NNCL1704-5C1v1.

0 GERALD DURRELL A HAHAGÁJ

FORDÍTOTTA GÁLVÖLGYI JUDIT A FEDÉLRAJZOT ÉS AZ ILLUSZTRÁCIÓKAT RÉBER LÁSZLÓ KÉSZÍTETTE GERALD DURRELL A HAHAGÁJ EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1987 KÖTETÜNK A KÖVETKEZŐ KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: GERALD DURRELL: THE MOCKERY BIRD WILLIAM COLLINS SONS AND CO. LTD., LONDON, 1981 COPYRIGHT © GERALD DURRELL, 1981 HUNGÁRIÁN TRANSLATION © GÁLVÖLGYI JUDIT, 1987 HU ISSN 0139-4029 VIDÁM KÖNYVEK KIADTA AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ A KIADÁSÉRT AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJA FELEL SZEDTE A NYOMDAIPARI FÉNYSZEDŐ ÜZEM NYOMTA AZ ALFÖLDI NYOMDA A NYOMDAI RENDELÉS TÖRZSSZÁMA: 3221.66-14-2 KÉSZÜLT DEBRECENBEN, 1987-BEN A SOROZATOT BORBÁS MÁRIA SZERKESZTI FELELŐS SZERKESZTŐ: BORBÁS MÁRIA MŰSZAKI SZERKESZTŐ: MACZÓ ZSUZSANNA MŰSZAKI VEZETŐ: MIKLÓSI IMRE KÉSZÜLT 67 000 PÉLDÁNYBAN, 13,8 (A/5) ÍV TERJEDELEMBEN ISBN 963 07 4316 7 38- Ft

ELSŐ FEJEZET ZENKALI ZENGZETEK

A tenger legvégső peremén, azon a képzeletbeli vonalon, ahol az Indiai- meg a Csendes-óceán vizei egymásba olvadnak, ott fekszik Zenkali, ez a zöld és kellemes sziget; olyan távol, hogy azt hinnéd, ez a fold nem befolyásolhatja a külvilágot, s az sem a szigetet. És mégis, Zenkali történetének volt két hónapja, amikor lázba hozta az egész civilizált világot meg a civilizálatlan világ jelentős részét is, mármint újságírók, tévériporterek és hasonlók képében. Mondanom sem kell, hogy a világszínpad hivalkodó elfoglalásáért nagy árat kellett fizetnie, és még ma is (bár a sebek java már begyógyult, a forradások még érzékenyek) könnyen szerezhetsz egy monoklit – vagy még rosszabbat – Carey Anyó Csibéinél, ha megemlíted a dolgot, s az újonnan épült Angol Klub tagjai feltűnően kerülni fogják társaságodat, ha vagy olyan ízléstelen, hogy megemlítsd a hahagájt. Januárban kezdődött. A szigetlakók – mint rendesen – túlzabálták és túlitták magukat a karácsonyi ünnepek alatt, s éppen epegörcsöktől szenvedtek, hála a hazafias gesztusnak, amely arra késztette őket, hogy pulykasültet és karácsonyi pudingot fogyasszanak olyan éghajlaton, ahol negyven fok van árnyékban. A sziget álmodozva pihent a fehérlő napsütésben két vulkánjának, a Timbalunak meg a Matakamának kúpjai között. Egyetlen szigetlakó sem sejtette (hiszen mind a szódabikarbónával volt elfoglalva), hogy a nagy óceánon maga a végzet közeledik feléjük; pusztítóbb lesz a hurrikánnál, elsöprőbb a szökőárnál, s nagyobb fölfordulást okoz a földrengésnél. S annál is veszélyesebb, mivel olyan ártatlan külseje van, mint egy víziszonyban szenvedő pekingi palotakutyácskának. A végzetet a magas, elbűvölő és szőke Peter Foxglove testesítette meg, őfelsége politikai tanácsadójának új munkatársa. Dzsakartába érkezve Peter rémülten állapította meg, hogy a hajó, amelyen Zenkaliba kell utaznia, meghatározhatatlan korú és bizonytalan tengerbiztonságú, átalakított francia halászbárka, melyet egy Arisztotelisz Pappajatokopulosz nevű, gömbölyded és borotválatlan görög üzemeltet igen vidám, de csöppet sem tengerész módjára viselkedő zenkali legénység segítségével, akik láthatólag úgy kezelték az óceánon való átkelés gondolatát ezen a fölöttébb kétes járművön, ahogyan egy csapat kiscserkész indulna tavi kirándulásra egy lyukas csónakban. Mindenki utasításokat kiabált mindenkinek, és természetesen senki sem engedelmeskedett, s az egészet az tette még aggasztóbbá, hogy a derék Androméda III annyira jobbra dőlt, hogy a fedélzetre helyezett golyó vagy egyéb gömbölyű tárgy nyomban a korláthoz gurult, és belepottyant a kikötő mocskos vízébe. Peter halovány krémszínű borjúbőr bőröndjei – melyeket oly nagy gonddal választott ki Assinders és Grope-nál, a trópusi felszereléseket árusító londoni cégnél – nem hatották meg a zenkali legénységet; a bőröndöket barna kezek kapták föl és dobálták ide-oda, végignyúzták őket a korlát és minden más, útjukba akadó kiálló tárgy mentén, hogy végül minden ceremónia nélkül az előfedélzeten szelíden gőzölgő trágyadombra kerüljenek. Peter ekkor értette meg, milyen hátrány, ha valaki nem beszéli a zenkali-angolt. – Hé, te ott – szólított meg határozottnak szánt hangon egy zenkalit, aki kissé értelmesebbnek látszott a többinél –, te vagy a másodkapitány?

A zenkali magas és izmos fiatalember volt kopott nadrágban, foszladozó szalmakalapban, s a nyakában láncként fölfűzött Coca-Cola kupakokat viselt. Rendkívül udvarias mozdulattal levette és a melléhez szorította kalapját, s közben hatalmas és jóindulatú mosolyban villantotta elő pompás fogait. – Te vagy a másodkapitány? – ismételte Peter. – Ulam? – kérdezte a fiú, aki arra is képes volt, hogy mosolygás közben aggodalmasan ráncolja a homlokát. – Te vagy ennek a hajónak a másodkapitánya? – kérdezte Peter harmadszor is, nagyon lassan és érthetően. – Hajó! – ragyogott a fiú. – Igen, ulam. – Te vagy a másodkapitány? – Igen, ulam… hajó – ütött a kalapjára a fiú. Peter arcán és hátán csörgött az izzadság. Szép fehér vászonnadrágja immár piszkosszürke volt, s az éle – ami két órája, amikor fölvette, még kifogástalan volt – nyomtalanul eltűnt. Olyan gyűrötten és mocskosán lógott rajta a nadrág, mintha egy álmatlanságban szenvedő dinoszaurusz éjszakázott volna benne. Peter nagyon szeretett volna már eltűnni a napról, száraz ruhát venni, és meginni egy pohár jéghideg italt. – Mi a neved? – próbálkozott egy másik vonalon. – Andloméda Hálom – vágta rá a fiú habozás nélkül. – Androméda? De hát az női név… ó, értem már, azt akarod mondani, hogy a hajó neve Androméda? – Igen, ulam, hajó – mondta boldogan a fiú, s ezzel a kör bezárult. Peter megtörölte az arcát és nyakát lucskos zsebkendőjével, és újra próbálkozott. – Én utas – mondta magára mutatva, és teljesen hülyének érezte magát. – Én akarni kabin… én akarni kézipoggyász kabinba… én akarni hideg ital… én utas, érted? – Én Andloméda Hálom – ismételte a fiú, akit nyilván aggasztott, hogy Peter netán nem értette meg ezt a fontos tényt. Ám mielőtt még Peter a Mindenhatóhoz fohászkodhatott volna, hogy sújtsa agyon a fiút, hirtelen a kapitány bukkant fel, és olyan tömény fokhagymaszagot árasztott, hogy elnyomta a kopra, a guanó meg a hat, föltűnően vonakodó tehén szagát is, amelyeket a zenkali legénység hangos és dallamos kiáltásokkal a fedélzetre próbált terelni. – Uram – mondta a kapitány olyan zengő és mély hangon, mintha a gépházból jönne a hangja –, én vagyok a kapitány, Arisztotelisz Pappajatokopulosz. Vagyok az ön szolgálatodra. Engem hívnak embereksz Pappasz kapitánynak, mert igen nehezükre esik rosszul ejteni a nevemetsz. – Rosszul ejteni a nevét? – kérdezte Peter, mert azt hitte, nem jól hallott. – Igen, uram – mondta a kapitány –, mindig bajuk van, mert rosszul ejtik a nevemetsz. Peter úgy vélte, hogy a kapitánnyal éppen olyan ígéretes lesz beszélgetnie, mint az imént a másodkapitánnyal. – Örülök, hogy megismerhetem, kapitány – mondta. – A nevem… – Beagle, Chihuahua, Dingó, Husky, Molossus – vágott közbe töprengő képpel a kapitány –, Labrador Ret-riever, Jagdterrier, Ovcsarka, Foxi! – Tessék?! – hüledezett Peter. – Nem légysz mérges, Mr. Foxi – mondta a kapitány –, hogy mnemotechnikával jegyeztem meg a nevedetsz… ez görög szokás, értesz… mnemotechnika. – De az én nevem nem Foxi – mondta döbbenten Peter.

s ő máris lefelé botorkált a mocskos lépcsőn a kis hajó zajos gyomrába. – Azt hol tenyésztik? – Nem tenyésztik… angolul ez… egy virág neve… fukszia – magyarázta Peter. és most csupán azt szeretném megtudni. Rózsa. A kapitány a korlátnak támaszkodott. nem Xoloizcuintle. A nevem Foxglove. . – Begónia. Réti Boglárka. Fukszia-Foxglove. ők megmutatsz az ön kabinsz… legjobb kabinsz a hajón… legjobb kabinsz az új tanácsadói munka-társnaksz. he? – Kitűnő – mondta szívélyesen Peter –. Tulipán. mennyire hízelgett neki. Én ismersz mindentsz és mindenkitsz. Kalaki majd megmutatsz az ön kabinsz… és mindent elintéz… ön nem aggódsz semmi. s húsos ajkai közül elővillant a szájában megbúvó aranybánya. Fukszia-Foxglove. Törökszegfű. Föltehetőleg zenkali-angolul utasításokat adott. Kinyitotta apró. édesz úr – mondta a kapitány dagályosan –. ha megmutatná a kabinomat. s a fiú. az én szememsz ott vagy mindenütt. föltehetőleg meg is értette. s Peterre kacsintott. – Most már mindig emlékezni fogok az ön nevedresz – mondta diadalmasan –. hogy valaki megmondasz nekemsz. kék szeme a monoklija mögül egyetlen élő rokonára –. – Bougainvillea. ha odavinnék a holmimat. és ha kérnék egy pohár hideg italt? – Persze. apró szemére mutatott. – Fukszia-Foxglove – mondta mély. festék. aki föltehetőleg a másodkapitány volt. – Fukszia-Foxglove. S miközben az Androméda III imbolyogva zötykölődött az óceánon. – Virág… olyan virág. amikor a nagybátyja a tudomására hozta a hírt. hátravetette a fejét. hogy ott bármiféle bajba kerülj. Koporsószerű priccsén fekve az eszébe jutott. – Maga tudja. impozáns botanikai ismeretekről téve tanúbizonyságot. – Olyan – bólintott Peter. he? Görög módszersz… pompász… a legjobb. nem okozna-e különösebb gondot. amilyen a kertbensz? – kérdezte a kapitány. persze – mondta a kapitány –. Aranyeső. Akár az Úrnak. A kapitány harsogva nevetett. azt a nagyobb utasszállító hajót. Félő volt. fogták a csomagokat. – Nagyon köszönöm – mondta Peter. Nyomban hívta két társát. Pipacs. amely havonta egyszer köt ki Zenkalin. Ön bármit akarsz Zenkalin. fekete szemét. – Én tudsz mindensz. Az Androméda III fedélzetén megtett háromnapos út során Peter többször is keserűen megbánta. hogy egyáltalában elfogadta ezt a megbízatást. hogy akár örökké ott maradhat a korlátnak dőlve. – Foxglove… Foxglove? – Pappasz kapitány hitetlenkedve nézett rá. ami Zenkalin történsz. – Ön követsz őket. Dália. – Zenkalira küldünk – nézett Sir Osbert hideg. miért – pármaiibolya-szaga volt. Napraforgó. Aztán a kapitány pufók keze gyöngéden meglökte. és nem óhajtom. – Akkor talán Puli. – Ha megkérdezhetem… – kezdte volna Peter. csak szólsz nekemsz. Tubarózsa. mindig lesz ő emlékezetembensz. és eltűntek velük a hajó gyomrában. Kitűnő módszersz. s életében először érezte meg nem felelőnek a nevét. he? Vagy Xoloizcuintle? – Nem – mondta határozottan Peter –. Harangvirág – folytatta a kapitány. hogy ki vagyok? – csodálkozott Peter.és – ki tudja. és behunyta a szemét. tekintélyt parancsoló hangon. melynek intenzív doh-.– Nem? – tágult kerekre a kapitány szeme. Vaskos ujját himlőhelyes orrára téve csillogó. hogy nem várta meg az India császárnőjé-t. Peter kezdte már bánni azt is. és egy teve sem hullhatsz a porba anélkül.

hogy torpedóromboló állomásozhasson az öbölben. de egy csomó hőzöngő állatbarát megakadályozta. – A doktor azt mondja. mint egy tébolyodott utazási ügynök. s a hó csipkefüggönye mögött London zúgott és zörömbölt. – Nos – folytatta immár kissé nyugodtabban –. bácsikám – mondta Peter –. Ehhez azonban néhány völgyet el kell árasztani. ne izgassam föl magam… a vén ketyegő miatt. III. az kétszer olyan nagyképű. mikor a kormány apránként elvesztegeti a birodalmat?” Egy pillanatra elhallgatott. – Tökéletes példája annak. Az egyik barátja. – Haladó meg ilyesmi.– Jó ég. Járkálni kezdett az irodájában. A világ megbolondult… képzeld csak el: a brit hadsereg nem kaphatja meg. ha egy kannibált Etonba küldenek. Repülőteret akarnak építeni meg egy lyukat robbantani a korallzátonyba. hogy Zenkalinak katonai jelentősége van. mélyeket lélegzett. Az ember szívrohamot kap. hanem hogy segíts annak az ütődött Oliphant-nek. tudod. Hugó Charteris egy hónapot töltött Zenkalin. a vezérkarnál rájöttek. – Nem nyaralni küldünk – mondta fagyosan Sir Osbert –. Eredetileg Aldabrát akarták megszerezni erre a célra. de most… de most… Ébenfa vonalzót vett föl az íróasztaláról. s ha kellett. a hatalmat az a nevetséges uralkodójuk. s ez már nem egy nézeteltérést okozott kettejük között. – Azt hittem. Amíg mi uralkodtunk Zenkalin. az életét adta – folytatta Sir Osbert. ahhoz képest. még féken tudtuk tartani. Tudod-e. És ha egy bennszülött nagyképű. amint ott mászkálnak a Whitehallban az iskolázatlan beszédükkel. hogy az. Odakint havazott. – Mint tudod. a trafalgari csatában is ott volt egy Foxglove… Waterloonál is ott volt egy Foxglove. Nem osztotta Sir Osbert felfogását. – Zenkalin a helyzet… öö… khm… nehéz – vallotta be Sir Osbert. Tamalavala császár kapja meg. bácsikám. s elkezdte szétosztogatni a birodalmat. hogy finoman fogalmazzak. s tálcán kínálják a birodalom darabjait olyan embereknek. akik még most is megeszik a nagymamájukat! Sir Osbert leült az íróasztalához. amit akar. néhány nyomorult . Ausztráliában. de biztosítlak. szakszervezeti aktivistákat meg kimosakodott parasztokat. mint… mint egy rakás ócska ruhát. hogy pontosabb legyek. Nagyképű alak. – A birodalmat. modern eszméid szerint talán ez nem fontos. – Pojáca – vágta rá Sir Osbert. önkormányzatot ígértünk nekik… azaz. hogy az angol történelem minden fontos eseményénél. hogy önkormányzatot adunk ezeknek az embereknek. hát ez nagyszerű – mondta lelkesen Peter. de ne izgasd föl magadat. s hazatérve úgy áradozott a sziget bájairól. Peter nem szólt semmit. és vízi erőművet építeni. – A te léha. az a dolog legkényesebb része. melyért a Foxglove család minden tagja vérét ontotta. mondom. hogy mi történik. elég rendes fickó. s tehetetlen dühében csapkodni kezdte vele a tenyerét. Aztán hatalomra jutott ez az átkozott munkáspárti kormány. De azért ők csak mondják a magukét. Nevetséges: az egész sziget csak egy légypiszok a térképen. a birodalom megalapozásánál mindig ott volt egy-egy Foxglove? – Igen. ha elnézi ezeket a tehetségtelen fűszeressegédeket. hogy császár – mondta Peter. Most nem akarta elpuskázni a zenkali kiküldetést. Új-Zélandon nyüzsögtek a Foxglove-ok… India tele volt velük… az északnyugati határt szinte kizárólag Foxglove-ok védelmezték… Afrikában csak úgy hemzsegtek. Én meg azt mondom neki: „Hogyne izgatnám magam. és zsebkendőjével megtörölte az arcát. hogy mihelyt elhatároztuk. – Agincourt-nál ott volt egy Foxglove.

Egyszerűen nem lehetsz elég óvatos ezekkel a bennszülöttekkel. he? Sok szalonnás tojástsz. Így hát Peter a nyílt tengeren hajózott Zenkali felé. de a császár ravasz fekete ördög. S az ügy nagy neveket érint. amire a tengerészek meg a pilóták pénzt szoktak költeni. ilyesmire tanítják őket Etonban – mondta Sir Osbert. Egyszóval a helyzet kényes és kiélezett. Ám a helyzet kényes.teknősbéka miatt! Mi jöhet ezután. A kapitány a szájában megbúvó aranybányában bányászott egy széthasított gyufaszállal. ezért nem akarom. – Szóval – mondta végül –. nyugtalan álomba merült. amikor megrendezi számára a tengeri temetést. Úgy tudom. – Csak egy kis kávét meg pirítóst kérnék. emlékezz a szavamra. Nagyszerű lenne a sziget számára. így a parányi szalonba ment. s mohón habzsolta hatalmas adag és rendkívül zsíros szalonnás-kolbászos rántottáját babbal és némi pirítóssal. – És most mi lesz? – kérdezte izgatottan Peter. nem reggelizem – mondta gyorsan Peter. hogy reggeli után nézzen. jól aludtsz? – Igen. amit csak akar: néhány nyavalyás csúszómászó miatt. hogy a vihar kitombolta magát. és elfordította a tekintetét. Hogy a brit kormányt zsarolni lehessen egy tucat teknősbékával! – És Zenkali számára jó dolog lenne a repülőtér? – kérdezte Peter. köszönöm – borzongott meg Peter a kapitány tányérjára pillantva. én mondom. én mondom. s ha bármiféle kellemetlenséget tapasztalsz. hogy majdnem . Pappasz kapitány már befészkelte magát az egyik sarokba. – Nos. ő megfőzöl mindentsz. az embereknek manapság nincs arányérzéke. Peter immár sokkal jobban érezte magát jókedvre hangolta a szép idő is. hallod? – Hallom – mondta engedelmesen Peter. akik a pénzüket emléktárgyakra költik meg… khm… khm… nos. Lord Hammer… Ham-mersteins és Gallop… érdekeltek a gátépítésben meg a többiben… persze versenytárgyalást kell kiírni. bármit beszél is az az agyalágyult Oliphant. Tudja jól. nagyon-nagyon gyönyörű. szép sziget. – Hát persze. Olyan gyönyörű. folynak a tárgyalások. jó reggelt – kiáltotta joviálisán. a hajó fara fölött pedig két albatrosz lebegett szinte mozdulatlanul követve a hajót. – Köszönöm. Aztán a vízi erőmű… ami munkaalkalmakat teremt. – Nem adja olcsón magát. s atyai tekintettel nézte Petert. Ám minthogy már semmi sem maradt a gyomrában. Másnap reggel arra ébredt. jelentsd nekem. a hajó orra előtt repülőhalak kis csoportja ugrándozott. pompász – mondta a kapitány –. – Csupán annyit akarok. s a hajó tükörsima. – Pompász. ami kijöhetett volna. aki Rugbyben végzett. azúrkék tengeren siklik. igaz? Átkozottul jó szakácsom van a hajón. s a kávé meg a pirítós megjelent. ön sose voltálsz Zenkalin? – Nem. soha. s komoran töprengett. hogy azt csikarhat ki belőlünk. hogy ostobaságot csinálj. szép szál fiatalemberek. A császár még nem adta a beleegyezését. ha lehet. tele szájjal –. Az ég búzavirágkék volt. Éppen erre van szükségük… egy csomó tengerész meg pilóta. A kapitány harsogott valamit. mintha láthatatlan kötél húzná őket. tudod. – Ő igazán gyönyörű. – Jó reggelt. vajon meggyászolja-e majd Pappasz kapitány. no de az csak formalitás. hogy tartsd nyitva a szemedet meg a füledet. most ön kérsz finom reggelitsz. kérdem én? Talán segítettek nekünk a teknősbékák a Somme-nál? Vagy a normandiai partraszállásnál? Segítettek Trafalgarnál vagy Jütlandon? Én mondom neked.

és oda építik a gátat. – De ha övé a völgy. Hát fejlesztésügyi minisztersz így csalsz. mint Görögország… nem. Ez egy… hogy is mondasz… cecenév. amelyben valamennyien képviselve vannak? – kérdezte Peter. ha gazember? – Nem tudomsz. mindenki hívsz őt Csaszinak. Most már kell völgysz. mint egy görög szigetsz. az csak Csaszinak lesz önrendelkezész. hogy a kapitány valaha is megjegyezze a nevét. van parlamentsz. Zenkalin két törzseksz élsz. nem… teli van négerekkelsz. Ö fejlesztésügyi minisztersz. Gáttal ők elzársz völgyetsz. ezért gátatsz építsz a Matakamán… aki egy vulkánsz. ön-rendelkezész lesz Csaszi. hát ők uralsz Zenkalit. a ginkák nem szeretsz fan-guákatsz. Csaszi csinálsz belőle minisztersz. – Ez csöppet sem demokratikus. Ö akarsz uralkodni mindenkin mindenkor. – A repülőtérhez több áramra lesz szükségsz. he? A fanguák a nagyobbik törzs… talán ötvenezer embersz. aki még sohasem hallotta ezt a szót. – Csaszi? Mi az a csaszi? – kérdezte Peter. elámulva Peter tudatlanságán. – Nagy csalász – mondta Pappasz kapitány az igaz görög enyhe irigységével a hangjában –. immár teljesen lemondva arról. Nem. – És mi a csalás? – kérdezte Peter. Csaszinaksz. és Ludzsa fogsz eladja nagyon drágán a kormánynaksz.olyan. Nincs hozzá hasonló. Még a saját anyja is gyűlölsz őt. értesz? Rendesek. mert ő becsapsz saját anyjátsz is. elég csak a városnaksz. az még nem csalás – töprengett Peter. amikor beszélni kezdteksz repülőtérrőlsz. nemsokára önrendelkezési jogot kapnak. de parlamentsz csinálsz. – Csaszi a császár – felelte a kapitány. – Úgy tudom. de nagyon primitívek. he? Szóval több áramsz kell nekik. Foxi – folytatta Pappasz kapitány –. nem gorombaszág. értesz? – Hát nincs parlamentjük… olyan törvényhozó testületük. értesz? A ginka törzs nagyon kicsi… talán öthatezer embersz. Ő hívsz magát Csaszinak. – Az nem lesz önrendelkezész a zenkaliknaksz. . A fanguák a nagy törzs. igen. Zenkalin egy emberneksz van demokrácia. A kapitány ragyogott. Amikor Zenkali kapsz önrendelkezész. amit Csaszi mondsz. Nem civilizáltak. s azon tűnődött. A fanguák nem szeretsz ginkákatsz. he? És mit ön gondolsz. csak akkor vette meg. A főnöküksz Govsza Manalovoba. Zenka-lin csak egy kis generátorsz van. – De miért ő a fejlesztésügyi miniszter. – Múlt évbensz völgy még nem volt Ludzsáé – mondta a kapitány –. A legnagyobb gazembersz Zenkalin. No persze azért nem olyan. mint egy aranyfényű reflektor. – Önrendelkezész… önrendelkezész? – bömbölte a kapitány. Foxi. vajon hogy tetszene ez a beszéd a zenkaliknak függetlenségük előestéjén. Ön tudsz. értesz? – Igen – mondta Peter. – Tud valamit a repülőtérről is? – kérdezte óvatosan Peter. – Becenév? – Talán az is – mondta elbizonytalanodva a kapitány –. Mr. – És maga egyszerűen Csaszinak nevezi? Ez nem… nos… nem felségsértés? – Micsoda? – kérdezte a kapitány. értesz? Csaszi nagyon-nagyon okos embersz. mint Ábrahám Lincoln. Az is mindig lerobbansz. nem. mint a görögök. nem gorombaság Csaszinak hívni? – Nem. – Úgy értem. – Igen. a fanguák meg a ginkák. Csaszi a fanguák császára. Mr. Mindenki gyűlölsz őt. kié a völgy? Ludzsáé. az a fekete gazember Ludzsa csinálsz nagy csalász. – Ó.

Akkor a kormány választasz legolcsóbb cégetsz. meg kell vallanom. – Elvégre az a fickó fejlesztésügyi miniszter. és ők hallgatsz az én wurlitzereimetsz. Pénzt völgyértsz és gátértsz. Én eladsz Carey Anyó Csibéineksz. félelmét már a Bevezetés első mondata eloszlatta. akkor legföljebb a tulajdon bankbetétjét fejleszti. hogy ő bezzeg nem volna képes semmiféle csalafintaságra. mintha megkérdezel sok cégetsz. hogy Zenkalira érkezésemkor a főváros szinte teljes lakosságát a főtéren találtam. – Nincs értelme szólni Csaszinaksz. . sok-sok tengerész meg pilóta mész Carey Anyó Csibéihez. téglasz. értesz? – Versenytárgyalásra gondol? – Olyasmire. Nem legolcsóbb. – Ugyan! – piszkálta unottan a fogát a kapitány. – Ha Zenkalin lesz repülőtér meg brit flotta meg légierő. he? – Köszönöm – mondta Peter –. Elég elmondanom talán. Bár egész életemet ütődött szigetek gyűjtésével töltöttem. – Nos – nyújtózkodott ásítva a kapitány –. melyet éppen indulás előtt sikerült beszereznie Angliában. melyet valaha is szerencsém volt meglátogatni. mondta Peter. értesz? Nem is sejtette. A repülőtér nekemsz jó üzlet. legütődöttebb. Talán Csaszi is kapsz pénztsz Ludzsátólsz. hogy ez a cégsz a legolcsóbb. Én veszel nagyon-nagyon olcsón ötven wurlitzersz Dzsakartában. hogy egy repülőtérben ennyi üzleti lehetőség van. kell kérni árakatsz különböző cégektőlsz. hogy ennyiféle hóbortosságot ilyen apró helyen összezsúfolva még nem tapasztaltam. és szép lassan leégett. én hozol sok wurlitzersz a tengerészekneksz. nem? Ő ott van Zenkali kikötőjébensz. Ha Peter netán közönséges útikönyvre számított. Rövidesen kiderült. Ha ők csinálsz gátsz. közölte Peter. Olvasni kezdte azt a könyvet. én hozol sok penicillinsz a doktornaksz. A magánkiadású kötetet finom rizspapírra nyomták Singapore-ban. Zenkáli – így szólt Bak értékelése – a legbájosabb. értesz? Érti. én most mész a hídra. legostobább és legpompásabb sziget. – Nos – Pappasz kapitány kacsintott. mindenfélétsz az építkezéshez. ők szórakozol sok lánnyalsz. én hozol Dzsakartábólsz. A kapitány hátradőlt. A kapitány távozott. amely titokzatos módon lángra lobbant. Minden tengerész mész oda inni meg szép lányokértsz. Nem holmi vallási vagy politikai okból gyűltek össze. akik éppen megpróbálták eloltani (meglehetősen kapkodva) tűzoltókocsijukat. aztán Ludzsa fogsz mondani. Piszok csaló gazembersz. megpróbálván elhitetni – nem sok sikerrel –. a második csalász. és fölemelte egyik pufók ujját –. én hozol mindenféle konzervetsz. és gyászos képpel bámult Peterre. Peter pedig fölballagott a fedélzetre. – És jó dolog lesz a repülőtér Zenkali számára? – tudakolta Peter. miért nem szól valaki Csaszinak? – kérdezte Peter. – Carey Anyó Csibéinek? – álmélkodott Peter. ők iszol sok sörtsz. – Kik azok? – Ő egy bár… hogy mondasz Angliában… kocsma. legbosszantóbb. s a címe így hangzott: ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára. talált egy roskatag nyugágyat. nagy örömömre fog szolgálni. he? De Ludzsa már odaígérte munkátsz egy cégneksz. és elnyújtózott a napon. Ludzsa majd úgy csinálsz. csupán a fölöttébb pompázatos egyenruhát és sisakot viselő tűzoltókat bámulták. – Jó dologsz lesz neketnsz – mondta a kapitány. A szerző szerényen meghúzódott a „Bak” álnév mögött.– Most már értem – mondta elgondolkozva Peter. s ha ez így van. Aztán majd iszunk egyet ebédsz előtt. Én barátomsz Dzsakartában mondasz nekemsz. Ludzsa kapsz sok-sok pénztsz attól a nagy cégtőlsz Angliában. hogy miért volt ilyen óvatos. Én tudsz. – De ha minderre bizonyítékuk van. – Én hozol cementsz.

hogy amikor az angolok majd végleg távoznak. Tekintettel a nagy fölfedezések első korszakában a tengerészekre oly jellemző szexuális kiéhezettségre. akik föltehetően úgy vélték. s bár a sziget soha többé nem érte el a tűzoltókocsi-tűzvész magaslatát. mely annyit tesz. igen tömören és maró gúnnyal. .Azóta több mint húsz éve élek Zenkalin. és sok gondolatébresztő eseménnyel szolgált. a másik a többi hónapokban. Ma a sziget az eredeti tulajdonosai által adományozott nevet viseli. mint tartós zavart. amiből haszna származott volna a bennszülötteknek. melyek hamarosan romba dőltek. a kiemelkedő csúcsok arra késztették az arabokat (akik elsőként fedezték föl a szigetet 1224-ben). s a múltban igazán ártatlan örömöt szerzett nekik az az ünnepélyesség. így hát Isle de Poitrine-nak nevezték új birtokukat. nem hagynak mást hátra – hiszen így megy ez rendesen –.és a Csendes-óceán merőben önkényes határvonalán. A szigetet elfoglaló idegen hódítók egymást követő hullámai jóformán semmit sem hagytak hátra. a krikett fanatikus tiszteletét meg elpusztíthatatlan elszántságot a zenkalikban. amely nem tud írni. vagy amelafából készült. remek pálmalevél kunyhóikban (ahogyan évszázadokon át tették). gondolta Peter. Az arabok elterjesztették a golyós számológépet. így a körzet többi szigetéhez képest békés életet élvezhet. Ezek a széljárástól függően egybeolvadnak. amikor „Hausfrau Klinglé”-nek keresztelték a szigetet. sok meglepő tapasztalatot nyújtott az emberi természetet illetően. s a sziget valóban az is. legnagyobb szélessége huszonöt mérföld. állítólag katasztrofális hatással van a látásra meg a szexuális teljesítőképességre. a császárnak. Ezután a szerző a sziget különféle hódítóiról írt. A franciák építették a viszonylag tartós és tűrhető dokkokat. hogy Kellemes Sziget. és átkeresztelték Istenhozta Szigetre. megtanították továbbá a bennszülötteket bort készíteni az egyik helyi szilvafajtából (ezt hívják ma Zenkali Nektárnak). szélességi fokon. keresztben az Indiai. hosszúsági és a 20. ezért csupán a „Két Kebel Szigeté”-nek hívták. a Timbalu és a Matakama. Szerencséjére kívül esik a ciklonok és hurrikánok övezetén. olvasni és ötnél tovább számolni. Ilyen bevezető után az útikönyv meglehetősen újszerű lehet. amivel uraik eme különös ceremóniát megülték. Zenkali szigete a Baktérítőn fekszik. ám távozásuk előtt kulináris tevékenységükkel szinte teljesen kipusztították a helyi faunát. A szájával lefelé forduló nagy C betűre emlékeztető sziget topográfiai nevezetessége a két kialudt vulkán. A hollandok emlékét őrzik azok a remek és tartós épületek. mely ugyancsak kétes értékű ajándék volt az olyan nép számára. valamint számtalan receptet hagytak hátra a helyi fauna ízletes elkészítésére. a 11. hogy ők is fölismerték a táj biológiai jellegű elrendezését. hogy Zenkalit a „Hurikebiek Szigeté”-nek nevezzék. A szigeten van két nagyon csinos holland ültetvényesház is. Mindazonáltal ez arra vall. hogy megünnepeljék a királynő hivatalos születésnapját. s ez Zenkali. Végül a britek hódították el a szigetet a franciáktól (1818). A bor szinte ihatatlan. hogy aligha jobbíthatnak az emlős elnevezésen. a minisztériumoknak és a parlamentnek adnak otthont. Az őket követő portugálok (1464) nem voltak ennyire költői lelkek. s ha kellő mennyiségben fogyasztják. A sziget száz mérföld hosszú. igen csinos deszkaházaikban. a franciák vették át a hatalmat. de általában a forró évszak januártól júniusig tart. A portugálok két parti erődítményt hagytak hátra. mivel nekik nincs ilyen ünnepük. mert a zenkalik szívesebben élnek a borneói hosszú házakra emlékeztető. s a kráterében jókora krátertó rejlik. Nagyjából két évszaka van: a forró meg a nagyon forró. Attól tartok. melyek közül az utóbbi a nagyobb. Amikor a hollandok 1700-ban elhagyták a szigetet. Ezeknek az épületeknek természetesen csak az európai lakosok veszik hasznát. melyek ma a kormánynak. Az 1610-es hódítást végrehajtó hollandok nem sok fantáziáról tettek tanúbizonyságot.

Foxi – mondta a kapitány. A britek változást hoztak. melyet ők Tio-Namalának neveztek. a Második Eljövetel Egyházához csatlakozott. bárhogy tiltakoztak is afanguák. igen hamar fölfedezték. melyek néha teljesen kipusztítják a helyi faunát. hogy nagy hatást gyakoroltak volna a sziget életére. Amióta a hahagáj kipusztult. kártékony kísérőket visznek magukkal kutyák. hogy éppen úgy viselkedjenek. így hát jelen könyv írásakor afanguák durván katolikusokra és anglikánokra oszthatók. A sok-sok unalmas és érthetetlen ünnep közül miért éppen a királynő hivatalos születésnapját kell a szerencsétlen zenkalikra erőltetni? A szabadosságra több alkalmat adó tevékenységi formákat a misszionáriusok alighanem kiirtották. ne röstelkedsz. s mire a britek kiűzték őket a szigetről. Minthogy azonban a franciák katolikusok voltak – s így igen türelmetlenek a mások hitével szemben –. ha szabad kérnem… nem! nem!… kapitány! Azt mondtam. Ez ellen a zenkaliknak nem volt semmi kifogásuk. A delfin ugyan emlős. patkányok. A hollandok további templomokat építettek. he? Ön mit iszol? Nekemsz van mindensz. – Ah. hogy a hahagáj húsa fölöttébb ízletes. macskák. Afangua törzs-a franciák bejövetele előtt – egy különös. he? Akár a Queen Elizabeth-en. hogy a szigeten csak az ő népüknek van igazi istene. s azzal dicsekedtek. hogy hódítóik a vallásos hiedelmeikkel zaklatták és rémisztgették őket. hogy keblükre öleljék a kereszténységet. kecskék. Ebben az időben a ginkák Tambakát. míg néhány bátor lélek egy fura amerikai szektához. de más vallások szemet hunytak ennél nagyobb baklövések fölött is. hogy az európaiak vajon miért nem tudnak senkit sem békén hagyni. amennyi csak egy kisebbségtől telik. hogy magukkal vitték a legszebbfiúkat és lányokat) nem mondható. Zenkalit végtére nyilván nem kerülték el a misszionáriusok. miközben misszionáriusaik a helyi lakosságot zaklatják. Ez a dőre dicsekvés természetesen számos kellemetlen incidenshez vezetett. Peter fölütötte a könyvben a vallásról szóló részt. s számos ginka és fangua hős végezte életét ízletesen fűszerezve az ellensége tányérján. az utolsó példányig fölfalták a hahagájokat. s melyet a franciák átkereszteltek „l’ Oiseau Moquerie” névre. Ekkor Pappasz kapitány jelent meg a fedélzeten két zenkali matrózzal. Ám ezúttal (ha szabad így fogalmaznom) a misszionáriusok Isten ajándékai voltak afanguák számára. mint hasznot jelentenének Mohamednek. keveset. így a törzsnek egy időre le kellett mondania mindenféle vallásos tevékenységről. hogy a zenkalik inkább terhet. – Most iszol egyet ebédsz előtt. őshonos madarat imádott. – Számomra még egy parányit korán van… de elfogadnék egy kevés konyakot szódával. mint ők. a másik hordozható bárt. Amikor európai népek kis szigeteket hódítanak meg. de a zenkalikat nem engedték be a templomokba. Zenkali esetében a hódítók – szerencsére – sokkal jobban el voltak foglalva háborúzással meg a föld kizsákmányolásával. Az arabok nyilván úgy vélték. . disznók és hasonlók formájában. – Khm… köszönöm – mondta Peter. így hát (azon kívül. hogy a szerző azonos véleményen van vele: nem tanácsos a misszionáriusokat szabadjára engedni idegenben. s nyomban látta. Mr. Ám a misszionáriusok lehetővé tették afanguák számára. a ginkák annyi borsot törtek afanguák orra alá. amit durván „hahagáj”-nak fordíthatnánk. miért követelik olyan elszántan más fajtáktól. Az úgynevezett pogányoknak mindig az volt a balsorsa. semhogy túlsókat törődtek volna a bennszülöttek halhatatlan lelkével. és súlyos tömegét óvatosan leeresztette a nyugágyba. A portugálok építettek néhány templomot.Peter eltűnődött – életében immár nem először –. a delfin alakban megszemélyesített halistent imádták. Az egyik nyugágyat hozott. meglehetősen bőséges italválasztékkal. s így magasabb rendűnek tartsák magukat a ginkáknál.

– Petert kissé megrendítette ez a baráti ajánlat. ahogy én mondsz. sok szarvas. he? Nagy mellűt. én elintézel. – A csábításnaksz – ráncolta a homlokát a kapitány –. ön tudsz… gyönyörű fiatal lányoksz csábításánaksz… pezsgőt iszol a csípőjükből. mintha már látná is sivalkodó. mint a cselló mély húrjai. – Minek jó a pezsgő? – kérdezte meghökkenve Peter. csirkefogó. Hiszen még oda sem értónk. amelyben legalább ötujjnyi konyak meg egy teáskanálnyi szóda volt. – No és a vulkánok? – kérdezte Peter. és ő megfőzöl halakatsz és vadakatsz. hogy a kapitány még mindig beszél. he? – Nem vagyok biztos benne. engemsz senki sem nevezel gazemberneksz. Ha ön akarsz. így megúszta. és csordultig töltötte poharát. he? – Köszönöm. hogy sok tej legyen a bébikneksz. – Konyak a gyomornaksz. fiatal zenkali lánytsz… jó lánytsz. eleresztette magát. – Önre meg az új munkájára! Némán ittak. és bedobtamsz a tengerbe… fél mérföldetsz kellett úsznia a partig – mondta elégedetten a kapitány –. barrakuda. horgászhatsz és vadászhatsz egész évbensz. – Szép. A kapitány hangja megnyugtatóan zengett. pepita utódai közt. csinos. – Milyen kár – mondta Peter. – Senki sem mászol vulkánokatsz. –…és én mondasz neki. – Majd meglátjuk. – Engemsz senki sem nevezel gazemberneksz – zárta le a témát a kapitány. Nagyon-nagyon fárasztó – a kapitány még az ötlettől is fölháborodott. mosol önre. – . sok vadkecske. még kardhalsz is. jó embereksz. és mindenki ismersz engemsz. he? Aztán ön csinálsz sok-sok gyereketsz? – mosolygott Peterre atyaian a kapitány. Vagy húsz perc múlva arra riadt föl. Ön csak horgászol és vadászol. – Mit mászni? – Tudja. Ön fogsz egy szép zenkali lánytsz. Nem szabad elhamarkodni. hogy igazán vágyom egy szép zenkali lányra. tudja. – Én ismersz sok jó fiatal zenkali lánytsz… némelyik nagyon csinos… némelyik még szűz is. Szeretném tudni. he? Ő főzöl önre. miközben átnyújtotta Peternek a poharat. A napfénytől és konyaktól átitatott Peter elaludt. Szeretsz vadászni. jó klíma. mint a könyvekbensz. – Azt hiszem. bor az agynaksz és pezsgő a csábításnaksz. én szerzel jó családbólsz való. jó hely. he? Zenkalin sok horgászás… cápa. hogy néha részt kell vennie a társalgásban.– A konyak nagyon jó a gyomornaksz – jelentette ki a kapitány. – Nagyon forró. a csillámló hullámok vakították. – Majd én mindentsz elintézel – mondta rendíthetetlen önbizalommal a kapitány. – Én mindentsz el tudsz intézni Zenkalin. Amit csak ön akarsz. Ön szeretsz horgászni. de aznap nem voltak cápáksz. ön szeretni fogsz Zenkalit – dőlt hátra nyikorgó nyugágyában a kapitány –. Én ismersz mindenkitsz. takarítsz önre. – Érdemes megmászni őket? – Mászni? – ráncolta meghökkenten a homlokát Pappasz kapitány. – Talán a cipőjükből? – Abból is – egyezett bele a kapitány. Hátradőlt a nyugágyban. hallasz? És megfogtamsz. fiatal zenkali lány. nem rosszat. a hegymászás… az egyik hobbim. s Peter azon tűnődött. te figyelsz rám. és csukott szemmel hallgatta új barátját. érdemes-e megmászni a vulkánokat. A meleg levegő és a meleg napsütés elálmosította Petert. whisky a tü-dőneksz. Bizony. he? Sok vadmalac. vajon huszonnégy óra alatt beszerezhet-e az ember egy jó kis májzsugorodást. Gyakran töltöm a szabadságomat hegymászással Skóciában és Walesben. úgy érezve.

ahogyan a modern hajók a konzervsonkát. akár feketére polírozott hintalovak fénylő háta. s úgy vitték magukkal eleven elemózsiaként az óriás teknősöket. hogy az ember akár egy mérföldet is járhatott ezeknek a hatalmas teknőcöknek a hátán anélkül. hogy a lába földet ért volna. A törzsek létszáma lényegesen kisebb volt a mainál. s míg az egyik törzs a sziget keleti részén élt. valahányszor a felszínre jöttek. A zenkali (akit Peter gondolatban Andloméda Hálómnak nevezett) jelent meg széles jóindulatú mosolyával. melynek sikerült túlélnie az európai inváziót. akik ki mertek kezdeni vele. melynek során a kapitány tovább ecsetelte a zenkali leányzók erényeit. a tenger indigókékjén sárga. Nagy bőségben élt itt például az óriás teknősbéka. Úgy látszik. A parázsló. –. Az ültetvényeken ma amelafa nő. a földön élő és védtelen) helyi fajok kiv eszese is. de az egyetlen hely. irtották őket a behozott ragadozók – kutyák. zöld és skarlátpiros foltok rezdültek. a sziget biológiai főerőssége (lásd Gazdasági viszonyok) s egyben az egyetlenfafajta. leroskadt a nyugágyba. Mint már oly sokan előtte. ami lehetővé tette. ahol afauna jobbára háborítatlanul fejlődhetett. A természetrajzról szóló fejezetnél ütötte föl a könyvet. A kiváló és jó szemű francia természettudós. melyen úgy változtak a színek. hiszen irtották a természetes erdőket. arról tanúskodik azoknak az egykori hajóknak a naplója is. hiszen a hódítók pusztították őket élelemért meg szórakozásból. Köztük amolyan senki földje húzódott. Ennek legfőbb oka a sziget rendkívül gazdag faunája volt. elkerülhetetlenné vált más (többnyire ártalmatlan. hogy ez még mindig jobb. A távolban delfinraj bukkant föl és merült alá a habokba. kezében a hordozható bárral. hogy a görög barátság és vendégszeretet néha igen fárasztó. . ahová a kapitány elől menekülhetett. akár egy olajfoltos tócsán. A nyugati égbolt narancsát vörös erek tarkázták. s pusztultak környezetük megváltozásától is. Az állatok már olyan közel merészkedtek a hajóhoz. amikor felébredt nyugtalan álmából. Peter nyomban kinyitotta frissen szerzett útikönyvét. s fölidézett számos vérfagyasztó históriát arról. fedélzetmester. ahogyan a kapitány tervezte. disznók stb. hogy a hangjuk is hallatszott. Peter töltött magának egy kis konyakot. Peter levonszolta magát a kabinjába. van-e benne valami ezekről a gyönyörű és kecses állatokról. sárgabarackforma nap épp csak érintette a látóhatárt. Fölöltözött. Hogy ez nem túlzás. meg a delfinek izmos hátát. a másik elégedetten lakozott nyugaton. hogy helyet teremtsenek a cukornádültetvények számára. melyek élelmet és vizet vettek föl Zenkalin. Fülledt kis lyuk volt. A két albatrosz még mindig szárnyrebbenés nélkül követte a hajót. hogy soha senkinek ne legyen üres a fazeka. mint bort szopogatva és kártyázva tölteni a délutánt. Mihelyt az arabok meg az európaiak megjelentek. Le Comte d’Armadeau azt írta. föltámolygott a fedélzetre. s aludni próbált. mint elevennek érezte magát. A monumentális ebéd után. Néhány óra múlva inkább holtnak. s a naplementét nézve próbálta rendezni gondolatait. amelyek – szerencsére – nem váltak be. egy személyben volt másodkapitány. így például 1759 decembere és 1761 decembere között a hajók nem kevesebb mint 21 600 teknősbékát vittek magukkal. Az arabok érkezése előtt – írta a könyv – Zenkali két törzse többé-kevésbé békében élt egymással. kormányos és csapos. úgy vélve. több tízezernyi is lehetett belőle. hogy a francia uralom közepére ez az érdekes csúszómászó kihalt. hogy megnézze. hogy mit tett ő Zenkalin azokkal.Most jössz… mi mész ebédelni. ő is rájött. Ilyen esztelen pusztítás mellett nem csoda. így hát a kabin hőmérséklete ellenére végignyúlt a keskeny priccsen. hogy elnézze az eget. ahol végigfésülte az esti szellő. s azt szopogatva dőlt hátra.

Hallott már kihalt állatfajokról. ideális zsákmánya volt afranciáknak. ahogyan egy jó istenhez illett volna. aminek az élete különböző módokon ezektől a lényektől függ. Az immár feledésbe merült óriás teknőcökhöz csatlakozott egy nagy testű és igen tarka éjszakai papagáj. a helyi flórával ellenséges növényeket és fákat. Fölöttébb különös fa volt ez. hogy ez nem igaz. Afranciák az „Oiseau Moquerie” nevet adták neki. az erdőből éltek. Fénykorában legalább annyi volt belőle. fél tucat csontváz és néhány maréknyi csont. aminek a jelentése nagyjából hahagáj. s afanguákat. melyet a tojónál csupán homloklemez helyettesített. liba nagyságú madár hosszú. hogy amikor a hahagáj kipusztult. aminek semmi köze az emberhez. és italát kortyolgatva meg a zöld-bíbor alkonyt nézve az immár majdnem fekete tenger fölött az ombufára gondolt. melyek az állatokhoz hasonló sorsra juthatnak. Most fogta föl teljes egészében a dolgot: ha elpusztítod az erdőt. mivel Tiomala szemlátomást képtelen volt haragjával sújtani a franciákat. Igen érdekes az is. Egy igen szépen kitömött kakas látható Dzamandzar múzeumában is. Most rájött. Ebből az izgalmas jószágból nem maradt más. hogy ez a fa – amely kétségtelenül a világ legritkább fája – utód nélkül fog elpusztulni. természetesen csüggedés töltötte el. hogyan vadásszák és tálalják föl uraik a legváltozatosabb és legízletesebb formákban a hahagájt. és tovább olvasott. így hát a fanguák fölhagytak a kísérletezéssel. de a szigetek faunájában a nagy létszám sem jelent biztonságot. elpusztítod azokat a lényeket is. öt-hat kitömött kakas a világ különböző múzeumaiban. mint eleven lényekre. akik nap mint nap láthatták. kissé hajlott (némileg a szarvascsőrű madáréra emlékeztető) csőre tövénél nagy búb volt. Joggal vélhetjük. olyan dolognak. Tiomala isten madarának nevezték. gúnyos nevetésre emlékeztette őket. Embertani szempontból a legsúlyosabb veszteség a hahagáj kipusztulása volt. rendszertelen időközökben hozott gyümölcse föltehetőleg a hahagáj táplálékául szolgált. ötfajta haris. Ha a lényeket pusztítod el. egy másik kitömött pár Antwerpenben. ezért mind a madár. az is jóval több mint háromszáz éves. Bár elég gyakran hoz gyümölcsöt. egy kicsi és röpülni nem tudó (a galapagosi fajtákkal rokon) kormorán meg tízféle. hiszen elröpülni nem tudott. Töltött magának még egy pohárral. elfutni nem akart. Ám a franciák meggyőzésére tett kísérleteknek mindössze annyi eredménye volt. és rendkívül bizalomteljes lény lévén. az erdő körül. Csakhogy a franciák nem tekintették tabunak. a madáristen. Hiedelmük szerint Tiomala. Külsejét tekintve a hahagáj volt Zenkali talán legkülönösebb madara. s egészen mostanáig – akár a legtöbb ember – ezt természetes folyamatnak tartotta. s a hahagáj igen rövid időn belül éppúgy a múlté lett. erős lábakon állt. magvai sohasem csíráznak ki. mint például a sárkánygyík kipusztulását. mint az óriás teknősbékából. Peter letette a könyvet. mind a fészke és a tojása tabu volt. A madár parányi szárnya röpülésre nem volt alkalmas. mely nagyobb volt a legnagyobb arapapagájnál is. mert a madár hangja erőteljes. látványosan tarka mézevő madár. Hosszú. Jelen könyv írásakor mindössze egyetlen ombufa él még a Dzamandzar melletti botanikuskertben. mint egy kitömött pár Párizsban. elpusztítod az erdőt is. lakozott ebben a különös fajtában. Ám különös módon a fákra és növényekre sohasem gondolt úgy. s a fanguák vigasztalhatatlanok voltak. hogy néhány fangua vezetőt fölakasztottak lázadásért. mint az óriás teknős. amelyek az erdőben.és kísérőit. Az emberi lények szempontjából Zenkali kétségtelenül legfontosabb faja az . eltűnt a szigetről az ombufa is. A fanguák a madarat Tio-Namalának. Az egyesek szerint a Rodriguez-szigetek egyik ritkafajával rokon. hiszen ez a madár képezte – mint már említettük – a fanguák vallásának alapját.

Az utasítást követve Peter föllapozta a Gazdasági viszonyokat. Ráadásul a fa igen gyorsan nő: öt év alatt eléri teljes magasságát. hogy még egy közgazdász is csak nagy nehézségek árán tudná bonyolultabbá tenni. a közelmúltban kiderült. csak mert a lehető legtöbbet akarta megtudni a szigetről. nehéz és páratlan (a rózsa meg a szegfű illatát egyesítő) illatanyaga igen keresett a parfümiparban. Egyik sem járt sikerrel. fürtökben növő virágok gazdag. hogy mi történt a világ többi részével. a teste súlyos. trombita alakú. amely túlélte az európai inváziót. ez is igen sebesen röpül. amelyről nevét kapta. mely még a pálmán is túltesz sokoldalú hasznossága szempontjából. hátrafelé is tud röpülni. . A gazdaság alapja egyetlen fa. amiért nincsenek értékes ásványai. Ez természetesen azt jelenti. A fa kiváló tulajdonságai ezzel még nem érnek véget. mint lepke benyomását kelti. így hát Zenkali monopóliuma ez az igen figyelemreméltó fa. hogy a többi rovarnak sem esik bántódása. így a sziget számára gazdasági szempontból létfontosságú (lásd Gazdasági viszonyok). mind az építőipar számára. melyet kolibrilepkének is neveznek. Mint már említettem. s azóta a sziget gazdasági élete ezen áfán alapul. E nagy rovar szárnytávolsága tíz centi. Röptében alig látni a szárnyait. így hát a mindennél fontosabb amelafa kedvére fejlődhet. nagy fekete-arany pöttyökkel. így hát ez a páratlan fa négy igen fontos terméket nyújt. Ezzel szemben Zenkali egyetlen növénykultúrás szigetnek tekinthető. cukornádból. S mintha mindez még nem lenne elég.amelalepke. Akár a cédrus. nem mintha kedvelte vagy értette volna a témát. Örömmel tapasztalta. aranysárga és szépen erezett. A kissé szamócára emlékeztető. hogy a fa szív alakú. s a világon sehol másutt nem található meg (sőt fölöttébb makacsul ellenáll a meghonosításnak. Mihelyt fölismerték a rovar és az amelafa közti összefüggést. Bíborvörös alsó szárnyát széles fekete sáv keretezi. Zenkali szerencsésnek tarthatja magát. sem olaja. a szigeten nyomban betiltották mindenfajta rovarirtó szer használatát. az amela. A hosszú. Zenkalin egyedül ennek a rovarnak elég hosszú a szívószerve ahhoz. ami az ilyen kis trópusi szigeteknél egyáltalán nem jellemző. ezért Zenkalit elborítják az ártalmas rovarok. fürtökben termő gyümölcsből olaj készül. minthogy a világ más vidékein nem él áfát megtermékenyítő amelalepke). ez az egyetlen őshonos fa. A kolibrihez való hasonlatosságát növeli rendkívül hosszú szívószerve (teljesen kinyújtva tíz centiméter). törzse átmérője vagy harminc centiméter. skarlátvörös. amely a gyógyszergyártás fontos alapanyaga. hogy Zenkali önellátó legyen banánból. a fa finom és kemény. A szenderek családjának ez a páratlan tagja sok szempontból hasonlít az európai szenderre. hogy behatoljon az amelafa trombita alakú virágjába. ezért éghajlata rendkívül kiegyensúlyozott. A múltban több kísérletet tettek. és ez – a testét borító tollszerű pikkelyekkel együtt – az első pillantásra inkább madár. A törzs egyenes és sima. Aztán napfényre kerültek az amelafa kiváló tulajdonságai. bár a legjobb minőségű deszkát a hétéves fa szolgáltatja. bíborvörös. Akár európai megfelelője. A fa hat-nyolc méter magas. mely furcsán hajlott madárcsőrre emlékeztet. Felső szárnya hamuszürke. ananászból és így tovább. garantálva a jövő gazdasági biztonságát. leszámítva a csekélyke kézműipart. húsos leveleiből szárítás és vegyszeres kezelés után amineaphron nyerhető. az amela is ellenáll minden rovarnak. Szerencséjére Zenkali kívül esik a ciklonok és hurrikánok zónáján. ezért fölhasználják a legkülönbözőbb iparágakban a precíziós műszergyártástól kozmetikumok készítéséig. s megtermékenyítse áfát. melyek mindegyike igen magas (s ugyanakkor kizárólagos) jövedelmet biztosít Zenkalinak. még az erőteljes termesznek is. s mint a madár. Ha meggondoljuk. méghozzá a lehető legfinomabb. hogy Zenkali gazdasági élete oly korlátozott és egyszerű. így hát a fa igen értékes mind a bútoripar. így hát ipara sincs.

Közben eszébe jutott az ombufa. – Senki. he? Mi fogsz ünnepelni utolsó estetsz Zenkali előtt. akivel dalolhatna – motyogta szomorúan Peter –. fölöltözött. a fogásoktól függően. s ha nem is teljesen ura a lábának. MÁSODIK FEJEZET ZENKALI ZAMATOK Legnagyobb meglepetésére reggel ötkor és minden macskajaj nélkül ébredt. akivel táncolhatna. he? Mi fogsz inni és táncolni? – Táncolni? – rémült meg Peter. miközben zokog a buzuki. A porcelánkék égre narancs sugarakat festett a fölkelő nap. Akkor természetesen még nem tudhatta.A halványuló fényben fújtató lihegés és átható fokhagymaszag jelezte a kapitány érkezését. melyet Pappasz kapitány kísért buzukin nagy lelkesedéssel és érzéssel. Mr. A levegő hűvös és csöndes volt. hogy megmentsen. hogy hurkaujjai milyen édes dallamokat csalogattak elő a hangszerből. Aztán három ifjú zenkali egészen meggyőző görög táncot mutatott be. faja egyetlen túlélőjének sehol egy hozzá hasonló társa. he? Én megtanítasz önt görög táncra… a legjobb táncra a világonsz. Milyen kegyetlen sors. Pappasz kapitány jelent meg a hídon: jóízűen ásítozott és vakaródzott nyitott ingében. aki helyet foglalt. – Mi fogsz különleges vacsorátsz enni ma este. hogy nem a levegőbe beszél. s nyomban szíven ütötte a bánat. néhány mérföldnyi távolban feküdt Zenkali. s már látta is magát Pappasz kapitány medveölelésében keringőzni a fedélzeten. kócos haja az égnek . és a hajó elejére sietett. míg a fának. Peter elbűvölten nézte. két végén a két vulkánnal. s meztelenül zuhant végig a priccsen. A hajnali fényben az egész sziget sötétzöldnek látszott. a tenger tükre pedig milliónyi ezüst pikkelyre tört. Nem csalódott. megmosdott. akivel megoszthatná magányát. senki. – Föl a fejjel. s jókora pohár italt töltött magának. de jókedvűen ropja a fedélzeten. – Görög táncotsz. csupán a vulkánok és dombok vetettek bíbor-fekete árnyakat. Mellét és pocakját sűrű. Igen jól látszott holdsarló alakja. hogy karjai a vigyorgó zenkalik barna és izzadt nyakára fonódnak. görög vacsorátsz. a tenger mélykék és opálos. A szigetet fehér tajték ölelte ott. fekete mackóbunda borította. kedves. Minthogy biztos volt abban. A jó bortól és baráti érzelmektől fölhevült Peter egyszerre csak azon kapta magát. itt-ott tengeri madarak kis csapataitól tarka. A kiváló és mammutméretű vacsorát mérhetetlen mennyiségű vörös. ahol a tengerár megtört a részben alámerült korallzátonyon. amint a fölkelő nap fényében egyre élénkebbé és ragyogóbbá váltak a sziget színei. öreg ombufa – mormogta álomba merülve – Jön már Peter Foxglove. lélekben fölkészülve az alkoholos és atletikus estére. Kissé jobbra. Végül – miután örök barátságot esküdött Pappasz kapitánynak meg az összes zenkalinak – Peter kéjesen dalolva letántorgott a kabinjába. – Köszönöm – mondta Peter. hogy Zenkali már látható. hogy ő így szórakozik. Foxi – jelentette be elégedetten –. Megdöbbentő volt. s a kapitány zengő basszusa száll a holdfényes tenger fölött. Ruháit a földre dobta. s mindkét vulkán tetején hetyke reggeli felhősipka díszelgett.és fehérbor kísérte. – Táncolni – ismételte eltökélten a kapitány.

végig a parton. Ő sokkal nagyobb. – Minden görög jó tengerész… a legjobbak a világonsz. A csinos kis deszkaházakon szalmatető. – Ön kérsz reggelitsz. Ön látsz Zenkali. és be-siklott a lagúna sima. gondolta Peter. – Nem. itt-ott néhány tekintélyesebb korallmészkő ház.meredt. Ez lehet a palota. ahol Zenkali fővárosának. – Hogy ön érzed magad? – Remekül – mondta Peter –. aztán eltűnt a parányi kormányosfülkében. Zöldek. és merész nekifutással átjutott a résen. a hosszú. ami biztos hajótöréssel fenyegetett. jó a testneksz. he? Egy óra múltán Peter már összecsomagolt. Foxi? Éhes vagy. s vagy félméternyire a felszín alatt húzódott. de a zenkali zátonyt jól ismerte. gyémántfényű vizére. bíborvörösök. Ezen a nagy lépcsőfokon a tenger megtört. Aztán az öböl megnyílt előttük. s a hatalmas parthullámok rémi-tő robajjal törtek át rajta. A sziget most fölmagasodott és fürdött a napfényben. de vagy huszonöt méterre attól a valamitől. a két távoli vulkán előterében – a várost alkotó tarka házakat. Ezen a gigantikus áradaton. – Hiszen már olyan közel van. – Három óra? – csodálkozott Peter. – Meghiszem azt! – ordította vissza Peter. annak egyszerre izgalmas. s Peter megpillantotta a kikötő kőgátját és mögötte – a gyöngéd dombokon szétterülve. hogy tisztán látszott a korallok alkotta táj a felszín alatt. milyen pokoli jó tengerész vagyok! – ordította Pappasz kapitány a hídról. amint átfutott a borotvaéles korallperemen. hogy farkaséhes. kékek és sárgák tarka szövevénye. sziszegő. ijesztő és szívderítő ez a látvány. A hajó egy pillanatra megremegett a kék hullámizmok szorításában. mintha tarka építőkockákat dobtak volna a bougainvilleabokrok . ahol törés látszott a hosszú. akár az elefántagyar. – Mert jó a görög tánc – nyilatkoztatta ki a kapitány. olyan éhes vagyok. mint minden bajok orvosságát-. hogy föl tudnék falni egy lovat patástul! – Nem tudom. hullámzó habszőnyegen. hogyan jutnak át a zátonyon. és ismét ott állt a hajó elejében. amilyen csak a trópusokon látható. széthulló habbá omlott. Megkerültek egy földnyelvet. lágy parthullámokon ide-oda ringva pöfögött az Androméda III vidáman. sistergő zátonnyal. A kapitány éles fordulatot tett az Androméda III-mal. párhuzamosan a habzó. he? Szép sziget. he? – Sonkaforma mancsával integetett Peternek. – Jó reggelt – harsogta le Peternek. amely kiemelte a ragyogó lombsátrat. Az Androméda III átpöfögött a lagúna áttetsző vizén. – De még mennyire – kiáltotta föl a kapitánynak –. Pappasz kapitánynak voltak gyenge pontjai. hogy aztán a zátonyon belül hánykolódó habágyba olvadjanak. ő nincs közel. Hajóját addig vitte a zátony mentén. egyenest a Hahagáj-öbölbe. s az öblök vize oly halvány és áttetsző kék volt. aranyok. van-e raktáronsz – ráncolta a homlokát a kapitány. míg oda nem ért. A törés nem volt szélesebb harminc méternél. A zátony hattól tizenöt méter széles volt. – Látsz ön. Öt perc múlva horgonytsz vetsz. győzedelmes vigyorral. soha jobban. he? Peter hirtelen rájött. ha közelebb érsz – mondta a kapitány. hogy láthassa. rózsaszínek. he? Két-három óra múlva befutunk. melynek tetején rózsaszín kőből épült. impozáns épület állt. hogy a hajója talán mégsem tökéletes minden szempontból. – Talán meg kellene kérdezni a szakácsotsz. Aki az ilyesmihez nincs hozzászokva. mert elkedvetlenítette. Mr. Dzamandzarnak a kikötője volt. arcán hatalmas. aztán megrázta magát. ami a parttól a hegytetőig az egész szigetet borította. Minden ház más és más alapszínben pompázott. Félhold alakú homokszegélyek fehérlettek.

csacsik és csatornák szaga. – Ulam. félig leégett és egymásba olvadt fekete gyertyákra emlékeztetett. és barna cipője legalább olyan fényesen csillogott. amire büszke lehetsz. meg a kék ég és a hajnali harmat illata és milliónyi más szag. kavicsos útra. finoman faragott javai paravánból készült ajtónál a küldönc megállt. Óriás fák erdeje vette körül. üdvözlöm. ulam. de bonyolult jelet fújt. s a bot hasítékából összehajtott papír lógott ki. vékony. ami annyira egyedi. Mr. majd megálltak egy hosszú. pedig még bele se szagolt. hogy egy-egy város megítélésénél mennyit számíthat az illat. olyan tarka keverék volt ez. Hannibal gazdától. hogy képtelenség összetéveszteni a világ bármely más közösségével. elegáns. ulam – magyarázta. Foxglove – mondta. Peter kábultan követte a hasított pálcás embert le a hajóról a rakpartra. A két hatalmas. s néha meg-megpihentek. Csak kövesse a hasított pálcás fickót. és ő is megpróbált tisztelegni. Olyan részegítő. Ragyogó mosollyal és enyhe meghajlással üdvözölte Petert. ulam. hasított botot tartott. mert skarlátvörös fezt. Az ajtót végül egy ropogós fehér egyenruhát és széles. H. alacsony ház előtt. vastag. Peter beszállt az egyikbe. Kedves Foxglove – olvasta. a paliszanderfák meghökkentő kékje és a vérvörös virágban álló cserjék csoportjai közé. akár egy perzsaszőnyeg színeinek illata. amikor az Androméda III nagy csörrenéssel és csobbanással horgonyt vetett. . s hamarosan már a város utcáin gurultak. a napfény szaga a száraz leveleken. hogy frissítőt szívjanak a szirmokból. Peter óvatosan kiemelte az üzenetet a bot hasi tékából. termetes zenkalikkal a rúdjaik között. mert egy fölöttébb nagy és fölöttébb ragyogó zenkali jelent meg előtte a fedélzeten. elefántcsontszínű papíron. és ezüstsípot vett elő a zsebéből. Nyilván hivatalos személy lehetett. – Isten hozta. ahol két tágas kosarú – némileg bambusz strandkosarakra emlékeztető – riksa várakozott. Ez fölülmúlta legmerészebb álmait is. Kezében – kissé oda nem illően – hosszú. papája. vörös selyemövet viselő zenkali inas nyitotta ki. milliónyi virág illata. ulam. Míg vártak. – Mi fog megy Hannibal gazda házába csaszi-csuszin. kenyér és kutyák. melyek – akár az égbolt lehullott foltjai – a virágok körül köröztek. fehér sortot. Mikor a külvárosba értek. kélem. Peter el volt bűvölve. A meleg levegő elhozta Peternek Zenkali illatát. melyek osztályozására nem jutott ideje. tengeri só és friss hal. A küldönc fölvezette Petert a bejárati lépcsőn. kalligrafikus kézírással. ulam – mondta a küldönc. Máris szenvedélyesen szerette. holott jól tudta. át a széles. milliónyi virág illata. Itt egy város. – Jó leggelt. kék térdharisnyát viselt. ami igazán megérdemli a város nevet. fehér zsinóros sötétkék zubbonyt.bíborvörös gomolyfelhői. melyeknek a törzse vastag. – Ön fog jön. – Gazda fog jön velem – mondta. Pálmaolaj és kókusz-tej. égett fa. és szétnyitotta. A küldönc odanyújtotta a bot hasított végét. Foxglove. – Köszönöm – mondta lenyűgözve Peter. A küldönc széles vigyort villantott Peterre. Rövid. a riksák ráfordultak egy széles. – Itt könyv neked. és peckesen tisztelgett. melyet megült a medencényi agyagkádakban meg függő kosarakban pompázó. mint a képe. Ám az illat sem ábrándította ki. mangó és citrom részegítő illata. gondolta. verőfényes verandán. Mr. Ő fog küld majd gazda csomagjai. Ne törődjön semmivel. a küldönc a másikba. elle… A gazda fog vál ön. ananász. Egyetlen lap volt. aztán lánca segítségével hamarosan magabiztosan megállt a part fala mentén. Peter elgyönyörködött egy sereg hatalmas kék lepke röptében.

két pekingi palotakutyácska. fekete majompofád. A fényes padlót vagyont érő. fehér pamutingben. négy törpespaniel meg egy tibeti véreb feküdt. halovány borostyánszínű hintaszék állt. Ebben a lélegzetelállító székben. te nyavalyás hiányzó láncszem. a térdét átkulcsolva pedig ott . Az inas megállt egy ajtó előtt. – Kifelé. egy ír farkaskutya. Az utóbbi akkora volt. A kutyák között. aztán a hang fölharsant: – Hát ne állj ott. – Takarodj! – bömbölte odabentről egy félelmetes hang. te analfabéta pogány… vidd az istentelen irhádat messzire a fájdalom eme hajlékától. s ezüstliliomként ragyogott a napfényben. egy hatalmas. csillogó szem nézett a világra vidám arroganciával. soha többé a szemem elé ne kerüljön az a nyomorult. tarka. résnyire nyitotta az ajtót. akár fekete szélmalmok. A medence közepén öt méter magasba szökkent a szökőkút vize. Mr. aztán fejét félrebiccentve várt. és bedugta a fejét. batikolt kendővel a derekán. sem amit mondott. antik mordályok. ha hízelegsz. folyóiratok és tudományos kiadványok hatalmas halmai. A karfa két finoman faragott páva volt. színük szinte versenyre kelt a festmények színeivel. és átvezette Petert a tágas előcsarnokon. gyöngéden rezegtek az enyhe szellőtől. talán elfelejtem a bűnödet? Ha nem volnék olyan jóságos és szelíd ember. Zenkali császárának és kormányának politikai tanácsadója. lándzsák. Peter csak ámult és bámult. hogy húszévi kényszermunkára ítéltesselek gyilkossági kísérletért. Hannibal Oliphant hangja volna ez? Az inas türelmesen megvárta.Megfordult. ulam. Azt hiszed. A szoba egyik végében óriás íróasztal állt. hogy Peter első pillantásra szelídített medvének nézte. küldd be az új gazdát egyszeriben. barackszínű párnán. kínai selyemtekercsek. Szemlátomást nem szegte kedvét sem a hang harciassága. gyönyörű impresszionista festmények. hosszúsága legalább húsz méter –. és bekísérte Petert a tágas és fenséges terembe – szélessége tíz. melyek egy terrakottacsempével kirakott. hallod? Az inas kinyitotta az ajtót. Sasorra alatt külön életet élt nagy. Alattuk terebélyes kínai vázákban szebbnél szebb orchideák pompáztak. pajzsok meg elefántcsont faragásokkal és finom porcelánnal teli vitrinek borították. ovális medencéhez vezettek. – Ez Hannibal gazda – mondta nem minden büszkeség nélkül az inas. súlyos bútor jobbára alacsony heverőkből és székekből állt. Az egyik oldalon öt magas franciaablak nyílt a verandára. akkor megszólalt: – Kelem. mint egy nagy tűz melege hideg éjszakán. – Takarodj. Ennek az embernek a személyisége éppannyira érzékelhető volt. Mindenütt könyvespolcok álltak. te analfabéta gyilkos. míg a hang tulajdonosa levegőt vesz. tarka selyempárnák felhőjében trónolt Hannibal Hubert Hildebrand Oliphant. kötelességemnek tartanám. kínai selyemfestmények díszítették. tarka perzsaszőnyegek borították. bő ujjú. Zömök és vaskos volt. rajta iratok. Foxglove jön vala. fehér mennyezet alatt hatalmas ventilátorok forogtak. érzéki és gunyoros szája. ahol a hihetetlenül magas. busa fejét acélszürke sörény koronázta. melynek falait hosszú. mozgékony. fölkunkorodó orrújávai papuccsal a lábán. de a tarka kötésű könyvekből a földre is jutott bőven. A mellette lévő asztalon több palack meg egy nagy. te. A faragott kasmíri fából készült sötét. Bozontos szemöldöke alól cigányosan fekete. ezüst jégvödör állt. tarka bokrokra. A falakat különös maszkok. Kis szünet. tibeti imamalmok. Az egyik nyitott franciaablak mellett csodálatosan faragott. egy dalmata. vörös-arany. legyező alakú támlát. s azon túl a zöld pázsitra meg a virágzó. melyek mindegyikén tarka thaiföldi selyempárnák tornyosultak. A széke körül egy buldog. te bennszülöttek alja. – Kifelé… kifelé! – hörögte a hang. kiterjesztett farkuk képezte a széles. tisztelettel kopogott.

fürtjei akár a holdfényben fürdő folyó hullámai. hogy oltalmazza meg a gazdáját. állandóan a leggonoszabb indulatú rovarok ostroma alatt állunk. uram – mondta –. csíkos. A karcsú lány őszibarack bőrét bronzbarnára sütötte a nap. minthogy a jobb keze be volt pólyázva –. talán rám is vethetnél egy futó pillantást – mondta. aztán fölcsillant a szeme. és Peter örömmel fedezte föl a lány alig érezhető. – Ha esetleg befejezted Miss Damien kétségtelenül valós bájainak csodálatát. picit pisze orrát finom szeplőcskék pöttyözték. mint aki segítségre szorul? – Éppen az imént volt rá szükséged – mutatott rá Audrey. – Nos – kérdezte az italát kortyolgatva –. kínáld meg a fiút egy itallal – mondta Hannibal. szellemileg visszamaradott és teljesen méltatlan hím felesége. Audrey. miért küldött Sir Osbert. és úgy határozott. ülj le. mire a hülye egy teniszütővel leütötte a vérszomjas bestiát. és odament a lágyan himbálódzó hintaszékhez. szükséged van segítségre. mint egy rabruhás gengszter. és vagy kétszer akkora. egyenesen a mellemre. G. mint az öklöm. – Ülj le. – Úgy – nyújtotta Hannibal Oliphant a bal kezét. A csöppet kiálló arccsont fölött. melyet egyszerű aranycsat fogott össze. fehér lobogóhoz hasonlatos szemöldökét. szóval te vagy Foxglove? Sir Osbert unokaöccse? Volt valami furcsa abban. hogy óvatos lesz. és nem hiányzott belőle némi természet adta báj sem. De ettől a lánytól elállt a lélegzete. – Hála egy nevetséges rendeletnek. – Miért nem jössz ide. a derekáig hullott alá. Mégis hatalmas. A lány fölállt. mandulavágású szeme volt a legfigyelemreméltóbb. bőven volt alkalma hölgyek társaságában forgolódni. amely megtiltja a rovarirtó szerek használatát. – Hogy segítsek neked – mondta zavartan. ezt nem rója föl bűnömül. Wells igazán jót mulatott volna ezen a helyzeten. ívelt szemöldök alatt hihetetlenül kék. mint egy halaskofának.ült a legszebb lány. és kevert Peternek egy rumos kólát. ezért aztán uralkodnak rajtunk. ahogyan mindenki. – Úgy tudom. hogy Peter kis híján elejtette a poharat. – Szólíts nyugodtan Hannibalnak – mondta –. Hannibal gunyoros mosollyal. fekete pöttyök. és büdös a szája. Ma reggel például beröpült nagy zümmögéssel és gyilkos szándékkal egy lódarázs. H. ide-oda hintázva nézte a jelenetet. hogy ne szakadjanak bele a hangszalagjaim az ordításba? Peter nagy nehezen összeszedte magát. Hannibal odamutatta Peternek bepólyált kezét. de remélem. Peter azon töprengett. akit Peter valaha is látott. hogy nem eshet bántódásuk. – Hát úgy nézek én ki – fordult Audreyhoz –. jóképű. Olyan elbűvölő mosoly kíséretében adta oda. Hannibal fölhúzta szakadozott. A dögök tudják. Hannibal éles pillantást vetett rá. Minthogy Peter huszonnyolc éves volt. – Köszönöm – mondta Peter. Attól tartottam. hogy itt csak két eset lehetséges: ez a szépség már holmi mocskos. hogy az isten tartsa meg? Peter meglepetten nézett rá. vagy olyan hangja van. ír akcentusát. telt ajka nevetésre állt. melynek nagyságát csak kiemelték az apró. és még kényelmesebben befészkelte magát párnái közé. – Igen. drága fiam. . ahogy Hannibal a nevet mondta. Piciny. Hívtam az én Neander-völgyi inasomat. már-már ibolyaszínű szem csillogott. Sötét haja. Peternek eszébe jutott bácsikája gúnyos megjegyzése – „az az ütődött Oliphant” –. Önkívületéből Hannibal Oliphant gúnyos hangja zökkentette ki. ha ugyan tudsz még mozogni. a sötét.

mint valami szigonyt. de a bácsikád már három ilyent küldött. te is jól tudod – mondta Audrey. hogy részt vesz mindenféle cselszövésben. – Az ír parasztság mindig rebellis volt – nézett Hannibal bánatosan a lányra. – Sóder? – nézett nagyot Hannibal. – Ostobaság! Ne hallgasson rá – mondta Audrey. volt valami különleges okod. – Bizony így történt – mondta halkan Audrey. mint holmi keleti kalmárnak. – Rendben van. De ez valódinak látszik. Hannibal nyilván meglehetősen sajátos módon szereti a bennszülötteket. mert Hannibal panaszkodása komolynak tetszett. Peternek eszébe jutottak a szidalmak. és mi történt? Itt csücsülök. a földi paradicsomot kerestem. és nem osztom a nézeteit. de őszintén. hogy kémkedj utánunk. mint Krőzus. pontosan értem. . mint lepke a borostyánban. Olyan tehetsége van a cselszövéshez. hogy koldus módra tengődöm. hogy egyszerűen szerelmes vagy ebbe a szigetbe és valamennyi lakosába. Én is egész életemben az ideális helyet. aki ért valamicskét az elsősegélynyújtáshoz. A bácsikád gyűlöli a bennszülötteket. Fölvette az egyik pekingi palotakutyácskát. és a túlzásai nem ismernek határt. most nem lennék itt. hogy miért vannak itt. hogy sóder? – A kifejezéseket tőled veszem – mondta mosolyogva Audrey –. – Igen. amikor hazatért. tudom. Olyan trópusi paradicsomnak írta le. és nem lennél hajlandó sehol másutt élni. primitív szigeten. aki egy hónapot töltött itt. – Kétségtelenül ő az egyik legundokabb ember a szigeten. még ha fizetnének sem. Mondd csak. – Mondd meg nekem. rosszul kormányzott. aztán Peterhez fordult. amilyen talán csak a mesékben létezik. igen – mondta bánatosan Hannibal –. azért küldött az az utálatos bácsikád. – Mindennel – mondta tömören Hannibal. – Félre ne érts. hogy miről beszélsz. – Nos – mondta könnyedén Hannibal –. de én nem vagyok az ő embere. feketék lakta szigetre gyere? – Igen – mondta Peter. hogy erre az isten háta mögötti. – Olyan gazdag. már nem is tudom. meg a zenkali rendíthetetlen nyugalma. Ám a helyzet az. és úgy dajkálta. nyugodtan beszélhetünk. hát abban leli örömét. így nem kellett a karomat könyökből amputálni. mióta. hogy „legyenek a segítségemre”. Ha a bácsikám ilyesmire kért volna. és úgy értem. mire a dög a kezembe döfte a fullánkját. hogy szabaduljak tőle. fiam. és… – Ide hallgass – szakította félbe Peter –. – De hát mivel van baj? – kérdezte Peter érdeklődéssel. és dolgoznia sem kell. és nagyot sóhajtott. Hannibal elvigyorodott.hogy a szörnyeteg átdöfi a szívemet. ezért kétségbeesett kísérleteket tettem. alig tudok kijönni – pillantott körül Hannibal a hatalmas teremben. én nem vagyok kém. amivel a szidást fogadta. Peter a lányra nézett. és áradozott a szigetről. – Bárcsak fizetnének. – Igazán nem akartalak megsérteni – mondta engesztelőén Hannibal –. hogy a bácsikám vén csirkefogó. – Hugó Charteris barátom. – Ez sóder. Csönd támadt. – Ne vegye komolyan Hannibalt – mondta a lány. Szerencsére jött ez a lány. ezen az isten háta mögötti. melyeket Hannibal az inasára zúdított. hogy a kis állat szinte dorombolt élvezetében. miután ezt tisztáztuk. – Honnan veszed ezeket a kifejezéseket… és hogy érted azt. kénytelen voltam hazaküldeni őket. Én szeretem őket. és mihelyt rájöttem.

hogy tiszteletünket tegyük őnagy-méltóságánál. Ám az itteni helyzet csöppet sem ártalmatlan. hogy fölvirradjon a nagy nap. – Nos – mondta Peter –. és az itt élő európaiak szellemi színvonala alig haladja meg az átlagos kreténét. – Én mondom. hogy az egész terv nagy marhaság. hogy kielégítse a büszkeségüket. – Rögtön elviszlek Csaszihoz. most már nincs mese. úgymond. hogy. Hol találtok még egy olyan országot. mely leginkább arra szolgál. ám a legtöbben nem gondolják végig. én meg csak ültem. és nem is szabad megállítani. és alapvetően mezőgazdasági társadalmunk nemcsak hogy számunkra termel . Ártalmatlan jószágok. nem lenne hasznos a sziget számára. sem olaj. Pedig nem erről van szó. ami velejár. és komor ábrázattal hintázott. – Dióhéjban arról van szó – morogta Hannibal –. ezért az emberek megmaradnak falun. Ez a hely annyi szellemi táplálékot nyújt. Negyedszer. krónikus alkoholistákat és öregeket. Csupán arra kíváncsiak. A folyamatot nem lehet megállítani. most egyszeriben rájöttek. és az egy kissé zavaros volt. mindenfajta haladás kerékkötőjének tartanák. – Látod.Aztán szeret panaszkodni. – Mindig ezt mondod. ha nem panaszkodik. Csak arra kérlek. olyan pokolba. – Zenkali önrendelkezési jogot kap. drága fiam. sétálni kezdett föl-alá. Aztán folytatta. Túl azon. mert az embert még utóbb holmi iszonyú vén vaskalaposnak. Hallottál róla? – Csak Pappasz kapitánytól – mondta Peter –. ezért egyetlen nagyhatalom sem kívánja az országot a védőszárnyai alá venni. bárhogyan szeretnék is egyesek. hogy az az úgynevezett haladás nem hanyatlást jelent-e valójában. De csak akkor kell komolyan aggódni. hadd halljam a legrosszabbat. Harmadszor. távol tartsák az oroszokat az Indiai-óceántól. hogy mindenki békén hagyja. hogy ez az ideális hely egy baromi nagy repülőtér számára. hogy miért – mondta Audrey. mit kell eltűrnöm ezektől a hálátlanoktól? – kérdezte Petertől Hannibal. – Nehéz megmagyarázni. mit kell tennem? – Nem sokat – mondta kedvetlenül Hannibal. még ma is olyan messze van mindentől. Először is. hogy miután katonai szempontból hosszú évekig teljesen hasznavehetetlennek tartották Zenkalit. s lábával néha meg-megvakargatta egy-egy szunyókáló kutya fülét. ahol teljes a foglalkoztatottság. másodszor. És akkor valami őrült a Whitehallban kitalálja ezt a repülőteret. az a személyes véleményem. tanácsot is adtam. de sohasem magyarázod meg. hogy aztán megismerjenek. Fölállt. és koncentráljunk kizárólag Zenkali páratlan helyzetére ebben a világban. és vártam. aztán beugrunk a kormányzói palotába. hogy rossz helyrejöttél. leszámítva a fanguák és ginkák alkalmi lándzsarázását. melynek az volna a célja. Ötödször. ha éppen szükség volt rá. leszámítva a munkaképtelen. nincsen-e véletlenül négy szemed vagy valami hasonló. ismét megtöltötte a poharát. Véleményem szerint nagyon sok az álszent duma világszerte a „haladásról”. ahol nincs nehézipar és alig van könnyűipar. amilyenről még Dante sem álmodott. Gyakorlatilag néhány hónappal ezelőtt már meg is valósult a dolog: pompásan tudtak veszekedni egymással. ha itt fogok dolgozni. hogy a repülőtér meg mindaz. hogy ne keress itt semmiféle kultúrát. De most hagyjuk a nagyvilágot. és elűzze unalmukat. ahol nincsenek értékes ásványok. csak kétszer olyan zsúfolt. Egyszerű udvariassági látogatások. Leült. A bennszülöttek kőkorszaki színvonalon állnak. mert Zenkali valóban páratlan. ahol lényegében nincs faji ellentét. mint a highgate-i temető. először is. amely.

azaz a legkisebb baj esetén céltáblává válunk. de még egy kis exportra is futja. hogy a hétvégén elmenj Dzsakartába bevásárolni. az biztosítja gazdasági egyensúlyunkat meg azt. már csak azért sem. Hannibal ismét fölállt. az a gennyedző fekély. nem is lehetnek ciklonok. – Mármint a nyilvánvaló okokat leszámítva. Hatodszor. hogy robbantanak egy átkozottul nagy lyukat a zátonyba. Senkinek sem kellettek azok az átkozott völgyek. méghozzá az én hibámból. – Jól értsd meg. ha továbbra is ettől az egyetlen fától függ? – Miért ne? – kérdezte Hannibal. először is szükség van egy meglehetősen komoly vízierőmű-rendszerre. Jön egy jó ciklon. nyomban követelni fogják az ipart. ahogy van.elegendő élelmet (egy-két dolog kivételével). a Mindenható egyedül minket talált méltónak arra. és az importált javakra kivetett vám oly kicsi. a jövedelemadó gyakorlatilag ismeretlen. Nem. Ám ha engedélyezzük ezt az ostoba repülőteret. senki sem fog hallgatni rám. Lajossal szólva. – Nézd meg Mauritiust. Közben az a hétpróbás gazember. s egyik lábát a tibeti véreb széles hátán nyugtatta. hogy megajándékozzon az amelafával. spekulációs ügyletekbe kezdett. ebből még baj lesz. hogy megfeledkeztem néhány alapvető védekező lépésről. hogy van egy kis féltékenység a ginkák meg a fanguák . S amióta annak a rühes kutya Ludzsának is benne van a dologban az a mocskos keze. Nem. Semmit sem lehetett kezdeni velük. Hogy egyáltalán megépíthessék ezt az átkozott repülőteret. míg ilyen vagy olyan döntés nem születik. – Drágaságom – mondta Hannibal –. hogy megkaparintotta az egyetlen völgyet. Ez a fa évről évre olyan gazdasági egyensúlyt biztosít nekünk. Ezért mondom. hogy a szigetlakók a lehető legjobb körülmények között élhetnek. Szerinted hogyan fogják ezt megoldani? Úgy. és a sziget egész gazdasága összeomlik. – Még most sem mondtad meg. de szerinted a sziget jövője szempontjából a legbölcsebb dolog. Ludzsa. – Igaz – bólintott szomorúan Hannibal –. ami lehetővé teszi. hogy függessze föl a földeladást mindaddig. Mindettől függetlenül képzeld el úgy öt-hatezer unatkozó és fickós ifjú tengerész és pilóta hatását a szigetre. hogy szinte elhanyagolható. katasztrófát jósolok. Nemsokára azon kapjuk magunkat. az összes nyomorúságos velejárójával. tyúk főjön a fazekában. mert nagyon nehezen megközelíthetők. Persze piszok olcsón megszerezte a területet. és ez a legfontosabb. és nyugtalanul járkálni kezdett. És ha békén hagyják. én ellenzem az egészet úgy. Nálunk nincsenek ciklonok. hogy a nagyobb hajók is kiköthessenek. S mihelyt lesz elegendő áramunk. ez nem közönséges repülőtér. ezen a szigeten egyetlen igazán fontos dolog van. – Bizonyára te is tudod. ahogyan te képzeled. ez katonai létesítmény. bár attól tartok. amiből a sziget egész gazdagsága származik. nagyot kortyolt. Végiggondolni sem merem. továbbra is virágozni fog. Hála ennek a figyelemre méltó fának. A repülőtérnek élelem és víz kell. hogy minden zenkalinak. hogy ez a sziget páratlan. csak rettegni tudok a következményektől. Rá kellett volna vennem Csaszit. fiam. tele bombázókkal. ahol a vízi erőművet föl lehet építeni? – kérdezte Peter. – Igaz. hogy olyanok vagyunk. Aztán megállt. – Miért? – kérdezte Peter. és itt a hatalmas repülőtér. amely szinte kizárólag a cukorból él. – Ez mind nagyon szép – bátorodott neki Peter a második pohártól –. és amíg a föld nem kezd más irányba forogni. és az az amelafa. De én mondom. hogy miért. XIV. – De miért? – kérdezte ismét Audrey. Annyira igyekeztem meggyőzni Csaszit az egész terv ártalmasságáról. így aztán Ludzsa olcsón fölvásárolta őket. Az lát el minket legfontosabb exportcikkeinkkel. mint Plymouth kikötője.

hogy Ludzsa sok ezer fontot lopott ki a zsebéből. és hogy ezzel tartozik a népének. nem fogja megköszönni. miért. vendégeket kísérgető küldöncöket. tudod. néha bonyodalmakat okoz. de néha olyan dolgokat csinál. Ismered a nótát. büntetésül adócsalásért. ginkák és fanguák habozás nélkül és egyhangúlag Ludzsára szavaznának. mert szerintük ezzel visszaléptünk a kőkorszakba. hogy Csaszi olvasott valamit a korai afrikai expedíciókról. hogy az európaiak mindig szemére vetik a színesbőrűeknek. Ludzsa barátunk fangua. Stanley meg Johnstone meg ilyesmi. nem lehetett utánanézni. jobban szereti. hogy égnek áll a hajam. – Emlékszel. hogy kitalálta az üzenetvivő. ha ennyire megbízhatatlan? – kérdezte Peter. mint láthattad. – Pappasz kapitány szerint Ludzsát megvesztegette az a cég is. hány orrot vertek be. rájön majd. Ha az öreg Govsza. hogy miért tette. Audrey hátravetette a fejét. és azokat az átkozott völgyeket a ginkák főnökétől. Annak idején gyakorta küldtek üzeneteket hasított botokban. Meg nem foghatom. mert zenkali-angolul minden írást könyvnek neveznek. és megkérdeztem. – Miért ő a fejlesztésügyi miniszter. és ezért büszkének kell lenni erre az örökségre. de a hír még friss. Csaszi könyvküldönceinek hívják őket. akik. Govsza Manalovobától vette. amikor útjára indította a könyvküldöncöket? – Könyvküldöncök… az mi? – kérdezte kíváncsian Peter. Ott kezdődött az egész. s ebben a legtöbb zenkali egyetért velem. nem pedig szégyenkezni miatta. amikor meghallottam Csaszi javaslatát. olyankor szokott hibázni. ez az egész szégyent hoz minden civilizált zenkalira.között. Ám Ludzsáról bármit elhiszek. de hogy éppen Ludzsa tette. – És mit tudtál tenni? – kérdezte Peter. miközben fölemelt és orron csókolt egy . Néha komolyan veszi a szerepét. még egy lepratelepen sem tűrnék meg. de nem hiszem. viharos időket látok közeledni. ha a gazemberek szem előtt vannak. Hogy jobban értsd: ha népszavazást tartanánk arról. Amikor kinevezte Ludzsát. – Ennél csak az a rosszabb. A műveltebb zenkalik fölháborodtak. és elég nagy hatalmat kapnak. egyszerűen zseniális volt. – Téged is egy ilyen hozott ide reggel – mondta Hannibal. ez lesz az utolsó csöpp a pohárban. Nemrégiben a ginkákkal egy kis nehézség támadt holmi földadóügyek miatt. hogy uralkodó. Akárhogy van is. Azt hiszem. figyelmeztettem is Csaszit. – Ahhoz képest. Meg kell mondanom. hogy nem találták föl a kereket. miszerint újra be kellene vezetni az emberevést. – Amolyan császári küldöncök. Csaszi válasza. – Csaszi ötlete volt – mondta borongósan Hannibal. amikor a humorérzékét akarja kiélni – mondta Audrey. és ez annyira megtetszett Csaszinak. és önfeledten kacagott. amelyik a vízi erőművet építené – mondta Peter. aki egyébként igazán rendes vén csirkefogó. viszont ők találták föl a hasított botot. Azt mondta. de a milliomossá válás lehetősége túl nagy kísértés volt Ludzsának. azt mondta. hasított bottal vannak fölfegyverezve. nagyon ért a politikai manipulációhoz. úgy léptem akcióba. hogy ne érje meg nekik kettős játékkal kockára tenni az állásukat. – Hát nem volt könnyű – mondta Hannibal. Ő a legjobb érv az angyalcsinálás mellett. és így tovább. szerintem. hogy a repülőtér meg a velejáró mizériák jót fognak tenni a szigetnek. – Igaz ez? – Nagyon valószínű – mondta Hannibal –. hogy hallgat rám. Van benne valami mélyen visszataszító. hogy ki a legnépszerűtlenebb ember Zenkalin. hogy mostanáig nem is volt különösebb baj. De bármilyen pompás és pokoli is Csaszi humorérzéke. de szemlátomást azt hiszi. Másnak sem köszönné meg. Mint akit darázs csípett meg. mindenki rémületére. Hozzá képest Júdás maga Assisi Szent Ferenc.

– Élvezte. – Persze hogy hívtalak – mondta Hannibal. amivel éppen hadonászott. ha újra szóba hozná a dolgot. ideje indulnotok – mondta Audrey. Valahogy így kezdődik: „Végy öt darab. gondolom. – Szóval minden jól végződött? – kérdezte Audrey. aki korának híres szakácsnője volt. és olyan jóízűen nevetett saját paródiáján.spánielt. hogy néha nehéz megmondani. És szegény öregfiú igazi jó balek. Egyszóval Zenkalin ez valóságos lázadás. akarom mondani. ahol finoman közbe kellett lépnem. De nem csodálkoznék. mivel ebben leli örömét. Hüvelykujját láthatatlan mellényébe akasztotta. Hannibalon és Hanniballal. ne sürgess – zsémbelt Hannibal. – Ulam hív? – kérdezte. – Ha a palotába akartok menni. – A saját gyógyszerével kellett kikúrálnom Csaszit. de lemondott az ötletről. – Nem szívesen. komolyan beszél-e. mert fennmaradt egy recept az ükanyjától. mármint hogy ez itt szokatlan. ha egy kis gyilkos galócát teszel a leveskéjébe. Esetleg ez lesz Csaszi első rendelete. De megenni az ellenfeledet… uramisten. miután a vén gazember kedvére kimulatta magát. ha módodban áll. Nevének hallatára Tómba váratlanul bukkant elő a bútorok közül. azt mondta. – Persze – mondta Hannibal –. én tudtam. hogy már Peter is nevetett. Alighogy megismerkedtél vele. máris ingerenciát érzel. annyira odavan érte. hiszen nem maradna utána bűnjelként holttest. nem tudja. hogy visszahozza a kannibalizmust. asszony. hogy nagyon helyes. és előadtam híres „gyarmati” tisztviselő paródiámat. és olyan ragadós volt a jókedve. Tudod. hogy ugrasd. ha lepuffantod a pajtásodat nyílt harcban. Talán majd ha megkapják az önrendelkezési jogot. Ezért Csaszi úgy tett. nyafogós bégetésbe. Nos. – A szerecsenek turbulens módon viselkednek. csak hogy reszketni lássa a kormányzót. hallod? Te fog fog csaszi-csuszi nyomban. mintha dühbe gurulna… amennyire csak egy akkora ember dühbe tud gurulni… és azzal fenyegette a lázadókat. megigazította láthatatlan pápaszemét. hát nem is hibáztathatjuk Csaszit. melyet csak az Angliában töltött ifjúi évek meg egy előkelő középiskola és egy feddhetetlen egyetem tudnak előcsalni emberi lényből. Csaszi kedveli a kormányzót. Azt mondta. vagy megint túlzásokkal teletűzdelt szónoklatot tart. a brit birodalom építőiről ilyen jó paródiát nem látott Eton óta. Peter kezdte megkedvelni ezt a különös embert. hangja átcsapott abba a magas. de mindenki más komolyan vette… csak láttad volna a kormányzói palotát… volt ám fölfordulás… őnagyméltósága kis híján lebabázott. Néha igazán bosszantóan tud viselkedni. ez volt az a pont. – Elhallgass. nem… ez teljesen erkölcstelen… és nagyon nem brit szokás. mint dzsinn a palackból. lementem a palotába. akinek annyira képlékeny a személyisége. Szerintem valójában azért akarta bevezetni a dolgot. még ki nem hűlt ellenséget…” Amikor elmagyaráztam neki. hogy csak vicc. vajon miért. A szerecsenek köveket dobálnak meg ilyesmi… egy derék vén csokibaba meg is vágta magát elég komolyan a kaszával. Egy kis erkölcsi előadást tartottam a jó öreg Csaszinak. Mit is akarok mondani. hogy ez gyilkosság lenne. – És Csaszi mit szólt? – kérdezte Audrey. . de szeret borsot törni az orra alá. – Nem vagyunk urai a helyzetnek – bégette. – Hol az a nyomorult bérgyilkos!… Tómba!… Tómba!… TÓMBA! Na végre. Szóval. Hannibal hátravetette a fejét. elmegy még az is. – És az emberevés? – kérdezte Peter. – Foxglove gazda meg én fog megy Csaszi palotájába. Megmondtam neki.

mint ha az embert avatott kalauz vezeti körül az idegen helyen – mosolygott Peter. Három mérföldet kell futniuk a legnagyobb hőségben. az üzemet az egyik nagybátyja vezeti. ha igazán biztos benne. hogy Peternek van-e hozzá kedve – mondta bizonytalanul Audrey. drága fiam – mondta Hannibal. – Hát. – Hannibal bácsi elvisz titeket pisikélni. – Mennünk kell… hol a kalapom… miért dugják el mindig a holmimat?… Aha. ulam – mondta Tómba. – Gyere. Munkát ad. Ő találta ki az egészet. gyertek. – Pompás ötlet – helyeselt lelkesen Peter. a térdig a szirmaik vörös . – És biztos vagyok benne. melyek rúdjai közé izmos zenkalik voltak fogva. végül térdre kell kényszeríteniük egy bikát. – Semmit. Csaszi csoszogói egyenletes ütemben futottak. vagy ez a gazda fog megöl. és körülvették Hannibalt. itt van. ulam. – Nagyon bölcs dolog. Viktória korabeli trópusi sisakot. hogy a két riksa mindvégig lágyan gurult egymás mellett. Peter bemászott a riksájába. – Boldog lennék – vágta rá gyorsan Peter –. Az egyik párnahalomból előbányászott egy viharvert. A kutyák lihegve ugráltak a kerekek körül a dalmata kivételével. mintha csak össze lennének kötve. – Rengeteg a munkám. és rágyújtott egy hosszú. hogy nem lenne jobb egyedül fölfedeznie a szigetet… – mondta a lány. semmit sem szeretnék jobban. – És van még egy óriási előnye – mondta Hannibal –: az összes riksa Csaszié. a riksákat húzó fiúk pedig jogdíjat fizetnek Csaszinak. Balra nézve. és beindíthatnák a boltot. ti fog fut gyorsan-gyorsan. és nem szennyezi a környezetet. nincs jobb. – Gyertek. és a két járgány elindult. – Mi fog megy Csaszi háza – mondta Hannibal a zenkaliknak az egyik riksába szállva –. – Miért hívják ezt csaszi-csuszinak? – kérdezte Peter. – Mit csinálsz holnap? – próbálta Hannibal túlharsogni az ugatást. mielőtt csuszit vásárolhatnának. egy mázsa krumplit vagy más zöldséget cipelve. kutyuli-mutyulik – harsant föl hirtelen. – Nem. aki harsány ugatás közepette állt a hevesen csóváló farkincák tengerében. A két deltás zenkali olyan összeszokottan dolgozott. Hannibal az izgatott kutyák kíséretében átvonult a verandán. – Sokkal jobb. – Én? – kérdezte meghökkenve Audrey. mint az a sok átkozott autó. s akár a könyvküldöncöké. A riksák gyártása az ő monopóliuma. karcsú szivarra. – Tökéletesen – mondta Peter. – Igen. olcsó jobbára nem zajos. meg ilyesmi. és bozontos sörényére illesztette. Ehhez képest az angol vezetői vizsga semmiség. hogy erre maga a legalkalmasabb! – Holnap reggel nyolc óra tájban megfelelne? – kérdezte Audrey. A fiúknak például igen szigorú vizsgát kell tenniük. hogy nem teszek föl túl sok ostoba kérdést. Foglalkozz egy kicsit Foxglove barátunkkal… mutasd meg neki a szigetet… ismertesd össze az itteniekkel… te jobban értesz hozzá… a fiú még új itt… szüksége van egy kis becézgetésre… asszonyi kéz.– Igen. és eltűnt. – Nem tudom. – A városban ez az egyetlen engedélyezett jármű – magyarázta Hannibal. ez is igen tiszteletreméltó állás. le a lépcsőn a két riksához. A kutyák testületileg fölpattantak. és a riksák – kerekük alig surrant a vörös földúton – jó iramban szelték a tájat. Miért? – Tégy nekem egy nagy szívességet – kérte komolyan Hannibal. mi hall – mondták a vigyorgó fiúk. A fiúkat Csaszi csoszogóinak nevezik. amely mindvégig Hannibal riksája alatt futott. És megígérem.

és fölhördült. Próbálja rávenni. – Az apja egy bolond ír.” Ezek után szegény öreglány aligha éri meg a százhatodik születésnapját. hogy ivás helyett inkább egyen. a szelíden emelkedő domboldalon apró. kék vizét. – Hannibal. kivéve engem. Ám egy ír apával és zenkali nyomdászokkal ez szinte megoldhatatlan. finom porfürdőjükből. mindegyik a maga bambusszal elkerített kertjében. Peter érdeklődve nézte azt az embert. mintha csirkecsontból és finom. fehér kiskutyafogait. fekete szeme kifejezéstelen volt. gondozott haja hófehér. De a jó öreg Damien mindig bajba keveredik. drága barátom. halványszürke öltönyt és fehér selyeminget viselt. – És Audrey segít neki? – kérdezte. alig százötven centi magas. Peter nevetett. Ludzsa pici volt. a mi Ludzsa barátunk. pulykák csapatai rebbentek föl az út közepén kialakított. – Igen is. Ezek az aprócska kertek teli voltak cukornáddal. kókuszpálmával. árnyat adó kenyérfákkal. – Nézd csak. Ludzsa előrehajolt riksájában. Arcát hatalmas. Jobbra. nagy. csillogó leveleivel és óriás. akár egy kobráé. Szerencsére uralkodónknak van humorérzéke. a szó klasszikus értelmében. mint a Canterbury mesék első kiadásában.” A lap egyik belső oldalán pedig ott volt a jobb sorsra érdemes matronának és két fiának a fényképe. Amazuga. kimutatva apró. Ludzsa – felelte gunyoros mosollyal Hannibal. De ott leszek. melynek patyolat mandzsettája alól aranyóra csillant elő a törékeny csuklón. igyekszik az újságban az elírások számát minimálisra csökkenteni. tarka deszkaházak álltak szétszórtan. hová. Ő szerkeszti helyi lapunkat. amely híres csípős vezércikkeiről. hová? – Jó reggelt. fehér virágfüzér – előbukkant a zátonyt jelző habperem is. hogy egy-egy oldalán több a nyomdahiba. – Csoda. – Szép lány – mondta elmélázva Hannibal. és rohantak ricsajozva és szárnyukat csapkodva a bozótba. – Túl sok benne az ír önfejűség… különben sincs itt senki. barna pergamenből rakták volna össze. kampós orr uralta. aki mindig leteríti zsákmányát. drága Hannibalom. ám Audrey nagyon bölcsen nem jön hozzám – kuncogott Hannibal. itt jön az egyetlen fekete felhő Zenkali egén. nem is. és távolabb – akár a szélfútta. melynek a „ Vörös Lámpás Hölgy” címet adta. kacsák. Öltözékének csúcspontja azonban a rugbyi középiskola nyakkendője volt. mint az öltönye. tekintete olyan kifejezéstelen volt. két fiával. bozontos maniókabokrokkal. és megállt. – Hannibal megpillantott egy közeledő riksát. ezzel az aláírással: „Az ördöngös vadász. Amikor a riksa melléjük ért. hogy senki sem nélkülözhetetlen. no meg arról. amit otthon felejtettem – mondta . és csirkék. és olyan törékeny. s alig egy-két milliméterre nyitotta szét ajkait. az édesburgonya nagy. akihez érdemes lenne hozzámennie. Csak hazaugrom néhány papírért. Elegáns. Épp a napokban jelent meg a címlapon egy fénykép nemes császárunkról meg az általa lőtt két loncsos vadkanról a következő aláírással: „A százötödik születésnapját ünneplő Mrs. Nem megy véletlenül rosszfelé? Tudomásom szerint rendkívüli ülés van tizenkettőkor. szép. Mit fognak csinálni maga nélkül? – Ön tudja a legjobban. drága barátom – mondta rendkívül melegen és rendkívül hideg tekintettel –. – Csaszihoz megyünk. aki mindenkiből ellenséges érzelmeket vált ki. A fák alól kipányvázott kecskék bámultak rájuk tüzes tekintettel. hogy még nem ment férjhez. Nemrégiben teljesen kiborította az ápolónők szövetségét a Florence Nightingale-ről írott cikkével. méltatlankodó mekegéssel. – Gyönyörű – lelkesedett Peter. a Zenkali Hangját. Makulátlanul villogó cipője nyilván ugyanolyan féltő gonddal készült.szőnyegébe burkolódzó fák között Peter megpillantotta a lagúna nyugodt.

s a pázsit egyik csücskén két páva tárta szét önelégült örömmel pompázatos farktollát. – Hm. Odaértek a palotához. és egy kis fekete skorpiót találsz alatta. fehér trópusi sisakjukon fenséges. olyan a szerkezete. hogy nem szoríthatok kezet önnel. meg három szerényebb rangú halandó. nyissátok ki. de ennek a különlegesjárműnek. – Csaszi keltben. akkor is visszataszítónak találnám. Foxglove. – Apró kezével búcsút intett. – Te jó ég – mondta Peter döbbenten –. s a lég súlyos volt a dús ágyások és cserjések ezernyi virágának illatától. fiúk. aztán ki az épület által ölelt. és kockát vetett. Jól ismerem az ön drága bácsikáját. Hannibal – mondta a főudvarmester fülig érő vigyorral –. és a főudvarmester lépett ki skarlátvörös egyenruhában és fezben. Az én nevem Murama-na Ludzsa. és Peterre pillantott. hogy megismerkedtünk. Bocsásson meg. mely lüktetett és villogott . melyeken vastag fagerendák nyugodtak. mérgező légkör veszi körül. Nagyon különös – mondta Hannibal. a róka a tyúkólban. alacsony. sárga strucctollal. Mr. s a riksák továbbkanyarogtak a hatalmas fák alatt. mely uralkodónk huncut humorérzékének a terméke. a tágas. – Jól mondod – mondta Hannibal. Az őrszemek kinyitották a kaput. végül arra a félszigetre ért. kélem. micsoda undorító alak. kinyílt a palota ajtaja. Fehér galambok csipegettek a fűben. berakták a bódékba. és a szemére húzta lehetetlen sisakját. különös. – Ön bizonyára Mr. hogy az egyik éppen lekuporodott. hogy bemutassam neki. hatalmas. Ő a macska a galambok között. napsütötte kertbe. Mr. Valóban ismeri a bácsikádat? – A bácsikám sohasem beszélt róla – mondta Peter. A katonás megjelenést némileg aláásta ugyan. az őrszemek csöppet sem méltóságteljesen igyekeztek előkapni puskájukat. mint amikor fölemelsz egy követ. a méreg a mézben. sárga mentében. különös és poros festményekkel teli előcsarnokába. A kert közepén kis pagoda állt korallmészkő oszlopokkal. fekete nadrágban.Ludzsa. félhomályos. Örülök. Hamarosan impozáns kapuhoz érkeztek: a korallmészkő oszlopok közt a kovácsoltvas kapu Zenkali címerét formázta – egy delfint meg egy hahagájt az amelafa két oldalán. előttük két hatalmas zenkali katona aranysujtásos. ön fog jön elle. ulam. isten hozta – hajolt meg Peter előtt Malapi. – Mi jön vala Csaszihoz – magyarázta Hannibal –. légy jó fiú. De majd legközelebb. és vidd ezeket a nyavalyás kutyákat a konyhába. Hannibal új munkatársa. Malapi – mondta Hannibal kiszállás közben –. és riksája elhajtott. gazda. s közben elgondolkozva piszkálta az orrát. Valami fenyegető. Hol van Csaszi? Elhoztam az új gazdát. ulam. jól van. Ha semmit sem hallottam volna róla. míg a másik az eredményt leste. Mr. hogy aztán illően tisztelegjenek. Minthogy puskájukra pillanatnyilag nem volt szükségük. mint valami mestercukrász különös és szépséges tortája. – Isten hozta. és fölöttébb hatékonyan fölkavarják a port dobbantó lábukkal. Gyorsan bevezette őket a palota nagy. Mikor a riksák befordultak a sarkon. aztán hátradőlt. legközelebb. – Jó leggelt. mely a Hahagáj-öböl egyik partját képezte. Az épületet skarlát és vörös bougainvillea hatalmas paplana vette körül. mint aki aludni akar. A kapunál két őrbódé állt. ulam? – Jól vagyok. mert aztán összehányják a szőnyegeimet. Foxglove-ot. korallmészkő épület halvány rózsaszínben pompázott. és nem üdvözölhetem illő módon. Itt a bársonyos pázsitot húsz-harminc kis szökőkút tartotta üdén csipkefinom cseppjeivel. Az út csigavonalban kanyarodva szelte Dzamandzart. jó? De ne adj nekik túl sok kaját. – Most láttad. Hannibal. fehér egyenruhában. Mikor a csoszogok megálltak – lihegve és izzadságban úszva –.

de barna szeme huncutul csillogott. hogy kénytelen voltam elnevezni Felségsértésnek. – A saját találmányom – mondta büszkén Csaszi –. elöl jókora gobelinhímzés – nagyjából olyan. Azt hittem. és mázsás testének felépítése leginkább egy csokoládébarna söröslóéra emlékeztetett. Hannibal? – Szeretnék rámutatni. melyben négy normális ember is elfért volna. uram – mondta Peter. Egyszerű. nedves pázsiton a bougainvillea-lugashoz. – Pompás – nyögte rekedten Peter. néhány toll meg egy nagy jegyzetfüzet várakozott. aztán megborzongott. kókuszkrém és tej keveréke. tömör aranygyűrű volt. – Hahó! Csaszi! – kiáltotta fesztelenül Hannibal. öt szótár. olyan hatással van rám. Foxglove – dörmögte a kezét nyújtva –. remélem. Csaszi poharakat kerített elő. késtél. Körülötte halomban hevertek a különböző nyelvű újságok. – Barbadosban voltam. visszatette a szemüvegét az orrára. Skarlátvörös kis sapkáját aranyvirágok díszítették. s bizonyára igen élvezetes helynek fogom találni a birodalmát. felség – mondta Peter –. isten hozta Zenkalin. – Boldog vagyok. és minden ékszere egy vékony arany karkötő meg egy kockacukornyi zafírral ékes. köménylikőr. kortyolt a poharából. Arcára ragyogó mosoly ült ki. fehér rum. de Foxglove tehet róla… éppen a szexuális életéről mesélt nekem. már nem is jössz – kiáltotta. fehér folyadékot töltött beléjük.a pillangók. – Sajnos valóban késtünk egy kicsit – mentegetődzött Hannibal –. nem. Szarukeretes szemüveggel az orrán a Times-t olvasta. Diónyi szeme még nagyobbnak látszott a szeme fehérje tiszta ragyogásától. mint egy Viktória korabeli hálóing. A pagoda árnyékában függőágy függött. hogy itt lehetek. uram. Hatalmas mancsába fogta és gyöngéden megrázta Hannibal kezét. Tama-lavala Umber császár személyét. – Mindazonáltal attól tartok – folytatta Csaszi –. Kényelmesen pihent a függőágy mély ölében. Mély és kellemes volt a hangja. – Hahó! Hahó! Csaszi letette az újságját. mint afrikai típusú volt: szája nagy. – Amint látja. – Nos. – Hannibal. hogy – ellentétben Mr. Csaszi a zavart Peterre villantotta vakító mosolyát. Leült. méhek. és az’ igazán nem a világ közepe. míg kikászálódott az újságzuhatagból és a függőágyból. Foxglove. – Milyen kár – sóhajtotta Csaszi. te csirkefogó. olló. és igyon valamit. és szarukeretes szemüvegét föltolta a homlokára. – Mit szól hozzá? – kérdezte aggodalmasan. miközben Peter belekóstolt az italba. – Sajnos. De jöjjön már. Mr. – Néha úgy érzem. A függőágy mellett egy kis asztalon egy atlasz. lapos arca inkább polinéziai. miközben átvágtak a lágy. bogarak és rovarok szakadatlan rohamaitól. orra egyenes. piros bőrszandált viselt. és hosszan élvezte az ital ízét. – Mr. de nem húsos. az egyik lába kilógott. éppen ez hiányzik ebből a mi nyugalmas életünkből. mielőtt ideküldtek. Nagy. ám alig bírta befogadni III. hogy szexuális szempontból talán kissé unalmasnak talál majd minket. s egy hűtőpalackból nyúlós. nem. újságok segítségével próbálom . fehér köntöse – a nyakán meg a mandzsettáján csipke. Oliphant célzásával – nem kizárólag szexuális tevékenységgel töltöm napjaimat. – Milyen kár – mondta Csaszi komolyan. hozott nekünk híreket a nagyvilágból. üljön le. bő. A császár százkilencvenhárom centi magas volt. hosszú. Bármilyen kis mennyiséget fogyasszak is belőle.

A rendőrség eleinte tanácstalan volt. hogy alig lehetett elolvasni. ami már csak azért is fölkeltette az érdeklődésemet. mert Surbitonban béreltem lakást. kérdem én. végül megállapította. zöld jégkocka. és az az általános vélemény. miért nem reagál soha a leveleimre. Az emberek hajlamosak ilyenkor azt hinni. A világsajtóból csak annyi örömöm van. hát nem? – kérdezte Csaszi. kérdem én. amikor a londoni Közgazdasági Egyetem hallgatója voltam. Foxglove – mondta a szemét törölgetve. – Ha valaha is hatalomra kerül. Csak azt nem tudom. hogy még nem nyomatta ki őket – mondta Hannibal. hogy agyoncsapja egy jégkocka a szépséges Surbitonban? De csak ezután jött a java. bízza a sajtóját ír szerkesztőre és zenkali szedőre. Még azzal is megfenyegettem.” Csaszi a fejét hátravetve. hogy valamelyik írásom megjelenjen a sajtóban. de mindenki más támogatja. Az utóbbi bátorságáért kiütésben részesült. hogy te ellenzed. – Persze – mondta Csaszi –. Mr. mely véletlenül pottyant ki egy nagy magasságban haladó lökhajtásos repülőgépből. amikor egyszerre csak a fejére pottyant egy nagy. de hallgatott. Küldtem szegény Mrs. Mr. láttad a képedet a címlapon. Úgy tele volt pecsétekkel. – Mikor van az ülés? – kérdezte Hannibal az órájára pillantva. hogy néha szolgál egy-egy zaftos falattal. amikor jól érzem magam? – A repülőtérről fogtok szavazni? – Igen – mondta Csaszi. Épp a múlt hónapban olvastam egy bájos történetet egy surbitoni emberről. hogy „a császár ellépett a díszszázad előtt. hogy száműzöm. gyarló emberek híradása gyarló emberekről gyarló emberek számára. – Fogadja meg a tanácsomat. – A fenébe is. ha az embert emberi melléktermékkel gyilkolhatják meg Surbitonban? A Singapore Times-ban meg azt írják. harsányan röhögött. amikor szívélyes üdvözletemet küldöm valami államfőnek. Igazán bosszantó. Mivé lesz a világ. de mivel egy hónapos késéssel érkeznek. maga nem? Ezeket az emberi dokumentumokat tanulmányozva az ember kénytelen arra gondolni. Hannibal. – Bárcsak megtenné – mondta sóváran Csaszi. Hannibal. – A Zenkali Hangja humora nélkül nyomban lemondanék. Szerintem az ilyen felségsértés súlyos börtönbüntetést érdemel. én hallok utoljára a legfrissebb gyilkosságokról és trónfosztásokról. Hatalmas testét rázta a nevetés. Amazugának engesztelésül egy nagy kosár gyümölcsöt meg virágot. – Jaj. melyhez brüsszelicsipke-fátylat és egy csokor krémszínű hibiszkuszt viselt. barackvirágszínű szaténruhában. hogy a walesi herceg állítólag rövidesen férjhez megy. Foxglove. ha szabad elferdítenem Lincoln mondását. – Szó sincs róla! – kiáltotta Csaszi. néha eltöprengek a világsajtón. és a levél „a címzett ismeretlen” pecséttel jön vissza. Simonnak pedig megírtam eddigi legkomiszabb levelemet. – Szerencséd. Akkor lesz miért élnie. – Örök vágyam. Hannibal – zsémbelt Csaszi –. ő meg élettelenül terült el. hogy ez a jó . – Simon úgyis elég bajt okoz a sajtóhibáival – mondta komoran Hannibal. A fickó ment szépen az utcán. Néhány hete például azt olvastam. A két nyoszolyólány Ammibo Aliim tizedes és Gúla Maszufa őrmester volt. egyszerűen isteni. hogy az egész. – Tudja. Hannibalból kis híján kipukkadt a nevetés. – Ebben az esetben szegény Simon Damien állandóan dutyiban ülhetne – mondta Hannibal. és feszengve pillantott Hannibalra. hogy nem érdekel a világpolitika. hogy aj ég nem volt más. mint egy nagy darab jéggé fagyott vizelet. Ki gondolná. amit följegyezhetek magamnak.követni a nemzetközi eseményeket. miért kell eszembe juttatnod a munkát. – Remélem. tudom. hát mit tehetek? Nekem gondolnom kell Zenkali jövőjére is.

– Önmagában ez is elég nekem. Gyöngécske. Hannibal. hogy a fickót senki sem kedveli. hogy a legutóbbi munkatársa ideg-összeroppanással utazott haza. ismerd el végre. és lazíthatsz. nem? – vigyorgott Csaszi. Hannibal. és fölállt. Őszintén meg kell mondanom. Sajnálattal kell figyelmeztetnem. hogy a fickó kicsúszik a kezünkből. és a legkevésbé sem kívánom. Remélem. a fejleményeket kézben tarthatjuk. igen – rázta Peter kezét. a fejlesztésügyi miniszteremmel. Foxglove? – kérdezte Csaszi. – Persze hogy tudom – mondta Hannibal. mintha egykoron – még a pályafutása kezdetén – kikeményítették volna. Drága barátom. nem akarom. sem tisztesség. – Nem igazán – felelte Peter. tudom – mondta Csaszi. mit válaszolt. – És a kampányt Ludzsa vezeti – mondta dühösen Hannibal. – Örömmel – mondta Peter. átkozottul kényes. – Foxglove… Foxglove… igen. Szerintem elbűvölőnek fogod találni a kormányzót meg a feleségét. Mr. hogy gyűlöljem az egészet. – Találkozott már Ludzsával. Jöjjön el máskor is. ha egy picikét furának is. Hát a pimaszsága igazán páratlan. – Félek. igen. Figyelmeztetnem kell. – Méghozzá az orrunk előtt – mondta szomorúan Csaszi. Csaszi mosolygott. – Nem? Akkor még része lesz ebben a nem mindennapi élvezetben. – Számomra az egész ügy nevetséges – makacskodott Hannibal. hogy ebből a szép és önálló szigetből katonai objektum váljon. hogy előnyei is lehetnek. – Látni sem akarom azt az átkozott repülőteret. fiam… igazán örülök… igen. és vaskos mancsával búcsút intett. – És most – mondta Hannibal – beugrunk a kormányzói palotába. de bármi legyen is a személyes véleményem. mint amennyi hasznot hoznak. így aztán tudod jól. Akkor túl leszel minden kötelezettségeden. Arcára odafagyott az örökös mosoly. olyan tartással. Nem lehet teljesen rossz az egész elképzelés. amikor kérdőre vontam? Hogy semmit sem tudott az egész üzletről. hogy én éppúgy a szívemen viselem Zenkali sorsát. hogy itt van. Mr. jól fogja érezni magát. hogy az a fajta bennszülött. – Hiszen együtt sikerül olykor-olykor szórakoztatóvá tennünk az uralkodás unalmas mesterségét. Tudod. suttogó hangja olyan volt. – Őszintén szólva benned van minden reményem. Tudod. hiszen nincs benne sem báj.a szigetnek. bennszülötteknek. – Tényleg megszerezte azt az átkozott völgyet? – kérdezte Hannibal. hogy semmit sem tehetek ellene. – De tudod jól. hogy a Hahagáj-öbölt hadihajók töltsék meg. – Tudom. fiam… nagyon derék fiatalembernek látszik… . Márpedig ha valaki gazember. – Isten vele. akiknek az etetése többe kerül. Sajnos. Foxglove. hogy nem sokat tehetek. – Nagyon nyomasztó ez az egész – mondta Hannibal. és ha vigyázunk. mert a felesége intézte a háta mögött. Meg aztán. aki rossz hírünket költi nekünk. – Az érveidben van némi igazság. legyen legalább némi bája. és Hannibal rendes lesz magához. mint te. – Örülök. mint egy rendkívül apró cickány nászkiáltása. nem vagyok kíváncsi a több ezer bárdolatlan katonára. Sir Adrián Blythe-Warick őnagyméltósága alacsony és meglehetősen csenevész emberke volt. nem esik baja a szigetnek. nagyon sokan támogatják a dolgot. Ludzsa csöppet sem kellemes ember. igen… szükségünk van minden segítségre… khm… diplomáciára… tapintatra… óvatosságra és így tovább… de magában van tapintat.

Különben miért hívnák a ringet még ma is ringnek? Egyszóval a lovagok a kör közepén bokszoltak. hogy nagy szüksége van az italra. – Már mindent elmagyaráztam Foxglove-nak. készítsen nekünk egy italt… khm… igyunk egyet… igen… bridzsel. – De azért el kell jönnie egyszer vacsorára. igen… nos. Ősi angol név. – Már meghívtam. tetszik Zenkali… – susogta a kormányzó. tudja… igen… mégis. – A méltóságos asszony gyöngytyúkokat tenyészt – sóhajtotta Hannibal. drágám – mondta Adrián –. uram – mondta Peter. kedves Hannibal. mondhatnám valóságos tollas kutyák. – Helyes… helyes… – motyogta Sir Adrián. Meg kell hívnod ezt a kedves fiatalembert vacsorára. a nemzet színe-virága… fájó… de mégis… fontos dolog… királynő és haza. igen… pompás császár… az élet… mégis… hát mit tehetne szegény… Eton. – Ah… igen… nos… kár – mondta sajnálkozva Sir Adrián. fiam? – Sajnos. – Köszönöm. persze… változik a régi rend… khm. bokszhab? Milyen érdekes név – derült föl a méltóságos asszony. – Trópusi paradicsom… önkormányzatot kap. Akár egy kismadár. No persze csak a közönséges tyúkok. nemzetközösség… igen. – Remélem. Örülök. Azt hitte. gyorsan forgatta apró fejét. igen. – Foxglove. Egyszer el kell jönnie az etetésre. amit Hannibal készített neki. – Tenyésztem őket. mint az olyan ember. Oladysége smaragdokkal volt kirakva: karkötők. – Bokszhab. ehhez nem fér semmi kétség. Rendkívül intelligens madarak. igen. micsoda? – Pontosan. Kissé nehezen sikerült a hallócsövet a füléhez illesztenie. Hiszen állítólag már Arthur király lovagjai is bokszoltak. Peter nem akart hinni a szemének. – Rengeteg gyöngytyúkom van. csak úgy dőlt róluk a hab. – Igen. Bokszhab – folytatta a Lady. mert a füle elbújt egy rendkívül díszes smaragd fülbevaló mögé. – Ki ez. – Nagyon ritkán látjuk. – Ah… Emmie… igen… ez itt az ifjú Foxglove. Mr. miközben mosolyogva bólintott Peter előtt. – Derék… kiváló… épp most… örülök. ebben biztos vagyok. még a haja is zöldben játszott. nyakékek. – El kell hoznia vacsorára. méltóságos asszonyom – mondta Peter. ugyanis tetőtől talpig zöldben volt. a Kerek Asztal volt az első szorító. akkor majd meglátja: szinte hátborzongató. drágám… derék. akár a lajhár bundája a benne élő primitív algáktól. nagyméltóságú uram – duruzsolt Hannibal. így nem csoda. Egyik kezében apró és gyönyörű. hogy a hölgy jelmezt visel. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. drágám? – kérdezte Lady Emerald. és úgy érezte. Adrián – mondta Lady Emerald. Szereti a gyöngytyúkokat? – Rajongok értük. hogy mindent megértenek.khm… igen… éppen ilyenre van szükségünk… a nemzet színe-virága… és így tovább… khm… igen. uram. uram – mondta Peter. akinek nem akaródzik belebújnia a kényszerzubbonyba. Foxglove – préselt ki magából egy mutáló nyikordulást Sir Adrián. az utolsó leheletig. A gyöngytyúkokat határozottan hidegen hagyja a boksz. igen. és – mint egy fölhúzható játék baba – betipegett Lady Emerald Blythe-Warick. brossok és medálok függtek rajta. az asztal körül ülő tyúkok pedig valósággal megőrültek értük. hogy minden mozdulata csilingelt. – Igen különös. drágám. kiváló… a nemzet színe-virága… a feleségem – mondta Sir Adrián bizonytalanul gesztikulálva. igen… de nem bridzsel… persze nem számít… örülünk neki… nagyon örülünk. Nemcsak a ruhája. teknőchéjból készült hallócsövet tartott. a harisnyája és a cipője volt zöld. nem – mondta Peter. . tudja… meg kell lennie. Igen. – Köszönöm. hogy itt van.

Sir Adrián és Lady Emerald együttes erőfeszítéseitől a beszélgetés igen csapongóvá és teljesen összefüggéstelenné vált. az illatok. mint megannyi barna delfin. ahol nincs folyó víz. – Van folyó vized. barna pudingképén hatalmas vigyor. – Kicsi. A kazuárfáktól Peter épp csak ki tudta venni az alacsony. rendkívül sovány és gyászos kinézetű. kéklett a lagúna hívogató vize. ő nagyon jó szakács. igen. – Nagyon örülök. – Ez lesz a házad – mutatott hirtelen előre az úton szivarjával Hannibal. mereven és kifejezéstelenül bámult Peterre. A széles. A riksák közeledtére fölegyenesedtek. El kell jönnie vacsorára. Az út néha hidacskákon haladt át. mikor a ház elé értek. hogy hallgathat. én inas. Azt hittem. és Peter köszönésére lesütött szemmel biccentett. Mohón kapta el Peter kinyújtott kezét. szakács embel. – Isten hozta. – Én Amos. És ne feledje el elhozni azt a bájos kis feleségét sem. igen. Sámson. Olyan ritkán látjuk. A színek. Narancsszín fejű. hogy még soha sehol nem érezte magát ilyen boldognak. a szeme vidám. – Majd szólok a férjemnek. fehér ruháján vörös öv. és úgy gondoltam. mely egy hatalmas virágágyás minden színében pompázott. uram – mondta a kormányzónak –. mint egy agyonhajszolt agár. ulam – mutatott egy kiálló fogú. ezt jobban fogod kedvelni. hogy a férje már meghívta Petert. kancsal. rácsos árnyékot vető kazuárfák alatt haladt. a város mögött. ulam. – Ő. hogy hívja meg. s a hűs kazuárfákon elevenen csiviteltek és csattogtak a madarak. A parton itt-ott asszonyok csoportjai terítették a fűre a mosott ruhát. de tengerparti. Újra beültek riksáikba a kutyák kíséretében. – Igen. ulam. A parton barna kenuk hevertek csoportokban. hogy kielégítsék az igényeidet. és három embered. és szemlátomást élvezte. és lazított. fehér épületet. A fiú szégyenlősen toporgott a porban. hogy minden rendben legyen. Tűrhető kényelem – mondta Hannibal. tizennégy év körüli fiúra. zöld gyíkok surrantak át az úton. Bokszhab – mondta őladysége. – Ő. aki magas volt. Akkor etetheti majd a gyöngytyúkjaimat. Ő hívnak Sámson. Az egyik alacsony. némi villanyod. hálóikat javítgatva. mint a teniszezéshez készülődő játékos. A parti út finom. Peter elterpeszkedett a riksában. a légkör. ulam – folytatta Amos –. ulam. sekély patakocskák fölött. és Peter megkönnyebbült. Ő piszok finom szakács. mikor Hannibal végre kiitta a poharát. megfeledkezve arról. ami szinte a vízparton állt. A fákon túl fehérlett a széles. hogy… igen… Hannibal ismeri a… khm… khm… viszonyokat. ulam. kicsi szolga. lustán integettek barna kezükkel. – El kell jönnie vacsorára. nem is vártam ilyen hollywoodi stílusú csodát. és arra gondolt. viszont mindennek csacsipisi szaga van. Peter mindezt magába itta. mint a másikat. árnyas verandán megjelent a három szolga. pufók emberke volt. ulam. isten hozta – gördült ide-oda a talpán. s körülöttük halászok kuporogtak a fénylő homokban. Rövidesen a Hahagáj-öbölhöz értek. és éles papagájhangjukon üdvözölték a riksák utasait. – Csodálatosnak látszik – mondta –. – Gondoskodnom kell Foxglove elszállásolásáról. valami ócska fakalyiba lesz a város közepén. ha már horgonyt vetett… Igen. Mr. ulam. melyek csillogva csobogtak és csörgedeztek szurokfeketén fénylő sziklák között. . Ő Tulipán. Hannibal rágyújtott egy hosszú szivarra. az emberek – valahogy minden megfelelt. egy időnként működő telefonod. homokos part. fehér mosolyuk villant. hogy minden rendben legyen… khm – mondta a kormányzó.

nos. a kazuárfák susogtak a kertben. én szakács. amilyen ez a zátony. – Akkor igyunk egyet – mondta Peter. hogy megismerhettelek benneteket – mondta Peter –. majd fél óra múlva belemerült a meleg tengervízbe. Odább a vakító part meg a lagúna halványkék vize. úgy belemerültem a víz alatti világ csodáiba. olyan eleven élet pezsgett körülötte. és most. sok szerencsét – mondta Hannibal. – Te leszel az első vendégem. ulam – vigyorgott Amos –. Az asszonyi kéz meg ilyesmi. árnyékos verandán a hosszú. Sámson – mondta Peter. aztán odament az egyik franciaablakhoz. – Dehogy – mondta Audrey. – Missy Audley… Talán Miss Damienre gondol? – kérdezte Hannibaltól Peter. Mr. Túloldalt magas franciaablakok nyíltak a hátsó verandára. Csöndes „jó reggelt”-jük és mezítelen lábuk csoszogása a padlón igazán megnyugtató volt. – Teljesen megfeledkeztem az időről… Soha életemben nem láttam olyan mesés dolgot. és kilábalt a vízből. Sorra kinyitották az ablaktáblákat. Valahányszor odamegy. – Sajnálom – mondta törülközve. – És az a legfurcsább. – Egy pohárkával talán nem fog megártani – kászálódott ki a riksából Hannibal –. – Egészségedre – mondta Peter. van valami ital a házban? – Igen. s hason fekve leste a búvármaszkja előtt elúszó halrajokat.– Hello. Mögötte Amos lépegetett büszkén. – Érdekes. – Szívesen ebédelek a kormányzóéknál. és leült a homokba. s közben arra gondolt. – Isten hozta. ulam – bömbölte Sámson egy légcsőhurutban szenvedő kiképző őrmester hangján. Egyszer még a kormányzó ebédjéről is megfeledkeztem. hogy teljesen elveszítette az időérzékét. örülök. Szerintem . HARMADIK FEJEZET ZENKALI ZÖKKENŐK Tulipán – akinek a nagy igyekezettől még jobban kiállt a foga – ébresztette pirkadatkor egy tálca teával és mangóval. Hirtelen azt hallotta. aztán két korsó habzó sörrel tért vissza. Amos magukra hagyta őket. – Audrey rendezi be valamennyi magányos férfi otthonát. Amos. mindig fölfedez valami újat. egy kis házszentelő… tulajdonképpen kötelességem is. hogy valaki a nevét kiáltja. nemsokára otthon fogod itt érezni magad. mint a kábítószer. Missy Audley hoz vala. Amos átvezette őket a széles. hogy Sámson a lehető legrosszabb reklámja a tulajdon szakácsművészetének. – Én Sámson. Peter békésen evett-ivott. Gyorsan partra úszott. Rám szinte úgy hat. és a bíborvörös kannavirágok úgy sorakoztak. Odakinn az ég halványzöld volt. s a víz fölé bukva Audreyt pillantotta meg a parton. Olyan pompázatosak voltak a színek és formák. Otthon? Peter máris úgy érezte. és sasszemmel ellenőrizte a fiú minden mozdulatát. hogy az ember sohasem unja meg. kikészítették a tiszta ruhát. nem rossz kis kalyiba… Remélem. – Nos. s Zenkali minden madara a hajnalt köszöntötte. ugye? – kérdezte Peter. mintha egész életében ebben a kis házban élt volna. mint a katonák. – Ez igazán nem bűn. legföljebb önvédelem. – Igen – mondta Hannibal. hűvös szobába. – Igen – mondta Hannibal. – Öö… igen. Foxglove. igaz? – mondta Audrey. és kinézett –.

itt lényegében mindenki nagyon egyszerű. – Igen-bólintott Peter –. Sokkal nagyképűbb kormányzókhoz és kormányzói palotákhoz vagyok szokva. de üzemképes Mini Morrisszal jött Peterért. – Őladysége olyan aranyos és kótyagos. és megépül az a nagy gát meg a repülőtér – mondta bánatosan Audrey. – A kedves Lady Emerald valójában más világban él. tegnap délután. ha a völgyet elárasztják. – Igen. hogy nőtlen vagyok. mintha egy láda tűzijátékot meg egy doboz gyufát helyeznének el egy óvodában. Audrey egy viharvert. Amolyan szigetbetegség ez. mint őnagyméltósága meg Lady Emerald. valóban kissé furák – ismerte el a lány. Hannibalnak igaza van. El nem mulasztanék egyet a világ minden kincséért sem. Igazin aranyos trió. – Találkozott Diggory szárnysegéddel is? Hannibal egyszerűen primitív szerszámnak nevezi. Hannibal elvitte tegnap bemutatkozni őnagyméltóságához? – Igen. nagyon boldog és többnyire nagyon jó. az úton . sem Csaszi. talán a legszebb a szigeten. – Még Ludzsa is? – Minden édennek megvan a maga kígyója. Peter elmesélte a látogatását a kormányzói palotában. – De így van ez minden szigeten. Nem azt mondom. Mit felelt neki? – Semmit – mondta Peter. – Meséljen – mosolygott Audrey. Elvégre nekik köszönhető. hogy a sziget működőképes – mondta. – Ma be szeretnék mutatni magának még néhány itteni különcöt. s a hátsó ülésen Peter egy kosár harapnivalót meg egy kis hűtőláda italt fedezett föl. ami előhozza az emberekből természetük minden furcsaságát és különcségét. Ez a repülőtérügy olyan. De már nem sokáig lesz szép. de Hannibal a fejét rázta. De alapvetően szelídek. Csodálatos hely. a gonosz Ludzsa völgye közelében? – Igen. aztán mint valami melegház. – Piknikre gondoltam – mutatott a kosárra meg a ládára Audrey. Az ebédeik meg egészen hisztérikusak tudnak lenni. hogy ez a szentek szigete. hogy megmutatja az ombufát is. s amikor Lady Emerald utolsó megjegyzéséhez ért. – Éppen meg akartam mondani. – Micsoda. – Van egy nagyon szép hely a Matakama oldalában. elvégre sem Hannibal. egészen ritka és különleges példánnyá változtatja őket. A vén gazembernek többnyire igaza van. – Persze. Tudja. ha megígéri. Mondja. hogy nem lehet nem szeretni – mondta Audrey. Diggoryt megúsztam – mondta Peter –. – Alig várom. Zenkalin minden bokorban szörnyek bujkálnak? – Mármint emberi szörnyek? – kérdezte Audrey. Vásárnap lévén. azt hiszem. Audrey jót nevetett. sem a kormányzói palota lakói nem tekinthetők hétköznapinak. – Ellenzi a dolgot? – kérdezte Peter. Tegnap mintha egy mókuspárt látogattam volna meg egy babaházban. de a munkám során biztosan összeakadok majd vele is. Nagy élmény volt. Majdnem olyan lökött. Zenkalin meg különösen.őnagyméltósága meg a méltóságos asszony igazán elbűvölök és igazán dilisek. Végighajtottak a ragyogó színekben pompázó vidéken. Audrey fölállt. – Nem. – Hát a hétköznapi normákhoz viszonyítva. De hagyjuk most a fenébe azt az átkozott repülőteret. Azt hiszem. kissé különcök és. és ledörzsölte kezéről a homokot. Zenkali meg különösen vonzza az ilyen embereket. gyerekesek. és élvezzük a kirándulást. ha úgy tetszik.

Fiatal férfiak vitték az arányló cukornádkötegeket vagy hosszú rudakat. hogy a világ törődjön velünk. de ez most a legfontosabb. zörögtek és kavarták a rózsaszínű port. esetleg vörös agyagedényekkel voltak megrakva. Ez nagyon jó. – Alapjában véve jómódúak – mondta. és szeretett volna minél többet megtudni róla. mintha csak Peter gondolataira válaszolna. s ők gyorsabban haladhattak. kókusszal. hogy az amelafa egyensúlyban tartja a gazdaságot. farmert és szandált viselt. – Azt hittem magamról. a havi vásár. jó utat. pletykáit. rózsás porfelhőben áradt a vörös úton Dzamandzar felé. ananásszal és papájával teli hatalmas kosarakat. – Dehogy. Missy Audley… jó utat. tréfált. Persze nem gazdagok. Audrey mesterien kormányozta be a kocsit a résbe. őszülő hajú pásztorok biztatták mozgásra pikáikkal a marha. a marhák édeskés szagát. jól tápláltak és jómódúak. A lány gyorsan és jól vezetett. ahol minden kapható a tehéntől az amerikai mogyoróig. Audrey nevetett. idős asszonyok haladtak az úton élénk színű. de a hasonló szigetekhez viszonyítva kétségtelenül nem szegények. Hirtelen kis rés nyílt a kecskék és marhák barna áradatában. a piaci tömeg megfogyatkozott. mi lenne nélküle. és rövidesen kijutottak a nyájból. amíg önellátók vagyunk. Missy Audley… Missy Audley fog megy piac?… Jó utat. karcsú bambuszfurulyán játszottak. – Mind olyan tiszták és csinosak. a világ nem akarna tudni rólunk. púpos zebuk vonta szekerek csikorogtak. Kék kockás inget. A színek orgiája és az emberi meg zenei hangok özöne izzó. s ha barna kezük nem volt éppen mással elfoglalva. a haja kibontva. Túlságosan messze vagyunk ahhoz a világtól. Akár a szép. Elképzelni sem merem. szederszínű szemükkel. Skarlátvörös lepedőbe burkolt. miközben fél kézzel ügyesen vezetett. barna vadgesztenyék – mondta Peter. visszakiáltott neki: „Látom. borostyánszínű. Mindenki kiabált. hogy Leonardo da Vinci és Picasso keveréke vagyok. és rádudált egy marhacsordára. vagy nádszékekkel. A karcsú lányok a gazella kecsességével vitték súlyos terhüket. de ahhoz elég. Mindenesetre boldogult húszéves koromtól tavalyig elköltöttem nagyanyai örökségemet. a másikkal integetett. szinte lebegtek az út fölött s éles papagájhangon tréfálkoztak a legényekkel. elegáns keze hanyagul pihent a kormányon. melyeken – mint holmi fura. vagy apró. akiket merészen szemügyre is vettek csillogó. tollas gyümölcs – a lábuknál összekötött csirkék sorai lógtak. a tizenkét húrú valihát pengették. Hosszú szarvú. kétoldalt fürge lábú fiúcskák és puha szőrű.” – Ez az egyetlen vásár? – kérdezte Peter. hordóhasú dobot vertek. A szekereken kosarakban állt az édesburgonya. – Tizenkilenc évesen szereztem diplomát a dublini egyetemen – mondta Audrey gúnyosan mosolyogva. Naponta van piac a falvakban és van egy kis napi piac Dzamandzarban is – mondta Audrey –. hogy a nyájak le ne térjenek az útról a hívogató fűre. Audrey lefordult a főútról. Peter nézte a lány elbűvölő profilját. és izgatottan nézte az emberáradatot. de az ilyen túlzsúfolt szakmában nem elegendő. batikolt ruhában. És mindenki visszaintegetett.meg kecskenyájakat. hogy bejárjam autóstoppal . A tüdejük tele volt rózsaszínű porral. Nagy csoportok daloltak menet közben. a rézágytól a szerelmi bájitalig. Tűrhetően festettem.nyüzsögtek az áruikat és állataikat piacra vivő zenkalik. orrukban még érezték a kecskék csípős. De ha egyszer segítségre lenne szükségünk. – Ma van a havi vásár a városban – magyarázta Audrey. ami nem volt túl nagy. Kövér. – Majdnem mindenkinek van egy kis farmja vagy valamilyen üzlete. hangos kutyák vigyáztak. És mindez annak köszönhető. fejükre mintha odanőttek volna – olyan magabiztosan vitték – a mangóval. ha valaki tűrhető. zsákokban a rizs meg a cukor.

hogy nem leszek Picasso. – Egy kicsit – mondta a lány –. ami részemül jutott. de ezenkívül rajzot tanítok a helyi iskolában. – Az isten verje. Imádom Zenkalit. de akkor teljesen normálisnak fogadtam el. hogy a kalap le ne pottyanjon. és… hála Hannibalnak. nyílt. Mintha a vakok országában nem használnád a szemedet. Ki a lovagod? Gyere. a Második Eljövetel Egyházának lelkésze. – Miért jött ide vissza? – kérdezte Peter. aztán Afrikát és Ázsia nagy részét. mozgékony száj egészítette ki. – Hát maga aztán hasznosítja a tehetségét – mondta elismerően Peter. mert anyám meghalt. s a fénylő. elég szép pénzt kapok úgynevezett tudományos szövegek fordításáért. hogy . mely egy kis bungalóból meg egy parányi templomból állt. – Ki az? – Judith Jaeger tiszteletes. s az egészet erős. gyerekkoromban is szerettem. hasznosítanod kell. másként bűnt követsz el. És azt hiszem. azon túl a mély tenger. aki nemcsak hogy hasznosítja valamennyi tehetségét. fehér. Letértek az útról egy csinos épületegyütteshez. Mert sokkal több figyelmet szentel annak az átkozott újságnak. A ráncok között két nagy. A rendkívüli fejfedő alatt a tiszteletes hosszú. mikor megálltak. sötét szem ragyogott. így hát megtanultam élni azzal a tehetséggel. Távolabb húzódott a zátony nagy. mint a hasának. Az épületegyüttes meredek lejtő szélén állt. ez segít valamit. Azt mondja. – Apám ebből a szempontból megszállott. annál biztosabban tudtam. A templom egyik fala hiányzott. Az egyház központja Ploughkeepsie-ben van. tiszi – kiáltotta Audrey. zöld kúszónövények bátran kapaszkodtak föl a házra is. gitár. Most egy olyan hölgyhöz viszem. melyek partját a bársonyosan sima tenger mosta. Az az istentelen Hannibal természetesen Jégeralsónak vagy Jégergatyának hívja. habzó és nyugtalan szalagja. jöttem rá. s mintha a tűk egyenesen Jaeger tiszteletes koponyájába mélyedtek volna. Azelőtt. s olyan finom ráncok borították. – Isten hozott! – kiáltotta a tiszteletes. horgas orr meg széles. – Jó reggelt. Mindenütt virágágyások. Annyi tehetségtelen ember akad mindenütt. De valójában azért. bíborvörös szaténruhában. A kalap szalagjába számtalan apró papírdarab volt gombostűzve. hogy a gyülekezet gyönyörködhessen a tájban. A magas. De minél többet láttam. hogy milyen különös és szabad. mondd el szépen a tiszteletesnek. de minden adandó alkalommal újakat talál ki. melyet hosszú szalag és számos régimódi kalaptű tartott. emelődarura emlékeztető figura hajolt formátlan. Az épületegyüttes kifogástalan volt. s a lejtő zöldellő földekre és amelaültetvényekre nézett. az embernek kötelessége föltárnia minden tehetségét. Mi egyszerűen tiszinek szólítjuk.Európát. értelmes és szikrázó. és vigyázni akartam apámra. – Megbánta? – Dehogy. hogy ne igya magát halálra. – Ez az otthonom. s az ragadt volna rá. melynek kékje már-már feketében játszott. – Segít az apjának az újságnál? – kérdezte Peter. s éppen egy virágzó cserje metszésén mesterkedett. A fején gigászi szalmakalap volt. vagy ne koplalja magát halálra. szögletes alak megfordult. épp most gondoltam rád. erre itt vagy.és zongoraórákat adok. mintha az arc tulajdonosa átsétált volna egy rendkívül cirkalmas pókhálón. becsületes és zsiráfosan méla arca piskótabarna volt. Virginia államban. népzenét gyűjtök. hogy ha van tehetséged. Az egyik virágágyás fölé magas. amit a tiszteletes imád. meg a templomra is. most már csak dinamittal lehetne elkergetni innen. Csodálatos volt. Tudod. Hat nyelven beszélek folyékonyán. Csak amikor visszatértem.

hogy az embernek szállítanak egy potenciális hívőt úgyszólván éhgyomorra. – Pusztulásra ítéltetett és elkárhozott és nincs mód a menekülésre. üljetek le nálam. aztán leült. és szabotálhatnánk a repülőtér meg a gát építését. az isten szerelmére. a gyülekezetem kicsi. – Hogy érti ezt? A tiszteletes fölemelte hosszú. de igen hűséges. Mint tudod. – A repülőtérre gondolok – bólintott vészjóslóan a tiszteletes. mielőtt még az anglikánok meg a katolikusok megronthatnák? – kérdezte a tiszteletes.nem állhatom a titkokat. hogy még lásd az utolsó napjait. Hát az jutott eszembe. hatalmas tálca mögül. Az én szakmámban ritka. . azt nem Judithnak találták ki. hogy mit tehetnénk mégis végső szorultságunkban – mondta a tiszteletes. és kíváncsian hajolt előre. – Szóval ide hoztad. azon töprengtem. – Gyertek be. Audrey. majd győzedelmesen tért vissza egy kicsi és igen kövér zenkali kíséretében. Többek között ezért nem lehettem katolikus. Nem mintha bármi kifogásom lenne a katolikusok ellen. én már rohannék kifelé a gyóntatószékből. hogy szervezhetnék belőlük egy kis gerillacsoportot. elpusztulunk. hogy ötleteket kapjak. Beethoven. – Mondd. hogy Zenkalin ez az egyetlen beszédtéma. majd megpróbáljuk – kortyolgatta az italát a tiszteletes. és idejöttünk először. Mindjárt hozok innivalót. A fickó még haza sem érne. – Ha az meglesz. – Ez egyike annak a néhány kérdésnek. mint Hannibal – mondta Audrey. megölelte Audreyt. ráncos kezével megszorította Peter kezét. ez embertelen. – Ugyan. Rosszabb vagy. – Majd megpróbáljuk. meséljetek… te vagy bizonyára az új fiú. és terjeszteném a titkát szigetszerte. – Ez igazán baráti gesztus. – Peter Foxglove – mondta Audrey. és igazán remek anyaghoz jutottam. tiszi. S minthogy ez a szörnyűség már befejezett tény. Nem. – Leonardo da Vinci – kiáltotta oda a füvet nyíró zenkali kertésznek –. hogy ismeri mindenkinek a szennyesét. gyertek be – mondta –. De szerintem helytelen egy papot a mások titkaival terhelni… hogy az ember úgy járjon a közösségben. aki szinte ki sem látszott az italokkal teli. Peter kábult fejjel próbálta elképzelni. – Megmutatom neki a szigetet. – Azt hiszem. Ebből a célból rendeltem néhány könyvet. – A legjobb a rumpuncs. hol vagy? Beethoven! Kirohant a konyhába. engem könnyen megtéríthetne. a bungaló felé terelte. csontos mutatóujját. és nem engedte szóhoz jutni őket. – Rumpuncs. Az elképzelésük igazán nagyvonalú… csak hiányzik belőle néhány apróság. és nem mondhatja el. – Nos – mondta –. – Az utolsó napjait? – kérdezte Peter. Beszéd közben eléjük rohant. mert a legvadabb ötleteket plántálta a fejembe. Audrey. amelyekben egyetértek Hanniballal. tetszik Zenkali? Épp jókor jöttél. Kezdte megszokni. – És én mondom neked. gyere. ez kell nekünk – mondta a tiszteletes a tálcánál szorgoskodva. fejezd be szépen a bokor metszését! – Szögletes mozdulatokkal lépdelt föl a verandára. Töltött. szerintem egyenesen vallási gyomorrontáshoz vezet. milyen istentiszteleteket tarthat a tiszteletes. Peter kuncogott. Szegénykéim. – A sziget pusztulásra ítéltetett – mondta síri hangon. – A repülőtérre gondol? – kérdezte Peter. Beethoven. maga az Úr is ellenzi a dolgot. S főleg nem tudom megtartani őket.

ahogyan itt a házakat . Ez nem jelenti azt. Pappasz kapitány megígérte. és föl fog használni mindent. és mondd meg neki. – Hová a fenébe tettem az iratgyűjtőmet? Hol a pokolban lehet az iratgyűjtőm? – Ott. majd fölkapta és körhintaként pörgette hatalmas kalapját. Peter döbbenten bámult a tiszteletesre. a tiszi mindig mindent komolyan gondol. hogy a gerilláim egy hónapon belül bevetésre készek. a francia ellenállás hőse. igen – mondta a tiszteletes. így hát remélem. A tiszteletesnél semmi sem vész kárba. azon a széken – mondta Audrey. mint más misszionáriusok. még nem. – Nézze. aki tanácsot tud majd adni. ezek teli vannak isteni információval. Sok szó esik benne a láthatatlan írásról. és a tiszteletes már integetett utánuk. aztán visszajön. Ha valaha is bontási problémák adódnak majd Zenkalin. Miss Damien… – kezdte szigorúan. ezért aztán kitanulta valahol az üvegkészítés és üvegfúvás művészetét. mint egy nagy. – Nézzük csak.A tiszteletes fölpattant. amit hasznosnak vél. aki szemlátomást komolyan beszélt. és egy halom könyvvel jött vissza. – És miket tanul? – kérdezte Peter. De már készítettem számára egy tervezetet – nézett körül izgatottan a tiszteletes. megbeszélte ezt Hanniballal? – kérdezte. nézzük csak… ó. akkor sem utazik haza. Tudtátok-e. hogy beszerzi számomra mindazt. tudassa velem. hogy végre is hajtja. amit csak megtud. itt van: „Fölkelés vázlatos terve Zenkalin. hogy az Úr segítségével alaposan megleckéztethetjük őket. hogy egy kanálka cukor a benzin tankban veszélyesebb lehet a járgányra. csámpás szitakötő. Látnia kellett volna az arcát. a tiszteletes lesz az első.” – Kalapja szalagjából kivett egy papírt. – Bármit. – Add oda Hannibalnak – mondta –. Peter az önfeledten kacagó Audreyhoz fordult. és megtanul valamit. – Nem vagyok hozzászokva. Marvrofalcon gróf könyve. – Miért. – Hm. Itt egy másik: Rossignol. hogyan kell hidat robbantani. Amikor kétévenként szabadságra megy. amit Lady Emerald kért… egy számla… mi ez? Ja. és megtanítja rá a zenkalikat. – Föltétlenül – mondta nagyon komolyan Peter. hogy az Ige hirdetői gerillaháborúval próbálják megoldani a problémákat. hogy az itteni homokból egészen szép. – Ide süssetek. és átnyújtotta Peternek. ahonnan olcsón szerezhetnénk jó minőségű kézigránátot. Titkosügynök Hitler Németországában: ebből megtudtam. de olyan rémült képet vágott. aki Peter megfigyelése szerint meglehetősen nyugodtan fogadta a dolgot. Ilyenkor elmegy valahová. ami az igazán jó puskapor előállításához szükséges. de ki fogja tervelni. Mikor végre ismét a kocsiban ültek. mit várt tőlem? – kérdezte komoran Peter. – Nem. amivel nem sokra megyünk itt. és gondosan zsebre tette a levelet. – Ó. zöldes üveget lehet készíteni. itt a lekvárrecept. a holnapi prédikációm szövege… no. Rájött. s néhány híve most egy kis üveggyárat üzemeltet. a szoba egyik sarkába nyargalt. És ha ismer olyan helyet. aki pontosan fogja tudni. A tiszteletesnek nem tetszett az a meglehetősen ötletszerű mód. De ugye nem gondolta komolyan? – Dehogynem. hogy mennyi dinamit kell a kormányzói palota vagy bármi más fölrobbantásához. de van egy első osztályú plasztikbomba receptje meg egy pompás tapadó akna rajza. – Sajnálom – mondta a lány –. mint egy hölgyvezető? És itt egy másik: Ötven év kémkedés és szabotázs.

hangos madárdal. – A haladás – mondta Audrey. Alighanem ez az utolsó lehetőség. rózsás habbá a szirt tükörképét. Most erősen emelkedni kezdett. – Nem. meg az az átkozott guajavafa. Most az ő híveinek vannak a legszebb házai és bútorai Zenkalin. és remek érzéke van ahhoz. A katolikusokat O’Mally atya képviseli. Megtanulta a kosárfonás meg a fonott bútor készítésének fogásait. Legtöbben a katolikusok vannak. széles hídhoz értek. A hívei imádják. Szétszerel és összeszerel bármilyen személy. de a fa káros. Balra hetven-nyolcvan méter magas vörös-arany sziklafal emelkedett. le a völgybe. buja növényzettel borított kövek közt folyt tovább haragosan harsogva. és mindent megfojt. A szirt tövénél a víz csillogó. melyek mindegyikén zöld moha és sárga vadvirágok ékeskedtek. mielőtt elárasztják. Már csak itt-ott bukkant elő egy-egy deszkaházikó a maga aprócska gyümölcsöskertjében. nem szereti a zenkalikat. élénk ciripelés és bánatos brekegés vette körül a piknikezőket. hogy mire nincs itt szükség. inkább nézze a tájat. nagyszájú sznob. A tiszteletes a legkülönösebb dolgokat is képes megtanulni. A levegőt megtöltötte a finom pára meg a tucatnyi apró. hogy el akarják pusztítani. fehér vízesés zuhant alá egy csillogó víztükörre. Az út kanyarodott. és szegény tiszinek be kell érnie a maradékkal. – És milyenek a többiek? – Rémesek. és a kocsi sűrű erdőben haladt tovább. A fűben ültek. – Hihetetlen. – Csodálatos hely – mondta Peter. az út amelaültetvények és szétszórt szántóföldek között kanyargott. Mióta elhagyták a tiszteletes házát. Az anglikán egyházat a Bradstitch házaspár képviseli. hogy láthassa.építik. Továbbhajtottak. sírkősima kövek között haladt. s leültek a víz partjára. hatalmas oszlopban zuhant alá a völgybe. annál sűrűbb és vadabb lett az erdő. a folyóparton állt meg. Audrey megállította a kocsit a híd közepén. abból semmi sem maradt néhány cserje meg az amelafa kivételével. apró bíborvörös virágok pöttyöztek. ahonnan fröcskölő. pálma. – Az útikönyv szerint ez nem őshonos erdő – mondta Peter. ezért elment Skandináviába. hogy aztán két szikrázó vízoszlopban folytassa útját még tovább. Pompás halászmadarak villantak elő kékvörös lángnyelvekként a víz fölé hajló lombok közül.vagy teherautót. lefelé. Aztán a házak elmaradtak. ha a hívek nem követik az egyház előírásait. s a fák alatt. Kiszedték az ételt meg az italt. csak azt nem tudom. Egy éven át tanulmányozta a földművelés legkorszerűbb módszereit. és kitanulta a fa meg az előre gyártott elemek legkorszerűbb felhasználási módját. aztán jönnek az anglikánok. bűzlik az ánizslikőrtől. ami mindenütt megmarad. aki kénköves poklot és örökös kárhozatot prédikál a csupa jóság Isten nevében. s lepöccintett szendvicséről egy kíváncsi zöld szitakötőt. és abba a völgybe viszem piknikezni. és a folyó mentén haladt tovább. Az út hamarosan kiegyenesedett. De elég a misszionáriusokból. melyet négylevelű lóhere alakú. és veri a feleségét. miért vannak olyan kevesen a többi vallás követőihez képest. Például a vasárnapi iskolában karosszékvédő kézimunkák horgolására tanítja a növendékeit. amelyik oka az egész fölfordulásnak. miközben a sült csirkét darabolta. A folyó itt széles és mély volt. A híd alatt átjutva a víz egyetlen. s minél magasabban jártak. – El kell . – A legfölső vízesésnél akarják eltorlaszolni. Az asszony állandóan kézimunkázik. és robbantotta szivárványos szegélyű. Ezek mind telepített fák: mangó. A gyümölcse finom. de tökéletes szivárvány. Audrey letért az útról. Már vagy kilencszáz méter magasan vagyunk a Matakama oldalán. – Ez a Matakama folyó – próbálta Audrey túlkiabálni a víz robaját. s ezzel újabb iparág alapjait vetette meg. A férfi nagyképű.

mint valami hátgerincből a bordák. Lakatlanok. – Biztos? – kérdezte csalódott képpel az idősebb Damien. s a szikrázó lombokon át bámulták a kék eget. kegyetlen világ. – Még most sem vagyok egészen tisztában a földrajzi helyzettel – mondta Peter. és így beszél velem – mondta sebzetten Daniién. testes ember volt. kisebb völgyek ágaznak szét – és Audrey kisebb vonalakat rajzolt az első vonal két oldalára. megszabadít a szüntelen szemrehányástól. Peter kezét szorongatva. – És mi van a kis völgyekben? – kérdezte Peter. hogy több áramunk legyen. egy tündér-szempillantás alatt keverek magának egyet. Ez kitűnő érv a repülőtér híveinek a kezében. Csak beköszöntünk. mennyire örülök – mondta erős ír akcentussal.pusztítanunk. Az állatvilágról meg az esztétikai szempontokról szó sem esik. hogy régóta és élvezettel. Peterhez fordult. – Ismerem a hangyányi pohárkáidat. bármikor boldogan állok a rendelkezésére – mondta Peter. mint egy kissé hajlott halcsontváz. egy rész fehér rum. – Biztos. elárasztják a többit is. de nem bölcsen iszik. gondolta Peter. ráadásul a talaj mezőgazdasági szempontból értéktelen. Aztán fölvett egy botot. – Hálás vagyok mindenkinek. Rögtön látszott rajta. hogy aztán a televízióban láthassuk. A parányi. hogy „értéktelen”. lepusztul a talaj fölső rétege is. Néha egy-egy fuvallat rázta meg a koronákat. nyomott buldogorra még ráncosabb lett. s cserepes ajkai közül kilóg megfeketedett nyelve… egy pohárkányi italt. akik azt mondják. hogy legyen színes televíziónk. A házon mutatós tábla hirdette: Zenkali Hangja – az egyetlen becsületes újság a szigeten. Magas. egy rész vodka meg egy csöpp szódavíz. – Ez a Matakama – mondta. Fél óra múlva a kocsit leállították Dzamandzar külvárosában. Meglehetősen különös fogalmazás. a szeme ugyanolyan döbbenetes. – Ha ezt elárasztják – mutatott a gerincre –. – Hol is van ez a völgy? Audrey egy kis földkupacot csinált. Ebből. A rajz olyan volt. – Ha erről van szó. alig megmászható. és a földkupac egyik oldalára görbe vonalat húzott. aki itt áll. – Nem – mondta határozottan Audrey –. mint a róka bundája. Damien elvigyorodott. – Eszküsöm – mondta ki nem minden probléma nélkül Mr. amelyben a leány megtagad az atyjától. – Ivott már Vakbélműtétet? Három rész Zenkali Nektár. hogy milyen is a világ valójában. mert ha az erdőt kivágják. – Isten bocsássa meg nekem. egy rész Curacao. – Már több mint hangyányit ittál. amitől a bozontja még kócosabb lett. ahol most vagyunk. Kegyetlen. vagyis mezőgazdasági célokra alkalmatlan területet kívánnak elárasztani. s megajándékoz a békesség paradicsomával. hogy nem maradhattok egy pohárkára? Egy hangyányi kis pohárkára? Biztos? – Biztos – mondta eltökélten Audrey. Ebéd után leheveredtek a fűbe. de kegyetlen világ az. – Semmi. Damien – Pál apostol . mint a lányáé. lévén a lap az egyetlen újság a szigeten. hegyes-völgyes vidékből. Üljön le. aki egy teljes napra meg tud szabadítani ettől az én pokoli porontyomtól. és csaszi-csuszival mentek tovább a zsúfolt. hogy ezt kell mondanom. A legtöbb csak helikopterrel közelíthető meg. zsúfolt irodában találták Simon Damient. apám. belvárosi utcákon a főtér közelében álló kis házhoz. – A tulajdon lányom. – Igyunk valamit – túrt a hajába. – Nem is tudom elmondani. Azaz hatalmas terület fog eltűnni ebből a bájos. és törékeny virágszirmok záporoztak a földre. nem maradhatunk. – Ne próbálj hízelegni – mondta Audrey. – Ez az a völgy. még rengeteg a dolgunk. bozontos sörénye vörös.

szentséges nagy lábujjára, annyi ital sem folyt le a torkomon, amennyi egy manócska fogkeféjét megnedvesítené. – Hazug – mondta mosolyogva Audrey. – Hazug… Hazug? – Damien hinni sem akart a fülének. Peterhez fordult. – Tudom, önnek is fáj, hogy ilyen jelenet tanúja. Szűz Mária, Istennek anyja, egy leány hazugnak nevezi az atyját, aki pedig a legbecsületesebb és legegyenesebb ír, aki valaha is elhagyta a Zöld Szigetet, hogy az igazság és a kultúra követe legyen a nagyvilágban! – Tisztába tetted az újságot? – kérdezte Audrey. – Ne kérdezz hülyeségeket. Persze hogy tisztába tettem – feledkezett meg Damien egy pillanatra a meg nem értett atya szerepéről. – Akkor legjobb lesz, ha szépen hazamégy, tisztába teszed magad is, és lefekszel – javasolta gyakorlatiasan Audrey. – A lányomnak csodálatos ötletei vannak – mondta vigyorogva Damien. – Éppen ez volt a szándékom, amikor beállítottatok. Audrey odament az apjához, megcsókolta, és megsimogatta az arcát. – Eredj haza, vén semmirekellő. Elviszem Petert Carmenhez, aztán megmutatom neki az ombufát. Nyolc körül otthon leszek. És ne merj egy hangyányinál többet inni, mert a tulajdon kezemmel fojtalak meg, esküszöm. – Mindig csak ígéred – mondta Damien, aztán töprengő arcot vágott. – Igen, tudom már. Itt volt a kis Droom, téged keresett. – Mit akart? – Nem tudom. Ismered. Mindig motyog. Azt mondja, valami fontos fölfedezést tett, és találkoznia kell Csaszival vagy Hanniballal. – Akik menekülnek szegény jószág elől. Nagyon unalmasnak találják. – Ezért kéri a segítségedet, hogy találkozhasson Hanniballal; azt mondja, nagyon fontos, és csak Hannibalnak vagy Csaszinak mondhatja el. Megígértem, hogy szólok neked. – Oké. Meglátom, mit tehetek – mondta Audrey. – Isten véled, tisztelt szülőm. – Kísérjen a jóságos Vencel király szakálla, leányom – mondta lassan Damien –, s mindazokat, akik véled hajóznak. Mikor beültek a csaszi-csusziba, Audrey nagyot sóhajtott, aztán elnevette magát. – Szegény apa – mondta –, egyfolytában iszik anya halála óta. Próbálok vigyázni rá, de reménytelen. – De olyan kedves részegen – mondta Peter. – Ez a baj – mondta bánatosan Audrey –, olyan kedves, hogy minden úgy történik, ahogyan ő akarja. No, most magára szabadítom Carment, aztán mehetünk az ombuhoz. Ugye nem unatkozik? – Hogyan unatkozhatnék a maga társaságában? – kérdezte Peter. – De a maga társaságában lenni és ráadásul megismerkedni egy csomó válogatott csudabogárral, ezt még a legunalmasabb fickó sem találná unalmasnak. – Hát, ha unatkozna, csak szóljon – mondta Audrey, aztán hozzátette –, mert akkor bosszúból elviszem az Angol Klubba. A csaszi-csuszi száguldott a keskeny utcákon, melyeket megtöltött a papagájtarka tömeg, eltöltött az emberi lények tömegének ezerféle illata, a vásárnap sok-sok különös illata, a frissen mosott ünneplők szaga, ezernyi fénylő és ragacsos sütemény méz- és fűszerillata; az állatok szaga, a kecskék tolakodó és átható szaga, a marhák édeskés szaga, a disznók súlyos és mellbevágó szaga, a tyúktoll száraz és dohos szaga, a kacsák nyirkos és tömör szaga. Aztán a gyümölcsök és zöldségek zenekara ostromolta az orrot: a licsidió finom hegedűje, a mangó csellója, a szőlő

zongorája, az ananász áradó orgonamuzsikája meg a borzas fejű kókuszdió lüktető dobverése. Peter úgy érezte, nincs pompásabb élmény, mint végiggördülni ezeken az utcákon ebben a nevetséges járgányban (amelynek az emberek nyomban utat adtak, ahogyan másutt a mentőautónak szokás) egy gyönyörű lánnyal az oldalán, miközben beszívta Zenkali minden illatát. Végre a tengerpartra értek, és a kikötő végén álló, a víz fölé nyúló házhoz közeledtek. Zömök, kétszintes épület volt jobbára elpusztíthatatlan amelagerendákból rakva. Ám a többi építőanyag korántsem volt elpusztíthatatlan, így a ház olyan volt, mint egy törékeny öregasszony túlméretezett fűzőben. Ráadásul úgy tetszett, mintha az épület befejezésekor – úgy 1800 táján – valaki játékosan meglódította volna az egészet, s a ház mindörökre lógva maradt a tiszta, hal és vízinövény pöttyözte víz fölött. Akár egy fura élősködő, nagy tábla lógott a házon a következő felirattal: Carey Anyó Csibéi – Alapítva 1925-ben. Peter és Audrey a nagy, fekete és ormótlan kapuhoz közeledtek, amely holmi ódon várkastély legsötétebb tömlöcének a bejáratára emlékeztetett. A kapun piros betűs cédula lógott: „Üdvözöljük második otthonában. Urak balra, Hölgyek jobbra. Köpködni tilos.” – Nem tudom, itt találjuk-e Carment – mondta Audrey, miközben beléptek egy bárnak berendezett nagy helyiségbe; tükreivel, vázákban álló tarka pávatollaival, pislogó lámpáival és szemérmes, krinolinos hölgyeket ábrázoló megfakult és légypiszkos képeivel inkább egy húszas évekbeli, romlásnak indult, ócska mulatóra emlékeztetett. Tíz különböző színű macska gomolygott az asztalok között; öt piros szemű, fehér nyúl és több hosszú szőrű tengerimalac szaladgált szerteszét; négy foltos kutya pihegett a földön. Fél tucat ülőrúdon papagájok, kakaduk meg egy sárga keretes szemű, tengerészkék arapapagáj rikoltoztak. A sarokban egy nagy ketrecben két zöldesszürke cerkófmajom civakodott. A helyiségben szétszórt, műanyag lapu asztalok egyikénél érdekes kép tárult a belépők szeme elé. Az asztal egyik oldalán Pappasz kapitány ült mogorván, előtte hatalmas korsó sör. A másik oldalon Carmen Carey ült. Alacsony és igen kövér nő volt, fényes, göndör és fekete hajjal, kiálló, kék szemmel, és olyan tökéletes cseresznyeajakkal, mintha odafestették volna az arcára. Az orra hegyén okuláré, melyet lánc kapcsolt dús kebeléhez. Nyakán gyöngysor, de akkora gyöngyszemekből, amilyeneket egyetlen kagyló sem képes létrehozni anélkül, hogy kárt ne tenne magában; dundi ujjaiba legalább fél tucat gyűrű ágyazódott. Teste csipke támpillérekkel megerősített, rózsaszín selyemruhába volt beszorítva. A bőre selymes és kifogástalan volt; mielőtt rárakódott ez a hatalmas hájtömeg, Carmen igen szép nő lehetett. Ám most is finomság és derű áradt belőle, s ez vonzóvá és nőiessé tette. Pillanatnyilag Pappasz kapitány sötéten nézett rá, mire ő – kék szeme szikrázott a haragtól – az ajkát biggyesztette. Előtte egy pohárka mentalikőr állt. Flamingórózsaszín körmei gyorsan és izgatottan doboltak, majd megálltak. Úgy néztek egymásra Pappasz kapitánnyal, mint két sakkozó, akik mozdulatlanná merevedve bámulnak egy megoldhatatlan lépést. A nő nagyot sóhajtott, és megszólalt: – Azt pedig tudhassa, Pappasz kapitány – mondta mézédesen és arisztokratikusán –, hogy ön csak egy piszok görög. Pappasz kapitány apró feketeribiszke-szeme megvillant. – Görög asz vagyoksz – mondta –, hogy piszoksz vagyok-e, az ízlész dolga. – Vajha merne-e valaki, aki nem görög, ennyit kérni azér, hogy az ifjú hölgyeimet szállítsa. Nem vélném – mondta Carmen. – Ez rablás. – Ászt akarja, hogy hozzak lotyókatsz – kezdte komoran Pappasz kapitány –, akkor meg is kell fizetni…

Carmen dühbe gurult, és vörös foltok jelentek meg az arcán. – Megbocsásson, kapitány – mondta olyan arisztokratikus fagyossággal, hogy már-már Pappasz kapitány is megbánta bűneit –, de az én ifjú hölgyeim nem lotyók, ha volna szíves. – Ha nem lotyóksz – mondta kiegyensúlyozottan Pappasz kapitány –, akkor micsodáksz, he? – Úriemberek társalkodónői – mondta Carmen. – Nekemsz lotyóksz asz lotyóksz – vont vállat a kapitány, aki szemlátomást nem kívánt nyelvészeti kérdésekbe merülni. – És annyit is én kérsz értüksz. – Nem kívánom megsérteni, kapitány – mondta Carmen –, de ön alighanem gazember. Még egy görög is tudhassa, hogy a becstelenség nem mindig a legjobb politika. Sosem hallott még olyasmiről, hogy árengedmény nagybani szállítás esetén? – Dehogynem – mondta a kapitány –, csak nem lotyóksz szállításával kapcsolatbansz. Ismét beállt a csönd, s úgy mustrálták egymást, mint két birkózó, akik csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy egy gyors kézcsavarással szőnyegre küldjék ellenfelüket. Carmen a szeme sarkából hirtelen megpillantotta Petert és Audreyt, és rövid, örömteli sikolyt hallatott. – Miss Audrey! – kiáltotta. – Miss Audrey, minő kedvesség. Ez aztán a meglepetés! Fölállt, a vendégek elé ment, s közben turbékolt, mint a galamb, arcán széles mosoly. – Minő kedvesség, hogy idejött – mondta. – Ezer éve nem láttam. – Remélem, nem zavarunk, Carmen – mondta Audrey. – Csak be akarom mutatni Peter Foxglove-ot. – El vagyok ragadtatva – mondta Carmen, és finoman eltartva a kisujját, odanyújtotta apró, pufók kezét. – Hogy is mondhassa, hogy zavarnak! Csak civódtunk a kapitánnyal, aki kissé túlzottan meg akar fejni, hogy ideszállítsa a lányaimat Dzsakartából. – Új lányok jönnek? – kérdezte Audrey. – Mi van a régiekkel? – Ah, ők is itt vannak, de kell néhány új is, drágaságom, ha megépül a repülőtér. Ez kétségtelen, ha idejön az a sok tengerész meg pilóta meg katona. A mostani lányaimat a rendszeresen idelátogató úriemberek dugig ellássák munkával, ha érti, mire gondolok. Minden bizonnyal szükségünk lesz segítségre. Nem óhajtom, hogy aszongyák, hogy Carey Anyó Csibéi nem elégítettek ki minden igényt. Elvégre meg kell őriznem a jó hírnevemet. – Bement a bárpult mögé; apró lába oly gyorsan járt hosszú szoknyája alatt, hogy szinte siklani látszott. – Ne utasítsanak vissza egy kis frissítőt, drágaságom – mondta. – Önnek talán egy korty mentalikőrt, az úrnak pedig valami erősebbet? – Két sört, Carmen – mondta Audrey. – Nem maradhatunk sokáig. Csak beugrottunk, mert megmutatom Peternek a szigetet, és úgy éreztem, a Carey Anyó Csibéi sem maradhat ki. – Természetesen, drágaságom – mondta Carmen, és elpirult büszkeségében. – A sziget kulturális körképe nem lenne teljes, ha nem jött volna ide. És tudhassa, Mr. Foxglove, hogy ha bármikor levertnek erezné magát, itt második otthonra lel, társaságot kedvelő társalkodónők társaságában. – Köszönöm – mondta Peter –, tudni fogom. Carmen töltött. – No – mondta Pappasz kapitány –, mennem kellesz. – Kiitta a sörét, és letörölte szájáról a habot. Carmen számító pillantást vetett rá.

Kedves kis jószág volt. – Elvégre még nem jutottunk megállapodásra. igaz? – Jó bulihoz görög zene kellesz – morogta a kapitány. hogy hol szaporodik a nyavalyás. nem bizony. És ebben az üzletben az ember hamar rájön. – Huszonötnél olcsóbban nem lehetsz – mondta a kapitány. a papagájok harsány búcsúkiáltásai közepette. – Nos – tette le Audrey a poharát –. Épp a napokban köllött eltávolítanom egyet. De az első úriember azzal jött hozzám: „Carmen.” És ez nem tetszett az úriembernek. s akkor bemutat Carmennek. – Carmen igazán nem mindennapi – helyeselt Audrey. ön is tudhassa. nagy szemű. Hozzák a saját kajájukat. mit sem törődve a saját egészségükkel. Megtöltött egy kis italmérőt rummal. drágaságom? Hát ha muszáj. hogy készítsen átfogó tanulmányt Zenkali élővilágáról. Ő fedezte föl az amelalepke jelentőségét. – Igazán muszáj menniük. Nincs rájuk egy rossz szavam sem. hát az nem olyan. A kapitány elhozza a buzukiját. aki néha odamegy. ez a lány igazi szépség. – Azt hittem már. és halkan. egy kis ital meg dalolás. Néhány éve borzalmas himlőjárvány volt a szigeten. Mintha rabszolgákról tárgyalnának. nem jönnének el hozzám vacsorára ezzel a kedves úriemberrel jövő pénteken? Egy kis estélyt rendezek a születésnapom alkalmából. – Az ki? – Egy professzor. amilyenhez mi szokva vagyunk. Most azt próbálja kideríteni. – Élelmeznie nem kell őket. hogy a tiszteletesé a szívem. de a párnahuzatba fújja az orrát. – Garantálok tízet. – Drágaságom. Ebben az üzletágban ilyesmire is gondolni kell. ahogy mondani szokják. – Az ombuhoz – mondta Audrey –. – Droom az egyetlen. – Megállapodtunk – mondta Pappasz kapitány. igazán csinosak és szorgalmasak. vagy amilyent az úriemberek elvárnának. hogy a hadsereg el lesz látva. de nem tiszták. hogy a tisztaság fél siker. gondolta Peter. ha tízetsz garantálsz – mondta Pappasz. mielőtt elpusztítják őket – mondta Peter. tengerimalacok és nyulak közt. hogy győzött. és annyira igyekezett. de ami a tisztaságot illeti. mielőtt távozik – mondta. minthogy tudjuk már. – Elfogadom – mondta Carmen. ő meg a lányai az elsők között vannak. – Fejenként húsz fontsz – mondta –. drágaságom – mondta. – Megállapodtunk. macskák. – És a legkedvesebb emberek egyike. álmaim asszonyának. lágyan és elégedetten böffentett. – Most benne vagyok a slamasztikában – mondta Peter. egy pennyvel sem több – mondta Carmen. – Tíz. aszongya. Kibotorkáltak a kutyák. – Miért nem alkalmaz zenkali lányokat? – kérdezte Audrey. egy penny vélsz sem kevesebb. és ismét beszálltak a csusziba. mehetünk. és ő meg a lányok éjjel-nappal ápolták a betegeket. Igen. – Fejenkéntsz harminc fontsz – ütött az asztalra a kapitány. mint aki úgy érzi. akit az angol Földművelésügyi Minisztérium küldött. Pappasz kapitány lendületesen kihörpintette a sörét. mert igen érzékeny lélek. de fejenként csak tizenkét fontért – mondta Carmen. – Huszonnyolc. – És most hová? – kérdezte Peter. hogy igazán bájosak és nőiesek – mondta Carmen –. ezért . Semmi különös: néhány vendég.– Dobjon be még egy pohárkával. – Átkutatták már valaha is őket rendesen? – Nem hinném – mondta Audrey. muszáj. Az én klienseim fölöttébb taszítónak találják a szagos hónaljat. aztán hazaviszem. Ha segítségre van szükség. – Szeretném átkutatni azokat a völgyeket. Mondja. majd a rumot a kapitány üres söröskorsójába töltötte.

ahol különös építmény állt. zöld levelek – mint megannyi nefrit nyílhegy – vaskos. Zömök törzse három méter magas és két-három méter átmérőjű lehetett. mitikus állat csápjai. s a szemüveglencse vastagságából ítélve éppen hogy csak nem volt vak. ez itt a világ legmagányosabb fája. melyek úgy ölelték a földet.bejárja az egész szigetet. mint egy óriási rúdon nyugvó. – Örülök. Persze hogy látnia kell az ombut. mennyire örül ez a fa minden apróságnak. Az egzotikus növényzet közepén zegzugos házikó állt: a botanikuskert irodája. igen kövér. s rövidesen elérték Dzamandzar külvárosában a botanikuskertet. de ő különösen. Szegény drágám. – Nagyon örülök. majd kigurult az asztal mögül. Fellugona hatalmas kulcsot vett magához. Egyszerűen imádja a zenét. s valaki éles fejhangon kikiáltott. hogy látom. Mr. túlméretezett napernyőt. zöld. eljönne velem egy hétvégi felfedező útra? – kérdezte Peter. bár nem ez a szó jutott az eszébe. A kert egyik sarkába vezette őket. hogy megnézzük az ombufát. mondhatnám. tekergő gyökerek bújtak elő. az első feladatom. kopaszán fénylő fejű emberke ült. nagyon. – Igen – mondta lassan a lány. el sem tudja képzelni. és nagyon elégedettnek érezte magát. de nagy koponya. annyira egyedül van. és úgy szereti a látogatókat! Peter máris kedvelte az emberkét. amit érte tesznek – folytatta Fellugona. Fura pasas. Csönd. – Szívesen. – De – mondta Peter. Mint egy óriás kalitka: acéloszlopokon finom moszkitóháló feszült. Az ombufa kétségtelenül különös volt. Fél óra múlva lefelé haladtak a Matakamáról. fénylő. – Audrey! Audrey! Milyen kedves. és majd szólok – mondta Peter. igazán megtisztel. és szorongatni kezdte a lány kezét. – Ha összepakolom a kempingfelszerelésemet. amekkorát Peter még nem is látott. köztük tarka vízililiommal és papirusszal benőtt tavacskák. kissé bonyolultnak találja. kiléptek az épületből. hogy eljött – sivalkodott az emberke. széles sétányon. Foxglove – mondta meghatottan Fellugona –. Legjobban Mozartot és Vivaldit szereti. hájas teste reszketett. mintha a fát alaposan megnyírták volna. s ettől olyannak tetszett. Akkora szemüveget viselt. A fák és cserjék csinos sorokban vagy csoportokban álltak. az első kötelességem. Az apró. A hollandok által alapított kert nem volt túl nagy. Peter olyannak találta az egészet. ez dr. nagyon örülök. ha lehet – mondta Audrey. rojtos. akit azért hoztam el. Bachot. . Fellugona kinyitotta az ajtaját. mint a tajtékkő a nagyító alatt. abszurd szemüvege csillogott. mint valami furcsa. A fa nem volt gyönyörű. hogy játsszak néhány dalt szegény ombunak. és végigmentek egy királypálmák szegélyezte. – Hát nem gyönyörű? – suttogta áhítattal Fellugona. és beléptek. azt hiszem. Hátradőlt. tekergős ágacskákon nőttek. – Megszervezem. – íme. A szobában – a szárított növények. magvak és düledező tudományos folyóirathalmok borította íróasztal mögött – igen alacsony. melyek hossza annyira egyforma volt. Mali Fellugona… ez itt Peter Foxglove. Tehát minden reggel az az első dolgom. hogy bújjanak be. Audrey bekopogott. hogy megismerhetem – szorongatta Fellugona most már Peter kezét –. – Persze minden fa örül. s a törzsből vaskos. – Igen. és én szerencsére tudok fuvolázni. – Peter. Miben állhatok szolgálatára? – Lábujjhegyen állt. de a szépen gondozott kertben virult Afrika és Ázsia számtalan fája és növénye. A szürke-ezüst csíkos fakérget lyukak pöttyözték.

– Igen. neki pedig hiányzik a gyakori látogatások és eszmecserék adta ösztönzés. – Ó. és baklövést baklövésre halmozott. meg van kötve a kezünk. kedves Mr. Mr. Fellugona. ha ezt a budoárjának hívjuk. hogy küldjék ide. és beözönlenek vadán és vérszomjasán. ha masszírozzák. – Kedves. mint az elefánt bőre. Csak egy ujjnyit engedjünk. – Mindenütt itt vannak. csak hajszálnyira. fél hajszálnyira vagy negyed hajszálnyira nyissuk ki ezt az ajtót. Mr. – Ezért tartjuk itt Stellát. eltávozik. Foxglove – mutatott körbe kövér kezével. – Sajnos. Szegény jószág. mely durva és meleg volt. mert ez olyan szomorú asszociációkkal jár. és fölemelte húsos mutatóujját. ahol remekül érzik magukat. igen. fajtájának utolsó tagja… ha elmegy. és becsukta a szemét. a világot fölmérhetetlen botanikai veszteség fogja érni. – És miért tartják ketrecben? – kérdezte Peter. mint egy emlősnek vagy madárnak. a rabság. Elhallgatott. és kerülni próbálta Audrey tekintetét. hogy milyen fontosak a látogatók Stella egészsége és jó hangulata szempontjából. dr. hogy élvezni fogja – mondta. szemüvegét villogtatva búcsút intett. hogy Stella már unja mindig ugyanazokat a látogatókat.de személyisége volt. Szerintem ezek az emberek bejárják a világot. sehol sem találják a helyüket. elköltözik az élők sorából. nagy megtiszteltetésnek érzem. Fellugona még egyre magyarázta. Előrelépett. dr. föltétlenül el kell jönnie. mert rosszabbak Dzsingisz kán hordáinál. amilyen a fogság. mint a vakondoké. levette és vadul dörzsölni kezdte a szemüvegét. Gondoljon csak a kormányzóra. ő meg ide-oda röpdös. – Idegesen körülnézett. Miközben a kocsihoz kísérte őket. és végigsimította a rücskös fakérget. – Zenkali megkapta álmai kormányzóját. Új arcok. míg valakinek az a pompás ötlete nem támadt. simogatja a kisbabák fejét. – Biztos vagyok benne. – Hogy tudott összeszedni ennyi szeretetre méltó bolondot? – kérdezte Peter. – Föladom – mondta. Mióta fölfedeztük az amelalepke gazdasági szerepét és le kellett mondanunk a rovarirtók használatáról. Stella jobban szereti. egyszerűen imádják. aztán kikötnek itt. nagyon kedves – ragyogott Fellugona. – Igen – mondta Peter –. Ki vagyunk szolgáltatva minden röpülő és csúszó-mászó rovarnak. mint egy átkot. Szemüvege megvillant. Foxglove. Éveken át küldözgették mindenfelé. hogy találkozhattam Stellával. támadásra készen. Nem. de mihelyt a szemüveg a helyére került. kertészeti kiállításokat nyit meg. – Nem szívesen nevezzük ketrecnek. – Stellától függetlenül. Foxglove. hogy Stella is örült a találkozásnak. tudja. erre nem jut elég időm. a szavakat pedig úgy mondta ki. Naponta legföljebb háromszor-négyszer tudok kijönni hozzá. mint egy szellemileg visszamaradott pillangó. ha dögönyözik – mondta Fellugona. – A rovarok miatt – mondta Fellugona. – Gondoltam. – A rovarok miatt. megtiszteltetésnek érzem. . – Ez Zenkali. a szem is visszanyerte nagyságát. a sötétzárka. – Fajtájának utolsó tagja – mondta Fellugona –. – Értem – mondta komolyan Peter. Fellugona az egyik kedvencem a szigeten. majd lábujjhegyen állva. Audrey kuncogott. igen. imádja. Újra el kell jönnie. A lencse nélkül a szeme egyszeriben akkorka lett. vadabbak Attila seregeinél és könyörtelenebbek a római légióknál. ha vakargatják. Peter hátradőlt a kocsiban. Attól tartok. – Stella budoárja után már semmin sem fogok meglepődni.

– Igen. – Az isten verje meg őket.és mindenki nagy embernek tartja. Viszontlátásra. a nép rajong értük. s a nappali hőség után hűvös volt a levegő. A brit kormány küldött Singapore-ból egy zászlóaljat. Amos. most élni akar az alkalommal. hogy mivel amúgy is igen kevés lehetősége van viselni remek szabású egyenruháit. az isten verje meg őket! – Talán mégsem lesz olyan rossz. Nem tudta. bíborvörösre és barackszínűre festette a lenyugvó nap. – Mennem kell. nálam. hogy Csaszi maximális pompát és szertartásosságot követelt. – De csak egy pohárra – mondta a lány. Elfogadták a repülőtér tervét. Hannibal háza meg a kormányzói palota között. egy idősebb . Az eget zöldre. amilyennek Hanniballal látják – mondta sután Peter. A beszédeit tisztelettel hallgatják. Kijelentette. meg kell néznem. ulam – mondta Amos. Missy Audley – mondta. hogyan vigasztalja meg a lányt. s még mielőtt Peter utolérte volna. – Haza kell mennem. – Az isten verje meg őket – mondta a lány. mert csupán egytizedük hallható. NEGYEDIK FEJEZET ZENKALI ZEGZUGOK Másnaptól kezdve két héten át Peter keményen dolgozott. Bementek a ragyogóan kivilágított nappaliba. – Rosszabb lesz. amikor is majd a zenkali meg a brit kormány aláírja a megállapodást. és elhajtott. Szüntelenül szaladgált a palota. mely a szigetet fontos katonai létesítménnyé fogja változtatni. Sok a tennivalónk. légy szíves. – Jó ég. beült a kocsijába. és tele lett a szeme könnyel. ulam. széles mosoly-lyal meg egy hasított bottal. és eltűnt. – Jó estét. mikor megálltak a ház előtt. az idióták. egy tengerészzenekart és három meglehetősen titokzatos katonai személyiséget – egy dandártábornokot. – Gyorsan kiment a házból. – Bejön egy pohár italra? – kérdezte Peter. igyekezett mindent elrendezni az ünnepélyes aktussal kapcsolatban. Asszonyok árnyai tartottak hazafelé a patakoktól fejükön mosott ruhával teli kosárral. Peter szétnyitotta a cédulát: Peter! Sajnos rossz hírem van. csak nem tart beszédeket? – Dehogynem. De nincs időnk azon töprengeni. mint gondoljuk – mondta Audrey. – Köszönöm – vette el a levelet Peter. ahol Amos fogadta őket makulátlan fehérben. Peter fölolvasta Audreynak. jó estét. több tucatot évente. – Hozz valami innivalót. kapával a hónuk alatt. De a zenkalik a kormányzót tartják a legnagyobb szónoknak Shakespeare óta. gyümölccsel vagy zöldséggel teli kosárral a fejükön. hogy miért. A parti úton hajtottak vissza Peter házához. Hannibal ezeket a beszédeket szóbeli jéghegyeknek nevezi. Haditanács holnap reggel nyolckor. hogy apám rendesen evett-e. ulam. vagy a mezőkről. H. Csak nehezítette a dolgot. – Gazda kap vala könyvet Hannibal gazdától.

Közben egy öngyilkos kobra bemászott az áramfejlesztőbe. Gyér. bálok és felvonulások helyét. – Mikor akar indulni? – Holnap reggel magáért megyek – mondta Peter. hát fölhívta Audreyt. Mire mindez lezajlott. ezért Petert kezdte üldözni. s az emberke ritmikusan szívta az orrát. a császári testőrség egyik tagja pedig tévedésből elsütött egy ágyút. hogy a dzamandzari vásárra tartó tehéncsorda az útról letérve lerohanta az ünnepségre már fölállított nagy sátrat. Peter fölnyögött. az állami díszvacsorára tartogatott finomság is. viszont nyomban az ideg-összeroppanás tüneteit produkálta. Dloom gazda jön vala. Kézenfekvőnek látszott. Vezesd be Mr. aki végre eltávolította a dögöt. De közben a fagylalt elolvadt. döbbenetesen dadogó fiatalember. s végül minden elrendeződött. mint a keselyűé. ez a vörös szemű. kivasalták. – Nem akarom dicsérni magamat. s minthogy a marhák kissé idegesek voltak. aki soha nem emlékezett semmire. Esetlenül araszolt át a szobán. Peter nagy szükségét érezte a pihenésnek. a zenkali katonazenekar próbái a dobhártyákat hasogatták. míg csak nem találtak egy bátor szerelőt. mikor belépett Amos. a kormányzó szárnysegédje. hogy ne küldött volna üzenetet hasított pálcában vagy ne telefonált volna kihallgatásért könyörögve. kimosták. vörös hajú. sem Hannibal nem kíván találkozni vele. de a pástétomaim híresek. a zászlókat és drapériákat megfoltozták. vízkék szeme sarkában váladék volt. – Mindegy. Ezért Pappasz kapitánynak el kellett mennie Dzsakartába friss áruért. Peter legnagyobb meglepetésére a királynő képviseletében Sir Osbertet küldték. hogy a helyszín ismét higiénikusnak legyen mondható. Csaszi legnagyobb bosszúságára. Tyúkmellű volt. mikor mosolyogni próbált. a Hammersteins és Gallop nemzetközi építkezési cég képviseletében. Amos. Peter éppen befejezte a beszélgetést. kijelölték a szállásokat. s romlásnak indult sok egyéb. másnap huszonöt takarító dolgozhatott egész nap. Egész Zenkalin hisztériás volt a hangulat. Egyszóval Peter két héten át dolgozott. és majd sok gyümölcsöt viszünk. Peter dolgát cseppet sem könnyítette meg Diggory Finn. – Kelem. melynek zsebei .tengernagyot meg egy majdnem teljesen szenilis hajórajparancsnokot –. Peter kíváncsian leste a besurranó Droomot. – Az isten verje meg – mondta Peter. hogy a nagy izgalomban sem Csaszi. hogy ők fogják építeni a gátat. fogadom. – Nyolc tájban jó lesz? Konzervekkel huszonnégy óra hosszat is kibírjuk. vihetjük azt is – mondta Audrey. a bankettek. pipaszárlábú. ulam. Túlméretezett Bermuda-sortja jószerivel takarta formátlan lába szárát. s az egész sziget huszonnégy órára teljes sötétségbe borult. ma már piszkosszürke trópusi zakót viselt. hogy ők képviseljék a hadsereget. – Nem volna kedve fölfedezni velem néhány völgyet? Ha most nem rejtőzöm el a hegyekben néhány napra. Droom rájött. mihelyt a legkisebb gond adódott. a repülőteret és a tengerészeti létesítményeket. zsíros haja csupa korpa. a kormányzó megírta és tükör előtt begyakorolta különböző beszédeit. – Pompás – mondta a lány. akit elkísért Lord Hammer is. amely jókora lyukat ütött a palota falába. – Csinálok egy nagy pástétomot. Kiálló. és meg akart inni egy pohár hűsítőt. Droomot. mint egy fejletlen iskolás fiú. veszélybe kerül a józan eszem. A fény hiánya okozta azt is. verteién ajkai közül sárga és csorba fogsor bukkant elő. hogy előkészítése jókora munkát igényelt. Az egyszerűnek tetsző ceremónia annyi apróbb protokolleseménnyel járt. aki apró volt. hajlott hátától a feje úgy csuklott előre. gyűrött trikója fölött egykor fehér. Nem volt nap.

hogy tudományos képzettségem egyszerűen nem engedi meg. nincs szükség mentegetődzésre. nagyítóktól. majd Peterre villantotta foghíjas mosolyát. Mr. Droom professzor visszataszító képe különös. Igen. – Igazán kedves. annak akkora a jelentősége. Igen. Határozottan fölállt. A hangja éles és nazális volt. Foxglove – emelte föl figyelmeztetően gyászkeretes ujját Droom –. hogy a kormányzás gondja még az idős és tapasztalt embereknek is nehéz. el vagyok ragadtatva – mondta az emberke. – A kérésem. Csak a császár vagy Oliphant hallhatja. és kinyújtotta két kezét. Foxglove. Mr. de Droom letette a poharát. Mr. Mr. aki alig jutott szóhoz vendége ellenállhatatlan bájosságától. nyirkos kezét. mint a repkény indái. és én tudom. – Nincs szükség mentegetődzésre. Valóban. Peternek hosszú. Foxglove. Foxglove. – Talán ha elmondaná nekem a problémáját. válthatnék egy-két szót valamelyikükkel. Peter még soha nem látott ennyi taszító vonást egyetlen emberen. mindnyájunknak igen sok a dolga – mondta türelmesen Peter. Foxglove. Majd gyümölcslét iszom. És most. – Mr. de valóban rengeteget dolgoztunk. hogy megszorítsa Droom fekete körmű. nem tudom eléggé hangsúlyozni és aláhúzni az ügy fontosságát. majd leült. hogy megismerhetem – mondta Peter. hallgasson végig. Nem. s bár alapvetően türelmes ember volt. hogy kockáztassam. – Én nem hiszek az alkoholtartalmú italokban. Mr. Igen. hogy ön befolyásos fiatalember. De ne zavartassa magát. Nem. amíg ön alkoholizál. Mindkettőjükkel naponta találkozom. s lábai úgy összetekeredtek. – Elnézését kell kérnem. hogy alantasabb személy tudomására hozzam. és küldje el közvetlenül Csaszinak vagy Hannibalnak. hogy fogad. a kormány füle. Csupán annyit kell megtennie.fecskefészekként kidudorodtak a különféle dobozkáktól. – Nos. a lehető legegyszerűbb. Ismét fölemelte mocskos ujját. kérem. Peter töltött magának egy szokatlanul nagy whiskyt szódával. ha megbocsát. fárasztó napja volt. tudományos képzettségem nem engedi. Nem. hogy nem tudott elérni minket – hazudta Peter –. akkora a fontossága. s a hivatásos egyetemi előadó pedáns nagyképűségével ejtette a szavakat. hogy ez az információ avatatlan személy kezébe jusson. Nem. Nem. Erőt kellett vennie magán. Tudom. – Örülök. megtörölte a száját a keze fejével. csak azt tudom javasolni. vendégének pedig limonádét csinált. – Minthogy engem szemlátomást megbízhatatlannak tart. Droom megjelenése igazán nem sok jót ígért. Igen. spárgagombolyagoktól és hálóktól. Nem kockáztathatom. hogy elintéz nekem egy rövid találkozót őfelségével vagy Oliphanttel. aztán megtörölte a kézfejével. hosszú napom volt. – Mr. Fogadniuk . Mint már jeleztem. rendkívül fontos. hogy miért kerülik és nem szívelik a professzort. Szeretnék vacsorázni és lefeküdni. Már értette. ravasz kifejezést öltött. hogy úgy mondjam. Foxglove – nyafogta –. professzor úr – mondta –. hogy beszéljenek velem. amit én nyilvánosságra kívánok hozni. hogy ő fiatal és tapasztalatlan. – Szívott egyet az orrán. Foxglove. – Mr. – Foglaljon helyet. Foxglove. Droom kortyolt az italából. csupán annyit kell megtennie. miért kívánt beszélni velem? – kérdezte kurtán Peter. Nem inna valamit? – Nagyon kedves – mondta Droom. – Mint tudja. mert bosszantotta Droom célzása arra. Droom kezdett az idegeire menni. hogy írja le a mondandóját.

s Peter hallotta. Mr. Ez volt az első próbálkozása a telefonnal Zenkalin. melyet olyan zümmögés és bugyborékolás követett. hogy a telefonján a tárcsa csupán dísz. Peter beszámolt Droom látogatásáról. – Jaj. hogy goromba volt veled. aztán vesse papírra. hogy a megfelelő kézbe kerüljön. mintha egy méhkas hirtelen a víz alá merülne. – Ott van Mr. – Jó éjszakát. és föltevésem nem nyer megingathatatlan bizonyítást. – Igen. olyan hangot hallott. és bízza avatott személyre. az előzőnél is nagyobb adag whiskyt. aztán töltött magának még egy. – Igen – mondta rezignáltán –. ulam. Droom kibogozta szőrös lábait. amit aztán odanyújtott Peternek. ha jelentem – mondta Peter. görcsösen markolászva a zsebeit. Többet nem tehetek. s Hannibal vette föl a kagylót. hogy magának nincs tudományos képzettsége – mondta Droom. – Nem mondhatok mást: mondja el nekem a problémáját. és kisurrant a szobából. Jézus mond Mr. aki még nem szokott hozzá a zenkali keresztnevekhez. mint egy pisztolylövés. gorombáskodott már valamennyiünkkel. Peter kezet mosott. – Látom. – Jézus mond Mr. a tudományos képzettségem nem engedi. Amint fölvette a kagylót. – Akkor talán még nem késünk el – mondta Droom. de igen gyorsan és hatékonyan kapcsolták Dzamandzar központi rendőrkapitányságát. – Akkor fejezze be a kísérletét – mondta kurtán Peter –. . hogy papírra vessek valamit. Úgy vélte. – Ha valamire fény derül a következő napokban. igazán okos. – Gondoltam. Hannibal? – kérdezte Peter. ulam – mondta váratlanul Napóleon Waterloo. – Jézus? – csodálkozott Peter. mert ha a szakmájáról van szó. Hannibal nincs házban. Én fog ad önnek kormányzói palota? – kérdezte Napóleon Waterloo. De sajnálom. végül a kormányzói palotát. ulam. meg engem is a nagy titokzatosságával. és fölállt. – Ezt még megbánja. fölszedte a zsebéből kihullott kémcsöveket meg dobozokat. – Napóleon Waterloo. hogy Napóleon Waterloo tanácskozik valakivel. Peter ekkor jött rá. és foghíjasán vigyorogva Droom. A helyedben nem izgatnám magam miatta. – Köszönöm a kedvességét meg az idejét – mondta. hogy csupán azt a világrengető hírt óhajtotta a nyilvánosság elé tárni. aztán a halpiacot. De imád titokzatoskodni. Igaz. melyet Csasziról kívánt elnevezni. Foxglove. professzor úr. Foxglove. Mr. Amikor a legutóbb halálra rémítette Csaszit is. Tárcsázta Hannibal számát.kell! Nem bízhatom levélre a titkomat. föl kell hívnia Hannibalt Droom dolgában. vagy írja le. kivel óhajt beszélni? – Ki van a vonalban? – kérdezte döbbenten Peter. ulam. nagyon megbánja – mondta. – Csak ne volna olyan visszataszító. add a kormányzói palotát. amíg be nincs fejezve a kísérletem. és egy síri hang jelentkezett. Hannibal megy vala kormányzói palota. Megtörölte az orrát a kezével. Zajosan. te sem érdemelsz jobb bánásmódot. az a borzalmas alak – nyögött Hannibal. és én gondoskodom róla. Hosszú szünet következett. ha befejeződik a kísérletem. eljöhetek ismét önhöz? – kérdezte rángatódzva. – Persze – felelte kelletlenül Peter. ulam. azért nem árt. csupán jó modort tanultam – mondta Peter. hogy fölfedezett egy addig ismeretlen medúzát. kiderült. – Nincs. – Igen.

mint egy naggyal. és rózsaszínű virággal ékes. mint a sétapálcák egy múlt századbeli előszobaszekrényben. négy kis pástétommal könnyebb boldogulni. és elvitte a fényképezőgépét is. ahonnan a kis oldalsó völgyek elágaztak a nagy Matakama völgyből és folyótól. – Lady Emerald most jött rá. mivel az éjszakák a nappalokhoz viszonyítva hűvösek voltak. Egy sziklás dombon ütöttek tábort éjszakára. hogy átvágnak a központi völgyön. és feleúton voltak a másodikhoz. Az idő olyan gyönyörű volt. Helyenként az erdő ritkásabb volt.– Igazad volt. – Bárcsak veletek mehetnék. Peter hátizsákja pedig tele volt konzervvel. amikor megpillantották a közeledő kocsit. – El ne tévedjetek! A völgyek nincsenek rendesen föltérképezve. de a szilva nagyságú. ahol a guavatörzsek úgy sorakoztak. s a szelíd madarak csak akkor röppentek föl. és cikáztak a félhomályban. a negyedik oldalon pedig a fák koronája fölött elláttak a tengerig. miközben a nap lenyugodott. Másnap reggel Audreyval kikocsiztak a hegyekbe. hangosan rikoltozva fogyasztották vadmangó vacsorájukat valahol az erdő mélyén. – Vigyázunk – ígérte Peter. bár itt-ott. élénkzöld pálma nyúlt a magasba. Tüzet raktak és falatoztak. galambszürke gerlék szemezgették a gyümölcsöt párosával. Odaértek arra a vad vidékre. Peter térképének hosszas tanulmányozása után úgy határoztak. tömzsi. ezeken a helyeken vadmálna is nőtt a terebélyes. rubinvörös. Denevérek széles. Egy helyütt apró. sötét bőrszárnyai csattogtak az égen. Bár van egy különös és bizonyára megalapozatlan gyanúm. A túlsó parton már köny-nyebb járás esett. melyek a következő két napot voltak hivatottak elviselhetővé tenni. smaragdzöld törpepapagájok lakmároztak. Kirándulunk a Matakama völgyeibe Audreyval. és nem tudok Droommal foglalkozni – mondta Hannibal. Ragyogó nap volt. Később fölkelt a . Halászmadarak harsogtak riadót – hiszen idegenek hatoltak be területükre –. melyek elegánsan élvezték a fényt. A tisztást három oldalról izzó virágú fák fogták körül. vörös és kék pöttyös gyíkoknak. lédús gyümölcsnek alig volt íze. Peter gondosan megjelölte az útvonalat. pocakos vaddisznók csapata haladt át az úton. Izgatottan visítoztak és röfögtek. és Audrey gyönyörűbb volt. hogy sátorra nem is volt szükségük. de arányló szemükkel figyelték környezetüket is. Az erdő sűrűjébe érve Petert és Audreyt valóságos maghéjzápor fogadta: a felső ágakon apró. A levelek közt kicsi. A pálmák hosszú levelei pompás napozóágyul szolgáltak a sárkányzöld. s tetejükön törékeny gyökérzetű növényzet tenyészett. és hőgutát kapunk – mondta bosszúsan. mint valaha. így valószínűleg mi majd dunyhával takaródzhatunk. hogy visszataláljanak. majd eltűntek az aljnövényzetben. Audrey úgy gondolta. Néhol egy-egy sudár. Estére átkutatták az első völgyet. mert a sziklák csúszósak voltak. Kőről kőre ugrálva keltek át a Matakama folyón. hogy nincs elég takarója a fontos vendégek számára. Peter kuncogott. utat kellett vágniuk maguknak. szétbomlott kosarakhoz hasonlatos bokrokon. teával meg egyéb apróságokkal. – Én néhány napig nem leszek itthon. és pokoli meló lenne megtalálni benneteket. mint óriás legyező. Az állatok csapatokba verődve. Peter vitt erős nejlonkötelet. Amint fölfelé haladtak a vörös úton a Matakama oldalában. s előszőr a három kis északi oldalágat kutatják át. Hogy szívesebben mentek kettesben. az út széléről mongúzok figyelték ravasz pofácskájukkal a kocsit. – Bárcsak a brit kormány ne volna olyan szűkmarkú. Ez veszélyes volt. Csakhogy éppen egy kisebbfajta válság közepén vagyok. gyufával. amikor Peter és Audrey már csupán néhány lépésnyire volt tőlük. csupán meleg hálózsákokra.

Szerencsére a guavabozót fölfogta Peter zuhanó testét. hogy vagy tévesen tünteti föl a térkép. amikor megzörrentek alatta az ágak. és egy-két méternyire a talajtól eltűnt az aljnövényzetben. – Először én megyek le – mondta Peter –. – Remek ember – mondta elismerően Audrey. – Az erény mintaképe vagyok – hadonászott Peter a konzervnyitóval –. elég hely akad. s csupán egy bordája repedt meg. hogy azt is hozzak. a hahagáj pedig félrebillentett fejjel. ezért óvatosnak kellett lennie. – Meg egy kis virslit is. majd néhány lépést tett felé. mikor az a nagyobb szikladarab. hogy hová teszed a lábad. .bronzban játszó hold. fiatal fához kötötte. – Itt nem lesz túl nehéz lejutni. hogy Peter föltételezi róla. és már éppen kiáltani akart Audreynak. Perutól Katmanduig híres vagyok a főztömről – mondta Peter. mert mindenre számított. Újabb zaj hallatszott a bozótból. Peter átvetette magát a sziklán. s már-már azt hitték. hogy nincs semmi baja. dübörögve leomlott. a bokáját ficamította ki. Nem kell félni. hanem visszajutni lesz nehéz – töprengett Audrey. nyögve fölült. és a levelek közül előbukkant egy nagy madár. Másnap hajnalban sunyi tekintetű. a másik vége lelógott a szikláról. – Audrey igyekezett magabiztosnak mutatkozni. Ám ekkor egy guavabozóton átvágva húsz méter magas sziklafal szélén találták magukat. – Jó reggelt – mondta Audrey. Félrebillentett fejével. ahol megvethetjük a lábunkat. csak erre nem. – Nem lejutni. ha látom. hogyan főzöl virslit – közölte Audrey. de nem volt ereje válaszolni. Amikor végre levegőhöz jutott. Délben még mindig keresték. aztán megrázta a szárnyát. ásítozva mászott ki a hálózsákjából. ígérem – mondta magabiztosan Peter. Peter hitetlenkedve bámult rá. és lejössz. Feküdt az ágak között. lassú mozgású lábával a madár olyan volt. Peter nyújtózkodva. Csak a homlokát horzsolta le. s izgatottan és türelmetlenül egy nőstény hahagáj lépett a tisztásra furcsán pityogva. ha nem tudnád. – És ráadásul nem is horkol. Vagy ötméternyire lehetett a talajtól. amin megtámaszkodott. hogy Peter zuhan lefelé. – Nincs semmi bajod? – De nem jött válasz. – Csak merj kritizálni! Nem szívesen indultak tovább a második völgy felé. rózsaszín hátsójú makákók dühödten rikácsoló veszekedésére ébredtek. néhányszor a sziklafalnak ütközik. A kötél végét egy zömök. vagy ők kerülték el valahogyan. – Az sem lesz nehéz. és kibújt a hálózsákjából. Kétséget kizáróan egy eleven hahagáj állt előtte. hogy aztán egyre fehéredve kússzon föl a fekete bársony égboltra. hallotta Audrey hangját. hogy hoztam kötelet – mondta Peter. Audrey föntről látta. csak ügyelj. aztán leereszted a csomagot. melyet egy maréknyi gallyal ismét lángra lobbantott. Ez annyira váratlanul érte Petert. és lassan mászni kezdett lefelé. Peternek föltűnt a madár hosszú szempillája. Szemlátomást feleannyira nem lepődött meg Petertől. – Peter! – kiáltotta. – Jó. Sok helyen megvethette a lábát. a levegőben szinte megálló. Peter hát csak ült némán. – Isztambultól Bangkokig. – Majd akkor nyilatkozom. nagy szeme. hogy mindenfajta lányos hisztéria nélkül le tud mászni. Kecsesen lépegetett a bozótban. vidáman csillogó. A majdnem csupasz fal mindkét irányban szinte a végtelenbe veszett. mert voltam olyan bölcs. jó? – Oké. majd fejjel lefelé eltűnik a bokrok között. Titokban örült. mint Peter tőle. gúnyos tekintettel nézte. hogy eleresztette a kötelet. mint egy hórihorgas táncmester. de a sziklafal omlott. – Főznél egy kis teát? – Persze – hajolt Peter a parázs fölé.

Megcsipkedték Peter nadrágját. hogy a nyakadat törted. és talál egy Gutenberg Bibliát. és dallamosán kacagni kezdett. s egész valóját rendkívüli izgalom járta át. Aztán a két madár kecsesen összeütötte a csőrét. mint amikor valaki végighúz egy botot a kerítésen.majd a kakast megpillantva gyöngéden turbékolni kezdett. A madarak huncut szemmel nézték. – Ha! ha! ha! – rikoltották lüktető torokkal. vibráló hangokkal tartották egymással a kapcsolatot. – Pokolian megijesztettél – panaszolta. hagyta. miközben mély. csak feküdt. és nagy érdeklődéssel nézték. – Peter. Úgy érezte magát. A szertartás végeztével a két madár gyöngéd pillantást vetett egymásra. de ezek a madarak pótolhatatlanok. mint a mérkőzés elején a vívók a kardjukat. ujjait a csőrükbe kapták. a madarak odaszaladtak hozzá. – Igen… jól vagy? – Tökéletesen. de nem válaszolt. – Egy hahagájpárral? – ismételte. mint aki lemegy a sarki vegyesboltba egy képeslapért. bár még akkor sem tért magához. Kösd oda a másik kötelet jól egy fához. majd a tyúk eljárt egy rövid. lágyan pityegtek egymásnak. . A tyúk elrendezte a toUazatát. Aztán a hím az új fogást megízlelő ínyenc módjára előrelendült. Egy hahagájpárral. és hosszú pilláikkal kacsingatva mélyen a szemébe néztek. Hihetetlen dologra bukkantam. Ám ez még annál is több volt. hogy ez a hihetetlen élmény teljesen a hatalmába kerítse. és – Ha-ha… ha-ha! – állapították meg lágyan és dallamosán. A lány eleven. s ez olyan hangot adott. – Nem értem rá. – Olyan különös a hangod. – Miért nem feleltél? Azt hittem már. Peter fölült. – Ha! ha! ha! Aztán abbahagyták. kék szeme hitetlenkedve kerekedett ki. egyszerűen tudomásul vették a jelenlétét. Peter kinyújtotta a kezét. Egy madárpárral beszélgettem – mondta Peter. ahogyan a gondos feleség igazítja meg a férje nyakkendőjét. akár egy idős hölgy. Aztán megbizonyosodva ártalmatlanságáról. és gyorsan megbirizgálta a nyaki toUazatát. és próbaképpen belecsípett Peter nadrágjába. és gyöngéden ízlelgették. és a levelek közt bogarásztak. – Audrey… hallasz engem? – kiáltotta. – Gyere már! Néhány perc múlva Audrey lehuppant mellé a földre. ingjét. Azután mindkét madár az ég felé emelte a csőrét. Peter… jól vagy? – kiáltott egyre kétségbeesettebben Audrey. hogy jól vagy? – Biztos. Két-arasznyira tőle megálltak. – Madárpárral…? – Igen. és néhányat pittyentett. de komplikált menüettet. mint amikor valaki a pincében krumplit dob egy csellóba. és beballagtak a bozótba. Aztán egymásra pillantottak. Odament a párjához. Biztos. összeütötte a csőrét. és az eget bámulta. melynek végén kis híján a csőrére esett. és közelebb mentek. Az emberiség történetében elképzelhető lett volna. Hallotta föntről Audrey hangját. majd lépegetni kezdtek a tisztáson. vibráló hangot hallatott. A madarak nyájasan néztek egymásra és Peterre is. Peter lesöpörte magáról a földet meg a mohát. hogy más is létrehozzon egy hasonló Bibliát. Itt becézi egymást előtte két réges-régen kihalt madár! A kakas mély. Peter elnyúlt a földön. Peter csak bámulta őket. biztos – mondta türelmetlenül Peter. Vagy a kukában egy Stradivarira bukkan. aki beszorult a Harrods áruház csapóajtói közé. ismét a talajt nézték. Audrey eltátotta a száját. és gyere le.

– Kíváncsi vagyok. – Gyere. – Mi az? – kérdezte meglepetten Audrey. de a madarak is megriadtak. A hahagájok félárbocra eresztett szempillával tűrték. A nadrágomat csipkedték. s vízesés robaját hallották. nyomban megértették. – Most mi lesz? – kérdezte Audrey. és barátságosan szólongatták egymást. – Ezek a fák – mondta izgatottan Peter –. hogy nemcsak Audrey. s mikor kielégítették a kíváncsiságukat. megmutatom. vannak-e benne még hahagájok. – Remélem. Peter. A völgy hosszú és keskeny volt. mind ombufák. A vízben gázolva. és kórusban közölték: – Ha! ha!… ha! ha! – Audrey leguggolt. és ujjaival csettintgetve hívta a madarakat. – Úristen. hogy nem verted be a fejedet? – kérdezte nyugtalanul. Audrey hitetlenkedve bámult rájuk. nehezen préselték át magukat a szűk nyíláson. – Persze hogy nem – mondta Peter. s két oldalát vagy tizenöt méter magas. Hogy örülne Fellugona! – Stelláról nem is beszélve – mondta Peter. – Ezért tudták halomra öldösni őket – mondta Peter. és nyögdécselésük rendkívüli élvezetről tanúskodott. Találtak még egy bejáratot a völgybe. hogy nagyon sokan élhetnének itt – mondta Audrey. függőleges sziklafal alkotta. mint… a csirkék. hogy a patak több apró vízesésben hullik alá a Matakama központi völgyébe. mire alaposan átkutatták a völgyet. Fényt láttak maguk előtt. Megragadta a lány kezét. A völgy mintegy másfél mérföld hosszú és fél mérföld széles volt. amely egy helyütt kis tóvá terebélyesedett. Több mint két és fél órába telt. – Talán csak ez a pár maradt meg. A hahagájok élénk érdeklődést tanúsítottak Audrey iránt. – Hát nem elbűvölök? – mosolygott a lány boldogan Peterre. és húzni kezdte maga után a bozóton át arrafelé. Petert már alaposan megvizsgálták. kifejlett hahagájpár – mondta büszkén Peter. – Isten bizony azok! – kiáltott Audrey. de addigra négyszáz ombufát és tizenöt hahagájpárt számoltak össze. de most Audreyt vették szemügyre félrebillentett fejjel. eleven. – Lesz majd izgalom. mint a késvágás. fölpillantottak az égre. hogy ha a központi völgyet elárasztanák. – Nézzünk körül. Nézzük meg. A partján a homokban és sárban számtalan hahagáj lábnyomot láttak. Nézd… tucatszámra… tele van velük a völgy. oda nézz! – kiáltotta Peter olyan szenvedélyesen. A lány aggodalmas pillantást vetett rá. az a Hahagáj-völgy végét is jelentené. ez hihetetlen – mondta a lány. egy valódi. – Ez fantasztikus. és derítsük ki – javasolta Audrey. miközben visszafelé tartottak a völgyben a . amerre a madarak mentek. ha közhírré tesszük. Patak kanyargott benne. hogy a fejüket vakargassa. – Peter. összeütötték a csőrüket. kifejlett hahagájpárral. – Biztos.– Igen – mondta Peter –. – Szent Peter és minden apostolok… – nyögte ki végül. A patakot követve eljutottak ahhoz a réshez. nem így van – pillantott körül Peter. – Olyan szelídek. hogy vajon ehetők-e. – Kutassuk át a völgyet. mennyien lehetnek? – Ez a völgy kicsi. Ahogy ott álltak. az ő farmerét és ujjait csipkedték meg gyengéden. Nem hiszem. ahol a víz áttört a sziklafalon. – Nem álmodtál! – Hamisítatlan. – Először csak Hannibalnak mondjuk el – javasolta Audrey. Rájuk is bukkantak úgy ötméternyi távolban: egy kis tisztáson kapirgáltak. A kúszónövényeken átfurakodva látták.

– Te fog ad nekem Csaszi háza rögtön. és kérdőn nézett rájuk. hallod! – ordította Hannibal. aztán a másikukra nézett. – Nyilván össze kell fogdosniuk és el kell innen telepíteniük a madarakat. – Vallási zavargások? Miért? – Elvégre a hahagáj a fanguák istene – mondta Peter –. – Alighanem rátok fér egy tányér meleg étel. Hannibal a nappaliba vezette őket. Bár föltehetőleg bármelyik völgyben jól ellesznek. – Meséljetek. – Csak arra gondolhatok. – Gusztustalanul ápolatlan állapototokból arra következtetek. Csak azt nem tudom. hogy mekkora zajongás fogja követni a hahagáj feltámadását. ahogyan Jégeralsó tiszteletes mondaná. víz alá kerül ez a völgy is. hogy a szigetet elég régen vizsgálták át. így hát jut nektek is. hogy milyen hatása van annak a pokoli löttynek. hogy eléggé el nem ítélhető módon a Zenkali Nektár élvezetéhez folyamodtatok – mondta –. Az izgatott fiataloknak végül sikerült megmutatniuk azt a helyet. – Az a baj. – Hannibal. Tómba. – Hannibal. s a hangja olyan volt. először is Csaszival kell közölni a dolgot. – Az az érzésem. hacsak a fanguák nem lettek már annyira keresztények és civilizáltak. hogy nem ugratják. Hannibal letette villáját és kanalát. nem tréfálunk – mondta Peter. hogy éppen most tértetek vissza kis kirándulásotokról – mondta. majd ismét a kikötőt. – Amelyik tele van ombufákkal és hahagáj okkal – mondta Peter. hogy hová telepíthetnék őket. mint a béka brekegése a kút mélyén. Hannibal hatalmas nagyítóval vette szemügyre a térképet. ti aztán beletrafáltatok. – Jézusom… – sóhajtott. hogy fütyüljenek rá. szépen elmondtak mindent. ulam – mondta bizonytalanul Napóleon Waterloo. ulam. az azt jelenti. és látta.sziklafalhoz. – Egy maroknyi részeg kutatótól nem is lehetett elvárni. fontos dolgot fedeztünk föl – mondta Peter. a kormányzói palotát. Miközben a curry lassan kihűlt előttük az asztalon. Találtunk vagy négyszáz ombufát és tizenöt pár hahaHannibal előbb az egyikükre. aki éppen nekilátott. Odament a telefonhoz. – Te vagy az. Napóleon Waterloo? – Igen. Azt hiszem. Hannibal csak bámult rájuk. – Telis-tele… egyszerűen csodálatosak! – mondta Audrey. hogy ha a központi Matakama-völgyet elárasztják. Hannibal gazda – szólt a rekedt és átható hang. a tűzoltóállomást. – Igen. hogy fölismerjék az ombufát meg a hahagájt. hogy elfogyasszon egy jókora adag curryt. Amikor befejezték. és akkor sem kielégítően – mondta. . Ebben nem tévedett. De hajói mutattátok meg a helyet. Istenem. – Ez igaz. mind a nyolcvannégy élő rokonának is itt főz. bár egyikük sem sejtette még. Szerencsére a szakácsom nemcsak engem lát el. – Talán. – Találtunk egy völgyet a Matakamán… – kezdte Audrey izgatottan. Amikor piszkosán és ziláltán berontottak hozzá. Mindenesetre óvatosan kell eljárniuk. hanem. hogy ez a fölfedezés némi zajongást fog kelteni – mondta eltöprengve Audrey. Gyorsan kapcsolta Hannibalnak a kikötőt. s egy nagy térképet terített eléjük. még két tányért. amelyet Hahagáj-völgynek neveztek maguk között. hajói sejtem. másként komoly vallási zavargások lesznek. amelyen leereszkedtek. holott jól tudjátok. Alkonyatkor értek Hannibalhoz.

még ha akarnád sem – közölte Csaszi. – Igen. üdvözölte a vendégeket. – A völgyet nem lehet elárasztani. nem valami újabb medúzát fedeztetek föl. – Valóságos dinamit – mondta komolyan Hannibal –. hogy Csaszi bevezette a hasított pálcát! Végül akkora robbanással. Remélem. Csaszi az egyik heverőn feküdt – a bútordarab szinte eltörpült alatta –. így igaz – mondta Peter. – Nem csoda. Csaszi. majd kézen fogta ficánkoló fiacskáját. Egy ideig némán járkáltak föl-alá. Rögtön ott leszünk. A világ közvéleménye nem engedné. sokkal fontosabb. ha olyan fontos. Fölállt.– Istenem! – mondta Hannibal. ha visszakapjátok régi isteneteket – mondta Hannibal. – Nem. – Viszont a brit kormány sem lesz boldog. végül egy óriási dolgozószobába értek. – Ha nem árasztod el a völgyet. hogy kis híján szétvitte a kagylót. Menet közben beszélgettek. – Elnézést a késői zavarásért – mondta Hannibal –. a magas. Hosszú szünet következett. – Persze – mondta végül Csaszi –. Nyomással fognak próbálkozni. de nem telefontéma. ha nem szólnánk senkinek semmit. hatalmas szárnyas ajtók nyíltak előttük. – Hát nem csodálatos fölfedezés? – lelkesedett Audrey. s azt hiszem. – Micsoda? – kérdezte Hannibal. Csaszi kerekre nyílt szemmel bámult rájuk. italt hozatott. – A madarakat át lehet telepíteni. És Ludzsát megüti a guta – mondta elégedetten Csaszi. nem medúza – mondta Hannibal –. Csaszi mellett eltörpült. Bár Hannibal sem volt alacsony. de így igaz. hadd hallom a hírt. Szeretni fogod őket. – Hát – mondta színtelenül Csaszi –. te vagy az első. – Viszont problematikussá teszi a völgy elárasztását – vélte Hannibal. – Tizenöt pár – mondta Audrey –. Azokat nem lehet csak úgy kiásni és átültetni – mutatott rá Csaszi. és finoman távozott. Egy másik heverőn foglalt helyet Csaszi felesége. Hannibal és Csaszi egyszerre álltak föl és kezdtek föl-alá járkálni. volna egy megoldás. Kettőt nem nevezhetnek el rólam. – Nem. úgy keresztezve egymás útját. – Tudom. Ezek fölfedező útra indultak a Matakama völgyeibe. mely tele volt feszesre tömött heverőkkel és furcsa. akinek tudomást kell szereznie róla. Hosszú márványfolyosókon kísérték végig őket. Viktória korabeli bútorokkal. az egész brit üzlet a kútba esik. de Foxglove és Audrey Damien rendkívüli felfedezést tettek. ormótlan. felváltva vállalva az ellenzék szerepét. – Ugrattok – mondta végül. Csaszi személyesen. – Nos – mondta Csaszi az asszony távozása után –. és olyan szelídek. karcsú és gyönyörű Matissa császárné. mint az őrszemek. – Csak baj lesz a misszionáriusokkal – mondta Csaszi. – Vagy négyszáz ombufa – mondta Peter. amely tele van ombufákkal meg hahagáj okkal. Csaszi és Hannibal hosszan és jelentőségteljesen összenézett. – Óriási dolog lesz. hogy hihetetlen. A palota ragyogó fényárban fogadta őket. a kétéves Talibut herceg. s a hasán nagyokat sikkantgatva ugrált fia és örököse. a palota jelentkezett. s találtak egyet. . csak egyszerűen elárasztanánk a völgyet. – De az ombufákat nem. Átmehetünk? – Persze – mondta Csaszi –.

amely aztán a világ figyelmét Zenkalira fordította. hogy az apjával még aznap éjjel készítsék el a Zenkali Hangja különkiadását. és garantáltan akkora zajon-gás lesz. melyet másnap reggel kívántak továbbítani a Reuter dzsakaftai tudósítójának. Este tíz körül beindultak a nyomdagépek. Közben Hannibal és Peter elkészítették azt a sajtóközleményt. katonazenekarral és a brit kormány képviselőivel – miközben a Zenkalin kialakult helyzetet még a . a címlapon dolgoztak. két nap múlva befut az India császárnője a brit egységekkel. Könyvküldöncöt menesztettek a dzamandzari fényképészhez. és elégedetten vigyorgott. hogy bárkivel is megbeszélte volna. Tömör volt. és anélkül. Csaszi magántitkára. – Nem adhatnál ki egy rendeletet? – kérdezte Audrey. – Sajnos. – Elvégre te vagy a császár. ha tudnak. – Hát persze! – mondta méltatlankodva Csaszi. hogy hívassa elő Peter filmjeit. – Elvégre erre senki sem számít. – Nem ismered Ludzsát – legyintett Csaszi. de néha-néha mutatnunk kell némi demokratizmust is. melyet Damien talált ki ír lelkesedésében. hogy ott segédkezzenek. Óvatosan kell kezelnünk a dolgot. hogy a fát meg a madarat egy elhagyatott völgyben fedezték föl. hogy ott gátat építsenek – és hogy a madár a fanguák elveszett istene. nem – mondta Csaszi. s közben megbeszélték a stratégiát. s rövidesen büszkén szemlélhették a Zenkali Hangja ragacsos első példányát. – Igazán igyekszem diktátor lenni. melyen skarlát szalag hirdette. Természetesen már az ombufa és a hahagáj újrafölfedezésének biológiai fontossága is megérdemelte a sajtó nyilvánosságát. – Körözzük le őket – mondta Hannibal.– Igaz – mondta Hannibal. s alatta ott állt a főcím. s vele ment a biztonság kedvéért egy császári testőr is. akcióba lendültek. Vérbeli újságíró számára ennél nagyobb sztori már csak egy jó kis világháború lehetett volna. Damien és fanguákból álló személyzete nagy izgalomban voltak. – Jó – sóhajtott megkönnyebbülten Hannibal. hogy a telefonrendszerrel dacolva hívja össze másnap délre rendkívüli ülésre a teljes törvényhozást. csokoládészínű ujját Csaszi –. Amikor mindenben megállapodtak. és föl kell áldoznunk Ludzsát – mondta gyászosan. Audreyt elküldték. Holnap reggel adjuk le a sztorit a helyi meg a világsajtónak. Ludzsa nem fogja megadni magát. Aztán elmentek a Zenkali Hangja szerkesztőségébe. amelyet éppen el akarnak árasztani. Amos Gumbalu azt a feladatot kapta. S mintha mindez nem lett volna elég. ráadásul egy olyan völgyben. A hahagáj hatalmas fényképe alatt ez állt: ÚJRA FÖLFEDEZETT ISTEN A MADÁR NEM RÖPÜLT EL Ez volt az a főcím. Damien és Audrey. Audrey és Peter némán összenézett. az államot pedig ősi istenétől? – A magam részéről erre semmiféle mentséget nem találok – mondta Hannibal. és akkor baj lesz. fülig tintásán. Ám ehhez jött még az is. hogy egyszerűen senki sem támogathatja tovább a gát ügyét. de zavaros és kissé misztikus. Csaszi mélyet. – Alighanem kénytelenek leszünk lábbal taposni legszentebb érzéseinket. – Igen ám – emelte föl vaskos. de borzasztó rumli lesz. – Szóval mellette vagy? – kérdezte Hannibal. hogy Különkiadás. lemondót sóhajtott. mert még leszavaznak. – No de van-e jogunk megfosztani a világot biológiai öröksége egy részétől – kérdezte lassan Csaszi –. Csaszi meg Hannibal még egy óra hosszat járkáltak föl-alá.

Csaszi szándékolt lassúsággal vette elő szemüvegtokját és tette orrára a szemüvegét. A másik kezében papírtekercs. súlyos bíbor függönyök árnyékolták a terem hatalmas ablakait. hogy fölkeressék a parlamentnek otthont adó épületet. – A vén ördög aztán tudja. no meg súlyos. mint menni látszott. Másnap korán reggel Audrey meg az apja csatlakoztak Hannibalhoz és Peterhez. Hatalmas testének minden porcikája fenséget sugárzott. Menet közben Csaszi alig észrevehetően biccentett jobbra is. a térdén doboló vékony ujjait. mennyezetén a delfinnel és a hahagájjal. s a hahagáj . – Ahogyan mindenki tudja – folytatta zengő hangon –. Pontosan délben megszólaltak odakint a fanfarok. elővette a zsebkendőjét. aki a hahagáj alakjában élt ezen a szigeten. Természetesen az utóbbiak közé tartozott Ludzsa is. éjfélkék öltöny volt halovány kankalinszínű inggel. Peter látta Ludzsa kifejezéstelen hüllőszemét. jó munkát végzett: a terem zsúfolt volt. hogy alig tudta elhinni. Az egyik kezén aranygyűrű. vajon hogyan fogadja majd Ludzsa a hírt. Csaszi saját csuszija – mely nagyobb volt a többinél. akin elegáns. inkább siklani. Csaszi ismét föltette a szemüvegét. Baloldalt ültek a fanguák. A fején apró arany sapka. – Barátaim. Aztán lassan kigöngyölte a papírtekercset. megfordult. biccentett a gyülekezetnek. és rendkívül díszes – megállt a lépcső előtt. Csaszi megköszörülte a torkát. ezúttal a franciákban győzött az ínyencség apolitesse rovására. és leült. abban a boldogtalan időszakban. mint egy postai bélyeg. aztán egy-két percig nézte a felolvasandó szöveget. kék selyemnyakkendő és halovány kankalinszínű kamásni. de néhányan európai öltözékben voltak. Amos Gumbalu. amihez fogható még nem volt Zenkali történetében. A többiek némi csikorgás és recsegés közepette követték a példáját. Peter olyan nyugodtnak és kipihentnek látta. azért gyűltünk ilyen sürgősen össze. elegáns fekete szandált viselt. Talán azt is megkockáztathatom. és gondosan megtörölgette a szemüvegét. Peterek a terem végében fecskefészekként függő kis galéria fapadján foglaltak helyet. Az arca lágy és nyugodt. A legtöbb főnök hagyományos fehér vagy tarka köntöst viselt gazdagon hímzett kis fejfedővel. Halványlila köntöst és aranycsatos. és Csaszi kiszállt. jobbra a ginkák. Fölment a trón lépcsőjén. A csönd szinte tapintható volt. Csaszi titkára. Tiomalát. benne akkora ametiszt. Csaszi köhögni kezdett. mely rendkívül fontos Zenkali számára. A magas és fenséges alak végigvonult a bíbor szőnyegen a trónhoz. hogy ehhez fogható az egész világtörténelemben sem fordult elő. hogyan kell fölcsigázni őket – suttogta Hannibal.legelfogulatlanabb történész is enyhén szólva érdekesnek kell hogy nevezze. a fanguák súlyos veszteséget szenvedtek: elveszítették ősi és legjobban tisztelt istenüket. Amit most elkívánok mondani. balra is. s bármilyen óriás volt is. Ez volt a fontos személyiségek meg a sajtó helye. Csaszi gondosan megigazította a szemüvegét. hogy olyan hírt közöljek veletek. hogy Csaszi Hanniballal egész éjjel azon a nyilatkozaton dolgozott. fából faragott trón állt. mindenki meghajolt. A félkörök találkozásánál hatalmas. amelyet most készült tenni. annak a jelentőségét aligha lehet eltúlozni. Bármekkora volt is a jelentősége a fanguák számára. és belekezdett: – Barátaim – nézett a szemüvege fölött a gyülekezetre. Mindenki fölállt. s megint fölötte nézett az egybegyűltekre. Bíbor szőnyeg borította a fehér márványpadlót. A nagy és szépséges teremben két félkörben helyezkedtek el a vörös bőrrel bevont székek. amikor francia uralom alatt voltunk. Kíváncsi volt. Az arckifejezése semmit sem árult el. Olyan dolog történt. Feszült csönd volt.

hogy mást ne mondjak. Mindenki elhallgatott. és üdvözülten mosolygott. mint egy kis fekete kígyó. amit mondandó vagyok. – Látszólag – mondta. mind vallási szempontból a lehető legjelentősebb. ami. ismét az ősi köszöntéssel. aztán fölemelte hatalmas kezét. susogtak és gesztikuláltak. A Mataka-ma völgyeit kutatva rábukkantak egy távoli és titkos völgyre. Tiomalát. elveszett számunkra Zenkali egy másik egyedülálló nevezetessége. a fanguák elveszítették istenüket is. s doboló ujjai mozdulatlanná merevednek. A fanguák egy emberként pattantak föl. nagy bajba kerülünk. – Már úton van hozzánk Zenkali sok kedves barátja. hisztérikusan hitetlenkedve. Elővette a zsebkendőjét. s határozottan és meglehetősen tüzesen a ginkákra nézett. Mert ha megépítjük a gátat. Csaszi szünetet tartott. Ludzsa egy picikét összegörnyedt. Nem. a ginkák sziszegtek. A fanguák sziszegve szívták be a levegőt. nem halaszthatjuk el őket. háromszáz év után – mondta Csaszi. – Sem a hahagáj. meg az ombufa él. Súlyos problémát. – Fölvillantotta legragyogóbb mosolyát. hogy problémát is okoz. nem sok reményt látok a gát számára. az ősi áldással búcsúzhatom tőletek. s minthogy az ünnepségek elő vannak készítve. s ez még lényegesebb. A terem fölhördült. Az egész problémát alaposan ki kell vizsgálnunk. mint a macska. hogy részt vegyen a brit kormánnyal aláírandó szerződés alkalmából rendezendő ünnepségeken. hogy Ludzsa szeme résnyire szűkül. Csaszi elhallgatott. mintegy áldást osztva hatalmas kezét Csaszi –. az ombufa is. így hát a francia uralom alatt Zenkali két nagy biológiai jelentőséggel bíró fajt veszített. Ám minthogy ezek az emberek megérkeznek. – S most végre. Tiomala szimbóluma. izgatottan és za-jongva. s ismét megtörölgette a szemüvegét. sem az ombufa nem tűnt el. ahol legalább tizenöt pár hahagájra és négyszáz ombufára találtak. amely támadni készül. csodálatos.hamarosan a múlté lett. De. – Amikor a hahagáj eltűnt – folytatta –. Tehát azt javaslom. Velünk vannak – mondta. – Nos – vette le a szemüvegét Csaszi –. hajbókoló emberek sorai közt méltóságteljesen . – A probléma a következő. bármilyen fájdalmas is erről szólnom. – Valamennyien ismeritek Peter Foxglove-ot és Audrey Damient. Itt szünetet tartott. minthogy a ginkáknak megmaradt az istenük. Szünetet tartott. bár a hír mind biológiai. hogy mi legyen a gáttal. – Hadd mondom el ennek a figyelemre méltó fölfedezésnek a történetét – mondta. ahol a hahagáj. Az ünnepségek után majd eldöntjük. – Tiomala legyen veletek! – mennydörögte. nem titkolhatom előletek. és méltóságteljesen fölemelkedett –. hogy ismét fölfedeztük istenünket. Szünetet tartott. el kell árasztanunk a völgyet. Ám az ügy nehézségekkel terhes. akit szokatlan időpontban szólítanak. ellenségeskedéshez vezetett a fanguák és a ginkák között. Ludzsa szinte összegömbölyödött. – Ám a hír – emelte föl kifelé fordított tenyérrel. hogy elvakítsa vele az egybegyűlteket. Ludzsa alig észrevehetően előredőlt. és körülnézett a teremben. hogy használjuk föl az alkalmat annak megünneplésére. Aztán az izgatottan fecsegő. akik csöndesen ültek a helyükön. Peter látta. s olyan mozdulatlan volt. mielőtt végleges döntést hoznánk a gáttal kapcsolatban. De meg kell vallanom. Csaszi vagy egy percig szabad utat engedett a fülsiketítő lármának. Ha meg akarjuk valósítani a gát tervét.

Úgy érezte. a haditengerész-zenekar meg a Brit Légierő kiképzőcsoportja a lehető legünnepibb hangulatban partra szállt. Kezdetben ezek is elég ártalmatlanok voltak: kivertek jó néhány fogat. a zenkali rendőrség főnöke először örült. Ám ha valaki a döntőbíró szerepére vállalkozik két szemben álló fél között. a fanguáknak nincs joguk föltámasztani az oly régen kipusztult hahagájt. Éveken át nem volt izgalmasabb feladatuk. hevesen és harciasán tiltakoztak a fölfedezés ellen. most végre megmutathatja. akik hosszú időn át abban a biztos és boldog tudatban éltek. Hogy az újságot megvesztegették. hogy az amúgy is erősebb csoport még jobban megerősödjön. Ha azt mondanánk. Most majd megtudják a szigetlakók. forrni kezdtek a szenvedélyek. de semmi több. fennen hirdették. kitörő örömmel fogadták a hahagáj újjászületésének hírét. a fanguáknak meg nincs. egyre nagyobb szerep jutott a zenkali rendőrségnek. amilyenekkel még Hannibal sem számolt. Úgy érezték. a vallási felsőbbrendűség érzése megrendült. betörtek jó néhány orrot. a glasgow-i rendőrség egykori főfelügyelője. Kisebbségi csoport lévén mindeddig csak azzal tudták bizonyítani felsőbbrendűségüket a fanguákkal szemben. finoman fogalmaznánk. A ginkák. hogy amikor az India császárnője kikötött. Hogy az egész csupán ravasz összeesküvés. így hát dühösen fogadták a hírt. s most egyszeriben a tűzvonalban találták magukat. Ám ahogy az események nagyobb arányokat öltöttek. akikben mindig is volt egy csöpp kisebbrendűségi érzés istenük hiánya miatt. Viszont a fanguák. hogy csak nekik van igazi istenük. hogy nekik van istenük. ám később a személyeskedés utcai összecsapásokká fajult. Eleinte csak szóváltásokra került sor. hogy a fiúk nemcsak torna. hogy a dzamandzari kórházban rövidesen már el sem fértek a törött lábú vagy éppenséggel betört koponyájú rendőrök. Hogy a bejelentés ismét csak annak a jellegzetes példája. és – mint sajnos várható volt – önelégültségükben meglehetősen tapintatlanul viselkedtek. és mindent megtettek a megcáfolásáért. ahol a két törzs évszázadokon át viszonylagos békességben élt. s a sziget egész lakossága értesült a rendkívüli hírről. Így esett. Egyáltalán nem örültek a ginkák magatartásának. máris az utcán volt a Zenkali Hangja különkiadása. nyomban át kellett alakulniuk békefenntartó egységgé.meg hadijáték bemutatókra képesek. hogy a hahagáj – kacsa. s akik mindig gúnyolták őt ezekért a bemutatókért.kivonult a teremből. és a loamshire-i gyalogosdandár. ÖTÖDIK FEJEZET ZENKALI ZAVAROG Alig fejezte be Csaszi a beszédét. mint néha-néha bekísérni egy-egy izgága részeget. A zenkali lakosság nem mosollyal és üdvrivalgással. A ginkák elégedettségének egyetlen forrása. hogyan tiporják sárba a fanguák – becstelen eszközökkel – a kisebbség vágyait és jobb érzéseit. mind a falvakban. melynek az a célja. A fanguák és a ginkák – megfeledkezve vitájukról – olyan tűzzel fordultak a rendőrség ellen. sajnálatos módon ő lesz a leghevesebb támadások céltáblája. hogy „fiainak” végre igazi feladata akad. vagy tyúklopási ügyekben nyomozni. a hírnek olyan következményei lettek. hogy a hír fölfordulást okozott. Angus MacTavish. de . mit ért el hosszú évek munkájával. Mind Dzamandzarban. most majd bocsánatot kérhetnek.

– Ez bálványimádás! – kiáltott föl O’Mally atya. miszerint mostantól kezdve . A kormányzói palotában kissé feszült volt a hangulat. hiszen arra számítottak. Ehelyett sebtében kiosztott szemetesvödrök fedelét használva pajzsul űzhették a rebellis fanguákat és ginkákat Dzamandzar perzselően forró utcáin. Sir Osbertet és a katonai fejeseket gyorsan a kormányzói palotába terelték. ezt orcátlanságnak tartanánk. mit imádjanak vagy ne imádjanak – mondta hűvösen. és azt kívánták. hogy azt csinálnak a hahagájjal. milyen ártalmas hatása van. Aztán a tiszire pillantott. Mi tagadás. így aztán a kuktának kellett átvennie főnöke szerepét. – Mi. Csaszi kényelmesen hátradőlve. – Szégyenletes viselkedés egy felelős keresztény személytől – mondta Bradstitch tiszteletes úr. Jaeger tiszteletes? – kérdezte. önnek példát kell mutatnia. Mit szólnának. – Valóban. hogyha rendeletet hoznék. Ráadásul Lady Emerald úgy értelmezte a nagy újságot. hogy a szigetlakók meg akarják támadni és föl akarják falni gyöngytúkjait. A ginka szakács fejét húsvágó bárddal kettéhasította a fangua mészáros. az szerintem éppen olyan. hogy most visszatérjen. és az is az ő akarata. mindaddig. mindenki számára Mind a katolikus. ahol Csaszi néhány testőre vigyázott rájuk. – És ön. az ecetben eltett dióra emlékeztető dandártábornokot meg a rózsás képű. Nem akart kockáztatni. – Mint államfőnek. ám bárhogy igyekezett is szegény. Jaeger tiszteletes. hogy a palotába mennek tiltakozni. valóban – bégette Bradstitch tiszteletes úr. hogy üdülni érkeznek erre a szép szigetre. az eredmény kétségbeejtő volt. Ha maguk egy madarat akarnak imádni. mint eljátszani a himnuszt. – El sem tudom mondani. míg az egyházam tagjai maradnak. hogy Lady Emerald csupán annyit értett meg a dologból. egy kicsit szalutálni. mintha őt imádnák. mind az anglikán misszionárius egyszeriben azt tapasztalta. Ezt a kis félreértést az okozta. ahol nem lesz más dolguk. így aztán amikor O’Mally atya és Bradstitch tiszteletes úr elhatározták. hogy eddig hűséges hívei – döntő többségükben fanguák – elpártoltak. hogy valami madár felelős a fölfordulásért. – Ez undorító… ez istenkáromlás… ez a madárimádat – mondta Csaszinak O’Mally atya. – Ugyan már – mondta kissé bosszúsan Judith –. minden érdeklődés nélkül nézte őket. véget kell vetnie ennek az egésznek. aki még nem szólt. Petert feszült hangulatában egy kissé jobb kedvre derítette. sértegetéssel és nem túl ügyesen elhajított kövekkel fogadta őket. – Ez szégyenletes – mondta O’Mally atya.hurrogással. A katonák ugyancsak elkedvetlenedtek. Egyedül a tiszteletesnek maradt néhány híve. engem aztán nem érint a dolog. jobbnak látta hát. – Véget kell vetni neki. hogy elfogyasszák vacsora utáni kávéjukat. az izzadságot törölgetve zsíros. zenkalik. ha negyven-egynéhány gyöngytyúkját biztonságba helyezi. A helyzet szakadatlanul romlott. fehér képéről. A hahagájt Isten teremtette. elbűvölően üres tekintetű ellentengernagyot és Lord Hammert végigvonulni a gyöngytyúkürülék puha szőnyegén. ami az ő teremtménye. Megmondtam a híveimnek. aztán kipihenhetik magukat Carey Anyó Csibéinél. – Ez az igaz hit elvetemült aláásása – vicsorgott O’Mally atya. – Én nem venném magamnak a bátorságot. – Csodálkozom magán. A nappaliban. Erre már a fehér köntösében heverő Csaszi is fölült. Tegnap mindössze négy embernek prédikáltam. hogy előírjam önöknek. hogy Jaeger tiszteletes is tartson velük. hogy láthatta bácsikáját meg a pókháló-törékeny és teljesen szenilis légügyi marsallt. amit akarnak. Judith ugyancsak vonakodott.

s mikor az emberek zavarodottak. amikor a sziget összes angol lakosa – úgy harmincöt fő – a jegelt italát szopogatta. Szerintem mindegy. – Hanem – emelte föl nagy. – Szerintem ez a maga szigete. amilyeneken máskor csak nevetnének. a tekintélyes amelaültetvényesnek leverték és összetaposták a szemüvegét. csak hogy tudják. amikor a védelmező sövényt letaposta az egymással harcoló ginkák és fanguák áradata. nem minden rosszmájúság nélkül –. magas hibiszkuszsövénye mögött. – No. Fölállt jelezvén. Éppen ezért hármuk közül Jaeger tiszteletes álláspontját vélem helyesnek. a klub büszkeségébe hajítani. hogy a kihallgatásnak vége. Eszem ágában sincs befolyásolni népem vallásos hiedelmeit annak érdekében. vagy távoznia kell? O’Mally atya úgy tántorodott hátra. ám az isteneknek és a meséknek egyaránt helye van világunkban. aki elmosódott vízfestményeken örökítette meg a sziget életét. nem hozok ilyen rendeletet – mondta. és a misszionáriusok mindjárt jobban érezték magukat. s a katolikus meg a protestáns egyház elkeseredett képviselői távoztak a lelkes tiszteletessel. egy igen rövidlátó és fölöttébb ittas fangua a sarokba szorította és megcsókolta. mondok én valamit. mintha Csaszi megütötte volna. Sandy Shore-nak. a népek hajlamosak elhinni olyan fura dolgokat. – Oly sokévi munka. fiúk – mondta a tiszteletes odakint. sietnem kell vissza. De hihetnek bármi másban is mindaddig. annyi megmentett lélek után? – kérdezte. finoman flörtölt a másik feleségével. Az ilyen bonyolult helyzetekben. Ha bármelyik zenkali továbbra is az Önök vallását kívánja követni. Melanie Treetet. hogy később Melanie kisasszony festményein egyre több fallikus szimbólum jelent meg. a törékeny kis vénlányt. a Punch vagy az Illustrated London News egy hónaposnál alig régibb példányait olvasgatta. és a bennszülöttek viselkedésén töprengett. – Ez… khm… rendkívül haladásellenes lépés lenne – nyögte ki Bradstitch. mit imád az ember. De bárhogyan viselkedtek is az utóbbi órákban a zenkalik.minden. rózsás tenyerét –. így szegény jóformán semmit sem látott. A fejlett izmokkal és fejletlen agytekervényekkel rendelkező Tubby Fortescue számos ginka és fangua koponyát tört be krokettütőjével. s szinte mind a legrosszabbat gondolják embertársaikról. hogy az összes hahagájt összefogdosták és bezárták – vajon hová? – az Angol Klubba. ha el kellene mennem innen. Jaeger tiszteletes bánatosan mosolygott Csaszira. Bármit tettek is a zenkalik odakint. de nem örülnék. mint a nap – mondta elégedetten Judith tiszteletes. – Csaszi. Ne feledjék. hogy a hitük jobban megfeleljen az önök elképzeléseinek. biliárdot vagy krokettet játszott. Ennek következtében . aztán fölsóhajtott. melyekből mindenki igyekszik hasznot húzni. így aztán a klubtagság kissé meglepődött. vagy csak üldögélt. míg öt izmos – mindkét törzsbeli – zenkalinak sikerült őt a vízililiomokkal ékes tóba. míg nem ártanak Zenkalinak. – Nyugodjanak meg. minden angol teljes biztonságban érezte magát az Angol Klub tökéletesen nyírt. míg ezzel nem árt másoknak. – Köszönöm – mondta méltósággal Csaszi. a szigeten élő idegennek a hahagájt kell imádnia. Tehát egy gonosz szándékú. hogy az egyik ember istene a másik számára talán csak mese. ennek az élménynek tulajdonítható. ám tegye. maga okos. így hát amikor szárnyra kelt a pletyka. mi a helyzet. pusztításra kész ginka banda meg a madarak megmentésére siető hős fangua sereg éppen abban a szent órában ütött rajta a klubon. a klubtagok biztonságban érezték magukat ápolt kis mennyországukban. a hír valódiságában egyetlen igaz zenkali sem kételkedett. Várnak az összes híveim… ma kóruspróbánk van. Csaszi hosszan nézte őket.

hogy Peternek a rendelkezésükre kellett bocsátania egy egész szállodát. Kések. Teljes volt a zűrzavar. ha ugyan felül nem múlja. Ginkák és fanguák egyaránt nagy győzelemként értékelték a támadást. hogy szívesen lemészárolták volna az összes hahagájt. És fölforr az én ifjú hölgyeim vére is. hogy Carmen sztrájkot hirdetett a lányok nevében. biliárddákók. hatfőnyi erősítést hozott Carey Anyónak. hengerelt és öntözött krokett. hogy azokat a szegény madárkákat vízbe fojcsák. nem szolgálunk ki egyetlen úriembert sem. míg a csata minden sebesültjét a kórházba tudta szállítani. Peter jót mulatott. hogy az ünnepségre fölállított egyik sátrat át kellett telepíteni a kórház kertjébe. bizony ám. Rávantűzve szülei nem tudtak írni-olvasni. hogy egy palack mentalikőrt vágott Shore fejéhez. de nem ám. én mondom.” Ettől aztán a katonaság haragja és elégedetlensége akkora lett. csak a megfeketedett. mely legalább olyan bonyolult volt. akik úgy érezték. míg meg nem mentik a szegény. A sajtó és televízió inváziója olyan arányú volt. hogy utóvédharcuk és azt követő taktikai győzelmük hordereje Dunkerque-kel vetekszik. mint egy-egy kisebb európai uralkodóház családfája. akiket Carmen nyomban bevezetett a háremébe. amikor a szárazföldi csapatoktól megtudták. Elképzelhetjük dühödt haragjukat. mintha egy bivalycsorda mulatozott volna a virágágyásokban meg a pázsiton. amiből arra lehetett következtetni. kiégett ház maradt meg. ha tudják. Mrs. Ha csak elképzelem. melynek környéke úgy nézett ki. ezért a kisebb vétségek elkövetőit hazaküldtek. a Punch bekötött példányai. az immár szenilis régi tagok megsárgult csoportképei meg a tagnyilvántartás. – Én állatbarát vagyok.és krokettütők tömege tette tönkre helyrehozhatatlanul az ápolt pázsitot. pikák. melyet Zenkali egyetlen kínai családja tartott fenn. hogy Carmen újoncai nem lopták az időt a hajóút során. A tűzben elpusztultak a kitömött állatfejek. Az éveken át oly nagy gonddal nyírt. ahol már akkora volt a zsúfoltság. A kislánynak a . Az elégedetlenség másutt is fölütötte a fejét. de jött vele néhány válogatott újságíró és televíziós is. míg az ügyletet nem rendezik le. krikett. A fregatt hosszú szolgálati utat tett meg. de csúnya fejsérülést is szenvedett. mikor Audrey elmesélte neki a különös keresztnév történetét.és tekepázsitot zenkalik meg az őket üldöző klubtagok rohanó lába szántotta föl. akit fangua harcosnak hitt. mint a klubtagok. aki így nemcsak az eszméletét vesztette. Pappasz kapitány is visszaérkezett Dzsakartából. hogy ha itt lesz majd az ideje. Mellor. visszatérnek letölteni a büntetésüket. tiltakozásul a hahagáj vízbe fojtása ellen. ez az egyébként rendkívül béketűrő asszony – kedvenc időtöltése a horgolás meg a befőzés – annyira fölháborodott a férjét ért támadáson. üvegek.krokettütőjével leütötte Bili Mellort. A Felkelő Hold tulajdonosnőjének egészen szokatlan neve volt: Rávantűzve Csang. Aszondom hát nekik. A két zenkali mentőautó tízszer fordult. éppen úgy. – Mindenki azt mondhassa. Hasonló volt a zsúfoltság a központi börtönben is. Ekkor történt. drágáim – közölte Peterrel és Audreyval. amit akar. ártatlan jószágokat. vakító fehér deszkaépületén. A szigeten tartózkodó csapatokat a Conrad csatahajó érkezésével kívánták megerősíteni. Az utóbbiak kissé kimerültnek látszottak. A szigeten kifizetődőnek látták áttérni a protestáns hitre. s amikor első lányuk megszületett. aszondom: „Lányok. ezért legénysége ugyancsak kiéhezett a Carey Anyó Csibéinél rájuk váró örömökre. és nem tűröm a kegyetlenséget. miután ünnepélyes ígéretet tettek. egy kisebb csoport angol katona meg a tűzoltók odaértek. fölforr a vérem. illendően meg akarták kereszteltetni. hogy egy lelkes és rossz szándékú ginka kipróbálta gyufáját az Angol Klub sok-tornácos. Mire a rendőrök. a klub titkárát. amikor Zenkalira érkeztek Hongkongból. hogy merre keressék őket.

Dániel Brewster közismert volt soha véget nem érő és feltűnően unalmas útifilm-sorozatáról. – A kínai konyha évszázadok óta világhírű – mondta Peter. egész jó kis tyúkok… nézze csak azt ott… a kutyafáját! Tudnék kezdeni vele egyet s mást… Tudja. ezért egyik írástudó szomszédjukkal fölíratták a nevet egy papírra. A személyzet kínai. – Remélem. csak egyék ők azt a szart. hogy Miss Damien nyilatkozni óhajt – mondta –. Így hát Rávantűzve és fia. mint aki kegyet gyakorol –. én mindig azt mondom. nem igaz? – mondta Blore. Nem. . Megkérdezte a büszke szülőket. fékezni próbálta indulatait. Taszító külseje ellenére a nők bálványának tartotta magát. Vastag tweedöltönyben és szarvasvadász sapkában érkezett. szépen kiürítették és rendbe tették kis szállodájukat. én nem kísérletezem. igaz. tiszta lesz – mondta rosszkedvűen Blore –. csinálunk néhány felvételt a madarakról meg a fákról. Stephen Blore-nak duzzadt. Nem. ha sok Blore-hoz hasonló fickó tódul a szigetre. Rávantűzve. hogy a név a cédulán rá van tűzve a kicsi pólyájára. hogy a tisztességes angol kajánál nincs jobb. és balfasz. hogy el tudják helyezni a sajtó és a televízió képviselőit. – Igazán? – kérdezte hűvösen Peter. miközben a Felkelő Hold felé autóztak. Es másoknak is. mintha csak a nátháról beszélne. – Steve vérbeli angol – mondta csodálattal Brewster. s nem nagyon értette a zenkali-angolt. – Egész helyre kis lotyók vannak ezen a szeméttelepen – vetette oda Peternek Blore. én aztán voltam egy-két helyen. s a cédulát a bébi pólyájára tűzték egy nagy biztosítótűvel. ismerem ezeket a kínaiakat. – Igazi mókamester – mondta büszkén Brewster. vajon tud-e majd örülni még annak. – Steve nagy mókamester – magyarázta kuncogva Dániel Brewster –. Steve? – Egén. – Én mondom – dörzsölte a kezét Blore –. Kerek tésztaképén a talpnyalók nyúlós vigyora. hogy milyen nevet kívánnak adni gyermeküknek. a keze nagy és vörös. aki azóta is a Rávantűzve nevet viseli. Peter nagyot nyelt. mogorva tekintetű szeme és sok rossz foga volt. A pocakos operatőrnek. természetesen úgy értve. öregem – mondta Blore –. – Azt hiszem. én mondom. – Van elég külföldi. hogy megtalálta a hahagájt. hát miért ennénk mi is. én aztán tudom. amit ők esznek. „Rá van tűzve” – mondta az atya. Minden bulin ő a társaság középpontja. Hal és sült krumpli… szalonnás tojás… bifsztek… meg ilyesmi. de a lányokra jobb vigyázni. Később annyira büszke lett a nevére. – Ha leraktuk a cuccot. másodszor a völgy holléte pillanatnyilag még szigorú titok. én mondom. majd csinálunk egy interjút magával meg azzal a Damien csajjal – mondta Brewster. És nem kérek abból a szarból. Sajnos az akkori protestáns lelkész sem régen érkezett a szigetre. a lelkész megkeresztelte a gyereket. aztán benézünk Steve-vel a völgybe. Nekem éppen elég jó. melyeket gondolkodás közben hangosan és szenvedélyesen szuttyogtatott. hogy megegyék azt a szart. hogy van belőlük elég. Peter azon töprengett.Krizantémvirág Jó Szelleme nevet kívánták adni. a szeme vízszínű. jól fogják érezni magukat a szállodában – változtatott témát Peter. hogy fiát az Albert Rávantűzve Csang névre kereszteltette. – De nem nekem. – Először is nem vagyok biztos benne. az egész BBC a hasát fogja a tréfáitól. mindenütt akad – ismételte Steve. S mielőtt bárki bármit szólhatott volna. – Kicsi. mely a Külföldön Brewsterrel címet viselte. de kényelmes. Ki nem állom az idegen kaját. aki fizet érte.

– Mi köze hozzá? – vágott vissza Peter. – Egyszerűen át akartuk kutatni a völgyeket. mert példátlanul sok utas jelentkezett. viszont nem érdeklődtek Peter szexuális élete felől. mert a Daily Reflector címoldalán nagy cikk jelent meg ezzel a címmel: A hegyi szerelmesek madárfogása. Peter kölcsönkérte Diggoryt a kormányzótól. hiszen biztosan ismerik a műsoraimat. – Hiszen egyetlen műsorommal világhírűvé teszem Zenkalit. de nyomban meg is bánta. hogy újabb három riportert szállítson a Felkelő Holdhoz. A Zenkalira küldött táviratokban ezeket „titkároknak” vagy „asszisztenseknek” nevezték. valóságos érdeklődéssel viseltettek a hahagáj meg az ombu újrafelfedezése iránt. a Daily Reflector tudósítója kéjes kíváncsisággal. Az újonnan érkező küldöttség vezetője Sir Lancelot Haverly-Egger. zömök és kopasz. Ám alig szabadult meg Peter a sajtó képviselőitől. tulajdonosai máris küldték vissza. aki kopott szalmakalapjában leginkább egy enyhén ittas imádkozó sáskára emlékeztetett. – Az éjszakát is ott töltötték? – kérdezte mohón Sibely. Elkísérte a Természetbúvárok Világszövetségének titkára. mielőtt elárasztják őket. – Nincs tévéállomás? – Nincs. a The Times és a Reuter képviseletében érkezett. – Ha el akarnak jutni a völgybe. Aztán jött még egy tucat ember. a szeme halványzöld. – Nem hinném – mondta Peter. Alfréd Clatter őurasága is. – Nem fognak elutasítani – mondta Brewster –. állatvédő és univerzális természetbúvár lett. a bajusza sáfránysárga. Később még jobban megbánta. aztán megbánta bűneit. A legnagyobb brit szafaripark tulajdonosa amúgy sem nagyon találta a helyét az előkelőségek és a gazdag amerikaiak között. Öt Cedric Jugg követte rosszul szabott. amikor fölfedezték a hahagájt? – kérdezte Sibely. az Amerikai Madártani Liga elnöke. egész lényéből önhittség áradt. – Itt nincs televízió. és visszaért Dzsakartába. újabb gondok megoldásán törhette a fejét. Ez a sziget egyik legnagyobb civilizációs vívmánya – mondta Peter. a másik alatt hatalmas réz messzelátót szorongatott. a Veszélyeztetett Állatfajok Védelmére Alakult Világszervezet (röviden VÁVAV) elnöke volt. Eléggé ártalmatlannak látszottak. Alacsony volt. Aztán ott volt Hiram F. Aztán Peter visszament a kikötőbe. Az út további részét fagyos csöndben tették meg. s állandóan rágta a körmét. – Ott – mondta Peter. hogy még egy japán turista is megirigyelte volna. A másik két riporter. akik így vagy úgy mind az előbbi szervezetekhez tartoztak. Harp. kissé gyűrött fehér vászonöltönyben. mindenképpen beszélniük kell Oliphanttel és a császárral.– De előttem csak nem lesz titok? – kérdezte sértődött döbbenettel Brewster. Ezt a címet nemcsak Hannibal szerint lehetett többféleképpen értelmezni. – Mit csináltak Miss Damiennel a hegyekben. ráadásul ügyes diplomata. Sir Lancelot egykor nagyvadra vadászott. – Maguk jegyesek? – A hullasápadt fickónak hosszú és zsíros haja volt. – Zenkali az ön segítsége nélkül is világhírű – mondta Peter. Mihelyt az India császárnője partra tette Zenkalin a katonákat. Highbury és Coons. akinek barna arca és fehér fogsora legalább kétszerese volt az életnagyságúnak. s a szárnysegéd most föl-alá . bikanyakában pedig annyi fényképezőgép csüngött. aki semmivel sem találta Sibelyt vonzóbbnak a tévéseknél. s egyik hóna alatt egy csomó madártani könyvet. s ez igazán jólesett.

hölgyeim és uraim. hogy megtárgyalja vele a nyugtalanító bejelentést. – Arról van szó. és néhány nap múlva nem lesz semmi baj. – Néhány fejet bevertek – mondta könnyedén –. szarukeretes szemüvege mögött. hogy elhallgattassa a fecsegőket –. Volt vagy nem volt vérontás? Peter a legelbűvölőbb és legmegnyugtatóbb mosolyát dobta be. mire az összes „tyúkok” áhítattal néztek rá. s a házat őfelsége személyi testőrségének egyik egysége és egy most érkezett brit egység fogja védelmezni. Harp – emelte föl a kezét Peter. őfelsége kormánya politikai tanácsadójának munkatársa vagyok. – Higgye el – mondta Peter. – Mi köze a vallásnak a madártanhoz. – Néhány fejet bevertek… hát. hogy Peter köszönthesse a vendégeket. csupán a saját felelősségükre tartózkodhatnak a szigeten. Alfréd Clatter nagyságos úr. akinek barna arcán szintén riadalom tükröződött –. a jobbján állóhoz fordult.rohangált a kikötőben. és Mr. – Nem tetszik ez nekem. – Vallási bonyodalmak? – csodálkozott Harp. . – De miért beszélt felelősségről? – kérdezte Harp. Mindent megteszünk. Azért jöttem. fiatalember – szólalt meg élesen Hiram F. Mi történik itt. hölgyeim… az ég szerelmére. hogy önök ne kerülhessenek veszélybe. s mindenkit összeterelt Peter köré. abban a reményben. s közben messzelátójával alaposan eltalálta Cedric Jugg könyökét. kissé dadogós juhászkutya. Úgy érti talán. – Mi. Harp. de emberéletben nem esett kár. mi a fenét papol itt felelősségről… miféle helyzetről dumál… és miért nem szóltak nekünk… azt akarom tudni. és reméli. de mihelyt elfoglalják lakosztályukat. férfiak. – A legtöbbjüket egy nagy házban helyezzük el Dzamandzar kertvárosában. A „felelősség” szó kígyóként szisszent végig a tömegen. Tamalavala császár nevében. akinek a szeme kikerekedett a rémülettől hatalmas. s ezek néminemű szakadáshoz vezettek a Zenkalin élő két törzs között. – Néhány fejet bevertek? – kapkodott levegő után Harp. Hannibal Oliphantnek. hogy önök jól érezzék magukat és biztonságban legyenek. és kidüllesztette a szemét. hogy… – Egy pillanat. a nevem Peter Foxglove. hogy valamennyien élvezni fogják tartózkodásukat Zenkalin. he? Ne felejtse el. – Biztosíthatom önöket. hogy amióta ismét felfedezték a hahagájt. – Vérontásra sor került? – kérdezte Harp. habár mi mindent el fogunk követni. mint egy vörös hajú. hogy veszélyben vagyunk? Választ követelek. – Hölgyeim és uraim – emelte föl kissé a hangját Peter. Mr. az ég szerelmére? – Hosszú lenne elmagyarázni – mondta Peter –. s abból megismerhetik a mostani bonyolult helyzet részleteit. Izgatott moraj támadt. hogy mindent számításba vettünk – nyugtatta meg Peter. egy csöppet sem tetszik – harsogta Hiram F. részletes tájékoztatót fognak kapni. hogy köszöntsem önöket őfelsége III. fiatalember. csak a saját felelősségünkre maradhatunk. – A császár a lehető legszívélyesebben köszönti önöket. Mindazonáltal – folytatta Peter – a Zenkalin uralkodó rendkívüli helyzet miatt őfelsége szeretné az önök tudomására hozni. de ha történik valami ezekkel a tyúkokkal… hát! Fölfújta a képét. de nyomban el is ült. különféle vallási bonyodalmak támadtak. – Mondja csak meg. hogy. mert Peter folytatta. – Mondja csak. persze tudunk vigyázni magunkra. az isten szerelmére… hm… bocsánat. hogy igazat beszél –. hogy hölgyek is vannak közöttünk. Harp. – Azt mondta. hogy a helyzet már kezd normalizálódni.

– Véleményem szerint – vette át a parancsnokságot Sir Lancelot – pontosan azt kell tennünk. hitetlenkedést és sértett fájdalmat. – Igen. mert biztos vagyok benne. – Ön és Alfréd Clatter nagyságos úr az én vendégeim lesznek. igaz? – Ha hívnak. majd mosolyogva Peterhez fordult: – Én a kormányzói palotában maradok? A mondat inkább kijelentésnek. Foxglove ezt csak képletes értelemben mondta – szólalt meg most először Sir Lancelot olyan lágyan dorombolva. – Sajnos. – Persze erről a kis megjegyzésről Peter nem számolt be az egybegyűlteknek. Szóval a palotába megy. Peter mély lélegzetet vett. Sir Lancelotot és Alfréd nagyságost is leültette a saját verandáján. – Szerintem mindannyiunknak meg kell értenünk. rendkívüli tanácskozásra. s egyben föl kívánja hívni a figyelmünket arra is. – Attól tartok. – Biztos . aki szintén osztálytársa volt. Sir Adrián és Lady Emerald megkértek rá. akivel együtt járt iskolába. amit Mr. s ebben az egyetlen szótagban mesterien sűrített össze megvetést. hogy a palotába kell mennie. Sir Lancelot – mondta engesztelőén. Biztos vagyok benne. – Ó! – mondta Sir Lancelot. mint kérdésnek hangzott. Nem is titkolta csodálkozását. hogy az ilyen zavaros időkben illendő óvatosan viselkednünk. megyek. azt javaslom. én is ismerem Lord Grottinglyt. – Értem. Peter előtt egy pillanatra fölvillant Csaszi képe. – Igen. hogy őfelsége nem engedett volna partra szállni minket. ha ezt tudná. hogy valamennyien menjenek szépen abba a házba. hogy őfelsége Tamalavala császár megtesz mindent a szívélyes fogadtatásunkért. igen. majd csak lándzsát bök valaki az egyiknek a bordái közé. Nagyon szeretnék találkozni Tamalavala császárral – mondta Sir Lancelot. hogy ő kézben tartja a helyzetet. Ha van egy kis szerencsénk. – Köszönöm. hogy jól érezzék magukat. uram – mosolygott Peter. uram – mondta Peter. Idővel Peternek sikerült mindenkit biztonságosan beköltöztetnie. igen. s nem éleznünk tovább a helyzetet. Mindent meg fogok tenni. fiatalember! – Szerintem Mr. csalódottságot. aki reggel fáradtan megjegyezte: – Semmi szükségünk éppen most erre a nagy rakás állatbarátra. – Ó… nos. – Igen. uram – mondta Peter rezzenéstelen arccal. És most – folytatta határozottan – valamennyien legyenek szívesek követni. hogy veszélyben vagyunk. aki tudtommal a császár jó ismerőse – igyekezett Sir Lancelot lefőzni Alfréd nagyságost. A csaszi-csuszik már várnak. – Jó barátom Penzance hercege. mert ő sem akart lemaradni. Már figyelmeztették. úgy hiszem. szeretném. – A palotába? – kérdezte Sir Lancelot. hogy kérjek elnézést a nevükben. hogy nem. Értem. Foxglove volt olyan szíves a rendelkezésünkre bocsátani – mondta Sir Lancelot. úgy hiszem – mondta Alfréd nagyságos. ha komolyan azt hinné. az ilyen időkben valamennyiüknek meg kell tanulnunk lenyelni a keserű pirulát. – Ah. és magyarázzam meg. hogy Sir Lancelot nagyon is kényes a rangjára. amelyet Mr. a jelenlegi rendkívüli helyzet miatt a kormányzói palota már meglehetősen tele van. hogy korlátozott számú szálláshelyüket már elfoglalták a brit kormány azon képviselői. – És nagyon jó viszonyban vagyok Umberto Cellini herceggel is. a szeme villogott. akik a repülőtér ügyében jöttek tárgyalni.mit jelentsen ez… néhány fejet bevertek… egy koponyatörés egy életre szólhat. de nem tudjuk távol tartani őket. Foxglove mond. ahogyan a macska szokott az egér fölött. Aztán elnézést kért. és egy-egy nagy pohár italt nyomott a kezükbe.

– Az egész helyzet tökéletesen nevetséges – mondta dühösen Sir Osbert –. Sir Osbert mellett Lord Hammer ült. – Akkor hát tárgyalunk a repülőtérről. Csaszi – ült le Peter Hannibal mellé. ha nem akarta elgázolni Dzamandzar lakosainak a felét. A nehéz időkre való tekintettel Csaszi ideiglenesen engedélyezte a kormánytisztviselőknek gépjárművek használatát a belvárosban. szivartárcájából meg egy hamutartóból. – Sir Lancelot? – kérdezte élesen. s mint mindig. mint azelőtt. A balján Sir Osbert ült mereven. hogy autója sem mehetett gyorsabban egy csuszinál. Peter – mosolygott rá Csaszi –. aki mindenbe beleüti az orrát. nagy. hogy sehogyan nem fért a fejükbe. mert valami szörnyeteg csúszómászót meg kell menteni. és úgy nézett Csaszira. néha kis csoportokba verődtek vitázni vagy kockáztak az úttest közepén. kék rókaszeme cáfolt rá. püffedt kezei állandóan bonyolult építményeket hoztak létre a jegyzetfüzetéből. – Aligha remélhetjük. s most még ez az ostoba Haverly-Egger is beleavatkozik. de már megbocsásson. rózsás bébi képű. Peter bérelt egy terepjárót a rendőrségtől. a rettenthetetlen Sir Lancelot. – Attól tartok. . jó reggelt. és nem csapolhatod le a mocsarat. igen – mondta borúsan Csaszi –. most is magabiztosnak látszott. Éppen olyan kényelmesen baktattak az utcákon. testes ember. felség? – kérdezte lágy. Alig vágod bele az ásódat a földbe. Nagy. A név hallatára Lord Hammer keze megállt. – Föltétlenül megemlítem. – Elnézést a késésért. hogy éppen ilyen ügyben tartózkodik Zenkalin – mondta Csaszi. A hatalmas ebédlőasztal egyik végén foglalt helyet a társaság. ez a koromfekete hajú. – Ó. Végre itt van… nagyon jó. Félórás késéssel és fölöttébb idegesen ért a palotába. – Csak nem Sir Lancelot Haverly-Egger? Csak nincs itt az az átkozott fickó? – Ismeri Sir Lancelotot? – kérdezte Csaszi. Lord Hammer nagyot sóhajtott. csipogó gyerekhangon. akinek ártalmatlan külsejére csak éles tekintetű. ám hamarosan rá kellett jönnie. ahol Csaszi néha tanácskozásokat is tartott. A nagy ebédlőbe kísérték. Én mondom. most már kezdhetjük. Valamennyien a besiető Peterre pillantottak. Lord Hammer. rohannom kell. – Hogy ismerem-e? Persze hogy ismerem – mondta vehemensen Sir Osbert. a szeme félig lehunyva. Csaszi halványsárga köntösben ült az asztalfőn. hogy újra fölfedeztük a hahagájt. a szőnyeg bronzvörös volt. – Ó. a menyét vagy valamilyen más nyomorult dög miatt. az az ember a haladás ellensége: valóságos átok. és Sir Osbert megdermedt. A jobbján Hannibal terült el a székén. – De most elnézésüket kérem. nyomban ott terem a szentimentális bandájával. hogy Dzamandzar lakossága annyira hozzászokott már az ártalmatlan csuszikhoz. Peter bosszúságára ez azt jelentette. hogy kedvezően fogja elbírálni a repülőtér ügyét most. hogy itt nem építhetsz a hermelin. Még jobban megszorította monokliját. Nem kétlem. a mennyezet díszes. uram – mondta Peter.vagyok benne. – Jó reggelt. mintha kétballábas újonc lenne a díszszemlén. arany ceruzájából. hogy a császár örömmel hallana a barátairól. szemüvegtokjából. hogy hamarosan hallani fogunk róla. Eszelős állatbarát. panaszos. és közli. de el kellett helyeznem az újabb csoportot. – Föltétlenül – mondta kegyesen Csaszi –. – Az a fickó egy átok. akinek monoklija szinte odanőtt a helyére. a szájában szivar. hogy egy jármű végzetes is lehet. A szép teremben a zöld és a krémszín uralkodott. és mindig bajt okoz.

fogalmam sincs – vonta meg a vállát. Sir Osbert fészkelődött. – Ó. – Értem – bólintott Csaszi. vizsgálóbizottságnak kell határoznia – mondta Csaszi. – Azt hittem. lesz-e repülőtér. elárasztják a völgyeket. Igazán nem hagyhatják bizonytalanságban őfelsége kormányát egy ilyen létfontosságú ügyben. Egyrészt azt sem tudjuk még. Sir Osbert. Csaszi hűvös pillantást vetett rá. Ha rám hallgatnak. és megtévesztőén mosolygott. súlyos csönd következett. hogy helyet teremtsünk egy repülőtérnek? – Az nem egészen ugyanaz… – kezdte Sir Osbert. hogy rombolják le a Szent Pál székesegyházat vagy a Westminster-apátságot. – Kedves Hannibalom. hogy mindazokban a ritka esetekben. – Persze. – Fölöttébb dicséretes – tette hozzá Hannibal. mint aki bűvészmutatványt kíván bemutatni. Sir Osbert elvörösödött. Hogyan is lehetne összehasonlítani őket? Rövid. bár természetesen tökéletesen megbízom az embereimben. hogy a császárnak abszolút hatalma van – mondta Sir Osbert alig észrevehető gúnnyal. . – Ludzsa benne van a bizottságban? – kérdezte Peter. azt hiszem. hogy mielőtt döntés születne. – Csak azt akartam mondani… – kezdte. míg ők nem döntenek. hogy milyen hosszú időn át próbálta az önök országa Zenkali fejébe verni a demokrácia elveit? Nyilván nem óhajtja. dehogy – mosolygott Csaszi –. ideje rátérnünk a tárgyra. annál hamarabb feledkezik el mindenki arról az átkozott madárról. megpróbálunk demokratikusan uralkodni. s egy percig némán ültek. amikor vizsgálóbizottságot kell összehívni egy-egy komoly kérdés megvitatására. Nyilván emlékszik még rá. Sir Osbert és Lord Hammer. Csaszi úgy tárta szét nagy. S minél előbb. a bizottságban egyenlő számban kell lenniük ginkáknak és fanguáknak – mondta Csaszi –. – Közölnöm kell önökkel. Sir Osbert és Lord Hammer távozása után Csaszi italt töltött. Lord Hammer kövér kezeivel rendezgette maga előtt a tárgyakat. s meggyújtotta a szivarját.ha kissé különösnek találom a jelenlétét Zenkalin. Egy pillanatra csönd állt be. – Az „átkozott madáron” netán a fanguák ősi istenét értette? – kérdezte. – Holnapután megkapják a válaszomat. hogy most tekintsünk el tőlük csak azért. másrészt nem volt még versenytárgyalás. – Semmit sem tehetek. persze – bólogatott Csaszi –. szeretem a saját szememmel fölmérni a munkát még a versenytárgyalás előtt – mondta végül. amely a sziget biztonságát és jövőjét érinti. barna kezét. – Mit szólna hozzá. – Szerinted hogyan dönt majd a vizsgálóbizottság? -kérdezte végül Hannibal. mint egy rókaszemű csecsemő. Sir Osbert – szakította félbe Csaszi –. – Az ilyen nagy és bonyolult munkáknál. amazok viszont a civilizált fehér ember szent épületei. ha azt javasolnám. – Alkotmányunk kimondja. az egyik csak egy rakás fekete pogány istene. így a bizottság fele Ludzsából meg az embereiből fog állni. mert kellemetlenek? – Mikor tud választ adni nekünk? – kérdezte dühtől villogó szemmel Sir Osbert. – Nos – mondta Sir Osbert –.

Ludzsa jön vala – mondta fintorogva. kérem. – Kedves Foxglove. uram. – Remélem. senki sem tudja. élvezni fogja. de nem. – Köszönöm. ha szabad – mondta Ludzsa. már megjött a palotából? És mit üzent őfelsége? – Ó… hm… az üdvözletét küldi. Foxglove – mondta kedélyesen Sir Lancelot –. de aztán előrenyújtott kézzel folytatta az útját. – Még egy pohár italra meg egy jó vacsorára van szükséged – mondta Audrey.– Hatálytalaníthatod a döntésüket? – kérdezte Hannibal. hogy Audrey vár rá. de légy óvatos. megvacsorázunk. – Jó nagyot. Hol van Sir Lancelot és Alf nagyságos? – A fürdőszobában csinosítják magukat. attól tartok. Foglaljon helyet. – Csak tessék. aztán te korán lefekszel. aztán meglátjuk majd. Ludzsa elegáns. Ekkor lépett be Amos. mert vacsorára hívták őket a kormányzói palotába. kedves Miss Damien – biccentett a lánynak –. A lány gyorsan megcsókolta. Peter igen rosszkedvűen hajtott haza. de nem hatálytalaníthatom – mondta Csaszi. . ulam. uram – mondta Peter. de én sem jutok semmire. Amos – mondta Peter. nem hiszem. Ki kell várnunk a döntést. így ma estére legalább nincs gondunk velük. és leült Peter mellé. pompás – dorombolta Sir Lancelot. Határozott léptekkel jött be. igyon velünk valamit – mondta Peter. – Kelem. – De csak nem fogják elárasztani a völgyeket? – Elég ostobák ezek ahhoz is – mondta Peter –. – Vezesd be Mr. fehér vászonöltönyt és a rugbyi középiskola nyakkendőjét viselte. – Nagyszerű – mondta Peter az italát szopogatva. ulam. – Szerinted mi lesz? – kérdezte. és ez a nehéz. a mosolya meg a tekintete kifejezéstelen volt. Peter Audreyra nézett. Nagy-izgalomban vannak. Nagyon kedves. hogy iszunk egyet. Éppen beszámolt a lánynak a nap eseményeiről. Ludzsát. hogy mihelyt egy kicsit nyugalmasabb lesz a helyzet. – Pompás. – Ah. aztán fölnézett rá. mennünk kell – ragyogott Sir Lancelot. – Nagyszerű – mondta Alf nagyságos. bocsássanak meg a zavarásért. – Befolyásolhatom. Otthon örömmel látta. Mr. Úgy gondoltam. Kompromisszumra kell jutni. – Nem. Audreyt megpillantva megtorpant. Audrey italt töltött magának. – Biztos vagy benne? – Igen. biztos – mondta rendíthetetlenül Amos. úszunk egyet. Piszkosul bonyolult a helyzet. hogy korai tervezgetnünk. Töröm a fejemet. és azt üzeni. – Ludzsa? – ámult el Peter. – Vagy nem akarsz beszélni róla? – Isten tudja – mondta rosszkedvűen Peter –. amikor Sir Lancelot és Alfréd nagyságos szmokingban feszítve megjelentek. – Nos. – Mit csináljak? – Nem tudom – felelte a lány –. mit tehetünk. – Vacsorára várnak minket a kormányzóéknál. és fölállt. Miután a vendégek távoztak. Egy kis konyakot kérnék szódával. – Ugyancsak fáradtnak látszol… Hozzak egy pohár italt? – Légy szíves – huppant le Peter a székbe. a legnagyobb örömmel találkozik önnel.

pontosan. Foxglove. – Nekem az a véleményem – próbálkozott jóságosnak látszani –. mint bizonyára sejtik. bár nem kívánom megsérteni Miss Damient. Foxglove. Éppen ezért hálás lennék. Ezért nevetséges lenne azt feltételeznünk. . – Nos. mivel az ügy. Foxglove. Miss Damien pedig fölöttébb művelt ifjú hölgy. – Elmegyek. hogy úgy mondjam. – Természetesen – mondta Ludzsa. Mr. Miss Damien. aztán Peterre szögezte szurokfekete szemét. nehogy nadrágjának tökéletes éle meggyűrődjön. hogy a dolog mindkettőjüket érinti. Ludzsa – mondta bűbájosán Audrey. az a figyelemre méltó fölfedezés. hogyan alakulnak majd a dolgok. Ludzsa hátradőlt. – Hiszen mihelyt megláttam önöket itt együtt. – Hogy érti ezt? – kérdezte Peter. Ez persze katasztrofális lenne a sziget számára. – Megvallom. majd selyemkendőt vett elő zakója ujjából. Ludzsa sietősen folytatta. Óvatosan keresztbe tette a lábát. már folytatta is. Akkor a repülőtér a tervek szerint elkészülhetne. – Mint tudja. De mielőtt Peter megszólalhatott volna. hogy ilyen feszült helyzetben még a vizsgálóbizottság is téves döntést hozhat. amiről beszélni óhajtok önnel… nos. és sötét szeme csillogott. – És ugyanakkor önt is – mondta Peter. mert mielőtt Peter bármit mondhatott volna. Ludzsa apró kezébe szorította a poharat. nyugodtan elmondhatja előtted is – mondta határozottan Peter. Nos. ami oly sokat jelent Zenkali népének. Ivott egy kortyocskát. és nagyon is valószínű. Ludzsa. Mindazonáltal be kell vallanom. nem tudom. hogy bármilyen fontos is biológiai szempontból ez a fölfedezés. – És? – kérdezte kifejezéstelen hangon Peter. Őszintén megmondom. Még azok is hasznot húzhatnak belőle. mivel nagyra becsülném az ügyben az ön véleményét is. magunk között szólva. nekem az a véleményem. – Pontosan. – De haszna lesz belőle a zenkalik ezreinek is. hogy ez a fölfedezés kétélű kard. hiszen ön nagyvilági férfiú. azt reméltem. mit tegyünk hát? Ez nyilván szónoki kérdés volt. légy szíves – mondta Peter. akiknek édeskevés közük van a dologhoz. Ludzsa a pohara fölött lesett Peterre. – A repülőtér gazdaggá fogja tenni a szigetet. – Nem akarom félrevezetni magát. öregem. a lelkünk mélyén mi jól tudjuk. s mindkettőjüknek dicsőségére válik. játszott a poharával. ha óhajtja. – Szerintem bármit kíván is mondani nekem. Mr. ha maradna. Számítok egy kis haszonra ebből az üzletből – mondta komolyan. kényes és magánjellegű. hogy a legegyszerűbb megoldás eltávolítani az akadályt. és gondosan megtörölte a száját. – Amiről beszélni szándékozom. én is így gondoltam – mondta Ludzsa. Mindenki túlzottan érzékeny és hisztérikus ebben az ügyben. Ebben a kavarodásban senki sem lát tisztán. – Mi van vele? – Igazán jelentős biológiai fölfedezés – folytatta Ludzsa –. és lefújhatja a repülőtér tervét. öregfiú. összehívtuk a vizsgálóbizottságot. hogy tévedésből a rossz megoldás mellett döntenek. hogy egyedül találom. Mindnyájan hallgattak. konyakot szódával Ludzsa úrnak. mint például ön. amit önök tettek. hogy útjába állhat a sziget fejlődésének. s nagyon valószínű.– Amos. nem jelenthet annyi előnyt a sziget számára. mint a repülőtér. rájöttem. – Anyagi értelemben? – kérdezte Peter.

a szeme villogott. hogy a Hahagáj-völgy helyét még huszonötmillióért sem árulnám el magának. az arca sárgára vált. hogy. – És hogy képzeli? – Hát éppen erről van szó – mosolygott Ludzsa. nem fog szűkmarkúnak találni. és persze Miss Damiennek. Senki sem mondhatja. én nem szoktam köntörfalazni. öregfiú? Mohón hajolt előre. kedves Foxglove. És Miss Damien? – Akkor mondjunk hatezret. mint a horgászé. és megértem azt az óhaját is. ha figyelembe vesszük. s aztán meggyőző bizonyítékok is akadnának arra. Foxglove. – Nem számíthatok sikerre Miss Daniién és az ön segítsége nélkül. – Maga azt akarja. Ludzsa. ha minden a tervek szerint megy – mondta. . ha minden a terveim szerint történik. hogy mennyi a fizetése – mondta selymesen –. Mi lenne. hol van a kérdéses völgy. Peter kiürítette a poharát. he? Nem tagadhatja. – És nekem mi hasznom lenne ebből? – kérdezte Peter. igaz? – kérdezte Peter. hogy mindenki megvásárolható. hogy zsugori vagyok. majd lepöckölt a térdéről egy láthatatlan porszemet. ha komolyan akarok valamit. – Igen. ha fizetnék magának. Peter nagyot nevetett. – A tűz meg a vadászpuska meglehetősen hatékony – mondta Ludzsa –.– Értem – mondta aztán Peter. hogy meddig terjed a nagylelkűsége – mondta szelíden Peter. – Fogalmazzunk úgy. hogy áruljuk el a Hahagáj-völgy helyét. Ludzsa – mondta kedvesen –. fekete szeme csillogott. és bámult Ludzsára. Ludzsa szeme úgy csillogott. – De nézze. Ha megkapom az információt. mégis szeretném tudni. maga sok százezer fontot keres azon a repülőtéren. s az üres poharat óvatosan a könyökénél álló asztalra tette. amit maga keres a repülőtéren? Bagó. Teljesen biztos volt Peter válaszában. nemhogy huszonötezerért. hogy harap a hal. az ajánlatom igazán nagylelkű. majd én elintézek mindent. – Nézze. huszonötezer fontot ezért a kis titokért. – Nézze. – Mondjunk esetleg… ötezer fontot? – javasolta Ludzsa. mutatóujja dobolt a térdén. hogy a kockázatot én vállalom. Ludzsa szinte összezsugorodott. – Az a maga baja. Kiitta az italát. akinek csupa ász van a kezében. az pedig kezdett úgy viselkedni. De önöknek semmiben sem kell részt venniük. hogy maga egy túlöltözött kis szerecsen. Biztosíthatom. Foxglove. – Hogyan? – kérdezte Peter. ezüstös haja fénylett. mivel nem tudom. – Vannak elképzeléseim – mondta. – Beszéljünk világosan – mondta Peter. aki a bot meg a zsinór remegéséből megérzi. akinek pénztárgép van az agya helyén. he? Mit szól hozzá. öregfiú. s akkor maga… hogy is mondta? Majd eltávolítja az akadályt? – Pontosan – bólintott Ludzsa. mondjuk így?… szívesen váltaná készpénzre a fölfedezését. kivillantva fehér kiskutyafogait. szóba kerülhetnek még további juttatások is. mint a pókerjátékos. hogy csinos ár. és fölállt. hatezret fejenként? – javasolta csillogó szemmel Ludzsa. hogy elégedett leszek. Ludzsa vállat vont. igaz? És ki tudja. Hadd mondjam meg. – Ahhoz képest. – Miféle elképzelései? – makacskodott Peter. Abból az ostoba elvből indul ki. Aztán megnyerő mosollyal előrehajolt. – Természetesen jól tudom. Peter csak ült. hogy… hm… eltávolítsák az akadályt. Ludzsa kecsesen vállat vont. hogy dühöngő ginkák támadtak a völgyre.

mint maga. hogy nevessen-e vagy sem. – Ez nem vicc. amikor a kumquati maharadzsánál vendégeskedtem. Az arcának még mindig fura színe volt. ha beleköphetek a levesébe. Alig ült le Peter. És jegyezze meg. – Éppen meséltem Sir Lancelotnak. . de a szeme már nem fénylett. Csak akkor szent majmok hiúsították meg az építkezést. Legkevésbé egy olyan hitvány kis semmiházi. – Igen. majmok csináltak majmot az építőkből. hogy a repülőtér ne valósuljon meg. – Én is ilyesmit említettem a kumquati maharadzsának – mondta Alf őurasága. De ebben nagyot tévedett. Most pedig legyen szíves. Nagy örömömre fog szolgálni. akinek semmi kedve nem volt a zenkali helyzet megvitatásával kezdeni a napot. – Ahogy mondtam Arthur Mendal barátomnak. mi? Ha! Ha! – Pontosan – mondta Lancelot. de ezt igazán nem mondhatta meg. mindent elkövetek. így hát bőségesen elegünk van a magáéból. Ludzsa fölállt. nagyon izgalmas. – Hát – mondta Audrey –. hogy hol a völgy. az ajtóhoz ment. – Igazán nem tudom.– Továbbá közölnöm kell. – A helyzet nagyon izgalmas. – Igen. távozzon. akit már a születésekor szépen meg kellett volna fojtani. miután mérlegelte. Sir Lancelot kirukkolt a mondandójával. és az utóbbi mellett döntött. Kiment. szóval. a belügyminiszter. hogyan kell barátokat szerezni. de nem túl meggyőzően. HATODIK FEJEZET ZENKALI ZŰRZAVAR Másnap reggelinél Peter ott találta Sir Lancelotot és Alf őuraságát. Velem nem lehet így beszélni. – Szerinted mit fog csinálni? – Amíg nem tudja. meg fogja bánni a sértéseit. – Rendkívüli. de ott visszafordult. tudja. gonosz vakarccsal sújtsa. Foxglove – hadonászott tojásos villájával –. te aztán tudod. ismét sötét és kifejezéstelen volt. mondtam nekik: ha politika és vallás a környezetvédelemmel kerül összefüggésbe. a helyzet igazán kényes tud lenni. Miss Damien meg én kényesek vagyunk a jó társaságra. semmint elmondhatnám – jött bele Peter. senki. uram – mondta Peter. amikor nemrégiben lejött hozzám víkendezni Orkney márkijával és Lord Bellroyallal. tudja. és becsapta maga mögött az ajtót. amilyen maga. Úgy is mondhatnám. hogy hasonló eset történt. hogy a balsors egy olyan méreten aluli. hogy Ludzsa barátunk nem nagyon kedvel engem – vigyorgott Peter. szegény Zenkali mit véthetett. De biztosíthatom magát. – Meg fogja bánni a viselkedését. aki egy kisebb dinnye nagyságú mangóval küzdött. Peter visszaroskadt a székére. Ludzsa komisz ellenfél – mondta Audrey. hogy jobban utálom magát. amint éppen szalonnás rántottat meg egy nagy tál gyümölcsöt faltak a verandán. és befolyásolni az embereket. hiszen olyan sok tényezővel kell számolni. rendkívüli – mondta Alf őurasága. Foxglove. hogy senki sem állhat az utamba. nem tehet semmit – mondta Peter. Van egy olyan érzésem.

amikor azt mondtam Pelligroza hercegének… Peter magukra hagyta őket: hadd vagdossák tovább egymás fejéhez az angol főnemesi almanachban meg a Gothai Almanachban szereplő ismerőseiket. fekete szeme meg se rebbent. nagyon jól mondja. Aztán visszaült a helyére. hogy valamennyi vendégünk jól van-e. – Úgy. – Nagyon érdekes – mormolta Sir Lancelot. most megyek. igaz? – kérdezte Sir Lancelot. és Peterre vigyorgott. s a nedű hatása is mutatkozott. Nyilván azt hitte.– A vizsgálóbizottság ma ül össze. apró. hogy megnézze. rum. hello – kiáltotta Jugg –. – Ha megbocsátanak. – Csak egy kávét innék. Érkezésekor kissé meglepődve látta. még hallotta Alf őuraságát: – Ez az egész nagyon emlékeztet a Rio Muniban kialakult helyzetre. hogy vajon mi a csodát keres Jugg Zenkalin. – Pontosan – Alf őurasága jót derült a mondáson –. hapsikám… én fizetem. Miközben Peter átment a verandán és le a lépcsőn. – Annál inkább várom majd magától az első kézből származó beszámolót. és szeretettel megszorította a karját. szürke arcán izzadság gyöngyözött. – Mit iszik? – kérdezte Jugg. hogy Jugg az asztalához vonszolja. . Szeretett volna többet megtudni róla. Ne fesd falra az ördögöt. ritkás. én meg elhadoválom. hűvös verandán. de nehéz megjósolni. Szemlátomást fél üveggel már végeztek. Pappasz kapitány mozdulatlanul ült az asztalnál. magáról dumáltunk. gin… csak mondja. miközben skarlátvörös zsebkendővel törölgette az arcát. és nagy pohár Zenkali Nektárt szopogat Cedric Jugg társaságában. úgy – bólintott Sir Lancelot –. – A parlamentben? – Nem. megbizsergeti mindenedet. – Hello. ha lehet. Nagy nehezen föltápászkodott. odabotorkált Peterhez. mert megjelenik. vékony haja kócos volt. hiszen olyan bonyolult a helyzet. – Mit iszik? Amit csak akar… én fizetem… amit csak akar… konyak. Ellenőriznem kell. – Ó. – Jöjjön. majd leült. – Csüccs!… Zenkali Nektár… csuda klassz pia… baromijó… megbizsergeti a mellyed. – Igen. hogy a fiú jobban megérti. rendben van-e a nyája. Esetleg tovább fog tartani. hello. maga is ott lesz a tanácskozáson? – kérdezte rosszul leplezett meglepetéssel Sir Lancelot. onnan pedig a vendégek részére lefoglalt régi holland telepesházhoz. mire jutottam – mondta Jugg kissé kancsal vigyorral. aztán sietek a palotába a tanácskozásra – mondta Peter. ha ordít. – Elképzelhető – felelte Peter –. fél tizenkettőkor – felelte Peter. Szegény fickó csöppet sem illett a többiek közé. Irodájához hajtott. Jugg pontosan és jó hangosan továbbította a rendelést a zenkali pincérnek. hogy Pappasz kapitány üldögél a széles. hogy Hannibal Oliphant meg én megfigyelőként legyünk jelen. megjött Foxglove! Hapsikám. és lenyomja a székre. és nyíltan Peter szemébe nézett. Rendes körülmények között a bizottság zárt ajtók mögött ülésezik. igaz? Ha! Ha! Zsíros. ezért hagyta. – Ezek szerint déltájban már tudhatunk valamit a döntésükről? – kérdezte Sir Lancelot. – A császár kifejezett óhaja volt. – Nekem még egy kicsit korán van – szabadkozott Peter. nem is szabad elhamarkodni egy ilyen fontos döntést… ilyenkor lassan kell sietni. dobjon be egy kupicával. ahogy mondani szokás. a palotában. Peternek csak ekkor jutott az eszébe eltöprengeni.

– De nem tudom. nem akarjuk. hogy hogyan tudnám kirángatni magukat ebből a slamasztikából. hogy nyugi. ezt vésse a kobakjába. – Igen. Még egyet húzott a Nektárból. – Amit mondok. hogy maga mit tud rólam. – Egén – mondta jelentőségteljesen Jugg. hogy mire gondolok. hogy beleüssék az orrukat. he? – mondta ravaszul Jugg. hogy vigyem el őket. – Hát én vagyok az a pasas. he? És ha nem árasztják el a nyavalyás völgyeket. he? Ha! Ha! Nagyot kortyintott a Zenkali Nektárból. Jugg becsületes. és én mán ott is vagyok a völgyben. De Jugg nem olyan ember. tudja? A világ legjobb szafáriparkja. hogy én mondjam.– Fura. és szép hasznot hoznának nekem. tudom. hogy erőt gyűjtsön. ötszázat kínálok darabjáért. – Igazán? – csodálkozott Peter. hogy ön Jugg Dzsungelének a tulajdonosa… – kezdte Peter. hogy akkor lej tett ide. Jugg majd elintézi. tudja? Nálam van az egész nyavalyás balhé kulcsa – folytatta Jugg. Egén. mindent kifundáltam – mondta –. hogy a madarak jó reklámot csinálnának. Ezrek és ezrek . Egén. – És most – törölte meg a száját a kezével –. és a fiú orra előtt hadonászott a poharával –. amikor magáról beszéltem a kapitánnyal. Nem tagadom. Gőzöm sincs. hogy nem szép pénz. – Nézze – hajolt Peterhez Jugg. Mr. Csak a fekete fiú engedélye kell. – Arról dumáltam a kapitánynak. s a szeme kifejezéstelen és rezzenéstelen volt. aki mintha nem is lélegzett volna. he? Mer nem akarjuk. nekem ne mondja. az szigorúan bizalmatos. Foxglove. – Természetesen – mondta Peter. most lépjen le. hogyan fogom hirdetni őket: MÉG A KIHALT IS FÖLÉLED JUGG DZSUNGELÉBEN. bár nem illendő. még a maguk császárának kellene fizetnie nekem. pitiznie kéne. Jugg Dzsungelének a tulajdonosa. – Mer most jövök én… meg maga – mondta Jugg. he? Szóval. és remegő kézzel még egy pohár Zenkali Nektárt töltött magának. igaz? – Valószínűleg – mondta óvatosan Peter. Érti mán? Erre mondják. és Pappasz kapitányra pillantott. Ha megszabadulnak a madaraktól. nem. – Tulajdonosa és megteremtője – mondta ünnepélyesen Jugg –. Mer amekkora szarban vannak. pofa be. aki ezt csupán a szeme villanásával nyugtázta. de még egy szép kis summát is dugok a kannibál császárjuk zsebébe. – Igen. – Megoldja a nyavalyás balhét. aki megszabadítja magukat tőlük. – Helyes – nyomott el egy böffenést Jugg. és dalolja el a fekete fiúnak. Hátradőlt. amiért elviszem őket. hogy zsákutca. és maguk még háromig se tudnak számolni. Ösmeri a kapitányt. nem lesz meg a nyavalyás repülőtér. maguknál itt ez a balhé. igaz? Régi jó haverom. hogy ez hogyan segíthet rajtunk. – Nálam a kulcs. – Egén. máris mind ott vannak Jugg Dzsungelében. jól ismerem a kapitányt – mosolygott a kapitányra Peter. Ó. és jelentőségteljesen bólintott. Jugg mindent elintéz. Körülnézett. Érti mán? Peter bólintott. Peterre kacsintott. elmondom. de Jugg vagyok. amibe belemásztak. fölépíthetik a repülőteret. igaz? Nem áraszthatják el a nyavalyás völgyeket a nyavalyás madarak miatt. és suttogóra fogta a hangját. Mán azt is kifundáltam. hogy azok a nyavalyás könyerzet… könyer… szóval az a nyavalyás banda. És nálam a kulcs. Hogy tetszik? Ez majd becsalogatja a népeket. és összefogdosom az összes nyavalyás madarat. – Nem egészen érteni – mondta zavartan Peter. érti mán? És nemcsak megszabadítom magukat a madaraktól.

Épségben megérkeztek a Dzsungelbe. amit nem kap meg Angliában? – kérdezte Peter. és teli torokból röhögött. – Majd rászoktatom őket arra. Nem. hogy még tovább is kibírják. Kettő még élt. – Jól megvoltunk addig is. hogy a könnye is kicsordult. ilyen rizikós ez az állatbuli. amit. – No. – Mit esznek?… hát… madarak. hogy ötszázat fizetek minden darab madárér… a pénz az övé. – No és az éghajlat? – kérdezte Peter. mondjuk. Vésse a kobakjába. – Még azt sem tudja. vili? És azt is megmondhatja neki. Nem. nem igaz? – mondta Jugg. ha valami különlegességet esznek… olyan különlegességet. hazudok. Ha nem tudják megszokni a hideget? – Hát – Jugg zavaros tekintete töprengővé vált –. nem?… azt eszik. hapsikám. de azok is megdöglöttek még aznap. mit mondott. – Mondok én magának egy példát – mondta Jugg. a Bért fiú mán szépen belejött azóta. – És ha az összes hahagáj elpusztul? – kérdezte. amíg meg nem találta őket. hapsikám. továbbítani fogom az ajánlatát őfelségének. – Igen – állt föl az asztaltól Peter –. milyen nehéz a párducokkal! – És mi történt az ápolóval? – kérdezte hitetlenkedve Peter. gondolom – legyintett erre a kicsiségre Jugg –. amit a többi madár. és istenuccse. fejben számolt. akkor jó reklámmal minimum ötvenezret kereshetek rajtuk. rászoktatom én! Ha éhesek. Akkor még mindig marad tizenöt. mi? – törölgette a szemét skarlátvörös zsebkendőjével. hogy itt nagyon meleg van. hiszen csak apró mulasztás volt. Szálljon be bátran a buliba. ha mind megdöglene. Mer akkor szép kis slamasztikában lennénk. Tán többet is. a kapitány elszállítja őket egy szép summáért Dzsakartába. A nyakamon lenne rögtön a szakszervezet. Jugg hátradőlt. – És mi van. De pokoli pech lenne. Nem. – De hiszen semmit sem tud a madarakról – ellenkezett Peter.jönnek majd. Szép summát perkáltam le értük. – Látom – mondta szárazon Peter –. no… ha kibírják két hétig. Peternek fölkavarodott a gyomra. tán még küldök is neki egy kis prémcsit… egy zacskó színes üveggyöngyöt vagy hasonlót. hogy ez az állatbuli rizikós meló. – Szakszervezete? Az állatoknak? Ez jó. Az aszongya… – Jugg becsukta a szemét. arra a gatyám is rámenne. majd megeszik. Jó pénzt hoz. – Harminc madár. – Egén. – Megleszünk nélkülük eztán is. Jugg olyan jóízűen nevetett. Mondjuk a felük megdöglik útközben. mert most már mindent tudni akart. hogy ha az összes dög épségben hazaér. – Az ég szerelmére. megeshetett volna bárkivel. – Kirúgta? – Kirúgni? – Jugg szánakozva nézett Peterre. elviszem én azokat a madarakat. és én mán csak aszondom. de lehetnek többen is. A múlt télen behoztunk egy rakás párducot. de rizikós. a strucc. hapsikám. hogy a hibáiból tanul az ember. remélem. aztán mi történt? Az a barom éjszakás. érti mán? Tízet. De lássa. – Ne feledje. Reggelre mind ott feküdt döglötten a hóba. és . higgye el nekem. Lássa. a rizikó az enyém. hogy mit esznek. kizárta őket a kifutóba. amit kapni lehet – mondta Jugg –. de szerencsére az állatoknak még nincs szakszervezete. – Milyen szempontból? – kérdezte Peter. hapsikám. mennyien is vannak? – Tizenöt párt számoltunk össze – mondta Peter –. még csak rövid ideje volt nálunk. Mondjuk azok kibírják két hétig. a homlokát ráncolta. Bár az is igaz. dalolja el az ajánlatomat a császárkájuknak. nagyon jó. pokoli pech. he? Szép szám.

púpos és ráncos. nagyon elfoglalt. A következő egy órában Peter megpróbálta megemészteni a javaslatokat. Most is a kutyái vették körül. Miközben Peter a többiek keresésére indult. és sortja zsebéből hosszú listát húzott elő –. Mindazonáltal megpróbált kielégíteni minden óhajt és szeszélyt. – Egészségedre – mondta Hannibal. A Természetvédelmi Világszervezet ezen szigorú képviselője ugyanis fölöttébb sérelmesnek találta volna Svájcra nézve.biztos vagyok benne. de véletlenül reggel körülnéztünk egy kicsit a fiúkkal meg a lányokkal. Peter nem igazán tartotta megalapozottnak a félelmét. hogy örülök. – Nem akarjuk nyúzni. Persze ezek csak javaslatok. Hannibal ott ült hatalmas hintaszékében a ventilátorok hűtötte. elolvasta a fogalmazványát. Csak ült az italát szopogatva. – Igazán jót dumcsiztam magával – nyújtotta barátságosan a kezét Jugg. A társaság többi tagja a kertben napozott a ház mögött. hogy maga nagyon elfoglalt ember. és széles mosollyal. De most meg kell néznem a többieket. – És azt mondom – jelentette ki határozottan Harp. mivel semmit sem talált olyannak. hogy megerőszakolja. lepkékre és gekkókra panaszkodott. mint a pacal. Köszönöm a kávét. pillanatnyilag talán én lehetek az önök szolgálatára – mondta Peter. hogy mi micsoda. Senorita Maria-Rosa Lopez új zárat követelt az ajtajára. Barátságos csöndben ittak. – Jöjjön. Adolf Zwigbuerrernek komoly kifogásai voltak minden ellen. hogy megnézzem. Meg kell vele értetnünk. míg Hannibal befejezte az írást. hogy rendben van-e minden. Herr Rudi Meinstoller kéréséig. kinyújtott kézzel sietett a fiú elé. megállapította magában. Foxglove. – Miattam ne zavartassa magát – mondta Peter. kezdve Harp azon kívánságától. Csak egy a fontos: hogy Jugg semmilyen körülmények között ne vihesse keresztül a tervét. és összeírtunk néhányjavaslatot. ha egy svájci állampolgár pontatlan órával közlekedik Dzamandzarban. s hogy az egyik éjjel be akart menni hozzá. de még a földön is iratkötegek tornyosultak. s előtte az asztalon. darazsakra. levette a szemüvegét. hiszen érti. Minthogy Senorita Lopez hetvenéves volt. – Szóra sem érdemes – mosolygott Peter. igen. – Szó sincs róla… Csak fecsegtünk a fiúkkal meg a lányokkal – mondta Harp. hogy a környezetvédőkkel nem lehet tréfálni… Petert megpillantva elhallgatott. hogy javíttassa meg az óráját. . – A munkámhoz tartozik. hogy látom – szorította meg mindkét kezével Peter kezét. hogy igen érdekesnek fogja találni. – Mindig kellemes egy olyan hapsival dumálni. mert szentül hitte. Svédországban. Miben lehetünk a szolgálatára? – Azt hiszem. aki tudja. hosszú. hogy mossák meg alaposabban a salátát. és egy széket húzott Hannibal mellé. amikor Peter éppen a csoporthoz közeledett –. Peter italt töltött magának. – Egészségedre – visszhangozta Peter. hogy időpocsékolás volna Jugg miatt bosszankodnia. – Azért jöttem. – Kedves Mr. kullancsokra. jól érzik-e magukat és nincs-e szükségük valamire. napfényes nappaliban. hogy a hahagájt ne fenyegessék Jugg Dzsungelének borzalmai. pokolian kínozta a fejfájás és még jobban a szomjúság. Nagyon jól tudjuk. hogy nagyon keménynek kell lennünk őfelségével szemben. Mire Peter Hannibalhoz ért. mint odahaza. igyon velünk egyet. Szívesen hallanánk a véleményét. – Hát ez igazán kedves magától – mondta Harp. hogy a ház zenkali gondnokának is van kulcsa a szobájához. hiszen tudja. és fölemelte a poharát. – Igazin nem szeretnénk gondot okozni – mondta Harp. Miss Alison Grubworthy a lakosztályát benépesítő csótányokra.

hogyan építhetnénk meg a repülőteret a fanguák vallási hiedelmeinek sérelme nélkül. – Most miben töri a fejét? Peter elmesélte Hannibalnak Ludzsa látogatását és a látogatás eredményét. bíbor köntösében. így hát ma azt kell eldöntenünk. – Rögtön az elején ki kell jelentenem – mondta zengő és szónoklásra igencsak kiváló hangján –. ide-oda hintázott óriás székében. ennek a két nagy országnak a kulturális gyökerei ellen támadsz? – kérdezte komolyan Hannibal. – Már miért ne? Szegény öregfiú napok óta nem nevetett egy jót… ezt imádni fogja. Hacsak három kedvencünk be nem állít hozzánk részletes. – Hagyjuk – mondta Peter. hogyan határoz a bizottság. igaz? – Nem tudom. – De hiszen ez tiszta hülyeség. – Ideges lehet. angol nyakkendőjével. Micsoda ostobaság. Ez sokkal fontosabb. és újra leült. mint az amerikai Harp a salátájával meg az a szolgalelkű svájci az órájával. Mégpedig azt. – Persze bizonyítékunk nincs… olyasmi. az egyszer és mindenkorra lezárná a repülőtér ügyét. Most nem tehetünk semmit. hogy mind a hahagáj. Csaszi igazán fenséges látványt nyújtott arannyal hímzett. Éppoly kevéssé. mind az ombufa eltűnik. . hogy ha lekicsinyled az amerikai salátáját meg a svájci óráját. Ludzsáról. – A bugris! – kiáltotta vidáman. hogy a bizottságnak meg kell értenie valamit. amit gyanítasz.– Mi újság? – kérdezte végül Hannibal. hogy levegőhöz jutnánk – mondta Hannibal. meghallgatom mindenkinek a személyes véleményét. – Inkább mesélek valamit arról a mocskos kis gazemberről. nagyvadat szimatoltam. Hannibal harsogva nevetett. hogy Ludzsa ismeri a bácsikádat. ha téged akar megvesztegetni. aztán elmesélte Hannibalnak Jugg ajánlatát. – Ludzsa? – kérdezte Hannibal. Amikor Hannibal és Peter is leült. – Mert ha igaz. – Szerezhetnénk szerinted bizonyítékot? – kérdezte izgatottan Peter. Csaszi belekezdett. Kannibál császár. – Sehogy sem tetszett nekem ez a nagy egyetértés Sir Osbert és Hammer között. – Furcsább dolgok is megestek már – mondta Hannibal. Ott ültek tarka köntösükben a hosszú. mint a ginkákat halistenüktől. de mihelyt megtudtam. hogy a bácsikám benne van a repülőtérüzletben. hogyan szerezhetnénk bizonyítékot. – Honnan? – Például a bácsikádtól – mondta Hannibal. Aztán sor kerülhet a nyílt vitára. Peter újratöltötte a poharakat. A gondot az okozza. de biztos. ha elárasztjuk a völgyeket. – A pofátlan kis bugris. A bizottságban húsz-húsz kisebb-nagyobb ginka és fangua törzsfőnök vett részt. ez jó… Csaszinak tetszeni fog. – Csak nem akarod elmondani neki? – kérdezte riadtan Peter. Peter nagyot kortyintott. ám a parlament már elfogadta a repülőtér építésének tervét. fényezett asztal körül. – Tudod-e. írott vallomással. hogy nem lehet a fanguákat megfosztani újonnan megtalált istenüktől. – Úgy érted. Az egyetlen oda nem illő pont Ludzsa volt kifogástalan öltönyében. Hannibal füttyentett. – És nem tudom. s a mindent eldöntő szavazat Csaszié maradt. hogy sápot húz belőle? – hitetlenkedett Peter. Hiszen másfelől sokkal nagyobb nyomásra számíthatunk. Meg kell várnunk. amit a bíróság is elfogadna. Először tehát egyenként beszélek mindenkivel.

hogy neki aztán mindegy. – Mindenkit meghallgattunk. máshová kell telepíteni őket. Ezért. Elhallgatott. A két csoporton izgatott moraj futott végig. mindenki megtette a javaslatát. hogy ha rossz helyen vannak.Csaszi lassan haladt sorra az asztal körül. Úgy vélem. hogy az áttelepítéséhez megfelelő helyet válasszunk. ha megengedik. ami talán előbbre lendíti a dolgot. és kiáltottak igent. a fát is. s ők némán ittak a győzelemre. hogyan telepíthetnénk át az ombufát ugyanoda. és végigjártatta jóságos tekintetét a társaságon. míg a bizottság izgatottan fecsegő tagjai távoztak. majd egy cédulát csúsztatott oda Peternek: Mind köntörfalaznak… mondtam Csaszinak. s vékonyka ujjával dobolt a fénylő asztalon. melyek során az emberek fölugráltak a helyükről. ezért azt javaslom. s nyomban fölkérem Droom professzort. Csak Ludzsa nem szólt semmit. – Akkor hát nem oszlatjuk föl a bizottságot. és vizsgálja meg az ombufa áttelepítésének lehetőségét. de véleményem szerint nincs más választásunk. Csaszi végre fölemelte a kezét. Biztos vagyok benne. Fölállt. hogy hozzunk létre Hahagáj Alapítványt. és a kezében tartott cédulára pillantott. egyik sem oldja meg igazán a problémát. – Helyes – mondta Csaszi. Amerikában már van módszer a teljesen kifejlett fák áttelepítésére. hanem újabb ülést hívunk össze úgy két hónap múlva. Csaszi magán-dolgozószobájában egy nagy palack Felségsértés várta őket. Néhányan tömör és velős választ adtak. Mi lenne a legjobb megoldás? Önkéntelenül is az jut először az ember eszébe. – Az a gondunk – folytatta Csaszi –. elmondanám az én javaslatomat. A madár esetében ehhez teljes mértékben meg kell ismernünk biológiai szükségleteit. A bizottságot annyira lenyűgözte Csaszi újszerű ötlete. kacagva néztek össze. elfogadja a többség döntését. A bizottság tagjai szinte hipnotizálva figyelték Csaszit. hogy beszéljek azzal a nyavalyás Droommal. amikor Droom professzornak már biztosan lesz mondanivalója számunkra. Csak Ludzsa húzta össze a szemét – Peter jól látta –. bár arcán alig észrevehető. Emlékeztess. hogy ilyen komolyan veszi az ügyet. – Természetesen tudom. gúnyos mosoly villant föl. De adtam ötletet a további halogatáshoz is. hogy így lesz. hogy ez a program lassú és költséges. – Ez is megvan – mondta Csaszi az első korty alaposan megkeresztelt kókusztej . és a lehető legdemokratikusabban megpróbálták túlkiabálni egymást. Mint ismeretes. és ilyen okos javaslatokat tett. – És én mindenkinek megköszönöm. aztán egy emberként emelték föl a kezüket. A fa esetében ez kissé bonyolultabb és sokkal költségesebb. hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét. mérje fel a hahagáj biológiai szükségleteit. bólogatva. de a legtöbben inkább a saját hangjukat élvezték. – Ezért javasolom. – Ám bármilyen okosak és segítőkészek is ezek a javaslatok. föltette a szemüvegét. hogy megmentsük a madarat is. mintha már az egész kérdést megoldották volna. az asztalt verték. végtelen viták után. Hannibal türelmetlenül föl-folhorkant. és minden javaslatot följegyeztünk – mosolygott atyaian az asztal körül ülőkre. meghallgatta mindenkinek a véleményét. Az általános vita során is csak annyit mondott. ahová a hahagájt. Sugárzó arccal. Két óra múlva. hogy ehhez a fontos mentőakcióhoz számos helyről kapunk majd anyagi támogatást – folytatta Csaszi. Aztán levette a szemüvegét. és Hannibalt meg Petert a saját lakosztályába vezette. hogy egy percig döbbenten hallgattak. a nehézségek ilyetén megkerülését mindenki kedvezően ítéli meg.

visz vala sok hús. és hozd el hozzám.után. Droom szállásán – egy Dzamandzar környéki kis házban – a háziasszony. – Hús elég nem több két nap. mikor fog jön bokorból. és meg is kérlek. fél órán belül nálad leszünk. és bevezette Petert Droom szobájába. hogy elfogyaszthassak még egy pohárral Csaszi kotyvalékából. Hannibalhoz érve Peter döbbenten tapasztalta. mihelyt az hazaérkezik. sőt. ha kitelepítik őket a völgyből. – Kösz az ötletet. Ha otthon van. Dloom gazda soha nem mond. ő merre megy vala? – kérdezte Peter. De most van néhány hetünk. de nem baj. – Nem. – És mi okozta a rendzavarásokat? – kérdezte a The Times tudósítója. Highbury. a szoba – Peter legnagyobb meglepetésére – makulátlan volt. és csatlakozz hozzánk. – Te tud. s az is megeshet. – Történelmi szempontból… – kezdte Hannibal. Peter. hogy a madarak is elpusztulnak. tölts magadnak. ő fog olvasni. Én süt vala. Egy ombuerdő áttelepítése csillagászati összegbe kerülne. Úgy látszik. rohanj érte. Valószínűleg legyőzhetetlen nehézségekbe fogunk ütközni. ulam – mondta határozottan a hölgy. hogy barátja éppen sajtóértekezletet tart. A cédulát odaadta a háziasszonynak. arra írta az üzenetet. és lelkesen hallgatták Hannibalt. esetleg minden idők egyik legnagyobb biológiai fölfedezése. – Indulok. Elvégre nem mindennap fedez föl az ember egy istent. glédában álltak az üvegek és gézketreckék is a különféle rovarokkal. – Ó. ulam. hogy Droom az előző nap elment a gyűjtőzsákjaival meg némi élelemmel. Az íróasztalon Peter talált egy jegyzettömböt. hallod? – Hallom. ulam – mondta a hölgy. És ez is valami. Reménytelennek látszik ugyan. az asztalon egy nagy. minden új . ulam. beválik. te fog ad neki. hogy a hahagáj és az ombufa újrafölfedezése évszázadunk. akinek arcát vörösre festette a hőség meg Hannibal vendégszeretete. – Azt mondod. – Helyes – itta ki a poharát és állt föl Peter. Ezt a terhet is nekünk. Történelmi távlatból nézve minden új fölfedezés. Hannibal. hölgyeim és uraim. mami – mondta. ulam. kövér iratrendezők sorakoztak. én nem tud. Oké? – Pompás – mondta Hannibal. üzenetet kell hagyni” – gondolta Peter. – Te fog visz engem Droom gazda szoba. aztán megpillantotta Petert. ő melle megy vala – mondta a hölgy a homokban topogva. A polcokon kézikönyvek és gondosan címkézett. A széles verandán fölállított székeken ott ültek körben a sajtó meg a televízió képviselői – mindegyiknek a kezében tele pohár –. – Droom boldog lesz. igaz. melle megy. – Igaz. – Csak annyi időt hagyj nekem. Ellentétben Droom külsejével. és még nem tért vissza. Megpróbálok egy kis igazságot meg kultúrát pumpálni a sajtó és a televízió képviselőibe. De hol is tartottam? Igen. „Nincs más hátra. hogy kitaláljunk valami más megoldást. aki a biztonság kedvéért telt keblei közé rejtette. hogy mihelyt megittad az italodat. – Tehát azt állítom. ulam. birodalomépítőknek kell viselnünk. – Igen – mondta Hannibal –. – Ne reméljünk túl sokat – mondta Hannibal. egy idősebb és igen kövér zenkali hölgy fogadta Petert azzal. hogy végre eljött az ő ideje – mondta Peter. és megígérte. – Mindenesetre egy kis levegőhöz jutunk. – Én fog ír könyv Droom gazdának. visz vala hús? – Igen. csillogó mikroszkóp meg egy mikrofényképező berendezés állt. hogy nyomban átadja Droomnak. hogy hazaérkezése után Droom haladéktalanul menjen Hannibalhoz. – Hús elég talán két-három nap? – Nem. amire nagy szükségünk van.

– Hiszen el kívánjuk költöztetni mind a hahagájt. – Igaz-e. mondja. – Azt mondja. akiknek valaha jelesük volt történelemből. – Hiszen ahogyan a spanyolok mondják. Nyilván emlékeznek rá. többször is hangsúlyozta. – Már régen megérett a bontásra – mondta nyíltan Hannibal. Pontosan. Highbury kuncogott. s rendkívül finoman utalt arra is. gyerekes csíny tevés – szólt Highbury –. – No de az itteni zavargások? – kezdte Coons a Reutertől. – Éveken át dolgozott azért. hogy közelebb hozza egymáshoz a ginkákat. csupa króm és üveg klubot. nincs csínytevés betört fejek nélkül. hogy megszabadították őket attól az egészségtelen. – És hogyan határozott a bizottság? – kérdezte Coons. – Szerencsésebb lenne az illetőt zenkalinak nevezni – mondta Hannibal. – És a császár hogyan reagált? – kérdezte Coons. – A császár százkilencvenhárom centiméter magas és száztizennégy kiló – mondta Hannibal. – De… de… hiszen porig égett az Angol Klub! – kiáltott föl Sibely a Reflectortól olyan vehemensen. – Istenien fog mutatni a tévében! – kiáltotta lelkesen Brewster. A sajtó azon képviselői. hogy az ötletre Csaszi jött rá a bizottság tagjainak a segítségével. mind a környezetét. – Igen. ahol az ilyen fölfordulásban mindössze néhány sebesült akad? És egyetlen halott sem! Voltam néhány rögbimeccsen. Az embereket sokkal jobban lekötötte a verekedés. – Gyerekes csínytevés – legyintett könnyedén Hannibal. új. a fanguákat és az itt élő külföldieket. jó humorú házigazda szerepét játszotta. – Drága barátom. Legalábbis nem ismerek hasonló esetet – mondta Hannibal. régi épülettől. – De nem. hogy a maga „csínytevésének” túl sok a sebesültje – makacskodott Highbury. hogy maga a markában tartja a császárt? – kérdezte Sibely. hogy az egyik angol hölgyet megerőszakolta egy nigger? – nyalta mohón az ajkát Sibely. kissé zavartnak látszottak. ahol Hannibal a szívélyes. – Drága barátom. A kínosnak induló sajtótájékoztató lassan átalakult koktélpartivá. Hannibal körbejárt. Hannibal részletesen ismertette a tervet. a világ minden tévéállomása kíváncsi lesz rá – mondta . így természetesen nagyon bosszantotta ez az ostoba és szükségtelen incidens. ahol több volt a sérült. azt hiszem. amikor fölállították az első fonógépet. – Tudomásom szerint ilyesmire még nem volt példa. – Szerintem – gyújtott szivarra Hannibal – zseniális megoldást találtak. de a kórházban már el sem férnek a sebesültek. ami sokkal jobban illik a mai Angliához. – Tulajdonképpen szívességet tettek az angol közösségnek. Sebesültek. és fölemelte a poharát. és egy bizalomgerjesztő küllemű folyadékkal teli korsóból újratöltötte a poharakat. – Fölöttébb bosszús volt – mondta Hannibal. semhogy szexre gondoltak volna. gondolkodjon józanul – mosolygott rá Hannibal. Mindenki nevetett.gondolat rendzavarásokat okoz. – Én mégis azt mondom. – Igaz. a tapasztalt újságíró tévedhetetlen érzékével pontosan rátapintott a lényegre. hogyan viselkedtek Észak-Angliában. hogy csupán egy kis ökölharcra került sor. A biztosítási összegből most majd építhetnek egy szép. mintha az alexandriai könyvtárról lett volna szó. hogy beleférjen. Van-e a világon még egy hely. mint itt. néhány lándzsa meg egy-két krokettütő bevetésével. biztosíthatom. – Ugyancsak jókora marokra lenne szükségem. hogy amennyiben Nagy-Britannia ragaszkodik a repülőtérhez jelentős részt kell vállalnia a hahagáj meg az ombufa áttelepítésének költségeiből.

hogy miért is venne a felesége csincsillabundát. – Jókora munkát takarítottál meg nekem. és egyél. És még valami. – Mi hír Droomról? – Az erdőt járja. – Persze. – Mondja. Ettél már? – Nem – mondta Peter. Bár még így is ki kell adnom egy hivatalos közleményt a sajtó. értem – mondta Sir Lancelot. Csináld meg a sajtóközleményt. – Néhány héten belül hivatalosan önkormányzatot kapunk – mutatott rá Hannibal –. Éppen ezért végképp el akarom kerülni. hogy az ajánlatukat megkülönböztetett figyelemmel fogjuk tanulmányozni. aki csak most jött rá. de ezt tartotta a legnagyobb házastársi bűnnek. Mondd meg Sir Lancelotnak és Alf nagyságosnak. az összes naplopó itt lihegett az ajtóm előtt. – Jobban tenné. de biztos vagyok benne. drága fiam. a BBC számára az elsőbbséget – mondta rémülten Brewster. ha nem nevezné így – mondta Peter. Hazafelé a kocsiban Peter arra gondolt. amolyan áthidaló megoldásra. – Hannibal kétségtelenül tesz javaslatokat. – Biztosan meg tudunk majd egyezni. nyomban a hűtlenség után. – Úgy van – mondta Hannibal. hogy szívesen látnám őket vacsorára. hogy a szervezetünk elfogadhatja-e ezt a megoldást – mondta . hogy használják az úgynevezett fantáziájukat.) Ám Audrey mégis hiányzott. És elmesélte. mondogatta magának. A sajtó képviselői – kissé akadozó nyelvvel hálát rebegve – végre távoztak. hogy nyomban fölhívja. Úgy értem. – Kösz – mondta Peter. persze. Hirtelen úgy érezte. Olyan jó volt vele lenni. A házasság örömeit – a zsémbes feleséget meg a száradó pelenkák erdejét – igazán nem neki találták ki. hogy már huszonnégy órája. Peter el is határozta. így legalább nyugodtan elkölthette kései ebédjét. Otthon megkönnyebbülten vette tudomásul. Éppen föl akarta hívni Audreyt. míg a felesége csincsillabundát vásárol magának? (Nem tudta ugyan. úgy érzik. – Nem tudom. Sir Lancelot a homlokát ráncolta. Örülni fognak. – Akkor rohanj haza. – Nem csinálhatja meg más. ha szó szerint idéznek valakit. Zenkali mégiscsak brit gyarmat. hogy így történt – mondta Peter. Persze téged meg Audreyt is. Hiszen ő agglegény kíván maradni. hogy jöjjön ide. – De… de… biztosítania kell számomra… akarom mondani. – Huh! – zökkent le a hintaszékébe Hannibal. – Helyes. – Végre találkozhatunk hát a trón mögött álló hatalommal – mondta elégedetten Sir Lancelot. hogy Sir Lancelot meg Alf nagyságos a zátonynál búvárkodnak. amit nagy örömmel fogadtak. elég pocsék munkát végeznek akkor is. hogy nagyon hiányzik neki a lány. hogy elfogadja vagy elveti-e őket. hogy egy kicsit elhanyagoljuk őket. de uralkodni próbált magán. amikor megjelentek tengervíztől csöpögő vendégei. Audrey bájos lány és remek pajtás. Nagy szükségem van rá. Isten a tudója. – Örülök. de semmi több. sikerült a bizottságnak valamiféle döntésre jutnia? – Igen – mondta Peter –. de a császáron múlik. Mikor hazaértem. Hogy ő megpróbáljon kijönni a fizetéséből. és jót húzott a poharából. Üzenetet hagytam neki. – Tölts egy pohárral. a Zenkali Hangja meg Sir Lancelot számára. Azt hiszem. a Ludzsával való nevezetes találkozás óta nem látta Audreyt. Tolmácsolta nekik Hannibal meghívását. hogy milyen éhes.Hannibal. mi történt. mihelyt hazaér. – Megmondom nekik. és dolgozhatott a sajtóközleményen. hát mondanom kellett valamit.

– Azóta nem láttad Audreyt. amit tőlem kap. Mint szervezetünk elnöke. hogy kitalálhassanak valami jobbat. ha nincs más megoldás – mondta Peter –. mondd meg neki. Hogy jut ilyesmi az eszedbe? – Annyit tudtam. egyből arra gondoltam. hogy történt vele valami? – Nyugalom – mondta Peter. – Még ma este beszélek Hanniballal – mondta Peter –. bízvást kijelenthetem. – Itt Peter Foxglove. az sem valószínű.komoran. Peter megrémült. de rengetegbe fog kerülni. nagyon őszintén és komolyan kell beszélnem erről a császárral – mondta komoran Sir Lancelot. de környezetük megóvása is a feladata – magyarázta Sir Lancelot. Peter – mondta Damien. – Úgy érti. – Az anyatermészettel nem lehet játszadozni. de most föl kell hívnom Miss Damient. – Halló. Igaz. míg a derék Napóleon Waterloo kapcsolta a zálogházat. – Tisztázzuk a dolgot – mondta. hogy nem fogjuk támogatni ezt a tervet. hogy beszélni akarsz Audreyval? Hát nincs nálad? – Nálam? – mondta döbbenten Peter. Mihelyt megtudok valamit. – Nincs. Egy órán belül – Napóleon Waterloo segítségével és hátráltatásával – Peternek sikerült beszélnie a kormányzói palotával. Szerintünk az állatoknak ott kell maradniuk. amióta idejött tegnap este? – Úgy van – mondta Damien –. hogy nálad töltötte az éjszakát. – Ugyanezt mondom én is. csupán arra szolgál. hogy megemlegeti. – Gondolod. – Szervezetünknek nem csupán az állatfajok megőrzése. Bár csak az Isten tudja. a mi szervezetünk nevében – mondta határozottan Alf őurasága. a halpiacot és végül – olyan diadalmas sziszegéssel. Ha nincs nálad. Petert kellemes várakozás töltötte el. színét sem láttam. – Én sejtem – mondta komoran Peter. – Jól van – mondta kelletlenül Damien –. de ha megtalálod az égetni való kölyköt. – Rá fognak kényszerülni. Simon? – mondta Peter. hol lehet. – Most lebonyolítok néhány telefont. – Mi az. – Az ombufa és a hahagáj áttelepítése ellentmond elveinknek. mintha egyszerre három rendkívül kövér gengsztert végeznének ki villamosszékben – a Zenkali Hangja szerkesztőségét. – Pokolian fura a hangod – mondta nyugtalanul Damien. hogy ő meg Hannibal egy kis levegőhöz jussanak. ahol föltalálhatók. – A természettel való játszadozás gondolata… nos… enyhén szólva elítélendő. hogy tegnap este hozzád ment. a kormányzói palotát. – Miért nem? – sóhajtotta kimerültén Peter. úgy van – bégette Alf őurasága. Beszélhetnék Audreyval? – Halló. – Ezt a császárral kell megbeszélniük – mondta Peter –. mit lehet itt kitalálni. Carey Anyó Csibéivel . mert az ötlet tőle származik. hogy a mi szervezetünk elfogadná. s amikor nem jött haza. – Azt hiszem. hogy valójában nincs is szándékukban megvalósítani ezt az őrült tervet? – kérdezte Sir Lancelot. Valami mást kell kitalálni. – Úgy van. – Nem – forgatta a szemét a szemüvege mögött Alf nagyságos –. az ördög tudja. a botanikuskerttel. visszahívlak.

csöngött. aztán átmegyek. – Ludzsa nem lehet ilyen ostoba – mondta végül. Aztán italt töltött magának. de ha ez Ludzsa műve. aztán hallgatott. Peter újra hívta a tiszteletest. – Hol van. – Nézd – mondta Hannibal –. Talán a tiszteletessel van. de a telefon csak csöngött. Engedj egy kicsit körülnézni. hogy Ludzsa – bármilyen kellemetlen és elkeseredett legyen is – bántaná Audreyt. és haditanácsot tartunk. a gekkók halk tok-tok kiáltással szólongatták egymást. de nem tudhatom. Virágok illatától és napfénytől volt meleg és édes a levegő. De Peter mindebből nem látott. HETEDIK FEJEZET ZENKALI ZENEBONA Odakint sűrűsödött a sötét. Elvégre nem Chicagóban vagyunk. a tücskök cirpeltek. Ha nem ott van. Hannibal Rittyentett. s a tiszteletes robbant be kipirult arccal és izgatottan. – Oké – mondta Peter –. Csupán egy emberrel nem sikerült beszélnie: a tiszivel. majd fölpattant az ajtó. akinek a telefonja makacsul néma maradt. Peter legnagyobb meglepetésére a tiszteletes nyomában ott volt Pappasz kapitány és Leonardo da Vinci Brown. – Ludzsa kapta el – mondta egyszerűen. tiszi. – És ocsmány hangulatban távozott tőlem. – Nem tudom – mondta nyugtalanul Peter –. – Szerinted mi történhetett? – kérdezte Hannibal. – Eléggé el lehetett keseredve. és elvérzett a kocsija roncsai között? Petert erre a gondolatra hideg veríték lepte el. Ludzsára. és járkálni kezdett a szobában. – Hah! – bökött Peterre hosszú ujjával a tiszi. és nem vették föl. de nem tetszik a dolog. mint lebegő opálok. mi az. hogy eltűnt. Hannibal. maga tudja? A tiszi lehuppant egy székbe. A fejében kavarogtak a gondolatok. Peter egyre jobban aggódott. s a bokrok árnyékában a szentjánosbogarak úgy csillogtak. hogy Ludzsa kapta el? . félrecsúszott kalappal a fején. Peter dühösen csapta le a kagylót. De akkor hol van a lány? Talán úszás közben cápával találkozott? Vagy baleset érte valami elhagyatott hegyi ösvényen. Hirtelen egy autó fékezett csikorogva a ház előtt. és legyezni kezdte magát vele. ha engem próbált megvesztegetni – mondta Peter. Nem tudta elképzelni. – Segítek – ígérte Hannibal. akkor csak egyetlen dologra gondolhatok. akiket Audrey esetleg meglátogathatott volna. akkor előre megmondom. – Hogy érti – kérdezte –. ne tégy semmit meggondolatlanul. Közben próbáld utolérni a tiszteletest. nem hallott semmit. – Látom az arcodon. – Nem lehet ilyen idióta. súlyos lépések döngtek a hallban. és elmondta a dolgot. így végül fölhívta Hannibalt. levette a kalapját.és az angol közösség több tagjával. és újabb italt töltött magának. hogy csak az imént fedezted föl. igaz? – Igen – mondta Peter. hogy kitöröm a nyakát.

– Én ugyanis hiszek a régi bibliai mondásban. – El is tud minket vezetni oda? – Igen. de az egyik legjobb kémem is. Szóval Leonardo beállt. Tegnap este kapták el. Szerintem a keresztények az utóbbi időben túlságosan elpuhultak. – Az is – mondta a tiszi –. és töltött mindenkinek. az a fekete gazembersz Ludzsa merészkedsz túl messzire. és tölthetsz nekem egy pohárkával. nem igaz? – Ezt honnan tudja? – kérdezte döbbenten Peter. Ezek a bandák szították a zavargásokat. pompász hölgy. hogy akkor hol van hát. s valójában ők gyújtották föl az Angol Klubot is. szóval nem kell aggódnod. No de ott tartottam. És az egészet Leonardo da Vinci Browntól tudom. Ludzsa elraboltatta. fogat fogért. Pappasz kapitány megköszörülte a torkát. – Igen – bólintott a tiszi. mert az első munkájuk éppen Audrey elrablása volt. kérem. azt hiszem. Foxi. – Megyek én is Pappasz kapitánnyal. mit tett az a disznó Ludzsa? .” Ettől Ludzsa annyira pánikba esett. Hannibal állt az ajtóban. amikor hazafelé tartott. – Ott kezdem – kortyintott jókorát a tiszi –. Sir Osbert azt mondta Ludzsának: „Nem érdekel. hátha szükség lesz segítségre. mert mind ismerik és kedvelik Audreyt. sőt Ludzsa sincs ott. szemmel kell tartanom ezt a repülőtér-dolgot. de takarítsd el azokat az átkozott fákat és nevetséges madarakat a völgyből. – Nem. Leonardótól tudom azt is. hogy remeg a keze. – A kis Tulipán is az én informátorom – felelte elégedetten a tiszteletes. és nagyon jól tette. így hát megnyugodhatsz. – Mondja el. Aztán Ludzsa odament. hogy valamit kell tenni a völgy dolgában. Leonardo a kertésze… – kezdte Peter. de Ludzsa annyira a markában tartja őket. hogyan csinálod. – Hannibal! – kiáltotta Peter. és honnan tudja. oda fog vezetni minket – mondta a tiszi. így hát Leonardo belépett Ludzsa egyik bandájába. – Sajnálom – mondta Peter. hogy beszéljen vele. Az erdőbe vitték. – Hol van? – pattant föl Peter. – Épp jókor! Tudod-e. cápaeledelt csinálok belőle. hogy jónak láttam. hogy megvesztegessen. élve több hasznát vesszük – mondta egy hang. Bosszúsan látta. hogy eljött hozzád. Ludzsa bandája szemlátomást nem nagyon örült a melónak. amikor hazafelé tartott innen. Miss Audrey pompász lány. Audrey nincs Ludzsa házában. ezért gyülekezetem értelmesebb tagjait megbíztam egy kis kémkedéssel. Hallotta. – Azt hittem. – Jó ég! – álmélkodott Peter. Mr. miszerint szemet szemért. ha Leonardo közelebb férkőzik Ludzsához. – Maga rosszabb a Maffiánál! – Sokkal rosszabb – mondta büszkén a tiszi. Én akarsz segítesz leszámolsz gazemberrelsz. az egyik vadászkunyhóba. – Én akarsz segítesz. – Kém? – csodálkozott Peter. hogy a bácsikád és Lord Hammer többször is találkozott titokban Ludzsával. De Leonardo még előbb fölhívta magára Audrey figyelmét.– Ahogy mondom – nézett Peterre bagolyszemmel a tiszi. – Ludzsa házában?… Megfojtom azt a nyomorult kis… – Nanana – csillapította a tiszi –. amint Sir Osbert és Hammer közölték Ludzsával. hogy értesít engem. – Tegnap este. – Hála az égnek Leonardóért – sóhajtott Peter. és minél előbb. hogy Audrey biztonságban van. hogy engedelmeskedniük kellett. he? – Kösz – mondta érzéssel Peter. de rögtön. – Ha elkapom a nyomorultat. Mindnyájan a hang irányába fordították a fejüket. – Úgy gondoltam. és így tovább. nem kell mindjárt káromkodni. különben ugrik az üzlet. és jelezte neki.

A fényszóró néha gyémántként csillogó monguz-szemeket világított meg. szólítsam Láncénak. tizennégy báróval és számos miniszterelnökkel. ahogyan mi tettük. hogy elment a kedved a mai vacsorától. Miért? – Csak kíváncsi voltam. hogy melyik úton. este hétkor. ulam. minden derék zenkali a fazeka fölé hajol. Minthogy őszintén él bennük a vágy. – Közel van a tiszi kisasszony házához. míg mi itt tötyörgünk? – Kínzásra gondolsz? – kérdezte Hannibal. és foglalt helyet Hannibal. ulam. – Ez mind nagyon szép – mondta Peter –. ha Ludzsa megpróbálja kicsikarni Audreyból a völgy helyét. az ember hajlamos elnézni gyarlóbb szeszélyeiket is. aztán viszont nyomban elalszik. de nem most. Ludzsa egyetlen embere sem vállalkozna rá. – Hát – mondta kelletlenül Peter. De egyszerűbb odajutni a vízesés alatti hasadékon át. az erdőt ragyogó fénybe borította a kanárisárga hold. de mi van akkor. a legéberebb és legvirgoncabb hangulatban találnátok az egész bandát. de bővebb felvilágosítással nem szolgált. Vacsora közben mégis sikerült lefőznöm Sir Lancelotot három kisebb uralkodóval. – Nem – bámult értetlenül Peter. ulam – mondta Leonardo. hogy megkért. majd Hannibal és Peter elindultak a tiszihez. – Tűrhetően. ha itt lógnak a nyakadon. – Pedig igen tanulságos – mondta Hannibal. Ha a sziklák felé megy. és ezernyi illattól édes. amikor az állatkák eliszkoltak a bozótba.– Tudom – vette le hatalmas sisakját. Igaz. de abban is. fél nap az út. mert biztos vagyok benne. – Jössz? – Persze – mondta Hannibal –. Mr. Inkább távozott. s el sem készül a vacsorával fél kilencig. hogy nem Ludzsa hallgatódzott odakint. Még jó. azt hiszem. . Akkor az úttól körülbelül egy óra. Hannibal Peterre pillantott. Példáját követte a tiszi is Leonardo és Pappasz kapitány kíséretében. és Sir Lancelotot meg Alf őuraságát is magával vitte. Megkérdezted már valaha az utat ír embertől? – kérdezte. igazad van. Ezeket a fura étkezési szokásokat nyilván a franciáktól örökölték. – Szó sem lehet róla. nyolc herceggel. Hannibal nevetett. Leonardo? – Igen. elviszem a vendégeidet. melyek igen gyorsan eltűntek. hogy annak sem örülsz. Az éjszaka hűvös volt. Mennyi az út a kunyhóig. Ludzsa fog mond ők fog nem bánt Miss Audley. A vendégeket lefektették. hogy jót tegyenek. Éjfélre viszont értetek jövök. – Olyan hangosak voltatok. hogy minden szót tisztán hallottam a hallban. – Engem vegyenek föl ott – mondta a tiszteletes –. Ha tehát most mennétek a vadászkunyhóba. – Ilyenkor. Éjfélkor Hannibal újra megjelent a kivörösödött képű és meglehetősen ingatag lábon álló két vendéggel. – És most – szólt Hannibal –. Leonardo? – Nincs messze. Jobb lenne az akciót éjjeli egy órára halasztani. – Hogy boldogultál a lorddal meg Alf őuraságával? – kérdezte kíváncsian Peter. hogy nem most? – Ahogy mondom – mondta Hannibal. csak félórányira van onnan. hacsak Ludzsa fog becsap ők nagyon-nagyon – mondta komolyan Leonardo. s az erdő sötétebb foltjait szentjánosbogarak miriádjai ékesítették. – Éppen indulni akarunk Audrey kiszabadítására – mondta Peter. hogy mennyire meg fogja viselni az idegeit a várakozás –. Hannibal. – Mennyi idő alatt jut el az ember a Hahagáj-völgybe? – kérdezte. Ettől úgy odavolt. – Hogy érted. – Az attól függ. aki sejtette.

– Mi mái nagyon közel. tiszi. és követték Leonardót a kanyargós ösvényen. . más ől áll itt. – Mindenesetre szimpatikusabb. ha nem bátorítaná – mondta kissé megrovóan Hannibal. Jó nagyot szól.Peter nevetett. Fegyverszíján puska függött. ulam – suttogta. hozzuk el azt a szegény gyereket. – Nem robbanó bombákról van szó. Egy ől áll itt. készen vagyunk? Pompás. – Simon. Egy gallyal gyorsan térképet rajzolt az út porába. éles késével levágott négy facsemetét. – De mondd csak. maga is jobban tenné. Vagy két mérföldet tettek meg az úton. hiszen nem háborúba indulunk. Ház van két szoba. és zseblámpája fényét az ösvényre irányította. ez szoba van négy embel. – Igaz – bólintott Hannibal. – Álljon meg. mert nincs nála vérszomjasabb és harciasabb keresztény – mondta Damien. Alig tettek meg néhány métert. kétméteres botot faragott belőlük. aztán – Leonardo utasításait követve – leparkoltak az erdő szélén. már térdre kényszerítette volna a brit kormányt. töltenél a társaságnak? Míg töltesz. – Ha ez a nő ír katolikus lenne. Biztosan szeretne már megfürödni és jóllakni. majd négy homályos üveggömböt vett elő. s adott egyet-egyet Damiennek. s a tiszi akkora lelkesedéssel forgatta meg botját a feje fölött. ulam. – Vannak más őrök is? – kérdezte Hannibal. Folytatták útjukat. – Helyes. az ég szerelmére. – Ez ház. – Ártalmatlan különc – mondta. Pappasz és Damien egyaránt khakiszínű vászondzsekit és nadrágot viselt. majd megfordult. csípőjén igen nagy és félelmetes vadászkés. ő nem futsz el. Meggyújtották zseblámpájukat. valamennyien készen vagyunk-kiáltotta. miközben jókora adag konyakot töltött mindenkinek. és lekuporodott. – Ütsz embersz lábárasz. ő akkor szem futsz el. – Bombákat? – kérdezte Hannibal. helyes. a vállán töltényheveder. én hozom a bombákat. két ől. – És én nem kapok? – kérdezte fölháborodva a tiszi. – Hannibal. – Jó harcoláshozsz – magyarázta. folyó paltján. bár alig lehet eltalálni vele valamit. – Én elhoztam a revolveremet. Találtam egy Száz Móka-Bóka Fiataloknak című könyvet. fekete cowboykalap volt. – Nos – dobta be egy kortyintásra az italát –. és Észak-Írország ismét a miénk lenne. – Pappasz. – Bizony. Ütsz embersz fej eresz. Persze ők ezt nem tudják. vagy háromnegyed órát haladtak. hanem füstbombákról. és a zsebébe süllyesztette őket. ulam – magyarázta –. maga értelmes ember létére néha megdöbbentően ostoba tud lenni – mondta szigorúan a tiszi. – Igen. hoztál puskát? – Nem – felelte bánatosan Peter. mikor Pappasz hosszú. hogy kis híján lenyakazta Petert. A tiszi. aztán a keveréket a kémcsöveimbe töltöttem. mint az az önelégült Dániel Brewster. A tiszi házához értek. hogy szerezze be a szükséges dolgokat Dzsakartában. – Talán nem is baj – mondta Hannibal. A tiszi fején óriási. aki vigyáz Missy Audley. Peternek és Hannibalnak. A tiszi közben egy szekrényben kutatott. kézre álló. Pappasz kelletlenül vágott egyet neki is. amikor Leonardo megtorpant. Ez szoba van Missy Audley. Induljunk. ulam – mondta Leonardo –. Megkértem Pappasz kapitányt. abban olvastam a füstbomba receptjét. a fák és az egyenes törzsű guava-bokrok között.

– Helyes. Megkönnyebbülten tapasztalta. hogy nem. Összekötözve fekszik a fák közt. de Peter nem akart kockáztatni. s amikor áldozata éppen meg akart fordulni. s az erdőben kis tisztás nyílt előtte. Peter és Pappasz a másikat. – Oké – mondta Peter. amit fatönknek nézett: egy hatalmas zenkali állt föl takaróba csavarva. Megpróbált kiáltani. – Elkaptad az emberedet? – Igen. Aztán a kunyhó előtt találkozunk. és tenyerét ellenfele széles mellére tette. amely pompásan jelzi az őrök helyzetét. Ez azt jelentette. de elhallgattattam. amikor a háta mögé értem. – Te akar én fog megy őt ver. elejtette lándzsáját és takaróját. s óvatosan körüljárva a házat Peter két ajtót és két fatáblás ablakot fedezett föl. Gyorsan csíkokra vágta az őr takaróját. majd rájött. Hármat lépett előre. így már csak a kunyhóban lévő öt ember volt hátra. és mozdulatlanul feküdt. Szeme egyre a tűz fényétől vibráló sötétet kutatta. – És én? Velem mi lesz? – kérdezte fölháborodva a tiszi. Simont meg a tiszi fura figuráját. Az enyém éppen akkor fordult meg. és társaival Peterhez és Pappaszhoz sietett. Lassan araszolt előre. Meglehetősen nagy épület volt. – Csak akkor használhatja a bombáimat. megsuhintotta a botját. így hát kilépett a holdfénybe. Ha ki tudjuk nyitni az ajtót. Peter halványan lüktető fénypontot vett észre a fatörzsek között. eldőlt. hogy a zenkali lélegzik. s amíg nyújtózkodott és vakaródzott egyet. – Simon meg én elintézzük ezt. és integetett. Nyugtalanul térdelt le. hogy gyorsan kell cselekednie. Hallottad a hangját? – Alig – mondta Peter. Nyilván itt tartják fogva Audreyt. A hatalmas zenkali különös hangot hallatott. Először meglepődött. és Pappasszal elindultak a bozótban. és szíve egyenletesen ver erős bordái között. amit akarunk – mondta Hannibal. lábát pedig jó erősen egy fához. hogy Hannibal is elbánt az emberével. Szerencsére háttal állt Peternek. a férfi kezét hátrakötötte. Peter megértette. – Remélem. ön jól megütsz gazembersz – suttogta rekedten Pappasz. Hannibal visszaintett. hogy megnézze a különös hang forrását. és be tudjuk hajítani a bombákat. A tisztás túloldalán ekkor megpillantotta Hannibalt. Aztán egyszerre csak megmozdult valami. Mr. kezében jókora lándzsával. A túlsó partján vadászkunyhó állt. . a fickó az enyém. Csak lassan haladhattak. hogy egy apró tábortűz fényét látja. – Kis szerencsévelsz meg is ölsz őtsz. Úgy látszott. a meglepett fickókkal bizonyára azt tehetünk. Balra az erdőben kiáltás hallatszott. a vastag bot lecsapott a tarkójára. és most vehetjük hasznát a tiszi bombáinak. – Jó. Leonardo megállt. az őrök fölfigyelnek. Foxi. – Istenem! – nyögte Peter. – Jöjjön velem – mondta Hannibal –. Peter néhány lépésnyire maga mögött hagyta a kis tüzet.– Rendben – mondta Hannibal. és megindult előre. Peter és Pappasz követték Leonardót a fák között. s nagy volt a veszélye annak is. melyet recsegő hang szakított hirtelen félbe. ulam? – Nem – súgta Peter –. és lehetőleg ne lője szét a fejemet a puskájával. Peter még érezte a karjában az ütés lendületét. – Ől ül ott kis tűz – suttogta Peter fülébe. Az egyik ajtó egy vastag gerendával is el volt torlaszolva. ha én hajíthatom be őket – mondta a tiszi. mert nem használhatták zseblámpájukat. hogy ha a lábuk alatt megroppan egy száraz gally. – Mi a további tervünk? – A kunyhónak szemmel láthatólag két szobája van. – Minden rendben? – kérdezte Hannibal. Megmarkolta a botját. ahol kicsiny folyócska csillogott és susogott. hogy a fickó sokáig eszméletlen lesz. gondolta.

és biztosan markolta őket jókora mancsaival. – Feladom. és ők szépen átadtak volna nektek. Ötpercnyi füstölődés után a fickók már aligha lesznek harcias hangulatban. Akkor kiengedjük és nyakon csípjük őket. – Simon. – Ez a mentőakció éppen olyan kudarc. de Damien már be is csapta az ajtót. hogy az akaratod ellenére nem akarlak hazahurcolni. Peter megölelte és megcsókolta a lányt. Mihelyt az ajtó kinyílt. – Persze. Ezért lármáznak.– Jól van. – Miért nem? – kérdezte Peter. szegénykék – mondta dühösen Audrey. Aztán csapd be az ajtót. Mihelyt a bombák bent voltak. nevetve és épségben. amikor elkezdtem a szabadfogású birkózást – tájékoztatta Petert a tiszi. – Én hősöm! – mondta Audrey. és leemelte az ajtót záró gerendát. A kunyhóból elfojtott kiáltozás és köhögés hallatszott. – Elgázosítottátok?! – A tiszi csinált néhány bombát – magyarázta Peter –. Megcsörrent a széttörő üveg. tiszi? – suttogta. néha igazán nehézfejű vagy. – Hannibal. – Igenis. – És mit tettetek szegény elrablóimmal? – Elgázosítottuk őket – mondta büszkén a tiszteletes. mint mostanában minden errefelé – mondta Hannibal. – De amikor olyan mulatságosán néztek ki! – protestált Audrey. hogy míg a mi félig kommandó-. A tiszi kivette a zsebéből a bombákat. – Hiszen ők sem akarták az egészet. – Mert tudták. Fölrántotta az ajtót. a tiszi behajíthatná a bombáit. és ismét nevetni kezdett megmentőin. – Úgy értem. – És most szépen kiengedjük és elpáholjuk őket – dörzsölte a kezét Damien. tiszi. – Kész van. s ott állt Audrey. – Életünket és vérünket kockáztatjuk érte. és fölrántotta az ajtót. – Akkor éreztem magamat ilyen jól utoljára. Úgy érted. – Csak ide kellett volna jönnötök. keze a kilincsen. – De ki mondta nekik? Honnan tudták? – Én mondtam nekik. – Hálátlan bestia – mondta Damien. a tiszi a sötét szobába hajította négy bombáját. Damien elfoglalta helyét az ajtónál. – Nem kellett volna bántanotok őket – mondta Audrey. Damien lehúzta a kilincset. Azonnal ki kell engednetek őket. jól van. hogy jöttök – mondta türelmetlenül Audrey. – Eleged van az emberrablásból? – kérdezte végül. rémült kiáltás hallatszott bentről. s egy pillanat múlva a súlyos gerenda is a helyére került. Peter gyorsan a másik szoba ajtajához ment. ezek mindvégig tudták. – Hiszen olyan aranyosak voltak hozzám. – Ezt nem tehetitek – mondta fölháborodva Audrey. hogy jövünk? – Persze – mondta Audrey. – De miért? – kérdezte Hannibal. csak az a . kapitány – bólintott. és megcsókolta a lányát. sohasem fogom megbocsátani. azokat dobtuk közéjük. s kétségbeesett öklök verték az ajtót. – Átadtak volna? – hitetlenkedett Hannibal. ő meg kinevet. maga vérszomjas boszorka – mondta Hannibal. ha kinyitnád az ajtót. és rakd keresztbe rajta azt a gerendát. félig kiscser-készcsapatunk az erdőben osont. – Nem bánthatjátok őket! Ha bajuk esett a bombáidtól. – Te? Úristen – mondta Hannibal.

hogy mikor éri baj a szeretteimet. de gyerünk előbb a tiszi házába – mondta Audrey. – Igen. Peter nem szólt semmit. mielőtt bajuk esne. hogy az évek során baj érjen mindenkit. ha soha nem tudhatom. s bár mindkettőnek tojásnyi púp pompázott a tarkóján. majd négykézlábra esve köpködtek és hánytak. tudjátok. Ludzsa unokatestvére. A kunyhóból kiáradó fojtó. ám az utat egy kidőlt. hogy talán megtudhatok tőlük valamit. és föl kell hívnunk a palotát. Azt mondta. hogy senkinek semmi baja – mondta Hannibal –. . Azt mondtam. Közben Peter és Audrey elsősegélyben részesítették a boldogtalan emberrablókat. igazán megmondhatnád. és szívesen elvisz engem is. köhögtek. vegye figyelembe. hogy mennyire gyűlöli Ludzsát. Mihelyt abbahagytam a gúnyolódást. hogy igyon egyet. akit szeretek és tisztelek. Peter kinyitotta az ajtót. Audrey elmondta az eseményeket egy pohár ital mellett. hogy mi ez az egész. Azt mondta. könnyeztek. de arra is gondoltam. mondta. amelyen most kezdtek csak tükröződni az átéltek. De úgy érzi. akkor nem lesz semmi a repülőtérből meg a gátból. – Megpróbáltam átejteni – vonta meg a vállát –. hogy hol a völgy. Peter sóhajtott. és azt mondta. – Hazafelé tartottam. nagy fa zárta el. Audrey keserűen a fiúra mosolygott. amivel teljesen kihúzta a lábam alól a talajt. csak nézte a lány arcát. de ha ez történne. már letértünk az útról. és ő nagyon sok pénzt fog veszíteni. Igen udvarias volt. amikor a fa másik oldalán megállt a kocsijával Garutara. – Nincs sok időnk. fehér füstnek záptojás. – A kunyhóban – folytatta Audrey – aztán ott volt Ludzsa. mintha le akarnák tisztítani. – Maga nem is tiszteletes – mondta Hannibal. és nagy kiabálás kezdődött. Nyögtek. odajött hozzám. – Te pedig elfogadtad az ajánlatát – mondta Hannibal. hogy az emberek most küldtek fűrészért és a fa eltakarítása több órát vesz majd igénybe. A patakvíz meg a Damien által egyáltalán nem szívesen átadott konyakosüveg segítségével hamarosan magukhoz térítették őket. elég jó állapotban voltak. bár szegények még mindig ziháltak és köhögtek. de fenyegető. Türelmesen ki akartam várni a végét. így tettem hozzá egy kicsit a bűzbombák adalékaiból is. Semmi értelme nem lett volna az ellenállásnak. – Maga egy salemi boszorkány. Aztán Garutara átmászott a fán. És most gyorsan engedjétek ki valamennyit. – Mi az ördögöt tett ebbe. és részletesen kifejtette a terveit. – Gonosz kis disznó – mondta Hannibal.nyomorult kis Ludzsa kényszerítette őket.és csatornaszaga volt. de nem használt. – Jó. és kitódult a négy riadt zenkali. majd jobb belátásra bír. akkor gondoskodna arról. – De a francba is. – Az első adagból mintha hiányzott volna valami – vallotta be a tiszi –. Mikor visszaértek a tiszi házába. tiszi? – kérdezte Hannibal. mert tudja. ő nem bosszúálló ember. és mire észbe kaptam. Peter megkereste a két őrszemet is. és az égre emelte tekintetét. levegő után kapkodtak. aki mindig elmondja. Meglehetősen mulatságos látványt nyújtott terepszínű ruhájában és tiroli kalapjában. hogy azzal semmire sem menne. nem fenyeget közvetlenül engem. – Hülye voltam – ismerte be kelletlenül. be az erdőbe. mosolyogni kezdett. hogy ezek életem első bombái – mondta kissé sértődötten a tiszi. Szünetet tartott. – Miután meggyőződtél róla. – Ha nem mondom meg neki. Néhány zenkali ácsorgott mellette hosszú késsel a kezében. ezért ő visszamegy a városba.

mert ez lesz Ludzsa bukása. Hannibal vigyorogva állt föl. és gratulál a sikeredhez. – Mit mondott Csaszi? – kérdezte Audrey. – Igen – mondta Audrey. tiszi? – kérdezte Peter. – Azt hiszem. – Megmondtam. megmondtam neki. hogy tehetted? – sápítozott a tiszi. hogy fütyül Zenkalira. ha az egyháznak harcos híre van. Néma csönd volt. Ott várhatunk a szikla alatt jóval azelőtt. de Napóleon Waterloo és Jézus nincsenek formában ilyen késő éjjel.ha megmondanám is a völgy helyét. Tudtam Leonardótól. hiszen egész Zenkali ellene támadna. hogy hol a völgy – mondta Audrey. s talán nem illendő. tőled bocsánatot kér. s hallottam. mi… – Jól tökön rúgjuk őket – örvendezett Judith tiszteletes. Azt mondtam neki. ahol vár rá a pénze. – Audrey drágám. – Az egész testőrsége vár minket a Hahagáj-völgyhöz vezető út kereszteződésénél egy órán belül. tiszi. hogy mennyire veszélyes és nehezen járható. – Igen. – Isten irgalmazzon neked. Örül. – Hívom a palotát. az sem lenne a hasznára. amit kértek tőle. – Hát ezért volt ennyire elszánt. Nem lenne jó reklám az egyháznak. . – Gyerünk. s nagyokat csapott a tiszi hátára. és közölte. és csupán néhány félrevezető utasítást adtam. – Föltétlenül velünk akar jönni. ahogyan azt mondja Garutarának. a saját fegyverét fordítjuk ellene. – Benne vagyok a buliban az elejétől fogva. – Elvégre komoly csetepaté kerekedhet. s ő máris indulhat Dzsakartába. Különben is. Nem dobhatsz bombát a völgybe – mondta Audrey. hogy merre menjen – mosolygott Audrey –. – Marhaság – legyintett a tiszteletes. hogy Ludzsa emberei odaérnek. lányom – mondta Damien. Audrey a legegyszerűbb és legokosabb dolgot tette – mondta végül. A tiszi fancsali képet vágott. hogy egy papi személy részt vegyen egy ilyen közönséges balhéban. harminc emberrel még napkelte előtt a völgyben lesz. – Erre nem gondoltam – mondta Hannibal. hogy ezzel egy kis levegőhöz juthatunk. – Megzavarná a madarakat. – Mit csináltál? – kérdezte Peter. hogy az út mindössze hat vagy hét óra. te kis ír Machiavelli. – Én meg csinálok még néhány bombát – mondta jókedvűen a tiszteletes. Mihelyt a völgyet elpusztította. megtette. Csak Hannibal hallgatott. Ludzsa elégedett volt. – Elnézést. Ocsmány kis kacaj következett. – Csaszi utasíthatja a testőrségét – mondta Audrey –. – Zseniális – mondta Hannibal –. – Csak egy ír lány tud túljárni egy rafinált tolvaj gazember eszén. hogy ilyen sokáig tartott – mentegetődzött –. és úgy gondoltam. – Elszánt és magabiztos. mikor Hannibal kiment a szobából. hogy menjenek a vízesés felé. amiért egyetlen zenkali is így mert bánni veled. Természetesen a hosszabb utat mondtam el. Aztán amikor lemásznak. úgy ám – mondta büszkén Damien. – Mi a terved? – kérdezte Peter. ki vele. – Szó sincs róla. – Végül mit tettél? – kérdezte a tiszteletes. és hangsúlyoztam. és ő elpusztítaná. nem árt. Hannibal jött vissza. s a szeme furcsán csillogott. kíváncsi vagyok a végére is. hogy értem jöttök.

a háttérben maradnak.– Igazán kedves Csaszitól. – Azért beszél így. – Mert ő fizetsz nekemsz ötszáz fontsz. Peter vezette őket. ha-ha. – Az lesz – biztatta Peter. aki úgy ült ott. hogy Ludzsa emberei – akik még több mérföldnyire járhattak az erdőben – megláthatják vagy meghallhatják őket. majd Pattogós és csapata következett. A császári testőrökkel vagy negyed mérföldnyire a völgy bejáratát rejtő vízeséstől találkoztak. s most nem jön el. – Miss Damien leplezte le az összeesküvést. hogy mindent láthassanak. A császári testőrök válogatott legények voltak. – És lehetőleg nem zavarjuk a madarakat. Mr. uram… – Pattogós még mindig azt hitte. Éppen pirkadt. Ez a kevés szavú. gyöngyházszínű homályban megpillantották a ködbe vesző koronájú ombufákat. mégsem akartak kockáztatni. Aztán a császári testőrök és különös kísérőik behatoltak a hasadékba. mert még ha Ludzsa innen meg is lógsz. – Ha maga mondja. – Azért én felelek – mondta Hannibal. s amint az égbolt pirosodni kezdett. ha meglógna. hogy ha Ludzsa nem raboltatta volna el Audreyt. Jaeger tiszteletes pedig úgy bánik a bombákkal. Attól tartott. a többiek pedig úgy helyezkedtek el. Ez férfimunka. Pattogós hat őrszemet állított. de ne kerüljenek a tűzvonalba. most megmozdult. Mikor elérték a vízesést és a völgybe vezető szűk hasadékot. – De remélem. amit Miss Audreyválsz tett. aztán indulnunk kell. – Miért? – kérdezte Peter. rengeteg forró kávét. tiszi. Rendkívül óvatosan közelítették meg a vízesést. Végre elérték azt a sziklát. végül a többiek. A sápadt. A hajnali levegő hűvös volt. Audrey utasításai alapján. akkor magától nyugodtan elpusztíthatta volna a völgyet. ahogyan a gerillák közül is kevesen. a tűzvonalon kívül. Pattogós elosztotta az embereit. Pappasz kapitány. és a vízben gázolva átmásztak a Hahagáj-völgybe. hogy Ludzsa barátunk nem jön le velük. tehetséges tiszt tökéletesen kézben tartotta kis csapatát. a völgyet mindenáron megvédj ük. s a szeme elégedetten villant föl. – Ön nem aggódsz. hogy Ludzsa talán mégis rájött a turpisságra. mert nem ismeri ezeket a hölgyeket – vigyorgott Hannibal. csupa dalia. ahonnan Audrey és Peter ereszkedtek alá a völgybe. mint valami nagy. mindenfelől fölhangzott a hahagájok szelíd gúnykacaja is: – Ha-ha. – Csak attól félek. tisztelgett. de ez még nem siker – mondta Audrey. – Helyes – mondta Hannibal. Az utolsó ködfoltok is fölszálltak. s az ég immár ragyogóan kéklett. akár a hattyúpihe. – Kerüljük a szükségtelen vérontást. – Tájékoztattam az embereket – pattogta. Foxi – suttogta harsogva –. hogy Hannibal tréfál. ám Audrey nemcsak ezért borzongott. – Kérdezhetek valamit. – Nem kétséges – helyeselt Hannibal. pedig nem szeretném. miközben emberei a háttérben vigyázzban álltak. – Hamarosan itt lesznek – pillantott az órájára Peter. hogy én viszel őtsz Dzsakartába – mondta egyszerűen Pappasz kapitány –. morcos medve. Nem volt valószínű. akiket bizonyos „Pattogós” Summerville kapitány képzett ki és irányított. én pedig nem viszel őtsz azok utánsz. s maga még segített volna neki meglógni? . – Ez azt jelenti. Oda várták Ludzsa embereit. hiszen azok Peter útját követték. Hannibal elé lépett. – Ezt külön hangsúlyoztam – mondta Pattogós. Zenkaliról nem mész el. – És most kávét kérünk. uram? Jönnek a… hölgyek is? Tettlegességre is sor kerülhet.

hogy föladja a küzdelmet. Az emberei nyilván sokkal felelőtlenebbek és fegyelmezetlenebbek voltak. megigazította tiroli kalapját. aztán az embereihez fordult. s a lent figyelők még feszültebben figyeltek. utánuk! – kiáltotta élesen Pattogós. puskáikat. – Nem. A sziklafalon tekeregni kezdett lefelé az első három kötél. Immár negyven ember fecsegett odalent a főnökük utasításait várva. Ezért én értesítesz volna Mr. hogy előre fizetsz nekem. akik el akartak inalni. gondosan megtörölte a kezét egy fehér selyemkendőben. még mindig veszélyesnek látszó Ludzsa mozdulatlanul állt a forgatag közepén. mert Pattogós jelent meg mellettük. ismétlőfegyver és ősrégi. hogy maguk vannak. hogy megadta magát. így tettek a testőrök is. A kapitány szeme villogott. De tévedett. – És az ötszáz font? – kérdezte Hannibal. Peter először azt hitte. rózsaszín nyelvével végignyalta ajkát. ő pedig megfogsz Ludzsátsz. Peter elcsodálkozott a kis piperkőc ügyességén. Mikor a peremhez értek. A fák és . Egy pillanatnyi döbbent csönd után Ludzsa emberei elhajigálták késeiket. zajosan vitatkoztak. Amikor aztán Ludzsa is mászni kezdett. Hallották. Görög ilyesmit sohasem tesz. – Testőrök. amely a tulajdonosára legalább annyira veszélyes lehetett. puskával a kézben előléptek a császári testőrök. hogy a sziklatetőn Ludzsa emberei beszélgetnek. mint a mozdulatlanul lapuló császári testőrök. amint utasításokat osztogatott. Nem üzletembersz. hogy Hannibal és társai még a bokrok között rejtőznek. Ludzsa szemlátomást meghökkent. Ludzsa hangja is jól kivehető volt. Minthogy ellenfeleik eldobálták fegyverüket. s a szikla tövében egy pillanat alatt teljes lett a kavarodás. A tiszteletes a kezét dörzsölte. még énekelnek is abban a hiszemben. Hannibaltsz. Csak Pappasz kapitány maradt közömbös. A császári gárda – khakiba öltözött. Ludzsa erre számított éppen. Fegyvereik között akadt hosszú kés. nem így csinálsz üzletsz. hátultöltős arab puska. Mindketten nagyon elégedettek voltak. s még a máskor rendíthetetlen Hannibal is izgatottnak látszott. – Őrszemem jelezte. Pappasz komor pillantást vetett rá. Ludzsa azt várta. fekete lavina – előrelendült. hogyan költhetné el a legokosabban azt az ötszáz fontot. hogy útját állja. hogyan erősítsék meg a köteleket. hogy minden testőrre jusson legalább egy a pánikszerűen menekülők közül. hogy Ludzsa belesétált a lány csapdájába. csupán gumibotjukat forgatták hatékonyan. s futni kezdett az ombufák felé. – A császár nevében! Dobja el a fegyverét! Letartóztatom – mondta a jól végzett munka büszkeségével. Ludzsa emberei lassan lemásztak. s szemlátomást azon törte a fejét. benzineskannáikat. hogy én adsz ötszáz fontsz egy gazemberneksz? – kérdezte fölháborodva. Hirtelen kilőtt. és egymást taposva igyekeztek fölmászni a sziklán. – Ön gondolsz. a testőrök is azt hitték. Ludzsát annyira meghökkentette a dolgok ilyetén fordulata és tervének kudarca. Ludzsa földet ért. – Mi. hogy megérkeztek. A parányi és kifogástalanul öltözött. Balszerencséjére nem tudhatta. – Csendet kérek. Mihelyt Ludzsa nekiiramodott. nevetgélnek.– kérdezte hitetlenkedve Peter. s Ludzsát és embereit a sziklafalhoz szorították. Engemsz ilyesmi undorítsz. Nem akart hinni a szemének. megindult Peter is. Minthogy ő nem mozdult. És ebben a pillanatban fenyegető félkörben. Nem vitatkozhattak tovább az üzleti etikáról. s inkább azokra fordították a figyelmüket. Ludzsa volt olyan ostoba. mint a hahagájokra. Pattogós előrelépett. görögöksz. és völgyneksz lesz semmi baja. uraim – mondta Hannibalnak. Peter Audreyra pillantott. és ki mit vigyen le magával.

Az ütés lendülete kellemesen csiklandozta Peter karját. kitisztította a sebet. te hülye – sírta el magát Audrey. és két kis tapaszcsíkkal megpróbálta összehúzni a sebszéleket. mint egy rongybabát. – Huh! – mondta undorral a kezek tulajdonosa. a szeme keresztbe állt. aki egyet bucskázott. de varrni. – Ha rosszabb lenne. amit Pappasz vágott neki még Audrey kiszabadításakor. Megragadta az emberke dzsekijét. mert Ludzsa igen fürgén futott. tartozom neked valamivel. Ugyanabban a pillanatban egy másik kéz jókora karateütést mért Ludzsa tarkójára. hadd tisztítom ki azt a vágást – mondta Audrey. – És most. – Nem. de megcsúszott a kulacson. s a fiúd kétszerte olyan szép lesz. A Damientől kölcsönkapott kis ezüstkulacs mentette meg Petert. csodákat. mint én – próbált tréfálni Peter. Amúgy csapnivaló orvos. Peter ezek után rendkívüli precizitással állón vágta Ludzsát. majd én. – A késvágás – próbált mosolyogni Peter – többnyire rosszabbnak látszik. nem – érkezett lihegve a tiszi –. – Ez a gazembersz még a kést sem tudsz használni. – Gyere. hogy egy kissé kiegyenlíti az esélyeket. Peter ismét ütésre emelte az öklét. vidd minél előbb a kórházba. s joggal érezte. amikor az vicsorítva előreugrott. mert nem bírod Petert egyedül. jól vagy? – rohant oda Audrey. Dzsekijének a zsebében lapult. Gondos munkát kell végezni. Peter azt sem tudta. a képén vér csörgött. mint a legszebb falikárpit. ha nem akarod. de Ludzsa a kígyó fürgeségével kést rántott. s a szeme gonoszul csillogott. A bot a két válla között találta el Ludzsát hangos csattanással. – Én vagyok. Buta képpel pillantott Ludzsára. Az utóbbi hetek minden izgalmát és bosszúságát belevitte. mint amilyennek látszik. hogyan védekezzen. drágám – fordult Audreyhoz –. és Peter mellébe döfte. s csak bámulta. Az ütésnél is jobban meghökkentette talán a felé rohanó Peter. Hannibal meglendítette és izmos karjával elhajította azt az ügyes botot. hogy Ludzsa Peter zsákmánya. Mikor Ludzsa elhaladt előtte. – Bravó. irányt változtatott. Ludzsa fölkiáltott fájdalmában. Peter nehezen tudta ledolgozni hátrányát. barna kéz nyúlt ki a semmiből. drágaságom – hajolt Ludzsa fölé és markolta meg a dzsekijét Peter. és úgy kapta föl a földről. ha . – Peter. – Foxglove! – hörögte. Az állától a füléig érő vágás egészen a csontig hatolt. és végighasította Peter arcát. levegőért kapkodva gördült arrébb a földön. Ludzsa szürkére vált arccal. Peter meglepetten engedte el a kis embert. már nem élnél. – És most kapsz egyet Miss Damien nevében. bár egy pillanatig sem vonta kétségbe. Peter gyomrát célozva meg a pengéjével. Doktor Mafuzi csodákat művel a tűvel. Peter a lány felé fordította vértől csöpögő arcát. hogy sebhelyes maradjon neked egész életére. Vidd magaddal apádat is. mint amilyen valójában. Öt perc sem telik belé.bokrok között már-már mindketten oda értek. s rongybabaként terült el a földön. – Ezt a magam nevében adtam – közeledett Peter ismét Ludzsához. ahogyan vére patakokban folyik le a dzsekijére. hogy nagyszerűen sikerült. – Miért kezdtél ki vele? – Mert feleakkora. És ha jól tudom. és kapta el satuként Ludzsa kezét. majd ülő helyzetben kötött ki. éppen akkor. azt tud. te kis szörnyeteg. ahol Hannibal és a tiszteletes rejtőzött. Ludzsa nyomban összeesett. Pappasz kapitány. Audrey meg a többiek látványa. úgy ám. amikor egy sűrű szőrrel borított nagy. az állától a füléig. – Igen. pompás találat! – ugrált örömében a tiszteletes. Ezért Hannibal úgy döntött. s Ludzsa elterült a földön. Előkapta kis elsősegélycsomagját. Ludzsa pengéje áthatolt az anyagon.

hogy megmentettétek a völgyet. s mindkettőnek van némi igazsága. panaszos hangjuk szállt az ombufák közt. – Ludzsát bízd csak ránk – mondta Hannibal. Az arca komor volt. Sir Osbert és Sir Lancelot tizenegyre jönnek tárgyalni velem. mint a másik. bármilyen múlékony értékű is az ilyen kitüntetés. ha pedig szükségünk van rá. Mondja el mindkettő a magáét. kedves Hannibalom. és kompromittáltátok azt a féreg Ludzsát. – Például mesélhetnénk Osbert bácsinak Ludzsáról. – Azt hiszem. erre nem is gondoltam. drága Sir Osbert. Ám Sir Osbert és Sir Lancelot még mindig itt trombitáinak a küszöböm előtt. – A tiszinek igaza van. nyomban megkapnád tőlem mindkettőt. – Kedves Sir Lancelot. – Félre ne érts. aztán hátha kialakul valami. – Hát ez csodálatos – mondta bosszúsan Hannibal. – Ha nincs rá szükségünk. Amikor Csaszi mesterkélt szívélyességgel besietett. mintha csak rekviemet dalolnának Ludzsa apró. A nagy ebédlőben Sir Lancelot és Sir Osbert ült a hatalmas asztal két oldalán olyan közönyös képpel. S amint kimondta. hogy ez a kis gazember magához térjen. és akkor… – Szó sincs róla – mondta határozottan Audrey. és kikászálódott a függő-ágyból. s fél lábával hintáztatta magát. mint két macska a háztetőn. de erről majd később. Csak azt várom. Csaszinak igaza van – próbált értelmesen artikulálni Peter a tapaszai ellenére. összetört teste fölött. – Malapi jön. gondolom. – A gyilkossági kísérlet vádja nagyon is jól fog állni neki. kérem. jobb ötletem van. csak Ludzsától szabadultunk meg. – Remek ötlet – derült föl Csaszi –. Azt hiszem. üldöz minket. Csaszi kiürítette a poharát. képtelenek vagyunk megtalálni. így hát közeledik a nemezis. Peter – mondta Csaszi. – Üzenetet hagytam neki. Mindhármuk kezében egy-egy nagy pohár Felségsértés volt. – Elájulnék? – háborgott Peter. még mindig az erdőben van – mondta Peter. mégsem látszottak jókedvűnek. az egyik pontosan az ellenkezőjét követeli. Igazán örülök. Mellette ült Hannibal és a csupa tapasz arcú Peter.elájulna. Ha Zenkalin lenne Viktória Kereszt vagy Bíbor Szív. – Nem fogok elájulni. mindketten fölálltak. tudtál beszélni Droommal? – Nem. ne hidd. és megbiccentették a fejüket. Bánatosan hallgattak. – Nincs más megoldás. hogy nem vagyok hálás neked meg Audreynak azért. körben kiáltozni kezdtek a hahagájok a bozótban: – Ha-ha… ha-ha… ha-ha – Erős. bocsássák meg a késést – . Ezért hívattalak ide mindkettőtöket ma reggel. De a völgy ügye ezzel még nem oldódott meg. – Úristen! – sóhajtott Hannibal. uraim. NYOLCADIK FEJEZET ZENKALI ZÁSZLÓBONTÁS Csaszi ott feküdt tágas függőágyában. és kortyolt az italából –. Menjünk. Jut eszembe. – Ámen – mondta a tiszi.

villogtatta a fogait Csaszi –, de az államügyek, az államügyek… Hiszen önöknek igazán nem kell magyaráznom, uraim. Egy kis frissítőt? No persze, egy ilyen forró napon… Elcsábíthatom önöket? Mindenünk van, azt hiszem… ó, igen, önnek egy whiskyt vízzel, Sir Osbert… és önnek, Sir Lancelot, talán gint tonikkal, jó lesz?… Hannibal, Peter, nektek ott egy kancsó abból a fehér italból, amit úgy szerettek. Mindenki kapott? Helyes, helyes. Csaszi leült, és rámosolygott az asztalnál ülőkre, túláradón, mint a vulkán, ellenállhatatlanul, mint a lavina. – Kedves Sir Lancelot, megkapta a levelemet? A másolatát persze elküldtem Sir Osbertnek. És most szeretném hallani a véleményüket. Csaszi hátradőlt, az arckifejezése nyílt volt és fegyelmezett, csokoládébarna ujjait összefonta. Sir Osbert úgy nézett Sir Lancelotra, mintha csak most venné észre. Hallgattak. Aztán Sir Lancelot megköszörülte a torkát, s rosszallóan elmosolyodott. – Talán… esetleg… ha senkinek sincs kifogása ellene, én kezdeném – mondta. – A véleményem segítségével talán kialakíthatunk valamiféle modus operandi-t. Sir Lancelot nem vett tudomást Sir Osbert fölhorkanásáról. – Nagy figyelemmel olvastam a levelét, felség, s rögtön az elején fontosnak tartom tisztázni, hogy megértem, milyen szokatlan és veszélyes helyzetben van, és együtt érzék önnel. Önök elfogadták a repülőtér ötletét, mielőtt fölfedezték volna a völgyet, ebből adódik a probléma. Mint természetvédő, én természetesen ellenzem a repülőteret és a gátat, de a döntés természetesen kizárólag Zenkalié lehet. Gyors pillantást vetett Sir Osbertre, kortyolt egyet, aztán folytatta. – Azt hiszem, tisztáznom kell a magam és az általam képviselt szervezet álláspontját. Az ember világszerte hihetetlen gyorsasággal károsítja és pusztítja a pótolhatatlant; néha nem is tudjuk, hogy mit teszünk, néha tudatosan és szándékosan tesszük, de mindig a haladás nevében. Hasonlattal élve úgy is mondhatnám, hogy magunk alatt vágjuk a fát. Az én szervezetem egyáltalán nem akadékoskodó, miként Sir Osbert föltételezi. Csupán óvatosságot kérünk. Szívünkön viseljük az állatok és környezetük sorsát, ám a legtöbben nem értik, hogy környezeten mi nemcsak az őserdőt értjük, de mondjuk London külvárosait is. Általában azzal szoktak érvelni ellenünk, hogy mi hasznunk van ezekből a lényekből, mikor csodálatos technikánk van, uralni tudjuk és vágyaink szerint át tudjuk alakítani a természetet. Legalábbis ezt mondják nekünk. Erre az az igen egyszerű válasz, hogy nem tudjuk. Sir Osbert ismét fölhorkant. – így igaz – mondta –, nem tudják. Maguk. Sir Lancelot Sir Osbertre pillantott. – De legalább beismerjük a tudatlanságunkat, Sir Osbert, legalább nem próbáljuk eltitkolni, mint maguk. Sir Osbert elvörösödött. – Az egész érvelésük, az összes akadékoskodásuk alapja a tudatlanság, ezek szerint? – morogta. – Hogyan akarnak így haladni? A világ fejlődik, növekszik, és maguk állandóan visszafogják. – Ha azt állítja, hogy választanom kell a repülőtér és a Hahagáj-völgy megmentése között, akkor kétségtelenül a völgy megóvását választom – mondta Sir Lancelot –, mivel, biológiai érdekességén túl, még nem is tudhatjuk, hogy mennyire fontos lehet. – Fontos? Fontos? – háborgott Sir Osbert. – Azt kívánná, hogy csak üljünk és malmozzunk, mert a völgy talán fontos? Édes uram, maga bolond. Ez a huszadik század. Itt nincs helye az efféle ökológiai luxusnak… Elhallgatott, mert Hannibalból kirobbant a nevetés. – Elnézést – mondta mesterkélt udvariassággal –, de ilyen remek kifejezést évek

óta nem hallottam. Ökológiai luxus! Ez jó. Ebben érzik a haladás. – Igen – mondta szárazon Sir Lancelot –, bár az az érzésem, hogy ez a… hm… ökológiai luxus egyaránt érinti a természetvédőket és a haladás bajnokait. – Nem állt szándékomban humorosán fogalmazni – mondta sértődötten Sir Osbert. – Nem, ez egyáltalán nem humoros – mondta Sir Lancelot. – Inkább szomorú. Csaszi hatalmas teste egy picikét megmozdult. – Teljesen egyetértek az elveivel, Sir Lancelot – mondta –, ám szeretném, ha a közvetlen problémára összpontosítanánk. Mi a véleményük a tervünkről? – nézett az egyik báróról a másikra. – A terv lehetetlen – mondta Sir Osbert. – Véget nem érően hátráltatná a repülőtér ügyét. Őfelsége kormányának a nevében, amelyet itt képviselek, ki kell jelentenem, hogy nem tűrünk semmiféle hercehurcát ebben az ügyben, melynek oly nagy a fontossága nemcsak a Nemzetközösség, de Zenkali biztonsága szempontjából is. – Igazán hízelgő, hogy ön szerint az ellenséges külvilág egy olyan szerény sziget után sóvárog, amilyen Zenkali – mormogta Csaszi. – Nemcsak Zenkaliról van szó, hanem az egész Indiai-óceánról – mondta bosszúsan Sir Osbert. – Úgy látszik, itt senki sem tudja megérteni, hogy a világbékét kockáztatjuk néhány rohadt fa és nyavalyás madár miatt. – Egyszer már emlékeztettem, hogy a hahagáj a fanguák istenének a megtestesülése – mondta fagyosan Csaszi. – Remélem, nem lesz szükség rá, hogy megismételjem. – Bocsánat… – nyögte Sir Osbert. – És ön, Sir Lancelot? – fordította el Sir Osbertről baziliszkusztekintetét Csaszi. – Én másutt látom a problémát. Ha meg tudják is őrizni a hahagájt és az ombut bölcsőhelyükön kívül, mindkettő valamiféle vákuumban fog fennmaradni. Szervezetünknek az az elve, hogy mindent a maga természet adta környezetében kell lehetőleg megőrizni, ezért attól tartok, hogy elvileg elleneznem kell a madár és a fa kitelepítését a völgyből. No meg aztán a költség is hatalmas lenne; nem tudom, honnan kerítenének rá pénzt. Az önök szempontjából megértem a kompromisszum értékeit, de szervezetünk szemszögéből nézve, attól tartok, nem fogadhatom el a tervet. – Teljesen nevetséges, hogy az emberiség jövőjét kockára tegyük egy fa meg egy madár miatt! – tért magához Sir Osbert. – Nem értem, miért képtelen megérteni, hogy az emberiség jövőjét a természet megóvása biztosítja, nem pedig a természet folyamatos és kapzsi kizsákmányolása! – mondta dühösen Sir Lancelot. – Uraim, uraim – csillapította őket Csaszi –, megértem a haragjukat, de kérem, őrizzék meg hidegvérüket. Mindketten elmondták a véleményüket, s mindketten figyelemre méltó érveket sorakoztattak föl. Ha megengedik, továbbítom állásfoglalásukat a bizottságnak. Csak azt kérdezem: ha a bizottság még egyszer hallani kívánná véleményüket, hajlandóak lennének mindezt megismételni előttük? – Természetesen, örömmel – mondta Sir Lancelot. – További késlekedés – vonta meg a vállát Sir Osbert –, de úgy látszik, nem tehetek mást. Bár azt hittem, a helyzet elég világos még egy… – Még egy…? – nógatta behízelgően Csaszi. – Csak azt akartam mondani, hogy bárki láthatja, mennyire fontos a repülőtér Zenkalinak – vágta rá gyorsan Sir Osbert. – És azt sem szabad elfeledni, hogy mennyire fontos számunkra a hahagáj meg a fa is – mondta Csaszi. – Nyilván megdöbbenti önöket a hír, hogy az elmúlt éjjel

megpróbáltak behatolni a völgybe, hogy elpusztítsák az összes fát és madarat. – Úristen! – kiáltott föl Sir Lancelot. – Mi történt? Sir Osbert hallgatott. – Szerencsére az összeesküvést leleplezték, és a gonosztevőket letartóztatták – mondta lágyan Csaszi. – Remélem, idővel megtudjuk majd tőlük, hogy ki állt a dolog hátterében. ! Sir Osbert arca előbb falfehér, majd céklavörös lett. Megköszörülte a torkát. – Undorító, szégyenletes – mondta minden meggyőződés nélkül. – No és tudják már, hogy kik az elkövetők? – Sajnálatos módon egy magas rangú tisztviselő vezette őket – mondta szomorúan Csaszi. – Természetesen száműzzük. De valójában azokra volnánk kíváncsiak, akik mögötte álltak. – Átkozottul nehéz szóra bírni az ilyeneket – mondta Sir Osbert. – De még ha sikerül is, az effélék nem szava-hihetőek. – Ó, szerintem beszélni fog – vigasztalta Csaszi. – No de nem szeretném ilyen csacskaságokkal untatni önöket. Majd megüzenem, ha lesz mit. Ha közben szükségük lenne valamire, csak kérjenek bátran. Hannibal vagy az ifjú Foxglove majd igyekszik a kedvükben járni. A két urat az ebédlő ajtajáig kísérte, s ott a főudvar-mester gondjaira bízta. Aztán visszament az asztalhoz, és leült. – Nos? – kérdezte Hannibal. – Mit gondolsz róluk? Be kell vallanom, hogy kezdem megkedvelni Sir Lancelotot. Becsületes ember. Sir Osbertről ezt nem merném állítani. – Egyetértek – mondta Csaszi. – Bár Ludzsa még mindig eszméletlen, így hát nem bizonyosodhatunk meg Sir Osbert felől. Semmi okosat nem tehetünk, míg elő nem kerül Droom, és Ludzsa magához nem tér. Ezért szerintem menjetek haza, és otthon várjatok. Peternek rettenetesen fájt a feje, s arcának bal fele szinte izzott. Hannibal karon fogta, és kivezette a palotából. – Megkértem Audreyt, hogy vacsorázzon nálam – mondta. – Szívesen lefektetnélek, de önző módon attól tartok, hogy szükségem lehet rád. Viszont fölajánlhatok négyezer aszpirint, annyi piát, amennyit csak jónak látsz, meg egy tisztességes vacsorát. – Aszpirint kérek – mondta Peter. – Meg egy kis nyugalmat. Hannibalnál Audrey nyomban tüsténkedni kezdett Peter körül: aszpirint adott neki, a kezébe nyomott egy pohár hideg italt, s még arra is rávette, hogy nyakig belemerüljön Hannibal úszómedencéjébe. Aztán igazán finom vacsora következett, s amikor a kávéjukat itták a verandán, Peter már majdnem emberien érezte magát. Hannibal bement valamiért a városba, magukra hagyta a fiatalokat. – El sem tudom képzelni, hogyan erezheted magad, az utóbbi napokban annyira összekavarodott minden, hogy már gondolkodni sem tudok – mondta Audrey. -Azt hiszem, az a nagy ellentét lehet az oka, ami a hahagáj előtti békesség és a mostani zűrzavar között van. – Én is teljesen hülye vagyok – mondta rosszkedvűen Peter. – Néha már azon tűnődöm, vajon érdemes volt-e fölfedezni azt a nyomorult völgyet. – Peter, ezt nem mondod komolyan. – Nem tudom. Mi haszna az egésznek? Egy csomó dühös katona kóborol Dzamandzar utcáin, akár a kóbor macskák, és belekötnek egymásba, mert nem mehetnek Carey Anyóhoz. Az összes templom üres. Ginkák és fanguák tűznek össze úton-útfélen. A szigetet olyan szörnyű alakok árasztják el, mint Brewster meg a bolond állatbarátok. Pedig igazán békés volt, míg föl nem kavartuk.

-et. mint amennyi kárt tett. – Sok igazság van abban. Ha csak kimondom a szót: ökológia. Mr. és nyomban futott Stellához. ők is végső menedéknek. hogy Peter ezt nem szívesen ismerte el. nem kavartunk föl semmit. – Hányszor könyörögtem kihallgatásért. Igen. nem tekintjük sértésnek a tömegek elutasítását. – Talán igazad van – mondta Peter. – A ma reggeli tanácskozás alapján nem hiszem. azt hiszik. akik elrontották a játékukat. amit a középiskolában kaptak. amikor meséltem neki az ombukról. ulam. amit mond – mondta Peter. mert szegény Csaszi mindenáron demokratikus akar lenni – mondta Audrey. És a fanguák boldogok. a császárnál és Oliphantnél? Nagyon-nagyon sokszor. és könyörögnek nekünk. hogy visszakapták az istenüket. de alig akad a világon politikus. A legtöbbjük még azt sem tudja. hogyan működik a tulajdon veséjük. hogy sokáig habozhat már – mondta bánatosan Peter. Dloom gazda jön vala – mondta. hogy beszélhessenek önnel. – Őfelsége és Mr. elbuktak a hatalmasok. már vártuk – üdvözölte Peter amilyen szívélyesen csak tudta a visszataszító emberkét. F. igaz? De mi. hogy uralkodóink mindaddig nem fordulnak az igazi tudósokhoz. majd mohón szürcsölni kezdte az elébe tett limonádét. Igen. a súlyától Droom csenevész teste szinte elferdült. vászonnal borított gyűjtődoboz függött. és összetekerte szőrös lábait. míg teljes kavarodást nem csináltak? Akkor aztán sírva jönnek hozzánk. egy limonádé valóban fölfrissítene – mondta Droom. Foxglove gazda. s a filiszteusok megalázkodnak. Gyűjtődobozát az ölébe vette. mocskos ujját. Tómba jött be nesztelenül. Alapjában véve teljesen egyetértett Droommal. professzor – mondta Peter. bonyolultabb dolgokról már nem is beszélve. – Csak azt nem tudom. – Szóval. Vézna vállán nagy. Nem. tudósok. mint valami törékeny újszülöttet. Ugyanazt a ruhát viselte. ám a tudós annyira visszataszító volt. – Droom! – ült föl Peter. igaz? – kérdezte. – Végre! Vezesd be. Csodálkozhatunk-e hát.– Butaság – mondta Audrey –. Könnyekre fakadt. és olyan védelmezőén ölelte. Igen – mondta Droom. – Nem egészen értem. kedves Foxglove. – Mint mindenki ezen a világon. majd leült. Oliphant alig várják. amiben Peter utoljára látta. mint a gyerekek. s szemlátomást több napja nem fürdött és borotválkozott. Mi. kedves Foxglove. Szerintem a fölfedezésünk több hasznot hozott. ? Droom biccentett. Foxglove. nem pedig iránymutatónak tekintik a tudományt. És látnod kellett volna dr. tisztafejű tudósok jól látjuk. Nem. – Foglaljon helyet. Tómba! Egy perc múlva Droom már a verandán villogtatta sárga fogú vigyorát. – Elintézhetné az egészet egy rendelettel. – Szóval most már hajlandóak fogadni. és igyon… egy limonádét – mondta Peter. aki egy kicsit is értene a biológiához. – Igen. – Csak azért vagyunk kutyaszorítóban. igaz? Hányszor nem fogadtak? Nagyon-nagyon sokszor. A biológia számukra nem több az alapvető szexuális fölvilágosításnál. Nem. Droom fölemelte hosszú. valami ismeretlen külföldi államférfiról van szó. . hogyan evickélünk ki ebből a kutyaszorítóból. de igyekszik más módot találni. hogy hozzunk rendbe mindent. – Kelem. Talán el sem hiszi nekem. – Hannibal tíz percen belül itt lesz. – Kedves Droom professzor. hogy a világot analfabéták irányítják.

– Igen. fáradhatatlanul. ahogyan bántak velem. Droom tekintete hirtelen ravasz lett. Az asztal túloldalán álló Hannibal. nevetséges trópusi sisakját elhajította. aztán egy lapos. amit Miss Damiennel tettek. Zenkali jövője szempontjából. – Tisztában vannak az amelafa fontosságával Zenkali gazdasági élete szempontjából. akkor maga a legokosabb ember Zenkalin – mondta szkeptikusan. észrevettem – mondta szárazon Peter. folytattam a munkát. mint nyilván észrevette. egy kis növénygyűjtőt meg egy nagy csomó fényképet. köszönöm. Mikor elkészült. – Ez elég nagy? – kérdezte. Több perforált tetejű kis dobozt rakott az asztalra. nem éppen jelentéktelen szellememet a problémára összpontosítottam. Igen – mondta vigyorogva Droom. – Droom professzor éppen ott tart. igen bonyolult – folytatta Droom a szokásos ocsmány mosolyával. Foxglove.– A helyzet. Droom letette a poharát. – Valamit. Itt. s az összes iratot a földre söpörte. Mr. nevetségessé tettek. Ott előhúzott egy papírokkal teli asztalt. A folyadék végigcsorgott az állán. ebben a dobozban van a válasz minden kérdésre! Mielőtt Peter és Audrey megszólalhatott volna. Igen. Végigdübörgött a verandán. – Csodálatos – mondta Droom. hogy az amelafát kizárólag az amelalepke képes . Igen. így erre nem szükséges kitérnem. fekete dobozt. ha tud valamit mondani… – kezdte Peter. s a kalap hangos puffanással kötött ki az egyik székben. – Nos? – mondta Hannibal. Mi a megoldás? – A megoldás itt van a dobozomban – mondta Droom. valamit? Én mindent meg tudok magyarázni. megjött Hannibal. Uralkodóinknak nincs mitől félniük. – Úgy értem. de Droom félbeszakította. – A repülőtér miatt? – kérdezte Peter. hogy demonstráljam? – Jöjjön – mondta Hannibal. ahová kirakhatom a dolgaimat. – Nézze. és kezdett kipakolni. ahogyan a gyerekek az előadásra készülődő bűvészt. kimondhatatlanul fontos – közölte Droom. – Igen. Bármilyen visszataszító fickó volt is. majd a dobozt az asztalra tette. és sokat sejtetően bólintott. és szürcsölt a limonádéból. és esetlenül biccentett. – A fölfedezés. Ez már elismerés. Ám arra csupán a közelmúltban derült fény. – Tovább ne csigázza az érdeklődésünket. kedves Droom – mosolygott Hannibal –. szüntelenül. hát Hannibalék nagy figyelemmel hallgatták. – Ez nem lep meg – mondta Droom. – Megoldottam – suttogta izgatottan. volt benne valami mágikus erő. – Ha így van. – Volna valahol egy asztal. ahogyan semmibe vettek. Droom összekulcsolta háta mögött a kezét. Hannibal éles pillantást vetett Droomra. Annak ellenére. Igen. s nem az asztal túloldalán álló három emberhez beszélne. Droom elpirult örömében. mintha egy nagy teremben tartana előadást. félig lehunyta a szemét. Mr. hogy megoldotta számunkra a Hahagáj-völgy problémáját – magyarázta Peter. és úgy kieresztette éles és pedáns hangját. Foxglove. hátravetette a fejét. Megoldottam a problémájukat. Peter és Audrey úgy nézték a kellékeit rendezgető Droomot. – Igen. – Ó. – Köszönöm. igénybe vettem szinte zseniális inspirációmat… – Szóval megoldotta a Hahagáj-völgy problémáját? – szakította félbe Peter Droom önelégült önelemzését. s gyöngéden magához ölelte gyűjtődobozát. éppen magára van szükségünk. éjjel-nappal. és átvezette a társaságot a tágas nappaliba.

Igen. létfontosságúvá vált. és vállaljam a feladatot. mit tudtunk a lepkéről? Gyakorlatilag semmit. akkor ez azt jelenti… – Kérem. sikertelenül. De az egyik probléma megoldása nyomban egy másik problémát vetett föl. melyek ezen a levélen éltek. Első feladatom tehát ennek a problémának a megoldása volt. Mint tudják. Hannibal odahúzott egy széket. hogy mivel táplálkozik a lárva. ámbár fáradságos feladat volt összefogdosni számos hímet és nőstényt. hiszen a rovar nyilvánvalóan védelemre szorul az amelafa érdekében. Miss Damien – bólintott fenséges mozdulattal Droom. – Ezért felkértek. majd fölmutatott egy fehér kartonlapot. s az többször is termést hozott. Az ombufa levele. Aztán rendkívüli fölfedezést tettem. fekete lárvák. kipróbálni rajtuk számtalan különféle növényt. Az amelalepke esetében természetesen nemcsak azt nem tudtuk. Fellugonának. amint látják. hogy jöjjek Zenkalira. melyben parányi. Foxglove és Miss Damien is fölfedezték.megtermékenyíteni. Tudtam. nem sokkal az után. párosítani őket. hogy Mr. s megjelentek a gombostűfejnyi. Bármilyen táplálékot kínáltam nekik. de a magok sohasem keltek ki. Igen. – Itt van az a négyszázhúsz fajta őshonos és meghonosított növény – mondta –. hogy csupán egyetlen ombufa él. hosszú szívószervük is. Igen. amely előidézi a mag kicsírázását. Droom kotorászott a zsákjában. s a lábát bámulva próbálta rendezni gondolatait. hogy a hegyekben végzett kutatásaim során egy rendkívüli völgyre akadtam. hogy léteznie kell valamiféle katalizátornak. hogy a kifejlett rovar mivel táplálkozik. – A hahagáj. Nos. a völgy fölfedezése előtt úgy tudtuk. melyre egy nyílhegy alakú levél volt préselve. melyekkel etetni próbáltam a lárvákat. hadd fejezzem be. Ám a rovar életciklusát homály borította. Nem. de a völgy fölfedezéséig fogalmunk sem volt róla. amivel a lárva. melynek rendkívül hosszú szívószerve tökéletesen megfelel erre a feladatra. melyre korábbi tapasztalataim és sikereim teljesen alkalmassá tettek. Ott láttam végre az amelalepke eleven lárváit. Igen. Elhallgatott. hogy mi lehet az… De most már tudom. mint ahogyan egyetlen ökológiai probléma megoldása sem könnyű. majd egy fényképet vett elő. egy ágacska fehér lepketojások csomójával meg egy kis kémcső. Elhallgatott. – A hahagáj! – Ahogyan mondja. kinyitotta a lapos dobozt. . és leült. Ismertük a hím és a nőstény közti csekély különbséget. Hallgatói némán és izgatottan néztek rá. kérem – protestált Droom –. Igen. Droom kinyitotta a növénygyűjtőt is. – Mihelyt ez a fölfedezés megszületett. Elhallgatott. de magát a lárvát sem írta még le senki. Ebben is egy amelalepkepár volt. a hím alsó szárnya kissé sárgább… és tudtuk. hogy megtudjunk mindent eme rovar biológiájáról és életciklusairól. hogy nem lesz könnyű. Igen. Nem jártam sikerrel. amelyen az amelalepke él. Igen. – A hahagáj! – suttogta Audrey. kutatott a növénygyűjtőben. s amikor a tojások kikeltek. a lárvák megbetegedtek és elpusztultak. fekete hernyók lebegtek spirituszban. És miért? Mert a pikkelyesszárnyú lepkéknél a kifejlett rovar nem föltétlenül ugyanazzal táplálkozik. – Úristen – szűkült résnyire Hannibal szeme –. először is. Egyszerű. s jól látszott előrenyúló. Rájöttünk. – Ez az a levél – mondta nagyon komolyan –. Az történt. Szünetet tartott. Droom kinyitott egy másik dobozt. Ez sok fejtörést okozott nekem és dr. melynek parafa aljához egy hím meg egy nőstény amelalepke volt gondosan tűzve.

– Parádé – bólintott Csaszi. Jöjjön. lehetséges – mondta Droom –. tehát mégis megrendezhetjük a parádét. hozza a gyűjteményét. Nem tanácsolnám az összes példány áttelepítését. Aztán az ombukat . semhogy ki tudnánk fejezni. Ha gondosan választják ki a csemetéket. – Drága Droom professzor – mondta –. elmondjuk neki. Viszont az ombufa nem létezhet a hahagáj nélkül. tölts öt nagy pohár Felségsértést – mondta Csaszi. hogy nagy és pompázatos ünnepség résztvevői lesznek. – Peter. mivel tartozunk önnek. – Elvégre itt vannak a fegyveres erők képviselői meg a többi vendég. és gondolkodott. hogy az amelaültetvények mellett ombuültetvényeket is telepítsenek. A legtöbben arra számítottak. – Tehát az amelalepke. az ombufára rakja a petéit. – Miért? – Azért – magyarázta Droom –. gyorsan csusziba ültek. mind a talaj ugyanolyan itt is. professzor. De véletlenül az ombu termése a kedvenc csemegéje. – Ez azt jelenti. hiszen tudomásom szerint mind a klíma. Míg Peter töltött. Igen. mikor Peter a kezébe adta a poharat. végül kitörő örömmel hallgatta Droom előadását. lehetséges ombufákat és hahagájokat hozni Dzamandzarba? – A völgyből? Igen. – Felséged igazán kedves – pirult Droom örömében. és megszorította Droom kezét. indulás a palotába. mivel megtermékenyíti az amelafát. Csak akkor ült föl. – Köszöntőt kell mondanom. professzor. hogy nem feledjük soha. hiszen tökéletes helyen vannak a völgyben. mert az ombumag külső héja rendkívül kemény. aztán töprengő pillantást vetett Droomra. hogy semmiképpen nem áraszthatjuk el a völgyet és építhetünk repülőteret – dörmögte Hannibal. Hannibal nagyot füttyentett. nagyszerű – nézett pajkosán csillogó szemmel Hannibalra Csaszi –. – Másként szólva: ha a völgyet elárasztjuk. szerintem semmi akadálya. Tehát óriási ünnepséget rendezünk. Hannibal? – kérdezte Audrey. de néhány példányt ide lehetne hozni. Hát legyenek. Az ombu pedig ellenálló fajta. – Úgy van – mondta Droom. – Mondja. én meg egész Zenkali hálásabbak vagyunk önnek. – Istenemre. maga egy zseni! – ugrott föl Peter. A madár lényegében mindenevő. a gondosan elkészített felvonulási tervek. a császár is kíváncsi lesz rá. Gyertek. ha kárba vesznének a sátrak. majd növekvő reménykedéssel. és vágtattak a palotába. Sajnálatos lenne. Droom. – Parádét? – értetlenkedett Hannibal. s a menetben részt fog venni egy hahagájpár és hat ombufa is. Csaszi lehunyt szemmel feküdt függőágyában. s szemlátomást gyönge talajon is megél. Mit sem törődve a csaholó kutyákkal. amitől a sziget egész gazdasági élete függ. a sziget gazdasági élete összeomlik? – kérdezte. Biztosíthatom. másként nem tud kicsírázni. A magot a madárnak meg kell ennie és ki kell ürítenie. a lobogók. Csaszi eleinte hitetlenkedve. – A hahagájra – mondta ünnepélyesen. – Nagyszerű. – De biztos ám – vigyorgott Hannibal. – Nagy nap ez a mai! – Biztos vagy benne. – Csaszinak pontosan erre van szüksége.– Vegyük sorba még egyszer – mondta. légy szíves. – Pontosan – mondta Droom. Az új egyenruhámról nem is beszélve. melyeken Peter annyit dolgozott. s izgalmában a szokásosnál is jobban összetekerte lábait.

hogy a csemegék kifogyhatatlan forrásai – Peter és Audrey – végleg eltűnnek. a hahagájok pedig végre kiszorítják a palotámból azokat a szörnyű és lármás pávákat.elültetjük a botanikuskertben. nyilvánvaló hamisítványok. melyet a rá váró. Nem jó ötlet? Az ötletet mindenki jónak találta. Neked is töltsék még egy pohárral. akit mindketten ismernek – mondta fagyosan –. hogy a repülőtérről már szó sem lehet. – Csakis hamisítványok lehetnek. így aztán igazán nem volt nehéz becsalogatni őket egy kisebb ketrecbe. a szemüvegtokjából meg a szivartárcájából.morogta Sir Osbert. – Azt hiszem. Hosszú és vészterhes csönd volt. melyet hatalmas kerti ünnepély követne itt a palotában. hogy összeszedje magát. ti addig lennétek szívesek gondoskodni a fákról meg a madarakról? – Persze – mondta Peter –. bár inkább hátráltatta. aki a második pohár Felségsértés után egyre többet csuklott és vihogott. miszerint Sir Osbert és Lord Hammer anyagilag fölöttébb érdekeltek voltak az ügyben. – Peter és Audrey. melyek önökre vonatkoznak… hm… uraim. átadott nekem bizonyos dokumentumokat. . és száműztem a szigetről különféle cselekedeteiért. – Hát ezt megbeszéltük – mondta elégedetten Csaszi. tehát alkudozni kezdett. A munkát Fellugona doktor ellenőrizte. s szemlátomást csöppet sem szenvedtek a fogságtól. s Audreyval be is csalogattak a ketrecbe egy hahagájpárt. Kiválasztottak és megjelöltek fél tucat fiatal ombufát. Közben Ludzsa is visszanyerte eszméletét. melyeket aztán néhány zenkali igen óvatosan kiásott és hordóba ültetett. – Hamisítványok. igen súlyos börtönbüntetés helyett kapott. s nem kötötte Ludzsa orrára. a kormányom tagja volt. hálós ketrecet. a felvonuláshoz. – Cserében a száműzetésért. El akarják vetni a repülőtér meg a gát ötletét? Ebben az esetben ő írásbeli bizonyítékokkal szolgálhat. A következő három napot Audrey és Peter a Hahagáj-völgyben töltötte. – Még egy pohárral. egyetlen nagy felvonulást kellene csinálni – töprengett Csaszi –. mert ebből jelentős anyagi haszna származott volna. Mihelyt kiléptek a ketrecből. hogy a legkülönfélébb bűnökkel vádolják. Ludzsa élt a lehetőséggel. az enyhén izzadó Lord Hammer pedig különféle építményeket rakott a levéltárcájából. mivel túlságosan gyakran fakadt örömkönnyekre és ült le. s nem emel vádat ellene. Csaszi sem ment a szomszédba egy kis ravaszkodásért. s mindketten rengeteget kerestek volna rajta. s azt kellett tapasztalnia. szárnyukkal csapkodtak. Csaszi ekkor a palotába hívatta Sir Osbertet és Lord Hammert. Peter csináltatott egy nagy. melyek között a legfőbb bűne az volt. Az ilyen emberben nem lehet megbízni – fuvolázta Lord Hammer. Megfosztottam hivatalától. a legnagyobb örömmel. s az első hajóval elhagyta a szigetet. A hahagáj másfajta problémát okozott. és kétségbeesetten kiáltoztak. – Össze kell hívnom a parlament rendkívüli ülését. Sir Osbert arca többször is színt váltott. Inkább az látszott aggasztani őket. hogy mindenáron keresztül akarta vinni a repülőtér meg a gát építését. Audrey drágám? Nagyszerű. Viszont megígérte. – Helyes – bólintott Hannibal. a madarak nyugtalanul szaladgálni kezdtek. – Ludzsa. mint segítette az embereket. professzor? Végtére nem mindennap ünnepeljük egy zseni munkájának az eredményét. még Droom is. hogy a Sir Osbertet és Lord Hammert kompromittáló iratokért cserében csupán száműzi Ludzsát Zenkaliról. köztük gyilkossági kísérlettel is. A madarak habozás nélkül besétáltak a ketrecbe. hogy bejelentsem nekik – mondta Csaszi.

Ezért jövő kedden nagy parádét rendezünk. s bár a váz Hannibaltól származott. – Jaj. Peter és Audrey visszatértek a Hahagáj-völgyből. ha megtudnák rólam. és hajnali háromkor a helyzet kezdett elmérgesedni. a palotában. – Az iratok az én kezemben vannak – mondta lágyan Csaszi –. hogy a dokumentumokat nyilvánosságra hozzam. Csaszi előrehajolt. boldogan. hogy szereted Zenkalit. Lord Hammer megtörölte gyöngyöző homlokát. ha segédkezhetünk egy ilyen fontos eseménynél. hogy kedvelek egy bennszülöttet. s nem szeretném. föltétlenül – mondta Sir Osbert –. Ne törődj velem. s ébresztenének nyilván a kormányunkban is – mondta Csaszi. Mindketten tudjuk. – Szerencsére nem lesz szükséges. ideküldte fegyveres erői képviselőit. a beszédben tükröződő érzések kétségtelenül Csaszi érzelmei voltak. ha te meg a Zenkali Hangja nem lennétek. – Föltétlenül. ha ez kidobott pénz lenne. Az ifjú Foxglove majd idejében értesíti önöket a részletekről. nagy öröm számunkra. és nevetett. amit népem és országom szempontjából jónak tartok. Csaszi és Hannibal negyvennyolc órán át. igazán kedves önöktől. – Az ilyesmit jobb megsemmisíteni – mondta Sir Osbert –. hogy a Hahagáj-völgy fönnmaradása nélkülözhetetlen a sziget gazdasági élete szempontjából. Hannibal – mondta a szemét törölgetve –. s igazán méltó a megünneplésre. hogy részt vegyenek a parlament ülésén. igen… igen. – Drága barátom – mondta lágyan –. mert még avatatlan kézbe kerül. halálosan unalmas volna az uralkodás! Végül a beszéd csak elkészült. – Már hogyne törődnék veled. – Igen – mondta Lord Hammer –. A beszédet hatszor írták át. – Valóban. De menjünk tovább. Mindig érződik rajtuk. költséget és fáradságot nem kímélve. Minthogy a nagy eseményre mindenki a legpompásabb ruháját vette föl. természetesen – mondta kissé kábán Sir Osbert –. bezárkózva dolgoztak Csaszi beszédén. barátom. – Túlságosan nagylelkű vagy császár létedre – mondta. mert olyasmit jelentek be. s talán egy kicsit engem is. ami igazán hízelgő. ahogyan mindig segítettél mindenben. Mindazonáltal a dokumentumokat(és Ludzsa írásbeli vallomását megőrizzük arra az esetre. Remélem. amikor a tanácsaid mindig jók. Csaszi hátravetette a fejét. – Ugyanis Droom professzor megállapította. hogy segítesz ebben. Viszont számunkra nagy dolog istenünk újrafölfedezése. vagyis teljes biztonságban. Tudom. az ilyen veszélyes rágalmakkal jobb vigyázni – kontrázott Lord Hammer. ne kiabálj velem. hogy a brit kormány. melyet kerti ünnepély követ itt. a . így aztán az elárasztásáról szó sem lehet. – Igen. Hannibal Csaszira mosolygott. Sir Osbert megkönnyebbülten fölsóhajtott. És nagy öröm nekem. amiben csak tudunk. s hatalmas mancsával megfogta Hannibal csukló-ját. – Ezt inkább ne terjeszd – mondta zavartan Hannibal.– Mindazonáltal a dokumentumok némi kételyt ébresztettek bennem. – Helyes – bólintott Csaszi –. ahol Csaszi be kívánta jelenteni a repülőtérrel kapcsolatos döntést. ha a jövőben még szükség lenne rájuk. örömmel segítünk. egyedülálló esemény – tódította Lord Hammer. hogy ez lesz életem legfontosabb beszéde. – Nem szeretném. Sir Osbert. hogy a fegyveres erők képviselői részt fognak venni az ünnepségen? – Ó. – Én meg mogorva vén szamár vagyok.

Ritkán adatik meg egy népnek. És most megtaláltuk ismét a fát. s az egész problémát olyan egyszerűen és színesen előadnia. Odaért a nagy trónszékhez. s az egybegyűltekre mutatott vele. hogy ezen a szigeten a csodák korát éljük. hogy hol költ a lepke. csöndet kért. a hernyók megbetegedtek és elpusztultak. s ugyanakkor Droom professzor arra a . melyről azt hittük. hogy a teremben összegyűlt rengeteg ember ilyen csöndben tud lenni. s a fával kapcsolatban az amelalepke. hogy már régen eltűnt szigetünkről. egész Zenkali. s látta a hernyók százait jóízűen falatozni az ombufákon. Csaszi hatalmas. Ám ezúttal kettős csodával állunk szemben. hogy hallgatósága jobban megemészthesse a hallottakat. gyöngédséggel kell meggyőznie hallgatóit. aztán folytatta. – De ezzel még nincs vége. aki. fölemelte hatalmas kezét. fehér selyemkendőt vett elő. hogy mekkora a völgy jelentősége. Valamennyien tisztában vagytok azzal. – Barátaim – kezdte mély. Most megtaláltuk ezt a helyet. hogy milyen különös história ez az egész. S most elmondom. gazdasági csődbe taszítanánk Zenkalit… mindenkinek rossz lenne. Mert Csaszinak önteltség nélkül kell beszélnie. – Ismét megtaláltuk a hahagájt. Aztán elővette a szemüvegét. de azért kell lemondanunk róla. megtörölte homlokát. majd rendezgetni kezdte a papírjait. Ismét szünetet tartott. s ahogy ott állt az ünnepi csöndben. és levette a szemüvegét. s köntösét látványosan elrendezte. – Most nyilván arra gondoltok. láthatatlanul és magányosan. ahol lerakja petéit. s tán hinni sem szabad benne. hogy visszakapja halottnak hitt istenét. jegyzeteibe pillantott. kivétel nélkül. hogy milyen nehéz a dolga. pompás pillangó. mert olyan istenünk van. hogyan jöttünk rá erre még idejében. A mindannyiunk által ismert Droom professzornak köszönhető ez a lélegzetelállító fölfedezés. mert ha megépítenénk. – Droom professzor négyszázhúsz különféle növénnyel próbálta etetni a hernyókat – mondta. minden fangua és minden ginka javára munkálkodik. nem más. s ezzel visszaadtuk a fanguáknak istenüket. mintha kisiskolásoknak beszélne. – Ám hiába próbálkozott négyszázhúszféle eledellel. Levette szemüvegét. Elhallgatott. az a hely. De amikor a professzor eljutott a Hahagáj-völgybe. Végül fölemelkedett. mint egy színpompás ágytakaró. – Az amelalepke otthona. fölemelte széttárt ujjú kezét. – Le kell mondanunk a repülőtérről – mondta Csaszi. mert a világ legtöbb népe számára a csodák kora már a múlté. El akarom mondani nektek. az orrára tette. s hogy nagyobb hangsúlyt adjon szavainak. ahogy jó istenhez illik. de mindennél fontosabb is mindannyiunk és Zenkali jövője szempontjából. Droom professzor ennek a fontos lepkének az életét kutatta itt. Szerencsések vagyunk.padsorok úgy néztek ki. hogy mit jelent Zenkali számára az amelafa. s ugyanakkor ez az aprócska teremtmény egy olyan fától függ. nyomban megértette. s szinte hihetetlen volt. Lassan vonult végig a termen jobbra-balra köszöngetve. Csaszi skarlát és sárga köntöse szinte vakított. zengő hangján –. viszont ha nem sikerül kiderítenünk. akár valami újfajta. leült. Hannibal szeretettel és tisztelettel nézte Csaszit. köntöse olyan volt. s pontosan tudta. ma olyan hírt mondok. nem is tudjuk megfelelően megvédelmezni. hogy azzal adjon nagyobb nyomatékot szavainak –. Az amelalepke hernyója az ombufa levelével táplálkozik. S amikor az egybegyűltek meglepetten suttogni kezdtek. Föltette szemüvegét. és folytatta. mert a lepke nélkül elveszítjük a fát. majd a kezében tartott kendővel – mint egy légycsapóval – adott hangsúlyt szavainak. Hiszen jólétünk és boldogságunk egy lepkétől függ. ami nemcsak megdöbbentő. mint a Hahagáj-völgy – mondta Csaszi. akár a győzelmi zászló.

melyet hat pompásan kicsinosított zebu vontatott. s együtt az egész olyan volt. Zenkali. Repülőtér nélkül meg tudunk lenni. Ekkor széttárta karjait. Majd újabb díszes csaszi-csuszi következett. Előtte a katonazenekar masírozott. – Vajon nem üdvös belátnunk. Amikor a fa gyümölcse és benne a mag a földre hull. a lepke. Az emberekből áradó boldogság szinte kézzelfogható volt. tollas csákót és kardot viselt. mint a hahagájtól függ. A parádé rendkívül sikeres volt. Minden fanguára mély benyomást gyakorolt az újonnan fölfedezett isten hangereje. Ennek a jegyében zajlott le minden. barna lepkének látszott. Utánuk. akik hatalmas zászlót vittek. A csuszit könyvküldöncök követték. melyen a Zenkali Mindö felirat volt olvasható. a tapsoló. ezeknek a fáknak és teremtményeknek a segítsége nélkül Zenkalinak nincs jövője. hogy az ombufa léte viszont nem mástól. hogy hogyan –. az ombufa. Ezért mondom. s amikor ismét megjelenik. ugyanis a hímzést készítő hölgyre idő előtt és váratlanul rátörtek a szülési fájások. A bronz-. s bármilyen furcsa. A mag keresztülmegy a madáron. csokoládészínű kezét. A madarakat annyira elbűvölte az emberek tömege. Zenkali teljes lakossága ott tarkállott a menet két oldalán. hogy sorsa egy madár emésztésén múlik? A gyülekezet tagjai összesúgtak. – Valamennyien egyetlen lánc szemei vagyunk – mondta Csaszi. s egy hosszú percig nézte az egybegyűlteket. s így nem állt módjában a munkát befejezni. magukra hagyva az izgatottan kiáltozó egybegyűlteket. hogy a kéz szinte bársonyos. mocorogtak. benne a kormányzó és Lady Emerald. tiszta ruhás tömeg illata. A zenkali-angol szöveget Hannibal írta. melyet egyszer Csaszi a fürdőkádban ülve kissé átalakított. – Harmadsorban – mennydörögte fölemelt kézzel – nem tölt-e el mindenkit alázattal. közben meglágyul. curry és napfény szaga vegyült. akár a ritka. A Természet segítsége nélkül nem. akiktől rengeteg finom falatra számítottak. A himnusz dallama közismert angol dalocska volt. Csaszi eltette kendőjét. A kormányzó díszegyenruhát. Miénk olszág. rózsás por fénykörében jókora kocsi haladt. rózsás tenyerek sorfala közt haladt a menet. s fenségesen kivonult a teremből. levette szemüvegét. Egyikünk sem lehet meg a másik nélkül. – Másodsorban a fától. hogy jólétünk elsősorban a lepkétől függ? Ekkor kinyújtotta nagy. már ki tud csírázni. . Ahogyan a Zenkali Hangja főcíme hirdette: A császár a palota kertjébe hozatta az Istent. egyszeriben ombufára kezdett hasonlítani. Zenkali. hogy a mi istenünk munkálkodik. s ott volt a hahagájok ketrece is. Levette szemüvegét. a hahagáj és végül mi magunk. fehér fogak. miénk olszág. s a géppuska sebességével verték össze csőrüket. csokoládé. Zenkali. a hahagáj megeszi a gyümölcsöt. s összekulcsolt ujjaival mutatta is. hogy föl-alá szaladgáltak a ketrecben hangos Ha-ha! Ha-ha! Ha-ha! kiáltásokkal.csodálatos fölfedezésre jutott. de olyan kecsesen. az amelafa. melybe virágok. ő van mi.és rézszínű arcok. A kocsin ült Peter és Audrey. Zenkali. a villogó. s első strófája így hangzott: Ő van mi. zebuk. régi bor zamata. s a zenkali himnuszt játszotta. Mindent betöltött a frissen fürdött és illatosított. A felvonulást Csaszi vezette hatalmas és díszes csuszijában.

fehér zsebkendővel törölgette örömkönnyeit. hogy csőrével Csaszi lábába kapott. s bennük fél tucat zömök. doboltak és furulyáztak.A kormányzó és Lady Emerald nyomában újabb kocsi következett. Mögöttük ízléses elrendezésben váltakoztak a pompásan képzett katonai egységek meg a díszvendégek díszes csuszijai. napsütötte kertjében. s most abba burkolódzva integetett csuszijából a tömegnek. Senki sem hederített az elfojtott kiáltásokra: – Maguk nem ismerik a reklám értékét! – Mi a BBC vagyunk. A tömeg megtorpant. hogy a kerti ünnepség pompásan sikerült. Csaszinak meg a kíséretnek. valahonnan egy hatalmas amerikai zászlót kerített. Majd a sajtó meg a többi környezetvédő következett. mint egy kosár padlizsán. arcuk csillogott. Boldog. a jókedv fokozódott. meglehetősen elázott állapotban. hisztérikusan boldog emberek között. hogy megállhat. melyet Peter két ember számára tervezett. A fanguák és ginkák énekeltek. s zengő nevetése úgy fogta körül vendégeit. kissé szervezetlen menet volt ez. mintha az egész társaság benne volna az angol nemesi almanachban. nem az ITV! –. akinek megjavították az óráját. így aztán kéz a kézben kószáltak a tömegben. Blore és méregdrága felvevőgépe pillanatokon belül az ötméteres mélységbe repült. attól tartva. A zenkalik persze puhán és ügyesen estek. aki Jugg-gal együtt láthatólag jócskán hódolt a Zenkali Nektár élvezetének. Sir Lancelot és Alf őurasága. akik úgy mosolyogtak Zenkali népére. A dühös Brewster úgy próbálta visszatartani őket. Sir Osbert és Lord Hammer. s itt is. – Tudod – mondta Peter. hogy a televízió számára épített emelvényről jobban láthatnák a parádét. Harp. ahol az őrszemek pompásan tisztelegtek. s biztatóan meg-megsimogatta a fákat. rajta hat nagy dézsa – Carey Anyó Csibéinek ajándéka –. miközben negyedszer is megtöltötte a lány poharát –.) Nem csoda hát. mint akik éppen most menekültek el nagy nehézségek árán egy cápa elől. Mihelyt mindenki benn volt a palota ragyogó. kiáltozva integettek be a kovácsoltvas kapun. ám hamarosan az ostromlók lábai alá került. de a zenkalik ügyet sem vetettek rá. a szopós malac meg a sok tarka zöldség. mint amikor úszunk a zátonynál: sodródunk ide-oda. ám legtöbbjük Brewsteren kötött ki. meg doktor Fellugona. amikor az izgatott zenkalik arra a következtetésre jutottak. pocakos ombufa. – Én vagyok a BBC! – kiáltozta. a legjobb trópusi hagyományok szellemében. hogy szeretik egymást. amilyennek csak egy svéd tud látszani az éljenző. éljenezve. aki hatalmas. akinek eltört a kulcscsontja. mint valami barátságos mennydörgés. kiáltoztak. A meglehetősen törékeny építményt vagy kétszázötven zenkali rohanta meg. A fákkal utazott Droom is. és utat nyitottak a zenekarnak. Csaszi mindenütt ott volt. A menet lassan a palota kapujához ért. aztán nevetve. tapsoló. Végre kiengedték a két rendkívül izgatott hahagájt. s azóta állandóan azt nézte. mindenkivel beszélt. még táncra is perdültek a sötét bőrű emberek hajlékony eleganciájával. Apróbb rendzavarásra csak akkor került sor. (Másnap a Zenkali Hangja ezzel a főcímmel jelent meg: Az Isten megcsípte a császárt. mikor az építmény. mázsaszámra a szarvashús. s a hímnek az volt az első dolga. megingott és összeomlott. hogy forgatókönyvével csapkodott. . és a svájci. Hektószámra fogyott a Felségsértés. aki csíkos öltönyében a szokásosnál is kísértetiesebb látványt nyújtott. A svéd olyan komornak látszott. olyan képpel. olyan ez. s beszerzett több zúzódást meg egy jókora monoklit is. ott is föltárul a tengeri élet egy-egy darabkája. Peter és Audrey egyszerre csak megállapították.

Csakhogy a nívós állatok mind megdöglenek neked… piszokul nyavalyásak. De mind megdöglött. hogy megjelenik a cikkem. Mindig megdöglenek az embernek. s az ádámcsutkája föl-le ugrált. ügyet sem vetve őuraságára –. Hiram. – Gondoljon csak az itteni felfedezésemre – folytatta Droom. Audrey és Peter továbbsodródtak. nekünk is volt jó pár. ami meg fogja erősíteni a tudományos tekintélyemet. hogy szerfölött boldog vagyok. az akkori feleségem. kegyelmességességes uram. ha nem viszi le az ember idejében. Ha nem nyerjük meg a felsőbb osztályba tartozók támogatását. amelyben három nagyherceg. – Nincs jelentősége – legyintett Droom. Inkább az olyat szeretem. Ma-mie-vel lementünk Floridába. sokkal nehezebb a dolgunk. – Most már azt csinálnak a madárral meg a fával. nyugtalankodtak. Emlékszem. azt mondta. de ön nemcsak a hahagájt. És Mamié. istenuccse. összekapaszkodva kószáltak tovább. Mint a kutya. hanem be tudta vonni a dologba a császárt is. Bármennyire hittek is az ügyben. Harp éppen azt mutatta be.– Ühüm – mondta Audrey –. igen – mondta Alf őurasága –. egyszer az akkori feleségemmel. – Engedje meg. Persze az elefánt jó. boldog vagyok. akkor ússzunk tovább. hogy ha meg tudjuk nyerni a megfelelő embereket – bégette –. – Lamantin – mondta Harp. mindet láttad. azt mondta. mert egyszer az idióta asszisztensem hibájából téves adatot közöltem a cecelégy hektáronkénti sűrűségéről a N’goro N’goro kráter területén. És kéz a kézben. hogy megfogja a közönséget. De most megfizettem nekik! Ha megjelenik a cikkem… Peter és Audrey továbbsodródott. – Lamantin. az ombufát meg az amelafát mentette meg. ami nem döglik meg. Kényes dögök ezek a jávorszarvasok. Hamarosan Alf őuraságára bukkantak: Droomnak mesélt valami hosszú és bonyolult történetet. – Én mindig azt mondom. – Csak elváltam tőle. – Én nem mondtam semmit – jelentette ki méltósággal Harp. Az a fontos. hogyan hívja a jávorszarvas a párját. – Igen. – Rendkívüli… igen fontos… Isten és így tovább… mindenkit kitüntetés illet… a nemzet színe-virága… – hebegte a kormányzó. – És most már azt is tudhassa kegyelmességességed. Adj rá bikinit. hát nem? Valami nívósabb kell. és pontosan úgy fog kinézni. de ha egy elefántot láttál. mint az anyád. El tudja képzelni. én mondom. mint egy ember. ez majdnem olyan. – Mire te…? – kérdezte döbbenten Jugg. – Lássa – mondta Carmen –. hogy ezek a fák meg madarak meg lettek oltalmazva. hatalmas tudományos szenzáció lesz. amit akarnak. hol lenne nélkülem Zenkali? Ha majd megjelenik a cikkem az esetről. Ahol legközelebb megálltak. akkor sokkal könnyebb a környezetvédelem. az kell neked. – Nemes asszonyi testület… a birodalom gerince… rendkívüli… – mondta a . és úsztunk a lamantinnal. – A megfelelő emberek a tudósok – mondta Droom –. ezzel igazán nem értek egyet. azt mondta nekem. láthassa rajtam. nélkülük a többi ember tehetetlen. egy rádzsa és holmi hercegecske szerepelt. hogy ellentmondjak – mondta Alf őurasága –. mi történt velem? A tudományos világ kipellengérezett. Hamarosan egy furcsa párra bukkantak: Harp és Jugg egymás mellett hevert egy-egy nyugágyban. hogy a politikai komplikációkon túl a lányokkal sem bírtam. ott éppen a kormányzó és Lady Emerald próbált zöld ágra jutni Carmennel. – Egén – mondta kedvetlenül Jugg –.

és ne macerálják az úriembereket. – Tudja. A következő. holnap én elviszel nekedsz. és pontosabban miféle papírok azok? Pappasz még komorabb képet vágott. – És szárazföld veszi körül. ő volt a csicskásom Etonban. öregemsz – vigyorodott el megnyerőén a kapitány –. Minden országnak szüksége van flottára. – Igen – mondta éppen –. és csatlakozott a társalgókhoz. – Igazán boldog vagyok. De a gazembersz most elmész szigetrőlsz. Külön megkért. amiket az a gazembersz Ludzsa átadsz megőrzésre. Sir Lanceloton igazán alig látszott a megdöbbenés. hogy megengedett magának egy futó mosolyt. – A drága Bertram – mondta ellágyulva Csaszi. hogy a lányok finoman viselkedjenek. Audrey és Peter továbbsodródott. fogalmam sincs. – Én nem tudsz – mondta –. ha együtt vizsgálnánk meg azokat a papírokat. A pompás köntöst viselő Csaszi teli szájjal vigyorgott Sir Lancelotra. – Az nagyon veszélyes. és továbbsodródtak. – Zenkalin általában úgy oldjuk meg az ügyeket. Mert akkor én még nem tudsz. Audrey és Peter útközben újabb italt szereztek. akit annyira elragadott az általános jókedv. he? – Hogy jutottak hozzá Ludzsa papírjai? – suttogta csodálkozva Audrey. teljesen szétszórtan… – De nekünk nincs flottánk. hogy mitévők legyünk. én most mit csinálsz papírokkalsz? Mit ön gondolsz? Apró. aki az útjukba akadt. – És ott voltunk Jütlandnál. akinek éppen a tengernagy tartott hosszadalmas és nem egészen pontos előadást az európai történelemről. hogy jó híreket hozhattam önnek Penzance hercegéről. Akkoriban mindenki „kacér seggű Bertramnak” hívta. nagyon ritkán látjuk. – Az lehetetlen. uram – mondta precízen a svájci. a svájci természetvédő volt. s két kezével madárfészket formált. Pappasz kapitány mogorván szónokolt Lord Hammernek. – De Svájc picike ország – mondta a svájci. – Boldog vagyok – mondta udvariasan –. hogy sikerült ezt az ügyet mindenki megelégedésére megoldani – mondta. a maguk flottája meg tőlünk jobbra – mondta az izgalomtól könnyezve a tengernagy –. – Fogadják meg a tanácsomat.kormányzó. és belepirult az örömbe –. és körülnézett. hogy miért. – Nincs flottájuk? – szörnyülködött a tengernagy. – Talán – mondta finoman Lord Hammer –. az elbűvölő lányaival együtt. fekete szemével ártatlanul nézett Lord Ham-merre. hogy adjam át üdvözletét önnek. kedveském. – Gyakrabban kell nálunk vacsoráznia – mondta kedélyesen-. és sürgősen verekedjék ki magukat a tengerig. és ez mindent megmagyaráz. Megmarkolta poharát. kösz – mondta Carmen. értesz? – Értem – mondta Lord Hammer –. a szárazföld – mondta a tengernagy. Lady Emerald a fülébe dugta hallócsövét. hogy ő mit csinálsz. – A nemzet színe-virága – mondta a kormányzó. – Hát. nálam vagy az összes papíroksz. – Oké. ha igazán szívesen teccenek látni minket a kormányzói palotában… Gondom lesz rá. hogy azzal a sziget elégedett . én nem olvasol másoknak a papírjaitsz. eldönthetnők. – Görög – mondta Peter –.

. ha most megcsókolnálak? – kérdezte Audrey. és ami itt történt. mert a természet védelme. – Pompás császárunk egy amelaültetvényt ad nekem és Peternek. – És itt a boldog pár – mondta Csaszi –. hanem előrelátó – mondta Csaszi –. aki tehet az egészről. ha nem csókolnál meg – mondta határozottan Csaszi. – Ó. – Nagy hírünk van számodra. amilyen te vagy – mondta Csaszi –. – De hadd mondom el. Ám nem ez a helyzet. Sir Lancelot. – Szerencsések vagyunk itt Zenkalin. Minket. akik lágyan ringatóztak Csaszi függőágyában. arra az elhatározásra jutottam. Csaszi – mondta Audrey –. akik az állatokat az emberek elébe helyezik. hogyha további ocsmányságokat ír rólam. – Felségsértésnek tekintenéd. ha egy olyan szépség zsémbel vele. – Köszönöm. Peter. elkergetem a szigetről. ma egészen csodálatos vagy – mondta –. óriás bougainvillea árnyékában találták Hannibalt és a tiszteletest. A demokrácia nagyon jó dolog. „A császár a palota kertjébe hozatta az Istent”. – Gyere. – Csak örülhet. felség. agg és tiszteletre méltó atyám – mondta Audrey. és mondd meg az apádnak. környezetvédőket. Egy rovaroktól hemzsegő. igazán nagylelkű vagy. hogy bűnben akarunk élni? – kérdezte Audrey. – Meglehet – mondta kételkedve Sir Lancelot. – Úgy érted. Mellettük a fűben kuporgott Simon Damien. – A legtöbb helyen a hatalom ehhez túlságosan megosztott. és elárulok egy titkot is: mihelyt a házasságot elháltátok. hogy Peternek a lehető legsürgősebben szüksége van egy zsémbes feleségre. ami világszerte történik. hogy ez a tejfölösszájú ifjonc rábeszélje a házasságra? Istennek szent anyja! Hiszen ez talán még rosszabb. drágám. – Egy amelaültetvényt. mert így remélem biztosítani. hogy valójában az ő legvalósabb érdekeiket képviseljük. gyakorta kárhoztatnak. csak nem határoztad el. mint bűnben élni! – Semmi kifogásom egy kis bűn ellen – mondta gyakorlatiasan a tiszteletes –. – Nem tűrhetem. hogy a leányom volt olyan ostoba. Nagyon nehéz megértetni az emberekkel. – Nem nagylelkű. – Ami itt történik – mondta Sir Lancelot –. képesek lettünk volna elpusztítani gazdasági életünket és önmagunkat. – Nekem is ez a véleményem – mondta Csaszi –. Az emberek hajlamosak flúgos állatbarátnak tartani minket. – Felségsértésnek tekinteném. pontosan ezt példázza. csak nem mindig ilyen örvendetes eredménnyel. hogy módunkban áll döntenünk a fontos dolgokról – mondta csillogó szemmel Csaszi. hogy becsületes embert faragsz Foxglove-ból? – De igen – mosolygott Audrey –. hogy az ön viselkedését mindvégig konstruktívnak és barátságosnak találtam. hogy egyetlen leányom szégyent és romlást hozzon agg atyjára azzal. Átkarolta Peter és Audrey vállát. ez a hálás sziget egy amelaültetvényt ad nektek nászajándékba.legyen – mondta Csaszi. azt mondod? – mondta Simon. ezt örömmel hallom. a környezet védelme valójában az emberiség védelme. hogy az ilyesmi tönkreteheti egy császár hírnevét – mondta Csaszi. – Ki mondta. köszönöm – pirult el örömében Sir Lancelot –. mondjuk el apának – kérte Audrey. az kicsiben azt példázza. szép. és engedte. – Igen. Tudnia illene. hogy mindörökre Zenkalin maradjatok. de az áldásos diktatúra néha többet ér. hogy égbekiáltó bűnben él az orra előtt egy amelaültetvényen. Nem ismerve szigetünk biológiai felépítését. – Audrey.

– Igen – mondta Hannibal –. – Köszönöm – mondta hűvösen Peter. – Már így is sikerült bepréselned kettőnket egy egyszemélyes hálózsákba. – Ha Isten is úgy akarja – mondta Peter. a bozótban szentjánosbogarak lüktettek. A holdfény megvilágította körülöttük az ombufák fura. hogy elviselem az elviselhetetlent. – ZENKALI – Töredékes útikalauz alkalmi látogatók számára – mondta Hannibal. Munkám van a számodra. ha ez a nyomorult leányzó békén hagy. – Amikor megláttalak – mondta meglepetten Audrey. – Hogyhogy? – Amikor megjelentél Hannibalnál azon a reggelen. – Persze. ha előbb nászútra megyünk? – Nászútra? Hiszen még el sem vetted a lányt! – Tudod. – Ez. – Hogy az én lányom szégyentelenül az egész ország színe előtt kiáltja világgá a bűneit! Csak az én lelkem tisztaságának köszönhető. az iskoláját. de ugye nem bánod. Mennyivel menjek még közelebb? – Sokkal – mondta elégedetten Peter. Peter – mondta Audrey. – Amikor megláttál? – kérdezte meghökkenten. amilyet meglátsz az állatkereskedés kirakatában. úgy határoztunk – mondta kissé zavartan Audrey –. – Mikor jöttél rá. Szent Pál és minden apostolok! – tépte a haját Simon. – Ennél romantikusabbat még nem is mondtak nekem. – Ki másnak lett volna ezen a szellemi sötétségben tengődő szigeten kellő műveltsége és nyelvtudása ilyen hatalmas irodalmi műhöz? – kérdezte Hannibal. zömök. A völgybe.hiszen ha nem volna bűn. De remélem. azt jelenti: nemcsak hogy elveszítem az egyetlen lányt. – Csak egyetlen helyre mehetnek. amiért ti vagytok felelősek – mondta Hannibal –. olyan fajta. – És mi az úticélja ennek a különös. – Én tudom – ugrott ki a függőágyból a tiszteletes. Olyan imádni való voltál… mint… mint egy elhagyatott kiskutya. – Ó. ha segítesz. – Igazán ki akarod egészíteni friss adatokkal? – kérdezte Peter. nyilván lesz egy kis szabad időd. hogy mi fordítva csináljuk: előbb a nászút. mindketten komolyan gondoljátok? Nálam esküsztök? – Hol másutt? – kérdezte Hannibal. Arra gondoltam. hogy elcsitul ez a nevetséges hajcihő. – Miféle könyvről beszélsz? – kérdezte Peter. előlegezett nász-útnak. aztán az esküvő. . elveszteném az állásomat. és lenézett a lányra. ZÁRÓTÉTEL – Nem tudsz közelebb jönni? – kérdezte Peter. akit igazán szerettem. hogy megjelentetem a könyvem bővített kiadását. – Miért? Peter óvatosan felkönyökölt. hogy szeretsz? – kockáztatta meg a banális kérdést Peter. tekergős formáit. – Most. – Egy édes kiskutya – magyarázta Audrey –. és nem tudsz neki ellenállni. ha kérdeznem szabad? – kérdezte Hannibal. – Hát te írtad? – álmélkodott Peter. – Nem tudok. gondolom. de ráadásul megkaplak téged a munkatársamnak az elkövetkező kilencven évre.

Az égbolt végtelenjében a csillagok ragyogtak. amit akkor rám vetettél. – Az. – Hát ide figyelj – háborgott Peter –. ha az első veszekedésünkre egy hálózsákban kerülne sor – jelentette ki Peter –. azért is élveztem annyira. álmosan. hogy a szőnyegre pisiljek? – kérdezte érdeklődéssel Peter. – Tudod.– Értem. mint jéghegyek a napfényben. – Én nem szerettem rögtön beléd – közölte önelégülten Peter. változó fényében az ombufák szinte mozdulni látszottak. tehetetlen szőrpamacs. – Tudod-e. – Csodálatosan mozgékonynak – helyeselt Audrey. ZÁRSZÓ . – Hogy nem? Az első pillantásoddal nemcsak levetkőztettél. – Ha-ha? Lágyan és kérdőn. – Bár kétségtelenül vonzónak találtalak. A szentjánosbogarak zöld fénypöttyökkel világították meg kis világukat. de ágyba is vittél – mondta Audrey. – A hahagájok nevetnek. Ha-ha. – Soha életemben nem néztem úgy egyetlen nőre sem. – Én gonosz farkasom – mondta végül Audrey. – Ha-ha – rikoltotta. Egy zabálni való kis szőrpamacs. Aztán panaszosán és édesen hangzott föl körös-körül a fák árnyékából: – Ha-ha… Ha-ha… Ha-ha. A hosszú csöndet csak a gyönyör kis neszei törték meg. aki meglehetősen mozgékonynak bizonyul meglehetősen korlátozott körülmények között is – mondta Peter. – Mi? – Gonosz farkas. – Mindig szerettem volna egy farkast… – ábrándozott Audrey. és megrágja a papucsodat. azt jelenti. – Vagy hogy elfogyasszam a lábbelidet? – Pontosan tudod. – Hallod? – kérdezte Peter. – Én is így gondoltam – mondta Audrey –. – Igazán finom érzés volt. aki utoljára nevet – mondta Peter. a hálózsákban nincs hely rendes veszekedéshez. – Ha az éppen kamaszkorúvá érett olasz srácok érzékien buja pillantása. És az nevet legjobban. Egy kis bugyuta. – Nem értek egyet veled – mondta zordan Peter. de nem érdekel. akár az összeesküvők. mi lesz egy szép napon azokból az imádni való kiskutyákból? – kérdezte Peter. mi ez? – Micsoda? – kérdezte a lány. A hold lassan siklott az égen. És jól tudod. nem vetettem rád semmiféle érzékien buja pillantást. biztosan úgy volt – mondta Audrey. Az ombufák sűrűjében egy hang kelt. – A hálózsákban jóformán semmihez sincs hely – mondta panaszosán Audrey. – Ne csacsiskodj. hogy mit akarok mondani – mondta Audrey. Válaszul egy másik hang szólalt meg. – Mutattam én valaha is a jelenlétedben abbéli szándékot. Csönd volt. – Nem szeretném. összehajoltak. hogy oda fog pisilni a szőnyegre. – Majd én megmutatom neked. – Ráadásul olyan farkas. s a sáfránysárga hold lassan gombafehér lett. – Dehogy nincs – mondta Peter. hogy vonzónak találtál. nyugtatóan: – Ha-ha. mint az első kakaskukorékolás.

és örömmel fogadjuk tagjaink közé. mert ők nem tudnak szólni magukért. hogy habár ez a könyv meglehetősen derűs. s ha elismerik. A rossz emberek modelljei olyan rossz emberek voltak. ugyanakkor ötvözetei olyan embereknek. Ám él ezen a vidéken egy darázs is. Ugyanakkor más körzetekben.Az érdeklődő olvasóknak szeretném elmondani. Számos hahagáj és ombufa lesz hálás világszerte a segítségükért. Tehát még ma is van rá remény. Channel Islands szívesen küldünk részletes felvilágosítást. Itt megpróbálunk tenyészteni már-már kipusztult állatfajokat. Ha a könyvet szórakoztatónak találták. Egy távoli völgyben – ahol szerencsém volt némi időt tölteni – újra megtalálták a takahe vagy notornis nevű madarat. az oropendola nem tűri a darazsat. hogy földünk állatvilágát állandóan és könyörtelenül pusztítja az a valami. ha a fészke közelébe merészkedik. hogy milyen hasznos munkát végez a darázs. hogy meggondolatlan kapzsiságunk miatt ezek az állatfajok ne merüljenek feledésbe. Ha magukra ismernek. A hahagáj újrafölfedezéséhez az ötletet olyan esemény adta. . hogy az amelafa és az ombufa. amit haladásnak nevezünk. hadd mutassak rá. mely a madárfiókákon élősködik. a légy petéjét és lárváját. Tagsági díjunk szerény. talán kedvük támad segíteni abban a munkában. és el is pusztítja. remélem. hogy míg az egyik kezünkkel pusztítunk. amely petéit a fészkelő madarakra rakja. Ha bárki azt hinné. az amelalepke és a hahagáj közti kapcsolat túlzott. a másikkal fölfedezhetünk akár valami aprócska dinoszauruszt is valamelyik távoli mocsárban. amely néhány éve történt Új-Zélandon. hogy a természetben ezeknél sokkal bonyolultabb kapcsolatok is vannak. hogy már régen kipusztult. És végül még valamit. a benne leírtak megtörténtek vagy éppen most történnek meg a világ számos táján. ahol az élősködő légy nem tenyészik. Az oropendola nevű madárról van szó. s ezért szabad utat biztosítanak neki a fészkükbe. ám hasznát vesszük a legkisebb támogatásnak is. elgondolkoznak. Ha bárki ír nekem a központi címünkre: Jersey Wildlife Preservation Trust Les Augres Manor Trinity Jersey. hogy segítsen megóvni mindannyiunk világát. amit itt a Jersey Wildlife Preservation Trustnál (természetvédelmi trösztnél) végzünk. akikkel szintén találkoztam. Bizonyos körzetekben él egy légyfajta. amely hosszú. akikkel utazásaim során találkoztam. amelyről azt hitték. A légy lárvája azután megeszi a madárfiókákat. függő kosárkához hasonló fészkekből épít telepeket Dél-Amerikában. s végtére is csupán arra kérünk mindenkit. A közelmúltban fedeztek föl egy igen szép példát. Ezeknek a növényeknek és állatoknak a nevében folyamodunk önökhöz. A kifejlett oropendolák valami módon fölfogják. amely előszeretettel fogyasztja a legyet. hogy megtisztítsa fiókáikat. Hiszen a segítségük nélkül nem tudnak élni. és kiképezni szakembereket a világ minden tájáról az állatok mesterséges tenyésztésére. hogy segíthessünk földünk élővilágán. A könyv szereplői természetesen kitalált személyek.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful