GERALD DURRELL

Vadállatok bolondja

MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ

A FORDÍTÁS AZ ALÁBBI KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: GERALD DURRELL: BEASTS IN MY BELFRY FONTANA / COLLINS GERALD DURRELL, 1973 FORDÍTOTTA NÉMETHY ILDIKÓ KONDOR LAJOS RAJZAIVAL NÉMETHY ILDIKÓ 1982 HUNGARIAN TRANSLATION

Tizenkét éven felülieknek ISBN 963 11 2726 5 Móra Ferenc Ifjúági Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: Szilvásy György igazgató Dabasi Nyomda (81-0978), Budapest Dabas, 1982 Felelős vezető: Bálint Csaba igazgató Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzem (818809/08) Felelős szerkesztő: Tótfalusi István Szakmailag ellenőrizte: Sterbetz István Műszaki vezető: Haás Pál – Képszerkesztő: Árva Ilona Műszaki szerkesztő: Kellermann József 85000 példány – Terjedelem: 14,82 (A/5) ív – IF 4350

Tartalom
I. ÁLLATOK SEREGLETE II. LUSTA OROSZLÁNOK III. A TIGRISEK DIADALMENETE IV. PANCSOLÓ JEGESMEDVÉK V. TÁNCOLÓ GNÚK VI. DÖRMÖGŐ MEDVÉK VII. A TORONYMAGAS ZSIRÁF VIII. FENSŐBBSÉGES TEVÉK IX. MINDENES FIÚ X. A VADÁLLATOK A MÁNIÁM EPILÓGUS

I. ÁLLATOK SEREGLETE
… a jó ima embert szeret s állatot és madarat!
COLERIDGE: REGE A VÉN TENGERÉSZRŐL (SZABÓ LŐRINC FORDÍTÁSA)

Azt mondják, hogy aki gyerekkorában mozdonyvezető akar lenni, ritkán tölti be felnőttként ezt a szerepkört. Ha ez így van, akkor én kivételesen szerencsés ember vagyok, mivel már kétéves koromban egészen határozottan és egyértelműen eldöntöttem, hogy egyes-egyedül az állatok tanulmányozásával akarok foglalkozni. Semmi más nem érdekelt. Növekedésem éveiben egy tapadókagyló szívósságával ragaszkodtam ehhez az elhatározáshoz, és azzal kergettem barátaimat és rokonaimat az őrületbe, hogy majmoktól a közönséges kerti csigáig, a skorpióktól a fülesbagolyig az állatok minden elképzelhető faját gyűjtöttem, vásároltam és elárasztottam velük a házat. Az állatok ilyetén bőségétől zaklatott családom tagjai azzal vigasztalták egymást, hogy ilyesmin majd mindenki átesik, és hamarosan kinövöm. De az állatok iránti érdeklődésem minden újabb szerzeményemmel csak élénkült és mélyült, és serdülőkorom végére már szemernyi kétségem sem volt, mi akarok lenni; egyszerűen állatokat akarok gyűjteni állatkertek számára, és később – miután ilyen módon meggazdagodtam – saját állatkertet alapítani. Ezt nem éreztem a valóságtól elrugaszkodott vagy lehetetlen becsvágynak, de fogalmam sem volt, hogyan valósítom meg. Szerencsétlenségemre, kezdő állatgyűjtők számára semmiféle iskola nem létezik, és az akkori hivatalos gyűjtők egyike sem kapott volna rajtam, mivel határtalan lelkesedésemen kívül csak igen kevés tapasztalattal dicsekedhettem. Tudtam, nem elég, ha az ember elmondhatja magáról, hogy kis sünkölyköket nevelt fel saját kezűleg, vagy hogy gekkókat tenyésztett kétszersültes dobozban. Egy állatgyűjtőnek álmában is tudnia kell, hogy vessen szorítóhurkot a zsiráfra, és hogy ugorjon félre a támadó tigris elől. De az effajta jártasságra fölöttébb nehéz szert tenni Angliában, egy kis tengerparti városban. Ezt nem sokkal előtte a következő eset bizonyította be számomra igen kézzelfoghatóan. Felhívott telefonon egy barátom, akit – ahogy ő mondta – New Forestből ismertem, és akinek volt egy cumin feltáplált dámvadbébije. Elmagyarázta, hogy mivel Southamptonba költöznek, bérházba, nem tudja tovább tartani a kis kedvencét. Mint mondta, teljesen szelíd és szobatiszta, és huszonnégy órán belül vagy még hamarabb is el tudja hozzám szállítani. Kínos helyzetbe kerültem. Anyám, családom egyetlen olyan tagja, aki, némi túlzással szólva, rokonszenvezett az állatok iránti érdeklődésemmel, nem volt otthon, így nem tudtam megkérdezni tőle, mit szólna, ha egy mégoly zsenge dámvaddal gyarapítanám amúgy is népes állatseregletemet. Ugyanakkor az állat gazdája azonnal választ követelt. – Apu azt mondja, kénytelenek leszünk leölni, ha te nem veszed át – magyarázta gyászos hangon. Ez döntött. Mondtam barátomnak, hogy másnap szívesen fogadjuk a szarvast, aki egyébként Hortenzia névre hallgatott. Amikor anyám hazatért a bevásárlásból, már készen állt a sztorim, olyan sztori, ami még egy kőszívet is meglágyított volna, nemhogy olyan lágyat, mint az anyámé. Itt ez a szegény kisgida, az anyjától elszakítva, halálos ítélet vár reá, hacsak mi nem segítünk rajta. Hogyan is mondhatnánk nemet? Anyám, aki leírásom alapján biztosra vette, hogy a gida körülbelül

– Remélem. hogy éhes – mondta anyám. mielőtt még anyám magához térhetett volna a találkozás döbbenetéből. hogy megöljék. és ott hagytam. hogy mint minden szarvas. hanem alkalmat is ad arra. nem hagyhatjuk. túláradó köszönetet rebegtem barátomnak és. hogy újra láthat. hogy Larry másik bátyámmal és nővéremmel együtt épp nem tartózkodott odahaza Hortenzia érkezésekor. anyámtól követve. aludni térve. azt mondta. Larry hogy vélekedik a vad állatokról. amint megszokik – mondtam –. Gyorsan. Sikertelenül megpróbálta a levegőbe röpíteni. elegáns. Hortenzia másnap lószállító kocsiban érkezett meg. – Lehet. amit az is mutatott. Nagyon is jól tudtam. Aztán mikor megérkezett a nagy csomag kétszersült és pár kiló répa. amire úgyis sürgős szükségem volt: hogy . egy halom szalmára. nekiállt. drágám – mondta anyám aggodalmasan. hogy egy növekedésben levő szarvasnak sok tejre van szüksége. Gyönyörű állat. végül is kénytelen volt beérni azzal. nem lesz vele semmi baj. majd megragadtam a kutyapórázt. apjának. és határtalanul örültem. akár vad. hogy leginkább a Landseer híres vadászjelenetén látható. hogy én is azt hittem. A világ minden kincséért sem ismertem volna be anyám előtt. sétálni vittem a közeli golfpályára. vendégünk megindítóan pici gida lesz. Hortenzia és én. Hortenziát a fal mellé kötöttem. amely Hortenzia nyakörvéhez volt erősítve. – Ó. s közben tiszta szemével szemügyre vett bennünket. Az egész garázs alapjaiban megingott. telefonon szalmát. Amint a tulajdonosa kivezette a járgányból. nagyobbik bátyám hogyan érez minden állat iránt. nem lesz túl vad. mint egy kisebbfajta terrier. fehér pettyes szőre. akár nem. beléptünk a garázsba. és körülbelül egy méter magas termete. szénát és zabot rendeltem. és kezes. és a garázs felé vezettem. Mikor hazavittem. szemmel láthatólag örült. amelyről lám kiderül. én pedig bementem. dühre ingerelheti. és nemcsak nagyon vonzó tagja lesz állatseregletemnek. – Igen. vérebek szorongatta szarvasra formáz. azonnal nyilvánvalóvá vált: először is. amit életveszélyes nyársak erdeje csipkézett. ahogy agancsának egy oldalsuhintásával gyomorszájon kapott. még nagyon fiatal. Nagyon örült. és lehajolva finoman leharapta anyám egyik féltett büszkeségét. ami. hogy az utazástól felcsigázott étvágyát csillapítsa. Ebben a pillanatban Hortenzia úgy döntött. abban a hitben. és a földön kibelezte. asszonyom – mondta a barátom apja gyorsan –. csak most izgatott egy kissé. Csokoládébarna agancsa volt. Gondosan lelakatoltam a garázsajtót. – Tudod. – De igen. egy krizantémot. ha az agancsa tövét vakargatják. mint a bárány. de mielőtt még az állatot megköthettem volna. Úgy éreztem. hogy lefekhet a garázs sarkába. hogy beszerezze a szarvas lecsillapításához szükséges élelmiszereket. szénából és zabból álló vacsorája mellé. hogy Hortenzia félreismerhetetlenül hím. hogy körülbelül négyéves. De hamarosan rájöttem. és hamarosan a boldogságtól félájultan tűrte ezt. bizonyára az a baja – mondtam. hogy nem szívesen marad egyedül a garázsban. és kivittem gyorsan minden olyan kerti szerszámot. Míg ily módon lekötöttem figyelmét. nagyon szereti. hogy felfordította. hogy Hortenzia kezd megszokni. Hortenzia – mintha sortűz ropogott volna – belökte agancsával a kaput. s ezért fejjel nekirontott az ajtónak. Amint befejezte az étkezést. és másodszor. – Tudnál szerezni neki egy kis répát és kétszersültet? Anyám eltipegett. Elgondolkozva rágta. Ezután felhívta a tejboltot. hogy megküzdjek vele.akkora. Rengeteg pénzért egy cumisüveget is beszereztem ennek az állatnak. amikor (mint ahogy erre rámutattam) a garázs egyik sarkában eltarthatnánk. kimutatta halálos gyűlöletét a talicska iránt. ahol példásan viselkedett. vélhetőleg. – De hiszen ez nem gida! – kiáltotta anyám döbbenten. – Természetesen átvesszük – mondta. és további 10 pint tejet rendelt minden napra. ijedten hátrálva a kerti ösvényen.

hogy karibucsordát tartsunk a kertben. – Csak annyit mondok. aki egy pillantással felmérte a békés képet. hallod?! – Ejnye. – Inkább. Lerohantam. – &telt a pohár! – üvöltötte Larry a málnapépet fricskázva le a nadrágjáról. mintha pindurka lenne – felelte Larry. mint holmi menyasszonyi fátyol. mi lehet az. – Elég nehéz az élet. és még azt mondod. úgy döntött. mint Mr. hogy családom többi tagja is ezen töpreng. hogy nem akarta? . hogy közte és a garázs biztonsága közt egy szörnyű és valószínűleg veszélyes. Hortenzia azzal az egyszerű módszerrel követelte a reggelijét. Mielőtt még letagadhattam volna. Reményeim azonban nem bizonyultak hosszú életűeknek. agancsán egy fennakadt szalvétával. míg Larrynek és Leslie-nek a málnából és a tejszínhabból jutott egyenlő arányban. kedvesem. amikor Angliában is kisüt a nap. beleakasztotta agancsát. – Mit tartasz a garázsba zárva? – kérdezte idősebbik bátyám a reggelinél. Egyik nap kora hajnalban a selyemmajmom megpróbált bemászni Larry mellé az ágyba. Minthogy ez nem látszott valószínűnek. – Tüntesd el a házból ezt az átkozott dögöt. teljesen elragadtatva ettől a természeti tüneménytől. amikor hirtelen befordulva a ház sarkánál a családot ilyen elrendezésben találtam. répával lecsillapítottam. a pórázát kiszakítva a kezemből. és úgy szereti Gerryt. anyám idegesen védelmemre sietett. s nagy tálakban málna és tejszínhab. még csak az kell. Margó nővérem talált rá átható sikoltozás közepette a díványpárnák mögött. A behallatszó ajtócsapkodás és elfojtott szitkozódás jelezte. tartsd távol tőlem azt az átkozott fenevadat. Az a szegény állat igazán nem akarta. hogy beszélsz – csitította anyám. Egyike volt azoknak a ritka nyári napoknak. Reszkető ujjal Hortenziára mutatott. hogy készakarva nekirontott a zsúrasztalnak. négykerekű ellenség áll – a zsúrasztal. Amikor pedig az egyik vízisiklóm kiszabadult. – Csak egy pindurka szarvast. Csatakiáltásként rekedten felbőgött. Ennek eredményeképpen anyámat leforrázta a tea. Ezért hát elhatároztam. hogy az egészhez bármi közöm van. – Szerencsétlen véletlen volt. Azon a héten nem örvendtem nagy népszerűségnek. mivel még veszély esetén is nagyon nehéz. megharapta a fülét. Meglepődtem. hogy Hortenziát lehetőleg távol tartom a családomtól. meg szendvicsek. – Olyan kezes – folytatta anyám –. a következő látvány fogadott bennünket: családom nyugágyban ült egy gördülő zsúrasztal körül. és szanaszét szórta a rajta levő holmit. és kinéztem a hátsó kertre.ha éppen nem lehetetlen – nyugágyból felpattanni. hogy a kertben teázunk. Másnap reggel öt óra tájban furcsa zaj ébresztett. barátságtalanul méregetve. és egy öl szénával. amit Leslie bátyám ültetett nagy gonddal. egy szilvatorta. és amikor Larry kilökte. Rochester őrült felesége a Jane Eyre-ből. Szarkáim kigyomláltak egy egész sor paradicsomot. mint egy viharban imbolygó hajó. Egyvalamit tehetett csupán. zabbal. Nem úgy Hortenzia. amin a teakészítés különféle kellékei nyugodtak. és nekirontott. mintha valaki szabályos időközönként bombákat dobálna a hátsó kertre. – Legalább ilyen is van – jegyezte meg Larry. Családom valósággal csapdába esett. – Láttad. törtem a fejem. Így aztán. amikor Hortenzia és én a golfpályán tett sétánkból visszatértünk. ami úgy fityegett rajta. – Nem akarta?! Nem akarta?! – hápogott Larry vörös képpel. ejnye. hogy bele-beleöklelt az ajtóba. Anyám. illedelmesen állt ott. A hajnali fényben a garázs úgy dülöngélt. Úgy találta. nővéremet uborkás szendvicsek tarkították. Kihajoltam az ablakon. Középen találta el a zsúrasztalt. – Kérsz még teát? – Nem úgy hallatszott. drágám – mondta. leszegte a fejét.tapasztalatokat szerezzek a nagyobb állatok gondozásában. aki kissé megszeppenve az általa okozott pusztítástól.

– Nem vagyok kíváncsi. minden állat el fog pusztulni. Mi a frászt képzelsz. a nagy német állatkereskedő egészen újszerű állatkertet alapított. Nem maradt más hátra – állatkerti gondozónak kell állnom. Egy nála kevésbé nagyvonalú ember letörte volna lelkesedésemet. Normális körülmények között efféle levél az őt megillető helyen végezte volna: a papírkosárban. hanem még sikeresen szaporodtak is. a másik pedig természettudományos könyvekkel és vastag füzetekkel volt teletömve. hatalmas műsziklákat. egészségtelen. szándékos volt-e. Nem komor. mert az állatok nyilván átkelnek az árkokon. Hagenbecknek teljesen eredeti elképzelése támadt arról. Ez utóbbiakba akartam ugyanis lejegyezni mindent. Mikor eljöttem tőle. mert legnagyobb örömömre válaszolt. szándékos volt-e! – kiáltotta Larry indulatosan. hogy majd elgondolkozik a jövőmön. hanem fényt és teret adott állatainak. ahogy a kérdést megközelítem. Boldog tudatlanságomban nem is sejtettem. század közepén történt. amelyekben a közönség alig látta őket. amelyben azt írta. aki épp a londoni állatkert igazgatója volt. rossz ruhákkal. és úgyszólván nekik szegeztem a kérdést. és a bölcsességnek munkatársaim ajkáról elhullajtott gyöngyszemeit megörökíteni. Beszélgetésünk alkalmával Geoffrey Vevers kedvességétől indíttatva végeérhetetlenül fecsegtem az állatokról. és egy. Pár nap múlva roppant izgatottan elindultam Bedfordshire-be két kofferrel. Az állatkerti szakértők szemében ez eretnekség volt. Az. melyik nap állhatok munkába. az állatgyűjtésről és a saját állatkertemről. dicsérte. és rámutatott volna. azonnal megdöglenek. és távoztával eltűnt utolsó reményem is. Azt hiszem. de ha akarok. ki vagyok én? Buffalo Bill? Így hát könyörgéseim ellenére Hortenziát egy közeli farmra száműzték. Miután ezt eldöntöttem magamban. hogy éppen én vagyok az. hogy nem biztonságos. vastag rácsú ketrecekben tartották. hogyan kell az állatokat a közönségnek bemutatni. állatápoló tanulónak beállhatnék a Zoológiai Társaság vidéki állatkertjébe Whipsnade-be. ha egy hópárducpárt ajánlott volna fel tenyésztésre. Vevers azonban nagy figyelemmel és tapintattal hallgatott. akit mindig is szerződtetni vágytak. mint valaha. Legközelebb még majd közülünk támad meg valakit. de az állatok is nehezen viselték el a nyomasztó. Valamivel később udvarias levelet kaptam tőle. nem számított a nagyokosoknak. – Nem érdekel. miazmás forróságban. hogy nem szándékosan borította rád a málnát. a levél szemérmetlen merészsége tehette kíváncsivá. a londoni állatkertben sajnos nincs üresedés kezdők számára. hogy otthon szerzek tapasztalatokat a nagy állatok gondozásában. Az egyik régi. amely a háború ellenére is még mindig a világ legnagyobb állatgyűjteményét tartotta fenn. bizonyos Geoffrey Vevers asztalára került. hogy Gerrynek túl kell adnia rajta. A XIX. és a közönségtől száraz vagy vizes árokkal választotta el őket. vasrácsos börtönökbe zárta őket. és azt mondta. Nem okozhatott volna nagyobb örömet akkor sem. és meginvitált. De nagy szerencsémre. céloztam rá. Nem tűrök magam körül ilyen dühöngő fenevadakat.– Úgy értem. hanem még a közönségnek is jobban tetszenek így. hogy beszélgessek el vele Londonban. hogy a trópusi állatok igen gyakran elsenyvedtek és kimúltak az effajta gőzfürdőkben. De azt tudom. amit majd a rám bízott állatokon megfigyelek. Mikor aztán Hagenbeck bebizonyította. hogy a trópusi állatok. leültem. érzésem szerint igen szerény hangú levelet írtam a londoni Zoológiai Társaságnak. hacsak nem tartjuk őket levegőtlen. de még ha nem is. A szakértőknek viszont meglepetéssel kellett tapasztalniuk. menynyire kivihetetlenek terveim. hogy Hagenbeck állatai élnek és virulnak. Addig az állatokat rosszul megtervezett. Nemcsak egészségesebbek lettek a szabadban tartva. . hiszen köztudomású. amikre felmászhattak. lelkesebb voltam. hogy az állatok nemcsak boldogabbak és egészségesebbek lesznek a szabadban. hogy Karl Hagenbeck. koncentrációs táborhoz hasonló környezetet. Kezdjük azon. milyen iszonyúan szemtelen vagyok. s nagyképűen vázoltam terveimet a jövőt illetően. drágám – mondta anyám zavartan –. egy kedves és udvarias ember. mondták.

hogy megrezzentem. és rám meredt. Szerettem volna elmondani neki. – Örvendek. hogy még Hagenbecken is túltegyen. s miután ott bőröndjeimet letétbe helyeztem. Végigcsikorgott a kavicsos ösvényen. – Igen. – Most átadom magát Phil Batesnek – mennydörögte a kapitány egyik kezével kopasz fejét simogatva. az igazgatónak az irodájába vezettek. hogy az állatokat itt lehetőleg természetes környezetüknek megfelelően tartsák és mutassák be. Üljön le – mondta a kapitány. Azokban az időkben ugyanis az angol arisztokratákat még nem kényszerítette a gyilkos örökösödési adó arra. de úgy éreztem. – Ilyen munkát még sosem végzett ezelőtt. Az oroszlánok és a farkasok erdőben éltek. uram. de majd csak talál valami munkát valamelyik részlegben. dimbes-dombos legelőkön. miközben rám bámult. a fenyők közt pedig. bekerített. A Társaság nagy pénzért vette meg és rendezte be ezt a hatalmas birtokot. hogy széltében is. Nem tudom még. a főút mentén. amelyek a mogyoróbokrokkal benőtt völgyekben szétszórva feküdtek. elindultam az állatkert központi épülete felé. Ingujjban. – Nagyon köszönöm – rebegtem. Nos. – Tengerimalacot. – Nem. kopasz fejével. ami az állatkert látogatói szemében természetesnek hat. hosszában is hatalmas ember. Nagy asztalon tornyokban állt mindenféle papír. ez nem a legalkalmasabb pillanat. Amikor felállt. hogy birtokaikat rossz szafáriparkká alakítsák át. aranyhalat meg ilyesmit. – Ööö… igen. Majd ő elirányítja magát. egyetlen vágyam volt. Feltápászkodott. Egy halom még a telefont is félig elborította. megállt. Whipsnade-et apró falunak találtam. hogy tetszeni fog itt magának? – kérdezte Beale kapitány olyan hirtelen és olyan hangosan. hatalmas fészek függött – mintha ágakból álló szalmakazal lett volna –. láttam. nagyon szép csíkos nadrágtartóban pompázott. farkukat a zöld pázsiton vonszolva. Mintha egy masztodon nyomában jártam volna. s többi ujjával dobolni kezdett rajta. Beléptem az igazgatási épületbe. Az én számomra Whipsnade volt az egyetlen akkortájt kínálkozó olyan lehetőség. – Durrell? Mély hangja volt. – Ő a főállatgondozó. és ott Beale kapitánynak. Whipsnade akkoriban voltaképpen a londoni állatkert kísérlete volt. s mérgesen körülnézve hallgatózott. körülötte pedig arapapagájok csivogtak és visítoztak. Kezet rázott velem. Pávák csillogtak-villogtak. amibe az vészjóslóan belereccsent. majd meglátja. – De elég sok állatot tartottam otthon. és visszavonult asztala mögé. ez egy kicsit más. hova teszi. hogy a tengerimalacnál. Hüvelykujját a nadrágtartójába akasztotta. és kidöcögött az irodából. – Durrell?! – mennydörögte kérdően. – Áh! – mondta szinte gúnyosan. – Gondolja. Az volt a céljuk. s ezek nagyrészt szörnyen hivatalosnak és tudományosnak rémlettek. Nehézkesen megkerülte az asztalt. nyulat. A pénztárfülkéhez mentem. Hatalmas testét hátravetette a székben. hogy tisztázzam kilétemet. közben fújtatva lélegzett. nyúlnál és aranyhalnál jóval egzotikusabb állatokat tartottam. pontosabban olyan környezetben. mint Billy Bunter egy képe.a világ összes állatkertje elkezdte alkalmazni az állatok tartásának és bemutatásának ezt az új módszerét. én pedig követtem. uram – mondtam. amit némelyek Afrika nyugati partjain töltött hosszú évek alatt szoknak meg. és olyanfajta lefojtott harsogással beszélt. bizonyos vagyok benne – mondtam. ugye? – kérdezte. amely a dunstable-i dombvidéken terült el. acélkeretes szemüvegével és majdnem gúnyosan elhúzott szájával éppúgy festett. az antilopok és az egyéb patások pedig nagy. . ami szinte felért egy szafárira utazással. Végtelennek tűnt a csend. hogy már kezdetben jó véleményt alkosson rólam. Félénken ültem a székem szélén. uram – feleltem. egy kocsmából és épp csak egy maroknyi házból állt.

Már szóltam rólad Charlie Baileynek. aztán hozzám fordult. Hamarosan egy sor hatalmas és nagyon ronda. Már megbeszéltem az asszonnyal. el tud szállásolni a házában. akinek kopasz feje és félénk. ahol tengelicék cikáztak vörösen és sárgán villogva az éppen bimbózó rekettyebokrok közt. – Igen. – Philnél jó kezekben lesz. Ostorcsattanásszerű hang kíséretében eleresztette kifeszített nadrágtartóját. Végigmentünk a széles főúton. és a távolból egy kutya éles csaholása hallatszott. valahol egy vadgalamb turbékolt önelégülten. és az aljnövényzetben fénylő aranyfácánok olyanok voltak. ez jó ötlet – mondta Phil. Menjünk. bemutatom neked… ööö… mi a keresztneved? – kérdezte Phil. – Gerry – mondtam. Bailey nyitott ajtót. Phil szeretettel mosolygott a kapitány elvonuló háta felé. . erőteljes alkatú férfi volt. kissé álmatag kék szeme volt. eltotyogott. ezt itt. Az ösvényt követve átvágtam a közlegelőn. gyógyszeres dobozhoz hasonló épülethez értünk. Csinos. Miért nem jön már? Ebben a pillanatban kerülte meg Phil Bates komótosan a főépületet. az elefántoknál dolgozik. – Szólt. – Igen – dörmögte a kapitány. nincs kifogása ellene. – Hát akkor rábízom magát. – Phil! A távolból hamis fütyörészést hallottam. – Persze. köpcös emberke jelent meg. – Ööö… Charlie – szólt be Phil bocsánatkérően – ráérnél egy pillanatra? Alacsony. Phil boldogan és hamisan fütyörészett magában. – Itt van – mondta – a fafej. végigmentem a virágokkal teli kis kerten. a haja csodálatos frizurába rendezve. szép szemű nő volt. s úgy mosolygott rám. mintha a Woolworth-áruházban vett olcsó bizsukból lettek volna kirakva. – Nos. Ööö… találkozunk még majd. Durrell – mondta a kapitány. leeresztette a tollait. – Be akarom mutatni Durrellt. betonból készült. Mrs. s a ruhája makulátlanul tiszta. a méhek álmosan zümmögtek a virágok közt. még mindig fütyörészve. Magas. Gerry – mondta Charlie. Olyan ápoltság és szerénység sugárzott róla. mintha világéletében csak velem akart volna megismerkedni. épp a farkát bontogató páva rémülten ránézett. hogy el tudnád szállásolni nálatok? – kérdezte Phil. és ahogy látom. – Phil! – bömbölte a kapitány. és bekopogtattam a ház ajtaján. és úgy látszik. – Bemutatom Gerryt. és szüntelen hamis fütyölése alapján az ember mindig tudhatta. beszéljük meg vele. – Ööö… Charlie. Kinyitottam a kaput. ezek alkották az elefántházat. pajtás – búcsúzott Charlie. – El sem lehet téveszteni. nagy. Mint kiderült. kopasz fejével felém biccentett. fényes. gondolod. Charlie édesen rám mosolygott. Talán Gerry elmehetne és bemutatkozhatna neki. Mögöttük. és rám mosolygott. – Szervusz. hogy egy. ez állandó szokása. és visszacammogott az irodájába. – Isten hozott Whipsnade-ben. kapitány? – kérdezte. – Phil! Merre van? A hangja olyan hatalmas és riasztó volt. Fémes csillogású farkukkal kérkedő pávákat láttunk mindenfelé. és ujjával mutatta az irányt. – Akkor hát viszlát. bizonyosan – mondta. Phil kivezetett a főkapun a falu közlegelőjének szélére. mint egy kórházi főnővérből. – Nos hát – kezdte – először is lakást szerzünk neked. – Áá – mondta Phil. Mint később rájöttem.– Phil! – ordította hirtelen. és amilyen gyorsan csak tudott. – Indulj el azon az ösvényen ott. és az első ház lesz jobbra – mondta. az állatkert melyik részében tartózkodik. csak úgy magának. arca barna és barátságos. Minden nagyon békés volt. Az emelkedő tetején állt a ház. egy kis fészerben az elefántgondozók teáztak éppen. A kapitány félrehajtott fejjel fülelt.

Egy kis előszobán át az ebédlőbe vezetett. ahol egy nagy konyhai tűzhely. Most. s megigazította a haját. és egyáltalán nem akarom kifosztani. – És mit szólna egy szelet jó kis tortához vagy lángoshoz? Van egypár lángosom. – Nahát! Egyszer majd a fejét is elhagyja. mondom. Bailey? – igen – mondta. jó. – A lekvárt magam tettem el—mondta. – Két font? Az rengeteg! Mondtam. Vegyen még kenyeret. aranylóan sárga vajat és egy üveg eperlekvárt. nagy darab. nem kapok túl nagy fizetést. kérem. – Tudom én. – Én vagyok az. kérek. No. – Két font? – kérdezte felháborodva. – De hiszen ezt már elintézték. nem? – Tényleg? – kérdeztem meglepetten. hogy miattam fáradjon – mondtam egészen meglepődve ezen a váratlan bőséges kínálaton. Egy percig sem tart. – Kér egy csésze teát? – Igen. 25 shillinget . – Jó reggelt! – mondtam. jókora vekni barna kenyeret. de elég ütött-kopott szék állt. Élvezettel figyelte. – Ugyan már – mondta. És különben is teaidő van. csak felteszem a teavizet. ujjával szigorúan megfenyegetve –. és megterítette az asztalt. – Jó. – Ó. mindig éhesek. – Igen. – Így ni – mondta. hogy a tányérokkal és csészékkel zörög. mondom. de megpróbálok minél kevesebb bajt és kényelmetlenséget okozni. nézd meg magadnak a fiút. egész halom lángost. vajat és egy hatalmas adag eperlekvárt. Hol van a holmija? – Majd később elhozom az állatkertből. jöjjek el és mutatkozzam be. és lesimította a kötényét. meg minden – szabódtam. – Hát akkor ezt elintéztük. – Jó. mert megbízom az emberismeretében. Én aztán nem. és ha neked tetszik. – És hát miért is jött voltaképpen? – Charlie nem mondta? – csodálkoztam.– Mit óhajt? – kérdezte óvatosan. Aszondom. – Én… én igazán nem akarnám. amilyen feledékeny. miféle fizetést fog kapni. és egyék valamit. milyenek maguk. és arra gondoltam. hogy akkor még maradna másfél fontom cigarettára és egyéb létfontosságú bevásárlásokra. ha rendes és tisztességes ember. valószínűleg a konyhába. hogyan veszek kenyeret. nem lesz magával semmi baj – mosolygott. és aligha tudok sokat fizetni. – Hát persze! Mondtam Charlie-nak. és megcsinálom a teát. feltéve. A víz egy percen belül forr. igen. Hamarosan újra megjelent. – Hát ez igazán nagyon kedves magától. Gerry Durrell vagyok. Tudom én. – Semmiség az egész – bizonygatta. – Charlie? – kérdezte félrehajtott fejjel. jöhet. – Nos. Maga mennyit gondolt? – Két font nagyon kevés lenne? – kérdeztem reménykedve. – Ön Mrs. Leült velem szembe. – Ó. hogy nem akarom kiforgatni minden filléréből. hogy ezt megbeszéltük. nem akarom én kirabolni magát. Most érkeztem. – Nahát! – nevetett az asszony. Charlie azt mondta. megyek. – Hát azt nem tudom. egy tisztára súrolt asztal és néhány kényelmes. persze. – Mindjárt kész a tea. A közepére egy hatalmas szilvatortát tett. – Ó. egyáltalán nem fáradság – mondta. de akkor sem fogok két fontot kicsikarni magából. Kisietett. Vagy inkább szendvicset kér? Csinálhatok szendvicset. Bailey talán el tudna szállásolni itt egy szobában – mondtam. lásson hozzá. Mrs. mennyire vagyok rendes – mondtam kétkedve –. s hallottam. Charlie ezt nem mondta. persze – mosolygott. fiatalemberek. – Mi? – Hát… ööö… mennyit kell fizetnem hetente? Tudja. ha nem túl nagy fáradság – feleltem. – Mit nem mondott? – Hát nekem azt mondta. – Ööö… lenne még valami – nyögtem. Jöjjön be. – No de az étkezés. semmi kifogásom ellene. – Üljön le – mondta.

– Nem én. Bailey. A farkasok mellett körülbelül egy félhektárnyi terület a medvék számára volt bekerítve. – Olyan szép házunk van Golders Greenben – mesélte Mrs. így hát ő is leköltözött a férjével együtt. és gyökereik közt a homályban sunyi szemű farkasok ólálkodtak.és rekettyebokrok közt bolyongtak. két szelet tortát és hatalmas mennyiségű lekváros kenyeret. a vacsora – mondta. hogy nem kér még egy szelet kenyeret vagy tortát. – Igaz is. ha nem. – Kap egy szép kis szobát az emeleten. jó. hogy nem fog ráfizetni? – kérdeztem. nyelv és saláta. nem – jelentette ki. és jöjjön vissza vele együtt. Múltkor is elmentem megnézni. – Inkább maradok. hogy senkinek se jutott eszébe lesúrolni a bejárati lépcsőt időtlen idők óta. – Nem bírok többet enni. kénytelen leszek hideget adni vacsorára. nem lehet rájuk bízni semmit. az lesz csak a jó. Hozza a holmiját is. ha ilyen eperlekvárt csinál – mondtam. elhiheti. – Persze hogy nem. Jó lesz így? Így hát visszamentem az állatkertbe a közlegelőn át. – Én mégis azt hiszem. répa és egy hatalmas tál . – A vacsora. Volt ott sonka. tudja. Sajnos. ahol a fenyők sudáran és sűrűn nőttek. és zokniban mentünk be az ebédlőbe. – Egészen biztos. Az elefántok nehezen kezelhető jószágok. nem bánja. a rosszultápláltság jeleit keresve. becsületszavamra! – tiltakoztam. szuszogtak és vájkáltak a mancsukkal. – Vegyétek le a csizmát! – szólt ránk Mrs. annak velük kell maradnia élete végéig. ha visszakerülök a saját holmim közé. és közelebb tolta a tortát meg az eperlekvárt. végre Mrs. meg kell hagyni. akik a szeder. – Nem akarom. Nekem ez tetszett a legideálisabb módnak. hogy berendezkedhessen. hogy Charlie tulajdonképpen a londoni állatkertben dolgozik. és a közlegelőn át hazamentünk. bab. különösen egy kezdőt. Mrs. igazán. – Biztos. hogy ennyi idő alatt fel se tudtam deríteni az egészet. Ott vagy egy óra hosszat bolyongtam elragadtatva. Visszasiettem az elefántházhoz és Charlie-hoz. de igazán becsületünkre válik mindkettőnknek. dörmögő. Nagy. amikor végez a munkával. Azt még ezután kellett megtanulnom. hogy eljárt az idő. Csak megcsinálom a teát. Bailey vonakodva leszedte az asztalt. Eltüntettem több csésze teát. hogy elég volt? – kérdezte. mind az állatok. egyáltalán – bizonykodtam. még ha magam mondom is. Remélem. Bailey. – Nem. hogy Mrs. – Biztos benne. Az újságpapírokra mutatott. bár egész kellemes itt vidéken is. és kutatóan nézett az arcomba. egész kényelmes.fizet egy hétre. vagy vacsorázni nem fogok tudni. Persze ez a ház is elmegy. amelyeket szétteregetett az előszobában. Teázás közben elmesélte. újkrumpli. Az épp elég. s néha kaffogva és morogva egymásnak rontottak. amikor ajtót nyitott nekünk. Whipsnade olyan hatalmas volt. – Mehet máshová. vagy valami mást? És hozzá se nyúlt a lángoshoz! – Nem. de boldog leszek. Engedelmesen levettük cipőnket. fától fáig lopakodtak. hogy ez nagyon kevés – vetettem ellen. mindjárt megmutatom. Sírni tudtam volna. de a háború miatt kitelepítették Whipsnade-be az elefántokat. ha majd visszamehetünk a saját házunkba. Olyan fürgén és olyan nesztelenül mozogtak a fák között. Rám mosolygott. Bailey kihasznál egy fiatalembert. mind a gondozók szempontjából. Felszedtük a holmimat. – Hátakkor – mondta – menjen. és ha egyszer elfogadtak valakit ápolójuknak. Meg aztán. – Ha tetszik. – Akkor jó – nevetett. ha nem tetszik. milyenek az emberek. – Nagyon szép. ha túl nagy területén tartjuk az állatokat. Elragadtatással szemléltem a szabadban tartott állatokat. és az arca elborult. Hirtelen rádöbbentem. Bailey arca sugárzott az elégedettségtől. Nem. de megtaláltam például a farkasok erdejét. ahol az asztal roskadozott az ennivalótól. és keresse meg Charlie-t. hogy összesározzátok a frissen felmosott kövemet. hogy van rossz oldala is annak. mintha szélrohamtól felkavart fahamu foszlányait figyelné az ember. Majdnem fekete volt. tejeskávészínű medvék voltak. hát láttam. borsó. Rólam ne mondja senki.

– Szerintem nagyon jó lesz – mondta Charlie szelíd hangján. s beléptünk a park kapuján munkatársaink nyüzsgő tömegével együtt. Az én szobámnak tölgyfa gerendái voltak.mondtam – mindig érdekeltek az állatok. A fiúnak valami meleg ételre van szüksége. aztán Charlie és én átvágtunk a harmatos közlegelőn. – És mikor indulsz neki? – kérdezte Charlie. lefeküdni. akit hidegen hagytak a városszéli nagyvadtartás nehézségei. és mire végeztem a könyveim és ruháim kipakolásával. Ebben a pillanatban jelent meg Phil Bates. s ajka hangtalanul mozgott. Leültünk. – Áá – mondta –. sajnos. csak pár másodperc telt el. Gerry? – kérdezte végül Charlie. – Vegyen még egy kis salátát! – unszolt Mrs. hogy az oroszlánokkal kell kezdenem a munkát. nem tudom. De ma be kell érnünk ezzel. vettem eleget – mondtam. Egész komolyan gondolta. – Nem. – Azt gondoltam – felelte Phil megfontoltan –. tejszínhabbal bőségesen megtetézve. Gerry! – mondta. és enni kezdtünk. és aztán rejtelmesen és finoman elmosolyodott. fölmentünk az emeletre. Bailey. például szarvascsordát egy városszéli kertben. Tudják. Beszállásoltál? Helyes. egészen fényűzőnek láttam. – Ki az ágyból. amit éppen hallott. mintha az emlékezetébe akarná vésni. Afrikába meg ilyen helyekre akarok menni. s máris Charlie ébreszt egy csésze teával. és állatokat hozni onnan az állatkerteknek. nálunk Bournemouthben nem tarthat az ember nagy állatokat. – Hol fogok dolgozni? – kérdeztem. – Hát. – Nem tudom – feleltem. Rögtön megszerettem.krémes piskóta. Bailey. – Egye meg a maradék borsót! – biztatott Mrs. – Csak egypár hideg falat. mosolyogva és némán elismételni magában. Büszkén állíthatom. ez már igaz. az ételtől eltelve. s leöblítettük egy nagy kanna teával. – Dologra! Bereggeliztünk a ropogós és sistergő kolbászos-szalonnás rántottából. és állatgyűjtő szeretnék lenni. mára ennyi jutott. Ezt a gondolatot ízlelgetve aludtam el. amikor Phil . ugye? – Aha – mondta Charlie. köszönöm. Megérkeztem! Itt vagyok – Whipsnade-ben. Ágyba bújtam. – Hát. Charlie bólintott. Az étel felséges volt. Szokása volt ez. – Nos. Úgy rémlett. – Phil Bates nem mondta. Bailey. s egy darabig barátságos csendben ettünk. nem egészen ilyet terveztem. és közvetlenül a ház eresze alatt volt. amint kellő gyakorlatot szereztem. és diadalmasat sóhajtottam. II. tudják. – Hogy jutott eszedbe Whipsnade-be jönni. hogy ma reggel kezdhetnél az oroszlánoknál. Végül. – Hol fogsz dolgozni. LUSTA OROSZLÁNOK Mert nézd az arszlán gyengéd fajzatát! CHAUCER: A 16 ASSZONYOK LEGENDÁJA Be kell vallanom. Meg kell ismernem nagyobb állatok kezelését. – Nem. – Úgyis csak kidobjuk. azt gondoltam. Gerry? – kérdezte Charlie. Kényelmesen volt berendezve. – Bizony. kissé meghökkentett a kijelentés. elég lesz-e – aggályoskodott Mrs. miután alaposan megrakott tányérján gyengéd alapossággal feldarabolta az ételt. hogy a szorongás semmi külső jelét se mutattam. jó reggelt.

hogy nem lenne comme il faut. de nem azok. hogy lássa. Nan és Jill. mielőtt még istenigazából megismerkedhettem volna a munkámmal. félig elrejtőzve a bodzabokrok és a magasra nőtt csalán közt. egy olyan részhez érkeztünk. Hanem azért a lehető legnagyobb hidegvérrel fogadtam a hírt. és egy kis tisztást vett körül.ezt közölte. buja füve egy kis tavat övezett. s levesestál nagyságú mancsuk időnként gyengén megrándult. és végigmért. A részleg a hátság dombjainak tetején húzódott végig. amelyben két tigris élt. amely ideges ló gyanánt ingott és ugrándozott. az erszényes medve éldegélt. a hím. kellőleg felfogtam-e intelmeit. ragadós nevetésével jó kedélyt terjesztett maga körül. Albert. s fákkal és bokrokkal sűrűn benőtt domboldalban épült. Talán szelídnek látod őket. és elmagyarázta. még be se mutatkoztam annak rendje és módja szerint. rácsos kerítéshez. Kívül egy viharvert cégért viselt fennen a nagyigényű “Menedék” felirattal. Az oroszlánok egy girbegurba tüskés fa alatt hevertek. A kunyhó kackiásan félrevágott lonckalapot viselt. akinek. a rókákhoz és a nyestkutyákhoz bemehetsz. és helyét furcsa. ahol további két tigrist tartottak. mintha egy ringatózó hajón állna. és egy bohókás fekete vaskályha. és vidáman csillogó kék szemével és rekedtes. öcskös! – mondta. és vadul rám meredt kék szemével. Albert felénk fordította a fejét. elmélázva feküdt a sápadt napfényben. és mélyen megvető pillantást vetve ránk. Egyenest kitolásnak éreztem. és egész hihetetlen mennyiségű parazsat böfögött fel. amelyekről a részleg a nevét kapta: az oroszlánok. majd egy másik. visszatért gondolataihoz. Jesse szétvetette a lábát. Nem találtam őket sem vadnak. Mikor befejezték reggelijüket. érted? Újra szívott egyet a fogán. párnaszerű zöld fűcsomók vették át. melyet érkezésem zavart meg. A keskeny. hogy megkeressem a részlegemet. ennek hosszú. és elindultam a parkon át. nagy. ahogy egy-egy nagy felhőárny átsepert rajtuk. A bútorzat klastrominak tűnt – mindössze három. egy nagy elkerített rész következett. érted? De meg ne próbálkozz egyedül a többiekkel. mély álomban hevertek mellette. hogy csak úgy odalök az oroszlánok elé. és belsejét homályba borította. de úgy éreztem. festőien elrendezett csoportban. – Ha rám hallgatsz. lustának és enyhén fensőbbségesnek hatottak. két aranyszínű és vajkövér felesége. mi lesz a munkám. Az erszényes medvéhez. egy asztat. amíg jobban meg nem ismerem őket. ha az ember bármit is rátett. ahol az aljnövényzet megritkult. Amint a kerítés mellett haladtunk Jessével. hogy a legkevésbé sincs szándékomban kikezdeni bármelyik állattal is. A részleg egyik végén Peter. Úgy éreztem – bár ezt nem mondtam –. A dombokon továbbhaladva. ami egészen elfedte a két ablak egyikét. hogy valami viszonylag szelídebb állattal kezdjek – harmatos szemű őzcsordával például. két pitypangpihe fehérségű jegesmedvével. Biztosítottam. Erről a pontról csodálatos kilátás nyílt a sakktáblaszerű szántóföldekre. mert elintéznek. Ebben a kis homályos kunyhóban találtam meg azt a két emlékeztetett. és egy bottal megzörgette a rácsot. és egy verem. megmutogatta az állatokat. Jesse nevüket kiáltotta. – Hát ide figyelj. Nan és Jill viszont meg se moccant. sörényébe burkolózva. Ennek a részlegnek az idegközpontja egy roskatag kis kunyhó volt. Ez utóbbi a sarokban guggolva füstöt pöfögött vasfogain keresztül. amelyeknek pasztellszínei úgy változtak. melyek nyúl rágta parókája mind egy-egy hangyabolyt rejtett. sem félelmesnek. a nyestkutyáké. nem eshet bajod. hagyhatta volna. amely az oroszlánok ketrecét vette körül. és végül azok az állatok. Jesse végigjárta velem a részleget. erőteljesen szívott egyet a fogán. a szétesés különböző fázisaiban levő szék. Aztán jött a ketrec. Ez a “ketrec” körülbelül egy hektárra terjedt ki. valójában inkább elhízottnak. Joe ezzel szemben barna arcú volt. ha egy olyan oroszlán falna fel. amelyet kusza bodzabokrok bozótja vett körül. . utána egy sarki rókákkal teli elkerített rész következett. megszakadt ez az aljnövényzet. kanyargós ösvényen a bodzabokrok közül végül kijutottunk a magas. hogy odajöjjenek és bemutatkozzanak. hogy úgy mondjam. s amelyek ezt a részt a völgyön túl elterülő dombvidéktől elválasztották. Ahol a domb a völgy felé lejtett.

. akik mind egyhangúlag dicsérték a Panthera Leo-t. Természetesen az oroszlánokkal kezdtem megfigyeléseimet. bölcsességéért. és meleg vidékeken vadabbak”. hogy minden föllelhető szakirodalmat elolvasok róluk. útban vissza a “Menedék” oltalma és melege felé. Épp az oroszlánok ketrece mellett mentem el. és sohasem öl gyermeket. Albert és hölgyei úgy szökdécselnek ide-oda. ahol az ösvény egész közel vezetett el a rács mellett. mégis elsőbb tölti haragját férfiún. hogy lássam. Bár egyébiránt ádáz és bősz. hogy az oroszlán jogosult erre a címre. zoológushoz méltatlan lelkesedésében. amilyennek az ókori írók kikiáltották. kékre fagyva és kétrét görnyedve a szél ellen. hogy már látott odautamon is. különösen az ókori írókra áll. de ez a rutinmunka elég egyszerű volt. hogy állandóan hatalmas füzetet hordok magammal. a takarítás és egyéb napi teendőim rutinját. több alkalmam volt a rám bízott állatokat megfigyelni és megismerni. arról tájékoztatott (egy olyan ember teljes biztonságával. Ezért hát kézenfekvő. bonyolult történeteket mesélt állataink különféle viselkedéséről. és én majd kitanítalak mindenre. Plinius Természeti históriájában. elhatároztam. hogy olyan ádáz és bősz volt. fiam – mondta Jesse újra bólintva –. és mérgesen bámult rám. jellemének szelídségéért. Ilyen időben. Amióta csak valaki. Jesse is és Joe is roppantul mulatott rajta. és hosszú. Nem kellett sokáig Albert és feleségei mellett élnem. Mivel életemben most kerültem először közelebbi kapcsolatba ezekkel az állatokkal. s máris fölfedeztem. és nem érinti a magukat megadókat. hogy (a mitológiai csodaszörnyeket leszámítva) talán nincs még egy olyan állat. hanem megkímél minden olyan teremtményt. sóhajtoztak és fázósan bújtak össze. hogy “az oroszlánok hideg vidéken szelídebbek. Ha bárki megpróbált volna “színe előtt arcra borulni”. az oroszlán egyáltalán nem olyan. semmint nőn. Biztos vagyok benne. Megvárta. Igazából nem is lepett meg. és elhatározta. a ketrec egy kiszögellésében. Másnap reggel Purchase-be vetett hitem alaposan megrendült. Az már igaz. bátorságáért és a sportszerűségéért. hogy visszafelé jöttömben rám ijeszt. Joe néha megpróbált ugratni. hogy talán össze tudok barátkozni Alberttel. mint a játékos kiscicák. akik magukat megalázzák előtte. s akkor hirtelen a rácsnak ugrott. megfigyeléseim szerint. míg a közelébe érek. és én hamarosan észrevettem a csalást. amilyet csak el lehet képzelni. akit alaposan tanulmányoztam. hogy rájöjjek. Első pár napomat teljesen kitöltötte a tanulás. az írók egymással vetekedve szállították a bizonyítékokat. hacsak nem az éhség túlsága mián. némi reménnyel töltött el. hajmeresztő dühös hördüléssel. amely arcra borul színe előtt. és miután megtanultam. az Állatok Királyának nevezte. mivel nem sokkal Whipsnade-be érkezésem után az idő hidegre fordult. Mikor ezt először elolvastam. hogy Albert tarkón harapja. ha hinni lehet Purchase-nek. Aztán leült a fenekére. de nem hiszem. aki “mindig mindenféle hülyeséget firkál”. és – az első adandó alkalommal – előkapom. Albert megbújt a sűrű fűben és csalánban. hogy ez a leírás őrá nem illik. Ez. A bodzabokrok ropogtak a dombvidéken süvítő jeges széltől. de mindig elragadta a képzelete. mikor rájöttem. Jesse “rohadt kis Sherlock Holmesnak” nevezett. amelyet angolul 1674 körül adtak ki. amelyet ennyi képzelt tulajdonsággal ruháztak volna fel. mennyire egyeznek saját megfigyeléseimmel. fáradozásával csak azt érte volna el. és jegyzeteket készítek. Purchase.– Hát csak rám hallgass. hogy jellemében egy csipetnyi irgalom is lett volna. az alábbi élvezetes leírást találtam az Állatok Királyáról: “Az vadállatok közül egyedül az oroszlán szelíd azokhoz. Emlékezetembe véstem az etetés.” Csak három napja ismertem Albertet. hogy a szerény és tartózkodó angolok az oroszlánt választották nemzeti emblémájuknak. aki életében nem látott még oroszlánt). Sárga szeme tele volt kegyetlen kajánsággal. Egy másik régi író.

Teljesen érthető módon. mint egy virgonc bárányka. Albert és hölgyei. a legközelebbi fához menekült (Bacchushoz fohászkodva segítségért). A ketrec oldalába nagy. Elpis ezt azonnal és a jelek szerint minden nehézség nélkül eltávolította. mielőtt hozzáláthattunk volna a munkához. gyanútlan öreg hölgyeket ijesztegeti. Úgy verekedtek és marakodtak a húson. Hetente egyszer Albertet és a két hölgyet csapdába kellett csalnunk. hogy kiejtettem a kezemből a vödröt. hogy Albert éhes legyen. sörényét bőszen borzolja fel. amely tolóajtóval működött. hogy azonnal kinevezte magát jótevője hajójának hússzállítójává. akkor aztán fel-alá járkál a rács mentén. Albert mindig elmarta a legnagyobb koncot. Aztán egy hatalmas. Plinius elmeséli. hogy az oroszlán azt akarja. hogy bemehessünk a ketrecükbe. aminek kiszedését tőlünk várhatták volna. Ez a befogás fárasztó művelet volt. s azt akarta. és eltakaríthassuk a csontokat és ottlakásuk egyéb jeleit. hogy a siracusai Mentor találkozott Szíriában egy oroszlánnal. amely még az én hiszékenységemet is végképp próbára tette. de most már kritikusabb szemmel. mégsem járkálhat állandóan fel-alá ilyen furcsán tátott szájjal. távolítson el belőle egy tüskét vagy valami hasonlót. hogy az állat lábába tüske ment. és a lábnyomait nyalogatta a szeretet minden jelével. Különösen szerettem az olyan utazók történeteit. egy tátott szájú oroszlánnal találta magát szembe. és az arra haladó. feltűnő egészségnek örvendeztek. apró szeme villog. az ő oroszlánjaik olyan megnyugtatólag hatottak. Egy-egy zaklatott nap után. s különböző jelekkel próbálta tudomására hozni a nehéz felfogású fickónak. és a bokrok közé vitte elrejteni. Később rájöttem: a hideg nemhogy szelídebbé tenné Albertet. Úgy ugrándozott körülötte. ahogy illik.hirtelen ijedelmemet látva. Ahogy a nőstényt félrepofozta a saját húsadagja mellől. Nyilván ezt jó játéknak találta. mely minden jel szerint ellenállhatatlanul vonzódott hozzá. különben rájött volna. hogy az oroszlánnak. ez a testgyakorlat jót tett a vérkeringésének a csípősebb levegőben. és felfedezte. mintha már hetek óta nem kaptak volna enni. Annak ellenére. A sikeres befogás legelső feltétele. mint a tündérmesék. Mindhárom oroszlánt biztonságosan be kellett zárnunk ebbe a csapdába. Gondolom. mert még egyszer megismételte. és legnagyobb örömömre sose fúródott tüske a talpukba. hogy elrejtőzik a bokrok mögött. Akkor mi ragyogóan ártatlan arccal odaérünk a csapdához. míg az a környéken horgonyzott. Elpis nyilván nem olvasott túl sok korabeli útirajzot. ráadásul az ártatlanság színlelésének és a gyors futásnak a képessége. egy csontszilánk akadt be a szájába. Továbbra is olvastam Pliniust és Purchase-t. hogy ezt a szívhez szóló érzelemnyilvánítást az okozta. Így hát óvatosan leereszkedett a fáról. hogy ezt Mentor távolítsa el. elődeikkel ellentétben. Az oroszlán annyira eltelt örömmel és hálával. Csak nagy sokára kezdett derengeni Elpis előtt. és sokkal jobban megnyerték a szívemet. még mindig tátott szájjal. hogy máris ugyancsak kövérek voltak. mert ezek a történetek mind az oroszlán intelligenciáját és szeretetre méltó jellemét emelték ki. Megint elszórakozhatott megriasztott gímszarvashoz illő ugrásomon. belebotlottam. akiket gondoznom kellett. ehhez agyafúrtság kívántatik. rácsos csapda volt építve. és különféle ásókat. hatalmas étvágyuk volt. Végül is Mentor rájött. mint a valóságos oroszlánok. és jó ideig a fa felső ágain húzódott meg. Aztán gyorsan visszatért. de ezúttal még azt az örömet is megszereztem neki. miközben az oroszlán. hogy megpróbálja elcsórni a hölgyeknek szánt húst is. mi a baja. Csapdába csalni az érthetően vonakodó Albertet és nőstényeit. véres . naponta friss vadhússal látta el a hajó utasait. akik a vadonban találkoztak oroszlánnal. Alighogy Elpis Afrika földjére tette a lábát. keféket és vasvillákat rakodunk le az ösvényre. szemléletesen illusztrálta az oroszlán nemes jellemét. mert Plinius a továbbiakban leírja egy bizonyos Elpis történetét. hogy bármilyen bősz fenevad is az oroszlán. és egy különösen dús csalánbokorba estem. amikor Albert párszor rám ijesztett. és egész idő alatt. Az oroszlánok akkoriban különösen ügyetlenek lehettek. és ő ilyenkor azzal szórakozik. inkább szörnyű virgoncsággal tölti el. és unalmasságát csak nevetségessége tette elviselhetővé. vödröket. ide-oda járkált alant.

Berci? Éhes vagy? Hát akkor gyere. Albertnek külön tehetsége van rá. amikor csontot dobott bele. Hamarosan szem elől vesztettük egymást. hangosan beszélgetve. gonosz. hogy az ember be van zárva egy hektárnyi ketrecbe. és olyan helyre tesszük. s ő dühösen bámul vissza ránk. vajon az emberi szemnek van-e valami hatalma a lelketlen állat fölött. ezért kénytelenek vagyunk valami más trükkhöz folyamodni. Albert a sörénye mélyéből jövő. A rácsnak támaszkodva ilyenkor megpróbáljuk Albertet szuggerálni. hogy mindez persze egy percig sem téveszti meg. Általában tíz perc elteltével Albert még mindig nem mutatja semmi jelét. Egyszer Joe és én mentünk be a ketrecbe. megkaparintja a húst. mikor hirtelen felbőgött. amit tiszteletben kell tartani. na. míg Albertnek megint étvágya támad. hogy bennünket bosszantson. és az egészet az teszi még nevetségesebbé. A részleg többi állatával körülbelül ugyanilyen módon kell bánnunk. mert a hagyomány úgy kívánja. Miután kimerítettük biztatásaink tárházát. Nem vártam. ha be akarjuk őket fogni. ott letelepedik mellé. mintha transzba esett volna. A csapdák valamivel odébb voltak. Aztán felnyitjuk a tolóajtót a csapda belső oldalán. Erősen koncentrálva Albert apró. de már egyfajta szertartássá vált. Amikor elég idő eltelt. Akkor hirtelen beront a csapdába. Albert intelligenciájának védelmében el kell mondanom. mégis meg mertem volna rá esküdni. és ahonnan nincs menekülés. és mindketten végigjártuk a bokrokat. mintha álmunkban se jutna eszünkbe az oroszlánokat befogni. és időnként megzörrent a vödre is. Albert ilyenkor azt a látszatot kelti. Amikor belépünk a ketrecbe. mint a hülyék. mintha zsolozsmát mormolnánk. Albert pedig valami eldugott helyre viszi trófeáját. a kis ajtóhoz. de nem tesznek semmit. hogy az üvöltés közvetlenül előttem hangzott fel. szigorúan kötelező bezárni. mielőtt még visszarohanhatnánk. a húst betesszük a csapdába. Ezek alatt a várakozások alatt rendszerint azzal ütöm el az időt. micsoda gonosz és undok jószág ez az Albert. Ezenközben Nan és Jill a háttérben izgatottan járkálnak föl-alá. gyere! Jó kisfiú! Egyél egy kis husikát! Gyere! Gyere. A nagy tüskebokrok közt vezető keskeny kis ösvényt tisztogattam éppen. Ez a kísérlet csak annyi eredménnyel jár – ha ugyan ez eredmény –. ahol a jelek szerint Albert szívesen járt. a fák mögött. mi pedig ráérősen elsétálunk az ösvényen. de velük sosincs annyi bajunk. A húst a csapdában hagyjuk. és kénytelenek vagyunk újabb huszonnégy órát várni. és rácsaphatnánk az ajtót. de hallottam Joe fütyörészését.húsdarabot veszünk elő. mert ez azt jelenti. fehérre rágott csontokat szedegetve. hogy be akarna sétálni a csapdába. és mint rendesen. hogy megpróbálok választ találni a sokat vitatott kérdésre. Minden különösebb hangsúly nélkül a következő megjegyzéseket tesszük: “Na. mert mindenütt láttam hatalmas mancsának nyomait a puha agyagban és itt-ott a sörényének foszlányait is a tüskéken fennakadva. különváltunk. hogy számára biztonságos távolságba jutottunk. míg felderíthetem . szagolhatja is. s Albertnek volt alkalma tanulmányozni a húsdarabot és latolgatni esélyeit. mit szólsz hozzá. mint az oroszlánokkal. hogy kissé kényelmetlenül érzem magam tőle. ha az oroszlánok valami csoda folytán kiszabadulnak a csapdából. át kell kerülnünk a ketrec túloldalára. különben az egész eljárás fejetlenségbe fullad. hogy uruk és parancsolójuk tegye meg az első lépést. A nagy mancsnyomok fölött méláztam. Mi dühösen meredünk Albertre. Ezzel természetesen kútba esik befogási tervünk. hogy Albert az egészből egy mukkot sem ért. a múlt hétről ott maradt. ahol Albert láthatja is. szaggatott hörgések sorozatával fogadja ténykedésünket. élvezettel elfogyasztja. amit vagy öt méter magas rácskerítés vesz körül. s mi ott állunk. rendszerint holtpontra jutunk. és ácsorgunk egy kicsit. sárga szemébe meredek. Ezt az érzést sosem szerettem igazán. sőt belakatolni az ajtót magunk mögött. gyere! Gyere!…” Ezt aztán végeérhetetlenül ismételgetjük. és ő rezzenés nélkül állja a tekintetemet. tőlem balra. s arra gondoltam. és megpróbál kiszökni vele. Ha mégis sikerül az oroszlánokat biztonságosan elzárni a csapdába. Az esetek többségében a rácsajtó pár ujjnyival Albert visszavonuló farka mögött csapódik be. míg csak Albert úgy nem ítéli.

Azt állítják. éreztem. egyre rövidebb szünetekkel.Albert hollétét. Ezt az állítást ellenőrizendő. és lehetetlen megmondani. két-három bemelegítő “hrm” hanggal kezd. hogyan irányítja Albert a hangját. hogy a hang a talpamon át terjed felfelé. amikor Albert üvölt. Nem sokkal ez után az eset után újabb és éppolyan meglepő példáját tapasztaltam annak. Ahogy végigmentem a ketrec mentén. ami elgondolkodtatott. hirtelen vége szakad az egésznek. vagy meggondolta magát. mert így éjjel pánikot kelt különböző állatcsordákban úgy. Ugyanakkora távolságra volt tőlem. az állatkert látogatóit különös látvánnyal örvendeztettem meg: egy ápoló őrült iramban rohan a fák közt. ahogy elkezdődött. – Nem tudom – mondta Joe –. amikor látom. honnan jön a hang. megvető és gúnyos szusszanás hallatszott. megpróbáltam mindent. Egyszer késő este egy falusi mulatságról hazafele menet úgy határoztam. Nehéz volt megállapítani. Az utam az oroszlánketrec mellett vitt el. mikor végre biztonságban voltunk a ketrecen kívül. Egész hirtelen. hogy az oroszlánok még mindig a csapdában vannak. de Albert szemében jókedvű fény csillant. Aztán rákezd teljes erővel: a “hrm”-ök mély torokhangokká válnak. Ha az oroszlán is képes erre. Nehéz leírni. látni véltem az oroszlánok sóváran rám szegezett tekintetét. követnek. bár tudtam. amikor az oroszlán úgynevezett hasbeszélő képességéről meggyőződhettem. Albert olyan dühös morgást eresztett meg. és csak a természettudomány iránti lelkesedésem tartott vissza. de a sárgásbarna testek semmi zajt nem ütöttek. – Kiszabadult? – kérdeztem. Vakmerően odamentem a rácskerítéshez. Egyesek nem hiszik el. mint amilyennek hangzik. és egy-két torokköszörülés után újra némaságba burkolózott. hogy mindössze a földhöz közel tartja a száját. ami elárulhatta volna. mintha egy kiszabadult állat lihegne a nyomában. és átvágok a parkon. Az iménti eset alapján bizonyosnak látszott. az oroszlán irányítani tudja a bőgését. majd éppolyan váratlanul. nem vártam. A föld is megrezdült belé. ezért a hang elmosódik. Néha. amiket látókörömön kívül produkált. Mindezért mégis kárpótoltak azok a nagyszerű üvöltések. hogy azok riadtan feléje rohannak. melyik irányból jön. mégis úgy rémlik. A hangból ítélve. várva. amint hangot ad. és belestem a homályba. Albert éppúgy lehetett a ketrecen kívül. mintha a kellő hangfekvést keresné. Nem volt épp kellemes érzés. amíg megpillantom. hogy Albert irányítani tudja a hangját. hogy nyúlcipőt ne kössek. mikor a hang csúcspontjára ér. hogy egyszer jelen legyek. és láttuk. mintha egyszerre két-három különböző irányból jönne. Úgy tetszett. Bizonyos esetekben az ember a saját szemével látja az illető állatot. meghallva ordítási előkészületeit. hogy úgy hallatszik. hanem teljes erőmből futni kezdtem a kijárat felé. milyen félelmetes ez a süvöltő fenyegetés. és a hold fénye sem segített. merre vannak. Ám valahányszor kifulladva a rácskerítéshez értem. hogy megdermedtem. ez nyilván igen hasznos lehet számára. Tárgyilagosan . hogy lerövidítem az utam. Sok író állítja. Reszelős hörgései egyre gyorsabban és gyorsabban követik egymást. honnan kell jönnie. és a hatalmas mancsok alatt egyetlen ágacska sem roppant meg. amíg csak össze nem folynak egy borzasztó crescendóba. aztán lassulni kezdenek. úgy éreztem. elhagyva a kerítést. de sosem sikerült. Amikor a dombon felfelé kezdtem kapaszkodni. hiszen sok madár és rovar is meglepő hasbeszélő képességet mutat. hogy épp akkor bőgjön fel. A bokrok feketén és mozdulatlanul álltak. közöttük hosszú szüneteket tartva. amikor bőg. s miközben a zizegő bodzabokrok közt hazafelé siettem. de Albert mindig konokul hallgatott. hogy az oroszlán képes szándékosan irányítani a hangját. Időről időre reménykedőn sétáltam el a ketrece előtt. hogy az ordítás egész közelről jött. nem pedig elfelé tőle. de nem láttam semmit. Joe és én egyszerre értünk oda. Albert késő délután szeret legjobban dalra gyújtani. mint Joe-tól. mint belül. Ez volt az első eset. a hang tőle egy vagy néha több méterrel odébb szól. Megkerültük a ketrecet. mégis mindketten meg voltunk róla győződve. Ez nem is olyan lehetetlen. Albert vagy befejezte már.

elterül a magas fűben. majd eloszlott körüle. Mogorva és féktelen. inkább untatta őket Albert tolakodó figyelme. miután pedig dugig ette magát a saját adagjából és az ebül szerzett húsból. amelyet a népszerű vélekedés az oroszlánról őriz. A minap épp az oroszlánok mellett mentem el. mivel. hogy Plinius is kedvét lelte volna benne. bizony isten. szívet szaggató “hrr”-öket hallatva. Sosem értettem. és ezenkor teljes erejével nőstényének ront. mintha valóban épp . és ez okból olyan ádázak és vadak a hímek. hogy épp egy “párdusszal” flörtölök. hogy Albertet megcsalja. aztán egyre gyorsabban és gyorsabban. s hirtelen csend áll be.vizsgálva. és inkább gondosan elkerülte azokat a ketreceket. miért. Fogalmam sincs. Én nem tudnám megtenni száz fontért sem. hogy csinálja. A vele való néhány hetes ismeretségből azt szűrtem le. hogy lesújtsa és megbüntesse. s még amikor üzekedtek is. hogy a mit sem sejtő látogatók felé veti magát. akár kedvtelésből meghágják minden fajta nőstényét. hogy a látogatók miért néznek lopva össze. és Jesse ott állt. hogy Nan és Jill általában buja módon viselkedett volna. És ekkoron esik. Jesse nagy mestere volt annak. akkor azzal szórakozik. hogy lássam. mit ír az oroszlánok szerelmi életéről. hogy Albert semmiben sem felel meg annak az eszményi képnek. Plinius így folytatja: “…a hím oroszlán a párduszot felismeri szagáról és illatjáról. Ezt Afrika tudja leginkább. és nemességet meg határozottságot sugalló pózokba vágta magát. Amikor éppen nem a ketrecet rója bősz kedvvel. és hosszú léptekkel rótta a ketrecet. és ott összetalálkoznak. ahol tudta. amikor Jill üzekedni kezdett. hogy Albert szigorú férj lett volna. s hiányzik belőle minden finomabb érzés. Mindig van benne egy kis zavart értetlenség. hahogy nősténye megcsalta őt. minthogy a hímek akár erővel. Apró. Ismeretségünk egész ideje alatt csak egyszer fordult elő. – Nem tudom. Először a fűrész lassan mozog. És ebben a pillanatban mindig szinte várom. hogy meghallom a leeső fadarab tompa puffanását a földön. hogy Albert valóban királyinak mutatkozott. nem volt valami hízelgő: “…ezek az oroszlánnőstények szerfölött buják. sárga szemében mindig csalódott harag kifejezése ül. mintha igyekezne megfelelni fajtája vad hírének. hogy lehet egy tömeget gyújtásnyi idő alatt szétoszlatni. míg a tömeg zavartan topogott. újra belebújtam Plinius könyvébe. mintha azon rágódna. egyáltalán így kell-e viselkednie. és a fiatal lányoktól hemzsegő tömeghez beszélt. ahogy az acél belerágja magát a fába. ha tudják. amit találtam. mintha valaki egy hatalmas. valahányszor Albert a legnagyobb méltósággal és tökéletesen zavartalanul fajfenntartó tevékenységét végezte egy tisztás közepén. Rekedt hangján becsületsértő biztatásokat ordítozott az állatok felé. és kajánul élvezi a riadalmukat. Albert felborzolta sörényét. egyetlen szeretetre méltó jellemvonást sem tudtam Albertben fölfedezni. közben az ö reg Alb ert és Jill meg ű zték az ipart. amikoron szomjuktól űzve a vad állatok csordákban vonulnak az ott lelhető kevés folyókhoz. Amíg Albert Jill után koslatott. hogy ez a szörnyűség folyik.” Sohasem láttam. de már elfelejtette volna. ez a dal leginkább arra emlékeztet. Bizonyos vagyok benne. és tudja. hogy mindjárt vége. annak jeleként. és nem szerettem volna a felesége lenni. és látja leggyakrabban és kiváltképpen a nagy szárazságok idején. – Engem kiverne a hideg verejték. majd lassul a fűrészelés. és olyan szomorúnak látszott. és böfög. hogy Albert a tulajdon lányával ül orgiát. Etetéskor a már leírt elítélendő módon viselkedik. ha párzás közben érte az állatokat. s miért vihognak éretlenül. Az első idevágó utalás. A látogatók bizonyára még jobban fel lettek volna háborodva. egy ketrecbe voltak zárva. Vérfertőzés! Joe-t is hatalmába kerítette ez a furcsa szégyenlősség. hogy csinálja – vallotta meg nekem Joe bizalmasan a “Menedék” szűzies oltalmában. Száját elgondolkozva összehúzta. amikor rajtakap. Jesse viszont nem volt ilyen félénk. De az az érzésem. hogy olyan sok furcsa kevert és korcs fajta állatok keletkeznek. Akárhogy igyekeztem.” Nannek és Jillnek semmi alkalma nem volt rá. visszhangzó hordón fát fűrészelne.

hogy nem nagyon szeretem. hogy lemészároljon. hogy Albert marcangolni kezdett. mint azokat az eleven példányokat. de a jelek szerint hirtelen nagyon meggyűlölt. Végül is elkecmeregtem a csapdától. Ahogy egy forráskutató. amivel mindkettőnk irigységét kivívta. – Ott megy két shilling – mondta. és a csapda rácsának estem. Egy idő után. Még szerencse. kefével és egyéb szerszámokkal. hogy belém marhasson. elégedett csattanással zárta össze a száját. Joe! Ott az a pali a jegesmedvéknél. Hiányzott belőlük a részleg többi állataiban meglevő személyiség. – Kinek a pártján vagy te voltaképpen? – rivalltam rá Joe-ra. hanem diadalmas acsargással felém ugrott. de sikertelenül. Albert észrevette-e. hogy a rács sűrű volt. Akkor aztán Joe vidáman fütyörészve locsolt. valahányszor a ketrecbe mentem. a puhakalapban. vasvillával. Rendszerint kinn állt a “Menedék” előtt. ahol Albert fortyogott a dühtől. Albert még egyszer megpróbált belém akaszkodni. Majdnem sikerült is neki. vagy ahogy a szarvasgomba keresésére idomított kutya kiszagolja az ízletes gombát. De Jesse tévedhetetlen ösztönnel még a lerohanás előtt pontosan fel tudta becsülni az összeget. Jessének az élet tényei iránt tanúsított nagyvilági viselkedésén túl még egy különös képessége volt.megérzi a vizet a kézcsontjaiban. és elugrottam. Míg támolyogtam és köpködtem. mindenfélét meséltem neki. és már ment is becserkészni a vadat a gondjára bízott nagymacskák minden ravaszságával. Oda is mentünk. Csak pár ujja fért át. én meg átmásztam a védőkorláton. különben Albert vállon ragadott volna. hogy csinálja a vén szarházi – mérgelődött Joe. Becsszóra. az ott. amit az illetőből kihúz. Így sem vesztegette az idejét. megcsúsztam. Kiszedhetsz belőle akár öt shillinget is. így nem tudtam igazából megismerkedni velük. Plinius képzeletbeli oroszlánjait és oroszlántörténeteit sokkal érdekesebbnek találtam. s ezért is kellett Albertet a csapdába zárni.visszautasítaná a pénzt. – A múltkor is azt mondja nekem: “Most próbálj te szerencsét. fogát szívogatva és az arra haladó látogatókat gusztálva. hogy legyen mit megemlegetnem. Ráadásul a legkevésbé sem voltak hajlandók barátságosan viselkedni. Amint fölegyenesedtem. felénk irányította a csövet. s megpróbálta mancsát átpréselni a rácson. – Nem tudom. az arcomba kaptam a teljes vízsugarat. sajnos. és szép sorjában kitisztítottam a lefolyóból az ott felgyülemlett szemetet. és megrándítja a villás faágat a rejtett forrás fölött. ha majd más részleghez kerülök. mikor a csatornának ahhoz a szakaszához értem. hogy Albert ki tudta dugni a mancsát köztük. Egész közel kellett mennem a rácshoz. . Persze Albert pofájába akart locsolni. és egy idő után sikerült is Albertet és társaságát becsalogatnunk a csapdába. Egy nap Joe úgy döntött. s mivel nyilván azt hitte. bármilyen mélyen rejtőzik is az a föld alatt. a csapda rácsai viszont sűrűbbek voltak. Joe vidám nemtörődömséggel locsolt. Szegény Joe-nak nem volt irigylésre méltó az élete az állatok párzási időszakában. felszerelve locsolócsővel. izgalmában azonban rosszul mérte föl a távolságot. Bárhogy is próbáltuk. ugyanígy Jessének csodálatos érzéke volt. ráuntam Albertre és a nőstényeire. Joe-nak és nekem sose sikerült semmi különbséget fölfedeznünk a Jesse által kiszemelt látogatók meg a többiek közt. hogy a seprűért nyúljak. hogy eleresszen engem. és mindössze egy vacak Woodbine cigarettát szedtem ki belőle. deres szemöldöke megrándult. Szépen haladtunk a munkával. mindent bedobtam. Nem tudom. Épp amint kiszakítottam magam Albert karmából. és félórát szövegeltem annak az alaknak. hogy megállapítsa a borravalót. s egyszer csak megmerevedett. de az egyik körmét sikerült alaposan beakasztani a köpenyem ujjába: Joe ijedten felkiáltott. A ketrec rácsai ugyanis olyan távol álltak egymástól. ezért minden csöpögött a víztől. és pontosan a szemem közé talált vele. és csuromvizesen átmásztam a védőkorláton. és rövid. hát oda is mentem.” No. kipucoljuk az oroszlánketrec mellett vezető csatornát. Joe viszont újból megeresztette a vizet. és zajos és riasztó kísérleteket tett rá. ami visszalökött a csapda falának. akiket gondoznom kellett. Ragyogó kalóz lett volna belőle. amely közvetlenül a csapda mellett haladt el.

Előttem az ösvényen a kenguruk ijedten szaladnak szét. Albert sörényébe süppedve meditál. III. és idegesen. a fia ilyenkor már alszik szalmaágyán. A TIGRISEK DIADALMENETE Meglásd. ameddig a szemem ellátott. A zebrák. Albert megereszt néhány fojtott “hrm”-öt. – Legalábbis te tőled telhetőleg segítettél neki – mondtam keserűen. A vasajtó megzördül. mellettük a sarki rókák mint halvány árnyékok cikáznak a bokrok közt. hogy ébredezik a park. s a törpekengutuk óvatosan előugrálnak a bodzabokrok rejtekéből. szőrük csapzott a harmattól. a Mrs. ahová a kisfiúk üvöltő hordája űzi őket napközben. én . hogy átmászik a védőkorlátokon. elnyugodva a látogatók távozását követő hirtelen csendben. ha későig vagyok ügyeletes). Odakinn az árnyak ilyenkor már fokozatosan megnyúlnak a füvön. és a jegesmedvék reszkető fekete orrukat fordítják felénk ketrecük rácsai közül. Miután meggyőződtem róla. A hosszú nyári estéken hetente kétszer ott maradtam még Joe és Jesse távozása után. mint rendesen. A “Menedék”-ben egy csésze erős tea mellett üldögéltem. és a látogatók utolsó csoportja is a kijárat felé igyekszik. Ura voltam mindennek. s a hang ezerszeresen zördül vissza a föld alatti betonbarlang falairól. a nőstény tigris örül. s megpróbáltam kibogozni és rendbe szedni odavetett jegyzeteimet. Kifelé menet mindig akad egy-egy fölszedni való üres palack vagy uzsonnapapír. utánanéztem. A tigrisketrecben Jum és párja szunyókál. törpekenguruk csapata kuporog a nyugodt reggeli napsütésben. felvágják a fejüket. ahogy nyúlszerű fogukkal a fák kérgét rágják. amikor megérkezünk. BELLOC: A TIGRIS Kora reggel. Törpekenguruk ugrálnak lassan a füvön mindenütt. visszhangzóan hallatszik. és meggyőződni róla. ugrálva. amelyeknek ágain még fennakadt egy-egy párafoszlány. hogy egy páva harsányan rikoltoz. nagy csend támad. és hatalmas páraoszlopokat horkantanak ránk.s költségedért. már árnyékban van. hogy minden rendben. míg a ketrec körül a bokrok a kis kenguruk mozgásától pattognak és susognak. amely a részlegünkhöz vezet. a tigris megfizet gondod. Arrébb. Az utolsó dolgom hazaindulás előtt végigjárni a részleget. s az ember egész tisztán hallja a medencéjükben heverő jegesmedvék locspocsolását. tenyérnyi zsebkendőmmel törülközve. kenguruk mindenütt. hogy bemelegítsen az esti koncertre. míg mellette Nan és Jill teli hassal alszanak. ahogy elhaladunk mellettük.– Ne haragudj – mentegetőzött bűntudatosan –. Szarkacsapat verdes és rikoltoz a fatetőkön. Az elkerített legelőkön át tisztán. a dombokon túl a mosómedveszerű nyestkutyák összetekeredve fekszenek kis faóljaikban. mivel a nagy betonverem. hogy kinyitom a barlangja ajtaját. Kenguruk. vagy palackokkal dobálja az állatokat. Jesse és Joe továbbmennek a kunyhó felé. Nagyon szerettem ezeket az estéket. hogy a vén disznó elkapott. Az oroszlánok a medencéjük partján. és nem perzseli a talpát. kenguruk. a hosszú fűben fekszenek. Bailey által készített hatalmas tea gondolatától ösztökélve (mindig teával vár. s színes farkát átvonszolja a fenyvesen. A kis kenguruk csendben legelnek a füvön. Befordulunk a kavicsos ösvényen. És a bodzabozótok homályában hallani. A bodzák imbolygó árnyai közt. az aljnövényzetet törve-zúzva. de azt hittem. hogy minden rendben. Ráni. izgatott vágyakozással szimatolva a hónunk alatt vitt veknik finom illatát. s a tiszta fényben az ember láthatja és hallhatja. ahová a barlang nyílik. ágaskodva lépnek egypárat a nedves füvön. Mikor a tömeg elmegy. elszórva. a napsütés alig melegít még. én pedig lemegyek a tigrisverembe. Paul. nem fitogtatja-e egyik-másik látogató az intelligenciáját azzal. Vaskos testük petyhüdt. de törékeny arany fényt terít a fákra és a fűre. nehéz farkukat maguk után vonszolva. hazaindulok.

mandulavágású. még ha nem is igaz. Ez a szerszám lényeges részét képezi Jesse reggeli programjának. mint egy jóságos nagybácsi. ha akarná. és hagyja. lustán elnyúlva zizegő szalmaágyukon. majd a kefékkel és vödrökkel behatolunk a verembe. veszélyes is lehetne. Egyenest a szalmaágyukhoz mennek. Jóleső gondolat. orr-rezegtető nyújtózkodással –. hogy még ha kínálnám is neki a kezem. anyja ugyanilyen zajtalanul mozog. Mozdulataiban annyi a bágyatag tökély. Ebben a veremben négy tigrisünk közül kettő él. a két füle közt igen széles. Ráni és Paul. zöld szeméből. hogy kitisztíthassuk a barlangjukat. lefekszik. majd újra bezárom. és kicseréljük az almukat.pedig belépek. hogy képes váratlanul lerohanni bárkit. Minden reggel ugyanis azzal az ürüggyel időzöm kissé a tigriseimnél. a szőr az álla körül egyenletesen bodrozódik. és kitisztítjuk a tigrisvermet. s miután megette. hogy nehéz elhinni. Gazdagon színezett testének minden centimétere gyönyörűen arányos. amint Ráni lomhán kiballagott a napfénybe. Fülüket hátrasunyítják. Aztán azzal töltök el öt szabálytalan percet. Van benne valami vad vonás. De mivel Paul nem viseltetik gyengéd fiúi érzelmekkel szülője iránt. Élénk színű bundáján a csíkok fekete lángnyelvekként húzódnak végig. valóban Ráni az anyja. homorított hátú. és rózsaszínű szájuk párás ásításával üdvözölnek. és ha tehetné. tudakolva. A feje masszív. ideje nagy részében azon töri a fejét. megvetően visszautasítaná. és a délelőtt további részét szunyókálással töltik. Lenyűgöző látvány ilyen közelről figyelni. Elhúzom a súlyos vasajtót. A nyakát meggörbítve fejét a rácshoz nyomja. amely nagy. lesikáljuk a betont. eleresztik magukat. Első dolgom reggel Ránit kiereszteni. aztán Pault (külön-külön). Esküdnék rá. micsodába. tűntem el az ásójával. Aztán kiengedjük először Ránit. Nesztelenül és ráérősen mozog hatalmas tűpárnamancsain. mint egy tenger csiszolta levélzöld kavicsé. szaggatott mozdulatai nyugtalanító módon idézik eszembe. hogy kora reggel könnyítsen magán. míg én a rács előtt guggolva elbűvölten nézem. ezzel szokott eltűnni a fák között. a majd megmondta. Aztán elegánsan nyújtóznak – hosszú. s mozdulatai kecsesen folynak egymásba. Királyi leereszkedéssel fogadja el húsadományaimat. hogy a fülét vakargassam. Paul inkább úgy fest. hogy erővel kell emlékeztetnem magam. Először Ránit zárjuk vissza a barlangjába. ha mintegy végeztek a “zászlófelvonással”. és csak felváltva lehet őket kiereszteni a verembe. hogyan ölhetne meg bennünket. Aztán hirtelen fölegyenesednek. . Ezzel végezve. hogy felajánlom. A tigrisek felébrednek. s inkább óriási cicának látszik. saját erős szagukat pedig egy időre elnyomja a falakra és a padlóra szórt fertőtlenítő szaga. de gyors. be akarják bizonyítani saját maguknak (és minden arra tévedő látogatónak). körülszaglásszák. és elkezdik gyúrni és pofozgatni a szalmát a mancsukkal. mikor bemennek a barlangjukba. ideges. és félig behunyt szemük álmatag és elgondolkodó lesz. kedélye annyira nyugodt. ami szinte süt rezzenéstelen. Mikor visszaeresztjük őket a barlangjukba. mint a közhiedelem vérengző tigrisének. Ezért fecskendezik be a szalmát újra saját orrfacsaróan erős szagukkal. felálló farkú. majd én hozom az ásóját. időnként a talpukat nyalogatják. vagy nagyokat ásítanak. Ezek alatt a reggeli beszélgetések alatt Paul annyira úgy viselkedik. s a színe olyan. és elkezdem a napi munkát. Mikor Jesse visszatér a természet lágy öléről. munkához látunk. anyja vadul kap a magáé után. Aztán. a karom is lenyelné. ahol friss szalmaalmot és a földön tiszta fűrészport találnak. Azt hiszem. és egész halvány sáfránysárga. Paul nyugodt méltósággal és nagy gyöngédséggel veszi el a kezemből a húst. aztán a közepére állnak. majd nesztelen léptekkel végigmérik a barlangot. furcsán viselkednek. Paullal folytatott reggeli eszmecserémnek általában Jesse vet véget. anya és fia. majd bőségesen és precízen friss szalmaágyuk kellős közepére vizelnek. és talpát nyalogatja. külön barlangban kell aludniuk. hogy kikukucskáljanak rám a rácsos ajtókon keresztül. hogy a barlang saját birodalmuk része. Paul a legnagyobb és legszebb az összes tigrisünk között. hová. A legszebb rajta talán a szeme. és összeszedjük a tegnap esti vacsora csontjait. hogy fiát húscafatokkal etetem.

A gyerekek körülöttünk rohangálnak. – Miért nyers húst kapnak? – Megennék a főtt húst? – Miért csíkos a tigris? – Megharapnák. mikor megjelenünk. amitől a szarkák mint fecsegő. Miután kitisztítottuk a vermet. mert ez áll a részleg legtávolabbi pontján. s közben tele szájjal beszél hozzám kedélyesen. emberi fogyasztásra alkalmatlanok. kérdezősködnek. és elhagyjuk a kunyhót. Fél háromtól háromig ezeket a darabokat megfelelő méretűre vágjuk. és elpofozza a hústól. akinek a nevetését a “hihihi”-vel lehet pontosan leírni. szörcsögteti és szortyogtatja. fátyolos nevetésének kitöréseivel fűszerezve. Nem ismerek más embert. Ketten elindulunk a hússal teli vödrökkel. A húst kora reggel hozzák. amit a tigrisetetés mindig kivált. mert a verembe egyszerűen csak bedobjuk a húst. Joe nagy iramban fal. a gyerekek rendszerint sokkal értelmesebb kérdéseket tesznek fel. fogadok. Nagy. Amikor hirtelen kiszakad a rácsból. a falra kitűzött három szőkeség előnyeit hasonlítjuk össze. – Cor! Nézd csak a húst… Alf… Alf… Nézd a húst! – Minek a villa. nem hallod?! És így tovább. s azt szívja. öblös kiáltást. ezt aztán befalják! – Miféle hús ez. ne lábatlankodj az ápoló bácsi előtt! Johnny. vörös mancsában tartva. a jegesmedvék ketrecének tisztítását. akiket semmiféle rokonság nem fűz a veremben élő Paulhoz és Ránihoz. Jum. hogy jobban láthassák a véres húsdarabokat. mint finom úriemberhez illik. Bár nekem Paul a kedvencem. vödrökbe rakjuk. és eldöntjük. Aztán egy kétéltű lassúságával pipára gyújt. egymást lökdösik. A “Menedék” körül a bodzaágak kusza szövevényében a szarkák gyanakvóan rikoltoznak. s ha már végzett az evéssel. ha bemenne a ketrecükbe? Ezeket általában a felnőttek kérdezik. Jesse szendvicsét nagy. mint Pault és az anyját. a nyúl megnyúzásának legcélszerűbb módját. Miután Jumot és Maurenát megetettük. duzzadó izmokkal húzni kezdi. hogy elvégezzük következő feladatunkat. Ez az erőmutatvány egész hihetetlen és félelmetes. ugrálnak. amelyeket zöld festék foltjai tarkítanak. éles hangon kiabálnak.nyugodtan lepihenhetnek. mert ahogy a húst centiről centire behúzza. a párjára vicsorog. Egy darab húst a villára szúrunk. Szájába ragadja a konc végét. esetleg a Joe széke fölött. hogy jelezzék. Aztán háromkor megkezdődik az etetés. de aztán a hússal szájában emelt fővel és büszkén elvonul a bokrok közé. lábát a padlónak feszíti. amíg a tigrisketrechez nem érünk. és várják az etetést. Ilyenkor szinte a semmiből kis kölykök egész serege bukkan elő. fogát szívogatva. megjegyzéseit furcsa. lassan és módszeresen. de minden érdeklődés nélkül eszik. olykor elvétve akad egy-egy felnőtt is köztük. és ívben meghajló háttal. hogy a kis tónál fogyassza el. nyikorgó székeinken gubbasztva nagy érdeklődéssel vesszük szemügyre egymás tízóraiját. el kell ismernem. melyik állat kapja az olyan nyalánkságokat. tarka nyilak robbannak ki a levelek közül. visszatérünk a veremhez. és a vékonyabb. Itt él (egy akkora. és követ bennünket. s Joe megereszt egy hatalmas. Jesse komoran hallgat. Aztán feltápászkodunk. mint a szív és a máj. vérfoltos combok. többnyire a csontos végét bedugjuk a rácson. Megint egy csapat nézelődő követ bennünket. A homályban. míg Joe és én megvitatjuk az időjárást. üres tekintettel bámul ki az ablakon. kusza aljnövényzettel benőtt ketrecben. egészen. bácsi? – Johnny. mint az oroszlánoké) Jum és Maurena. hogy újra telerakjuk vödreinket. de a túlsó tigrisekhez közelebb kerülünk az etetés alatt. Jum a fenekére huppan. ahol Jum és Maurena őrjöngő türelmetlenséggel rohan fel és alá a rács mentén. hogy Jum és Maurena sokkal jobban . Mindig izgalmasabb ezt a két tigrist etetni. mindhárman visszatérünk a “Menedék”-be egy harapásra. ha az megpróbálna beleharapni. bácsi? – Hú. Mindig a tigrisketreccel kezdünk (lakóit magunk közt a túlsó tigriseknek nevezzük). a rács a szó szoros értelmében széthajlik a nyomásától. a horgászatot. s kénytelenek vagyunk állni buta kérdéseik pergőtüzét.

orr-rezegtető szippantásokból. láthatólag meghökkent. Összeférhetetlen pár. Az oroszlánoktól jöttem. kérdő szippantást hallattam. Reménykedve figyeltem Pault. méghozzá hatalmas. és kérdő jellegűek. Csak akkor beszélgetnek így. Két merőben különböző módon szippantanak. amiket morgás és acsargás közben produkálnak. és vihogva így szólt: Billy vagyok… Szólíts csak Billynek. Befordulva a sarkon. Olyankor hallatott hangjaik annyira különböznek azoktól. – Te vagy az új ember? – Igen – feleltem. és visszaballagott a vackához. mintha tüsszentettél volna – erősködött Billy sértetten. – Hát mindenesetre úgy hallatszott. oldalról rám pillantva. Mikor az ajtajához jött. Olyan megvetően mért végig. ha bezárjuk őket. de aztán úgy véltem. mert még sose láttam.mutat. Billy közben egy olyan természettudós mohó kíváncsiságával méregetett. Teljes egészében szippantásokból áll ez a nyelv. Más miatt is szeretem Jumot és a párját. aki új állatfajra talált. mint az előző. – Te ki vagy? Karjával kaszáló mozdulatot tett. – Jól megfáztál – mondta hirtelen. és pár lépést hátrált. akinek állát és felső ajkát finom tojássárgaszínű pihe fedte. – Nem tüsszentettem. Úgy éreztem. mintha halk. egymás közti kis csevegéseikért. Ez annyira fölkeltette az érdeklődésemet. a tigrisek egyszerűen szimatolgatják egymást. – Hello! – üdvözölt megnyerően mosolyogva. amiket nagyon szokatlan módszerrel folytatnak. úgy hallottam. és mindegyiknek különjelentése lenne. megtöltöttem a tüdőmet levegővel és egy erős. szippantottam. Úgy éreztem. Amikor először hallottam egy ilyen társalgást. s majdnem beleütköztem egy kócos. aztán visszamentem a veremhez. majdnem olyan jól sikerült. aztán hátat fordított. és sosem győzöm csodálni azt a testi és szellemi hirtelenséget. . amivel a lusta. mindenfelé – felelte Billy ravaszul. Amint a fák és a bokrok zöld háttere előtt mozognak. a másik mindig valamiféle választ ad. Megállt. hosszú. lassan baktató állatok a düh fújó és vicsorgó megszemélyesítőivé válnak. s nagyon változó értelmet fejeznek ki (legalábbis én ezt képzelem) ezekkel az egyszerű hangokkal. s most már kevesebb nyálat is vesztegettem. Billyvel is akkor ismerkedtem meg. hogy elbeszélgessen velem. mielőtt kipróbálom rajta. többet kellett volna gyakorolnom. – Ó. hogy azt egy egészen külön nyelvnek lehet tekinteni. kék szemű. dünnyögő csevegést folytatnának. mintha minden szippantás különbözne a másiktól. Reméltem. kezdek rájönni a dolog nyitjára. bugyborékoló. egy valódi. a színük sokkal élénkebbnek tetszik. vörös hajú. Először csak a két főtípust tudtam megkülönböztetni: a halk dünnyögést és a kérdést. erőteljes szippantást eresztettem meg. s mindkét fajtát variálni tudják a körülményeknek megfelelően. hogy ezeknek mindegyike kicsit változik minden egyes alkalommal. Az első módszerrel hosszú és zengő hangokat adnak ki. valóban beszélnek egymáshoz. langaléta ifjúba. – Nem én – válaszoltam meglepetten. hogy Paul válaszol. és Paulon kipróbáltam őket. – Melyik részlegnél dolgozol? – kérdeztem. hogy a csapdából kieresztjük őket. Mindenki csak Billynek hív. és útban visszafelé tigrisszippantásaimat gyakoroltam. akkorát tüsszentettél. – Dehogynem – mondta Billy vádlón. azt hittem. amit – ebben biztos voltam – még maga Jum sem csinált volna különben. Ebben a tereferében mindkét tigris részt vesz. – Az ősvény végéig elhallatszott. s amikor az egyik egy kérdő szippantást hallat. hogy majdnem elpirultam szégyenemben. pisze orrú. ha mégoly primitív nyelven is. Tovább figyelve őket. amikor épp a tigrisnyelvet próbáltam elsajátítani. a másodikkal képzett szippantások viszont meglepően hangosak. Újabb hangot hallattam. – Mindenfelé. kerek. hogy kitartó próbálkozással elsajátítottam néhány egyszerűbb hangot. Egész hihetetlen variációit tudják előállítani. vagy közvetlenül azután. Egy darabig csendben álltunk.

A tigrisek szippantásokkal beszélnek egymással. Szerencsére. – Te dilis vagy – jelentette ki Billy teljes meggyőződéssel. – Találkoztam a falu bolondjával – mondtam.– Nem tüsszentettem. – Beale kapitány fia – felelte Joe. Billynek hívják. A fák közt álltam. s innen jól láttam őket a bokrok pettyes árnyékában. – Te jó ég! Miért nem figyelmeztettél előre? Gyorsan visszaidéztem magamban Billyvel folytatott beszélgetésemet. – Igen. A szokott félénk. Miért. Ekkor arra a következtetésre jutottam. A tigrisszippantásokat gyakoroltam. – Igen. Jumnak torkán . Maurena nem hagyta abba ráérős sétáját Jum közeledtére. és most végre alkalmam nyílt megfigyelni a tigrisek párzását. megalázkodva és a szenvedélytől elnehezülve. Nagy léptekkel föl s alá jártak a bodzák törzsei közt. vörös barázda bizonyította Maurena rosszallását. nem értette ezt az átalakulást. de Jumon hirtelen újra erőt vett szerelme. Tudod. Billy tágra meredt szemmel bámult rám. de megpróbálom én is megtanulni. – Bolond? – ámult el Joe. Billy felkuncogott. hason csúszva. Hallgasd meg őket egyszer. Jum orrán három mély. Maurena. mert korábban túl közel merészkedett. hogy a helyzetük ilyen hirtelen és tökéletesen a visszájára fordult. Szippantottam. Jum párja mögött és kicsit oldalt sompolygott. mint hasznot. hogy nem mondtam-e neki valami különösen sértőt. és Maurena ezt nem vette jó néven. a vándorénekes. te nem? Újra hamiskásan pillantott rám. nagyon. Kora reggeltől Jum mint egy barna árnyék mindenhova követte a párját. mert fontosabb dolgok vonták el a figyelmem. Jum. ahogy az oldalukon meg-megcsillant a nap. Közben torkából doromboló nyögés tört fel. úgy látszik. – Viszlát! Ahogy hosszú lépteivel eltűnt a bodzabokrok közt hirtelen fülhasogató éles hangon énekelni kezdte: Én. a nőstény tigris sárlani kezdett. a szeme szinte megdermedt a vágytól. én Whipsnade bolondjába botlottam bele. jól elrejtőzve egy megfigyelő állásban. Billyvel való találkozásomról csakhamar megfeledkeztem. – No és hol dolgozik? – kérdeztem. – A falu bolondjával? Ki az? – Nem tudom. ez épp a hivatalos szabadnapomon következett be. és bőséges jegyzeteket készítettem. hogy mivel állítólag minden falunak van egy bolondja. és közelebb húzódott Maurenához. Besegít hol itt. ki az? – Nem. alázatos teremtésből egy csapásra lopakodó. veszélyes bestia lett. Tisztes távolságot tartott. nekem mennem kell. hol ott. vörös hajú fickó. Néha több bajt csinál. a foltos és a rongyos… Visszamentem a “Menedék”-be. de az más. csak felhúzta ajkát. – Viszlát! – mondta Billy. Nekem nincs más választásom mondta. – Mi az ördögöt gyakoroltál? – A tigrisszippantásokat. – Melyik részlegnél? – Nem dolgozik sehol – felelte Joe –. Magas. ahol Joe épp egy pisztrángcsalit fabrikált. így az egész napot a túlsó tigriseknél töltöttem. de azért rendes srác. – Szeretsz itt dolgozni? – kérdezte. Ki az? – kérdeztem kíváncsian. – Na. Alaposan meglephette. – Dehogyis bolond. aki gyorsan és vadul hárította el párja túl korai közeledését. – Hogy lehet szippantásokkal beszélni? – A tigrisek mindenesetre úgy beszélnek. kimutatva rózsaszín ínyét és hófehér fogait. csak cselleng.

akadt a nyögés, és visszatért előbbi helyére. Tovább sétáltak ide-oda; sárgás bundájuk fénylett a bokrok félhomályában. Nekem, aki a csalánok kényelmetlen rejtekében várakoztam. úgy rémlett, Maurena sose fog engedni Jumnak, és csodáltam Jum türelmét. Maurena látszólag élvezte, hogy most ő az ura a helyzetnek, mert még egy félórát kényesen járkált fel s alá, míg Jum mozdulatai percről percre darabosabbak és türelmetlenebbek lettek. Aztán Maurena mozdulatai a szemem láttára lassultak és ernyedtek, egészen leengedte a hátát, mézszínű hasa majdnem a földet söpörte. Jobbról balra imbolygott. és szemének kifejezése unatkozó közönyből átváltott abba az álmatag, rejtelmes tekintetbe. ami az evés utáni méla ejtőzéskor tűnik tél a tigrisek szemében. Lankadtan, elengedetten lejött a fák sűrűjéből a tó mellé, ahol a fű hosszú és sűrű volt. Itt megállt, és lelógó fejjel mélázott. Jum sóváran figyelte a tisztás széléről, a szeme olyan volt vad képében, mint két fagyott, zöld levél. Maurena gyengéden dorombolni kezdett, s farka vége úgy mozgott a fűszálak közt. mint egy nagy, fekete dongó. Kényesen ásított egyet, megmutatva szája rózsaszín belsejét és ajka fekete csipkés szélét. Teste lassan elernyedt, fölhemperedett, és oldalára feküdt a fűben. Jum odasündörgött hozzá. kérdőn morogva, s Maurena torokból jövő, elmosódott hanggal felelt. Jum hirtelen meghágta, háta meggörbült, mancsával Maurena bordáit gyúrta. Mikor Maurena fölemelte fejét, Jum vad gyengédséggel harapdálta végig meghajló nyakát. Maurena láthatóan teljesen elolvadt alatta, ellágyult, végül majdnem eltűnt a hosszú fűben. Aztán egymás mellett fekve elaludtak a napon. Jumnak volt egy szokása, amit még egyetlen más tigristől sem láttam: nyalogatta az ételét. Azt, hogy egy tigrisnek milyen reszelős a nyelve, el sem hiszi, aki nem látta. Egyszer, amikor épp csapdába volt zárva etetéskor, karnyújtásnyiról megfigyelhettem, hogyan eszik. Először is leharapdálta a húsról a foszlányokat és a cafatokat. Aztán két mancsa közé fogta, és elkezdte nyalni a hús sima, vörös felszínét. Ahogy hosszú nyelvét végighúzta a húson, olyan hangot adott, mintha csiszolópapírral dörzsölne végig lassan egy fadarabot. Nyelvének dörzsölésétől a hús a szó szoros értelmében rétegekben vált le, a sima húsfelület hamarosan rücskös és dimbes-dombos lett, mint egy bolyhos szőnyeg. Ezt vagy tíz percig folytatta, és ezalatt egy-két centi vastagságban egyszerűen lenyalta a húst. Ha a tigriseknek ilyen erős nyelvük van, alig kell a fogukat használni evés közben. Nagyon nehezítette Jum és Maurena viselkedésének és szokásainak megfigyelését, hogy nagy, sűrűn benőtt területen éltek, így bajos volt őket állandóan szemmel tartani. És mégis ők voltak erre a legalkalmasabbak, mert nagyon természetes életet éltek. Paul és Ráni esetében sose tudhattam, valamely szokásuk természetes-e, vagy csak ők maguk találták-e ki, hogy alkalmazkodjanak természetellenes életkörülményeikhez. A fürdés volt az egyik ilyen szokás. Sosem láttam sem Jumot, sem Maurenát a tavukba merülni, igaz, Paul sem fürdött soha. Ráni azonban a kánikulai napokon gyakran leballagott a medencéhez, és bemerítette csíkos testét a vízbe, hogy csak a feje és a farka hegye állt ki. Néha félóra hosszat is elhevert benne, s közben nagyon ravasz és merész képet vágott; időnként csapott egyet a farkával, feje fölé fröcskölve a vizet. Ez a tigristől szokatlan magatartás sok megjegyzésre és találgatásra adott okot a látogatók soraiban. – Ágnes, gyere csak, nézd, az a tigris fürdik! – Ó, hát nem édes? – Vajon miért csinálja? – Nem t’om. Biztos szomjas. – De akkor mér fekszik azért bele? – Nem t’om. Lehet, hogy beteg. – Ne hülyéskedj, Bruce! – Lehet, hogy vízitigris. Speciális fajta, érted? – Igen, biztos azért. De nem aranyos? – Dobj be neki egy darab kenyeret, Bruce! Egy nagy darab kenyérhéj kupán találta Ránit, mire az morogva fölnézett. – Nem kéri. – Próbáld meg mogyoróval.

Talán nehéz elhinni, de a fenti beszélgetés nem képzeletem szülötte. Úgy jegyeztem le, ahogy elhangzott, és még tanúm is van rá. Az a látvány, hogy Ráni a vízben heverész, a brit közönségből a legvadabb elméleteket csalta ki. A védőkorlát köré gyűltek, és erősen összpontosított figyelemmel bámulták. Még valamilyen közúti balesetnél sem tanúsíthattak volna nagyobb érdeklődést. Mielőtt állást vállaltam Whipsnade-ben, sosem hittem volna, hogy az emberek ilyen tudatlanok lehetnek az állatok életének legközönségesebb mozzanatai felől is. Persze azt elvárták, hogy a gondozó mindent tudjon. A tigrisek csíkosan születnek? Megharapna az oroszlán, ha bemennénk? Miért csíkos a tigris, és az oroszlán miért nem? Miért van az oroszlánnak sörénye, s miért nincs a tigrisnek? A tigris megharapna, ha bemennénk? Miért fehér a jegesmedve? Honnan való? Ők megharapnának, ha bemennénk? Ilyen és ezernyi hasonló kérdést tettek fel mindennap, s naponta húsz-harmincszor is. Egy-egy különösen látogatott napon egészen megviselték az ember idegeit. Sok látogató, akivel szóba elegyedtem, meglepetten és meglehetősen csalódottan vette tudomásul, hogy nem napi munkánk az életünket kockáztatni az oroszlánok vagy a medvék ketrecében. Nem tudtam nekik szörnyű sebeket mutatni, amelyet munka közben szereztem, s ezért csalónak tartottak. Valósággal megsértődtek, ha azt bizonygattam nekik, hogy az állatok közt – mindent összevéve – elég nyugalmas az élet. Azt várták volna el, hogy cafatokban lógjon a ruhám, fejem véres, de konok legyen, és napjaim a hajmeresztő kalandok hosszú sorozata. Most, hogy utólag visszagondolok, nagy pénzszerzési lehetőséget hagytam ki. Ha cafatokra tépem a kabátom, összekenem magam egypár véres húsdarabbal, s aztán félóránként e könnyedén odavetett szavakkal támolygok ki a tigrisveremből: “Ezt a tigrist se könnyű lecsutakolni” – ma gazdag ember volnék. A látogatók mindent összevéve rengeteg bajt okoztak, de néha nagyon jól szórakoztunk is rajtuk. Két esetet sosem felejtek el. Az első hőse egy kisfiú volt, aki végignézvén, hogyan etetem a tigriseket, tágra nyílt szemmel odajött hozzám, és suttogva azt kérdezte: – A bácsit megették már ezek a dögök? A másik eset akkor történt, mikor egy kisfiú az izgatottságtól kipirult arccal, rohanva jött a verem felé. Gyorsan benézett, látta, hogy Paul föl-alá járkál; erre hátrafordult, és így kiáltott a családjának: – Anyu, anyu, gyere gyorsan, nézd ezt a zebrát! Pár nappal első találkozásunk után újra összefutottam Billyvel. Az oroszlánokhoz vezető ösvényen jött, egy ócska, rozsdás biciklin zötyögve és csörömpölve. Épp kivágtam egy sűrűn nőtt csalánbokrot, amely már kezdett ránőni az ösvényre, s most cigarettaszünetet tartottam. – Hello! – kiáltott éles hangján, és olyan erősen fékezett, hogy majdnem átbukfencezett a kormányon. Hosszú lábát letámasztotta a bicikli két oldalán, és hülyén vigyorgott. – Hello! – üdvözöltem óvatosan – Mit csinálsz? – Csalánt irtok. – Azt utálom – fanyalgott Billy. – Mindig megszúr, néha, a legkényelmetlenebb helyeken. – Engem is – bólintottam együttérzőn. Billy idegesen körbesandított. – Izé – suttogta, mint egy összeesküvő –, nincs véletlenül egy cigid? – De van – mondtam, és adtam neki egyet. Gyakorlatlan kézzel gyújtott rá, és élénken pöfékelni kezdett. – Nem szólsz róla senkinek, ugye? Nem engedik, hogy dohányozzam. – Hová indultál? – tudakoltam. Billy egy kis füstöt cigányútra nyelt, és olyan hevesen köhögött, hogy a szeme könnybe lábadt. – Nincs jobb, mint egy jó slukk – nyögte végül rekedten. – Neked nem tesz valami jót, ahogy látom.

– De, nagyon élvezem. – Na, hová indultál? – kérdeztem újra. – Hozzád – mondta felém bökve a cigarettával, aminek a vége a nyáltól nedvesen lógott. – Ó, tényleg? Mivel szolgálhatok? – Apu azt mondta, gyere el egy pohár italra ma este. Elképedve bámultam rá. – A te apád hív meg engem egy pohár italra? – kérdeztem elhűlve. – Nem viccelsz? Billy, miután újabb adag füstöt nyelt a tüdejére, és újabb köhögési roham fogta el, hevesen bólogatott, hogy még vörös haja is libegett belé. – Miért épp engem? – kérdeztem értetlenül. – Azt hiszi – nyögte Billy levegő után kapkodva –, azt hiszi, jó hatással leszel rám. – Te jó Isten – mondtam –, eszem ágában sincs bárkire is jó hatással lenni , és különben is ezt aligha nevezhetjük jó hatásnak, mikor épp most adtam neked egy cigarettát, holott neked tilos a dohányzás. – Ne mondd el senkinek! – krákogta Billy. – Titok! Viszlát fél hétkor. Még mindig hörögve és levegő után kapkodva elzörgött biciklijén. Így hát aznap hatkor fölhúztam egyetlen valamirevaló nadrágomat, nyakkendőt kötöttem, zakót öltöttem, és jelentkeztem a parkban levő igazgatási épület egyik végét elfoglaló Beale-rezidenciában. Bár a többi ápolótól már tudtam, hogy Beale kapitány nyers külseje aranyszívet takar, mégis kicsit féltem, hiszen végül is ő az állatkert igazgatója, én pedig az utolsók közt is a legutolsó alkalmazott. Mrs. Beale nyitott ajtót. Bájos, csinos és rendíthetetlen nyugalmat árasztó nő volt. – Jöjjön be! – mondta, s édesen mosolygott. – Hívhatom Gerrynek? Billy állandóan Gerryként emlegeti magát. Jöjjön a szalonba, ott a kapitány. Bevezetett a nagy, kellemes nappaliba, ahol az egyik sarokban Beale hatalmas alakja tornyosult egy óriási székben, hanyatt dőlve, az Evening Newstól majdnem teljesen eltakarva. Az újság alól halk morajlások hallatszottak, mintha a Krakatau vulkán készülne kitörni, s az újság papírja zizegett és ropogott, ahogy emelkedett és süllyedt a kapitány lélegzetétől. – Ó, Istenem-sopánkodott Mrs. Beale –, ne haragudjon, de elaludt. William! William! Megjött Gerry Durrell. Olyan hang hallatszott, mintha több tehervonat futott volna egymásba, és a kapitány előbukkant az újság alól, mint egy tengeri szörny a vízből. – Krm-hrm – krákogta. Megigazította félrecsúszott szemüvegét, és hunyorgott rám. mint egy bagoly. – Durrell, mi? Durrell? Örvendek. Izé, szóval örülök, hogy eljött. Feltápászkodott, úgy hullatva magáról az újság lapjait, mint egy hatalmas tölgy a leveleit ősszel. – Gladys – vakkantotta –, adj a fiúnak valamit inni! Ne várakoztasd! Mrs. Beale úgy kezelte ezt az udvariatlanul kurta parancsot, mintha el sem hangzott volna. – Üljön le – mondta mosolyogva. – Mit inna? Akkoriban, közvetlenül a háború után, a szesz olyan ritka kincs volt, mint az arany, és bár szerettem volna valami erőset inni, például whiskyt szódával, hogy erőt adjon a kapitánnyal való beszélgetéshez, tudtam, udvariatlanság lenne kérnem. – Csak egy sört, ha szabad kérnem – mondtam. Amíg Mrs. Beale behozta az italt, a kapitány a kandallóhoz dübörgött, és erőteljesen megkotorta a tüzet, abban a reményben, hogy életet lehel belé. Pár nagy izzó fadarab kiesett a kandalló elé, és még az a kis láng is kihunyt, ami addig pislákolt. A kapitány sértődötten a földhöz vágta a piszkavasat. – Gladys! – üvöltötte. – Kialudt a tűz! – Hát ne piszkáld, drágám—mondta Mrs. Beale. – Tudhatnád, hogy azzal mindig kioltod. A kapitány egy székbe vetette magát, amelynek rugói tiltakozóan felsikoltottak. – Francos, rohadt lötty ez a háborús sör! – kiáltott a kapitány, kihívóan rám meredve –

vagy maga szerint talán nem, Durrell? – Ne káromkodj, drágám – mondta Mrs. Beale. – Hát, a háború előtt még nem ittam sört, úgyhogy nem tudom megítélni – feleltem. – Nincs ebben egy szem komló sem – mondta a kapitány. – Nekem elhiheti, egy szem komló sincs benne. Ebben a pillanatban Billy vonaglott be hosszú tagjaival, mint egy zsiráf. – Hello! – mondta, és ütődötten rám vigyorgott. – Hát megjöttél? – Hol voltál? – vakkant rá a kapitány. – Mollyval – felelte Billy, karjával hadonászva. – Trallala, trallala, most vele járok. – Á – mondta a kapitány elégedetten –, lányok után jártál, mi? Jól van, fiam, derék. Maga szoknyabolond, Durrell? – Hát, izé, olyanformán… – mondtam óvatosan, mert nem tudhattam, mit ért a kapitány szoknyabolondon. A kapitány lopva körülnézett, hogy nincs-e Mrs. Beale a közelben, és előrehajolt a székében. – Én is nagyon csíptem annak idején a hölgyeket – dörmögte bizalmas suttogással –, mielőtt még Gladyst megismertem volna, persze. Bizistók… ha az ember Afrika nyugati partjait járja, szüksége van egy-két jó nőre. – Sokáig volt Afrikában? – kérdeztem. – Huszonöt évig. Huszonöt évig. A feketék imádtak – dicsekedett ártatlanul. – Na persze mindig rendesen bántam velük, és ezt méltányolták is. Billy bácsinak hívtak. Billy ekkor valami – csak előtte ismeretes okból – hisztérikus nevetésben tört ki. – Billy bácsi! – robbant ki belőle. – El sem tudom képzelni, hogy téged Billy bácsinak hívjanak! – Miért, mi van abban?! – hördült fel a kapitány. – A szeretet jele! Tiszteltek engem, annyi szent. – Kaphatnék egy sört? – kérdezte Billy. – De csak egyet – vetette oda a kapitány. – Kölyök vagy még hozzá… Mondja meg neki maga is, Durrell, hogy kölyök még az iváshoz. Az iváshoz, a dohányzáshoz meg a nőzéshez. Billy fintort vágott, rám kacsintott, s kiment a söréért. – Hogy vannak a zebrái? – kérdezte Beale kapitány hirtelen. Olyan hevesen és váratlanul kaffant rám, hogy majdnem kiejtettem a söröspoharat a kezemből. – Ööö… izé… láttam már őket – feleltem. – Egyébként azonban az oroszlánrészlegnél dolgozom. – Á – mondta. – Szóval odakerült. És hogy sikerült megbarátkoznia az oroszlánokkal? – Azt hiszem, elég jól – mondtam óvatosan: – Akkor jó – bólintott a kapitány, s ezzel a témát elintézettnek tekintette. – Szereti a curryt? – Ööö… igen, szeretem. – Erősen? – kérdezte Beale kapitány, s gyanakvóan figyelt. – Igen. Az anyám mindig nagyon erősre csinálja a curryt. – Na jó – mondta a kapitány elégedetten. – Jöjjön el vacsorára… csütörtökön. Én főzöm a curryt. Sose engedem, hogy Gladys csinálja… Sose fűszerezi meg eléggé… harmatgyöngét csinál. Nincs jobb, mint ha a curry jól megizzasztja az embert. – Köszönöm szépen, uram. – Gladys! – ordította Beale kapitány olyan sztentori hangon, hogy a falak is beleremegtek. – Durrell csütörtökön vacsorára jön. Én csinálom a curryt. – Jól van, drágám – mondta Mrs. Beale belépve a szobába. – Hét körül jöjjön, Gerry. – Nagyon köszönöm – ismételtem. – Kiváló – mondta a kapitány feltápászkodva. – Hát

uram. nehézkesen cammog. hátsó lábait szétterpesztve. és a legtöbb látogató nem ér rá órákig bámulni az alvó állatokat abban a reményben. Samet egyáltalán nem érdekli. Az emberek szeretnek megborzongani az oroszlánok és a tigrisek valódi vagy képzelt vadságától. és mancsával a csodálói által otthagyott kétszersültdarabokat és érdekes papírgalacsinokat szedegeti össze. Ezzel szemben Babs sosem nyugszik. Sam. de ha egyszer látták. hogy Jesse húsdarabokat hajigáljon bele. hogy türelme jutalmául majd az elemi szenvedély megnyilvánulásait láthatja. nagyon szívesen. de Samet sose tudja rávenni. A párja. Etetéskor Babs a rácshoz jön. vagy a medence zöld vizében pancsol. ők állandóan produkálják magukat. és kitátja görbe. lassan és nyugodtan éli életét. hogy művészetét egyre magasabb fokon mutassa be.akkor csütörtökön. jó? Szemmel láthatólag ez volt az istenhozzád. Sose tesz egy lépést se fölöslegesen. PANCSOLÓ JEGESMEDVÉK De a nőstény. mint az idősebb. vagy kidugja hosszú orrát a rácson. míg párja sima szőrű és vékony. Etetéskor Babs mindig nagyszerű úszóbemutatót tart. és azonkívül. és a betonra ejti. amitől úgy fest. vannak-e a ketrec körül. Ő fogásra elképesztően alkalmas ajkával óvatosan elveszi a húst. Ha nem keringőzik céltalanul körbe-körbe. Ha a hús faggyús. hogy közelebbről megvizsgálhassa. Babs feje hosszú és keskeny. ha jó közönsége van. Babs beugrik a vízbe dobott kenyér. a két jegesmedve volt. hogy magánéletük egy-egy érdekes mozzanatát elkaphassuk. nagyon alattomosak tudnak lenni. úgy is. hogy a napon szunyókál. – Ha eccer látta a jegesmedvéket. Jó éjszakát! IV. s tágra nyitja száját. izmos nyakán. sárga fogakkal teli száját. s határozott megvetéssel méregeti a közönséget. Aztán vigyázzon azokkal a zebrákkal. De a jegesmedvék mások. Az oroszlánokat és a tigriseket türelmesen és hosszasan kell figyelni. Sam hatalmas és bozontos. ahogy néha a kutyák. Az ő ábrázata csakugyan alattomos. a többit már meg sem érdemes nézni – mondogatja Jesse a látogatóknak. Sam ennél többet ad a méltóságára. feledékeny vénember. Babs imádja. Sam a ketrec egyik sarkában áll. . – Nagyon szívesen – dörmögte a kapitány –. és az emberek órák hosszat elácsorognak és figyelik őket. széttépi a támadót. – Nagyon köszönöm az italt. vagy sem. tovább nem érdeklik őket. A dudor alattomos kifejezést adna ábrázatának. vagy elnyúlik a betonon. és óriási. ha nem ellensúlyozná ezt a pofája szőrében mélyen meghúzódó apró. s aztán elülső fogaival finoman lehúzza a sercegve leváló faggyút. hogy vele tartson. mert azok megnevettetik őket. az öregjegesmedvék jellegzetes római orra ez. vagy a természetnek valami más csodáját. mint valamilyen jóindulatú. rengő feneke van. Sam feje a koponyatetőn nagyon széles. enyhén ingatva testét.és kétszersültdarabokért. Még első látásra is feltűnően nagy különbség van Babs és Sam közt. és orrán különös húsos kidudorodás. mintha jégcsap ülne nyúlánk. vidám szeme. és szeme fehérje ellenszenves sárgába játszik. csinos kis füle van. mint holmi megcsömörlött vén kéjnő egy kimerítő hepaj másnapján. s állkapcsának csattogtatása és hatalmas cuppogtatások közepette fogyasztja el. nem is csinál semmit. körbe-körbe ketrecében. hogy abba dobálják ezeket a csemegéket. akkor a rács mellett gubbaszt. A jegesmedvéket viszont sosem unják meg. megszorítva. a nézők kiabálása és nevetése arra ösztönzi. egyik nagy mancsával megfogja. KIPLING: A FAJ NŐSTÉNYE A nagyközönség szemében a részleg főattrakciója igazában Babs és Sam.

utálkozva. Babs nem adta fel ilyen könnyen. Sokszor percekig a hátán fekve lebeg a vízen. Sam. Hosszú ideig a víz alatt maradnak. és esetlenül beleszuszogott a bádogvödör visszhangzó belsejébe. mind a négy lábával a vizet taposva. Babs. újra meg újra vízzel öntik nyakon az alvó Samet. A vödör a fülénél fogva a karján lógott. nem megy utána. amibe kerül. és egy harmadrangú primadonna közönségre kacsingató módján ripacskodik. és végigkutatta érte a medence fenekét. Sam ilyenkor derékig a vízben ül. s a vödröt a hasán egyensúlyozta. Igazán jól azonban csak akkor látom szórakozni. Végül beugrott utána. Amikor aztán elér a medence végére. ha van tömegnyi csodálója. de ránk se hederítettek. hogy a fogukkal elkapják a másik nyakán a laza bőrt. és akkor már persze késő volt. mint már említettem. Babs utána vetette magát. vagy akár darabka csont is. bármilyen is az idő. Szemmel láthatólag élvezte. kénytelen-kelletlen a ketrec valamelyik szárazabb részébe nem vonul. Először a sziklák közt hajszolta. a koncentráció minden jelével. hogy nyaka és válla körül csak úgy habzik a víz. amint a vízbe dobott kenyérdarabokért ugrik. Olyankor el nem hagyja a medencét. elmélyülten. A vödör végül is zajosan legurult a lejtőn a medencébe. hatalmas hátsó felük a felszínen marad. csak amikor már kieresztettük a medvéket a csapdából. amit azért elvégez. míg sikerült leszednie a fejéről. és a víz színe alá süllyednek. amit mi is kissé aggódva figyeltünk. Gombostűpárna alakú. s a vödör bugyborékolva elsüllyedt. A víz alá nyomják egymást. s lába erős lökésével elrúgja magát falától. Legtöbbször kutya módjára ússza végig a medence hosszát. Kétszer mégis láttam bemerészkedni a medencébe. Csak ilyenkor látni kellemesnek és derűsnek. és a mancsával próbálja meg kihalászni. s behatóan tanulmányozza mancsait. Egy idő múlva aztán megfeledkezett az óvatosságról. mindent humortalanul csinál. hanyatt fordul. de ez túl messze sodródott. meggyőződve róla. míg a zöld mélységben jókedvű eksztázisban pofozzák és marják egymást. s nem vettük észre. amihez hozzájut. és nagyon finoman ölelgeti és harapdálja a párját. Ennek a furcsa szokásának sosem tudtam fölfedezni az okát. Ha már sikerült visszaszereznie. Babs soká küszködött. Bármi megteszi – rossz autóbelső. égből pottyant ajándéknak tekintette a vödröt. semmiképpen sem akarta újra elveszíteni. veszni hagyja. kerül. s mikor felbukkant. Még ha ennivalót dobnak is be. így félrebillenve lebegett a vízen. Babs a medence partján állva megpróbálta mancsával elérni. lebukott.Babs a nap felét mindig a medencében tölti. hogy fogságának egyhangúságát enyhítse. milyen vérfagyasztó csikorgást csap a betonon. s emiatt úgy döntött. s aztán fújtatva és sziszegve bukkannak a felszínre. játékos természetű lévén. Ha ez nem sikerül. és nem süllyed el túl hamar. ami könnyen kezelhető a vízben. Olyasmivel szeret leginkább játszani. Megpróbáltuk újra befogni őket. amin Joe majd halálra röhögte magát. ha egyedül van. Sam furcsamód nem szereti a vizet. sisakként viselte. hogy nincs benne étel. míg csak az. de Babs mindig akkor érzi magát a legjobban. egyik mancsával nagyokat ütve rá. s ott bohóckodik és locspocsol a zöld vízben. s a víz fényesen fut le bundájukról. Egy reggel gondatlanul a ketrecben felejtettem a vödröt takarítás után. senki és semmi nem érdekli – talán egyedül az ételes vödör –. Babs viszont. nem tehettünk semmit. hogy kimentsük a vödröt. és Babs nevetségesen hasonlított egy fejőlányhoz. fadarab. Babs gyermetegen és teljes szívvel élvez minden játékszert. de az így keletkezett kis hullám megtöltötte a vödröt. s ilyenkor Sam kénytelen egy koponyarengető pofonnal megfegyelmezni. Samet. időnként felfordította. egyszerűen úgy. hanem a medence betonpereménél áll. s az azonnal lesüllyedt a zöld mélységbe. szeméből jóindulat és kedvesség sugárzik. hogy alaposan megharapja. fűcsomó. a vödör fülét az álla alá csapva. hogy párjával játsszék. és ezt a látványt kár lett volna elmulasztani. hogy megtanítja a vödröt . Egy-két perc múlva újra megjelent. Babs viszont néha annyira izgalomba jön. s ezért a hátára feküdt a vízen. párjukat is magukkal húzva. tovább nem törődött a vödörrel. Két mancsával gyengéden paskolta. Hatalmas hasasai. mintha valami kellemetlen kötelessége lenne. amikor Sam is követi a vízbe. amely arra hivatott.

mintha tudományos kísérletet végezne. mintha egy cölöpverőgép alól került volna ki. Észrevettük. csak figyeljük fájdalmas járkálását a ketrecben. és amikor kiengedtük őket. Lassanként. és fenyegető morgásokat hallatott. hogy kitakaríthassuk a ketrecüket. Ha valami felizgatja. mire képes. miért. Egy hirtelen. amikor. s ez eltart akár két napig is.kesztyűbe dudálni. ha az túl közel merészkedett hozzá. elballagott úszni egy kényelmeset. szegény. Oldalai behorpadtak. de Babs egyáltalán nem rajongott az ötletért. és sose látszott feldühödni veszélyes mértékben. már ugrik is vissza a vízbe. gennyes váladékot hagyva Babs mancsának fehér szőrén. amikor véletlenül fölrúgtam egy vödröt. Babs ezzel kimerítette a vödör által nyújtott összes lehetőségét. Amíg a mancsa dagadt és lüktet. Amíg Babs és Sam körül nem akadt dolgom. Babs sürgősen átbicegett a másik végébe. Babs pedig megkönnyebbülten felsóhajtott. – Szegény jószág – mondja halkan és együttérzően –. s végül lefeküdt és behunyta a szemét. Ritkán tör ki belőle ez a fürgeség. ez a mellső lába ujjai közt szokott megjelenni. csak ő tudja. sosem hittem volna. Ezért aztán enyhén szólva meglepődtem. bősz rándulással hátraperdült. mint egy dob. és újra meglocsolhattuk a mancsát. Babs időnként bizonyos keléstől szenved. ahogy szokott. hogyan biceg Babs a ketrecben körbe-körbe. de úgy fújt. Végül is két szál deszka. mikor befogtuk őket a csapdába. A csapda hosszú volt. A ketrec másik végében volt. hogy egy tigris fürgeségével bír. hogy a duzzadás elkezd a lábán felfelé terjedni. Aztán felforraltunk egy vödör vizet a “Menedék” kis fekete kályháján. A vödör ki sem ürült. Mint egy óriási labda. A torlasz szerencsére kitartott. ezzel borogatjuk a mancsát. Csalódottan. Babs viszont minden figyelmeztetés nélkül és a legkisebb provokációra is támad. a harmadik nap Babs mancsa még mindig duzzadt volt. csak ha annyira dühös. szegény jószág! Ilyenkor semmit sem tehetünk. De ezt a távot olyan villámgyorsan tette meg. Babs sose megy a medencébe. a könyöke irányába. Úgy terveztük. és nem is érdekelte tovább. és amint a gőzölgő vödörrel az egyik végéhez közelítettünk. de amint kifakad – szinte mielőtt még teljesen kifolyt volna a sebből a genny –. mint egy nagy hólyag. hogy a tudományos kísérletben részt vegyen. amikor Babs bebizonyította. Sam ritkán siet. és egy perc múlva már a medencében hempergett és pancsolt. sugárban lövellve a gennyet a betonra. ahogy a meleg áthatolt a szőrén. és gerincroppantó mancsát olyan sebességgel nyújtotta ki a rácson. mint egy gőzmozdony. és csak ez állította meg. négy hatalmas pattanással elérte a köztünk levő rácsot. épp gyilkos kedvében volt. egyik mancsát a vödör oldalára helyezte. és fertőtlenítőt kevertünk bele. A fülét a szájába véve kivitte a medencéből. és rámorgott Samre is. amíg csak a kelés saját mérgétől felduzzadva ki nem fakad. Joe ilyenkor görnyedten áll a korlátnál. és teljes gőzzel megrohamozott. Ezek a kelések nagyon aggasztóak. Ez már komoly dolog volt. hogy a jegesmedvék gyorsan is képesek mozogni. Félórával később kiengedtük a csapdából. Ettől az egyszerű és látszólag haszontalan mozdulattól a vödör olyan alakot vett fel. s a feneke kitüremkedett. mivel csak sokára fakadnak ki. Becsalogattuk a csapdába. mintha kutya baja se lenne. és nagy fájdalmat okoznak neki. sárga. hogy összecsücsörített száján át sziszegő hangot ad ki. három villa és egy ásó segítségével a csapda egyik végében sikerült sarokba szorítanunk. és a szánalomtól eltorzult arccal figyeli. hogy elősegítsük a kelés kifakadását. magában fortyogva cammogott körbe. ezért hát akcióba léptünk. és olyan feszes. de Babs a fájdalomtól és a dühtől sziszegve gyorsan elkapta. Ez a zaj egyszerre felém irányította fortyogó dühét. és a betonra lökte. hogy nem . nyugodtabb lett. További két vödör vízzel letisztítottuk a mancsán támadt jókora lyukat és a környező szőrt. és ránehezedett. és megpróbált áttörni a deszkák és a villák torlaszán. hogy meg tudna valakit gyilkolni. Olyan elmélyültséggel. s aztán egy darab húsba rejtve összezúzott gyógyszert adtunk neki. Egy reggel mutatta be nekem először. Most már alig ellenkezett. hogy éppen csak hátra tudtam ugrani előle. a kelés már kifakadt. azzal int óvatosságra. Fújt és morgott. Ekkor forró vizet locsoltunk a duzzadt mancsára. Egy alkalommal a kelés nem fakadt ki a második napon.

Épp egy darab papírért hajoltam le. Mikor hanyatt fordultam. Megbabonázza a fókákat. Nem sokkal utána Babs hátulról lepett meg. Azt az állítást sem vonta soha senki kétségbe. s arra gondoltam. és hasmánt elnyúltam a dús fűben. Ennek lényege. Babs a ketrec egyik végében aludt. hogy jól tudom-e… Itt megáll. de nem így történt. fehér állatnak ez a furcsa viselkedése csodálkozó és örvendező kiáltásokat csal ki a nézőkből. amit Jesse szinte már telepatikusnak tetsző hirtelen megjelenése keltett. keres egy ápolót. Már ezzel a szerény megfogalmazással is sikerült a közönségnek tudtára adnia. legfeljebb csak pár ujja a hozzátartozó körmökkel. mások úgy. egyhangú szabályossággal. mint tuggyák. mindig szóról szóra ugyanazt meséli el. Úgy előrerepültem. Annyira lekötött a munkám.sikerült elkapnia. amikor ezt a munkát akartam elvégezni. és a napon duzzogott tovább. hogy bár több százszor mondta el jelenlétemben Jesse ezt a kiselőadást. még így is képes volt olyan erővel megütni. – Hát. hogy nyújtsa a hatásos szünetet. láttam. és asziszem. Mégis. ha nincs köztünk a rács. mint a szárnyaló fecske. szemét a távolba mereszti. hogy egy helyben áll. ha hagynám. s a mi dolgunk ezeket eltakarítani. hogy a jegesmedvék a Délisarkról valók. Óvatosan masszíroztam fájó testrészemet. De Jesse mindig egy shillinggel gazdagabb egy-egy ilyen előadás után. és magam sem vagyok biztos. és akkor – PUFF! – a medve elkapja. cigarettadobozzal és papírzacskóval szórják tele. Ezek a medvék fókákat esznek. nagyon szívesen megmutatná ezt is. Olyan gyakran teszi ezt. és hozzáláttam a takarításhoz. Jesse ilyenkor meghökkentő hirtelenséggel bukkan elő a tudást szomjúhozó oldalán. Én magam asziszem. Senki sem tudja. sose hallottam. s fejét és nyakát ingaszerűen ide-oda mozgatva. értik?… Arra jön egy fóka. hogy a hallgatók közül valaki is megkérdezte volna. hogy elfelejtettem szemmel tartani a medvéket. – Sok elefánt is így csinál. hogy a ketrec sűrű rácsán Babs mancsa nem férhetett át. Babs és Sam mulatságos és érdekes állatpár. hogy fókát fogjanak. – Ezt szövésnek hívják – folytatja elgondolkozva. Az döbbentett meg a leginkább. Kidugja a fejét. hogy valamelyik látogatónak természettudományos kiselőadást tartson. amikor egy tompa puffanást és sziszegést hallottam a hátam mögött. A tőle legtávolabbi részen átmásztam a védőkorláton. hogy magyarázatot kérjen a jelenségre. s míg szokásaikat és jellemüket . hogy ledöntött vele. meglássa őket. Ennek az esetnek óvatosságra kellett volna intenie. miért ingatja magát a medve ide-oda. – A jegesmedvék. a látogatók megkérdezik tőle. aki még a többieknél is tudatlanabb. vajon az elefántok is azért szőnek-e. hogy ő mindig mindent jól tud. és kíváncsi lesz. s ezt majdnem minden ápoló betéve tudja. tuggyák? Ebben csak az a különös. amit szövésnek hívnak. cukorkapapírral. Jesse pedig a védőkorlátnak támaszkodik. A védőkorlát és a rács közti részt az elmélázó látogatók mindenféle szeméttel. bár egyesek így magyarázzák. Énszerintem a következő az oka… Itt mély lélegzetet vesz. valami hipnotizálás az egész. ezzel a szövéssel fogják meg őket. amikor épp lehajoltam. és nagy komolyan a képükbe bámul – ez hosszú história. Mihelyt magukhoz térnek a meglepetéstől. A szeme villogásából úgy ítéltem. Vagy másnaponként Jesse indíttatva érzi magát. Samnek van egy – a medvéknél nem ritka – szokása. néha egy egész órán át. Egy délután. és komótosan pöfékel. tuggyák. hogy Babs a hátsóján ül. magában sziszegve elvonult. milyen lenne egy ilyen ütés Babstől akkor. hogy egyik-másik szövege már szinte legendás hírűvé vált az állatkerten belül. Elkezdenek szőni a jég szélén. ahol minden csupa hó meg jég meg ilyesmi. A hallgatóság cigarettával kínálja. és dallamosan szív egyet a fogán.kezdi Jesse. a Déli-sarkról valók. Talán a jegesmedvékről szóló értekezése a legismertebb. hogy megnézze. s a következő pillanatban valami hatalmasat csapott a fenekemre. A nagy. míg végül egyikük. és diadalmas kárörömmel vigyorog rám. Ezek szövegét sosem változtatja. miért csinálják.

az öreg Sam megeszi a kicsit. Joe? – érdeklődtem. de Joe. s lopva körülnézett. Nem kap árnyékot. annyi szent. hogy mindenki meghallja? Kétszáz méteres körzetben rajtunk kívül senki sem volt. Mikor visszaértem a szalmával. és követtem a jegesmedvék ketrecéhez. egypár jókora faggyúdarabbal. – Mit gondolsz. aki az imént járta körül a részleget. semmivel sem vastagabb. – Na és most mit csináljunk? Ha ott kölykezik le. – Szalmát – javasoltam. ni – mondta Joe. oldalon: Minden szalmacsomót alaposan megvizsgált. és erősen fújt és morgott. – Most pedig lássuk a szalmát. s letörölte arcáról a verejtéket. hogy leesik neki is némi ennivaló. – Nem. – Túl meleg ott neki. Mi van? – Vérzik! – közölte rekedten. Visszavezetett a “Menedék”-be. Nem hagyhatjuk így. – Így. ami csak utólag hat viccesnek. aggodalmas képpel megjelent az ajtóban. Félóra múlva sikerrel is jártunk. míg férje a csapdán kívül leült hatalmas hátsó felére. Na persze. Amennyire meg tudtam ítélni. látom. minden rendben volt. és nem volt hajlandó belátni. – Aha. és találtunk egy öreg ajtót. mivel aznap már befogtuk egyszer. gyere csak. és elmélyülten figyelt bennünket. két hatalmas mancsával a pocakját fogva. egészen megkedveltem őket. és végül a hátsó lábán sikerült kivennem egy halvány vérfoltot. abban a hiszemben. vemhes! – jelentette ki Joe határozottan. nem . – Pszt!!! – pisszegett rám Joe idegesen. Amint mi a rácson át benyomtuk a szalmát a csapda egyik oldalán. – Fedjük be a csapda tetejét valamivel – javasoltam. Mi a baj. Talán a legmulatságosabb eset a jegesmedvékkel kapcsolatban az volt. és nézd meg ezt! Vonakodva hagytam ott a pirítósaimat. miért kell egy nap kétszer fogságba kerülnie. hogy Babs lekölykezik. – Szomjas – mondta. amit nagy erőlködés közepette a csapda tetejére emeltünk. mintha Babs valami szégyenletes titkot rejtegetett volna előle. mikor Joe. Hozzunk egy bálával. és kenyeret pirítottam a kályhán. – Abban a nagy bundájában az ember sohasem tudhatja – mondta Joe sötéten. Szétnéztünk a “Menedék” környékén. és nagy érdeklődéssel figyelte ügyködésünket. Joe már megint aggályos képet vágott. – Most pedig – mondta Joe – almot kell adnunk neki.tanulmányoztam. míg én párját a ketrecbe próbáltam invitálni. Napi munkámmal végezve épp a “Menedék”-ben ültem. mi baja? – kérdeztem. mint már említettem. alig bírtuk kizavarni. s ott zárt ajtók mögött haditanácsot ültünk. hajlamos volt a túlérzékenységre ezekben a dolgokban. Sam ekkor lépett a tettek mezejére. – Jó. természetesen. de akkor nem volt az. Sam viszont. Az nem is volt olyan könnyű. Végül Joe kénytelen volt a ketrec túlsó oldalára csalni Samet. Sam csak ült. Ki más? Figyelni kezdtem a rács mentén őrszemként fel s alá cammogó Babset. mint eddig – vetettem ellene. A hátsó lábán. – Azt hiszem. – Azt akarod. – Megvágta magát valamivel? – Gyere velem! – válaszolta Joe. Babs biztonságosan be volt zárva. mint egy színházi súgó. bement a csapdába. – Be kell csalogatni a csapdába – adta elő Joe napóleoni haditervét. – Gyere – mondta nagy titokzatosan –. ő kiszedte a másik. mikor azt hittük. s reménykedve leült. ez is olyan eset. – De Joe. de ténykedésünk csak még jobban feldühítette. – Kicsoda? – Hát Babs. nem hallja-e valaki. Ez némi árnyékot nyújtott Babsnek. – Hát nem látod? Újból szétnéztem a ketrecben.

s nagyon örültem neki. míg mindet sikerült biztonságba helyeznie. Velük sem jutottam még többre. és nem mutatkozott valami társaságkedvelő lénynek. párjának pedig alig pár szál maradt a csapdában. Másokkal együtt is érdekes az állatokat gondozni. mint hogy bedugjam az ételüket a ketrecükbe. nem tehet mást. Két napunkba telt. Jesse lassan és körülményesen pipára gyújtott. Ez idő alatt hétágra sütött a nap. – Semmi értelme. fiam? – folytatta Jesse. mintha felsöpörték volna. – Micsoda marhák vagyunk. egy bodzákkal teljesen benőtt ketrecben öt sarki róka élt. de hiába. Már jó néhány hete dolgoztam a részlegnél. Késő éjjel azon tűnődtem. A lefolyó természetesen eldugult. mikor legnagyobb meglepetésemre Jesse egy reggel előléptetett. – Jó munkát végzel. – Tudod. Te felelsz érte. valójában még egyszer sem láttam. de sokkal izgalmasabb. A “Menedék”-ben ültünk. rám meredt. Elhatároztam. helyes? Ez nagyon hízelgő volt. de a többi eltűnt. – Legközelebb. répát és egyéb ínyencségeket hagytam itt számára. hogy mielőbb meghitt viszonyt alakítok ki vele. A betonon sehol egy szál se. s pipája szárával felém bökött. Joe azonban hirtelen abbahagyta a nevetést. Egypár szál Sam bozontos bundájához tapadt. Sam izgalmasan és érdekesen tölthette az éjszakát. mint a többi medve. – Kösz – mondtam meglepetten. Ijedős teremtések voltak. ő is ugyanarra a következtetésre jutott. Babs pedig nagyon dühösen kucorgott a csapdában. míg sikerült megtisztítanunk a medencét és a lefolyót a szalmától. a részleg felső végébe sétáltam. ásót húztunk végig a rácson. és kész. mikor a jegesmedvék ketrecéhez értünk. mi? Aztán mégis inkább a humoros oldalát néztük a dolognak. ráordítottunk. és megszemléltem birodalmamat. Babsnek a betonra kell kölykeznie. mint egy bála nedves szalma. Mikor az már kedvére szortyogott és szörcsögött. Ettől aztán majd megszakadtam a nevetéstől. és sok idő és figyelem árán lehetett csak megnyerni barátságukat. így hát a csapdába zárva hagytuk. Mindent megpróbáltunk. A . – Átkozott vén. a fene a jó dolgát. egész jó munkát. hogy ettől eltántorítsuk. hogy le akar kölykezni. ha le akar kölykezni. Bár naponta kenyeret. Sam hatalmas szalmahalmon ült.tudni. az erszényes medve élt. vagy az utódait. mert a csontfehér mészkőfalban egész járatrendszert épített ki. hogy lássam. Másnap reggel csak rá kellett néznem Joe arcára. – Igen – felelte Joe kétségbeesetten –. erre semmi sem alkalmasabb. rájuk bízva a többit. mit csinálok. Joe. A szerény méretű mészkőgödörben Péter. Nem messze tőle. kölykezzen a barlangjába. – Majd adok én neki! – zsörtölődött Joe. hogy a víz alig látszott. s még akkor is teli torokból nevettünk. ha az állatok egy csoportja teljesen az én gondjaimra van bízva. és hazamentünk. fiú – jelentette ki –. – Rád bízom a részleg felső darabját. – Hova lett a szalma? – kérdezte meglepetten. vajon hogy boldogul majd Babs. épp a reggeli után. faggyúdarabokat dobáltunk felé. nem hagyja abba. ami sokat segített. Sam a szálmával játszott. mikor hirtelen eszembe jutott a legtermészetesebb és legegyszerűbb magyarázat: Babs sárlik. Aznap este záráskor még semmi jelét sem adta. – Hogy a fenébe nem gondoltunk erre? – kérdezte keserűen. – Nézd csak a medencét!… Jaj! Az a mocskos vén disznó! A medencében annyi szalma volt. hülye! – dühöngött Joe. Így hát otthagytuk őket. – Jaj! – üvöltött fel Joe hirtelen iszonyú fájdalmasan. mint egy baziliszkusz. ennivalót keresett-e benne. Mindketten izzadtak és fáradtak voltunk. Amint tehettem.

hogy mind a nyestkutyák. Egész friss volt. Beletettem a nálam levő vödörbe azzal. testüket és farkukat medvebundához hasonló sűrű szőr borítja. A rókák ketrecéhez értem. néha közelinek tűnt. hogy nagyon szerettem volna ismét meghallani. A hang tovább szólt. Azért mondom. így hát egy fűrész meg egy sarló segítségével. vajon az én rókáim is így tesznek-e. amikor alig jutnak táplálékhoz. Amelyik épp a sárgáját nyalogatta. Nagyon alaposan felmértem új birodalmamat. furcsa hang vonzásába kerültem: éles volt és vijjogó. és gondosan lenyalta a száját. széttört. hasonlóképpen benőtt ketrecben a nyestkutyák éltek. Felfedeztem például. mind a sarki rókák ketrecében túlságosan elburjánzott a növényzet. amit csak még hatásosabbá tett. emelkedett és süllyedt. mintha a szél hozott volna arra egy távoli visszhangot. Fejem fölött. amit a sarki rókák rejtettek oda tartaléknak a hosszú sarki éjszakákra. Nagyon izgatott ezeknek a rókáknak a majdnem tökéletes némasága. s a járásuk ettől olyan. majd újra közéjük csapott. majd még egy. hogyan és mit javíthatnék. Mire befejeztem. hogy tökéletesen hangtalanul folyt. mert egyszer hallottam a hangjukat. Az állatok most már láthatók voltak. Erre egész véletlenül jöttem rá. Kíváncsi voltam. egypár óra vidám és serény munkával kivágtam a csalánt. Körben álltak az ajtónál. pipaszárlábukat szétvetették. hogy 1875-ben egy sarkvidéki expedíció nagy készleteket talált döglött lemmingekből a sziklák repedéseiben. a két ketrec egész tisztességesen festett. mint egy csapat sirályé. mohón követtek krizantémbarna szemükkel. amikor beköszöntött a hideg. elrejtőzködhessenek. mert amellett épp az imént haladtam el. s mind a száját kezdte nyalogatni. De aztán. hogy a hang nem a nyestkutyák ketrecéből jön. hogy majdnem. és legnagyobb meglepetésemre azt tapasztaltam. hátha egy újabb tojás kerül elő a vödörből. Furcsa. bedobtam nekik a tojást a drótkerítés fölött. Mikor továbbhaladtam az ösvényen. hogy lássam. de azért maradt épp elég bozót. Sam hajlandó-e megenni. a fákon nem láttam sehol madarat. Másik róka lépett melléje. mi okozta ezt a váratlan és gyönyörű kórust. Ennek következtében hamarosan teljesen megszelídültek. Ahogy leesett. ami nem minden állati hangról mondható el. de a fehérje szétfröccsent a földön. vadul és madárszerűen. aztán leült. hogy kipróbálom. míg náluk takarítottam. és a többiek orrát szaglászta reménykedően. éppen csak kissé megrepedve. hogy tőlük származik ez a furcsa dal. és heves verekedés tört ki köztük. Először is megállapítottam. hallva a vödör zörrenését. bozontos áltatok. és megmetszettem a bodzabokrokat. rókaszerű pofájuk van. hogy húst raktároznának. A tojásnak csakhamar már nyoma sem maradt. Egy fészekből kiesett feketerigó-tojást találtam. de amikor a rókák mellett elhaladtam. Az egyik róka odaóvakodott. s ezt a hihetetlen hangot kis szünetekkel bocsátották ki. abban a reményben. mint a részeg tengerészé. és most már nem kerülgettek csendben és ijedten a ketrec rácsa mentén. Egy harmadik egész művészetté fejlesztette stratégiáját. és ez olyan furcsa és gyönyörű volt. Két másik is kerülgette a tojástól ragacsos földet. Ezt onnan tudom. és biztos voltam. arany szemük kifejezéstelenül meredt a semmibe. s reszkető bajuszerdején keresztül megszimatolta. Mindaddig semmi jel sem vallott arra. A sárgája ugyan egyben maradt. annak hátulról a lábába mart egy másik. és az állatok alig láthatók. hogy ha akarnak. Egy reggel.következő. mikor a rókák elkerített részét körülfogó fenyőerdőhöz értem. Aztán kikísérleteztem. be-berontott a verekedők közé. lábuk pedig rövid és görbe. mert szorgalmasan végigkutattam mindent a lehullott levelek alatt és a tekervényes bodzagyökerek közt. Az ennivaló iránt nem mutattak különösebb érdeklődést. mire ez vicsorgó fogakkal hátrafordult. Ezután rendszeresen eljártam tyúktojást lopni a rókáimnak egy ismerős farm sövénykerítése mellé. a három állatfaj közül melyiknek mi ízlik a legjobban. és máig sem tudtam rájönni. hogy a sarki rókák élnek-halnak a tojásért. és azok az ajtóhoz tódultak. szinte egy mozdulattal harapva és nyalva. Pillanatok alatt valamennyi szimatot kapott. néha meg úgy rémlett. és leteperte ellenfelét. egymáshoz kapva és mancsukat emelgetve. de további kutatásom során . egyszer csak egy halom száraz levél alatt egy darab húst találtam félig elrejtve. Egyszer azt olvastam.

aztán úgy gondoltam. amit aznap reggel a boltból csórtam. mint öt húsdarabot találtam ravaszul eldugva. A nyestkutyákkal (Nyctereutes procyonoides) könnyebben össze tudtam barátkozni. Kifejezetten egészségügyi megfontolásból kénytelen voltam eltávolítani őket. melyen kunyhójának csendje és nyugalma felé akart indulni. de sosem engedte meg. lábán és farkán sötétbarna. de úgy éreztem. mert ha nem volna ilyen haspárti. bár közben rossz előérzettel figyelem az étvágyát. hogy rabságában naponta kétszer háborgatom. hogy előkacsázzon. hogy ehessen. A ketrec előtt álló látogatók soraiból elszörnyedt kiáltások hallatszottak. A húsát is különlegességként tartják számon. Az. Testén a szőrszálak hosszúak és selymesek. Wops volt. túláradt az emberek iránti szeretet. nem azért. Wops csak egyszer fordult az őt tápláló kéz ellen. hogy az illető ember hoz valami ennivalót. színesebbé teszem a mutatványt. Első pillantásra nagyon borzszerűnek hatott pofája fekete-fehér mintázatával. még abból a maroknyiból maradt. vöröses és szürke szőrszálak keverednek. és harciasan nézett fel az arcomba. hogy a kezemben levő húsért rohan lélekszakadva. ki itt az úr. hogy közelebbről is megvizsgálhassák. Elég volt odamennem a drótkerítéshez. s nem pedig fordítva. semhogy érdemes lenne megnyúzni és megenni. és állkapcsának oldalsó harapásával otthagyta fogainak névjegyét a sípcsontomon. Még most is állítom. Egy darabig a drótkerítésen át etettem. és szórakozott pofával elindult felém. Vadon élő állapotában a nyestkutya éjszakai állat. Ez az én szempontomból örvendetes. egy pillanatig azután is maradt. fekete és fehér a szőr. ha bemegyek hozzá. mint rájöttem. A lányában viszont. hogy bizalmaskodjam vele. hogy nem különösebben dühös. ki tudja. és mert ugyanolyan csámpázva jár. De nem is állhattunk ott a végtelenségig egymást bámulva. minek az elferdítéseként. ahol a nyestkutya vadon él.a ketrec különböző pontjain nem kevesebb. hogy nem állok el az útjából. akkor is megmutatja. Tudtam. mert tudta. hogy már jóformán széle-hossza egy. hogy a hús már elfogyott. mindaddig. s ez áll Wops szüleire is. és a nevét kiáltanom. és nagy örömömre egy nagyon fonnyadt és nagyon koszos datolyát találtam. Amikor beléptem a ketrecbe. Róla nyugodtan elmondhatjuk. Az idősebbik nőstény eljutott odáig. Ám nehogy hálátlannak higgyem. amíg a hideg tartott. s én is szívesen adózom neki ezzel. a visszavonulás pedig lehetetlen volt a látogatók – mondhatni a nézőközönségem – szeme láttára. Hódolatomnak ezeket a gasztronómiai megnyilvánulásait úgy fogadja mint természetes járandóságát. és hatalmas. hogy ez az ő ketrece. Mindössze azt akarta tudomásomra hozni. Tudtam. A pofáján. és Japánban. odaugrott. és felveszem. hogy felvágjak vele. hogy ennek az ókori . Mikor azt tapasztalta. Csak nagy adag hússal lehet őket nappal a szabadba csábítani. állítólag igen keresett a prémje. Wops elbűvölőbb. s már elő is csámpázott a bokrok közül élénk kis pofájában csak úgy ragyogott a szeme. nem pedig azért. de a testén. Wops gyanakodva fogadott. nem beszélgethetnénk el ilyen hosszasan. Egy kisebb csoportot kalauzoltam Wops ketrecéhez. és ha a fene fenét eszik. de Wops mindig készen áll. hogy inkább azért él. de teljesen az én hibámból történt. mint már mondtam. de a rókák tovább gyűjtögettek. Kétségbeesetten kotorásztam a zsebemben. mint egész teste. sajnálatos volt. hátha arra vetődik valaki valami ennivalóval. feltéve persze. bozontos farka majdnem akkora. mert a csoportban egy feltűnően csinos lány is volt. amivel ő kitöltheti a gyomrában sajgó állandó űrt. mikor rájöttem. amivel megvesztegethettem volna. Kicsit bántott. Gyorsan elfogadta kezemből az utolsó darab húst is. hogy ez a kéz-pontosabban láb-az enyém. hogy csak reggelente szoktam hozzá bemenni kitakarítani. hogy barátilag elcsevegjünk. tekintve. A neve. hogy a kezemből vette el az ételt. Nem volt nálam több hús. Azt még ő se vette jó néven. Wops a lábamnál állt. mert ezek természetüktől fogva nagyevők. viszont sokkal nagyobb a borznál. s némelyikük már egész sötétvörösre rothadt. s nem figyelhetném meg ilyen közelről.

a földre ejtette. kisvártatva újra kijött. ha a földet hó borította. s újabb ág keresésére indult. Egy reggel azt vettem észre. s miután jóllakott. hogy napirendjének megváltoztatásával elértem a kívánt hatást. s mindegyikkel ugyanígy tett: aztán visszatért az óljába egy kis szundításra. hogy ezek az állatok fészket építenének téli álmukhoz. amiben él. és szeme ugyanolyan kerek és fekete. mintha valaki épp imént vágta volna fejbe egy darab téglával. bizonyos sikereket könyvelhettem el a nyestkutyák és a sarki rókák bizalmának megnyerésében. Kicsit valóban apatikusabbá vált. Wops a tél közeledtével hatalmas. hogy belépek a ketrecébe. Ott. Wops egyszer olyan ténykedésbe fogott. mert az összes ehető dolgok közül a datolya volt a gyengéje. hogy elvegye a datolyát a kezemből.leletnek a fejében bármit tehetek Wopsszal. hogy akárcsak Wops. három ágat tört le. ritka szőrökkel borított bőrdarab van az orrán. újabb datolya reményében körülszimatolt. Arca nagyon hasonlít a koala medvéére. ami egyébként a kutyafélék családjában egyedül a vadon élő nyestkutya tulajdonsága. Egyszer csak abbahagyta a céltalan járkálást. Kiválasztott egy közeli ágat. és farka a szokásos méretének kétszeresére vastagodott. hasa felé kissé világosodik. mint egy kutya. az erszényes medve továbbra is elkerült. de talán csak mert túl kicsi volt. Frissen letört ágakat és leveleket találtam szétszórva a földön. a dombvidék egy lejtőjén van. mint egy játékmaci. mind a négy kövér lábát nekifeszítve a földnek. néha még fel is botlott benne. Péter. és sokáig figyeltem. A légnagyobb különbség. Hátsó fele csapott. Az ólján belül sosem találtam ágakat. s erősen húzni kezdte. Így hát egy nap szántszándékkal elhalasztottam az etetést egész késő estig. hogy az utóbbi hetekben nem szalonképes – és ehhez a szemenszedett hazugsághoz illedelmesen szerény képet vágtam. Péter nagyon csinos kis állat. Amíg figyeltem. és a drótkerítéshez vittem. Végül is ráunt. Miután letépte. hogy téli álmot akarna aludni. De ugyanolyan tojás alakú. kezemből vette el a falatot. hogy a ketrec bokrai között foglalatoskodott. Szokásos ételadományom átadása után leültem. mint fent elmondtam. és bepréselte magát a mészkőbe vájt járatába. és a körülötte levő ágakat kémlelte. elkacsázott. hogy hálószobáját szárazon tartsa. gyorsan felkaptam. lába görbe. ahonnan az eső és a szél a legkomiszabbul éri. Péter szeme kicsi és nem dülledt. Miközben. Bár nem találtam rá sehol se utalást. azzal a különbséggel. és elcsámpázott. és aztán eltűnt a vackában. szemrehányó sóhajt eresztett meg. hogy rajta kívül semmi sem fért el odabent. mint a koaláé. és nem talál vissza a gyerekszobába. Wops nagyon súlyos volt. Ez aztán Wopsot és engem kivéve mindenkit zavarba ejtett. mikor bementem hozzá. hogy nincs több. ami akár erre irányuló kísérlet is lehetett. ő is imádja a datolyát. ezért letettem a földre. amitől igazán medvére formáz. de ez a cél valahogy kiment a fejéből az utolsó pillanatban. hogy elejét vegyék a kérdezősködésnek. megrázta magát. Mikor Péter elkerített részéhez értem. A különféle ennivalókkal kísérletezve rájöttem. de ez volt. céltalanul ide-oda húzgálta magával a ketrecben. A mészkőgödör. Ájult örömmel fogadta. vagy negyven centi magas. mintha valami cél érdekében dolgozna. és elkezdett ágakat tördelni. de nem hagyta. Péter viszont mindig kábultnak és zavartnak látszik. Wops pedig annyira kövér. Pétert meglepetésemre nem izgatta. Péter azonban újszerű és érdekes módszert ötlött ki. s míg figyelme elterelődött rólam. sűrű bundát növesztett. Az igazat megvallva úgy fest. Szőre a szürkének egy finom árnyalata. Bement az óljába. de semmi jelét nem mutatta. és nem szívesen bújt elő a vackából. láttam. Miközben arcomat jó távol tartottam állkapcsaitól. szájával megragadta. vaskos és befelé fordul. úgy érzem. hogy hozzányúljak. Ettől fogva naponta elém jött a rendes etetési időben. A hallgatóság egyes fiatalabb tagjait gyorsan elvezették. a vadgalamb szép hűvös szürkéje. és szőr keretezi. mert Péter elhagyottan és kétségbeesetten állt a drótkerítésnél. és járatainak szája abba az irányba nyílik. Az alagútja körülbelül másfél . hogy míg a koala szeme nagy. azzal magyaráztam barátságtalan viselkedését. Úgy rémlett. készségesen közelebb jött. teste gömbölyű és tömzsi. minden. aki eltévedt. de amikor látta. az arckifejezésükben van: a koala mindig élénknek és kíváncsinak hat – még ha nem is az –.

A hallban átható curryillat terjengett. megborotválkoztam. Charlie Bailey. te is nagyon jól tudod. Mrs. mindig sápadt és zaklatott. drágám – mondta Mrs. de én bizony azon leszek. Beale-ék vacsorameghívása épp arra a napra esett. Charlie Bailey. hogy testének legkevésbé érzékeny részét fordítja az időjárás viszontagságai ellen. – Örülök. hogy a fiú tisztán és rendesen járjon. Billy majd ad magának valamit inni. hogy előbb-utóbb a rókák is a kezemből esznek majd. Beale. – Jó estét. Billy húgát és két dundi. – Gladys! Gladys! – bömbölte Beale kapitány a zárt konyhaajtó mögül. mintha a Buckingham-palotába hívattak volna. Bailey pedig olyan árgus szemmel és kritikusan mustrált végig. – Hagyd már azt a szegény fiút – szólalt meg Charlie szelíden –.méter hosszú. Bailey. hagyom elzülleni. akik irányítanák… hát nekünk kell irányítanunk! Te csinálhatsz. Bailey egykedvűen fogadta előléptetésem hírét. Beale nyitott ajtót. – Képzelje – lelkesedett Mrs. amelyben nem sok kárt tehet. Menjen be a szalonba. mint egy ajtó. Ezért hát kétszeresen hasznos a stratégiája: nemcsak az időjárástól védi meg. – És hát – mondtam diadalmasan a teánál – bizonyos vagyok benne. legfeljebb egy ásókkal felszerelt kisebb csapat tudná csak kimozdítani onnan. távol azoktól. Eljön ide. fiatal zsidó lányt találtam. Beale összerezzent. felöltöztem. Azt mondanák. hanem minden olyan ellenségtől is. és mivel a szoba átmérője pontosan megfelel méreteinek. – Menjen be a szalonba. fogat mostam. Mit szóina Beale kapitány. mintha éppen egy vonatrakomány rézedény zuhanna szakadékba. mivel meghívásomat úgy tekintette. És különben is. aki zászlós díszszemlére készül. Úgy döntöttem. Mint később kiderült. hogy nincs kék zsebkendője. ha a kapitány főz. és kis kerek szobában végződik. mit szólnának az emberek. Billy épp egy pohár sört . Így is marad. se miránk. hátat fordítva ennek a szóáradatnak. – Nem is arról van szó. ő melegen és szárazon tartja magát azáltal. a kék ingét veszi fel. ha úgy engedném el. Mrs. megstoppoltam a kék zokniját. hogy mit vegyek fel Beale-ékhez. A nappaliban Laurát. Mindjárt jövök. Ha egyszer így beszorítja magát. szél és eső az alagútján. Úgy láttam. mintha a királyi gárda tagja lennék. és hagyja. William? – szólt Mrs. és Beale-éknél találtak szállást. amit akarsz. Gerry! – mondta. Jól kell mutatnia. Péter becsoszog ide. meglehetősen sápadt és elgyötört. Beale. rám se figyelve –. Billy és a lányok már ott vannak. A konyhából olyan zajok hallatszottak. amely őt űzve bemászna az alagútba. Mindkét zavaró tényező kemény. – Köszönöm – mondtam. Csak az a kár. és ne hozzon szégyent se magára. Mrs. – Gladys! – Mi a… mi a baj. amelyen Jesse előléptetett. De ez fontos esemény az életében. Gerry. szőrös fenekével találja magát szembe. hadd seperjen végig a hó. de végül utamra bocsátott. mint egy cigányt? Azt mondanák. a feneke úgy elzárja hálószobája bejáratát. már derékig törött tányérok cserepeibe süllyedve vergődik. ha… – Mit is mondtál az erszényes medvéről? – kérdezte Charlie. karmát pedig a mészkőbe vájja. Megmosakodtam. távol az édesanyjától és az otthonától. hogy el tudott jönni. sokkal inkább izgatta viszont. – A só! Hol a fészkes fenébe van a só? Miért raksz el mindent a helyéről. Mondanom se kell. Mrs. akik a háború elején menekültek át a kontinensről. nem szépségversenyre megy. A hangokból úgy vettem ki. – Az erszényes medvével viszont azt hiszem. hogy fondorlatosan csalom ki a pénzét. mikor én főzök? Hol az a rohadt só? – Jövök. nehezebb lesz a dolgom… – A zsebkendői pedig a bal oldali fiókban vannak. és elgyötörten rám mosolygott. mert az jól illik a szeméhez.

Nagy csattanás és hosszan tartó csörömpölés hallatszott be. Ekkor Beale kapitány jókora piros zsebkendőt vett elő. hogy a szája nem lobbant lángra tőle. – Azt gondolja. némelyik vad. és mohón hajtotta fel a sörét. és felszolgálták az első fogást: Hatalmas tál erősen fűszerezett kelet-indiai levest. mikor beléptem. hogy olyan családból származom. gatyát kellett húzni. a fene egye meg. és egy jót izzadtam. mintha tizenhat lovag egyszerre esett volna le a lováról. – Nem. nem. hogy a széle egész a szeméig lelógott. mint a londoni köd. Hallod? – Igen – mondtam –. – Á. Na. – Hello. annak az embernek az erényes és önelégült kifejezése ült. ha vendégek voltak. Erős. Durrell. és mindenki hang nélkül tátogott. és . Olyan méregsárga volt. akinek patakokban folyt az arcán a verejték. némelyik szelíd. az ember sose tudhatja. mint a járványos sárgaság legsúlyosabb áldozata. és kopasz fejére borította. de hálát adtam az egeknek. – Most sikerült jó erősre csinálni. Nem kapni elég húst. mintha két vértes hadtest csapott volna össze egy középkori csatában. és olyan csípős. ezzel kell beérnetek. terítsük meg az asztalt. mert különben a nyelvem és a hangszalagjaim sose élték volna túl. – Papa főz. ott ültem anyaszült meztelenül a curryvel meg a törölközővel. Mrs. bár vörös volt és izzadt. keleti fogással torkon ragadott bennünket. Beale. az ember enyhén meglepődött. nem rossz – mondta a kapitány. drágám. hogy tisztességes curryt csináljon az ember e miatt az átkozott jegyrendszer miatt – morogta –. és a curryillatú gőz felhője beterítette az asztalt. hogy nem én tettem oda… Erős? Túl erős? Hogyhogy túl erős? Egyáltalán nem túl erős… Az istenit. – Nagyon jó szaga van – mondtam sietve. ha vendégek jöttek. Az asztalt megterítették. akinek sikerült legyőznie egy különösen rosszindulatú és makacs ellenfelet. de a kapitány arcán. – Nem rossz. és beszélgettünk erről-arról. – Mit gondol majd Gerry? – Mit gondol? Mit gondol? – mondta a kapitány. Durrell! – üdvözölt. hogy kifusson a rizs! Mindezek után megjelent a kapitány és Mrs. isteni szaga van. amely a csípős ételekre specializálta magát. A curry finom volt. William. – Na persze. drágám! – csitította Mrs. titkon felköhögtünk. – Gyertek. – Igazán. most nézd meg. mit csináltál… hagytad. akkor nem anyaszült meztelenül – magyarázta a kapitány sietve. – William. érti? A trópusi melegtől meg a currytől igazán jól megizzadtunk… egész vályúnyit. Beale. s közben be-beszűrődtek Beale kapitány konyhai ténykedésének hangjai. mi pedig bevonultunk az ebédlőbe. lányok. Mind lopva. – Hallotta – jegyezte meg Billy. és egy iszonyú nagy tállal tért vissza. – Épp főztem. mint egy különösen vérszomjas kalóz. amíg… ööö… izé… – De William. Ott ültem esténként… szép rózsaszín alkonyban. igyál egyet! – vigyorgott rám. a barna üvegből! Most pedig erős paprikát… Hol a paprika? Ja… igen… hát az biztos. és dühösen meregette a szemét a zsebkendője alól. és vastag rétegekben lerakódott a tüdőkamráinkban. ne csinálj ilyet! – szólt rá Mrs. Az első pár falat után mindenkinek összezsugorodott és megcsavarodott a gégéje. hogy tudom. még nem is elég erős! Nem káromkodom! Még koriandert. Beale még mindig zaklatottnak látszott. Úgy festett benne. Miután az utolsó kanálnyi perzselő levest is megettük a kapitány kidöcögött a konyhába.töltött ki. mint egy fuldokló a szalmaszálért. – Ne igyatok vizet! – süvöltötte a kapitány. nem. mit csinálok. alattomos. és úgy kapkodott a vizeskancsó után. A nappaliban üldögéltünk. s aztán a kapitány hangja: – Koriandert! Nem. Felszívja a verítéket… mindig így csináltuk a Parton… csak épp ott törölközőt használtunk. Ez nyúlból van. mint a nők. Levette a fedőt. Beale. A curry olyan.

miért nem rohadtam darabokra a leprától? – William. érthetetlen közép-európai hangokat hallatott. azért. továbbra is eredeti álláspontjához ragaszkodva. uram. mi. – De nem értem. és nagyon kellemes estéket töltöttem körükben. hogy milyet csinálhatott volna a kapitány. – De igen. hogy a curry jót tesz. hogy igazat adjak a kapitánynak. és ettől fogva minden csütörtökön náluk vacsoráztam. drágám – hápogott Mrs. Beale egy fuldokló hangján. Gladys! – hajtogatta a kapitány türelmetlenül. mintha az életetekre törnék! Ha minden nap ilyen curryt ennétek. de el tudom képzelni. Durrell? – Nekem épp jó. arcát és nyakát törölgetve. – Köztudott orvosi tény. mint egy üstökös a lángcsóváját. amilyet csinálhattam volna. meg kell mondanom. Csak jó csípős. kérlek! – Jó. Egyszer csinálok egy tisztességes curryt. Az asztalnál mindenki önkéntelenül összerezzent arra a gondolatra. William. – Az emberek nem tudják. az ilyen erős. – Diadalmasan nézett végig rajtunk. a vad viháncoló s szőrét kefélni rest. sosem lennétek influenzások télen. – Nem tehet jót az embernek – mondta Mrs. – Dehogyisnem. Bemegy az ember egyik végén. gyenge curry ahhoz képest. hogy egyeseknek egy kicsit talán túl erős. mit vagytok úgy oda. BELLOC: A ROSSZ GYERMEK ÁLLATMESÉI . érted? – William. fejét. – Nem túl erős. jó – dörmögte a kapitány. Amikor az ember egész teste fehéren izzik a currytől. olyan volt. ott aztán erős curryt ettünk. Beale bíborvörös arccal. V. és akkor is úgy tesztek. Ebben. – A curry miatt.szemüvege bepárásodott a melegtől. mi tesz nekik jót. – Mit gondolsz. A két zsidó lány furcsa. úgy éreztem. érzi. miért épp a trópusokon találták ki a curryt? Hogy kiégesse az emberből a betegséget. – Nem tehet jót. Mit gondolsz. – Szamárság! – mondta a kapitány. hogy túl erősre csináltad. és gyors mozdulatokkal megtörölte a fejét és az arcát. vizet nyeldekelve. Ahogy a sötét főtéren át hazafelé mentem. – Hülyeség! – dörögte a kapitány. A jelek szerint azonban beloptam magam Beale kapitány szívébe azzal. sziporkázó tüzes curryuszályt vonszolok magam után. Ráadásul ez még nem is erős… ez csak egy vacak. mint a haja. – De nem az ilyen erős. mi? Mit gondolsz. én miért nem kaptam sose beriberit vagy valami bőrbetegséget. drágám! – De ez az igazság – mondta a kapitány szilajul. – Dehogynem! – harsogta a kapitány harciasan. ahogy rezzenéstelen arccal fogyasztottam a curryjét. Billy arca olyan színűre váltott. TÁNCOLÓ GNÚK Illetlen. Beale. – A Parton bezzeg – folytatta a kapitány curryt lapátolva a szájába –. – A víztől csak rosszabb lesz! – Mondtam. hajlok rá. és derékig kigombolta az ingét. s Laura amúgy sápadt arca lázasan tüzelt. mintha eleven parazsat nyeltünk volna. lapátszerű kezével elutasító mozdulatot téve. ha ennyire erős – mondta Mrs. hogy a szegény influenzavírus sorsa meg van pecsételve. s kijön a másikon… keresztülperzseli az embert… szinte dezinficiálja. mérgesen bámulva párás szemüvegén át.

fiam? – mondta. mint a ma született bárány. A rácsokon keresztül nyitott szájjal felém vágott. meg gnúés egyéb antilopcsordákkal. és még mindig meg se moccant. törött orrú. s amit magas vaskerítés vesz körül. hogy gyakorlatot szerezzek. s aztán ha a bölények végeztek vele. enciánkék szemű emberke. Fogukat a ropogós. s ne kelljen félniük. A részleget egy bizonyos Harry Rance vezette. s azt mondta.Mikor már néhány hónapja dolgoztam az oroszlánrészlegnél. de el ne kapjanak egyszer. de jó lesz vigyázni velük. ahogy a szagomat beitta. lábát a szék lába köré csavarva. Olyan hirtelen ugrottam hátra. – Menj csak oda az álláshoz – mondta Harry. úgy. és további kupacokat rakunk a teheneknek és a borjaknak. Általában a kerítésen át adjuk be az élelmet. öcskös – bólintott –. Mint a név is mutatja. Az oroszlánrészlegnél a legtöbb állathoz nem mentél be. vagy nem szívesen dolgoztam volna Jessével és Joe-val. mint ami jár nekik. majd hirtelen lendületet vett. nem igaz? Közelebbről is megnéztem a zebrát. hogy felbotlottam egy vödörben. maga alá húzta a fenekét. és perceken belül fölnyergelhetném. mintha valaki tűzifát hasogatna. Semmi másra nem emlékeztetett. hogy nyugodtan falatozhassanak. de végtére is azért jöttem Whipsnade-be. kávészínű barnamedvéje. Hüvelykujjával az egyik állásra bökött. új részlegre akar ráállítani. – Olyan ártatlannak látszik. s végül párjelentéktelenebb állat. annál több állatot ismerek meg. épp akkorákat. Szokás szerint az első pár nap a rutinmunkákkal ismerkedtem: megtanultam a különböző állatok etetési idejét és a takarmányuk adagolását. – Igen – mondtam. és ugyanakkor gonosz bestia. mikor épp lehajolsz. sárga lapátfogait mutogatva. Új munkahelyem a medverészleg néven volt ismeretes. tovább farigcsálta a gallyat. takarmányrépát hányunk be vasvillával a kerítésen át. hogy az öregebb hímek ne jussanak többhöz. – Elég szelídnek látszik – kezdtem Harry felé pillantva. Szóval vigyáznod kell minden lépésedre. mint a ma született bárány. – Vedd például őt – mondta Harry. Ennek nagyon örültem. – Ártatlan. Mint megtanultam. Úgy éreztem. elgondolkozva kakaót kortyolgatott egy ütött-vert bádogbögréből. mert sok szép állata van. amin kóborolhat. Még közelebb mentem. nyugodtan bemehetnék hozzá. összezúzott lenmag pogácsát és zabot. hogy csak úgy ugrálnak és gurulnak. valamint egy óriási karám tele zebrákkal. hogy elfordítottam róla a tekintetem. a zebra hátravágta a fejét. A zabot és a pogácsát nagy gonddal kell adagolni. és orrlyukai fekete. és felém hegyezte a fülét. s aztán arrébb megyünk a kerítés mentén. A csordának hatalmas területe van a lejtős dombvidéken. de mindennap feljönnek a dombtetőn levő alacsony színhez az etetésre. nagy. bársonyos tavakká tágultak. – Látod. öcskös! – üdvözölt. zömök. mint egy túlméretezett. – Hallom. és patáinak gonosz. ahol egy kövér. Nem mintha nem telepedtem volna le boldogan az oroszlánoknál. nagy kupacokban korpát. gépfegyverropogásra emlékeztető rúgásai döngtek az állás ajtaján. . hogy a bikák a farukba döfnek a szarvukkal. ebben lelhető a whipsnade-i állatkert összes nagy. hogy a hímeket négy-öt percig teljesen lefoglalja. – Szépnek szépek. és minél több részlegnél dolgozom. a bölények meg nehézkesen. A részlegben talán az amerikai bölények istállójának hetenkénti kiganajozása a legnehezebb munka. de lelkesen futnak utánuk. Abban a pillanatban. dörmögő. és egy mogyoróvesszőn farigcsált. és csendesen kuncogott magában. – Hahó. hogy öt-hat kupacot csinálunk. egy nyaláb szénát rágva. Kicsit közelebb mentem. egy reggel elkapott Phil Bates. mikor feltápászkodtam. A zebraistálló mögött találtam rá egy kis szobában. szemkápráztatóan csíkos zebracsődör állt nyugodtan. Talán szelídeknek látod őket. de a mi állatainkhoz be kell menni. amelyet valaki pár köcsög festékkel kicifrázott. Harry a székén ült. apró. – Örülök. hogy ehhez a részleghez tettek át. elhízott szamárra. nálam dolgozol. kerek gumókba mélyesztve olyan zajt csapnak. farkasok és varacskos disznók személyében. Odamentem az álláshoz. ennek az a trükkje.

Majd. mintha valami furcsa gyümölcsöt teremtek volna. hogy majd kiesünk a nadrágunkból. Tavasszal az ágaikról lógó puha. mint egy hatalmas és igen félelmetes lavina. a sűrűn összenőtt. és tömött sorban megállnak a szín szabad oldala előtt. amely nagyon zavarja őket. zengő horkantásokat eresztenek meg. barna bőrén. élelem. a fejükön és vállukon levő laza szőrtől más módszerrel szabadulnak meg. A masszív. Mélységes érdeklődéssel bámulnak bennünket. és a tüskék és gallyak leszakítsák az elhalt szőrt. úgy festettek. annyi volt a bölény. púpos váll. amikor egyik nap egy takarmányrépát szállító teherautó kipufogójával induláskor nagyot lőtt. Csak vakaróznak és vakaróznak. Miután ezt elropogtatta. de olykor hirtelen és vadul öklelni kezdik egymást. Elkerített legelőjük déli lejtőin van a csorda kedvenc hempergőhelye. ha a bölények istállójának kiganajozása következik. Az indián számára a bölény minden volt – ház. belőle nyerték. hogy az ágak beleakadjanak sűrű sörényükbe. mint égen a csillag. A nagy csordák ezreket és ezreket számláltak. szerintem. Távolról úgy látszik. fejvesztve menekültünk. egy állatként megfordult. A durva mészkő nekidörzsölődik a bőrüknek. Sorban egymás után szándékosan a fák alá sétálnak. és rángó borzongás fut végig oldaluk és hasuk puha. amely mint a szőrcsomókból álló nagy. világosbarna szőrcsomók és bojtok miatt a kökényfák úgy néznek ki. és a szárazföldi emlősök valaha is létezett legnagyobb csoportosulásait képezték. a mellső lábakat fedő golfnadrágszerű bunda s göndör parókás. Amikor hosszú téli szőrüket vedlik. még a szemüket is behunyják az élvezettől. mintha valami láthatatlan hálóból próbálnának kiszabadulni. mindössze észrevett egy fél répát. és mi szerszámainkat elhajigálva. göndör sörény borít. De az indiánok csak annyit öltek meg. és nem fenyegették igazán ezeknek a nagy. Amikor az európaiak megjelentek Észak-Amerikában. szinte megőrülnek a viszketéstől. mindig rossz előérzeteim vannak. mint valami faltörő kost. az észak-amerikai bölény nyújtja az összes hasított patás közül a legmegkapóbb látványt. amibe belegabalyodtak. miután körülbelül félórai kéjes vakarózás után kellőleg megkönnyebbültek. bozontos állatoknak a számlálhatatlan ezreit. A kökény apró és sűrűn növő bozótjai nagyszerűen alkalmasak arra. Az öreg bikák komótosan és fegyelmezetten haladó sorban ereszkednek le ehhez a hempergőhelyhez. amit takarítás közben tártunk fel a szalma alól. ha akarnak. Ekkor aztán elballagnak legelészni. és eltávolítja bundájukból a kilazult szőrt. amivel lerázzák a rájuk tapadt mészport. A verebek és a citromsármányok nagyon keresik ezeket a maroknyi puha szőrcsomókat. csokoládébarna gomolyfelhő a kerítés mentén csoportosult. hogy bölények dörgölőznek a kerítésoszlopoknak vagy a göcsörtös galagonyatörzseknek. Megfigyeltem. azután hátsó lábuk erős rúgásaival és vonagló vetődésekkel hátukra fordítják zömök testüket. mert azzal jól le lehet nyírni az elhalt téli bundát. Egy szép napon az egyik öreg bika váratlanul beballagott az istállóba közénk. mert miközben a szalmát és a trágyát vasvillákkal talicskákra hányjuk. földig hajló ágakat pedig a bölények fésűként használják. Testüket lebocsátják a mészkőre. és több helyütt fehéren kilátszik a pucér mészkő a zöld fűből. A csorda. újra kiballagott a mezőre. Hogy vágtatni is képesek. és hihetetlen sebességgel dübörgött el a domb zöld füvén. Legtöbbször lassan és nehézkesen mozognak. Lezúdulva a dombok zöld lejtőjén. hogy nem gonosz szándék vezette. De a fehér embernek és fejlett . még az olyan hétköznapi tárgyakat is. ahol súlyos testükkel kikoptatták a füvet. hogy a fészküket kibéleljék velük. mészkődarabokat rúgva a levegőbe. amelynek nem szerettem volna az útjába kerülni. és akárhova néz az ember. ezt akkor láttam. s csak néhány mészkőszilánk marad testük elejének kusza tincsei közé ágyazva. De hamarosan beláttuk. amint patájuk mélyen a talajba vájt. és kitoljuk a színből. amennyit fel tudtak használni. mint a tű és a cérna. a csorda öreg bikái (akik láthatólag sose unják meg ezt a műveletet figyelni) odaballagnak. nagy fejüket úgy lendítve.Közelről nézve. Ezért. hatalmas feje a vikingszarvakkal roppant erő érzetét kelti. s néha hosszú. mindenütt azt látja. nehézkesen lábra állnak. amit vastag. hogy viszkető hátukat megvakarják vele. ruha.

harmatlepte gombatermést. lilás-rózsaszínű bőre áttetszik rajta. s arasznyi szarva egyenes és hegyes. hogy valójában nagyon veszélyesek tudnak lenni. hogy a bölény talán örökre eltűnik a Föld színéről. meglepetten értesültem. minden irányban a bölények fekete. fürgeségük. mert úgy gondolták. de aztán ráuntak a bölényhúsra. akik elszörnyedtek a gondolattól. mint egy shetlandi póni. Épp egy különösen húsos gombáért nyúltam. Egymáshoz közel szoktunk gombászni. de semmi figyelemre méltót nem látni rajtuk. már előre nyaltuk a szájunk szélét a bőséges tízórai gondolatára. Harry és én minden reggel átmászunk a zebrakarám kerítésén. nagyon unalmas állatoknak találtam. de a gombaszedés egy olyan legelőn. Roppant kicsinek hat ahhoz képest. és futottam. s egy zebracsődör dübörgött felém. és összegyűjtjük az éjszaka folyamán kibújt bársonyos. amikor a prérit. Mikor a könyvekben utánanéztem. s már félig teleszedtünk egy vödröt. A természetet megóvni akarók kis csoportja. s olykor röviden összecsapnak. celebeszi fekete bölény. hogy a nagy bölény rokona-körülbelül akkora. amikor is fülüket hátraszegve és fogukat kimutatva acsarkodnak egymásra. Először még hasznosították az egész tetemet. Komoly a tekintete. mindig vigyázó fülét belül finom szőr borítja. s míg egyikünk lehajol a gombáért. amely épp most jut ugyanarra a sorsra. Kis testméretük. sötét szőre durva tapintású és egyenlőtlenül oszlik el kövér farán. Kezemből nyalják fel a korpát. amikor Harry felkiáltott: – Vigyázz. Patája kicsi és csinos. De mióta fölfedezték a modern fegyvereket – különösen az ismétlőpuskát. Igazán pompás eledel. akinek 250 volt a legnagyobb napi zsákmánya ezekből a hatalmas állatokból. Ilyen förtelmes és erkölcstelen mészárlás mellett nem csoda. hogy biztosítsák fennmaradását. csak akkor kezdtek lépéseket tenni. Ahogy a vasút előretört a prérin. állandóan résen kell lennünk. és ezt esszük tízóraira. mert a bölénynyelvet ínyencfalatnak tartották. a másikunk a zebrákat figyeli. Ebben az időben szereztek vagyont és hírnevet a bölényvadászok – mint például Buffalo Bill Cody. hogy ha az indiánok ennyire függnek a bölénytől. Ezt Harry egy kis lábasban vajon megpirítja. azok. ha felzavarták őket. átvágta a bölények vándorlási útvonalait. a bölényekkel együtt az indiánok is kihalnak. először is. ahol egypár gyilkos kedvű zebracsődör tartózkodik. követtem Harry példáját. Éppen ezért hagyták őket békén hosszú éveken át Celebesz helyi lakosai. A Chapman-zebrákat. Egy reggel különösen szép termést találtunk. a vasvillát mindig kezünk ügyében tartva. más néven zergebölény. és mivel irtózatos sebességgel tudnak mozogni.fegyvereinek megérkezése megváltoztatta a képet. ajkát sárga fogairól felhúzva: otthagytam a vödröt. hogy a vonatok csak csukott ablakokkal haladhattak el ezek mellett a hatalmas hullahalmok mellett. A bölények ellen gyilkos hajsza indult. csak legelnek. A részlegünkben van egy másik állat. mint előzőleg. amely minden sportvadász nélkülözhetetlen szerszáma –. hirtelen irányváltoztató képességük és éles szarvuk miatt számolni kell velük. Az állatkertünkben élő két anoa merőben ártalmatlannak látszik. mint a nyúl. és tetemüket rothadni hagyták. Ma több ezer bölény él. és ezrével öldösték őket. mindent összevéve. mint a bölény. ameddig a szem ellát. öcsi! Jön a rohadt dög! Fölnéztem. a kisméretű. hogy sötét. Lihegve és . az állatokat a vonatablakból lövöldözték le. az anoák napjai meg vannak számlálva. és a vértanú ártatlanságával bámulnak az arcomba. Szépen mutatnak hatalmas legelőjük zöld füvén. s másodszor: egy szándékos irtóhadjárat részeként. eleven szőnyege borítja. és kilátásaik igen sivárak. de az emberiség soha többé nem élvezheti azt a félelmes és lenyűgöző látványt. és a faj biztonságban van. fülét hátracsapva. Némely helyen akkora volt a bűz. Most két újabb ok miatt ölték ugyanakkora méretekben. enyhén fogalmazva is igen kockázatos vállalkozás. annyira. A csődörök mind egy szálig gyilkos indulatot táplálnak az emberek iránt. hogy 1889-re a bölény – valaha a legnépesebb szárazföldi emlős – mindössze 500 példányra fogyott. és kifejező a szeme. mert könnyen megvadultak. Ez az állat az anoa.

Mindkét szemük alatt furcsa nyílás van. Itt élnek a gondozásunk alatt álló összes állat közül talán a legritkábbak: egy pár fiatal Dávid-szarvas. és aminek látszólag nincs semmi praktikus feladata. Egy magányos hím Grevy zebrát. szép finom. Neki sikerült például elsőként az új és híres óriáspandából egy példányt szereznie. hosszú. . hogy engedje felmászni a fal tetejére. Bizonyára izgalmas pillanat lehetett. Aztán birodalmuk másik végébe menekülnek páni félelmükben egy beszívott szamárra emlékeztető mozdulatokkal. hirtelen megjelenésem megrémíti őket. bársonyos zöld karám terül el. amely tűzcsóvaként fehér gombákat záporozott. de nem volt könnyű feladat azoknak az állatoknak a közelébe férkőzni. fajából az egyetlen Angliában. s szépségén és szelíd természetén túl. A zebra csúszva fékezett a vödör mellett. egy ferences rendi misszionárius Kínában élt és utazott. és mint annak idején sok más egyházi ember. hogy sokkal több természettudományi érdekességű állatot sikerült fölfedeznie kínai tartózkodása alatt. egy nyitható-csukható rózsaszínű. mélységesen érdeklődött a természettudomány iránt. A részleg északi részén tölgyek ropogós krinolinjától övezett nagy. Akkoriban persze épp csak megtűrték az idegeneket Kínában. mint mondjuk a rőtvad vagy a dámvad. Ez a bizonyos zebra. Ezt finoman veszi el a tenyeremről ajkaival. színük pedig különös makkbarna. Pekingi tartózkodása idején hírét vette. Testén a csíkok vékonyak és szabályosak. Erről a magaslatról végül látott is egy szarvascsordát. Feje hosszú és elegáns. A többi szarvashoz viszonyítva szinte idétlennek nevezhetők. milyen szenvedélyesen érdeklődött a természettudomány iránt. mikor elhaladok karámjuk mellett. amelyek olyan puhák. ami mindenütt másutt ismeretlen Kínában. Néha. Az is mutatja. hogy onnan nézhessen szét a kertben. Mellesleg. Elsőként megvesztegette az egyik tatár őrt. amelyek szintén ott tenyésznek. hogy a császár palotájának vadaskertjében él egy csorda szarvas – állítólag olyan faj. ezért hát Dávid atyának nagyon körültekintően kellett eljárnia. Aztán legnagyobb mérgünkre sarkon pördült. és felháborodva horkantott. hogy hajlandó volt a börtön vagy akár a kivégzés kockázatát vállalni. amely a fák közt legelt. mintha egy kissé elmosódott kínai metszetről szabadultak volna el. Egyedül a fejében és a nyakában lelhető fel valami a szarvascsalád mozgására és formájára jellemző szépségből. Félóránkba telt. csak hasuk és a fenekükön levő szív alakú folt fehér. Az 1800-as évek közepén Dávid atya. meglehetősen szamárszerű. arcuk hosszú és komoly. hogy zabból különadaghoz juttassam. s testük szokatlan hossza miatt jobbra-balra himbálóznak. amikor a tőle százméternyire legelő szarvasokat figyelve rájött. Testük köpcös. Szemre távolról sem olyan kecsesek. amennyire tudom. mintha vonalzóval húzták volna. furcsa testük. szemük pedig furcsán ferde vágású és mandula alakú. Az egyik zebrát mégis megszerettem. dühösen bámult ránk. lábukat szétvetve és. Mozdulataik esetlenek. mint két bolyhos kontyvirág. és teste formája inkább a lóéra hasonlít. Ha összehasonlítjuk ezt a többi szarvas gyönyörű mozgásával. ami sehova se vezet. akkor tűnik csak igazán a szemünkbe. mennyire szamárszerű a Dávid-szarvas. mint a legelőjén növő gombák kalapja.nevetve másztunk át a kerítésen. bojtban végződő fekete farkuk mind azt az érzést keltik az emberben. és hatalmas ívben a levegőbe rúgta vödrünket. A szemük alakja és vágása. Lábukat nagyon mereven tartják. Vállban mintegy négy láb magasak. hogy egy új és egészen szokatlan fajt lát. Ez a zebrafélék közül a legnagyobb. bársonyos orrával mégis inkább olyan. Egy fallal körülkerített kertben tatár katonák őrizték őket. míg újra össze tudtuk gyűjteni a zsákmányunkat. mint ahány lelket a keresztény hitre térített. aki a vadaskert kapuját őrizte. kis bőrtáska. A furcsa alakú szarvas fölfedezésének és a faj későbbi megmentésének története talán a legkülönösebb a zoológia történetében. s fülei hatalmasak. hiányzik belőlük a családjukra általában jellemző kecsesség. s gyors mozdulattal szembefordulnak velem. Ez természetesen nagyon felkeltette Dávid atya érdeklődését. az az érzésem. s bár felületesen nézve hasonlít a szamáréra. ritkasága is feljogosít. mint egy arab mén feje. fekete patájuk és a szarvascsaládban egyedülállóan hosszú. fülüket hegyezve.

ami »négy furcsa vonást« jelent. mint egy szamáré. mert az egyetlen csorda a császári palota kertjében élt. Kisebbnek ítéltem őket az északi jávorszarvasnál is. ha van ritka szarvas. és farka a szamáréhoz. Azt tudta. Most van itt az ideje. szerintük ugyanis az agancsa a szarvaséhoz hasonlít. A szarvasok nagy része a környező mezőkre menekült. testükhöz viszonyítva olyan hosszú. és valóban. vadon élő állatként már két-háromezer éve kipusztult. általam ismert szarvasfélénél. Emberemlékezet óta békében élnek itt szarvasok és antilopok.” Dávid atya szilárdul elhatározta. hát a Dávid-szarvas igazán az volt. s e vonás nem található meg a többi. akik ezt a parkot őrzik. ahol megállapították. Kísérleteim. hogy egy faj összes képviselője egy helyen összegyűjtve éljen. amelyek engem a jávorantilopra emlékeztetnek. bár a kínai kormány nem hivatalos megkörnyékezésével is megpróbálkoztak. Úgy hiszik.Azonnal írt haza Párizsba Milne-Edwards professzornak. és a víz több helyen áttörte a császári palota kertjének falát. és megették a maradék szarvasokat is. hogy valóban új. és a Francia Követség is képtelen hozzájutni egy ilyen különös állathoz. Európait nem engednek a parkba. Csaknem valószínű. e szám már közel ötszázra rúgott. A kínai hatóságok nem szívesen engedték. mert nagyon kockázatos. Dávid atya zoológiai munkássága elismeréseképpen róla nevezték el az állatot Elaphurus davidianusnak. Az állatkertek és az európai magángyűjtők szerettek volna kapni ebből a ritka szarvasból. s még a mai napig is vitatott. nyaka a tevééhez. és végül sikerült egy tizennyolc tagú csordát összehoznia. amit sietek majd Önnek elküldeni. és ma össznépességét mindössze az Európában elszórtan élő példányok alkotják. latokat újra szétosszák. de ez nem volt könnyű vállalkozás. hogy a parkot körülvevő fal tetejéről. Ekként hát ez a faj kipusztult őshonában. mert aztán a bokszerlázadás alatt a tatár őrök ragadták meg az alkalmat. az egyik legelső és legintelligensebb környezetvédő. A kínaiak »Mi-lou«-nak hívják ezt az állatot. Idővel ezt meg is tették. hogy a kilátásba helyezett halálbüntetés ellenére a tatár őrök olykor orvul elejtett szarvas húsát eszik. Ez volt akkor a szarvas össznépessége az egész világon. egyedülálló woburni magángyűjteménye számára. Nem sokkal ezután a Jangce folyó kiáradt. Egy száj és . és Dávid atya a bőröket és a koponyákat elküldte a párizsi Természettudományi Múzeumnak. nem jártak sikerrel. és így írta le fölfedezését: “Három mérföldre Pekingtől hatalmas császári park van. patája a tehénéhez. a Dávid-szarvast üldözte a balszerencse. Még darabjait sem tudtam megszerezni. Bedford hercege. hogy nemzeti kincsükből bármit is külföldre vigyenek. Úgy láttam. az évnek abban a szakában nem volt agancsuk. de idén tavasszal abban a szerencsében volt részem. amelyeknek volt ilyen szarvasuk. de végül hosszas. A woburni ideális környezetben lassanként megnövekedett az állatok száma. a tudomány előtt addig ismeretlen fajról van szó. s mikor én Whipsnade-ben dolgoztam. hogy a legközelebb elejtettek bőrét és koponyáját tegyék félre neki. A csordának egy kis magva továbbra is megmaradt a vadaskertben. növelni kell a Woburnban élő kis csordát. Szerencsére én ismerek néhány tatár katonát. hogy a császár nyári palotájának kertjében fejlődött ki ez a faj. tárgyalások után néhány párt küldtek Európa különböző állatkertjeibe s egy párt Bedford hercegének. és bizonyos vagyok benne. megfigyelhettem egy több mint száz főből álló csordáját ezeknek az állatoknak. A félig megkövült maradványok alapján ez idő előtt valószínűleg Kína Honan tartományában élt vadon. hogy az ál-. a Természettudományi Múzeumba. meglehetősen távolról. ahol az éhező parasztok természetesen lemészárolták őket. ami jellegzetes vonást megfigyelhettem az hosszú farkuk volt. így további megvesztegetés segítségével sikerült rávenni őket. körülbelül 36 mérföld kerületű. gondolta a herceg. hogy egy példány bőrét megszerezzem. hogy honnan is ered tulajdonképpen. Sajnos. arra a következtetésre jutott: ha ezt a fajt meg akarja menteni. hogy szerez a szarvasokból. de úgy látszik. hogy megvesztegetéssel hozzájutok néhány bőrhöz. Ezért hát tárgyalásokat kezdett azokkal az állatkertekkel.

hogy a cumit szopni kell. ha saját kezűleg neveljük fel a kicsiket. gyönyörűen ültetett fák. hogy Edward Landseer elkeseredésében sírva fakadt volna tőle. milyen hatással van rájuk az utazás. hogy elmenjünk a borjakért. A masszív. de hamarosan megnyugodtak. képesek hihetetlenül ostobán viselkedni. madarat lehetett volna fogatni velem. amikor új otthonukba szállíthatják őket. de a szájuk és az agyuk közti koordináció még egyáltalán nem volt tökéletes. és szalmabálákkal vettük körül őket. Bill és én gyorsan megfejtük a kecskéket. Akkor persze még nem változtatták körhinták és roppant turistacsoportok háromporondos cirkusszá. s úgy döntöttek. Erre az óvintézkedésre azért volt szükség. jó néhányan a rendszeresen ingázó munkások arckifejezésével édesdeden aludtak. hogy lássuk. hozzáadtuk a szükséges vitamincseppeket és csukamájolajat. A borjakat két nagy istállóban akartuk tartani. hogy szinte . Bevittük őket az istállókba. és ezen az első etetésen. egyik-másik rugdalózott. és ide-oda imbolyogtak az istállóban. mint amennyit a borjak elfogyasztottak. Míg a medverészlegnél dolgoztam. hihetetlenül reszketegen és szánalmasan dülöngélve lábra kecmeregtek. érkezett meg a hír. A Dávid-szarvas borjúkorában éppolyan buta. s közben lábukat törjék. Ha megijednek – márpedig tapasztalataim szerint ijedősebbek. Erre a vesződséges módszerre azért volt szükség. mint bármely más fiatal állat. azt hiszem. A woburni park talán a legszebb volt. és mivel éjjel-nappal folyamatosan kell őket etetni. ha tejhez akarnak jutni. Aztán Bill és én elfoglaltuk helyünket ezeknek a pici fejeknek az erdejében és a teherautó csendes 30 mérföldes sebességgel elindult Whipsnade-be. Ezért a herceg kezdetként egy hím és egy nőstény szarvast adott a whipsnade-i állatkertnek egy leendő csorda magjaként. s amikor aztán a cumi közepét foguk közé szorították. de ahogy nőttek. és éjjel-nappal segíthessünk Philnek. Csak most vették észre. és magunk neveljük. hogy Bill és én felváltva fogunk az erdőben. s a még meleg. Nekünk csak az volt a feladatunk. mint bármely más állat –. de még a szemünkbe és fülünkbe is. legalábbis hozzászoknak az emberekhez. mintha serdült korukban fognánk be őket. amint megláttak bennünket. hogy mindig kéznél legyünk. míg mi a borjakat figyeltük. hogy engem és egy Bill nevű fiút választottak Phil Bates segítőtársaivá a borjak felneveléséhez. és mire Whipsnade-be érkeztünk. és levágtuk róluk a zsákot. s így a szokatlan zajok vagy látványok nem fogják annyira pánikba ejteni őket. Mikor megtudtam. Úgy gondoltuk. Amikor a teherautó elindult. Etetéskor. zsebünkbe. amíg csak el nem érik azt a kort. mert különben addig majszolták a szájukban a cumit ide-oda. hogy a herceg több más állatkertnek is küld szarvaspárokat. s ezért körözni kezdtek. és újabb párokat adományoz a whipsnade-inek is. mint a kecskék. ijedt arcú borjakat egy-egy zsákban tartották. s aztán egy-egy üveggel a kezünkben beléptünk az istállóba. hogy valami hiányzik. nehogy a teherautón utazva felálljanak és futni próbáljanak. csak a fejük állt ki belőle. a kecsketej sugara egyenest szemen találta az embert. A tágra nyílt szemű. hogy áttörhetik. olyan gyönyörűt. amelyeket kifejezetten a borjak megérkezésére számítva szereztünk be. úgy terveztük. egyre több gondot okoztak. a zöld dombos pázsit és a szelíden kóborló szarvascsorda felejthetetlen képet nyújtott. harsány mekegésükkel olyan kitörő örömmel fogadtak. s úgy osztottuk meg őket. abban a hiszemben. Arra egykettőre rájöttek. hogy négyet raktunk egy istállóba. és megpróbált felállni a zsákban. mert ezek a szarvasok nagyon félénkek.körömfájás járvány kitörése például könnyen kipusztíthatta volna a Dávid-szarvasokat. és hosszan és meglepően hangosan felmekegtek. Az újszülött szarvasok módján. habos tejet üvegekbe öntöttük. míg végül a vége kicsúszott a szájukból. Bill és én több kecsketejet kaptunk a nadrághajtókánkba. amit valaha is láttam. és egy teherautó Woburnba vitt minket. Elérkezett a nagy nap. Nyolcan voltak. hogy Bill és én együttesen vagyunk az anyjuk. Állandóan vigyáznunk kellett. amint Woburnban megszületnek. Vastag szalmarétegre helyeztük. például újra és újra nekirontanak fejjel egy kőfalnak. az istálló mellett épült kis színben aludni. De két nap alatt elsajátították a cumizás művészetét.

hogy segítettem fölnevelni ezeket a Dávid-szarvasokat. de olyasmit gyűjtök. Minden gnú egy eléggé fantasztikus külsejű antilop. s ezt olyan eleganciával lobogtatja. mint valami hatalmas hálaadó kórus egy zöld katedrálisban. Álla alatt fehér szakáll nő. . Azt hiszem. tiszta szeme megcsillant a viharlámpa fényében. amint ágaskodnak és kerge módra pörögnek. hosszú patájukkal kíméletlenül összetapostak volna. s mikor velük dolgoztam. nedves meleg nyelvükkel képen törültek. valahányszor arra a sok állatra gondoltam. engem is többször fellöktek. Nyilván azért. amit a világon a kipusztulás veszélye fenyeget. nem fogtam fel. mert az emberek hajlamosak úgy emlegetni egy állat ritka voltát. gubancos csomók erdeje. múzeumok gyűjteményében vagy állatkertekben ritka. hirtelen megvilágosodott előttem. ahol a szarvasokat tartottuk. ami most a Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület által kiadott Vörös Könyv “Kiveszőfélben levő fajok” című jegyzékében található. mert különben borzasztóan éles. és szerető gyámoltjaim a lábamról leverve az arcomba mekegtek. Fehér sörénye sűrű. mielőtt hegyesen fölfelé csavarodna. amelyben minden lehető alkalommal tetszeleg. és orra széles. mintha a mítoszok világából vagy egy címerpajzsról lépett volna ki. hogy egy állat ténylegesen. selymes. ezeknek az állatoknak ugyanannyi joguk van az élethez. fehér farka a legszebb rajta. Kutatni kezdtem ebben a témában. Részlegünk legelbűvölőbb állatai a fehérfarkú gnúk. Éjfélkor. mintha egy sereg különféle állat egy-egy darabjából volna összekombinálva) járul még a gnú seregnyi különös mozdulata és póza. és ilyenkor gyorsan el kellett gurulni az útjukból. Ekkor ismertem fel. és kutatásaim eredményeiről vaskos feljegyzéseket készítettem. arra gondoltam. mint egy keleti táncos a kendőjét. hogy ötkor kell fölkelnem megcumiztatnom őket. A tölgyfalevelek a nap első sápadt sugaraiban olyan aranyoszöldek voltak. mint nekem magamnak. mi lehet az állatkert igazi feladata. mindig. nyilván sürgetően szükséges szerte a világon tenyészcsoportokat létrehozni az állatkertekben. egyszerre zúdultak ránk. hogy “ritka”.megsüketítettek. ezért az állat kénytelen rövidlátóan kukucskálni ki alóla. a borneói rinocéroszé 20. s mélyen a szeme elé hajlik. a szumátrai rinocéroszé 150. mint a vadászkürt. s két mellső lába között nagy szőrloboncot hord. A lista végeérhetetlennek tetszett. Valahányszor ügyeletet tartottam a szarvasoknál. Nem éreztem nyűgnek. Eddig. Akkoriban nem is sejtettem. orrukkal böködtek. Ehhez a rendkívüli külsőhöz (ami azt a benyomást kelti. hogy ha meglehetősen gyenge és amatőr módon is. de a fehérfarkú különösképp olyan. úgy hangzott a madárdal. ezt tekintem majd legfőbb feladatának: rezervátum és menhely legyen e sokat zaklatott teremtmények számára. Szarva csavart. Mulatságos látvány ezeket a bolondos teremtéseket figyelni. számszerűen ritka. úgy éreztem. Kutatásaim eredményei elborzasztottak: “Az indiai rinocérosz össznépessége 250. Hosszú. Ekkor határoztam el. hogy ha van igazság a földön. és amikor a hatalmas törzsek közt az istálló felé mentem. de azt. amely a felvidéki skótok prémtarisznyájához hasonlít. mindig az volt az érzésem. A vízi guvat létszáma az egész világon 72 pár. Feje tömpe. mint valami olyasmit. amikor a szarvasok nagy. lobogó. míg a meleg tejjel teli üveget bökdösték és szopták mohón. a leveleket pókháló-finomságú harmat vonta be. Billt is. és amikor az istálló ajtaját kinyitottuk. mégiscsak tettem valami kézzelfoghatót – ha mégoly csekélyet is – azzal. hogy nehéz lenne bármilyen kategóriába is besorolni őket. s az orra tetejét újabb szőrcsomó díszíti. mint valami kitüntető dolgot. hogy ha valaha saját állatkertem lesz. Bár meg kell próbálni vadon élő állapotukban is megóvni ezeket az állatokat. ekkoriban fogtam fel teljes egészében annak a szónak jelentését. amire az állat büszke lehet. mint a quetzal farka. hogy roppant sok állat egészen más értelemben ritka. Mozdulataik olyan összetettek. Aztán kinyitottam az istálló ajtaját. De mikor megérkeztek a Dávid-szarvasok. ha ritka állatokról beszéltek. hogy úgy értik. elgondolkodtam ezen. az arábiai nyársas antilopot körülbelül 30 főnyi népességre irtották puskával és gépfegyverrel” és így tovább. horkantanak és fújnak. farkukat a fejük fölé vágva. Bár csüggedés töltött el. és hosszú.

mert azt gondolták. s ezért a kikandikáló puskáktól sündisznót formázó ekhós szekerek körül ágaskodva és keringőzve nagyszerű célpontot nyújtottak. s alig pár száz példány a világ állatkertjeiben. Hihetetlenül ideges állat – ha megijed. a zöld füvű mezőn való ágaskodását figyeltem. minél hamarabb elteszik őket láb alól. Ekkor a vezér újabb horkantást ereszt meg. s nem kellett az értékes marhát és juhot levágni. – Nincs semmink. Ahogy a gnúk bohóckodását. Ezt a táncot (vagy betegséget) érdemes megfigyelni. mint a géppuskaropogás. akik illetlenül kinevetik őket. Van ebben valami balettszerű is. mert húsukat napon szárított hússzeletek formájában élelemként tudták felhasználni. A fehérfarkú gnúkat tulajdonképpen ez a táncszenvedélyük és olthatatlan kíváncsiságuk vitte a kipusztulás szélére. ez fene nehéz lesz. mi. s ezután reszkető lábakkal újra megállnak. Harry? – kérdeztem. és ő indítja el a táncot egy meglepően hangos. mert a londoni állatkertbe viszik. igaz? – Nincs – mondta Harry. de a mozdulatok túlságosan is rendhagyók még a legvadabbul modern balerina számára is.Valójában azzal lehetne a legjobban jellemezni. bár egy kicsit zömökebb. Úgy látszik. izzasztóbb fajta balettra gondolunk. a korai búr telepesek ezerszámra találtak fehérfarkú gnúkat. Annak idején. a magasba rúgnak. Elragadó kíváncsiságuk – ami miatt az egész csorda kíváncsian állt és nézte a vadászokat. de ahhoz túl szilajak. és ezek egyáltalán nem hasonlítanak a gnúk vad ugrabugrálásához. Aztán teljesen váratlanul egyszerre mind megáll. ahogy ezeket az életvidám. de senki sem engedelmeskedik parancsainak. Kerge körben forgása még vadabbul hóbortos. Amikor mintegy felmegy a függöny. doromboló horkantással. Egy-egy mozzanatuk valami népi táncra emlékeztet. Így hát Afrika legnagyobb létszámú antilopja rövid időn belül az egyik legritkább lett. közben arra gondoltam. amelyeket szemrevaló gyöngynyakékes. de hasznos tehénnel váltja fel. először azért. A vezér továbbra is záporozza rájuk a horkantott utasításokat. Alig több mint kétezer maradt belőlük kis parkok és magánfarmok területén. – Asszem – felelte Harry a lábasban sistergő gombareggelinket kevergetve. Én eddig csak olyan népi táncokat láttam. és szarvuk alól elszörnyedve és meghökkenve bámulnak a nézőkre. lányok. – Csütörtökön leküldenek a teherautóval egy szállítóládát. riasztó bömbölése mélyen a mellkasából úgy recseg fel. hogy képes. Feledik a balett szemet gyönyörködtető rendezettségét és pontos ütemét. A fehérfarkú gnúkon kívül van egyetlen darab tarka gnúnk is. felvágják a farkukat. ami elég nagy lenne neki. Akkor . – Hű. Ha lehet. Rákezdenek toporzékolni fényes patáikkal. farka és sörénye pedig fekete. másodszor pedig azért. vagy valami más módon sérül meg. Ma a fehérfarkú gnú nem vadállat többé. míg egy szálig le nem puffantották őket – volt egyik oka vesztüknek. legalábbis ha az energikusabb. A másik az az elbűvölő tulajdonságuk. a gnúk a nézőkkel szemben állnak. ami vidám és eredeti. Ez nagyon hasonló az előzőkhöz alakjában. ez az állat értelmileg még a fehérfarkúnál is visszamaradottabb. annál több legelő marad a háziállatoknak. s lábukat nevetséges és anatómiailag képtelen ficamokra kényszerítik. több mint valószínű. hogy olyan. s világos gyömbérbarna bundáját csokoládébarna szőrszálak tarkítják. ficánkoló teremtéseket is az unalmasan kérődző. amitől az egész csapat elveszti a fejét. Így aztán Harry és én nagyon rossz sejtelemmel fogadtuk a hírt. s mindent banálissá tesz. pártás idős hölgyek jártak. mintha mondaná: “Na most. – Mibe tesszük? – érdeklődtem. és könyörtelenül legyilkolták őket. hogy imádják táncukat bemutatni. s szőrcsomóikon keresztül rosszallóan bámulnak: A csoport egy tagja magához ragadja a kezdeményezést. és böfögő. milyen egyhangú lehet az afrikai táj a dél-afrikai prérinek e vidáman tomboló táncosai nélkül. ahol már vár rá a párja. hogy a fejlődés tőrvényszerűen mindig azt pusztítja el. s szinte egy ütemre csapkodnak farkukkal. mint a vitustánc akut rohama. hogy Brinnyt be kell fognunk. mind együtt!” Ekkor az egész csapat karcsú lábain néhány kényeskedő lépést tesz. és kitöri a lábát. amikor Dél-Afrika gyarmatosítása folyt. egy csoportba tömörülve.

és átlestem a válaszfal fölött. reszkető fara fölé. Harry – mondtam. szóval neked kell szólnod. és megpróbáltam visszamászni a válaszfalon. és érthető módon kénytelenek voltunk egy kis zajt csapni. Brinny. felmásztam a létrán. idejét nem vesztegetve egyenest a levegőbe ugrott. A fadarab a végén nyugvó tenyeremet persze úgy hozzálapította a mennyezethez. és úgy kellett felállítanunk. Szemét vadul forgatta. Mikor nem figyelt rám. a következőképpen fogjuk csinálni. amin félig keresztben lógtam. s mikor Brinny a ketrec közelébe ér. Visszavonultunk az istállóba. – Kész vagy. amibe majd egy fölöttébb ideges. ahogy az állásában a szűk helyen toporzékolt és forgott. többre nem is lesz szüksége. mint egy vulkán. aki végre férfit talált az ágya alatt. Ahogy így Harry elmondta. és berohant a ketrecbe. Óvatosan átemeltem a fadarabot a válaszfalon. Mikor a fa Brinny csillogó szőrét érintette. Harry. hogy az állás ajtajával szemben legyen. A létrával átmanővereztem a mellette levő istállóba. fiú?! – kiáltotta Harry kívülről. magamhoz vettem a fadarabot. Aztán ha benn van. nem látom. minden nagyon egyszerű – feleltem keserűen. – Oké! – ordítottam – kezdheted. és visszarakjuk a teherautóra.aztán beletesszük. és Brinnyt csapdába ejtettük. – No. amit Brinny erősen helytelenített. otthagytuk. tüzesvérű és fürge gnút kell beédesgetnünk. hogy képes vagyok ilyen aljas módon hátulról támadni. hogy közben Brinny is lecsillapodik. toporzékolt. Sörénye és szakálla vad és fésületlen volt. aki mindeddig úgy bámult rám. – Hát reméljük. fiú – mondta Harry –. s aztán felhúztuk a ketrec tolóajtaját. a megfelelő pozícióba hoztam a rudat. s másik tenyerem a felső végéhez szorítottam. mi történik. Úgy fújt. s görbe. nálad lesz az a fadarab. hogy meginog alattam a létra. keskeny ketreccel. Mikor Brinny megérezte a rudat. természetesen az ajtó felé fordult. Ekkor Brinny különösen hatalmasat horkantott. – Ereszd le. Minden egy szempillantás alatt történt. – Nosza – mondta Harry. remélve. Brinnyt kiengedtük a karámjába rövid reggeli levegőzésre. de csak finoman. mint egy rakétát. és megérkezett a teherautó egy magas. és úgy nekirepítette az istálló mennyezetének. és aprókat lépett idegesen jobbra-balra. ahol Brinny még mindig vadul fortyogott. de . és én az istállóba zuhantam. érted? Te felmászol a létrára a szomszéd istállóban. és félórára elmentünk. de ha egyszer fel van húzva a tolóajtó. pofonegyszerűnek látszott az egész. Brinny elszörnyülködve meredt rám. én meg leeresztem a tolóajtót. A tolóajtó lecsapódott. Böfögött és horkantott. ettől beszalad a ketrecbe. aztán zabbal becsalogattam a kettős istállóba. A következő lépésként le kellett cipelnünk a terjedelmes ketrecet a teherautó platójáról. mint egy vénkisasszony. hogy mikor eresszem le. leszegte a fejét. hogy megbeszéljük taktikánkat. kiáltasz egyet. közben a létra összerogyott alattam. hogy az is lesz – mondta Harry vigyorogva. ereszd le! – üvöltöttem kétségbeesetten. Mikor végre sikerült a ketrecet a megfelelő helyre állítanunk. Eltalálta a fadarabomat. és meggyőződtem róla. áthajolsz vele az elválasztó falon. Éreztem. és most jól bezárva egy szűk bokszban várta sorsát. mintha épp most kelt volna fel még kócosan az ágyból. fekete szarva úgy villogott. és többször megpróbálta kirúgni az istálló oldalát. hogy elejtettem a fadarabot. orrlyuka minden horkantással kitágult. és figyelte a ketrec tolóajtajának lassú fölemelkedését. finoman ráütsz a farára. Érted? – Ahogy elmondod. Szorosan fogtam az egyik kezemmel. Óvatosan leeresztettem a fadarabot Brinny kerek. hogy biztosan állok-e a létrán. Én felmászok a ketrec tetejére. Ez elég sok időbe telt. Felvirradt a csütörtök. mintha egy dinamitos hordóhoz nyomtam volna égő gyufát. Olyan iszonyatos fájdalmat éreztem. mint egy cölöpverőgép. Ennél szerencsétlenebb fogást nem is választhattam volna. mint két kés. – Megpiszkálom. s megpróbált a patájával a szarva fölé rúgni.

Vegyen még a tésztából. Kaptam fájdalomcsillapítókat. de nagyon közel járt hozzá. mikor Charlie hazajött. – Tudja. A kezem úgy fájt. mert amikor bevágtatott a ketrecbe. amelyet. – Egy kis pisi nagyon jót tesz neki. hagyjam—mint a doktor mondta –. mikor Fred hordta a házhoz a tűzifát. – Nincs baj? – kérdezte aggódva. Bailey olyan gondoskodással kezelt. Bailey régóta hadilábon áll az öreg Fred Austinnal. hogy ez igaz is. szegénykém. és fájó kezem babusgattam. – Joe a műszakiaktól meg egy új fiú. amiknek mindenféle hatása volt. s már kezdett is dagadni. Mondanom se kell. és olyan tisztelettel vett körül. de Mrs. Bailey pazar főztjét Fred és felesége. lepislogott rám. miféle kotyvalékára kell fölcserélnem. aki nem szerette. hogy nem törtek szilánkokra. de nem tehettem ellene semmit. azt mondják. Még szerencse. fiú. gyors ökleléseivel a ketrec végének támadt. – Megnyitják. Harry. mondhatni. Aznap este a kandallónál ültem.—Na és a főzés? Ki fog róluk gondoskodni? – Hát. Bailey hitetlenkedve. mert hiszen a kezem hihetetlen erővel szorult a két fa közé. mivel fogják azok magát traktálni. mint egy veteránt. még azóta. és fadarabok repültek minden irányba. – Nem – felelte Mrs. hogy befoltozzák a lyukat. kezdhetsz csomagolni – üdvözölt. hogy Mrs. s úgy rengett az egész építmény. de szeretett volna a fagydaganataira valami orvosságot. no meg hogy Mrs. Nyomasztó volt a tudat. Bailey. múzeumszerű épület volt. és megröntgenezték. – Az öreg Fredre nem! Mrs. – Télen agyonfagynak benne. Gerry. ha ők fogják a gondját viselni. kiderült. A barakk hatalmas. Szarva rövid. – Ó. amelyet a nőtlen ápolók számára építettek. Mi tagadás. és a nagy. a kezem eltört – mondtam. mit kell velük csinálni. és Mrs. Azt mondták. Bailey. magam is így éreztem. mikor ezt meghallottuk. Ez volt az első dicső sebem. Három kéztőcsontom repedt meg. csak éppen a fájdalmat nem csillapították. amikor felkel – tanácsolta az öreg Fred. Most is azt mondta: – Hát nem irigylem magát. és az öreg Fredre meg a feleségére bízzák a főzést meg az ilyesmit. és nem fúródtak a húsba. Kicsit imbolyogva álltam lábra. – Haza? Úgy érted. hogy ott kell hagyjam Baileyék kényelmes házát. Az emberek kalapácsért és szögekért szaladtak. hogy a csontok elrendeződjenek. Egyen. Charlie? – kérdezte Mrs. naccsasszony? – kérdezte Fred. kíméljem a kezem két napig. Bailey egyáltalán nem találta mulatságosnak. van ott valami fűtés – nyugtatta Charlie. Bailey. aki ha nem is kapta meg a Viktóriakeresztet. aki a vészesen billegő ketrec tetején gubbasztott. mint egy hurrikánba jutott hajó. Londonba? – Úgy! – mondta Charlie. – Na. – Azt már nem! – kiáltotta Mrs. így aztán nagyon jólesett. – De mi lesz ezzel a szegény fiúval? – A barakkban fogsz lakni – fordult felém Charlie. mintha egy elefánt lépett volna rá. . amíg lehet. szolgálatban szereztem.éppen csak hogy sikerült. – Épp most hallottam az irodában – mondta Charlie. de legjobb tudomásom szerint sose használták erre a célra. – Abban a nagy hodályban?! – kiáltott fel Mrs. – Csomagolni? Miről beszélsz. – Nincs semmi bajom. mielőtt még Brinny kitörne. többen is odaköltöznek – mondta Charlie. Bailey. – Mit kell csinálni? – Dugja a lábát a bilibe reggel. Charlie meg én majd megszakadtunk a nevetéstől. hét végén hazamegyünk. Mikor bevittek a kórházba. és papucsba bújtatott lábát élvezettel melengette a kandalló tüzénél –. Bailey a fagydaganataira panaszkodott neki. – Örülsz neki? – Persze hogy örülök – mondta Mrs. ki tudja. szarvával nekirontott a túlsó végének. de azt hiszem. hodálynyi barakkban kell laknom. ha maccsasszonyozzák. Csak a jó ég a megmondhatója.

s aztán rangsor szerint a húshoz rohannak. Egy falka. Teljesen érthetőnek tartom. mivel nem annyira járnak. de a történetet mások gyakran idézik a farkassá válás képességének bizonyítására. mikor egy utazót. A farkasemberekről szóló egyik legnépszerűbb történetet Johan Weyer meséli el. Közismert szerepe van a boszorkányságban is. hanem a farkasok prédájául hagyták. 1502-ben borzasztó vihar szórta szét a juhnyáját. A farkasok állítólag úgy telizabálták magukat ezzel a váratlan egyenruhás mannával. és attól fogva többre tartották minden más húsnál. DÖRMÖGŐ MEDVÉK Ennen lábát nyalogatja. és ma sem az. és kölykeiket odaadóan szeretik.VI. Nagy megkönnyebbülésemre a mi falkánk nem tett szert ilyen kifinomult ízlésre. milyen nagy és erős állatok. aki ugyan azt tartotta. A falka rendesen a szülőkből és az az évi kölykökből áll. Ezek az emberek akkor keveredtek gyanúba. amelynek az útvonalát hat héten át pontosan követték Alaszkában. hogyan térítette vissza Pierre-t a Sátán szolgálatába. Rájöttem idővel. Egy időben a farkasok jóval elterjedtebbek voltak Európában. Aztán Pierre Bourgot vallott. Ahhoz képest. és a csapáját egy kunyhóig követte. és nem épp bizalomgerjesztő látványt nyújtanak. hogy emberekre vadásszon. mint Észak-Amerika és Mongólia. s a farkassá változás képességét nemcsak hitték. és felkapják. mint meg vadászat közben. A juhait . s ezt a benyomást még a járásuk is fokozza. s ebben az Észak-Amerikára vagy Oroszországra emlékeztető. úgy látszik. megtámadott egy farkas. A vadon élő farkasok életük végéig párjukkal maradnak. de így is elfog a félsz. árnyas erdőben él a farkasfalkánk. így hát inkább család. Rossz hírével ellentétben sohasem volt szokása. de volt. “…Pierre Bourgot-t (Nagy Pierre-t). rendkívül kecsesen mozognak. hogy a történet csak az áldozatoknak a hosszas kínzás következtében beálló hallucinációja. amint a felesége a sebeit ápolta. bár természetesen tagadhatatlan tény. mintha lebegnének a fenyők árnyékában. mint ma. egy Jean Boin (vagy Bomm) nevű domonkos szerzetes vallatta. Tizennégyen vannak. míg a falka tisztes távolban kering egymásra morogva és acsarogva. hétszáz mérföldet tett meg egy százszor ötven mérföldes területen. a véres húsokkal teli talicskát végigtolom a fenyvesen. hogy rákaptak az emberhúsra. hogy mikor 1799-ben a német. A farkas persze mindig is a primitív vallások kedvenc állata volt. szopogatja… BARTHOLOMEUS (BERTHELET) BARTHOLOMEUS DE PROPRIETATIBUS RERUM A részleg egyik végében egy nagy terület vörösfenyőkkel volt beültetve. Hamuszürke bundájukban halvány-arany szemük ferdén és alattomosan villog. francia és orosz seregek Svájc hegyeiben vívták véres ütközeteiket. valahányszor kinyitom a farkaserdőbe vezető kaput. Michel Verdungot (vagy Udont) és Philibert Mentot-t 1521 decemberében a besanconi főinkvizítor. aki gyakorolta is. a húsdarabokat időnként kidobálom belőle. hogy a farkas alaptalan rágalmak áldozata. aki a Polygin tartományon kelt át. hogy az évek folyamán gonosz hírük támadt. még az egymástól olyan távol eső helyeken is. Egy svájci természettudós hátborzongató élvezettel írja le. ahol Verdungot találta. hogy a farkasok ettek már meg olykor embereket is. Vallomásában Michel Verdung elmondta. a halottakat sosem temették el. mint lesunyt fejjel és hátrahúzott füllel somfordálnak. Az utazó megsebesítette az állatot.

ahol mindenki kék lánggal égő zöld szövétneket vitt a kezében. Mikor közeledik az idő. állatokról szóló könyv jóízű fordításában Ulisses Aldrovandit idézi: “Rhasis komolytalan. Amíg a nőstények üzekednek. White egy XII. különben a szuka pánikba esik. aki szintén a Sátánt szolgálta. párjával együtt bonyolult járatot váj a fenyők alá. H. mely szerint e szavakkal szokta elhallgattatni a boszorkányokat: “Ha egy asszonyt macskává tudsz változtatni. Bár úgy látszik és hangzik. aki Democritus tíz követőjének esetét idézi. Hasonlóképpen Sextus beszél egy utazóról. úgyhogy Pierre kénytelen volt felöltözni és visszaváltozni emberré. T. Két év múlva Pierre kezdett újra keresztény módra élni. hogy térítse vissza Pierre-t a Sátán szolgálatába. Akkor Verdung megparancsolta neki. mert a farkas farkából vitt magával egy darabot.” Eltekintve az ember farkasokkal kapcsolatos hiedelmeitől (s ebben figyelemre méltó a boszorkányság egy korai tagadójának közlése. és Pierre megtudta. mikor a farkasszőrről ezt írja: Ha a homlokot megkenik rózsavíznek és farkasszőrnek a keverékével. és megcsókolván a lovas fekete és jéghideg balját. Ekkor Michel Verdung. s Pierre farkassá változott. s ezért temetik a tanyákon a földbe. ha juh vagy marhajászla fölé akasztják. óvatosan el kell kerülnünk ezeket a vackokat. és általában májusban ellik meg kicsinyeiket. hogy tőlünk megvédje őket. mert farkas herezacskóját kötözték a lándzsájukra. acsarkodással és nyüszítéssel járnak. hogy ilyen nagy hírverés mellett a farkas nem tud megfelelni a közvéleményben róla kialakult képnek. utasíttatott. mintha a feleségükkel közösültek volna«. és kenje be magát varázskenőccsel. hogy egy héten belül megkötik a szerződést. melybe ha egy galamb szívét köti bele. Pierre részt vett egy boszorkányszombaton. a falka hímjei természetesen rengeteget verekednek egymással. magát a farkast is el lehet vele riasztani. A három férfit természetesen megégették. akik csak azért menekültek meg az ellenségtől. és elpanaszolta nekik baját. Két óra múlva Verdung újabb kenettel kente meg. Ott hozza világra kicsinyeit. Az ördögi arany ígéretétől felbiztatva. Nőstény farkasainknál évente egyszer van peteérés. századi. és ízletesnek találta a húsát. a farkasnak magának is rengeteg varázslatos képességet tulajdonítottak. prémjét vagy fejét akasztja az állás fölé. tapasztalataim szerint sohasem mennek vérre. Az egyik lovas (akinek a neve. hogy ezek igazi vad verekedések. mint a mendemonda a farkasbőr erszényről. hűbéresküt tett. Bevallotta. Ugyanígy a farkasokról mondja azt Albertus Magnus. mint később bebizonyosodott. Mikor másodszor találkoztak. Ha ilyenkor megyünk be hozzájuk a talicskával. s Pierre rá is állt. ha hajlandó őt uraként szolgálni. Moyset volt) Pierre-nek jóvátételt és segítséget ígért. Amint a kölykök elég nagyok. aki biztonságban utazott. és Pierre visszanyerte emberi formáját. És még nevetségesebbnek és komikusabbnak tartom. Farkasként valódi farkasokkal párzott. Egy kilencéves leánynak is elroppantotta a nyakát. megtagadta a keresztséget. de az sikoltozni kezdett. hogy megevett egy négyéves leánygyermeket. hogy a szégyenlős férfiakat és nőket szenvedélyre lehet gerjeszteni a farkas hímvesszőjéből kötött (s előzőleg kemencében megszárított) csomóval. hogy föl ne fedjék kilétét. Nem sokkal ezután megtalálta a juhait is. hogy távol tartsák az ordasokat. ezt a macskát itt asszonnyá tudnád-e változtatni?”). Ez olyan.keresve összetalálkozott három fekete lovassal. hogy elválasszák őket. hogy farkasemberként különféle bűnöket követett el. és megette. amíg azt el nem távolítják onnan. hogy a szívélyes idegen a Sátán szolgája. amikor azt állítják. szám szerint általában hármat-ötöt. hogy a szuka lefialjon. viselőjét megóvja Venus hálójától. mindkét szülő félig megemésztett húst böfög fel kicsinyeinek – farkaséknál ez felel meg a csecsemőtápszernek. Megtámadott egy hétéves fiút. Bevallotta (kínzások hatására). . és Bourgot szerint mindhárom férfi azt mondta: »ugyanolyan élvezetet találtak benne. Rhasis története is hasonló.” Nem csoda. a megkentet imádni fogja a reá tekintő. mert sok fogcsattogtatással. hogy vetkőzzék meztelenre. morgással. az állatok nem esznek. Vuecherius szerint ha az ember farkas farkát. és szájában szanaszét hurcolja kölykeit az erdőben.

amelyeket szopogatva gyakran manikűrözik. hogy Teddy voltaképp tenorista. megetetjük őket a farkasokkal. Akkor a farkasok közelebb jővén hozzá. hogy olyannyira szeretitek a muzsikát. Úgy tetszik. hogy gyakran ül a hátsó lábain. ahol is kinyitotta a tarisznyát. Egy nap épp a medvék ketrece mellett karikáztam el. – Gyer ide. Bill. és fáradt lévén. miféle hús ez? Különösen tréfás kedvemben voltam. A medvék közül a legnagyobb egy hím. panaszos vonításokat bocsátanak ki. Én fedeztem föl azt. nem tudta. gyere már! Itt steppel egy medve! – Ne hülyéskedj. de inkognitóban. fitos orral és kivételesen hosszú. mintha egy barlangban szólna az ének. Egy rövid pillanatra hitetlen elszörnyedés ült ki az arcára. apró és kétségbeesetten könyörgő szemmel. – Elnézést. Emlékszem. hogy feléje közeledtek. Takarékossági intézkedés. hátán a tarisznyájával. mielőtt rájött. mikor az ember biztonságosan az ágyában fekszik. A farkasüvöltés az egyik legszebb állati hang. kenyér. fiatalember – mondta –. A farkasokkal összevetve a ránk bízott medvék vegyes társaság. s kihajigálom a húsdarabokat. hogy a talicskát véres rakományával keresztültolom a farkaserdőn. mintha eszüket vesztették volna a félelemtől: minekutána a katona így szólt: A ragya verjen meg benneteket. akiknek. és nekilátott a nála levő elemózsiának. akárcsak én. és az állatoknak éppen csak a fekete körvonalai látszanák. Nagy. így feleltem: – Az ápolóké. Az erdő ezüstösen csíkos a holdfénytől. ha rásüt a holdvilág. Teddynek csoszogó. farkasaink nagy operai összejöveteleket rendeznek. és amint elkezdett volna játszani nekik. s ez nagy megütközést szokott kiváltani a közönség soraiban. H ilyenkor figyeli őket az ember. bizony vacsora előtt játszottam volna nektek…” Azok a farkasok nagyon éhesek lehettek. amit róluk írnak. és bezártam magam mögött a kaput. hogy csak ugratom. Teddynek kereszteltek el. “… keresztülvágott az erdőn. pohos alakjából s abból a szokásából. imbolygó. hogy megették a kenyeret és a sajtot. a mi farkasaink nagyon válogatósak és finnyásak.Holdas éjszakákon. hanemha vette a dudáját. nagy. amolyan falu bolondja. különösen ha egy kis fagy is van a levegőben. ha egy-egy állatot kell elnevezniük. torkuk pedig kidagad. aki szabadságot kapván Angliába készült. és ezek a fatörzsek közt visszhangzanak. görbe. ahogy egyik árnyékfolttól a másikig cikáznak. ahogy egyre izgatottabbá válnak. asszonyom. a farkasok elszaladtanak. rózsaszín. Szemük megcsillan. teknőcszínű karmokkal. szinte nőiesen billegő járása van. egyik kezét a szívére szorítva – azt ugyanis. mikor még gyakoriak voltak a farkasok Angliában és Írországban. 1624-ben. komé. míg teljesen ki nem fogyott belőlük. vén bohóc. amely olykor egész egyszerű embereket is ihletszerűen utolér. Sir Thomas Fairfax elmeséli. mikor azt olvastam. súlyos járásából. Amikor az ápolók kiöregszenek a munkából. odaóvakodott hozzám. családfájuk európai. Amint kijöttem az erdőből. s felöltve legblődebb fapofámat. De holdvilágos éjszakákon. mihez folyamodjék. ha tudom. Biztosan a gondozója húzza fel minden reggel. ázsiai és észak-amerikai fajták jegyeit egyesíti tarka egyvelegbe. hogy a farkasok. ami igazában kezdettől nyilvánvaló volt. s ez varázsos bájt ad az éjszakának. egyszer egy öreg hölgy lélegzetfojtva nézte végig. akit a zsenialitás egy ritka pillanatában. leült egy fa alá. mézeskalácsszínű. hajlamos elhinni mindazt. vegyes érzelmekkel viseltetnek a skót dudával szemben.és sajtdarabokat dobált. s fejüket hátravetve vad. ezért aztán nem nagyon lepett meg. és növekvő lelkesedéssel süvöltik dalukat. aztán hirtelen összeolvadnak. amitől mozgás közben karmai kasztanyettaszerűen összecsattannak. hogy járt egy katona Írországban. hallhatja a farkasok fuvolaszerű tutulásait. Csak a motorját hallod. de hirtelen két vagy három farkas lepte meg. ez egy műmedve. amikor igen furcsa hangot hallottam – mintha egy szúnyog .

mi okozhatja ezt a medvéhez nem illő hangot. Egy szederbokor mögött. és velem együtt énekelt. s bennünket figyeltek. amelyet Topsellnél találtam: “A konstanci Phillipus Coffeus igen bizalmasan elmondá nekem. hogy Savoya hegyeiben egy medve erővel a barlangjába vitt egy fiatal leányzót. Mikor hátranéztem. hogy földerítsem az okát. Ezután gyakran töltöttem vele zenei félórákat. akinek fia született egy medvétől. hangszálaimat a lehetőség szerint elrendeztem a produkcióra. az egész közösség részt vesz az ünnepen. tisztelettel övezik a medvét. Mikor mindenki összegyűlt a ketrec előtt. s közli vele. másik mancsa kannait szájába dugta. s elénekeltem neki a refrént a “Fehér Ló Fogadó”-ból. mikor be kellett fejeznünk. Egy nap a kerítésnek támaszkodva s merőn egymás szemébe nézve egész jól terceltünk a “Ha megversz. hogy medvétől származnak. esetleg szájban csócsált étellel táplálják. ahol két-három évig hizlalják. minden nap elmene. mélyebb felhangokkal. miket talált. Ha kis faluról van szó. Bocsánatát . Teddy olyan elbűvölő medve. hogy egy ekkora állat – nyomhat vagy másfél mázsát – ilyen furcsán nőies hangot tudjon hallatni. s úgy hiszem. hogy a Szűz el ne szökhetnék. mint egy nagy. is imádlak én”-re. felkapták fátylukat. Japán Jesszó nevű szigetén élő nép. egyik mancsát a mellére téve. mert ez okból minden évben megülik a Medveünnepet. s így beszélnek magukról: “Ami engem illet. Ahogy nő.” Különös. a helyzet Teddyt és engem nagyon kínosan érintett. Művészi tolmácsolás volt. a falu egyik asszonya szoptatja. de most kénytelenek megölni. de valahányszor elment élelemért. aztán nagy örömömre egyik mancsát keresztbe tette a mellén. én a Hegyek Királyának a gyermeke vagyok. és teli torokból énekelt. Egy darabig figyeltem. ami úgy hangzott. mindketten sajnáltuk. s a csillogó fekete bogyókat finoman vette el kezemből mozgékony ajkaival. s ezért leszálltam a kerékpárról. és megszabadíták őt ezen ádáz és bestiális rabságból. Bár egy szempillarezzenéssel sem árulták el. másik mancsának karmait pedig a szájába gyömöszölve. Ijedten nyitotta ki a szemét. s magában énekelgetett. gyömbérszínű Buddha. és hoza néki haza a legjobb almákból és gyümölcsökből. Úgy ült előttem. a falu szónoka szól a medvéhez.vékony zümmögése lett volna. s szerelmetes módon étkéül elébe tálalá. feladatom egyhangúságát nagyban enyhítette Teddy. s olykor egy-egy fejhangú nyikkanással. ahol parázna módon élvezkedett vala testével. aztán odaszóltam neki. hogy az úgynevezett szőrös ainuk. és megkínáltam az imént szedett néhány szem szederrel. mondván. szemét lehunyta. s kissé himbálta magát énekelés közben. hogy bármi különöset tapasztaltak volna. karmait kivette a szájából. aki mindenhová követett. és gyorsan továbbmentek. Földbe gyökerezett lábbal álltak az ösvényen. s ha papírt és egyéb szemetet szedtem össze a védőkorláton belül. a kunyhóban együtt játszik a gyerekekkel. Elfognak egy medvebocsot. Mikor ezt befejeztük. mert én kifulladtam. Nem értettem. hogy így tarthassák. és látszólag zavartan nézett rám. és míg a barlangjában tartá. hogy hamarosan visszaküldik őseihez. mint egy nőimitátor haldokló kiáltása. A Medve Fiainak hívják őket. és ha nagyon apró. Odahívtam a rácshoz. amíg csak szűkös javaikból tellett. hogy addig tartották a medvét. hogy hajlamos vagyok elhinni a nőcsábász medvéről szóló történetet. és nagyon hasonló történetet mesélnek róla. és állítólag a hegyekben élő ainuk azzal büszkélkednek. vagy kézből etetik. Egy pillanatig meghökkenten nézett rám. a medve szempontjából nem épp fenékig tejföl. mély lélegzetet vettem. Ők azonban legendájukban egy olyan nőről beszélnek. Aztán szeptemberben vagy októberben megülik az ünnepet. faketrecbe zárják. mikor hátrapillantva három apácát láttam. a faluba viszik. jókora gyömbérszín fenekén ott ült Teddy.” Hogy a medvét szent állatukként tisztelik. végre szülei hosszú kereséssel megtalálták az ő kis lányokat a medve barlangjában. A falusiak elsőként is bocsánatért esedeznek isteneikhez. és nagy szeretettel veszik körül mint kedves háziállatot. Apró cipőgombszemét félig behunyta. Hihetetlennek találtam. de mikor túl nagyra nő. egy hatalmas követ gördített a barlang szájához.

kábé fél tizenegykor. Füleltem. valamint egy csészét saját. öcsi – mondta. vékony hang hallatszott. felnevelhessék és feláldozhassák. Ezzel az engeszteléssel furcsa ellentétben áll az. amikor Teddy két nősténye lekölykezett. és akkor bemehetünk. Abban a szerencsében volt részem. Mikor a medvét teljesen kimerítette az erőlködés. nem tudta biztosan. de nagyon óvatosan. nem lettem volna olyan türelmetlen. de hogy pontosan mikor ellenek. melléje testének egy darabját. hogy vérét ne ontsák. kölesgombóccal és szárított hallal. Ez után a vacokkészítés után eltelt egy kis idő. – Jön egy fényképész egy londoni újságtól.kéri ezért. a nőstényeket meg a másikba. mikor Harry és én a medveketrec mellett mentünk el. Aztán egy nap. miért. száját kipeckelik. Ekkor egy nyilat lőnek a medve szívébe. hogy hamarosan várható az örvendetes családi esemény. és félrehajtott fejjel fülelt. és amint a medve kimúlt. egy cölöphöz kötik. mit kezdünk a két létrával. fiam – mondta Harry. nem haragszik majd rájuk.. főtt húsával. Aztán imát mondanak a halott állathoz.. Engem az egész borzasztóan izgatott. Teddyt pár szem szeder és a “Capri szigetén” refrénje segítségével sikerült az egyik . két üveg sört vettem a tízóraink mellé. s újabb területen kezdték el ugyanazt. Végül mégiscsak felvirradt a nagy nap. hogy a nőstények száraz leveleket gyűjtenek a barlangjukba. mikor nézhetjük meg a bocsokat. de azért tevékenyen részt vesz a medve megfojtásában. méhkasszerű kőrondellák. A ketrecet ellepő szederbokrok közt elszórva található barlangok földdel és fűvel takart. s ünneplés közben megkérdeztem Harryt. a sikeres vadászat zálogául. és megállapíthatjuk a nemüket. Alig győztem kivárni. Ha tudom. fiú? – kérdezte. s aztán nyakát két rúd közé szorítva megfojtják. Mindkét nőstény pár méterrel barlangjától a földre guggolt. menjen apjához és anyjához. óvatosan barlangjukba hátráltak. és zárd be Teddyt az egyik csapdába. aki a medvét fölnevelte. – Háromhetes korukban vagy úgy akörül – mondta Harry. hogy lerakják rakományukat. – Ma bemegyünk a medvékhez – közölte Harry szinte mellékesen aznap reggel. és reméli. hogy legyen megértő. – Hogy megállapíthassuk a nemüket? – kérdeztem. aztán a kupacot kövér hasához ölelte. és behajlított karjával maga felé húzta a közelében heverő avart és füvet. Az így épített vacok körülbelül fél méter mély és másfél méter átmérőjű volt. és többek közt arra kérik. Mikor már szinte többet összeszedtek. – Úgy ám. hogy feldühítsék. hamarosan visszanyeri életkedvét. tudtuk. ami ezután következik: a medvét megkötözik. hogy az ünnep kezdetén az az asszony. – Megszülettek – mondta Harry elégedetten. kieresztik a ketrecből. – Három hét. erősen sír. Harry hirtelen megállt. hogy még mindig a medverészlegnél dolgoztam. Aztán mikor láttuk. fenekükön csúszva hátrább húzódtak. fejét levágják. Lefutottam a falu főterére. Nem kérdeztem. olyanféle nyikkanás. s hogy az eseményt megünnepelhessük. hogy ezt a fontos információt följegyezzem. hogy megszabaduljon köteleitől. Mikor az alomnak való kifogyott az egyik helyen. – És az mikor lesz? – kérdeztem mohón. a kocsmába. bár szerettem volna tudni. Harry tudta. és a ház keleti ablakába helyezik. hogy az állat bátorságát és egyéb erényeit elnyerjék így. és tompa hegyű nyilak záporát zúdítják rá. és előkaptam a jegyzetfüzetemet. mi vár rám. hogy a bocsokra érti. hogy újra elfoghassák. amíg a szemük kinyílik. Világos. s utána pedig térjen vissza ebbe a világba. mint amit a gumiállatok hallatnak. A döglött medvét ezután megnyúzzák. természetesen. Ebben a műveletben a falu minden tagja nagy buzgalommal vesz részt. hogy vemhesek. Megfigyelték. aztán bekenik magukat a vérrel. – Meg kell várni. – Hallod ezt. Azt hittem. s az egyik barlangból magas. öcskös? – Igen – mondtam. úgyhogy vigyél oda egy pár létrát. A férfiak olykor isznak a medve meleg véréből. mint amennyit elbírtak.

átvetve magát a védőkorláton. Emlékszem. egy ápoló a másik részlegből. Minden teketória nélkül a karomba lökte őket. Karmuk. vele jött egy nyakigláb fotós és Denis. hogy profilból fényképezhessük”. s aztán élénken összedörzsölte a tenyerét. Végre befejezte a fényképész – vagy legalábbis én úgy képzeltem. felül visszahajló vasrácsos kerítés határolta. hogy bájos és félénk természet járul. két morgó és rúgkapáló kis állatot vonszolva magával. Az a kérés. akárcsak az apjuké. – Minden rendben. éles és halvány borostyánszínű volt. Mire többé-kevésbé sikeresen fölértünk a létra tetejére. amíg nem szólok. én meg kihozom a másik kettőt. hogy amint a bocsokat eleresztjük. – Menj le. s hogy a barlangjuk felé tartunk. de nem. Végül. mit tennének velünk. s néhány lépcsőn felhágva az ember négy méterről nézhetett le a medvékre. – Mindent előkészítettem – feleltem. hogy a bundájuk nem púderkék. tűhegyes fogukkal. ha felgyújtják a lámpát. de az embernek egypár ujjába kerülhet. Egy pillanatig csend volt. Harryt is és engem is véresre karmoltak és haraptak. mikor megláttak bennünket a ketrecben. hogy a fényképészek szőrösszívű. Közelebbről megvizsgálva a kicsinyeket. s ha egyszer oda bevették magukat. tedd át a létrát a túloldalra. Na. de engedelmesen leeresztettem és jól megtámasztottam őket. fiú – mondta –. – Na most. A nőstényei gyanakodtak. Harry négykézlábra állt és bekúszott. Parádés egyensúlyozó mutatvány után. Aztán megjelent Harry apró alakja. hosszú karmaikkal. ha elkaphatnának. – Nesze. mikor egy csomó ragacsos datolyával csábítottam őket. A körülbelül félhektárnyi medveketrecet három oldalról négy méter magas. Ekkor fedeztem föl – s azóta sem volt okom megváltoztatni ezen véleményemet –. A negyedik oldalon meredek betonfal emelkedett. A másikon én is lemásztam utána. azok egyenest a szederbokrok menedékébe futnak.csapdába becsalogatnom. gyere. hogy “fordítsák egy kicsit hátra a fejét. De az Harryhez fordult. és el ne ereszd azokat a bocsokat. de azért keményen . Láttukra a lélegzetem is elállt. ami semmi kétséget nem hagyott afelől. Mindezekhez a mesébe illő vonásokhoz az ember azt hinné. üvegházi neveltetésemnél fogva. Harry ide rendelte a létrákat. felénk csapkodtak. kerek szemük pedig élénk porcelánkék. milyen nehéz két ellenséges indulatú medveboccsal a hónom alatt egy létrán felmászni. Csodálkozó szememben olyanok voltak. amit egy cirkuszban is megtapsoltak volna. melyek horgasak voltak. – Tartsd meg őket. mint egy csótány. az már elő van készítve – mondta Harry. de végül is a falánkságuk győzött. kellemetlenül bömbölni kezdtek – olyan acsargó nyögéssel. és nehezen álltak kötélnek. s aztán nehézkesen kifelé kezdett kúszni. ahogy mondtam? – kérdezte Harry. nekik nyilván semmiség. Itt megpróbáltunk jó képet vágni. míg a bocsokat minden szögből lefényképezték. Az anyamedvék. úgy találtam. hanem egyfajta perzsamacskakék. fiam – mondta Harry. és a bocsokat megkönnyebbülten a földre tettem. Mintha két izmos és éles horgokkal teli bundakabátot fognék. s olyan gyorsan futott le a létrán. Harry ellenőrizte a csapdák lakatját. és így szólt: – Na és az a beállítás az anyjukkal? – Á. miért van rájuk szükség. Mikor az első barlanghoz értünk. Még mindig nem értettem. hisz tudtam. Itt meg kell állnom egy kis magyarázat kedvéért. éles hangon morogtak. magasra tartva ezt a két elbűvölő. de veszélyes batyut. amint Harry a másik két bocsot előhalászta a másik barlangból. nagyon hosszú. s a kezünk után kapdostak gyenge. érzéketlen népség. fiú? Elkülönítetted őket. – Most megcsinálhatjuk. szó sem lehet többé fényképezésről. Mindaddig nem is sejtettem. Harryt kissé túl magabiztosnak találtam. Innen egyúttal jól át lehetett tekinteni az egész ketrecet. mint két púderkék játékmackó. újra leértem a ketrecbe. visszamentünk a létrákhoz. mint a szeder tüskéi. fiam! – mondta Harry. fiam – mondta Harry –. – Így jó.

te csak tartsd a bocsokat. látszólag komolyan beszélt. közben vasmarokkal tartva sivalkodó ikerbocsaimat. – Semmi vész. Harry is utolért a két másik. Addig a pillanatig fogalmam sem volt róla. ahogy Harry előre megjósolta. ficánkoló boccsal. – Na. amely becsületére vált volna Stephenson első gőzmozdonyának is. míg azt nem mondom. míg Denis kiereszti a nőstényeket a csapdából. mindenre elszánt medve úgy át tud törni egy összenőtt. meglátva anyjukat. Aztán a mögöttem álló létrához iramodtam. és elbocsátotta két bocsát. Sebességük elképesztő volt. – Ááá – nevetett Harry elégedetten –. – Na most.markoltam a tarkójukat. – Harry – próbálkoztam kétségbeesetten. ha visszakapják őket… – De Harry… – kezdtem újra. Itt tartjuk a bocsokat. Való igaz. a csapdák irányából. – Na. s. hogy Harryt és magamat kötözni való bolondnak láttam. kinyílt a csapda tolóajtaja. Hitetlenkedve meredtem rá. jönnek már. fiacskám – csillapított Harry –. hogy ereszd el őket. akkor még finoman fejeztem ki magam. akitől elrabolták a bocsát – s ebben az esetben két anyamedve –. én és a négy bocs szemtől szembe kerültünk a dühödt anyákkal. s ez a megközelítési mód valahogy még félelmetesebbé tette az egészet. Aztán baljós csend következett. s én letöröltem arcomról a verejtéket. Az anyák megtorpantak. ahogy közeledő alakjuk egyre hatalmasabbra nőtt. kész vagy? – De Harry… – Jól van. Felhúztuk a létrákat. S aztán mintegy hat méter távolságról Harry. ezt nem csinálnám meg még egyszer ezer fontért sem. a következőket csináljuk. A bocsok. aztán rekedten morogva nekünk rontottak. s ránk nem is hederítettek. A hang is olyan volt. hanem úgy pattogtak. Nem is futottak felénk. A következő néhány perc nagyon mozgalmas volt. hogy két izmos. – Harry – mondtam határozottan. látod? Amikor azt mondom. fiú! Ereszd el őket – mondta Harry. elengeded őket. több felháborodott horkantást hallattak. – Harry. Denis. hogy itt sírnak a bocsaik. és egy majom ügyességével és gyorsaságával felrohantam rajta. érted? Azok a medvék hozzánk se nyúlnak. Egy anyamedve. és felszaladsz a létrán. Gyerekjáték az egész – magyarázta Harry. elmerülten nyalogatni és vizsgálgatni kezdték kölykeiket. – Harry… – próbálkoztam újra. fiam – mondta Harry –. A csapdákat a szederbokrok eltakarták előlünk. Nagy lelkesedésemben szinte odavágtam a bocsokat az anyjukhoz. mikor már a zebraistálló felé tartottunk –. jöhetnek! – ordította Harry. tizenkét éves tüskebozóton. Ha azt mondom. Ilyen hirtelen és ilyen örömmel még sose eresztettem el egyetlen állatot sem. most mindjárt – mondta Harry vidáman. A tetőre érve megálltam és hátranéztem. vadul vergődni kezdtek. – Hogyhogy két és fél fontért? . Bolondozik? De nem. irányzékot vettek. hát… hát… Elcsuklott a hangom. fiam. – Pedig két és fél fontért csináltad – mondta Harry kuncogva. magasságos ég! Ilyet még Shakespeare se talált volna ki. mindennek vége. de Harry rám se hederített. ereszd. a két medve a bocsokhoz érve megtorpant. Ekkor a csapdában a két nőstény medve abbahagyta a bömbölést. és az enyéim mellé huppantotta őket. – Oké. és teljes tüdőből visítva üdvözölték őket. – Ugyan. mint két nagy szőrös labda. mintha selyempapír lenne. Ott a két létra. mint a papírtépés keltette reccsenés. és a jól ismert csattanás hallatszott. s én kezdtem azt hinni. hogy mit csinálnak akkor velünk a nőstények. mert megbénított a gondolat. Négy vagy öt méterre voltak tőlünk. te komplett hülye vagy! Ha azok a dögök kiszabadulnak. – Denis! – ordította – kész vagy? – Egen – hallatszott Denis hangja a távolból. meghallják.

ehelyett a fatörzsek az esőtől nedvesen csillogtak. a beringó zsiráf természetesen kimagaslik a részlegből. széltől cserzett ember. javítóintézethez hasonló hangulatú barakkba. kedves. s a szél élesen és csípősen süvít végig rajta. a szó mindkét értelmében. Hatalmas. hogy ezt a bálteremszerű helyiséget rója fel-alá. hogy nem érte meg. szemében pedig álmodozó kifejezés ült. Bert elmagyarázta tennivalóinkat. elég szerencsétlenül. cikóriakék szemű. s belsejét csodaszép parketta borítja. VII. öcskös. de az angol klíma kiszámíthatatlansága következtében Péter az év minden szakában. Félénk s kissé zárkózott természete ellenére az állatokkal kapcsolatos kifogyhatatlan kérdéseimre mindig nagy türelemmel és humorral válaszol. – Izé… be lehet menni hozzá? – kérdeztem óvatosan. de még így is az volt a véleményem. Ez a név zöld tölgyeket s gyökereik közt milliónyi virág párás ködét sugallta. Ezen a pénzen el tudtam vinni moziba a kislányt. Ez a tavasszal oly bájos erdő sok kívánnivalót hagy az évnek ebben a szakában. különösen. A TORONYMAGAS ZSIRÁF Igen nyájas bestia és jó lelkiösmeretű SHAKESPEARE: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM (ARANY JÁNOS FORDÍTÁSA) Nem sokkal azután. Péter párja még jóval azelőtt kimúlt. figyelemre méltó egyéniséggel és személyes vonzerővel bírt. Mikor a részleghez jöttem dolgozni. majd így szólt: – No. hogy még frissen élt emlékezetemben a medvék esete. a visszhangzó. . Ez a zsiráfrészleg néven ismeretes az állatkertben. kezembe nyomott egy seprűt. és az élénkzöld penész hatalmas szennyfoltokként terpeszkedett rajtuk. ez a gida – akit természetesen Bakinak neveztek el – hatalmas bakkecskévé nőtt. Péter. Mivel szemmel láthatólag hiányolta a társaságot. cseresznyepiros arcú. a legjobban megtervezett és a legcsinosabb állatház Whipsnade-ben. A részleg középpontja. füves területek veszik körül. akivel akkoriban jártam. Ehhez persze nagy füves karám is tartozik. mert szerettem a dolgokat tisztázni. fiú. szájából egy szénanyaláb lógott. A fele a tied. Amikor beléptünk Péter házába azon az első reggelen. egy furcsa színű és kétes családfájú kecskegidát költöztettek be hozzá. Egy bizonyos Bert Rogers fennhatósága alá tartozik. és én beköltöztem a rideg. a kora téli hónapokban pedig kiváltképp azzal tölti az idejét. hogy én az állatkertbe kerültem. és határtalanul büszke a rábízott állatokra. koncertteremszerű építménybe. hogy Baileyék kimondhatatlan bánatomra elmentek. és a muntyákszarvasok alázatosan és parányian lopakodtak a nagy törzsek katedrálisában. és nem volt hajlandó enni. a zsiráf a túlsó sarokban állt. Övé a legnagyobb. állkapcsa ütemesen mozgott. új részleghez kerültem. Mire én a részleghez kerültem. először is ki kell takarítanunk Péternél. a Harangvirág-erdő elnevezés költői túlzás volt. – A légynek sem árt. kinyitotta az ajtót. Félhold alakban.– Ennyi borravalót adott a fotós – közölte Harry. csöpögő tél eleji erdő volt. Komor. ahol a törpekenguruk csapatai gunnyasztottak kiábrándultan. s bár meglehetősen rondán festett. – Egy ötöst. aki csendes. s a párja nélkül Péter ingerlékeny lett. és bekísért Péter otthonába. S ezt mondván. amit ennél a részlegnél töltöttem. – Akkor… ööö… ugye szelíd? – mondtam. Az első reggelen. fából épült. – Persze – mondta Bert enyhe meglepetéssel. a Harangvirág-erdő közepére esik. – Ki? Az öreg Péter? – ámult Bert.

és nagyon óvatosan átlép rajta. aki épp azon meditál. és még megrúg. milyen nyakravalót viseljen aznap délelőtt. hogy Péter az útjában van. s ezek segítségével szilárd alapokra helyeztem Bakival való barátságomat. szinte szögletes teste. – Csak nyugodtan. de nem csúnya. – Na. Ettől a perctől fogva Péter s vele együtt minden zsiráf varázslat volt a szememben. és Baki között kialakult viszonyt. s ügybuzgóan odasietett. hogy megmozdul. Elég kísérteties volt. Egykettőre elkészülsz vele magad is. Bert ily módon magamra hagyott. mint egy pónié. furcsa narancssárga szőrrel borított teste egész jól ki volt párnázva. Egy-két kockacukrot találtam a zsebemben. nem volt túl nagy kedvem közelebbről is megismerkedni vele. Biztos mindjárt eléd jön és üdvözöl. Baki viszont. fiam – mondta Bert.Leginkább egy 1820-as évekből való divatfira emlékeztetett. és addig ökleli Péter valamelyik nagy. – Nem hát – felelte Bert. ivorszín szőrrel borított farka ingaként járt jobbról balra. hacsak közben a zsiráf nem rúg agyon. majdnem akkora. hogy megállapítsa. mégpedig hogy állandóan keres valamit. Baki – szokása szerint – úgy viselkedett. takaros. mert hisz itt jött felém a föld legmagasabb emlőse. ha valahova menni akar. mint bármi más a világon. Péter úgy döntött. Baki pedig az egyik cipőfűzőmet próbálta kihúzni. megijed tőlük. mint egy szarvas. és megetetem a bivalyokat – mondta Bert. Péter tiszta szemével lebámul barátja rózsaszínű és szalmasárga testére. a legnagyobb gyengédséggel és szeretettel megbökdösi orrával. jómagam vagy ruházatom valamely része nem ehető-e egészen véletlenül. pedig póni nagyságú. A lehető legfinomabban és legudvariasabban megszaglászott. – Nem kell két ember ezt kiseperni. s közben Péter is hozzászokhat. kurta szakálla és nagyon esetlen. Az már igaz. sokkal direktebb módszert alkalmaz. Olyan mohón esett neki. s mozdulatainak szépségétől az ember észre se vette aránytalanul hosszú végtagjait vagy nagy magasságát. Láthatólag úgy döntött. Aki még nem látta el sem hiszi. Bakinak komikus. s olyan nesztelenül. ezért úgy döntöttem. Bárki láthatta. ha enyhe kíváncsisággal megbámul valakit. gondoltam. Nagyobb . míg csak az bocsánatkérően el nem lép az útjaiból. ami valamelyest ehető. néhány percet arra áldozok. én megyek. Míg a részlegnél dolgoztam. az embernek az az érzése támadt. Vagy három és fél méterre tőlem megállt (a feje ekkorra már fölöttem volt). milyen hosszú és sűrű a zsiráf szempillája. hogy Bakival összebarátkozzam. mint egy felhő. hogy idegen érkezett köreikbe. Péter valóban szinte úszott. Bert nem szabott határidőt a ház kitakarítására. és úgy találja. elbűvölten figyeltem a Péter. hogy az ember azt hihette. aztán hirtelen lebocsátotta a fejét. hogy megegye. Egyszerűen leszegi a fejét. mézbarna és krémszínű mintázata pedig egyedülálló és gyönyörű mozaikként hatott. sárga szeme van. üdvözlésként mekegett egypárat. Amíg Bakit cukorral etettem. és hosszú léptekkel elindult felém. hogy a kecskét csak annyira érdekli Péter. életében nem evett még egy kiadósat. hatalmas szeme milyen tiszta és szép. Lenyelte az utolsó falat szénát is. mert megfordult és elballagott. hogy nem kell tartania tőlem. selymes. a parkettát különben is könnyű seperni. A ház másik végében tornyosuló foltos alakot elnézve. – Micsoda? Nem maradsz itt velem? – kérdeztem megrémülve. hogy Péter gyengéden szereti ezt az egyáltalán nem vonzó állatot. mintha egy személyben a zsiráf propagandafőnöke és titkárnője volna. ahogy az is nyilvánvaló. testének bonyolult. Hihetetlen mechanizmus irányította roppant tagjait. Hosszú. Nem volt otromba. Ne tégy hirtelen mozdulatokat! Nem szereti Péter a hirtelen mozdulatokat. – Csak seperj tovább szép lassan. az arcomba bámult. hogy egy fa váratlanul fölszedve a gyökereit átúszik a táj felett. foltos lábát. és mégis olyan könnyeden és kecsesen mozgott. Bakinak van egy mindent elsöprő szenvedélye – ha szabad ezt a kifejezést használnom –. míg Péter a terem végében mélázott. A zsiráf felépítésénél fogva esetlen ugyan. tökéletesen nyugodtan mozgott.

hogy hatalmas patájának jól irányzott rúgásával szükség esetén egy oroszlánt is képes megölni. pedig természetes állapotában épp így olvad bele a lehető legjobban a környezetébe. mintha a nyelv önálló életet élne. Ez ugyan kivételes eset. és látom őt vagy négy és fél méter magasan fölém tornyosulni. de tudtam. hogy éles. s ugyanakkor félreugrok. Legfőképp arra kellett vigyáznom. Még ha tudja is az ember. hogy egy kicsit jobban megismerkedett velem. Bizonyos vagyok benne. Tanulságos dolog Pétert evés közben megfigyelni. hogy hátsó lábával kirúg. arcomba rázza szakállát. mint a füvet. Borzasztó hosszú. amíg gondoztam. és újabb szénaszagot fúj rám. élénkkék nyelvét kinyújtva hihetetlen finomsággal fog körül egy kis nyaláb szénát. mialatt Péter látszólag transzban van. könnyen azon vehetem magam észre. amíg hosszú nyakát lelódítva nyelvével fölszedheti a padlón fekvő ínyencfalatot. s ráadásul megvan az a képessége. alsó állkapcsa kérődzés közben ütemesen jobbra-balra mozog. Baki huszonnégy órán belül azt is ráncba szedné.különbség nem is lehetne két állat között. Ha túl sokáig heverek így. centiről centire. könnyen hisztérikus vágtába csap át. ijedség esetén automatikus reakciója. Ha ilyenkor hátranézek. falánk kecskénél. s lapockáját. mivel Baki étvágyát mindenfajta testmozgás hatalmasan megnöveli. hogy oda a fél nyakkendőm. Az ő elképzelése a játékról ugyan számomra kissé furcsa és kimerítő. mert ha a lába megcsúszik. sőt még félvad kísérőimnek is meg kellett vallaniok. pár percre olykor megszakítja élete főfoglalatosságát. Gyakran előfordul. ki az úr a házban. egyre szélesebben és szélesebben. Most. a meglepetés kissé fölborzolja az idegeimet. Nagy. Persze ez vonatkozik minden más állatra is. hogy ha egy rinocérosszal költöztetnék össze. élénk falikárpithoz hasonló gyönyörű bőre miatt az egyik legszembetűnőbb állat. hogy Péter befogadta. kifulladva a padlón találom magam. amelyek néha a csalódásig hasonlítanak a zsiráf hosszú nyakához. Péter sose mutatott irányomban rosszindulatot. Ehhez meglehetős fürgeség és gyakorlat kell. ezért hát mindig tisztelettel bántam vele. és ha nem vagyok formában. Az én szerepem ebben a játékban annyi. hogy az energikus sepregetés közben nem veszem észre szinte hallhatatlan közeledését – párnás patái alig koppannak a parkettán –. hogy egész csordát látok. Ahhoz kétség sem férhet. és sárga szeme sugárzik a kaján kárörömtől. de a zsiráf különösen ideges természetű. amíg a feje elég köze) nem kerül az élelemhez. zsiráfoknak nézték azokat az elkorhadt . amit szinte lehetetlen megállítani. némiképp hátborzongató dolog a házát kitakarítani. míg Baki nyilvánvalóan nem több egy közönséges. amikor a padlóról vesz föl valamit. míg csak messzelátómat elő nem vettem. harmatos szeme tele kíváncsisággal. ahol korhadt fatörzsek állanak. mert tévedhetetlen biztonsággal választja ki vagy utasítja el az élelmet. Gordon Cumming ezt írja róla: “… többnyire olyan erdőkben találni. Ennél a manővernél mindig nagyon óvatosan jár el. hogy kék nyelvével a szénatartóban kutasson. lábát s valószínűleg még a gerincét is eltörheti. és nekem ront. Az ember úgy érzi. néha azt hittem. A másik hihetetlen látvány az. Ehhez két módszert használ. csiszolt modorú világfi. és könnyedjárásával elúszik. hogy megtalálja mindennek a jó oldalát. Szétterpeszti mellső lábait. A második s gyakrabban használt módszere bonyolultabb és veszélyesebb. Az első abból áll. míg Baki fölöttem áll. hogy megpróbálom a tenyeremmel felfogni támadásának erejét. vagy nyakának sarlószerű mozdulatával a szó szoros értelmében lekaszálja ellenségét. orrlyukai kitágulnak. Péter származásából eredően jó kedéllyel és sztoikus elszántsággal éli az életet. s ami könnyen lábtöréshez vagy a kimerültség következtében szívszélhűdéshez vezethet. s ha megijesztik. hogy térdben meghajlítja mindkét mellső lábát. gyakorlott szemük olykor megcsalta őket. Az állatkertben a zsiráf hatalmas mérete. hogy leszegi a fejét. hogy tudniillik valami ehetetlent próbáljon megenni. hogy meg ne ijesszem. Aztán hosszú nyaka ötméternyire lendíti tőlem a fejét. Péter minden ízében arisztokratikus. Abból áll. és egy kis játékkal tisztel meg. szétterpesztett lábbal a földre zuhan. hogy mélyen és merengően a tarkómra szuszog. és csak arra figyelek fel.

A költő gyomrának mélyén furcsa zürbölés indul. amire vár. de az a közönséget a legkevésbé sem zavarja. Hosszú nyaka tövében a felböfögött élelem egy kerek csomója jelenik meg. vékony arca érzékeny és hosszú. akkor figyeltem föl rá. hogy ezt ellensúlyozzák. megkövült kifejezés terül el arcán. hogy . hogy az embernek nevetni támad kedve. amely menet közben kinyomja a bőrt. szinte szórakozottan megjelenik kék nyelve. már ekkor éreztem. míg élelmet keresve szöszmötöl. mint az anyja? – kérdezgetik egymástól. irányítani tudja-e kérődzése időpontját. Ahogy figyeltem őket. s a nyakuk úgy jár. Megállapítottam. Azt hiszem. szeme olvatag. Sose tudtam rájönni. öt perccel azután. szemében még ugyanazzal a távoli merengéssel automatikusan rágni kezd. aztán finoman. és sudár. s ez pukkanó zajjal végződik. költői gondolatok töltik be elméjét. alsó állkapcsa ütemesen jobbra-balra mozog. s állkapcsa abbahagyja a mozgást. s valami távoli és mégis eleven emléken rágódik. hanem egész testére kiterjed. Ezért van az is. A látogatók nagy része az első gyors pillantás után helytelen következtetést von le belőle. mint egy kókuszdió. amire Baki legtöbbször harsány és egyáltalán nem zsiráfszerű mekegéssel válaszol. minek nézik az emberek. hogy gyönyörű. s ha ilyenkor látja az ember. a másik oldalra lendítik a nyakukat. számottevő zavart okoz a brit nagyközönség tudatában. mint az emlősök rendesen – azaz a jobb első lába után a bal hátsót emeli –. attól tartok. hogy állandóan magában beszél halk mekegéssel. s ezért a nyakukat és fejüket kénytelenek jobbra lendíteni. Baki valósággal művészetté fejlesztette a kunyerálást. és a szájába húzza. hogy a zsiráfok vágta közben is hintáznak. Ilyenkor figyelmesen nézi söprögetésemet. – És miért nincs hosszú nyaka? – Hát még csak kölyök. Így vágtatnak a füves síkon le-fel és jobbra-balra bólogatva. ha mondjuk szerelmi vallomás közben zavarja meg reggelijének ez a zajos és méltóságteljes visszaböfögése. milyen különös a zsiráf helyváltoztatásának módja. mikor a részleghez kerültem. s ez annyira nem illik az előzményekhez. majd változatlan képpel. s egy áruházi lift méltóságteljes lassúságával elindul fölfelé. Aztán rájöttem. Az elgondolkozó géniusz arckifejezésének helyébe a megelégedettségé költözik. hogy a drótkerítéshez nyomakodva ennivalót kunyeráljon. hogy van ott valami furcsa. Egyszer. Ettől van az a furcsa gólyalábszerű járása s hatalmas. a mozgásuk valahogy különböző. Nagy patái halkan surrognak a fapadozaton. nemcsak hangjára korlátozódik. – Ó. – Vajon miért nem foltos. Baki és Péter lakóközössége. hogy csak később foltosodik meg. testük teljes súlya a bal lábakra nehezedik. mikor pedig a bal lábuk lép működésbe. Bakit pedig elfoglalja. Péter egyszerre emeli mindkét jobb lábát. aztán lenyel egy falatot. Péter zajtalansága azért feltűnőbb. mert teljesebb. Majd megnő neki. Baki élelemkereső célzattal keresztülvágott a parkettán. Az első nap. s nem tanúsítja semmi jelét sem a tőle elvárt anyai ösztönöknek. s módom adódott összehasonlítani őket. Mozdulatlanul áll egy helyben. és a legkevésbé sem izgatja. Csak amikor Bakival és Péterrel dolgoztam.” Péter csendességét Bakinak az a szokása emeli ki és teszi még feltűnőbbé. keresztülnéz az emberen. Péter pedig szorosan követte. – Lehet. oldalazó imbolygása. s viszont a zsiráfot az erdő roskatag veteránjának vélték. s Péter alsó állkapcsa újra rákezd egyhangú mozgására. kecsesen egy szénanyaláb köré fonódik. mint egy hatalmas tarka inga. Péter megrovóan néz rájuk a távolból. s farka hirtelen suhintásának halk nesze mindig megkap. mi az. Míg Baki úgy jár. nézd csak! Egy kölyök… egy zsiráfbébi! Hát nem drága?! – kiáltanak fel. esküdne. s a két állatot figyeltem. Arca várakozó kifejezést ölt. himbáló járásával kiköpött dandy. valamelyest is vulgárisnak mondható ténykedése a kérődzés.fatörzseket. s útjának végén Péter szájába gördül. hogy csak egy szó tudja pontosan leírni: kulturált! Péter egyetlen. s azzal a hosszú lábú. Végre megérkezik. A vadon élő állat számára kényelmetlen lehet. Ez a csomó körülbelül akkora. Mikor mindkét jobb lábukkal egyszerre elrugaszkodnak.

mielőtt kitakarítanánk. hogy a fejét és fülét vakargassam. Az öreg bika. mert szinte katonai pontossággal mozognak. az öreg bika az élen. Az öt tehenet egy hatalmas öreg bika vezeti. . – Mindent megeszik. ütemesen rágni kezd. Nagy. és mivel nyitott karámban élnek. – Hiszen nagyon jól tartjuk. neveletlen ékbe tömörülve verekednek és lökdösődnek a legjobb helyekért. amit aztán álszent mártírképpel. aki addig a táljában kútlászott. mintha valamilyen áttört agát szoborcsoport lennének. A távolból méltóságteljes vágtája nem látszik túl gyorsnak. – Ó. hogy állatkerti szomszédairól. Mivel szokása. Nincs itt semmi úriemberhez és úrihölgyhöz méltatlan lökdösődés és furakodás. vagy fenékbe döflek hátulról – viselkedéséből. mintha ez lenne a kedvenc csemegéje. dehogyis. a szájából egy rongy lóg ki. mint a házi szarvasmarhának. akár a bundája. de bicikliztem már azon az ösvényen nyaktörő sebességgel is. olyan sötét jellem. és velem párhuzamosan dübörög a kerítés mentén. s rózsaszín karikás szemét félig behunyva tűri. Ha egy csoportban vannak. Baki. hogy még csak a fülét se mozdítja. s a kabátom eleje máris fehér a szétpattogó buborékoktól. a kecskék ellen csakis a rövidebbet húzhatja az ember. de nem potyog le. göcsörtös faághoz hasonló szarva mélyen legörbül apró. – Csak ilyesmit adnak neki enni? – ámul a látogató. mint a zsiráf.három répát eltüntetett. hogy nagy. Ha a bika buborékfújdogáló kedvében van. Csak ránéz. habzó nyálfelhőket fúj a szájából és az orrlyukából. Az állatkert többi csordája szinte kivétel nélkül rendetlen csőcselék. csak jóval erősebb. vörös karikás szeme elé. – Borzasztóan éhesnek látszik-jegyzi meg Baki kiszemelt áldozata. de ha rossz a hangulata. s amitől úgy fest. Egy dologért azért dicséretet érdemelnek a bivalyok. Máskor Baki úgy esne neki a toboznak. Nesze. hogy ganajfürdőt vesz az istállóban. gyors vágtájával elkanyarodik a fő csordától. A karám egyik oldalán vezet az egyik főösvény. amelyen minden este hazakarikázok. miközben szarvával a kerítést zörgette. mellkasból jövő bőgést hallat. Ha Péter finom arisztokrata. ez állandóan éhes – mondom én vidám kacajjal. és elfordítja a fejét. egyszer csak hatalmasat és elégedettet sóhajt. Ha nem vigyázok vakargatás közben. ami megrepedezik ugyan. hatalmas szarvát hányva. Pontosan ugyanazt kapja. Máskülönben viszonylag szelíd. Rájöttem. s tépett füle vad érdeklődéssel fordul felém. mint tapasztaltam. Mély boszorkányfeketeségükkel enyhén hátborzongató látványt nyújtanak. szó sincs róla – tiltakozom. s a többiek életkoruk rendjében követik. Nagy. s úgy néz rám. ami nem éppen barátságos kíséret. már vadul rohant a látogatók elé. hogy arról köteteket lehetne írni. kapd be ezt! – mondom. most újra megjelenik. s időnkénti dührohamai idején ijesztő hajlandóságot mutat. széthúzódnak. mintha majd felfordulna az éhségtől. és megvan az az undorító szokása. A csordának ugyanolyan tömény. mintha egyszín barna darabokból álló kirakójáték darabjait hordaná. Külsőre és minden más tekintetben is tökéletesen ellentétei Péternek. úgy mehetek el ezen a száz méteren. akkor félek. oldalára kérgesen szárad rá a trágya. hogy valakit – bárkit – megöljön. s ez a csordabeli viselkedésük. valahányszor elmegyek a karámjuk előtt. pompás. és a bika minden erőlködés nélkül lépést tudott velem tartani. s nagy kortyokkal és minden sietség nélkül isznak. semmi a bölény elítélendő – félre az utamból. Libasorban közelítik meg a tócsát. az tökéletes példája a fegyelmezett fölvonulásnak. már távolról is érezhető. de most nem. bár félelmetes állat. Mikor a tócsához érnek. s ilyenkor jobb a közelébe se menni a kerítésnek. szemét forgatva és úgy támolyogva. Nem így a bivalyok. lakkozott orra mindig nedvesen csillog. Baki. Máskor meg belebújik az ördög. – Ó. az afrikai bivalycsordánkról ezt nem lehet elmondani. s egy fenyőtobozt nyújtok neki. édeskés szaga van. Ahogy a karámon át az ivóhelyre baktatnak. amint sötéten és fenyegetően bámulva sorban végigvonulnak karámjuk füvén. és mély. aztán pedig térdig a vízben állva elméláznak olyan mozdulatlanul.

s megjátssza. amit az afrikai bivaly félelmetes természetéről valaha olvastam. aránytalanul nagy füleit leszámítva. és tettetett nemtörődömséggel.dirigált Bert –. akinek fülébe jutott a kósza hír. Szép csokoládébarna színe volt. hogy a borjú megpróbál legelni. mint odakint a karámban. és üvegből cumiztatjuk. hogy élelemhez jusson. ha rászánná magát. hogy elvegyük a tehéntől a borját. hogy valami nagy baj van. amiért az oroszlán fel-alá jár ketrecében. Egy pillanat alatt átfutott az agyamon minden. be kellett mennünk az istállóba. nem látszott elég erősnek. tudna akkora kárt tenni. ha rendesen szopik. és nem tudja kiszabadítani. hogy lássa. nagyon hasonlított egy rendes tehénborjúhoz. – Na most. ezért én elkereszteltem Dzsingisznek. Zabbal és szénával sikerült a tehenet a kerítéshez csalogatnunk. ez nem olyan feladat. Egy bivalyborjút a rajta majomszeretettel csüggő anyja orra elől kihozni. amit szívesen vállal az ember. fejét le-fel mozgatva. – Most mit csináljunk? – kérdeztem. Hosszas bajlódás után a tehenet és a borját sikerült elválasztanunk a csorda többi részétől. vagy körbe-körbe keringőzik három lábon. szorosan mellette a borja. furcsa rítust űz. mivel nem talált tejet ott. mint egy tatár horda. ahol okkal kereste. Leereszti hatalmas fejét. Ekkor legnagyobb megdöbbenésünkre azt láttuk. te meg odarohansz. Dzsingisz mindig úgy végzi ezt a mutatványát. s aztán némi erőlködés után egyik lábát óvatosan szarva hajlatába helyezi. mi baja. de szerencsére nem is kerül rá naponta sor. csak azért jött. Ezek a mutatványok mintegy félóráig tartanak. A tehén az istálló végében állt. – Kihozzuk a kicsit. Az öreg bikának nem volt neve. mindenesetre egyik tehén se próbálja soha utánozni. amint engem vagy valaki mást felnyársal a tehén. Ekkor persze befutott Billy. de reszketve én is követtem. Bert és én sokáig figyeltük. – Én bemegyek. Most már nyilvánvaló volt. – Mit gondolsz. hogy a patája beakadt a szarvába. – Na most – magyarázta Bert. és amiért a jegesmedve és az elefánt sző – mindez megnyugtató és érdekes szokás. A borjú. fekete sebeket hagyva maga után a füvön. A borjú. nappal születése után észrevettük. Most érkeztünk el a dolog legérdekesebb részéhez. hogy ugyanazért produkálja magát így. én elvonom a figyelmét ezzel a bottal. de valami baja van. Bert hosszú és igencsak vékony bottal szerelte föl magát. mert egy kétnapos borjú nem kezd legelni. Mikor beléptünk. Sőt inkább mintha kicsit zavarba ejtené őket vezetőjük gyermeteg viselkedése. s patái szétterültek. amivel el lehet ütni az időt a következő etetésig. De két. – Nem t’om – mondta Bert -–. s amíg a gyakorlat tart. és a farka fékezhetetlenül eleven. valahányszor belevágta vaskos lábát az élénkzöld pázsitba. hogy itt valami készül.tátott szájjal bőgött. lábának ízületei nagyok és gumószerűek. s aztán csak áll. hogy a tőgye teljesen elapadt. mikor különösen embergyűlölő hangulatban van. hogy bár az anyja után üget a karámban. aztán bement az istállóba. Olyan napokon. nem sokkal azután ellett. Biztatásul elmondta. – Hát. miért csinálja. Bert? – kérdeztem. elvonulnak a karám legtávolabbi sarkába. Vagy ötször akkorának rémlett. mert úgy éreztem. Csak egyre tudok gondolni. hogy a részleghez kerültem. s kis híján felborul. és . és a tehenet az egyik sarokba terelem. Érted? – Értem. annyi szent. és meglepett. s bezártuk őket az istállóba. Te felkapod a borjút. kétségbeesésében elkezdte anyját utánozni. egy fél szarvú tehén. és itt megállapítottuk. Halvány fogalmam sincs. mintha roppant mód izgatná a végkifejlet – sikerül-e kibogoznia patáját a szarvából? Megtudhatni-e a következő heti érdekfeszítő folytatásból? Az öreg bika háremének egyik tagja. kissé dühös horkantást hallatott. csak egyet tehetünk – mondta Bert. fülét széttárta. és hirtelen kirántod.

még jobban letört. milyen nehéz. hogy nem tudom fölemelni. Rögtön utána Billy és én hazamentünk jól lefürödni és minden ruhadarabunkat kicserélni. Érthető hát. hogy kiadós fürdő legyen. ahogy csak egy buddhista vágyhat a nirvánára. mit csinálnak a nők ennyi ideig. vagy a jegyzeteim rendezgettem. Hiába húztam. hogy a barakkban kell laknom. mint különben. és tetőtől talpig trágya borított bennünket. A következő néhány pillanat igen eseménydús volt. így mindketten elterültünk az öreg bika kedvenc ganajfürdőjében. Bert minden teketória nélkül széles mozdulattal előrelépett. A béremből nem futotta. Bert is és magam is váltig igyekeztünk a tehén szarvatlan oldalára kerülni. s ugyanakkor a tehén is úgy döntött. hogy az ötlet elméletileg helyesnek látszik. Így hát korábban megyek. s olyan hideg. és jól beburkolózva olvastam. hogy a hálószobában maradjak. lángoló curryjei. és a park állatóvodájába szállítottuk. nyaka körül irdatlan hosszú sál. s közben télikabátjában háromszor akkorának látszik. hogy megnézzünk valami filmet. Végül is viszonylag sértetlenül visszavonultunk az ajtóhoz. átnyaláboltam a borjút. rövid. s ellentmondást nem tűrő hangon kiáltott: – Na. melyekhez a kapitány maga találta ki a szabályokat. Az egyetlen választási lehetőség az volt. tél közeledtén. Billy? . hogy mindig olyan örömmel vártam a csütörtök estéket (mikor Beale-éknél vacsoráztam). hogy nagy bámulatomra Bertnek valóban sikerült a borjútól átellenes sarokba hajtania. kénytelen voltam részt venni a többi bentlakó bárgyú társalgásában. mikor egyébként úgy éreztem magam. és másodszor is sikerült félreterelnie a tehenet. s szemüvege lázasan villog. no meg a kapitány pompás. – Jöjjön be. – Most! – rikkantotta Bert. és megpróbáltam fölemelni. jöjjön be. ma gyere korábban. Mindenesetre elég zaftos volt ahhoz. s ez a legkevésbé se tetszett neki. vergődő borjút zsákokba göngyöltük. Aztán a rugdalózó. mert véletlenül ráléptem Billy lábára. a zongoraszó és ének. és megragadtuk a vonakodó borjút. A borjú most hirtelen ráébredt. gyerünk! Ez annyira meglepte a tehenet. moziba megyünk. öreglány. hogy már épp elég ideje tartják megfélemlítve. és kituszkoltuk az istállóból. és a kabátomba töröltem izzadó tenyerem. változtattam a taktikán. Szakadt rólunk a veríték. föltettük az állatkert teherautójára. hogy az anyjától próbálom elszakítani. – Á. Billy ilyenkor rendszerint felkutat az állatkertben. hogy ezeken a hosszú téli estéken lemenjek a kocsmába. Durrell! – vakkantja. Billyvel berohantunk. Elszörnyedve tapasztaltam. Rosszul kezdődött az egész. a lármás kártyapartik. ahol némi vita árán rávettem Billyt. Mit csinál az anyád. és mozdíthatatlan volt. keskeny karimájú puhakalapja pedig a homlokára van húzva. Látva. – Bert – kiáltottam kétségbeesetten –. hogy nyugodtan lehetett volna benne fagyasztott marhahúst tárolni. gyerünk csak. mintha egy szibériai internáló tábor rabja lennék. segítsen kivonszolni a borjút. – Apu azt üzeni. és a kapitány már türelmetlenül várakozik az előszobában. Legalább maga időben érkezett. Rendben? Nem tagadhattam. Bert újra bement a botjával. s mellső lábainál erősen megragadva megpróbáltam magammal húzni. akár egy szikla. az viszont olyan volt. Végül lábra álltunk. az állatokról folytatott kellemes beszélgetések. s én felfohászkodva előreugrottam. A borjú barátságosan rám szuszogott. Ráadásul néha hihetetlen utakat tettünk Dunstable-ba vagy Lutonba.felkapod a borjút. Ha a földszinti nagy társalgóban ültem le. Most. hogy újra civilizált képet mutassunk. megragadtuk a borjút. mindez csodálatos élmény volt számomra. Nem értem. aztán pedig felborított a lábamnak rontó borjú. s ezért legtöbbször már este hétkor ágyba bújtam. meg se bírom mozdítani! Bert gyorsan hátranézett válla fölött. Beale-ék nappalijának melege és fénye. mint egy szerzetesi cella. amelyhez a kapitánynak kedve szottyant. és teljes súlyával a lábamra lépett. vastag lábát lecövekelte.

A motor néhány borzasztó hördülése és a sebességváltó fojtott csikordulásai után előrelódulunk. mint a kormány iránta és családja iránt táplált olthatatlan gyűlöletének jelét. A kapitány a “nyomás”-on azt értette. – Hát igyekezzetek már! – bömböli a kapitány. hány óra. Beale –. de teljesen hiábavaló módszert dolgozott ki. s a kapitány mint valami hatalmas juhászkutya magában morogva kitereli őket. – Nyomjad. amikor még mindig jegyre adták a benzint. – Ritmus. – Gladys! – bömböli végül. hogy kell. – Nyomjátok! Rajta! Nyomjátok! – ordítja. Amikor a kocsi lejtő tetejére ér. próbáljátok újra meg. nyavalyás nőket rávenni. mellé Laura és Mrs.—Csak addig a rekettyebokorig értünk el. s elindul felfelé a következő emelkedőn. Beale kivörösödve. és be a kocsiba. – Nem én tehetek róla. nyomjátok erősebben… még erősebben! A kocsi elér a tejtő aljára. mint egy rögbimeccs kavarodásában a játékosok. – Már hogyne számítana! – mordul rá a kapitány. Távolról sem ez volt a helyzet. s ki kell szállnunk. mint valami bábszínházi báb. tudod-e. A kapitány fel s alá dübörög. és különben sem hiszem. hogy számítana. Úgy örülök. Hogy benzint takarítson meg. nyomjátok! Erősebben. Beale és a három csicsergő lány. hogy egy kicsit siessetek… Nem káromkodom… Csak siessetek már! Végre megjelenik Mrs. Mondom. a fenébe is. hatalmas tömegét előre-hátra vetve. egy új. erősebben! – Jobban nem tudom nyomni. magában dünnyög.– Öltözködik – feleli Billy tömören. – üvölti –. hogy megtoljuk a kocsit. nyomás! Amikor először hallottam ezt a furcsa parancsot. – Nem én tehetek róla. – Áh – kiáltja a kapitány elégedetten –. aki a jegyrendszer minden formáját úgy tekinti. és az óráját nézegeti. s olyan önfeledten dobja magát előre-hátra. – Nem nyomjátok eléggé! Hé. – Gladys! Hol a francba vagy? Gladys! A távolból. mindenki egyszerre. kifogyott a benzin. Biztosított bennünket. Beale ül. Beale hangja érkezik. ha majd egyszer megszüntetik a jegyrendszert – súgja oda nekem Mrs. gyerünk. ha még a ritmusra is vigyázni kelt. vagy talán igen?! – kiáltja a kapitány durván. Legutóbb egészen addig a galagonyáig jutottunk. ha rendesen csináljátok. – Tudjátok-e. – Nyomjátok. s a kapitány befékez. hogy ezzel a módszerrel a lejtőn lefelé guruló kocsinak külön lendületet adunk. mikor már nem képes tovább türtőztetni magát. azt hittem. az hiányzik belőletek! – magyarázza a kapitány. drágám? – Pofon egyszerű! – bömböli a kapitány – minden átkozott bennszülött tudja. William – zihálja Mrs. ott hátul! Rajta. Csak . a hálószoba irányából Mrs. hogy nem nyomjátok rendesen! – De ennél jobban nem bírjuk nyomni. ugye. Beszorítja magát a kormány mögé. mi többiek pedig a hátsó ülésen préselődünk össze. – De hogy nyomjuk. amint csillapítólag valami indokot hoz fel. William. Gladys! – Nyomom. lapátszerű kezével az ablakon kimutatva. – Egyszerre! Mindenki egyszerre! Erősebben… Erősebben! – üvölti a kapitány veszettül. – Rengeteget számít. Ha nem siettek. William! – lihegi Mrs. Na. lemaradunk a film elejéről… Gladys! Nem ordítok… Csak megpróbállak benneteket. Rajta. amint úgy vetjük magunkat ide-oda. Ütem és ritmus… Nem csináljátok rendesen. s ez borzasztóan bosszantja a kapitányt. hogy ez a nyomorult kormány csak egy teáskanálnyi benzint engedélyez. – Oda nézzetek! – mondja dühösen. hogy mindenkinek előre-hátra kell hintáznia az ülésen. most már mindjárt ott leszünk! Mindez persze azokban az időkben játszódik. s a kocsiban egyre több a lihegés és a nyögés. Beale bizalmasan. Végül is az autó lelassul és leáll. hány óra? Gladys! Gladys! Azt kérdeztem. a kapitány leállítja a motort.

hogyha mindent föltekintsz. Aztán jött a kora hajnali fagy. aki úgy fest. kedves szeme tiszta és olyan melegkék. KIPLING: OONTS A tél úgy tört ránk. s a fagy olyan gonoszul csípte az ujjam hegyét. hár. most a teverészlegnél dolgoztam. akikkel szoros és gyöngéd kapcsolatot tart. sima. nagy pelyhekben pilinkélt. hatalmas állat. mint a mátyásmadár szárnya. igáslóhoz hasonló ember. A lélegzetem úgy lebegett előttem. tejfehér. mint a kétszersült. most! – kiabálja – én diktálom az ütemet. Most aztán féktelenül süvített a szél. könnyet sajtolva ki szememből. A tevék hat nőstényből álló csordáját Big Bill vezeti. ha megrúgta az ember. hogy te tehetsz róla. hogy még ha csak azt mondja is. úgy vágott. Szinte egy éjszaka alatt letépte a szél az őszi levelek utolsó tarka zászlóit is. göndör szőrből növesztett . nyomd!… Gladys. amelyek szilvatortaszagot árasztottak. hár. ami aztán cseppkőszerű jégcsapokban csöpögött le. drágám.. s ráfagyasztotta az olvadó havat a fákra. hatalmas. s ziháló hangja annyira gyengéd. Bármilyen izgalmas is a film. a hosszú fű fehér lett tőle. s ropogós. te nem nyomod! Nem tartod az ütemet. hogy az arcán örök mosoly terül szét. s elindul lefelé. Cole (“Magának Mr. mint Falstaff öregapja. Hogy a fészkes fenébe érjünk el eredményt. Az öreg Tom sose nősült meg. mint egy becsapódó ajtó. aki fájdalmasan csoszog. korhadó buckákat rakott belőlük. mert a világon mindenki másnál jobban szeret. valamint különféle antilopok és szarvasok. kivéve saját csikorgó. A részleg fontosabb állatai egy csorda kétpúpú teve. hogy a cipője mintha krumplival volna tele. olyan túltömött púpokat hord. Az öreg Tom. strucc és árvagyermek. egy személybe gyúrva mind. A kocsi elérkezik a következő dombtetőre. hogy “Jó reggelt”. két. hajlott sasorra hosszú évekig tartó sörrel és házi borral folytatott gondos kezelés eredményeképp olyan élénkpiros és fényesen csillogó lett. Következésképp mindenki rajong érte.. mint a borotva. mint egy francia karosszék. Ne káromkodj! Nem mondtam. – Jól van. Nagy. drágám. Aztán a hó következett. mint egy magyalbogyó. s bármit megtenne ezért az állatkerten végigcsoszogó. fiatalember” – közölte velem az első reggelen). – Tényleg nem az én hibám. mintha egy sír szája nyílt volna meg hirtelen. utunk a moziig és vissza mindig sokkal érdekesebb. nyomd! Gladys. Hófúvásos helyeken két méternél is magasabbra halmozódott. mint milliónyi olvadó gyertya. mint a madeiracsipke. két. és uralkodik rajtuk. Feküdjetek belé! Mindenki egyszerre! Egy. úgy érzed. mint valami halvány pókháló. Cole vagyok. – Tudom. surrogó neszét a lábam alatt. térdig érő lepellel burkolta be a vidéket. Olyan kedves ember. ha nem tartod az ütemet?! Egy. Apró. Csak megpróbálok segíteni rajta. Vége szakadt a zsiráffal való meghitt viszonyomnak. ördög. aki külsejében feltűnően hasonlított a gondjaira bízott tevékre. A kapitány újra kikapcsolja a motort. azért mondja ezt neked. mosolygó öregúrért. s minden más hangot elfojtott. figyelj oda! S így rángatózva és lihegve kúszunk tovább csigalassúsággal. de ti nem csináljátok rendesen. – Na. s hatalmas. VIII. mert lábán annyi a bütyök. Megpróbáljuk újra. FENSŐBBSÉGES TEVÉK De a hadtápunk tevéje. de tizenöt gyereke van. két. A részlegvezető egy bizonyos Mr. a segédje elragadó alak. egy jakcsorda és egy tapírpár voltak. hár… nyomd!…egy.megpróbálom valahogy kihúzni vele.

elszíneződött fogait mellemen a ruhámba mélyesztette. megvizsgálhattam a kicsit. Huszonnégy óra múlva a kisteve már járt. és olyan gyönge. a pofája annál aggódóbb lesz. de ez a módszer sem ér sokat. Big Bill állkapcsa abbahagyta a rágást. hatalmas küzdelem árán lábra tudta kínlódni magát. míg térdei majd kinyaklanak alóla. hosszú. bárcsak megbotlana és pofára esne. és fontolóra veszi a problémát. annál bonyolultabb szökdécseléseket művelnek a lábai. hosszú. Bill legöregebb nősténye egy Nagyanyó nevű higgadt matróna. azalatt ellett. s aztán gyorsan megiramodik. Aztán hevesen imbolyogva megáll. nem kellett attól tartanom. hogy kigabalyítsa őket. Még szerencse. s ő hősiesen igyekezne azokat uralma alá hajtani. előre nem látható. nem adod meg neki a kijáró tiszteletet. garbónyakú pulóver. annál kevésbé hajlandók a lábai megtartani. hogy a lába nem tudta megtartani a súlyát. s nem a mellkasomba. s mikor a közelébe értem. gyomra zürböl.golfnadrágot visel a lábán. átmászok a kerítésen. Bizalmaskodó hangvételem látszólag nem tetszett ennek a dölyfös állatnak. mintha valami más erő irányítaná ezeket a szükséges függelékeket. Mivel sose tudni. üdvözöltem: – Hahó. Olykor a levegőbe ugrik. s végül púp lesz belőlük. Néha egészen úgy tetszett. megrázott. anyja puffadt hasa alatt találtuk a szénán fekve. s nagy patája csak néhány ujjnyival vétette el a fejemet. Bill. Big Bill mit tekint a méltóságán esett sérelemnek. hirtelen megpördült. Négy lába négy. hogy az anyja közben az arcomba rúg. Még nem volt ugyanis teljesen ura gumós ízületű gólyalábainak. Egész idő alatt az orrával böködte. s minél jobban meghajlanak. hogy vastag gyapjúkabát volt rajtam. és keresztülvágok a tevék karámján. Egyszer. és ő súlyosan a földre zuhan. hogy meggyőződjön róla. elég veszélyes mellette az élet. Minél nagyobb lendületet vesz. mintha gyermekgyilkos lennél. de a csomó túl bonyolult. és sárga szeme rám meredt. gombostűpárnához hasonló lábával feléd rúgni. Mivel Nagyanyó az egész csorda legkezesebb tagja. s nem habozik nagy. amikor a tapírokat mentem etetni. Aztán hirtelen gyors mozdulattal előrelépett. teste egyik oldalról a másikra lendül. Kétségbeesetten félregurultam. háromszögletű bőrdarab lógott. hogy csak rugalmasságuknak köszönhető. Ezek a nyomorúságos kis csökevények később megduzzadnak és megtelnek. ha úgy érzi. A kis teve kora hajnalban láthatta meg a napvilágot. s újra egy kupacban a földre zuhan. teljes biztonságban van-e ott lenn alatta. tátott szájjal fejét előrelódította. vagy valami hasonlóan ocsmány alak. Komor elszántsággal. ha el nem törnek. és olyan hitetlenkedve és undorodva néz rád. Hátán féloldalra billenve két szánalmas. és arcán kimondhatatlan önelégültség kifejezésével bámult fel az istálló mennyezetére. fölemelt. mikor én a részlegnél dolgoztam. és elmenekültem. Big Bill kérődzve állt a karámja közepén. Talpra ugrottam. miközben négy lába olyan bizarr szögekben áll szanaszét. mert mikor nyolckor megérkeztünk. De minél tovább áll egy helyben. Nagyanyó szemmel láthatólag borzasztó büszke volt magzatára. zöldessárga fogát összecsikorgatja. Két nap múlva végül sikerül megtanulnia némileg irányítani a lábát. hogy azt kívánod. és felém rúgott az egyik hátsó lábával. Botorkál néhány lépést. s arcán a gúnyos fensőbbségnek olyan gőgjét. fokról fokra újra feltornássza magát. így a fogát ebbe mélyesztette. s szőre nedvesen lapult le Nagyanyó üdvözlő mosdatása következtében. különböző irányba megy. Soha többé nem rövidítettem le az utam Big Bill karámján át. Föléd magasodva áll. határozottan viktoriánus hite mellett ráadásul megbízhatatlan jószág. Térde meg-megcsuklik. úgy határoztam. kínosan. Erre a teljesítményre . s aztán hátrahajtotta a fejét. öreg fiú! – vetettem oda kedélyesen. és lelökött a földre. Ezeket a gyakorlatokat mégis minden reggel kitartóan végzi. Míg a földön feküdtem. lerövidítem az utam. Az újszülött nagyon vékony és csontos volt. s ettől vadul támolyog. vagy pontosabban. míg anyja kérődzve áll mellette. s büszkén figyeli. és nagyon vastag. nagyon ijedten és csüggedten. s aztán egész hirtelen végtagjainak egész állványzata hirtelen összeomlik. Ez után a kezdeti erőlködés után hihetetlen mutatvány következett. A saját fensőbbségébe vetett.

mint zabot. Ne higgyük. és megzavarja fegyelmezett vonulásukat. s így nagy. Big Bill esetleg sérelmezné jelenlétüket. amelyek oly gyakoriak természetes környezetében. hogy egy helyben maradjanak. Mindenhova követnek. hátulról gyöngéden a nyakamba szuszognak. ha az éhségtől rászoríttatik. és hátulról nekiesik. Miután már jó ideje próbálom odébb tuszkolni őket seprűvel és lapáttal. kimegyek. állatok csontját. például megpróbál barikaként ugrándozni. s bárhol is akarjak seperni. ott egy teve áll jóságosan és derűsen. Körülbelül kétévesek. csak így tudom vagy két méterrel odébb tolni a nagy. takarmányrépát és szénát. de végül is befejezem. amelyeket a tevéknek adunk. s három. ahogy belépek. s gyakran beléjük ütközik. ha egy különösen bonyolult és gyönyörű ugrabugra kivitelezése közben elbotlik a saját lábában. bőrét és mindenféle halat vagy húst. Ez kijózanítólag hat rá. és sortűzszerű ropogtatással fogyasztja el. kockázatos dolgokra vállalkozik. sem könyörgéssel nem lehet őket rávenni. Lába néha cserbenhagyja. vonakodó testeket. Kétségkívül ezek hárman a legidiótább és legidegesítőbb állatok. ha elvétik a lépést. s ezt a portengert kell nekem minden reggel kisöpörnöm a három süldő teve segédletével. egy másik foglalja el ugyanazt a posztot. miket majdnem minden más állat elutasít. bőségesen iszik a sós tavak vizéből. nyugodtan ballag az anyja után. hogy valamelyik matrónától kap egy rúgást. s a földre huppan. lábuk alá kerül. és könnyes szemmel néz utánam. és hogy ők útban vannak. hogy most már vakmerő. Hatalmas erőlködéssel és záporozó szitkokkal nekik kell veselkednem. s ekkor megkönnyebbülten felsóhajtok. s azért választottuk el őket a fő csordától. A karámjuk kicsi. Lydekker is bizonyítja. a karám ajtaja körül csoportosulnak. Aztán mindhárman nevetséges mozdulattal megrázzák a farkukat. kövér patájukkal letaposták benne az utolsó szál füvet is. hogy Big Bill mást is enne. minden tiszta. és a mélységes érdeklődés bamba kifejezésével bámulnak rám. s piszkafalábszárukat csak némi nehézségek árán tudják még irányítani.annyira büszke. A részlegen a dél-amerikai tapírpár a két kedvencem. és bezárom magam mögött az ajtót. akikkel valaha dolgom akadt. Mire az egyik tevét sikerül elmozdítanom. hogy folytathassam a munkát. halványan derengeni kezd agyukban. s olyan tömör falanxot alkotnak. Mintegy két méter magasak. kétségtelenül imádja a nagy kősódarabokat. s néha. mint első próbálkozásai a járással. Karámjuk kiseprése szinte reménytelen igyekezet. hogy nem lehet tőlük kinyitni az ajtót. ezeket valaki nagyokosan Arturnak és Etelkának keresztelte el. elgáncsolja őket. a kétpúpú teve Prejevalski feljegyzései szerint. amíg sepregetek. mert a távolságot nem tudja még jól fölmérni. jóindulatúan bámészkodnak egymás pofájába. gőzölgő trágyahalom pottyan az épp most gondosan fölsepert terület kellős közepére. pontosan egyforma. hogy be akarok menni. Ez néha katasztrofálisan végződik. kész felfalni szinte mindent.” Bár én sose láttam. mert attól tartottunk. úgy nekem esnek. Ficánkolva és szökdécselve ugrál az anyja körül. mintha legdrágább barátjukat búcsúztatnák. Külön kis karámban. mint a zsebkendők a vonatablakból. púpjuk fiatal korukból következően még mindig elég reszketeg. A csorda többi tagja bosszantó nyűgnek tekinti. a sarkamra lépnek. és különös hajlandósággal viseltetik a só iránt. ideiglenesen külön istállójukban elszállásolva él Big Bill három fia. beleértve nemeztakarókat. s mintha . Mikor megérkezem. s megint rákezdi. A karámban állandóan a nyomomban vannak. A három teve-kamasz a karám közepén áll. s púpredői úgy lobognak. Az ugrándozási kísérletek olykor ugyanolyan nevetségesek. hogy szigorúan növényi táplálékra szorítkozik. Aztán indulatai újra elragadják. s mihelyst lábra áll. Sem fenyegetéssel. Sárga fogával nagy darabokat tör le belőle. hogy én is elvágódom. A tapír leginkább az elefánt és a ló keresztezésének hat. Elég gyakran előfordul. ami útjába akad. hogy a tevék jól alkalmazkodnak a nehéz életkörülményekhez: “A kétpúpú teve főleg a sztyeppék azon sós és keserű növényein él. s végül arrébb mozdulnak. mint egy barika.

gumiszerű ormányától eltekintve nagyon hasonlít ahhoz. valahányszor bemegyek hozzájuk a karámba. ami hosszú háziasításuk eredménye. s ez állítólag gyakran sikerül is neki. Lydekker ezt írja: “…az indián vadász serényen üldözi a tapírt. mert ha a víz túl . s ilyenkor télen naponta kétszer meg kell törnünk a jeget rajta.egy csipetnyi volna benne a disznóból is a teljesség kedvéért. vagy finom porrá törve be is veszik. Van néhány példányunk ebből is. Azért van rá szükség. mintha valaki nedves ujját felfújt léggömbhöz dörzsölné. mégis megtudván. Vastag és erős bőrét kicserzik. Annyi bizonyos. … A tapírnak még az embernél is gonoszabb ellenségei a nagy macskafajok. s aztán ostort vagy gyeplőt készítenek belőle. s felhagytam azzal. gondosan apró darabokra vágjuk. de roppant makacs és kitartó. Ha szemügyre veszünk egy jakot. mint egy vörös képű tapír. mind ízre igen hasonló a marhahúshoz. mert ha Mr. Érkezését örömricsajjal üdvözlik. patáit talizmánként a nyakukban hordják. hogy lábát. mert száraz időben merev és törékeny. s a tapírok szorosan a sarkában. a jaguár nagy zsákmányt ejt az amerikai tapírok közt. vad jak fekete vagy nagyon sötét csokoládébarna. mert szőrzetének nagy része alul nő. sasorrú. csipogó hangjuk olyan. részben alakja miatt. s ráadásul olyan terepen. az öreg Tom leginkább úgy fest. sáros sekélyesben dagonyáz. nedves időben pedig teleissza magát vízzel. Cole a megszólalásig hasonlít a tevékhez. teljesen érzéketlen a hideggel szemben. krémszínű. hátára veszi a zsákot. sárgarépa. és mind küllemre. Úgy rémlik. amelyek egyébként is legfőbb örömei és büszkeségei. hogy megpuhítsák. s nagy fogukkal darabokat kitépni testéből. mivel háta magas vállától a farka felé lejt. amivel semmi más állat nem képes megbirkózni. némileg körültekintőbben kezeltem őket. hogy szorult helyzetben képesek az embert leteperni. s Tibetben a jeges hegyi patakok mentén. míg a hátán és a nyakán viszonylag rövid a szőr. A tapír patáinak. Nem túl értelmes jószág. Az állat húsa puha. hamuszürke és fekete foltos. fehérrépa és takarmányrépa elé. hosszú szíjakra hasogatják. a nagy kígyók és a jaguár. Úgy mondják. s nagy ereje és elszántsága révén eljut a legkülönösebb helyekre is. a szerencsétlen pára rémülten berohan a legirdatlanabb sűrűségbe. Lábbelire a bőr nem való.” Tapírjaink ugyan sosem mutatták az ingerlékenységnek semmi jelét. és eldöcög a tapírokat megetetni. mint Subidu és Subidam Alice Tükörországában. s ezeket a sebeket csak a nagy macskafajokkal való küzdelmében szerezhette. akár egy hivatásos katona. A tiszta. mert húsának és bőrének jó hasznát veszi. hogy a kajla. A jak a szarvasmarhák családjának nagyon különös tagja. karikalábú Tom keresztülcsoszog a karámon. amilyennek az őslovat rekonstruálták. Rövid. s ezek igazán kedves teremtések. Napjában egyszer Tom és én leülünk egy nagy halom krumpli. azt látjuk. Aztán Tom bütykös lábára tápászkodik. éles patáikkal rátiporni. hogy ha a jaguár rávetette magát a tapírra. s ez a madárszerű hang furcsa az ilyen lomha állatoktól. mint a teve a sivatagoknak. jóindulatúan csillogó szemmel úgy kacsáznak karámjukban. Dél-Amerika erdeiben a tapírnak csak három ellensége van: az ember. félig befagyott. hogy sok elejtett tapír testén nagy forradások látszanak. Gömbölydeden és apró. és forró zsírral dörzsölik be. szőrének és egyéb részeinek az indiánok gyógyító erőt tulajdonítanak. A jak olyan jelensége a világ magasan fekvő pontjainak. A karámjukban van egy tó. A részlegünkön élő egyéb állatok közt nagy jakcsordánk is van. hogy lerázza magáról gonosz ellenségét. hasát s farka alsó részét vastag szőrfüggöny borítja. mert a ragadozó karmai nem bírják átütni a zsákmány vastag bőrét. majd zsákba tesszük. leves és ízletes. hogy kedélyes bizalmaskodással nagyokat csapjak a fenekükre. Kora reggel ez az első s legkellemetlenebb feladatunk. s a tigris malájföldi változatát tizedeli. részben pedig azért. bár: a csordánk nagy részének szőre fehér. Mindig nagyon mulattat a látvány.

Kora reggel és éjjel járnak legelni. súlyuk alatt pedig beszakadna a jég. farkukkal úgy csapkodnak. testük súlyával törve-zúzva a jeget. a kezem vörös. mint engem első munkahelyemen. a rámerészkedő jakborjakat követik a felnőttek is. Kinloch tábornok az 1800-as években a tibeti jakokról írva megjegyzi: “…a csordák sokat vándorolnak. aminek következtében bőrig ázok a jeges víztől. s csodálkozva néz hátra. szánkóként vontat végig a hó felszínén. s vele együtt a jakok is. aztán a térdig érő hóban lassan keresztülvágok a mezőn. Nekem dörgölőznek. és gyors. a jakok köszöntésünkre a havon át felénk vágtáznak. és ettől csak még nyomasztóbbá lett. Amikor végül eleresztem. rávetem magam egy-egy mellettem elhaladó borjúra. Charlie szinte bátorított. Furcsa. az összes jakborjú követ. s az egyéb munkákat is elvégzem. hogy fél tucat borjú egyszerre kap lábra. hogy miért hagytam abba máris ezt a nagyszerű játékot. s kezem a bordái melletti vastag bundába dugom. melyet kerülni kell becserkészése közben.vastagon befagy. s a legjobban eltervezett cserkészés is tökéletesen meghiúsulhat. és ott fulladnának. fehér gőzfelhőkben tekeredik elő orrlyukukból. A jakborjak imádják. Mire kiganajozom az istállójukat. s úgy ugrálnak körül. ha nem vigyázok. kék és merev a fagytól. hogy a barakkban kellett laknom. s ezért annyira vittem velük a bizalmaskodást. miközben a jakok nagy. s ez a huzakodás könnyen hanyatt ránthat. s gyakorta órákig ugyanazon helyen fekve pihennek. a hőmérséklet állandóan ingadozik. a borjak belenyomják orrukat a vízbe. ahogy egy mesterfokú birkózó kiveti ellenfelét. ahol olyan forró. hogy bár a jakok majdnem akkorák. mint az észak-amerikai bölények. Aztán beleereszkednek s forgolódnak. s ha mély és puha a hó. Gyakran néhány percen belül valamennyi égtáj irányába fordulhat a szél. és ezek a nagy darab állatok körém gyűlve elégedetten ropogtatják. hogy testük ívben meghajlik. Vasvillám hegyére szúrok egy bála szénát. vagy legföllebb három-négy tagú csapatokba verődnek. magasan a növényzet felső határa fölött. csavaró mozdulattal. mint egy kazán. édes illatú és jóindulatú lavinája vesz körül. Amikor a tó széléhez közeledem az ásóval. azon vehetem magam észre. Mikor a tó közelébe érek. szőrös. Ha ilyenkor nem vonulok vissza sürgősen. a borjú azonnal megáll. ha játszom velük. s fiukként kezeltek. Az volt a baj. hogy rosszindulatúak lennének. Amikor reggel belépünk. Baileyék roppant melegséggel és szeretettel fogadtak. hogy az első időkben Baileyéknél nagyon elkényeztettek. Az állat erre teljes erőből vágtatni kezd. leveszem a drótot a báláról. vállamra emelem. a havon kupacokban szétszórom a szénát. s a hó dallamosan csikorog. olykor megpróbálnak egy falat szénát lopni a vállamon cipelt bálából. Amint a tó szélén apró darabokra törtem a jeget. Nyáron a tehenek több száz vagy akár ezertagú csordákba állnak össze. még sincs soha olyan érzésem. Érzékei közül a szaglás jóval fejlettebb a többinél. és egyszerre rázza ki a bundájából a vizet. s néha túláradó örömükben a fejükre állnak. hogy bárkit is annyit pátyolgattak volna távol az otthontól. és nyomukat a legmagasabb és legmeredekebb magaslatokon is megtalálhatni. s a levegőbe rugdosnak. mint hatalmas kutyakölykök. bozontos farkát. amennyire az állatkert egyetlen más nagy patásával sem mertem volna. mint egy karikás ostorral. Lélegzetük nagy. s a szél iránya szintúgy változik. s potenciálisan ugyanolyan veszélyesek. A vén bikák különösen szívesen választanak valamely magasan fekvő pontot nyugvóhelyül. míg a vén bikák remete módra morzsolják le napjaikat. s ez jelenti a fő veszélyt. ilyenkor valamelyik nyugodtan eszegető nagyobb jakot közelítem meg. hogy ezt a feladatot elvégezzük. Tibet magas völgyeiben. surrog és susog patáik alatt.” A tél összes nyomorúságával együtt a nyakunkba szakadt. s ha ilyenkor jól megkapaszkodom és eleresztem magam. és szomjasan isznak. Nagyokat ugranak. s rendesen valamely meredek és kopár hegyoldalra húzódnak napközben. hol oly sok jégfolyam keresztezi egymást. s megragadom nagy. Nem hiszem. a szó legjobb és legkevésbé korlátozó értelmében. hogy családomról és rövid előéletemről hosszú és hencegő történeteket adjak .

amely valaha egész jó felöltő lehetett. Fred vastag. de itt is akad bökkenő. ahol enni szoktunk. míg a másikkal vajat csap rá. mint odakint. s én örülök. ilyenkor hiányzik a fogasról Joe viharvert esőkabátja és zsíros sapkája. mindent elfojtó mancs. de ha elkezd odajárni. Mrs. – Vegyen még… Tiszta a cipője?… Rendes az a lány?… Ne maradjon ki túl soká. Szeme kicsi és sötét. Fatalista vagyok. – Hát meggyütt?. s fejét féloldalt hajtja. Charlie. hogy csak idő kérdése. Az előtérben csak egy fokkal melegebb a levegő. Ezalatt némi vaj ragad a hüvelykujjára. Az így leszelt darabot egyik kezében tartja. – Meggyütt? – ismétli. s kötényéhez szorítja. Eközben Mrs. s az átható szag azonnal elárulja. poros lódene s Roy leírhatatlan ruhadarabja. itt sokkal kellemesebb. mivel fölösleges. – Ha hazahozza. Mrs. Ott ülök. milyen sivár az életem a barakkban. Ezúttal nem is válaszolok. Fölmarkolja. s hunyorgatása rossz látásra vall. kedves. leülök az asztalhoz. s a gyenge megvilágításban a falifogast kémlelve meg tudom állapítani. Legalábbis valaha . nyálas ujját gyengéden. Általában bátran az elsőt választom. Belépve a konyhába. hogy mi a helyzet. s csendesen mosolygott. ne menjen a kocsmába. hogy a mamája se szeretné… Vegyen még… Nem. Bailey az élet komolyabb dolgaiban nyújtott irányítást. és igyekszem nem figyelni ténykedését. hogy se nem elég hosszú. &letörődve sorsomba. s bármilyen menedéknek örülök. hogy igyék. forróság hulláma csap meg. Ezt nagy cuppanással leszopja. és csak az tudja. és tovább szel. A kenyér az asztalon fekszik. Haja a csimbókok erdeje. hogy rendesen össze lehetne fogni. Gondoljon arra. Mosolyogva bólintok. Austin az uzsonnánkat készíti. A fehér köd úgy nehezedik a tájra. a spájzba megy egy tányérért. s a történetek lényeges pontjait halkan elismételte magában. se nem elég sűrű. Bár valószínűleg nem hitte el őket. hogy szelni tudjon belőle. Csak két eset van: vagy elsőként érkezem. és az álla furcsán deformálódott. és akkor valamennyien tudjuk. amire rárakja őket: Mikor visszajön. mintha hallgatózna.elő. és mindig rendetlenül szanaszét áll. ha a köd ide-oda vonuló fátylai közt egy narancsszínű fény homályos glóriáját látom lüktetni. Austinnal. Miután megszámolja az abroszon heverő kenyérszeleteket. és szétkeni rajta. az bizony fogas kérdés. Állandóan mindent kétszer mond. hogy már megint halat kapunk. azon egyszerű oknál fogva. ha szomjas. mindjárt itt az idő lefeküdni. kedves. észre sem vesz. és újra megragadja a kenyeret. mikor kerülnek hajszálai az ételembe. Az ajtó mögött lógó élénk színű törlőruhával letörli a port a tányérról. végre észrevesz. te is nagyon jól tudod. s akkor rosszul leplezett undorral ehetem a félig elhűlt ételt. de ez mindig hátborzongató módon lenyűgöz. mint egy hatalmas. Miért ne ihatna meg a kocsmában egy pinttel? – Énnekem nem a pint ellen van kifogásom. Hogy jó dolog-e elsőnek hazaérkezni teára. s így petyhüdten lóg az arcába. Alacsony asszony. nevetett rajtuk. vagy későn érkezem. amit a barakk kínál.érdeklődik. Hozza haza. Néha én vagyok az első. S azok a kedves veszekedések miattam! – Hagyd már azt a szegény fiút. Most mindennek vége szakadt. szeretettel a kenyér köré fonja. Kezem és arcom sajog a hidegtől. aki maga is megpróbálta. itt kellemesebb. mit mond majd az édesanyja? – Azt mondja. s ihatom a langyos teát. aki süket. mint az ágyú. még annak is. ha inni akar. s meggyőződésem. Ragyogó mosoly torzítja el vonásait. és bárgyú csevegést folytatok Mrs. ami erős tájszólását nyálassá s olykor teljesen érthetetlenné teszi. De két pintnél többet ne hozzon. Austin. s ki nem. ki jött már haza. s tovább vágja és keni a vajas kenyeret. De két pintnél többet semmiképp se.

hal. – Látom. nagy bakancsa csikorog és nyikorog a kőpadlón. nem is kérdi. – Hal – magyarázza. nem ér rá hazajönni uzsonnára – jegyzi meg Joe. – Fred késik – jegyzi meg. s közben halkan azt mondja nekem: – Két rohadt szalmaszálat se tettem keresztbe egész nap. és odacsoszog a székéhez. – Máma hamar hazagyütt – locsog tovább Mrs. csinos arca a hidegtől piros. Austin Joe elé teszi a halat. Joe-tól fél. és szétnéz az asztalon. Mrs. s erősen halszagú gőzt ereszt a szabadba. . Austin. Csak öt perce. és rámosolyog. A. A tálalón egyhangúan ketyeg az óra. és rekedten fölnevet. erre a kérdésre nehéz válaszolni. Pár percig csendben rágunk. Lutonban vótam. aki hangosan csámcsog és szörcsög. Szelíden mosolyogva áll az ajtóban. aki talán el tudja vonni a figyelmemet az uzsonnakészítésről. Austinnal nem tud beszélni. és idegesen néz Joe-ra és rám. félénk fiú. sovány. Austin immár harmadszor értesít róla bennünket. s közben mutatja is. – Hazagyütt? Roy futólag bólint. a tányéromon levő maradékot a villámmal ide-oda tologatva.élénk színű volt. a hölgyet kivéve. azért nincs egy csepp vizünk se. – Jó estét. a mintázata kissé elmosódott. – Igen – felelem komoran. Leül. s finoman böffent. a fedőt visszatéve. és az asztalra bámul. hogy én együttérzek vele zavarában. Austin jól megértse. ezért hát hozzám fordul. Joe megereszt egy sípoló. Minden étkezés nagy megpróbáltatás a számára. hogy a hal. – Jó estét! Mosolyogva bejön a konyhába. Mrs. csapott vállú egyén. Aztán Joe teával öblít le egy falat halat. s azt figyelem. érezve. s azóta állandóan abba törli az edényeket is és a kezét is. – A szivattyún dógozik. Zaj hallatszik az előszobából. aki csak most veszi észre. a teavíz halkan forr a tűzön. saját személyében. azt csinájja. – Mingyár kész a tea. nem is bír elég hangosan beszélni. Joe az. amit eszünk. s halkabban hozzáteszi –. kísérteties vihogást. Mrs. Megszaglássza az edény rotyogó tartalmát. hogy leveszi a fedőt a serpenyőről. hogy Mrs. mi? – kérdezi tőlem dévajul. Ippeg most értem haza. – Á – szól üdvözlésképpen. a barakk ura. Austin értetlenül mosolyog. – Igen – mondja Joe. két szeme laposan és egymáshoz közel helyezkedik el ráncos arcában. Leteszi magát. Mrs. – Tényleg? – kérdezem minden érdeklődés nélkül. Roy idegesen vihog. – Hal – mutat rá nagyon intelligensen. s megjelenik Fred. Ezt az információt most kifejezetten Roynak szánja. – Sokat dógozott? – Ahá! – kiáltja Joe. – Maguk mindig csak viccelődnek. és ezen a hangzavaron át hallani Mrs.Nemsokára pikkelyünk nő. kilincs zörgése jelzi. Hamarosan Roy is megérkezik. visszacsoszog a kályhához. de mivel már két hete lóg ott. savanyú. s közben a vállán keresztül szuttyogósan beszél hozzám. – Ó! – kiált fel Mrs. – Igen – mondja Joe. – Hát igen! – bömbölöm. hogy jön valaki. –. ahogy a halat tépi és péppé zúzza. – Szereti? Mivel az utóbbi két-három hónap minden egyes napján halat kaptunk uzsonnára. – Frednek túl sok a dóga. Austin. csöndes. s a finom kis szőrök a pofacsontján rőten csillognak a fényben. Fred sem. A kenyérszeleteket a tányérra halmozza. Joseph! – köszöntöm. Austin műfogsorának állandó szuttyogását. Sápadt. Fene hideg vót. – Hun a fiú? – Roy? Még nem jött haza. aki tökéletesen kifejezéstelen arccal fogadja a hírt. A köd nedvesen az ablaknak nyomul. A szeme vidáman csillog. Elmentem… elmentem Lutonba. Csoszogó. Valamennyien csöndben ülünk. – Atyaúristen! Már megint hal! Ezt inkább csak megállapítja.

Roy még mindig a halával kínlódik. Fred – mondja Joe. vagy földi. mint a hal. akiket már régebbről ismertem. MINDENES FIÚ Mindenek. Fred orrán a csepp feladja az egyenlőtlen küzdelmet a nehézkedés törvényeivel. ami lassan érlelődik eltompult agyában. mik a földön és a mezőkön járnak. Most bekövetkezik az elkerülhetetlen. – Na – mondja Joe –. Gazdája megtekinti az eléje helyezett tálat. fojtogató. mint a madár. Szájába lapátolja az ételt. de ezek gondozása nem töltötte ki az időmet teljesen. ugye? – Ammán igaz – bólint Fred. hogy Fred minden mozdulatára bizonytalanul megrezzen. Austin is. vastag füstcsigákat eregetve az asztal fölé. ami úszik.– ‘Stét. csak a végszóra várva. Ez csodálatos volt. Megmondtam nekik. amely állandóan ott torlódik a legodavetettebb megjegyzés mögött is. amit csak a kérődző tehénnél látni. Az előszobából még hallom. de beszélhetek én. ahol hat pár eszkimókutya és két pár sarki róka élt. mik húsból és az éltető leheletből állanak. hogy Fred pillantása felém fordul. hogy Mrs. – Nem szeret mán a kislyány? – De igen. csak most valaki más férjével megy el szórakozni – élcelődöm. – Szereted a halat. mint például Paullal. követem Joe példáját. – Tőkehal – mondja fölfedezésére büszkén. s távozóban a visszhangzó előszobában fütyörész. – Ohó! – kérődzik tovább –. ami repül. szereti-e a halat. hogy mindenki untatására előtörjön. Austin valami kis gondolatfoszlányba van elmerülve. s ezért más-más részlegekhez is beosztottak egyik vagy másik szabadnapos ápolót helyettesíteni. s aztán azzal a tökéletes érdektelenséggel rágódik el rajta. aki pedig nem hallhatta. IX. és pipára gyújt. – Namivan? – érdeklődik. Fölkel és eldübörög. vagy vízi. Austin megtudakolja Roytól. és így testből és lélekből. volt egy saját kis részlegem. Mindig egyszavas válaszokat adok Frednek. a . – Nem. – Hal – javítja ki a felesége. amely épp útban van Fred szája felé. hogy ne nyúljanak hozzá. emberek és bestiák. Arca kétoldalt kiduzzad. de végül kitart Fred szőrös orrán. hát akkor itthon maradsz? Fred logikája kristálytiszta. Fred hosszú orráról állandóan egy áttetsző csepp lóg. vagy mások. s állkapcsa mozgásával úgy görög. Mozdulatai már-már olyan óvatosak és lassúak. Érzem. mint egy hüllőé. mert csak ez tarthatja fel unalmas emlékezéseinek áradatát. Mindeközben hangosan szipákol. mivel így föleleveníthettem ismeretségemet egy sereg állattal. BARTHOLOMEW (BERTHELET) BARTHOLOMEUS DE PROPRIETATIBUS REAUM Boldog két-három hónapon át én voltam az állatkertben a “mindenes fiú”. én viszont elmegyek. de nem akar semmiből sem kimaradni. Mindenki nevet. Bólintok. Azaz. mint két gombóc. s a szeme kajánul csillog. – Túlóráztál? – Nem. Mrs. még Mrs. és finoman szeletelni kezdi. Mindig megbűvölten figyelem. Szeret mindent pontosan leszögezni. mint a barmok. Fred módszeresen megrágja. bár kissé primitív. s hogy elkerüljem a napi munkájáról szóló végeérhetetlen és unalmas beszámolót. és pontosan a villányi halra esik. Joe hátradől. vadak és szelídek. Azok a balfácánok elhányták a csavarokat. – Mégy valahova ma este? – kérdi tőlem Fred. állatoknak neveztetnek – vagy bestiáknak – legyen az égi. mik a földön csúsznak és másznak.

Bár nem ők Lapíts első kölykei. aki a Lapíts névre hallgat. Bár a vele dolgozó ápolónak állandóan olyan – ha nem még különb – erőnlétben kell lennie. s ha egy ilyen hatalmas szőrcsomó veti magát rád. Szép. mennyire ráillik ez a név. mint az anyjuk. és hogy idővel lekölykezik. Nagyon nehéz volt naponta ellenőrizni. s egy gyors nyalintás után eltűnt a vackában.tigrissel. mekkora a hasa. Négy közülük hamuszürke és fehér foltos volt. hogy elég mélyen a bundája alá nyúlhassak. és szerelmes nyögéseket hallat. szaglászó orrukkal különleges vidrafajtát formáztak. hogy a föld olyan pontjain is élhessenek emberek. ahol bajban lennének az eszkimókutyák nélkül. cammogó Lapítsnak van csak igazi egyénisége. Mikor átvettem az eszkimókutyákat. s első nap bizonyos fokú körültekintéssel közeledtem ezekhez a jól megtermett állatokhoz. Hamarosan rájöttem azonban. az emberi nem minden egyes tagja iránt szinte már zavarba ejtően heves jóindulatot tanúsítanak. farkát csóválva figyeli. A falka legnagyobb állata egy hatalmas. kettő pedig ugyanolyan krémszínű. Különben is olyan vastag szőrbundát viselt. s állandóan egymásnak ütköztek. a munka sose vált unalmassá. vagy hogy mennyire duzzadtak az emlői. és elém hozza. Guillemard az 1800-as években így írja le a Kamcsatkán látott eszkimókutyákat: “Legtöbbjük fehér. olyan büszke rájuk. farkát hevesen csóválja. hogy mikor következik be a fialás. a kerítéshez lök. de akkor is kitartóan követ körbe-körbe. Lassanként. amit oroszlánápoló koromban űztem. mintha először fialt volna. krémszínű szuka. Sőt visszatérve a lopkodáshoz. hogy bár egy lerágott csontért élethalálharcot képesek vívni egymással. fejük pedig fekete vagy teljes egészében barnásfeketék. s mikor bekémleltem. horkantva liheg. hogy arcomat igyekezett végignyalni. hat kövér kölyköt láttam az alomban hemperegni. mert minden közeledésemet olyan vad izgatottsággal fogadta. s egy másikkal jelenik meg. s neki adtam a legjobb húsfalatokat. hacsak nem vállalkoztam egy hosszas birkózómeccsre. Pár másodperc múlva finoman fölveszi a szájába. Végtére is ők teszik lehetővé. hogy a dolgom végezzem. s leffegő nyelvvel. egészséges kölykök voltak. Ilyenkor Lapíts nevéhez méltóan odalapít. s tömpe. és mert szinte naponta új részlegnél dolgoztam. és az emberi nem iránt érzett véghetetlen odaadását azzal fejezte ki. Egy bizonyos Dr. Lapítsról sugárzott a jóindulat. s hegyes orruk . visszaviszi a vackába. Az eszkimókutya-falka többi tagja is vonzó és szeretetre méltó a maga módján. az olyan. emlői megteltek tejjel. Ezt addig ismétli. testüket vastag zsírréteg borította. ezért hát gondosan figyelemmel kísértem. Teljes súlyával nekem ugrott. felkapja egyik kölykét. Phil közölte. Hátsó lábán állva mintegy 180 centi magas. hogy simogatom a kölyköt. Éles hangon nyifogtak. s hacsak nem vagy nagyon fürge. míg minden kölykét az ölembe nem rakta. hogy Lapítsot nemrég fedeztették. az ölembe teszi. Önelégült képpel ült ki a vacka elé. lihegő nyelve olyan hosszasan és pirosan lógott ki. természetszerűleg hátratántorodsz a drótkerítésnek. Nem tudom. de a nagy. Amint az első hatalmas ölelésen átesünk. akkor végre megelégeli. Ha farkával sípcsonton talál. miközben a ketrecét seprem. ahogy múlt az idő. ahonnan a kölykök vékony hangú vinnyogását hallottam. már kissé normálisabban viselkedik. Eddig még nem volt dolgom eszkimókutyákkal. hogy boldogulna az emberiség egy hányada a kutyák családjának e hihetetlenül szívós és megbízható tagjai nélkül. és hagyja. s felágaskodva két mellső lábát válladra támasztja. amíg a ketrecébe nem léptem. mint egy átlagos szabadfogású birkózónak. mint egy jókora piros futószőnyeg. és megállapíthassam ezeket a jeleket. Ha leguggolok. egy nyalintással jó reggelt kíván. aztán berohan a vackába. mint ha ló rúgott volna meg. hogy nagyon nehéz volt kitapogatni. mint a részegek a kocsma előtt. könnyen egypár törött bordával kerülsz ki az ölelésből. s aztán egy reggel enyhébb kitöréssel fogadott. Nem is sejtettem. újra átkutattam a kedvéért a helybeli farmok sövénykerítéseit tojások után. Amint reggel bemegyek a ketrecébe kiseperni. bundájuk fényesen feszült. mint egyébként. hogy kicsúszott kezemből a kezdeményezés. Lapíts mégis gyönyörű és nagyon megnyerő állat.

hogy védekezzék a metsző szél ellen. hogy kissé ellaposodnak. számukat megduplázzák. ahol a környező tundrák jóvoltából a szánok nyáron is használhatók. s egy nap. ami szinte beleolvad a tízcentis fűbe. s Kamcsatka egyike a világon azon kevés helyeknek. kivéve. Egyikük egy nap megevett egy zsebkendőt. ahol a háziszárnyas ismeretlen. amire hallgat. Az olyan településeket nem számítva. éppúgy. mint egy airedale-terrier. Fakó sárgásbarna színűek. Ezek a különös szarvasok nem nagyobbak. Az egyik módszer az. amely majdnem olyan vastag. de ha nehéz a szán. Ezek a furcsa szarvasok nem növesztenek szarvat. s amivel irányítani lehet. Ha közelebbről megnézzük az egyes szőrszálakat. míg valósággal bele nem botlik.” Az állatkertben a törpekengurukon és a páviánokon kívül a muntyákszarvas és egy sereg kínai víziszarvas kóborol szabadon. vagy rossz az út. hogy egy nagyobbfajta karámban. és a zsebemből kiejtettem (szerencsére üres) erszényemet. néha roppant makacs és kezelhetetlen tud lenni. egy ekkora állat jól szembetűnik. s ezt a nőstényekért . ami segítene neki a sarki klíma viszontagságait átvészelni. a szabadban aludni. Az ember azt hinné. Ha büntetni akarják őket. s még esős havazás idején is sokkal jobban szeretnek a hóba vájt lyukakban. sőt még ennél többet is befognak. mint a medvéé. a kutyák nagy száma miatt. s mindegyik azt tartja szem előtt. de csak ritkán hagyják ott végleg gazdájukat. és a szőrük meglehetősen durva. azt látjuk. mikor Dr. és semmi káros utóhatása nem jelentkezett. vagy az első keze ügyébe akadó követ. de néha napokra is elmaradnak. amiket az állatszerető brit közönség dug át nekik a drótkerítésen. Napközben szabadon kószálnak a környéken. egy süldő kutya két nyeléssel eltüntette. mint a szekérhúzó fokföldi ökröket.és fülük miatt megjelenésük határozottan farkasszerű. Bundája. Hatalmas étvágyuk miatt kecskét. ehelyett a hímek szemfoga két Drakula szerű agyarrá nő. s este visszatérnek vackukra. a hajtó a botját hajítja a bűnöshöz. a kutyáknak hosszú szabadságuk van ebben az évszakban. és a szegény pára. De nem a fekvő kínai víziszarvas. de nyáron apróvadat. amiket az állat váj magának. s teljesen közömbösek az időjárással szemben. s minden cölöp lábához egy-egy kutyát kötnek. hogy az még egy struccnak is becsületére válnék. durva szálú… Bár csodálatosan idomított. s látszólag közömbösen tűri gazdájától a bőségesen záporozó ütéseket és rúgásokat. Szánhúzás közben naponta kétszer egy hal harmadát kapják. Faóljaikat csak akkor használják. s az ember észre sem veszi. Sok falu ezért. Az élelmet illetően is olyan kevéssé válogatósak. Láthatólag nagyon ízlett neki az adomány. A buszjegyeket vagy jégkrémes kartondobozokat. s éjjelre másfelet. kénytelen maga gondoskodni élelméről. mivel ostort sohasem használnak. Gazdáiktól kizárólag gorbus lazacot kapnak enni. ahol a füvet a különféle antilop. s az elejtett vadon és a maguk fogta lazacon élnek. mikor az egyik ketrecüket sepertem. jellegzetes képet mutat. amit pár falat hóval öblítenek le… Mindegyiknek külön neve van. mivel a szánhúzás idejét kivéve minden alkalmat megragadnak a verekedésre.és szarvascsordák lelegelik. és úgy illeszkednek egymáshoz. Nem lepett meg. A települések bizonytalan ösvényein botorkálva az utazó gyakran szakad be jókora üregekbe. tojást és madarat zsákmányolnak vándorlásaik során. mint a tetőn a zsindelyek. hogy cölöpökből háromszög alapú gúlákat állítanak. ha kölykeik vannak. a púpos fajt. juhot vagy kisebb háziállatot nem lehet tartani. üres szánt pedig egy személlyel hosszú időn át képesek óránkénti nyolc verszta sebességgel röpíteni. Sok módja van a megkötésüknek. azonnal és szemmel látható élvezettel felfalják. Kemény és tömött havon másfél mázsa súlyt egy nap alatt 350 mérföldre is könnyen elhúznak. hogy egymástól távol tartsa őket. ravasz és szívós. Guillemard-nál az alábbiakat olvastam az eszkimókutya szívósságáról: “Nincs kényelmes otthona. De az embernek nagy árat kell fizetnie szolgálataikért. ha szánt húz. Jó vadászok és halászok. Általában nyolcasával vagy tízesével fogják egybe őket.” A gondjaimra bízott eszkimókutyák hihetetlen erőben vannak. A hosszú gyakorlat és őseitől örökölt ösztönei azonban megtanították a veterán táborozó minden fogására.

aki észreveszi. A tervünknek csak egy hibája volt. de esze ágában se volt. de az utolsó pillanatban sikerült leakasztania magát a kerítésről egy csodálatos vetődéssel. hogy egy ilyen szarvas. s elindultunk vissza az állatkertbe. Amikor egyikünk hatalmas puffanással a fűbe hasalt. Most olyan volt. s a rögbiben szokásos durva szerelés módszere mellett döntöttünk. a vándorlás ösztönétől vagy csak a kalandvágytól fűtve. négy méterrel a szarvas farka mögött. hogy túl fájdalmasan szorítom. a hálók tetejére. Azt hittem. egyenlő szárú háromszög alakban bekerített baromfiudvarhoz. a harmadik személy pedig a megfelelő pillanatban ráugrik és lefogja. míg a hálókat összeszedtük. A levegő a kifulladt és ütött-vert vadászok fájdalomkiáltásaival. s dühösen nézett utánunk. Pedig én is eléggé össze voltam verve. van-e engedélyünk az élveboncolásra. míg bele nem bonyolódik a hálóba. közben a kocsiból megállás nélkül félelmetes sikítozás hallatszott. akinek az idő tájt épp semmi dolga sem akadt. megpróbálva azon keresztültörni. Egy reggel azt a hírt kaptam. Továbbgurultunk. A kínai víziszarvas egyre nagyobb pánikba esett. s éreztem. jómagam meg Billy. hogy nyakon csípjük a kis csavargót.folytatott viadalokban használják. összerezzent. A szarvas kitartóan visított tovább. izgatott és érdeklődő tyúkoktól körülvéve. és abban a hiszemben. mintha azt forgatná a fejében. s még mindig erősen fogtam a lábát. némely helyeken pedig arra. kitört az egész állatkertet körülvevő kerítésen. Kiteregettük a vaddisznófogó hálót. pedig most fejjel támadt nekem. A következő három másodperc zűrzavaros és fájdalmas volt. hogy soha közelébe se ment a hálónak. s ezzel hajtottunk a negyedhektárnyi. ijedt tikácsolásával és tollak felhőjével telt meg. A tyúkok mindeddig mélységesen érdeklődő. s többször a drótkerítésnek vetette magát. hogy a sofőrnek nincs feje. De ez volt az utolsó tiltakozó mozdulata. ketten addig zavarásszuk. a tyúkok rikácsoló. a füvön landolva. és olyan elszörnyedve bámult a kocsi után. míg meg nem találtuk az egész udvar egyetlen olyan pontját. az autózás újdonságától abbahagyja majd. Vasmarokkal fogtam a lábát. és beszabadult az egyik helybeli farmer tyúkudvarába. és áttört sorainkon. De amikor óvatosan egy zsákba tettük. Magunkkal vittünk egy hálókkal telerakott kis zöld teherautót. mintha azt látta volna. s késéles patájával szépen végighasított csuklótól könyékig. hogy utánunk iramodik és igazoltat. és vérfagyasztó. míg csak a megszokott sétahelyéhez nem értünk. Hatalmasat ugrott. A zsákban fekve még mindig dobhártya-hasogatóan sikítozott. hogy a szarvas nem volt hajlandó belegabalyodni a hálóba. iszonyatos sebességgel megfordult. a tyúkok rendezett sorai felbomlottak. ahol bogáncs és csalán nőtt. hogy a hó alól gyökereket és gumókat ássanak ki. Akkor sem csaphatott volna nagyobb lármát. hogy agyarával kezem fejébe hasít. s ott lógott rúgkapálózva. fülsértő visításba kezdett. Úgy gondoltuk. Végighajtottunk a parkon. Mellettem rohant el. és mintegy elvesztette előadása fonalát. Phil Bates. jócskán lazítottam is a fogásomon. ám fegyelmezett nézői voltak a dolognak de ez már nekik is sok volt egy kicsit. A kínai víziszarvas a tyúkudvar közepén állt. s úgy festett. nekiütközött a kerítésnek a két agyaránál fogva. Körbe-körbe rohant az udvaron – mi a sarkában –. elsápadt. hogy a hallgatósága soraiba rendzavaró elemek furakodnak. hogy beletörődik sorsába. A szarvas a szabad lábával kirúgott. mint egy képviselőjelölt. Gyors megbeszélést tartottunk. ahol hajkurásznunk kell majd. hogy lecsökkentsük azt a területet. Közös erővel megrohamoztuk. ha tüzes vassal sütögetem. mintha épp az utazás gyönyörűségeiről tartana előadást nekik. s addig forgolódtunk. Mikor meglátott bennünket. de mindig olyan ügyesen váltott irányt. katonás külsejű úr hirtelen megállt. szépen fennakadt rajta. A leszúrt disznó visítása semmi ahhoz képest amit ez a viszonylag . Akkor a teherautóra tettük. elmentünk. s ő egyre növekvő gyanakvással figyelt bennünket. Egy zömök. Aki mellett elhaladtunk. Hirtelen mindenestül abbahagyta a hánykolódást. én pedig szememmel a hátsó lábára meredve – szerintem egy sólyom kecses röptével – utána vetődtem. Phil elmagyarázta: a kínai víziszarvas így jelzi.

De azért nagyon óvatosan kellett eljárnom. A negyedik napon a kelés határozott javulás jeleit mutatta. Csend támadt. – Van itt egy törött lábú róka. én pedig épp a hálót készültem a megfelelő pozícióba hozni. Philhez mentem a hírrel. Mire az igazgatósági épülethez értünk. s ezzel megriasztott. tiszta a törés. állandó sebességgel körbe-körbe vágtatott a ketrece kerítése mentén. – Hagyjatok békén! – bömbölte a kapitány. Azt mondja. ezért emberbaráti okokból meg kell zavarni őt. három lábon. Persze azt nem várhattam el. mintha tizennégy ijedt víziló próbálna kimászni egy kerti díszkútból. hogy a kapitány szakképzett állatorvos. Egy nap észrevettem. Ezt megtudván Mrs. hogy a róka is osztozzék lelkesedésemben. mikor újra be akartam fogni a rókát. mivel a róka viselkedése könnyen kiszámítható. és az amúgy is nagyon ideges róka sem élvezte. – Az irodában – felelte Billy. – Te szerencsétlen hülye! – üvöltöttem Billyre. s ő szerzett nekem valami kenőcsöt Beale kapitánytól. Billy megdöngette a fürdőszoba ajtaját. Csak annyi volt a teendőm. s ha elég közel volt hozzá. Nehéz fémkeretét vékony és elég hatástalan párnázat vonta be. mit csináltam miattad! – Ne haragudj! – motyogta Billy bűnbánóan. Pompás. és visszatért a lakásba egy fürdőre. – Eredjetek innen! Fürdök! – Igyekezz vele! – kiáltotta Billy. s közben olyan hangokat hallatott. és eltűnt a szemünk elöl. Amint kizavartam a lyukából. hogy az ilyen törést sokkal könnyebb helyre tenni. s hallottuk a víz halk csobbanását. s nem is volt összelapítva és elhajolva. – Nézd meg. úgyhogy a róka nem a zsákba futott. Mrs. s az odavezető ajtót bezártam. Befogtam a rókát. mivel le kellett fognom hozzá. és zavarjuk meg mi. Aztán két gyors szökkenés után lekushadt a fűben. most mi a fenét csináljak? Nem hagyhatom így. hogy mindenfélével zavarják. Phil is csak azt tenné. – Hol az apád? – kérdeztem. hahó”-t kiáltott a kerítés túloldaláról. s a zsákrészét nagy szemű halászháló alkotta. Körbe-körbe rohant a kerítés mentén. Apró termete ellenére az ezüstróka képes olyan bősz fenevadat játszani. ha lehet egy törött lábat szépnek nevezni. hogy a hálót hirtelen épp elé tartsam. hogy szép. aki változatlan sebességgel rótta a köröket a kerítés mentén. A befogás tényleges művelete elég egyszerű volt. hogy azzal kenjem be mindennap. mert a csont nem szilánkosan és többszörösen törött. a róka lába. Ez fárasztó művelet volt. a kapitány már befejezte a hivatalos munkáját. – Vidd papához – mondta Billy nyomban. – Az irodában dolgozik. – Mit mondasz? – kérdezte a kapitány . én hajlandó lettem volna kivárni. erre abbahagyta. mintha egy zellerszár tört volna ketté. Megvizsgáltam. Hirtelen eszembe jutott. egyenest beleszaladt. s láttam. eltört. – Nem láttam. és mérges kaffogása és morgása közben kihámoztam a hálóból. Nem vettem észre. míg a kapitány elvégzi szertartásos mosdását. mikor Billy hirtelen fejhangú sipítással “Hó. Olyan hang hallatszott. Szerencsétlenül öt centivel feljebb emeltem a hálót. A befogáshoz egy jókora lepkehálószerű alkalmatosságot használtam. bár párnázva volt. – Hát akkor menjünk. miben mesterkedsz. hogy azt egy bengáli tigris is megirigyelhetné. hanem a fémkeretnek ütötte a mellső lábát. tiszta törés volt. mintha egy korhadt ág pattant volna el.apró állat hallatott. amikor nincsenek ott a titkárnők. mindig szombaton tud a legjobban dolgozni. Beale-től. mennyi ideig marad a kapitány a fürdőszobában. Beale és Billy azonban azt mondta. mint az úgynevezett zöldágtörésnél. ez az volt. és nagyobb a remény a sikeres gyógyulásra. – Nagyszerű – mondtam. a mancsa és a könyöke közt. s épp a róka elé tartottam a hálót. – Vidd papához. s így ez okos tanácsnak tetszett. mikor arra jött Billy a biciklijén. mert a fémkeret. de tudtam. – Ráadásul Phil szabadnapos. sose lehet tudni. hogy az egyik rókámnak kelés támadt a farka tövén. veszélyes lehetett. ő majd sínbe rakja. s a rókát bámulta. Végül is kiráztuk a zsákból.

hol a gatyám? Végre a fürdőtől kipirultan bedöcögött az irodába. Azt én is tudtam. Billy eltűnt. hacsak a fejét nem akarom venni. – Egy róka. – Fogja! – vakkantott rám. Most pedig munkára! Billy. visszamehetek. Durrell. s arra gondoltam. közelségétől és harsány hangjától megijedt. és fölemeltem egy kicsit. és befejezhetem a házi feladatomat? – érdeklődött Laura. Az anyád kézimunkakosarában. ha valami nagyobb állat lenne. mert többször is kipróbáltam törött szárnyú és lábú madarakon. hozz egy ollót! – Hol találok ollót? – kérdezte Billy gyámoltalanul. igen… itt van… Hoztak egy törött lábú rókát. hogy hol van? Keresd meg. drágám. ez a gipszes kötés új módszer. – Ez új kötszer. – Most pedig! – harsogta a kapitány szónokiasan. szép tiszta törés. – Nomármost. aki már többé-kevésbé beletörődött sorsába. – Itt maradsz! – förmedt rá a kapitány. – Sosincs nyugtom! – üvöltött a kapitány. apró teremtésre néztem. – Törött lábú róka – ismételte meg Billy. indiai antilop vagy egy zsiráf például. – Bizony – bólintott a kapitány. Durrell – mondta a kapitány –. hogy időigényes. Koszos munka. aki hatalmas bádogdobozt hozott. természetesen. – És hívd ide Laurát is! – kiáltott utána a kapitány. – Minden segítő kézre szükségünk van! A karomban heverő karcsú. – Használd a fejed. két hüvelykujját a nadrágtartójába akasztva – a következőt csináljuk. nézzük csak. s két hüvelykujját megint visszaakasztotta a nadrágtartójába. és vártunk. megijeszted a rókát! – szólt közbe Mrs. Ennél erősebben már nem is foghattam. És Gladys. mocskos és sok tekintetben hatástalan a régi módszer. – Nem leszünk elegen mi hárman? – Nem – mondta a kapitány határozottan. Innen jól lehetett hallani a kapitányt: – Gladys! Gladys! Hol a papucsom?… Ja. azt mondja? Na. s elvette tőlem a dobozt. hogy ollót keressen. Mindentől eltekintve. hogy a kapitány láthassa a kár mértékét. – Fogja erősen a nyakát! – Fogom. maga az? – dörmögte. Készítsd ki az új gipszes kötszert… Azt én honnan tudjam. őszintén érdekelt a dolog. Először is. – Sose hagytok békén! Na jó… vigyétek az irodába. érti? Kezével a pléhdobozra csapott. Kinyitotta a száját. Beale. és közelről megszemlélte –. s aztán gipsszel pacsmagolni. – Eddig ugyanis sínbe kellett tenni. lenyírjuk a szőrt a lábról. – Lehet. – Ahá – mondta a szemüvegét megigazítva. s ülepedett le az íróasztalán. hogy te leszel a lánc leglényegesebb szeme. bekötözni. s halvány gipszfelhő porzott ki belőle. – Á. uram? – kérdeztem. Beale kapitány méreteitől. megyek én is. – Ne kiabálj. Beale-lel. de ezt most nem mondhattam el. Segítségre van szükségem. mit csinálna a kapitány. – Mindenkire szükségem van – közölte a kapitány szigorúan. és hosszú. – Mert ez a rohadt gipsz nem ragad a szőrre – jajdult fel a kapitány kétségbeesetten. értve? – Miért? – kérdezte Billy értetlenül. kapitány – mondtam. – Igen.gyanakvóan. A kapitány sietve hátralépett. Így hát bementünk az irodába. figyelmeztető morgást hallatott. nyomában Mrs. Billy visszatért az ollóval és a húgával. – Ha úgyis csak vitatkoztok itt. Ott van valahol. – Igazán. a felfogóképesség ekkora hiányát tapasztalva. a kapitány most nyilván egy új módszerét mutatja be a gipszbe . apu. Beale aggodalmasan. – De hát itt vagyok én. Egyik kezem a törött láb alá csúsztattam. A róka. Hosszú. és nyugodtan feküdt a karomban. – Laura a leckét csinálja – jegyezte meg Mrs. William. Már ez is valami. – Hol a fenébe találnál! – förmedt rá a kapitány.

ha a legkritikusabb pillanatban szabadulna el! – Szorosan tartom. Durrell? – Igen. Billy. A dolgok ekkor kezdtek összezavarodni. tiszta és pofonegyszerű. Gladys! Leeresztetted… Így jó… készen áll. A kapitány mindenkit munkára fogott. Beale kapitány és jómagam kezdtünk elég csapzott külsőt ölteni. Laura pedig duzzogva söpörte a padlót. – Tartsátok kifeszítve! – vezényelte. érti? A kapitány íróasztala s a padló egy összevissza karistolt sípályára emlékeztetett. Pár centi kötszert a mutatóujja közé csavart. – No most. Mrs. ez az új módszer. de tapadós hó hullott volna benne. a kapitány levette a doboz tetejét. hogy új ismeretekre tegyek szert. gondoltam. közben jól összekente a szemüvegét is a gipsszel. szemüvegén át bagolyként pislogva a rókára –. gipsszel vastagon átitatott kötszert. és átnyújtotta családjának. és valamennyiünket megköhögtettek. Miután ekként csatarendbe állította erőit. Gladys. szemüvegét az orra hegyére tolta. Mivel nem locsolgatták állandóan. újra és újra megöntözve vízzel. – Semmi hasznotokat nem látom! – kiáltotta a kapitány. ez világos. – Rmm… rmm… rm… izé… bizé… – mormogta.rakásnak. közelről megszemlélte. s elég nehézkesen letekert egy-két méter. s száját hitetlenkedve elbiggyesztette. mikor szabaddá tette őket az olló . hogy bemutassa. – Te… te… te sepred össze a szőrt a földről. a kapitány értette-e félre a használati utasítást. szinte összebilincselve őket. – Mit ki nem találnak! – ámuldozott a kapitány félhangosan. amit az állat erősen helytelenített. és hozzálátott a szervezéshez. Engedelmesen tartottam a róka lábát. Langyos vizet. Durrell? – kérdezte megragadva a kötszer csöpögő végét. a Mrs. nyírd le a szőrt! – Nem mehetnék vissza a leckémhez? – nyafogta Laura. hogy ezt szóvá tegyem. – Nem kell többé sínekkel vacakolni – mondta felém rázva az ujját. Ekkor jött a második bökkenő. uram. A róka. fogjátok ezt a kötést! Gipszfelhő közepette letekert vagy öt méter kötszert. Billy és Laura által tartott gézszalag megmerevedett és hozzáragadt a kezükhöz. – Akkor jó – mondta a kapitány. de a kötés az ujján hihetetlen gyorsasággal kezdett megmerevedni. – Adjatok még kötszert! – dörmögte a kapitány a munkájába merülve. s a kapitány többször körültekerte a törést kötszerrel. – Namármost – mondta a kapitány –. Beale megjelent egy lábas meleg vízzel. drágám! – Hol az olló? Ki a fene tette el azt a rohadt ollót?! Végül megtalálta az ollót. Mrs. Billy. látja? A kötés maga a sín. Nem tudom. A gipsz nagy része a földre hullott. Beale. – Igen. Fel-le járkált. Beale a konyhában zörgött. – Az istenfáját! – üvöltött fel a kapitány vadul. magában olvasta. – William. vizet locsolva rá. gipsz-dért hullatva. – Semmi régimódi koszos munka. – Kifeszítve. s felém lengette. és érdeklődve nézegette. ami gyors. Billy és én egymással versengve nyírtuk a szőrt. Felemelte a dobozt. tartsa egyenesen a lábát. de ki vagyok én. – Jó szorosan tartja a nyakát? Nem szeretném. hogy működik. Első a higiénia. – Helyes – mondta a kapitány. Gladys! Te pedig. s az iroda kezdett olyan képet ölteni. Laura. Végtére is ezért jöttem Whipsnade-be. – Látja. – Nem! – vakkantotta a kapitány. s a lábast megragadva végighaladt a kifeszített kötszer mellett. amerre járt. míg a gipsz finomabb szemcséi a levegőben lebegtek. uram. mintha könnyű. – Na most. – Nem kell többé sín. és vizet melegített. és kiszabadította ujját a ragaszkodó kötésből. Durrell – vezényelt.

nem vihetnek magukkal az expedíciójukra. Arcáról sugárzott a büszkeség. fizetem saját költségeimet. mintha bepúderozták volna. Az idők végezetéig maradhattam volna mint mindenes fiú. ha továbbra is Whipsnade-ben maradok. működő állatgyűjtőnek. s egy hosszú csík kibogozhatatlanul a papucsára tekeredett. Mindent és mindenkit gipsz borított finom rétegben. de a kapitány meg volt vele elégedve. – Nézzétek meg magatokat… nézzétek a kötszert! Egy rakás… egy rakás… egy nagy rakás szerencsétlenség vagytok. Durrell – dörmögte önelégülten –. Beale megnedvesítette. Mivel épp azért . BARTHOLOMEW (BERTHELET) BARTHOLOMEUS DE PROPRIETATIBUS RERUM Valamivel több mint egy éve voltam már Whipsnade-ben. ezért hát minden áldott este a hideg. s végül saját állatkertet nyitok. Vázoltam eddigi tapasztalataimat. de nekem egyéb terveim voltak. Nem éppen a legszakszerűbb gipszkötés volt. s így az végiggurult az irodán. ezek a modern dolgok óriási segítséget jelentenek. de tudtam. hogy egyik célom gyorsabb elérését sem segíti elő. azon igyekezetében. kiből deákflastrom csináltatik. szemüvegét fehér gipszkeret vette körül. Végezetül hátralépett. Ha viszont sikerül némi tapasztalatot szereznem az állatgyűjtésben. mind! Végre Mrs. hogy a ember az elsőbbek által megösmerné gyöngeségét. Sorra megérkeztek a válaszok is. egyenlő arányban ontva magából a kötszert és a gipszet. – Hasznavehetetlen banda! – üvöltötte a kapitány. folyamodjak ismét. tekerjetek le még egy kis kötszert! Billy. amikor elhatároztam. visszhangzó barakkban. – Na látja. de mivel nincs semmi tapasztalatom az állatfogásban. És ezért teremtettek a legyek és a tetvek. amikor betöltöm a huszonegyet (ez pedig már nem is volt olyan messze). hogy amennyiben hajlandóak magukkal vinni egy expedícióra. Tudtam. – Na. látja. – Állítólag azért vagytok itt. hogy segítsetek! Na. s a kapitány még mindig lila arccal és mérgesen fújva a róka lába köré tekerte. A VADÁLLATOK A MÁNIÁM Némely állatok az ember vigasságára rendeltettek. Beale-nek sikerült lecsillapítani a kapitányt. mint amilyen határozottak. és hogy félne az utóbb mondottaktól. Laura és Billy pedig letekert egy újabb adag kötszert. amelyek éppolyan udvariasak voltak. és az oroszlánok és a tigrisek és a medvék. mások az ember megpróbáltatására. leverte a dobozt az asztalról. hogy az ember megtudná a maga gyöngeségeit és az Istennek hatalmát. Nem elsietett döntés volt ez. A szoba egyre inkább hasonlított egy előretolt kötözőhelyhez a napóleoni háborúk valamelyik vad csatájában. Nagyra értékelik ajánlatomat. Mrs. kopasz feje olyan hamvasan fehérlett. gézdarabok ragadtak a ruhájára. cellaszerű szobámban ülve szépen fogalmazott leveleket írtam valamennyi akkor. így jó lesz – mondta. X. de annak idején háromezer fonttal többre ment az ember. Szintúgy némely állatok azért teremtettek. hogy otthagyom a munkát. hogy atyja haragját lecsillapítsa. hogy állatgyűjtő leszek. mint a majmok és a selyemmajmok és a kajdácsok. azzal folytattam. hogy leegyszerűsítik a dolgokat? – Látom – feleltem. és ingyen dolgozom. háromezer font örökséghez jutok – nem nagyon nagy vagyon ugyan. továbbra is szilárdul kitartottam amellett.segítségével. hogy megkönnyebbítenék és segítenék az emberiséget sokfajta nyavalyáiban – mint a vipera húsa. mint manapság –. s mindenkinek jutott néhány hurok géz.

s ami még fontosabb. – Nagyon fog nekünk hiányozni. mennyire volt hasznos számomra whipsnade-i tartózkodásom. Ezt szinte megdöbbentő módon mutatta ki az. – Azok voltak a szép idők! – mondta a kapitány. mint manapság. mint én húszévesen. s amit megpróbáltak a lehető legjobban elvégezni. bár ez sem csekélység. s azt is. uram. nem sokat segített. rád ugrani. s ezért nagyon fontos. uram – mondtam. aranypénz. Beale. akiket eredetileg a karámokat és az egész állatkertet körülkerítő nagy kerítés felállítására fogadtak fel. Életemnek ebben a csalódott és lehangoló szakaszában ragyogó ötletem támadt. hanem még fizet is érte. amit meg kellett csinálni. nem visznek el. – Hát Hagenbeck. Azt mindenesetre felismertem. akárcsak Beale kapitány. – Nagyon kedves öntől. enyhén szólva. Ennek eredményeként. majd emlékezzék a szavamra. az állatgyűjtésből még senki sem gazdagodott meg. – Maradjon hát… a végén kap egy saját részleget… még sokra vihetné. hogy gyújtsak alá egy nagy üst víznek. ha sarokba szorítják. s ezt engedelmesen . Igaz. hogy sikerülni fog neki. Phil Bates megpróbált rávenni. Most meg kitörölhetjük vele… – William! – De azért meglátogat majd bennünket. s akkor az egyik ismert nagyság nemcsak hogy elvisz magával. amibe beleharaphatott az ember… nem egy csomó értéktelen klozettpapír. A whipsnade-i állatgondozók nagy része. – Lárifári – intette le a kapitány morcosan –. azokból a napszámosokból került ki. hogy az egyik leglényegesebb dolog az állatkertben az ápolószemélyzet. hogy tapasztalatot szerezzek. hogyan kell vesszőseprűvel és az ásóval takarítani. uram? – kérdeztem. Durrell. Beale. A kilátásaimat egyszerre kecsegtetőnek éreztem. ez a tanács. az ablakon hajítja ki a pénzét. drágám! – Ez az igazság! – hajtogatta a kapitány. akkor már becsülettel állíthatom utólag. megtanultam. William! – korholta Mrs. – Én bizonyos vagyok benne. de én mindent feltettem az állatgyűjtésre. Ez nem az ő hibájuk volt. Elhatározásomat. mintha Whipsnade-ben legalább hetente egyszer felmondtam volna. hogy gondosan válogassuk meg őket. viszont nem szerezhetek tapasztalatokat. A tyúk és a tojás problémája volt ez. hogy maradjak.akartam egy expedícióban részt venni. Mit tanultam? A mérleg inkább negatív volt. olyan negyven-ötven éves emberekkel dolgoztam együtt. – Semmire se jut. akik annyit sem tudtak a gondjaikra bízott állatokról. csalódottan vették tudomásul. de inkább azt tanultam meg. – A pénz még pénz volt. hogy kellőleg megbecsüljük ezt a nehéz és piszkos munkát. – Abban az időben még volt értéke a pénznek. Nekik ez is csak egy munka volt. mit és hogyan nem szabad csinálni. mikor én ott voltam. s hátsó lábával az igen kemény esőkabát elejét is leszakítani. – A gyűjtésem legszebb állatait félreteszem az ön számára. – Ne törd le a fiút. ugye? – Igen. hogyan kell egy bála szénát vasvillán vinni. Whipsnade-ben töltött utolsó éjszakámon az ágyamban fekve megpróbáltam fölmérni. a távozásom alkalmából rendezett currys búcsúvacsorán. amit a zsiráf mellett töltött első napomon tapasztaltam. – Még csak keresni sem lehet vele – folytatta gyászosan a kapitány –. hacsak tapasztalatom nincs a gyűjtésben. Nélkülük nem lehet semmiféle eredményt elérni. hogy még egy szelídnek látszó törpekenguru is képes. ha mindig csak így továbbáll – morogta sértődötten. hacsak magukkal nem visznek. hogy van tapasztalatom. nem akartak ők állatszakértők lenni. hogy otthagyom Whipsnade-et. Négy óra tájban Bert utasított. de szinte minden érdeklődés nélkül. Ha az örökségem egy részén saját expedíciót szervezek. feltétlenül el kell jönnie – nézett rám Mrs. – William.

meleg vizet aggyak neki… nem t’om. hogy a vadon élő állatóknak keservesen kell a napi táplálékukat megszerezniük. Az érdeklődés vagy a tudás hiánya aztán arra vezet. Az sosem izgatja őket. – Nem t’om. mint a whipsnade-i – hallottam gyakran a jóakaratú. hacsak nem ismerjük az állatokat alaposan. egy hartley-wintney-i ács vagy egy sohói főpincér. mielőtt még a lábát törte vagy szívszélhűdést kapott volna. Hiába mondom. mint a hideg. nem vesszük észre az apró. hogy az állatokat szigorúan bizonyos területekhez köt három dolog: az élelem. ha olyan. pedig ha gondos kutatásokat végeznénk. aszonták. és büszke volt rájuk. mint kicsikben. hogy éppúgy rabjai a munkájuknak és a konvencióknak. azt találnánk. de mikor én még Whipsnade-ben dolgoztam. milyen nehéz naponta szemmel tartani egy 18 hektáros karámban egy egész csorda állatot. s úgy gondolták. – Próbáljon meg dolgozni benne. mint az állatok az . mennyire szabad egy streathami banktisztviselő. s hogy az egész csorda eleget kap-e enni—válaszoltam erre mindig. Egyedül az a haszna volt. hogy az állatok az állatkertben úgy szenvednek. mintha valami jóságos öreg hölgy volna. mikor a zsiráfot hozták. s akkor megtudja. hogy pár vödör langyos vizet kapjon. Hat-hét évvel azelőtt. a karámok nagy mérete csak kárára vált az állatnak.meg is tettem. Abban a tévhitben élnek. hogy utánajárjon. valóban létszükséglete-e a zsiráfnak a meleg víz. árulkodó jeleket. hogy barátként kezdi és ebédként végzi. ami: kemény. hogy nem figyelik meg kellőképp az állatokat. különösen. hogy folyton betegségekkel és élősködőkkel kell megküzdeniük. nemcsak a meglévő betegségéből gyógyíthattuk ki. de nem érdekelték annyira. ez a gondolkodásmód még ma is elég elterjedt a jó szándékú. Hiába bizonygatjuk nekik. vigyem be a zsiráfnak. Mikor már forrt. mint a Paradicsomban. Sajnos. a meleg víz nyugtatóbban hat majd. az állatok ott maradnak. Ezekkel az emberekkel nem lehet vitatkozni. de alapjában tudatlan közönség körében. ha az állatokról van szó. hogy téves az elképzelés. hogy nem betegek-e. de tudatlan állátbarátoktól. megkérdeztem Berttől. mely szerint az állatok jobban érzik magukat – s következésképp egészségesebbek – nagy ketrecekben és karámokban. Amíg a zsiráf kortyolta a vizet. – Mikor meghozták. hogy állandó idegfeszültségben igyekszenek ellenségeiket elkerülni. A vadállatok például nagy mesterei annak. fiam – mondta Bert. miért kell a vizet felmelegíteni. ezeknek s más “fajok”-nak a körében. ezért hát. s nem szerették “bebörtönözve” látni őket. és itassam meg vele. ezért adták ki az utasítást – és elfelejtették visszavonni. Ha bármi baj miatt be kellett fogni a csorda egy tagját. könyörtelen és falánk szörnyeteg. mint a dartmoori börtönben. egy sheffieldi gyári munkás. – Nincs semmi kifogásom az állatkert ellen. pedig a vadállatok gondozásában ez a legfontosabb. mér. gondosan összevegyítette hideg vízzel. hogy egyeseket nem szorít-e éhezésre a többiek agresszivitása. akik állandóan úgy emlegetik az Anyatermészetet. 18 hektáron át kergethettük. természetes környezetükben viszont úgy élnek. De az emberek megszállottjai a “szabadságnak”. s nem figyeljük meg gondosan őket. Azt is megtanultam Whipsnade-ben. – Na igen – mondják ezek a zavaros gondolkodású állatbarátok. de legalább szabadok. s ha végül sikerült befogni. s nem kell attól tartania. hogy gyógyírként hatott az “állatbarátok” lelkére. Ha mindezt megadjuk nekik egy körülhatárolt területen belül. Manapság persze mindez sokkal könnyebb az olyan találmányok miatt. s aztán azt mondta. egy durhami bányász. akik az állatokat emberi mértékkel ítélték meg. nem pedig az. mint a kábítószeres injekciót kilövő puska. Ennek eredményeképpen a zsiráf hét éven át teljesen fölöslegesen itta a meleg vizet. a víz és a nemük. Bert ugyan nagyon szerette az állatait. Gondos nyomozás után megfejtettem a rejtélyt. sem azt. megfázott. hogy némely faj esetében a kicsinyek fele elpusztul élete első hat hónapjában. állandóan vigyázni. hanem a nagy ijedelemből is. hogy eltitkolják betegségüket. ahol a bárány az oroszlán mellé heverhet. ha mindezt elsorolom nekik –.

száját biggyesztve és a fejét rázva. minden állat egy-egy földrészt jelképezett. akik elfogadták tőlem a búcsúzóul adott tojást. s megszorította. hullámos prérijére csábítottak. – Ha bármi segítségre lesz szükséged. amelyek ugrálnak és szökdelnek. hogy egyszer meglátogatom dél-afrikai hazájukat – a manószerű selyemmajmokkal felékszerezett hatalmas fákat. Míg a tapírok gumiszerű orra alá banánt dugtam. öcskös! – mondta Bert. s utoljára vertem kövér fenekükre. Péter. s a törpekenguruk és a pávák lassan. Annyi mindenhova el akartam menni. alkonyi narancsszínben fénylő bundájukkal Ázsiát jelentették – a felékszerezett elefántokat. mire okítottalak. hozzátette: – Remélem. a csipkés. s a szeme ragyogott. s a flamingóktól rózsakerthez hasonló tavaival. – Emlékezz. s a Himalája vadjuhoktól népes. akikkel együtt dolgoztam. nyugodtan nyitottak neki utat. nagyon boldog leszel. – Hát Afrikába megyünk? – mondta Mr. hogy kezet foghasson. aki hangosan csámcsogva ette a tőlem kapott utolsó zacskó földimogyorót. már majdnem úgy tudsz futni. Ha nagyon kell. nem én. fiú! – mondta Harry. fiam – mondta az öreg Tom. amely tovább mutatta számomra az utat. és vigyázz. – Nem mintha szerencsét kellene neked kívánnom. amely olyan kék és olyan vigasztalan. Az emberek. – Isten veled. Péter. csak írj! – mondta Phil Bates. akik élvezettel sziszegtek fagylaltjukra. Szomorú voltam. s ahol az akáciák furcsa ernyői vetnek árnyékot. fiú! – Nem értem. fényes zöld és nyirkos erdeivel. a fekete földrészt jelentették számomra. A szemkápráztatóan fekete és fehér zebrák és a kusza sörényébe burkolózó öreg Albert Afrikát. jó? Vigyázz magadra! – Minden jót. – Isten áldjon. mint a kétszersült. – Küldj majd egy lapot. – Nyakam rá. tejfehér hómezőkről és a mély. hogy elfogott a türelmetlenség. mint a madarak. bizonyosan találunk neked valami munkát. a zsiráf finom mintázatú bundájával Afrika sárgásbarna síkságaira hívott. és a többi reám váró csodát. mint a csóka szárnya. . hogy a kapitány mindig segítségedre lesz. hatalmas páncélos rinocéroszokat. a borotvaéles fogú halakkal és békés teknősökkel teli nagy. De tégy úgy. s megerősítettek elhatározásomban. s mintha házasodni készülnék. meg ha a dög mögéd lopakodik! Tudod-e? Hát csak vigyázz. ha száz fontot adnál is. hogy elköszönjek az állatoktól és az emberektől. A barnamedvék és a farkasok a suttogó északi erdőket jelentették. mindegyik egy-egy földrajzi jelzés volt. hogy vállalkozhatsz ilyesmire – mondta Joe. ahogy Jesse mondja. s ahogy jártam búcsúköreimet. mint én. – A végén egész kis felfedezők leszünk. és elindultam kifelé a parkból. arra gondoltam. hogy távozóm. megrázta a kezem. s annyiféle állatot akartam látni. az erszényes medve. és két kövér. fagydaganatos kezébe fogta kezem. mert szerettem Whipsnade-ben dolgozni. Az állatok mindenütt hívogatóan intettek. a zsiráf nagy nyaka alatt átbújva. Paul és Maurena. kávébarna folyókat. a bozontos vállú bölények pedig Észak-Amerika nagy. és vigyázz! Egész más káposzta az oroszlán rács mögött. Babs és Sam. hideg tengerről beszéltek. milliónyi vágtázó patától rengő szavannáival. hatalmas gorillákat rejtő. és ha valaha is vissza akarsz ide jönni. Másnap reggel körbejártam. Fölvettem a bőröndömet. lusta.állatkertnek. szikrázóan csillogó csúcsait. ahova el akarok jutni. Cole. a tigrisek. – Én nem tudnám megtenni. emlős létükre tojást raknak. különbözőképpen reagáltak a hírre. s barna arca komolyan fordult felém. s aztán hamisan fütyörészve átvágott a sárga nárciszok aranyától villogó parkon. tudom. nem lesz semmi bajod. fiam – mondta Jesse a fogát szíva s rám meredve –. Ausztrália feje tetejére állított kontinensét jelképezte furcsa vörös sivatagaival és még furcsább állataival. Rám mosolygott. a jegesmedvék. Nem lesz veled semmi baj. ahol a fű úgy roppan az ember lába alatt.

Ven Vang császár 750 hektáron létesített parkot. amit Földünk állatvilágában vitt véghez. körülöttem ezer kérdés. Olvastam az észak-amerikai vándorgalambokról. s nem döbbentek rá. amelyet szinte egy füst alatt fedeztek fel és irtottak ki. Ízletes húsuk volt. egyszerűen pótolták őket az Anyatermészet látszólag kifogyhatatlan tárházából. aki főleg az oroszlánok és a tevék terén volt szakértő. s legutolsó 1914-ben múlt ki a cincinnati állatkertben. Tuthmoszisz i. és arról az iszonyatos pusztításról. Ramszesz irigylésre méltó gyűjteménye többek között egy zsiráffal is dicsekedhetett. hogy állatkertek gyűjteményei érdekes mutatványosbódék voltak csupán. s az emberek ugyanolyan lelkülettel látogatták az állatkertet. szinte lehetetlennek. és sokszor egyszerűen lehetetlen. s ez találó név egy állatkert számára. s ezt folytatta és bővítette II. míg ezek megkerülték az alexandriai stadiont. mint Szemirámisz királynő. amelyet Ling Iu-nak. II. e. mikor még úgy tetszett. az utolsó kvagga 1909-ben múlt ki a londoni állatkertben. s egy egész napig tartott. hogy az állatkertek vezetői ilyen tudatlanok voltak. mint elődeik a bolondokházát. amely egykor oly elterjedt volt Dél-Afrikában. aki a leopárdokért rajongott. 6 pár dromedár. Olvastam a repülni sem tudó. 1501-ben létesített állatkertet. s ezeket egyrészt megfigyelések céljára. 25 oroszlán. gyöngytyúkok. 994-ben tartott állatkertet. és semmit sem tettek ez ellen. Ahogy tovább olvastam. hogy Dionüszosz ünnepén felvonulást rendeztek az ott őrzött állatokkal. Sajnos. i.EPILÓGUS Ha más hatással nem is lett volna rám. azaz az Értelem Kertjének nevezett. pávák. elszörnyedve szereztem tudomást az ember telhetetlen terjeszkedéséről. III. hogy segítsen a kipusztulóban levő . többek közt olyanok tulajdonában. A legtöbb mai állatkert nehezen tudna ilyen bemutatót tartani. az állatkertek kezdték elsőrendűen a szórakoztatást szolgálni. Méreteit jól mutatja. és Asszurbanipal király. s ugyanakkor az Isten csodáiból szórakoztató és épületes látványosságot nyújtott Isten után a legtökéletesebb. ha rendeltetése szerint vezetik és használják. Régen. Ptolemaiosz hatalmas állatkertet alapított Alexandriában. Hatsepszut (aki bizonyára csodálatra méltó asszony volt) még állatgyűjtő expedíciókat is küldött Punt földjére (a mai Szomáliába). félig zebra állatot. Az első európai állatkertet görögök és rómaiak hozták létre. Ezek után a jeles állatkert-tulajdonosok után kezdtek hozzá a kínaiak. s néhány kivétellel csak nagyon másodsorban a tudományos haladást. vagy gepárd. s ugyanakkor olyan emberek vettek körül. Whipsnade még mohóbb és még mindenevőbb olvasót faragott belőlem. I. s még annál is korábban. Ott álltam. e. némiképp érthető. férje. ezért hát a könyvekhez kellett folyamodnom. A viktoriánus korig az állatkertek két funkciót töltöttek be: itt közelebbről lehetett tanulmányozni az állatokat. a búr farmerek űzték a pusztulásba. Hihetetlennek rémlett. még ma is sok ilyen ember akad. mint már amúgy is voltam. hogy ezek az állatok a kipusztulás szélén állnak. Ninosz. Ma ez már megengedhetetlen. a világ kifogyhatatlan bőségszaruként ontja az állatokat. fácánok. hogy az állatkert nem modern találmány. Az asszíroknak sok állatkertjük volt. 14 leopárd. ártalmatlan dodóról. s mostohaanyja. Hiszen az lenne az állatkertek egyik legfőbb feladata. A parádén többek közt 8 pár fölszerszámozott strucc. nem is beszélve a háziállatok százairól. A kvaggát. egy zsiráf. Meglepetéssel fedeztem föl. az ember számára. amelyek hatalmas tömegei “elsötétítették az eget”. s fészekrakó helyeik több száz négyzetmérföldet borítottak be. ezt a furcsa. e. Ptolemaiosz. de kezd egészségesen nőni az érdeklődés az állatok viselkedése és ökológiája iránt is. aki oroszlánpárti volt. félig ló. 2900-ban virágzó állatkertek voltak az egyiptomi Szakkarában. nem kevesebb mint 96 elefánt. Így például komolyan meg sem kísérelték a fogságban tartott állatokat szaporítani. Salamon király például már i. Kizárólag a közönség szórakoztatására tartották az állatokat. Sajnos. ha kimúltak. másrészt cirkuszok részeként tartották fenn. egy hatalmas kígyó és egy rinocérosz szerepelt. 16 vadászleopárd. akik nem tudtak rájuk feleletet adni.

milyen csodálatosak és mennyire fontosak az élet más formái. Először is. nemcsak azért. Sok országban hivatalosan védik ugyan az állatokat. az emberek száma egyre nő. hogy a világ különböző pontjaira juthattam el állatgyűjtő expedíciókkal. hogy saját állatkertem lesz. hogy öntelt nagyképűségüket levetkőzve felismerjék: az étet más formáinak épp annyi joguk van a léthez. segíteni fogja az emberek művelődését. mert abban az időben az volt az elvük. hogy a természetvédelmi intézkedéseket hatékonyan foganatosítsák.állatokon. a védelmet a ragadozóktól. Whipsnade-i tanulóidőm után hosszú éveken át abban a szerencsében volt részem. Többször is bebizonyosodott. s nemrégen Kínába is visszatelepítették. Nem szabad elfelednünk. amit az állatok természetes környezetének megsemmisítése jelent. Sok esetben bizonyos fajok létszáma úgy megcsappant. s nem sokkal ezután létrehoztam a Jerseyi Állatvédő Alapítványt. de az csak »papír-védelem«. Harmadszor – és az én szememben ez a legsürgősebb teendő – az állatkert vadrezervátum lesz. hogy el ne tűnjenek örökre a Föld színéről. Mikor odahagytam Whipsnade-et. hogy “van ott még bőven. mert hiszen ha nem ismerjük a különféle állatfajok igényeit. ahonnan a faj kipusztult. A Dávid-szarvas például Kínában kiveszett. Ez a csodálatos szarvas most már biztonságban van. Az alapítvány ezekre a fajokra összpontosítja erőfeszítéseit. Világszerte számtalan fajt fenyeget az ember közvetlen vagy közvetett beavatkozása. nem nyújthatunk nekik kellő védelmet. mint a dodo. hármas feladatot fog ellátni. Másodszor. hogy egy fajt éppoly könnyen kipusztíthat természetes környezetének tönkretétele vagy megváltoztatása. mint például a ragadozókkal vagy esetleg a megfogyatkozott élelemmel megbirkózzanak. Mr. ahol azért tartjuk és tenyésztjük őket. Miért nem tették ezt? Azt hiszem. Így hát megalapítottam a saját állatkertemet a Csatorna-szigetek egyik tagján. Egy másik látványos példa erre az. Scott erőfeszítéseinek hála. s itt ütötte fel székhelyét. a kvagga és a vándorgalamb. hogy “nincs már ott bőven. menedék a kiveszőfélben levő állatok számára. mekkora veszély fenyegeti az állatvilágot: elsősorban az állatok kiirtásának a közvetlen veszélye. a természetvédelmi intézkedések lassúak. ezek a fajok fennmaradnak. azért. legjobb idéznem a tevékenységünkről írt kis füzetemből: “Bár az utóbbi évek folyamán megnőtt az érdeklődés az állatvilágnak és a környezetnek a megőrzése iránt. az én állatkertem létjogosultságát igazolandó. s ha ezt a tervemet valaha is valóra tudom váltani. ahonnan ez jött”. Rájöttem. mivel számuk máris túl kicsi ahhoz. mivel az illető kormánynak és természetvédelmi szerveknek nincs elég pénzük és személyzetük. hogy maradéktalanul érvényt szerezzenek a törvénynek. s ezeken az utaimon egyre jobban tudatosult bennem. hogy ez nemcsak lehetséges. halaszthatatlanul sürgős az egyre növekvő számú veszélyeztetett állatfajok számára tenyészmenedéket létesíteni. s egyre inkább kezdjük fölismerni. s újra benépesíthetjük vele azokat a területeket. hanem szükséges is. hogy az élet természetes kockázati tényezőivel. vizsgálnánk az állatok viselkedését. hogy ezáltal az emberek viselkedését jobban megértsük. De a világ szűkül. ahogyan a hawaii ludat mentette meg a kipusztulástól Peter Scott Szárnyasvad Alapítványa. Jersey szigetén. Ha ezekből tenyészkolóniákat hozunk létre ideális környezetben. de a néhai Bedford herceg tenyészkolóniát hozott létre Woburn Abbeyben. amely átvette a park irányítását. ahonnan ez jött”. másodsorban pedig az a közvetett veszély. mikor eredeti környezetükben elegendő pénzalap áll rendelkezésre. nagy tenyészkolóniákat . s kicsinyeiket születésük pillanatától óvjuk. hogy segítségünk nélkül már semmi reményük a fennmaradásra. Később. ráébreszti őket. hanem hogy könnyebben segíthessünk a vadon élő állatokon. Ha ismertetni akarom az alapítvány céljait. mint nekik maguknak. elhatároztam. mintha válogatás nélkül lepuskázzuk őket. ahol biztosítjuk számukra a bőséges ellátást. a tröszt gyűjteményéből egy kis tenyészállat-állományt lehet visszatelepíteni.

akikkel ezen a bolygón osztozunk. Kizárólag az a célja. s olyan állatokat foglal magában. s bár elképzelhető. de biztosíthatom. s most kezd újra elterjedni az általa egykor lakott területeken. .hoztak létre világszerte különböző állatkertekben és madártani intézetekben. segítse Ön is. a Saiga-antilopot és sok mást. amelyeket kipusztítottunk. kérem hát. hogy pénzét jó célokra fordítjuk. még ebben az ijesztően technikai korunkban sem tudjuk semmiféle eszközzel újrateremteni. Lépjen az alapítvány tagjai sorába. támogassa erőfeszítéseinket. Ha érdeklődik az állatvilág sorsa iránt. Przewalski vadlovát. Hosszú ez a sikerlista. hogy bizonyos állatfajokat megóvjunk a kipusztulástól. A Jerseyi Állatvédő Alapítványt egy szárazföldi Noé bárkájának tekinthetjük. írjon címemre: Jersey Wildlife Preservation Trust Les Augres Manor Jersey Channel Islands Az állatok érdekében életbevágóan sürgős ez a munka. kérem. kérem. mint ahogy a múzeumok is védelmet nyújtanak a régi műemlékek és épületek számára.” Ha élvezettel olvasta ezt a könyvet. A madarat ismét visszatelepítették Hawaiiba. Az évi tagdíj csekély. éppilyen fontosak. hogy bizonyos fajokat megmentsen a teljes kipusztulástól ugyanúgy. azokat az állatfajokat azonban. Az állatok. mint az európai bölényt. hogy az emberiség egy újabb Rembrandtot vagy Leonardo da Vincit termel ki magából.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful