudnak szólni magukért. És végül még valamit. hogy habár ez a könyv meglehetősen derűs. amit haladásnak nevezünk. hogy milyen hasznos munkát végez a darázs. ahol az élősködő légy nem tenyészik. ám hasznát vesszük a legkisebb támogatásnak is. hogy a természetben ezeknél sokkal bonyolultabb kapcsolatok is vannak. a másikkal fölfedezhetünk akár valami aprócska dinoszauruszt is valamelyik távoli mocsárban. s ha elismerik. A kifejlett oropendolák valami módon fölfogják. mely a madárfiókákon élősködik. hogy megtisztítsa fiókáikat. hogy az amelafa és az ombufa. hogy földünk állatvilágát állandóan és könyörtelenül pusztítja az a valami. A rossz emberek modelljei olyan rossz emberek voltak. Channel Islands szívesen küldünk részletes felvilágosítást. s végtére is csupán arra kérünk mindenkit. az oropendola nem tűri a darazsat. amit itt a Jersey Wildlife Preservation Trustnál (természetvédelmi trösztnél) végzünk. remélem. Ugyanakkor más körzetekben. amely hosszú. hadd mutassak rá. amely petéit a fészkelő madarakra rakja. Tagsági díjunk szerény.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful