NNCL1704-5C1v1.

0 GERALD DURRELL A HAHAGÁJ

FORDÍTOTTA GÁLVÖLGYI JUDIT A FEDÉLRAJZOT ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓKAT RÉBER LÁSZLÓ KÉSZÍTETTE GERALD DURRELL A HAHAGÁJ EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1987 KÖTETÜNK A KÖVETKEZŐ KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: GERALD DURRELL: THE MOCKERY BIRD WILLIAM COLLINS SONS AND CO. LTD., LONDON, 1981 COPYRIGHT © GERALD DURRELL, 1981 HUNGÁRIÁN TRANSLATION © GÁLVÖLGYI JUDIT, 1987 HU ISSN 0139-4029 VIDÁM KÖNYVEK KIADTA AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ A KIADÁSÉRT AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJA FELEL SZEDTE A NYOMDAIPARI FÉNYSZEDŐ ÜZEM NYOMTA AZ ALFÖLDI NYOMDA A NYOMDAI RENDELÉS TÖRZSSZÁMA: 3221.66-14-2 KÉSZÜLT DEBRECENBEN, 1987-BEN A SOROZATOT BORBÁS MÁRIA SZERKESZTI FELELŐS SZERKESZTŐ: BORBÁS MÁRIA MŰSZAKI SZERKESZTŐ: MACZÓ ZSUZSANNA MŰSZAKI VEZETŐ: MIKLÓSI IMRE KÉSZÜLT 67 000 PÉLDÁNYBAN, 13,8 (A/5) ÍV TERJEDELEMBEN ISBN 963 07 4316 7 38- Ft

ELSŐ FEJEZET ZENKALI ZENGZETEK

A tenger legvégső peremén, azon a képzeletbeli vonalon, ahol az Indiai- meg a Csendes-óceán vizei egymásba olvadnak, ott fekszik Zenkali, ez a zöld és kellemes sziget; olyan távol, hogy azt hinnéd, ez a fold nem befolyásolhatja a külvilágot, s az sem a szigetet. És mégis, Zenkali történetének volt két hónapja, amikor lázba hozta az egész civilizált világot meg a civilizálatlan világ jelentős részét is, mármint újságírók, tévériporterek és hasonlók képében. Mondanom sem kell, hogy a világszínpad hivalkodó elfoglalásáért nagy árat kellett fizetnie, és még ma is (bár a sebek java már begyógyult, a forradások még érzékenyek) könnyen szerezhetsz egy monoklit – vagy még rosszabbat – Carey Anyó Csibéinél, ha megemlíted a dolgot, s az újonnan épült Angol Klub tagjai feltűnően kerülni fogják társaságodat, ha vagy olyan ízléstelen, hogy megemlítsd a hahagájt. Januárban kezdődött. A szigetlakók – mint rendesen – túlzabálták és túlitták magukat a karácsonyi ünnepek alatt, s éppen epegörcsöktől szenvedtek, hála a hazafias gesztusnak, amely arra késztette őket, hogy pulykasültet és karácsonyi pudingot fogyasszanak olyan éghajlaton, ahol negyven fok van árnyékban. A sziget álmodozva pihent a fehérlő napsütésben két vulkánjának, a Timbalunak meg a Matakamának kúpjai között. Egyetlen szigetlakó sem sejtette (hiszen mind a szódabikarbónával volt elfoglalva), hogy a nagy óceánon maga a végzet közeledik feléjük; pusztítóbb lesz a hurrikánnál, elsöprőbb a szökőárnál, s nagyobb fölfordulást okoz a földrengésnél. S annál is veszélyesebb, mivel olyan ártatlan külseje van, mint egy víziszonyban szenvedő pekingi palotakutyácskának. A végzetet a magas, elbűvölő és szőke Peter Foxglove testesítette meg, őfelsége politikai tanácsadójának új munkatársa. Dzsakartába érkezve Peter rémülten állapította meg, hogy a hajó, amelyen Zenkaliba kell utaznia, meghatározhatatlan korú és bizonytalan tengerbiztonságú, átalakított francia halászbárka, melyet egy Arisztotelisz Pappajatokopulosz nevű, gömbölyded és borotválatlan görög üzemeltet igen vidám, de csöppet sem tengerész módjára viselkedő zenkali legénység segítségével, akik láthatólag úgy kezelték az óceánon való átkelés gondolatát ezen a fölöttébb kétes járművön, ahogyan egy csapat kiscserkész indulna tavi kirándulásra egy lyukas csónakban. Mindenki utasításokat kiabált mindenkinek, és természetesen senki sem engedelmeskedett, s az egészet az tette még aggasztóbbá, hogy a derék Androméda III annyira jobbra dőlt, hogy a fedélzetre helyezett golyó vagy egyéb gömbölyű tárgy nyomban a korláthoz gurult, és belepottyant a kikötő mocskos vízébe. Peter halovány krémszínű borjúbőr bőröndjei – melyeket oly nagy gonddal választott ki Assinders és Grope-nál, a trópusi felszereléseket árusító londoni cégnél – nem hatották meg a zenkali legénységet; a bőröndöket barna kezek kapták föl és dobálták ide-oda, végignyúzták őket a korlát és minden más, útjukba akadó kiálló tárgy mentén, hogy végül minden ceremónia nélkül az előfedélzeten szelíden gőzölgő trágyadombra kerüljenek. Peter ekkor értette meg, milyen hátrány, ha valaki nem beszéli a zenkali-angolt. – Hé, te ott – szólított meg határozottnak szánt hangon egy zenkalit, aki kissé értelmesebbnek látszott a többinél –, te vagy a másodkapitány?

A zenkali magas és izmos fiatalember volt kopott nadrágban, foszladozó szalmakalapban, s a nyakában láncként fölfűzött Coca-Cola kupakokat viselt. Rendkívül udvarias mozdulattal levette és a melléhez szorította kalapját, s közben hatalmas és jóindulatú mosolyban villantotta elő pompás fogait. – Te vagy a másodkapitány? – ismételte Peter. – Ulam? – kérdezte a fiú, aki arra is képes volt, hogy mosolygás közben aggodalmasan ráncolja a homlokát. – Te vagy ennek a hajónak a másodkapitánya? – kérdezte Peter harmadszor is, nagyon lassan és érthetően. – Hajó! – ragyogott a fiú. – Igen, ulam. – Te vagy a másodkapitány? – Igen, ulam… hajó – ütött a kalapjára a fiú. Peter arcán és hátán csörgött az izzadság. Szép fehér vászonnadrágja immár piszkosszürke volt, s az éle – ami két órája, amikor fölvette, még kifogástalan volt – nyomtalanul eltűnt. Olyan gyűrötten és mocskosán lógott rajta a nadrág, mintha egy álmatlanságban szenvedő dinoszaurusz éjszakázott volna benne. Peter nagyon szeretett volna már eltűnni a napról, száraz ruhát venni, és meginni egy pohár jéghideg italt. – Mi a neved? – próbálkozott egy másik vonalon. – Andloméda Hálom – vágta rá a fiú habozás nélkül. – Androméda? De hát az női név… ó, értem már, azt akarod mondani, hogy a hajó neve Androméda? – Igen, ulam, hajó – mondta boldogan a fiú, s ezzel a kör bezárult. Peter megtörölte az arcát és nyakát lucskos zsebkendőjével, és újra próbálkozott. – Én utas – mondta magára mutatva, és teljesen hülyének érezte magát. – Én akarni kabin… én akarni kézipoggyász kabinba… én akarni hideg ital… én utas, érted? – Én Andloméda Hálom – ismételte a fiú, akit nyilván aggasztott, hogy Peter netán nem értette meg ezt a fontos tényt. Ám mielőtt még Peter a Mindenhatóhoz fohászkodhatott volna, hogy sújtsa agyon a fiút, hirtelen a kapitány bukkant fel, és olyan tömény fokhagymaszagot árasztott, hogy elnyomta a kopra, a guanó meg a hat, föltűnően vonakodó tehén szagát is, amelyeket a zenkali legénység hangos és dallamos kiáltásokkal a fedélzetre próbált terelni. – Uram – mondta a kapitány olyan zengő és mély hangon, mintha a gépházból jönne a hangja –, én vagyok a kapitány, Arisztotelisz Pappajatokopulosz. Vagyok az ön szolgálatodra. Engem hívnak embereksz Pappasz kapitánynak, mert igen nehezükre esik rosszul ejteni a nevemetsz. – Rosszul ejteni a nevét? – kérdezte Peter, mert azt hitte, nem jól hallott. – Igen, uram – mondta a kapitány –, mindig bajuk van, mert rosszul ejtik a nevemetsz. Peter úgy vélte, hogy a kapitánnyal éppen olyan ígéretes lesz beszélgetnie, mint az imént a másodkapitánnyal. – Örülök, hogy megismerhetem, kapitány – mondta. – A nevem… – Beagle, Chihuahua, Dingó, Husky, Molossus – vágott közbe töprengő képpel a kapitány –, Labrador Ret-riever, Jagdterrier, Ovcsarka, Foxi! – Tessék?! – hüledezett Peter. – Nem légysz mérges, Mr. Foxi – mondta a kapitány –, hogy mnemotechnikával jegyeztem meg a nevedetsz… ez görög szokás, értesz… mnemotechnika. – De az én nevem nem Foxi – mondta döbbenten Peter.

az én szememsz ott vagy mindenütt. he? Vagy Xoloizcuintle? – Nem – mondta határozottan Peter –. Pipacs. Kitűnő módszersz. Napraforgó. Kalaki majd megmutatsz az ön kabinsz… és mindent elintéz… ön nem aggódsz semmi. és ha kérnék egy pohár hideg italt? – Persze. kék szeme a monoklija mögül egyetlen élő rokonára –. ők megmutatsz az ön kabinsz… legjobb kabinsz a hajón… legjobb kabinsz az új tanácsadói munka-társnaksz. ami Zenkalin történsz. Tubarózsa. Föltehetőleg zenkali-angolul utasításokat adott. Az Androméda III fedélzetén megtett háromnapos út során Peter többször is keserűen megbánta. A kapitány a korlátnak támaszkodott. persze – mondta a kapitány –. csak szólsz nekemsz. mindig lesz ő emlékezetembensz. he? – Kitűnő – mondta szívélyesen Peter –. – Olyan – bólintott Peter. amikor a nagybátyja a tudomására hozta a hírt. nem Xoloizcuintle. Koporsószerű priccsén fekve az eszébe jutott. Törökszegfű. fogták a csomagokat. hogy ott bármiféle bajba kerülj. – Virág… olyan virág. Nyomban hívta két társát. és nem óhajtom. hogy egyáltalában elfogadta ezt a megbízatást. amely havonta egyszer köt ki Zenkalin. Ön bármit akarsz Zenkalin. hátravetette a fejét. Félő volt. – Bougainvillea. Dália. Aztán a kapitány pufók keze gyöngéden meglökte. Peter kezdte már bánni azt is. impozáns botanikai ismeretekről téve tanúbizonyságot. föltehetőleg meg is értette. Rózsa. Fukszia-Foxglove. s életében először érezte meg nem felelőnek a nevét. amilyen a kertbensz? – kérdezte a kapitány. – Zenkalira küldünk – nézett Sir Osbert hideg. fekete szemét. ha odavinnék a holmimat. és behunyta a szemét. édesz úr – mondta a kapitány dagályosan –. és eltűntek velük a hajó gyomrában. apró szemére mutatott. s a fiú. hogy akár örökké ott maradhat a korlátnak dőlve. – Fukszia-Foxglove – mondta mély. azt a nagyobb utasszállító hajót. Vaskos ujját himlőhelyes orrára téve csillogó. s húsos ajkai közül elővillant a szájában megbúvó aranybánya. Harangvirág – folytatta a kapitány. ha megmutatná a kabinomat. – Maga tudja. A kapitány harsogva nevetett. Tulipán.és – ki tudja. – Én tudsz mindensz. mennyire hízelgett neki. melynek intenzív doh-. aki föltehetőleg a másodkapitány volt. hogy valaki megmondasz nekemsz. – Foxglove… Foxglove? – Pappasz kapitány hitetlenkedve nézett rá. – Nagyon köszönöm – mondta Peter. nem okozna-e különösebb gondot. – Most már mindig emlékezni fogok az ön nevedresz – mondta diadalmasan –. Aranyeső. hogy ki vagyok? – csodálkozott Peter. hogy nem várta meg az India császárnőjé-t. Kinyitotta apró. – Akkor talán Puli. Réti Boglárka. . miért – pármaiibolya-szaga volt. Fukszia-Foxglove. és most csupán azt szeretném megtudni. Én ismersz mindentsz és mindenkitsz. s ő máris lefelé botorkált a mocskos lépcsőn a kis hajó zajos gyomrába. – Begónia. – Ha megkérdezhetem… – kezdte volna Peter. – Fukszia-Foxglove. S miközben az Androméda III imbolyogva zötykölődött az óceánon. A nevem Foxglove. he? Görög módszersz… pompász… a legjobb. és egy teve sem hullhatsz a porba anélkül.– Nem? – tágult kerekre a kapitány szeme. tekintélyt parancsoló hangon. – Ön követsz őket. Akár az Úrnak. festék. s Peterre kacsintott. – Azt hol tenyésztik? – Nem tenyésztik… angolul ez… egy virág neve… fukszia – magyarázta Peter.

– Mint tudod. melyért a Foxglove család minden tagja vérét ontotta. Az egyik barátja. s ha kellett. s tehetetlen dühében csapkodni kezdte vele a tenyerét. s hazatérve úgy áradozott a sziget bájairól.– Jó ég. a vezérkarnál rájöttek. Ausztráliában. Új-Zélandon nyüzsögtek a Foxglove-ok… India tele volt velük… az északnyugati határt szinte kizárólag Foxglove-ok védelmezték… Afrikában csak úgy hemzsegtek. tudod. mikor a kormány apránként elvesztegeti a birodalmat?” Egy pillanatra elhallgatott. hogy az angol történelem minden fontos eseményénél. Járkálni kezdett az irodájában. mint… mint egy rakás ócska ruhát. hogy mi történik. s tálcán kínálják a birodalom darabjait olyan embereknek. bácsikám. amit akar. Ehhez azonban néhány völgyet el kell árasztani. – A doktor azt mondja. – Pojáca – vágta rá Sir Osbert. az kétszer olyan nagyképű. Hugó Charteris egy hónapot töltött Zenkalin. mélyeket lélegzett. III. – Azt hittem. elég rendes fickó. – Haladó meg ilyesmi. Tamalavala császár kapja meg. akik még most is megeszik a nagymamájukat! Sir Osbert leült az íróasztalához. Amíg mi uralkodtunk Zenkalin. a hatalmat az a nevetséges uralkodójuk. Én meg azt mondom neki: „Hogyne izgatnám magam. hogy finoman fogalmazzak. hogy torpedóromboló állomásozhasson az öbölben. önkormányzatot ígértünk nekik… azaz. de egy csomó hőzöngő állatbarát megakadályozta. Eredetileg Aldabrát akarták megszerezni erre a célra. Nem osztotta Sir Osbert felfogását. hogy önkormányzatot adunk ezeknek az embereknek. – A te léha. Peter nem szólt semmit. ahhoz képest. mondom. Nevetséges: az egész sziget csak egy légypiszok a térképen. a trafalgari csatában is ott volt egy Foxglove… Waterloonál is ott volt egy Foxglove. az a dolog legkényesebb része. s a hó csipkefüggönye mögött London zúgott és zörömbölt. És ha egy bennszülött nagyképű. – Nem nyaralni küldünk – mondta fagyosan Sir Osbert –. Odakint havazott. hogy Zenkalinak katonai jelentősége van. hogy császár – mondta Peter. még féken tudtuk tartani. s elkezdte szétosztogatni a birodalmat. Az ember szívrohamot kap. hanem hogy segíts annak az ütődött Oliphant-nek. de most… de most… Ébenfa vonalzót vett föl az íróasztaláról. hogy pontosabb legyek. de ne izgasd föl magadat. Nagyképű alak. ha elnézi ezeket a tehetségtelen fűszeressegédeket. ha egy kannibált Etonba küldenek. és zsebkendőjével megtörölte az arcát. – A birodalmat. A világ megbolondult… képzeld csak el: a brit hadsereg nem kaphatja meg. hogy az. – Nos – folytatta immár kissé nyugodtabban –. és vízi erőművet építeni. Tudod-e. a birodalom megalapozásánál mindig ott volt egy-egy Foxglove? – Igen. Most nem akarta elpuskázni a zenkali kiküldetést. az életét adta – folytatta Sir Osbert. – Agincourt-nál ott volt egy Foxglove. – Zenkalin a helyzet… öö… khm… nehéz – vallotta be Sir Osbert. néhány nyomorult . Repülőteret akarnak építeni meg egy lyukat robbantani a korallzátonyba. szakszervezeti aktivistákat meg kimosakodott parasztokat. Aztán hatalomra jutott ez az átkozott munkáspárti kormány. de biztosítlak. hát ez nagyszerű – mondta lelkesen Peter. mint egy tébolyodott utazási ügynök. s ez már nem egy nézeteltérést okozott kettejük között. hogy mihelyt elhatároztuk. bácsikám – mondta Peter –. ne izgassam föl magam… a vén ketyegő miatt. modern eszméid szerint talán ez nem fontos. – Tökéletes példája annak. De azért ők csak mondják a magukét. amint ott mászkálnak a Whitehallban az iskolázatlan beszédükkel.

s a kávé meg a pirítós megjelent. Ám a helyzet kényes. Olyan gyönyörű. – Jó reggelt. az embereknek manapság nincs arányérzéke. azúrkék tengeren siklik. he? Sok szalonnás tojástsz. hallod? – Hallom – mondta engedelmesen Peter. – Köszönöm. ha lehet. Éppen erre van szükségük… egy csomó tengerész meg pilóta. A kapitány a szájában megbúvó aranybányában bányászott egy széthasított gyufaszállal. nagyon-nagyon gyönyörű. Tudja jól. jól aludtsz? – Igen. a hajó orra előtt repülőhalak kis csoportja ugrándozott. hogy majdnem . hogy reggeli után nézzen. – Nos. s ha bármiféle kellemetlenséget tapasztalsz. A császár még nem adta a beleegyezését. Ám minthogy már semmi sem maradt a gyomrában. hogy tartsd nyitva a szemedet meg a füledet. de a császár ravasz fekete ördög.teknősbéka miatt! Mi jöhet ezután. emlékezz a szavamra. bármit beszél is az az agyalágyult Oliphant. soha. és elfordította a tekintetét. folynak a tárgyalások. jelentsd nekem. amit csak akar: néhány nyavalyás csúszómászó miatt. – Ő igazán gyönyörű. Pappasz kapitány már befészkelte magát az egyik sarokba. aki Rugbyben végzett. – Hát persze. Nagyszerű lenne a sziget számára. s komoran töprengett. szép szál fiatalemberek. A kapitány harsogott valamit. – Szóval – mondta végül –. most ön kérsz finom reggelitsz. tudod. Hogy a brit kormányt zsarolni lehessen egy tucat teknősbékával! – És Zenkali számára jó dolog lenne a repülőtér? – kérdezte Peter. tele szájjal –. – És most mi lesz? – kérdezte izgatottan Peter. s atyai tekintettel nézte Petert. ami kijöhetett volna. hogy azt csikarhat ki belőlünk. én mondom. Egyszerűen nem lehetsz elég óvatos ezekkel a bennszülöttekkel. szép sziget. – Csupán annyit akarok. ön sose voltálsz Zenkalin? – Nem. így a parányi szalonba ment. vajon meggyászolja-e majd Pappasz kapitány. nem reggelizem – mondta gyorsan Peter. Egyszóval a helyzet kényes és kiélezett. igaz? Átkozottul jó szakácsom van a hajón. a hajó fara fölött pedig két albatrosz lebegett szinte mozdulatlanul követve a hajót. ő megfőzöl mindentsz. ilyesmire tanítják őket Etonban – mondta Sir Osbert. Aztán a vízi erőmű… ami munkaalkalmakat teremt. Úgy tudom. – Nem adja olcsón magát. Így hát Peter a nyílt tengeren hajózott Zenkali felé. no de az csak formalitás. én mondom. hogy ostobaságot csinálj. s mohón habzsolta hatalmas adag és rendkívül zsíros szalonnás-kolbászos rántottáját babbal és némi pirítóssal. amikor megrendezi számára a tengeri temetést. ezért nem akarom. Peter immár sokkal jobban érezte magát jókedvre hangolta a szép idő is. – Pompász. hogy a vihar kitombolta magát. S az ügy nagy neveket érint. akik a pénzüket emléktárgyakra költik meg… khm… khm… nos. – Csak egy kis kávét meg pirítóst kérnék. köszönöm – borzongott meg Peter a kapitány tányérjára pillantva. mintha láthatatlan kötél húzná őket. amire a tengerészek meg a pilóták pénzt szoktak költeni. jó reggelt – kiáltotta joviálisán. kérdem én? Talán segítettek nekünk a teknősbékák a Somme-nál? Vagy a normandiai partraszállásnál? Segítettek Trafalgarnál vagy Jütlandon? Én mondom neked. Másnap reggel arra ébredt. Az ég búzavirágkék volt. Lord Hammer… Ham-mersteins és Gallop… érdekeltek a gátépítésben meg a többiben… persze versenytárgyalást kell kiírni. nyugtalan álomba merült. pompász – mondta a kapitány –. s a hajó tükörsima.

mint a görögök. Mindenki gyűlölsz őt. és oda építik a gátat. az még nem csalás – töprengett Peter. Csaszi csinálsz belőle minisztersz. Nem civilizáltak. ezért gátatsz építsz a Matakamán… aki egy vulkánsz. Foxi. he? És mit ön gondolsz. Mr. aki még sohasem hallotta ezt a szót. – A repülőtérhez több áramra lesz szükségsz. Zenkalin két törzseksz élsz. – Becenév? – Talán az is – mondta elbizonytalanodva a kapitány –. amit Csaszi mondsz. Foxi – folytatta Pappasz kapitány –. – Ó. Ő hívsz magát Csaszinak. Ez egy… hogy is mondasz… cecenév. hogy a kapitány valaha is megjegyezze a nevét. az a fekete gazember Ludzsa csinálsz nagy csalász. A fanguák nem szeretsz ginkákatsz. – És mi a csalás? – kérdezte Peter. – Önrendelkezész… önrendelkezész? – bömbölte a kapitány. amikor beszélni kezdteksz repülőtérrőlsz. – És maga egyszerűen Csaszinak nevezi? Ez nem… nos… nem felségsértés? – Micsoda? – kérdezte a kapitány. csak akkor vette meg. elég csak a városnaksz. – Csaszi? Mi az a csaszi? – kérdezte Peter. értesz? Csaszi nagyon-nagyon okos embersz. de nagyon primitívek. mint egy görög szigetsz. – Múlt évbensz völgy még nem volt Ludzsáé – mondta a kapitány –. de parlamentsz csinálsz. van parlamentsz. Zenka-lin csak egy kis generátorsz van. nem. – Nagy csalász – mondta Pappasz kapitány az igaz görög enyhe irigységével a hangjában –. kié a völgy? Ludzsáé. Nincs hozzá hasonló. igen. nem gorombaság Csaszinak hívni? – Nem. értesz? Rendesek. Csaszi a fanguák császára. – De ha övé a völgy. Ö fejlesztésügyi minisztersz. ön-rendelkezész lesz Csaszi. – Úgy tudom. he? Szóval több áramsz kell nekik. Ön tudsz. vajon hogy tetszene ez a beszéd a zenkaliknak függetlenségük előestéjén. No persze azért nem olyan. és Ludzsa fogsz eladja nagyon drágán a kormánynaksz. hát ők uralsz Zenkalit. a ginkák nem szeretsz fan-guákatsz. A fanguák a nagy törzs. he? A fanguák a nagyobbik törzs… talán ötvenezer embersz. értesz? – Hát nincs parlamentjük… olyan törvényhozó testületük. A kapitány ragyogott. elámulva Peter tudatlanságán. – Csaszi a császár – felelte a kapitány. nem gorombaszág. értesz? – Igen – mondta Peter. értesz? A ginka törzs nagyon kicsi… talán öthatezer embersz. mindenki hívsz őt Csaszinak. immár teljesen lemondva arról. Amikor Zenkali kapsz önrendelkezész. – Igen. s azon tűnődött. – Tud valamit a repülőtérről is? – kérdezte óvatosan Peter. a fanguák meg a ginkák. amelyben valamennyien képviselve vannak? – kérdezte Peter. mint Görögország… nem. – Ez csöppet sem demokratikus. ha gazember? – Nem tudomsz. Gáttal ők elzársz völgyetsz. – De miért ő a fejlesztésügyi miniszter. mint Ábrahám Lincoln. Zenkalin egy emberneksz van demokrácia. Most már kell völgysz. A legnagyobb gazembersz Zenkalin. Még a saját anyja is gyűlölsz őt.olyan. mert ő becsapsz saját anyjátsz is. – Úgy értem. Nem. . Mr. nem… teli van négerekkelsz. – Az nem lesz önrendelkezész a zenkaliknaksz. Ö akarsz uralkodni mindenkin mindenkor. A főnöküksz Govsza Manalovoba. nemsokára önrendelkezési jogot kapnak. Hát fejlesztésügyi minisztersz így csalsz. Csaszinaksz. az csak Csaszinak lesz önrendelkezész. mint egy aranyfényű reflektor. Az is mindig lerobbansz.

– Kik azok? – Ő egy bár… hogy mondasz Angliában… kocsma. Zenkáli – így szólt Bak értékelése – a legbájosabb. Ha ők csinálsz gátsz. mintha megkérdezel sok cégetsz. a második csalász. Talán Csaszi is kapsz pénztsz Ludzsátólsz. nagy örömömre fog szolgálni. Peter pedig fölballagott a fedélzetre. legostobább és legpompásabb sziget. és szép lassan leégett. ők szórakozol sok lánnyalsz. Pénzt völgyértsz és gátértsz. hogy ez a cégsz a legolcsóbb. miért nem szól valaki Csaszinak? – kérdezte Peter. – Nos – Pappasz kapitány kacsintott. meg kell vallanom. félelmét már a Bevezetés első mondata eloszlatta. és gyászos képpel bámult Peterre. A szerző szerényen meghúzódott a „Bak” álnév mögött. én hozol Dzsakartábólsz. legbosszantóbb. – Nincs értelme szólni Csaszinaksz. Ludzsa majd úgy csinálsz. hogy Zenkalira érkezésemkor a főváros szinte teljes lakosságát a főtéren találtam. he? – Köszönöm – mondta Peter –. – De ha minderre bizonyítékuk van. és elnyújtózott a napon. és fölemelte egyik pufók ujját –. melyet éppen indulás előtt sikerült beszereznie Angliában. – Ugyan! – piszkálta unottan a fogát a kapitány. talált egy roskatag nyugágyat. értesz? – Versenytárgyalásra gondol? – Olyasmire. aztán Ludzsa fogsz mondani. értesz? Nem is sejtette. Aztán majd iszunk egyet ebédsz előtt. megpróbálván elhitetni – nem sok sikerrel –. amely titokzatos módon lángra lobbant. melyet valaha is szerencsém volt meglátogatni. én most mész a hídra. hogy egy repülőtérben ennyi üzleti lehetőség van. hogy ennyiféle hóbortosságot ilyen apró helyen összezsúfolva még nem tapasztaltam. Ludzsa kapsz sok-sok pénztsz attól a nagy cégtőlsz Angliában. A kapitány hátradőlt. Nem holmi vallási vagy politikai okból gyűltek össze. – Én hozol cementsz. Bár egész életemet ütődött szigetek gyűjtésével töltöttem. – Jó dologsz lesz neketnsz – mondta a kapitány. nem? Ő ott van Zenkali kikötőjébensz. és ők hallgatsz az én wurlitzereimetsz. csupán a fölöttébb pompázatos egyenruhát és sisakot viselő tűzoltókat bámulták. hogy ő bezzeg nem volna képes semmiféle csalafintaságra. – Elvégre az a fickó fejlesztésügyi miniszter. Akkor a kormány választasz legolcsóbb cégetsz. én hozol sok wurlitzersz a tengerészekneksz. én hozol sok penicillinsz a doktornaksz. Olvasni kezdte azt a könyvet. értesz? Érti. hogy miért volt ilyen óvatos. Rövidesen kiderült. Minden tengerész mész oda inni meg szép lányokértsz. kell kérni árakatsz különböző cégektőlsz. Piszok csaló gazembersz. – Carey Anyó Csibéinek? – álmélkodott Peter. mondta Peter.– Most már értem – mondta elgondolkozva Peter. Elég elmondanom talán. Ha Peter netán közönséges útikönyvre számított. Nem legolcsóbb. akkor legföljebb a tulajdon bankbetétjét fejleszti. Én eladsz Carey Anyó Csibéineksz. legütődöttebb. Én veszel nagyon-nagyon olcsón ötven wurlitzersz Dzsakartában. ők iszol sok sörtsz. s ha ez így van. – Ha Zenkalin lesz repülőtér meg brit flotta meg légierő. téglasz. akik éppen megpróbálták eloltani (meglehetősen kapkodva) tűzoltókocsijukat. s a címe így hangzott: ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára. he? De Ludzsa már odaígérte munkátsz egy cégneksz. . közölte Peter. – Nos – nyújtózkodott ásítva a kapitány –. A kapitány távozott. Én barátomsz Dzsakartában mondasz nekemsz. A repülőtér nekemsz jó üzlet. én hozol mindenféle konzervetsz. A magánkiadású kötetet finom rizspapírra nyomták Singapore-ban. – És jó dolog lesz a repülőtér Zenkali számára? – tudakolta Peter. sok-sok tengerész meg pilóta mész Carey Anyó Csibéihez. mindenfélétsz az építkezéshez. Én tudsz.

Az őket követő portugálok (1464) nem voltak ennyire költői lelkek. amikor „Hausfrau Klinglé”-nek keresztelték a szigetet. s ez Zenkali. s a kráterében jókora krátertó rejlik. A szájával lefelé forduló nagy C betűre emlékeztető sziget topográfiai nevezetessége a két kialudt vulkán. Nagyjából két évszaka van: a forró meg a nagyon forró. olvasni és ötnél tovább számolni. ám távozásuk előtt kulináris tevékenységükkel szinte teljesen kipusztították a helyi faunát. hogy Kellemes Sziget. Tekintettel a nagy fölfedezések első korszakában a tengerészekre oly jellemző szexuális kiéhezettségre. a krikett fanatikus tiszteletét meg elpusztíthatatlan elszántságot a zenkalikban. a császárnak. s a sziget valóban az is. keresztben az Indiai. Az 1610-es hódítást végrehajtó hollandok nem sok fantáziáról tettek tanúbizonyságot. így hát Isle de Poitrine-nak nevezték új birtokukat. így a körzet többi szigetéhez képest békés életet élvezhet. és sok gondolatébresztő eseménnyel szolgált. Az arabok elterjesztették a golyós számológépet.és a Csendes-óceán merőben önkényes határvonalán. ezért csupán a „Két Kebel Szigeté”-nek hívták. de általában a forró évszak januártól júniusig tart. amivel uraik eme különös ceremóniát megülték. vagy amelafából készült. A portugálok két parti erődítményt hagytak hátra. legnagyobb szélessége huszonöt mérföld. sok meglepő tapasztalatot nyújtott az emberi természetet illetően. Amikor a hollandok 1700-ban elhagyták a szigetet. Ezek a széljárástól függően egybeolvadnak.Azóta több mint húsz éve élek Zenkalin. a kiemelkedő csúcsok arra késztették az arabokat (akik elsőként fedezték föl a szigetet 1224-ben). hogy ők is fölismerték a táj biológiai jellegű elrendezését. mert a zenkalik szívesebben élnek a borneói hosszú házakra emlékeztető. amely nem tud írni. Végül a britek hódították el a szigetet a franciáktól (1818). állítólag katasztrofális hatással van a látásra meg a szexuális teljesítőképességre. A szigetet elfoglaló idegen hódítók egymást követő hullámai jóformán semmit sem hagytak hátra. a másik a többi hónapokban. A hollandok emlékét őrzik azok a remek és tartós épületek. hogy amikor az angolok majd végleg távoznak. s ha kellő mennyiségben fogyasztják. . melyek közül az utóbbi a nagyobb. remek pálmalevél kunyhóikban (ahogyan évszázadokon át tették). melyek ma a kormánynak. s a múltban igazán ártatlan örömöt szerzett nekik az az ünnepélyesség. A bor szinte ihatatlan. Szerencséjére kívül esik a ciklonok és hurrikánok övezetén. A sziget száz mérföld hosszú. Ma a sziget az eredeti tulajdonosai által adományozott nevet viseli. A szigeten van két nagyon csinos holland ültetvényesház is. A franciák építették a viszonylag tartós és tűrhető dokkokat. a minisztériumoknak és a parlamentnek adnak otthont. hogy megünnepeljék a királynő hivatalos születésnapját. mely annyit tesz. gondolta Peter. nem hagynak mást hátra – hiszen így megy ez rendesen –. igen csinos deszkaházaikban. a franciák vették át a hatalmat. hosszúsági és a 20. valamint számtalan receptet hagytak hátra a helyi fauna ízletes elkészítésére. a Timbalu és a Matakama. szélességi fokon. Ilyen bevezető után az útikönyv meglehetősen újszerű lehet. Mindazonáltal ez arra vall. mely ugyancsak kétes értékű ajándék volt az olyan nép számára. amiből haszna származott volna a bennszülötteknek. igen tömören és maró gúnnyal. Zenkali szigete a Baktérítőn fekszik. hogy aligha jobbíthatnak az emlős elnevezésen. s bár a sziget soha többé nem érte el a tűzoltókocsi-tűzvész magaslatát. Attól tartok. melyek hamarosan romba dőltek. mivel nekik nincs ilyen ünnepük. és átkeresztelték Istenhozta Szigetre. mint tartós zavart. Ezután a szerző a sziget különféle hódítóiról írt. megtanították továbbá a bennszülötteket bort készíteni az egyik helyi szilvafajtából (ezt hívják ma Zenkali Nektárnak). akik föltehetően úgy vélték. Ezeknek az épületeknek természetesen csak az európai lakosok veszik hasznát. a 11. hogy Zenkalit a „Hurikebiek Szigeté”-nek nevezzék.

– Khm… köszönöm – mondta Peter. mint ők. ne röstelkedsz. – Ah. Ez ellen a zenkaliknak nem volt semmi kifogásuk. Zenkali esetében a hódítók – szerencsére – sokkal jobban el voltak foglalva háborúzással meg a föld kizsákmányolásával. s így magasabb rendűnek tartsák magukat a ginkáknál. bárhogy tiltakoztak is afanguák. hogy a zenkalik inkább terhet. Az egyik nyugágyat hozott. he? Akár a Queen Elizabeth-en. Peter fölütötte a könyvben a vallásról szóló részt. hogy a hahagáj húsa fölöttébb ízletes. így hát (azon kívül. a ginkák annyi borsot törtek afanguák orra alá. a másik hordozható bárt. s melyet a franciák átkereszteltek „l’ Oiseau Moquerie” névre. Ez a dőre dicsekvés természetesen számos kellemetlen incidenshez vezetett. A portugálok építettek néhány templomot. így hát jelen könyv írásakor afanguák durván katolikusokra és anglikánokra oszthatók. macskák. hogy keblükre öleljék a kereszténységet. Ám a misszionáriusok lehetővé tették afanguák számára. Amikor európai népek kis szigeteket hódítanak meg. hogy magukkal vitték a legszebbfiúkat és lányokat) nem mondható. Az úgynevezett pogányoknak mindig az volt a balsorsa. őshonos madarat imádott. hogy az európaiak vajon miért nem tudnak senkit sem békén hagyni. disznók és hasonlók formájában. amennyi csak egy kisebbségtől telik. kecskék. kártékony kísérőket visznek magukkal kutyák. Amióta a hahagáj kipusztult. semhogy túlsókat törődtek volna a bennszülöttek halhatatlan lelkével. és súlyos tömegét óvatosan leeresztette a nyugágyba. Foxi – mondta a kapitány. A hollandok további templomokat építettek. Minthogy azonban a franciák katolikusok voltak – s így igen türelmetlenek a mások hitével szemben –. de más vallások szemet hunytak ennél nagyobb baklövések fölött is. Ebben az időben a ginkák Tambakát. Az arabok nyilván úgy vélték. A sok-sok unalmas és érthetetlen ünnep közül miért éppen a királynő hivatalos születésnapját kell a szerencsétlen zenkalikra erőltetni? A szabadosságra több alkalmat adó tevékenységi formákat a misszionáriusok alighanem kiirtották. keveset. Zenkalit végtére nyilván nem kerülték el a misszionáriusok. miért követelik olyan elszántan más fajtáktól. míg néhány bátor lélek egy fura amerikai szektához. hogy a szigeten csak az ő népüknek van igazi istene. hogy a szerző azonos véleményen van vele: nem tanácsos a misszionáriusokat szabadjára engedni idegenben. – Számomra még egy parányit korán van… de elfogadnék egy kevés konyakot szódával. a delfin alakban megszemélyesített halistent imádták. mint hasznot jelentenének Mohamednek. hogy nagy hatást gyakoroltak volna a sziget életére. melyet ők Tio-Namalának neveztek. miközben misszionáriusaik a helyi lakosságot zaklatják. igen hamar fölfedezték. meglehetősen bőséges italválasztékkal. A britek változást hoztak. melyek néha teljesen kipusztítják a helyi faunát. s azzal dicsekedtek. hogy hódítóik a vallásos hiedelmeikkel zaklatták és rémisztgették őket. Afangua törzs-a franciák bejövetele előtt – egy különös. Ekkor Pappasz kapitány jelent meg a fedélzeten két zenkali matrózzal. patkányok. s mire a britek kiűzték őket a szigetről. így a törzsnek egy időre le kellett mondania mindenféle vallásos tevékenységről. Ám ezúttal (ha szabad így fogalmaznom) a misszionáriusok Isten ajándékai voltak afanguák számára. he? Ön mit iszol? Nekemsz van mindensz. a Második Eljövetel Egyházához csatlakozott. – Most iszol egyet ebédsz előtt. s számos ginka és fangua hős végezte életét ízletesen fűszerezve az ellensége tányérján. de a zenkalikat nem engedték be a templomokba. Mr. . A delfin ugyan emlős.Peter eltűnődött – életében immár nem először –. az utolsó példányig fölfalták a hahagájokat. amit durván „hahagáj”-nak fordíthatnánk. s nyomban látta. hogy éppen úgy viselkedjenek. ha szabad kérnem… nem! nem!… kapitány! Azt mondtam.

– Majd meglátjuk. he? Aztán ön csinálsz sok-sok gyereketsz? – mosolygott Peterre atyaian a kapitány. vajon huszonnégy óra alatt beszerezhet-e az ember egy jó kis májzsugorodást. jó hely. – Szép. – No és a vulkánok? – kérdezte Peter. de aznap nem voltak cápáksz. A meleg levegő és a meleg napsütés elálmosította Petert. eleresztette magát. Ön fogsz egy szép zenkali lánytsz. mint a könyvekbensz. ön szeretni fogsz Zenkalit – dőlt hátra nyikorgó nyugágyában a kapitány –. nem rosszat. – Azt hiszem. hogy sok tej legyen a bébikneksz. és mindenki ismersz engemsz. bor az agynaksz és pezsgő a csábításnaksz. Szeretsz vadászni. s Peter azon tűnődött. – Nagyon forró. érdemes-e megmászni a vulkánokat. – . Gyakran töltöm a szabadságomat hegymászással Skóciában és Walesben. – Engemsz senki sem nevezel gazemberneksz – zárta le a témát a kapitány. – Önre meg az új munkájára! Némán ittak. és ő megfőzöl halakatsz és vadakatsz. mosol önre. Bizony. így megúszta. sok szarvas. és bedobtamsz a tengerbe… fél mérföldetsz kellett úsznia a partig – mondta elégedetten a kapitány –. he? – Köszönöm. Ön szeretsz horgászni. he? – Nem vagyok biztos benne. he? Ő főzöl önre. – Minek jó a pezsgő? – kérdezte meghökkenve Peter. Hiszen még oda sem értónk. A kapitány hangja megnyugtatóan zengett. sok vadkecske. – Én mindentsz el tudsz intézni Zenkalin. – Mit mászni? – Tudja. hallasz? És megfogtamsz. – Milyen kár – mondta Peter. fiatal zenkali lánytsz… jó lánytsz. Nem szabad elhamarkodni. csirkefogó. hogy néha részt kell vennie a társalgásban. he? Sok vadmalac. jó klíma. és csukott szemmel hallgatta új barátját. he? Nagy mellűt. Szeretném tudni. –…és én mondasz neki. pepita utódai közt. jó embereksz. Vagy húsz perc múlva arra riadt föl. mintha már látná is sivalkodó. még kardhalsz is. a csillámló hullámok vakították. ön tudsz… gyönyörű fiatal lányoksz csábításánaksz… pezsgőt iszol a csípőjükből. fiatal zenkali lány. – Én ismersz sok jó fiatal zenkali lánytsz… némelyik nagyon csinos… némelyik még szűz is. engemsz senki sem nevezel gazemberneksz. A napfénytől és konyaktól átitatott Peter elaludt. én elintézel. csinos. – A csábításnaksz – ráncolta a homlokát a kapitány –. a hegymászás… az egyik hobbim. úgy érezve. – Petert kissé megrendítette ez a baráti ajánlat. Nagyon-nagyon fárasztó – a kapitány még az ötlettől is fölháborodott. tudja. horgászhatsz és vadászhatsz egész évbensz.– A konyak nagyon jó a gyomornaksz – jelentette ki a kapitány. whisky a tü-dőneksz. mint a cselló mély húrjai. miközben átnyújtotta Peternek a poharat. amelyben legalább ötujjnyi konyak meg egy teáskanálnyi szóda volt. takarítsz önre. – Konyak a gyomornaksz. hogy igazán vágyom egy szép zenkali lányra. Ha ön akarsz. Ön csak horgászol és vadászol. ahogy én mondsz. Amit csak ön akarsz. – Majd én mindentsz elintézel – mondta rendíthetetlen önbizalommal a kapitány. – Érdemes megmászni őket? – Mászni? – ráncolta meghökkenten a homlokát Pappasz kapitány. Én ismersz mindenkitsz. én szerzel jó családbólsz való. barrakuda. hogy a kapitány még mindig beszél. és csordultig töltötte poharát. Hátradőlt a nyugágyban. he? Zenkalin sok horgászás… cápa. – Talán a cipőjükből? – Abból is – egyezett bele a kapitány. – Senki sem mászol vulkánokatsz. te figyelsz rám.

több tízezernyi is lehetett belőle. A kiváló és jó szemű francia természettudós. Nagy bőségben élt itt például az óriás teknősbéka. Hogy ez nem túlzás. A parázsló. kezében a hordozható bárral. melyek élelmet és vizet vettek föl Zenkalin. s aludni próbált. leroskadt a nyugágyba. valahányszor a felszínre jöttek. hogy soha senkinek ne legyen üres a fazeka. Néhány óra múlva inkább holtnak. akár egy olajfoltos tócsán. zöld és skarlátpiros foltok rezdültek. akik ki mertek kezdeni vele. hogy megnézze. a tenger indigókékjén sárga. kormányos és csapos. A természetrajzról szóló fejezetnél ütötte föl a könyvet. s a naplementét nézve próbálta rendezni gondolatait. Peter töltött magának egy kis konyakot. ami lehetővé tette. s míg az egyik törzs a sziget keleti részén élt. A zenkali (akit Peter gondolatban Andloméda Hálómnak nevezett) jelent meg széles jóindulatú mosolyával. hogy a görög barátság és vendégszeretet néha igen fárasztó. amelyek – szerencsére – nem váltak be. föltámolygott a fedélzetre. Úgy látszik. a sziget biológiai főerőssége (lásd Gazdasági viszonyok) s egyben az egyetlenfafajta. így például 1759 decembere és 1761 decembere között a hajók nem kevesebb mint 21 600 teknősbékát vittek magukkal. Mint már oly sokan előtte. ahogyan a modern hajók a konzervsonkát. s úgy vitték magukkal eleven elemózsiaként az óriás teknősöket. s pusztultak környezetük megváltozásától is. hogy mit tett ő Zenkalin azokkal. fedélzetmester. akár feketére polírozott hintalovak fénylő háta. Ilyen esztelen pusztítás mellett nem csoda. ahol afauna jobbára háborítatlanul fejlődhetett. s fölidézett számos vérfagyasztó históriát arról. arról tanúskodik azoknak az egykori hajóknak a naplója is. –. A távolban delfinraj bukkant föl és merült alá a habokba. ahová a kapitány elől menekülhetett. Az arabok érkezése előtt – írta a könyv – Zenkali két törzse többé-kevésbé békében élt egymással. s azt szopogatva dőlt hátra. Fülledt kis lyuk volt. de az egyetlen hely. hiszen a hódítók pusztították őket élelemért meg szórakozásból. hogy az ember akár egy mérföldet is járhatott ezeknek a hatalmas teknőcöknek a hátán anélkül. hogy a hangjuk is hallatszott. A két albatrosz még mindig szárnyrebbenés nélkül követte a hajót. melynek sikerült túlélnie az európai inváziót. ahogyan a kapitány tervezte. ő is rájött. mint bort szopogatva és kártyázva tölteni a délutánt. van-e benne valami ezekről a gyönyörű és kecses állatokról. sárgabarackforma nap épp csak érintette a látóhatárt. hogy ez még mindig jobb. A monumentális ebéd után. Le Comte d’Armadeau azt írta. Peter levonszolta magát a kabinjába. Az ültetvényeken ma amelafa nő. amikor felébredt nyugtalan álmából. irtották őket a behozott ragadozók – kutyák.Most jössz… mi mész ebédelni. Peter nyomban kinyitotta frissen szerzett útikönyvét. . A törzsek létszáma lényegesen kisebb volt a mainál. Mihelyt az arabok meg az európaiak megjelentek. hogy a francia uralom közepére ez az érdekes csúszómászó kihalt. hogy a lába földet ért volna. Fölöltözött. melynek során a kapitány tovább ecsetelte a zenkali leányzók erényeit. meg a delfinek izmos hátát. Ennek legfőbb oka a sziget rendkívül gazdag faunája volt. úgy vélve. a földön élő és védtelen) helyi fajok kiv eszese is. hiszen irtották a természetes erdőket. a másik elégedetten lakozott nyugaton. elkerülhetetlenné vált más (többnyire ártalmatlan. A nyugati égbolt narancsát vörös erek tarkázták. így hát a kabin hőmérséklete ellenére végignyúlt a keskeny priccsen. mint elevennek érezte magát. hogy elnézze az eget. disznók stb. Köztük amolyan senki földje húzódott. Az állatok már olyan közel merészkedtek a hajóhoz. hogy helyet teremtsenek a cukornádültetvények számára. ahol végigfésülte az esti szellő. melyen úgy változtak a színek. egy személyben volt másodkapitány.

hogy ez nem igaz. ötfajta haris. s afanguákat. egy másik kitömött pár Antwerpenben. így hát a fanguák fölhagytak a kísérletezéssel. a madáristen. és italát kortyolgatva meg a zöld-bíbor alkonyt nézve az immár majdnem fekete tenger fölött az ombufára gondolt. A fanguák a madarat Tio-Namalának. Hiedelmük szerint Tiomala. az erdőből éltek. akik nap mint nap láthatták. Igen érdekes az is. Jelen könyv írásakor mindössze egyetlen ombufa él még a Dzamandzar melletti botanikuskertben. kissé hajlott (némileg a szarvascsőrű madáréra emlékeztető) csőre tövénél nagy búb volt. mind a fészke és a tojása tabu volt. melyet a tojónál csupán homloklemez helyettesített. Ám a franciák meggyőzésére tett kísérleteknek mindössze annyi eredménye volt. Fölöttébb különös fa volt ez. Az egyesek szerint a Rodriguez-szigetek egyik ritkafajával rokon. Hallott már kihalt állatfajokról. Hosszú. Ebből az izgalmas jószágból nem maradt más. a helyi flórával ellenséges növényeket és fákat. aminek az élete különböző módokon ezektől a lényektől függ. ideális zsákmánya volt afranciáknak. mert a madár hangja erőteljes. Az emberi lények szempontjából Zenkali kétségtelenül legfontosabb faja az . Most rájött. mint például a sárkánygyík kipusztulását. Most fogta föl teljes egészében a dolgot: ha elpusztítod az erdőt. ezért mind a madár. s a hahagáj igen rövid időn belül éppúgy a múlté lett. ahogyan egy jó istenhez illett volna. rendszertelen időközökben hozott gyümölcse föltehetőleg a hahagáj táplálékául szolgált. Fénykorában legalább annyi volt belőle. Ha a lényeket pusztítod el. magvai sohasem csíráznak ki. elpusztítod az erdőt is. Külsejét tekintve a hahagáj volt Zenkali talán legkülönösebb madara. gúnyos nevetésre emlékeztette őket. s a fanguák vigasztalhatatlanok voltak. Embertani szempontból a legsúlyosabb veszteség a hahagáj kipusztulása volt. hiszen ez a madár képezte – mint már említettük – a fanguák vallásának alapját. Töltött magának még egy pohárral. Tiomala isten madarának nevezték. Joggal vélhetjük. mivel Tiomala szemlátomást képtelen volt haragjával sújtani a franciákat. erős lábakon állt. hogy néhány fangua vezetőt fölakasztottak lázadásért. hogy ez a fa – amely kétségtelenül a világ legritkább fája – utód nélkül fog elpusztulni.és kísérőit. elfutni nem akart. Peter letette a könyvet. A madár parányi szárnya röpülésre nem volt alkalmas. mely nagyobb volt a legnagyobb arapapagájnál is. Az immár feledésbe merült óriás teknőcökhöz csatlakozott egy nagy testű és igen tarka éjszakai papagáj. és tovább olvasott. Csakhogy a franciák nem tekintették tabunak. aminek a jelentése nagyjából hahagáj. melyek az állatokhoz hasonló sorsra juthatnak. s egészen mostanáig – akár a legtöbb ember – ezt természetes folyamatnak tartotta. mint eleven lényekre. és rendkívül bizalomteljes lény lévén. hogyan vadásszák és tálalják föl uraik a legváltozatosabb és legízletesebb formákban a hahagájt. öt-hat kitömött kakas a világ különböző múzeumaiban. Bár elég gyakran hoz gyümölcsöt. mint az óriás teknős. mint egy kitömött pár Párizsban. egy kicsi és röpülni nem tudó (a galapagosi fajtákkal rokon) kormorán meg tízféle. de a szigetek faunájában a nagy létszám sem jelent biztonságot. fél tucat csontváz és néhány maréknyi csont. hiszen elröpülni nem tudott. mint az óriás teknősbékából. eltűnt a szigetről az ombufa is. olyan dolognak. lakozott ebben a különös fajtában. amelyek az erdőben. elpusztítod azokat a lényeket is. az is jóval több mint háromszáz éves. Egy igen szépen kitömött kakas látható Dzamandzar múzeumában is. liba nagyságú madár hosszú. hogy amikor a hahagáj kipusztult. Ám különös módon a fákra és növényekre sohasem gondolt úgy. látványosan tarka mézevő madár. Afranciák az „Oiseau Moquerie” nevet adták neki. az erdő körül. természetesen csüggedés töltötte el. aminek semmi köze az emberhez.

amely a gyógyszergyártás fontos alapanyaga. amely túlélte az európai inváziót. nagy fekete-arany pöttyökkel. Ha meggondoljuk. törzse átmérője vagy harminc centiméter. nehéz és páratlan (a rózsa meg a szegfű illatát egyesítő) illatanyaga igen keresett a parfümiparban. az amela. fürtökben termő gyümölcsből olaj készül.amelalepke. a közelmúltban kiderült. mely furcsán hajlott madárcsőrre emlékeztet. Zenkalin egyedül ennek a rovarnak elég hosszú a szívószerve ahhoz. s mint a madár. amiért nincsenek értékes ásványai. méghozzá a lehető legfinomabb. ami az ilyen kis trópusi szigeteknél egyáltalán nem jellemző. a szigeten nyomban betiltották mindenfajta rovarirtó szer használatát. minthogy a világ más vidékein nem él áfát megtermékenyítő amelalepke). hogy a fa szív alakú. mint lepke benyomását kelti. hogy behatoljon az amelafa trombita alakú virágjába. hogy Zenkali gazdasági élete oly korlátozott és egyszerű. mely még a pálmán is túltesz sokoldalú hasznossága szempontjából. Mihelyt fölismerték a rovar és az amelafa közti összefüggést. még az erőteljes termesznek is. A gazdaság alapja egyetlen fa. ezért fölhasználják a legkülönbözőbb iparágakban a precíziós műszergyártástól kozmetikumok készítéséig. fürtökben növő virágok gazdag. Az utasítást követve Peter föllapozta a Gazdasági viszonyokat. Akár európai megfelelője. trombita alakú. ez is igen sebesen röpül. Szerencséjére Zenkali kívül esik a ciklonok és hurrikánok zónáján. és ez – a testét borító tollszerű pikkelyekkel együtt – az első pillantásra inkább madár. így hát a fa igen értékes mind a bútoripar. Röptében alig látni a szárnyait. skarlátvörös. ez az egyetlen őshonos fa. E nagy rovar szárnytávolsága tíz centi. nem mintha kedvelte vagy értette volna a témát. mind az építőipar számára. ezért Zenkalit elborítják az ártalmas rovarok. s azóta a sziget gazdasági élete ezen áfán alapul. melyet kolibrilepkének is neveznek. . Bíborvörös alsó szárnyát széles fekete sáv keretezi. Akár a cédrus. csak mert a lehető legtöbbet akarta megtudni a szigetről. hogy Zenkali önellátó legyen banánból. bár a legjobb minőségű deszkát a hétéves fa szolgáltatja. Ezzel szemben Zenkali egyetlen növénykultúrás szigetnek tekinthető. Aztán napfényre kerültek az amelafa kiváló tulajdonságai. cukornádból. így hát Zenkali monopóliuma ez az igen figyelemreméltó fa. Mint már említettem. húsos leveleiből szárítás és vegyszeres kezelés után amineaphron nyerhető. bíborvörös. s a világon sehol másutt nem található meg (sőt fölöttébb makacsul ellenáll a meghonosításnak. ezért éghajlata rendkívül kiegyensúlyozott. hogy a többi rovarnak sem esik bántódása. a fa finom és kemény. így hát a mindennél fontosabb amelafa kedvére fejlődhet. hátrafelé is tud röpülni. ananászból és így tovább. A kissé szamócára emlékeztető. Zenkali szerencsésnek tarthatja magát. A törzs egyenes és sima. sem olaja. az amela is ellenáll minden rovarnak. Felső szárnya hamuszürke. a teste súlyos. A kolibrihez való hasonlatosságát növeli rendkívül hosszú szívószerve (teljesen kinyújtva tíz centiméter). A múltban több kísérletet tettek. A fa kiváló tulajdonságai ezzel még nem érnek véget. Ráadásul a fa igen gyorsan nő: öt év alatt eléri teljes magasságát. Örömmel tapasztalta. így hát ipara sincs. hogy még egy közgazdász is csak nagy nehézségek árán tudná bonyolultabbá tenni. így hát ez a páratlan fa négy igen fontos terméket nyújt. S mintha mindez még nem lenne elég. amelyről nevét kapta. garantálva a jövő gazdasági biztonságát. leszámítva a csekélyke kézműipart. aranysárga és szépen erezett. így a sziget számára gazdasági szempontból létfontosságú (lásd Gazdasági viszonyok). A hosszú. hogy mi történt a világ többi részével. A fa hat-nyolc méter magas. Egyik sem járt sikerrel. A szenderek családjának ez a páratlan tagja sok szempontból hasonlít az európai szenderre. melyek mindegyike igen magas (s ugyanakkor kizárólagos) jövedelmet biztosít Zenkalinak. s megtermékenyítse áfát. Ez természetesen azt jelenti.

Közben eszébe jutott az ombufa. A kiváló és mammutméretű vacsorát mérhetetlen mennyiségű vörös. – Föl a fejjel. Akkor természetesen még nem tudhatta. Minthogy biztos volt abban. he? Mi fogsz inni és táncolni? – Táncolni? – rémült meg Peter. Végül – miután örök barátságot esküdött Pappasz kapitánynak meg az összes zenkalinak – Peter kéjesen dalolva letántorgott a kabinjába. – Táncolni – ismételte eltökélten a kapitány. Mr. A porcelánkék égre narancs sugarakat festett a fölkelő nap. MÁSODIK FEJEZET ZENKALI ZAMATOK Legnagyobb meglepetésére reggel ötkor és minden macskajaj nélkül ébredt. hogy Zenkali már látható. Pappasz kapitány jelent meg a hídon: jóízűen ásítozott és vakaródzott nyitott ingében. melyet Pappasz kapitány kísért buzukin nagy lelkesedéssel és érzéssel. – Köszönöm – mondta Peter. s meztelenül zuhant végig a priccsen. s a kapitány zengő basszusa száll a holdfényes tenger fölött. A szigetet fehér tajték ölelte ott. s jókora pohár italt töltött magának. itt-ott tengeri madarak kis csapataitól tarka. csupán a vulkánok és dombok vetettek bíbor-fekete árnyakat. fölöltözött. A jó bortól és baráti érzelmektől fölhevült Peter egyszerre csak azon kapta magát. Igen jól látszott holdsarló alakja. aki helyet foglalt. Mellét és pocakját sűrű. Ruháit a földre dobta.és fehérbor kísérte. a tenger mélykék és opálos. görög vacsorátsz. senki. akivel dalolhatna – motyogta szomorúan Peter –. hogy nem a levegőbe beszél. a tenger tükre pedig milliónyi ezüst pikkelyre tört. amint a fölkelő nap fényében egyre élénkebbé és ragyogóbbá váltak a sziget színei. miközben zokog a buzuki. s már látta is magát Pappasz kapitány medveölelésében keringőzni a fedélzeten. lélekben fölkészülve az alkoholos és atletikus estére. Aztán három ifjú zenkali egészen meggyőző görög táncot mutatott be. és a hajó elejére sietett. – Senki. de jókedvűen ropja a fedélzeten. akivel megoszthatná magányát. Megdöbbentő volt. he? Mi fogsz ünnepelni utolsó estetsz Zenkali előtt. akivel táncolhatna. s nyomban szíven ütötte a bánat. A hajnali fényben az egész sziget sötétzöldnek látszott. megmosdott. s ha nem is teljesen ura a lábának. míg a fának. két végén a két vulkánnal. öreg ombufa – mormogta álomba merülve – Jön már Peter Foxglove. néhány mérföldnyi távolban feküdt Zenkali.A halványuló fényben fújtató lihegés és átható fokhagymaszag jelezte a kapitány érkezését. a fogásoktól függően. hogy karjai a vigyorgó zenkalik barna és izzadt nyakára fonódnak. Kissé jobbra. Foxi – jelentette be elégedetten –. Nem csalódott. – Mi fogsz különleges vacsorátsz enni ma este. Peter elbűvölten nézte. hogy megmentsen. hogy hurkaujjai milyen édes dallamokat csalogattak elő a hangszerből. kedves. faja egyetlen túlélőjének sehol egy hozzá hasonló társa. – Görög táncotsz. kócos haja az égnek . s mindkét vulkán tetején hetyke reggeli felhősipka díszelgett. fekete mackóbunda borította. A levegő hűvös és csöndes volt. Milyen kegyetlen sors. ahol a tengerár megtört a részben alámerült korallzátonyon. hogy ő így szórakozik. he? Én megtanítasz önt görög táncra… a legjobb táncra a világonsz.

gondolta Peter. egyenest a Hahagáj-öbölbe. impozáns épület állt. ő nincs közel. Ez lehet a palota. – Látsz ön. – De még mennyire – kiáltotta föl a kapitánynak –. ijesztő és szívderítő ez a látvány. s az öblök vize oly halvány és áttetsző kék volt. – Jó reggelt – harsogta le Peternek. hogy föl tudnék falni egy lovat patástul! – Nem tudom. Hajóját addig vitte a zátony mentén. A hajó egy pillanatra megremegett a kék hullámizmok szorításában. ahol törés látszott a hosszú. he? – Sonkaforma mancsával integetett Peternek. soha jobban. hogy tisztán látszott a korallok alkotta táj a felszín alatt. hogy farkaséhes. Zöldek. ami biztos hajótöréssel fenyegetett. és merész nekifutással átjutott a résen.meredt. A sziget most fölmagasodott és fürdött a napfényben. Dzamandzarnak a kikötője volt. – Mert jó a görög tánc – nyilatkoztatta ki a kapitány. amilyen csak a trópusokon látható. he? Peter hirtelen rájött. – Három óra? – csodálkozott Peter. mert elkedvetlenítette. a két távoli vulkán előterében – a várost alkotó tarka házakat. aztán megrázta magát. – Minden görög jó tengerész… a legjobbak a világonsz. és ismét ott állt a hajó elejében. aztán eltűnt a parányi kormányosfülkében. Ön látsz Zenkali. mintha tarka építőkockákat dobtak volna a bougainvilleabokrok . bíborvörösök. ami a parttól a hegytetőig az egész szigetet borította. – Talán meg kellene kérdezni a szakácsotsz. hullámzó habszőnyegen. A törés nem volt szélesebb harminc méternél. arcán hatalmas. – Hiszen már olyan közel van. he? Szép sziget. amint átfutott a borotvaéles korallperemen. – Ön kérsz reggelitsz. ha közelebb érsz – mondta a kapitány. hogy aztán a zátonyon belül hánykolódó habágyba olvadjanak. – Meghiszem azt! – ordította vissza Peter. s a hatalmas parthullámok rémi-tő robajjal törtek át rajta. aranyok. kékek és sárgák tarka szövevénye. akár az elefántagyar. he? Két-három óra múlva befutunk. ahol Zenkali fővárosának. A kapitány éles fordulatot tett az Androméda III-mal. győzedelmes vigyorral. – Nem. A csinos kis deszkaházakon szalmatető. végig a parton. hogy láthassa. de vagy huszonöt méterre attól a valamitől. s vagy félméternyire a felszín alatt húzódott. Öt perc múlva horgonytsz vetsz. annak egyszerre izgalmas. Foxi? Éhes vagy. van-e raktáronsz – ráncolta a homlokát a kapitány. melynek tetején rózsaszín kőből épült. – Hogy ön érzed magad? – Remekül – mondta Peter –. párhuzamosan a habzó. Ezen a gigantikus áradaton. olyan éhes vagyok. rózsaszínek. Aki az ilyesmihez nincs hozzászokva. Aztán az öböl megnyílt előttük. gyémántfényű vizére. sziszegő. Ő sokkal nagyobb. Minden ház más és más alapszínben pompázott. míg oda nem ért. Megkerültek egy földnyelvet. Félhold alakú homokszegélyek fehérlettek. amely kiemelte a ragyogó lombsátrat. Mr. jó a testneksz. A zátony hattól tizenöt méter széles volt. Pappasz kapitánynak voltak gyenge pontjai. hogy a hajója talán mégsem tökéletes minden szempontból. Az Androméda III átpöfögött a lagúna áttetsző vizén. itt-ott néhány tekintélyesebb korallmészkő ház. s Peter megpillantotta a kikötő kőgátját és mögötte – a gyöngéd dombokon szétterülve. és be-siklott a lagúna sima. Ezen a nagy lépcsőfokon a tenger megtört. lágy parthullámokon ide-oda ringva pöfögött az Androméda III vidáman. mint minden bajok orvosságát-. hogyan jutnak át a zátonyon. sistergő zátonnyal. a hosszú. milyen pokoli jó tengerész vagyok! – ordította Pappasz kapitány a hídról. széthulló habbá omlott. he? Egy óra múltán Peter már összecsomagolt. de a zenkali zátonyt jól ismerte.

elegáns. Egyetlen lap volt. Kedves Foxglove – olvasta. – Gazda fog jön velem – mondta. a napfény szaga a száraz leveleken. Mr. verőfényes verandán. Pálmaolaj és kókusz-tej. Ez fölülmúlta legmerészebb álmait is. hasított botot tartott. melyet megült a medencényi agyagkádakban meg függő kosarakban pompázó. melyek – akár az égbolt lehullott foltjai – a virágok körül köröztek. A küldönc széles vigyort villantott Peterre. kenyér és kutyák. Mr. ahol két tágas kosarú – némileg bambusz strandkosarakra emlékeztető – riksa várakozott. majd megálltak egy hosszú. holott jól tudta. finoman faragott javai paravánból készült ajtónál a küldönc megállt. A meleg levegő elhozta Peternek Zenkali illatát. – Isten hozta. ulam – mondta a küldönc. A küldönc fölvezette Petert a bejárati lépcsőn. – Ulam. és barna cipője legalább olyan fényesen csillogott. s a bot hasítékából összehajtott papír lógott ki. Nyilván hivatalos személy lehetett. s néha meg-megpihentek. Csak kövesse a hasított pálcás fickót. csacsik és csatornák szaga. Peter elgyönyörködött egy sereg hatalmas kék lepke röptében. és peckesen tisztelgett. Peter kábultan követte a hasított pálcás embert le a hajóról a rakpartra. mert egy fölöttébb nagy és fölöttébb ragyogó zenkali jelent meg előtte a fedélzeten. át a széles. ananász. Az ajtót végül egy ropogós fehér egyenruhát és széles. ami annyira egyedi. Itt egy város. – Ön fog jön. üdvözlöm. Ám az illat sem ábrándította ki. milliónyi virág illata. kavicsos útra. hogy frissítőt szívjanak a szirmokból. Ő fog küld majd gazda csomagjai. fehér sortot. pedig még bele se szagolt. kék térdharisnyát viselt. kalligrafikus kézírással. amikor az Androméda III nagy csörrenéssel és csobbanással horgonyt vetett. termetes zenkalikkal a rúdjaik között. vastag. Ne törődjön semmivel. a riksák ráfordultak egy széles. melyeknek a törzse vastag. aztán lánca segítségével hamarosan magabiztosan megállt a part fala mentén. A küldönc odanyújtotta a bot hasított végét. félig leégett és egymásba olvadt fekete gyertyákra emlékeztetett. Rövid. ami igazán megérdemli a város nevet. Peter óvatosan kiemelte az üzenetet a bot hasi tékából. Hannibal gazdától. ulam. elle… A gazda fog vál ön. Peter el volt bűvölve. kélem. meg a kék ég és a hajnali harmat illata és milliónyi más szag. – Itt könyv neked. gondolta. fehér zsinóros sötétkék zubbonyt. vörös selyemövet viselő zenkali inas nyitotta ki. papája. és ezüstsípot vett elő a zsebéből. Foxglove – mondta. és ő is megpróbált tisztelegni. Míg vártak. s hamarosan már a város utcáin gurultak. Kezében – kissé oda nem illően – hosszú. alacsony ház előtt. amire büszke lehetsz. melyek osztályozására nem jutott ideje. Máris szenvedélyesen szerette. Foxglove. milliónyi virág illata. ulam. mert skarlátvörös fezt. Óriás fák erdeje vette körül. de bonyolult jelet fújt. tengeri só és friss hal. a paliszanderfák meghökkentő kékje és a vérvörös virágban álló cserjék csoportjai közé. – Köszönöm – mondta lenyűgözve Peter. ulam. A két hatalmas. mangó és citrom részegítő illata. Olyan részegítő. égett fa. Peter beszállt az egyikbe. hogy egy-egy város megítélésénél mennyit számíthat az illat. Mikor a külvárosba értek. akár egy perzsaszőnyeg színeinek illata. . Ragyogó mosollyal és enyhe meghajlással üdvözölte Petert. – Jó leggelt.bíborvörös gomolyfelhői. és szétnyitotta. vékony. mint a képe. elefántcsontszínű papíron. olyan tarka keverék volt ez. hogy képtelenség összetéveszteni a világ bármely más közösségével. ulam – magyarázta. H. a küldönc a másikba. – Mi fog megy Hannibal gazda házába csaszi-csuszin.

halovány borostyánszínű hintaszék állt. Zömök és vaskos volt. melyek mindegyikén tarka thaiföldi selyempárnák tornyosultak. kínai selyemfestmények díszítették. küldd be az új gazdát egyszeriben. Zenkali császárának és kormányának politikai tanácsadója. Ebben a lélegzetelállító székben. hogy húszévi kényszermunkára ítéltesselek gyilkossági kísérletért. Azt hiszed. Mindenütt könyvespolcok álltak. Az egyik oldalon öt magas franciaablak nyílt a verandára. kínai selyemtekercsek. Az inas megállt egy ajtó előtt. kiterjesztett farkuk képezte a széles. vörös-arany. ulam. tarka selyempárnák felhőjében trónolt Hannibal Hubert Hildebrand Oliphant. tarka bokrokra. és bedugta a fejét. – Ez Hannibal gazda – mondta nem minden büszkeség nélkül az inas. súlyos bútor jobbára alacsony heverőkből és székekből állt. aztán a hang fölharsant: – Hát ne állj ott. Szemlátomást nem szegte kedvét sem a hang harciassága. és átvezette Petert a tágas előcsarnokon. – Takarodj. busa fejét acélszürke sörény koronázta. míg a hang tulajdonosa levegőt vesz. Az utóbbi akkora volt. Hannibal Oliphant hangja volna ez? Az inas türelmesen megvárta.Megfordult. te. soha többé a szemem elé ne kerüljön az a nyomorult. mozgékony. legyező alakú támlát. egy hatalmas. Sasorra alatt külön életet élt nagy. tisztelettel kopogott. ahol a hihetetlenül magas. A kutyák között. egy ír farkaskutya. de a tarka kötésű könyvekből a földre is jutott bőven. te bennszülöttek alja. A mellette lévő asztalon több palack meg egy nagy. melyek egy terrakottacsempével kirakott. s azon túl a zöld pázsitra meg a virágzó. A medence közepén öt méter magasba szökkent a szökőkút vize. csillogó szem nézett a világra vidám arroganciával. hallod? Az inas kinyitotta az ajtót. tibeti imamalmok. melynek falait hosszú. Alattuk terebélyes kínai vázákban szebbnél szebb orchideák pompáztak. Peter csak ámult és bámult. és bekísérte Petert a tágas és fenséges terembe – szélessége tíz. tarka perzsaszőnyegek borították. akkor megszólalt: – Kelem. ha hízelegsz. A falakat különös maszkok. A szoba egyik végében óriás íróasztal állt. fekete majompofád. talán elfelejtem a bűnödet? Ha nem volnék olyan jóságos és szelíd ember. fölkunkorodó orrújávai papuccsal a lábán. Bozontos szemöldöke alól cigányosan fekete. gyöngéden rezegtek az enyhe szellőtől. te analfabéta gyilkos. te nyavalyás hiányzó láncszem. folyóiratok és tudományos kiadványok hatalmas halmai. – Kifelé. színük szinte versenyre kelt a festmények színeivel. – Takarodj! – bömbölte odabentről egy félelmetes hang. antik mordályok. sem amit mondott. érzéki és gunyoros szája. kötelességemnek tartanám. tarka. bő ujjú. Az egyik nyitott franciaablak mellett csodálatosan faragott. s ezüstliliomként ragyogott a napfényben. – Kifelé… kifelé! – hörögte a hang. pajzsok meg elefántcsont faragásokkal és finom porcelánnal teli vitrinek borították. Ennek az embernek a személyisége éppannyira érzékelhető volt. A széke körül egy buldog. fehér pamutingben. A faragott kasmíri fából készült sötét. rajta iratok. A fényes padlót vagyont érő. Foxglove jön vala. A karfa két finoman faragott páva volt. egy dalmata. hogy Peter első pillantásra szelídített medvének nézte. aztán fejét félrebiccentve várt. két pekingi palotakutyácska. Mr. mint egy nagy tűz melege hideg éjszakán. Kis szünet. lándzsák. batikolt kendővel a derekán. résnyire nyitotta az ajtót. te analfabéta pogány… vidd az istentelen irhádat messzire a fájdalom eme hajlékától. ovális medencéhez vezettek. gyönyörű impresszionista festmények. fehér mennyezet alatt hatalmas ventilátorok forogtak. akár fekete szélmalmok. a térdét átkulcsolva pedig ott . barackszínű párnán. ezüst jégvödör állt. hosszúsága legalább húsz méter –. négy törpespaniel meg egy tibeti véreb feküdt.

A dögök tudják. uram – mondta –. – Hála egy nevetséges rendeletnek. ír akcentusát. fürtjei akár a holdfényben fürdő folyó hullámai. picit pisze orrát finom szeplőcskék pöttyözték. Audrey. hogy az isten tartsa meg? Peter meglepetten nézett rá. Ma reggel például beröpült nagy zümmögéssel és gyilkos szándékkal egy lódarázs. és Peter örömmel fedezte föl a lány alig érezhető. fehér lobogóhoz hasonlatos szemöldökét. H. – Úgy tudom. Hívtam az én Neander-völgyi inasomat. melyet egyszerű aranycsat fogott össze. – Úgy – nyújtotta Hannibal Oliphant a bal kezét. A karcsú lány őszibarack bőrét bronzbarnára sütötte a nap. talán rám is vethetnél egy futó pillantást – mondta. hogy itt csak két eset lehetséges: ez a szépség már holmi mocskos.ült a legszebb lány. hogy óvatos lesz. Önkívületéből Hannibal Oliphant gúnyos hangja zökkentette ki. ívelt szemöldök alatt hihetetlenül kék. csíkos. Piciny. G. miért küldött Sir Osbert. állandóan a leggonoszabb indulatú rovarok ostroma alatt állunk. mandulavágású szeme volt a legfigyelemreméltóbb. hogy nem eshet bántódásuk. szóval te vagy Foxglove? Sir Osbert unokaöccse? Volt valami furcsa abban. és még kényelmesebben befészkelte magát párnái közé. – Ha esetleg befejezted Miss Damien kétségtelenül valós bájainak csodálatát. hogy ne szakadjanak bele a hangszalagjaim az ordításba? Peter nagy nehezen összeszedte magát. ülj le. egyenesen a mellemre. és kevert Peternek egy rumos kólát. de remélem. szellemileg visszamaradott és teljesen méltatlan hím felesége. minthogy a jobb keze be volt pólyázva –. amely megtiltja a rovarirtó szerek használatát. mint az öklöm. mint egy halaskofának. Peternek eszébe jutott bácsikája gúnyos megjegyzése – „az az ütődött Oliphant” –. és büdös a szája. a sötét. Hannibal gunyoros mosollyal. ide-oda hintázva nézte a jelenetet. Sötét haja. melynek nagyságát csak kiemelték az apró. – Hát úgy nézek én ki – fordult Audreyhoz –. Olyan elbűvölő mosoly kíséretében adta oda. ezt nem rója föl bűnömül. Hannibal odamutatta Peternek bepólyált kezét. hogy Peter kis híján elejtette a poharat. – Miért nem jössz ide. kínáld meg a fiút egy itallal – mondta Hannibal. Peter azon töprengett. és odament a lágyan himbálódzó hintaszékhez. – Nos – kérdezte az italát kortyolgatva –. – Hogy segítsek neked – mondta zavartan. – Igen. Minthogy Peter huszonnyolc éves volt. – Köszönöm – mondta Peter. már-már ibolyaszínű szem csillogott. szükséged van segítségre. vagy olyan hangja van. A csöppet kiálló arccsont fölött. De ettől a lánytól elállt a lélegzete. a derekáig hullott alá. A lány fölállt. Mégis hatalmas. Wells igazán jót mulatott volna ezen a helyzeten. telt ajka nevetésre állt. – Ülj le. aztán fölcsillant a szeme. ezért aztán uralkodnak rajtunk. bőven volt alkalma hölgyek társaságában forgolódni. és úgy határozott. ha ugyan tudsz még mozogni. és nem hiányzott belőle némi természet adta báj sem. mint egy rabruhás gengszter. – Szólíts nyugodtan Hannibalnak – mondta –. drága fiam. és vagy kétszer akkora. ahogyan mindenki. akit Peter valaha is látott. Hannibal fölhúzta szakadozott. . hogy oltalmazza meg a gazdáját. Hannibal éles pillantást vetett rá. mint aki segítségre szorul? – Éppen az imént volt rá szükséged – mutatott rá Audrey. mire a hülye egy teniszütővel leütötte a vérszomjas bestiát. ahogy Hannibal a nevet mondta. jóképű. fekete pöttyök. Attól tartottam.

most nem lennék itt. és mi történt? Itt csücsülök. és mihelyt rájöttem. Olyan trópusi paradicsomnak írta le. és dolgoznia sem kell. hogy miről beszélsz. hogy kémkedj utánunk. és úgy dajkálta. és áradozott a szigetről. – Bárcsak fizetnének. te is jól tudod – mondta Audrey. – Igazán nem akartalak megsérteni – mondta engesztelőén Hannibal –. Hannibal nyilván meglehetősen sajátos módon szereti a bennszülötteket. miután ezt tisztáztuk. Fölvette az egyik pekingi palotakutyácskát. Én is egész életemben az ideális helyet. hogy miért vannak itt. – Nos – mondta könnyedén Hannibal –. . amilyen talán csak a mesékben létezik. primitív szigeten. aki ért valamicskét az elsősegélynyújtáshoz. – Mindennel – mondta tömören Hannibal. A bácsikád gyűlöli a bennszülötteket. és nem lennél hajlandó sehol másutt élni. Én szeretem őket. igen – mondta bánatosan Hannibal –. Peternek eszébe jutottak a szidalmak. feketék lakta szigetre gyere? – Igen – mondta Peter. – Ostobaság! Ne hallgasson rá – mondta Audrey. és a túlzásai nem ismernek határt. – Igen. – Ez sóder. alig tudok kijönni – pillantott körül Hannibal a hatalmas teremben. kénytelen voltam hazaküldeni őket. – Kétségtelenül ő az egyik legundokabb ember a szigeten. De ez valódinak látszik. aztán Peterhez fordult.hogy a szörnyeteg átdöfi a szívemet. hogy koldus módra tengődöm. hogy „legyenek a segítségemre”. tudom. – De hát mivel van baj? – kérdezte Peter érdeklődéssel. – Honnan veszed ezeket a kifejezéseket… és hogy érted azt. de őszintén. mire a dög a kezembe döfte a fullánkját. melyeket Hannibal az inasára zúdított. és úgy értem. hogy a kis állat szinte dorombolt élvezetében. Csönd támadt. és nagyot sóhajtott. fiam. – Bizony így történt – mondta halkan Audrey. – Rendben van. ezért kétségbeesett kísérleteket tettem. hogy sóder? – A kifejezéseket tőled veszem – mondta mosolyogva Audrey –. hogy erre az isten háta mögötti. azért küldött az az utálatos bácsikád. Szerencsére jött ez a lány. mert Hannibal panaszkodása komolynak tetszett. – Olyan gazdag. de én nem vagyok az ő embere. mint lepke a borostyánban. Ám a helyzet az. és… – Ide hallgass – szakította félbe Peter –. és nem osztom a nézeteit. de a bácsikád már három ilyent küldött. aki egy hónapot töltött itt. én nem vagyok kém. Hannibal elvigyorodott. a földi paradicsomot kerestem. mióta. hogy szabaduljak tőle. – Az ír parasztság mindig rebellis volt – nézett Hannibal bánatosan a lányra. pontosan értem. Peter a lányra nézett. mint holmi keleti kalmárnak. amikor hazatért. meg a zenkali rendíthetetlen nyugalma. mint valami szigonyt. – Ne vegye komolyan Hannibalt – mondta a lány. nyugodtan beszélhetünk. Mondd csak. Olyan tehetsége van a cselszövéshez. hogy a bácsikám vén csirkefogó. mint Krőzus. már nem is tudom. – Félre ne érts. hát abban leli örömét. – Mondd meg nekem. így nem kellett a karomat könyökből amputálni. – Sóder? – nézett nagyot Hannibal. – Hugó Charteris barátom. volt valami különleges okod. rosszul kormányzott. hogy részt vesz mindenféle cselszövésben. még ha fizetnének sem. hogy egyszerűen szerelmes vagy ebbe a szigetbe és valamennyi lakosába. Ha a bácsikám ilyesmire kért volna. ezen az isten háta mögötti. amivel a szidást fogadta.

úgymond. hogy kielégítse a büszkeségüket. hogy mindenki békén hagyja. Először is. ha nem panaszkodik. Gyakorlatilag néhány hónappal ezelőtt már meg is valósult a dolog: pompásan tudtak veszekedni egymással. most már nincs mese. leszámítva a fanguák és ginkák alkalmi lándzsarázását. Csak arra kérlek. és nem is szabad megállítani. A folyamatot nem lehet megállítani. Fölállt. még ma is olyan messze van mindentől. De csak akkor kell komolyan aggódni. mit kell eltűrnöm ezektől a hálátlanoktól? – kérdezte Petertől Hannibal. ezért az emberek megmaradnak falun. másodszor. és elűzze unalmukat. de sohasem magyarázod meg. mert az embert még utóbb holmi iszonyú vén vaskalaposnak.Aztán szeret panaszkodni. krónikus alkoholistákat és öregeket. hogy ez az ideális hely egy baromi nagy repülőtér számára. nincsen-e véletlenül négy szemed vagy valami hasonló. mint a highgate-i temető. amilyenről még Dante sem álmodott. Ártalmatlan jószágok. Véleményem szerint nagyon sok az álszent duma világszerte a „haladásról”. Harmadszor. mely leginkább arra szolgál. Ez a hely annyi szellemi táplálékot nyújt. és alapvetően mezőgazdasági társadalmunk nemcsak hogy számunkra termel . Negyedszer. hogy miért – mondta Audrey. Ötödször. Leült. – Nos – mondta Peter –. ahol teljes a foglalkoztatottság. hogy tiszteletünket tegyük őnagy-méltóságánál. ám a legtöbben nem gondolják végig. Egyszerű udvariassági látogatások. – Zenkali önrendelkezési jogot kap. Pedig nem erről van szó. és az itt élő európaiak szellemi színvonala alig haladja meg az átlagos kreténét. És akkor valami őrült a Whitehallban kitalálja ezt a repülőteret. Hol találtok még egy olyan országot. mert Zenkali valóban páratlan. az a személyes véleményem. – Rögtön elviszlek Csaszihoz. én meg csak ültem. sétálni kezdett föl-alá. és koncentráljunk kizárólag Zenkali páratlan helyzetére ebben a világban. ezért egyetlen nagyhatalom sem kívánja az országot a védőszárnyai alá venni. és vártam. Aztán folytatta. hogy. s lábával néha meg-megvakargatta egy-egy szunyókáló kutya fülét. – Nehéz megmagyarázni. hogy az egész terv nagy marhaság. és az egy kissé zavaros volt. amely. aztán beugrunk a kormányzói palotába. melynek az volna a célja. hogy miután katonai szempontból hosszú évekig teljesen hasznavehetetlennek tartották Zenkalit. – Látod. mindenfajta haladás kerékkötőjének tartanák. először is. Túl azon. sem olaj. hadd halljam a legrosszabbat. távol tartsák az oroszokat az Indiai-óceántól. Csupán arra kíváncsiak. – Én mondom. leszámítva a munkaképtelen. hogy az az úgynevezett haladás nem hanyatlást jelent-e valójában. nem lenne hasznos a sziget számára. olyan pokolba. ahol nincs nehézipar és alig van könnyűipar. De most hagyjuk a nagyvilágot. ha éppen szükség volt rá. ha itt fogok dolgozni. – Mindig ezt mondod. mit kell tennem? – Nem sokat – mondta kedvetlenül Hannibal. – Dióhéjban arról van szó – morogta Hannibal –. drága fiam. Ám az itteni helyzet csöppet sem ártalmatlan. hogy ne keress itt semmiféle kultúrát. ahol nincsenek értékes ásványok. hogy fölvirradjon a nagy nap. ismét megtöltötte a poharát. Hallottál róla? – Csak Pappasz kapitánytól – mondta Peter –. A bennszülöttek kőkorszaki színvonalon állnak. ahol lényegében nincs faji ellentét. tanácsot is adtam. hogy aztán megismerjenek. hogy rossz helyrejöttél. ami velejár. bárhogyan szeretnék is egyesek. hogy a repülőtér meg mindaz. most egyszeriben rájöttek. és komor ábrázattal hintázott. csak kétszer olyan zsúfolt.

– Drágaságom – mondta Hannibal –. és ez a legfontosabb. amely szinte kizárólag a cukorból él. – Bizonyára te is tudod. tele bombázókkal. Semmit sem lehetett kezdeni velük. ahogyan te képzeled. ahogy van. és itt a hatalmas repülőtér. fiam. Lajossal szólva. hogy a szigetlakók a lehető legjobb körülmények között élhetnek. és amíg a föld nem kezd más irányba forogni. Nálunk nincsenek ciklonok. ezen a szigeten egyetlen igazán fontos dolog van. Mindettől függetlenül képzeld el úgy öt-hatezer unatkozó és fickós ifjú tengerész és pilóta hatását a szigetre. először is szükség van egy meglehetősen komoly vízierőmű-rendszerre. Rá kellett volna vennem Csaszit. ebből még baj lesz. Ludzsa. – Mármint a nyilvánvaló okokat leszámítva. csak rettegni tudok a következményektől. míg ilyen vagy olyan döntés nem születik. Jön egy jó ciklon. hogy olyanok vagyunk. – Jól értsd meg. Aztán megállt. Ezért mondom. És ha békén hagyják. de szerinted a sziget jövője szempontjából a legbölcsebb dolog. az biztosítja gazdasági egyensúlyunkat meg azt. Ám ha engedélyezzük ezt az ostoba repülőteret. ha továbbra is ettől az egyetlen fától függ? – Miért ne? – kérdezte Hannibal. azaz a legkisebb baj esetén céltáblává válunk. s egyik lábát a tibeti véreb széles hátán nyugtatta. – De miért? – kérdezte ismét Audrey. Nem. nyomban követelni fogják az ipart. Szerinted hogyan fogják ezt megoldani? Úgy. nagyot kortyolt. amiből a sziget egész gazdagsága származik.elegendő élelmet (egy-két dolog kivételével). De én mondom. senki sem fog hallgatni rám. S amióta annak a rühes kutya Ludzsának is benne van a dologban az a mocskos keze. hogy van egy kis féltékenység a ginkák meg a fanguák . Annyira igyekeztem meggyőzni Csaszit az egész terv ártalmasságáról. spekulációs ügyletekbe kezdett. Közben az a hétpróbás gazember. Senkinek sem kellettek azok az átkozott völgyek. bár attól tartok. az összes nyomorúságos velejárójával. hogy ez a sziget páratlan. hogy szinte elhanyagolható. így aztán Ludzsa olcsón fölvásárolta őket. a jövedelemadó gyakorlatilag ismeretlen. ez nem közönséges repülőtér. – Igaz – bólintott szomorúan Hannibal –. mint Plymouth kikötője. én ellenzem az egészet úgy. a Mindenható egyedül minket talált méltónak arra. de még egy kis exportra is futja. és a sziget egész gazdasága összeomlik. hogy megfeledkeztem néhány alapvető védekező lépésről. Hogy egyáltalán megépíthessék ezt az átkozott repülőteret. S mihelyt lesz elegendő áramunk. nem is lehetnek ciklonok. Hála ennek a figyelemre méltó fának. már csak azért sem. Ez a fa évről évre olyan gazdasági egyensúlyt biztosít nekünk. hogy robbantanak egy átkozottul nagy lyukat a zátonyba. Végiggondolni sem merem. az a gennyedző fekély. – Miért? – kérdezte Peter. hogy megkaparintotta az egyetlen völgyet. – Ez mind nagyon szép – bátorodott neki Peter a második pohártól –. hogy a hétvégén elmenj Dzsakartába bevásárolni. és nyugtalanul járkálni kezdett. hogy megajándékozzon az amelafával. ami lehetővé teszi. katasztrófát jósolok. továbbra is virágozni fog. ez katonai létesítmény. tyúk főjön a fazekában. Hannibal ismét fölállt. hogy miért. Az lát el minket legfontosabb exportcikkeinkkel. hogy a nagyobb hajók is kiköthessenek. hogy függessze föl a földeladást mindaddig. méghozzá az én hibámból. Persze piszok olcsón megszerezte a területet. és az az amelafa. hogy minden zenkalinak. ahol a vízi erőművet föl lehet építeni? – kérdezte Peter. – Nézd meg Mauritiust. – Még most sem mondtad meg. és az importált javakra kivetett vám oly kicsi. mert nagyon nehezen megközelíthetők. XIV. Nemsokára azon kapjuk magunkat. Nem. A repülőtérnek élelem és víz kell. Hatodszor. – Igaz.

– Csaszi ötlete volt – mondta borongósan Hannibal. amikor meghallottam Csaszi javaslatát. de néha olyan dolgokat csinál. viszont ők találták föl a hasított botot. ez lesz az utolsó csöpp a pohárban. viharos időket látok közeledni. figyelmeztettem is Csaszit. ginkák és fanguák habozás nélkül és egyhangúlag Ludzsára szavaznának. Ha az öreg Govsza. és megkérdeztem. rájön majd. Akárhogy van is. s ebben a legtöbb zenkali egyetért velem. ha ennyire megbízhatatlan? – kérdezte Peter. Azt mondta. Másnak sem köszönné meg. de hogy éppen Ludzsa tette. – Igaz ez? – Nagyon valószínű – mondta Hannibal –. olyankor szokott hibázni. – Ahhoz képest. Meg nem foghatom. mint láthattad. miért. Ám Ludzsáról bármit elhiszek. amelyik a vízi erőművet építené – mondta Peter. – És mit tudtál tenni? – kérdezte Peter. Csaszi könyvküldönceinek hívják őket. és ezért büszkének kell lenni erre az örökségre. mindenki rémületére. ha a gazemberek szem előtt vannak. hogy égnek áll a hajam. hogy az európaiak mindig szemére vetik a színesbőrűeknek. Govsza Manalovobától vette. Csaszi válasza. – Emlékszel. és elég nagy hatalmat kapnak. Stanley meg Johnstone meg ilyesmi. miszerint újra be kellene vezetni az emberevést. hasított bottal vannak fölfegyverezve. Mint akit darázs csípett meg. ez az egész szégyent hoz minden civilizált zenkalira. vendégeket kísérgető küldöncöket. nem pedig szégyenkezni miatta. még egy lepratelepen sem tűrnék meg. néha bonyodalmakat okoz. hogy hallgat rám. Annak idején gyakorta küldtek üzeneteket hasított botokban. aki egyébként igazán rendes vén csirkefogó. és így tovább. büntetésül adócsalásért. Hozzá képest Júdás maga Assisi Szent Ferenc. Azt hiszem. amikor a humorérzékét akarja kiélni – mondta Audrey. hogy uralkodó. Ott kezdődött az egész. és ez annyira megtetszett Csaszinak. Van benne valami mélyen visszataszító. Audrey hátravetette a fejét. De bármilyen pompás és pokoli is Csaszi humorérzéke. hogy Csaszi olvasott valamit a korai afrikai expedíciókról. Nemrégiben a ginkákkal egy kis nehézség támadt holmi földadóügyek miatt. Ő a legjobb érv az angyalcsinálás mellett. Hogy jobban értsd: ha népszavazást tartanánk arról. – Téged is egy ilyen hozott ide reggel – mondta Hannibal. szerintem. Néha komolyan veszi a szerepét. és azokat az átkozott völgyeket a ginkák főnökétől. – Miért ő a fejlesztésügyi miniszter. és hogy ezzel tartozik a népének. jobban szereti. egyszerűen zseniális volt. mert szerintük ezzel visszaléptünk a kőkorszakba. nagyon ért a politikai manipulációhoz. akik. hogy nem találták föl a kereket. úgy léptem akcióba. hogy a repülőtér meg a velejáró mizériák jót fognak tenni a szigetnek. – Pappasz kapitány szerint Ludzsát megvesztegette az a cég is. azt mondta. miközben fölemelt és orron csókolt egy . de nem hiszem. hogy Ludzsa sok ezer fontot lopott ki a zsebéből. Ismered a nótát. nem fogja megköszönni. nem lehetett utánanézni. amikor útjára indította a könyvküldöncöket? – Könyvküldöncök… az mi? – kérdezte kíváncsian Peter. hány orrot vertek be. Ludzsa barátunk fangua. hogy ne érje meg nekik kettős játékkal kockára tenni az állásukat. hogy ki a legnépszerűtlenebb ember Zenkalin.között. A műveltebb zenkalik fölháborodtak. hogy mostanáig nem is volt különösebb baj. de a milliomossá válás lehetősége túl nagy kísértés volt Ludzsának. – Ennél csak az a rosszabb. és önfeledten kacagott. hogy kitalálta az üzenetvivő. – Hát nem volt könnyű – mondta Hannibal. Meg kell mondanom. tudod. de szemlátomást azt hiszi. – Amolyan császári küldöncök. Amikor kinevezte Ludzsát. de a hír még friss. hogy miért tette. mert zenkali-angolul minden írást könyvnek neveznek.

De megenni az ellenfeledet… uramisten. asszony. Peter kezdte megkedvelni ezt a különös embert. ne sürgess – zsémbelt Hannibal. hogy visszahozza a kannibalizmust. máris ingerenciát érzel. Valahogy így kezdődik: „Végy öt darab. Hannibal hátravetette a fejét. vagy megint túlzásokkal teletűzdelt szónoklatot tart. nem tudja. lementem a palotába. – Persze – mondta Hannibal –. mintha dühbe gurulna… amennyire csak egy akkora ember dühbe tud gurulni… és azzal fenyegette a lázadókat. ez volt az a pont. mert fennmaradt egy recept az ükanyjától. hiszen nem maradna utána bűnjelként holttest. és előadtam híres „gyarmati” tisztviselő paródiámat. hangja átcsapott abba a magas. Nos. hogy csak vicc. nem… ez teljesen erkölcstelen… és nagyon nem brit szokás. és olyan ragadós volt a jókedve. mint dzsinn a palackból. Mit is akarok mondani. – És Csaszi mit szólt? – kérdezte Audrey. csak hogy reszketni lássa a kormányzót. vajon miért. aki korának híres szakácsnője volt. gondolom. mármint hogy ez itt szokatlan. Szóval. Megmondtam neki. elmegy még az is. Hannibalon és Hanniballal. azt mondta. ha módodban áll. . Szerintem valójában azért akarta bevezetni a dolgot. és olyan jóízűen nevetett saját paródiáján. – És az emberevés? – kérdezte Peter. – Szóval minden jól végződött? – kérdezte Audrey. Egy kis erkölcsi előadást tartottam a jó öreg Csaszinak. ideje indulnotok – mondta Audrey. Hüvelykujját láthatatlan mellényébe akasztotta. ha újra szóba hozná a dolgot. – Nem vagyunk urai a helyzetnek – bégette. Azt mondta. Tudod. ha egy kis gyilkos galócát teszel a leveskéjébe. hogy ez gyilkosság lenne. – Hol az a nyomorult bérgyilkos!… Tómba!… Tómba!… TÓMBA! Na végre. Talán majd ha megkapják az önrendelkezési jogot. ha lepuffantod a pajtásodat nyílt harcban. annyira odavan érte. akinek annyira képlékeny a személyisége. hallod? Te fog fog csaszi-csuszi nyomban. És szegény öregfiú igazi jó balek.spánielt. hogy már Peter is nevetett. Ezért Csaszi úgy tett. – Foxglove gazda meg én fog megy Csaszi palotájába. ahol finoman közbe kellett lépnem. még ki nem hűlt ellenséget…” Amikor elmagyaráztam neki. – Nem szívesen. Csaszi kedveli a kormányzót. – Persze hogy hívtalak – mondta Hannibal. nyafogós bégetésbe. – Élvezte. Alighogy megismerkedtél vele. Nevének hallatára Tómba váratlanul bukkant elő a bútorok közül. mivel ebben leli örömét. hogy néha nehéz megmondani. amivel éppen hadonászott. – Ulam hív? – kérdezte. – A szerecsenek turbulens módon viselkednek. melyet csak az Angliában töltött ifjúi évek meg egy előkelő középiskola és egy feddhetetlen egyetem tudnak előcsalni emberi lényből. a brit birodalom építőiről ilyen jó paródiát nem látott Eton óta. én tudtam. Néha igazán bosszantóan tud viselkedni. de mindenki más komolyan vette… csak láttad volna a kormányzói palotát… volt ám fölfordulás… őnagyméltósága kis híján lebabázott. de lemondott az ötletről. Egyszóval Zenkalin ez valóságos lázadás. De nem csodálkoznék. – A saját gyógyszerével kellett kikúrálnom Csaszit. A szerecsenek köveket dobálnak meg ilyesmi… egy derék vén csokibaba meg is vágta magát elég komolyan a kaszával. Esetleg ez lesz Csaszi első rendelete. – Ha a palotába akartok menni. – Elhallgass. hogy nagyon helyes. megigazította láthatatlan pápaszemét. hát nem is hibáztathatjuk Csaszit. de szeret borsot törni az orra alá. komolyan beszél-e. hogy ugrasd. miután a vén gazember kedvére kimulatta magát. akarom mondani.

Munkát ad. – És biztos vagyok benne. drága fiam – mondta Hannibal. – Sokkal jobb. És megígérem. ha igazán biztos benne. – Boldog lennék – vágta rá gyorsan Peter –. semmit sem szeretnék jobban. olcsó jobbára nem zajos. Ehhez képest az angol vezetői vizsga semmiség. A két deltás zenkali olyan összeszokottan dolgozott. – Hát. és a két járgány elindult. a térdig a szirmaik vörös . Foglalkozz egy kicsit Foxglove barátunkkal… mutasd meg neki a szigetet… ismertesd össze az itteniekkel… te jobban értesz hozzá… a fiú még új itt… szüksége van egy kis becézgetésre… asszonyi kéz. ti fog fut gyorsan-gyorsan. és nem szennyezi a környezetet. – Miért hívják ezt csaszi-csuszinak? – kérdezte Peter. hogy nem lenne jobb egyedül fölfedeznie a szigetet… – mondta a lány. ulam. Csaszi csoszogói egyenletes ütemben futottak. – Mit csinálsz holnap? – próbálta Hannibal túlharsogni az ugatást. – Pompás ötlet – helyeselt lelkesen Peter. Három mérföldet kell futniuk a legnagyobb hőségben. Peter bemászott a riksájába. – Gyere. A kutyák testületileg fölpattantak. Hannibal az izgatott kutyák kíséretében átvonult a verandán. – Gyertek. és a riksák – kerekük alig surrant a vörös földúton – jó iramban szelték a tájat.– Igen. egy mázsa krumplit vagy más zöldséget cipelve. – Nem. A kutyák lihegve ugráltak a kerekek körül a dalmata kivételével. nincs jobb. – Nem tudom. gyertek. ulam – mondta Tómba. – Semmit. hogy a két riksa mindvégig lágyan gurult egymás mellett. – Hannibal bácsi elvisz titeket pisikélni. – Mennünk kell… hol a kalapom… miért dugják el mindig a holmimat?… Aha. Balra nézve. – Tökéletesen – mondta Peter. mint az a sok átkozott autó. hogy nem teszek föl túl sok ostoba kérdést. hogy Peternek van-e hozzá kedve – mondta bizonytalanul Audrey. Viktória korabeli trópusi sisakot. és eltűnt. az üzemet az egyik nagybátyja vezeti. és körülvették Hannibalt. Az egyik párnahalomból előbányászott egy viharvert. – Igen. itt van. ez is igen tiszteletreméltó állás. és beindíthatnák a boltot. A fiúkat Csaszi csoszogóinak nevezik. – És van még egy óriási előnye – mondta Hannibal –: az összes riksa Csaszié. és rágyújtott egy hosszú. Miért? – Tégy nekem egy nagy szívességet – kérte komolyan Hannibal. végül térdre kell kényszeríteniük egy bikát. A riksák gyártása az ő monopóliuma. és bozontos sörényére illesztette. le a lépcsőn a két riksához. meg ilyesmi. – Mi fog megy Csaszi háza – mondta Hannibal a zenkaliknak az egyik riksába szállva –. mielőtt csuszit vásárolhatnának. aki harsány ugatás közepette állt a hevesen csóváló farkincák tengerében. kutyuli-mutyulik – harsant föl hirtelen. – Én? – kérdezte meghökkenve Audrey. amely mindvégig Hannibal riksája alatt futott. – A városban ez az egyetlen engedélyezett jármű – magyarázta Hannibal. karcsú szivarra. Ő találta ki az egészet. vagy ez a gazda fog megöl. – Nagyon bölcs dolog. mint ha az embert avatott kalauz vezeti körül az idegen helyen – mosolygott Peter. a riksákat húzó fiúk pedig jogdíjat fizetnek Csaszinak. s akár a könyvküldöncöké. – Rengeteg a munkám. mintha csak össze lennének kötve. A fiúknak például igen szigorú vizsgát kell tenniük. hogy erre maga a legalkalmasabb! – Holnap reggel nyolc óra tájban megfelelne? – kérdezte Audrey. mi hall – mondták a vigyorgó fiúk. melyek rúdjai közé izmos zenkalik voltak fogva.

alig százötven centi magas. kacsák. melynek a „ Vörös Lámpás Hölgy” címet adta. akár egy kobráé. fehér virágfüzér – előbukkant a zátonyt jelző habperem is. s alig egy-két milliméterre nyitotta szét ajkait. kivéve engem. hogy egy-egy oldalán több a nyomdahiba. A fák alól kipányvázott kecskék bámultak rájuk tüzes tekintettel. barna pergamenből rakták volna össze.szőnyegébe burkolódzó fák között Peter megpillantotta a lagúna nyugodt. és olyan törékeny. De a jó öreg Damien mindig bajba keveredik. finom porfürdőjükből. drága Hannibalom.” Ezek után szegény öreglány aligha éri meg a százhatodik születésnapját. – Igen is. hová? – Jó reggelt. kókuszpálmával. Amikor a riksa melléjük ért. gondozott haja hófehér. amit otthon felejtettem – mondta . – Csoda. hogy ivás helyett inkább egyen. – Hannibal. és fölhördült. – Szép lány – mondta elmélázva Hannibal. csillogó leveleivel és óriás.” A lap egyik belső oldalán pedig ott volt a jobb sorsra érdemes matronának és két fiának a fényképe. – Túl sok benne az ír önfejűség… különben sincs itt senki. no meg arról. két fiával. fekete szeme kifejezéstelen volt. – Az apja egy bolond ír. a szó klasszikus értelmében. ám Audrey nagyon bölcsen nem jön hozzám – kuncogott Hannibal. és távolabb – akár a szélfútta. Ludzsa pici volt. halványszürke öltönyt és fehér selyeminget viselt. De ott leszek. és rohantak ricsajozva és szárnyukat csapkodva a bozótba. fehér kiskutyafogait. amely híres csípős vezércikkeiről. kampós orr uralta. és csirkék. drága barátom. Próbálja rávenni. tekintete olyan kifejezéstelen volt. Amazuga. Nem megy véletlenül rosszfelé? Tudomásom szerint rendkívüli ülés van tizenkettőkor. hová. aki mindig leteríti zsákmányát. – Gyönyörű – lelkesedett Peter. Mit fognak csinálni maga nélkül? – Ön tudja a legjobban. – Hannibal megpillantott egy közeledő riksát. kimutatva apró. – Csaszihoz megyünk. pulykák csapatai rebbentek föl az út közepén kialakított. Csak hazaugrom néhány papírért. a szelíden emelkedő domboldalon apró. bozontos maniókabokrokkal. hogy senki sem nélkülözhetetlen. az édesburgonya nagy. drága barátom – mondta rendkívül melegen és rendkívül hideg tekintettel –. a Zenkali Hangját. aki mindenkiből ellenséges érzelmeket vált ki. – És Audrey segít neki? – kérdezte. Ezek az aprócska kertek teli voltak cukornáddal. Peter érdeklődve nézte azt az embert. hogy még nem ment férjhez. árnyat adó kenyérfákkal. igyekszik az újságban az elírások számát minimálisra csökkenteni. Ludzsa – felelte gunyoros mosollyal Hannibal. Épp a napokban jelent meg a címlapon egy fénykép nemes császárunkról meg az általa lőtt két loncsos vadkanról a következő aláírással: „A százötödik születésnapját ünneplő Mrs. a mi Ludzsa barátunk. Peter nevetett. Öltözékének csúcspontja azonban a rugbyi középiskola nyakkendője volt. szép. mint az öltönye. akihez érdemes lenne hozzámennie. Jobbra. Ludzsa előrehajolt riksájában. és megállt. – Nézd csak. ezzel az aláírással: „Az ördöngös vadász. kék vizét. nem is. mint a Canterbury mesék első kiadásában. Ám egy ír apával és zenkali nyomdászokkal ez szinte megoldhatatlan. tarka deszkaházak álltak szétszórtan. Arcát hatalmas. melynek patyolat mandzsettája alól aranyóra csillant elő a törékeny csuklón. itt jön az egyetlen fekete felhő Zenkali egén. Elegáns. Makulátlanul villogó cipője nyilván ugyanolyan féltő gonddal készült. méltatlankodó mekegéssel. Ő szerkeszti helyi lapunkat. nagy. mindegyik a maga bambusszal elkerített kertjében. Szerencsére uralkodónknak van humorérzéke. Nemrégiben teljesen kiborította az ápolónők szövetségét a Florence Nightingale-ről írott cikkével. mintha csirkecsontból és finom.

berakták a bódékba. Ő a macska a galambok között. – Isten hozta. Hannibal új munkatársa. korallmészkő épület halvány rózsaszínben pompázott. Bocsásson meg. – Jó leggelt. Örülök. mint amikor fölemelsz egy követ. Az út csigavonalban kanyarodva szelte Dzamandzart. és fölöttébb hatékonyan fölkavarják a port dobbantó lábukkal. Hannibal. Mr. – Apró kezével búcsút intett. Valami fenyegető. isten hozta – hajolt meg Peter előtt Malapi. félhomályos. hogy nem szoríthatok kezet önnel. mely uralkodónk huncut humorérzékének a terméke. hatalmas. Az őrszemek kinyitották a kaput. hogy az egyik éppen lekuporodott. aztán ki az épület által ölelt. olyan a szerkezete. Hol van Csaszi? Elhoztam az új gazdát. Jól ismerem az ön drága bácsikáját. és vidd ezeket a nyavalyás kutyákat a konyhába. és riksája elhajtott. – Hm. s közben elgondolkozva piszkálta az orrát. és kockát vetett. Foxglove-ot. a méreg a mézben. hogy aztán illően tisztelegjenek. fehér trópusi sisakjukon fenséges.Ludzsa. különös. Mr. és Peterre pillantott. jól van. Az épületet skarlát és vörös bougainvillea hatalmas paplana vette körül. Hannibal – mondta a főudvarmester fülig érő vigyorral –. ulam? – Jól vagyok. sárga strucctollal. és a szemére húzta lehetetlen sisakját. és nem üdvözölhetem illő módon. kinyílt a palota ajtaja. Malapi – mondta Hannibal kiszállás közben –. különös és poros festményekkel teli előcsarnokába. napsütötte kertbe. A kapunál két őrbódé állt. Mikor a riksák befordultak a sarkon. – Most láttad. legközelebb. fehér egyenruhában. mint aki aludni akar. s a lég súlyos volt a dús ágyások és cserjések ezernyi virágának illatától. végül arra a félszigetre ért. sárga mentében. s a pázsit egyik csücskén két páva tárta szét önelégült örömmel pompázatos farktollát. Mr. jó? De ne adj nekik túl sok kaját. alacsony. hogy bemutassam neki. – Mi jön vala Csaszihoz – magyarázta Hannibal –. mely a Hahagáj-öböl egyik partját képezte. – Ön bizonyára Mr. kélem. de ennek a különlegesjárműnek. melyeken vastag fagerendák nyugodtak. Itt a bársonyos pázsitot húsz-harminc kis szökőkút tartotta üdén csipkefinom cseppjeivel. Valóban ismeri a bácsikádat? – A bácsikám sohasem beszélt róla – mondta Peter. akkor is visszataszítónak találnám. Az én nevem Murama-na Ludzsa. Fehér galambok csipegettek a fűben. Nagyon különös – mondta Hannibal. s a riksák továbbkanyarogtak a hatalmas fák alatt. ön fog jön elle. meg három szerényebb rangú halandó. De majd legközelebb. – Te jó ég – mondta Peter döbbenten –. A katonás megjelenést némileg aláásta ugyan. fiúk. Hamarosan impozáns kapuhoz érkeztek: a korallmészkő oszlopok közt a kovácsoltvas kapu Zenkali címerét formázta – egy delfint meg egy hahagájt az amelafa két oldalán. A kert közepén kis pagoda állt korallmészkő oszlopokkal. az őrszemek csöppet sem méltóságteljesen igyekeztek előkapni puskájukat. Minthogy puskájukra pillanatnyilag nem volt szükségük. és a főudvarmester lépett ki skarlátvörös egyenruhában és fezben. és egy kis fekete skorpiót találsz alatta. micsoda undorító alak. mint valami mestercukrász különös és szépséges tortája. fekete nadrágban. Foxglove. mely lüktetett és villogott . – Csaszi keltben. Mikor a csoszogok megálltak – lihegve és izzadságban úszva –. mert aztán összehányják a szőnyegeimet. Gyorsan bevezette őket a palota nagy. Odaértek a palotához. légy jó fiú. hogy megismerkedtünk. ulam. – Jól mondod – mondta Hannibal. a róka a tyúkólban. előttük két hatalmas zenkali katona aranysujtásos. mérgező légkör veszi körül. a tágas. Ha semmit sem hallottam volna róla. ulam. gazda. aztán hátradőlt. nyissátok ki. míg a másik az eredményt leste.

Oliphant célzásával – nem kizárólag szexuális tevékenységgel töltöm napjaimat. Körülötte halomban hevertek a különböző nyelvű újságok. – Hannibal. mint egy Viktória korabeli hálóing. hogy kénytelen voltam elnevezni Felségsértésnek. visszatette a szemüvegét az orrára. és hosszan élvezte az ital ízét. Leült. isten hozta Zenkalin. A pagoda árnyékában függőágy függött. uram. Bármilyen kis mennyiséget fogyasszak is belőle. öt szótár. nem. – Amint látja. ám alig bírta befogadni III. már nem is jössz – kiáltotta. hogy – ellentétben Mr. kortyolt a poharából. éppen ez hiányzik ebből a mi nyugalmas életünkből. melyben négy normális ember is elfért volna. – Hahó! Hahó! Csaszi letette az újságját. miközben átvágtak a lágy. Egyszerű. – Pompás – nyögte rekedten Peter. – Mindazonáltal attól tartok – folytatta Csaszi –. Foxglove – dörmögte a kezét nyújtva –. hogy itt lehetek. és mázsás testének felépítése leginkább egy csokoládébarna söröslóéra emlékeztetett. kókuszkrém és tej keveréke. Csaszi poharakat kerített elő. – Sajnos. hozott nekünk híreket a nagyvilágból. néhány toll meg egy nagy jegyzetfüzet várakozott. uram – mondta Peter. orra egyenes. Nagy. – Néha úgy érzem. remélem. de Foxglove tehet róla… éppen a szexuális életéről mesélt nekem. Szarukeretes szemüveggel az orrán a Times-t olvasta. Csaszi a zavart Peterre villantotta vakító mosolyát. késtél. elöl jókora gobelinhímzés – nagyjából olyan. Tama-lavala Umber császár személyét. köménylikőr. nem. – Nos. s bizonyára igen élvezetes helynek fogom találni a birodalmát. Hannibal? – Szeretnék rámutatni. Foxglove. te csirkefogó. lapos arca inkább polinéziai. tömör aranygyűrű volt. – Hahó! Csaszi! – kiáltotta fesztelenül Hannibal. bő. De jöjjön már. olyan hatással van rám. – Boldog vagyok. és minden ékszere egy vékony arany karkötő meg egy kockacukornyi zafírral ékes. A függőágy mellett egy kis asztalon egy atlasz. – Mr. olló. de barna szeme huncutul csillogott. fehér folyadékot töltött beléjük. Diónyi szeme még nagyobbnak látszott a szeme fehérje tiszta ragyogásától. – A saját találmányom – mondta büszkén Csaszi –. felség – mondta Peter –. – Sajnos valóban késtünk egy kicsit – mentegetődzött Hannibal –. bogarak és rovarok szakadatlan rohamaitól. – Milyen kár – sóhajtotta Csaszi. méhek. mielőtt ideküldtek. mint afrikai típusú volt: szája nagy. Azt hittem.a pillangók. – Barbadosban voltam. aztán megborzongott. Mr. – Mit szól hozzá? – kérdezte aggodalmasan. Skarlátvörös kis sapkáját aranyvirágok díszítették. Kényelmesen pihent a függőágy mély ölében. és igyon valamit. miközben Peter belekóstolt az italba. de nem húsos. Mély és kellemes volt a hangja. Arcára ragyogó mosoly ült ki. – Milyen kár – mondta Csaszi komolyan. s egy hűtőpalackból nyúlós. újságok segítségével próbálom . üljön le. és szarukeretes szemüvegét föltolta a homlokára. A császár százkilencvenhárom centi magas volt. piros bőrszandált viselt. Hatalmas mancsába fogta és gyöngéden megrázta Hannibal kezét. az egyik lába kilógott. fehér rum. nedves pázsiton a bougainvillea-lugashoz. míg kikászálódott az újságzuhatagból és a függőágyból. és az’ igazán nem a világ közepe. hosszú. hogy szexuális szempontból talán kissé unalmasnak talál majd minket. fehér köntöse – a nyakán meg a mandzsettáján csipke.

Úgy tele volt pecsétekkel. Hatalmas testét rázta a nevetés. amit följegyezhetek magamnak. – A Zenkali Hangja humora nélkül nyomban lemondanék. hogy ez a jó . miért nem reagál soha a leveleimre. Amazugának engesztelésül egy nagy kosár gyümölcsöt meg virágot. amikor szívélyes üdvözletemet küldöm valami államfőnek. mert Surbitonban béreltem lakást. de mivel egy hónapos késéssel érkeznek. miért kell eszembe juttatnod a munkát. – Ha valaha is hatalomra kerül. Hannibal – zsémbelt Csaszi –. Igazán bosszantó. hát mit tehetek? Nekem gondolnom kell Zenkali jövőjére is. – Örök vágyam. hogy agyoncsapja egy jégkocka a szépséges Surbitonban? De csak ezután jött a java. Mivé lesz a világ. – Szerencséd. és feszengve pillantott Hannibalra. Mr. láttad a képedet a címlapon. végül megállapította. A világsajtóból csak annyi örömöm van. Mr. – Bárcsak megtenné – mondta sóváran Csaszi. Akkor lesz miért élnie. Simonnak pedig megírtam eddigi legkomiszabb levelemet. Foxglove. mint egy nagy darab jéggé fagyott vizelet. egyszerűen isteni. amikor a londoni Közgazdasági Egyetem hallgatója voltam. Szerintem az ilyen felségsértés súlyos börtönbüntetést érdemel. Az utóbbi bátorságáért kiütésben részesült. – Mikor van az ülés? – kérdezte Hannibal az órájára pillantva. amikor egyszerre csak a fejére pottyant egy nagy. néha eltöprengek a világsajtón. – Persze – mondta Csaszi –. én hallok utoljára a legfrissebb gyilkosságokról és trónfosztásokról. melyhez brüsszelicsipke-fátylat és egy csokor krémszínű hibiszkuszt viselt. hogy száműzöm. hogy aj ég nem volt más. kérdem én. ami már csak azért is fölkeltette az érdeklődésemet. Csak azt nem tudom. kérdem én. ha szabad elferdítenem Lincoln mondását. A fickó ment szépen az utcán. ha az embert emberi melléktermékkel gyilkolhatják meg Surbitonban? A Singapore Times-ban meg azt írják. gyarló emberek híradása gyarló emberekről gyarló emberek számára. – Simon úgyis elég bajt okoz a sajtóhibáival – mondta komoran Hannibal. amikor jól érzem magam? – A repülőtérről fogtok szavazni? – Igen – mondta Csaszi. – Tudja. maga nem? Ezeket az emberi dokumentumokat tanulmányozva az ember kénytelen arra gondolni. Az emberek hajlamosak ilyenkor azt hinni.” Csaszi a fejét hátravetve. harsányan röhögött. bízza a sajtóját ír szerkesztőre és zenkali szedőre. Hannibalból kis híján kipukkadt a nevetés. zöld jégkocka. A rendőrség eleinte tanácstalan volt. – Fogadja meg a tanácsomat. barackvirágszínű szaténruhában. – Remélem. hát nem? – kérdezte Csaszi. hogy még nem nyomatta ki őket – mondta Hannibal. mely véletlenül pottyant ki egy nagy magasságban haladó lökhajtásos repülőgépből. tudom. és az az általános vélemény. hogy a walesi herceg állítólag rövidesen férjhez megy. és a levél „a címzett ismeretlen” pecséttel jön vissza. hogy te ellenzed. – A fenébe is. hogy „a császár ellépett a díszszázad előtt. ő meg élettelenül terült el. hogy valamelyik írásom megjelenjen a sajtóban.követni a nemzetközi eseményeket. Hannibal. hogy néha szolgál egy-egy zaftos falattal. Hannibal. hogy nem érdekel a világpolitika. Küldtem szegény Mrs. de hallgatott. – Ebben az esetben szegény Simon Damien állandóan dutyiban ülhetne – mondta Hannibal. Néhány hete például azt olvastam. – Szó sincs róla! – kiáltotta Csaszi. Épp a múlt hónapban olvastam egy bájos történetet egy surbitoni emberről. hogy az egész. Ki gondolná. A két nyoszolyólány Ammibo Aliim tizedes és Gúla Maszufa őrmester volt. hogy alig lehetett elolvasni. Még azzal is megfenyegettem. Foxglove – mondta a szemét törölgetve. – Jaj. de mindenki más támogatja.

– Örömmel – mondta Peter. ha egy picikét furának is. sem tisztesség. átkozottul kényes. igen – rázta Peter kezét. Szerintem elbűvölőnek fogod találni a kormányzót meg a feleségét. Sir Adrián Blythe-Warick őnagyméltósága alacsony és meglehetősen csenevész emberke volt. hogy nem sokat tehetek. akiknek az etetése többe kerül. – Nem igazán – felelte Peter. nagyon sokan támogatják a dolgot. és fölállt. és a legkevésbé sem kívánom. hogy ebből a szép és önálló szigetből katonai objektum váljon. mert a felesége intézte a háta mögött. suttogó hangja olyan volt. a fejlesztésügyi miniszteremmel. amikor kérdőre vontam? Hogy semmit sem tudott az egész üzletről. – Örülök. olyan tartással. mit válaszolt. – Nagyon nyomasztó ez az egész – mondta Hannibal. jól fogja érezni magát. – Isten vele. – Tudom. legyen legalább némi bája. és Hannibal rendes lesz magához. Hát a pimaszsága igazán páratlan. nem esik baja a szigetnek. hogy az a fajta bennszülött. nem akarom. Jöjjön el máskor is. hogy gyűlöljem az egészet. Foxglove? – kérdezte Csaszi. mint egy rendkívül apró cickány nászkiáltása. hogy a fickó kicsúszik a kezünkből. – Foxglove… Foxglove… igen. Sajnálattal kell figyelmeztetnem. hogy semmit sem tehetek ellene. Ludzsa csöppet sem kellemes ember. hiszen nincs benne sem báj. és lazíthatsz. Remélem. Hannibal. fiam… nagyon derék fiatalembernek látszik… . aki rossz hírünket költi nekünk. – És a kampányt Ludzsa vezeti – mondta dühösen Hannibal. – Önmagában ez is elég nekem. Őszintén meg kell mondanom. Sajnos.a szigetnek. – De tudod jól. tudom – mondta Csaszi. és ha vigyázunk. hogy itt van. Csaszi mosolygott. Drága barátom. nem vagyok kíváncsi a több ezer bárdolatlan katonára. Akkor túl leszel minden kötelezettségeden. igen… szükségünk van minden segítségre… khm… diplomáciára… tapintatra… óvatosságra és így tovább… de magában van tapintat. hogy előnyei is lehetnek. Nem lehet teljesen rossz az egész elképzelés. Figyelmeztetnem kell. – Számomra az egész ügy nevetséges – makacskodott Hannibal. – És most – mondta Hannibal – beugrunk a kormányzói palotába. Arcára odafagyott az örökös mosoly. – Őszintén szólva benned van minden reményem. hogy a Hahagáj-öbölt hadihajók töltsék meg. igen. – Az érveidben van némi igazság. Foxglove. Mr. – Tényleg megszerezte azt az átkozott völgyet? – kérdezte Hannibal. fiam… igazán örülök… igen. – Látni sem akarom azt az átkozott repülőteret. Mr. – Nem? Akkor még része lesz ebben a nem mindennapi élvezetben. Hannibal. hogy a legutóbbi munkatársa ideg-összeroppanással utazott haza. de bármi legyen is a személyes véleményem. bennszülötteknek. mint amennyi hasznot hoznak. Márpedig ha valaki gazember. Tudod. mint te. Meg aztán. a fejleményeket kézben tarthatjuk. – Persze hogy tudom – mondta Hannibal. Gyöngécske. – Méghozzá az orrunk előtt – mondta szomorúan Csaszi. – Hiszen együtt sikerül olykor-olykor szórakoztatóvá tennünk az uralkodás unalmas mesterségét. Tudod. hogy én éppúgy a szívemen viselem Zenkali sorsát. mintha egykoron – még a pályafutása kezdetén – kikeményítették volna. – Találkozott már Ludzsával. és vaskos mancsával búcsút intett. – Félek. nem? – vigyorgott Csaszi. így aztán tudod jól. hogy a fickót senki sem kedveli. ismerd el végre.

akkor majd meglátja: szinte hátborzongató. kedves Hannibal. Ősi angol név. Akár egy kismadár. Mr. nyakékek. – Remélem. mert a füle elbújt egy rendkívül díszes smaragd fülbevaló mögé. tetszik Zenkali… – susogta a kormányzó. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. – Már meghívtam. mint az olyan ember. brossok és medálok függtek rajta. még a haja is zöldben játszott. Különben miért hívnák a ringet még ma is ringnek? Egyszóval a lovagok a kör közepén bokszoltak. micsoda? – Pontosan. – Igen. Adrián – mondta Lady Emerald. hogy mindent megértenek. Rendkívül intelligens madarak. hogy itt van. Hiszen állítólag már Arthur király lovagjai is bokszoltak. Egyszer el kell jönnie az etetésre. – Tenyésztem őket. – De azért el kell jönnie egyszer vacsorára. ebben biztos vagyok. drágám – mondta Adrián –. Örülök. – A méltóságos asszony gyöngytyúkokat tenyészt – sóhajtotta Hannibal. – Derék… kiváló… épp most… örülök. nem – mondta Peter. nemzetközösség… igen. és – mint egy fölhúzható játék baba – betipegett Lady Emerald Blythe-Warick. ehhez nem fér semmi kétség. – Köszönöm. csak úgy dőlt róluk a hab. drágám? – kérdezte Lady Emerald. méltóságos asszonyom – mondta Peter. Igen. Szereti a gyöngytyúkokat? – Rajongok értük. Meg kell hívnod ezt a kedves fiatalembert vacsorára. ugyanis tetőtől talpig zöldben volt. . mondhatnám valóságos tollas kutyák. Egyik kezében apró és gyönyörű. – Foxglove. uram. igen. hogy nagy szüksége van az italra. – Ah… Emmie… igen… ez itt az ifjú Foxglove. Nemcsak a ruhája. igen… nos. – Bokszhab. Peter nem akart hinni a szemének. tudja… igen… mégis. tudja… meg kell lennie. készítsen nekünk egy italt… khm… igyunk egyet… igen… bridzsel. – El kell hoznia vacsorára. – Ah… igen… nos… kár – mondta sajnálkozva Sir Adrián. igen… de nem bridzsel… persze nem számít… örülünk neki… nagyon örülünk. Oladysége smaragdokkal volt kirakva: karkötők. No persze csak a közönséges tyúkok. akár a lajhár bundája a benne élő primitív algáktól. az asztal körül ülő tyúkok pedig valósággal megőrültek értük. hogy a hölgy jelmezt visel. igen… pompás császár… az élet… mégis… hát mit tehetne szegény… Eton. Foxglove – préselt ki magából egy mutáló nyikordulást Sir Adrián. drágám… derék. akinek nem akaródzik belebújnia a kényszerzubbonyba. uram – mondta Peter. drágám.khm… igen… éppen ilyenre van szükségünk… a nemzet színe-virága… és így tovább… khm… igen. a Kerek Asztal volt az első szorító. teknőchéjból készült hallócsövet tartott. bokszhab? Milyen érdekes név – derült föl a méltóságos asszony. igen. és úgy érezte. uram – mondta Peter. Kissé nehezen sikerült a hallócsövet a füléhez illesztenie. – Már mindent elmagyaráztam Foxglove-nak. – Köszönöm. Azt hitte. – Rengeteg gyöngytyúkom van. fiam? – Sajnos. – Ki ez. a harisnyája és a cipője volt zöld. amit Hannibal készített neki. kiváló… a nemzet színe-virága… a feleségem – mondta Sir Adrián bizonytalanul gesztikulálva. hogy minden mozdulata csilingelt. a nemzet színe-virága… fájó… de mégis… fontos dolog… királynő és haza. – Trópusi paradicsom… önkormányzatot kap. – Igen különös. nagyméltóságú uram – duruzsolt Hannibal. miközben mosolyogva bólintott Peter előtt. igen. gyorsan forgatta apró fejét. így nem csoda. Bokszhab – folytatta a Lady. – Nagyon ritkán látjuk. A gyöngytyúkokat határozottan hidegen hagyja a boksz. az utolsó leheletig. persze… változik a régi rend… khm. – Helyes… helyes… – motyogta Sir Adrián.

rácsos árnyékot vető kazuárfák alatt haladt. A parton itt-ott asszonyok csoportjai terítették a fűre a mosott ruhát. A kazuárfáktól Peter épp csak ki tudta venni az alacsony. megfeledkezve arról. én inas. és Peter megkönnyebbült. Újra beültek riksáikba a kutyák kíséretében. hogy… igen… Hannibal ismeri a… khm… khm… viszonyokat. – Ő. sekély patakocskák fölött. s körülöttük halászok kuporogtak a fénylő homokban. – Isten hozta. mint a másikat. ulam. hogy minden rendben legyen… khm – mondta a kormányzó. ha már horgonyt vetett… Igen. – Ez lesz a házad – mutatott hirtelen előre az úton szivarjával Hannibal. a légkör. hogy minden rendben legyen. és Peter köszönésére lesütött szemmel biccentett. szakács embel. Az egyik alacsony. tizennégy év körüli fiúra. Akkor etetheti majd a gyöngytyúkjaimat. A széles. s a hűs kazuárfákon elevenen csiviteltek és csattogtak a madarak. mint a teniszezéshez készülődő játékos. igen. ő nagyon jó szakács. árnyas verandán megjelent a három szolga. Bokszhab – mondta őladysége. viszont mindennek csacsipisi szaga van. ulam. Olyan ritkán látjuk. fehér épületet. – Majd szólok a férjemnek. és szemlátomást élvezte. hálóikat javítgatva. A színek. Azt hittem. kicsi szolga. és három embered. isten hozta – gördült ide-oda a talpán. ulam. mikor Hannibal végre kiitta a poharát. hogy a férje már meghívta Petert. a város mögött. Rövidesen a Hahagáj-öbölhöz értek. A fiú szégyenlősen toporgott a porban. – Gondoskodnom kell Foxglove elszállásolásáról.Sir Adrián és Lady Emerald együttes erőfeszítéseitől a beszélgetés igen csapongóvá és teljesen összefüggéstelenné vált. A fákon túl fehérlett a széles. hogy kielégítsék az igényeidet. Tűrhető kényelem – mondta Hannibal. barna pudingképén hatalmas vigyor. igen. nem is vártam ilyen hollywoodi stílusú csodát. – Ő. a szeme vidám. ulam. aki magas volt. És ne feledje el elhozni azt a bájos kis feleségét sem. . – Van folyó vized. zöld gyíkok surrantak át az úton. lustán integettek barna kezükkel. homokos part. mely egy hatalmas virágágyás minden színében pompázott. Sámson. rendkívül sovány és gyászos kinézetű. hogy még soha sehol nem érezte magát ilyen boldognak. A parton barna kenuk hevertek csoportokban. és lazított. Hannibal rágyújtott egy hosszú szivarra. – Én Amos. és éles papagájhangjukon üdvözölték a riksák utasait. ezt jobban fogod kedvelni. ahol nincs folyó víz. mint egy agyonhajszolt agár. valami ócska fakalyiba lesz a város közepén. kancsal. ulam – folytatta Amos –. – El kell jönnie vacsorára. uram – mondta a kormányzónak –. hogy hívja meg. mikor a ház elé értek. ulam. – Nagyon örülök. mereven és kifejezéstelenül bámult Peterre. hogy hallgathat. – Igen. – Csodálatosnak látszik – mondta –. melyek csillogva csobogtak és csörgedeztek szurokfeketén fénylő sziklák között. El kell jönnie vacsorára. Az út néha hidacskákon haladt át. Ő Tulipán. – Kicsi. fehér mosolyuk villant. ami szinte a vízparton állt. és arra gondolt. mint megannyi barna delfin. A parti út finom. némi villanyod. Mr. Ő hívnak Sámson. Peter elterpeszkedett a riksában. ulam. pufók emberke volt. de tengerparti. az emberek – valahogy minden megfelelt. kéklett a lagúna hívogató vize. ulam – mutatott egy kiálló fogú. Ő piszok finom szakács. Narancsszín fejű. Mohón kapta el Peter kinyújtott kezét. Peter mindezt magába itta. az illatok. A riksák közeledtére fölegyenesedtek. fehér ruháján vörös öv. és úgy gondoltam. egy időnként működő telefonod.

– Missy Audley… Talán Miss Damienre gondol? – kérdezte Hannibaltól Peter. ulam – bömbölte Sámson egy légcsőhurutban szenvedő kiképző őrmester hangján. és most. aztán odament az egyik franciaablakhoz. én szakács. kikészítették a tiszta ruhát. igaz? – mondta Audrey. Gyorsan partra úszott. mint a katonák. – Érdekes. ulam – vigyorgott Amos –. HARMADIK FEJEZET ZENKALI ZÖKKENŐK Tulipán – akinek a nagy igyekezettől még jobban kiállt a foga – ébresztette pirkadatkor egy tálca teával és mangóval. és kinézett –. – Nos. Olyan pompázatosak voltak a színek és formák. Peter békésen evett-ivott. majd fél óra múlva belemerült a meleg tengervízbe. – Igen – mondta Hannibal. Valahányszor odamegy. Túloldalt magas franciaablakok nyíltak a hátsó verandára. ugye? – kérdezte Peter. Hirtelen azt hallotta. nos. – Én Sámson. s Zenkali minden madara a hajnalt köszöntötte. Missy Audley hoz vala. – Igen – mondta Hannibal. mint a kábítószer. hogy az ember sohasem unja meg.– Hello. – Ez igazán nem bűn. árnyékos verandán a hosszú. nemsokára otthon fogod itt érezni magad. Mr. a kazuárfák susogtak a kertben. olyan eleven élet pezsgett körülötte. és sasszemmel ellenőrizte a fiú minden mozdulatát. örülök. mindig fölfedez valami újat. úgy belemerültem a víz alatti világ csodáiba. hogy valaki a nevét kiáltja. s hason fekve leste a búvármaszkja előtt elúszó halrajokat. Szerintem . Az asszonyi kéz meg ilyesmi. Csöndes „jó reggelt”-jük és mezítelen lábuk csoszogása a padlón igazán megnyugtató volt. s közben arra gondolt. Amos magukra hagyta őket. hogy Sámson a lehető legrosszabb reklámja a tulajdon szakácsművészetének. Sorra kinyitották az ablaktáblákat. – Akkor igyunk egyet – mondta Peter. – Te leszel az első vendégem. hogy megismerhettelek benneteket – mondta Peter –. legföljebb önvédelem. – Audrey rendezi be valamennyi magányos férfi otthonát. Rám szinte úgy hat. amilyen ez a zátony. Odakinn az ég halványzöld volt. – Szívesen ebédelek a kormányzóéknál. Otthon? Peter máris úgy érezte. mintha egész életében ebben a kis házban élt volna. van valami ital a házban? – Igen. – Egészségedre – mondta Peter. és kilábalt a vízből. hűvös szobába. hogy teljesen elveszítette az időérzékét. Sámson – mondta Peter. aztán két korsó habzó sörrel tért vissza. sok szerencsét – mondta Hannibal. Odább a vakító part meg a lagúna halványkék vize. – Teljesen megfeledkeztem az időről… Soha életemben nem láttam olyan mesés dolgot. s a víz fölé bukva Audreyt pillantotta meg a parton. Amos. – Isten hozta. és a bíborvörös kannavirágok úgy sorakoztak. – Dehogy – mondta Audrey. Foxglove. egy kis házszentelő… tulajdonképpen kötelességem is. Mögötte Amos lépegetett büszkén. nem rossz kis kalyiba… Remélem. – És az a legfurcsább. és leült a homokba. Egyszer még a kormányzó ebédjéről is megfeledkeztem. – Egy pohárkával talán nem fog megártani – kászálódott ki a riksából Hannibal –. Amos átvezette őket a széles. – Sajnálom – mondta törülközve. – Öö… igen.

és ledörzsölte kezéről a homokot. Amolyan szigetbetegség ez. aztán mint valami melegház. De hagyjuk most a fenébe azt az átkozott repülőteret. – Igen-bólintott Peter –. – Őladysége olyan aranyos és kótyagos. Tegnap mintha egy mókuspárt látogattam volna meg egy babaházban. Audrey egy viharvert. Sokkal nagyképűbb kormányzókhoz és kormányzói palotákhoz vagyok szokva. és megépül az a nagy gát meg a repülőtér – mondta bánatosan Audrey. – Van egy nagyon szép hely a Matakama oldalában. valóban kissé furák – ismerte el a lány. – Alig várom. – Éppen meg akartam mondani. Zenkalin meg különösen. De már nem sokáig lesz szép. Zenkali meg különösen vonzza az ilyen embereket. Hannibal elvitte tegnap bemutatkozni őnagyméltóságához? – Igen. – Ellenzi a dolgot? – kérdezte Peter. – Micsoda. elvégre sem Hannibal. itt lényegében mindenki nagyon egyszerű. de a munkám során biztosan összeakadok majd vele is. hogy megmutatja az ombufát is. Csodálatos hely. de Hannibal a fejét rázta. – Még Ludzsa is? – Minden édennek megvan a maga kígyója. Nem azt mondom. hogy ez a szentek szigete. Végighajtottak a ragyogó színekben pompázó vidéken. a gonosz Ludzsa völgye közelében? – Igen. Igazin aranyos trió. – Meséljen – mosolygott Audrey. s a hátsó ülésen Peter egy kosár harapnivalót meg egy kis hűtőláda italt fedezett föl. talán a legszebb a szigeten. ha úgy tetszik. Diggoryt megúsztam – mondta Peter –. egészen ritka és különleges példánnyá változtatja őket. azt hiszem. és élvezzük a kirándulást. Audrey fölállt. – Piknikre gondoltam – mutatott a kosárra meg a ládára Audrey. – Igen. Hannibalnak igaza van. Ez a repülőtérügy olyan.őnagyméltósága meg a méltóságos asszony igazán elbűvölök és igazán dilisek. de üzemképes Mini Morrisszal jött Peterért. Az ebédeik meg egészen hisztérikusak tudnak lenni. – Hát a hétköznapi normákhoz viszonyítva. sem a kormányzói palota lakói nem tekinthetők hétköznapinak. A vén gazembernek többnyire igaza van. gyerekesek. – Nem. ha megígéri. De alapvetően szelídek. – Persze. ha a völgyet elárasztják. Mondja. nagyon boldog és többnyire nagyon jó. sem Csaszi. hogy a sziget működőképes – mondta. tegnap délután. hogy nőtlen vagyok. hogy nem lehet nem szeretni – mondta Audrey. Peter elmesélte a látogatását a kormányzói palotában. Vásárnap lévén. Mit felelt neki? – Semmit – mondta Peter. – Találkozott Diggory szárnysegéddel is? Hannibal egyszerűen primitív szerszámnak nevezi. – A kedves Lady Emerald valójában más világban él. ami előhozza az emberekből természetük minden furcsaságát és különcségét. Elvégre nekik köszönhető. – De így van ez minden szigeten. s amikor Lady Emerald utolsó megjegyzéséhez ért. mintha egy láda tűzijátékot meg egy doboz gyufát helyeznének el egy óvodában. – Ma be szeretnék mutatni magának még néhány itteni különcöt. El nem mulasztanék egyet a világ minden kincséért sem. az úton . Azt hiszem. Nagy élmény volt. Majdnem olyan lökött. mint őnagyméltósága meg Lady Emerald. Audrey jót nevetett. kissé különcök és. Zenkalin minden bokorban szörnyek bujkálnak? – Mármint emberi szörnyek? – kérdezte Audrey. Tudja.

Audrey lefordult a főútról. miközben fél kézzel ügyesen vezetett. mi lenne nélküle. batikolt ruhában. A szekereken kosarakban állt az édesburgonya. hordóhasú dobot vertek. ha valaki tűrhető. fejükre mintha odanőttek volna – olyan magabiztosan vitték – a mangóval. Audrey mesterien kormányozta be a kocsit a résbe. A színek orgiája és az emberi meg zenei hangok özöne izzó. tollas gyümölcs – a lábuknál összekötött csirkék sorai lógtak. Tűrhetően festettem. és rádudált egy marhacsordára. de a hasonló szigetekhez viszonyítva kétségtelenül nem szegények. és izgatottan nézte az emberáradatot. Túlságosan messze vagyunk ahhoz a világtól. Persze nem gazdagok. A lány gyorsan és jól vezetett. jó utat. akiket merészen szemügyre is vettek csillogó. Ez nagyon jó. Audrey nevetett. hogy a világ törődjön velünk. rózsás porfelhőben áradt a vörös úton Dzamandzar felé. őszülő hajú pásztorok biztatták mozgásra pikáikkal a marha. – Azt hittem magamról. hogy Leonardo da Vinci és Picasso keveréke vagyok. mintha csak Peter gondolataira válaszolna. barna vadgesztenyék – mondta Peter. – Majdnem mindenkinek van egy kis farmja vagy valamilyen üzlete. zsákokban a rizs meg a cukor. borostyánszínű. a világ nem akarna tudni rólunk. idős asszonyok haladtak az úton élénk színű. Peter nézte a lány elbűvölő profilját. esetleg vörös agyagedényekkel voltak megrakva. Kövér. A tüdejük tele volt rózsaszínű porral. Akár a szép. Elképzelni sem merem. Hosszú szarvú.nyüzsögtek az áruikat és állataikat piacra vivő zenkalik. ami nem volt túl nagy. s ők gyorsabban haladhattak. a haja kibontva. hogy a nyájak le ne térjenek az útról a hívogató fűre. kókusszal. de az ilyen túlzsúfolt szakmában nem elegendő. hogy az amelafa egyensúlyban tartja a gazdaságot. amíg önellátók vagyunk. – Ma van a havi vásár a városban – magyarázta Audrey. kétoldalt fürge lábú fiúcskák és puha szőrű. a rézágytól a szerelmi bájitalig. hogy bejárjam autóstoppal . elegáns keze hanyagul pihent a kormányon. és szeretett volna minél többet megtudni róla. Mindenki kiabált. És mindenki visszaintegetett. ananásszal és papájával teli hatalmas kosarakat. A karcsú lányok a gazella kecsességével vitték súlyos terhüket. Missy Audley… jó utat. orrukban még érezték a kecskék csípős. de ez most a legfontosabb. visszakiáltott neki: „Látom. zörögtek és kavarták a rózsaszínű port. De ha egyszer segítségre lenne szükségünk. melyeken – mint holmi fura.” – Ez az egyetlen vásár? – kérdezte Peter. szederszínű szemükkel. Nagy csoportok daloltak menet közben. ahol minden kapható a tehéntől az amerikai mogyoróig. a tizenkét húrú valihát pengették. Fiatal férfiak vitték az arányló cukornádkötegeket vagy hosszú rudakat. És mindez annak köszönhető. karcsú bambuszfurulyán játszottak. farmert és szandált viselt. – Mind olyan tiszták és csinosak. a piaci tömeg megfogyatkozott. hangos kutyák vigyáztak. – Tizenkilenc évesen szereztem diplomát a dublini egyetemen – mondta Audrey gúnyosan mosolyogva. jól tápláltak és jómódúak.meg kecskenyájakat. a másikkal integetett. és rövidesen kijutottak a nyájból. Skarlátvörös lepedőbe burkolt. tréfált. a marhák édeskés szagát. szinte lebegtek az út fölött s éles papagájhangon tréfálkoztak a legényekkel. Naponta van piac a falvakban és van egy kis napi piac Dzamandzarban is – mondta Audrey –. vagy apró. de ahhoz elég. Mindenesetre boldogult húszéves koromtól tavalyig elköltöttem nagyanyai örökségemet. Kék kockás inget. – Alapjában véve jómódúak – mondta. Missy Audley… Missy Audley fog megy piac?… Jó utat. púpos zebuk vonta szekerek csikorogtak. s ha barna kezük nem volt éppen mással elfoglalva. Hirtelen kis rés nyílt a kecskék és marhák barna áradatában. vagy nádszékekkel. – Dehogy. pletykáit. a havi vásár.

Mi egyszerűen tiszinek szólítjuk. Az egyik virágágyás fölé magas. Ki a lovagod? Gyere. meg a templomra is. horgas orr meg széles. Most egy olyan hölgyhöz viszem. bíborvörös szaténruhában. Csodálatos volt. A magas.Európát. Tudod. vagy ne koplalja magát halálra. mely egy kis bungalóból meg egy parányi templomból állt. az embernek kötelessége föltárnia minden tehetségét. Azelőtt. épp most gondoltam rád. A templom egyik fala hiányzott. hogy nem leszek Picasso. aztán Afrikát és Ázsia nagy részét. A rendkívüli fejfedő alatt a tiszteletes hosszú. Távolabb húzódott a zátony nagy. mondd el szépen a tiszteletesnek.és zongoraórákat adok. mint a hasának. Mindenütt virágágyások. hogy a gyülekezet gyönyörködhessen a tájban. zöld kúszónövények bátran kapaszkodtak föl a házra is. s az ragadt volna rá. melyet hosszú szalag és számos régimódi kalaptű tartott. becsületes és zsiráfosan méla arca piskótabarna volt. sötét szem ragyogott. mozgékony száj egészítette ki. másként bűnt követsz el. gyerekkoromban is szerettem. s a fénylő. annál biztosabban tudtam. Virginia államban. s éppen egy virágzó cserje metszésén mesterkedett. amit a tiszteletes imád. így hát megtanultam élni azzal a tehetséggel. fehér. értelmes és szikrázó. mert anyám meghalt. tiszi – kiáltotta Audrey. – Ki az? – Judith Jaeger tiszteletes. melyek partját a bársonyosan sima tenger mosta. hogy ha van tehetséged. Imádom Zenkalit. és vigyázni akartam apámra. Letértek az útról egy csinos épületegyütteshez. – Jó reggelt. Az épületegyüttes kifogástalan volt. – Az isten verje. erre itt vagy. ez segít valamit. elég szép pénzt kapok úgynevezett tudományos szövegek fordításáért. a Második Eljövetel Egyházának lelkésze. – Megbánta? – Dehogy. s az egészet erős. s a lejtő zöldellő földekre és amelaültetvényekre nézett. – Ez az otthonom. Annyi tehetségtelen ember akad mindenütt. Csak amikor visszatértem. s mintha a tűk egyenesen Jaeger tiszteletes koponyájába mélyedtek volna. Hat nyelven beszélek folyékonyán. és… hála Hannibalnak. Az épületegyüttes meredek lejtő szélén állt. s olyan finom ráncok borították. hasznosítanod kell. hogy ne igya magát halálra. szögletes alak megfordult. ami részemül jutott. A fején gigászi szalmakalap volt. Az az istentelen Hannibal természetesen Jégeralsónak vagy Jégergatyának hívja. gitár. Mintha a vakok országában nem használnád a szemedet. Az egyház központja Ploughkeepsie-ben van. habzó és nyugtalan szalagja. népzenét gyűjtök. emelődarura emlékeztető figura hajolt formátlan. jöttem rá. de ezenkívül rajzot tanítok a helyi iskolában. Mert sokkal több figyelmet szentel annak az átkozott újságnak. nyílt. mikor megálltak. És azt hiszem. – Miért jött ide vissza? – kérdezte Peter. melynek kékje már-már feketében játszott. aki nemcsak hogy hasznosítja valamennyi tehetségét. de minden adandó alkalommal újakat talál ki. – Apám ebből a szempontból megszállott. De valójában azért. – Hát maga aztán hasznosítja a tehetségét – mondta elismerően Peter. Azt mondja. hogy milyen különös és szabad. most már csak dinamittal lehetne elkergetni innen. hogy . De minél többet láttam. de akkor teljesen normálisnak fogadtam el. azon túl a mély tenger. A kalap szalagjába számtalan apró papírdarab volt gombostűzve. mintha az arc tulajdonosa átsétált volna egy rendkívül cirkalmas pókhálón. – Segít az apjának az újságnál? – kérdezte Peter. hogy a kalap le ne pottyanjon. – Isten hozott! – kiáltotta a tiszteletes. A ráncok között két nagy. – Egy kicsit – mondta a lány –.

és szabotálhatnánk a repülőtér meg a gát építését. engem könnyen megtéríthetne. – Ez egyike annak a néhány kérdésnek. Audrey. és idejöttünk először. hogy szervezhetnék belőlük egy kis gerillacsoportot. meséljetek… te vagy bizonyára az új fiú. – A sziget pusztulásra ítéltetett – mondta síri hangon. és terjeszteném a titkát szigetszerte. hogy még lásd az utolsó napjait. Többek között ezért nem lehettem katolikus. aki szinte ki sem látszott az italokkal teli. – Szóval ide hoztad. Mint tudod. Peter kábult fejjel próbálta elképzelni. De szerintem helytelen egy papot a mások titkaival terhelni… hogy az ember úgy járjon a közösségben. Az én szakmámban ritka. Beethoven. Töltött. maga az Úr is ellenzi a dolgot.nem állhatom a titkokat. hogy az embernek szállítanak egy potenciális hívőt úgyszólván éhgyomorra. gyere. milyen istentiszteleteket tarthat a tiszteletes. – Leonardo da Vinci – kiáltotta oda a füvet nyíró zenkali kertésznek –. és kíváncsian hajolt előre. – Azt hiszem. – A legjobb a rumpuncs. Nem. azon töprengtem. hogy ismeri mindenkinek a szennyesét. mert a legvadabb ötleteket plántálta a fejembe. Mindjárt hozok innivalót. – Peter Foxglove – mondta Audrey. és nem engedte szóhoz jutni őket. aztán leült. Szegénykéim. amelyekben egyetértek Hanniballal. Ebből a célból rendeltem néhány könyvet. – Az utolsó napjait? – kérdezte Peter. gyertek be – mondta –. Peter kuncogott. a bungaló felé terelte. csontos mutatóujját. – Gyertek be. ráncos kezével megszorította Peter kezét. – Ha az meglesz. A fickó még haza sem érne. Hát az jutott eszembe. hol vagy? Beethoven! Kirohant a konyhába. ez kell nekünk – mondta a tiszteletes a tálcánál szorgoskodva. – Megmutatom neki a szigetet. – Ugyan. S minthogy ez a szörnyűség már befejezett tény. hogy Zenkalin ez az egyetlen beszédtéma. azt nem Judithnak találták ki. a gyülekezetem kicsi. majd győzedelmesen tért vissza egy kicsi és igen kövér zenkali kíséretében. tetszik Zenkali? Épp jókor jöttél. – És én mondom neked. – Mondd. Audrey. – Majd megpróbáljuk. fejezd be szépen a bokor metszését! – Szögletes mozdulatokkal lépdelt föl a verandára. Beszéd közben eléjük rohant. S főleg nem tudom megtartani őket. majd megpróbáljuk – kortyolgatta az italát a tiszteletes. – Pusztulásra ítéltetett és elkárhozott és nincs mód a menekülésre. Kezdte megszokni. – A repülőtérre gondol? – kérdezte Peter. hatalmas tálca mögül. és nem mondhatja el. mielőtt még az anglikánok meg a katolikusok megronthatnák? – kérdezte a tiszteletes. – Hogy érti ezt? A tiszteletes fölemelte hosszú. Az elképzelésük igazán nagyvonalú… csak hiányzik belőle néhány apróság. megölelte Audreyt. Beethoven. de igen hűséges. az isten szerelmére. hogy mit tehetnénk mégis végső szorultságunkban – mondta a tiszteletes. és igazán remek anyaghoz jutottam. elpusztulunk. szerintem egyenesen vallási gyomorrontáshoz vezet. – Rumpuncs. tiszi. mint Hannibal – mondta Audrey. üljetek le nálam. – Ez igazán baráti gesztus. Rosszabb vagy. . ez embertelen. Nem mintha bármi kifogásom lenne a katolikusok ellen. – A repülőtérre gondolok – bólintott vészjóslóan a tiszteletes. hogy ötleteket kapjak. – Nos – mondta –. én már rohannék kifelé a gyóntatószékből.

de olyan rémült képet vágott. – Hová a fenébe tettem az iratgyűjtőmet? Hol a pokolban lehet az iratgyűjtőm? – Ott. és mondd meg neki. Rájött. és gondosan zsebre tette a levelet. de van egy első osztályú plasztikbomba receptje meg egy pompás tapadó akna rajza. Ilyenkor elmegy valahová. hogy az itteni homokból egészen szép. ahogyan itt a házakat . aki pontosan fogja tudni. – És miket tanul? – kérdezte Peter. – Nem vagyok hozzászokva. amivel nem sokra megyünk itt. Itt egy másik: Rossignol. – Hm. és megtanítja rá a zenkalikat. Tudtátok-e. csámpás szitakötő.A tiszteletes fölpattant. a tiszi mindig mindent komolyan gondol. amit hasznosnak vél. megbeszélte ezt Hanniballal? – kérdezte. Ez nem jelenti azt. mit várt tőlem? – kérdezte komoran Peter. Peter az önfeledten kacagó Audreyhoz fordult. aki Peter megfigyelése szerint meglehetősen nyugodtan fogadta a dolgot. a szoba egyik sarkába nyargalt. hogy az Ige hirdetői gerillaháborúval próbálják megoldani a problémákat. mint más misszionáriusok. – Ó. hogy végre is hajtja. aki szemlátomást komolyan beszélt. de ki fogja tervelni. s néhány híve most egy kis üveggyárat üzemeltet. akkor sem utazik haza. – Ide süssetek. Pappasz kapitány megígérte. De már készítettem számára egy tervezetet – nézett körül izgatottan a tiszteletes. és a tiszteletes már integetett utánuk. hogy mennyi dinamit kell a kormányzói palota vagy bármi más fölrobbantásához. és egy halom könyvvel jött vissza. – Bármit. hogy a gerilláim egy hónapon belül bevetésre készek. zöldes üveget lehet készíteni. Miss Damien… – kezdte szigorúan. a holnapi prédikációm szövege… no. Mikor végre ismét a kocsiban ültek. ami az igazán jó puskapor előállításához szükséges. igen – mondta a tiszteletes. a tiszteletes lesz az első. tudassa velem. ezek teli vannak isteni információval. És ha ismer olyan helyet. Sok szó esik benne a láthatatlan írásról. hogy az Úr segítségével alaposan megleckéztethetjük őket. Marvrofalcon gróf könyve. Peter döbbenten bámult a tiszteletesre. mint egy hölgyvezető? És itt egy másik: Ötven év kémkedés és szabotázs. Titkosügynök Hitler Németországában: ebből megtudtam. Ha valaha is bontási problémák adódnak majd Zenkalin. amit csak megtud. nézzük csak… ó. és megtanul valamit. – Nézzük csak. A tiszteletesnél semmi sem vész kárba. aki tanácsot tud majd adni.” – Kalapja szalagjából kivett egy papírt. – Nem. ezért aztán kitanulta valahol az üvegkészítés és üvegfúvás művészetét. hogyan kell hidat robbantani. – Föltétlenül – mondta nagyon komolyan Peter. ahonnan olcsón szerezhetnénk jó minőségű kézigránátot. Látnia kellett volna az arcát. itt van: „Fölkelés vázlatos terve Zenkalin. aztán visszajön. Amikor kétévenként szabadságra megy. amit Lady Emerald kért… egy számla… mi ez? Ja. még nem. majd fölkapta és körhintaként pörgette hatalmas kalapját. De ugye nem gondolta komolyan? – Dehogynem. – Add oda Hannibalnak – mondta –. hogy egy kanálka cukor a benzin tankban veszélyesebb lehet a járgányra. azon a széken – mondta Audrey. a francia ellenállás hőse. hogy beszerzi számomra mindazt. és átnyújtotta Peternek. – Sajnálom – mondta a lány –. itt a lekvárrecept. így hát remélem. mint egy nagy. A tiszteletesnek nem tetszett az a meglehetősen ötletszerű mód. – Miért. – Nézze. és föl fog használni mindent.

hogy láthassa. Az út kanyarodott. – Az útikönyv szerint ez nem őshonos erdő – mondta Peter. az út amelaültetvények és szétszórt szántóföldek között kanyargott. élénk ciripelés és bánatos brekegés vette körül a piknikezőket. nem szereti a zenkalikat. – Hihetetlen. s lepöccintett szendvicséről egy kíváncsi zöld szitakötőt. Alighanem ez az utolsó lehetőség. de tökéletes szivárvány. ami mindenütt megmarad. ahonnan fröcskölő. és szegény tiszinek be kell érnie a maradékkal. és robbantotta szivárványos szegélyű. – És milyenek a többiek? – Rémesek. ezért elment Skandináviába. s minél magasabban jártak. A folyó itt széles és mély volt. A szirt tövénél a víz csillogó. annál sűrűbb és vadabb lett az erdő. hogy mire nincs itt szükség. Az anglikán egyházat a Bradstitch házaspár képviseli. A hívei imádják. – Nem. és a kocsi sűrű erdőben haladt tovább. A gyümölcse finom. és a folyó mentén haladt tovább. Megtanulta a kosárfonás meg a fonott bútor készítésének fogásait. mielőtt elárasztják. ha a hívek nem követik az egyház előírásait. A katolikusokat O’Mally atya képviseli. buja növényzettel borított kövek közt folyt tovább haragosan harsogva. széles hídhoz értek. Balra hetven-nyolcvan méter magas vörös-arany sziklafal emelkedett. – A legfölső vízesésnél akarják eltorlaszolni. és remek érzéke van ahhoz. fehér vízesés zuhant alá egy csillogó víztükörre. s a fák alatt. Audrey letért az útról. A tiszteletes a legkülönösebb dolgokat is képes megtanulni. A fűben ültek. de a fa káros. aztán jönnek az anglikánok. hogy aztán két szikrázó vízoszlopban folytassa útját még tovább. Mióta elhagyták a tiszteletes házát. hatalmas oszlopban zuhant alá a völgybe. Pompás halászmadarak villantak elő kékvörös lángnyelvekként a víz fölé hajló lombok közül. lefelé. le a völgybe. A híd alatt átjutva a víz egyetlen. inkább nézze a tájat. melyek mindegyikén zöld moha és sárga vadvirágok ékeskedtek. Az út hamarosan kiegyenesedett. melyet négylevelű lóhere alakú. amelyik oka az egész fölfordulásnak. A levegőt megtöltötte a finom pára meg a tucatnyi apró. Egy éven át tanulmányozta a földművelés legkorszerűbb módszereit. – A haladás – mondta Audrey. Szétszerel és összeszerel bármilyen személy. – Ez a Matakama folyó – próbálta Audrey túlkiabálni a víz robaját.vagy teherautót. Aztán a házak elmaradtak. De elég a misszionáriusokból. abból semmi sem maradt néhány cserje meg az amelafa kivételével. bűzlik az ánizslikőrtől. sírkősima kövek között haladt. meg az az átkozott guajavafa. apró bíborvörös virágok pöttyöztek. rózsás habbá a szirt tükörképét. miért vannak olyan kevesen a többi vallás követőihez képest. Most az ő híveinek vannak a legszebb házai és bútorai Zenkalin. aki kénköves poklot és örökös kárhozatot prédikál a csupa jóság Isten nevében. Audrey megállította a kocsit a híd közepén. és kitanulta a fa meg az előre gyártott elemek legkorszerűbb felhasználási módját. s leültek a víz partjára. miközben a sült csirkét darabolta. Legtöbben a katolikusok vannak. csak azt nem tudom. Az asszony állandóan kézimunkázik. Továbbhajtottak. Kiszedték az ételt meg az italt. Például a vasárnapi iskolában karosszékvédő kézimunkák horgolására tanítja a növendékeit. a folyóparton állt meg. Ezek mind telepített fák: mangó. pálma. – Csodálatos hely – mondta Peter. Már csak itt-ott bukkant elő egy-egy deszkaházikó a maga aprócska gyümölcsöskertjében. s ezzel újabb iparág alapjait vetette meg. hangos madárdal. és mindent megfojt. Már vagy kilencszáz méter magasan vagyunk a Matakama oldalán. és veri a feleségét.építik. A férfi nagyképű. hogy el akarják pusztítani. Most erősen emelkedni kezdett. nagyszájú sznob. – El kell . és abba a völgybe viszem piknikezni.

bozontos sörénye vörös. Az állatvilágról meg az esztétikai szempontokról szó sem esik. – Biztos? – kérdezte csalódott képpel az idősebb Damien. kegyetlen világ. és törékeny virágszirmok záporoztak a földre. mennyire örülök – mondta erős ír akcentussal. s megajándékoz a békesség paradicsomával. Lakatlanok. – Isten bocsássa meg nekem. vagyis mezőgazdasági célokra alkalmatlan területet kívánnak elárasztani. aki egy teljes napra meg tud szabadítani ettől az én pokoli porontyomtól. hogy legyen színes televíziónk. akik azt mondják. hogy „értéktelen”. A legtöbb csak helikopterrel közelíthető meg. Fél óra múlva a kocsit leállították Dzamandzar külvárosában. belvárosi utcákon a főtér közelében álló kis házhoz. mint a róka bundája. mint egy kissé hajlott halcsontváz. aki itt áll. – Ha ezt elárasztják – mutatott a gerincre –. – Ez a Matakama – mondta. – Hol is van ez a völgy? Audrey egy kis földkupacot csinált. egy rész vodka meg egy csöpp szódavíz. Csak beköszöntünk. – Eszküsöm – mondta ki nem minden probléma nélkül Mr. testes ember volt. de kegyetlen világ az. a szeme ugyanolyan döbbenetes. Néha egy-egy fuvallat rázta meg a koronákat. egy rész Curacao. Rögtön látszott rajta. Ebből. mert ha az erdőt kivágják. és a földkupac egyik oldalára görbe vonalat húzott. A házon mutatós tábla hirdette: Zenkali Hangja – az egyetlen becsületes újság a szigeten. – Igyunk valamit – túrt a hajába. megszabadít a szüntelen szemrehányástól. – Már több mint hangyányit ittál. lepusztul a talaj fölső rétege is. Peter kezét szorongatva. még rengeteg a dolgunk. apám. hogy régóta és élvezettel. s a szikrázó lombokon át bámulták a kék eget. elárasztják a többit is. ráadásul a talaj mezőgazdasági szempontból értéktelen. hogy nem maradhattok egy pohárkára? Egy hangyányi kis pohárkára? Biztos? – Biztos – mondta eltökélten Audrey. Meglehetősen különös fogalmazás. – Ez az a völgy. Kegyetlen. egy tündér-szempillantás alatt keverek magának egyet. Peterhez fordult. hogy aztán a televízióban láthassuk. amelyben a leány megtagad az atyjától. – Semmi. – Ismerem a hangyányi pohárkáidat. A rajz olyan volt. Ebéd után leheveredtek a fűbe. kisebb völgyek ágaznak szét – és Audrey kisebb vonalakat rajzolt az első vonal két oldalára. – Ivott már Vakbélműtétet? Három rész Zenkali Nektár. – Még most sem vagyok egészen tisztában a földrajzi helyzettel – mondta Peter. Damien – Pál apostol . – A tulajdon lányom. lévén a lap az egyetlen újság a szigeten. Azaz hatalmas terület fog eltűnni ebből a bájos. zsúfolt irodában találták Simon Damient. alig megmászható. – Nem – mondta határozottan Audrey –. és csaszi-csuszival mentek tovább a zsúfolt. mint a lányáé. Damien elvigyorodott. gondolta Peter. – És mi van a kis völgyekben? – kérdezte Peter. – Ne próbálj hízelegni – mondta Audrey. nyomott buldogorra még ráncosabb lett. – Ha erről van szó. – Nem is tudom elmondani. – Biztos. és így beszél velem – mondta sebzetten Daniién. bármikor boldogan állok a rendelkezésére – mondta Peter. mint valami hátgerincből a bordák. Aztán fölvett egy botot. nem maradhatunk. – Hálás vagyok mindenkinek.pusztítanunk. hegyes-völgyes vidékből. Magas. hogy több áramunk legyen. s cserepes ajkai közül kilóg megfeketedett nyelve… egy pohárkányi italt. ahol most vagyunk. hogy ezt kell mondanom. egy rész fehér rum. Üljön le. amitől a bozontja még kócosabb lett. A parányi. de nem bölcsen iszik. Ez kitűnő érv a repülőtér híveinek a kezében. hogy milyen is a világ valójában.

szentséges nagy lábujjára, annyi ital sem folyt le a torkomon, amennyi egy manócska fogkeféjét megnedvesítené. – Hazug – mondta mosolyogva Audrey. – Hazug… Hazug? – Damien hinni sem akart a fülének. Peterhez fordult. – Tudom, önnek is fáj, hogy ilyen jelenet tanúja. Szűz Mária, Istennek anyja, egy leány hazugnak nevezi az atyját, aki pedig a legbecsületesebb és legegyenesebb ír, aki valaha is elhagyta a Zöld Szigetet, hogy az igazság és a kultúra követe legyen a nagyvilágban! – Tisztába tetted az újságot? – kérdezte Audrey. – Ne kérdezz hülyeségeket. Persze hogy tisztába tettem – feledkezett meg Damien egy pillanatra a meg nem értett atya szerepéről. – Akkor legjobb lesz, ha szépen hazamégy, tisztába teszed magad is, és lefekszel – javasolta gyakorlatiasan Audrey. – A lányomnak csodálatos ötletei vannak – mondta vigyorogva Damien. – Éppen ez volt a szándékom, amikor beállítottatok. Audrey odament az apjához, megcsókolta, és megsimogatta az arcát. – Eredj haza, vén semmirekellő. Elviszem Petert Carmenhez, aztán megmutatom neki az ombufát. Nyolc körül otthon leszek. És ne merj egy hangyányinál többet inni, mert a tulajdon kezemmel fojtalak meg, esküszöm. – Mindig csak ígéred – mondta Damien, aztán töprengő arcot vágott. – Igen, tudom már. Itt volt a kis Droom, téged keresett. – Mit akart? – Nem tudom. Ismered. Mindig motyog. Azt mondja, valami fontos fölfedezést tett, és találkoznia kell Csaszival vagy Hanniballal. – Akik menekülnek szegény jószág elől. Nagyon unalmasnak találják. – Ezért kéri a segítségedet, hogy találkozhasson Hanniballal; azt mondja, nagyon fontos, és csak Hannibalnak vagy Csaszinak mondhatja el. Megígértem, hogy szólok neked. – Oké. Meglátom, mit tehetek – mondta Audrey. – Isten véled, tisztelt szülőm. – Kísérjen a jóságos Vencel király szakálla, leányom – mondta lassan Damien –, s mindazokat, akik véled hajóznak. Mikor beültek a csaszi-csusziba, Audrey nagyot sóhajtott, aztán elnevette magát. – Szegény apa – mondta –, egyfolytában iszik anya halála óta. Próbálok vigyázni rá, de reménytelen. – De olyan kedves részegen – mondta Peter. – Ez a baj – mondta bánatosan Audrey –, olyan kedves, hogy minden úgy történik, ahogyan ő akarja. No, most magára szabadítom Carment, aztán mehetünk az ombuhoz. Ugye nem unatkozik? – Hogyan unatkozhatnék a maga társaságában? – kérdezte Peter. – De a maga társaságában lenni és ráadásul megismerkedni egy csomó válogatott csudabogárral, ezt még a legunalmasabb fickó sem találná unalmasnak. – Hát, ha unatkozna, csak szóljon – mondta Audrey, aztán hozzátette –, mert akkor bosszúból elviszem az Angol Klubba. A csaszi-csuszi száguldott a keskeny utcákon, melyeket megtöltött a papagájtarka tömeg, eltöltött az emberi lények tömegének ezerféle illata, a vásárnap sok-sok különös illata, a frissen mosott ünneplők szaga, ezernyi fénylő és ragacsos sütemény méz- és fűszerillata; az állatok szaga, a kecskék tolakodó és átható szaga, a marhák édeskés szaga, a disznók súlyos és mellbevágó szaga, a tyúktoll száraz és dohos szaga, a kacsák nyirkos és tömör szaga. Aztán a gyümölcsök és zöldségek zenekara ostromolta az orrot: a licsidió finom hegedűje, a mangó csellója, a szőlő

zongorája, az ananász áradó orgonamuzsikája meg a borzas fejű kókuszdió lüktető dobverése. Peter úgy érezte, nincs pompásabb élmény, mint végiggördülni ezeken az utcákon ebben a nevetséges járgányban (amelynek az emberek nyomban utat adtak, ahogyan másutt a mentőautónak szokás) egy gyönyörű lánnyal az oldalán, miközben beszívta Zenkali minden illatát. Végre a tengerpartra értek, és a kikötő végén álló, a víz fölé nyúló házhoz közeledtek. Zömök, kétszintes épület volt jobbára elpusztíthatatlan amelagerendákból rakva. Ám a többi építőanyag korántsem volt elpusztíthatatlan, így a ház olyan volt, mint egy törékeny öregasszony túlméretezett fűzőben. Ráadásul úgy tetszett, mintha az épület befejezésekor – úgy 1800 táján – valaki játékosan meglódította volna az egészet, s a ház mindörökre lógva maradt a tiszta, hal és vízinövény pöttyözte víz fölött. Akár egy fura élősködő, nagy tábla lógott a házon a következő felirattal: Carey Anyó Csibéi – Alapítva 1925-ben. Peter és Audrey a nagy, fekete és ormótlan kapuhoz közeledtek, amely holmi ódon várkastély legsötétebb tömlöcének a bejáratára emlékeztetett. A kapun piros betűs cédula lógott: „Üdvözöljük második otthonában. Urak balra, Hölgyek jobbra. Köpködni tilos.” – Nem tudom, itt találjuk-e Carment – mondta Audrey, miközben beléptek egy bárnak berendezett nagy helyiségbe; tükreivel, vázákban álló tarka pávatollaival, pislogó lámpáival és szemérmes, krinolinos hölgyeket ábrázoló megfakult és légypiszkos képeivel inkább egy húszas évekbeli, romlásnak indult, ócska mulatóra emlékeztetett. Tíz különböző színű macska gomolygott az asztalok között; öt piros szemű, fehér nyúl és több hosszú szőrű tengerimalac szaladgált szerteszét; négy foltos kutya pihegett a földön. Fél tucat ülőrúdon papagájok, kakaduk meg egy sárga keretes szemű, tengerészkék arapapagáj rikoltoztak. A sarokban egy nagy ketrecben két zöldesszürke cerkófmajom civakodott. A helyiségben szétszórt, műanyag lapu asztalok egyikénél érdekes kép tárult a belépők szeme elé. Az asztal egyik oldalán Pappasz kapitány ült mogorván, előtte hatalmas korsó sör. A másik oldalon Carmen Carey ült. Alacsony és igen kövér nő volt, fényes, göndör és fekete hajjal, kiálló, kék szemmel, és olyan tökéletes cseresznyeajakkal, mintha odafestették volna az arcára. Az orra hegyén okuláré, melyet lánc kapcsolt dús kebeléhez. Nyakán gyöngysor, de akkora gyöngyszemekből, amilyeneket egyetlen kagyló sem képes létrehozni anélkül, hogy kárt ne tenne magában; dundi ujjaiba legalább fél tucat gyűrű ágyazódott. Teste csipke támpillérekkel megerősített, rózsaszín selyemruhába volt beszorítva. A bőre selymes és kifogástalan volt; mielőtt rárakódott ez a hatalmas hájtömeg, Carmen igen szép nő lehetett. Ám most is finomság és derű áradt belőle, s ez vonzóvá és nőiessé tette. Pillanatnyilag Pappasz kapitány sötéten nézett rá, mire ő – kék szeme szikrázott a haragtól – az ajkát biggyesztette. Előtte egy pohárka mentalikőr állt. Flamingórózsaszín körmei gyorsan és izgatottan doboltak, majd megálltak. Úgy néztek egymásra Pappasz kapitánnyal, mint két sakkozó, akik mozdulatlanná merevedve bámulnak egy megoldhatatlan lépést. A nő nagyot sóhajtott, és megszólalt: – Azt pedig tudhassa, Pappasz kapitány – mondta mézédesen és arisztokratikusán –, hogy ön csak egy piszok görög. Pappasz kapitány apró feketeribiszke-szeme megvillant. – Görög asz vagyoksz – mondta –, hogy piszoksz vagyok-e, az ízlész dolga. – Vajha merne-e valaki, aki nem görög, ennyit kérni azér, hogy az ifjú hölgyeimet szállítsa. Nem vélném – mondta Carmen. – Ez rablás. – Ászt akarja, hogy hozzak lotyókatsz – kezdte komoran Pappasz kapitány –, akkor meg is kell fizetni…

Carmen dühbe gurult, és vörös foltok jelentek meg az arcán. – Megbocsásson, kapitány – mondta olyan arisztokratikus fagyossággal, hogy már-már Pappasz kapitány is megbánta bűneit –, de az én ifjú hölgyeim nem lotyók, ha volna szíves. – Ha nem lotyóksz – mondta kiegyensúlyozottan Pappasz kapitány –, akkor micsodáksz, he? – Úriemberek társalkodónői – mondta Carmen. – Nekemsz lotyóksz asz lotyóksz – vont vállat a kapitány, aki szemlátomást nem kívánt nyelvészeti kérdésekbe merülni. – És annyit is én kérsz értüksz. – Nem kívánom megsérteni, kapitány – mondta Carmen –, de ön alighanem gazember. Még egy görög is tudhassa, hogy a becstelenség nem mindig a legjobb politika. Sosem hallott még olyasmiről, hogy árengedmény nagybani szállítás esetén? – Dehogynem – mondta a kapitány –, csak nem lotyóksz szállításával kapcsolatbansz. Ismét beállt a csönd, s úgy mustrálták egymást, mint két birkózó, akik csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy egy gyors kézcsavarással szőnyegre küldjék ellenfelüket. Carmen a szeme sarkából hirtelen megpillantotta Petert és Audreyt, és rövid, örömteli sikolyt hallatott. – Miss Audrey! – kiáltotta. – Miss Audrey, minő kedvesség. Ez aztán a meglepetés! Fölállt, a vendégek elé ment, s közben turbékolt, mint a galamb, arcán széles mosoly. – Minő kedvesség, hogy idejött – mondta. – Ezer éve nem láttam. – Remélem, nem zavarunk, Carmen – mondta Audrey. – Csak be akarom mutatni Peter Foxglove-ot. – El vagyok ragadtatva – mondta Carmen, és finoman eltartva a kisujját, odanyújtotta apró, pufók kezét. – Hogy is mondhassa, hogy zavarnak! Csak civódtunk a kapitánnyal, aki kissé túlzottan meg akar fejni, hogy ideszállítsa a lányaimat Dzsakartából. – Új lányok jönnek? – kérdezte Audrey. – Mi van a régiekkel? – Ah, ők is itt vannak, de kell néhány új is, drágaságom, ha megépül a repülőtér. Ez kétségtelen, ha idejön az a sok tengerész meg pilóta meg katona. A mostani lányaimat a rendszeresen idelátogató úriemberek dugig ellássák munkával, ha érti, mire gondolok. Minden bizonnyal szükségünk lesz segítségre. Nem óhajtom, hogy aszongyák, hogy Carey Anyó Csibéi nem elégítettek ki minden igényt. Elvégre meg kell őriznem a jó hírnevemet. – Bement a bárpult mögé; apró lába oly gyorsan járt hosszú szoknyája alatt, hogy szinte siklani látszott. – Ne utasítsanak vissza egy kis frissítőt, drágaságom – mondta. – Önnek talán egy korty mentalikőrt, az úrnak pedig valami erősebbet? – Két sört, Carmen – mondta Audrey. – Nem maradhatunk sokáig. Csak beugrottunk, mert megmutatom Peternek a szigetet, és úgy éreztem, a Carey Anyó Csibéi sem maradhat ki. – Természetesen, drágaságom – mondta Carmen, és elpirult büszkeségében. – A sziget kulturális körképe nem lenne teljes, ha nem jött volna ide. És tudhassa, Mr. Foxglove, hogy ha bármikor levertnek erezné magát, itt második otthonra lel, társaságot kedvelő társalkodónők társaságában. – Köszönöm – mondta Peter –, tudni fogom. Carmen töltött. – No – mondta Pappasz kapitány –, mennem kellesz. – Kiitta a sörét, és letörölte szájáról a habot. Carmen számító pillantást vetett rá.

egy pennyvel sem több – mondta Carmen. – Átkutatták már valaha is őket rendesen? – Nem hinném – mondta Audrey. De az első úriember azzal jött hozzám: „Carmen. de ami a tisztaságot illeti. ha tízetsz garantálsz – mondta Pappasz. mielőtt távozik – mondta. ön is tudhassa. és ismét beszálltak a csusziba. a papagájok harsány búcsúkiáltásai közepette. macskák. hogy igazán bájosak és nőiesek – mondta Carmen –. – Elfogadom – mondta Carmen. Semmi különös: néhány vendég. – Megállapodtunk – mondta Pappasz kapitány. – Huszonötnél olcsóbban nem lehetsz – mondta a kapitány. – Tíz. Igen. – Nos – tette le Audrey a poharát –. egy kis ital meg dalolás. hogy a tisztaság fél siker. drágaságom? Hát ha muszáj. majd a rumot a kapitány üres söröskorsójába töltötte. hogy győzött. Megtöltött egy kis italmérőt rummal. – Az ombuhoz – mondta Audrey –. – Miért nem alkalmaz zenkali lányokat? – kérdezte Audrey. – Drágaságom. s akkor bemutat Carmennek. – Fejenként húsz fontsz – mondta –. nem jönnének el hozzám vacsorára ezzel a kedves úriemberrel jövő pénteken? Egy kis estélyt rendezek a születésnapom alkalmából. akit az angol Földművelésügyi Minisztérium küldött. Nincs rájuk egy rossz szavam sem. mielőtt elpusztítják őket – mondta Peter. ő meg a lányai az elsők között vannak. igaz? – Jó bulihoz görög zene kellesz – morogta a kapitány. – Igazán muszáj menniük. Mondja. mint aki úgy érzi. ez a lány igazi szépség. aki néha odamegy. álmaim asszonyának. Ő fedezte föl az amelalepke jelentőségét. mehetünk. – Huszonnyolc. – Garantálok tízet. mit sem törődve a saját egészségükkel. és annyira igyekezett. – Azt hittem már. hogy készítsen átfogó tanulmányt Zenkali élővilágáról. Ebben az üzletágban ilyesmire is gondolni kell. gondolta Peter. muszáj. aszongya. – És most hová? – kérdezte Peter. drágaságom – mondta. Mintha rabszolgákról tárgyalnának. Pappasz kapitány lendületesen kihörpintette a sörét. nagy szemű. amilyenhez mi szokva vagyunk. vagy amilyent az úriemberek elvárnának. – Fejenkéntsz harminc fontsz – ütött az asztalra a kapitány. Kedves kis jószág volt. de a párnahuzatba fújja az orrát. És ebben az üzletben az ember hamar rájön. és ő meg a lányok éjjel-nappal ápolták a betegeket. Most azt próbálja kideríteni. A kapitány elhozza a buzukiját. igazán csinosak és szorgalmasak. Épp a napokban köllött eltávolítanom egyet. Hozzák a saját kajájukat. Néhány éve borzalmas himlőjárvány volt a szigeten. – Droom az egyetlen. Az én klienseim fölöttébb taszítónak találják a szagos hónaljat. de fejenként csak tizenkét fontért – mondta Carmen. Ha segítségre van szükség.– Dobjon be még egy pohárkával. hogy hol szaporodik a nyavalyás.” És ez nem tetszett az úriembernek. – Elvégre még nem jutottunk megállapodásra. nem bizony. – Megállapodtunk. – Szeretném átkutatni azokat a völgyeket. lágyan és elégedetten böffentett. minthogy tudjuk már. ahogy mondani szokják. és halkan. de nem tiszták. ezért . – Carmen igazán nem mindennapi – helyeselt Audrey. tengerimalacok és nyulak közt. aztán hazaviszem. mert igen érzékeny lélek. – Élelmeznie nem kell őket. Kibotorkáltak a kutyák. – Most benne vagyok a slamasztikában – mondta Peter. – Az ki? – Egy professzor. hogy a tiszteletesé a szívem. egy penny vélsz sem kevesebb. hogy a hadsereg el lesz látva. – És a legkedvesebb emberek egyike. hát az nem olyan.

Fellugona kinyitotta az ajtaját. az első kötelességem. mennyire örül ez a fa minden apróságnak. – Peter. A szobában – a szárított növények. melyek úgy ölelték a földet. fénylő. nagyon örülök. Audrey bekopogott. Hátradőlt. Tehát minden reggel az az első dolgom. és majd szólok – mondta Peter. . Egyszerűen imádja a zenét. ez itt a világ legmagányosabb fája.bejárja az egész szigetet. ahol különös építmény állt. kiléptek az épületből. Az egzotikus növényzet közepén zegzugos házikó állt: a botanikuskert irodája. de ő különösen. – De – mondta Peter. az első feladatom. hogy megismerhetem – szorongatta Fellugona most már Peter kezét –. – Audrey! Audrey! Milyen kedves. mint egy óriási rúdon nyugvó. – Igen. Zömök törzse három méter magas és két-három méter átmérőjű lehetett. majd kigurult az asztal mögül. Fellugona hatalmas kulcsot vett magához. A kert egyik sarkába vezette őket. – íme. és én szerencsére tudok fuvolázni. hogy eljött – sivalkodott az emberke. Csönd. Mr. A hollandok által alapított kert nem volt túl nagy. – Ha összepakolom a kempingfelszerelésemet. s a szemüveglencse vastagságából ítélve éppen hogy csak nem volt vak. Az ombufa kétségtelenül különös volt. magvak és düledező tudományos folyóirathalmok borította íróasztal mögött – igen alacsony. Az apró. Fél óra múlva lefelé haladtak a Matakamáról. rojtos. mint a tajtékkő a nagyító alatt. Szegény drágám. – Persze minden fa örül. ha lehet – mondta Audrey. zöld levelek – mint megannyi nefrit nyílhegy – vaskos. mondhatnám. Mali Fellugona… ez itt Peter Foxglove. nagyon. Peter olyannak találta az egészet. és úgy szereti a látogatókat! Peter máris kedvelte az emberkét. Bachot. igen kövér. Fura pasas. amit érte tesznek – folytatta Fellugona. el sem tudja képzelni. köztük tarka vízililiommal és papirusszal benőtt tavacskák. Legjobban Mozartot és Vivaldit szereti. – Örülök. kissé bonyolultnak találja. A szürke-ezüst csíkos fakérget lyukak pöttyözték. de a szépen gondozott kertben virult Afrika és Ázsia számtalan fája és növénye. – Nagyon örülök. Foxglove – mondta meghatottan Fellugona –. s ettől olyannak tetszett. s rövidesen elérték Dzamandzar külvárosában a botanikuskertet. mitikus állat csápjai. mintha a fát alaposan megnyírták volna. mint valami furcsa. Mint egy óriás kalitka: acéloszlopokon finom moszkitóháló feszült. túlméretezett napernyőt. tekergős ágacskákon nőttek. melyek hossza annyira egyforma volt. bár nem ez a szó jutott az eszébe. – Szívesen. Akkora szemüveget viselt. zöld. hogy megnézzük az ombufát. tekergő gyökerek bújtak elő. és nagyon elégedettnek érezte magát. hájas teste reszketett. A fák és cserjék csinos sorokban vagy csoportokban álltak. és beléptek. – Igen – mondta lassan a lány. ez dr. – Hát nem gyönyörű? – suttogta áhítattal Fellugona. abszurd szemüvege csillogott. hogy játsszak néhány dalt szegény ombunak. igazán megtisztel. és végigmentek egy királypálmák szegélyezte. széles sétányon. annyira egyedül van. hogy bújjanak be. amekkorát Peter még nem is látott. s valaki éles fejhangon kikiáltott. Persze hogy látnia kell az ombut. azt hiszem. – Megszervezem. de nagy koponya. Miben állhatok szolgálatára? – Lábujjhegyen állt. és szorongatni kezdte a lány kezét. kopaszán fénylő fejű emberke ült. eljönne velem egy hétvégi felfedező útra? – kérdezte Peter. A fa nem volt gyönyörű. hogy látom. s a törzsből vaskos. akit azért hoztam el.

csak hajszálnyira. hogy találkozhattam Stellával. nagyon kedves – ragyogott Fellugona. A lencse nélkül a szeme egyszeriben akkorka lett. fajtájának utolsó tagja… ha elmegy. Szegény jószág. megtiszteltetésnek érzem. Mr. és baklövést baklövésre halmozott. egyszerűen imádják. eltávozik. – A rovarok miatt. vadabbak Attila seregeinél és könyörtelenebbek a római légióknál. majd lábujjhegyen állva. erre nem jut elég időm. mint egy átkot. – Ezért tartjuk itt Stellát. Új arcok.de személyisége volt. Foxglove. a világot fölmérhetetlen botanikai veszteség fogja érni. mert ez olyan szomorú asszociációkkal jár. Audrey kuncogott. Szerintem ezek az emberek bejárják a világot. – És miért tartják ketrecben? – kérdezte Peter. Mr. és kerülni próbálta Audrey tekintetét. ha vakargatják. igen. ő meg ide-oda röpdös. Gondoljon csak a kormányzóra. elköltözik az élők sorából. Miközben a kocsihoz kísérte őket. levette és vadul dörzsölni kezdte a szemüvegét. – Hogy tudott összeszedni ennyi szeretetre méltó bolondot? – kérdezte Peter. – Fajtájának utolsó tagja – mondta Fellugona –. Peter hátradőlt a kocsiban. és beözönlenek vadán és vérszomjasán. de mihelyt a szemüveg a helyére került. Szemüvege megvillant. – Föladom – mondta. és végigsimította a rücskös fakérget. és fölemelte húsos mutatóujját. és becsukta a szemét. mint egy emlősnek vagy madárnak. a szavakat pedig úgy mondta ki. meg van kötve a kezünk. Foxglove. hogy milyen fontosak a látogatók Stella egészsége és jó hangulata szempontjából. mely durva és meleg volt. Stella jobban szereti. – Igen. Újra el kell jönnie. mint egy szellemileg visszamaradott pillangó. nagy megtiszteltetésnek érzem. Nem. Fellugona. hogy Stella már unja mindig ugyanazokat a látogatókat. mint a vakondoké. sehol sem találják a helyüket. mint az elefánt bőre. . – Értem – mondta komolyan Peter. Csak egy ujjnyit engedjünk. – Mindenütt itt vannak. a sötétzárka. kertészeti kiállításokat nyit meg. Fellugona még egyre magyarázta. Naponta legföljebb háromszor-négyszer tudok kijönni hozzá. Mióta fölfedeztük az amelalepke gazdasági szerepét és le kellett mondanunk a rovarirtók használatáról. imádja. a rabság. ha masszírozzák. – Gondoltam. igen. ha dögönyözik – mondta Fellugona. fél hajszálnyira vagy negyed hajszálnyira nyissuk ki ezt az ajtót. – Ó. – Sajnos. – Igen – mondta Peter –. – Stella budoárja után már semmin sem fogok meglepődni. Előrelépett. föltétlenül el kell jönnie. – A rovarok miatt – mondta Fellugona. Foxglove – mutatott körbe kövér kezével. szemüvegét villogtatva búcsút intett. mert rosszabbak Dzsingisz kán hordáinál. dr. a szem is visszanyerte nagyságát. Ki vagyunk szolgáltatva minden röpülő és csúszó-mászó rovarnak. hogy Stella is örült a találkozásnak. míg valakinek az a pompás ötlete nem támadt. – Biztos vagyok benne. kedves Mr. támadásra készen. ha ezt a budoárjának hívjuk. – Zenkali megkapta álmai kormányzóját. neki pedig hiányzik a gyakori látogatások és eszmecserék adta ösztönzés. – Stellától függetlenül. tudja. Elhallgatott. hogy élvezni fogja – mondta. Attól tartok. amilyen a fogság. – Kedves. Fellugona az egyik kedvencem a szigeten. – Nem szívesen nevezzük ketrecnek. simogatja a kisbabák fejét. aztán kikötnek itt. ahol remekül érzik magukat. – Ez Zenkali. hogy küldjék ide. – Idegesen körülnézett. dr. Éveken át küldözgették mindenfelé.

ulam. légy szíves.és mindenki nagy embernek tartja. mely a szigetet fontos katonai létesítménnyé fogja változtatni. Asszonyok árnyai tartottak hazafelé a patakoktól fejükön mosott ruhával teli kosárral. Hannibal ezeket a beszédeket szóbeli jéghegyeknek nevezi. s még mielőtt Peter utolérte volna. Hannibal háza meg a kormányzói palota között. Csak nehezítette a dolgot. – Gyorsan kiment a házból. Kijelentette. De a zenkalik a kormányzót tartják a legnagyobb szónoknak Shakespeare óta. – Mennem kell. Elfogadták a repülőtér tervét. amikor is majd a zenkali meg a brit kormány aláírja a megállapodást. és elhajtott. Viszontlátásra. Az eget zöldre. igyekezett mindent elrendezni az ünnepélyes aktussal kapcsolatban. hogyan vigasztalja meg a lányt. mert csupán egytizedük hallható. ulam. csak nem tart beszédeket? – Dehogynem. ahol Amos fogadta őket makulátlan fehérben. Bementek a ragyogóan kivilágított nappaliba. mint gondoljuk – mondta Audrey. – Jó ég. Amos. és tele lett a szeme könnyel. – Igen. és eltűnt. hogy miért. az idióták. s a nappali hőség után hűvös volt a levegő. több tucatot évente. A brit kormány küldött Singapore-ból egy zászlóaljat. mikor megálltak a ház előtt. nálam. De nincs időnk azon töprengeni. bíborvörösre és barackszínűre festette a lenyugvó nap. – Az isten verje meg őket – mondta a lány. – Hozz valami innivalót. hogy Csaszi maximális pompát és szertartásosságot követelt. Nem tudta. jó estét. – Haza kell mennem. ulam – mondta Amos. Peter szétnyitotta a cédulát: Peter! Sajnos rossz hírem van. A beszédeit tisztelettel hallgatják. egy idősebb . Missy Audley – mondta. kapával a hónuk alatt. – Az isten verje meg őket. beült a kocsijába. most élni akar az alkalommal. amilyennek Hanniballal látják – mondta sután Peter. – Rosszabb lesz. a nép rajong értük. Szüntelenül szaladgált a palota. az isten verje meg őket! – Talán mégsem lesz olyan rossz. hogy mivel amúgy is igen kevés lehetősége van viselni remek szabású egyenruháit. Haditanács holnap reggel nyolckor. – Jó estét. vagy a mezőkről. – De csak egy pohárra – mondta a lány. széles mosoly-lyal meg egy hasított bottal. hogy apám rendesen evett-e. NEGYEDIK FEJEZET ZENKALI ZEGZUGOK Másnaptól kezdve két héten át Peter keményen dolgozott. H. – Köszönöm – vette el a levelet Peter. – Bejön egy pohár italra? – kérdezte Peter. – Gazda kap vala könyvet Hannibal gazdától. Sok a tennivalónk. egy tengerészzenekart és három meglehetősen titokzatos katonai személyiséget – egy dandártábornokot. Peter fölolvasta Audreynak. meg kell néznem. A parti úton hajtottak vissza Peter házához. gyümölccsel vagy zöldséggel teli kosárral a fejükön.

Droomot. és meg akart inni egy pohár hűsítőt. De közben a fagylalt elolvadt. Nem volt nap. Egyszóval Peter két héten át dolgozott. – Mikor akar indulni? – Holnap reggel magáért megyek – mondta Peter. – Csinálok egy nagy pástétomot. hajlott hátától a feje úgy csuklott előre. hogy ők fogják építeni a gátat. Peter kíváncsian leste a besurranó Droomot. a császári testőrség egyik tagja pedig tévedésből elsütött egy ágyút. – Nem akarom dicsérni magamat. veszélybe kerül a józan eszem. – Nyolc tájban jó lesz? Konzervekkel huszonnégy óra hosszat is kibírjuk. ez a vörös szemű. mint a keselyűé. amely jókora lyukat ütött a palota falába. hogy előkészítése jókora munkát igényelt.tengernagyot meg egy majdnem teljesen szenilis hajórajparancsnokot –. Tyúkmellű volt. a zászlókat és drapériákat megfoltozták. hogy a helyszín ismét higiénikusnak legyen mondható. hogy ne küldött volna üzenetet hasított pálcában vagy ne telefonált volna kihallgatásért könyörögve. vörös hajú. a Hammersteins és Gallop nemzetközi építkezési cég képviseletében. Mire mindez lezajlott. ma már piszkosszürke trópusi zakót viselt. döbbenetesen dadogó fiatalember. – Mindegy. Droom rájött. mihelyt a legkisebb gond adódott. – Az isten verje meg – mondta Peter. Peter nagy szükségét érezte a pihenésnek. s az egész sziget huszonnégy órára teljes sötétségbe borult. a bankettek. viszont nyomban az ideg-összeroppanás tüneteit produkálta. aki apró volt. kijelölték a szállásokat. gyűrött trikója fölött egykor fehér. a kormányzó megírta és tükör előtt begyakorolta különböző beszédeit. másnap huszonöt takarító dolgozhatott egész nap. Amos. hogy ők képviseljék a hadsereget. Túlméretezett Bermuda-sortja jószerivel takarta formátlan lába szárát. melynek zsebei . hogy a dzamandzari vásárra tartó tehéncsorda az útról letérve lerohanta az ünnepségre már fölállított nagy sátrat. sem Hannibal nem kíván találkozni vele. A fény hiánya okozta azt is. s végül minden elrendeződött. Ezért Pappasz kapitánynak el kellett mennie Dzsakartába friss áruért. Peter éppen befejezte a beszélgetést. aki soha nem emlékezett semmire. Peter fölnyögött. – Pompás – mondta a lány. aki végre eltávolította a dögöt. mikor mosolyogni próbált. mikor belépett Amos. s minthogy a marhák kissé idegesek voltak. akit elkísért Lord Hammer is. az állami díszvacsorára tartogatott finomság is. zsíros haja csupa korpa. a repülőteret és a tengerészeti létesítményeket. Kiálló. pipaszárlábú. mint egy fejletlen iskolás fiú. de a pástétomaim híresek. verteién ajkai közül sárga és csorba fogsor bukkant elő. hogy a nagy izgalomban sem Csaszi. vihetjük azt is – mondta Audrey. Kézenfekvőnek látszott. Vezesd be Mr. Peter dolgát cseppet sem könnyítette meg Diggory Finn. ezért Petert kezdte üldözni. s az emberke ritmikusan szívta az orrát. Gyér. Peter legnagyobb meglepetésére a királynő képviseletében Sir Osbertet küldték. Egész Zenkalin hisztériás volt a hangulat. és majd sok gyümölcsöt viszünk. ulam. kivasalták. fogadom. s romlásnak indult sok egyéb. Az egyszerűnek tetsző ceremónia annyi apróbb protokolleseménnyel járt. míg csak nem találtak egy bátor szerelőt. Esetlenül araszolt át a szobán. a zenkali katonazenekar próbái a dobhártyákat hasogatták. hát fölhívta Audreyt. vízkék szeme sarkában váladék volt. a kormányzó szárnysegédje. kimosták. – Kelem. Közben egy öngyilkos kobra bemászott az áramfejlesztőbe. Csaszi legnagyobb bosszúságára. Dloom gazda jön vala. bálok és felvonulások helyét. – Nem volna kedve fölfedezni velem néhány völgyet? Ha most nem rejtőzöm el a hegyekben néhány napra.

– Mint tudja. Mr. hogy beszéljenek velem. Igen. Tudom. Droom kezdett az idegeire menni. Foxglove. – Én nem hiszek az alkoholtartalmú italokban. s a hivatásos egyetemi előadó pedáns nagyképűségével ejtette a szavakat. tudományos képzettségem nem engedi. ha megbocsát. nyirkos kezét. hogy ön befolyásos fiatalember. Erőt kellett vennie magán. Fogadniuk . Nem kockáztathatom. ravasz kifejezést öltött. és én tudom. – Talán ha elmondaná nekem a problémáját. spárgagombolyagoktól és hálóktól. Nem. Peter töltött magának egy szokatlanul nagy whiskyt szódával. hogy megszorítsa Droom fekete körmű. nagyítóktól. Csak a császár vagy Oliphant hallhatja. Nem.fecskefészekként kidudorodtak a különféle dobozkáktól. Foxglove. annak akkora a jelentősége. Majd gyümölcslét iszom. – Mr. Igen. csak azt tudom javasolni. akkora a fontossága. A hangja éles és nazális volt. – Igazán kedves. amíg ön alkoholizál. de Droom letette a poharát. hogy a kormányzás gondja még az idős és tapasztalt embereknek is nehéz. Droom professzor visszataszító képe különös. Foxglove. aztán megtörölte a kézfejével. s lábai úgy összetekeredtek. nem tudom eléggé hangsúlyozni és aláhúzni az ügy fontosságát. amit én nyilvánosságra kívánok hozni. – Foglaljon helyet. Mindkettőjükkel naponta találkozom. hogy fogad. Foxglove – nyafogta –. Foxglove. rendkívül fontos. mert bosszantotta Droom célzása arra. Ismét fölemelte mocskos ujját. de valóban rengeteget dolgoztunk. Valóban. Mr. a lehető legegyszerűbb. mint a repkény indái. – Örülök. megtörölte a száját a keze fejével. hogy írja le a mondandóját. Mr. Nem inna valamit? – Nagyon kedves – mondta Droom. Mr. Nem. el vagyok ragadtatva – mondta az emberke. hogy tudományos képzettségem egyszerűen nem engedi meg. hogy miért kerülik és nem szívelik a professzort. – Nincs szükség mentegetődzésre. – Nos. kérem. Határozottan fölállt. és küldje el közvetlenül Csaszinak vagy Hannibalnak. – Mr. és kinyújtotta két kezét. Nem. – Mr. – A kérésem. mindnyájunknak igen sok a dolga – mondta türelmesen Peter. professzor úr – mondta –. hogy ő fiatal és tapasztalatlan. nincs szükség mentegetődzésre. Foxglove – emelte föl figyelmeztetően gyászkeretes ujját Droom –. csupán annyit kell megtennie. miért kívánt beszélni velem? – kérdezte kurtán Peter. hogy alantasabb személy tudomására hozzam. Mr. – Szívott egyet az orrán. Peter még soha nem látott ennyi taszító vonást egyetlen emberen. hogy ez az információ avatatlan személy kezébe jusson. Szeretnék vacsorázni és lefeküdni. a kormány füle. aki alig jutott szóhoz vendége ellenállhatatlan bájosságától. Már értette. Droom megjelenése igazán nem sok jót ígért. És most. hogy elintéz nekem egy rövid találkozót őfelségével vagy Oliphanttel. hogy kockáztassam. Foxglove. s bár alapvetően türelmes ember volt. Csupán annyit kell megtennie. hallgasson végig. De ne zavartassa magát. majd Peterre villantotta foghíjas mosolyát. Nem. – Elnézését kell kérnem. válthatnék egy-két szót valamelyikükkel. Droom kortyolt az italából. fárasztó napja volt. Igen. – Minthogy engem szemlátomást megbízhatatlannak tart. Peternek hosszú. majd leült. vendégének pedig limonádét csinált. Mint már jeleztem. hogy úgy mondjam. Igen. hogy nem tudott elérni minket – hazudta Peter –. hosszú napom volt. hogy megismerhetem – mondta Peter. Foxglove.

igazán okos. hogy csupán azt a világrengető hírt óhajtotta a nyilvánosság elé tárni. – Igen. De imád titokzatoskodni. csupán jó modort tanultam – mondta Peter. – Jézus mond Mr. s Peter hallotta. – Látom. Úgy vélte. Tárcsázta Hannibal számát. hogy a megfelelő kézbe kerüljön. azért nem árt. De sajnálom. mint egy pisztolylövés. melyet olyan zümmögés és bugyborékolás követett. hogy papírra vessek valamit. aki még nem szokott hozzá a zenkali keresztnevekhez. hogy magának nincs tudományos képzettsége – mondta Droom. amit aztán odanyújtott Peternek. – Csak ne volna olyan visszataszító. és föltevésem nem nyer megingathatatlan bizonyítást. ulam. Hannibal megy vala kormányzói palota. mintha egy méhkas hirtelen a víz alá merülne. hogy goromba volt veled. . vagy írja le. ulam – mondta váratlanul Napóleon Waterloo. Mr. – Jaj. fölszedte a zsebéből kihullott kémcsöveket meg dobozokat. melyet Csasziról kívánt elnevezni. s Hannibal vette föl a kagylót. de igen gyorsan és hatékonyan kapcsolták Dzamandzar központi rendőrkapitányságát. amíg be nincs fejezve a kísérletem. te sem érdemelsz jobb bánásmódot. és egy síri hang jelentkezett.kell! Nem bízhatom levélre a titkomat. és foghíjasán vigyorogva Droom. – Igen – mondta rezignáltán –. Peter ekkor jött rá. professzor úr. add a kormányzói palotát. A helyedben nem izgatnám magam miatta. – Nem mondhatok mást: mondja el nekem a problémáját. Én fog ad önnek kormányzói palota? – kérdezte Napóleon Waterloo. – Ezt még megbánja. és én gondoskodom róla. aztán a halpiacot. Jézus mond Mr. ulam. a tudományos képzettségem nem engedi. Droom kibogozta szőrös lábait. mert ha a szakmájáról van szó. Amikor a legutóbb halálra rémítette Csaszit is. végül a kormányzói palotát. Mr. – Akkor fejezze be a kísérletét – mondta kurtán Peter –. hogy a telefonján a tárcsa csupán dísz. – Ott van Mr. és bízza avatott személyre. meg engem is a nagy titokzatosságával. hogy fölfedezett egy addig ismeretlen medúzát. és kisurrant a szobából. görcsösen markolászva a zsebeit. ha befejeződik a kísérletem. ulam. ulam. az a borzalmas alak – nyögött Hannibal. – Gondoltam. – Jézus? – csodálkozott Peter. – Persze – felelte kelletlenül Peter. – Köszönöm a kedvességét meg az idejét – mondta. Amint fölvette a kagylót. Hannibal nincs házban. Igaz. Megtörölte az orrát a kezével. Hannibal? – kérdezte Peter. – Jó éjszakát. hogy Napóleon Waterloo tanácskozik valakivel. az előzőnél is nagyobb adag whiskyt. – Igen. Peter beszámolt Droom látogatásáról. Többet nem tehetek. nagyon megbánja – mondta. Foxglove. – Nincs. gorombáskodott már valamennyiünkkel. kivel óhajt beszélni? – Ki van a vonalban? – kérdezte döbbenten Peter. Ez volt az első próbálkozása a telefonnal Zenkalin. – Ha valamire fény derül a következő napokban. aztán vesse papírra. Hosszú szünet következett. eljöhetek ismét önhöz? – kérdezte rángatódzva. Foxglove. Zajosan. és fölállt. olyan hangot hallott. Peter kezet mosott. aztán töltött magának még egy. ha jelentem – mondta Peter. – Napóleon Waterloo. – Akkor talán még nem késünk el – mondta Droom. kiderült. föl kell hívnia Hannibalt Droom dolgában.

Bár van egy különös és bizonyára megalapozatlan gyanúm. csupán meleg hálózsákokra. Kirándulunk a Matakama völgyeibe Audreyval. és nem tudok Droommal foglalkozni – mondta Hannibal. Denevérek széles. Halászmadarak harsogtak riadót – hiszen idegenek hatoltak be területükre –. sötét bőrszárnyai csattogtak az égen. melyek elegánsan élvezték a fényt. Egy sziklás dombon ütöttek tábort éjszakára. gyufával. – Bárcsak veletek mehetnék. lédús gyümölcsnek alig volt íze. – El ne tévedjetek! A völgyek nincsenek rendesen föltérképezve. Izgatottan visítoztak és röfögtek. s a szelíd madarak csak akkor röppentek föl. hogy nincs elég takarója a fontos vendégek számára. Néhol egy-egy sudár. Az erdő sűrűjébe érve Petert és Audreyt valóságos maghéjzápor fogadta: a felső ágakon apró. mivel az éjszakák a nappalokhoz viszonyítva hűvösek voltak. utat kellett vágniuk maguknak. ahol a guavatörzsek úgy sorakoztak. – Lady Emerald most jött rá. ahonnan a kis oldalsó völgyek elágaztak a nagy Matakama völgyből és folyótól. melyek a következő két napot voltak hivatottak elviselhetővé tenni. amikor Peter és Audrey már csupán néhány lépésnyire volt tőlük. s tetejükön törékeny gyökérzetű növényzet tenyészett. Kőről kőre ugrálva keltek át a Matakama folyón. de arányló szemükkel figyelték környezetüket is. – Én néhány napig nem leszek itthon. Később fölkelt a . Tüzet raktak és falatoztak. és feleúton voltak a másodikhoz. s előszőr a három kis északi oldalágat kutatják át. az út széléről mongúzok figyelték ravasz pofácskájukkal a kocsit. szétbomlott kosarakhoz hasonlatos bokrokon. és pokoli meló lenne megtalálni benneteket. négy kis pástétommal könnyebb boldogulni. Ez veszélyes volt. Odaértek arra a vad vidékre. Csakhogy éppen egy kisebbfajta válság közepén vagyok. hogy átvágnak a központi völgyön. amikor megpillantották a közeledő kocsit. Amint fölfelé haladtak a vörös úton a Matakama oldalában. Peter gondosan megjelölte az útvonalat. Peter vitt erős nejlonkötelet. hangosan rikoltozva fogyasztották vadmangó vacsorájukat valahol az erdő mélyén. majd eltűntek az aljnövényzetben. mert a sziklák csúszósak voltak. mint óriás legyező. hogy visszataláljanak. – Bárcsak a brit kormány ne volna olyan szűkmarkú. teával meg egyéb apróságokkal. A levelek közt kicsi. tömzsi. Egy helyütt apró. A pálmák hosszú levelei pompás napozóágyul szolgáltak a sárkányzöld. Ragyogó nap volt. miközben a nap lenyugodott. így valószínűleg mi majd dunyhával takaródzhatunk. és Audrey gyönyörűbb volt.– Igazad volt. pocakos vaddisznók csapata haladt át az úton. A túlsó parton már köny-nyebb járás esett. és elvitte a fényképezőgépét is. galambszürke gerlék szemezgették a gyümölcsöt párosával. és rózsaszínű virággal ékes. A tisztást három oldalról izzó virágú fák fogták körül. Hogy szívesebben mentek kettesben. smaragdzöld törpepapagájok lakmároztak. Az idő olyan gyönyörű volt. mint a sétapálcák egy múlt századbeli előszobaszekrényben. Másnap reggel Audreyval kikocsiztak a hegyekbe. rubinvörös. mint valaha. Helyenként az erdő ritkásabb volt. és hőgutát kapunk – mondta bosszúsan. a negyedik oldalon pedig a fák koronája fölött elláttak a tengerig. Az állatok csapatokba verődve. bár itt-ott. élénkzöld pálma nyúlt a magasba. hogy sátorra nem is volt szükségük. Peter hátizsákja pedig tele volt konzervvel. – Vigyázunk – ígérte Peter. Peter kuncogott. Estére átkutatták az első völgyet. és cikáztak a félhomályban. Peter térképének hosszas tanulmányozása után úgy határoztak. vörös és kék pöttyös gyíkoknak. Audrey úgy gondolta. de a szilva nagyságú. ezeken a helyeken vadmálna is nőtt a terebélyes. mint egy naggyal.

nagy szeme. hogy Peter zuhan lefelé. – Csak merj kritizálni! Nem szívesen indultak tovább a második völgy felé. hogy hoztam kötelet – mondta Peter. mikor az a nagyobb szikladarab. ha nem tudnád. – Itt nem lesz túl nehéz lejutni. hanem visszajutni lesz nehéz – töprengett Audrey. csak ügyelj. hogyan főzöl virslit – közölte Audrey. Másnap hajnalban sunyi tekintetű. – Majd akkor nyilatkozom. Peter hitetlenkedve bámult rá.bronzban játszó hold. – Audrey igyekezett magabiztosnak mutatkozni. – Az erény mintaképe vagyok – hadonászott Peter a konzervnyitóval –. melyet egy maréknyi gallyal ismét lángra lobbantott. de a sziklafal omlott. elég hely akad. néhányszor a sziklafalnak ütközik. fiatal fához kötötte. ahol megvethetjük a lábunkat. Újabb zaj hallatszott a bozótból. Vagy ötméternyire lehetett a talajtól. hallotta Audrey hangját. Félrebillentett fejével. – Meg egy kis virslit is. – Nem lejutni. jó? – Oké. ásítozva mászott ki a hálózsákjából. Peternek föltűnt a madár hosszú szempillája. – Főznél egy kis teát? – Persze – hajolt Peter a parázs fölé. ha látom. hogy aztán egyre fehéredve kússzon föl a fekete bársony égboltra. mint Peter tőle. Titokban örült. majd fejjel lefelé eltűnik a bokrok között. Csak a homlokát horzsolta le. vagy ők kerülték el valahogyan. hogy hová teszed a lábad. – Az sem lesz nehéz. és kibújt a hálózsákjából. hogy nincs semmi baja. hogy azt is hozzak. és már éppen kiáltani akart Audreynak. Szemlátomást feleannyira nem lepődött meg Petertől. ígérem – mondta magabiztosan Peter. – Először én megyek le – mondta Peter –. Peter átvetette magát a sziklán. A kötél végét egy zömök. aztán megrázta a szárnyát. Szerencsére a guavabozót fölfogta Peter zuhanó testét. és egy-két méternyire a talajtól eltűnt az aljnövényzetben. hogy eleresztette a kötelet. csak erre nem. Peter nyújtózkodva. és a levelek közül előbukkant egy nagy madár. majd néhány lépést tett felé. – Jó. Kecsesen lépegetett a bozótban. – Nincs semmi bajod? – De nem jött válasz. s már-már azt hitték. aztán leereszted a csomagot. és lassan mászni kezdett lefelé. rózsaszín hátsójú makákók dühödten rikácsoló veszekedésére ébredtek. s izgatottan és türelmetlenül egy nőstény hahagáj lépett a tisztásra furcsán pityogva. Feküdt az ágak között. a hahagáj pedig félrebillentett fejjel. Perutól Katmanduig híres vagyok a főztömről – mondta Peter. – Jó reggelt – mondta Audrey. Peter hát csak ült némán. nyögve fölült. hogy Peter föltételezi róla. vidáman csillogó. ezért óvatosnak kellett lennie. a másik vége lelógott a szikláról. – Peter! – kiáltotta. mint egy hórihorgas táncmester. Sok helyen megvethette a lábát. a levegőben szinte megálló. Kétséget kizáróan egy eleven hahagáj állt előtte. Nem kell félni. gúnyos tekintettel nézte. . A majdnem csupasz fal mindkét irányban szinte a végtelenbe veszett. Ez annyira váratlanul érte Petert. amin megtámaszkodott. a bokáját ficamította ki. s csupán egy bordája repedt meg. és lejössz. Amikor végre levegőhöz jutott. hogy vagy tévesen tünteti föl a térkép. Ám ekkor egy guavabozóton átvágva húsz méter magas sziklafal szélén találták magukat. dübörögve leomlott. lassú mozgású lábával a madár olyan volt. amikor megzörrentek alatta az ágak. – Isztambultól Bangkokig. mert mindenre számított. Délben még mindig keresték. hogy mindenfajta lányos hisztéria nélkül le tud mászni. Audrey föntről látta. – És ráadásul nem is horkol. mert voltam olyan bölcs. de nem volt ereje válaszolni. – Remek ember – mondta elismerően Audrey.

– Egy hahagájpárral? – ismételte. – Nem értem rá. Egy madárpárral beszélgettem – mondta Peter. hogy jól vagy? – Biztos. Peter csak bámulta őket. hogy ez a hihetetlen élmény teljesen a hatalmába kerítse. hogy a nyakadat törted. mint aki lemegy a sarki vegyesboltba egy képeslapért. és gyere le. – Ha! ha! ha! Aztán abbahagyták. akár egy idős hölgy. Hallotta föntről Audrey hangját. ingjét. és gyöngéden ízlelgették. és dallamosán kacagni kezdett. hogy más is létrehozzon egy hasonló Bibliát. A madarak nyájasan néztek egymásra és Peterre is. vibráló hangot hallatott. Biztos. kék szeme hitetlenkedve kerekedett ki. összeütötte a csőrét. majd lépegetni kezdtek a tisztáson. ismét a talajt nézték. és beballagtak a bozótba. Peter fölült. hagyta. Kösd oda a másik kötelet jól egy fához. – Madárpárral…? – Igen. Egy hahagájpárral. Audrey eltátotta a száját. és – Ha-ha… ha-ha! – állapították meg lágyan és dallamosán. A tyúk elrendezte a toUazatát. Aztán a hím az új fogást megízlelő ínyenc módjára előrelendült. mint a mérkőzés elején a vívók a kardjukat. egyszerűen tudomásul vették a jelenlétét. s egész valóját rendkívüli izgalom járta át. de nem válaszolt. – Igen… jól vagy? – Tökéletesen. Itt becézi egymást előtte két réges-régen kihalt madár! A kakas mély. miközben mély. és nagy érdeklődéssel nézték. – Miért nem feleltél? Azt hittem már. – Pokolian megijesztettél – panaszolta. Két-arasznyira tőle megálltak. és a levelek közt bogarásztak. és néhányat pittyentett. a madarak odaszaladtak hozzá. majd a tyúk eljárt egy rövid. vibráló hangokkal tartották egymással a kapcsolatot. biztos – mondta türelmetlenül Peter. A szertartás végeztével a két madár gyöngéd pillantást vetett egymásra. Vagy a kukában egy Stradivarira bukkan. ahogyan a gondos feleség igazítja meg a férje nyakkendőjét. – Gyere már! Néhány perc múlva Audrey lehuppant mellé a földre. Az emberiség történetében elképzelhető lett volna. csak feküdt. Hihetetlen dologra bukkantam. Úgy érezte magát. lágyan pityegtek egymásnak. Aztán a két madár kecsesen összeütötte a csőrét. Aztán megbizonyosodva ártalmatlanságáról. és hosszú pilláikkal kacsingatva mélyen a szemébe néztek. melynek végén kis híján a csőrére esett. Peter kinyújtotta a kezét. és közelebb mentek. és az eget bámulta. mint amikor valaki végighúz egy botot a kerítésen. mint amikor valaki a pincében krumplit dob egy csellóba. Azután mindkét madár az ég felé emelte a csőrét. és próbaképpen belecsípett Peter nadrágjába. de ezek a madarak pótolhatatlanok. de komplikált menüettet. Odament a párjához. és gyorsan megbirizgálta a nyaki toUazatát. – Olyan különös a hangod. A lány eleven. Peter lesöpörte magáról a földet meg a mohát. – Ha! ha! ha! – rikoltották lüktető torokkal. – Audrey… hallasz engem? – kiáltotta. Peter elnyúlt a földön. bár még akkor sem tért magához. A madarak huncut szemmel nézték. Peter… jól vagy? – kiáltott egyre kétségbeesettebben Audrey. Ám ez még annál is több volt. – Peter. . és talál egy Gutenberg Bibliát. Aztán egymásra pillantottak. s ez olyan hangot adott. Megcsipkedték Peter nadrágját. ujjait a csőrükbe kapták. aki beszorult a Harrods áruház csapóajtói közé.majd a kakast megpillantva gyöngéden turbékolni kezdett.

hogy vajon ehetők-e. eleven. egy valódi. Nézd… tucatszámra… tele van velük a völgy. – Talán csak ez a pár maradt meg. – Ezért tudták halomra öldösni őket – mondta Peter. – Ez fantasztikus. mind ombufák. vannak-e benne még hahagájok. amerre a madarak mentek. és nyögdécselésük rendkívüli élvezetről tanúskodott. az a Hahagáj-völgy végét is jelentené. hogy a patak több apró vízesésben hullik alá a Matakama központi völgyébe. ha közhírré tesszük. – Úristen. – Gyere. – Peter. A vízben gázolva. és derítsük ki – javasolta Audrey. mennyien lehetnek? – Ez a völgy kicsi. Hogy örülne Fellugona! – Stelláról nem is beszélve – mondta Peter. mire alaposan átkutatták a völgyet. A völgy hosszú és keskeny volt. és kórusban közölték: – Ha! ha!… ha! ha! – Audrey leguggolt. Találtak még egy bejáratot a völgybe. Ahogy ott álltak. az ő farmerét és ujjait csipkedték meg gyengéden. – Mi az? – kérdezte meglepetten Audrey. miközben visszafelé tartottak a völgyben a . Nem hiszem. Rájuk is bukkantak úgy ötméternyi távolban: egy kis tisztáson kapirgáltak. Petert már alaposan megvizsgálták. de most Audreyt vették szemügyre félrebillentett fejjel. – Persze hogy nem – mondta Peter. A partján a homokban és sárban számtalan hahagáj lábnyomot láttak. nehezen préselték át magukat a szűk nyíláson. de a madarak is megriadtak. – Remélem. – Ezek a fák – mondta izgatottan Peter –. összeütötték a csőrüket. A patakot követve eljutottak ahhoz a réshez. és barátságosan szólongatták egymást. A kúszónövényeken átfurakodva látták. hogy ha a központi völgyet elárasztanák. Több mint két és fél órába telt. s vízesés robaját hallották. – Kutassuk át a völgyet. mint… a csirkék. A hahagájok élénk érdeklődést tanúsítottak Audrey iránt. A lány aggodalmas pillantást vetett rá. – Nézzünk körül. hogy nem verted be a fejedet? – kérdezte nyugtalanul. nem így van – pillantott körül Peter. – Nem álmodtál! – Hamisítatlan. – Először csak Hannibalnak mondjuk el – javasolta Audrey. – Hát nem elbűvölök? – mosolygott a lány boldogan Peterre. nyomban megértették. függőleges sziklafal alkotta. megmutatom. és ujjaival csettintgetve hívta a madarakat. – Kíváncsi vagyok. Audrey hitetlenkedve bámult rájuk. mint a késvágás. – Olyan szelídek. ez hihetetlen – mondta a lány. Peter. – Biztos. A völgy mintegy másfél mérföld hosszú és fél mérföld széles volt. hogy nagyon sokan élhetnének itt – mondta Audrey. A nadrágomat csipkedték. ahol a víz áttört a sziklafalon. oda nézz! – kiáltotta Peter olyan szenvedélyesen. hogy a fejüket vakargassa. – Szent Peter és minden apostolok… – nyögte ki végül. A hahagájok félárbocra eresztett szempillával tűrték. fölpillantottak az égre. de addigra négyszáz ombufát és tizenöt hahagájpárt számoltak össze. Patak kanyargott benne. s két oldalát vagy tizenöt méter magas. – Most mi lesz? – kérdezte Audrey. – Isten bizony azok! – kiáltott Audrey. kifejlett hahagájpár – mondta büszkén Peter. hogy nemcsak Audrey. kifejlett hahagájpárral. s mikor kielégítették a kíváncsiságukat. Nézzük meg. Fényt láttak maguk előtt.– Igen – mondta Peter –. – Lesz majd izgalom. Megragadta a lány kezét. amely egy helyütt kis tóvá terebélyesedett. és húzni kezdte maga után a bozóton át arrafelé.

Hannibal letette villáját és kanalát. Istenem. másként komoly vallási zavargások lesznek. – Amelyik tele van ombufákkal és hahagáj okkal – mondta Peter. – Gusztustalanul ápolatlan állapototokból arra következtetek. s egy nagy térképet terített eléjük. . Odament a telefonhoz. ahogyan Jégeralsó tiszteletes mondaná. – Te fog ad nekem Csaszi háza rögtön. a kormányzói palotát. – Hannibal. Mindenesetre óvatosan kell eljárniuk. még két tányért. holott jól tudjátok. hogy fölismerjék az ombufát meg a hahagájt. s a hangja olyan volt. hogy hová telepíthetnék őket. hogy elfogyasszon egy jókora adag curryt. hallod! – ordította Hannibal. hogy fütyüljenek rá. amelyen leereszkedtek. Szerencsére a szakácsom nemcsak engem lát el. hogy mekkora zajongás fogja követni a hahagáj feltámadását. Az izgatott fiataloknak végül sikerült megmutatniuk azt a helyet. bár egyikük sem sejtette még. – Jézusom… – sóhajtott. aki éppen nekilátott. – Csak arra gondolhatok. Bár föltehetőleg bármelyik völgyben jól ellesznek. Amikor befejezték. Miközben a curry lassan kihűlt előttük az asztalon. fontos dolgot fedeztünk föl – mondta Peter. hogy milyen hatása van annak a pokoli löttynek. Alkonyatkor értek Hannibalhoz. Ebben nem tévedett. Csak azt nem tudom. hogy nem ugratják. – Vallási zavargások? Miért? – Elvégre a hahagáj a fanguák istene – mondta Peter –. és akkor sem kielégítően – mondta. majd ismét a kikötőt. ti aztán beletrafáltatok. – Meséljetek. Amikor piszkosán és ziláltán berontottak hozzá. mind a nyolcvannégy élő rokonának is itt főz. hogy eléggé el nem ítélhető módon a Zenkali Nektár élvezetéhez folyamodtatok – mondta –. De hajói mutattátok meg a helyet. Tómba. hogy ha a központi Matakama-völgyet elárasztják. – Telis-tele… egyszerűen csodálatosak! – mondta Audrey. Hannibal a nappaliba vezette őket. hacsak a fanguák nem lettek már annyira keresztények és civilizáltak. – Hannibal. Gyorsan kapcsolta Hannibalnak a kikötőt. először is Csaszival kell közölni a dolgot. – Az az érzésem. szépen elmondtak mindent. ulam – mondta bizonytalanul Napóleon Waterloo. Napóleon Waterloo? – Igen. – Igen. – Találtunk egy völgyet a Matakamán… – kezdte Audrey izgatottan. Hannibal gazda – szólt a rekedt és átható hang. hanem. hogy éppen most tértetek vissza kis kirándulásotokról – mondta. – Ez igaz. és látta. hogy ez a fölfedezés némi zajongást fog kelteni – mondta eltöprengve Audrey. – Az a baj. mint a béka brekegése a kút mélyén. Azt hiszem. amelyet Hahagáj-völgynek neveztek maguk között. hogy a szigetet elég régen vizsgálták át. hajói sejtem. Találtunk vagy négyszáz ombufát és tizenöt pár hahaHannibal előbb az egyikükre. ulam. – Alighanem rátok fér egy tányér meleg étel. aztán a másikukra nézett.sziklafalhoz. így hát jut nektek is. víz alá kerül ez a völgy is. – Talán. nem tréfálunk – mondta Peter. Hannibal hatalmas nagyítóval vette szemügyre a térképet. az azt jelenti. – Nyilván össze kell fogdosniuk és el kell innen telepíteniük a madarakat. a tűzoltóállomást. – Egy maroknyi részeg kutatótól nem is lehetett elvárni. és kérdőn nézett rájuk. – Te vagy az. Hannibal csak bámult rájuk.

. A palota ragyogó fényárban fogadta őket. – Tudom. – Nem. mely tele volt feszesre tömött heverőkkel és furcsa. – Nem csoda. Nyomással fognak próbálkozni. de nem telefontéma. – Hát nem csodálatos fölfedezés? – lelkesedett Audrey. – Óriási dolog lesz. És Ludzsát megüti a guta – mondta elégedetten Csaszi. mint az őrszemek. ormótlan. – Csak baj lesz a misszionáriusokkal – mondta Csaszi. italt hozatott. – Tizenöt pár – mondta Audrey –. Hosszú szünet következett. Szeretni fogod őket. – A völgyet nem lehet elárasztani. nem medúza – mondta Hannibal –. Csaszi és Hannibal hosszan és jelentőségteljesen összenézett. úgy keresztezve egymás útját. de Foxglove és Audrey Damien rendkívüli felfedezést tettek. így igaz – mondta Peter. ha visszakapjátok régi isteneteket – mondta Hannibal. csak egyszerűen elárasztanánk a völgyet. karcsú és gyönyörű Matissa császárné. és finoman távozott. de így igaz. Rögtön ott leszünk. – De az ombufákat nem. Csaszi kerekre nyílt szemmel bámult rájuk. ha olyan fontos.– Istenem! – mondta Hannibal. Remélem. nem valami újabb medúzát fedeztetek föl. az egész brit üzlet a kútba esik. sokkal fontosabb. Egy ideig némán járkáltak föl-alá. – Nos – mondta Csaszi az asszony távozása után –. felváltva vállalva az ellenzék szerepét. – Hát – mondta színtelenül Csaszi –. – A madarakat át lehet telepíteni. – Viszont a brit kormány sem lesz boldog. te vagy az első. Menet közben beszélgettek. majd kézen fogta ficánkoló fiacskáját. Fölállt. – Micsoda? – kérdezte Hannibal. – Ha nem árasztod el a völgyet. Kettőt nem nevezhetnek el rólam. s találtak egyet. ha nem szólnánk senkinek semmit. – Ugrattok – mondta végül. A világ közvéleménye nem engedné. a kétéves Talibut herceg. Egy másik heverőn foglalt helyet Csaszi felesége. – Vagy négyszáz ombufa – mondta Peter. – Persze – mondta végül Csaszi –. Csaszi az egyik heverőn feküdt – a bútordarab szinte eltörpült alatta –. hogy kis híján szétvitte a kagylót. – Valóságos dinamit – mondta komolyan Hannibal –. még ha akarnád sem – közölte Csaszi. hogy hihetetlen. s azt hiszem. végül egy óriási dolgozószobába értek. a palota jelentkezett. Azokat nem lehet csak úgy kiásni és átültetni – mutatott rá Csaszi. Csaszi. hatalmas szárnyas ajtók nyíltak előttük. Csaszi mellett eltörpült. – Elnézést a késői zavarásért – mondta Hannibal –. üdvözölte a vendégeket. hadd hallom a hírt. és olyan szelídek. – Viszont problematikussá teszi a völgy elárasztását – vélte Hannibal. akinek tudomást kell szereznie róla. Bár Hannibal sem volt alacsony. s a hasán nagyokat sikkantgatva ugrált fia és örököse. a magas. Viktória korabeli bútorokkal. Csaszi személyesen. amely tele van ombufákkal meg hahagáj okkal. Hosszú márványfolyosókon kísérték végig őket. – Nem. volna egy megoldás. Hannibal és Csaszi egyszerre álltak föl és kezdtek föl-alá járkálni. hogy Csaszi bevezette a hasított pálcát! Végül akkora robbanással. Ezek fölfedező útra indultak a Matakama völgyeibe. Átmehetünk? – Persze – mondta Csaszi –. – Igen.

– Jó – sóhajtott megkönnyebbülten Hannibal. Damien és fanguákból álló személyzete nagy izgalomban voltak. Csaszi meg Hannibal még egy óra hosszat járkáltak föl-alá. és anélkül. Aztán elmentek a Zenkali Hangja szerkesztőségébe. Audreyt elküldték. nem – mondta Csaszi. Damien és Audrey. – Nem ismered Ludzsát – legyintett Csaszi. ha tudnak. fülig tintásán. – No de van-e jogunk megfosztani a világot biológiai öröksége egy részétől – kérdezte lassan Csaszi –. Este tíz körül beindultak a nyomdagépek. – Elvégre te vagy a császár. – Igen ám – emelte föl vaskos. s alatta ott állt a főcím. – Nem adhatnál ki egy rendeletet? – kérdezte Audrey. A hahagáj hatalmas fényképe alatt ez állt: ÚJRA FÖLFEDEZETT ISTEN A MADÁR NEM RÖPÜLT EL Ez volt az a főcím. de zavaros és kissé misztikus. Természetesen már az ombufa és a hahagáj újrafölfedezésének biológiai fontossága is megérdemelte a sajtó nyilvánosságát. s rövidesen büszkén szemlélhették a Zenkali Hangja ragacsos első példányát. ráadásul egy olyan völgyben. Holnap reggel adjuk le a sztorit a helyi meg a világsajtónak. Csaszi mélyet. Csaszi magántitkára. és garantáltan akkora zajon-gás lesz. – Körözzük le őket – mondta Hannibal. lemondót sóhajtott. hogy az apjával még aznap éjjel készítsék el a Zenkali Hangja különkiadását. S mintha mindez nem lett volna elég. a címlapon dolgoztak. akcióba lendültek. hogy a telefonrendszerrel dacolva hívja össze másnap délre rendkívüli ülésre a teljes törvényhozást. és elégedetten vigyorgott.– Igaz – mondta Hannibal. de néha-néha mutatnunk kell némi demokratizmust is. – Igazán igyekszem diktátor lenni. amely aztán a világ figyelmét Zenkalira fordította. – Szóval mellette vagy? – kérdezte Hannibal. katonazenekarral és a brit kormány képviselőivel – miközben a Zenkalin kialakult helyzetet még a . Amos Gumbalu azt a feladatot kapta. és föl kell áldoznunk Ludzsát – mondta gyászosan. hogy bárkivel is megbeszélte volna. Ludzsa nem fogja megadni magát. Közben Hannibal és Peter elkészítették azt a sajtóközleményt. hogy egyszerűen senki sem támogathatja tovább a gát ügyét. hogy a fát meg a madarat egy elhagyatott völgyben fedezték föl. melyen skarlát szalag hirdette. Ám ehhez jött még az is. Tömör volt. az államot pedig ősi istenétől? – A magam részéről erre semmiféle mentséget nem találok – mondta Hannibal. mert még leszavaznak. – Sajnos. és akkor baj lesz. s közben megbeszélték a stratégiát. – Hát persze! – mondta méltatlankodva Csaszi. Óvatosan kell kezelnünk a dolgot. de borzasztó rumli lesz. Audrey és Peter némán összenézett. két nap múlva befut az India császárnője a brit egységekkel. amelyet éppen el akarnak árasztani. csokoládészínű ujját Csaszi –. melyet másnap reggel kívántak továbbítani a Reuter dzsakaftai tudósítójának. hogy hívassa elő Peter filmjeit. hogy ott segédkezzenek. Amikor mindenben megállapodtak. s vele ment a biztonság kedvéért egy császári testőr is. hogy Különkiadás. – Elvégre erre senki sem számít. Vérbeli újságíró számára ennél nagyobb sztori már csak egy jó kis világháború lehetett volna. hogy ott gátat építsenek – és hogy a madár a fanguák elveszett istene. melyet Damien talált ki ír lelkesedésében. – Alighanem kénytelenek leszünk lábbal taposni legszentebb érzéseinket. Könyvküldöncöt menesztettek a dzamandzari fényképészhez.

mindenki meghajolt. Bíbor szőnyeg borította a fehér márványpadlót. hogy olyan hírt közöljek veletek. benne akkora ametiszt. – Barátaim. és leült. Az arca lágy és nyugodt. elegáns fekete szandált viselt. A félkörök találkozásánál hatalmas. mint egy postai bélyeg. és gondosan megtörölgette a szemüvegét. de néhányan európai öltözékben voltak. Csaszi saját csuszija – mely nagyobb volt a többinél. Tiomalát. Halványlila köntöst és aranycsatos. Bármekkora volt is a jelentősége a fanguák számára. amelyet most készült tenni. Csaszi ismét föltette a szemüvegét. A másik kezében papírtekercs. s megint fölötte nézett az egybegyűltekre. Olyan dolog történt. s a hahagáj . inkább siklani. Peterek a terem végében fecskefészekként függő kis galéria fapadján foglaltak helyet. A magas és fenséges alak végigvonult a bíbor szőnyegen a trónhoz. biccentett a gyülekezetnek. a fanguák súlyos veszteséget szenvedtek: elveszítették ősi és legjobban tisztelt istenüket. A többiek némi csikorgás és recsegés közepette követték a példáját. vajon hogyan fogadja majd Ludzsa a hírt. Pontosan délben megszólaltak odakint a fanfarok. Másnap korán reggel Audrey meg az apja csatlakoztak Hannibalhoz és Peterhez. annak a jelentőségét aligha lehet eltúlozni. amihez fogható még nem volt Zenkali történetében. hogyan kell fölcsigázni őket – suttogta Hannibal. hogy fölkeressék a parlamentnek otthont adó épületet. Peter olyan nyugodtnak és kipihentnek látta. aztán egy-két percig nézte a felolvasandó szöveget. Mindenki fölállt. Aztán lassan kigöngyölte a papírtekercset. Baloldalt ültek a fanguák. megfordult. Peter látta Ludzsa kifejezéstelen hüllőszemét. mely rendkívül fontos Zenkali számára. a térdén doboló vékony ujjait. ezúttal a franciákban győzött az ínyencség apolitesse rovására. Hatalmas testének minden porcikája fenséget sugárzott. s bármilyen óriás volt is. aki a hahagáj alakjában élt ezen a szigeten. és belekezdett: – Barátaim – nézett a szemüvege fölött a gyülekezetre. amikor francia uralom alatt voltunk. Amos Gumbalu. hogy alig tudta elhinni. azért gyűltünk ilyen sürgősen össze. és rendkívül díszes – megállt a lépcső előtt. Fölment a trón lépcsőjén. akin elegáns. Csaszi gondosan megigazította a szemüvegét. mennyezetén a delfinnel és a hahagájjal. Menet közben Csaszi alig észrevehetően biccentett jobbra is. – Ahogyan mindenki tudja – folytatta zengő hangon –. Talán azt is megkockáztathatom. Az arckifejezése semmit sem árult el. hogy ehhez fogható az egész világtörténelemben sem fordult elő. éjfélkék öltöny volt halovány kankalinszínű inggel. Amit most elkívánok mondani. Az egyik kezén aranygyűrű. A csönd szinte tapintható volt. súlyos bíbor függönyök árnyékolták a terem hatalmas ablakait. abban a boldogtalan időszakban. Kíváncsi volt. jobbra a ginkák. Természetesen az utóbbiak közé tartozott Ludzsa is. – A vén ördög aztán tudja. jó munkát végzett: a terem zsúfolt volt. A legtöbb főnök hagyományos fehér vagy tarka köntöst viselt gazdagon hímzett kis fejfedővel. Feszült csönd volt. Ez volt a fontos személyiségek meg a sajtó helye. hogy Csaszi Hanniballal egész éjjel azon a nyilatkozaton dolgozott. balra is. kék selyemnyakkendő és halovány kankalinszínű kamásni. és Csaszi kiszállt. Csaszi titkára. Csaszi megköszörülte a torkát. no meg súlyos. A fején apró arany sapka. A nagy és szépséges teremben két félkörben helyezkedtek el a vörös bőrrel bevont székek. fából faragott trón állt. elővette a zsebkendőjét.legelfogulatlanabb történész is enyhén szólva érdekesnek kell hogy nevezze. mint menni látszott. Csaszi köhögni kezdett. Csaszi szándékolt lassúsággal vette elő szemüvegtokját és tette orrára a szemüvegét.

A Mataka-ma völgyeit kutatva rábukkantak egy távoli és titkos völgyre. – Amikor a hahagáj eltűnt – folytatta –. így hát a francia uralom alatt Zenkali két nagy biológiai jelentőséggel bíró fajt veszített. ahol legalább tizenöt pár hahagájra és négyszáz ombufára találtak. s olyan mozdulatlan volt. hisztérikusan hitetlenkedve. – Ám a hír – emelte föl kifelé fordított tenyérrel. De meg kell vallanom. elveszett számunkra Zenkali egy másik egyedülálló nevezetessége. – Hadd mondom el ennek a figyelemre méltó fölfedezésnek a történetét – mondta. – Nos – vette le a szemüvegét Csaszi –. hogy elvakítsa vele az egybegyűlteket. hajbókoló emberek sorai közt méltóságteljesen .hamarosan a múlté lett. Tehát azt javaslom. Nem. a ginkák sziszegtek. a fanguák elveszítették istenüket is. az ombufa is. és körülnézett a teremben. az ősi áldással búcsúzhatom tőletek. Peter látta. Ám az ügy nehézségekkel terhes. csodálatos. De. mint a macska. bármilyen fájdalmas is erről szólnom. el kell árasztanunk a völgyet. s ismét megtörölgette a szemüvegét. sem az ombufa nem tűnt el. hogy részt vegyen a brit kormánnyal aláírandó szerződés alkalmából rendezendő ünnepségeken. és méltóságteljesen fölemelkedett –. Velünk vannak – mondta. Aztán az izgatottan fecsegő. – A probléma a következő. s minthogy az ünnepségek elő vannak készítve. Az egész problémát alaposan ki kell vizsgálnunk. mintegy áldást osztva hatalmas kezét Csaszi –. ahol a hahagáj. ellenségeskedéshez vezetett a fanguák és a ginkák között. s határozottan és meglehetősen tüzesen a ginkákra nézett. háromszáz év után – mondta Csaszi. Csaszi vagy egy percig szabad utat engedett a fülsiketítő lármának. nem sok reményt látok a gát számára. nem titkolhatom előletek. és üdvözülten mosolygott. akik csöndesen ültek a helyükön. Tiomalát. hogy használjuk föl az alkalmat annak megünneplésére. amely támadni készül. A fanguák sziszegve szívták be a levegőt. Szünetet tartott. – S most végre. A terem fölhördült. – Valamennyien ismeritek Peter Foxglove-ot és Audrey Damient. Elővette a zsebkendőjét. mint egy kis fekete kígyó. Tiomala szimbóluma. s ez még lényegesebb. s doboló ujjai mozdulatlanná merevednek. – Sem a hahagáj. susogtak és gesztikuláltak. A fanguák egy emberként pattantak föl. hogy mást ne mondjak. Csaszi elhallgatott. hogy ismét fölfedeztük istenünket. bár a hír mind biológiai. hogy Ludzsa szeme résnyire szűkül. – Tiomala legyen veletek! – mennydörögte. Mert ha megépítjük a gátat. Súlyos problémát. minthogy a ginkáknak megmaradt az istenük. aztán fölemelte hatalmas kezét. hogy problémát is okoz. Az ünnepségek után majd eldöntjük. Mindenki elhallgatott. nagy bajba kerülünk. Ha meg akarjuk valósítani a gát tervét. amit mondandó vagyok. Szünetet tartott. meg az ombufa él. ismét az ősi köszöntéssel. mielőtt végleges döntést hoznánk a gáttal kapcsolatban. akit szokatlan időpontban szólítanak. nem halaszthatjuk el őket. Itt szünetet tartott. Ludzsa szinte összegömbölyödött. – Már úton van hozzánk Zenkali sok kedves barátja. – Fölvillantotta legragyogóbb mosolyát. izgatottan és za-jongva. Ludzsa egy picikét összegörnyedt. Ludzsa alig észrevehetően előredőlt. mind vallási szempontból a lehető legjelentősebb. ami. Csaszi szünetet tartott. – Látszólag – mondta. hogy mi legyen a gáttal. Ám minthogy ezek az emberek megérkeznek.

a hírnek olyan következményei lettek. Hogy az egész csupán ravasz összeesküvés.kivonult a teremből. és – mint sajnos várható volt – önelégültségükben meglehetősen tapintatlanul viselkedtek. fennen hirdették. Kisebbségi csoport lévén mindeddig csak azzal tudták bizonyítani felsőbbrendűségüket a fanguákkal szemben. Mind Dzamandzarban. hogyan tiporják sárba a fanguák – becstelen eszközökkel – a kisebbség vágyait és jobb érzéseit. Hogy az újságot megvesztegették. hogy az amúgy is erősebb csoport még jobban megerősödjön. ahol a két törzs évszázadokon át viszonylagos békességben élt. Kezdetben ezek is elég ártalmatlanok voltak: kivertek jó néhány fogat. nyomban át kellett alakulniuk békefenntartó egységgé. s a sziget egész lakossága értesült a rendkívüli hírről. Most majd megtudják a szigetlakók. kitörő örömmel fogadták a hahagáj újjászületésének hírét. Úgy érezte. hogy a hahagáj – kacsa. egyre nagyobb szerep jutott a zenkali rendőrségnek. Így esett. s most egyszeriben a tűzvonalban találták magukat. és a loamshire-i gyalogosdandár. Ám ha valaki a döntőbíró szerepére vállalkozik két szemben álló fél között. Hogy a bejelentés ismét csak annak a jellegzetes példája. és mindent megtettek a megcáfolásáért. sajnálatos módon ő lesz a leghevesebb támadások céltáblája. melynek az a célja. betörtek jó néhány orrot. de semmi több. most majd bocsánatot kérhetnek. s akik mindig gúnyolták őt ezekért a bemutatókért. Éveken át nem volt izgalmasabb feladatuk. Egyáltalán nem örültek a ginkák magatartásának. A ginkák. ám később a személyeskedés utcai összecsapásokká fajult. hogy „fiainak” végre igazi feladata akad. így hát dühösen fogadták a hírt. akikben mindig is volt egy csöpp kisebbrendűségi érzés istenük hiánya miatt. mint néha-néha bekísérni egy-egy izgága részeget. a zenkali rendőrség főnöke először örült. a fanguáknak nincs joguk föltámasztani az oly régen kipusztult hahagájt. hogy amikor az India császárnője kikötött. ÖTÖDIK FEJEZET ZENKALI ZAVAROG Alig fejezte be Csaszi a beszédét.meg hadijáték bemutatókra képesek. hogy a hír fölfordulást okozott. de . a glasgow-i rendőrség egykori főfelügyelője. A fanguák és a ginkák – megfeledkezve vitájukról – olyan tűzzel fordultak a rendőrség ellen. hevesen és harciasán tiltakoztak a fölfedezés ellen. hogy nekik van istenük. Eleinte csak szóváltásokra került sor. hogy csak nekik van igazi istenük. forrni kezdtek a szenvedélyek. a fanguáknak meg nincs. akik hosszú időn át abban a biztos és boldog tudatban éltek. máris az utcán volt a Zenkali Hangja különkiadása. hogy a fiúk nemcsak torna. Angus MacTavish. hogy a dzamandzari kórházban rövidesen már el sem fértek a törött lábú vagy éppenséggel betört koponyájú rendőrök. mind a falvakban. A zenkali lakosság nem mosollyal és üdvrivalgással. Viszont a fanguák. finoman fogalmaznánk. mit ért el hosszú évek munkájával. amilyenekkel még Hannibal sem számolt. vagy tyúklopási ügyekben nyomozni. A ginkák elégedettségének egyetlen forrása. a vallási felsőbbrendűség érzése megrendült. Ha azt mondanánk. Ám ahogy az események nagyobb arányokat öltöttek. a haditengerész-zenekar meg a Brit Légierő kiképzőcsoportja a lehető legünnepibb hangulatban partra szállt. most végre megmutathatja. Úgy érezték.

aki még nem szólt. hogy Lady Emerald csupán annyit értett meg a dologból. Csaszi kényelmesen hátradőlve. aztán kipihenhetik magukat Carey Anyó Csibéinél. így aztán a kuktának kellett átvennie főnöke szerepét. sértegetéssel és nem túl ügyesen elhajított kövekkel fogadta őket. ahol Csaszi néhány testőre vigyázott rájuk. engem aztán nem érint a dolog. hogy elfogyasszák vacsora utáni kávéjukat. mit imádjanak vagy ne imádjanak – mondta hűvösen. hogy üdülni érkeznek erre a szép szigetre. – Véget kell vetni neki. így aztán amikor O’Mally atya és Bradstitch tiszteletes úr elhatározták. Tegnap mindössze négy embernek prédikáltam. ezt orcátlanságnak tartanánk. A helyzet szakadatlanul romlott. Ráadásul Lady Emerald úgy értelmezte a nagy újságot. hogy azt csinálnak a hahagájjal. hogy a szigetlakók meg akarják támadni és föl akarják falni gyöngytúkjait. – Mint államfőnek. ha negyven-egynéhány gyöngytyúkját biztonságba helyezi. Aztán a tiszire pillantott. zenkalik. Sir Osbertet és a katonai fejeseket gyorsan a kormányzói palotába terelték. – Szégyenletes viselkedés egy felelős keresztény személytől – mondta Bradstitch tiszteletes úr. – És ön. – Ez bálványimádás! – kiáltott föl O’Mally atya. hogy valami madár felelős a fölfordulásért. Ehelyett sebtében kiosztott szemetesvödrök fedelét használva pajzsul űzhették a rebellis fanguákat és ginkákat Dzamandzar perzselően forró utcáin. fehér képéről. minden érdeklődés nélkül nézte őket. A ginka szakács fejét húsvágó bárddal kettéhasította a fangua mészáros. – Ez az igaz hit elvetemült aláásása – vicsorgott O’Mally atya. és az is az ő akarata. mindenki számára Mind a katolikus. Ezt a kis félreértést az okozta. A hahagájt Isten teremtette. – Csodálkozom magán. mind az anglikán misszionárius egyszeriben azt tapasztalta. milyen ártalmas hatása van. ahol nem lesz más dolguk. az izzadságot törölgetve zsíros. – Valóban. A kormányzói palotában kissé feszült volt a hangulat. Jaeger tiszteletes? – kérdezte. hogyha rendeletet hoznék. Judith ugyancsak vonakodott. az ecetben eltett dióra emlékeztető dandártábornokot meg a rózsás képű. mintha őt imádnák. önnek példát kell mutatnia. míg az egyházam tagjai maradnak. valóban – bégette Bradstitch tiszteletes úr. Nem akart kockáztatni. miszerint mostantól kezdve . ám bárhogy igyekezett is szegény. Megmondtam a híveimnek. Erre már a fehér köntösében heverő Csaszi is fölült. hogy előírjam önöknek. Petert feszült hangulatában egy kissé jobb kedvre derítette. – Én nem venném magamnak a bátorságot. hiszen arra számítottak. mindaddig. Jaeger tiszteletes. és azt kívánták. az szerintem éppen olyan. – Ez undorító… ez istenkáromlás… ez a madárimádat – mondta Csaszinak O’Mally atya. amit akarnak. – El sem tudom mondani. hogy láthatta bácsikáját meg a pókháló-törékeny és teljesen szenilis légügyi marsallt. ami az ő teremtménye. – Mi. A nappaliban. az eredmény kétségbeejtő volt. A katonák ugyancsak elkedvetlenedtek. Egyedül a tiszteletesnek maradt néhány híve. – Ugyan már – mondta kissé bosszúsan Judith –. mint eljátszani a himnuszt. – Ez szégyenletes – mondta O’Mally atya. véget kell vetnie ennek az egésznek. elbűvölően üres tekintetű ellentengernagyot és Lord Hammert végigvonulni a gyöngytyúkürülék puha szőnyegén.hurrogással. Ha maguk egy madarat akarnak imádni. hogy a palotába mennek tiltakozni. hogy most visszatérjen. hogy Jaeger tiszteletes is tartson velük. jobbnak látta hát. Mit szólnának. egy kicsit szalutálni. Mi tagadás. hogy eddig hűséges hívei – döntő többségükben fanguák – elpártoltak.

egy igen rövidlátó és fölöttébb ittas fangua a sarokba szorította és megcsókolta. nem hozok ilyen rendeletet – mondta. finoman flörtölt a másik feleségével. aki elmosódott vízfestményeken örökítette meg a sziget életét. amilyeneken máskor csak nevetnének. aztán fölsóhajtott. fiúk – mondta a tiszteletes odakint. amikor a sziget összes angol lakosa – úgy harmincöt fő – a jegelt italát szopogatta.minden. ám tegye. – Hanem – emelte föl nagy. mint a nap – mondta elégedetten Judith tiszteletes. ám az isteneknek és a meséknek egyaránt helye van világunkban. minden angol teljes biztonságban érezte magát az Angol Klub tökéletesen nyírt. ha el kellene mennem innen. a Punch vagy az Illustrated London News egy hónaposnál alig régibb példányait olvasgatta. melyekből mindenki igyekszik hasznot húzni. A fejlett izmokkal és fejletlen agytekervényekkel rendelkező Tubby Fortescue számos ginka és fangua koponyát tört be krokettütőjével. Csaszi hosszan nézte őket. a népek hajlamosak elhinni olyan fura dolgokat. a hír valódiságában egyetlen igaz zenkali sem kételkedett. és a bennszülöttek viselkedésén töprengett. és a misszionáriusok mindjárt jobban érezték magukat. rózsás tenyerét –. sietnem kell vissza. hogy a kihallgatásnak vége. – Ez… khm… rendkívül haladásellenes lépés lenne – nyögte ki Bradstitch. pusztításra kész ginka banda meg a madarak megmentésére siető hős fangua sereg éppen abban a szent órában ütött rajta a klubon. mi a helyzet. míg öt izmos – mindkét törzsbeli – zenkalinak sikerült őt a vízililiomokkal ékes tóba. így aztán a klubtagság kissé meglepődött. – Oly sokévi munka. vagy távoznia kell? O’Mally atya úgy tántorodott hátra. Melanie Treetet. Tehát egy gonosz szándékú. míg nem ártanak Zenkalinak. a törékeny kis vénlányt. így hát amikor szárnyra kelt a pletyka. Várnak az összes híveim… ma kóruspróbánk van. s a katolikus meg a protestáns egyház elkeseredett képviselői távoztak a lelkes tiszteletessel. hogy később Melanie kisasszony festményein egyre több fallikus szimbólum jelent meg. amikor a védelmező sövényt letaposta az egymással harcoló ginkák és fanguák áradata. vagy csak üldögélt. s mikor az emberek zavarodottak. Sandy Shore-nak. mintha Csaszi megütötte volna. Ne feledjék. Szerintem mindegy. De bárhogyan viselkedtek is az utóbbi órákban a zenkalik. Bármit tettek is a zenkalik odakint. hogy az egyik ember istene a másik számára talán csak mese. – Nyugodjanak meg. Eszem ágában sincs befolyásolni népem vallásos hiedelmeit annak érdekében. – Köszönöm – mondta méltósággal Csaszi. csak hogy tudják. – Csaszi. mondok én valamit. – No. Jaeger tiszteletes bánatosan mosolygott Csaszira. a klubtagok biztonságban érezték magukat ápolt kis mennyországukban. a klub büszkeségébe hajítani. hogy az összes hahagájt összefogdosták és bezárták – vajon hová? – az Angol Klubba. magas hibiszkuszsövénye mögött. mit imád az ember. Fölállt jelezvén. míg ezzel nem árt másoknak. maga okos. s szinte mind a legrosszabbat gondolják embertársaikról. hogy a hitük jobban megfeleljen az önök elképzeléseinek. de nem örülnék. Ha bármelyik zenkali továbbra is az Önök vallását kívánja követni. Éppen ezért hármuk közül Jaeger tiszteletes álláspontját vélem helyesnek. biliárdot vagy krokettet játszott. De hihetnek bármi másban is mindaddig. a szigeten élő idegennek a hahagájt kell imádnia. nem minden rosszmájúság nélkül –. ennek az élménynek tulajdonítható. – Szerintem ez a maga szigete. így szegény jóformán semmit sem látott. Az ilyen bonyolult helyzetekben. annyi megmentett lélek után? – kérdezte. a tekintélyes amelaültetvényesnek leverték és összetaposták a szemüvegét. Ennek következtében .

Teljes volt a zűrzavar. üvegek. hogy merre keressék őket. mint egy-egy kisebb európai uralkodóház családfája. a klub titkárát. hogy egy palack mentalikőrt vágott Shore fejéhez. hogy Carmen sztrájkot hirdetett a lányok nevében. pikák. ha tudják. A Felkelő Hold tulajdonosnőjének egészen szokatlan neve volt: Rávantűzve Csang. illendően meg akarták kereszteltetni. ezért legénysége ugyancsak kiéhezett a Carey Anyó Csibéinél rájuk váró örömökre. – Mindenki azt mondhassa. krikett. nem szolgálunk ki egyetlen úriembert sem. Az éveken át oly nagy gonddal nyírt. hogy ha itt lesz majd az ideje. amiből arra lehetett következtetni. hatfőnyi erősítést hozott Carey Anyónak. ezért a kisebb vétségek elkövetőit hazaküldtek. mely legalább olyan bonyolult volt. s amikor első lányuk megszületett. Pappasz kapitány is visszaérkezett Dzsakartából. Mire a rendőrök. a Punch bekötött példányai. akit fangua harcosnak hitt. hogy utóvédharcuk és azt követő taktikai győzelmük hordereje Dunkerque-kel vetekszik. mint a klubtagok. és nem tűröm a kegyetlenséget. hogy Carmen újoncai nem lopták az időt a hajóút során. melynek környéke úgy nézett ki. aszondom: „Lányok. biliárddákók.és tekepázsitot zenkalik meg az őket üldöző klubtagok rohanó lába szántotta föl. ahol már akkora volt a zsúfoltság. A tűzben elpusztultak a kitömött állatfejek. Hasonló volt a zsúfoltság a központi börtönben is. amit akar. éppen úgy. ez az egyébként rendkívül béketűrő asszony – kedvenc időtöltése a horgolás meg a befőzés – annyira fölháborodott a férjét ért támadáson. A sajtó és televízió inváziója olyan arányú volt. míg meg nem mentik a szegény. Az utóbbiak kissé kimerültnek látszottak. fölforr a vérem. az immár szenilis régi tagok megsárgult csoportképei meg a tagnyilvántartás. drágáim – közölte Peterrel és Audreyval. aki így nemcsak az eszméletét vesztette. csak a megfeketedett. kiégett ház maradt meg. melyet Zenkali egyetlen kínai családja tartott fenn. ártatlan jószágokat. bizony ám. én mondom. Mellor. akiket Carmen nyomban bevezetett a háremébe. tiltakozásul a hahagáj vízbe fojtása ellen. amikor Zenkalira érkeztek Hongkongból. miután ünnepélyes ígéretet tettek. de csúnya fejsérülést is szenvedett. hogy szívesen lemészárolták volna az összes hahagájt. Ekkor történt. Peter jót mulatott. Elképzelhetjük dühödt haragjukat.” Ettől aztán a katonaság haragja és elégedetlensége akkora lett. amikor a szárazföldi csapatoktól megtudták. míg az ügyletet nem rendezik le.és krokettütők tömege tette tönkre helyrehozhatatlanul az ápolt pázsitot. hogy az ünnepségre fölállított egyik sátrat át kellett telepíteni a kórház kertjébe. hogy Peternek a rendelkezésükre kellett bocsátania egy egész szállodát. visszatérnek letölteni a büntetésüket. hogy egy lelkes és rossz szándékú ginka kipróbálta gyufáját az Angol Klub sok-tornácos. ha ugyan felül nem múlja. És fölforr az én ifjú hölgyeim vére is. mikor Audrey elmesélte neki a különös keresztnév történetét. egy kisebb csoport angol katona meg a tűzoltók odaértek. mintha egy bivalycsorda mulatozott volna a virágágyásokban meg a pázsiton. akik úgy érezték. hogy azokat a szegény madárkákat vízbe fojcsák. A szigeten tartózkodó csapatokat a Conrad csatahajó érkezésével kívánták megerősíteni. Kések. vakító fehér deszkaépületén. Ginkák és fanguák egyaránt nagy győzelemként értékelték a támadást. A kislánynak a . Az elégedetlenség másutt is fölütötte a fejét. de nem ám. míg a csata minden sebesültjét a kórházba tudta szállítani. hengerelt és öntözött krokett. Rávantűzve szülei nem tudtak írni-olvasni. A fregatt hosszú szolgálati utat tett meg. de jött vele néhány válogatott újságíró és televíziós is. Aszondom hát nekik. A szigeten kifizetődőnek látták áttérni a protestáns hitre.krokettütőjével leütötte Bili Mellort. – Én állatbarát vagyok. A két zenkali mentőautó tízszer fordult. Ha csak elképzelem. Mrs.

szépen kiürítették és rendbe tették kis szállodájukat. de a lányokra jobb vigyázni. a keze nagy és vörös. fékezni próbálta indulatait. – Kicsi. Minden bulin ő a társaság középpontja. hogy megegyék azt a szart. És nem kérek abból a szarból. hát miért ennénk mi is. hogy el tudják helyezni a sajtó és a televízió képviselőit. Így hát Rávantűzve és fia. aki fizet érte. ha sok Blore-hoz hasonló fickó tódul a szigetre. Nekem éppen elég jó. Stephen Blore-nak duzzadt. – De nem nekem. A személyzet kínai. jól fogják érezni magukat a szállodában – változtatott témát Peter. – Én mondom – dörzsölte a kezét Blore –. hogy van belőlük elég. öregem – mondta Blore –. a szeme vízszínű. – Steve nagy mókamester – magyarázta kuncogva Dániel Brewster –. „Rá van tűzve” – mondta az atya. én nem kísérletezem. Sajnos az akkori protestáns lelkész sem régen érkezett a szigetre. amit ők esznek. én aztán voltam egy-két helyen. hogy a név a cédulán rá van tűzve a kicsi pólyájára. – Egész helyre kis lotyók vannak ezen a szeméttelepen – vetette oda Peternek Blore. – Igazi mókamester – mondta büszkén Brewster. Később annyira büszke lett a nevére. majd csinálunk egy interjút magával meg azzal a Damien csajjal – mondta Brewster. Peter azon töprengett. másodszor a völgy holléte pillanatnyilag még szigorú titok. egész jó kis tyúkok… nézze csak azt ott… a kutyafáját! Tudnék kezdeni vele egyet s mást… Tudja. Es másoknak is. – A kínai konyha évszázadok óta világhírű – mondta Peter. – Steve vérbeli angol – mondta csodálattal Brewster. Peter nagyot nyelt. Rávantűzve. miközben a Felkelő Hold felé autóztak. ismerem ezeket a kínaiakat. én mindig azt mondom. – Van elég külföldi. Steve? – Egén. Ki nem állom az idegen kaját. – Remélem. Taszító külseje ellenére a nők bálványának tartotta magát. – Igazán? – kérdezte hűvösen Peter. hogy megtalálta a hahagájt. mindenütt akad – ismételte Steve. hogy fiát az Albert Rávantűzve Csang névre kereszteltette. Kerek tésztaképén a talpnyalók nyúlós vigyora. Megkérdezte a büszke szülőket. – Azt hiszem. én aztán tudom. ezért egyik írástudó szomszédjukkal fölíratták a nevet egy papírra. hogy Miss Damien nyilatkozni óhajt – mondta –. – Először is nem vagyok biztos benne. csak egyék ők azt a szart. s a cédulát a bébi pólyájára tűzték egy nagy biztosítótűvel. én mondom. az egész BBC a hasát fogja a tréfáitól. aztán benézünk Steve-vel a völgybe. tiszta lesz – mondta rosszkedvűen Blore –. Nem. Vastag tweedöltönyben és szarvasvadász sapkában érkezett. és balfasz. – Ha leraktuk a cuccot. csinálunk néhány felvételt a madarakról meg a fákról. Dániel Brewster közismert volt soha véget nem érő és feltűnően unalmas útifilm-sorozatáról. igaz. hogy a tisztességes angol kajánál nincs jobb. a lelkész megkeresztelte a gyereket. nem igaz? – mondta Blore. vajon tud-e majd örülni még annak. Nem. A pocakos operatőrnek. hogy milyen nevet kívánnak adni gyermeküknek. mogorva tekintetű szeme és sok rossz foga volt. mint aki kegyet gyakorol –. . de kényelmes. melyeket gondolkodás közben hangosan és szenvedélyesen szuttyogtatott. Hal és sült krumpli… szalonnás tojás… bifsztek… meg ilyesmi. mintha csak a nátháról beszélne. természetesen úgy értve. s nem nagyon értette a zenkali-angolt. mely a Külföldön Brewsterrel címet viselte. én mondom. aki azóta is a Rávantűzve nevet viseli. S mielőtt bárki bármit szólhatott volna.Krizantémvirág Jó Szelleme nevet kívánták adni.

– Mit csináltak Miss Damiennel a hegyekben. zömök és kopasz. hogy még egy japán turista is megirigyelte volna. Ezt a címet nemcsak Hannibal szerint lehetett többféleképpen értelmezni. – Nem hinném – mondta Peter. Aztán Peter visszament a kikötőbe. valóságos érdeklődéssel viseltettek a hahagáj meg az ombu újrafelfedezése iránt. – Mi köze hozzá? – vágott vissza Peter. bikanyakában pedig annyi fényképezőgép csüngött. – Ott – mondta Peter. mielőtt elárasztják őket. Az újonnan érkező küldöttség vezetője Sir Lancelot Haverly-Egger. A másik két riporter. Mihelyt az India császárnője partra tette Zenkalin a katonákat. ráadásul ügyes diplomata. hogy újabb három riportert szállítson a Felkelő Holdhoz. Később még jobban megbánta.– De előttem csak nem lesz titok? – kérdezte sértődött döbbenettel Brewster. Sir Lancelot egykor nagyvadra vadászott. – Maguk jegyesek? – A hullasápadt fickónak hosszú és zsíros haja volt. – Nincs tévéállomás? – Nincs. mindenképpen beszélniük kell Oliphanttel és a császárral. kissé gyűrött fehér vászonöltönyben. s a szárnysegéd most föl-alá . a bajusza sáfránysárga. amikor fölfedezték a hahagájt? – kérdezte Sibely. Elkísérte a Természetbúvárok Világszövetségének titkára. akik így vagy úgy mind az előbbi szervezetekhez tartoztak. Peter kölcsönkérte Diggoryt a kormányzótól. Aztán jött még egy tucat ember. Az út további részét fagyos csöndben tették meg. – Nem fognak elutasítani – mondta Brewster –. Highbury és Coons. – Ha el akarnak jutni a völgybe. és visszaért Dzsakartába. – Az éjszakát is ott töltötték? – kérdezte mohón Sibely. tulajdonosai máris küldték vissza. – Egyszerűen át akartuk kutatni a völgyeket. Alacsony volt. Öt Cedric Jugg követte rosszul szabott. aki semmivel sem találta Sibelyt vonzóbbnak a tévéseknél. Aztán ott volt Hiram F. Alfréd Clatter őurasága is. Ám alig szabadult meg Peter a sajtó képviselőitől. s állandóan rágta a körmét. viszont nem érdeklődtek Peter szexuális élete felől. mert a Daily Reflector címoldalán nagy cikk jelent meg ezzel a címmel: A hegyi szerelmesek madárfogása. hiszen biztosan ismerik a műsoraimat. a The Times és a Reuter képviseletében érkezett. A Zenkalira küldött táviratokban ezeket „titkároknak” vagy „asszisztenseknek” nevezték. a Veszélyeztetett Állatfajok Védelmére Alakult Világszervezet (röviden VÁVAV) elnöke volt. – Itt nincs televízió. Ez a sziget egyik legnagyobb civilizációs vívmánya – mondta Peter. állatvédő és univerzális természetbúvár lett. akinek barna arca és fehér fogsora legalább kétszerese volt az életnagyságúnak. aztán megbánta bűneit. – Hiszen egyetlen műsorommal világhírűvé teszem Zenkalit. mert példátlanul sok utas jelentkezett. Harp. aki kopott szalmakalapjában leginkább egy enyhén ittas imádkozó sáskára emlékeztetett. – Zenkali az ön segítsége nélkül is világhírű – mondta Peter. újabb gondok megoldásán törhette a fejét. s egyik hóna alatt egy csomó madártani könyvet. egész lényéből önhittség áradt. Eléggé ártalmatlannak látszottak. a másik alatt hatalmas réz messzelátót szorongatott. A legnagyobb brit szafaripark tulajdonosa amúgy sem nagyon találta a helyét az előkelőségek és a gazdag amerikaiak között. a Daily Reflector tudósítója kéjes kíváncsisággal. az Amerikai Madártani Liga elnöke. de nyomban meg is bánta. s ez igazán jólesett. a szeme halványzöld.

Mindent megteszünk. s közben messzelátójával alaposan eltalálta Cedric Jugg könyökét. Azért jöttem. hogy igazat beszél –. akinek barna arcán szintén riadalom tükröződött –. a jobbján állóhoz fordult. Tamalavala császár nevében. szarukeretes szemüvege mögött.rohangált a kikötőben. Harp. Mindazonáltal – folytatta Peter – a Zenkalin uralkodó rendkívüli helyzet miatt őfelsége szeretné az önök tudomására hozni. Harp. és kidüllesztette a szemét. hogy elhallgattassa a fecsegőket –. egy csöppet sem tetszik – harsogta Hiram F. különféle vallási bonyodalmak támadtak. Izgatott moraj támadt. hogy veszélyben vagyunk? Választ követelek. A „felelősség” szó kígyóként szisszent végig a tömegen. – Hölgyeim és uraim – emelte föl kissé a hangját Peter. s abból megismerhetik a mostani bonyolult helyzet részleteit. mire az összes „tyúkok” áhítattal néztek rá. hölgyeim… az ég szerelmére. hogy amióta ismét felfedezték a hahagájt. az ég szerelmére? – Hosszú lenne elmagyarázni – mondta Peter –. – Vérontásra sor került? – kérdezte Harp. – Biztosíthatom önöket. persze tudunk vigyázni magunkra. – Arról van szó. Volt vagy nem volt vérontás? Peter a legelbűvölőbb és legmegnyugtatóbb mosolyát dobta be. – Mondja csak. hogy megtárgyalja vele a nyugtalanító bejelentést. – Mi köze a vallásnak a madártanhoz. s mindenkit összeterelt Peter köré. s ezek néminemű szakadáshoz vezettek a Zenkalin élő két törzs között. részletes tájékoztatót fognak kapni. hogy önök jól érezzék magukat és biztonságban legyenek. mi a fenét papol itt felelősségről… miféle helyzetről dumál… és miért nem szóltak nekünk… azt akarom tudni. de nyomban el is ült. hogy önök ne kerülhessenek veszélybe. – Néhány fejet bevertek? – kapkodott levegő után Harp. habár mi mindent el fogunk követni. csak a saját felelősségünkre maradhatunk. Harp – emelte föl a kezét Peter. de ha történik valami ezekkel a tyúkokkal… hát! Fölfújta a képét. abban a reményben. hogy… – Egy pillanat. – Néhány fejet bevertek… hát. . akinek a szeme kikerekedett a rémülettől hatalmas. és néhány nap múlva nem lesz semmi baj. a nevem Peter Foxglove. hogy a helyzet már kezd normalizálódni. Alfréd Clatter nagyságos úr. hogy hölgyek is vannak közöttünk. kissé dadogós juhászkutya. – A legtöbbjüket egy nagy házban helyezzük el Dzamandzar kertvárosában. de mihelyt elfoglalják lakosztályukat. – Mi. hogy köszöntsem önöket őfelsége III. mint egy vörös hajú. hogy mindent számításba vettünk – nyugtatta meg Peter. de emberéletben nem esett kár. az isten szerelmére… hm… bocsánat. és Mr. – Vallási bonyodalmak? – csodálkozott Harp. őfelsége kormánya politikai tanácsadójának munkatársa vagyok. mert Peter folytatta. – Nem tetszik ez nekem. – Néhány fejet bevertek – mondta könnyedén –. he? Ne felejtse el. hogy. hogy Peter köszönthesse a vendégeket. férfiak. fiatalember. – Higgye el – mondta Peter. és reméli. Úgy érti talán. – A császár a lehető legszívélyesebben köszönti önöket. csupán a saját felelősségükre tartózkodhatnak a szigeten. fiatalember – szólalt meg élesen Hiram F. hölgyeim és uraim. Mr. s a házat őfelsége személyi testőrségének egyik egysége és egy most érkezett brit egység fogja védelmezni. hogy valamennyien élvezni fogják tartózkodásukat Zenkalin. Hannibal Oliphantnek. – Azt mondta. – Mondja csak meg. Mi történik itt. – De miért beszélt felelősségről? – kérdezte Harp.

– Ön és Alfréd Clatter nagyságos úr az én vendégeim lesznek. – Igen. – Jó barátom Penzance hercege.mit jelentsen ez… néhány fejet bevertek… egy koponyatörés egy életre szólhat. Nem is titkolta csodálkozását. majd csak lándzsát bök valaki az egyiknek a bordái közé. – Szerintem mindannyiunknak meg kell értenünk. Ha van egy kis szerencsénk. hogy nem. hogy a palotába kell mennie. hogy jól érezzék magukat. megyek. hogy veszélyben vagyunk. Sir Lancelotot és Alfréd nagyságost is leültette a saját verandáján. hogy kérjek elnézést a nevükben. szeretném. de nem tudjuk távol tartani őket. uram – mosolygott Peter. – Persze erről a kis megjegyzésről Peter nem számolt be az egybegyűlteknek. hogy korlátozott számú szálláshelyüket már elfoglalták a brit kormány azon képviselői. és magyarázzam meg. Mindent meg fogok tenni. ha komolyan azt hinné. csalódottságot. – Értem. és egy-egy nagy pohár italt nyomott a kezükbe. Idővel Peternek sikerült mindenkit biztonságosan beköltöztetnie. uram – mondta Peter. a szeme villogott. s nem éleznünk tovább a helyzetet. fiatalember! – Szerintem Mr. hogy őfelsége Tamalavala császár megtesz mindent a szívélyes fogadtatásunkért. Sir Adrián és Lady Emerald megkértek rá. rendkívüli tanácskozásra. hogy őfelsége nem engedett volna partra szállni minket. úgy hiszem. ahogyan a macska szokott az egér fölött. – Igen. aki tudtommal a császár jó ismerőse – igyekezett Sir Lancelot lefőzni Alfréd nagyságost. Foxglove mond. aki reggel fáradtan megjegyezte: – Semmi szükségünk éppen most erre a nagy rakás állatbarátra. hogy az ilyen zavaros időkben illendő óvatosan viselkednünk. Foxglove ezt csak képletes értelemben mondta – szólalt meg most először Sir Lancelot olyan lágyan dorombolva. mert biztos vagyok benne. igen. akik a repülőtér ügyében jöttek tárgyalni. hitetlenkedést és sértett fájdalmat. Biztos vagyok benne. A csaszi-csuszik már várnak. És most – folytatta határozottan – valamennyien legyenek szívesek követni. Már figyelmeztették. igaz? – Ha hívnak. mert ő sem akart lemaradni. – Ó… nos. – És nagyon jó viszonyban vagyok Umberto Cellini herceggel is. akivel együtt járt iskolába. amit Mr. Aztán elnézést kért. – A palotába? – kérdezte Sir Lancelot. Nagyon szeretnék találkozni Tamalavala császárral – mondta Sir Lancelot. hogy valamennyien menjenek szépen abba a házba. hogy Sir Lancelot nagyon is kényes a rangjára. az ilyen időkben valamennyiüknek meg kell tanulnunk lenyelni a keserű pirulát. s egyben föl kívánja hívni a figyelmünket arra is. a jelenlegi rendkívüli helyzet miatt a kormányzói palota már meglehetősen tele van. igen. Peter előtt egy pillanatra fölvillant Csaszi képe. – Biztos . Foxglove volt olyan szíves a rendelkezésünkre bocsátani – mondta Sir Lancelot. azt javaslom. Sir Lancelot – mondta engesztelőén. s ebben az egyetlen szótagban mesterien sűrített össze megvetést. Értem. hogy ő kézben tartja a helyzetet. majd mosolyogva Peterhez fordult: – Én a kormányzói palotában maradok? A mondat inkább kijelentésnek. – Igen. mint kérdésnek hangzott. aki szintén osztálytársa volt. ha ezt tudná. én is ismerem Lord Grottinglyt. úgy hiszem – mondta Alfréd nagyságos. – Sajnos. uram – mondta Peter rezzenéstelen arccal. – Köszönöm. amelyet Mr. – Ó! – mondta Sir Lancelot. – Ah. Peter mély lélegzetet vett. – Attól tartok. – Véleményem szerint – vette át a parancsnokságot Sir Lancelot – pontosan azt kell tennünk. Szóval a palotába megy.

Végre itt van… nagyon jó. hogy éppen ilyen ügyben tartózkodik Zenkalin – mondta Csaszi. nagy. A nagy ebédlőbe kísérték. A szép teremben a zöld és a krémszín uralkodott. és úgy nézett Csaszira. püffedt kezei állandóan bonyolult építményeket hoztak létre a jegyzetfüzetéből. Csaszi halványsárga köntösben ült az asztalfőn. Nagy. – Ó. akinek ártalmatlan külsejére csak éles tekintetű. Sir Osbert mellett Lord Hammer ült. ám hamarosan rá kellett jönnie. az az ember a haladás ellensége: valóságos átok. akinek monoklija szinte odanőtt a helyére. nyomban ott terem a szentimentális bandájával. a szeme félig lehunyva. kék rókaszeme cáfolt rá. – Az a fickó egy átok.vagyok benne. aki mindenbe beleüti az orrát. Éppen olyan kényelmesen baktattak az utcákon. Lord Hammer nagyot sóhajtott. hogy a császár örömmel hallana a barátairól. – Attól tartok. Lord Hammer. Félórás késéssel és fölöttébb idegesen ért a palotába. – Föltétlenül megemlítem. csipogó gyerekhangon. arany ceruzájából. – Elnézést a késésért. néha kis csoportokba verődtek vitázni vagy kockáztak az úttest közepén. a szájában szivar. A nehéz időkre való tekintettel Csaszi ideiglenesen engedélyezte a kormánytisztviselőknek gépjárművek használatát a belvárosban. Nem kétlem. A balján Sir Osbert ült mereven. panaszos. ahol Csaszi néha tanácskozásokat is tartott. igen – mondta borúsan Csaszi –. szemüvegtokjából. – Jó reggelt. Peter bosszúságára ez azt jelentette. rózsás bébi képű. Én mondom. mint azelőtt. – De most elnézésüket kérem. – Hogy ismerem-e? Persze hogy ismerem – mondta vehemensen Sir Osbert. és nem csapolhatod le a mocsarat. Peter bérelt egy terepjárót a rendőrségtől. hogy Dzamandzar lakossága annyira hozzászokott már az ártalmatlan csuszikhoz. és mindig bajt okoz. A hatalmas ebédlőasztal egyik végén foglalt helyet a társaság. s mint mindig. de el kellett helyeznem az újabb csoportot. – Csak nem Sir Lancelot Haverly-Egger? Csak nincs itt az az átkozott fickó? – Ismeri Sir Lancelotot? – kérdezte Csaszi. a menyét vagy valamilyen más nyomorult dög miatt. ha nem akarta elgázolni Dzamandzar lakosainak a felét. jó reggelt. hogy hamarosan hallani fogunk róla. és Sir Osbert megdermedt. hogy újra fölfedeztük a hahagájt. hogy sehogyan nem fért a fejükbe. A név hallatára Lord Hammer keze megállt. Valamennyien a besiető Peterre pillantottak. most is magabiztosnak látszott. – Aligha remélhetjük. a mennyezet díszes. hogy kedvezően fogja elbírálni a repülőtér ügyét most. Még jobban megszorította monokliját. Alig vágod bele az ásódat a földbe. hogy autója sem mehetett gyorsabban egy csuszinál. mintha kétballábas újonc lenne a díszszemlén. s most még ez az ostoba Haverly-Egger is beleavatkozik. testes ember. uram – mondta Peter. hogy egy jármű végzetes is lehet. – Az egész helyzet tökéletesen nevetséges – mondta dühösen Sir Osbert –. felség? – kérdezte lágy. szivartárcájából meg egy hamutartóból. és közli. Eszelős állatbarát. de már megbocsásson. a rettenthetetlen Sir Lancelot. – Akkor hát tárgyalunk a repülőtérről. A jobbján Hannibal terült el a székén. rohannom kell. ez a koromfekete hajú. hogy itt nem építhetsz a hermelin. Csaszi – ült le Peter Hannibal mellé. most már kezdhetjük. – Sir Lancelot? – kérdezte élesen. – Föltétlenül – mondta kegyesen Csaszi –. . mert valami szörnyeteg csúszómászót meg kell menteni. a szőnyeg bronzvörös volt. – Ó. Peter – mosolygott rá Csaszi –.

– Ó. – Értem – bólintott Csaszi. – Csak azt akartam mondani… – kezdte. és megtévesztőén mosolygott. az egyik csak egy rakás fekete pogány istene. azt hiszem. Egyrészt azt sem tudjuk még. – Fölöttébb dicséretes – tette hozzá Hannibal. ideje rátérnünk a tárgyra. – Szerinted hogyan dönt majd a vizsgálóbizottság? -kérdezte végül Hannibal. Egy pillanatra csönd állt be. hogy milyen hosszú időn át próbálta az önök országa Zenkali fejébe verni a demokrácia elveit? Nyilván nem óhajtja. – Az „átkozott madáron” netán a fanguák ősi istenét értette? – kérdezte. hogy helyet teremtsünk egy repülőtérnek? – Az nem egészen ugyanaz… – kezdte Sir Osbert.ha kissé különösnek találom a jelenlétét Zenkalin. barna kezét. Csaszi úgy tárta szét nagy. hogy mielőtt döntés születne. S minél előbb. lesz-e repülőtér. s egy percig némán ültek. – Azt hittem. – Ludzsa benne van a bizottságban? – kérdezte Peter. Lord Hammer kövér kezeivel rendezgette maga előtt a tárgyakat. fogalmam sincs – vonta meg a vállát. hogy most tekintsünk el tőlük csak azért. megpróbálunk demokratikusan uralkodni. Sir Osbert fészkelődött. elárasztják a völgyeket. vizsgálóbizottságnak kell határoznia – mondta Csaszi. míg ők nem döntenek. szeretem a saját szememmel fölmérni a munkát még a versenytárgyalás előtt – mondta végül. s meggyújtotta a szivarját. annál hamarabb feledkezik el mindenki arról az átkozott madárról. – Alkotmányunk kimondja. amazok viszont a civilizált fehér ember szent épületei. Sir Osbert és Lord Hammer távozása után Csaszi italt töltött. – Közölnöm kell önökkel. – Semmit sem tehetek. – Mit szólna hozzá. persze – bólogatott Csaszi –. súlyos csönd következett. amikor vizsgálóbizottságot kell összehívni egy-egy komoly kérdés megvitatására. Igazán nem hagyhatják bizonytalanságban őfelsége kormányát egy ilyen létfontosságú ügyben. ha azt javasolnám. másrészt nem volt még versenytárgyalás. – Holnapután megkapják a válaszomat. – Kedves Hannibalom. a bizottságban egyenlő számban kell lenniük ginkáknak és fanguáknak – mondta Csaszi –. bár természetesen tökéletesen megbízom az embereimben. mint aki bűvészmutatványt kíván bemutatni. Sir Osbert. – Persze. hogy mindazokban a ritka esetekben. Hogyan is lehetne összehasonlítani őket? Rövid. mint egy rókaszemű csecsemő. dehogy – mosolygott Csaszi –. így a bizottság fele Ludzsából meg az embereiből fog állni. Ha rám hallgatnak. Sir Osbert elvörösödött. mert kellemetlenek? – Mikor tud választ adni nekünk? – kérdezte dühtől villogó szemmel Sir Osbert. . hogy a császárnak abszolút hatalma van – mondta Sir Osbert alig észrevehető gúnnyal. – Nos – mondta Sir Osbert –. – Az ilyen nagy és bonyolult munkáknál. hogy rombolják le a Szent Pál székesegyházat vagy a Westminster-apátságot. Sir Osbert – szakította félbe Csaszi –. Sir Osbert és Lord Hammer. amely a sziget biztonságát és jövőjét érinti. Nyilván emlékszik még rá. Csaszi hűvös pillantást vetett rá.

uram. hogy mihelyt egy kicsit nyugalmasabb lesz a helyzet. megvacsorázunk. senki sem tudja. Foxglove – mondta kedélyesen Sir Lancelot –. Peter Audreyra nézett. Audrey italt töltött magának. Kompromisszumra kell jutni. Határozott léptekkel jött be. Ludzsát. – Remélem. amikor Sir Lancelot és Alfréd nagyságos szmokingban feszítve megjelentek. kérem. Egy kis konyakot kérnék szódával. attól tartok. mennünk kell – ragyogott Sir Lancelot. a mosolya meg a tekintete kifejezéstelen volt. aztán meglátjuk majd. – Pompás. ulam. Éppen beszámolt a lánynak a nap eseményeiről. de én sem jutok semmire. – Kedves Foxglove. Hol van Sir Lancelot és Alf nagyságos? – A fürdőszobában csinosítják magukat. Nagyon kedves. már megjött a palotából? És mit üzent őfelsége? – Ó… hm… az üdvözletét küldi. – Nos. bocsássanak meg a zavarásért. ha szabad – mondta Ludzsa. Piszkosul bonyolult a helyzet. – Nagyszerű – mondta Alf nagyságos. nem hiszem. Ekkor lépett be Amos. hogy korai tervezgetnünk. Audreyt megpillantva megtorpant. – Vacsorára várnak minket a kormányzóéknál. aztán fölnézett rá. Nagy-izgalomban vannak. hogy Audrey vár rá. – Köszönöm. Úgy gondoltam. Ludzsa jön vala – mondta fintorogva. A lány gyorsan megcsókolta. Amos – mondta Peter. aztán te korán lefekszel. – Ludzsa? – ámult el Peter. – Ah. ulam. de aztán előrenyújtott kézzel folytatta az útját. pompás – dorombolta Sir Lancelot. Mr. . – Még egy pohár italra meg egy jó vacsorára van szükséged – mondta Audrey. és fölállt. – De csak nem fogják elárasztani a völgyeket? – Elég ostobák ezek ahhoz is – mondta Peter –. – Biztos vagy benne? – Igen. úszunk egyet. – Kelem. – Vezesd be Mr. Miután a vendégek távoztak. így ma estére legalább nincs gondunk velük. – Befolyásolhatom.– Hatálytalaníthatod a döntésüket? – kérdezte Hannibal. és azt üzeni. Peter igen rosszkedvűen hajtott haza. de nem hatálytalaníthatom – mondta Csaszi. Ki kell várnunk a döntést. biztos – mondta rendíthetetlenül Amos. – Nem. de nem. – Ugyancsak fáradtnak látszol… Hozzak egy pohár italt? – Légy szíves – huppant le Peter a székbe. – Szerinted mi lesz? – kérdezte. – Jó nagyot. hogy iszunk egyet. mert vacsorára hívták őket a kormányzói palotába. fehér vászonöltönyt és a rugbyi középiskola nyakkendőjét viselte. a legnagyobb örömmel találkozik önnel. igyon velünk valamit – mondta Peter. Foglaljon helyet. Ludzsa elegáns. mit tehetünk. uram – mondta Peter. – Vagy nem akarsz beszélni róla? – Isten tudja – mondta rosszkedvűen Peter –. élvezni fogja. de légy óvatos. és leült Peter mellé. Otthon örömmel látta. Töröm a fejemet. – Csak tessék. – Nagyszerű – mondta Peter az italát szopogatva. – Mit csináljak? – Nem tudom – felelte a lány –. kedves Miss Damien – biccentett a lánynak –. és ez a nehéz.

Még azok is hasznot húzhatnak belőle. akiknek édeskevés közük van a dologhoz. öregfiú. hogy ez a fölfedezés kétélű kard.– Amos. kényes és magánjellegű. Mindenki túlzottan érzékeny és hisztérikus ebben az ügyben. bár nem kívánom megsérteni Miss Damient. – Nekem az a véleményem – próbálkozott jóságosnak látszani –. – Mi van vele? – Igazán jelentős biológiai fölfedezés – folytatta Ludzsa –. Nos. Miss Damien pedig fölöttébb művelt ifjú hölgy. mit tegyünk hát? Ez nyilván szónoki kérdés volt. – Megvallom. nyugodtan elmondhatja előtted is – mondta határozottan Peter. hogy úgy mondjam. – És ugyanakkor önt is – mondta Peter. aztán Peterre szögezte szurokfekete szemét. hogy útjába állhat a sziget fejlődésének. Akkor a repülőtér a tervek szerint elkészülhetne. De mielőtt Peter megszólalhatott volna. a lelkünk mélyén mi jól tudjuk. Mr. konyakot szódával Ludzsa úrnak. és sötét szeme csillogott. – Nos. hogyan alakulnak majd a dolgok. mivel nagyra becsülném az ügyben az ön véleményét is. ha óhajtja. és gondosan megtörölte a száját. Óvatosan keresztbe tette a lábát. nekem az a véleményem. Éppen ezért hálás lennék. öregem. Foxglove. – Hiszen mihelyt megláttam önöket itt együtt. – Mint tudja. Miss Damien. hogy a legegyszerűbb megoldás eltávolítani az akadályt. pontosan. hogy ilyen feszült helyzetben még a vizsgálóbizottság is téves döntést hozhat. hiszen ön nagyvilági férfiú. – Nem akarom félrevezetni magát. – Pontosan. majd selyemkendőt vett elő zakója ujjából. ami oly sokat jelent Zenkali népének. s nagyon valószínű. hogy tévedésből a rossz megoldás mellett döntenek. . Számítok egy kis haszonra ebből az üzletből – mondta komolyan. mivel az ügy. – Hogy érti ezt? – kérdezte Peter. Foxglove. nem jelenthet annyi előnyt a sziget számára. – És? – kérdezte kifejezéstelen hangon Peter. azt reméltem. – A repülőtér gazdaggá fogja tenni a szigetet. Ivott egy kortyocskát. az a figyelemre méltó fölfedezés. Ludzsa apró kezébe szorította a poharat. nehogy nadrágjának tökéletes éle meggyűrődjön. légy szíves – mondta Peter. s mindkettőjüknek dicsőségére válik. – Amiről beszélni szándékozom. – Elmegyek. magunk között szólva. összehívtuk a vizsgálóbizottságot. – Szerintem bármit kíván is mondani nekem. Mr. ha maradna. Mindazonáltal be kell vallanom. és nagyon is valószínű. Mindnyájan hallgattak. Ludzsa – mondta bűbájosán Audrey. játszott a poharával. mint például ön. Foxglove. Ludzsa hátradőlt. – De haszna lesz belőle a zenkalik ezreinek is. hogy egyedül találom. én is így gondoltam – mondta Ludzsa. Ebben a kavarodásban senki sem lát tisztán. Ludzsa sietősen folytatta. már folytatta is. – Anyagi értelemben? – kérdezte Peter. Ezért nevetséges lenne azt feltételeznünk. Ez persze katasztrofális lenne a sziget számára. Ludzsa. és lefújhatja a repülőtér tervét. – Természetesen – mondta Ludzsa. rájöttem. Őszintén megmondom. mint bizonyára sejtik. hogy a dolog mindkettőjüket érinti. hogy bármilyen fontos is biológiai szempontból ez a fölfedezés. nem tudom. amiről beszélni óhajtok önnel… nos. mint a repülőtér. amit önök tettek. Ludzsa a pohara fölött lesett Peterre. mert mielőtt Peter bármit mondhatott volna.

igaz? És ki tudja. a szeme villogott. Ludzsa – mondta kedvesen –. Teljesen biztos volt Peter válaszában. hogy meddig terjed a nagylelkűsége – mondta szelíden Peter. hogy harap a hal. és megértem azt az óhaját is. hogy mindenki megvásárolható. akinek csupa ász van a kezében. akinek pénztárgép van az agya helyén. – Vannak elképzeléseim – mondta. én nem szoktam köntörfalazni. hatezret fejenként? – javasolta csillogó szemmel Ludzsa. . Ha megkapom az információt. – Nézze. – És nekem mi hasznom lenne ebből? – kérdezte Peter. – Ahhoz képest. – Mondjunk esetleg… ötezer fontot? – javasolta Ludzsa. ha figyelembe vesszük. öregfiú. Ludzsa. fekete szeme csillogott. s aztán meggyőző bizonyítékok is akadnának arra. Aztán megnyerő mosollyal előrehajolt. mint a pókerjátékos. majd lepöckölt a térdéről egy láthatatlan porszemet. Ludzsa szinte összezsugorodott. – Nem számíthatok sikerre Miss Daniién és az ön segítsége nélkül. öregfiú? Mohón hajolt előre. Peter csak ült. – De nézze. Biztosíthatom. hogy elégedett leszek. hol van a kérdéses völgy. Abból az ostoba elvből indul ki. Ludzsa vállat vont. és fölállt. Ludzsa kecsesen vállat vont. szóba kerülhetnek még további juttatások is. Kiitta az italát. mint a horgászé. – Természetesen jól tudom. – Maga azt akarja. hogy a kockázatot én vállalom.– Értem – mondta aztán Peter. huszonötezer fontot ezért a kis titokért. ezüstös haja fénylett. – A tűz meg a vadászpuska meglehetősen hatékony – mondta Ludzsa –. az pedig kezdett úgy viselkedni. kivillantva fehér kiskutyafogait. és persze Miss Damiennek. – Igen. Senki sem mondhatja. nemhogy huszonötezerért. hogy a Hahagáj-völgy helyét még huszonötmillióért sem árulnám el magának. aki a bot meg a zsinór remegéséből megérzi. s az üres poharat óvatosan a könyökénél álló asztalra tette. Foxglove. hogy maga egy túlöltözött kis szerecsen. – És hogy képzeli? – Hát éppen erről van szó – mosolygott Ludzsa. – Beszéljünk világosan – mondta Peter. ha komolyan akarok valamit. amit maga keres a repülőtéren? Bagó. Ludzsa szeme úgy csillogott. mondjuk így?… szívesen váltaná készpénzre a fölfedezését. De önöknek semmiben sem kell részt venniük. he? Mit szól hozzá. hogy. És Miss Damien? – Akkor mondjunk hatezret. Foxglove. ha fizetnék magának. ha minden a tervek szerint megy – mondta. mégis szeretném tudni. hogy mennyi a fizetése – mondta selymesen –. majd én elintézek mindent. Peter kiürítette a poharát. mutatóujja dobolt a térdén. hogy dühöngő ginkák támadtak a völgyre. ha minden a terveim szerint történik. – Az a maga baja. igaz? – kérdezte Peter. – Fogalmazzunk úgy. hogy zsugori vagyok. – Hogyan? – kérdezte Peter. Hadd mondjam meg. Mi lenne. – Miféle elképzelései? – makacskodott Peter. Peter nagyot nevetett. hogy csinos ár. mivel nem tudom. nem fog szűkmarkúnak találni. hogy… hm… eltávolítsák az akadályt. maga sok százezer fontot keres azon a repülőtéren. – Nézze. az ajánlatom igazán nagylelkű. s akkor maga… hogy is mondta? Majd eltávolítja az akadályt? – Pontosan – bólintott Ludzsa. az arca sárgára vált. he? Nem tagadhatja. és bámult Ludzsára. hogy áruljuk el a Hahagáj-völgy helyét. kedves Foxglove.

hogy senki sem állhat az utamba. szóval. amilyen maga. hogy Ludzsa barátunk nem nagyon kedvel engem – vigyorgott Peter. – Igen. hogy a repülőtér ne valósuljon meg. Foxglove. de ezt igazán nem mondhatta meg. meg fogja bánni a sértéseit. Kiment.– Továbbá közölnöm kell. szegény Zenkali mit véthetett. hogy hasonló eset történt. hogy hol a völgy. akinek semmi kedve nem volt a zenkali helyzet megvitatásával kezdeni a napot. semmint elmondhatnám – jött bele Peter. te aztán tudod. – Éppen meséltem Sir Lancelotnak. tudja. távozzon. a helyzet igazán kényes tud lenni. De biztosíthatom magát. mindent elkövetek. így hát bőségesen elegünk van a magáéból. Van egy olyan érzésem. Legkevésbé egy olyan hitvány kis semmiházi. mint maga. és az utóbbi mellett döntött. HATODIK FEJEZET ZENKALI ZŰRZAVAR Másnap reggelinél Peter ott találta Sir Lancelotot és Alf őuraságát. de a szeme már nem fénylett. Most pedig legyen szíves. uram – mondta Peter. hiszen olyan sok tényezővel kell számolni. de ott visszafordult. Velem nem lehet így beszélni. tudja. Miss Damien meg én kényesek vagyunk a jó társaságra. Alig ült le Peter. De ebben nagyot tévedett. . – Hát – mondta Audrey –. a belügyminiszter. Foxglove – hadonászott tojásos villájával –. – Igazán nem tudom. – Szerinted mit fog csinálni? – Amíg nem tudja. amikor a kumquati maharadzsánál vendégeskedtem. mondtam nekik: ha politika és vallás a környezetvédelemmel kerül összefüggésbe. – Rendkívüli. – Én is ilyesmit említettem a kumquati maharadzsának – mondta Alf őurasága. – Ez nem vicc. miután mérlegelte. – Igen. nagyon izgalmas. amikor nemrégiben lejött hozzám víkendezni Orkney márkijával és Lord Bellroyallal. hogy jobban utálom magát. aki egy kisebb dinnye nagyságú mangóval küzdött. hogy nevessen-e vagy sem. ha beleköphetek a levesébe. majmok csináltak majmot az építőkből. és becsapta maga mögött az ajtót. Sir Lancelot kirukkolt a mondandójával. nem tehet semmit – mondta Peter. akit már a születésekor szépen meg kellett volna fojtani. Ludzsa komisz ellenfél – mondta Audrey. – Meg fogja bánni a viselkedését. az ajtóhoz ment. – A helyzet nagyon izgalmas. gonosz vakarccsal sújtsa. Peter visszaroskadt a székére. rendkívüli – mondta Alf őurasága. Úgy is mondhatnám. hogy a balsors egy olyan méreten aluli. senki. de nem túl meggyőzően. És jegyezze meg. ismét sötét és kifejezéstelen volt. amint éppen szalonnás rántottat meg egy nagy tál gyümölcsöt faltak a verandán. és befolyásolni az embereket. – Ahogy mondtam Arthur Mendal barátomnak. mi? Ha! Ha! – Pontosan – mondta Lancelot. Csak akkor szent majmok hiúsították meg az építkezést. hogyan kell barátokat szerezni. Az arcának még mindig fura színe volt. Ludzsa fölállt. Nagy örömömre fog szolgálni.

nagyon jól mondja. Pappasz kapitány mozdulatlanul ült az asztalnál. és lenyomja a székre. Nagy nehezen föltápászkodott. ha lehet. maga is ott lesz a tanácskozáson? – kérdezte rosszul leplezett meglepetéssel Sir Lancelot.– A vizsgálóbizottság ma ül össze. megjött Foxglove! Hapsikám. igaz? Ha! Ha! Zsíros. – Annál inkább várom majd magától az első kézből származó beszámolót. fél tizenkettőkor – felelte Peter. én meg elhadoválom. hello – kiáltotta Jugg –. amikor azt mondtam Pelligroza hercegének… Peter magukra hagyta őket: hadd vagdossák tovább egymás fejéhez az angol főnemesi almanachban meg a Gothai Almanachban szereplő ismerőseiket. hogy vajon mi a csodát keres Jugg Zenkalin. – Hello. ezért hagyta. . hűvös verandán. és nagy pohár Zenkali Nektárt szopogat Cedric Jugg társaságában. a palotában. most megyek. – A császár kifejezett óhaja volt. hogy megnézze. – Nekem még egy kicsit korán van – szabadkozott Peter. hiszen olyan bonyolult a helyzet. – Ezek szerint déltájban már tudhatunk valamit a döntésükről? – kérdezte Sir Lancelot. és nyíltan Peter szemébe nézett. nem is szabad elhamarkodni egy ilyen fontos döntést… ilyenkor lassan kell sietni. Esetleg tovább fog tartani. s a nedű hatása is mutatkozott. dobjon be egy kupicával. – Ha megbocsátanak. – Ó. – Pontosan – Alf őurasága jót derült a mondáson –. hogy Hannibal Oliphant meg én megfigyelőként legyünk jelen. Ellenőriznem kell. – A parlamentben? – Nem. – Elképzelhető – felelte Peter –. vékony haja kócos volt. apró. – Nagyon érdekes – mormolta Sir Lancelot. – Igen. Peternek csak ekkor jutott az eszébe eltöprengeni. ha ordít. Aztán visszaült a helyére. hello. – Mit iszik? Amit csak akar… én fizetem… amit csak akar… konyak. Rendes körülmények között a bizottság zárt ajtók mögött ülésezik. hogy a fiú jobban megérti. Érkezésekor kissé meglepődve látta. hogy Jugg az asztalához vonszolja. mert megjelenik. ritkás. Jugg pontosan és jó hangosan továbbította a rendelést a zenkali pincérnek. még hallotta Alf őuraságát: – Ez az egész nagyon emlékeztet a Rio Muniban kialakult helyzetre. Szemlátomást fél üveggel már végeztek. Szegény fickó csöppet sem illett a többiek közé. fekete szeme meg se rebbent. hogy Pappasz kapitány üldögél a széles. hapsikám… én fizetem. – Úgy. aztán sietek a palotába a tanácskozásra – mondta Peter. ahogy mondani szokás. rendben van-e a nyája. Ne fesd falra az ördögöt. mire jutottam – mondta Jugg kissé kancsal vigyorral. és Peterre vigyorgott. majd leült. miközben skarlátvörös zsebkendővel törölgette az arcát. gin… csak mondja. de nehéz megjósolni. Szeretett volna többet megtudni róla. – Mit iszik? – kérdezte Jugg. hogy valamennyi vendégünk jól van-e. – Jöjjön. rum. igaz? – kérdezte Sir Lancelot. onnan pedig a vendégek részére lefoglalt régi holland telepesházhoz. megbizsergeti mindenedet. odabotorkált Peterhez. szürke arcán izzadság gyöngyözött. magáról dumáltunk. és szeretettel megszorította a karját. – Csüccs!… Zenkali Nektár… csuda klassz pia… baromijó… megbizsergeti a mellyed. Nyilván azt hitte. Miközben Peter átment a verandán és le a lépcsőn. – Csak egy kávét innék. úgy – bólintott Sir Lancelot –. Irodájához hajtott.

És nálam a kulcs. he? Szóval. hogy ön Jugg Dzsungelének a tulajdonosa… – kezdte Peter. amiért elviszem őket. maguknál itt ez a balhé. Érti mán? Erre mondják. Jugg majd elintézi. igaz? Nem áraszthatják el a nyavalyás völgyeket a nyavalyás madarak miatt. nem. – Arról dumáltam a kapitánynak. bár nem illendő.– Fura. Mr. mindent kifundáltam – mondta –. hogy én mondjam. igaz? – Valószínűleg – mondta óvatosan Peter. és én mán ott is vagyok a völgyben. még a maguk császárának kellene fizetnie nekem. most lépjen le. – De nem tudom. Hogy tetszik? Ez majd becsalogatja a népeket. Jugg Dzsungelének a tulajdonosa. hogy nyugi. érti mán? És nemcsak megszabadítom magukat a madaraktól. aki ezt csupán a szeme villanásával nyugtázta. és suttogóra fogta a hangját. nem akarjuk. – És most – törölte meg a száját a kezével –. az szigorúan bizalmatos. fölépíthetik a repülőteret. igaz? Régi jó haverom. és dalolja el a fekete fiúnak. és a fiú orra előtt hadonászott a poharával –. he? Mer nem akarjuk. Ösmeri a kapitányt. hogy maga mit tud rólam. Mán azt is kifundáltam. Ó. tudja? A világ legjobb szafáriparkja. he? – mondta ravaszul Jugg. pofa be. és jelentőségteljesen bólintott. hogy beleüssék az orrukat. he? És ha nem árasztják el a nyavalyás völgyeket. – Igazán? – csodálkozott Peter. ezt vésse a kobakjába. Peterre kacsintott. aki megszabadítja magukat tőlük. Jugg mindent elintéz. hogyan fogom hirdetni őket: MÉG A KIHALT IS FÖLÉLED JUGG DZSUNGELÉBEN. és Pappasz kapitányra pillantott. De Jugg nem olyan ember. – Helyes – nyomott el egy böffenést Jugg. elmondom. Hátradőlt. és maguk még háromig se tudnak számolni. hogy hogyan tudnám kirángatni magukat ebből a slamasztikából. nekem ne mondja. – Nálam a kulcs. hogy akkor lej tett ide. Jugg becsületes. Ha megszabadulnak a madaraktól. – Egén – mondta jelentőségteljesen Jugg. – Megoldja a nyavalyás balhét. Egén. aki mintha nem is lélegzett volna. de Jugg vagyok. és összefogdosom az összes nyavalyás madarat. s a szeme kifejezéstelen és rezzenéstelen volt. de még egy szép kis summát is dugok a kannibál császárjuk zsebébe. és remegő kézzel még egy pohár Zenkali Nektárt töltött magának. Érti mán? Peter bólintott. hogy erőt gyűjtsön. – Mer most jövök én… meg maga – mondta Jugg. Gőzöm sincs. – Tulajdonosa és megteremtője – mondta ünnepélyesen Jugg –. – Természetesen – mondta Peter. – Nézze – hajolt Peterhez Jugg. tudja? Nálam van az egész nyavalyás balhé kulcsa – folytatta Jugg. máris mind ott vannak Jugg Dzsungelében. hogy a madarak jó reklámot csinálnának. jól ismerem a kapitányt – mosolygott a kapitányra Peter. – Hát én vagyok az a pasas. tudom. amibe belemásztak. hogy azok a nyavalyás könyerzet… könyer… szóval az a nyavalyás banda. he? Ha! Ha! Nagyot kortyintott a Zenkali Nektárból. Foxglove. Ezrek és ezrek . ötszázat kínálok darabjáért. nem lesz meg a nyavalyás repülőtér. Körülnézett. Mer amekkora szarban vannak. Még egyet húzott a Nektárból. – Amit mondok. – Igen. hogy zsákutca. hogy mire gondolok. hogy ez hogyan segíthet rajtunk. Csak a fekete fiú engedélye kell. és szép hasznot hoznának nekem. hogy vigyem el őket. – Igen. Nem tagadom. amikor magáról beszéltem a kapitánnyal. – Nem egészen érteni – mondta zavartan Peter. – Egén. Egén. hogy nem szép pénz. pitiznie kéne.

– És mi van. nagyon jó. érti mán? Tízet. rászoktatom én! Ha éhesek. mennyien is vannak? – Tizenöt párt számoltunk össze – mondta Peter –. A múlt télen behoztunk egy rakás párducot. tán még küldök is neki egy kis prémcsit… egy zacskó színes üveggyöngyöt vagy hasonlót. amit. továbbítani fogom az ajánlatát őfelségének. milyen nehéz a párducokkal! – És mi történt az ápolóval? – kérdezte hitetlenkedve Peter. hazudok. – No. kizárta őket a kifutóba. nem igaz? – mondta Jugg. hogy mit esznek. pokoli pech. hogy még tovább is kibírják. a Bért fiú mán szépen belejött azóta. – Mit esznek?… hát… madarak. Szálljon be bátran a buliba. hogy a könnye is kicsordult. amit kapni lehet – mondta Jugg –. mi? – törölgette a szemét skarlátvörös zsebkendőjével. – Igen – állt föl az asztaltól Peter –. Jó pénzt hoz. – Kirúgta? – Kirúgni? – Jugg szánakozva nézett Peterre. ilyen rizikós ez az állatbuli. és teli torokból röhögött. mondjuk. – Még azt sem tudja. – De hiszen semmit sem tud a madarakról – ellenkezett Peter. hogy ötszázat fizetek minden darab madárér… a pénz az övé. és én mán csak aszondom. Bár az is igaz. Nem. és . – Milyen szempontból? – kérdezte Peter. – Harminc madár. gondolom – legyintett erre a kicsiségre Jugg –. még csak rövid ideje volt nálunk. hogy ez az állatbuli rizikós meló. arra a gatyám is rámenne. Lássa. a homlokát ráncolta. Nem. A nyakamon lenne rögtön a szakszervezet. Kettő még élt. Az aszongya… – Jugg becsukta a szemét. Vésse a kobakjába. no… ha kibírják két hétig. – No és az éghajlat? – kérdezte Peter. aztán mi történt? Az a barom éjszakás. Jugg olyan jóízűen nevetett. a strucc. a kapitány elszállítja őket egy szép summáért Dzsakartába. és istenuccse. dalolja el az ajánlatomat a császárkájuknak. – Majd rászoktatom őket arra. hogy a hibáiból tanul az ember. mit mondott. hogy itt nagyon meleg van. Szép summát perkáltam le értük. de rizikós. – Egén. hapsikám. – Jól megvoltunk addig is. akkor jó reklámmal minimum ötvenezret kereshetek rajtuk. De pokoli pech lenne. – És ha az összes hahagáj elpusztul? – kérdezte. megeshetett volna bárkivel. Tán többet is. elviszem én azokat a madarakat. de azok is megdöglöttek még aznap. – Ne feledje. – Mondok én magának egy példát – mondta Jugg. a rizikó az enyém. Reggelre mind ott feküdt döglötten a hóba. – Megleszünk nélkülük eztán is. Mondjuk a felük megdöglik útközben. hapsikám. vili? És azt is megmondhatja neki. remélem. de szerencsére az állatoknak még nincs szakszervezete. – Az ég szerelmére. majd megeszik. ha mind megdöglene. higgye el nekem.jönnek majd. hiszen csak apró mulasztás volt. De lássa. amíg meg nem találta őket. amit nem kap meg Angliában? – kérdezte Peter. amit a többi madár. Peternek fölkavarodott a gyomra. – Szakszervezete? Az állatoknak? Ez jó. ha valami különlegességet esznek… olyan különlegességet. Mer akkor szép kis slamasztikában lennénk. mert most már mindent tudni akart. he? Szép szám. de lehetnek többen is. Jugg hátradőlt. Nem. hapsikám. nem?… azt eszik. hapsikám. Ha nem tudják megszokni a hideget? – Hát – Jugg zavaros tekintete töprengővé vált –. Mondjuk azok kibírják két hétig. Akkor még mindig marad tizenöt. Épségben megérkeztek a Dzsungelbe. fejben számolt. hogy ha az összes dög épségben hazaér. – Látom – mondta szárazon Peter –.

de még a földön is iratkötegek tornyosultak. ha egy svájci állampolgár pontatlan órával közlekedik Dzamandzarban. Miközben Peter a többiek keresésére indult. Peter nem igazán tartotta megalapozottnak a félelmét. mivel semmit sem talált olyannak. hogy örülök. – Hát ez igazán kedves magától – mondta Harp. Herr Rudi Meinstoller kéréséig. de véletlenül reggel körülnéztünk egy kicsit a fiúkkal meg a lányokkal. Csak egy a fontos: hogy Jugg semmilyen körülmények között ne vihesse keresztül a tervét. hogy a környezetvédőkkel nem lehet tréfálni… Petert megpillantva elhallgatott. hogy igen érdekesnek fogja találni. hiszen érti. Miss Alison Grubworthy a lakosztályát benépesítő csótányokra. jól érzik-e magukat és nincs-e szükségük valamire. – Igazin nem szeretnénk gondot okozni – mondta Harp. púpos és ráncos. darazsakra. nagyon elfoglalt. – A munkámhoz tartozik. mint a pacal. – Egészségedre – mondta Hannibal. kezdve Harp azon kívánságától. Mire Peter Hannibalhoz ért. hogy maga nagyon elfoglalt ember. Barátságos csöndben ittak. hogy megnézzem. Szívesen hallanánk a véleményét. Senorita Maria-Rosa Lopez új zárat követelt az ajtajára. Minthogy Senorita Lopez hetvenéves volt. hogy javíttassa meg az óráját. amikor Peter éppen a csoporthoz közeledett –. hogy mi micsoda. míg Hannibal befejezte az írást. Meg kell vele értetnünk. kinyújtott kézzel sietett a fiú elé. hiszen tudja. – És azt mondom – jelentette ki határozottan Harp. A Természetvédelmi Világszervezet ezen szigorú képviselője ugyanis fölöttébb sérelmesnek találta volna Svájcra nézve. és egy széket húzott Hannibal mellé. – Igazán jót dumcsiztam magával – nyújtotta barátságosan a kezét Jugg. Hannibal ott ült hatalmas hintaszékében a ventilátorok hűtötte. hogy nagyon keménynek kell lennünk őfelségével szemben. Mindazonáltal megpróbált kielégíteni minden óhajt és szeszélyt. Peter italt töltött magának. mint odahaza. A társaság többi tagja a kertben napozott a ház mögött. – Kedves Mr. – Miattam ne zavartassa magát – mondta Peter. hogy a ház zenkali gondnokának is van kulcsa a szobájához. – Nem akarjuk nyúzni. Nagyon jól tudjuk. . Miben lehetünk a szolgálatára? – Azt hiszem. – Mindig kellemes egy olyan hapsival dumálni. pillanatnyilag talán én lehetek az önök szolgálatára – mondta Peter. – Azért jöttem. kullancsokra. Foxglove. hogy a hahagájt ne fenyegessék Jugg Dzsungelének borzalmai. s hogy az egyik éjjel be akart menni hozzá. Adolf Zwigbuerrernek komoly kifogásai voltak minden ellen. és sortja zsebéből hosszú listát húzott elő –. megállapította magában. elolvasta a fogalmazványát. hogy rendben van-e minden. A következő egy órában Peter megpróbálta megemészteni a javaslatokat. – Jöjjön. pokolian kínozta a fejfájás és még jobban a szomjúság. hogy látom – szorította meg mindkét kezével Peter kezét. – Egészségedre – visszhangozta Peter. Csak ült az italát szopogatva. levette a szemüvegét. mert szentül hitte. Köszönöm a kávét. s előtte az asztalon. hogy időpocsékolás volna Jugg miatt bosszankodnia.biztos vagyok benne. hogy megerőszakolja. Persze ezek csak javaslatok. és fölemelte a poharát. aki tudja. hosszú. – Szóra sem érdemes – mosolygott Peter. De most meg kell néznem a többieket. lepkékre és gekkókra panaszkodott. Svédországban. és összeírtunk néhányjavaslatot. hogy mossák meg alaposabban a salátát. igyon velünk egyet. napfényes nappaliban. Most is a kutyái vették körül. – Szó sincs róla… Csak fecsegtünk a fiúkkal meg a lányokkal – mondta Harp. igen. és széles mosollyal.

ám a parlament már elfogadta a repülőtér építésének tervét. . – A bugris! – kiáltotta vidáman. meghallgatom mindenkinek a személyes véleményét. ide-oda hintázott óriás székében. hogy ha lekicsinyled az amerikai salátáját meg a svájci óráját. – De hiszen ez tiszta hülyeség. – A pofátlan kis bugris. Mégpedig azt. – Csak nem akarod elmondani neki? – kérdezte riadtan Peter. Peter nagyot kortyintott. mind az ombufa eltűnik. – Tudod-e. – Hagyjuk – mondta Peter.– Mi újság? – kérdezte végül Hannibal. mint a ginkákat halistenüktől. hogy sápot húz belőle? – hitetlenkedett Peter. fényezett asztal körül. Amikor Hannibal és Peter is leült. Éppoly kevéssé. hogy levegőhöz jutnánk – mondta Hannibal. – Rögtön az elején ki kell jelentenem – mondta zengő és szónoklásra igencsak kiváló hangján –. – Ludzsa? – kérdezte Hannibal. Ott ültek tarka köntösükben a hosszú. hogy a bácsikám benne van a repülőtérüzletben. ha téged akar megvesztegetni. hogy nem lehet a fanguákat megfosztani újonnan megtalált istenüktől. hogyan határoz a bizottság. hogy mind a hahagáj. – Szerezhetnénk szerinted bizonyítékot? – kérdezte izgatottan Peter. ennek a két nagy országnak a kulturális gyökerei ellen támadsz? – kérdezte komolyan Hannibal. de biztos. Peter újratöltötte a poharakat. – Már miért ne? Szegény öregfiú napok óta nem nevetett egy jót… ezt imádni fogja. – Persze bizonyítékunk nincs… olyasmi. így hát ma azt kell eldöntenünk. – És nem tudom. írott vallomással. Ez sokkal fontosabb. A gondot az okozza. Kannibál császár. amit a bíróság is elfogadna. mint az amerikai Harp a salátájával meg az a szolgalelkű svájci az órájával. Csaszi igazán fenséges látványt nyújtott arannyal hímzett. hogyan szerezhetnénk bizonyítékot. – Sehogy sem tetszett nekem ez a nagy egyetértés Sir Osbert és Hammer között. Micsoda ostobaság. A bizottságban húsz-húsz kisebb-nagyobb ginka és fangua törzsfőnök vett részt. Először tehát egyenként beszélek mindenkivel. – Úgy érted. ez jó… Csaszinak tetszeni fog. Most nem tehetünk semmit. Ludzsáról. de mihelyt megtudtam. s a mindent eldöntő szavazat Csaszié maradt. Csaszi belekezdett. – Inkább mesélek valamit arról a mocskos kis gazemberről. Hiszen másfelől sokkal nagyobb nyomásra számíthatunk. Az egyetlen oda nem illő pont Ludzsa volt kifogástalan öltönyében. aztán elmesélte Hannibalnak Jugg ajánlatát. és újra leült. hogy Ludzsa ismeri a bácsikádat. – Ideges lehet. ha elárasztjuk a völgyeket. Hacsak három kedvencünk be nem állít hozzánk részletes. igaz? – Nem tudom. amit gyanítasz. az egyszer és mindenkorra lezárná a repülőtér ügyét. – Furcsább dolgok is megestek már – mondta Hannibal. – Mert ha igaz. angol nyakkendőjével. Aztán sor kerülhet a nyílt vitára. hogyan építhetnénk meg a repülőteret a fanguák vallási hiedelmeinek sérelme nélkül. Meg kell várnunk. bíbor köntösében. Hannibal füttyentett. – Honnan? – Például a bácsikádtól – mondta Hannibal. nagyvadat szimatoltam. Hannibal harsogva nevetett. hogy a bizottságnak meg kell értenie valamit. – Most miben töri a fejét? Peter elmesélte Hannibalnak Ludzsa látogatását és a látogatás eredményét.

mindenki megtette a javaslatát. ami talán előbbre lendíti a dolgot. – Ezért javasolom. bár arcán alig észrevehető. egyik sem oldja meg igazán a problémát. elmondanám az én javaslatomat. bólogatva. és végigjártatta jóságos tekintetét a társaságon. és minden javaslatot följegyeztünk – mosolygott atyaian az asztal körül ülőkre. Biztos vagyok benne. de véleményem szerint nincs más választásunk. Fölállt. az asztalt verték. Az általános vita során is csak annyit mondott. ahová a hahagájt. – Ám bármilyen okosak és segítőkészek is ezek a javaslatok. hogy megmentsük a madarat is. elfogadja a többség döntését. hogy ilyen komolyan veszi az ügyet. a nehézségek ilyetén megkerülését mindenki kedvezően ítéli meg. aztán egy emberként emelték föl a kezüket. – Az a gondunk – folytatta Csaszi –. Hannibal türelmetlenül föl-folhorkant. gúnyos mosoly villant föl. ezért azt javaslom. meghallgatta mindenkinek a véleményét. hogy így lesz. A madár esetében ehhez teljes mértékben meg kell ismernünk biológiai szükségleteit. majd egy cédulát csúsztatott oda Peternek: Mind köntörfalaznak… mondtam Csaszinak. Amerikában már van módszer a teljesen kifejlett fák áttelepítésére. Elhallgatott. Mi lenne a legjobb megoldás? Önkéntelenül is az jut először az ember eszébe. Sugárzó arccal. mérje fel a hahagáj biológiai szükségleteit. föltette a szemüvegét. végtelen viták után. Két óra múlva. Ezért. s ők némán ittak a győzelemre. s vékonyka ujjával dobolt a fénylő asztalon. – Mindenkit meghallgattunk. Aztán levette a szemüvegét. A bizottság tagjai szinte hipnotizálva figyelték Csaszit. – Helyes – mondta Csaszi. Csak Ludzsa nem szólt semmit. és Hannibalt meg Petert a saját lakosztályába vezette. és a kezében tartott cédulára pillantott. hogy hozzunk létre Hahagáj Alapítványt. míg a bizottság izgatottan fecsegő tagjai távoztak. – És én mindenkinek megköszönöm. és ilyen okos javaslatokat tett. hogy az áttelepítéséhez megfelelő helyet válasszunk. és kiáltottak igent. hogy ha rossz helyen vannak. amikor Droom professzornak már biztosan lesz mondanivalója számunkra. s nyomban fölkérem Droom professzort. és vizsgálja meg az ombufa áttelepítésének lehetőségét. de a legtöbben inkább a saját hangjukat élvezték. – Ez is megvan – mondta Csaszi az első korty alaposan megkeresztelt kókusztej . melyek során az emberek fölugráltak a helyükről. Csak Ludzsa húzta össze a szemét – Peter jól látta –. – Természetesen tudom. A bizottságot annyira lenyűgözte Csaszi újszerű ötlete. hogy ez a program lassú és költséges. Csaszi magán-dolgozószobájában egy nagy palack Felségsértés várta őket. hogy beszéljek azzal a nyavalyás Droommal. Csaszi végre fölemelte a kezét.Csaszi lassan haladt sorra az asztal körül. hogyan telepíthetnénk át az ombufát ugyanoda. mintha már az egész kérdést megoldották volna. hogy neki aztán mindegy. és a lehető legdemokratikusabban megpróbálták túlkiabálni egymást. kacagva néztek össze. Néhányan tömör és velős választ adtak. ha megengedik. A fa esetében ez kissé bonyolultabb és sokkal költségesebb. máshová kell telepíteni őket. Úgy vélem. hogy ehhez a fontos mentőakcióhoz számos helyről kapunk majd anyagi támogatást – folytatta Csaszi. De adtam ötletet a további halogatáshoz is. a fát is. hogy egy percig döbbenten hallgattak. hanem újabb ülést hívunk össze úgy két hónap múlva. – Akkor hát nem oszlatjuk föl a bizottságot. hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét. Emlékeztess. Mint ismeretes. A két csoporton izgatott moraj futott végig.

akinek arcát vörösre festette a hőség meg Hannibal vendégszeretete. rohanj érte. és meg is kérlek. hölgyeim és uraim. és bevezette Petert Droom szobájába. hogy a madarak is elpusztulnak. A polcokon kézikönyvek és gondosan címkézett. – Helyes – itta ki a poharát és állt föl Peter. igaz. visz vala hús? – Igen. „Nincs más hátra. – Én fog ír könyv Droom gazdának. – Igaz. s az is megeshet. Highbury. Ezt a terhet is nekünk. Hannibal. az asztalon egy nagy. – Te fog visz engem Droom gazda szoba. hogy a hahagáj és az ombufa újrafölfedezése évszázadunk. – Tehát azt állítom. és hozd el hozzám. Reménytelennek látszik ugyan. hogy elfogyaszthassak még egy pohárral Csaszi kotyvalékából. – Csak annyi időt hagyj nekem. ulam. – Igen – mondta Hannibal –. És ez is valami. Droom szállásán – egy Dzamandzar környéki kis házban – a háziasszony. és csatlakozz hozzánk. – Mindenesetre egy kis levegőhöz jutunk. ulam. én nem tud. Én süt vala. Ha otthon van. arra írta az üzenetet. minden új . De most van néhány hetünk. ulam – mondta a hölgy. Ellentétben Droom külsejével. Hannibalhoz érve Peter döbbenten tapasztalta. üzenetet kell hagyni” – gondolta Peter. ulam. de nem baj. Az íróasztalon Peter talált egy jegyzettömböt. – Ó. – Ne reméljünk túl sokat – mondta Hannibal. visz vala sok hús. Oké? – Pompás – mondta Hannibal. csillogó mikroszkóp meg egy mikrofényképező berendezés állt. ulam – mondta határozottan a hölgy. Megpróbálok egy kis igazságot meg kultúrát pumpálni a sajtó és a televízió képviselőibe. glédában álltak az üvegek és gézketreckék is a különféle rovarokkal. – És mi okozta a rendzavarásokat? – kérdezte a The Times tudósítója. és még nem tért vissza. A széles verandán fölállított székeken ott ültek körben a sajtó meg a televízió képviselői – mindegyiknek a kezében tele pohár –. hogy Droom az előző nap elment a gyűjtőzsákjaival meg némi élelemmel. – Azt mondod. – Hús elég nem több két nap. egy idősebb és igen kövér zenkali hölgy fogadta Petert azzal. Elvégre nem mindennap fedez föl az ember egy istent. mikor fog jön bokorból. – Indulok. birodalomépítőknek kell viselnünk. Úgy látszik. Történelmi távlatból nézve minden új fölfedezés. – Történelmi szempontból… – kezdte Hannibal. A cédulát odaadta a háziasszonynak. hallod? – Hallom. hogy nyomban átadja Droomnak. hogy kitaláljunk valami más megoldást. De hol is tartottam? Igen. ő fog olvasni. hogy hazaérkezése után Droom haladéktalanul menjen Hannibalhoz. és megígérte. mami – mondta. beválik. Egy ombuerdő áttelepítése csillagászati összegbe kerülne. te fog ad neki. melle megy. mihelyt az hazaérkezik. Peter. ő melle megy vala – mondta a hölgy a homokban topogva. – Nem. – Hús elég talán két-három nap? – Nem. esetleg minden idők egyik legnagyobb biológiai fölfedezése. amire nagy szükségünk van. sőt. Dloom gazda soha nem mond. és lelkesen hallgatták Hannibalt. hogy mihelyt megittad az italodat. – Droom boldog lesz. aztán megpillantotta Petert. ulam. Valószínűleg legyőzhetetlen nehézségekbe fogunk ütközni. fél órán belül nálad leszünk. tölts magadnak. – Kösz az ötletet. kövér iratrendezők sorakoztak. hogy barátja éppen sajtóértekezletet tart. – Te tud. aki a biztonság kedvéért telt keblei közé rejtette. hogy végre eljött az ő ideje – mondta Peter. a szoba – Peter legnagyobb meglepetésére – makulátlan volt.után. ha kitelepítik őket a völgyből. ő merre megy vala? – kérdezte Peter.

– De… de… hiszen porig égett az Angol Klub! – kiáltott föl Sibely a Reflectortól olyan vehemensen. – Szerintem – gyújtott szivarra Hannibal – zseniális megoldást találtak. Sebesültek. – A császár százkilencvenhárom centiméter magas és száztizennégy kiló – mondta Hannibal. s rendkívül finoman utalt arra is. – Igaz. – Drága barátom. régi épülettől. – Szerencsésebb lenne az illetőt zenkalinak nevezni – mondta Hannibal. új. semhogy szexre gondoltak volna. ami sokkal jobban illik a mai Angliához. ahol több volt a sérült. ahol az ilyen fölfordulásban mindössze néhány sebesült akad? És egyetlen halott sem! Voltam néhány rögbimeccsen. – Istenien fog mutatni a tévében! – kiáltotta lelkesen Brewster. – Fölöttébb bosszús volt – mondta Hannibal. de a kórházban már el sem férnek a sebesültek. – Igaz-e. Hannibal körbejárt. – Gyerekes csínytevés – legyintett könnyedén Hannibal. hogy amennyiben Nagy-Britannia ragaszkodik a repülőtérhez jelentős részt kell vállalnia a hahagáj meg az ombufa áttelepítésének költségeiből. többször is hangsúlyozta. kissé zavartnak látszottak. hogy a maga „csínytevésének” túl sok a sebesültje – makacskodott Highbury. és egy bizalomgerjesztő küllemű folyadékkal teli korsóból újratöltötte a poharakat. Van-e a világon még egy hely. hogy az egyik angol hölgyet megerőszakolta egy nigger? – nyalta mohón az ajkát Sibely. mintha az alexandriai könyvtárról lett volna szó. A biztosítási összegből most majd építhetnek egy szép. amikor fölállították az első fonógépet. – Drága barátom. nincs csínytevés betört fejek nélkül. – Én mégis azt mondom. Highbury kuncogott. a világ minden tévéállomása kíváncsi lesz rá – mondta . – Tudomásom szerint ilyesmire még nem volt példa. néhány lándzsa meg egy-két krokettütő bevetésével. jó humorú házigazda szerepét játszotta. Pontosan. hogy csupán egy kis ökölharcra került sor. a tapasztalt újságíró tévedhetetlen érzékével pontosan rátapintott a lényegre. – Hiszen ahogyan a spanyolok mondják. – És hogyan határozott a bizottság? – kérdezte Coons. akiknek valaha jelesük volt történelemből. A kínosnak induló sajtótájékoztató lassan átalakult koktélpartivá. azt hiszem. hogyan viselkedtek Észak-Angliában. – Azt mondja. hogy beleférjen. – Ugyancsak jókora marokra lenne szükségem. hogy közelebb hozza egymáshoz a ginkákat. és fölemelte a poharát. Hannibal részletesen ismertette a tervet. biztosíthatom. hogy megszabadították őket attól az egészségtelen. hogy az ötletre Csaszi jött rá a bizottság tagjainak a segítségével. – Igen. – És a császár hogyan reagált? – kérdezte Coons.gondolat rendzavarásokat okoz. mint itt. gyerekes csíny tevés – szólt Highbury –. – Tulajdonképpen szívességet tettek az angol közösségnek. Mindenki nevetett. A sajtó azon képviselői. – De nem. mind a környezetét. – Már régen megérett a bontásra – mondta nyíltan Hannibal. Nyilván emlékeznek rá. a fanguákat és az itt élő külföldieket. Legalábbis nem ismerek hasonló esetet – mondta Hannibal. mondja. Az embereket sokkal jobban lekötötte a verekedés. ahol Hannibal a szívélyes. – Hiszen el kívánjuk költöztetni mind a hahagájt. – Éveken át dolgozott azért. gondolkodjon józanul – mosolygott rá Hannibal. így természetesen nagyon bosszantotta ez az ostoba és szükségtelen incidens. hogy maga a markában tartja a császárt? – kérdezte Sibely. csupa króm és üveg klubot. – No de az itteni zavargások? – kezdte Coons a Reutertől.

– Nem csinálhatja meg más. Audrey bájos lány és remek pajtás. Éppen föl akarta hívni Audreyt. sikerült a bizottságnak valamiféle döntésre jutnia? – Igen – mondta Peter –. hogy szívesen látnám őket vacsorára. hogy nagyon hiányzik neki a lány. hogy használják az úgynevezett fantáziájukat. Üzenetet hagytam neki. de biztos vagyok benne. – Kösz – mondta Peter. Hirtelen úgy érezte. Hogy ő megpróbáljon kijönni a fizetéséből. és egyél. amikor megjelentek tengervíztől csöpögő vendégei.Hannibal. – Hannibal kétségtelenül tesz javaslatokat. a Ludzsával való nevezetes találkozás óta nem látta Audreyt. hogy miért is venne a felesége csincsillabundát. Persze téged meg Audreyt is. de a császáron múlik. – Jobban tenné. a BBC számára az elsőbbséget – mondta rémülten Brewster. Hazafelé a kocsiban Peter arra gondolt. Azt hiszem. hát mondanom kellett valamit. A házasság örömeit – a zsémbes feleséget meg a száradó pelenkák erdejét – igazán nem neki találták ki. És még valami. úgy érzik. Sir Lancelot a homlokát ráncolta. Éppen ezért végképp el akarom kerülni. az összes naplopó itt lihegett az ajtóm előtt. – Huh! – zökkent le a hintaszékébe Hannibal. – Úgy van – mondta Hannibal.) Ám Audrey mégis hiányzott. míg a felesége csincsillabundát vásárol magának? (Nem tudta ugyan. ha nem nevezné így – mondta Peter. – Végre találkozhatunk hát a trón mögött álló hatalommal – mondta elégedetten Sir Lancelot. – Mi hír Droomról? – Az erdőt járja. És elmesélte. – Néhány héten belül hivatalosan önkormányzatot kapunk – mutatott rá Hannibal –. mondogatta magának. hogy jöjjön ide. de ezt tartotta a legnagyobb házastársi bűnnek. hogy az ajánlatukat megkülönböztetett figyelemmel fogjuk tanulmányozni. – Tölts egy pohárral. drága fiam. – Persze. – Helyes. Olyan jó volt vele lenni. így legalább nyugodtan elkölthette kései ebédjét. Zenkali mégiscsak brit gyarmat. persze. értem – mondta Sir Lancelot. de semmi több. – De… de… biztosítania kell számomra… akarom mondani. és jót húzott a poharából. Hiszen ő agglegény kíván maradni. Úgy értem. hogy milyen éhes. hogy elfogadja vagy elveti-e őket. Ettél már? – Nem – mondta Peter. hogy nyomban fölhívja. – Biztosan meg tudunk majd egyezni. hogy egy kicsit elhanyagoljuk őket. hogy már huszonnégy órája. hogy a szervezetünk elfogadhatja-e ezt a megoldást – mondta . hogy így történt – mondta Peter. a Zenkali Hangja meg Sir Lancelot számára. Nagy szükségem van rá. – Akkor rohanj haza. ha szó szerint idéznek valakit. – Örülök. – Nem tudom. Bár még így is ki kell adnom egy hivatalos közleményt a sajtó. aki csak most jött rá. – Megmondom nekik. mihelyt hazaér. nyomban a hűtlenség után. Peter el is határozta. Örülni fognak. Mikor hazaértem. – Mondja. hogy Sir Lancelot meg Alf nagyságos a zátonynál búvárkodnak. Mondd meg Sir Lancelotnak és Alf nagyságosnak. – Jókora munkát takarítottál meg nekem. mi történt. Csináld meg a sajtóközleményt. elég pocsék munkát végeznek akkor is. Otthon megkönnyebbülten vette tudomásul. és dolgozhatott a sajtóközleményen. amolyan áthidaló megoldásra. amit nagy örömmel fogadtak. A sajtó képviselői – kissé akadozó nyelvvel hálát rebegve – végre távoztak. Isten a tudója. de uralkodni próbált magán. Tolmácsolta nekik Hannibal meghívását.

Hogy jut ilyesmi az eszedbe? – Annyit tudtam. míg a derék Napóleon Waterloo kapcsolta a zálogházat. Szerintünk az állatoknak ott kell maradniuk. hogy megemlegeti. de ha megtalálod az égetni való kölyköt. hogy valójában nincs is szándékukban megvalósítani ezt az őrült tervet? – kérdezte Sir Lancelot. de rengetegbe fog kerülni. – Gondolod. a kormányzói palotát. – Most lebonyolítok néhány telefont. csupán arra szolgál. – Ezt a császárral kell megbeszélniük – mondta Peter –. de környezetük megóvása is a feladata – magyarázta Sir Lancelot. Egy órán belül – Napóleon Waterloo segítségével és hátráltatásával – Peternek sikerült beszélnie a kormányzói palotával. – Azt hiszem. Mint szervezetünk elnöke. – Én sejtem – mondta komoran Peter. hogy ő meg Hannibal egy kis levegőhöz jussanak. – A természettel való játszadozás gondolata… nos… enyhén szólva elítélendő. Mihelyt megtudok valamit. – Tisztázzuk a dolgot – mondta. amit tőlem kap. színét sem láttam. Valami mást kell kitalálni. – Mi az. – Szervezetünknek nem csupán az állatfajok megőrzése. mondd meg neki. – Azóta nem láttad Audreyt. hol lehet. Peter megrémült. – Miért nem? – sóhajtotta kimerültén Peter.komoran. a halpiacot és végül – olyan diadalmas sziszegéssel. – Ugyanezt mondom én is. – Itt Peter Foxglove. – Pokolian fura a hangod – mondta nyugtalanul Damien. egyből arra gondoltam. ha nincs más megoldás – mondta Peter –. s amikor nem jött haza. Petert kellemes várakozás töltötte el. az sem valószínű. nagyon őszintén és komolyan kell beszélnem erről a császárral – mondta komoran Sir Lancelot. hogy a mi szervezetünk elfogadná. mintha egyszerre három rendkívül kövér gengsztert végeznének ki villamosszékben – a Zenkali Hangja szerkesztőségét. mit lehet itt kitalálni. Igaz. hogy beszélni akarsz Audreyval? Hát nincs nálad? – Nálam? – mondta döbbenten Peter. – Még ma este beszélek Hanniballal – mondta Peter –. hogy kitalálhassanak valami jobbat. – Rá fognak kényszerülni. a mi szervezetünk nevében – mondta határozottan Alf őurasága. ahol föltalálhatók. Peter – mondta Damien. de most föl kell hívnom Miss Damient. hogy nem fogjuk támogatni ezt a tervet. bízvást kijelenthetem. – Nincs. az ördög tudja. úgy van – bégette Alf őurasága. hogy történt vele valami? – Nyugalom – mondta Peter. mert az ötlet tőle származik. – Az anyatermészettel nem lehet játszadozni. amióta idejött tegnap este? – Úgy van – mondta Damien –. – Halló. Beszélhetnék Audreyval? – Halló. hogy tegnap este hozzád ment. a botanikuskerttel. – Úgy van. Ha nincs nálad. visszahívlak. – Jól van – mondta kelletlenül Damien –. – Úgy érti. Carey Anyó Csibéivel . – Nem – forgatta a szemét a szemüvege mögött Alf nagyságos –. Bár csak az Isten tudja. hogy nálad töltötte az éjszakát. – Az ombufa és a hahagáj áttelepítése ellentmond elveinknek. Simon? – mondta Peter.

maga tudja? A tiszi lehuppant egy székbe. és elmondta a dolgot. félrecsúszott kalappal a fején. – Nem tudom – mondta nyugtalanul Peter –. és haditanácsot tartunk. Peter egyre jobban aggódott. hogy Ludzsa – bármilyen kellemetlen és elkeseredett legyen is – bántaná Audreyt. Peter újra hívta a tiszteletest. Hannibal Rittyentett. s a bokrok árnyékában a szentjánosbogarak úgy csillogtak. De Peter mindebből nem látott. Csupán egy emberrel nem sikerült beszélnie: a tiszivel. és járkálni kezdett a szobában. hogy kitöröm a nyakát. ne tégy semmit meggondolatlanul. Peter legnagyobb meglepetésére a tiszteletes nyomában ott volt Pappasz kapitány és Leonardo da Vinci Brown. aztán hallgatott. de a telefon csak csöngött. – Segítek – ígérte Hannibal. mint lebegő opálok. hogy Ludzsa kapta el? . de nem tudhatom. – És ocsmány hangulatban távozott tőlem. akinek a telefonja makacsul néma maradt. s a tiszteletes robbant be kipirult arccal és izgatottan. de ha ez Ludzsa műve. A fejében kavarogtak a gondolatok. és nem vették föl. HETEDIK FEJEZET ZENKALI ZENEBONA Odakint sűrűsödött a sötét. és legyezni kezdte magát vele. és újabb italt töltött magának. a tücskök cirpeltek. – Ludzsa nem lehet ilyen ostoba – mondta végül. Aztán italt töltött magának.és az angol közösség több tagjával. Közben próbáld utolérni a tiszteletest. – Ludzsa kapta el – mondta egyszerűen. így végül fölhívta Hannibalt. – Nézd – mondta Hannibal –. tiszi. akkor előre megmondom. – Hogy érti – kérdezte –. Elvégre nem Chicagóban vagyunk. – Nem lehet ilyen idióta. de nem tetszik a dolog. súlyos lépések döngtek a hallban. Peter dühösen csapta le a kagylót. ha engem próbált megvesztegetni – mondta Peter. – Hah! – bökött Peterre hosszú ujjával a tiszi. – Szerinted mi történhetett? – kérdezte Hannibal. Talán a tiszteletessel van. Virágok illatától és napfénytől volt meleg és édes a levegő. Ludzsára. igaz? – Igen – mondta Peter. hogy eltűnt. Hannibal. – Eléggé el lehetett keseredve. a gekkók halk tok-tok kiáltással szólongatták egymást. – Látom az arcodon. nem hallott semmit. Hirtelen egy autó fékezett csikorogva a ház előtt. csöngött. akiket Audrey esetleg meglátogathatott volna. és elvérzett a kocsija roncsai között? Petert erre a gondolatra hideg veríték lepte el. akkor csak egyetlen dologra gondolhatok. Nem tudta elképzelni. De akkor hol van a lány? Talán úszás közben cápával találkozott? Vagy baleset érte valami elhagyatott hegyi ösvényen. – Hol van. Engedj egy kicsit körülnézni. hogy csak az imént fedezted föl. mi az. majd fölpattant az ajtó. – Oké – mondta Peter –. Ha nem ott van. levette a kalapját. aztán átmegyek.

Audrey nincs Ludzsa házában. Ludzsa bandája szemlátomást nem nagyon örült a melónak. és így tovább. hogy akkor hol van hát. amint Sir Osbert és Hammer közölték Ludzsával. – Igen – bólintott a tiszi. szemmel kell tartanom ezt a repülőtér-dolgot. – Azt hittem. Szerintem a keresztények az utóbbi időben túlságosan elpuhultak. az egyik vadászkunyhóba. – Mondja el. az a fekete gazembersz Ludzsa merészkedsz túl messzire. – Én akarsz segítesz. – Hol van? – pattant föl Peter. így hát Leonardo belépett Ludzsa egyik bandájába. és jelezte neki. pompász hölgy.– Ahogy mondom – nézett Peterre bagolyszemmel a tiszi. és tölthetsz nekem egy pohárkával. Szóval Leonardo beállt. de rögtön. hogy beszéljen vele. oda fog vezetni minket – mondta a tiszi. így hát megnyugodhatsz. he? – Kösz – mondta érzéssel Peter.” Ettől Ludzsa annyira pánikba esett. – Az is – mondta a tiszi –. szóval nem kell aggódnod. Tegnap este kapták el. Foxi. ezért gyülekezetem értelmesebb tagjait megbíztam egy kis kémkedéssel. – Jó ég! – álmélkodott Peter. különben ugrik az üzlet. ha Leonardo közelebb férkőzik Ludzsához. hátha szükség lesz segítségre. – Maga rosszabb a Maffiánál! – Sokkal rosszabb – mondta büszkén a tiszi. No de ott tartottam. hogy remeg a keze. hogyan csinálod. – Ludzsa házában?… Megfojtom azt a nyomorult kis… – Nanana – csillapította a tiszi –. mit tett az a disznó Ludzsa? . – Épp jókor! Tudod-e. Mindnyájan a hang irányába fordították a fejüket. hogy valamit kell tenni a völgy dolgában. és honnan tudja. sőt Ludzsa sincs ott. Mr. mert mind ismerik és kedvelik Audreyt. Ludzsa elraboltatta. és minél előbb. Miss Audrey pompász lány. de az egyik legjobb kémem is. amikor hazafelé tartott innen. – Hannibal! – kiáltotta Peter. hogy megvesztegessen. cápaeledelt csinálok belőle. – Megyek én is Pappasz kapitánnyal. hogy a bácsikád és Lord Hammer többször is találkozott titokban Ludzsával. hogy eljött hozzád. – Én ugyanis hiszek a régi bibliai mondásban. – Tegnap este. – A kis Tulipán is az én informátorom – felelte elégedetten a tiszteletes. – Ha elkapom a nyomorultat. de Ludzsa annyira a markában tartja őket. – Úgy gondoltam. Pappasz kapitány megköszörülte a torkát. – Kém? – csodálkozott Peter. És az egészet Leonardo da Vinci Browntól tudom. Sir Osbert azt mondta Ludzsának: „Nem érdekel. – Sajnálom – mondta Peter. hogy engedelmeskedniük kellett. Ezek a bandák szították a zavargásokat. azt hiszem. Hannibal állt az ajtóban. fogat fogért. miszerint szemet szemért. – Nem. Hallotta. de takarítsd el azokat az átkozott fákat és nevetséges madarakat a völgyből. és nagyon jól tette. nem igaz? – Ezt honnan tudja? – kérdezte döbbenten Peter. amikor hazafelé tartott. Leonardótól tudom azt is. Leonardo a kertésze… – kezdte Peter. kérem. – Ott kezdem – kortyintott jókorát a tiszi –. és töltött mindenkinek. hogy jónak láttam. Bosszúsan látta. Aztán Ludzsa odament. – El is tud minket vezetni oda? – Igen. mert az első munkájuk éppen Audrey elrablása volt. s valójában ők gyújtották föl az Angol Klubot is. nem kell mindjárt káromkodni. – Hála az égnek Leonardóért – sóhajtott Peter. Én akarsz segítesz leszámolsz gazemberrelsz. hogy Audrey biztonságban van. Az erdőbe vitték. hogy értesít engem. De Leonardo még előbb fölhívta magára Audrey figyelmét. élve több hasznát vesszük – mondta egy hang.

– Éppen indulni akarunk Audrey kiszabadítására – mondta Peter. hacsak Ludzsa fog becsap ők nagyon-nagyon – mondta komolyan Leonardo. hogy jót tegyenek. Inkább távozott. hogy minden szót tisztán hallottam a hallban. Példáját követte a tiszi is Leonardo és Pappasz kapitány kíséretében.– Tudom – vette le hatalmas sisakját. . Leonardo? – Igen. ulam. A fényszóró néha gyémántként csillogó monguz-szemeket világított meg. – Nem – bámult értetlenül Peter. Ludzsa egyetlen embere sem vállalkozna rá. Minthogy őszintén él bennük a vágy. melyek igen gyorsan eltűntek. és ezernyi illattól édes. Mr. – Jössz? – Persze – mondta Hannibal –. Ludzsa fog mond ők fog nem bánt Miss Audley. – Hát – mondta kelletlenül Peter. mert biztos vagyok benne. – Tűrhetően. Ettől úgy odavolt. igazad van. Igaz. Ha a sziklák felé megy. ahogyan mi tettük. azt hiszem. – Mennyi idő alatt jut el az ember a Hahagáj-völgybe? – kérdezte. Ha tehát most mennétek a vadászkunyhóba. de abban is. de nem most. Az éjszaka hűvös volt. Vacsora közben mégis sikerült lefőznöm Sir Lancelotot három kisebb uralkodóval. fél nap az út. Mennyi az út a kunyhóig. – Szó sem lehet róla. este hétkor. amikor az állatkák eliszkoltak a bozótba. – És most – szólt Hannibal –. s az erdő sötétebb foltjait szentjánosbogarak miriádjai ékesítették. ulam. míg mi itt tötyörgünk? – Kínzásra gondolsz? – kérdezte Hannibal. és Sir Lancelotot meg Alf őuraságát is magával vitte. hogy nem Ludzsa hallgatódzott odakint. ha Ludzsa megpróbálja kicsikarni Audreyból a völgy helyét. – Közel van a tiszi kisasszony házához. – Hogy érted. az erdőt ragyogó fénybe borította a kanárisárga hold. – Ilyenkor. minden derék zenkali a fazeka fölé hajol. Éjfélre viszont értetek jövök. majd Hannibal és Peter elindultak a tiszihez. aztán viszont nyomban elalszik. – Pedig igen tanulságos – mondta Hannibal. – Engem vegyenek föl ott – mondta a tiszteletes –. Leonardo? – Nincs messze. Akkor az úttól körülbelül egy óra. hogy mennyire meg fogja viselni az idegeit a várakozás –. Még jó. szólítsam Láncénak. hogy elment a kedved a mai vacsorától. és foglalt helyet Hannibal. ulam – mondta Leonardo. s el sem készül a vacsorával fél kilencig. de mi van akkor. de bővebb felvilágosítással nem szolgált. hogy megkért. tizennégy báróval és számos miniszterelnökkel. Hannibal Peterre pillantott. – Ez mind nagyon szép – mondta Peter –. hogy melyik úton. Megkérdezted már valaha az utat ír embertől? – kérdezte. Éjfélkor Hannibal újra megjelent a kivörösödött képű és meglehetősen ingatag lábon álló két vendéggel. hogy nem most? – Ahogy mondom – mondta Hannibal. – Hogy boldogultál a lorddal meg Alf őuraságával? – kérdezte kíváncsian Peter. Miért? – Csak kíváncsi voltam. Jobb lenne az akciót éjjeli egy órára halasztani. a legéberebb és legvirgoncabb hangulatban találnátok az egész bandát. csak félórányira van onnan. elviszem a vendégeidet. – Olyan hangosak voltatok. ha itt lógnak a nyakadon. Hannibal. az ember hajlamos elnézni gyarlóbb szeszélyeiket is. Ezeket a fura étkezési szokásokat nyilván a franciáktól örökölték. A vendégeket lefektették. Hannibal nevetett. nyolc herceggel. De egyszerűbb odajutni a vízesés alatti hasadékon át. hogy annak sem örülsz. – Az attól függ. aki sejtette.

kézre álló. maga értelmes ember létére néha megdöbbentően ostoba tud lenni – mondta szigorúan a tiszi. Biztosan szeretne már megfürödni és jóllakni. Ház van két szoba. és Észak-Írország ismét a miénk lenne. mikor Pappasz hosszú. – Jó harcoláshozsz – magyarázta. mert nincs nála vérszomjasabb és harciasabb keresztény – mondta Damien. A tiszi közben egy szekrényben kutatott. tiszi. Induljunk. – Igen. s a tiszi akkora lelkesedéssel forgatta meg botját a feje fölött. aztán – Leonardo utasításait követve – leparkoltak az erdő szélén. – Én elhoztam a revolveremet. Jó nagyot szól. ez szoba van négy embel. már térdre kényszerítette volna a brit kormányt. ő nem futsz el. kétméteres botot faragott belőlük. aztán a keveréket a kémcsöveimbe töltöttem. valamennyien készen vagyunk-kiáltotta. – Mi mái nagyon közel. – Bombákat? – kérdezte Hannibal. – Ha ez a nő ír katolikus lenne. ulam – suttogta. A tiszi házához értek. ulam. hozzuk el azt a szegény gyereket. folyó paltján. és a zsebébe süllyesztette őket. – Helyes. aki vigyáz Missy Audley. más ől áll itt. – Simon. majd négy homályos üveggömböt vett elő. Persze ők ezt nem tudják. két ől. helyes. – Nem robbanó bombákról van szó. hogy szerezze be a szükséges dolgokat Dzsakartában. abban olvastam a füstbomba receptjét. maga is jobban tenné.Peter nevetett. majd megfordult. hanem füstbombákról. – Mindenesetre szimpatikusabb. csípőjén igen nagy és félelmetes vadászkés. Ez szoba van Missy Audley. – És én nem kapok? – kérdezte fölháborodva a tiszi. – Ártalmatlan különc – mondta. Egy ől áll itt. Peternek és Hannibalnak. én hozom a bombákat. Fegyverszíján puska függött. Pappasz kelletlenül vágott egyet neki is. töltenél a társaságnak? Míg töltesz. Meggyújtották zseblámpájukat. hogy kis híján lenyakazta Petert. Pappasz és Damien egyaránt khakiszínű vászondzsekit és nadrágot viselt. Folytatták útjukat. A tiszi. – Álljon meg. és zseblámpája fényét az ösvényre irányította. Találtam egy Száz Móka-Bóka Fiataloknak című könyvet. . éles késével levágott négy facsemetét. Egy gallyal gyorsan térképet rajzolt az út porába. miközben jókora adag konyakot töltött mindenkinek. Ütsz embersz fej eresz. – Bizony. – De mondd csak. a fák és az egyenes törzsű guava-bokrok között. – Vannak más őrök is? – kérdezte Hannibal. és követték Leonardót a kanyargós ösvényen. készen vagyunk? Pompás. Alig tettek meg néhány métert. hoztál puskát? – Nem – felelte bánatosan Peter. fekete cowboykalap volt. hiszen nem háborúba indulunk. – Ez ház. ulam – mondta Leonardo –. mint az az önelégült Dániel Brewster. ulam – magyarázta –. Megkértem Pappasz kapitányt. A tiszi fején óriási. s adott egyet-egyet Damiennek. ő akkor szem futsz el. a vállán töltényheveder. bár alig lehet eltalálni vele valamit. – Talán nem is baj – mondta Hannibal. – Nos – dobta be egy kortyintásra az italát –. – Ütsz embersz lábárasz. – Hannibal. amikor Leonardo megtorpant. – Pappasz. az ég szerelmére. – Igaz – bólintott Hannibal. és lekuporodott. Vagy két mérföldet tettek meg az úton. ha nem bátorítaná – mondta kissé megrovóan Hannibal. vagy háromnegyed órát haladtak.

de elhallgattattam. az őrök fölfigyelnek. a férfi kezét hátrakötötte. – Oké – mondta Peter. és megindult előre. Úgy látszott. Megpróbált kiáltani. hogy a zenkali lélegzik. – Helyes. Ez azt jelentette. lábát pedig jó erősen egy fához. hogy a fickó sokáig eszméletlen lesz. Az egyik ajtó egy vastag gerendával is el volt torlaszolva. amikor a háta mögé értem. elejtette lándzsáját és takaróját. a fickó az enyém. Ha ki tudjuk nyitni az ajtót. ahol kicsiny folyócska csillogott és susogott. és társaival Peterhez és Pappaszhoz sietett. melyet recsegő hang szakított hirtelen félbe. A tisztás túloldalán ekkor megpillantotta Hannibalt. Peter még érezte a karjában az ütés lendületét. de Peter nem akart kockáztatni. mert nem használhatták zseblámpájukat. Mr. – Jó. Meglehetősen nagy épület volt. – Remélem. A hatalmas zenkali különös hangot hallatott. – Jöjjön velem – mondta Hannibal –. gondolta. és tenyerét ellenfele széles mellére tette. és mozdulatlanul feküdt. Megmarkolta a botját. amely pompásan jelzi az őrök helyzetét. Peter és Pappasz követték Leonardót a fák között. Leonardo megállt. Hannibal visszaintett. és szíve egyenletesen ver erős bordái között. – Mi a további tervünk? – A kunyhónak szemmel láthatólag két szobája van. ulam? – Nem – súgta Peter –. hogy megnézze a különös hang forrását. – Csak akkor használhatja a bombáimat. ön jól megütsz gazembersz – suttogta rekedten Pappasz. Gyorsan csíkokra vágta az őr takaróját. – Ől ül ott kis tűz – suttogta Peter fülébe. így hát kilépett a holdfénybe. Nyugtalanul térdelt le. s amíg nyújtózkodott és vakaródzott egyet. Balra az erdőben kiáltás hallatszott. – Te akar én fog megy őt ver. Hallottad a hangját? – Alig – mondta Peter. így már csak a kunyhóban lévő öt ember volt hátra. a meglepett fickókkal bizonyára azt tehetünk. – Istenem! – nyögte Peter. hogy ha a lábuk alatt megroppan egy száraz gally. ha én hajíthatom be őket – mondta a tiszi. Aztán egyszerre csak megmozdult valami. – Simon meg én elintézzük ezt. hogy gyorsan kell cselekednie. hogy Hannibal is elbánt az emberével. a vastag bot lecsapott a tarkójára. Foxi. A túlsó partján vadászkunyhó állt. Csak lassan haladhattak. Szeme egyre a tűz fényétől vibráló sötétet kutatta. Az enyém éppen akkor fordult meg. Nyilván itt tartják fogva Audreyt. Peter halványan lüktető fénypontot vett észre a fatörzsek között. és integetett. kezében jókora lándzsával. – Kis szerencsévelsz meg is ölsz őtsz. s amikor áldozata éppen meg akart fordulni. amit fatönknek nézett: egy hatalmas zenkali állt föl takaróba csavarva. . hogy nem. Lassan araszolt előre. Először meglepődött. majd rájött. s nagy volt a veszélye annak is. Összekötözve fekszik a fák közt. s óvatosan körüljárva a házat Peter két ajtót és két fatáblás ablakot fedezett föl. Megkönnyebbülten tapasztalta. Peter megértette. és most vehetjük hasznát a tiszi bombáinak. Peter néhány lépésnyire maga mögött hagyta a kis tüzet.– Rendben – mondta Hannibal. hogy egy apró tábortűz fényét látja. és be tudjuk hajítani a bombákat. megsuhintotta a botját. Peter és Pappasz a másikat. s az erdőben kis tisztás nyílt előtte. Hármat lépett előre. Aztán a kunyhó előtt találkozunk. Simont meg a tiszi fura figuráját. – Elkaptad az emberedet? – Igen. – Minden rendben? – kérdezte Hannibal. eldőlt. Szerencsére háttal állt Peternek. amit akarunk – mondta Hannibal. – És én? Velem mi lesz? – kérdezte fölháborodva a tiszi. és Pappasszal elindultak a bozótban. és lehetőleg ne lője szét a fejemet a puskájával.

A kunyhóból elfojtott kiáltozás és köhögés hallatszott. hogy az akaratod ellenére nem akarlak hazahurcolni. nevetve és épségben. – Akkor éreztem magamat ilyen jól utoljára. csak az a . – Hálátlan bestia – mondta Damien. – Nem kellett volna bántanotok őket – mondta Audrey. azokat dobtuk közéjük. ha kinyitnád az ajtót. Ezért lármáznak. – Hiszen olyan aranyosak voltak hozzám. s egy pillanat múlva a súlyos gerenda is a helyére került. – Ez a mentőakció éppen olyan kudarc. – Simon. – És mit tettetek szegény elrablóimmal? – Elgázosítottuk őket – mondta büszkén a tiszteletes. – Persze. – Csak ide kellett volna jönnötök. – Ezt nem tehetitek – mondta fölháborodva Audrey. és leemelte az ajtót záró gerendát. – De amikor olyan mulatságosán néztek ki! – protestált Audrey. – Hannibal. a tiszi behajíthatná a bombáit. – Te? Úristen – mondta Hannibal. – Hiszen ők sem akarták az egészet. – De miért? – kérdezte Hannibal. és ők szépen átadtak volna nektek. s ott állt Audrey. és megcsókolta a lányát. ő meg kinevet. hogy jöttök – mondta türelmetlenül Audrey. – Igenis. félig kiscser-készcsapatunk az erdőben osont. Ötpercnyi füstölődés után a fickók már aligha lesznek harcias hangulatban. szegénykék – mondta dühösen Audrey. a tiszi a sötét szobába hajította négy bombáját. Damien lehúzta a kilincset. mint mostanában minden errefelé – mondta Hannibal. – Miért nem? – kérdezte Peter. Damien elfoglalta helyét az ajtónál. ezek mindvégig tudták. – Eleged van az emberrablásból? – kérdezte végül. – Feladom. Mihelyt az ajtó kinyílt. jól van. sohasem fogom megbocsátani. keze a kilincsen. s kétségbeesett öklök verték az ajtót. – Én hősöm! – mondta Audrey. kapitány – bólintott. maga vérszomjas boszorka – mondta Hannibal. amikor elkezdtem a szabadfogású birkózást – tájékoztatta Petert a tiszi. Fölrántotta az ajtót. Aztán csapd be az ajtót. és biztosan markolta őket jókora mancsaival. – Nem bánthatjátok őket! Ha bajuk esett a bombáidtól. tiszi. és rakd keresztbe rajta azt a gerendát. – Mert tudták. – Életünket és vérünket kockáztatjuk érte. hogy jövünk? – Persze – mondta Audrey. Akkor kiengedjük és nyakon csípjük őket. – Elgázosítottátok?! – A tiszi csinált néhány bombát – magyarázta Peter –. és fölrántotta az ajtót. de Damien már be is csapta az ajtót. rémült kiáltás hallatszott bentről. Mihelyt a bombák bent voltak. tiszi? – suttogta. Azonnal ki kell engednetek őket. – Kész van. – Átadtak volna? – hitetlenkedett Hannibal. Megcsörrent a széttörő üveg. A tiszi kivette a zsebéből a bombákat. Úgy érted. – Úgy értem.– Jól van. – És most szépen kiengedjük és elpáholjuk őket – dörzsölte a kezét Damien. – De ki mondta nekik? Honnan tudták? – Én mondtam nekik. és ismét nevetni kezdett megmentőin. Peter megölelte és megcsókolta a lányt. hogy míg a mi félig kommandó-. néha igazán nehézfejű vagy. Peter gyorsan a másik szoba ajtajához ment.

de nem használt. Audrey keserűen a fiúra mosolygott. hogy talán megtudhatok tőlük valamit. és föl kell hívnunk a palotát. csak nézte a lány arcát. amikor a fa másik oldalán megállt a kocsijával Garutara. s bár mindkettőnek tojásnyi púp pompázott a tarkóján. De úgy érzi. hogy az évek során baj érjen mindenkit. ő nem bosszúálló ember. akkor nem lesz semmi a repülőtérből meg a gátból. elég jó állapotban voltak. amivel teljesen kihúzta a lábam alól a talajt. könnyeztek.és csatornaszaga volt. Közben Peter és Audrey elsősegélyben részesítették a boldogtalan emberrablókat. A patakvíz meg a Damien által egyáltalán nem szívesen átadott konyakosüveg segítségével hamarosan magukhoz térítették őket. Peter kinyitotta az ajtót. mert tudja. Audrey elmondta az eseményeket egy pohár ital mellett. – Hazafelé tartottam. Türelmesen ki akartam várni a végét. akkor gondoskodna arról. de ha ez történne. és kitódult a négy riadt zenkali. És most gyorsan engedjétek ki valamennyit. Mikor visszaértek a tiszi házába. ezért ő visszamegy a városba. hogy mi ez az egész. – Hülye voltam – ismerte be kelletlenül. nem fenyeget közvetlenül engem. hogy senkinek semmi baja – mondta Hannibal –. – Az első adagból mintha hiányzott volna valami – vallotta be a tiszi –. – Te pedig elfogadtad az ajánlatát – mondta Hannibal. hogy mennyire gyűlöli Ludzsát. tiszi? – kérdezte Hannibal. ha soha nem tudhatom. Azt mondta. – Igen. – Gonosz kis disznó – mondta Hannibal. . levegő után kapkodtak. Szünetet tartott. bár szegények még mindig ziháltak és köhögtek. és szívesen elvisz engem is. Peter nem szólt semmit. hogy mikor éri baj a szeretteimet. odajött hozzám. Semmi értelme nem lett volna az ellenállásnak. – Jó. és nagy kiabálás kezdődött. köhögtek. Meglehetősen mulatságos látványt nyújtott terepszínű ruhájában és tiroli kalapjában. Peter sóhajtott. mosolyogni kezdett. és mire észbe kaptam. Azt mondta. – Mi az ördögöt tett ebbe. ám az utat egy kidőlt. vegye figyelembe. és az égre emelte tekintetét. – Megpróbáltam átejteni – vonta meg a vállát –. A kunyhóból kiáradó fojtó. de gyerünk előbb a tiszi házába – mondta Audrey. – Ha nem mondom meg neki. de fenyegető. hogy ezek életem első bombái – mondta kissé sértődötten a tiszi. be az erdőbe. és ő nagyon sok pénzt fog veszíteni. – Maga egy salemi boszorkány. tudjátok. hogy hol a völgy. igazán megmondhatnád. majd jobb belátásra bír. így tettem hozzá egy kicsit a bűzbombák adalékaiból is. hogy azzal semmire sem menne.nyomorult kis Ludzsa kényszerítette őket. már letértünk az útról. – Nincs sok időnk. Igen udvarias volt. Néhány zenkali ácsorgott mellette hosszú késsel a kezében. hogy igyon egyet. mielőtt bajuk esne. Ludzsa unokatestvére. és azt mondta. amelyen most kezdtek csak tükröződni az átéltek. – Miután meggyőződtél róla. akit szeretek és tisztelek. fehér füstnek záptojás. – De a francba is. és részletesen kifejtette a terveit. hogy az emberek most küldtek fűrészért és a fa eltakarítása több órát vesz majd igénybe. Aztán Garutara átmászott a fán. mintha le akarnák tisztítani. majd négykézlábra esve köpködtek és hánytak. de arra is gondoltam. mondta. aki mindig elmondja. Mihelyt abbahagytam a gúnyolódást. – Maga nem is tiszteletes – mondta Hannibal. nagy fa zárta el. Azt mondtam. – A kunyhóban – folytatta Audrey – aztán ott volt Ludzsa. Peter megkereste a két őrszemet is. Nyögtek.

harminc emberrel még napkelte előtt a völgyben lesz. Hannibal vigyorogva állt föl. s a szeme furcsán csillogott. – Audrey drágám. és csupán néhány félrevezető utasítást adtam. és gratulál a sikeredhez. – Csaszi utasíthatja a testőrségét – mondta Audrey –. – Csak egy ír lány tud túljárni egy rafinált tolvaj gazember eszén. Néma csönd volt. – Igen – mondta Audrey. ki vele. – Marhaság – legyintett a tiszteletes. Ott várhatunk a szikla alatt jóval azelőtt. hogy ezzel egy kis levegőhöz juthatunk. – Föltétlenül velünk akar jönni. hogy értem jöttök. úgy ám – mondta büszkén Damien. s talán nem illendő. – Hát ezért volt ennyire elszánt.ha megmondanám is a völgy helyét. és úgy gondoltam. – Megmondtam. Nem lenne jó reklám az egyháznak. . megtette. – Erre nem gondoltam – mondta Hannibal. nem árt. a saját fegyverét fordítjuk ellene. Tudtam Leonardótól. hogy ilyen sokáig tartott – mentegetődzött –. – Elszánt és magabiztos. ahogyan azt mondja Garutarának. – Az egész testőrsége vár minket a Hahagáj-völgyhöz vezető út kereszteződésénél egy órán belül. Ocsmány kis kacaj következett. mikor Hannibal kiment a szobából. hogy merre menjen – mosolygott Audrey –. amit kértek tőle. az sem lenne a hasznára. s nagyokat csapott a tiszi hátára. Aztán amikor lemásznak. – Szó sincs róla. lányom – mondta Damien. s hallottam. – Zseniális – mondta Hannibal –. Természetesen a hosszabb utat mondtam el. tiszi? – kérdezte Peter. hogy Ludzsa emberei odaérnek. – Én meg csinálok még néhány bombát – mondta jókedvűen a tiszteletes. Csak Hannibal hallgatott. – Mit csináltál? – kérdezte Peter. – Végül mit tettél? – kérdezte a tiszteletes. Örül. Nem dobhatsz bombát a völgybe – mondta Audrey. és ő elpusztítaná. kíváncsi vagyok a végére is. – Elnézést. – Igen. és hangsúlyoztam. A tiszi fancsali képet vágott. Különben is. és közölte. Hannibal jött vissza. hogy mennyire veszélyes és nehezen járható. hogy hol a völgy – mondta Audrey. – Benne vagyok a buliban az elejétől fogva. hogy egy papi személy részt vegyen egy ilyen közönséges balhéban. Azt mondtam neki. – Elvégre komoly csetepaté kerekedhet. – Azt hiszem. – Megzavarná a madarakat. Audrey a legegyszerűbb és legokosabb dolgot tette – mondta végül. mi… – Jól tökön rúgjuk őket – örvendezett Judith tiszteletes. amiért egyetlen zenkali is így mert bánni veled. hogy fütyül Zenkalira. tiszi. – Mit mondott Csaszi? – kérdezte Audrey. mert ez lesz Ludzsa bukása. Mihelyt a völgyet elpusztította. – Isten irgalmazzon neked. – Hívom a palotát. hiszen egész Zenkali ellene támadna. megmondtam neki. – Gyerünk. Ludzsa elégedett volt. – Mi a terved? – kérdezte Peter. s ő máris indulhat Dzsakartába. te kis ír Machiavelli. hogy tehetted? – sápítozott a tiszi. hogy menjenek a vízesés felé. de Napóleon Waterloo és Jézus nincsenek formában ilyen késő éjjel. ha az egyháznak harcos híre van. tőled bocsánatot kér. ahol vár rá a pénze. hogy az út mindössze hat vagy hét óra.

– Csak attól félek. – Azért én felelek – mondta Hannibal. – Kérdezhetek valamit. én pedig nem viszel őtsz azok utánsz. – És most kávét kérünk. hogy Ludzsa barátunk nem jön le velük. hogy én viszel őtsz Dzsakartába – mondta egyszerűen Pappasz kapitány –. Aztán a császári testőrök és különös kísérőik behatoltak a hasadékba. rengeteg forró kávét. Foxi – suttogta harsogva –. Mikor elérték a vízesést és a völgybe vezető szűk hasadékot. Peter vezette őket. pedig nem szeretném. gyöngyházszínű homályban megpillantották a ködbe vesző koronájú ombufákat. hogy Ludzsa emberei – akik még több mérföldnyire járhattak az erdőben – megláthatják vagy meghallhatják őket. s amint az égbolt pirosodni kezdett. – Helyes – mondta Hannibal. Rendkívül óvatosan közelítették meg a vízesést. mint valami nagy. Audrey utasításai alapján. akiket bizonyos „Pattogós” Summerville kapitány képzett ki és irányított. aztán indulnunk kell. Oda várták Ludzsa embereit.– Igazán kedves Csaszitól. – Ezt külön hangsúlyoztam – mondta Pattogós. – Mert ő fizetsz nekemsz ötszáz fontsz. mindenfelől fölhangzott a hahagájok szelíd gúnykacaja is: – Ha-ha. morcos medve. akár a hattyúpihe. amit Miss Audreyválsz tett. de ne kerüljenek a tűzvonalba. hogy ha Ludzsa nem raboltatta volna el Audreyt. A császári testőrök válogatott legények voltak. – És lehetőleg nem zavarjuk a madarakat. – Azért beszél így. Pattogós elosztotta az embereit. Nem volt valószínű. mégsem akartak kockáztatni. végül a többiek. ahonnan Audrey és Peter ereszkedtek alá a völgybe. a völgyet mindenáron megvédj ük. s a szeme elégedetten villant föl. uram? Jönnek a… hölgyek is? Tettlegességre is sor kerülhet. s maga még segített volna neki meglógni? . – Ön nem aggódsz. tiszi. hogy Ludzsa talán mégis rájött a turpisságra. – Kerüljük a szükségtelen vérontást. – Tájékoztattam az embereket – pattogta. Az utolsó ködfoltok is fölszálltak. Jaeger tiszteletes pedig úgy bánik a bombákkal. – Az lesz – biztatta Peter. – Nem kétséges – helyeselt Hannibal. A császári testőrökkel vagy negyed mérföldnyire a völgy bejáratát rejtő vízeséstől találkoztak. miközben emberei a háttérben vigyázzban álltak. uram… – Pattogós még mindig azt hitte. A hajnali levegő hűvös volt. Ez férfimunka. ám Audrey nemcsak ezért borzongott. s az ég immár ragyogóan kéklett. Ez a kevés szavú. s most nem jön el. akkor magától nyugodtan elpusztíthatta volna a völgyet. ha-ha. Hannibal elé lépett. ha meglógna. hiszen azok Peter útját követték. Attól tartott. Mr. – Hamarosan itt lesznek – pillantott az órájára Peter. Pappasz kapitány. tehetséges tiszt tökéletesen kézben tartotta kis csapatát. de ez még nem siker – mondta Audrey. és a vízben gázolva átmásztak a Hahagáj-völgybe. – Ez azt jelenti. hogy mindent láthassanak. – Miért? – kérdezte Peter. hogy Hannibal tréfál. aki úgy ült ott. Végre elérték azt a sziklát. mert még ha Ludzsa innen meg is lógsz. tisztelgett. – De remélem. a többiek pedig úgy helyezkedtek el. csupa dalia. – Miss Damien leplezte le az összeesküvést. a háttérben maradnak. Éppen pirkadt. ahogyan a gerillák közül is kevesen. majd Pattogós és csapata következett. Pattogós hat őrszemet állított. mert nem ismeri ezeket a hölgyeket – vigyorgott Hannibal. A sápadt. most megmozdult. – Ha maga mondja. Zenkaliról nem mész el. a tűzvonalon kívül.

– A császár nevében! Dobja el a fegyverét! Letartóztatom – mondta a jól végzett munka büszkeségével. Peter Audreyra pillantott. Ludzsa hangja is jól kivehető volt. hogy Ludzsa belesétált a lány csapdájába. Minthogy ellenfeleik eldobálták fegyverüket. – Csendet kérek. megindult Peter is. Ludzsa szemlátomást meghökkent. s a szikla tövében egy pillanat alatt teljes lett a kavarodás. – Őrszemem jelezte. a testőrök is azt hitték. Amikor aztán Ludzsa is mászni kezdett. mint a hahagájokra. Ludzsát annyira meghökkentette a dolgok ilyetén fordulata és tervének kudarca. Ludzsa földet ért. – Nem. görögöksz. A császári gárda – khakiba öltözött. – És az ötszáz font? – kérdezte Hannibal. csupán gumibotjukat forgatták hatékonyan. s szemlátomást azon törte a fejét. Csak Pappasz kapitány maradt közömbös. gondosan megtörölte a kezét egy fehér selyemkendőben. hogyan költhetné el a legokosabban azt az ötszáz fontot. – Testőrök. Nem vitatkozhattak tovább az üzleti etikáról. hogy föladja a küzdelmet. s Ludzsát és embereit a sziklafalhoz szorították. puskával a kézben előléptek a császári testőrök. Ludzsa erre számított éppen. A fák és . Balszerencséjére nem tudhatta. amint utasításokat osztogatott. És ebben a pillanatban fenyegető félkörben. De tévedett. A kapitány szeme villogott. Pappasz komor pillantást vetett rá. még mindig veszélyesnek látszó Ludzsa mozdulatlanul állt a forgatag közepén. mert Pattogós jelent meg mellettük. Nem üzletembersz. Ludzsa volt olyan ostoba. aztán az embereihez fordult. hogy előre fizetsz nekem. ismétlőfegyver és ősrégi. Pattogós előrelépett. Nem akart hinni a szemének. puskáikat. Minthogy ő nem mozdult. Hannibaltsz.– kérdezte hitetlenkedve Peter. nevetgélnek. Immár negyven ember fecsegett odalent a főnökük utasításait várva. hogy maguk vannak. hogy megadta magát. Ludzsa azt várta. s a lent figyelők még feszültebben figyeltek. Mikor a peremhez értek. s futni kezdett az ombufák felé. Peter elcsodálkozott a kis piperkőc ügyességén. így tettek a testőrök is. Engemsz ilyesmi undorítsz. megigazította tiroli kalapját. – Mi. hogy útját állja. Ludzsa emberei lassan lemásztak. hogy Hannibal és társai még a bokrok között rejtőznek. hogy minden testőrre jusson legalább egy a pánikszerűen menekülők közül. benzineskannáikat. és ki mit vigyen le magával. Az emberei nyilván sokkal felelőtlenebbek és fegyelmezetlenebbek voltak. utánuk! – kiáltotta élesen Pattogós. s még a máskor rendíthetetlen Hannibal is izgatottnak látszott. hogyan erősítsék meg a köteleket. akik el akartak inalni. A parányi és kifogástalanul öltözött. Görög ilyesmit sohasem tesz. és völgyneksz lesz semmi baja. hogy a sziklatetőn Ludzsa emberei beszélgetnek. zajosan vitatkoztak. hogy én adsz ötszáz fontsz egy gazemberneksz? – kérdezte fölháborodva. s inkább azokra fordították a figyelmüket. amely a tulajdonosára legalább annyira veszélyes lehetett. rózsaszín nyelvével végignyalta ajkát. hátultöltős arab puska. nem így csinálsz üzletsz. Hirtelen kilőtt. ő pedig megfogsz Ludzsátsz. A sziklafalon tekeregni kezdett lefelé az első három kötél. fekete lavina – előrelendült. Ezért én értesítesz volna Mr. és egymást taposva igyekeztek fölmászni a sziklán. még énekelnek is abban a hiszemben. hogy megérkeztek. Mihelyt Ludzsa nekiiramodott. uraim – mondta Hannibalnak. A tiszteletes a kezét dörzsölte. Fegyvereik között akadt hosszú kés. Egy pillanatnyi döbbent csönd után Ludzsa emberei elhajigálták késeiket. mint a mozdulatlanul lapuló császári testőrök. Hallották. – Ön gondolsz. Mindketten nagyon elégedettek voltak. Peter először azt hitte.

ha . Peter gyomrát célozva meg a pengéjével. barna kéz nyúlt ki a semmiből. Az állától a füléig érő vágás egészen a csontig hatolt. hogy egy kissé kiegyenlíti az esélyeket. Doktor Mafuzi csodákat művel a tűvel. te hülye – sírta el magát Audrey. amikor az vicsorítva előreugrott. – Ez a gazembersz még a kést sem tudsz használni. hogyan védekezzen. Peter meglepetten engedte el a kis embert. s a szeme gonoszul csillogott. majd ülő helyzetben kötött ki. Az ütésnél is jobban meghökkentette talán a felé rohanó Peter. Dzsekijének a zsebében lapult. tartozom neked valamivel. A Damientől kölcsönkapott kis ezüstkulacs mentette meg Petert. az állától a füléig. úgy ám. irányt változtatott. Az ütés lendülete kellemesen csiklandozta Peter karját. de megcsúszott a kulacson. de Ludzsa a kígyó fürgeségével kést rántott. – A késvágás – próbált mosolyogni Peter – többnyire rosszabbnak látszik. hogy Ludzsa Peter zsákmánya. ha nem akarod. mint egy rongybabát. Megragadta az emberke dzsekijét. Buta képpel pillantott Ludzsára. Peter ismét ütésre emelte az öklét. – Peter. Ludzsa pengéje áthatolt az anyagon. – Ha rosszabb lenne. s Ludzsa elterült a földön. – És most kapsz egyet Miss Damien nevében. te kis szörnyeteg. Az utóbbi hetek minden izgalmát és bosszúságát belevitte.bokrok között már-már mindketten oda értek. és két kis tapaszcsíkkal megpróbálta összehúzni a sebszéleket. a képén vér csörgött. pompás találat! – ugrált örömében a tiszteletes. Ludzsa nyomban összeesett. – Igen. És ha jól tudom. éppen akkor. Ugyanabban a pillanatban egy másik kéz jókora karateütést mért Ludzsa tarkójára. és Peter mellébe döfte. levegőért kapkodva gördült arrébb a földön. – Bravó. jól vagy? – rohant oda Audrey. bár egy pillanatig sem vonta kétségbe. – Huh! – mondta undorral a kezek tulajdonosa. A bot a két válla között találta el Ludzsát hangos csattanással. majd én. Ludzsa fölkiáltott fájdalmában. csodákat. Ludzsa szürkére vált arccal. Audrey meg a többiek látványa. Amúgy csapnivaló orvos. Peter a lány felé fordította vértől csöpögő arcát. amit Pappasz vágott neki még Audrey kiszabadításakor. mint amilyennek látszik. már nem élnél. hadd tisztítom ki azt a vágást – mondta Audrey. a szeme keresztbe állt. – És most. és kapta el satuként Ludzsa kezét. Öt perc sem telik belé. de varrni. mint a legszebb falikárpit. mint amilyen valójában. és végighasította Peter arcát. hogy sebhelyes maradjon neked egész életére. nem – érkezett lihegve a tiszi –. mert nem bírod Petert egyedül. mert Ludzsa igen fürgén futott. Hannibal meglendítette és izmos karjával elhajította azt az ügyes botot. ahol Hannibal és a tiszteletes rejtőzött. kitisztította a sebet. és úgy kapta föl a földről. – Gyere. Ezért Hannibal úgy döntött. s rongybabaként terült el a földön. – Ezt a magam nevében adtam – közeledett Peter ismét Ludzsához. s csak bámulta. Peter nehezen tudta ledolgozni hátrányát. Peter azt sem tudta. mint én – próbált tréfálni Peter. Előkapta kis elsősegélycsomagját. vidd minél előbb a kórházba. Peter ezek után rendkívüli precizitással állón vágta Ludzsát. Vidd magaddal apádat is. – Én vagyok. Mikor Ludzsa elhaladt előtte. – Nem. hogy nagyszerűen sikerült. ahogyan vére patakokban folyik le a dzsekijére. drágaságom – hajolt Ludzsa fölé és markolta meg a dzsekijét Peter. s a fiúd kétszerte olyan szép lesz. Gondos munkát kell végezni. Pappasz kapitány. – Foxglove! – hörögte. – Miért kezdtél ki vele? – Mert feleakkora. drágám – fordult Audreyhoz –. azt tud. amikor egy sűrű szőrrel borított nagy. s joggal érezte. aki egyet bucskázott.

gondolom. mint a másik. Csaszinak igaza van – próbált értelmesen artikulálni Peter a tapaszai ellenére. – A gyilkossági kísérlet vádja nagyon is jól fog állni neki. – Nem fogok elájulni. bármilyen múlékony értékű is az ilyen kitüntetés. és akkor… – Szó sincs róla – mondta határozottan Audrey. mégsem látszottak jókedvűnek. kedves Hannibalom. – Üzenetet hagytam neki. mint két macska a háztetőn. De a völgy ügye ezzel még nem oldódott meg. és kikászálódott a függő-ágyból. – Elájulnék? – háborgott Peter. – Úristen! – sóhajtott Hannibal. mindketten fölálltak. Ám Sir Osbert és Sir Lancelot még mindig itt trombitáinak a küszöböm előtt. tudtál beszélni Droommal? – Nem. – Például mesélhetnénk Osbert bácsinak Ludzsáról. és kompromittáltátok azt a féreg Ludzsát.elájulna. – Ludzsát bízd csak ránk – mondta Hannibal. – Félre ne érts. jobb ötletem van. Peter – mondta Csaszi. Azt hiszem. A nagy ebédlőben Sir Lancelot és Sir Osbert ült a hatalmas asztal két oldalán olyan közönyös képpel. és kortyolt az italából –. aztán hátha kialakul valami. még mindig az erdőben van – mondta Peter. hogy megmentettétek a völgyet. erre nem is gondoltam. – Kedves Sir Lancelot. – Nincs más megoldás. s fél lábával hintáztatta magát. – Azt hiszem. ha pedig szükségünk van rá. Bánatosan hallgattak. uraim. – Ha nincs rá szükségünk. az egyik pontosan az ellenkezőjét követeli. – Hát ez csodálatos – mondta bosszúsan Hannibal. így hát közeledik a nemezis. de erről majd később. s mindkettőnek van némi igazsága. S amint kimondta. Mondja el mindkettő a magáét. képtelenek vagyunk megtalálni. – A tiszinek igaza van. bocsássák meg a késést – . – Remek ötlet – derült föl Csaszi –. hogy nem vagyok hálás neked meg Audreynak azért. Csaszi kiürítette a poharát. összetört teste fölött. nyomban megkapnád tőlem mindkettőt. – Ámen – mondta a tiszi. csak Ludzsától szabadultunk meg. NYOLCADIK FEJEZET ZENKALI ZÁSZLÓBONTÁS Csaszi ott feküdt tágas függőágyában. Jut eszembe. Ezért hívattalak ide mindkettőtöket ma reggel. Sir Osbert és Sir Lancelot tizenegyre jönnek tárgyalni velem. Igazán örülök. Az arca komor volt. Menjünk. Csak azt várom. üldöz minket. mintha csak rekviemet dalolnának Ludzsa apró. Mindhármuk kezében egy-egy nagy pohár Felségsértés volt. hogy ez a kis gazember magához térjen. – Malapi jön. Ha Zenkalin lenne Viktória Kereszt vagy Bíbor Szív. és megbiccentették a fejüket. Amikor Csaszi mesterkélt szívélyességgel besietett. panaszos hangjuk szállt az ombufák közt. kérem. körben kiáltozni kezdtek a hahagájok a bozótban: – Ha-ha… ha-ha… ha-ha – Erős. drága Sir Osbert. Mellette ült Hannibal és a csupa tapasz arcú Peter. ne hidd.

villogtatta a fogait Csaszi –, de az államügyek, az államügyek… Hiszen önöknek igazán nem kell magyaráznom, uraim. Egy kis frissítőt? No persze, egy ilyen forró napon… Elcsábíthatom önöket? Mindenünk van, azt hiszem… ó, igen, önnek egy whiskyt vízzel, Sir Osbert… és önnek, Sir Lancelot, talán gint tonikkal, jó lesz?… Hannibal, Peter, nektek ott egy kancsó abból a fehér italból, amit úgy szerettek. Mindenki kapott? Helyes, helyes. Csaszi leült, és rámosolygott az asztalnál ülőkre, túláradón, mint a vulkán, ellenállhatatlanul, mint a lavina. – Kedves Sir Lancelot, megkapta a levelemet? A másolatát persze elküldtem Sir Osbertnek. És most szeretném hallani a véleményüket. Csaszi hátradőlt, az arckifejezése nyílt volt és fegyelmezett, csokoládébarna ujjait összefonta. Sir Osbert úgy nézett Sir Lancelotra, mintha csak most venné észre. Hallgattak. Aztán Sir Lancelot megköszörülte a torkát, s rosszallóan elmosolyodott. – Talán… esetleg… ha senkinek sincs kifogása ellene, én kezdeném – mondta. – A véleményem segítségével talán kialakíthatunk valamiféle modus operandi-t. Sir Lancelot nem vett tudomást Sir Osbert fölhorkanásáról. – Nagy figyelemmel olvastam a levelét, felség, s rögtön az elején fontosnak tartom tisztázni, hogy megértem, milyen szokatlan és veszélyes helyzetben van, és együtt érzék önnel. Önök elfogadták a repülőtér ötletét, mielőtt fölfedezték volna a völgyet, ebből adódik a probléma. Mint természetvédő, én természetesen ellenzem a repülőteret és a gátat, de a döntés természetesen kizárólag Zenkalié lehet. Gyors pillantást vetett Sir Osbertre, kortyolt egyet, aztán folytatta. – Azt hiszem, tisztáznom kell a magam és az általam képviselt szervezet álláspontját. Az ember világszerte hihetetlen gyorsasággal károsítja és pusztítja a pótolhatatlant; néha nem is tudjuk, hogy mit teszünk, néha tudatosan és szándékosan tesszük, de mindig a haladás nevében. Hasonlattal élve úgy is mondhatnám, hogy magunk alatt vágjuk a fát. Az én szervezetem egyáltalán nem akadékoskodó, miként Sir Osbert föltételezi. Csupán óvatosságot kérünk. Szívünkön viseljük az állatok és környezetük sorsát, ám a legtöbben nem értik, hogy környezeten mi nemcsak az őserdőt értjük, de mondjuk London külvárosait is. Általában azzal szoktak érvelni ellenünk, hogy mi hasznunk van ezekből a lényekből, mikor csodálatos technikánk van, uralni tudjuk és vágyaink szerint át tudjuk alakítani a természetet. Legalábbis ezt mondják nekünk. Erre az az igen egyszerű válasz, hogy nem tudjuk. Sir Osbert ismét fölhorkant. – így igaz – mondta –, nem tudják. Maguk. Sir Lancelot Sir Osbertre pillantott. – De legalább beismerjük a tudatlanságunkat, Sir Osbert, legalább nem próbáljuk eltitkolni, mint maguk. Sir Osbert elvörösödött. – Az egész érvelésük, az összes akadékoskodásuk alapja a tudatlanság, ezek szerint? – morogta. – Hogyan akarnak így haladni? A világ fejlődik, növekszik, és maguk állandóan visszafogják. – Ha azt állítja, hogy választanom kell a repülőtér és a Hahagáj-völgy megmentése között, akkor kétségtelenül a völgy megóvását választom – mondta Sir Lancelot –, mivel, biológiai érdekességén túl, még nem is tudhatjuk, hogy mennyire fontos lehet. – Fontos? Fontos? – háborgott Sir Osbert. – Azt kívánná, hogy csak üljünk és malmozzunk, mert a völgy talán fontos? Édes uram, maga bolond. Ez a huszadik század. Itt nincs helye az efféle ökológiai luxusnak… Elhallgatott, mert Hannibalból kirobbant a nevetés. – Elnézést – mondta mesterkélt udvariassággal –, de ilyen remek kifejezést évek

óta nem hallottam. Ökológiai luxus! Ez jó. Ebben érzik a haladás. – Igen – mondta szárazon Sir Lancelot –, bár az az érzésem, hogy ez a… hm… ökológiai luxus egyaránt érinti a természetvédőket és a haladás bajnokait. – Nem állt szándékomban humorosán fogalmazni – mondta sértődötten Sir Osbert. – Nem, ez egyáltalán nem humoros – mondta Sir Lancelot. – Inkább szomorú. Csaszi hatalmas teste egy picikét megmozdult. – Teljesen egyetértek az elveivel, Sir Lancelot – mondta –, ám szeretném, ha a közvetlen problémára összpontosítanánk. Mi a véleményük a tervünkről? – nézett az egyik báróról a másikra. – A terv lehetetlen – mondta Sir Osbert. – Véget nem érően hátráltatná a repülőtér ügyét. Őfelsége kormányának a nevében, amelyet itt képviselek, ki kell jelentenem, hogy nem tűrünk semmiféle hercehurcát ebben az ügyben, melynek oly nagy a fontossága nemcsak a Nemzetközösség, de Zenkali biztonsága szempontjából is. – Igazán hízelgő, hogy ön szerint az ellenséges külvilág egy olyan szerény sziget után sóvárog, amilyen Zenkali – mormogta Csaszi. – Nemcsak Zenkaliról van szó, hanem az egész Indiai-óceánról – mondta bosszúsan Sir Osbert. – Úgy látszik, itt senki sem tudja megérteni, hogy a világbékét kockáztatjuk néhány rohadt fa és nyavalyás madár miatt. – Egyszer már emlékeztettem, hogy a hahagáj a fanguák istenének a megtestesülése – mondta fagyosan Csaszi. – Remélem, nem lesz szükség rá, hogy megismételjem. – Bocsánat… – nyögte Sir Osbert. – És ön, Sir Lancelot? – fordította el Sir Osbertről baziliszkusztekintetét Csaszi. – Én másutt látom a problémát. Ha meg tudják is őrizni a hahagájt és az ombut bölcsőhelyükön kívül, mindkettő valamiféle vákuumban fog fennmaradni. Szervezetünknek az az elve, hogy mindent a maga természet adta környezetében kell lehetőleg megőrizni, ezért attól tartok, hogy elvileg elleneznem kell a madár és a fa kitelepítését a völgyből. No meg aztán a költség is hatalmas lenne; nem tudom, honnan kerítenének rá pénzt. Az önök szempontjából megértem a kompromisszum értékeit, de szervezetünk szemszögéből nézve, attól tartok, nem fogadhatom el a tervet. – Teljesen nevetséges, hogy az emberiség jövőjét kockára tegyük egy fa meg egy madár miatt! – tért magához Sir Osbert. – Nem értem, miért képtelen megérteni, hogy az emberiség jövőjét a természet megóvása biztosítja, nem pedig a természet folyamatos és kapzsi kizsákmányolása! – mondta dühösen Sir Lancelot. – Uraim, uraim – csillapította őket Csaszi –, megértem a haragjukat, de kérem, őrizzék meg hidegvérüket. Mindketten elmondták a véleményüket, s mindketten figyelemre méltó érveket sorakoztattak föl. Ha megengedik, továbbítom állásfoglalásukat a bizottságnak. Csak azt kérdezem: ha a bizottság még egyszer hallani kívánná véleményüket, hajlandóak lennének mindezt megismételni előttük? – Természetesen, örömmel – mondta Sir Lancelot. – További késlekedés – vonta meg a vállát Sir Osbert –, de úgy látszik, nem tehetek mást. Bár azt hittem, a helyzet elég világos még egy… – Még egy…? – nógatta behízelgően Csaszi. – Csak azt akartam mondani, hogy bárki láthatja, mennyire fontos a repülőtér Zenkalinak – vágta rá gyorsan Sir Osbert. – És azt sem szabad elfeledni, hogy mennyire fontos számunkra a hahagáj meg a fa is – mondta Csaszi. – Nyilván megdöbbenti önöket a hír, hogy az elmúlt éjjel

megpróbáltak behatolni a völgybe, hogy elpusztítsák az összes fát és madarat. – Úristen! – kiáltott föl Sir Lancelot. – Mi történt? Sir Osbert hallgatott. – Szerencsére az összeesküvést leleplezték, és a gonosztevőket letartóztatták – mondta lágyan Csaszi. – Remélem, idővel megtudjuk majd tőlük, hogy ki állt a dolog hátterében. ! Sir Osbert arca előbb falfehér, majd céklavörös lett. Megköszörülte a torkát. – Undorító, szégyenletes – mondta minden meggyőződés nélkül. – No és tudják már, hogy kik az elkövetők? – Sajnálatos módon egy magas rangú tisztviselő vezette őket – mondta szomorúan Csaszi. – Természetesen száműzzük. De valójában azokra volnánk kíváncsiak, akik mögötte álltak. – Átkozottul nehéz szóra bírni az ilyeneket – mondta Sir Osbert. – De még ha sikerül is, az effélék nem szava-hihetőek. – Ó, szerintem beszélni fog – vigasztalta Csaszi. – No de nem szeretném ilyen csacskaságokkal untatni önöket. Majd megüzenem, ha lesz mit. Ha közben szükségük lenne valamire, csak kérjenek bátran. Hannibal vagy az ifjú Foxglove majd igyekszik a kedvükben járni. A két urat az ebédlő ajtajáig kísérte, s ott a főudvar-mester gondjaira bízta. Aztán visszament az asztalhoz, és leült. – Nos? – kérdezte Hannibal. – Mit gondolsz róluk? Be kell vallanom, hogy kezdem megkedvelni Sir Lancelotot. Becsületes ember. Sir Osbertről ezt nem merném állítani. – Egyetértek – mondta Csaszi. – Bár Ludzsa még mindig eszméletlen, így hát nem bizonyosodhatunk meg Sir Osbert felől. Semmi okosat nem tehetünk, míg elő nem kerül Droom, és Ludzsa magához nem tér. Ezért szerintem menjetek haza, és otthon várjatok. Peternek rettenetesen fájt a feje, s arcának bal fele szinte izzott. Hannibal karon fogta, és kivezette a palotából. – Megkértem Audreyt, hogy vacsorázzon nálam – mondta. – Szívesen lefektetnélek, de önző módon attól tartok, hogy szükségem lehet rád. Viszont fölajánlhatok négyezer aszpirint, annyi piát, amennyit csak jónak látsz, meg egy tisztességes vacsorát. – Aszpirint kérek – mondta Peter. – Meg egy kis nyugalmat. Hannibalnál Audrey nyomban tüsténkedni kezdett Peter körül: aszpirint adott neki, a kezébe nyomott egy pohár hideg italt, s még arra is rávette, hogy nyakig belemerüljön Hannibal úszómedencéjébe. Aztán igazán finom vacsora következett, s amikor a kávéjukat itták a verandán, Peter már majdnem emberien érezte magát. Hannibal bement valamiért a városba, magukra hagyta a fiatalokat. – El sem tudom képzelni, hogyan erezheted magad, az utóbbi napokban annyira összekavarodott minden, hogy már gondolkodni sem tudok – mondta Audrey. -Azt hiszem, az a nagy ellentét lehet az oka, ami a hahagáj előtti békesség és a mostani zűrzavar között van. – Én is teljesen hülye vagyok – mondta rosszkedvűen Peter. – Néha már azon tűnődöm, vajon érdemes volt-e fölfedezni azt a nyomorult völgyet. – Peter, ezt nem mondod komolyan. – Nem tudom. Mi haszna az egésznek? Egy csomó dühös katona kóborol Dzamandzar utcáin, akár a kóbor macskák, és belekötnek egymásba, mert nem mehetnek Carey Anyóhoz. Az összes templom üres. Ginkák és fanguák tűznek össze úton-útfélen. A szigetet olyan szörnyű alakok árasztják el, mint Brewster meg a bolond állatbarátok. Pedig igazán békés volt, míg föl nem kavartuk.

Mr. ulam. igaz? Hányszor nem fogadtak? Nagyon-nagyon sokszor. Dloom gazda jön vala – mondta. mert szegény Csaszi mindenáron demokratikus akar lenni – mondta Audrey. ők is végső menedéknek. míg teljes kavarodást nem csináltak? Akkor aztán sírva jönnek hozzánk. Igen. És látnod kellett volna dr. – Kedves Droom professzor. Tómba jött be nesztelenül. Szerintem a fölfedezésünk több hasznot hozott. Nem. – Csak azért vagyunk kutyaszorítóban. – Szóval most már hajlandóak fogadni. mocskos ujját. és olyan védelmezőén ölelte. . és könyörögnek nekünk. – Végre! Vezesd be. nem pedig iránymutatónak tekintik a tudományt. Alapjában véve teljesen egyetértett Droommal. hogy sokáig habozhat már – mondta bánatosan Peter. hogy a világot analfabéták irányítják. hogy beszélhessenek önnel. – Talán igazad van – mondta Peter. és összetekerte szőrös lábait. igaz? – kérdezte. bonyolultabb dolgokról már nem is beszélve. – Mint mindenki ezen a világon. Vézna vállán nagy. de alig akad a világon politikus. A legtöbbjük még azt sem tudja. elbuktak a hatalmasok. – Sok igazság van abban. s a filiszteusok megalázkodnak. akik elrontották a játékukat. aki egy kicsit is értene a biológiához. – Elintézhetné az egészet egy rendelettel. Foxglove gazda. amikor meséltem neki az ombukról. – Őfelsége és Mr. – Foglaljon helyet. és igyon… egy limonádét – mondta Peter. – Hannibal tíz percen belül itt lesz. ? Droom biccentett. majd leült.-et. F. kedves Foxglove. Nem. – Kelem. Tómba! Egy perc múlva Droom már a verandán villogtatta sárga fogú vigyorát. egy limonádé valóban fölfrissítene – mondta Droom. ám a tudós annyira visszataszító volt. nem tekintjük sértésnek a tömegek elutasítását. Foxglove. mint a gyerekek. tudósok.– Butaság – mondta Audrey –. professzor – mondta Peter. Ha csak kimondom a szót: ökológia. vászonnal borított gyűjtődoboz függött. – Szóval. Oliphant alig várják. Igen – mondta Droom. hogy uralkodóink mindaddig nem fordulnak az igazi tudósokhoz. Gyűjtődobozát az ölébe vette. mint valami törékeny újszülöttet. Igen. tisztafejű tudósok jól látjuk. – A ma reggeli tanácskozás alapján nem hiszem. s szemlátomást több napja nem fürdött és borotválkozott. a súlyától Droom csenevész teste szinte elferdült. – Nem egészen értem. Talán el sem hiszi nekem. azt hiszik. és nyomban futott Stellához. Csodálkozhatunk-e hát. amit a középiskolában kaptak. de igyekszik más módot találni. És a fanguák boldogok. nem kavartunk föl semmit. Droom fölemelte hosszú. – Igen. Könnyekre fakadt. – Hányszor könyörögtem kihallgatásért. A biológia számukra nem több az alapvető szexuális fölvilágosításnál. hogyan evickélünk ki ebből a kutyaszorítóból. kedves Foxglove. mint amennyi kárt tett. a császárnál és Oliphantnél? Nagyon-nagyon sokszor. hogy Peter ezt nem szívesen ismerte el. igaz? De mi. amit mond – mondta Peter. Nem. Mi. – Droom! – ült föl Peter. hogy visszakapták az istenüket. – Csak azt nem tudom. valami ismeretlen külföldi államférfiról van szó. hogy hozzunk rendbe mindent. amiben Peter utoljára látta. Ugyanazt a ruhát viselte. már vártuk – üdvözölte Peter amilyen szívélyesen csak tudta a visszataszító emberkét. majd mohón szürcsölni kezdte az elébe tett limonádét. hogyan működik a tulajdon veséjük.

s gyöngéden magához ölelte gyűjtődobozát. folytattam a munkát. kedves Droom – mosolygott Hannibal –. – Ó. Mr. aztán egy lapos. éjjel-nappal. mintha egy nagy teremben tartana előadást. és szürcsölt a limonádéból. észrevettem – mondta szárazon Peter. – A fölfedezés. köszönöm. hát Hannibalék nagy figyelemmel hallgatták. és esetlenül biccentett. Foxglove. Itt. Annak ellenére. fáradhatatlanul. félig lehunyta a szemét. Droom tekintete hirtelen ravasz lett. – Igen. – Megoldottam – suttogta izgatottan. Ott előhúzott egy papírokkal teli asztalt. Megoldottam a problémájukat. Bármilyen visszataszító fickó volt is. – Ez nem lep meg – mondta Droom.– A helyzet. fekete dobozt. Ez már elismerés. ahogyan semmibe vettek. – Ez elég nagy? – kérdezte. valamit? Én mindent meg tudok magyarázni. hogy demonstráljam? – Jöjjön – mondta Hannibal. szüntelenül. és átvezette a társaságot a tágas nappaliba. – Nos? – mondta Hannibal. éppen magára van szükségünk. mint nyilván észrevette. de Droom félbeszakította. – Ha így van. Mikor elkészült. Droom összekulcsolta háta mögött a kezét. Igen – mondta vigyorogva Droom. – Igen. Droom elpirult örömében. Végigdübörgött a verandán. Droom letette a poharát. – A repülőtér miatt? – kérdezte Peter. Igen. Uralkodóinknak nincs mitől félniük. Foxglove. – Tovább ne csigázza az érdeklődésünket. A folyadék végigcsorgott az állán. Zenkali jövője szempontjából. – Igen. Igen. igen bonyolult – folytatta Droom a szokásos ocsmány mosolyával. ebben a dobozban van a válasz minden kérdésre! Mielőtt Peter és Audrey megszólalhatott volna. – Droom professzor éppen ott tart. – Tisztában vannak az amelafa fontosságával Zenkali gazdasági élete szempontjából. nem éppen jelentéktelen szellememet a problémára összpontosítottam. s az összes iratot a földre söpörte. hátravetette a fejét. megjött Hannibal. Peter és Audrey úgy nézték a kellékeit rendezgető Droomot. ahová kirakhatom a dolgaimat. Mi a megoldás? – A megoldás itt van a dobozomban – mondta Droom. ha tud valamit mondani… – kezdte Peter. nevetségessé tettek. és kezdett kipakolni. hogy megoldotta számunkra a Hahagáj-völgy problémáját – magyarázta Peter. igénybe vettem szinte zseniális inspirációmat… – Szóval megoldotta a Hahagáj-völgy problémáját? – szakította félbe Peter Droom önelégült önelemzését. kimondhatatlanul fontos – közölte Droom. – Volna valahol egy asztal. ahogyan a gyerekek az előadásra készülődő bűvészt. s a kalap hangos puffanással kötött ki az egyik székben. Hannibal éles pillantást vetett Droomra. – Köszönöm. nevetséges trópusi sisakját elhajította. Több perforált tetejű kis dobozt rakott az asztalra. majd a dobozt az asztalra tette. amit Miss Damiennel tettek. akkor maga a legokosabb ember Zenkalin – mondta szkeptikusan. volt benne valami mágikus erő. Igen. – Nézze. s nem az asztal túloldalán álló három emberhez beszélne. és úgy kieresztette éles és pedáns hangját. és sokat sejtetően bólintott. – Úgy értem. hogy az amelafát kizárólag az amelalepke képes . – Csodálatos – mondta Droom. Az asztal túloldalán álló Hannibal. egy kis növénygyűjtőt meg egy nagy csomó fényképet. Ám arra csupán a közelmúltban derült fény. így erre nem szükséges kitérnem. – Valamit. ahogyan bántak velem. Mr.

Tudtam. melyekkel etetni próbáltam a lárvákat. Droom kinyitotta a növénygyűjtőt is. a lárvák megbetegedtek és elpusztultak. Hannibal odahúzott egy széket. kinyitotta a lapos dobozt. Igen. hiszen a rovar nyilvánvalóan védelemre szorul az amelafa érdekében. sikertelenül. Elhallgatott. hogy a hegyekben végzett kutatásaim során egy rendkívüli völgyre akadtam. Foxglove és Miss Damien is fölfedezték. majd fölmutatott egy fehér kartonlapot. melyben parányi. . mint ahogyan egyetlen ökológiai probléma megoldása sem könnyű. hogy a kifejlett rovar mivel táplálkozik. Mint tudják. hogy megtudjunk mindent eme rovar biológiájáról és életciklusairól. kipróbálni rajtuk számtalan különféle növényt. melynek parafa aljához egy hím meg egy nőstény amelalepke volt gondosan tűzve. akkor ez azt jelenti… – Kérem. Szünetet tartott. Egyszerű. és leült. Fellugonának. hogy mi lehet az… De most már tudom. s az többször is termést hozott. – Úristen – szűkült résnyire Hannibal szeme –. mit tudtunk a lepkéről? Gyakorlatilag semmit. először is. – Ez az a levél – mondta nagyon komolyan –. hogy nem lesz könnyű. hogy Mr. amivel a lárva. Igen. Az történt. egy ágacska fehér lepketojások csomójával meg egy kis kémcső. Bármilyen táplálékot kínáltam nekik. Ám a rovar életciklusát homály borította. Igen. Nos. majd egy fényképet vett elő. Aztán rendkívüli fölfedezést tettem. ámbár fáradságos feladat volt összefogdosni számos hímet és nőstényt. amelyen az amelalepke él. a hím alsó szárnya kissé sárgább… és tudtuk. a völgy fölfedezése előtt úgy tudtuk. És miért? Mert a pikkelyesszárnyú lepkéknél a kifejlett rovar nem föltétlenül ugyanazzal táplálkozik. s jól látszott előrenyúló. Elhallgatott. Igen. Rájöttünk. hogy jöjjek Zenkalira. kérem – protestált Droom –. párosítani őket. hogy csupán egyetlen ombufa él. – A hahagáj! – suttogta Audrey. Nem. melyek ezen a levélen éltek. fekete hernyók lebegtek spirituszban. fekete lárvák. s megjelentek a gombostűfejnyi. Igen. Az amelalepke esetében természetesen nemcsak azt nem tudtuk. melyre korábbi tapasztalataim és sikereim teljesen alkalmassá tettek. Ebben is egy amelalepkepár volt. melyre egy nyílhegy alakú levél volt préselve. létfontosságúvá vált. hosszú szívószervük is. hadd fejezzem be. – Ezért felkértek. – Mihelyt ez a fölfedezés megszületett. kutatott a növénygyűjtőben. Elhallgatott. – Itt van az a négyszázhúsz fajta őshonos és meghonosított növény – mondta –. De az egyik probléma megoldása nyomban egy másik problémát vetett föl. s a lábát bámulva próbálta rendezni gondolatait. de a völgy fölfedezéséig fogalmunk sem volt róla. hogy léteznie kell valamiféle katalizátornak. – A hahagáj! – Ahogyan mondja.megtermékenyíteni. amint látják. Droom kotorászott a zsákjában. Ismertük a hím és a nőstény közti csekély különbséget. Droom kinyitott egy másik dobozt. de magát a lárvát sem írta még le senki. melynek rendkívül hosszú szívószerve tökéletesen megfelel erre a feladatra. Első feladatom tehát ennek a problémának a megoldása volt. nem sokkal az után. Hallgatói némán és izgatottan néztek rá. Igen. amely előidézi a mag kicsírázását. Ott láttam végre az amelalepke eleven lárváit. és vállaljam a feladatot. Miss Damien – bólintott fenséges mozdulattal Droom. Az ombufa levele. Nem jártam sikerrel. – A hahagáj. hogy mivel táplálkozik a lárva. Ez sok fejtörést okozott nekem és dr. de a magok sohasem keltek ki. s amikor a tojások kikeltek. Igen.

Igen. hiszen tudomásom szerint mind a klíma. – Felséged igazán kedves – pirult Droom örömében. tölts öt nagy pohár Felségsértést – mondta Csaszi. gyorsan csusziba ültek. maga egy zseni! – ugrott föl Peter. aztán töprengő pillantást vetett Droomra. professzor. a lobogók. – De biztos ám – vigyorgott Hannibal. hozza a gyűjteményét. – Parádé – bólintott Csaszi. amitől a sziget egész gazdasági élete függ. – Ez azt jelenti. – Köszöntőt kell mondanom. végül kitörő örömmel hallgatta Droom előadását. és megszorította Droom kezét. s izgalmában a szokásosnál is jobban összetekerte lábait. Míg Peter töltött. Az ombu pedig ellenálló fajta. De véletlenül az ombu termése a kedvenc csemegéje. – Másként szólva: ha a völgyet elárasztjuk. Nem tanácsolnám az összes példány áttelepítését. a császár is kíváncsi lesz rá. semhogy ki tudnánk fejezni. és gondolkodott. hogy semmiképpen nem áraszthatjuk el a völgyet és építhetünk repülőteret – dörmögte Hannibal. én meg egész Zenkali hálásabbak vagyunk önnek. – Úgy van – mondta Droom. Gyertek. indulás a palotába. Az új egyenruhámról nem is beszélve. – Drága Droom professzor – mondta –. légy szíves. – A hahagájra – mondta ünnepélyesen. professzor. – Peter. lehetséges – mondta Droom –. Aztán az ombukat . – Csaszinak pontosan erre van szüksége. Droom. melyeken Peter annyit dolgozott. A magot a madárnak meg kell ennie és ki kell ürítenie. s szemlátomást gyönge talajon is megél. – Nagyszerű. majd növekvő reménykedéssel. de néhány példányt ide lehetne hozni. mind a talaj ugyanolyan itt is. A legtöbben arra számítottak. s a menetben részt fog venni egy hahagájpár és hat ombufa is. a sziget gazdasági élete összeomlik? – kérdezte. nagyszerű – nézett pajkosán csillogó szemmel Hannibalra Csaszi –. – Miért? – Azért – magyarázta Droom –. Hát legyenek. Hannibal? – kérdezte Audrey. mivel tartozunk önnek. Sajnálatos lenne. az ombufára rakja a petéit. Mit sem törődve a csaholó kutyákkal. – Parádét? – értetlenkedett Hannibal. tehát mégis megrendezhetjük a parádét. hogy nagy és pompázatos ünnepség résztvevői lesznek. elmondjuk neki. Tehát óriási ünnepséget rendezünk. hogy nem feledjük soha. – Istenemre. Hannibal nagyot füttyentett. Jöjjön. A madár lényegében mindenevő. a gondosan elkészített felvonulási tervek.– Vegyük sorba még egyszer – mondta. – Nagy nap ez a mai! – Biztos vagy benne. mivel megtermékenyíti az amelafát. Csaszi eleinte hitetlenkedve. – Tehát az amelalepke. és vágtattak a palotába. mikor Peter a kezébe adta a poharat. – Mondja. szerintem semmi akadálya. Csaszi lehunyt szemmel feküdt függőágyában. Biztosíthatom. hiszen tökéletes helyen vannak a völgyben. – Elvégre itt vannak a fegyveres erők képviselői meg a többi vendég. mert az ombumag külső héja rendkívül kemény. lehetséges ombufákat és hahagájokat hozni Dzamandzarba? – A völgyből? Igen. ha kárba vesznének a sátrak. Csak akkor ült föl. másként nem tud kicsírázni. Viszont az ombufa nem létezhet a hahagáj nélkül. Ha gondosan választják ki a csemetéket. – Pontosan – mondta Droom. hogy az amelaültetvények mellett ombuültetvényeket is telepítsenek.

hogy a legkülönfélébb bűnökkel vádolják. a hahagájok pedig végre kiszorítják a palotámból azokat a szörnyű és lármás pávákat. s nem kötötte Ludzsa orrára. . aki a második pohár Felségsértés után egyre többet csuklott és vihogott. melyet hatalmas kerti ünnepély követne itt a palotában. Közben Ludzsa is visszanyerte eszméletét. professzor? Végtére nem mindennap ünnepeljük egy zseni munkájának az eredményét. Hosszú és vészterhes csönd volt. – Azt hiszem. a madarak nyugtalanul szaladgálni kezdtek. A következő három napot Audrey és Peter a Hahagáj-völgyben töltötte. A hahagáj másfajta problémát okozott. – Csakis hamisítványok lehetnek.elültetjük a botanikuskertben. mint segítette az embereket. Megfosztottam hivatalától. Inkább az látszott aggasztani őket. s szemlátomást csöppet sem szenvedtek a fogságtól. Sir Osbert arca többször is színt váltott. Az ilyen emberben nem lehet megbízni – fuvolázta Lord Hammer. – Cserében a száműzetésért. hogy összeszedje magát. hogy a csemegék kifogyhatatlan forrásai – Peter és Audrey – végleg eltűnnek. hogy mindenáron keresztül akarta vinni a repülőtér meg a gát építését. szárnyukkal csapkodtak. El akarják vetni a repülőtér meg a gát ötletét? Ebben az esetben ő írásbeli bizonyítékokkal szolgálhat. így aztán igazán nem volt nehéz becsalogatni őket egy kisebb ketrecbe. tehát alkudozni kezdett. a legnagyobb örömmel. mivel túlságosan gyakran fakadt örömkönnyekre és ült le. bár inkább hátráltatta. a kormányom tagja volt. – Hamisítványok. még Droom is. – Peter és Audrey. – Helyes – bólintott Hannibal. – Még egy pohárral.morogta Sir Osbert. s nem emel vádat ellene. hogy a Sir Osbertet és Lord Hammert kompromittáló iratokért cserében csupán száműzi Ludzsát Zenkaliról. Neked is töltsék még egy pohárral. A madarak habozás nélkül besétáltak a ketrecbe. igen súlyos börtönbüntetés helyett kapott. s az első hajóval elhagyta a szigetet. hálós ketrecet. Mihelyt kiléptek a ketrecből. Csaszi sem ment a szomszédba egy kis ravaszkodásért. hogy bejelentsem nekik – mondta Csaszi. s azt kellett tapasztalnia. egyetlen nagy felvonulást kellene csinálni – töprengett Csaszi –. Peter csináltatott egy nagy. s Audreyval be is csalogattak a ketrecbe egy hahagájpárt. Nem jó ötlet? Az ötletet mindenki jónak találta. Kiválasztottak és megjelöltek fél tucat fiatal ombufát. a felvonuláshoz. – Ludzsa. – Össze kell hívnom a parlament rendkívüli ülését. Csaszi ekkor a palotába hívatta Sir Osbertet és Lord Hammert. A munkát Fellugona doktor ellenőrizte. az enyhén izzadó Lord Hammer pedig különféle építményeket rakott a levéltárcájából. nyilvánvaló hamisítványok. Audrey drágám? Nagyszerű. ti addig lennétek szívesek gondoskodni a fákról meg a madarakról? – Persze – mondta Peter –. akit mindketten ismernek – mondta fagyosan –. átadott nekem bizonyos dokumentumokat. melyet a rá váró. a szemüvegtokjából meg a szivartárcájából. melyek között a legfőbb bűne az volt. Viszont megígérte. melyek önökre vonatkoznak… hm… uraim. miszerint Sir Osbert és Lord Hammer anyagilag fölöttébb érdekeltek voltak az ügyben. hogy a repülőtérről már szó sem lehet. s mindketten rengeteget kerestek volna rajta. és kétségbeesetten kiáltoztak. melyeket aztán néhány zenkali igen óvatosan kiásott és hordóba ültetett. köztük gyilkossági kísérlettel is. – Hát ezt megbeszéltük – mondta elégedetten Csaszi. Ludzsa élt a lehetőséggel. és száműztem a szigetről különféle cselekedeteiért. mert ebből jelentős anyagi haszna származott volna.

Ne törődj velem. Hannibal Csaszira mosolygott. Peter és Audrey visszatértek a Hahagáj-völgyből. az ilyen veszélyes rágalmakkal jobb vigyázni – kontrázott Lord Hammer. – Az ilyesmit jobb megsemmisíteni – mondta Sir Osbert –. nagy öröm számunkra. hogy a Hahagáj-völgy fönnmaradása nélkülözhetetlen a sziget gazdasági élete szempontjából. hogy ez lesz életem legfontosabb beszéde. – Föltétlenül.– Mindazonáltal a dokumentumok némi kételyt ébresztettek bennem. a palotában. s igazán méltó a megünneplésre. És nagy öröm nekem. ha megtudnák rólam. ahogyan mindig segítettél mindenben. a . ahol Csaszi be kívánta jelenteni a repülőtérrel kapcsolatos döntést. melyet kerti ünnepély követ itt. Csaszi előrehajolt. vagyis teljes biztonságban. Sir Osbert. ha te meg a Zenkali Hangja nem lennétek. ne kiabálj velem. Minthogy a nagy eseményre mindenki a legpompásabb ruháját vette föl. amit népem és országom szempontjából jónak tartok. – Helyes – bólintott Csaszi –. barátom. De menjünk tovább. – Ezt inkább ne terjeszd – mondta zavartan Hannibal. halálosan unalmas volna az uralkodás! Végül a beszéd csak elkészült. Csaszi és Hannibal negyvennyolc órán át. ha a jövőben még szükség lenne rájuk. hogy a dokumentumokat nyilvánosságra hozzam. Az ifjú Foxglove majd idejében értesíti önöket a részletekről. így aztán az elárasztásáról szó sem lehet. s bár a váz Hannibaltól származott. – Szerencsére nem lesz szükséges. Tudom. s talán egy kicsit engem is. hogy segítesz ebben. – Ugyanis Droom professzor megállapította. természetesen – mondta kissé kábán Sir Osbert –. – Már hogyne törődnék veled. Lord Hammer megtörölte gyöngyöző homlokát. Remélem. – Nem szeretném. bezárkózva dolgoztak Csaszi beszédén. örömmel segítünk. igen… igen. hogy a brit kormány. – Igen. Viszont számunkra nagy dolog istenünk újrafölfedezése. Sir Osbert megkönnyebbülten fölsóhajtott. Mindazonáltal a dokumentumokat(és Ludzsa írásbeli vallomását megőrizzük arra az esetre. – Az iratok az én kezemben vannak – mondta lágyan Csaszi –. – Túlságosan nagylelkű vagy császár létedre – mondta. a beszédben tükröződő érzések kétségtelenül Csaszi érzelmei voltak. hogy a fegyveres erők képviselői részt fognak venni az ünnepségen? – Ó. – Jaj. ha segédkezhetünk egy ilyen fontos eseménynél. ha ez kidobott pénz lenne. – Valóban. föltétlenül – mondta Sir Osbert –. – Én meg mogorva vén szamár vagyok. s nem szeretném. igazán kedves önöktől. Mindig érződik rajtuk. hogy részt vegyenek a parlament ülésén. hogy kedvelek egy bennszülöttet. mert még avatatlan kézbe kerül. Hannibal – mondta a szemét törölgetve –. és hajnali háromkor a helyzet kezdett elmérgesedni. hogy szereted Zenkalit. A beszédet hatszor írták át. amiben csak tudunk. Mindketten tudjuk. amikor a tanácsaid mindig jók. ideküldte fegyveres erői képviselőit. költséget és fáradságot nem kímélve. Ezért jövő kedden nagy parádét rendezünk. s ébresztenének nyilván a kormányunkban is – mondta Csaszi. s hatalmas mancsával megfogta Hannibal csukló-ját. – Igen – mondta Lord Hammer –. Csaszi hátravetette a fejét. és nevetett. – Drága barátom – mondta lágyan –. boldogan. mert olyasmit jelentek be. ami igazán hízelgő. egyedülálló esemény – tódította Lord Hammer.

Elhallgatott. Droom professzor ennek a fontos lepkének az életét kutatta itt. viszont ha nem sikerül kiderítenünk. hogy hol költ a lepke. ami nemcsak megdöbbentő. s ezzel visszaadtuk a fanguáknak istenüket. Ritkán adatik meg egy népnek. Szerencsések vagyunk. Föltette szemüvegét. ma olyan hírt mondok. S amikor az egybegyűltek meglepetten suttogni kezdtek. egész Zenkali. hogy hallgatósága jobban megemészthesse a hallottakat. mintha kisiskolásoknak beszélne. láthatatlanul és magányosan.padsorok úgy néztek ki. s szinte hihetetlen volt. csöndet kért. a hernyók megbetegedtek és elpusztultak. Ám ezúttal kettős csodával állunk szemben. ahol lerakja petéit. s az egész problémát olyan egyszerűen és színesen előadnia. s ugyanakkor Droom professzor arra a . És most megtaláltuk ismét a fát. mint a Hahagáj-völgy – mondta Csaszi. Most megtaláltuk ezt a helyet. majd rendezgetni kezdte a papírjait. mert a lepke nélkül elveszítjük a fát. és folytatta. De amikor a professzor eljutott a Hahagáj-völgybe. pompás pillangó. mert olyan istenünk van. Valamennyien tisztában vagytok azzal. jegyzeteibe pillantott. s az egybegyűltekre mutatott vele. az orrára tette. – Barátaim – kezdte mély. s látta a hernyók százait jóízűen falatozni az ombufákon. köntöse olyan volt. majd a kezében tartott kendővel – mint egy légycsapóval – adott hangsúlyt szavainak. aztán folytatta. hogy milyen nehéz a dolga. megtörölte homlokát. és levette a szemüvegét. mert ha megépítenénk. Levette szemüvegét. s hogy nagyobb hangsúlyt adjon szavainak. Odaért a nagy trónszékhez. nem is tudjuk megfelelően megvédelmezni. – Droom professzor négyszázhúsz különféle növénnyel próbálta etetni a hernyókat – mondta. hogy mit jelent Zenkali számára az amelafa. Mert Csaszinak önteltség nélkül kell beszélnie. zengő hangján –. nyomban megértette. s pontosan tudta. minden fangua és minden ginka javára munkálkodik. El akarom mondani nektek. Hannibal szeretettel és tisztelettel nézte Csaszit. hogy mekkora a völgy jelentősége. hogy már régen eltűnt szigetünkről. fölemelte hatalmas kezét. akár a győzelmi zászló. Végül fölemelkedett. Ismét szünetet tartott. Lassan vonult végig a termen jobbra-balra köszöngetve. S most elmondom. fölemelte széttárt ujjú kezét. hogy ezen a szigeten a csodák korát éljük. – Az amelalepke otthona. de azért kell lemondanunk róla. – Ám hiába próbálkozott négyszázhúszféle eledellel. Csaszi skarlát és sárga köntöse szinte vakított. gyöngédséggel kell meggyőznie hallgatóit. Aztán elővette a szemüvegét. – De ezzel még nincs vége. ahogy jó istenhez illik. az a hely. mint egy színpompás ágytakaró. Az amelalepke hernyója az ombufa levelével táplálkozik. s tán hinni sem szabad benne. s a fával kapcsolatban az amelalepke. Csaszi hatalmas. gazdasági csődbe taszítanánk Zenkalit… mindenkinek rossz lenne. hogy visszakapja halottnak hitt istenét. fehér selyemkendőt vett elő. leült. A mindannyiunk által ismert Droom professzornak köszönhető ez a lélegzetelállító fölfedezés. – Le kell mondanunk a repülőtérről – mondta Csaszi. mert a világ legtöbb népe számára a csodák kora már a múlté. de mindennél fontosabb is mindannyiunk és Zenkali jövője szempontjából. – Ismét megtaláltuk a hahagájt. nem más. hogy milyen különös história ez az egész. hogyan jöttünk rá erre még idejében. hogy azzal adjon nagyobb nyomatékot szavainak –. s ahogy ott állt az ünnepi csöndben. akár valami újfajta. s köntösét látványosan elrendezte. s ugyanakkor ez az aprócska teremtmény egy olyan fától függ. aki. melyről azt hittük. kivétel nélkül. – Most nyilván arra gondoltok. Hiszen jólétünk és boldogságunk egy lepkétől függ. hogy a teremben összegyűlt rengeteg ember ilyen csöndben tud lenni.

Miénk olszág. melyen a Zenkali Mindö felirat volt olvasható. Előtte a katonazenekar masírozott. A csuszit könyvküldöncök követték. A madarakat annyira elbűvölte az emberek tömege. benne a kormányzó és Lady Emerald. hogy hogyan –. ezeknek a fáknak és teremtményeknek a segítsége nélkül Zenkalinak nincs jövője. magukra hagyva az izgatottan kiáltozó egybegyűlteket. egyszeriben ombufára kezdett hasonlítani. Zenkali teljes lakossága ott tarkállott a menet két oldalán. s ott volt a hahagájok ketrece is. az amelafa. A mag keresztülmegy a madáron. hogy sorsa egy madár emésztésén múlik? A gyülekezet tagjai összesúgtak. – Másodsorban a fától. A felvonulást Csaszi vezette hatalmas és díszes csuszijában. Amikor a fa gyümölcse és benne a mag a földre hull. s első strófája így hangzott: Ő van mi. rózsás tenyerek sorfala közt haladt a menet. hogy az ombufa léte viszont nem mástól. akiktől rengeteg finom falatra számítottak. Csaszi eltette kendőjét. melyet hat pompásan kicsinosított zebu vontatott. a hahagáj és végül mi magunk. s egy hosszú percig nézte az egybegyűlteket. Repülőtér nélkül meg tudunk lenni. mocorogtak. ugyanis a hímzést készítő hölgyre idő előtt és váratlanul rátörtek a szülési fájások. hogy föl-alá szaladgáltak a ketrecben hangos Ha-ha! Ha-ha! Ha-ha! kiáltásokkal. Az emberekből áradó boldogság szinte kézzelfogható volt. az ombufa. csokoládészínű kezét. Zenkali. már ki tud csírázni. a villogó. hogy jólétünk elsősorban a lepkétől függ? Ekkor kinyújtotta nagy. Zenkali. rózsás por fénykörében jókora kocsi haladt. Zenkali. s a géppuska sebességével verték össze csőrüket. s amikor ismét megjelenik. miénk olszág. s fenségesen kivonult a teremből. A kocsin ült Peter és Audrey. A himnusz dallama közismert angol dalocska volt. Mindent betöltött a frissen fürdött és illatosított. akár a ritka. Ennek a jegyében zajlott le minden. közben meglágyul. s így nem állt módjában a munkát befejezni. A kormányzó díszegyenruhát. Majd újabb díszes csaszi-csuszi következett. barna lepkének látszott. curry és napfény szaga vegyült. A bronz-. hogy a mi istenünk munkálkodik. de olyan kecsesen. Levette szemüvegét. – Harmadsorban – mennydörögte fölemelt kézzel – nem tölt-e el mindenkit alázattal. – Valamennyien egyetlen lánc szemei vagyunk – mondta Csaszi. Egyikünk sem lehet meg a másik nélkül. a lepke. Utánuk. s bármilyen furcsa. melybe virágok. A Természet segítsége nélkül nem. fehér fogak. tollas csákót és kardot viselt. régi bor zamata. Minden fanguára mély benyomást gyakorolt az újonnan fölfedezett isten hangereje. mint a hahagájtól függ. s együtt az egész olyan volt. Zenkali. s a zenkali himnuszt játszotta. . a hahagáj megeszi a gyümölcsöt. tiszta ruhás tömeg illata. akik hatalmas zászlót vittek. hogy a kéz szinte bársonyos. levette szemüvegét. s összekulcsolt ujjaival mutatta is. – Vajon nem üdvös belátnunk. Ezért mondom. A zenkali-angol szöveget Hannibal írta. zebuk. Ahogyan a Zenkali Hangja főcíme hirdette: A császár a palota kertjébe hozatta az Istent. ő van mi.és rézszínű arcok. melyet egyszer Csaszi a fürdőkádban ülve kissé átalakított. csokoládé. a tapsoló. A parádé rendkívül sikeres volt. Ekkor széttárta karjait.csodálatos fölfedezésre jutott.

A tömeg megtorpant. Mögöttük ízléses elrendezésben váltakoztak a pompásan képzett katonai egységek meg a díszvendégek díszes csuszijai. hogy szeretik egymást. Mihelyt mindenki benn volt a palota ragyogó. és utat nyitottak a zenekarnak. s zengő nevetése úgy fogta körül vendégeit. tapsoló. mint amikor úszunk a zátonynál: sodródunk ide-oda. ahol az őrszemek pompásan tisztelegtek. mikor az építmény. akinek megjavították az óráját. kiáltoztak. Blore és méregdrága felvevőgépe pillanatokon belül az ötméteres mélységbe repült. Boldog. s beszerzett több zúzódást meg egy jókora monoklit is. akik úgy mosolyogtak Zenkali népére. miközben negyedszer is megtöltötte a lány poharát –. attól tartva. hogy a televízió számára épített emelvényről jobban láthatnák a parádét.A kormányzó és Lady Emerald nyomában újabb kocsi következett. A fanguák és ginkák énekeltek. aztán nevetve. olyan ez. s a hímnek az volt az első dolga. ám legtöbbjük Brewsteren kötött ki. A zenkalik persze puhán és ügyesen estek. aki Jugg-gal együtt láthatólag jócskán hódolt a Zenkali Nektár élvezetének. pocakos ombufa. hogy a kerti ünnepség pompásan sikerült. amilyennek csak egy svéd tud látszani az éljenző. napsütötte kertjében. fehér zsebkendővel törölgette örömkönnyeit. Sir Lancelot és Alf őurasága. kiáltozva integettek be a kovácsoltvas kapun. akinek eltört a kulcscsontja. a szopós malac meg a sok tarka zöldség. – Én vagyok a BBC! – kiáltozta. Apróbb rendzavarásra csak akkor került sor. mindenkivel beszélt. Csaszinak meg a kíséretnek. Majd a sajtó meg a többi környezetvédő következett. A menet lassan a palota kapujához ért. hogy megállhat. aki csíkos öltönyében a szokásosnál is kísértetiesebb látványt nyújtott. A fákkal utazott Droom is. és a svájci. . aki hatalmas. hogy forgatókönyvével csapkodott. rajta hat nagy dézsa – Carey Anyó Csibéinek ajándéka –. Végre kiengedték a két rendkívül izgatott hahagájt. még táncra is perdültek a sötét bőrű emberek hajlékony eleganciájával. ott is föltárul a tengeri élet egy-egy darabkája. mint valami barátságos mennydörgés.) Nem csoda hát. hisztérikusan boldog emberek között. kissé szervezetlen menet volt ez. de a zenkalik ügyet sem vetettek rá. valahonnan egy hatalmas amerikai zászlót kerített. mint egy kosár padlizsán. – Tudod – mondta Peter. Senki sem hederített az elfojtott kiáltásokra: – Maguk nem ismerik a reklám értékét! – Mi a BBC vagyunk. mintha az egész társaság benne volna az angol nemesi almanachban. s biztatóan meg-megsimogatta a fákat. Hektószámra fogyott a Felségsértés. A dühös Brewster úgy próbálta visszatartani őket. mint akik éppen most menekültek el nagy nehézségek árán egy cápa elől. így aztán kéz a kézben kószáltak a tömegben. melyet Peter két ember számára tervezett. hogy csőrével Csaszi lábába kapott. ám hamarosan az ostromlók lábai alá került. olyan képpel. Sir Osbert és Lord Hammer. a legjobb trópusi hagyományok szellemében. Csaszi mindenütt ott volt. meg doktor Fellugona. meglehetősen elázott állapotban. A svéd olyan komornak látszott. s most abba burkolódzva integetett csuszijából a tömegnek. amikor az izgatott zenkalik arra a következtetésre jutottak. megingott és összeomlott. éljenezve. s bennük fél tucat zömök. A meglehetősen törékeny építményt vagy kétszázötven zenkali rohanta meg. doboltak és furulyáztak. arcuk csillogott. a jókedv fokozódott. mázsaszámra a szarvashús. Harp. Peter és Audrey egyszerre csak megállapították. nem az ITV! –. s azóta állandóan azt nézte. (Másnap a Zenkali Hangja ezzel a főcímmel jelent meg: Az Isten megcsípte a császárt. s itt is.

hát nem? Valami nívósabb kell. – Én mindig azt mondom. ami nem döglik meg. nyugtalankodtak. hanem be tudta vonni a dologba a császárt is. mindet láttad. az ombufát meg az amelafát mentette meg. És kéz a kézben. Persze az elefánt jó. ha nem viszi le az ember idejében. hogy ezek a fák meg madarak meg lettek oltalmazva. kegyelmességességes uram. mint egy ember. Kényes dögök ezek a jávorszarvasok. sokkal nehezebb a dolgunk. Mindig megdöglenek az embernek. – Gondoljon csak az itteni felfedezésemre – folytatta Droom. – Nemes asszonyi testület… a birodalom gerince… rendkívüli… – mondta a . – Csak elváltam tőle. Ma-mie-vel lementünk Floridába. amelyben három nagyherceg. én mondom. boldog vagyok. Hamarosan Alf őuraságára bukkantak: Droomnak mesélt valami hosszú és bonyolult történetet. az akkori feleségem. De mind megdöglött. ügyet sem vetve őuraságára –. – Nincs jelentősége – legyintett Droom. hogy ellentmondjak – mondta Alf őurasága –. istenuccse. Az a fontos. – Lamantin – mondta Harp. – Lássa – mondta Carmen –. azt mondta. – Most már azt csinálnak a madárral meg a fával. Mint a kutya. hogy ha meg tudjuk nyerni a megfelelő embereket – bégette –. láthassa rajtam. Audrey és Peter továbbsodródtak. ezzel igazán nem értek egyet. ez majdnem olyan. nekünk is volt jó pár. De most megfizettem nekik! Ha megjelenik a cikkem… Peter és Audrey továbbsodródott. Hiram. amit akarnak. Bármennyire hittek is az ügyben. – Lamantin.– Ühüm – mondta Audrey –. mert egyszer az idióta asszisztensem hibájából téves adatot közöltem a cecelégy hektáronkénti sűrűségéről a N’goro N’goro kráter területén. – Mire te…? – kérdezte döbbenten Jugg. de ön nemcsak a hahagájt. hogy megfogja a közönséget. mint az anyád. s az ádámcsutkája föl-le ugrált. És Mamié. – És most már azt is tudhassa kegyelmességességed. és pontosan úgy fog kinézni. azt mondta nekem. hol lenne nélkülem Zenkali? Ha majd megjelenik a cikkem az esetről. ami meg fogja erősíteni a tudományos tekintélyemet. Hamarosan egy furcsa párra bukkantak: Harp és Jugg egymás mellett hevert egy-egy nyugágyban. – Engedje meg. ott éppen a kormányzó és Lady Emerald próbált zöld ágra jutni Carmennel. – Igen. – A megfelelő emberek a tudósok – mondta Droom –. hogy megjelenik a cikkem. – Rendkívüli… igen fontos… Isten és így tovább… mindenkit kitüntetés illet… a nemzet színe-virága… – hebegte a kormányzó. egyszer az akkori feleségemmel. és úsztunk a lamantinnal. – Egén – mondta kedvetlenül Jugg –. – Én nem mondtam semmit – jelentette ki méltósággal Harp. hatalmas tudományos szenzáció lesz. Csakhogy a nívós állatok mind megdöglenek neked… piszokul nyavalyásak. egy rádzsa és holmi hercegecske szerepelt. az kell neked. Emlékszem. Harp éppen azt mutatta be. Ha nem nyerjük meg a felsőbb osztályba tartozók támogatását. hogy szerfölött boldog vagyok. akkor ússzunk tovább. összekapaszkodva kószáltak tovább. nélkülük a többi ember tehetetlen. Ahol legközelebb megálltak. de ha egy elefántot láttál. Adj rá bikinit. igen – mondta Alf őurasága –. mi történt velem? A tudományos világ kipellengérezett. akkor sokkal könnyebb a környezetvédelem. hogyan hívja a jávorszarvas a párját. hogy a politikai komplikációkon túl a lányokkal sem bírtam. Inkább az olyat szeretem. azt mondta. El tudja képzelni.

én most mit csinálsz papírokkalsz? Mit ön gondolsz? Apró. Megmarkolta poharát.kormányzó. és pontosabban miféle papírok azok? Pappasz még komorabb képet vágott. he? – Hogy jutottak hozzá Ludzsa papírjai? – suttogta csodálkozva Audrey. – Görög – mondta Peter –. De a gazembersz most elmész szigetrőlsz. Lady Emerald a fülébe dugta hallócsövét. nagyon ritkán látjuk. hogy megengedett magának egy futó mosolyt. Audrey és Peter útközben újabb italt szereztek. és ez mindent megmagyaráz. Audrey és Peter továbbsodródott. ha igazán szívesen teccenek látni minket a kormányzói palotában… Gondom lesz rá. amiket az a gazembersz Ludzsa átadsz megőrzésre. és belepirult az örömbe –. – Talán – mondta finoman Lord Hammer –. és továbbsodródtak. hogy sikerült ezt az ügyet mindenki megelégedésére megoldani – mondta. akit annyira elragadott az általános jókedv. a svájci természetvédő volt. Pappasz kapitány mogorván szónokolt Lord Hammernek. – Az nagyon veszélyes. hogy miért. A következő. – Gyakrabban kell nálunk vacsoráznia – mondta kedélyesen-. akinek éppen a tengernagy tartott hosszadalmas és nem egészen pontos előadást az európai történelemről. a szárazföld – mondta a tengernagy. és körülnézett. Sir Lanceloton igazán alig látszott a megdöbbenés. kedveském. hogy azzal a sziget elégedett . és csatlakozott a társalgókhoz. Akkoriban mindenki „kacér seggű Bertramnak” hívta. s két kezével madárfészket formált. teljesen szétszórtan… – De nekünk nincs flottánk. – A drága Bertram – mondta ellágyulva Csaszi. ő volt a csicskásom Etonban. – A nemzet színe-virága – mondta a kormányzó. az elbűvölő lányaival együtt. – Nincs flottájuk? – szörnyülködött a tengernagy. hogy adjam át üdvözletét önnek. Minden országnak szüksége van flottára. uram – mondta precízen a svájci. – Az lehetetlen. fekete szemével ártatlanul nézett Lord Ham-merre. és sürgősen verekedjék ki magukat a tengerig. – És ott voltunk Jütlandnál. hogy jó híreket hozhattam önnek Penzance hercegéről. és ne macerálják az úriembereket. aki az útjukba akadt. hogy mitévők legyünk. – Boldog vagyok – mondta udvariasan –. Mert akkor én még nem tudsz. öregemsz – vigyorodott el megnyerőén a kapitány –. A pompás köntöst viselő Csaszi teli szájjal vigyorgott Sir Lancelotra. – És szárazföld veszi körül. fogalmam sincs. ha együtt vizsgálnánk meg azokat a papírokat. – Zenkalin általában úgy oldjuk meg az ügyeket. hogy ő mit csinálsz. – Hát. a maguk flottája meg tőlünk jobbra – mondta az izgalomtól könnyezve a tengernagy –. hogy a lányok finoman viselkedjenek. – Fogadják meg a tanácsomat. – Igen – mondta éppen –. kösz – mondta Carmen. – Én nem tudsz – mondta –. – Igazán boldog vagyok. – De Svájc picike ország – mondta a svájci. nálam vagy az összes papíroksz. holnap én elviszel nekedsz. én nem olvasol másoknak a papírjaitsz. értesz? – Értem – mondta Lord Hammer –. Külön megkért. – Oké. eldönthetnők. – Tudja.

– Egy amelaültetvényt. – De hadd mondom el. hogy bűnben akarunk élni? – kérdezte Audrey. – Felségsértésnek tekinteném. pontosan ezt példázza. „A császár a palota kertjébe hozatta az Istent”. hogy ez a tejfölösszájú ifjonc rábeszélje a házasságra? Istennek szent anyja! Hiszen ez talán még rosszabb. – Nekem is ez a véleményem – mondta Csaszi –. környezetvédőket. hogy valójában az ő legvalósabb érdekeiket képviseljük. – Ki mondta. hogy égbekiáltó bűnben él az orra előtt egy amelaültetvényen. köszönöm – pirult el örömében Sir Lancelot –. – Meglehet – mondta kételkedve Sir Lancelot. hogyha további ocsmányságokat ír rólam. – Audrey. – Úgy érted. arra az elhatározásra jutottam. – Ami itt történik – mondta Sir Lancelot –. az kicsiben azt példázza. Minket. mert a természet védelme. drágám. hogy mindörökre Zenkalin maradjatok. ezt örömmel hallom. – Nem nagylelkű. amilyen te vagy – mondta Csaszi –. Csaszi – mondta Audrey –. Egy rovaroktól hemzsegő. – Köszönöm. hogy Peternek a lehető legsürgősebben szüksége van egy zsémbes feleségre. – Nem tűrhetem. hogy módunkban áll döntenünk a fontos dolgokról – mondta csillogó szemmel Csaszi. elkergetem a szigetről. felség. és mondd meg az apádnak. de az áldásos diktatúra néha többet ér. igazán nagylelkű vagy. – A legtöbb helyen a hatalom ehhez túlságosan megosztott. ha egy olyan szépség zsémbel vele. A demokrácia nagyon jó dolog. a környezet védelme valójában az emberiség védelme. mondjuk el apának – kérte Audrey. – Felségsértésnek tekintenéd. hogy az ilyesmi tönkreteheti egy császár hírnevét – mondta Csaszi. és engedte. gyakorta kárhoztatnak. ma egészen csodálatos vagy – mondta –. – És itt a boldog pár – mondta Csaszi –. és ami itt történt. Ám nem ez a helyzet. szép. Peter. Sir Lancelot.legyen – mondta Csaszi. Az emberek hajlamosak flúgos állatbarátnak tartani minket. ez a hálás sziget egy amelaültetvényt ad nektek nászajándékba. mert így remélem biztosítani. Mellettük a fűben kuporgott Simon Damien. Nagyon nehéz megértetni az emberekkel. – Ó. mint bűnben élni! – Semmi kifogásom egy kis bűn ellen – mondta gyakorlatiasan a tiszteletes –. akik lágyan ringatóztak Csaszi függőágyában. – Pompás császárunk egy amelaültetvényt ad nekem és Peternek. Átkarolta Peter és Audrey vállát. – Nagy hírünk van számodra. agg és tiszteletre méltó atyám – mondta Audrey. – Igen. hanem előrelátó – mondta Csaszi –. aki tehet az egészről. hogy a leányom volt olyan ostoba. óriás bougainvillea árnyékában találták Hannibalt és a tiszteletest. . ha nem csókolnál meg – mondta határozottan Csaszi. azt mondod? – mondta Simon. – Csak örülhet. hogy az ön viselkedését mindvégig konstruktívnak és barátságosnak találtam. csak nem határoztad el. – Gyere. és elárulok egy titkot is: mihelyt a házasságot elháltátok. csak nem mindig ilyen örvendetes eredménnyel. – Szerencsések vagyunk itt Zenkalin. Nem ismerve szigetünk biológiai felépítését. Tudnia illene. képesek lettünk volna elpusztítani gazdasági életünket és önmagunkat. ami világszerte történik. akik az állatokat az emberek elébe helyezik. hogy egyetlen leányom szégyent és romlást hozzon agg atyjára azzal. ha most megcsókolnálak? – kérdezte Audrey. hogy becsületes embert faragsz Foxglove-ból? – De igen – mosolygott Audrey –.

akit igazán szerettem.hiszen ha nem volna bűn. De remélem. – Ez. a bozótban szentjánosbogarak lüktettek. nyilván lesz egy kis szabad időd. – Hát te írtad? – álmélkodott Peter. – Én tudom – ugrott ki a függőágyból a tiszteletes. gondolom. Arra gondoltam. tekergős formáit. hogy elcsitul ez a nevetséges hajcihő. amilyet meglátsz az állatkereskedés kirakatában. – Csak egyetlen helyre mehetnek. Olyan imádni való voltál… mint… mint egy elhagyatott kiskutya. – Ki másnak lett volna ezen a szellemi sötétségben tengődő szigeten kellő műveltsége és nyelvtudása ilyen hatalmas irodalmi műhöz? – kérdezte Hannibal. azt jelenti: nemcsak hogy elveszítem az egyetlen lányt. A holdfény megvilágította körülöttük az ombufák fura. hogy elviselem az elviselhetetlent. úgy határoztunk – mondta kissé zavartan Audrey –. ha előbb nászútra megyünk? – Nászútra? Hiszen még el sem vetted a lányt! – Tudod. – Ennél romantikusabbat még nem is mondtak nekem. és lenézett a lányra. – Ha Isten is úgy akarja – mondta Peter. de ugye nem bánod. hogy szeretsz? – kockáztatta meg a banális kérdést Peter. Munkám van a számodra. – Egy édes kiskutya – magyarázta Audrey –. – Amikor megláttál? – kérdezte meghökkenten. – Köszönöm – mondta hűvösen Peter. – Nem tudok. – Persze. ha kérdeznem szabad? – kérdezte Hannibal. amiért ti vagytok felelősek – mondta Hannibal –. – Hogy az én lányom szégyentelenül az egész ország színe előtt kiáltja világgá a bűneit! Csak az én lelkem tisztaságának köszönhető. de ráadásul megkaplak téged a munkatársamnak az elkövetkező kilencven évre. hogy mi fordítva csináljuk: előbb a nászút. előlegezett nász-útnak. – Amikor megláttalak – mondta meglepetten Audrey. az iskoláját. ha segítesz. – ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára – mondta Hannibal. – Miért? Peter óvatosan felkönyökölt. elveszteném az állásomat. – Miféle könyvről beszélsz? – kérdezte Peter. zömök. hogy megjelentetem a könyvem bővített kiadását. ha ez a nyomorult leányzó békén hagy. . – Igen – mondta Hannibal –. – Mikor jöttél rá. ZÁRÓTÉTEL – Nem tudsz közelebb jönni? – kérdezte Peter. aztán az esküvő. Mennyivel menjek még közelebb? – Sokkal – mondta elégedetten Peter. mindketten komolyan gondoljátok? Nálam esküsztök? – Hol másutt? – kérdezte Hannibal. A völgybe. Szent Pál és minden apostolok! – tépte a haját Simon. – Ó. – És mi az úticélja ennek a különös. – Már így is sikerült bepréselned kettőnket egy egyszemélyes hálózsákba. – Igazán ki akarod egészíteni friss adatokkal? – kérdezte Peter. olyan fajta. – Hogyhogy? – Amikor megjelentél Hannibalnál azon a reggelen. – Most. és nem tudsz neki ellenállni. Peter – mondta Audrey.

Egy kis bugyuta. A hold lassan siklott az égen. összehajoltak. biztosan úgy volt – mondta Audrey. A hosszú csöndet csak a gyönyör kis neszei törték meg. akár az összeesküvők. – Mindig szerettem volna egy farkast… – ábrándozott Audrey. – A hálózsákban jóformán semmihez sincs hely – mondta panaszosán Audrey. aki utoljára nevet – mondta Peter. mi lesz egy szép napon azokból az imádni való kiskutyákból? – kérdezte Peter. Ha-ha. – Ha az éppen kamaszkorúvá érett olasz srácok érzékien buja pillantása. mi ez? – Micsoda? – kérdezte a lány. hogy a szőnyegre pisiljek? – kérdezte érdeklődéssel Peter. a hálózsákban nincs hely rendes veszekedéshez. – Soha életemben nem néztem úgy egyetlen nőre sem. ZÁRSZÓ . nem vetettem rád semmiféle érzékien buja pillantást. és megrágja a papucsodat. – Tudod-e. – Hát ide figyelj – háborgott Peter –. ha az első veszekedésünkre egy hálózsákban kerülne sor – jelentette ki Peter –. És az nevet legjobban. Válaszul egy másik hang szólalt meg. – Én nem szerettem rögtön beléd – közölte önelégülten Peter. Egy zabálni való kis szőrpamacs. – Hallod? – kérdezte Peter. – Dehogy nincs – mondta Peter. – Igazán finom érzés volt. álmosan.– Értem. – Én gonosz farkasom – mondta végül Audrey. mint az első kakaskukorékolás. – Ráadásul olyan farkas. – Vagy hogy elfogyasszam a lábbelidet? – Pontosan tudod. – Ne csacsiskodj. aki meglehetősen mozgékonynak bizonyul meglehetősen korlátozott körülmények között is – mondta Peter. Aztán panaszosán és édesen hangzott föl körös-körül a fák árnyékából: – Ha-ha… Ha-ha… Ha-ha. nyugtatóan: – Ha-ha. – Az. de nem érdekel. – Mutattam én valaha is a jelenlétedben abbéli szándékot. Az ombufák sűrűjében egy hang kelt. – Hogy nem? Az első pillantásoddal nemcsak levetkőztettél. s a sáfránysárga hold lassan gombafehér lett. – Én is így gondoltam – mondta Audrey –. – Tudod. Az égbolt végtelenjében a csillagok ragyogtak. azért is élveztem annyira. – Csodálatosan mozgékonynak – helyeselt Audrey. változó fényében az ombufák szinte mozdulni látszottak. – A hahagájok nevetnek. – Nem szeretném. – Nem értek egyet veled – mondta zordan Peter. de ágyba is vittél – mondta Audrey. azt jelenti. – Ha-ha – rikoltotta. És jól tudod. hogy oda fog pisilni a szőnyegre. tehetetlen szőrpamacs. hogy mit akarok mondani – mondta Audrey. mint jéghegyek a napfényben. Csönd volt. – Ha-ha? Lágyan és kérdőn. – Majd én megmutatom neked. – Bár kétségtelenül vonzónak találtalak. A szentjánosbogarak zöld fénypöttyökkel világították meg kis világukat. amit akkor rám vetettél. hogy vonzónak találtál. – Mi? – Gonosz farkas.

amely hosszú. hogy míg az egyik kezünkkel pusztítunk. ha a fészke közelébe merészkedik. a másikkal fölfedezhetünk akár valami aprócska dinoszauruszt is valamelyik távoli mocsárban. és el is pusztítja. amely néhány éve történt Új-Zélandon. s végtére is csupán arra kérünk mindenkit. elgondolkoznak. hogy milyen hasznos munkát végez a darázs. talán kedvük támad segíteni abban a munkában. hogy a természetben ezeknél sokkal bonyolultabb kapcsolatok is vannak. A közelmúltban fedeztek föl egy igen szép példát.Az érdeklődő olvasóknak szeretném elmondani. hogy már régen kipusztult. A rossz emberek modelljei olyan rossz emberek voltak. ahol az élősködő légy nem tenyészik. hogy az amelafa és az ombufa. amely előszeretettel fogyasztja a legyet. a légy petéjét és lárváját. Tehát még ma is van rá remény. Bizonyos körzetekben él egy légyfajta. függő kosárkához hasonló fészkekből épít telepeket Dél-Amerikában. Ha magukra ismernek. amit itt a Jersey Wildlife Preservation Trustnál (természetvédelmi trösztnél) végzünk. hogy megtisztítsa fiókáikat. A könyv szereplői természetesen kitalált személyek. amely petéit a fészkelő madarakra rakja. ugyanakkor ötvözetei olyan embereknek. akikkel utazásaim során találkoztam. az amelalepke és a hahagáj közti kapcsolat túlzott. ám hasznát vesszük a legkisebb támogatásnak is. . Channel Islands szívesen küldünk részletes felvilágosítást. Hiszen a segítségük nélkül nem tudnak élni. s ezért szabad utat biztosítanak neki a fészkükbe. akikkel szintén találkoztam. A hahagáj újrafölfedezéséhez az ötletet olyan esemény adta. Ha bárki azt hinné. Ezeknek a növényeknek és állatoknak a nevében folyamodunk önökhöz. A légy lárvája azután megeszi a madárfiókákat. Ha bárki ír nekem a központi címünkre: Jersey Wildlife Preservation Trust Les Augres Manor Trinity Jersey. a benne leírtak megtörténtek vagy éppen most történnek meg a világ számos táján. hogy segítsen megóvni mindannyiunk világát. s ha elismerik. amelyről azt hitték. mert ők nem tudnak szólni magukért. remélem. mely a madárfiókákon élősködik. az oropendola nem tűri a darazsat. amit haladásnak nevezünk. A kifejlett oropendolák valami módon fölfogják. Az oropendola nevű madárról van szó. hogy meggondolatlan kapzsiságunk miatt ezek az állatfajok ne merüljenek feledésbe. és örömmel fogadjuk tagjaink közé. hogy habár ez a könyv meglehetősen derűs. hadd mutassak rá. Ugyanakkor más körzetekben. hogy földünk állatvilágát állandóan és könyörtelenül pusztítja az a valami. Számos hahagáj és ombufa lesz hálás világszerte a segítségükért. Itt megpróbálunk tenyészteni már-már kipusztult állatfajokat. Egy távoli völgyben – ahol szerencsém volt némi időt tölteni – újra megtalálták a takahe vagy notornis nevű madarat. Tagsági díjunk szerény. Ha a könyvet szórakoztatónak találták. És végül még valamit. Ám él ezen a vidéken egy darázs is. hogy segíthessünk földünk élővilágán. és kiképezni szakembereket a világ minden tájáról az állatok mesterséges tenyésztésére.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful