Gerald Durrell a Hahagaj

NNCL1704-5C1v1.

0 GERALD DURRELL A HAHAGÁJ

FORDÍTOTTA GÁLVÖLGYI JUDIT A FEDÉLRAJZOT ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓKAT RÉBER LÁSZLÓ KÉSZÍTETTE GERALD DURRELL A HAHAGÁJ EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1987 KÖTETÜNK A KÖVETKEZŐ KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: GERALD DURRELL: THE MOCKERY BIRD WILLIAM COLLINS SONS AND CO. LTD., LONDON, 1981 COPYRIGHT © GERALD DURRELL, 1981 HUNGÁRIÁN TRANSLATION © GÁLVÖLGYI JUDIT, 1987 HU ISSN 0139-4029 VIDÁM KÖNYVEK KIADTA AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ A KIADÁSÉRT AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJA FELEL SZEDTE A NYOMDAIPARI FÉNYSZEDŐ ÜZEM NYOMTA AZ ALFÖLDI NYOMDA A NYOMDAI RENDELÉS TÖRZSSZÁMA: 3221.66-14-2 KÉSZÜLT DEBRECENBEN, 1987-BEN A SOROZATOT BORBÁS MÁRIA SZERKESZTI FELELŐS SZERKESZTŐ: BORBÁS MÁRIA MŰSZAKI SZERKESZTŐ: MACZÓ ZSUZSANNA MŰSZAKI VEZETŐ: MIKLÓSI IMRE KÉSZÜLT 67 000 PÉLDÁNYBAN, 13,8 (A/5) ÍV TERJEDELEMBEN ISBN 963 07 4316 7 38- Ft

ELSŐ FEJEZET ZENKALI ZENGZETEK

A tenger legvégső peremén, azon a képzeletbeli vonalon, ahol az Indiai- meg a Csendes-óceán vizei egymásba olvadnak, ott fekszik Zenkali, ez a zöld és kellemes sziget; olyan távol, hogy azt hinnéd, ez a fold nem befolyásolhatja a külvilágot, s az sem a szigetet. És mégis, Zenkali történetének volt két hónapja, amikor lázba hozta az egész civilizált világot meg a civilizálatlan világ jelentős részét is, mármint újságírók, tévériporterek és hasonlók képében. Mondanom sem kell, hogy a világszínpad hivalkodó elfoglalásáért nagy árat kellett fizetnie, és még ma is (bár a sebek java már begyógyult, a forradások még érzékenyek) könnyen szerezhetsz egy monoklit – vagy még rosszabbat – Carey Anyó Csibéinél, ha megemlíted a dolgot, s az újonnan épült Angol Klub tagjai feltűnően kerülni fogják társaságodat, ha vagy olyan ízléstelen, hogy megemlítsd a hahagájt. Januárban kezdődött. A szigetlakók – mint rendesen – túlzabálták és túlitták magukat a karácsonyi ünnepek alatt, s éppen epegörcsöktől szenvedtek, hála a hazafias gesztusnak, amely arra késztette őket, hogy pulykasültet és karácsonyi pudingot fogyasszanak olyan éghajlaton, ahol negyven fok van árnyékban. A sziget álmodozva pihent a fehérlő napsütésben két vulkánjának, a Timbalunak meg a Matakamának kúpjai között. Egyetlen szigetlakó sem sejtette (hiszen mind a szódabikarbónával volt elfoglalva), hogy a nagy óceánon maga a végzet közeledik feléjük; pusztítóbb lesz a hurrikánnál, elsöprőbb a szökőárnál, s nagyobb fölfordulást okoz a földrengésnél. S annál is veszélyesebb, mivel olyan ártatlan külseje van, mint egy víziszonyban szenvedő pekingi palotakutyácskának. A végzetet a magas, elbűvölő és szőke Peter Foxglove testesítette meg, őfelsége politikai tanácsadójának új munkatársa. Dzsakartába érkezve Peter rémülten állapította meg, hogy a hajó, amelyen Zenkaliba kell utaznia, meghatározhatatlan korú és bizonytalan tengerbiztonságú, átalakított francia halászbárka, melyet egy Arisztotelisz Pappajatokopulosz nevű, gömbölyded és borotválatlan görög üzemeltet igen vidám, de csöppet sem tengerész módjára viselkedő zenkali legénység segítségével, akik láthatólag úgy kezelték az óceánon való átkelés gondolatát ezen a fölöttébb kétes járművön, ahogyan egy csapat kiscserkész indulna tavi kirándulásra egy lyukas csónakban. Mindenki utasításokat kiabált mindenkinek, és természetesen senki sem engedelmeskedett, s az egészet az tette még aggasztóbbá, hogy a derék Androméda III annyira jobbra dőlt, hogy a fedélzetre helyezett golyó vagy egyéb gömbölyű tárgy nyomban a korláthoz gurult, és belepottyant a kikötő mocskos vízébe. Peter halovány krémszínű borjúbőr bőröndjei – melyeket oly nagy gonddal választott ki Assinders és Grope-nál, a trópusi felszereléseket árusító londoni cégnél – nem hatották meg a zenkali legénységet; a bőröndöket barna kezek kapták föl és dobálták ide-oda, végignyúzták őket a korlát és minden más, útjukba akadó kiálló tárgy mentén, hogy végül minden ceremónia nélkül az előfedélzeten szelíden gőzölgő trágyadombra kerüljenek. Peter ekkor értette meg, milyen hátrány, ha valaki nem beszéli a zenkali-angolt. – Hé, te ott – szólított meg határozottnak szánt hangon egy zenkalit, aki kissé értelmesebbnek látszott a többinél –, te vagy a másodkapitány?

A zenkali magas és izmos fiatalember volt kopott nadrágban, foszladozó szalmakalapban, s a nyakában láncként fölfűzött Coca-Cola kupakokat viselt. Rendkívül udvarias mozdulattal levette és a melléhez szorította kalapját, s közben hatalmas és jóindulatú mosolyban villantotta elő pompás fogait. – Te vagy a másodkapitány? – ismételte Peter. – Ulam? – kérdezte a fiú, aki arra is képes volt, hogy mosolygás közben aggodalmasan ráncolja a homlokát. – Te vagy ennek a hajónak a másodkapitánya? – kérdezte Peter harmadszor is, nagyon lassan és érthetően. – Hajó! – ragyogott a fiú. – Igen, ulam. – Te vagy a másodkapitány? – Igen, ulam… hajó – ütött a kalapjára a fiú. Peter arcán és hátán csörgött az izzadság. Szép fehér vászonnadrágja immár piszkosszürke volt, s az éle – ami két órája, amikor fölvette, még kifogástalan volt – nyomtalanul eltűnt. Olyan gyűrötten és mocskosán lógott rajta a nadrág, mintha egy álmatlanságban szenvedő dinoszaurusz éjszakázott volna benne. Peter nagyon szeretett volna már eltűnni a napról, száraz ruhát venni, és meginni egy pohár jéghideg italt. – Mi a neved? – próbálkozott egy másik vonalon. – Andloméda Hálom – vágta rá a fiú habozás nélkül. – Androméda? De hát az női név… ó, értem már, azt akarod mondani, hogy a hajó neve Androméda? – Igen, ulam, hajó – mondta boldogan a fiú, s ezzel a kör bezárult. Peter megtörölte az arcát és nyakát lucskos zsebkendőjével, és újra próbálkozott. – Én utas – mondta magára mutatva, és teljesen hülyének érezte magát. – Én akarni kabin… én akarni kézipoggyász kabinba… én akarni hideg ital… én utas, érted? – Én Andloméda Hálom – ismételte a fiú, akit nyilván aggasztott, hogy Peter netán nem értette meg ezt a fontos tényt. Ám mielőtt még Peter a Mindenhatóhoz fohászkodhatott volna, hogy sújtsa agyon a fiút, hirtelen a kapitány bukkant fel, és olyan tömény fokhagymaszagot árasztott, hogy elnyomta a kopra, a guanó meg a hat, föltűnően vonakodó tehén szagát is, amelyeket a zenkali legénység hangos és dallamos kiáltásokkal a fedélzetre próbált terelni. – Uram – mondta a kapitány olyan zengő és mély hangon, mintha a gépházból jönne a hangja –, én vagyok a kapitány, Arisztotelisz Pappajatokopulosz. Vagyok az ön szolgálatodra. Engem hívnak embereksz Pappasz kapitánynak, mert igen nehezükre esik rosszul ejteni a nevemetsz. – Rosszul ejteni a nevét? – kérdezte Peter, mert azt hitte, nem jól hallott. – Igen, uram – mondta a kapitány –, mindig bajuk van, mert rosszul ejtik a nevemetsz. Peter úgy vélte, hogy a kapitánnyal éppen olyan ígéretes lesz beszélgetnie, mint az imént a másodkapitánnyal. – Örülök, hogy megismerhetem, kapitány – mondta. – A nevem… – Beagle, Chihuahua, Dingó, Husky, Molossus – vágott közbe töprengő képpel a kapitány –, Labrador Ret-riever, Jagdterrier, Ovcsarka, Foxi! – Tessék?! – hüledezett Peter. – Nem légysz mérges, Mr. Foxi – mondta a kapitány –, hogy mnemotechnikával jegyeztem meg a nevedetsz… ez görög szokás, értesz… mnemotechnika. – De az én nevem nem Foxi – mondta döbbenten Peter.

Tulipán. és eltűntek velük a hajó gyomrában. – Bougainvillea. he? Görög módszersz… pompász… a legjobb. S miközben az Androméda III imbolyogva zötykölődött az óceánon. melynek intenzív doh-. Kinyitotta apró. nem Xoloizcuintle. s húsos ajkai közül elővillant a szájában megbúvó aranybánya. impozáns botanikai ismeretekről téve tanúbizonyságot. Fukszia-Foxglove. – Nagyon köszönöm – mondta Peter. ha odavinnék a holmimat. nem okozna-e különösebb gondot. Pipacs. Dália. és behunyta a szemét. hogy akár örökké ott maradhat a korlátnak dőlve. kék szeme a monoklija mögül egyetlen élő rokonára –. s a fiú. persze – mondta a kapitány –. Akár az Úrnak. hogy ki vagyok? – csodálkozott Peter. miért – pármaiibolya-szaga volt. Réti Boglárka. csak szólsz nekemsz. festék. – Ha megkérdezhetem… – kezdte volna Peter. édesz úr – mondta a kapitány dagályosan –. – Maga tudja. – Most már mindig emlékezni fogok az ön nevedresz – mondta diadalmasan –. A kapitány harsogva nevetett. amikor a nagybátyja a tudomására hozta a hírt. Félő volt. Én ismersz mindentsz és mindenkitsz. Kalaki majd megmutatsz az ön kabinsz… és mindent elintéz… ön nem aggódsz semmi. Peter kezdte már bánni azt is. Föltehetőleg zenkali-angolul utasításokat adott. és nem óhajtom. s Peterre kacsintott. hogy valaki megmondasz nekemsz. he? – Kitűnő – mondta szívélyesen Peter –. – Foxglove… Foxglove? – Pappasz kapitány hitetlenkedve nézett rá. s ő máris lefelé botorkált a mocskos lépcsőn a kis hajó zajos gyomrába. he? Vagy Xoloizcuintle? – Nem – mondta határozottan Peter –.és – ki tudja. – Zenkalira küldünk – nézett Sir Osbert hideg. ami Zenkalin történsz. – Akkor talán Puli. fogták a csomagokat. – Fukszia-Foxglove – mondta mély. A kapitány a korlátnak támaszkodott. aki föltehetőleg a másodkapitány volt. mindig lesz ő emlékezetembensz. tekintélyt parancsoló hangon. – Ön követsz őket. és ha kérnék egy pohár hideg italt? – Persze. A nevem Foxglove. hátravetette a fejét. Aztán a kapitány pufók keze gyöngéden meglökte. Nyomban hívta két társát. – Fukszia-Foxglove. mennyire hízelgett neki. – Begónia. amely havonta egyszer köt ki Zenkalin. és most csupán azt szeretném megtudni. hogy egyáltalában elfogadta ezt a megbízatást. fekete szemét. azt a nagyobb utasszállító hajót. föltehetőleg meg is értette. és egy teve sem hullhatsz a porba anélkül. Rózsa. s életében először érezte meg nem felelőnek a nevét. amilyen a kertbensz? – kérdezte a kapitány. – Virág… olyan virág. Koporsószerű priccsén fekve az eszébe jutott. Kitűnő módszersz. ha megmutatná a kabinomat. Fukszia-Foxglove. Ön bármit akarsz Zenkalin. Harangvirág – folytatta a kapitány. apró szemére mutatott. Napraforgó.– Nem? – tágult kerekre a kapitány szeme. az én szememsz ott vagy mindenütt. Vaskos ujját himlőhelyes orrára téve csillogó. Tubarózsa. Törökszegfű. – Én tudsz mindensz. hogy ott bármiféle bajba kerülj. Az Androméda III fedélzetén megtett háromnapos út során Peter többször is keserűen megbánta. Aranyeső. . hogy nem várta meg az India császárnőjé-t. – Olyan – bólintott Peter. ők megmutatsz az ön kabinsz… legjobb kabinsz a hajón… legjobb kabinsz az új tanácsadói munka-társnaksz. – Azt hol tenyésztik? – Nem tenyésztik… angolul ez… egy virág neve… fukszia – magyarázta Peter.

a birodalom megalapozásánál mindig ott volt egy-egy Foxglove? – Igen. de most… de most… Ébenfa vonalzót vett föl az íróasztaláról. s a hó csipkefüggönye mögött London zúgott és zörömbölt. s ez már nem egy nézeteltérést okozott kettejük között. – Haladó meg ilyesmi. hogy mihelyt elhatároztuk. hogy önkormányzatot adunk ezeknek az embereknek. a vezérkarnál rájöttek. Amíg mi uralkodtunk Zenkalin. s tehetetlen dühében csapkodni kezdte vele a tenyerét. melyért a Foxglove család minden tagja vérét ontotta. s hazatérve úgy áradozott a sziget bájairól. hanem hogy segíts annak az ütődött Oliphant-nek. III. És ha egy bennszülött nagyképű. mint… mint egy rakás ócska ruhát. Odakint havazott. Eredetileg Aldabrát akarták megszerezni erre a célra. s elkezdte szétosztogatni a birodalmat. Repülőteret akarnak építeni meg egy lyukat robbantani a korallzátonyba. a hatalmat az a nevetséges uralkodójuk. a trafalgari csatában is ott volt egy Foxglove… Waterloonál is ott volt egy Foxglove.– Jó ég. ahhoz képest. Nevetséges: az egész sziget csak egy légypiszok a térképen. hogy torpedóromboló állomásozhasson az öbölben. de ne izgasd föl magadat. de biztosítlak. – A te léha. hogy mi történik. Új-Zélandon nyüzsögtek a Foxglove-ok… India tele volt velük… az északnyugati határt szinte kizárólag Foxglove-ok védelmezték… Afrikában csak úgy hemzsegtek. önkormányzatot ígértünk nekik… azaz. hogy az. mint egy tébolyodott utazási ügynök. amint ott mászkálnak a Whitehallban az iskolázatlan beszédükkel. bácsikám – mondta Peter –. modern eszméid szerint talán ez nem fontos. hogy Zenkalinak katonai jelentősége van. akik még most is megeszik a nagymamájukat! Sir Osbert leült az íróasztalához. – Pojáca – vágta rá Sir Osbert. az a dolog legkényesebb része. – A birodalmat. ha egy kannibált Etonba küldenek. és zsebkendőjével megtörölte az arcát. – Mint tudod. Ausztráliában. és vízi erőművet építeni. – Tökéletes példája annak. de egy csomó hőzöngő állatbarát megakadályozta. az életét adta – folytatta Sir Osbert. A világ megbolondult… képzeld csak el: a brit hadsereg nem kaphatja meg. Én meg azt mondom neki: „Hogyne izgatnám magam. hogy finoman fogalmazzak. – Nos – folytatta immár kissé nyugodtabban –. mondom. szakszervezeti aktivistákat meg kimosakodott parasztokat. – Nem nyaralni küldünk – mondta fagyosan Sir Osbert –. s ha kellett. hát ez nagyszerű – mondta lelkesen Peter. Hugó Charteris egy hónapot töltött Zenkalin. ha elnézi ezeket a tehetségtelen fűszeressegédeket. Az ember szívrohamot kap. Most nem akarta elpuskázni a zenkali kiküldetést. amit akar. – A doktor azt mondja. tudod. Járkálni kezdett az irodájában. mélyeket lélegzett. bácsikám. Az egyik barátja. mikor a kormány apránként elvesztegeti a birodalmat?” Egy pillanatra elhallgatott. hogy császár – mondta Peter. hogy az angol történelem minden fontos eseményénél. Peter nem szólt semmit. az kétszer olyan nagyképű. s tálcán kínálják a birodalom darabjait olyan embereknek. hogy pontosabb legyek. Tamalavala császár kapja meg. – Agincourt-nál ott volt egy Foxglove. néhány nyomorult . elég rendes fickó. Tudod-e. Ehhez azonban néhány völgyet el kell árasztani. De azért ők csak mondják a magukét. ne izgassam föl magam… a vén ketyegő miatt. Nagyképű alak. Nem osztotta Sir Osbert felfogását. – Zenkalin a helyzet… öö… khm… nehéz – vallotta be Sir Osbert. Aztán hatalomra jutott ez az átkozott munkáspárti kormány. még féken tudtuk tartani. – Azt hittem.

de a császár ravasz fekete ördög. – Köszönöm. hogy reggeli után nézzen. – Szóval – mondta végül –. Lord Hammer… Ham-mersteins és Gallop… érdekeltek a gátépítésben meg a többiben… persze versenytárgyalást kell kiírni. – Jó reggelt. Olyan gyönyörű. amikor megrendezi számára a tengeri temetést. ha lehet. – Nos. Úgy tudom. Az ég búzavirágkék volt. – Csak egy kis kávét meg pirítóst kérnék. hallod? – Hallom – mondta engedelmesen Peter. én mondom. ami kijöhetett volna. kérdem én? Talán segítettek nekünk a teknősbékák a Somme-nál? Vagy a normandiai partraszállásnál? Segítettek Trafalgarnál vagy Jütlandon? Én mondom neked. Nagyszerű lenne a sziget számára. a hajó orra előtt repülőhalak kis csoportja ugrándozott. tele szájjal –. Egyszerűen nem lehetsz elég óvatos ezekkel a bennszülöttekkel. köszönöm – borzongott meg Peter a kapitány tányérjára pillantva. Pappasz kapitány már befészkelte magát az egyik sarokba. s atyai tekintettel nézte Petert. ezért nem akarom. S az ügy nagy neveket érint. bármit beszél is az az agyalágyult Oliphant. s ha bármiféle kellemetlenséget tapasztalsz. mintha láthatatlan kötél húzná őket. jó reggelt – kiáltotta joviálisán. amit csak akar: néhány nyavalyás csúszómászó miatt. hogy tartsd nyitva a szemedet meg a füledet. – Hát persze. – Nem adja olcsón magát. hogy azt csikarhat ki belőlünk. s a kávé meg a pirítós megjelent. emlékezz a szavamra. folynak a tárgyalások. a hajó fara fölött pedig két albatrosz lebegett szinte mozdulatlanul követve a hajót. Ám a helyzet kényes. jelentsd nekem. he? Sok szalonnás tojástsz. soha. A császár még nem adta a beleegyezését. jól aludtsz? – Igen. szép sziget. – Pompász. így a parányi szalonba ment. nem reggelizem – mondta gyorsan Peter. pompász – mondta a kapitány –. no de az csak formalitás. Aztán a vízi erőmű… ami munkaalkalmakat teremt. – És most mi lesz? – kérdezte izgatottan Peter. én mondom. Egyszóval a helyzet kényes és kiélezett. Peter immár sokkal jobban érezte magát jókedvre hangolta a szép idő is. Ám minthogy már semmi sem maradt a gyomrában. ő megfőzöl mindentsz. hogy majdnem . – Ő igazán gyönyörű. A kapitány a szájában megbúvó aranybányában bányászott egy széthasított gyufaszállal. az embereknek manapság nincs arányérzéke. nyugtalan álomba merült. vajon meggyászolja-e majd Pappasz kapitány. igaz? Átkozottul jó szakácsom van a hajón. Így hát Peter a nyílt tengeren hajózott Zenkali felé. szép szál fiatalemberek. azúrkék tengeren siklik. aki Rugbyben végzett. hogy a vihar kitombolta magát. nagyon-nagyon gyönyörű.teknősbéka miatt! Mi jöhet ezután. ilyesmire tanítják őket Etonban – mondta Sir Osbert. s a hajó tükörsima. amire a tengerészek meg a pilóták pénzt szoktak költeni. ön sose voltálsz Zenkalin? – Nem. hogy ostobaságot csinálj. s komoran töprengett. Tudja jól. tudod. – Csupán annyit akarok. Másnap reggel arra ébredt. akik a pénzüket emléktárgyakra költik meg… khm… khm… nos. és elfordította a tekintetét. Éppen erre van szükségük… egy csomó tengerész meg pilóta. Hogy a brit kormányt zsarolni lehessen egy tucat teknősbékával! – És Zenkali számára jó dolog lenne a repülőtér? – kérdezte Peter. most ön kérsz finom reggelitsz. s mohón habzsolta hatalmas adag és rendkívül zsíros szalonnás-kolbászos rántottáját babbal és némi pirítóssal. A kapitány harsogott valamit.

Nem. Nincs hozzá hasonló. – Úgy tudom. és oda építik a gátat. elámulva Peter tudatlanságán. nem. – Múlt évbensz völgy még nem volt Ludzsáé – mondta a kapitány –. – És maga egyszerűen Csaszinak nevezi? Ez nem… nos… nem felségsértés? – Micsoda? – kérdezte a kapitány. mert ő becsapsz saját anyjátsz is. Zenkalin egy emberneksz van demokrácia. nemsokára önrendelkezési jogot kapnak. – Ez csöppet sem demokratikus. amit Csaszi mondsz. igen. az a fekete gazember Ludzsa csinálsz nagy csalász. Az is mindig lerobbansz. – Önrendelkezész… önrendelkezész? – bömbölte a kapitány. van parlamentsz. – A repülőtérhez több áramra lesz szükségsz. Most már kell völgysz. mint Ábrahám Lincoln. Ő hívsz magát Csaszinak. Amikor Zenkali kapsz önrendelkezész. A legnagyobb gazembersz Zenkalin. – Csaszi? Mi az a csaszi? – kérdezte Peter. hát ők uralsz Zenkalit. az csak Csaszinak lesz önrendelkezész. és Ludzsa fogsz eladja nagyon drágán a kormánynaksz. Ö akarsz uralkodni mindenkin mindenkor. – Csaszi a császár – felelte a kapitány. Csaszinaksz.olyan. A fanguák a nagy törzs. de parlamentsz csinálsz. Mr. – Az nem lesz önrendelkezész a zenkaliknaksz. amikor beszélni kezdteksz repülőtérrőlsz. Ez egy… hogy is mondasz… cecenév. értesz? Rendesek. Mr. – Úgy értem. mint Görögország… nem. csak akkor vette meg. a ginkák nem szeretsz fan-guákatsz. – De miért ő a fejlesztésügyi miniszter. Mindenki gyűlölsz őt. A főnöküksz Govsza Manalovoba. nem gorombaság Csaszinak hívni? – Nem. – És mi a csalás? – kérdezte Peter. Zenkalin két törzseksz élsz. értesz? A ginka törzs nagyon kicsi… talán öthatezer embersz. A kapitány ragyogott. – Tud valamit a repülőtérről is? – kérdezte óvatosan Peter. értesz? – Hát nincs parlamentjük… olyan törvényhozó testületük. mint egy aranyfényű reflektor. Ön tudsz. Nem civilizáltak. értesz? – Igen – mondta Peter. s azon tűnődött. Még a saját anyja is gyűlölsz őt. – Igen. No persze azért nem olyan. – De ha övé a völgy. a fanguák meg a ginkák. he? A fanguák a nagyobbik törzs… talán ötvenezer embersz. értesz? Csaszi nagyon-nagyon okos embersz. nem… teli van négerekkelsz. mint egy görög szigetsz. aki még sohasem hallotta ezt a szót. hogy a kapitány valaha is megjegyezze a nevét. mindenki hívsz őt Csaszinak. de nagyon primitívek. vajon hogy tetszene ez a beszéd a zenkaliknak függetlenségük előestéjén. – Ó. immár teljesen lemondva arról. – Nagy csalász – mondta Pappasz kapitány az igaz görög enyhe irigységével a hangjában –. amelyben valamennyien képviselve vannak? – kérdezte Peter. Ö fejlesztésügyi minisztersz. az még nem csalás – töprengett Peter. Csaszi a fanguák császára. elég csak a városnaksz. nem gorombaszág. Foxi. . he? Szóval több áramsz kell nekik. Zenka-lin csak egy kis generátorsz van. mint a görögök. Gáttal ők elzársz völgyetsz. ha gazember? – Nem tudomsz. Foxi – folytatta Pappasz kapitány –. he? És mit ön gondolsz. ezért gátatsz építsz a Matakamán… aki egy vulkánsz. Csaszi csinálsz belőle minisztersz. A fanguák nem szeretsz ginkákatsz. – Becenév? – Talán az is – mondta elbizonytalanodva a kapitány –. kié a völgy? Ludzsáé. Hát fejlesztésügyi minisztersz így csalsz. ön-rendelkezész lesz Csaszi.

Olvasni kezdte azt a könyvet. – Nos – nyújtózkodott ásítva a kapitány –. Pénzt völgyértsz és gátértsz. nagy örömömre fog szolgálni. mintha megkérdezel sok cégetsz. melyet valaha is szerencsém volt meglátogatni.– Most már értem – mondta elgondolkozva Peter. csupán a fölöttébb pompázatos egyenruhát és sisakot viselő tűzoltókat bámulták. A magánkiadású kötetet finom rizspapírra nyomták Singapore-ban. értesz? Nem is sejtette. Ludzsa majd úgy csinálsz. én hozol sok penicillinsz a doktornaksz. Én tudsz. Akkor a kormány választasz legolcsóbb cégetsz. legostobább és legpompásabb sziget. mindenfélétsz az építkezéshez. – Jó dologsz lesz neketnsz – mondta a kapitány. hogy egy repülőtérben ennyi üzleti lehetőség van. akik éppen megpróbálták eloltani (meglehetősen kapkodva) tűzoltókocsijukat. – Kik azok? – Ő egy bár… hogy mondasz Angliában… kocsma. Aztán majd iszunk egyet ebédsz előtt. Én eladsz Carey Anyó Csibéineksz. he? De Ludzsa már odaígérte munkátsz egy cégneksz. – Én hozol cementsz. kell kérni árakatsz különböző cégektőlsz. Bár egész életemet ütődött szigetek gyűjtésével töltöttem. téglasz. ők iszol sok sörtsz. hogy ez a cégsz a legolcsóbb. sok-sok tengerész meg pilóta mész Carey Anyó Csibéihez. Zenkáli – így szólt Bak értékelése – a legbájosabb. Ha ők csinálsz gátsz. ők szórakozol sok lánnyalsz. hogy ennyiféle hóbortosságot ilyen apró helyen összezsúfolva még nem tapasztaltam. A kapitány távozott. Én veszel nagyon-nagyon olcsón ötven wurlitzersz Dzsakartában. a második csalász. aztán Ludzsa fogsz mondani. amely titokzatos módon lángra lobbant. és fölemelte egyik pufók ujját –. A szerző szerényen meghúzódott a „Bak” álnév mögött. hogy Zenkalira érkezésemkor a főváros szinte teljes lakosságát a főtéren találtam. hogy ő bezzeg nem volna képes semmiféle csalafintaságra. félelmét már a Bevezetés első mondata eloszlatta. Nem holmi vallási vagy politikai okból gyűltek össze. – Ugyan! – piszkálta unottan a fogát a kapitány. és szép lassan leégett. és gyászos képpel bámult Peterre. én hozol Dzsakartábólsz. én most mész a hídra. . – És jó dolog lesz a repülőtér Zenkali számára? – tudakolta Peter. Piszok csaló gazembersz. Talán Csaszi is kapsz pénztsz Ludzsátólsz. he? – Köszönöm – mondta Peter –. értesz? Érti. legbosszantóbb. Én barátomsz Dzsakartában mondasz nekemsz. legütődöttebb. nem? Ő ott van Zenkali kikötőjébensz. A kapitány hátradőlt. megpróbálván elhitetni – nem sok sikerrel –. talált egy roskatag nyugágyat. Elég elmondanom talán. – Ha Zenkalin lesz repülőtér meg brit flotta meg légierő. Ludzsa kapsz sok-sok pénztsz attól a nagy cégtőlsz Angliában. én hozol sok wurlitzersz a tengerészekneksz. s ha ez így van. Nem legolcsóbb. A repülőtér nekemsz jó üzlet. meg kell vallanom. – Carey Anyó Csibéinek? – álmélkodott Peter. és ők hallgatsz az én wurlitzereimetsz. értesz? – Versenytárgyalásra gondol? – Olyasmire. Minden tengerész mész oda inni meg szép lányokértsz. Ha Peter netán közönséges útikönyvre számított. és elnyújtózott a napon. miért nem szól valaki Csaszinak? – kérdezte Peter. – Nos – Pappasz kapitány kacsintott. közölte Peter. Rövidesen kiderült. – Elvégre az a fickó fejlesztésügyi miniszter. mondta Peter. melyet éppen indulás előtt sikerült beszereznie Angliában. akkor legföljebb a tulajdon bankbetétjét fejleszti. s a címe így hangzott: ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára. – De ha minderre bizonyítékuk van. hogy miért volt ilyen óvatos. – Nincs értelme szólni Csaszinaksz. Peter pedig fölballagott a fedélzetre. én hozol mindenféle konzervetsz.

Az arabok elterjesztették a golyós számológépet. a császárnak. A szájával lefelé forduló nagy C betűre emlékeztető sziget topográfiai nevezetessége a két kialudt vulkán. A sziget száz mérföld hosszú. hogy aligha jobbíthatnak az emlős elnevezésen. melyek közül az utóbbi a nagyobb. és sok gondolatébresztő eseménnyel szolgált. A hollandok emlékét őrzik azok a remek és tartós épületek. Az őket követő portugálok (1464) nem voltak ennyire költői lelkek. s a múltban igazán ártatlan örömöt szerzett nekik az az ünnepélyesség.Azóta több mint húsz éve élek Zenkalin. hogy megünnepeljék a királynő hivatalos születésnapját. Ezeknek az épületeknek természetesen csak az európai lakosok veszik hasznát. Nagyjából két évszaka van: a forró meg a nagyon forró. nem hagynak mást hátra – hiszen így megy ez rendesen –. sok meglepő tapasztalatot nyújtott az emberi természetet illetően. Amikor a hollandok 1700-ban elhagyták a szigetet. hosszúsági és a 20. gondolta Peter. Tekintettel a nagy fölfedezések első korszakában a tengerészekre oly jellemző szexuális kiéhezettségre. mivel nekik nincs ilyen ünnepük. Szerencséjére kívül esik a ciklonok és hurrikánok övezetén. s a kráterében jókora krátertó rejlik. ám távozásuk előtt kulináris tevékenységükkel szinte teljesen kipusztították a helyi faunát. amikor „Hausfrau Klinglé”-nek keresztelték a szigetet. a krikett fanatikus tiszteletét meg elpusztíthatatlan elszántságot a zenkalikban. megtanították továbbá a bennszülötteket bort készíteni az egyik helyi szilvafajtából (ezt hívják ma Zenkali Nektárnak). a másik a többi hónapokban. Ma a sziget az eredeti tulajdonosai által adományozott nevet viseli. s bár a sziget soha többé nem érte el a tűzoltókocsi-tűzvész magaslatát. mint tartós zavart. s ha kellő mennyiségben fogyasztják. állítólag katasztrofális hatással van a látásra meg a szexuális teljesítőképességre. Attól tartok. a Timbalu és a Matakama. s ez Zenkali. valamint számtalan receptet hagytak hátra a helyi fauna ízletes elkészítésére. a 11. A szigetet elfoglaló idegen hódítók egymást követő hullámai jóformán semmit sem hagytak hátra. mely annyit tesz. melyek ma a kormánynak. a kiemelkedő csúcsok arra késztették az arabokat (akik elsőként fedezték föl a szigetet 1224-ben). Végül a britek hódították el a szigetet a franciáktól (1818). de általában a forró évszak januártól júniusig tart. mert a zenkalik szívesebben élnek a borneói hosszú házakra emlékeztető. olvasni és ötnél tovább számolni.és a Csendes-óceán merőben önkényes határvonalán. legnagyobb szélessége huszonöt mérföld. hogy amikor az angolok majd végleg távoznak. a franciák vették át a hatalmat. Zenkali szigete a Baktérítőn fekszik. s a sziget valóban az is. amely nem tud írni. így hát Isle de Poitrine-nak nevezték új birtokukat. hogy Kellemes Sziget. . remek pálmalevél kunyhóikban (ahogyan évszázadokon át tették). amivel uraik eme különös ceremóniát megülték. a minisztériumoknak és a parlamentnek adnak otthont. igen tömören és maró gúnnyal. A szigeten van két nagyon csinos holland ültetvényesház is. és átkeresztelték Istenhozta Szigetre. Ezek a széljárástól függően egybeolvadnak. melyek hamarosan romba dőltek. akik föltehetően úgy vélték. A franciák építették a viszonylag tartós és tűrhető dokkokat. ezért csupán a „Két Kebel Szigeté”-nek hívták. hogy ők is fölismerték a táj biológiai jellegű elrendezését. amiből haszna származott volna a bennszülötteknek. keresztben az Indiai. Ezután a szerző a sziget különféle hódítóiról írt. vagy amelafából készült. igen csinos deszkaházaikban. hogy Zenkalit a „Hurikebiek Szigeté”-nek nevezzék. A portugálok két parti erődítményt hagytak hátra. mely ugyancsak kétes értékű ajándék volt az olyan nép számára. A bor szinte ihatatlan. Az 1610-es hódítást végrehajtó hollandok nem sok fantáziáról tettek tanúbizonyságot. így a körzet többi szigetéhez képest békés életet élvezhet. Mindazonáltal ez arra vall. Ilyen bevezető után az útikönyv meglehetősen újszerű lehet. szélességi fokon.

Ebben az időben a ginkák Tambakát. így a törzsnek egy időre le kellett mondania mindenféle vallásos tevékenységről. Peter fölütötte a könyvben a vallásról szóló részt. hogy hódítóik a vallásos hiedelmeikkel zaklatták és rémisztgették őket. he? Ön mit iszol? Nekemsz van mindensz. s számos ginka és fangua hős végezte életét ízletesen fűszerezve az ellensége tányérján. Amikor európai népek kis szigeteket hódítanak meg. ne röstelkedsz. a másik hordozható bárt. de más vallások szemet hunytak ennél nagyobb baklövések fölött is. Ám a misszionáriusok lehetővé tették afanguák számára. Ez a dőre dicsekvés természetesen számos kellemetlen incidenshez vezetett. hogy nagy hatást gyakoroltak volna a sziget életére. Az úgynevezett pogányoknak mindig az volt a balsorsa. – Ah. Ám ezúttal (ha szabad így fogalmaznom) a misszionáriusok Isten ajándékai voltak afanguák számára. és súlyos tömegét óvatosan leeresztette a nyugágyba. hogy a hahagáj húsa fölöttébb ízletes. kártékony kísérőket visznek magukkal kutyák. – Khm… köszönöm – mondta Peter. hogy magukkal vitték a legszebbfiúkat és lányokat) nem mondható. A portugálok építettek néhány templomot. hogy a szigeten csak az ő népüknek van igazi istene. he? Akár a Queen Elizabeth-en. amennyi csak egy kisebbségtől telik. a ginkák annyi borsot törtek afanguák orra alá. melyet ők Tio-Namalának neveztek. hogy a zenkalik inkább terhet. mint hasznot jelentenének Mohamednek. kecskék. igen hamar fölfedezték. keveset. őshonos madarat imádott. macskák. s melyet a franciák átkereszteltek „l’ Oiseau Moquerie” névre. Ekkor Pappasz kapitány jelent meg a fedélzeten két zenkali matrózzal. miközben misszionáriusaik a helyi lakosságot zaklatják. – Számomra még egy parányit korán van… de elfogadnék egy kevés konyakot szódával. A hollandok további templomokat építettek. Ez ellen a zenkaliknak nem volt semmi kifogásuk. hogy az európaiak vajon miért nem tudnak senkit sem békén hagyni. miért követelik olyan elszántan más fajtáktól. a delfin alakban megszemélyesített halistent imádták. . Zenkalit végtére nyilván nem kerülték el a misszionáriusok. s nyomban látta. de a zenkalikat nem engedték be a templomokba. Zenkali esetében a hódítók – szerencsére – sokkal jobban el voltak foglalva háborúzással meg a föld kizsákmányolásával. s azzal dicsekedtek. Minthogy azonban a franciák katolikusok voltak – s így igen türelmetlenek a mások hitével szemben –. hogy a szerző azonos véleményen van vele: nem tanácsos a misszionáriusokat szabadjára engedni idegenben. Amióta a hahagáj kipusztult. disznók és hasonlók formájában. A britek változást hoztak. hogy éppen úgy viselkedjenek. így hát jelen könyv írásakor afanguák durván katolikusokra és anglikánokra oszthatók. hogy keblükre öleljék a kereszténységet. Afangua törzs-a franciák bejövetele előtt – egy különös. Mr. Az egyik nyugágyat hozott. mint ők.Peter eltűnődött – életében immár nem először –. Foxi – mondta a kapitány. Az arabok nyilván úgy vélték. semhogy túlsókat törődtek volna a bennszülöttek halhatatlan lelkével. patkányok. s mire a britek kiűzték őket a szigetről. s így magasabb rendűnek tartsák magukat a ginkáknál. melyek néha teljesen kipusztítják a helyi faunát. meglehetősen bőséges italválasztékkal. ha szabad kérnem… nem! nem!… kapitány! Azt mondtam. amit durván „hahagáj”-nak fordíthatnánk. A delfin ugyan emlős. A sok-sok unalmas és érthetetlen ünnep közül miért éppen a királynő hivatalos születésnapját kell a szerencsétlen zenkalikra erőltetni? A szabadosságra több alkalmat adó tevékenységi formákat a misszionáriusok alighanem kiirtották. az utolsó példányig fölfalták a hahagájokat. bárhogy tiltakoztak is afanguák. a Második Eljövetel Egyházához csatlakozott. míg néhány bátor lélek egy fura amerikai szektához. így hát (azon kívül. – Most iszol egyet ebédsz előtt.

amelyben legalább ötujjnyi konyak meg egy teáskanálnyi szóda volt. Nem szabad elhamarkodni. Gyakran töltöm a szabadságomat hegymászással Skóciában és Walesben. takarítsz önre. érdemes-e megmászni a vulkánokat. whisky a tü-dőneksz. és mindenki ismersz engemsz. a csillámló hullámok vakították. csirkefogó. engemsz senki sem nevezel gazemberneksz. és ő megfőzöl halakatsz és vadakatsz. A napfénytől és konyaktól átitatott Peter elaludt. és csordultig töltötte poharát. pepita utódai közt. te figyelsz rám. – Én mindentsz el tudsz intézni Zenkalin. – Szép. – Én ismersz sok jó fiatal zenkali lánytsz… némelyik nagyon csinos… némelyik még szűz is. – Minek jó a pezsgő? – kérdezte meghökkenve Peter. mintha már látná is sivalkodó. he? Zenkalin sok horgászás… cápa. és csukott szemmel hallgatta új barátját. – Azt hiszem. – Majd én mindentsz elintézel – mondta rendíthetetlen önbizalommal a kapitány. úgy érezve. he? Nagy mellűt. bor az agynaksz és pezsgő a csábításnaksz. Szeretném tudni. Hátradőlt a nyugágyban. – Önre meg az új munkájára! Némán ittak. de aznap nem voltak cápáksz. ahogy én mondsz.– A konyak nagyon jó a gyomornaksz – jelentette ki a kapitány. he? – Köszönöm. Ön csak horgászol és vadászol. he? – Nem vagyok biztos benne. mint a könyvekbensz. Ön fogsz egy szép zenkali lánytsz. tudja. – Konyak a gyomornaksz. Nagyon-nagyon fárasztó – a kapitány még az ötlettől is fölháborodott. –…és én mondasz neki. Ön szeretsz horgászni. Szeretsz vadászni. csinos. én elintézel. a hegymászás… az egyik hobbim. – Majd meglátjuk. eleresztette magát. jó embereksz. – . – Talán a cipőjükből? – Abból is – egyezett bele a kapitány. még kardhalsz is. miközben átnyújtotta Peternek a poharat. sok szarvas. jó hely. s Peter azon tűnődött. – Engemsz senki sem nevezel gazemberneksz – zárta le a témát a kapitány. hogy a kapitány még mindig beszél. A kapitány hangja megnyugtatóan zengett. jó klíma. sok vadkecske. ön tudsz… gyönyörű fiatal lányoksz csábításánaksz… pezsgőt iszol a csípőjükből. hogy néha részt kell vennie a társalgásban. fiatal zenkali lánytsz… jó lánytsz. én szerzel jó családbólsz való. hogy igazán vágyom egy szép zenkali lányra. – Senki sem mászol vulkánokatsz. he? Sok vadmalac. – Milyen kár – mondta Peter. he? Ő főzöl önre. mosol önre. – Petert kissé megrendítette ez a baráti ajánlat. nem rosszat. Én ismersz mindenkitsz. – A csábításnaksz – ráncolta a homlokát a kapitány –. – No és a vulkánok? – kérdezte Peter. Bizony. így megúszta. ön szeretni fogsz Zenkalit – dőlt hátra nyikorgó nyugágyában a kapitány –. horgászhatsz és vadászhatsz egész évbensz. mint a cselló mély húrjai. fiatal zenkali lány. Vagy húsz perc múlva arra riadt föl. hallasz? És megfogtamsz. Amit csak ön akarsz. vajon huszonnégy óra alatt beszerezhet-e az ember egy jó kis májzsugorodást. Hiszen még oda sem értónk. Ha ön akarsz. – Mit mászni? – Tudja. hogy sok tej legyen a bébikneksz. barrakuda. he? Aztán ön csinálsz sok-sok gyereketsz? – mosolygott Peterre atyaian a kapitány. és bedobtamsz a tengerbe… fél mérföldetsz kellett úsznia a partig – mondta elégedetten a kapitány –. – Nagyon forró. A meleg levegő és a meleg napsütés elálmosította Petert. – Érdemes megmászni őket? – Mászni? – ráncolta meghökkenten a homlokát Pappasz kapitány.

van-e benne valami ezekről a gyönyörű és kecses állatokról.Most jössz… mi mész ebédelni. ami lehetővé tette. hogy a hangjuk is hallatszott. A két albatrosz még mindig szárnyrebbenés nélkül követte a hajót. hogy a görög barátság és vendégszeretet néha igen fárasztó. melynek sikerült túlélnie az európai inváziót. a sziget biológiai főerőssége (lásd Gazdasági viszonyok) s egyben az egyetlenfafajta. akik ki mertek kezdeni vele. Köztük amolyan senki földje húzódott. zöld és skarlátpiros foltok rezdültek. hiszen irtották a természetes erdőket. A monumentális ebéd után. A távolban delfinraj bukkant föl és merült alá a habokba. így például 1759 decembere és 1761 decembere között a hajók nem kevesebb mint 21 600 teknősbékát vittek magukkal. ahová a kapitány elől menekülhetett. A nyugati égbolt narancsát vörös erek tarkázták. de az egyetlen hely. Az arabok érkezése előtt – írta a könyv – Zenkali két törzse többé-kevésbé békében élt egymással. A törzsek létszáma lényegesen kisebb volt a mainál. hogy helyet teremtsenek a cukornádültetvények számára. s azt szopogatva dőlt hátra. s úgy vitték magukkal eleven elemózsiaként az óriás teknősöket. több tízezernyi is lehetett belőle. mint elevennek érezte magát. a másik elégedetten lakozott nyugaton. úgy vélve. Fülledt kis lyuk volt. A természetrajzról szóló fejezetnél ütötte föl a könyvet. Fölöltözött. melyek élelmet és vizet vettek föl Zenkalin. hogy az ember akár egy mérföldet is járhatott ezeknek a hatalmas teknőcöknek a hátán anélkül. föltámolygott a fedélzetre. így hát a kabin hőmérséklete ellenére végignyúlt a keskeny priccsen. irtották őket a behozott ragadozók – kutyák. Le Comte d’Armadeau azt írta. hogy soha senkinek ne legyen üres a fazeka. melyen úgy változtak a színek. s pusztultak környezetük megváltozásától is. sárgabarackforma nap épp csak érintette a látóhatárt. ő is rájött. s míg az egyik törzs a sziget keleti részén élt. Peter töltött magának egy kis konyakot. Ennek legfőbb oka a sziget rendkívül gazdag faunája volt. meg a delfinek izmos hátát. a földön élő és védtelen) helyi fajok kiv eszese is. a tenger indigókékjén sárga. A parázsló. Mihelyt az arabok meg az európaiak megjelentek. fedélzetmester. ahogyan a modern hajók a konzervsonkát. kormányos és csapos. kezében a hordozható bárral. amelyek – szerencsére – nem váltak be. hogy elnézze az eget. disznók stb. ahol végigfésülte az esti szellő. amikor felébredt nyugtalan álmából. arról tanúskodik azoknak az egykori hajóknak a naplója is. hogy ez még mindig jobb. hogy a lába földet ért volna. Ilyen esztelen pusztítás mellett nem csoda. Peter levonszolta magát a kabinjába. Mint már oly sokan előtte. hogy megnézze. s fölidézett számos vérfagyasztó históriát arról. Az állatok már olyan közel merészkedtek a hajóhoz. egy személyben volt másodkapitány. s aludni próbált. Hogy ez nem túlzás. s a naplementét nézve próbálta rendezni gondolatait. hogy mit tett ő Zenkalin azokkal. akár egy olajfoltos tócsán. valahányszor a felszínre jöttek. hiszen a hódítók pusztították őket élelemért meg szórakozásból. A zenkali (akit Peter gondolatban Andloméda Hálómnak nevezett) jelent meg széles jóindulatú mosolyával. –. . akár feketére polírozott hintalovak fénylő háta. hogy a francia uralom közepére ez az érdekes csúszómászó kihalt. Úgy látszik. mint bort szopogatva és kártyázva tölteni a délutánt. Az ültetvényeken ma amelafa nő. ahol afauna jobbára háborítatlanul fejlődhetett. melynek során a kapitány tovább ecsetelte a zenkali leányzók erényeit. Néhány óra múlva inkább holtnak. Nagy bőségben élt itt például az óriás teknősbéka. leroskadt a nyugágyba. Peter nyomban kinyitotta frissen szerzett útikönyvét. A kiváló és jó szemű francia természettudós. ahogyan a kapitány tervezte. elkerülhetetlenné vált más (többnyire ártalmatlan.

amelyek az erdőben. Igen érdekes az is. Töltött magának még egy pohárral. mert a madár hangja erőteljes. és rendkívül bizalomteljes lény lévén. elfutni nem akart. és italát kortyolgatva meg a zöld-bíbor alkonyt nézve az immár majdnem fekete tenger fölött az ombufára gondolt. Fölöttébb különös fa volt ez. aminek a jelentése nagyjából hahagáj. Hallott már kihalt állatfajokról. Hiedelmük szerint Tiomala. Hosszú. Joggal vélhetjük. s a fanguák vigasztalhatatlanok voltak. s a hahagáj igen rövid időn belül éppúgy a múlté lett. mint egy kitömött pár Párizsban. hiszen ez a madár képezte – mint már említettük – a fanguák vallásának alapját. Most rájött. mind a fészke és a tojása tabu volt. aminek az élete különböző módokon ezektől a lényektől függ. erős lábakon állt. Afranciák az „Oiseau Moquerie” nevet adták neki. Ám a franciák meggyőzésére tett kísérleteknek mindössze annyi eredménye volt. elpusztítod az erdőt is. mivel Tiomala szemlátomást képtelen volt haragjával sújtani a franciákat. Ebből az izgalmas jószágból nem maradt más. A fanguák a madarat Tio-Namalának. Külsejét tekintve a hahagáj volt Zenkali talán legkülönösebb madara. kissé hajlott (némileg a szarvascsőrű madáréra emlékeztető) csőre tövénél nagy búb volt. A madár parányi szárnya röpülésre nem volt alkalmas. látványosan tarka mézevő madár. s afanguákat. s egészen mostanáig – akár a legtöbb ember – ezt természetes folyamatnak tartotta. Tiomala isten madarának nevezték. magvai sohasem csíráznak ki. Ám különös módon a fákra és növényekre sohasem gondolt úgy. az erdő körül. Ha a lényeket pusztítod el. melyet a tojónál csupán homloklemez helyettesített. öt-hat kitömött kakas a világ különböző múzeumaiban. Most fogta föl teljes egészében a dolgot: ha elpusztítod az erdőt. az erdőből éltek. mint például a sárkánygyík kipusztulását. hogy néhány fangua vezetőt fölakasztottak lázadásért. Az immár feledésbe merült óriás teknőcökhöz csatlakozott egy nagy testű és igen tarka éjszakai papagáj. elpusztítod azokat a lényeket is. mint eleven lényekre. így hát a fanguák fölhagytak a kísérletezéssel. ahogyan egy jó istenhez illett volna. természetesen csüggedés töltötte el. lakozott ebben a különös fajtában. Csakhogy a franciák nem tekintették tabunak. egy kicsi és röpülni nem tudó (a galapagosi fajtákkal rokon) kormorán meg tízféle. Az egyesek szerint a Rodriguez-szigetek egyik ritkafajával rokon. fél tucat csontváz és néhány maréknyi csont. eltűnt a szigetről az ombufa is. Egy igen szépen kitömött kakas látható Dzamandzar múzeumában is. Fénykorában legalább annyi volt belőle. Jelen könyv írásakor mindössze egyetlen ombufa él még a Dzamandzar melletti botanikuskertben. mint az óriás teknősbékából. hogy amikor a hahagáj kipusztult. de a szigetek faunájában a nagy létszám sem jelent biztonságot. hiszen elröpülni nem tudott. mely nagyobb volt a legnagyobb arapapagájnál is. Az emberi lények szempontjából Zenkali kétségtelenül legfontosabb faja az . és tovább olvasott. egy másik kitömött pár Antwerpenben. liba nagyságú madár hosszú. akik nap mint nap láthatták. ezért mind a madár. melyek az állatokhoz hasonló sorsra juthatnak. a helyi flórával ellenséges növényeket és fákat. Bár elég gyakran hoz gyümölcsöt. olyan dolognak. aminek semmi köze az emberhez. ötfajta haris. rendszertelen időközökben hozott gyümölcse föltehetőleg a hahagáj táplálékául szolgált. az is jóval több mint háromszáz éves. Embertani szempontból a legsúlyosabb veszteség a hahagáj kipusztulása volt. hogy ez a fa – amely kétségtelenül a világ legritkább fája – utód nélkül fog elpusztulni. mint az óriás teknős. hogyan vadásszák és tálalják föl uraik a legváltozatosabb és legízletesebb formákban a hahagájt. hogy ez nem igaz. Peter letette a könyvet. ideális zsákmánya volt afranciáknak. a madáristen. gúnyos nevetésre emlékeztette őket.és kísérőit.

leszámítva a csekélyke kézműipart. Akár európai megfelelője. a közelmúltban kiderült. Röptében alig látni a szárnyait. bíborvörös. ez az egyetlen őshonos fa. skarlátvörös. így hát ipara sincs. s mint a madár. Zenkalin egyedül ennek a rovarnak elég hosszú a szívószerve ahhoz. hogy a fa szív alakú. mely még a pálmán is túltesz sokoldalú hasznossága szempontjából. Örömmel tapasztalta. Ezzel szemben Zenkali egyetlen növénykultúrás szigetnek tekinthető. hogy Zenkali gazdasági élete oly korlátozott és egyszerű. még az erőteljes termesznek is. hogy mi történt a világ többi részével. A szenderek családjának ez a páratlan tagja sok szempontból hasonlít az európai szenderre. nem mintha kedvelte vagy értette volna a témát. hogy behatoljon az amelafa trombita alakú virágjába. A múltban több kísérletet tettek. az amela is ellenáll minden rovarnak. . A törzs egyenes és sima. aranysárga és szépen erezett. E nagy rovar szárnytávolsága tíz centi.amelalepke. nagy fekete-arany pöttyökkel. s megtermékenyítse áfát. garantálva a jövő gazdasági biztonságát. cukornádból. húsos leveleiből szárítás és vegyszeres kezelés után amineaphron nyerhető. méghozzá a lehető legfinomabb. Aztán napfényre kerültek az amelafa kiváló tulajdonságai. Ráadásul a fa igen gyorsan nő: öt év alatt eléri teljes magasságát. a fa finom és kemény. fürtökben termő gyümölcsből olaj készül. sem olaja. hogy a többi rovarnak sem esik bántódása. mint lepke benyomását kelti. mely furcsán hajlott madárcsőrre emlékeztet. A kissé szamócára emlékeztető. Egyik sem járt sikerrel. így hát ez a páratlan fa négy igen fontos terméket nyújt. Zenkali szerencsésnek tarthatja magát. s azóta a sziget gazdasági élete ezen áfán alapul. ezért éghajlata rendkívül kiegyensúlyozott. Mihelyt fölismerték a rovar és az amelafa közti összefüggést. hogy Zenkali önellátó legyen banánból. így hát a mindennél fontosabb amelafa kedvére fejlődhet. a teste súlyos. az amela. A hosszú. melyek mindegyike igen magas (s ugyanakkor kizárólagos) jövedelmet biztosít Zenkalinak. Mint már említettem. A fa hat-nyolc méter magas. csak mert a lehető legtöbbet akarta megtudni a szigetről. trombita alakú. Akár a cédrus. amelyről nevét kapta. így hát a fa igen értékes mind a bútoripar. minthogy a világ más vidékein nem él áfát megtermékenyítő amelalepke). ez is igen sebesen röpül. amely a gyógyszergyártás fontos alapanyaga. fürtökben növő virágok gazdag. bár a legjobb minőségű deszkát a hétéves fa szolgáltatja. ezért fölhasználják a legkülönbözőbb iparágakban a precíziós műszergyártástól kozmetikumok készítéséig. A fa kiváló tulajdonságai ezzel még nem érnek véget. amely túlélte az európai inváziót. Szerencséjére Zenkali kívül esik a ciklonok és hurrikánok zónáján. Ez természetesen azt jelenti. így a sziget számára gazdasági szempontból létfontosságú (lásd Gazdasági viszonyok). és ez – a testét borító tollszerű pikkelyekkel együtt – az első pillantásra inkább madár. Bíborvörös alsó szárnyát széles fekete sáv keretezi. hogy még egy közgazdász is csak nagy nehézségek árán tudná bonyolultabbá tenni. melyet kolibrilepkének is neveznek. ami az ilyen kis trópusi szigeteknél egyáltalán nem jellemző. mind az építőipar számára. Ha meggondoljuk. így hát Zenkali monopóliuma ez az igen figyelemreméltó fa. amiért nincsenek értékes ásványai. törzse átmérője vagy harminc centiméter. A gazdaság alapja egyetlen fa. a szigeten nyomban betiltották mindenfajta rovarirtó szer használatát. nehéz és páratlan (a rózsa meg a szegfű illatát egyesítő) illatanyaga igen keresett a parfümiparban. S mintha mindez még nem lenne elég. s a világon sehol másutt nem található meg (sőt fölöttébb makacsul ellenáll a meghonosításnak. Az utasítást követve Peter föllapozta a Gazdasági viszonyokat. ezért Zenkalit elborítják az ártalmas rovarok. ananászból és így tovább. hátrafelé is tud röpülni. Felső szárnya hamuszürke. A kolibrihez való hasonlatosságát növeli rendkívül hosszú szívószerve (teljesen kinyújtva tíz centiméter).

hogy megmentsen. hogy ő így szórakozik. Megdöbbentő volt. Nem csalódott. görög vacsorátsz. itt-ott tengeri madarak kis csapataitól tarka. s jókora pohár italt töltött magának. – Táncolni – ismételte eltökélten a kapitány. s ha nem is teljesen ura a lábának. Mr. he? Mi fogsz inni és táncolni? – Táncolni? – rémült meg Peter. s nyomban szíven ütötte a bánat. hogy karjai a vigyorgó zenkalik barna és izzadt nyakára fonódnak. amint a fölkelő nap fényében egyre élénkebbé és ragyogóbbá váltak a sziget színei. akivel dalolhatna – motyogta szomorúan Peter –. MÁSODIK FEJEZET ZENKALI ZAMATOK Legnagyobb meglepetésére reggel ötkor és minden macskajaj nélkül ébredt. Pappasz kapitány jelent meg a hídon: jóízűen ásítozott és vakaródzott nyitott ingében. Ruháit a földre dobta. néhány mérföldnyi távolban feküdt Zenkali. Akkor természetesen még nem tudhatta. fölöltözött. s mindkét vulkán tetején hetyke reggeli felhősipka díszelgett. megmosdott. faja egyetlen túlélőjének sehol egy hozzá hasonló társa. A hajnali fényben az egész sziget sötétzöldnek látszott. senki. Foxi – jelentette be elégedetten –. ahol a tengerár megtört a részben alámerült korallzátonyon. kedves. öreg ombufa – mormogta álomba merülve – Jön már Peter Foxglove. és a hajó elejére sietett. – Senki. két végén a két vulkánnal. aki helyet foglalt. miközben zokog a buzuki. hogy Zenkali már látható. akivel táncolhatna. – Föl a fejjel. s már látta is magát Pappasz kapitány medveölelésében keringőzni a fedélzeten. fekete mackóbunda borította. a fogásoktól függően. Milyen kegyetlen sors. lélekben fölkészülve az alkoholos és atletikus estére. de jókedvűen ropja a fedélzeten. Peter elbűvölten nézte. akivel megoszthatná magányát.A halványuló fényben fújtató lihegés és átható fokhagymaszag jelezte a kapitány érkezését. A levegő hűvös és csöndes volt. míg a fának. – Mi fogsz különleges vacsorátsz enni ma este. Igen jól látszott holdsarló alakja. A szigetet fehér tajték ölelte ott. a tenger mélykék és opálos. he? Mi fogsz ünnepelni utolsó estetsz Zenkali előtt. a tenger tükre pedig milliónyi ezüst pikkelyre tört. Mellét és pocakját sűrű. s meztelenül zuhant végig a priccsen.és fehérbor kísérte. – Köszönöm – mondta Peter. Aztán három ifjú zenkali egészen meggyőző görög táncot mutatott be. he? Én megtanítasz önt görög táncra… a legjobb táncra a világonsz. Kissé jobbra. A kiváló és mammutméretű vacsorát mérhetetlen mennyiségű vörös. A jó bortól és baráti érzelmektől fölhevült Peter egyszerre csak azon kapta magát. Közben eszébe jutott az ombufa. hogy nem a levegőbe beszél. hogy hurkaujjai milyen édes dallamokat csalogattak elő a hangszerből. A porcelánkék égre narancs sugarakat festett a fölkelő nap. melyet Pappasz kapitány kísért buzukin nagy lelkesedéssel és érzéssel. csupán a vulkánok és dombok vetettek bíbor-fekete árnyakat. – Görög táncotsz. kócos haja az égnek . s a kapitány zengő basszusa száll a holdfényes tenger fölött. Végül – miután örök barátságot esküdött Pappasz kapitánynak meg az összes zenkalinak – Peter kéjesen dalolva letántorgott a kabinjába. Minthogy biztos volt abban.

egyenest a Hahagáj-öbölbe. A törés nem volt szélesebb harminc méternél. és merész nekifutással átjutott a résen. – Jó reggelt – harsogta le Peternek. s vagy félméternyire a felszín alatt húzódott. hogy föl tudnék falni egy lovat patástul! – Nem tudom. ijesztő és szívderítő ez a látvány. – Három óra? – csodálkozott Peter. de vagy huszonöt méterre attól a valamitől. ha közelebb érsz – mondta a kapitány. de a zenkali zátonyt jól ismerte. – Hiszen már olyan közel van. Zöldek. ami biztos hajótöréssel fenyegetett. hullámzó habszőnyegen. – Talán meg kellene kérdezni a szakácsotsz. hogy a hajója talán mégsem tökéletes minden szempontból. he? Két-három óra múlva befutunk. hogy farkaséhes. Mr. kékek és sárgák tarka szövevénye. – Minden görög jó tengerész… a legjobbak a világonsz. annak egyszerre izgalmas. a hosszú. aztán eltűnt a parányi kormányosfülkében. ahol törés látszott a hosszú. Aztán az öböl megnyílt előttük. győzedelmes vigyorral. Öt perc múlva horgonytsz vetsz. amilyen csak a trópusokon látható.meredt. Ez lehet a palota. itt-ott néhány tekintélyesebb korallmészkő ház. – Nem. milyen pokoli jó tengerész vagyok! – ordította Pappasz kapitány a hídról. párhuzamosan a habzó. s a hatalmas parthullámok rémi-tő robajjal törtek át rajta. – Hogy ön érzed magad? – Remekül – mondta Peter –. amely kiemelte a ragyogó lombsátrat. – De még mennyire – kiáltotta föl a kapitánynak –. Ő sokkal nagyobb. he? Peter hirtelen rájött. arcán hatalmas. Az Androméda III átpöfögött a lagúna áttetsző vizén. – Ön kérsz reggelitsz. Minden ház más és más alapszínben pompázott. jó a testneksz. olyan éhes vagyok. aztán megrázta magát. ami a parttól a hegytetőig az egész szigetet borította. Pappasz kapitánynak voltak gyenge pontjai. – Meghiszem azt! – ordította vissza Peter. s az öblök vize oly halvány és áttetsző kék volt. széthulló habbá omlott. melynek tetején rózsaszín kőből épült. Ezen a gigantikus áradaton. – Látsz ön. s Peter megpillantotta a kikötő kőgátját és mögötte – a gyöngéd dombokon szétterülve. A zátony hattól tizenöt méter széles volt. Hajóját addig vitte a zátony mentén. – Mert jó a görög tánc – nyilatkoztatta ki a kapitány. sistergő zátonnyal. lágy parthullámokon ide-oda ringva pöfögött az Androméda III vidáman. rózsaszínek. Félhold alakú homokszegélyek fehérlettek. bíborvörösök. Foxi? Éhes vagy. akár az elefántagyar. és ismét ott állt a hajó elejében. Dzamandzarnak a kikötője volt. végig a parton. he? Egy óra múltán Peter már összecsomagolt. A sziget most fölmagasodott és fürdött a napfényben. A kapitány éles fordulatot tett az Androméda III-mal. ő nincs közel. hogyan jutnak át a zátonyon. mintha tarka építőkockákat dobtak volna a bougainvilleabokrok . míg oda nem ért. ahol Zenkali fővárosának. impozáns épület állt. A csinos kis deszkaházakon szalmatető. gyémántfényű vizére. aranyok. mint minden bajok orvosságát-. A hajó egy pillanatra megremegett a kék hullámizmok szorításában. Aki az ilyesmihez nincs hozzászokva. amint átfutott a borotvaéles korallperemen. he? – Sonkaforma mancsával integetett Peternek. Ezen a nagy lépcsőfokon a tenger megtört. Ön látsz Zenkali. a két távoli vulkán előterében – a várost alkotó tarka házakat. van-e raktáronsz – ráncolta a homlokát a kapitány. gondolta Peter. hogy tisztán látszott a korallok alkotta táj a felszín alatt. hogy láthassa. soha jobban. mert elkedvetlenítette. és be-siklott a lagúna sima. hogy aztán a zátonyon belül hánykolódó habágyba olvadjanak. Megkerültek egy földnyelvet. he? Szép sziget. sziszegő.

Kezében – kissé oda nem illően – hosszú. ulam – mondta a küldönc. – Itt könyv neked. Az ajtót végül egy ropogós fehér egyenruhát és széles. milliónyi virág illata. vékony. és ezüstsípot vett elő a zsebéből. át a széles. Nyilván hivatalos személy lehetett. hogy képtelenség összetéveszteni a világ bármely más közösségével. – Jó leggelt. – Isten hozta. – Köszönöm – mondta lenyűgözve Peter. papája. és ő is megpróbált tisztelegni. Egyetlen lap volt. ulam. Peter elgyönyörködött egy sereg hatalmas kék lepke röptében. Hannibal gazdától. – Ulam. verőfényes verandán. elle… A gazda fog vál ön. . amikor az Androméda III nagy csörrenéssel és csobbanással horgonyt vetett. melyek osztályozására nem jutott ideje. finoman faragott javai paravánból készült ajtónál a küldönc megállt. Mr. meg a kék ég és a hajnali harmat illata és milliónyi más szag. Ez fölülmúlta legmerészebb álmait is. Foxglove. félig leégett és egymásba olvadt fekete gyertyákra emlékeztetett. a riksák ráfordultak egy széles. Rövid. hogy egy-egy város megítélésénél mennyit számíthat az illat. Ne törődjön semmivel. Itt egy város. Mikor a külvárosba értek. ahol két tágas kosarú – némileg bambusz strandkosarakra emlékeztető – riksa várakozott. mangó és citrom részegítő illata. Csak kövesse a hasított pálcás fickót. ananász. elegáns. fehér zsinóros sötétkék zubbonyt. vörös selyemövet viselő zenkali inas nyitotta ki. A küldönc odanyújtotta a bot hasított végét. melyet megült a medencényi agyagkádakban meg függő kosarakban pompázó. Ragyogó mosollyal és enyhe meghajlással üdvözölte Petert. melyek – akár az égbolt lehullott foltjai – a virágok körül köröztek. ami igazán megérdemli a város nevet. gondolta.bíborvörös gomolyfelhői. s hamarosan már a város utcáin gurultak. csacsik és csatornák szaga. Peter el volt bűvölve. ulam. Máris szenvedélyesen szerette. elefántcsontszínű papíron. A küldönc fölvezette Petert a bejárati lépcsőn. aztán lánca segítségével hamarosan magabiztosan megállt a part fala mentén. melyeknek a törzse vastag. akár egy perzsaszőnyeg színeinek illata. amire büszke lehetsz. tengeri só és friss hal. olyan tarka keverék volt ez. A két hatalmas. és peckesen tisztelgett. H. A meleg levegő elhozta Peternek Zenkali illatát. holott jól tudta. Peter óvatosan kiemelte az üzenetet a bot hasi tékából. Kedves Foxglove – olvasta. – Mi fog megy Hannibal gazda házába csaszi-csuszin. – Gazda fog jön velem – mondta. pedig még bele se szagolt. hogy frissítőt szívjanak a szirmokból. mint a képe. Olyan részegítő. hasított botot tartott. a küldönc a másikba. kalligrafikus kézírással. s a bot hasítékából összehajtott papír lógott ki. alacsony ház előtt. Míg vártak. termetes zenkalikkal a rúdjaik között. Foxglove – mondta. A küldönc széles vigyort villantott Peterre. de bonyolult jelet fújt. ami annyira egyedi. a napfény szaga a száraz leveleken. Peter beszállt az egyikbe. és barna cipője legalább olyan fényesen csillogott. ulam – magyarázta. Ő fog küld majd gazda csomagjai. majd megálltak egy hosszú. és szétnyitotta. milliónyi virág illata. ulam. fehér sortot. Mr. Pálmaolaj és kókusz-tej. – Ön fog jön. Peter kábultan követte a hasított pálcás embert le a hajóról a rakpartra. mert egy fölöttébb nagy és fölöttébb ragyogó zenkali jelent meg előtte a fedélzeten. Óriás fák erdeje vette körül. kélem. égett fa. s néha meg-megpihentek. Ám az illat sem ábrándította ki. kenyér és kutyák. vastag. mert skarlátvörös fezt. üdvözlöm. kék térdharisnyát viselt. kavicsos útra. a paliszanderfák meghökkentő kékje és a vérvörös virágban álló cserjék csoportjai közé.

Hannibal Oliphant hangja volna ez? Az inas türelmesen megvárta. résnyire nyitotta az ajtót. bő ujjú. Az egyik nyitott franciaablak mellett csodálatosan faragott. s azon túl a zöld pázsitra meg a virágzó. te nyavalyás hiányzó láncszem. míg a hang tulajdonosa levegőt vesz. hogy Peter első pillantásra szelídített medvének nézte. hallod? Az inas kinyitotta az ajtót. vörös-arany. A karfa két finoman faragott páva volt. Az egyik oldalon öt magas franciaablak nyílt a verandára. legyező alakú támlát. Alattuk terebélyes kínai vázákban szebbnél szebb orchideák pompáztak. A szoba egyik végében óriás íróasztal állt. fölkunkorodó orrújávai papuccsal a lábán. melyek egy terrakottacsempével kirakott. folyóiratok és tudományos kiadványok hatalmas halmai. ha hízelegsz. és bekísérte Petert a tágas és fenséges terembe – szélessége tíz. kínai selyemtekercsek. küldd be az új gazdát egyszeriben. Azt hiszed. kötelességemnek tartanám. gyöngéden rezegtek az enyhe szellőtől. színük szinte versenyre kelt a festmények színeivel. Mr. a térdét átkulcsolva pedig ott . sem amit mondott. Az utóbbi akkora volt. talán elfelejtem a bűnödet? Ha nem volnék olyan jóságos és szelíd ember. Peter csak ámult és bámult. Ebben a lélegzetelállító székben. lándzsák. batikolt kendővel a derekán. tisztelettel kopogott. melyek mindegyikén tarka thaiföldi selyempárnák tornyosultak. A faragott kasmíri fából készült sötét. kínai selyemfestmények díszítették. aztán a hang fölharsant: – Hát ne állj ott. Bozontos szemöldöke alól cigányosan fekete. és bedugta a fejét. ulam. A kutyák között. melynek falait hosszú. egy dalmata. A medence közepén öt méter magasba szökkent a szökőkút vize. tibeti imamalmok. A széke körül egy buldog. gyönyörű impresszionista festmények. te analfabéta gyilkos. ezüst jégvödör állt. halovány borostyánszínű hintaszék állt. Zenkali császárának és kormányának politikai tanácsadója. négy törpespaniel meg egy tibeti véreb feküdt. csillogó szem nézett a világra vidám arroganciával. busa fejét acélszürke sörény koronázta. Mindenütt könyvespolcok álltak. tarka bokrokra. mozgékony. barackszínű párnán. súlyos bútor jobbára alacsony heverőkből és székekből állt. Sasorra alatt külön életet élt nagy. ahol a hihetetlenül magas. tarka perzsaszőnyegek borították. antik mordályok. s ezüstliliomként ragyogott a napfényben. akár fekete szélmalmok. – Kifelé. Szemlátomást nem szegte kedvét sem a hang harciassága. tarka. és átvezette Petert a tágas előcsarnokon. két pekingi palotakutyácska. fehér mennyezet alatt hatalmas ventilátorok forogtak. tarka selyempárnák felhőjében trónolt Hannibal Hubert Hildebrand Oliphant. de a tarka kötésű könyvekből a földre is jutott bőven. Kis szünet. egy hatalmas. mint egy nagy tűz melege hideg éjszakán. – Ez Hannibal gazda – mondta nem minden büszkeség nélkül az inas. A mellette lévő asztalon több palack meg egy nagy.Megfordult. hosszúsága legalább húsz méter –. Az inas megállt egy ajtó előtt. hogy húszévi kényszermunkára ítéltesselek gyilkossági kísérletért. – Takarodj. – Kifelé… kifelé! – hörögte a hang. akkor megszólalt: – Kelem. ovális medencéhez vezettek. fehér pamutingben. soha többé a szemem elé ne kerüljön az a nyomorult. A falakat különös maszkok. – Takarodj! – bömbölte odabentről egy félelmetes hang. rajta iratok. fekete majompofád. Foxglove jön vala. egy ír farkaskutya. Zömök és vaskos volt. pajzsok meg elefántcsont faragásokkal és finom porcelánnal teli vitrinek borították. te. érzéki és gunyoros szája. A fényes padlót vagyont érő. te bennszülöttek alja. Ennek az embernek a személyisége éppannyira érzékelhető volt. te analfabéta pogány… vidd az istentelen irhádat messzire a fájdalom eme hajlékától. kiterjesztett farkuk képezte a széles. aztán fejét félrebiccentve várt.

– Hogy segítsek neked – mondta zavartan. szóval te vagy Foxglove? Sir Osbert unokaöccse? Volt valami furcsa abban. és nem hiányzott belőle némi természet adta báj sem. és még kényelmesebben befészkelte magát párnái közé. hogy az isten tartsa meg? Peter meglepetten nézett rá. hogy itt csak két eset lehetséges: ez a szépség már holmi mocskos. aztán fölcsillant a szeme. – Úgy – nyújtotta Hannibal Oliphant a bal kezét. Hannibal odamutatta Peternek bepólyált kezét. minthogy a jobb keze be volt pólyázva –. Hannibal éles pillantást vetett rá. a sötét. hogy ne szakadjanak bele a hangszalagjaim az ordításba? Peter nagy nehezen összeszedte magát. Sötét haja. G. . és büdös a szája. mint egy halaskofának. Minthogy Peter huszonnyolc éves volt. jóképű. ide-oda hintázva nézte a jelenetet. de remélem. fürtjei akár a holdfényben fürdő folyó hullámai. talán rám is vethetnél egy futó pillantást – mondta. Peter azon töprengett. – Úgy tudom. hogy óvatos lesz. fekete pöttyök. hogy Peter kis híján elejtette a poharat. – Nos – kérdezte az italát kortyolgatva –. és vagy kétszer akkora. Hívtam az én Neander-völgyi inasomat. kínáld meg a fiút egy itallal – mondta Hannibal. állandóan a leggonoszabb indulatú rovarok ostroma alatt állunk. Hannibal gunyoros mosollyal. ezt nem rója föl bűnömül. A lány fölállt. – Ülj le. A csöppet kiálló arccsont fölött. szellemileg visszamaradott és teljesen méltatlan hím felesége. H. ülj le. vagy olyan hangja van. picit pisze orrát finom szeplőcskék pöttyözték. és odament a lágyan himbálódzó hintaszékhez. – Ha esetleg befejezted Miss Damien kétségtelenül valós bájainak csodálatát. melyet egyszerű aranycsat fogott össze. ahogy Hannibal a nevet mondta. ha ugyan tudsz még mozogni. ahogyan mindenki. hogy nem eshet bántódásuk. Audrey. De ettől a lánytól elállt a lélegzete. akit Peter valaha is látott. mint az öklöm. és Peter örömmel fedezte föl a lány alig érezhető. egyenesen a mellemre. bőven volt alkalma hölgyek társaságában forgolódni. mandulavágású szeme volt a legfigyelemreméltóbb. és úgy határozott.ült a legszebb lány. miért küldött Sir Osbert. drága fiam. A dögök tudják. Attól tartottam. ír akcentusát. Önkívületéből Hannibal Oliphant gúnyos hangja zökkentette ki. már-már ibolyaszínű szem csillogott. Piciny. – Szólíts nyugodtan Hannibalnak – mondta –. Peternek eszébe jutott bácsikája gúnyos megjegyzése – „az az ütődött Oliphant” –. A karcsú lány őszibarack bőrét bronzbarnára sütötte a nap. telt ajka nevetésre állt. mint aki segítségre szorul? – Éppen az imént volt rá szükséged – mutatott rá Audrey. melynek nagyságát csak kiemelték az apró. – Igen. Wells igazán jót mulatott volna ezen a helyzeten. – Hála egy nevetséges rendeletnek. Mégis hatalmas. uram – mondta –. szükséged van segítségre. hogy oltalmazza meg a gazdáját. Ma reggel például beröpült nagy zümmögéssel és gyilkos szándékkal egy lódarázs. amely megtiltja a rovarirtó szerek használatát. Olyan elbűvölő mosoly kíséretében adta oda. csíkos. és kevert Peternek egy rumos kólát. ezért aztán uralkodnak rajtunk. Hannibal fölhúzta szakadozott. fehér lobogóhoz hasonlatos szemöldökét. – Miért nem jössz ide. a derekáig hullott alá. – Köszönöm – mondta Peter. – Hát úgy nézek én ki – fordult Audreyhoz –. mire a hülye egy teniszütővel leütötte a vérszomjas bestiát. ívelt szemöldök alatt hihetetlenül kék. mint egy rabruhás gengszter.

Ám a helyzet az. – Mondd meg nekem. aki ért valamicskét az elsősegélynyújtáshoz. Én szeretem őket. Mondd csak. feketék lakta szigetre gyere? – Igen – mondta Peter. hogy koldus módra tengődöm. . én nem vagyok kém. – Igazán nem akartalak megsérteni – mondta engesztelőén Hannibal –. és úgy értem. rosszul kormányzott. de én nem vagyok az ő embere. – Az ír parasztság mindig rebellis volt – nézett Hannibal bánatosan a lányra. Fölvette az egyik pekingi palotakutyácskát. – Sóder? – nézett nagyot Hannibal. azért küldött az az utálatos bácsikád. fiam. alig tudok kijönni – pillantott körül Hannibal a hatalmas teremben. volt valami különleges okod. és nagyot sóhajtott. ezért kétségbeesett kísérleteket tettem. már nem is tudom. mint holmi keleti kalmárnak. mint lepke a borostyánban. Csönd támadt. és áradozott a szigetről. – Mindennel – mondta tömören Hannibal. mire a dög a kezembe döfte a fullánkját. tudom. te is jól tudod – mondta Audrey. – Olyan gazdag. aztán Peterhez fordult. mióta. – Honnan veszed ezeket a kifejezéseket… és hogy érted azt. és dolgoznia sem kell. és mihelyt rájöttem. – Bizony így történt – mondta halkan Audrey. és nem lennél hajlandó sehol másutt élni. aki egy hónapot töltött itt. De ez valódinak látszik. hogy részt vesz mindenféle cselszövésben. – Ez sóder. mint valami szigonyt. miután ezt tisztáztuk. most nem lennék itt. – Igen. pontosan értem. hogy szabaduljak tőle. Peternek eszébe jutottak a szidalmak. mert Hannibal panaszkodása komolynak tetszett. Olyan trópusi paradicsomnak írta le. és nem osztom a nézeteit. hogy miért vannak itt. hogy a kis állat szinte dorombolt élvezetében. Peter a lányra nézett. melyeket Hannibal az inasára zúdított.hogy a szörnyeteg átdöfi a szívemet. hogy erre az isten háta mögötti. amivel a szidást fogadta. Hannibal elvigyorodott. hogy kémkedj utánunk. hogy egyszerűen szerelmes vagy ebbe a szigetbe és valamennyi lakosába. a földi paradicsomot kerestem. – Ne vegye komolyan Hannibalt – mondta a lány. mint Krőzus. nyugodtan beszélhetünk. Én is egész életemben az ideális helyet. még ha fizetnének sem. ezen az isten háta mögötti. – Ostobaság! Ne hallgasson rá – mondta Audrey. amikor hazatért. de őszintén. és mi történt? Itt csücsülök. – Félre ne érts. A bácsikád gyűlöli a bennszülötteket. – Hugó Charteris barátom. amilyen talán csak a mesékben létezik. és úgy dajkálta. – De hát mivel van baj? – kérdezte Peter érdeklődéssel. primitív szigeten. hát abban leli örömét. igen – mondta bánatosan Hannibal –. – Rendben van. meg a zenkali rendíthetetlen nyugalma. és… – Ide hallgass – szakította félbe Peter –. Olyan tehetsége van a cselszövéshez. kénytelen voltam hazaküldeni őket. hogy a bácsikám vén csirkefogó. és a túlzásai nem ismernek határt. hogy „legyenek a segítségemre”. – Nos – mondta könnyedén Hannibal –. így nem kellett a karomat könyökből amputálni. de a bácsikád már három ilyent küldött. Szerencsére jött ez a lány. – Bárcsak fizetnének. – Kétségtelenül ő az egyik legundokabb ember a szigeten. hogy sóder? – A kifejezéseket tőled veszem – mondta mosolyogva Audrey –. Hannibal nyilván meglehetősen sajátos módon szereti a bennszülötteket. Ha a bácsikám ilyesmire kért volna. hogy miről beszélsz.

De most hagyjuk a nagyvilágot. mely leginkább arra szolgál. melynek az volna a célja. ezért az emberek megmaradnak falun. hogy ne keress itt semmiféle kultúrát. ahol nincsenek értékes ásványok. sem olaj. ha éppen szükség volt rá.Aztán szeret panaszkodni. drága fiam. Hallottál róla? – Csak Pappasz kapitánytól – mondta Peter –. tanácsot is adtam. az a személyes véleményem. és alapvetően mezőgazdasági társadalmunk nemcsak hogy számunkra termel . hogy. leszámítva a fanguák és ginkák alkalmi lándzsarázását. hogy kielégítse a büszkeségüket. aztán beugrunk a kormányzói palotába. Ez a hely annyi szellemi táplálékot nyújt. – Mindig ezt mondod. hogy rossz helyrejöttél. hogy fölvirradjon a nagy nap. ha nem panaszkodik. nincsen-e véletlenül négy szemed vagy valami hasonló. leszámítva a munkaképtelen. hogy tiszteletünket tegyük őnagy-méltóságánál. hogy miután katonai szempontból hosszú évekig teljesen hasznavehetetlennek tartották Zenkalit. hogy mindenki békén hagyja. Először is. és az itt élő európaiak szellemi színvonala alig haladja meg az átlagos kreténét. Harmadszor. még ma is olyan messze van mindentől. úgymond. ám a legtöbben nem gondolják végig. Ötödször. hadd halljam a legrosszabbat. Fölállt. s lábával néha meg-megvakargatta egy-egy szunyókáló kutya fülét. hogy az az úgynevezett haladás nem hanyatlást jelent-e valójában. ahol nincs nehézipar és alig van könnyűipar. olyan pokolba. hogy az egész terv nagy marhaság. Egyszerű udvariassági látogatások. és az egy kissé zavaros volt. először is. – Nos – mondta Peter –. És akkor valami őrült a Whitehallban kitalálja ezt a repülőteret. ahol lényegében nincs faji ellentét. most egyszeriben rájöttek. most már nincs mese. Ártalmatlan jószágok. mint a highgate-i temető. és elűzze unalmukat. mert az embert még utóbb holmi iszonyú vén vaskalaposnak. és nem is szabad megállítani. ahol teljes a foglalkoztatottság. de sohasem magyarázod meg. sétálni kezdett föl-alá. – Látod. Aztán folytatta. A bennszülöttek kőkorszaki színvonalon állnak. másodszor. nem lenne hasznos a sziget számára. amely. mert Zenkali valóban páratlan. mit kell eltűrnöm ezektől a hálátlanoktól? – kérdezte Petertől Hannibal. Csupán arra kíváncsiak. ismét megtöltötte a poharát. mindenfajta haladás kerékkötőjének tartanák. és komor ábrázattal hintázott. – Nehéz megmagyarázni. – Rögtön elviszlek Csaszihoz. hogy ez az ideális hely egy baromi nagy repülőtér számára. Ám az itteni helyzet csöppet sem ártalmatlan. Csak arra kérlek. hogy a repülőtér meg mindaz. ami velejár. csak kétszer olyan zsúfolt. Negyedszer. krónikus alkoholistákat és öregeket. amilyenről még Dante sem álmodott. Gyakorlatilag néhány hónappal ezelőtt már meg is valósult a dolog: pompásan tudtak veszekedni egymással. – Én mondom. én meg csak ültem. hogy miért – mondta Audrey. ha itt fogok dolgozni. mit kell tennem? – Nem sokat – mondta kedvetlenül Hannibal. – Zenkali önrendelkezési jogot kap. Hol találtok még egy olyan országot. Leült. bárhogyan szeretnék is egyesek. hogy aztán megismerjenek. ezért egyetlen nagyhatalom sem kívánja az országot a védőszárnyai alá venni. Túl azon. és koncentráljunk kizárólag Zenkali páratlan helyzetére ebben a világban. és vártam. – Dióhéjban arról van szó – morogta Hannibal –. A folyamatot nem lehet megállítani. távol tartsák az oroszokat az Indiai-óceántól. Pedig nem erről van szó. De csak akkor kell komolyan aggódni. Véleményem szerint nagyon sok az álszent duma világszerte a „haladásról”.

ahogy van. a jövedelemadó gyakorlatilag ismeretlen. már csak azért sem. És ha békén hagyják. Ám ha engedélyezzük ezt az ostoba repülőteret. amely szinte kizárólag a cukorból él. nagyot kortyolt. és nyugtalanul járkálni kezdett. ez katonai létesítmény. nem is lehetnek ciklonok. Nem. – Igaz. – Drágaságom – mondta Hannibal –. Ludzsa. de még egy kis exportra is futja. ha továbbra is ettől az egyetlen fától függ? – Miért ne? – kérdezte Hannibal. Aztán megállt. ezen a szigeten egyetlen igazán fontos dolog van. hogy van egy kis féltékenység a ginkák meg a fanguák . s egyik lábát a tibeti véreb széles hátán nyugtatta. hogy megajándékozzon az amelafával. – Mármint a nyilvánvaló okokat leszámítva. Annyira igyekeztem meggyőzni Csaszit az egész terv ártalmasságáról. először is szükség van egy meglehetősen komoly vízierőmű-rendszerre. De én mondom. Persze piszok olcsón megszerezte a területet. én ellenzem az egészet úgy. Ezért mondom. és az az amelafa. Nem. hogy a hétvégén elmenj Dzsakartába bevásárolni. – De miért? – kérdezte ismét Audrey. ebből még baj lesz. hogy a nagyobb hajók is kiköthessenek. de szerinted a sziget jövője szempontjából a legbölcsebb dolog. hogy szinte elhanyagolható. hogy olyanok vagyunk. – Ez mind nagyon szép – bátorodott neki Peter a második pohártól –. Hála ennek a figyelemre méltó fának. Hogy egyáltalán megépíthessék ezt az átkozott repülőteret. tele bombázókkal. Jön egy jó ciklon. amiből a sziget egész gazdagsága származik. továbbra is virágozni fog. fiam. bár attól tartok. ahol a vízi erőművet föl lehet építeni? – kérdezte Peter. XIV. Közben az a hétpróbás gazember. S amióta annak a rühes kutya Ludzsának is benne van a dologban az a mocskos keze. hogy a szigetlakók a lehető legjobb körülmények között élhetnek. hogy megfeledkeztem néhány alapvető védekező lépésről. Nemsokára azon kapjuk magunkat. az összes nyomorúságos velejárójával. az a gennyedző fekély. csak rettegni tudok a következményektől. hogy függessze föl a földeladást mindaddig. A repülőtérnek élelem és víz kell. Rá kellett volna vennem Csaszit. Szerinted hogyan fogják ezt megoldani? Úgy. spekulációs ügyletekbe kezdett. hogy minden zenkalinak. – Bizonyára te is tudod. ahogyan te képzeled. Az lát el minket legfontosabb exportcikkeinkkel. senki sem fog hallgatni rám. hogy robbantanak egy átkozottul nagy lyukat a zátonyba. Senkinek sem kellettek azok az átkozott völgyek. méghozzá az én hibámból. mert nagyon nehezen megközelíthetők. – Igaz – bólintott szomorúan Hannibal –. nyomban követelni fogják az ipart. az biztosítja gazdasági egyensúlyunkat meg azt. és ez a legfontosabb. hogy miért. a Mindenható egyedül minket talált méltónak arra. Semmit sem lehetett kezdeni velük. – Nézd meg Mauritiust. Hannibal ismét fölállt. S mihelyt lesz elegendő áramunk. és az importált javakra kivetett vám oly kicsi. Ez a fa évről évre olyan gazdasági egyensúlyt biztosít nekünk. Nálunk nincsenek ciklonok. és itt a hatalmas repülőtér. – Jól értsd meg. azaz a legkisebb baj esetén céltáblává válunk. ami lehetővé teszi. hogy ez a sziget páratlan. – Még most sem mondtad meg. és a sziget egész gazdasága összeomlik. míg ilyen vagy olyan döntés nem születik. Lajossal szólva. Hatodszor. Mindettől függetlenül képzeld el úgy öt-hatezer unatkozó és fickós ifjú tengerész és pilóta hatását a szigetre. mint Plymouth kikötője. így aztán Ludzsa olcsón fölvásárolta őket. Végiggondolni sem merem. katasztrófát jósolok. hogy megkaparintotta az egyetlen völgyet.elegendő élelmet (egy-két dolog kivételével). – Miért? – kérdezte Peter. és amíg a föld nem kezd más irányba forogni. ez nem közönséges repülőtér. tyúk főjön a fazekában.

Ismered a nótát. Meg kell mondanom. hogy hallgat rám. Van benne valami mélyen visszataszító. ez az egész szégyent hoz minden civilizált zenkalira. – Ennél csak az a rosszabb. A műveltebb zenkalik fölháborodtak. hány orrot vertek be. büntetésül adócsalásért. hogy mostanáig nem is volt különösebb baj. Annak idején gyakorta küldtek üzeneteket hasított botokban. De bármilyen pompás és pokoli is Csaszi humorérzéke. Ott kezdődött az egész. hogy uralkodó. de néha olyan dolgokat csinál. Stanley meg Johnstone meg ilyesmi. ha ennyire megbízhatatlan? – kérdezte Peter. és így tovább. ez lesz az utolsó csöpp a pohárban. hogy kitalálta az üzenetvivő. Másnak sem köszönné meg. mert zenkali-angolul minden írást könyvnek neveznek. – Pappasz kapitány szerint Ludzsát megvesztegette az a cég is. Hogy jobban értsd: ha népszavazást tartanánk arról. rájön majd. és önfeledten kacagott. úgy léptem akcióba. miközben fölemelt és orron csókolt egy . és megkérdeztem. olyankor szokott hibázni. Azt hiszem. viharos időket látok közeledni. aki egyébként igazán rendes vén csirkefogó. mindenki rémületére. Néha komolyan veszi a szerepét. nagyon ért a politikai manipulációhoz. és elég nagy hatalmat kapnak. viszont ők találták föl a hasított botot. azt mondta. Nemrégiben a ginkákkal egy kis nehézség támadt holmi földadóügyek miatt. amikor a humorérzékét akarja kiélni – mondta Audrey. Azt mondta. mert szerintük ezzel visszaléptünk a kőkorszakba. – Emlékszel. Ludzsa barátunk fangua. ha a gazemberek szem előtt vannak. amelyik a vízi erőművet építené – mondta Peter. – Miért ő a fejlesztésügyi miniszter. nem fogja megköszönni. nem pedig szégyenkezni miatta. néha bonyodalmakat okoz. Csaszi könyvküldönceinek hívják őket. Ha az öreg Govsza. nem lehetett utánanézni. – És mit tudtál tenni? – kérdezte Peter. jobban szereti. hogy ki a legnépszerűtlenebb ember Zenkalin. egyszerűen zseniális volt. akik. Audrey hátravetette a fejét. – Amolyan császári küldöncök. és ezért büszkének kell lenni erre az örökségre.között. miszerint újra be kellene vezetni az emberevést. hogy égnek áll a hajam. szerintem. – Csaszi ötlete volt – mondta borongósan Hannibal. amikor útjára indította a könyvküldöncöket? – Könyvküldöncök… az mi? – kérdezte kíváncsian Peter. és ez annyira megtetszett Csaszinak. – Hát nem volt könnyű – mondta Hannibal. vendégeket kísérgető küldöncöket. tudod. de a milliomossá válás lehetősége túl nagy kísértés volt Ludzsának. de hogy éppen Ludzsa tette. Govsza Manalovobától vette. Hozzá képest Júdás maga Assisi Szent Ferenc. hogy az európaiak mindig szemére vetik a színesbőrűeknek. figyelmeztettem is Csaszit. de szemlátomást azt hiszi. – Igaz ez? – Nagyon valószínű – mondta Hannibal –. hasított bottal vannak fölfegyverezve. amikor meghallottam Csaszi javaslatát. Ám Ludzsáról bármit elhiszek. de a hír még friss. Akárhogy van is. miért. – Ahhoz képest. – Téged is egy ilyen hozott ide reggel – mondta Hannibal. hogy nem találták föl a kereket. hogy ne érje meg nekik kettős játékkal kockára tenni az állásukat. ginkák és fanguák habozás nélkül és egyhangúlag Ludzsára szavaznának. Mint akit darázs csípett meg. Csaszi válasza. Amikor kinevezte Ludzsát. s ebben a legtöbb zenkali egyetért velem. hogy Csaszi olvasott valamit a korai afrikai expedíciókról. Meg nem foghatom. és hogy ezzel tartozik a népének. és azokat az átkozott völgyeket a ginkák főnökétől. hogy Ludzsa sok ezer fontot lopott ki a zsebéből. Ő a legjobb érv az angyalcsinálás mellett. hogy miért tette. hogy a repülőtér meg a velejáró mizériák jót fognak tenni a szigetnek. de nem hiszem. még egy lepratelepen sem tűrnék meg. mint láthattad.

Egyszóval Zenkalin ez valóságos lázadás. melyet csak az Angliában töltött ifjúi évek meg egy előkelő középiskola és egy feddhetetlen egyetem tudnak előcsalni emberi lényből. de mindenki más komolyan vette… csak láttad volna a kormányzói palotát… volt ám fölfordulás… őnagyméltósága kis híján lebabázott. én tudtam. Talán majd ha megkapják az önrendelkezési jogot. Nevének hallatára Tómba váratlanul bukkant elő a bútorok közül. amivel éppen hadonászott. Megmondtam neki. – És az emberevés? – kérdezte Peter. még ki nem hűlt ellenséget…” Amikor elmagyaráztam neki. Azt mondta. Mit is akarok mondani. aki korának híres szakácsnője volt. mivel ebben leli örömét. – Persze – mondta Hannibal –. De megenni az ellenfeledet… uramisten. de szeret borsot törni az orra alá. Hannibalon és Hanniballal. Alighogy megismerkedtél vele. de lemondott az ötletről. megigazította láthatatlan pápaszemét. hát nem is hibáztathatjuk Csaszit. – Nem vagyunk urai a helyzetnek – bégette. Nos. hogy már Peter is nevetett. nyafogós bégetésbe. ne sürgess – zsémbelt Hannibal. komolyan beszél-e. és olyan jóízűen nevetett saját paródiáján. Hüvelykujját láthatatlan mellényébe akasztotta. mert fennmaradt egy recept az ükanyjától. hiszen nem maradna utána bűnjelként holttest. Hannibal hátravetette a fejét. – Élvezte. Valahogy így kezdődik: „Végy öt darab. hallod? Te fog fog csaszi-csuszi nyomban. Egy kis erkölcsi előadást tartottam a jó öreg Csaszinak. Ezért Csaszi úgy tett. Szerintem valójában azért akarta bevezetni a dolgot. ha lepuffantod a pajtásodat nyílt harcban. vajon miért. – Ha a palotába akartok menni. azt mondta. De nem csodálkoznék. akarom mondani. hogy néha nehéz megmondani. és olyan ragadós volt a jókedve. A szerecsenek köveket dobálnak meg ilyesmi… egy derék vén csokibaba meg is vágta magát elég komolyan a kaszával. máris ingerenciát érzel. Peter kezdte megkedvelni ezt a különös embert. És szegény öregfiú igazi jó balek. – Nem szívesen. a brit birodalom építőiről ilyen jó paródiát nem látott Eton óta. – És Csaszi mit szólt? – kérdezte Audrey. vagy megint túlzásokkal teletűzdelt szónoklatot tart. hogy ugrasd. akinek annyira képlékeny a személyisége. – A saját gyógyszerével kellett kikúrálnom Csaszit. hangja átcsapott abba a magas. elmegy még az is. – Elhallgass. – Ulam hív? – kérdezte. hogy ez gyilkosság lenne. ha egy kis gyilkos galócát teszel a leveskéjébe. és előadtam híres „gyarmati” tisztviselő paródiámat.spánielt. mármint hogy ez itt szokatlan. mint dzsinn a palackból. annyira odavan érte. Tudod. – Szóval minden jól végződött? – kérdezte Audrey. lementem a palotába. hogy visszahozza a kannibalizmust. Szóval. csak hogy reszketni lássa a kormányzót. ez volt az a pont. – Hol az a nyomorult bérgyilkos!… Tómba!… Tómba!… TÓMBA! Na végre. hogy nagyon helyes. ha módodban áll. nem tudja. Csaszi kedveli a kormányzót. miután a vén gazember kedvére kimulatta magát. – A szerecsenek turbulens módon viselkednek. ahol finoman közbe kellett lépnem. asszony. Esetleg ez lesz Csaszi első rendelete. nem… ez teljesen erkölcstelen… és nagyon nem brit szokás. hogy csak vicc. ha újra szóba hozná a dolgot. – Persze hogy hívtalak – mondta Hannibal. gondolom. – Foxglove gazda meg én fog megy Csaszi palotájába. . ideje indulnotok – mondta Audrey. Néha igazán bosszantóan tud viselkedni. mintha dühbe gurulna… amennyire csak egy akkora ember dühbe tud gurulni… és azzal fenyegette a lázadókat.

ulam. melyek rúdjai közé izmos zenkalik voltak fogva. Az egyik párnahalomból előbányászott egy viharvert. Viktória korabeli trópusi sisakot. Három mérföldet kell futniuk a legnagyobb hőségben. Miért? – Tégy nekem egy nagy szívességet – kérte komolyan Hannibal. Ő találta ki az egészet. mi hall – mondták a vigyorgó fiúk. a térdig a szirmaik vörös . – Boldog lennék – vágta rá gyorsan Peter –. – Sokkal jobb. – Gyere. – Miért hívják ezt csaszi-csuszinak? – kérdezte Peter. hogy Peternek van-e hozzá kedve – mondta bizonytalanul Audrey. Balra nézve. itt van. És megígérem. Peter bemászott a riksájába. meg ilyesmi. és nem szennyezi a környezetet. – Hannibal bácsi elvisz titeket pisikélni. – Igen. – Gyertek. ha igazán biztos benne. és rágyújtott egy hosszú. mintha csak össze lennének kötve. nincs jobb. Hannibal az izgatott kutyák kíséretében átvonult a verandán. A kutyák testületileg fölpattantak. – Nagyon bölcs dolog. ez is igen tiszteletreméltó állás. drága fiam – mondta Hannibal. aki harsány ugatás közepette állt a hevesen csóváló farkincák tengerében. – Hát. hogy erre maga a legalkalmasabb! – Holnap reggel nyolc óra tájban megfelelne? – kérdezte Audrey. gyertek. – Nem tudom. – Pompás ötlet – helyeselt lelkesen Peter. le a lépcsőn a két riksához. – A városban ez az egyetlen engedélyezett jármű – magyarázta Hannibal. – Mit csinálsz holnap? – próbálta Hannibal túlharsogni az ugatást. Csaszi csoszogói egyenletes ütemben futottak.– Igen. vagy ez a gazda fog megöl. semmit sem szeretnék jobban. – Rengeteg a munkám. hogy a két riksa mindvégig lágyan gurult egymás mellett. – És van még egy óriási előnye – mondta Hannibal –: az összes riksa Csaszié. egy mázsa krumplit vagy más zöldséget cipelve. hogy nem teszek föl túl sok ostoba kérdést. és beindíthatnák a boltot. – És biztos vagyok benne. kutyuli-mutyulik – harsant föl hirtelen. és a riksák – kerekük alig surrant a vörös földúton – jó iramban szelték a tájat. ulam – mondta Tómba. – Semmit. mint ha az embert avatott kalauz vezeti körül az idegen helyen – mosolygott Peter. és körülvették Hannibalt. mint az a sok átkozott autó. és a két járgány elindult. A riksák gyártása az ő monopóliuma. olcsó jobbára nem zajos. Munkát ad. – Én? – kérdezte meghökkenve Audrey. az üzemet az egyik nagybátyja vezeti. mielőtt csuszit vásárolhatnának. és eltűnt. a riksákat húzó fiúk pedig jogdíjat fizetnek Csaszinak. s akár a könyvküldöncöké. – Mennünk kell… hol a kalapom… miért dugják el mindig a holmimat?… Aha. amely mindvégig Hannibal riksája alatt futott. A fiúknak például igen szigorú vizsgát kell tenniük. – Nem. ti fog fut gyorsan-gyorsan. karcsú szivarra. hogy nem lenne jobb egyedül fölfedeznie a szigetet… – mondta a lány. A két deltás zenkali olyan összeszokottan dolgozott. A kutyák lihegve ugráltak a kerekek körül a dalmata kivételével. Foglalkozz egy kicsit Foxglove barátunkkal… mutasd meg neki a szigetet… ismertesd össze az itteniekkel… te jobban értesz hozzá… a fiú még új itt… szüksége van egy kis becézgetésre… asszonyi kéz. – Mi fog megy Csaszi háza – mondta Hannibal a zenkaliknak az egyik riksába szállva –. A fiúkat Csaszi csoszogóinak nevezik. Ehhez képest az angol vezetői vizsga semmiség. végül térdre kell kényszeríteniük egy bikát. – Tökéletesen – mondta Peter. és bozontos sörényére illesztette.

csillogó leveleivel és óriás. méltatlankodó mekegéssel. szép. akihez érdemes lenne hozzámennie. Ludzsa – felelte gunyoros mosollyal Hannibal.” A lap egyik belső oldalán pedig ott volt a jobb sorsra érdemes matronának és két fiának a fényképe. Jobbra. és fölhördült. – Igen is. – Túl sok benne az ír önfejűség… különben sincs itt senki. drága Hannibalom. Peter érdeklődve nézte azt az embert. – Csoda. Nemrégiben teljesen kiborította az ápolónők szövetségét a Florence Nightingale-ről írott cikkével. hogy ivás helyett inkább egyen. ezzel az aláírással: „Az ördöngös vadász. hogy még nem ment férjhez. drága barátom – mondta rendkívül melegen és rendkívül hideg tekintettel –. Ludzsa pici volt.szőnyegébe burkolódzó fák között Peter megpillantotta a lagúna nyugodt. pulykák csapatai rebbentek föl az út közepén kialakított. Ezek az aprócska kertek teli voltak cukornáddal. és távolabb – akár a szélfútta. – Nézd csak. és megállt. a mi Ludzsa barátunk. Nem megy véletlenül rosszfelé? Tudomásom szerint rendkívüli ülés van tizenkettőkor. tarka deszkaházak álltak szétszórtan. fekete szeme kifejezéstelen volt. mint az öltönye. itt jön az egyetlen fekete felhő Zenkali egén. De a jó öreg Damien mindig bajba keveredik. – Az apja egy bolond ír. halványszürke öltönyt és fehér selyeminget viselt. fehér kiskutyafogait. aki mindig leteríti zsákmányát. hogy egy-egy oldalán több a nyomdahiba. Amikor a riksa melléjük ért. árnyat adó kenyérfákkal. az édesburgonya nagy. finom porfürdőjükből. Elegáns. mindegyik a maga bambusszal elkerített kertjében. Szerencsére uralkodónknak van humorérzéke. no meg arról. ám Audrey nagyon bölcsen nem jön hozzám – kuncogott Hannibal. akár egy kobráé. mint a Canterbury mesék első kiadásában.” Ezek után szegény öreglány aligha éri meg a százhatodik születésnapját. amely híres csípős vezércikkeiről. és csirkék. Ludzsa előrehajolt riksájában. alig százötven centi magas. drága barátom. Öltözékének csúcspontja azonban a rugbyi középiskola nyakkendője volt. hogy senki sem nélkülözhetetlen. a szelíden emelkedő domboldalon apró. két fiával. – Gyönyörű – lelkesedett Peter. Épp a napokban jelent meg a címlapon egy fénykép nemes császárunkról meg az általa lőtt két loncsos vadkanról a következő aláírással: „A százötödik születésnapját ünneplő Mrs. kimutatva apró. a Zenkali Hangját. Próbálja rávenni. Ám egy ír apával és zenkali nyomdászokkal ez szinte megoldhatatlan. bozontos maniókabokrokkal. barna pergamenből rakták volna össze. kék vizét. kivéve engem. fehér virágfüzér – előbukkant a zátonyt jelző habperem is. Ő szerkeszti helyi lapunkat. – Hannibal megpillantott egy közeledő riksát. – Szép lány – mondta elmélázva Hannibal. kacsák. Makulátlanul villogó cipője nyilván ugyanolyan féltő gonddal készült. Arcát hatalmas. és olyan törékeny. Mit fognak csinálni maga nélkül? – Ön tudja a legjobban. – És Audrey segít neki? – kérdezte. s alig egy-két milliméterre nyitotta szét ajkait. – Csaszihoz megyünk. melynek patyolat mandzsettája alól aranyóra csillant elő a törékeny csuklón. kampós orr uralta. hová? – Jó reggelt. amit otthon felejtettem – mondta . hová. Csak hazaugrom néhány papírért. a szó klasszikus értelmében. nagy. kókuszpálmával. igyekszik az újságban az elírások számát minimálisra csökkenteni. nem is. Amazuga. De ott leszek. és rohantak ricsajozva és szárnyukat csapkodva a bozótba. melynek a „ Vörös Lámpás Hölgy” címet adta. aki mindenkiből ellenséges érzelmeket vált ki. gondozott haja hófehér. Peter nevetett. mintha csirkecsontból és finom. A fák alól kipányvázott kecskék bámultak rájuk tüzes tekintettel. tekintete olyan kifejezéstelen volt. – Hannibal.

Odaértek a palotához. Hamarosan impozáns kapuhoz érkeztek: a korallmészkő oszlopok közt a kovácsoltvas kapu Zenkali címerét formázta – egy delfint meg egy hahagájt az amelafa két oldalán. Nagyon különös – mondta Hannibal. gazda. legközelebb. fehér egyenruhában. sárga strucctollal. Mikor a riksák befordultak a sarkon. – Te jó ég – mondta Peter döbbenten –. mely lüktetett és villogott . Bocsásson meg. – Jól mondod – mondta Hannibal. – Mi jön vala Csaszihoz – magyarázta Hannibal –. Itt a bársonyos pázsitot húsz-harminc kis szökőkút tartotta üdén csipkefinom cseppjeivel. Az őrszemek kinyitották a kaput. – Isten hozta. Valóban ismeri a bácsikádat? – A bácsikám sohasem beszélt róla – mondta Peter. ulam. ulam. ulam? – Jól vagyok. hogy bemutassam neki. Ő a macska a galambok között. – Ön bizonyára Mr. Az út csigavonalban kanyarodva szelte Dzamandzart. ön fog jön elle. hogy nem szoríthatok kezet önnel. Az én nevem Murama-na Ludzsa. s a pázsit egyik csücskén két páva tárta szét önelégült örömmel pompázatos farktollát. s a riksák továbbkanyarogtak a hatalmas fák alatt. s a lég súlyos volt a dús ágyások és cserjések ezernyi virágának illatától. mely a Hahagáj-öböl egyik partját képezte. a méreg a mézben. Minthogy puskájukra pillanatnyilag nem volt szükségük. Mr. micsoda undorító alak. és kockát vetett. melyeken vastag fagerendák nyugodtak. aztán ki az épület által ölelt. Mr. De majd legközelebb. mely uralkodónk huncut humorérzékének a terméke. hogy megismerkedtünk. jól van. és nem üdvözölhetem illő módon. előttük két hatalmas zenkali katona aranysujtásos. hatalmas. míg a másik az eredményt leste. A kapunál két őrbódé állt. Hannibal új munkatársa. Malapi – mondta Hannibal kiszállás közben –. Foxglove-ot. jó? De ne adj nekik túl sok kaját. de ennek a különlegesjárműnek. A katonás megjelenést némileg aláásta ugyan. és riksája elhajtott. mint amikor fölemelsz egy követ. hogy aztán illően tisztelegjenek. és fölöttébb hatékonyan fölkavarják a port dobbantó lábukkal. kélem. – Hm. sárga mentében. alacsony. félhomályos. Örülök. az őrszemek csöppet sem méltóságteljesen igyekeztek előkapni puskájukat. nyissátok ki. – Csaszi keltben. a tágas. akkor is visszataszítónak találnám. fekete nadrágban. meg három szerényebb rangú halandó. napsütötte kertbe. fiúk. és vidd ezeket a nyavalyás kutyákat a konyhába. Valami fenyegető. berakták a bódékba. mert aztán összehányják a szőnyegeimet. és Peterre pillantott. Foxglove. kinyílt a palota ajtaja. mint valami mestercukrász különös és szépséges tortája. – Apró kezével búcsút intett. korallmészkő épület halvány rózsaszínben pompázott. Mr. – Jó leggelt. a róka a tyúkólban. isten hozta – hajolt meg Peter előtt Malapi. és a főudvarmester lépett ki skarlátvörös egyenruhában és fezben. különös. és egy kis fekete skorpiót találsz alatta. Mikor a csoszogok megálltak – lihegve és izzadságban úszva –. hogy az egyik éppen lekuporodott. különös és poros festményekkel teli előcsarnokába. olyan a szerkezete. Az épületet skarlát és vörös bougainvillea hatalmas paplana vette körül. mint aki aludni akar.Ludzsa. Ha semmit sem hallottam volna róla. Hol van Csaszi? Elhoztam az új gazdát. A kert közepén kis pagoda állt korallmészkő oszlopokkal. mérgező légkör veszi körül. – Most láttad. végül arra a félszigetre ért. Jól ismerem az ön drága bácsikáját. Gyorsan bevezette őket a palota nagy. Fehér galambok csipegettek a fűben. aztán hátradőlt. és a szemére húzta lehetetlen sisakját. Hannibal. fehér trópusi sisakjukon fenséges. Hannibal – mondta a főudvarmester fülig érő vigyorral –. s közben elgondolkozva piszkálta az orrát. légy jó fiú.

köménylikőr. hozott nekünk híreket a nagyvilágból. – Mindazonáltal attól tartok – folytatta Csaszi –. Szarukeretes szemüveggel az orrán a Times-t olvasta. hogy szexuális szempontból talán kissé unalmasnak talál majd minket. A függőágy mellett egy kis asztalon egy atlasz. aztán megborzongott. uram. és minden ékszere egy vékony arany karkötő meg egy kockacukornyi zafírral ékes. ám alig bírta befogadni III. Körülötte halomban hevertek a különböző nyelvű újságok. Tama-lavala Umber császár személyét. – Hahó! Csaszi! – kiáltotta fesztelenül Hannibal. Hannibal? – Szeretnék rámutatni. néhány toll meg egy nagy jegyzetfüzet várakozott. – Amint látja. késtél. éppen ez hiányzik ebből a mi nyugalmas életünkből. – Mr. olló. Nagy. és hosszan élvezte az ital ízét. nem. már nem is jössz – kiáltotta. és mázsás testének felépítése leginkább egy csokoládébarna söröslóéra emlékeztetett. mint egy Viktória korabeli hálóing. olyan hatással van rám. Skarlátvörös kis sapkáját aranyvirágok díszítették. öt szótár. bő. remélem. méhek. s bizonyára igen élvezetes helynek fogom találni a birodalmát. bogarak és rovarok szakadatlan rohamaitól. elöl jókora gobelinhímzés – nagyjából olyan. – Nos. Arcára ragyogó mosoly ült ki. hosszú. de Foxglove tehet róla… éppen a szexuális életéről mesélt nekem. tömör aranygyűrű volt. kortyolt a poharából. Egyszerű. kókuszkrém és tej keveréke. mielőtt ideküldtek. – Milyen kár – sóhajtotta Csaszi. uram – mondta Peter. lapos arca inkább polinéziai. Leült. Oliphant célzásával – nem kizárólag szexuális tevékenységgel töltöm napjaimat. hogy kénytelen voltam elnevezni Felségsértésnek. – A saját találmányom – mondta büszkén Csaszi –. – Sajnos. Csaszi poharakat kerített elő. s egy hűtőpalackból nyúlós. Diónyi szeme még nagyobbnak látszott a szeme fehérje tiszta ragyogásától. isten hozta Zenkalin. – Néha úgy érzem. fehér folyadékot töltött beléjük. miközben átvágtak a lágy. miközben Peter belekóstolt az italba. Bármilyen kis mennyiséget fogyasszak is belőle. mint afrikai típusú volt: szája nagy. újságok segítségével próbálom . nem. de nem húsos. – Mit szól hozzá? – kérdezte aggodalmasan. – Boldog vagyok. de barna szeme huncutul csillogott. míg kikászálódott az újságzuhatagból és a függőágyból. és szarukeretes szemüvegét föltolta a homlokára. Hatalmas mancsába fogta és gyöngéden megrázta Hannibal kezét. orra egyenes. és az’ igazán nem a világ közepe. – Pompás – nyögte rekedten Peter. fehér köntöse – a nyakán meg a mandzsettáján csipke. melyben négy normális ember is elfért volna. Foxglove. – Hannibal. – Milyen kár – mondta Csaszi komolyan. Foxglove – dörmögte a kezét nyújtva –. – Sajnos valóban késtünk egy kicsit – mentegetődzött Hannibal –. nedves pázsiton a bougainvillea-lugashoz. – Hahó! Hahó! Csaszi letette az újságját. – Barbadosban voltam. te csirkefogó. Azt hittem. fehér rum. az egyik lába kilógott. felség – mondta Peter –. Mély és kellemes volt a hangja. Kényelmesen pihent a függőágy mély ölében. üljön le. A pagoda árnyékában függőágy függött. A császár százkilencvenhárom centi magas volt. piros bőrszandált viselt. hogy itt lehetek. Csaszi a zavart Peterre villantotta vakító mosolyát.a pillangók. hogy – ellentétben Mr. és igyon valamit. visszatette a szemüvegét az orrára. Mr. De jöjjön már.

harsányan röhögött. de mindenki más támogatja. végül megállapította. Mr. Foxglove – mondta a szemét törölgetve. A világsajtóból csak annyi örömöm van. én hallok utoljára a legfrissebb gyilkosságokról és trónfosztásokról. Ki gondolná. Hannibal. amikor szívélyes üdvözletemet küldöm valami államfőnek. bízza a sajtóját ír szerkesztőre és zenkali szedőre. hogy néha szolgál egy-egy zaftos falattal. – Szerencséd.követni a nemzetközi eseményeket. hogy „a császár ellépett a díszszázad előtt. hogy az egész. hogy valamelyik írásom megjelenjen a sajtóban. hogy agyoncsapja egy jégkocka a szépséges Surbitonban? De csak ezután jött a java. ha szabad elferdítenem Lincoln mondását. A fickó ment szépen az utcán. Küldtem szegény Mrs. Mivé lesz a világ. ami már csak azért is fölkeltette az érdeklődésemet. Hannibalból kis híján kipukkadt a nevetés. miért kell eszembe juttatnod a munkát. – Ebben az esetben szegény Simon Damien állandóan dutyiban ülhetne – mondta Hannibal. amikor egyszerre csak a fejére pottyant egy nagy. – A Zenkali Hangja humora nélkül nyomban lemondanék. ő meg élettelenül terült el. amikor a londoni Közgazdasági Egyetem hallgatója voltam. A két nyoszolyólány Ammibo Aliim tizedes és Gúla Maszufa őrmester volt. zöld jégkocka. hogy nem érdekel a világpolitika. Amazugának engesztelésül egy nagy kosár gyümölcsöt meg virágot. Hatalmas testét rázta a nevetés. – Bárcsak megtenné – mondta sóváran Csaszi. Mr. és feszengve pillantott Hannibalra. A rendőrség eleinte tanácstalan volt. amikor jól érzem magam? – A repülőtérről fogtok szavazni? – Igen – mondta Csaszi. Szerintem az ilyen felségsértés súlyos börtönbüntetést érdemel. hát mit tehetek? Nekem gondolnom kell Zenkali jövőjére is. de hallgatott. Csak azt nem tudom. hogy még nem nyomatta ki őket – mondta Hannibal. kérdem én. Simonnak pedig megírtam eddigi legkomiszabb levelemet. Úgy tele volt pecsétekkel. Épp a múlt hónapban olvastam egy bájos történetet egy surbitoni emberről. Az utóbbi bátorságáért kiütésben részesült. tudom. egyszerűen isteni. – Simon úgyis elég bajt okoz a sajtóhibáival – mondta komoran Hannibal. és az az általános vélemény. Hannibal – zsémbelt Csaszi –. hogy te ellenzed. Hannibal. Akkor lesz miért élnie. – Mikor van az ülés? – kérdezte Hannibal az órájára pillantva. hogy alig lehetett elolvasni. hogy a walesi herceg állítólag rövidesen férjhez megy. – Jaj. – Remélem. amit följegyezhetek magamnak. – Persze – mondta Csaszi –. miért nem reagál soha a leveleimre. mint egy nagy darab jéggé fagyott vizelet. kérdem én. maga nem? Ezeket az emberi dokumentumokat tanulmányozva az ember kénytelen arra gondolni. ha az embert emberi melléktermékkel gyilkolhatják meg Surbitonban? A Singapore Times-ban meg azt írják. és a levél „a címzett ismeretlen” pecséttel jön vissza. Néhány hete például azt olvastam. hogy aj ég nem volt más. hogy száműzöm. Az emberek hajlamosak ilyenkor azt hinni. mert Surbitonban béreltem lakást. – Ha valaha is hatalomra kerül. Igazán bosszantó. láttad a képedet a címlapon.” Csaszi a fejét hátravetve. barackvirágszínű szaténruhában. Foxglove. hát nem? – kérdezte Csaszi. – Tudja. hogy ez a jó . Még azzal is megfenyegettem. – A fenébe is. néha eltöprengek a világsajtón. – Szó sincs róla! – kiáltotta Csaszi. – Fogadja meg a tanácsomat. – Örök vágyam. de mivel egy hónapos késéssel érkeznek. melyhez brüsszelicsipke-fátylat és egy csokor krémszínű hibiszkuszt viselt. mely véletlenül pottyant ki egy nagy magasságban haladó lökhajtásos repülőgépből. gyarló emberek híradása gyarló emberekről gyarló emberek számára.

hogy a legutóbbi munkatársa ideg-összeroppanással utazott haza. Szerintem elbűvölőnek fogod találni a kormányzót meg a feleségét. – És a kampányt Ludzsa vezeti – mondta dühösen Hannibal. hogy nem sokat tehetek. – Nem igazán – felelte Peter. – Örülök. nem vagyok kíváncsi a több ezer bárdolatlan katonára. Ludzsa csöppet sem kellemes ember. Gyöngécske. Nem lehet teljesen rossz az egész elképzelés. hogy semmit sem tehetek ellene. hogy a fickó kicsúszik a kezünkből. – Az érveidben van némi igazság. – És most – mondta Hannibal – beugrunk a kormányzói palotába. – Önmagában ez is elég nekem. – Isten vele. és lazíthatsz. Drága barátom. Hát a pimaszsága igazán páratlan. nem akarom. Márpedig ha valaki gazember. átkozottul kényes. és vaskos mancsával búcsút intett. olyan tartással. – Tényleg megszerezte azt az átkozott völgyet? – kérdezte Hannibal. hogy itt van. – Félek. Őszintén meg kell mondanom. Tudod. Sir Adrián Blythe-Warick őnagyméltósága alacsony és meglehetősen csenevész emberke volt. igen – rázta Peter kezét. mint amennyi hasznot hoznak. igen.a szigetnek. ha egy picikét furának is. hogy a fickót senki sem kedveli. – Persze hogy tudom – mondta Hannibal. – Nem? Akkor még része lesz ebben a nem mindennapi élvezetben. fiam… igazán örülök… igen. hogy ebből a szép és önálló szigetből katonai objektum váljon. Jöjjön el máskor is. jól fogja érezni magát. Tudod. Mr. – Hiszen együtt sikerül olykor-olykor szórakoztatóvá tennünk az uralkodás unalmas mesterségét. mintha egykoron – még a pályafutása kezdetén – kikeményítették volna. hiszen nincs benne sem báj. sem tisztesség. Arcára odafagyott az örökös mosoly. – Méghozzá az orrunk előtt – mondta szomorúan Csaszi. és Hannibal rendes lesz magához. – Nagyon nyomasztó ez az egész – mondta Hannibal. igen… szükségünk van minden segítségre… khm… diplomáciára… tapintatra… óvatosságra és így tovább… de magában van tapintat. ismerd el végre. Csaszi mosolygott. Figyelmeztetnem kell. és ha vigyázunk. Hannibal. mint egy rendkívül apró cickány nászkiáltása. – De tudod jól. nem esik baja a szigetnek. nem? – vigyorgott Csaszi. Hannibal. Sajnálattal kell figyelmeztetnem. így aztán tudod jól. Foxglove. – Látni sem akarom azt az átkozott repülőteret. – Számomra az egész ügy nevetséges – makacskodott Hannibal. Remélem. Foxglove? – kérdezte Csaszi. – Találkozott már Ludzsával. Sajnos. – Tudom. bennszülötteknek. akiknek az etetése többe kerül. hogy a Hahagáj-öbölt hadihajók töltsék meg. legyen legalább némi bája. – Őszintén szólva benned van minden reményem. Akkor túl leszel minden kötelezettségeden. – Foxglove… Foxglove… igen. nagyon sokan támogatják a dolgot. és fölállt. mint te. – Örömmel – mondta Peter. mert a felesége intézte a háta mögött. mit válaszolt. és a legkevésbé sem kívánom. a fejlesztésügyi miniszteremmel. suttogó hangja olyan volt. Mr. fiam… nagyon derék fiatalembernek látszik… . tudom – mondta Csaszi. a fejleményeket kézben tarthatjuk. hogy előnyei is lehetnek. amikor kérdőre vontam? Hogy semmit sem tudott az egész üzletről. de bármi legyen is a személyes véleményem. hogy az a fajta bennszülött. aki rossz hírünket költi nekünk. hogy én éppúgy a szívemen viselem Zenkali sorsát. Meg aztán. hogy gyűlöljem az egészet.

igen. igen. – Már meghívtam. Egyszer el kell jönnie az etetésre. – Nagyon ritkán látjuk. akinek nem akaródzik belebújnia a kényszerzubbonyba. ehhez nem fér semmi kétség. uram – mondta Peter. Azt hitte. a Kerek Asztal volt az első szorító. drágám – mondta Adrián –. hogy mindent megértenek. az utolsó leheletig. igen. igen… de nem bridzsel… persze nem számít… örülünk neki… nagyon örülünk. – El kell hoznia vacsorára. hogy minden mozdulata csilingelt. – Bokszhab. – Igen. Ősi angol név. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. – Remélem. a nemzet színe-virága… fájó… de mégis… fontos dolog… királynő és haza. drágám… derék. nemzetközösség… igen. – Ki ez. nagyméltóságú uram – duruzsolt Hannibal. – Köszönöm. és – mint egy fölhúzható játék baba – betipegett Lady Emerald Blythe-Warick. – De azért el kell jönnie egyszer vacsorára. kedves Hannibal. – Ah… Emmie… igen… ez itt az ifjú Foxglove.khm… igen… éppen ilyenre van szükségünk… a nemzet színe-virága… és így tovább… khm… igen. hogy a hölgy jelmezt visel. – Köszönöm. hogy itt van. brossok és medálok függtek rajta. Szereti a gyöngytyúkokat? – Rajongok értük. készítsen nekünk egy italt… khm… igyunk egyet… igen… bridzsel. fiam? – Sajnos. csak úgy dőlt róluk a hab. bokszhab? Milyen érdekes név – derült föl a méltóságos asszony. – Trópusi paradicsom… önkormányzatot kap. Oladysége smaragdokkal volt kirakva: karkötők. még a haja is zöldben játszott. micsoda? – Pontosan. uram – mondta Peter. az asztal körül ülő tyúkok pedig valósággal megőrültek értük. mert a füle elbújt egy rendkívül díszes smaragd fülbevaló mögé. Akár egy kismadár. – Igen különös. mint az olyan ember. ebben biztos vagyok. Nemcsak a ruhája. Igen. Adrián – mondta Lady Emerald. Foxglove – préselt ki magából egy mutáló nyikordulást Sir Adrián. igen… nos. No persze csak a közönséges tyúkok. tudja… meg kell lennie. – Ah… igen… nos… kár – mondta sajnálkozva Sir Adrián. uram. Rendkívül intelligens madarak. drágám. akkor majd meglátja: szinte hátborzongató. nem – mondta Peter. Meg kell hívnod ezt a kedves fiatalembert vacsorára. ugyanis tetőtől talpig zöldben volt. Hiszen állítólag már Arthur király lovagjai is bokszoltak. Egyik kezében apró és gyönyörű. nyakékek. akár a lajhár bundája a benne élő primitív algáktól. tudja… igen… mégis. – Helyes… helyes… – motyogta Sir Adrián. tetszik Zenkali… – susogta a kormányzó. miközben mosolyogva bólintott Peter előtt. a harisnyája és a cipője volt zöld. teknőchéjból készült hallócsövet tartott. igen… pompás császár… az élet… mégis… hát mit tehetne szegény… Eton. Peter nem akart hinni a szemének. A gyöngytyúkokat határozottan hidegen hagyja a boksz. mondhatnám valóságos tollas kutyák. Mr. – Tenyésztem őket. méltóságos asszonyom – mondta Peter. – Már mindent elmagyaráztam Foxglove-nak. és úgy érezte. amit Hannibal készített neki. Kissé nehezen sikerült a hallócsövet a füléhez illesztenie. . Különben miért hívnák a ringet még ma is ringnek? Egyszóval a lovagok a kör közepén bokszoltak. hogy nagy szüksége van az italra. – A méltóságos asszony gyöngytyúkokat tenyészt – sóhajtotta Hannibal. drágám? – kérdezte Lady Emerald. persze… változik a régi rend… khm. gyorsan forgatta apró fejét. – Rengeteg gyöngytyúkom van. – Derék… kiváló… épp most… örülök. így nem csoda. kiváló… a nemzet színe-virága… a feleségem – mondta Sir Adrián bizonytalanul gesztikulálva. – Foxglove. Örülök. Bokszhab – folytatta a Lady.

fehér ruháján vörös öv. Ő Tulipán. ulam. pufók emberke volt. Sámson. mint a másikat. Mohón kapta el Peter kinyújtott kezét. – El kell jönnie vacsorára.Sir Adrián és Lady Emerald együttes erőfeszítéseitől a beszélgetés igen csapongóvá és teljesen összefüggéstelenné vált. és éles papagájhangjukon üdvözölték a riksák utasait. és úgy gondoltam. hogy… igen… Hannibal ismeri a… khm… khm… viszonyokat. melyek csillogva csobogtak és csörgedeztek szurokfeketén fénylő sziklák között. Mr. az illatok. ulam. hálóikat javítgatva. mely egy hatalmas virágágyás minden színében pompázott. kancsal. barna pudingképén hatalmas vigyor. mikor Hannibal végre kiitta a poharát. mint egy agyonhajszolt agár. uram – mondta a kormányzónak –. a város mögött. – Gondoskodnom kell Foxglove elszállásolásáról. – Ő. megfeledkezve arról. – Ő. El kell jönnie vacsorára. – Én Amos. Ő piszok finom szakács. igen. – Nagyon örülök. – Isten hozta. ulam. hogy minden rendben legyen… khm – mondta a kormányzó. ő nagyon jó szakács. homokos part. igen. – Csodálatosnak látszik – mondta –. és lazított. hogy hallgathat. és három embered. Azt hittem. – Van folyó vized. ulam. zöld gyíkok surrantak át az úton. A parton itt-ott asszonyok csoportjai terítették a fűre a mosott ruhát. Rövidesen a Hahagáj-öbölhöz értek. rácsos árnyékot vető kazuárfák alatt haladt. egy időnként működő telefonod. mint a teniszezéshez készülődő játékos. ulam. kicsi szolga. ha már horgonyt vetett… Igen. Újra beültek riksáikba a kutyák kíséretében. a légkör. ahol nincs folyó víz. ami szinte a vízparton állt. ezt jobban fogod kedvelni. Olyan ritkán látjuk. az emberek – valahogy minden megfelelt. A parti út finom. Az út néha hidacskákon haladt át. – Ez lesz a házad – mutatott hirtelen előre az úton szivarjával Hannibal. valami ócska fakalyiba lesz a város közepén. hogy minden rendben legyen. Narancsszín fejű. Bokszhab – mondta őladysége. És ne feledje el elhozni azt a bájos kis feleségét sem. A széles. A fiú szégyenlősen toporgott a porban. a szeme vidám. hogy kielégítsék az igényeidet. – Kicsi. mikor a ház elé értek. hogy hívja meg. mint megannyi barna delfin. és arra gondolt. A parton barna kenuk hevertek csoportokban. mereven és kifejezéstelenül bámult Peterre. s a hűs kazuárfákon elevenen csiviteltek és csattogtak a madarak. fehér épületet. és Peter köszönésére lesütött szemmel biccentett. rendkívül sovány és gyászos kinézetű. fehér mosolyuk villant. én inas. A kazuárfáktól Peter épp csak ki tudta venni az alacsony. Az egyik alacsony. de tengerparti. kéklett a lagúna hívogató vize. és Peter megkönnyebbült. Tűrhető kényelem – mondta Hannibal. Peter mindezt magába itta. árnyas verandán megjelent a három szolga. sekély patakocskák fölött. és szemlátomást élvezte. ulam – folytatta Amos –. A színek. Hannibal rágyújtott egy hosszú szivarra. ulam. – Majd szólok a férjemnek. némi villanyod. . A fákon túl fehérlett a széles. nem is vártam ilyen hollywoodi stílusú csodát. hogy még soha sehol nem érezte magát ilyen boldognak. Ő hívnak Sámson. s körülöttük halászok kuporogtak a fénylő homokban. ulam – mutatott egy kiálló fogú. hogy a férje már meghívta Petert. – Igen. lustán integettek barna kezükkel. szakács embel. aki magas volt. Peter elterpeszkedett a riksában. tizennégy év körüli fiúra. isten hozta – gördült ide-oda a talpán. viszont mindennek csacsipisi szaga van. A riksák közeledtére fölegyenesedtek. Akkor etetheti majd a gyöngytyúkjaimat.

van valami ital a házban? – Igen. – És az a legfurcsább. – Szívesen ebédelek a kormányzóéknál. és leült a homokba. olyan eleven élet pezsgett körülötte. Sorra kinyitották az ablaktáblákat. Foxglove. ugye? – kérdezte Peter. kikészítették a tiszta ruhát. – Öö… igen. Odakinn az ég halványzöld volt. Hirtelen azt hallotta. s közben arra gondolt. Csöndes „jó reggelt”-jük és mezítelen lábuk csoszogása a padlón igazán megnyugtató volt. Missy Audley hoz vala. s Zenkali minden madara a hajnalt köszöntötte. hogy az ember sohasem unja meg. sok szerencsét – mondta Hannibal. – Dehogy – mondta Audrey. – Akkor igyunk egyet – mondta Peter. amilyen ez a zátony. és kilábalt a vízből. mindig fölfedez valami újat. és a bíborvörös kannavirágok úgy sorakoztak. – Teljesen megfeledkeztem az időről… Soha életemben nem láttam olyan mesés dolgot. – Egészségedre – mondta Peter. – Egy pohárkával talán nem fog megártani – kászálódott ki a riksából Hannibal –. árnyékos verandán a hosszú. Gyorsan partra úszott. aztán két korsó habzó sörrel tért vissza. Túloldalt magas franciaablakok nyíltak a hátsó verandára. Valahányszor odamegy. Otthon? Peter máris úgy érezte. Mr. hogy valaki a nevét kiáltja. és most. Az asszonyi kéz meg ilyesmi. hogy megismerhettelek benneteket – mondta Peter –. és kinézett –. – Te leszel az első vendégem. örülök. egy kis házszentelő… tulajdonképpen kötelességem is. nemsokára otthon fogod itt érezni magad. Olyan pompázatosak voltak a színek és formák. Szerintem . legföljebb önvédelem. Rám szinte úgy hat. majd fél óra múlva belemerült a meleg tengervízbe. – Nos. és sasszemmel ellenőrizte a fiú minden mozdulatát. Amos magukra hagyta őket. Mögötte Amos lépegetett büszkén. mintha egész életében ebben a kis házban élt volna. mint a kábítószer. – Isten hozta. s a víz fölé bukva Audreyt pillantotta meg a parton. – Missy Audley… Talán Miss Damienre gondol? – kérdezte Hannibaltól Peter. – Érdekes. Amos átvezette őket a széles. Amos. s hason fekve leste a búvármaszkja előtt elúszó halrajokat. a kazuárfák susogtak a kertben. – Igen – mondta Hannibal. – Sajnálom – mondta törülközve.– Hello. Egyszer még a kormányzó ebédjéről is megfeledkeztem. én szakács. Peter békésen evett-ivott. mint a katonák. – Én Sámson. igaz? – mondta Audrey. nos. Sámson – mondta Peter. úgy belemerültem a víz alatti világ csodáiba. ulam – vigyorgott Amos –. ulam – bömbölte Sámson egy légcsőhurutban szenvedő kiképző őrmester hangján. – Igen – mondta Hannibal. HARMADIK FEJEZET ZENKALI ZÖKKENŐK Tulipán – akinek a nagy igyekezettől még jobban kiállt a foga – ébresztette pirkadatkor egy tálca teával és mangóval. – Ez igazán nem bűn. nem rossz kis kalyiba… Remélem. hogy Sámson a lehető legrosszabb reklámja a tulajdon szakácsművészetének. hogy teljesen elveszítette az időérzékét. hűvös szobába. aztán odament az egyik franciaablakhoz. Odább a vakító part meg a lagúna halványkék vize. – Audrey rendezi be valamennyi magányos férfi otthonát.

De alapvetően szelídek. Diggoryt megúsztam – mondta Peter –. a gonosz Ludzsa völgye közelében? – Igen. és élvezzük a kirándulást. Nagy élmény volt. hogy ez a szentek szigete. tegnap délután. Hannibalnak igaza van. Tegnap mintha egy mókuspárt látogattam volna meg egy babaházban. Majdnem olyan lökött. Amolyan szigetbetegség ez. Sokkal nagyképűbb kormányzókhoz és kormányzói palotákhoz vagyok szokva. sem Csaszi. és ledörzsölte kezéről a homokot. Audrey jót nevetett. Zenkalin meg különösen. elvégre sem Hannibal. – Még Ludzsa is? – Minden édennek megvan a maga kígyója. mint őnagyméltósága meg Lady Emerald. Hannibal elvitte tegnap bemutatkozni őnagyméltóságához? – Igen. De már nem sokáig lesz szép. – Piknikre gondoltam – mutatott a kosárra meg a ládára Audrey. Csodálatos hely. Ez a repülőtérügy olyan. – Találkozott Diggory szárnysegéddel is? Hannibal egyszerűen primitív szerszámnak nevezi. hogy megmutatja az ombufát is. sem a kormányzói palota lakói nem tekinthetők hétköznapinak. hogy nem lehet nem szeretni – mondta Audrey. – Hát a hétköznapi normákhoz viszonyítva. – Alig várom. Végighajtottak a ragyogó színekben pompázó vidéken. azt hiszem. – Igen-bólintott Peter –. Az ebédeik meg egészen hisztérikusak tudnak lenni. – Igen.őnagyméltósága meg a méltóságos asszony igazán elbűvölök és igazán dilisek. Peter elmesélte a látogatását a kormányzói palotában. hogy nőtlen vagyok. De hagyjuk most a fenébe azt az átkozott repülőteret. – Micsoda. talán a legszebb a szigeten. ha úgy tetszik. Mit felelt neki? – Semmit – mondta Peter. – Őladysége olyan aranyos és kótyagos. – Van egy nagyon szép hely a Matakama oldalában. Tudja. ami előhozza az emberekből természetük minden furcsaságát és különcségét. – Ma be szeretnék mutatni magának még néhány itteni különcöt. El nem mulasztanék egyet a világ minden kincséért sem. de a munkám során biztosan összeakadok majd vele is. – De így van ez minden szigeten. az úton . Nem azt mondom. – A kedves Lady Emerald valójában más világban él. s amikor Lady Emerald utolsó megjegyzéséhez ért. nagyon boldog és többnyire nagyon jó. – Meséljen – mosolygott Audrey. de üzemképes Mini Morrisszal jött Peterért. Mondja. de Hannibal a fejét rázta. s a hátsó ülésen Peter egy kosár harapnivalót meg egy kis hűtőláda italt fedezett föl. gyerekesek. itt lényegében mindenki nagyon egyszerű. ha megígéri. Zenkali meg különösen vonzza az ilyen embereket. Audrey egy viharvert. kissé különcök és. Zenkalin minden bokorban szörnyek bujkálnak? – Mármint emberi szörnyek? – kérdezte Audrey. Vásárnap lévén. aztán mint valami melegház. Elvégre nekik köszönhető. egészen ritka és különleges példánnyá változtatja őket. és megépül az a nagy gát meg a repülőtér – mondta bánatosan Audrey. A vén gazembernek többnyire igaza van. mintha egy láda tűzijátékot meg egy doboz gyufát helyeznének el egy óvodában. – Ellenzi a dolgot? – kérdezte Peter. Igazin aranyos trió. – Persze. Azt hiszem. ha a völgyet elárasztják. – Éppen meg akartam mondani. Audrey fölállt. – Nem. valóban kissé furák – ismerte el a lány. hogy a sziget működőképes – mondta.

vagy apró. Elképzelni sem merem. de az ilyen túlzsúfolt szakmában nem elegendő. És mindenki visszaintegetett. A lány gyorsan és jól vezetett. Audrey mesterien kormányozta be a kocsit a résbe. és rádudált egy marhacsordára. Kövér. hogy bejárjam autóstoppal . tréfált. ahol minden kapható a tehéntől az amerikai mogyoróig. akiket merészen szemügyre is vettek csillogó. karcsú bambuszfurulyán játszottak. de ahhoz elég. hogy a világ törődjön velünk. – Ma van a havi vásár a városban – magyarázta Audrey. a világ nem akarna tudni rólunk. de ez most a legfontosabb. a haja kibontva. jó utat. És mindez annak köszönhető. orrukban még érezték a kecskék csípős. Naponta van piac a falvakban és van egy kis napi piac Dzamandzarban is – mondta Audrey –. ananásszal és papájával teli hatalmas kosarakat. A színek orgiája és az emberi meg zenei hangok özöne izzó. és izgatottan nézte az emberáradatot. rózsás porfelhőben áradt a vörös úton Dzamandzar felé. A karcsú lányok a gazella kecsességével vitték súlyos terhüket. melyeken – mint holmi fura. Kék kockás inget. hogy Leonardo da Vinci és Picasso keveréke vagyok. s ők gyorsabban haladhattak. – Azt hittem magamról. a piaci tömeg megfogyatkozott. pletykáit. amíg önellátók vagyunk. Missy Audley… jó utat. és szeretett volna minél többet megtudni róla. zörögtek és kavarták a rózsaszínű port. farmert és szandált viselt. Akár a szép. borostyánszínű. hogy az amelafa egyensúlyban tartja a gazdaságot. ha valaki tűrhető. elegáns keze hanyagul pihent a kormányon. a rézágytól a szerelmi bájitalig. De ha egyszer segítségre lenne szükségünk. – Dehogy. a havi vásár. vagy nádszékekkel. idős asszonyok haladtak az úton élénk színű. Mindenki kiabált. a marhák édeskés szagát. Missy Audley… Missy Audley fog megy piac?… Jó utat. – Majdnem mindenkinek van egy kis farmja vagy valamilyen üzlete. A szekereken kosarakban állt az édesburgonya. s ha barna kezük nem volt éppen mással elfoglalva. – Tizenkilenc évesen szereztem diplomát a dublini egyetemen – mondta Audrey gúnyosan mosolyogva. Mindenesetre boldogult húszéves koromtól tavalyig elköltöttem nagyanyai örökségemet. barna vadgesztenyék – mondta Peter. zsákokban a rizs meg a cukor. hordóhasú dobot vertek. szinte lebegtek az út fölött s éles papagájhangon tréfálkoztak a legényekkel. mintha csak Peter gondolataira válaszolna. Nagy csoportok daloltak menet közben. a másikkal integetett. jól tápláltak és jómódúak. Skarlátvörös lepedőbe burkolt. Tűrhetően festettem. Hirtelen kis rés nyílt a kecskék és marhák barna áradatában. Persze nem gazdagok. Túlságosan messze vagyunk ahhoz a világtól. batikolt ruhában. mi lenne nélküle. visszakiáltott neki: „Látom. de a hasonló szigetekhez viszonyítva kétségtelenül nem szegények. és rövidesen kijutottak a nyájból. a tizenkét húrú valihát pengették.nyüzsögtek az áruikat és állataikat piacra vivő zenkalik. miközben fél kézzel ügyesen vezetett. szederszínű szemükkel. púpos zebuk vonta szekerek csikorogtak. Hosszú szarvú. Audrey nevetett. kókusszal. Fiatal férfiak vitték az arányló cukornádkötegeket vagy hosszú rudakat. A tüdejük tele volt rózsaszínű porral. őszülő hajú pásztorok biztatták mozgásra pikáikkal a marha.” – Ez az egyetlen vásár? – kérdezte Peter. kétoldalt fürge lábú fiúcskák és puha szőrű. hangos kutyák vigyáztak.meg kecskenyájakat. Peter nézte a lány elbűvölő profilját. – Mind olyan tiszták és csinosak. hogy a nyájak le ne térjenek az útról a hívogató fűre. Ez nagyon jó. fejükre mintha odanőttek volna – olyan magabiztosan vitték – a mangóval. ami nem volt túl nagy. Audrey lefordult a főútról. – Alapjában véve jómódúak – mondta. tollas gyümölcs – a lábuknál összekötött csirkék sorai lógtak. esetleg vörös agyagedényekkel voltak megrakva.

mert anyám meghalt. de ezenkívül rajzot tanítok a helyi iskolában. melynek kékje már-már feketében játszott. – Isten hozott! – kiáltotta a tiszteletes. Most egy olyan hölgyhöz viszem. És azt hiszem.Európát. most már csak dinamittal lehetne elkergetni innen. Mintha a vakok országában nem használnád a szemedet. hasznosítanod kell. – Ki az? – Judith Jaeger tiszteletes. – Hát maga aztán hasznosítja a tehetségét – mondta elismerően Peter. mintha az arc tulajdonosa átsétált volna egy rendkívül cirkalmas pókhálón. értelmes és szikrázó. Az épületegyüttes kifogástalan volt. mikor megálltak. de akkor teljesen normálisnak fogadtam el. az embernek kötelessége föltárnia minden tehetségét. s az ragadt volna rá. A kalap szalagjába számtalan apró papírdarab volt gombostűzve. épp most gondoltam rád. tiszi – kiáltotta Audrey. mozgékony száj egészítette ki. s a fénylő. és… hála Hannibalnak. és vigyázni akartam apámra. mondd el szépen a tiszteletesnek. – Megbánta? – Dehogy. aztán Afrikát és Ázsia nagy részét. hogy a gyülekezet gyönyörködhessen a tájban. ami részemül jutott. Ki a lovagod? Gyere. Mi egyszerűen tiszinek szólítjuk. A ráncok között két nagy. – Az isten verje. erre itt vagy. – Ez az otthonom. Mert sokkal több figyelmet szentel annak az átkozott újságnak. fehér. mely egy kis bungalóból meg egy parányi templomból állt. A magas. Az egyik virágágyás fölé magas. hogy milyen különös és szabad. zöld kúszónövények bátran kapaszkodtak föl a házra is. amit a tiszteletes imád. De minél többet láttam. bíborvörös szaténruhában. – Jó reggelt. sötét szem ragyogott. – Egy kicsit – mondta a lány –. nyílt. Hat nyelven beszélek folyékonyán. – Miért jött ide vissza? – kérdezte Peter. elég szép pénzt kapok úgynevezett tudományos szövegek fordításáért. Az épületegyüttes meredek lejtő szélén állt. melyek partját a bársonyosan sima tenger mosta. Az egyház központja Ploughkeepsie-ben van. hogy ne igya magát halálra. s éppen egy virágzó cserje metszésén mesterkedett. ez segít valamit. s mintha a tűk egyenesen Jaeger tiszteletes koponyájába mélyedtek volna. Távolabb húzódott a zátony nagy.és zongoraórákat adok. mint a hasának. habzó és nyugtalan szalagja. Csak amikor visszatértem. – Segít az apjának az újságnál? – kérdezte Peter. gyerekkoromban is szerettem. A rendkívüli fejfedő alatt a tiszteletes hosszú. hogy . Letértek az útról egy csinos épületegyütteshez. szögletes alak megfordult. emelődarura emlékeztető figura hajolt formátlan. de minden adandó alkalommal újakat talál ki. így hát megtanultam élni azzal a tehetséggel. gitár. Tudod. Azt mondja. Azelőtt. horgas orr meg széles. meg a templomra is. A templom egyik fala hiányzott. becsületes és zsiráfosan méla arca piskótabarna volt. népzenét gyűjtök. jöttem rá. hogy a kalap le ne pottyanjon. másként bűnt követsz el. annál biztosabban tudtam. s a lejtő zöldellő földekre és amelaültetvényekre nézett. a Második Eljövetel Egyházának lelkésze. Mindenütt virágágyások. Csodálatos volt. Az az istentelen Hannibal természetesen Jégeralsónak vagy Jégergatyának hívja. De valójában azért. Annyi tehetségtelen ember akad mindenütt. aki nemcsak hogy hasznosítja valamennyi tehetségét. – Apám ebből a szempontból megszállott. Virginia államban. vagy ne koplalja magát halálra. A fején gigászi szalmakalap volt. hogy ha van tehetséged. s az egészet erős. s olyan finom ráncok borították. hogy nem leszek Picasso. Imádom Zenkalit. azon túl a mély tenger. melyet hosszú szalag és számos régimódi kalaptű tartott.

A fickó még haza sem érne. és szabotálhatnánk a repülőtér meg a gát építését. – A legjobb a rumpuncs. csontos mutatóujját. hogy ismeri mindenkinek a szennyesét. – Peter Foxglove – mondta Audrey. – Gyertek be. maga az Úr is ellenzi a dolgot. hogy az embernek szállítanak egy potenciális hívőt úgyszólván éhgyomorra. – Mondd. S minthogy ez a szörnyűség már befejezett tény. – Azt hiszem. Ebből a célból rendeltem néhány könyvet. Audrey. hogy szervezhetnék belőlük egy kis gerillacsoportot. – Rumpuncs. ez kell nekünk – mondta a tiszteletes a tálcánál szorgoskodva. mint Hannibal – mondta Audrey. hogy még lásd az utolsó napjait. De szerintem helytelen egy papot a mások titkaival terhelni… hogy az ember úgy járjon a közösségben. Többek között ezért nem lehettem katolikus. szerintem egyenesen vallási gyomorrontáshoz vezet. a bungaló felé terelte. – Hogy érti ezt? A tiszteletes fölemelte hosszú. Beethoven. fejezd be szépen a bokor metszését! – Szögletes mozdulatokkal lépdelt föl a verandára. azon töprengtem. hogy ötleteket kapjak. Beszéd közben eléjük rohant. – Megmutatom neki a szigetet. meséljetek… te vagy bizonyára az új fiú. Töltött. azt nem Judithnak találták ki. – Az utolsó napjait? – kérdezte Peter. engem könnyen megtéríthetne. Szegénykéim. és idejöttünk először. megölelte Audreyt. ez embertelen. – A sziget pusztulásra ítéltetett – mondta síri hangon. hogy mit tehetnénk mégis végső szorultságunkban – mondta a tiszteletes. – Pusztulásra ítéltetett és elkárhozott és nincs mód a menekülésre. hol vagy? Beethoven! Kirohant a konyhába. tetszik Zenkali? Épp jókor jöttél. aztán leült. és terjeszteném a titkát szigetszerte. Kezdte megszokni.nem állhatom a titkokat. elpusztulunk. Az elképzelésük igazán nagyvonalú… csak hiányzik belőle néhány apróság. – Ez egyike annak a néhány kérdésnek. – Ez igazán baráti gesztus. Nem. üljetek le nálam. mert a legvadabb ötleteket plántálta a fejembe. mielőtt még az anglikánok meg a katolikusok megronthatnák? – kérdezte a tiszteletes. . – Majd megpróbáljuk. hatalmas tálca mögül. és kíváncsian hajolt előre. Mindjárt hozok innivalót. az isten szerelmére. aki szinte ki sem látszott az italokkal teli. Peter kuncogott. majd megpróbáljuk – kortyolgatta az italát a tiszteletes. – Leonardo da Vinci – kiáltotta oda a füvet nyíró zenkali kertésznek –. ráncos kezével megszorította Peter kezét. és nem mondhatja el. – Nos – mondta –. gyertek be – mondta –. majd győzedelmesen tért vissza egy kicsi és igen kövér zenkali kíséretében. Rosszabb vagy. gyere. de igen hűséges. hogy Zenkalin ez az egyetlen beszédtéma. milyen istentiszteleteket tarthat a tiszteletes. én már rohannék kifelé a gyóntatószékből. Mint tudod. Hát az jutott eszembe. Audrey. amelyekben egyetértek Hanniballal. – A repülőtérre gondolok – bólintott vészjóslóan a tiszteletes. – Szóval ide hoztad. tiszi. Nem mintha bármi kifogásom lenne a katolikusok ellen. Beethoven. – Ha az meglesz. – És én mondom neked. Az én szakmámban ritka. és nem engedte szóhoz jutni őket. – Ugyan. Peter kábult fejjel próbálta elképzelni. S főleg nem tudom megtartani őket. és igazán remek anyaghoz jutottam. a gyülekezetem kicsi. – A repülőtérre gondol? – kérdezte Peter.

zöldes üveget lehet készíteni. Miss Damien… – kezdte szigorúan. és a tiszteletes már integetett utánuk. és gondosan zsebre tette a levelet. – Ide süssetek. azon a széken – mondta Audrey. de van egy első osztályú plasztikbomba receptje meg egy pompás tapadó akna rajza. és megtanul valamit. és megtanítja rá a zenkalikat. aki Peter megfigyelése szerint meglehetősen nyugodtan fogadta a dolgot. Itt egy másik: Rossignol. a holnapi prédikációm szövege… no. amivel nem sokra megyünk itt. ahogyan itt a házakat . hogy az Úr segítségével alaposan megleckéztethetjük őket. A tiszteletesnek nem tetszett az a meglehetősen ötletszerű mód. hogy a gerilláim egy hónapon belül bevetésre készek. tudassa velem. amit csak megtud. Peter az önfeledten kacagó Audreyhoz fordult. – Nem vagyok hozzászokva. de ki fogja tervelni. itt van: „Fölkelés vázlatos terve Zenkalin. de olyan rémült képet vágott. a tiszi mindig mindent komolyan gondol. s néhány híve most egy kis üveggyárat üzemeltet. és föl fog használni mindent. ami az igazán jó puskapor előállításához szükséges. – Ó. – Miért. Pappasz kapitány megígérte. ahonnan olcsón szerezhetnénk jó minőségű kézigránátot. aki pontosan fogja tudni. – Föltétlenül – mondta nagyon komolyan Peter. aki szemlátomást komolyan beszélt. aztán visszajön. és egy halom könyvvel jött vissza. Ez nem jelenti azt. amit Lady Emerald kért… egy számla… mi ez? Ja. igen – mondta a tiszteletes. még nem. megbeszélte ezt Hanniballal? – kérdezte. Peter döbbenten bámult a tiszteletesre. A tiszteletesnél semmi sem vész kárba. És ha ismer olyan helyet. majd fölkapta és körhintaként pörgette hatalmas kalapját. Amikor kétévenként szabadságra megy. és átnyújtotta Peternek. Titkosügynök Hitler Németországában: ebből megtudtam. amit hasznosnak vél. – Hová a fenébe tettem az iratgyűjtőmet? Hol a pokolban lehet az iratgyűjtőm? – Ott. mint más misszionáriusok. csámpás szitakötő. – Nézzük csak. itt a lekvárrecept. – És miket tanul? – kérdezte Peter. De ugye nem gondolta komolyan? – Dehogynem. Ha valaha is bontási problémák adódnak majd Zenkalin. – Hm.A tiszteletes fölpattant. mit várt tőlem? – kérdezte komoran Peter. Ilyenkor elmegy valahová. hogy beszerzi számomra mindazt. akkor sem utazik haza. nézzük csak… ó. hogy az itteni homokból egészen szép. mint egy hölgyvezető? És itt egy másik: Ötven év kémkedés és szabotázs. – Nem. hogy mennyi dinamit kell a kormányzói palota vagy bármi más fölrobbantásához. Rájött. aki tanácsot tud majd adni. Marvrofalcon gróf könyve. – Bármit. így hát remélem. – Nézze. Tudtátok-e. – Add oda Hannibalnak – mondta –. a tiszteletes lesz az első. Mikor végre ismét a kocsiban ültek. hogyan kell hidat robbantani. hogy egy kanálka cukor a benzin tankban veszélyesebb lehet a járgányra. hogy végre is hajtja. De már készítettem számára egy tervezetet – nézett körül izgatottan a tiszteletes. – Sajnálom – mondta a lány –. mint egy nagy. és mondd meg neki. ezek teli vannak isteni információval. a francia ellenállás hőse. hogy az Ige hirdetői gerillaháborúval próbálják megoldani a problémákat.” – Kalapja szalagjából kivett egy papírt. Sok szó esik benne a láthatatlan írásról. ezért aztán kitanulta valahol az üvegkészítés és üvegfúvás művészetét. a szoba egyik sarkába nyargalt. Látnia kellett volna az arcát.

Megtanulta a kosárfonás meg a fonott bútor készítésének fogásait. Most erősen emelkedni kezdett. Az asszony állandóan kézimunkázik. inkább nézze a tájat. a folyóparton állt meg. A folyó itt széles és mély volt. hogy el akarják pusztítani. Például a vasárnapi iskolában karosszékvédő kézimunkák horgolására tanítja a növendékeit. de tökéletes szivárvány. és a kocsi sűrű erdőben haladt tovább. de a fa káros. Pompás halászmadarak villantak elő kékvörös lángnyelvekként a víz fölé hajló lombok közül. A katolikusokat O’Mally atya képviseli. s lepöccintett szendvicséről egy kíváncsi zöld szitakötőt. – A haladás – mondta Audrey. Audrey letért az útról. ezért elment Skandináviába. le a völgybe. A fűben ültek. A hívei imádják. A férfi nagyképű. és kitanulta a fa meg az előre gyártott elemek legkorszerűbb felhasználási módját. Mióta elhagyták a tiszteletes házát. – Nem. – A legfölső vízesésnél akarják eltorlaszolni. Az út hamarosan kiegyenesedett. s minél magasabban jártak. A szirt tövénél a víz csillogó. s a fák alatt. A gyümölcse finom. Aztán a házak elmaradtak. Egy éven át tanulmányozta a földművelés legkorszerűbb módszereit. lefelé. az út amelaültetvények és szétszórt szántóföldek között kanyargott. Audrey megállította a kocsit a híd közepén. – Ez a Matakama folyó – próbálta Audrey túlkiabálni a víz robaját. Már vagy kilencszáz méter magasan vagyunk a Matakama oldalán. miért vannak olyan kevesen a többi vallás követőihez képest.vagy teherautót. – És milyenek a többiek? – Rémesek. Kiszedték az ételt meg az italt. és veri a feleségét. – El kell . nem szereti a zenkalikat. nagyszájú sznob. annál sűrűbb és vadabb lett az erdő. Ezek mind telepített fák: mangó. apró bíborvörös virágok pöttyöztek. Balra hetven-nyolcvan méter magas vörös-arany sziklafal emelkedett. – Az útikönyv szerint ez nem őshonos erdő – mondta Peter.építik. Az anglikán egyházat a Bradstitch házaspár képviseli. Alighanem ez az utolsó lehetőség. mielőtt elárasztják. Szétszerel és összeszerel bármilyen személy. Az út kanyarodott. aki kénköves poklot és örökös kárhozatot prédikál a csupa jóság Isten nevében. élénk ciripelés és bánatos brekegés vette körül a piknikezőket. miközben a sült csirkét darabolta. hatalmas oszlopban zuhant alá a völgybe. rózsás habbá a szirt tükörképét. hangos madárdal. Már csak itt-ott bukkant elő egy-egy deszkaházikó a maga aprócska gyümölcsöskertjében. meg az az átkozott guajavafa. De elég a misszionáriusokból. s ezzel újabb iparág alapjait vetette meg. – Csodálatos hely – mondta Peter. abból semmi sem maradt néhány cserje meg az amelafa kivételével. A levegőt megtöltötte a finom pára meg a tucatnyi apró. fehér vízesés zuhant alá egy csillogó víztükörre. és a folyó mentén haladt tovább. Most az ő híveinek vannak a legszebb házai és bútorai Zenkalin. aztán jönnek az anglikánok. – Hihetetlen. ha a hívek nem követik az egyház előírásait. A híd alatt átjutva a víz egyetlen. és robbantotta szivárványos szegélyű. és abba a völgybe viszem piknikezni. Legtöbben a katolikusok vannak. ami mindenütt megmarad. hogy aztán két szikrázó vízoszlopban folytassa útját még tovább. ahonnan fröcskölő. Továbbhajtottak. széles hídhoz értek. és mindent megfojt. hogy mire nincs itt szükség. és remek érzéke van ahhoz. hogy láthassa. bűzlik az ánizslikőrtől. buja növényzettel borított kövek közt folyt tovább haragosan harsogva. sírkősima kövek között haladt. melyet négylevelű lóhere alakú. melyek mindegyikén zöld moha és sárga vadvirágok ékeskedtek. amelyik oka az egész fölfordulásnak. pálma. és szegény tiszinek be kell érnie a maradékkal. s leültek a víz partjára. csak azt nem tudom. A tiszteletes a legkülönösebb dolgokat is képes megtanulni.

Peterhez fordult. gondolta Peter. alig megmászható. hogy ezt kell mondanom. Ebéd után leheveredtek a fűbe. – Ha ezt elárasztják – mutatott a gerincre –. egy rész Curacao. Aztán fölvett egy botot. Lakatlanok. Üljön le. Csak beköszöntünk. és a földkupac egyik oldalára görbe vonalat húzott. – És mi van a kis völgyekben? – kérdezte Peter. amitől a bozontja még kócosabb lett. egy rész vodka meg egy csöpp szódavíz. – Ismerem a hangyányi pohárkáidat. nem maradhatunk. A parányi. mint a róka bundája. A rajz olyan volt. és így beszél velem – mondta sebzetten Daniién. Rögtön látszott rajta. Damien – Pál apostol . A legtöbb csak helikopterrel közelíthető meg. egy tündér-szempillantás alatt keverek magának egyet. megszabadít a szüntelen szemrehányástól. kisebb völgyek ágaznak szét – és Audrey kisebb vonalakat rajzolt az első vonal két oldalára. Kegyetlen. s a szikrázó lombokon át bámulták a kék eget. Meglehetősen különös fogalmazás. ráadásul a talaj mezőgazdasági szempontból értéktelen. amelyben a leány megtagad az atyjától. Az állatvilágról meg az esztétikai szempontokról szó sem esik. hogy több áramunk legyen. Magas. – Biztos. mert ha az erdőt kivágják. hogy milyen is a világ valójában. hogy legyen színes televíziónk. bármikor boldogan állok a rendelkezésére – mondta Peter. Peter kezét szorongatva. a szeme ugyanolyan döbbenetes. egy rész fehér rum. lévén a lap az egyetlen újság a szigeten. de kegyetlen világ az. ahol most vagyunk. Fél óra múlva a kocsit leállították Dzamandzar külvárosában. – Ez az a völgy. Ebből. hegyes-völgyes vidékből. mint egy kissé hajlott halcsontváz. – Nem – mondta határozottan Audrey –. aki itt áll. mint valami hátgerincből a bordák. de nem bölcsen iszik. Néha egy-egy fuvallat rázta meg a koronákat. belvárosi utcákon a főtér közelében álló kis házhoz. aki egy teljes napra meg tud szabadítani ettől az én pokoli porontyomtól. – Hol is van ez a völgy? Audrey egy kis földkupacot csinált. hogy régóta és élvezettel. Ez kitűnő érv a repülőtér híveinek a kezében. Damien elvigyorodott. – Biztos? – kérdezte csalódott képpel az idősebb Damien. – Hálás vagyok mindenkinek. – Már több mint hangyányit ittál. akik azt mondják. kegyetlen világ. vagyis mezőgazdasági célokra alkalmatlan területet kívánnak elárasztani. s cserepes ajkai közül kilóg megfeketedett nyelve… egy pohárkányi italt. nyomott buldogorra még ráncosabb lett. – Nem is tudom elmondani. lepusztul a talaj fölső rétege is. és csaszi-csuszival mentek tovább a zsúfolt. – Ez a Matakama – mondta. apám. s megajándékoz a békesség paradicsomával. mennyire örülök – mondta erős ír akcentussal. Azaz hatalmas terület fog eltűnni ebből a bájos. hogy „értéktelen”. és törékeny virágszirmok záporoztak a földre. – Még most sem vagyok egészen tisztában a földrajzi helyzettel – mondta Peter. – Ha erről van szó. zsúfolt irodában találták Simon Damient. A házon mutatós tábla hirdette: Zenkali Hangja – az egyetlen becsületes újság a szigeten. még rengeteg a dolgunk. – Ne próbálj hízelegni – mondta Audrey. hogy aztán a televízióban láthassuk. – Isten bocsássa meg nekem. hogy nem maradhattok egy pohárkára? Egy hangyányi kis pohárkára? Biztos? – Biztos – mondta eltökélten Audrey. – A tulajdon lányom. elárasztják a többit is. – Eszküsöm – mondta ki nem minden probléma nélkül Mr.pusztítanunk. testes ember volt. – Ivott már Vakbélműtétet? Három rész Zenkali Nektár. bozontos sörénye vörös. – Semmi. – Igyunk valamit – túrt a hajába. mint a lányáé.

szentséges nagy lábujjára, annyi ital sem folyt le a torkomon, amennyi egy manócska fogkeféjét megnedvesítené. – Hazug – mondta mosolyogva Audrey. – Hazug… Hazug? – Damien hinni sem akart a fülének. Peterhez fordult. – Tudom, önnek is fáj, hogy ilyen jelenet tanúja. Szűz Mária, Istennek anyja, egy leány hazugnak nevezi az atyját, aki pedig a legbecsületesebb és legegyenesebb ír, aki valaha is elhagyta a Zöld Szigetet, hogy az igazság és a kultúra követe legyen a nagyvilágban! – Tisztába tetted az újságot? – kérdezte Audrey. – Ne kérdezz hülyeségeket. Persze hogy tisztába tettem – feledkezett meg Damien egy pillanatra a meg nem értett atya szerepéről. – Akkor legjobb lesz, ha szépen hazamégy, tisztába teszed magad is, és lefekszel – javasolta gyakorlatiasan Audrey. – A lányomnak csodálatos ötletei vannak – mondta vigyorogva Damien. – Éppen ez volt a szándékom, amikor beállítottatok. Audrey odament az apjához, megcsókolta, és megsimogatta az arcát. – Eredj haza, vén semmirekellő. Elviszem Petert Carmenhez, aztán megmutatom neki az ombufát. Nyolc körül otthon leszek. És ne merj egy hangyányinál többet inni, mert a tulajdon kezemmel fojtalak meg, esküszöm. – Mindig csak ígéred – mondta Damien, aztán töprengő arcot vágott. – Igen, tudom már. Itt volt a kis Droom, téged keresett. – Mit akart? – Nem tudom. Ismered. Mindig motyog. Azt mondja, valami fontos fölfedezést tett, és találkoznia kell Csaszival vagy Hanniballal. – Akik menekülnek szegény jószág elől. Nagyon unalmasnak találják. – Ezért kéri a segítségedet, hogy találkozhasson Hanniballal; azt mondja, nagyon fontos, és csak Hannibalnak vagy Csaszinak mondhatja el. Megígértem, hogy szólok neked. – Oké. Meglátom, mit tehetek – mondta Audrey. – Isten véled, tisztelt szülőm. – Kísérjen a jóságos Vencel király szakálla, leányom – mondta lassan Damien –, s mindazokat, akik véled hajóznak. Mikor beültek a csaszi-csusziba, Audrey nagyot sóhajtott, aztán elnevette magát. – Szegény apa – mondta –, egyfolytában iszik anya halála óta. Próbálok vigyázni rá, de reménytelen. – De olyan kedves részegen – mondta Peter. – Ez a baj – mondta bánatosan Audrey –, olyan kedves, hogy minden úgy történik, ahogyan ő akarja. No, most magára szabadítom Carment, aztán mehetünk az ombuhoz. Ugye nem unatkozik? – Hogyan unatkozhatnék a maga társaságában? – kérdezte Peter. – De a maga társaságában lenni és ráadásul megismerkedni egy csomó válogatott csudabogárral, ezt még a legunalmasabb fickó sem találná unalmasnak. – Hát, ha unatkozna, csak szóljon – mondta Audrey, aztán hozzátette –, mert akkor bosszúból elviszem az Angol Klubba. A csaszi-csuszi száguldott a keskeny utcákon, melyeket megtöltött a papagájtarka tömeg, eltöltött az emberi lények tömegének ezerféle illata, a vásárnap sok-sok különös illata, a frissen mosott ünneplők szaga, ezernyi fénylő és ragacsos sütemény méz- és fűszerillata; az állatok szaga, a kecskék tolakodó és átható szaga, a marhák édeskés szaga, a disznók súlyos és mellbevágó szaga, a tyúktoll száraz és dohos szaga, a kacsák nyirkos és tömör szaga. Aztán a gyümölcsök és zöldségek zenekara ostromolta az orrot: a licsidió finom hegedűje, a mangó csellója, a szőlő

zongorája, az ananász áradó orgonamuzsikája meg a borzas fejű kókuszdió lüktető dobverése. Peter úgy érezte, nincs pompásabb élmény, mint végiggördülni ezeken az utcákon ebben a nevetséges járgányban (amelynek az emberek nyomban utat adtak, ahogyan másutt a mentőautónak szokás) egy gyönyörű lánnyal az oldalán, miközben beszívta Zenkali minden illatát. Végre a tengerpartra értek, és a kikötő végén álló, a víz fölé nyúló házhoz közeledtek. Zömök, kétszintes épület volt jobbára elpusztíthatatlan amelagerendákból rakva. Ám a többi építőanyag korántsem volt elpusztíthatatlan, így a ház olyan volt, mint egy törékeny öregasszony túlméretezett fűzőben. Ráadásul úgy tetszett, mintha az épület befejezésekor – úgy 1800 táján – valaki játékosan meglódította volna az egészet, s a ház mindörökre lógva maradt a tiszta, hal és vízinövény pöttyözte víz fölött. Akár egy fura élősködő, nagy tábla lógott a házon a következő felirattal: Carey Anyó Csibéi – Alapítva 1925-ben. Peter és Audrey a nagy, fekete és ormótlan kapuhoz közeledtek, amely holmi ódon várkastély legsötétebb tömlöcének a bejáratára emlékeztetett. A kapun piros betűs cédula lógott: „Üdvözöljük második otthonában. Urak balra, Hölgyek jobbra. Köpködni tilos.” – Nem tudom, itt találjuk-e Carment – mondta Audrey, miközben beléptek egy bárnak berendezett nagy helyiségbe; tükreivel, vázákban álló tarka pávatollaival, pislogó lámpáival és szemérmes, krinolinos hölgyeket ábrázoló megfakult és légypiszkos képeivel inkább egy húszas évekbeli, romlásnak indult, ócska mulatóra emlékeztetett. Tíz különböző színű macska gomolygott az asztalok között; öt piros szemű, fehér nyúl és több hosszú szőrű tengerimalac szaladgált szerteszét; négy foltos kutya pihegett a földön. Fél tucat ülőrúdon papagájok, kakaduk meg egy sárga keretes szemű, tengerészkék arapapagáj rikoltoztak. A sarokban egy nagy ketrecben két zöldesszürke cerkófmajom civakodott. A helyiségben szétszórt, műanyag lapu asztalok egyikénél érdekes kép tárult a belépők szeme elé. Az asztal egyik oldalán Pappasz kapitány ült mogorván, előtte hatalmas korsó sör. A másik oldalon Carmen Carey ült. Alacsony és igen kövér nő volt, fényes, göndör és fekete hajjal, kiálló, kék szemmel, és olyan tökéletes cseresznyeajakkal, mintha odafestették volna az arcára. Az orra hegyén okuláré, melyet lánc kapcsolt dús kebeléhez. Nyakán gyöngysor, de akkora gyöngyszemekből, amilyeneket egyetlen kagyló sem képes létrehozni anélkül, hogy kárt ne tenne magában; dundi ujjaiba legalább fél tucat gyűrű ágyazódott. Teste csipke támpillérekkel megerősített, rózsaszín selyemruhába volt beszorítva. A bőre selymes és kifogástalan volt; mielőtt rárakódott ez a hatalmas hájtömeg, Carmen igen szép nő lehetett. Ám most is finomság és derű áradt belőle, s ez vonzóvá és nőiessé tette. Pillanatnyilag Pappasz kapitány sötéten nézett rá, mire ő – kék szeme szikrázott a haragtól – az ajkát biggyesztette. Előtte egy pohárka mentalikőr állt. Flamingórózsaszín körmei gyorsan és izgatottan doboltak, majd megálltak. Úgy néztek egymásra Pappasz kapitánnyal, mint két sakkozó, akik mozdulatlanná merevedve bámulnak egy megoldhatatlan lépést. A nő nagyot sóhajtott, és megszólalt: – Azt pedig tudhassa, Pappasz kapitány – mondta mézédesen és arisztokratikusán –, hogy ön csak egy piszok görög. Pappasz kapitány apró feketeribiszke-szeme megvillant. – Görög asz vagyoksz – mondta –, hogy piszoksz vagyok-e, az ízlész dolga. – Vajha merne-e valaki, aki nem görög, ennyit kérni azér, hogy az ifjú hölgyeimet szállítsa. Nem vélném – mondta Carmen. – Ez rablás. – Ászt akarja, hogy hozzak lotyókatsz – kezdte komoran Pappasz kapitány –, akkor meg is kell fizetni…

Carmen dühbe gurult, és vörös foltok jelentek meg az arcán. – Megbocsásson, kapitány – mondta olyan arisztokratikus fagyossággal, hogy már-már Pappasz kapitány is megbánta bűneit –, de az én ifjú hölgyeim nem lotyók, ha volna szíves. – Ha nem lotyóksz – mondta kiegyensúlyozottan Pappasz kapitány –, akkor micsodáksz, he? – Úriemberek társalkodónői – mondta Carmen. – Nekemsz lotyóksz asz lotyóksz – vont vállat a kapitány, aki szemlátomást nem kívánt nyelvészeti kérdésekbe merülni. – És annyit is én kérsz értüksz. – Nem kívánom megsérteni, kapitány – mondta Carmen –, de ön alighanem gazember. Még egy görög is tudhassa, hogy a becstelenség nem mindig a legjobb politika. Sosem hallott még olyasmiről, hogy árengedmény nagybani szállítás esetén? – Dehogynem – mondta a kapitány –, csak nem lotyóksz szállításával kapcsolatbansz. Ismét beállt a csönd, s úgy mustrálták egymást, mint két birkózó, akik csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy egy gyors kézcsavarással szőnyegre küldjék ellenfelüket. Carmen a szeme sarkából hirtelen megpillantotta Petert és Audreyt, és rövid, örömteli sikolyt hallatott. – Miss Audrey! – kiáltotta. – Miss Audrey, minő kedvesség. Ez aztán a meglepetés! Fölállt, a vendégek elé ment, s közben turbékolt, mint a galamb, arcán széles mosoly. – Minő kedvesség, hogy idejött – mondta. – Ezer éve nem láttam. – Remélem, nem zavarunk, Carmen – mondta Audrey. – Csak be akarom mutatni Peter Foxglove-ot. – El vagyok ragadtatva – mondta Carmen, és finoman eltartva a kisujját, odanyújtotta apró, pufók kezét. – Hogy is mondhassa, hogy zavarnak! Csak civódtunk a kapitánnyal, aki kissé túlzottan meg akar fejni, hogy ideszállítsa a lányaimat Dzsakartából. – Új lányok jönnek? – kérdezte Audrey. – Mi van a régiekkel? – Ah, ők is itt vannak, de kell néhány új is, drágaságom, ha megépül a repülőtér. Ez kétségtelen, ha idejön az a sok tengerész meg pilóta meg katona. A mostani lányaimat a rendszeresen idelátogató úriemberek dugig ellássák munkával, ha érti, mire gondolok. Minden bizonnyal szükségünk lesz segítségre. Nem óhajtom, hogy aszongyák, hogy Carey Anyó Csibéi nem elégítettek ki minden igényt. Elvégre meg kell őriznem a jó hírnevemet. – Bement a bárpult mögé; apró lába oly gyorsan járt hosszú szoknyája alatt, hogy szinte siklani látszott. – Ne utasítsanak vissza egy kis frissítőt, drágaságom – mondta. – Önnek talán egy korty mentalikőrt, az úrnak pedig valami erősebbet? – Két sört, Carmen – mondta Audrey. – Nem maradhatunk sokáig. Csak beugrottunk, mert megmutatom Peternek a szigetet, és úgy éreztem, a Carey Anyó Csibéi sem maradhat ki. – Természetesen, drágaságom – mondta Carmen, és elpirult büszkeségében. – A sziget kulturális körképe nem lenne teljes, ha nem jött volna ide. És tudhassa, Mr. Foxglove, hogy ha bármikor levertnek erezné magát, itt második otthonra lel, társaságot kedvelő társalkodónők társaságában. – Köszönöm – mondta Peter –, tudni fogom. Carmen töltött. – No – mondta Pappasz kapitány –, mennem kellesz. – Kiitta a sörét, és letörölte szájáról a habot. Carmen számító pillantást vetett rá.

macskák. Az én klienseim fölöttébb taszítónak találják a szagos hónaljat. Néhány éve borzalmas himlőjárvány volt a szigeten. egy pennyvel sem több – mondta Carmen. nem jönnének el hozzám vacsorára ezzel a kedves úriemberrel jövő pénteken? Egy kis estélyt rendezek a születésnapom alkalmából. – És most hová? – kérdezte Peter. Megtöltött egy kis italmérőt rummal. aztán hazaviszem. – Átkutatták már valaha is őket rendesen? – Nem hinném – mondta Audrey. de nem tiszták. hogy a tiszteletesé a szívem. de a párnahuzatba fújja az orrát. – Drágaságom. hogy a tisztaság fél siker. ha tízetsz garantálsz – mondta Pappasz. vagy amilyent az úriemberek elvárnának. a papagájok harsány búcsúkiáltásai közepette. – Huszonötnél olcsóbban nem lehetsz – mondta a kapitány. – Garantálok tízet. És ebben az üzletben az ember hamar rájön. ezért . muszáj. ő meg a lányai az elsők között vannak. igazán csinosak és szorgalmasak. mit sem törődve a saját egészségükkel. Ő fedezte föl az amelalepke jelentőségét. Kibotorkáltak a kutyák. – Élelmeznie nem kell őket. – Az ki? – Egy professzor. Épp a napokban köllött eltávolítanom egyet. – Elfogadom – mondta Carmen. álmaim asszonyának. Pappasz kapitány lendületesen kihörpintette a sörét. hogy igazán bájosak és nőiesek – mondta Carmen –. amilyenhez mi szokva vagyunk. de ami a tisztaságot illeti. – Fejenként húsz fontsz – mondta –. – Miért nem alkalmaz zenkali lányokat? – kérdezte Audrey. – Azt hittem már. – Droom az egyetlen. mehetünk. és ismét beszálltak a csusziba. De az első úriember azzal jött hozzám: „Carmen. és halkan. hogy hol szaporodik a nyavalyás. s akkor bemutat Carmennek. drágaságom – mondta. – Elvégre még nem jutottunk megállapodásra. Semmi különös: néhány vendég.” És ez nem tetszett az úriembernek. Most azt próbálja kideríteni. mielőtt távozik – mondta. – Nos – tette le Audrey a poharát –. egy penny vélsz sem kevesebb. Nincs rájuk egy rossz szavam sem. lágyan és elégedetten böffentett. Ebben az üzletágban ilyesmire is gondolni kell. igaz? – Jó bulihoz görög zene kellesz – morogta a kapitány. ahogy mondani szokják. de fejenként csak tizenkét fontért – mondta Carmen.– Dobjon be még egy pohárkával. – Az ombuhoz – mondta Audrey –. – És a legkedvesebb emberek egyike. – Carmen igazán nem mindennapi – helyeselt Audrey. hogy győzött. mielőtt elpusztítják őket – mondta Peter. – Fejenkéntsz harminc fontsz – ütött az asztalra a kapitány. minthogy tudjuk már. ez a lány igazi szépség. majd a rumot a kapitány üres söröskorsójába töltötte. nem bizony. hogy készítsen átfogó tanulmányt Zenkali élővilágáról. – Most benne vagyok a slamasztikában – mondta Peter. – Megállapodtunk. drágaságom? Hát ha muszáj. nagy szemű. Mondja. ön is tudhassa. tengerimalacok és nyulak közt. aszongya. A kapitány elhozza a buzukiját. – Huszonnyolc. Ha segítségre van szükség. egy kis ital meg dalolás. gondolta Peter. hogy a hadsereg el lesz látva. – Megállapodtunk – mondta Pappasz kapitány. – Szeretném átkutatni azokat a völgyeket. és annyira igyekezett. mint aki úgy érzi. Igen. hát az nem olyan. Hozzák a saját kajájukat. – Igazán muszáj menniük. és ő meg a lányok éjjel-nappal ápolták a betegeket. – Tíz. mert igen érzékeny lélek. Kedves kis jószág volt. aki néha odamegy. akit az angol Földművelésügyi Minisztérium küldött. Mintha rabszolgákról tárgyalnának.

Az egzotikus növényzet közepén zegzugos házikó állt: a botanikuskert irodája. melyek úgy ölelték a földet. igen kövér. Egyszerűen imádja a zenét. s rövidesen elérték Dzamandzar külvárosában a botanikuskertet. Fél óra múlva lefelé haladtak a Matakamáról. az első kötelességem. mitikus állat csápjai. kopaszán fénylő fejű emberke ült. és én szerencsére tudok fuvolázni. igazán megtisztel. nagyon örülök. fénylő. Zömök törzse három méter magas és két-három méter átmérőjű lehetett. ha lehet – mondta Audrey. és szorongatni kezdte a lány kezét. hogy látom. mondhatnám. Fellugona kinyitotta az ajtaját. tekergős ágacskákon nőttek. köztük tarka vízililiommal és papirusszal benőtt tavacskák. – Peter. melyek hossza annyira egyforma volt. bár nem ez a szó jutott az eszébe. Miben állhatok szolgálatára? – Lábujjhegyen állt. és végigmentek egy királypálmák szegélyezte. – Audrey! Audrey! Milyen kedves. nagyon. – De – mondta Peter. ahol különös építmény állt. – Igen – mondta lassan a lány. – Örülök. zöld. hogy eljött – sivalkodott az emberke.bejárja az egész szigetet. magvak és düledező tudományos folyóirathalmok borította íróasztal mögött – igen alacsony. kissé bonyolultnak találja. Bachot. kiléptek az épületből. – Hát nem gyönyörű? – suttogta áhítattal Fellugona. hájas teste reszketett. Persze hogy látnia kell az ombut. és majd szólok – mondta Peter. és beléptek. mint egy óriási rúdon nyugvó. az első feladatom. túlméretezett napernyőt. mint valami furcsa. A fa nem volt gyönyörű. mennyire örül ez a fa minden apróságnak. ez dr. Mr. de a szépen gondozott kertben virult Afrika és Ázsia számtalan fája és növénye. akit azért hoztam el. Az apró. A hollandok által alapított kert nem volt túl nagy. azt hiszem. Audrey bekopogott. – íme. . hogy játsszak néhány dalt szegény ombunak. A szobában – a szárított növények. – Persze minden fa örül. rojtos. s valaki éles fejhangon kikiáltott. és úgy szereti a látogatókat! Peter máris kedvelte az emberkét. Csönd. s ettől olyannak tetszett. abszurd szemüvege csillogott. és nagyon elégedettnek érezte magát. Hátradőlt. széles sétányon. Mali Fellugona… ez itt Peter Foxglove. Mint egy óriás kalitka: acéloszlopokon finom moszkitóháló feszült. – Igen. Az ombufa kétségtelenül különös volt. mintha a fát alaposan megnyírták volna. hogy megismerhetem – szorongatta Fellugona most már Peter kezét –. Peter olyannak találta az egészet. majd kigurult az asztal mögül. de nagy koponya. – Ha összepakolom a kempingfelszerelésemet. amit érte tesznek – folytatta Fellugona. s a törzsből vaskos. Foxglove – mondta meghatottan Fellugona –. zöld levelek – mint megannyi nefrit nyílhegy – vaskos. tekergő gyökerek bújtak elő. – Nagyon örülök. A fák és cserjék csinos sorokban vagy csoportokban álltak. Fellugona hatalmas kulcsot vett magához. de ő különösen. mint a tajtékkő a nagyító alatt. hogy bújjanak be. Szegény drágám. – Megszervezem. annyira egyedül van. s a szemüveglencse vastagságából ítélve éppen hogy csak nem volt vak. Legjobban Mozartot és Vivaldit szereti. eljönne velem egy hétvégi felfedező útra? – kérdezte Peter. hogy megnézzük az ombufát. A szürke-ezüst csíkos fakérget lyukak pöttyözték. – Szívesen. el sem tudja képzelni. Tehát minden reggel az az első dolgom. Fura pasas. ez itt a világ legmagányosabb fája. amekkorát Peter még nem is látott. A kert egyik sarkába vezette őket. Akkora szemüveget viselt.

szemüvegét villogtatva búcsút intett. – Idegesen körülnézett. Újra el kell jönnie. ha vakargatják. Foxglove. és baklövést baklövésre halmozott. ha masszírozzák. hogy milyen fontosak a látogatók Stella egészsége és jó hangulata szempontjából. Peter hátradőlt a kocsiban. – Hogy tudott összeszedni ennyi szeretetre méltó bolondot? – kérdezte Peter. simogatja a kisbabák fejét. – Ó. nagyon kedves – ragyogott Fellugona. – Igen – mondta Peter –. Elhallgatott. hogy küldjék ide. hogy élvezni fogja – mondta. Mióta fölfedeztük az amelalepke gazdasági szerepét és le kellett mondanunk a rovarirtók használatáról. aztán kikötnek itt. – A rovarok miatt – mondta Fellugona. – Ez Zenkali. A lencse nélkül a szeme egyszeriben akkorka lett. Nem. dr. levette és vadul dörzsölni kezdte a szemüvegét. megtiszteltetésnek érzem. de mihelyt a szemüveg a helyére került. – És miért tartják ketrecben? – kérdezte Peter. – Fajtájának utolsó tagja – mondta Fellugona –. – Nem szívesen nevezzük ketrecnek. kertészeti kiállításokat nyit meg. a rabság. . Naponta legföljebb háromszor-négyszer tudok kijönni hozzá. ahol remekül érzik magukat. ha ezt a budoárjának hívjuk. a szem is visszanyerte nagyságát. mert ez olyan szomorú asszociációkkal jár. Fellugona az egyik kedvencem a szigeten. fél hajszálnyira vagy negyed hajszálnyira nyissuk ki ezt az ajtót. Gondoljon csak a kormányzóra. igen. és kerülni próbálta Audrey tekintetét. Mr. erre nem jut elég időm.de személyisége volt. – A rovarok miatt. Csak egy ujjnyit engedjünk. neki pedig hiányzik a gyakori látogatások és eszmecserék adta ösztönzés. ha dögönyözik – mondta Fellugona. Fellugona még egyre magyarázta. Foxglove. támadásra készen. hogy Stella is örült a találkozásnak. és becsukta a szemét. tudja. Ki vagyunk szolgáltatva minden röpülő és csúszó-mászó rovarnak. a sötétzárka. eltávozik. – Gondoltam. – Kedves. Fellugona. mint egy emlősnek vagy madárnak. – Stella budoárja után már semmin sem fogok meglepődni. Stella jobban szereti. Szemüvege megvillant. Miközben a kocsihoz kísérte őket. és végigsimította a rücskös fakérget. amilyen a fogság. ő meg ide-oda röpdös. Attól tartok. mint egy átkot. meg van kötve a kezünk. – Föladom – mondta. imádja. – Igen. – Ezért tartjuk itt Stellát. Új arcok. – Stellától függetlenül. – Értem – mondta komolyan Peter. Éveken át küldözgették mindenfelé. és fölemelte húsos mutatóujját. – Biztos vagyok benne. a világot fölmérhetetlen botanikai veszteség fogja érni. nagy megtiszteltetésnek érzem. föltétlenül el kell jönnie. mint egy szellemileg visszamaradott pillangó. mert rosszabbak Dzsingisz kán hordáinál. sehol sem találják a helyüket. Előrelépett. kedves Mr. dr. mint a vakondoké. míg valakinek az a pompás ötlete nem támadt. mely durva és meleg volt. mint az elefánt bőre. igen. és beözönlenek vadán és vérszomjasán. a szavakat pedig úgy mondta ki. Foxglove – mutatott körbe kövér kezével. vadabbak Attila seregeinél és könyörtelenebbek a római légióknál. Szerintem ezek az emberek bejárják a világot. Mr. hogy találkozhattam Stellával. – Zenkali megkapta álmai kormányzóját. hogy Stella már unja mindig ugyanazokat a látogatókat. egyszerűen imádják. Audrey kuncogott. Szegény jószág. fajtájának utolsó tagja… ha elmegy. – Mindenütt itt vannak. csak hajszálnyira. – Sajnos. majd lábujjhegyen állva. elköltözik az élők sorából.

s a nappali hőség után hűvös volt a levegő.és mindenki nagy embernek tartja. mely a szigetet fontos katonai létesítménnyé fogja változtatni. Amos. jó estét. az isten verje meg őket! – Talán mégsem lesz olyan rossz. – Az isten verje meg őket. széles mosoly-lyal meg egy hasított bottal. A parti úton hajtottak vissza Peter házához. Kijelentette. Nem tudta. – Gazda kap vala könyvet Hannibal gazdától. ahol Amos fogadta őket makulátlan fehérben. az idióták. igyekezett mindent elrendezni az ünnepélyes aktussal kapcsolatban. De nincs időnk azon töprengeni. – De csak egy pohárra – mondta a lány. egy idősebb . kapával a hónuk alatt. – Jó estét. hogyan vigasztalja meg a lányt. – Hozz valami innivalót. A beszédeit tisztelettel hallgatják. Hannibal háza meg a kormányzói palota között. Hannibal ezeket a beszédeket szóbeli jéghegyeknek nevezi. egy tengerészzenekart és három meglehetősen titokzatos katonai személyiséget – egy dandártábornokot. mint gondoljuk – mondta Audrey. Haditanács holnap reggel nyolckor. Szüntelenül szaladgált a palota. hogy miért. – Haza kell mennem. ulam. és elhajtott. – Bejön egy pohár italra? – kérdezte Peter. Sok a tennivalónk. hogy apám rendesen evett-e. beült a kocsijába. Peter szétnyitotta a cédulát: Peter! Sajnos rossz hírem van. – Rosszabb lesz. s még mielőtt Peter utolérte volna. nálam. Az eget zöldre. – Köszönöm – vette el a levelet Peter. több tucatot évente. hogy mivel amúgy is igen kevés lehetősége van viselni remek szabású egyenruháit. légy szíves. – Gyorsan kiment a házból. Missy Audley – mondta. meg kell néznem. csak nem tart beszédeket? – Dehogynem. most élni akar az alkalommal. De a zenkalik a kormányzót tartják a legnagyobb szónoknak Shakespeare óta. Asszonyok árnyai tartottak hazafelé a patakoktól fejükön mosott ruhával teli kosárral. Viszontlátásra. mikor megálltak a ház előtt. Csak nehezítette a dolgot. Peter fölolvasta Audreynak. hogy Csaszi maximális pompát és szertartásosságot követelt. Elfogadták a repülőtér tervét. – Az isten verje meg őket – mondta a lány. ulam – mondta Amos. ulam. amikor is majd a zenkali meg a brit kormány aláírja a megállapodást. és tele lett a szeme könnyel. amilyennek Hanniballal látják – mondta sután Peter. mert csupán egytizedük hallható. a nép rajong értük. – Jó ég. – Mennem kell. NEGYEDIK FEJEZET ZENKALI ZEGZUGOK Másnaptól kezdve két héten át Peter keményen dolgozott. bíborvörösre és barackszínűre festette a lenyugvó nap. Bementek a ragyogóan kivilágított nappaliba. H. vagy a mezőkről. és eltűnt. gyümölccsel vagy zöldséggel teli kosárral a fejükön. A brit kormány küldött Singapore-ból egy zászlóaljat. – Igen.

pipaszárlábú. bálok és felvonulások helyét. a kormányzó megírta és tükör előtt begyakorolta különböző beszédeit.tengernagyot meg egy majdnem teljesen szenilis hajórajparancsnokot –. kijelölték a szállásokat. hajlott hátától a feje úgy csuklott előre. és meg akart inni egy pohár hűsítőt. – Mikor akar indulni? – Holnap reggel magáért megyek – mondta Peter. gyűrött trikója fölött egykor fehér. és majd sok gyümölcsöt viszünk. De közben a fagylalt elolvadt. hogy ne küldött volna üzenetet hasított pálcában vagy ne telefonált volna kihallgatásért könyörögve. amely jókora lyukat ütött a palota falába. veszélybe kerül a józan eszem. – Az isten verje meg – mondta Peter. Peter fölnyögött. a repülőteret és a tengerészeti létesítményeket. ulam. kimosták. fogadom. a császári testőrség egyik tagja pedig tévedésből elsütött egy ágyút. de a pástétomaim híresek. mint a keselyűé. s végül minden elrendeződött. A fény hiánya okozta azt is. ma már piszkosszürke trópusi zakót viselt. ezért Petert kezdte üldözni. s minthogy a marhák kissé idegesek voltak. Droomot. míg csak nem találtak egy bátor szerelőt. hogy a dzamandzari vásárra tartó tehéncsorda az útról letérve lerohanta az ünnepségre már fölállított nagy sátrat. ez a vörös szemű. Nem volt nap. mint egy fejletlen iskolás fiú. hogy előkészítése jókora munkát igényelt. – Nyolc tájban jó lesz? Konzervekkel huszonnégy óra hosszat is kibírjuk. Tyúkmellű volt. melynek zsebei . vörös hajú. Peter kíváncsian leste a besurranó Droomot. a bankettek. s az egész sziget huszonnégy órára teljes sötétségbe borult. a kormányzó szárnysegédje. Egyszóval Peter két héten át dolgozott. másnap huszonöt takarító dolgozhatott egész nap. Peter nagy szükségét érezte a pihenésnek. hát fölhívta Audreyt. akit elkísért Lord Hammer is. – Csinálok egy nagy pástétomot. viszont nyomban az ideg-összeroppanás tüneteit produkálta. s az emberke ritmikusan szívta az orrát. Mire mindez lezajlott. Közben egy öngyilkos kobra bemászott az áramfejlesztőbe. vihetjük azt is – mondta Audrey. a Hammersteins és Gallop nemzetközi építkezési cég képviseletében. vízkék szeme sarkában váladék volt. Kézenfekvőnek látszott. Csaszi legnagyobb bosszúságára. Peter éppen befejezte a beszélgetést. hogy a helyszín ismét higiénikusnak legyen mondható. hogy ők fogják építeni a gátat. – Pompás – mondta a lány. Az egyszerűnek tetsző ceremónia annyi apróbb protokolleseménnyel járt. Túlméretezett Bermuda-sortja jószerivel takarta formátlan lába szárát. Egész Zenkalin hisztériás volt a hangulat. Kiálló. hogy a nagy izgalomban sem Csaszi. zsíros haja csupa korpa. verteién ajkai közül sárga és csorba fogsor bukkant elő. Ezért Pappasz kapitánynak el kellett mennie Dzsakartába friss áruért. Peter dolgát cseppet sem könnyítette meg Diggory Finn. mikor belépett Amos. a zenkali katonazenekar próbái a dobhártyákat hasogatták. Peter legnagyobb meglepetésére a királynő képviseletében Sir Osbertet küldték. Dloom gazda jön vala. Vezesd be Mr. hogy ők képviseljék a hadsereget. – Nem akarom dicsérni magamat. döbbenetesen dadogó fiatalember. – Mindegy. Amos. – Kelem. Esetlenül araszolt át a szobán. aki végre eltávolította a dögöt. az állami díszvacsorára tartogatott finomság is. aki apró volt. sem Hannibal nem kíván találkozni vele. a zászlókat és drapériákat megfoltozták. mihelyt a legkisebb gond adódott. kivasalták. Gyér. mikor mosolyogni próbált. s romlásnak indult sok egyéb. aki soha nem emlékezett semmire. Droom rájött. – Nem volna kedve fölfedezni velem néhány völgyet? Ha most nem rejtőzöm el a hegyekben néhány napra.

Foxglove. hogy írja le a mondandóját. Peter töltött magának egy szokatlanul nagy whiskyt szódával. és kinyújtotta két kezét. Mr. Foxglove. – Nos. Mindkettőjükkel naponta találkozom. hogy fogad. Már értette. – Mint tudja. – Elnézését kell kérnem. De ne zavartassa magát. Nem. professzor úr – mondta –. hogy elintéz nekem egy rövid találkozót őfelségével vagy Oliphanttel. – Szívott egyet az orrán. Peternek hosszú. Foxglove – nyafogta –. Igen. – A kérésem. hogy miért kerülik és nem szívelik a professzort. annak akkora a jelentősége. vendégének pedig limonádét csinált. csupán annyit kell megtennie. – Örülök. Foxglove. a kormány füle. hogy ő fiatal és tapasztalatlan. nagyítóktól. majd leült. Droom professzor visszataszító képe különös. nyirkos kezét. Nem. És most. hogy alantasabb személy tudomására hozzam. hallgasson végig. Peter még soha nem látott ennyi taszító vonást egyetlen emberen. válthatnék egy-két szót valamelyikükkel. de valóban rengeteget dolgoztunk. tudományos képzettségem nem engedi. Nem kockáztathatom. mindnyájunknak igen sok a dolga – mondta türelmesen Peter. Foxglove. Mr. Határozottan fölállt. – Talán ha elmondaná nekem a problémáját. ravasz kifejezést öltött. megtörölte a száját a keze fejével. – Mr. A hangja éles és nazális volt. rendkívül fontos. hogy megszorítsa Droom fekete körmű. s lábai úgy összetekeredtek. Ismét fölemelte mocskos ujját. ha megbocsát. hogy beszéljenek velem. – Mr. és én tudom. el vagyok ragadtatva – mondta az emberke. mint a repkény indái. amíg ön alkoholizál. hogy a kormányzás gondja még az idős és tapasztalt embereknek is nehéz. hogy nem tudott elérni minket – hazudta Peter –. Erőt kellett vennie magán. fárasztó napja volt. Mint már jeleztem. Majd gyümölcslét iszom. Droom megjelenése igazán nem sok jót ígért. Valóban. nincs szükség mentegetődzésre. spárgagombolyagoktól és hálóktól. hogy ez az információ avatatlan személy kezébe jusson. majd Peterre villantotta foghíjas mosolyát.fecskefészekként kidudorodtak a különféle dobozkáktól. csak azt tudom javasolni. nem tudom eléggé hangsúlyozni és aláhúzni az ügy fontosságát. miért kívánt beszélni velem? – kérdezte kurtán Peter. a lehető legegyszerűbb. Igen. Nem. Fogadniuk . de Droom letette a poharát. Igen. akkora a fontossága. hogy tudományos képzettségem egyszerűen nem engedi meg. aki alig jutott szóhoz vendége ellenállhatatlan bájosságától. Mr. kérem. hogy ön befolyásos fiatalember. Foxglove. Droom kortyolt az italából. – Minthogy engem szemlátomást megbízhatatlannak tart. hogy megismerhetem – mondta Peter. – Nincs szükség mentegetődzésre. aztán megtörölte a kézfejével. és küldje el közvetlenül Csaszinak vagy Hannibalnak. Mr. Nem inna valamit? – Nagyon kedves – mondta Droom. hogy úgy mondjam. hosszú napom volt. Igen. Csak a császár vagy Oliphant hallhatja. Szeretnék vacsorázni és lefeküdni. – Foglaljon helyet. mert bosszantotta Droom célzása arra. s bár alapvetően türelmes ember volt. Csupán annyit kell megtennie. Nem. hogy kockáztassam. Mr. – Mr. Tudom. – Én nem hiszek az alkoholtartalmú italokban. Foxglove – emelte föl figyelmeztetően gyászkeretes ujját Droom –. – Igazán kedves. Nem. Foxglove. amit én nyilvánosságra kívánok hozni. s a hivatásos egyetemi előadó pedáns nagyképűségével ejtette a szavakat. Droom kezdett az idegeire menni.

ulam. kivel óhajt beszélni? – Ki van a vonalban? – kérdezte döbbenten Peter. ha jelentem – mondta Peter. hogy goromba volt veled. – Napóleon Waterloo. Zajosan. – Látom. Hannibal nincs házban. Én fog ad önnek kormányzói palota? – kérdezte Napóleon Waterloo. hogy a megfelelő kézbe kerüljön. gorombáskodott már valamennyiünkkel. Megtörölte az orrát a kezével. Foxglove. – Ott van Mr. add a kormányzói palotát. fölszedte a zsebéből kihullott kémcsöveket meg dobozokat. Amint fölvette a kagylót. Peter beszámolt Droom látogatásáról. Amikor a legutóbb halálra rémítette Csaszit is. és kisurrant a szobából. de igen gyorsan és hatékonyan kapcsolták Dzamandzar központi rendőrkapitányságát. ulam. és bízza avatott személyre. hogy csupán azt a világrengető hírt óhajtotta a nyilvánosság elé tárni. olyan hangot hallott. – Jaj. igazán okos. és foghíjasán vigyorogva Droom. – Ezt még megbánja. – Jézus mond Mr. – Ha valamire fény derül a következő napokban. hogy a telefonján a tárcsa csupán dísz. a tudományos képzettségem nem engedi. – Nincs. hogy magának nincs tudományos képzettsége – mondta Droom. melyet olyan zümmögés és bugyborékolás követett. vagy írja le. hogy Napóleon Waterloo tanácskozik valakivel.kell! Nem bízhatom levélre a titkomat. az a borzalmas alak – nyögött Hannibal. Hosszú szünet következett. mert ha a szakmájáról van szó. Peter kezet mosott. aztán a halpiacot. – Akkor fejezze be a kísérletét – mondta kurtán Peter –. Többet nem tehetek. aztán töltött magának még egy. amit aztán odanyújtott Peternek. és fölállt. Tárcsázta Hannibal számát. és egy síri hang jelentkezett. – Persze – felelte kelletlenül Peter. – Gondoltam. melyet Csasziról kívánt elnevezni. mint egy pisztolylövés. hogy papírra vessek valamit. professzor úr. Foxglove. Igaz. Hannibal? – kérdezte Peter. kiderült. aki még nem szokott hozzá a zenkali keresztnevekhez. A helyedben nem izgatnám magam miatta. hogy fölfedezett egy addig ismeretlen medúzát. Ez volt az első próbálkozása a telefonnal Zenkalin. . ha befejeződik a kísérletem. ulam. De imád titokzatoskodni. mintha egy méhkas hirtelen a víz alá merülne. Hannibal megy vala kormányzói palota. Mr. Peter ekkor jött rá. Jézus mond Mr. azért nem árt. Úgy vélte. Droom kibogozta szőrös lábait. – Jézus? – csodálkozott Peter. ulam – mondta váratlanul Napóleon Waterloo. meg engem is a nagy titokzatosságával. végül a kormányzói palotát. s Peter hallotta. föl kell hívnia Hannibalt Droom dolgában. csupán jó modort tanultam – mondta Peter. – Akkor talán még nem késünk el – mondta Droom. te sem érdemelsz jobb bánásmódot. eljöhetek ismét önhöz? – kérdezte rángatódzva. Mr. – Igen – mondta rezignáltán –. az előzőnél is nagyobb adag whiskyt. – Igen. és föltevésem nem nyer megingathatatlan bizonyítást. – Köszönöm a kedvességét meg az idejét – mondta. – Jó éjszakát. nagyon megbánja – mondta. De sajnálom. és én gondoskodom róla. – Nem mondhatok mást: mondja el nekem a problémáját. görcsösen markolászva a zsebeit. amíg be nincs fejezve a kísérletem. ulam. s Hannibal vette föl a kagylót. – Igen. aztán vesse papírra. – Csak ne volna olyan visszataszító.

hangosan rikoltozva fogyasztották vadmangó vacsorájukat valahol az erdő mélyén. Az idő olyan gyönyörű volt. hogy sátorra nem is volt szükségük. miközben a nap lenyugodott. ahonnan a kis oldalsó völgyek elágaztak a nagy Matakama völgyből és folyótól. Az erdő sűrűjébe érve Petert és Audreyt valóságos maghéjzápor fogadta: a felső ágakon apró. amikor megpillantották a közeledő kocsit. – Bárcsak a brit kormány ne volna olyan szűkmarkú. Néhol egy-egy sudár. s előszőr a három kis északi oldalágat kutatják át. és elvitte a fényképezőgépét is. bár itt-ott. Peter kuncogott. Bár van egy különös és bizonyára megalapozatlan gyanúm. és Audrey gyönyörűbb volt. mint óriás legyező. s a szelíd madarak csak akkor röppentek föl. és pokoli meló lenne megtalálni benneteket. – El ne tévedjetek! A völgyek nincsenek rendesen föltérképezve. Kőről kőre ugrálva keltek át a Matakama folyón. hogy visszataláljanak. Az állatok csapatokba verődve. így valószínűleg mi majd dunyhával takaródzhatunk. Denevérek széles. A túlsó parton már köny-nyebb járás esett. Másnap reggel Audreyval kikocsiztak a hegyekbe. majd eltűntek az aljnövényzetben. smaragdzöld törpepapagájok lakmároztak. Estére átkutatták az első völgyet. ezeken a helyeken vadmálna is nőtt a terebélyes. s tetejükön törékeny gyökérzetű növényzet tenyészett. Audrey úgy gondolta. Csakhogy éppen egy kisebbfajta válság közepén vagyok. – Bárcsak veletek mehetnék. mivel az éjszakák a nappalokhoz viszonyítva hűvösek voltak.– Igazad volt. négy kis pástétommal könnyebb boldogulni. mint a sétapálcák egy múlt századbeli előszobaszekrényben. és nem tudok Droommal foglalkozni – mondta Hannibal. Odaértek arra a vad vidékre. de arányló szemükkel figyelték környezetüket is. Amint fölfelé haladtak a vörös úton a Matakama oldalában. ahol a guavatörzsek úgy sorakoztak. élénkzöld pálma nyúlt a magasba. és feleúton voltak a másodikhoz. hogy nincs elég takarója a fontos vendégek számára. Ez veszélyes volt. és rózsaszínű virággal ékes. Kirándulunk a Matakama völgyeibe Audreyval. Hogy szívesebben mentek kettesben. rubinvörös. mint egy naggyal. tömzsi. melyek a következő két napot voltak hivatottak elviselhetővé tenni. lédús gyümölcsnek alig volt íze. utat kellett vágniuk maguknak. amikor Peter és Audrey már csupán néhány lépésnyire volt tőlük. Tüzet raktak és falatoztak. – Lady Emerald most jött rá. és cikáztak a félhomályban. Egy sziklás dombon ütöttek tábort éjszakára. Később fölkelt a . Halászmadarak harsogtak riadót – hiszen idegenek hatoltak be területükre –. galambszürke gerlék szemezgették a gyümölcsöt párosával. szétbomlott kosarakhoz hasonlatos bokrokon. a negyedik oldalon pedig a fák koronája fölött elláttak a tengerig. A levelek közt kicsi. Peter gondosan megjelölte az útvonalat. vörös és kék pöttyös gyíkoknak. A tisztást három oldalról izzó virágú fák fogták körül. csupán meleg hálózsákokra. – Vigyázunk – ígérte Peter. de a szilva nagyságú. Peter hátizsákja pedig tele volt konzervvel. – Én néhány napig nem leszek itthon. mert a sziklák csúszósak voltak. és hőgutát kapunk – mondta bosszúsan. mint valaha. Helyenként az erdő ritkásabb volt. Peter térképének hosszas tanulmányozása után úgy határoztak. Peter vitt erős nejlonkötelet. Egy helyütt apró. Ragyogó nap volt. sötét bőrszárnyai csattogtak az égen. pocakos vaddisznók csapata haladt át az úton. gyufával. teával meg egyéb apróságokkal. melyek elegánsan élvezték a fényt. az út széléről mongúzok figyelték ravasz pofácskájukkal a kocsit. hogy átvágnak a központi völgyön. Izgatottan visítoztak és röfögtek. A pálmák hosszú levelei pompás napozóágyul szolgáltak a sárkányzöld.

– Csak merj kritizálni! Nem szívesen indultak tovább a második völgy felé. mert mindenre számított. a levegőben szinte megálló. dübörögve leomlott. hogy mindenfajta lányos hisztéria nélkül le tud mászni. Vagy ötméternyire lehetett a talajtól. Peter nyújtózkodva. hogy eleresztette a kötelet. Ám ekkor egy guavabozóton átvágva húsz méter magas sziklafal szélén találták magukat. Feküdt az ágak között. Délben még mindig keresték. aztán megrázta a szárnyát. majd fejjel lefelé eltűnik a bokrok között. majd néhány lépést tett felé. Peter hát csak ült némán. hogy Peter zuhan lefelé. hogy aztán egyre fehéredve kússzon föl a fekete bársony égboltra. hogy vagy tévesen tünteti föl a térkép. Sok helyen megvethette a lábát. fiatal fához kötötte. a hahagáj pedig félrebillentett fejjel. hogy hoztam kötelet – mondta Peter. s már-már azt hitték. hogy hová teszed a lábad. ha nem tudnád. hogy Peter föltételezi róla. és egy-két méternyire a talajtól eltűnt az aljnövényzetben. a bokáját ficamította ki. Peternek föltűnt a madár hosszú szempillája. ahol megvethetjük a lábunkat. ásítozva mászott ki a hálózsákjából. – Először én megyek le – mondta Peter –. mint Peter tőle. s izgatottan és türelmetlenül egy nőstény hahagáj lépett a tisztásra furcsán pityogva. – Remek ember – mondta elismerően Audrey. Audrey föntről látta. Ez annyira váratlanul érte Petert. de a sziklafal omlott. – Peter! – kiáltotta. . – Itt nem lesz túl nehéz lejutni. Szerencsére a guavabozót fölfogta Peter zuhanó testét. A majdnem csupasz fal mindkét irányban szinte a végtelenbe veszett. néhányszor a sziklafalnak ütközik. – Az sem lesz nehéz. csak erre nem. ezért óvatosnak kellett lennie. Újabb zaj hallatszott a bozótból. – Nem lejutni. – És ráadásul nem is horkol. mikor az a nagyobb szikladarab. és lejössz. csak ügyelj. – Meg egy kis virslit is. nyögve fölült. Félrebillentett fejével. – Jó reggelt – mondta Audrey. – Főznél egy kis teát? – Persze – hajolt Peter a parázs fölé. elég hely akad. és lassan mászni kezdett lefelé. Szemlátomást feleannyira nem lepődött meg Petertől. – Audrey igyekezett magabiztosnak mutatkozni. ha látom. és kibújt a hálózsákjából. ígérem – mondta magabiztosan Peter. lassú mozgású lábával a madár olyan volt. Perutól Katmanduig híres vagyok a főztömről – mondta Peter. de nem volt ereje válaszolni. hallotta Audrey hangját. – Isztambultól Bangkokig. melyet egy maréknyi gallyal ismét lángra lobbantott. rózsaszín hátsójú makákók dühödten rikácsoló veszekedésére ébredtek. Másnap hajnalban sunyi tekintetű. aztán leereszted a csomagot. hanem visszajutni lesz nehéz – töprengett Audrey. amin megtámaszkodott. Csak a homlokát horzsolta le. a másik vége lelógott a szikláról.bronzban játszó hold. s csupán egy bordája repedt meg. és a levelek közül előbukkant egy nagy madár. amikor megzörrentek alatta az ágak. és már éppen kiáltani akart Audreynak. – Majd akkor nyilatkozom. hogy nincs semmi baja. Kecsesen lépegetett a bozótban. Peter átvetette magát a sziklán. gúnyos tekintettel nézte. mint egy hórihorgas táncmester. jó? – Oké. Kétséget kizáróan egy eleven hahagáj állt előtte. – Jó. vidáman csillogó. nagy szeme. Amikor végre levegőhöz jutott. hogyan főzöl virslit – közölte Audrey. – Az erény mintaképe vagyok – hadonászott Peter a konzervnyitóval –. hogy azt is hozzak. – Nincs semmi bajod? – De nem jött válasz. mert voltam olyan bölcs. A kötél végét egy zömök. Titokban örült. vagy ők kerülték el valahogyan. Peter hitetlenkedve bámult rá. Nem kell félni.

Az emberiség történetében elképzelhető lett volna. Hallotta föntről Audrey hangját. majd lépegetni kezdtek a tisztáson. A szertartás végeztével a két madár gyöngéd pillantást vetett egymásra. mint aki lemegy a sarki vegyesboltba egy képeslapért. Peter csak bámulta őket. mint a mérkőzés elején a vívók a kardjukat. – Ha! ha! ha! – rikoltották lüktető torokkal. vibráló hangot hallatott. és gyöngéden ízlelgették. hagyta. aki beszorult a Harrods áruház csapóajtói közé. kék szeme hitetlenkedve kerekedett ki. Két-arasznyira tőle megálltak. és gyere le. Azután mindkét madár az ég felé emelte a csőrét. Hihetetlen dologra bukkantam. A madarak huncut szemmel nézték. Egy madárpárral beszélgettem – mondta Peter. és beballagtak a bozótba. és dallamosán kacagni kezdett. A lány eleven. Aztán a hím az új fogást megízlelő ínyenc módjára előrelendült. de komplikált menüettet. és hosszú pilláikkal kacsingatva mélyen a szemébe néztek. melynek végén kis híján a csőrére esett. összeütötte a csőrét. Aztán egymásra pillantottak. – Audrey… hallasz engem? – kiáltotta.majd a kakast megpillantva gyöngéden turbékolni kezdett. – Nem értem rá. és néhányat pittyentett. bár még akkor sem tért magához. Vagy a kukában egy Stradivarira bukkan. s ez olyan hangot adott. csak feküdt. lágyan pityegtek egymásnak. . Peter… jól vagy? – kiáltott egyre kétségbeesettebben Audrey. hogy a nyakadat törted. – Ha! ha! ha! Aztán abbahagyták. s egész valóját rendkívüli izgalom járta át. – Madárpárral…? – Igen. de ezek a madarak pótolhatatlanok. és a levelek közt bogarásztak. majd a tyúk eljárt egy rövid. Itt becézi egymást előtte két réges-régen kihalt madár! A kakas mély. – Gyere már! Néhány perc múlva Audrey lehuppant mellé a földre. vibráló hangokkal tartották egymással a kapcsolatot. Biztos. – Pokolian megijesztettél – panaszolta. – Igen… jól vagy? – Tökéletesen. – Peter. Aztán megbizonyosodva ártalmatlanságáról. – Egy hahagájpárral? – ismételte. Peter lesöpörte magáról a földet meg a mohát. – Miért nem feleltél? Azt hittem már. ahogyan a gondos feleség igazítja meg a férje nyakkendőjét. ujjait a csőrükbe kapták. mint amikor valaki a pincében krumplit dob egy csellóba. miközben mély. és talál egy Gutenberg Bibliát. Kösd oda a másik kötelet jól egy fához. Aztán a két madár kecsesen összeütötte a csőrét. akár egy idős hölgy. és próbaképpen belecsípett Peter nadrágjába. Odament a párjához. Megcsipkedték Peter nadrágját. ismét a talajt nézték. a madarak odaszaladtak hozzá. és nagy érdeklődéssel nézték. és – Ha-ha… ha-ha! – állapították meg lágyan és dallamosán. de nem válaszolt. mint amikor valaki végighúz egy botot a kerítésen. Úgy érezte magát. Ám ez még annál is több volt. Peter fölült. A madarak nyájasan néztek egymásra és Peterre is. – Olyan különös a hangod. és az eget bámulta. hogy ez a hihetetlen élmény teljesen a hatalmába kerítse. ingjét. egyszerűen tudomásul vették a jelenlétét. hogy jól vagy? – Biztos. és gyorsan megbirizgálta a nyaki toUazatát. Peter elnyúlt a földön. Audrey eltátotta a száját. hogy más is létrehozzon egy hasonló Bibliát. A tyúk elrendezte a toUazatát. és közelebb mentek. Egy hahagájpárral. Peter kinyújtotta a kezét. biztos – mondta türelmetlenül Peter.

– Szent Peter és minden apostolok… – nyögte ki végül. eleven. ha közhírré tesszük. függőleges sziklafal alkotta. hogy a patak több apró vízesésben hullik alá a Matakama központi völgyébe. és húzni kezdte maga után a bozóton át arrafelé. kifejlett hahagájpárral. de most Audreyt vették szemügyre félrebillentett fejjel. ahol a víz áttört a sziklafalon. Megragadta a lány kezét. – Lesz majd izgalom. hogy a fejüket vakargassa. A hahagájok félárbocra eresztett szempillával tűrték. megmutatom. egy valódi. A hahagájok élénk érdeklődést tanúsítottak Audrey iránt. – Persze hogy nem – mondta Peter. az a Hahagáj-völgy végét is jelentené. – Ezek a fák – mondta izgatottan Peter –. A vízben gázolva. és barátságosan szólongatták egymást. – Úristen. – Gyere. mint… a csirkék. A kúszónövényeken átfurakodva látták. nem így van – pillantott körül Peter. és derítsük ki – javasolta Audrey. A nadrágomat csipkedték. – Biztos. és kórusban közölték: – Ha! ha!… ha! ha! – Audrey leguggolt. Találtak még egy bejáratot a völgybe. – Ezért tudták halomra öldösni őket – mondta Peter. Nézzük meg. – Isten bizony azok! – kiáltott Audrey. hogy nemcsak Audrey. ez hihetetlen – mondta a lány. Fényt láttak maguk előtt. hogy nem verted be a fejedet? – kérdezte nyugtalanul. A völgy hosszú és keskeny volt. nyomban megértették. – Talán csak ez a pár maradt meg. A lány aggodalmas pillantást vetett rá. A patakot követve eljutottak ahhoz a réshez. Nézd… tucatszámra… tele van velük a völgy. – Kutassuk át a völgyet. hogy nagyon sokan élhetnének itt – mondta Audrey. Nem hiszem. – Olyan szelídek. amerre a madarak mentek. Patak kanyargott benne. – Remélem. – Kíváncsi vagyok. mind ombufák. Rájuk is bukkantak úgy ötméternyi távolban: egy kis tisztáson kapirgáltak. mire alaposan átkutatták a völgyet. de addigra négyszáz ombufát és tizenöt hahagájpárt számoltak össze. és ujjaival csettintgetve hívta a madarakat. s két oldalát vagy tizenöt méter magas. vannak-e benne még hahagájok. hogy ha a központi völgyet elárasztanák. – Először csak Hannibalnak mondjuk el – javasolta Audrey. fölpillantottak az égre. Audrey hitetlenkedve bámult rájuk.– Igen – mondta Peter –. hogy vajon ehetők-e. Hogy örülne Fellugona! – Stelláról nem is beszélve – mondta Peter. Több mint két és fél órába telt. – Mi az? – kérdezte meglepetten Audrey. Ahogy ott álltak. – Most mi lesz? – kérdezte Audrey. kifejlett hahagájpár – mondta büszkén Peter. nehezen préselték át magukat a szűk nyíláson. A völgy mintegy másfél mérföld hosszú és fél mérföld széles volt. és nyögdécselésük rendkívüli élvezetről tanúskodott. – Hát nem elbűvölök? – mosolygott a lány boldogan Peterre. Petert már alaposan megvizsgálták. Peter. s mikor kielégítették a kíváncsiságukat. miközben visszafelé tartottak a völgyben a . mennyien lehetnek? – Ez a völgy kicsi. – Ez fantasztikus. A partján a homokban és sárban számtalan hahagáj lábnyomot láttak. de a madarak is megriadtak. mint a késvágás. s vízesés robaját hallották. összeütötték a csőrüket. amely egy helyütt kis tóvá terebélyesedett. oda nézz! – kiáltotta Peter olyan szenvedélyesen. – Peter. – Nem álmodtál! – Hamisítatlan. az ő farmerét és ujjait csipkedték meg gyengéden. – Nézzünk körül.

mint a béka brekegése a kút mélyén. ulam – mondta bizonytalanul Napóleon Waterloo. először is Csaszival kell közölni a dolgot. Hannibal csak bámult rájuk. s egy nagy térképet terített eléjük. hajói sejtem. – Vallási zavargások? Miért? – Elvégre a hahagáj a fanguák istene – mondta Peter –. a tűzoltóállomást. hallod! – ordította Hannibal. – Találtunk egy völgyet a Matakamán… – kezdte Audrey izgatottan. és látta. még két tányért. hogy ez a fölfedezés némi zajongást fog kelteni – mondta eltöprengve Audrey. fontos dolgot fedeztünk föl – mondta Peter. és akkor sem kielégítően – mondta. hogy ha a központi Matakama-völgyet elárasztják. – Az a baj. így hát jut nektek is. hogy fölismerjék az ombufát meg a hahagájt. Odament a telefonhoz. aztán a másikukra nézett. – Gusztustalanul ápolatlan állapototokból arra következtetek. szépen elmondtak mindent. ti aztán beletrafáltatok. Hannibal gazda – szólt a rekedt és átható hang. amelyen leereszkedtek. Hannibal letette villáját és kanalát. Azt hiszem. Miközben a curry lassan kihűlt előttük az asztalon. – Hannibal. Mindenesetre óvatosan kell eljárniuk. hanem. – Nyilván össze kell fogdosniuk és el kell innen telepíteniük a madarakat. Találtunk vagy négyszáz ombufát és tizenöt pár hahaHannibal előbb az egyikükre.sziklafalhoz. Bár föltehetőleg bármelyik völgyben jól ellesznek. De hajói mutattátok meg a helyet. másként komoly vallási zavargások lesznek. hogy eléggé el nem ítélhető módon a Zenkali Nektár élvezetéhez folyamodtatok – mondta –. Amikor piszkosán és ziláltán berontottak hozzá. . Tómba. – Te vagy az. – Meséljetek. – Telis-tele… egyszerűen csodálatosak! – mondta Audrey. Alkonyatkor értek Hannibalhoz. holott jól tudjátok. hogy elfogyasszon egy jókora adag curryt. – Hannibal. víz alá kerül ez a völgy is. – Igen. hogy hová telepíthetnék őket. – Alighanem rátok fér egy tányér meleg étel. hogy a szigetet elég régen vizsgálták át. aki éppen nekilátott. – Talán. Gyorsan kapcsolta Hannibalnak a kikötőt. hacsak a fanguák nem lettek már annyira keresztények és civilizáltak. Csak azt nem tudom. bár egyikük sem sejtette még. a kormányzói palotát. Hannibal a nappaliba vezette őket. hogy nem ugratják. – Az az érzésem. hogy fütyüljenek rá. hogy mekkora zajongás fogja követni a hahagáj feltámadását. ahogyan Jégeralsó tiszteletes mondaná. – Csak arra gondolhatok. hogy éppen most tértetek vissza kis kirándulásotokról – mondta. Szerencsére a szakácsom nemcsak engem lát el. nem tréfálunk – mondta Peter. – Amelyik tele van ombufákkal és hahagáj okkal – mondta Peter. mind a nyolcvannégy élő rokonának is itt főz. – Egy maroknyi részeg kutatótól nem is lehetett elvárni. Istenem. – Te fog ad nekem Csaszi háza rögtön. s a hangja olyan volt. hogy milyen hatása van annak a pokoli löttynek. Amikor befejezték. Az izgatott fiataloknak végül sikerült megmutatniuk azt a helyet. Hannibal hatalmas nagyítóval vette szemügyre a térképet. az azt jelenti. – Ez igaz. – Jézusom… – sóhajtott. majd ismét a kikötőt. Ebben nem tévedett. és kérdőn nézett rájuk. amelyet Hahagáj-völgynek neveztek maguk között. ulam. Napóleon Waterloo? – Igen.

a magas. és finoman távozott. – Nem. s találtak egyet. de Foxglove és Audrey Damien rendkívüli felfedezést tettek. Fölállt. akinek tudomást kell szereznie róla. Átmehetünk? – Persze – mondta Csaszi –. – Ugrattok – mondta végül. végül egy óriási dolgozószobába értek. Csaszi kerekre nyílt szemmel bámult rájuk. italt hozatott. – Nos – mondta Csaszi az asszony távozása után –. – Viszont problematikussá teszi a völgy elárasztását – vélte Hannibal. hogy kis híján szétvitte a kagylót. Viktória korabeli bútorokkal. az egész brit üzlet a kútba esik. hatalmas szárnyas ajtók nyíltak előttük. A palota ragyogó fényárban fogadta őket. még ha akarnád sem – közölte Csaszi. hogy Csaszi bevezette a hasított pálcát! Végül akkora robbanással. És Ludzsát megüti a guta – mondta elégedetten Csaszi. – Viszont a brit kormány sem lesz boldog. karcsú és gyönyörű Matissa császárné. Ezek fölfedező útra indultak a Matakama völgyeibe. – Óriási dolog lesz. ha olyan fontos. de nem telefontéma. Csaszi mellett eltörpült. – Elnézést a késői zavarásért – mondta Hannibal –. nem valami újabb medúzát fedeztetek föl. – Vagy négyszáz ombufa – mondta Peter. Hannibal és Csaszi egyszerre álltak föl és kezdtek föl-alá járkálni. de így igaz. csak egyszerűen elárasztanánk a völgyet. Szeretni fogod őket. Remélem. – Valóságos dinamit – mondta komolyan Hannibal –. – A völgyet nem lehet elárasztani. – Hát – mondta színtelenül Csaszi –. hadd hallom a hírt. – Igen. Rögtön ott leszünk. nem medúza – mondta Hannibal –. – Tudom. Csaszi személyesen. Nyomással fognak próbálkozni. mely tele volt feszesre tömött heverőkkel és furcsa. Egy másik heverőn foglalt helyet Csaszi felesége. a kétéves Talibut herceg. Egy ideig némán járkáltak föl-alá. üdvözölte a vendégeket. mint az őrszemek.– Istenem! – mondta Hannibal. . Kettőt nem nevezhetnek el rólam. – Csak baj lesz a misszionáriusokkal – mondta Csaszi. Csaszi és Hannibal hosszan és jelentőségteljesen összenézett. – Nem csoda. A világ közvéleménye nem engedné. Csaszi. ormótlan. – Nem. ha visszakapjátok régi isteneteket – mondta Hannibal. Csaszi az egyik heverőn feküdt – a bútordarab szinte eltörpült alatta –. úgy keresztezve egymás útját. Menet közben beszélgettek. a palota jelentkezett. volna egy megoldás. – A madarakat át lehet telepíteni. Hosszú szünet következett. Azokat nem lehet csak úgy kiásni és átültetni – mutatott rá Csaszi. te vagy az első. hogy hihetetlen. s a hasán nagyokat sikkantgatva ugrált fia és örököse. ha nem szólnánk senkinek semmit. amely tele van ombufákkal meg hahagáj okkal. Bár Hannibal sem volt alacsony. és olyan szelídek. majd kézen fogta ficánkoló fiacskáját. – De az ombufákat nem. – Tizenöt pár – mondta Audrey –. – Ha nem árasztod el a völgyet. Hosszú márványfolyosókon kísérték végig őket. – Micsoda? – kérdezte Hannibal. sokkal fontosabb. – Hát nem csodálatos fölfedezés? – lelkesedett Audrey. felváltva vállalva az ellenzék szerepét. így igaz – mondta Peter. s azt hiszem. – Persze – mondta végül Csaszi –.

– Sajnos. Audrey és Peter némán összenézett. nem – mondta Csaszi. Este tíz körül beindultak a nyomdagépek. fülig tintásán. Damien és Audrey. Ám ehhez jött még az is. és anélkül. – Alighanem kénytelenek leszünk lábbal taposni legszentebb érzéseinket. csokoládészínű ujját Csaszi –. s közben megbeszélték a stratégiát. hogy ott gátat építsenek – és hogy a madár a fanguák elveszett istene. Csaszi magántitkára. lemondót sóhajtott. melyet másnap reggel kívántak továbbítani a Reuter dzsakaftai tudósítójának. Csaszi mélyet. hogy Különkiadás. s rövidesen büszkén szemlélhették a Zenkali Hangja ragacsos első példányát. hogy az apjával még aznap éjjel készítsék el a Zenkali Hangja különkiadását. – Igazán igyekszem diktátor lenni. amelyet éppen el akarnak árasztani. mert még leszavaznak. – Elvégre te vagy a császár. és akkor baj lesz. Vérbeli újságíró számára ennél nagyobb sztori már csak egy jó kis világháború lehetett volna. Óvatosan kell kezelnünk a dolgot. – Körözzük le őket – mondta Hannibal. – Szóval mellette vagy? – kérdezte Hannibal. – Igen ám – emelte föl vaskos. Amos Gumbalu azt a feladatot kapta. hogy egyszerűen senki sem támogathatja tovább a gát ügyét. hogy a telefonrendszerrel dacolva hívja össze másnap délre rendkívüli ülésre a teljes törvényhozást. amely aztán a világ figyelmét Zenkalira fordította. Ludzsa nem fogja megadni magát. hogy a fát meg a madarat egy elhagyatott völgyben fedezték föl. és garantáltan akkora zajon-gás lesz. Könyvküldöncöt menesztettek a dzamandzari fényképészhez. S mintha mindez nem lett volna elég. Holnap reggel adjuk le a sztorit a helyi meg a világsajtónak. a címlapon dolgoztak. melyen skarlát szalag hirdette. akcióba lendültek. s alatta ott állt a főcím. és föl kell áldoznunk Ludzsát – mondta gyászosan.– Igaz – mondta Hannibal. katonazenekarral és a brit kormány képviselőivel – miközben a Zenkalin kialakult helyzetet még a . Aztán elmentek a Zenkali Hangja szerkesztőségébe. Természetesen már az ombufa és a hahagáj újrafölfedezésének biológiai fontossága is megérdemelte a sajtó nyilvánosságát. Közben Hannibal és Peter elkészítették azt a sajtóközleményt. Csaszi meg Hannibal még egy óra hosszat járkáltak föl-alá. – Elvégre erre senki sem számít. – Jó – sóhajtott megkönnyebbülten Hannibal. ha tudnak. Audreyt elküldték. s vele ment a biztonság kedvéért egy császári testőr is. hogy ott segédkezzenek. melyet Damien talált ki ír lelkesedésében. az államot pedig ősi istenétől? – A magam részéről erre semmiféle mentséget nem találok – mondta Hannibal. Tömör volt. Damien és fanguákból álló személyzete nagy izgalomban voltak. két nap múlva befut az India császárnője a brit egységekkel. ráadásul egy olyan völgyben. hogy hívassa elő Peter filmjeit. – Hát persze! – mondta méltatlankodva Csaszi. – Nem ismered Ludzsát – legyintett Csaszi. de néha-néha mutatnunk kell némi demokratizmust is. és elégedetten vigyorgott. A hahagáj hatalmas fényképe alatt ez állt: ÚJRA FÖLFEDEZETT ISTEN A MADÁR NEM RÖPÜLT EL Ez volt az a főcím. de borzasztó rumli lesz. – No de van-e jogunk megfosztani a világot biológiai öröksége egy részétől – kérdezte lassan Csaszi –. de zavaros és kissé misztikus. Amikor mindenben megállapodtak. hogy bárkivel is megbeszélte volna. – Nem adhatnál ki egy rendeletet? – kérdezte Audrey.

Feszült csönd volt. Csaszi ismét föltette a szemüvegét. Amit most elkívánok mondani. Természetesen az utóbbiak közé tartozott Ludzsa is. A nagy és szépséges teremben két félkörben helyezkedtek el a vörös bőrrel bevont székek. Csaszi megköszörülte a torkát. Kíváncsi volt. biccentett a gyülekezetnek. hogy Csaszi Hanniballal egész éjjel azon a nyilatkozaton dolgozott. amelyet most készült tenni. – A vén ördög aztán tudja. fából faragott trón állt. mint menni látszott. Bíbor szőnyeg borította a fehér márványpadlót. benne akkora ametiszt. és gondosan megtörölgette a szemüvegét. balra is. Bármekkora volt is a jelentősége a fanguák számára. A másik kezében papírtekercs. amihez fogható még nem volt Zenkali történetében. jobbra a ginkák. vajon hogyan fogadja majd Ludzsa a hírt. de néhányan európai öltözékben voltak.legelfogulatlanabb történész is enyhén szólva érdekesnek kell hogy nevezze. Halványlila köntöst és aranycsatos. és belekezdett: – Barátaim – nézett a szemüvege fölött a gyülekezetre. Fölment a trón lépcsőjén. elővette a zsebkendőjét. s a hahagáj . Mindenki fölállt. Az arca lágy és nyugodt. Az egyik kezén aranygyűrű. és Csaszi kiszállt. Pontosan délben megszólaltak odakint a fanfarok. Tiomalát. aztán egy-két percig nézte a felolvasandó szöveget. Aztán lassan kigöngyölte a papírtekercset. – Ahogyan mindenki tudja – folytatta zengő hangon –. ezúttal a franciákban győzött az ínyencség apolitesse rovására. s bármilyen óriás volt is. hogy ehhez fogható az egész világtörténelemben sem fordult elő. A magas és fenséges alak végigvonult a bíbor szőnyegen a trónhoz. abban a boldogtalan időszakban. Csaszi köhögni kezdett. amikor francia uralom alatt voltunk. hogyan kell fölcsigázni őket – suttogta Hannibal. aki a hahagáj alakjában élt ezen a szigeten. a térdén doboló vékony ujjait. inkább siklani. jó munkát végzett: a terem zsúfolt volt. A legtöbb főnök hagyományos fehér vagy tarka köntöst viselt gazdagon hímzett kis fejfedővel. Csaszi gondosan megigazította a szemüvegét. Ez volt a fontos személyiségek meg a sajtó helye. Peter olyan nyugodtnak és kipihentnek látta. kék selyemnyakkendő és halovány kankalinszínű kamásni. mindenki meghajolt. Olyan dolog történt. hogy fölkeressék a parlamentnek otthont adó épületet. A fején apró arany sapka. no meg súlyos. akin elegáns. annak a jelentőségét aligha lehet eltúlozni. hogy olyan hírt közöljek veletek. súlyos bíbor függönyök árnyékolták a terem hatalmas ablakait. – Barátaim. megfordult. A többiek némi csikorgás és recsegés közepette követték a példáját. Másnap korán reggel Audrey meg az apja csatlakoztak Hannibalhoz és Peterhez. Talán azt is megkockáztathatom. Csaszi szándékolt lassúsággal vette elő szemüvegtokját és tette orrára a szemüvegét. Baloldalt ültek a fanguák. Menet közben Csaszi alig észrevehetően biccentett jobbra is. Csaszi titkára. Amos Gumbalu. mennyezetén a delfinnel és a hahagájjal. éjfélkék öltöny volt halovány kankalinszínű inggel. a fanguák súlyos veszteséget szenvedtek: elveszítették ősi és legjobban tisztelt istenüket. azért gyűltünk ilyen sürgősen össze. hogy alig tudta elhinni. A csönd szinte tapintható volt. és rendkívül díszes – megállt a lépcső előtt. Peterek a terem végében fecskefészekként függő kis galéria fapadján foglaltak helyet. s megint fölötte nézett az egybegyűltekre. mely rendkívül fontos Zenkali számára. A félkörök találkozásánál hatalmas. Az arckifejezése semmit sem árult el. és leült. mint egy postai bélyeg. Hatalmas testének minden porcikája fenséget sugárzott. Csaszi saját csuszija – mely nagyobb volt a többinél. elegáns fekete szandált viselt. Peter látta Ludzsa kifejezéstelen hüllőszemét.

Itt szünetet tartott. s határozottan és meglehetősen tüzesen a ginkákra nézett. s olyan mozdulatlan volt.hamarosan a múlté lett. hogy ismét fölfedeztük istenünket. el kell árasztanunk a völgyet. Ám az ügy nehézségekkel terhes. A Mataka-ma völgyeit kutatva rábukkantak egy távoli és titkos völgyre. hogy használjuk föl az alkalmat annak megünneplésére. így hát a francia uralom alatt Zenkali két nagy biológiai jelentőséggel bíró fajt veszített. mielőtt végleges döntést hoznánk a gáttal kapcsolatban. és körülnézett a teremben. nem titkolhatom előletek. aztán fölemelte hatalmas kezét. susogtak és gesztikuláltak. Tehát azt javaslom. – Fölvillantotta legragyogóbb mosolyát. – Ám a hír – emelte föl kifelé fordított tenyérrel. – Sem a hahagáj. Nem. bármilyen fájdalmas is erről szólnom. hisztérikusan hitetlenkedve. Ludzsa alig észrevehetően előredőlt. bár a hír mind biológiai. – Valamennyien ismeritek Peter Foxglove-ot és Audrey Damient. Ludzsa egy picikét összegörnyedt. Tiomala szimbóluma. mint a macska. Szünetet tartott. hogy problémát is okoz. amely támadni készül. izgatottan és za-jongva. Csaszi vagy egy percig szabad utat engedett a fülsiketítő lármának. Tiomalát. Csaszi szünetet tartott. sem az ombufa nem tűnt el. Az egész problémát alaposan ki kell vizsgálnunk. akit szokatlan időpontban szólítanak. nem halaszthatjuk el őket. ahol a hahagáj. a fanguák elveszítették istenüket is. s ismét megtörölgette a szemüvegét. Ha meg akarjuk valósítani a gát tervét. – A probléma a következő. Ludzsa szinte összegömbölyödött. nagy bajba kerülünk. akik csöndesen ültek a helyükön. s ez még lényegesebb. A terem fölhördült. amit mondandó vagyok. Elővette a zsebkendőjét. és méltóságteljesen fölemelkedett –. De meg kell vallanom. A fanguák egy emberként pattantak föl. ami. nem sok reményt látok a gát számára. Az ünnepségek után majd eldöntjük. s minthogy az ünnepségek elő vannak készítve. az ősi áldással búcsúzhatom tőletek. minthogy a ginkáknak megmaradt az istenük. hajbókoló emberek sorai közt méltóságteljesen . elveszett számunkra Zenkali egy másik egyedülálló nevezetessége. – Hadd mondom el ennek a figyelemre méltó fölfedezésnek a történetét – mondta. Súlyos problémát. – Már úton van hozzánk Zenkali sok kedves barátja. az ombufa is. – Amikor a hahagáj eltűnt – folytatta –. ismét az ősi köszöntéssel. meg az ombufa él. mintegy áldást osztva hatalmas kezét Csaszi –. De. – Látszólag – mondta. ahol legalább tizenöt pár hahagájra és négyszáz ombufára találtak. mind vallási szempontból a lehető legjelentősebb. s doboló ujjai mozdulatlanná merevednek. háromszáz év után – mondta Csaszi. hogy Ludzsa szeme résnyire szűkül. csodálatos. A fanguák sziszegve szívták be a levegőt. hogy elvakítsa vele az egybegyűlteket. ellenségeskedéshez vezetett a fanguák és a ginkák között. Csaszi elhallgatott. – S most végre. mint egy kis fekete kígyó. Mert ha megépítjük a gátat. hogy mást ne mondjak. Mindenki elhallgatott. hogy mi legyen a gáttal. – Tiomala legyen veletek! – mennydörögte. Aztán az izgatottan fecsegő. hogy részt vegyen a brit kormánnyal aláírandó szerződés alkalmából rendezendő ünnepségeken. a ginkák sziszegtek. és üdvözülten mosolygott. Szünetet tartott. Peter látta. Velünk vannak – mondta. – Nos – vette le a szemüvegét Csaszi –. Ám minthogy ezek az emberek megérkeznek.

a fanguáknak nincs joguk föltámasztani az oly régen kipusztult hahagájt. amilyenekkel még Hannibal sem számolt. Ám ahogy az események nagyobb arányokat öltöttek. Hogy az egész csupán ravasz összeesküvés. Mind Dzamandzarban. hogy csak nekik van igazi istenük. a hírnek olyan következményei lettek. Kisebbségi csoport lévén mindeddig csak azzal tudták bizonyítani felsőbbrendűségüket a fanguákkal szemben. Kezdetben ezek is elég ártalmatlanok voltak: kivertek jó néhány fogat. a glasgow-i rendőrség egykori főfelügyelője. de . egyre nagyobb szerep jutott a zenkali rendőrségnek. most végre megmutathatja. így hát dühösen fogadták a hírt. hogy a hír fölfordulást okozott. Úgy érezte. A ginkák. hogy az amúgy is erősebb csoport még jobban megerősödjön. s most egyszeriben a tűzvonalban találták magukat. hogy „fiainak” végre igazi feladata akad. Angus MacTavish. nyomban át kellett alakulniuk békefenntartó egységgé. Ha azt mondanánk.kivonult a teremből. mind a falvakban. akikben mindig is volt egy csöpp kisebbrendűségi érzés istenük hiánya miatt. finoman fogalmaznánk. Hogy a bejelentés ismét csak annak a jellegzetes példája. hogy a hahagáj – kacsa. sajnálatos módon ő lesz a leghevesebb támadások céltáblája. ahol a két törzs évszázadokon át viszonylagos békességben élt. betörtek jó néhány orrot. hogy a fiúk nemcsak torna. hogy amikor az India császárnője kikötött. vagy tyúklopási ügyekben nyomozni. a vallási felsőbbrendűség érzése megrendült. A fanguák és a ginkák – megfeledkezve vitájukról – olyan tűzzel fordultak a rendőrség ellen. a haditengerész-zenekar meg a Brit Légierő kiképzőcsoportja a lehető legünnepibb hangulatban partra szállt. és a loamshire-i gyalogosdandár. máris az utcán volt a Zenkali Hangja különkiadása. Egyáltalán nem örültek a ginkák magatartásának. Úgy érezték. hogy nekik van istenük. Éveken át nem volt izgalmasabb feladatuk. ám később a személyeskedés utcai összecsapásokká fajult. hogy a dzamandzari kórházban rövidesen már el sem fértek a törött lábú vagy éppenséggel betört koponyájú rendőrök. a fanguáknak meg nincs. és – mint sajnos várható volt – önelégültségükben meglehetősen tapintatlanul viselkedtek. melynek az a célja. de semmi több. a zenkali rendőrség főnöke először örült. most majd bocsánatot kérhetnek. Most majd megtudják a szigetlakók. kitörő örömmel fogadták a hahagáj újjászületésének hírét. és mindent megtettek a megcáfolásáért. fennen hirdették. Eleinte csak szóváltásokra került sor. hevesen és harciasán tiltakoztak a fölfedezés ellen. Viszont a fanguák. ÖTÖDIK FEJEZET ZENKALI ZAVAROG Alig fejezte be Csaszi a beszédét. Így esett. akik hosszú időn át abban a biztos és boldog tudatban éltek. forrni kezdtek a szenvedélyek. A zenkali lakosság nem mosollyal és üdvrivalgással. mint néha-néha bekísérni egy-egy izgága részeget. A ginkák elégedettségének egyetlen forrása. mit ért el hosszú évek munkájával. s a sziget egész lakossága értesült a rendkívüli hírről. s akik mindig gúnyolták őt ezekért a bemutatókért.meg hadijáték bemutatókra képesek. Ám ha valaki a döntőbíró szerepére vállalkozik két szemben álló fél között. Hogy az újságot megvesztegették. hogyan tiporják sárba a fanguák – becstelen eszközökkel – a kisebbség vágyait és jobb érzéseit.

– Ugyan már – mondta kissé bosszúsan Judith –. aki még nem szólt. ezt orcátlanságnak tartanánk. – Szégyenletes viselkedés egy felelős keresztény személytől – mondta Bradstitch tiszteletes úr. – Csodálkozom magán. minden érdeklődés nélkül nézte őket. Ráadásul Lady Emerald úgy értelmezte a nagy újságot. – El sem tudom mondani. Ha maguk egy madarat akarnak imádni. valóban – bégette Bradstitch tiszteletes úr. Petert feszült hangulatában egy kissé jobb kedvre derítette. – Valóban. az ecetben eltett dióra emlékeztető dandártábornokot meg a rózsás képű.hurrogással. ám bárhogy igyekezett is szegény. Megmondtam a híveimnek. Ezt a kis félreértést az okozta. A nappaliban. hogyha rendeletet hoznék. hogy a palotába mennek tiltakozni. A ginka szakács fejét húsvágó bárddal kettéhasította a fangua mészáros. véget kell vetnie ennek az egésznek. mintha őt imádnák. – Ez undorító… ez istenkáromlás… ez a madárimádat – mondta Csaszinak O’Mally atya. A kormányzói palotában kissé feszült volt a hangulat. hogy Jaeger tiszteletes is tartson velük. elbűvölően üres tekintetű ellentengernagyot és Lord Hammert végigvonulni a gyöngytyúkürülék puha szőnyegén. önnek példát kell mutatnia. – Ez bálványimádás! – kiáltott föl O’Mally atya. hogy elfogyasszák vacsora utáni kávéjukat. Egyedül a tiszteletesnek maradt néhány híve. mint eljátszani a himnuszt. így aztán a kuktának kellett átvennie főnöke szerepét. Aztán a tiszire pillantott. engem aztán nem érint a dolog. ami az ő teremtménye. jobbnak látta hát. míg az egyházam tagjai maradnak. – Mi. hogy most visszatérjen. Jaeger tiszteletes? – kérdezte. Jaeger tiszteletes. hogy a szigetlakók meg akarják támadni és föl akarják falni gyöngytúkjait. mindaddig. és az is az ő akarata. sértegetéssel és nem túl ügyesen elhajított kövekkel fogadta őket. fehér képéről. mit imádjanak vagy ne imádjanak – mondta hűvösen. Csaszi kényelmesen hátradőlve. A katonák ugyancsak elkedvetlenedtek. aztán kipihenhetik magukat Carey Anyó Csibéinél. – Én nem venném magamnak a bátorságot. hogy Lady Emerald csupán annyit értett meg a dologból. Nem akart kockáztatni. mind az anglikán misszionárius egyszeriben azt tapasztalta. – És ön. hogy azt csinálnak a hahagájjal. amit akarnak. milyen ártalmas hatása van. Sir Osbertet és a katonai fejeseket gyorsan a kormányzói palotába terelték. A helyzet szakadatlanul romlott. ahol nem lesz más dolguk. az eredmény kétségbeejtő volt. hogy eddig hűséges hívei – döntő többségükben fanguák – elpártoltak. hogy valami madár felelős a fölfordulásért. így aztán amikor O’Mally atya és Bradstitch tiszteletes úr elhatározták. Judith ugyancsak vonakodott. hogy üdülni érkeznek erre a szép szigetre. Mit szólnának. – Ez az igaz hit elvetemült aláásása – vicsorgott O’Mally atya. – Véget kell vetni neki. hogy előírjam önöknek. mindenki számára Mind a katolikus. és azt kívánták. egy kicsit szalutálni. – Ez szégyenletes – mondta O’Mally atya. hiszen arra számítottak. ahol Csaszi néhány testőre vigyázott rájuk. Erre már a fehér köntösében heverő Csaszi is fölült. – Mint államfőnek. ha negyven-egynéhány gyöngytyúkját biztonságba helyezi. zenkalik. Mi tagadás. az szerintem éppen olyan. A hahagájt Isten teremtette. az izzadságot törölgetve zsíros. Tegnap mindössze négy embernek prédikáltam. hogy láthatta bácsikáját meg a pókháló-törékeny és teljesen szenilis légügyi marsallt. Ehelyett sebtében kiosztott szemetesvödrök fedelét használva pajzsul űzhették a rebellis fanguákat és ginkákat Dzamandzar perzselően forró utcáin. miszerint mostantól kezdve .

hogy a kihallgatásnak vége. biliárdot vagy krokettet játszott. aztán fölsóhajtott. vagy csak üldögélt. – Szerintem ez a maga szigete. De bárhogyan viselkedtek is az utóbbi órákban a zenkalik. hogy később Melanie kisasszony festményein egyre több fallikus szimbólum jelent meg. pusztításra kész ginka banda meg a madarak megmentésére siető hős fangua sereg éppen abban a szent órában ütött rajta a klubon. de nem örülnék. nem minden rosszmájúság nélkül –. Eszem ágában sincs befolyásolni népem vallásos hiedelmeit annak érdekében. – Nyugodjanak meg. a tekintélyes amelaültetvényesnek leverték és összetaposták a szemüvegét. – Csaszi. Ha bármelyik zenkali továbbra is az Önök vallását kívánja követni. mondok én valamit. – Ez… khm… rendkívül haladásellenes lépés lenne – nyögte ki Bradstitch. fiúk – mondta a tiszteletes odakint. s mikor az emberek zavarodottak. melyekből mindenki igyekszik hasznot húzni. amikor a védelmező sövényt letaposta az egymással harcoló ginkák és fanguák áradata. – Köszönöm – mondta méltósággal Csaszi. míg öt izmos – mindkét törzsbeli – zenkalinak sikerült őt a vízililiomokkal ékes tóba. és a bennszülöttek viselkedésén töprengett. hogy az összes hahagájt összefogdosták és bezárták – vajon hová? – az Angol Klubba. ennek az élménynek tulajdonítható. Fölállt jelezvén. Csaszi hosszan nézte őket. a Punch vagy az Illustrated London News egy hónaposnál alig régibb példányait olvasgatta. így aztán a klubtagság kissé meglepődött. Szerintem mindegy. vagy távoznia kell? O’Mally atya úgy tántorodott hátra. Sandy Shore-nak. Várnak az összes híveim… ma kóruspróbánk van. Bármit tettek is a zenkalik odakint. ám az isteneknek és a meséknek egyaránt helye van világunkban. De hihetnek bármi másban is mindaddig. mintha Csaszi megütötte volna. a népek hajlamosak elhinni olyan fura dolgokat. mit imád az ember. nem hozok ilyen rendeletet – mondta. a klubtagok biztonságban érezték magukat ápolt kis mennyországukban. ha el kellene mennem innen. s a katolikus meg a protestáns egyház elkeseredett képviselői távoztak a lelkes tiszteletessel.minden. egy igen rövidlátó és fölöttébb ittas fangua a sarokba szorította és megcsókolta. rózsás tenyerét –. Az ilyen bonyolult helyzetekben. finoman flörtölt a másik feleségével. csak hogy tudják. aki elmosódott vízfestményeken örökítette meg a sziget életét. Melanie Treetet. sietnem kell vissza. Éppen ezért hármuk közül Jaeger tiszteletes álláspontját vélem helyesnek. hogy a hitük jobban megfeleljen az önök elképzeléseinek. a törékeny kis vénlányt. míg nem ártanak Zenkalinak. így hát amikor szárnyra kelt a pletyka. amikor a sziget összes angol lakosa – úgy harmincöt fő – a jegelt italát szopogatta. mi a helyzet. s szinte mind a legrosszabbat gondolják embertársaikról. ám tegye. annyi megmentett lélek után? – kérdezte. Ennek következtében . Ne feledjék. mint a nap – mondta elégedetten Judith tiszteletes. – No. maga okos. minden angol teljes biztonságban érezte magát az Angol Klub tökéletesen nyírt. Tehát egy gonosz szándékú. a hír valódiságában egyetlen igaz zenkali sem kételkedett. Jaeger tiszteletes bánatosan mosolygott Csaszira. hogy az egyik ember istene a másik számára talán csak mese. – Oly sokévi munka. magas hibiszkuszsövénye mögött. a szigeten élő idegennek a hahagájt kell imádnia. és a misszionáriusok mindjárt jobban érezték magukat. a klub büszkeségébe hajítani. így szegény jóformán semmit sem látott. amilyeneken máskor csak nevetnének. míg ezzel nem árt másoknak. A fejlett izmokkal és fejletlen agytekervényekkel rendelkező Tubby Fortescue számos ginka és fangua koponyát tört be krokettütőjével. – Hanem – emelte föl nagy.

amit akar. hogy utóvédharcuk és azt követő taktikai győzelmük hordereje Dunkerque-kel vetekszik. egy kisebb csoport angol katona meg a tűzoltók odaértek. hogy Peternek a rendelkezésükre kellett bocsátania egy egész szállodát. – Mindenki azt mondhassa. A szigeten tartózkodó csapatokat a Conrad csatahajó érkezésével kívánták megerősíteni. akit fangua harcosnak hitt. vakító fehér deszkaépületén. éppen úgy. A sajtó és televízió inváziója olyan arányú volt. Ha csak elképzelem. Kések. Az elégedetlenség másutt is fölütötte a fejét. A Felkelő Hold tulajdonosnőjének egészen szokatlan neve volt: Rávantűzve Csang. Mrs. fölforr a vérem. a klub titkárát. Mellor. A fregatt hosszú szolgálati utat tett meg. ha tudják. ez az egyébként rendkívül béketűrő asszony – kedvenc időtöltése a horgolás meg a befőzés – annyira fölháborodott a férjét ért támadáson. Ekkor történt. – Én állatbarát vagyok. míg a csata minden sebesültjét a kórházba tudta szállítani. ezért legénysége ugyancsak kiéhezett a Carey Anyó Csibéinél rájuk váró örömökre. hogy egy lelkes és rossz szándékú ginka kipróbálta gyufáját az Angol Klub sok-tornácos. hogy egy palack mentalikőrt vágott Shore fejéhez. Az éveken át oly nagy gonddal nyírt. A két zenkali mentőautó tízszer fordult. drágáim – közölte Peterrel és Audreyval. amikor a szárazföldi csapatoktól megtudták. hatfőnyi erősítést hozott Carey Anyónak. visszatérnek letölteni a büntetésüket. nem szolgálunk ki egyetlen úriembert sem. Peter jót mulatott. Mire a rendőrök. aszondom: „Lányok. mely legalább olyan bonyolult volt. míg az ügyletet nem rendezik le. Az utóbbiak kissé kimerültnek látszottak. Elképzelhetjük dühödt haragjukat. hogy ha itt lesz majd az ideje.krokettütőjével leütötte Bili Mellort. s amikor első lányuk megszületett. Aszondom hát nekik. ha ugyan felül nem múlja.” Ettől aztán a katonaság haragja és elégedetlensége akkora lett. hogy szívesen lemészárolták volna az összes hahagájt. ahol már akkora volt a zsúfoltság. tiltakozásul a hahagáj vízbe fojtása ellen. amiből arra lehetett következtetni. krikett. ezért a kisebb vétségek elkövetőit hazaküldtek. Rávantűzve szülei nem tudtak írni-olvasni. de jött vele néhány válogatott újságíró és televíziós is. miután ünnepélyes ígéretet tettek. És fölforr az én ifjú hölgyeim vére is. én mondom. akiket Carmen nyomban bevezetett a háremébe. Teljes volt a zűrzavar. pikák. Ginkák és fanguák egyaránt nagy győzelemként értékelték a támadást. Hasonló volt a zsúfoltság a központi börtönben is. akik úgy érezték. hengerelt és öntözött krokett. kiégett ház maradt meg. melynek környéke úgy nézett ki. de nem ám. A szigeten kifizetődőnek látták áttérni a protestáns hitre. míg meg nem mentik a szegény. Pappasz kapitány is visszaérkezett Dzsakartából. mint a klubtagok. hogy azokat a szegény madárkákat vízbe fojcsák. csak a megfeketedett. A kislánynak a . bizony ám.és tekepázsitot zenkalik meg az őket üldöző klubtagok rohanó lába szántotta föl. de csúnya fejsérülést is szenvedett. és nem tűröm a kegyetlenséget. biliárddákók. hogy az ünnepségre fölállított egyik sátrat át kellett telepíteni a kórház kertjébe. az immár szenilis régi tagok megsárgult csoportképei meg a tagnyilvántartás. mint egy-egy kisebb európai uralkodóház családfája. A tűzben elpusztultak a kitömött állatfejek. mintha egy bivalycsorda mulatozott volna a virágágyásokban meg a pázsiton. a Punch bekötött példányai. ártatlan jószágokat. illendően meg akarták kereszteltetni. hogy Carmen újoncai nem lopták az időt a hajóút során. melyet Zenkali egyetlen kínai családja tartott fenn. mikor Audrey elmesélte neki a különös keresztnév történetét. aki így nemcsak az eszméletét vesztette.és krokettütők tömege tette tönkre helyrehozhatatlanul az ápolt pázsitot. hogy merre keressék őket. amikor Zenkalira érkeztek Hongkongból. hogy Carmen sztrájkot hirdetett a lányok nevében. üvegek.

a lelkész megkeresztelte a gyereket. hogy Miss Damien nyilatkozni óhajt – mondta –. mely a Külföldön Brewsterrel címet viselte. mintha csak a nátháról beszélne. – Először is nem vagyok biztos benne. Nekem éppen elég jó. vajon tud-e majd örülni még annak. Stephen Blore-nak duzzadt. – Egész helyre kis lotyók vannak ezen a szeméttelepen – vetette oda Peternek Blore. hogy fiát az Albert Rávantűzve Csang névre kereszteltette. – Steve nagy mókamester – magyarázta kuncogva Dániel Brewster –. én aztán tudom. hát miért ennénk mi is. Peter nagyot nyelt. Steve? – Egén. mindenütt akad – ismételte Steve. A személyzet kínai. de a lányokra jobb vigyázni. természetesen úgy értve. Később annyira büszke lett a nevére. – Igazi mókamester – mondta büszkén Brewster. – Remélem. Így hát Rávantűzve és fia. én nem kísérletezem. Ki nem állom az idegen kaját. aztán benézünk Steve-vel a völgybe. hogy megegyék azt a szart. öregem – mondta Blore –. aki fizet érte. én aztán voltam egy-két helyen. Hal és sült krumpli… szalonnás tojás… bifsztek… meg ilyesmi. nem igaz? – mondta Blore. hogy megtalálta a hahagájt. a keze nagy és vörös. hogy el tudják helyezni a sajtó és a televízió képviselőit. mint aki kegyet gyakorol –. – De nem nekem. Minden bulin ő a társaság középpontja. Sajnos az akkori protestáns lelkész sem régen érkezett a szigetre. hogy a tisztességes angol kajánál nincs jobb. melyeket gondolkodás közben hangosan és szenvedélyesen szuttyogtatott. És nem kérek abból a szarból. hogy milyen nevet kívánnak adni gyermeküknek. miközben a Felkelő Hold felé autóztak. majd csinálunk egy interjút magával meg azzal a Damien csajjal – mondta Brewster. csinálunk néhány felvételt a madarakról meg a fákról. Peter azon töprengett. ha sok Blore-hoz hasonló fickó tódul a szigetre. A pocakos operatőrnek. Es másoknak is. jól fogják érezni magukat a szállodában – változtatott témát Peter. Kerek tésztaképén a talpnyalók nyúlós vigyora. S mielőtt bárki bármit szólhatott volna. mogorva tekintetű szeme és sok rossz foga volt. – Kicsi. amit ők esznek. – Ha leraktuk a cuccot. igaz. Dániel Brewster közismert volt soha véget nem érő és feltűnően unalmas útifilm-sorozatáról. – Igazán? – kérdezte hűvösen Peter. „Rá van tűzve” – mondta az atya. én mondom. ismerem ezeket a kínaiakat. Nem. fékezni próbálta indulatait. és balfasz. s a cédulát a bébi pólyájára tűzték egy nagy biztosítótűvel. tiszta lesz – mondta rosszkedvűen Blore –. Taszító külseje ellenére a nők bálványának tartotta magát.Krizantémvirág Jó Szelleme nevet kívánták adni. szépen kiürítették és rendbe tették kis szállodájukat. én mondom. – Én mondom – dörzsölte a kezét Blore –. az egész BBC a hasát fogja a tréfáitól. Megkérdezte a büszke szülőket. s nem nagyon értette a zenkali-angolt. a szeme vízszínű. – A kínai konyha évszázadok óta világhírű – mondta Peter. csak egyék ők azt a szart. Nem. – Azt hiszem. ezért egyik írástudó szomszédjukkal fölíratták a nevet egy papírra. – Steve vérbeli angol – mondta csodálattal Brewster. . hogy a név a cédulán rá van tűzve a kicsi pólyájára. Vastag tweedöltönyben és szarvasvadász sapkában érkezett. – Van elég külföldi. másodszor a völgy holléte pillanatnyilag még szigorú titok. én mindig azt mondom. hogy van belőlük elég. de kényelmes. Rávantűzve. aki azóta is a Rávantűzve nevet viseli. egész jó kis tyúkok… nézze csak azt ott… a kutyafáját! Tudnék kezdeni vele egyet s mást… Tudja.

Alfréd Clatter őurasága is. Aztán Peter visszament a kikötőbe. valóságos érdeklődéssel viseltettek a hahagáj meg az ombu újrafelfedezése iránt. Az újonnan érkező küldöttség vezetője Sir Lancelot Haverly-Egger. a Veszélyeztetett Állatfajok Védelmére Alakult Világszervezet (röviden VÁVAV) elnöke volt. – Nem fognak elutasítani – mondta Brewster –. A legnagyobb brit szafaripark tulajdonosa amúgy sem nagyon találta a helyét az előkelőségek és a gazdag amerikaiak között. a másik alatt hatalmas réz messzelátót szorongatott. – Zenkali az ön segítsége nélkül is világhírű – mondta Peter. Highbury és Coons. a szeme halványzöld. – Itt nincs televízió. mielőtt elárasztják őket. mert példátlanul sok utas jelentkezett. – Nincs tévéállomás? – Nincs. Aztán ott volt Hiram F. Alacsony volt. Sir Lancelot egykor nagyvadra vadászott. állatvédő és univerzális természetbúvár lett. s ez igazán jólesett. Ez a sziget egyik legnagyobb civilizációs vívmánya – mondta Peter. Öt Cedric Jugg követte rosszul szabott. Mihelyt az India császárnője partra tette Zenkalin a katonákat. zömök és kopasz. ráadásul ügyes diplomata. aki semmivel sem találta Sibelyt vonzóbbnak a tévéseknél. – Egyszerűen át akartuk kutatni a völgyeket. a bajusza sáfránysárga. aztán megbánta bűneit. akik így vagy úgy mind az előbbi szervezetekhez tartoztak. hiszen biztosan ismerik a műsoraimat. – Az éjszakát is ott töltötték? – kérdezte mohón Sibely. a Daily Reflector tudósítója kéjes kíváncsisággal. A Zenkalira küldött táviratokban ezeket „titkároknak” vagy „asszisztenseknek” nevezték. újabb gondok megoldásán törhette a fejét. egész lényéből önhittség áradt. viszont nem érdeklődtek Peter szexuális élete felől. Peter kölcsönkérte Diggoryt a kormányzótól. Aztán jött még egy tucat ember. amikor fölfedezték a hahagájt? – kérdezte Sibely. bikanyakában pedig annyi fényképezőgép csüngött. mindenképpen beszélniük kell Oliphanttel és a császárral. aki kopott szalmakalapjában leginkább egy enyhén ittas imádkozó sáskára emlékeztetett. Az út további részét fagyos csöndben tették meg. s egyik hóna alatt egy csomó madártani könyvet. A másik két riporter. tulajdonosai máris küldték vissza. hogy újabb három riportert szállítson a Felkelő Holdhoz. Harp. s állandóan rágta a körmét. – Maguk jegyesek? – A hullasápadt fickónak hosszú és zsíros haja volt. – Nem hinném – mondta Peter. – Hiszen egyetlen műsorommal világhírűvé teszem Zenkalit. Később még jobban megbánta. kissé gyűrött fehér vászonöltönyben. Ám alig szabadult meg Peter a sajtó képviselőitől. a The Times és a Reuter képviseletében érkezett. Elkísérte a Természetbúvárok Világszövetségének titkára. és visszaért Dzsakartába. Ezt a címet nemcsak Hannibal szerint lehetett többféleképpen értelmezni. de nyomban meg is bánta. hogy még egy japán turista is megirigyelte volna. mert a Daily Reflector címoldalán nagy cikk jelent meg ezzel a címmel: A hegyi szerelmesek madárfogása. Eléggé ártalmatlannak látszottak. – Mi köze hozzá? – vágott vissza Peter. s a szárnysegéd most föl-alá . – Ha el akarnak jutni a völgybe. az Amerikai Madártani Liga elnöke. – Ott – mondta Peter. akinek barna arca és fehér fogsora legalább kétszerese volt az életnagyságúnak.– De előttem csak nem lesz titok? – kérdezte sértődött döbbenettel Brewster. – Mit csináltak Miss Damiennel a hegyekben.

különféle vallási bonyodalmak támadtak. – Biztosíthatom önöket. hogy megtárgyalja vele a nyugtalanító bejelentést. – Néhány fejet bevertek – mondta könnyedén –.rohangált a kikötőben. férfiak. – Arról van szó. hogy valamennyien élvezni fogják tartózkodásukat Zenkalin. s abból megismerhetik a mostani bonyolult helyzet részleteit. de nyomban el is ült. részletes tájékoztatót fognak kapni. – De miért beszélt felelősségről? – kérdezte Harp. hölgyeim… az ég szerelmére. őfelsége kormánya politikai tanácsadójának munkatársa vagyok. hölgyeim és uraim. hogy Peter köszönthesse a vendégeket. kissé dadogós juhászkutya. – Vallási bonyodalmak? – csodálkozott Harp. az ég szerelmére? – Hosszú lenne elmagyarázni – mondta Peter –. Mr. Alfréd Clatter nagyságos úr. abban a reményben. és Mr. a jobbján állóhoz fordult. Mindazonáltal – folytatta Peter – a Zenkalin uralkodó rendkívüli helyzet miatt őfelsége szeretné az önök tudomására hozni. Hannibal Oliphantnek. hogy veszélyben vagyunk? Választ követelek. – Higgye el – mondta Peter. – Mi köze a vallásnak a madártanhoz. mire az összes „tyúkok” áhítattal néztek rá. hogy önök ne kerülhessenek veszélybe. Izgatott moraj támadt. hogy. Úgy érti talán. akinek barna arcán szintén riadalom tükröződött –. . s ezek néminemű szakadáshoz vezettek a Zenkalin élő két törzs között. a nevem Peter Foxglove. Mi történik itt. Harp. hogy a helyzet már kezd normalizálódni. – Hölgyeim és uraim – emelte föl kissé a hangját Peter. persze tudunk vigyázni magunkra. habár mi mindent el fogunk követni. hogy amióta ismét felfedezték a hahagájt. hogy hölgyek is vannak közöttünk. fiatalember. az isten szerelmére… hm… bocsánat. – A legtöbbjüket egy nagy házban helyezzük el Dzamandzar kertvárosában. hogy elhallgattassa a fecsegőket –. – Néhány fejet bevertek? – kapkodott levegő után Harp. de ha történik valami ezekkel a tyúkokkal… hát! Fölfújta a képét. he? Ne felejtse el. – A császár a lehető legszívélyesebben köszönti önöket. hogy… – Egy pillanat. hogy önök jól érezzék magukat és biztonságban legyenek. Volt vagy nem volt vérontás? Peter a legelbűvölőbb és legmegnyugtatóbb mosolyát dobta be. csak a saját felelősségünkre maradhatunk. és néhány nap múlva nem lesz semmi baj. de emberéletben nem esett kár. s közben messzelátójával alaposan eltalálta Cedric Jugg könyökét. s a házat őfelsége személyi testőrségének egyik egysége és egy most érkezett brit egység fogja védelmezni. Harp – emelte föl a kezét Peter. – Nem tetszik ez nekem. A „felelősség” szó kígyóként szisszent végig a tömegen. – Mondja csak meg. fiatalember – szólalt meg élesen Hiram F. Azért jöttem. szarukeretes szemüvege mögött. – Mi. akinek a szeme kikerekedett a rémülettől hatalmas. s mindenkit összeterelt Peter köré. Mindent megteszünk. mi a fenét papol itt felelősségről… miféle helyzetről dumál… és miért nem szóltak nekünk… azt akarom tudni. mint egy vörös hajú. egy csöppet sem tetszik – harsogta Hiram F. – Mondja csak. hogy köszöntsem önöket őfelsége III. – Azt mondta. mert Peter folytatta. de mihelyt elfoglalják lakosztályukat. hogy igazat beszél –. – Néhány fejet bevertek… hát. és kidüllesztette a szemét. és reméli. – Vérontásra sor került? – kérdezte Harp. Harp. hogy mindent számításba vettünk – nyugtatta meg Peter. Tamalavala császár nevében. csupán a saját felelősségükre tartózkodhatnak a szigeten.

Már figyelmeztették. aki tudtommal a császár jó ismerőse – igyekezett Sir Lancelot lefőzni Alfréd nagyságost. s ebben az egyetlen szótagban mesterien sűrített össze megvetést. úgy hiszem. uram – mosolygott Peter. Sir Lancelotot és Alfréd nagyságost is leültette a saját verandáján. uram – mondta Peter rezzenéstelen arccal. Peter előtt egy pillanatra fölvillant Csaszi képe. majd mosolyogva Peterhez fordult: – Én a kormányzói palotában maradok? A mondat inkább kijelentésnek. igen. hogy ő kézben tartja a helyzetet. hitetlenkedést és sértett fájdalmat. szeretném. rendkívüli tanácskozásra. – Köszönöm. – Szerintem mindannyiunknak meg kell értenünk. – Jó barátom Penzance hercege. ahogyan a macska szokott az egér fölött. Biztos vagyok benne. hogy az ilyen zavaros időkben illendő óvatosan viselkednünk. – Attól tartok. Sir Lancelot – mondta engesztelőén. az ilyen időkben valamennyiüknek meg kell tanulnunk lenyelni a keserű pirulát. Mindent meg fogok tenni. csalódottságot. – Sajnos. hogy őfelsége nem engedett volna partra szállni minket. mint kérdésnek hangzott. – Ó… nos. akivel együtt járt iskolába. hogy valamennyien menjenek szépen abba a házba. úgy hiszem – mondta Alfréd nagyságos. – Ah. hogy korlátozott számú szálláshelyüket már elfoglalták a brit kormány azon képviselői. ha ezt tudná. Aztán elnézést kért. amit Mr. s nem éleznünk tovább a helyzetet. hogy Sir Lancelot nagyon is kényes a rangjára. amelyet Mr. Foxglove mond. – És nagyon jó viszonyban vagyok Umberto Cellini herceggel is. ha komolyan azt hinné. és egy-egy nagy pohár italt nyomott a kezükbe. Szóval a palotába megy. a szeme villogott. igaz? – Ha hívnak. – Biztos . én is ismerem Lord Grottinglyt. – Igen. Nagyon szeretnék találkozni Tamalavala császárral – mondta Sir Lancelot. igen. akik a repülőtér ügyében jöttek tárgyalni. megyek. – Ó! – mondta Sir Lancelot. Ha van egy kis szerencsénk. hogy őfelsége Tamalavala császár megtesz mindent a szívélyes fogadtatásunkért. – Véleményem szerint – vette át a parancsnokságot Sir Lancelot – pontosan azt kell tennünk. – Igen. hogy kérjek elnézést a nevükben. mert ő sem akart lemaradni. hogy jól érezzék magukat. uram – mondta Peter. s egyben föl kívánja hívni a figyelmünket arra is. – Értem. Idővel Peternek sikerült mindenkit biztonságosan beköltöztetnie. hogy veszélyben vagyunk. hogy nem. – Igen. aki szintén osztálytársa volt. és magyarázzam meg. de nem tudjuk távol tartani őket. Peter mély lélegzetet vett. Sir Adrián és Lady Emerald megkértek rá. Értem. mert biztos vagyok benne. hogy a palotába kell mennie.mit jelentsen ez… néhány fejet bevertek… egy koponyatörés egy életre szólhat. – Ön és Alfréd Clatter nagyságos úr az én vendégeim lesznek. – Persze erről a kis megjegyzésről Peter nem számolt be az egybegyűlteknek. Nem is titkolta csodálkozását. Foxglove volt olyan szíves a rendelkezésünkre bocsátani – mondta Sir Lancelot. aki reggel fáradtan megjegyezte: – Semmi szükségünk éppen most erre a nagy rakás állatbarátra. A csaszi-csuszik már várnak. majd csak lándzsát bök valaki az egyiknek a bordái közé. – A palotába? – kérdezte Sir Lancelot. Foxglove ezt csak képletes értelemben mondta – szólalt meg most először Sir Lancelot olyan lágyan dorombolva. a jelenlegi rendkívüli helyzet miatt a kormányzói palota már meglehetősen tele van. azt javaslom. És most – folytatta határozottan – valamennyien legyenek szívesek követni. fiatalember! – Szerintem Mr.

– Jó reggelt. hogy sehogyan nem fért a fejükbe. Nem kétlem. Én mondom. Csaszi halványsárga köntösben ült az asztalfőn. Sir Osbert mellett Lord Hammer ült. s mint mindig. Peter bérelt egy terepjárót a rendőrségtől. hogy Dzamandzar lakossága annyira hozzászokott már az ártalmatlan csuszikhoz. A jobbján Hannibal terült el a székén. Lord Hammer nagyot sóhajtott. A nehéz időkre való tekintettel Csaszi ideiglenesen engedélyezte a kormánytisztviselőknek gépjárművek használatát a belvárosban. a szőnyeg bronzvörös volt. mintha kétballábas újonc lenne a díszszemlén. – Attól tartok. hogy egy jármű végzetes is lehet. akinek ártalmatlan külsejére csak éles tekintetű. most is magabiztosnak látszott. Éppen olyan kényelmesen baktattak az utcákon. ahol Csaszi néha tanácskozásokat is tartott. akinek monoklija szinte odanőtt a helyére. arany ceruzájából. szemüvegtokjából. hogy autója sem mehetett gyorsabban egy csuszinál. ám hamarosan rá kellett jönnie. nagy. de már megbocsásson. a mennyezet díszes. most már kezdhetjük. hogy kedvezően fogja elbírálni a repülőtér ügyét most. s most még ez az ostoba Haverly-Egger is beleavatkozik. hogy a császár örömmel hallana a barátairól. A név hallatára Lord Hammer keze megállt. rohannom kell. püffedt kezei állandóan bonyolult építményeket hoztak létre a jegyzetfüzetéből. és közli. hogy újra fölfedeztük a hahagájt. – Ó. – Elnézést a késésért. Még jobban megszorította monokliját. Csaszi – ült le Peter Hannibal mellé. . A nagy ebédlőbe kísérték. – De most elnézésüket kérem. a menyét vagy valamilyen más nyomorult dög miatt. Peter – mosolygott rá Csaszi –. jó reggelt. Peter bosszúságára ez azt jelentette. a szeme félig lehunyva. kék rókaszeme cáfolt rá. rózsás bébi képű. felség? – kérdezte lágy. hogy éppen ilyen ügyben tartózkodik Zenkalin – mondta Csaszi. uram – mondta Peter. a szájában szivar. Valamennyien a besiető Peterre pillantottak. ez a koromfekete hajú. Lord Hammer. – Föltétlenül megemlítem. és nem csapolhatod le a mocsarat. A balján Sir Osbert ült mereven. Alig vágod bele az ásódat a földbe. – Föltétlenül – mondta kegyesen Csaszi –. az az ember a haladás ellensége: valóságos átok. A szép teremben a zöld és a krémszín uralkodott. nyomban ott terem a szentimentális bandájával. – Hogy ismerem-e? Persze hogy ismerem – mondta vehemensen Sir Osbert. testes ember. – Az egész helyzet tökéletesen nevetséges – mondta dühösen Sir Osbert –. Eszelős állatbarát. és úgy nézett Csaszira. de el kellett helyeznem az újabb csoportot. aki mindenbe beleüti az orrát. – Ó. Nagy. – Aligha remélhetjük. a rettenthetetlen Sir Lancelot. Félórás késéssel és fölöttébb idegesen ért a palotába.vagyok benne. szivartárcájából meg egy hamutartóból. ha nem akarta elgázolni Dzamandzar lakosainak a felét. néha kis csoportokba verődtek vitázni vagy kockáztak az úttest közepén. igen – mondta borúsan Csaszi –. – Akkor hát tárgyalunk a repülőtérről. – Az a fickó egy átok. mert valami szörnyeteg csúszómászót meg kell menteni. panaszos. – Sir Lancelot? – kérdezte élesen. A hatalmas ebédlőasztal egyik végén foglalt helyet a társaság. hogy itt nem építhetsz a hermelin. – Csak nem Sir Lancelot Haverly-Egger? Csak nincs itt az az átkozott fickó? – Ismeri Sir Lancelotot? – kérdezte Csaszi. hogy hamarosan hallani fogunk róla. és Sir Osbert megdermedt. mint azelőtt. és mindig bajt okoz. Végre itt van… nagyon jó. csipogó gyerekhangon.

– Ó. – Fölöttébb dicséretes – tette hozzá Hannibal. hogy rombolják le a Szent Pál székesegyházat vagy a Westminster-apátságot. s meggyújtotta a szivarját. szeretem a saját szememmel fölmérni a munkát még a versenytárgyalás előtt – mondta végül. ha azt javasolnám. elárasztják a völgyeket. barna kezét. – Kedves Hannibalom. Sir Osbert – szakította félbe Csaszi –. mert kellemetlenek? – Mikor tud választ adni nekünk? – kérdezte dühtől villogó szemmel Sir Osbert. Sir Osbert elvörösödött. – Mit szólna hozzá. hogy mindazokban a ritka esetekben. – Az ilyen nagy és bonyolult munkáknál. s egy percig némán ültek. – Szerinted hogyan dönt majd a vizsgálóbizottság? -kérdezte végül Hannibal. Egyrészt azt sem tudjuk még. fogalmam sincs – vonta meg a vállát. dehogy – mosolygott Csaszi –. annál hamarabb feledkezik el mindenki arról az átkozott madárról. – Ludzsa benne van a bizottságban? – kérdezte Peter. megpróbálunk demokratikusan uralkodni. – Alkotmányunk kimondja. másrészt nem volt még versenytárgyalás. azt hiszem. – Az „átkozott madáron” netán a fanguák ősi istenét értette? – kérdezte. amely a sziget biztonságát és jövőjét érinti. és megtévesztőén mosolygott. vizsgálóbizottságnak kell határoznia – mondta Csaszi. így a bizottság fele Ludzsából meg az embereiből fog állni. Csaszi úgy tárta szét nagy. ideje rátérnünk a tárgyra. – Semmit sem tehetek. Ha rám hallgatnak. míg ők nem döntenek. Egy pillanatra csönd állt be. – Értem – bólintott Csaszi. mint aki bűvészmutatványt kíván bemutatni. amikor vizsgálóbizottságot kell összehívni egy-egy komoly kérdés megvitatására. Sir Osbert és Lord Hammer távozása után Csaszi italt töltött. hogy helyet teremtsünk egy repülőtérnek? – Az nem egészen ugyanaz… – kezdte Sir Osbert. hogy milyen hosszú időn át próbálta az önök országa Zenkali fejébe verni a demokrácia elveit? Nyilván nem óhajtja. hogy mielőtt döntés születne. súlyos csönd következett. persze – bólogatott Csaszi –. lesz-e repülőtér. hogy a császárnak abszolút hatalma van – mondta Sir Osbert alig észrevehető gúnnyal. – Közölnöm kell önökkel. mint egy rókaszemű csecsemő. Nyilván emlékszik még rá. – Nos – mondta Sir Osbert –. – Csak azt akartam mondani… – kezdte. hogy most tekintsünk el tőlük csak azért. S minél előbb. Igazán nem hagyhatják bizonytalanságban őfelsége kormányát egy ilyen létfontosságú ügyben. Sir Osbert. Csaszi hűvös pillantást vetett rá. bár természetesen tökéletesen megbízom az embereimben. – Persze. Lord Hammer kövér kezeivel rendezgette maga előtt a tárgyakat. Sir Osbert és Lord Hammer. – Azt hittem. a bizottságban egyenlő számban kell lenniük ginkáknak és fanguáknak – mondta Csaszi –. az egyik csak egy rakás fekete pogány istene. Sir Osbert fészkelődött. – Holnapután megkapják a válaszomat. Hogyan is lehetne összehasonlítani őket? Rövid. amazok viszont a civilizált fehér ember szent épületei.ha kissé különösnek találom a jelenlétét Zenkalin. .

– Hatálytalaníthatod a döntésüket? – kérdezte Hannibal. – Kelem. – De csak nem fogják elárasztani a völgyeket? – Elég ostobák ezek ahhoz is – mondta Peter –. de aztán előrenyújtott kézzel folytatta az útját. de nem. de én sem jutok semmire. így ma estére legalább nincs gondunk velük. élvezni fogja. kedves Miss Damien – biccentett a lánynak –. hogy mihelyt egy kicsit nyugalmasabb lesz a helyzet. Kompromisszumra kell jutni. aztán fölnézett rá. már megjött a palotából? És mit üzent őfelsége? – Ó… hm… az üdvözletét küldi. – Biztos vagy benne? – Igen. Töröm a fejemet. – Nagyszerű – mondta Alf nagyságos. biztos – mondta rendíthetetlenül Amos. – Ah. és leült Peter mellé. nem hiszem. Piszkosul bonyolult a helyzet. és azt üzeni. attól tartok. hogy Audrey vár rá. Nagy-izgalomban vannak. – Pompás. hogy korai tervezgetnünk. – Még egy pohár italra meg egy jó vacsorára van szükséged – mondta Audrey. Audrey italt töltött magának. Mr. Határozott léptekkel jött be. aztán meglátjuk majd. és fölállt. – Jó nagyot. Peter igen rosszkedvűen hajtott haza. mit tehetünk. Egy kis konyakot kérnék szódával. Éppen beszámolt a lánynak a nap eseményeiről. – Ugyancsak fáradtnak látszol… Hozzak egy pohár italt? – Légy szíves – huppant le Peter a székbe. Foglaljon helyet. – Ludzsa? – ámult el Peter. Otthon örömmel látta. – Nagyszerű – mondta Peter az italát szopogatva. Úgy gondoltam. Ludzsát. Peter Audreyra nézett. mennünk kell – ragyogott Sir Lancelot. Audreyt megpillantva megtorpant. a legnagyobb örömmel találkozik önnel. Ludzsa jön vala – mondta fintorogva. amikor Sir Lancelot és Alfréd nagyságos szmokingban feszítve megjelentek. ha szabad – mondta Ludzsa. de légy óvatos. kérem. A lány gyorsan megcsókolta. a mosolya meg a tekintete kifejezéstelen volt. de nem hatálytalaníthatom – mondta Csaszi. ulam. – Nem. aztán te korán lefekszel. – Nos. – Szerinted mi lesz? – kérdezte. uram – mondta Peter. – Csak tessék. – Köszönöm. – Vezesd be Mr. és ez a nehéz. – Kedves Foxglove. Nagyon kedves. Amos – mondta Peter. Ludzsa elegáns. – Remélem. – Vacsorára várnak minket a kormányzóéknál. megvacsorázunk. – Befolyásolhatom. pompás – dorombolta Sir Lancelot. . igyon velünk valamit – mondta Peter. – Vagy nem akarsz beszélni róla? – Isten tudja – mondta rosszkedvűen Peter –. – Mit csináljak? – Nem tudom – felelte a lány –. mert vacsorára hívták őket a kormányzói palotába. bocsássanak meg a zavarásért. úszunk egyet. Ki kell várnunk a döntést. fehér vászonöltönyt és a rugbyi középiskola nyakkendőjét viselte. Miután a vendégek távoztak. Foxglove – mondta kedélyesen Sir Lancelot –. uram. senki sem tudja. Ekkor lépett be Amos. hogy iszunk egyet. Hol van Sir Lancelot és Alf nagyságos? – A fürdőszobában csinosítják magukat. ulam.

hogy a dolog mindkettőjüket érinti. Ludzsa. Ebben a kavarodásban senki sem lát tisztán. – Megvallom. mivel az ügy. Miss Damien. nekem az a véleményem. hogy útjába állhat a sziget fejlődésének. Ivott egy kortyocskát. bár nem kívánom megsérteni Miss Damient. nyugodtan elmondhatja előtted is – mondta határozottan Peter. s nagyon valószínű. De mielőtt Peter megszólalhatott volna. én is így gondoltam – mondta Ludzsa. Akkor a repülőtér a tervek szerint elkészülhetne. – Elmegyek. Ludzsa a pohara fölött lesett Peterre. mint például ön. amiről beszélni óhajtok önnel… nos. hogy úgy mondjam. Ludzsa – mondta bűbájosán Audrey. aztán Peterre szögezte szurokfekete szemét. légy szíves – mondta Peter. Mindnyájan hallgattak. ami oly sokat jelent Zenkali népének. és lefújhatja a repülőtér tervét. kényes és magánjellegű. majd selyemkendőt vett elő zakója ujjából. Őszintén megmondom. Éppen ezért hálás lennék. ha óhajtja. – Amiről beszélni szándékozom. Számítok egy kis haszonra ebből az üzletből – mondta komolyan. – De haszna lesz belőle a zenkalik ezreinek is. és nagyon is valószínű. – Anyagi értelemben? – kérdezte Peter. – Mi van vele? – Igazán jelentős biológiai fölfedezés – folytatta Ludzsa –. ha maradna. összehívtuk a vizsgálóbizottságot. pontosan. Mr. hogy ilyen feszült helyzetben még a vizsgálóbizottság is téves döntést hozhat. – Nos. Foxglove. hogy bármilyen fontos is biológiai szempontból ez a fölfedezés. Mindenki túlzottan érzékeny és hisztérikus ebben az ügyben. s mindkettőjüknek dicsőségére válik. Ludzsa hátradőlt. mivel nagyra becsülném az ügyben az ön véleményét is. – Mint tudja. már folytatta is. Óvatosan keresztbe tette a lábát. konyakot szódával Ludzsa úrnak. Mindazonáltal be kell vallanom. hogy egyedül találom. mert mielőtt Peter bármit mondhatott volna. hogy tévedésből a rossz megoldás mellett döntenek. akiknek édeskevés közük van a dologhoz. Miss Damien pedig fölöttébb művelt ifjú hölgy. – Szerintem bármit kíván is mondani nekem. – És ugyanakkor önt is – mondta Peter. – Természetesen – mondta Ludzsa. nem tudom. Nos. Foxglove. mint bizonyára sejtik. Ludzsa apró kezébe szorította a poharat. – A repülőtér gazdaggá fogja tenni a szigetet. nem jelenthet annyi előnyt a sziget számára. öregfiú. – Hogy érti ezt? – kérdezte Peter. rájöttem. amit önök tettek. – Nem akarom félrevezetni magát. hogy ez a fölfedezés kétélű kard. – Hiszen mihelyt megláttam önöket itt együtt. magunk között szólva. Mr. Ez persze katasztrofális lenne a sziget számára. – És? – kérdezte kifejezéstelen hangon Peter. hiszen ön nagyvilági férfiú. Ezért nevetséges lenne azt feltételeznünk. hogy a legegyszerűbb megoldás eltávolítani az akadályt. a lelkünk mélyén mi jól tudjuk. Még azok is hasznot húzhatnak belőle. mint a repülőtér. – Pontosan. öregem. Ludzsa sietősen folytatta. és sötét szeme csillogott. mit tegyünk hát? Ez nyilván szónoki kérdés volt. . hogyan alakulnak majd a dolgok. játszott a poharával. – Nekem az a véleményem – próbálkozott jóságosnak látszani –. azt reméltem. nehogy nadrágjának tökéletes éle meggyűrődjön. és gondosan megtörölte a száját. az a figyelemre méltó fölfedezés. Foxglove.– Amos.

– Az a maga baja. az ajánlatom igazán nagylelkű. mégis szeretném tudni. hogy zsugori vagyok. hogy a Hahagáj-völgy helyét még huszonötmillióért sem árulnám el magának. mint a pókerjátékos. igaz? És ki tudja. és bámult Ludzsára. Foxglove. akinek csupa ász van a kezében. hogy harap a hal. majd én elintézek mindent. mivel nem tudom. az pedig kezdett úgy viselkedni. Ludzsa szinte összezsugorodott. Ludzsa – mondta kedvesen –. hogy mennyi a fizetése – mondta selymesen –. Kiitta az italát. Teljesen biztos volt Peter válaszában. hogy a kockázatot én vállalom. hatezret fejenként? – javasolta csillogó szemmel Ludzsa. ha minden a terveim szerint történik. fekete szeme csillogott. Ludzsa szeme úgy csillogott. nemhogy huszonötezerért. ha minden a tervek szerint megy – mondta. he? Mit szól hozzá. – Hogyan? – kérdezte Peter. hogy csinos ár. öregfiú? Mohón hajolt előre. szóba kerülhetnek még további juttatások is. Peter nagyot nevetett. hogy dühöngő ginkák támadtak a völgyre. És Miss Damien? – Akkor mondjunk hatezret. és fölállt. – Nézze. he? Nem tagadhatja. – És nekem mi hasznom lenne ebből? – kérdezte Peter. ha komolyan akarok valamit. Peter kiürítette a poharát. akinek pénztárgép van az agya helyén. – És hogy képzeli? – Hát éppen erről van szó – mosolygott Ludzsa. De önöknek semmiben sem kell részt venniük. és megértem azt az óhaját is. Ha megkapom az információt. igaz? – kérdezte Peter. s aztán meggyőző bizonyítékok is akadnának arra. Peter csak ült. az arca sárgára vált. a szeme villogott. mutatóujja dobolt a térdén. öregfiú. Ludzsa. s az üres poharat óvatosan a könyökénél álló asztalra tette. Mi lenne. maga sok százezer fontot keres azon a repülőtéren. – Természetesen jól tudom. Ludzsa vállat vont. mint a horgászé. s akkor maga… hogy is mondta? Majd eltávolítja az akadályt? – Pontosan – bólintott Ludzsa. Abból az ostoba elvből indul ki. – Mondjunk esetleg… ötezer fontot? – javasolta Ludzsa. ezüstös haja fénylett. Biztosíthatom. hogy… hm… eltávolítsák az akadályt. hogy meddig terjed a nagylelkűsége – mondta szelíden Peter. . majd lepöckölt a térdéről egy láthatatlan porszemet. – Miféle elképzelései? – makacskodott Peter. – Igen. Ludzsa kecsesen vállat vont. hogy maga egy túlöltözött kis szerecsen. Senki sem mondhatja. Hadd mondjam meg. ha fizetnék magának. kivillantva fehér kiskutyafogait. aki a bot meg a zsinór remegéséből megérzi. – Nézze. – Vannak elképzeléseim – mondta. én nem szoktam köntörfalazni. hol van a kérdéses völgy. – Nem számíthatok sikerre Miss Daniién és az ön segítsége nélkül. nem fog szűkmarkúnak találni. Foxglove. amit maga keres a repülőtéren? Bagó. huszonötezer fontot ezért a kis titokért. – Ahhoz képest. kedves Foxglove.– Értem – mondta aztán Peter. hogy mindenki megvásárolható. hogy elégedett leszek. hogy. – De nézze. és persze Miss Damiennek. hogy áruljuk el a Hahagáj-völgy helyét. ha figyelembe vesszük. – Beszéljünk világosan – mondta Peter. – Fogalmazzunk úgy. – Maga azt akarja. mondjuk így?… szívesen váltaná készpénzre a fölfedezését. Aztán megnyerő mosollyal előrehajolt. – A tűz meg a vadászpuska meglehetősen hatékony – mondta Ludzsa –.

tudja. Kiment. – Szerinted mit fog csinálni? – Amíg nem tudja. hiszen olyan sok tényezővel kell számolni. majmok csináltak majmot az építőkből. uram – mondta Peter. semmint elmondhatnám – jött bele Peter. Most pedig legyen szíves. Miss Damien meg én kényesek vagyunk a jó társaságra. mi? Ha! Ha! – Pontosan – mondta Lancelot. senki. gonosz vakarccsal sújtsa. Legkevésbé egy olyan hitvány kis semmiházi. de ezt igazán nem mondhatta meg. mint maga. hogy nevessen-e vagy sem. de a szeme már nem fénylett. – Igazán nem tudom. és befolyásolni az embereket. hogyan kell barátokat szerezni. – Éppen meséltem Sir Lancelotnak. szegény Zenkali mit véthetett. tudja. a belügyminiszter. aki egy kisebb dinnye nagyságú mangóval küzdött. az ajtóhoz ment. És jegyezze meg. amint éppen szalonnás rántottat meg egy nagy tál gyümölcsöt faltak a verandán. és az utóbbi mellett döntött. HATODIK FEJEZET ZENKALI ZŰRZAVAR Másnap reggelinél Peter ott találta Sir Lancelotot és Alf őuraságát. Alig ült le Peter. nem tehet semmit – mondta Peter. Nagy örömömre fog szolgálni. távozzon. – Meg fogja bánni a viselkedését. Csak akkor szent majmok hiúsították meg az építkezést. így hát bőségesen elegünk van a magáéból. Van egy olyan érzésem. – Ez nem vicc. – Rendkívüli. de nem túl meggyőzően.– Továbbá közölnöm kell. rendkívüli – mondta Alf őurasága. Ludzsa fölállt. de ott visszafordult. miután mérlegelte. amilyen maga. De ebben nagyot tévedett. – Igen. szóval. Velem nem lehet így beszélni. és becsapta maga mögött az ajtót. hogy jobban utálom magát. Úgy is mondhatnám. De biztosíthatom magát. nagyon izgalmas. – A helyzet nagyon izgalmas. amikor a kumquati maharadzsánál vendégeskedtem. a helyzet igazán kényes tud lenni. hogy Ludzsa barátunk nem nagyon kedvel engem – vigyorgott Peter. te aztán tudod. – Ahogy mondtam Arthur Mendal barátomnak. . Sir Lancelot kirukkolt a mondandójával. meg fogja bánni a sértéseit. Peter visszaroskadt a székére. – Hát – mondta Audrey –. hogy a balsors egy olyan méreten aluli. amikor nemrégiben lejött hozzám víkendezni Orkney márkijával és Lord Bellroyallal. mondtam nekik: ha politika és vallás a környezetvédelemmel kerül összefüggésbe. Foxglove – hadonászott tojásos villájával –. hogy hol a völgy. Foxglove. – Én is ilyesmit említettem a kumquati maharadzsának – mondta Alf őurasága. ha beleköphetek a levesébe. Az arcának még mindig fura színe volt. Ludzsa komisz ellenfél – mondta Audrey. hogy senki sem állhat az utamba. – Igen. hogy hasonló eset történt. akinek semmi kedve nem volt a zenkali helyzet megvitatásával kezdeni a napot. akit már a születésekor szépen meg kellett volna fojtani. mindent elkövetek. hogy a repülőtér ne valósuljon meg. ismét sötét és kifejezéstelen volt.

hiszen olyan bonyolult a helyzet. hogy megnézze. hello – kiáltotta Jugg –. még hallotta Alf őuraságát: – Ez az egész nagyon emlékeztet a Rio Muniban kialakult helyzetre. én meg elhadoválom. mire jutottam – mondta Jugg kissé kancsal vigyorral. maga is ott lesz a tanácskozáson? – kérdezte rosszul leplezett meglepetéssel Sir Lancelot. amikor azt mondtam Pelligroza hercegének… Peter magukra hagyta őket: hadd vagdossák tovább egymás fejéhez az angol főnemesi almanachban meg a Gothai Almanachban szereplő ismerőseiket. Aztán visszaült a helyére. – Úgy. Ellenőriznem kell. hogy Pappasz kapitány üldögél a széles. ahogy mondani szokás. Érkezésekor kissé meglepődve látta. igaz? – kérdezte Sir Lancelot. – Ezek szerint déltájban már tudhatunk valamit a döntésükről? – kérdezte Sir Lancelot. ha ordít. ritkás. és Peterre vigyorgott. szürke arcán izzadság gyöngyözött. – Csak egy kávét innék. – Mit iszik? Amit csak akar… én fizetem… amit csak akar… konyak. Szemlátomást fél üveggel már végeztek. magáról dumáltunk. hogy valamennyi vendégünk jól van-e. Nagy nehezen föltápászkodott. – Elképzelhető – felelte Peter –. Jugg pontosan és jó hangosan továbbította a rendelést a zenkali pincérnek. és nyíltan Peter szemébe nézett. – Nekem még egy kicsit korán van – szabadkozott Peter. megbizsergeti mindenedet. rendben van-e a nyája. Miközben Peter átment a verandán és le a lépcsőn. úgy – bólintott Sir Lancelot –. miközben skarlátvörös zsebkendővel törölgette az arcát. nagyon jól mondja.– A vizsgálóbizottság ma ül össze. gin… csak mondja. – Pontosan – Alf őurasága jót derült a mondáson –. – Ha megbocsátanak. aztán sietek a palotába a tanácskozásra – mondta Peter. hello. – A parlamentben? – Nem. – Annál inkább várom majd magától az első kézből származó beszámolót. Irodájához hajtott. – Mit iszik? – kérdezte Jugg. ha lehet. fél tizenkettőkor – felelte Peter. vékony haja kócos volt. és lenyomja a székre. – Csüccs!… Zenkali Nektár… csuda klassz pia… baromijó… megbizsergeti a mellyed. onnan pedig a vendégek részére lefoglalt régi holland telepesházhoz. hogy Hannibal Oliphant meg én megfigyelőként legyünk jelen. Nyilván azt hitte. majd leült. ezért hagyta. – Nagyon érdekes – mormolta Sir Lancelot. mert megjelenik. hogy Jugg az asztalához vonszolja. Esetleg tovább fog tartani. Pappasz kapitány mozdulatlanul ült az asztalnál. odabotorkált Peterhez. és szeretettel megszorította a karját. hogy a fiú jobban megérti. Szeretett volna többet megtudni róla. és nagy pohár Zenkali Nektárt szopogat Cedric Jugg társaságában. – A császár kifejezett óhaja volt. – Jöjjön. . nem is szabad elhamarkodni egy ilyen fontos döntést… ilyenkor lassan kell sietni. a palotában. rum. Szegény fickó csöppet sem illett a többiek közé. de nehéz megjósolni. – Hello. s a nedű hatása is mutatkozott. hapsikám… én fizetem. dobjon be egy kupicával. fekete szeme meg se rebbent. megjött Foxglove! Hapsikám. Ne fesd falra az ördögöt. Rendes körülmények között a bizottság zárt ajtók mögött ülésezik. – Igen. hűvös verandán. Peternek csak ekkor jutott az eszébe eltöprengeni. igaz? Ha! Ha! Zsíros. most megyek. – Ó. hogy vajon mi a csodát keres Jugg Zenkalin. apró.

– Amit mondok. hogy erőt gyűjtsön. – Nem egészen érteni – mondta zavartan Peter. Egén. nem lesz meg a nyavalyás repülőtér. Érti mán? Peter bólintott. Ha megszabadulnak a madaraktól. amiért elviszem őket. igaz? Nem áraszthatják el a nyavalyás völgyeket a nyavalyás madarak miatt. Peterre kacsintott. hogy beleüssék az orrukat. de még egy szép kis summát is dugok a kannibál császárjuk zsebébe. – Igen. hogy ön Jugg Dzsungelének a tulajdonosa… – kezdte Peter. most lépjen le. hogy mire gondolok. he? És ha nem árasztják el a nyavalyás völgyeket. Hogy tetszik? Ez majd becsalogatja a népeket. és remegő kézzel még egy pohár Zenkali Nektárt töltött magának. De Jugg nem olyan ember. hogy nem szép pénz. Jugg mindent elintéz. jól ismerem a kapitányt – mosolygott a kapitányra Peter. – Helyes – nyomott el egy böffenést Jugg. elmondom. Gőzöm sincs. igaz? Régi jó haverom. és összefogdosom az összes nyavalyás madarat. ötszázat kínálok darabjáért. Még egyet húzott a Nektárból. – Természetesen – mondta Peter. – Tulajdonosa és megteremtője – mondta ünnepélyesen Jugg –. – Hát én vagyok az a pasas. amikor magáról beszéltem a kapitánnyal. ezt vésse a kobakjába. maguknál itt ez a balhé. hogy én mondjam. Érti mán? Erre mondják. – Nálam a kulcs. s a szeme kifejezéstelen és rezzenéstelen volt. és suttogóra fogta a hangját. Jugg becsületes. – Megoldja a nyavalyás balhét. az szigorúan bizalmatos. még a maguk császárának kellene fizetnie nekem. hogy akkor lej tett ide. amibe belemásztak. Csak a fekete fiú engedélye kell. Mr.– Fura. hogy nyugi. fölépíthetik a repülőteret. – Igen. és dalolja el a fekete fiúnak. tudja? A világ legjobb szafáriparkja. aki ezt csupán a szeme villanásával nyugtázta. és Pappasz kapitányra pillantott. aki megszabadítja magukat tőlük. mindent kifundáltam – mondta –. Nem tagadom. de Jugg vagyok. hogy hogyan tudnám kirángatni magukat ebből a slamasztikából. Mán azt is kifundáltam. Mer amekkora szarban vannak. és szép hasznot hoznának nekem. pofa be. hogy vigyem el őket. és én mán ott is vagyok a völgyben. tudom. – Egén – mondta jelentőségteljesen Jugg. he? Ha! Ha! Nagyot kortyintott a Zenkali Nektárból. Hátradőlt. aki mintha nem is lélegzett volna. – Arról dumáltam a kapitánynak. Jugg Dzsungelének a tulajdonosa. bár nem illendő. hogy maga mit tud rólam. érti mán? És nemcsak megszabadítom magukat a madaraktól. Ó. – Egén. nem. és maguk még háromig se tudnak számolni. – Mer most jövök én… meg maga – mondta Jugg. nem akarjuk. he? Mer nem akarjuk. nekem ne mondja. he? Szóval. Foxglove. hogy ez hogyan segíthet rajtunk. és a fiú orra előtt hadonászott a poharával –. És nálam a kulcs. – Nézze – hajolt Peterhez Jugg. hogy azok a nyavalyás könyerzet… könyer… szóval az a nyavalyás banda. tudja? Nálam van az egész nyavalyás balhé kulcsa – folytatta Jugg. Egén. – Igazán? – csodálkozott Peter. he? – mondta ravaszul Jugg. és jelentőségteljesen bólintott. pitiznie kéne. – És most – törölte meg a száját a kezével –. hogyan fogom hirdetni őket: MÉG A KIHALT IS FÖLÉLED JUGG DZSUNGELÉBEN. Ezrek és ezrek . Ösmeri a kapitányt. máris mind ott vannak Jugg Dzsungelében. Körülnézett. hogy zsákutca. – De nem tudom. hogy a madarak jó reklámot csinálnának. igaz? – Valószínűleg – mondta óvatosan Peter. Jugg majd elintézi.

– No és az éghajlat? – kérdezte Peter. nagyon jó. – Harminc madár. – És ha az összes hahagáj elpusztul? – kérdezte. de azok is megdöglöttek még aznap. Szép summát perkáltam le értük. Mondjuk azok kibírják két hétig. Mer akkor szép kis slamasztikában lennénk. – Látom – mondta szárazon Peter –. hapsikám. hogy itt nagyon meleg van. nem igaz? – mondta Jugg. Az aszongya… – Jugg becsukta a szemét. ilyen rizikós ez az állatbuli. Mondjuk a felük megdöglik útközben. – És mi van. hapsikám. mit mondott. a Bért fiú mán szépen belejött azóta. hapsikám. Kettő még élt. majd megeszik. De lássa. – Milyen szempontból? – kérdezte Peter. De pokoli pech lenne. és teli torokból röhögött. nem?… azt eszik. – De hiszen semmit sem tud a madarakról – ellenkezett Peter. hogy ha az összes dög épségben hazaér. Peternek fölkavarodott a gyomra. a homlokát ráncolta. he? Szép szám. Tán többet is. – Megleszünk nélkülük eztán is. remélem. milyen nehéz a párducokkal! – És mi történt az ápolóval? – kérdezte hitetlenkedve Peter. no… ha kibírják két hétig. és istenuccse. – Ne feledje. a rizikó az enyém. – Majd rászoktatom őket arra. Jó pénzt hoz. akkor jó reklámmal minimum ötvenezret kereshetek rajtuk. tán még küldök is neki egy kis prémcsit… egy zacskó színes üveggyöngyöt vagy hasonlót. érti mán? Tízet. pokoli pech. mi? – törölgette a szemét skarlátvörös zsebkendőjével. amíg meg nem találta őket. amit nem kap meg Angliában? – kérdezte Peter. – Mit esznek?… hát… madarak. Akkor még mindig marad tizenöt. hogy a hibáiból tanul az ember. hazudok. higgye el nekem. rászoktatom én! Ha éhesek. Ha nem tudják megszokni a hideget? – Hát – Jugg zavaros tekintete töprengővé vált –. – No. ha valami különlegességet esznek… olyan különlegességet. hiszen csak apró mulasztás volt. elviszem én azokat a madarakat. – Kirúgta? – Kirúgni? – Jugg szánakozva nézett Peterre. és én mán csak aszondom. kizárta őket a kifutóba.jönnek majd. még csak rövid ideje volt nálunk. gondolom – legyintett erre a kicsiségre Jugg –. továbbítani fogom az ajánlatát őfelségének. mennyien is vannak? – Tizenöt párt számoltunk össze – mondta Peter –. hapsikám. Jugg olyan jóízűen nevetett. arra a gatyám is rámenne. – Még azt sem tudja. Épségben megérkeztek a Dzsungelbe. hogy ötszázat fizetek minden darab madárér… a pénz az övé. – Az ég szerelmére. amit kapni lehet – mondta Jugg –. A múlt télen behoztunk egy rakás párducot. – Szakszervezete? Az állatoknak? Ez jó. Nem. de szerencsére az állatoknak még nincs szakszervezete. amit. de rizikós. mert most már mindent tudni akart. Jugg hátradőlt. Reggelre mind ott feküdt döglötten a hóba. Nem. és . hogy mit esznek. Vésse a kobakjába. de lehetnek többen is. Bár az is igaz. vili? És azt is megmondhatja neki. mondjuk. A nyakamon lenne rögtön a szakszervezet. Lássa. a strucc. – Jól megvoltunk addig is. amit a többi madár. – Egén. Szálljon be bátran a buliba. fejben számolt. aztán mi történt? Az a barom éjszakás. ha mind megdöglene. dalolja el az ajánlatomat a császárkájuknak. hogy a könnye is kicsordult. hogy még tovább is kibírják. – Igen – állt föl az asztaltól Peter –. hogy ez az állatbuli rizikós meló. Nem. – Mondok én magának egy példát – mondta Jugg. a kapitány elszállítja őket egy szép summáért Dzsakartába. megeshetett volna bárkivel.

Persze ezek csak javaslatok. Köszönöm a kávét. Meg kell vele értetnünk. hogy igen érdekesnek fogja találni. A Természetvédelmi Világszervezet ezen szigorú képviselője ugyanis fölöttébb sérelmesnek találta volna Svájcra nézve. Peter nem igazán tartotta megalapozottnak a félelmét. – Igazin nem szeretnénk gondot okozni – mondta Harp. – Igazán jót dumcsiztam magával – nyújtotta barátságosan a kezét Jugg. – És azt mondom – jelentette ki határozottan Harp. kezdve Harp azon kívánságától. kullancsokra. – Azért jöttem. – Hát ez igazán kedves magától – mondta Harp.biztos vagyok benne. és széles mosollyal. de véletlenül reggel körülnéztünk egy kicsit a fiúkkal meg a lányokkal. Barátságos csöndben ittak. amikor Peter éppen a csoporthoz közeledett –. – Jöjjön. A következő egy órában Peter megpróbálta megemészteni a javaslatokat. igyon velünk egyet. mivel semmit sem talált olyannak. Most is a kutyái vették körül. Mire Peter Hannibalhoz ért. s előtte az asztalon. Adolf Zwigbuerrernek komoly kifogásai voltak minden ellen. jól érzik-e magukat és nincs-e szükségük valamire. hogy mi micsoda. s hogy az egyik éjjel be akart menni hozzá. púpos és ráncos. Peter italt töltött magának. Senorita Maria-Rosa Lopez új zárat követelt az ajtajára. kinyújtott kézzel sietett a fiú elé. nagyon elfoglalt. ha egy svájci állampolgár pontatlan órával közlekedik Dzamandzarban. hosszú. hogy megerőszakolja. mint odahaza. – Egészségedre – mondta Hannibal. – Szóra sem érdemes – mosolygott Peter. Nagyon jól tudjuk. napfényes nappaliban. – Mindig kellemes egy olyan hapsival dumálni. lepkékre és gekkókra panaszkodott. mert szentül hitte. hogy maga nagyon elfoglalt ember. . aki tudja. – Szó sincs róla… Csak fecsegtünk a fiúkkal meg a lányokkal – mondta Harp. Miközben Peter a többiek keresésére indult. hogy a ház zenkali gondnokának is van kulcsa a szobájához. Csak ült az italát szopogatva. – A munkámhoz tartozik. Mindazonáltal megpróbált kielégíteni minden óhajt és szeszélyt. igen. Csak egy a fontos: hogy Jugg semmilyen körülmények között ne vihesse keresztül a tervét. megállapította magában. – Egészségedre – visszhangozta Peter. hogy időpocsékolás volna Jugg miatt bosszankodnia. de még a földön is iratkötegek tornyosultak. hogy megnézzem. hiszen tudja. hogy látom – szorította meg mindkét kezével Peter kezét. hogy mossák meg alaposabban a salátát. Svédországban. darazsakra. mint a pacal. pokolian kínozta a fejfájás és még jobban a szomjúság. De most meg kell néznem a többieket. hogy a hahagájt ne fenyegessék Jugg Dzsungelének borzalmai. Hannibal ott ült hatalmas hintaszékében a ventilátorok hűtötte. – Miattam ne zavartassa magát – mondta Peter. hogy a környezetvédőkkel nem lehet tréfálni… Petert megpillantva elhallgatott. hogy örülök. hogy javíttassa meg az óráját. – Nem akarjuk nyúzni. és egy széket húzott Hannibal mellé. és sortja zsebéből hosszú listát húzott elő –. Miss Alison Grubworthy a lakosztályát benépesítő csótányokra. Miben lehetünk a szolgálatára? – Azt hiszem. és fölemelte a poharát. pillanatnyilag talán én lehetek az önök szolgálatára – mondta Peter. elolvasta a fogalmazványát. hiszen érti. – Kedves Mr. Herr Rudi Meinstoller kéréséig. Szívesen hallanánk a véleményét. Foxglove. A társaság többi tagja a kertben napozott a ház mögött. hogy nagyon keménynek kell lennünk őfelségével szemben. míg Hannibal befejezte az írást. Minthogy Senorita Lopez hetvenéves volt. és összeírtunk néhányjavaslatot. hogy rendben van-e minden. levette a szemüvegét.

Ludzsáról. hogy a bizottságnak meg kell értenie valamit. hogy sápot húz belőle? – hitetlenkedett Peter. Ez sokkal fontosabb.– Mi újság? – kérdezte végül Hannibal. Aztán sor kerülhet a nyílt vitára. bíbor köntösében. hogy ha lekicsinyled az amerikai salátáját meg a svájci óráját. hogy levegőhöz jutnánk – mondta Hannibal. és újra leült. Éppoly kevéssé. hogy Ludzsa ismeri a bácsikádat. – Ludzsa? – kérdezte Hannibal. amit gyanítasz. – Inkább mesélek valamit arról a mocskos kis gazemberről. Először tehát egyenként beszélek mindenkivel. Kannibál császár. nagyvadat szimatoltam. – A bugris! – kiáltotta vidáman. – Szerezhetnénk szerinted bizonyítékot? – kérdezte izgatottan Peter. angol nyakkendőjével. de biztos. – És nem tudom. – Mert ha igaz. Hiszen másfelől sokkal nagyobb nyomásra számíthatunk. A gondot az okozza. – Persze bizonyítékunk nincs… olyasmi. Hannibal harsogva nevetett. . – Már miért ne? Szegény öregfiú napok óta nem nevetett egy jót… ezt imádni fogja. az egyszer és mindenkorra lezárná a repülőtér ügyét. ide-oda hintázott óriás székében. – Ideges lehet. – Most miben töri a fejét? Peter elmesélte Hannibalnak Ludzsa látogatását és a látogatás eredményét. meghallgatom mindenkinek a személyes véleményét. Amikor Hannibal és Peter is leült. – Hagyjuk – mondta Peter. Mégpedig azt. Peter nagyot kortyintott. – Sehogy sem tetszett nekem ez a nagy egyetértés Sir Osbert és Hammer között. írott vallomással. Hacsak három kedvencünk be nem állít hozzánk részletes. – Úgy érted. hogy mind a hahagáj. Micsoda ostobaság. hogyan szerezhetnénk bizonyítékot. Hannibal füttyentett. Csaszi igazán fenséges látványt nyújtott arannyal hímzett. A bizottságban húsz-húsz kisebb-nagyobb ginka és fangua törzsfőnök vett részt. hogyan határoz a bizottság. ha téged akar megvesztegetni. ez jó… Csaszinak tetszeni fog. így hát ma azt kell eldöntenünk. – A pofátlan kis bugris. de mihelyt megtudtam. s a mindent eldöntő szavazat Csaszié maradt. mind az ombufa eltűnik. mint a ginkákat halistenüktől. ennek a két nagy országnak a kulturális gyökerei ellen támadsz? – kérdezte komolyan Hannibal. igaz? – Nem tudom. – Honnan? – Például a bácsikádtól – mondta Hannibal. – De hiszen ez tiszta hülyeség. Peter újratöltötte a poharakat. hogy a bácsikám benne van a repülőtérüzletben. – Csak nem akarod elmondani neki? – kérdezte riadtan Peter. aztán elmesélte Hannibalnak Jugg ajánlatát. – Furcsább dolgok is megestek már – mondta Hannibal. hogy nem lehet a fanguákat megfosztani újonnan megtalált istenüktől. mint az amerikai Harp a salátájával meg az a szolgalelkű svájci az órájával. – Rögtön az elején ki kell jelentenem – mondta zengő és szónoklásra igencsak kiváló hangján –. Most nem tehetünk semmit. Csaszi belekezdett. hogyan építhetnénk meg a repülőteret a fanguák vallási hiedelmeinek sérelme nélkül. ha elárasztjuk a völgyeket. Meg kell várnunk. Az egyetlen oda nem illő pont Ludzsa volt kifogástalan öltönyében. amit a bíróság is elfogadna. – Tudod-e. fényezett asztal körül. Ott ültek tarka köntösükben a hosszú. ám a parlament már elfogadta a repülőtér építésének tervét.

végtelen viták után. Hannibal türelmetlenül föl-folhorkant. mérje fel a hahagáj biológiai szükségleteit. ha megengedik. hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét. Csak Ludzsa nem szólt semmit. – Ez is megvan – mondta Csaszi az első korty alaposan megkeresztelt kókusztej . hogy beszéljek azzal a nyavalyás Droommal. A bizottság tagjai szinte hipnotizálva figyelték Csaszit. hogy ilyen komolyan veszi az ügyet. elfogadja a többség döntését. elmondanám az én javaslatomat. mindenki megtette a javaslatát. a nehézségek ilyetén megkerülését mindenki kedvezően ítéli meg. ami talán előbbre lendíti a dolgot. a fát is. meghallgatta mindenkinek a véleményét. Mint ismeretes. Amerikában már van módszer a teljesen kifejlett fák áttelepítésére. egyik sem oldja meg igazán a problémát. míg a bizottság izgatottan fecsegő tagjai távoztak. de a legtöbben inkább a saját hangjukat élvezték. és Hannibalt meg Petert a saját lakosztályába vezette. Ezért. A fa esetében ez kissé bonyolultabb és sokkal költségesebb. hogy így lesz. Aztán levette a szemüvegét.Csaszi lassan haladt sorra az asztal körül. hogy egy percig döbbenten hallgattak. Két óra múlva. és minden javaslatot följegyeztünk – mosolygott atyaian az asztal körül ülőkre. amikor Droom professzornak már biztosan lesz mondanivalója számunkra. Biztos vagyok benne. aztán egy emberként emelték föl a kezüket. hogy ehhez a fontos mentőakcióhoz számos helyről kapunk majd anyagi támogatást – folytatta Csaszi. Elhallgatott. melyek során az emberek fölugráltak a helyükről. hogy az áttelepítéséhez megfelelő helyet válasszunk. Csaszi magán-dolgozószobájában egy nagy palack Felségsértés várta őket. A bizottságot annyira lenyűgözte Csaszi újszerű ötlete. hogy ez a program lassú és költséges. máshová kell telepíteni őket. de véleményem szerint nincs más választásunk. – Ám bármilyen okosak és segítőkészek is ezek a javaslatok. és ilyen okos javaslatokat tett. s ők némán ittak a győzelemre. Néhányan tömör és velős választ adtak. – Az a gondunk – folytatta Csaszi –. – Természetesen tudom. hogyan telepíthetnénk át az ombufát ugyanoda. és a lehető legdemokratikusabban megpróbálták túlkiabálni egymást. az asztalt verték. – Mindenkit meghallgattunk. hogy ha rossz helyen vannak. – Helyes – mondta Csaszi. s nyomban fölkérem Droom professzort. bár arcán alig észrevehető. és végigjártatta jóságos tekintetét a társaságon. és kiáltottak igent. – És én mindenkinek megköszönöm. kacagva néztek össze. Emlékeztess. De adtam ötletet a további halogatáshoz is. hanem újabb ülést hívunk össze úgy két hónap múlva. Csak Ludzsa húzta össze a szemét – Peter jól látta –. és a kezében tartott cédulára pillantott. majd egy cédulát csúsztatott oda Peternek: Mind köntörfalaznak… mondtam Csaszinak. A két csoporton izgatott moraj futott végig. s vékonyka ujjával dobolt a fénylő asztalon. hogy neki aztán mindegy. bólogatva. – Akkor hát nem oszlatjuk föl a bizottságot. és vizsgálja meg az ombufa áttelepítésének lehetőségét. Az általános vita során is csak annyit mondott. Csaszi végre fölemelte a kezét. Úgy vélem. Mi lenne a legjobb megoldás? Önkéntelenül is az jut először az ember eszébe. Fölállt. föltette a szemüvegét. Sugárzó arccal. – Ezért javasolom. hogy hozzunk létre Hahagáj Alapítványt. hogy megmentsük a madarat is. ezért azt javaslom. gúnyos mosoly villant föl. mintha már az egész kérdést megoldották volna. ahová a hahagájt. A madár esetében ehhez teljes mértékben meg kell ismernünk biológiai szükségleteit.

hogy Droom az előző nap elment a gyűjtőzsákjaival meg némi élelemmel. – Te tud. Reménytelennek látszik ugyan. – Igen – mondta Hannibal –. És ez is valami. De most van néhány hetünk. aki a biztonság kedvéért telt keblei közé rejtette. ulam. Az íróasztalon Peter talált egy jegyzettömböt. tölts magadnak. visz vala sok hús. sőt. igaz. Történelmi távlatból nézve minden új fölfedezés. Én süt vala. – Helyes – itta ki a poharát és állt föl Peter. De hol is tartottam? Igen. – Hús elég nem több két nap. csillogó mikroszkóp meg egy mikrofényképező berendezés állt. ő fog olvasni. kövér iratrendezők sorakoztak. Elvégre nem mindennap fedez föl az ember egy istent. te fog ad neki. Ezt a terhet is nekünk. – Mindenesetre egy kis levegőhöz jutunk. egy idősebb és igen kövér zenkali hölgy fogadta Petert azzal. hogy barátja éppen sajtóértekezletet tart. hogy elfogyaszthassak még egy pohárral Csaszi kotyvalékából. amire nagy szükségünk van. és lelkesen hallgatták Hannibalt. Hannibal. Hannibalhoz érve Peter döbbenten tapasztalta. – Nem. Peter. mikor fog jön bokorból. Highbury. aztán megpillantotta Petert. – És mi okozta a rendzavarásokat? – kérdezte a The Times tudósítója. rohanj érte. „Nincs más hátra. és meg is kérlek. Droom szállásán – egy Dzamandzar környéki kis házban – a háziasszony. hogy kitaláljunk valami más megoldást. hogy végre eljött az ő ideje – mondta Peter. ulam. mami – mondta. és csatlakozz hozzánk. és még nem tért vissza. A cédulát odaadta a háziasszonynak. mihelyt az hazaérkezik. Megpróbálok egy kis igazságot meg kultúrát pumpálni a sajtó és a televízió képviselőibe. Valószínűleg legyőzhetetlen nehézségekbe fogunk ütközni. – Történelmi szempontból… – kezdte Hannibal. – Ne reméljünk túl sokat – mondta Hannibal. – Csak annyi időt hagyj nekem. hogy a madarak is elpusztulnak. ulam – mondta a hölgy. és hozd el hozzám. hogy nyomban átadja Droomnak. visz vala hús? – Igen. A polcokon kézikönyvek és gondosan címkézett. hogy mihelyt megittad az italodat. hallod? – Hallom. glédában álltak az üvegek és gézketreckék is a különféle rovarokkal. hogy a hahagáj és az ombufa újrafölfedezése évszázadunk. ő merre megy vala? – kérdezte Peter. ha kitelepítik őket a völgyből. üzenetet kell hagyni” – gondolta Peter. és bevezette Petert Droom szobájába. Dloom gazda soha nem mond. – Tehát azt állítom. és megígérte. birodalomépítőknek kell viselnünk. – Kösz az ötletet. esetleg minden idők egyik legnagyobb biológiai fölfedezése. – Te fog visz engem Droom gazda szoba. akinek arcát vörösre festette a hőség meg Hannibal vendégszeretete. ulam. – Indulok. ulam. ő melle megy vala – mondta a hölgy a homokban topogva. A széles verandán fölállított székeken ott ültek körben a sajtó meg a televízió képviselői – mindegyiknek a kezében tele pohár –. a szoba – Peter legnagyobb meglepetésére – makulátlan volt. én nem tud.után. minden új . Ha otthon van. – Ó. Ellentétben Droom külsejével. Oké? – Pompás – mondta Hannibal. s az is megeshet. az asztalon egy nagy. hogy hazaérkezése után Droom haladéktalanul menjen Hannibalhoz. ulam – mondta határozottan a hölgy. hölgyeim és uraim. Úgy látszik. – Azt mondod. fél órán belül nálad leszünk. Egy ombuerdő áttelepítése csillagászati összegbe kerülne. arra írta az üzenetet. de nem baj. melle megy. – Én fog ír könyv Droom gazdának. – Igaz. – Droom boldog lesz. – Hús elég talán két-három nap? – Nem. beválik.

hogy beleférjen. – És hogyan határozott a bizottság? – kérdezte Coons. – Ugyancsak jókora marokra lenne szükségem. de a kórházban már el sem férnek a sebesültek. nincs csínytevés betört fejek nélkül. többször is hangsúlyozta. Az embereket sokkal jobban lekötötte a verekedés. mind a környezetét. Van-e a világon még egy hely. mintha az alexandriai könyvtárról lett volna szó. – Istenien fog mutatni a tévében! – kiáltotta lelkesen Brewster. A biztosítási összegből most majd építhetnek egy szép. hogy közelebb hozza egymáshoz a ginkákat. – Azt mondja. Sebesültek. hogy csupán egy kis ökölharcra került sor. – Igaz. hogy a maga „csínytevésének” túl sok a sebesültje – makacskodott Highbury. Highbury kuncogott. hogyan viselkedtek Észak-Angliában. a fanguákat és az itt élő külföldieket. Mindenki nevetett. s rendkívül finoman utalt arra is. ahol Hannibal a szívélyes. semhogy szexre gondoltak volna. Nyilván emlékeznek rá. így természetesen nagyon bosszantotta ez az ostoba és szükségtelen incidens.gondolat rendzavarásokat okoz. – Tudomásom szerint ilyesmire még nem volt példa. és fölemelte a poharát. hogy az egyik angol hölgyet megerőszakolta egy nigger? – nyalta mohón az ajkát Sibely. hogy megszabadították őket attól az egészségtelen. a világ minden tévéállomása kíváncsi lesz rá – mondta . a tapasztalt újságíró tévedhetetlen érzékével pontosan rátapintott a lényegre. ahol az ilyen fölfordulásban mindössze néhány sebesült akad? És egyetlen halott sem! Voltam néhány rögbimeccsen. jó humorú házigazda szerepét játszotta. – De nem. – Drága barátom. – Én mégis azt mondom. – Igen. – Fölöttébb bosszús volt – mondta Hannibal. ahol több volt a sérült. – Éveken át dolgozott azért. – A császár százkilencvenhárom centiméter magas és száztizennégy kiló – mondta Hannibal. Hannibal részletesen ismertette a tervet. – Már régen megérett a bontásra – mondta nyíltan Hannibal. – Drága barátom. csupa króm és üveg klubot. – Gyerekes csínytevés – legyintett könnyedén Hannibal. amikor fölállították az első fonógépet. Legalábbis nem ismerek hasonló esetet – mondta Hannibal. Hannibal körbejárt. hogy az ötletre Csaszi jött rá a bizottság tagjainak a segítségével. – Tulajdonképpen szívességet tettek az angol közösségnek. – Szerintem – gyújtott szivarra Hannibal – zseniális megoldást találtak. mondja. – Igaz-e. – Szerencsésebb lenne az illetőt zenkalinak nevezni – mondta Hannibal. A kínosnak induló sajtótájékoztató lassan átalakult koktélpartivá. új. azt hiszem. akiknek valaha jelesük volt történelemből. Pontosan. – Hiszen ahogyan a spanyolok mondják. – És a császár hogyan reagált? – kérdezte Coons. néhány lándzsa meg egy-két krokettütő bevetésével. és egy bizalomgerjesztő küllemű folyadékkal teli korsóból újratöltötte a poharakat. mint itt. biztosíthatom. – Hiszen el kívánjuk költöztetni mind a hahagájt. A sajtó azon képviselői. hogy amennyiben Nagy-Britannia ragaszkodik a repülőtérhez jelentős részt kell vállalnia a hahagáj meg az ombufa áttelepítésének költségeiből. hogy maga a markában tartja a császárt? – kérdezte Sibely. régi épülettől. gyerekes csíny tevés – szólt Highbury –. ami sokkal jobban illik a mai Angliához. – No de az itteni zavargások? – kezdte Coons a Reutertől. gondolkodjon józanul – mosolygott rá Hannibal. – De… de… hiszen porig égett az Angol Klub! – kiáltott föl Sibely a Reflectortól olyan vehemensen. kissé zavartnak látszottak.

és egyél. – Akkor rohanj haza. – Megmondom nekik. A sajtó képviselői – kissé akadozó nyelvvel hálát rebegve – végre távoztak. Isten a tudója. így legalább nyugodtan elkölthette kései ebédjét. – De… de… biztosítania kell számomra… akarom mondani. hogy egy kicsit elhanyagoljuk őket. Tolmácsolta nekik Hannibal meghívását. a BBC számára az elsőbbséget – mondta rémülten Brewster. elég pocsék munkát végeznek akkor is. hogy jöjjön ide. Üzenetet hagytam neki. Zenkali mégiscsak brit gyarmat. hogy milyen éhes. amit nagy örömmel fogadtak. – Mondja. mi történt. Hiszen ő agglegény kíván maradni. – Biztosan meg tudunk majd egyezni. A házasság örömeit – a zsémbes feleséget meg a száradó pelenkák erdejét – igazán nem neki találták ki. de uralkodni próbált magán. ha nem nevezné így – mondta Peter. – Néhány héten belül hivatalosan önkormányzatot kapunk – mutatott rá Hannibal –. és dolgozhatott a sajtóközleményen. – Helyes. hogy már huszonnégy órája. hogy a szervezetünk elfogadhatja-e ezt a megoldást – mondta . a Zenkali Hangja meg Sir Lancelot számára. – Kösz – mondta Peter. nyomban a hűtlenség után. Azt hiszem. hogy az ajánlatukat megkülönböztetett figyelemmel fogjuk tanulmányozni. Éppen föl akarta hívni Audreyt. Bár még így is ki kell adnom egy hivatalos közleményt a sajtó. hogy elfogadja vagy elveti-e őket. Csináld meg a sajtóközleményt. hogy így történt – mondta Peter. – Persze. amikor megjelentek tengervíztől csöpögő vendégei. hogy nagyon hiányzik neki a lány. ha szó szerint idéznek valakit.) Ám Audrey mégis hiányzott. a Ludzsával való nevezetes találkozás óta nem látta Audreyt. – Örülök. – Huh! – zökkent le a hintaszékébe Hannibal. sikerült a bizottságnak valamiféle döntésre jutnia? – Igen – mondta Peter –. drága fiam. Peter el is határozta. – Tölts egy pohárral. hogy használják az úgynevezett fantáziájukat. – Nem tudom. de biztos vagyok benne. de ezt tartotta a legnagyobb házastársi bűnnek. – Jókora munkát takarítottál meg nekem. amolyan áthidaló megoldásra.Hannibal. Hogy ő megpróbáljon kijönni a fizetéséből. mihelyt hazaér. mondogatta magának. Mikor hazaértem. Hirtelen úgy érezte. úgy érzik. míg a felesége csincsillabundát vásárol magának? (Nem tudta ugyan. és jót húzott a poharából. – Jobban tenné. Mondd meg Sir Lancelotnak és Alf nagyságosnak. persze. Sir Lancelot a homlokát ráncolta. Örülni fognak. Úgy értem. És még valami. hát mondanom kellett valamit. Persze téged meg Audreyt is. hogy szívesen látnám őket vacsorára. – Mi hír Droomról? – Az erdőt járja. hogy Sir Lancelot meg Alf nagyságos a zátonynál búvárkodnak. – Végre találkozhatunk hát a trón mögött álló hatalommal – mondta elégedetten Sir Lancelot. – Nem csinálhatja meg más. hogy nyomban fölhívja. És elmesélte. Otthon megkönnyebbülten vette tudomásul. az összes naplopó itt lihegett az ajtóm előtt. értem – mondta Sir Lancelot. Olyan jó volt vele lenni. Audrey bájos lány és remek pajtás. Nagy szükségem van rá. hogy miért is venne a felesége csincsillabundát. de semmi több. de a császáron múlik. Éppen ezért végképp el akarom kerülni. aki csak most jött rá. Hazafelé a kocsiban Peter arra gondolt. – Úgy van – mondta Hannibal. Ettél már? – Nem – mondta Peter. – Hannibal kétségtelenül tesz javaslatokat.

Egy órán belül – Napóleon Waterloo segítségével és hátráltatásával – Peternek sikerült beszélnie a kormányzói palotával. mondd meg neki. Mint szervezetünk elnöke. amit tőlem kap. hogy nálad töltötte az éjszakát. – Az ombufa és a hahagáj áttelepítése ellentmond elveinknek. – Úgy van. Petert kellemes várakozás töltötte el. – Tisztázzuk a dolgot – mondta. – Halló. a mi szervezetünk nevében – mondta határozottan Alf őurasága. – Úgy érti. – A természettel való játszadozás gondolata… nos… enyhén szólva elítélendő. de most föl kell hívnom Miss Damient. – Pokolian fura a hangod – mondta nyugtalanul Damien. – Miért nem? – sóhajtotta kimerültén Peter. – Nem – forgatta a szemét a szemüvege mögött Alf nagyságos –. amióta idejött tegnap este? – Úgy van – mondta Damien –. az sem valószínű. de ha megtalálod az égetni való kölyköt. Ha nincs nálad. – Most lebonyolítok néhány telefont. Valami mást kell kitalálni. hol lehet. hogy nem fogjuk támogatni ezt a tervet. egyből arra gondoltam. Carey Anyó Csibéivel . – Nincs. Beszélhetnék Audreyval? – Halló. – Én sejtem – mondta komoran Peter. hogy történt vele valami? – Nyugalom – mondta Peter. hogy megemlegeti. Szerintünk az állatoknak ott kell maradniuk. – Jól van – mondta kelletlenül Damien –. – Ugyanezt mondom én is. mit lehet itt kitalálni. mintha egyszerre három rendkívül kövér gengsztert végeznének ki villamosszékben – a Zenkali Hangja szerkesztőségét. – Itt Peter Foxglove. hogy a mi szervezetünk elfogadná. a kormányzói palotát. Mihelyt megtudok valamit. bízvást kijelenthetem. – Azóta nem láttad Audreyt. Simon? – mondta Peter. – Azt hiszem. csupán arra szolgál. de rengetegbe fog kerülni. hogy ő meg Hannibal egy kis levegőhöz jussanak. – Mi az. – Szervezetünknek nem csupán az állatfajok megőrzése. mert az ötlet tőle származik. míg a derék Napóleon Waterloo kapcsolta a zálogházat. ha nincs más megoldás – mondta Peter –.komoran. hogy tegnap este hozzád ment. a botanikuskerttel. hogy valójában nincs is szándékukban megvalósítani ezt az őrült tervet? – kérdezte Sir Lancelot. – Még ma este beszélek Hanniballal – mondta Peter –. – Ezt a császárral kell megbeszélniük – mondta Peter –. – Gondolod. hogy beszélni akarsz Audreyval? Hát nincs nálad? – Nálam? – mondta döbbenten Peter. úgy van – bégette Alf őurasága. visszahívlak. – Az anyatermészettel nem lehet játszadozni. ahol föltalálhatók. színét sem láttam. Igaz. de környezetük megóvása is a feladata – magyarázta Sir Lancelot. Hogy jut ilyesmi az eszedbe? – Annyit tudtam. a halpiacot és végül – olyan diadalmas sziszegéssel. az ördög tudja. s amikor nem jött haza. Bár csak az Isten tudja. Peter megrémült. Peter – mondta Damien. nagyon őszintén és komolyan kell beszélnem erről a császárral – mondta komoran Sir Lancelot. – Rá fognak kényszerülni. hogy kitalálhassanak valami jobbat.

Közben próbáld utolérni a tiszteletest. Peter dühösen csapta le a kagylót. és haditanácsot tartunk. – Hah! – bökött Peterre hosszú ujjával a tiszi. – Ludzsa nem lehet ilyen ostoba – mondta végül. de nem tudhatom. Virágok illatától és napfénytől volt meleg és édes a levegő. levette a kalapját. Peter legnagyobb meglepetésére a tiszteletes nyomában ott volt Pappasz kapitány és Leonardo da Vinci Brown. maga tudja? A tiszi lehuppant egy székbe. Hannibal Rittyentett. a gekkók halk tok-tok kiáltással szólongatták egymást. – Hol van. HETEDIK FEJEZET ZENKALI ZENEBONA Odakint sűrűsödött a sötét. Aztán italt töltött magának. akkor előre megmondom. – Ludzsa kapta el – mondta egyszerűen. – És ocsmány hangulatban távozott tőlem. Nem tudta elképzelni. igaz? – Igen – mondta Peter. aztán átmegyek. és elmondta a dolgot. – Oké – mondta Peter –. súlyos lépések döngtek a hallban. De Peter mindebből nem látott. Hirtelen egy autó fékezett csikorogva a ház előtt. és nem vették föl. Ludzsára. Ha nem ott van. hogy eltűnt. hogy Ludzsa kapta el? . és legyezni kezdte magát vele. De akkor hol van a lány? Talán úszás közben cápával találkozott? Vagy baleset érte valami elhagyatott hegyi ösvényen. mint lebegő opálok. – Nézd – mondta Hannibal –. – Látom az arcodon. így végül fölhívta Hannibalt. s a bokrok árnyékában a szentjánosbogarak úgy csillogtak. hogy Ludzsa – bármilyen kellemetlen és elkeseredett legyen is – bántaná Audreyt. Talán a tiszteletessel van.és az angol közösség több tagjával. és járkálni kezdett a szobában. csöngött. és elvérzett a kocsija roncsai között? Petert erre a gondolatra hideg veríték lepte el. – Eléggé el lehetett keseredve. félrecsúszott kalappal a fején. akinek a telefonja makacsul néma maradt. de a telefon csak csöngött. – Nem lehet ilyen idióta. hogy kitöröm a nyakát. ha engem próbált megvesztegetni – mondta Peter. – Szerinted mi történhetett? – kérdezte Hannibal. s a tiszteletes robbant be kipirult arccal és izgatottan. – Nem tudom – mondta nyugtalanul Peter –. a tücskök cirpeltek. A fejében kavarogtak a gondolatok. Engedj egy kicsit körülnézni. hogy csak az imént fedezted föl. – Hogy érti – kérdezte –. akiket Audrey esetleg meglátogathatott volna. és újabb italt töltött magának. nem hallott semmit. Peter újra hívta a tiszteletest. mi az. majd fölpattant az ajtó. Csupán egy emberrel nem sikerült beszélnie: a tiszivel. Peter egyre jobban aggódott. Elvégre nem Chicagóban vagyunk. – Segítek – ígérte Hannibal. aztán hallgatott. tiszi. de nem tetszik a dolog. ne tégy semmit meggondolatlanul. de ha ez Ludzsa műve. Hannibal. akkor csak egyetlen dologra gondolhatok.

– A kis Tulipán is az én informátorom – felelte elégedetten a tiszteletes. – Hol van? – pattant föl Peter. hogy a bácsikád és Lord Hammer többször is találkozott titokban Ludzsával. Ludzsa elraboltatta. de Ludzsa annyira a markában tartja őket. Mindnyájan a hang irányába fordították a fejüket. – Hála az égnek Leonardóért – sóhajtott Peter. amint Sir Osbert és Hammer közölték Ludzsával. – Úgy gondoltam. élve több hasznát vesszük – mondta egy hang. ha Leonardo közelebb férkőzik Ludzsához. – Ha elkapom a nyomorultat. Hallotta. szemmel kell tartanom ezt a repülőtér-dolgot. Aztán Ludzsa odament. – Ludzsa házában?… Megfojtom azt a nyomorult kis… – Nanana – csillapította a tiszi –. – Mondja el. – Tegnap este. Szerintem a keresztények az utóbbi időben túlságosan elpuhultak. mert az első munkájuk éppen Audrey elrablása volt. he? – Kösz – mondta érzéssel Peter. hogy valamit kell tenni a völgy dolgában. Szóval Leonardo beállt. Sir Osbert azt mondta Ludzsának: „Nem érdekel. Leonardótól tudom azt is. de takarítsd el azokat az átkozott fákat és nevetséges madarakat a völgyből. – Megyek én is Pappasz kapitánnyal. – Maga rosszabb a Maffiánál! – Sokkal rosszabb – mondta büszkén a tiszi. hogy megvesztegessen. de az egyik legjobb kémem is. de rögtön. szóval nem kell aggódnod. – Igen – bólintott a tiszi. amikor hazafelé tartott innen. Én akarsz segítesz leszámolsz gazemberrelsz. – Épp jókor! Tudod-e. – Az is – mondta a tiszi –. – El is tud minket vezetni oda? – Igen. Hannibal állt az ajtóban. Miss Audrey pompász lány. hogy beszéljen vele. miszerint szemet szemért. Pappasz kapitány megköszörülte a torkát. az egyik vadászkunyhóba. – Nem. sőt Ludzsa sincs ott. – Jó ég! – álmélkodott Peter. és jelezte neki. hogy értesít engem. és töltött mindenkinek. oda fog vezetni minket – mondta a tiszi. s valójában ők gyújtották föl az Angol Klubot is. és így tovább.– Ahogy mondom – nézett Peterre bagolyszemmel a tiszi. az a fekete gazembersz Ludzsa merészkedsz túl messzire. azt hiszem. – Én ugyanis hiszek a régi bibliai mondásban. – Kém? – csodálkozott Peter. Ludzsa bandája szemlátomást nem nagyon örült a melónak. Az erdőbe vitték. hogy akkor hol van hát. – Azt hittem. No de ott tartottam. – Sajnálom – mondta Peter. és honnan tudja. Mr. mert mind ismerik és kedvelik Audreyt. Ezek a bandák szították a zavargásokat. és nagyon jól tette. hogy jónak láttam. különben ugrik az üzlet. mit tett az a disznó Ludzsa? . Tegnap este kapták el. És az egészet Leonardo da Vinci Browntól tudom. és tölthetsz nekem egy pohárkával. hogy engedelmeskedniük kellett. kérem. Audrey nincs Ludzsa házában. cápaeledelt csinálok belőle. pompász hölgy. – Én akarsz segítesz. így hát Leonardo belépett Ludzsa egyik bandájába. és minél előbb. – Ott kezdem – kortyintott jókorát a tiszi –. – Hannibal! – kiáltotta Peter.” Ettől Ludzsa annyira pánikba esett. Leonardo a kertésze… – kezdte Peter. ezért gyülekezetem értelmesebb tagjait megbíztam egy kis kémkedéssel. nem igaz? – Ezt honnan tudja? – kérdezte döbbenten Peter. nem kell mindjárt káromkodni. hogy remeg a keze. hogyan csinálod. hátha szükség lesz segítségre. De Leonardo még előbb fölhívta magára Audrey figyelmét. így hát megnyugodhatsz. amikor hazafelé tartott. Bosszúsan látta. hogy Audrey biztonságban van. fogat fogért. hogy eljött hozzád. Foxi.

hogy minden szót tisztán hallottam a hallban. Jobb lenne az akciót éjjeli egy órára halasztani. . – Mennyi idő alatt jut el az ember a Hahagáj-völgybe? – kérdezte. – Tűrhetően. Éjfélre viszont értetek jövök. hogy melyik úton. szólítsam Láncénak. s el sem készül a vacsorával fél kilencig. Mr. hogy annak sem örülsz. A fényszóró néha gyémántként csillogó monguz-szemeket világított meg. Minthogy őszintén él bennük a vágy. ulam – mondta Leonardo. az ember hajlamos elnézni gyarlóbb szeszélyeiket is. Mennyi az út a kunyhóig. Hannibal. hogy jót tegyenek. – Hogy érted. aztán viszont nyomban elalszik. Éjfélkor Hannibal újra megjelent a kivörösödött képű és meglehetősen ingatag lábon álló két vendéggel. – Ilyenkor. majd Hannibal és Peter elindultak a tiszihez. ha itt lógnak a nyakadon. este hétkor. melyek igen gyorsan eltűntek. aki sejtette. hogy nem most? – Ahogy mondom – mondta Hannibal. Megkérdezted már valaha az utat ír embertől? – kérdezte. Hannibal nevetett. csak félórányira van onnan. Ha tehát most mennétek a vadászkunyhóba. ahogyan mi tettük. A vendégeket lefektették. Ettől úgy odavolt. ulam. hogy elment a kedved a mai vacsorától. elviszem a vendégeidet. – Ez mind nagyon szép – mondta Peter –. fél nap az út. – Hogy boldogultál a lorddal meg Alf őuraságával? – kérdezte kíváncsian Peter. és ezernyi illattól édes. Ludzsa egyetlen embere sem vállalkozna rá. tizennégy báróval és számos miniszterelnökkel. mert biztos vagyok benne. – Olyan hangosak voltatok. – Hát – mondta kelletlenül Peter. – Engem vegyenek föl ott – mondta a tiszteletes –. – Szó sem lehet róla. Igaz. – Közel van a tiszi kisasszony házához. de bővebb felvilágosítással nem szolgált. de mi van akkor. ha Ludzsa megpróbálja kicsikarni Audreyból a völgy helyét. de abban is. Leonardo? – Nincs messze. minden derék zenkali a fazeka fölé hajol. – Nem – bámult értetlenül Peter. – És most – szólt Hannibal –. Leonardo? – Igen. Példáját követte a tiszi is Leonardo és Pappasz kapitány kíséretében. – Az attól függ. és foglalt helyet Hannibal. hacsak Ludzsa fog becsap ők nagyon-nagyon – mondta komolyan Leonardo. Ludzsa fog mond ők fog nem bánt Miss Audley. – Pedig igen tanulságos – mondta Hannibal. s az erdő sötétebb foltjait szentjánosbogarak miriádjai ékesítették. azt hiszem. Inkább távozott. hogy nem Ludzsa hallgatódzott odakint. hogy megkért. de nem most. az erdőt ragyogó fénybe borította a kanárisárga hold. Még jó. Ha a sziklák felé megy. Akkor az úttól körülbelül egy óra. Miért? – Csak kíváncsi voltam. Vacsora közben mégis sikerült lefőznöm Sir Lancelotot három kisebb uralkodóval. igazad van. Ezeket a fura étkezési szokásokat nyilván a franciáktól örökölték. ulam. és Sir Lancelotot meg Alf őuraságát is magával vitte. nyolc herceggel. Az éjszaka hűvös volt. a legéberebb és legvirgoncabb hangulatban találnátok az egész bandát. De egyszerűbb odajutni a vízesés alatti hasadékon át.– Tudom – vette le hatalmas sisakját. hogy mennyire meg fogja viselni az idegeit a várakozás –. amikor az állatkák eliszkoltak a bozótba. – Jössz? – Persze – mondta Hannibal –. Hannibal Peterre pillantott. – Éppen indulni akarunk Audrey kiszabadítására – mondta Peter. míg mi itt tötyörgünk? – Kínzásra gondolsz? – kérdezte Hannibal.

aki vigyáz Missy Audley. – Vannak más őrök is? – kérdezte Hannibal. kézre álló. ulam – suttogta. aztán – Leonardo utasításait követve – leparkoltak az erdő szélén. majd megfordult. – Talán nem is baj – mondta Hannibal. Alig tettek meg néhány métert. Peternek és Hannibalnak. Biztosan szeretne már megfürödni és jóllakni. ő nem futsz el. Persze ők ezt nem tudják. mikor Pappasz hosszú. helyes. készen vagyunk? Pompás. Megkértem Pappasz kapitányt. Egy ől áll itt. tiszi. hoztál puskát? – Nem – felelte bánatosan Peter. hiszen nem háborúba indulunk. – Jó harcoláshozsz – magyarázta. ulam. mint az az önelégült Dániel Brewster. vagy háromnegyed órát haladtak. aztán a keveréket a kémcsöveimbe töltöttem. – Nem robbanó bombákról van szó. és követték Leonardót a kanyargós ösvényen. ulam – mondta Leonardo –. Meggyújtották zseblámpájukat. maga is jobban tenné. A tiszi. folyó paltján. maga értelmes ember létére néha megdöbbentően ostoba tud lenni – mondta szigorúan a tiszi. hogy szerezze be a szükséges dolgokat Dzsakartában. Ez szoba van Missy Audley. a fák és az egyenes törzsű guava-bokrok között. Egy gallyal gyorsan térképet rajzolt az út porába. Pappasz kelletlenül vágott egyet neki is. és lekuporodott. – Nos – dobta be egy kortyintásra az italát –. – Igen. Ház van két szoba. Pappasz és Damien egyaránt khakiszínű vászondzsekit és nadrágot viselt. ha nem bátorítaná – mondta kissé megrovóan Hannibal. . ő akkor szem futsz el. Ütsz embersz fej eresz. – Ártalmatlan különc – mondta. és zseblámpája fényét az ösvényre irányította. hogy kis híján lenyakazta Petert. – Álljon meg. majd négy homályos üveggömböt vett elő. az ég szerelmére. két ől. – Helyes. – Mi mái nagyon közel. – Hannibal. töltenél a társaságnak? Míg töltesz. hanem füstbombákról. – Mindenesetre szimpatikusabb. kétméteres botot faragott belőlük. fekete cowboykalap volt. – Ez ház. Találtam egy Száz Móka-Bóka Fiataloknak című könyvet. – Igaz – bólintott Hannibal. Folytatták útjukat. amikor Leonardo megtorpant. valamennyien készen vagyunk-kiáltotta. mert nincs nála vérszomjasabb és harciasabb keresztény – mondta Damien. és Észak-Írország ismét a miénk lenne. miközben jókora adag konyakot töltött mindenkinek. más ől áll itt. Induljunk. – Bizony. – Simon. Jó nagyot szól. én hozom a bombákat. – Én elhoztam a revolveremet. és a zsebébe süllyesztette őket. – Ütsz embersz lábárasz. A tiszi fején óriási. – De mondd csak. éles késével levágott négy facsemetét. ulam – magyarázta –. csípőjén igen nagy és félelmetes vadászkés. – Pappasz. a vállán töltényheveder.Peter nevetett. A tiszi házához értek. hozzuk el azt a szegény gyereket. abban olvastam a füstbomba receptjét. s a tiszi akkora lelkesedéssel forgatta meg botját a feje fölött. Vagy két mérföldet tettek meg az úton. bár alig lehet eltalálni vele valamit. – Bombákat? – kérdezte Hannibal. már térdre kényszerítette volna a brit kormányt. s adott egyet-egyet Damiennek. A tiszi közben egy szekrényben kutatott. Fegyverszíján puska függött. – És én nem kapok? – kérdezte fölháborodva a tiszi. – Ha ez a nő ír katolikus lenne. ez szoba van négy embel.

amely pompásan jelzi az őrök helyzetét.– Rendben – mondta Hannibal. Ez azt jelentette. és lehetőleg ne lője szét a fejemet a puskájával. és be tudjuk hajítani a bombákat. – Remélem. – Minden rendben? – kérdezte Hannibal. hogy egy apró tábortűz fényét látja. A túlsó partján vadászkunyhó állt. – Simon meg én elintézzük ezt. – Mi a további tervünk? – A kunyhónak szemmel láthatólag két szobája van. – Istenem! – nyögte Peter. Peter halványan lüktető fénypontot vett észre a fatörzsek között. Peter és Pappasz követték Leonardót a fák között. Hannibal visszaintett. mert nem használhatták zseblámpájukat. – Elkaptad az emberedet? – Igen. s nagy volt a veszélye annak is. így már csak a kunyhóban lévő öt ember volt hátra. melyet recsegő hang szakított hirtelen félbe. amit akarunk – mondta Hannibal. lábát pedig jó erősen egy fához. és integetett. – Te akar én fog megy őt ver. megsuhintotta a botját. Mr. Összekötözve fekszik a fák közt. s amikor áldozata éppen meg akart fordulni. hogy a fickó sokáig eszméletlen lesz. az őrök fölfigyelnek. és Pappasszal elindultak a bozótban. Nyugtalanul térdelt le. Az egyik ajtó egy vastag gerendával is el volt torlaszolva. de Peter nem akart kockáztatni. a meglepett fickókkal bizonyára azt tehetünk. Hallottad a hangját? – Alig – mondta Peter. kezében jókora lándzsával. ulam? – Nem – súgta Peter –. Szeme egyre a tűz fényétől vibráló sötétet kutatta. és mozdulatlanul feküdt. ha én hajíthatom be őket – mondta a tiszi. Peter megértette. hogy gyorsan kell cselekednie. és szíve egyenletesen ver erős bordái között. – Ől ül ott kis tűz – suttogta Peter fülébe. amit fatönknek nézett: egy hatalmas zenkali állt föl takaróba csavarva. Csak lassan haladhattak. Úgy látszott. – Helyes. Az enyém éppen akkor fordult meg. hogy megnézze a különös hang forrását. gondolta. és megindult előre. Foxi. Megkönnyebbülten tapasztalta. s az erdőben kis tisztás nyílt előtte. A tisztás túloldalán ekkor megpillantotta Hannibalt. eldőlt. – És én? Velem mi lesz? – kérdezte fölháborodva a tiszi. Megmarkolta a botját. a férfi kezét hátrakötötte. Meglehetősen nagy épület volt. Hármat lépett előre. Ha ki tudjuk nyitni az ajtót. A hatalmas zenkali különös hangot hallatott. Aztán a kunyhó előtt találkozunk. a vastag bot lecsapott a tarkójára. a fickó az enyém. hogy Hannibal is elbánt az emberével. amikor a háta mögé értem. s amíg nyújtózkodott és vakaródzott egyet. – Oké – mondta Peter. Aztán egyszerre csak megmozdult valami. . Lassan araszolt előre. így hát kilépett a holdfénybe. ön jól megütsz gazembersz – suttogta rekedten Pappasz. Balra az erdőben kiáltás hallatszott. – Jöjjön velem – mondta Hannibal –. és társaival Peterhez és Pappaszhoz sietett. Szerencsére háttal állt Peternek. Simont meg a tiszi fura figuráját. Nyilván itt tartják fogva Audreyt. hogy ha a lábuk alatt megroppan egy száraz gally. – Kis szerencsévelsz meg is ölsz őtsz. Leonardo megállt. Gyorsan csíkokra vágta az őr takaróját. – Jó. de elhallgattattam. és most vehetjük hasznát a tiszi bombáinak. Először meglepődött. hogy a zenkali lélegzik. Peter néhány lépésnyire maga mögött hagyta a kis tüzet. – Csak akkor használhatja a bombáimat. s óvatosan körüljárva a házat Peter két ajtót és két fatáblás ablakot fedezett föl. hogy nem. és tenyerét ellenfele széles mellére tette. elejtette lándzsáját és takaróját. ahol kicsiny folyócska csillogott és susogott. Megpróbált kiáltani. Peter és Pappasz a másikat. majd rájött. Peter még érezte a karjában az ütés lendületét.

– Nem kellett volna bántanotok őket – mondta Audrey. hogy míg a mi félig kommandó-. – Hálátlan bestia – mondta Damien. – Ezt nem tehetitek – mondta fölháborodva Audrey. Fölrántotta az ajtót. – Feladom. tiszi. s egy pillanat múlva a súlyos gerenda is a helyére került. – Elgázosítottátok?! – A tiszi csinált néhány bombát – magyarázta Peter –. és rakd keresztbe rajta azt a gerendát. – És mit tettetek szegény elrablóimmal? – Elgázosítottuk őket – mondta büszkén a tiszteletes. jól van. – Eleged van az emberrablásból? – kérdezte végül. – Te? Úristen – mondta Hannibal. – Persze. – De ki mondta nekik? Honnan tudták? – Én mondtam nekik. nevetve és épségben. Mihelyt a bombák bent voltak. – Nem bánthatjátok őket! Ha bajuk esett a bombáidtól. Peter gyorsan a másik szoba ajtajához ment. és fölrántotta az ajtót. – Akkor éreztem magamat ilyen jól utoljára. rémült kiáltás hallatszott bentről. – Ez a mentőakció éppen olyan kudarc. sohasem fogom megbocsátani. hogy az akaratod ellenére nem akarlak hazahurcolni. – Csak ide kellett volna jönnötök. Aztán csapd be az ajtót. amikor elkezdtem a szabadfogású birkózást – tájékoztatta Petert a tiszi. Mihelyt az ajtó kinyílt. azokat dobtuk közéjük. Akkor kiengedjük és nyakon csípjük őket. – Hiszen ők sem akarták az egészet. – Hiszen olyan aranyosak voltak hozzám. néha igazán nehézfejű vagy. de Damien már be is csapta az ajtót. Úgy érted. ő meg kinevet. A kunyhóból elfojtott kiáltozás és köhögés hallatszott. – Hannibal. – Én hősöm! – mondta Audrey. Damien lehúzta a kilincset. a tiszi behajíthatná a bombáit. Damien elfoglalta helyét az ajtónál. ha kinyitnád az ajtót. és ismét nevetni kezdett megmentőin. – Kész van. és biztosan markolta őket jókora mancsaival. – De miért? – kérdezte Hannibal. keze a kilincsen. csak az a . tiszi? – suttogta.– Jól van. mint mostanában minden errefelé – mondta Hannibal. – De amikor olyan mulatságosán néztek ki! – protestált Audrey. és ők szépen átadtak volna nektek. – Mert tudták. maga vérszomjas boszorka – mondta Hannibal. s ott állt Audrey. Ezért lármáznak. kapitány – bólintott. hogy jöttök – mondta türelmetlenül Audrey. félig kiscser-készcsapatunk az erdőben osont. Azonnal ki kell engednetek őket. hogy jövünk? – Persze – mondta Audrey. – Úgy értem. a tiszi a sötét szobába hajította négy bombáját. Ötpercnyi füstölődés után a fickók már aligha lesznek harcias hangulatban. s kétségbeesett öklök verték az ajtót. szegénykék – mondta dühösen Audrey. és megcsókolta a lányát. Peter megölelte és megcsókolta a lányt. – Életünket és vérünket kockáztatjuk érte. – Igenis. – Simon. – És most szépen kiengedjük és elpáholjuk őket – dörzsölte a kezét Damien. ezek mindvégig tudták. – Átadtak volna? – hitetlenkedett Hannibal. Megcsörrent a széttörő üveg. A tiszi kivette a zsebéből a bombákat. – Miért nem? – kérdezte Peter. és leemelte az ajtót záró gerendát.

– Miután meggyőződtél róla. – Megpróbáltam átejteni – vonta meg a vállát –. csak nézte a lány arcát. hogy azzal semmire sem menne. Meglehetősen mulatságos látványt nyújtott terepszínű ruhájában és tiroli kalapjában. Ludzsa unokatestvére. – Igen. de nem használt. hogy az évek során baj érjen mindenkit. s bár mindkettőnek tojásnyi púp pompázott a tarkóján. és föl kell hívnunk a palotát. de ha ez történne. A kunyhóból kiáradó fojtó. és azt mondta. tiszi? – kérdezte Hannibal. – Jó. akkor nem lesz semmi a repülőtérből meg a gátból. ő nem bosszúálló ember. Szünetet tartott. és az égre emelte tekintetét. Mihelyt abbahagytam a gúnyolódást. amelyen most kezdtek csak tükröződni az átéltek. és nagy kiabálás kezdődött. – Maga egy salemi boszorkány. hogy igyon egyet. nagy fa zárta el. már letértünk az útról. tudjátok. Peter megkereste a két őrszemet is. és kitódult a négy riadt zenkali. – Hülye voltam – ismerte be kelletlenül. hogy senkinek semmi baja – mondta Hannibal –. de gyerünk előbb a tiszi házába – mondta Audrey. be az erdőbe. – A kunyhóban – folytatta Audrey – aztán ott volt Ludzsa. Audrey elmondta az eseményeket egy pohár ital mellett. Nyögtek. és mire észbe kaptam. köhögtek. Mikor visszaértek a tiszi házába. fehér füstnek záptojás. – De a francba is. hogy mennyire gyűlöli Ludzsát. ám az utat egy kidőlt. és szívesen elvisz engem is. .nyomorult kis Ludzsa kényszerítette őket. – Ha nem mondom meg neki. hogy hol a völgy. nem fenyeget közvetlenül engem. mondta. Azt mondta. akkor gondoskodna arról. mosolyogni kezdett. Semmi értelme nem lett volna az ellenállásnak. hogy talán megtudhatok tőlük valamit. Türelmesen ki akartam várni a végét. hogy ezek életem első bombái – mondta kissé sértődötten a tiszi. aki mindig elmondja. Igen udvarias volt. Néhány zenkali ácsorgott mellette hosszú késsel a kezében. mintha le akarnák tisztítani. Azt mondtam. igazán megmondhatnád. így tettem hozzá egy kicsit a bűzbombák adalékaiból is. Közben Peter és Audrey elsősegélyben részesítették a boldogtalan emberrablókat. – Az első adagból mintha hiányzott volna valami – vallotta be a tiszi –. és ő nagyon sok pénzt fog veszíteni. – Hazafelé tartottam. akit szeretek és tisztelek. Azt mondta. ezért ő visszamegy a városba. könnyeztek. Aztán Garutara átmászott a fán. Peter sóhajtott. – Gonosz kis disznó – mondta Hannibal. de fenyegető. levegő után kapkodtak. Peter kinyitotta az ajtót. és részletesen kifejtette a terveit.és csatornaszaga volt. – Maga nem is tiszteletes – mondta Hannibal. És most gyorsan engedjétek ki valamennyit. – Nincs sok időnk. – Mi az ördögöt tett ebbe. mert tudja. hogy mi ez az egész. – Te pedig elfogadtad az ajánlatát – mondta Hannibal. hogy mikor éri baj a szeretteimet. Peter nem szólt semmit. hogy az emberek most küldtek fűrészért és a fa eltakarítása több órát vesz majd igénybe. ha soha nem tudhatom. bár szegények még mindig ziháltak és köhögtek. A patakvíz meg a Damien által egyáltalán nem szívesen átadott konyakosüveg segítségével hamarosan magukhoz térítették őket. mielőtt bajuk esne. amikor a fa másik oldalán megállt a kocsijával Garutara. de arra is gondoltam. Audrey keserűen a fiúra mosolygott. majd négykézlábra esve köpködtek és hánytak. majd jobb belátásra bír. De úgy érzi. odajött hozzám. amivel teljesen kihúzta a lábam alól a talajt. elég jó állapotban voltak. vegye figyelembe.

Természetesen a hosszabb utat mondtam el. Örül. nem árt. Tudtam Leonardótól. A tiszi fancsali képet vágott. úgy ám – mondta büszkén Damien. – Hívom a palotát. tiszi. – Az egész testőrsége vár minket a Hahagáj-völgyhöz vezető út kereszteződésénél egy órán belül. hogy fütyül Zenkalira. amit kértek tőle. s ő máris indulhat Dzsakartába. – Benne vagyok a buliban az elejétől fogva. – Elszánt és magabiztos. és hangsúlyoztam. ki vele. . s a szeme furcsán csillogott. hogy értem jöttök. hogy merre menjen – mosolygott Audrey –. megtette. mi… – Jól tökön rúgjuk őket – örvendezett Judith tiszteletes. s talán nem illendő. – Igen. Ott várhatunk a szikla alatt jóval azelőtt. Ludzsa elégedett volt. – Audrey drágám. hogy mennyire veszélyes és nehezen járható. hogy tehetted? – sápítozott a tiszi. mert ez lesz Ludzsa bukása. Hannibal vigyorogva állt föl. – Marhaság – legyintett a tiszteletes.ha megmondanám is a völgy helyét. s hallottam. – Azt hiszem. az sem lenne a hasznára. lányom – mondta Damien. Mihelyt a völgyet elpusztította. hogy ilyen sokáig tartott – mentegetődzött –. ahogyan azt mondja Garutarának. Csak Hannibal hallgatott. – Csak egy ír lány tud túljárni egy rafinált tolvaj gazember eszén. hogy hol a völgy – mondta Audrey. – Mit mondott Csaszi? – kérdezte Audrey. hogy menjenek a vízesés felé. – Mi a terved? – kérdezte Peter. – Mit csináltál? – kérdezte Peter. amiért egyetlen zenkali is így mert bánni veled. – Hát ezért volt ennyire elszánt. – Szó sincs róla. – Elvégre komoly csetepaté kerekedhet. a saját fegyverét fordítjuk ellene. és úgy gondoltam. Néma csönd volt. és ő elpusztítaná. tiszi? – kérdezte Peter. – Igen – mondta Audrey. Nem dobhatsz bombát a völgybe – mondta Audrey. ha az egyháznak harcos híre van. – Isten irgalmazzon neked. ahol vár rá a pénze. Audrey a legegyszerűbb és legokosabb dolgot tette – mondta végül. megmondtam neki. – Végül mit tettél? – kérdezte a tiszteletes. kíváncsi vagyok a végére is. – Csaszi utasíthatja a testőrségét – mondta Audrey –. de Napóleon Waterloo és Jézus nincsenek formában ilyen késő éjjel. – Elnézést. és csupán néhány félrevezető utasítást adtam. Ocsmány kis kacaj következett. és gratulál a sikeredhez. – Megmondtam. – Én meg csinálok még néhány bombát – mondta jókedvűen a tiszteletes. hogy az út mindössze hat vagy hét óra. Különben is. és közölte. harminc emberrel még napkelte előtt a völgyben lesz. Nem lenne jó reklám az egyháznak. Azt mondtam neki. hiszen egész Zenkali ellene támadna. – Erre nem gondoltam – mondta Hannibal. tőled bocsánatot kér. te kis ír Machiavelli. hogy egy papi személy részt vegyen egy ilyen közönséges balhéban. s nagyokat csapott a tiszi hátára. – Gyerünk. hogy Ludzsa emberei odaérnek. – Föltétlenül velünk akar jönni. mikor Hannibal kiment a szobából. Aztán amikor lemásznak. – Zseniális – mondta Hannibal –. Hannibal jött vissza. – Megzavarná a madarakat. hogy ezzel egy kis levegőhöz juthatunk.

morcos medve. – Hamarosan itt lesznek – pillantott az órájára Peter. most megmozdult. rengeteg forró kávét. – És lehetőleg nem zavarjuk a madarakat. Végre elérték azt a sziklát. – Azért én felelek – mondta Hannibal. gyöngyházszínű homályban megpillantották a ködbe vesző koronájú ombufákat. hogy Ludzsa emberei – akik még több mérföldnyire járhattak az erdőben – megláthatják vagy meghallhatják őket. akár a hattyúpihe. Audrey utasításai alapján. – Ön nem aggódsz. mindenfelől fölhangzott a hahagájok szelíd gúnykacaja is: – Ha-ha. akkor magától nyugodtan elpusztíthatta volna a völgyet. – Helyes – mondta Hannibal. aki úgy ült ott. – Miss Damien leplezte le az összeesküvést. – Nem kétséges – helyeselt Hannibal. mert nem ismeri ezeket a hölgyeket – vigyorgott Hannibal. mint valami nagy. s a szeme elégedetten villant föl.– Igazán kedves Csaszitól. csupa dalia. hogy én viszel őtsz Dzsakartába – mondta egyszerűen Pappasz kapitány –. végül a többiek. Aztán a császári testőrök és különös kísérőik behatoltak a hasadékba. Pappasz kapitány. tehetséges tiszt tökéletesen kézben tartotta kis csapatát. Pattogós elosztotta az embereit. A császári testőrökkel vagy negyed mérföldnyire a völgy bejáratát rejtő vízeséstől találkoztak. Mr. – Miért? – kérdezte Peter. tisztelgett. Éppen pirkadt. – Kérdezhetek valamit. de ne kerüljenek a tűzvonalba. s amint az égbolt pirosodni kezdett. ahonnan Audrey és Peter ereszkedtek alá a völgybe. a tűzvonalon kívül. ha meglógna. – Az lesz – biztatta Peter. – De remélem. – Azért beszél így. majd Pattogós és csapata következett. mégsem akartak kockáztatni. A sápadt. hogy Hannibal tréfál. a háttérben maradnak. – Mert ő fizetsz nekemsz ötszáz fontsz. én pedig nem viszel őtsz azok utánsz. – Ezt külön hangsúlyoztam – mondta Pattogós. de ez még nem siker – mondta Audrey. uram… – Pattogós még mindig azt hitte. – Csak attól félek. – Tájékoztattam az embereket – pattogta. – Kerüljük a szükségtelen vérontást. pedig nem szeretném. Nem volt valószínű. Attól tartott. s maga még segített volna neki meglógni? . – És most kávét kérünk. mert még ha Ludzsa innen meg is lógsz. Ez a kevés szavú. – Ha maga mondja. Jaeger tiszteletes pedig úgy bánik a bombákkal. ahogyan a gerillák közül is kevesen. Az utolsó ködfoltok is fölszálltak. hogy ha Ludzsa nem raboltatta volna el Audreyt. Hannibal elé lépett. hogy mindent láthassanak. Ez férfimunka. uram? Jönnek a… hölgyek is? Tettlegességre is sor kerülhet. A császári testőrök válogatott legények voltak. Rendkívül óvatosan közelítették meg a vízesést. amit Miss Audreyválsz tett. ha-ha. akiket bizonyos „Pattogós” Summerville kapitány képzett ki és irányított. s az ég immár ragyogóan kéklett. a többiek pedig úgy helyezkedtek el. Foxi – suttogta harsogva –. a völgyet mindenáron megvédj ük. – Ez azt jelenti. Peter vezette őket. tiszi. hogy Ludzsa talán mégis rájött a turpisságra. A hajnali levegő hűvös volt. Pattogós hat őrszemet állított. Oda várták Ludzsa embereit. Zenkaliról nem mész el. aztán indulnunk kell. s most nem jön el. és a vízben gázolva átmásztak a Hahagáj-völgybe. miközben emberei a háttérben vigyázzban álltak. ám Audrey nemcsak ezért borzongott. hiszen azok Peter útját követték. Mikor elérték a vízesést és a völgybe vezető szűk hasadékot. hogy Ludzsa barátunk nem jön le velük.

Peter Audreyra pillantott. – Ön gondolsz. Nem vitatkozhattak tovább az üzleti etikáról. A sziklafalon tekeregni kezdett lefelé az első három kötél. Ludzsa azt várta. A kapitány szeme villogott. Ludzsa hangja is jól kivehető volt. s Ludzsát és embereit a sziklafalhoz szorították. Nem akart hinni a szemének. Nem üzletembersz. görögöksz. Görög ilyesmit sohasem tesz. – Testőrök. Amikor aztán Ludzsa is mászni kezdett. benzineskannáikat. Balszerencséjére nem tudhatta. hogy előre fizetsz nekem. Pattogós előrelépett. Mindketten nagyon elégedettek voltak. Ludzsa erre számított éppen. Peter elcsodálkozott a kis piperkőc ügyességén. a testőrök is azt hitték. akik el akartak inalni. Ezért én értesítesz volna Mr. hogy megadta magát. A parányi és kifogástalanul öltözött. és völgyneksz lesz semmi baja. nem így csinálsz üzletsz. Ludzsa földet ért. Mikor a peremhez értek. hogy minden testőrre jusson legalább egy a pánikszerűen menekülők közül. Ludzsa volt olyan ostoba. Minthogy ellenfeleik eldobálták fegyverüket. csupán gumibotjukat forgatták hatékonyan. hogy Hannibal és társai még a bokrok között rejtőznek. Ludzsa emberei lassan lemásztak. gondosan megtörölte a kezét egy fehér selyemkendőben. megindult Peter is. hogy maguk vannak. puskával a kézben előléptek a császári testőrök. hogy a sziklatetőn Ludzsa emberei beszélgetnek. ismétlőfegyver és ősrégi. rózsaszín nyelvével végignyalta ajkát. hogyan erősítsék meg a köteleket. Hallották. hogyan költhetné el a legokosabban azt az ötszáz fontot. és egymást taposva igyekeztek fölmászni a sziklán. nevetgélnek. és ki mit vigyen le magával. – És az ötszáz font? – kérdezte Hannibal. s még a máskor rendíthetetlen Hannibal is izgatottnak látszott. Csak Pappasz kapitány maradt közömbös. Ludzsát annyira meghökkentette a dolgok ilyetén fordulata és tervének kudarca. amely a tulajdonosára legalább annyira veszélyes lehetett. – Mi. hátultöltős arab puska. utánuk! – kiáltotta élesen Pattogós. uraim – mondta Hannibalnak. Engemsz ilyesmi undorítsz. A császári gárda – khakiba öltözött. s inkább azokra fordították a figyelmüket. – Csendet kérek. még énekelnek is abban a hiszemben. – A császár nevében! Dobja el a fegyverét! Letartóztatom – mondta a jól végzett munka büszkeségével. Fegyvereik között akadt hosszú kés. Ludzsa szemlátomást meghökkent. ő pedig megfogsz Ludzsátsz. Minthogy ő nem mozdult. mert Pattogós jelent meg mellettük. hogy én adsz ötszáz fontsz egy gazemberneksz? – kérdezte fölháborodva. Hirtelen kilőtt. – Nem. hogy Ludzsa belesétált a lány csapdájába. fekete lavina – előrelendült. hogy megérkeztek. s szemlátomást azon törte a fejét. mint a hahagájokra. így tettek a testőrök is. Hannibaltsz. amint utasításokat osztogatott. puskáikat. hogy útját állja. Mihelyt Ludzsa nekiiramodott. A tiszteletes a kezét dörzsölte. zajosan vitatkoztak. Az emberei nyilván sokkal felelőtlenebbek és fegyelmezetlenebbek voltak. hogy föladja a küzdelmet. aztán az embereihez fordult. még mindig veszélyesnek látszó Ludzsa mozdulatlanul állt a forgatag közepén. A fák és . mint a mozdulatlanul lapuló császári testőrök. s futni kezdett az ombufák felé. s a lent figyelők még feszültebben figyeltek. Pappasz komor pillantást vetett rá. Peter először azt hitte. És ebben a pillanatban fenyegető félkörben. Egy pillanatnyi döbbent csönd után Ludzsa emberei elhajigálták késeiket. s a szikla tövében egy pillanat alatt teljes lett a kavarodás. – Őrszemem jelezte.– kérdezte hitetlenkedve Peter. megigazította tiroli kalapját. Immár negyven ember fecsegett odalent a főnökük utasításait várva. De tévedett.

mint amilyennek látszik. s rongybabaként terült el a földön. vidd minél előbb a kórházba. tartozom neked valamivel. bár egy pillanatig sem vonta kétségbe. mint a legszebb falikárpit. és úgy kapta föl a földről. A Damientől kölcsönkapott kis ezüstkulacs mentette meg Petert. – Foxglove! – hörögte. A bot a két válla között találta el Ludzsát hangos csattanással. Előkapta kis elsősegélycsomagját. Peter gyomrát célozva meg a pengéjével. Hannibal meglendítette és izmos karjával elhajította azt az ügyes botot. hogy egy kissé kiegyenlíti az esélyeket. Doktor Mafuzi csodákat művel a tűvel. amikor egy sűrű szőrrel borított nagy. Peter azt sem tudta. hogy sebhelyes maradjon neked egész életére. Ezért Hannibal úgy döntött. amikor az vicsorítva előreugrott. de varrni. s a fiúd kétszerte olyan szép lesz. hogyan védekezzen. Az ütés lendülete kellemesen csiklandozta Peter karját. – Ezt a magam nevében adtam – közeledett Peter ismét Ludzsához. s csak bámulta. azt tud. ha nem akarod. nem – érkezett lihegve a tiszi –. Ludzsa pengéje áthatolt az anyagon. – Én vagyok. mert nem bírod Petert egyedül. – Nem. éppen akkor. mert Ludzsa igen fürgén futott. hogy nagyszerűen sikerült. – Ez a gazembersz még a kést sem tudsz használni. pompás találat! – ugrált örömében a tiszteletes. majd én. Audrey meg a többiek látványa. – És most kapsz egyet Miss Damien nevében. a képén vér csörgött. kitisztította a sebet. Az ütésnél is jobban meghökkentette talán a felé rohanó Peter. csodákat. Ludzsa fölkiáltott fájdalmában. Buta képpel pillantott Ludzsára. te hülye – sírta el magát Audrey. amit Pappasz vágott neki még Audrey kiszabadításakor. mint egy rongybabát. de megcsúszott a kulacson. Peter a lány felé fordította vértől csöpögő arcát. drágám – fordult Audreyhoz –. már nem élnél. Gondos munkát kell végezni. az állától a füléig. és kapta el satuként Ludzsa kezét. Megragadta az emberke dzsekijét. ahol Hannibal és a tiszteletes rejtőzött. mint én – próbált tréfálni Peter. Ludzsa szürkére vált arccal. Peter nehezen tudta ledolgozni hátrányát. a szeme keresztbe állt. Peter ismét ütésre emelte az öklét. Peter meglepetten engedte el a kis embert. Az utóbbi hetek minden izgalmát és bosszúságát belevitte. hadd tisztítom ki azt a vágást – mondta Audrey. Ugyanabban a pillanatban egy másik kéz jókora karateütést mért Ludzsa tarkójára. majd ülő helyzetben kötött ki. – Bravó. s a szeme gonoszul csillogott. Dzsekijének a zsebében lapult. de Ludzsa a kígyó fürgeségével kést rántott. te kis szörnyeteg. – A késvágás – próbált mosolyogni Peter – többnyire rosszabbnak látszik. Öt perc sem telik belé. s joggal érezte. ha . – Miért kezdtél ki vele? – Mert feleakkora. És ha jól tudom. – Ha rosszabb lenne. és két kis tapaszcsíkkal megpróbálta összehúzni a sebszéleket. Mikor Ludzsa elhaladt előtte. hogy Ludzsa Peter zsákmánya. barna kéz nyúlt ki a semmiből. irányt változtatott. – Igen. mint amilyen valójában. Pappasz kapitány. Az állától a füléig érő vágás egészen a csontig hatolt. s Ludzsa elterült a földön. – És most. jól vagy? – rohant oda Audrey. Amúgy csapnivaló orvos. levegőért kapkodva gördült arrébb a földön. – Gyere. Vidd magaddal apádat is. – Peter. úgy ám. aki egyet bucskázott.bokrok között már-már mindketten oda értek. Ludzsa nyomban összeesett. drágaságom – hajolt Ludzsa fölé és markolta meg a dzsekijét Peter. és végighasította Peter arcát. Peter ezek után rendkívüli precizitással állón vágta Ludzsát. ahogyan vére patakokban folyik le a dzsekijére. – Huh! – mondta undorral a kezek tulajdonosa. és Peter mellébe döfte.

s mindkettőnek van némi igazsága. Peter – mondta Csaszi. Igazán örülök. ha pedig szükségünk van rá. NYOLCADIK FEJEZET ZENKALI ZÁSZLÓBONTÁS Csaszi ott feküdt tágas függőágyában. mint a másik. hogy nem vagyok hálás neked meg Audreynak azért. és megbiccentették a fejüket. – Ámen – mondta a tiszi. – Félre ne érts. aztán hátha kialakul valami. Amikor Csaszi mesterkélt szívélyességgel besietett. mindketten fölálltak. hogy megmentettétek a völgyet. bocsássák meg a késést – . mégsem látszottak jókedvűnek. Ám Sir Osbert és Sir Lancelot még mindig itt trombitáinak a küszöböm előtt. Mondja el mindkettő a magáét. – Nincs más megoldás. Csaszinak igaza van – próbált értelmesen artikulálni Peter a tapaszai ellenére.elájulna. – Ludzsát bízd csak ránk – mondta Hannibal. – Például mesélhetnénk Osbert bácsinak Ludzsáról. panaszos hangjuk szállt az ombufák közt. – Ha nincs rá szükségünk. jobb ötletem van. Bánatosan hallgattak. – Remek ötlet – derült föl Csaszi –. kérem. kedves Hannibalom. összetört teste fölött. A nagy ebédlőben Sir Lancelot és Sir Osbert ült a hatalmas asztal két oldalán olyan közönyös képpel. Mindhármuk kezében egy-egy nagy pohár Felségsértés volt. Sir Osbert és Sir Lancelot tizenegyre jönnek tárgyalni velem. – Úristen! – sóhajtott Hannibal. Csak azt várom. S amint kimondta. – Nem fogok elájulni. és kortyolt az italából –. így hát közeledik a nemezis. Jut eszembe. tudtál beszélni Droommal? – Nem. hogy ez a kis gazember magához térjen. és kompromittáltátok azt a féreg Ludzsát. – Azt hiszem. – Üzenetet hagytam neki. s fél lábával hintáztatta magát. – A tiszinek igaza van. Ha Zenkalin lenne Viktória Kereszt vagy Bíbor Szív. – Hát ez csodálatos – mondta bosszúsan Hannibal. Menjünk. – Malapi jön. képtelenek vagyunk megtalálni. – Elájulnék? – háborgott Peter. mint két macska a háztetőn. bármilyen múlékony értékű is az ilyen kitüntetés. uraim. gondolom. üldöz minket. – A gyilkossági kísérlet vádja nagyon is jól fog állni neki. drága Sir Osbert. Ezért hívattalak ide mindkettőtöket ma reggel. csak Ludzsától szabadultunk meg. Az arca komor volt. Mellette ült Hannibal és a csupa tapasz arcú Peter. erre nem is gondoltam. az egyik pontosan az ellenkezőjét követeli. Azt hiszem. ne hidd. nyomban megkapnád tőlem mindkettőt. De a völgy ügye ezzel még nem oldódott meg. még mindig az erdőben van – mondta Peter. Csaszi kiürítette a poharát. és kikászálódott a függő-ágyból. és akkor… – Szó sincs róla – mondta határozottan Audrey. körben kiáltozni kezdtek a hahagájok a bozótban: – Ha-ha… ha-ha… ha-ha – Erős. – Kedves Sir Lancelot. mintha csak rekviemet dalolnának Ludzsa apró. de erről majd később.

villogtatta a fogait Csaszi –, de az államügyek, az államügyek… Hiszen önöknek igazán nem kell magyaráznom, uraim. Egy kis frissítőt? No persze, egy ilyen forró napon… Elcsábíthatom önöket? Mindenünk van, azt hiszem… ó, igen, önnek egy whiskyt vízzel, Sir Osbert… és önnek, Sir Lancelot, talán gint tonikkal, jó lesz?… Hannibal, Peter, nektek ott egy kancsó abból a fehér italból, amit úgy szerettek. Mindenki kapott? Helyes, helyes. Csaszi leült, és rámosolygott az asztalnál ülőkre, túláradón, mint a vulkán, ellenállhatatlanul, mint a lavina. – Kedves Sir Lancelot, megkapta a levelemet? A másolatát persze elküldtem Sir Osbertnek. És most szeretném hallani a véleményüket. Csaszi hátradőlt, az arckifejezése nyílt volt és fegyelmezett, csokoládébarna ujjait összefonta. Sir Osbert úgy nézett Sir Lancelotra, mintha csak most venné észre. Hallgattak. Aztán Sir Lancelot megköszörülte a torkát, s rosszallóan elmosolyodott. – Talán… esetleg… ha senkinek sincs kifogása ellene, én kezdeném – mondta. – A véleményem segítségével talán kialakíthatunk valamiféle modus operandi-t. Sir Lancelot nem vett tudomást Sir Osbert fölhorkanásáról. – Nagy figyelemmel olvastam a levelét, felség, s rögtön az elején fontosnak tartom tisztázni, hogy megértem, milyen szokatlan és veszélyes helyzetben van, és együtt érzék önnel. Önök elfogadták a repülőtér ötletét, mielőtt fölfedezték volna a völgyet, ebből adódik a probléma. Mint természetvédő, én természetesen ellenzem a repülőteret és a gátat, de a döntés természetesen kizárólag Zenkalié lehet. Gyors pillantást vetett Sir Osbertre, kortyolt egyet, aztán folytatta. – Azt hiszem, tisztáznom kell a magam és az általam képviselt szervezet álláspontját. Az ember világszerte hihetetlen gyorsasággal károsítja és pusztítja a pótolhatatlant; néha nem is tudjuk, hogy mit teszünk, néha tudatosan és szándékosan tesszük, de mindig a haladás nevében. Hasonlattal élve úgy is mondhatnám, hogy magunk alatt vágjuk a fát. Az én szervezetem egyáltalán nem akadékoskodó, miként Sir Osbert föltételezi. Csupán óvatosságot kérünk. Szívünkön viseljük az állatok és környezetük sorsát, ám a legtöbben nem értik, hogy környezeten mi nemcsak az őserdőt értjük, de mondjuk London külvárosait is. Általában azzal szoktak érvelni ellenünk, hogy mi hasznunk van ezekből a lényekből, mikor csodálatos technikánk van, uralni tudjuk és vágyaink szerint át tudjuk alakítani a természetet. Legalábbis ezt mondják nekünk. Erre az az igen egyszerű válasz, hogy nem tudjuk. Sir Osbert ismét fölhorkant. – így igaz – mondta –, nem tudják. Maguk. Sir Lancelot Sir Osbertre pillantott. – De legalább beismerjük a tudatlanságunkat, Sir Osbert, legalább nem próbáljuk eltitkolni, mint maguk. Sir Osbert elvörösödött. – Az egész érvelésük, az összes akadékoskodásuk alapja a tudatlanság, ezek szerint? – morogta. – Hogyan akarnak így haladni? A világ fejlődik, növekszik, és maguk állandóan visszafogják. – Ha azt állítja, hogy választanom kell a repülőtér és a Hahagáj-völgy megmentése között, akkor kétségtelenül a völgy megóvását választom – mondta Sir Lancelot –, mivel, biológiai érdekességén túl, még nem is tudhatjuk, hogy mennyire fontos lehet. – Fontos? Fontos? – háborgott Sir Osbert. – Azt kívánná, hogy csak üljünk és malmozzunk, mert a völgy talán fontos? Édes uram, maga bolond. Ez a huszadik század. Itt nincs helye az efféle ökológiai luxusnak… Elhallgatott, mert Hannibalból kirobbant a nevetés. – Elnézést – mondta mesterkélt udvariassággal –, de ilyen remek kifejezést évek

óta nem hallottam. Ökológiai luxus! Ez jó. Ebben érzik a haladás. – Igen – mondta szárazon Sir Lancelot –, bár az az érzésem, hogy ez a… hm… ökológiai luxus egyaránt érinti a természetvédőket és a haladás bajnokait. – Nem állt szándékomban humorosán fogalmazni – mondta sértődötten Sir Osbert. – Nem, ez egyáltalán nem humoros – mondta Sir Lancelot. – Inkább szomorú. Csaszi hatalmas teste egy picikét megmozdult. – Teljesen egyetértek az elveivel, Sir Lancelot – mondta –, ám szeretném, ha a közvetlen problémára összpontosítanánk. Mi a véleményük a tervünkről? – nézett az egyik báróról a másikra. – A terv lehetetlen – mondta Sir Osbert. – Véget nem érően hátráltatná a repülőtér ügyét. Őfelsége kormányának a nevében, amelyet itt képviselek, ki kell jelentenem, hogy nem tűrünk semmiféle hercehurcát ebben az ügyben, melynek oly nagy a fontossága nemcsak a Nemzetközösség, de Zenkali biztonsága szempontjából is. – Igazán hízelgő, hogy ön szerint az ellenséges külvilág egy olyan szerény sziget után sóvárog, amilyen Zenkali – mormogta Csaszi. – Nemcsak Zenkaliról van szó, hanem az egész Indiai-óceánról – mondta bosszúsan Sir Osbert. – Úgy látszik, itt senki sem tudja megérteni, hogy a világbékét kockáztatjuk néhány rohadt fa és nyavalyás madár miatt. – Egyszer már emlékeztettem, hogy a hahagáj a fanguák istenének a megtestesülése – mondta fagyosan Csaszi. – Remélem, nem lesz szükség rá, hogy megismételjem. – Bocsánat… – nyögte Sir Osbert. – És ön, Sir Lancelot? – fordította el Sir Osbertről baziliszkusztekintetét Csaszi. – Én másutt látom a problémát. Ha meg tudják is őrizni a hahagájt és az ombut bölcsőhelyükön kívül, mindkettő valamiféle vákuumban fog fennmaradni. Szervezetünknek az az elve, hogy mindent a maga természet adta környezetében kell lehetőleg megőrizni, ezért attól tartok, hogy elvileg elleneznem kell a madár és a fa kitelepítését a völgyből. No meg aztán a költség is hatalmas lenne; nem tudom, honnan kerítenének rá pénzt. Az önök szempontjából megértem a kompromisszum értékeit, de szervezetünk szemszögéből nézve, attól tartok, nem fogadhatom el a tervet. – Teljesen nevetséges, hogy az emberiség jövőjét kockára tegyük egy fa meg egy madár miatt! – tért magához Sir Osbert. – Nem értem, miért képtelen megérteni, hogy az emberiség jövőjét a természet megóvása biztosítja, nem pedig a természet folyamatos és kapzsi kizsákmányolása! – mondta dühösen Sir Lancelot. – Uraim, uraim – csillapította őket Csaszi –, megértem a haragjukat, de kérem, őrizzék meg hidegvérüket. Mindketten elmondták a véleményüket, s mindketten figyelemre méltó érveket sorakoztattak föl. Ha megengedik, továbbítom állásfoglalásukat a bizottságnak. Csak azt kérdezem: ha a bizottság még egyszer hallani kívánná véleményüket, hajlandóak lennének mindezt megismételni előttük? – Természetesen, örömmel – mondta Sir Lancelot. – További késlekedés – vonta meg a vállát Sir Osbert –, de úgy látszik, nem tehetek mást. Bár azt hittem, a helyzet elég világos még egy… – Még egy…? – nógatta behízelgően Csaszi. – Csak azt akartam mondani, hogy bárki láthatja, mennyire fontos a repülőtér Zenkalinak – vágta rá gyorsan Sir Osbert. – És azt sem szabad elfeledni, hogy mennyire fontos számunkra a hahagáj meg a fa is – mondta Csaszi. – Nyilván megdöbbenti önöket a hír, hogy az elmúlt éjjel

megpróbáltak behatolni a völgybe, hogy elpusztítsák az összes fát és madarat. – Úristen! – kiáltott föl Sir Lancelot. – Mi történt? Sir Osbert hallgatott. – Szerencsére az összeesküvést leleplezték, és a gonosztevőket letartóztatták – mondta lágyan Csaszi. – Remélem, idővel megtudjuk majd tőlük, hogy ki állt a dolog hátterében. ! Sir Osbert arca előbb falfehér, majd céklavörös lett. Megköszörülte a torkát. – Undorító, szégyenletes – mondta minden meggyőződés nélkül. – No és tudják már, hogy kik az elkövetők? – Sajnálatos módon egy magas rangú tisztviselő vezette őket – mondta szomorúan Csaszi. – Természetesen száműzzük. De valójában azokra volnánk kíváncsiak, akik mögötte álltak. – Átkozottul nehéz szóra bírni az ilyeneket – mondta Sir Osbert. – De még ha sikerül is, az effélék nem szava-hihetőek. – Ó, szerintem beszélni fog – vigasztalta Csaszi. – No de nem szeretném ilyen csacskaságokkal untatni önöket. Majd megüzenem, ha lesz mit. Ha közben szükségük lenne valamire, csak kérjenek bátran. Hannibal vagy az ifjú Foxglove majd igyekszik a kedvükben járni. A két urat az ebédlő ajtajáig kísérte, s ott a főudvar-mester gondjaira bízta. Aztán visszament az asztalhoz, és leült. – Nos? – kérdezte Hannibal. – Mit gondolsz róluk? Be kell vallanom, hogy kezdem megkedvelni Sir Lancelotot. Becsületes ember. Sir Osbertről ezt nem merném állítani. – Egyetértek – mondta Csaszi. – Bár Ludzsa még mindig eszméletlen, így hát nem bizonyosodhatunk meg Sir Osbert felől. Semmi okosat nem tehetünk, míg elő nem kerül Droom, és Ludzsa magához nem tér. Ezért szerintem menjetek haza, és otthon várjatok. Peternek rettenetesen fájt a feje, s arcának bal fele szinte izzott. Hannibal karon fogta, és kivezette a palotából. – Megkértem Audreyt, hogy vacsorázzon nálam – mondta. – Szívesen lefektetnélek, de önző módon attól tartok, hogy szükségem lehet rád. Viszont fölajánlhatok négyezer aszpirint, annyi piát, amennyit csak jónak látsz, meg egy tisztességes vacsorát. – Aszpirint kérek – mondta Peter. – Meg egy kis nyugalmat. Hannibalnál Audrey nyomban tüsténkedni kezdett Peter körül: aszpirint adott neki, a kezébe nyomott egy pohár hideg italt, s még arra is rávette, hogy nyakig belemerüljön Hannibal úszómedencéjébe. Aztán igazán finom vacsora következett, s amikor a kávéjukat itták a verandán, Peter már majdnem emberien érezte magát. Hannibal bement valamiért a városba, magukra hagyta a fiatalokat. – El sem tudom képzelni, hogyan erezheted magad, az utóbbi napokban annyira összekavarodott minden, hogy már gondolkodni sem tudok – mondta Audrey. -Azt hiszem, az a nagy ellentét lehet az oka, ami a hahagáj előtti békesség és a mostani zűrzavar között van. – Én is teljesen hülye vagyok – mondta rosszkedvűen Peter. – Néha már azon tűnődöm, vajon érdemes volt-e fölfedezni azt a nyomorult völgyet. – Peter, ezt nem mondod komolyan. – Nem tudom. Mi haszna az egésznek? Egy csomó dühös katona kóborol Dzamandzar utcáin, akár a kóbor macskák, és belekötnek egymásba, mert nem mehetnek Carey Anyóhoz. Az összes templom üres. Ginkák és fanguák tűznek össze úton-útfélen. A szigetet olyan szörnyű alakok árasztják el, mint Brewster meg a bolond állatbarátok. Pedig igazán békés volt, míg föl nem kavartuk.

a császárnál és Oliphantnél? Nagyon-nagyon sokszor. Szerintem a fölfedezésünk több hasznot hozott. – Hannibal tíz percen belül itt lesz. – Elintézhetné az egészet egy rendelettel. Alapjában véve teljesen egyetértett Droommal. igaz? – kérdezte. és igyon… egy limonádét – mondta Peter. vászonnal borított gyűjtődoboz függött. egy limonádé valóban fölfrissítene – mondta Droom. tisztafejű tudósok jól látjuk. Foxglove. – Mint mindenki ezen a világon. mint amennyi kárt tett. – Talán igazad van – mondta Peter. mocskos ujját. hogy hozzunk rendbe mindent. elbuktak a hatalmasok. amiben Peter utoljára látta. Dloom gazda jön vala – mondta. majd mohón szürcsölni kezdte az elébe tett limonádét. – A ma reggeli tanácskozás alapján nem hiszem. Csodálkozhatunk-e hát. majd leült. – Őfelsége és Mr. mint valami törékeny újszülöttet. és olyan védelmezőén ölelte. nem kavartunk föl semmit. ők is végső menedéknek. – Foglaljon helyet. – Sok igazság van abban. Talán el sem hiszi nekem. Droom fölemelte hosszú. igaz? De mi. F. nem tekintjük sértésnek a tömegek elutasítását. – Kelem. – Szóval. Ha csak kimondom a szót: ökológia. azt hiszik. És a fanguák boldogok. a súlyától Droom csenevész teste szinte elferdült. A biológia számukra nem több az alapvető szexuális fölvilágosításnál. Mr. Nem. – Kedves Droom professzor. de alig akad a világon politikus. de igyekszik más módot találni. hogyan működik a tulajdon veséjük. amit a középiskolában kaptak. Gyűjtődobozát az ölébe vette. nem pedig iránymutatónak tekintik a tudományt. és nyomban futott Stellához. míg teljes kavarodást nem csináltak? Akkor aztán sírva jönnek hozzánk. Foxglove gazda. Igen – mondta Droom. s szemlátomást több napja nem fürdött és borotválkozott. bonyolultabb dolgokról már nem is beszélve. hogy uralkodóink mindaddig nem fordulnak az igazi tudósokhoz. Nem. – Droom! – ült föl Peter. kedves Foxglove. – Igen. – Szóval most már hajlandóak fogadni. ulam. mert szegény Csaszi mindenáron demokratikus akar lenni – mondta Audrey. már vártuk – üdvözölte Peter amilyen szívélyesen csak tudta a visszataszító emberkét. tudósok. és összetekerte szőrös lábait. professzor – mondta Peter. amit mond – mondta Peter. hogy visszakapták az istenüket. Tómba jött be nesztelenül. kedves Foxglove. amikor meséltem neki az ombukról. Könnyekre fakadt. És látnod kellett volna dr. A legtöbbjük még azt sem tudja. – Nem egészen értem. és könyörögnek nekünk. hogy Peter ezt nem szívesen ismerte el. hogy beszélhessenek önnel. hogy a világot analfabéták irányítják. – Végre! Vezesd be. Oliphant alig várják. mint a gyerekek. ám a tudós annyira visszataszító volt.-et. Igen.– Butaság – mondta Audrey –. – Csak azért vagyunk kutyaszorítóban. Igen. akik elrontották a játékukat. ? Droom biccentett. – Hányszor könyörögtem kihallgatásért. Vézna vállán nagy. Mi. . – Csak azt nem tudom. Tómba! Egy perc múlva Droom már a verandán villogtatta sárga fogú vigyorát. Ugyanazt a ruhát viselte. hogyan evickélünk ki ebből a kutyaszorítóból. hogy sokáig habozhat már – mondta bánatosan Peter. valami ismeretlen külföldi államférfiról van szó. aki egy kicsit is értene a biológiához. igaz? Hányszor nem fogadtak? Nagyon-nagyon sokszor. s a filiszteusok megalázkodnak. Nem.

Végigdübörgött a verandán. Több perforált tetejű kis dobozt rakott az asztalra. s az összes iratot a földre söpörte. ahová kirakhatom a dolgaimat. Az asztal túloldalán álló Hannibal. ahogyan a gyerekek az előadásra készülődő bűvészt. Droom elpirult örömében. ahogyan bántak velem. és sokat sejtetően bólintott. Mi a megoldás? – A megoldás itt van a dobozomban – mondta Droom. és kezdett kipakolni. fekete dobozt. észrevettem – mondta szárazon Peter. – Megoldottam – suttogta izgatottan. Foxglove. Droom letette a poharát. és úgy kieresztette éles és pedáns hangját. nevetségessé tettek. Annak ellenére. – Köszönöm. Ott előhúzott egy papírokkal teli asztalt. Droom összekulcsolta háta mögött a kezét.– A helyzet. ebben a dobozban van a válasz minden kérdésre! Mielőtt Peter és Audrey megszólalhatott volna. de Droom félbeszakította. – A repülőtér miatt? – kérdezte Peter. hát Hannibalék nagy figyelemmel hallgatták. – Valamit. s gyöngéden magához ölelte gyűjtődobozát. – Igen. – Nézze. így erre nem szükséges kitérnem. – Ez elég nagy? – kérdezte. mintha egy nagy teremben tartana előadást. Ám arra csupán a közelmúltban derült fény. és esetlenül biccentett. egy kis növénygyűjtőt meg egy nagy csomó fényképet. folytattam a munkát. igénybe vettem szinte zseniális inspirációmat… – Szóval megoldotta a Hahagáj-völgy problémáját? – szakította félbe Peter Droom önelégült önelemzését. megjött Hannibal. – Tovább ne csigázza az érdeklődésünket. fáradhatatlanul. – Tisztában vannak az amelafa fontosságával Zenkali gazdasági élete szempontjából. – Volna valahol egy asztal. és átvezette a társaságot a tágas nappaliba. és szürcsölt a limonádéból. Igen. Igen – mondta vigyorogva Droom. Uralkodóinknak nincs mitől félniük. félig lehunyta a szemét. Megoldottam a problémájukat. Foxglove. igen bonyolult – folytatta Droom a szokásos ocsmány mosolyával. éppen magára van szükségünk. amit Miss Damiennel tettek. Bármilyen visszataszító fickó volt is. hogy az amelafát kizárólag az amelalepke képes . Itt. szüntelenül. éjjel-nappal. Mikor elkészült. Ez már elismerés. – Csodálatos – mondta Droom. Hannibal éles pillantást vetett Droomra. ha tud valamit mondani… – kezdte Peter. – Úgy értem. nevetséges trópusi sisakját elhajította. Peter és Audrey úgy nézték a kellékeit rendezgető Droomot. – Ha így van. s nem az asztal túloldalán álló három emberhez beszélne. s a kalap hangos puffanással kötött ki az egyik székben. hogy demonstráljam? – Jöjjön – mondta Hannibal. Zenkali jövője szempontjából. ahogyan semmibe vettek. Igen. – Ez nem lep meg – mondta Droom. kedves Droom – mosolygott Hannibal –. Mr. kimondhatatlanul fontos – közölte Droom. nem éppen jelentéktelen szellememet a problémára összpontosítottam. A folyadék végigcsorgott az állán. köszönöm. valamit? Én mindent meg tudok magyarázni. – Igen. hátravetette a fejét. – A fölfedezés. akkor maga a legokosabb ember Zenkalin – mondta szkeptikusan. – Ó. Droom tekintete hirtelen ravasz lett. Igen. volt benne valami mágikus erő. hogy megoldotta számunkra a Hahagáj-völgy problémáját – magyarázta Peter. mint nyilván észrevette. majd a dobozt az asztalra tette. – Nos? – mondta Hannibal. Mr. – Droom professzor éppen ott tart. aztán egy lapos. – Igen.

s jól látszott előrenyúló. – Ezért felkértek. hiszen a rovar nyilvánvalóan védelemre szorul az amelafa érdekében. Fellugonának. – A hahagáj. fekete hernyók lebegtek spirituszban. fekete lárvák. a lárvák megbetegedtek és elpusztultak. ámbár fáradságos feladat volt összefogdosni számos hímet és nőstényt. melynek parafa aljához egy hím meg egy nőstény amelalepke volt gondosan tűzve. Droom kinyitotta a növénygyűjtőt is. hadd fejezzem be. hogy mivel táplálkozik a lárva. melyre egy nyílhegy alakú levél volt préselve. s megjelentek a gombostűfejnyi. És miért? Mert a pikkelyesszárnyú lepkéknél a kifejlett rovar nem föltétlenül ugyanazzal táplálkozik. Elhallgatott. amelyen az amelalepke él. majd egy fényképet vett elő. majd fölmutatott egy fehér kartonlapot. kérem – protestált Droom –. Nem jártam sikerrel. hogy csupán egyetlen ombufa él. Tudtam. – Itt van az a négyszázhúsz fajta őshonos és meghonosított növény – mondta –. – Mihelyt ez a fölfedezés megszületett. de a magok sohasem keltek ki. – A hahagáj! – Ahogyan mondja. mit tudtunk a lepkéről? Gyakorlatilag semmit. hogy léteznie kell valamiféle katalizátornak. kutatott a növénygyűjtőben. melyek ezen a levélen éltek. Nos. – Úristen – szűkült résnyire Hannibal szeme –. Igen. hogy Mr. hogy mi lehet az… De most már tudom. Bármilyen táplálékot kínáltam nekik.megtermékenyíteni. De az egyik probléma megoldása nyomban egy másik problémát vetett föl. s az többször is termést hozott. Ám a rovar életciklusát homály borította. Elhallgatott. hosszú szívószervük is. Droom kinyitott egy másik dobozt. de magát a lárvát sem írta még le senki. de a völgy fölfedezéséig fogalmunk sem volt róla. először is. Aztán rendkívüli fölfedezést tettem. melyekkel etetni próbáltam a lárvákat. Igen. Rájöttünk. Ott láttam végre az amelalepke eleven lárváit. Hannibal odahúzott egy széket. Nem. hogy a kifejlett rovar mivel táplálkozik. Egyszerű. hogy a hegyekben végzett kutatásaim során egy rendkívüli völgyre akadtam. Hallgatói némán és izgatottan néztek rá. – A hahagáj! – suttogta Audrey. Foxglove és Miss Damien is fölfedezték. nem sokkal az után. . kinyitotta a lapos dobozt. Igen. Mint tudják. Miss Damien – bólintott fenséges mozdulattal Droom. amint látják. a völgy fölfedezése előtt úgy tudtuk. Az történt. s a lábát bámulva próbálta rendezni gondolatait. és leült. hogy nem lesz könnyű. Első feladatom tehát ennek a problémának a megoldása volt. Az ombufa levele. akkor ez azt jelenti… – Kérem. hogy megtudjunk mindent eme rovar biológiájáról és életciklusairól. – Ez az a levél – mondta nagyon komolyan –. amely előidézi a mag kicsírázását. és vállaljam a feladatot. egy ágacska fehér lepketojások csomójával meg egy kis kémcső. melynek rendkívül hosszú szívószerve tökéletesen megfelel erre a feladatra. melyben parányi. Igen. Ismertük a hím és a nőstény közti csekély különbséget. párosítani őket. a hím alsó szárnya kissé sárgább… és tudtuk. Ebben is egy amelalepkepár volt. Igen. hogy jöjjek Zenkalira. Igen. amivel a lárva. Szünetet tartott. sikertelenül. Elhallgatott. Igen. Az amelalepke esetében természetesen nemcsak azt nem tudtuk. melyre korábbi tapasztalataim és sikereim teljesen alkalmassá tettek. s amikor a tojások kikeltek. kipróbálni rajtuk számtalan különféle növényt. létfontosságúvá vált. mint ahogyan egyetlen ökológiai probléma megoldása sem könnyű. Droom kotorászott a zsákjában. Ez sok fejtörést okozott nekem és dr.

Viszont az ombufa nem létezhet a hahagáj nélkül. Droom. – Úgy van – mondta Droom. Csak akkor ült föl. – Peter. – A hahagájra – mondta ünnepélyesen. Mit sem törődve a csaholó kutyákkal. – Miért? – Azért – magyarázta Droom –. mivel tartozunk önnek. – Ez azt jelenti. hogy nagy és pompázatos ünnepség résztvevői lesznek. Csaszi lehunyt szemmel feküdt függőágyában. Tehát óriási ünnepséget rendezünk. én meg egész Zenkali hálásabbak vagyunk önnek.– Vegyük sorba még egyszer – mondta. az ombufára rakja a petéit. Csaszi eleinte hitetlenkedve. majd növekvő reménykedéssel. A magot a madárnak meg kell ennie és ki kell ürítenie. hogy nem feledjük soha. lehetséges – mondta Droom –. hogy az amelaültetvények mellett ombuültetvényeket is telepítsenek. hogy semmiképpen nem áraszthatjuk el a völgyet és építhetünk repülőteret – dörmögte Hannibal. a gondosan elkészített felvonulási tervek. – Istenemre. Aztán az ombukat . mikor Peter a kezébe adta a poharat. Az új egyenruhámról nem is beszélve. Hannibal? – kérdezte Audrey. – Köszöntőt kell mondanom. – Nagy nap ez a mai! – Biztos vagy benne. A madár lényegében mindenevő. Sajnálatos lenne. maga egy zseni! – ugrott föl Peter. s szemlátomást gyönge talajon is megél. – Pontosan – mondta Droom. tehát mégis megrendezhetjük a parádét. amitől a sziget egész gazdasági élete függ. semhogy ki tudnánk fejezni. Igen. – Parádét? – értetlenkedett Hannibal. Hát legyenek. a lobogók. nagyszerű – nézett pajkosán csillogó szemmel Hannibalra Csaszi –. – Elvégre itt vannak a fegyveres erők képviselői meg a többi vendég. tölts öt nagy pohár Felségsértést – mondta Csaszi. aztán töprengő pillantást vetett Droomra. professzor. melyeken Peter annyit dolgozott. Biztosíthatom. – Felséged igazán kedves – pirult Droom örömében. elmondjuk neki. Ha gondosan választják ki a csemetéket. – Másként szólva: ha a völgyet elárasztjuk. gyorsan csusziba ültek. indulás a palotába. légy szíves. lehetséges ombufákat és hahagájokat hozni Dzamandzarba? – A völgyből? Igen. és megszorította Droom kezét. Jöjjön. s izgalmában a szokásosnál is jobban összetekerte lábait. mert az ombumag külső héja rendkívül kemény. – Nagyszerű. hiszen tudomásom szerint mind a klíma. – Mondja. – Parádé – bólintott Csaszi. és vágtattak a palotába. hiszen tökéletes helyen vannak a völgyben. a sziget gazdasági élete összeomlik? – kérdezte. ha kárba vesznének a sátrak. s a menetben részt fog venni egy hahagájpár és hat ombufa is. – Csaszinak pontosan erre van szüksége. – Tehát az amelalepke. De véletlenül az ombu termése a kedvenc csemegéje. A legtöbben arra számítottak. Nem tanácsolnám az összes példány áttelepítését. és gondolkodott. – Drága Droom professzor – mondta –. Míg Peter töltött. Gyertek. a császár is kíváncsi lesz rá. professzor. – De biztos ám – vigyorgott Hannibal. szerintem semmi akadálya. mind a talaj ugyanolyan itt is. másként nem tud kicsírázni. de néhány példányt ide lehetne hozni. végül kitörő örömmel hallgatta Droom előadását. hozza a gyűjteményét. Az ombu pedig ellenálló fajta. mivel megtermékenyíti az amelafát. Hannibal nagyot füttyentett.

melyek között a legfőbb bűne az volt. A következő három napot Audrey és Peter a Hahagáj-völgyben töltötte. Audrey drágám? Nagyszerű. hálós ketrecet. a felvonuláshoz. hogy mindenáron keresztül akarta vinni a repülőtér meg a gát építését. Kiválasztottak és megjelöltek fél tucat fiatal ombufát. s szemlátomást csöppet sem szenvedtek a fogságtól. melyeket aztán néhány zenkali igen óvatosan kiásott és hordóba ültetett. Mihelyt kiléptek a ketrecből. Hosszú és vészterhes csönd volt. az enyhén izzadó Lord Hammer pedig különféle építményeket rakott a levéltárcájából. – Azt hiszem.morogta Sir Osbert. – Még egy pohárral. melyet a rá váró. Ludzsa élt a lehetőséggel. így aztán igazán nem volt nehéz becsalogatni őket egy kisebb ketrecbe. egyetlen nagy felvonulást kellene csinálni – töprengett Csaszi –. professzor? Végtére nem mindennap ünnepeljük egy zseni munkájának az eredményét. a hahagájok pedig végre kiszorítják a palotámból azokat a szörnyű és lármás pávákat. – Helyes – bólintott Hannibal. hogy összeszedje magát. s az első hajóval elhagyta a szigetet. Megfosztottam hivatalától. – Cserében a száműzetésért. – Össze kell hívnom a parlament rendkívüli ülését. – Ludzsa. a legnagyobb örömmel. tehát alkudozni kezdett. akit mindketten ismernek – mondta fagyosan –. mint segítette az embereket. és száműztem a szigetről különféle cselekedeteiért. hogy a csemegék kifogyhatatlan forrásai – Peter és Audrey – végleg eltűnnek. Közben Ludzsa is visszanyerte eszméletét. s azt kellett tapasztalnia. El akarják vetni a repülőtér meg a gát ötletét? Ebben az esetben ő írásbeli bizonyítékokkal szolgálhat. melyek önökre vonatkoznak… hm… uraim. aki a második pohár Felségsértés után egyre többet csuklott és vihogott. Sir Osbert arca többször is színt váltott. A munkát Fellugona doktor ellenőrizte. átadott nekem bizonyos dokumentumokat. igen súlyos börtönbüntetés helyett kapott. A madarak habozás nélkül besétáltak a ketrecbe. bár inkább hátráltatta. melyet hatalmas kerti ünnepély követne itt a palotában. – Hát ezt megbeszéltük – mondta elégedetten Csaszi. nyilvánvaló hamisítványok. s nem kötötte Ludzsa orrára. hogy a legkülönfélébb bűnökkel vádolják. s Audreyval be is csalogattak a ketrecbe egy hahagájpárt. A hahagáj másfajta problémát okozott. Inkább az látszott aggasztani őket. a szemüvegtokjából meg a szivartárcájából. a madarak nyugtalanul szaladgálni kezdtek. még Droom is. Csaszi sem ment a szomszédba egy kis ravaszkodásért. Csaszi ekkor a palotába hívatta Sir Osbertet és Lord Hammert. s nem emel vádat ellene. miszerint Sir Osbert és Lord Hammer anyagilag fölöttébb érdekeltek voltak az ügyben. mivel túlságosan gyakran fakadt örömkönnyekre és ült le. Neked is töltsék még egy pohárral. Nem jó ötlet? Az ötletet mindenki jónak találta. hogy a repülőtérről már szó sem lehet. hogy a Sir Osbertet és Lord Hammert kompromittáló iratokért cserében csupán száműzi Ludzsát Zenkaliról.elültetjük a botanikuskertben. a kormányom tagja volt. köztük gyilkossági kísérlettel is. mert ebből jelentős anyagi haszna származott volna. – Csakis hamisítványok lehetnek. szárnyukkal csapkodtak. ti addig lennétek szívesek gondoskodni a fákról meg a madarakról? – Persze – mondta Peter –. hogy bejelentsem nekik – mondta Csaszi. Viszont megígérte. – Peter és Audrey. Peter csináltatott egy nagy. – Hamisítványok. Az ilyen emberben nem lehet megbízni – fuvolázta Lord Hammer. . s mindketten rengeteget kerestek volna rajta. és kétségbeesetten kiáltoztak.

Tudom. a beszédben tükröződő érzések kétségtelenül Csaszi érzelmei voltak. mert még avatatlan kézbe kerül. Mindazonáltal a dokumentumokat(és Ludzsa írásbeli vallomását megőrizzük arra az esetre. – Az ilyesmit jobb megsemmisíteni – mondta Sir Osbert –. hogy a Hahagáj-völgy fönnmaradása nélkülözhetetlen a sziget gazdasági élete szempontjából. föltétlenül – mondta Sir Osbert –. hogy a brit kormány. Ne törődj velem. ne kiabálj velem. vagyis teljes biztonságban. Csaszi hátravetette a fejét. Ezért jövő kedden nagy parádét rendezünk. boldogan. Viszont számunkra nagy dolog istenünk újrafölfedezése. ha segédkezhetünk egy ilyen fontos eseménynél. amit népem és országom szempontjából jónak tartok. melyet kerti ünnepély követ itt. és nevetett. ami igazán hízelgő. s igazán méltó a megünneplésre. – Drága barátom – mondta lágyan –. Sir Osbert. És nagy öröm nekem. ha ez kidobott pénz lenne. s nem szeretném. hogy a fegyveres erők képviselői részt fognak venni az ünnepségen? – Ó.– Mindazonáltal a dokumentumok némi kételyt ébresztettek bennem. – Szerencsére nem lesz szükséges. – Túlságosan nagylelkű vagy császár létedre – mondta. – Az iratok az én kezemben vannak – mondta lágyan Csaszi –. amikor a tanácsaid mindig jók. s talán egy kicsit engem is. igen… igen. barátom. természetesen – mondta kissé kábán Sir Osbert –. ahol Csaszi be kívánta jelenteni a repülőtérrel kapcsolatos döntést. – Igen – mondta Lord Hammer –. hogy segítesz ebben. – Nem szeretném. halálosan unalmas volna az uralkodás! Végül a beszéd csak elkészült. – Föltétlenül. Minthogy a nagy eseményre mindenki a legpompásabb ruháját vette föl. – Jaj. s ébresztenének nyilván a kormányunkban is – mondta Csaszi. ha megtudnák rólam. ideküldte fegyveres erői képviselőit. örömmel segítünk. amiben csak tudunk. az ilyen veszélyes rágalmakkal jobb vigyázni – kontrázott Lord Hammer. s hatalmas mancsával megfogta Hannibal csukló-ját. Csaszi és Hannibal negyvennyolc órán át. – Már hogyne törődnék veled. De menjünk tovább. hogy szereted Zenkalit. bezárkózva dolgoztak Csaszi beszédén. hogy a dokumentumokat nyilvánosságra hozzam. egyedülálló esemény – tódította Lord Hammer. Sir Osbert megkönnyebbülten fölsóhajtott. – Ezt inkább ne terjeszd – mondta zavartan Hannibal. a . igazán kedves önöktől. – Ugyanis Droom professzor megállapította. Mindig érződik rajtuk. ahogyan mindig segítettél mindenben. a palotában. így aztán az elárasztásáról szó sem lehet. – Én meg mogorva vén szamár vagyok. A beszédet hatszor írták át. ha a jövőben még szükség lenne rájuk. – Igen. Lord Hammer megtörölte gyöngyöző homlokát. s bár a váz Hannibaltól származott. Hannibal Csaszira mosolygott. hogy kedvelek egy bennszülöttet. – Helyes – bólintott Csaszi –. ha te meg a Zenkali Hangja nem lennétek. Mindketten tudjuk. Az ifjú Foxglove majd idejében értesíti önöket a részletekről. és hajnali háromkor a helyzet kezdett elmérgesedni. nagy öröm számunkra. Csaszi előrehajolt. költséget és fáradságot nem kímélve. Peter és Audrey visszatértek a Hahagáj-völgyből. hogy ez lesz életem legfontosabb beszéde. Hannibal – mondta a szemét törölgetve –. hogy részt vegyenek a parlament ülésén. – Valóban. mert olyasmit jelentek be. Remélem.

ahol lerakja petéit. s ugyanakkor ez az aprócska teremtmény egy olyan fától függ. s ezzel visszaadtuk a fanguáknak istenüket. ma olyan hírt mondok. De amikor a professzor eljutott a Hahagáj-völgybe. Mert Csaszinak önteltség nélkül kell beszélnie. – Ám hiába próbálkozott négyszázhúszféle eledellel. jegyzeteibe pillantott. s ahogy ott állt az ünnepi csöndben. El akarom mondani nektek. Droom professzor ennek a fontos lepkének az életét kutatta itt. – De ezzel még nincs vége. Végül fölemelkedett. s köntösét látványosan elrendezte. fölemelte széttárt ujjú kezét. az a hely. S most elmondom. hogyan jöttünk rá erre még idejében. Hiszen jólétünk és boldogságunk egy lepkétől függ. mert a világ legtöbb népe számára a csodák kora már a múlté. s pontosan tudta. köntöse olyan volt. hogy már régen eltűnt szigetünkről. S amikor az egybegyűltek meglepetten suttogni kezdtek. de azért kell lemondanunk róla. hogy visszakapja halottnak hitt istenét. nyomban megértette. Ritkán adatik meg egy népnek. csöndet kért. és levette a szemüvegét. – Droom professzor négyszázhúsz különféle növénnyel próbálta etetni a hernyókat – mondta. Hannibal szeretettel és tisztelettel nézte Csaszit. hogy ezen a szigeten a csodák korát éljük. mint a Hahagáj-völgy – mondta Csaszi. akár a győzelmi zászló. s tán hinni sem szabad benne. leült. hogy azzal adjon nagyobb nyomatékot szavainak –. egész Zenkali. Ismét szünetet tartott. ahogy jó istenhez illik. s az egész problémát olyan egyszerűen és színesen előadnia. aztán folytatta. – Barátaim – kezdte mély. pompás pillangó. zengő hangján –. Ám ezúttal kettős csodával állunk szemben. megtörölte homlokát. hogy mekkora a völgy jelentősége. nem is tudjuk megfelelően megvédelmezni. Lassan vonult végig a termen jobbra-balra köszöngetve. hogy mit jelent Zenkali számára az amelafa. akár valami újfajta. Levette szemüvegét. s látta a hernyók százait jóízűen falatozni az ombufákon. – Az amelalepke otthona. – Le kell mondanunk a repülőtérről – mondta Csaszi. A mindannyiunk által ismert Droom professzornak köszönhető ez a lélegzetelállító fölfedezés. Elhallgatott. Odaért a nagy trónszékhez. mert a lepke nélkül elveszítjük a fát. aki. s ugyanakkor Droom professzor arra a .padsorok úgy néztek ki. s hogy nagyobb hangsúlyt adjon szavainak. ami nemcsak megdöbbentő. Föltette szemüvegét. s szinte hihetetlen volt. Csaszi hatalmas. nem más. minden fangua és minden ginka javára munkálkodik. hogy a teremben összegyűlt rengeteg ember ilyen csöndben tud lenni. gazdasági csődbe taszítanánk Zenkalit… mindenkinek rossz lenne. Most megtaláltuk ezt a helyet. láthatatlanul és magányosan. mint egy színpompás ágytakaró. majd a kezében tartott kendővel – mint egy légycsapóval – adott hangsúlyt szavainak. s a fával kapcsolatban az amelalepke. Aztán elővette a szemüvegét. Csaszi skarlát és sárga köntöse szinte vakított. hogy hallgatósága jobban megemészthesse a hallottakat. kivétel nélkül. És most megtaláltuk ismét a fát. – Most nyilván arra gondoltok. Valamennyien tisztában vagytok azzal. gyöngédséggel kell meggyőznie hallgatóit. a hernyók megbetegedtek és elpusztultak. fölemelte hatalmas kezét. az orrára tette. és folytatta. melyről azt hittük. viszont ha nem sikerül kiderítenünk. s az egybegyűltekre mutatott vele. mert ha megépítenénk. Az amelalepke hernyója az ombufa levelével táplálkozik. hogy milyen nehéz a dolga. mert olyan istenünk van. hogy hol költ a lepke. hogy milyen különös história ez az egész. mintha kisiskolásoknak beszélne. de mindennél fontosabb is mindannyiunk és Zenkali jövője szempontjából. majd rendezgetni kezdte a papírjait. Szerencsések vagyunk. – Ismét megtaláltuk a hahagájt. fehér selyemkendőt vett elő.

a hahagáj megeszi a gyümölcsöt. fehér fogak. benne a kormányzó és Lady Emerald. Ezért mondom. melyet hat pompásan kicsinosított zebu vontatott. Zenkali teljes lakossága ott tarkállott a menet két oldalán. – Harmadsorban – mennydörögte fölemelt kézzel – nem tölt-e el mindenkit alázattal. Levette szemüvegét. csokoládészínű kezét. zebuk. a lepke. s fenségesen kivonult a teremből. A bronz-. Minden fanguára mély benyomást gyakorolt az újonnan fölfedezett isten hangereje. Amikor a fa gyümölcse és benne a mag a földre hull. mocorogtak. rózsás tenyerek sorfala közt haladt a menet. az ombufa. melybe virágok. mint a hahagájtól függ. a hahagáj és végül mi magunk. s amikor ismét megjelenik. Zenkali. az amelafa. . Zenkali. s ott volt a hahagájok ketrece is. hogy a kéz szinte bársonyos. s a zenkali himnuszt játszotta. melyet egyszer Csaszi a fürdőkádban ülve kissé átalakított. A zenkali-angol szöveget Hannibal írta. Csaszi eltette kendőjét. A kocsin ült Peter és Audrey. s összekulcsolt ujjaival mutatta is. régi bor zamata. Egyikünk sem lehet meg a másik nélkül. curry és napfény szaga vegyült. barna lepkének látszott. hogy jólétünk elsősorban a lepkétől függ? Ekkor kinyújtotta nagy. hogy sorsa egy madár emésztésén múlik? A gyülekezet tagjai összesúgtak. A madarakat annyira elbűvölte az emberek tömege. – Vajon nem üdvös belátnunk. A kormányzó díszegyenruhát. Az emberekből áradó boldogság szinte kézzelfogható volt. Zenkali. levette szemüvegét. akiktől rengeteg finom falatra számítottak. s együtt az egész olyan volt.csodálatos fölfedezésre jutott. de olyan kecsesen. tiszta ruhás tömeg illata. hogy a mi istenünk munkálkodik. Zenkali. A csuszit könyvküldöncök követték. hogy föl-alá szaladgáltak a ketrecben hangos Ha-ha! Ha-ha! Ha-ha! kiáltásokkal. egyszeriben ombufára kezdett hasonlítani. A felvonulást Csaszi vezette hatalmas és díszes csuszijában. Repülőtér nélkül meg tudunk lenni. hogy hogyan –. Utánuk. miénk olszág. melyen a Zenkali Mindö felirat volt olvasható. Előtte a katonazenekar masírozott. hogy az ombufa léte viszont nem mástól. akár a ritka. tollas csákót és kardot viselt. Majd újabb díszes csaszi-csuszi következett. csokoládé. – Valamennyien egyetlen lánc szemei vagyunk – mondta Csaszi. s így nem állt módjában a munkát befejezni. Mindent betöltött a frissen fürdött és illatosított. ezeknek a fáknak és teremtményeknek a segítsége nélkül Zenkalinak nincs jövője. Ahogyan a Zenkali Hangja főcíme hirdette: A császár a palota kertjébe hozatta az Istent. ugyanis a hímzést készítő hölgyre idő előtt és váratlanul rátörtek a szülési fájások. közben meglágyul. magukra hagyva az izgatottan kiáltozó egybegyűlteket. Miénk olszág. ő van mi. akik hatalmas zászlót vittek. Ennek a jegyében zajlott le minden. a villogó. a tapsoló.és rézszínű arcok. rózsás por fénykörében jókora kocsi haladt. A Természet segítsége nélkül nem. már ki tud csírázni. A mag keresztülmegy a madáron. s a géppuska sebességével verték össze csőrüket. A parádé rendkívül sikeres volt. Ekkor széttárta karjait. – Másodsorban a fától. s egy hosszú percig nézte az egybegyűlteket. s bármilyen furcsa. s első strófája így hangzott: Ő van mi. A himnusz dallama közismert angol dalocska volt.

éljenezve. akinek megjavították az óráját. ám legtöbbjük Brewsteren kötött ki. Blore és méregdrága felvevőgépe pillanatokon belül az ötméteres mélységbe repült. Mögöttük ízléses elrendezésben váltakoztak a pompásan képzett katonai egységek meg a díszvendégek díszes csuszijai. mint egy kosár padlizsán. a legjobb trópusi hagyományok szellemében. kiáltozva integettek be a kovácsoltvas kapun. – Tudod – mondta Peter. megingott és összeomlott. aki hatalmas. de a zenkalik ügyet sem vetettek rá. így aztán kéz a kézben kószáltak a tömegben. Boldog. hogy a televízió számára épített emelvényről jobban láthatnák a parádét. s most abba burkolódzva integetett csuszijából a tömegnek. A fákkal utazott Droom is. Sir Lancelot és Alf őurasága. meglehetősen elázott állapotban. fehér zsebkendővel törölgette örömkönnyeit. aztán nevetve. (Másnap a Zenkali Hangja ezzel a főcímmel jelent meg: Az Isten megcsípte a császárt. még táncra is perdültek a sötét bőrű emberek hajlékony eleganciájával. A zenkalik persze puhán és ügyesen estek.) Nem csoda hát. Harp. mindenkivel beszélt. hogy a kerti ünnepség pompásan sikerült. A tömeg megtorpant. kiáltoztak. s biztatóan meg-megsimogatta a fákat. és utat nyitottak a zenekarnak. Peter és Audrey egyszerre csak megállapították. meg doktor Fellugona. Csaszi mindenütt ott volt. Sir Osbert és Lord Hammer. ahol az őrszemek pompásan tisztelegtek. Csaszinak meg a kíséretnek. rajta hat nagy dézsa – Carey Anyó Csibéinek ajándéka –. Majd a sajtó meg a többi környezetvédő következett. akik úgy mosolyogtak Zenkali népére. mint valami barátságos mennydörgés. Senki sem hederített az elfojtott kiáltásokra: – Maguk nem ismerik a reklám értékét! – Mi a BBC vagyunk. s zengő nevetése úgy fogta körül vendégeit. hisztérikusan boldog emberek között. arcuk csillogott. hogy megállhat. olyan ez. aki csíkos öltönyében a szokásosnál is kísértetiesebb látványt nyújtott. mikor az építmény. s bennük fél tucat zömök. – Én vagyok a BBC! – kiáltozta. és a svájci. . s itt is. attól tartva. mint akik éppen most menekültek el nagy nehézségek árán egy cápa elől. A menet lassan a palota kapujához ért. a jókedv fokozódott. pocakos ombufa. hogy forgatókönyvével csapkodott. A svéd olyan komornak látszott. akinek eltört a kulcscsontja. Mihelyt mindenki benn volt a palota ragyogó. amikor az izgatott zenkalik arra a következtetésre jutottak. s beszerzett több zúzódást meg egy jókora monoklit is. A meglehetősen törékeny építményt vagy kétszázötven zenkali rohanta meg. miközben negyedszer is megtöltötte a lány poharát –. kissé szervezetlen menet volt ez. ott is föltárul a tengeri élet egy-egy darabkája. a szopós malac meg a sok tarka zöldség. hogy csőrével Csaszi lábába kapott. hogy szeretik egymást.A kormányzó és Lady Emerald nyomában újabb kocsi következett. Apróbb rendzavarásra csak akkor került sor. s azóta állandóan azt nézte. nem az ITV! –. mintha az egész társaság benne volna az angol nemesi almanachban. A dühös Brewster úgy próbálta visszatartani őket. mázsaszámra a szarvashús. olyan képpel. mint amikor úszunk a zátonynál: sodródunk ide-oda. Hektószámra fogyott a Felségsértés. napsütötte kertjében. ám hamarosan az ostromlók lábai alá került. melyet Peter két ember számára tervezett. doboltak és furulyáztak. A fanguák és ginkák énekeltek. aki Jugg-gal együtt láthatólag jócskán hódolt a Zenkali Nektár élvezetének. valahonnan egy hatalmas amerikai zászlót kerített. tapsoló. amilyennek csak egy svéd tud látszani az éljenző. Végre kiengedték a két rendkívül izgatott hahagájt. s a hímnek az volt az első dolga.

És kéz a kézben. – Nemes asszonyi testület… a birodalom gerince… rendkívüli… – mondta a . kegyelmességességes uram. Emlékszem. – És most már azt is tudhassa kegyelmességességed. nekünk is volt jó pár. istenuccse. – Mire te…? – kérdezte döbbenten Jugg. akkor sokkal könnyebb a környezetvédelem. Kényes dögök ezek a jávorszarvasok. – Én nem mondtam semmit – jelentette ki méltósággal Harp. Az a fontos. sokkal nehezebb a dolgunk. hogy szerfölött boldog vagyok. Bármennyire hittek is az ügyben. hogy ezek a fák meg madarak meg lettek oltalmazva. El tudja képzelni. egyszer az akkori feleségemmel. és úsztunk a lamantinnal. ha nem viszi le az ember idejében. hogyan hívja a jávorszarvas a párját. – Lamantin – mondta Harp. – Lamantin. mint egy ember. hogy megjelenik a cikkem. hogy megfogja a közönséget. hogy ha meg tudjuk nyerni a megfelelő embereket – bégette –. hogy a politikai komplikációkon túl a lányokkal sem bírtam. összekapaszkodva kószáltak tovább. az ombufát meg az amelafát mentette meg. hanem be tudta vonni a dologba a császárt is. – Gondoljon csak az itteni felfedezésemre – folytatta Droom. ami meg fogja erősíteni a tudományos tekintélyemet. nyugtalankodtak. Hamarosan egy furcsa párra bukkantak: Harp és Jugg egymás mellett hevert egy-egy nyugágyban. Ahol legközelebb megálltak. Inkább az olyat szeretem. ezzel igazán nem értek egyet. amit akarnak. akkor ússzunk tovább. nélkülük a többi ember tehetetlen. Hiram. Mindig megdöglenek az embernek. – Csak elváltam tőle. azt mondta. amelyben három nagyherceg. Audrey és Peter továbbsodródtak. de ön nemcsak a hahagájt. – A megfelelő emberek a tudósok – mondta Droom –. ez majdnem olyan. és pontosan úgy fog kinézni.– Ühüm – mondta Audrey –. – Engedje meg. hogy ellentmondjak – mondta Alf őurasága –. hát nem? Valami nívósabb kell. ami nem döglik meg. s az ádámcsutkája föl-le ugrált. – Igen. de ha egy elefántot láttál. hatalmas tudományos szenzáció lesz. hol lenne nélkülem Zenkali? Ha majd megjelenik a cikkem az esetről. Ma-mie-vel lementünk Floridába. azt mondta nekem. Hamarosan Alf őuraságára bukkantak: Droomnak mesélt valami hosszú és bonyolult történetet. – Most már azt csinálnak a madárral meg a fával. igen – mondta Alf őurasága –. Mint a kutya. Persze az elefánt jó. De most megfizettem nekik! Ha megjelenik a cikkem… Peter és Audrey továbbsodródott. – Egén – mondta kedvetlenül Jugg –. boldog vagyok. – Rendkívüli… igen fontos… Isten és így tovább… mindenkit kitüntetés illet… a nemzet színe-virága… – hebegte a kormányzó. én mondom. Adj rá bikinit. Csakhogy a nívós állatok mind megdöglenek neked… piszokul nyavalyásak. ügyet sem vetve őuraságára –. láthassa rajtam. – Nincs jelentősége – legyintett Droom. azt mondta. – Lássa – mondta Carmen –. az kell neked. Harp éppen azt mutatta be. mint az anyád. egy rádzsa és holmi hercegecske szerepelt. ott éppen a kormányzó és Lady Emerald próbált zöld ágra jutni Carmennel. Ha nem nyerjük meg a felsőbb osztályba tartozók támogatását. És Mamié. De mind megdöglött. mi történt velem? A tudományos világ kipellengérezett. mindet láttad. az akkori feleségem. mert egyszer az idióta asszisztensem hibájából téves adatot közöltem a cecelégy hektáronkénti sűrűségéről a N’goro N’goro kráter területén. – Én mindig azt mondom.

és körülnézett. – Tudja. hogy jó híreket hozhattam önnek Penzance hercegéről. – A nemzet színe-virága – mondta a kormányzó. a maguk flottája meg tőlünk jobbra – mondta az izgalomtól könnyezve a tengernagy –. akinek éppen a tengernagy tartott hosszadalmas és nem egészen pontos előadást az európai történelemről. fekete szemével ártatlanul nézett Lord Ham-merre. – Görög – mondta Peter –. Mert akkor én még nem tudsz. – És ott voltunk Jütlandnál. – De Svájc picike ország – mondta a svájci. – Hát. – Nincs flottájuk? – szörnyülködött a tengernagy. hogy megengedett magának egy futó mosolyt. – Oké. A pompás köntöst viselő Csaszi teli szájjal vigyorgott Sir Lancelotra. Audrey és Peter útközben újabb italt szereztek. – Talán – mondta finoman Lord Hammer –. a szárazföld – mondta a tengernagy. én most mit csinálsz papírokkalsz? Mit ön gondolsz? Apró. Minden országnak szüksége van flottára. amiket az a gazembersz Ludzsa átadsz megőrzésre. – Gyakrabban kell nálunk vacsoráznia – mondta kedélyesen-. he? – Hogy jutottak hozzá Ludzsa papírjai? – suttogta csodálkozva Audrey. Megmarkolta poharát. és csatlakozott a társalgókhoz. és pontosabban miféle papírok azok? Pappasz még komorabb képet vágott. akit annyira elragadott az általános jókedv. eldönthetnők. – Én nem tudsz – mondta –. – Az lehetetlen. ha együtt vizsgálnánk meg azokat a papírokat. öregemsz – vigyorodott el megnyerőén a kapitány –. aki az útjukba akadt. hogy sikerült ezt az ügyet mindenki megelégedésére megoldani – mondta. hogy miért. a svájci természetvédő volt. – Igen – mondta éppen –. uram – mondta precízen a svájci. – És szárazföld veszi körül. Külön megkért. kösz – mondta Carmen. hogy azzal a sziget elégedett . én nem olvasol másoknak a papírjaitsz. – Zenkalin általában úgy oldjuk meg az ügyeket. és továbbsodródtak. és ne macerálják az úriembereket. ha igazán szívesen teccenek látni minket a kormányzói palotában… Gondom lesz rá. értesz? – Értem – mondta Lord Hammer –. Pappasz kapitány mogorván szónokolt Lord Hammernek. holnap én elviszel nekedsz. – A drága Bertram – mondta ellágyulva Csaszi. – Az nagyon veszélyes.kormányzó. ő volt a csicskásom Etonban. s két kezével madárfészket formált. és ez mindent megmagyaráz. – Fogadják meg a tanácsomat. Sir Lanceloton igazán alig látszott a megdöbbenés. hogy ő mit csinálsz. hogy adjam át üdvözletét önnek. A következő. és belepirult az örömbe –. nálam vagy az összes papíroksz. Akkoriban mindenki „kacér seggű Bertramnak” hívta. Audrey és Peter továbbsodródott. fogalmam sincs. az elbűvölő lányaival együtt. nagyon ritkán látjuk. teljesen szétszórtan… – De nekünk nincs flottánk. hogy mitévők legyünk. Lady Emerald a fülébe dugta hallócsövét. De a gazembersz most elmész szigetrőlsz. – Boldog vagyok – mondta udvariasan –. kedveském. – Igazán boldog vagyok. és sürgősen verekedjék ki magukat a tengerig. hogy a lányok finoman viselkedjenek.

arra az elhatározásra jutottam. hogyha további ocsmányságokat ír rólam. – Ó. aki tehet az egészről. ma egészen csodálatos vagy – mondta –. hogy becsületes embert faragsz Foxglove-ból? – De igen – mosolygott Audrey –. – Audrey. Mellettük a fűben kuporgott Simon Damien. Peter. Csaszi – mondta Audrey –. hogy bűnben akarunk élni? – kérdezte Audrey. Minket. de az áldásos diktatúra néha többet ér. Sir Lancelot. A demokrácia nagyon jó dolog. „A császár a palota kertjébe hozatta az Istent”. – Pompás császárunk egy amelaültetvényt ad nekem és Peternek. hogy mindörökre Zenkalin maradjatok. Egy rovaroktól hemzsegő. mert így remélem biztosítani. azt mondod? – mondta Simon. akik az állatokat az emberek elébe helyezik. csak nem határoztad el. a környezet védelme valójában az emberiség védelme. hogy az ilyesmi tönkreteheti egy császár hírnevét – mondta Csaszi. hanem előrelátó – mondta Csaszi –. . mert a természet védelme. ha egy olyan szépség zsémbel vele. képesek lettünk volna elpusztítani gazdasági életünket és önmagunkat. óriás bougainvillea árnyékában találták Hannibalt és a tiszteletest. elkergetem a szigetről. ha most megcsókolnálak? – kérdezte Audrey. és elárulok egy titkot is: mihelyt a házasságot elháltátok. környezetvédőket. – Felségsértésnek tekintenéd. köszönöm – pirult el örömében Sir Lancelot –. hogy a leányom volt olyan ostoba. – Gyere. igazán nagylelkű vagy. szép. hogy egyetlen leányom szégyent és romlást hozzon agg atyjára azzal. Nem ismerve szigetünk biológiai felépítését. – Nem tűrhetem. amilyen te vagy – mondta Csaszi –. – Szerencsések vagyunk itt Zenkalin. gyakorta kárhoztatnak. mondjuk el apának – kérte Audrey. hogy ez a tejfölösszájú ifjonc rábeszélje a házasságra? Istennek szent anyja! Hiszen ez talán még rosszabb. Az emberek hajlamosak flúgos állatbarátnak tartani minket. pontosan ezt példázza. – Nekem is ez a véleményem – mondta Csaszi –. – És itt a boldog pár – mondta Csaszi –. Tudnia illene. csak nem mindig ilyen örvendetes eredménnyel. Ám nem ez a helyzet. ez a hálás sziget egy amelaültetvényt ad nektek nászajándékba. akik lágyan ringatóztak Csaszi függőágyában. – Felségsértésnek tekinteném. az kicsiben azt példázza. – Nem nagylelkű. – A legtöbb helyen a hatalom ehhez túlságosan megosztott. hogy valójában az ő legvalósabb érdekeiket képviseljük. – Egy amelaültetvényt. felség.legyen – mondta Csaszi. hogy Peternek a lehető legsürgősebben szüksége van egy zsémbes feleségre. ami világszerte történik. hogy égbekiáltó bűnben él az orra előtt egy amelaültetvényen. – Meglehet – mondta kételkedve Sir Lancelot. – Köszönöm. agg és tiszteletre méltó atyám – mondta Audrey. mint bűnben élni! – Semmi kifogásom egy kis bűn ellen – mondta gyakorlatiasan a tiszteletes –. ezt örömmel hallom. Átkarolta Peter és Audrey vállát. hogy módunkban áll döntenünk a fontos dolgokról – mondta csillogó szemmel Csaszi. drágám. és mondd meg az apádnak. – De hadd mondom el. – Úgy érted. – Igen. Nagyon nehéz megértetni az emberekkel. – Ami itt történik – mondta Sir Lancelot –. és engedte. és ami itt történt. – Csak örülhet. ha nem csókolnál meg – mondta határozottan Csaszi. – Ki mondta. hogy az ön viselkedését mindvégig konstruktívnak és barátságosnak találtam. – Nagy hírünk van számodra.

azt jelenti: nemcsak hogy elveszítem az egyetlen lányt. de ugye nem bánod. a bozótban szentjánosbogarak lüktettek. A völgybe. hogy szeretsz? – kockáztatta meg a banális kérdést Peter. – Egy édes kiskutya – magyarázta Audrey –. ha kérdeznem szabad? – kérdezte Hannibal. – Most. – Ez. – Mikor jöttél rá. – Ha Isten is úgy akarja – mondta Peter. – Ki másnak lett volna ezen a szellemi sötétségben tengődő szigeten kellő műveltsége és nyelvtudása ilyen hatalmas irodalmi műhöz? – kérdezte Hannibal. Munkám van a számodra. – Csak egyetlen helyre mehetnek. – Igazán ki akarod egészíteni friss adatokkal? – kérdezte Peter. – Hogyhogy? – Amikor megjelentél Hannibalnál azon a reggelen. zömök. – Hát te írtad? – álmélkodott Peter. előlegezett nász-útnak. De remélem. amilyet meglátsz az állatkereskedés kirakatában. és lenézett a lányra. Mennyivel menjek még közelebb? – Sokkal – mondta elégedetten Peter. az iskoláját. – Amikor megláttalak – mondta meglepetten Audrey. – Ennél romantikusabbat még nem is mondtak nekem. – ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára – mondta Hannibal. . Peter – mondta Audrey. olyan fajta. – Nem tudok. mindketten komolyan gondoljátok? Nálam esküsztök? – Hol másutt? – kérdezte Hannibal. – Hogy az én lányom szégyentelenül az egész ország színe előtt kiáltja világgá a bűneit! Csak az én lelkem tisztaságának köszönhető. ha segítesz. amiért ti vagytok felelősek – mondta Hannibal –. tekergős formáit. ha előbb nászútra megyünk? – Nászútra? Hiszen még el sem vetted a lányt! – Tudod. – Igen – mondta Hannibal –. – Már így is sikerült bepréselned kettőnket egy egyszemélyes hálózsákba. – Miért? Peter óvatosan felkönyökölt. nyilván lesz egy kis szabad időd. – Miféle könyvről beszélsz? – kérdezte Peter. Arra gondoltam. – Amikor megláttál? – kérdezte meghökkenten. – Persze. ha ez a nyomorult leányzó békén hagy. – Köszönöm – mondta hűvösen Peter. – Ó. hogy megjelentetem a könyvem bővített kiadását. és nem tudsz neki ellenállni. de ráadásul megkaplak téged a munkatársamnak az elkövetkező kilencven évre. hogy elcsitul ez a nevetséges hajcihő. Olyan imádni való voltál… mint… mint egy elhagyatott kiskutya. – És mi az úticélja ennek a különös. gondolom. hogy mi fordítva csináljuk: előbb a nászút. elveszteném az állásomat. A holdfény megvilágította körülöttük az ombufák fura. – Én tudom – ugrott ki a függőágyból a tiszteletes. aztán az esküvő. ZÁRÓTÉTEL – Nem tudsz közelebb jönni? – kérdezte Peter. hogy elviselem az elviselhetetlent.hiszen ha nem volna bűn. akit igazán szerettem. Szent Pál és minden apostolok! – tépte a haját Simon. úgy határoztunk – mondta kissé zavartan Audrey –.

– Majd én megmutatom neked. – Én nem szerettem rögtön beléd – közölte önelégülten Peter. – Csodálatosan mozgékonynak – helyeselt Audrey. és megrágja a papucsodat. – Ha az éppen kamaszkorúvá érett olasz srácok érzékien buja pillantása. a hálózsákban nincs hely rendes veszekedéshez. – Igazán finom érzés volt. aki utoljára nevet – mondta Peter. – Mindig szerettem volna egy farkast… – ábrándozott Audrey. hogy vonzónak találtál. – A hálózsákban jóformán semmihez sincs hely – mondta panaszosán Audrey. hogy oda fog pisilni a szőnyegre. Ha-ha. azért is élveztem annyira. – Hallod? – kérdezte Peter. ha az első veszekedésünkre egy hálózsákban kerülne sor – jelentette ki Peter –. álmosan. – Ha-ha? Lágyan és kérdőn. hogy mit akarok mondani – mondta Audrey. – Én is így gondoltam – mondta Audrey –. biztosan úgy volt – mondta Audrey. Aztán panaszosán és édesen hangzott föl körös-körül a fák árnyékából: – Ha-ha… Ha-ha… Ha-ha. – Soha életemben nem néztem úgy egyetlen nőre sem. Egy zabálni való kis szőrpamacs. – Én gonosz farkasom – mondta végül Audrey.– Értem. A hold lassan siklott az égen. – Nem szeretném. de ágyba is vittél – mondta Audrey. És jól tudod. – Bár kétségtelenül vonzónak találtalak. hogy a szőnyegre pisiljek? – kérdezte érdeklődéssel Peter. Csönd volt. A szentjánosbogarak zöld fénypöttyökkel világították meg kis világukat. változó fényében az ombufák szinte mozdulni látszottak. nyugtatóan: – Ha-ha. – Hát ide figyelj – háborgott Peter –. mi lesz egy szép napon azokból az imádni való kiskutyákból? – kérdezte Peter. azt jelenti. Az égbolt végtelenjében a csillagok ragyogtak. – Az. – Ha-ha – rikoltotta. összehajoltak. – Tudod. amit akkor rám vetettél. – Nem értek egyet veled – mondta zordan Peter. tehetetlen szőrpamacs. A hosszú csöndet csak a gyönyör kis neszei törték meg. Válaszul egy másik hang szólalt meg. – Mi? – Gonosz farkas. – Dehogy nincs – mondta Peter. És az nevet legjobban. – Ne csacsiskodj. mint az első kakaskukorékolás. Egy kis bugyuta. aki meglehetősen mozgékonynak bizonyul meglehetősen korlátozott körülmények között is – mondta Peter. akár az összeesküvők. Az ombufák sűrűjében egy hang kelt. mi ez? – Micsoda? – kérdezte a lány. de nem érdekel. s a sáfránysárga hold lassan gombafehér lett. – Tudod-e. – Mutattam én valaha is a jelenlétedben abbéli szándékot. nem vetettem rád semmiféle érzékien buja pillantást. – Ráadásul olyan farkas. ZÁRSZÓ . – Hogy nem? Az első pillantásoddal nemcsak levetkőztettél. – A hahagájok nevetnek. mint jéghegyek a napfényben. – Vagy hogy elfogyasszam a lábbelidet? – Pontosan tudod.

Ugyanakkor más körzetekben. mert ők nem tudnak szólni magukért. Ha bárki ír nekem a központi címünkre: Jersey Wildlife Preservation Trust Les Augres Manor Trinity Jersey. hogy már régen kipusztult. A hahagáj újrafölfedezéséhez az ötletet olyan esemény adta. Ezeknek a növényeknek és állatoknak a nevében folyamodunk önökhöz. A rossz emberek modelljei olyan rossz emberek voltak. Az oropendola nevű madárról van szó. mely a madárfiókákon élősködik. amely hosszú. és kiképezni szakembereket a világ minden tájáról az állatok mesterséges tenyésztésére. a benne leírtak megtörténtek vagy éppen most történnek meg a világ számos táján. A légy lárvája azután megeszi a madárfiókákat. hogy míg az egyik kezünkkel pusztítunk. Ha a könyvet szórakoztatónak találták. hogy habár ez a könyv meglehetősen derűs. az oropendola nem tűri a darazsat. függő kosárkához hasonló fészkekből épít telepeket Dél-Amerikában. amely néhány éve történt Új-Zélandon. hogy földünk állatvilágát állandóan és könyörtelenül pusztítja az a valami. . ha a fészke közelébe merészkedik. s végtére is csupán arra kérünk mindenkit. hogy az amelafa és az ombufa. s ha elismerik. A könyv szereplői természetesen kitalált személyek. Itt megpróbálunk tenyészteni már-már kipusztult állatfajokat. amely előszeretettel fogyasztja a legyet. elgondolkoznak. Egy távoli völgyben – ahol szerencsém volt némi időt tölteni – újra megtalálták a takahe vagy notornis nevű madarat. és el is pusztítja. Ha magukra ismernek. Ha bárki azt hinné. Ám él ezen a vidéken egy darázs is. s ezért szabad utat biztosítanak neki a fészkükbe. Tagsági díjunk szerény. amelyről azt hitték. ám hasznát vesszük a legkisebb támogatásnak is. hogy segítsen megóvni mindannyiunk világát. a másikkal fölfedezhetünk akár valami aprócska dinoszauruszt is valamelyik távoli mocsárban. Channel Islands szívesen küldünk részletes felvilágosítást. ugyanakkor ötvözetei olyan embereknek. talán kedvük támad segíteni abban a munkában. És végül még valamit. hogy segíthessünk földünk élővilágán. Hiszen a segítségük nélkül nem tudnak élni. az amelalepke és a hahagáj közti kapcsolat túlzott. akikkel szintén találkoztam. ahol az élősködő légy nem tenyészik. akikkel utazásaim során találkoztam. hogy megtisztítsa fiókáikat. A közelmúltban fedeztek föl egy igen szép példát. hogy a természetben ezeknél sokkal bonyolultabb kapcsolatok is vannak. remélem. amely petéit a fészkelő madarakra rakja. amit haladásnak nevezünk. A kifejlett oropendolák valami módon fölfogják. Számos hahagáj és ombufa lesz hálás világszerte a segítségükért. és örömmel fogadjuk tagjaink közé. hogy milyen hasznos munkát végez a darázs. Tehát még ma is van rá remény. hogy meggondolatlan kapzsiságunk miatt ezek az állatfajok ne merüljenek feledésbe.Az érdeklődő olvasóknak szeretném elmondani. Bizonyos körzetekben él egy légyfajta. hadd mutassak rá. a légy petéjét és lárváját. amit itt a Jersey Wildlife Preservation Trustnál (természetvédelmi trösztnél) végzünk.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful