NNCL1704-5C1v1.

0 GERALD DURRELL A HAHAGÁJ

FORDÍTOTTA GÁLVÖLGYI JUDIT A FEDÉLRAJZOT ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓKAT RÉBER LÁSZLÓ KÉSZÍTETTE GERALD DURRELL A HAHAGÁJ EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1987 KÖTETÜNK A KÖVETKEZŐ KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: GERALD DURRELL: THE MOCKERY BIRD WILLIAM COLLINS SONS AND CO. LTD., LONDON, 1981 COPYRIGHT © GERALD DURRELL, 1981 HUNGÁRIÁN TRANSLATION © GÁLVÖLGYI JUDIT, 1987 HU ISSN 0139-4029 VIDÁM KÖNYVEK KIADTA AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ A KIADÁSÉRT AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJA FELEL SZEDTE A NYOMDAIPARI FÉNYSZEDŐ ÜZEM NYOMTA AZ ALFÖLDI NYOMDA A NYOMDAI RENDELÉS TÖRZSSZÁMA: 3221.66-14-2 KÉSZÜLT DEBRECENBEN, 1987-BEN A SOROZATOT BORBÁS MÁRIA SZERKESZTI FELELŐS SZERKESZTŐ: BORBÁS MÁRIA MŰSZAKI SZERKESZTŐ: MACZÓ ZSUZSANNA MŰSZAKI VEZETŐ: MIKLÓSI IMRE KÉSZÜLT 67 000 PÉLDÁNYBAN, 13,8 (A/5) ÍV TERJEDELEMBEN ISBN 963 07 4316 7 38- Ft

ELSŐ FEJEZET ZENKALI ZENGZETEK

A tenger legvégső peremén, azon a képzeletbeli vonalon, ahol az Indiai- meg a Csendes-óceán vizei egymásba olvadnak, ott fekszik Zenkali, ez a zöld és kellemes sziget; olyan távol, hogy azt hinnéd, ez a fold nem befolyásolhatja a külvilágot, s az sem a szigetet. És mégis, Zenkali történetének volt két hónapja, amikor lázba hozta az egész civilizált világot meg a civilizálatlan világ jelentős részét is, mármint újságírók, tévériporterek és hasonlók képében. Mondanom sem kell, hogy a világszínpad hivalkodó elfoglalásáért nagy árat kellett fizetnie, és még ma is (bár a sebek java már begyógyult, a forradások még érzékenyek) könnyen szerezhetsz egy monoklit – vagy még rosszabbat – Carey Anyó Csibéinél, ha megemlíted a dolgot, s az újonnan épült Angol Klub tagjai feltűnően kerülni fogják társaságodat, ha vagy olyan ízléstelen, hogy megemlítsd a hahagájt. Januárban kezdődött. A szigetlakók – mint rendesen – túlzabálták és túlitták magukat a karácsonyi ünnepek alatt, s éppen epegörcsöktől szenvedtek, hála a hazafias gesztusnak, amely arra késztette őket, hogy pulykasültet és karácsonyi pudingot fogyasszanak olyan éghajlaton, ahol negyven fok van árnyékban. A sziget álmodozva pihent a fehérlő napsütésben két vulkánjának, a Timbalunak meg a Matakamának kúpjai között. Egyetlen szigetlakó sem sejtette (hiszen mind a szódabikarbónával volt elfoglalva), hogy a nagy óceánon maga a végzet közeledik feléjük; pusztítóbb lesz a hurrikánnál, elsöprőbb a szökőárnál, s nagyobb fölfordulást okoz a földrengésnél. S annál is veszélyesebb, mivel olyan ártatlan külseje van, mint egy víziszonyban szenvedő pekingi palotakutyácskának. A végzetet a magas, elbűvölő és szőke Peter Foxglove testesítette meg, őfelsége politikai tanácsadójának új munkatársa. Dzsakartába érkezve Peter rémülten állapította meg, hogy a hajó, amelyen Zenkaliba kell utaznia, meghatározhatatlan korú és bizonytalan tengerbiztonságú, átalakított francia halászbárka, melyet egy Arisztotelisz Pappajatokopulosz nevű, gömbölyded és borotválatlan görög üzemeltet igen vidám, de csöppet sem tengerész módjára viselkedő zenkali legénység segítségével, akik láthatólag úgy kezelték az óceánon való átkelés gondolatát ezen a fölöttébb kétes járművön, ahogyan egy csapat kiscserkész indulna tavi kirándulásra egy lyukas csónakban. Mindenki utasításokat kiabált mindenkinek, és természetesen senki sem engedelmeskedett, s az egészet az tette még aggasztóbbá, hogy a derék Androméda III annyira jobbra dőlt, hogy a fedélzetre helyezett golyó vagy egyéb gömbölyű tárgy nyomban a korláthoz gurult, és belepottyant a kikötő mocskos vízébe. Peter halovány krémszínű borjúbőr bőröndjei – melyeket oly nagy gonddal választott ki Assinders és Grope-nál, a trópusi felszereléseket árusító londoni cégnél – nem hatották meg a zenkali legénységet; a bőröndöket barna kezek kapták föl és dobálták ide-oda, végignyúzták őket a korlát és minden más, útjukba akadó kiálló tárgy mentén, hogy végül minden ceremónia nélkül az előfedélzeten szelíden gőzölgő trágyadombra kerüljenek. Peter ekkor értette meg, milyen hátrány, ha valaki nem beszéli a zenkali-angolt. – Hé, te ott – szólított meg határozottnak szánt hangon egy zenkalit, aki kissé értelmesebbnek látszott a többinél –, te vagy a másodkapitány?

A zenkali magas és izmos fiatalember volt kopott nadrágban, foszladozó szalmakalapban, s a nyakában láncként fölfűzött Coca-Cola kupakokat viselt. Rendkívül udvarias mozdulattal levette és a melléhez szorította kalapját, s közben hatalmas és jóindulatú mosolyban villantotta elő pompás fogait. – Te vagy a másodkapitány? – ismételte Peter. – Ulam? – kérdezte a fiú, aki arra is képes volt, hogy mosolygás közben aggodalmasan ráncolja a homlokát. – Te vagy ennek a hajónak a másodkapitánya? – kérdezte Peter harmadszor is, nagyon lassan és érthetően. – Hajó! – ragyogott a fiú. – Igen, ulam. – Te vagy a másodkapitány? – Igen, ulam… hajó – ütött a kalapjára a fiú. Peter arcán és hátán csörgött az izzadság. Szép fehér vászonnadrágja immár piszkosszürke volt, s az éle – ami két órája, amikor fölvette, még kifogástalan volt – nyomtalanul eltűnt. Olyan gyűrötten és mocskosán lógott rajta a nadrág, mintha egy álmatlanságban szenvedő dinoszaurusz éjszakázott volna benne. Peter nagyon szeretett volna már eltűnni a napról, száraz ruhát venni, és meginni egy pohár jéghideg italt. – Mi a neved? – próbálkozott egy másik vonalon. – Andloméda Hálom – vágta rá a fiú habozás nélkül. – Androméda? De hát az női név… ó, értem már, azt akarod mondani, hogy a hajó neve Androméda? – Igen, ulam, hajó – mondta boldogan a fiú, s ezzel a kör bezárult. Peter megtörölte az arcát és nyakát lucskos zsebkendőjével, és újra próbálkozott. – Én utas – mondta magára mutatva, és teljesen hülyének érezte magát. – Én akarni kabin… én akarni kézipoggyász kabinba… én akarni hideg ital… én utas, érted? – Én Andloméda Hálom – ismételte a fiú, akit nyilván aggasztott, hogy Peter netán nem értette meg ezt a fontos tényt. Ám mielőtt még Peter a Mindenhatóhoz fohászkodhatott volna, hogy sújtsa agyon a fiút, hirtelen a kapitány bukkant fel, és olyan tömény fokhagymaszagot árasztott, hogy elnyomta a kopra, a guanó meg a hat, föltűnően vonakodó tehén szagát is, amelyeket a zenkali legénység hangos és dallamos kiáltásokkal a fedélzetre próbált terelni. – Uram – mondta a kapitány olyan zengő és mély hangon, mintha a gépházból jönne a hangja –, én vagyok a kapitány, Arisztotelisz Pappajatokopulosz. Vagyok az ön szolgálatodra. Engem hívnak embereksz Pappasz kapitánynak, mert igen nehezükre esik rosszul ejteni a nevemetsz. – Rosszul ejteni a nevét? – kérdezte Peter, mert azt hitte, nem jól hallott. – Igen, uram – mondta a kapitány –, mindig bajuk van, mert rosszul ejtik a nevemetsz. Peter úgy vélte, hogy a kapitánnyal éppen olyan ígéretes lesz beszélgetnie, mint az imént a másodkapitánnyal. – Örülök, hogy megismerhetem, kapitány – mondta. – A nevem… – Beagle, Chihuahua, Dingó, Husky, Molossus – vágott közbe töprengő képpel a kapitány –, Labrador Ret-riever, Jagdterrier, Ovcsarka, Foxi! – Tessék?! – hüledezett Peter. – Nem légysz mérges, Mr. Foxi – mondta a kapitány –, hogy mnemotechnikával jegyeztem meg a nevedetsz… ez görög szokás, értesz… mnemotechnika. – De az én nevem nem Foxi – mondta döbbenten Peter.

és nem óhajtom. Harangvirág – folytatta a kapitány. és ha kérnék egy pohár hideg italt? – Persze. Dália. festék. Föltehetőleg zenkali-angolul utasításokat adott. nem Xoloizcuintle. . amilyen a kertbensz? – kérdezte a kapitány. és behunyta a szemét. amikor a nagybátyja a tudomására hozta a hírt. nem okozna-e különösebb gondot. hogy valaki megmondasz nekemsz. hátravetette a fejét. Fukszia-Foxglove. Vaskos ujját himlőhelyes orrára téve csillogó. s a fiú. hogy ott bármiféle bajba kerülj. Rózsa. mindig lesz ő emlékezetembensz. Aranyeső. s ő máris lefelé botorkált a mocskos lépcsőn a kis hajó zajos gyomrába. Én ismersz mindentsz és mindenkitsz. A kapitány a korlátnak támaszkodott. Nyomban hívta két társát. mennyire hízelgett neki. he? Vagy Xoloizcuintle? – Nem – mondta határozottan Peter –. he? – Kitűnő – mondta szívélyesen Peter –. és most csupán azt szeretném megtudni. Akár az Úrnak. és eltűntek velük a hajó gyomrában. hogy nem várta meg az India császárnőjé-t. A kapitány harsogva nevetett. – Én tudsz mindensz. – Zenkalira küldünk – nézett Sir Osbert hideg. Pipacs. Félő volt. Napraforgó. – Ön követsz őket. fekete szemét. Fukszia-Foxglove. – Bougainvillea. melynek intenzív doh-. impozáns botanikai ismeretekről téve tanúbizonyságot. ők megmutatsz az ön kabinsz… legjobb kabinsz a hajón… legjobb kabinsz az új tanácsadói munka-társnaksz. – Begónia. hogy egyáltalában elfogadta ezt a megbízatást. kék szeme a monoklija mögül egyetlen élő rokonára –. tekintélyt parancsoló hangon. és egy teve sem hullhatsz a porba anélkül. Aztán a kapitány pufók keze gyöngéden meglökte. föltehetőleg meg is értette.és – ki tudja. Törökszegfű. – Fukszia-Foxglove – mondta mély. – Akkor talán Puli. s Peterre kacsintott. Réti Boglárka. ami Zenkalin történsz. hogy akár örökké ott maradhat a korlátnak dőlve. Tubarózsa. apró szemére mutatott. Peter kezdte már bánni azt is. ha odavinnék a holmimat. csak szólsz nekemsz. – Fukszia-Foxglove. Kalaki majd megmutatsz az ön kabinsz… és mindent elintéz… ön nem aggódsz semmi.– Nem? – tágult kerekre a kapitány szeme. s húsos ajkai közül elővillant a szájában megbúvó aranybánya. fogták a csomagokat. – Foxglove… Foxglove? – Pappasz kapitány hitetlenkedve nézett rá. – Most már mindig emlékezni fogok az ön nevedresz – mondta diadalmasan –. Kinyitotta apró. édesz úr – mondta a kapitány dagályosan –. s életében először érezte meg nem felelőnek a nevét. – Maga tudja. – Olyan – bólintott Peter. Tulipán. – Ha megkérdezhetem… – kezdte volna Peter. persze – mondta a kapitány –. he? Görög módszersz… pompász… a legjobb. Koporsószerű priccsén fekve az eszébe jutott. Ön bármit akarsz Zenkalin. amely havonta egyszer köt ki Zenkalin. Az Androméda III fedélzetén megtett háromnapos út során Peter többször is keserűen megbánta. ha megmutatná a kabinomat. miért – pármaiibolya-szaga volt. – Nagyon köszönöm – mondta Peter. az én szememsz ott vagy mindenütt. Kitűnő módszersz. – Azt hol tenyésztik? – Nem tenyésztik… angolul ez… egy virág neve… fukszia – magyarázta Peter. azt a nagyobb utasszállító hajót. aki föltehetőleg a másodkapitány volt. A nevem Foxglove. hogy ki vagyok? – csodálkozott Peter. S miközben az Androméda III imbolyogva zötykölődött az óceánon. – Virág… olyan virág.

– Agincourt-nál ott volt egy Foxglove. hogy torpedóromboló állomásozhasson az öbölben. szakszervezeti aktivistákat meg kimosakodott parasztokat. de most… de most… Ébenfa vonalzót vett föl az íróasztaláról. s ez már nem egy nézeteltérést okozott kettejük között. az életét adta – folytatta Sir Osbert. ne izgassam föl magam… a vén ketyegő miatt. hogy finoman fogalmazzak. a birodalom megalapozásánál mindig ott volt egy-egy Foxglove? – Igen. III. – Mint tudod. – A te léha. Odakint havazott. mint… mint egy rakás ócska ruhát. modern eszméid szerint talán ez nem fontos. néhány nyomorult . Járkálni kezdett az irodájában. hogy az. – Tökéletes példája annak. Most nem akarta elpuskázni a zenkali kiküldetést. melyért a Foxglove család minden tagja vérét ontotta. ha egy kannibált Etonba küldenek. hanem hogy segíts annak az ütődött Oliphant-nek. Tudod-e. de egy csomó hőzöngő állatbarát megakadályozta. mint egy tébolyodott utazási ügynök. amit akar. és zsebkendőjével megtörölte az arcát. Hugó Charteris egy hónapot töltött Zenkalin. az a dolog legkényesebb része. mikor a kormány apránként elvesztegeti a birodalmat?” Egy pillanatra elhallgatott. tudod. Az egyik barátja. Új-Zélandon nyüzsögtek a Foxglove-ok… India tele volt velük… az északnyugati határt szinte kizárólag Foxglove-ok védelmezték… Afrikában csak úgy hemzsegtek. s hazatérve úgy áradozott a sziget bájairól. Nagyképű alak. bácsikám – mondta Peter –. ha elnézi ezeket a tehetségtelen fűszeressegédeket. hogy Zenkalinak katonai jelentősége van. hogy önkormányzatot adunk ezeknek az embereknek. Amíg mi uralkodtunk Zenkalin. Ausztráliában. Tamalavala császár kapja meg. ahhoz képest.– Jó ég. az kétszer olyan nagyképű. hogy császár – mondta Peter. Nevetséges: az egész sziget csak egy légypiszok a térképen. – Haladó meg ilyesmi. Peter nem szólt semmit. Én meg azt mondom neki: „Hogyne izgatnám magam. Ehhez azonban néhány völgyet el kell árasztani. s tehetetlen dühében csapkodni kezdte vele a tenyerét. Aztán hatalomra jutott ez az átkozott munkáspárti kormány. a hatalmat az a nevetséges uralkodójuk. de ne izgasd föl magadat. – A birodalmat. – A doktor azt mondja. A világ megbolondult… képzeld csak el: a brit hadsereg nem kaphatja meg. s a hó csipkefüggönye mögött London zúgott és zörömbölt. – Nos – folytatta immár kissé nyugodtabban –. és vízi erőművet építeni. – Azt hittem. bácsikám. s elkezdte szétosztogatni a birodalmat. És ha egy bennszülött nagyképű. Repülőteret akarnak építeni meg egy lyukat robbantani a korallzátonyba. de biztosítlak. De azért ők csak mondják a magukét. hogy pontosabb legyek. hogy mihelyt elhatároztuk. önkormányzatot ígértünk nekik… azaz. hogy az angol történelem minden fontos eseményénél. s tálcán kínálják a birodalom darabjait olyan embereknek. hogy mi történik. mélyeket lélegzett. a vezérkarnál rájöttek. Eredetileg Aldabrát akarták megszerezni erre a célra. akik még most is megeszik a nagymamájukat! Sir Osbert leült az íróasztalához. – Nem nyaralni küldünk – mondta fagyosan Sir Osbert –. – Zenkalin a helyzet… öö… khm… nehéz – vallotta be Sir Osbert. hát ez nagyszerű – mondta lelkesen Peter. a trafalgari csatában is ott volt egy Foxglove… Waterloonál is ott volt egy Foxglove. még féken tudtuk tartani. Az ember szívrohamot kap. elég rendes fickó. s ha kellett. mondom. – Pojáca – vágta rá Sir Osbert. amint ott mászkálnak a Whitehallban az iskolázatlan beszédükkel. Nem osztotta Sir Osbert felfogását.

hogy ostobaságot csinálj. s atyai tekintettel nézte Petert. azúrkék tengeren siklik. Egyszóval a helyzet kényes és kiélezett. soha. Éppen erre van szükségük… egy csomó tengerész meg pilóta.teknősbéka miatt! Mi jöhet ezután. az embereknek manapság nincs arányérzéke. tudod. én mondom. s ha bármiféle kellemetlenséget tapasztalsz. jó reggelt – kiáltotta joviálisán. S az ügy nagy neveket érint. Másnap reggel arra ébredt. ami kijöhetett volna. mintha láthatatlan kötél húzná őket. ön sose voltálsz Zenkalin? – Nem. nagyon-nagyon gyönyörű. a hajó orra előtt repülőhalak kis csoportja ugrándozott. Ám a helyzet kényes. – Csupán annyit akarok. – Nos. s a kávé meg a pirítós megjelent. emlékezz a szavamra. így a parányi szalonba ment. – Jó reggelt. – Szóval – mondta végül –. – És most mi lesz? – kérdezte izgatottan Peter. Egyszerűen nem lehetsz elég óvatos ezekkel a bennszülöttekkel. jelentsd nekem. amire a tengerészek meg a pilóták pénzt szoktak költeni. tele szájjal –. pompász – mondta a kapitány –. Aztán a vízi erőmű… ami munkaalkalmakat teremt. s a hajó tükörsima. én mondom. Pappasz kapitány már befészkelte magát az egyik sarokba. igaz? Átkozottul jó szakácsom van a hajón. vajon meggyászolja-e majd Pappasz kapitány. he? Sok szalonnás tojástsz. hogy reggeli után nézzen. hogy azt csikarhat ki belőlünk. nem reggelizem – mondta gyorsan Peter. Tudja jól. bármit beszél is az az agyalágyult Oliphant. – Köszönöm. de a császár ravasz fekete ördög. szép sziget. és elfordította a tekintetét. – Ő igazán gyönyörű. köszönöm – borzongott meg Peter a kapitány tányérjára pillantva. amikor megrendezi számára a tengeri temetést. amit csak akar: néhány nyavalyás csúszómászó miatt. akik a pénzüket emléktárgyakra költik meg… khm… khm… nos. ő megfőzöl mindentsz. no de az csak formalitás. Ám minthogy már semmi sem maradt a gyomrában. Így hát Peter a nyílt tengeren hajózott Zenkali felé. Olyan gyönyörű. jól aludtsz? – Igen. folynak a tárgyalások. hogy a vihar kitombolta magát. hogy tartsd nyitva a szemedet meg a füledet. szép szál fiatalemberek. nyugtalan álomba merült. Az ég búzavirágkék volt. s mohón habzsolta hatalmas adag és rendkívül zsíros szalonnás-kolbászos rántottáját babbal és némi pirítóssal. hogy majdnem . Lord Hammer… Ham-mersteins és Gallop… érdekeltek a gátépítésben meg a többiben… persze versenytárgyalást kell kiírni. ha lehet. – Hát persze. s komoran töprengett. Nagyszerű lenne a sziget számára. A kapitány harsogott valamit. most ön kérsz finom reggelitsz. – Csak egy kis kávét meg pirítóst kérnék. A császár még nem adta a beleegyezését. ezért nem akarom. – Pompász. – Nem adja olcsón magát. hallod? – Hallom – mondta engedelmesen Peter. kérdem én? Talán segítettek nekünk a teknősbékák a Somme-nál? Vagy a normandiai partraszállásnál? Segítettek Trafalgarnál vagy Jütlandon? Én mondom neked. aki Rugbyben végzett. Peter immár sokkal jobban érezte magát jókedvre hangolta a szép idő is. A kapitány a szájában megbúvó aranybányában bányászott egy széthasított gyufaszállal. Hogy a brit kormányt zsarolni lehessen egy tucat teknősbékával! – És Zenkali számára jó dolog lenne a repülőtér? – kérdezte Peter. ilyesmire tanítják őket Etonban – mondta Sir Osbert. a hajó fara fölött pedig két albatrosz lebegett szinte mozdulatlanul követve a hajót. Úgy tudom.

a fanguák meg a ginkák. Mindenki gyűlölsz őt. Amikor Zenkali kapsz önrendelkezész. he? És mit ön gondolsz. – És maga egyszerűen Csaszinak nevezi? Ez nem… nos… nem felségsértés? – Micsoda? – kérdezte a kapitány. elámulva Peter tudatlanságán. Ö fejlesztésügyi minisztersz. mint egy görög szigetsz. – Múlt évbensz völgy még nem volt Ludzsáé – mondta a kapitány –. Zenkalin két törzseksz élsz. csak akkor vette meg. A fanguák nem szeretsz ginkákatsz. – Az nem lesz önrendelkezész a zenkaliknaksz. nemsokára önrendelkezési jogot kapnak. értesz? Rendesek. Ő hívsz magát Csaszinak. amit Csaszi mondsz. – Igen. amikor beszélni kezdteksz repülőtérrőlsz. értesz? – Igen – mondta Peter. – Tud valamit a repülőtérről is? – kérdezte óvatosan Peter. értesz? – Hát nincs parlamentjük… olyan törvényhozó testületük. Gáttal ők elzársz völgyetsz. hogy a kapitány valaha is megjegyezze a nevét. nem… teli van négerekkelsz. . – Úgy értem. – És mi a csalás? – kérdezte Peter. – Ez csöppet sem demokratikus. és oda építik a gátat. Nincs hozzá hasonló. – Csaszi? Mi az a csaszi? – kérdezte Peter. s azon tűnődött. Zenkalin egy emberneksz van demokrácia. Ön tudsz. Most már kell völgysz. mert ő becsapsz saját anyjátsz is. ezért gátatsz építsz a Matakamán… aki egy vulkánsz. mint Ábrahám Lincoln. A fanguák a nagy törzs. Csaszi a fanguák császára. és Ludzsa fogsz eladja nagyon drágán a kormánynaksz. de parlamentsz csinálsz. Mr. Ö akarsz uralkodni mindenkin mindenkor. de nagyon primitívek. Az is mindig lerobbansz. Hát fejlesztésügyi minisztersz így csalsz. mindenki hívsz őt Csaszinak. Ez egy… hogy is mondasz… cecenév. nem gorombaság Csaszinak hívni? – Nem. A legnagyobb gazembersz Zenkalin. Csaszinaksz. aki még sohasem hallotta ezt a szót. immár teljesen lemondva arról.olyan. – Úgy tudom. nem. – Nagy csalász – mondta Pappasz kapitány az igaz görög enyhe irigységével a hangjában –. elég csak a városnaksz. – A repülőtérhez több áramra lesz szükségsz. Foxi – folytatta Pappasz kapitány –. értesz? Csaszi nagyon-nagyon okos embersz. az még nem csalás – töprengett Peter. mint Görögország… nem. Csaszi csinálsz belőle minisztersz. – Csaszi a császár – felelte a kapitány. mint egy aranyfényű reflektor. Még a saját anyja is gyűlölsz őt. Zenka-lin csak egy kis generátorsz van. van parlamentsz. mint a görögök. – Becenév? – Talán az is – mondta elbizonytalanodva a kapitány –. Mr. értesz? A ginka törzs nagyon kicsi… talán öthatezer embersz. az a fekete gazember Ludzsa csinálsz nagy csalász. he? Szóval több áramsz kell nekik. – De ha övé a völgy. Foxi. – Ó. ön-rendelkezész lesz Csaszi. Nem. a ginkák nem szeretsz fan-guákatsz. hát ők uralsz Zenkalit. A főnöküksz Govsza Manalovoba. az csak Csaszinak lesz önrendelkezész. – De miért ő a fejlesztésügyi miniszter. kié a völgy? Ludzsáé. igen. he? A fanguák a nagyobbik törzs… talán ötvenezer embersz. A kapitány ragyogott. ha gazember? – Nem tudomsz. No persze azért nem olyan. vajon hogy tetszene ez a beszéd a zenkaliknak függetlenségük előestéjén. amelyben valamennyien képviselve vannak? – kérdezte Peter. – Önrendelkezész… önrendelkezész? – bömbölte a kapitány. nem gorombaszág. Nem civilizáltak.

– Kik azok? – Ő egy bár… hogy mondasz Angliában… kocsma. Aztán majd iszunk egyet ebédsz előtt. hogy ennyiféle hóbortosságot ilyen apró helyen összezsúfolva még nem tapasztaltam. nem? Ő ott van Zenkali kikötőjébensz. és szép lassan leégett. Zenkáli – így szólt Bak értékelése – a legbájosabb. melyet éppen indulás előtt sikerült beszereznie Angliában. Olvasni kezdte azt a könyvet. hogy miért volt ilyen óvatos. hogy egy repülőtérben ennyi üzleti lehetőség van. Peter pedig fölballagott a fedélzetre. amely titokzatos módon lángra lobbant. sok-sok tengerész meg pilóta mész Carey Anyó Csibéihez. Én tudsz.– Most már értem – mondta elgondolkozva Peter. – Nos – nyújtózkodott ásítva a kapitány –. kell kérni árakatsz különböző cégektőlsz. én hozol Dzsakartábólsz. melyet valaha is szerencsém volt meglátogatni. – Én hozol cementsz. félelmét már a Bevezetés első mondata eloszlatta. közölte Peter. meg kell vallanom. Ludzsa kapsz sok-sok pénztsz attól a nagy cégtőlsz Angliában. – Nos – Pappasz kapitány kacsintott. talált egy roskatag nyugágyat. – Elvégre az a fickó fejlesztésügyi miniszter. Nem holmi vallási vagy politikai okból gyűltek össze. értesz? Nem is sejtette. akik éppen megpróbálták eloltani (meglehetősen kapkodva) tűzoltókocsijukat. he? – Köszönöm – mondta Peter –. legütődöttebb. és gyászos képpel bámult Peterre. Én barátomsz Dzsakartában mondasz nekemsz. Elég elmondanom talán. és ők hallgatsz az én wurlitzereimetsz. a második csalász. – Jó dologsz lesz neketnsz – mondta a kapitány. – És jó dolog lesz a repülőtér Zenkali számára? – tudakolta Peter. Akkor a kormány választasz legolcsóbb cégetsz. mondta Peter. hogy Zenkalira érkezésemkor a főváros szinte teljes lakosságát a főtéren találtam. téglasz. aztán Ludzsa fogsz mondani. Talán Csaszi is kapsz pénztsz Ludzsátólsz. és fölemelte egyik pufók ujját –. csupán a fölöttébb pompázatos egyenruhát és sisakot viselő tűzoltókat bámulták. ők szórakozol sok lánnyalsz. én hozol mindenféle konzervetsz. – Nincs értelme szólni Csaszinaksz. legbosszantóbb. . he? De Ludzsa már odaígérte munkátsz egy cégneksz. Piszok csaló gazembersz. Ha ők csinálsz gátsz. én hozol sok penicillinsz a doktornaksz. én most mész a hídra. s a címe így hangzott: ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára. mindenfélétsz az építkezéshez. Rövidesen kiderült. és elnyújtózott a napon. – Carey Anyó Csibéinek? – álmélkodott Peter. Én veszel nagyon-nagyon olcsón ötven wurlitzersz Dzsakartában. s ha ez így van. hogy ez a cégsz a legolcsóbb. értesz? Érti. A kapitány hátradőlt. A repülőtér nekemsz jó üzlet. Ha Peter netán közönséges útikönyvre számított. Én eladsz Carey Anyó Csibéineksz. mintha megkérdezel sok cégetsz. legostobább és legpompásabb sziget. nagy örömömre fog szolgálni. Ludzsa majd úgy csinálsz. hogy ő bezzeg nem volna képes semmiféle csalafintaságra. ők iszol sok sörtsz. miért nem szól valaki Csaszinak? – kérdezte Peter. Bár egész életemet ütődött szigetek gyűjtésével töltöttem. akkor legföljebb a tulajdon bankbetétjét fejleszti. A szerző szerényen meghúzódott a „Bak” álnév mögött. Minden tengerész mész oda inni meg szép lányokértsz. – Ha Zenkalin lesz repülőtér meg brit flotta meg légierő. megpróbálván elhitetni – nem sok sikerrel –. Pénzt völgyértsz és gátértsz. – De ha minderre bizonyítékuk van. A kapitány távozott. – Ugyan! – piszkálta unottan a fogát a kapitány. Nem legolcsóbb. értesz? – Versenytárgyalásra gondol? – Olyasmire. A magánkiadású kötetet finom rizspapírra nyomták Singapore-ban. én hozol sok wurlitzersz a tengerészekneksz.

legnagyobb szélessége huszonöt mérföld. Végül a britek hódították el a szigetet a franciáktól (1818). Tekintettel a nagy fölfedezések első korszakában a tengerészekre oly jellemző szexuális kiéhezettségre. vagy amelafából készült. megtanították továbbá a bennszülötteket bort készíteni az egyik helyi szilvafajtából (ezt hívják ma Zenkali Nektárnak). de általában a forró évszak januártól júniusig tart. amikor „Hausfrau Klinglé”-nek keresztelték a szigetet. s ez Zenkali. A hollandok emlékét őrzik azok a remek és tartós épületek. Amikor a hollandok 1700-ban elhagyták a szigetet. a franciák vették át a hatalmat. állítólag katasztrofális hatással van a látásra meg a szexuális teljesítőképességre. melyek közül az utóbbi a nagyobb. s a múltban igazán ártatlan örömöt szerzett nekik az az ünnepélyesség. a minisztériumoknak és a parlamentnek adnak otthont. mely ugyancsak kétes értékű ajándék volt az olyan nép számára. A bor szinte ihatatlan. a császárnak. valamint számtalan receptet hagytak hátra a helyi fauna ízletes elkészítésére. a Timbalu és a Matakama. hogy Zenkalit a „Hurikebiek Szigeté”-nek nevezzék. hogy amikor az angolok majd végleg távoznak. igen csinos deszkaházaikban. melyek hamarosan romba dőltek. A szájával lefelé forduló nagy C betűre emlékeztető sziget topográfiai nevezetessége a két kialudt vulkán. és átkeresztelték Istenhozta Szigetre. igen tömören és maró gúnnyal. és sok gondolatébresztő eseménnyel szolgált. A portugálok két parti erődítményt hagytak hátra. Ezután a szerző a sziget különféle hódítóiról írt. hogy megünnepeljék a királynő hivatalos születésnapját. remek pálmalevél kunyhóikban (ahogyan évszázadokon át tették). keresztben az Indiai. hogy ők is fölismerték a táj biológiai jellegű elrendezését. A szigeten van két nagyon csinos holland ültetvényesház is. ezért csupán a „Két Kebel Szigeté”-nek hívták. a 11. mert a zenkalik szívesebben élnek a borneói hosszú házakra emlékeztető. A szigetet elfoglaló idegen hódítók egymást követő hullámai jóformán semmit sem hagytak hátra. gondolta Peter. Az 1610-es hódítást végrehajtó hollandok nem sok fantáziáról tettek tanúbizonyságot. amiből haszna származott volna a bennszülötteknek. Mindazonáltal ez arra vall. A franciák építették a viszonylag tartós és tűrhető dokkokat. Szerencséjére kívül esik a ciklonok és hurrikánok övezetén. a kiemelkedő csúcsok arra késztették az arabokat (akik elsőként fedezték föl a szigetet 1224-ben). A sziget száz mérföld hosszú. szélességi fokon. a krikett fanatikus tiszteletét meg elpusztíthatatlan elszántságot a zenkalikban. hogy aligha jobbíthatnak az emlős elnevezésen. s ha kellő mennyiségben fogyasztják. mivel nekik nincs ilyen ünnepük. mely annyit tesz. Nagyjából két évszaka van: a forró meg a nagyon forró. hogy Kellemes Sziget. s a sziget valóban az is. s bár a sziget soha többé nem érte el a tűzoltókocsi-tűzvész magaslatát. akik föltehetően úgy vélték. Ezeknek az épületeknek természetesen csak az európai lakosok veszik hasznát. Ilyen bevezető után az útikönyv meglehetősen újszerű lehet. hosszúsági és a 20. olvasni és ötnél tovább számolni. amely nem tud írni. Az arabok elterjesztették a golyós számológépet. így a körzet többi szigetéhez képest békés életet élvezhet. nem hagynak mást hátra – hiszen így megy ez rendesen –. sok meglepő tapasztalatot nyújtott az emberi természetet illetően.és a Csendes-óceán merőben önkényes határvonalán. a másik a többi hónapokban. Az őket követő portugálok (1464) nem voltak ennyire költői lelkek. Ezek a széljárástól függően egybeolvadnak. Zenkali szigete a Baktérítőn fekszik. Attól tartok.Azóta több mint húsz éve élek Zenkalin. amivel uraik eme különös ceremóniát megülték. így hát Isle de Poitrine-nak nevezték új birtokukat. mint tartós zavart. ám távozásuk előtt kulináris tevékenységükkel szinte teljesen kipusztították a helyi faunát. . Ma a sziget az eredeti tulajdonosai által adományozott nevet viseli. melyek ma a kormánynak. s a kráterében jókora krátertó rejlik.

a másik hordozható bárt. miközben misszionáriusaik a helyi lakosságot zaklatják. disznók és hasonlók formájában. s melyet a franciák átkereszteltek „l’ Oiseau Moquerie” névre. patkányok. Az úgynevezett pogányoknak mindig az volt a balsorsa. de más vallások szemet hunytak ennél nagyobb baklövések fölött is. így a törzsnek egy időre le kellett mondania mindenféle vallásos tevékenységről. bárhogy tiltakoztak is afanguák. Afangua törzs-a franciák bejövetele előtt – egy különös. Ez a dőre dicsekvés természetesen számos kellemetlen incidenshez vezetett. a delfin alakban megszemélyesített halistent imádták. s így magasabb rendűnek tartsák magukat a ginkáknál. semhogy túlsókat törődtek volna a bennszülöttek halhatatlan lelkével. míg néhány bátor lélek egy fura amerikai szektához. mint hasznot jelentenének Mohamednek. Ám a misszionáriusok lehetővé tették afanguák számára. Az arabok nyilván úgy vélték. Ekkor Pappasz kapitány jelent meg a fedélzeten két zenkali matrózzal. – Számomra még egy parányit korán van… de elfogadnék egy kevés konyakot szódával. de a zenkalikat nem engedték be a templomokba. . he? Ön mit iszol? Nekemsz van mindensz. Mr. Ebben az időben a ginkák Tambakát. mint ők. és súlyos tömegét óvatosan leeresztette a nyugágyba. amit durván „hahagáj”-nak fordíthatnánk. az utolsó példányig fölfalták a hahagájokat. – Most iszol egyet ebédsz előtt. hogy a zenkalik inkább terhet. a ginkák annyi borsot törtek afanguák orra alá. hogy éppen úgy viselkedjenek. őshonos madarat imádott. A sok-sok unalmas és érthetetlen ünnep közül miért éppen a királynő hivatalos születésnapját kell a szerencsétlen zenkalikra erőltetni? A szabadosságra több alkalmat adó tevékenységi formákat a misszionáriusok alighanem kiirtották. a Második Eljövetel Egyházához csatlakozott. hogy magukkal vitték a legszebbfiúkat és lányokat) nem mondható. A portugálok építettek néhány templomot. s mire a britek kiűzték őket a szigetről. s számos ginka és fangua hős végezte életét ízletesen fűszerezve az ellensége tányérján. hogy a szigeten csak az ő népüknek van igazi istene. ne röstelkedsz. kecskék. Peter fölütötte a könyvben a vallásról szóló részt. hogy hódítóik a vallásos hiedelmeikkel zaklatták és rémisztgették őket. így hát (azon kívül. A britek változást hoztak. s azzal dicsekedtek. hogy az európaiak vajon miért nem tudnak senkit sem békén hagyni.Peter eltűnődött – életében immár nem először –. igen hamar fölfedezték. amennyi csak egy kisebbségtől telik. Ám ezúttal (ha szabad így fogalmaznom) a misszionáriusok Isten ajándékai voltak afanguák számára. Amióta a hahagáj kipusztult. ha szabad kérnem… nem! nem!… kapitány! Azt mondtam. – Khm… köszönöm – mondta Peter. Foxi – mondta a kapitány. így hát jelen könyv írásakor afanguák durván katolikusokra és anglikánokra oszthatók. Amikor európai népek kis szigeteket hódítanak meg. hogy nagy hatást gyakoroltak volna a sziget életére. melyek néha teljesen kipusztítják a helyi faunát. hogy keblükre öleljék a kereszténységet. – Ah. Az egyik nyugágyat hozott. Zenkalit végtére nyilván nem kerülték el a misszionáriusok. A delfin ugyan emlős. A hollandok további templomokat építettek. miért követelik olyan elszántan más fajtáktól. s nyomban látta. he? Akár a Queen Elizabeth-en. Ez ellen a zenkaliknak nem volt semmi kifogásuk. meglehetősen bőséges italválasztékkal. Zenkali esetében a hódítók – szerencsére – sokkal jobban el voltak foglalva háborúzással meg a föld kizsákmányolásával. macskák. Minthogy azonban a franciák katolikusok voltak – s így igen türelmetlenek a mások hitével szemben –. kártékony kísérőket visznek magukkal kutyák. hogy a szerző azonos véleményen van vele: nem tanácsos a misszionáriusokat szabadjára engedni idegenben. hogy a hahagáj húsa fölöttébb ízletes. keveset. melyet ők Tio-Namalának neveztek.

– Minek jó a pezsgő? – kérdezte meghökkenve Peter. hogy igazán vágyom egy szép zenkali lányra. sok vadkecske. –…és én mondasz neki. – Mit mászni? – Tudja. mint a cselló mély húrjai. Nagyon-nagyon fárasztó – a kapitány még az ötlettől is fölháborodott. – Engemsz senki sem nevezel gazemberneksz – zárta le a témát a kapitány. Ön szeretsz horgászni. – Én mindentsz el tudsz intézni Zenkalin. – Petert kissé megrendítette ez a baráti ajánlat. amelyben legalább ötujjnyi konyak meg egy teáskanálnyi szóda volt. a hegymászás… az egyik hobbim. bor az agynaksz és pezsgő a csábításnaksz. de aznap nem voltak cápáksz. mosol önre. – Én ismersz sok jó fiatal zenkali lánytsz… némelyik nagyon csinos… némelyik még szűz is. he? Sok vadmalac. pepita utódai közt. – Talán a cipőjükből? – Abból is – egyezett bele a kapitány. fiatal zenkali lány. a csillámló hullámok vakították. érdemes-e megmászni a vulkánokat. jó embereksz. A kapitány hangja megnyugtatóan zengett. Ön fogsz egy szép zenkali lánytsz. eleresztette magát. – Szép. így megúszta. te figyelsz rám. Én ismersz mindenkitsz. ahogy én mondsz. – Milyen kár – mondta Peter. Szeretném tudni. Gyakran töltöm a szabadságomat hegymászással Skóciában és Walesben. Nem szabad elhamarkodni. Vagy húsz perc múlva arra riadt föl. Szeretsz vadászni. és ő megfőzöl halakatsz és vadakatsz. – Azt hiszem. whisky a tü-dőneksz. és mindenki ismersz engemsz. mint a könyvekbensz. horgászhatsz és vadászhatsz egész évbensz. Ha ön akarsz. csinos. és csordultig töltötte poharát. Amit csak ön akarsz. – Konyak a gyomornaksz. és csukott szemmel hallgatta új barátját. – Nagyon forró. hallasz? És megfogtamsz. tudja. A meleg levegő és a meleg napsütés elálmosította Petert. – Majd én mindentsz elintézel – mondta rendíthetetlen önbizalommal a kapitány. he? Nagy mellűt. Hiszen még oda sem értónk. hogy néha részt kell vennie a társalgásban. jó hely. he? Aztán ön csinálsz sok-sok gyereketsz? – mosolygott Peterre atyaian a kapitány. barrakuda.– A konyak nagyon jó a gyomornaksz – jelentette ki a kapitány. Ön csak horgászol és vadászol. csirkefogó. mintha már látná is sivalkodó. és bedobtamsz a tengerbe… fél mérföldetsz kellett úsznia a partig – mondta elégedetten a kapitány –. takarítsz önre. A napfénytől és konyaktól átitatott Peter elaludt. fiatal zenkali lánytsz… jó lánytsz. én szerzel jó családbólsz való. he? Zenkalin sok horgászás… cápa. – A csábításnaksz – ráncolta a homlokát a kapitány –. sok szarvas. ön tudsz… gyönyörű fiatal lányoksz csábításánaksz… pezsgőt iszol a csípőjükből. s Peter azon tűnődött. még kardhalsz is. he? – Köszönöm. – No és a vulkánok? – kérdezte Peter. – Senki sem mászol vulkánokatsz. vajon huszonnégy óra alatt beszerezhet-e az ember egy jó kis májzsugorodást. engemsz senki sem nevezel gazemberneksz. Bizony. – . miközben átnyújtotta Peternek a poharat. nem rosszat. – Önre meg az új munkájára! Némán ittak. jó klíma. – Érdemes megmászni őket? – Mászni? – ráncolta meghökkenten a homlokát Pappasz kapitány. hogy sok tej legyen a bébikneksz. Hátradőlt a nyugágyban. he? – Nem vagyok biztos benne. he? Ő főzöl önre. hogy a kapitány még mindig beszél. én elintézel. ön szeretni fogsz Zenkalit – dőlt hátra nyikorgó nyugágyában a kapitány –. – Majd meglátjuk. úgy érezve.

A monumentális ebéd után. Fülledt kis lyuk volt. Az arabok érkezése előtt – írta a könyv – Zenkali két törzse többé-kevésbé békében élt egymással. A két albatrosz még mindig szárnyrebbenés nélkül követte a hajót. Nagy bőségben élt itt például az óriás teknősbéka. de az egyetlen hely. hogy ez még mindig jobb. a másik elégedetten lakozott nyugaton. A távolban delfinraj bukkant föl és merült alá a habokba. hogy megnézze. akár egy olajfoltos tócsán. ahogyan a modern hajók a konzervsonkát. leroskadt a nyugágyba. ahol afauna jobbára háborítatlanul fejlődhetett. Hogy ez nem túlzás. van-e benne valami ezekről a gyönyörű és kecses állatokról. A nyugati égbolt narancsát vörös erek tarkázták. melynek sikerült túlélnie az európai inváziót. egy személyben volt másodkapitány. a tenger indigókékjén sárga. Az állatok már olyan közel merészkedtek a hajóhoz. meg a delfinek izmos hátát.Most jössz… mi mész ebédelni. így hát a kabin hőmérséklete ellenére végignyúlt a keskeny priccsen. ahol végigfésülte az esti szellő. hogy a hangjuk is hallatszott. Peter töltött magának egy kis konyakot. Le Comte d’Armadeau azt írta. valahányszor a felszínre jöttek. sárgabarackforma nap épp csak érintette a látóhatárt. akik ki mertek kezdeni vele. s fölidézett számos vérfagyasztó históriát arról. melynek során a kapitány tovább ecsetelte a zenkali leányzók erényeit. hiszen irtották a természetes erdőket. föltámolygott a fedélzetre. disznók stb. s a naplementét nézve próbálta rendezni gondolatait. kormányos és csapos. fedélzetmester. Köztük amolyan senki földje húzódott. s aludni próbált. A kiváló és jó szemű francia természettudós. akár feketére polírozott hintalovak fénylő háta. Az ültetvényeken ma amelafa nő. Fölöltözött. Néhány óra múlva inkább holtnak. hogy soha senkinek ne legyen üres a fazeka. ami lehetővé tette. hogy az ember akár egy mérföldet is járhatott ezeknek a hatalmas teknőcöknek a hátán anélkül. A parázsló. . s úgy vitték magukkal eleven elemózsiaként az óriás teknősöket. Peter nyomban kinyitotta frissen szerzett útikönyvét. –. mint elevennek érezte magát. A természetrajzról szóló fejezetnél ütötte föl a könyvet. kezében a hordozható bárral. így például 1759 decembere és 1761 decembere között a hajók nem kevesebb mint 21 600 teknősbékát vittek magukkal. hiszen a hódítók pusztították őket élelemért meg szórakozásból. hogy a lába földet ért volna. arról tanúskodik azoknak az egykori hajóknak a naplója is. Ilyen esztelen pusztítás mellett nem csoda. hogy a francia uralom közepére ez az érdekes csúszómászó kihalt. a sziget biológiai főerőssége (lásd Gazdasági viszonyok) s egyben az egyetlenfafajta. több tízezernyi is lehetett belőle. melyen úgy változtak a színek. zöld és skarlátpiros foltok rezdültek. amikor felébredt nyugtalan álmából. Peter levonszolta magát a kabinjába. amelyek – szerencsére – nem váltak be. mint bort szopogatva és kártyázva tölteni a délutánt. hogy a görög barátság és vendégszeretet néha igen fárasztó. elkerülhetetlenné vált más (többnyire ártalmatlan. s pusztultak környezetük megváltozásától is. s míg az egyik törzs a sziget keleti részén élt. hogy elnézze az eget. s azt szopogatva dőlt hátra. Mihelyt az arabok meg az európaiak megjelentek. A zenkali (akit Peter gondolatban Andloméda Hálómnak nevezett) jelent meg széles jóindulatú mosolyával. hogy helyet teremtsenek a cukornádültetvények számára. hogy mit tett ő Zenkalin azokkal. a földön élő és védtelen) helyi fajok kiv eszese is. melyek élelmet és vizet vettek föl Zenkalin. Mint már oly sokan előtte. ahová a kapitány elől menekülhetett. Úgy látszik. irtották őket a behozott ragadozók – kutyák. Ennek legfőbb oka a sziget rendkívül gazdag faunája volt. ő is rájött. úgy vélve. A törzsek létszáma lényegesen kisebb volt a mainál. ahogyan a kapitány tervezte.

A fanguák a madarat Tio-Namalának. Ám a franciák meggyőzésére tett kísérleteknek mindössze annyi eredménye volt. hiszen ez a madár képezte – mint már említettük – a fanguák vallásának alapját. és tovább olvasott. rendszertelen időközökben hozott gyümölcse föltehetőleg a hahagáj táplálékául szolgált. egy másik kitömött pár Antwerpenben. Töltött magának még egy pohárral. Afranciák az „Oiseau Moquerie” nevet adták neki. s a hahagáj igen rövid időn belül éppúgy a múlté lett. kissé hajlott (némileg a szarvascsőrű madáréra emlékeztető) csőre tövénél nagy búb volt. magvai sohasem csíráznak ki. Fölöttébb különös fa volt ez. gúnyos nevetésre emlékeztette őket. eltűnt a szigetről az ombufa is. mivel Tiomala szemlátomást képtelen volt haragjával sújtani a franciákat. hogy ez nem igaz. az is jóval több mint háromszáz éves. mint az óriás teknős. Ám különös módon a fákra és növényekre sohasem gondolt úgy. de a szigetek faunájában a nagy létszám sem jelent biztonságot. mint például a sárkánygyík kipusztulását. s afanguákat. melyek az állatokhoz hasonló sorsra juthatnak. elpusztítod az erdőt is. egy kicsi és röpülni nem tudó (a galapagosi fajtákkal rokon) kormorán meg tízféle. mind a fészke és a tojása tabu volt. öt-hat kitömött kakas a világ különböző múzeumaiban. és italát kortyolgatva meg a zöld-bíbor alkonyt nézve az immár majdnem fekete tenger fölött az ombufára gondolt. mely nagyobb volt a legnagyobb arapapagájnál is. Most rájött. Hiedelmük szerint Tiomala. mint az óriás teknősbékából. Hosszú. hogy ez a fa – amely kétségtelenül a világ legritkább fája – utód nélkül fog elpusztulni.és kísérőit. ideális zsákmánya volt afranciáknak. hogy amikor a hahagáj kipusztult. Joggal vélhetjük. Bár elég gyakran hoz gyümölcsöt. a madáristen. melyet a tojónál csupán homloklemez helyettesített. ötfajta haris. s a fanguák vigasztalhatatlanok voltak. elpusztítod azokat a lényeket is. A madár parányi szárnya röpülésre nem volt alkalmas. mert a madár hangja erőteljes. ezért mind a madár. mint egy kitömött pár Párizsban. Embertani szempontból a legsúlyosabb veszteség a hahagáj kipusztulása volt. Az immár feledésbe merült óriás teknőcökhöz csatlakozott egy nagy testű és igen tarka éjszakai papagáj. mint eleven lényekre. ahogyan egy jó istenhez illett volna. és rendkívül bizalomteljes lény lévén. természetesen csüggedés töltötte el. a helyi flórával ellenséges növényeket és fákat. Az egyesek szerint a Rodriguez-szigetek egyik ritkafajával rokon. olyan dolognak. erős lábakon állt. hogyan vadásszák és tálalják föl uraik a legváltozatosabb és legízletesebb formákban a hahagájt. amelyek az erdőben. hiszen elröpülni nem tudott. Peter letette a könyvet. Tiomala isten madarának nevezték. Igen érdekes az is. Ebből az izgalmas jószágból nem maradt más. Fénykorában legalább annyi volt belőle. s egészen mostanáig – akár a legtöbb ember – ezt természetes folyamatnak tartotta. Hallott már kihalt állatfajokról. Külsejét tekintve a hahagáj volt Zenkali talán legkülönösebb madara. látványosan tarka mézevő madár. aminek semmi köze az emberhez. lakozott ebben a különös fajtában. így hát a fanguák fölhagytak a kísérletezéssel. fél tucat csontváz és néhány maréknyi csont. Egy igen szépen kitömött kakas látható Dzamandzar múzeumában is. aminek a jelentése nagyjából hahagáj. Ha a lényeket pusztítod el. liba nagyságú madár hosszú. Jelen könyv írásakor mindössze egyetlen ombufa él még a Dzamandzar melletti botanikuskertben. Az emberi lények szempontjából Zenkali kétségtelenül legfontosabb faja az . aminek az élete különböző módokon ezektől a lényektől függ. elfutni nem akart. hogy néhány fangua vezetőt fölakasztottak lázadásért. Csakhogy a franciák nem tekintették tabunak. az erdőből éltek. akik nap mint nap láthatták. az erdő körül. Most fogta föl teljes egészében a dolgot: ha elpusztítod az erdőt.

amelalepke. még az erőteljes termesznek is. mely furcsán hajlott madárcsőrre emlékeztet. Bíborvörös alsó szárnyát széles fekete sáv keretezi. Zenkali szerencsésnek tarthatja magát. mely még a pálmán is túltesz sokoldalú hasznossága szempontjából. amelyről nevét kapta. minthogy a világ más vidékein nem él áfát megtermékenyítő amelalepke). skarlátvörös. Örömmel tapasztalta. az amela is ellenáll minden rovarnak. A törzs egyenes és sima. S mintha mindez még nem lenne elég. Aztán napfényre kerültek az amelafa kiváló tulajdonságai. Röptében alig látni a szárnyait. Akár a cédrus. garantálva a jövő gazdasági biztonságát. hogy még egy közgazdász is csak nagy nehézségek árán tudná bonyolultabbá tenni. Felső szárnya hamuszürke. hogy behatoljon az amelafa trombita alakú virágjába. bár a legjobb minőségű deszkát a hétéves fa szolgáltatja. ez az egyetlen őshonos fa. ezért fölhasználják a legkülönbözőbb iparágakban a precíziós műszergyártástól kozmetikumok készítéséig. hogy mi történt a világ többi részével. s a világon sehol másutt nem található meg (sőt fölöttébb makacsul ellenáll a meghonosításnak. ananászból és így tovább. A kolibrihez való hasonlatosságát növeli rendkívül hosszú szívószerve (teljesen kinyújtva tíz centiméter). ez is igen sebesen röpül. így hát a fa igen értékes mind a bútoripar. A szenderek családjának ez a páratlan tagja sok szempontból hasonlít az európai szenderre. Akár európai megfelelője. a teste súlyos. nem mintha kedvelte vagy értette volna a témát. Ráadásul a fa igen gyorsan nő: öt év alatt eléri teljes magasságát. Az utasítást követve Peter föllapozta a Gazdasági viszonyokat. így hát a mindennél fontosabb amelafa kedvére fejlődhet. hogy a fa szív alakú. hogy Zenkali önellátó legyen banánból. trombita alakú. aranysárga és szépen erezett. melyek mindegyike igen magas (s ugyanakkor kizárólagos) jövedelmet biztosít Zenkalinak. amely túlélte az európai inváziót. így hát ipara sincs. így hát Zenkali monopóliuma ez az igen figyelemreméltó fa. Ez természetesen azt jelenti. hátrafelé is tud röpülni. s megtermékenyítse áfát. amely a gyógyszergyártás fontos alapanyaga. leszámítva a csekélyke kézműipart. ezért éghajlata rendkívül kiegyensúlyozott. Szerencséjére Zenkali kívül esik a ciklonok és hurrikánok zónáján. A múltban több kísérletet tettek. hogy a többi rovarnak sem esik bántódása. törzse átmérője vagy harminc centiméter. A hosszú. az amela. sem olaja. és ez – a testét borító tollszerű pikkelyekkel együtt – az első pillantásra inkább madár. A gazdaság alapja egyetlen fa. a szigeten nyomban betiltották mindenfajta rovarirtó szer használatát. A kissé szamócára emlékeztető. amiért nincsenek értékes ásványai. fürtökben termő gyümölcsből olaj készül. nehéz és páratlan (a rózsa meg a szegfű illatát egyesítő) illatanyaga igen keresett a parfümiparban. csak mert a lehető legtöbbet akarta megtudni a szigetről. bíborvörös. fürtökben növő virágok gazdag. így a sziget számára gazdasági szempontból létfontosságú (lásd Gazdasági viszonyok). ezért Zenkalit elborítják az ártalmas rovarok. a fa finom és kemény. Mint már említettem. így hát ez a páratlan fa négy igen fontos terméket nyújt. Ezzel szemben Zenkali egyetlen növénykultúrás szigetnek tekinthető. . s azóta a sziget gazdasági élete ezen áfán alapul. E nagy rovar szárnytávolsága tíz centi. Egyik sem járt sikerrel. Ha meggondoljuk. mint lepke benyomását kelti. s mint a madár. húsos leveleiből szárítás és vegyszeres kezelés után amineaphron nyerhető. a közelmúltban kiderült. A fa hat-nyolc méter magas. A fa kiváló tulajdonságai ezzel még nem érnek véget. nagy fekete-arany pöttyökkel. mind az építőipar számára. cukornádból. hogy Zenkali gazdasági élete oly korlátozott és egyszerű. méghozzá a lehető legfinomabb. melyet kolibrilepkének is neveznek. Zenkalin egyedül ennek a rovarnak elég hosszú a szívószerve ahhoz. Mihelyt fölismerték a rovar és az amelafa közti összefüggést. ami az ilyen kis trópusi szigeteknél egyáltalán nem jellemző.

Közben eszébe jutott az ombufa. s mindkét vulkán tetején hetyke reggeli felhősipka díszelgett.A halványuló fényben fújtató lihegés és átható fokhagymaszag jelezte a kapitány érkezését. hogy Zenkali már látható. Pappasz kapitány jelent meg a hídon: jóízűen ásítozott és vakaródzott nyitott ingében. kócos haja az égnek . Minthogy biztos volt abban. néhány mérföldnyi távolban feküdt Zenkali. Nem csalódott. két végén a két vulkánnal. s a kapitány zengő basszusa száll a holdfényes tenger fölött. Végül – miután örök barátságot esküdött Pappasz kapitánynak meg az összes zenkalinak – Peter kéjesen dalolva letántorgott a kabinjába. Aztán három ifjú zenkali egészen meggyőző görög táncot mutatott be. A kiváló és mammutméretű vacsorát mérhetetlen mennyiségű vörös. – Görög táncotsz. hogy hurkaujjai milyen édes dallamokat csalogattak elő a hangszerből. miközben zokog a buzuki. melyet Pappasz kapitány kísért buzukin nagy lelkesedéssel és érzéssel. A szigetet fehér tajték ölelte ott. Milyen kegyetlen sors. Mr. akivel táncolhatna. aki helyet foglalt. míg a fának. s jókora pohár italt töltött magának. – Mi fogsz különleges vacsorátsz enni ma este. amint a fölkelő nap fényében egyre élénkebbé és ragyogóbbá váltak a sziget színei. és a hajó elejére sietett. A porcelánkék égre narancs sugarakat festett a fölkelő nap. ahol a tengerár megtört a részben alámerült korallzátonyon. A jó bortól és baráti érzelmektől fölhevült Peter egyszerre csak azon kapta magát. a fogásoktól függően. Foxi – jelentette be elégedetten –. a tenger tükre pedig milliónyi ezüst pikkelyre tört. s már látta is magát Pappasz kapitány medveölelésében keringőzni a fedélzeten. hogy karjai a vigyorgó zenkalik barna és izzadt nyakára fonódnak. A levegő hűvös és csöndes volt. senki. hogy megmentsen. Ruháit a földre dobta. a tenger mélykék és opálos. Megdöbbentő volt. de jókedvűen ropja a fedélzeten. lélekben fölkészülve az alkoholos és atletikus estére. öreg ombufa – mormogta álomba merülve – Jön már Peter Foxglove. MÁSODIK FEJEZET ZENKALI ZAMATOK Legnagyobb meglepetésére reggel ötkor és minden macskajaj nélkül ébredt. he? Én megtanítasz önt görög táncra… a legjobb táncra a világonsz. itt-ott tengeri madarak kis csapataitól tarka. hogy ő így szórakozik. faja egyetlen túlélőjének sehol egy hozzá hasonló társa. akivel dalolhatna – motyogta szomorúan Peter –. – Táncolni – ismételte eltökélten a kapitány. s ha nem is teljesen ura a lábának. – Senki.és fehérbor kísérte. – Föl a fejjel. kedves. Akkor természetesen még nem tudhatta. – Köszönöm – mondta Peter. he? Mi fogsz inni és táncolni? – Táncolni? – rémült meg Peter. Peter elbűvölten nézte. fölöltözött. A hajnali fényben az egész sziget sötétzöldnek látszott. s nyomban szíven ütötte a bánat. hogy nem a levegőbe beszél. csupán a vulkánok és dombok vetettek bíbor-fekete árnyakat. Mellét és pocakját sűrű. akivel megoszthatná magányát. he? Mi fogsz ünnepelni utolsó estetsz Zenkali előtt. fekete mackóbunda borította. megmosdott. Kissé jobbra. görög vacsorátsz. s meztelenül zuhant végig a priccsen. Igen jól látszott holdsarló alakja.

Megkerültek egy földnyelvet. Öt perc múlva horgonytsz vetsz. s a hatalmas parthullámok rémi-tő robajjal törtek át rajta. rózsaszínek. hogyan jutnak át a zátonyon. Aztán az öböl megnyílt előttük. mint minden bajok orvosságát-. hogy láthassa. Aki az ilyesmihez nincs hozzászokva. egyenest a Hahagáj-öbölbe. – Mert jó a görög tánc – nyilatkoztatta ki a kapitány. ha közelebb érsz – mondta a kapitány. de vagy huszonöt méterre attól a valamitől. – Meghiszem azt! – ordította vissza Peter. Félhold alakú homokszegélyek fehérlettek. hogy tisztán látszott a korallok alkotta táj a felszín alatt. Ő sokkal nagyobb. arcán hatalmas. Az Androméda III átpöfögött a lagúna áttetsző vizén. ő nincs közel. he? – Sonkaforma mancsával integetett Peternek. mert elkedvetlenítette. és merész nekifutással átjutott a résen. he? Egy óra múltán Peter már összecsomagolt. hogy föl tudnék falni egy lovat patástul! – Nem tudom. – Hiszen már olyan közel van. he? Szép sziget. akár az elefántagyar. Pappasz kapitánynak voltak gyenge pontjai. aztán eltűnt a parányi kormányosfülkében. lágy parthullámokon ide-oda ringva pöfögött az Androméda III vidáman. – Jó reggelt – harsogta le Peternek. de a zenkali zátonyt jól ismerte. és ismét ott állt a hajó elejében. – De még mennyire – kiáltotta föl a kapitánynak –. Zöldek. s vagy félméternyire a felszín alatt húzódott. – Látsz ön. Hajóját addig vitte a zátony mentén. ami a parttól a hegytetőig az egész szigetet borította. Ezen a gigantikus áradaton. a hosszú. olyan éhes vagyok. mintha tarka építőkockákat dobtak volna a bougainvilleabokrok . amilyen csak a trópusokon látható. impozáns épület állt. bíborvörösök. A csinos kis deszkaházakon szalmatető. Ön látsz Zenkali. sziszegő. Foxi? Éhes vagy. milyen pokoli jó tengerész vagyok! – ordította Pappasz kapitány a hídról. melynek tetején rózsaszín kőből épült. A sziget most fölmagasodott és fürdött a napfényben. Ezen a nagy lépcsőfokon a tenger megtört. – Ön kérsz reggelitsz. ahol törés látszott a hosszú. ami biztos hajótöréssel fenyegetett. széthulló habbá omlott. sistergő zátonnyal. A zátony hattól tizenöt méter széles volt. gyémántfényű vizére. és be-siklott a lagúna sima. A kapitány éles fordulatot tett az Androméda III-mal. s Peter megpillantotta a kikötő kőgátját és mögötte – a gyöngéd dombokon szétterülve. hogy a hajója talán mégsem tökéletes minden szempontból. aranyok. Dzamandzarnak a kikötője volt. soha jobban. amint átfutott a borotvaéles korallperemen. amely kiemelte a ragyogó lombsátrat. ijesztő és szívderítő ez a látvány. – Nem. annak egyszerre izgalmas. Minden ház más és más alapszínben pompázott. ahol Zenkali fővárosának. he? Peter hirtelen rájött. míg oda nem ért. A hajó egy pillanatra megremegett a kék hullámizmok szorításában. – Három óra? – csodálkozott Peter. hogy farkaséhes. kékek és sárgák tarka szövevénye. párhuzamosan a habzó. A törés nem volt szélesebb harminc méternél. itt-ott néhány tekintélyesebb korallmészkő ház. – Talán meg kellene kérdezni a szakácsotsz. hogy aztán a zátonyon belül hánykolódó habágyba olvadjanak. aztán megrázta magát. van-e raktáronsz – ráncolta a homlokát a kapitány. hullámzó habszőnyegen. Ez lehet a palota. gondolta Peter. – Minden görög jó tengerész… a legjobbak a világonsz. jó a testneksz. he? Két-három óra múlva befutunk. – Hogy ön érzed magad? – Remekül – mondta Peter –. végig a parton.meredt. győzedelmes vigyorral. Mr. s az öblök vize oly halvány és áttetsző kék volt. a két távoli vulkán előterében – a várost alkotó tarka házakat.

– Isten hozta. Ő fog küld majd gazda csomagjai. Rövid. ulam. finoman faragott javai paravánból készült ajtónál a küldönc megállt. verőfényes verandán. melyek – akár az égbolt lehullott foltjai – a virágok körül köröztek. égett fa. és peckesen tisztelgett. Pálmaolaj és kókusz-tej. fehér zsinóros sötétkék zubbonyt. ahol két tágas kosarú – némileg bambusz strandkosarakra emlékeztető – riksa várakozott. amikor az Androméda III nagy csörrenéssel és csobbanással horgonyt vetett. termetes zenkalikkal a rúdjaik között. aztán lánca segítségével hamarosan magabiztosan megállt a part fala mentén. a paliszanderfák meghökkentő kékje és a vérvörös virágban álló cserjék csoportjai közé. kélem. Itt egy város. Peter elgyönyörködött egy sereg hatalmas kék lepke röptében. Ne törődjön semmivel. kalligrafikus kézírással. Óriás fák erdeje vette körül. ulam. holott jól tudta. alacsony ház előtt. milliónyi virág illata. A meleg levegő elhozta Peternek Zenkali illatát. mert skarlátvörös fezt. Ez fölülmúlta legmerészebb álmait is. A küldönc széles vigyort villantott Peterre.bíborvörös gomolyfelhői. papája. ami igazán megérdemli a város nevet. hogy frissítőt szívjanak a szirmokból. majd megálltak egy hosszú. – Köszönöm – mondta lenyűgözve Peter. s hamarosan már a város utcáin gurultak. ami annyira egyedi. . mert egy fölöttébb nagy és fölöttébb ragyogó zenkali jelent meg előtte a fedélzeten. melyeknek a törzse vastag. Kezében – kissé oda nem illően – hosszú. Foxglove – mondta. Kedves Foxglove – olvasta. Foxglove. ananász. ulam – mondta a küldönc. csacsik és csatornák szaga. – Ön fog jön. de bonyolult jelet fújt. kenyér és kutyák. elle… A gazda fog vál ön. Peter beszállt az egyikbe. A küldönc odanyújtotta a bot hasított végét. Mikor a külvárosba értek. s néha meg-megpihentek. mangó és citrom részegítő illata. ulam. Csak kövesse a hasított pálcás fickót. és barna cipője legalább olyan fényesen csillogott. milliónyi virág illata. Mr. olyan tarka keverék volt ez. – Jó leggelt. Peter el volt bűvölve. mint a képe. s a bot hasítékából összehajtott papír lógott ki. tengeri só és friss hal. Máris szenvedélyesen szerette. Hannibal gazdától. amire büszke lehetsz. vastag. hasított botot tartott. vékony. Egyetlen lap volt. Ragyogó mosollyal és enyhe meghajlással üdvözölte Petert. A két hatalmas. H. és ezüstsípot vett elő a zsebéből. melyet megült a medencényi agyagkádakban meg függő kosarakban pompázó. ulam – magyarázta. – Mi fog megy Hannibal gazda házába csaszi-csuszin. gondolta. elegáns. akár egy perzsaszőnyeg színeinek illata. Peter óvatosan kiemelte az üzenetet a bot hasi tékából. – Gazda fog jön velem – mondta. Ám az illat sem ábrándította ki. melyek osztályozására nem jutott ideje. üdvözlöm. kék térdharisnyát viselt. Peter kábultan követte a hasított pálcás embert le a hajóról a rakpartra. és szétnyitotta. Olyan részegítő. kavicsos útra. hogy képtelenség összetéveszteni a világ bármely más közösségével. – Itt könyv neked. Az ajtót végül egy ropogós fehér egyenruhát és széles. elefántcsontszínű papíron. – Ulam. a napfény szaga a száraz leveleken. félig leégett és egymásba olvadt fekete gyertyákra emlékeztetett. Nyilván hivatalos személy lehetett. meg a kék ég és a hajnali harmat illata és milliónyi más szag. át a széles. fehér sortot. pedig még bele se szagolt. Mr. vörös selyemövet viselő zenkali inas nyitotta ki. és ő is megpróbált tisztelegni. hogy egy-egy város megítélésénél mennyit számíthat az illat. A küldönc fölvezette Petert a bejárati lépcsőn. a küldönc a másikba. Míg vártak. a riksák ráfordultak egy széles.

ahol a hihetetlenül magas. halovány borostyánszínű hintaszék állt. kötelességemnek tartanám. A medence közepén öt méter magasba szökkent a szökőkút vize. – Takarodj.Megfordult. s azon túl a zöld pázsitra meg a virágzó. A széke körül egy buldog. tibeti imamalmok. melynek falait hosszú. s ezüstliliomként ragyogott a napfényben. A kutyák között. A faragott kasmíri fából készült sötét. a térdét átkulcsolva pedig ott . Bozontos szemöldöke alól cigányosan fekete. Hannibal Oliphant hangja volna ez? Az inas türelmesen megvárta. te. két pekingi palotakutyácska. tarka selyempárnák felhőjében trónolt Hannibal Hubert Hildebrand Oliphant. színük szinte versenyre kelt a festmények színeivel. tarka. és bekísérte Petert a tágas és fenséges terembe – szélessége tíz. kiterjesztett farkuk képezte a széles. akár fekete szélmalmok. és bedugta a fejét. – Ez Hannibal gazda – mondta nem minden büszkeség nélkül az inas. ovális medencéhez vezettek. Kis szünet. Ebben a lélegzetelállító székben. A szoba egyik végében óriás íróasztal állt. hallod? Az inas kinyitotta az ajtót. tisztelettel kopogott. fehér mennyezet alatt hatalmas ventilátorok forogtak. batikolt kendővel a derekán. A mellette lévő asztalon több palack meg egy nagy. te analfabéta pogány… vidd az istentelen irhádat messzire a fájdalom eme hajlékától. hogy Peter első pillantásra szelídített medvének nézte. mint egy nagy tűz melege hideg éjszakán. résnyire nyitotta az ajtót. te nyavalyás hiányzó láncszem. Az egyik oldalon öt magas franciaablak nyílt a verandára. te bennszülöttek alja. Mr. bő ujjú. lándzsák. hogy húszévi kényszermunkára ítéltesselek gyilkossági kísérletért. Az egyik nyitott franciaablak mellett csodálatosan faragott. – Kifelé. négy törpespaniel meg egy tibeti véreb feküdt. Az utóbbi akkora volt. és átvezette Petert a tágas előcsarnokon. de a tarka kötésű könyvekből a földre is jutott bőven. rajta iratok. kínai selyemfestmények díszítették. A fényes padlót vagyont érő. kínai selyemtekercsek. hosszúsága legalább húsz méter –. Mindenütt könyvespolcok álltak. ulam. egy ír farkaskutya. egy dalmata. gyöngéden rezegtek az enyhe szellőtől. Azt hiszed. antik mordályok. Szemlátomást nem szegte kedvét sem a hang harciassága. küldd be az új gazdát egyszeriben. súlyos bútor jobbára alacsony heverőkből és székekből állt. ezüst jégvödör állt. soha többé a szemem elé ne kerüljön az a nyomorult. sem amit mondott. fehér pamutingben. melyek egy terrakottacsempével kirakott. Alattuk terebélyes kínai vázákban szebbnél szebb orchideák pompáztak. Sasorra alatt külön életet élt nagy. mozgékony. Zömök és vaskos volt. érzéki és gunyoros szája. Ennek az embernek a személyisége éppannyira érzékelhető volt. tarka perzsaszőnyegek borították. tarka bokrokra. Peter csak ámult és bámult. busa fejét acélszürke sörény koronázta. folyóiratok és tudományos kiadványok hatalmas halmai. fekete majompofád. aztán a hang fölharsant: – Hát ne állj ott. A karfa két finoman faragott páva volt. egy hatalmas. vörös-arany. gyönyörű impresszionista festmények. – Kifelé… kifelé! – hörögte a hang. A falakat különös maszkok. Foxglove jön vala. akkor megszólalt: – Kelem. aztán fejét félrebiccentve várt. – Takarodj! – bömbölte odabentről egy félelmetes hang. pajzsok meg elefántcsont faragásokkal és finom porcelánnal teli vitrinek borították. Zenkali császárának és kormányának politikai tanácsadója. legyező alakú támlát. barackszínű párnán. csillogó szem nézett a világra vidám arroganciával. fölkunkorodó orrújávai papuccsal a lábán. Az inas megállt egy ajtó előtt. melyek mindegyikén tarka thaiföldi selyempárnák tornyosultak. talán elfelejtem a bűnödet? Ha nem volnék olyan jóságos és szelíd ember. ha hízelegsz. te analfabéta gyilkos. míg a hang tulajdonosa levegőt vesz.

Hannibal éles pillantást vetett rá. – Hát úgy nézek én ki – fordult Audreyhoz –. szükséged van segítségre. Mégis hatalmas. mint egy halaskofának. miért küldött Sir Osbert. – Köszönöm – mondta Peter. – Ülj le. és vagy kétszer akkora. Hannibal odamutatta Peternek bepólyált kezét. talán rám is vethetnél egy futó pillantást – mondta. szellemileg visszamaradott és teljesen méltatlan hím felesége. melynek nagyságát csak kiemelték az apró. Peternek eszébe jutott bácsikája gúnyos megjegyzése – „az az ütődött Oliphant” –. és Peter örömmel fedezte föl a lány alig érezhető. hogy óvatos lesz. Sötét haja. és még kényelmesebben befészkelte magát párnái közé. aztán fölcsillant a szeme. uram – mondta –. és nem hiányzott belőle némi természet adta báj sem. A lány fölállt. A csöppet kiálló arccsont fölött. akit Peter valaha is látott. amely megtiltja a rovarirtó szerek használatát. melyet egyszerű aranycsat fogott össze. és büdös a szája. G. Audrey. Attól tartottam. ide-oda hintázva nézte a jelenetet. hogy nem eshet bántódásuk. bőven volt alkalma hölgyek társaságában forgolódni. minthogy a jobb keze be volt pólyázva –. Peter azon töprengett. – Ha esetleg befejezted Miss Damien kétségtelenül valós bájainak csodálatát. ezt nem rója föl bűnömül. Wells igazán jót mulatott volna ezen a helyzeten. Piciny. a derekáig hullott alá. ezért aztán uralkodnak rajtunk. vagy olyan hangja van. jóképű. ívelt szemöldök alatt hihetetlenül kék. hogy oltalmazza meg a gazdáját. és úgy határozott. picit pisze orrát finom szeplőcskék pöttyözték. már-már ibolyaszínű szem csillogott. A karcsú lány őszibarack bőrét bronzbarnára sütötte a nap. hogy Peter kis híján elejtette a poharat. kínáld meg a fiút egy itallal – mondta Hannibal. mint egy rabruhás gengszter. De ettől a lánytól elállt a lélegzete. fekete pöttyök. állandóan a leggonoszabb indulatú rovarok ostroma alatt állunk. mandulavágású szeme volt a legfigyelemreméltóbb. és kevert Peternek egy rumos kólát. . ülj le. szóval te vagy Foxglove? Sir Osbert unokaöccse? Volt valami furcsa abban. – Igen. hogy az isten tartsa meg? Peter meglepetten nézett rá. de remélem. Hannibal gunyoros mosollyal. mire a hülye egy teniszütővel leütötte a vérszomjas bestiát. – Szólíts nyugodtan Hannibalnak – mondta –. ahogy Hannibal a nevet mondta. és odament a lágyan himbálódzó hintaszékhez. ha ugyan tudsz még mozogni. telt ajka nevetésre állt.ült a legszebb lány. Önkívületéből Hannibal Oliphant gúnyos hangja zökkentette ki. mint az öklöm. drága fiam. a sötét. fürtjei akár a holdfényben fürdő folyó hullámai. mint aki segítségre szorul? – Éppen az imént volt rá szükséged – mutatott rá Audrey. Ma reggel például beröpült nagy zümmögéssel és gyilkos szándékkal egy lódarázs. – Miért nem jössz ide. – Nos – kérdezte az italát kortyolgatva –. A dögök tudják. ahogyan mindenki. hogy itt csak két eset lehetséges: ez a szépség már holmi mocskos. – Úgy – nyújtotta Hannibal Oliphant a bal kezét. – Hála egy nevetséges rendeletnek. – Úgy tudom. H. csíkos. Hívtam az én Neander-völgyi inasomat. ír akcentusát. Olyan elbűvölő mosoly kíséretében adta oda. egyenesen a mellemre. hogy ne szakadjanak bele a hangszalagjaim az ordításba? Peter nagy nehezen összeszedte magát. – Hogy segítsek neked – mondta zavartan. Hannibal fölhúzta szakadozott. fehér lobogóhoz hasonlatos szemöldökét. Minthogy Peter huszonnyolc éves volt.

amikor hazatért. – Az ír parasztság mindig rebellis volt – nézett Hannibal bánatosan a lányra. mint holmi keleti kalmárnak. nyugodtan beszélhetünk. Én szeretem őket. hogy egyszerűen szerelmes vagy ebbe a szigetbe és valamennyi lakosába. ezért kétségbeesett kísérleteket tettem. de őszintén. – Nos – mondta könnyedén Hannibal –. hogy részt vesz mindenféle cselszövésben. hogy a kis állat szinte dorombolt élvezetében. – Mondd meg nekem. aki egy hónapot töltött itt. én nem vagyok kém. Szerencsére jött ez a lány. – Rendben van. ezen az isten háta mögötti. amilyen talán csak a mesékben létezik. hát abban leli örömét. A bácsikád gyűlöli a bennszülötteket. azért küldött az az utálatos bácsikád. Hannibal nyilván meglehetősen sajátos módon szereti a bennszülötteket. volt valami különleges okod. és mi történt? Itt csücsülök. mert Hannibal panaszkodása komolynak tetszett. mire a dög a kezembe döfte a fullánkját. és a túlzásai nem ismernek határt. és áradozott a szigetről. Mondd csak. – Bizony így történt – mondta halkan Audrey. – Honnan veszed ezeket a kifejezéseket… és hogy érted azt. hogy sóder? – A kifejezéseket tőled veszem – mondta mosolyogva Audrey –. – Hugó Charteris barátom. tudom. és mihelyt rájöttem. mint lepke a borostyánban. hogy kémkedj utánunk. hogy „legyenek a segítségemre”. így nem kellett a karomat könyökből amputálni. hogy koldus módra tengődöm. Olyan tehetsége van a cselszövéshez. aki ért valamicskét az elsősegélynyújtáshoz. alig tudok kijönni – pillantott körül Hannibal a hatalmas teremben. – Ez sóder. . – Félre ne érts. meg a zenkali rendíthetetlen nyugalma. hogy miről beszélsz. mióta.hogy a szörnyeteg átdöfi a szívemet. primitív szigeten. hogy miért vannak itt. és úgy dajkálta. fiam. de a bácsikád már három ilyent küldött. hogy erre az isten háta mögötti. és nem lennél hajlandó sehol másutt élni. Olyan trópusi paradicsomnak írta le. és… – Ide hallgass – szakította félbe Peter –. – Igen. és úgy értem. – Ne vegye komolyan Hannibalt – mondta a lány. – Sóder? – nézett nagyot Hannibal. feketék lakta szigetre gyere? – Igen – mondta Peter. Fölvette az egyik pekingi palotakutyácskát. Ha a bácsikám ilyesmire kért volna. és nagyot sóhajtott. kénytelen voltam hazaküldeni őket. – Ostobaság! Ne hallgasson rá – mondta Audrey. a földi paradicsomot kerestem. – Mindennel – mondta tömören Hannibal. – Bárcsak fizetnének. Én is egész életemben az ideális helyet. és dolgoznia sem kell. hogy szabaduljak tőle. hogy a bácsikám vén csirkefogó. és nem osztom a nézeteit. most nem lennék itt. aztán Peterhez fordult. De ez valódinak látszik. – De hát mivel van baj? – kérdezte Peter érdeklődéssel. Peternek eszébe jutottak a szidalmak. már nem is tudom. – Olyan gazdag. miután ezt tisztáztuk. Csönd támadt. mint valami szigonyt. de én nem vagyok az ő embere. mint Krőzus. amivel a szidást fogadta. Hannibal elvigyorodott. – Kétségtelenül ő az egyik legundokabb ember a szigeten. Ám a helyzet az. Peter a lányra nézett. pontosan értem. rosszul kormányzott. még ha fizetnének sem. – Igazán nem akartalak megsérteni – mondta engesztelőén Hannibal –. melyeket Hannibal az inasára zúdított. te is jól tudod – mondta Audrey. igen – mondta bánatosan Hannibal –.

ahol teljes a foglalkoztatottság. én meg csak ültem. hogy kielégítse a büszkeségüket. mely leginkább arra szolgál. ahol nincsenek értékes ásványok. de sohasem magyarázod meg. hogy a repülőtér meg mindaz. ahol nincs nehézipar és alig van könnyűipar. hogy miután katonai szempontból hosszú évekig teljesen hasznavehetetlennek tartották Zenkalit. nincsen-e véletlenül négy szemed vagy valami hasonló. ismét megtöltötte a poharát. De most hagyjuk a nagyvilágot. és nem is szabad megállítani. Harmadszor. hogy tiszteletünket tegyük őnagy-méltóságánál. bárhogyan szeretnék is egyesek. nem lenne hasznos a sziget számára. mert az embert még utóbb holmi iszonyú vén vaskalaposnak.Aztán szeret panaszkodni. amely. és koncentráljunk kizárólag Zenkali páratlan helyzetére ebben a világban. mit kell tennem? – Nem sokat – mondta kedvetlenül Hannibal. krónikus alkoholistákat és öregeket. ezért egyetlen nagyhatalom sem kívánja az országot a védőszárnyai alá venni. Ám az itteni helyzet csöppet sem ártalmatlan. A bennszülöttek kőkorszaki színvonalon állnak. Túl azon. – Én mondom. Fölállt. tanácsot is adtam. Hallottál róla? – Csak Pappasz kapitánytól – mondta Peter –. ha nem panaszkodik. hogy rossz helyrejöttél. És akkor valami őrült a Whitehallban kitalálja ezt a repülőteret. ami velejár. és komor ábrázattal hintázott. Leült. – Látod. most egyszeriben rájöttek. az a személyes véleményem. Hol találtok még egy olyan országot. hogy az egész terv nagy marhaság. ha éppen szükség volt rá. – Mindig ezt mondod. és az itt élő európaiak szellemi színvonala alig haladja meg az átlagos kreténét. olyan pokolba. aztán beugrunk a kormányzói palotába. hogy ez az ideális hely egy baromi nagy repülőtér számára. Pedig nem erről van szó. De csak akkor kell komolyan aggódni. Csupán arra kíváncsiak. hogy mindenki békén hagyja. mint a highgate-i temető. leszámítva a fanguák és ginkák alkalmi lándzsarázását. – Nehéz megmagyarázni. Ez a hely annyi szellemi táplálékot nyújt. úgymond. sem olaj. Véleményem szerint nagyon sok az álszent duma világszerte a „haladásról”. és alapvetően mezőgazdasági társadalmunk nemcsak hogy számunkra termel . Aztán folytatta. még ma is olyan messze van mindentől. Először is. Ártalmatlan jószágok. melynek az volna a célja. s lábával néha meg-megvakargatta egy-egy szunyókáló kutya fülét. Gyakorlatilag néhány hónappal ezelőtt már meg is valósult a dolog: pompásan tudtak veszekedni egymással. ha itt fogok dolgozni. – Zenkali önrendelkezési jogot kap. először is. ám a legtöbben nem gondolják végig. Ötödször. ahol lényegében nincs faji ellentét. hadd halljam a legrosszabbat. és elűzze unalmukat. mert Zenkali valóban páratlan. és az egy kissé zavaros volt. A folyamatot nem lehet megállítani. hogy. hogy miért – mondta Audrey. mit kell eltűrnöm ezektől a hálátlanoktól? – kérdezte Petertől Hannibal. drága fiam. leszámítva a munkaképtelen. hogy ne keress itt semmiféle kultúrát. ezért az emberek megmaradnak falun. Negyedszer. Egyszerű udvariassági látogatások. hogy az az úgynevezett haladás nem hanyatlást jelent-e valójában. – Nos – mondta Peter –. és vártam. Csak arra kérlek. – Dióhéjban arról van szó – morogta Hannibal –. távol tartsák az oroszokat az Indiai-óceántól. hogy fölvirradjon a nagy nap. sétálni kezdett föl-alá. hogy aztán megismerjenek. most már nincs mese. másodszor. csak kétszer olyan zsúfolt. amilyenről még Dante sem álmodott. mindenfajta haladás kerékkötőjének tartanák. – Rögtön elviszlek Csaszihoz.

senki sem fog hallgatni rám. Közben az a hétpróbás gazember. – Ez mind nagyon szép – bátorodott neki Peter a második pohártól –. nyomban követelni fogják az ipart. ahogy van. Rá kellett volna vennem Csaszit. Ez a fa évről évre olyan gazdasági egyensúlyt biztosít nekünk. hogy robbantanak egy átkozottul nagy lyukat a zátonyba. ami lehetővé teszi. ebből még baj lesz. csak rettegni tudok a következményektől. hogy ez a sziget páratlan. ez katonai létesítmény. Lajossal szólva. Nálunk nincsenek ciklonok. – Igaz – bólintott szomorúan Hannibal –. mint Plymouth kikötője. S mihelyt lesz elegendő áramunk. azaz a legkisebb baj esetén céltáblává válunk. Hannibal ismét fölállt. Aztán megállt. Jön egy jó ciklon. míg ilyen vagy olyan döntés nem születik. az a gennyedző fekély. S amióta annak a rühes kutya Ludzsának is benne van a dologban az a mocskos keze. Végiggondolni sem merem. XIV. és az importált javakra kivetett vám oly kicsi. Hála ennek a figyelemre méltó fának. tele bombázókkal. Semmit sem lehetett kezdeni velük. amely szinte kizárólag a cukorból él. hogy van egy kis féltékenység a ginkák meg a fanguák . Nem. nem is lehetnek ciklonok. tyúk főjön a fazekában. Az lát el minket legfontosabb exportcikkeinkkel. – Még most sem mondtad meg. nagyot kortyolt. ahogyan te képzeled. és itt a hatalmas repülőtér. Hatodszor. katasztrófát jósolok. a jövedelemadó gyakorlatilag ismeretlen. és az az amelafa. De én mondom. A repülőtérnek élelem és víz kell. hogy olyanok vagyunk. hogy a nagyobb hajók is kiköthessenek. – Igaz. méghozzá az én hibámból. – Drágaságom – mondta Hannibal –. ezen a szigeten egyetlen igazán fontos dolog van. – De miért? – kérdezte ismét Audrey. – Miért? – kérdezte Peter. Senkinek sem kellettek azok az átkozott völgyek. bár attól tartok. Mindettől függetlenül képzeld el úgy öt-hatezer unatkozó és fickós ifjú tengerész és pilóta hatását a szigetre. Szerinted hogyan fogják ezt megoldani? Úgy. Persze piszok olcsón megszerezte a területet. hogy minden zenkalinak. de még egy kis exportra is futja. hogy megkaparintotta az egyetlen völgyet. hogy a szigetlakók a lehető legjobb körülmények között élhetnek. én ellenzem az egészet úgy. És ha békén hagyják. ha továbbra is ettől az egyetlen fától függ? – Miért ne? – kérdezte Hannibal. és amíg a föld nem kezd más irányba forogni. hogy a hétvégén elmenj Dzsakartába bevásárolni. s egyik lábát a tibeti véreb széles hátán nyugtatta. hogy megajándékozzon az amelafával. és nyugtalanul járkálni kezdett. és ez a legfontosabb.elegendő élelmet (egy-két dolog kivételével). Nemsokára azon kapjuk magunkat. így aztán Ludzsa olcsón fölvásárolta őket. hogy miért. de szerinted a sziget jövője szempontjából a legbölcsebb dolog. hogy szinte elhanyagolható. már csak azért sem. Ludzsa. Hogy egyáltalán megépíthessék ezt az átkozott repülőteret. ahol a vízi erőművet föl lehet építeni? – kérdezte Peter. először is szükség van egy meglehetősen komoly vízierőmű-rendszerre. továbbra is virágozni fog. ez nem közönséges repülőtér. és a sziget egész gazdasága összeomlik. az biztosítja gazdasági egyensúlyunkat meg azt. – Mármint a nyilvánvaló okokat leszámítva. hogy megfeledkeztem néhány alapvető védekező lépésről. – Jól értsd meg. Annyira igyekeztem meggyőzni Csaszit az egész terv ártalmasságáról. Ezért mondom. fiam. a Mindenható egyedül minket talált méltónak arra. – Nézd meg Mauritiust. amiből a sziget egész gazdagsága származik. spekulációs ügyletekbe kezdett. mert nagyon nehezen megközelíthetők. Ám ha engedélyezzük ezt az ostoba repülőteret. Nem. az összes nyomorúságos velejárójával. hogy függessze föl a földeladást mindaddig. – Bizonyára te is tudod.

hány orrot vertek be. jobban szereti. aki egyébként igazán rendes vén csirkefogó. ez lesz az utolsó csöpp a pohárban. Csaszi válasza. de a hír még friss. és elég nagy hatalmat kapnak. Másnak sem köszönné meg. és hogy ezzel tartozik a népének. hasított bottal vannak fölfegyverezve. Ludzsa barátunk fangua. ha a gazemberek szem előtt vannak. tudod. – És mit tudtál tenni? – kérdezte Peter. egyszerűen zseniális volt. nagyon ért a politikai manipulációhoz. hogy égnek áll a hajam. Néha komolyan veszi a szerepét. hogy mostanáig nem is volt különösebb baj. úgy léptem akcióba. Meg nem foghatom. Csaszi könyvküldönceinek hívják őket. Nemrégiben a ginkákkal egy kis nehézség támadt holmi földadóügyek miatt. Stanley meg Johnstone meg ilyesmi. és önfeledten kacagott. ginkák és fanguák habozás nélkül és egyhangúlag Ludzsára szavaznának. miközben fölemelt és orron csókolt egy . – Ennél csak az a rosszabb. de hogy éppen Ludzsa tette. és azokat az átkozott völgyeket a ginkák főnökétől. de a milliomossá válás lehetősége túl nagy kísértés volt Ludzsának. – Igaz ez? – Nagyon valószínű – mondta Hannibal –. olyankor szokott hibázni. – Téged is egy ilyen hozott ide reggel – mondta Hannibal. hogy ki a legnépszerűtlenebb ember Zenkalin. ha ennyire megbízhatatlan? – kérdezte Peter. viszont ők találták föl a hasított botot. de nem hiszem. amikor útjára indította a könyvküldöncöket? – Könyvküldöncök… az mi? – kérdezte kíváncsian Peter. hogy nem találták föl a kereket. Ám Ludzsáról bármit elhiszek. hogy az európaiak mindig szemére vetik a színesbőrűeknek. – Miért ő a fejlesztésügyi miniszter. azt mondta. hogy ne érje meg nekik kettős játékkal kockára tenni az állásukat. büntetésül adócsalásért. és ezért büszkének kell lenni erre az örökségre. nem lehetett utánanézni. hogy Csaszi olvasott valamit a korai afrikai expedíciókról. hogy Ludzsa sok ezer fontot lopott ki a zsebéből. figyelmeztettem is Csaszit. mindenki rémületére. Meg kell mondanom. de szemlátomást azt hiszi. Mint akit darázs csípett meg. miszerint újra be kellene vezetni az emberevést. mert zenkali-angolul minden írást könyvnek neveznek. rájön majd. és megkérdeztem. amikor a humorérzékét akarja kiélni – mondta Audrey. mert szerintük ezzel visszaléptünk a kőkorszakba. még egy lepratelepen sem tűrnék meg. vendégeket kísérgető küldöncöket. amelyik a vízi erőművet építené – mondta Peter. hogy a repülőtér meg a velejáró mizériák jót fognak tenni a szigetnek. és ez annyira megtetszett Csaszinak. Amikor kinevezte Ludzsát. szerintem. – Ahhoz képest. nem pedig szégyenkezni miatta. és így tovább. Ő a legjobb érv az angyalcsinálás mellett. – Emlékszel. hogy kitalálta az üzenetvivő. hogy miért tette. Govsza Manalovobától vette. nem fogja megköszönni. Azt hiszem. Van benne valami mélyen visszataszító. Ott kezdődött az egész. viharos időket látok közeledni. – Amolyan császári küldöncök. Ismered a nótát. – Csaszi ötlete volt – mondta borongósan Hannibal. – Pappasz kapitány szerint Ludzsát megvesztegette az a cég is. Audrey hátravetette a fejét. A műveltebb zenkalik fölháborodtak.között. mint láthattad. néha bonyodalmakat okoz. miért. akik. ez az egész szégyent hoz minden civilizált zenkalira. amikor meghallottam Csaszi javaslatát. Akárhogy van is. De bármilyen pompás és pokoli is Csaszi humorérzéke. Hogy jobban értsd: ha népszavazást tartanánk arról. Azt mondta. hogy uralkodó. s ebben a legtöbb zenkali egyetért velem. Hozzá képest Júdás maga Assisi Szent Ferenc. – Hát nem volt könnyű – mondta Hannibal. de néha olyan dolgokat csinál. hogy hallgat rám. Annak idején gyakorta küldtek üzeneteket hasított botokban. Ha az öreg Govsza.

és olyan ragadós volt a jókedve. nem… ez teljesen erkölcstelen… és nagyon nem brit szokás. – Ha a palotába akartok menni. Esetleg ez lesz Csaszi első rendelete. akinek annyira képlékeny a személyisége. hogy néha nehéz megmondani. – Ulam hív? – kérdezte. – Hol az a nyomorult bérgyilkos!… Tómba!… Tómba!… TÓMBA! Na végre. – Persze hogy hívtalak – mondta Hannibal. mint dzsinn a palackból. máris ingerenciát érzel. aki korának híres szakácsnője volt. és előadtam híres „gyarmati” tisztviselő paródiámat. – Élvezte. hogy ez gyilkosság lenne. Egy kis erkölcsi előadást tartottam a jó öreg Csaszinak. melyet csak az Angliában töltött ifjúi évek meg egy előkelő középiskola és egy feddhetetlen egyetem tudnak előcsalni emberi lényből. Szerintem valójában azért akarta bevezetni a dolgot. Néha igazán bosszantóan tud viselkedni. Szóval. Hannibalon és Hanniballal. lementem a palotába. . elmegy még az is. Mit is akarok mondani. – És Csaszi mit szólt? – kérdezte Audrey. a brit birodalom építőiről ilyen jó paródiát nem látott Eton óta. Peter kezdte megkedvelni ezt a különös embert. hallod? Te fog fog csaszi-csuszi nyomban. Hüvelykujját láthatatlan mellényébe akasztotta. ha módodban áll. annyira odavan érte. mármint hogy ez itt szokatlan. mintha dühbe gurulna… amennyire csak egy akkora ember dühbe tud gurulni… és azzal fenyegette a lázadókat. hogy nagyon helyes. asszony. – És az emberevés? – kérdezte Peter. – Nem vagyunk urai a helyzetnek – bégette. hiszen nem maradna utána bűnjelként holttest. csak hogy reszketni lássa a kormányzót. És szegény öregfiú igazi jó balek. én tudtam. ha egy kis gyilkos galócát teszel a leveskéjébe. megigazította láthatatlan pápaszemét. ha újra szóba hozná a dolgot. Valahogy így kezdődik: „Végy öt darab. Nevének hallatára Tómba váratlanul bukkant elő a bútorok közül. amivel éppen hadonászott. de szeret borsot törni az orra alá. Ezért Csaszi úgy tett. mivel ebben leli örömét. – Persze – mondta Hannibal –. nyafogós bégetésbe. Egyszóval Zenkalin ez valóságos lázadás. azt mondta. mert fennmaradt egy recept az ükanyjától. Nos. hogy csak vicc. akarom mondani. még ki nem hűlt ellenséget…” Amikor elmagyaráztam neki. hogy már Peter is nevetett. De megenni az ellenfeledet… uramisten. ha lepuffantod a pajtásodat nyílt harcban. – Nem szívesen. hogy visszahozza a kannibalizmust. – A saját gyógyszerével kellett kikúrálnom Csaszit. ahol finoman közbe kellett lépnem. ideje indulnotok – mondta Audrey. Azt mondta. Talán majd ha megkapják az önrendelkezési jogot. – A szerecsenek turbulens módon viselkednek. de lemondott az ötletről. ne sürgess – zsémbelt Hannibal. Megmondtam neki. miután a vén gazember kedvére kimulatta magát. Alighogy megismerkedtél vele. – Elhallgass. nem tudja. De nem csodálkoznék. hogy ugrasd. vajon miért. Csaszi kedveli a kormányzót. gondolom. hát nem is hibáztathatjuk Csaszit. – Szóval minden jól végződött? – kérdezte Audrey.spánielt. de mindenki más komolyan vette… csak láttad volna a kormányzói palotát… volt ám fölfordulás… őnagyméltósága kis híján lebabázott. ez volt az a pont. Tudod. hangja átcsapott abba a magas. komolyan beszél-e. vagy megint túlzásokkal teletűzdelt szónoklatot tart. A szerecsenek köveket dobálnak meg ilyesmi… egy derék vén csokibaba meg is vágta magát elég komolyan a kaszával. Hannibal hátravetette a fejét. – Foxglove gazda meg én fog megy Csaszi palotájába. és olyan jóízűen nevetett saját paródiáján.

mi hall – mondták a vigyorgó fiúk. hogy a két riksa mindvégig lágyan gurult egymás mellett. Peter bemászott a riksájába. és eltűnt. A fiúkat Csaszi csoszogóinak nevezik. hogy erre maga a legalkalmasabb! – Holnap reggel nyolc óra tájban megfelelne? – kérdezte Audrey. – Boldog lennék – vágta rá gyorsan Peter –. A fiúknak például igen szigorú vizsgát kell tenniük. kutyuli-mutyulik – harsant föl hirtelen. ez is igen tiszteletreméltó állás. – Nem tudom. – Gyertek. – Én? – kérdezte meghökkenve Audrey. egy mázsa krumplit vagy más zöldséget cipelve. – Pompás ötlet – helyeselt lelkesen Peter. ha igazán biztos benne. – És van még egy óriási előnye – mondta Hannibal –: az összes riksa Csaszié. – Sokkal jobb. – Gyere. és bozontos sörényére illesztette. karcsú szivarra. – Mit csinálsz holnap? – próbálta Hannibal túlharsogni az ugatást. Viktória korabeli trópusi sisakot. a térdig a szirmaik vörös . – És biztos vagyok benne. – Igen. A két deltás zenkali olyan összeszokottan dolgozott. itt van. – Mennünk kell… hol a kalapom… miért dugják el mindig a holmimat?… Aha. mint az a sok átkozott autó. Balra nézve. Csaszi csoszogói egyenletes ütemben futottak. melyek rúdjai közé izmos zenkalik voltak fogva. és körülvették Hannibalt. – Semmit. ulam. – Miért hívják ezt csaszi-csuszinak? – kérdezte Peter. hogy nem teszek föl túl sok ostoba kérdést. mintha csak össze lennének kötve. És megígérem. nincs jobb. – Nagyon bölcs dolog. – Rengeteg a munkám. – A városban ez az egyetlen engedélyezett jármű – magyarázta Hannibal. Hannibal az izgatott kutyák kíséretében átvonult a verandán. A kutyák lihegve ugráltak a kerekek körül a dalmata kivételével. és a riksák – kerekük alig surrant a vörös földúton – jó iramban szelték a tájat. drága fiam – mondta Hannibal. Miért? – Tégy nekem egy nagy szívességet – kérte komolyan Hannibal. a riksákat húzó fiúk pedig jogdíjat fizetnek Csaszinak. és beindíthatnák a boltot. semmit sem szeretnék jobban. amely mindvégig Hannibal riksája alatt futott. – Tökéletesen – mondta Peter. gyertek. ti fog fut gyorsan-gyorsan. vagy ez a gazda fog megöl. és nem szennyezi a környezetet. Három mérföldet kell futniuk a legnagyobb hőségben. Az egyik párnahalomból előbányászott egy viharvert. – Hát. Ehhez képest az angol vezetői vizsga semmiség.– Igen. az üzemet az egyik nagybátyja vezeti. mielőtt csuszit vásárolhatnának. ulam – mondta Tómba. Munkát ad. – Mi fog megy Csaszi háza – mondta Hannibal a zenkaliknak az egyik riksába szállva –. hogy nem lenne jobb egyedül fölfedeznie a szigetet… – mondta a lány. – Hannibal bácsi elvisz titeket pisikélni. A kutyák testületileg fölpattantak. végül térdre kell kényszeríteniük egy bikát. le a lépcsőn a két riksához. A riksák gyártása az ő monopóliuma. és a két járgány elindult. és rágyújtott egy hosszú. hogy Peternek van-e hozzá kedve – mondta bizonytalanul Audrey. Ő találta ki az egészet. – Nem. Foglalkozz egy kicsit Foxglove barátunkkal… mutasd meg neki a szigetet… ismertesd össze az itteniekkel… te jobban értesz hozzá… a fiú még új itt… szüksége van egy kis becézgetésre… asszonyi kéz. meg ilyesmi. olcsó jobbára nem zajos. s akár a könyvküldöncöké. aki harsány ugatás közepette állt a hevesen csóváló farkincák tengerében. mint ha az embert avatott kalauz vezeti körül az idegen helyen – mosolygott Peter.

mintha csirkecsontból és finom. pulykák csapatai rebbentek föl az út közepén kialakított. két fiával. Ludzsa előrehajolt riksájában. De ott leszek. amit otthon felejtettem – mondta . Épp a napokban jelent meg a címlapon egy fénykép nemes császárunkról meg az általa lőtt két loncsos vadkanról a következő aláírással: „A százötödik születésnapját ünneplő Mrs. s alig egy-két milliméterre nyitotta szét ajkait. – Hannibal. Amazuga. alig százötven centi magas. hogy egy-egy oldalán több a nyomdahiba. – Csoda. hová? – Jó reggelt. ám Audrey nagyon bölcsen nem jön hozzám – kuncogott Hannibal. kampós orr uralta. itt jön az egyetlen fekete felhő Zenkali egén. és csirkék. fehér virágfüzér – előbukkant a zátonyt jelző habperem is. Mit fognak csinálni maga nélkül? – Ön tudja a legjobban. drága barátom – mondta rendkívül melegen és rendkívül hideg tekintettel –. melynek patyolat mandzsettája alól aranyóra csillant elő a törékeny csuklón. és olyan törékeny. – Hannibal megpillantott egy közeledő riksát. halványszürke öltönyt és fehér selyeminget viselt. Ő szerkeszti helyi lapunkat. szép. – Túl sok benne az ír önfejűség… különben sincs itt senki. hová. Elegáns. tarka deszkaházak álltak szétszórtan. árnyat adó kenyérfákkal. Ezek az aprócska kertek teli voltak cukornáddal. és fölhördült. Öltözékének csúcspontja azonban a rugbyi középiskola nyakkendője volt. – Az apja egy bolond ír.” A lap egyik belső oldalán pedig ott volt a jobb sorsra érdemes matronának és két fiának a fényképe. no meg arról. A fák alól kipányvázott kecskék bámultak rájuk tüzes tekintettel. a Zenkali Hangját. Ám egy ír apával és zenkali nyomdászokkal ez szinte megoldhatatlan. Ludzsa – felelte gunyoros mosollyal Hannibal. kimutatva apró. kacsák. gondozott haja hófehér. fehér kiskutyafogait. aki mindenkiből ellenséges érzelmeket vált ki. hogy senki sem nélkülözhetetlen. ezzel az aláírással: „Az ördöngös vadász. nem is. Peter érdeklődve nézte azt az embert. – Szép lány – mondta elmélázva Hannibal. a szó klasszikus értelmében. tekintete olyan kifejezéstelen volt. mint az öltönye. és távolabb – akár a szélfútta. és megállt. az édesburgonya nagy. csillogó leveleivel és óriás. akihez érdemes lenne hozzámennie. a szelíden emelkedő domboldalon apró. a mi Ludzsa barátunk. bozontos maniókabokrokkal. finom porfürdőjükből. drága barátom. De a jó öreg Damien mindig bajba keveredik. Amikor a riksa melléjük ért. melynek a „ Vörös Lámpás Hölgy” címet adta.” Ezek után szegény öreglány aligha éri meg a százhatodik születésnapját. – Gyönyörű – lelkesedett Peter. hogy ivás helyett inkább egyen. kivéve engem. – Csaszihoz megyünk. nagy. kék vizét. Próbálja rávenni. fekete szeme kifejezéstelen volt. – Nézd csak. Peter nevetett. akár egy kobráé. Jobbra. mint a Canterbury mesék első kiadásában. kókuszpálmával. barna pergamenből rakták volna össze. Makulátlanul villogó cipője nyilván ugyanolyan féltő gonddal készült. Csak hazaugrom néhány papírért.szőnyegébe burkolódzó fák között Peter megpillantotta a lagúna nyugodt. – És Audrey segít neki? – kérdezte. Arcát hatalmas. aki mindig leteríti zsákmányát. hogy még nem ment férjhez. drága Hannibalom. Szerencsére uralkodónknak van humorérzéke. és rohantak ricsajozva és szárnyukat csapkodva a bozótba. amely híres csípős vezércikkeiről. méltatlankodó mekegéssel. Nem megy véletlenül rosszfelé? Tudomásom szerint rendkívüli ülés van tizenkettőkor. Nemrégiben teljesen kiborította az ápolónők szövetségét a Florence Nightingale-ről írott cikkével. igyekszik az újságban az elírások számát minimálisra csökkenteni. – Igen is. mindegyik a maga bambusszal elkerített kertjében. Ludzsa pici volt.

Mr. és nem üdvözölhetem illő módon. mint amikor fölemelsz egy követ. Hannibal. míg a másik az eredményt leste. Ha semmit sem hallottam volna róla. napsütötte kertbe. Hannibal – mondta a főudvarmester fülig érő vigyorral –. Az őrszemek kinyitották a kaput. – Ön bizonyára Mr. A katonás megjelenést némileg aláásta ugyan. Örülök. és riksája elhajtott. és a főudvarmester lépett ki skarlátvörös egyenruhában és fezben. mint aki aludni akar. ön fog jön elle. Mr. Az épületet skarlát és vörös bougainvillea hatalmas paplana vette körül. jó? De ne adj nekik túl sok kaját. de ennek a különlegesjárműnek. Bocsásson meg. sárga strucctollal. fiúk. az őrszemek csöppet sem méltóságteljesen igyekeztek előkapni puskájukat. micsoda undorító alak. s a pázsit egyik csücskén két páva tárta szét önelégült örömmel pompázatos farktollát. mérgező légkör veszi körül. ulam. Itt a bársonyos pázsitot húsz-harminc kis szökőkút tartotta üdén csipkefinom cseppjeivel. fehér trópusi sisakjukon fenséges. De majd legközelebb. hogy az egyik éppen lekuporodott. Nagyon különös – mondta Hannibal. s a riksák továbbkanyarogtak a hatalmas fák alatt. hogy bemutassam neki.Ludzsa. ulam. és egy kis fekete skorpiót találsz alatta. olyan a szerkezete. a méreg a mézben. – Most láttad. A kapunál két őrbódé állt. korallmészkő épület halvány rózsaszínben pompázott. és fölöttébb hatékonyan fölkavarják a port dobbantó lábukkal. berakták a bódékba. A kert közepén kis pagoda állt korallmészkő oszlopokkal. – Jó leggelt. legközelebb. s közben elgondolkozva piszkálta az orrát. a róka a tyúkólban. nyissátok ki. kélem. ulam? – Jól vagyok. alacsony. végül arra a félszigetre ért. előttük két hatalmas zenkali katona aranysujtásos. Minthogy puskájukra pillanatnyilag nem volt szükségük. – Te jó ég – mondta Peter döbbenten –. Foxglove-ot. mely uralkodónk huncut humorérzékének a terméke. mely a Hahagáj-öböl egyik partját képezte. Valami fenyegető. s a lég súlyos volt a dús ágyások és cserjések ezernyi virágának illatától. melyeken vastag fagerendák nyugodtak. Az én nevem Murama-na Ludzsa. Malapi – mondta Hannibal kiszállás közben –. – Mi jön vala Csaszihoz – magyarázta Hannibal –. hogy nem szoríthatok kezet önnel. aztán hátradőlt. a tágas. – Jól mondod – mondta Hannibal. félhomályos. Mikor a csoszogok megálltak – lihegve és izzadságban úszva –. – Hm. isten hozta – hajolt meg Peter előtt Malapi. Mikor a riksák befordultak a sarkon. – Apró kezével búcsút intett. Valóban ismeri a bácsikádat? – A bácsikám sohasem beszélt róla – mondta Peter. Foxglove. jól van. mint valami mestercukrász különös és szépséges tortája. hogy aztán illően tisztelegjenek. kinyílt a palota ajtaja. meg három szerényebb rangú halandó. Odaértek a palotához. mely lüktetett és villogott . hogy megismerkedtünk. és Peterre pillantott. gazda. Ő a macska a galambok között. hatalmas. aztán ki az épület által ölelt. légy jó fiú. akkor is visszataszítónak találnám. Hol van Csaszi? Elhoztam az új gazdát. Fehér galambok csipegettek a fűben. fekete nadrágban. Gyorsan bevezette őket a palota nagy. fehér egyenruhában. Mr. és a szemére húzta lehetetlen sisakját. Hamarosan impozáns kapuhoz érkeztek: a korallmészkő oszlopok közt a kovácsoltvas kapu Zenkali címerét formázta – egy delfint meg egy hahagájt az amelafa két oldalán. mert aztán összehányják a szőnyegeimet. – Csaszi keltben. Jól ismerem az ön drága bácsikáját. és vidd ezeket a nyavalyás kutyákat a konyhába. Hannibal új munkatársa. sárga mentében. és kockát vetett. különös és poros festményekkel teli előcsarnokába. Az út csigavonalban kanyarodva szelte Dzamandzart. különös. – Isten hozta.

Tama-lavala Umber császár személyét. újságok segítségével próbálom . – Mit szól hozzá? – kérdezte aggodalmasan. isten hozta Zenkalin. felség – mondta Peter –. de nem húsos. éppen ez hiányzik ebből a mi nyugalmas életünkből. – Hahó! Csaszi! – kiáltotta fesztelenül Hannibal. Körülötte halomban hevertek a különböző nyelvű újságok. Skarlátvörös kis sapkáját aranyvirágok díszítették. De jöjjön már. – Hannibal. és minden ékszere egy vékony arany karkötő meg egy kockacukornyi zafírral ékes. visszatette a szemüvegét az orrára. Bármilyen kis mennyiséget fogyasszak is belőle. kókuszkrém és tej keveréke. A pagoda árnyékában függőágy függött. néhány toll meg egy nagy jegyzetfüzet várakozott. mint egy Viktória korabeli hálóing. Foxglove – dörmögte a kezét nyújtva –. remélem. Oliphant célzásával – nem kizárólag szexuális tevékenységgel töltöm napjaimat. hogy kénytelen voltam elnevezni Felségsértésnek. üljön le. A függőágy mellett egy kis asztalon egy atlasz. – Nos. miközben átvágtak a lágy. – Milyen kár – mondta Csaszi komolyan. hozott nekünk híreket a nagyvilágból. uram. bő. de Foxglove tehet róla… éppen a szexuális életéről mesélt nekem. – Amint látja. lapos arca inkább polinéziai. aztán megborzongott. Hatalmas mancsába fogta és gyöngéden megrázta Hannibal kezét. már nem is jössz – kiáltotta. – Boldog vagyok. olyan hatással van rám.a pillangók. s egy hűtőpalackból nyúlós. és mázsás testének felépítése leginkább egy csokoládébarna söröslóéra emlékeztetett. s bizonyára igen élvezetes helynek fogom találni a birodalmát. öt szótár. orra egyenes. méhek. Csaszi a zavart Peterre villantotta vakító mosolyát. uram – mondta Peter. Leült. ám alig bírta befogadni III. Nagy. Mély és kellemes volt a hangja. – Mr. de barna szeme huncutul csillogott. hogy szexuális szempontból talán kissé unalmasnak talál majd minket. Csaszi poharakat kerített elő. – Barbadosban voltam. Mr. az egyik lába kilógott. nem. köménylikőr. nem. hogy – ellentétben Mr. Azt hittem. kortyolt a poharából. Szarukeretes szemüveggel az orrán a Times-t olvasta. Egyszerű. – Hahó! Hahó! Csaszi letette az újságját. mielőtt ideküldtek. melyben négy normális ember is elfért volna. nedves pázsiton a bougainvillea-lugashoz. Foxglove. olló. fehér köntöse – a nyakán meg a mandzsettáján csipke. és az’ igazán nem a világ közepe. A császár százkilencvenhárom centi magas volt. – Milyen kár – sóhajtotta Csaszi. tömör aranygyűrű volt. késtél. Diónyi szeme még nagyobbnak látszott a szeme fehérje tiszta ragyogásától. Arcára ragyogó mosoly ült ki. – Mindazonáltal attól tartok – folytatta Csaszi –. – A saját találmányom – mondta büszkén Csaszi –. fehér folyadékot töltött beléjük. hosszú. és igyon valamit. és hosszan élvezte az ital ízét. te csirkefogó. piros bőrszandált viselt. bogarak és rovarok szakadatlan rohamaitól. – Pompás – nyögte rekedten Peter. elöl jókora gobelinhímzés – nagyjából olyan. Kényelmesen pihent a függőágy mély ölében. miközben Peter belekóstolt az italba. – Sajnos. míg kikászálódott az újságzuhatagból és a függőágyból. hogy itt lehetek. mint afrikai típusú volt: szája nagy. fehér rum. Hannibal? – Szeretnék rámutatni. – Néha úgy érzem. és szarukeretes szemüvegét föltolta a homlokára. – Sajnos valóban késtünk egy kicsit – mentegetődzött Hannibal –.

Hannibalból kis híján kipukkadt a nevetés. amikor a londoni Közgazdasági Egyetem hallgatója voltam. mert Surbitonban béreltem lakást. Csak azt nem tudom. Foxglove. Úgy tele volt pecsétekkel. gyarló emberek híradása gyarló emberekről gyarló emberek számára. Igazán bosszantó. hogy az egész. bízza a sajtóját ír szerkesztőre és zenkali szedőre. – Remélem. Szerintem az ilyen felségsértés súlyos börtönbüntetést érdemel. de mivel egy hónapos késéssel érkeznek. Néhány hete például azt olvastam. néha eltöprengek a világsajtón. miért kell eszembe juttatnod a munkát. kérdem én. – Örök vágyam. miért nem reagál soha a leveleimre. amikor egyszerre csak a fejére pottyant egy nagy. Hannibal. hogy a walesi herceg állítólag rövidesen férjhez megy. kérdem én. Még azzal is megfenyegettem. harsányan röhögött. tudom. – Szerencséd. – Mikor van az ülés? – kérdezte Hannibal az órájára pillantva. hát mit tehetek? Nekem gondolnom kell Zenkali jövőjére is. amikor jól érzem magam? – A repülőtérről fogtok szavazni? – Igen – mondta Csaszi. amikor szívélyes üdvözletemet küldöm valami államfőnek. Akkor lesz miért élnie. A rendőrség eleinte tanácstalan volt. Hatalmas testét rázta a nevetés. – Tudja. – Persze – mondta Csaszi –. A két nyoszolyólány Ammibo Aliim tizedes és Gúla Maszufa őrmester volt. – A Zenkali Hangja humora nélkül nyomban lemondanék. – Szó sincs róla! – kiáltotta Csaszi. Az emberek hajlamosak ilyenkor azt hinni. végül megállapította. hogy ez a jó . és az az általános vélemény. láttad a képedet a címlapon. Mivé lesz a világ. – A fenébe is. mely véletlenül pottyant ki egy nagy magasságban haladó lökhajtásos repülőgépből. amit följegyezhetek magamnak. zöld jégkocka. – Jaj. Küldtem szegény Mrs. ő meg élettelenül terült el. Hannibal. hát nem? – kérdezte Csaszi. egyszerűen isteni. hogy „a császár ellépett a díszszázad előtt. hogy száműzöm.” Csaszi a fejét hátravetve. A világsajtóból csak annyi örömöm van. Épp a múlt hónapban olvastam egy bájos történetet egy surbitoni emberről. és a levél „a címzett ismeretlen” pecséttel jön vissza. de hallgatott. mint egy nagy darab jéggé fagyott vizelet. maga nem? Ezeket az emberi dokumentumokat tanulmányozva az ember kénytelen arra gondolni. Hannibal – zsémbelt Csaszi –. hogy alig lehetett elolvasni. hogy nem érdekel a világpolitika. – Ha valaha is hatalomra kerül. hogy te ellenzed. Amazugának engesztelésül egy nagy kosár gyümölcsöt meg virágot. Az utóbbi bátorságáért kiütésben részesült. én hallok utoljára a legfrissebb gyilkosságokról és trónfosztásokról. Foxglove – mondta a szemét törölgetve. Simonnak pedig megírtam eddigi legkomiszabb levelemet. Ki gondolná. – Fogadja meg a tanácsomat. hogy néha szolgál egy-egy zaftos falattal. – Ebben az esetben szegény Simon Damien állandóan dutyiban ülhetne – mondta Hannibal. A fickó ment szépen az utcán. – Bárcsak megtenné – mondta sóváran Csaszi. hogy agyoncsapja egy jégkocka a szépséges Surbitonban? De csak ezután jött a java. hogy még nem nyomatta ki őket – mondta Hannibal. ha szabad elferdítenem Lincoln mondását. – Simon úgyis elég bajt okoz a sajtóhibáival – mondta komoran Hannibal. Mr. hogy valamelyik írásom megjelenjen a sajtóban. ami már csak azért is fölkeltette az érdeklődésemet. melyhez brüsszelicsipke-fátylat és egy csokor krémszínű hibiszkuszt viselt.követni a nemzetközi eseményeket. de mindenki más támogatja. és feszengve pillantott Hannibalra. Mr. barackvirágszínű szaténruhában. hogy aj ég nem volt más. ha az embert emberi melléktermékkel gyilkolhatják meg Surbitonban? A Singapore Times-ban meg azt írják.

a fejleményeket kézben tarthatjuk. ha egy picikét furának is. Márpedig ha valaki gazember. bennszülötteknek. Drága barátom. Foxglove? – kérdezte Csaszi. – De tudod jól. így aztán tudod jól. amikor kérdőre vontam? Hogy semmit sem tudott az egész üzletről. Csaszi mosolygott. – Persze hogy tudom – mondta Hannibal. – Nem igazán – felelte Peter. ismerd el végre. mint amennyi hasznot hoznak. – Félek. Őszintén meg kell mondanom. hogy a legutóbbi munkatársa ideg-összeroppanással utazott haza. igen… szükségünk van minden segítségre… khm… diplomáciára… tapintatra… óvatosságra és így tovább… de magában van tapintat. suttogó hangja olyan volt. fiam… igazán örülök… igen. Akkor túl leszel minden kötelezettségeden. – Látni sem akarom azt az átkozott repülőteret. és fölállt. és lazíthatsz. Foxglove. hogy előnyei is lehetnek. hogy a Hahagáj-öbölt hadihajók töltsék meg. mint egy rendkívül apró cickány nászkiáltása. – Foxglove… Foxglove… igen. legyen legalább némi bája. Sir Adrián Blythe-Warick őnagyméltósága alacsony és meglehetősen csenevész emberke volt. hogy nem sokat tehetek. fiam… nagyon derék fiatalembernek látszik… . Hannibal. és vaskos mancsával búcsút intett. hogy az a fajta bennszülött. Meg aztán. hiszen nincs benne sem báj. Szerintem elbűvölőnek fogod találni a kormányzót meg a feleségét. Jöjjön el máskor is.a szigetnek. tudom – mondta Csaszi. jól fogja érezni magát. Nem lehet teljesen rossz az egész elképzelés. – Számomra az egész ügy nevetséges – makacskodott Hannibal. – Tudom. – Őszintén szólva benned van minden reményem. hogy a fickót senki sem kedveli. nem esik baja a szigetnek. – Hiszen együtt sikerül olykor-olykor szórakoztatóvá tennünk az uralkodás unalmas mesterségét. hogy gyűlöljem az egészet. – Örülök. nem akarom. és a legkevésbé sem kívánom. Figyelmeztetnem kell. átkozottul kényes. – Találkozott már Ludzsával. Remélem. Hát a pimaszsága igazán páratlan. Mr. Tudod. mit válaszolt. de bármi legyen is a személyes véleményem. – Az érveidben van némi igazság. Mr. Ludzsa csöppet sem kellemes ember. mint te. Sajnálattal kell figyelmeztetnem. hogy ebből a szép és önálló szigetből katonai objektum váljon. nem? – vigyorgott Csaszi. – Örömmel – mondta Peter. mintha egykoron – még a pályafutása kezdetén – kikeményítették volna. és Hannibal rendes lesz magához. Gyöngécske. Hannibal. – Isten vele. hogy semmit sem tehetek ellene. – És a kampányt Ludzsa vezeti – mondta dühösen Hannibal. nem vagyok kíváncsi a több ezer bárdolatlan katonára. – És most – mondta Hannibal – beugrunk a kormányzói palotába. hogy a fickó kicsúszik a kezünkből. – Tényleg megszerezte azt az átkozott völgyet? – kérdezte Hannibal. igen – rázta Peter kezét. – Méghozzá az orrunk előtt – mondta szomorúan Csaszi. Tudod. nagyon sokan támogatják a dolgot. – Önmagában ez is elég nekem. – Nem? Akkor még része lesz ebben a nem mindennapi élvezetben. sem tisztesség. igen. mert a felesége intézte a háta mögött. Arcára odafagyott az örökös mosoly. olyan tartással. Sajnos. a fejlesztésügyi miniszteremmel. hogy én éppúgy a szívemen viselem Zenkali sorsát. akiknek az etetése többe kerül. és ha vigyázunk. hogy itt van. aki rossz hírünket költi nekünk. – Nagyon nyomasztó ez az egész – mondta Hannibal.

igen. Ősi angol név. mint az olyan ember. nyakékek. brossok és medálok függtek rajta. kiváló… a nemzet színe-virága… a feleségem – mondta Sir Adrián bizonytalanul gesztikulálva. tudja… meg kell lennie. Egyik kezében apró és gyönyörű. nagyméltóságú uram – duruzsolt Hannibal. uram – mondta Peter. – Derék… kiváló… épp most… örülök. drágám? – kérdezte Lady Emerald. gyorsan forgatta apró fejét. Azt hitte. – Foxglove. Oladysége smaragdokkal volt kirakva: karkötők. Igen. hogy nagy szüksége van az italra. kedves Hannibal. drágám… derék. – Trópusi paradicsom… önkormányzatot kap. a Kerek Asztal volt az első szorító. Egyszer el kell jönnie az etetésre. igen. ugyanis tetőtől talpig zöldben volt. Meg kell hívnod ezt a kedves fiatalembert vacsorára. Örülök. nemzetközösség… igen. uram – mondta Peter. – De azért el kell jönnie egyszer vacsorára. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. teknőchéjból készült hallócsövet tartott. persze… változik a régi rend… khm. – Ah… Emmie… igen… ez itt az ifjú Foxglove. mondhatnám valóságos tollas kutyák. – Már mindent elmagyaráztam Foxglove-nak. No persze csak a közönséges tyúkok. tudja… igen… mégis. még a haja is zöldben játszott. Adrián – mondta Lady Emerald. mert a füle elbújt egy rendkívül díszes smaragd fülbevaló mögé. Kissé nehezen sikerült a hallócsövet a füléhez illesztenie. Nemcsak a ruhája. tetszik Zenkali… – susogta a kormányzó. – Ah… igen… nos… kár – mondta sajnálkozva Sir Adrián. akkor majd meglátja: szinte hátborzongató. igen… nos. micsoda? – Pontosan. drágám – mondta Adrián –. – Már meghívtam. igen… pompás császár… az élet… mégis… hát mit tehetne szegény… Eton. – Igen. nem – mondta Peter. hogy minden mozdulata csilingelt. miközben mosolyogva bólintott Peter előtt. – Rengeteg gyöngytyúkom van. csak úgy dőlt róluk a hab. akár a lajhár bundája a benne élő primitív algáktól. – Köszönöm. – Remélem. így nem csoda. ebben biztos vagyok. Akár egy kismadár. Szereti a gyöngytyúkokat? – Rajongok értük. a nemzet színe-virága… fájó… de mégis… fontos dolog… királynő és haza. Mr. akinek nem akaródzik belebújnia a kényszerzubbonyba. fiam? – Sajnos. – Bokszhab. ehhez nem fér semmi kétség. – Tenyésztem őket. az utolsó leheletig. méltóságos asszonyom – mondta Peter.khm… igen… éppen ilyenre van szükségünk… a nemzet színe-virága… és így tovább… khm… igen. – Köszönöm. Hiszen állítólag már Arthur király lovagjai is bokszoltak. Foxglove – préselt ki magából egy mutáló nyikordulást Sir Adrián. és – mint egy fölhúzható játék baba – betipegett Lady Emerald Blythe-Warick. – Igen különös. . Bokszhab – folytatta a Lady. – A méltóságos asszony gyöngytyúkokat tenyészt – sóhajtotta Hannibal. – Nagyon ritkán látjuk. és úgy érezte. amit Hannibal készített neki. Különben miért hívnák a ringet még ma is ringnek? Egyszóval a lovagok a kör közepén bokszoltak. Rendkívül intelligens madarak. a harisnyája és a cipője volt zöld. – Helyes… helyes… – motyogta Sir Adrián. hogy mindent megértenek. hogy itt van. az asztal körül ülő tyúkok pedig valósággal megőrültek értük. – Ki ez. igen. drágám. uram. A gyöngytyúkokat határozottan hidegen hagyja a boksz. – El kell hoznia vacsorára. hogy a hölgy jelmezt visel. bokszhab? Milyen érdekes név – derült föl a méltóságos asszony. igen… de nem bridzsel… persze nem számít… örülünk neki… nagyon örülünk. Peter nem akart hinni a szemének. készítsen nekünk egy italt… khm… igyunk egyet… igen… bridzsel.

hogy még soha sehol nem érezte magát ilyen boldognak. kéklett a lagúna hívogató vize. Akkor etetheti majd a gyöngytyúkjaimat. ulam. hálóikat javítgatva. ulam – folytatta Amos –. Az egyik alacsony. és éles papagájhangjukon üdvözölték a riksák utasait. az emberek – valahogy minden megfelelt. És ne feledje el elhozni azt a bájos kis feleségét sem. megfeledkezve arról. Sámson. ha már horgonyt vetett… Igen. – Ez lesz a házad – mutatott hirtelen előre az úton szivarjával Hannibal. A parti út finom. – Ő. uram – mondta a kormányzónak –. de tengerparti. Hannibal rágyújtott egy hosszú szivarra. ő nagyon jó szakács. A kazuárfáktól Peter épp csak ki tudta venni az alacsony. A parton itt-ott asszonyok csoportjai terítették a fűre a mosott ruhát. barna pudingképén hatalmas vigyor. igen. ulam. ami szinte a vízparton állt. rendkívül sovány és gyászos kinézetű. mely egy hatalmas virágágyás minden színében pompázott. fehér mosolyuk villant. – Kicsi. Mr. mint a másikat. mereven és kifejezéstelenül bámult Peterre. sekély patakocskák fölött. fehér épületet. – Nagyon örülök. igen. ulam. én inas. pufók emberke volt. Olyan ritkán látjuk. isten hozta – gördült ide-oda a talpán. zöld gyíkok surrantak át az úton. – Igen. rácsos árnyékot vető kazuárfák alatt haladt. – Van folyó vized. és úgy gondoltam. A fiú szégyenlősen toporgott a porban. némi villanyod. homokos part. nem is vártam ilyen hollywoodi stílusú csodát. Rövidesen a Hahagáj-öbölhöz értek. Mohón kapta el Peter kinyújtott kezét. A fákon túl fehérlett a széles. Ő piszok finom szakács. s körülöttük halászok kuporogtak a fénylő homokban. a szeme vidám. A parton barna kenuk hevertek csoportokban. kancsal. . Tűrhető kényelem – mondta Hannibal. árnyas verandán megjelent a három szolga. és Peter köszönésére lesütött szemmel biccentett. – Én Amos. Bokszhab – mondta őladysége. ulam. lustán integettek barna kezükkel. – Isten hozta. Azt hittem. és Peter megkönnyebbült. Ő hívnak Sámson. Újra beültek riksáikba a kutyák kíséretében. – Gondoskodnom kell Foxglove elszállásolásáról. és szemlátomást élvezte. fehér ruháján vörös öv. a város mögött. mint a teniszezéshez készülődő játékos. Peter mindezt magába itta. Peter elterpeszkedett a riksában. ezt jobban fogod kedvelni. – Csodálatosnak látszik – mondta –. melyek csillogva csobogtak és csörgedeztek szurokfeketén fénylő sziklák között. El kell jönnie vacsorára. ulam. és három embered. hogy… igen… Hannibal ismeri a… khm… khm… viszonyokat. hogy hallgathat. Ő Tulipán. mikor a ház elé értek. kicsi szolga. a légkör. A színek. A riksák közeledtére fölegyenesedtek. hogy a férje már meghívta Petert. mikor Hannibal végre kiitta a poharát. hogy hívja meg. – El kell jönnie vacsorára. és arra gondolt. ahol nincs folyó víz. tizennégy év körüli fiúra. hogy kielégítsék az igényeidet. ulam – mutatott egy kiálló fogú. szakács embel. és lazított. valami ócska fakalyiba lesz a város közepén. egy időnként működő telefonod. – Ő. – Majd szólok a férjemnek. viszont mindennek csacsipisi szaga van. Narancsszín fejű. hogy minden rendben legyen… khm – mondta a kormányzó. hogy minden rendben legyen. mint megannyi barna delfin. mint egy agyonhajszolt agár. Az út néha hidacskákon haladt át.Sir Adrián és Lady Emerald együttes erőfeszítéseitől a beszélgetés igen csapongóvá és teljesen összefüggéstelenné vált. A széles. aki magas volt. s a hűs kazuárfákon elevenen csiviteltek és csattogtak a madarak. ulam. az illatok.

– Érdekes. hogy valaki a nevét kiáltja. – Dehogy – mondta Audrey. aztán odament az egyik franciaablakhoz. – Nos. – És az a legfurcsább. Valahányszor odamegy. HARMADIK FEJEZET ZENKALI ZÖKKENŐK Tulipán – akinek a nagy igyekezettől még jobban kiállt a foga – ébresztette pirkadatkor egy tálca teával és mangóval. – Igen – mondta Hannibal. Túloldalt magas franciaablakok nyíltak a hátsó verandára. s a víz fölé bukva Audreyt pillantotta meg a parton. amilyen ez a zátony. s Zenkali minden madara a hajnalt köszöntötte. hogy megismerhettelek benneteket – mondta Peter –. – Szívesen ebédelek a kormányzóéknál. ulam – vigyorgott Amos –. Otthon? Peter máris úgy érezte. hogy az ember sohasem unja meg. – Akkor igyunk egyet – mondta Peter. aztán két korsó habzó sörrel tért vissza. hogy teljesen elveszítette az időérzékét. a kazuárfák susogtak a kertben. ulam – bömbölte Sámson egy légcsőhurutban szenvedő kiképző őrmester hangján. nos. és most. hogy Sámson a lehető legrosszabb reklámja a tulajdon szakácsművészetének. Egyszer még a kormányzó ebédjéről is megfeledkeztem. én szakács. kikészítették a tiszta ruhát. Peter békésen evett-ivott. – Öö… igen. majd fél óra múlva belemerült a meleg tengervízbe. Mr. Odább a vakító part meg a lagúna halványkék vize. mindig fölfedez valami újat. és kilábalt a vízből.– Hello. – Igen – mondta Hannibal. Gyorsan partra úszott. legföljebb önvédelem. hűvös szobába. – Ez igazán nem bűn. Amos átvezette őket a széles. s közben arra gondolt. – Audrey rendezi be valamennyi magányos férfi otthonát. egy kis házszentelő… tulajdonképpen kötelességem is. – Isten hozta. úgy belemerültem a víz alatti világ csodáiba. Sorra kinyitották az ablaktáblákat. – Én Sámson. Rám szinte úgy hat. Sámson – mondta Peter. Missy Audley hoz vala. mint a katonák. mint a kábítószer. ugye? – kérdezte Peter. nem rossz kis kalyiba… Remélem. Hirtelen azt hallotta. igaz? – mondta Audrey. árnyékos verandán a hosszú. – Egy pohárkával talán nem fog megártani – kászálódott ki a riksából Hannibal –. és leült a homokba. nemsokára otthon fogod itt érezni magad. mintha egész életében ebben a kis házban élt volna. Foxglove. sok szerencsét – mondta Hannibal. Szerintem . – Te leszel az első vendégem. Az asszonyi kéz meg ilyesmi. és sasszemmel ellenőrizte a fiú minden mozdulatát. Amos. Mögötte Amos lépegetett büszkén. – Missy Audley… Talán Miss Damienre gondol? – kérdezte Hannibaltól Peter. – Sajnálom – mondta törülközve. Csöndes „jó reggelt”-jük és mezítelen lábuk csoszogása a padlón igazán megnyugtató volt. és kinézett –. olyan eleven élet pezsgett körülötte. van valami ital a házban? – Igen. – Egészségedre – mondta Peter. és a bíborvörös kannavirágok úgy sorakoztak. Odakinn az ég halványzöld volt. s hason fekve leste a búvármaszkja előtt elúszó halrajokat. Amos magukra hagyta őket. – Teljesen megfeledkeztem az időről… Soha életemben nem láttam olyan mesés dolgot. Olyan pompázatosak voltak a színek és formák. örülök.

Audrey fölállt. hogy a sziget működőképes – mondta. talán a legszebb a szigeten. De már nem sokáig lesz szép. az úton . sem Csaszi. – Meséljen – mosolygott Audrey. s a hátsó ülésen Peter egy kosár harapnivalót meg egy kis hűtőláda italt fedezett föl. – Éppen meg akartam mondani. – Hát a hétköznapi normákhoz viszonyítva. Amolyan szigetbetegség ez. hogy ez a szentek szigete. Hannibalnak igaza van. ami előhozza az emberekből természetük minden furcsaságát és különcségét. s amikor Lady Emerald utolsó megjegyzéséhez ért. Az ebédeik meg egészen hisztérikusak tudnak lenni. de a munkám során biztosan összeakadok majd vele is. – Nem. De hagyjuk most a fenébe azt az átkozott repülőteret. Diggoryt megúsztam – mondta Peter –. aztán mint valami melegház. mint őnagyméltósága meg Lady Emerald. – Piknikre gondoltam – mutatott a kosárra meg a ládára Audrey. Mit felelt neki? – Semmit – mondta Peter. Audrey jót nevetett. – Micsoda. Vásárnap lévén. – A kedves Lady Emerald valójában más világban él. Tegnap mintha egy mókuspárt látogattam volna meg egy babaházban. – Ma be szeretnék mutatni magának még néhány itteni különcöt. ha megígéri. Nagy élmény volt. – Még Ludzsa is? – Minden édennek megvan a maga kígyója. – Alig várom. Audrey egy viharvert. Mondja. – Van egy nagyon szép hely a Matakama oldalában. Csodálatos hely. Zenkalin meg különösen. tegnap délután. valóban kissé furák – ismerte el a lány. de Hannibal a fejét rázta. El nem mulasztanék egyet a világ minden kincséért sem. Ez a repülőtérügy olyan. – Igen. és megépül az a nagy gát meg a repülőtér – mondta bánatosan Audrey. Majdnem olyan lökött. Igazin aranyos trió. mintha egy láda tűzijátékot meg egy doboz gyufát helyeznének el egy óvodában.őnagyméltósága meg a méltóságos asszony igazán elbűvölök és igazán dilisek. Hannibal elvitte tegnap bemutatkozni őnagyméltóságához? – Igen. nagyon boldog és többnyire nagyon jó. Peter elmesélte a látogatását a kormányzói palotában. Végighajtottak a ragyogó színekben pompázó vidéken. ha a völgyet elárasztják. Zenkali meg különösen vonzza az ilyen embereket. ha úgy tetszik. gyerekesek. de üzemképes Mini Morrisszal jött Peterért. – Találkozott Diggory szárnysegéddel is? Hannibal egyszerűen primitív szerszámnak nevezi. és ledörzsölte kezéről a homokot. Elvégre nekik köszönhető. Sokkal nagyképűbb kormányzókhoz és kormányzói palotákhoz vagyok szokva. – De így van ez minden szigeten. Nem azt mondom. – Persze. De alapvetően szelídek. itt lényegében mindenki nagyon egyszerű. egészen ritka és különleges példánnyá változtatja őket. – Ellenzi a dolgot? – kérdezte Peter. sem a kormányzói palota lakói nem tekinthetők hétköznapinak. elvégre sem Hannibal. és élvezzük a kirándulást. A vén gazembernek többnyire igaza van. a gonosz Ludzsa völgye közelében? – Igen. hogy nőtlen vagyok. – Igen-bólintott Peter –. Zenkalin minden bokorban szörnyek bujkálnak? – Mármint emberi szörnyek? – kérdezte Audrey. Tudja. – Őladysége olyan aranyos és kótyagos. azt hiszem. hogy megmutatja az ombufát is. kissé különcök és. Azt hiszem. hogy nem lehet nem szeretni – mondta Audrey.

a világ nem akarna tudni rólunk. Audrey nevetett. Fiatal férfiak vitték az arányló cukornádkötegeket vagy hosszú rudakat. Missy Audley… jó utat. farmert és szandált viselt. Kék kockás inget. és izgatottan nézte az emberáradatot. Skarlátvörös lepedőbe burkolt. kétoldalt fürge lábú fiúcskák és puha szőrű. zsákokban a rizs meg a cukor. tréfált. Kövér. pletykáit. és rádudált egy marhacsordára. Persze nem gazdagok. Tűrhetően festettem. A lány gyorsan és jól vezetett. ananásszal és papájával teli hatalmas kosarakat. hogy a nyájak le ne térjenek az útról a hívogató fűre. rózsás porfelhőben áradt a vörös úton Dzamandzar felé. orrukban még érezték a kecskék csípős. Akár a szép. Túlságosan messze vagyunk ahhoz a világtól. a piaci tömeg megfogyatkozott. ha valaki tűrhető. – Azt hittem magamról. A tüdejük tele volt rózsaszínű porral. mintha csak Peter gondolataira válaszolna. A karcsú lányok a gazella kecsességével vitték súlyos terhüket. fejükre mintha odanőttek volna – olyan magabiztosan vitték – a mangóval. s ha barna kezük nem volt éppen mással elfoglalva.nyüzsögtek az áruikat és állataikat piacra vivő zenkalik. hangos kutyák vigyáztak. púpos zebuk vonta szekerek csikorogtak. – Majdnem mindenkinek van egy kis farmja vagy valamilyen üzlete. de ez most a legfontosabb. jó utat. és rövidesen kijutottak a nyájból. a rézágytól a szerelmi bájitalig.meg kecskenyájakat. – Mind olyan tiszták és csinosak. De ha egyszer segítségre lenne szükségünk. zörögtek és kavarták a rózsaszínű port. Elképzelni sem merem. Hirtelen kis rés nyílt a kecskék és marhák barna áradatában. melyeken – mint holmi fura. És mindenki visszaintegetett. – Alapjában véve jómódúak – mondta. Nagy csoportok daloltak menet közben. Mindenki kiabált. Mindenesetre boldogult húszéves koromtól tavalyig elköltöttem nagyanyai örökségemet. a marhák édeskés szagát. a másikkal integetett. jól tápláltak és jómódúak. visszakiáltott neki: „Látom. miközben fél kézzel ügyesen vezetett. tollas gyümölcs – a lábuknál összekötött csirkék sorai lógtak. mi lenne nélküle. kókusszal. – Ma van a havi vásár a városban – magyarázta Audrey. – Tizenkilenc évesen szereztem diplomát a dublini egyetemen – mondta Audrey gúnyosan mosolyogva. a havi vásár. vagy apró. a haja kibontva. de a hasonló szigetekhez viszonyítva kétségtelenül nem szegények. őszülő hajú pásztorok biztatták mozgásra pikáikkal a marha. A szekereken kosarakban állt az édesburgonya. borostyánszínű. Audrey lefordult a főútról. ahol minden kapható a tehéntől az amerikai mogyoróig. esetleg vörös agyagedényekkel voltak megrakva. batikolt ruhában. amíg önellátók vagyunk. hogy az amelafa egyensúlyban tartja a gazdaságot. A színek orgiája és az emberi meg zenei hangok özöne izzó. de ahhoz elég.” – Ez az egyetlen vásár? – kérdezte Peter. és szeretett volna minél többet megtudni róla. Naponta van piac a falvakban és van egy kis napi piac Dzamandzarban is – mondta Audrey –. ami nem volt túl nagy. Audrey mesterien kormányozta be a kocsit a résbe. Missy Audley… Missy Audley fog megy piac?… Jó utat. szederszínű szemükkel. hogy a világ törődjön velünk. – Dehogy. de az ilyen túlzsúfolt szakmában nem elegendő. szinte lebegtek az út fölött s éles papagájhangon tréfálkoztak a legényekkel. hogy Leonardo da Vinci és Picasso keveréke vagyok. idős asszonyok haladtak az úton élénk színű. Peter nézte a lány elbűvölő profilját. barna vadgesztenyék – mondta Peter. s ők gyorsabban haladhattak. akiket merészen szemügyre is vettek csillogó. karcsú bambuszfurulyán játszottak. És mindez annak köszönhető. hogy bejárjam autóstoppal . a tizenkét húrú valihát pengették. Ez nagyon jó. vagy nádszékekkel. hordóhasú dobot vertek. Hosszú szarvú. elegáns keze hanyagul pihent a kormányon.

És azt hiszem. Az épületegyüttes meredek lejtő szélén állt. Virginia államban. hogy . s a fénylő. Azt mondja. Az egyik virágágyás fölé magas. de ezenkívül rajzot tanítok a helyi iskolában. becsületes és zsiráfosan méla arca piskótabarna volt. Mert sokkal több figyelmet szentel annak az átkozott újságnak. tiszi – kiáltotta Audrey. Az egyház központja Ploughkeepsie-ben van. melynek kékje már-már feketében játszott. s az egészet erős. sötét szem ragyogott. – Apám ebből a szempontból megszállott. Letértek az útról egy csinos épületegyütteshez. – Hát maga aztán hasznosítja a tehetségét – mondta elismerően Peter. hogy a gyülekezet gyönyörködhessen a tájban. s olyan finom ráncok borították. a Második Eljövetel Egyházának lelkésze. aztán Afrikát és Ázsia nagy részét. horgas orr meg széles. Annyi tehetségtelen ember akad mindenütt. vagy ne koplalja magát halálra. Távolabb húzódott a zátony nagy. Tudod. hogy ha van tehetséged. – Egy kicsit – mondta a lány –. gyerekkoromban is szerettem. bíborvörös szaténruhában. mondd el szépen a tiszteletesnek. – Az isten verje. s mintha a tűk egyenesen Jaeger tiszteletes koponyájába mélyedtek volna. azon túl a mély tenger. népzenét gyűjtök. gitár. Mi egyszerűen tiszinek szólítjuk. De valójában azért. s a lejtő zöldellő földekre és amelaültetvényekre nézett. – Segít az apjának az újságnál? – kérdezte Peter. hogy ne igya magát halálra. Csodálatos volt. így hát megtanultam élni azzal a tehetséggel. zöld kúszónövények bátran kapaszkodtak föl a házra is. s az ragadt volna rá. A templom egyik fala hiányzott. A rendkívüli fejfedő alatt a tiszteletes hosszú. Ki a lovagod? Gyere. most már csak dinamittal lehetne elkergetni innen. mintha az arc tulajdonosa átsétált volna egy rendkívül cirkalmas pókhálón. A kalap szalagjába számtalan apró papírdarab volt gombostűzve. – Miért jött ide vissza? – kérdezte Peter. de akkor teljesen normálisnak fogadtam el. – Ki az? – Judith Jaeger tiszteletes. jöttem rá. elég szép pénzt kapok úgynevezett tudományos szövegek fordításáért.Európát. mely egy kis bungalóból meg egy parányi templomból állt. mozgékony száj egészítette ki. fehér. Mintha a vakok országában nem használnád a szemedet. Az az istentelen Hannibal természetesen Jégeralsónak vagy Jégergatyának hívja. hasznosítanod kell. ez segít valamit. A fején gigászi szalmakalap volt. A magas. Mindenütt virágágyások. mint a hasának. és… hála Hannibalnak. emelődarura emlékeztető figura hajolt formátlan. – Jó reggelt. – Megbánta? – Dehogy. Imádom Zenkalit. az embernek kötelessége föltárnia minden tehetségét. épp most gondoltam rád. melyek partját a bársonyosan sima tenger mosta. hogy nem leszek Picasso. Azelőtt. – Isten hozott! – kiáltotta a tiszteletes. Csak amikor visszatértem. ami részemül jutott. szögletes alak megfordult. meg a templomra is. habzó és nyugtalan szalagja. mert anyám meghalt. annál biztosabban tudtam. A ráncok között két nagy. aki nemcsak hogy hasznosítja valamennyi tehetségét. hogy milyen különös és szabad. másként bűnt követsz el. De minél többet láttam. hogy a kalap le ne pottyanjon. értelmes és szikrázó. Hat nyelven beszélek folyékonyán. Az épületegyüttes kifogástalan volt. erre itt vagy. amit a tiszteletes imád. Most egy olyan hölgyhöz viszem. de minden adandó alkalommal újakat talál ki. nyílt. és vigyázni akartam apámra.és zongoraórákat adok. melyet hosszú szalag és számos régimódi kalaptű tartott. s éppen egy virágzó cserje metszésén mesterkedett. mikor megálltak. – Ez az otthonom.

aki szinte ki sem látszott az italokkal teli. én már rohannék kifelé a gyóntatószékből. – Leonardo da Vinci – kiáltotta oda a füvet nyíró zenkali kertésznek –. és idejöttünk először. maga az Úr is ellenzi a dolgot. S főleg nem tudom megtartani őket. hogy még lásd az utolsó napjait. – Ha az meglesz. – A repülőtérre gondolok – bólintott vészjóslóan a tiszteletes. mint Hannibal – mondta Audrey. Mint tudod. Beszéd közben eléjük rohant. ez kell nekünk – mondta a tiszteletes a tálcánál szorgoskodva. hogy szervezhetnék belőlük egy kis gerillacsoportot. A fickó még haza sem érne. fejezd be szépen a bokor metszését! – Szögletes mozdulatokkal lépdelt föl a verandára. megölelte Audreyt. gyere. mielőtt még az anglikánok meg a katolikusok megronthatnák? – kérdezte a tiszteletes. – És én mondom neked. és szabotálhatnánk a repülőtér meg a gát építését. és igazán remek anyaghoz jutottam. Hát az jutott eszembe. meséljetek… te vagy bizonyára az új fiú. – Az utolsó napjait? – kérdezte Peter. szerintem egyenesen vallási gyomorrontáshoz vezet. – Hogy érti ezt? A tiszteletes fölemelte hosszú. és nem mondhatja el. Audrey. S minthogy ez a szörnyűség már befejezett tény. – A sziget pusztulásra ítéltetett – mondta síri hangon. Nem. amelyekben egyetértek Hanniballal. hol vagy? Beethoven! Kirohant a konyhába. a gyülekezetem kicsi. mert a legvadabb ötleteket plántálta a fejembe. a bungaló felé terelte. Kezdte megszokni. Többek között ezért nem lehettem katolikus. majd megpróbáljuk – kortyolgatta az italát a tiszteletes. azon töprengtem. aztán leült. Töltött. Mindjárt hozok innivalót. de igen hűséges. hogy Zenkalin ez az egyetlen beszédtéma. az isten szerelmére. milyen istentiszteleteket tarthat a tiszteletes. ráncos kezével megszorította Peter kezét. hogy az embernek szállítanak egy potenciális hívőt úgyszólván éhgyomorra. hogy ismeri mindenkinek a szennyesét. – A legjobb a rumpuncs. – Ez igazán baráti gesztus. csontos mutatóujját. és terjeszteném a titkát szigetszerte. Beethoven. Audrey. Az én szakmámban ritka. ez embertelen. Ebből a célból rendeltem néhány könyvet. elpusztulunk. – Rumpuncs. – Nos – mondta –. tiszi. üljetek le nálam. Peter kuncogott. Nem mintha bármi kifogásom lenne a katolikusok ellen. – A repülőtérre gondol? – kérdezte Peter. – Gyertek be. – Megmutatom neki a szigetet.nem állhatom a titkokat. – Ez egyike annak a néhány kérdésnek. hogy mit tehetnénk mégis végső szorultságunkban – mondta a tiszteletes. – Szóval ide hoztad. . Peter kábult fejjel próbálta elképzelni. – Peter Foxglove – mondta Audrey. – Mondd. – Azt hiszem. De szerintem helytelen egy papot a mások titkaival terhelni… hogy az ember úgy járjon a közösségben. engem könnyen megtéríthetne. – Ugyan. azt nem Judithnak találták ki. Szegénykéim. hogy ötleteket kapjak. és kíváncsian hajolt előre. Az elképzelésük igazán nagyvonalú… csak hiányzik belőle néhány apróság. hatalmas tálca mögül. és nem engedte szóhoz jutni őket. Beethoven. tetszik Zenkali? Épp jókor jöttél. – Majd megpróbáljuk. majd győzedelmesen tért vissza egy kicsi és igen kövér zenkali kíséretében. gyertek be – mondta –. – Pusztulásra ítéltetett és elkárhozott és nincs mód a menekülésre. Rosszabb vagy.

hogy beszerzi számomra mindazt. a francia ellenállás hőse. aki szemlátomást komolyan beszélt. De már készítettem számára egy tervezetet – nézett körül izgatottan a tiszteletes. hogy egy kanálka cukor a benzin tankban veszélyesebb lehet a járgányra. – Sajnálom – mondta a lány –. hogy végre is hajtja. És ha ismer olyan helyet. Tudtátok-e. Titkosügynök Hitler Németországában: ebből megtudtam. – És miket tanul? – kérdezte Peter. és megtanítja rá a zenkalikat. – Hová a fenébe tettem az iratgyűjtőmet? Hol a pokolban lehet az iratgyűjtőm? – Ott. amit Lady Emerald kért… egy számla… mi ez? Ja. ezek teli vannak isteni információval. Rájött. amit hasznosnak vél. – Nézze. hogy az Úr segítségével alaposan megleckéztethetjük őket. – Ó. – Nem vagyok hozzászokva. aztán visszajön.” – Kalapja szalagjából kivett egy papírt. De ugye nem gondolta komolyan? – Dehogynem. és egy halom könyvvel jött vissza. zöldes üveget lehet készíteni. ezért aztán kitanulta valahol az üvegkészítés és üvegfúvás művészetét. és átnyújtotta Peternek. Marvrofalcon gróf könyve. Ez nem jelenti azt. hogy az itteni homokból egészen szép. mint egy nagy. Ilyenkor elmegy valahová. megbeszélte ezt Hanniballal? – kérdezte. ami az igazán jó puskapor előállításához szükséges. és gondosan zsebre tette a levelet. hogy az Ige hirdetői gerillaháborúval próbálják megoldani a problémákat. nézzük csak… ó. a szoba egyik sarkába nyargalt. Itt egy másik: Rossignol. és föl fog használni mindent. azon a széken – mondta Audrey. a tiszi mindig mindent komolyan gondol. – Miért. – Ide süssetek. még nem. aki tanácsot tud majd adni. hogyan kell hidat robbantani. de ki fogja tervelni. Miss Damien… – kezdte szigorúan. – Föltétlenül – mondta nagyon komolyan Peter. mit várt tőlem? – kérdezte komoran Peter. de olyan rémült képet vágott.A tiszteletes fölpattant. igen – mondta a tiszteletes. de van egy első osztályú plasztikbomba receptje meg egy pompás tapadó akna rajza. hogy mennyi dinamit kell a kormányzói palota vagy bármi más fölrobbantásához. mint más misszionáriusok. Peter az önfeledten kacagó Audreyhoz fordult. és megtanul valamit. aki Peter megfigyelése szerint meglehetősen nyugodtan fogadta a dolgot. a tiszteletes lesz az első. A tiszteletesnek nem tetszett az a meglehetősen ötletszerű mód. itt a lekvárrecept. A tiszteletesnél semmi sem vész kárba. Ha valaha is bontási problémák adódnak majd Zenkalin. – Bármit. Pappasz kapitány megígérte. aki pontosan fogja tudni. így hát remélem. amit csak megtud. mint egy hölgyvezető? És itt egy másik: Ötven év kémkedés és szabotázs. a holnapi prédikációm szövege… no. – Nem. hogy a gerilláim egy hónapon belül bevetésre készek. ahogyan itt a házakat . csámpás szitakötő. majd fölkapta és körhintaként pörgette hatalmas kalapját. Mikor végre ismét a kocsiban ültek. – Add oda Hannibalnak – mondta –. akkor sem utazik haza. tudassa velem. – Nézzük csak. Sok szó esik benne a láthatatlan írásról. amivel nem sokra megyünk itt. – Hm. Peter döbbenten bámult a tiszteletesre. ahonnan olcsón szerezhetnénk jó minőségű kézigránátot. Látnia kellett volna az arcát. és a tiszteletes már integetett utánuk. itt van: „Fölkelés vázlatos terve Zenkalin. Amikor kétévenként szabadságra megy. s néhány híve most egy kis üveggyárat üzemeltet. és mondd meg neki.

ami mindenütt megmarad. és a kocsi sűrű erdőben haladt tovább. Megtanulta a kosárfonás meg a fonott bútor készítésének fogásait. Legtöbben a katolikusok vannak. Pompás halászmadarak villantak elő kékvörös lángnyelvekként a víz fölé hajló lombok közül. s minél magasabban jártak. inkább nézze a tájat. le a völgybe. meg az az átkozott guajavafa. miközben a sült csirkét darabolta. és robbantotta szivárványos szegélyű. A katolikusokat O’Mally atya képviseli. és abba a völgybe viszem piknikezni. Mióta elhagyták a tiszteletes házát. és szegény tiszinek be kell érnie a maradékkal. Egy éven át tanulmányozta a földművelés legkorszerűbb módszereit. – El kell . fehér vízesés zuhant alá egy csillogó víztükörre. – A legfölső vízesésnél akarják eltorlaszolni. Az anglikán egyházat a Bradstitch házaspár képviseli. Továbbhajtottak. és a folyó mentén haladt tovább. és kitanulta a fa meg az előre gyártott elemek legkorszerűbb felhasználási módját. A hívei imádják. és remek érzéke van ahhoz. hogy láthassa. – Ez a Matakama folyó – próbálta Audrey túlkiabálni a víz robaját.építik. Ezek mind telepített fák: mangó. rózsás habbá a szirt tükörképét. nem szereti a zenkalikat. Balra hetven-nyolcvan méter magas vörös-arany sziklafal emelkedett. amelyik oka az egész fölfordulásnak. s ezzel újabb iparág alapjait vetette meg. lefelé. melyet négylevelű lóhere alakú. a folyóparton állt meg. A tiszteletes a legkülönösebb dolgokat is képes megtanulni. hatalmas oszlopban zuhant alá a völgybe. Audrey letért az útról. Az út kanyarodott. Például a vasárnapi iskolában karosszékvédő kézimunkák horgolására tanítja a növendékeit. A gyümölcse finom. A folyó itt széles és mély volt. az út amelaültetvények és szétszórt szántóföldek között kanyargott. hogy aztán két szikrázó vízoszlopban folytassa útját még tovább.vagy teherautót. – Az útikönyv szerint ez nem őshonos erdő – mondta Peter. széles hídhoz értek. élénk ciripelés és bánatos brekegés vette körül a piknikezőket. Most az ő híveinek vannak a legszebb házai és bútorai Zenkalin. és mindent megfojt. melyek mindegyikén zöld moha és sárga vadvirágok ékeskedtek. hangos madárdal. bűzlik az ánizslikőrtől. mielőtt elárasztják. apró bíborvörös virágok pöttyöztek. A híd alatt átjutva a víz egyetlen. aztán jönnek az anglikánok. aki kénköves poklot és örökös kárhozatot prédikál a csupa jóság Isten nevében. csak azt nem tudom. de tökéletes szivárvány. Kiszedték az ételt meg az italt. s a fák alatt. Már vagy kilencszáz méter magasan vagyunk a Matakama oldalán. ezért elment Skandináviába. s leültek a víz partjára. ha a hívek nem követik az egyház előírásait. A szirt tövénél a víz csillogó. – Csodálatos hely – mondta Peter. de a fa káros. hogy mire nincs itt szükség. Az út hamarosan kiegyenesedett. buja növényzettel borított kövek közt folyt tovább haragosan harsogva. miért vannak olyan kevesen a többi vallás követőihez képest. nagyszájú sznob. abból semmi sem maradt néhány cserje meg az amelafa kivételével. A levegőt megtöltötte a finom pára meg a tucatnyi apró. pálma. – Hihetetlen. és veri a feleségét. hogy el akarják pusztítani. Már csak itt-ott bukkant elő egy-egy deszkaházikó a maga aprócska gyümölcsöskertjében. Alighanem ez az utolsó lehetőség. – Nem. – A haladás – mondta Audrey. sírkősima kövek között haladt. – És milyenek a többiek? – Rémesek. Audrey megállította a kocsit a híd közepén. annál sűrűbb és vadabb lett az erdő. ahonnan fröcskölő. De elég a misszionáriusokból. Most erősen emelkedni kezdett. s lepöccintett szendvicséről egy kíváncsi zöld szitakötőt. Aztán a házak elmaradtak. A férfi nagyképű. Az asszony állandóan kézimunkázik. Szétszerel és összeszerel bármilyen személy. A fűben ültek.

A parányi. Magas. – Nem is tudom elmondani. A legtöbb csak helikopterrel közelíthető meg. – Biztos? – kérdezte csalódott képpel az idősebb Damien. egy tündér-szempillantás alatt keverek magának egyet. – Már több mint hangyányit ittál. testes ember volt. ráadásul a talaj mezőgazdasági szempontból értéktelen. amitől a bozontja még kócosabb lett. Damien elvigyorodott. apám. elárasztják a többit is. s cserepes ajkai közül kilóg megfeketedett nyelve… egy pohárkányi italt. Azaz hatalmas terület fog eltűnni ebből a bájos. akik azt mondják. gondolta Peter. aki egy teljes napra meg tud szabadítani ettől az én pokoli porontyomtól. Üljön le. aki itt áll. A rajz olyan volt. A házon mutatós tábla hirdette: Zenkali Hangja – az egyetlen becsületes újság a szigeten. bármikor boldogan állok a rendelkezésére – mondta Peter. de kegyetlen világ az. Rögtön látszott rajta. Damien – Pál apostol . Kegyetlen. nyomott buldogorra még ráncosabb lett. hegyes-völgyes vidékből. Fél óra múlva a kocsit leállították Dzamandzar külvárosában. – Ez a Matakama – mondta. – Igyunk valamit – túrt a hajába. kegyetlen világ. hogy régóta és élvezettel. egy rész vodka meg egy csöpp szódavíz. és törékeny virágszirmok záporoztak a földre. Meglehetősen különös fogalmazás. bozontos sörénye vörös. de nem bölcsen iszik. – Biztos. – Még most sem vagyok egészen tisztában a földrajzi helyzettel – mondta Peter. – Eszküsöm – mondta ki nem minden probléma nélkül Mr. hogy legyen színes televíziónk. – Ha erről van szó. Aztán fölvett egy botot. mint egy kissé hajlott halcsontváz. Ez kitűnő érv a repülőtér híveinek a kezében. egy rész fehér rum. Peterhez fordult. és a földkupac egyik oldalára görbe vonalat húzott. – Ha ezt elárasztják – mutatott a gerincre –. s megajándékoz a békesség paradicsomával. amelyben a leány megtagad az atyjától. – Semmi. Csak beköszöntünk. – És mi van a kis völgyekben? – kérdezte Peter. mennyire örülök – mondta erős ír akcentussal. ahol most vagyunk. – Hálás vagyok mindenkinek. és így beszél velem – mondta sebzetten Daniién. – Isten bocsássa meg nekem. és csaszi-csuszival mentek tovább a zsúfolt. – Nem – mondta határozottan Audrey –. – Ne próbálj hízelegni – mondta Audrey. – Ismerem a hangyányi pohárkáidat. s a szikrázó lombokon át bámulták a kék eget. a szeme ugyanolyan döbbenetes. Az állatvilágról meg az esztétikai szempontokról szó sem esik. mint a róka bundája. alig megmászható. Néha egy-egy fuvallat rázta meg a koronákat. vagyis mezőgazdasági célokra alkalmatlan területet kívánnak elárasztani. hogy ezt kell mondanom. kisebb völgyek ágaznak szét – és Audrey kisebb vonalakat rajzolt az első vonal két oldalára. – A tulajdon lányom. hogy „értéktelen”. Ebből. Lakatlanok. Peter kezét szorongatva. – Ivott már Vakbélműtétet? Három rész Zenkali Nektár. belvárosi utcákon a főtér közelében álló kis házhoz. mert ha az erdőt kivágják. lévén a lap az egyetlen újság a szigeten. hogy nem maradhattok egy pohárkára? Egy hangyányi kis pohárkára? Biztos? – Biztos – mondta eltökélten Audrey. nem maradhatunk. megszabadít a szüntelen szemrehányástól. – Ez az a völgy. zsúfolt irodában találták Simon Damient. egy rész Curacao. hogy több áramunk legyen. mint valami hátgerincből a bordák. – Hol is van ez a völgy? Audrey egy kis földkupacot csinált. mint a lányáé.pusztítanunk. még rengeteg a dolgunk. hogy aztán a televízióban láthassuk. lepusztul a talaj fölső rétege is. Ebéd után leheveredtek a fűbe. hogy milyen is a világ valójában.

szentséges nagy lábujjára, annyi ital sem folyt le a torkomon, amennyi egy manócska fogkeféjét megnedvesítené. – Hazug – mondta mosolyogva Audrey. – Hazug… Hazug? – Damien hinni sem akart a fülének. Peterhez fordult. – Tudom, önnek is fáj, hogy ilyen jelenet tanúja. Szűz Mária, Istennek anyja, egy leány hazugnak nevezi az atyját, aki pedig a legbecsületesebb és legegyenesebb ír, aki valaha is elhagyta a Zöld Szigetet, hogy az igazság és a kultúra követe legyen a nagyvilágban! – Tisztába tetted az újságot? – kérdezte Audrey. – Ne kérdezz hülyeségeket. Persze hogy tisztába tettem – feledkezett meg Damien egy pillanatra a meg nem értett atya szerepéről. – Akkor legjobb lesz, ha szépen hazamégy, tisztába teszed magad is, és lefekszel – javasolta gyakorlatiasan Audrey. – A lányomnak csodálatos ötletei vannak – mondta vigyorogva Damien. – Éppen ez volt a szándékom, amikor beállítottatok. Audrey odament az apjához, megcsókolta, és megsimogatta az arcát. – Eredj haza, vén semmirekellő. Elviszem Petert Carmenhez, aztán megmutatom neki az ombufát. Nyolc körül otthon leszek. És ne merj egy hangyányinál többet inni, mert a tulajdon kezemmel fojtalak meg, esküszöm. – Mindig csak ígéred – mondta Damien, aztán töprengő arcot vágott. – Igen, tudom már. Itt volt a kis Droom, téged keresett. – Mit akart? – Nem tudom. Ismered. Mindig motyog. Azt mondja, valami fontos fölfedezést tett, és találkoznia kell Csaszival vagy Hanniballal. – Akik menekülnek szegény jószág elől. Nagyon unalmasnak találják. – Ezért kéri a segítségedet, hogy találkozhasson Hanniballal; azt mondja, nagyon fontos, és csak Hannibalnak vagy Csaszinak mondhatja el. Megígértem, hogy szólok neked. – Oké. Meglátom, mit tehetek – mondta Audrey. – Isten véled, tisztelt szülőm. – Kísérjen a jóságos Vencel király szakálla, leányom – mondta lassan Damien –, s mindazokat, akik véled hajóznak. Mikor beültek a csaszi-csusziba, Audrey nagyot sóhajtott, aztán elnevette magát. – Szegény apa – mondta –, egyfolytában iszik anya halála óta. Próbálok vigyázni rá, de reménytelen. – De olyan kedves részegen – mondta Peter. – Ez a baj – mondta bánatosan Audrey –, olyan kedves, hogy minden úgy történik, ahogyan ő akarja. No, most magára szabadítom Carment, aztán mehetünk az ombuhoz. Ugye nem unatkozik? – Hogyan unatkozhatnék a maga társaságában? – kérdezte Peter. – De a maga társaságában lenni és ráadásul megismerkedni egy csomó válogatott csudabogárral, ezt még a legunalmasabb fickó sem találná unalmasnak. – Hát, ha unatkozna, csak szóljon – mondta Audrey, aztán hozzátette –, mert akkor bosszúból elviszem az Angol Klubba. A csaszi-csuszi száguldott a keskeny utcákon, melyeket megtöltött a papagájtarka tömeg, eltöltött az emberi lények tömegének ezerféle illata, a vásárnap sok-sok különös illata, a frissen mosott ünneplők szaga, ezernyi fénylő és ragacsos sütemény méz- és fűszerillata; az állatok szaga, a kecskék tolakodó és átható szaga, a marhák édeskés szaga, a disznók súlyos és mellbevágó szaga, a tyúktoll száraz és dohos szaga, a kacsák nyirkos és tömör szaga. Aztán a gyümölcsök és zöldségek zenekara ostromolta az orrot: a licsidió finom hegedűje, a mangó csellója, a szőlő

zongorája, az ananász áradó orgonamuzsikája meg a borzas fejű kókuszdió lüktető dobverése. Peter úgy érezte, nincs pompásabb élmény, mint végiggördülni ezeken az utcákon ebben a nevetséges járgányban (amelynek az emberek nyomban utat adtak, ahogyan másutt a mentőautónak szokás) egy gyönyörű lánnyal az oldalán, miközben beszívta Zenkali minden illatát. Végre a tengerpartra értek, és a kikötő végén álló, a víz fölé nyúló házhoz közeledtek. Zömök, kétszintes épület volt jobbára elpusztíthatatlan amelagerendákból rakva. Ám a többi építőanyag korántsem volt elpusztíthatatlan, így a ház olyan volt, mint egy törékeny öregasszony túlméretezett fűzőben. Ráadásul úgy tetszett, mintha az épület befejezésekor – úgy 1800 táján – valaki játékosan meglódította volna az egészet, s a ház mindörökre lógva maradt a tiszta, hal és vízinövény pöttyözte víz fölött. Akár egy fura élősködő, nagy tábla lógott a házon a következő felirattal: Carey Anyó Csibéi – Alapítva 1925-ben. Peter és Audrey a nagy, fekete és ormótlan kapuhoz közeledtek, amely holmi ódon várkastély legsötétebb tömlöcének a bejáratára emlékeztetett. A kapun piros betűs cédula lógott: „Üdvözöljük második otthonában. Urak balra, Hölgyek jobbra. Köpködni tilos.” – Nem tudom, itt találjuk-e Carment – mondta Audrey, miközben beléptek egy bárnak berendezett nagy helyiségbe; tükreivel, vázákban álló tarka pávatollaival, pislogó lámpáival és szemérmes, krinolinos hölgyeket ábrázoló megfakult és légypiszkos képeivel inkább egy húszas évekbeli, romlásnak indult, ócska mulatóra emlékeztetett. Tíz különböző színű macska gomolygott az asztalok között; öt piros szemű, fehér nyúl és több hosszú szőrű tengerimalac szaladgált szerteszét; négy foltos kutya pihegett a földön. Fél tucat ülőrúdon papagájok, kakaduk meg egy sárga keretes szemű, tengerészkék arapapagáj rikoltoztak. A sarokban egy nagy ketrecben két zöldesszürke cerkófmajom civakodott. A helyiségben szétszórt, műanyag lapu asztalok egyikénél érdekes kép tárult a belépők szeme elé. Az asztal egyik oldalán Pappasz kapitány ült mogorván, előtte hatalmas korsó sör. A másik oldalon Carmen Carey ült. Alacsony és igen kövér nő volt, fényes, göndör és fekete hajjal, kiálló, kék szemmel, és olyan tökéletes cseresznyeajakkal, mintha odafestették volna az arcára. Az orra hegyén okuláré, melyet lánc kapcsolt dús kebeléhez. Nyakán gyöngysor, de akkora gyöngyszemekből, amilyeneket egyetlen kagyló sem képes létrehozni anélkül, hogy kárt ne tenne magában; dundi ujjaiba legalább fél tucat gyűrű ágyazódott. Teste csipke támpillérekkel megerősített, rózsaszín selyemruhába volt beszorítva. A bőre selymes és kifogástalan volt; mielőtt rárakódott ez a hatalmas hájtömeg, Carmen igen szép nő lehetett. Ám most is finomság és derű áradt belőle, s ez vonzóvá és nőiessé tette. Pillanatnyilag Pappasz kapitány sötéten nézett rá, mire ő – kék szeme szikrázott a haragtól – az ajkát biggyesztette. Előtte egy pohárka mentalikőr állt. Flamingórózsaszín körmei gyorsan és izgatottan doboltak, majd megálltak. Úgy néztek egymásra Pappasz kapitánnyal, mint két sakkozó, akik mozdulatlanná merevedve bámulnak egy megoldhatatlan lépést. A nő nagyot sóhajtott, és megszólalt: – Azt pedig tudhassa, Pappasz kapitány – mondta mézédesen és arisztokratikusán –, hogy ön csak egy piszok görög. Pappasz kapitány apró feketeribiszke-szeme megvillant. – Görög asz vagyoksz – mondta –, hogy piszoksz vagyok-e, az ízlész dolga. – Vajha merne-e valaki, aki nem görög, ennyit kérni azér, hogy az ifjú hölgyeimet szállítsa. Nem vélném – mondta Carmen. – Ez rablás. – Ászt akarja, hogy hozzak lotyókatsz – kezdte komoran Pappasz kapitány –, akkor meg is kell fizetni…

Carmen dühbe gurult, és vörös foltok jelentek meg az arcán. – Megbocsásson, kapitány – mondta olyan arisztokratikus fagyossággal, hogy már-már Pappasz kapitány is megbánta bűneit –, de az én ifjú hölgyeim nem lotyók, ha volna szíves. – Ha nem lotyóksz – mondta kiegyensúlyozottan Pappasz kapitány –, akkor micsodáksz, he? – Úriemberek társalkodónői – mondta Carmen. – Nekemsz lotyóksz asz lotyóksz – vont vállat a kapitány, aki szemlátomást nem kívánt nyelvészeti kérdésekbe merülni. – És annyit is én kérsz értüksz. – Nem kívánom megsérteni, kapitány – mondta Carmen –, de ön alighanem gazember. Még egy görög is tudhassa, hogy a becstelenség nem mindig a legjobb politika. Sosem hallott még olyasmiről, hogy árengedmény nagybani szállítás esetén? – Dehogynem – mondta a kapitány –, csak nem lotyóksz szállításával kapcsolatbansz. Ismét beállt a csönd, s úgy mustrálták egymást, mint két birkózó, akik csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy egy gyors kézcsavarással szőnyegre küldjék ellenfelüket. Carmen a szeme sarkából hirtelen megpillantotta Petert és Audreyt, és rövid, örömteli sikolyt hallatott. – Miss Audrey! – kiáltotta. – Miss Audrey, minő kedvesség. Ez aztán a meglepetés! Fölállt, a vendégek elé ment, s közben turbékolt, mint a galamb, arcán széles mosoly. – Minő kedvesség, hogy idejött – mondta. – Ezer éve nem láttam. – Remélem, nem zavarunk, Carmen – mondta Audrey. – Csak be akarom mutatni Peter Foxglove-ot. – El vagyok ragadtatva – mondta Carmen, és finoman eltartva a kisujját, odanyújtotta apró, pufók kezét. – Hogy is mondhassa, hogy zavarnak! Csak civódtunk a kapitánnyal, aki kissé túlzottan meg akar fejni, hogy ideszállítsa a lányaimat Dzsakartából. – Új lányok jönnek? – kérdezte Audrey. – Mi van a régiekkel? – Ah, ők is itt vannak, de kell néhány új is, drágaságom, ha megépül a repülőtér. Ez kétségtelen, ha idejön az a sok tengerész meg pilóta meg katona. A mostani lányaimat a rendszeresen idelátogató úriemberek dugig ellássák munkával, ha érti, mire gondolok. Minden bizonnyal szükségünk lesz segítségre. Nem óhajtom, hogy aszongyák, hogy Carey Anyó Csibéi nem elégítettek ki minden igényt. Elvégre meg kell őriznem a jó hírnevemet. – Bement a bárpult mögé; apró lába oly gyorsan járt hosszú szoknyája alatt, hogy szinte siklani látszott. – Ne utasítsanak vissza egy kis frissítőt, drágaságom – mondta. – Önnek talán egy korty mentalikőrt, az úrnak pedig valami erősebbet? – Két sört, Carmen – mondta Audrey. – Nem maradhatunk sokáig. Csak beugrottunk, mert megmutatom Peternek a szigetet, és úgy éreztem, a Carey Anyó Csibéi sem maradhat ki. – Természetesen, drágaságom – mondta Carmen, és elpirult büszkeségében. – A sziget kulturális körképe nem lenne teljes, ha nem jött volna ide. És tudhassa, Mr. Foxglove, hogy ha bármikor levertnek erezné magát, itt második otthonra lel, társaságot kedvelő társalkodónők társaságában. – Köszönöm – mondta Peter –, tudni fogom. Carmen töltött. – No – mondta Pappasz kapitány –, mennem kellesz. – Kiitta a sörét, és letörölte szájáról a habot. Carmen számító pillantást vetett rá.

– Carmen igazán nem mindennapi – helyeselt Audrey. de ami a tisztaságot illeti. – Megállapodtunk. de fejenként csak tizenkét fontért – mondta Carmen. – Azt hittem már. A kapitány elhozza a buzukiját. – És a legkedvesebb emberek egyike. ön is tudhassa. – Fejenként húsz fontsz – mondta –. és ő meg a lányok éjjel-nappal ápolták a betegeket. hogy a hadsereg el lesz látva.– Dobjon be még egy pohárkával. de a párnahuzatba fújja az orrát. Néhány éve borzalmas himlőjárvány volt a szigeten. és halkan. – Élelmeznie nem kell őket. a papagájok harsány búcsúkiáltásai közepette. – Megállapodtunk – mondta Pappasz kapitány. De az első úriember azzal jött hozzám: „Carmen. – Droom az egyetlen. – Az ombuhoz – mondta Audrey –. – Nos – tette le Audrey a poharát –. – Az ki? – Egy professzor. hogy készítsen átfogó tanulmányt Zenkali élővilágáról. hogy igazán bájosak és nőiesek – mondta Carmen –. Kibotorkáltak a kutyák. nem bizony. Hozzák a saját kajájukat. akit az angol Földművelésügyi Minisztérium küldött. egy penny vélsz sem kevesebb. mint aki úgy érzi. ő meg a lányai az elsők között vannak. – Igazán muszáj menniük. – Elvégre még nem jutottunk megállapodásra. de nem tiszták. ha tízetsz garantálsz – mondta Pappasz. egy kis ital meg dalolás. tengerimalacok és nyulak közt. mielőtt távozik – mondta. gondolta Peter. – Elfogadom – mondta Carmen. Kedves kis jószág volt. igaz? – Jó bulihoz görög zene kellesz – morogta a kapitány. ezért . aszongya. hogy győzött. Nincs rájuk egy rossz szavam sem. mit sem törődve a saját egészségükkel. muszáj. s akkor bemutat Carmennek. és annyira igyekezett. – Garantálok tízet. – Tíz. Ebben az üzletágban ilyesmire is gondolni kell. lágyan és elégedetten böffentett. – Drágaságom. és ismét beszálltak a csusziba. – Huszonnyolc. – Huszonötnél olcsóbban nem lehetsz – mondta a kapitány. nagy szemű. – És most hová? – kérdezte Peter. álmaim asszonyának. hogy a tiszteletesé a szívem. És ebben az üzletben az ember hamar rájön. – Átkutatták már valaha is őket rendesen? – Nem hinném – mondta Audrey. Épp a napokban köllött eltávolítanom egyet. ahogy mondani szokják. Mintha rabszolgákról tárgyalnának. macskák. – Miért nem alkalmaz zenkali lányokat? – kérdezte Audrey. nem jönnének el hozzám vacsorára ezzel a kedves úriemberrel jövő pénteken? Egy kis estélyt rendezek a születésnapom alkalmából. – Szeretném átkutatni azokat a völgyeket. Megtöltött egy kis italmérőt rummal. egy pennyvel sem több – mondta Carmen. vagy amilyent az úriemberek elvárnának. – Most benne vagyok a slamasztikában – mondta Peter. Mondja. Az én klienseim fölöttébb taszítónak találják a szagos hónaljat. mielőtt elpusztítják őket – mondta Peter. minthogy tudjuk már. Ő fedezte föl az amelalepke jelentőségét. Ha segítségre van szükség. Igen. igazán csinosak és szorgalmasak. Semmi különös: néhány vendég. Pappasz kapitány lendületesen kihörpintette a sörét. drágaságom? Hát ha muszáj. drágaságom – mondta. amilyenhez mi szokva vagyunk.” És ez nem tetszett az úriembernek. mehetünk. aztán hazaviszem. mert igen érzékeny lélek. Most azt próbálja kideríteni. hogy a tisztaság fél siker. aki néha odamegy. hogy hol szaporodik a nyavalyás. – Fejenkéntsz harminc fontsz – ütött az asztalra a kapitány. ez a lány igazi szépség. majd a rumot a kapitány üres söröskorsójába töltötte. hát az nem olyan.

– Hát nem gyönyörű? – suttogta áhítattal Fellugona. s rövidesen elérték Dzamandzar külvárosában a botanikuskertet. Miben állhatok szolgálatára? – Lábujjhegyen állt. Legjobban Mozartot és Vivaldit szereti. kissé bonyolultnak találja. túlméretezett napernyőt. és úgy szereti a látogatókat! Peter máris kedvelte az emberkét. Audrey bekopogott. Fura pasas. . Hátradőlt. Egyszerűen imádja a zenét. mint egy óriási rúdon nyugvó. Mali Fellugona… ez itt Peter Foxglove. A szürke-ezüst csíkos fakérget lyukak pöttyözték. Tehát minden reggel az az első dolgom. Persze hogy látnia kell az ombut. majd kigurult az asztal mögül. de a szépen gondozott kertben virult Afrika és Ázsia számtalan fája és növénye. A fa nem volt gyönyörű. eljönne velem egy hétvégi felfedező útra? – kérdezte Peter. mint a tajtékkő a nagyító alatt. nagyon. az első feladatom. széles sétányon. Fél óra múlva lefelé haladtak a Matakamáról. s ettől olyannak tetszett. ez itt a világ legmagányosabb fája. – Örülök. A szobában – a szárított növények. hogy bújjanak be. – Megszervezem. Az ombufa kétségtelenül különös volt. amekkorát Peter még nem is látott. Fellugona kinyitotta az ajtaját. mennyire örül ez a fa minden apróságnak. – Szívesen. igen kövér. mintha a fát alaposan megnyírták volna. Fellugona hatalmas kulcsot vett magához. és szorongatni kezdte a lány kezét. hogy eljött – sivalkodott az emberke. Peter olyannak találta az egészet. nagyon örülök. és nagyon elégedettnek érezte magát. melyek hossza annyira egyforma volt. – Audrey! Audrey! Milyen kedves. köztük tarka vízililiommal és papirusszal benőtt tavacskák. fénylő. Mr. s valaki éles fejhangon kikiáltott. A fák és cserjék csinos sorokban vagy csoportokban álltak. mint valami furcsa. hogy játsszak néhány dalt szegény ombunak. – Ha összepakolom a kempingfelszerelésemet. amit érte tesznek – folytatta Fellugona. ez dr. – Igen. – íme. abszurd szemüvege csillogott. Csönd. és én szerencsére tudok fuvolázni. zöld levelek – mint megannyi nefrit nyílhegy – vaskos. és végigmentek egy királypálmák szegélyezte. Akkora szemüveget viselt. Zömök törzse három méter magas és két-három méter átmérőjű lehetett. azt hiszem. Bachot. annyira egyedül van. – De – mondta Peter. Az apró. Az egzotikus növényzet közepén zegzugos házikó állt: a botanikuskert irodája. – Nagyon örülök. Foxglove – mondta meghatottan Fellugona –. bár nem ez a szó jutott az eszébe. hogy megismerhetem – szorongatta Fellugona most már Peter kezét –. A hollandok által alapított kert nem volt túl nagy. tekergő gyökerek bújtak elő. mondhatnám. mitikus állat csápjai. – Peter. rojtos. zöld. hogy megnézzük az ombufát. – Persze minden fa örül. kiléptek az épületből. az első kötelességem. és majd szólok – mondta Peter. el sem tudja képzelni. kopaszán fénylő fejű emberke ült. tekergős ágacskákon nőttek. ha lehet – mondta Audrey. s a törzsből vaskos. de nagy koponya. magvak és düledező tudományos folyóirathalmok borította íróasztal mögött – igen alacsony. – Igen – mondta lassan a lány. Mint egy óriás kalitka: acéloszlopokon finom moszkitóháló feszült. A kert egyik sarkába vezette őket. és beléptek.bejárja az egész szigetet. hájas teste reszketett. melyek úgy ölelték a földet. ahol különös építmény állt. akit azért hoztam el. de ő különösen. igazán megtisztel. hogy látom. Szegény drágám. s a szemüveglencse vastagságából ítélve éppen hogy csak nem volt vak.

Mióta fölfedeztük az amelalepke gazdasági szerepét és le kellett mondanunk a rovarirtók használatáról. és baklövést baklövésre halmozott. – A rovarok miatt – mondta Fellugona. eltávozik. a világot fölmérhetetlen botanikai veszteség fogja érni. – Értem – mondta komolyan Peter. Előrelépett. aztán kikötnek itt. vadabbak Attila seregeinél és könyörtelenebbek a római légióknál. egyszerűen imádják. – Fajtájának utolsó tagja – mondta Fellugona –. nagy megtiszteltetésnek érzem. hogy milyen fontosak a látogatók Stella egészsége és jó hangulata szempontjából. . és végigsimította a rücskös fakérget. – Kedves. Audrey kuncogott. ha vakargatják. Szegény jószág. Szerintem ezek az emberek bejárják a világot. ő meg ide-oda röpdös. – Idegesen körülnézett. – A rovarok miatt. Csak egy ujjnyit engedjünk. kertészeti kiállításokat nyit meg. mint egy emlősnek vagy madárnak. Foxglove – mutatott körbe kövér kezével. imádja. és beözönlenek vadán és vérszomjasán. és becsukta a szemét. Fellugona. a sötétzárka. csak hajszálnyira. – Sajnos. – Mindenütt itt vannak. ha dögönyözik – mondta Fellugona. Attól tartok. mint az elefánt bőre. míg valakinek az a pompás ötlete nem támadt. elköltözik az élők sorából. Elhallgatott. tudja. – Stellától függetlenül. a szem is visszanyerte nagyságát. Peter hátradőlt a kocsiban. sehol sem találják a helyüket. Új arcok. hogy találkozhattam Stellával. hogy élvezni fogja – mondta. hogy Stella már unja mindig ugyanazokat a látogatókat. – Stella budoárja után már semmin sem fogok meglepődni. Fellugona az egyik kedvencem a szigeten. – Zenkali megkapta álmai kormányzóját. Újra el kell jönnie. neki pedig hiányzik a gyakori látogatások és eszmecserék adta ösztönzés. szemüvegét villogtatva búcsút intett. kedves Mr. – Föladom – mondta. hogy küldjék ide. dr. támadásra készen. Stella jobban szereti. – Ezért tartjuk itt Stellát.de személyisége volt. Ki vagyunk szolgáltatva minden röpülő és csúszó-mászó rovarnak. a szavakat pedig úgy mondta ki. hogy Stella is örült a találkozásnak. majd lábujjhegyen állva. amilyen a fogság. fajtájának utolsó tagja… ha elmegy. mint egy szellemileg visszamaradott pillangó. Foxglove. igen. ha masszírozzák. mert rosszabbak Dzsingisz kán hordáinál. ha ezt a budoárjának hívjuk. Nem. és fölemelte húsos mutatóujját. mely durva és meleg volt. föltétlenül el kell jönnie. Fellugona még egyre magyarázta. Miközben a kocsihoz kísérte őket. mint a vakondoké. Naponta legföljebb háromszor-négyszer tudok kijönni hozzá. erre nem jut elég időm. ahol remekül érzik magukat. Foxglove. dr. fél hajszálnyira vagy negyed hajszálnyira nyissuk ki ezt az ajtót. – Igen – mondta Peter –. meg van kötve a kezünk. Szemüvege megvillant. – Ez Zenkali. nagyon kedves – ragyogott Fellugona. levette és vadul dörzsölni kezdte a szemüvegét. – Biztos vagyok benne. mert ez olyan szomorú asszociációkkal jár. Mr. Gondoljon csak a kormányzóra. és kerülni próbálta Audrey tekintetét. – Gondoltam. A lencse nélkül a szeme egyszeriben akkorka lett. – Igen. mint egy átkot. Éveken át küldözgették mindenfelé. a rabság. – És miért tartják ketrecben? – kérdezte Peter. – Ó. igen. megtiszteltetésnek érzem. – Hogy tudott összeszedni ennyi szeretetre méltó bolondot? – kérdezte Peter. de mihelyt a szemüveg a helyére került. Mr. – Nem szívesen nevezzük ketrecnek. simogatja a kisbabák fejét.

és eltűnt. amilyennek Hanniballal látják – mondta sután Peter. mert csupán egytizedük hallható. – Gazda kap vala könyvet Hannibal gazdától. NEGYEDIK FEJEZET ZENKALI ZEGZUGOK Másnaptól kezdve két héten át Peter keményen dolgozott. – Gyorsan kiment a házból.és mindenki nagy embernek tartja. – Haza kell mennem. – Igen. A beszédeit tisztelettel hallgatják. De a zenkalik a kormányzót tartják a legnagyobb szónoknak Shakespeare óta. A parti úton hajtottak vissza Peter házához. Az eget zöldre. Peter szétnyitotta a cédulát: Peter! Sajnos rossz hírem van. kapával a hónuk alatt. mint gondoljuk – mondta Audrey. több tucatot évente. H. ulam. s még mielőtt Peter utolérte volna. a nép rajong értük. hogy miért. igyekezett mindent elrendezni az ünnepélyes aktussal kapcsolatban. meg kell néznem. hogy Csaszi maximális pompát és szertartásosságot követelt. – Hozz valami innivalót. az idióták. egy tengerészzenekart és három meglehetősen titokzatos katonai személyiséget – egy dandártábornokot. Peter fölolvasta Audreynak. Hannibal háza meg a kormányzói palota között. egy idősebb . Szüntelenül szaladgált a palota. hogy apám rendesen evett-e. Asszonyok árnyai tartottak hazafelé a patakoktól fejükön mosott ruhával teli kosárral. ulam. – Mennem kell. – Jó ég. hogy mivel amúgy is igen kevés lehetősége van viselni remek szabású egyenruháit. csak nem tart beszédeket? – Dehogynem. mely a szigetet fontos katonai létesítménnyé fogja változtatni. Bementek a ragyogóan kivilágított nappaliba. beült a kocsijába. Viszontlátásra. ahol Amos fogadta őket makulátlan fehérben. mikor megálltak a ház előtt. jó estét. De nincs időnk azon töprengeni. most élni akar az alkalommal. – Rosszabb lesz. gyümölccsel vagy zöldséggel teli kosárral a fejükön. – Jó estét. bíborvörösre és barackszínűre festette a lenyugvó nap. Csak nehezítette a dolgot. – Az isten verje meg őket. ulam – mondta Amos. Elfogadták a repülőtér tervét. Amos. Missy Audley – mondta. Haditanács holnap reggel nyolckor. s a nappali hőség után hűvös volt a levegő. – Bejön egy pohár italra? – kérdezte Peter. nálam. széles mosoly-lyal meg egy hasított bottal. – Köszönöm – vette el a levelet Peter. és tele lett a szeme könnyel. Nem tudta. Kijelentette. – Az isten verje meg őket – mondta a lány. légy szíves. – De csak egy pohárra – mondta a lány. az isten verje meg őket! – Talán mégsem lesz olyan rossz. és elhajtott. amikor is majd a zenkali meg a brit kormány aláírja a megállapodást. Hannibal ezeket a beszédeket szóbeli jéghegyeknek nevezi. vagy a mezőkről. Sok a tennivalónk. A brit kormány küldött Singapore-ból egy zászlóaljat. hogyan vigasztalja meg a lányt.

a kormányzó szárnysegédje. – Mikor akar indulni? – Holnap reggel magáért megyek – mondta Peter. s végül minden elrendeződött. hogy előkészítése jókora munkát igényelt. a kormányzó megírta és tükör előtt begyakorolta különböző beszédeit. Közben egy öngyilkos kobra bemászott az áramfejlesztőbe. fogadom. verteién ajkai közül sárga és csorba fogsor bukkant elő. hajlott hátától a feje úgy csuklott előre. Kiálló. melynek zsebei . – Az isten verje meg – mondta Peter. ezért Petert kezdte üldözni. hogy ők képviseljék a hadsereget. viszont nyomban az ideg-összeroppanás tüneteit produkálta. Amos. Az egyszerűnek tetsző ceremónia annyi apróbb protokolleseménnyel járt. aki apró volt. hogy a dzamandzari vásárra tartó tehéncsorda az útról letérve lerohanta az ünnepségre már fölállított nagy sátrat. aki soha nem emlékezett semmire. és meg akart inni egy pohár hűsítőt. másnap huszonöt takarító dolgozhatott egész nap. s az emberke ritmikusan szívta az orrát. Peter fölnyögött. Esetlenül araszolt át a szobán. mihelyt a legkisebb gond adódott. amely jókora lyukat ütött a palota falába. Túlméretezett Bermuda-sortja jószerivel takarta formátlan lába szárát. – Nem volna kedve fölfedezni velem néhány völgyet? Ha most nem rejtőzöm el a hegyekben néhány napra. mikor mosolyogni próbált. míg csak nem találtak egy bátor szerelőt. Csaszi legnagyobb bosszúságára. Droom rájött. – Kelem. ez a vörös szemű. mikor belépett Amos. zsíros haja csupa korpa. döbbenetesen dadogó fiatalember. Peter kíváncsian leste a besurranó Droomot. mint egy fejletlen iskolás fiú. és majd sok gyümölcsöt viszünk. vízkék szeme sarkában váladék volt. A fény hiánya okozta azt is. hát fölhívta Audreyt. Mire mindez lezajlott. vörös hajú. s minthogy a marhák kissé idegesek voltak. vihetjük azt is – mondta Audrey. Egész Zenkalin hisztériás volt a hangulat. a Hammersteins és Gallop nemzetközi építkezési cég képviseletében. kijelölték a szállásokat. a bankettek. a császári testőrség egyik tagja pedig tévedésből elsütött egy ágyút. mint a keselyűé. hogy ne küldött volna üzenetet hasított pálcában vagy ne telefonált volna kihallgatásért könyörögve. hogy a nagy izgalomban sem Csaszi. pipaszárlábú. Peter éppen befejezte a beszélgetést. Vezesd be Mr. Droomot. hogy a helyszín ismét higiénikusnak legyen mondható. bálok és felvonulások helyét. Ezért Pappasz kapitánynak el kellett mennie Dzsakartába friss áruért. a zászlókat és drapériákat megfoltozták. sem Hannibal nem kíván találkozni vele. Dloom gazda jön vala. – Nem akarom dicsérni magamat. s az egész sziget huszonnégy órára teljes sötétségbe borult. Tyúkmellű volt. ulam. s romlásnak indult sok egyéb. veszélybe kerül a józan eszem. Peter dolgát cseppet sem könnyítette meg Diggory Finn. – Csinálok egy nagy pástétomot. kivasalták. – Pompás – mondta a lány. aki végre eltávolította a dögöt. Egyszóval Peter két héten át dolgozott. Peter nagy szükségét érezte a pihenésnek. a zenkali katonazenekar próbái a dobhártyákat hasogatták. Gyér.tengernagyot meg egy majdnem teljesen szenilis hajórajparancsnokot –. ma már piszkosszürke trópusi zakót viselt. De közben a fagylalt elolvadt. akit elkísért Lord Hammer is. de a pástétomaim híresek. hogy ők fogják építeni a gátat. gyűrött trikója fölött egykor fehér. – Nyolc tájban jó lesz? Konzervekkel huszonnégy óra hosszat is kibírjuk. Peter legnagyobb meglepetésére a királynő képviseletében Sir Osbertet küldték. a repülőteret és a tengerészeti létesítményeket. kimosták. – Mindegy. Nem volt nap. az állami díszvacsorára tartogatott finomság is. Kézenfekvőnek látszott.

hogy miért kerülik és nem szívelik a professzort. s lábai úgy összetekeredtek. – Szívott egyet az orrán. Ismét fölemelte mocskos ujját. Csupán annyit kell megtennie. hogy úgy mondjam. s a hivatásos egyetemi előadó pedáns nagyképűségével ejtette a szavakat. hogy megszorítsa Droom fekete körmű. Fogadniuk . hogy ez az információ avatatlan személy kezébe jusson. Csak a császár vagy Oliphant hallhatja. majd leült. majd Peterre villantotta foghíjas mosolyát. Igen. – Örülök. Mr. Igen. Droom kezdett az idegeire menni. Határozottan fölállt. – Minthogy engem szemlátomást megbízhatatlannak tart. – Foglaljon helyet. Nem. Foxglove. Mr. és küldje el közvetlenül Csaszinak vagy Hannibalnak. Droom kortyolt az italából. annak akkora a jelentősége. Peter töltött magának egy szokatlanul nagy whiskyt szódával. Mr. a lehető legegyszerűbb. – Igazán kedves. spárgagombolyagoktól és hálóktól. Mr. Foxglove. hogy a kormányzás gondja még az idős és tapasztalt embereknek is nehéz. nincs szükség mentegetődzésre. aztán megtörölte a kézfejével. Nem. Foxglove. csupán annyit kell megtennie. Peternek hosszú. Majd gyümölcslét iszom. ha megbocsát. Mint már jeleztem. nyirkos kezét. Már értette. – Mr. ravasz kifejezést öltött. Foxglove – nyafogta –. akkora a fontossága. Foxglove – emelte föl figyelmeztetően gyászkeretes ujját Droom –. Tudom. válthatnék egy-két szót valamelyikükkel. – Nincs szükség mentegetődzésre. Peter még soha nem látott ennyi taszító vonást egyetlen emberen. Droom megjelenése igazán nem sok jót ígért. – Nos. nem tudom eléggé hangsúlyozni és aláhúzni az ügy fontosságát. hogy tudományos képzettségem egyszerűen nem engedi meg. Foxglove. mindnyájunknak igen sok a dolga – mondta türelmesen Peter. – Mr. – Mint tudja. hogy alantasabb személy tudomására hozzam. mert bosszantotta Droom célzása arra. Nem kockáztathatom. – Én nem hiszek az alkoholtartalmú italokban. – Talán ha elmondaná nekem a problémáját. megtörölte a száját a keze fejével. aki alig jutott szóhoz vendége ellenállhatatlan bájosságától. de Droom letette a poharát. csak azt tudom javasolni. hosszú napom volt. tudományos képzettségem nem engedi. de valóban rengeteget dolgoztunk.fecskefészekként kidudorodtak a különféle dobozkáktól. mint a repkény indái. A hangja éles és nazális volt. és én tudom. s bár alapvetően türelmes ember volt. vendégének pedig limonádét csinált. Erőt kellett vennie magán. hogy beszéljenek velem. hogy ön befolyásos fiatalember. Igen. hogy fogad. Nem. – A kérésem. hogy megismerhetem – mondta Peter. hogy nem tudott elérni minket – hazudta Peter –. Valóban. rendkívül fontos. a kormány füle. Mr. nagyítóktól. Droom professzor visszataszító képe különös. és kinyújtotta két kezét. Nem. kérem. – Mr. miért kívánt beszélni velem? – kérdezte kurtán Peter. hogy kockáztassam. Nem inna valamit? – Nagyon kedves – mondta Droom. hogy ő fiatal és tapasztalatlan. hogy írja le a mondandóját. Foxglove. Mindkettőjükkel naponta találkozom. Igen. hallgasson végig. hogy elintéz nekem egy rövid találkozót őfelségével vagy Oliphanttel. professzor úr – mondta –. amíg ön alkoholizál. amit én nyilvánosságra kívánok hozni. Szeretnék vacsorázni és lefeküdni. Nem. Foxglove. fárasztó napja volt. – Elnézését kell kérnem. És most. De ne zavartassa magát. el vagyok ragadtatva – mondta az emberke.

– Látom. hogy fölfedezett egy addig ismeretlen medúzát. a tudományos képzettségem nem engedi. – Gondoltam. ulam. add a kormányzói palotát. aztán vesse papírra. fölszedte a zsebéből kihullott kémcsöveket meg dobozokat. aki még nem szokott hozzá a zenkali keresztnevekhez. – Persze – felelte kelletlenül Peter. és foghíjasán vigyorogva Droom. aztán a halpiacot. gorombáskodott már valamennyiünkkel. Foxglove. de igen gyorsan és hatékonyan kapcsolták Dzamandzar központi rendőrkapitányságát. amíg be nincs fejezve a kísérletem. görcsösen markolászva a zsebeit. – Ezt még megbánja. mint egy pisztolylövés. és bízza avatott személyre. amit aztán odanyújtott Peternek. igazán okos. Én fog ad önnek kormányzói palota? – kérdezte Napóleon Waterloo. – Igen – mondta rezignáltán –. – Jaj. az előzőnél is nagyobb adag whiskyt. Mr. csupán jó modort tanultam – mondta Peter. s Peter hallotta. és fölállt. – Nincs. – Akkor fejezze be a kísérletét – mondta kurtán Peter –. hogy Napóleon Waterloo tanácskozik valakivel. – Akkor talán még nem késünk el – mondta Droom. ha befejeződik a kísérletem. – Köszönöm a kedvességét meg az idejét – mondta. azért nem árt. – Ha valamire fény derül a következő napokban. hogy a megfelelő kézbe kerüljön. aztán töltött magának még egy. és egy síri hang jelentkezett. végül a kormányzói palotát. nagyon megbánja – mondta. De sajnálom. Amint fölvette a kagylót. olyan hangot hallott. melyet Csasziról kívánt elnevezni. és kisurrant a szobából. Hannibal megy vala kormányzói palota. mert ha a szakmájáról van szó. meg engem is a nagy titokzatosságával. – Igen. hogy goromba volt veled. – Jó éjszakát. A helyedben nem izgatnám magam miatta. hogy a telefonján a tárcsa csupán dísz. – Nem mondhatok mást: mondja el nekem a problémáját. ulam. eljöhetek ismét önhöz? – kérdezte rángatódzva. Peter ekkor jött rá. ulam. Peter beszámolt Droom látogatásáról. Hosszú szünet következett. hogy csupán azt a világrengető hírt óhajtotta a nyilvánosság elé tárni. ha jelentem – mondta Peter. mintha egy méhkas hirtelen a víz alá merülne. föl kell hívnia Hannibalt Droom dolgában. az a borzalmas alak – nyögött Hannibal. Tárcsázta Hannibal számát. – Jézus mond Mr. Hannibal? – kérdezte Peter. professzor úr. – Csak ne volna olyan visszataszító. Jézus mond Mr. – Igen.kell! Nem bízhatom levélre a titkomat. Ez volt az első próbálkozása a telefonnal Zenkalin. Foxglove. hogy magának nincs tudományos képzettsége – mondta Droom. ulam. Peter kezet mosott. és föltevésem nem nyer megingathatatlan bizonyítást. kiderült. vagy írja le. – Ott van Mr. Amikor a legutóbb halálra rémítette Csaszit is. te sem érdemelsz jobb bánásmódot. De imád titokzatoskodni. kivel óhajt beszélni? – Ki van a vonalban? – kérdezte döbbenten Peter. hogy papírra vessek valamit. Megtörölte az orrát a kezével. s Hannibal vette föl a kagylót. melyet olyan zümmögés és bugyborékolás követett. ulam – mondta váratlanul Napóleon Waterloo. és én gondoskodom róla. Mr. . Zajosan. Droom kibogozta szőrös lábait. – Napóleon Waterloo. Úgy vélte. Igaz. – Jézus? – csodálkozott Peter. Többet nem tehetek. Hannibal nincs házban.

és hőgutát kapunk – mondta bosszúsan. négy kis pástétommal könnyebb boldogulni. Másnap reggel Audreyval kikocsiztak a hegyekbe. mint valaha. rubinvörös. hangosan rikoltozva fogyasztották vadmangó vacsorájukat valahol az erdő mélyén.– Igazad volt. – El ne tévedjetek! A völgyek nincsenek rendesen föltérképezve. hogy sátorra nem is volt szükségük. Hogy szívesebben mentek kettesben. Az állatok csapatokba verődve. Halászmadarak harsogtak riadót – hiszen idegenek hatoltak be területükre –. Kirándulunk a Matakama völgyeibe Audreyval. Ragyogó nap volt. Audrey úgy gondolta. és elvitte a fényképezőgépét is. élénkzöld pálma nyúlt a magasba. – Lady Emerald most jött rá. ahol a guavatörzsek úgy sorakoztak. A levelek közt kicsi. – Vigyázunk – ígérte Peter. hogy átvágnak a központi völgyön. Bár van egy különös és bizonyára megalapozatlan gyanúm. és pokoli meló lenne megtalálni benneteket. és feleúton voltak a másodikhoz. Kőről kőre ugrálva keltek át a Matakama folyón. bár itt-ott. melyek a következő két napot voltak hivatottak elviselhetővé tenni. az út széléről mongúzok figyelték ravasz pofácskájukkal a kocsit. smaragdzöld törpepapagájok lakmároztak. Izgatottan visítoztak és röfögtek. és nem tudok Droommal foglalkozni – mondta Hannibal. Amint fölfelé haladtak a vörös úton a Matakama oldalában. Peter hátizsákja pedig tele volt konzervvel. pocakos vaddisznók csapata haladt át az úton. – Én néhány napig nem leszek itthon. gyufával. galambszürke gerlék szemezgették a gyümölcsöt párosával. A tisztást három oldalról izzó virágú fák fogták körül. Peter gondosan megjelölte az útvonalat. vörös és kék pöttyös gyíkoknak. csupán meleg hálózsákokra. ezeken a helyeken vadmálna is nőtt a terebélyes. a negyedik oldalon pedig a fák koronája fölött elláttak a tengerig. Egy helyütt apró. utat kellett vágniuk maguknak. Ez veszélyes volt. s a szelíd madarak csak akkor röppentek föl. Helyenként az erdő ritkásabb volt. A pálmák hosszú levelei pompás napozóágyul szolgáltak a sárkányzöld. Egy sziklás dombon ütöttek tábort éjszakára. de a szilva nagyságú. Odaértek arra a vad vidékre. Az erdő sűrűjébe érve Petert és Audreyt valóságos maghéjzápor fogadta: a felső ágakon apró. s előszőr a három kis északi oldalágat kutatják át. Peter kuncogott. Néhol egy-egy sudár. lédús gyümölcsnek alig volt íze. és Audrey gyönyörűbb volt. – Bárcsak veletek mehetnék. melyek elegánsan élvezték a fényt. így valószínűleg mi majd dunyhával takaródzhatunk. Csakhogy éppen egy kisebbfajta válság közepén vagyok. Denevérek széles. mint óriás legyező. sötét bőrszárnyai csattogtak az égen. mert a sziklák csúszósak voltak. Peter térképének hosszas tanulmányozása után úgy határoztak. mivel az éjszakák a nappalokhoz viszonyítva hűvösek voltak. Az idő olyan gyönyörű volt. Később fölkelt a . hogy nincs elég takarója a fontos vendégek számára. és rózsaszínű virággal ékes. amikor megpillantották a közeledő kocsit. hogy visszataláljanak. mint a sétapálcák egy múlt századbeli előszobaszekrényben. de arányló szemükkel figyelték környezetüket is. ahonnan a kis oldalsó völgyek elágaztak a nagy Matakama völgyből és folyótól. tömzsi. Tüzet raktak és falatoztak. – Bárcsak a brit kormány ne volna olyan szűkmarkú. Peter vitt erős nejlonkötelet. A túlsó parton már köny-nyebb járás esett. majd eltűntek az aljnövényzetben. s tetejükön törékeny gyökérzetű növényzet tenyészett. amikor Peter és Audrey már csupán néhány lépésnyire volt tőlük. szétbomlott kosarakhoz hasonlatos bokrokon. teával meg egyéb apróságokkal. és cikáztak a félhomályban. mint egy naggyal. Estére átkutatták az első völgyet. miközben a nap lenyugodott.

– Majd akkor nyilatkozom. – Meg egy kis virslit is. Perutól Katmanduig híres vagyok a főztömről – mondta Peter. – Nincs semmi bajod? – De nem jött válasz. de nem volt ereje válaszolni. Sok helyen megvethette a lábát. hogy nincs semmi baja. fiatal fához kötötte. aztán megrázta a szárnyát. – Peter! – kiáltotta. – Isztambultól Bangkokig. hogy mindenfajta lányos hisztéria nélkül le tud mászni. – Az erény mintaképe vagyok – hadonászott Peter a konzervnyitóval –. Újabb zaj hallatszott a bozótból. Peter hát csak ült némán. hogy hoztam kötelet – mondta Peter. mint Peter tőle. mert mindenre számított. Szemlátomást feleannyira nem lepődött meg Petertől. és a levelek közül előbukkant egy nagy madár. hanem visszajutni lesz nehéz – töprengett Audrey. – Csak merj kritizálni! Nem szívesen indultak tovább a második völgy felé. ígérem – mondta magabiztosan Peter. hallotta Audrey hangját. – Az sem lesz nehéz. rózsaszín hátsójú makákók dühödten rikácsoló veszekedésére ébredtek. ezért óvatosnak kellett lennie. mint egy hórihorgas táncmester. hogy aztán egyre fehéredve kússzon föl a fekete bársony égboltra. mert voltam olyan bölcs. Audrey föntről látta. Félrebillentett fejével. – És ráadásul nem is horkol. Ám ekkor egy guavabozóton átvágva húsz méter magas sziklafal szélén találták magukat. a levegőben szinte megálló. hogy eleresztette a kötelet. jó? – Oké. Amikor végre levegőhöz jutott. majd néhány lépést tett felé. elég hely akad. hogy hová teszed a lábad. és lassan mászni kezdett lefelé. – Először én megyek le – mondta Peter –. Peter nyújtózkodva. Délben még mindig keresték. és kibújt a hálózsákjából. – Jó. – Nem lejutni. ha nem tudnád. Kecsesen lépegetett a bozótban. hogyan főzöl virslit – közölte Audrey. és már éppen kiáltani akart Audreynak. A kötél végét egy zömök. hogy Peter zuhan lefelé. ásítozva mászott ki a hálózsákjából. Kétséget kizáróan egy eleven hahagáj állt előtte. melyet egy maréknyi gallyal ismét lángra lobbantott. s csupán egy bordája repedt meg. Vagy ötméternyire lehetett a talajtól. – Jó reggelt – mondta Audrey.bronzban játszó hold. s izgatottan és türelmetlenül egy nőstény hahagáj lépett a tisztásra furcsán pityogva. néhányszor a sziklafalnak ütközik. a bokáját ficamította ki. dübörögve leomlott. Peternek föltűnt a madár hosszú szempillája. gúnyos tekintettel nézte. – Audrey igyekezett magabiztosnak mutatkozni. Titokban örült. amin megtámaszkodott. lassú mozgású lábával a madár olyan volt. Csak a homlokát horzsolta le. hogy Peter föltételezi róla. és lejössz. – Remek ember – mondta elismerően Audrey. . Peter átvetette magát a sziklán. mikor az a nagyobb szikladarab. amikor megzörrentek alatta az ágak. de a sziklafal omlott. nagy szeme. ha látom. Feküdt az ágak között. a másik vége lelógott a szikláról. – Főznél egy kis teát? – Persze – hajolt Peter a parázs fölé. Másnap hajnalban sunyi tekintetű. – Itt nem lesz túl nehéz lejutni. Ez annyira váratlanul érte Petert. vidáman csillogó. nyögve fölült. Szerencsére a guavabozót fölfogta Peter zuhanó testét. Nem kell félni. majd fejjel lefelé eltűnik a bokrok között. vagy ők kerülték el valahogyan. s már-már azt hitték. hogy azt is hozzak. hogy vagy tévesen tünteti föl a térkép. A majdnem csupasz fal mindkét irányban szinte a végtelenbe veszett. a hahagáj pedig félrebillentett fejjel. csak ügyelj. csak erre nem. ahol megvethetjük a lábunkat. Peter hitetlenkedve bámult rá. és egy-két méternyire a talajtól eltűnt az aljnövényzetben. aztán leereszted a csomagot.

s egész valóját rendkívüli izgalom járta át. és próbaképpen belecsípett Peter nadrágjába. A szertartás végeztével a két madár gyöngéd pillantást vetett egymásra. Itt becézi egymást előtte két réges-régen kihalt madár! A kakas mély. Aztán a két madár kecsesen összeütötte a csőrét. – Igen… jól vagy? – Tökéletesen. Azután mindkét madár az ég felé emelte a csőrét. – Olyan különös a hangod. és néhányat pittyentett. Vagy a kukában egy Stradivarira bukkan. – Egy hahagájpárral? – ismételte. A lány eleven. hogy a nyakadat törted. Peter elnyúlt a földön. mint amikor valaki végighúz egy botot a kerítésen. – Ha! ha! ha! Aztán abbahagyták. hagyta. – Madárpárral…? – Igen. vibráló hangokkal tartották egymással a kapcsolatot. – Audrey… hallasz engem? – kiáltotta. Egy madárpárral beszélgettem – mondta Peter. Kösd oda a másik kötelet jól egy fához. hogy más is létrehozzon egy hasonló Bibliát. vibráló hangot hallatott. Peter fölült. lágyan pityegtek egymásnak. – Pokolian megijesztettél – panaszolta. – Ha! ha! ha! – rikoltották lüktető torokkal. Hallotta föntről Audrey hangját. de komplikált menüettet. és talál egy Gutenberg Bibliát. a madarak odaszaladtak hozzá. hogy jól vagy? – Biztos. és beballagtak a bozótba. ingjét. A tyúk elrendezte a toUazatát. Úgy érezte magát. és gyöngéden ízlelgették. Ám ez még annál is több volt. és dallamosán kacagni kezdett. bár még akkor sem tért magához. A madarak nyájasan néztek egymásra és Peterre is. mint amikor valaki a pincében krumplit dob egy csellóba. Audrey eltátotta a száját. Az emberiség történetében elképzelhető lett volna. kék szeme hitetlenkedve kerekedett ki. egyszerűen tudomásul vették a jelenlétét. – Nem értem rá. ujjait a csőrükbe kapták. – Peter. biztos – mondta türelmetlenül Peter. Peter lesöpörte magáról a földet meg a mohát. Aztán megbizonyosodva ártalmatlanságáról. és gyere le. Peter csak bámulta őket. Aztán egymásra pillantottak. összeütötte a csőrét. majd a tyúk eljárt egy rövid. csak feküdt.majd a kakast megpillantva gyöngéden turbékolni kezdett. Biztos. ismét a talajt nézték. majd lépegetni kezdtek a tisztáson. és a levelek közt bogarásztak. és az eget bámulta. és gyorsan megbirizgálta a nyaki toUazatát. Két-arasznyira tőle megálltak. de nem válaszolt. Odament a párjához. Aztán a hím az új fogást megízlelő ínyenc módjára előrelendült. s ez olyan hangot adott. Egy hahagájpárral. ahogyan a gondos feleség igazítja meg a férje nyakkendőjét. és – Ha-ha… ha-ha! – állapították meg lágyan és dallamosán. – Miért nem feleltél? Azt hittem már. – Gyere már! Néhány perc múlva Audrey lehuppant mellé a földre. melynek végén kis híján a csőrére esett. Peter… jól vagy? – kiáltott egyre kétségbeesettebben Audrey. és hosszú pilláikkal kacsingatva mélyen a szemébe néztek. Hihetetlen dologra bukkantam. hogy ez a hihetetlen élmény teljesen a hatalmába kerítse. és nagy érdeklődéssel nézték. de ezek a madarak pótolhatatlanok. mint aki lemegy a sarki vegyesboltba egy képeslapért. . miközben mély. és közelebb mentek. Megcsipkedték Peter nadrágját. mint a mérkőzés elején a vívók a kardjukat. A madarak huncut szemmel nézték. Peter kinyújtotta a kezét. akár egy idős hölgy. aki beszorult a Harrods áruház csapóajtói közé.

de a madarak is megriadtak. – Most mi lesz? – kérdezte Audrey. az a Hahagáj-völgy végét is jelentené. A hahagájok élénk érdeklődést tanúsítottak Audrey iránt. ez hihetetlen – mondta a lány. – Nézzünk körül. – Először csak Hannibalnak mondjuk el – javasolta Audrey. nehezen préselték át magukat a szűk nyíláson. Nézzük meg. – Szent Peter és minden apostolok… – nyögte ki végül. összeütötték a csőrüket. mint a késvágás. A vízben gázolva. ha közhírré tesszük. – Nem álmodtál! – Hamisítatlan. ahol a víz áttört a sziklafalon.– Igen – mondta Peter –. Ahogy ott álltak. – Hát nem elbűvölök? – mosolygott a lány boldogan Peterre. – Isten bizony azok! – kiáltott Audrey. de addigra négyszáz ombufát és tizenöt hahagájpárt számoltak össze. – Ez fantasztikus. hogy nemcsak Audrey. hogy a fejüket vakargassa. – Peter. amely egy helyütt kis tóvá terebélyesedett. hogy vajon ehetők-e. hogy nagyon sokan élhetnének itt – mondta Audrey. hogy a patak több apró vízesésben hullik alá a Matakama központi völgyébe. Patak kanyargott benne. – Úristen. Fényt láttak maguk előtt. megmutatom. mind ombufák. – Persze hogy nem – mondta Peter. az ő farmerét és ujjait csipkedték meg gyengéden. Petert már alaposan megvizsgálták. – Remélem. kifejlett hahagájpár – mondta büszkén Peter. Audrey hitetlenkedve bámult rájuk. és ujjaival csettintgetve hívta a madarakat. A hahagájok félárbocra eresztett szempillával tűrték. A lány aggodalmas pillantást vetett rá. Több mint két és fél órába telt. – Ezek a fák – mondta izgatottan Peter –. s mikor kielégítették a kíváncsiságukat. miközben visszafelé tartottak a völgyben a . fölpillantottak az égre. Hogy örülne Fellugona! – Stelláról nem is beszélve – mondta Peter. – Olyan szelídek. vannak-e benne még hahagájok. mint… a csirkék. de most Audreyt vették szemügyre félrebillentett fejjel. – Mi az? – kérdezte meglepetten Audrey. A völgy mintegy másfél mérföld hosszú és fél mérföld széles volt. – Biztos. nyomban megértették. A partján a homokban és sárban számtalan hahagáj lábnyomot láttak. – Lesz majd izgalom. Nem hiszem. Peter. – Ezért tudták halomra öldösni őket – mondta Peter. – Kutassuk át a völgyet. eleven. hogy nem verted be a fejedet? – kérdezte nyugtalanul. és barátságosan szólongatták egymást. mennyien lehetnek? – Ez a völgy kicsi. A patakot követve eljutottak ahhoz a réshez. hogy ha a központi völgyet elárasztanák. és kórusban közölték: – Ha! ha!… ha! ha! – Audrey leguggolt. A nadrágomat csipkedték. Rájuk is bukkantak úgy ötméternyi távolban: egy kis tisztáson kapirgáltak. – Kíváncsi vagyok. amerre a madarak mentek. kifejlett hahagájpárral. függőleges sziklafal alkotta. nem így van – pillantott körül Peter. Nézd… tucatszámra… tele van velük a völgy. és derítsük ki – javasolta Audrey. s vízesés robaját hallották. A völgy hosszú és keskeny volt. A kúszónövényeken átfurakodva látták. – Gyere. oda nézz! – kiáltotta Peter olyan szenvedélyesen. mire alaposan átkutatták a völgyet. – Talán csak ez a pár maradt meg. egy valódi. és nyögdécselésük rendkívüli élvezetről tanúskodott. Megragadta a lány kezét. Találtak még egy bejáratot a völgybe. és húzni kezdte maga után a bozóton át arrafelé. s két oldalát vagy tizenöt méter magas.

a tűzoltóállomást. – Te vagy az. még két tányért. mind a nyolcvannégy élő rokonának is itt főz. – Egy maroknyi részeg kutatótól nem is lehetett elvárni. Csak azt nem tudom. hogy fölismerjék az ombufát meg a hahagájt. ulam. majd ismét a kikötőt. hogy mekkora zajongás fogja követni a hahagáj feltámadását. hallod! – ordította Hannibal. – Te fog ad nekem Csaszi háza rögtön. Az izgatott fiataloknak végül sikerült megmutatniuk azt a helyet. hajói sejtem. Miközben a curry lassan kihűlt előttük az asztalon. – Találtunk egy völgyet a Matakamán… – kezdte Audrey izgatottan. – Igen. Hannibal a nappaliba vezette őket. – Az a baj. – Meséljetek. – Hannibal. – Csak arra gondolhatok. – Vallási zavargások? Miért? – Elvégre a hahagáj a fanguák istene – mondta Peter –. aki éppen nekilátott. így hát jut nektek is. . s egy nagy térképet terített eléjük. hogy elfogyasszon egy jókora adag curryt. De hajói mutattátok meg a helyet. amelyen leereszkedtek. hogy a szigetet elég régen vizsgálták át. – Nyilván össze kell fogdosniuk és el kell innen telepíteniük a madarakat. a kormányzói palotát. – Az az érzésem. Szerencsére a szakácsom nemcsak engem lát el. és látta. Bár föltehetőleg bármelyik völgyben jól ellesznek. Napóleon Waterloo? – Igen. – Telis-tele… egyszerűen csodálatosak! – mondta Audrey. holott jól tudjátok. hogy milyen hatása van annak a pokoli löttynek. ahogyan Jégeralsó tiszteletes mondaná. – Hannibal. nem tréfálunk – mondta Peter. hogy nem ugratják. mint a béka brekegése a kút mélyén. – Jézusom… – sóhajtott. – Talán. Tómba. először is Csaszival kell közölni a dolgot. hogy hová telepíthetnék őket. aztán a másikukra nézett. Hannibal letette villáját és kanalát. Mindenesetre óvatosan kell eljárniuk. ti aztán beletrafáltatok. az azt jelenti. szépen elmondtak mindent. és akkor sem kielégítően – mondta. Odament a telefonhoz. – Amelyik tele van ombufákkal és hahagáj okkal – mondta Peter. hogy ha a központi Matakama-völgyet elárasztják. hanem. Gyorsan kapcsolta Hannibalnak a kikötőt. – Gusztustalanul ápolatlan állapototokból arra következtetek. Hannibal hatalmas nagyítóval vette szemügyre a térképet. Azt hiszem. Ebben nem tévedett. hogy eléggé el nem ítélhető módon a Zenkali Nektár élvezetéhez folyamodtatok – mondta –. Istenem. Hannibal csak bámult rájuk. Amikor befejezték. másként komoly vallási zavargások lesznek. hogy fütyüljenek rá. – Alighanem rátok fér egy tányér meleg étel. fontos dolgot fedeztünk föl – mondta Peter. Amikor piszkosán és ziláltán berontottak hozzá. Alkonyatkor értek Hannibalhoz. bár egyikük sem sejtette még. – Ez igaz. s a hangja olyan volt. hacsak a fanguák nem lettek már annyira keresztények és civilizáltak.sziklafalhoz. hogy éppen most tértetek vissza kis kirándulásotokról – mondta. Hannibal gazda – szólt a rekedt és átható hang. Találtunk vagy négyszáz ombufát és tizenöt pár hahaHannibal előbb az egyikükre. hogy ez a fölfedezés némi zajongást fog kelteni – mondta eltöprengve Audrey. amelyet Hahagáj-völgynek neveztek maguk között. víz alá kerül ez a völgy is. ulam – mondta bizonytalanul Napóleon Waterloo. és kérdőn nézett rájuk.

karcsú és gyönyörű Matissa császárné. még ha akarnád sem – közölte Csaszi. italt hozatott. – Valóságos dinamit – mondta komolyan Hannibal –. – Viszont problematikussá teszi a völgy elárasztását – vélte Hannibal. a magas. – Viszont a brit kormány sem lesz boldog. a kétéves Talibut herceg. – Micsoda? – kérdezte Hannibal. nem valami újabb medúzát fedeztetek föl. Bár Hannibal sem volt alacsony. Szeretni fogod őket. hatalmas szárnyas ajtók nyíltak előttük. végül egy óriási dolgozószobába értek. és olyan szelídek. ormótlan. úgy keresztezve egymás útját. Csaszi az egyik heverőn feküdt – a bútordarab szinte eltörpült alatta –. Csaszi kerekre nyílt szemmel bámult rájuk. sokkal fontosabb. Hosszú szünet következett. Egy másik heverőn foglalt helyet Csaszi felesége. – De az ombufákat nem. – Elnézést a késői zavarásért – mondta Hannibal –. az egész brit üzlet a kútba esik. üdvözölte a vendégeket. Átmehetünk? – Persze – mondta Csaszi –. felváltva vállalva az ellenzék szerepét. – Nem. – Nem. Fölállt. – Óriási dolog lesz. – Vagy négyszáz ombufa – mondta Peter. – Hát – mondta színtelenül Csaszi –. Remélem. Azokat nem lehet csak úgy kiásni és átültetni – mutatott rá Csaszi. Ezek fölfedező útra indultak a Matakama völgyeibe. – Hát nem csodálatos fölfedezés? – lelkesedett Audrey. csak egyszerűen elárasztanánk a völgyet. akinek tudomást kell szereznie róla. a palota jelentkezett. – Tudom. s a hasán nagyokat sikkantgatva ugrált fia és örököse. Csaszi személyesen. – Tizenöt pár – mondta Audrey –. így igaz – mondta Peter. és finoman távozott. – Persze – mondta végül Csaszi –. Csaszi. te vagy az első. nem medúza – mondta Hannibal –. de Foxglove és Audrey Damien rendkívüli felfedezést tettek. s találtak egyet. s azt hiszem. Menet közben beszélgettek. de így igaz. Hosszú márványfolyosókon kísérték végig őket. – Ugrattok – mondta végül. de nem telefontéma. amely tele van ombufákkal meg hahagáj okkal. – Nem csoda. – A madarakat át lehet telepíteni. mely tele volt feszesre tömött heverőkkel és furcsa. Hannibal és Csaszi egyszerre álltak föl és kezdtek föl-alá járkálni. – Nos – mondta Csaszi az asszony távozása után –. Kettőt nem nevezhetnek el rólam. ha olyan fontos. – Ha nem árasztod el a völgyet. Viktória korabeli bútorokkal. ha visszakapjátok régi isteneteket – mondta Hannibal. majd kézen fogta ficánkoló fiacskáját. Csaszi és Hannibal hosszan és jelentőségteljesen összenézett. – A völgyet nem lehet elárasztani. A palota ragyogó fényárban fogadta őket.– Istenem! – mondta Hannibal. volna egy megoldás. És Ludzsát megüti a guta – mondta elégedetten Csaszi. A világ közvéleménye nem engedné. Rögtön ott leszünk. mint az őrszemek. – Csak baj lesz a misszionáriusokkal – mondta Csaszi. Csaszi mellett eltörpült. hogy hihetetlen. hogy kis híján szétvitte a kagylót. ha nem szólnánk senkinek semmit. – Igen. Egy ideig némán járkáltak föl-alá. Nyomással fognak próbálkozni. hogy Csaszi bevezette a hasított pálcát! Végül akkora robbanással. . hadd hallom a hírt.

hogy egyszerűen senki sem támogathatja tovább a gát ügyét. Természetesen már az ombufa és a hahagáj újrafölfedezésének biológiai fontossága is megérdemelte a sajtó nyilvánosságát. és föl kell áldoznunk Ludzsát – mondta gyászosan. – Szóval mellette vagy? – kérdezte Hannibal. és anélkül. és akkor baj lesz. lemondót sóhajtott. S mintha mindez nem lett volna elég. a címlapon dolgoztak. Damien és fanguákból álló személyzete nagy izgalomban voltak. hogy a fát meg a madarat egy elhagyatott völgyben fedezték föl. – Nem ismered Ludzsát – legyintett Csaszi. mert még leszavaznak. A hahagáj hatalmas fényképe alatt ez állt: ÚJRA FÖLFEDEZETT ISTEN A MADÁR NEM RÖPÜLT EL Ez volt az a főcím. – Igen ám – emelte föl vaskos. ha tudnak. Holnap reggel adjuk le a sztorit a helyi meg a világsajtónak. de néha-néha mutatnunk kell némi demokratizmust is. – Alighanem kénytelenek leszünk lábbal taposni legszentebb érzéseinket. ráadásul egy olyan völgyben. Ám ehhez jött még az is. melyet Damien talált ki ír lelkesedésében. és elégedetten vigyorgott. Tömör volt. hogy bárkivel is megbeszélte volna. hogy Különkiadás. Vérbeli újságíró számára ennél nagyobb sztori már csak egy jó kis világháború lehetett volna. Amikor mindenben megállapodtak. de borzasztó rumli lesz. Aztán elmentek a Zenkali Hangja szerkesztőségébe. amely aztán a világ figyelmét Zenkalira fordította. – Körözzük le őket – mondta Hannibal. Csaszi meg Hannibal még egy óra hosszat járkáltak föl-alá. Este tíz körül beindultak a nyomdagépek. s alatta ott állt a főcím. akcióba lendültek. fülig tintásán. s vele ment a biztonság kedvéért egy császári testőr is. s közben megbeszélték a stratégiát. csokoládészínű ujját Csaszi –. hogy a telefonrendszerrel dacolva hívja össze másnap délre rendkívüli ülésre a teljes törvényhozást. hogy hívassa elő Peter filmjeit. – Hát persze! – mondta méltatlankodva Csaszi. két nap múlva befut az India császárnője a brit egységekkel. de zavaros és kissé misztikus. Audrey és Peter némán összenézett.– Igaz – mondta Hannibal. és garantáltan akkora zajon-gás lesz. – No de van-e jogunk megfosztani a világot biológiai öröksége egy részétől – kérdezte lassan Csaszi –. nem – mondta Csaszi. – Jó – sóhajtott megkönnyebbülten Hannibal. Damien és Audrey. az államot pedig ősi istenétől? – A magam részéről erre semmiféle mentséget nem találok – mondta Hannibal. amelyet éppen el akarnak árasztani. Csaszi mélyet. Óvatosan kell kezelnünk a dolgot. melyen skarlát szalag hirdette. s rövidesen büszkén szemlélhették a Zenkali Hangja ragacsos első példányát. – Nem adhatnál ki egy rendeletet? – kérdezte Audrey. Amos Gumbalu azt a feladatot kapta. melyet másnap reggel kívántak továbbítani a Reuter dzsakaftai tudósítójának. katonazenekarral és a brit kormány képviselőivel – miközben a Zenkalin kialakult helyzetet még a . – Elvégre te vagy a császár. – Igazán igyekszem diktátor lenni. hogy az apjával még aznap éjjel készítsék el a Zenkali Hangja különkiadását. hogy ott segédkezzenek. – Elvégre erre senki sem számít. hogy ott gátat építsenek – és hogy a madár a fanguák elveszett istene. Könyvküldöncöt menesztettek a dzamandzari fényképészhez. – Sajnos. Közben Hannibal és Peter elkészítették azt a sajtóközleményt. Csaszi magántitkára. Audreyt elküldték. Ludzsa nem fogja megadni magát.

Mindenki fölállt. Csaszi gondosan megigazította a szemüvegét. jobbra a ginkák. biccentett a gyülekezetnek. aki a hahagáj alakjában élt ezen a szigeten. akin elegáns. amelyet most készült tenni. azért gyűltünk ilyen sürgősen össze. Peter olyan nyugodtnak és kipihentnek látta. Csaszi titkára. Csaszi saját csuszija – mely nagyobb volt a többinél. Baloldalt ültek a fanguák. Halványlila köntöst és aranycsatos. Hatalmas testének minden porcikája fenséget sugárzott. Az egyik kezén aranygyűrű. mindenki meghajolt. Bármekkora volt is a jelentősége a fanguák számára. Csaszi szándékolt lassúsággal vette elő szemüvegtokját és tette orrára a szemüvegét. mely rendkívül fontos Zenkali számára. hogy ehhez fogható az egész világtörténelemben sem fordult elő. Talán azt is megkockáztathatom. a fanguák súlyos veszteséget szenvedtek: elveszítették ősi és legjobban tisztelt istenüket. hogy fölkeressék a parlamentnek otthont adó épületet. annak a jelentőségét aligha lehet eltúlozni. Az arckifejezése semmit sem árult el. A másik kezében papírtekercs. s megint fölötte nézett az egybegyűltekre. súlyos bíbor függönyök árnyékolták a terem hatalmas ablakait. no meg súlyos. jó munkát végzett: a terem zsúfolt volt. s a hahagáj . A félkörök találkozásánál hatalmas. Kíváncsi volt. inkább siklani. Pontosan délben megszólaltak odakint a fanfarok. és belekezdett: – Barátaim – nézett a szemüvege fölött a gyülekezetre. fából faragott trón állt. de néhányan európai öltözékben voltak. Menet közben Csaszi alig észrevehetően biccentett jobbra is. – A vén ördög aztán tudja. Csaszi köhögni kezdett. Másnap korán reggel Audrey meg az apja csatlakoztak Hannibalhoz és Peterhez. Feszült csönd volt. A többiek némi csikorgás és recsegés közepette követték a példáját. – Ahogyan mindenki tudja – folytatta zengő hangon –. Amos Gumbalu. benne akkora ametiszt. és gondosan megtörölgette a szemüvegét. és rendkívül díszes – megállt a lépcső előtt. Aztán lassan kigöngyölte a papírtekercset. aztán egy-két percig nézte a felolvasandó szöveget. Csaszi megköszörülte a torkát. hogyan kell fölcsigázni őket – suttogta Hannibal. kék selyemnyakkendő és halovány kankalinszínű kamásni. Olyan dolog történt. mennyezetén a delfinnel és a hahagájjal. elővette a zsebkendőjét. és Csaszi kiszállt. Peter látta Ludzsa kifejezéstelen hüllőszemét. A csönd szinte tapintható volt. mint menni látszott. Fölment a trón lépcsőjén. A magas és fenséges alak végigvonult a bíbor szőnyegen a trónhoz. Az arca lágy és nyugodt. mint egy postai bélyeg. éjfélkék öltöny volt halovány kankalinszínű inggel. és leült. A legtöbb főnök hagyományos fehér vagy tarka köntöst viselt gazdagon hímzett kis fejfedővel. balra is. s bármilyen óriás volt is. Természetesen az utóbbiak közé tartozott Ludzsa is. Csaszi ismét föltette a szemüvegét. Peterek a terem végében fecskefészekként függő kis galéria fapadján foglaltak helyet. hogy Csaszi Hanniballal egész éjjel azon a nyilatkozaton dolgozott. megfordult. vajon hogyan fogadja majd Ludzsa a hírt.legelfogulatlanabb történész is enyhén szólva érdekesnek kell hogy nevezze. Amit most elkívánok mondani. abban a boldogtalan időszakban. – Barátaim. a térdén doboló vékony ujjait. hogy alig tudta elhinni. ezúttal a franciákban győzött az ínyencség apolitesse rovására. Tiomalát. elegáns fekete szandált viselt. Ez volt a fontos személyiségek meg a sajtó helye. A nagy és szépséges teremben két félkörben helyezkedtek el a vörös bőrrel bevont székek. Bíbor szőnyeg borította a fehér márványpadlót. A fején apró arany sapka. hogy olyan hírt közöljek veletek. amihez fogható még nem volt Zenkali történetében. amikor francia uralom alatt voltunk.

bár a hír mind biológiai. akik csöndesen ültek a helyükön. – Már úton van hozzánk Zenkali sok kedves barátja. ellenségeskedéshez vezetett a fanguák és a ginkák között. Nem. Az ünnepségek után majd eldöntjük. – Hadd mondom el ennek a figyelemre méltó fölfedezésnek a történetét – mondta. A fanguák sziszegve szívták be a levegőt. Ha meg akarjuk valósítani a gát tervét. A Mataka-ma völgyeit kutatva rábukkantak egy távoli és titkos völgyre. Az egész problémát alaposan ki kell vizsgálnunk. hogy elvakítsa vele az egybegyűlteket. hogy részt vegyen a brit kormánnyal aláírandó szerződés alkalmából rendezendő ünnepségeken. s ismét megtörölgette a szemüvegét. csodálatos. s ez még lényegesebb. így hát a francia uralom alatt Zenkali két nagy biológiai jelentőséggel bíró fajt veszített. susogtak és gesztikuláltak. – A probléma a következő. Itt szünetet tartott. mint egy kis fekete kígyó. Tiomala szimbóluma. mind vallási szempontból a lehető legjelentősebb. ami. Tiomalát. Ludzsa alig észrevehetően előredőlt. De meg kell vallanom. amely támadni készül. Tehát azt javaslom. hogy Ludzsa szeme résnyire szűkül. A terem fölhördült. Ludzsa egy picikét összegörnyedt. s határozottan és meglehetősen tüzesen a ginkákra nézett. hisztérikusan hitetlenkedve. a fanguák elveszítették istenüket is. Ludzsa szinte összegömbölyödött. Mert ha megépítjük a gátat. Mindenki elhallgatott. ahol a hahagáj. – Ám a hír – emelte föl kifelé fordított tenyérrel. Elővette a zsebkendőjét. Csaszi elhallgatott. nagy bajba kerülünk. háromszáz év után – mondta Csaszi. Ám minthogy ezek az emberek megérkeznek. és üdvözülten mosolygott. nem sok reményt látok a gát számára. mint a macska. Velünk vannak – mondta. hogy mást ne mondjak. Aztán az izgatottan fecsegő. izgatottan és za-jongva. s minthogy az ünnepségek elő vannak készítve. amit mondandó vagyok. mintegy áldást osztva hatalmas kezét Csaszi –. – S most végre. és méltóságteljesen fölemelkedett –.hamarosan a múlté lett. ismét az ősi köszöntéssel. – Valamennyien ismeritek Peter Foxglove-ot és Audrey Damient. Csaszi vagy egy percig szabad utat engedett a fülsiketítő lármának. s olyan mozdulatlan volt. hogy használjuk föl az alkalmat annak megünneplésére. – Látszólag – mondta. s doboló ujjai mozdulatlanná merevednek. – Amikor a hahagáj eltűnt – folytatta –. – Sem a hahagáj. elveszett számunkra Zenkali egy másik egyedülálló nevezetessége. az ombufa is. Szünetet tartott. De. nem titkolhatom előletek. ahol legalább tizenöt pár hahagájra és négyszáz ombufára találtak. mielőtt végleges döntést hoznánk a gáttal kapcsolatban. hogy mi legyen a gáttal. Csaszi szünetet tartott. hogy ismét fölfedeztük istenünket. Ám az ügy nehézségekkel terhes. – Tiomala legyen veletek! – mennydörögte. akit szokatlan időpontban szólítanak. Szünetet tartott. hajbókoló emberek sorai közt méltóságteljesen . aztán fölemelte hatalmas kezét. sem az ombufa nem tűnt el. Peter látta. bármilyen fájdalmas is erről szólnom. a ginkák sziszegtek. az ősi áldással búcsúzhatom tőletek. A fanguák egy emberként pattantak föl. el kell árasztanunk a völgyet. – Nos – vette le a szemüvegét Csaszi –. meg az ombufa él. minthogy a ginkáknak megmaradt az istenük. hogy problémát is okoz. és körülnézett a teremben. nem halaszthatjuk el őket. – Fölvillantotta legragyogóbb mosolyát. Súlyos problémát.

hogy a fiúk nemcsak torna. most majd bocsánatot kérhetnek. hogyan tiporják sárba a fanguák – becstelen eszközökkel – a kisebbség vágyait és jobb érzéseit. Angus MacTavish. hogy amikor az India császárnője kikötött. hogy a hahagáj – kacsa. hogy „fiainak” végre igazi feladata akad. Egyáltalán nem örültek a ginkák magatartásának. Hogy az egész csupán ravasz összeesküvés. most végre megmutathatja. Ám ha valaki a döntőbíró szerepére vállalkozik két szemben álló fél között. s akik mindig gúnyolták őt ezekért a bemutatókért. mind a falvakban. de .meg hadijáték bemutatókra képesek. forrni kezdtek a szenvedélyek. Ám ahogy az események nagyobb arányokat öltöttek. Úgy érezték. A ginkák. a fanguáknak meg nincs. hogy a dzamandzari kórházban rövidesen már el sem fértek a törött lábú vagy éppenséggel betört koponyájú rendőrök. hogy nekik van istenük. a fanguáknak nincs joguk föltámasztani az oly régen kipusztult hahagájt. Hogy az újságot megvesztegették. sajnálatos módon ő lesz a leghevesebb támadások céltáblája. és – mint sajnos várható volt – önelégültségükben meglehetősen tapintatlanul viselkedtek. A fanguák és a ginkák – megfeledkezve vitájukról – olyan tűzzel fordultak a rendőrség ellen. és mindent megtettek a megcáfolásáért. Mind Dzamandzarban. ahol a két törzs évszázadokon át viszonylagos békességben élt. vagy tyúklopási ügyekben nyomozni. Hogy a bejelentés ismét csak annak a jellegzetes példája. fennen hirdették. melynek az a célja. de semmi több. egyre nagyobb szerep jutott a zenkali rendőrségnek. betörtek jó néhány orrot. a zenkali rendőrség főnöke először örült. hogy az amúgy is erősebb csoport még jobban megerősödjön. Úgy érezte. Most majd megtudják a szigetlakók. hogy csak nekik van igazi istenük. a glasgow-i rendőrség egykori főfelügyelője. Kisebbségi csoport lévén mindeddig csak azzal tudták bizonyítani felsőbbrendűségüket a fanguákkal szemben. Így esett. A ginkák elégedettségének egyetlen forrása. ám később a személyeskedés utcai összecsapásokká fajult. máris az utcán volt a Zenkali Hangja különkiadása. így hát dühösen fogadták a hírt. Éveken át nem volt izgalmasabb feladatuk. Ha azt mondanánk. akik hosszú időn át abban a biztos és boldog tudatban éltek. hogy a hír fölfordulást okozott. hevesen és harciasán tiltakoztak a fölfedezés ellen. Eleinte csak szóváltásokra került sor. Kezdetben ezek is elég ártalmatlanok voltak: kivertek jó néhány fogat.kivonult a teremből. s most egyszeriben a tűzvonalban találták magukat. akikben mindig is volt egy csöpp kisebbrendűségi érzés istenük hiánya miatt. Viszont a fanguák. mit ért el hosszú évek munkájával. finoman fogalmaznánk. a haditengerész-zenekar meg a Brit Légierő kiképzőcsoportja a lehető legünnepibb hangulatban partra szállt. ÖTÖDIK FEJEZET ZENKALI ZAVAROG Alig fejezte be Csaszi a beszédét. és a loamshire-i gyalogosdandár. nyomban át kellett alakulniuk békefenntartó egységgé. s a sziget egész lakossága értesült a rendkívüli hírről. a hírnek olyan következményei lettek. a vallási felsőbbrendűség érzése megrendült. amilyenekkel még Hannibal sem számolt. A zenkali lakosság nem mosollyal és üdvrivalgással. kitörő örömmel fogadták a hahagáj újjászületésének hírét. mint néha-néha bekísérni egy-egy izgága részeget.

elbűvölően üres tekintetű ellentengernagyot és Lord Hammert végigvonulni a gyöngytyúkürülék puha szőnyegén. Tegnap mindössze négy embernek prédikáltam. – Mi. jobbnak látta hát. Aztán a tiszire pillantott. – És ön. – Ez szégyenletes – mondta O’Mally atya. minden érdeklődés nélkül nézte őket. az eredmény kétségbeejtő volt. A nappaliban. Ehelyett sebtében kiosztott szemetesvödrök fedelét használva pajzsul űzhették a rebellis fanguákat és ginkákat Dzamandzar perzselően forró utcáin. ahol Csaszi néhány testőre vigyázott rájuk. Megmondtam a híveimnek. milyen ártalmas hatása van. hogy láthatta bácsikáját meg a pókháló-törékeny és teljesen szenilis légügyi marsallt. miszerint mostantól kezdve . hogy a szigetlakók meg akarják támadni és föl akarják falni gyöngytúkjait. – El sem tudom mondani. és azt kívánták. Jaeger tiszteletes. önnek példát kell mutatnia. – Ez bálványimádás! – kiáltott föl O’Mally atya. Sir Osbertet és a katonai fejeseket gyorsan a kormányzói palotába terelték. az ecetben eltett dióra emlékeztető dandártábornokot meg a rózsás képű. Ezt a kis félreértést az okozta. Jaeger tiszteletes? – kérdezte. valóban – bégette Bradstitch tiszteletes úr. mint eljátszani a himnuszt. Judith ugyancsak vonakodott. hogy Lady Emerald csupán annyit értett meg a dologból. hogy eddig hűséges hívei – döntő többségükben fanguák – elpártoltak. Csaszi kényelmesen hátradőlve. – Mint államfőnek. fehér képéről. aki még nem szólt. Mi tagadás. hogy a palotába mennek tiltakozni. Petert feszült hangulatában egy kissé jobb kedvre derítette. ezt orcátlanságnak tartanánk. – Ugyan már – mondta kissé bosszúsan Judith –. hogyha rendeletet hoznék. Ha maguk egy madarat akarnak imádni. – Véget kell vetni neki. így aztán a kuktának kellett átvennie főnöke szerepét. így aztán amikor O’Mally atya és Bradstitch tiszteletes úr elhatározták. egy kicsit szalutálni. Erre már a fehér köntösében heverő Csaszi is fölült. – Én nem venném magamnak a bátorságot. – Szégyenletes viselkedés egy felelős keresztény személytől – mondta Bradstitch tiszteletes úr. az izzadságot törölgetve zsíros. A kormányzói palotában kissé feszült volt a hangulat. – Valóban. hiszen arra számítottak. mindenki számára Mind a katolikus. ám bárhogy igyekezett is szegény. Mit szólnának. ha negyven-egynéhány gyöngytyúkját biztonságba helyezi. Nem akart kockáztatni. ahol nem lesz más dolguk. – Ez undorító… ez istenkáromlás… ez a madárimádat – mondta Csaszinak O’Mally atya. sértegetéssel és nem túl ügyesen elhajított kövekkel fogadta őket. engem aztán nem érint a dolog. hogy valami madár felelős a fölfordulásért. véget kell vetnie ennek az egésznek. Egyedül a tiszteletesnek maradt néhány híve. amit akarnak. hogy elfogyasszák vacsora utáni kávéjukat. mit imádjanak vagy ne imádjanak – mondta hűvösen. mind az anglikán misszionárius egyszeriben azt tapasztalta. A katonák ugyancsak elkedvetlenedtek. Ráadásul Lady Emerald úgy értelmezte a nagy újságot.hurrogással. hogy előírjam önöknek. hogy Jaeger tiszteletes is tartson velük. mindaddig. aztán kipihenhetik magukat Carey Anyó Csibéinél. A helyzet szakadatlanul romlott. mintha őt imádnák. zenkalik. hogy most visszatérjen. és az is az ő akarata. az szerintem éppen olyan. míg az egyházam tagjai maradnak. ami az ő teremtménye. – Ez az igaz hit elvetemült aláásása – vicsorgott O’Mally atya. hogy azt csinálnak a hahagájjal. – Csodálkozom magán. A ginka szakács fejét húsvágó bárddal kettéhasította a fangua mészáros. A hahagájt Isten teremtette. hogy üdülni érkeznek erre a szép szigetre.

míg nem ártanak Zenkalinak. De hihetnek bármi másban is mindaddig. egy igen rövidlátó és fölöttébb ittas fangua a sarokba szorította és megcsókolta. Fölállt jelezvén. s a katolikus meg a protestáns egyház elkeseredett képviselői távoztak a lelkes tiszteletessel. – Csaszi. – Nyugodjanak meg. ám az isteneknek és a meséknek egyaránt helye van világunkban. és a misszionáriusok mindjárt jobban érezték magukat. – Oly sokévi munka. Ha bármelyik zenkali továbbra is az Önök vallását kívánja követni. így szegény jóformán semmit sem látott. Várnak az összes híveim… ma kóruspróbánk van. de nem örülnék. vagy távoznia kell? O’Mally atya úgy tántorodott hátra. Csaszi hosszan nézte őket. vagy csak üldögélt. hogy az összes hahagájt összefogdosták és bezárták – vajon hová? – az Angol Klubba. minden angol teljes biztonságban érezte magát az Angol Klub tökéletesen nyírt. A fejlett izmokkal és fejletlen agytekervényekkel rendelkező Tubby Fortescue számos ginka és fangua koponyát tört be krokettütőjével. Jaeger tiszteletes bánatosan mosolygott Csaszira. míg ezzel nem árt másoknak. melyekből mindenki igyekszik hasznot húzni. aztán fölsóhajtott. Ne feledjék. – Hanem – emelte föl nagy. csak hogy tudják. a klubtagok biztonságban érezték magukat ápolt kis mennyországukban. a népek hajlamosak elhinni olyan fura dolgokat. Tehát egy gonosz szándékú. – Köszönöm – mondta méltósággal Csaszi. hogy a kihallgatásnak vége. Sandy Shore-nak. annyi megmentett lélek után? – kérdezte. a hír valódiságában egyetlen igaz zenkali sem kételkedett. Eszem ágában sincs befolyásolni népem vallásos hiedelmeit annak érdekében. Ennek következtében . hogy a hitük jobban megfeleljen az önök elképzeléseinek. fiúk – mondta a tiszteletes odakint. a klub büszkeségébe hajítani. Az ilyen bonyolult helyzetekben. míg öt izmos – mindkét törzsbeli – zenkalinak sikerült őt a vízililiomokkal ékes tóba. mondok én valamit. – Szerintem ez a maga szigete. a szigeten élő idegennek a hahagájt kell imádnia. és a bennszülöttek viselkedésén töprengett. mint a nap – mondta elégedetten Judith tiszteletes. magas hibiszkuszsövénye mögött. Éppen ezért hármuk közül Jaeger tiszteletes álláspontját vélem helyesnek. Melanie Treetet. nem minden rosszmájúság nélkül –. mi a helyzet. ám tegye. így hát amikor szárnyra kelt a pletyka. amilyeneken máskor csak nevetnének. Bármit tettek is a zenkalik odakint. nem hozok ilyen rendeletet – mondta. mit imád az ember. amikor a sziget összes angol lakosa – úgy harmincöt fő – a jegelt italát szopogatta. a Punch vagy az Illustrated London News egy hónaposnál alig régibb példányait olvasgatta. a tekintélyes amelaültetvényesnek leverték és összetaposták a szemüvegét. Szerintem mindegy. mintha Csaszi megütötte volna. s mikor az emberek zavarodottak. hogy később Melanie kisasszony festményein egyre több fallikus szimbólum jelent meg. amikor a védelmező sövényt letaposta az egymással harcoló ginkák és fanguák áradata. ennek az élménynek tulajdonítható. hogy az egyik ember istene a másik számára talán csak mese. aki elmosódott vízfestményeken örökítette meg a sziget életét. rózsás tenyerét –. sietnem kell vissza. – No. így aztán a klubtagság kissé meglepődött. pusztításra kész ginka banda meg a madarak megmentésére siető hős fangua sereg éppen abban a szent órában ütött rajta a klubon. maga okos. – Ez… khm… rendkívül haladásellenes lépés lenne – nyögte ki Bradstitch. finoman flörtölt a másik feleségével. a törékeny kis vénlányt. De bárhogyan viselkedtek is az utóbbi órákban a zenkalik. biliárdot vagy krokettet játszott.minden. s szinte mind a legrosszabbat gondolják embertársaikról. ha el kellene mennem innen.

mely legalább olyan bonyolult volt. kiégett ház maradt meg. akit fangua harcosnak hitt. bizony ám. Ha csak elképzelem. hogy Peternek a rendelkezésükre kellett bocsátania egy egész szállodát. ezért a kisebb vétségek elkövetőit hazaküldtek.krokettütőjével leütötte Bili Mellort. mintha egy bivalycsorda mulatozott volna a virágágyásokban meg a pázsiton. Kések. hogy Carmen újoncai nem lopták az időt a hajóút során. akiket Carmen nyomban bevezetett a háremébe. Aszondom hát nekik. Az utóbbiak kissé kimerültnek látszottak. csak a megfeketedett. Peter jót mulatott. de csúnya fejsérülést is szenvedett. üvegek. Hasonló volt a zsúfoltság a központi börtönben is. amit akar. A kislánynak a . amiből arra lehetett következtetni. Ekkor történt. ártatlan jószágokat.” Ettől aztán a katonaság haragja és elégedetlensége akkora lett. Mire a rendőrök. de nem ám. amikor a szárazföldi csapatoktól megtudták. a Punch bekötött példányai. de jött vele néhány válogatott újságíró és televíziós is. A sajtó és televízió inváziója olyan arányú volt. melynek környéke úgy nézett ki. mint a klubtagok. visszatérnek letölteni a büntetésüket. A szigeten tartózkodó csapatokat a Conrad csatahajó érkezésével kívánták megerősíteni. A tűzben elpusztultak a kitömött állatfejek. ezért legénysége ugyancsak kiéhezett a Carey Anyó Csibéinél rájuk váró örömökre. amikor Zenkalira érkeztek Hongkongból. Az éveken át oly nagy gonddal nyírt. Az elégedetlenség másutt is fölütötte a fejét. míg az ügyletet nem rendezik le. hengerelt és öntözött krokett. ha ugyan felül nem múlja. hogy egy palack mentalikőrt vágott Shore fejéhez.és tekepázsitot zenkalik meg az őket üldöző klubtagok rohanó lába szántotta föl. tiltakozásul a hahagáj vízbe fojtása ellen. A két zenkali mentőautó tízszer fordult. biliárddákók. éppen úgy. a klub titkárát. krikett. egy kisebb csoport angol katona meg a tűzoltók odaértek. mikor Audrey elmesélte neki a különös keresztnév történetét. ahol már akkora volt a zsúfoltság. aki így nemcsak az eszméletét vesztette. Mrs. az immár szenilis régi tagok megsárgult csoportképei meg a tagnyilvántartás. Rávantűzve szülei nem tudtak írni-olvasni. A fregatt hosszú szolgálati utat tett meg. akik úgy érezték. hogy ha itt lesz majd az ideje. hogy Carmen sztrájkot hirdetett a lányok nevében. és nem tűröm a kegyetlenséget. Teljes volt a zűrzavar. És fölforr az én ifjú hölgyeim vére is. Mellor. s amikor első lányuk megszületett. mint egy-egy kisebb európai uralkodóház családfája. hogy egy lelkes és rossz szándékú ginka kipróbálta gyufáját az Angol Klub sok-tornácos. pikák. vakító fehér deszkaépületén. míg a csata minden sebesültjét a kórházba tudta szállítani. hogy azokat a szegény madárkákat vízbe fojcsák. fölforr a vérem. míg meg nem mentik a szegény. A szigeten kifizetődőnek látták áttérni a protestáns hitre. én mondom. Elképzelhetjük dühödt haragjukat. drágáim – közölte Peterrel és Audreyval. A Felkelő Hold tulajdonosnőjének egészen szokatlan neve volt: Rávantűzve Csang. nem szolgálunk ki egyetlen úriembert sem. ha tudják. hogy merre keressék őket. – Mindenki azt mondhassa. hogy utóvédharcuk és azt követő taktikai győzelmük hordereje Dunkerque-kel vetekszik. Ginkák és fanguák egyaránt nagy győzelemként értékelték a támadást. – Én állatbarát vagyok. illendően meg akarták kereszteltetni. melyet Zenkali egyetlen kínai családja tartott fenn. Pappasz kapitány is visszaérkezett Dzsakartából.és krokettütők tömege tette tönkre helyrehozhatatlanul az ápolt pázsitot. hogy szívesen lemészárolták volna az összes hahagájt. ez az egyébként rendkívül béketűrő asszony – kedvenc időtöltése a horgolás meg a befőzés – annyira fölháborodott a férjét ért támadáson. miután ünnepélyes ígéretet tettek. hogy az ünnepségre fölállított egyik sátrat át kellett telepíteni a kórház kertjébe. hatfőnyi erősítést hozott Carey Anyónak. aszondom: „Lányok.

én aztán voltam egy-két helyen. szépen kiürítették és rendbe tették kis szállodájukat. amit ők esznek. s nem nagyon értette a zenkali-angolt. Később annyira büszke lett a nevére. És nem kérek abból a szarból. – Kicsi. igaz. vajon tud-e majd örülni még annak. a keze nagy és vörös. Vastag tweedöltönyben és szarvasvadász sapkában érkezett. miközben a Felkelő Hold felé autóztak. Így hát Rávantűzve és fia. én mondom. S mielőtt bárki bármit szólhatott volna.Krizantémvirág Jó Szelleme nevet kívánták adni. hogy milyen nevet kívánnak adni gyermeküknek. a lelkész megkeresztelte a gyereket. Dániel Brewster közismert volt soha véget nem érő és feltűnően unalmas útifilm-sorozatáról. – Ha leraktuk a cuccot. A pocakos operatőrnek. én nem kísérletezem. mintha csak a nátháról beszélne. öregem – mondta Blore –. jól fogják érezni magukat a szállodában – változtatott témát Peter. hát miért ennénk mi is. hogy van belőlük elég. aki fizet érte. Stephen Blore-nak duzzadt. mint aki kegyet gyakorol –. – De nem nekem. csinálunk néhány felvételt a madarakról meg a fákról. – Először is nem vagyok biztos benne. Nem. Taszító külseje ellenére a nők bálványának tartotta magát. ismerem ezeket a kínaiakat. „Rá van tűzve” – mondta az atya. hogy Miss Damien nyilatkozni óhajt – mondta –. én mindig azt mondom. Steve? – Egén. fékezni próbálta indulatait. – Igazán? – kérdezte hűvösen Peter. – Azt hiszem. aki azóta is a Rávantűzve nevet viseli. Peter nagyot nyelt. én mondom. – Igazi mókamester – mondta büszkén Brewster. mindenütt akad – ismételte Steve. a szeme vízszínű. hogy a név a cédulán rá van tűzve a kicsi pólyájára. hogy el tudják helyezni a sajtó és a televízió képviselőit. mely a Külföldön Brewsterrel címet viselte. és balfasz. majd csinálunk egy interjút magával meg azzal a Damien csajjal – mondta Brewster. Nekem éppen elég jó. Megkérdezte a büszke szülőket. – Remélem. Hal és sült krumpli… szalonnás tojás… bifsztek… meg ilyesmi. hogy fiát az Albert Rávantűzve Csang névre kereszteltette. természetesen úgy értve. nem igaz? – mondta Blore. de kényelmes. Kerek tésztaképén a talpnyalók nyúlós vigyora. s a cédulát a bébi pólyájára tűzték egy nagy biztosítótűvel. melyeket gondolkodás közben hangosan és szenvedélyesen szuttyogtatott. – Én mondom – dörzsölte a kezét Blore –. – Steve nagy mókamester – magyarázta kuncogva Dániel Brewster –. másodszor a völgy holléte pillanatnyilag még szigorú titok. – Egész helyre kis lotyók vannak ezen a szeméttelepen – vetette oda Peternek Blore. hogy megegyék azt a szart. ezért egyik írástudó szomszédjukkal fölíratták a nevet egy papírra. . hogy a tisztességes angol kajánál nincs jobb. aztán benézünk Steve-vel a völgybe. mogorva tekintetű szeme és sok rossz foga volt. A személyzet kínai. az egész BBC a hasát fogja a tréfáitól. Nem. Es másoknak is. – Van elég külföldi. Ki nem állom az idegen kaját. – Steve vérbeli angol – mondta csodálattal Brewster. tiszta lesz – mondta rosszkedvűen Blore –. Minden bulin ő a társaság középpontja. Sajnos az akkori protestáns lelkész sem régen érkezett a szigetre. csak egyék ők azt a szart. Rávantűzve. hogy megtalálta a hahagájt. – A kínai konyha évszázadok óta világhírű – mondta Peter. Peter azon töprengett. ha sok Blore-hoz hasonló fickó tódul a szigetre. de a lányokra jobb vigyázni. én aztán tudom. egész jó kis tyúkok… nézze csak azt ott… a kutyafáját! Tudnék kezdeni vele egyet s mást… Tudja.

mert a Daily Reflector címoldalán nagy cikk jelent meg ezzel a címmel: A hegyi szerelmesek madárfogása. Aztán jött még egy tucat ember. és visszaért Dzsakartába. mielőtt elárasztják őket. mindenképpen beszélniük kell Oliphanttel és a császárral. aztán megbánta bűneit.– De előttem csak nem lesz titok? – kérdezte sértődött döbbenettel Brewster. A másik két riporter. Sir Lancelot egykor nagyvadra vadászott. Harp. – Hiszen egyetlen műsorommal világhírűvé teszem Zenkalit. a Daily Reflector tudósítója kéjes kíváncsisággal. állatvédő és univerzális természetbúvár lett. Később még jobban megbánta. – Mit csináltak Miss Damiennel a hegyekben. Elkísérte a Természetbúvárok Világszövetségének titkára. – Nem fognak elutasítani – mondta Brewster –. valóságos érdeklődéssel viseltettek a hahagáj meg az ombu újrafelfedezése iránt. – Az éjszakát is ott töltötték? – kérdezte mohón Sibely. – Ha el akarnak jutni a völgybe. – Nem hinném – mondta Peter. de nyomban meg is bánta. zömök és kopasz. újabb gondok megoldásán törhette a fejét. s a szárnysegéd most föl-alá . – Maguk jegyesek? – A hullasápadt fickónak hosszú és zsíros haja volt. a szeme halványzöld. – Itt nincs televízió. s állandóan rágta a körmét. – Egyszerűen át akartuk kutatni a völgyeket. – Nincs tévéállomás? – Nincs. Öt Cedric Jugg követte rosszul szabott. Highbury és Coons. az Amerikai Madártani Liga elnöke. Ezt a címet nemcsak Hannibal szerint lehetett többféleképpen értelmezni. tulajdonosai máris küldték vissza. mert példátlanul sok utas jelentkezett. hogy még egy japán turista is megirigyelte volna. Az újonnan érkező küldöttség vezetője Sir Lancelot Haverly-Egger. akik így vagy úgy mind az előbbi szervezetekhez tartoztak. amikor fölfedezték a hahagájt? – kérdezte Sibely. – Mi köze hozzá? – vágott vissza Peter. A Zenkalira küldött táviratokban ezeket „titkároknak” vagy „asszisztenseknek” nevezték. Peter kölcsönkérte Diggoryt a kormányzótól. kissé gyűrött fehér vászonöltönyben. aki kopott szalmakalapjában leginkább egy enyhén ittas imádkozó sáskára emlékeztetett. ráadásul ügyes diplomata. egész lényéből önhittség áradt. s egyik hóna alatt egy csomó madártani könyvet. A legnagyobb brit szafaripark tulajdonosa amúgy sem nagyon találta a helyét az előkelőségek és a gazdag amerikaiak között. – Zenkali az ön segítsége nélkül is világhírű – mondta Peter. a Veszélyeztetett Állatfajok Védelmére Alakult Világszervezet (röviden VÁVAV) elnöke volt. Aztán Peter visszament a kikötőbe. Ez a sziget egyik legnagyobb civilizációs vívmánya – mondta Peter. hogy újabb három riportert szállítson a Felkelő Holdhoz. Alacsony volt. aki semmivel sem találta Sibelyt vonzóbbnak a tévéseknél. hiszen biztosan ismerik a műsoraimat. akinek barna arca és fehér fogsora legalább kétszerese volt az életnagyságúnak. Mihelyt az India császárnője partra tette Zenkalin a katonákat. Ám alig szabadult meg Peter a sajtó képviselőitől. Aztán ott volt Hiram F. a The Times és a Reuter képviseletében érkezett. s ez igazán jólesett. bikanyakában pedig annyi fényképezőgép csüngött. a bajusza sáfránysárga. viszont nem érdeklődtek Peter szexuális élete felől. – Ott – mondta Peter. Az út további részét fagyos csöndben tették meg. Eléggé ártalmatlannak látszottak. a másik alatt hatalmas réz messzelátót szorongatott. Alfréd Clatter őurasága is.

kissé dadogós juhászkutya. az isten szerelmére… hm… bocsánat. hogy mindent számításba vettünk – nyugtatta meg Peter. hogy valamennyien élvezni fogják tartózkodásukat Zenkalin. Izgatott moraj támadt. Harp. hogy köszöntsem önöket őfelsége III. hogy a helyzet már kezd normalizálódni. hogy megtárgyalja vele a nyugtalanító bejelentést. hogy hölgyek is vannak közöttünk. Harp – emelte föl a kezét Peter. s közben messzelátójával alaposan eltalálta Cedric Jugg könyökét. – De miért beszélt felelősségről? – kérdezte Harp. akinek barna arcán szintén riadalom tükröződött –. Mindazonáltal – folytatta Peter – a Zenkalin uralkodó rendkívüli helyzet miatt őfelsége szeretné az önök tudomására hozni. csak a saját felelősségünkre maradhatunk. – Mondja csak. őfelsége kormánya politikai tanácsadójának munkatársa vagyok. hölgyeim… az ég szerelmére. – A császár a lehető legszívélyesebben köszönti önöket. Harp. – Mi. különféle vallási bonyodalmak támadtak. akinek a szeme kikerekedett a rémülettől hatalmas. hogy igazat beszél –. mert Peter folytatta. mint egy vörös hajú. a jobbján állóhoz fordult. – Vérontásra sor került? – kérdezte Harp. Mindent megteszünk. hogy. Volt vagy nem volt vérontás? Peter a legelbűvölőbb és legmegnyugtatóbb mosolyát dobta be. – Néhány fejet bevertek – mondta könnyedén –. – Arról van szó. de nyomban el is ült. s mindenkit összeterelt Peter köré. – Azt mondta. hogy… – Egy pillanat. – Higgye el – mondta Peter. hogy veszélyben vagyunk? Választ követelek. és kidüllesztette a szemét. – Néhány fejet bevertek… hát. Alfréd Clatter nagyságos úr. – Nem tetszik ez nekem. he? Ne felejtse el. s ezek néminemű szakadáshoz vezettek a Zenkalin élő két törzs között. férfiak. hogy Peter köszönthesse a vendégeket. A „felelősség” szó kígyóként szisszent végig a tömegen. Hannibal Oliphantnek. – Néhány fejet bevertek? – kapkodott levegő után Harp. mire az összes „tyúkok” áhítattal néztek rá. az ég szerelmére? – Hosszú lenne elmagyarázni – mondta Peter –. s a házat őfelsége személyi testőrségének egyik egysége és egy most érkezett brit egység fogja védelmezni. hogy elhallgattassa a fecsegőket –. fiatalember – szólalt meg élesen Hiram F. hogy amióta ismét felfedezték a hahagájt. – Mondja csak meg. persze tudunk vigyázni magunkra. – Vallási bonyodalmak? – csodálkozott Harp. habár mi mindent el fogunk követni.rohangált a kikötőben. a nevem Peter Foxglove. és Mr. csupán a saját felelősségükre tartózkodhatnak a szigeten. . de ha történik valami ezekkel a tyúkokkal… hát! Fölfújta a képét. Tamalavala császár nevében. Mr. és reméli. de mihelyt elfoglalják lakosztályukat. – Hölgyeim és uraim – emelte föl kissé a hangját Peter. fiatalember. – Biztosíthatom önöket. Mi történik itt. szarukeretes szemüvege mögött. abban a reményben. de emberéletben nem esett kár. s abból megismerhetik a mostani bonyolult helyzet részleteit. hogy önök jól érezzék magukat és biztonságban legyenek. hölgyeim és uraim. részletes tájékoztatót fognak kapni. hogy önök ne kerülhessenek veszélybe. Azért jöttem. mi a fenét papol itt felelősségről… miféle helyzetről dumál… és miért nem szóltak nekünk… azt akarom tudni. egy csöppet sem tetszik – harsogta Hiram F. – Mi köze a vallásnak a madártanhoz. Úgy érti talán. – A legtöbbjüket egy nagy házban helyezzük el Dzamandzar kertvárosában. és néhány nap múlva nem lesz semmi baj.

szeretném. uram – mondta Peter. Biztos vagyok benne. Ha van egy kis szerencsénk. hogy valamennyien menjenek szépen abba a házba. majd csak lándzsát bök valaki az egyiknek a bordái közé. hogy őfelsége Tamalavala császár megtesz mindent a szívélyes fogadtatásunkért. Foxglove volt olyan szíves a rendelkezésünkre bocsátani – mondta Sir Lancelot. – Biztos . azt javaslom. hogy őfelsége nem engedett volna partra szállni minket. ahogyan a macska szokott az egér fölött. Foxglove ezt csak képletes értelemben mondta – szólalt meg most először Sir Lancelot olyan lágyan dorombolva. – Persze erről a kis megjegyzésről Peter nem számolt be az egybegyűlteknek. hogy a palotába kell mennie. mint kérdésnek hangzott. mert ő sem akart lemaradni. – A palotába? – kérdezte Sir Lancelot. hogy nem. aki szintén osztálytársa volt. s egyben föl kívánja hívni a figyelmünket arra is. – Igen.mit jelentsen ez… néhány fejet bevertek… egy koponyatörés egy életre szólhat. – Ah. és magyarázzam meg. ha ezt tudná. majd mosolyogva Peterhez fordult: – Én a kormányzói palotában maradok? A mondat inkább kijelentésnek. – Jó barátom Penzance hercege. Peter előtt egy pillanatra fölvillant Csaszi képe. amelyet Mr. Mindent meg fogok tenni. igen. úgy hiszem. – Sajnos. – Ó! – mondta Sir Lancelot. – Attól tartok. hogy korlátozott számú szálláshelyüket már elfoglalták a brit kormány azon képviselői. akivel együtt járt iskolába. – És nagyon jó viszonyban vagyok Umberto Cellini herceggel is. rendkívüli tanácskozásra. Már figyelmeztették. Nem is titkolta csodálkozását. – Ó… nos. csalódottságot. úgy hiszem – mondta Alfréd nagyságos. És most – folytatta határozottan – valamennyien legyenek szívesek követni. uram – mondta Peter rezzenéstelen arccal. aki reggel fáradtan megjegyezte: – Semmi szükségünk éppen most erre a nagy rakás állatbarátra. Szóval a palotába megy. Peter mély lélegzetet vett. mert biztos vagyok benne. megyek. hogy kérjek elnézést a nevükben. hitetlenkedést és sértett fájdalmat. – Értem. a szeme villogott. hogy az ilyen zavaros időkben illendő óvatosan viselkednünk. igaz? – Ha hívnak. én is ismerem Lord Grottinglyt. hogy veszélyben vagyunk. – Ön és Alfréd Clatter nagyságos úr az én vendégeim lesznek. – Véleményem szerint – vette át a parancsnokságot Sir Lancelot – pontosan azt kell tennünk. Sir Adrián és Lady Emerald megkértek rá. ha komolyan azt hinné. s nem éleznünk tovább a helyzetet. igen. fiatalember! – Szerintem Mr. az ilyen időkben valamennyiüknek meg kell tanulnunk lenyelni a keserű pirulát. hogy ő kézben tartja a helyzetet. s ebben az egyetlen szótagban mesterien sűrített össze megvetést. – Szerintem mindannyiunknak meg kell értenünk. Sir Lancelot – mondta engesztelőén. Foxglove mond. hogy jól érezzék magukat. uram – mosolygott Peter. Nagyon szeretnék találkozni Tamalavala császárral – mondta Sir Lancelot. – Köszönöm. amit Mr. hogy Sir Lancelot nagyon is kényes a rangjára. a jelenlegi rendkívüli helyzet miatt a kormányzói palota már meglehetősen tele van. aki tudtommal a császár jó ismerőse – igyekezett Sir Lancelot lefőzni Alfréd nagyságost. Idővel Peternek sikerült mindenkit biztonságosan beköltöztetnie. – Igen. Értem. Aztán elnézést kért. A csaszi-csuszik már várnak. de nem tudjuk távol tartani őket. – Igen. Sir Lancelotot és Alfréd nagyságost is leültette a saját verandáján. akik a repülőtér ügyében jöttek tárgyalni. és egy-egy nagy pohár italt nyomott a kezükbe.

Csaszi halványsárga köntösben ült az asztalfőn. hogy kedvezően fogja elbírálni a repülőtér ügyét most. A név hallatára Lord Hammer keze megállt. jó reggelt. Sir Osbert mellett Lord Hammer ült. rózsás bébi képű. aki mindenbe beleüti az orrát. püffedt kezei állandóan bonyolult építményeket hoztak létre a jegyzetfüzetéből. hogy újra fölfedeztük a hahagájt. – Föltétlenül megemlítem. Én mondom. kék rókaszeme cáfolt rá. panaszos. ez a koromfekete hajú. – Hogy ismerem-e? Persze hogy ismerem – mondta vehemensen Sir Osbert. Végre itt van… nagyon jó. hogy éppen ilyen ügyben tartózkodik Zenkalin – mondta Csaszi. arany ceruzájából. Csaszi – ült le Peter Hannibal mellé. a szeme félig lehunyva. Lord Hammer. Peter bosszúságára ez azt jelentette. igen – mondta borúsan Csaszi –. most már kezdhetjük. Peter bérelt egy terepjárót a rendőrségtől. – Aligha remélhetjük. szemüvegtokjából. mintha kétballábas újonc lenne a díszszemlén. hogy a császár örömmel hallana a barátairól. – De most elnézésüket kérem. – Ó. s mint mindig. ám hamarosan rá kellett jönnie. A szép teremben a zöld és a krémszín uralkodott. hogy autója sem mehetett gyorsabban egy csuszinál. a szőnyeg bronzvörös volt. s most még ez az ostoba Haverly-Egger is beleavatkozik. rohannom kell. Még jobban megszorította monokliját. de már megbocsásson. csipogó gyerekhangon. hogy Dzamandzar lakossága annyira hozzászokott már az ártalmatlan csuszikhoz. Éppen olyan kényelmesen baktattak az utcákon. hogy hamarosan hallani fogunk róla. – Csak nem Sir Lancelot Haverly-Egger? Csak nincs itt az az átkozott fickó? – Ismeri Sir Lancelotot? – kérdezte Csaszi. akinek monoklija szinte odanőtt a helyére. az az ember a haladás ellensége: valóságos átok. mint azelőtt. és Sir Osbert megdermedt. A balján Sir Osbert ült mereven. – Elnézést a késésért. A jobbján Hannibal terült el a székén. a menyét vagy valamilyen más nyomorult dög miatt. Lord Hammer nagyot sóhajtott. Alig vágod bele az ásódat a földbe. akinek ártalmatlan külsejére csak éles tekintetű. – Akkor hát tárgyalunk a repülőtérről. és nem csapolhatod le a mocsarat. néha kis csoportokba verődtek vitázni vagy kockáztak az úttest közepén. a mennyezet díszes. szivartárcájából meg egy hamutartóból. uram – mondta Peter. hogy itt nem építhetsz a hermelin. Nem kétlem. – Az a fickó egy átok. – Föltétlenül – mondta kegyesen Csaszi –. és mindig bajt okoz. testes ember. – Attól tartok.vagyok benne. Peter – mosolygott rá Csaszi –. – Az egész helyzet tökéletesen nevetséges – mondta dühösen Sir Osbert –. a rettenthetetlen Sir Lancelot. a szájában szivar. A nehéz időkre való tekintettel Csaszi ideiglenesen engedélyezte a kormánytisztviselőknek gépjárművek használatát a belvárosban. nyomban ott terem a szentimentális bandájával. – Ó. most is magabiztosnak látszott. hogy sehogyan nem fért a fejükbe. – Sir Lancelot? – kérdezte élesen. de el kellett helyeznem az újabb csoportot. ahol Csaszi néha tanácskozásokat is tartott. Nagy. felség? – kérdezte lágy. A hatalmas ebédlőasztal egyik végén foglalt helyet a társaság. nagy. ha nem akarta elgázolni Dzamandzar lakosainak a felét. . és közli. A nagy ebédlőbe kísérték. Valamennyien a besiető Peterre pillantottak. Eszelős állatbarát. és úgy nézett Csaszira. hogy egy jármű végzetes is lehet. mert valami szörnyeteg csúszómászót meg kell menteni. – Jó reggelt. Félórás késéssel és fölöttébb idegesen ért a palotába.

– Alkotmányunk kimondja. és megtévesztőén mosolygott. vizsgálóbizottságnak kell határoznia – mondta Csaszi. hogy a császárnak abszolút hatalma van – mondta Sir Osbert alig észrevehető gúnnyal. S minél előbb. azt hiszem. – Kedves Hannibalom. – Fölöttébb dicséretes – tette hozzá Hannibal. Egy pillanatra csönd állt be. mint egy rókaszemű csecsemő. – Csak azt akartam mondani… – kezdte. bár természetesen tökéletesen megbízom az embereimben. amely a sziget biztonságát és jövőjét érinti. Sir Osbert és Lord Hammer távozása után Csaszi italt töltött. – Ó. Igazán nem hagyhatják bizonytalanságban őfelsége kormányát egy ilyen létfontosságú ügyben. hogy mindazokban a ritka esetekben. szeretem a saját szememmel fölmérni a munkát még a versenytárgyalás előtt – mondta végül. annál hamarabb feledkezik el mindenki arról az átkozott madárról. másrészt nem volt még versenytárgyalás. Ha rám hallgatnak. Sir Osbert fészkelődött. – Értem – bólintott Csaszi. hogy most tekintsünk el tőlük csak azért. Egyrészt azt sem tudjuk még. – Az ilyen nagy és bonyolult munkáknál. elárasztják a völgyeket. Csaszi hűvös pillantást vetett rá. lesz-e repülőtér. – Semmit sem tehetek. az egyik csak egy rakás fekete pogány istene. fogalmam sincs – vonta meg a vállát. Lord Hammer kövér kezeivel rendezgette maga előtt a tárgyakat. Sir Osbert elvörösödött. barna kezét. – Mit szólna hozzá. – Nos – mondta Sir Osbert –. . – Azt hittem. dehogy – mosolygott Csaszi –. Hogyan is lehetne összehasonlítani őket? Rövid. ideje rátérnünk a tárgyra. míg ők nem döntenek. a bizottságban egyenlő számban kell lenniük ginkáknak és fanguáknak – mondta Csaszi –. Sir Osbert – szakította félbe Csaszi –. – Szerinted hogyan dönt majd a vizsgálóbizottság? -kérdezte végül Hannibal. súlyos csönd következett. Csaszi úgy tárta szét nagy. mert kellemetlenek? – Mikor tud választ adni nekünk? – kérdezte dühtől villogó szemmel Sir Osbert. amikor vizsgálóbizottságot kell összehívni egy-egy komoly kérdés megvitatására. hogy helyet teremtsünk egy repülőtérnek? – Az nem egészen ugyanaz… – kezdte Sir Osbert. hogy milyen hosszú időn át próbálta az önök országa Zenkali fejébe verni a demokrácia elveit? Nyilván nem óhajtja. persze – bólogatott Csaszi –. megpróbálunk demokratikusan uralkodni. s egy percig némán ültek. mint aki bűvészmutatványt kíván bemutatni. Sir Osbert és Lord Hammer. – Holnapután megkapják a válaszomat. ha azt javasolnám. – Ludzsa benne van a bizottságban? – kérdezte Peter. Sir Osbert. amazok viszont a civilizált fehér ember szent épületei. Nyilván emlékszik még rá. – Az „átkozott madáron” netán a fanguák ősi istenét értette? – kérdezte.ha kissé különösnek találom a jelenlétét Zenkalin. hogy mielőtt döntés születne. s meggyújtotta a szivarját. hogy rombolják le a Szent Pál székesegyházat vagy a Westminster-apátságot. – Közölnöm kell önökkel. – Persze. így a bizottság fele Ludzsából meg az embereiből fog állni.

Piszkosul bonyolult a helyzet. Ludzsa jön vala – mondta fintorogva. – Nem. kérem. megvacsorázunk. de aztán előrenyújtott kézzel folytatta az útját. igyon velünk valamit – mondta Peter. attól tartok. Otthon örömmel látta. Egy kis konyakot kérnék szódával. – Mit csináljak? – Nem tudom – felelte a lány –. a mosolya meg a tekintete kifejezéstelen volt. – De csak nem fogják elárasztani a völgyeket? – Elég ostobák ezek ahhoz is – mondta Peter –. Nagyon kedves. Mr. aztán meglátjuk majd. és ez a nehéz. Peter Audreyra nézett. Amos – mondta Peter. – Kedves Foxglove. – Köszönöm. Nagy-izgalomban vannak. amikor Sir Lancelot és Alfréd nagyságos szmokingban feszítve megjelentek. már megjött a palotából? És mit üzent őfelsége? – Ó… hm… az üdvözletét küldi. – Vagy nem akarsz beszélni róla? – Isten tudja – mondta rosszkedvűen Peter –. Ekkor lépett be Amos. Kompromisszumra kell jutni. de légy óvatos. mit tehetünk. A lány gyorsan megcsókolta. nem hiszem. – Biztos vagy benne? – Igen. Foglaljon helyet. Határozott léptekkel jött be. – Ludzsa? – ámult el Peter. – Szerinted mi lesz? – kérdezte. mennünk kell – ragyogott Sir Lancelot. – Vacsorára várnak minket a kormányzóéknál.– Hatálytalaníthatod a döntésüket? – kérdezte Hannibal. Audrey italt töltött magának. – Remélem. – Befolyásolhatom. de én sem jutok semmire. Ludzsát. senki sem tudja. pompás – dorombolta Sir Lancelot. úszunk egyet. biztos – mondta rendíthetetlenül Amos. – Vezesd be Mr. és fölállt. ulam. hogy mihelyt egy kicsit nyugalmasabb lesz a helyzet. Töröm a fejemet. így ma estére legalább nincs gondunk velük. – Kelem. uram – mondta Peter. – Jó nagyot. kedves Miss Damien – biccentett a lánynak –. Miután a vendégek távoztak. hogy iszunk egyet. – Pompás. Audreyt megpillantva megtorpant. fehér vászonöltönyt és a rugbyi középiskola nyakkendőjét viselte. és leült Peter mellé. de nem hatálytalaníthatom – mondta Csaszi. – Nagyszerű – mondta Alf nagyságos. – Nos. Peter igen rosszkedvűen hajtott haza. aztán te korán lefekszel. aztán fölnézett rá. bocsássanak meg a zavarásért. – Még egy pohár italra meg egy jó vacsorára van szükséged – mondta Audrey. Foxglove – mondta kedélyesen Sir Lancelot –. ulam. a legnagyobb örömmel találkozik önnel. Ki kell várnunk a döntést. hogy korai tervezgetnünk. ha szabad – mondta Ludzsa. Hol van Sir Lancelot és Alf nagyságos? – A fürdőszobában csinosítják magukat. mert vacsorára hívták őket a kormányzói palotába. – Ugyancsak fáradtnak látszol… Hozzak egy pohár italt? – Légy szíves – huppant le Peter a székbe. Úgy gondoltam. – Ah. . – Nagyszerű – mondta Peter az italát szopogatva. Éppen beszámolt a lánynak a nap eseményeiről. Ludzsa elegáns. de nem. hogy Audrey vár rá. uram. és azt üzeni. élvezni fogja. – Csak tessék.

nekem az a véleményem. légy szíves – mondta Peter. rájöttem. amiről beszélni óhajtok önnel… nos. hogy útjába állhat a sziget fejlődésének. nehogy nadrágjának tökéletes éle meggyűrődjön. akiknek édeskevés közük van a dologhoz. mivel az ügy. összehívtuk a vizsgálóbizottságot. – És? – kérdezte kifejezéstelen hangon Peter. azt reméltem. – Természetesen – mondta Ludzsa. a lelkünk mélyén mi jól tudjuk. ha maradna. Foxglove. Foxglove. ami oly sokat jelent Zenkali népének. Mr. – Megvallom. . nem tudom. Mindenki túlzottan érzékeny és hisztérikus ebben az ügyben. – Nem akarom félrevezetni magát. – Mi van vele? – Igazán jelentős biológiai fölfedezés – folytatta Ludzsa –. hiszen ön nagyvilági férfiú. amit önök tettek. majd selyemkendőt vett elő zakója ujjából. hogy bármilyen fontos is biológiai szempontból ez a fölfedezés. hogy ilyen feszült helyzetben még a vizsgálóbizottság is téves döntést hozhat. hogy tévedésből a rossz megoldás mellett döntenek. és gondosan megtörölte a száját. öregfiú. mint például ön. mint a repülőtér. – Nekem az a véleményem – próbálkozott jóságosnak látszani –. Mindnyájan hallgattak. – Anyagi értelemben? – kérdezte Peter. Nos. nem jelenthet annyi előnyt a sziget számára. Ebben a kavarodásban senki sem lát tisztán. magunk között szólva. és lefújhatja a repülőtér tervét. játszott a poharával. – Mint tudja. Ludzsa hátradőlt. – Amiről beszélni szándékozom. hogy a legegyszerűbb megoldás eltávolítani az akadályt. nyugodtan elmondhatja előtted is – mondta határozottan Peter. Miss Damien pedig fölöttébb művelt ifjú hölgy. Még azok is hasznot húzhatnak belőle. Ivott egy kortyocskát. mert mielőtt Peter bármit mondhatott volna. s mindkettőjüknek dicsőségére válik. mivel nagyra becsülném az ügyben az ön véleményét is. – Pontosan. – Szerintem bármit kíván is mondani nekem. és sötét szeme csillogott. Számítok egy kis haszonra ebből az üzletből – mondta komolyan. hogyan alakulnak majd a dolgok. ha óhajtja. – Hiszen mihelyt megláttam önöket itt együtt. – És ugyanakkor önt is – mondta Peter. Óvatosan keresztbe tette a lábát. hogy a dolog mindkettőjüket érinti. hogy úgy mondjam. én is így gondoltam – mondta Ludzsa. Miss Damien. Éppen ezért hálás lennék. – A repülőtér gazdaggá fogja tenni a szigetet. Ludzsa apró kezébe szorította a poharat. Ludzsa. Mindazonáltal be kell vallanom. kényes és magánjellegű.– Amos. Ludzsa sietősen folytatta. Ez persze katasztrofális lenne a sziget számára. konyakot szódával Ludzsa úrnak. öregem. – Hogy érti ezt? – kérdezte Peter. Őszintén megmondom. Ezért nevetséges lenne azt feltételeznünk. bár nem kívánom megsérteni Miss Damient. Ludzsa a pohara fölött lesett Peterre. hogy egyedül találom. Foxglove. mint bizonyára sejtik. De mielőtt Peter megszólalhatott volna. már folytatta is. – Nos. – De haszna lesz belőle a zenkalik ezreinek is. s nagyon valószínű. és nagyon is valószínű. aztán Peterre szögezte szurokfekete szemét. az a figyelemre méltó fölfedezés. pontosan. hogy ez a fölfedezés kétélű kard. mit tegyünk hát? Ez nyilván szónoki kérdés volt. Ludzsa – mondta bűbájosán Audrey. – Elmegyek. Mr. Akkor a repülőtér a tervek szerint elkészülhetne.

Teljesen biztos volt Peter válaszában. huszonötezer fontot ezért a kis titokért. akinek csupa ász van a kezében. öregfiú. Ludzsa. Ludzsa vállat vont. – Nem számíthatok sikerre Miss Daniién és az ön segítsége nélkül. az pedig kezdett úgy viselkedni. Peter csak ült. a szeme villogott. igaz? – kérdezte Peter. ha komolyan akarok valamit. Kiitta az italát. Biztosíthatom. kedves Foxglove. – És hogy képzeli? – Hát éppen erről van szó – mosolygott Ludzsa. Senki sem mondhatja. igaz? És ki tudja. öregfiú? Mohón hajolt előre. én nem szoktam köntörfalazni. és persze Miss Damiennek. hatezret fejenként? – javasolta csillogó szemmel Ludzsa. he? Nem tagadhatja. – Beszéljünk világosan – mondta Peter. Ha megkapom az információt. majd én elintézek mindent. mint a horgászé. hogy zsugori vagyok. akinek pénztárgép van az agya helyén. hogy mennyi a fizetése – mondta selymesen –. hogy áruljuk el a Hahagáj-völgy helyét. mutatóujja dobolt a térdén. Hadd mondjam meg. – Ahhoz képest. nemhogy huszonötezerért. és fölállt. – Természetesen jól tudom. ha minden a tervek szerint megy – mondta. – És nekem mi hasznom lenne ebből? – kérdezte Peter. hogy meddig terjed a nagylelkűsége – mondta szelíden Peter. maga sok százezer fontot keres azon a repülőtéren. De önöknek semmiben sem kell részt venniük. mégis szeretném tudni. nem fog szűkmarkúnak találni. – Az a maga baja. kivillantva fehér kiskutyafogait. Peter kiürítette a poharát. – Fogalmazzunk úgy. – Igen. – Nézze. és bámult Ludzsára. szóba kerülhetnek még további juttatások is. aki a bot meg a zsinór remegéséből megérzi. hogy a kockázatot én vállalom. az ajánlatom igazán nagylelkű. Ludzsa – mondta kedvesen –. . Mi lenne. s akkor maga… hogy is mondta? Majd eltávolítja az akadályt? – Pontosan – bólintott Ludzsa. majd lepöckölt a térdéről egy láthatatlan porszemet. hogy a Hahagáj-völgy helyét még huszonötmillióért sem árulnám el magának. Aztán megnyerő mosollyal előrehajolt. Foxglove. mondjuk így?… szívesen váltaná készpénzre a fölfedezését. és megértem azt az óhaját is. – A tűz meg a vadászpuska meglehetősen hatékony – mondta Ludzsa –. hogy csinos ár. Peter nagyot nevetett. – Miféle elképzelései? – makacskodott Peter. s aztán meggyőző bizonyítékok is akadnának arra. mint a pókerjátékos. hogy maga egy túlöltözött kis szerecsen. fekete szeme csillogott. hol van a kérdéses völgy. s az üres poharat óvatosan a könyökénél álló asztalra tette. amit maga keres a repülőtéren? Bagó. – De nézze. hogy harap a hal. – Vannak elképzeléseim – mondta. És Miss Damien? – Akkor mondjunk hatezret. Foxglove. – Maga azt akarja.– Értem – mondta aztán Peter. hogy. Ludzsa kecsesen vállat vont. – Mondjunk esetleg… ötezer fontot? – javasolta Ludzsa. mivel nem tudom. Abból az ostoba elvből indul ki. – Hogyan? – kérdezte Peter. – Nézze. hogy dühöngő ginkák támadtak a völgyre. ha figyelembe vesszük. hogy… hm… eltávolítsák az akadályt. Ludzsa szinte összezsugorodott. hogy mindenki megvásárolható. ha minden a terveim szerint történik. he? Mit szól hozzá. Ludzsa szeme úgy csillogott. ezüstös haja fénylett. ha fizetnék magának. hogy elégedett leszek. az arca sárgára vált.

hogyan kell barátokat szerezni. senki. a belügyminiszter. semmint elmondhatnám – jött bele Peter. de nem túl meggyőzően. Peter visszaroskadt a székére. – Igen. de ezt igazán nem mondhatta meg. Úgy is mondhatnám. Van egy olyan érzésem. Miss Damien meg én kényesek vagyunk a jó társaságra. akinek semmi kedve nem volt a zenkali helyzet megvitatásával kezdeni a napot. majmok csináltak majmot az építőkből. amikor nemrégiben lejött hozzám víkendezni Orkney márkijával és Lord Bellroyallal. De biztosíthatom magát. aki egy kisebb dinnye nagyságú mangóval küzdött. Alig ült le Peter. – Ez nem vicc. mondtam nekik: ha politika és vallás a környezetvédelemmel kerül összefüggésbe. – Rendkívüli. Csak akkor szent majmok hiúsították meg az építkezést. nagyon izgalmas. – Szerinted mit fog csinálni? – Amíg nem tudja. akit már a születésekor szépen meg kellett volna fojtani. te aztán tudod. meg fogja bánni a sértéseit. ismét sötét és kifejezéstelen volt. és befolyásolni az embereket. mint maga. – Meg fogja bánni a viselkedését. és becsapta maga mögött az ajtót. – Éppen meséltem Sir Lancelotnak. Az arcának még mindig fura színe volt. hogy hasonló eset történt. – Ahogy mondtam Arthur Mendal barátomnak. Nagy örömömre fog szolgálni. szóval. HATODIK FEJEZET ZENKALI ZŰRZAVAR Másnap reggelinél Peter ott találta Sir Lancelotot és Alf őuraságát. ha beleköphetek a levesébe. hogy hol a völgy. hogy a balsors egy olyan méreten aluli. – Igazán nem tudom. Foxglove. – Én is ilyesmit említettem a kumquati maharadzsának – mondta Alf őurasága. És jegyezze meg. de a szeme már nem fénylett. nem tehet semmit – mondta Peter. mindent elkövetek. mi? Ha! Ha! – Pontosan – mondta Lancelot. távozzon. – Igen. és az utóbbi mellett döntött. tudja. Velem nem lehet így beszélni. a helyzet igazán kényes tud lenni. hogy a repülőtér ne valósuljon meg. Sir Lancelot kirukkolt a mondandójával. hogy Ludzsa barátunk nem nagyon kedvel engem – vigyorgott Peter. hogy nevessen-e vagy sem. tudja. Kiment. amint éppen szalonnás rántottat meg egy nagy tál gyümölcsöt faltak a verandán. Ludzsa komisz ellenfél – mondta Audrey. hogy jobban utálom magát. Legkevésbé egy olyan hitvány kis semmiházi. szegény Zenkali mit véthetett. uram – mondta Peter. Most pedig legyen szíves. amikor a kumquati maharadzsánál vendégeskedtem. Ludzsa fölállt.– Továbbá közölnöm kell. hiszen olyan sok tényezővel kell számolni. gonosz vakarccsal sújtsa. – Hát – mondta Audrey –. így hát bőségesen elegünk van a magáéból. rendkívüli – mondta Alf őurasága. hogy senki sem állhat az utamba. miután mérlegelte. – A helyzet nagyon izgalmas. de ott visszafordult. De ebben nagyot tévedett. amilyen maga. Foxglove – hadonászott tojásos villájával –. az ajtóhoz ment. .

igaz? Ha! Ha! Zsíros. Ne fesd falra az ördögöt. Rendes körülmények között a bizottság zárt ajtók mögött ülésezik. magáról dumáltunk. és Peterre vigyorgott. hogy megnézze. még hallotta Alf őuraságát: – Ez az egész nagyon emlékeztet a Rio Muniban kialakult helyzetre. – Csüccs!… Zenkali Nektár… csuda klassz pia… baromijó… megbizsergeti a mellyed. úgy – bólintott Sir Lancelot –. miközben skarlátvörös zsebkendővel törölgette az arcát. most megyek. szürke arcán izzadság gyöngyözött. – A parlamentben? – Nem. hello. fél tizenkettőkor – felelte Peter.– A vizsgálóbizottság ma ül össze. Szemlátomást fél üveggel már végeztek. majd leült. hogy Pappasz kapitány üldögél a széles. Érkezésekor kissé meglepődve látta. nem is szabad elhamarkodni egy ilyen fontos döntést… ilyenkor lassan kell sietni. – A császár kifejezett óhaja volt. rendben van-e a nyája. – Igen. ha ordít. hello – kiáltotta Jugg –. – Pontosan – Alf őurasága jót derült a mondáson –. ahogy mondani szokás. hogy a fiú jobban megérti. Irodájához hajtott. – Jöjjön. és nagy pohár Zenkali Nektárt szopogat Cedric Jugg társaságában. – Ha megbocsátanak. Jugg pontosan és jó hangosan továbbította a rendelést a zenkali pincérnek. hiszen olyan bonyolult a helyzet. hogy Jugg az asztalához vonszolja. Nyilván azt hitte. Aztán visszaült a helyére. hapsikám… én fizetem. apró. . ha lehet. gin… csak mondja. ritkás. és szeretettel megszorította a karját. fekete szeme meg se rebbent. – Csak egy kávét innék. de nehéz megjósolni. amikor azt mondtam Pelligroza hercegének… Peter magukra hagyta őket: hadd vagdossák tovább egymás fejéhez az angol főnemesi almanachban meg a Gothai Almanachban szereplő ismerőseiket. onnan pedig a vendégek részére lefoglalt régi holland telepesházhoz. – Mit iszik? Amit csak akar… én fizetem… amit csak akar… konyak. Szeretett volna többet megtudni róla. nagyon jól mondja. – Hello. hogy vajon mi a csodát keres Jugg Zenkalin. – Úgy. én meg elhadoválom. megjött Foxglove! Hapsikám. rum. vékony haja kócos volt. dobjon be egy kupicával. a palotában. Szegény fickó csöppet sem illett a többiek közé. ezért hagyta. Ellenőriznem kell. és nyíltan Peter szemébe nézett. – Annál inkább várom majd magától az első kézből származó beszámolót. igaz? – kérdezte Sir Lancelot. – Nekem még egy kicsit korán van – szabadkozott Peter. mert megjelenik. megbizsergeti mindenedet. hogy Hannibal Oliphant meg én megfigyelőként legyünk jelen. – Ó. hűvös verandán. aztán sietek a palotába a tanácskozásra – mondta Peter. Esetleg tovább fog tartani. Peternek csak ekkor jutott az eszébe eltöprengeni. – Ezek szerint déltájban már tudhatunk valamit a döntésükről? – kérdezte Sir Lancelot. és lenyomja a székre. – Mit iszik? – kérdezte Jugg. Miközben Peter átment a verandán és le a lépcsőn. – Elképzelhető – felelte Peter –. – Nagyon érdekes – mormolta Sir Lancelot. hogy valamennyi vendégünk jól van-e. Pappasz kapitány mozdulatlanul ült az asztalnál. Nagy nehezen föltápászkodott. s a nedű hatása is mutatkozott. mire jutottam – mondta Jugg kissé kancsal vigyorral. odabotorkált Peterhez. maga is ott lesz a tanácskozáson? – kérdezte rosszul leplezett meglepetéssel Sir Lancelot.

de Jugg vagyok. Mr. Ha megszabadulnak a madaraktól. – Igen. Mer amekkora szarban vannak. hogy ez hogyan segíthet rajtunk. hogy beleüssék az orrukat. hogy én mondjam. tudja? Nálam van az egész nyavalyás balhé kulcsa – folytatta Jugg. igaz? Nem áraszthatják el a nyavalyás völgyeket a nyavalyás madarak miatt. és remegő kézzel még egy pohár Zenkali Nektárt töltött magának. amiért elviszem őket. és jelentőségteljesen bólintott. és maguk még háromig se tudnak számolni. – Nézze – hajolt Peterhez Jugg. Ó. Jugg mindent elintéz. – Egén – mondta jelentőségteljesen Jugg. elmondom. amibe belemásztak. Jugg Dzsungelének a tulajdonosa. Ösmeri a kapitányt. – És most – törölte meg a száját a kezével –. maguknál itt ez a balhé. hogy vigyem el őket. Még egyet húzott a Nektárból. pofa be. – Amit mondok. igaz? – Valószínűleg – mondta óvatosan Peter. máris mind ott vannak Jugg Dzsungelében. nem lesz meg a nyavalyás repülőtér. Érti mán? Erre mondják. hogy a madarak jó reklámot csinálnának. és összefogdosom az összes nyavalyás madarat. amikor magáról beszéltem a kapitánnyal. tudja? A világ legjobb szafáriparkja. Érti mán? Peter bólintott. ezt vésse a kobakjába. Jugg majd elintézi. Hátradőlt. és én mán ott is vagyok a völgyben. hogy azok a nyavalyás könyerzet… könyer… szóval az a nyavalyás banda. Nem tagadom. hogyan fogom hirdetni őket: MÉG A KIHALT IS FÖLÉLED JUGG DZSUNGELÉBEN. nem akarjuk. jól ismerem a kapitányt – mosolygott a kapitányra Peter. most lépjen le. És nálam a kulcs. – De nem tudom. ötszázat kínálok darabjáért. he? Mer nem akarjuk. – Egén. pitiznie kéne. – Nálam a kulcs. s a szeme kifejezéstelen és rezzenéstelen volt. érti mán? És nemcsak megszabadítom magukat a madaraktól. és Pappasz kapitányra pillantott. he? – mondta ravaszul Jugg. Jugg becsületes. még a maguk császárának kellene fizetnie nekem. és dalolja el a fekete fiúnak. hogy ön Jugg Dzsungelének a tulajdonosa… – kezdte Peter. hogy hogyan tudnám kirángatni magukat ebből a slamasztikából. hogy mire gondolok. Mán azt is kifundáltam. Körülnézett. hogy maga mit tud rólam. és suttogóra fogta a hangját. he? Szóval. he? Ha! Ha! Nagyot kortyintott a Zenkali Nektárból. bár nem illendő. – Helyes – nyomott el egy böffenést Jugg. – Tulajdonosa és megteremtője – mondta ünnepélyesen Jugg –. nekem ne mondja. és a fiú orra előtt hadonászott a poharával –. fölépíthetik a repülőteret. tudom. aki mintha nem is lélegzett volna. Peterre kacsintott. hogy zsákutca. hogy akkor lej tett ide. Ezrek és ezrek . Hogy tetszik? Ez majd becsalogatja a népeket. aki ezt csupán a szeme villanásával nyugtázta. aki megszabadítja magukat tőlük. de még egy szép kis summát is dugok a kannibál császárjuk zsebébe. hogy erőt gyűjtsön. he? És ha nem árasztják el a nyavalyás völgyeket. hogy nyugi. – Megoldja a nyavalyás balhét. mindent kifundáltam – mondta –. – Hát én vagyok az a pasas. – Nem egészen érteni – mondta zavartan Peter. – Mer most jövök én… meg maga – mondta Jugg. Egén.– Fura. Csak a fekete fiú engedélye kell. – Igen. – Természetesen – mondta Peter. Foxglove. és szép hasznot hoznának nekem. igaz? Régi jó haverom. De Jugg nem olyan ember. az szigorúan bizalmatos. nem. – Igazán? – csodálkozott Peter. – Arról dumáltam a kapitánynak. Gőzöm sincs. hogy nem szép pénz. Egén.

he? Szép szám. A nyakamon lenne rögtön a szakszervezet. a Bért fiú mán szépen belejött azóta. amit nem kap meg Angliában? – kérdezte Peter. a kapitány elszállítja őket egy szép summáért Dzsakartába. rászoktatom én! Ha éhesek. dalolja el az ajánlatomat a császárkájuknak. Szép summát perkáltam le értük. vili? És azt is megmondhatja neki. hogy itt nagyon meleg van. nem igaz? – mondta Jugg. a strucc. hapsikám. gondolom – legyintett erre a kicsiségre Jugg –. hapsikám. és . és én mán csak aszondom. de szerencsére az állatoknak még nincs szakszervezete. hiszen csak apró mulasztás volt. Jugg olyan jóízűen nevetett. – Jól megvoltunk addig is. de rizikós. Mondjuk azok kibírják két hétig. – Látom – mondta szárazon Peter –. ha mind megdöglene. remélem. majd megeszik. Lássa. nem?… azt eszik. hazudok. Az aszongya… – Jugg becsukta a szemét. – Milyen szempontból? – kérdezte Peter. – Megleszünk nélkülük eztán is. hogy ha az összes dög épségben hazaér. a homlokát ráncolta. – Szakszervezete? Az állatoknak? Ez jó. tán még küldök is neki egy kis prémcsit… egy zacskó színes üveggyöngyöt vagy hasonlót. Tán többet is. Jó pénzt hoz. – És mi van. nagyon jó. Ha nem tudják megszokni a hideget? – Hát – Jugg zavaros tekintete töprengővé vált –. a rizikó az enyém. még csak rövid ideje volt nálunk. milyen nehéz a párducokkal! – És mi történt az ápolóval? – kérdezte hitetlenkedve Peter. mi? – törölgette a szemét skarlátvörös zsebkendőjével. mennyien is vannak? – Tizenöt párt számoltunk össze – mondta Peter –. – Harminc madár.jönnek majd. Nem. ha valami különlegességet esznek… olyan különlegességet. – Még azt sem tudja. amit kapni lehet – mondta Jugg –. – Igen – állt föl az asztaltól Peter –. pokoli pech. Nem. – No. – Kirúgta? – Kirúgni? – Jugg szánakozva nézett Peterre. Jugg hátradőlt. – De hiszen semmit sem tud a madarakról – ellenkezett Peter. De lássa. érti mán? Tízet. hogy még tovább is kibírják. de lehetnek többen is. akkor jó reklámmal minimum ötvenezret kereshetek rajtuk. Szálljon be bátran a buliba. A múlt télen behoztunk egy rakás párducot. Akkor még mindig marad tizenöt. hogy a hibáiból tanul az ember. Vésse a kobakjába. amíg meg nem találta őket. hapsikám. megeshetett volna bárkivel. hapsikám. higgye el nekem. mondjuk. hogy mit esznek. Reggelre mind ott feküdt döglötten a hóba. Épségben megérkeztek a Dzsungelbe. arra a gatyám is rámenne. hogy ez az állatbuli rizikós meló. – No és az éghajlat? – kérdezte Peter. – Ne feledje. Bár az is igaz. és teli torokból röhögött. Peternek fölkavarodott a gyomra. hogy a könnye is kicsordult. ilyen rizikós ez az állatbuli. és istenuccse. továbbítani fogom az ajánlatát őfelségének. – Az ég szerelmére. Mondjuk a felük megdöglik útközben. De pokoli pech lenne. amit a többi madár. no… ha kibírják két hétig. Mer akkor szép kis slamasztikában lennénk. amit. mit mondott. – Majd rászoktatom őket arra. de azok is megdöglöttek még aznap. Kettő még élt. Nem. elviszem én azokat a madarakat. – Egén. mert most már mindent tudni akart. – És ha az összes hahagáj elpusztul? – kérdezte. fejben számolt. – Mondok én magának egy példát – mondta Jugg. aztán mi történt? Az a barom éjszakás. – Mit esznek?… hát… madarak. hogy ötszázat fizetek minden darab madárér… a pénz az övé. kizárta őket a kifutóba.

mert szentül hitte. Miben lehetünk a szolgálatára? – Azt hiszem. . hogy megnézzem. hogy a hahagájt ne fenyegessék Jugg Dzsungelének borzalmai. – És azt mondom – jelentette ki határozottan Harp. mint odahaza. de véletlenül reggel körülnéztünk egy kicsit a fiúkkal meg a lányokkal. hiszen tudja. Hannibal ott ült hatalmas hintaszékében a ventilátorok hűtötte. Minthogy Senorita Lopez hetvenéves volt. elolvasta a fogalmazványát. Most is a kutyái vették körül. Herr Rudi Meinstoller kéréséig. – Jöjjön. Miss Alison Grubworthy a lakosztályát benépesítő csótányokra. pokolian kínozta a fejfájás és még jobban a szomjúság. Mindazonáltal megpróbált kielégíteni minden óhajt és szeszélyt. – Szóra sem érdemes – mosolygott Peter. – Hát ez igazán kedves magától – mondta Harp. ha egy svájci állampolgár pontatlan órával közlekedik Dzamandzarban. napfényes nappaliban. és széles mosollyal. Csak egy a fontos: hogy Jugg semmilyen körülmények között ne vihesse keresztül a tervét. jól érzik-e magukat és nincs-e szükségük valamire. s előtte az asztalon. Csak ült az italát szopogatva. kinyújtott kézzel sietett a fiú elé. hogy a ház zenkali gondnokának is van kulcsa a szobájához. amikor Peter éppen a csoporthoz közeledett –. hogy maga nagyon elfoglalt ember. – Kedves Mr. míg Hannibal befejezte az írást. levette a szemüvegét. – Mindig kellemes egy olyan hapsival dumálni. Mire Peter Hannibalhoz ért. A társaság többi tagja a kertben napozott a ház mögött. hogy időpocsékolás volna Jugg miatt bosszankodnia. – Azért jöttem. Köszönöm a kávét. s hogy az egyik éjjel be akart menni hozzá. – Miattam ne zavartassa magát – mondta Peter. aki tudja. – Szó sincs róla… Csak fecsegtünk a fiúkkal meg a lányokkal – mondta Harp. – Igazin nem szeretnénk gondot okozni – mondta Harp. igen. hiszen érti. Svédországban. nagyon elfoglalt. de még a földön is iratkötegek tornyosultak. Meg kell vele értetnünk. hogy rendben van-e minden. Peter italt töltött magának. – Egészségedre – visszhangozta Peter. Persze ezek csak javaslatok. – Egészségedre – mondta Hannibal. pillanatnyilag talán én lehetek az önök szolgálatára – mondta Peter. mint a pacal. kullancsokra. hosszú. Peter nem igazán tartotta megalapozottnak a félelmét. Szívesen hallanánk a véleményét. megállapította magában. A Természetvédelmi Világszervezet ezen szigorú képviselője ugyanis fölöttébb sérelmesnek találta volna Svájcra nézve. – Igazán jót dumcsiztam magával – nyújtotta barátságosan a kezét Jugg. mivel semmit sem talált olyannak. hogy megerőszakolja. és egy széket húzott Hannibal mellé. lepkékre és gekkókra panaszkodott. igyon velünk egyet. darazsakra.biztos vagyok benne. Senorita Maria-Rosa Lopez új zárat követelt az ajtajára. Barátságos csöndben ittak. hogy látom – szorította meg mindkét kezével Peter kezét. A következő egy órában Peter megpróbálta megemészteni a javaslatokat. kezdve Harp azon kívánságától. Foxglove. Nagyon jól tudjuk. – Nem akarjuk nyúzni. Adolf Zwigbuerrernek komoly kifogásai voltak minden ellen. hogy nagyon keménynek kell lennünk őfelségével szemben. hogy mi micsoda. – A munkámhoz tartozik. hogy a környezetvédőkkel nem lehet tréfálni… Petert megpillantva elhallgatott. hogy örülök. Miközben Peter a többiek keresésére indult. és sortja zsebéből hosszú listát húzott elő –. púpos és ráncos. hogy javíttassa meg az óráját. De most meg kell néznem a többieket. és fölemelte a poharát. és összeírtunk néhányjavaslatot. hogy mossák meg alaposabban a salátát. hogy igen érdekesnek fogja találni.

– Úgy érted. ennek a két nagy országnak a kulturális gyökerei ellen támadsz? – kérdezte komolyan Hannibal. – Sehogy sem tetszett nekem ez a nagy egyetértés Sir Osbert és Hammer között. – Inkább mesélek valamit arról a mocskos kis gazemberről. ez jó… Csaszinak tetszeni fog. Amikor Hannibal és Peter is leült. Mégpedig azt. – Csak nem akarod elmondani neki? – kérdezte riadtan Peter. Kannibál császár. – És nem tudom. A bizottságban húsz-húsz kisebb-nagyobb ginka és fangua törzsfőnök vett részt. s a mindent eldöntő szavazat Csaszié maradt. – Most miben töri a fejét? Peter elmesélte Hannibalnak Ludzsa látogatását és a látogatás eredményét. Most nem tehetünk semmit. Hiszen másfelől sokkal nagyobb nyomásra számíthatunk. . hogy nem lehet a fanguákat megfosztani újonnan megtalált istenüktől.– Mi újság? – kérdezte végül Hannibal. Aztán sor kerülhet a nyílt vitára. ide-oda hintázott óriás székében. hogyan határoz a bizottság. Hacsak három kedvencünk be nem állít hozzánk részletes. Ott ültek tarka köntösükben a hosszú. ám a parlament már elfogadta a repülőtér építésének tervét. Micsoda ostobaság. amit a bíróság is elfogadna. meghallgatom mindenkinek a személyes véleményét. az egyszer és mindenkorra lezárná a repülőtér ügyét. – A bugris! – kiáltotta vidáman. hogy levegőhöz jutnánk – mondta Hannibal. aztán elmesélte Hannibalnak Jugg ajánlatát. angol nyakkendőjével. Csaszi belekezdett. Éppoly kevéssé. Ludzsáról. Az egyetlen oda nem illő pont Ludzsa volt kifogástalan öltönyében. így hát ma azt kell eldöntenünk. hogy mind a hahagáj. igaz? – Nem tudom. hogy a bácsikám benne van a repülőtérüzletben. – Honnan? – Például a bácsikádtól – mondta Hannibal. – Hagyjuk – mondta Peter. hogyan szerezhetnénk bizonyítékot. hogy sápot húz belőle? – hitetlenkedett Peter. – Tudod-e. hogy ha lekicsinyled az amerikai salátáját meg a svájci óráját. Peter nagyot kortyintott. Peter újratöltötte a poharakat. mint a ginkákat halistenüktől. ha téged akar megvesztegetni. – A pofátlan kis bugris. hogy Ludzsa ismeri a bácsikádat. hogyan építhetnénk meg a repülőteret a fanguák vallási hiedelmeinek sérelme nélkül. – De hiszen ez tiszta hülyeség. A gondot az okozza. és újra leült. mind az ombufa eltűnik. de biztos. Csaszi igazán fenséges látványt nyújtott arannyal hímzett. mint az amerikai Harp a salátájával meg az a szolgalelkű svájci az órájával. Először tehát egyenként beszélek mindenkivel. Hannibal füttyentett. Hannibal harsogva nevetett. amit gyanítasz. írott vallomással. – Mert ha igaz. de mihelyt megtudtam. bíbor köntösében. – Persze bizonyítékunk nincs… olyasmi. – Már miért ne? Szegény öregfiú napok óta nem nevetett egy jót… ezt imádni fogja. – Szerezhetnénk szerinted bizonyítékot? – kérdezte izgatottan Peter. hogy a bizottságnak meg kell értenie valamit. Ez sokkal fontosabb. nagyvadat szimatoltam. – Ludzsa? – kérdezte Hannibal. fényezett asztal körül. – Rögtön az elején ki kell jelentenem – mondta zengő és szónoklásra igencsak kiváló hangján –. Meg kell várnunk. – Ideges lehet. – Furcsább dolgok is megestek már – mondta Hannibal. ha elárasztjuk a völgyeket.

– És én mindenkinek megköszönöm. de a legtöbben inkább a saját hangjukat élvezték. hogy neki aztán mindegy. egyik sem oldja meg igazán a problémát. – Helyes – mondta Csaszi. Emlékeztess. Elhallgatott. Úgy vélem. és minden javaslatot följegyeztünk – mosolygott atyaian az asztal körül ülőkre. majd egy cédulát csúsztatott oda Peternek: Mind köntörfalaznak… mondtam Csaszinak. hogy ilyen komolyan veszi az ügyet. – Mindenkit meghallgattunk. hogy ehhez a fontos mentőakcióhoz számos helyről kapunk majd anyagi támogatást – folytatta Csaszi. Csak Ludzsa húzta össze a szemét – Peter jól látta –. Csaszi végre fölemelte a kezét. melyek során az emberek fölugráltak a helyükről. hogy az áttelepítéséhez megfelelő helyet válasszunk. gúnyos mosoly villant föl. ahová a hahagájt. hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét. s ők némán ittak a győzelemre. hogy egy percig döbbenten hallgattak. bár arcán alig észrevehető. hanem újabb ülést hívunk össze úgy két hónap múlva. végtelen viták után. és végigjártatta jóságos tekintetét a társaságon. Fölállt. de véleményem szerint nincs más választásunk. hogy ha rossz helyen vannak. aztán egy emberként emelték föl a kezüket. és ilyen okos javaslatokat tett. hogyan telepíthetnénk át az ombufát ugyanoda. – Ezért javasolom. elfogadja a többség döntését. elmondanám az én javaslatomat. A két csoporton izgatott moraj futott végig. A fa esetében ez kissé bonyolultabb és sokkal költségesebb. és Hannibalt meg Petert a saját lakosztályába vezette. Az általános vita során is csak annyit mondott. A madár esetében ehhez teljes mértékben meg kell ismernünk biológiai szükségleteit. A bizottság tagjai szinte hipnotizálva figyelték Csaszit. Ezért. Néhányan tömör és velős választ adtak. ezért azt javaslom. – Természetesen tudom. s vékonyka ujjával dobolt a fénylő asztalon. a fát is. Hannibal türelmetlenül föl-folhorkant. és a kezében tartott cédulára pillantott. Mint ismeretes. és vizsgálja meg az ombufa áttelepítésének lehetőségét. hogy így lesz. míg a bizottság izgatottan fecsegő tagjai távoztak. s nyomban fölkérem Droom professzort. – Az a gondunk – folytatta Csaszi –. föltette a szemüvegét. Csaszi magán-dolgozószobájában egy nagy palack Felségsértés várta őket. mindenki megtette a javaslatát. Aztán levette a szemüvegét. hogy megmentsük a madarat is. De adtam ötletet a további halogatáshoz is. hogy beszéljek azzal a nyavalyás Droommal. Mi lenne a legjobb megoldás? Önkéntelenül is az jut először az ember eszébe. az asztalt verték. máshová kell telepíteni őket. – Akkor hát nem oszlatjuk föl a bizottságot. Amerikában már van módszer a teljesen kifejlett fák áttelepítésére. mérje fel a hahagáj biológiai szükségleteit. amikor Droom professzornak már biztosan lesz mondanivalója számunkra. – Ez is megvan – mondta Csaszi az első korty alaposan megkeresztelt kókusztej . kacagva néztek össze. hogy ez a program lassú és költséges. Két óra múlva. mintha már az egész kérdést megoldották volna. – Ám bármilyen okosak és segítőkészek is ezek a javaslatok. és a lehető legdemokratikusabban megpróbálták túlkiabálni egymást. ha megengedik. és kiáltottak igent. hogy hozzunk létre Hahagáj Alapítványt. Sugárzó arccal. meghallgatta mindenkinek a véleményét. a nehézségek ilyetén megkerülését mindenki kedvezően ítéli meg. A bizottságot annyira lenyűgözte Csaszi újszerű ötlete. ami talán előbbre lendíti a dolgot. Biztos vagyok benne. Csak Ludzsa nem szólt semmit. bólogatva.Csaszi lassan haladt sorra az asztal körül.

– Ó. Egy ombuerdő áttelepítése csillagászati összegbe kerülne. Megpróbálok egy kis igazságot meg kultúrát pumpálni a sajtó és a televízió képviselőibe. s az is megeshet. visz vala hús? – Igen. egy idősebb és igen kövér zenkali hölgy fogadta Petert azzal. és hozd el hozzám. hogy mihelyt megittad az italodat. – Indulok. – Te fog visz engem Droom gazda szoba. A széles verandán fölállított székeken ott ültek körben a sajtó meg a televízió képviselői – mindegyiknek a kezében tele pohár –. sőt. hogy hazaérkezése után Droom haladéktalanul menjen Hannibalhoz. arra írta az üzenetet. ő fog olvasni. Droom szállásán – egy Dzamandzar környéki kis házban – a háziasszony. amire nagy szükségünk van. Peter. – Én fog ír könyv Droom gazdának. – Hús elég talán két-három nap? – Nem. ő melle megy vala – mondta a hölgy a homokban topogva. mihelyt az hazaérkezik. Ezt a terhet is nekünk. ulam. Valószínűleg legyőzhetetlen nehézségekbe fogunk ütközni. ulam – mondta a hölgy. hogy kitaláljunk valami más megoldást. – Történelmi szempontból… – kezdte Hannibal. akinek arcát vörösre festette a hőség meg Hannibal vendégszeretete. beválik. rohanj érte. Úgy látszik. Az íróasztalon Peter talált egy jegyzettömböt. tölts magadnak. és lelkesen hallgatták Hannibalt. Hannibal. az asztalon egy nagy. ulam. Ha otthon van. és még nem tért vissza. igaz. de nem baj. Ellentétben Droom külsejével. – Helyes – itta ki a poharát és állt föl Peter. – Igaz. – Azt mondod. De most van néhány hetünk. aztán megpillantotta Petert. hogy Droom az előző nap elment a gyűjtőzsákjaival meg némi élelemmel. üzenetet kell hagyni” – gondolta Peter. ulam. – Hús elég nem több két nap. ulam – mondta határozottan a hölgy. A polcokon kézikönyvek és gondosan címkézett. hogy barátja éppen sajtóértekezletet tart. – Tehát azt állítom. csillogó mikroszkóp meg egy mikrofényképező berendezés állt. aki a biztonság kedvéért telt keblei közé rejtette. mami – mondta. hölgyeim és uraim. a szoba – Peter legnagyobb meglepetésére – makulátlan volt. glédában álltak az üvegek és gézketreckék is a különféle rovarokkal. hogy végre eljött az ő ideje – mondta Peter. birodalomépítőknek kell viselnünk. Dloom gazda soha nem mond. és csatlakozz hozzánk. Hannibalhoz érve Peter döbbenten tapasztalta. – És mi okozta a rendzavarásokat? – kérdezte a The Times tudósítója. kövér iratrendezők sorakoztak. hogy a madarak is elpusztulnak. – Mindenesetre egy kis levegőhöz jutunk. – Kösz az ötletet. ha kitelepítik őket a völgyből. és bevezette Petert Droom szobájába. És ez is valami. Elvégre nem mindennap fedez föl az ember egy istent. – Te tud. ő merre megy vala? – kérdezte Peter. minden új . – Csak annyi időt hagyj nekem. melle megy. hallod? – Hallom. Oké? – Pompás – mondta Hannibal. esetleg minden idők egyik legnagyobb biológiai fölfedezése. visz vala sok hús. – Nem. „Nincs más hátra. – Droom boldog lesz. te fog ad neki. hogy a hahagáj és az ombufa újrafölfedezése évszázadunk. ulam. és meg is kérlek. és megígérte. fél órán belül nálad leszünk. De hol is tartottam? Igen. Én süt vala. – Ne reméljünk túl sokat – mondta Hannibal. hogy nyomban átadja Droomnak. Highbury. – Igen – mondta Hannibal –.után. mikor fog jön bokorból. Történelmi távlatból nézve minden új fölfedezés. A cédulát odaadta a háziasszonynak. Reménytelennek látszik ugyan. én nem tud. hogy elfogyaszthassak még egy pohárral Csaszi kotyvalékából.

– Hiszen el kívánjuk költöztetni mind a hahagájt. a tapasztalt újságíró tévedhetetlen érzékével pontosan rátapintott a lényegre. A sajtó azon képviselői. – Gyerekes csínytevés – legyintett könnyedén Hannibal. jó humorú házigazda szerepét játszotta. – Tulajdonképpen szívességet tettek az angol közösségnek. és fölemelte a poharát. így természetesen nagyon bosszantotta ez az ostoba és szükségtelen incidens. hogy megszabadították őket attól az egészségtelen. gyerekes csíny tevés – szólt Highbury –. ahol az ilyen fölfordulásban mindössze néhány sebesült akad? És egyetlen halott sem! Voltam néhány rögbimeccsen. azt hiszem. többször is hangsúlyozta. de a kórházban már el sem férnek a sebesültek. új. Hannibal részletesen ismertette a tervet. – És hogyan határozott a bizottság? – kérdezte Coons. hogy csupán egy kis ökölharcra került sor. hogy az egyik angol hölgyet megerőszakolta egy nigger? – nyalta mohón az ajkát Sibely. Legalábbis nem ismerek hasonló esetet – mondta Hannibal. s rendkívül finoman utalt arra is. kissé zavartnak látszottak. – Drága barátom. hogy közelebb hozza egymáshoz a ginkákat. – Hiszen ahogyan a spanyolok mondják. – De nem. hogy maga a markában tartja a császárt? – kérdezte Sibely. hogyan viselkedtek Észak-Angliában. – Éveken át dolgozott azért. Pontosan. akiknek valaha jelesük volt történelemből.gondolat rendzavarásokat okoz. – Azt mondja. hogy amennyiben Nagy-Britannia ragaszkodik a repülőtérhez jelentős részt kell vállalnia a hahagáj meg az ombufa áttelepítésének költségeiből. amikor fölállították az első fonógépet. – Én mégis azt mondom. – Szerintem – gyújtott szivarra Hannibal – zseniális megoldást találtak. régi épülettől. Nyilván emlékeznek rá. és egy bizalomgerjesztő küllemű folyadékkal teli korsóból újratöltötte a poharakat. mondja. ami sokkal jobban illik a mai Angliához. – A császár százkilencvenhárom centiméter magas és száztizennégy kiló – mondta Hannibal. a világ minden tévéállomása kíváncsi lesz rá – mondta . biztosíthatom. Az embereket sokkal jobban lekötötte a verekedés. gondolkodjon józanul – mosolygott rá Hannibal. nincs csínytevés betört fejek nélkül. hogy beleférjen. – Drága barátom. hogy az ötletre Csaszi jött rá a bizottság tagjainak a segítségével. – Igaz-e. – Istenien fog mutatni a tévében! – kiáltotta lelkesen Brewster. – De… de… hiszen porig égett az Angol Klub! – kiáltott föl Sibely a Reflectortól olyan vehemensen. – No de az itteni zavargások? – kezdte Coons a Reutertől. ahol Hannibal a szívélyes. Mindenki nevetett. – Ugyancsak jókora marokra lenne szükségem. – Tudomásom szerint ilyesmire még nem volt példa. A biztosítási összegből most majd építhetnek egy szép. Sebesültek. Van-e a világon még egy hely. hogy a maga „csínytevésének” túl sok a sebesültje – makacskodott Highbury. – Fölöttébb bosszús volt – mondta Hannibal. mintha az alexandriai könyvtárról lett volna szó. mint itt. – Már régen megérett a bontásra – mondta nyíltan Hannibal. néhány lándzsa meg egy-két krokettütő bevetésével. – És a császár hogyan reagált? – kérdezte Coons. – Igaz. a fanguákat és az itt élő külföldieket. Hannibal körbejárt. csupa króm és üveg klubot. mind a környezetét. Highbury kuncogott. – Igen. – Szerencsésebb lenne az illetőt zenkalinak nevezni – mondta Hannibal. A kínosnak induló sajtótájékoztató lassan átalakult koktélpartivá. semhogy szexre gondoltak volna. ahol több volt a sérült.

– Jókora munkát takarítottál meg nekem. Peter el is határozta. – Huh! – zökkent le a hintaszékébe Hannibal. de a császáron múlik. Bár még így is ki kell adnom egy hivatalos közleményt a sajtó. Éppen ezért végképp el akarom kerülni. de semmi több. – Jobban tenné. amolyan áthidaló megoldásra.Hannibal. és jót húzott a poharából. ha szó szerint idéznek valakit. hogy az ajánlatukat megkülönböztetett figyelemmel fogjuk tanulmányozni. – Végre találkozhatunk hát a trón mögött álló hatalommal – mondta elégedetten Sir Lancelot. És még valami. Sir Lancelot a homlokát ráncolta. hogy miért is venne a felesége csincsillabundát. – Nem csinálhatja meg más. úgy érzik. Csináld meg a sajtóközleményt. értem – mondta Sir Lancelot. – Biztosan meg tudunk majd egyezni. így legalább nyugodtan elkölthette kései ebédjét. Hazafelé a kocsiban Peter arra gondolt. amit nagy örömmel fogadtak. hogy milyen éhes. Tolmácsolta nekik Hannibal meghívását. mihelyt hazaér. Persze téged meg Audreyt is. hogy Sir Lancelot meg Alf nagyságos a zátonynál búvárkodnak. nyomban a hűtlenség után. – Kösz – mondta Peter. – Néhány héten belül hivatalosan önkormányzatot kapunk – mutatott rá Hannibal –. Azt hiszem. de uralkodni próbált magán. – Mondja. a Zenkali Hangja meg Sir Lancelot számára. mondogatta magának. A sajtó képviselői – kissé akadozó nyelvvel hálát rebegve – végre távoztak. – Úgy van – mondta Hannibal. – De… de… biztosítania kell számomra… akarom mondani. – Örülök. hogy nyomban fölhívja. És elmesélte. Úgy értem. míg a felesége csincsillabundát vásárol magának? (Nem tudta ugyan. amikor megjelentek tengervíztől csöpögő vendégei. ha nem nevezné így – mondta Peter. Nagy szükségem van rá. Üzenetet hagytam neki. a BBC számára az elsőbbséget – mondta rémülten Brewster. Olyan jó volt vele lenni. – Tölts egy pohárral. Zenkali mégiscsak brit gyarmat. Hiszen ő agglegény kíván maradni. Éppen föl akarta hívni Audreyt. sikerült a bizottságnak valamiféle döntésre jutnia? – Igen – mondta Peter –. hogy egy kicsit elhanyagoljuk őket. mi történt. a Ludzsával való nevezetes találkozás óta nem látta Audreyt. – Mi hír Droomról? – Az erdőt járja. aki csak most jött rá. és egyél. hogy a szervezetünk elfogadhatja-e ezt a megoldást – mondta . drága fiam. Audrey bájos lány és remek pajtás. – Akkor rohanj haza. A házasság örömeit – a zsémbes feleséget meg a száradó pelenkák erdejét – igazán nem neki találták ki. hogy elfogadja vagy elveti-e őket. – Nem tudom. – Persze. hogy jöjjön ide. de biztos vagyok benne. Örülni fognak. Ettél már? – Nem – mondta Peter. Mondd meg Sir Lancelotnak és Alf nagyságosnak.) Ám Audrey mégis hiányzott. Hirtelen úgy érezte. Isten a tudója. – Helyes. hát mondanom kellett valamit. persze. hogy nagyon hiányzik neki a lány. elég pocsék munkát végeznek akkor is. hogy szívesen látnám őket vacsorára. Mikor hazaértem. Hogy ő megpróbáljon kijönni a fizetéséből. az összes naplopó itt lihegett az ajtóm előtt. hogy használják az úgynevezett fantáziájukat. – Hannibal kétségtelenül tesz javaslatokat. hogy már huszonnégy órája. és dolgozhatott a sajtóközleményen. Otthon megkönnyebbülten vette tudomásul. – Megmondom nekik. hogy így történt – mondta Peter. de ezt tartotta a legnagyobb házastársi bűnnek.

– Szervezetünknek nem csupán az állatfajok megőrzése. – Gondolod. – Én sejtem – mondta komoran Peter. – Jól van – mondta kelletlenül Damien –. Hogy jut ilyesmi az eszedbe? – Annyit tudtam. Peter – mondta Damien. hogy kitalálhassanak valami jobbat. hogy történt vele valami? – Nyugalom – mondta Peter. hogy a mi szervezetünk elfogadná. – Mi az. Ha nincs nálad. – Úgy érti. mondd meg neki. – Miért nem? – sóhajtotta kimerültén Peter. Petert kellemes várakozás töltötte el. Mihelyt megtudok valamit. hogy tegnap este hozzád ment. – Úgy van. – Ugyanezt mondom én is. hogy valójában nincs is szándékukban megvalósítani ezt az őrült tervet? – kérdezte Sir Lancelot. egyből arra gondoltam. a botanikuskerttel. Igaz. hogy nálad töltötte az éjszakát. Peter megrémült. Egy órán belül – Napóleon Waterloo segítségével és hátráltatásával – Peternek sikerült beszélnie a kormányzói palotával. hogy nem fogjuk támogatni ezt a tervet. – Itt Peter Foxglove. míg a derék Napóleon Waterloo kapcsolta a zálogházat. Carey Anyó Csibéivel . hogy ő meg Hannibal egy kis levegőhöz jussanak. – Az ombufa és a hahagáj áttelepítése ellentmond elveinknek. hogy megemlegeti. de környezetük megóvása is a feladata – magyarázta Sir Lancelot. hol lehet. – Most lebonyolítok néhány telefont. mert az ötlet tőle származik. de rengetegbe fog kerülni. Simon? – mondta Peter. Valami mást kell kitalálni. – Azt hiszem. amióta idejött tegnap este? – Úgy van – mondta Damien –. Bár csak az Isten tudja. – Nincs. a halpiacot és végül – olyan diadalmas sziszegéssel. úgy van – bégette Alf őurasága. – Azóta nem láttad Audreyt. – Tisztázzuk a dolgot – mondta. a mi szervezetünk nevében – mondta határozottan Alf őurasága. az ördög tudja. bízvást kijelenthetem. Beszélhetnék Audreyval? – Halló. – Ezt a császárral kell megbeszélniük – mondta Peter –. – Pokolian fura a hangod – mondta nyugtalanul Damien. – Halló. s amikor nem jött haza. – Nem – forgatta a szemét a szemüvege mögött Alf nagyságos –. – A természettel való játszadozás gondolata… nos… enyhén szólva elítélendő. mintha egyszerre három rendkívül kövér gengsztert végeznének ki villamosszékben – a Zenkali Hangja szerkesztőségét. ahol föltalálhatók. de most föl kell hívnom Miss Damient. de ha megtalálod az égetni való kölyköt. Mint szervezetünk elnöke. mit lehet itt kitalálni. csupán arra szolgál.komoran. ha nincs más megoldás – mondta Peter –. amit tőlem kap. hogy beszélni akarsz Audreyval? Hát nincs nálad? – Nálam? – mondta döbbenten Peter. nagyon őszintén és komolyan kell beszélnem erről a császárral – mondta komoran Sir Lancelot. – Az anyatermészettel nem lehet játszadozni. az sem valószínű. – Még ma este beszélek Hanniballal – mondta Peter –. – Rá fognak kényszerülni. színét sem láttam. Szerintünk az állatoknak ott kell maradniuk. a kormányzói palotát. visszahívlak.

hogy Ludzsa kapta el? . Hannibal. Peter újra hívta a tiszteletest. félrecsúszott kalappal a fején. ne tégy semmit meggondolatlanul. akkor csak egyetlen dologra gondolhatok. mi az. ha engem próbált megvesztegetni – mondta Peter. – Oké – mondta Peter –. – Látom az arcodon. Ludzsára. akkor előre megmondom. s a tiszteletes robbant be kipirult arccal és izgatottan. így végül fölhívta Hannibalt. De akkor hol van a lány? Talán úszás közben cápával találkozott? Vagy baleset érte valami elhagyatott hegyi ösvényen. és elmondta a dolgot. hogy csak az imént fedezted föl. a gekkók halk tok-tok kiáltással szólongatták egymást. – Ludzsa nem lehet ilyen ostoba – mondta végül. – És ocsmány hangulatban távozott tőlem.és az angol közösség több tagjával. igaz? – Igen – mondta Peter. – Hogy érti – kérdezte –. Peter dühösen csapta le a kagylót. súlyos lépések döngtek a hallban. de nem tetszik a dolog. nem hallott semmit. majd fölpattant az ajtó. Elvégre nem Chicagóban vagyunk. Talán a tiszteletessel van. hogy kitöröm a nyakát. s a bokrok árnyékában a szentjánosbogarak úgy csillogtak. mint lebegő opálok. de a telefon csak csöngött. hogy Ludzsa – bármilyen kellemetlen és elkeseredett legyen is – bántaná Audreyt. és elvérzett a kocsija roncsai között? Petert erre a gondolatra hideg veríték lepte el. maga tudja? A tiszi lehuppant egy székbe. – Segítek – ígérte Hannibal. de ha ez Ludzsa műve. Hannibal Rittyentett. Közben próbáld utolérni a tiszteletest. – Nem lehet ilyen idióta. Csupán egy emberrel nem sikerült beszélnie: a tiszivel. – Szerinted mi történhetett? – kérdezte Hannibal. akiket Audrey esetleg meglátogathatott volna. aztán hallgatott. és haditanácsot tartunk. de nem tudhatom. Peter egyre jobban aggódott. és újabb italt töltött magának. csöngött. Aztán italt töltött magának. és járkálni kezdett a szobában. Peter legnagyobb meglepetésére a tiszteletes nyomában ott volt Pappasz kapitány és Leonardo da Vinci Brown. – Ludzsa kapta el – mondta egyszerűen. HETEDIK FEJEZET ZENKALI ZENEBONA Odakint sűrűsödött a sötét. tiszi. és nem vették föl. – Nem tudom – mondta nyugtalanul Peter –. Hirtelen egy autó fékezett csikorogva a ház előtt. hogy eltűnt. aztán átmegyek. Ha nem ott van. Virágok illatától és napfénytől volt meleg és édes a levegő. De Peter mindebből nem látott. – Hol van. A fejében kavarogtak a gondolatok. – Hah! – bökött Peterre hosszú ujjával a tiszi. levette a kalapját. a tücskök cirpeltek. akinek a telefonja makacsul néma maradt. – Nézd – mondta Hannibal –. Engedj egy kicsit körülnézni. Nem tudta elképzelni. – Eléggé el lehetett keseredve. és legyezni kezdte magát vele.

Tegnap este kapták el. mit tett az a disznó Ludzsa? .– Ahogy mondom – nézett Peterre bagolyszemmel a tiszi. Én akarsz segítesz leszámolsz gazemberrelsz. nem igaz? – Ezt honnan tudja? – kérdezte döbbenten Peter. de rögtön. nem kell mindjárt káromkodni. amikor hazafelé tartott innen. és jelezte neki. – Én ugyanis hiszek a régi bibliai mondásban. hogy eljött hozzád. és honnan tudja. – Én akarsz segítesz. sőt Ludzsa sincs ott. – Hála az égnek Leonardóért – sóhajtott Peter. – El is tud minket vezetni oda? – Igen. az a fekete gazembersz Ludzsa merészkedsz túl messzire. Szóval Leonardo beállt. élve több hasznát vesszük – mondta egy hang. ha Leonardo közelebb férkőzik Ludzsához. Ezek a bandák szították a zavargásokat. Szerintem a keresztények az utóbbi időben túlságosan elpuhultak. cápaeledelt csinálok belőle. hogy beszéljen vele. – Ott kezdem – kortyintott jókorát a tiszi –. – Úgy gondoltam. hogy remeg a keze. hogy Audrey biztonságban van. – Ludzsa házában?… Megfojtom azt a nyomorult kis… – Nanana – csillapította a tiszi –. Ludzsa elraboltatta. hogy megvesztegessen. Miss Audrey pompász lány. mert mind ismerik és kedvelik Audreyt. kérem. hogy értesít engem. amint Sir Osbert és Hammer közölték Ludzsával. mert az első munkájuk éppen Audrey elrablása volt. De Leonardo még előbb fölhívta magára Audrey figyelmét. – Tegnap este. – Ha elkapom a nyomorultat. – Igen – bólintott a tiszi. – Mondja el. de takarítsd el azokat az átkozott fákat és nevetséges madarakat a völgyből. az egyik vadászkunyhóba. Bosszúsan látta. szóval nem kell aggódnod. No de ott tartottam. hogy engedelmeskedniük kellett. hátha szükség lesz segítségre. Aztán Ludzsa odament. – Az is – mondta a tiszi –. Hallotta. fogat fogért. és minél előbb. – Kém? – csodálkozott Peter. – A kis Tulipán is az én informátorom – felelte elégedetten a tiszteletes. hogy a bácsikád és Lord Hammer többször is találkozott titokban Ludzsával. és így tovább. így hát megnyugodhatsz. – Hol van? – pattant föl Peter. – Maga rosszabb a Maffiánál! – Sokkal rosszabb – mondta büszkén a tiszi. hogy akkor hol van hát. azt hiszem. Ludzsa bandája szemlátomást nem nagyon örült a melónak. így hát Leonardo belépett Ludzsa egyik bandájába. ezért gyülekezetem értelmesebb tagjait megbíztam egy kis kémkedéssel. hogy valamit kell tenni a völgy dolgában. Leonardótól tudom azt is. Sir Osbert azt mondta Ludzsának: „Nem érdekel. Mindnyájan a hang irányába fordították a fejüket. – Hannibal! – kiáltotta Peter. Leonardo a kertésze… – kezdte Peter. miszerint szemet szemért. pompász hölgy. – Azt hittem. amikor hazafelé tartott. Az erdőbe vitték. Pappasz kapitány megköszörülte a torkát. – Épp jókor! Tudod-e. és tölthetsz nekem egy pohárkával. oda fog vezetni minket – mondta a tiszi.” Ettől Ludzsa annyira pánikba esett. de az egyik legjobb kémem is. és nagyon jól tette. hogy jónak láttam. he? – Kösz – mondta érzéssel Peter. de Ludzsa annyira a markában tartja őket. s valójában ők gyújtották föl az Angol Klubot is. – Megyek én is Pappasz kapitánnyal. Mr. – Sajnálom – mondta Peter. – Jó ég! – álmélkodott Peter. Audrey nincs Ludzsa házában. Foxi. És az egészet Leonardo da Vinci Browntól tudom. és töltött mindenkinek. különben ugrik az üzlet. Hannibal állt az ajtóban. – Nem. szemmel kell tartanom ezt a repülőtér-dolgot. hogyan csinálod.

Megkérdezted már valaha az utat ír embertől? – kérdezte. hacsak Ludzsa fog becsap ők nagyon-nagyon – mondta komolyan Leonardo. csak félórányira van onnan. mert biztos vagyok benne. hogy elment a kedved a mai vacsorától. este hétkor. s el sem készül a vacsorával fél kilencig. hogy jót tegyenek. ulam – mondta Leonardo. – Szó sem lehet róla. – Olyan hangosak voltatok. és ezernyi illattól édes. Az éjszaka hűvös volt. Hannibal nevetett. hogy nem Ludzsa hallgatódzott odakint. a legéberebb és legvirgoncabb hangulatban találnátok az egész bandát. Minthogy őszintén él bennük a vágy. Akkor az úttól körülbelül egy óra. hogy melyik úton. – Közel van a tiszi kisasszony házához. majd Hannibal és Peter elindultak a tiszihez. – Ez mind nagyon szép – mondta Peter –. Éjfélkor Hannibal újra megjelent a kivörösödött képű és meglehetősen ingatag lábon álló két vendéggel. – Tűrhetően. igazad van. – Pedig igen tanulságos – mondta Hannibal. de abban is. Ha tehát most mennétek a vadászkunyhóba. Jobb lenne az akciót éjjeli egy órára halasztani. – Engem vegyenek föl ott – mondta a tiszteletes –. s az erdő sötétebb foltjait szentjánosbogarak miriádjai ékesítették. és Sir Lancelotot meg Alf őuraságát is magával vitte. tizennégy báróval és számos miniszterelnökkel. az ember hajlamos elnézni gyarlóbb szeszélyeiket is. Mennyi az út a kunyhóig. De egyszerűbb odajutni a vízesés alatti hasadékon át. hogy mennyire meg fogja viselni az idegeit a várakozás –. az erdőt ragyogó fénybe borította a kanárisárga hold. Igaz. de nem most. Ha a sziklák felé megy. aztán viszont nyomban elalszik. Hannibal. ha itt lógnak a nyakadon. amikor az állatkák eliszkoltak a bozótba. hogy minden szót tisztán hallottam a hallban. A fényszóró néha gyémántként csillogó monguz-szemeket világított meg. A vendégeket lefektették. szólítsam Láncénak. Leonardo? – Igen. Mr. Példáját követte a tiszi is Leonardo és Pappasz kapitány kíséretében. Éjfélre viszont értetek jövök. ha Ludzsa megpróbálja kicsikarni Audreyból a völgy helyét. fél nap az út. Ludzsa egyetlen embere sem vállalkozna rá. ulam. de bővebb felvilágosítással nem szolgált. hogy annak sem örülsz. – Hogy érted. – És most – szólt Hannibal –. Vacsora közben mégis sikerült lefőznöm Sir Lancelotot három kisebb uralkodóval. – Hát – mondta kelletlenül Peter. – Mennyi idő alatt jut el az ember a Hahagáj-völgybe? – kérdezte. ahogyan mi tettük. Miért? – Csak kíváncsi voltam. míg mi itt tötyörgünk? – Kínzásra gondolsz? – kérdezte Hannibal. és foglalt helyet Hannibal. – Hogy boldogultál a lorddal meg Alf őuraságával? – kérdezte kíváncsian Peter.– Tudom – vette le hatalmas sisakját. Hannibal Peterre pillantott. – Éppen indulni akarunk Audrey kiszabadítására – mondta Peter. minden derék zenkali a fazeka fölé hajol. Inkább távozott. – Ilyenkor. Még jó. ulam. Ludzsa fog mond ők fog nem bánt Miss Audley. Ezeket a fura étkezési szokásokat nyilván a franciáktól örökölték. nyolc herceggel. Leonardo? – Nincs messze. elviszem a vendégeidet. aki sejtette. Ettől úgy odavolt. hogy nem most? – Ahogy mondom – mondta Hannibal. – Jössz? – Persze – mondta Hannibal –. – Az attól függ. . – Nem – bámult értetlenül Peter. de mi van akkor. hogy megkért. azt hiszem. melyek igen gyorsan eltűntek.

Folytatták útjukat. mikor Pappasz hosszú. Vagy két mérföldet tettek meg az úton. ulam – mondta Leonardo –. mint az az önelégült Dániel Brewster. tiszi. – Bizony. és Észak-Írország ismét a miénk lenne. a vállán töltényheveder. – Álljon meg. Persze ők ezt nem tudják. ulam. Ez szoba van Missy Audley. Meggyújtották zseblámpájukat. – Jó harcoláshozsz – magyarázta. két ől. vagy háromnegyed órát haladtak. Egy ől áll itt. . – És én nem kapok? – kérdezte fölháborodva a tiszi. – Hannibal. és követték Leonardót a kanyargós ösvényen. – Pappasz. Megkértem Pappasz kapitányt. – Én elhoztam a revolveremet. és lekuporodott. aki vigyáz Missy Audley. – Helyes. Ház van két szoba. maga is jobban tenné. maga értelmes ember létére néha megdöbbentően ostoba tud lenni – mondta szigorúan a tiszi. az ég szerelmére. valamennyien készen vagyunk-kiáltotta. Pappasz és Damien egyaránt khakiszínű vászondzsekit és nadrágot viselt. helyes. – Ütsz embersz lábárasz. Pappasz kelletlenül vágott egyet neki is. s adott egyet-egyet Damiennek. Fegyverszíján puska függött. ő akkor szem futsz el. ulam – suttogta. kétméteres botot faragott belőlük. kézre álló. csípőjén igen nagy és félelmetes vadászkés. ha nem bátorítaná – mondta kissé megrovóan Hannibal. A tiszi közben egy szekrényben kutatott. abban olvastam a füstbomba receptjét. éles késével levágott négy facsemetét. hanem füstbombákról. amikor Leonardo megtorpant. – Mi mái nagyon közel. mert nincs nála vérszomjasabb és harciasabb keresztény – mondta Damien. Peternek és Hannibalnak. – Talán nem is baj – mondta Hannibal. – Nem robbanó bombákról van szó. Jó nagyot szól. és a zsebébe süllyesztette őket. hogy kis híján lenyakazta Petert. aztán a keveréket a kémcsöveimbe töltöttem. A tiszi. – Mindenesetre szimpatikusabb. bár alig lehet eltalálni vele valamit. – Ártalmatlan különc – mondta. – De mondd csak. – Vannak más őrök is? – kérdezte Hannibal. s a tiszi akkora lelkesedéssel forgatta meg botját a feje fölött. hiszen nem háborúba indulunk. folyó paltján. A tiszi házához értek. ez szoba van négy embel. – Ez ház. Egy gallyal gyorsan térképet rajzolt az út porába. töltenél a társaságnak? Míg töltesz. hoztál puskát? – Nem – felelte bánatosan Peter. Biztosan szeretne már megfürödni és jóllakni. Induljunk. majd megfordult. Ütsz embersz fej eresz.Peter nevetett. a fák és az egyenes törzsű guava-bokrok között. fekete cowboykalap volt. más ől áll itt. – Simon. Találtam egy Száz Móka-Bóka Fiataloknak című könyvet. ő nem futsz el. – Ha ez a nő ír katolikus lenne. – Nos – dobta be egy kortyintásra az italát –. aztán – Leonardo utasításait követve – leparkoltak az erdő szélén. miközben jókora adag konyakot töltött mindenkinek. hogy szerezze be a szükséges dolgokat Dzsakartában. hozzuk el azt a szegény gyereket. már térdre kényszerítette volna a brit kormányt. ulam – magyarázta –. Alig tettek meg néhány métert. készen vagyunk? Pompás. – Igen. – Bombákat? – kérdezte Hannibal. A tiszi fején óriási. – Igaz – bólintott Hannibal. és zseblámpája fényét az ösvényre irányította. majd négy homályos üveggömböt vett elő. én hozom a bombákat.

Szerencsére háttal állt Peternek. de Peter nem akart kockáztatni. ulam? – Nem – súgta Peter –. hogy ha a lábuk alatt megroppan egy száraz gally. Az enyém éppen akkor fordult meg. Nyilván itt tartják fogva Audreyt. elejtette lándzsáját és takaróját. és szíve egyenletesen ver erős bordái között. Megmarkolta a botját. – Ől ül ott kis tűz – suttogta Peter fülébe. – Te akar én fog megy őt ver. de elhallgattattam. kezében jókora lándzsával. – Jöjjön velem – mondta Hannibal –. gondolta. hogy gyorsan kell cselekednie. ahol kicsiny folyócska csillogott és susogott. megsuhintotta a botját. és lehetőleg ne lője szét a fejemet a puskájával. Peter és Pappasz a másikat. s óvatosan körüljárva a házat Peter két ajtót és két fatáblás ablakot fedezett föl. Lassan araszolt előre. Mr. – Csak akkor használhatja a bombáimat. s az erdőben kis tisztás nyílt előtte. s amíg nyújtózkodott és vakaródzott egyet. így már csak a kunyhóban lévő öt ember volt hátra. és mozdulatlanul feküdt. így hát kilépett a holdfénybe. – Elkaptad az emberedet? – Igen. – És én? Velem mi lesz? – kérdezte fölháborodva a tiszi. Megpróbált kiáltani. Peter és Pappasz követték Leonardót a fák között. és most vehetjük hasznát a tiszi bombáinak. ön jól megütsz gazembersz – suttogta rekedten Pappasz. és integetett. Meglehetősen nagy épület volt. s amikor áldozata éppen meg akart fordulni. Leonardo megállt. – Remélem. eldőlt. Aztán egyszerre csak megmozdult valami. lábát pedig jó erősen egy fához. hogy a zenkali lélegzik. – Kis szerencsévelsz meg is ölsz őtsz. az őrök fölfigyelnek. – Mi a további tervünk? – A kunyhónak szemmel láthatólag két szobája van. hogy megnézze a különös hang forrását. Peter halványan lüktető fénypontot vett észre a fatörzsek között. Először meglepődött. Peter megértette. s nagy volt a veszélye annak is. Csak lassan haladhattak. Aztán a kunyhó előtt találkozunk. – Jó. – Istenem! – nyögte Peter. – Oké – mondta Peter. amit akarunk – mondta Hannibal. és társaival Peterhez és Pappaszhoz sietett. A hatalmas zenkali különös hangot hallatott. Peter néhány lépésnyire maga mögött hagyta a kis tüzet. hogy a fickó sokáig eszméletlen lesz. Balra az erdőben kiáltás hallatszott. Ez azt jelentette. ha én hajíthatom be őket – mondta a tiszi. mert nem használhatták zseblámpájukat. Nyugtalanul térdelt le. – Minden rendben? – kérdezte Hannibal. Hallottad a hangját? – Alig – mondta Peter. Hannibal visszaintett. melyet recsegő hang szakított hirtelen félbe. Ha ki tudjuk nyitni az ajtót. . Peter még érezte a karjában az ütés lendületét. a fickó az enyém. amely pompásan jelzi az őrök helyzetét. a vastag bot lecsapott a tarkójára. Hármat lépett előre. Simont meg a tiszi fura figuráját. Az egyik ajtó egy vastag gerendával is el volt torlaszolva. Úgy látszott. amit fatönknek nézett: egy hatalmas zenkali állt föl takaróba csavarva. Összekötözve fekszik a fák közt. és megindult előre. és be tudjuk hajítani a bombákat. Foxi. hogy Hannibal is elbánt az emberével. Szeme egyre a tűz fényétől vibráló sötétet kutatta. – Helyes. hogy egy apró tábortűz fényét látja. majd rájött. a meglepett fickókkal bizonyára azt tehetünk. Gyorsan csíkokra vágta az őr takaróját. hogy nem. és Pappasszal elindultak a bozótban.– Rendben – mondta Hannibal. – Simon meg én elintézzük ezt. Megkönnyebbülten tapasztalta. amikor a háta mögé értem. A túlsó partján vadászkunyhó állt. A tisztás túloldalán ekkor megpillantotta Hannibalt. a férfi kezét hátrakötötte. és tenyerét ellenfele széles mellére tette.

s ott állt Audrey. Mihelyt a bombák bent voltak. tiszi? – suttogta. Úgy érted. – És most szépen kiengedjük és elpáholjuk őket – dörzsölte a kezét Damien. kapitány – bólintott. maga vérszomjas boszorka – mondta Hannibal. – Igenis. rémült kiáltás hallatszott bentről. azokat dobtuk közéjük. – Ez a mentőakció éppen olyan kudarc. hogy az akaratod ellenére nem akarlak hazahurcolni. Peter megölelte és megcsókolta a lányt. hogy jövünk? – Persze – mondta Audrey. Damien elfoglalta helyét az ajtónál. a tiszi a sötét szobába hajította négy bombáját. hogy jöttök – mondta türelmetlenül Audrey. s kétségbeesett öklök verték az ajtót. – Mert tudták. mint mostanában minden errefelé – mondta Hannibal. ha kinyitnád az ajtót. nevetve és épségben. – Persze. A tiszi kivette a zsebéből a bombákat. szegénykék – mondta dühösen Audrey. és ismét nevetni kezdett megmentőin. tiszi. ezek mindvégig tudták. s egy pillanat múlva a súlyos gerenda is a helyére került. sohasem fogom megbocsátani. – Feladom. és leemelte az ajtót záró gerendát. de Damien már be is csapta az ajtót. Fölrántotta az ajtót. néha igazán nehézfejű vagy. – Ezt nem tehetitek – mondta fölháborodva Audrey. – Hálátlan bestia – mondta Damien. – Hiszen ők sem akarták az egészet. ő meg kinevet. félig kiscser-készcsapatunk az erdőben osont. Akkor kiengedjük és nyakon csípjük őket. – Hiszen olyan aranyosak voltak hozzám. és biztosan markolta őket jókora mancsaival. – De miért? – kérdezte Hannibal. – Miért nem? – kérdezte Peter. Ötpercnyi füstölődés után a fickók már aligha lesznek harcias hangulatban. – Nem bánthatjátok őket! Ha bajuk esett a bombáidtól. – Csak ide kellett volna jönnötök. a tiszi behajíthatná a bombáit. keze a kilincsen. Azonnal ki kell engednetek őket. – Életünket és vérünket kockáztatjuk érte. hogy míg a mi félig kommandó-. – Simon. és rakd keresztbe rajta azt a gerendát. – Átadtak volna? – hitetlenkedett Hannibal. és megcsókolta a lányát. – Akkor éreztem magamat ilyen jól utoljára. A kunyhóból elfojtott kiáltozás és köhögés hallatszott. Mihelyt az ajtó kinyílt. – Hannibal. – Én hősöm! – mondta Audrey. – Elgázosítottátok?! – A tiszi csinált néhány bombát – magyarázta Peter –. – És mit tettetek szegény elrablóimmal? – Elgázosítottuk őket – mondta büszkén a tiszteletes. és fölrántotta az ajtót. – Kész van. – Úgy értem. és ők szépen átadtak volna nektek. – De ki mondta nekik? Honnan tudták? – Én mondtam nekik. – Te? Úristen – mondta Hannibal.– Jól van. – De amikor olyan mulatságosán néztek ki! – protestált Audrey. Ezért lármáznak. Damien lehúzta a kilincset. Megcsörrent a széttörő üveg. – Eleged van az emberrablásból? – kérdezte végül. jól van. – Nem kellett volna bántanotok őket – mondta Audrey. amikor elkezdtem a szabadfogású birkózást – tájékoztatta Petert a tiszi. Aztán csapd be az ajtót. csak az a . Peter gyorsan a másik szoba ajtajához ment.

hogy az emberek most küldtek fűrészért és a fa eltakarítása több órát vesz majd igénybe. hogy senkinek semmi baja – mondta Hannibal –. tiszi? – kérdezte Hannibal. – De a francba is. – Maga egy salemi boszorkány. tudjátok. – A kunyhóban – folytatta Audrey – aztán ott volt Ludzsa. – Az első adagból mintha hiányzott volna valami – vallotta be a tiszi –. odajött hozzám. A patakvíz meg a Damien által egyáltalán nem szívesen átadott konyakosüveg segítségével hamarosan magukhoz térítették őket. Peter nem szólt semmit. de ha ez történne. – Megpróbáltam átejteni – vonta meg a vállát –. bár szegények még mindig ziháltak és köhögtek. de fenyegető. – Mi az ördögöt tett ebbe. mielőtt bajuk esne. Peter kinyitotta az ajtót. – Jó. elég jó állapotban voltak. és kitódult a négy riadt zenkali. akkor gondoskodna arról. hogy igyon egyet. A kunyhóból kiáradó fojtó. – Igen. amikor a fa másik oldalán megállt a kocsijával Garutara.és csatornaszaga volt. és az égre emelte tekintetét. könnyeztek. mintha le akarnák tisztítani. és nagy kiabálás kezdődött. és ő nagyon sok pénzt fog veszíteni. be az erdőbe. így tettem hozzá egy kicsit a bűzbombák adalékaiból is. Azt mondta. akkor nem lesz semmi a repülőtérből meg a gátból. aki mindig elmondja. – Maga nem is tiszteletes – mondta Hannibal. majd négykézlábra esve köpködtek és hánytak. Aztán Garutara átmászott a fán. ő nem bosszúálló ember. De úgy érzi. mondta. – Miután meggyőződtél róla. – Te pedig elfogadtad az ajánlatát – mondta Hannibal. Közben Peter és Audrey elsősegélyben részesítették a boldogtalan emberrablókat. Szünetet tartott. de nem használt. Türelmesen ki akartam várni a végét. hogy mennyire gyűlöli Ludzsát. levegő után kapkodtak. vegye figyelembe. Meglehetősen mulatságos látványt nyújtott terepszínű ruhájában és tiroli kalapjában. – Gonosz kis disznó – mondta Hannibal. ám az utat egy kidőlt. Peter megkereste a két őrszemet is. köhögtek. és azt mondta. csak nézte a lány arcát. Azt mondtam. hogy mikor éri baj a szeretteimet. de gyerünk előbb a tiszi házába – mondta Audrey. – Nincs sok időnk. majd jobb belátásra bír. hogy talán megtudhatok tőlük valamit. mert tudja. akit szeretek és tisztelek. . és föl kell hívnunk a palotát. Néhány zenkali ácsorgott mellette hosszú késsel a kezében. igazán megmondhatnád. hogy azzal semmire sem menne. hogy ezek életem első bombái – mondta kissé sértődötten a tiszi. Ludzsa unokatestvére. és mire észbe kaptam. amivel teljesen kihúzta a lábam alól a talajt. Semmi értelme nem lett volna az ellenállásnak. hogy hol a völgy. Mihelyt abbahagytam a gúnyolódást. Mikor visszaértek a tiszi házába. Azt mondta. fehér füstnek záptojás. de arra is gondoltam. Audrey keserűen a fiúra mosolygott.nyomorult kis Ludzsa kényszerítette őket. már letértünk az útról. amelyen most kezdtek csak tükröződni az átéltek. – Hazafelé tartottam. – Hülye voltam – ismerte be kelletlenül. nem fenyeget közvetlenül engem. Igen udvarias volt. s bár mindkettőnek tojásnyi púp pompázott a tarkóján. hogy az évek során baj érjen mindenkit. ezért ő visszamegy a városba. mosolyogni kezdett. és szívesen elvisz engem is. Nyögtek. Audrey elmondta az eseményeket egy pohár ital mellett. És most gyorsan engedjétek ki valamennyit. ha soha nem tudhatom. Peter sóhajtott. és részletesen kifejtette a terveit. – Ha nem mondom meg neki. nagy fa zárta el. hogy mi ez az egész.

de Napóleon Waterloo és Jézus nincsenek formában ilyen késő éjjel. – Hívom a palotát. hogy értem jöttök. s ő máris indulhat Dzsakartába. és ő elpusztítaná. az sem lenne a hasznára. – Benne vagyok a buliban az elejétől fogva. – Audrey drágám. – Én meg csinálok még néhány bombát – mondta jókedvűen a tiszteletes. hogy hol a völgy – mondta Audrey. – Hát ezért volt ennyire elszánt. – Igen – mondta Audrey. Természetesen a hosszabb utat mondtam el. mert ez lesz Ludzsa bukása. – Megzavarná a madarakat. – Szó sincs róla. tiszi? – kérdezte Peter. – Zseniális – mondta Hannibal –. – Végül mit tettél? – kérdezte a tiszteletes. tiszi. nem árt. Mihelyt a völgyet elpusztította. Aztán amikor lemásznak. hogy fütyül Zenkalira. – Marhaság – legyintett a tiszteletes. és csupán néhány félrevezető utasítást adtam. harminc emberrel még napkelte előtt a völgyben lesz. ha az egyháznak harcos híre van. Különben is. hogy az út mindössze hat vagy hét óra. tőled bocsánatot kér. amit kértek tőle. – Az egész testőrsége vár minket a Hahagáj-völgyhöz vezető út kereszteződésénél egy órán belül. hogy merre menjen – mosolygott Audrey –. a saját fegyverét fordítjuk ellene. Audrey a legegyszerűbb és legokosabb dolgot tette – mondta végül. – Elszánt és magabiztos. – Elvégre komoly csetepaté kerekedhet. Tudtam Leonardótól. – Gyerünk. Örül. Ludzsa elégedett volt. megmondtam neki. – Igen. – Csaszi utasíthatja a testőrségét – mondta Audrey –. és közölte. hogy menjenek a vízesés felé. . s nagyokat csapott a tiszi hátára. lányom – mondta Damien. Csak Hannibal hallgatott. – Mit mondott Csaszi? – kérdezte Audrey. s hallottam. mikor Hannibal kiment a szobából. és úgy gondoltam. – Mit csináltál? – kérdezte Peter. Azt mondtam neki. – Megmondtam. ahogyan azt mondja Garutarának. hogy tehetted? – sápítozott a tiszi. Hannibal vigyorogva állt föl. kíváncsi vagyok a végére is. – Mi a terved? – kérdezte Peter. hogy Ludzsa emberei odaérnek. hogy ezzel egy kis levegőhöz juthatunk. – Elnézést. – Azt hiszem. mi… – Jól tökön rúgjuk őket – örvendezett Judith tiszteletes. Nem dobhatsz bombát a völgybe – mondta Audrey. s a szeme furcsán csillogott. Ott várhatunk a szikla alatt jóval azelőtt. – Csak egy ír lány tud túljárni egy rafinált tolvaj gazember eszén. te kis ír Machiavelli. Néma csönd volt. – Isten irgalmazzon neked. hogy mennyire veszélyes és nehezen járható. Nem lenne jó reklám az egyháznak. ahol vár rá a pénze. – Föltétlenül velünk akar jönni. megtette. és gratulál a sikeredhez. hiszen egész Zenkali ellene támadna. hogy ilyen sokáig tartott – mentegetődzött –. Ocsmány kis kacaj következett. A tiszi fancsali képet vágott. és hangsúlyoztam. ki vele. hogy egy papi személy részt vegyen egy ilyen közönséges balhéban. amiért egyetlen zenkali is így mert bánni veled. Hannibal jött vissza. s talán nem illendő. úgy ám – mondta büszkén Damien. – Erre nem gondoltam – mondta Hannibal.ha megmondanám is a völgy helyét.

hogy Hannibal tréfál. – Azért beszél így. mindenfelől fölhangzott a hahagájok szelíd gúnykacaja is: – Ha-ha. ha-ha. – Hamarosan itt lesznek – pillantott az órájára Peter. – De remélem. de ne kerüljenek a tűzvonalba. hogy mindent láthassanak. aztán indulnunk kell. a tűzvonalon kívül. hiszen azok Peter útját követték. mert még ha Ludzsa innen meg is lógsz. – Ha maga mondja. mint valami nagy. uram… – Pattogós még mindig azt hitte. hogy ha Ludzsa nem raboltatta volna el Audreyt. A császári testőrökkel vagy negyed mérföldnyire a völgy bejáratát rejtő vízeséstől találkoztak. akiket bizonyos „Pattogós” Summerville kapitány képzett ki és irányított. – Ezt külön hangsúlyoztam – mondta Pattogós. ahogyan a gerillák közül is kevesen. aki úgy ült ott. csupa dalia. Nem volt valószínű. végül a többiek. – Kerüljük a szükségtelen vérontást. Zenkaliról nem mész el. a völgyet mindenáron megvédj ük. Oda várták Ludzsa embereit. – Tájékoztattam az embereket – pattogta. Ez férfimunka. – Mert ő fizetsz nekemsz ötszáz fontsz. tisztelgett. tiszi. Pattogós hat őrszemet állított. ha meglógna. uram? Jönnek a… hölgyek is? Tettlegességre is sor kerülhet. most megmozdult. s most nem jön el. hogy én viszel őtsz Dzsakartába – mondta egyszerűen Pappasz kapitány –. A sápadt. Jaeger tiszteletes pedig úgy bánik a bombákkal. rengeteg forró kávét. – Csak attól félek. a háttérben maradnak. – Ön nem aggódsz. s az ég immár ragyogóan kéklett. s a szeme elégedetten villant föl. és a vízben gázolva átmásztak a Hahagáj-völgybe. ahonnan Audrey és Peter ereszkedtek alá a völgybe. Éppen pirkadt. morcos medve. amit Miss Audreyválsz tett. miközben emberei a háttérben vigyázzban álltak. A császári testőrök válogatott legények voltak. Pattogós elosztotta az embereit. Rendkívül óvatosan közelítették meg a vízesést. akkor magától nyugodtan elpusztíthatta volna a völgyet. Peter vezette őket. A hajnali levegő hűvös volt. a többiek pedig úgy helyezkedtek el. tehetséges tiszt tökéletesen kézben tartotta kis csapatát. hogy Ludzsa emberei – akik még több mérföldnyire járhattak az erdőben – megláthatják vagy meghallhatják őket. Mr. s amint az égbolt pirosodni kezdett. mert nem ismeri ezeket a hölgyeket – vigyorgott Hannibal. – Nem kétséges – helyeselt Hannibal. akár a hattyúpihe. de ez még nem siker – mondta Audrey. – Azért én felelek – mondta Hannibal. – Miss Damien leplezte le az összeesküvést. – Miért? – kérdezte Peter. Pappasz kapitány. – És lehetőleg nem zavarjuk a madarakat. – És most kávét kérünk. s maga még segített volna neki meglógni? . majd Pattogós és csapata következett. hogy Ludzsa talán mégis rájött a turpisságra. Az utolsó ködfoltok is fölszálltak. Ez a kevés szavú. – Helyes – mondta Hannibal. – Ez azt jelenti.– Igazán kedves Csaszitól. Mikor elérték a vízesést és a völgybe vezető szűk hasadékot. Aztán a császári testőrök és különös kísérőik behatoltak a hasadékba. – Kérdezhetek valamit. Audrey utasításai alapján. Hannibal elé lépett. Végre elérték azt a sziklát. Attól tartott. hogy Ludzsa barátunk nem jön le velük. Foxi – suttogta harsogva –. gyöngyházszínű homályban megpillantották a ködbe vesző koronájú ombufákat. pedig nem szeretném. én pedig nem viszel őtsz azok utánsz. mégsem akartak kockáztatni. – Az lesz – biztatta Peter. ám Audrey nemcsak ezért borzongott.

nem így csinálsz üzletsz. Peter Audreyra pillantott. – Őrszemem jelezte. – Csendet kérek. hogy Ludzsa belesétált a lány csapdájába. mint a mozdulatlanul lapuló császári testőrök. – A császár nevében! Dobja el a fegyverét! Letartóztatom – mondta a jól végzett munka büszkeségével. hogy a sziklatetőn Ludzsa emberei beszélgetnek. s a lent figyelők még feszültebben figyeltek. – Testőrök. hogy minden testőrre jusson legalább egy a pánikszerűen menekülők közül. s szemlátomást azon törte a fejét. hogyan költhetné el a legokosabban azt az ötszáz fontot. megindult Peter is. görögöksz. s futni kezdett az ombufák felé. és egymást taposva igyekeztek fölmászni a sziklán. és ki mit vigyen le magával. És ebben a pillanatban fenyegető félkörben. fekete lavina – előrelendült. Egy pillanatnyi döbbent csönd után Ludzsa emberei elhajigálták késeiket. Mikor a peremhez értek. mint a hahagájokra. akik el akartak inalni. hogy előre fizetsz nekem. a testőrök is azt hitték. hogy útját állja. uraim – mondta Hannibalnak. hogy megadta magát. hogy megérkeztek. benzineskannáikat. s a szikla tövében egy pillanat alatt teljes lett a kavarodás. – Ön gondolsz. Ludzsa hangja is jól kivehető volt. mert Pattogós jelent meg mellettük. Hirtelen kilőtt. Az emberei nyilván sokkal felelőtlenebbek és fegyelmezetlenebbek voltak. Hallották. A sziklafalon tekeregni kezdett lefelé az első három kötél. Ludzsa földet ért. hogyan erősítsék meg a köteleket. gondosan megtörölte a kezét egy fehér selyemkendőben. Ludzsa szemlátomást meghökkent. s még a máskor rendíthetetlen Hannibal is izgatottnak látszott. amely a tulajdonosára legalább annyira veszélyes lehetett. – Nem. még énekelnek is abban a hiszemben. hátultöltős arab puska. ő pedig megfogsz Ludzsátsz. hogy Hannibal és társai még a bokrok között rejtőznek. amint utasításokat osztogatott. Pattogós előrelépett.– kérdezte hitetlenkedve Peter. Peter először azt hitte. A kapitány szeme villogott. Nem üzletembersz. Ezért én értesítesz volna Mr. Csak Pappasz kapitány maradt közömbös. Engemsz ilyesmi undorítsz. Pappasz komor pillantást vetett rá. hogy maguk vannak. Ludzsa volt olyan ostoba. Immár negyven ember fecsegett odalent a főnökük utasításait várva. Balszerencséjére nem tudhatta. Fegyvereik között akadt hosszú kés. Hannibaltsz. A császári gárda – khakiba öltözött. Mindketten nagyon elégedettek voltak. Nem akart hinni a szemének. így tettek a testőrök is. Minthogy ő nem mozdult. utánuk! – kiáltotta élesen Pattogós. – És az ötszáz font? – kérdezte Hannibal. Görög ilyesmit sohasem tesz. hogy én adsz ötszáz fontsz egy gazemberneksz? – kérdezte fölháborodva. puskáikat. nevetgélnek. A parányi és kifogástalanul öltözött. zajosan vitatkoztak. rózsaszín nyelvével végignyalta ajkát. A fák és . Amikor aztán Ludzsa is mászni kezdett. hogy föladja a küzdelmet. Ludzsát annyira meghökkentette a dolgok ilyetén fordulata és tervének kudarca. és völgyneksz lesz semmi baja. s inkább azokra fordították a figyelmüket. – Mi. Ludzsa azt várta. aztán az embereihez fordult. Mihelyt Ludzsa nekiiramodott. Minthogy ellenfeleik eldobálták fegyverüket. Nem vitatkozhattak tovább az üzleti etikáról. Peter elcsodálkozott a kis piperkőc ügyességén. s Ludzsát és embereit a sziklafalhoz szorították. A tiszteletes a kezét dörzsölte. csupán gumibotjukat forgatták hatékonyan. De tévedett. még mindig veszélyesnek látszó Ludzsa mozdulatlanul állt a forgatag közepén. ismétlőfegyver és ősrégi. Ludzsa emberei lassan lemásztak. Ludzsa erre számított éppen. megigazította tiroli kalapját. puskával a kézben előléptek a császári testőrök.

Előkapta kis elsősegélycsomagját. hadd tisztítom ki azt a vágást – mondta Audrey. – A késvágás – próbált mosolyogni Peter – többnyire rosszabbnak látszik. de megcsúszott a kulacson. és végighasította Peter arcát. Ezért Hannibal úgy döntött. – Bravó. Hannibal meglendítette és izmos karjával elhajította azt az ügyes botot. pompás találat! – ugrált örömében a tiszteletes. bár egy pillanatig sem vonta kétségbe. hogy sebhelyes maradjon neked egész életére. – Ezt a magam nevében adtam – közeledett Peter ismét Ludzsához. mint amilyen valójában. Vidd magaddal apádat is. Peter nehezen tudta ledolgozni hátrányát. mint amilyennek látszik. amit Pappasz vágott neki még Audrey kiszabadításakor. – Huh! – mondta undorral a kezek tulajdonosa. csodákat. kitisztította a sebet. s Ludzsa elterült a földön. aki egyet bucskázott. éppen akkor. drágaságom – hajolt Ludzsa fölé és markolta meg a dzsekijét Peter. vidd minél előbb a kórházba. amikor az vicsorítva előreugrott. ha . azt tud. Peter a lány felé fordította vértől csöpögő arcát. hogy nagyszerűen sikerült. Peter ezek után rendkívüli precizitással állón vágta Ludzsát. Peter meglepetten engedte el a kis embert. – Foxglove! – hörögte. Az utóbbi hetek minden izgalmát és bosszúságát belevitte. drágám – fordult Audreyhoz –. – Peter. az állától a füléig. mert Ludzsa igen fürgén futott. Az ütés lendülete kellemesen csiklandozta Peter karját. Ugyanabban a pillanatban egy másik kéz jókora karateütést mért Ludzsa tarkójára. Pappasz kapitány. s joggal érezte. de Ludzsa a kígyó fürgeségével kést rántott. a szeme keresztbe állt. jól vagy? – rohant oda Audrey. hogyan védekezzen. A Damientől kölcsönkapott kis ezüstkulacs mentette meg Petert. Öt perc sem telik belé. mint a legszebb falikárpit. Ludzsa fölkiáltott fájdalmában. mert nem bírod Petert egyedül. hogy Ludzsa Peter zsákmánya. A bot a két válla között találta el Ludzsát hangos csattanással. mint én – próbált tréfálni Peter. ahogyan vére patakokban folyik le a dzsekijére. – És most. majd ülő helyzetben kötött ki. és két kis tapaszcsíkkal megpróbálta összehúzni a sebszéleket. te hülye – sírta el magát Audrey. ha nem akarod. ahol Hannibal és a tiszteletes rejtőzött. és Peter mellébe döfte. s rongybabaként terült el a földön. Ludzsa nyomban összeesett. te kis szörnyeteg. – Igen. tartozom neked valamivel. Ludzsa pengéje áthatolt az anyagon. – Ha rosszabb lenne. Peter gyomrát célozva meg a pengéjével. s csak bámulta. – Miért kezdtél ki vele? – Mert feleakkora. – És most kapsz egyet Miss Damien nevében. Peter azt sem tudta. majd én. – Ez a gazembersz még a kést sem tudsz használni. És ha jól tudom. – Gyere. s a szeme gonoszul csillogott. Audrey meg a többiek látványa. Doktor Mafuzi csodákat művel a tűvel. Amúgy csapnivaló orvos. Buta képpel pillantott Ludzsára. Ludzsa szürkére vált arccal. irányt változtatott. Az ütésnél is jobban meghökkentette talán a felé rohanó Peter. úgy ám. és úgy kapta föl a földről. és kapta el satuként Ludzsa kezét. – Nem. mint egy rongybabát. – Én vagyok. Mikor Ludzsa elhaladt előtte. Gondos munkát kell végezni. Peter ismét ütésre emelte az öklét. s a fiúd kétszerte olyan szép lesz. hogy egy kissé kiegyenlíti az esélyeket. nem – érkezett lihegve a tiszi –. Dzsekijének a zsebében lapult. Megragadta az emberke dzsekijét.bokrok között már-már mindketten oda értek. barna kéz nyúlt ki a semmiből. amikor egy sűrű szőrrel borított nagy. a képén vér csörgött. de varrni. már nem élnél. levegőért kapkodva gördült arrébb a földön. Az állától a füléig érő vágás egészen a csontig hatolt.

Csak azt várom. hogy megmentettétek a völgyet. – Elájulnék? – háborgott Peter. – Remek ötlet – derült föl Csaszi –. ha pedig szükségünk van rá. képtelenek vagyunk megtalálni. körben kiáltozni kezdtek a hahagájok a bozótban: – Ha-ha… ha-ha… ha-ha – Erős. A nagy ebédlőben Sir Lancelot és Sir Osbert ült a hatalmas asztal két oldalán olyan közönyös képpel. gondolom. – Félre ne érts. – Ha nincs rá szükségünk. Igazán örülök. Sir Osbert és Sir Lancelot tizenegyre jönnek tárgyalni velem. mint a másik. és akkor… – Szó sincs róla – mondta határozottan Audrey. kedves Hannibalom. így hát közeledik a nemezis. – Ámen – mondta a tiszi. és kompromittáltátok azt a féreg Ludzsát. – Üzenetet hagytam neki. – Nincs más megoldás. és kikászálódott a függő-ágyból. drága Sir Osbert. az egyik pontosan az ellenkezőjét követeli. és kortyolt az italából –. mint két macska a háztetőn. Azt hiszem. – A gyilkossági kísérlet vádja nagyon is jól fog állni neki. és megbiccentették a fejüket.elájulna. – Például mesélhetnénk Osbert bácsinak Ludzsáról. bármilyen múlékony értékű is az ilyen kitüntetés. Menjünk. NYOLCADIK FEJEZET ZENKALI ZÁSZLÓBONTÁS Csaszi ott feküdt tágas függőágyában. tudtál beszélni Droommal? – Nem. De a völgy ügye ezzel még nem oldódott meg. Ha Zenkalin lenne Viktória Kereszt vagy Bíbor Szív. Csaszinak igaza van – próbált értelmesen artikulálni Peter a tapaszai ellenére. Ezért hívattalak ide mindkettőtöket ma reggel. uraim. – Ludzsát bízd csak ránk – mondta Hannibal. Csaszi kiürítette a poharát. Jut eszembe. mintha csak rekviemet dalolnának Ludzsa apró. Amikor Csaszi mesterkélt szívélyességgel besietett. Az arca komor volt. mégsem látszottak jókedvűnek. aztán hátha kialakul valami. – Malapi jön. hogy nem vagyok hálás neked meg Audreynak azért. – Kedves Sir Lancelot. összetört teste fölött. még mindig az erdőben van – mondta Peter. csak Ludzsától szabadultunk meg. mindketten fölálltak. üldöz minket. ne hidd. s fél lábával hintáztatta magát. – Hát ez csodálatos – mondta bosszúsan Hannibal. S amint kimondta. – Nem fogok elájulni. – Azt hiszem. hogy ez a kis gazember magához térjen. erre nem is gondoltam. jobb ötletem van. Mindhármuk kezében egy-egy nagy pohár Felségsértés volt. Ám Sir Osbert és Sir Lancelot még mindig itt trombitáinak a küszöböm előtt. Peter – mondta Csaszi. – Úristen! – sóhajtott Hannibal. panaszos hangjuk szállt az ombufák közt. Bánatosan hallgattak. s mindkettőnek van némi igazsága. – A tiszinek igaza van. Mondja el mindkettő a magáét. nyomban megkapnád tőlem mindkettőt. de erről majd később. bocsássák meg a késést – . Mellette ült Hannibal és a csupa tapasz arcú Peter. kérem.

villogtatta a fogait Csaszi –, de az államügyek, az államügyek… Hiszen önöknek igazán nem kell magyaráznom, uraim. Egy kis frissítőt? No persze, egy ilyen forró napon… Elcsábíthatom önöket? Mindenünk van, azt hiszem… ó, igen, önnek egy whiskyt vízzel, Sir Osbert… és önnek, Sir Lancelot, talán gint tonikkal, jó lesz?… Hannibal, Peter, nektek ott egy kancsó abból a fehér italból, amit úgy szerettek. Mindenki kapott? Helyes, helyes. Csaszi leült, és rámosolygott az asztalnál ülőkre, túláradón, mint a vulkán, ellenállhatatlanul, mint a lavina. – Kedves Sir Lancelot, megkapta a levelemet? A másolatát persze elküldtem Sir Osbertnek. És most szeretném hallani a véleményüket. Csaszi hátradőlt, az arckifejezése nyílt volt és fegyelmezett, csokoládébarna ujjait összefonta. Sir Osbert úgy nézett Sir Lancelotra, mintha csak most venné észre. Hallgattak. Aztán Sir Lancelot megköszörülte a torkát, s rosszallóan elmosolyodott. – Talán… esetleg… ha senkinek sincs kifogása ellene, én kezdeném – mondta. – A véleményem segítségével talán kialakíthatunk valamiféle modus operandi-t. Sir Lancelot nem vett tudomást Sir Osbert fölhorkanásáról. – Nagy figyelemmel olvastam a levelét, felség, s rögtön az elején fontosnak tartom tisztázni, hogy megértem, milyen szokatlan és veszélyes helyzetben van, és együtt érzék önnel. Önök elfogadták a repülőtér ötletét, mielőtt fölfedezték volna a völgyet, ebből adódik a probléma. Mint természetvédő, én természetesen ellenzem a repülőteret és a gátat, de a döntés természetesen kizárólag Zenkalié lehet. Gyors pillantást vetett Sir Osbertre, kortyolt egyet, aztán folytatta. – Azt hiszem, tisztáznom kell a magam és az általam képviselt szervezet álláspontját. Az ember világszerte hihetetlen gyorsasággal károsítja és pusztítja a pótolhatatlant; néha nem is tudjuk, hogy mit teszünk, néha tudatosan és szándékosan tesszük, de mindig a haladás nevében. Hasonlattal élve úgy is mondhatnám, hogy magunk alatt vágjuk a fát. Az én szervezetem egyáltalán nem akadékoskodó, miként Sir Osbert föltételezi. Csupán óvatosságot kérünk. Szívünkön viseljük az állatok és környezetük sorsát, ám a legtöbben nem értik, hogy környezeten mi nemcsak az őserdőt értjük, de mondjuk London külvárosait is. Általában azzal szoktak érvelni ellenünk, hogy mi hasznunk van ezekből a lényekből, mikor csodálatos technikánk van, uralni tudjuk és vágyaink szerint át tudjuk alakítani a természetet. Legalábbis ezt mondják nekünk. Erre az az igen egyszerű válasz, hogy nem tudjuk. Sir Osbert ismét fölhorkant. – így igaz – mondta –, nem tudják. Maguk. Sir Lancelot Sir Osbertre pillantott. – De legalább beismerjük a tudatlanságunkat, Sir Osbert, legalább nem próbáljuk eltitkolni, mint maguk. Sir Osbert elvörösödött. – Az egész érvelésük, az összes akadékoskodásuk alapja a tudatlanság, ezek szerint? – morogta. – Hogyan akarnak így haladni? A világ fejlődik, növekszik, és maguk állandóan visszafogják. – Ha azt állítja, hogy választanom kell a repülőtér és a Hahagáj-völgy megmentése között, akkor kétségtelenül a völgy megóvását választom – mondta Sir Lancelot –, mivel, biológiai érdekességén túl, még nem is tudhatjuk, hogy mennyire fontos lehet. – Fontos? Fontos? – háborgott Sir Osbert. – Azt kívánná, hogy csak üljünk és malmozzunk, mert a völgy talán fontos? Édes uram, maga bolond. Ez a huszadik század. Itt nincs helye az efféle ökológiai luxusnak… Elhallgatott, mert Hannibalból kirobbant a nevetés. – Elnézést – mondta mesterkélt udvariassággal –, de ilyen remek kifejezést évek

óta nem hallottam. Ökológiai luxus! Ez jó. Ebben érzik a haladás. – Igen – mondta szárazon Sir Lancelot –, bár az az érzésem, hogy ez a… hm… ökológiai luxus egyaránt érinti a természetvédőket és a haladás bajnokait. – Nem állt szándékomban humorosán fogalmazni – mondta sértődötten Sir Osbert. – Nem, ez egyáltalán nem humoros – mondta Sir Lancelot. – Inkább szomorú. Csaszi hatalmas teste egy picikét megmozdult. – Teljesen egyetértek az elveivel, Sir Lancelot – mondta –, ám szeretném, ha a közvetlen problémára összpontosítanánk. Mi a véleményük a tervünkről? – nézett az egyik báróról a másikra. – A terv lehetetlen – mondta Sir Osbert. – Véget nem érően hátráltatná a repülőtér ügyét. Őfelsége kormányának a nevében, amelyet itt képviselek, ki kell jelentenem, hogy nem tűrünk semmiféle hercehurcát ebben az ügyben, melynek oly nagy a fontossága nemcsak a Nemzetközösség, de Zenkali biztonsága szempontjából is. – Igazán hízelgő, hogy ön szerint az ellenséges külvilág egy olyan szerény sziget után sóvárog, amilyen Zenkali – mormogta Csaszi. – Nemcsak Zenkaliról van szó, hanem az egész Indiai-óceánról – mondta bosszúsan Sir Osbert. – Úgy látszik, itt senki sem tudja megérteni, hogy a világbékét kockáztatjuk néhány rohadt fa és nyavalyás madár miatt. – Egyszer már emlékeztettem, hogy a hahagáj a fanguák istenének a megtestesülése – mondta fagyosan Csaszi. – Remélem, nem lesz szükség rá, hogy megismételjem. – Bocsánat… – nyögte Sir Osbert. – És ön, Sir Lancelot? – fordította el Sir Osbertről baziliszkusztekintetét Csaszi. – Én másutt látom a problémát. Ha meg tudják is őrizni a hahagájt és az ombut bölcsőhelyükön kívül, mindkettő valamiféle vákuumban fog fennmaradni. Szervezetünknek az az elve, hogy mindent a maga természet adta környezetében kell lehetőleg megőrizni, ezért attól tartok, hogy elvileg elleneznem kell a madár és a fa kitelepítését a völgyből. No meg aztán a költség is hatalmas lenne; nem tudom, honnan kerítenének rá pénzt. Az önök szempontjából megértem a kompromisszum értékeit, de szervezetünk szemszögéből nézve, attól tartok, nem fogadhatom el a tervet. – Teljesen nevetséges, hogy az emberiség jövőjét kockára tegyük egy fa meg egy madár miatt! – tért magához Sir Osbert. – Nem értem, miért képtelen megérteni, hogy az emberiség jövőjét a természet megóvása biztosítja, nem pedig a természet folyamatos és kapzsi kizsákmányolása! – mondta dühösen Sir Lancelot. – Uraim, uraim – csillapította őket Csaszi –, megértem a haragjukat, de kérem, őrizzék meg hidegvérüket. Mindketten elmondták a véleményüket, s mindketten figyelemre méltó érveket sorakoztattak föl. Ha megengedik, továbbítom állásfoglalásukat a bizottságnak. Csak azt kérdezem: ha a bizottság még egyszer hallani kívánná véleményüket, hajlandóak lennének mindezt megismételni előttük? – Természetesen, örömmel – mondta Sir Lancelot. – További késlekedés – vonta meg a vállát Sir Osbert –, de úgy látszik, nem tehetek mást. Bár azt hittem, a helyzet elég világos még egy… – Még egy…? – nógatta behízelgően Csaszi. – Csak azt akartam mondani, hogy bárki láthatja, mennyire fontos a repülőtér Zenkalinak – vágta rá gyorsan Sir Osbert. – És azt sem szabad elfeledni, hogy mennyire fontos számunkra a hahagáj meg a fa is – mondta Csaszi. – Nyilván megdöbbenti önöket a hír, hogy az elmúlt éjjel

megpróbáltak behatolni a völgybe, hogy elpusztítsák az összes fát és madarat. – Úristen! – kiáltott föl Sir Lancelot. – Mi történt? Sir Osbert hallgatott. – Szerencsére az összeesküvést leleplezték, és a gonosztevőket letartóztatták – mondta lágyan Csaszi. – Remélem, idővel megtudjuk majd tőlük, hogy ki állt a dolog hátterében. ! Sir Osbert arca előbb falfehér, majd céklavörös lett. Megköszörülte a torkát. – Undorító, szégyenletes – mondta minden meggyőződés nélkül. – No és tudják már, hogy kik az elkövetők? – Sajnálatos módon egy magas rangú tisztviselő vezette őket – mondta szomorúan Csaszi. – Természetesen száműzzük. De valójában azokra volnánk kíváncsiak, akik mögötte álltak. – Átkozottul nehéz szóra bírni az ilyeneket – mondta Sir Osbert. – De még ha sikerül is, az effélék nem szava-hihetőek. – Ó, szerintem beszélni fog – vigasztalta Csaszi. – No de nem szeretném ilyen csacskaságokkal untatni önöket. Majd megüzenem, ha lesz mit. Ha közben szükségük lenne valamire, csak kérjenek bátran. Hannibal vagy az ifjú Foxglove majd igyekszik a kedvükben járni. A két urat az ebédlő ajtajáig kísérte, s ott a főudvar-mester gondjaira bízta. Aztán visszament az asztalhoz, és leült. – Nos? – kérdezte Hannibal. – Mit gondolsz róluk? Be kell vallanom, hogy kezdem megkedvelni Sir Lancelotot. Becsületes ember. Sir Osbertről ezt nem merném állítani. – Egyetértek – mondta Csaszi. – Bár Ludzsa még mindig eszméletlen, így hát nem bizonyosodhatunk meg Sir Osbert felől. Semmi okosat nem tehetünk, míg elő nem kerül Droom, és Ludzsa magához nem tér. Ezért szerintem menjetek haza, és otthon várjatok. Peternek rettenetesen fájt a feje, s arcának bal fele szinte izzott. Hannibal karon fogta, és kivezette a palotából. – Megkértem Audreyt, hogy vacsorázzon nálam – mondta. – Szívesen lefektetnélek, de önző módon attól tartok, hogy szükségem lehet rád. Viszont fölajánlhatok négyezer aszpirint, annyi piát, amennyit csak jónak látsz, meg egy tisztességes vacsorát. – Aszpirint kérek – mondta Peter. – Meg egy kis nyugalmat. Hannibalnál Audrey nyomban tüsténkedni kezdett Peter körül: aszpirint adott neki, a kezébe nyomott egy pohár hideg italt, s még arra is rávette, hogy nyakig belemerüljön Hannibal úszómedencéjébe. Aztán igazán finom vacsora következett, s amikor a kávéjukat itták a verandán, Peter már majdnem emberien érezte magát. Hannibal bement valamiért a városba, magukra hagyta a fiatalokat. – El sem tudom képzelni, hogyan erezheted magad, az utóbbi napokban annyira összekavarodott minden, hogy már gondolkodni sem tudok – mondta Audrey. -Azt hiszem, az a nagy ellentét lehet az oka, ami a hahagáj előtti békesség és a mostani zűrzavar között van. – Én is teljesen hülye vagyok – mondta rosszkedvűen Peter. – Néha már azon tűnődöm, vajon érdemes volt-e fölfedezni azt a nyomorult völgyet. – Peter, ezt nem mondod komolyan. – Nem tudom. Mi haszna az egésznek? Egy csomó dühös katona kóborol Dzamandzar utcáin, akár a kóbor macskák, és belekötnek egymásba, mert nem mehetnek Carey Anyóhoz. Az összes templom üres. Ginkák és fanguák tűznek össze úton-útfélen. A szigetet olyan szörnyű alakok árasztják el, mint Brewster meg a bolond állatbarátok. Pedig igazán békés volt, míg föl nem kavartuk.

Oliphant alig várják. és igyon… egy limonádét – mondta Peter. – Szóval. hogy visszakapták az istenüket. mint a gyerekek. elbuktak a hatalmasok. nem pedig iránymutatónak tekintik a tudományt. de alig akad a világon politikus. mert szegény Csaszi mindenáron demokratikus akar lenni – mondta Audrey. hogy a világot analfabéták irányítják. ám a tudós annyira visszataszító volt. és könyörögnek nekünk. . – Nem egészen értem. Foxglove. Mr. ők is végső menedéknek. – Csak azért vagyunk kutyaszorítóban. valami ismeretlen külföldi államférfiról van szó. hogy hozzunk rendbe mindent. nem kavartunk föl semmit. Talán el sem hiszi nekem. Gyűjtődobozát az ölébe vette. ? Droom biccentett. – Kedves Droom professzor. igaz? – kérdezte. Droom fölemelte hosszú. akik elrontották a játékukat. Nem. Ugyanazt a ruhát viselte. F. amiben Peter utoljára látta. – Hannibal tíz percen belül itt lesz. – Végre! Vezesd be. Ha csak kimondom a szót: ökológia. majd leült. mint amennyi kárt tett. Igen. s a filiszteusok megalázkodnak. Nem. Csodálkozhatunk-e hát. majd mohón szürcsölni kezdte az elébe tett limonádét. tudósok. egy limonádé valóban fölfrissítene – mondta Droom. kedves Foxglove. aki egy kicsit is értene a biológiához. A legtöbbjük még azt sem tudja. azt hiszik. hogy uralkodóink mindaddig nem fordulnak az igazi tudósokhoz. amit mond – mondta Peter. Vézna vállán nagy. ulam. és olyan védelmezőén ölelte. És látnod kellett volna dr.-et. hogy beszélhessenek önnel. – Igen. Alapjában véve teljesen egyetértett Droommal. de igyekszik más módot találni. hogy sokáig habozhat már – mondta bánatosan Peter. – Foglaljon helyet. – Elintézhetné az egészet egy rendelettel. Igen. – Mint mindenki ezen a világon. mint valami törékeny újszülöttet. amit a középiskolában kaptak. Igen – mondta Droom. Szerintem a fölfedezésünk több hasznot hozott. a súlyától Droom csenevész teste szinte elferdült.– Butaság – mondta Audrey –. – Hányszor könyörögtem kihallgatásért. igaz? Hányszor nem fogadtak? Nagyon-nagyon sokszor. – Kelem. – Szóval most már hajlandóak fogadni. míg teljes kavarodást nem csináltak? Akkor aztán sírva jönnek hozzánk. hogy Peter ezt nem szívesen ismerte el. – Őfelsége és Mr. mocskos ujját. Könnyekre fakadt. amikor meséltem neki az ombukról. Mi. hogyan működik a tulajdon veséjük. Foxglove gazda. Dloom gazda jön vala – mondta. igaz? De mi. – A ma reggeli tanácskozás alapján nem hiszem. vászonnal borított gyűjtődoboz függött. Nem. professzor – mondta Peter. És a fanguák boldogok. már vártuk – üdvözölte Peter amilyen szívélyesen csak tudta a visszataszító emberkét. és összetekerte szőrös lábait. – Droom! – ült föl Peter. bonyolultabb dolgokról már nem is beszélve. nem tekintjük sértésnek a tömegek elutasítását. hogyan evickélünk ki ebből a kutyaszorítóból. – Csak azt nem tudom. tisztafejű tudósok jól látjuk. – Sok igazság van abban. a császárnál és Oliphantnél? Nagyon-nagyon sokszor. Tómba jött be nesztelenül. s szemlátomást több napja nem fürdött és borotválkozott. – Talán igazad van – mondta Peter. kedves Foxglove. Tómba! Egy perc múlva Droom már a verandán villogtatta sárga fogú vigyorát. A biológia számukra nem több az alapvető szexuális fölvilágosításnál. és nyomban futott Stellához.

s nem az asztal túloldalán álló három emberhez beszélne. akkor maga a legokosabb ember Zenkalin – mondta szkeptikusan. ahogyan semmibe vettek. Igen. hogy demonstráljam? – Jöjjön – mondta Hannibal. Zenkali jövője szempontjából. – Ez nem lep meg – mondta Droom. majd a dobozt az asztalra tette. ha tud valamit mondani… – kezdte Peter. így erre nem szükséges kitérnem. Uralkodóinknak nincs mitől félniük. mintha egy nagy teremben tartana előadást. hogy az amelafát kizárólag az amelalepke képes . – Nézze. A folyadék végigcsorgott az állán. igen bonyolult – folytatta Droom a szokásos ocsmány mosolyával. kedves Droom – mosolygott Hannibal –. Az asztal túloldalán álló Hannibal. – Volna valahol egy asztal. Mikor elkészült. hátravetette a fejét. Mr. s gyöngéden magához ölelte gyűjtődobozát. Droom összekulcsolta háta mögött a kezét. ebben a dobozban van a válasz minden kérdésre! Mielőtt Peter és Audrey megszólalhatott volna. Foxglove. Bármilyen visszataszító fickó volt is. fáradhatatlanul. Droom elpirult örömében. s a kalap hangos puffanással kötött ki az egyik székben.– A helyzet. és sokat sejtetően bólintott. – Tisztában vannak az amelafa fontosságával Zenkali gazdasági élete szempontjából. – Csodálatos – mondta Droom. Több perforált tetejű kis dobozt rakott az asztalra. – Nos? – mondta Hannibal. hát Hannibalék nagy figyelemmel hallgatták. kimondhatatlanul fontos – közölte Droom. valamit? Én mindent meg tudok magyarázni. Hannibal éles pillantást vetett Droomra. s az összes iratot a földre söpörte. – Ha így van. – Igen. éjjel-nappal. nem éppen jelentéktelen szellememet a problémára összpontosítottam. szüntelenül. mint nyilván észrevette. Igen – mondta vigyorogva Droom. köszönöm. hogy megoldotta számunkra a Hahagáj-völgy problémáját – magyarázta Peter. igénybe vettem szinte zseniális inspirációmat… – Szóval megoldotta a Hahagáj-völgy problémáját? – szakította félbe Peter Droom önelégült önelemzését. észrevettem – mondta szárazon Peter. Peter és Audrey úgy nézték a kellékeit rendezgető Droomot. és kezdett kipakolni. Ez már elismerés. megjött Hannibal. és szürcsölt a limonádéból. folytattam a munkát. Végigdübörgött a verandán. Megoldottam a problémájukat. ahová kirakhatom a dolgaimat. – A fölfedezés. Igen. – Igen. – Droom professzor éppen ott tart. ahogyan bántak velem. Annak ellenére. – Igen. fekete dobozt. de Droom félbeszakította. Droom tekintete hirtelen ravasz lett. – Megoldottam – suttogta izgatottan. éppen magára van szükségünk. – Köszönöm. – Tovább ne csigázza az érdeklődésünket. félig lehunyta a szemét. – Úgy értem. Igen. amit Miss Damiennel tettek. és esetlenül biccentett. és átvezette a társaságot a tágas nappaliba. – Ó. – A repülőtér miatt? – kérdezte Peter. Ott előhúzott egy papírokkal teli asztalt. Mi a megoldás? – A megoldás itt van a dobozomban – mondta Droom. Foxglove. Droom letette a poharát. nevetséges trópusi sisakját elhajította. – Valamit. egy kis növénygyűjtőt meg egy nagy csomó fényképet. Ám arra csupán a közelmúltban derült fény. volt benne valami mágikus erő. Mr. – Ez elég nagy? – kérdezte. ahogyan a gyerekek az előadásra készülődő bűvészt. nevetségessé tettek. és úgy kieresztette éles és pedáns hangját. Itt. aztán egy lapos.

melynek rendkívül hosszú szívószerve tökéletesen megfelel erre a feladatra. hogy Mr. Nos. Igen. Foxglove és Miss Damien is fölfedezték. – Ez az a levél – mondta nagyon komolyan –. és vállaljam a feladatot. s megjelentek a gombostűfejnyi. Az ombufa levele. párosítani őket.megtermékenyíteni. a völgy fölfedezése előtt úgy tudtuk. Elhallgatott. hosszú szívószervük is. akkor ez azt jelenti… – Kérem. hogy a kifejlett rovar mivel táplálkozik. s az többször is termést hozott. Rájöttünk. Nem jártam sikerrel. Szünetet tartott. Miss Damien – bólintott fenséges mozdulattal Droom. Igen. s a lábát bámulva próbálta rendezni gondolatait. – Itt van az a négyszázhúsz fajta őshonos és meghonosított növény – mondta –. de a magok sohasem keltek ki. de a völgy fölfedezéséig fogalmunk sem volt róla. Elhallgatott. Az történt. Aztán rendkívüli fölfedezést tettem. a hím alsó szárnya kissé sárgább… és tudtuk. hogy a hegyekben végzett kutatásaim során egy rendkívüli völgyre akadtam. hogy csupán egyetlen ombufa él. ámbár fáradságos feladat volt összefogdosni számos hímet és nőstényt. mint ahogyan egyetlen ökológiai probléma megoldása sem könnyű. . melyre egy nyílhegy alakú levél volt préselve. fekete hernyók lebegtek spirituszban. Droom kinyitotta a növénygyűjtőt is. Droom kinyitott egy másik dobozt. kutatott a növénygyűjtőben. Hallgatói némán és izgatottan néztek rá. hadd fejezzem be. – A hahagáj! – Ahogyan mondja. – Mihelyt ez a fölfedezés megszületett. Igen. Fellugonának. kipróbálni rajtuk számtalan különféle növényt. melynek parafa aljához egy hím meg egy nőstény amelalepke volt gondosan tűzve. kérem – protestált Droom –. Igen. mit tudtunk a lepkéről? Gyakorlatilag semmit. Hannibal odahúzott egy széket. Ám a rovar életciklusát homály borította. Az amelalepke esetében természetesen nemcsak azt nem tudtuk. s jól látszott előrenyúló. – Ezért felkértek. létfontosságúvá vált. Tudtam. először is. kinyitotta a lapos dobozt. Ott láttam végre az amelalepke eleven lárváit. melyben parányi. hogy mi lehet az… De most már tudom. hogy nem lesz könnyű. amely előidézi a mag kicsírázását. sikertelenül. majd fölmutatott egy fehér kartonlapot. hogy mivel táplálkozik a lárva. – A hahagáj. Nem. amivel a lárva. Ez sok fejtörést okozott nekem és dr. a lárvák megbetegedtek és elpusztultak. hiszen a rovar nyilvánvalóan védelemre szorul az amelafa érdekében. és leült. De az egyik probléma megoldása nyomban egy másik problémát vetett föl. Ismertük a hím és a nőstény közti csekély különbséget. majd egy fényképet vett elő. melyre korábbi tapasztalataim és sikereim teljesen alkalmassá tettek. nem sokkal az után. Első feladatom tehát ennek a problémának a megoldása volt. Ebben is egy amelalepkepár volt. melyek ezen a levélen éltek. Egyszerű. hogy megtudjunk mindent eme rovar biológiájáról és életciklusairól. amelyen az amelalepke él. – Úristen – szűkült résnyire Hannibal szeme –. hogy léteznie kell valamiféle katalizátornak. Droom kotorászott a zsákjában. s amikor a tojások kikeltek. melyekkel etetni próbáltam a lárvákat. amint látják. fekete lárvák. Mint tudják. És miért? Mert a pikkelyesszárnyú lepkéknél a kifejlett rovar nem föltétlenül ugyanazzal táplálkozik. egy ágacska fehér lepketojások csomójával meg egy kis kémcső. Bármilyen táplálékot kínáltam nekik. Igen. Elhallgatott. Igen. Igen. hogy jöjjek Zenkalira. – A hahagáj! – suttogta Audrey. de magát a lárvát sem írta még le senki.

ha kárba vesznének a sátrak. – Peter. mind a talaj ugyanolyan itt is. A magot a madárnak meg kell ennie és ki kell ürítenie. szerintem semmi akadálya. másként nem tud kicsírázni. professzor. professzor. indulás a palotába. Csaszi lehunyt szemmel feküdt függőágyában. a császár is kíváncsi lesz rá. mivel tartozunk önnek. Ha gondosan választják ki a csemetéket. Nem tanácsolnám az összes példány áttelepítését. és vágtattak a palotába. hozza a gyűjteményét. – Parádét? – értetlenkedett Hannibal. – Nagy nap ez a mai! – Biztos vagy benne. aztán töprengő pillantást vetett Droomra. gyorsan csusziba ültek. – Csaszinak pontosan erre van szüksége. Csak akkor ült föl. tehát mégis megrendezhetjük a parádét. – Pontosan – mondta Droom. s szemlátomást gyönge talajon is megél. – Mondja. – Köszöntőt kell mondanom. – Ez azt jelenti. Az új egyenruhámról nem is beszélve. lehetséges ombufákat és hahagájokat hozni Dzamandzarba? – A völgyből? Igen. Viszont az ombufa nem létezhet a hahagáj nélkül. Aztán az ombukat . – Miért? – Azért – magyarázta Droom –. Hannibal? – kérdezte Audrey. Biztosíthatom. – Felséged igazán kedves – pirult Droom örömében. – Úgy van – mondta Droom. Hát legyenek. tölts öt nagy pohár Felségsértést – mondta Csaszi. A madár lényegében mindenevő. Sajnálatos lenne. s a menetben részt fog venni egy hahagájpár és hat ombufa is. hogy nagy és pompázatos ünnepség résztvevői lesznek. de néhány példányt ide lehetne hozni. Droom. hogy semmiképpen nem áraszthatjuk el a völgyet és építhetünk repülőteret – dörmögte Hannibal. semhogy ki tudnánk fejezni. Gyertek. – A hahagájra – mondta ünnepélyesen. Csaszi eleinte hitetlenkedve. – Drága Droom professzor – mondta –. én meg egész Zenkali hálásabbak vagyunk önnek. melyeken Peter annyit dolgozott.– Vegyük sorba még egyszer – mondta. lehetséges – mondta Droom –. Tehát óriási ünnepséget rendezünk. mert az ombumag külső héja rendkívül kemény. amitől a sziget egész gazdasági élete függ. hogy az amelaültetvények mellett ombuültetvényeket is telepítsenek. – Istenemre. légy szíves. mikor Peter a kezébe adta a poharat. Igen. – Parádé – bólintott Csaszi. Míg Peter töltött. Jöjjön. – Nagyszerű. – Elvégre itt vannak a fegyveres erők képviselői meg a többi vendég. hogy nem feledjük soha. Mit sem törődve a csaholó kutyákkal. hiszen tudomásom szerint mind a klíma. – Másként szólva: ha a völgyet elárasztjuk. az ombufára rakja a petéit. maga egy zseni! – ugrott föl Peter. nagyszerű – nézett pajkosán csillogó szemmel Hannibalra Csaszi –. a lobogók. Hannibal nagyot füttyentett. majd növekvő reménykedéssel. végül kitörő örömmel hallgatta Droom előadását. és megszorította Droom kezét. s izgalmában a szokásosnál is jobban összetekerte lábait. elmondjuk neki. A legtöbben arra számítottak. mivel megtermékenyíti az amelafát. hiszen tökéletes helyen vannak a völgyben. és gondolkodott. – Tehát az amelalepke. – De biztos ám – vigyorgott Hannibal. Az ombu pedig ellenálló fajta. a sziget gazdasági élete összeomlik? – kérdezte. De véletlenül az ombu termése a kedvenc csemegéje. a gondosan elkészített felvonulási tervek.

hogy bejelentsem nekik – mondta Csaszi. s mindketten rengeteget kerestek volna rajta. mivel túlságosan gyakran fakadt örömkönnyekre és ült le. – Ludzsa. A munkát Fellugona doktor ellenőrizte. melyek között a legfőbb bűne az volt. – Peter és Audrey. ti addig lennétek szívesek gondoskodni a fákról meg a madarakról? – Persze – mondta Peter –. Csaszi ekkor a palotába hívatta Sir Osbertet és Lord Hammert. hogy mindenáron keresztül akarta vinni a repülőtér meg a gát építését. a kormányom tagja volt. hálós ketrecet. – Hát ezt megbeszéltük – mondta elégedetten Csaszi. s szemlátomást csöppet sem szenvedtek a fogságtól. aki a második pohár Felségsértés után egyre többet csuklott és vihogott. Ludzsa élt a lehetőséggel. Viszont megígérte. – Azt hiszem. – Cserében a száműzetésért. mint segítette az embereket. s Audreyval be is csalogattak a ketrecbe egy hahagájpárt. mert ebből jelentős anyagi haszna származott volna. Kiválasztottak és megjelöltek fél tucat fiatal ombufát. melyek önökre vonatkoznak… hm… uraim. hogy a legkülönfélébb bűnökkel vádolják. nyilvánvaló hamisítványok. hogy a csemegék kifogyhatatlan forrásai – Peter és Audrey – végleg eltűnnek.elültetjük a botanikuskertben. – Helyes – bólintott Hannibal. Sir Osbert arca többször is színt váltott. Audrey drágám? Nagyszerű. hogy összeszedje magát. Nem jó ötlet? Az ötletet mindenki jónak találta. s nem emel vádat ellene.morogta Sir Osbert. bár inkább hátráltatta. még Droom is. s az első hajóval elhagyta a szigetet. melyet hatalmas kerti ünnepély követne itt a palotában. Csaszi sem ment a szomszédba egy kis ravaszkodásért. Mihelyt kiléptek a ketrecből. A madarak habozás nélkül besétáltak a ketrecbe. egyetlen nagy felvonulást kellene csinálni – töprengett Csaszi –. hogy a repülőtérről már szó sem lehet. szárnyukkal csapkodtak. Peter csináltatott egy nagy. . melyeket aztán néhány zenkali igen óvatosan kiásott és hordóba ültetett. tehát alkudozni kezdett. Közben Ludzsa is visszanyerte eszméletét. átadott nekem bizonyos dokumentumokat. professzor? Végtére nem mindennap ünnepeljük egy zseni munkájának az eredményét. Az ilyen emberben nem lehet megbízni – fuvolázta Lord Hammer. – Csakis hamisítványok lehetnek. hogy a Sir Osbertet és Lord Hammert kompromittáló iratokért cserében csupán száműzi Ludzsát Zenkaliról. és kétségbeesetten kiáltoztak. Inkább az látszott aggasztani őket. Megfosztottam hivatalától. Neked is töltsék még egy pohárral. a madarak nyugtalanul szaladgálni kezdtek. és száműztem a szigetről különféle cselekedeteiért. az enyhén izzadó Lord Hammer pedig különféle építményeket rakott a levéltárcájából. akit mindketten ismernek – mondta fagyosan –. a hahagájok pedig végre kiszorítják a palotámból azokat a szörnyű és lármás pávákat. A következő három napot Audrey és Peter a Hahagáj-völgyben töltötte. Hosszú és vészterhes csönd volt. – Még egy pohárral. El akarják vetni a repülőtér meg a gát ötletét? Ebben az esetben ő írásbeli bizonyítékokkal szolgálhat. – Hamisítványok. s azt kellett tapasztalnia. igen súlyos börtönbüntetés helyett kapott. köztük gyilkossági kísérlettel is. – Össze kell hívnom a parlament rendkívüli ülését. a legnagyobb örömmel. A hahagáj másfajta problémát okozott. a szemüvegtokjából meg a szivartárcájából. melyet a rá váró. a felvonuláshoz. így aztán igazán nem volt nehéz becsalogatni őket egy kisebb ketrecbe. s nem kötötte Ludzsa orrára. miszerint Sir Osbert és Lord Hammer anyagilag fölöttébb érdekeltek voltak az ügyben.

egyedülálló esemény – tódította Lord Hammer. Sir Osbert. Viszont számunkra nagy dolog istenünk újrafölfedezése. amit népem és országom szempontjából jónak tartok. ha te meg a Zenkali Hangja nem lennétek. – Valóban. Csaszi előrehajolt. hogy szereted Zenkalit. ha segédkezhetünk egy ilyen fontos eseménynél. Peter és Audrey visszatértek a Hahagáj-völgyből. s bár a váz Hannibaltól származott. ahogyan mindig segítettél mindenben. föltétlenül – mondta Sir Osbert –. bezárkózva dolgoztak Csaszi beszédén. – Igen – mondta Lord Hammer –. Csaszi és Hannibal negyvennyolc órán át. s hatalmas mancsával megfogta Hannibal csukló-ját. hogy a brit kormány. – Drága barátom – mondta lágyan –. – Jaj. hogy részt vegyenek a parlament ülésén. És nagy öröm nekem. igazán kedves önöktől. hogy kedvelek egy bennszülöttet. Mindazonáltal a dokumentumokat(és Ludzsa írásbeli vallomását megőrizzük arra az esetre. A beszédet hatszor írták át. s talán egy kicsit engem is. – Ezt inkább ne terjeszd – mondta zavartan Hannibal.– Mindazonáltal a dokumentumok némi kételyt ébresztettek bennem. hogy ez lesz életem legfontosabb beszéde. ahol Csaszi be kívánta jelenteni a repülőtérrel kapcsolatos döntést. s nem szeretném. és hajnali háromkor a helyzet kezdett elmérgesedni. hogy a fegyveres erők képviselői részt fognak venni az ünnepségen? – Ó. – Szerencsére nem lesz szükséges. Ne törődj velem. így aztán az elárasztásáról szó sem lehet. Mindig érződik rajtuk. – Igen. igen… igen. – Az iratok az én kezemben vannak – mondta lágyan Csaszi –. Az ifjú Foxglove majd idejében értesíti önöket a részletekről. Hannibal – mondta a szemét törölgetve –. a palotában. hogy segítesz ebben. barátom. ha a jövőben még szükség lenne rájuk. – Nem szeretném. Hannibal Csaszira mosolygott. De menjünk tovább. halálosan unalmas volna az uralkodás! Végül a beszéd csak elkészült. – Az ilyesmit jobb megsemmisíteni – mondta Sir Osbert –. a . és nevetett. Remélem. hogy a Hahagáj-völgy fönnmaradása nélkülözhetetlen a sziget gazdasági élete szempontjából. melyet kerti ünnepély követ itt. ha ez kidobott pénz lenne. ideküldte fegyveres erői képviselőit. hogy a dokumentumokat nyilvánosságra hozzam. boldogan. Mindketten tudjuk. – Ugyanis Droom professzor megállapította. – Föltétlenül. Sir Osbert megkönnyebbülten fölsóhajtott. – Már hogyne törődnék veled. – Én meg mogorva vén szamár vagyok. ne kiabálj velem. Minthogy a nagy eseményre mindenki a legpompásabb ruháját vette föl. mert olyasmit jelentek be. vagyis teljes biztonságban. nagy öröm számunkra. ha megtudnák rólam. mert még avatatlan kézbe kerül. a beszédben tükröződő érzések kétségtelenül Csaszi érzelmei voltak. természetesen – mondta kissé kábán Sir Osbert –. s ébresztenének nyilván a kormányunkban is – mondta Csaszi. amikor a tanácsaid mindig jók. amiben csak tudunk. Lord Hammer megtörölte gyöngyöző homlokát. s igazán méltó a megünneplésre. Csaszi hátravetette a fejét. költséget és fáradságot nem kímélve. – Túlságosan nagylelkű vagy császár létedre – mondta. Ezért jövő kedden nagy parádét rendezünk. örömmel segítünk. Tudom. – Helyes – bólintott Csaszi –. ami igazán hízelgő. az ilyen veszélyes rágalmakkal jobb vigyázni – kontrázott Lord Hammer.

hogy mekkora a völgy jelentősége. s pontosan tudta. de azért kell lemondanunk róla. kivétel nélkül. zengő hangján –. mintha kisiskolásoknak beszélne. Odaért a nagy trónszékhez. Föltette szemüvegét. aztán folytatta. egész Zenkali. aki. fehér selyemkendőt vett elő. El akarom mondani nektek. jegyzeteibe pillantott. És most megtaláltuk ismét a fát. minden fangua és minden ginka javára munkálkodik. fölemelte hatalmas kezét. nem is tudjuk megfelelően megvédelmezni. Mert Csaszinak önteltség nélkül kell beszélnie. mert a világ legtöbb népe számára a csodák kora már a múlté. Hiszen jólétünk és boldogságunk egy lepkétől függ. köntöse olyan volt. Hannibal szeretettel és tisztelettel nézte Csaszit. Csaszi hatalmas. akár valami újfajta. melyről azt hittük. akár a győzelmi zászló. s ugyanakkor Droom professzor arra a . – Le kell mondanunk a repülőtérről – mondta Csaszi. s a fával kapcsolatban az amelalepke. ahol lerakja petéit. s látta a hernyók százait jóízűen falatozni az ombufákon. mert ha megépítenénk. – Ám hiába próbálkozott négyszázhúszféle eledellel. Levette szemüvegét. hogyan jöttünk rá erre még idejében. nyomban megértette. Lassan vonult végig a termen jobbra-balra köszöngetve. nem más. majd a kezében tartott kendővel – mint egy légycsapóval – adott hangsúlyt szavainak. gyöngédséggel kell meggyőznie hallgatóit. Aztán elővette a szemüvegét. s köntösét látványosan elrendezte. Csaszi skarlát és sárga köntöse szinte vakított. hogy ezen a szigeten a csodák korát éljük. hogy a teremben összegyűlt rengeteg ember ilyen csöndben tud lenni. s szinte hihetetlen volt. Droom professzor ennek a fontos lepkének az életét kutatta itt. – De ezzel még nincs vége. hogy milyen nehéz a dolga. viszont ha nem sikerül kiderítenünk. hogy azzal adjon nagyobb nyomatékot szavainak –. s az egybegyűltekre mutatott vele. mint a Hahagáj-völgy – mondta Csaszi. Ám ezúttal kettős csodával állunk szemben. a hernyók megbetegedtek és elpusztultak. mert a lepke nélkül elveszítjük a fát. Valamennyien tisztában vagytok azzal. de mindennél fontosabb is mindannyiunk és Zenkali jövője szempontjából. Az amelalepke hernyója az ombufa levelével táplálkozik. ma olyan hírt mondok. hogy milyen különös história ez az egész. – Az amelalepke otthona. az a hely. pompás pillangó. hogy mit jelent Zenkali számára az amelafa. Elhallgatott. hogy hol költ a lepke. Ritkán adatik meg egy népnek. – Most nyilván arra gondoltok. és folytatta. és levette a szemüvegét.padsorok úgy néztek ki. csöndet kért. Végül fölemelkedett. s ahogy ott állt az ünnepi csöndben. – Ismét megtaláltuk a hahagájt. Most megtaláltuk ezt a helyet. ahogy jó istenhez illik. A mindannyiunk által ismert Droom professzornak köszönhető ez a lélegzetelállító fölfedezés. Ismét szünetet tartott. – Barátaim – kezdte mély. s tán hinni sem szabad benne. hogy visszakapja halottnak hitt istenét. leült. mint egy színpompás ágytakaró. gazdasági csődbe taszítanánk Zenkalit… mindenkinek rossz lenne. s hogy nagyobb hangsúlyt adjon szavainak. fölemelte széttárt ujjú kezét. ami nemcsak megdöbbentő. láthatatlanul és magányosan. s az egész problémát olyan egyszerűen és színesen előadnia. megtörölte homlokát. Szerencsések vagyunk. majd rendezgetni kezdte a papírjait. S most elmondom. – Droom professzor négyszázhúsz különféle növénnyel próbálta etetni a hernyókat – mondta. mert olyan istenünk van. az orrára tette. De amikor a professzor eljutott a Hahagáj-völgybe. s ugyanakkor ez az aprócska teremtmény egy olyan fától függ. hogy hallgatósága jobban megemészthesse a hallottakat. s ezzel visszaadtuk a fanguáknak istenüket. S amikor az egybegyűltek meglepetten suttogni kezdtek. hogy már régen eltűnt szigetünkről.

a hahagáj és végül mi magunk. A felvonulást Csaszi vezette hatalmas és díszes csuszijában. a villogó. tiszta ruhás tömeg illata. miénk olszág. melybe virágok. csokoládé. s egy hosszú percig nézte az egybegyűlteket. s fenségesen kivonult a teremből. melyet egyszer Csaszi a fürdőkádban ülve kissé átalakított. Majd újabb díszes csaszi-csuszi következett. s amikor ismét megjelenik. s a zenkali himnuszt játszotta.csodálatos fölfedezésre jutott. curry és napfény szaga vegyült. tollas csákót és kardot viselt. – Vajon nem üdvös belátnunk. s a géppuska sebességével verték össze csőrüket. Repülőtér nélkül meg tudunk lenni. A csuszit könyvküldöncök követték. már ki tud csírázni. Előtte a katonazenekar masírozott. rózsás tenyerek sorfala közt haladt a menet. A parádé rendkívül sikeres volt. Levette szemüvegét. A kocsin ült Peter és Audrey. Zenkali teljes lakossága ott tarkállott a menet két oldalán. A madarakat annyira elbűvölte az emberek tömege. fehér fogak. s első strófája így hangzott: Ő van mi. – Harmadsorban – mennydörögte fölemelt kézzel – nem tölt-e el mindenkit alázattal. s ott volt a hahagájok ketrece is. s együtt az egész olyan volt. régi bor zamata. rózsás por fénykörében jókora kocsi haladt. levette szemüvegét. Miénk olszág. A bronz-. Zenkali. Ahogyan a Zenkali Hangja főcíme hirdette: A császár a palota kertjébe hozatta az Istent. – Másodsorban a fától. A zenkali-angol szöveget Hannibal írta. Amikor a fa gyümölcse és benne a mag a földre hull. akár a ritka. hogy föl-alá szaladgáltak a ketrecben hangos Ha-ha! Ha-ha! Ha-ha! kiáltásokkal. a hahagáj megeszi a gyümölcsöt. – Valamennyien egyetlen lánc szemei vagyunk – mondta Csaszi. az amelafa. Zenkali. s bármilyen furcsa. mocorogtak. Zenkali. magukra hagyva az izgatottan kiáltozó egybegyűlteket. egyszeriben ombufára kezdett hasonlítani. A kormányzó díszegyenruhát. a lepke. A himnusz dallama közismert angol dalocska volt. Zenkali. ugyanis a hímzést készítő hölgyre idő előtt és váratlanul rátörtek a szülési fájások. s összekulcsolt ujjaival mutatta is. Csaszi eltette kendőjét. hogy az ombufa léte viszont nem mástól. melyet hat pompásan kicsinosított zebu vontatott. Egyikünk sem lehet meg a másik nélkül. Utánuk. Mindent betöltött a frissen fürdött és illatosított. akiktől rengeteg finom falatra számítottak. ő van mi. benne a kormányzó és Lady Emerald. akik hatalmas zászlót vittek. hogy a mi istenünk munkálkodik. hogy jólétünk elsősorban a lepkétől függ? Ekkor kinyújtotta nagy. Ezért mondom. melyen a Zenkali Mindö felirat volt olvasható. . Ekkor széttárta karjait. hogy hogyan –. Ennek a jegyében zajlott le minden. A Természet segítsége nélkül nem. de olyan kecsesen. zebuk. csokoládészínű kezét. Az emberekből áradó boldogság szinte kézzelfogható volt. s így nem állt módjában a munkát befejezni. hogy sorsa egy madár emésztésén múlik? A gyülekezet tagjai összesúgtak. hogy a kéz szinte bársonyos. ezeknek a fáknak és teremtményeknek a segítsége nélkül Zenkalinak nincs jövője. A mag keresztülmegy a madáron. mint a hahagájtól függ. közben meglágyul.és rézszínű arcok. az ombufa. Minden fanguára mély benyomást gyakorolt az újonnan fölfedezett isten hangereje. a tapsoló. barna lepkének látszott.

és a svájci. s a hímnek az volt az első dolga. ám legtöbbjük Brewsteren kötött ki. mindenkivel beszélt.A kormányzó és Lady Emerald nyomában újabb kocsi következett. s azóta állandóan azt nézte. Végre kiengedték a két rendkívül izgatott hahagájt. pocakos ombufa. nem az ITV! –. fehér zsebkendővel törölgette örömkönnyeit. Sir Osbert és Lord Hammer. aki csíkos öltönyében a szokásosnál is kísértetiesebb látványt nyújtott. hogy forgatókönyvével csapkodott. és utat nyitottak a zenekarnak. s beszerzett több zúzódást meg egy jókora monoklit is. Csaszi mindenütt ott volt. akinek megjavították az óráját. kiáltozva integettek be a kovácsoltvas kapun. A svéd olyan komornak látszott. s biztatóan meg-megsimogatta a fákat. mikor az építmény. arcuk csillogott. Blore és méregdrága felvevőgépe pillanatokon belül az ötméteres mélységbe repült. tapsoló. még táncra is perdültek a sötét bőrű emberek hajlékony eleganciájával. A meglehetősen törékeny építményt vagy kétszázötven zenkali rohanta meg. s itt is. hogy a televízió számára épített emelvényről jobban láthatnák a parádét. akik úgy mosolyogtak Zenkali népére. hogy megállhat. meg doktor Fellugona. attól tartva. A menet lassan a palota kapujához ért. Hektószámra fogyott a Felségsértés. Sir Lancelot és Alf őurasága. Boldog.) Nem csoda hát. aki Jugg-gal együtt láthatólag jócskán hódolt a Zenkali Nektár élvezetének. A tömeg megtorpant. ott is föltárul a tengeri élet egy-egy darabkája. hogy csőrével Csaszi lábába kapott. ám hamarosan az ostromlók lábai alá került. olyan képpel. meglehetősen elázott állapotban. Harp. rajta hat nagy dézsa – Carey Anyó Csibéinek ajándéka –. s zengő nevetése úgy fogta körül vendégeit. amilyennek csak egy svéd tud látszani az éljenző. kiáltoztak. miközben negyedszer is megtöltötte a lány poharát –. valahonnan egy hatalmas amerikai zászlót kerített. doboltak és furulyáztak. mint akik éppen most menekültek el nagy nehézségek árán egy cápa elől. mint valami barátságos mennydörgés. Peter és Audrey egyszerre csak megállapították. mázsaszámra a szarvashús. A fákkal utazott Droom is. . s most abba burkolódzva integetett csuszijából a tömegnek. a jókedv fokozódott. s bennük fél tucat zömök. Mihelyt mindenki benn volt a palota ragyogó. Mögöttük ízléses elrendezésben váltakoztak a pompásan képzett katonai egységek meg a díszvendégek díszes csuszijai. Apróbb rendzavarásra csak akkor került sor. (Másnap a Zenkali Hangja ezzel a főcímmel jelent meg: Az Isten megcsípte a császárt. amikor az izgatott zenkalik arra a következtetésre jutottak. mint amikor úszunk a zátonynál: sodródunk ide-oda. aztán nevetve. a legjobb trópusi hagyományok szellemében. mint egy kosár padlizsán. olyan ez. kissé szervezetlen menet volt ez. A zenkalik persze puhán és ügyesen estek. akinek eltört a kulcscsontja. aki hatalmas. napsütötte kertjében. éljenezve. – Tudod – mondta Peter. a szopós malac meg a sok tarka zöldség. A fanguák és ginkák énekeltek. Majd a sajtó meg a többi környezetvédő következett. megingott és összeomlott. melyet Peter két ember számára tervezett. A dühös Brewster úgy próbálta visszatartani őket. hogy szeretik egymást. hisztérikusan boldog emberek között. így aztán kéz a kézben kószáltak a tömegben. de a zenkalik ügyet sem vetettek rá. – Én vagyok a BBC! – kiáltozta. Senki sem hederített az elfojtott kiáltásokra: – Maguk nem ismerik a reklám értékét! – Mi a BBC vagyunk. mintha az egész társaság benne volna az angol nemesi almanachban. hogy a kerti ünnepség pompásan sikerült. Csaszinak meg a kíséretnek. ahol az őrszemek pompásan tisztelegtek.

azt mondta. hatalmas tudományos szenzáció lesz. Adj rá bikinit. boldog vagyok. azt mondta nekem. de ha egy elefántot láttál. Persze az elefánt jó. és úsztunk a lamantinnal. láthassa rajtam. akkor sokkal könnyebb a környezetvédelem. És Mamié. én mondom. ügyet sem vetve őuraságára –. Csakhogy a nívós állatok mind megdöglenek neked… piszokul nyavalyásak. nélkülük a többi ember tehetetlen. összekapaszkodva kószáltak tovább. egyszer az akkori feleségemmel. – Nincs jelentősége – legyintett Droom. amelyben három nagyherceg. kegyelmességességes uram. El tudja képzelni. ami meg fogja erősíteni a tudományos tekintélyemet. hol lenne nélkülem Zenkali? Ha majd megjelenik a cikkem az esetről. de ön nemcsak a hahagájt. – Én nem mondtam semmit – jelentette ki méltósággal Harp. – Lássa – mondta Carmen –. hanem be tudta vonni a dologba a császárt is. s az ádámcsutkája föl-le ugrált. Hiram. hogy megfogja a közönséget. nekünk is volt jó pár. – Nemes asszonyi testület… a birodalom gerince… rendkívüli… – mondta a . az akkori feleségem. – A megfelelő emberek a tudósok – mondta Droom –. Az a fontos. igen – mondta Alf őurasága –. egy rádzsa és holmi hercegecske szerepelt. – Most már azt csinálnak a madárral meg a fával. hogy megjelenik a cikkem. Ahol legközelebb megálltak. ha nem viszi le az ember idejében. – Egén – mondta kedvetlenül Jugg –. – Gondoljon csak az itteni felfedezésemre – folytatta Droom. – Én mindig azt mondom. És kéz a kézben. ott éppen a kormányzó és Lady Emerald próbált zöld ágra jutni Carmennel. Ha nem nyerjük meg a felsőbb osztályba tartozók támogatását. az kell neked. Emlékszem. hogy ellentmondjak – mondta Alf őurasága –. Hamarosan egy furcsa párra bukkantak: Harp és Jugg egymás mellett hevert egy-egy nyugágyban. De mind megdöglött. De most megfizettem nekik! Ha megjelenik a cikkem… Peter és Audrey továbbsodródott. Hamarosan Alf őuraságára bukkantak: Droomnak mesélt valami hosszú és bonyolult történetet. mint egy ember. mindet láttad. ami nem döglik meg. Bármennyire hittek is az ügyben. sokkal nehezebb a dolgunk. az ombufát meg az amelafát mentette meg. Mint a kutya.– Ühüm – mondta Audrey –. Mindig megdöglenek az embernek. mi történt velem? A tudományos világ kipellengérezett. Audrey és Peter továbbsodródtak. amit akarnak. akkor ússzunk tovább. Inkább az olyat szeretem. – Rendkívüli… igen fontos… Isten és így tovább… mindenkit kitüntetés illet… a nemzet színe-virága… – hebegte a kormányzó. – Mire te…? – kérdezte döbbenten Jugg. hogy ezek a fák meg madarak meg lettek oltalmazva. istenuccse. mint az anyád. hát nem? Valami nívósabb kell. ez majdnem olyan. hogy a politikai komplikációkon túl a lányokkal sem bírtam. hogyan hívja a jávorszarvas a párját. hogy ha meg tudjuk nyerni a megfelelő embereket – bégette –. hogy szerfölött boldog vagyok. Kényes dögök ezek a jávorszarvasok. azt mondta. – Igen. – Csak elváltam tőle. és pontosan úgy fog kinézni. Harp éppen azt mutatta be. – Lamantin – mondta Harp. Ma-mie-vel lementünk Floridába. ezzel igazán nem értek egyet. mert egyszer az idióta asszisztensem hibájából téves adatot közöltem a cecelégy hektáronkénti sűrűségéről a N’goro N’goro kráter területén. – Engedje meg. nyugtalankodtak. – Lamantin. – És most már azt is tudhassa kegyelmességességed.

– Gyakrabban kell nálunk vacsoráznia – mondta kedélyesen-. hogy miért. – Görög – mondta Peter –. – És szárazföld veszi körül. értesz? – Értem – mondta Lord Hammer –. Megmarkolta poharát. Külön megkért. és továbbsodródtak. a svájci természetvédő volt. kösz – mondta Carmen. Lady Emerald a fülébe dugta hallócsövét. holnap én elviszel nekedsz. hogy azzal a sziget elégedett . és pontosabban miféle papírok azok? Pappasz még komorabb képet vágott. he? – Hogy jutottak hozzá Ludzsa papírjai? – suttogta csodálkozva Audrey. hogy adjam át üdvözletét önnek. – Tudja. az elbűvölő lányaival együtt. De a gazembersz most elmész szigetrőlsz. hogy jó híreket hozhattam önnek Penzance hercegéről. hogy a lányok finoman viselkedjenek. – Az nagyon veszélyes. – Igazán boldog vagyok. akinek éppen a tengernagy tartott hosszadalmas és nem egészen pontos előadást az európai történelemről. nálam vagy az összes papíroksz. – Én nem tudsz – mondta –.kormányzó. én most mit csinálsz papírokkalsz? Mit ön gondolsz? Apró. Pappasz kapitány mogorván szónokolt Lord Hammernek. – Zenkalin általában úgy oldjuk meg az ügyeket. öregemsz – vigyorodott el megnyerőén a kapitány –. uram – mondta precízen a svájci. – És ott voltunk Jütlandnál. aki az útjukba akadt. és ez mindent megmagyaráz. – Fogadják meg a tanácsomat. – Nincs flottájuk? – szörnyülködött a tengernagy. Mert akkor én még nem tudsz. hogy sikerült ezt az ügyet mindenki megelégedésére megoldani – mondta. hogy mitévők legyünk. amiket az a gazembersz Ludzsa átadsz megőrzésre. és csatlakozott a társalgókhoz. és belepirult az örömbe –. Akkoriban mindenki „kacér seggű Bertramnak” hívta. eldönthetnők. – Hát. kedveském. és sürgősen verekedjék ki magukat a tengerig. – A drága Bertram – mondta ellágyulva Csaszi. Audrey és Peter útközben újabb italt szereztek. – Boldog vagyok – mondta udvariasan –. és ne macerálják az úriembereket. a szárazföld – mondta a tengernagy. ha együtt vizsgálnánk meg azokat a papírokat. – Igen – mondta éppen –. fekete szemével ártatlanul nézett Lord Ham-merre. hogy megengedett magának egy futó mosolyt. a maguk flottája meg tőlünk jobbra – mondta az izgalomtól könnyezve a tengernagy –. – De Svájc picike ország – mondta a svájci. Sir Lanceloton igazán alig látszott a megdöbbenés. A pompás köntöst viselő Csaszi teli szájjal vigyorgott Sir Lancelotra. nagyon ritkán látjuk. s két kezével madárfészket formált. teljesen szétszórtan… – De nekünk nincs flottánk. – Talán – mondta finoman Lord Hammer –. Minden országnak szüksége van flottára. fogalmam sincs. én nem olvasol másoknak a papírjaitsz. Audrey és Peter továbbsodródott. hogy ő mit csinálsz. akit annyira elragadott az általános jókedv. ha igazán szívesen teccenek látni minket a kormányzói palotában… Gondom lesz rá. A következő. – Oké. ő volt a csicskásom Etonban. és körülnézett. – A nemzet színe-virága – mondta a kormányzó. – Az lehetetlen.

akik az állatokat az emberek elébe helyezik. – Felségsértésnek tekintenéd. agg és tiszteletre méltó atyám – mondta Audrey. ez a hálás sziget egy amelaültetvényt ad nektek nászajándékba. azt mondod? – mondta Simon. – Pompás császárunk egy amelaültetvényt ad nekem és Peternek. és ami itt történt. – Ó. – De hadd mondom el. Nem ismerve szigetünk biológiai felépítését. környezetvédőket. Peter. hogy a leányom volt olyan ostoba. – Felségsértésnek tekinteném. akik lágyan ringatóztak Csaszi függőágyában. Átkarolta Peter és Audrey vállát. mondjuk el apának – kérte Audrey. mert így remélem biztosítani. felség. csak nem határoztad el. mint bűnben élni! – Semmi kifogásom egy kis bűn ellen – mondta gyakorlatiasan a tiszteletes –. A demokrácia nagyon jó dolog. – Csak örülhet. ma egészen csodálatos vagy – mondta –. Mellettük a fűben kuporgott Simon Damien. gyakorta kárhoztatnak. Ám nem ez a helyzet. hogy becsületes embert faragsz Foxglove-ból? – De igen – mosolygott Audrey –. – Igen. ezt örömmel hallom. – Nagy hírünk van számodra. hogy módunkban áll döntenünk a fontos dolgokról – mondta csillogó szemmel Csaszi. és elárulok egy titkot is: mihelyt a házasságot elháltátok. . hogy az ön viselkedését mindvégig konstruktívnak és barátságosnak találtam. – És itt a boldog pár – mondta Csaszi –. ami világszerte történik. Csaszi – mondta Audrey –. – Nem tűrhetem. hogy bűnben akarunk élni? – kérdezte Audrey. – Nekem is ez a véleményem – mondta Csaszi –. Nagyon nehéz megértetni az emberekkel. hanem előrelátó – mondta Csaszi –. hogy égbekiáltó bűnben él az orra előtt egy amelaültetvényen. az kicsiben azt példázza. – Köszönöm. ha most megcsókolnálak? – kérdezte Audrey. és engedte. köszönöm – pirult el örömében Sir Lancelot –. amilyen te vagy – mondta Csaszi –. hogyha további ocsmányságokat ír rólam. mert a természet védelme. óriás bougainvillea árnyékában találták Hannibalt és a tiszteletest. szép. „A császár a palota kertjébe hozatta az Istent”. igazán nagylelkű vagy. Sir Lancelot. hogy ez a tejfölösszájú ifjonc rábeszélje a házasságra? Istennek szent anyja! Hiszen ez talán még rosszabb. drágám. a környezet védelme valójában az emberiség védelme. hogy Peternek a lehető legsürgősebben szüksége van egy zsémbes feleségre. Tudnia illene. Egy rovaroktól hemzsegő. hogy valójában az ő legvalósabb érdekeiket képviseljük. hogy mindörökre Zenkalin maradjatok. hogy egyetlen leányom szégyent és romlást hozzon agg atyjára azzal. Minket. – Nem nagylelkű. hogy az ilyesmi tönkreteheti egy császár hírnevét – mondta Csaszi. – Úgy érted. – Audrey. és mondd meg az apádnak. arra az elhatározásra jutottam. – Meglehet – mondta kételkedve Sir Lancelot. – Szerencsések vagyunk itt Zenkalin. képesek lettünk volna elpusztítani gazdasági életünket és önmagunkat. ha egy olyan szépség zsémbel vele. elkergetem a szigetről. – Ki mondta. – Ami itt történik – mondta Sir Lancelot –. – Egy amelaültetvényt.legyen – mondta Csaszi. csak nem mindig ilyen örvendetes eredménnyel. pontosan ezt példázza. Az emberek hajlamosak flúgos állatbarátnak tartani minket. ha nem csókolnál meg – mondta határozottan Csaszi. aki tehet az egészről. – Gyere. de az áldásos diktatúra néha többet ér. – A legtöbb helyen a hatalom ehhez túlságosan megosztott.

amiért ti vagytok felelősek – mondta Hannibal –. A holdfény megvilágította körülöttük az ombufák fura. – Amikor megláttalak – mondta meglepetten Audrey. elveszteném az állásomat. és lenézett a lányra. – Persze. Arra gondoltam. Peter – mondta Audrey. – És mi az úticélja ennek a különös. de ugye nem bánod. A völgybe. – Igazán ki akarod egészíteni friss adatokkal? – kérdezte Peter. hogy szeretsz? – kockáztatta meg a banális kérdést Peter. az iskoláját. – Ez. nyilván lesz egy kis szabad időd. amilyet meglátsz az állatkereskedés kirakatában. – Már így is sikerült bepréselned kettőnket egy egyszemélyes hálózsákba. – Most. – Egy édes kiskutya – magyarázta Audrey –. akit igazán szerettem. ha kérdeznem szabad? – kérdezte Hannibal. . – Ennél romantikusabbat még nem is mondtak nekem. hogy mi fordítva csináljuk: előbb a nászút. gondolom. ha előbb nászútra megyünk? – Nászútra? Hiszen még el sem vetted a lányt! – Tudod. olyan fajta. – Hát te írtad? – álmélkodott Peter. ZÁRÓTÉTEL – Nem tudsz közelebb jönni? – kérdezte Peter. azt jelenti: nemcsak hogy elveszítem az egyetlen lányt. – Hogyhogy? – Amikor megjelentél Hannibalnál azon a reggelen. ha segítesz.hiszen ha nem volna bűn. – Mikor jöttél rá. Munkám van a számodra. úgy határoztunk – mondta kissé zavartan Audrey –. – Én tudom – ugrott ki a függőágyból a tiszteletes. tekergős formáit. – Csak egyetlen helyre mehetnek. – Ki másnak lett volna ezen a szellemi sötétségben tengődő szigeten kellő műveltsége és nyelvtudása ilyen hatalmas irodalmi műhöz? – kérdezte Hannibal. – Ó. hogy elviselem az elviselhetetlent. De remélem. aztán az esküvő. – Hogy az én lányom szégyentelenül az egész ország színe előtt kiáltja világgá a bűneit! Csak az én lelkem tisztaságának köszönhető. – Köszönöm – mondta hűvösen Peter. Olyan imádni való voltál… mint… mint egy elhagyatott kiskutya. – Miért? Peter óvatosan felkönyökölt. hogy elcsitul ez a nevetséges hajcihő. – Igen – mondta Hannibal –. – Miféle könyvről beszélsz? – kérdezte Peter. hogy megjelentetem a könyvem bővített kiadását. Szent Pál és minden apostolok! – tépte a haját Simon. – Amikor megláttál? – kérdezte meghökkenten. Mennyivel menjek még közelebb? – Sokkal – mondta elégedetten Peter. – ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára – mondta Hannibal. de ráadásul megkaplak téged a munkatársamnak az elkövetkező kilencven évre. a bozótban szentjánosbogarak lüktettek. zömök. – Nem tudok. ha ez a nyomorult leányzó békén hagy. – Ha Isten is úgy akarja – mondta Peter. előlegezett nász-útnak. és nem tudsz neki ellenállni. mindketten komolyan gondoljátok? Nálam esküsztök? – Hol másutt? – kérdezte Hannibal.

– Majd én megmutatom neked. – Nem szeretném. mi lesz egy szép napon azokból az imádni való kiskutyákból? – kérdezte Peter. hogy a szőnyegre pisiljek? – kérdezte érdeklődéssel Peter. azért is élveztem annyira. – Én is így gondoltam – mondta Audrey –. mi ez? – Micsoda? – kérdezte a lány. hogy oda fog pisilni a szőnyegre. ZÁRSZÓ . aki meglehetősen mozgékonynak bizonyul meglehetősen korlátozott körülmények között is – mondta Peter. de nem érdekel. – Ha-ha? Lágyan és kérdőn. – Igazán finom érzés volt. A hosszú csöndet csak a gyönyör kis neszei törték meg. nem vetettem rád semmiféle érzékien buja pillantást. – Csodálatosan mozgékonynak – helyeselt Audrey. a hálózsákban nincs hely rendes veszekedéshez. – Tudod. – Nem értek egyet veled – mondta zordan Peter. aki utoljára nevet – mondta Peter. változó fényében az ombufák szinte mozdulni látszottak. A szentjánosbogarak zöld fénypöttyökkel világították meg kis világukat. hogy mit akarok mondani – mondta Audrey. – Dehogy nincs – mondta Peter. – Soha életemben nem néztem úgy egyetlen nőre sem. ha az első veszekedésünkre egy hálózsákban kerülne sor – jelentette ki Peter –. Az ombufák sűrűjében egy hang kelt.– Értem. – A hahagájok nevetnek. mint az első kakaskukorékolás. Ha-ha. Csönd volt. hogy vonzónak találtál. álmosan. Aztán panaszosán és édesen hangzott föl körös-körül a fák árnyékából: – Ha-ha… Ha-ha… Ha-ha. – Vagy hogy elfogyasszam a lábbelidet? – Pontosan tudod. És az nevet legjobban. és megrágja a papucsodat. amit akkor rám vetettél. – Az. – Én gonosz farkasom – mondta végül Audrey. s a sáfránysárga hold lassan gombafehér lett. Egy zabálni való kis szőrpamacs. És jól tudod. – Ha az éppen kamaszkorúvá érett olasz srácok érzékien buja pillantása. – Tudod-e. biztosan úgy volt – mondta Audrey. – Ráadásul olyan farkas. nyugtatóan: – Ha-ha. – Mutattam én valaha is a jelenlétedben abbéli szándékot. – A hálózsákban jóformán semmihez sincs hely – mondta panaszosán Audrey. Az égbolt végtelenjében a csillagok ragyogtak. – Ha-ha – rikoltotta. A hold lassan siklott az égen. Egy kis bugyuta. – Hogy nem? Az első pillantásoddal nemcsak levetkőztettél. – Hát ide figyelj – háborgott Peter –. – Én nem szerettem rögtön beléd – közölte önelégülten Peter. Válaszul egy másik hang szólalt meg. összehajoltak. de ágyba is vittél – mondta Audrey. – Bár kétségtelenül vonzónak találtalak. – Mindig szerettem volna egy farkast… – ábrándozott Audrey. azt jelenti. tehetetlen szőrpamacs. – Mi? – Gonosz farkas. – Ne csacsiskodj. – Hallod? – kérdezte Peter. mint jéghegyek a napfényben. akár az összeesküvők.

amit itt a Jersey Wildlife Preservation Trustnál (természetvédelmi trösztnél) végzünk. ahol az élősködő légy nem tenyészik. Ha a könyvet szórakoztatónak találták. hogy meggondolatlan kapzsiságunk miatt ezek az állatfajok ne merüljenek feledésbe. A könyv szereplői természetesen kitalált személyek. amely hosszú. hogy segítsen megóvni mindannyiunk világát. s ha elismerik. s ezért szabad utat biztosítanak neki a fészkükbe. Hiszen a segítségük nélkül nem tudnak élni. amelyről azt hitték. hogy milyen hasznos munkát végez a darázs. hadd mutassak rá. amely előszeretettel fogyasztja a legyet. akikkel szintén találkoztam. hogy míg az egyik kezünkkel pusztítunk. A légy lárvája azután megeszi a madárfiókákat. mert ők nem tudnak szólni magukért. Tehát még ma is van rá remény. Channel Islands szívesen küldünk részletes felvilágosítást.Az érdeklődő olvasóknak szeretném elmondani. hogy az amelafa és az ombufa. Ha magukra ismernek. amit haladásnak nevezünk. Ám él ezen a vidéken egy darázs is. Az oropendola nevű madárról van szó. hogy a természetben ezeknél sokkal bonyolultabb kapcsolatok is vannak. amely petéit a fészkelő madarakra rakja. hogy földünk állatvilágát állandóan és könyörtelenül pusztítja az a valami. Ezeknek a növényeknek és állatoknak a nevében folyamodunk önökhöz. az amelalepke és a hahagáj közti kapcsolat túlzott. A hahagáj újrafölfedezéséhez az ötletet olyan esemény adta. ugyanakkor ötvözetei olyan embereknek. függő kosárkához hasonló fészkekből épít telepeket Dél-Amerikában. Ugyanakkor más körzetekben. hogy megtisztítsa fiókáikat. . A közelmúltban fedeztek föl egy igen szép példát. És végül még valamit. s végtére is csupán arra kérünk mindenkit. a másikkal fölfedezhetünk akár valami aprócska dinoszauruszt is valamelyik távoli mocsárban. és kiképezni szakembereket a világ minden tájáról az állatok mesterséges tenyésztésére. Számos hahagáj és ombufa lesz hálás világszerte a segítségükért. hogy már régen kipusztult. talán kedvük támad segíteni abban a munkában. és el is pusztítja. mely a madárfiókákon élősködik. elgondolkoznak. és örömmel fogadjuk tagjaink közé. A kifejlett oropendolák valami módon fölfogják. Ha bárki azt hinné. Egy távoli völgyben – ahol szerencsém volt némi időt tölteni – újra megtalálták a takahe vagy notornis nevű madarat. Bizonyos körzetekben él egy légyfajta. a légy petéjét és lárváját. remélem. az oropendola nem tűri a darazsat. Ha bárki ír nekem a központi címünkre: Jersey Wildlife Preservation Trust Les Augres Manor Trinity Jersey. ha a fészke közelébe merészkedik. hogy segíthessünk földünk élővilágán. A rossz emberek modelljei olyan rossz emberek voltak. amely néhány éve történt Új-Zélandon. ám hasznát vesszük a legkisebb támogatásnak is. hogy habár ez a könyv meglehetősen derűs. Tagsági díjunk szerény. a benne leírtak megtörténtek vagy éppen most történnek meg a világ számos táján. akikkel utazásaim során találkoztam. Itt megpróbálunk tenyészteni már-már kipusztult állatfajokat.