GERALD DURRELL

Vadállatok bolondja

MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ

A FORDÍTÁS AZ ALÁBBI KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: GERALD DURRELL: BEASTS IN MY BELFRY FONTANA / COLLINS GERALD DURRELL, 1973 FORDÍTOTTA NÉMETHY ILDIKÓ KONDOR LAJOS RAJZAIVAL NÉMETHY ILDIKÓ 1982 HUNGARIAN TRANSLATION

Tizenkét éven felülieknek ISBN 963 11 2726 5 Móra Ferenc Ifjúági Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: Szilvásy György igazgató Dabasi Nyomda (81-0978), Budapest Dabas, 1982 Felelős vezető: Bálint Csaba igazgató Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzem (818809/08) Felelős szerkesztő: Tótfalusi István Szakmailag ellenőrizte: Sterbetz István Műszaki vezető: Haás Pál – Képszerkesztő: Árva Ilona Műszaki szerkesztő: Kellermann József 85000 példány – Terjedelem: 14,82 (A/5) ív – IF 4350

Tartalom
I. ÁLLATOK SEREGLETE II. LUSTA OROSZLÁNOK III. A TIGRISEK DIADALMENETE IV. PANCSOLÓ JEGESMEDVÉK V. TÁNCOLÓ GNÚK VI. DÖRMÖGŐ MEDVÉK VII. A TORONYMAGAS ZSIRÁF VIII. FENSŐBBSÉGES TEVÉK IX. MINDENES FIÚ X. A VADÁLLATOK A MÁNIÁM EPILÓGUS

I. ÁLLATOK SEREGLETE
… a jó ima embert szeret s állatot és madarat!
COLERIDGE: REGE A VÉN TENGERÉSZRŐL (SZABÓ LŐRINC FORDÍTÁSA)

Azt mondják, hogy aki gyerekkorában mozdonyvezető akar lenni, ritkán tölti be felnőttként ezt a szerepkört. Ha ez így van, akkor én kivételesen szerencsés ember vagyok, mivel már kétéves koromban egészen határozottan és egyértelműen eldöntöttem, hogy egyes-egyedül az állatok tanulmányozásával akarok foglalkozni. Semmi más nem érdekelt. Növekedésem éveiben egy tapadókagyló szívósságával ragaszkodtam ehhez az elhatározáshoz, és azzal kergettem barátaimat és rokonaimat az őrületbe, hogy majmoktól a közönséges kerti csigáig, a skorpióktól a fülesbagolyig az állatok minden elképzelhető faját gyűjtöttem, vásároltam és elárasztottam velük a házat. Az állatok ilyetén bőségétől zaklatott családom tagjai azzal vigasztalták egymást, hogy ilyesmin majd mindenki átesik, és hamarosan kinövöm. De az állatok iránti érdeklődésem minden újabb szerzeményemmel csak élénkült és mélyült, és serdülőkorom végére már szemernyi kétségem sem volt, mi akarok lenni; egyszerűen állatokat akarok gyűjteni állatkertek számára, és később – miután ilyen módon meggazdagodtam – saját állatkertet alapítani. Ezt nem éreztem a valóságtól elrugaszkodott vagy lehetetlen becsvágynak, de fogalmam sem volt, hogyan valósítom meg. Szerencsétlenségemre, kezdő állatgyűjtők számára semmiféle iskola nem létezik, és az akkori hivatalos gyűjtők egyike sem kapott volna rajtam, mivel határtalan lelkesedésemen kívül csak igen kevés tapasztalattal dicsekedhettem. Tudtam, nem elég, ha az ember elmondhatja magáról, hogy kis sünkölyköket nevelt fel saját kezűleg, vagy hogy gekkókat tenyésztett kétszersültes dobozban. Egy állatgyűjtőnek álmában is tudnia kell, hogy vessen szorítóhurkot a zsiráfra, és hogy ugorjon félre a támadó tigris elől. De az effajta jártasságra fölöttébb nehéz szert tenni Angliában, egy kis tengerparti városban. Ezt nem sokkal előtte a következő eset bizonyította be számomra igen kézzelfoghatóan. Felhívott telefonon egy barátom, akit – ahogy ő mondta – New Forestből ismertem, és akinek volt egy cumin feltáplált dámvadbébije. Elmagyarázta, hogy mivel Southamptonba költöznek, bérházba, nem tudja tovább tartani a kis kedvencét. Mint mondta, teljesen szelíd és szobatiszta, és huszonnégy órán belül vagy még hamarabb is el tudja hozzám szállítani. Kínos helyzetbe kerültem. Anyám, családom egyetlen olyan tagja, aki, némi túlzással szólva, rokonszenvezett az állatok iránti érdeklődésemmel, nem volt otthon, így nem tudtam megkérdezni tőle, mit szólna, ha egy mégoly zsenge dámvaddal gyarapítanám amúgy is népes állatseregletemet. Ugyanakkor az állat gazdája azonnal választ követelt. – Apu azt mondja, kénytelenek leszünk leölni, ha te nem veszed át – magyarázta gyászos hangon. Ez döntött. Mondtam barátomnak, hogy másnap szívesen fogadjuk a szarvast, aki egyébként Hortenzia névre hallgatott. Amikor anyám hazatért a bevásárlásból, már készen állt a sztorim, olyan sztori, ami még egy kőszívet is meglágyított volna, nemhogy olyan lágyat, mint az anyámé. Itt ez a szegény kisgida, az anyjától elszakítva, halálos ítélet vár reá, hacsak mi nem segítünk rajta. Hogyan is mondhatnánk nemet? Anyám, aki leírásom alapján biztosra vette, hogy a gida körülbelül

Elgondolkozva rágta. – Tudod. dühre ingerelheti. hogy beszerezze a szarvas lecsillapításához szükséges élelmiszereket. amire úgyis sürgős szükségem volt: hogy . azt mondta. még nagyon fiatal. hogy én is azt hittem. és körülbelül egy méter magas termete. csak most izgatott egy kissé. Míg ily módon lekötöttem figyelmét. és határtalanul örültem.akkora. Hortenzia másnap lószállító kocsiban érkezett meg. akár nem. Csokoládébarna agancsa volt. bizonyára az a baja – mondtam. és nemcsak nagyon vonzó tagja lesz állatseregletemnek. hogy az utazástól felcsigázott étvágyát csillapítsa. egy halom szalmára. és hamarosan a boldogságtól félájultan tűrte ezt. Amint befejezte az étkezést. egy krizantémot. Hortenziát a fal mellé kötöttem. hogy egy növekedésben levő szarvasnak sok tejre van szüksége. hogy lefekhet a garázs sarkába. Rengeteg pénzért egy cumisüveget is beszereztem ennek az állatnak. – De hiszen ez nem gida! – kiáltotta anyám döbbenten. – Remélem. hanem alkalmat is ad arra. hogy megöljék. ahogy agancsának egy oldalsuhintásával gyomorszájon kapott. vendégünk megindítóan pici gida lesz. – Igen. nem lesz túl vad. Hortenzia és én. és másodszor. elegáns. ami. amikor (mint ahogy erre rámutattam) a garázs egyik sarkában eltarthatnánk. s közben tiszta szemével szemügyre vett bennünket. nagyobbik bátyám hogyan érez minden állat iránt. vélhetőleg. telefonon szalmát. mielőtt még anyám magához térhetett volna a találkozás döbbenetéből. aludni térve. Nagyon is jól tudtam. beléptünk a garázsba. és a garázs felé vezettem. abban a hitben. nekiállt. ahol példásan viselkedett. Amint a tulajdonosa kivezette a járgányból. s ezért fejjel nekirontott az ajtónak. Mikor hazavittem. hogy mint minden szarvas. hogy megküzdjek vele. hogy éhes – mondta anyám. Gyorsan. hogy körülbelül négyéves. asszonyom – mondta a barátom apja gyorsan –. sétálni vittem a közeli golfpályára. – Ó. Az egész garázs alapjaiban megingott. Aztán mikor megérkezett a nagy csomag kétszersült és pár kiló répa. Ebben a pillanatban Hortenzia úgy döntött. Gondosan lelakatoltam a garázsajtót. és további 10 pint tejet rendelt minden napra. ha az agancsa tövét vakargatják. – De igen. majd megragadtam a kutyapórázt. végül is kénytelen volt beérni azzal. és lehajolva finoman leharapta anyám egyik féltett büszkeségét. Sikertelenül megpróbálta a levegőbe röpíteni. amit életveszélyes nyársak erdeje csipkézett. azonnal nyilvánvalóvá vált: először is. De hamarosan rájöttem. nagyon szereti. apjának. A világ minden kincséért sem ismertem volna be anyám előtt. túláradó köszönetet rebegtem barátomnak és. hogy Hortenzia kezd megszokni. és ott hagytam. mint a bárány. Ezután felhívta a tejboltot. amint megszokik – mondtam –. én pedig bementem. hogy Larry másik bátyámmal és nővéremmel együtt épp nem tartózkodott odahaza Hortenzia érkezésekor. amit az is mutatott. vérebek szorongatta szarvasra formáz. de mielőtt még az állatot megköthettem volna. Nagyon örült. nem hagyhatjuk. akár vad. hogy újra láthat. Gyönyörű állat. hogy leginkább a Landseer híres vadászjelenetén látható. fehér pettyes szőre. – Tudnál szerezni neki egy kis répát és kétszersültet? Anyám eltipegett. Hortenzia – mintha sortűz ropogott volna – belökte agancsával a kaput. amelyről lám kiderül. szénából és zabból álló vacsorája mellé. és kezes. ijedten hátrálva a kerti ösvényen. Úgy éreztem. és a földön kibelezte. hogy nem szívesen marad egyedül a garázsban. szénát és zabot rendeltem. nem lesz vele semmi baj. – Lehet. Larry hogy vélekedik a vad állatokról. – Természetesen átvesszük – mondta. hogy felfordította. amely Hortenzia nyakörvéhez volt erősítve. kimutatta halálos gyűlöletét a talicska iránt. hogy Hortenzia félreismerhetetlenül hím. drágám – mondta anyám aggodalmasan. anyámtól követve. mint egy kisebbfajta terrier. szemmel láthatólag örült. és kivittem gyorsan minden olyan kerti szerszámot.

ha éppen nem lehetetlen – nyugágyból felpattanni. amikor Angliában is kisüt a nap. – Inkább. úgy döntött. Csatakiáltásként rekedten felbőgött. hogy beszélsz – csitította anyám. Mielőtt még letagadhattam volna. – Szerencsétlen véletlen volt. egy szilvatorta. meg szendvicsek. és még azt mondod. hogy karibucsordát tartsunk a kertben. amikor hirtelen befordulva a ház sarkánál a családot ilyen elrendezésben találtam. teljesen elragadtatva ettől a természeti tüneménytől. – Nem akarta?! Nem akarta?! – hápogott Larry vörös képpel. aki egy pillantással felmérte a békés képet. mintha pindurka lenne – felelte Larry. ami úgy fityegett rajta. Azon a héten nem örvendtem nagy népszerűségnek. anyám idegesen védelmemre sietett. mint egy viharban imbolygó hajó. Ezért hát elhatároztam. Családom valósággal csapdába esett. Egyvalamit tehetett csupán. Amikor pedig az egyik vízisiklóm kiszabadult. aki kissé megszeppenve az általa okozott pusztítástól. Másnap reggel öt óra tájban furcsa zaj ébresztett. és amikor Larry kilökte. Kihajoltam az ablakon. míg Larrynek és Leslie-nek a málnából és a tejszínhabból jutott egyenlő arányban. zabbal. Egyike volt azoknak a ritka nyári napoknak. és szanaszét szórta a rajta levő holmit. Hortenzia azzal az egyszerű módszerrel követelte a reggelijét. – Csak egy pindurka szarvast. drágám – mondta. Középen találta el a zsúrasztalt. Lerohantam. Nem úgy Hortenzia. – Olyan kezes – folytatta anyám –. Szarkáim kigyomláltak egy egész sor paradicsomot. és nekirontott. illedelmesen állt ott. Reszkető ujjal Hortenziára mutatott. hogy a kertben teázunk. Reményeim azonban nem bizonyultak hosszú életűeknek. répával lecsillapítottam. tartsd távol tőlem azt az átkozott fenevadat. A hajnali fényben a garázs úgy dülöngélt. hallod?! – Ejnye. hogy Hortenziát lehetőleg távol tartom a családomtól. hogy közte és a garázs biztonsága közt egy szörnyű és valószínűleg veszélyes. mint holmi menyasszonyi fátyol. mi lehet az. a pórázát kiszakítva a kezemből. és egy öl szénával. hogy nem akarta? . beleakasztotta agancsát. nővéremet uborkás szendvicsek tarkították. Így aztán. a következő látvány fogadott bennünket: családom nyugágyban ült egy gördülő zsúrasztal körül. Egyik nap kora hajnalban a selyemmajmom megpróbált bemászni Larry mellé az ágyba. hogy készakarva nekirontott a zsúrasztalnak. megharapta a fülét. Minthogy ez nem látszott valószínűnek. agancsán egy fennakadt szalvétával. Rochester őrült felesége a Jane Eyre-ből.tapasztalatokat szerezzek a nagyobb állatok gondozásában. – Tüntesd el a házból ezt az átkozott dögöt. és úgy szereti Gerryt. – Mit tartasz a garázsba zárva? – kérdezte idősebbik bátyám a reggelinél. Az a szegény állat igazán nem akarta. mint Mr. amit Leslie bátyám ültetett nagy gonddal. hogy bele-beleöklelt az ajtóba. Anyám. még csak az kell. amin a teakészítés különféle kellékei nyugodtak. ejnye. Ennek eredményeképpen anyámat leforrázta a tea. – Legalább ilyen is van – jegyezte meg Larry. leszegte a fejét. barátságtalanul méregetve. Meglepődtem. – Elég nehéz az élet. hogy az egészhez bármi közöm van. Margó nővérem talált rá átható sikoltozás közepette a díványpárnák mögött. – Csak annyit mondok. – Kérsz még teát? – Nem úgy hallatszott. amikor Hortenzia és én a golfpályán tett sétánkból visszatértünk. – Láttad. – &telt a pohár! – üvöltötte Larry a málnapépet fricskázva le a nadrágjáról. és kinéztem a hátsó kertre. A behallatszó ajtócsapkodás és elfojtott szitkozódás jelezte. mivel még veszély esetén is nagyon nehéz. hogy családom többi tagja is ezen töpreng. kedvesem. mintha valaki szabályos időközönként bombákat dobálna a hátsó kertre. Úgy találta. törtem a fejem. s nagy tálakban málna és tejszínhab. négykerekű ellenség áll – a zsúrasztal.

Az állatkerti szakértők szemében ez eretnekség volt. hogy nem szándékosan borította rád a málnát. – Nem vagyok kíváncsi. szándékos volt-e. Hagenbecknek teljesen eredeti elképzelése támadt arról. hatalmas műsziklákat. amit majd a rám bízott állatokon megfigyelek. Valamivel később udvarias levelet kaptam tőle. miazmás forróságban. Nem tűrök magam körül ilyen dühöngő fenevadakat. a nagy német állatkereskedő egészen újszerű állatkertet alapított. leültem. és rámutatott volna. egészségtelen. hogy Gerrynek túl kell adnia rajta. minden állat el fog pusztulni. hanem még a közönségnek is jobban tetszenek így. céloztam rá. akit mindig is szerződtetni vágytak. lelkesebb voltam. Kezdjük azon. Nem maradt más hátra – állatkerti gondozónak kell állnom. a levél szemérmetlen merészsége tehette kíváncsivá. hogy majd elgondolkozik a jövőmön. Ez utóbbiakba akartam ugyanis lejegyezni mindent. hogy Karl Hagenbeck. hogy a trópusi állatok. amikre felmászhattak. az állatgyűjtésről és a saját állatkertemről. hanem még sikeresen szaporodtak is. Vevers azonban nagy figyelemmel és tapintattal hallgatott. aki épp a londoni állatkert igazgatója volt. amelyekben a közönség alig látta őket. . hogy az állatok nemcsak boldogabbak és egészségesebbek lesznek a szabadban. érzésem szerint igen szerény hangú levelet írtam a londoni Zoológiai Társaságnak. Pár nap múlva roppant izgatottan elindultam Bedfordshire-be két kofferrel. Mikor eljöttem tőle. állatápoló tanulónak beállhatnék a Zoológiai Társaság vidéki állatkertjébe Whipsnade-be. és azt mondta. De nagy szerencsémre. koncentrációs táborhoz hasonló környezetet. mondták. és a közönségtől száraz vagy vizes árokkal választotta el őket. A szakértőknek viszont meglepetéssel kellett tapasztalniuk. amely a háború ellenére is még mindig a világ legnagyobb állatgyűjteményét tartotta fenn. Beszélgetésünk alkalmával Geoffrey Vevers kedvességétől indíttatva végeérhetetlenül fecsegtem az állatokról. de még ha nem is. hogyan kell az állatokat a közönségnek bemutatni. melyik nap állhatok munkába. amelyben azt írta.– Úgy értem. De azt tudom. ahogy a kérdést megközelítem. bizonyos Geoffrey Vevers asztalára került. Nem komor. rossz ruhákkal. azonnal megdöglenek. nem számított a nagyokosoknak. Miután ezt eldöntöttem magamban. de az állatok is nehezen viselték el a nyomasztó. század közepén történt. mert legnagyobb örömömre válaszolt. milyen iszonyúan szemtelen vagyok. drágám – mondta anyám zavartan –. és távoztával eltűnt utolsó reményem is. hogy Hagenbeck állatai élnek és virulnak. és egy. hiszen köztudomású. Mi a frászt képzelsz. vastag rácsú ketrecekben tartották. Egy nála kevésbé nagyvonalú ember letörte volna lelkesedésemet. Nem okozhatott volna nagyobb örömet akkor sem. Normális körülmények között efféle levél az őt megillető helyen végezte volna: a papírkosárban. Az. menynyire kivihetetlenek terveim. Azt hiszem. hogy a trópusi állatok igen gyakran elsenyvedtek és kimúltak az effajta gőzfürdőkben. Boldog tudatlanságomban nem is sejtettem. hacsak nem tartjuk őket levegőtlen. A XIX. Mikor aztán Hagenbeck bebizonyította. és meginvitált. szándékos volt-e! – kiáltotta Larry indulatosan. hanem fényt és teret adott állatainak. Legközelebb még majd közülünk támad meg valakit. ha egy hópárducpárt ajánlott volna fel tenyésztésre. Az egyik régi. a másik pedig természettudományos könyvekkel és vastag füzetekkel volt teletömve. s nagyképűen vázoltam terveimet a jövőt illetően. – Nem érdekel. hogy nem biztonságos. ki vagyok én? Buffalo Bill? Így hát könyörgéseim ellenére Hortenziát egy közeli farmra száműzték. dicsérte. hogy éppen én vagyok az. vasrácsos börtönökbe zárta őket. Addig az állatokat rosszul megtervezett. a londoni állatkertben sajnos nincs üresedés kezdők számára. mint valaha. és úgyszólván nekik szegeztem a kérdést. és a bölcsességnek munkatársaim ajkáról elhullajtott gyöngyszemeit megörökíteni. hogy otthon szerzek tapasztalatokat a nagy állatok gondozásában. Nemcsak egészségesebbek lettek a szabadban tartva. hogy beszélgessek el vele Londonban. egy kedves és udvarias ember. mert az állatok nyilván átkelnek az árkokon. de ha akarok.

Kezet rázott velem. és kidöcögött az irodából. hogy már kezdetben jó véleményt alkosson rólam. egy kocsmából és épp csak egy maroknyi házból állt. amit némelyek Afrika nyugati partjain töltött hosszú évek alatt szoknak meg. nagyon szép csíkos nadrágtartóban pompázott. a főút mentén. majd meglátja. – Ööö… igen. bekerített. Az volt a céljuk. Szerettem volna elmondani neki. – De elég sok állatot tartottam otthon. – Durrell? Mély hangja volt. kopasz fejével. nyúlnál és aranyhalnál jóval egzotikusabb állatokat tartottam. – Örvendek. hatalmas fészek függött – mintha ágakból álló szalmakazal lett volna –. Feltápászkodott. ami szinte felért egy szafárira utazással. Nehézkesen megkerülte az asztalt. hogy tisztázzam kilétemet. az antilopok és az egyéb patások pedig nagy. s ezek nagyrészt szörnyen hivatalosnak és tudományosnak rémlettek. elindultam az állatkert központi épülete felé. Hatalmas testét hátravetette a székben. hogy birtokaikat rossz szafáriparkká alakítsák át. hogy tetszeni fog itt magának? – kérdezte Beale kapitány olyan hirtelen és olyan hangosan. én pedig követtem. farkukat a zöld pázsiton vonszolva. . hogy széltében is. Végigcsikorgott a kavicsos ösvényen. – Ő a főállatgondozó. hogy megrezzentem. acélkeretes szemüvegével és majdnem gúnyosan elhúzott szájával éppúgy festett. és ott Beale kapitánynak. de úgy éreztem. – Ilyen munkát még sosem végzett ezelőtt. A pénztárfülkéhez mentem. Mintha egy masztodon nyomában jártam volna. s mérgesen körülnézve hallgatózott. Félénken ültem a székem szélén. ez egy kicsit más. Azokban az időkben ugyanis az angol arisztokratákat még nem kényszerítette a gyilkos örökösödési adó arra. s miután ott bőröndjeimet letétbe helyeztem. uram – mondtam. hogy még Hagenbecken is túltegyen. – Nagyon köszönöm – rebegtem. ami az állatkert látogatói szemében természetesnek hat. dimbes-dombos legelőkön. Ingujjban. mint Billy Bunter egy képe. uram. Pávák csillogtak-villogtak. Az oroszlánok és a farkasok erdőben éltek. – Most átadom magát Phil Batesnek – mennydörögte a kapitány egyik kezével kopasz fejét simogatva. amelyek a mogyoróbokrokkal benőtt völgyekben szétszórva feküdtek. – Nem. uram – feleltem. hova teszi. – Áh! – mondta szinte gúnyosan. a fenyők közt pedig. – Gondolja. de majd csak talál valami munkát valamelyik részlegben. az igazgatónak az irodájába vezettek. pontosabban olyan környezetben. Egy halom még a telefont is félig elborította. egyetlen vágyam volt. ugye? – kérdezte.a világ összes állatkertje elkezdte alkalmazni az állatok tartásának és bemutatásának ezt az új módszerét. miközben rám bámult. hosszában is hatalmas ember. megállt. Majd ő elirányítja magát. Hüvelykujját a nadrágtartójába akasztotta. és rám meredt. Whipsnade-et apró falunak találtam. Beléptem az igazgatási épületbe. – Tengerimalacot. Nem tudom még. aranyhalat meg ilyesmit. A Társaság nagy pénzért vette meg és rendezte be ezt a hatalmas birtokot. Nagy asztalon tornyokban állt mindenféle papír. Whipsnade akkoriban voltaképpen a londoni állatkert kísérlete volt. nyulat. hogy az állatokat itt lehetőleg természetes környezetüknek megfelelően tartsák és mutassák be. láttam. közben fújtatva lélegzett. és olyanfajta lefojtott harsogással beszélt. Üljön le – mondta a kapitány. – Durrell?! – mennydörögte kérdően. s többi ujjával dobolni kezdett rajta. hogy a tengerimalacnál. ez nem a legalkalmasabb pillanat. bizonyos vagyok benne – mondtam. amely a dunstable-i dombvidéken terült el. körülötte pedig arapapagájok csivogtak és visítoztak. Nos. – Igen. és visszavonult asztala mögé. Az én számomra Whipsnade volt az egyetlen akkortájt kínálkozó olyan lehetőség. Végtelennek tűnt a csend. Amikor felállt. amibe az vészjóslóan belereccsent.

Miért nem jön már? Ebben a pillanatban kerülte meg Phil Bates komótosan a főépületet. Bailey nyitott ajtót. Kinyitottam a kaput. – Phil! Merre van? A hangja olyan hatalmas és riasztó volt. – Be akarom mutatni Durrellt. épp a farkát bontogató páva rémülten ránézett. és rám mosolygott. ez állandó szokása. hogy egy. a haja csodálatos frizurába rendezve. és visszacammogott az irodájába. arca barna és barátságos. ezek alkották az elefántházat. Phil boldogan és hamisan fütyörészett magában. Fémes csillogású farkukkal kérkedő pávákat láttunk mindenfelé. Gerry – mondta Charlie. Mint később rájöttem. Mrs. Mint kiderült. Az ösvényt követve átvágtam a közlegelőn. – Gerry – mondtam. Charlie édesen rám mosolygott. Ostorcsattanásszerű hang kíséretében eleresztette kifeszített nadrágtartóját. – Phil! A távolból hamis fütyörészést hallottam. – Persze. és ujjával mutatta az irányt. – Ööö… Charlie – szólt be Phil bocsánatkérően – ráérnél egy pillanatra? Alacsony. mint egy kórházi főnővérből. betonból készült. beszéljük meg vele. – Bemutatom Gerryt. bemutatom neked… ööö… mi a keresztneved? – kérdezte Phil. – Hát akkor rábízom magát. kopasz fejével felém biccentett. fényes. még mindig fütyörészve. Az emelkedő tetején állt a ház. Már szóltam rólad Charlie Baileynek. valahol egy vadgalamb turbékolt önelégülten. Phil szeretettel mosolygott a kapitány elvonuló háta felé. ez jó ötlet – mondta Phil. mintha a Woolworth-áruházban vett olcsó bizsukból lettek volna kirakva. Hamarosan egy sor hatalmas és nagyon ronda. kissé álmatag kék szeme volt. és az aljnövényzetben fénylő aranyfácánok olyanok voltak. – Phil! – bömbölte a kapitány. – Philnél jó kezekben lesz. nincs kifogása ellene. és a távolból egy kutya éles csaholása hallatszott. – Akkor hát viszlát. – Igen. Olyan ápoltság és szerénység sugárzott róla. aztán hozzám fordult. – Nos hát – kezdte – először is lakást szerzünk neked. Menjünk. csak úgy magának. erőteljes alkatú férfi volt. és amilyen gyorsan csak tudott. s a ruhája makulátlanul tiszta. és szüntelen hamis fütyölése alapján az ember mindig tudhatta. – Ööö… Charlie. gyógyszeres dobozhoz hasonló épülethez értünk. . – Nos. mintha világéletében csak velem akart volna megismerkedni. akinek kopasz feje és félénk. el tud szállásolni a házában. eltotyogott. Ööö… találkozunk még majd. – Áá – mondta Phil. gondolod. pajtás – búcsúzott Charlie. végigmentem a virágokkal teli kis kerten. Durrell – mondta a kapitány. nagy. az állatkert melyik részében tartózkodik. – Isten hozott Whipsnade-ben. Már megbeszéltem az asszonnyal. A kapitány félrehajtott fejjel fülelt. Magas. – Itt van – mondta – a fafej. kapitány? – kérdezte. Phil kivezetett a főkapun a falu közlegelőjének szélére.– Phil! – ordította hirtelen. a méhek álmosan zümmögtek a virágok közt. – El sem lehet téveszteni. s úgy mosolygott rám. – Indulj el azon az ösvényen ott. bizonyosan – mondta. Csinos. az elefántoknál dolgozik. Végigmentünk a széles főúton. ahol tengelicék cikáztak vörösen és sárgán villogva az éppen bimbózó rekettyebokrok közt. és bekopogtattam a ház ajtaján. ezt itt. és úgy látszik. – Szervusz. leeresztette a tollait. Mögöttük. szép szemű nő volt. Talán Gerry elmehetne és bemutatkozhatna neki. és az első ház lesz jobbra – mondta. hogy el tudnád szállásolni nálatok? – kérdezte Phil. egy kis fészerben az elefántgondozók teáztak éppen. – Szólt. köpcös emberke jelent meg. – Igen – dörmögte a kapitány. és ahogy látom. Minden nagyon békés volt.

mindig éhesek. igen. és aligha tudok sokat fizetni. amilyen feledékeny. mondom. ha rendes és tisztességes ember. és lesimította a kötényét. és ha neked tetszik. Vagy inkább szendvicset kér? Csinálhatok szendvicset. – Üljön le – mondta. mert megbízom az emberismeretében. – Jó reggelt! – mondtam. kérek. – Nahát! – nevetett az asszony. – És mit szólna egy szelet jó kis tortához vagy lángoshoz? Van egypár lángosom. lásson hozzá. feltéve. – Hát persze! Mondtam Charlie-nak. – No de az étkezés. – Ó. jöjjek el és mutatkozzam be. egész halom lángost. Mrs. – Ön Mrs. fiatalemberek. hogy a tányérokkal és csészékkel zörög. Charlie azt mondta. persze – mosolygott. A víz egy percen belül forr. – Én vagyok az. de akkor sem fogok két fontot kicsikarni magából. 25 shillinget . – A lekvárt magam tettem el—mondta. egy tisztára súrolt asztal és néhány kényelmes. – Ööö… lenne még valami – nyögtem. – Hát azt nem tudom. mennyire vagyok rendes – mondtam kétkedve –. jöhet. de elég ütött-kopott szék állt. És különben is teaidő van. – Két font? Az rengeteg! Mondtam. – Hát ez igazán nagyon kedves magától. ha nem túl nagy fáradság – feleltem. nem? – Tényleg? – kérdeztem meglepetten. Én aztán nem. nem akarom én kirabolni magát. – Nos. és arra gondoltam. s megigazította a haját. megyek. csak felteszem a teavizet. és egyáltalán nem akarom kifosztani. és megterítette az asztalt. jókora vekni barna kenyeret. persze. nem lesz magával semmi baj – mosolygott. milyenek maguk. Kisietett. – Két font? – kérdezte felháborodva. Most. ahol egy nagy konyhai tűzhely. Leült velem szembe. A közepére egy hatalmas szilvatortát tett. – Ó. és egyék valamit. – Mi? – Hát… ööö… mennyit kell fizetnem hetente? Tudja. Hol van a holmija? – Majd később elhozom az állatkertből. – Nahát! Egyszer majd a fejét is elhagyja. – Jó. meg minden – szabódtam. – Mindjárt kész a tea. hogy nem akarom kiforgatni minden filléréből. – Jó. – És hát miért is jött voltaképpen? – Charlie nem mondta? – csodálkoztam. nem kapok túl nagy fizetést. Gerry Durrell vagyok. mondom. egyáltalán nem fáradság – mondta. semmi kifogásom ellene. – Hát akkor ezt elintéztük. aranylóan sárga vajat és egy üveg eperlekvárt. Vegyen még kenyeret. miféle fizetést fog kapni. Élvezettel figyelte. Egy kis előszobán át az ebédlőbe vezetett. és megcsinálom a teát. No. Hamarosan újra megjelent. – Így ni – mondta. ujjával szigorúan megfenyegetve –. Aszondom. hogyan veszek kenyeret. s hallottam. – Kér egy csésze teát? – Igen. nézd meg magadnak a fiút.– Mit óhajt? – kérdezte óvatosan. – Ugyan már – mondta. Bailey talán el tudna szállásolni itt egy szobában – mondtam. Charlie ezt nem mondta. hogy miattam fáradjon – mondtam egészen meglepődve ezen a váratlan bőséges kínálaton. – Tudom én. – Mit nem mondott? – Hát nekem azt mondta. – Semmiség az egész – bizonygatta. Bailey? – igen – mondta. valószínűleg a konyhába. kérem. – De hiszen ezt már elintézték. hogy ezt megbeszéltük. nagy darab. Most érkeztem. Tudom én. de megpróbálok minél kevesebb bajt és kényelmetlenséget okozni. – Ó. Maga mennyit gondolt? – Két font nagyon kevés lenne? – kérdeztem reménykedve. Egy percig sem tart. Jöjjön be. jó. – Charlie? – kérdezte félrehajtott fejjel. hogy akkor még maradna másfél fontom cigarettára és egyéb létfontosságú bevásárlásokra. – Igen. vajat és egy hatalmas adag eperlekvárt. – Én… én igazán nem akarnám.

és zokniban mentünk be az ebédlőbe. Felszedtük a holmimat. Hozza a holmiját is. és közelebb tolta a tortát meg az eperlekvárt. Persze ez a ház is elmegy. vagy vacsorázni nem fogok tudni. tudja. hogy berendezkedhessen. az lesz csak a jó. és az arca elborult. hogy ennyi idő alatt fel se tudtam deríteni az egészet. nem – jelentette ki. és ha egyszer elfogadtak valakit ápolójuknak. ha nem. – Inkább maradok. annak velük kell maradnia élete végéig. Azt még ezután kellett megtanulnom. ha ilyen eperlekvárt csinál – mondtam. ha túl nagy területén tartjuk az állatokat. Hirtelen rádöbbentem. igazán. – Biztos. két szelet tortát és hatalmas mennyiségű lekváros kenyeret. Bailey arca sugárzott az elégedettségtől. hogy nem kér még egy szelet kenyeret vagy tortát. Sírni tudtam volna. Rólam ne mondja senki. Csak megcsinálom a teát. így hát ő is leköltözött a férjével együtt. Nekem ez tetszett a legideálisabb módnak. hogy Mrs. különösen egy kezdőt. mind a gondozók szempontjából. egész kényelmes. Az elefántok nehezen kezelhető jószágok. Olyan fürgén és olyan nesztelenül mozogtak a fák között. ha visszakerülök a saját holmim közé. hogy nem fog ráfizetni? – kérdeztem. – Igaz is. és gyökereik közt a homályban sunyi szemű farkasok ólálkodtak. jó. végre Mrs. amikor végez a munkával. Bailey. szuszogtak és vájkáltak a mancsukkal. Rám mosolygott. még ha magam mondom is. Engedelmesen levettük cipőnket. s néha kaffogva és morogva egymásnak rontottak. bab. répa és egy hatalmas tál . – Akkor jó – nevetett. Elragadtatással szemléltem a szabadban tartott állatokat. Múltkor is elmentem megnézni. Nem. – Mehet máshová. – Nem bírok többet enni. hogy senkinek se jutott eszébe lesúrolni a bejárati lépcsőt időtlen idők óta. – Nem én. és a közlegelőn át hazamentünk. – Biztos benne. akik a szeder. Whipsnade olyan hatalmas volt. Az újságpapírokra mutatott. hogy összesározzátok a frissen felmosott kövemet. Bailey vonakodva leszedte az asztalt. újkrumpli. – Nagyon szép. hogy elég volt? – kérdezte. Meg aztán. fától fáig lopakodtak. Visszasiettem az elefántházhoz és Charlie-hoz. – Én mégis azt hiszem. de boldog leszek. Nagy. mindjárt megmutatom. a rosszultápláltság jeleit keresve. ha majd visszamehetünk a saját házunkba. de a háború miatt kitelepítették Whipsnade-be az elefántokat. nyelv és saláta. – Kap egy szép kis szobát az emeleten. dörmögő. Jó lesz így? Így hát visszamentem az állatkertbe a közlegelőn át. Remélem. hogy van rossz oldala is annak. amelyeket szétteregetett az előszobában. milyenek az emberek. nem lehet rájuk bízni semmit. de igazán becsületünkre válik mindkettőnknek. hogy Charlie tulajdonképpen a londoni állatkertben dolgozik.fizet egy hétre. a vacsora – mondta. amikor ajtót nyitott nekünk. borsó. Bailey. – Nem. – Nem akarom. Ott vagy egy óra hosszat bolyongtam elragadtatva. ha nem tetszik. Eltüntettem több csésze teát.és rekettyebokrok közt bolyongtak. Sajnos. Majdnem fekete volt. és jöjjön vissza vele együtt. – Hátakkor – mondta – menjen. mind az állatok. – Vegyétek le a csizmát! – szólt ránk Mrs. becsületszavamra! – tiltakoztam. és kutatóan nézett az arcomba. Az épp elég. Bailey kihasznál egy fiatalembert. hogy ez nagyon kevés – vetettem ellen. Teázás közben elmesélte. Volt ott sonka. A farkasok mellett körülbelül egy félhektárnyi terület a medvék számára volt bekerítve. hogy eljárt az idő. nem bánja. bár egész kellemes itt vidéken is. de megtaláltam például a farkasok erdejét. ahol az asztal roskadozott az ennivalótól. elhiheti. meg kell hagyni. vagy valami mást? És hozzá se nyúlt a lángoshoz! – Nem. hát láttam. – Olyan szép házunk van Golders Greenben – mesélte Mrs. – Persze hogy nem. egyáltalán – bizonykodtam. – Ha tetszik. – A vacsora. ahol a fenyők sudáran és sűrűn nőttek. Mrs. – Egészen biztos. tejeskávészínű medvék voltak. kénytelen leszek hideget adni vacsorára. és keresse meg Charlie-t. mintha szélrohamtól felkavart fahamu foszlányait figyelné az ember.

– Phil Bates nem mondta. hogy ma reggel kezdhetnél az oroszlánoknál. Gerry! – mondta. Úgy rémlett.mondtam – mindig érdekeltek az állatok. – Hát. s egy darabig barátságos csendben ettünk. Ebben a pillanatban jelent meg Phil Bates. – Nem tudom – feleltem. – És mikor indulsz neki? – kérdezte Charlie. aztán Charlie és én átvágtunk a harmatos közlegelőn. mintha az emlékezetébe akarná vésni. például szarvascsordát egy városszéli kertben. nálunk Bournemouthben nem tarthat az ember nagy állatokat. – Azt gondoltam – felelte Phil megfontoltan –. Leültünk. kissé meghökkentett a kijelentés. amikor Phil . fölmentünk az emeletre. amit éppen hallott. Egész komolyan gondolta. s máris Charlie ébreszt egy csésze teával. s beléptünk a park kapuján munkatársaink nyüzsgő tömegével együtt. és közvetlenül a ház eresze alatt volt. Megérkeztem! Itt vagyok – Whipsnade-ben. – Ki az ágyból. akit hidegen hagytak a városszéli nagyvadtartás nehézségei. – Hol fogok dolgozni? – kérdeztem. sajnos. – Bizony. Charlie bólintott. – Nem. hogy a szorongás semmi külső jelét se mutattam. és aztán rejtelmesen és finoman elmosolyodott. és enni kezdtünk. és állatokat hozni onnan az állatkerteknek. amint kellő gyakorlatot szereztem. Afrikába meg ilyen helyekre akarok menni. ez már igaz. Kényelmesen volt berendezve. és diadalmasat sóhajtottam. és mire végeztem a könyveim és ruháim kipakolásával. – Nos. – Áá – mondta –. csak pár másodperc telt el. Gerry? – kérdezte végül Charlie. ugye? – Aha – mondta Charlie. azt gondoltam. II. De ma be kell érnünk ezzel. nem egészen ilyet terveztem. – Szerintem nagyon jó lesz – mondta Charlie szelíd hangján. nem tudom. Bailey. Tudják. – Csak egypár hideg falat. – Egye meg a maradék borsót! – biztatott Mrs. elég lesz-e – aggályoskodott Mrs. Végül. – Hogy jutott eszedbe Whipsnade-be jönni. vettem eleget – mondtam. köszönöm. Ezt a gondolatot ízlelgetve aludtam el. – Vegyen még egy kis salátát! – unszolt Mrs. az ételtől eltelve. – Nem. miután alaposan megrakott tányérján gyengéd alapossággal feldarabolta az ételt. Ágyba bújtam. tudják. Bailey. Szokása volt ez.krémes piskóta. jó reggelt. A fiúnak valami meleg ételre van szüksége. Az én szobámnak tölgyfa gerendái voltak. LUSTA OROSZLÁNOK Mert nézd az arszlán gyengéd fajzatát! CHAUCER: A 16 ASSZONYOK LEGENDÁJA Be kell vallanom. Rögtön megszerettem. s leöblítettük egy nagy kanna teával. tejszínhabbal bőségesen megtetézve. Büszkén állíthatom. – Hol fogsz dolgozni. Az étel felséges volt. mosolyogva és némán elismételni magában. s ajka hangtalanul mozgott. egészen fényűzőnek láttam. – Hát. mára ennyi jutott. Gerry? – kérdezte Charlie. hogy az oroszlánokkal kell kezdenem a munkát. és állatgyűjtő szeretnék lenni. Bailey. – Dologra! Bereggeliztünk a ropogós és sistergő kolbászos-szalonnás rántottából. lefeküdni. Meg kell ismernem nagyobb állatok kezelését. – Úgyis csak kidobjuk. Beszállásoltál? Helyes.

ezt közölte. s amelyek ezt a részt a völgyön túl elterülő dombvidéktől elválasztották. erőteljesen szívott egyet a fogán. elmélázva feküdt a sápadt napfényben. A keskeny. hogy csak úgy odalök az oroszlánok elé. Jesse szétvetette a lábát. buja füve egy kis tavat övezett. hogy odajöjjenek és bemutatkozzanak. ahol az aljnövényzet megritkult. Ennek a részlegnek az idegközpontja egy roskatag kis kunyhó volt. Mikor befejezték reggelijüket. és elmagyarázta. két aranyszínű és vajkövér felesége. valójában inkább elhízottnak. a nyestkutyáké. és egész hihetetlen mennyiségű parazsat böfögött fel. rácsos kerítéshez. mielőtt még istenigazából megismerkedhettem volna a munkámmal. hogy lássa. és vidáman csillogó kék szemével és rekedtes. de nem azok. egy asztat. amíg jobban meg nem ismerem őket. Amint a kerítés mellett haladtunk Jessével. a rókákhoz és a nyestkutyákhoz bemehetsz. melyek nyúl rágta parókája mind egy-egy hangyabolyt rejtett. Albert felénk fordította a fejét. ennek hosszú. és egy verem. az erszényes medve éldegélt. és egy kis tisztást vett körül. hogy nem lenne comme il faut. mintha egy ringatózó hajón állna. A dombokon továbbhaladva. megmutogatta az állatokat. és végigmért. kanyargós ösvényen a bodzabokrok közül végül kijutottunk a magas. Nem találtam őket sem vadnak. még be se mutatkoztam annak rendje és módja szerint. amelyeknek pasztellszínei úgy változtak. melyet érkezésem zavart meg. Az erszényes medvéhez. kellőleg felfogtam-e intelmeit. és belsejét homályba borította. amelyet kusza bodzabokrok bozótja vett körül. . érted? De meg ne próbálkozz egyedül a többiekkel. ahol további két tigrist tartottak. és egy bohókás fekete vaskályha. ha az ember bármit is rátett. majd egy másik. félig elrejtőzve a bodzabokrok és a magasra nőtt csalán közt. a hím. Ez a “ketrec” körülbelül egy hektárra terjedt ki. amelyben két tigris élt. akinek. egy olyan részhez érkeztünk. – Hát ide figyelj. Ebben a kis homályos kunyhóban találtam meg azt a két emlékeztetett. Jesse nevüket kiáltotta. visszatért gondolataihoz. amely ideges ló gyanánt ingott és ugrándozott. egy nagy elkerített rész következett. Biztosítottam. hogy valami viszonylag szelídebb állattal kezdjek – harmatos szemű őzcsordával például. ahogy egy-egy nagy felhőárny átsepert rajtuk. de úgy éreztem. öcskös! – mondta. A részleg a hátság dombjainak tetején húzódott végig. A részleg egyik végén Peter. nagy. sem félelmesnek. párnaszerű zöld fűcsomók vették át. s levesestál nagyságú mancsuk időnként gyengén megrándult. és vadul rám meredt kék szemével. hogy úgy mondjam. lustának és enyhén fensőbbségesnek hatottak. Aztán jött a ketrec. Ahol a domb a völgy felé lejtett. mély álomban hevertek mellette. két pitypangpihe fehérségű jegesmedvével. és végül azok az állatok. és egy bottal megzörgette a rácsot. Úgy éreztem – bár ezt nem mondtam –. hagyhatta volna. megszakadt ez az aljnövényzet. A bútorzat klastrominak tűnt – mindössze három. amelyekről a részleg a nevét kapta: az oroszlánok. Albert. Kívül egy viharvert cégért viselt fennen a nagyigényű “Menedék” felirattal. Jesse végigjárta velem a részleget. s fákkal és bokrokkal sűrűn benőtt domboldalban épült. mert elintéznek. A kunyhó kackiásan félrevágott lonckalapot viselt. Ez utóbbi a sarokban guggolva füstöt pöfögött vasfogain keresztül. mi lesz a munkám. nem eshet bajod. Joe ezzel szemben barna arcú volt. sörényébe burkolózva. ragadós nevetésével jó kedélyt terjesztett maga körül. ami egészen elfedte a két ablak egyikét. a szétesés különböző fázisaiban levő szék. hogy a legkevésbé sincs szándékomban kikezdeni bármelyik állattal is. és elindultam a parkon át. Nan és Jill viszont meg se moccant. – Ha rám hallgatsz. Egyenest kitolásnak éreztem. és helyét furcsa. ha egy olyan oroszlán falna fel. és mélyen megvető pillantást vetve ránk. Nan és Jill. utána egy sarki rókákkal teli elkerített rész következett. Erről a pontról csodálatos kilátás nyílt a sakktáblaszerű szántóföldekre. amely az oroszlánok ketrecét vette körül. hogy megkeressem a részlegemet. Az oroszlánok egy girbegurba tüskés fa alatt hevertek. Hanem azért a lehető legnagyobb hidegvérrel fogadtam a hírt. érted? Újra szívott egyet a fogán. festőien elrendezett csoportban. Talán szelídnek látod őket.

aki “mindig mindenféle hülyeséget firkál”. és én majd kitanítalak mindenre. és hosszú. és nem érinti a magukat megadókat. Ez. amelyet ennyi képzelt tulajdonsággal ruháztak volna fel. arról tájékoztatott (egy olyan ember teljes biztonságával. bonyolult történeteket mesélt állataink különféle viselkedéséről. Jesse is és Joe is roppantul mulatott rajta. és sohasem öl gyermeket. hogy minden föllelhető szakirodalmat elolvasok róluk. Plinius Természeti históriájában. amilyennek az ókori írók kikiáltották. az alábbi élvezetes leírást találtam az Állatok Királyáról: “Az vadállatok közül egyedül az oroszlán szelíd azokhoz. A bodzabokrok ropogtak a dombvidéken süvítő jeges széltől. és mérgesen bámult rám. hogy visszafelé jöttömben rám ijeszt. Igazából nem is lepett meg. némi reménnyel töltött el. hogy ez a leírás őrá nem illik. és miután megtanultam. bölcsességéért. megfigyeléseim szerint. az Állatok Királyának nevezte. . hogy a szerény és tartózkodó angolok az oroszlánt választották nemzeti emblémájuknak. akik magukat megalázzák előtte. Albert megbújt a sűrű fűben és csalánban. sóhajtoztak és fázósan bújtak össze. zoológushoz méltatlan lelkesedésében. Ilyen időben. de nem hiszem. Ha bárki megpróbált volna “színe előtt arcra borulni”. ha hinni lehet Purchase-nek. mint a játékos kiscicák. Megvárta. míg a közelébe érek. útban vissza a “Menedék” oltalma és melege felé. amilyet csak el lehet képzelni. amelyet angolul 1674 körül adtak ki. aki életében nem látott még oroszlánt). s akkor hirtelen a rácsnak ugrott. Purchase. jellemének szelídségéért. bátorságáért és a sportszerűségéért. Joe néha megpróbált ugratni. Mikor ezt először elolvastam. Első pár napomat teljesen kitöltötte a tanulás.” Csak három napja ismertem Albertet. Mivel életemben most kerültem először közelebbi kapcsolatba ezekkel az állatokkal. mennyire egyeznek saját megfigyeléseimmel. Egy másik régi író. Természetesen az oroszlánokkal kezdtem megfigyeléseimet. a ketrec egy kiszögellésében. fiam – mondta Jesse újra bólintva –.– Hát csak rám hallgass. elhatároztam. hogy lássam. Albert és hölgyei úgy szökdécselnek ide-oda. hogy (a mitológiai csodaszörnyeket leszámítva) talán nincs még egy olyan állat. hogy már látott odautamon is. kékre fagyva és kétrét görnyedve a szél ellen. ahol az ösvény egész közel vezetett el a rács mellett. Amióta csak valaki. és elhatározta. Bár egyébiránt ádáz és bősz. Másnap reggel Purchase-be vetett hitem alaposan megrendült. hogy állandóan hatalmas füzetet hordok magammal. de mindig elragadta a képzelete. Ezért hát kézenfekvő. hajmeresztő dühös hördüléssel. mivel nem sokkal Whipsnade-be érkezésem után az idő hidegre fordult. Jesse “rohadt kis Sherlock Holmesnak” nevezett. Sárga szeme tele volt kegyetlen kajánsággal. de ez a rutinmunka elég egyszerű volt. hogy jellemében egy csipetnyi irgalom is lett volna. akit alaposan tanulmányoztam. hogy talán össze tudok barátkozni Alberttel. semmint nőn. az oroszlán egyáltalán nem olyan. hogy olyan ádáz és bősz volt. hacsak nem az éhség túlsága mián. és jegyzeteket készítek. mikor rájöttem. több alkalmam volt a rám bízott állatokat megfigyelni és megismerni. Az már igaz. az írók egymással vetekedve szállították a bizonyítékokat. s máris fölfedeztem. Aztán leült a fenekére. és meleg vidékeken vadabbak”. Nem kellett sokáig Albert és feleségei mellett élnem. akik mind egyhangúlag dicsérték a Panthera Leo-t. fáradozásával csak azt érte volna el. hanem megkímél minden olyan teremtményt. Épp az oroszlánok ketrece mellett mentem el. mégis elsőbb tölti haragját férfiún. hogy rájöjjek. és én hamarosan észrevettem a csalást. hogy az oroszlán jogosult erre a címre. hogy Albert tarkón harapja. Biztos vagyok benne. Emlékezetembe véstem az etetés. a takarítás és egyéb napi teendőim rutinját. hogy “az oroszlánok hideg vidéken szelídebbek. különösen az ókori írókra áll. és – az első adandó alkalommal – előkapom. amely arcra borul színe előtt.

és különféle ásókat. Gondolom. s különböző jelekkel próbálta tudomására hozni a nehéz felfogású fickónak. apró szeme villog. mert Plinius a továbbiakban leírja egy bizonyos Elpis történetét. Aztán gyorsan visszatért. mégsem járkálhat állandóan fel-alá ilyen furcsán tátott szájjal. a legközelebbi fához menekült (Bacchushoz fohászkodva segítségért). hogy máris ugyancsak kövérek voltak. mint a tündérmesék. hogy ezt Mentor távolítsa el. Teljesen érthető módon. és felfedezte. mint egy virgonc bárányka. ahogy illik. amikor Albert párszor rám ijesztett. és a lábnyomait nyalogatta a szeretet minden jelével. feltűnő egészségnek örvendeztek. Elpis ezt azonnal és a jelek szerint minden nehézség nélkül eltávolította. Nyilván ezt jó játéknak találta. mert még egyszer megismételte. ide-oda járkált alant. Később rájöttem: a hideg nemhogy szelídebbé tenné Albertet. mint a valóságos oroszlánok. Csapdába csalni az érthetően vonakodó Albertet és nőstényeit. hogy az oroszlán azt akarja. Ahogy a nőstényt félrepofozta a saját húsadagja mellől. aminek kiszedését tőlünk várhatták volna. s azt akarta. Továbbra is olvastam Pliniust és Purchase-t. véres . hogy ezt a szívhez szóló érzelemnyilvánítást az okozta. gyanútlan öreg hölgyeket ijesztegeti. inkább szörnyű virgoncsággal tölti el. Ez a befogás fárasztó művelet volt. Így hát óvatosan leereszkedett a fáról. míg az a környéken horgonyzott. akkor aztán fel-alá járkál a rács mentén. A ketrec oldalába nagy. A sikeres befogás legelső feltétele. Albert mindig elmarta a legnagyobb koncot. de ezúttal még azt az örömet is megszereztem neki. Egy-egy zaklatott nap után. akiket gondoznom kellett. ráadásul az ártatlanság színlelésének és a gyors futásnak a képessége. mely minden jel szerint ellenállhatatlanul vonzódott hozzá. és ő ilyenkor azzal szórakozik. és sokkal jobban megnyerték a szívemet. Albert és hölgyei. és unalmasságát csak nevetségessége tette elviselhetővé. naponta friss vadhússal látta el a hajó utasait. Elpis nyilván nem olvasott túl sok korabeli útirajzot. az ő oroszlánjaik olyan megnyugtatólag hatottak. miközben az oroszlán. de most már kritikusabb szemmel. Plinius elmeséli. vödröket. mi a baja. egy tátott szájú oroszlánnal találta magát szembe. Annak ellenére. amely még az én hiszékenységemet is végképp próbára tette. hatalmas étvágyuk volt. amely tolóajtóval működött. akik a vadonban találkoztak oroszlánnal. hogy megpróbálja elcsórni a hölgyeknek szánt húst is. Különösen szerettem az olyan utazók történeteit. mert ezek a történetek mind az oroszlán intelligenciáját és szeretetre méltó jellemét emelték ki. és eltakaríthassuk a csontokat és ottlakásuk egyéb jeleit. ehhez agyafúrtság kívántatik. hogy az oroszlánnak. sörényét bőszen borzolja fel. ez a testgyakorlat jót tett a vérkeringésének a csípősebb levegőben. Alighogy Elpis Afrika földjére tette a lábát. Csak nagy sokára kezdett derengeni Elpis előtt. és az arra haladó. Mindhárom oroszlánt biztonságosan be kellett zárnunk ebbe a csapdába. hogy bemehessünk a ketrecükbe. egy csontszilánk akadt be a szájába.hirtelen ijedelmemet látva. hogy kiejtettem a kezemből a vödröt. Akkor mi ragyogóan ártatlan arccal odaérünk a csapdához. rácsos csapda volt építve. és egész idő alatt. Az oroszlán annyira eltelt örömmel és hálával. különben rájött volna. Úgy ugrándozott körülötte. elődeikkel ellentétben. Végül is Mentor rájött. mielőtt hozzáláthattunk volna a munkához. és a bokrok közé vitte elrejteni. és legnagyobb örömömre sose fúródott tüske a talpukba. mintha már hetek óta nem kaptak volna enni. keféket és vasvillákat rakodunk le az ösvényre. Hetente egyszer Albertet és a két hölgyet csapdába kellett csalnunk. Aztán egy hatalmas. hogy Albert éhes legyen. hogy azonnal kinevezte magát jótevője hajójának hússzállítójává. Megint elszórakozhatott megriasztott gímszarvashoz illő ugrásomon. Úgy verekedtek és marakodtak a húson. még mindig tátott szájjal. hogy bármilyen bősz fenevad is az oroszlán. és jó ideig a fa felső ágain húzódott meg. szemléletesen illusztrálta az oroszlán nemes jellemét. hogy a siracusai Mentor találkozott Szíriában egy oroszlánnal. hogy az állat lábába tüske ment. Az oroszlánok akkoriban különösen ügyetlenek lehettek. és egy különösen dús csalánbokorba estem. belebotlottam. távolítson el belőle egy tüskét vagy valami hasonlót. hogy elrejtőzik a bokrok mögött.

élvezettel elfogyasztja. Minden különösebb hangsúly nélkül a következő megjegyzéseket tesszük: “Na. fehérre rágott csontokat szedegetve. hogy megpróbálok választ találni a sokat vitatott kérdésre. sőt belakatolni az ajtót magunk mögött. Ez a kísérlet csak annyi eredménnyel jár – ha ugyan ez eredmény –. Ha mégis sikerül az oroszlánokat biztonságosan elzárni a csapdába. de nem tesznek semmit. Az esetek többségében a rácsajtó pár ujjnyival Albert visszavonuló farka mögött csapódik be. míg csak Albert úgy nem ítéli. és rácsaphatnánk az ajtót. de már egyfajta szertartássá vált. amikor csontot dobott bele. a húst betesszük a csapdába. Albert pedig valami eldugott helyre viszi trófeáját. különben az egész eljárás fejetlenségbe fullad. s arra gondoltam. A nagy tüskebokrok közt vezető keskeny kis ösvényt tisztogattam éppen. Albert a sörénye mélyéből jövő. hogy kissé kényelmetlenül érzem magam tőle. Mi dühösen meredünk Albertre. különváltunk. s mi ott állunk. Erősen koncentrálva Albert apró. a múlt hétről ott maradt. de hallottam Joe fütyörészését. ahol a jelek szerint Albert szívesen járt. tőlem balra. Általában tíz perc elteltével Albert még mindig nem mutatja semmi jelét. mint a hülyék. A rácsnak támaszkodva ilyenkor megpróbáljuk Albertet szuggerálni. gonosz. Berci? Éhes vagy? Hát akkor gyere. Albert ilyenkor azt a látszatot kelti. és időnként megzörrent a vödre is. és olyan helyre tesszük. amit vagy öt méter magas rácskerítés vesz körül. Ezzel természetesen kútba esik befogási tervünk. és ácsorgunk egy kicsit. mert ez azt jelenti. hangosan beszélgetve. mielőtt még visszarohanhatnánk. ha be akarjuk őket fogni. mi pedig ráérősen elsétálunk az ösvényen. hogy az ember be van zárva egy hektárnyi ketrecbe. szagolhatja is. és mindketten végigjártuk a bokrokat. hogy uruk és parancsolójuk tegye meg az első lépést. amit tiszteletben kell tartani. hogy Albert az egészből egy mukkot sem ért. és ő rezzenés nélkül állja a tekintetemet. A nagy mancsnyomok fölött méláztam. sárga szemébe meredek. szaggatott hörgések sorozatával fogadja ténykedésünket. Ezenközben Nan és Jill a háttérben izgatottan járkálnak föl-alá. hogy számára biztonságos távolságba jutottunk. Hamarosan szem elől vesztettük egymást. mert a hagyomány úgy kívánja. ott letelepedik mellé. és kénytelenek vagyunk újabb huszonnégy órát várni. hogy bennünket bosszantson. A csapdák valamivel odébb voltak. mintha zsolozsmát mormolnánk. gyere! Jó kisfiú! Egyél egy kis husikát! Gyere! Gyere. át kell kerülnünk a ketrec túloldalára. s ő dühösen bámul vissza ránk. mintha álmunkban se jutna eszünkbe az oroszlánokat befogni. Aztán felnyitjuk a tolóajtót a csapda belső oldalán. a kis ajtóhoz. és mint rendesen. rendszerint holtpontra jutunk. ha az oroszlánok valami csoda folytán kiszabadulnak a csapdából. Amikor belépünk a ketrecbe. és megpróbál kiszökni vele. mert mindenütt láttam hatalmas mancsának nyomait a puha agyagban és itt-ott a sörényének foszlányait is a tüskéken fennakadva. Egyszer Joe és én mentünk be a ketrecbe. Akkor hirtelen beront a csapdába. mégis meg mertem volna rá esküdni. hogy az üvöltés közvetlenül előttem hangzott fel. míg felderíthetem . mintha transzba esett volna. Albert intelligenciájának védelmében el kell mondanom. s Albertnek volt alkalma tanulmányozni a húsdarabot és latolgatni esélyeit. na. ezért kénytelenek vagyunk valami más trükkhöz folyamodni. de velük sosincs annyi bajunk. ahol Albert láthatja is. micsoda gonosz és undok jószág ez az Albert. és az egészet az teszi még nevetségesebbé.húsdarabot veszünk elő. mit szólsz hozzá. A részleg többi állatával körülbelül ugyanilyen módon kell bánnunk. Ezek alatt a várakozások alatt rendszerint azzal ütöm el az időt. és ahonnan nincs menekülés. vajon az emberi szemnek van-e valami hatalma a lelketlen állat fölött. Albertnek külön tehetsége van rá. szigorúan kötelező bezárni. míg Albertnek megint étvágya támad. mint az oroszlánokkal. Amikor elég idő eltelt. A húst a csapdában hagyjuk. hogy be akarna sétálni a csapdába. mikor hirtelen felbőgött. gyere! Gyere!…” Ezt aztán végeérhetetlenül ismételgetjük. Ezt az érzést sosem szerettem igazán. megkaparintja a húst. hogy mindez persze egy percig sem téveszti meg. Nem vártam. Miután kimerítettük biztatásaink tárházát. a fák mögött.

Aztán rákezd teljes erővel: a “hrm”-ök mély torokhangokká válnak. melyik irányból jön. merre vannak. hogy az oroszlánok még mindig a csapdában vannak. hogy a hang a talpamon át terjed felfelé. ahogy elkezdődött. hogy egyszer jelen legyek. az oroszlán irányítani tudja a bőgését. Sok író állítja. és a hold fénye sem segített. honnan jön a hang. amikor Albert üvölt. hogyan irányítja Albert a hangját. mintha egy kiszabadult állat lihegne a nyomában. Az iménti eset alapján bizonyosnak látszott. Bizonyos esetekben az ember a saját szemével látja az illető állatot. Ha az oroszlán is képes erre. Azt állítják. hogy az ordítás egész közelről jött. milyen félelmetes ez a süvöltő fenyegetés. – Nem tudom – mondta Joe –. Időről időre reménykedőn sétáltam el a ketrece előtt. hogy mindössze a földhöz közel tartja a száját. mint amilyennek hangzik. honnan kell jönnie. Nehéz volt megállapítani. mégis mindketten meg voltunk róla győződve. hanem teljes erőmből futni kezdtem a kijárat felé. Vakmerően odamentem a rácskerítéshez. Ugyanakkora távolságra volt tőlem. nem pedig elfelé tőle. Ahogy végigmentem a ketrec mentén. hogy Albert irányítani tudja a hangját. az állatkert látogatóit különös látvánnyal örvendeztettem meg: egy ápoló őrült iramban rohan a fák közt. amikor látom. mert így éjjel pánikot kelt különböző állatcsordákban úgy. a hang tőle egy vagy néha több méterrel odébb szól. és egy-két torokköszörülés után újra némaságba burkolózott. közöttük hosszú szüneteket tartva. Úgy tetszett. A föld is megrezdült belé. hiszen sok madár és rovar is meglepő hasbeszélő képességet mutat. Egyesek nem hiszik el. de Albert mindig konokul hallgatott. nem vártam. amíg csak össze nem folynak egy borzasztó crescendóba. de a sárgásbarna testek semmi zajt nem ütöttek. hogy az oroszlán képes szándékosan irányítani a hangját. amint hangot ad. ami elgondolkodtatott. – Kiszabadult? – kérdeztem. Ám valahányszor kifulladva a rácskerítéshez értem. Ezt az állítást ellenőrizendő. amiket látókörömön kívül produkált. Ez volt az első eset. Joe és én egyszerre értünk oda. ezért a hang elmosódik. majd éppolyan váratlanul. meghallva ordítási előkészületeit. Albert késő délután szeret legjobban dalra gyújtani. aztán lassulni kezdenek. Egész hirtelen. Nem volt épp kellemes érzés. Albert vagy befejezte már. hogy azok riadtan feléje rohannak. mintha a kellő hangfekvést keresné. és átvágok a parkon. várva. mint belül. hogy úgy hallatszik. Mindezért mégis kárpótoltak azok a nagyszerű üvöltések. egyre rövidebb szünetekkel. látni véltem az oroszlánok sóváran rám szegezett tekintetét. ami elárulhatta volna. és a hatalmas mancsok alatt egyetlen ágacska sem roppant meg. Albert olyan dühös morgást eresztett meg. és belestem a homályba. és lehetetlen megmondani. bár tudtam. Az utam az oroszlánketrec mellett vitt el. A hangból ítélve. két-három bemelegítő “hrm” hanggal kezd. mint Joe-tól. mégis úgy rémlik. mintha egyszerre két-három különböző irányból jönne. de sosem sikerült.Albert hollétét. ez nyilván igen hasznos lehet számára. megvető és gúnyos szusszanás hallatszott. és láttuk. úgy éreztem. mikor végre biztonságban voltunk a ketrecen kívül. s miközben a zizegő bodzabokrok közt hazafelé siettem. Nem sokkal ez után az eset után újabb és éppolyan meglepő példáját tapasztaltam annak. vagy meggondolta magát. elhagyva a kerítést. de Albert szemében jókedvű fény csillant. követnek. Nehéz leírni. Amikor a dombon felfelé kezdtem kapaszkodni. Tárgyilagosan . amikor az oroszlán úgynevezett hasbeszélő képességéről meggyőződhettem. éreztem. megpróbáltam mindent. hirtelen vége szakad az egésznek. amíg megpillantom. Ez nem is olyan lehetetlen. amikor bőg. hogy lerövidítem az utam. Reszelős hörgései egyre gyorsabban és gyorsabban követik egymást. Albert éppúgy lehetett a ketrecen kívül. és csak a természettudomány iránti lelkesedésem tartott vissza. Egyszer késő este egy falusi mulatságról hazafele menet úgy határoztam. de nem láttam semmit. A bokrok feketén és mozdulatlanul álltak. hogy épp akkor bőgjön fel. Néha. Megkerültük a ketrecet. hogy nyúlcipőt ne kössek. hogy megdermedtem. mikor a hang csúcspontjára ér.

” Sohasem láttam. minthogy a hímek akár erővel. és hosszú léptekkel rótta a ketrecet. és ez okból olyan ádázak és vadak a hímek. nem volt valami hízelgő: “…ezek az oroszlánnőstények szerfölött buják. Bizonyos vagyok benne. hogy csinálja. A minap épp az oroszlánok mellett mentem el. hogy Nan és Jill általában buja módon viselkedett volna. A látogatók bizonyára még jobban fel lettek volna háborodva. amelyet a népszerű vélekedés az oroszlánról őriz. amikor Jill üzekedni kezdett. miért. annak jeleként. egyáltalán így kell-e viselkednie. Vérfertőzés! Joe-t is hatalmába kerítette ez a furcsa szégyenlősség. – Engem kiverne a hideg verejték. és nemességet meg határozottságot sugalló pózokba vágta magát. és nem szerettem volna a felesége lenni. hogy lesújtsa és megbüntesse. s még amikor üzekedtek is. Először a fűrész lassan mozog.” Nannek és Jillnek semmi alkalma nem volt rá. ha tudják. inkább untatta őket Albert tolakodó figyelme. és ezenkor teljes erejével nőstényének ront. mintha igyekezne megfelelni fajtája vad hírének. közben az ö reg Alb ert és Jill meg ű zték az ipart. hogy épp egy “párdusszal” flörtölök. mivel. – Nem tudom. és a fiatal lányoktól hemzsegő tömeghez beszélt. s miért vihognak éretlenül. s hirtelen csend áll be. egy ketrecbe voltak zárva. visszhangzó hordón fát fűrészelne. Albert felborzolta sörényét. miután pedig dugig ette magát a saját adagjából és az ebül szerzett húsból. ahol tudta. Jesse viszont nem volt ilyen félénk. és böfög. újra belebújtam Plinius könyvébe. Én nem tudnám megtenni száz fontért sem. Akárhogy igyekeztem. Sosem értettem. A vele való néhány hetes ismeretségből azt szűrtem le. hahogy nősténye megcsalta őt. Az első idevágó utalás. egyetlen szeretetre méltó jellemvonást sem tudtam Albertben fölfedezni. Mindig van benne egy kis zavart értetlenség. hogy Albert valóban királyinak mutatkozott. valahányszor Albert a legnagyobb méltósággal és tökéletesen zavartalanul fajfenntartó tevékenységét végezte egy tisztás közepén. és látja leggyakrabban és kiváltképpen a nagy szárazságok idején. Fogalmam sincs.vizsgálva. amit találtam. és Jesse ott állt. Apró. Amíg Albert Jill után koslatott. hogy Albertet megcsalja. hogy Albert semmiben sem felel meg annak az eszményi képnek. Etetéskor a már leírt elítélendő módon viselkedik. Ezt Afrika tudja leginkább. de már elfelejtette volna. akkor azzal szórakozik. ez a dal leginkább arra emlékeztet. és tudja. hogy Plinius is kedvét lelte volna benne. Amikor éppen nem a ketrecet rója bősz kedvvel. De az az érzésem. majd eloszlott körüle. hogy mindjárt vége. És ekkoron esik. mintha azon rágódna. és olyan szomorúnak látszott. és inkább gondosan elkerülte azokat a ketreceket. hogy lehet egy tömeget gyújtásnyi idő alatt szétoszlatni. ha párzás közben érte az állatokat. Ismeretségünk egész ideje alatt csak egyszer fordult elő. amikor rajtakap. Rekedt hangján becsületsértő biztatásokat ordítozott az állatok felé. Mogorva és féktelen. amikoron szomjuktól űzve a vad állatok csordákban vonulnak az ott lelhető kevés folyókhoz. míg a tömeg zavartan topogott. és ott összetalálkoznak. és kajánul élvezi a riadalmukat. Jesse nagy mestere volt annak. És ebben a pillanatban mindig szinte várom. s hiányzik belőle minden finomabb érzés. hogy ez a szörnyűség folyik. ahogy az acél belerágja magát a fába. mit ír az oroszlánok szerelmi életéről. hogy a látogatók miért néznek lopva össze. mintha valóban épp . hogy Albert a tulajdon lányával ül orgiát. hogy csinálja – vallotta meg nekem Joe bizalmasan a “Menedék” szűzies oltalmában. hogy meghallom a leeső fadarab tompa puffanását a földön. elterül a magas fűben. Plinius így folytatja: “…a hím oroszlán a párduszot felismeri szagáról és illatjáról. sárga szemében mindig csalódott harag kifejezése ül. aztán egyre gyorsabban és gyorsabban. hogy a mit sem sejtő látogatók felé veti magát. hogy Albert szigorú férj lett volna. bizony isten. hogy olyan sok furcsa kevert és korcs fajta állatok keletkeznek. hogy lássam. szívet szaggató “hrr”-öket hallatva. akár kedvtelésből meghágják minden fajta nőstényét. majd lassul a fűrészelés. mintha valaki egy hatalmas. Száját elgondolkozva összehúzta.

elégedett csattanással zárta össze a száját. a puhakalapban. mikor a csatornának ahhoz a szakaszához értem. Persze Albert pofájába akart locsolni. hogy Albert ki tudta dugni a mancsát köztük. felénk irányította a csövet. és félórát szövegeltem annak az alaknak. valahányszor a ketrecbe mentem. de a jelek szerint hirtelen nagyon meggyűlölt. és már ment is becserkészni a vadat a gondjára bízott nagymacskák minden ravaszságával. Albert észrevette-e. Végül is elkecmeregtem a csapdától. Akkor aztán Joe vidáman fütyörészve locsolt. Ragyogó kalóz lett volna belőle. Még szerencse. ráuntam Albertre és a nőstényeire. Joe vidám nemtörődömséggel locsolt. Kiszedhetsz belőle akár öt shillinget is. és csuromvizesen átmásztam a védőkorláton. Nem tudom. Így sem vesztegette az idejét. Míg támolyogtam és köpködtem. Joe-nak és nekem sose sikerült semmi különbséget fölfedeznünk a Jesse által kiszemelt látogatók meg a többiek közt. és mindössze egy vacak Woodbine cigarettát szedtem ki belőle. Bárhogy is próbáltuk. – Kinek a pártján vagy te voltaképpen? – rivalltam rá Joe-ra. kipucoljuk az oroszlánketrec mellett vezető csatornát.megérzi a vizet a kézcsontjaiban. vagy ahogy a szarvasgomba keresésére idomított kutya kiszagolja az ízletes gombát. Egy nap Joe úgy döntött. és megrándítja a villás faágat a rejtett forrás fölött. hogy a rács sűrű volt. ami visszalökött a csapda falának. – Nem tudom. és szép sorjában kitisztítottam a lefolyóból az ott felgyülemlett szemetet. Amint fölegyenesedtem. Joe viszont újból megeresztette a vizet. a csapda rácsai viszont sűrűbbek voltak. deres szemöldöke megrándult. felszerelve locsolócsővel. s mivel nyilván azt hitte. Hiányzott belőlük a részleg többi állataiban meglevő személyiség. ugyanígy Jessének csodálatos érzéke volt. Albert még egyszer megpróbált belém akaszkodni. – A múltkor is azt mondja nekem: “Most próbálj te szerencsét. Ahogy egy forráskutató. ahol Albert fortyogott a dühtől. fogát szívogatva és az arra haladó látogatókat gusztálva. és zajos és riasztó kísérleteket tett rá. hogy Albert marcangolni kezdett. hát oda is mentem. Jessének az élet tényei iránt tanúsított nagyvilági viselkedésén túl még egy különös képessége volt. akiket gondoznom kellett. mindent bedobtam. . izgalmában azonban rosszul mérte föl a távolságot. mint azokat az eleven példányokat. hogy nem nagyon szeretem. de az egyik körmét sikerült alaposan beakasztani a köpenyem ujjába: Joe ijedten felkiáltott. – Ott megy két shilling – mondta. mindenfélét meséltem neki. hogy belém marhasson. bármilyen mélyen rejtőzik is az a föld alatt. Szegény Joe-nak nem volt irigylésre méltó az élete az állatok párzási időszakában. s megpróbálta mancsát átpréselni a rácson. én meg átmásztam a védőkorláton. hanem diadalmas acsargással felém ugrott. az arcomba kaptam a teljes vízsugarat. kefével és egyéb szerszámokkal. és elugrottam.visszautasítaná a pénzt. sajnos. Szépen haladtunk a munkával. hogy legyen mit megemlegetnem. Ráadásul a legkevésbé sem voltak hajlandók barátságosan viselkedni. Egész közel kellett mennem a rácshoz. amit az illetőből kihúz. Épp amint kiszakítottam magam Albert karmából. így nem tudtam igazából megismerkedni velük. Becsszóra. vasvillával. ha majd más részleghez kerülök. hogy megállapítsa a borravalót. Rendszerint kinn állt a “Menedék” előtt. és egy idő után sikerült is Albertet és társaságát becsalogatnunk a csapdába. amely közvetlenül a csapda mellett haladt el. és pontosan a szemem közé talált vele. Joe! Ott az a pali a jegesmedvéknél. megcsúsztam. és rövid.” No. de sikertelenül. Majdnem sikerült is neki. az ott. hogy csinálja a vén szarházi – mérgelődött Joe. s ezért is kellett Albertet a csapdába zárni. Oda is mentünk. De Jesse tévedhetetlen ösztönnel még a lerohanás előtt pontosan fel tudta becsülni az összeget. hogy a seprűért nyúljak. A ketrec rácsai ugyanis olyan távol álltak egymástól. ezért minden csöpögött a víztől. és a csapda rácsának estem. hogy eleresszen engem. Egy idő után. különben Albert vállon ragadott volna. amivel mindkettőnk irigységét kivívta. Csak pár ujja fért át. s egyszer csak megmerevedett. hogy lemészároljon. Plinius képzeletbeli oroszlánjait és oroszlántörténeteit sokkal érdekesebbnek találtam.

amely a részlegünkhöz vezet. de azt hittem. ha későig vagyok ügyeletes). a napsütés alig melegít még. Előttem az ösvényen a kenguruk ijedten szaladnak szét. Az elkerített legelőkön át tisztán. III. s az ember egész tisztán hallja a medencéjükben heverő jegesmedvék locspocsolását. szőrük csapzott a harmattól. amelyeknek ágain még fennakadt egy-egy párafoszlány. Mikor a tömeg elmegy. s a törpekengutuk óvatosan előugrálnak a bodzabokrok rejtekéből. Miután meggyőződtem róla. vagy palackokkal dobálja az állatokat. hogy ébredezik a park. A zebrák. – Legalábbis te tőled telhetőleg segítettél neki – mondtam keserűen. én pedig lemegyek a tigrisverembe. és meggyőződni róla. és a jegesmedvék reszkető fekete orrukat fordítják felénk ketrecük rácsai közül. hogy átmászik a védőkorlátokon. kenguruk. hazaindulok. A TIGRISEK DIADALMENETE Meglásd. ugrálva. hogy bemelegítsen az esti koncertre. felvágják a fejüket. Az oroszlánok a medencéjük partján. nagy csend támad. mint rendesen.s költségedért. Az utolsó dolgom hazaindulás előtt végigjárni a részleget. nehéz farkukat maguk után vonszolva. Arrébb. A vasajtó megzördül. s megpróbáltam kibogozni és rendbe szedni odavetett jegyzeteimet. ahogy elhaladunk mellettük. s a tiszta fényben az ember láthatja és hallhatja. Szarkacsapat verdes és rikoltoz a fatetőkön. ágaskodva lépnek egypárat a nedves füvön. Ura voltam mindennek. tenyérnyi zsebkendőmmel törülközve. hogy minden rendben. izgatott vágyakozással szimatolva a hónunk alatt vitt veknik finom illatát. s színes farkát átvonszolja a fenyvesen. s a hang ezerszeresen zördül vissza a föld alatti betonbarlang falairól. hogy a vén disznó elkapott. A tigrisketrecben Jum és párja szunyókál. A kis kenguruk csendben legelnek a füvön.– Ne haragudj – mentegetőzött bűntudatosan –. már árnyékban van. A bodzák imbolygó árnyai közt. Odakinn az árnyak ilyenkor már fokozatosan megnyúlnak a füvön. hogy egy páva harsányan rikoltoz. és a látogatók utolsó csoportja is a kijárat felé igyekszik. És a bodzabozótok homályában hallani. míg a ketrec körül a bokrok a kis kenguruk mozgásától pattognak és susognak. Paul. Vaskos testük petyhüdt. Ráni. Albert megereszt néhány fojtott “hrm”-öt. hogy kinyitom a barlangja ajtaját. Jesse és Joe továbbmennek a kunyhó felé. törpekenguruk csapata kuporog a nyugodt reggeli napsütésben. a nőstény tigris örül. én . A hosszú nyári estéken hetente kétszer ott maradtam még Joe és Jesse távozása után. Nagyon szerettem ezeket az estéket. a Mrs. Kenguruk. mivel a nagy betonverem. míg mellette Nan és Jill teli hassal alszanak. elnyugodva a látogatók távozását követő hirtelen csendben. Törpekenguruk ugrálnak lassan a füvön mindenütt. visszhangzóan hallatszik. nem fitogtatja-e egyik-másik látogató az intelligenciáját azzal. mellettük a sarki rókák mint halvány árnyékok cikáznak a bokrok közt. kenguruk mindenütt. ahová a barlang nyílik. és nem perzseli a talpát. hogy minden rendben. ameddig a szemem ellátott. az aljnövényzetet törve-zúzva. ahogy nyúlszerű fogukkal a fák kérgét rágják. Bailey által készített hatalmas tea gondolatától ösztökélve (mindig teával vár. és hatalmas páraoszlopokat horkantanak ránk. a tigris megfizet gondod. de törékeny arany fényt terít a fákra és a fűre. a hosszú fűben fekszenek. A “Menedék”-ben egy csésze erős tea mellett üldögéltem. Kifelé menet mindig akad egy-egy fölszedni való üres palack vagy uzsonnapapír. Befordulunk a kavicsos ösvényen. Albert sörényébe süppedve meditál. utánanéztem. ahová a kisfiúk üvöltő hordája űzi őket napközben. elszórva. a dombokon túl a mosómedveszerű nyestkutyák összetekeredve fekszenek kis faóljaikban. amikor megérkezünk. és idegesen. a fia ilyenkor már alszik szalmaágyán. BELLOC: A TIGRIS Kora reggel.

A legszebb rajta talán a szeme. De mivel Paul nem viseltetik gyengéd fiúi érzelmekkel szülője iránt. A feje masszív. s mozdulatai kecsesen folynak egymásba. munkához látunk. és félig behunyt szemük álmatag és elgondolkodó lesz. be akarják bizonyítani saját maguknak (és minden arra tévedő látogatónak). Aztán kiengedjük először Ránit. és ha tehetné. mikor bemennek a barlangjukba. lesikáljuk a betont. veszélyes is lehetne. furcsán viselkednek. mint egy tenger csiszolta levélzöld kavicsé. hogy a fülét vakargassam. és összeszedjük a tegnap esti vacsora csontjait. homorított hátú. majd bőségesen és precízen friss szalmaágyuk kellős közepére vizelnek. aztán a közepére állnak. mandulavágású. ha akarná. s miután megette. még ha nem is igaz. anyja ugyanilyen zajtalanul mozog. Van benne valami vad vonás. hogy fiát húscafatokkal etetem. és talpát nyalogatja. Mikor visszaeresztjük őket a barlangjukba. és kicseréljük az almukat. vagy nagyokat ásítanak. lefekszik. saját erős szagukat pedig egy időre elnyomja a falakra és a padlóra szórt fertőtlenítő szaga. tűntem el az ásójával. Jóleső gondolat. Aztán azzal töltök el öt szabálytalan percet. anya és fia. Ezek alatt a reggeli beszélgetések alatt Paul annyira úgy viselkedik. mint egy jóságos nagybácsi. és csak felváltva lehet őket kiereszteni a verembe. s inkább óriási cicának látszik. szaggatott mozdulatai nyugtalanító módon idézik eszembe. hogy kikukucskáljanak rám a rácsos ajtókon keresztül. Élénk színű bundáján a csíkok fekete lángnyelvekként húzódnak végig. és elkezdik gyúrni és pofozgatni a szalmát a mancsukkal. majd én hozom az ásóját. ideje nagy részében azon töri a fejét. Ráni és Paul. időnként a talpukat nyalogatják. valóban Ráni az anyja. és elkezdem a napi munkát. Először Ránit zárjuk vissza a barlangjába. Paul nyugodt méltósággal és nagy gyöngédséggel veszi el a kezemből a húst. anyja vadul kap a magáé után. Nesztelenül és ráérősen mozog hatalmas tűpárnamancsain. külön barlangban kell aludniuk. orr-rezegtető nyújtózkodással –. ahol friss szalmaalmot és a földön tiszta fűrészport találnak. ami szinte süt rezzenéstelen. Ebben a veremben négy tigrisünk közül kettő él. hogy erővel kell emlékeztetnem magam. és rózsaszínű szájuk párás ásításával üdvözölnek. míg én a rács előtt guggolva elbűvölten nézem. Királyi leereszkedéssel fogadja el húsadományaimat. Gazdagon színezett testének minden centimétere gyönyörűen arányos. és egész halvány sáfránysárga. micsodába. Lenyűgöző látvány ilyen közelről figyelni. amint Ráni lomhán kiballagott a napfénybe. . hogy kora reggel könnyítsen magán. és hagyja. a két füle közt igen széles. tudakolva. hogy képes váratlanul lerohanni bárkit. Paullal folytatott reggeli eszmecserémnek általában Jesse vet véget. Esküdnék rá. Aztán elegánsan nyújtóznak – hosszú. s a színe olyan. Első dolgom reggel Ránit kiereszteni. Egyenest a szalmaágyukhoz mennek. hogy kitisztíthassuk a barlangjukat. kedélye annyira nyugodt. A nyakát meggörbítve fejét a rácshoz nyomja. a karom is lenyelné. megvetően visszautasítaná. ideges. Ezzel végezve. de gyors. A tigrisek felébrednek. ha mintegy végeztek a “zászlófelvonással”.pedig belépek. felálló farkú. majd a kefékkel és vödrökkel behatolunk a verembe. hogy nehéz elhinni. lustán elnyúlva zizegő szalmaágyukon. Azt hiszem. hová. amely nagy. és a délelőtt további részét szunyókálással töltik. Mikor Jesse visszatér a természet lágy öléről. Paul a legnagyobb és legszebb az összes tigrisünk között. Fülüket hátrasunyítják. Ezért fecskendezik be a szalmát újra saját orrfacsaróan erős szagukkal. és kitisztítjuk a tigrisvermet. Aztán. a szőr az álla körül egyenletesen bodrozódik. hogy felajánlom. eleresztik magukat. majd újra bezárom. majd nesztelen léptekkel végigmérik a barlangot. Elhúzom a súlyos vasajtót. ezzel szokott eltűnni a fák között. zöld szeméből. Mozdulataiban annyi a bágyatag tökély. körülszaglásszák. Aztán hirtelen fölegyenesednek. Ez a szerszám lényeges részét képezi Jesse reggeli programjának. aztán Pault (külön-külön). hogy még ha kínálnám is neki a kezem. hogyan ölhetne meg bennünket. hogy a barlang saját birodalmuk része. mint a közhiedelem vérengző tigrisének. Paul inkább úgy fest. a majd megmondta. Minden reggel ugyanis azzal az ürüggyel időzöm kissé a tigriseimnél.

Bár nekem Paul a kedvencem. ezt aztán befalják! – Miféle hús ez. Jesse szendvicsét nagy. esetleg a Joe széke fölött. és várják az etetést. A homályban. a jegesmedvék ketrecének tisztítását. a rács a szó szoros értelmében széthajlik a nyomásától. kusza aljnövényzettel benőtt ketrecben. Egy darab húst a villára szúrunk. szörcsögteti és szortyogtatja. hogy jobban láthassák a véres húsdarabokat. mert ahogy a húst centiről centire behúzza. éles hangon kiabálnak. amelyeket zöld festék foltjai tarkítanak. bácsi? – Johnny. hogy a kis tónál fogyassza el. bácsi? – Hú. s közben tele szájjal beszél hozzám kedélyesen. Ilyenkor szinte a semmiből kis kölykök egész serege bukkan elő. de a túlsó tigrisekhez közelebb kerülünk az etetés alatt. ha az megpróbálna beleharapni. Aztán egy kétéltű lassúságával pipára gyújt. – Cor! Nézd csak a húst… Alf… Alf… Nézd a húst! – Minek a villa. Jum a fenekére huppan. mert ez áll a részleg legtávolabbi pontján. ahol Jum és Maurena őrjöngő türelmetlenséggel rohan fel és alá a rács mentén. fogát szívogatva. s kénytelenek vagyunk állni buta kérdéseik pergőtüzét. melyik állat kapja az olyan nyalánkságokat. Nem ismerek más embert. emberi fogyasztásra alkalmatlanok. ugrálnak. megjegyzéseit furcsa. öblös kiáltást. nem hallod?! És így tovább. mert a verembe egyszerűen csak bedobjuk a húst. visszatérünk a veremhez. – Miért nyers húst kapnak? – Megennék a főtt húst? – Miért csíkos a tigris? – Megharapnák. s Joe megereszt egy hatalmas. Aztán háromkor megkezdődik az etetés. üres tekintettel bámul ki az ablakon. hogy újra telerakjuk vödreinket. Szájába ragadja a konc végét. s azt szívja. hogy elvégezzük következő feladatunkat. A húst kora reggel hozzák. ne lábatlankodj az ápoló bácsi előtt! Johnny. amíg a tigrisketrechez nem érünk. mikor megjelenünk. Megint egy csapat nézelődő követ bennünket. fátyolos nevetésének kitöréseivel fűszerezve. hogy jelezzék. mindhárman visszatérünk a “Menedék”-be egy harapásra. Miután kitisztítottuk a vermet. fogadok. de aztán a hússal szájában emelt fővel és büszkén elvonul a bokrok közé. Joe nagy iramban fal. kérdezősködnek. de minden érdeklődés nélkül eszik. amitől a szarkák mint fecsegő. Mindig a tigrisketreccel kezdünk (lakóit magunk közt a túlsó tigriseknek nevezzük). Jesse komoran hallgat. és a vékonyabb. Nagy. vörös mancsában tartva. hogy Jum és Maurena sokkal jobban . A “Menedék” körül a bodzaágak kusza szövevényében a szarkák gyanakvóan rikoltoznak. és elpofozza a hústól. a horgászatot. ha bemenne a ketrecükbe? Ezeket általában a felnőttek kérdezik. a nyúl megnyúzásának legcélszerűbb módját. akinek a nevetését a “hihihi”-vel lehet pontosan leírni. a falra kitűzött három szőkeség előnyeit hasonlítjuk össze. Ez az erőmutatvány egész hihetetlen és félelmetes. nyikorgó székeinken gubbasztva nagy érdeklődéssel vesszük szemügyre egymás tízóraiját. akiket semmiféle rokonság nem fűz a veremben élő Paulhoz és Ránihoz. vérfoltos combok. olykor elvétve akad egy-egy felnőtt is köztük. a párjára vicsorog. mint Pault és az anyját. Amikor hirtelen kiszakad a rácsból. Jum. duzzadó izmokkal húzni kezdi. mint finom úriemberhez illik. mint a szív és a máj. és eldöntjük. a gyerekek rendszerint sokkal értelmesebb kérdéseket tesznek fel. Miután Jumot és Maurenát megetettük. el kell ismernem. A gyerekek körülöttünk rohangálnak. amit a tigrisetetés mindig kivált.nyugodtan lepihenhetnek. Mindig izgalmasabb ezt a két tigrist etetni. míg Joe és én megvitatjuk az időjárást. Fél háromtól háromig ezeket a darabokat megfelelő méretűre vágjuk. egymást lökdösik. és követ bennünket. Aztán feltápászkodunk. mint az oroszlánoké) Jum és Maurena. lábát a padlónak feszíti. és ívben meghajló háttal. és elhagyjuk a kunyhót. Itt él (egy akkora. lassan és módszeresen. Ketten elindulunk a hússal teli vödrökkel. tarka nyilak robbannak ki a levelek közül. vödrökbe rakjuk. s ha már végzett az evéssel. egészen. többnyire a csontos végét bedugjuk a rácson.

Olyankor hallatott hangjaik annyira különböznek azoktól. kezdek rájönni a dolog nyitjára. mintha minden szippantás különbözne a másiktól. hosszú. a tigrisek egyszerűen szimatolgatják egymást. amivel a lusta. mintha halk. Úgy éreztem. Megállt. amiket morgás és acsargás közben produkálnak. megtöltöttem a tüdőmet levegővel és egy erős. Reménykedve figyeltem Pault. és útban visszafelé tigrisszippantásaimat gyakoroltam. kérdő szippantást hallattam. Mikor az ajtajához jött. Ez annyira fölkeltette az érdeklődésemet. és pár lépést hátrált. hogy ezeknek mindegyike kicsit változik minden egyes alkalommal. mielőtt kipróbálom rajta. hogy Paul válaszol. akkorát tüsszentettél. – Te vagy az új ember? – Igen – feleltem. – Ó. Amint a fák és a bokrok zöld háttere előtt mozognak. – Hello! – üdvözölt megnyerően mosolyogva. s nagyon változó értelmet fejeznek ki (legalábbis én ezt képzelem) ezekkel az egyszerű hangokkal. Az oroszlánoktól jöttem. mindenfelé – felelte Billy ravaszul. – Hát mindenesetre úgy hallatszott. aztán hátat fordított. hogy a csapdából kieresztjük őket. Összeférhetetlen pár. – Az ősvény végéig elhallatszott. Egész hihetetlen variációit tudják előállítani. a másik mindig valamiféle választ ad. Úgy éreztem. úgy hallottam. Teljes egészében szippantásokból áll ez a nyelv. – Nem én – válaszoltam meglepetten. kerek. többet kellett volna gyakorolnom. Amikor először hallottam egy ilyen társalgást. s mindkét fajtát variálni tudják a körülményeknek megfelelően. vörös hajú. a másodikkal képzett szippantások viszont meglepően hangosak. Tovább figyelve őket. oldalról rám pillantva. a színük sokkal élénkebbnek tetszik. Olyan megvetően mért végig. mint az előző. majdnem olyan jól sikerült. s majdnem beleütköztem egy kócos. lassan baktató állatok a düh fújó és vicsorgó megszemélyesítőivé válnak. Billyvel is akkor ismerkedtem meg. amikor épp a tigrisnyelvet próbáltam elsajátítani. pisze orrú. vagy közvetlenül azután. – Nem tüsszentettem. de aztán úgy véltem. Először csak a két főtípust tudtam megkülönböztetni: a halk dünnyögést és a kérdést. mintha tüsszentettél volna – erősködött Billy sértetten. s most már kevesebb nyálat is vesztegettem. s amikor az egyik egy kérdő szippantást hallat. amiket nagyon szokatlan módszerrel folytatnak. Más miatt is szeretem Jumot és a párját. szippantottam. mert még sose láttam. és kérdő jellegűek. – Jól megfáztál – mondta hirtelen. egymás közti kis csevegéseikért. dünnyögő csevegést folytatnának. akinek állát és felső ajkát finom tojássárgaszínű pihe fedte. aki új állatfajra talált. . Befordulva a sarkon. és Paulon kipróbáltam őket. ha mégoly primitív nyelven is. méghozzá hatalmas. – Dehogynem – mondta Billy vádlón. – Mindenfelé. és vihogva így szólt: Billy vagyok… Szólíts csak Billynek. és visszaballagott a vackához. Reméltem. langaléta ifjúba. Billy közben egy olyan természettudós mohó kíváncsiságával méregetett. hogy azt egy egészen külön nyelvnek lehet tekinteni. láthatólag meghökkent. Egy darabig csendben álltunk. amit – ebben biztos voltam – még maga Jum sem csinált volna különben. Az első módszerrel hosszú és zengő hangokat adnak ki. bugyborékoló. valóban beszélnek egymáshoz. hogy elbeszélgessen velem. – Melyik részlegnél dolgozol? – kérdeztem. aztán visszamentem a veremhez. Csak akkor beszélgetnek így. hogy majdnem elpirultam szégyenemben. Ebben a tereferében mindkét tigris részt vesz. Két merőben különböző módon szippantanak. kék szemű. azt hittem. erőteljes szippantást eresztettem meg. és mindegyiknek különjelentése lenne. Újabb hangot hallattam. orr-rezegtető szippantásokból. egy valódi. hogy kitartó próbálkozással elsajátítottam néhány egyszerűbb hangot. ha bezárjuk őket. – Te ki vagy? Karjával kaszáló mozdulatot tett. és sosem győzöm csodálni azt a testi és szellemi hirtelenséget.mutat. Mindenki csak Billynek hív.

Jum orrán három mély. – Bolond? – ámult el Joe. én Whipsnade bolondjába botlottam bele. – A falu bolondjával? Ki az? – Nem tudom. és bőséges jegyzeteket készítettem. hol ott. veszélyes bestia lett. Szippantottam. – Szeretsz itt dolgozni? – kérdezte. Miért. ahol Joe épp egy pisztrángcsalit fabrikált. – Viszlát! Ahogy hosszú lépteivel eltűnt a bodzabokrok közt hirtelen fülhasogató éles hangon énekelni kezdte: Én. – Melyik részlegnél? – Nem dolgozik sehol – felelte Joe –. – Te dilis vagy – jelentette ki Billy teljes meggyőződéssel. A tigrisszippantásokat gyakoroltam. Nagy léptekkel föl s alá jártak a bodzák törzsei közt. Jumnak torkán . megalázkodva és a szenvedélytől elnehezülve. mert fontosabb dolgok vonták el a figyelmem. A fák közt álltam. Billynek hívják. Besegít hol itt. te nem? Újra hamiskásan pillantott rám. és közelebb húzódott Maurenához. Alaposan meglephette. Billyvel való találkozásomról csakhamar megfeledkeztem. Közben torkából doromboló nyögés tört fel. – No és hol dolgozik? – kérdeztem. – Igen. kimutatva rózsaszín ínyét és hófehér fogait. csak cselleng. ahogy az oldalukon meg-megcsillant a nap. – Beale kapitány fia – felelte Joe. – Te jó ég! Miért nem figyelmeztettél előre? Gyorsan visszaidéztem magamban Billyvel folytatott beszélgetésemet. A szokott félénk. csak felhúzta ajkát. – Viszlát! – mondta Billy. a nőstény tigris sárlani kezdett.– Nem tüsszentettem. Kora reggeltől Jum mint egy barna árnyék mindenhova követte a párját. Maurena nem hagyta abba ráérős sétáját Jum közeledtére. Néha több bajt csinál. aki gyorsan és vadul hárította el párja túl korai közeledését. Jum párja mögött és kicsit oldalt sompolygott. – Találkoztam a falu bolondjával – mondtam. és Maurena ezt nem vette jó néven. hogy nem mondtam-e neki valami különösen sértőt. ez épp a hivatalos szabadnapomon következett be. – Dehogyis bolond. hogy a helyzetük ilyen hirtelen és tökéletesen a visszájára fordult. de azért rendes srác. úgy látszik. Nekem nincs más választásom mondta. – Na. Jum. így az egész napot a túlsó tigriseknél töltöttem. jól elrejtőzve egy megfigyelő állásban. Tudod. – Igen. – Hogy lehet szippantásokkal beszélni? – A tigrisek mindenesetre úgy beszélnek. Billy felkuncogott. Ekkor arra a következtetésre jutottam. ki az? – Nem. Billy tágra meredt szemmel bámult rám. Tisztes távolságot tartott. nem értette ezt az átalakulást. alázatos teremtésből egy csapásra lopakodó. Hallgasd meg őket egyszer. de Jumon hirtelen újra erőt vett szerelme. nekem mennem kell. nagyon. és most végre alkalmam nyílt megfigyelni a tigrisek párzását. mint hasznot. Szerencsére. Ki az? – kérdeztem kíváncsian. – Mi az ördögöt gyakoroltál? – A tigrisszippantásokat. Magas. s innen jól láttam őket a bokrok pettyes árnyékában. hason csúszva. A tigrisek szippantásokkal beszélnek egymással. Maurena. vörös hajú fickó. de az más. a foltos és a rongyos… Visszamentem a “Menedék”-be. de megpróbálom én is megtanulni. a vándorénekes. hogy mivel állítólag minden falunak van egy bolondja. mert korábban túl közel merészkedett. vörös barázda bizonyította Maurena rosszallását. a szeme szinte megdermedt a vágytól.

akadt a nyögés, és visszatért előbbi helyére. Tovább sétáltak ide-oda; sárgás bundájuk fénylett a bokrok félhomályában. Nekem, aki a csalánok kényelmetlen rejtekében várakoztam. úgy rémlett, Maurena sose fog engedni Jumnak, és csodáltam Jum türelmét. Maurena látszólag élvezte, hogy most ő az ura a helyzetnek, mert még egy félórát kényesen járkált fel s alá, míg Jum mozdulatai percről percre darabosabbak és türelmetlenebbek lettek. Aztán Maurena mozdulatai a szemem láttára lassultak és ernyedtek, egészen leengedte a hátát, mézszínű hasa majdnem a földet söpörte. Jobbról balra imbolygott. és szemének kifejezése unatkozó közönyből átváltott abba az álmatag, rejtelmes tekintetbe. ami az evés utáni méla ejtőzéskor tűnik tél a tigrisek szemében. Lankadtan, elengedetten lejött a fák sűrűjéből a tó mellé, ahol a fű hosszú és sűrű volt. Itt megállt, és lelógó fejjel mélázott. Jum sóváran figyelte a tisztás széléről, a szeme olyan volt vad képében, mint két fagyott, zöld levél. Maurena gyengéden dorombolni kezdett, s farka vége úgy mozgott a fűszálak közt. mint egy nagy, fekete dongó. Kényesen ásított egyet, megmutatva szája rózsaszín belsejét és ajka fekete csipkés szélét. Teste lassan elernyedt, fölhemperedett, és oldalára feküdt a fűben. Jum odasündörgött hozzá. kérdőn morogva, s Maurena torokból jövő, elmosódott hanggal felelt. Jum hirtelen meghágta, háta meggörbült, mancsával Maurena bordáit gyúrta. Mikor Maurena fölemelte fejét, Jum vad gyengédséggel harapdálta végig meghajló nyakát. Maurena láthatóan teljesen elolvadt alatta, ellágyult, végül majdnem eltűnt a hosszú fűben. Aztán egymás mellett fekve elaludtak a napon. Jumnak volt egy szokása, amit még egyetlen más tigristől sem láttam: nyalogatta az ételét. Azt, hogy egy tigrisnek milyen reszelős a nyelve, el sem hiszi, aki nem látta. Egyszer, amikor épp csapdába volt zárva etetéskor, karnyújtásnyiról megfigyelhettem, hogyan eszik. Először is leharapdálta a húsról a foszlányokat és a cafatokat. Aztán két mancsa közé fogta, és elkezdte nyalni a hús sima, vörös felszínét. Ahogy hosszú nyelvét végighúzta a húson, olyan hangot adott, mintha csiszolópapírral dörzsölne végig lassan egy fadarabot. Nyelvének dörzsölésétől a hús a szó szoros értelmében rétegekben vált le, a sima húsfelület hamarosan rücskös és dimbes-dombos lett, mint egy bolyhos szőnyeg. Ezt vagy tíz percig folytatta, és ezalatt egy-két centi vastagságban egyszerűen lenyalta a húst. Ha a tigriseknek ilyen erős nyelvük van, alig kell a fogukat használni evés közben. Nagyon nehezítette Jum és Maurena viselkedésének és szokásainak megfigyelését, hogy nagy, sűrűn benőtt területen éltek, így bajos volt őket állandóan szemmel tartani. És mégis ők voltak erre a legalkalmasabbak, mert nagyon természetes életet éltek. Paul és Ráni esetében sose tudhattam, valamely szokásuk természetes-e, vagy csak ők maguk találták-e ki, hogy alkalmazkodjanak természetellenes életkörülményeikhez. A fürdés volt az egyik ilyen szokás. Sosem láttam sem Jumot, sem Maurenát a tavukba merülni, igaz, Paul sem fürdött soha. Ráni azonban a kánikulai napokon gyakran leballagott a medencéhez, és bemerítette csíkos testét a vízbe, hogy csak a feje és a farka hegye állt ki. Néha félóra hosszat is elhevert benne, s közben nagyon ravasz és merész képet vágott; időnként csapott egyet a farkával, feje fölé fröcskölve a vizet. Ez a tigristől szokatlan magatartás sok megjegyzésre és találgatásra adott okot a látogatók soraiban. – Ágnes, gyere csak, nézd, az a tigris fürdik! – Ó, hát nem édes? – Vajon miért csinálja? – Nem t’om. Biztos szomjas. – De akkor mér fekszik azért bele? – Nem t’om. Lehet, hogy beteg. – Ne hülyéskedj, Bruce! – Lehet, hogy vízitigris. Speciális fajta, érted? – Igen, biztos azért. De nem aranyos? – Dobj be neki egy darab kenyeret, Bruce! Egy nagy darab kenyérhéj kupán találta Ránit, mire az morogva fölnézett. – Nem kéri. – Próbáld meg mogyoróval.

Talán nehéz elhinni, de a fenti beszélgetés nem képzeletem szülötte. Úgy jegyeztem le, ahogy elhangzott, és még tanúm is van rá. Az a látvány, hogy Ráni a vízben heverész, a brit közönségből a legvadabb elméleteket csalta ki. A védőkorlát köré gyűltek, és erősen összpontosított figyelemmel bámulták. Még valamilyen közúti balesetnél sem tanúsíthattak volna nagyobb érdeklődést. Mielőtt állást vállaltam Whipsnade-ben, sosem hittem volna, hogy az emberek ilyen tudatlanok lehetnek az állatok életének legközönségesebb mozzanatai felől is. Persze azt elvárták, hogy a gondozó mindent tudjon. A tigrisek csíkosan születnek? Megharapna az oroszlán, ha bemennénk? Miért csíkos a tigris, és az oroszlán miért nem? Miért van az oroszlánnak sörénye, s miért nincs a tigrisnek? A tigris megharapna, ha bemennénk? Miért fehér a jegesmedve? Honnan való? Ők megharapnának, ha bemennénk? Ilyen és ezernyi hasonló kérdést tettek fel mindennap, s naponta húsz-harmincszor is. Egy-egy különösen látogatott napon egészen megviselték az ember idegeit. Sok látogató, akivel szóba elegyedtem, meglepetten és meglehetősen csalódottan vette tudomásul, hogy nem napi munkánk az életünket kockáztatni az oroszlánok vagy a medvék ketrecében. Nem tudtam nekik szörnyű sebeket mutatni, amelyet munka közben szereztem, s ezért csalónak tartottak. Valósággal megsértődtek, ha azt bizonygattam nekik, hogy az állatok közt – mindent összevéve – elég nyugalmas az élet. Azt várták volna el, hogy cafatokban lógjon a ruhám, fejem véres, de konok legyen, és napjaim a hajmeresztő kalandok hosszú sorozata. Most, hogy utólag visszagondolok, nagy pénzszerzési lehetőséget hagytam ki. Ha cafatokra tépem a kabátom, összekenem magam egypár véres húsdarabbal, s aztán félóránként e könnyedén odavetett szavakkal támolygok ki a tigrisveremből: “Ezt a tigrist se könnyű lecsutakolni” – ma gazdag ember volnék. A látogatók mindent összevéve rengeteg bajt okoztak, de néha nagyon jól szórakoztunk is rajtuk. Két esetet sosem felejtek el. Az első hőse egy kisfiú volt, aki végignézvén, hogyan etetem a tigriseket, tágra nyílt szemmel odajött hozzám, és suttogva azt kérdezte: – A bácsit megették már ezek a dögök? A másik eset akkor történt, mikor egy kisfiú az izgatottságtól kipirult arccal, rohanva jött a verem felé. Gyorsan benézett, látta, hogy Paul föl-alá járkál; erre hátrafordult, és így kiáltott a családjának: – Anyu, anyu, gyere gyorsan, nézd ezt a zebrát! Pár nappal első találkozásunk után újra összefutottam Billyvel. Az oroszlánokhoz vezető ösvényen jött, egy ócska, rozsdás biciklin zötyögve és csörömpölve. Épp kivágtam egy sűrűn nőtt csalánbokrot, amely már kezdett ránőni az ösvényre, s most cigarettaszünetet tartottam. – Hello! – kiáltott éles hangján, és olyan erősen fékezett, hogy majdnem átbukfencezett a kormányon. Hosszú lábát letámasztotta a bicikli két oldalán, és hülyén vigyorgott. – Hello! – üdvözöltem óvatosan – Mit csinálsz? – Csalánt irtok. – Azt utálom – fanyalgott Billy. – Mindig megszúr, néha, a legkényelmetlenebb helyeken. – Engem is – bólintottam együttérzőn. Billy idegesen körbesandított. – Izé – suttogta, mint egy összeesküvő –, nincs véletlenül egy cigid? – De van – mondtam, és adtam neki egyet. Gyakorlatlan kézzel gyújtott rá, és élénken pöfékelni kezdett. – Nem szólsz róla senkinek, ugye? Nem engedik, hogy dohányozzam. – Hová indultál? – tudakoltam. Billy egy kis füstöt cigányútra nyelt, és olyan hevesen köhögött, hogy a szeme könnybe lábadt. – Nincs jobb, mint egy jó slukk – nyögte végül rekedten. – Neked nem tesz valami jót, ahogy látom.

– De, nagyon élvezem. – Na, hová indultál? – kérdeztem újra. – Hozzád – mondta felém bökve a cigarettával, aminek a vége a nyáltól nedvesen lógott. – Ó, tényleg? Mivel szolgálhatok? – Apu azt mondta, gyere el egy pohár italra ma este. Elképedve bámultam rá. – A te apád hív meg engem egy pohár italra? – kérdeztem elhűlve. – Nem viccelsz? Billy, miután újabb adag füstöt nyelt a tüdejére, és újabb köhögési roham fogta el, hevesen bólogatott, hogy még vörös haja is libegett belé. – Miért épp engem? – kérdeztem értetlenül. – Azt hiszi – nyögte Billy levegő után kapkodva –, azt hiszi, jó hatással leszel rám. – Te jó Isten – mondtam –, eszem ágában sincs bárkire is jó hatással lenni , és különben is ezt aligha nevezhetjük jó hatásnak, mikor épp most adtam neked egy cigarettát, holott neked tilos a dohányzás. – Ne mondd el senkinek! – krákogta Billy. – Titok! Viszlát fél hétkor. Még mindig hörögve és levegő után kapkodva elzörgött biciklijén. Így hát aznap hatkor fölhúztam egyetlen valamirevaló nadrágomat, nyakkendőt kötöttem, zakót öltöttem, és jelentkeztem a parkban levő igazgatási épület egyik végét elfoglaló Beale-rezidenciában. Bár a többi ápolótól már tudtam, hogy Beale kapitány nyers külseje aranyszívet takar, mégis kicsit féltem, hiszen végül is ő az állatkert igazgatója, én pedig az utolsók közt is a legutolsó alkalmazott. Mrs. Beale nyitott ajtót. Bájos, csinos és rendíthetetlen nyugalmat árasztó nő volt. – Jöjjön be! – mondta, s édesen mosolygott. – Hívhatom Gerrynek? Billy állandóan Gerryként emlegeti magát. Jöjjön a szalonba, ott a kapitány. Bevezetett a nagy, kellemes nappaliba, ahol az egyik sarokban Beale hatalmas alakja tornyosult egy óriási székben, hanyatt dőlve, az Evening Newstól majdnem teljesen eltakarva. Az újság alól halk morajlások hallatszottak, mintha a Krakatau vulkán készülne kitörni, s az újság papírja zizegett és ropogott, ahogy emelkedett és süllyedt a kapitány lélegzetétől. – Ó, Istenem-sopánkodott Mrs. Beale –, ne haragudjon, de elaludt. William! William! Megjött Gerry Durrell. Olyan hang hallatszott, mintha több tehervonat futott volna egymásba, és a kapitány előbukkant az újság alól, mint egy tengeri szörny a vízből. – Krm-hrm – krákogta. Megigazította félrecsúszott szemüvegét, és hunyorgott rám. mint egy bagoly. – Durrell, mi? Durrell? Örvendek. Izé, szóval örülök, hogy eljött. Feltápászkodott, úgy hullatva magáról az újság lapjait, mint egy hatalmas tölgy a leveleit ősszel. – Gladys – vakkantotta –, adj a fiúnak valamit inni! Ne várakoztasd! Mrs. Beale úgy kezelte ezt az udvariatlanul kurta parancsot, mintha el sem hangzott volna. – Üljön le – mondta mosolyogva. – Mit inna? Akkoriban, közvetlenül a háború után, a szesz olyan ritka kincs volt, mint az arany, és bár szerettem volna valami erőset inni, például whiskyt szódával, hogy erőt adjon a kapitánnyal való beszélgetéshez, tudtam, udvariatlanság lenne kérnem. – Csak egy sört, ha szabad kérnem – mondtam. Amíg Mrs. Beale behozta az italt, a kapitány a kandallóhoz dübörgött, és erőteljesen megkotorta a tüzet, abban a reményben, hogy életet lehel belé. Pár nagy izzó fadarab kiesett a kandalló elé, és még az a kis láng is kihunyt, ami addig pislákolt. A kapitány sértődötten a földhöz vágta a piszkavasat. – Gladys! – üvöltötte. – Kialudt a tűz! – Hát ne piszkáld, drágám—mondta Mrs. Beale. – Tudhatnád, hogy azzal mindig kioltod. A kapitány egy székbe vetette magát, amelynek rugói tiltakozóan felsikoltottak. – Francos, rohadt lötty ez a háborús sör! – kiáltott a kapitány, kihívóan rám meredve –

vagy maga szerint talán nem, Durrell? – Ne káromkodj, drágám – mondta Mrs. Beale. – Hát, a háború előtt még nem ittam sört, úgyhogy nem tudom megítélni – feleltem. – Nincs ebben egy szem komló sem – mondta a kapitány. – Nekem elhiheti, egy szem komló sincs benne. Ebben a pillanatban Billy vonaglott be hosszú tagjaival, mint egy zsiráf. – Hello! – mondta, és ütődötten rám vigyorgott. – Hát megjöttél? – Hol voltál? – vakkant rá a kapitány. – Mollyval – felelte Billy, karjával hadonászva. – Trallala, trallala, most vele járok. – Á – mondta a kapitány elégedetten –, lányok után jártál, mi? Jól van, fiam, derék. Maga szoknyabolond, Durrell? – Hát, izé, olyanformán… – mondtam óvatosan, mert nem tudhattam, mit ért a kapitány szoknyabolondon. A kapitány lopva körülnézett, hogy nincs-e Mrs. Beale a közelben, és előrehajolt a székében. – Én is nagyon csíptem annak idején a hölgyeket – dörmögte bizalmas suttogással –, mielőtt még Gladyst megismertem volna, persze. Bizistók… ha az ember Afrika nyugati partjait járja, szüksége van egy-két jó nőre. – Sokáig volt Afrikában? – kérdeztem. – Huszonöt évig. Huszonöt évig. A feketék imádtak – dicsekedett ártatlanul. – Na persze mindig rendesen bántam velük, és ezt méltányolták is. Billy bácsinak hívtak. Billy ekkor valami – csak előtte ismeretes okból – hisztérikus nevetésben tört ki. – Billy bácsi! – robbant ki belőle. – El sem tudom képzelni, hogy téged Billy bácsinak hívjanak! – Miért, mi van abban?! – hördült fel a kapitány. – A szeretet jele! Tiszteltek engem, annyi szent. – Kaphatnék egy sört? – kérdezte Billy. – De csak egyet – vetette oda a kapitány. – Kölyök vagy még hozzá… Mondja meg neki maga is, Durrell, hogy kölyök még az iváshoz. Az iváshoz, a dohányzáshoz meg a nőzéshez. Billy fintort vágott, rám kacsintott, s kiment a söréért. – Hogy vannak a zebrái? – kérdezte Beale kapitány hirtelen. Olyan hevesen és váratlanul kaffant rám, hogy majdnem kiejtettem a söröspoharat a kezemből. – Ööö… izé… láttam már őket – feleltem. – Egyébként azonban az oroszlánrészlegnél dolgozom. – Á – mondta. – Szóval odakerült. És hogy sikerült megbarátkoznia az oroszlánokkal? – Azt hiszem, elég jól – mondtam óvatosan: – Akkor jó – bólintott a kapitány, s ezzel a témát elintézettnek tekintette. – Szereti a curryt? – Ööö… igen, szeretem. – Erősen? – kérdezte Beale kapitány, s gyanakvóan figyelt. – Igen. Az anyám mindig nagyon erősre csinálja a curryt. – Na jó – mondta a kapitány elégedetten. – Jöjjön el vacsorára… csütörtökön. Én főzöm a curryt. Sose engedem, hogy Gladys csinálja… Sose fűszerezi meg eléggé… harmatgyöngét csinál. Nincs jobb, mint ha a curry jól megizzasztja az embert. – Köszönöm szépen, uram. – Gladys! – ordította Beale kapitány olyan sztentori hangon, hogy a falak is beleremegtek. – Durrell csütörtökön vacsorára jön. Én csinálom a curryt. – Jól van, drágám – mondta Mrs. Beale belépve a szobába. – Hét körül jöjjön, Gerry. – Nagyon köszönöm – ismételtem. – Kiváló – mondta a kapitány feltápászkodva. – Hát

mint valamilyen jóindulatú. Jó éjszakát! IV. A párja. s tágra nyitja száját. Az ő ábrázata csakugyan alattomos. nagyon szívesen. A dudor alattomos kifejezést adna ábrázatának. hogy közelebbről megvizsgálhassa. Ő fogásra elképesztően alkalmas ajkával óvatosan elveszi a húst. nehézkesen cammog. amitől úgy fest. hogy Jesse húsdarabokat hajigáljon bele. és az emberek órák hosszat elácsorognak és figyelik őket. Etetéskor Babs a rácshoz jön. ők állandóan produkálják magukat. de Samet sose tudja rávenni. hogy abba dobálják ezeket a csemegéket. hogy vele tartson. nem is csinál semmit.akkor csütörtökön. ha jó közönsége van. Etetéskor Babs mindig nagyszerű úszóbemutatót tart. akkor a rács mellett gubbaszt. Sam. a két jegesmedve volt. az öregjegesmedvék jellegzetes római orra ez.és kétszersültdarabokért. feledékeny vénember. csinos kis füle van. uram. a nézők kiabálása és nevetése arra ösztönzi. Az emberek szeretnek megborzongani az oroszlánok és a tigrisek valódi vagy képzelt vadságától. mint az idősebb. és orrán különös húsos kidudorodás. hogy a napon szunyókál. a többit már meg sem érdemes nézni – mondogatja Jesse a látogatóknak. vagy elnyúlik a betonon. Samet egyáltalán nem érdekli. hátsó lábait szétterpesztve. és a betonra ejti. . de ha egyszer látták. tovább nem érdeklik őket. s állkapcsának csattogtatása és hatalmas cuppogtatások közepette fogyasztja el. s határozott megvetéssel méregeti a közönséget. Babs feje hosszú és keskeny. Sam hatalmas és bozontos. – Nagyon köszönöm az italt. vagy a medence zöld vizében pancsol. Babs imádja. vagy a természetnek valami más csodáját. ha nem ellensúlyozná ezt a pofája szőrében mélyen meghúzódó apró. Az oroszlánokat és a tigriseket türelmesen és hosszasan kell figyelni. vidám szeme. enyhén ingatva testét. Sose tesz egy lépést se fölöslegesen. Ha nem keringőzik céltalanul körbe-körbe. mintha jégcsap ülne nyúlánk. úgy is. Ezzel szemben Babs sosem nyugszik. izmos nyakán. megszorítva. ahogy néha a kutyák. hogy magánéletük egy-egy érdekes mozzanatát elkaphassuk. Még első látásra is feltűnően nagy különbség van Babs és Sam közt. és óriási. – Nagyon szívesen – dörmögte a kapitány –. Aztán vigyázzon azokkal a zebrákkal. PANCSOLÓ JEGESMEDVÉK De a nőstény. Sam a ketrec egyik sarkában áll. és kitátja görbe. nagyon alattomosak tudnak lenni. KIPLING: A FAJ NŐSTÉNYE A nagyközönség szemében a részleg főattrakciója igazában Babs és Sam. hogy művészetét egyre magasabb fokon mutassa be. vagy kidugja hosszú orrát a rácson. Sam ennél többet ad a méltóságára. Sam feje a koponyatetőn nagyon széles. és a legtöbb látogató nem ér rá órákig bámulni az alvó állatokat abban a reményben. A jegesmedvéket viszont sosem unják meg. mint holmi megcsömörlött vén kéjnő egy kimerítő hepaj másnapján. Babs beugrik a vízbe dobott kenyér. vagy sem. mert azok megnevettetik őket. és mancsával a csodálói által otthagyott kétszersültdarabokat és érdekes papírgalacsinokat szedegeti össze. De a jegesmedvék mások. míg párja sima szőrű és vékony. vannak-e a ketrec körül. hogy türelme jutalmául majd az elemi szenvedély megnyilvánulásait láthatja. s aztán elülső fogaival finoman lehúzza a sercegve leváló faggyút. egyik nagy mancsával megfogja. rengő feneke van. lassan és nyugodtan éli életét. és szeme fehérje ellenszenves sárgába játszik. körbe-körbe ketrecében. és azonkívül. Ha a hús faggyús. – Ha eccer látta a jegesmedvéket. széttépi a támadót. sárga fogakkal teli száját. jó? Szemmel láthatólag ez volt az istenhozzád.

míg csak az. de ránk se hederítettek. s behatóan tanulmányozza mancsait. újra meg újra vízzel öntik nyakon az alvó Samet. ha van tömegnyi csodálója. A víz alá nyomják egymást. Babs viszont néha annyira izgalomba jön. Babs gyermetegen és teljes szívvel élvez minden játékszert. mind a négy lábával a vizet taposva. fűcsomó. Csak ilyenkor látni kellemesnek és derűsnek. és Babs nevetségesen hasonlított egy fejőlányhoz. Amikor aztán elér a medence végére. veszni hagyja. hogy alaposan megharapja. Igazán jól azonban csak akkor látom szórakozni. Kétszer mégis láttam bemerészkedni a medencébe. és nagyon finoman ölelgeti és harapdálja a párját. Egy-két perc múlva újra megjelent. és végigkutatta érte a medence fenekét. míg a zöld mélységben jókedvű eksztázisban pofozzák és marják egymást. Szemmel láthatólag élvezte. hogy nincs benne étel. hogy megtanítja a vödröt . Ha már sikerült visszaszereznie. mintha valami kellemetlen kötelessége lenne. és nem süllyed el túl hamar. amin Joe majd halálra röhögte magát. szeméből jóindulat és kedvesség sugárzik. amibe kerül. s mikor felbukkant. amely arra hivatott. fadarab. párjukat is magukkal húzva. nem megy utána. lebukott. s lába erős lökésével elrúgja magát falától. s az azonnal lesüllyedt a zöld mélységbe. amit azért elvégez. amihez hozzájut. így félrebillenve lebegett a vízen. mindent humortalanul csinál. Bármi megteszi – rossz autóbelső. Két mancsával gyengéden paskolta. de az így keletkezett kis hullám megtöltötte a vödröt. s ezért a hátára feküdt a vízen. a vödör fülét az álla alá csapva. s ott bohóckodik és locspocsol a zöld vízben. hanem a medence betonpereménél áll. és akkor már persze késő volt. de ez túl messze sodródott. amit mi is kissé aggódva figyeltünk. Ha ez nem sikerül. Hosszú ideig a víz alatt maradnak. A vödör végül is zajosan legurult a lejtőn a medencébe. Olyankor el nem hagyja a medencét. mint már említettem. hogy fogságának egyhangúságát enyhítse. Olyasmivel szeret leginkább játszani. Még ha ennivalót dobnak is be. Először a sziklák közt hajszolta. s a víz fényesen fut le bundájukról. Egy reggel gondatlanul a ketrecben felejtettem a vödröt takarítás után. hatalmas hátsó felük a felszínen marad. és a mancsával próbálja meg kihalászni. amint a vízbe dobott kenyérdarabokért ugrik. Ennek a furcsa szokásának sosem tudtam fölfedezni az okát. kerül. és ezt a látványt kár lett volna elmulasztani. senki és semmi nem érdekli – talán egyedül az ételes vödör –. s aztán fújtatva és sziszegve bukkannak a felszínre. Babs soká küszködött. Egy idő múlva aztán megfeledkezett az óvatosságról. ami könnyen kezelhető a vízben. Gombostűpárna alakú. Babs nem adta fel ilyen könnyen. s a vödör bugyborékolva elsüllyedt. Sam. tovább nem törődött a vödörrel. Hatalmas hasasai. s emiatt úgy döntött. A vödör a fülénél fogva a karján lógott. elmélyülten. nem tehettünk semmit. egyik mancsával nagyokat ütve rá. sisakként viselte. meggyőződve róla. s a vödröt a hasán egyensúlyozta. Babs utána vetette magát. égből pottyant ajándéknak tekintette a vödröt. s ilyenkor Sam kénytelen egy koponyarengető pofonnal megfegyelmezni. utálkozva. Babs. Legtöbbször kutya módjára ússza végig a medence hosszát. semmiképpen sem akarta újra elveszíteni. Sam furcsamód nem szereti a vizet. hogy nyaka és válla körül csak úgy habzik a víz. és egy harmadrangú primadonna közönségre kacsingató módján ripacskodik. és esetlenül beleszuszogott a bádogvödör visszhangzó belsejébe. Sokszor percekig a hátán fekve lebeg a vízen. hanyatt fordul. Sam ilyenkor derékig a vízben ül. kénytelen-kelletlen a ketrec valamelyik szárazabb részébe nem vonul. ha egyedül van. vagy akár darabka csont is. amikor Sam is követi a vízbe. és a víz színe alá süllyednek. időnként felfordította. s nem vettük észre. egyszerűen úgy. de Babs mindig akkor érzi magát a legjobban. hogy párjával játsszék. Babs a medence partján állva megpróbálta mancsával elérni. a koncentráció minden jelével. bármilyen is az idő.Babs a nap felét mindig a medencében tölti. hogy kimentsük a vödröt. Samet. Végül beugrott utána. míg sikerült leszednie a fejéről. hogy a fogukkal elkapják a másik nyakán a laza bőrt. Megpróbáltuk újra befogni őket. játékos természetű lévén. csak amikor már kieresztettük a medvéket a csapdából. Babs viszont. milyen vérfagyasztó csikorgást csap a betonon.

amikor Babs bebizonyította. További két vödör vízzel letisztítottuk a mancsán támadt jókora lyukat és a környező szőrt. Úgy terveztük. hogy kitakaríthassuk a ketrecüket. és teljes gőzzel megrohamozott. A torlasz szerencsére kitartott. nyugodtabb lett. szegény. de úgy fújt. és amikor kiengedtük őket. és újra meglocsolhattuk a mancsát. ha az túl közel merészkedett hozzá. hogy a tudományos kísérletben részt vegyen. és ránehezedett. hogy elősegítsük a kelés kifakadását. Ezért aztán enyhén szólva meglepődtem. De ezt a távot olyan villámgyorsan tette meg. Aztán felforraltunk egy vödör vizet a “Menedék” kis fekete kályháján. és fenyegető morgásokat hallatott. Egy hirtelen. három villa és egy ásó segítségével a csapda egyik végében sikerült sarokba szorítanunk. és nem is érdekelte tovább. és olyan feszes. hogyan biceg Babs a ketrecben körbe-körbe. Észrevettük. és a szánalomtól eltorzult arccal figyeli. mintha kutya baja se lenne. s aztán egy darab húsba rejtve összezúzott gyógyszert adtunk neki. A vödör ki sem ürült. és gerincroppantó mancsát olyan sebességgel nyújtotta ki a rácson. hogy nem . a harmadik nap Babs mancsa még mindig duzzadt volt. Sam ritkán siet. és a betonra lökte. Olyan elmélyültséggel. mint egy nagy hólyag. Babs sose megy a medencébe. és megpróbált áttörni a deszkák és a villák torlaszán. hogy a jegesmedvék gyorsan is képesek mozogni. gennyes váladékot hagyva Babs mancsának fehér szőrén.kesztyűbe dudálni. Mint egy óriási labda. ahogy szokott. Amíg Babs és Sam körül nem akadt dolgom. mikor befogtuk őket a csapdába. mint egy dob. de Babs egyáltalán nem rajongott az ötletért. és amint a gőzölgő vödörrel az egyik végéhez közelítettünk. sárga. csak ha annyira dühös. Joe ilyenkor görnyedten áll a korlátnál. és egy perc múlva már a medencében hempergett és pancsolt. és nagy fájdalmat okoznak neki. Ettől az egyszerű és látszólag haszontalan mozdulattól a vödör olyan alakot vett fel. Ez már komoly dolog volt. hogy éppen csak hátra tudtam ugrani előle. A csapda hosszú volt. épp gyilkos kedvében volt. A fülét a szájába véve kivitte a medencéből. mire képes. miért. hogy egy tigris fürgeségével bír. Oldalai behorpadtak. mintha tudományos kísérletet végezne. mint egy gőzmozdony. Babs időnként bizonyos keléstől szenved. és csak ez állította meg. és rámorgott Samre is. Ritkán tör ki belőle ez a fürgeség. azzal int óvatosságra. ezzel borogatjuk a mancsát. Most már alig ellenkezett. Lassanként. Ekkor forró vizet locsoltunk a duzzadt mancsára. ahogy a meleg áthatolt a szőrén. a könyöke irányába. de amint kifakad – szinte mielőtt még teljesen kifolyt volna a sebből a genny –. Ez a zaj egyszerre felém irányította fortyogó dühét. egyik mancsát a vödör oldalára helyezte. mintha egy cölöpverőgép alól került volna ki. – Szegény jószág – mondja halkan és együttérzően –. és fertőtlenítőt kevertünk bele. Félórával később kiengedtük a csapdából. ezért hát akcióba léptünk. Ha valami felizgatja. mivel csak sokára fakadnak ki. s végül lefeküdt és behunyta a szemét. Babs pedig megkönnyebbülten felsóhajtott. Babs ezzel kimerítette a vödör által nyújtott összes lehetőségét. a kelés már kifakadt. szegény jószág! Ilyenkor semmit sem tehetünk. amikor. hogy összecsücsörített száján át sziszegő hangot ad ki. négy hatalmas pattanással elérte a köztünk levő rácsot. ez a mellső lába ujjai közt szokott megjelenni. sosem hittem volna. Egy reggel mutatta be nekem először. sugárban lövellve a gennyet a betonra. Fújt és morgott. amíg csak a kelés saját mérgétől felduzzadva ki nem fakad. Babs viszont minden figyelmeztetés nélkül és a legkisebb provokációra is támad. amikor véletlenül fölrúgtam egy vödröt. Csalódottan. Becsalogattuk a csapdába. de Babs a fájdalomtól és a dühtől sziszegve gyorsan elkapta. s ez eltart akár két napig is. bősz rándulással hátraperdült. s a feneke kitüremkedett. Ezek a kelések nagyon aggasztóak. Amíg a mancsa dagadt és lüktet. csak ő tudja. Babs sürgősen átbicegett a másik végébe. Végül is két szál deszka. magában fortyogva cammogott körbe. csak figyeljük fájdalmas járkálását a ketrecben. már ugrik is vissza a vízbe. elballagott úszni egy kényelmeset. Egy alkalommal a kelés nem fakadt ki a második napon. A ketrec másik végében volt. hogy a duzzadás elkezd a lábán felfelé terjedni. és sose látszott feldühödni veszélyes mértékben. hogy meg tudna valakit gyilkolni.

miért ingatja magát a medve ide-oda. hogy a hallgatók közül valaki is megkérdezte volna. A védőkorlát és a rács közti részt az elmélázó látogatók mindenféle szeméttel. vajon az elefántok is azért szőnek-e. ahol minden csupa hó meg jég meg ilyesmi. néha egy egész órán át. Senki sem tudja. amikor ezt a munkát akartam elvégezni. Jesse ilyenkor meghökkentő hirtelenséggel bukkan elő a tudást szomjúhozó oldalán. Úgy előrerepültem. Egy délután. mások úgy. a Déli-sarkról valók. milyen lenne egy ilyen ütés Babstől akkor. tuggyák? Ebben csak az a különös. még így is képes volt olyan erővel megütni.kezdi Jesse. Ezek szövegét sosem változtatja. keres egy ápolót. cigarettadobozzal és papírzacskóval szórják tele. Mikor hanyatt fordultam. szemét a távolba mereszti. Elkezdenek szőni a jég szélén. de nem így történt. Az döbbentett meg a leginkább. A szeme villogásából úgy ítéltem. Én magam asziszem. – A jegesmedvék. magában sziszegve elvonult. és magam sem vagyok biztos. és komótosan pöfékel. hogy magyarázatot kérjen a jelenségre. a látogatók megkérdezik tőle. hogy a jegesmedvék a Délisarkról valók. Megbabonázza a fókákat. ezzel a szövéssel fogják meg őket. valami hipnotizálás az egész. hogy ő mindig mindent jól tud. aki még a többieknél is tudatlanabb. s ezt majdnem minden ápoló betéve tudja. hogy elfelejtettem szemmel tartani a medvéket. mint a szárnyaló fecske. láttam. s míg szokásaikat és jellemüket . s a mi dolgunk ezeket eltakarítani. és kíváncsi lesz. legfeljebb csak pár ujja a hozzátartozó körmökkel. Már ezzel a szerény megfogalmazással is sikerült a közönségnek tudtára adnia. s a következő pillanatban valami hatalmasat csapott a fenekemre. és hasmánt elnyúltam a dús fűben. hogy Babs a hátsóján ül. A tőle legtávolabbi részen átmásztam a védőkorláton. Olyan gyakran teszi ezt. s fejét és nyakát ingaszerűen ide-oda mozgatva. értik?… Arra jön egy fóka. Mihelyt magukhoz térnek a meglepetéstől. miért csinálják. Kidugja a fejét. hogy a ketrec sűrű rácsán Babs mancsa nem férhetett át. Ezek a medvék fókákat esznek. és dallamosan szív egyet a fogán. Nem sokkal utána Babs hátulról lepett meg. De Jesse mindig egy shillinggel gazdagabb egy-egy ilyen előadás után. Mégis.sikerült elkapnia. Épp egy darab papírért hajoltam le. Ennek az esetnek óvatosságra kellett volna intenie. fehér állatnak ez a furcsa viselkedése csodálkozó és örvendező kiáltásokat csal ki a nézőkből. hogy valamelyik látogatónak természettudományos kiselőadást tartson. meglássa őket. cukorkapapírral. egyhangú szabályossággal. Annyira lekötött a munkám. amikor épp lehajoltam. nagyon szívesen megmutatná ezt is. és asziszem. hogy jól tudom-e… Itt megáll. hogy nyújtsa a hatásos szünetet. és nagy komolyan a képükbe bámul – ez hosszú história. hogy egyik-másik szövege már szinte legendás hírűvé vált az állatkerten belül. hogy ledöntött vele. tuggyák. – Ezt szövésnek hívják – folytatja elgondolkozva. Ennek lényege. amit Jesse szinte már telepatikusnak tetsző hirtelen megjelenése keltett. Babs és Sam mulatságos és érdekes állatpár. – Sok elefánt is így csinál. Óvatosan masszíroztam fájó testrészemet. Azt az állítást sem vonta soha senki kétségbe. s arra gondoltam. sose hallottam. ha nincs köztünk a rács. mindig szóról szóra ugyanazt meséli el. hogy egy helyben áll. A hallgatóság cigarettával kínálja. ha hagynám. mint tuggyák. és a napon duzzogott tovább. hogy megnézze. Vagy másnaponként Jesse indíttatva érzi magát. Babs a ketrec egyik végében aludt. Énszerintem a következő az oka… Itt mély lélegzetet vesz. bár egyesek így magyarázzák. amit szövésnek hívnak. – Hát. és akkor – PUFF! – a medve elkapja. hogy fókát fogjanak. és diadalmas kárörömmel vigyorog rám. míg végül egyikük. A nagy. Talán a jegesmedvékről szóló értekezése a legismertebb. hogy bár több százszor mondta el jelenlétemben Jesse ezt a kiselőadást. amikor egy tompa puffanást és sziszegést hallottam a hátam mögött. Samnek van egy – a medvéknél nem ritka – szokása. és hozzáláttam a takarításhoz. Jesse pedig a védőkorlátnak támaszkodik.

– Fedjük be a csapda tetejét valamivel – javasoltam. s lopva körülnézett. aggodalmas képpel megjelent az ajtóban. – Be kell csalogatni a csapdába – adta elő Joe napóleoni haditervét. – Gyere – mondta nagy titokzatosan –. látom. A hátsó lábán. – Mit gondolsz. – Jó. – Nem. és kenyeret pirítottam a kályhán. – Pszt!!! – pisszegett rám Joe idegesen. – Szomjas – mondta. mint eddig – vetettem ellene. Az nem is volt olyan könnyű. s reménykedve leült. – Szalmát – javasoltam. Félóra múlva sikerrel is jártunk. Végül Joe kénytelen volt a ketrec túlsó oldalára csalni Samet. mivel aznap már befogtuk egyszer. Nem hagyhatjuk így. mint már említettem. és nem volt hajlandó belátni. ez is olyan eset. és erősen fújt és morgott. Mikor visszaértem a szalmával. Szétnéztünk a “Menedék” környékén. s letörölte arcáról a verejtéket. Sam csak ült. természetesen. hogy mindenki meghallja? Kétszáz méteres körzetben rajtunk kívül senki sem volt. – Így. Mi a baj. nem hallja-e valaki. – Hát nem látod? Újból szétnéztem a ketrecben. de ténykedésünk csak még jobban feldühítette. de Joe. oldalon: Minden szalmacsomót alaposan megvizsgált. – Most pedig – mondta Joe – almot kell adnunk neki. és találtunk egy öreg ajtót. egészen megkedveltem őket. semmivel sem vastagabb. és végül a hátsó lábán sikerült kivennem egy halvány vérfoltot. míg én párját a ketrecbe próbáltam invitálni. Talán a legmulatságosabb eset a jegesmedvékkel kapcsolatban az volt. aki az imént járta körül a részleget. vemhes! – jelentette ki Joe határozottan. – Azt akarod. mi baja? – kérdeztem. Ez némi árnyékot nyújtott Babsnek. Visszavezetett a “Menedék”-be. – Na és most mit csináljunk? Ha ott kölykezik le. alig bírtuk kizavarni. és elmélyülten figyelt bennünket. ami csak utólag hat viccesnek. – Túl meleg ott neki. mikor azt hittük. miért kell egy nap kétszer fogságba kerülnie. és nézd meg ezt! Vonakodva hagytam ott a pirítósaimat. annyi szent. nem . Amennyire meg tudtam ítélni. Joe? – érdeklődtem. abban a hiszemben.tanulmányoztam. Na persze. mintha Babs valami szégyenletes titkot rejtegetett volna előle. Nem kap árnyékot. – Azt hiszem. Babs biztonságosan be volt zárva. Joe már megint aggályos képet vágott. amit nagy erőlködés közepette a csapda tetejére emeltünk. hajlamos volt a túlérzékenységre ezekben a dolgokban. – Megvágta magát valamivel? – Gyere velem! – válaszolta Joe. Sam ekkor lépett a tettek mezejére. két hatalmas mancsával a pocakját fogva. az öreg Sam megeszi a kicsit. – Most pedig lássuk a szalmát. minden rendben volt. s ott zárt ajtók mögött haditanácsot ültünk. Ki más? Figyelni kezdtem a rács mentén őrszemként fel s alá cammogó Babset. Napi munkámmal végezve épp a “Menedék”-ben ültem. Sam viszont. hogy leesik neki is némi ennivaló. – Kicsoda? – Hát Babs. míg férje a csapdán kívül leült hatalmas hátsó felére. mikor Joe. hogy Babs lekölykezik. – Aha. és követtem a jegesmedvék ketrecéhez. és nagy érdeklődéssel figyelte ügyködésünket. ő kiszedte a másik. Amint mi a rácson át benyomtuk a szalmát a csapda egyik oldalán. mint egy színházi súgó. – De Joe. bement a csapdába. egypár jókora faggyúdarabbal. gyere csak. – Abban a nagy bundájában az ember sohasem tudhatja – mondta Joe sötéten. de akkor nem volt az. Hozzunk egy bálával. ni – mondta Joe. Mi van? – Vérzik! – közölte rekedten.

mint egy baziliszkusz. de sokkal izgalmasabb. Mindent megpróbáltunk. a fene a jó dolgát. Amint tehettem. mi? Aztán mégis inkább a humoros oldalát néztük a dolognak. Egypár szál Sam bozontos bundájához tapadt. és nem mutatkozott valami társaságkedvelő lénynek. Ijedős teremtések voltak. épp a reggeli után.tudni. Elhatároztam. Ez idő alatt hétágra sütött a nap. Velük sem jutottam még többre. A “Menedék”-ben ültünk. hogy a víz alig látszott. vagy az utódait. fiú – jelentette ki –. kölykezzen a barlangjába. Aznap este záráskor még semmi jelét sem adta. mikor hirtelen eszembe jutott a legtermészetesebb és legegyszerűbb magyarázat: Babs sárlik. egy bodzákkal teljesen benőtt ketrecben öt sarki róka élt. – Rád bízom a részleg felső darabját. hogy mielőbb meghitt viszonyt alakítok ki vele. mint a többi medve. Sam izgalmasan és érdekesen tölthette az éjszakát. Már jó néhány hete dolgoztam a részlegnél. így hát a csapdába zárva hagytuk. Sam hatalmas szalmahalmon ült. – Hova lett a szalma? – kérdezte meglepetten. Késő éjjel azon tűnődtem. répát és egyéb ínyencségeket hagytam itt számára. ennivalót keresett-e benne. s még akkor is teli torokból nevettünk. rájuk bízva a többit. de hiába. és megszemléltem birodalmamat. és hazamentünk. hogy le akar kölykezni. párjának pedig alig pár szál maradt a csapdában. mintha felsöpörték volna. mit csinálok. fiam? – folytatta Jesse. A szerény méretű mészkőgödörben Péter. Babs pedig nagyon dühösen kucorgott a csapdában. faggyúdarabokat dobáltunk felé. mint hogy bedugjam az ételüket a ketrecükbe. – Átkozott vén. helyes? Ez nagyon hízelgő volt. és sok idő és figyelem árán lehetett csak megnyerni barátságukat. Két napunkba telt. – Micsoda marhák vagyunk. s nagyon örültem neki. míg mindet sikerült biztonságba helyeznie. valójában még egyszer sem láttam. ha az állatok egy csoportja teljesen az én gondjaimra van bízva. ő is ugyanarra a következtetésre jutott. hülye! – dühöngött Joe. mint egy bála nedves szalma. s pipája szárával felém bökött. Jesse lassan és körülményesen pipára gyújtott. – Igen – felelte Joe kétségbeesetten –. – Jó munkát végzel. hogy lássam. ásót húztunk végig a rácson. – Kösz – mondtam meglepetten. Mikor az már kedvére szortyogott és szörcsögött. – Tudod. Bár naponta kenyeret. Ettől aztán majd megszakadtam a nevetéstől. A betonon sehol egy szál se. Sam a szálmával játszott. nem tehet mást. ami sokat segített. Joe azonban hirtelen abbahagyta a nevetést. – Legközelebb. Így hát otthagytuk őket. Joe. vajon hogy boldogul majd Babs. de a többi eltűnt. – Majd adok én neki! – zsörtölődött Joe. Mindketten izzadtak és fáradtak voltunk. egész jó munkát. Másnap reggel csak rá kellett néznem Joe arcára. Nem messze tőle. – Semmi értelme. – Nézd csak a medencét!… Jaj! Az a mocskos vén disznó! A medencében annyi szalma volt. Másokkal együtt is érdekes az állatokat gondozni. míg sikerült megtisztítanunk a medencét és a lefolyót a szalmától. az erszényes medve élt. hogy ettől eltántorítsuk. ráordítottunk. A . Babsnek a betonra kell kölykeznie. mert a csontfehér mészkőfalban egész járatrendszert épített ki. A lefolyó természetesen eldugult. Te felelsz érte. mikor legnagyobb meglepetésemre Jesse egy reggel előléptetett. ha le akar kölykezni. nem hagyja abba. – Jaj! – üvöltött fel Joe hirtelen iszonyú fájdalmasan. mikor a jegesmedvék ketrecéhez értünk. erre semmi sem alkalmasabb. – Hogy a fenébe nem gondoltunk erre? – kérdezte keserűen. rám meredt. a részleg felső végébe sétáltam. és kész.

A sárgája ugyan egyben maradt. hasonlóképpen benőtt ketrecben a nyestkutyák éltek. A hang tovább szólt. amikor beköszöntött a hideg. Kíváncsi voltam. Erre egész véletlenül jöttem rá. és legnagyobb meglepetésemre azt tapasztaltam. hogy a hang nem a nyestkutyák ketrecéből jön. Mindaddig semmi jel sem vallott arra. s a járásuk ettől olyan. Másik róka lépett melléje. be-berontott a verekedők közé. hogy lássam. Először is megállapítottam. egypár óra vidám és serény munkával kivágtam a csalánt. mire ez vicsorgó fogakkal hátrafordult. Egy harmadik egész művészetté fejlesztette stratégiáját. Nagyon alaposan felmértem új birodalmamat. hogyan és mit javíthatnék. Azért mondom. arany szemük kifejezéstelenül meredt a semmibe. Körben álltak az ajtónál. A tojásnak csakhamar már nyoma sem maradt. bozontos áltatok. amit a sarki rókák rejtettek oda tartaléknak a hosszú sarki éjszakákra. A rókák ketrecéhez értem. és a többiek orrát szaglászta reménykedően. hogy ha akarnak. és most már nem kerülgettek csendben és ijedten a ketrec rácsa mentén. és megmetszettem a bodzabokrokat. mind a sarki rókák ketrecében túlságosan elburjánzott a növényzet. Felfedeztem például. hallva a vödör zörrenését. hátha egy újabb tojás kerül elő a vödörből. Ahogy leesett. abban a reményben. hogy tökéletesen hangtalanul folyt. mi okozta ezt a váratlan és gyönyörű kórust. majd még egy. néha közelinek tűnt. és gondosan lenyalta a száját. aztán leült. néha meg úgy rémlett. egyszer csak egy halom száraz levél alatt egy darab húst találtam félig elrejtve. mert szorgalmasan végigkutattam mindent a lehullott levelek alatt és a tekervényes bodzagyökerek közt. Egy reggel. mert amellett épp az imént haladtam el. és biztos voltam. vadul és madárszerűen. Sam hajlandó-e megenni. egymáshoz kapva és mancsukat emelgetve. Ezután rendszeresen eljártam tyúktojást lopni a rókáimnak egy ismerős farm sövénykerítése mellé. emelkedett és süllyedt. Egy fészekből kiesett feketerigó-tojást találtam. Az egyik róka odaóvakodott. hogy tőlük származik ez a furcsa dal. bedobtam nekik a tojást a drótkerítés fölött. mert egyszer hallottam a hangjukat. Furcsa. de azért maradt épp elég bozót. s ezt a hihetetlen hangot kis szünetekkel bocsátották ki. s reszkető bajuszerdején keresztül megszimatolta. Amelyik épp a sárgáját nyalogatta. és ez olyan furcsa és gyönyörű volt. lábuk pedig rövid és görbe. hogy a sarki rókák élnek-halnak a tojásért. míg náluk takarítottam. Aztán kikísérleteztem. hogy kipróbálom. Mikor továbbhaladtam az ösvényen. Ennek következtében hamarosan teljesen megszelídültek. mint a részeg tengerészé. hogy majdnem. Fejem fölött. De aztán. és az állatok alig láthatók. mikor a rókák elkerített részét körülfogó fenyőerdőhöz értem. a két ketrec egész tisztességesen festett. széttört. és heves verekedés tört ki köztük. Mire befejeztem. a fákon nem láttam sehol madarat. hogy mind a nyestkutyák. Nagyon izgatott ezeknek a rókáknak a majdnem tökéletes némasága. elrejtőzködhessenek. Egyszer azt olvastam. szinte egy mozdulattal harapva és nyalva. de a fehérje szétfröccsent a földön. testüket és farkukat medvebundához hasonló sűrű szőr borítja. hogy húst raktároznának. de további kutatásom során . Pillanatok alatt valamennyi szimatot kapott. amikor alig jutnak táplálékhoz. Az állatok most már láthatók voltak. Az ennivaló iránt nem mutattak különösebb érdeklődést. s mind a száját kezdte nyalogatni. és azok az ajtóhoz tódultak. mintha a szél hozott volna arra egy távoli visszhangot. a három állatfaj közül melyiknek mi ízlik a legjobban. de amikor a rókák mellett elhaladtam. annak hátulról a lábába mart egy másik. ami nem minden állati hangról mondható el. hogy 1875-ben egy sarkvidéki expedíció nagy készleteket talált döglött lemmingekből a sziklák repedéseiben. pipaszárlábukat szétvetették. Ezt onnan tudom.következő. Beletettem a nálam levő vödörbe azzal. és máig sem tudtam rájönni. hogy nagyon szerettem volna ismét meghallani. vajon az én rókáim is így tesznek-e. éppen csak kissé megrepedve. mohón követtek krizantémbarna szemükkel. mint egy csapat sirályé. majd újra közéjük csapott. amit csak még hatásosabbá tett. furcsa hang vonzásába kerültem: éles volt és vijjogó. és leteperte ellenfelét. így hát egy fűrész meg egy sarló segítségével. rókaszerű pofájuk van. Egész friss volt. Két másik is kerülgette a tojástól ragacsos földet.

Kétségbeesetten kotorásztam a zsebemben. mert a csoportban egy feltűnően csinos lány is volt. nem azért. és állkapcsának oldalsó harapásával otthagyta fogainak névjegyét a sípcsontomon. mint már mondtam. és hatalmas. hogy közelebbről is megvizsgálhassák. és mert ugyanolyan csámpázva jár. mert ezek természetüktől fogva nagyevők. Amikor beléptem a ketrecbe. amivel megvesztegethettem volna. hogy már jóformán széle-hossza egy. de a testén. s már elő is csámpázott a bokrok közül élénk kis pofájában csak úgy ragyogott a szeme. színesebbé teszem a mutatványt. hátha arra vetődik valaki valami ennivalóval. viszont sokkal nagyobb a borznál. hogy az illető ember hoz valami ennivalót. hogy nem állok el az útjából. és ha a fene fenét eszik. ki itt az úr. A neve. A lányában viszont. Testén a szőrszálak hosszúak és selymesek. mikor rájöttem. nem pedig azért. és felveszem. Ez az én szempontomból örvendetes. feltéve persze. mindaddig. s nem pedig fordítva.a ketrec különböző pontjain nem kevesebb. mert tudta. ha bemegyek hozzá. túláradt az emberek iránti szeretet. A ketrec előtt álló látogatók soraiból elszörnyedt kiáltások hallatszottak. s én is szívesen adózom neki ezzel. de úgy éreztem. hogy bizalmaskodjam vele. s némelyikük már egész sötétvörösre rothadt. Tudtam. Mindössze azt akarta tudomásomra hozni. Még most is állítom. ahol a nyestkutya vadon él. akkor is megmutatja. hogy előkacsázzon. állítólag igen keresett a prémje. Róla nyugodtan elmondhatjuk. Gyorsan elfogadta kezemből az utolsó darab húst is. nem beszélgethetnénk el ilyen hosszasan. egy pillanatig azután is maradt. még abból a maroknyiból maradt. hogy a kezemből vette el az ételt. semhogy érdemes lenne megnyúzni és megenni. hogy nem különösebben dühös. Kicsit bántott. hogy ennek az ókori . de sosem engedte meg. de a rókák tovább gyűjtögettek. s nem figyelhetném meg ilyen közelről. Hódolatomnak ezeket a gasztronómiai megnyilvánulásait úgy fogadja mint természetes járandóságát. s ez áll Wops szüleire is. Vadon élő állapotában a nyestkutya éjszakai állat. De nem is állhattunk ott a végtelenségig egymást bámulva. Egy darabig a drótkerítésen át etettem. Wops csak egyszer fordult az őt tápláló kéz ellen. bozontos farka majdnem akkora. sajnálatos volt. Mikor azt tapasztalta. de Wops mindig készen áll. melyen kunyhójának csendje és nyugalma felé akart indulni. és a nevét kiáltanom. hogy ez az ő ketrece. bár közben rossz előérzettel figyelem az étvágyát. Azt még ő se vette jó néven. mint rájöttem. Wops gyanakodva fogadott. mint egész teste. és nagy örömömre egy nagyon fonnyadt és nagyon koszos datolyát találtam. Ám nehogy hálátlannak higgyem. mint öt húsdarabot találtam ravaszul eldugva. Első pillantásra nagyon borzszerűnek hatott pofája fekete-fehér mintázatával. Csak nagy adag hússal lehet őket nappal a szabadba csábítani. amit aznap reggel a boltból csórtam. Kifejezetten egészségügyi megfontolásból kénytelen voltam eltávolítani őket. A húsát is különlegességként tartják számon. Wops volt. ki tudja. Tudtam. hogy felvágjak vele. és harciasan nézett fel az arcomba. amivel ő kitöltheti a gyomrában sajgó állandó űrt. hogy ez a kéz-pontosabban láb-az enyém. vöröses és szürke szőrszálak keverednek. és Japánban. a visszavonulás pedig lehetetlen volt a látogatók – mondhatni a nézőközönségem – szeme láttára. hogy inkább azért él. Az idősebbik nőstény eljutott odáig. lábán és farkán sötétbarna. amíg a hideg tartott. A nyestkutyákkal (Nyctereutes procyonoides) könnyebben össze tudtam barátkozni. hogy a kezemben levő húsért rohan lélekszakadva. fekete és fehér a szőr. A pofáján. Wops a lábamnál állt. aztán úgy gondoltam. minek az elferdítéseként. Wops elbűvölőbb. és szórakozott pofával elindult felém. hogy csak reggelente szoktam hozzá bemenni kitakarítani. Nem volt nálam több hús. Az. Egy kisebb csoportot kalauzoltam Wops ketrecéhez. hogy a hús már elfogyott. hogy ehessen. odaugrott. hogy rabságában naponta kétszer háborgatom. Elég volt odamennem a drótkerítéshez. hogy barátilag elcsevegjünk. tekintve. de teljesen az én hibámból történt. mert ha nem volna ilyen haspárti.

Bár nem találtam rá sehol se utalást. és a drótkerítéshez vittem. hogy hálószobáját szárazon tartsa. céltalanul ide-oda húzgálta magával a ketrecben. Wops egyszer olyan ténykedésbe fogott. Ott. hasa felé kissé világosodik. Egy reggel azt vettem észre. a vadgalamb szép hűvös szürkéje. A mészkőgödör. hogy ezek az állatok fészket építenének téli álmukhoz. ahonnan az eső és a szél a legkomiszabbul éri. mint a koaláé. Arca nagyon hasonlít a koala medvéére. hogy belépek a ketrecébe. vaskos és befelé fordul. az erszényes medve továbbra is elkerült. a földre ejtette. hogy nincs több. sűrű bundát növesztett. Bement az óljába. hogy elvegye a datolyát a kezemből. és szőr keretezi. és elcsámpázott. kisvártatva újra kijött. ami akár erre irányuló kísérlet is lehetett. Péter szeme kicsi és nem dülledt. újabb datolya reményében körülszimatolt. Ez aztán Wopsot és engem kivéve mindenkit zavarba ejtett. úgy érzem. mint egy kutya. és elkezdett ágakat tördelni. és szeme ugyanolyan kerek és fekete. hogy míg a koala szeme nagy. Hátsó fele csapott. amiben él. hogy akárcsak Wops. Péter viszont mindig kábultnak és zavartnak látszik. Kicsit valóban apatikusabbá vált. Péter azonban újszerű és érdekes módszert ötlött ki. Péter nagyon csinos kis állat. Wops a tél közeledtével hatalmas. bizonyos sikereket könyvelhettem el a nyestkutyák és a sarki rókák bizalmának megnyerésében. láttam. hogy hozzányúljak. szájával megragadta. aki eltévedt. ritka szőrökkel borított bőrdarab van az orrán. Így hát egy nap szántszándékkal elhalasztottam az etetést egész késő estig. mikor bementem hozzá. hogy elejét vegyék a kérdezősködésnek. és nem szívesen bújt elő a vackából. hogy téli álmot akarna aludni. Ájult örömmel fogadta. mert Péter elhagyottan és kétségbeesetten állt a drótkerítésnél. néha még fel is botlott benne. megrázta magát. a dombvidék egy lejtőjén van. Egyszer csak abbahagyta a céltalan járkálást. Ettől fogva naponta elém jött a rendes etetési időben. teste gömbölyű és tömzsi. Péter. Kiválasztott egy közeli ágat. s újabb ág keresésére indult. de talán csak mert túl kicsi volt. Wops pedig annyira kövér. vagy negyven centi magas. hogy az utóbbi hetekben nem szalonképes – és ehhez a szemenszedett hazugsághoz illedelmesen szerény képet vágtam. minden. mint egy játékmaci. mint fent elmondtam. Wops nagyon súlyos volt. de nem hagyta. az arckifejezésükben van: a koala mindig élénknek és kíváncsinak hat – még ha nem is az –. de semmi jelét nem mutatta. ezért letettem a földre. és járatainak szája abba az irányba nyílik. Úgy rémlett. és sokáig figyeltem. de amikor látta. A hallgatóság egyes fiatalabb tagjait gyorsan elvezették. és nem talál vissza a gyerekszobába. és aztán eltűnt a vackában. szemrehányó sóhajt eresztett meg. azzal a különbséggel. Végül is ráunt. Miközben arcomat jó távol tartottam állkapcsaitól. gyorsan felkaptam. Az ólján belül sosem találtam ágakat. de ez volt.leletnek a fejében bármit tehetek Wopsszal. s miután jóllakott. Az igazat megvallva úgy fest. amitől igazán medvére formáz. és farka a szokásos méretének kétszeresére vastagodott. mert az összes ehető dolgok közül a datolya volt a gyengéje. hogy napirendjének megváltoztatásával elértem a kívánt hatást. Frissen letört ágakat és leveleket találtam szétszórva a földön. de ez a cél valahogy kiment a fejéből az utolsó pillanatban. hogy rajta kívül semmi sem fért el odabent. kezemből vette el a falatot. s mindegyikkel ugyanígy tett: aztán visszatért az óljába egy kis szundításra. De ugyanolyan tojás alakú. ő is imádja a datolyát. Szőre a szürkének egy finom árnyalata. hogy a ketrec bokrai között foglalatoskodott. Szokásos ételadományom átadása után leültem. s erősen húzni kezdte. A légnagyobb különbség. mintha valaki épp imént vágta volna fejbe egy darab téglával. ami egyébként a kutyafélék családjában egyedül a vadon élő nyestkutya tulajdonsága. ha a földet hó borította. A különféle ennivalókkal kísérletezve rájöttem. lába görbe. Mikor Péter elkerített részéhez értem. mind a négy kövér lábát nekifeszítve a földnek. készségesen közelebb jött. és bepréselte magát a mészkőbe vájt járatába. Amíg figyeltem. s míg figyelme elterelődött rólam. Miközben. elkacsázott. Pétert meglepetésemre nem izgatta. Az alagútja körülbelül másfél . Miután letépte. három ágat tört le. és a körülötte levő ágakat kémlelte. mintha valami cél érdekében dolgozna. azzal magyaráztam barátságtalan viselkedését.

– Köszönöm – mondtam. – Hagyd már azt a szegény fiút – szólalt meg Charlie szelíden –. mit szólnának az emberek. nehezebb lesz a dolgom… – A zsebkendői pedig a bal oldali fiókban vannak. Mrs. és hagyja. mint egy cigányt? Azt mondanák. hanem minden olyan ellenségtől is. karmát pedig a mészkőbe vájja. Ezért hát kétszeresen hasznos a stratégiája: nemcsak az időjárástól védi meg. legfeljebb egy ásókkal felszerelt kisebb csapat tudná csak kimozdítani onnan. fiatal zsidó lányt találtam. szél és eső az alagútján. Billy épp egy pohár sört . Ha egyszer így beszorítja magát. te is nagyon jól tudod. Azt mondanák. és ne hozzon szégyent se magára. mert az jól illik a szeméhez. hogy fondorlatosan csalom ki a pénzét. a feneke úgy elzárja hálószobája bejáratát. Charlie Bailey. de én bizony azon leszek. és mivel a szoba átmérője pontosan megfelel méreteinek. ha a kapitány főz. és kis kerek szobában végződik. hogy a fiú tisztán és rendesen járjon. se miránk. távol az édesanyjától és az otthonától. Bailey egykedvűen fogadta előléptetésem hírét. hogy el tudott jönni. Csak az a kár. távol azoktól. mintha a Buckingham-palotába hívattak volna. De ez fontos esemény az életében. amelyen Jesse előléptetett. mikor én főzök? Hol az a rohadt só? – Jövök. Beale-ék vacsorameghívása épp arra a napra esett. – Menjen be a szalonba. A nappaliban Laurát. Mrs. Mindkét zavaró tényező kemény. Beale összerezzent. amelyben nem sok kárt tehet. A hallban átható curryillat terjengett. akik irányítanák… hát nekünk kell irányítanunk! Te csinálhatsz. és elgyötörten rám mosolygott. mintha éppen egy vonatrakomány rézedény zuhanna szakadékba. a kék ingét veszi fel. Beale. Beale nyitott ajtót. mintha a királyi gárda tagja lennék. drágám – mondta Mrs. Charlie Bailey. sokkal inkább izgatta viszont. már derékig törött tányérok cserepeibe süllyedve vergődik. és Beale-éknél találtak szállást. mint egy ajtó. A konyhából olyan zajok hallatszottak. amely őt űzve bemászna az alagútba.méter hosszú. Mrs. hadd seperjen végig a hó. mivel meghívásomat úgy tekintette. Gerry! – mondta. nem szépségversenyre megy. ha… – Mit is mondtál az erszényes medvéről? – kérdezte Charlie. Úgy döntöttem. Bailey. ő melegen és szárazon tartja magát azáltal. aki zászlós díszszemlére készül. fogat mostam. Billy húgát és két dundi. – A só! Hol a fészkes fenébe van a só? Miért raksz el mindent a helyéről. felöltöztem. Mit szóina Beale kapitány. Mint később kiderült. hogy előbb-utóbb a rókák is a kezemből esznek majd. Mondanom se kell. megborotválkoztam. És különben is. Bailey pedig olyan árgus szemmel és kritikusan mustrált végig. akik a háború elején menekültek át a kontinensről. Billy majd ad magának valamit inni. – És hát – mondtam diadalmasan a teánál – bizonyos vagyok benne. hogy mit vegyek fel Beale-ékhez. William? – szólt Mrs. hagyom elzülleni. – Nem is arról van szó. – Örülök. A hangokból úgy vettem ki. – Jó estét. meglehetősen sápadt és elgyötört. mindig sápadt és zaklatott. Megmosakodtam. rám se figyelve –. Úgy láttam. – Képzelje – lelkesedett Mrs. ha úgy engedném el. hátat fordítva ennek a szóáradatnak. Billy és a lányok már ott vannak. – Az erszényes medvével viszont azt hiszem. Jól kell mutatnia. Gerry. – Gladys! Gladys! – bömbölte Beale kapitány a zárt konyhaajtó mögül. hogy nincs kék zsebkendője. – Gladys! – Mi a… mi a baj. Így is marad. szőrös fenekével találja magát szembe. Mindjárt jövök. Menjen be a szalonba. Eljön ide. hogy testének legkevésbé érzékeny részét fordítja az időjárás viszontagságai ellen. de végül utamra bocsátott. megstoppoltam a kék zokniját. amit akarsz. Mrs. Péter becsoszog ide. Beale.

akinek patakokban folyt az arcán a verejték. gatyát kellett húzni. és úgy kapkodott a vizeskancsó után. – Hallotta – jegyezte meg Billy. mit csináltál… hagytad. – Ne igyatok vizet! – süvöltötte a kapitány. nem rossz – mondta a kapitány. ott ültem anyaszült meztelenül a curryvel meg a törölközővel. ne csinálj ilyet! – szólt rá Mrs. Durrell! – üdvözölt. hogy a szája nem lobbant lángra tőle. és egy jót izzadtam. s aztán a kapitány hangja: – Koriandert! Nem. – Na persze. akinek sikerült legyőznie egy különösen rosszindulatú és makacs ellenfelet. Hallod? – Igen – mondtam –. Ez nyúlból van. – Nem. és a curryillatú gőz felhője beterítette az asztalt. bár vörös volt és izzadt. Mind lopva. William. mint egy fuldokló a szalmaszálért. Beale. amíg… ööö… izé… – De William. mint a járványos sárgaság legsúlyosabb áldozata. hogy olyan családból származom. mi pedig bevonultunk az ebédlőbe. és egy iszonyú nagy tállal tért vissza. mint egy különösen vérszomjas kalóz. nem. ha vendégek voltak. de hálát adtam az egeknek. és vastag rétegekben lerakódott a tüdőkamráinkban. – Azt gondolja. Levette a fedőt. Olyan méregsárga volt. ha vendégek jöttek. mint a londoni köd. Nem kapni elég húst. és olyan csípős. és kopasz fejére borította. ezzel kell beérnetek. Az első pár falat után mindenkinek összezsugorodott és megcsavarodott a gégéje. érti? A trópusi melegtől meg a currytől igazán jól megizzadtunk… egész vályúnyit. az ember enyhén meglepődött. drágám. Miután az utolsó kanálnyi perzselő levest is megettük a kapitány kidöcögött a konyhába. mintha két vértes hadtest csapott volna össze egy középkori csatában. annak az embernek az erényes és önelégült kifejezése ült. és dühösen meregette a szemét a zsebkendője alól. mintha tizenhat lovag egyszerre esett volna le a lováról. Erős. és beszélgettünk erről-arról. némelyik vad. – Most sikerült jó erősre csinálni. Ott ültem esténként… szép rózsaszín alkonyban. mint a nők. – Épp főztem. hogy nem én tettem oda… Erős? Túl erős? Hogyhogy túl erős? Egyáltalán nem túl erős… Az istenit. Az asztalt megterítették. alattomos. terítsük meg az asztalt. Úgy festett benne. Beale. – Papa főz.töltött ki. amely a csípős ételekre specializálta magát. lányok. és mohón hajtotta fel a sörét. – William. – Mit gondol majd Gerry? – Mit gondol? Mit gondol? – mondta a kapitány. mert különben a nyelvem és a hangszalagjaim sose élték volna túl. a barna üvegből! Most pedig erős paprikát… Hol a paprika? Ja… igen… hát az biztos. A nappaliban üldögéltünk. s közben be-beszűrődtek Beale kapitány konyhai ténykedésének hangjai. hogy tisztességes curryt csináljon az ember e miatt az átkozott jegyrendszer miatt – morogta –. isteni szaga van. hogy tudom. Beale. Mrs. – Igazán. hogy a széle egész a szeméig lelógott. és . mit csinálok. titkon felköhögtünk. igyál egyet! – vigyorgott rám. az ember sose tudhatja. még nem is elég erős! Nem káromkodom! Még koriandert. Nagy csattanás és hosszan tartó csörömpölés hallatszott be. némelyik szelíd. most nézd meg. Beale még mindig zaklatottnak látszott. keleti fogással torkon ragadott bennünket. és mindenki hang nélkül tátogott. akkor nem anyaszült meztelenül – magyarázta a kapitány sietve. A curry finom volt. nem. drágám! – csitította Mrs. – Gyertek. Felszívja a verítéket… mindig így csináltuk a Parton… csak épp ott törölközőt használtunk. és felszolgálták az első fogást: Hatalmas tál erősen fűszerezett kelet-indiai levest. – Á. a fene egye meg. mikor beléptem. A curry olyan. de a kapitány arcán. – Nem rossz. Na. Durrell. – Nagyon jó szaga van – mondtam sietve. hogy kifusson a rizs! Mindezek után megjelent a kapitány és Mrs. Ekkor Beale kapitány jókora piros zsebkendőt vett elő. – Hello.

Mit gondolsz. Csak jó csípős. – Nem túl erős. Beale. drágám! – De ez az igazság – mondta a kapitány szilajul. mi? Mit gondolsz. TÁNCOLÓ GNÚK Illetlen. a vad viháncoló s szőrét kefélni rest. Amikor az ember egész teste fehéren izzik a currytől. V. és akkor is úgy tesztek. mit vagytok úgy oda. meg kell mondanom. – Hülyeség! – dörögte a kapitány. jó – dörmögte a kapitány. Az asztalnál mindenki önkéntelenül összerezzent arra a gondolatra. Bemegy az ember egyik végén. azért. drágám – hápogott Mrs. – De igen. A jelek szerint azonban beloptam magam Beale kapitány szívébe azzal. – Nem tehet jót. érzi. és nagyon kellemes estéket töltöttem körükben. lapátszerű kezével elutasító mozdulatot téve. – Dehogyisnem. és gyors mozdulatokkal megtörölte a fejét és az arcát. – Köztudott orvosi tény. William. sziporkázó tüzes curryuszályt vonszolok magam után. miért épp a trópusokon találták ki a curryt? Hogy kiégesse az emberből a betegséget. mintha az életetekre törnék! Ha minden nap ilyen curryt ennétek. az ilyen erős. – A curry miatt. – Diadalmasan nézett végig rajtunk. olyan volt. s Laura amúgy sápadt arca lázasan tüzelt. – De nem az ilyen erős. én miért nem kaptam sose beriberit vagy valami bőrbetegséget. úgy éreztem. amilyet csinálhattam volna. hogy a curry jót tesz. gyenge curry ahhoz képest. s kijön a másikon… keresztülperzseli az embert… szinte dezinficiálja. mintha eleven parazsat nyeltünk volna. Beale bíborvörös arccal. BELLOC: A ROSSZ GYERMEK ÁLLATMESÉI . – A víztől csak rosszabb lesz! – Mondtam. Beale egy fuldokló hangján. és derékig kigombolta az ingét. hogy milyet csinálhatott volna a kapitány. továbbra is eredeti álláspontjához ragaszkodva. miért nem rohadtam darabokra a leprától? – William. érthetetlen közép-európai hangokat hallatott. – Mit gondolsz. – De nem értem. fejét. – Szamárság! – mondta a kapitány. mérgesen bámulva párás szemüvegén át. Billy arca olyan színűre váltott. mint a haja. – Az emberek nem tudják. Ebben. mi. érted? – William.szemüvege bepárásodott a melegtől. ott aztán erős curryt ettünk. vizet nyeldekelve. Ahogy a sötét főtéren át hazafelé mentem. arcát és nyakát törölgetve. Gladys! – hajtogatta a kapitány türelmetlenül. Egyszer csinálok egy tisztességes curryt. és ettől fogva minden csütörtökön náluk vacsoráztam. – Nem tehet jót az embernek – mondta Mrs. Durrell? – Nekem épp jó. hogy egyeseknek egy kicsit talán túl erős. mi tesz nekik jót. Ráadásul ez még nem is erős… ez csak egy vacak. hogy a szegény influenzavírus sorsa meg van pecsételve. uram. hajlok rá. ha ennyire erős – mondta Mrs. mint egy üstökös a lángcsóváját. hogy igazat adjak a kapitánynak. sosem lennétek influenzások télen. ahogy rezzenéstelen arccal fogyasztottam a curryjét. kérlek! – Jó. – A Parton bezzeg – folytatta a kapitány curryt lapátolva a szájába –. A két zsidó lány furcsa. de el tudom képzelni. hogy túl erősre csináltad. – Dehogynem! – harsogta a kapitány harciasan.

mikor épp lehajolsz. A csordának hatalmas területe van a lejtős dombvidéken. ahogy a szagomat beitta. mint ami jár nekik. kávészínű barnamedvéje. Olyan hirtelen ugrottam hátra. – Vedd például őt – mondta Harry. Mint megtanultam. Az oroszlánrészlegnél a legtöbb állathoz nem mentél be. – Szépnek szépek. Talán szelídeknek látod őket. meg gnúés egyéb antilopcsordákkal. A zabot és a pogácsát nagy gonddal kell adagolni. öcskös – bólintott –. Új munkahelyem a medverészleg néven volt ismeretes. dörmögő. és további kupacokat rakunk a teheneknek és a borjaknak. enciánkék szemű emberke. s azt mondta. nem igaz? Közelebbről is megnéztem a zebrát. lábát a szék lába köré csavarva. Kicsit közelebb mentem. és még mindig meg se moccant. egy nyaláb szénát rágva. vagy nem szívesen dolgoztam volna Jessével és Joe-val. – Igen – mondtam. s ne kelljen félniük. Általában a kerítésen át adjuk be az élelmet. egy reggel elkapott Phil Bates. gépfegyverropogásra emlékeztető rúgásai döngtek az állás ajtaján. mint a ma született bárány. mert sok szép állata van. de lelkesen futnak utánuk. A részlegben talán az amerikai bölények istállójának hetenkénti kiganajozása a legnehezebb munka. s amit magas vaskerítés vesz körül. törött orrú. Úgy éreztem. takarmányrépát hányunk be vasvillával a kerítésen át. A részleget egy bizonyos Harry Rance vezette. s aztán ha a bölények végeztek vele. Szokás szerint az első pár nap a rutinmunkákkal ismerkedtem: megtanultam a különböző állatok etetési idejét és a takarmányuk adagolását. valamint egy óriási karám tele zebrákkal. nyugodtan bemehetnék hozzá. Ennek nagyon örültem. és patáinak gonosz. és ugyanakkor gonosz bestia. ebben lelhető a whipsnade-i állatkert összes nagy. hogy csak úgy ugrálnak és gurulnak. és egy mogyoróvesszőn farigcsált. – Olyan ártatlannak látszik. – Ártatlan. hogy felbotlottam egy vödörben. Semmi másra nem emlékeztetett. Abban a pillanatban. A rácsokon keresztül nyitott szájjal felém vágott. apró. hogy a bikák a farukba döfnek a szarvukkal. amelyet valaki pár köcsög festékkel kicifrázott. s végül párjelentéktelenebb állat. mint egy túlméretezett. majd hirtelen lendületet vett. – Látod. hogy öt-hat kupacot csinálunk. sárga lapátfogait mutogatva. úgy. zömök. mikor feltápászkodtam. nagy. hogy ehhez a részleghez tettek át. összezúzott lenmag pogácsát és zabot. maga alá húzta a fenekét. de mindennap feljönnek a dombtetőn levő alacsony színhez az etetésre. A zebraistálló mögött találtam rá egy kis szobában. és minél több részlegnél dolgozom. – Örülök. amin kóborolhat.Mikor már néhány hónapja dolgoztam az oroszlánrészlegnél. de el ne kapjanak egyszer. Harry a székén ült. de a mi állatainkhoz be kell menni. nagy kupacokban korpát. és perceken belül fölnyergelhetném. épp akkorákat. Még közelebb mentem. s aztán arrébb megyünk a kerítés mentén. Hüvelykujjával az egyik állásra bökött. ahol egy kövér. hogy elfordítottam róla a tekintetem. a zebra hátravágta a fejét. öcskös! – üdvözölt. farkasok és varacskos disznók személyében. és csendesen kuncogott magában. hogy a hímeket négy-öt percig teljesen lefoglalja. elhízott szamárra. mintha valaki tűzifát hasogatna. nálam dolgozol. – Hallom. – Hahó. bársonyos tavakká tágultak. ennek az a trükkje. de végtére is azért jöttem Whipsnade-be. de jó lesz vigyázni velük. új részlegre akar ráállítani. kerek gumókba mélyesztve olyan zajt csapnak. és felém hegyezte a fülét. Szóval vigyáznod kell minden lépésedre. szemkápráztatóan csíkos zebracsődör állt nyugodtan. hogy nyugodtan falatozhassanak. Nem mintha nem telepedtem volna le boldogan az oroszlánoknál. tovább farigcsálta a gallyat. Mint a név is mutatja. Fogukat a ropogós. – Menj csak oda az álláshoz – mondta Harry. elgondolkozva kakaót kortyolgatott egy ütött-vert bádogbögréből. fiam? – mondta. hogy az öregebb hímek ne jussanak többhöz. és orrlyukai fekete. annál több állatot ismerek meg. hogy gyakorlatot szerezzek. . a bölények meg nehézkesen. – Elég szelídnek látszik – kezdtem Harry felé pillantva. Odamentem az álláshoz. mint a ma született bárány.

és tömött sorban megállnak a szín szabad oldala előtt. Amikor hosszú téli szőrüket vedlik. amivel lerázzák a rájuk tapadt mészport. Tavasszal az ágaikról lógó puha. Egy szép napon az egyik öreg bika váratlanul beballagott az istállóba közénk. amely mint a szőrcsomókból álló nagy. Legtöbbször lassan és nehézkesen mozognak. és mi szerszámainkat elhajigálva. mint valami faltörő kost. az észak-amerikai bölény nyújtja az összes hasított patás közül a legmegkapóbb látványt. amennyit fel tudtak használni. barna bőrén. Ezért. egy állatként megfordult. fejvesztve menekültünk. mintha valami furcsa gyümölcsöt teremtek volna. a mellső lábakat fedő golfnadrágszerű bunda s göndör parókás. A durva mészkő nekidörzsölődik a bőrüknek. amelynek nem szerettem volna az útjába kerülni. miután körülbelül félórai kéjes vakarózás után kellőleg megkönnyebbültek. Ekkor aztán elballagnak legelészni. De az indiánok csak annyit öltek meg. mindig rossz előérzeteim vannak. és több helyütt fehéren kilátszik a pucér mészkő a zöld fűből. hogy viszkető hátukat megvakarják vele. púpos váll. a sűrűn összenőtt. bozontos állatoknak a számlálhatatlan ezreit. mint a tű és a cérna. Testüket lebocsátják a mészkőre. hogy nem gonosz szándék vezette. amibe belegabalyodtak. szinte megőrülnek a viszketéstől. mint egy hatalmas és igen félelmetes lavina. mintha valami láthatatlan hálóból próbálnának kiszabadulni. és kitoljuk a színből. amit vastag. és akárhova néz az ember. még a szemüket is behunyják az élvezettől. szerintem. Sorban egymás után szándékosan a fák alá sétálnak. A kökény apró és sűrűn növő bozótjai nagyszerűen alkalmasak arra. világosbarna szőrcsomók és bojtok miatt a kökényfák úgy néznek ki. A verebek és a citromsármányok nagyon keresik ezeket a maroknyi puha szőrcsomókat. hatalmas feje a vikingszarvakkal roppant erő érzetét kelti. Miután ezt elropogtatta. a csorda öreg bikái (akik láthatólag sose unják meg ezt a műveletet figyelni) odaballagnak. A masszív. mindenütt azt látja. Elkerített legelőjük déli lejtőin van a csorda kedvenc hempergőhelye. hogy a fészküket kibéleljék velük. és nem fenyegették igazán ezeknek a nagy. s csak néhány mészkőszilánk marad testük elejének kusza tincsei közé ágyazva. és hihetetlen sebességgel dübörgött el a domb zöld füvén. mert miközben a szalmát és a trágyát vasvillákkal talicskákra hányjuk. úgy festettek. s néha hosszú. mészkődarabokat rúgva a levegőbe. mint égen a csillag. de olykor hirtelen és vadul öklelni kezdik egymást. amely nagyon zavarja őket. csokoládébarna gomolyfelhő a kerítés mentén csoportosult. Csak vakaróznak és vakaróznak. ha a bölények istállójának kiganajozása következik. Lezúdulva a dombok zöld lejtőjén. göndör sörény borít. és a szárazföldi emlősök valaha is létezett legnagyobb csoportosulásait képezték. nehézkesen lábra állnak. ha akarnak. amikor egyik nap egy takarmányrépát szállító teherautó kipufogójával induláskor nagyot lőtt. hogy az ágak beleakadjanak sűrű sörényükbe. a fejükön és vállukon levő laza szőrtől más módszerrel szabadulnak meg. Mélységes érdeklődéssel bámulnak bennünket. földig hajló ágakat pedig a bölények fésűként használják. újra kiballagott a mezőre. Távolról úgy látszik. nagy fejüket úgy lendítve. Amikor az európaiak megjelentek Észak-Amerikában. zengő horkantásokat eresztenek meg. belőle nyerték. A nagy csordák ezreket és ezreket számláltak. mindössze észrevett egy fél répát. annyi volt a bölény.Közelről nézve. ezt akkor láttam. hogy bölények dörgölőznek a kerítésoszlopoknak vagy a göcsörtös galagonyatörzseknek. De hamarosan beláttuk. és eltávolítja bundájukból a kilazult szőrt. A csorda. Hogy vágtatni is képesek. azután hátsó lábuk erős rúgásaival és vonagló vetődésekkel hátukra fordítják zömök testüket. ruha. mert azzal jól le lehet nyírni az elhalt téli bundát. és rángó borzongás fut végig oldaluk és hasuk puha. amint patájuk mélyen a talajba vájt. Az öreg bikák komótosan és fegyelmezetten haladó sorban ereszkednek le ehhez a hempergőhelyhez. Megfigyeltem. ahol súlyos testükkel kikoptatták a füvet. amit takarítás közben tártunk fel a szalma alól. Az indián számára a bölény minden volt – ház. De a fehér embernek és fejlett . élelem. még az olyan hétköznapi tárgyakat is. hogy majd kiesünk a nadrágunkból. Majd. és a tüskék és gallyak leszakítsák az elhalt szőrt.

mindig vigyázó fülét belül finom szőr borítja. mert úgy gondolták. fürgeségük. akinek 250 volt a legnagyobb napi zsákmánya ezekből a hatalmas állatokból. mert könnyen megvadultak. más néven zergebölény. hogy valójában nagyon veszélyesek tudnak lenni. és kifejező a szeme.fegyvereinek megérkezése megváltoztatta a képet. meglepetten értesültem. annyira. a kisméretű. Épp egy különösen húsos gombáért nyúltam. Lihegve és . az anoák napjai meg vannak számlálva. Az állatkertünkben élő két anoa merőben ártalmatlannak látszik. A bölények ellen gyilkos hajsza indult. s már félig teleszedtünk egy vödröt. hogy a nagy bölény rokona-körülbelül akkora. mint a nyúl. amely épp most jut ugyanarra a sorsra. és kilátásaik igen sivárak. Patája kicsi és csinos. s arasznyi szarva egyenes és hegyes. A részlegünkben van egy másik állat. Most két újabb ok miatt ölték ugyanakkora méretekben. az állatokat a vonatablakból lövöldözték le. de semmi figyelemre méltót nem látni rajtuk. a vasvillát mindig kezünk ügyében tartva. Mikor a könyvekben utánanéztem. ha felzavarták őket. Kis testméretük. s egy zebracsődör dübörgött felém. Ahogy a vasút előretört a prérin. Némely helyen akkora volt a bűz. Komoly a tekintete. és futottam. Ezt Harry egy kis lábasban vajon megpirítja. minden irányban a bölények fekete. De mióta fölfedezték a modern fegyvereket – különösen az ismétlőpuskát. nagyon unalmas állatoknak találtam. Egy reggel különösen szép termést találtunk. hogy a vonatok csak csukott ablakokkal haladhattak el ezek mellett a hatalmas hullahalmok mellett. öcsi! Jön a rohadt dög! Fölnéztem. amikor is fülüket hátraszegve és fogukat kimutatva acsarkodnak egymásra. hogy sötét. Roppant kicsinek hat ahhoz képest. de az emberiség soha többé nem élvezheti azt a félelmes és lenyűgöző látványt. fülét hátracsapva. Ma több ezer bölény él. azok. állandóan résen kell lennünk. A csődörök mind egy szálig gyilkos indulatot táplálnak az emberek iránt. de aztán ráuntak a bölényhúsra. Éppen ezért hagyták őket békén hosszú éveken át Celebesz helyi lakosai. Ilyen förtelmes és erkölcstelen mészárlás mellett nem csoda. a bölényekkel együtt az indiánok is kihalnak. ahol egypár gyilkos kedvű zebracsődör tartózkodik. és mivel irtózatos sebességgel tudnak mozogni. lilás-rózsaszínű bőre áttetszik rajta. Kezemből nyalják fel a korpát. Egymáshoz közel szoktunk gombászni. csak akkor kezdtek lépéseket tenni. mert a bölénynyelvet ínyencfalatnak tartották. A természetet megóvni akarók kis csoportja. Ez az állat az anoa. a másikunk a zebrákat figyeli. s míg egyikünk lehajol a gombáért. Igazán pompás eledel. átvágta a bölények vándorlási útvonalait. sötét szőre durva tapintású és egyenlőtlenül oszlik el kövér farán. már előre nyaltuk a szájunk szélét a bőséges tízórai gondolatára. hirtelen irányváltoztató képességük és éles szarvuk miatt számolni kell velük. és ezrével öldösték őket. először is. hogy biztosítsák fennmaradását. Először még hasznosították az egész tetemet. hogy ha az indiánok ennyire függnek a bölénytől. mint előzőleg. és tetemüket rothadni hagyták. hogy a bölény talán örökre eltűnik a Föld színéről. A Chapman-zebrákat. és a vértanú ártatlanságával bámulnak az arcomba. és összegyűjtjük az éjszaka folyamán kibújt bársonyos. akik elszörnyedtek a gondolattól. hogy 1889-re a bölény – valaha a legnépesebb szárazföldi emlős – mindössze 500 példányra fogyott. Szépen mutatnak hatalmas legelőjük zöld füvén. mint egy shetlandi póni. követtem Harry példáját. csak legelnek. celebeszi fekete bölény. harmatlepte gombatermést. ajkát sárga fogairól felhúzva: otthagytam a vödröt. s olykor röviden összecsapnak. ameddig a szem ellát. és ezt esszük tízóraira. mindent összevéve. eleven szőnyege borítja. de a gombaszedés egy olyan legelőn. Ebben az időben szereztek vagyont és hírnevet a bölényvadászok – mint például Buffalo Bill Cody. enyhén fogalmazva is igen kockázatos vállalkozás. és a faj biztonságban van. s másodszor: egy szándékos irtóhadjárat részeként. amikor Harry felkiáltott: – Vigyázz. amikor a prérit. amely minden sportvadász nélkülözhetetlen szerszáma –. mint a bölény. Harry és én minden reggel átmászunk a zebrakarám kerítésén.

Egy fallal körülkerített kertben tatár katonák őrizték őket. Az 1800-as évek közepén Dávid atya. hogy sokkal több természettudományi érdekességű állatot sikerült fölfedeznie kínai tartózkodása alatt. amely tűzcsóvaként fehér gombákat záporozott. Neki sikerült például elsőként az új és híres óriáspandából egy példányt szereznie. és mint annak idején sok más egyházi ember.nevetve másztunk át a kerítésen. hogy zabból különadaghoz juttassam. bársonyos zöld karám terül el. hogy a császár palotájának vadaskertjében él egy csorda szarvas – állítólag olyan faj. A furcsa alakú szarvas fölfedezésének és a faj későbbi megmentésének története talán a legkülönösebb a zoológia történetében. és aminek látszólag nincs semmi praktikus feladata. A részleg északi részén tölgyek ropogós krinolinjától övezett nagy. mint két bolyhos kontyvirág. Aztán legnagyobb mérgünkre sarkon pördült. Elsőként megvesztegette az egyik tatár őrt. s gyors mozdulattal szembefordulnak velem. Pekingi tartózkodása idején hírét vette. Néha. ami mindenütt másutt ismeretlen Kínában. Szemre távolról sem olyan kecsesek. amelyek szintén ott tenyésznek. Vállban mintegy négy láb magasak. mélységesen érdeklődött a természettudomány iránt. Ha összehasonlítjuk ezt a többi szarvas gyönyörű mozgásával. hiányzik belőlük a családjukra általában jellemző kecsesség. Egyedül a fejében és a nyakában lelhető fel valami a szarvascsalád mozgására és formájára jellemző szépségből. s bár felületesen nézve hasonlít a szamáréra. Ez természetesen nagyon felkeltette Dávid atya érdeklődését. Bizonyára izgalmas pillanat lehetett. A többi szarvashoz viszonyítva szinte idétlennek nevezhetők. és teste formája inkább a lóéra hasonlít. mint ahány lelket a keresztény hitre térített. aki a vadaskert kapuját őrizte. akkor tűnik csak igazán a szemünkbe. lábukat szétvetve és. és felháborodva horkantott. bojtban végződő fekete farkuk mind azt az érzést keltik az emberben. mint a legelőjén növő gombák kalapja. egy ferences rendi misszionárius Kínában élt és utazott. kis bőrtáska. arcuk hosszú és komoly. mennyire szamárszerű a Dávid-szarvas. szép finom. Mindkét szemük alatt furcsa nyílás van. Mozdulataik esetlenek. amelyek olyan puhák. Aztán birodalmuk másik végébe menekülnek páni félelmükben egy beszívott szamárra emlékeztető mozdulatokkal. milyen szenvedélyesen érdeklődött a természettudomány iránt. mintha egy kissé elmosódott kínai metszetről szabadultak volna el. Ezt finoman veszi el a tenyeremről ajkaival. . az az érzésem. Félóránkba telt. Testén a csíkok vékonyak és szabályosak. Az egyik zebrát mégis megszerettem. mint mondjuk a rőtvad vagy a dámvad. ritkasága is feljogosít. Erről a magaslatról végül látott is egy szarvascsordát. egy nyitható-csukható rózsaszínű. bársonyos orrával mégis inkább olyan. Itt élnek a gondozásunk alatt álló összes állat közül talán a legritkábbak: egy pár fiatal Dávid-szarvas. dühösen bámult ránk. szemük pedig furcsán ferde vágású és mandula alakú. színük pedig különös makkbarna. Egy magányos hím Grevy zebrát. míg újra össze tudtuk gyűjteni a zsákmányunkat. Mellesleg. amely a fák közt legelt. mint egy arab mén feje. amennyire tudom. A szemük alakja és vágása. Akkoriban persze épp csak megtűrték az idegeneket Kínában. hogy hajlandó volt a börtön vagy akár a kivégzés kockázatát vállalni. fülüket hegyezve. Testük köpcös. hogy egy új és egészen szokatlan fajt lát. s testük szokatlan hossza miatt jobbra-balra himbálóznak. ami sehova se vezet. amikor a tőle százméternyire legelő szarvasokat figyelve rájött. Lábukat nagyon mereven tartják. Az is mutatja. Ez a zebrafélék közül a legnagyobb. mintha vonalzóval húzták volna. s szépségén és szelíd természetén túl. Ez a bizonyos zebra. furcsa testük. ezért hát Dávid atyának nagyon körültekintően kellett eljárnia. fekete patájuk és a szarvascsaládban egyedülállóan hosszú. mikor elhaladok karámjuk mellett. hosszú. hogy onnan nézhessen szét a kertben. meglehetősen szamárszerű. Feje hosszú és elegáns. hogy engedje felmászni a fal tetejére. fajából az egyetlen Angliában. hirtelen megjelenésem megrémíti őket. de nem volt könnyű feladat azoknak az állatoknak a közelébe férkőzni. A zebra csúszva fékezett a vödör mellett. és hatalmas ívben a levegőbe rúgta vödrünket. csak hasuk és a fenekükön levő szív alakú folt fehér. s fülei hatalmasak.

Azonnal írt haza Párizsba Milne-Edwards professzornak. mert aztán a bokszerlázadás alatt a tatár őrök ragadták meg az alkalmat. amelyeknek volt ilyen szarvasuk. patája a tehénéhez. Ekként hát ez a faj kipusztult őshonában. hogy honnan is ered tulajdonképpen. hogy nemzeti kincsükből bármit is külföldre vigyenek. Nem sokkal ezután a Jangce folyó kiáradt. a Dávid-szarvast üldözte a balszerencse. körülbelül 36 mérföld kerületű. Ez volt akkor a szarvas össznépessége az egész világon. hogy egy faj összes képviselője egy helyen összegyűjtve éljen. amelyek engem a jávorantilopra emlékeztetnek. Idővel ezt meg is tették. és így írta le fölfedezését: “Három mérföldre Pekingtől hatalmas császári park van. ami jellegzetes vonást megfigyelhettem az hosszú farkuk volt. s még a mai napig is vitatott. Az állatkertek és az európai magángyűjtők szerettek volna kapni ebből a ritka szarvasból. mert az egyetlen csorda a császári palota kertjében élt. hogy a kilátásba helyezett halálbüntetés ellenére a tatár őrök olykor orvul elejtett szarvas húsát eszik. hát a Dávid-szarvas igazán az volt. arra a következtetésre jutott: ha ezt a fajt meg akarja menteni. és a Francia Követség is képtelen hozzájutni egy ilyen különös állathoz. Bedford hercege. Sajnos. A félig megkövült maradványok alapján ez idő előtt valószínűleg Kína Honan tartományában élt vadon. hogy valóban új. s mikor én Whipsnade-ben dolgoztam. bár a kínai kormány nem hivatalos megkörnyékezésével is megpróbálkoztak. ha van ritka szarvas. Most van itt az ideje. A woburni ideális környezetben lassanként megnövekedett az állatok száma. a Természettudományi Múzeumba. Ezért hát tárgyalásokat kezdett azokkal az állatkertekkel. A kínai hatóságok nem szívesen engedték. vadon élő állatként már két-háromezer éve kipusztult. és bizonyos vagyok benne. ahol az éhező parasztok természetesen lemészárolták őket.” Dávid atya szilárdul elhatározta. ami »négy furcsa vonást« jelent. meglehetősen távolról. szerintük ugyanis az agancsa a szarvaséhoz hasonlít. amit sietek majd Önnek elküldeni. és végül sikerült egy tizennyolc tagú csordát összehoznia. és a víz több helyen áttörte a császári palota kertjének falát. de idén tavasszal abban a szerencsében volt részem. így további megvesztegetés segítségével sikerült rávenni őket. általam ismert szarvasfélénél. ahol megállapították. és farka a szamáréhoz. hogy megvesztegetéssel hozzájutok néhány bőrhöz. Kisebbnek ítéltem őket az északi jávorszarvasnál is. hogy egy példány bőrét megszerezzem. hogy a legközelebb elejtettek bőrét és koponyáját tegyék félre neki. A szarvasok nagy része a környező mezőkre menekült. Még darabjait sem tudtam megszerezni. az egyik legelső és legintelligensebb környezetvédő. A csordának egy kis magva továbbra is megmaradt a vadaskertben. az évnek abban a szakában nem volt agancsuk. A kínaiak »Mi-lou«-nak hívják ezt az állatot. Úgy láttam. Úgy hiszik. megfigyelhettem egy több mint száz főből álló csordáját ezeknek az állatoknak. de ez nem volt könnyű vállalkozás. akik ezt a parkot őrzik. és valóban. növelni kell a Woburnban élő kis csordát. hogy szerez a szarvasokból. hogy a császár nyári palotájának kertjében fejlődött ki ez a faj. a tudomány előtt addig ismeretlen fajról van szó. Emberemlékezet óta békében élnek itt szarvasok és antilopok. Azt tudta. de úgy látszik. és ma össznépességét mindössze az Európában elszórtan élő példányok alkotják. gondolta a herceg. Dávid atya zoológiai munkássága elismeréseképpen róla nevezték el az állatot Elaphurus davidianusnak. Szerencsére én ismerek néhány tatár katonát. tárgyalások után néhány párt küldtek Európa különböző állatkertjeibe s egy párt Bedford hercegének. de végül hosszas. és megették a maradék szarvasokat is. latokat újra szétosszák. hogy a parkot körülvevő fal tetejéről. nyaka a tevééhez. e szám már közel ötszázra rúgott. s e vonás nem található meg a többi. nem jártak sikerrel. mint egy szamáré. Csaknem valószínű. és Dávid atya a bőröket és a koponyákat elküldte a párizsi Természettudományi Múzeumnak. Kísérleteim. mert nagyon kockázatos. Európait nem engednek a parkba. testükhöz viszonyítva olyan hosszú. egyedülálló woburni magángyűjteménye számára. Egy száj és . hogy az ál-.

mint a kecskék. Nyolcan voltak. hihetetlenül reszketegen és szánalmasan dülöngélve lábra kecmeregtek. hogy áttörhetik. és szalmabálákkal vettük körül őket. hogy Edward Landseer elkeseredésében sírva fakadt volna tőle. Az újszülött szarvasok módján. A Dávid-szarvas borjúkorában éppolyan buta. képesek hihetetlenül ostobán viselkedni. amíg csak el nem érik azt a kort. amikor új otthonukba szállíthatják őket. De két nap alatt elsajátították a cumizás művészetét. Bevittük őket az istállókba. és éjjel-nappal segíthessünk Philnek. s úgy döntöttek. míg végül a vége kicsúszott a szájukból. hogy elmenjünk a borjakért. és megpróbált felállni a zsákban. Elérkezett a nagy nap. és mivel éjjel-nappal folyamatosan kell őket etetni. Arra egykettőre rájöttek. amint megláttak bennünket. azt hiszem. hogy lássuk. amint Woburnban megszületnek. és magunk neveljük. s amikor aztán a cumi közepét foguk közé szorították. hogy Bill és én együttesen vagyunk az anyjuk. míg mi a borjakat figyeltük. Aztán Bill és én elfoglaltuk helyünket ezeknek a pici fejeknek az erdejében és a teherautó csendes 30 mérföldes sebességgel elindult Whipsnade-be. Ezért a herceg kezdetként egy hím és egy nőstény szarvast adott a whipsnade-i állatkertnek egy leendő csorda magjaként. Mikor megtudtam. amelyeket kifejezetten a borjak megérkezésére számítva szereztünk be. jó néhányan a rendszeresen ingázó munkások arckifejezésével édesdeden aludtak. és ide-oda imbolyogtak az istállóban. Csak most vették észre. habos tejet üvegekbe öntöttük.körömfájás járvány kitörése például könnyen kipusztíthatta volna a Dávid-szarvasokat. hogy mindig kéznél legyünk. Erre a vesződséges módszerre azért volt szükség. A woburni park talán a legszebb volt. s a még meleg. Úgy gondoltuk. hogy Bill és én felváltva fogunk az erdőben. Nekünk csak az volt a feladatunk. s aztán egy-egy üveggel a kezünkben beléptünk az istállóba. de hamarosan megnyugodtak. a kecsketej sugara egyenest szemen találta az embert. mint bármely más állat –. mint amennyit a borjak elfogyasztottak. ha saját kezűleg neveljük fel a kicsiket. mert ezek a szarvasok nagyon félénkek. mert különben addig majszolták a szájukban a cumit ide-oda. harsány mekegésükkel olyan kitörő örömmel fogadtak. hogy a cumit szopni kell. s úgy osztottuk meg őket. de még a szemünkbe és fülünkbe is. a zöld dombos pázsit és a szelíden kóborló szarvascsorda felejthetetlen képet nyújtott. egyik-másik rugdalózott. és mire Whipsnade-be érkeztünk. de ahogy nőttek. és hosszan és meglepően hangosan felmekegtek. ha tejhez akarnak jutni. és egy teherautó Woburnba vitt minket. s közben lábukat törjék. az istálló mellett épült kis színben aludni. milyen hatással van rájuk az utazás. nehogy a teherautón utazva felálljanak és futni próbáljanak. Vastag szalmarétegre helyeztük. A borjakat két nagy istállóban akartuk tartani. Míg a medverészlegnél dolgoztam. ijedt arcú borjakat egy-egy zsákban tartották. A tágra nyílt szemű. Etetéskor. Bill és én több kecsketejet kaptunk a nadrághajtókánkba. amit valaha is láttam. hogy szinte . érkezett meg a hír. hogy valami hiányzik. s így a szokatlan zajok vagy látványok nem fogják annyira pánikba ejteni őket. Ha megijednek – márpedig tapasztalataim szerint ijedősebbek. hogy engem és egy Bill nevű fiút választottak Phil Bates segítőtársaivá a borjak felneveléséhez. például újra és újra nekirontanak fejjel egy kőfalnak. hozzáadtuk a szükséges vitamincseppeket és csukamájolajat. Bill és én gyorsan megfejtük a kecskéket. s ezért körözni kezdtek. egyre több gondot okoztak. hogy négyet raktunk egy istállóba. A masszív. legalábbis hozzászoknak az emberekhez. úgy terveztük. Akkor persze még nem változtatták körhinták és roppant turistacsoportok háromporondos cirkusszá. Állandóan vigyáznunk kellett. mint bármely más fiatal állat. és levágtuk róluk a zsákot. hogy a herceg több más állatkertnek is küld szarvaspárokat. abban a hiszemben. Amikor a teherautó elindult. Erre az óvintézkedésre azért volt szükség. de a szájuk és az agyuk közti koordináció még egyáltalán nem volt tökéletes. mintha serdült korukban fognánk be őket. csak a fejük állt ki belőle. madarat lehetett volna fogatni velem. és újabb párokat adományoz a whipsnade-inek is. olyan gyönyörűt. zsebünkbe. és ezen az első etetésen. gyönyörűen ültetett fák.

A vízi guvat létszáma az egész világon 72 pár. horkantanak és fújnak. s mélyen a szeme elé hajlik. mégiscsak tettem valami kézzelfoghatót – ha mégoly csekélyet is – azzal. A tölgyfalevelek a nap első sápadt sugaraiban olyan aranyoszöldek voltak. amint ágaskodnak és kerge módra pörögnek. Kutatni kezdtem ebben a témában. s ezt olyan eleganciával lobogtatja. és ilyenkor gyorsan el kellett gurulni az útjukból. hogy egy állat ténylegesen. ami most a Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület által kiadott Vörös Könyv “Kiveszőfélben levő fajok” című jegyzékében található. farkukat a fejük fölé vágva. Mulatságos látvány ezeket a bolondos teremtéseket figyelni. valahányszor arra a sok állatra gondoltam. Billt is. Éjfélkor. Részlegünk legelbűvölőbb állatai a fehérfarkú gnúk. De mikor megérkeztek a Dávid-szarvasok. múzeumok gyűjteményében vagy állatkertekben ritka. de olyasmit gyűjtök. a leveleket pókháló-finomságú harmat vonta be. és amikor az istálló ajtaját kinyitottuk. selymes. Feje tömpe. ha ritka állatokról beszéltek. Ehhez a rendkívüli külsőhöz (ami azt a benyomást kelti. elgondolkodtam ezen. úgy hangzott a madárdal. lobogó. és szerető gyámoltjaim a lábamról leverve az arcomba mekegtek. a szumátrai rinocéroszé 150. hirtelen megvilágosodott előttem. Hosszú. . Eddig.megsüketítettek. hogy úgy értik. mintha a mítoszok világából vagy egy címerpajzsról lépett volna ki. hogy nehéz lenne bármilyen kategóriába is besorolni őket. míg a meleg tejjel teli üveget bökdösték és szopták mohón. hogy “ritka”. hosszú patájukkal kíméletlenül összetapostak volna. amelyben minden lehető alkalommal tetszeleg. mint nekem magamnak. ezt tekintem majd legfőbb feladatának: rezervátum és menhely legyen e sokat zaklatott teremtmények számára. Nem éreztem nyűgnek. és orra széles. mint valami hatalmas hálaadó kórus egy zöld katedrálisban. hogy ötkor kell fölkelnem megcumiztatnom őket. mint valami olyasmit. számszerűen ritka. Szarva csavart. mielőtt hegyesen fölfelé csavarodna. de azt. orrukkal böködtek. tiszta szeme megcsillant a viharlámpa fényében. amire az állat büszke lehet. s az orra tetejét újabb szőrcsomó díszíti. amely a felvidéki skótok prémtarisznyájához hasonlít. arra gondoltam. az arábiai nyársas antilopot körülbelül 30 főnyi népességre irtották puskával és gépfegyverrel” és így tovább. Mozdulataik olyan összetettek. úgy éreztem. de a fehérfarkú különösképp olyan. ezeknek az állatoknak ugyanannyi joguk van az élethez. nedves meleg nyelvükkel képen törültek. mint egy keleti táncos a kendőjét. Azt hiszem. mindig. Fehér sörénye sűrű. hogy ha valaha saját állatkertem lesz. gubancos csomók erdeje. mert különben borzasztóan éles. hogy roppant sok állat egészen más értelemben ritka. hogy ha meglehetősen gyenge és amatőr módon is. Kutatásaim eredményei elborzasztottak: “Az indiai rinocérosz össznépessége 250. és kutatásaim eredményeiről vaskos feljegyzéseket készítettem. Bár csüggedés töltött el. Aztán kinyitottam az istálló ajtaját. hogy segítettem fölnevelni ezeket a Dávid-szarvasokat. amit a világon a kipusztulás veszélye fenyeget. fehér farka a legszebb rajta. mint a quetzal farka. mindig az volt az érzésem. Nyilván azért. A lista végeérhetetlennek tetszett. a borneói rinocéroszé 20. amikor a szarvasok nagy. Ekkor ismertem fel. Ekkor határoztam el. mert az emberek hajlamosak úgy emlegetni egy állat ritka voltát. Akkoriban nem is sejtettem. mintha egy sereg különféle állat egy-egy darabjából volna összekombinálva) járul még a gnú seregnyi különös mozdulata és póza. ezért az állat kénytelen rövidlátóan kukucskálni ki alóla. ekkoriban fogtam fel teljes egészében annak a szónak jelentését. és hosszú. Bár meg kell próbálni vadon élő állapotukban is megóvni ezeket az állatokat. Álla alatt fehér szakáll nő. és amikor a hatalmas törzsek közt az istálló felé mentem. engem is többször fellöktek. hogy ha van igazság a földön. mint valami kitüntető dolgot. s két mellső lába között nagy szőrloboncot hord. Minden gnú egy eléggé fantasztikus külsejű antilop. mint a vadászkürt. ahol a szarvasokat tartottuk. mi lehet az állatkert igazi feladata. egyszerre zúdultak ránk. nyilván sürgetően szükséges szerte a világon tenyészcsoportokat létrehozni az állatkertekben. nem fogtam fel. Valahányszor ügyeletet tartottam a szarvasoknál. s mikor velük dolgoztam.

A másik az az elbűvölő tulajdonságuk. hogy imádják táncukat bemutatni. vagy valami más módon sérül meg. felvágják a farkukat. és böfögő. Aztán teljesen váratlanul egyszerre mind megáll. s nem kellett az értékes marhát és juhot levágni. legalábbis ha az energikusabb. Van ebben valami balettszerű is. mint a géppuskaropogás. s szinte egy ütemre csapkodnak farkukkal. mint a vitustánc akut rohama. hogy Brinnyt be kell fognunk. igaz? – Nincs – mondta Harry. több mint valószínű. és könyörtelenül legyilkolták őket. ami elég nagy lenne neki. Így aztán Harry és én nagyon rossz sejtelemmel fogadtuk a hírt. Elragadó kíváncsiságuk – ami miatt az egész csorda kíváncsian állt és nézte a vadászokat. s alig pár száz példány a világ állatkertjeiben. mi. Ha lehet. A vezér továbbra is záporozza rájuk a horkantott utasításokat. mert húsukat napon szárított hússzeletek formájában élelemként tudták felhasználni. de a mozdulatok túlságosan is rendhagyók még a legvadabbul modern balerina számára is. Én eddig csak olyan népi táncokat láttam. Ez nagyon hasonló az előzőkhöz alakjában. egy csoportba tömörülve. ez fene nehéz lesz. Amikor mintegy felmegy a függöny. a gnúk a nézőkkel szemben állnak. ficánkoló teremtéseket is az unalmasan kérődző. amelyeket szemrevaló gyöngynyakékes. A fehérfarkú gnúkat tulajdonképpen ez a táncszenvedélyük és olthatatlan kíváncsiságuk vitte a kipusztulás szélére. először azért. farka és sörénye pedig fekete. de hasznos tehénnel váltja fel. és ezek egyáltalán nem hasonlítanak a gnúk vad ugrabugrálásához. akik illetlenül kinevetik őket. mintha mondaná: “Na most. – Mibe tesszük? – érdeklődtem. Rákezdenek toporzékolni fényes patáikkal. Alig több mint kétezer maradt belőlük kis parkok és magánfarmok területén. Annak idején. hogy képes. a zöld füvű mezőn való ágaskodását figyeltem. ami vidám és eredeti. ez az állat értelmileg még a fehérfarkúnál is visszamaradottabb. annál több legelő marad a háziállatoknak. s ezért a kikandikáló puskáktól sündisznót formázó ekhós szekerek körül ágaskodva és keringőzve nagyszerű célpontot nyújtottak. Akkor . hogy olyan. Ma a fehérfarkú gnú nem vadállat többé. s mindent banálissá tesz. doromboló horkantással. izzasztóbb fajta balettra gondolunk. Ahogy a gnúk bohóckodását. s lábukat nevetséges és anatómiailag képtelen ficamokra kényszerítik. míg egy szálig le nem puffantották őket – volt egyik oka vesztüknek. – Nincs semmink. Úgy látszik. másodszor pedig azért. és ő indítja el a táncot egy meglepően hangos. s szőrcsomóikon keresztül rosszallóan bámulnak: A csoport egy tagja magához ragadja a kezdeményezést. mert a londoni állatkertbe viszik. – Csütörtökön leküldenek a teherautóval egy szállítóládát. milyen egyhangú lehet az afrikai táj a dél-afrikai prérinek e vidáman tomboló táncosai nélkül. a magasba rúgnak. – Asszem – felelte Harry a lábasban sistergő gombareggelinket kevergetve. – Hű. és kitöri a lábát. közben arra gondoltam. hogy a fejlődés tőrvényszerűen mindig azt pusztítja el. Így hát Afrika legnagyobb létszámú antilopja rövid időn belül az egyik legritkább lett. ahol már vár rá a párja. riasztó bömbölése mélyen a mellkasából úgy recseg fel. s ezután reszkető lábakkal újra megállnak. és szarvuk alól elszörnyedve és meghökkenve bámulnak a nézőkre. amitől az egész csapat elveszti a fejét. Harry? – kérdeztem.Valójában azzal lehetne a legjobban jellemezni. Kerge körben forgása még vadabbul hóbortos. minél hamarabb elteszik őket láb alól. Egy-egy mozzanatuk valami népi táncra emlékeztet. mert azt gondolták. A fehérfarkú gnúkon kívül van egyetlen darab tarka gnúnk is. a korai búr telepesek ezerszámra találtak fehérfarkú gnúkat. pártás idős hölgyek jártak. Ezt a táncot (vagy betegséget) érdemes megfigyelni. Hihetetlenül ideges állat – ha megijed. bár egy kicsit zömökebb. de senki sem engedelmeskedik parancsainak. Ekkor a vezér újabb horkantást ereszt meg. mind együtt!” Ekkor az egész csapat karcsú lábain néhány kényeskedő lépést tesz. Feledik a balett szemet gyönyörködtető rendezettségét és pontos ütemét. ahogy ezeket az életvidám. de ahhoz túl szilajak. amikor Dél-Afrika gyarmatosítása folyt. lányok. s világos gyömbérbarna bundáját csokoládébarna szőrszálak tarkítják.

Éreztem. Harry. Én felmászok a ketrec tetejére. A létrával átmanővereztem a mellette levő istállóba. és figyelte a ketrec tolóajtajának lassú fölemelkedését. fekete szarva úgy villogott. és félórára elmentünk. és aprókat lépett idegesen jobbra-balra. hogy közben Brinny is lecsillapodik. hogy az állás ajtajával szemben legyen. Óvatosan átemeltem a fadarabot a válaszfalon. és én az istállóba zuhantam. Aztán ha benn van. mint egy vénkisasszony. és berohant a ketrecbe. otthagytuk. A következő lépésként le kellett cipelnünk a terjedelmes ketrecet a teherautó platójáról. hogy meginog alattam a létra. ahogy az állásában a szűk helyen toporzékolt és forgott. közben a létra összerogyott alattam. Ekkor Brinny különösen hatalmasat horkantott. mintha épp most kelt volna fel még kócosan az ágyból. Mikor nem figyelt rám. hogy biztosan állok-e a létrán. orrlyuka minden horkantással kitágult. és megérkezett a teherautó egy magas. amibe majd egy fölöttébb ideges. Mikor Brinny megérezte a rudat. s aztán felhúztuk a ketrec tolóajtaját. Mikor végre sikerült a ketrecet a megfelelő helyre állítanunk. aztán zabbal becsalogattam a kettős istállóba. hogy mikor eresszem le. felmásztam a létrán. hogy az is lesz – mondta Harry vigyorogva. a megfelelő pozícióba hoztam a rudat. és úgy kellett felállítanunk. és többször megpróbálta kirúgni az istálló oldalát. reszkető fara fölé. toporzékolt. érted? Te felmászol a létrára a szomszéd istállóban. és visszarakjuk a teherautóra. Brinnyt kiengedtük a karámjába rövid reggeli levegőzésre. Szemét vadul forgatta. A fadarab a végén nyugvó tenyeremet persze úgy hozzálapította a mennyezethez. Érted? – Ahogy elmondod. minden nagyon egyszerű – feleltem keserűen. hogy megbeszéljük taktikánkat. Böfögött és horkantott. remélve. szóval neked kell szólnod. a következőképpen fogjuk csinálni. de csak finoman. fiú – mondta Harry –. Óvatosan leeresztettem a fadarabot Brinny kerek. Eltalálta a fadarabomat. mintha egy dinamitos hordóhoz nyomtam volna égő gyufát. mint egy cölöpverőgép. amin félig keresztben lógtam. és érthető módon kénytelenek voltunk egy kis zajt csapni. Ahogy így Harry elmondta. – Oké! – ordítottam – kezdheted. Harry – mondtam. A tolóajtó lecsapódott. Szorosan fogtam az egyik kezemmel. Úgy fújt. és meggyőződtem róla. ereszd le! – üvöltöttem kétségbeesetten. Brinny elszörnyülködve meredt rám. – Kész vagy. mi történik. Sörénye és szakálla vad és fésületlen volt. fiú?! – kiáltotta Harry kívülről. természetesen az ajtó felé fordult. én meg leeresztem a tolóajtót. Mikor a fa Brinny csillogó szőrét érintette. keskeny ketreccel. mint két kés. és Brinnyt csapdába ejtettük. többre nem is lesz szüksége. és megpróbáltam visszamászni a válaszfalon. s másik tenyerem a felső végéhez szorítottam. finoman ráütsz a farára. de ha egyszer fel van húzva a tolóajtó. hogy képes vagyok ilyen aljas módon hátulról támadni. ahol Brinny még mindig vadul fortyogott.aztán beletesszük. aki mindeddig úgy bámult rám. és úgy nekirepítette az istálló mennyezetének. – Nosza – mondta Harry. Minden egy szempillantás alatt történt. – No. áthajolsz vele az elválasztó falon. Ennél szerencsétlenebb fogást nem is választhattam volna. – Ereszd le. mint egy vulkán. Olyan iszonyatos fájdalmat éreztem. leszegte a fejét. idejét nem vesztegetve egyenest a levegőbe ugrott. pofonegyszerűnek látszott az egész. és átlestem a válaszfal fölött. – Megpiszkálom. Brinny. de . tüzesvérű és fürge gnút kell beédesgetnünk. aki végre férfit talált az ágya alatt. nem látom. amit Brinny erősen helytelenített. s görbe. és most jól bezárva egy szűk bokszban várta sorsát. magamhoz vettem a fadarabot. s megpróbált a patájával a szarva fölé rúgni. s mikor Brinny a ketrec közelébe ér. Ez elég sok időbe telt. kiáltasz egyet. hogy elejtettem a fadarabot. ettől beszalad a ketrecbe. Felvirradt a csütörtök. nálad lesz az a fadarab. mint egy rakétát. – Hát reméljük. Visszavonultunk az istállóba.

miféle kotyvalékára kell fölcserélnem. – Joe a műszakiaktól meg egy új fiú. Bailey. és olyan tisztelettel vett körül. a kezem eltört – mondtam. Mi tagadás. Kicsit imbolyogva álltam lábra. és megröntgenezték. múzeumszerű épület volt. Bailey régóta hadilábon áll az öreg Fred Austinnal. mivel fogják azok magát traktálni. de nem tehettem ellene semmit. és Mrs. hét végén hazamegyünk. Bailey a fagydaganataira panaszkodott neki. Gerry. – Nem – felelte Mrs. hogy ott kell hagyjam Baileyék kényelmes házát. hogy befoltozzák a lyukat. mint egy veteránt. naccsasszony? – kérdezte Fred. amelyet. kíméljem a kezem két napig. – Abban a nagy hodályban?! – kiáltott fel Mrs. – Mit kell csinálni? – Dugja a lábát a bilibe reggel. Szarva rövid. no meg hogy Mrs. és papucsba bújtatott lábát élvezettel melengette a kandalló tüzénél –. Bailey pazar főztjét Fred és felesége. Bailey. mikor ezt meghallottuk. – Télen agyonfagynak benne. Még szerencse. Harry. Az emberek kalapácsért és szögekért szaladtak. csak éppen a fájdalmat nem csillapították. de Mrs. ki tudja. – De mi lesz ezzel a szegény fiúval? – A barakkban fogsz lakni – fordult felém Charlie. így aztán nagyon jólesett. . lepislogott rám. és fájó kezem babusgattam. mint egy hurrikánba jutott hajó. mielőtt még Brinny kitörne. Bailey olyan gondoskodással kezelt. A kezem úgy fájt. – Na. Csak a jó ég a megmondhatója. mondhatni. amelyet a nőtlen ápolók számára építettek. Egyen. Azt mondták. – Egy kis pisi nagyon jót tesz neki. hogy Mrs. fiú. ha ők fogják a gondját viselni. szegénykém. hodálynyi barakkban kell laknom. azt mondják. és nem fúródtak a húsba. – Épp most hallottam az irodában – mondta Charlie. Mikor bevittek a kórházba. – Ó. amikor felkel – tanácsolta az öreg Fred. hagyjam—mint a doktor mondta –. Charlie? – kérdezte Mrs. amiknek mindenféle hatása volt. s már kezdett is dagadni. de legjobb tudomásom szerint sose használták erre a célra. – Azt már nem! – kiáltotta Mrs. Most is azt mondta: – Hát nem irigylem magát. ha maccsasszonyozzák. Vegyen még a tésztából. – Nincs baj? – kérdezte aggódva. Bailey egyáltalán nem találta mulatságosnak. de szeretett volna a fagydaganataira valami orvosságot. gyors ökleléseivel a ketrec végének támadt. mert amikor bevágtatott a ketrecbe.—Na és a főzés? Ki fog róluk gondoskodni? – Hát. mert hiszen a kezem hihetetlen erővel szorult a két fa közé. amíg lehet. mit kell velük csinálni. Charlie meg én majd megszakadtunk a nevetéstől. Bailey hitetlenkedve. A barakk hatalmas. és a nagy. de azt hiszem. mikor Fred hordta a házhoz a tűzifát. Bailey. – Tudja.éppen csak hogy sikerült. Londonba? – Úgy! – mondta Charlie. szarvával nekirontott a túlsó végének. magam is így éreztem. – Megnyitják. mikor Charlie hazajött. kiderült. van ott valami fűtés – nyugtatta Charlie. aki a vészesen billegő ketrec tetején gubbasztott. Aznap este a kandallónál ültem. Nyomasztó volt a tudat. Kaptam fájdalomcsillapítókat. hogy ez igaz is. mintha egy elefánt lépett volna rá. – Az öreg Fredre nem! Mrs. Mondanom se kell. aki ha nem is kapta meg a Viktóriakeresztet. aki nem szerette. és fadarabok repültek minden irányba. hogy nem törtek szilánkokra. – Csomagolni? Miről beszélsz. – Haza? Úgy érted. még azóta. – Nincs semmi bajom. Ez volt az első dicső sebem. és az öreg Fredre meg a feleségére bízzák a főzést meg az ilyesmit. Három kéztőcsontom repedt meg. kezdhetsz csomagolni – üdvözölt. szolgálatban szereztem. – Örülsz neki? – Persze hogy örülök – mondta Mrs. Bailey. s úgy rengett az egész építmény. de nagyon közel járt hozzá. hogy a csontok elrendeződjenek. többen is odaköltöznek – mondta Charlie.

még az egymástól olyan távol eső helyeken is. A falka rendesen a szülőkből és az az évi kölykökből áll. Egy svájci természettudós hátborzongató élvezettel írja le. bár természetesen tagadhatatlan tény. úgy látszik. aki ugyan azt tartotta. a halottakat sosem temették el. mint ma. A farkasemberekről szóló egyik legnépszerűbb történetet Johan Weyer meséli el. mint Észak-Amerika és Mongólia. a véres húsokkal teli talicskát végigtolom a fenyvesen. amint a felesége a sebeit ápolta. Vallomásában Michel Verdung elmondta. mint lesunyt fejjel és hátrahúzott füllel somfordálnak. valahányszor kinyitom a farkaserdőbe vezető kaput. Az utazó megsebesítette az állatot. Aztán Pierre Bourgot vallott. Egy időben a farkasok jóval elterjedtebbek voltak Európában. de volt. s a farkassá változás képességét nemcsak hitték. hétszáz mérföldet tett meg egy százszor ötven mérföldes területen. A farkasok állítólag úgy telizabálták magukat ezzel a váratlan egyenruhás mannával. s aztán rangsor szerint a húshoz rohannak. mikor egy utazót. de így is elfog a félsz. aki a Polygin tartományon kelt át. Rossz hírével ellentétben sohasem volt szokása. Rájöttem idővel. amelynek az útvonalát hat héten át pontosan követték Alaszkában. mint meg vadászat közben. és felkapják. és kölykeiket odaadóan szeretik. milyen nagy és erős állatok. árnyas erdőben él a farkasfalkánk. hogy a farkas alaptalan rágalmak áldozata. Michel Verdungot (vagy Udont) és Philibert Mentot-t 1521 decemberében a besanconi főinkvizítor. A farkas persze mindig is a primitív vallások kedvenc állata volt. és ma sem az. hogy emberekre vadásszon. mivel nem annyira járnak. hogy a farkasok ettek már meg olykor embereket is. szopogatja… BARTHOLOMEUS (BERTHELET) BARTHOLOMEUS DE PROPRIETATIBUS RERUM A részleg egyik végében egy nagy terület vörösfenyőkkel volt beültetve. Ezek az emberek akkor keveredtek gyanúba. míg a falka tisztes távolban kering egymásra morogva és acsarogva. Nagy megkönnyebbülésemre a mi falkánk nem tett szert ilyen kifinomult ízlésre. Közismert szerepe van a boszorkányságban is. Egy falka. “…Pierre Bourgot-t (Nagy Pierre-t). mintha lebegnének a fenyők árnyékában. A juhait . DÖRMÖGŐ MEDVÉK Ennen lábát nyalogatja.VI. egy Jean Boin (vagy Bomm) nevű domonkos szerzetes vallatta. hanem a farkasok prédájául hagyták. Tizennégyen vannak. hogy a történet csak az áldozatoknak a hosszas kínzás következtében beálló hallucinációja. s ebben az Észak-Amerikára vagy Oroszországra emlékeztető. és attól fogva többre tartották minden más húsnál. és a csapáját egy kunyhóig követte. hogyan térítette vissza Pierre-t a Sátán szolgálatába. ahol Verdungot találta. Hamuszürke bundájukban halvány-arany szemük ferdén és alattomosan villog. hogy mikor 1799-ben a német. és nem épp bizalomgerjesztő látványt nyújtanak. így hát inkább család. de a történetet mások gyakran idézik a farkassá válás képességének bizonyítására. hogy az évek folyamán gonosz hírük támadt. s ezt a benyomást még a járásuk is fokozza. aki gyakorolta is. 1502-ben borzasztó vihar szórta szét a juhnyáját. a húsdarabokat időnként kidobálom belőle. hogy rákaptak az emberhúsra. Ahhoz képest. Teljesen érthetőnek tartom. rendkívül kecsesen mozognak. francia és orosz seregek Svájc hegyeiben vívták véres ütközeteiket. megtámadott egy farkas. A vadon élő farkasok életük végéig párjukkal maradnak.

T. aki biztonságban utazott. mely szerint e szavakkal szokta elhallgattatni a boszorkányokat: “Ha egy asszonyt macskává tudsz változtatni. ha hajlandó őt uraként szolgálni. és általában májusban ellik meg kicsinyeiket. hogy térítse vissza Pierre-t a Sátán szolgálatába. amíg azt el nem távolítják onnan. White egy XII. mert a farkas farkából vitt magával egy darabot. a falka hímjei természetesen rengeteget verekednek egymással.” Eltekintve az ember farkasokkal kapcsolatos hiedelmeitől (s ebben figyelemre méltó a boszorkányság egy korai tagadójának közlése. tapasztalataim szerint sohasem mennek vérre. hűbéresküt tett. prémjét vagy fejét akasztja az állás fölé. Az ördögi arany ígéretétől felbiztatva. Pierre részt vett egy boszorkányszombaton. Hasonlóképpen Sextus beszél egy utazóról. hogy ilyen nagy hírverés mellett a farkas nem tud megfelelni a közvéleményben róla kialakult képnek. ahol mindenki kék lánggal égő zöld szövétneket vitt a kezében. Moyset volt) Pierre-nek jóvátételt és segítséget ígért. mikor a farkasszőrről ezt írja: Ha a homlokot megkenik rózsavíznek és farkasszőrnek a keverékével. . óvatosan el kell kerülnünk ezeket a vackokat. amikor azt állítják. utasíttatott. Két óra múlva Verdung újabb kenettel kente meg. morgással. A három férfit természetesen megégették. Rhasis története is hasonló. mintha a feleségükkel közösültek volna«. acsarkodással és nyüszítéssel járnak. mert farkas herezacskóját kötözték a lándzsájukra. viselőjét megóvja Venus hálójától. hogy föl ne fedjék kilétét. Ott hozza világra kicsinyeit. s Pierre rá is állt. hogy távol tartsák az ordasokat. és megcsókolván a lovas fekete és jéghideg balját. hogy vetkőzzék meztelenre. szám szerint általában hármat-ötöt. a megkentet imádni fogja a reá tekintő. mert sok fogcsattogtatással. aki szintén a Sátánt szolgálta. Vuecherius szerint ha az ember farkas farkát. a farkasnak magának is rengeteg varázslatos képességet tulajdonítottak. H. és Pierre visszanyerte emberi formáját. és Pierre megtudta. hogy megevett egy négyéves leánygyermeket. ha juh vagy marhajászla fölé akasztják. Amíg a nőstények üzekednek. Két év múlva Pierre kezdett újra keresztény módra élni. Bevallotta. akik csak azért menekültek meg az ellenségtől. és kenje be magát varázskenőccsel.keresve összetalálkozott három fekete lovassal. Ha ilyenkor megyünk be hozzájuk a talicskával. hogy a szívélyes idegen a Sátán szolgája. Amint a kölykök elég nagyok. és szájában szanaszét hurcolja kölykeit az erdőben. s Pierre farkassá változott. századi. Megtámadott egy hétéves fiút. ezt a macskát itt asszonnyá tudnád-e változtatni?”). hogy farkasemberként különféle bűnöket követett el. Bár úgy látszik és hangzik. hogy elválasszák őket. Mikor közeledik az idő. Nem sokkal ezután megtalálta a juhait is. Ugyanígy a farkasokról mondja azt Albertus Magnus. és elpanaszolta nekik baját. és Bourgot szerint mindhárom férfi azt mondta: »ugyanolyan élvezetet találtak benne. és ízletesnek találta a húsát. mint később bebizonyosodott. Mikor másodszor találkoztak. úgyhogy Pierre kénytelen volt felöltözni és visszaváltozni emberré. és megette. aki Democritus tíz követőjének esetét idézi. Farkasként valódi farkasokkal párzott. hogy a szégyenlős férfiakat és nőket szenvedélyre lehet gerjeszteni a farkas hímvesszőjéből kötött (s előzőleg kemencében megszárított) csomóval.” Nem csoda. az állatok nem esznek. hogy a szuka lefialjon. Az egyik lovas (akinek a neve. És még nevetségesebbnek és komikusabbnak tartom. melybe ha egy galamb szívét köti bele. mindkét szülő félig megemésztett húst böfög fel kicsinyeinek – farkaséknál ez felel meg a csecsemőtápszernek. állatokról szóló könyv jóízű fordításában Ulisses Aldrovandit idézi: “Rhasis komolytalan. Akkor Verdung megparancsolta neki. hogy ezek igazi vad verekedések. magát a farkast is el lehet vele riasztani. Ez olyan. különben a szuka pánikba esik. hogy egy héten belül megkötik a szerződést. de az sikoltozni kezdett. Ekkor Michel Verdung. párjával együtt bonyolult járatot váj a fenyők alá. Nőstény farkasainknál évente egyszer van peteérés. s ezért temetik a tanyákon a földbe. megtagadta a keresztséget. mint a mendemonda a farkasbőr erszényről. Egy kilencéves leánynak is elroppantotta a nyakát. Bevallotta (kínzások hatására). hogy tőlünk megvédje őket.

– Elnézést. Akkor a farkasok közelebb jővén hozzá. s kihajigálom a húsdarabokat. mielőtt rájött. komé. s fejüket hátravetve vad. ez egy műmedve.és sajtdarabokat dobált. Emlékszem. Egy rövid pillanatra hitetlen elszörnyedés ült ki az arcára. és amint elkezdett volna játszani nekik. vegyes érzelmekkel viseltetnek a skót dudával szemben. hogy feléje közeledtek. mintha eszüket vesztették volna a félelemtől: minekutána a katona így szólt: A ragya verjen meg benneteket. ha rásüt a holdvilág. hogy csak ugratom. ezért aztán nem nagyon lepett meg. akit a zsenialitás egy ritka pillanatában. Biztosan a gondozója húzza fel minden reggel. Az erdő ezüstösen csíkos a holdfénytől. amely olykor egész egyszerű embereket is ihletszerűen utolér. akiknek. bizony vacsora előtt játszottam volna nektek…” Azok a farkasok nagyon éhesek lehettek. különösen ha egy kis fagy is van a levegőben. odaóvakodott hozzám. aztán hirtelen összeolvadnak. Csak a motorját hallod. imbolygó. hogy Teddy voltaképp tenorista. mihez folyamodjék. hogy olyannyira szeretitek a muzsikát. görbe. amitől mozgás közben karmai kasztanyettaszerűen összecsattannak. szinte nőiesen billegő járása van. asszonyom. amikor igen furcsa hangot hallottam – mintha egy szúnyog . s ez nagy megütközést szokott kiváltani a közönség soraiban. Teddynek csoszogó. Amint kijöttem az erdőből. mézeskalácsszínű. Sir Thomas Fairfax elmeséli. míg teljesen ki nem fogyott belőlük. apró és kétségbeesetten könyörgő szemmel. nem tudta. és nekilátott a nála levő elemózsiának. De holdvilágos éjszakákon. hogy gyakran ül a hátsó lábain. Szemük megcsillan. Egy nap épp a medvék ketrece mellett karikáztam el. hogy a farkasok. egyik kezét a szívére szorítva – azt ugyanis. H ilyenkor figyeli őket az ember. panaszos vonításokat bocsátanak ki. A farkasüvöltés az egyik legszebb állati hang. vén bohóc. s ez varázsos bájt ad az éjszakának. Amikor az ápolók kiöregszenek a munkából. mikor még gyakoriak voltak a farkasok Angliában és Írországban. fiatalember – mondta –. ami igazában kezdettől nyilvánvaló volt. mikor az ember biztonságosan az ágyában fekszik. hallhatja a farkasok fuvolaszerű tutulásait. pohos alakjából s abból a szokásából. nagy. ahogy egyre izgatottabbá válnak. akárcsak én. megetetjük őket a farkasokkal. Nagy. farkasaink nagy operai összejöveteleket rendeznek. kenyér. miféle hús ez? Különösen tréfás kedvemben voltam. teknőcszínű karmokkal. Én fedeztem föl azt. de hirtelen két vagy három farkas lepte meg. hogy megették a kenyeret és a sajtot. így feleltem: – Az ápolóké. és bezártam magam mögött a kaput. súlyos járásából. ahogy egyik árnyékfolttól a másikig cikáznak. ha tudom. hajlamos elhinni mindazt. és az állatoknak éppen csak a fekete körvonalai látszanák. fitos orral és kivételesen hosszú. rózsaszín. és ezek a fatörzsek közt visszhangzanak. 1624-ben. a mi farkasaink nagyon válogatósak és finnyásak. leült egy fa alá. családfájuk európai. amit róluk írnak.Holdas éjszakákon. hátán a tarisznyájával. amelyeket szopogatva gyakran manikűrözik. hogy járt egy katona Írországban. ázsiai és észak-amerikai fajták jegyeit egyesíti tarka egyvelegbe. A farkasokkal összevetve a ránk bízott medvék vegyes társaság. de inkognitóban. gyere már! Itt steppel egy medve! – Ne hülyéskedj. amolyan falu bolondja. hogy a talicskát véres rakományával keresztültolom a farkaserdőn. mikor azt olvastam. – Gyer ide. és növekvő lelkesedéssel süvöltik dalukat. Úgy tetszik. Bill. Teddynek kereszteltek el. és fáradt lévén. ahol is kinyitotta a tarisznyát. a farkasok elszaladtanak. torkuk pedig kidagad. A medvék közül a legnagyobb egy hím. aki szabadságot kapván Angliába készült. hanemha vette a dudáját. Takarékossági intézkedés. ha egy-egy állatot kell elnevezniük. s felöltve legblődebb fapofámat. “… keresztülvágott az erdőn. mintha egy barlangban szólna az ének. egyszer egy öreg hölgy lélegzetfojtva nézte végig.

és ha nagyon apró. és hoza néki haza a legjobb almákból és gyümölcsökből. felkapták fátylukat.” Különös. de mikor túl nagyra nő. szemét lehunyta. karmait kivette a szájából.” Hogy a medvét szent állatukként tisztelik. s úgy hiszem. Elfognak egy medvebocsot. és látszólag zavartan nézett rám. faketrecbe zárják. Bár egy szempillarezzenéssel sem árulták el. hogy egy ekkora állat – nyomhat vagy másfél mázsát – ilyen furcsán nőies hangot tudjon hallatni. de valahányszor elment élelemért. hogy földerítsem az okát. s közli vele. is imádlak én”-re. ahol parázna módon élvezkedett vala testével. és megkínáltam az imént szedett néhány szem szederrel. az egész közösség részt vesz az ünnepen. s magában énekelgetett. aztán nagy örömömre egyik mancsát keresztbe tette a mellén. mert én kifulladtam. és nagy szeretettel veszik körül mint kedves háziállatot. hogy a Szűz el ne szökhetnék. vagy kézből etetik. a kunyhóban együtt játszik a gyerekekkel. Ezután gyakran töltöttem vele zenei félórákat. Japán Jesszó nevű szigetén élő nép. gyömbérszínű Buddha. Földbe gyökerezett lábbal álltak az ösvényen. a falu szónoka szól a medvéhez. Egy nap a kerítésnek támaszkodva s merőn egymás szemébe nézve egész jól terceltünk a “Ha megversz. Mikor mindenki összegyűlt a ketrec előtt. s olykor egy-egy fejhangú nyikkanással. mikor hátrapillantva három apácát láttam. hogy bármi különöset tapasztaltak volna. s ha papírt és egyéb szemetet szedtem össze a védőkorláton belül. aki mindenhová követett. jókora gyömbérszín fenekén ott ült Teddy. mert ez okból minden évben megülik a Medveünnepet. másik mancsának karmait pedig a szájába gyömöszölve. Egy szederbokor mögött. miket talált. mély lélegzetet vettem. s így beszélnek magukról: “Ami engem illet. és állítólag a hegyekben élő ainuk azzal büszkélkednek. hogy addig tartották a medvét. akinek fia született egy medvétől. és gyorsan továbbmentek. esetleg szájban csócsált étellel táplálják. A Medve Fiainak hívják őket. Hihetetlennek találtam. és míg a barlangjában tartá. s ezért leszálltam a kerékpárról. a faluba viszik. amelyet Topsellnél találtam: “A konstanci Phillipus Coffeus igen bizalmasan elmondá nekem. mint egy nagy. Művészi tolmácsolás volt. feladatom egyhangúságát nagyban enyhítette Teddy. és megszabadíták őt ezen ádáz és bestiális rabságból. Ha kis faluról van szó. Egy darabig figyeltem. mint egy nőimitátor haldokló kiáltása. egy hatalmas követ gördített a barlang szájához. és teli torokból énekelt. minden nap elmene. s a csillogó fekete bogyókat finoman vette el kezemből mozgékony ajkaival. Bocsánatát . tisztelettel övezik a medvét. Ők azonban legendájukban egy olyan nőről beszélnek. mikor be kellett fejeznünk. mondván. mindketten sajnáltuk. A falusiak elsőként is bocsánatért esedeznek isteneikhez. hogy az úgynevezett szőrös ainuk. Teddy olyan elbűvölő medve. hogy hajlamos vagyok elhinni a nőcsábász medvéről szóló történetet. aztán odaszóltam neki. Mikor hátranéztem. Egy pillanatig meghökkenten nézett rám. végre szülei hosszú kereséssel megtalálták az ő kis lányokat a medve barlangjában. ahol két-három évig hizlalják. Mikor ezt befejeztük. Aztán szeptemberben vagy októberben megülik az ünnepet. és nagyon hasonló történetet mesélnek róla. s szerelmetes módon étkéül elébe tálalá. s bennünket figyeltek. Ahogy nő. mélyebb felhangokkal. a helyzet Teddyt és engem nagyon kínosan érintett. de most kénytelenek megölni. a medve szempontjából nem épp fenékig tejföl. másik mancsa kannait szájába dugta. amíg csak szűkös javaikból tellett. és velem együtt énekelt. mi okozhatja ezt a medvéhez nem illő hangot. hogy így tarthassák. Ijedten nyitotta ki a szemét. s elénekeltem neki a refrént a “Fehér Ló Fogadó”-ból. én a Hegyek Királyának a gyermeke vagyok. egyik mancsát a mellére téve. a falu egyik asszonya szoptatja. hogy hamarosan visszaküldik őseihez. Nem értettem. Úgy ült előttem.vékony zümmögése lett volna. ami úgy hangzott. hogy Savoya hegyeiben egy medve erővel a barlangjába vitt egy fiatal leányzót. s kissé himbálta magát énekelés közben. hogy medvétől származnak. Apró cipőgombszemét félig behunyta. hangszálaimat a lehetőség szerint elrendeztem a produkcióra. Odahívtam a rácshoz.

és reméli. melléje testének egy darabját. Teddyt pár szem szeder és a “Capri szigetén” refrénje segítségével sikerült az egyik . és a ház keleti ablakába helyezik. óvatosan barlangjukba hátráltak. hogy feldühítsék. valamint egy csészét saját. A döglött medvét ezután megnyúzzák. hogy újra elfoghassák. Megfigyelték. aztán bekenik magukat a vérrel. Aztán mikor láttuk. kölesgombóccal és szárított hallal. Harry hirtelen megállt. és megállapíthatjuk a nemüket. úgyhogy vigyél oda egy pár létrát. s hogy az eseményt megünnepelhessük. s utána pedig térjen vissza ebbe a világba. és félrehajtott fejjel fülelt. természetesen. Abban a szerencsében volt részem. de azért tevékenyen részt vesz a medve megfojtásában. fiam – mondta Harry. – És az mikor lesz? – kérdeztem mohón. Mikor már szinte többet összeszedtek. Aztán egy nap. Végül mégiscsak felvirradt a nagy nap. Harry tudta. s az egyik barlangból magas. Azt hittem. mit kezdünk a két létrával. mi vár rám. hogy vérét ne ontsák. mikor nézhetjük meg a bocsokat. amíg a szemük kinyílik. nem lettem volna olyan türelmetlen. főtt húsával. Ezzel az engeszteléssel furcsa ellentétben áll az. és behajlított karjával maga felé húzta a közelében heverő avart és füvet. Engem az egész borzasztóan izgatott. fenekükön csúszva hátrább húzódtak. Mindkét nőstény pár méterrel barlangjától a földre guggolt. egy cölöphöz kötik.. s ünneplés közben megkérdeztem Harryt. amikor Teddy két nősténye lekölykezett. – Ma bemegyünk a medvékhez – közölte Harry szinte mellékesen aznap reggel. – Hogy megállapíthassuk a nemüket? – kérdeztem. Aztán imát mondanak a halott állathoz. öcskös? – Igen – mondtam. aztán a kupacot kövér hasához ölelte. és amint a medve kimúlt. a nőstényeket meg a másikba. Alig győztem kivárni. mikor Harry és én a medveketrec mellett mentünk el. és akkor bemehetünk. – Meg kell várni. nem tudta biztosan. mint amennyit elbírtak. s újabb területen kezdték el ugyanazt. bár szerettem volna tudni. Füleltem. és többek közt arra kérik. aki a medvét fölnevelte. Mikor az alomnak való kifogyott az egyik helyen. hogy hamarosan várható az örvendetes családi esemény. hogy vemhesek. Az így épített vacok körülbelül fél méter mély és másfél méter átmérőjű volt. hogy legyen megértő. nem haragszik majd rájuk. vékony hang hallatszott. Ekkor egy nyilat lőnek a medve szívébe. de hogy pontosan mikor ellenek. hogy a nőstények száraz leveleket gyűjtenek a barlangjukba. hogy az ünnep kezdetén az az asszony. öcsi – mondta. kieresztik a ketrecből. de nagyon óvatosan. – Úgy ám. Világos. felnevelhessék és feláldozhassák. – Háromhetes korukban vagy úgy akörül – mondta Harry. – Jön egy fényképész egy londoni újságtól. Mikor a medvét teljesen kimerítette az erőlködés. Ha tudom. és zárd be Teddyt az egyik csapdába. mint amit a gumiállatok hallatnak. A férfiak olykor isznak a medve meleg véréből.kéri ezért. menjen apjához és anyjához. hogy a bocsokra érti. Ez után a vacokkészítés után eltelt egy kis idő. s aztán nyakát két rúd közé szorítva megfojtják. miért. – Hallod ezt. két üveg sört vettem a tízóraink mellé. száját kipeckelik. ami ezután következik: a medvét megkötözik. és tompa hegyű nyilak záporát zúdítják rá. fejét levágják. hogy az állat bátorságát és egyéb erényeit elnyerjék így.. A ketrecet ellepő szederbokrok közt elszórva található barlangok földdel és fűvel takart. méhkasszerű kőrondellák. a kocsmába. Ebben a műveletben a falu minden tagja nagy buzgalommal vesz részt. – Három hét. a sikeres vadászat zálogául. Nem kérdeztem. olyanféle nyikkanás. hamarosan visszanyeri életkedvét. fiú? – kérdezte. tudtuk. kábé fél tizenegykor. és előkaptam a jegyzetfüzetemet. – Megszülettek – mondta Harry elégedetten. Lefutottam a falu főterére. hogy még mindig a medverészlegnél dolgoztam. hogy ezt a fontos információt följegyezzem. hogy megszabaduljon köteleitől. hogy lerakják rakományukat. erősen sír.

üvegházi neveltetésemnél fogva. akárcsak az apjuké. Közelebbről megvizsgálva a kicsinyeket. Itt meg kell állnom egy kis magyarázat kedvéért. egy ápoló a másik részlegből. Harryt is és engem is véresre karmoltak és haraptak. – Nesze. Emlékszem. fiam – mondta Harry. és nehezen álltak kötélnek. s hogy a barlangjuk felé tartunk. újra leértem a ketrecbe. Na. de veszélyes batyut. Parádés egyensúlyozó mutatvány után. hogy amint a bocsokat eleresztjük. Egy pillanatig csend volt. hisz tudtam. s a kezünk után kapdostak gyenge. két morgó és rúgkapáló kis állatot vonszolva magával. Harry ellenőrizte a csapdák lakatját. tűhegyes fogukkal. hogy a fényképészek szőrösszívű. ami semmi kétséget nem hagyott afelől. Láttukra a lélegzetem is elállt. fiam – mondta Harry –. felénk csapkodtak. ahogy mondtam? – kérdezte Harry. hanem egyfajta perzsamacskakék. Aztán megjelent Harry apró alakja. mit tennének velünk. Karmuk. nekik nyilván semmiség. és a bocsokat megkönnyebbülten a földre tettem. hogy a bundájuk nem púderkék. felül visszahajló vasrácsos kerítés határolta. fiam! – mondta Harry. Mindaddig nem is sejtettem. – Mindent előkészítettem – feleltem. úgy találtam. Harryt kissé túl magabiztosnak találtam. Harry ide rendelte a létrákat. míg a bocsokat minden szögből lefényképezték. Mire többé-kevésbé sikeresen fölértünk a létra tetejére. hosszú karmaikkal. magasra tartva ezt a két elbűvölő. A negyedik oldalon meredek betonfal emelkedett. mint a szeder tüskéi. nagyon hosszú. amíg nem szólok. de engedelmesen leeresztettem és jól megtámasztottam őket. s ha egyszer oda bevették magukat. érzéketlen népség. – Tartsd meg őket. de nem. – Menj le. kellemetlenül bömbölni kezdtek – olyan acsargó nyögéssel. gyere. mint két púderkék játékmackó. azok egyenest a szederbokrok menedékébe futnak. Csodálkozó szememben olyanok voltak. amit egy cirkuszban is megtapsoltak volna. átvetve magát a védőkorláton. s néhány lépcsőn felhágva az ember négy méterről nézhetett le a medvékre. mikor megláttak bennünket a ketrecben. és így szólt: – Na és az a beállítás az anyjukkal? – Á. Az anyamedvék. ha felgyújtják a lámpát. hogy “fordítsák egy kicsit hátra a fejét. s aztán nehézkesen kifelé kezdett kúszni. A körülbelül félhektárnyi medveketrecet három oldalról négy méter magas. melyek horgasak voltak. – Most megcsinálhatjuk. miért van rájuk szükség. amint Harry a másik két bocsot előhalászta a másik barlangból. de az embernek egypár ujjába kerülhet. Mintha két izmos és éles horgokkal teli bundakabátot fognék. visszamentünk a létrákhoz. A nőstényei gyanakodtak. kerek szemük pedig élénk porcelánkék. tedd át a létrát a túloldalra. hogy profilból fényképezhessük”. Harry négykézlábra állt és bekúszott. vele jött egy nyakigláb fotós és Denis. Végre befejezte a fényképész – vagy legalábbis én úgy képzeltem. én meg kihozom a másik kettőt. fiú – mondta –. Még mindig nem értettem. mint egy csótány. éles és halvány borostyánszínű volt. s aztán élénken összedörzsölte a tenyerét. A másikon én is lemásztam utána. milyen nehéz két ellenséges indulatú medveboccsal a hónom alatt egy létrán felmászni. s olyan gyorsan futott le a létrán. – Minden rendben. – Na most. szó sem lehet többé fényképezésről. fiú? Elkülönítetted őket. Itt megpróbáltunk jó képet vágni. Mindezekhez a mesébe illő vonásokhoz az ember azt hinné. Innen egyúttal jól át lehetett tekinteni az egész ketrecet. de azért keményen . Mikor az első barlanghoz értünk. Az a kérés. éles hangon morogtak. mikor egy csomó ragacsos datolyával csábítottam őket. – Így jó. Végül. az már elő van készítve – mondta Harry.csapdába becsalogatnom. Ekkor fedeztem föl – s azóta sem volt okom megváltoztatni ezen véleményemet –. De az Harryhez fordult. ha elkaphatnának. és el ne ereszd azokat a bocsokat. de végül is a falánkságuk győzött. hogy bájos és félénk természet járul. Minden teketória nélkül a karomba lökte őket.

mint a papírtépés keltette reccsenés. elmerülten nyalogatni és vizsgálgatni kezdték kölykeiket. Ha azt mondom. látod? Amikor azt mondom. ahogy Harry előre megjósolta. Sebességük elképesztő volt. – Na. akkor még finoman fejeztem ki magam. a következőket csináljuk. s én letöröltem arcomról a verejtéket. Itt tartjuk a bocsokat. Harry is utolért a két másik. akitől elrabolták a bocsát – s ebben az esetben két anyamedve –. közben vasmarokkal tartva sivalkodó ikerbocsaimat. most mindjárt – mondta Harry vidáman. ezt nem csinálnám meg még egyszer ezer fontért sem. hogy ereszd el őket. – Pedig két és fél fontért csináltad – mondta Harry kuncogva.markoltam a tarkójukat. – Oké. és egy majom ügyességével és gyorsaságával felrohantam rajta. S aztán mintegy hat méter távolságról Harry. Hitetlenkedve meredtem rá. Egy anyamedve. Aztán a mögöttem álló létrához iramodtam. – Na. meglátva anyjukat. Felhúztuk a létrákat. ficánkoló boccsal. ereszd. hogy itt sírnak a bocsaik. meghallják. hogy két izmos. irányzékot vettek. Nem is futottak felénk. fiacskám – csillapított Harry –. – Ááá – nevetett Harry elégedetten –. A csapdákat a szederbokrok eltakarták előlünk. magasságos ég! Ilyet még Shakespeare se talált volna ki. én és a négy bocs szemtől szembe kerültünk a dühödt anyákkal. hát… hát… Elcsuklott a hangom. Gyerekjáték az egész – magyarázta Harry. de Harry rám se hederített. ahogy közeledő alakjuk egyre hatalmasabbra nőtt. – Semmi vész. mindennek vége. hanem úgy pattogtak. jönnek már. és elbocsátotta két bocsát. és teljes tüdőből visítva üdvözölték őket. Bolondozik? De nem. és az enyéim mellé huppantotta őket. aztán rekedten morogva nekünk rontottak. mikor már a zebraistálló felé tartottunk –. elengeded őket. – Ugyan. Való igaz. Ilyen hirtelen és ilyen örömmel még sose eresztettem el egyetlen állatot sem. tizenkét éves tüskebozóton. fiam – mondta Harry –. Ott a két létra. – Na most. Ekkor a csapdában a két nőstény medve abbahagyta a bömbölést. a két medve a bocsokhoz érve megtorpant. – Harry – mondtam határozottan. Az anyák megtorpantak. míg azt nem mondom. s ránk nem is hederítettek. míg Denis kiereszti a nőstényeket a csapdából. s ez a megközelítési mód valahogy még félelmetesebbé tette az egészet. – Denis! – ordította – kész vagy? – Egen – hallatszott Denis hangja a távolból. fiú! Ereszd el őket – mondta Harry. – Harry… – próbálkoztam újra. hogy Harryt és magamat kötözni való bolondnak láttam. vadul vergődni kezdtek. mindenre elszánt medve úgy át tud törni egy összenőtt. fiam. te komplett hülye vagy! Ha azok a dögök kiszabadulnak. Nagy lelkesedésemben szinte odavágtam a bocsokat az anyjukhoz. A hang is olyan volt. érted? Azok a medvék hozzánk se nyúlnak. kinyílt a csapda tolóajtaja. mert megbénított a gondolat. jöhetnek! – ordította Harry. – Harry – próbálkoztam kétségbeesetten. s. látszólag komolyan beszélt. – Harry. a csapdák irányából. amely becsületére vált volna Stephenson első gőzmozdonyának is. és felszaladsz a létrán. A bocsok. mintha selyempapír lenne. több felháborodott horkantást hallattak. Négy vagy öt méterre voltak tőlünk. Addig a pillanatig fogalmam sem volt róla. te csak tartsd a bocsokat. s én kezdtem azt hinni. Denis. és a jól ismert csattanás hallatszott. mint két nagy szőrös labda. hogy mit csinálnak akkor velünk a nőstények. ha visszakapják őket… – De Harry… – kezdtem újra. A következő néhány perc nagyon mozgalmas volt. kész vagy? – De Harry… – Jól van. A tetőre érve megálltam és hátranéztem. – Hogyhogy két és fél fontért? . Aztán baljós csend következett.

majd így szólt: – No. és én beköltöztem a rideg. de az angol klíma kiszámíthatatlansága következtében Péter az év minden szakában. csöpögő tél eleji erdő volt. akivel akkoriban jártam. – Akkor… ööö… ugye szelíd? – mondtam. Félénk s kissé zárkózott természete ellenére az állatokkal kapcsolatos kifogyhatatlan kérdéseimre mindig nagy türelemmel és humorral válaszol. koncertteremszerű építménybe. Mire én a részleghez kerültem. a szó mindkét értelmében. s a párja nélkül Péter ingerlékeny lett. s bár meglehetősen rondán festett. a beringó zsiráf természetesen kimagaslik a részlegből. Komor. Amikor beléptünk Péter házába azon az első reggelen. széltől cserzett ember. – Izé… be lehet menni hozzá? – kérdeztem óvatosan. . Ez a tavasszal oly bájos erdő sok kívánnivalót hagy az évnek ebben a szakában. javítóintézethez hasonló hangulatú barakkba. a Harangvirág-erdő elnevezés költői túlzás volt. a Harangvirág-erdő közepére esik. és bekísért Péter otthonába. öcskös. – Ki? Az öreg Péter? – ámult Bert. ahol a törpekenguruk csapatai gunnyasztottak kiábrándultan. Ez a név zöld tölgyeket s gyökereik közt milliónyi virág párás ködét sugallta. új részleghez kerültem. a zsiráf a túlsó sarokban állt. figyelemre méltó egyéniséggel és személyes vonzerővel bírt. Egy bizonyos Bert Rogers fennhatósága alá tartozik. s a szél élesen és csípősen süvít végig rajta. hogy ezt a bálteremszerű helyiséget rója fel-alá. a visszhangzó. füves területek veszik körül. – A légynek sem árt. A részleg középpontja. s belsejét csodaszép parketta borítja. Övé a legnagyobb. Péter. és az élénkzöld penész hatalmas szennyfoltokként terpeszkedett rajtuk. Félhold alakban. Mivel szemmel láthatólag hiányolta a társaságot. – Persze – mondta Bert enyhe meglepetéssel. cikóriakék szemű. szájából egy szénanyaláb lógott. kedves. egy furcsa színű és kétes családfájú kecskegidát költöztettek be hozzá. Az első reggelen. elég szerencsétlenül. és a muntyákszarvasok alázatosan és parányian lopakodtak a nagy törzsek katedrálisában. kinyitotta az ajtót. a kora téli hónapokban pedig kiváltképp azzal tölti az idejét. ez a gida – akit természetesen Bakinak neveztek el – hatalmas bakkecskévé nőtt. fából épült. és határtalanul büszke a rábízott állatokra. Ez a zsiráfrészleg néven ismeretes az állatkertben. cseresznyepiros arcú. kezembe nyomott egy seprűt. A TORONYMAGAS ZSIRÁF Igen nyájas bestia és jó lelkiösmeretű SHAKESPEARE: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM (ARANY JÁNOS FORDÍTÁSA) Nem sokkal azután. A fele a tied. S ezt mondván. Ezen a pénzen el tudtam vinni moziba a kislányt. fiú. hogy nem érte meg. szemében pedig álmodozó kifejezés ült. Péter párja még jóval azelőtt kimúlt. hogy Baileyék kimondhatatlan bánatomra elmentek. Ehhez persze nagy füves karám is tartozik. mert szerettem a dolgokat tisztázni. különösen. hogy én az állatkertbe kerültem. Hatalmas. de még így is az volt a véleményem. állkapcsa ütemesen mozgott. Mikor a részleghez jöttem dolgozni. – Egy ötöst. Bert elmagyarázta tennivalóinkat.– Ennyi borravalót adott a fotós – közölte Harry. hogy még frissen élt emlékezetemben a medvék esete. aki csendes. először is ki kell takarítanunk Péternél. a legjobban megtervezett és a legcsinosabb állatház Whipsnade-ben. VII. ehelyett a fatörzsek az esőtől nedvesen csillogtak. és nem volt hajlandó enni. amit ennél a részlegnél töltöttem.

hogy Bakival összebarátkozzam. mézbarna és krémszínű mintázata pedig egyedülálló és gyönyörű mozaikként hatott. az arcomba bámult. – Micsoda? Nem maradsz itt velem? – kérdeztem megrémülve. – Csak seperj tovább szép lassan. és megetetem a bivalyokat – mondta Bert. Péter úgy döntött. Bert nem szabott határidőt a ház kitakarítására. gondoltam. az embernek az az érzése támadt. A zsiráf felépítésénél fogva esetlen ugyan. ha valahova menni akar. hogy idegen érkezett köreikbe. szinte szögletes teste. Bakinak komikus. és addig ökleli Péter valamelyik nagy. és úgy találja. de nem csúnya. Nem volt otromba. Péter valóban szinte úszott. néhány percet arra áldozok. ivorszín szőrrel borított farka ingaként járt jobbról balra. s ezek segítségével szilárd alapokra helyeztem Bakival való barátságomat. Egy-két kockacukrot találtam a zsebemben. mert hisz itt jött felém a föld legmagasabb emlőse. életében nem evett még egy kiadósat. én megyek. a parkettát különben is könnyű seperni. ezért úgy döntöttem. – Na. tökéletesen nyugodtan mozgott. s olyan nesztelenül. fiam – mondta Bert. – Nem hát – felelte Bert. mégpedig hogy állandóan keres valamit. míg Péter a terem végében mélázott. pedig póni nagyságú. hogy nem kell tartania tőlem. megijed tőlük. jómagam vagy ruházatom valamely része nem ehető-e egészen véletlenül. Az már igaz. nem volt túl nagy kedvem közelebbről is megismerkedni vele. A ház másik végében tornyosuló foltos alakot elnézve. s mozdulatainak szépségétől az ember észre se vette aránytalanul hosszú végtagjait vagy nagy magasságát. Bert ily módon magamra hagyott. ahogy az is nyilvánvaló. és hosszú léptekkel elindult felém. milyen nyakravalót viseljen aznap délelőtt. s ügybuzgóan odasietett. Hosszú. aki épp azon meditál. Péter tiszta szemével lebámul barátja rózsaszínű és szalmasárga testére. Biztos mindjárt eléd jön és üdvözöl. Ne tégy hirtelen mozdulatokat! Nem szereti Péter a hirtelen mozdulatokat. ha enyhe kíváncsisággal megbámul valakit. testének bonyolult.Leginkább egy 1820-as évekből való divatfira emlékeztetett. Baki viszont. Bárki láthatta. Míg a részlegnél dolgoztam. – Nem kell két ember ezt kiseperni. és még megrúg. ami valamelyest ehető. Egyszerűen leszegi a fejét. Bakinak van egy mindent elsöprő szenvedélye – ha szabad ezt a kifejezést használnom –. majdnem akkora. Ettől a perctől fogva Péter s vele együtt minden zsiráf varázslat volt a szememben. és mégis olyan könnyeden és kecsesen mozgott. hogy egy fa váratlanul fölszedve a gyökereit átúszik a táj felett. hogy Péter gyengéden szereti ezt az egyáltalán nem vonzó állatot. – Csak nyugodtan. hogy a kecskét csak annyira érdekli Péter. Hihetetlen mechanizmus irányította roppant tagjait. mint egy szarvas. Egykettőre elkészülsz vele magad is. A lehető legfinomabban és legudvariasabban megszaglászott. Elég kísérteties volt. mint egy pónié. sokkal direktebb módszert alkalmaz. hacsak közben a zsiráf nem rúg agyon. mint egy felhő. elbűvölten figyeltem a Péter. a legnagyobb gyengédséggel és szeretettel megbökdösi orrával. Olyan mohón esett neki. hogy megállapítsa. mintha egy személyben a zsiráf propagandafőnöke és titkárnője volna. furcsa narancssárga szőrrel borított teste egész jól ki volt párnázva. Aki még nem látta el sem hiszi. s közben Péter is hozzászokhat. takaros. aztán hirtelen lebocsátotta a fejét. üdvözlésként mekegett egypárat. mint bármi más a világon. foltos lábát. Láthatólag úgy döntött. selymes. sárga szeme van. és Baki között kialakult viszonyt. milyen hosszú és sűrű a zsiráf szempillája. hogy megegye. Amíg Bakit cukorral etettem. hogy Péter az útjában van. Baki pedig az egyik cipőfűzőmet próbálta kihúzni. hatalmas szeme milyen tiszta és szép. hogy az ember azt hihette. hogy megmozdul. Baki – szokása szerint – úgy viselkedett. Lenyelte az utolsó falat szénát is. Nagyobb . mert megfordult és elballagott. és nagyon óvatosan átlép rajta. Vagy három és fél méterre tőlem megállt (a feje ekkorra már fölöttem volt). míg csak az bocsánatkérően el nem lép az útjaiból. kurta szakálla és nagyon esetlen.

Még ha tudja is az ember. de a zsiráf különösen ideges természetű. és könnyedjárásával elúszik. és csak arra figyelek fel. míg Baki fölöttem áll. hogy ha egy rinocérosszal költöztetnék össze. Borzasztó hosszú. hogy az energikus sepregetés közben nem veszem észre szinte hallhatatlan közeledését – párnás patái alig koppannak a parkettán –. hogy tudniillik valami ehetetlent próbáljon megenni.különbség nem is lehetne két állat között. és nekem ront. hogy kék nyelvével a szénatartóban kutasson. míg Baki nyilvánvalóan nem több egy közönséges. Bizonyos vagyok benne. Az állatkertben a zsiráf hatalmas mérete. könnyen hisztérikus vágtába csap át. alsó állkapcsa kérődzés közben ütemesen jobbra-balra mozog. hogy Péter befogadta. amikor a padlóról vesz föl valamit. Az ember úgy érzi. gyakorlott szemük olykor megcsalta őket. zsiráfoknak nézték azokat az elkorhadt . arcomba rázza szakállát. ezért hát mindig tisztelettel bántam vele. s ráadásul megvan az a képessége. Péter minden ízében arisztokratikus. Péter származásából eredően jó kedéllyel és sztoikus elszántsággal éli az életet. hogy megpróbálom a tenyeremmel felfogni támadásának erejét. és ha nem vagyok formában. szétterpesztett lábbal a földre zuhan. Ez ugyan kivételes eset. sőt még félvad kísérőimnek is meg kellett vallaniok. mialatt Péter látszólag transzban van. hogy éles. és újabb szénaszagot fúj rám. hogy térdben meghajlítja mindkét mellső lábát. mintha a nyelv önálló életet élne. Ehhez két módszert használ. csiszolt modorú világfi. centiről centire. s lapockáját. s ami könnyen lábtöréshez vagy a kimerültség következtében szívszélhűdéshez vezethet. Most. hogy oda a fél nyakkendőm. míg csak messzelátómat elő nem vettem. Baki huszonnégy órán belül azt is ráncba szedné. s ugyanakkor félreugrok. Abból áll. Ha túl sokáig heverek így. Legfőképp arra kellett vigyáznom. hogy hatalmas patájának jól irányzott rúgásával szükség esetén egy oroszlánt is képes megölni. könnyen azon vehetem magam észre. Az ő elképzelése a játékról ugyan számomra kissé furcsa és kimerítő. Nagy. ijedség esetén automatikus reakciója. élénkkék nyelvét kinyújtva hihetetlen finomsággal fog körül egy kis nyaláb szénát. Gyakran előfordul. és sárga szeme sugárzik a kaján kárörömtől. de tudtam. mert tévedhetetlen biztonsággal választja ki vagy utasítja el az élelmet. ki az úr a házban. hogy megtalálja mindennek a jó oldalát. Péter sose mutatott irányomban rosszindulatot. harmatos szeme tele kíváncsisággal. amit szinte lehetetlen megállítani. némiképp hátborzongató dolog a házát kitakarítani. hogy egy kicsit jobban megismerkedett velem. Ennél a manővernél mindig nagyon óvatosan jár el. amelyek néha a csalódásig hasonlítanak a zsiráf hosszú nyakához. kifulladva a padlón találom magam. pár percre olykor megszakítja élete főfoglalatosságát. s ha megijesztik. hogy hátsó lábával kirúg. mivel Baki étvágyát mindenfajta testmozgás hatalmasan megnöveli. mert ha a lába megcsúszik. Aztán hosszú nyaka ötméternyire lendíti tőlem a fejét. Ehhez meglehetős fürgeség és gyakorlat kell. Szétterpeszti mellső lábait. egyre szélesebben és szélesebben. Gordon Cumming ezt írja róla: “… többnyire olyan erdőkben találni. Ha ilyenkor hátranézek. hogy meg ne ijesszem. Tanulságos dolog Pétert evés közben megfigyelni. hogy egész csordát látok. ahol korhadt fatörzsek állanak. A második s gyakrabban használt módszere bonyolultabb és veszélyesebb. és egy kis játékkal tisztel meg. néha azt hittem. mint a füvet. A másik hihetetlen látvány az. hogy leszegi a fejét. Az én szerepem ebben a játékban annyi. lábát s valószínűleg még a gerincét is eltörheti. hogy mélyen és merengően a tarkómra szuszog. vagy nyakának sarlószerű mozdulatával a szó szoros értelmében lekaszálja ellenségét. amíg a feje elég köze) nem kerül az élelemhez. pedig természetes állapotában épp így olvad bele a lehető legjobban a környezetébe. és látom őt vagy négy és fél méter magasan fölém tornyosulni. orrlyukai kitágulnak. Persze ez vonatkozik minden más állatra is. a meglepetés kissé fölborzolja az idegeimet. amíg hosszú nyakát lelódítva nyelvével fölszedheti a padlón fekvő ínyencfalatot. amíg gondoztam. falánk kecskénél. Az első abból áll. élénk falikárpithoz hasonló gyönyörű bőre miatt az egyik legszembetűnőbb állat. Ahhoz kétség sem férhet.

Baki és Péter lakóközössége. és sudár. – És miért nincs hosszú nyaka? – Hát még csak kölyök. s ez annyira nem illik az előzményekhez. Azt hiszem. Ettől van az a furcsa gólyalábszerű járása s hatalmas. Ez a csomó körülbelül akkora. oldalazó imbolygása. Mikor mindkét jobb lábukkal egyszerre elrugaszkodnak. – Lehet. szemében még ugyanazzal a távoli merengéssel automatikusan rágni kezd. keresztülnéz az emberen. Baki élelemkereső célzattal keresztülvágott a parkettán. Nagy patái halkan surrognak a fapadozaton. hogy a drótkerítéshez nyomakodva ennivalót kunyeráljon. testük teljes súlya a bal lábakra nehezedik. és a legkevésbé sem izgatja. mint az anyja? – kérdezgetik egymástól. s nem tanúsítja semmi jelét sem a tőle elvárt anyai ösztönöknek. mi az. Majd megnő neki. s farka hirtelen suhintásának halk nesze mindig megkap. s Péter alsó állkapcsa újra rákezd egyhangú mozgására. hogy állandóan magában beszél halk mekegéssel. nézd csak! Egy kölyök… egy zsiráfbébi! Hát nem drága?! – kiáltanak fel. Ilyenkor figyelmesen nézi söprögetésemet. mint egy kókuszdió. a mozgásuk valahogy különböző. és a szájába húzza. s ezért a nyakukat és fejüket kénytelenek jobbra lendíteni. minek nézik az emberek. s a nyakuk úgy jár. vékony arca érzékeny és hosszú. aztán finoman. s útjának végén Péter szájába gördül. hogy ezt ellensúlyozzák.fatörzseket. szeme olvatag. megkövült kifejezés terül el arcán. szinte szórakozottan megjelenik kék nyelve. nemcsak hangjára korlátozódik. Péter pedig szorosan követte. Megállapítottam. Baki valósággal művészetté fejlesztette a kunyerálást. de az a közönséget a legkevésbé sem zavarja. s egy áruházi lift méltóságteljes lassúságával elindul fölfelé. Az elgondolkozó géniusz arckifejezésének helyébe a megelégedettségé költözik. költői gondolatok töltik be elméjét. irányítani tudja-e kérődzése időpontját. himbáló járásával kiköpött dandy. hanem egész testére kiterjed. Ezért van az is. esküdne. öt perccel azután. s módom adódott összehasonlítani őket. s ha ilyenkor látja az ember. attól tartok. a másik oldalra lendítik a nyakukat. A költő gyomrának mélyén furcsa zürbölés indul. aztán lenyel egy falatot. míg élelmet keresve szöszmötöl. majd változatlan képpel. hogy van ott valami furcsa. hogy csak később foltosodik meg. Bakit pedig elfoglalja. Végre megérkezik. Az első nap. Péter egyszerre emeli mindkét jobb lábát. Csak amikor Bakival és Péterrel dolgoztam. akkor figyeltem föl rá. Arca várakozó kifejezést ölt. Egyszer. hogy csak egy szó tudja pontosan leírni: kulturált! Péter egyetlen. mint egy hatalmas tarka inga. hogy gyönyörű. amely menet közben kinyomja a bőrt. amire vár. alsó állkapcsa ütemesen jobbra-balra mozog. A látogatók nagy része az első gyors pillantás után helytelen következtetést von le belőle. hogy a zsiráfok vágta közben is hintáznak. milyen különös a zsiráf helyváltoztatásának módja. mint az emlősök rendesen – azaz a jobb első lába után a bal hátsót emeli –. mikor a részleghez kerültem. s azzal a hosszú lábú. Péter megrovóan néz rájuk a távolból. mikor pedig a bal lábuk lép működésbe. számottevő zavart okoz a brit nagyközönség tudatában. Mozdulatlanul áll egy helyben. Így vágtatnak a füves síkon le-fel és jobbra-balra bólogatva. – Ó. Míg Baki úgy jár. valamelyest is vulgárisnak mondható ténykedése a kérődzés. Péter zajtalansága azért feltűnőbb. s valami távoli és mégis eleven emléken rágódik. A vadon élő állat számára kényelmetlen lehet.” Péter csendességét Bakinak az a szokása emeli ki és teszi még feltűnőbbé. mert teljesebb. s viszont a zsiráfot az erdő roskatag veteránjának vélték. s ez pukkanó zajjal végződik. hogy az embernek nevetni támad kedve. Ahogy figyeltem őket. Aztán rájöttem. hogy . amire Baki legtöbbször harsány és egyáltalán nem zsiráfszerű mekegéssel válaszol. Sose tudtam rájönni. s állkapcsa abbahagyja a mozgást. Hosszú nyaka tövében a felböfögött élelem egy kerek csomója jelenik meg. – Vajon miért nem foltos. s a két állatot figyeltem. kecsesen egy szénanyaláb köré fonódik. ha mondjuk szerelmi vallomás közben zavarja meg reggelijének ez a zajos és méltóságteljes visszaböfögése. már ekkor éreztem.

Mély boszorkányfeketeségükkel enyhén hátborzongató látványt nyújtanak. Ha a bika buborékfújdogáló kedvében van. pompás. az öreg bika az élen. akár a bundája. mielőtt kitakarítanánk. kapd be ezt! – mondom. Mikor a tócsához érnek. de most nem. hogy a fejét és fülét vakargassam. ami megrepedezik ugyan. semmi a bölény elítélendő – félre az utamból. s a többiek életkoruk rendjében követik. valahányszor elmegyek a karámjuk előtt. már távolról is érezhető. – Ó. és elfordítja a fejét. mintha majd felfordulna az éhségtől. amit aztán álszent mártírképpel. Rájöttem. aki addig a táljában kútlászott. s nagy kortyokkal és minden sietség nélkül isznak. vagy fenékbe döflek hátulról – viselkedéséből. mintha ez lenne a kedvenc csemegéje. s ez a csordabeli viselkedésük. Baki. úgy mehetek el ezen a száz méteren. mellkasból jövő bőgést hallat. Csak ránéz. s egy fenyőtobozt nyújtok neki. s időnkénti dührohamai idején ijesztő hajlandóságot mutat. s ilyenkor jobb a közelébe se menni a kerítésnek. . széthúzódnak. hatalmas szarvát hányva. most újra megjelenik. édeskés szaga van. Máskor Baki úgy esne neki a toboznak. Ha egy csoportban vannak. s rózsaszín karikás szemét félig behunyva tűri. Libasorban közelítik meg a tócsát. Az öreg bika. hogy arról köteteket lehetne írni. Nesze. lakkozott orra mindig nedvesen csillog. – Csak ilyesmit adnak neki enni? – ámul a látogató. s a kabátom eleje máris fehér a szétpattogó buborékoktól. ami nem éppen barátságos kíséret. Ahogy a karámon át az ivóhelyre baktatnak. ütemesen rágni kezd. az tökéletes példája a fegyelmezett fölvonulásnak. – Ó. Egy dologért azért dicséretet érdemelnek a bivalyok. A karám egyik oldalán vezet az egyik főösvény. és velem párhuzamosan dübörög a kerítés mentén. s úgy néz rám.három répát eltüntetett. és a bika minden erőlködés nélkül lépést tudott velem tartani. Máskülönben viszonylag szelíd. Nincs itt semmi úriemberhez és úrihölgyhöz méltatlan lökdösődés és furakodás. de ha rossz a hangulata. mintha egyszín barna darabokból álló kirakójáték darabjait hordaná. a kecskék ellen csakis a rövidebbet húzhatja az ember. szó sincs róla – tiltakozom. mert szinte katonai pontossággal mozognak. A csordának ugyanolyan tömény. szemét forgatva és úgy támolyogva. de nem potyog le. olyan sötét jellem. egyszer csak hatalmasat és elégedettet sóhajt. Nem így a bivalyok. Külsőre és minden más tekintetben is tökéletesen ellentétei Péternek. Mivel szokása. vörös karikás szeme elé. ez állandóan éhes – mondom én vidám kacajjal. és mivel nyitott karámban élnek. Ha nem vigyázok vakargatás közben. habzó nyálfelhőket fúj a szájából és az orrlyukából. Baki. amelyen minden este hazakarikázok. Ha Péter finom arisztokrata. hogy valakit – bárkit – megöljön. amint sötéten és fenyegetően bámulva sorban végigvonulnak karámjuk füvén. oldalára kérgesen szárad rá a trágya. mintha valamilyen áttört agát szoborcsoport lennének. Pontosan ugyanazt kapja. mint a zsiráf. Nagy. és mély. Nagy. és megvan az az undorító szokása. s tépett füle vad érdeklődéssel fordul felém. mint tapasztaltam. A távolból méltóságteljes vágtája nem látszik túl gyorsnak. gyors vágtájával elkanyarodik a fő csordától. mint a házi szarvasmarhának. de bicikliztem már azon az ösvényen nyaktörő sebességgel is. s amitől úgy fest. bár félelmetes állat. hogy még csak a fülét se mozdítja. göcsörtös faághoz hasonló szarva mélyen legörbül apró. Az öt tehenet egy hatalmas öreg bika vezeti. akkor félek. – Hiszen nagyon jól tartjuk. miközben szarvával a kerítést zörgette. hogy állatkerti szomszédairól. aztán pedig térdig a vízben állva elméláznak olyan mozdulatlanul. hogy nagy. dehogyis. neveletlen ékbe tömörülve verekednek és lökdösődnek a legjobb helyekért. a szájából egy rongy lóg ki. hogy ganajfürdőt vesz az istállóban. Máskor meg belebújik az ördög. az afrikai bivalycsordánkról ezt nem lehet elmondani. csak jóval erősebb. – Borzasztóan éhesnek látszik-jegyzi meg Baki kiszemelt áldozata. – Mindent megeszik. már vadul rohant a látogatók elé. Az állatkert többi csordája szinte kivétel nélkül rendetlen csőcselék.

csak egyet tehetünk – mondta Bert. amint engem vagy valaki mást felnyársal a tehén. s megjátssza. és a farka fékezhetetlenül eleven. tudna akkora kárt tenni. hogy elvegyük a tehéntől a borját. Ekkor legnagyobb megdöbbenésünkre azt láttuk. mikor különösen embergyűlölő hangulatban van. amiért az oroszlán fel-alá jár ketrecében. – Most mit csináljunk? – kérdeztem. fülét széttárta. Ezek a mutatványok mintegy félóráig tartanak. Csak egyre tudok gondolni. Bert és én sokáig figyeltük. Olyan napokon. Bert hosszú és igencsak vékony bottal szerelte föl magát. hogy bár az anyja után üget a karámban. te meg odarohansz. Sőt inkább mintha kicsit zavarba ejtené őket vezetőjük gyermeteg viselkedése. és hirtelen kirántod. és tettetett nemtörődömséggel. – Na most. kétségbeesésében elkezdte anyját utánozni. amit szívesen vállal az ember. fekete sebeket hagyva maga után a füvön. nem látszott elég erősnek. mert úgy éreztem. és a tehenet az egyik sarokba terelem. furcsa rítust űz. de reszketve én is követtem. amivel el lehet ütni az időt a következő etetésig. hogy a részleghez kerültem. mivel nem talált tejet ott. ha rendesen szopik. hogy itt valami készül. mi baja. A borjú. hogy a tőgye teljesen elapadt. mint odakint a karámban. Az öreg bikának nem volt neve. vagy körbe-körbe keringőzik három lábon. – Én bemegyek. nem sokkal azután ellett. mint egy tatár horda. kissé dühös horkantást hallatott. nappal születése után észrevettük. aránytalanul nagy füleit leszámítva. Most érkeztünk el a dolog legérdekesebb részéhez. Vagy ötször akkorának rémlett. Egy bivalyborjút a rajta majomszeretettel csüggő anyja orra elől kihozni. s kis híján felborul. – Kihozzuk a kicsit. mintha roppant mód izgatná a végkifejlet – sikerül-e kibogoznia patáját a szarvából? Megtudhatni-e a következő heti érdekfeszítő folytatásból? Az öreg bika háremének egyik tagja. ahol okkal kereste. elvonulnak a karám legtávolabbi sarkába. mert egy kétnapos borjú nem kezd legelni. ezért én elkereszteltem Dzsingisznek. valahányszor belevágta vaskos lábát az élénkzöld pázsitba. én elvonom a figyelmét ezzel a bottal. Egy pillanat alatt átfutott az agyamon minden. be kellett mennünk az istállóba. de valami baja van. – Na most – magyarázta Bert. ez nem olyan feladat. A borjú. nagyon hasonlított egy rendes tehénborjúhoz. fejét le-fel mozgatva. egy fél szarvú tehén. hogy valami nagy baj van. miért csinálja. – Hát. amit az afrikai bivaly félelmetes természetéről valaha olvastam. Dzsingisz mindig úgy végzi ezt a mutatványát. aztán bement az istállóba. Zabbal és szénával sikerült a tehenet a kerítéshez csalogatnunk. hogy a borjú megpróbál legelni. Te felkapod a borjút. Leereszti hatalmas fejét. ha rászánná magát. Hosszas bajlódás után a tehenet és a borját sikerült elválasztanunk a csorda többi részétől. és itt megállapítottuk.tátott szájjal bőgött. hogy élelemhez jusson. és nem tudja kiszabadítani. és üvegből cumiztatjuk. Mikor beléptünk. annyi szent. és amiért a jegesmedve és az elefánt sző – mindez megnyugtató és érdekes szokás. – Nem t’om – mondta Bert -–. Most már nyilvánvaló volt. hogy a patája beakadt a szarvába. szorosan mellette a borja.dirigált Bert –. Szép csokoládébarna színe volt. hogy lássa. – Mit gondolsz. De két. de szerencsére nem is kerül rá naponta sor. s bezártuk őket az istállóba. Érted? – Értem. hogy ugyanazért produkálja magát így. és meglepett. mindenesetre egyik tehén se próbálja soha utánozni. s patái szétterültek. Halvány fogalmam sincs. A tehén az istálló végében állt. és . s amíg a gyakorlat tart. s aztán csak áll. Bert? – kérdeztem. s aztán némi erőlködés után egyik lábát óvatosan szarva hajlatába helyezi. akinek fülébe jutott a kósza hír. Ekkor persze befutott Billy. lábának ízületei nagyok és gumószerűek. Biztatásul elmondta. csak azért jött.

és jól beburkolózva olvastam. aztán pedig felborított a lábamnak rontó borjú. moziba megyünk. az viszont olyan volt. hogy nagy bámulatomra Bertnek valóban sikerült a borjútól átellenes sarokba hajtania. ma gyere korábban. mindez csodálatos élmény volt számomra. és tetőtől talpig trágya borított bennünket. Rosszul kezdődött az egész. mint egy szerzetesi cella. vastag lábát lecövekelte. Billy? . és kituszkoltuk az istállóból. hogy a hálószobában maradjak. és megragadtuk a vonakodó borjút. Végül lábra álltunk. Billyvel berohantunk. Billy ilyenkor rendszerint felkutat az állatkertben. Legalább maga időben érkezett. Aztán a rugdalózó. még jobban letört. no meg a kapitány pompás. – Bert – kiáltottam kétségbeesetten –. Ha a földszinti nagy társalgóban ültem le. Elszörnyedve tapasztaltam. amelyhez a kapitánynak kedve szottyant. s szemüvege lázasan villog. s olyan hideg. és a kabátomba töröltem izzadó tenyerem. és másodszor is sikerült félreterelnie a tehenet. Rögtön utána Billy és én hazamentünk jól lefürödni és minden ruhadarabunkat kicserélni. s ez a legkevésbé se tetszett neki. gyerünk! Ez annyira meglepte a tehenet. gyerünk csak.felkapod a borjút. mint különben. a zongoraszó és ének. – Á. Bert is és magam is váltig igyekeztünk a tehén szarvatlan oldalára kerülni. az állatokról folytatott kellemes beszélgetések. hogy az ötlet elméletileg helyesnek látszik. hogy ezeken a hosszú téli estéken lemenjek a kocsmába. Végül is viszonylag sértetlenül visszavonultunk az ajtóhoz. s ellentmondást nem tűrő hangon kiáltott: – Na. A borjú barátságosan rám szuszogott. s ugyanakkor a tehén is úgy döntött. vagy a jegyzeteim rendezgettem. lángoló curryjei. Rendben? Nem tagadhattam. Látva. keskeny karimájú puhakalapja pedig a homlokára van húzva. Bert minden teketória nélkül széles mozdulattal előrelépett. A béremből nem futotta. A borjú most hirtelen ráébredt. Szakadt rólunk a veríték. hogy az anyjától próbálom elszakítani. kénytelen voltam részt venni a többi bentlakó bárgyú társalgásában. ahol némi vita árán rávettem Billyt. hogy nem tudom fölemelni. s mellső lábainál erősen megragadva megpróbáltam magammal húzni. hogy újra civilizált képet mutassunk. megragadtuk a borjút. – Most! – rikkantotta Bert. vergődő borjút zsákokba göngyöltük. hogy nyugodtan lehetett volna benne fagyasztott marhahúst tárolni. Most. hogy már épp elég ideje tartják megfélemlítve. Hiába húztam. öreglány. A következő néhány pillanat igen eseménydús volt. hogy kiadós fürdő legyen. milyen nehéz. Az egyetlen választási lehetőség az volt. meg se bírom mozdítani! Bert gyorsan hátranézett válla fölött. Érthető hát. változtattam a taktikán. így mindketten elterültünk az öreg bika kedvenc ganajfürdőjében. Durrell! – vakkantja. föltettük az állatkert teherautójára. jöjjön be. és a kapitány már türelmetlenül várakozik az előszobában. Így hát korábban megyek. a lármás kártyapartik. és megpróbáltam fölemelni. – Apu azt üzeni. Beale-ék nappalijának melege és fénye. s közben télikabátjában háromszor akkorának látszik. – Jöjjön be. mert véletlenül ráléptem Billy lábára. Bert újra bement a botjával. hogy megnézzünk valami filmet. Ráadásul néha hihetetlen utakat tettünk Dunstable-ba vagy Lutonba. hogy mindig olyan örömmel vártam a csütörtök estéket (mikor Beale-éknél vacsoráztam). rövid. segítsen kivonszolni a borjút. és mozdíthatatlan volt. tél közeledtén. melyekhez a kapitány maga találta ki a szabályokat. akár egy szikla. s én felfohászkodva előreugrottam. és teljes súlyával a lábamra lépett. s ezért legtöbbször már este hétkor ágyba bújtam. hogy a barakkban kell laknom. és a park állatóvodájába szállítottuk. Mit csinál az anyád. Nem értem. mintha egy szibériai internáló tábor rabja lennék. átnyaláboltam a borjút. ahogy csak egy buddhista vágyhat a nirvánára. nyaka körül irdatlan hosszú sál. mikor egyébként úgy éreztem magam. Mindenesetre elég zaftos volt ahhoz. mit csinálnak a nők ennyi ideig.

kifogyott a benzin. mellé Laura és Mrs. drágám? – Pofon egyszerű! – bömböli a kapitány – minden átkozott bennszülött tudja. hány óra. Beale hangja érkezik. és be a kocsiba. A kapitány a “nyomás”-on azt értette. nyomjátok erősebben… még erősebben! A kocsi elér a tejtő aljára. Beale –. – Nem nyomjátok eléggé! Hé. azt hittem. Amikor a kocsi lejtő tetejére ér. mint a kormány iránta és családja iránt táplált olthatatlan gyűlöletének jelét. s a kapitány mint valami hatalmas juhászkutya magában morogva kitereli őket. hogy kell. gyerünk. a kapitány leállítja a motort. nyomás! Amikor először hallottam ezt a furcsa parancsot. a hálószoba irányából Mrs. hogy számítana. hogy mindenkinek előre-hátra kell hintáznia az ülésen. – Már hogyne számítana! – mordul rá a kapitány. William. amint csillapítólag valami indokot hoz fel. Csak . s elindul felfelé a következő emelkedőn. – Gladys! – bömböli végül. mikor már nem képes tovább türtőztetni magát. most már mindjárt ott leszünk! Mindez persze azokban az időkben játszódik. ott hátul! Rajta. magában dünnyög. Végül is az autó lelassul és leáll. William – zihálja Mrs. próbáljátok újra meg. s a kapitány befékez. William! – lihegi Mrs. Legutóbb egészen addig a galagonyáig jutottunk. mindenki egyszerre. a fenébe is. Biztosított bennünket. vagy talán igen?! – kiáltja a kapitány durván. s ki kell szállnunk. aki a jegyrendszer minden formáját úgy tekinti. – Oda nézzetek! – mondja dühösen. Ha nem siettek. – Tudjátok-e. – Gladys! Hol a francba vagy? Gladys! A távolból. ha majd egyszer megszüntetik a jegyrendszert – súgja oda nekem Mrs. amint úgy vetjük magunkat ide-oda. – Nyomjátok! Rajta! Nyomjátok! – ordítja. hogy ezzel a módszerrel a lejtőn lefelé guruló kocsinak külön lendületet adunk. – Nyomjátok. A motor néhány borzasztó hördülése és a sebességváltó fojtott csikordulásai után előrelódulunk. ha rendesen csináljátok. s ez borzasztóan bosszantja a kapitányt. – Ritmus. A kapitány fel s alá dübörög. Beale kivörösödve. és különben sem hiszem. mi többiek pedig a hátsó ülésen préselődünk össze. lapátszerű kezével az ablakon kimutatva. ha még a ritmusra is vigyázni kelt. hatalmas tömegét előre-hátra vetve. nyomjátok! Erősebben. hogy egy kicsit siessetek… Nem káromkodom… Csak siessetek már! Végre megjelenik Mrs. Beale ül. Gladys! – Nyomom. hogy megtoljuk a kocsit. Beale bizalmasan. hány óra? Gladys! Gladys! Azt kérdeztem. – De hogy nyomjuk.– Öltözködik – feleli Billy tömören. nyavalyás nőket rávenni. Ütem és ritmus… Nem csináljátok rendesen. erősebben! – Jobban nem tudom nyomni. – Áh – kiáltja a kapitány elégedetten –. mint valami bábszínházi báb. – Nyomjad. az hiányzik belőletek! – magyarázza a kapitány. egy új. ugye. de teljesen hiábavaló módszert dolgozott ki. lemaradunk a film elejéről… Gladys! Nem ordítok… Csak megpróbállak benneteket. Beszorítja magát a kormány mögé. – Nem én tehetek róla. s a kocsiban egyre több a lihegés és a nyögés. amikor még mindig jegyre adták a benzint. mint egy rögbimeccs kavarodásában a játékosok. Távolról sem ez volt a helyzet. – Egyszerre! Mindenki egyszerre! Erősebben… Erősebben! – üvölti a kapitány veszettül. s olyan önfeledten dobja magát előre-hátra. – üvölti –. Beale és a három csicsergő lány.—Csak addig a rekettyebokorig értünk el. – Hát igyekezzetek már! – bömböli a kapitány. – Nem én tehetek róla. Rajta. Na. és az óráját nézegeti. tudod-e. hogy ez a nyomorult kormány csak egy teáskanálnyi benzint engedélyez. Mondom. Hogy benzint takarítson meg. Úgy örülök. – Rengeteget számít. hogy nem nyomjátok rendesen! – De ennél jobban nem bírjuk nyomni.

Az öreg Tom. fiatalember” – közölte velem az első reggelen). Ne káromkodj! Nem mondtam. s ziháló hangja annyira gyengéd. A tevék hat nőstényből álló csordáját Big Bill vezeti.. ördög. A lélegzetem úgy lebegett előttem. s hatalmas. ha megrúgta az ember. hogyha mindent föltekintsz. hogy a cipője mintha krumplival volna tele. és uralkodik rajtuk. KIPLING: OONTS A tél úgy tört ránk. mint egy francia karosszék. hár… nyomd!…egy. két. mosolygó öregúrért. Cole (“Magának Mr. hogy “Jó reggelt”. mert lábán annyi a bütyök. korhadó buckákat rakott belőlük. mint valami halvány pókháló. egy jakcsorda és egy tapírpár voltak. Hófúvásos helyeken két méternél is magasabbra halmozódott. Aztán jött a kora hajnali fagy. Nagy.megpróbálom valahogy kihúzni vele. – Na. kivéve saját csikorgó. hatalmas állat. nyomd!… Gladys. mint egy becsapódó ajtó. most! – kiabálja – én diktálom az ütemet. – Tényleg nem az én hibám. s a fagy olyan gonoszul csípte az ujjam hegyét. drágám. aki úgy fest. mint egy magyalbogyó. azért mondja ezt neked. valamint különféle antilopok és szarvasok. mint a mátyásmadár szárnya. igáslóhoz hasonló ember. hogy az arcán örök mosoly terül szét. Most aztán féktelenül süvített a szél. hogy te tehetsz róla. Aztán a hó következett. Megpróbáljuk újra. a hosszú fű fehér lett tőle. – Jól van. Következésképp mindenki rajong érte. mint a borotva. Olyan kedves ember. most a teverészlegnél dolgoztam. de ti nem csináljátok rendesen. – Tudom. hár. ha nem tartod az ütemet?! Egy. Vége szakadt a zsiráffal való meghitt viszonyomnak. göndör szőrből növesztett . mint a kétszersült. ami aztán cseppkőszerű jégcsapokban csöpögött le. olyan túltömött púpokat hord. s bármit megtenne ezért az állatkerten végigcsoszogó. s ropogós. te nem nyomod! Nem tartod az ütemet. akikkel szoros és gyöngéd kapcsolatot tart. s elindul lefelé. A részlegvezető egy bizonyos Mr. hajlott sasorra hosszú évekig tartó sörrel és házi borral folytatott gondos kezelés eredményeképp olyan élénkpiros és fényesen csillogó lett. Cole vagyok. mint a madeiracsipke. mert a világon mindenki másnál jobban szeret. nyomd! Gladys. Az öreg Tom sose nősült meg. de tizenöt gyereke van. könnyet sajtolva ki szememből. A részleg fontosabb állatai egy csorda kétpúpú teve. aki külsejében feltűnően hasonlított a gondjaira bízott tevékre. Feküdjetek belé! Mindenki egyszerre! Egy. A kocsi elérkezik a következő dombtetőre. kedves szeme tiszta és olyan melegkék. drágám. hatalmas. surrogó neszét a lábam alatt. úgy vágott. utunk a moziig és vissza mindig sokkal érdekesebb. két. mint Falstaff öregapja. tejfehér. s minden más hangot elfojtott. térdig érő lepellel burkolta be a vidéket. Hogy a fészkes fenébe érjünk el eredményt. FENSŐBBSÉGES TEVÉK De a hadtápunk tevéje. két. egy személybe gyúrva mind. figyelj oda! S így rángatózva és lihegve kúszunk tovább csigalassúsággal. strucc és árvagyermek. úgy érzed. aki fájdalmasan csoszog. nagy pelyhekben pilinkélt. hogy még ha csak azt mondja is. Apró. Szinte egy éjszaka alatt letépte a szél az őszi levelek utolsó tarka zászlóit is. mintha egy sír szája nyílt volna meg hirtelen. hár. Csak megpróbálok segíteni rajta. sima. a segédje elragadó alak. amelyek szilvatortaszagot árasztottak. s ráfagyasztotta az olvadó havat a fákra.. VIII. mint milliónyi olvadó gyertya. Bármilyen izgalmas is a film. A kapitány újra kikapcsolja a motort.

Minél nagyobb lendületet vesz. Még nem volt ugyanis teljesen ura gumós ízületű gólyalábainak. mintha valami más erő irányítaná ezeket a szükséges függelékeket. határozottan viktoriánus hite mellett ráadásul megbízhatatlan jószág. Még szerencse. nem adod meg neki a kijáró tiszteletet. hogy az anyja közben az arcomba rúg. fölemelt. s végül púp lesz belőlük. Néha egészen úgy tetszett. mikor én a részlegnél dolgoztam. nem kellett attól tartanom. mert mikor nyolckor megérkeztünk. Ezek a nyomorúságos kis csökevények később megduzzadnak és megtelnek. Négy lába négy. míg térdei majd kinyaklanak alóla. a pofája annál aggódóbb lesz. annál bonyolultabb szökdécseléseket művelnek a lábai. anyja puffadt hasa alatt találtuk a szénán fekve. előre nem látható. vagy valami hasonlóan ocsmány alak. De minél tovább áll egy helyben. öreg fiú! – vetettem oda kedélyesen. ha el nem törnek. hosszú. Komor elszántsággal. hogy vastag gyapjúkabát volt rajtam. s nem a mellkasomba. Bill. megvizsgálhattam a kicsit. Erre a teljesítményre . s nem habozik nagy. Hátán féloldalra billenve két szánalmas. teljes biztonságban van-e ott lenn alatta. Egész idő alatt az orrával böködte. s minél jobban meghajlanak. hogy azt kívánod. míg anyja kérődzve áll mellette. mintha gyermekgyilkos lennél. Nagyanyó szemmel láthatólag borzasztó büszke volt magzatára. Talpra ugrottam. és felém rúgott az egyik hátsó lábával. Egyszer. vagy pontosabban. Big Bill kérődzve állt a karámja közepén. hogy csak rugalmasságuknak köszönhető. és keresztülvágok a tevék karámján. és ő súlyosan a földre zuhan. gombostűpárnához hasonló lábával feléd rúgni. fokról fokra újra feltornássza magát. Mivel Nagyanyó az egész csorda legkezesebb tagja. és lelökött a földre. A kis teve kora hajnalban láthatta meg a napvilágot. átmászok a kerítésen. miközben négy lába olyan bizarr szögekben áll szanaszét. zöldessárga fogát összecsikorgatja. Két nap múlva végül sikerül megtanulnia némileg irányítani a lábát. hogy kigabalyítsa őket. és fontolóra veszi a problémát. Kétségbeesetten félregurultam. Soha többé nem rövidítettem le az utam Big Bill karámján át. s mikor a közelébe értem. és olyan hitetlenkedve és undorodva néz rád. Botorkál néhány lépést. Bill legöregebb nősténye egy Nagyanyó nevű higgadt matróna. de a csomó túl bonyolult. Az újszülött nagyon vékony és csontos volt. lerövidítem az utam. így a fogát ebbe mélyesztette. hogy meggyőződjön róla. és sárga szeme rám meredt. és nagyon vastag. teste egyik oldalról a másikra lendül. úgy határoztam. Térde meg-megcsuklik. hatalmas küzdelem árán lábra tudta kínlódni magát. Míg a földön feküdtem. ha úgy érzi. A saját fensőbbségébe vetett. Huszonnégy óra múlva a kisteve már járt. s büszkén figyeli. amikor a tapírokat mentem etetni. hirtelen megpördült. Ez után a kezdeti erőlködés után hihetetlen mutatvány következett. bárcsak megbotlana és pofára esne. s szőre nedvesen lapult le Nagyanyó üdvözlő mosdatása következtében. s aztán hátrahajtotta a fejét. s arcán a gúnyos fensőbbségnek olyan gőgjét. kínosan. s nagy patája csak néhány ujjnyival vétette el a fejemet. Ezeket a gyakorlatokat mégis minden reggel kitartóan végzi. hogy a lába nem tudta megtartani a súlyát. és elmenekültem. s aztán gyorsan megiramodik. különböző irányba megy. tátott szájjal fejét előrelódította. Föléd magasodva áll. annál kevésbé hajlandók a lábai megtartani. Bizalmaskodó hangvételem látszólag nem tetszett ennek a dölyfös állatnak. gyomra zürböl. üdvözöltem: – Hahó. Aztán hevesen imbolyogva megáll. nagyon ijedten és csüggedten. Big Bill állkapcsa abbahagyta a rágást. s aztán egész hirtelen végtagjainak egész állványzata hirtelen összeomlik.golfnadrágot visel a lábán. elég veszélyes mellette az élet. garbónyakú pulóver. s ettől vadul támolyog. és arcán kimondhatatlan önelégültség kifejezésével bámult fel az istálló mennyezetére. Aztán hirtelen gyors mozdulattal előrelépett. elszíneződött fogait mellemen a ruhámba mélyesztette. s újra egy kupacban a földre zuhan. Big Bill mit tekint a méltóságán esett sérelemnek. s ő hősiesen igyekezne azokat uralma alá hajtani. háromszögletű bőrdarab lógott. és olyan gyönge. Olykor a levegőbe ugrik. megrázott. azalatt ellett. hosszú. de ez a módszer sem ér sokat. Mivel sose tudni.

amíg sepregetek. de végül is befejezem. mint első próbálkozásai a járással. hogy egy helyben maradjanak. hogy én is elvágódom. s olyan tömör falanxot alkotnak. kockázatos dolgokra vállalkozik. amelyek oly gyakoriak természetes környezetében. sem könyörgéssel nem lehet őket rávenni. mert attól tartottunk. hogy Big Bill mást is enne. bőrét és mindenféle halat vagy húst. kövér patájukkal letaposták benne az utolsó szál füvet is. mint egy barika. s púpredői úgy lobognak. ideiglenesen külön istállójukban elszállásolva él Big Bill három fia. és a mélységes érdeklődés bamba kifejezésével bámulnak rám. Mire az egyik tevét sikerül elmozdítanom. bőségesen iszik a sós tavak vizéből. és bezárom magam mögött az ajtót. Mikor megérkezem. csak így tudom vagy két méterrel odébb tolni a nagy. és hogy ők útban vannak. Ne higgyük. s piszkafalábszárukat csak némi nehézségek árán tudják még irányítani. takarmányrépát és szénát. s a földre huppan. Körülbelül kétévesek. ami útjába akad. Aztán mindhárman nevetséges mozdulattal megrázzák a farkukat. Külön kis karámban. Kétségkívül ezek hárman a legidiótább és legidegesítőbb állatok. Az ugrándozási kísérletek olykor ugyanolyan nevetségesek. a karám ajtaja körül csoportosulnak. Mintegy két méter magasak. beleértve nemeztakarókat. például megpróbál barikaként ugrándozni. Ez kijózanítólag hat rá. nyugodtan ballag az anyja után. A tapír leginkább az elefánt és a ló keresztezésének hat. egy másik foglalja el ugyanazt a posztot. a sarkamra lépnek. mint a zsebkendők a vonatablakból. ezeket valaki nagyokosan Arturnak és Etelkának keresztelte el. Karámjuk kiseprése szinte reménytelen igyekezet. és könnyes szemmel néz utánam. mint zabot. Ez néha katasztrofálisan végződik. s néha. és különös hajlandósággal viseltetik a só iránt. Ficánkolva és szökdécselve ugrál az anyja körül. Elég gyakran előfordul. a kétpúpú teve Prejevalski feljegyzései szerint. kétségtelenül imádja a nagy kősódarabokat. s megint rákezdi.annyira büszke. amelyeket a tevéknek adunk. Sem fenyegetéssel. hogy folytathassam a munkát. s ekkor megkönnyebbülten felsóhajtok. gőzölgő trágyahalom pottyan az épp most gondosan fölsepert terület kellős közepére. A karámjuk kicsi. s azért választottuk el őket a fő csordától. és megzavarja fegyelmezett vonulásukat. állatok csontját. Mindenhova követnek. púpjuk fiatal korukból következően még mindig elég reszketeg. elgáncsolja őket. hogy szigorúan növényi táplálékra szorítkozik. ha egy különösen bonyolult és gyönyörű ugrabugra kivitelezése közben elbotlik a saját lábában. Hatalmas erőlködéssel és záporozó szitkokkal nekik kell veselkednem. mintha legdrágább barátjukat búcsúztatnák. kész felfalni szinte mindent. s így nagy. A három teve-kamasz a karám közepén áll. mert a távolságot nem tudja még jól fölmérni. lábuk alá kerül. s három. pontosan egyforma. s gyakran beléjük ütközik. Sárga fogával nagy darabokat tör le belőle.” Bár én sose láttam. jóindulatúan bámészkodnak egymás pofájába. s bárhol is akarjak seperni. miket majdnem minden más állat elutasít. ahogy belépek. s mihelyst lábra áll. hogy valamelyik matrónától kap egy rúgást. kimegyek. s végül arrébb mozdulnak. ha elvétik a lépést. minden tiszta. A karámban állandóan a nyomomban vannak. úgy nekem esnek. Lába néha cserbenhagyja. akikkel valaha dolgom akadt. hogy nem lehet tőlük kinyitni az ajtót. ha az éhségtől rászoríttatik. Big Bill esetleg sérelmezné jelenlétüket. és hátulról nekiesik. A részlegen a dél-amerikai tapírpár a két kedvencem. ott egy teve áll jóságosan és derűsen. és sortűzszerű ropogtatással fogyasztja el. A csorda többi tagja bosszantó nyűgnek tekinti. Aztán indulatai újra elragadják. s ezt a portengert kell nekem minden reggel kisöpörnöm a három süldő teve segédletével. hogy most már vakmerő. hátulról gyöngéden a nyakamba szuszognak. Miután már jó ideje próbálom odébb tuszkolni őket seprűvel és lapáttal. Lydekker is bizonyítja. s mintha . halványan derengeni kezd agyukban. hogy a tevék jól alkalmazkodnak a nehéz életkörülményekhez: “A kétpúpú teve főleg a sztyeppék azon sós és keserű növényein él. vonakodó testeket. hogy be akarok menni.

… A tapírnak még az embernél is gonoszabb ellenségei a nagy macskafajok. s ezeket a sebeket csak a nagy macskafajokkal való küzdelmében szerezhette. a szerencsétlen pára rémülten berohan a legirdatlanabb sűrűségbe. Nem túl értelmes jószág. s ilyenkor télen naponta kétszer meg kell törnünk a jeget rajta. vagy finom porrá törve be is veszik. hátára veszi a zsákot. mintha valaki nedves ujját felfújt léggömbhöz dörzsölné. krémszínű. némileg körültekintőbben kezeltem őket. az öreg Tom leginkább úgy fest. Mindig nagyon mulattat a látvány. és forró zsírral dörzsölik be. amelyek egyébként is legfőbb örömei és büszkeségei. ami hosszú háziasításuk eredménye. míg a hátán és a nyakán viszonylag rövid a szőr. mivel háta magas vállától a farka felé lejt. s a tigris malájföldi változatát tizedeli. mert ha a víz túl . s nagy ereje és elszántsága révén eljut a legkülönösebb helyekre is. hogy lerázza magáról gonosz ellenségét. sárgarépa. nedves időben pedig teleissza magát vízzel. Napjában egyszer Tom és én leülünk egy nagy halom krumpli. A tiszta. leves és ízletes. sáros sekélyesben dagonyáz. s ez a madárszerű hang furcsa az ilyen lomha állatoktól. hogy sok elejtett tapír testén nagy forradások látszanak. mert a ragadozó karmai nem bírják átütni a zsákmány vastag bőrét. s ráadásul olyan terepen. A jak a szarvasmarhák családjának nagyon különös tagja. és mind küllemre. hosszú szíjakra hasogatják. szőrének és egyéb részeinek az indiánok gyógyító erőt tulajdonítanak. hogy ha a jaguár rávetette magát a tapírra. fehérrépa és takarmányrépa elé. akár egy hivatásos katona.egy csipetnyi volna benne a disznóból is a teljesség kedvéért. Gömbölydeden és apró. hogy kedélyes bizalmaskodással nagyokat csapjak a fenekükre.” Tapírjaink ugyan sosem mutatták az ingerlékenységnek semmi jelét. a nagy kígyók és a jaguár. A jak olyan jelensége a világ magasan fekvő pontjainak. Aztán Tom bütykös lábára tápászkodik. Vastag és erős bőrét kicserzik. mert szőrzetének nagy része alul nő. hogy lábát. vad jak fekete vagy nagyon sötét csokoládébarna. félig befagyott. s ez állítólag gyakran sikerül is neki. Úgy rémlik. mert húsának és bőrének jó hasznát veszi. mégis megtudván. Lábbelire a bőr nem való. mert száraz időben merev és törékeny. éles patáikkal rátiporni. hogy szorult helyzetben képesek az embert leteperni. s nagy fogukkal darabokat kitépni testéből. mint Subidu és Subidam Alice Tükörországában. mint a teve a sivatagoknak. amilyennek az őslovat rekonstruálták. Érkezését örömricsajjal üdvözlik. mint egy vörös képű tapír. részben alakja miatt. s felhagytam azzal. s aztán ostort vagy gyeplőt készítenek belőle. Van néhány példányunk ebből is. bár: a csordánk nagy részének szőre fehér. Annyi bizonyos. gumiszerű ormányától eltekintve nagyon hasonlít ahhoz. A részlegünkön élő egyéb állatok közt nagy jakcsordánk is van. Ha szemügyre veszünk egy jakot. s a tapírok szorosan a sarkában. Úgy mondják. majd zsákba tesszük. hasát s farka alsó részét vastag szőrfüggöny borítja. hamuszürke és fekete foltos. azt látjuk. gondosan apró darabokra vágjuk. valahányszor bemegyek hozzájuk a karámba. Rövid. teljesen érzéketlen a hideggel szemben. Az állat húsa puha. A tapír patáinak. csipogó hangjuk olyan. patáit talizmánként a nyakukban hordják. hogy a kajla. s ezek igazán kedves teremtések. mert ha Mr. amivel semmi más állat nem képes megbirkózni. hogy megpuhítsák. a jaguár nagy zsákmányt ejt az amerikai tapírok közt. Dél-Amerika erdeiben a tapírnak csak három ellensége van: az ember. Cole a megszólalásig hasonlít a tevékhez. s Tibetben a jeges hegyi patakok mentén. Kora reggel ez az első s legkellemetlenebb feladatunk. A karámjukban van egy tó. karikalábú Tom keresztülcsoszog a karámon. Azért van rá szükség. jóindulatúan csillogó szemmel úgy kacsáznak karámjukban. Lydekker ezt írja: “…az indián vadász serényen üldözi a tapírt. és eldöcög a tapírokat megetetni. részben pedig azért. sasorrú. mind ízre igen hasonló a marhahúshoz. de roppant makacs és kitartó.

Érzékei közül a szaglás jóval fejlettebb a többinél. s csodálkozva néz hátra. melyet kerülni kell becserkészése közben. ha nem vigyázok. kék és merev a fagytól. Kora reggel és éjjel járnak legelni. míg a vén bikák remete módra morzsolják le napjaikat. Vasvillám hegyére szúrok egy bála szénát. A jakborjak imádják. hogy az első időkben Baileyéknél nagyon elkényeztettek. ahol olyan forró. azon vehetem magam észre. mint az észak-amerikai bölények. és ezek a nagy darab állatok körém gyűlve elégedetten ropogtatják. a rámerészkedő jakborjakat követik a felnőttek is. Ha ilyenkor nem vonulok vissza sürgősen. aztán a térdig érő hóban lassan keresztülvágok a mezőn. mint egy kazán. s az egyéb munkákat is elvégzem. s megragadom nagy. Furcsa. és gyors. Lélegzetük nagy. s a legjobban eltervezett cserkészés is tökéletesen meghiúsulhat. a szó legjobb és legkevésbé korlátozó értelmében. hogy bárkit is annyit pátyolgattak volna távol az otthontól. hogy családomról és rövid előéletemről hosszú és hencegő történeteket adjak . olykor megpróbálnak egy falat szénát lopni a vállamon cipelt bálából. édes illatú és jóindulatú lavinája vesz körül. hogy fél tucat borjú egyszerre kap lábra. mint hatalmas kutyakölykök. s vele együtt a jakok is. s a hó dallamosan csikorog. hol oly sok jégfolyam keresztezi egymást. hogy bár a jakok majdnem akkorák. mint engem első munkahelyemen. s ez jelenti a fő veszélyt. a jakok köszöntésünkre a havon át felénk vágtáznak. Nagyokat ugranak.” A tél összes nyomorúságával együtt a nyakunkba szakadt. szánkóként vontat végig a hó felszínén. vagy legföllebb három-négy tagú csapatokba verődnek. s ezért annyira vittem velük a bizalmaskodást. a borjak belenyomják orrukat a vízbe. s potenciálisan ugyanolyan veszélyesek. s gyakorta órákig ugyanazon helyen fekve pihennek. Amikor reggel belépünk. hogy a barakkban kellett laknom. leveszem a drótot a báláról. még sincs soha olyan érzésem. és szomjasan isznak. magasan a növényzet felső határa fölött. súlyuk alatt pedig beszakadna a jég. farkukkal úgy csapkodnak. s kezem a bordái melletti vastag bundába dugom. bozontos farkát. Aztán beleereszkednek s forgolódnak. surrog és susog patáik alatt. vállamra emelem. s a szél iránya szintúgy változik. a borjú azonnal megáll. Nyáron a tehenek több száz vagy akár ezertagú csordákba állnak össze. és nyomukat a legmagasabb és legmeredekebb magaslatokon is megtalálhatni. Mire kiganajozom az istállójukat. ahogy egy mesterfokú birkózó kiveti ellenfelét. szőrös. Mikor a tó közelébe érek. a kezem vörös. hogy rosszindulatúak lennének. Az volt a baj. és egyszerre rázza ki a bundájából a vizet. s rendesen valamely meredek és kopár hegyoldalra húzódnak napközben. Amint a tó szélén apró darabokra törtem a jeget. fehér gőzfelhőkben tekeredik elő orrlyukukból. Amikor végül eleresztem. és ettől csak még nyomasztóbbá lett. amennyire az állatkert egyetlen más nagy patásával sem mertem volna. Amikor a tó széléhez közeledem az ásóval. Charlie szinte bátorított. s fiukként kezeltek. ha játszom velük. Tibet magas völgyeiben. s néha túláradó örömükben a fejükre állnak. s a levegőbe rugdosnak. a havon kupacokban szétszórom a szénát. A vén bikák különösen szívesen választanak valamely magasan fekvő pontot nyugvóhelyül. s ez a huzakodás könnyen hanyatt ránthat. mint egy karikás ostorral. Nem hiszem. testük súlyával törve-zúzva a jeget. a hőmérséklet állandóan ingadozik. hogy testük ívben meghajlik. s ha ilyenkor jól megkapaszkodom és eleresztem magam. s ha mély és puha a hó. hogy ezt a feladatot elvégezzük. az összes jakborjú követ. s úgy ugrálnak körül.vastagon befagy. aminek következtében bőrig ázok a jeges víztől. hogy miért hagytam abba máris ezt a nagyszerű játékot. rávetem magam egy-egy mellettem elhaladó borjúra. ilyenkor valamelyik nyugodtan eszegető nagyobb jakot közelítem meg. Baileyék roppant melegséggel és szeretettel fogadtak. Nekem dörgölőznek. Gyakran néhány percen belül valamennyi égtáj irányába fordulhat a szél. Az állat erre teljes erőből vágtatni kezd. csavaró mozdulattal. miközben a jakok nagy. és ott fulladnának. Kinloch tábornok az 1800-as években a tibeti jakokról írva megjegyzi: “…a csordák sokat vándorolnak.

és bárgyú csevegést folytatok Mrs. s az átható szag azonnal elárulja. De két pintnél többet ne hozzon. Csak két eset van: vagy elsőként érkezem. az bizony fogas kérdés. Mosolyogva bólintok.érdeklődik. Hogy jó dolog-e elsőnek hazaérkezni teára. észre sem vesz. aki maga is megpróbálta. mikor kerülnek hajszálai az ételembe. De két pintnél többet semmiképp se. Austin az uzsonnánkat készíti. Legalábbis valaha . de ha elkezd odajárni. poros lódene s Roy leírhatatlan ruhadarabja. és akkor valamennyien tudjuk. S azok a kedves veszekedések miattam! – Hagyd már azt a szegény fiút. Mrs. és mindig rendetlenül szanaszét áll. te is nagyon jól tudod. – Meggyütt? – ismétli. se nem elég sűrű. Eközben Mrs. Ezúttal nem is válaszolok. nevetett rajtuk. hogy rendesen össze lehetne fogni. Az ajtó mögött lógó élénk színű törlőruhával letörli a port a tányérról. leülök az asztalhoz. ha inni akar. még annak is. mint egy hatalmas. Szeme kicsi és sötét. ki jött már haza. a spájzba megy egy tányérért. kedves. mint odakint. ilyenkor hiányzik a fogasról Joe viharvert esőkabátja és zsíros sapkája. Az előtérben csak egy fokkal melegebb a levegő. mindjárt itt az idő lefeküdni. Gondoljon arra. s a gyenge megvilágításban a falifogast kémlelve meg tudom állapítani. – Hát meggyütt?. Bár valószínűleg nem hitte el őket.elő. mit mond majd az édesanyja? – Azt mondja. nyálas ujját gyengéden. Most mindennek vége szakadt. hogy csak idő kérdése. ahol enni szoktunk. Kezem és arcom sajog a hidegtől. de ez mindig hátborzongató módon lenyűgöz. itt sokkal kellemesebb. és szétkeni rajta. ami erős tájszólását nyálassá s olykor teljesen érthetetlenné teszi. – Vegyen még… Tiszta a cipője?… Rendes az a lány?… Ne maradjon ki túl soká. ha a köd ide-oda vonuló fátylai közt egy narancsszínű fény homályos glóriáját látom lüktetni. s kötényéhez szorítja. Néha én vagyok az első. Haja a csimbókok erdeje. hogy igyék. vagy későn érkezem. végre észrevesz. mint az ágyú. s hunyorgatása rossz látásra vall. Hozza haza. s ihatom a langyos teát. s csendesen mosolygott. és csak az tudja. s akkor rosszul leplezett undorral ehetem a félig elhűlt ételt. Charlie. Miért ne ihatna meg a kocsmában egy pinttel? – Énnekem nem a pint ellen van kifogásom. hogy a mamája se szeretné… Vegyen még… Nem. Alacsony asszony. Miután megszámolja az abroszon heverő kenyérszeleteket. s így petyhüdten lóg az arcába. mindent elfojtó mancs. Ezt nagy cuppanással leszopja. milyen sivár az életem a barakkban. Belépve a konyhába. azon egyszerű oknál fogva. mivel fölösleges. és tovább szel. mintha hallgatózna. Fölmarkolja. Ragyogó mosoly torzítja el vonásait. Mrs. és újra megragadja a kenyeret. Fred vastag. Bailey az élet komolyabb dolgaiban nyújtott irányítást. amely valaha egész jó felöltő lehetett. s tovább vágja és keni a vajas kenyeret. hogy se nem elég hosszú. Austin. Austinnal. A fehér köd úgy nehezedik a tájra. aki süket. Általában bátran az elsőt választom. Ott ülök. Ezalatt némi vaj ragad a hüvelykujjára. &letörődve sorsomba. itt kellemesebb. s bármilyen menedéknek örülök. forróság hulláma csap meg. Fatalista vagyok. hogy szelni tudjon belőle. A kenyér az asztalon fekszik. és igyekszem nem figyelni ténykedését. és az álla furcsán deformálódott. hogy mi a helyzet. s meggyőződésem. s fejét féloldalt hajtja. amire rárakja őket: Mikor visszajön. kedves. amit a barakk kínál. ha szomjas. Állandóan mindent kétszer mond. szeretettel a kenyér köré fonja. míg a másikkal vajat csap rá. s én örülök. – Ha hazahozza. ne menjen a kocsmába. de itt is akad bökkenő. s a történetek lényeges pontjait halkan elismételte magában. hogy már megint halat kapunk. Az így leszelt darabot egyik kezében tartja. s ki nem.

Megszaglássza az edény rotyogó tartalmát. aki hangosan csámcsog és szörcsög. Zaj hallatszik az előszobából. – Sokat dógozott? – Ahá! – kiáltja Joe. – Hal – magyarázza. két szeme laposan és egymáshoz közel helyezkedik el ráncos arcában. a tányéromon levő maradékot a villámmal ide-oda tologatva. s közben a vállán keresztül szuttyogósan beszél hozzám. kilincs zörgése jelzi. hogy Mrs. Joe az. – Á – szól üdvözlésképpen. – Mingyár kész a tea. s halkabban hozzáteszi –. A kenyérszeleteket a tányérra halmozza. savanyú. Elmentem… elmentem Lutonba. visszacsoszog a kályhához. nem is bír elég hangosan beszélni. és szétnéz az asztalon. kísérteties vihogást. csöndes. Hamarosan Roy is megérkezik. Austin. nagy bakancsa csikorog és nyikorog a kőpadlón. Austin. aki talán el tudja vonni a figyelmemet az uzsonnakészítésről. és ezen a hangzavaron át hallani Mrs. – Fred késik – jegyzi meg. Joe megereszt egy sípoló. Austin immár harmadszor értesít róla bennünket. a fedőt visszatéve. – Szereti? Mivel az utóbbi két-három hónap minden egyes napján halat kaptunk uzsonnára. mi? – kérdezi tőlem dévajul. – Hun a fiú? – Roy? Még nem jött haza. és idegesen néz Joe-ra és rám. s azóta állandóan abba törli az edényeket is és a kezét is. A. csinos arca a hidegtől piros. . Austin értetlenül mosolyog. A szeme vidáman csillog. és az asztalra bámul. azt csinájja. – Ó! – kiált fel Mrs. Csak öt perce. de mivel már két hete lóg ott. – Máma hamar hazagyütt – locsog tovább Mrs. s közben halkan azt mondja nekem: – Két rohadt szalmaszálat se tettem keresztbe egész nap. Austin műfogsorának állandó szuttyogását. hogy én együttérzek vele zavarában. ahogy a halat tépi és péppé zúzza. nem ér rá hazajönni uzsonnára – jegyzi meg Joe. s közben mutatja is. Leül. Austin Joe elé teszi a halat. Roy idegesen vihog. – Atyaúristen! Már megint hal! Ezt inkább csak megállapítja. – Maguk mindig csak viccelődnek.élénk színű volt. – Hazagyütt? Roy futólag bólint. Szelíden mosolyogva áll az ajtóban. félénk fiú. a teavíz halkan forr a tűzön. s megjelenik Fred.Nemsokára pikkelyünk nő. Aztán Joe teával öblít le egy falat halat. s erősen halszagú gőzt ereszt a szabadba. – Jó estét! Mosolyogva bejön a konyhába. és rámosolyog. hogy jön valaki. Mrs. Lutonban vótam. Valamennyien csöndben ülünk. aki tökéletesen kifejezéstelen arccal fogadja a hírt. s finoman böffent. – Igen – mondja Joe. csapott vállú egyén. a barakk ura. amit eszünk. Fred sem. s azt figyelem. Joe-tól fél. Ippeg most értem haza. – Igen – felelem komoran. Joseph! – köszöntöm. – Igen – mondja Joe. –. azért nincs egy csepp vizünk se. – Tényleg? – kérdezem minden érdeklődés nélkül. a hölgyet kivéve. s a finom kis szőrök a pofacsontján rőten csillognak a fényben. hogy a hal. Minden étkezés nagy megpróbáltatás a számára. érezve. – Látom. és odacsoszog a székéhez. – Hal – mutat rá nagyon intelligensen. – Jó estét. Mrs. A tálalón egyhangúan ketyeg az óra. ezért hát hozzám fordul. hogy leveszi a fedőt a serpenyőről. hal. Mrs. Austin jól megértse. Mrs. – Hát igen! – bömbölöm. – A szivattyún dógozik. Ezt az információt most kifejezetten Roynak szánja. Leteszi magát. Sápadt. A köd nedvesen az ablaknak nyomul. a mintázata kissé elmosódott. Csoszogó. nem is kérdi. erre a kérdésre nehéz válaszolni. Pár percig csendben rágunk. Fene hideg vót. sovány. aki csak most veszi észre. és rekedten fölnevet. Austinnal nem tud beszélni. saját személyében. – Frednek túl sok a dóga.

mint például Paullal. mint a madár. – Nem. még Mrs. mik húsból és az éltető leheletből állanak. – Namivan? – érdeklődik. ahol hat pár eszkimókutya és két pár sarki róka élt. szereti-e a halat. – Szereted a halat. amely épp útban van Fred szája felé. Ez csodálatos volt. és finoman szeletelni kezdi. Fred – mondja Joe. aki pedig nem hallhatta. s hogy elkerüljem a napi munkájáról szóló végeérhetetlen és unalmas beszámolót. Austin megtudakolja Roytól. a . és pontosan a villányi halra esik. Mindeközben hangosan szipákol. Roy még mindig a halával kínlódik. Mindenki nevet. s távozóban a visszhangzó előszobában fütyörész. ami repül. – Tőkehal – mondja fölfedezésére büszkén. csak most valaki más férjével megy el szórakozni – élcelődöm. MINDENES FIÚ Mindenek. mivel így föleleveníthettem ismeretségemet egy sereg állattal. Szeret mindent pontosan leszögezni. Mindig megbűvölten figyelem. s aztán azzal a tökéletes érdektelenséggel rágódik el rajta. Azok a balfácánok elhányták a csavarokat. hogy Fred minden mozdulatára bizonytalanul megrezzen. mert csak ez tarthatja fel unalmas emlékezéseinek áradatát. vadak és szelídek. amit csak a kérődző tehénnél látni. ami úszik. Gazdája megtekinti az eléje helyezett tálat. amely állandóan ott torlódik a legodavetettebb megjegyzés mögött is. én viszont elmegyek. – Nem szeret mán a kislyány? – De igen. ugye? – Ammán igaz – bólint Fred. mint a hal. vastag füstcsigákat eregetve az asztal fölé. – Ohó! – kérődzik tovább –. Szájába lapátolja az ételt. Arca kétoldalt kiduzzad. csak a végszóra várva. követem Joe példáját. hogy Mrs. Érzem. mik a földön csúsznak és másznak. – Hal – javítja ki a felesége. akiket már régebbről ismertem. Mrs. vagy vízi. de beszélhetek én. Az előszobából még hallom. IX. BARTHOLOMEW (BERTHELET) BARTHOLOMEUS DE PROPRIETATIBUS REAUM Boldog két-három hónapon át én voltam az állatkertben a “mindenes fiú”. Mindig egyszavas válaszokat adok Frednek. s állkapcsa mozgásával úgy görög. Most bekövetkezik az elkerülhetetlen. fojtogató. emberek és bestiák. hogy Fred pillantása felém fordul. de végül kitart Fred szőrös orrán. hát akkor itthon maradsz? Fred logikája kristálytiszta. de nem akar semmiből sem kimaradni. és így testből és lélekből. ami lassan érlelődik eltompult agyában. – Túlóráztál? – Nem.– ‘Stét. mik a földön és a mezőkön járnak. hogy ne nyúljanak hozzá. mint két gombóc. Fred hosszú orráról állandóan egy áttetsző csepp lóg. Fred orrán a csepp feladja az egyenlőtlen küzdelmet a nehézkedés törvényeivel. – Mégy valahova ma este? – kérdi tőlem Fred. Mozdulatai már-már olyan óvatosak és lassúak. Joe hátradől. mint egy hüllőé. vagy mások. Fölkel és eldübörög. bár kissé primitív. volt egy saját kis részlegem. hogy mindenki untatására előtörjön. Austin valami kis gondolatfoszlányba van elmerülve. Bólintok. Austin is. Megmondtam nekik. – Na – mondja Joe –. de ezek gondozása nem töltötte ki az időmet teljesen. s ezért más-más részlegekhez is beosztottak egyik vagy másik szabadnapos ápolót helyettesíteni. Fred módszeresen megrágja. mint a barmok. vagy földi. Azaz. állatoknak neveztetnek – vagy bestiáknak – legyen az égi. és pipára gyújt. s a szeme kajánul csillog.

mint ha ló rúgott volna meg. mennyire ráillik ez a név. hogy elég mélyen a bundája alá nyúlhassak. Bár nem ők Lapíts első kölykei. hogy boldogulna az emberiség egy hányada a kutyák családjának e hihetetlenül szívós és megbízható tagjai nélkül. Pár másodperc múlva finoman fölveszi a szájába. már kissé normálisabban viselkedik. szaglászó orrukkal különleges vidrafajtát formáztak. ahogy múlt az idő. farkát hevesen csóválja. s egy gyors nyalintás után eltűnt a vackában. hogy kicsúszott kezemből a kezdeményezés. Eddig még nem volt dolgom eszkimókutyákkal. mert minden közeledésemet olyan vad izgatottsággal fogadta. fejük pedig fekete vagy teljes egészében barnásfeketék. és hagyja. farkát csóválva figyeli. Egy bizonyos Dr. olyan büszke rájuk. Ezt addig ismétli. Phil közölte. Hátsó lábán állva mintegy 180 centi magas. Hamarosan rájöttem azonban. hogy Lapítsot nemrég fedeztették. s egy másikkal jelenik meg. az ölembe teszi. s ha egy ilyen hatalmas szőrcsomó veti magát rád. vagy hogy mennyire duzzadtak az emlői. ezért hát gondosan figyelemmel kísértem. Szép. Négy közülük hamuszürke és fehér foltos volt. a kerítéshez lök. hat kövér kölyköt láttam az alomban hemperegni. mint egy átlagos szabadfogású birkózónak. az olyan. Ilyenkor Lapíts nevéhez méltóan odalapít.tigrissel. testüket vastag zsírréteg borította. természetszerűleg hátratántorodsz a drótkerítésnek. hogy a dolgom végezzem. aztán berohan a vackába. mint a részegek a kocsma előtt. Lapíts mégis gyönyörű és nagyon megnyerő állat. miközben a ketrecét seprem. s hacsak nem vagy nagyon fürge. és hogy idővel lekölykezik. könnyen egypár törött bordával kerülsz ki az ölelésből. hacsak nem vállalkoztam egy hosszas birkózómeccsre. az emberi nem minden egyes tagja iránt szinte már zavarba ejtően heves jóindulatot tanúsítanak. A falka legnagyobb állata egy hatalmas. egészséges kölykök voltak. Amint az első hatalmas ölelésen átesünk. s első nap bizonyos fokú körültekintéssel közeledtem ezekhez a jól megtermett állatokhoz. de a nagy. a munka sose vált unalmassá. mintha először fialt volna. de akkor is kitartóan követ körbe-körbe. felkapja egyik kölykét. mint az anyjuk. akkor végre megelégeli. és mert szinte naponta új részlegnél dolgoztam. Sőt visszatérve a lopkodáshoz. Amint reggel bemegyek a ketrecébe kiseperni. s felágaskodva két mellső lábát válladra támasztja. Guillemard az 1800-as években így írja le a Kamcsatkán látott eszkimókutyákat: “Legtöbbjük fehér. Különben is olyan vastag szőrbundát viselt. hogy a föld olyan pontjain is élhessenek emberek. újra átkutattam a kedvéért a helybeli farmok sövénykerítéseit tojások után. s leffegő nyelvvel. hogy nagyon nehéz volt kitapogatni. és megállapíthassam ezeket a jeleket. Nagyon nehéz volt naponta ellenőrizni. Lapítsról sugárzott a jóindulat. bundájuk fényesen feszült. Végtére is ők teszik lehetővé. mint egyébként. s hegyes orruk . Nem tudom. amíg a ketrecébe nem léptem. Az eszkimókutya-falka többi tagja is vonzó és szeretetre méltó a maga módján. hogy bár egy lerágott csontért élethalálharcot képesek vívni egymással. mekkora a hasa. és elém hozza. Mikor átvettem az eszkimókutyákat. míg minden kölykét az ölembe nem rakta. mint egy jókora piros futószőnyeg. s állandóan egymásnak ütköztek. emlői megteltek tejjel. s aztán egy reggel enyhébb kitöréssel fogadott. Önelégült képpel ült ki a vacka elé. s neki adtam a legjobb húsfalatokat. aki a Lapíts névre hallgat. hogy mikor következik be a fialás. Lassanként. Bár a vele dolgozó ápolónak állandóan olyan – ha nem még különb – erőnlétben kell lennie. Teljes súlyával nekem ugrott. ahonnan a kölykök vékony hangú vinnyogását hallottam. amit oroszlánápoló koromban űztem. Éles hangon nyifogtak. lihegő nyelve olyan hosszasan és pirosan lógott ki. krémszínű szuka. hogy simogatom a kölyköt. Nem is sejtettem. kettő pedig ugyanolyan krémszínű. visszaviszi a vackába. és szerelmes nyögéseket hallat. Ha leguggolok. egy nyalintással jó reggelt kíván. ahol bajban lennének az eszkimókutyák nélkül. cammogó Lapítsnak van csak igazi egyénisége. horkantva liheg. Ha farkával sípcsonton talál. és az emberi nem iránt érzett véghetetlen odaadását azzal fejezte ki. hogy arcomat igyekezett végignyalni. s tömpe. s mikor bekémleltem.

s az ember észre sem veszi. egy süldő kutya két nyeléssel eltüntette. vagy az első keze ügyébe akadó követ. Sok módja van a megkötésüknek. Hatalmas étvágyuk miatt kecskét. Jó vadászok és halászok. és a szegény pára. Sok falu ezért. azonnal és szemmel látható élvezettel felfalják. tojást és madarat zsákmányolnak vándorlásaik során. mikor az egyik ketrecüket sepertem. ahol a környező tundrák jóvoltából a szánok nyáron is használhatók.és fülük miatt megjelenésük határozottan farkasszerű. De nem a fekvő kínai víziszarvas. Kemény és tömött havon másfél mázsa súlyt egy nap alatt 350 mérföldre is könnyen elhúznak. s este visszatérnek vackukra. Az egyik módszer az. A hosszú gyakorlat és őseitől örökölt ösztönei azonban megtanították a veterán táborozó minden fogására. ha kölykeik vannak. hogy cölöpökből háromszög alapú gúlákat állítanak. Gazdáiktól kizárólag gorbus lazacot kapnak enni. a szabadban aludni. de nyáron apróvadat. amiket az állatszerető brit közönség dug át nekik a drótkerítésen. amit pár falat hóval öblítenek le… Mindegyiknek külön neve van. azt látjuk. kivéve. de ha nehéz a szán. s amivel irányítani lehet. amely majdnem olyan vastag. üres szánt pedig egy személlyel hosszú időn át képesek óránkénti nyolc verszta sebességgel röpíteni. kénytelen maga gondoskodni élelméről. ahol a füvet a különféle antilop. s egy nap. mint egy airedale-terrier. hogy kissé ellaposodnak. Faóljaikat csak akkor használják. hogy egymástól távol tartsa őket. és semmi káros utóhatása nem jelentkezett. egy ekkora állat jól szembetűnik. s az elejtett vadon és a maguk fogta lazacon élnek. Szánhúzás közben naponta kétszer egy hal harmadát kapják. Az ember azt hinné. mint a szekérhúzó fokföldi ökröket. juhot vagy kisebb háziállatot nem lehet tartani. Guillemard-nál az alábbiakat olvastam az eszkimókutya szívósságáról: “Nincs kényelmes otthona. mint a medvéé.és szarvascsordák lelegelik. Egyikük egy nap megevett egy zsebkendőt. jellegzetes képet mutat. Az élelmet illetően is olyan kevéssé válogatósak. éppúgy. a kutyáknak hosszú szabadságuk van ebben az évszakban. A települések bizonytalan ösvényein botorkálva az utazó gyakran szakad be jókora üregekbe. hogy egy nagyobbfajta karámban. ha szánt húz. a hajtó a botját hajítja a bűnöshöz. vagy rossz az út. ami szinte beleolvad a tízcentis fűbe. Nem lepett meg. sőt még ennél többet is befognak. s ezt a nőstényekért . ehelyett a hímek szemfoga két Drakula szerű agyarrá nő.” A gondjaimra bízott eszkimókutyák hihetetlen erőben vannak. Fakó sárgásbarna színűek. de csak ritkán hagyják ott végleg gazdájukat. Ezek a különös szarvasok nem nagyobbak. s Kamcsatka egyike a világon azon kevés helyeknek. durva szálú… Bár csodálatosan idomított.” Az állatkertben a törpekengurukon és a páviánokon kívül a muntyákszarvas és egy sereg kínai víziszarvas kóborol szabadon. mivel ostort sohasem használnak. s még esős havazás idején is sokkal jobban szeretnek a hóba vájt lyukakban. Általában nyolcasával vagy tízesével fogják egybe őket. Napközben szabadon kószálnak a környéken. Láthatólag nagyon ízlett neki az adomány. Ezek a furcsa szarvasok nem növesztenek szarvat. és a szőrük meglehetősen durva. Bundája. Az olyan településeket nem számítva. míg valósággal bele nem botlik. Ha büntetni akarják őket. a kutyák nagy száma miatt. s teljesen közömbösek az időjárással szemben. amiket az állat váj magának. ami segítene neki a sarki klíma viszontagságait átvészelni. és a zsebemből kiejtettem (szerencsére üres) erszényemet. De az embernek nagy árat kell fizetnie szolgálataikért. s látszólag közömbösen tűri gazdájától a bőségesen záporozó ütéseket és rúgásokat. néha roppant makacs és kezelhetetlen tud lenni. mint a tetőn a zsindelyek. hogy az még egy struccnak is becsületére válnék. mikor Dr. ravasz és szívós. és úgy illeszkednek egymáshoz. ahol a háziszárnyas ismeretlen. hogy védekezzék a metsző szél ellen. A buszjegyeket vagy jégkrémes kartondobozokat. s mindegyik azt tartja szem előtt. mivel a szánhúzás idejét kivéve minden alkalmat megragadnak a verekedésre. s minden cölöp lábához egy-egy kutyát kötnek. s éjjelre másfelet. Ha közelebbről megnézzük az egyes szőrszálakat. a púpos fajt. amire hallgat. számukat megduplázzák. de néha napokra is elmaradnak.

Úgy gondoltuk. de az utolsó pillanatban sikerült leakasztania magát a kerítésről egy csodálatos vetődéssel. hogy utánunk iramodik és igazoltat. aki észreveszi. négy méterrel a szarvas farka mögött. míg meg nem találtuk az egész udvar egyetlen olyan pontját. míg a hálókat összeszedtük. az autózás újdonságától abbahagyja majd. mintha azt látta volna. ha tüzes vassal sütögetem. pedig most fejjel támadt nekem. van-e engedélyünk az élveboncolásra. katonás külsejű úr hirtelen megállt. összerezzent. hogy lecsökkentsük azt a területet. hogy beletörődik sorsába. de esze ágában se volt. A szarvas kitartóan visított tovább. De ez volt az utolsó tiltakozó mozdulata. A zsákban fekve még mindig dobhártya-hasogatóan sikítozott. s még mindig erősen fogtam a lábát. Továbbgurultunk. ijedt tikácsolásával és tollak felhőjével telt meg. Hirtelen mindenestül abbahagyta a hánykolódást. Phil elmagyarázta: a kínai víziszarvas így jelzi. mintha épp az utazás gyönyörűségeiről tartana előadást nekik. A kínai víziszarvas a tyúkudvar közepén állt. hogy a hó alól gyökereket és gumókat ássanak ki. A leszúrt disznó visítása semmi ahhoz képest amit ez a viszonylag . A következő három másodperc zűrzavaros és fájdalmas volt. A levegő a kifulladt és ütött-vert vadászok fájdalomkiáltásaival. de mindig olyan ügyesen váltott irányt. a harmadik személy pedig a megfelelő pillanatban ráugrik és lefogja. Egy zömök. Akkor sem csaphatott volna nagyobb lármát. a füvön landolva. Körbe-körbe rohant az udvaron – mi a sarkában –. Végighajtottunk a parkon. némely helyeken pedig arra. a tyúkok rendezett sorai felbomlottak. a tyúkok rikácsoló. és vérfagyasztó. míg bele nem bonyolódik a hálóba. A tyúkok mindeddig mélységesen érdeklődő. hogy túl fájdalmasan szorítom. és beszabadult az egyik helybeli farmer tyúkudvarába. s elindultunk vissza az állatkertbe. ahol hajkurásznunk kell majd. s többször a drótkerítésnek vetette magát. A szarvas a szabad lábával kirúgott. Phil Bates. De amikor óvatosan egy zsákba tettük. s ott lógott rúgkapálózva. ám fegyelmezett nézői voltak a dolognak de ez már nekik is sok volt egy kicsit. A kínai víziszarvas egyre nagyobb pánikba esett. nekiütközött a kerítésnek a két agyaránál fogva. jómagam meg Billy. én pedig szememmel a hátsó lábára meredve – szerintem egy sólyom kecses röptével – utána vetődtem. hogy nyakon csípjük a kis csavargót. elsápadt. hogy agyarával kezem fejébe hasít. elmentünk. ahol bogáncs és csalán nőtt. Pedig én is eléggé össze voltam verve. s ezzel hajtottunk a negyedhektárnyi. egyenlő szárú háromszög alakban bekerített baromfiudvarhoz. A tervünknek csak egy hibája volt. Vasmarokkal fogtam a lábát. Azt hittem. iszonyatos sebességgel megfordult. s úgy festett. Gyors megbeszélést tartottunk. mintha azt forgatná a fejében. kitört az egész állatkertet körülvevő kerítésen. szépen fennakadt rajta. Hatalmasat ugrott. s késéles patájával szépen végighasított csuklótól könyékig. közben a kocsiból megállás nélkül félelmetes sikítozás hallatszott. Amikor egyikünk hatalmas puffanással a fűbe hasalt. hogy a sofőrnek nincs feje.folytatott viadalokban használják. és abban a hiszemben. akinek az idő tájt épp semmi dolga sem akadt. s ő egyre növekvő gyanakvással figyelt bennünket. Kiteregettük a vaddisznófogó hálót. izgatott és érdeklődő tyúkoktól körülvéve. a vándorlás ösztönétől vagy csak a kalandvágytól fűtve. s éreztem. Akkor a teherautóra tettük. s addig forgolódtunk. ketten addig zavarásszuk. hogy a hallgatósága soraiba rendzavaró elemek furakodnak. fülsértő visításba kezdett. hogy a szarvas nem volt hajlandó belegabalyodni a hálóba. a hálók tetejére. Most olyan volt. Közös erővel megrohamoztuk. s a rögbiben szokásos durva szerelés módszere mellett döntöttünk. Mellettem rohant el. megpróbálva azon keresztültörni. míg csak a megszokott sétahelyéhez nem értünk. s dühösen nézett utánunk. és olyan elszörnyedve bámult a kocsi után. Magunkkal vittünk egy hálókkal telerakott kis zöld teherautót. és áttört sorainkon. Aki mellett elhaladtunk. Mikor meglátott bennünket. mint egy képviselőjelölt. és mintegy elvesztette előadása fonalát. Egy reggel azt a hírt kaptam. hogy soha közelébe se ment a hálónak. jócskán lazítottam is a fogásomon. hogy egy ilyen szarvas.

Nem vettem észre. s láttam. hogy a kapitány szakképzett állatorvos. – Van itt egy törött lábú róka. – Nem láttam. – Nézd meg. Beale és Billy azonban azt mondta. a róka lába. mint az úgynevezett zöldágtörésnél. – Hát akkor menjünk. Pompás. ő majd sínbe rakja. mert a fémkeret. – Az irodában dolgozik. mivel a róka viselkedése könnyen kiszámítható. a kapitány már befejezte a hivatalos munkáját. Hirtelen eszembe jutott. s az odavezető ajtót bezártam. A befogáshoz egy jókora lepkehálószerű alkalmatosságot használtam. – Nagyszerű – mondtam. Megvizsgáltam. s ezzel megriasztott. mennyi ideig marad a kapitány a fürdőszobában. A negyedik napon a kelés határozott javulás jeleit mutatta. – Te szerencsétlen hülye! – üvöltöttem Billyre. hanem a fémkeretnek ütötte a mellső lábát. s ha elég közel volt hozzá. és nagyobb a remény a sikeres gyógyulásra. Csak annyi volt a teendőm. Billy megdöngette a fürdőszoba ajtaját. három lábon. Apró termete ellenére az ezüstróka képes olyan bősz fenevadat játszani. – Hagyjatok békén! – bömbölte a kapitány. Mrs. Ez fárasztó művelet volt. egyenest beleszaladt. – Eredjetek innen! Fürdök! – Igyekezz vele! – kiáltotta Billy. és visszatért a lakásba egy fürdőre. hogy mindenfélével zavarják. Egy nap észrevettem. tiszta törés volt. erre abbahagyta. úgyhogy a róka nem a zsákba futott. – Vidd papához. s így ez okos tanácsnak tetszett. hogy azzal kenjem be mindennap. és zavarjuk meg mi. A befogás tényleges művelete elég egyszerű volt. s a rókát bámulta. mikor újra be akartam fogni a rókát. tiszta a törés. míg a kapitány elvégzi szertartásos mosdását. Ezt megtudván Mrs. mintha egy zellerszár tört volna ketté. – Ráadásul Phil szabadnapos. mindig szombaton tud a legjobban dolgozni. hogy az egyik rókámnak kelés támadt a farka tövén. s épp a róka elé tartottam a hálót. mert a csont nem szilánkosan és többszörösen törött. ezért emberbaráti okokból meg kell zavarni őt. Végül is kiráztuk a zsákból. Philhez mentem a hírrel. Olyan hang hallatszott. és mérges kaffogása és morgása közben kihámoztam a hálóból. a mancsa és a könyöke közt.apró állat hallatott. eltört. hahó”-t kiáltott a kerítés túloldaláról. de tudtam. Aztán két gyors szökkenés után lekushadt a fűben. miben mesterkedsz. s közben olyan hangokat hallatott. én hajlandó lettem volna kivárni. mikor arra jött Billy a biciklijén. Azt mondja. De azért nagyon óvatosan kellett eljárnom. – Az irodában – felelte Billy. mit csináltam miattad! – Ne haragudj! – motyogta Billy bűnbánóan. hogy az ilyen törést sokkal könnyebb helyre tenni. ez az volt. most mi a fenét csináljak? Nem hagyhatom így. állandó sebességgel körbe-körbe vágtatott a ketrece kerítése mentén. Phil is csak azt tenné. Befogtam a rókát. mikor Billy hirtelen fejhangú sipítással “Hó. Körbe-körbe rohant a kerítés mentén. és eltűnt a szemünk elöl. Persze azt nem várhattam el. s hallottuk a víz halk csobbanását. Mire az igazgatósági épülethez értünk. – Mit mondasz? – kérdezte a kapitány . hogy szép. hogy a róka is osztozzék lelkesedésemben. amikor nincsenek ott a titkárnők. – Hol az apád? – kérdeztem. Szerencsétlenül öt centivel feljebb emeltem a hálót. ha lehet egy törött lábat szépnek nevezni. Nehéz fémkeretét vékony és elég hatástalan párnázat vonta be. mintha egy korhadt ág pattant volna el. hogy azt egy bengáli tigris is megirigyelhetné. s ő szerzett nekem valami kenőcsöt Beale kapitánytól. veszélyes lehetett. aki változatlan sebességgel rótta a köröket a kerítés mentén. s nem is volt összelapítva és elhajolva. én pedig épp a hálót készültem a megfelelő pozícióba hozni. sose lehet tudni. hogy a hálót hirtelen épp elé tartsam. Amint kizavartam a lyukából. és az amúgy is nagyon ideges róka sem élvezte. Csend támadt. mintha tizennégy ijedt víziló próbálna kimászni egy kerti díszkútból. s a zsákrészét nagy szemű halászháló alkotta. mivel le kellett fognom hozzá. Beale-től. bár párnázva volt. – Vidd papához – mondta Billy nyomban.

– Törött lábú róka – ismételte meg Billy. ez a gipszes kötés új módszer. Segítségre van szükségem. – Igazán. s két hüvelykujját megint visszaakasztotta a nadrágtartójába. – Ha úgyis csak vitatkoztok itt. megijeszted a rókát! – szólt közbe Mrs. – Lehet. hogy hol van? Keresd meg. s aztán gipsszel pacsmagolni. – Sose hagytok békén! Na jó… vigyétek az irodába. hogy te leszel a lánc leglényegesebb szeme. Koszos munka. ha valami nagyobb állat lenne. – Ahá – mondta a szemüvegét megigazítva. – Minden segítő kézre szükségünk van! A karomban heverő karcsú. bekötözni. igen… itt van… Hoztak egy törött lábú rókát. apró teremtésre néztem. William. s arra gondoltam. közelségétől és harsány hangjától megijedt. lenyírjuk a szőrt a lábról. indiai antilop vagy egy zsiráf például. s ülepedett le az íróasztalán. visszamehetek. és hosszú. értve? – Miért? – kérdezte Billy értetlenül. két hüvelykujját a nadrágtartójába akasztva – a következőt csináljuk. azt mondja? Na. és fölemeltem egy kicsit. Kinyitotta a száját. őszintén érdekelt a dolog. – Nem leszünk elegen mi hárman? – Nem – mondta a kapitány határozottan. – Most pedig! – harsogta a kapitány szónokiasan. és vártunk. érti? Kezével a pléhdobozra csapott. Billy eltűnt. És Gladys. Egyik kezem a törött láb alá csúsztattam. aki hatalmas bádogdobozt hozott. – Fogja! – vakkantott rám. Innen jól lehetett hallani a kapitányt: – Gladys! Gladys! Hol a papucsom?… Ja. s halvány gipszfelhő porzott ki belőle. – Fogja erősen a nyakát! – Fogom. – Sosincs nyugtom! – üvöltött a kapitány. – Nomármost. nyomában Mrs. figyelmeztető morgást hallatott. Mindentől eltekintve. mocskos és sok tekintetben hatástalan a régi módszer. – Ne kiabálj. Hosszú. de ezt most nem mondhattam el. – Laura a leckét csinálja – jegyezte meg Mrs. – Bizony – bólintott a kapitány. – De hát itt vagyok én. A kapitány sietve hátralépett. – És hívd ide Laurát is! – kiáltott utána a kapitány. a felfogóképesség ekkora hiányát tapasztalva. Most pedig munkára! Billy. Beale kapitány méreteitől. nézzük csak. hogy időigényes. természetesen. Beale. – Egy róka. megyek én is. szép tiszta törés. – Itt maradsz! – förmedt rá a kapitány. apu. drágám. – Hol a fenébe találnál! – förmedt rá a kapitány. s elvette tőlem a dobozt. mert többször is kipróbáltam törött szárnyú és lábú madarakon. Beale aggodalmasan. Durrell – mondta a kapitány –. hacsak a fejét nem akarom venni. hol a gatyám? Végre a fürdőtől kipirultan bedöcögött az irodába. és nyugodtan feküdt a karomban. hozz egy ollót! – Hol találok ollót? – kérdezte Billy gyámoltalanul. Készítsd ki az új gipszes kötszert… Azt én honnan tudjam. és közelről megszemlélte –. Durrell. uram? – kérdeztem. maga az? – dörmögte. A róka. – Ez új kötszer. kapitány – mondtam. hogy ollót keressen. Azt én is tudtam. Ott van valahol. a kapitány most nyilván egy új módszerét mutatja be a gipszbe . Ennél erősebben már nem is foghattam. és befejezhetem a házi feladatomat? – érdeklődött Laura. – Használd a fejed. Az anyád kézimunkakosarában. – Mert ez a rohadt gipsz nem ragad a szőrre – jajdult fel a kapitány kétségbeesetten. – Igen. aki már többé-kevésbé beletörődött sorsába. – Á. Beale-lel. – Mindenkire szükségem van – közölte a kapitány szigorúan.gyanakvóan. Már ez is valami. – Eddig ugyanis sínbe kellett tenni. Először is. Így hát bementünk az irodába. Billy visszatért az ollóval és a húgával. hogy a kapitány láthassa a kár mértékét. mit csinálna a kapitány.

s a lábast megragadva végighaladt a kifeszített kötszer mellett. és érdeklődve nézegette. – Mit ki nem találnak! – ámuldozott a kapitány félhangosan. Langyos vizet. s elég nehézkesen letekert egy-két méter. – No most. Mivel nem locsolgatták állandóan. – Látja. de a kötés az ujján hihetetlen gyorsasággal kezdett megmerevedni. tartsa egyenesen a lábát. Nem tudom. s száját hitetlenkedve elbiggyesztette. tiszta és pofonegyszerű. – Helyes – mondta a kapitány. Billy. s az iroda kezdett olyan képet ölteni. – Nem! – vakkantotta a kapitány. Engedelmesen tartottam a róka lábát. szemüvegét az orra hegyére tolta. és kiszabadította ujját a ragaszkodó kötésből. mikor szabaddá tette őket az olló . – Na most. gipsz-dért hullatva. Gladys! Te pedig. nyírd le a szőrt! – Nem mehetnék vissza a leckémhez? – nyafogta Laura. Beale a konyhában zörgött. amit az állat erősen helytelenített. szinte összebilincselve őket. Fel-le járkált. s felém lengette. A gipsz nagy része a földre hullott. – Nem kell többé sínekkel vacakolni – mondta felém rázva az ujját. Végtére is ezért jöttem Whipsnade-be. Durrell? – Igen. újra és újra megöntözve vízzel. hogy új ismeretekre tegyek szert. – William. uram. Beale megjelent egy lábas meleg vízzel. Durrell – vezényelt. Első a higiénia. hogy működik. Mrs. Billy és Laura által tartott gézszalag megmerevedett és hozzáragadt a kezükhöz. – Kifeszítve. – Semmi régimódi koszos munka. Gladys! Leeresztetted… Így jó… készen áll. látja? A kötés maga a sín. – Az istenfáját! – üvöltött fel a kapitány vadul. és átnyújtotta családjának. Billy és én egymással versengve nyírtuk a szőrt. A dolgok ekkor kezdtek összezavarodni. – Tartsátok kifeszítve! – vezényelte. és hozzálátott a szervezéshez. érti? A kapitány íróasztala s a padló egy összevissza karistolt sípályára emlékeztetett. mintha könnyű. a kapitány levette a doboz tetejét. Mrs. – Rmm… rmm… rm… izé… bizé… – mormogta. – Jó szorosan tartja a nyakát? Nem szeretném. uram. – Igen. Ekkor jött a második bökkenő. de tapadós hó hullott volna benne. közben jól összekente a szemüvegét is a gipsszel. magában olvasta. Billy. míg a gipsz finomabb szemcséi a levegőben lebegtek. s a kapitány többször körültekerte a törést kötszerrel. ez az új módszer. vizet locsolva rá. hogy bemutassa. Laura pedig duzzogva söpörte a padlót. amerre járt. – Namármost – mondta a kapitány –. ami gyors. A kapitány mindenkit munkára fogott. fogjátok ezt a kötést! Gipszfelhő közepette letekert vagy öt méter kötszert. – Semmi hasznotokat nem látom! – kiáltotta a kapitány. – Adjatok még kötszert! – dörmögte a kapitány a munkájába merülve. és vizet melegített. és valamennyiünket megköhögtettek. a kapitány értette-e félre a használati utasítást. Gladys. Laura. ha a legkritikusabb pillanatban szabadulna el! – Szorosan tartom. A róka. szemüvegén át bagolyként pislogva a rókára –. Felemelte a dobozt. hogy ezt szóvá tegyem. drágám! – Hol az olló? Ki a fene tette el azt a rohadt ollót?! Végül megtalálta az ollót. – Nem kell többé sín. de ki vagyok én. a Mrs. Pár centi kötszert a mutatóujja közé csavart. ez világos. – Te… te… te sepred össze a szőrt a földről. Miután ekként csatarendbe állította erőit. Beale kapitány és jómagam kezdtünk elég csapzott külsőt ölteni. Durrell? – kérdezte megragadva a kötszer csöpögő végét. gipsszel vastagon átitatott kötszert.rakásnak. Beale. – Akkor jó – mondta a kapitány. közelről megszemlélte. gondoltam.

hogy az ember megtudná a maga gyöngeségeit és az Istennek hatalmát. de a kapitány meg volt vele elégedve. Mindent és mindenkit gipsz borított finom rétegben. fizetem saját költségeimet. amelyek éppolyan udvariasak voltak. Laura és Billy pedig letekert egy újabb adag kötszert. továbbra is szilárdul kitartottam amellett. ha továbbra is Whipsnade-ben maradok. és az oroszlánok és a tigrisek és a medvék. Sorra megérkeztek a válaszok is. hogy megkönnyebbítenék és segítenék az emberiséget sokfajta nyavalyáiban – mint a vipera húsa. de annak idején háromezer fonttal többre ment az ember. amikor elhatároztam. és hogy félne az utóbb mondottaktól. hogy állatgyűjtő leszek. – Na. amikor betöltöm a huszonegyet (ez pedig már nem is volt olyan messze). hogy egyik célom gyorsabb elérését sem segíti elő. ezek a modern dolgok óriási segítséget jelentenek. Végezetül hátralépett. ezért hát minden áldott este a hideg. Arcáról sugárzott a büszkeség. hogy otthagyom a munkát. Ha viszont sikerül némi tapasztalatot szereznem az állatgyűjtésben. és ingyen dolgozom.segítségével. visszhangzó barakkban. A szoba egyre inkább hasonlított egy előretolt kötözőhelyhez a napóleoni háborúk valamelyik vad csatájában. nem vihetnek magukkal az expedíciójukra. azon igyekezetében. mind! Végre Mrs. azzal folytattam. hogy segítsetek! Na. Az idők végezetéig maradhattam volna mint mindenes fiú. tekerjetek le még egy kis kötszert! Billy. Beale megnedvesítette. leverte a dobozt az asztalról. Durrell – dörmögte önelégülten –. hogy amennyiben hajlandóak magukkal vinni egy expedícióra. Nagyra értékelik ajánlatomat. mások az ember megpróbáltatására. Vázoltam eddigi tapasztalataimat. – Állítólag azért vagytok itt. de tudtam. BARTHOLOMEW (BERTHELET) BARTHOLOMEUS DE PROPRIETATIBUS RERUM Valamivel több mint egy éve voltam már Whipsnade-ben. működő állatgyűjtőnek. Beale-nek sikerült lecsillapítani a kapitányt. de mivel nincs semmi tapasztalatom az állatfogásban. mintha bepúderozták volna. mint a majmok és a selyemmajmok és a kajdácsok. A VADÁLLATOK A MÁNIÁM Némely állatok az ember vigasságára rendeltettek. s a kapitány még mindig lila arccal és mérgesen fújva a róka lába köré tekerte. hogy atyja haragját lecsillapítsa. egyenlő arányban ontva magából a kötszert és a gipszet. s így az végiggurult az irodán. kiből deákflastrom csináltatik. s egy hosszú csík kibogozhatatlanul a papucsára tekeredett. Tudtam. mint amilyen határozottak. – Nézzétek meg magatokat… nézzétek a kötszert! Egy rakás… egy rakás… egy nagy rakás szerencsétlenség vagytok. cellaszerű szobámban ülve szépen fogalmazott leveleket írtam valamennyi akkor. látja. kopasz feje olyan hamvasan fehérlett. Szintúgy némely állatok azért teremtettek. hogy leegyszerűsítik a dolgokat? – Látom – feleltem. – Hasznavehetetlen banda! – üvöltötte a kapitány. X. gézdarabok ragadtak a ruhájára. – Na látja. hogy a ember az elsőbbek által megösmerné gyöngeségét. így jó lesz – mondta. És ezért teremtettek a legyek és a tetvek. folyamodjak ismét. de nekem egyéb terveim voltak. mint manapság –. s végül saját állatkertet nyitok. s mindenkinek jutott néhány hurok géz. Nem éppen a legszakszerűbb gipszkötés volt. Mivel épp azért . háromezer font örökséghez jutok – nem nagyon nagy vagyon ugyan. Nem elsietett döntés volt ez. szemüvegét fehér gipszkeret vette körül. Mrs.

– Nagyon kedves öntől. majd emlékezzék a szavamra. s amit megpróbáltak a lehető legjobban elvégezni. de én mindent feltettem az állatgyűjtésre. drágám! – Ez az igazság! – hajtogatta a kapitány. A whipsnade-i állatgondozók nagy része. az ablakon hajítja ki a pénzét. s azt is. Ez nem az ő hibájuk volt. William! – korholta Mrs. hogy otthagyom Whipsnade-et. s ezt engedelmesen . hogy gondosan válogassuk meg őket. hacsak magukkal nem visznek. akkor már becsülettel állíthatom utólag. hanem még fizet is érte. bár ez sem csekélység. – William. hogy még egy szelídnek látszó törpekenguru is képes. ha sarokba szorítják. – Ne törd le a fiút. – Nagyon fog nekünk hiányozni. Ezt szinte megdöbbentő módon mutatta ki az. hogy maradjak. Mit tanultam? A mérleg inkább negatív volt. enyhén szólva. nem visznek el. – Én bizonyos vagyok benne. akik annyit sem tudtak a gondjaikra bízott állatokról. viszont nem szerezhetek tapasztalatokat. Azt mindenesetre felismertem. rád ugrani. Nélkülük nem lehet semmiféle eredményt elérni. csalódottan vették tudomásul.akartam egy expedícióban részt venni. mintha Whipsnade-ben legalább hetente egyszer felmondtam volna. mit és hogyan nem szabad csinálni. Elhatározásomat. Beale. hogy sikerülni fog neki. aranypénz. – A gyűjtésem legszebb állatait félreteszem az ön számára. nem sokat segített. ugye? – Igen. azokból a napszámosokból került ki. s hátsó lábával az igen kemény esőkabát elejét is leszakítani. a távozásom alkalmából rendezett currys búcsúvacsorán. – A pénz még pénz volt. hogyan kell egy bála szénát vasvillán vinni. – Maradjon hát… a végén kap egy saját részleget… még sokra vihetné. de inkább azt tanultam meg. – Azok voltak a szép idők! – mondta a kapitány. akiket eredetileg a karámokat és az egész állatkertet körülkerítő nagy kerítés felállítására fogadtak fel. olyan negyven-ötven éves emberekkel dolgoztam együtt. hacsak tapasztalatom nincs a gyűjtésben. feltétlenül el kell jönnie – nézett rám Mrs. ha mindig csak így továbbáll – morogta sértődötten. – Még csak keresni sem lehet vele – folytatta gyászosan a kapitány –. s ezért nagyon fontos. hogy van tapasztalatom. Beale. mikor én ott voltam. de szinte minden érdeklődés nélkül. mint manapság. Életemnek ebben a csalódott és lehangoló szakaszában ragyogó ötletem támadt. amibe beleharaphatott az ember… nem egy csomó értéktelen klozettpapír. hogy az egyik leglényegesebb dolog az állatkertben az ápolószemélyzet. mint én húszévesen. – Hát Hagenbeck. Most meg kitörölhetjük vele… – William! – De azért meglátogat majd bennünket. Phil Bates megpróbált rávenni. ez a tanács. A kilátásaimat egyszerre kecsegtetőnek éreztem. az állatgyűjtésből még senki sem gazdagodott meg. mennyire volt hasznos számomra whipsnade-i tartózkodásom. uram? – kérdeztem. Négy óra tájban Bert utasított. amit meg kellett csinálni. hogyan kell vesszőseprűvel és az ásóval takarítani. Ha az örökségem egy részén saját expedíciót szervezek. Ennek eredményeként. nem akartak ők állatszakértők lenni. Igaz. amit a zsiráf mellett töltött első napomon tapasztaltam. – Lárifári – intette le a kapitány morcosan –. hogy gyújtsak alá egy nagy üst víznek. s akkor az egyik ismert nagyság nemcsak hogy elvisz magával. – Abban az időben még volt értéke a pénznek. uram. Nekik ez is csak egy munka volt. s ami még fontosabb. megtanultam. hogy kellőleg megbecsüljük ezt a nehéz és piszkos munkát. Whipsnade-ben töltött utolsó éjszakámon az ágyamban fekve megpróbáltam fölmérni. uram – mondtam. hogy tapasztalatot szerezzek. A tyúk és a tojás problémája volt ez. – Semmire se jut. Durrell. akárcsak Beale kapitány.

egy hartley-wintney-i ács vagy egy sohói főpincér. mint a kábítószeres injekciót kilövő puska. de tudatlan állátbarátoktól. és itassam meg vele. A vadállatok például nagy mesterei annak. Azt is megtanultam Whipsnade-ben. – Mikor meghozták. Sajnos. s ha végül sikerült befogni. Ha bármi baj miatt be kellett fogni a csorda egy tagját. hogy gyógyírként hatott az “állatbarátok” lelkére. Abban a tévhitben élnek. hogy állandó idegfeszültségben igyekszenek ellenségeiket elkerülni. akik állandóan úgy emlegetik az Anyatermészetet. Manapság persze mindez sokkal könnyebb az olyan találmányok miatt. mielőtt még a lábát törte vagy szívszélhűdést kapott volna. ez a gondolkodásmód még ma is elég elterjedt a jó szándékú. mint a dartmoori börtönben. s hogy az egész csorda eleget kap-e enni—válaszoltam erre mindig. de alapjában tudatlan közönség körében. de mikor én még Whipsnade-ben dolgoztam. Hat-hét évvel azelőtt. nem pedig az. hogy téves az elképzelés. Amíg a zsiráf kortyolta a vizet. ami: kemény. a karámok nagy mérete csak kárára vált az állatnak. ezért hát. a víz és a nemük. s nem szerették “bebörtönözve” látni őket. Ha mindezt megadjuk nekik egy körülhatárolt területen belül. meleg vizet aggyak neki… nem t’om. megfázott. mér. s nem kell attól tartania. s aztán azt mondta. különösen. a meleg víz nyugtatóbban hat majd. – Nincs semmi kifogásom az állatkert ellen. Mikor már forrt. hogy nem figyelik meg kellőképp az állatokat. 18 hektáron át kergethettük. gondosan összevegyítette hideg vízzel. sem azt. mint a hideg. egy durhami bányász. nem vesszük észre az apró. de nem érdekelték annyira. hogy folyton betegségekkel és élősködőkkel kell megküzdeniük. mely szerint az állatok jobban érzik magukat – s következésképp egészségesebbek – nagy ketrecekben és karámokban. hogy némely faj esetében a kicsinyek fele elpusztul élete első hat hónapjában. milyen nehéz naponta szemmel tartani egy 18 hektáros karámban egy egész csorda állatot. ha olyan. hacsak nem ismerjük az állatokat alaposan. állandóan vigyázni. hogy éppúgy rabjai a munkájuknak és a konvencióknak. egy sheffieldi gyári munkás. Az sosem izgatja őket. ezeknek s más “fajok”-nak a körében. fiam – mondta Bert. azt találnánk. pedig a vadállatok gondozásában ez a legfontosabb. mint a whipsnade-i – hallottam gyakran a jóakaratú. ha mindezt elsorolom nekik –. Az érdeklődés vagy a tudás hiánya aztán arra vezet. mintha valami jóságos öreg hölgy volna. s úgy gondolták. pedig ha gondos kutatásokat végeznénk. s akkor megtudja. Ezekkel az emberekkel nem lehet vitatkozni. mint a Paradicsomban. hogy az állatok az állatkertben úgy szenvednek. Egyedül az a haszna volt. hogy utánajárjon. ha az állatokról van szó. – Próbáljon meg dolgozni benne. s nem figyeljük meg gondosan őket. Ennek eredményeképpen a zsiráf hét éven át teljesen fölöslegesen itta a meleg vizet. – Nem t’om. Gondos nyomozás után megfejtettem a rejtélyt. mint az állatok az . hogy nem betegek-e. az állatok ott maradnak. De az emberek megszállottjai a “szabadságnak”. miért kell a vizet felmelegíteni. – Na igen – mondják ezek a zavaros gondolkodású állatbarátok. akik az állatokat emberi mértékkel ítélték meg. és büszke volt rájuk. mikor a zsiráfot hozták. könyörtelen és falánk szörnyeteg. hogy az állatokat szigorúan bizonyos területekhez köt három dolog: az élelem.meg is tettem. ahol a bárány az oroszlán mellé heverhet. aszonták. de legalább szabadok. nemcsak a meglévő betegségéből gyógyíthattuk ki. Bert ugyan nagyon szerette az állatait. mennyire szabad egy streathami banktisztviselő. ezért adták ki az utasítást – és elfelejtették visszavonni. hanem a nagy ijedelemből is. vigyem be a zsiráfnak. megkérdeztem Berttől. hogy eltitkolják betegségüket. Hiába bizonygatjuk nekik. természetes környezetükben viszont úgy élnek. Hiába mondom. hogy pár vödör langyos vizet kapjon. árulkodó jeleket. mint kicsikben. hogy barátként kezdi és ebédként végzi. hogy egyeseket nem szorít-e éhezésre a többiek agresszivitása. valóban létszükséglete-e a zsiráfnak a meleg víz. hogy a vadon élő állatóknak keservesen kell a napi táplálékukat megszerezniük.

A barnamedvék és a farkasok a suttogó északi erdőket jelentették. mint a madarak. – Küldj majd egy lapot. akik elfogadták tőlem a búcsúzóul adott tojást. s a Himalája vadjuhoktól népes. a borotvaéles fogú halakkal és békés teknősökkel teli nagy. hogy vállalkozhatsz ilyesmire – mondta Joe. akik élvezettel sziszegtek fagylaltjukra. Szomorú voltam. mint a kétszersült. a zsiráf finom mintázatú bundájával Afrika sárgásbarna síkságaira hívott.állatkertnek. Ha nagyon kell. milliónyi vágtázó patától rengő szavannáival. a zsiráf nagy nyaka alatt átbújva. Nem lesz veled semmi baj. hideg tengerről beszéltek. csak írj! – mondta Phil Bates. mert szerettem Whipsnade-ben dolgozni. nyugodtan nyitottak neki utat. hogy elköszönjek az állatoktól és az emberektől. ahol a fű úgy roppan az ember lába alatt. nem lesz semmi bajod. és két kövér. De tégy úgy. hozzátette: – Remélem. ahogy Jesse mondja. hogy a kapitány mindig segítségedre lesz. hogy kezet foghasson. s aztán hamisan fütyörészve átvágott a sárga nárciszok aranyától villogó parkon. öcskös! – mondta Bert. a csipkés. megrázta a kezem. a tigrisek. fiam – mondta Jesse a fogát szíva s rám meredve –. – Isten áldjon. s barna arca komolyan fordult felém. tudom. mint én. Míg a tapírok gumiszerű orra alá banánt dugtam. hatalmas páncélos rinocéroszokat. . és a többi reám váró csodát. emlős létükre tojást raknak. különbözőképpen reagáltak a hírre. Paul és Maurena. nem én. alkonyi narancsszínben fénylő bundájukkal Ázsiát jelentették – a felékszerezett elefántokat. – Hát Afrikába megyünk? – mondta Mr. s megerősítettek elhatározásomban. a bozontos vállú bölények pedig Észak-Amerika nagy. hogy távozóm. fiú! – mondta Harry. amely tovább mutatta számomra az utat. – Emlékezz. ahova el akarok jutni. Fölvettem a bőröndömet. aki hangosan csámcsogva ette a tőlem kapott utolsó zacskó földimogyorót. arra gondoltam. és ha valaha is vissza akarsz ide jönni. A szemkápráztatóan fekete és fehér zebrák és a kusza sörényébe burkolózó öreg Albert Afrikát. fagydaganatos kezébe fogta kezem. Péter. – Nem mintha szerencsét kellene neked kívánnom. bizonyosan találunk neked valami munkát. Cole. hogy egyszer meglátogatom dél-afrikai hazájukat – a manószerű selyemmajmokkal felékszerezett hatalmas fákat. lusta. Annyi mindenhova el akartam menni. meg ha a dög mögéd lopakodik! Tudod-e? Hát csak vigyázz. fényes zöld és nyirkos erdeivel. – Én nem tudnám megtenni. – Isten veled. mint a csóka szárnya. akikkel együtt dolgoztam. és vigyázz! Egész más káposzta az oroszlán rács mögött. Az emberek. Babs és Sam. hatalmas gorillákat rejtő. Ausztrália feje tetejére állított kontinensét jelképezte furcsa vörös sivatagaival és még furcsább állataival. fiam – mondta az öreg Tom. hullámos prérijére csábítottak. s mintha házasodni készülnék. amelyek ugrálnak és szökdelnek. – Ha bármi segítségre lesz szükséged. s ahol az akáciák furcsa ernyői vetnek árnyékot. s a törpekenguruk és a pávák lassan. az erszényes medve. és elindultam kifelé a parkból. szikrázóan csillogó csúcsait. – Nyakam rá. Rám mosolygott. Az állatok mindenütt hívogatóan intettek. s a flamingóktól rózsakerthez hasonló tavaival. nagyon boldog leszel. a jegesmedvék. tejfehér hómezőkről és a mély. s annyiféle állatot akartam látni. mindegyik egy-egy földrajzi jelzés volt. amely olyan kék és olyan vigasztalan. Péter. kávébarna folyókat. s ahogy jártam búcsúköreimet. és vigyázz. minden állat egy-egy földrészt jelképezett. s megszorította. Másnap reggel körbejártam. s a szeme ragyogott. a fekete földrészt jelentették számomra. – A végén egész kis felfedezők leszünk. hogy elfogott a türelmetlenség. ha száz fontot adnál is. száját biggyesztve és a fejét rázva. mire okítottalak. jó? Vigyázz magadra! – Minden jót. s utoljára vertem kövér fenekükre. fiú! – Nem értem. már majdnem úgy tudsz futni.

az állatkertek kezdték elsőrendűen a szórakoztatást szolgálni. e. akik nem tudtak rájuk feleletet adni. egy zsiráf. ezért hát a könyvekhez kellett folyamodnom. mint elődeik a bolondokházát. III. a világ kifogyhatatlan bőségszaruként ontja az állatokat. gyöngytyúkok. fácánok. ezt a furcsa. Ott álltam. Méreteit jól mutatja.EPILÓGUS Ha más hatással nem is lett volna rám. s még annál is korábban. s ezeket egyrészt megfigyelések céljára. Régen. még ma is sok ilyen ember akad. többek közt olyanok tulajdonában. 1501-ben létesített állatkertet. s mostohaanyja. de kezd egészségesen nőni az érdeklődés az állatok viselkedése és ökológiája iránt is. A legtöbb mai állatkert nehezen tudna ilyen bemutatót tartani. e. Ízletes húsuk volt. Sajnos. férje. míg ezek megkerülték az alexandriai stadiont. s nem döbbentek rá. Ninosz. Ptolemaiosz. Whipsnade még mohóbb és még mindenevőbb olvasót faragott belőlem. 6 pár dromedár. Az első európai állatkertet görögök és rómaiak hozták létre. és sokszor egyszerűen lehetetlen. s ez találó név egy állatkert számára. nem is beszélve a háziállatok százairól. A parádén többek közt 8 pár fölszerszámozott strucc. Az asszíroknak sok állatkertjük volt. körülöttem ezer kérdés. az utolsó kvagga 1909-ben múlt ki a londoni állatkertben. s fészekrakó helyeik több száz négyzetmérföldet borítottak be. s ugyanakkor olyan emberek vettek körül. Meglepetéssel fedeztem föl. azaz az Értelem Kertjének nevezett. Ahogy tovább olvastam. hogy az állatkert nem modern találmány. amit Földünk állatvilágában vitt véghez. elszörnyedve szereztem tudomást az ember telhetetlen terjeszkedéséről. s egy egész napig tartott. Így például komolyan meg sem kísérelték a fogságban tartott állatokat szaporítani. mint már amúgy is voltam. 16 vadászleopárd. hogy az állatkertek vezetői ilyen tudatlanok voltak. i. II. pávák. hogy Dionüszosz ünnepén felvonulást rendeztek az ott őrzött állatokkal. ha rendeltetése szerint vezetik és használják. vagy gepárd. mint Szemirámisz királynő. Hihetetlennek rémlett. Kizárólag a közönség szórakoztatására tartották az állatokat. 14 leopárd. Sajnos. hogy ezek az állatok a kipusztulás szélén állnak. amelyet Ling Iu-nak. Olvastam az észak-amerikai vándorgalambokról. 25 oroszlán. és semmit sem tettek ez ellen. Hiszen az lenne az állatkertek egyik legfőbb feladata. az ember számára. hogy állatkertek gyűjteményei érdekes mutatványosbódék voltak csupán. egy hatalmas kígyó és egy rinocérosz szerepelt. aki oroszlánpárti volt. Salamon király például már i. szinte lehetetlennek. Hatsepszut (aki bizonyára csodálatra méltó asszony volt) még állatgyűjtő expedíciókat is küldött Punt földjére (a mai Szomáliába). ha kimúltak. aki a leopárdokért rajongott. s ezt folytatta és bővítette II. Ramszesz irigylésre méltó gyűjteménye többek között egy zsiráffal is dicsekedhetett. aki főleg az oroszlánok és a tevék terén volt szakértő. Ven Vang császár 750 hektáron létesített parkot. s ugyanakkor az Isten csodáiból szórakoztató és épületes látványosságot nyújtott Isten után a legtökéletesebb. 2900-ban virágzó állatkertek voltak az egyiptomi Szakkarában. s néhány kivétellel csak nagyon másodsorban a tudományos haladást. egyszerűen pótolták őket az Anyatermészet látszólag kifogyhatatlan tárházából. amely egykor oly elterjedt volt Dél-Afrikában. félig ló. Ptolemaiosz hatalmas állatkertet alapított Alexandriában. nem kevesebb mint 96 elefánt. mikor még úgy tetszett. Ma ez már megengedhetetlen. A kvaggát. Olvastam a repülni sem tudó. hogy segítsen a kipusztulóban levő . e. A viktoriánus korig az állatkertek két funkciót töltöttek be: itt közelebbről lehetett tanulmányozni az állatokat. és arról az iszonyatos pusztításról. s az emberek ugyanolyan lelkülettel látogatták az állatkertet. s legutolsó 1914-ben múlt ki a cincinnati állatkertben. Tuthmoszisz i. Ezek után a jeles állatkert-tulajdonosok után kezdtek hozzá a kínaiak. amelyet szinte egy füst alatt fedeztek fel és irtottak ki. 994-ben tartott állatkertet. amelyek hatalmas tömegei “elsötétítették az eget”. félig zebra állatot. ártalmatlan dodóról. némiképp érthető. másrészt cirkuszok részeként tartották fenn. a búr farmerek űzték a pusztulásba. és Asszurbanipal király. I.

hogy ezáltal az emberek viselkedését jobban megértsük. mivel számuk máris túl kicsi ahhoz. Később. Harmadszor – és az én szememben ez a legsürgősebb teendő – az állatkert vadrezervátum lesz. Az alapítvány ezekre a fajokra összpontosítja erőfeszítéseit. s ezeken az utaimon egyre jobban tudatosult bennem. hogy öntelt nagyképűségüket levetkőzve felismerjék: az étet más formáinak épp annyi joguk van a léthez. az én állatkertem létjogosultságát igazolandó. legjobb idéznem a tevékenységünkről írt kis füzetemből: “Bár az utóbbi évek folyamán megnőtt az érdeklődés az állatvilágnak és a környezetnek a megőrzése iránt. mivel az illető kormánynak és természetvédelmi szerveknek nincs elég pénzük és személyzetük. nem nyújthatunk nekik kellő védelmet. ezek a fajok fennmaradnak. elhatároztam. s ha ezt a tervemet valaha is valóra tudom váltani. hogy saját állatkertem lesz. Ha ismertetni akarom az alapítvány céljait. Ha ezekből tenyészkolóniákat hozunk létre ideális környezetben. Jersey szigetén. mint a dodo. De a világ szűkül. Mikor odahagytam Whipsnade-et. Többször is bebizonyosodott. Másodszor. hogy egy fajt éppoly könnyen kipusztíthat természetes környezetének tönkretétele vagy megváltoztatása. amely átvette a park irányítását. hogy “van ott még bőven. hogy segítségünk nélkül már semmi reményük a fennmaradásra. hogy az élet természetes kockázati tényezőivel. hogy “nincs már ott bőven. Sok országban hivatalosan védik ugyan az állatokat. mikor eredeti környezetükben elegendő pénzalap áll rendelkezésre. másodsorban pedig az a közvetett veszély. Whipsnade-i tanulóidőm után hosszú éveken át abban a szerencsében volt részem. Rájöttem. hármas feladatot fog ellátni. s újra benépesíthetjük vele azokat a területeket. mint például a ragadozókkal vagy esetleg a megfogyatkozott élelemmel megbirkózzanak. az emberek száma egyre nő. a tröszt gyűjteményéből egy kis tenyészállat-állományt lehet visszatelepíteni. mert hiszen ha nem ismerjük a különféle állatfajok igényeit. s kicsinyeiket születésük pillanatától óvjuk. Nem szabad elfelednünk. Ez a csodálatos szarvas most már biztonságban van. Mr. hogy a világ különböző pontjaira juthattam el állatgyűjtő expedíciókkal. vizsgálnánk az állatok viselkedését. Világszerte számtalan fajt fenyeget az ember közvetlen vagy közvetett beavatkozása. mert abban az időben az volt az elvük. de az csak »papír-védelem«. hogy el ne tűnjenek örökre a Föld színéről. hanem hogy könnyebben segíthessünk a vadon élő állatokon. A Dávid-szarvas például Kínában kiveszett. Sok esetben bizonyos fajok létszáma úgy megcsappant. mint nekik maguknak. Egy másik látványos példa erre az. nagy tenyészkolóniákat . nemcsak azért. ahonnan a faj kipusztult. s nemrégen Kínába is visszatelepítették. menedék a kiveszőfélben levő állatok számára. s egyre inkább kezdjük fölismerni. halaszthatatlanul sürgős az egyre növekvő számú veszélyeztetett állatfajok számára tenyészmenedéket létesíteni. Így hát megalapítottam a saját állatkertemet a Csatorna-szigetek egyik tagján. amit az állatok természetes környezetének megsemmisítése jelent. mintha válogatás nélkül lepuskázzuk őket. milyen csodálatosak és mennyire fontosak az élet más formái. de a néhai Bedford herceg tenyészkolóniát hozott létre Woburn Abbeyben. a kvagga és a vándorgalamb. s itt ütötte fel székhelyét. ahonnan ez jött”. ráébreszti őket. ahol biztosítjuk számukra a bőséges ellátást. Miért nem tették ezt? Azt hiszem.állatokon. hanem szükséges is. azért. ahol azért tartjuk és tenyésztjük őket. s nem sokkal ezután létrehoztam a Jerseyi Állatvédő Alapítványt. ahogyan a hawaii ludat mentette meg a kipusztulástól Peter Scott Szárnyasvad Alapítványa. mekkora veszély fenyegeti az állatvilágot: elsősorban az állatok kiirtásának a közvetlen veszélye. Scott erőfeszítéseinek hála. segíteni fogja az emberek művelődését. Először is. hogy a természetvédelmi intézkedéseket hatékonyan foganatosítsák. hogy maradéktalanul érvényt szerezzenek a törvénynek. hogy ez nemcsak lehetséges. a védelmet a ragadozóktól. a természetvédelmi intézkedések lassúak. ahonnan ez jött”.

s bár elképzelhető. Kizárólag az a célja. támogassa erőfeszítéseinket. A madarat ismét visszatelepítették Hawaiiba.hoztak létre világszerte különböző állatkertekben és madártani intézetekben. amelyeket kipusztítottunk. akikkel ezen a bolygón osztozunk. Ha érdeklődik az állatvilág sorsa iránt. mint az európai bölényt. még ebben az ijesztően technikai korunkban sem tudjuk semmiféle eszközzel újrateremteni. Az állatok. hogy bizonyos fajokat megmentsen a teljes kipusztulástól ugyanúgy. segítse Ön is. kérem. s most kezd újra elterjedni az általa egykor lakott területeken. hogy pénzét jó célokra fordítjuk. s olyan állatokat foglal magában. A Jerseyi Állatvédő Alapítványt egy szárazföldi Noé bárkájának tekinthetjük. éppilyen fontosak. hogy az emberiség egy újabb Rembrandtot vagy Leonardo da Vincit termel ki magából. Az évi tagdíj csekély. Lépjen az alapítvány tagjai sorába. írjon címemre: Jersey Wildlife Preservation Trust Les Augres Manor Jersey Channel Islands Az állatok érdekében életbevágóan sürgős ez a munka.” Ha élvezettel olvasta ezt a könyvet. Hosszú ez a sikerlista. . de biztosíthatom. kérem hát. hogy bizonyos állatfajokat megóvjunk a kipusztulástól. mint ahogy a múzeumok is védelmet nyújtanak a régi műemlékek és épületek számára. Przewalski vadlovát. azokat az állatfajokat azonban. kérem. a Saiga-antilopot és sok mást.