XIV.

A számítógép szerepe a zeneszerzésben
Minden kor zenéjét meghatározták azok az instrumentumok, amin a zenét megszólaltatták, vagy amin a zeneszerz otthon kipróbálhatta új alkotását. A középkorban ilyen „próba”-hangszer nem létezett, a zeneszerz fejben és papíron szerkesztette vokális darabjait. Ehhez, hogy biztos lehessen a megszólalás min ségében, nagyon szigorú matematikai rendszerre volt szükség, ez volt a már említett Palestrinaellenpont. Az orgona megjelenésével sok szabály idejét múlta, érvényét vesztette, mert a szerz akár öt-hat szólamot is képes volt polifonikusan eljátszani, darabját a hangzási élmény alapján el adás-készre csiszolni. A zongora fejl dése és a zongorázás fejl dése is párhuzamosan haladt, Liszt darabjait például Mozart zongoráján nem lehetett volna eljátszani. (Nem a játékos ügyetlensége miatt!) Rézfúvós hangszerekre a ventil feltalálásáig (1848) csak természetes felhangokat tartalmazó, szignál-szer dallamokat írhattak, a Böhm rendszer fafúvósok elterjedése el tt pedig korlátozottak voltak a modulációs lehet ségek, mert a hangszerek csak bizonyos hangnemekben szóltak tisztán. Ezek a korlátok mára már jobbára led ltek. A zeneszerz legf bb támasza az 1700-as évek közepét l napjainkig a zongora volt. Ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy minden m vet el ször zongora lététben találtak ki (írtak meg vázlatosan), majd ezt a letétet – az orgona kopulázási technikájához hasonlóan (lásd a fejezet utáni függeléket!) – a zenekar hangszercsoportjaira kopulázva dolgozták ki, hangszerelték meg véglegesen. Ha a szerz a teljes m összes hangját még a bemutató el tt hallani akarta, akkor két, három, vagy több zongorás letétet kellett bel le készítenie. Még így is – a legnagyobbakkal is – id nként el fordult, hogy a bemutató után egy-egy darab bizonyos részeit újra kellett hangszerelni. Ezt a technikát a számítógép fejl dése néhány évtizeddel ezel tt gyökeresen átformálta. Ma már módunk van a legnagyobb apparátust igényl m vek sequencer-be játszására, illetve annak életszer visszahallgatására. Ez a lehet ség – az én személyes gyakorlatomban – a próbákon történ javítgatás szinte teljesen megszüntette. A számítógép révén módunk van a zongorától elvonatkoztatni és olyan hangzásokat is kipróbálni, amelyeket anatómiai lehetetlenség két kézzel a klaviatúrán megszólaltatni. (Azért, ha zongoradarabot, vagy zongoraszólamot írunk, persze kell tudnunk zongorázni is.) A számítógépes programok alapvet en két részre oszthatók. A sequencer programokkal hangzó anyagot tudunk el állítani, a kottázó programokkal pedig min ségi kottaanyagot adhatunk a zenészek kezébe. Általában a sequencer jelleg programoknak elég primitív a kottázó részük, a kottázó programok sequencer része pedig csak arra jó, hogy a kottába becsúszott esetleges hanghibákat meghallgatás útján kiküszöböljük. A két rendszert standard MIDI fájllal köthetjük össze, el ször készíthetünk egy jó min ség hanganyagot a sequencerrel, majd ennek a hangjait átvihetjük a kottázó programba, így lényegesen kevesebb munkával kit n és hanghibáktól szinte teljesen mentes anyagot készíthetünk, ami a kéziratból történ másolásnál sohasem szokott sikerülni. A kottázó programmal – szükség szerint – szólamokra lehet bontani a partitúrát, amelyeket azonnal ki lehet osztani a zenészeknek, akik általában nagyon szoktak örülni a másolási hibáktól mentes, nyomtatott kottának. Amint láthatjuk, ez a rendszer csak a gépies rutinmunkát helyettesíti, semmiben nem szab gátat a zeneszerz alkotó képzeletének. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy aki zeneszerz nek vallja magát, az ne gondolja, hogy a zeneszerzés bármely fázisa helyettesíthet számítógépes programmal. Valódi zenedarabot csak úgy alkothatunk, ha annak minden kis részletét mi magunk találjuk ki, az ehhez szükséges összes tudást kemény munkával elsajátítottuk. Vannak olyan számítógépes „zeneszerz ” programok, melyek el re gyártott elemekb l állnak, ezeket bárki különféle sorrendbe rakhatja és a végeredmény valóban (jó ízlés esetén) valami zeneszer hangzás lesz. Ez jó esetben intellektuális játék, rossz esetben a popzenei ipar vadhajtása és zenei környezetszennyezés. Az ilyen programokkal történ „összerakósdi” semmiképpen sem tartozik a zeneszerzés tárgykörébe. A mi feladatunk az, hogy a számítógépet úgy tekintsük segít társunknak, hogy közben magát a lényeget a zene komponálását minden részletében individuálisan tudjuk végezni. Szerencsés esetben ez úgy néz ki, hogy az ember már rég kitalálta fejben a darabot amikor leül a zongorához, a szintetizátorhoz, a számítógép képerny je elé, hogy azt hangokkal és kottafejekkel realizálja. Az a módszer csak igen sekélyes eredményre szokott vezetni, hogy próba-szerencse alapon játszadozunk a hangszeren és várjuk, hogy esetleg ebb l kerekedik ki egy nagyszer darab.

141

Ne felejtsük azt se el, hogy bár a sequencer programokkal nagyon életh , zenekarszer hangzásokat lehet elérni, itt azonban minden hangindítás ugyanaz, minden vibrátó ugyanaz, ellentétben azzal, amikor jó zenészek játszanak és beleviszik zenénkbe a saját egyéniségüket, évtizedes tapasztalataikat. Ez semmivel sem pótolható, ezért érdemes ragaszkodni ahhoz, hogy zenénk „él ben”, valódi hangszereken, jó zenészek el adásában kerüljön koncertpódiumra, vagy felvételre.

Függelék Az orgona kopulázási rendszerén alapuló klasszikus hangszerelési alapelv Magyar népdal (Lajtha László gy jtése) 4 szólamú feldolgozása zongora letét formájában:

Ez a négy szólamú anyag orgonán akkor szólal meg ebben a hangtartományban, ha a játszó manuálon csak a nyolclábas regiszterek vannak bekapcsolva. A nyolc lábas regiszter azért lett így elnevezve, mert a sípsor legnagyobb (nagy Cé) sípja 2m 40cm, azaz 8 láb hosszú. E szerint az alapelv szerint nevezték el a többi regiszter sípsorait is. Következ példáinkban - a könnyebb átláthatóság kedvéért - csak az alap (16, 8, 4 és 2 lábas) kopulázási lehet ségekkel foglalkozunk, nem említjük a köztes kvint kopulákat, sem pedig az azonos hangmagasságú, de eltér hangszín regisztráció számtalan lehet ségét. Orgonajáték esetén az alsó szólamot pedálon kell játszani, a pedálnak külön regiszterei vannak direkt a basszus tartományban.

142

(A pedál-manuál kopulákkal itt most szintén nem foglalkozunk.) Tehát a hangzás – ha manuálon és pedálregiszterben is csak nyolc lábasat használunk – megegyezik a zongora hangmagasságával. Ha a manuált és a pedált is átkapcsoljuk 4 lábas regiszterekre a következ hangzást kapjuk:

Ez önmagában elég vékonyka megszólalást eredményez. A manuállal mehetünk még egy oktávval feljebb, a pedálon azonban – basszus regiszter lévén – ilyen lehet ség nincs. Lehet azonban – a 8 lábashoz képest – egy oktávval lejjebb regisztrálni, hiszen 16 lábas regisztert a legtöbb orgona tartalmaz. (Nem ritka a 32 lábas basszus regiszter sem, ez önmagában már alig ad hangot, csak a kopulázás során növeli úgy a felhang-tartományt, hogy az összhatás valóban „fenséges” lesz.) Nézzük meg - extrém példaként - a 2 lábas manuál és a 16 lábas pedál együttes hangképét:

Ez a hangzás persze csak nagyon tiszta hangolás esetén élvezhet . Ha az általános orgonista gyakorlatnak megfelel en létre hozunk egy tutti állást, azaz a manuálon egyszerre szól a 8, a 4 és a 2 lábas regiszter, a pedálon pedig a 4, a 8 és a 16 lábas, akkor valójában nem történik más, mint az eddig különkülön megszólaló oktávok egymásra kopulázódnak. A zongora letétben meglehet sen egyszer nek t n népdalunk ezt a bonyolult hangzásképet veszi fel, miközben az orgonista továbbra is csak négy szólamban játszik:

143

Amint látjuk, a kopulázások révén a szólamok keresztül kasul keresztezik egymást. Ugyanezt valósíthatjuk meg – kevésbé mechanikusan, egyéni ötletekkel is tarkítva – a zenekar legfontosabb hangszerei segítségével. A szimfonikus zenekar alapvet en három egységb l áll: 1. Vonósok: els heged , második heged , brácsa, cselló, b g . 2. Fafúvósok: els fuvola, második fuvola, (nem ritkán piccoló), els oboa, második oboa, els klarinét, második klarinét, els fagott, második fagott. 3. Rézfúvósok: els , második, harmadik, negyedik kürt, els , második, harmadik trombita, els , második, harmadik harsona, esetleg tuba. Mindhárom alapegység tartalmaz magas, közép és mély hangfekvés hangszereket, ami a hangszínezés szempontjából nagyon fontos lehet. (Nem kell mindig minden hangszercsoportnak szólni.) Kiegészítésként a három alapcsoporthoz hozzájöhet még bármilyen más hangszer, vagy hangszercsoport is, leggyakrabban az üt k, ezen belül leginkább az üstdob, azaz timpani. A fenti népdal jellegéb l adódik, hogy a trombitákat és a harsonákat most nem használjuk, a rézfúvósokat jelen esetben a kürtök képviselik. A zenei matéria üt k alkalmazását sem indokolja. A többi hangszer tutti felrakásban szerepel. Természetesen számtalan más variáció is elképzelhet , azonban ez reprezentálja legjobban a kopulás metódust. (Ez a technika érvényesül a barokk kantáták záró koráljában is.)

144

A hangszerelést a vonósokkal célszer kezdeni. A legjobb hangzást úgy érthetjük el, ha a 4 lábas változatot tesszük tágfekvésbe (heged 1,2 + brácsa) ehhez a 8 és a 16 lábas tartományban játssza a basszust a cselló és a b g . A b g oktáv-transzponáló hangszer, szólamát ugyanoda írjuk, mint a csellóét, ez egy oktávval mélyebben fog megszólalni. Teljesen azonos szólam esetén elég azonos sorban, egyszer leírni, mert az oktáv kopula automatikusan megvalósul.

Az altkulcsban lejegyzett brácsaszólam els üteme:

stb.

A b g els ütemének valóságos hangzása:

stb.

A fúvós szólamok sz kfekvésben szólnak a legjobban. A fafúvósok felölelik – a 16 lábas basszustartomány kivételével – az egész kopulázási intervallumot. Jelen esetben a legfels szólamot célszer piccolóval játszanunk. Ez is oktávtranszponáló hangszer, azonban egy oktávval feljebb szól, mint ahova írjuk, így jónéhány pótvonalat „megspórolhatunk”. Lejegyzési okokból – a fafúvós hangszerpárokat általában egy sorba szokás írni – célszer a piccoló szólamot a második fuvolával játszatni. (A dallam így is mindenképpen a hangzó anyag „tetejére” kerül.)

Ez

így

fog

hangzani:

stb.

145

Ezt a két szólamot mindenképpen érdemes egy oktávval lejjebb, az oboákon is meger síteni:

A két alsó szólamot klarinétra és fagottra írhatjuk, úgy, hogy a klarinétok játsszák a négylábas, a fagottok a nyolclábas változatot. Vigyázat, a Bé-klarinét – a Bé-trombitához hasonlóan – úgynevezett Bé-transzponáló hangszer, ami azt jelenti, hogy az írott Cé ezen a hangszeren Bé-nek szól. Emiatt a klarinét szólamot egy nagy szekunddal feljebb kell írni.

B-klar 1,2 F-dúr

Itt hangzik: stb.

A fagott szólammal szerencsére semmi probléma sincs, oda írjuk és ott is fog szólni, ahol zongorán is hangzik a zenei fundamentum. (Lejegyzési módjában és hangterjedelmében a harsona is ugyanúgy m ködik.)

Már csak a kürtök vannak hátra. A négy kürt együtt nagyon szép akkordikus hangzást tud produkálni a kis oktávban és az egyvonalas oktáv alsó részén. Itt a dallam – eredeti helyén – az els kürtöknek túl magas lenne, ezért célszer egy oktávval lejjebb tenni és a második kürtre bízni. Így kapunk egy sz k fekvés nagyon tömör akkordikus hangzást:

A kürtöt úgy szokás írni, hogy az els és a harmadik, valamint a második és a negyedik kerül egy sorba:

Sajnos ezzel még nincs vége a kürt lejegyzési „trükkjeinek”. A ma használatos kürtök F transzponáló hangszerek, tehát az írott Cé hang egy kvinttel lejjebb F hangként szólal meg. Tehát az egész szólamot mindig violin kulcsban egy tiszta kvinttel feljebb kell leírni.

146

Most már nincs egyéb hátra, mint végig írni a partitúrát, dinamikai és egyéb el adási jelekkel ellátni, majd szólamokra bontani és kiosztani a zenészeknek. Ha esetleg nem tutti formában akarnánk meghangszerelni a népdalt, nem lenne más dolgunk, mint eldönteni, hogy hol, mit hagyjunk ki. Ezzel lehet, hogy még jobb végeredményre jutnánk, hiszen – ne feledjük! – a kevesebb néha több. Zárójelben jegyzem meg, hogy a partitúra olvasás lényegében nem más, mint a kész partitúra alapján az eredeti zongora letét rekonstruálása, gyakorlati reprodukálása. A népdal teljes partitúrája: (A hangszereket általában az alábbi sorrendben írjuk egymás alá.)

147

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful