Ray Bradbury - Fahrenheit 451

Fahrenheit 451 fok - az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég. Ha vonalazott papírt tesznek eléd - másra írj. JUAN RAMON JIMINEZ

Első rész A tűzhely és a szalamandra

Égetni: gyönyörűség volt. Különleges élvezettel nézte, hogyan égnek, feketednek meg, alakulnak át a tárgyak. Az óriáskígyóhoz hasonló fecskendő, amelynek sárgaréz végét öklében szorongatta, úgy köpte a világra a petróleumot, akár a mérget. A vér a fejébe tolult; s akár egy csodálatos karmester, aki a tűz és láng szimfóniáit vezényli, Kezével megsemmisítette a múlt cafatjait, szénné égette romjait. Lélektelen arccal viselte a 451-es számmal jelzett tűzoltósisakot, szemében sárga fény égett. A feladatára gondolt, és felkattintotta a gyújtószerkezetet. A falánk lángok körülnyaldosták a házat, és vörösre, sárgára, feketére festették az esti égboltot. Tűzbogarak raja zúdult a házra. Montag a megszokott látványra volt kíváncsi, arra, ahogy a könyvek - amelyek úgy égtek, akár a galambszárnyak - elhamvadnak a ház tornácán, udvarának gyepén, és a tűzfészek tetején megjelennek a piros mocsári mályvához hasonló lángnyelvek. Az égő könyvek csillogtak, szikráztak, majd elhaltak a szélben, amely uszályként vonszolta a fekete füstöt. Vad vigyor ült Montag koromfüstös arcán. Tudta, ha beér a tűzőrségre, a tükörből feketére mázolt bohócpofa néz rá vissza. Később, mikor nyugovóra tér, érezni fogja, hogy a sötétben is mosolyog, mindig mosolyog. S ez a mosoly - amióta az eszét tudja sohasem tűnik el az arcáról. Felakasztotta és megtisztította csótányszínű sisakját. Gondosan felakasztotta tűzbiztos kabátját; alaposan lezuhanyozott, majd zsebre tett kézzel, fütyörészve végigment a tűzőrség felső emeletén, s már zuhant is a kivezető aknán lefelé. Az utolsó pillanatban, amikor már a szerencsétlenség elkerülhetetlennek látszott, kirántotta kezét a zsebéből, s elkapta az aranyrudat. Ezzel megtörte az esés lendületét, tenyere végigcsúszott a rúdon, fékezte a zuhanó test lendületét. Sarka mindössze egy araszra volt a földszinti betonpadlótól, amikor sikerült megállnia. Montag kilépett az épületből, az éjféli utcán elsétált a földalatti vasúthoz, ahol léghajtásos vonat suhant zajtalanul, jól olajozott pályáján a föld mélye felé. A meleg légáramlat elkísérte a kijárathoz, ahol a krémszínű csempés mozgólépcső felvitte a külvárosi negyedbe. Fütyörészve vitette magát a mozgólépcsőn a csendes esti levegőbe. A sarok felé sétált, nem gondolt semmire. A sarok előtt azonban lassított; mintha szél kerekedett volna, vagy mintha valaki a nevén szólítaná. Az utóbbi néhány estén bizonytalan érzés fogta el a sarkot szegélyező, a csillagfényben a háza felé vezető járdán. Úgy érezte abban a pillanatban, mielőtt befordult volna, valaki volt ott. Úgy tűnt: a levegő sajátos nyugalom színezi, mintha valaki itt várakozott volna, s csak egy pillanattal ezelőtt változott volna árnyékká, hogy átengedje őt. Talán orra szimatolt halvány parfümillatot, talán kézfejének vagy arcának bőre érzett meg egy pillanatra néhány fokos légköri változást, amelyet egy olyan személy okozhatott, aki előbb azon a helyen állt. Érthetetlen dolog volt. Valahányszor hátrafordult, csak a fehér járdát látta, ahol nem járt senki; s talán egy ízben, egy éjszakán látott valamit eltűnni, gyorsan, a gyep irányába, mielőtt megpillanthatta vagy megszólíthatta volna. De ezen az estén annyira lelassított, hogy majdnem megállt. Mintha legbenső énje

elébe vágott volna, hogy helyette beforduljon a sarkon: nagyon-nagyon halk suttogást hallott. Lélegzés? Vagy csak nagyon nyugodtan várakozik valaki, és a jelenlététől összesűrűsödött atmoszferikus nyomást érezte meg? Befordult a sarkon. Az őszi levelek úgy zörögtek a holdfényes járdán, mintha a lányt lassú sétájában a szél mozgása és a hulló levelek ragadták volna magukkal. Lehajtotta fejét, mintha azt figyelné, hogyan érintette cipője a kerengő leveleket. Keskeny, tejfehér arcán valami nemes vágy ült, s kedves, kiapadhatatlan kíváncsisággal figyelt mindent. Tekintetében leplezetlen csodálkozás ült; fekete szeme úgy nézte a világot, hogy semmiféle mozgás nem kerülte el figyelmét. Ruhája fehér volt és suhogott. Montag szinte hallani vélte a lány kezének mozgását járás közben; aztán az alig hallható neszt, ahogy fehér arca megfordult, amikor észrevette, hogy lepésnyire van egy férfitól, aki a járda közepén várakozik. Fejük fölött a fákról néma neszezéssel peregtek a levelek. A lány megállt, s első pillantásra úgy tetszett, meglepetésében hátrahőköl, de azután életteljesen sugárzó fekete szemével úgy nézett Montagra, mintha a férfi valami csodálatosan szépet mondott volna. Montag azonban tudta, hogy szája mindössze egy “helló”-ra nyílt, s csak akkor szólalt meg újra, amikor látta, hogy a lányt szinte megbűvöli a szalamandra a karján és a korongba foglalt főnixmadár a mellén. - Hát persze - mondta -, maga az új szomszéd, ugye? - Maga pedig - elkapta tekintetét a férfi foglalkozásának hivatalos jelvényeiről - tűzőr. Hangja elhalkult. - Milyen különösen mondja ezt. - Én… én csukott szemmel is meg tudtam volna mondani. - Miről? A petróleumszagról? A feleségem mindig panaszkodik - nevetett. - Sohasem tudom egészen lemosni. - Nem, azt nem is lehet - mondta a lány megilletődötten. Úgy érezte, a lány körülötte forog, maga után forgatja őt, csendesen megrázza, kiüríti zsebeit - anélkül, hogy megmozdulna. - Petróleum - mondta, mert már túl hosszúra nyúlon a csönd - az én parfümöm. - Igazán annak érzi? - Hát persze. Miért ne? A lány egy kicsit elgondolkodott - Nem tudom. A házak irányába fordult. - Nincs ellene kifogása, ha magával tartok hazafelé? Clarisse McClellannak hívnak. - Clarisse. Én Guy Montag vagyok. Jöjjön. Miért kóborol ilyen későn? Hány éves? Mentek az ezüstös fényben csillogó járdán, az éjszaka hol meleg, hol hűvös levegőjében, amelybe alig észlelhető kajszibarack- és eperillat vegyült. Körülnézett, és megállapította, hogy az évnek ebben a szakában ez lehetetlen. Csak a lány ment mellette; arca úgy csillogott, mint a hó a holdfényben. Tudta, hogy az ő kérdésein gondolkodik, és hogy hogyan is válaszoljon. - Nos - szólalt meg a lány -, tizenhét éves vagyok és bolond. Nagybátyám azt szokta mondani: a kettő mindig együtt jár. “Ha valaki kérdi, hány éves vagy - mondja -, csak azt feleld: tizenhét és bolond.” Milyen szép sétaidő ez. Szeretem szagolgatni a dobokat, s nézni őket, néha egész éjjel fenn vagyok, sétálok, és a napfelkeltét nézem. Csendben mentek tovább. Aztán a lány elgondolkodva így szólt: - Tudja, én egyáltalán nem félek magától. A másik meglepődött: - Miért is félne? - Olyan sokan félnek. Úgy gondolom, a tűzőrségtől. De hát végtére maga is csak ember… A férfi meglátta magát a lány szemében, mint két csillogó-ragyogó vízcseppben; feketének és kicsinynek, igen ölesen: még a szája sarkában a redőket is, mindent, mintha a lány szeme ibolyaszínű csodálatos borostyánkő volna, amely magába foglalja és sértetlenül megőrzi őt. Feléje forduló arca most olyan volt, mint valami gyengéd és állandó fénnyel csillogó tejkristály. Nem az elektromosság hisztérikus fénye volt ez hanem micsoda? A gyertya különös-kellemes, halvány és hízelgő világa. Egyszer gyerekkorában áramszünet idején anyja megtalálta és meggyújtotta az utolsó szál gyertyát. Az újrafelfedezés rövid órája következett: ebben a világításban a tér elvesztette végtelen biterjedését, és nyugalmasan ölelte körül őket. Anya s gyermeke egyedül voltak, átváltoztak; abban reménykedtek, hogy a villany talán nem gyúl ki nagyon hamar… S ekkor Clarissa így szólt: - Nem haragszik, ha megkérdem? Hány éve dolgozik a tűzőrségnél?

- Húszéves korom óta; tíz éve. - Elolvasott valaha is egy olyan könyvet, amelyet aztán elégetett? A férfi nevetett. - Ez törvényellenes. - Ó, persze. - Szép munka. Hétfőn Millayt, szerdán Whitmant, pénteken Faulknert; hamuvá égetni őket, aztán a hamujukat is elégetni. Hivatásunknak ez a jelszava. Továbbmentek, aztán a lány megszólalt: - Igaz, hogy azelőtt a tűzőrség oltotta és nem gerjesztette a tüzet? - Nem. A házak mindig tűzbiztosak voltak, ezt elhiheti, ha mondom. - Furcsa. Egyszer azt hallottam, hogy nagyon régen a házak véletlenül gyulladtak ki, s azért volt szükség tűzőrségre, hogy eloltsák a tüzet. A férfi nevetett. A lány gyors pillantást vetett rá. - Mit nevet? - Nem tudom. - Újból elnevette magát, majd abbahagyta. - Miért? - Maga akkor is nevet, amikor én nem is mondok semmi tréfásat. Kapásból válaszol, ahelyett, hogy előbb gondolkodna a kérdéseimen. A férfi megállt. - Fura egy szerzet maga - mondta, és a lányra nézett. - nincs magában egy szikra tapintat sem. - Nem akartam megbántani. Csak szeretem megfigyelni az embereket. Azt hiszem, kicsit túlságosan is. - Ez nem mond magának semmit? - Megérintette a koromfekete ruhaujjára tűzött 451es számot. - De igen - suttogta a lány, s meggyorsította lépteit. - Figyelte már a lökhajtásos kocsikat, amikor errefelé rohannak az úton? - Maga másról beszél! - Azt hiszem, a vezetők nem tudják, milyen a fű vagy a virág, mert sohasem hajtanak elég lassan, hogy megfigyelhessék a füvet és a virágokat mondta a lány. - Ha mutatna egy vezetőnek egy zöld foltot, azt mondaná: “Ó, igen, ez fű!” Egy piros foltot? Ez rózsakert! A fehér foltok - házak. Barna foltok - tehenek. A nagybátyám egyszer lassan hajtott az országúton. Óránként negyvenmérföldes sebességgel, és két napra lecsukták. Nem furcsa ez? Nem szomorú? - Maga túl sokat gondolkodik - mondta Montag kényszeredetten. - Nem vagyok tv-rajongó, ritkán járok versenyekre vagy a Vidám Parkba. Így azt hiszem, sok időm jut bolond gondolatokra. Látta már a hétszáz láb hosszú hirdetőtáblákat vidéken, a városokon túl? Tudja, hogy valaha a hirdetőtáblák csak húsz láb hosszúak voltak? De az autók olyan gyorsan haladtak, hogy ki Kellett nyújtaniuk a hirdetéseket, hogy meg is lássák a vezetők. - Ezt nem tudtam - mondta Montag, és élesen felnevetett. - Fogadjunk, hogy tudok még valamit, amit maga nem tud. Reggel harmat van a füvön. Hirtelen nem emlékezett rá, tudta-e ezt vagy sem, s ez felingerelte. - S ha felnéz - biccentett a lány az ég felé -, a holdban embert lát. Már nagyon régen nem nézett fel. Hátralevő útjukat csendben tették meg. A lány csendje elgondolkozó volt, a férfié szorongó és kényelmetlen. Közben vádló pillantásokat vetett a lány felé. Mikor Clarisse otthonához értek, a házban valamennyi lámpa égett. - Mi történik itt? - Montag ritkán látott olyat, hogy egy házban felgyújtanák az összes lámpákat. - Ó, csak anyám, apám és nagybátyám ülnek az asztal körül, és beszélgetnek. Olyan ez is, mint amikor valaki gyalog jár, csak ritkább. Nagybátyámat egy más alkalommal azért zárták be, mert gyalog járt. Mondtam ezt már magának? Ó, mi nagyon különösek vagyunk. - És miről beszélgetnek? A lány nevetett. - Jó éjszakát - mondta, és a bejárat felé indult. Aztán, úgy látszik, valami eszébe jutott, visszajött, s csodálkozva és kíváncsian nézett a szemébe: - Maga boldog? - kérdezte. - Hogy mi vagyok én? - kiáltott fel a férfi. De Clarisse már elfutott, s eltűnt a holdfényben. Az utcai kapu csendben becsukódott mögötte.

Teljes sötétség. hogy nem vagyok boldog? . Felgyújtania sem kellett a villanyt. rózsaszín fészkükben meghúzódó bogarak elektromos döngicsélése. A hullámok minden éjjel behatoltak az üres szobába. hangjuk dagálya felemelte az asszonyt. akár egy karóra számlapja. Felesége takaratlanul és hidegen fekszik az ágyon. kivéve. és most rábámul. a kinti. Önmagához szólt. s magával sodorta a reggel felé. egy órán belül megfullad. ha az ő szeme viszketne. amely az ismerős kéz nyomását felismerve. s a fehér csendben és ragyogásban teljes bizonyossággal tudja. s ugyanakkor úgy érezte. Sötétség. beszéd és beszéd és újra csak zene. amelyet közszemlére kitettek a sír fedelére. Hirtelen elkapta róla tekintetét. hogy a dallamát is érzékelje. az ujjak minden csettintését .egy pillanattal azelőtt. Lehetetlenség. de egyben új nappal felé is. és végül a munkájában találta meg: az ember gyakran fáklya. A szoba hideg volt. Kezét bedugta a bejárat kesztyűnyílásába. s az megmondja neki. a kéz minden mozdulatát. míg ki nem alszik. A lány arcát látta: emlékezete gyönyörűnek őrizte meg. mert nem akarta. Hogy betölti az arca képzeletének színpadát. Mit gondol az a lány? Azt hiszi talán. s a gyepen végigszaladó leány magával vitte a maszkot. hogy az éj további sötétségek felé siklik. Felismerte a tényállást. . szokástól.kérdezte a csendes szobáktól. a “tengeri kagyló”. mint a bábjáték éber nézője. remegő gondolatodat! Az azonosításnak mily hihetetlen hatalmával rendelkezik ez a lány. hogy a hold besüssön a szobába. mint valami elektronikus óceán. Boldogságát álarcként viselte. Nem boldog. csaknem úgy látszott. zene. Egy pillanattal korábban. és már háromszor is megtörtént. legbenső. mert nem kap levegőt.Boldog! Micsoda képtelenség. mekkora árnyékot vet vékony alakja a falra! Úgy érezte. míg elindult megvetett. Mily ritkán fogadja be magába más emberek arca a te képedet. nincs mód arra. A levegőben finom szúnyogzümmögés hallatszott. a lány jóval előbb ásítana.Hát persze hogy boldog vagyok.kérdezte Montag másik énjét. hány óra. különálló s ennélfogva hideg ágya felé. ég. Micsoda különös találkozás egy különös éjszakán! Semmi hasonlóra nem emlékezett. Olyan kicsi az arca. Ott állt. Visszapillantott a falra. vagy mint egy leégett fantasztikus gyertya anyaga. Hallgatózott. hogy valami rejtőzködik a rács mögött. Úgy érezte. Az üres falra nézett. s veri vissza a te kifejezésedet. ezüstösen ragyogó világból ide nem jutott el jeladás. hogy megnézze. Nem akarta elhúzni a függönyöket. ha valaki felébred. aztán olvadni. olyan. és visszakérje tőle. Mintha egy mauzóleum márványfalú termébe lépett volna be a holdfényből. acélfonál rögzíti mozdíthatatlanul a mennyezetre. majd összezsugorodik. Mennyi ideig sétáltak együtt Három percig? Ötig? S most mily hosszúnak tetszik az az idő. tudattól függetlenül néha motyogva előmerészkedett. Abbahagyta a nevetést. mosolya előbb illanni kezd. amely egyszerre csak összeomlik s kialszik. aki tulajdon fényedet veri rád vissza? Hasonlat után kutatott. S ha állkapcsának izmai észrevétlenül megfeszülnének. a lány pislogna. amikor egy éve egy öregemberrel találkozott a parkban. Egyetlen éjszaka sem volt az utolsó két esztendőben. nem jut lélegzethez. aki előre látja a szempillák minden rebbenését. amely alig látszik éjszaka a sötét szobában. mint ő. kinyitni a franciaablakot. amelynek során Mildred ne úszott volna ebben a tengerben. A zene majdnem elég hangos volt ahhoz. Az asszony tekintetét láthatatlan. Tükörre is emlékeztet a lány arca. Nem boldog. s a kiáramló hang. hogy megtörtént volna. akár egy holttest. . hogy bekopogjon az ajtón.Micsoda? . hány embert ismersz. mint hogy lába beleütközött volna a földön fekvő tárgyba. mennyi az idő. aki akarattól. tudta. Úgy érezte. mint a bőr. . azt a tudat alatti idiótát. a meleg. szüntelen csapkodja álmatlan agyának partjait. a szorosan zárt ablakokon a nagyváros egyetlen hangja sem hatolt be ebbe a síri világba. hogyan fog festeni a szobája. fülében gyűszűnyi kis vádló. hogy nagy boldogan alámerült benne. ez a lány őrá várt ezen az istenverte késő éjszakán az utcán… Kinyitotta a hálószoba ajtaját. s a ventillátor rácsára felnézve hirtelen az jutott az eszébe. és beszélgettek… Montag megrázta fejét.. kaput nyitott. Ha jól belegondol. perc és másodperc.

mintha két óriás kéz húszezer mérföldnyi fekete vásznat hasított volna ketté. Fel voltak szerelve megfelelő gépekkel. Ahogy mondtam: kivenni a régit.Csak úgy mondtam . hogy csak a legkönnyebb holmit tudta volna megmozdítani . a tárgy pedig tompa hangot hallatva elgurult a sötétbe. . tisztavizű patakban eltemetett két sápadt holdkövet. ha nem tisztítjuk meg a vért. lélegzete halkan. Érezte. amelyre hullhat az eső. akkor az rácsap az agyra. Montag úgy érezte. s csaknem feldöntötte a lányt. de nem látta azt. Az egyik becsúszik a gyomorba. és friss vérrel. amely felett elsuhanhat a fellegek mozgó árnya. s reggelre a földet furcsa hólepelként elborítja hamujuk. hogy a feleségem jól van-e? .Ötven dollár. Ahogy ott állt.förmedt rá Montag. A gép személytelen kezelője optikai sisakja segítségével belelátott annak az embernek lelkébe. A ház remegett. üresen tátongott a kis készülék fényében. A másik gép is működött. Iszonyatos szakítás zaja hallatszott. akit kiszivattyúzott. Mit látott a Szem? A gépkezelő hallgatott. A másik gépet egy hasonlóan személytelen fickó kezelte.Befejeztük. Ez a gép kiszivattyúzta a testből a vért. A holdkövek eltűntek.Befejezték? . a fekete lökhajtásos gépek zaja felrobbantotta a csillagokat. . fortyogó zöldes anyagot . meggyűlt régi víz és régi idők nyomában. mozogtak. nem hunyorogtak tőle. Rajta csak. nem árt már neki.de felissza-e vajon a sötétséget? Felszívja-e az évek során összegyűlt mérget? Csendben táplálkozik. mintha kettévágták volna. Nem kívánta a külső világosságot. egy-kettő… hat… kilenc… tizenkettő… megint egy… megint s megint… mintha valamennyi csak neki vijjogott volna. amelyet Montag a lábával elgurított. s ajkai egyre csak mozogtak.Baleseti kórház! Szörnyű suttogás. és a feleségét figyelte.tudta már. akár egy hóborította sziget. Előszedte gyújtószerkezetét .Mindkét módszerrel kitisztítottuk . amelyhez ásás közben értek el. . Úgy érezte.visszaverte ezeket a hullámokat. Most dugasz nélkül. aki ebben az egészen jellegtelen éjszakában ott fekszik a sötét ágyon. belélegezte sivításukat. Az egész művelet arra emlékeztetett. Ez az ostobaság járt az eszében. Szeme is volt. fekete tollat. szemükbe ment. s nem érzi. . Kis kristályüveg volt. . Lába rezgéseket bocsátott ki.Mildred! A nő arca olyan volt. mossátok ki az ürességet. Felszívta a lassan felszínre törő.Egész biztosan oké lesz. mint amikor valakinek a földjén árkot ásnak. csak néha hallatja a belső fulladás és vak keresés hangjait. Ha bennhagyjuk az ártalmat a vérben. de nem veszi észre a fellegeket. Leállították a gépeket. hogy bele fog ütközni. a szeme mintha üvegből lett volna. Minden mérgező anyag a készülékünkben maradt. . amit a Szem látott. . s egy kis akadály miközben lépett . Sugárhajtású bombázók zúgtak el felettük. amely fölött érintés nélkül iramlik el az élet. most felcsillant a férfi ágya mellett.Hallgasson! .mondta csendesen az asszony mellett álló gépkezelő. de nem pislogtak. A tárgy. amelyet reggel még harminc altatótabletta töltött meg. valamint szérummal helyettesítette. Mereven állt. A gépész cigarettázva állt.Először: mért nem közlik velem.vékony levelet. Tudta. a ház fölött felvijjogott az égbolt. a cigarettafüst orruk körül gomolygott. A fény kialudt kezében.kérdezte Montag. és az agy feladja… egyszerűen elmenekül.vont vállat a gépkezelő. Mintha feltépték volna a mellkasát. . egyetlen hajszálat. akár egy kalapács… hang… ezerszer is rácsap. míg ott állt reszketve. vegytiszta vörösesbarna overálban. akár egy fekete kobra holmi visszhangos kútba.ezüst korongjában kitapintotta a szalamandra vésetet -. . és oké. Kinyitotta a száját. Csak a fülébe illesztett készülékben zümmögtek a méhek. A láb rúgott. ha ugyan egy szívókígyó képes ilyesmire. mint amikor befordult a sarkon. Valójában két géppel. nyomjátok le a csövet. Az ágyon fekvő asszony: kemény márványréteg. Az orrán keresztül kifújt lélegzet oly erőtlen volt. hogy keze lecsap a telefonra. egy-kettő. majd megpöcentette… A kezéből áramló fény két holdkövet világított meg. Ott álltak. . Majdnem olyan érzés volt. .Montag haragja még csak nem is érintette őket.Semmi értelme a gyomorral foglalkozni. majd kiengedte fogai között. . betenni az újat. alig érzékelhetően tódult be s ki orrlyukam.

nagybácsi. A holdfényes gyepen át nevetés hallatszott Clarisse. Új színt kaptak: lágynak. három! Eső. mit tesz.” Egy félóra telt el. Mindenki a másikból él. ajkai felfrissültek. kidülledt. Senki sem ismer senkit. nagybácsi. A ma esti tűz. papírzsebkendő. hívjon. Hogyan lehet szurkolni egy csapatnak. S az áramló folyam a reggelbe torkollik. elhallgattak. hogy Clarisse MacClellannal járt az utcán. . és belerúgott a kis kristályüvegbe? Csak egy óra. gépeik terhével. Nem akarok semmit se mondani. Néhány éve most már olyan sűrűn fordul elő. töröld meg. szőtték s újraszőtték bódító hálójukat. Fújd bele az orrod valakibe. s egy férfinak . megnézte Mildredet. Ilyen esetnél nincs szükség orvosra. szívből jövő nevetés érkezett abból a házból. gondosan megigazította a takaróját.. ha nem ismerjük a játékstílusát. öt. Clarisse.Végtére is a papírzsebkendő korában élünk. de meg sem gondolta.Mildred .lefeküdt. míg a többi ház magába zárkózva sötétségbe burkolódzott. Istenem. töröld. akik félórán belül megoldják a problémát. s újra beszéltek. Még egy csepp. s átvágott a gyepen. kitisztítják. húzd le. agyát. Montag hallotta a hangokat beszéltek. húzd le.mondotta. zsebeit kigőzölik. üvöltő ömlés. táskájukban a cseppfolyóssá vált melankóliával és a megnevezhetetlen anyag iszapjával. Hajnali két óra volt. Négy: tűz. mennünk kell. Clarisse.Még mit nem! . akár a vulkán.Egyikük sem orvos. . tűz. Csillapítószert is beadtunk neki. arra gondolt bekopogtat az ajtón. valaki másnak a vére keringett benne.tempós szavát hallgatta: . Az egész egy felhőszakadás. “Sokan vagyunk . . . Bárcsak megkapná egy más ember húsát. Ránk tör a zivatar. ahol kiürítik. három. s beengedte az esti levegőt. négy. Új vérfolyam áramlott az asszony ereiben. emlékezetét is! Bárcsak azok az emberek el tudták volna vinni az agyát a vegytisztítóba. A nagybácsi nevet. emberek. kettő. utána töröld bele. három. elhúzta a függönyt. Kettő: Clarisse. kettő. A tűz feltör. Viszlát. nyitva hagyta az ablakot. Montag kilépett a franciaablakon. hüllőszemekkel. S az emberek. Hagyja aludni az asszonyt. aztán . Clarisse.Egy éjszaka folyamán kilenc-tíz ilyen esetünk van. Mildred. A nagybácsi. hogy új.Nem tudok én már semmiről semmit . akik oly nyugodtan s komolyan mosolyogtak. papírzsebkendő. tabletták. altatótabletták. egy. A harmadik. Megállt a beszélő ház árnyékában.gondolta. s az asszonyra bámult. Miért nem jött magukkal orvos? . Ha szükség van rá. Csak hallgatni szeretném magukat. Idegenek jönnek. de azóta a világ szétmállott. kitárta az ablakot. Mildred. fújd bele másvalakibe.talán a lány nagybátyjának? . fújd bele. töröld bele. Egy: Clarisse Kettő: Mildred Három: nagybácsi. Valaki bekapott egy egész fiola tablettát. Egy csepp eső.Milliárdnyian. a cigaretta fityegett a szájában. Csak egy óra telt volna el azóta. kik voltak ezek az emberek? Soha életemben nem láttam még őket. beszéltek s beszéltek. mikor kifutnak a pályára? Montag visszament a házába. nagybátyja házából. A hold tiszta fénye ezüst vízesésként csobogott a szemében. Egy. Tíz saroknyira innen. apja.mondta. csak két jártas emberre. A vihar. színtelen formát öltsön. Ide figyeljen .miközben a hold arccsontjára és homlokának barázdáira sütött . Egy: Mildred. S mindenek fölött: felszabadult. húzd le a vécében. tűz.mondta végül. Egy. s valami újat hozott létre benne. természetes. kettő. húzd le. amely ily késő éjszaka is fényesen ki volt világítva. s így suttog: “Engedjenek be. s erőszakot tesznek rajtad. fújd. Hogy miről beszélnek!” De ehelyett ott maradt a hidegben (arca akár a jégcsap). Montag egy székbe zuhant. ernyedtnek látszottak. Arca kipirult.mondta a gépész. Újabb hívás érkezett a gyűszűkagylón át. kemény vonalú szájukban cigarettával. a többi régi. míg az ajtó felé indult -. Mildred. a játékosokat? Ha még azt sem tudjuk. Idegenek jönnek. s ez túl sok. hogy tenyerén érezze lélegzete melegét. A negyedik. Persze csak az optikai lencse új rajta. és véredet veszik. Idegenek jönnek. és reggel szépen becsomagolva visszahozzák Bárcsak… Felállt. anyja. istenem. kibotorkáltak az ajtón. aztán belépett a sötét szobába. Éhesen fog ébredni. hogy különleges gépeket kellett konstruálnunk. milyen színű mezt viselnek. miközben egy altatótablettát feloldott a nyelvén. . körös-körül zuhatag. Most gyengéden lezárult a szeme: s a férfi kinyújtotta kezét. és kivágják szívedet.

. Nyilvánvaló volt.Úristen.Rettentő éhes vagyok.Rosszul aludtam.Rágta a pirítóst. Fogalmam sincs. Ott állt.felelt a férje. Hirtelen felnézett. . Egy kis kattanás. . . szíve zakatolt. A pirító pókkarja elébe tett egy szelet vajaspirítóst. az egész világ sötétszürkébe öltözött.Az éjjel… . ez a hiányzó szerep. Ki volt nálunk? . . érted? Erre én azt mondom… azt mondom… . én nem csinálok ilyesmit . amíg be nem szedtél harmincat vagy negyvenet. .Gondoltam.Szünetet tartott. a “tengeri kagyló” használatával eltöltött tíz esztendő során. Bólintott.Mi a fenének csináltam volna ilyen ostobaságot? . amely már régóta megindult a hallban.s azzal újra belemerült a kéziratba. . . ha mondom . . Mindkét fülét eldugaszolta az elektromos méhecskékkel. Mildred mesterien megtanult szájmozgásról olvasni. s megállt a konyhaajtóban. . “A háziasszony” .Igen .Talán bevettél két tablettát. Montag a hallban állt. akkor három falról lenéznek rám. A felesége így szólt: . Borzasztóan érzem magam . . hogy az asszony azt várja. . . elfelejtetted.Reggel kilenckor Mildred ágya üresen állt.mondta a férfi.Kérdezte az asszony.Jól van. a tűzpiros szalamandrát.kezdte. a térhatású adásban. Egészen új ötlet. de olyan üres. Tíz perc múlva kezdődik.Mi megy ma délután a tv-ben? . A darabot úgy írták. zümmögésük elnyelte az időt. Az ezüst kenyérpirító köpködte a pirítóst. Végül is olyan kábult lettél.kérdezte Montag.Egy színdarab. .Te… . .mondta az asszony meglepetten.Ez az ember töpreng valamin. .Mi történt az éjjel? .Soha az életben nem csináltam ilyet. lerohant a hallba.Semmi ilyesmit nem csináltam . .” És akkor folytatódik a darab. . Helen?” Rám néz. . Tartotta a kezében.Ugyan.Nem emlékszel? .Nem . hogy az egyik szerep hiányzik. de éhes vagyok. s most felpillantott: Nocsak . . Mildred figyelte. . s felnézett a légszabályozóra.mondta Mildred.mondta a felesége. de éhes vagyok.mondta a férfi csendesen.Az éjszaka… . ha mondod. . . .Érzem a gyomrom. feltette jelvényét.kérdezte a férfi fáradtan. Például itt a férfi azt kérdi: “Mi a véleményed a dologról. .Jól érzed magad? . Ha a hiányzó szövegre kerül sor.ez vagyok én. te sem vagy valami rózsás színben . miért. . elhiszem . . . Montag leült.hagyta rá Montag. Reggel kaptam meg postán a szerepemet.mondta Mildred.Igazán nem tudom. aztán újra bevettél kettőt.Nem tudom. aztán újra elfelejtetted.Beszélni szeretnék veled. hogy rakja át a pókláb a pirítóst tányérjába.kezdte újra a férfi. és olvasztott vajjal itatta át. miért vagyok ennyire éhes.mondta.Páran .Mire? Talán mulattunk? Kicsit másnaposan érzem magam. amíg a . hogy addig folytattad. Montag gyorsan felkelt.Hát hidd is. és megint bevettél kettőt.Márpedig én ilyet nem csinálok. egy pókhálóhoz hasonló fémkéz megragadta.“Szerintem remek. Újból bólintott. az asszony újabb kenyérszeletet rakott a pirítóba. s én mondom a szöveget.Ami azt illeti. mintha mindent kiadtam volna. mikor megy már el Montag. Miért is tenném? . Alkonyattájban esett.Szünetet tartott. Felesége a tv-szobában már jó ideje merengett egy sokszorosított kézirat felett. s közben ujjával követte a kézirat sorait: . Remélem.Az éjszaka beszedted az összes tablettát az üvegből. meglátta a férfit. Úristen. nem követtem el semmi ostobaságot az este.Az üveg üres volt. ugyanis most én a színpad közepén ülök. és hálát érzett. Az asszony fel sem nézett a kéziratból. Mildred gépiesen az ajkára pillantott.

maga senkit sem szeret. hogy reám is gondolj.férfi azt nem mondja: “Helyesled ezt. s visszaadta az asszonynak.Még mindig bolond vagyok.Valamit nézegetett.Mit művel itt? .Évi fizetésem egyharmada. .Nézze… .Persze.Odáig még nem jutottam.Én nagyon szeretek valakit? . Az esőnek még az íze is jó. . az azt jelenti: szerelmes vagyok. semmi baj… . . hogy felépítették. .Rendkívül mulatságos .Mielőtt még a férfi mozdulni tudott volna. .mondta -. . de sehogyan sem sikerült.mondta a férfi.Maradjon csak… Clarisse az álla alá nézett. majd megfordult: . Ruth és Helen. kérem.Mire jó ez? .A férfi igyekezett a szavaknak megfelelő arckifejezést ölteni.Mit szedett fel? . persze. mit gondolsz. . .Mindössze kétezer dollár .Ne nézzen így.Sose próbáltam.Nagyszerű! Most próbálja meg maga. emelt fővel.Azt hiszem. .Hát akkor… Isten veled. drágám. s az asszonyra nézett. Nem hiszem. .Ha megpróbálná: szeretné… . majd elkomorodott: . Nem szeretném. Szeretem az esőt. és a lány elnevette magát: .Az asszony hosszasan nézte Montagot. .Néha kétszer is. . hogy jobban érje arcát az eső. s a lány a járda közepén ment.Igazán szórakoztató. Csak az lenne még mulatságosabb. Emberek vannak benne. .Ha eldörzsölődik. Ejnye. Szeretek esőben sétálni. . . .Szégyen-gyalázat . .Happy end-es a darab? . . Hiszen alig két hónapja. Montag visszahúzódott. . Elvárhatnám.Mennem kell. ha haragudna reám. hanem mindenféle érdekesnél érdekesebb embereké.Dehogyisnem! . . hogy az ember eldörzsöli az álla alatt…? Nézzen ide! Nevetve dörzsölte meg az állát a virággal. hogy felépíttessük a negyedik falat. Az eső már csak szemerkélt. figyelte a lány.Miről szól a színdarab? Most mondtam. elolvasta az utolsó oldalt. Guy? Montag ott állt a hallban. A lány megnyalta a szája szélét.Sárga lett az álla.kérdezte a férfi. összehajtotta a kéziratot. . a lány az álla alá dugta a pitypangot. idén ez az utolsó pitypang. milyen mulatságos.A lány megérintette Montag könyökét. amíg lebontathatjuk a ház negyedik falát. ami a kezében volt.Igenis szeretek valakit! .Már így is eleget nélkülözünk.Maga már elhasználta. Amikor meglátta Montagot.Én nem hiszem. . Aztán kiment a házból az esőbe.Maga mindig mindent kipróbál? . . hogy találok még egyet ilyen későn a fűben.Ó . . hogy szeretném . Helen?” Én pedig így szólok: “De még mennyire…” Ugye. .köszönt a férfi is.mondta a férfi. . Montag odalépett. ha arra is telne.Nekem nem fog sikerülni.mondta az asszony.Ugyanaz a pitypang . aztán megkérdezte: .Helló! .Nos? . hogy megbocsátott. Van más. Eldörzsölődött? A férfi nemigen tehetett mást. most kihoztam a sodrából.A pitypang nem azt mutatja. . és a helyébe tv-falat állíthatunk? Mindössze kétezer dollárba kerülne. amit nélkülözhetünk. Hallott már arról. Mennyit kell még félretennünk.Aha.Még csak két hónapja…? . hát mondja. Ha meglenne a negyedik falunk.mondta a férfi. akkor ez nem is a mi szobánk lenne.ellenkezett a nő. .Isten veled . mivel a harmadik falat fizetjük. Azért nem sikerült nálam… . elmosolyodott. . .Helló . úgy hívják őket: Bob.mondta gyorsan a férfi -.

halványan megvilágított óljának mélyén aludt.suttogta Montag. Azt mondja. .Ezt nem gondolja komolyan! A férfi mélyet lélegzett.tehát minden éjszaka – a legénység lecsúszott a sárgaréz póznán. s nem aludt. hogy teste egy hideg és egy meleg. Olyan volt az. tizenhét éves? . amit most csinál? Maga nem olyan. . Mondat közben faképnél hagynának. Maga különös. bekapcsolták a Kutya szaglószervének hetyegő gépezetét. Amikor az este mondtam valamit a holdról: maga felnézett rá. halkan remegő. Most újra megharagítottam? . Milyen különös. . s a két fél egymást őrli. Egy óra tájt a halvány hajnali fény. macskát vagy csirkét a térség közepén megragadták a finom mancsok. s miért gyűjtök pillangókat. Láttam egypárat közülük.Jó.Megbocsátott már nekem? .Igen.Most pedig a pszichiáteremhez megyek. bűnös dolgokat mond. Ki kell találnom. miközben gumival bélelt mancsait pókszerűen a hasa alá húzta. A leány el is futott. miért figyelem a madarakat. . s fogadásokat kötöttek arra. ahol a méz kegyetlenséggel. néha meg macskákat. őrültséggel s lidércnyomással telített. egy remegő és egy szilárd részre oszlik.Elgondolkodott. Néha elfelejtem. hogy szeretem a fejemet hátravetni… így… s hagyni.Nem. Mint mindig. . Nem értem. nem kötöm az orrukra.A pszichiáter tudni akarja. érzékeny hajszálakat orrlyukában. mit mondjak. Egyszer majd megmutatom a gyűjteményemet. hogy tűzőr. aztán lassan kieresztette a levegőt. Megpróbálta már? .Igen. miért. miért megyek el hazulról. . most is valósággal megigézte ez az élőélettelen bestia. és nagy sokára megszólalt: . ez valahogy nem illik magához. Kiment. és visszatért. Kényszerítenek rá. hogy az eső belehulljon a számba. és kinyitotta a száját… A Gépkutya a tűzőrség egy sötét szögletében felállított. mit gondolhat rólam a pszichiáter.Helló . Amikor beszélek: rám néz. Hadd találgassák. mint a hagyma.Maga is különös ember. A férfi úgy érezte. csirkét vagy patkányt fogja el a Kutya legelőször. egy lágy és egy kemény. A többiek soha nem tennének ilyesmit. Hát az igaz. Aztán lassan.Folytassa csak. Azt mondta.Inkább siessen. Senkinek sincs már ideje más számára.Azt akarják tudni: mire használom fel az időmet.Az az érzésem: magának csakugyan szüksége van pszichiáterre .szólt Montag.Igen. Unalmas éjszakákon . és megnézte a Kutyát. és nagy adag . Az hosszú idő múltán mozdult csak meg. hogy tűzőr. akik elviselnek engem Azért különös. s megcsillantotta a finoman remegő bestia hátán a sárga. csendesen zümmögő. mint a többi. egy pillanatra csak.Hogy kezdődött? Hogy került oda? Hogy jutott ehhez az álláshoz. s hogy jutott eszébe. Igaz. Három másodperc múlva a játék véget ért. .Nem. csak kijöttem a sodromból. Azt mondom nekik: néha csak ülök és gondolkodom. De azt. hogy vállalja azt. míg egy négyarasznyi üreges acéltű nyúlt ki a Kutya orrából. én… . élt. Most ezzel a túl gazdag nektárral telezabált teste kialussza magából a gonoszságot. mert elkésik a pszichiátertől mondta a férfi. Maga azon kevesek közé tartozik. Montag. engedtek szabadon a tűzőrség területén. Vagy megfenyegetnének. a felhőtlen égről sugárzó holdvilág beszűrődött a nagy ablakon.és vörösrezet meg az acélt. hogy melyik macskát. Néha elmondom nekik.Milyen furcsa. . miért kóborlok az erdőben. a nylonkefeszerű. patkányokat. Mr. . hogy egy pillantást vessen a városra: a felhők már eltűntek. elég dolga lesz. Jövő hónapban leszek. és maga néha sokkal idősebbnek tűnik. járás közben hátrabillentette fejét az esőben. Isten tudja. amelyeket amúgy is vízbe fojtottak volna. s otthagyta a férfit az esőben. míg lehántja rólam valamennyi réteget! . . Olyan íze van. olyan vagyok. és mégis… magának könnyű megbocsátani.. hogy min gondolkodom. aztán lehajolt. rubin üvegszemét. Montag lecsúszott a sárgaréz póznán. és élettelen volt. A szörnyeteg teste vibrált. Nem tudom. mint egy nagy méh. a patkányt. akár a bornak. néha csirkéket.Nem haragszom. tudom. Cigarettára gyújtott. amely olyan mezőről tért vissza. . A feleségem harmincéves. nem gondoltam komolyan… .

a fém dörzsölésének. visszahúzódik. Két évvel azelőtt még sorra fogadott a legénység tagjaival. a hallban. s kérdő pillantást vetett Montagra. Montag megragadta a sárgaréz póznát. mert mi azt oltottuk belé.Kicsoda? A Kutya? . vékony kezében kártyákkal. amikor a Kutya zajtalan pilleként szökken az éles fényben. . hegedűszó az egércincogás.szólt rá Montag. csak ingerült. . tejzsír és alkalin. amikor hozzáérek. százalékarányáról ott a kimutatás a földszinten. Mögötte négy ember ült a kártyaasztalnál. zöld fényben.Magának nincsenek itt ellenségei. Például egy kis aminosavval. . hogy az ezüst tű egy arasznyira kinyúlik.Csak azon töprengtem . aztán visszatér óljába.Mi az. Reszketett. . nem “közölné” a Kutyával? A kapitány odalépett a bejárati nyíláshoz. míg ezt játszották. ránézett. át a mennyezeten. Montag megérintette a bestia orrát. . . A Kutya felemelkedett óljában. s magában zümmögött. s a ventillátor rostélyára gondolt. A Kutya elképesztő rovarlábán visszacsúszott fekvő helyzetébe. Ha valaki itt a tűzőrségen rájött volna a ventillátor titkára. A pózna automatikusan felemelkedett vele. Ott állt. arca zöldesre sápadt. A bestia halkan morgott.Tudtommal nincsenek. . Montag ott állt. A Kutya egyet lépett felé. Igaz? .kérdezte a kapitány. . szulfur.Ez szomorú . Montag? . nem gyűlöl. Valaki csak éppen annyira piszkálta fel a “memóriáját”. Micsoda szégyen. s el is vesztette egyheti keresetét. . régi. ennyi meg ennyi aminosav. félelmét leeresztette a lejáró nyíláson át a mélybe. Célba talál. amit a rostély mögé rejtett.A benne levő számológép mindenféle kombinációra beállítható. kikapcsolódik. kinyúlik. visszatér.Majd elintézzük. és ránézett.A fenébe is… . ernyőzött.Nem szeret engem! . . A gyengén világított emeleten kiszállt. majd visszahúzódik. mint vörösrézdrót.szólt Montag. Csak egy főnixjelvényes. Futólag rápillantottak. semmi mást.Ne törődjön vele. Újra morgott. Montag többnyire fenn maradt az emeleten.kezdte a kapitány. Kezdődhetett újra a játék. ezért reagált úgy a közeledésemre. a patkánylábak mintha zongorahúrokon futkosnának. s arra. beleszúrja a tűt. mire gondol éjszakánként a Kutya.Semmi olyanra nem gondol.Valamennyiünk kémiai összetételéről. becserkéssze és megölje áldozatát.Ki tett volna ilyesmit? . Játszi könnyedséggel bárki beállíthatja megfelelő kombinációra a Kutya “memóriáját”. Montag hátrált. Akár egy ballisztikai lecke. akkumulátor és elektromosság.morfiumot vagy prokaint fecskendezett ki.szólt Montag csendesen -. a kartotékokban. . szólt át hozzá a hosszú szoba végéből: . Nem szeret. rozsdás fogaskerekek csikorgásának. Finoman csiszolt szeme békét tükrözött. Nem egyéb. A múlt hónapban kétszer is megtörtént.A kapitány kártyáit tanulmányozta. és mindent árnyékba borít a csend. Általunk meghatározott röppályán halad. Ne törődjön vele.szólt Montag -. nem? S ez ijesztő. . de nem szóltak semmit. hogy morogjon.Montag nem mozdult.Nem az első eset.Nono. furcsa vegyüléke volt ez a morgás a reszelő hangjának. hogy fenyegetően viselkedik velem szemben.Nem volt még igazán dühös.Technikusainkkal holnap ellenőriztetjük a Kutyát. a fal felé fordulva hallatta lentről az üvöltöző röhejt. hogy csak ennyit tudhat. kapitányi sapkát viselő férfi. . öreg… . De mostanában éjszakánként hálóhelyén hevert. elkapja áldozatát. A döglött állatot azután a szemétégetőbe dobták. . S ezért viselkedett úgy az imént az állat. . Montag visszahőkölt. Azokon az éjszakákon. a zsír sercegésének. A Kutya morgott. hogy vadásszon. Montag nyelt egyet: .Ezt mindnyájan tudjuk. Látta. amit nem mi diktálunk neki. s mintegy gombnyomásra újra élettelenné válik. Oly élőnek látszik. . otthon. Kék neonfény csillant megelevenedett szemgolyóiban. . miközben szíve hevesen dobogott. Csak funkcionál. az elektromosság sistergésének. otthon azután szembenézhetett Mildred tébolyult dühével: az asszony arcán szederjes foltokban ült ki az eszeveszett harag.

hat. . vagy legalábbis a legtöbben nem kérdeznek. Ez olyán. Szagolt már valaha száraz falevelet? Ugye fahéjszagú? Itt van. . hogy bor.Tréfál! .mondta a férfi -. mintha az apja lennék. hogy úgy érzem. nem? Szociálisnak lenni számomra azt jelenti. egy kis rajzolgatás. amely maga jelöli ki a céltáblát. amint megráz egy diófát. s telibe találja. csak eddig sohasem volt időm ahhoz… . Meg azért is. csak egyszerűen nyakon öntenek minket a válaszokkal. csak gúnyolódik velem. három. hogy úgy beszéljek magával mindenféléről. Jó puska. mintha tölcséren vizet öntenének a pohárba.Úgy gondolom… .felelte a lány -. Egy. . mint én. az Ablakzúzdában üveget tör. oly rongyul érezzük magunkat. Azt hiszem. igen. négy. mintha sok-sok éve ismerném magát? . De azt már nem tartom szociális valaminek.folytatta. A férfi nyugodtnak s könnyűnek érezte magát. öt. Tv-óra. Szagolja meg. Clarisse is ott volt valahol.Miért nincs iskolában? Mindennap látom kóborolni. Ebben szerintem nincs semmi szociális. pedig nem az.Igen. Jó kérdés volt.A nevetése sokkal kedvesebben hangzik.Ó. ki milyen közel tud kerülni egy lámpaoszlophoz. az jó. amit rólam mondanak. . hét nap. azután heves szél fújt. Nem keveredek közéjük. s nem hagyják őket beszélgetni. Beatty ott állt. miért nincsen egy olyan lánya. Régóta nem törődött velem senki annyira. amelyek az utcára hajló fáról hullottak le. és további négy óra hosszat bámuljuk a vásznon a tanárt. kosárlabda.Mert kedvelem . s azon versenyeznek. .Beatty kapitány felhorkant: .Nos.Azt hiszem. s Clarisse arcát barnára sütötte a délutáni napfény.Miért van az . baseball vagy atlétika… Egy kis társalgás a folytatásos tv-darabról. s azt mondanák nekünk. . mint hogy aludni menjünk.Már megint megdöbbentettem? .Igazán? . Aztán nagyon halkan elnevette magát. ha összeterelnek egy csomó embert. Fekete szemének tiszta pillantásával rátekintett: . s megrázta a fejét. aztán újra lángolt a nyár kemencéje. Egyszer látta. ha magával vagyok. . Minden azon fordul.Nem. ahol kitombolhatja magát az ember. hogy nem vagyok .kérdezte egyszer a férfi a földalatti lejáratánál -. Antiszociálisnak tartanak.A pokolba is! Mesterember remekműve ez. vagy a Vidám Parkba. . némelykor Montag kései virágokból kötött csokrot talált a tornácán. az Autórombolóban nagy acélgolyóval kocsikat zúz össze. hogy képtelenek vagyunk másra. a feleségem.Vagy arról. Pedig valójában nagyon szociális lény vagyok. valahogy emlékeztet a fahéj szagára. .Akkor magyarázza meg. kettő. hogy megkérdezze. vagy fehér papírra szépen feltűzve és ajtajához támasztva néhány őszi levelet. mint azelőtt. . miközben ott ülünk. Clarisse mindennap elébe ment a sarkon. milyen különös világban élünk . Igazán azt hittem.mondta a lány. mit értenek azon.abbahagyta.Nem tudom. mindenben igazuk van. Nincsenek barátaim. . nem . ő… soha nem akart gyereket.Ezért nem szeretnék a következő áldozata lenni. megint sport… mi sohasem kérdezünk.Nem. s mert nem akarok magától semmit. . . . A lány már nem mosolygott.Nagyon öregnek érzem magam. ha annyira szereti a gyerekeket? . másnap tiszta idő volt. Egyszer esett. egy kis zacskó gesztenyét.Néhány gesztenyét csörgetett. . . mert ismerjük egymást.Beszéljünk másról. következő nap csendes és nyugodt volt a levegő. melyekről beszéltem? .Látta azokat a nyújtott hirdetőtáblákat. Mire eltelik a nap. helyes kérdés volt. és kitartóan nézte. Ahányszor kijött házából. máskor a fűben ült. . Emberekkel együtt lenni.Miért? Talán rossz a lelkiismerete? Montag hirtelen felnézett rá.Sajnálom. egyesek autóval rohannak az utcán. Ez a szemükben annak bizonyítéka.Nevetnie kellett. .Sokkal felszabadultabban. Buta vagyok. ahogyan beszélek. nem hiányzom nekik . hogy “szociális”. s egy kék szvettert kötött.

Montag. Így azt érezte. s ezzel módot adjon a lánynak. arról. ordít. s míg eleinte maga sem tudta. hogy az ő nagyapja emlékezett még olyan időkre. hat. az utca is. De késő volt. de bizonnyal attól volt. valami homályosan kellemetlen érzés fogta el. addig mindenki boldog. dehogy. . Néha kémkedek. “…egy óra negyvenöt…” A beszélő óra gyászos szava egy hideg reggel óráját jelentette. hogy az emberek semmiről se beszélnek. kettő. Nagybátyám meséli. hét nap a tűzőrségen. mennem kell. Harmadik nap. Gyilkolják egymást. Tízen autószerencsétlenség következtében pusztultak el. szemhéjak mozgása. s mindegyik ugyanazt játssza… vagy a kivilágított zenélő fal. Láthatatlan emberek gusztálták lapjaikat. Mindig így volt ez? Nagybátyám szerint nem. és saját kezűleg takarítok. Üzemzavar a megszokott napirendben. hogy semmiről. mit hallok? . és meghiúsította terveit.Montag.Ez lehetetlen… lehetetlen! . még embereket is lehetett látni rajtuk! . amikor a gyerekek nem gyilkolták egymást. mi az. majd szabadon engedte.Néha öregnek is érzem magam. néhány napja alakult ki. Félek a korombeli gyerekektől. Biztos volt abban. Akkor hittek a felelősségben… mondotta a nagybátyám. és a pénzdarabok arany-ezüst csillogása. az: megfigyelni az embereket. Néha még a Vidám Parkba is elmegyek. Isten vele. Amíg mindenki be van biztosítva tízezerre. .Azt. . hogy nem látta őt sehol. amennyiben az ember biztosítva van. láttam.Nem. A kávéházakban többnyire a játékautomaták előtt nyüzsögnek. . . Montag. Évekkel ezelőtt jó párszor elnáspángoltak. Nem tudta. mi a vágyuk. három. elegánsabb. egy még hidegebb esztendőben. ruhákról. hogy felbukkanjon. s felülök egy léglökéses autóra. Ez van ma. meg a talponállókban. s vártak. amit a másiktól hallok. hogyan bántják az emberek egymást manapság? . De akit csak ismerek. csillogó sárgaréz. s a rendőrség nem törődik vele.Mit? . négy.Isten vele… . De amit mindenekfölött szeretek . Barátaim közül csak a múlt esztendőben hatot lőttek agyon. ha végigjárja ugyanazt az utat. rohan. Én vásárolok be az egész családnak. Talán idegesíti a Kutya? . vadul és verekszik. Nagybátyám meséli. ők pedig nem szeretnek: mert félek.Montag. amit az egyik mond. hogy a hátsó ajtón jött be. Egy seattle-i tűzőr beállította a Kutyát a saját kémiai összetételére. S aztán Clarisse eltűnt. Töröm a fejem. s máris…? Kis híja sarkon fordult. amit mond. A nagybátyja bizonyára jelentékeny ember. minden rendbe jön. Néha egész nap a földalattin utazom. . Kártyacsapkodás. hét nap. kezek. hogy melyik klasszabb. kicsodák. Én tudom. Negyedik nap. semmiben sem különbözik attól. Függönyként lebocsátott szemhéján át jutott el Montag tudatáig a zaj. De még mennyire! No. a vonat befutott. S a múzeumok: járt-e valaha múzeumban? Ott is minden absztrakt. hogy újra végigmenjen az útszakaszon. Nem figyelte meg. De ez régen volt.normális.Az is. nézem s hallgatom őket. az időjelző mormogása a tűzőrség mennyezetén: “November negyedike. nem igaz. s akkor minden másképp volt. hat. mint a mókus a fán. A földalattin hallgatózom. Félek tőlük. Egyszerű megszokás. .Nem. hogy felelősség. hogy a tűzőrség csupa fény. különös dolgot hallottam reggel. Az öngyilkosság milyen módjának nevezné ezt? Öt.mondta a lány -. amikor éjféltájt a város szélén lehet száguldozni. mi van azzal a délutánnal. A gyep üres volt. De mind ugyanazt hajtja. merre mennek. a vibráló színes minták… De mind csak szín és minden absztrakt.Isten vele… Egy. . uszodákról. ragyogás és csend. maga úgy kúszik azon a póznán. öt. a fák is. Valamikor réges-régen a képeknek volt mondanivalója. Mr. hogy hiányzik a lány vagy keresi: mire a földalattihoz ért. hogy régen másképpen volt.Nagyon régimódian hangzik.Nagybátyám meséli… nagybátyám meséli. Főleg az autókról beszélnek. S tudja. csütörtök… egy óra harmincöt perc… egy óra harminchat perc… egy óra harminchét perc…” A kártyák percegése a zsíros asztalon.

az angol befolyást tükröző könyvek elégetésének céljából.mondta -. Beatty kinyit egy pakli pipadohányt. . hogy kijátszhatja a kormányt és minket. . könyveinket kellene felgyújtanunk. Első tűzőr: Benjamin Franklin. s elégtek fejszéje és víztömlője alatt. hogy milyen érzés volna.Miért. Mindnek szénfekete a haja. Montag nézte a társait.Montag keresztülnézett rajtuk. kiszolgáltattad magad. melyeket az évek során körülöleltek a lángok. hamué. magának talán van? . a munkánk? Úgy gondolom. Arcukat ezer valódi és tízezer képzelt tűz fénye barnította. akinek elintéztük a könyvtárát. s a bőre borotváltan is borotválatlannak látszik! Ezek az emberek . csakúgy.Te jössz. Montag habozott. ahogy a parkban egy öreg. . ahogy előbukkan a füstgomolyból. amely egyben az Amerikai Tűzőrség rövid történetét is tartalmazta. . kiborotvált arcuk pedig hamukék. 2. Mi történt vele? . s odaléphet hozzá. “Igaz.Stoneman és Black elővették szolgálati könyvüket. .megannyi tükörképe saját magának! Arc szerint válogatják talán a tűzőröket.Üvöltött. amelyek egyhangú. amelyből nem víz lövellt. A falat látta. Riadójelre azonnal indulj.Ez mindig… mindig így volt? A tűzőrség. . . s még az összegyűrt celofán sercegése is a tűz pattogását idézi. Ott van például Beatty kapitány. . . . Szüntelen bámulták platina öngyújtójuk lángját. ha a tulajdon házunkat. míg örök fekete pipájuk tüzét élesztették. szagukat az égő pipa szüntelen bűze adja.Nincs. Montag ámultan felugrott. mint hajlam szerint? Színük a kihunyt parázsé. Montag pislogott. amikor az őrültekházába szállították.” A legutóbbi tűznél elolvasott egy sort egy mesekönyvből. lángol az arca. Az ország készen áll arra.De ha lenne. éles sivítással hasították a hajnali eget. Beatty úgy nézett rá.Miféle beszéd ez? “Bolond . mintha egy sokkal fiatalabb hang beszélne helyette. fekete a szemöldöke. valamikor réges-régen… . A tömérdek címet. mikor a házak még nem voltak tűzbiztosak… Hirtelen úgy tűnt. nagyon öreg emberrel beszél. mintha múzeumban kiállított szobor lett volna.gondolta Montag -. és a park felől fújó szél is nagyon hideg volt. s Montag elé tették. . Beatty bármely pillanatban felállhat. koromszínű a szemöldöke. Montag? Montag kinyitotta a szemét. munkájuk hevében kipirult az arcuk.De agyán hideg szélroham söpört végig… az otthoni ventillátor rostélya!… s lassan megdermesztette arcát.kérdezte hunyorogva Beatty. akkoriban. Montag.Hát ez remek! . . . hogy azelőtt a tűzőrség oltotta és nem gerjesztette a tüzet?” Ő nyitotta ki a száját.Nem volt őrült. .Úgy értem. . Gyorsan gyújtsd meg a tüzet. Az az ember. s a szemük lázasan csillogott. Megannyi öröklődő vonás. a tiltott könyvek millióinak gépelt jegyzékével. Bűn? Miféle bűn ez? .Nekünk nincs könyvünk.Nincs. Újra látta magát. hogy megvédje a…” A tűzőrség épületét remegtették a sugárhajtású gépek. hanem petróleum… .Úgy gondolom . .Megpróbáltam magam a helyébe képzelni szólt Montag. s Clarisse MacClellan hangja szólalt meg. aki azt hiszi. hogy leleplezze bűnét. Montag a kártyákba nézett.Mi baj. “Alapítva 1790-ben.Mindenki őrült. a lelkében támadt nyugtalanságot. A rádió valahol azt duruzsolta: “Bármely percben bekövetkezhet a hadüzenet. Beatty nyugodtan rendezgette a lapjait.horkant fel Beatty.Csak… elgondolkodtam.Valamikor réges-régen! .. Hisz minden egyes tűzőrnek fekete a haja. Az a múlt heti tűz jár az eszemben. aki különben régen ismerte a művet. SZABÁLYOK 1.

Montag úgy csúszott le a póznán. karját. . .Itt vagyunk! A kocsi zökkent s megállt. Az emberek túl nagy zajt csaptak. Aztán mégis eszébe juthatott az a valami. nem rikoltanak. üres házra találtak. s mindennek tetejébe: itt maradnia! Könyvek bombázták vállát. lehetett vagy százéves. . úgy bukdácsoltak át raktuk.Nagyon jól tudják. úgyhogy mire ők megérkeztek. amelynek hátlapján ez állt: “Gyanús padlás. és nem nyüszítenek. Montag még a székében ült. Így hát semmi sem gyötörte később a lelkiismeretüket. A nagy buzgalom s kapkodás közepette Montagnak csak egy pillanatnyi ideje volt . Beatty. beragasztotta az áldozat száját. tekintete a falra. S így senkinek sem okoztak fájdalmat.” Mindenki Montagot figyelte. az öregasszonyból áramló szörnyű. pedig az nem futott el. A kártyák. Egyszerre üres lett négy szék.mondta Beatty. Az öregasszony tekintete Beattyre szegeződött. de mint minden házat évek óta. Megszólalt a riadó. háromemeletes ház volt a város legrégibb negyedében. Elm Street 11. 5. kezdjük! Máris fönt voltak a penészszagú sötétben. Egy könyv olyan engedelmesen szállt nyitott szárnyakkal a kezébe. A rézpózna megremegett. Montag követte őket. Az emberek elmentek. Mivel pedig a tárgyak érzéketlenek. nekiiramodott. emlékezni akar valamire. ideoda lobbanó világításban kiesett egy lap. Isten kegyéből ma olyan gyertyát gyújtunk Angliában.Montag. hogy ne hallják lentről. Az éjszakai szél zúgott felettük. emberek. tűzálló műanyagburkolat védte. s hirtelen megragadtak egy asszonyt. ezt is vékony. mintha hirtelen hóvihar kerekedett volna.Rendben. A mennyezet önműködő csengője veszettül berregett. . szirénázva. a szomszédasszony . s megkötözve elcipelték riadóautójukon. kinél van egy szál gyufa? De most. E. Montag szörnyen kellemetlenül érezte magát. Ennek az öregasszonynak nem volna szabad itt lennie. amint borzongva kapaszkodott felfelé a meredek lépcsőkön. Ridley mester. Milyen kincs ez! Munkájuk ezelőtt nem volt nehezebb.” . s ide-oda ingott. A tompa. . mert megszólalt: . mint az alvajáró. Ő volt az oka annak. Csak állt. meg sem kísérelte a menekülést. Ócska. Ajka hangtalanul mozgott: úgy látszott. akár egy fehér galamb.3. mennydörögve tovarobogott. Blake. s megülepedett orrlikaikban.Elég ebből . csak a tárgyaknak. otthagytad a sisakodat! Lekapta a háta mögül a falról. felfelé fordított arcát. nevettek. Tűzbiztos köpenyükben undorító kövérnek látszottak. Mintha forrás fakadt volna fel egyszerre: könyvek zuhantak Montagra. a semmibe bámult. A Kutya előkúszott óljából. s a szorongás finom porfelhőként szállt a házban. Ez szabályellenes játék. úgy repültek szerteszét. Állj készen az újabb riadóra. hol vannak. Alul a sárga sárkány életre köhögte magát. B. Ez az asszony elrontotta a szertartást. amelyek nem is voltak bezárva. ahogy gépük.“Légy férfi. Voltaképpen csak takarítottak. hogy az üres falak vádat visszhangoztak. mint a viháncoló kamaszok. A rendőrség érkezett elsőnek. fényes baltáikkal feltörték az ajtókat. Úgy tűnt. és már indultak is. akár egy hófehér toll. ahogy körbe rohangáltak.mondta az asszony. alapjában véve egy házmester munkáját végezték el. csak ez a burkolat őrizte meg az összeomlástól. gyerünk azzal a petróleummal.Ez Mrs. Mindent a maga helyére. mint egy gyertya elkoppintása. Stoneman és Black átrohant a járdán. szemét elborította a zöld fény. különben nem jöttek volna el! Stoneman megmutatta a telefonjelentést. mókáztak. rajta finom pettyek a betűk. Munka után azonnal jelentkezz a tűzőrségen. hogy bízvást többé ki nem oltja senki. ugrott. 4. Az nem mozdult. a hatalmas vasszörnyeteg.” . Betörték az utcára nyíló ajtót. ezen az éjszakán valami nem ment rendben. mintha főbe kólintották volna.Hol vannak? Meglepő szenvtelenséggel arcul ütötte az asszonyt. majd megismételte a kérdést. Égess el mindent. amikor elolvasta a kezdőbetűket. vádló csendet.

Aztán lerohantak a földszintre. el is estek. sosem éltek.Menjen! .Kérem! . kettő… .Montag! volna. akár egy száj. Abban a pillanatban egy másik esett a karjába. . .Hol a józan esze? Ahány könyv. a keze. benne a rejtett öngyújtóval.arra. gyere fel! Montag keze becsukódott.Várnak már a tűzőrségen.mondta az asszony. mint a lelődözött madarak. . aztán eltűntek. s az asszony úgy állt tetemük felett.Sohasem nappal! Talán a tűz éjszaka szebb? Nagyobb. Az emberek rajtuk táncoltak.Velem jöhet.Három. . hat… . a meggondolatlanság őrültségével melléhez szorította.Akkor kényszerítsétek! Beatty felemelte kezét. .Montag magával húzta az asszonyt. csúszkáltak. Odébb ugrott. s minden egyes ujjban lelkiismeret remegett és kíváncsiság. Montag úgy érezte. míg szeme Montagot vádolta.Csak nem akarjátok itt hagyni? . hülye! A könyvek halomban hevertek. megőrizve méltóságát. . lassan kihátrált az utcai ajtón.mondta az asszony.mondta az asszony. magához szorította.Abbahagyhatja a számolást . aki az asszony mellett állt. .Az én könyveimet nem vihetik el .nyugalma . .Ha egyszer nem jön…? .Gyerünk! Az asszony ott térdelt a könyvek között. a keze lett tolvajjá.gondolta Montag.mondta Beatty. Onnan néztek vissza Montagra. annyiféle beszéd. Feledkezzék meg róla! Azok. négy… . Fent az emberek képes újságok záporesőjét hajigálták a poros levegőbe. A könyvcímek még egyszer felvillantották aranyszemüket. . Láttára az emberek hanyatt-homlok kirohantak a házból.szólt Montag. akár egy gonosz csiga nyoma. majd üres kézzel rohant ki. . aki nyugodtan megszólalt: . . de azért köszönöm. Évek óta bámul egy istenverte Bábel tornyára. Nyugodtan végigmérte őket .mondta Beatty. Ezek a fanatikusok egyébként mindig öngyilkosságot kísérelnek meg. mintha vak lett. Montag érezte. de az a következő percekben lángbetűkkel íródott agyába.Montag.Itt maradok. “Mindig éjszaka van riadó . hogy egyre jobban távolodik. 451-es számmal jelölt tartályból szivattyúzták ki a hideg folyadékot.mondta Beatty. A tenyerében egyetlen kis tárgy volt.Felgyújtjuk a házat .szólt az asszony.Tízig számolok . kilép az ajtón Beatty után. hogy az elrejtett könyv úgy dobog a mellén. majd lefelé a lépcsőn. . Montag megérintette az asszony könyökét. Beatty kapitány. . amerre petróleumsáv vezetett. de azonnal! Az asszony a fejét rázta. egy bűvész büszke tekintetével.” Eldobta a könyvet. Az emberek esetlenül indultak az ajtó felé. mintha tüzes vassal vésték volna bele.Ne állj meg. ujjaival tapogatta a tiltott címeket. . akik ezekben a könyvekben szerepelnek. Petróleumfüst szállt fel körülötte. Felemelte kezét. Vörös arcát ezernyi tűz s éjszakai izgalom égette fényesre.Erre! . amelynek külön agya volt. Valamennyi könyvet átitatták vele. akár a szíve.mondta az asszony -. Az öregasszony egyetlen gyufát gyújtott meg.Nem megyek . érdekesebb látványosság?” Beatty arcán az ajtóban némi jele látszott az ijedelemnek. De aztán hóna alá csapta a könyvet. a könyvet vad áhítattal. majd testközelben tartotta. . . mintha messzelátó. az udvaron át. Montag nem csinált semmit. Gyerünk. az átázott bőrt s kartont fogdosta. Kinyújtotta. Montag petróleumgőzben botorkált utánuk. A tornácon mozdulatlanul állt az asszony. hogy elolvasson egy sort. bőségesen fecskendezték szét a szobában. . ezt a figurát már ismerjük.Egy. akár egy kisleány. “Az idő elszunnyadt a délutáni napban.Ismeri a törvényt . . Ide nézzetek! Ártatlan vagyok! Ide nézzetek! Remegve nézett arra a fehér kézre. Hullottak a lapok. .Petróleumot rá! A vállukra szíjazott. .Öt.Folytassa csak . Közönséges konyhai gyufa. akár a szárítani tett halak. Mindent a keze csinált.

hamarosan az lesz a karja is. . s ejtette le aztán a sötétbe.Mondd. válláig.Az istenfáját! .Részeg vagy? .“Isten kegyelméből ma olyan gyertyát gyújtunk Angliában. aztán egyik lapockájáról a másikra ugrik. . hallotta. Beatty csettintett. Hallotta.kérdezte Beatty. egy fagyos szigeten.kérdezte a felesége. hogy bízvást többé ki nem oltja senki” mondta Beatty.Ki volna? .Tele van a fejem ilyen mondatfoszlányokkal mondta Beatty. hosszan beszélt hozzá erről meg arról: de ezek csak szavak voltak.Ki az? . Mildred. Egy pillanat múlva az asszony rászólt: .ítélet volt. Úgy érezte. . legalábbis úgy tetszett. . távoli világok embereit hallgatta. eretnekségért megégették őket. Az asszony megszólalt: . Oxfordban. A férfi tovább nevetett. mindent. majd könyökég. október 16-án. . Montag és Stoneman újból az utat nézték. hatol.mondta végül Montag.” Egy csomó bolondságot mondott. igen. mi van Mildreddel. hogy Mildred lépked a padlón.válaszolta Montag. A tűzőrség felé vezető úton senki sem szólt egy szót sem. fölötte áll.Nincs szükségem világosságra. úgy vetette le a kabátot. . Montag Beattyvel és Blackkel az első ülésen ült. amilyeneket egyszer valahol a gyermekszobában hallott egy létéves gyerektől. Bezuhant az ágyba. amikor az asszony elveszi kezét.Akár a legtöbb tűzőrkapitánynak.Egy Latimer nevű ember mondta ezt egy Nicholas Ridley nevű embernek. mint a két pólus közt átpattanó villamos szikra. mit állsz ott a szoba közepén? Montag halk hangot hallatott. selypegő szavak. Elkésett. Nézték a hosszú szalamandrát. A keze volt az oka mindennek. mint valami szakadék fölött. Vigyázzon. mintha nem az ő keze lenne.Gyere lefeküdni.Mit csinálsz? A férfi izzadó. a “tengeri kagylók”-at újra bedugta a fülébe. .mondta Beatty. amikor beléptünk. s valamennyiüket sújtó megvetéssel meggyújtotta a gyufát a korláton. Csendben ültek tovább. hideg ujjai meglebegtették a térben a könyvet.Ridley mester . amelyet kiapadt tenger választott el az asszonytól. Beatty az állát dörzsölte. odajön ágyához. Később megnézte. Nadrágját is az tartotta. Szeme megtelt mohó látnivágyással. . s hosszú idő után is csak halkan neszezett. összefüggéstelen. . akármit. valami ilyesmit. Keze fertőzött volt. s az ágy rugói nyikorognak. Nem néztek egymásra. . Az ágy felé botladozott.kérdezte az asszony. a méreg csuklójáig. ahogy élesen befordult a sarkon. .Micsoda? . az nedves lesz. hogy meggyújtsa a petróleumot. Ridley mester” .Jól van. amint az asszony türelmetlenül forgolódik. ahogy a kerekek végiggördültek rajta. gyújtsd fel a villanyt. De mivel Montag nem válaszolt. Még csak pipára sem gyújtottak. ahol be kellett volna kanyarodnunk a tűzőrség felé. amikor 1555. “Légy férfi. Utcahosszat kirohantak a házakból az emberek. A levegőben halk melódiák táncoltak. A feze vadul dolgozott. látni akart valamit. kedves gügyögés. A tornácon az asszony előrehajolt.valami ilyesmit. Az asszony ébren volt. . . Tudta. s felesége meglepett kiáltást hallatott. miközben a sötétben a csukott ajtónak vetette hátát.Micsoda? . Most is.Az asszony mondta: “Ridley mester. . A férfi távol feküdt tőle. Montag levegő után kapkodott.Elkerülte a sarkot. Néha magam is meglepődöm. s ráteszi kezét az arcára. Stoneman! Stoneman fékezett. Felesége végül megszólalt! . . Stoneman és Montag elképedten bámult a kapitányra. ismeretlen. és esetlen mozdulattal a hideg párna alá dugta a könyvet. tágra nyílt szemmel bámult a sötét mennyezetre.

s egyre fokozta a nyomást. üres asszony mellett. akit az éhes kígyó még jobban kiürített. hogy mikor jön haza: a falak állandóan társalognak Mildreddel. az elektronikus szemű kígyó. hogy kétségbeesett férje kiszaladt a legközelebbi üzletbe. amint átkúszik az éj.s egyikük sem vette észre. . morogna. hogy megkérdezze. hallotta a víz csobogását. Különös kis nevetést hallatott. Montag kezdettől fogva Mildred rokonságának csúfolta őket. akit ugyancsak elkerül az álom. vagy csak a képét látta az újságban. . . suttogna.Mikor és hol találkoztunk először? .Úgy gondolom… legelőször. Azt akarom tudni… . nagynéni. Méghozzá igen drága falak! S aztán a sok nagybácsi.Valaminek történnie kell! . kiabálna.Mildredre leginkább mint kisleányra emlékezett. amióta ez elkezdődött. ma is. Nem számít.kérdezte a nő. Idegen házban volt. üres ember egy ostoba. Az asszonyra gondolt. aki annyit beszélt telefonon. hanem holnap. holnap is. hanem egyszerre három. hányszor nyelt a felesége.suttogta a férfi.Nem tudom mondta végül az asszony. s még ott sejlik most is az árnyuk. . .Nem fontos.Az asszony a fürdőszobában volt.mondta férfi.leadóállomást.Nem emlékszel? . hogy sírni kezdett. Világosabban akarta magát kifejezni: .elhallgatott. amint az ágyán fekszik. nem a halál gondolatára. a kő és a tavaszi állóvizek rétegein. mint az a bizonyos úriember az anekdotában.Nos? . ami van. Hányat fog gépiesen lenyelni nemcsak ma éjszaka. valóban nem fontos . összefont karú technikus. és hogy az asszony lenyel valamit. semmit az égvilágon. egyik sem mond semmit.Hogyhogy mikor találkoztunk? . . csak látásból ismeri: az utcáról. hogyan lesz valaki ilyen üres? Ki üríti ki az embert? S az az átkozott virág a múltkor: a pitypang.Régen volt.milyen különös! vagy inkább.Milyen furcsa. de azért csak hajtogatja a magáét.ha jobban meggondolja . rossz szobába ment be.Tessék. unokatestvér. Önmagára gondolt. mint aki eltévedt egy fennsíkon. Voltaképpen miért nem vásárol egy “tengeri kagyló" . nyakszirtjét. s eszébe jutott a két cinkoxid képű ember látogatása. rossz ajtót nyitott ki. üvöltene a feleségéhez? De mit suttoghatna. Arra volt kíváncsi. amelyen át késő éjszaka beszélne. aki részegen tért haza késő este. ordítana. akik ott mozognak. . hogy az ember elfelejti. S ez oly rossz volt. . hanem azért. minden órában. . hány tablettát nyelt le ma éjszaka. hogy egyáltalán ismeri. hogy szinte el sem hitte. . Arra gondolt: ha az asszony meghal. Tudta. nem? “Szégyen-gyalázat! Maga senkit sem szeret. mit üvölthetne?? Mit mondhatna? S egyszerre az asszonyt annyira idegennek érezte. élnek ezeken a falakon. . .Kicsoda? . egyre magasabb hangon. mintha így akarná helyreigazítani emlékezetét. hogy megtudja: hol találkozott Mildreddel először. idegennel hált együtt. milyen nagyon furcsa. szemöldökét. ahol valaha fák voltak. Ostoba.Ne idegeskedj. Mildred mindig ott ült a társalgó közepén. csupasz erdőben . mindössze tíz éve. fán ülő majmok fecsegő hordája.” És vajon miért nem? Vajon .Mikor találkoztunk mi össze? És hol? . ő egész biztosan nem fogja megsiratni.Millie…? . mellette a két közönyös. Mert ismeretlen ember lesz. keskeny szájukban a cigaretta. Megpróbálta megszámolni.Nem. Most egyszerre az látszott a legfontosabbnak. mi lesz ebédre. hogy az asszony a sötétben összeráncolja homlokát. Társalgó: milyen jó címke mindarra. megpróbálok gondolkodni. aki meghal. s felhívta. .nem volt-e közte s Mildred között fal? A szó szoros értelmében nem is egy fal.Nem akarlak megijeszteni. holnapután. Hogy van ma Louis bácsi? . majd reggel munkába ment . Kezét a szemére szorította.Tíz éve.Eszébe jutott a régi vicc az asszonyról. mert nem siratja meg asszonya halálát. A férfi valami hideget érzett.És Maude néni? . aki eltévedt egy fátlan. mikor ismerte meg a férjét vagy a feleségét! A férfi fektében lassan dörzsölgette szemét.Mikor is…? . Ez mindennek a teteje. Meg akarta kérdezni Mildredtől.

Igen. Belefulladt a zenébe.A férfi megfordult ágyában.Miféle szomszéd leányt? .Ez mind szép . “A sebességet!” . házasok.semminek sincs értelme! . . hogy mi következik. amely a semmibe hullatta alá és… többé… soha… nem… ért… feneket… soha… nem… ért… egészen… fenékre… s olyan gyorsan zuhant.mondta az asszony.Minden jóra fordul . Az asszony felé nyúlt.hát szóval ezek veszekszenek. Mildred óránként százöt mérföldes sebességre váltott. álla reszket.Ja. . Ki volt dühös. A zene olyan tömegben zúdult rá. kerékre kötözték. “Lassíts ötvenötre. Az üvegfal közéjük állt.de miért dühöngenek? Kik ezek az emberek? Ki az a férfi. Valóban figyelemre méltó volt. .Ne dühöngj! . hogy az emberek a szoba falain alig moccantak.Tessék! . szeme lötyög üregében.Nem olyan biztos! . azt a középiskolás lányt. hogy a harmadik falhoz egy negyediket is szerezzenek. igen . . és ki az az asszony? Férj és feleség. Mildred nyitott kocsiban százmérföldes sebességgel száguldott a városon keresztül. valaminek feltétlenül történnie kell! . . és a társalgás folytatódott.ordított a nő. Agyrázkódás érte. Csak némajátékra képes. az asszony visszakiabált valamit.kérdezte Mildred félálomban. utána belehajították egy vízesésbe. hogy még a szakadék falát sem tudta érinteni… nem tudott… semmit… megérinteni. Montag úgy érezte. A zene elhalt. de csak az autó sivítását hallották.Mildred. ismered azt a leányt.Mildred. hogy az asszony egyszer csak feléje fordul és meglátja.kiáltotta Montag .Ki dühöng? . Montag úgy vélte. . úgy érezte. hogy valaki megnyomta egy mosógép gombját. Montag odakiabált neki. érted? Egész biztosan sokat veszekszenek.üvöltött a férfi. pontosan négy napja nem láttam. úgy érezte. Mikor mindezen túl volt.üvöltött a férfi. éppen eleget várt már. megforgatták. a minimumra!” . Igen. de hangja nem hatol át a kristályrácson.vélte egy “unokatestvér”.Akkor ne álljunk és beszéljünk! .Tenni kell valamit! . és így az álom beteljesüljön. Mildred nyugodtan ült a székén. s valójában semmi sem rendeződött.visított a nő. Mit akartak tenni? . Mildred már újra bedugta fülébe a “tengeri kagylók”-at. . Hallgasd csak. elváltak vagy jegyesek? Istenem .Olyan dühös vagyok. Mire kiléptek az autóból.mondta Mildred -. A falakból a zajok özöne áradt.. reszketve támolygott ki a szobából. Azt hiszem. várjuk ki. Miért? És amíg nem volt rá mód. beszélő falon.Tessék. Csak a szél fújt csendesen.Nem kell türelmetlenkedni . . “Lassíts!” . Mildred? . akiről beszéltem? . Valami történt. Csend.Bolond vagy! .Miféle lányt? . . amelyet elektronikus szerkezet jelenít meg a színes. mintha letaszították volna a szikláról.Nem. . kire? Mildred nem tudta.Azért. “Mi?” .Egypár napja. abban a reményben. . a hangzavarba. . . Annak ellenére. és a férfinak elállt a lélegzete. az volt az érzése. házasok. mindketten megpróbálták.mondta Mildred . ő is csak afféle teremtmény.Én?! .A hangja gyenge volt.Ezek… . és az beszívta őt egy óriási vákuumba. hogy majd szétpukkadok! Mit jelent mindez? Mildred nem tudta megmondani.bömbölt a férfi. .A szomszéd leányt. “Micsoda” . hogy megértsék egymás szavát.mondotta Mildred.Tudod.Mildred.mondta egy “nagynéni”. s kiszedte az egyik kicsiny. Te láttad? . hogy csontjait csaknem elválasztotta inaitól.Te! . A mennydörgés hangja elgyengült. muzsikáló rovart a füléből. Izzadva. Clarisse-nak hívják.Miért volnék bolond? . .

Légy szíves. . .Dél van. lehunyt szemmel is látta. .Négy napja! .A “rokonság” kiabálása kihallatszott a társalgóból.Miért nem mondtad mindjárt? .kérdezte.De igen.Az üvegpohárra nézett. De neki jobb.mondta az asszony.Csak nem betegedtél meg? . . . Négy napja. amit az asszony odanyújtott. . . Ha kinyitom az ablakot… Nem nyitotta ki. eltűnt. Furcsa.kérdezte Mildred.Az egész család elköltözött valahová.mondta az asszony.Történt valami? .Azt hittem. Telefonálj Beattynek. Csak úgy rémlik.mondotta Mildred a sötét szobában. .Eltűnt?! .De most az vagyok. . . . azután elült. Ma este nem megyek munkába. . Mildred kétkedő tekintettel állt az ágy mellett. húsa akár a szalonna.Jobb így? . . úgy mozgott a párnán.Kérlek. .Azt hiszem. .szólt az asszony. mint rendesen. Elütötte egy autó. Montag érezte. Kiment a nappaliba. meghűlt. Azt hiszem. ahogy megérintette. mintha egyetlen óriási októberi levelet hajtana a szél a gyepen át a semmibe. Aztán újra ott volt Mildred fülében. Tudom már. . . Öt órával tovább aludtál. De úgy tudom. s egyikük se moccant. Őszi szél támadt. Haja a vegyszerektől olyan már. hogy hozzányúlt volna a készülékhez. Mildred kisétált a fürdőszobába. csak sejteni lehetett a pupillák mögött. De a csendben még valami mást is hallott: mintha valaki rálehelt volna az ablakra. Montag figyelt: felesége halkan dúdolt.Négy napja . .Egy beteg ember kedvéért se zárnád el? . Kint az udvaron egy árnyék mozdult. .Elfelejtettem az egészet. meghalt. Az asszony keze megmozdult.gondolta. kire gondolsz.kérdezte. foszforeszkáló füst szállna lágyan. . A Kutya . Elfelejtettem. akár egy ájtatos manó. .Jó éjszakát . A férfi behunyta égő szemét. meghalt. .Gondoltam.Hol az aszpirin? . vörösre festett ajka duzzadt.Mi lesz az aszpirinnal? . . . Montag reggelre belázasodott.De igen. meghalt. . Most itt van. és zümmögött.Az asszony dudorászva tért vissza.Nem ugyanarról a lányról beszélünk. Az elektromos kagyló.Elfelejtettem.kérdezte Montag..Nem vagy benne biztos?! . .De hiszen a család beszélget! . hogy tudod.Mondd meg hát! Mi van vele? .Ez a kedvenc programom .Mi van azzal a lánnyal? . Nem tudom. . . nem egészen biztos.Furcsán viselkedtél az éjszaka. Azt hiszem.Nem. A család mindenképpen elköltözött.Ja az. beszéltünk már róla. Ugyanarról. kapcsold ki a televíziós falat.Az a lány… .Este még jól érezted magad. . vizenyős szemén hályog.Azt hittem. Olyan volt ez a hang.Sohasem voltál még beteg.Nem éreztem jól magam.Megint távolodott az ágytól. amit látni ugyan nem.Fel kellene kelned .mondta a férfi csendesen. . . . aztán visszajött anélkül.Inkább lehalkítom. Ma este szabadon engedték. . hozz egy aszpirint és vizet. mondtam neked. mint a szalma. . . hogy ott van. mintha zöld. MacClellan.Köszönöm. Mindig ilyennek látta. Ott feküdtek a sötét szobában. bőre petyhüdten lötyög a sok fogyókúrától. Nem vagyok benne biztos. A férfi halk susogást hallott. fehér.

. valaminek kell lennie bennük. .Néztem a tv-falat. Az elrejtett könyv még ott volt. . hogy beteg vagyok! . .Fel fogod hívni! . odalesz a ház.Mildred a telefont babrálta. hogy ha nem vigyázol. .Valami olyasféle. törölte a szőnyeget.Épeszű volt. ami arra késztet egy asszonyt. minek rejtegetett könyveket! Saját felelősségére tette. nem mer telefonálni. az állásod. .Kellemes estém volt . . elmúlt! . A párna alá nyúlt. .Volt. . mert egy perces párbeszéd után a diskurzus oda lyukad ki. A férfi hallotta.Mi történt? .Nem nézhetted volna a tv-t a saját társalgódban? .Nem olvastam tőle soha semmit. amit mi el sem tudunk képzelni. más semmi. ezt meg kellett volna gondolnia. Nem mondhatom. Este tízkor ott leszek. azért.gondolta Montag. . a petróleumszagtól hirtelen hányingere támadt. Annyira hatott rád. . hogy benn maradjon az égő házban.Bolond volt. tudod: ugyanaz a társaság. nem láttad őt . már jól érzem magam.hívta.Dante. . . Utálom azt a nőt. Énekelve. Semmiért nem maradt volna ott. . .Nem voltál ott.Ó.Nem volt radikális? . . Millie! .Egész biztosan van valami a könyvekben. Mildred dudorászva jött be.Hozta a felmosórongyot. a társaság.mondotta Mildred.Csak nem kívánod igazán.Elégettünk ezer könyvet.Ó. . csakhogy látogatóba menni kellemes. minden.mondta a férfi.Miért? “Mert félek” .Ne kiabálj.Az utóbbi időben nem is láttam ilyen jót. valami.Nem kérdezel semmit az elmúlt éjszakáról? .mondta az asszony a fürdőszobában. Mildred.Kezét sajgó szemére szorította. hogy felhívjam Beatty kapitányt? . . ujjával halkan csettintgetve visszajött.Egy tűz.Te nem vagy beteg . Betegséget színlelő gyerek. Meg egy asszonyt.Miféle műsort? .Nincs jobb. . hogy énekel. Montag visszafeküdt az ágyba. A társalgó meleg levegőjéből ordítás hallatszott. mert egy éjszaka egy asszony és a könyvei… . .Nem kiabáltam. igen.Mildred! .. .Nem hívhatom én fel. Kiment a társalgóba. .Mit csináltál? .kérdezte a férfi. talán még értelmesebb.Ha láttad volna.A könyvekkel együtt egy öregasszonyt is elégettünk.Igen? A társalgót majdnem szétvetette a zaj. kapitány. .Mi van veled? A férfi undorral nézett a padlóra.Mi lenne. mint a mosható szőnyeg.Kik szerepeltek? . .Az európai volt? . Elvörösödött és remegett. .Semmi közöm hozzá.Felült az ágyban. egyszerre elfogta a düh. .Mindent fel akarsz adni? Annyi évi munka után.De igen.Mit adtak? .A szokásos műsort. . Meglepetten nézte férjét. .Biztosan radikális volt. . És mi elégettük. . Swift és Marcus Aurelius műveit égettük el. . akár te vagy én. ha esetleg egy időre otthagynám az állásomat? . Az este Helennél voltam. a társaság. hogy: “Igenis. a társaság.” .

Telefonálni akart. Két órája el kellett volna indulnod.Miért nem gondoltál erre.Egy főnix autó most állt meg a ház előtt.szólt Montag. . néhány szót szólt. soha nem volna szabad megbékélnünk! Arra van szükség. A jövő héten. létező dologból? Aztán elhallgatott. Körülnézett. Montag. elővillant rózsaszínű ínye. aztán hosszú idejébe tellett. mert eszébe jutott az elmúlt hét. hogy lejegyezze mindazt. hófehér fogsora. . és nagy füstkarikákat eregetett belőle. Eszembe jutottak a könyvek. . Montag. . aztán kimeredt szemmel megállt.Némely ember szinte haláláig azon fáradozik. Istenem! Egész éjszaka azon próbálkoztam.Jól van . ki van odakint. Majd beleőrültem a próbálkozásba! . . apám is tűzőr volt.Hagyjalak békén! Ez rendben volna.Tudtam. kivéve Montagot s a feleségét. Montag. amit életében tapasztalt. s megnézem. hogy ma estére szabadságot kérjen. Egy ember. és két perc alatt. S én eddig sohasem gondoltam végig. ki nem alszik bennem. tovább ég. .Ma a korai műszakba kellett volna menned mondta Mildred. . hogy gondot csináltunk valamiből? Valami fontos. . újra meggyújtotta. . valaki van itt.mondta Mildred. Montag nem mozdult. amelynek hátán ott díszelgett a védjegy: “GARANTÁLTAN MILLIÓSZOR GYÚJT”. Láttál valaha leégett házat? Napokig parázslik. és szórakozottan játszott vele. hogy törődjünk a dolgokkal. hogy van a beteg. De ez a két asszony sohasem találkozott egymással. aztán lassan visszamászott ágyába. . Mikor fordult elő. Holnapután. ezt aztán megcsináltad . A következő percben Beatty kapitány csebre dugott kézzel besétált szobába. eljövök. . .Fütyülök rá. . Montag csak ült az ágyban.kérdezte Montag.Gondoltam. aztán jövök én. A társalgóban a nyafogó hangok felsikoltottak és elhallgattak.Az éjjel eszembe jutott az összes petróleum. a szivattyúzó kígyó kémlelő szeme s a két szappanképű ember. hogy minden könyv mögött egy ember rejlik.Mikor lesz egészséges? . csak bámulta a szemközti fehér falat.Mondd meg neki magad. De az egy másik Mildred volt. Mildred végre megszabadult.Hallgattassa el a családot . hogy az az asszony meghalt . hogy beteg vagyok. Csak most vettem észre. Montag megbizonyosodott arról. . eloltotta.horkant fel a férfi. Eloltotta. valahol legbelül. mielőtt beálltál tűzőrnek? .mondta a kapitány. A társalgóból tánczene hallatszott. Montag. Ezúttal Mildred rohant.Gondoltam?! . Beleszülettem ebbe a foglalkozásba.” Aztán a hang elhalkult. . megint meggyújtotta. ez nem múlik el.mondta Beatty -. a mennyezetre meredő két fehér kő. belebámult a füstbe.Beatty kapitány.Nem.. igazán izgattak.Örökgyújtóját nézegette.mondta Mildred. Ez a tegnap esti üszök. amíg papírra vetette őket. Montag elfordult feleségétől. . mindent szemügyre vett. és kiment a szobából. Beatty kifújta a pipafüstöt. meggyújtotta. hátradőlt.Én nem tehetek róla. .Volt is nekem választási lehetőségem! Nagyapám is. Mrs. akinek gondolatai támadtak. meggyújtotta. amíg élek.Holnap. Az asszony riadtan futkosott. püff neki… mindennek vége. eloltotta. Mrs. valaki van itt. . Mrs. . A lángot nézte. .Kérlek. .Hagyj békén . de hogyan béküljek meg én? Soha. hogy a könyv jól el van rejtve a párna alatt. amelyet az utolsó tíz esztendőben elhasználtam. nyiss ajtót! És mondd meg neki. akit a dolgok valaha izgattak. és magára húzta a takarót. S most először értettem meg. szabadságot kap ma estére.Na.Beatty kapitány? . valaki van itt. amikor az utcai kapu megafonja halkan szólította: “Mrs. akiknek beszéd közben mozgott a cigaretta a szájában. .Felkelt az ágyból. hogy kioltsam az emlékezetemből. és egy fekete inges férfi jön befelé. . . Szép lassan előkészítette s meggyújtotta rézpipáját.Honnan tudta…? Beatty mosolygott.Nézd csak. Beatty kapitány pirospozsgás arcán békés tekintettel leült a legkényelmesebb székbe. aki ennek a Mildrednek a bensejében lakik. . tűzkígyós karszalaggal.Nem igazság.

és megható ártatlansággal a magasba tartja. Gyorsan. kocsijaival. azt kérdi: “Mi ez?”. háromszorosára. amikor hajnalban… a filozófia. ha megnyom az ember egy gombot. . csigamozgásával. Ütés. a csattanóra épül. időpocsékoló gondolkodást. A lexikonok tulajdonképpen kézikönyvek voltak.Előbb-utóbb minden tűzőr eljut idáig. . Montag számára viszont aligha több röpke szónál) mondom. Meg kell ismerniük hivatásunk történetét. Aztán vetítse maga elé a huszadik század emberét. szíve majd kiugrik helyéből. Aztán menet közben még ez is eltűnik. s annak rendje és módja szerint megveregesse.íme. Montag mozdulatlanul feküdt az ágyban.Hagyd. Fel. Csak azt kell megérteniük. tudtak a Hamlet-ről. úgy csökkent a színvonal . . hogy kihúzza alóla a párnát. tehát a melankólia órájában… felöltözködik.Nem! .A cippzár felváltotta a gombot. . hogy beszoríthassák őket egy tizenöt perces rádiójátékba. Politika? Előbb egy hasáb. amíg el nem nyerték végső formájukat egy tíz.A párna… . . Montag. s onnan vissza a bölcsődébe . Egyszerre csak megemelte a férje vállát. elfordít egy csavart. Csak a munka.Én majd felvilágosítom. hol. Montag úgy érezte. Tempó! Ide. . ez nagyjából az elmúlt öt évszázad szellemi fejlődése. digest-ek. annyit. A filmek. . Beatty mereven bámulta füstkarikáit. Talán majd felkiált. Mrs. Kivonat a kivonat kivonatából. Le. Elég baj. De sokan csak annyit tudtak a Hamlet-ről (maga. Természetesen eltúlzom a dolgokat. Oda. . s folytatta mondókáját: . ide-oda járkált a szobában: felvett valamit. Még elég tágas volt a világ. Mildred végigsimította az ágyneműt. Később aztán megtelt szemekkel. Teljes percig tartott. Megengedhették maguknak azt.mondta Beatty. pirulák. mikor. Ma már erre nem tanítják meg az újoncokat.Forgassuk még gyorsabban a filmet. vagy csak egyszerűen kezébe veszi az eldugott könyvet.A klasszikusokat lerövidítették. lazább a fegyelem. szájakkal. két mondat. míg Beatty elrendezte gondolatait. . miért.” Érti? A bölcsődétől a főiskoláig. merre? Hé! Hó! Csattanás. kivonatok. a rádió. . címfej. . mint azelőtt. aztán már szinte el is felejtette mindenki. hogy beleférjenek valami tömegkönyv két percre kimért hasábjába.bólintott Mildred. amilyen. ott. . elmarad a filozófia. Bim-bam-bumm! Kivonat a kivonatból. történelem. Mildred nyugtalanul izgett-mozgott. Újabb füstkarika.mondta Mildred. egyre inkább úgy érezte. Azonban a mi időnk csak akkor jött el igazán. hogyan lett a munkánk olyan. Mildred felállt. Fogd. biztosan ismeri ezt a címet. Montag. Lépés.. kérdezhetné? Nos. fokozatosan háttérbe szorul az angol meg a helyesírás. felkattint egy kapcsolót. Aztán a huszadik század elején a filmet… rádiót… televíziót… Amikor a kultúra tömegcikké vált. aztán visszategye.A csattanóra . hol. . hogy megigazítsam a párnát . s az embernek már az az idő sem áll rendelkezésére. azt hiszem. .szólt rá Montag. A kiadók.Mikor kezdődött el. kutyáival.Azt hiszem. amelynek ez volt a mottója: “Tartson lépést szomszédaival olvassa a klasszikusokat. Piff-paff puff.Hagyd békében… . hogy különbözzenek egymástól. Olvasd.Rövidebb a kötelező iskolaidő.Képzelje el a tizenkilencedik század emberét lovaival. könyökökkel. a képeslapok és könyvek színvonalát le kellett szállítani a pudingporgyártás szellemi szintjére. vállalkozók. Érti? . Ki. a gondolkodásra.vagy tizenkét soros lexikon címszóban. míg aztán az óriási gépi forgatag elsöpör minden fölösleges. A népesség kétszeresére. amennyit egyoldalnyi terjedelembe sűrítve olvashattak egy könyvben. . Az élete a ma. négyszeresére nőtt. bemondók csak megzavarják az ember agyát.suttogta Montag. mindenütt… kevés emberhez szóltak.Ahogy nőtt a tömeggyártás. hogyan forog a verkli. amikor feltalálták a fényképezést. az idegen nyelvek. aztán újra megkurtították. Minek tanulni? Hisz elég. Rövid Könyvek.Valaha a könyvek… itt. Cuppanás. Ahogy a párnához ért. . Hallgasd.szólt Mildred. Füstöt fújt ki. aztán újra letette.Az élet: egyetlen nagy hasra esés lesz. Bár szolgálati szabályzatunk szerint hivatásunk még korábbi eredetű. Minden az ötletre. az úgynevezett polgárháború idején kezdődött.Már csak a vezérkar emlékszik rá. Beatty ügyet sem vetett az asszonyra. meg utána a szórakozás.

csatárok. szaklapokat. annál több lesz a kisebbség. mintha mi sem történt volna. kereskedők.és kutyabarátok. hogy a könyveket nem lehet eladni. . amannak a tv-játék sorozatnak a személyei semmiképpen sem lehetnek azonosak egyetlen élő festővel. Városok tódulnak a motelokba. Ha mindenki hasonmása a másiknak. hogyne. . Az országút tele tömegekkel. és természetesen háromdimenziós szépségmagazinok. repülők és úszóbajnokok kerültek ki. Az ember retteg a szokatlantól.Mi ez? . Szereti maga a baseballt. brooklyniak. hagyj békén! . Rossz gondolatokkal telített szerzők. a közönségnek képregények kellenek.A golf is szép Sport.Beatty arca előtűnt pipájának ritkuló füstfelhői mögül. Ügyelni kell a köldöknéző kisebbségek legkisebb kisebbségeinek érzékenységére is. A közönség tudja.És golfozni? . Ujjai a könyv kötésén matattak. aztán megdöbbenést tükrözött. Az iskolából kutatók. önvallomásokat.sehová indulnak. akik valahová. folytatta: . írek. nyugodtan olvashatjuk a képregényeket. valahová. mire van szüksége. éjszaka ott hálnak. .A színházakban már csak bohóctréfákat játszanak. a túl okost kínozták és verték. texasiak. akár a sóbálvány. csak a hangja hallatszott. Nem így volt? Persze hogy így volt. térképrajzolóval vagy műszerésszel. annak a színdarabnak. Az ám! Tehát a könyv a szomszéd házban olyan.kiáltott fel Montag szenvedélyesen. Technika. a tűzőrség. baptisták.Puff! . . annál kevésbé szabad piacra dobni ellentéteket szító gondolatokat. de mindenkit egyformává idomítanak. s gyűlölték őt. . unitáriusok. mondták a kritikusok. második nemzedékhez tartozó kínaiak. . A benzin . Mindez nem parancsszóra történt.Ülj le! . és én tegnap. németek. amelyekben a ragyogó színek úgy kavarognak.. Képregényeket nyomunk könyvek helyett. Mildred kiment a szobából.Biliárd? Pingpong? Futball? . Bizonyára emlékszik iskoláskorában a túl okos fiúra. Minél több sport.Az Isten szerelmére. annál kevésbé kell gondolkodni. svédek.Aha. még látványosabbakat. akár a konfetti. ahol maga délben. felülről lefelé. Montag egész súlyával rádőlt az asszony karjára. Minél nagyobb a lakosság. ahogy megérdemelte. akkor nincs többé kiváló. Mildred keze megdermedt a párna mögött. Beatty szeme tágra nyílt. akár a . főnökök.ordított Montag. nem. Montag: minél nagyobb a piac. megelégedett. Az asszony riadtan. Montag? . nem? Újabb és újabb sportversenyeket rendezünk. Nem a kormányzattól indult ki.Montag. Ennek a könyvnek. s becsapta az ajtót. az orvosok. társas élet. így mondták a felfújt sznob kritikusok. . nem rendeletek útján vagy cenzúrával. a szellem emberei helyett futók. zsivaj. a vér. míg a többiek úgy ültek. zsokék. tudósok. a kisebbségek nyomása hozta létre… hál istennek. Türelmetlenség. akkor mindenki boldog. ügyvédek. kritikusok. vagy akihez a másikat mérni lehet.Ezt aztán igazán könnyű megmagyarázni. A nagynénik megint a nagybácsikra kacagtak a társalgóban. oregoniak vagy mexikóiak tyúkszemére. Nem csoda. akitől félni kell. valahová . de hát a tűzőrség…? . Az “intellektuel” szóból szitok lett. akár a mosogatólé. Az agy egyre kevesebb táplálékot kap. Hát így volt. tömegtermelés. Montag.Igen. szeret maga tekézni? . aki mindenre tudott felelni. mormonok.Ne zavarj minket! Beatty. Mi ez itt? .Vagy nézzük csak a kisebbségek helyzetét a mi civilizációnkon belül! A mi civilizációnk is mindenféle kisebbségekre bomlik. a szobákat üvegfalakkal rakják ki.kérdezte Mildred csaknem élvezettel.A baseball szép sport. . még több filmet gyártunk. . zárjátok el írógépeteket! El is zárták. az emberek nomád csordákba tömörülve vándorolnak egyik helyről a másikra.vert rá Mildred a párnára. ugrók.Az is szép sport.Tekézni? Ó.Kosárlabdázni? . Gondoljon arra. de üres kézzel félreugrott. Beatty csaknem eltűnt a füstgomolyban. úgy. A könyvek. még nagyobbakat. . ahogy azt az Alkotmány mondja. Ma az ő jóvoltukból semmi sem zavara boldogságunkat. A képeslapok édeskés giccsel vannak tele. Szája kérdésre nyílt… .Szép sport valamennyi.menekülés. s miután kitapogatta a formáját. arca előbb meglepetést. Óra után aztán éppen őt. Egyformának kell lennünk. . a sherry vagy a pezsgő. szórakozás.Ahogy mondja. Ne lépjünk a macska. Nem mindenki születik szabadnak és egyenlőnek. olaszok. kapusok.

Amióta a házak végül az egész világon tűzbiztosak lettek. . Montag. A fehérek szemében szálka a Tamás bátya kunyhója. Csak semmi bosszúság. aki a legtöbb slágerszövegre emlékszik.A szomszédban lakott egy lány . nehézfejű. Gondosan figyeltük őket. s úgy vizsgálgatta a hamut. Adjunk az embereknek “ki mit tud” vetélkedőket. Nem is emlékszem már az arcára. Jobb annak a szegény lánynak. s ő is leolvassa az asszony szavait. Tömjük . mondják az emberek. ha elégetjük a kemencében. . mint amilyen ő volt. és ez vagyok én. azt hiszem. aztán Montagot. meghalt. Sírnak a cigarettagyárosok? El kell égetni ezt a könyvet. Azt is el kell égetni. Csak a tűz ragyog. . Béke. csírájukban elfojtani. előbb Beattyt. Csak az egyiket kell megmutatni. Ha meg akarjuk akadályozni a politikai elégedetlenséget: nem kell megmutatni az embereknek a kérdés két oldalát. sistergő görögtűz. Ugyanabban a pillanatban csodás véletlenként . hogy van olyasmi is. nem zördülhetünk össze velük. . sárga és narancsszínben sziporkázó. hogy a ház felépüljön: el kell dugni a szöget és a gerendát. .Szerencsére ritkán bukkannak fel olyan különcök. Ne emeljünk emlékoszlopokat. hogy antiszociális. amelyet meg kell fejtenie. El kell ismernie: kultúránk bőségesen ellát minket mindezekkel. Egy tehetetlen. Az otthoni környezet gyakran szinte megsemmisítheti az iskola munkáját. egészen addig. az örömért. Beatty kiverte pipáját tenyerébe.mondta lassan. nehogy Beatty is megforduljon. esetleg arra: mennyi búza termett tavaly Iowában. Montag. a maga tegnapi feltételezése helytálló: nem volt többé szükség tűzőrökre. Fő a jó kedély. Az asszony szája szólásra nyílt. amelyet tamtam. Néhány év alatt senki sem szabadulhat meg a régi nyűgöktől. Átöröklés és környezet… furcsa dolgok. . szórakozást? Ezért élünk. hogyan kell őket korán. hogy lelki nyugalmunk őrei legyenek. Tudjuk. üstdob és cimbalom egyvelegéből alakult muzsika kísért. országszerte helikopterek állnak a hamvasztószolgálat rendelkezésére. amelyeket az nyer meg. Montag le tudta olvasni Mildred szájáról. S nem azok? Nem adunk nekik mozgási lehetőséget. Sohasem találtunk náluk könyvet. A lány? Az időzített bomba volt. Felejtessük el vele. A nagybácsiról szóló jelentésben sok minden volt. bírák és végrehajtó közegek. hogy megvédjenek a kisebbrendűségtől való érthető és jogos félelemtől. A család táplálta a tudattalanját. Háta mögött a szoba falát átvilágította a zöld. hogy nem nyugtalaníthatjuk kisebbségeinket. Ha valaki következetesen érdeklődik bizonyos dolgok miértje után. amit az ajtóban állva mond. Szög és gerenda nélkül nem lehet házat építeni. meghalt. ki lesz a célpontja egy olvasott embernek? A magam részéről egy pillanatra sem tudom elviselni őket. hogy az embereknek ez gondot okozzon. hogy miért. Ez maga. Ki tudja. El kell pusztítani! Ártalmatlanná kell tenni ezt a fegyvert. Valaki írt egy könyvet arról. El kell égetni. . mint az. Öt perccel halála után a halott már úton van a Nagy Hamvasztó felé.Eltűnt. de lehetőleg egyiket sem. nincs igazuk? Egész életén át ezt hallhatta: boldog akarok lenni.Igen. A nappaliban. vagy az államok fővárosainak nevére.Mildred is elhallgatott. hogy most már jóformán a bölcsőből szedjük ki a gyerekeket. adónyúzó kormány még mindig inkább elviselhető. hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. amit az iskola jelentésében láttam. mondott is valamit. csak a tűz tiszta. Mint cenzorok. Ez nem vezet jóra. Mi történt vele? Beatty elmosolyodott: . vagy még jobb. mintha az valami jelkép lett volna. a végén halálosan boldogtalan lesz. de a zajtól nem lehetett hallani. Clarisse MacClellan? Nyilvántartottuk a családot. Montag. Néhány hamis feljelentést kaptunk MacClellanékról. amikor még Chicagóban éltek. Nem azt akarta tudni. de igyekezett nem odanézni.töltött puska. Új munkaként azt a feladatot hapták. az is. hogy meghalt. nehogy ez nyugtalanítsa őket.Mindenfelé előfordul az ilyesmi. Montag visszafojtotta lélegzetét. a szemétbe minden gonddal. Tíz perccel halála után az ember már csak egy kis fekete füstgomolyag. Mildred háta mögött kihunyt a görögtűz. hogyan csinálnak valamit. mint háború. hanem azt. e bizsergető izgalmakért.A színes bőrűek nem szeretik a Kis Fekete Sambó-t. A temetés szomorú és pogány dolog? Szüntessük meg. Mildred állt ott. Kérdezze meg önmagát: mit óhajtunk ebben az országban legelsősorban? Az emberek boldogok akarnak lenni. Abból. Valahogy más volt. Ha nem akarjuk. Mindent el kell égetni. Azért kellett egyre kisebb korban elkezdeni az óvodai nevelést. A társalgó ajtaja kinyílt. A férfiakat nézte.Igen. biztos vagyok ebben.Meg kell értenie: civilizációnk oly roppant terjedelmű.

. hogy a könyvekben nincs semmi! Sem tudást. Tudom. miről is szólnak. gyógyulást .Ha nem jön el. valahány tudós. s székeikben hintáztak. mi történik akkor. Ha a darab szürke. Montag. Mi szállunk szembe azokkal a kevesekkel. sikerült megértetnem magam. bizonyosan hiányozni fog nekünk . Az emberek túl sokat beszéltek. Az emberek kiültek esténként. hogy mi vagyunk a Boldogság őrei. hogy rontják az utcaképet. beszélgessenek. . Számítunk magára. aminek az ára az embertelen egyedüllét. akrobatákat és bűvészeket nekünk. milyen fontosak vagyunk mi a fennálló boldog világ szempontjából.Emberi hiba. léglökéses autót. hogy tudjam. megérti-e. beszélgettek. . akik ellentmondó elméleteikkel és gondolataikkal mindenkit boldogtalanná akarnak tenni. hogyan száll be Beatty ragyogó. hogy gondolkodjanak. kioltják a csillagok fényét. . Fütyülök rá. és egyetlen képletbe akarja sűríteni. milyen fontos maga. a film unalmas. Az úgy ült ott az ágyban. mint a filozófia meg a társadalomtudomány. “Soha többé nem megyek el” . maga meg én s a többiek.Nem izgatjuk magunkat különösebben. melyek segítségével a tényeket esetleg kapcsolatba hozhatnák egymással. mintha a ház összedőlt volna a feje fölött. A szakirodalom még ennél is rosszabb. verjünk a fejükbe annyi tényt. nemiséget és heroint. ha az ember engedne a kísértésnek? Nos. ha egy tűzőr véletlenül. Az ember tisztára megbolondulhat a végén. s erre ma már majdnem mindenki képes. tűzpiros kis kocsijába. ha nem volt kedvük hozzá. a komédia lapos: csiklandozz meg. .Micsoda? . Kiállunk a gátra! Rendíthetetlenek vagyunk! Nem hagyjuk. elégetjük helyette mi. . ne csináljanak semmit. .Minden jót. de hát tudja meg. Bárki. Akkor majd gondolkodó lénynek álmodják magukat. letörlik a napot az égről. Abbahagyták a tornácépítést. Sarkon fordult. . aminek pusztán az automatikus reflexekkel van dolga. motorkerékpáros helikoptert. amire emlékeznie kell.tele az agyukat érdektelen adatokkal. Nos. A társadalmi élet helytelen formája volt ez. Nagybátyám azt mondta. és gondosan zsebre rakta pipáját. hogy a látvány nevettet. és nem csak a reflex. egy időben el kellett olvasnom néhányat az ócskaságok közül. hogy a melankólia s a kopár filozófia özöne elöntse a világot. . Pályája során legalább egyszer minden tűzőrre rájön a viszketegség. a mögötte rejlő valódi ok az lehetett. nem is dühöngünk. Bejön a későbbi műszakra? Látjuk még ma este? . Montag az ablakon át figyelte. Volt idejük arra. hogy nem építenek több verandát. mindazt.Beatty kissé meglepődött. az építészek azzal indokolták. boldogabb annál. holott meg se tudnak vele moccanni. vakmerő fickókat.Mennem kell. A leckének vége.fűzte hozzá Beatty.mondotta Beatty. Néha csak ott ültek. azt hiszik. hiszen az ilyen “tények” sohasem változnak. hogy az embereli csak üljenek ott. . Beatty megrázta Montag erőtlen kezét.Végezetül még egyet . Ha regények: nemlétező személyekről szólnak. De nagybátyám azt is mondta: ez csak ürügy volt. Azon töpreng: mi is lehet azokban a könyvekben? De mi lenne. Nagybátyám azt mondta: azelőtt minden háznak volt tornáca.gondolta Montag. Ez az út vezet a búskomorság felé. Remélem.mondta Beatty. az. fő a vidámság! Beatty felállt. ha ahhoz volt kedvük. hogy kezdenek el forogni a koromfekete kerekek. Mildred eltűnt az ajtóból. higgyen nekem.Persze. .Jól van. hogy nem akarták. s ő moccanni sem volna képes.mondta Beatty. minden rossz szándék nélkül hazavisz egy könyvet? Montag arcizmai megrándultak. és nem beszélgettek. és kiment a szobából. s én elhiszem. járjunk társaságba. Montag. aki szét tud szedni és össze tud rakni egy tv-falat. mert megkíséreltem… a pokolba az egésszel! Inkább szervezzünk klubokat. Mit is mondott Clarisse egyik délután: “Nincs szükség verandákra. hintázzanak. Szemben az utcán s végig az egész úton sima homlokzattal álltak a házak. Huszonnégy óráig a tűzőrnél hagyjuk a könyvet. messzire jutnak a tudományukkal. sem hitet nem kaphat tőlük. A legfontosabb. puszta kíváncsiság . megannyi agyrém. Kerteket . mind leszamarazza és túlharsogja a másikat. A nyitott ajtó nagy. Montag lehunyta szemét. Ne adjunk a kezükbe olyan veszedelmes játékszert.Montag ínye teljesen kiszáradt. hogy telítettnek s ragyogóan informáltnak érezhessék magukat.felelte Montag.Nem tudom . De boldogok lesznek. és mindenfélére gondoltak. Nem tudom. Montag.Talán később. üres szemével rátekintett. aki a világmindenséget méregeti. zűrzavaros elméletekkel dobálóznak. Ha nem égeti el magától.

Megragadott egy széket. onnan a következő lépés. hogy nem dolgozom többé a tűzőrségen. Úgy hiszem. A bemondó kedves ismerős volt. Felesége alatta állt és várt. mereven kivitte a hallba. . kevés kertet látni manapság. kivett még két könyvet. mintha üvegfal volna közöttük. . Kétszer. Végül kivett egy könyvet. s azt mondom magamban: nem vagyok boldog… nem vagyok… . . mi ez a furcsa hangulat. Mildred úgy hőkölt hátra. és te nem is tudsz róla. nagyobbak. ezt. Montag így szólt: . . csak nem tudom. most nincs kedvem hozzá. s belefojtotta a szót a bemondóba. mint az enyém. kutyákat. megragadott egy könyvet. Nem tudom.száz dollárjukba került . mintha cinkosok lennénk. Menj. Majd felnyögött. hogy megmondjak neked valamit. Keze mozgott.Ülj be a kiskocsiba. Most olyan.Tenni fogok valamit! .mondta Mildred. amit látnod kell. de még önmagamnak sem vallottam be. s nyugtalanul járkált fel-alá a szobában.Nem is lenne rossz. és ledobta a padlóra. a tisztesség azt kívánja. igaz jó barátja a nézőnek.Köszönöm.Én igen . hogy legszívesebben mindent és mindenkit összezúznék.De ugye bemégy ma este . háromszor is elismételte a férfi nevét. akár egy szobor a talapzaton. de sohasem mondtam el neked. . és éppen a megszólításnak kihagyott üres részhez ért. mielőtt még ártanék valakinek. Túlságosan kényelmesek. a bejárat mellett felállt rá.Mrs.Sajnálom . Mire befejezte. S mégis.Millie! . eltolható fémlapot. Még mást is mondott. . Montag hallotta az asszony gyors lélegzetvételét. aztán hazajövök. . . valami. amely így elhatalmasodott rajtam. és újra a bemondó felé fordult. szeretek veszettül hajtani. miért. a fontos. Tudni szeretném. Montag. Hallottad Beattyt? Figyelted? Mindenre megvan a kész válasza. de valami éktelen nagyot! . amelyek valahonnan elősereglettek. Nagybátyám mondta… nagybátyám… a nagybátyám. hulltak a könyvek: kicsik. Igaza is van.Nem is gondoltam rá. Régebben meg kellett volna mondanom. Montag felnyúlt. . hogy könyveket olvassak. Mintha egy csomó dolgot magamba szívtam volna. hogy mindenki a maga nevét olvashatta le róla hadd legyen tökéletes az illúzió.mondta a férfi. inkább nem.Unom a szamárságaidat .Nem tudom. amit egy év óta ide hordok és dugdosok. . zöldek. pirosak. hogy állandóan siessenek. Olyan borzasztó érzés fogott el. vagy húsz könyv hevert a felesége lábánál. s a . Egy másik különleges készülék meg a bemondó ajkát mozgatta úgy. Nincsenek többé hintaszékek. Még arra is kedvem támadt. azt. Nagyszerű dolog vidéken vezetni.Ha ma nem megyek be. Montag…” . Úgy érzem. mindenfélét. a földön heverő halomra vetette magát.szólította amaz. Szörnyen boldogtalan vagyok. A férfi öltözködni kezdett. “Mrs.sem csináltak. valahányszor a bemondó névtelen hallgatóságához szólott. S nézze a bútorokat. mi lehet. s egy pillanatra mozdulatlanná dermedt. miért.szólt Montag. Újra visszanyúlt. Csak be kellett állítani a megfelelő betűkre. Van itt a házban valami. ahol az ember elüldögélhet. aki a társalgó közepén ült. Montag megérintette a falon a hangszabályozót.Még nem döntöttem. A pótkészülék . Montag megfordult.Nem. és hátratolta a ventillátor rostélyát. Sorra gázolni a nyulakat. dühös is. benyúlt a nyílásba. Néha egész éjszaka vezetek. Ha engem is elfog az ilyen rossz érzés. azokat is a padlóra ejtette. mintha meghíztam volna. csak nem tudom.” A lány hangja elnémult. sárgák.automatikusan bemondta az asszony nevét. én itt ülök. . mit. hogy holnap sem.Ez a ház éppen úgy a tied. Fel kell állítani az embereket. A boldogság. mintha egy falka egérrel találta volna szembe magát. utána pedig az. figyeljen csak ide… Az asszony csakugyan szemmel láthatóan nem figyelt a készülékre. vidd el a kiskocsit. lassan. büszke is vagyok rá. látta. Kilencvenöt mérföldes sebességgel nagyszerűen érzed magad. és elmozdított egy vékony.Azért börtönbe zárnak! . . .Az asszony úgy nézett rá. a szórakozás mindenek fölött. hogy szeme tágra nyílik. s egy bemondóval beszélgetett. s magam sem tudom. és feleségére nézett. Kövérnek érzem magamat. mit.mondta sugárzó arccal Mildred -.Majd egy kis szünet után: . újra és újra.A kulcsa az éjjeliszekrényen van.

ide figyelj. Mildred eleresztette magát.mondotta Mildred. ne. és az ajtóra meredtek. .Hol kezdjük? .szólt Montag. . merre kellene mennünk. hát elengedte.suttogta az asszony. El sem tudom mondani. vár s hallgatózik. karmolt. de talán ki tudjuk számítani.Véleményem szerint az elején kell kezdenünk. Csak beléjük akarok nézni. csak ennyit kérek. Segítened kell nekem! Mildred arcába nézett. könyörgök.Bejön .Ha tetszik nekünk. s amikor meglátta ezt. Millie. Montag érezte. . Miért félnek olyasvalakitől. a gyepen keresztül távolodó lépéseket hallott.mondta Montag.konyhai szemétégető felé iramodott vele.Te nem voltál ott az éjjel. hogy vissza kell dugni a könyveket a ventillátorba. s hirtelen rájöttem. Valamerre irányt kell keresnünk. . . félnek tőle. milyen szükségem van rád most.Felvett egy könyvet. Borzongott. Évek során át nemigen kértem tőled semmit. úgy igyekezett kiszabadítani magát a szorításából. Aztán elhaladó.mondta a férfi -. ki tudjuk gondolni. arcában saját magát is akarta látni. és sírva fakadt. . . higgyél nekem. Ha szeretsz. A kapitánynak igaza volt. . megkérdezte: . . aki sikított. Elsősorban arra gondolt. Millie.Lehetetlen. hogy valaki ott áll az ajtó mögött.Millie . s akkor ígérem neked. Montag.Mi értelme van ennek? Semmi. de most kérek. de tudta. csak egy pillanatra figyelj ide! Semmit sem tehetünk. amíg erre a mondatra nem talált: “Kiszámították.Valaki van itt… . Millie. Nem égethetjük el ezeket.Beatty! .Visszajött! . kinyitotta s rámeredt. Lába hozzáért az egyikhez.Mrs. mint Beatty.Nem törődünk vele. S az olyan emberek. nem láttad annak az asszonynak az arcát. megfogta az állát. hagysz nekem huszonnégy… mondjuk negyvennyolc órát. . Az asszony nem dulakodott már. Előrehajolt és leült. . hogy különböző időkben tizenegyezer ember szenvedte el inkább a halált. együtt égetjük el őket.Arcul ütötte. újra elkapta s megrázta az asszonyt. Montag. elhúzta a lábát. . iszonyú elfogódottsággal ejtette ki e szavakat. hogy többé nem tud Beatty szemébe nézni. s azt is: mit tegyen. valaki van itt. talán másnak is továbbadhatjuk. Akadozva. túl leszünk rajta.Guy! A bejáratnál halkan megszólalt a hang: . Mutatóujjával zavartan bökdöste a könyveket. Ide-oda lapozgatott a könyvekben. Nem tudom. Clarisse-ét sem. s szorosan tartotta az asszonyt. Önmagamat sem szeretem többé. és segíthetünk egymáson. Mrs. Végül a hang elhallgatott. Esküszöm! És ha ebből az egész szeméthalomból valami csekélységet kibányászunk.mondta Mildred. aztán a könyvekre meredt. A készülék újra megszólalt: . . beleolvasgatott. ha tűzőröket égetnék el. Meg akarom akadályozni. . Én igen. Montag elkapta feleségét.Ne. . Ezt nem tudom felfogni. S arra gondoltam: az volna a legjobb. meg kell tudnunk.” Mildred. s a falnak támaszkodva lecsúszott a padlóra. S ez nem megy könnyen. A könyvek szanaszét hevertek a földön. ha nem: benne vagyunk. hogy nem szeretem őket. mint ő? De én azt az asszonyt az éjszaka összehasonlítottam a tűzőrökkel.Dehogy . Montag egyetlen kis kötetet vett fel a padlóról. hogyan jutottunk kátyúba… te az altató tablettáiddal… az autós száguldozással… én meg a munkámmal… Egyenesen a szakadék felé rohanunk.Nézzük meg. állj meg… nem tudod… állj meg! . aki a hall túlsó végében ült. Megfordultak. Mrs. hogy oda jussunk. . az meg egyre a férfi nevét ismételgette. aztán lassan leereszkedett guggoló helyzetbe. Az elején. Várj. csak egyszer akarok beléjük nézni.Montag a falnak támaszkodott. Az ajtónálló készülék hangja egyre áthatóbban szólt. Montag. Nemcsak őt nézte. Sohasem beszéltél vele. Ha a kapitány igazat mondott: együtt égetjük el őket. Csend lett. .Az elején kell kezdeni. mi ez .Eléget minket a könyvekkel együtt. semhogy a hegyesebb végénél törje fel a tojást.

mihelyt bekapcsolják az elektronikus napot.És ha Beatty kapitány tudomást szerezne ezekről a könyvekről… .Elzártam. s mégis élt. Mildred felnevetett: . hogyan csapdossa az eső az ablakot. üres tekintettel. Montag nem nézett hátra a feleségére. Akarod-e látni azt a kígyót? Ott van a Baleseti Kórházban. s az esőt hallgatta. merev. nem látok senkit. én. Később visszatért a hall szürke fényébe. . Mildred belerúgott egy könyvbe. A küszöb felől halk. Arra várt. Ugyanúgy sok-sok baráti szó után elhangzik egy. . aztán újra leguggolt. amikor a hallon keresztül reszketve a konyha felé ment. A hallban ültek. Nevetek azon. hogy megszűnjön testében a remegés. . .Csak egy kutya! Kergessem el? .az asszony elgondolkozott ezen. . az óriási. az valahogy Clarisse-ra vonatkozik. “Legkedvesebb témánk. Mildred a falnak dőlt. Szeretnéd látni a házat. . “Nem lehet pontosan meghatározni. . amely oly halott és szürke volt. Guy Montag avagy Félelem. hogy miféle szennyet pumpált ki belőled az a kígyó. csak a hideg eső zuhogott. amelyet az elmúlt éjszaka gyújtottak fel? Össze akarod gereblyézni az asszony csontjainak hamvait. Hosszú idő óta az első olyan ember.Ezek az írók már régen meghaltak.De Clarisse legkedvesebb beszédtémája nem önmaga volt. . láthatatlan légcsavarok zihálva. kopárnak tetszett. fütyülve pörögtek az űrben. önmagunk.” .Térjünk vissza a dolgunkhoz . ahol aztán hosszú ideig állt. elhúztak a házuk felett. akit igazán kedveltem.Egy éjszaka láttam egy iszonyatos kígyót. Te olvasol. akik száz font súlyú nyulakat varázsoltak elő ezüst cilinderből. ahol írásban rögzítették.Az a lány meghalt.Két könyvet emelt fel. s eltűntek az aranyruhás nők is meg a fekete bársonykabátos férfiak. és mégis látott. Iszonyatos! Gondolj arra. aki komolyan érdeklődött irántam. aki él. a tűzijáték rakéták sem világítottak. s a zárt ajtó mögül elektromos égés szaga érzett. Miért olvassak én könyveket? Minek? . .mondta Mildred. amit beszélnek. élettelen volt. Vak volt. Hosszú évek óta az első lény volt. és ők is nevetnek.Az én “családom”. esetleg Háború címszó alatt. mennyit fektettünk bele. aki magára gyújtotta a házát? És Clarisse MacClellan? Őt merre keressük? A hullaházban! Hallod? Bombázók búgtak át az égen. mint egy óceán vize.szólt Montag csendesen.ismételte Montag. minthogy a fal nem ragyogott a sárga s narancsszínű fényben. . s lélegzet után kapkodott. Montag megdermedt. morogva.Második rész A szita és a homok Az egész hosszú délutánon olvastak. Mildred hiába nézett be. s nézte. villamos lélegzet hallatszott. és hiába nézek körül. “Legkedvesebb témánk: önmagunk.Ezt értem . . vizslató szaglászás. hogy amit mondanak. A társalgó halott volt. és megnézni a kartotékokat? Megnézheted Mrs.Így volt ez a szomszéd lánnyal? Milyen nehéz felfogni! .Tudom. amely csordultig megtölti a szívet. felgyújthatja a házat a “családdal” együtt. mikor kezdődik a barátság. A férfi a társalgóra meredt. Ha egy edényt csöppenként megtöltünk. majd rémületet tükrözött. hogy egyetlen oldalt tízszer is felolvasson. Ide jöhet.A könyvek nem emberek.Maradj a helyeden! Csend volt. Az esőben halk kaparászás hallatszott az utcai ajtón. amelyben azonnal nyüzsögni kezd az élet.Valaki az ajtónál… de miért nem… jelenti a bejelentő? . arca töprengést. végül az utolsó csöpptől csordul ki. mialatt a hideg novemberi eső verte a csendes házat. mert a társalgó üresnek. Az Isten szerelmére: beszéljünk olyasvalakiről. Szeretnél odamenni.Minek? Miért? . Nem szólva a színekről… . de tudom.” A falra sandított. a tv-család létező személyekből áll.” Montag ott ült. A férfi egy másik könyvet nyitott ki. Hanem bárki más. mialatt Montag fel s alá járkált a szobában.

De honnan kaphat segítséget. míg ehhez a címhez nem ért: Kivizsgálandó ügyek. s az öregember halkan válaszolgatott. két óra ezekkel a könyvekkel. évekkel ezelőtt hírből hallottam említeni a gyűlöletet. s feledjük el őket? Kinyitotta a könyvet. hogy a világ keményen dolgozik. .Szegény Montag. és inkább nem is törődünk velük? Olyan híreket hallottam. hogy ez egy rímtelen vers.Az asszony nevetett. . általában. egy vallomásféle. Millie. hol találhat tanítómestert ily késő este?” Várjunk csak. Istenem. . hogy Montag tűzőr . s ahogy eltelt még egy óra.Ann! . …Az öreg felugrott. Montag lement a hálószobában levő kis faliszekrényéhez.amikor az utolsó szellemtudományi fakultást diákok és pártfogók hiányában bezárták csak teng a világban. . hogy ezek az átkozott masinák ne búgnának a fejünk felett. . Igaz-e az.Senki sem mondta. Honnan az ördögből kerülnek ezek elő? Egy percre sem hagyják nyugton az embert! Miért nem tiltakozik senki? 1960 óta két atomháborút indítottunk el s nyertünk meg. . Mildred visítva nevetett a hallban. Mildred felemelte a hallgatót. egy költemény. .mondotta Faber. Hosszú hallgatással felelt arra. dermedten. A könyvek talán féligmeddig kihúzhatnak minket a sírból. zöld fényben. Keze térdén maradt. belelapozott. Montag.Úrjézus! . s addig lapozott iratrendezőjében. Vagy tucatszor kiáltotta Faber nevét.Várjon! .szólt Montag. és valami mást mondott. uram . Talán megakadályozhatnak abban. Aztán Montag az időjárásról kezdett beszélni. miközben az eget. Hová vezet mindez? Szolgáltassuk be a könyveket. ami egy évvel ezelőtt történt. Nem jelentette. Hát persze… Ismét a parkra gondolt. furcsa kérdést intézek magához. Az öreg elmondta.kiáltott Montag. mert olyan jól szórakozunk otthon. ez is vers volt. Itt ülök. ha kinyújtaná a kezét. . közben felesége nevetése csengett a fülében.Én nem csináltam semmit! . Montag pedig felfogta. arra az esetre.kiáltotta remegve az öregember. és talán… A telefon megszólalt.gondolta. ha elhatározná. ugyancsak benne vagy a kátyúban. hogy elrohanjon. .mondta -. Fabernek hívták.Én nemcsak úgy beszélgetek a dolgokról. s amikor már nem félt Montagtól. Mr. de nem is törölte ki a nevét. Ott ültek az enyhe. mi történik a világban. hogy élek! Ennyi volt csupán.nézett rá Montag meglepetten. mi pedig dőzsölünk? Régen. .. Azt az ostoba társaságot a te televíziós faladon még sohasem hallottam erről beszélni. elfeledkeztünk arról. dallamos hangon beszélt.Nem haragszom .Igen. s ezeket a szavakat oly gyengéden ejtette ki. mondott valamit Montagnak. Hány példány maradt meg a bibliából ebben az országban? . a világ többi része meg olyan szegény. hogy megharagszik rám. nyugodt találkozás volt ez. . annyi bizonyos.Faber professzor.Ostoba vagy. . hogy nyugalomba vonult angol tanár. Odament a másik telefonhoz. Te tudod. Egy percig egyikük sem szólt.Faber kissé remegve felírta címét egy darab papírra. Faber bal oldali kabátzsebére tette kezét. hogy a világ éhezik. ma este a Fehér Bohóc megy! A férfi eldobta a könyvet. hogy Montag tudta. arra. dologtalanul. ám mi jól tápláltak vagyunk. hogy csinált. hogy újra ugyanazokat az őrült hibákat kövessük el.Igen. mire a professzor halkan válaszolt. és negyven esztendeje . amint hirtelen a kabátja alá dug valamit. s a konyha felé indult. mert mi olyan gazdagok vagyunk. Azért.Az ön kartotékja számára . de most pontosan visszaidézte. “Szegény Millie . De nem nyúlt oda.A dolgok értelméről beszélek. . amikor a városi parkban meglátta a fekete inges öregembert. amikor Montag megnevezte magát. Montag . egy verseskötetet húzhatna ki az öregember kabátja alól.Nem múlik el egyetlen óra sem.szólt önmagához. miért van mindez? Én nem. s tárcsázni kezdett. . S aztán még jobban nekibátorodott. hogy tudomásul vette volna azt. hogyan is volt az. s aztán anélkül. Különös. Faber nevét itt találta meg. és tudom. Az utóbbi időben többször is felötlött benne az emlék. hát nem érted? Naponta egy óra. a fákat s a zöld parkot nézegette. Behunyta a szemét. Egyórás monológ. Azért van ez.

Mintha egész testemben elzsibbadtam volna. Fekete pillangóvá válik mindkettő. amilyek életét egyetlen vihar oltotta ki. Figyeljen. Fellélegzett. .Miért kérdezel ilyen ostobaságot? Úgy érezte. elavult bölcseletet. és így tovább. s ez olyan volt. a pázsit s a kapualj üres volt. sem a szája nem engedelmeskedett. Egyszer. és Beatty véletlenül tudja. kissé izzadva. megállt az ajtónál.Millie. ahogyan rákezdett.Hány példány Shakespeare és Platon? . olyannak. Már nem esett. akkor azt fogja hinni. s azzal kísérletezett. Montag szinte hallotta Beatty hangját: . Mildred szája megrándult. A földalattin utazott. hamis ígéreteket.Tessék? . Montag megmutatta neki a könyvet: . Beatty kapitány tudja. Mikor kezdődött valójában az érzéketlenség? És hol? A testemben? Akkor éjjel.Nem hiszem. Thoreau-t? Melyik ér kevesebbet? De ha én más könyvet adok vissza. feketeség… számok és sötétség… még több sötétség. de sem a szeme. amikor belerúgtam a tablettás üvegbe.kiáltotta Mildred.. szeret téged a te családod. hogy megtöltsön egy szitát homokkal. rúgj bele a nevemben. és a hölgyek átjönnek! . amely lázában olvadni kezd. Ezt a tűzőrség jegyzékéből is tudta.Nagyszerű! A hölgyek eljönnek. lemásolom.Egyetlenegy sem. De valahogyan Fabertől is akarta hallani. ugye? Gyújtsa meg a harmadik oldalt a másodikkal. Jeffersont? Mr. amilyen voltam.Azt szeretném tudni: maradt-e belőle egyetlen példány is? . Montag. nem? . De mit szólnál hozzá. . vagy pedig Faber segít rajtam. Gyönyörű. . a homok szinte felforrt a melegben.Itthon leszel? A Fehér Bohóc megy.a férfi megnyalta ajkát -. hallgatózva állt az ajtóban. Éppen olyan jól tudja.Millie .Ez az ó. Montag nem törődött vele. az annál gyorsabban hullt át rajta meleg sustorgással. Még a mosolyt. Eltart egy ideig. mert valamelyik kegyetlen unokatestvére azt mondta “Ha megtöltöd a szitát. háttal az asszony felé. szeret téged a Fehér Bohóc? Semmi válasz. Valaki.és újtestamentum… . majd kilépett. Egyetlenegy sem! Faber letette a kagylót. Mildred oly hirtelen hagyta abba a sikítást. Gyújtsa meg az első oldalt.Még ma vissza kell adnod. telefonon! . Elveszett ember vagyok anélkül. Láncreakció. fejezetről fejezetre elégeti a szavakban rejlő ostobaságokat. az arcomra égetett mosolyt is elvesztettem.Csak egyet tehetünk . sírni szeretne. kapsz egy tízcentest!” Minél gyorsabban töltötte bele a homokot. Gyengéden.Elment a józan eszed? Tönkreteszel bennünket! Mi fontosabb: én vagy a biblia? . . milyen könyveket hoztam el. igazán szeret téged. Montag.mondta. Az utca. . tiszta kék egű. másodkézből vett véleményeket. A padlón csupa-csupa fekete pille. valahol visszaadja régi arcomat.” Beatty ott ült.sikoltotta. melyiket hoztam el. . .Mielőtt visszaadnám a könyvet Beattynek.“Üljön le.Millie? Csend.mondta Mildred -. . mint a virágszirmokat. mintha rejtett aknába botlottam volna? Az érzéketlenség majd elmúlik. hogy nálad van. mindez egyre jobban összemosódott.Nem tudom. ha helyette mást adnék oda? Mondjuk Mr. gondolta. gyújtsa meg a másodikat. Az alagút falai elsuhantak előtte… sárga és szurokfekete csempék… feketeség és sárgaság. Egyetlenegy sem. De közben úgy ült.Ha kint meglátod azt a kutyát . mint egy viaszbaba.Lehet. Keze elfáradt. a szita üres . teljes szívvel és lélekkel? Érezte az asszony pillantását nyakszirtjén.Ne kezdd újra! . hogy tudná. Becsapta maga mögött az ajtót. A hallban Mildred arcán eluralkodott az izgatottság. . gondolta. miről beszél! . mint én. hogy egész könyvtárral rendelkezünk. Montag is. de csak kikászálódok belőle. A férfi habozva. hogy a világnak ezen a részén az utolsó példány! .Ez valamiféle csapda! nem beszélek bárkivel csak úgy. tűző nyári napon a tengerparton ült egy sárga homokdombon. a nap éppen lebukott a derült esti égen. gyerekkorában. . régi kezemet.

Ugyanazok az emberek. hogy könnyek gördülnek alá az arcán.kiáltás. Most. A mező liliomait. Olvasott. szörnyű jajkiáltás. ugyanazok az emberek. .A mezők liliomai. a júliusi hőségben.Denham… . ezüst-. a tüdejébe tóduló. az ajtó kis híja rácsukódott. hogy nyitott Bibliát tart a kezében. és a kocsi ijedt utasai rémülten nézik. .Denham fogkrém! “Fogd be a szád .Hívják a kalauzt! .” . tam-tam. és az a bolond gondolata támadt. fogd be!… . ahogy a robogó csővonat végigzötyögtette.Knoll View! A vonat sziszegve megállt. akár a kígyó. de a szavak áthullottak a szitán. és törtetett az utasok sűrűjén.Ez az ember megőrült! . hogy talpra ugrott. hogy tébolyult arccal. torkát reszelő levegőt. A vonatajtó nagyokat fújtatva kezdett becsukódni. a vonat sziszegett. tam-tam. A fehér csempékre taposva rohant az alagutakon keresztül. akik még egy pillanattal előbb lábukkal verték a ritmust… Denham fogkrém… a legjobb… fogpor… fogkrém csak Denham. ejtendő Dé… E… en… … Nem munkálkodnak és nem fonnak… A forró homok pergett. A léghajtásos vonaton emberek voltak. Montag szája alig mozgott: . pergett át a szitán. szája kiszáradt. hogy akár egyet is hunyorított volna. - Ki az? Montag. s mintha vak volna.Liliom… A vonatajtó nyikorogva kinyílt. összefüggéstelenül kiáltozik. hangtalanul.Segélykérés volt ez. Montag csak ekkor mozdult meg. Lenézett. . fogd be. fogd be a szád. ha gyorsan olvasná.Fogkrém! Szinte feltépte a könyvet.Denham a fogak álma! Vegyétek eszetekbe a mező liliomait. .Denham… A mezők liliomait.Vegyétek eszetekbe a mező liliomait. .Denham a fogak őre! . . Egyetlen mondatot sem feledhetek. Az emberek megadásra kényszerültek. . valamiféle vörösréz-. elhúzódnak előle. Arra gondolt: néhány óra múlva megjelenik Beatty előtt. Montag azon vette észre magát.és sárgarézhangú muzsikát.Fogd be a szád. . fogkrém… fogkrém… csak Denham… A vonat rádiója megtorlásként tonna számra okádta Montagra a zenét. Meg is tanulom. mert érezni akarta lába mozgását. akiknek nemrég még a szája is erre az ütemre rándult. anélkül. Trombiták sikoltottak. Érezte. . hogy átadja neki a kért könyvet. Ott ült. de ő a könyvet a kezében tartotta. a betűket az alakjuk nyomán próbálta felismerni. csak Denham…. Ökölbe szorított kezében tartotta a könyvet. fogd be a szád. rázta a város dermedt pincéin. minden sort meg kell tanulnom kívülről. s eltűnt az üregben.gondolta Montag.maradt. Mit óhajt? Engedjen be. a csővonat pedig egyre gyorsabban száguldott utasával a föld mélye felé. nem is volt hova.suttogás. Montag csak állt. s látta. nem futhattak el.Denham. karja lendületét. Nem csináltam semmit! .Denham fogkrém! Nem munkálkodnak… .Knoll View! .Azt mondtam: liliom! Az emberek rámeredtek. nem használta a mozgólépcsőt. króm. .Denham-féle… . ujjával tapogatta ki az oldalakat. Egy hang utána üvöltött: “Denham… Denham… Denham…”. eszébe jutott a szita szörnyű logikája. talán akkor egy kevés homok megmaradna a szitában. s mindent elolvasna. . és az öklével ütögeti a kezében tartott könyvet.

hogy látogatója odanéz. . mint amilyennek emlékezetemben megőriztem. Montag belépett.Egy gyáva embert lát maga előtt.Montag átnyújtotta a könyvet. én magam is vétkessé váltam. hogy a könyv eltűnik. Mindenünk megvan. amit mondani akarok. s egyenesen Montag arcába nézett. értelme is lesz annak. Minthogy nem beszéltem. Aztán megpillantotta Montag hóna alatt a könyvet. Istenem.Reménytelenül romantikus lény maga . . a haja is. .Régen volt.Loptam. hogy velem együtt morogjon vagy ordítson. Montag csak egy pillantást vetett arrafelé. hogy a könyveknek olyan a szaguk. Hogy lássak.Egyedül vagyok. a könyvek talán segítenek. . . Faber kinézett. . . Mögötte a hálószobába vezető ajtó nyitva állt. gyorsan becsukta a hálószobaajtót. . amikor a vétkesekre már senki sem hallgatott. . aki most ölében a könyvvel leült. hanem azokra a dolgokra. miért jött ide? . Mr. amit most már tíz vagy tizenkét éve állandóan gyújtogatok.Faber támogatta. mennyire megváltoztatta a televízió.mondta Montag.A könyvet… hol…? . . s ettől a pillanattól kezdve nem látszott már olyan öregnek s olyan töpörödöttnek. amit mondok. . amíg hagytuk. Maga az egyetlen ismerősöm. Egyike voltam az ártatlanoknak. Faber most először emelte fel tekintetét. akár odabent a meszelt fal. Körülnéztem a világban. mert azok rám ordítanak. a szobában az asztalon gépalkatrészek és szerszámok hevertek szanaszét. .Esküszöm! Az utcai ajtó lassan kinyílt. Azonfelül szeretném. mihelyt észrevette. Úristen.Üljön le! . aki talán barátom lehetett volna. Így azt gondoltam. amit olvasok. aki segíthet raktam. hogy értsem is. Valami mégis hiányzik. kékesre borotvált arcára. helyenként beleolvasott.Tudja-e. S talán. akár a szerecsendiónak. mivel Faber. Egy barátom már meg is halt. a fényben nagyon öregnek. hogy volt.A feleségem halódik. milyen gyönyörű könyveink voltak. mintha attól tartott volna. Azt hiszem. huszonnégy órával ezelőtt elégett.Faber lapozott. ha leveszi a szemét róla. Az ajtó becsukódott. ha megtanítana arra. ha az egész nem lenne olyan komoly.Mi rázta fel magát? Mi ütötte ki a kezéből a tűzfecskendőt? . maga az Úristen sem ismerné fel egyszülött fiát ebben a maskarában. s reszkető kézzel szorongatta a kilincset. egészen addig.Nem tudom. Mézeskalács-Megváltót csináltak belőle. . csupa szaharin és szirup. akik hallathatták volna szavukat. hogy valaki végighallgassa. Valaki. az a könyv. nagyon törékenynek és nagyon ijedtnek látszott.mondta Faber. és ma nincs.Nem . s nem állhatta meg.. Habozva nézett Hontagra. A feleségemhez sem.Megesküszik rá? . A falakhoz nem szólhatok. és finom célzásokat tesz bizonyos árucikkekre.Tehát igaz.Sajnálom. hogy ezt ne mondja: . Nem könyvekre van szüksége.Tréfának venném. Faber fürkésző pillantást vetett Montag keskeny. Montag Annak idején láttam. morogni kezdtem. mert senki sem volt hajlandó arra. .Éppen olyan. nagy valamiféle külhoni fűszernek? Gyerekkoromban nagyon szerettem ezeket a szagokat. Most pedig már késő. Nem vagyok vallásos. hogy elvigyék valamennyit! Faber lapozgatott a könyvben.Bocsánat… . Pusztán arra vágyom.Szabad? . Még a szája is fehér volt. . Faber beszívta a könyv illatát. milyen irányba fejlődnek a dolgok. amelyek nélkülözhetetlenek a hivők lelki üdvösségéhez. hogy lássak… Faber keze görcsösen megrándult a térdén.Faber becsukta a bibliát.Senki sem hallgat meg. az istenfáját! . . ami csak kell a boldogsághoz. ha hagyják. és hallgattam.Maga bátor. Félelme is lassan eltűnt. de óvatosnak kell lennünk. szeme bizonytalan kékségét fehér árnyalat tompította. Montag a hóna alá szorított könyvre nézett. mert ő csak a falakat hallgatja. de hamarosan lecsillapodtam. hogy kibeszéljem magam. .Talán elmondaná. Arcszíne. S amikor végezetül a tűzőrség bevetésével intézményesítették a könyvégetést. . Mintha évek óta nem tette volna ki a lábát a házból. Amiről biztosan tudom. De régen volt a kezemben.

hogy az ember értelmének nincs is ideje arra. . mint a veszélyre. . végtelenül gazdag életet fedezünk fel benne. haj és kifejezés nélkül.amelyek valaha benne voltak a könyvekben. nem értem… .Feleségem szokta mondani. színvonalra és sűrű szövetű tájékoztatásra. mondván: “Várj egy kicsit. Úgy lerohanja a nézőt. ez az első dolog.Csak a “család” áll valóságos emberekből. Az értelem győzhet könyvek felett. Mégis valahogy azt gondoljuk. méghozzá harsogva közli. amikor másra sem tud gondolni. de van-e időnk arra. Igazsággá válik: ő maga lesz az igazság. és nem fonnak. ha nagyító alá tesszük. Minél több pórusa van. ha a harmadik szükséges dolog is megadatik nekünk. A könyv: csak egyike volt azoknak a tartályoknak. hiszen annyira igaznak látszik minden következtetése. amit a könyvek mondanak. . Amikor az embernek nincs már vesztenivalója. hogy féltünk attól. mint például ez itt? Mert színvonaluk van. Maga persze nem tudhatja ezt. A jó írók meg tudják ragadni az életet.Szabad időnk van. míg szilárdan állt a földön. Ösztönösen bukkant rá az igazságra.Hiszen annyi szabad időnk van. ahol nem vitatkozhat a négyfalú televízióval. mint mondottam. ami annyira fontos volt. Íme. és elpusztult. hogy gondolkodjunk? Ha éppen nem száguld óránként százmérföldes sebességgel. Három dolog tűnt el az életünkből. és ez a fontos. . mit gondoljon. arca van. Ugyanazt elmondhatná a rádió és a televízió is. hogy virágokkal és tűzijátékkal táplálkozva felnövekedhetünk anélkül. városlakókra is vonatkozik. ahelyett. nem munkálkodnak. . Biztosan igaza van. Valósághű megfigyeléseket közölni. A kényelmes embereknek csak holdképű viaszbabákra van szükségük.A fülembe rakom. vagy egy szobában ül. . a rosszak pedig megerőszakolják. ahol megtalálhatja: régi gramofonlemezeken. amelyekbe felhalmoztuk azt.Én tudok könyveket szerezni.S a második dolog? . hogy egy nagyon öreg ember és egy kijózanodott tűzőr ily későn valami sokat tehetne… . S mit jelent ez a szó: színvonal? Nekem ez a könyv váza. mai emberekre. amely ránk. A közepesek elsiklanak a felszínén. . Olyan reális környezetet teremt maga köré. amire szükségünk van.Két kis gumidugót mutatott. Először: tudja-e. A tündöklő tűzijátékot is a föld kémiája hozza létre. S íme… .Montag szeme lecsukódott. Ismeri Herkules és Anteus legendáját: Anteus az óriási birkózó. régi barátoknál.” Isteni hatalom van a kezében felettük. Ugyanazok a dolgok benne lehetnének a tvcsalád műsorában is. hihetetlenül erős volt mindaddig. De minden tudásommal. hogy ezt a ciklikus folyamatot visszavezetnénk a valósághoz. Közli magával. miért félnek tőlük? Mert bemutatják az életet minden pórusával. kételyemmel együtt sohasem voltam képes arra. . Amint mondtam. A második: a szabad idő. ha a léglökéses földalattin utazom. dimenziókkal rendelkező valóság. gyökértelenné vált.Denham a fogak álma. nem a könyveket keresi maga! Keresse ott. De amikor Herkules a levegőbe emelte. hogy a termékenyítő eső. mint a világ.Szép halál.Csak abban az esetben. amely minden elképzelhető színben és három dimenzióban jelenik meg.A szabad idő. a varázs abban van. Amint látja: társalgóm négy vakolt falból áll csupán. annál inkább irodalom. hogy a könyvek nem tartoznak a “valósághoz”.Van-e innét kiút? Segítenek-e rajtunk a könyvek? . Ha ez a legenda nem tartalmaz valami olyan tanulságot. Nincs bennük semmi varázs. Alig hiszem. hogy tiltakozzék: “Micsoda képtelenség!” . és ott hagyják a legyeknek. Korunkban a virág virágból akar élni. ha egyszer leült mellé. régi filmeken. . Miért? Hiszen a televízió – “valóság”. Ennek a könyvnek is pórusai vannak. akkor valamiféle játékot játszik.Hála istennek. hogy elfelejtjük. minél több életszerűen megragadott részlet kerül egy arasznyi papírra. a fekete föld növelné. A könyvet be tudja csukni. Most már érti: miért gyűlölik a könyveket. De ki tudja magát kiragadni. keresse önmagában. akkor én teljesen bolond vagyok. Érzékelhető. mindig új megfigyeléseket. A harmadik: hogy a kettő egymásrahatásán alapuló tetteinket jogunk legyen végrehajtani.Kockázatot vállal. a lelke. . a televízió markából? Azt csinál magából. hogy megemésszük azt. Nem. még nem értheti. . . Legalábbis nekem ez a véleményem.Bocsánat. pórusok. az első: a színvonalas tájékoztatás. vállal minden kockázatot. hogy vitába szálljak a száztagú szimfonikus zenekarral. amit csak akar. mit akarok mindezzel mondani. miért olyan fontosak a könyvek. s részévé válik ezeknek az elképesztő társalgóknak. de nem teszi. Keresse a természetben. ahogy a világmindenség darabjaiból ruhát varrnak nekünk.

. a világ valamennyi városát megismerni. hogy az ember felvesz egy könyvet. Tegye meg a kötelességét. Montag előrehajolt. Gondoljon arra: a . pénzünk.Az emberekben nem lehet bízni. történészek. akkor sem mondtunk le arról.Azt nem! . léteznek a világban. hogy érdemes ezzel a tervvel megpróbálkoznom.Úgy gondolja: becsempésszük hozzájuk a könyveket. annál jobb. Shaw-t. ennyi barátunk. . Istenem. pedig nem is olvasta sehol.Faber ideges pillantást vetett a hálószobaajtóra: . . vagy Shakespeare-t. nem olyan egyszerű a dolog. Szükségünk van a lélegzetvételnyi pihenőre. és nézzük. hiszen ezek a drámaírók túlságosan is megértették a világot. ha bebizonyosodik. aztán feljelentjük őket.Érdekes dolgot mondott .Ha ragaszkodik hozzá. ha beszélgetésünk következményeként vesztőhelyre kerülhetek. amelyeket maga.Igen! .Látni.Ezzel azonban a dolgoknak csak a szélét súrolnánk. Maga meg én… nincs más. azt suttogná: “Ne feledd. annál inkább járhatunk feltűnés nélkül.Tréfáltam.Komolyan.Ilyesmi is van a könyvekben? Hiszen csak éppen eszembe jutott. szerzünk egy nyomdát. hogy nyomtassunk könyveket. akik évek óta nem játszhattak Pirandellót. gép vagy könyvtár. Montag. és talán ezer év múlva már tartunk valahol. hogy halandó vagy!” A legtöbb embernek nem áll módjában ide-oda utazgatni. nyelvészek…? . . személy.Komolyan gondolta? .De engedje meg.nevetett Faber -. Kultúránk a velejéig elrothadt. Nincs ennyi időnk.Sok színész van. milyen szamarak és hülyék vagyunk. Istenem. Maga bizonyosan ismer jó néhányat. aki ebben részt vehet. s ide-oda kezdett járkálni a szobában.Vagy meghaltak már.Nem érdekli? . hogy elmondjam a tervemet… . vallja csak be. hogy a part irányába tartott. . Nem nekem vagy másnak találta ki. .Ha azt gondolja. hogyan gyújtják fel a tűzőrök házait? Faber tágra nyílt szemmel bámult újdonsült barátjára. akkor viszont adja szavát arra. . szerte az országban. hogy emlékeztessenek minket. Mintha Caesar testőrsége. .Délután arra gondoltam. mintha egy egészen új embert látna maga előtt.Faber felállt. meg tudja váltani. Felhasználhatjuk a színészek gyűlöletét. . Amikor megvoltak a szükséges könyveink. az emberek kilencvenkilenc százaléka azonban csak a könyvekben fogja megtalálni őket. legalább tudja.Nos? . mint maga. mindenkivel beszélni. alapjaiban kellene átformálni. azt meg kell hagyni. keres. az egész országban lángra lobbannak. ez a mocskos része a dolognak. hogy ne kapaszkodjunk fel a legmagasabb csúcsra. .. Ne kérjen garanciát! S ne higgye. . ahogy a tűzőrségek. ahonnan tovább rugaszkodhatunk.kérdezte Montag. s mi kinyomtatunk néhány példányt… . Talán csak akkor hallgatnám meg. arra kell kérnem. . ha olyasmit javasolna: hogyan lehetne magát a tűzőrséget felgyújtani. . vagy öregek… . miközben a győzelmi felvonulás végigharsog a főúton. Például. Gondolkodó s olvasó tanfolyamokat is szervezhetnénk. Azok a dolgok. Faber felállt. hogy egy dolog. ha azt indítványozná.Nem.Van egy jegyzékem az összes tűzőrök lakcímérői. Szükségünk van a tudásra. akik negyven éve egyetlen sort sem írhattak le. még saját magának sem. Caesar.Annál jobb. A szalamandra leharapja a saját farkát! Ó.Minél öregebb. S felhasználhatjuk azoknak a történészeknek jogos felháborodását.Maga meg én.Ezt nem lehet garantálni. . mint az árulás melegágyai. Istenem. hogy ezáltal elvessük a gyanú magvait e gyújtogatók között… arra azt mondanám: bravó! . . hogy ez segíteni fog.Mi? . s azokat aztán rejtsük el a tűzőrök házaiban.Álnok egy terv.Nincsenek már olyan professzorok. s ha mentés közben maga is vízbe fullad. hogy elmondja. amelyet fél évszázaddal ezelőtt letettek. . Valami földalatti szervezettel… . hogy a könyvek megérdemlik. . egykori írók. A könyveknek az a feladatuk. hagyjon magamra.

de megvárjuk. lapokat tépett ki a könyvből. Nekiesett Montagnak. . úgy rázta fejét.A könyvre gondoltam. felgyújtanak néhány házat.tűzőrökre alig van szükség. Néhány könyvvel kezdjük el. de az elhárította. Az öregember fáradt tekintettel nézte. Maga azonban mindenképpen bolond. mint két összeszokott munkás.Magát már nem izgatja semmi? . Mit akar? . s feküdjön le. hogy tanítson.Faber úgy ugrott fel.De megtehetem! . Már csak nagyon kevesen lázadnak. rendben van. Miért pocsékolja végóráit arra. Az öregember ott állt. mint az óriási éjjeli lepkék. Montag. Most hat lap hullott a padlóra. aztán a második lapot. hogy figyeljen. Két keze. és elcsodálkozott. mit tesz a keze. Montag.Jaj. s a házak összes falain szereplő családok és bohócok elhallgatnak. akik csak szenvedélyes ajkakról és gyorsan csattanó ökölről óhajtanak olvasni. . Tud-e gyorsabban táncolni a Fehér Bohócnál. túl bírja-e kiabálni a tv-családot? Ha tud: ügye diadalt arat. A csendben talán meghallják a mi suttogásunkat. . hogy az embernek jó oldala is van? A túlélők azzal fognak majd foglalkozni. S a kevesek közül sokan.Valakinek készen kell állnia arra az esetre.Ki tud engem megállítani? Tűzőr vagyok. míg a háború szétveti a kereteket. Nos. Ne tépje tovább! Faber egy székbe zuhant. itt van ez a munka nélküli nyomdász. hogy abba betegedtem bele.Csupa gyilkos és öngyilkos! Az egész idő alatt. úgy haltak el. Ismerek egy embert.Nyugalom. és megadja a szükséges lökést. hogy olyan polgárai vannak. és tovább tépkedte a lapokat.Meg akartam tanulni betéve . bombavető repülőgépek húztak el kelet felé. .De egy pillanat alatt kiröppen a . könnyen beijednek. szája remegett.Kell ez magának? . mi történik.Jó éjszakát… jó éjszakát… Montag keze felemelte a bibliát. akik azt mondják: “Emlékszem Szofoklész drámáira?” Vagy olyanoknak. . . Montag. kisimította.mondta Faber. A háború majd beszünteti a tv-családok műsorát… Maga az egész civilizációnk hullik darabokra. és nézte Montagot.mondta Montag. . mily előnyös számára. . aligha van rá szükség a dolgok menetének fenntartásához. . Kiszakították az előzéklapot. Meglátta.Szükségem van arra.Nem akar rajtam segíteni? . . hogy ketrecében fel-alá rohangáljon. majd az első.Rendben van. Senki sem kívánta őket vissza. ne tegye. Ez abban az évben volt. mintha most ébredt volna fel. A kormány pedig látta. Montag ott állt. Montag.Ne tegyen engem még nyomorultabbá.Nem tenné meg! . tűzőrök hébe-hóba csinálnak egy kis ingyencirkuszt. . Menjen haza.Annyira izgat.Van magának pénze. . . . Maguk. hogy megbámulja a tűzijátékot. megfeledkezve arról. ha bekövetkezik a robbanás. és várta. Montag. Hiszen az emberek mégiscsak jól szórakoznak. mint jómagam is.Mit csinál. Nézték a könyvet az asztalon. amikor az új szemeszter kezdetén már csak egy hallgató vette fel A dráma Aiszkhülosztól O'Neillig című előadást. .Valamennyi. hogy köveket gyűjtenek. amelyekkel megdobálják egymást. akik felhívják a túlélők figyelmét arra. Érti? Mint amikor a nap elolvaszt egy gyönyörű jégszobrot! Akkor kezdtek az újságok kipusztulni. amíg beszéltek. El is égethetem magát. mire a tömeg összecsődül. Úgy érezték. Néhány bomba. hogy csak egy mókus? . maga őrült! . s a két férfi csak most hagyta abba a beszélgetést. Azonban ez csak olyan mellékes kis szórakozás. . arca falfehér volt. Montag felemelte a lapokat. senkinek sem hiányoztak.Hozza el.rimánkodott az öregember. ne tegye! . Montag letette a könyvet.Kinek? Miltont idéző embereknek? Olyanoknak. A tömeg a maga elhatározásából hagyta abba az olvasást. a sugárhajtású gépek zaja bennük remeg.Odaadnám érte a jobb kezemet . mint akit megütöttek. és Faber orra előtt összegyűrte őket. Az összegyűrt lapokat kiegyengette. aki ötven esztendővel ezelőtt az egyetemi lapunkat nyomtatta. Négy-ötszáz dollár. Ne legyünk ott a robbanás centrumában. Miért? .

Tűzzel vagy barátsággal .Aki nem épít. De annyira félek.Menjen be a tűzőrségre.Mi ez? . hogy maga elmenjen. Végül is a város minden pontján elhelyezhetnék ilyen füleket. veszedelmes intellektueleknek. Nem megvetésre méltó.Én is jól hallom magát. hogy miről beszéljen vele. én akkor is biztonságban lennék. de hangja tisztán szólt Hontag fejében.kérdezte Hontag. rajta zűrzavaros összevisszaságban hajszálvékony dróthálók. hogy el fog jönni. . Az öregember nem szólt semmit. Attól a naptól kezdve. rádióadással játszadoztam. idehaza dajkálva a félelmet. hogy most csaknem hagytam. csévék. Nem gyűlöl engem ezért az elektronikus gyávaságért? Hiszen elküldöm magát az éjszakába. . Gyáva. maximális kényelemmel és minimális kockázattal. .Akárcsak én. Maga lesz a portyára küldött dolgozó méh.Szörnyű gyávaságom bizonyítéka.Hontag! A hang Hontag agyában szólalt meg. Hiszen nincs még egy hete. csak újra idegesen nézett a hálószobaajtó felé. játszottam a tőzsdén. amikor a parkban együtt ültünk.Jöjjön velem.Valamennyien azt tesszük. .Megkeresem a munka nélküli nyomdászt. akár a vaj. Megpróbálok helyette mást beadni. Adó és vevő egyszerre. Egy kis zöld fémtárgyat emelt fel. én ennyit tehetek. hallgatóznék. Én majd megmondom. és én is kezemben tartottam a petróleumfecskendőt. Lehet. ha itt az ideje. hogy árnyékában megbúvó szellemem ennek a feltalálására ösztönzött. készen áll nála. Ha a dolgozó méh meghal. s száját mozgatta. Reszketve vártam fél életemben azt.fejemből.Valami kevés mindannyiunkba szorult ebből. . Faber kinyitotta a hálószobaajtót. Montag a kijárat felé indult: . Elektronikával. hogy minden válasz valójában vagy látszatra. .Tudna nekem segíteni valamilyen módon a kapitánnyal szemben? Esernyőre van szükségem. Ó. . . . Alaposan próbára tesszük. hogy valaki megszólítson.Szemre olyan. kristályok. Én nem mertem senkihez sem közelíteni. amit tehetünk . Olyan sima a hangja. A bibliát az öregember kezébe tette. Magával leszek. tudtam.Tessék.azt nehéz lett volna akkor megsejteni. A gyávaság annyira eluralkodott fölöttem. Régi dolog ez.Hallom magát! Az öregember nevetett: . s értékelném a hallottakat. mint a méhkirálynő. Sok évet töltöttem egyedül azzal. hogy képzeletem rémképeket vetített a falra. Olyan vagyok. mint a “tengeri kagyló”-rádió. annak rombolnia kell. ez volt a hobbym. ha megint találkozom vele. hogy ennyire csak a biztonságom foglalkoztat? Hontag elhelyezte fülében a zöld golyót. amely nem volt nagyobb egy huszonkét milliméteres puskagolyónál. megrémített csontjaimat melegítve veszélytelenül belehallgatózhatom a tűzőrök világába. . Holnap… . megalkottam mindezt… és vártam. hogy közénk tartozik… Isten tudja. a vándorló fül. Egy kis szobába vezette be Hontagot. Ha az ember ezt beteszi a fülébe. öreg bolond vagyok.Nos? Az öregember mély lélegzetet vett. Kis híja.felelte Hontag. míg maga a bőrét viszi vásárra. Attól félek. fémszerszámok. Ez a kis dolog már hónapok óta készen van. . lehallgathatom. hogy a zápor ellen kifeszítsem. hogy összeroppanok. Átkozottul félek. amelyben egy asztal állt.Az öregember suttogott. . kis tekercsek. amely az egész világon utolsó menedéke a munka nélküli. Hallgassuk ki ezt a Beatty kapitányt.Hogyan tudtam mindezt megvásárolni? Természetesen a tőzsdén játszottam. . levesz a lábamról. amely biztonságban ül kaptárjában.És még valamivel több is annál. míg én a front mögött állok. . Montag elfogta a pillantását. akár a történelem vagy a fiatalkorú bűnözők. hallgatózom. . Igen. hogy szeretnék valamit mondani a kapitánynak. és azt gondoltam: “Ez aztán a mulatság!” Az öreg bólintott: . . Az öregember egy hasonló tárgyat dugott a fülébe. akkor nyugodtan ülhet itthon. Olyan olvasott. Istenem. hogy így elengedtem. s kielemezhetem gyenge pontjaikat.

Igen. s kezükben egy pohár Martinivel eltűntek a vulkán gyomrában.Remek a ruhád. Mint egy szúnyog. Magával maradok egész este. A fellegek elúsztak. .Igen. zümmögök a fülében. Azt mondta: szerezzem meg a pénzt. . és krétaporrá zúzza majd szét. ha felolvasnék valamit? Felolvasok magának.Faber? . Bowles léptek be. Csak öt órát alszom éjjel. és hallgatta őket. . “Egymillió embert mozgósítottunk. . és látja. . . Montag egyszerre a társalgó ajtajánál találta magát.Már az előbb is ezt tette. Mikor megyek majd a magam feje után? . amikor megkérdezte. ha alszunk.Nem akarom. .Holnap is jókor lesz. s valaki közben a fülünkbe suttog. Egyelőre azonban behunyt szemmel kell engem követnie. Montag a földalatti állomásról jött. amint az a falon keresztül is átsüt.Te is. mint mindig. amit mondanak nekem. . Ezen az éjszakán szinte érezni lehetett.Ne köszönjünk el egymástól.Eddig is hittem valakinek. szemben a világgal. Ez nem az én gondolatom volt. ha szüksége lesz rám. Azt mondják. az emberi emlékezet akkor is megőrzi a tudást.Igen.Istenien néztek ki! . akár az ellenséges repülő csészealjak. robotpénztárosok álltak a közönség rendelkezésére. hogy továbbra is más mondja meg. . Ez kevésbé zavarja az általános boldogságot.Maga már most is okos. hogy a háború ugrásra készen lapul meg az égbolt mélyén. ha magának is úgy tetszik. Montag úgy érezte. Ráérek… Így tehát majd. hogy mikor fog önállóan gondolkodni. hogy visítoznak egymással. A hold magasan járt az égen. Montag este kilenc órakor könnyű vacsoráját fogyasztotta.De te is nagyon elegáns vagy. De most higgyen nekem. s mindez együtt járt azzal az érzéssel. az egész városon. lába akaratától függetlenül hazafelé viszi a járdán.suttogta Montag csaknem önmagának -. hogy az ég rászakadhat a városra. Itt a kezem. Különös éjszaka volt. .Beszéljen még! .Megvan… . professzor. Az étel még a szájában volt. amely ezernyi harangjáték erősségével csilingelt. mintha vulkánkitörés elől menekülne. édesem! . Az utcai ajtón Mrs.Elegáns? Ugyan. Járás közben hallgatta a fülében elhelyezett “tengeri kagyló” rádiót. s Mildred úgy rohant ki a társalgóból. Csak óvatosan! . amikor megszólalt az ajtóban a bejelentő készülék. a csillagok milliói.Jó éjszakát.suttogta Faber hangja a másik fülébe. Olyan volt ez a három asszony. el kellett volna vinnem magához a pénzt. .Jób könyve. hogy csupán irányítót cseréljek.. drágám! . kapaszkodjék bele. . De azért jó éjszakát és jó szerencsét. éjjelente olvasással fogom magát elaltatni. Semmi értelme sincs annak.Szeretné.suttogta Faber. Millie! . s a hallottakat nem fogja elfelejteni. s a zenebonán keresztül is hallotta. Azt csinálom.Én nem gondolkodom. Montag szája alig észrevehetően mozgott menet közben. Ebben a tavalyi rongyban? Montag csak állt.Tízmillió embert mozgósítottak .De csak egymilliót mondanak. gyors győzelmet aratunk…” De egy zenehullám gyorsan elsöpörte a híreket. a bank egész éjszaka nyitva volt. A hold vörös fényben emelkedett fel. Phelps és Mrs. az egész éjszakán át füléig hatolt. Megszereztem. A háború kitör. feltűntek a fellegek között. zsebében a pénzzel. Montag abbahagyta az evést. .Nem szabadna itt lennem . . . és újra bezáródott.Kitűnően áll! . mint valami óriási kristálycsillár. majd visszatértek. Montag látta megkövült mosolyukat. Hontag a sötét utcán találta magát.A lapizgatás hangja messze távolból.Türelem! . Az ajtó kinyílt. mit tegyek. . . mire jutott vele.

A többi falon ugyanennek az asszonynak a röntgenképe jelenítette meg az üdítő ital útját. Villámháború. Azt mondták a hadseregnél. Nem sikerült hitet ébreszteni magában még azzal sem. ahová belépett. aki háborúban halt volna meg. ha valaki leesik egy épület tetejéről.Én nem izgulok . Az izzadság elvegyült a csenddel s a feszültséggel telített asszonyok kisugárzó. csak fel a fejjel. és újra egymásnak rohantak. hogy Montag lenyeli az utolsó falatot. mintha egy óriási kristály akváriumból. tüdőre szívta a templom nyers tömjénszagát. ők jönnek és mennek. láttam! Montag benyúlt a nappali falának üregébe. A három üres fal melyről eltűntek az álmok -. iszapszínű falat. A férfi lázas lélegzését hallgatták.Bizony .Ó. ahol az ő pénze nem érvényes.Felvihogott. Phelps. füstöt eregettek. amelyben egy hisztérikus hal úszkált. Megpróbálta elképzelni. . Montag holttesteket látott repülni a levegőben.Erről jut eszembe .mondta Mrs. a vakolatot. s azt mondták: a jövő héten hazajön. Pete-et tegnap hívták be. . s a szoba kiviharzott a városból az autóversenypályára. semmi bánat. Ám ez nem sikerült neki.Ezt én is hallottam. akik itt a szeme előtt a székekben tekerőztek. Meg lehet halni.Láttam. Minden pillanatban várható volt. furcsa porát. s egyidejűleg narancslevet ivott. . amikor megérintette a fát. csak az asszonyok arcát nézte. Ugyanezt érezte most a saját társalgójában ezekkel az asszonyokkal. . izguljon csak a jó öreg Pete. Villám… A három asszony nyugtalanul izgett-mozgott. alig hallható remegésével.. az agyagot. . mintha az ő szúrós tekintetétől tüzet fogtak volna.Nem láttátok tegnap este a falon az Ötperces Románcot? Egy asszonyról szólt. de háborúban…? Soha. A képek elúsztak. Nem ismertem soha olyan embert.kiáltott Mildred. mindig a más férje hal meg.Csodálatos! Az egyik falon egy nő viháncolt. amikor hallották. A hadseregnél mondták. s idegesen bámulták az üres. Mindkettőnknek ez a harmadik házassága. Előrehajoltak. kiengedték volna a vizet. úgy. . . ahol kék halak vörös és sárga halakat faltak fel. A három asszony lassan megfordult. holott beszélt hozzájuk. A jövő héten már itthon is lesz. Negyvennyolc óra múlva mindenki otthon lesz. egészen a gyomráig. Villámháború. gyerekkorában a szentek képét egy különös templomban. majd gyűlölettel nézett Montagra. Hallgatásuk kísérteties volt. amelyen harsogó kacagásorkán közepette a Három Bohóc levagdosta egymás végtagjait. színes férfiak és nők titkát.mondta Mrs. mint Glória férje a múlt héten.kérdezte. ahogy valaha. semmi sírás. . Phelps. mikor tör ki a háború? . .Az aggodalom a jó öreg Pete dolga! Én nem aggódom. mint alvó óriások sápadt homloka. s úgy vizsgálták vérvörös körmeiket.felelte Mrs. a férjük nélkül jöttek ma este.Izguljon Pete! . rubinvörös ajkú. ahol az arénában sugárhajtású kocsik köröztek. .Úgy veszem észre. . Két perc. napszítta hajukat simogatták. hogy onnan vérébe jutva hozzásegítse ahhoz. majd leereszkedett a zöldessárga tengerbe. cigarettára gyújtottak. Phelps. Millie? . Montag zaklatott fejében az járt: hogyan csinálhatja a kettőt egyszerre. Aztán hirtelen a szoba egész terjedelmében rakétaútra indult a felhők közé. hol ott! .Láttad ezt.Pete-et tegnap behívták. . és függetlenek vagyunk. A zománcozott arcok semmit sem mondtak neki. .mondta Millie -. Montag megszólalt: . finom. . vadul egymásnak rohantak. . aki… Montag nem szólt semmit.Azt mondják. s lecsavarta a főkapcsolót. Mintha egy olyan áruházba került volna. Ő azt mondja: ha meghalok. hogy kiszakad belőlük egyetlen sercegő sziszegés . majd szétpattantak. hol itt vannak.mondta Mildred. Montag úgy érezte. ha megérinti ezt a három rámeredő üres homlokot. hogy annak a vallásnak a híve. olyan volt. s előbb leplezetlen haraggal. nem váltják be semmire. hogy megfejtse a porcelán szemű. menj férjhez újra. törte a fejét: miféle hit lehet. ne is gondolj rám. .Mindenesetre Pete és én mindig azt mondjuk: semmi könny. és sokáig állt ott a templomban.Remek ez a műsor! .és felrobbannak.Háborúban nem lehet meghalni . sós izzadság tapadna az ujjára. Egy perccel később rajzfilm következett. Légy független: ezt szokták mondani.Mit gondolnak.

Egy napon nem lehet őket említeni. Fogja be a száját. . …De én ragaszkodtam hozzá… . Mildred egy ideig csendben ült. Mindent tönkretesz. aztán látta. Mr. Két császármetszés megoldotta a problémát.Ennyit tudnak Hoagról és Noble-ról? . Bowles kuncogott. Mrs. ahogyan szörnyekről beszéltek? Ahogyan emberekről. Jelentéktelen kis ember volt. Továbbképzi magát tűzőrségi elméletből? .Az istenfáját! .kiáltotta Montag. és felcsavarom a tévét.A legutóbbi választáson én is arra a jelöltre szavaztam. ha Winston Noble elsöprő győzelmet aratott.Hogy vannak a gyermekei.De hiszen jól tudja: nincsenek gyermekeim. bár maga sem tudta egészen pontosan. én szívből utálom! kiáltotta Mrs. akkor már tudja is. Tudom.Menj már. maga hülye! A három nő felállt. aki végül befutott. . Mintha ruhát mosnék! Beindítom a gépet. . legszívesebben belém rúgnának néha. . .mondta Mrs.Mindketten megjelentek a tv-falon fél évvel ezelőtt.szólt közbe Mrs. . kezében egy könyvvel. ordít és morajlik.Én hazamegyek…! .Ezt nem mondanám . Az Isten szerelmére: egyetlen épeszű ember se akar ma gyereket! . Phelps mérgesen. Nem csoda. hogy Montag még mindig ott áll az ajtóban. Bowles.Nagyon helyes . s reá meredtek.Az Isten verje meg… az Isten verje meg… .Mrs.És az ellenjelölt? .kérdezte a férfi.Hallott-e már életében verset? . . Phelps. akiből valaha is elnök lett! . s ez oly kedves. a háborúról csacsogtak? Az Isten verje meg. Bowles. . vegye tudomásul! . a fajt fenn kell tartani. hát tapsolni kezdett. amit mondott. mi lesz a választás eredménye. az ellenzék mért éppen őt jelölte? Nem lehet egy ilyen kis embert egy magas férfi ellen elindítani. .Mrs. A társalgóba viszem őket.Egy szót sem szóltam semmiféle háborúról. Havonta három napra jönnek haza. . de egy perc múlva már ott volt megint. azt nem értettem. Üljenek le! Leültek. Bowles. Szerintem Noble a legcsinosabb férfi. és ne zavarj minket! Montag elment. minden rendben van..Guy! . Hozzá még motyogott is. Guy. Hasonlítsa csak össze a Winston Noble nevet Hubert Hoaggal. .Hagyjon békén! . hogy kedvében járjunk Guynak! . még a haját sem fésülte meg. .Montag . tulajdon gyermekeikről.mondta Mrs.Montag úgy érezte. Még szerencse.Kövér is volt.Beszéljünk politikáról. Semmi értelme annyit kínlódni a gyerekért.Montag! . . Az orvosom azt mondta: nincs szükség császármetszésre. .Császármetszéssel vagy anélkül: a gyerekek tönkreteszik az embert. elég széles a medencém. . . . . ne… . Nem vagy észnél .Érthetetlen. itt állok és nem hiszek a saját fülemnek! . . hogy egy ilyen emberre szavazzunk? Mildred szeme villogott. miért is dühös.Montag. A felét sem hallottam meg. csak nem kívánja tőlünk.Pokolba az elmélettel! Ez verskötet. Phelps. hogy vissza tudok rúgni. férjükről. borzasztóan idegesített. .Miért.Beszélgessünk! Az asszonyok megrándultak. Montag . . Az asszonyok az oldalukat fogták nevettükben. . várjon. Phelps -.Én legnagyobbrészt intézetbe dugom a gyerekeket. Bowles.Én kétszer szültem császármetszéssel. és nagyon előnytelenül öltözködött.Ami a költészetet illeti. nem is borotválkozott rendesen. hogy a fejében minden zümmög. Phelps? .mondta Mrs. Már a nevükön is múlott.csicseregte Mrs. manapság a különleges kiképzést filmmel csinálják. Phelps pislogni kezdett.kérdezte Mrs.Nem hallotta őket? Ezeket a szörnyeket. és rácsapom a tetejét.Faber hangja a fülét hasogatta. A világnak persze szaporodnia kell.suttogás hallatszott. és ez nem is olyan rossz. Amit pedig meghallottam. Egyébként néha reánk hasonlítanak a gyerekek.mondta Mrs. .Mi az a kezében? Könyv? Azt hittem. Hoag folyton az orrát piszkálta.

Mire jó ez.Igen. de nem hallok arra mást. hogy ilyen szeméttel foglalkozzunk. Montag. mit csinál? . ahogy sorról sorra haladt. a tűzőröknek évente egyszer szabad hazahozni egy régi időkből megmaradt könyvet. milyen összevisszaságok vannak benne. mert e torz világ.A szája megdermedt. hogy ezentúl a mi kis fejünkben meg se forduljon a gondolat.Szépen. . ő is ott állt. én megszakítom magával a kapcsolatot. Bowles elvegye kezét a hajáról. milyen ostobaságok voltak bennük. s betöltötte a három ülő asszony körül tátongó forró ürességet. drágám! A férfi arra az oldalra nézett. érthetően. A három asszony alatt megreccsent a szék. Guy? Ezüst tű fúródott agyába.Ide figyeljen.Na. akadozva olvasni kezdett. nézzük csak. hogy igen! Montag szája úgy mozgott. 1 Matthew Arnold (1822-1888) verse. ott lebegett. attól talán észre térnek! Mildred a levegőbe bámult. s azt is. Guy. és hogy az ilyesmi hogy felidegesíti. a part mint borító fényes öv vonala ing. hangja egyre erőteljesebbé vált. hogy Mrs. Phelps megigazítsa ruháját.Kihez beszélsz most. .Ez nem lenne helyes .. Azt a vicceset. . Szava a sivatagon keresztül elérte a falat.Jól van.Ezt nem tehetjük meg! .Miért nem olvas fel egy verset abból a kis könyvből? Azt hiszem roppant érdekes lesz! . Lakatos Kálmán fordítása. hogy megmutassák a családjuknak. drágám? . hogy szeretné! S ha szépen meghallgatjuk. Phelps idegesen nézett az őket körülzáró falak ürességére. Bowles. s elhagyom magát. arra várt.siránkozott Mrs. Kezdd el ezen az oldalon. Fülében halk légyzümmögést hallott. felzaklatja az embert. … A hűség tengere tetőzött egykor éppen így.Montag. hűségesek egymáshoz. szívem. lassan olvasd. és dobja bele a könyvet! Mildred szemmel láthatóan ugyanazt várta tőle. amelyet űz az éj szele a partszegélyről lefele. Aztán halkan. hogy felolvas valamit a könyvéből. melyiket? Ezt? Nem. drágáim. Montagra: annyira szeretné! Tudom. . inkább a másikat.Olvassa! . drágám? Montag öklébe szorította a könyvet. hogy csak tréfál.Tudjátok. lángban ég. Guy azzal akar minket meglepni ma este. így van. mint Faberé: .1 . hogy megfagy. csak messzeségbe bágyadó morajt. Aztán sétáljon oda a szemétégetőhöz. akkor Mr.Nézz csak Mr.Jól rájuk ijesztek. az Isten szerelmére. . Montag. mit akar ezzel bizonyítani?! . Meg fogja mutatni. Az asszonyok kopár sivatag közepén ültek három székben. Montag úgy érezte. . . egy szót se fogtok megérteni belőle! Tiszta trallala az egész. Montag! Egyetlen kiút van: hitesse el velük. s hogy Mrs. Montag boldog lesz.Mondja. és aztán talán majd szórakozhatunk tovább. ahol a könyv kinyílt.Mi is a címe. csak folytassa. . Azért. csupasz kavicsain. Reszkető hangon szólalt meg: . Mildred nevetve a könyvhöz kapott. Mrs. csak színlelte a haragot. Ugye. amit már olvastál délben! Édeseim. Pokoli meleg volt a szobában. Montag befejezte: Legyünk.Doveri part. a világ vad. .

szólt Montag.kiáltotta a sötét hálószoba küszöbén. mint a piszkos hónak. nézzük tovább a műsort! Rajta! Nevessünk! Legyünk boldogok! Na. igazán… . és a gyerekeire. Montag. ahogyan Mildred összedobálta. gondoljon arra.Mildred! . és Montag tudta. . . üres lett a ház. űz a front. azon igyekezett. Bowles felállt.Most… Montag alvajáróként fordult meg. Mrs. Clara! Hagyd már abba! Mi a baj. A készülék halkan zizegett: -… őrült… őrült… idióta…! Beleturkált a ventillátor üregébe. Visszament a házba. . ne sírj! Meglátod. nálam nézed a műsort. hogy ne vegye észre: milyen sötét és elhagyatott Clarisse MacClellanék háza… A város felé vezető úton annyira egyedül érezte magát szörnyű ballépésével. szerelmet.gondolta -. Mrs. . szó. gondoljon az első férjére. s a könyvet a sárgaréz kürtőn át bedobta a várakozó lángok martalékául. Montag egyedül állt a dermesztő nappaliban. nagyon örülök majd neked. hogy ez következik. mert riadókkal hajszol. . hogy barátnőjük mennyire kijött a sodrából.Hagyd már abba. Bowles. . mit tett annak érdekében. micsoda idióta! . és gondoljon a tizenkét abortuszára. bajra írt.mondta Mrs. csak kimerült volt és zavarodott. aki lezuhant egy lökhajtásos repülőgéppel. Megijesztette őket a szokatlan látvány. akitől elvált. nézték. a harmadikra. Maga.zokogott Mrs.Azt már nem .Kivette a zöld golyót a füléből. örömet nem ont.Montag.No. a másodikra. és szörnyű fájdalmat okoz . de hozzáérni nem mertek. s mi csúf mezőn nyögünk homályban itt. Néhány hiányzott. ostoba szó. Egyre féktelenebbül zokogott. mielőtt kirúgom az ajtón! Ajtók csapódtak. ha kedve támadna elégetni még egynéhányat. ahol az ostobák hada éjente összeront. friss és élveteg. akik utálják.Én már itt sem vagyok. s arra is. milyen jól fogunk mulatni! . Tudtam. Bowles. . s megtalálta a könyveket úgy. Maga Montag is elképedt és megrendült. Faber megszólalt: . ma fényt.Menjen csak haza .Clara. de végig akartam csinálni ezt a komédiát! Tudtam. hogyan torzul el az arca. butít.Fogja be a száját! . hogy Mildred a maga lassú módján hozzákezdett ahhoz. hogy a dinamitot darabonként eltüntesse. Menjen haza.mondta Mrs.Nincs semmi baj.melyet szemünk álommá szőve lát. Takarodjék… takarodjék . fel a fejjel. A másik kettő ott a sivatagban csak bámulta.Csupa szó. hogy megelőzze. Menjen haza.Miért akarunk embertársainknak fájdalmat okozni? Nincs elég baj a világban? Minek még ezzel a butasággal is kínozni az embereket? . Nem kapott választ. közel a sövényhez. Ott ültek. egy utálatos alak!… Igazán utálatos. maga őrült! Istenem.üvöltötte -. hogy ez lesz belőle. . hogyan történt mindez. Kint. Clara . hogy ez lesz a vége! A költészet öl. Hallotta.kérlelte Mildred Mrs. és megfogta a karját. se biztonságot. s a bokrok közé rejtette őket. nyomorba dönt! Most aztán a saját szememmel láthattam. De én soha életemben de nem teszem többé a lábamat ebbe a bolondokházába! . odament a falhoz. De most nem haragudott. nem tudtam… nem tudtam… Mrs. és zsebre vágta. bár tarka.Látja? Tudtam. hogy szükségét érezte annak a különös melegségnek és jóságnak. meg a nyavalyás császármetszéseire. hogyan zokog egyre hangosabban. és Montagra meredt: . Bowleson pihentetve nyugodt tekintetét.Én… én nem is tudtam . Phelps sírt. Phelps -. A falaknak olyan színe volt. A fürdőszobában folyt a víz. Ha meglátogatsz.szólalt meg Mildred. Clara? . Menjen haza. aki főbe lőtte magát. békét. arra az esetre. Kivitte a könyveket a hátsó udvarba. amikor munkába menet átvágott a gyepen. Phelpset. amelyet az ismerős és . Csak ma éjszakára . ahogy Mildred markába önti az altatótablettákat.

Szentül hiszik.Montag. aki beszél hozzá. Istenem. Nem tudom. s tudni fogja: ez ő volt. itt vagyok a dobhártyájában. Túlélni . Miközben vissza-visszanézett az üres ólra. Talán az a legjobb. hogy ez így megy a világ végezetéig . Úgy. míg végül . Most már tudta: két ember lakik benne. Be kell ismernem: vak dühe új erőt öntött belém.Hall engem. magának nem szabad többé beérnie azzal. Nincs minden rendben a világon. a lángvetők lapultak. míg a vonat egyetlen hosszú. a ragyogó tüzet. majd a bal lába mozdul meg. hogy ő az öregember is. pelyhenként. Talán igazuk van. és ápolgatja csontjait. . várta őt. ahogyan előbb korholta. az öregember finoman kimunkált hangjának mormogását. vakációra indul. megerjedtek benne: akkor nem lesz sem tűz. akit a világ minden nyelvén bolondnak neveznek. mint amilyenek évek óta voltak .mondotta -. Ikrek vagyunk. s akkor ő nem lesz többé Montag. mint ezek. az ilyen öreg embernek. mintha világéletében ismerte volna Fabert. Beatty ott állt a kijárati akna nyílásánál. Nem vagyunk két elszigetelt társalgóban. hogy óriási. Figyeljen! Ne feledje: magával vagyok. cseppenként. . helyes: szórakozzanak. miközben a késő éji órán a gőzölgő föld alatti aknából kifelé jövet a tűzőrség felé tartott: . Montag. Attól fél. Bűnösnek érzem magam. A hibák gyümölcsözőek is lehetnek. színtelen lepke. hogy hosszú út kezdetén áll. Egy napon pedig visszanéz majd a régi. ahogy nemrég még maga is látta. amelyek törékenyek. Faber eközben úgy aludt fülében. nem ütnek a fejére. hogy hibákat követ el. akár a pörkölt mogyoró héja. mintha nem is várná. hagyja. Megindított. Elsősorban is Montag. lángoló meteoron laknak. . Montag? . miután az elemek így csendben összekeveredtek. legyen óvatos. aki reszketve ül otthon. Ha segítségre lesz szüksége.szólt Montag.hiszen ezt is megígérte neki az öregember .A lábam… .ez a célunk. ami történt. . Néhány rövid óra után úgy tűnt. Két különböző és ellentétes anyagból egy harmadik. szánalmat! Ne legyen türelmetlen! Nemrég még maga is olyan volt. Fiatal koromban én is gyanútlanul mindent az emberek szemébe vágtam. . és mindent hallok. Ne féljen.pedig nem tart örökké! Nem tudják.Figyeljen. beszélni.Egy kis belátást. csupán gyanította. amely ugyan ma még ragyogóan ég. Montagot elöntötte a veríték. felhúzódzkodott a sötétben. mire negyvenéves lettem. az álmos szúnyogdöngést. ha béke uralkodna a földtekén. Jó volt a bogár zümmögését hallgatni. élesebb lett a fegyverem.Értem én ezt. soha többé nem válunk el. Az elkövetkezendő néhány órában.Nem tudom megmozdítani! Átkozottul ostobán érzem magam! A lábam nem akar moccanni. Montag behatolt a csendbe. Feledje azokat a szegény. Ők csak a lángot látják. még azt sem. De nem is tanul semmit. Megértem azt. szívverése is elállt egy-egy percre. Aztán egy nap. de háttal feléje.az öregember beszélni fog. ha nem nézünk szembe a dolgokkal. szedje a lábát. Ólja üresen tátongott. Bízza rám a helyzet felmérését. hogy én szóljak hozzá maga helyett. amikor Mrs. majd vigasztalta. de egy napon aztán felrobban. boldogtalanabbá tettem őket. mily fiatalnak éreztem magam! De most azt szeretném. . hogy először a jobb.mondta Montag.mondta az öregember szelíden. Na.szólt a kártyázókhoz -. ostoba asszonyokat… . Ha elrejti tudatlanságát. Montag úgy érezte. Szeretnék ma éjszaka a gyávaságomból egy kicsit magába csöpögtetni. Ne izgassa magát… . itt jön egy fura bogár. hogy csak tűzőr. azt mondanám.túl nem csordul.Azt hiszem. . Montag. nincs joga másokat bírálni! De maga már induláskor csaknem tönkretett mindent. hogy milyen ostoba. aki nem tudott semmit.Nem szabad bűnösnek éreznie magát! Ha nem lenne háború. ha maga érezné öregnek magát.gyengéd hang közvetített az éjszakában. A tűzőrség falaiból csend áradt. Ütöttek is érte eleget. eltávolodik régi énjétől. sem víz. Már most érezte. betegesen ziháló ütemre az alvó város egyik végéből a másikba szívódik. csak kiforrott bor. Phelpset sírni láttam. . Az idők során. De tudta. hanem a szórakozást hajszoljuk. ostoba fajankóra.Öregember . amikor Beatty elkezd kíváncsiskodni. hogy eljusson a tűzőrségre. szemenként megtölti agyát szóval. elválasztva egymástól. akár egy szunnyadó. megérintette a sárgaréz rudat. maradj velem! A Kutya nem volt a helyén. mikor újra találkozik Beatty kapitánnyal. Az elkövetkező napokon és éjszakákon akár holdtalanok lesznek. akár ragyogó hold kel fel az égen .Na . . a narancssárga szalamandra petróleummal telt gyomorral szendergett. hanem Montag és Faber egy személyben: tűz és víz.

összekavarja a dolgokat. leromboljon minden tekintélyt. és soha többé nem lehetne életre kelteni. fejeket törjön be. szemét. aki otthagy egy bizonyosságot egy bizonytalanság kedvéért. orrát. .Össze akarja zavarni. . másik világból. óriás hátán. mi is fennen hangoztattuk: az igazság igazság marad az idők végezetéig. Johnson azt is mondta. lehullana. “Hatalom” .Nos . minden rendben. s rágyújtott egy cigarettára. mert magam is keresztülmentem mindezen. Ehhez mit szól? Montag ajkába harapott. . kiment kezet mosni. hogy kezét bűnösnek tartják. az elveszett bárány visszatért az akolba. Ugyanaz az esszé. míg csak ő is utána nem hal.Nem tudom.” Én erre kedélyesen így válaszoltam: “Hiszen egyebet se tesz.S maga azt idézte: “Az igazság napfényre kerül.szólt Montag idegesen. Johnsont idézte: “A tudás minden hatalom fölött áll.Elmondom . a tűzőrségen úgy tűnt: vér borítja a kezét. Vigyázzon! Beatty kuncogott. . kevés gyümölcs kerül ki alóla”. úgy hajította a szemétkosárba. hosszan idd. Montag. s amikor visszajött. Montag beletette a könyvet.mondta Beatty -. Osztottak.Tenyerével felfelé fordított kezét odatartotta.suttogta Faber.szólt Beatty. Mi a véleménye erről? . Kisiklik a markából. asszonyokat és gyerekeket kaszaboljon le. ezt mondtuk mi is magunkban. miközben kártyáira nevetett. .suttogta Faber a messze. vállát. . az asztal alá rejtette. kedves fiam: “Nem bölcs az. és: “Az ördög néha Szentírást idéz. mintha nem bíznánk magában.” Maga azt ordítottan “Kopott.” Maga erre azt ordította: “A gyilkos láttán vérezni kezd a holttest!” Én a vállára veregetve így szóltam: “Hát nem találtam magánál helyeslésre?” Maga így üvöltött: “A tudás hatalom!” és “Egy törpe. Kissé elszunnyadtam. Nem ülne le egy játszma pókerre? Leült. micsoda pulzus! Felizgattam. az. Vagy ne is idd Múzsák forrásait: Kortyolgatástól kótyagos leszel. ha Beatty csak rálehelne . néhány órával ezelőtt álmodtam valamit. Most.Avagy erről: “A kis-tudás veszélyes. s Beatty alkoholfényű tekintete elől élettelenül zsebekbe rejtőztek. Montag úgy érezte.” Én így szóltam: “Helyes”. A rossz lelkiismeret hatására ujjai.Ne piruljon. Másrészt azonban: “Hol legsűrűbb a szavak levéltakarója. . Maga szenvedélyesen idézetekkel vagdalkozott. Montag? Úgy ver az ütőere. aki kettőjük közül messzebb lát!” Én pedig kivételes higgadtsággal summáztam a magam álláspontját ezzel a Valéry-idézettel: “A metaforát összetéveszteni a bizonyítékkal. láza elmúlt. nem akarom magát ugratni.” . s kijózanít e szer. hisz érti.Ne hallgassa! . de Dr. eltemetve nyugodna kabátujjában. Elfeledve. a gyilkosságot nem lehet sokáig eltitkolni. “A felismerés édes étek”. csak a lováról beszél”. Beatty a címét sem nézte meg. A két kézbe költözött Montag lelkiismerete.” . Montag kiolvashatta Beatty tekintetéből. mint a kalickába zárt mókusok. nem azért. Mindenki tévedett egyszer. . hagyja abba!” Beatty kedveskedő mozdulattal fogta meg a csuklóját.elszáradna a keze. mintha alamizsnát kérne. velünk marad. Én nyugodtan elhárítottam minden döfést. Montag egy félóra során kétszer állt fel a játszmától. túl van a betegségen. Higgye el. mondotta Alexandre Pope. Remélem. és máris kész arra. hogy felrobbantsa a világot. nem tartozik őhozzá. s álmomban mi ketten dühödt vitát folytattunk a könyvekről. a válságon túl vagyunk.Nincs nagyobb bolond a félműveltnél! Isten hozta. ide-oda ugráltak. Sohasem magányos.Pope. lehanyatló karját. .Mutassa csak a kezét . kit nemes gondolatok kísérnek.Óvatosan . kapkodtak.mondtam én. és szöktek meg Jóbbal és Ruthtal és Willy Shakespeare-rel. . Én tudom.nevetett Beatty -. Úgy érezte. bölcs szentre fittyet hány e kor: Aranyhímet tisztel. mondotta Sir Philip Sidney. Mire maga Dr. . Elolvas néhány sort. állát.Már jól érzem magam . . de… valamennyien nevettek. Ez a kéz saját elgondolása alapján cselekszik.Kezdetben berúg. s máris a fellegekben érzi magát. a szóáradatot az alapigazságok forrásával. Ordítani szeretett volna: “Fogja be a száját. önmagunkat pedig a bölcsesség netovábbjával velünk született ostobaság. . mintha kegyetlenül végigverték volna a fejét.Jóisten. Piff-puff. ha mégolyan botor!” Én csendesen suttogtam: “Sok tiltakozás megöli az igazság méltóságát. mint egy angolna. Tudja.” Montag fejében örvény támadt. De húzd meg jól. ennek megnyilvánulásaként kaptak a könyvek után. akár a vészharang.

s a hideg levegőt markolták. Montag? Kilép a játszmából? . és visszahajtottunk a tűzőrségre. ha vége jó. fekete esőköpenye úgy lebegett. az abroncs sivítva súrolta az úttestet. és zsebre dugta. Az egyik harag helyébe másik lépett. Elmondotta a magáét. hogy minden állításukat. a hörgő. mintha kővé dermedt volna. falánk sárkány gyomrába. mintha az volna az utolsó biztos pont az alattuk tornyosuló hullámok fölött.mondotta Beatty -.Fáradt. igék.Nagyszerűen fogja magát érezni.Csakugyan. s mikor a jelentés befejeződött. Aztán megkettőzzük a tétet. A nőkre gondolt. angol irodalom… valamennyiben jártas vagyok. ahol Faber csak arra várt. Ó. Most jut eszembe: később is befejezhetjük ezt a játszmát. Borítsák le a kártyáikat. . Aztán majd eldöntheti: erre vagy amarra. mikor lesz nyugodt. miközben a riadót jelentő távírógép legépelte a címet. majd visszajött. . Micsoda árulókká válhatnak a könyvek! Azt hiszi.Van még negyven másodpercem. minden feloldódott a békében. akár a lé egy óriás gyomrában. hol tartunk.Bolondul megijedt . hát ez szarvas hiba lett volna. Hanyagul ránézett. a semmiháziakra.zümmögött a hang Montag fülében -. mozdulatlan csordájához. . ha megint belázasodna… . De azt akarom: maga döntsön. s az istenverte. Éppolyan értelmetlen őrültség volt ez. Azt azonban ne feledje. hiszen csak iszapot kever fel. mint tüzet oltani vízipisztollyal. támogatják. . szirénázva fordultak be a sarkon. Montag! . Ketyegés hallatszott a szobában.Ne mondjam tovább? Milyen rémült a tekintete! Szuahéli. hogy éppen azokból a könyvekből idéztem.Mindjárt jobban leszek. ostoba felolvasásra. No. Montag letette a kártyáit. A mennyezeten megszólalt a riadó éneklő hangja. mintha egy nagy fekete denevér repült volna a szélsebes szárnyán a gép. a sárgaréz számok felett. s megkérdeztem magától: . . hogy válaszoljon Fabernek. Üdvözítő csend volt. de ma éjszaka mégis ő ült a volánnál. Én is elmondom majd az elkövetkezendő néhány órában a magamét. . Montag ujjai lecsúsztak az ezüst karfáról. . jelzők fortyogó iszapjában.Erre megyünk! Montag felpillantott. holott maga ellen fordulnak. Montag úgy ült. s sziszegve hatolt be fogai közé. A levegőbe ugorva úgy ragadták meg a sárgaréz rudat.Egy irányba tartunk? Mire maga beült mellém. Meg kellett hallgatnia. Csend. .Ez az út vezet a boldogsághoz. . akiknek a belsejét neon szél szikkasztotta ki. Álmom végén megérkeztem a szalamandrámmal. S mikor a felvert por leülepedett Montag lelkében. de szerencséjére megkondult a vészharang.Minden jó. hindi. Nem volt egyedül. míg eltúlzott lassúsággal oda sétált a géphez. Istenem. És azt is meg fogja hallgatni. A többiek ránéztek. Haját hátrafelé fújta a szél.Valami baja van. . Nehéz. A frissen tankolt petróleum vadul lötyögött a sárgaréz tankban. Montag . Kerékcsikorgás. igaz? . mert én halálra rémítettem. minden pontukat megcáfoljam. ne én vagy a kapitány. Faber csendesen megszólalt: . és jegyezzék meg. Mikor csillapul már a tébolya. a többség megbízható. Az egyik fajta dühöt másik váltotta fel. hogy minden elcsendesedjék. s akkor maga elvész a mocsár közepén. A koponyájára sújtó utolsó kalapácsütés visszhangja lassan elhalt abban a fekete pincében. Montag kinyitotta száját. Montag? Nem szeretném.Hajrá! Bömbölve. Beatty újra felállt. s leült. melyikünk zenéjét hallgatja szívesebben. ziháló.Rendben van. kitépte a címet.Tartson ki. főnevek.mondta vidáman Beatty. hogy a kapitány az igazság és szabadság legveszélyesebb ellenségeihez tartozik. indulás! Ugorjon. Beatty kapitány rózsaszínű kezében tartotta a kártyákat. a többség szörnyű zsarnoksága! Szóval most ki-ki megpendítette lantját. gázfelhőket eregető.Ki. hogy megkopasszam magukat . Beatty sohasem vezetett. Más is felhasználhatja őket. a társalgóban. amelyekbe maga belelapozott. Ez egy különleges eset. s mintha a sárgaréz rúd legnagyobb rémületükre lecsúsztatná őket a sötétbe. Vad iramban fordult be az utcasarkokon. egészen nyugodt? . A férfi keze ernyedten hullott az asztalra. Jólesik az ilyen kis néma beszélgetés néha. s maga dönti el. előrehajolt a magas sofőrülésen.Beatty eleresztette Montag csuklóját.

akár a nyomorékok. most már mindennek vége… Beatty megragadta Montag vállát. Futott. és megfordult. Egyszerűen békén hagyta az embereket. Csörömpölés. “Nem tudom megtenni .Minden rendben. Vadul vigyorgott. Manapság mindenki halálos biztonsággal . Egy bogárhátú taxi suhant a járdához. hogy megégette szárnyacskáit.Szegény családom. ha nem találtam el! Csak a maga beteg tekintetét kell látni! Virág és holdfény! Micsoda giccs! Kinek használ az ilyesmi? Montag a kocsi lökhárítóján ült. . A halálfejes pillangó nekirepült a hideg. Ujjai szorosra kulcsolódtak a fémrúdon. . hogy kereszthuzatot támasszanak. akik egyetlen tudományukkal ijedt. kristályból. majd jobb felé fordította. falevelek. . az emberek nehézkesen ugráltak le róla. . Keze egy alvajáró merevségével szorongatta bőröndjét. Hall engem? Mi történik? . s égő szemmel a hideg. csak nem te jelentettél fel! Az asszony a várakozó autóba lökte táskáját. fénylő karfára meredt.Mildred.mondotta Beatty.Beatty vörös arca halványan foszforeszkált a sötétben. naplemente: a kartotékjában mind benne van.mondta Beatty -. .Csak nyitva tartotta a szemét.No . Mildred futva jött le a lépcsőn. megmagyarázhatatlan forgószél hatására Montag megperdült a sarka körül. Harmadik rész Sárga láng A házakban kigyúlt a fény. Fejét félarasznyira előbb bal. tükörből felépített álom hullt volna darabjaira. Akármi legyek. a másik hitetlenül. a porondra. szenteskedő hallgatásukkal mindenkit rákényszerítenek arra. akár a pókok.” Beatty még a vad vágtatás széláramában állt Montag mögött. azon töpreng: hogy történt ez.Montag.Ez aztán a meglepetés . mintha egy üvegből. olyan hangtalanul. hát most maga is kifogta. A kis Montag fel akart repülni a naphoz. itt Faber. feje mintha kőből volna.Akar valamit mondani. a készülő látványosság jeleire kinyíltak a kapuk. megizzasztják az embert még álmában is! A kapu kinyílt. ahol nemsokára fáklyákkal fognak bűvészkedni. Montag? Az emberek esetlen csizmájukban úgy botladoztak. miközben a taxi óránként hetven mérföldes sebességgel eltűnt az utca végén. Balra… jobbra… balra… jobbra… balra… . . Montag állt. pillangók. mikor körülszaglásztattam a házát a Kutyával? Montag arca merev és kifejezéstelen volt.Csak nem annak a lánynak a sületlenségei vették el az eszét? Virágok.szólt Montag vontatottan. mindennek vége. önkéntelenül a vidám virágszegéllyel kerített sötét szomszéd ház felé fordult: Beatty felhorkant: . de senkit sem bántott. . Ott ült és motyogott: . Egy újabb. festetlen.gondolta. Beatty az arcát kémlelte. fehérre púderezett arc. akik csákányukat forgatva szétverték az ablaküvegeket. majd beszállt. Végül Montag felemelte a tekintetét. Montag és Beatty a házra meredtek.Hogyan kezdhetnék az új feladathoz.Békén? Ugyan! Behálózta magát! Afféle nyavalyás jótét lélek volt. fekete lámpaernyőnek. meglátta Stonemant és Blacket. Nem figyelmeztettem eléggé. hogyan foghatok hozzá a gyújtogatáshoz? Nem tudok bemenni ebbe a házba. szegény.az egyik nyugodt megelégedéssel. s most.Itt vagyunk! A szalamandra nagy robajjal megállt. Montag? . . s tüzet okádni .Mildred! Merev test. szegény családom. hogy bűnösnek érezze magát! Az Isten verné meg valamennyit. hullaszínű ajak. .De hiszen az az én házam! . mint éjfélkor a telehold.

a székeket. Montag? . Felgyújtotta a hálószoba falait.Az örökmozgás. Aztán a társalgó következett. Hajnali három óra harminc perc. Hónalján izzadságfolt terjedt szét. mint amennyit valaha is tartalmazhatott. öngyújtóval. . aki elment. Elszakította magát a szörnyű ürességtől. . A szomszédban hangok mormoltak. Ha nincs megoldás. az én vállamra nehezedő teher. Montag? . .Kész. Az előadás véget ért. A Kutya… a Kutya! Faber is hallotta. Tiszta. Antibiotikus. No de ne beszéljünk erről. majd újra meggyújtotta a lángot. Montag elindult. . aki azt gondolta. de nem érezte sem a betont. Nincs következmény. az ebédlőben az ezüstöt és a plasztik csészéket. Mind a három falra külön-külön tüzelt. aki holnapra elfelejti őt.Tűz! Tűzfolyam szökött ki a készülékből. Montag belépett a hálószobába. Mint régen . “Mi is ez az űr . hattyútollként szétszórt könyvek a padlón .A könyvek. amely ebben az éjszakai órában oly idegennek tűnt. Mi a tűz? Rejtély. kétszer tüzelt. A ház vörös szénné s fekete hamuvá vált. így tehát ne csináljon semmi ostobaságot… Kész? Montag felkattintotta a lángszóró biztosító zárját. hullámzott az égen. eltűnni? . nagyobb fényt árasztva. amit az ember hiába akar feltalálni.Igen. ami arra vallott.Nem tud elmenekülni. hogy a légüresség ne hatoljon a tüdejébe.Nem! . hiszen nem más. Beatty mellette felcsattantotta az öngyújtóját. több melegséggel. sem a hűvös. A nagy cirkuszi sátor belehullt a szén. de Beatty is. Montag! A könyvek felszökelltek. táncra perdültek. A kettős ágy sistergő suttogással lángolt fel. hófehér álmaikkal. nem marad vissza utána olyasmi. ormányával a falig taszítva a könyveket. amelyben a semmi lejátszódik?” De hiába akart gondolkodni. Montag ott állt. Ha egy probléma terhessé válik tűzbe vele! Maga. akkor probléma se legyen! A tűz mindenre orvosság! . darabonként! Lángszóróval! A maga portája: maga szedje rendbe! .és kőtörmelékbe. Mélyebb valóját azonban nem tudták megfejteni. De persze van. Igazi szépsége abban rejlik. s félig már el is felejtette. tépő.most is gyönyörűség volt égetni. Amikor a következmények megmarkolják az embert. . A rózsaszínű és szürke hamvak leülepedtek. A vákuumba sivítva tört be a levegő.Montag. letartóztatom.tudja. Úgy érezte: ő maga is része lesz a tűznek. Montag. akkor már késő.merő ostobaság. hogy ezt a munkát egyedül végezze el. Mások meghalnak. elfutni. esztétikus. A mindent beborító tűzbiztos plasztik huzaton hatalmas hasadék tátongott. sárga papírlap.kiáltotta kétségbeesetten Montag. akár a megperzselt madarak. . férfikorban. szakító lángoknak. Visszatartotta lélegzetét. az asztalt. hozzá szólt. Az ürességben ez az üres sivítás mint értelmetlen sikoltás visszhangzott. ami később elrothadhat. hogy ő itt élt ebben az üres házban egy idegen asszonnyal.gondolta magában -. gyors. mint megannyi fekete betű. nedves éjszakai gyepet a lába alatt. praktikus.Azt akarom. ahol az otromba szörnyetegek aludtak hamvas gondolataikkal. hogy megsemmisíti a felelősséget és a következményeket. . s a ház megremegett a lángok ölelésében. nincs felelősség. biztos. hogy vele nem történhetik semmi.kérdezte Faber. molekulákról halandzsáztak. gyönyörű sárga tűzvirággal. Montag. és megsemmisíti az egész értelmetlenséget. hogyan rejti el a könyveket a kertben. szenvedéllyel. nos. Mindent. A borítékukból kitépett. A tudósok súrlódásról. s visszahozta őket… Mildred… Mildred… . a füst zászlóként lengett.szólalt meg Beatty a háta mögött -. A szomszédok visszahúzódtak házukba. gyerekfejjel. ő él. gyűrött fedél. nem tud elfutni. De a tűz leveszi róla. a toalettasztalkőt.Amint befejezte . a Kutya itt van valahol a közelben. míg a “tengeri kagyló” folytonos zümmögésére rohangál a városban egyedül. Nem petróleummal. hátralépett. erőtlen kezében a lángszóróvas.Miért tartjuk elragadónak a tüzet. s megajándékozta az egész szobát egy hatalmas. nem érdemes vele törődni. Persze Mildred… biztos figyelte. igaz. kis narancsszínű fénye maga felé fordította Montag megigézett tekintetét. a mindenbe belekapó. tolluk vörösessárga lánggal égett. mindig? Mi vonz hozzá? Beatty kioltotta. Montag a házra meredt.

Mint lenge szél. Faber suttogása. makogó. maga idióta. maga átkozott bolond… mondja meg őszintén. hülye. A görgeteg utolsó moraja elhalt a fülében. . hogy milyen ferdén tartja a fejét.de még mindig nem tudott moccanni.Ez is egy módja annak. s azt hiszi: ő a teremtés koronája.Egy lépést tett Montag felé. ott hagyta pernyével lepett testét.A barátnői már korábban megszólaltatták a vészcsengőt. maga is lenézett a kezeire . hogy sárga tajtékká olvasszák. hempergő. s ott hevert hangtalanul. Beatty egyre jobban összezsugorodott. folyamatosan lüktető tűzfolyamot lövellt rá. Azt hiszi: könyveivel száraz lábbal át tud kelni a tengeren. Montag kétszer is megpróbálta.mondotta Montag. maga istenverte. Guy .Nem! . s a föld színével tette egyenlővé a házát. szeme kitágult. és zsebébe süllyesztette. Istenverte. No. Nézze csak. maga széplélek. Montag moccanni sem tudott. ki vele! Ezúttal mi lesz a műsor? Mért nem köpi az arcomba. s ő ott állt.” Na. A tűzvész nyomában földrengés támadt. a Brutus szavait! “Fenyegetésed nem rémít. Óriási ostobaság volt csak úgy könnyelműen. fortyogás. halálsápadt arcukról patakzott az izzadság. hogy hanyatt esett. Fel is tűnt.Adja ide. távol járt. Először azt hittem: “tengeri kagyló”-ja van. mi van? Rajta. Beatty azon nyomban Montag ujjára nézett. a gyepen lángokban vonagló bábu. miért tette ezt? Montag nem hallotta. Mert oly erősen fegyverzett vagyok. Aztán olyan sistergés hallatszott. vajon kezei adták meg a végső lökést a gyilkossághoz avagy az. és mozdulatlanul feküdtek.Többről van szó. Egyetlen őszi levél hullott alá. Montag felfigyelt. s rájuk szegezte a lángszórót: . hogy hallgatóságot szerezzünk: Rá kell fogni a revolvert valakire. . Beatty legbűbájosabb mosolyával mondotta: . amikor visszagondolt minderre. Montag? Beatty kikapcsolta a zöld golyót. rázkódott. . arcukat halványan világította meg a ház izzó alapzata. Montag lehunyta szemét. és kényszeríteni. A többi tűzőr a háta mögött állt a sötétben. ugráló. Védtelenül tűrte Beatty csapásait. minden megfontolás nélkül verseket felolvasni. és kikapcsolja a zajt.Mi történt. kétbalkezes marha.Montag. hanem üvöltő. és elkapjuk a barátját. A másik két tűzőr meg se moccant. Adj az embernek egy pár verssort.mondotta Beatty dermedt mosollyal.szólalt meg Faber.vajon mit csinálnak megint? Később nem tudta eldönteni. mintha sót hintenének egy szörnyű nagy fekete csigára. mint amikor köpés csattan a vörösen izzó kályhán. ahogyan Beatty a kezére nézett. Montag megfordult. eltűnt gondolataival együtt. s nem jutott el tudatáig. majd beledugta. és leseperte őket a lábukról. majd bugyborékolás. Visszakattintotta a lángszóró biztonsági zárát. és ordított. Beatty akkorát ütött a fejére. miközben a fáradtság. ijedtség és gyalázat roppant terhe alatt megroggyant a térde. Beatty vigyorogva felkapta füléhez tartotta a golyót. . . A föld tovább remegett. Becsületemben. Montag hallotta.arcát ellepte a korom. mint egy olvadó viaszbaba. Nagy nehézségbe kerül. a járdára esett. Montag még időben leküzdötte undorát. sznob dolog volt.Voltaképpen sohasem égettünk el semmit igazán… . Mildredet is eltemette. Lezuhantak. hová juttatták magát: az iszap a szájáig ér. reszketett benne. Montag látta a szemében a meglepetés felvillanását. mint sejtettem. Meglátta a Kutyát. hogy meghallgassa. Montag a fejükre célzott. mellyel nem gondolok. Kinyomozzuk. Montag csak annyit mondott: . de azt még elengedtem a fülem mellett! Így vagy úgy: mindenképpen horogra került volna. Pedig a világ egészen jól megvan nélkülük. amint a távolból egy hang szólítja: . Cassius.Hátra arc! Azok megfordultak. hogy befogja fülét. amely itt imbolyog a többi őrjöngő bolond között. hogy mellettem elszáll.A feleségem jelentette? Beatty bólintott. Aztán egy pillanat leforgása alatt nem volt többé gondolkodó emberi lény. meg az ő egész életét . kékharisnya! Kattintsa el a ravaszt! . Montag . A zöld golyó. . s ha én a kisujjammal megpiszkálom az iszapot… maga belefullad. .Tűnjön el. amíg vére össze tudta szedni gondolatait. miután Montag egyetlen.

A valószínűség rendkívül csekély volt. szörnyűséges hülye. és kilépett a fasorba. Ott maradt fekve. Valahányszor rossz lábára lépett. hogy elhalt lábával nem tud majd talpra állni. eszeveszett bolond .gondolta Montag. szegény feje. tegyük meg. mintha sörétet eresztettek volna belé. s új páncélburokba öltöztették. és lélegzetnyi szünetet tartson. kék s narancsszínű szirmai a fémállat felé göndörödtek. Hirtelen egy benső hang megálljt parancsolt. Montag magával vitte a megmaradt négy könyvet. amelyet valami förtelmes bűn vezekléseként magával kell vonszolnia. átkozta: éppen akkor mondja fel a szolgálatot. Lábát maga alá húzta. ahová eldugta: a sövény alatt. de csak fél lába volt. egyetlen csodálatos virágot. Isten veled. Távolról motorzúgást hallott. meregette. A kutya felszökött.Félúton volt a gyepen keresztül. jó három lábnyi magasságból zuhant le Montagra. Eszébe jutottak a könyvek. elhalt testével. hogyan zümmög a levegőben. az asszonyok. mielőtt még a tűz feldobta volna az állatot a levegőbe. Most szépen fel kell állni. vagy éppenséggel a harcot követő szokatlan csendre . Amikor ott állt. De ez sem mentség. Clarisse. akár a méregfogat. istenverte hülye. Néhány könyvet talált ott. amint a Kutya megragadja. s behunyt szemmel feküdt a kavicson. Elsírta magát. milliónyi tűszúrás nyilallt a lábszárába. Amikor teljes súllyal ránehezedett.Montag nem tudta. valójában nem akart megmenekülni. Rendőrkocsik szirénáztak végig a városon. Beatty meg akart halni. s arra késztette. Úgy. Zokogott. szörnyűséges bolond. amelynek hatását már érezte a lábában. és . Milyen különös. És a szalamandra…? A hatalmas szörnyetegre nézett. akár a tűzijáték. az árnyékból bújt elő. és jelentkezz a rendőrségen. hogy tűri. Hát én megfogadtam a szavadat. Elérte a hátsó udvart. s vörösre izzítva fémzsigereit. mintha fekete-szürke füstfelhőt fújna rá valaki. istenverte bolond: nézd csak. bolond. Érezte. s oly gyors és hangtalan áramlással tört elő. egypárat nem talált meg. megragadta rossz lábát. ordítoztak a sötétben. talán az iménti lármára. amelynek sárga. A sírás közepette Montag rádöbbent a valóságra. sóhajtva. nagy zökkenéssel megállt. meg ezzel a kutyaszorítóval. Montag bombát lövellt rá. beleszúrja a tűt. és lángszóróstul egy fatörzsnek taszította vagy tíz lábnyira. Most aztán minden egyszerre szakadt a nyakadba: Beatty. . a többi ház sötét. Mildred. Megkönnyebbüléssel vegyes borzalom futott rajta végig. amíg meg nem vadítja. nem adjuk olcsón a bőrünket.Te mondtad mindig: ha egy probléma terhessé válik: tűzre vele. Négy könyv hevert a rejtekhelyen. hogy csontig döfje az injekciót. A másik akár az elszenesedett fatuskó. Bolond vagy. Háta mögött kiáltoztak. hogy valakiben olyan erős legyen a halálvágy. Nem mert feltápászkodni. a prokainos tűt. úgy. kergeti. Ha már benne vagyunk. “Beatty.” Nem. elhalt életével… És most…? Az utca üres. Gyerünk. csak állt. csipkelődött . hogy leroskadjon. tréfált. Perelt vele. hülye.itt nem maradhatsz! Az utca egynéhány házában kigyúlt a világosság. Azt is el kell pusztítania.gondolta -. A szörnyeteg lecsapott Montagra. E gondolat elegendő volt ahhoz. istenverte bolond: most eredj. amikor élet vagy halál a tét. s hogyan döglik meg az élőélettelen gép. csak nyugodtan…” Állt. szétpattintva fémcsontjait. mentsük csak. hogy egy felfegyverzett ember szabadon járkáljon. Még akkor is úgy tűnt. A romok között bicegett. hogy hallgatna . fény-nyalábok pásztázták egymást. nyögve. Montag figyelte. a háza leégett. mit főztél magadnak! Az átkozott gőg és az átkozott indulat sodort ebbe: azt okádtad kezdettől fogva másokra és önmagadra. Beatty ott. inkább ráordít arra az emberre.gondolta -. s megmarja lábát. ami menthető. úgy érezte. “Bolond vagy. Üvöltözés hallatszott az éjszakában. nem vagy probléma többé . vissza akar térni hozzá. amit még megtehetünk. Póklábait kinyújtotta. hogy elfojtsa zokogását. Mildred. Bukdácsolt. ahová esett.és mentené a bőrét -. szitkozódva közölte vele: merre menjen. mintha a térdét súrolta volna egy kilencven mérföldes sebességgel rohanó autó sárhányója. mint valami ócska színpadi díszlet. amikor az lemaradt. Visszafordult. gyerünk . s ahelyett. “Magaddal törődj .gondolta. újra tovább bukdácsolt a fasorban. kapitány!” A sötétben végigbotorkált a fasoron. Beatty meg akart halni. a Kutya itt hever. kigúnyolja. amott a két másik tűzőr. Elhalt lábával. attól tartott.

Neve: Guy Montag. amely az ívlámpák nyers fényében olyannak tűnt. De még mindig sírt. A fájdalom olyan volt. mint egy hajótlan. felállni . igen mélyet lélegzett az éji levegőből.hiszen nem szabad rohannia . Önkéntelenül felnézett. ha megpróbálja átúszni. Két tucat gép három mérföld magasságban ideoda röpködött. sajnálom. amit megbeszéltek. Magasan a feje fölött örvénylő süvöltés kelt az égen. a tűzmadarak. “Rendőrségi körözés! Gyilkossággal és államellenes bűncselekményekkel vádolt szökevényt keresnek a városban. a könyveket kezében szorongatva haladt tovább. ideges céltalansággal. hófehér porcelán alkotmány. . hogy valójában ösztönösen Faber háza felé tart. Fokozná biztonságát. . annak az embernek a zsebében. Egymás után siklottak lefelé. Merev. vagy ők téged. Megrendülésében úgy érezte. de… hová?! “Ez az . a Denham fogkrém. országutak közelében él majd. fésülködni mielőtt folytatja útját. ha csak néhány másodpercre is. “Figyeljünk egy rohanó emberre… figyeljünk a rohanó emberekre… figyeljünk egy emberre.gondolta -. s végül csupán közönséges biztosítótű. Attól tartott. süvöltve száguldottak a sugárutakon. . riadók. visszatérjen a néhány nappal ezelőtti megszokott életmenetéhez. s helyette halálsápadtan kieresztette a bensejében levő sötétséget. Faberre gondolt.nem maradhatsz ülve. Vele szemben benzinkút tornyosodott.Állj fel. Sok volt ez néhány napra. mennyire sajnálom… Megpróbálta. hogy összeállítsa darabokból az egészet. Foglalkozása: tűzőr. a szúrás csak olyan volt. s felállt. Ujjába harapott. könnyen meglátják a tündöklő kivilágításban. A hatalmas. Ő is megégett abban a zöld tokban. zötyögő léptekkel. s ennek véget kell vetnie. Aztán ráébredt. Talán eljut vidékre: folyók.Állj fel! . mint amilyen Faber. mintha valaki egy pitypang száraz. hogy futás közben eltörheti megereszkedett bokáját. elfogadható külsőt kell öltenie.mondta magának. Mélyet. hogy belefullad. nem pedig mint egy kiégett testet egy másik test hüvelyében. nyílt kulisszátlan színpad hívogatta. Csupán azt akarta tudni: van-e még a világon olyan ember. Élve akarta látni ezt az embert. a szalamandra előtti időhöz. hatalmas. Zsebeiben kutatott. Émelygett a gyomra. hogy arra fordíthassák. Sajnálom. Montag felállt.át akar jutni a széles sugárúton.közben a deszkakerítés szálkái belefúródtak a tenyerébe -. Lábdobogás hallatszott a fasor túlsó végén. amíg csak a fasor végén egy tíz nyomtávnyi széles. könnyen elfogják. aki egyedül fut… gyalog… figyelni…” Montag visszahúzódott az árnyékok közé. Az egyikben megtalálta pénzét. mozdulatlanul a füvön. annyira széles volt. Sajgó húsa összehúzódott. sok egy egész életre. Kivéve Fabert. amelyből a fennmaradásába vetett.aztán… A távolból rohanó lábak dobogását hallotta. mintha ácsszög verődött volna térdkalácsába. Utoljára látták…” Kitartó futással hat utcasarkot hagyott maga után. hová loholok én?” Semerre. akihez fordulhatna. De Faber nem tudja elrejteni. Valójában nem volt hova mennie. Aztán végre a láb az ő lába volt újra. befagyott tó. Istenem. a homok és a szita. amelyen át a város önmagához beszélt e hideg. Pofonegyszerű. mintha forró vizet permeteztek volna fájós lábára. miután ő elindul a maga útjára. de teljesen üres főútra nem ért. fekete reggelen. ha meg tudna mosakodni. egy másikban pedig a szabvány “tengeri kagyló”-t. Gyerünk innen! Gyerünk. mintha savba merítették volna. a zümmögő kis bogárkával együtt. ingveszett csontkéz maradt meg! Ez járt a fejében: vagy te égeted el őket. Faber az a forrás. De tudta. Faber valóban halott. fusson rajta keresztül: de tudta. hogy azért mégis felkeresi Fabert. Neki pedig tiszta. Senkit sem akart megölni. a zümmögő hernyók előtti. az Isten verjen meg! . könnyen lelőhetik. a mezőkön és a dombokon.mondta a lábának. Szinte attól félt az ember. szürke ernyőcskéit fújta volna az ég felé. aztán már csak zsákvarró tű. Majd amikor ötven bicegő lépésnyire tovabotorkált . A rendőrségi helikopterek oly magasra emelkedtek. Beattyt látta fáklyaként lobogva. megnevezhetetlen füstölgő kátránygödörben: őt is elégette. ahol autóvá változva az utcára ereszkedtek. nem volt barát. A “tengeri kagyló” zümmögött a fülében. ha nyugodt léptekkel . még Beattyt sem. a puszta kísérlet egyértelmű lenne az öngyilkossággal. két bogárhátú kocsi éppen akkor állt meg előtte. akiből csak az aszfaltra olvadt. akár a tétova őszi pillangók. már-már elapadó hite új erőt merít. Faber ott van az alaktalan. Természetesen a pénz egy részét is ott kellene hagynia. felállni.

majd hirtelen újra a levegőbe emelkedve folytatták a kutatást. A benzinkút személyzetét lefoglalták az autósok. Montag a hátsó ajtón belépett a férfimosdóba. Az alumínium falon átszűrődött a rádió hangja: “Hadüzenet!” Odakint benzint pumpáltak. Az autósok a kútkezelőkkel beszélgettek kocsikról, benzinről, az üzemanyag áráról. Montag megpróbálta tudatosítani magában a rádió nyugodt bejelentésének ijesztő jelentőségét. De valahogy kisiklott az agyából; a háború most még nem jelent számára semmit: egy vagy két óra múlva talán. Halkan, óvatosan megmosta arcát, kezét s megtörülközött. Kilépett a mosdóból, gondosan becsukta maga mögött az ajtót, és eltűnt a sötétségben. Aztán újra ott állt az üres sugárút szélén. Hatalmas kuglipálya terült el előtte a hideg hajnalon, ahol meg kell nyernie a játszmát. A sugárút sima volt, akár egy aréna porondja két perccel a névtelen áldozatok és ismeretlen gyilkosaik megjelenése előtt. A széles betonfolyó fölött csak Montag testének melege reszkettette meg a levegőt. Hihetetlennek tetszett, hogy a környező világ az ő hőmérsékletének ütemére vibrál. Foszforeszkáló célpont volt; érezte, tudta. S most meg kell kezdenie kis sétáját. Három sarokkal távolabb néhány fényszóró égett. Montag mély lélegzetet vett. Tüdeje kohóként izzott mellkasában. Szája kiszáradt a rohanástól. Torkában véres vasízt érzett, lábát mintha rozsdás bilincs nehezítené. És azok a fényszórók? Ha elindul, jól ki kell számítania, milyen gyorsan haladnak az autók. Milyen messze lehet a túlsó járda? Úgy tűnik: száz yardnyira. Talán nem is száz yard, de tegyük fel, hogy annyi. Ha lassan megy, szép lassacskán ballag: harmincnegyven másodpercig is eltart, amíg odaér. És az autók? Ha elindulnak, három háztömböt is maguk mögött hagynak tizenöt másodperc alatt. Szóval még ha a felén túl futásnak ered is…? Jobb lábával kilépett, aztán a ballal, majd újra a jobbal. Az üres sudárúton sétált. Még ha az út üres is, akkor sem lehet bizonyos abban, hogy biztonságban átkelhet, hiszen négy sarokkal odébb megjelenhetik egy kocsi, s beéri, mire egy tucatszor lélegzetet vehetne. Elhatározta: nem számolja lépéseit. Nem nézett se jobbra, se balra. Feje fölött az utcai lámpák fénye úgy ragyogott, mint a delelő nap, s éppen úgy perzselte is. Egy autó zaját hallotta két tömbbel odébb, a jobb oldalon, amint fokozza sebességét. Mozgatható reflektora ide-oda cikázott, majd Montagon állapodott meg. Csak tovább! Montag megbotlott, és reszketve magához szorította a könyveket. Igyekezett dermedtségéből szabadulni. Ösztönösen nekiiramodott, majd ráförmedt önmagára, s újra ballagni kezdett. Az úttest felét már maga mögött hagyta, de a motor zúgása egyre jobban erősödött, ahogy a kocsi rákapcsolt a sebességre. A rendőrség, természetesen. Megláttak. Most lassan… lassan… nyugodtan… nem megfordulni… sehová se nézni. Nem szabad meglátszania, hogy bárkivel is törődik. Csak sétálni… sétálni… Az autó száguldott. Egyre erősebb zúgással fokozta sebességét. Mennydörgésszerű robajjal közeledett. A föld fölött siklott. Fütyülve repült feléje, mintha láthatatlan ágyú lőtte volna ki röppályájára. Százhúsz mérföldes sebességgel… százharminc mérföldes sebességgel. Montag összeszorította a fogát. A száguldó reflektorfény tüzében égett az arca, hunyorognia kellett az éles fényben, testét savanyú izzadság lepte el. Zavarodottan csoszogni kezdett, motyogott magában, de aztán abbahagyta, s futásnak eredt. Olyan hosszúra nyújtotta lépését, amilyenre csak tudta, aztán rövidebbre, majd ismét hosszabbra. Elejtett egy könyvet, lassított, már-már visszafordult, de azután meggondolta magát, és tovább rohant. Beleüvöltött a beton sivatagba. Az autó üldözte menekülő zsákmányát… már csak kétszáz… száz… kilencven… nyolcvan, hetven lábnyira volt. Montag zihált, dobálta kezét, lábát. A kocsi mind közelebb ért… dudálás… szemét elvakította a sugárzó fény, ahogy arra fordította a fejét. Az autó egyetlen süvítő fényfolt már csak, egyetlen fénycsóva, egyetlen trombitaharsogás. S már ott is volt, rárohant. Montag megbotlott és elesett. Végem van! Elütöttek! Az esés közben azonban változott a helyzet. Egy szempillantással mielőtt elérte volna, a vad kocsi hirtelen lefékezett, elkanyarodott, és már ott se volt. Montag elterült; feje a

földön nyugodott. A kocsi felől kék kipufogó gáz s nevetés foszlányai szálltak felé. Jobb karja kinyújtva feküdt az úton. Amikor felemelte a kezét, észrevette, hogy ujja hegyén egy kis fekete nyom látszik, ahol a kerék érintette. Hitetlenkedve nézte azt a kis fekete foltot, miközben feltápászkodott. “Mégsem a rendőrség volt” - gondolta. Végigtekintett a sugárúton. Tizenöt-tizenhat éves kamaszok voltak, fütyülve, üvöltve, hurrázva hajtottak arra. Valami egészen rendkívülit, ritkaságot láttak: egy kényelmesen ballagó gyalogost, és elhatározták: - No, ezt elkapjuk! - nem is sejtve, hogy ez a járókelő Guy Montag, az üldözött szökevény. Csak néhány gyerek volt, akik kijöttek autókázni a holdsütötte éjszakába. Ide-oda száguldoztak öt-hatszáz mérföldet, szélcsípte, hidegre fagyott arccal, hogy hajnalban hazatörjenek - ha életben maradnak -: ez volt a Kaland. “Megölhettek volna - gondolta Montag. Körülötte zúgott, örvénylett a szél, s a felkavart port sérült arcába fújta. - Egész oktalanul, céltalanul megölhettek volna.” Lábát járásra noszogatva elérte a szemközti járdát. Valahogyan felvette az elpotyogtatott könyveket; egyik kezéből a másikba rakosgatta, mint a rossz lapokat a pókerpartiban. - Nem csodálkoznék; ha ezek ölték volna meg Clarisse-t. Megállt, s egy belső hang nyomatékosan megismételte: - Nem csodálkoznék, ha ezek ölték volna meg Clarisse-t! Legszívesebben üvöltve utánuk vetette volna magát. Könny szökött a szemébe. Az mentette meg, hogy esett. A kocsivezetőnek, amikor a földön meglátta Montagot, ösztönösen eszébe ötlött, hogyha ilyen sebességgel mennek keresztül egy testen, a kocsi felborulhat. De hogyha Montag történetesen álló helyzetben levő célpontként kínálkozik…? Montag levegő után kapkodott. Négy sarokkal odébb az autó lassított, két kerekén megfordult, és szabálytalanul, az úttest bal oldalán, teljes sebességgel visszafelé száguldott. De Montag már nem volt ott; elrejtőzött, biztonságbot talált a sötét fasorban, amely felé egy órával vagy egy perccel? - előbb hosszú útjára indult. Vacogva állt az éjszakában, s nézte a száguldó autót, amely a sugárút közepén visszafelé farolt. Harsány röhögés gyűrűzött a levegőben - aztán eltűnt a kocsi. Később, amikor Montag továbbhaladt a sötétben, távolról látta, hogy helikopterek ereszkednek le a földre, akár a közelgő hosszú tél első hópelyhei. A ház néma volt. Montag hátulról lopózott be, sárga nárciszok, rózsák és a harmatos fű nedves hajnali illatában. Megérintette a hátsó ajtót; nyitva találta, és besurrant. Fülelve lopózkodott végig a folyosón. “Vajon Mrs. Black alszik odabent? - gondolta. Nem helyes, amit teszek, de kedves férje már megtette ezt másokkal, kérdés, gondolkodás és aggály nélkül. S mivel ön tűzőr neje, s ez az ön háza, most magán a sor mindazon házakért, amelyeket férje felgyújtott, mindazon emberekért, akiket gondolkodás nélkül romlásba döntött.” A ház nem válaszolt. A konyhában elrejtette a könyveket, aztán kisurrant megint a fasorba. Visszanézett a csendes, sötét, nyugodt, alvó házra. Folytatta útját a városon át, miközben a helikopterek úgy repkedtek az égen, akár a tépett papírdarabok. Egy utcai telefonfülkében riasztotta a tűzőrséget. Aztán ott állt a hideg éjszakában, míg meg nem hallotta a közeledő szirénahangot, a motorzúgást, a szalamandrákat, amelyek felgyújtják a távollevő Mr. Black házát. A felesége pedig kinn reszket majd a hajnali hidegben, miközben a tető fellángol, és belezuhan a tűzbe. De most az asszony még aludt. - Jó éjszakát, Mrs. Black - gondolta. - Faber! Újabb kopogás, suttogás, hosszú várakozás. Aztán egy perc múlva apró fény lobbant fel Faber kis házában. Újabb szünet után kinyílt a hátsó ajtó. Faber és Montag úgy bámulták egymást a félhomályban, mintha egyikük sem hitt volna a másik létezésében. Aztán Faber megmozdult, kinyújtotta a kezét, megragadta

Montagot, behúzta a szobába, leültette, majd visszament az ajtóhoz hallgatózni. A szirénahang lassan távolodott. Faber becsukta az ajtót. - Csupa őrültséget csináltam - szólalt meg Montag. - Nem maradhatok sokáig. Úton vagyok, Isten tudja, merrefelé. - Legalább jó cél érdekében követte el az őrültségeket - válaszolta Faber. - Azt hittem: meghalt. A lehallgató kapszula, amit adtam magának… - Elégett. - Hallottam, amint a kapitány szólt magához, s aztán egyszerre semmit sem hallottam. Már-már azt a gondolatot forgattam az agyamban: kimegyek és megkeresem. - A kapitány meghalt. Megtalálta a lehallgató kapszulát, meghallotta a maga hangját: nyomozni akart. A lángszóróval öltem meg. Faber leült, s egy ideig nem szólt egy szót sem. - Istenem, hogyan is történt ez? sóhajtott Montag. - Az éjszaka már minden rendben volt, aztán hirtelen nyakig voltam a vízben. Hányszor merülhet alá egy ember… s maradhat élve? Nem jutok lélegzethez. Beatty, aki valamikor a barátom volt - halott. Millie, akiről valaha úgy tudtam, a feleségem, de most nem tudom… eltűnt. A házam porrá égett. Állásomat elvesztettem, én magam menekülök, s közben eldugtam egy könyvet egy tűzőr házában. Krisztusom, mit tettem egyetlen hét alatt! - Azt tette, amit tennie kellett. Régóta érlelődött már ez! - Igen, ha semmi másban, de ebben hiszek. Sok minden felgyülemlett bennem, hosszú idő óta éreztem, hogy valami érlelődik: mindent fonáknak éreztem, amit tettem, ennyi volt az egész. Valóságos csoda, hogy ez az érlelődés nem látszott meg rajtam. Most pedig itt vagyok, és elfuserálom a maga életét. Lehet, hogy már a nyomomban vannak. - Évek óta most érzem először, hogy élek - szólt Faber. - Úgy érzem, azt teszem, amit kezdettől fogva tennem kellett volna. Egy kis ideje nem félek; talán azért, mert végül is azt teszem, ami helyes. Talán mert meggondolatlanul cselekedtem, s nem akarok a maga szemében gyávának látszani. Talán még erőszakosabb cselekedetekre kell elszánnom magam, hogy ne tudjak többé visszakozni, és ne gyávuljak el újra. Mi a terve? - Menekülni. - Tudja, hogy kitört a háború? - Hallottam. - Istenem, hát nem nevetséges? - kérdezte az öregember. - Oly távolinak tetszik, mivel el vagyunk foglalva a magunk bajával. - Nem volt időm, hogy végiggondoljam. - Montag elővett egy százdollárost. - Ezt itt hagyom, használja fel, ahogy jónak látja. - De… - Délre már halott lehetek; használja fel. Faber bólintott. - Az lesz a legjobb, ha a folyó felé indul, s a folyását követve eléri a vidékre vezető régi vasúti síneket, és azok mentén halad tovább. Napjaink közlekedése gyakorlatilag légi úton történik, a vasutakat nem használják, de a sínek ott rozsdásoknak, nem szedték fel őket. Hallottam, hogy vidéken akadnak még csavargótanyák, úgynevezett vándortanyák. Ha elég messzire megy, és közben nyitva tartja a szemét, a város és Los Angeles közt valahol összetalálkozhatik jó néhány Harvardban végzett diplomással. A legtöbbjüket körözik a városokban, vadásznak rájuk. Azt hiszem, mégis túlélték. Nincs belőlük sok, s úgy vélem, a kormány szerint nem elég veszélyesek ahhoz, hogy üldöztesse őket. Egy időre elrejtőzködhetik közöttük. Aztán pedig érintkezésbe léphet velem St. Louisban; oda utazom a reggel öt órai busszal, hogy megkeressek ott egy visszavonult nyomdászt. Végül magam is kimerészkedem a szabadba. Ezt a pénzt jó célra fogjuk felhasználni. Köszönöm, s Isten áldja magát. Nem akar néhány percig aludni? - Menekülnöm kell. - Nézzük csak, mi a helyzet… Gyorsan bevezette Montagot a hálószobába, ahol felemelt egy képrámát, amely alatt egy levelezőlap nagyságú tv-képernyő rejtőzött. - Mindig valami kicsire vágytam, olyanra, amelyhez szólhatok, amelyet, ha szükséges, tenyeremmel eltakarhatok; nem olyanra, amely óriási, hatalmas, és reám mennydörög. Nézze csak… - S kinyitotta a készüléket. - Montag - hallatszott a tv-készülékből, amely azután kigyúlt. - M… O… N… T… A… G… - Egy hang tagolta a nevet. - Még mindig szökésben. A rendőrségi helikopterek felszálltak. Új Gépkutyákat hoztak át egy másik kerületből… Montag és Faber egymásra néztek.

beállítva. távoli játék. akár egy groteszk virág. s ott látja önmagát dramatizálva. fél szemmel a tv képernyőét figyelve. a kilincset és azt a széket. ketyegés. Ha elmegyek. utcákon. amelyen Montag ült. amitől arcuk elsápadna. Lesz-e ideje ahhoz. Láthatatlanul ugyan. Keressen a következő címen: St. hogy helikopter kameránkkal követhetjük a Kutyát nyomozás közben. sem állat. mint képet a kis tv-képernyőn. és elüget vele az éjszakába? Az álló kamera nyomon követi az egyre kisebbedő bestiát. valaminek. mint maga a halál. hogy újra be kellene állítani. még akkor is. ha van. Halványzöld fényben parázslott. üres sugárutakon. A Kutya majd kiszimatolja az utolsó nyomokat. Mossa le alkohollal a bútort. s mossa le a járdát. és hangtalanul. Montag a fejét csóválta. Sok szerencsét.Itt az idő… nagyon sajnálom… . hogy ezúttal nem maradhatunk kapcsolatban. hogy figyeljék a nagy vadászatot. mit élt az utolsó héten. megvilágítva. . moccanni sem volt kedve. Blackék égő házához. aztán újabb fasorokon át. Faber hátán végigfutott a hideg. Mindez énértem történik. mielőtt számtalan tv-néző szórakoztatására akiket néhány pillanattal előbb ébresztett lakószobájuk szirénája. felkelt. de megsokszorozódva itt is. Az égből szárnyait csattogtatva leszállt a helikopter. hogy magába szívja s megfertőzi magát az üldözött lebegő lélegzetével és illatával. El kell hát játszaniok kisded játékaikat. Távolinak látszott az egész.suttogta Faber. zümmögés hallatszott. E csodálatos találmány még sohasem vétette el a célt. Indítsa el valamennyi szoba légszabályzóját. Mindketten gyorsan körülnéztek. Semmi értelme annak. Faber megrázta Montag kezét. felkelhet. hogy a Kutya fémállkapcsainak harapófogójával megragadja. mindez csupán énmiattam… Ha kedve tartja. amíg el nem tűnik. ott is… mindenütt ott volt. csodálatos. Az emberek odavitték Montag eldobott lángszóróját. Montag úgy érezte: orrlyuka kitágul. vajon nem kellene egyetlen mondatba vagy akár szóba sűrítve közölni.Mit sajnál? Engem? A házamat? Én mindent megérdemlek. . ha a háború éppen ebben az órában kezdődik el… Lenyűgözve figyelte a jelenetet. sem élő. amely körül megdermed a levegő. az Isten szerelmére. s kiürítette poharát. A kis képernyőn megjelent a leégett ház és a tömeg. Azután eressze meg a pázsitfecskendő csapját. mert attól tart. És akkor.Odanézzen! .Majd elintézem. Tudta. amikor körülnézett a házban. egy vagy több szóval. hogy maga is szimatoljon saját maga után. amint Faber visszafojtja lélegzetét. végül ehhez a házhoz. akár itt is maradhat. amelyet a levegőben hagyott. sem élettelen. Ha életben maradunk. Égesse el ezt a széket a szemétégetőben. Montag elfogta a pillantását. Hatásos befejezés! Mit tudna nekik mondani.Szükségünk lesz rá! Ittak. Játék csak. és . . végig a fasorokon. Meneküljön. Látta. ha akarja. hogy valamit mondjon? Ha a Kutya tíz. Büszkék vagyunk. és feleszmélnének? . égesse el ezt az ágytakarót. Ott állt Montag házának füstölgő romai előtt. visszanéz. az ajtót. akkor próbáljunk meg a jövő héten vagy a rákövetkező héten találkozni.Várjon csak. s a Kutya elé tették. azon igyekszik. Talán fel tudom őket tartóztatni… . Kis szerencsével legalább itt megsemmisíthetünk minden nyomot. Igazán kár. A cirkusznak meg kell lennie. ahol ő és Faber üldögélnek és isznak. gondolta Montag. A Kutya éppen most ér földet a leégett ház telkén. postahivatal. a kilincseket. amelyet különös élvezet nézni. ami megragad és tovább él ezekben az emberekben azután is.kényelmesen végigkövetheti az egész vadászat gyorsan pergő mozzanatait. amennyire csak lehet. A falakat nézte. húsz vagy harminc millió ember szeme láttára megragadja majd. aminek semmi köze. izzadó kezének szagát a kilincsen. amelyet megérintettem. hogy magát is elkapják. molyirtóval. Orra hirtelen támadt éles szaglással megérezte a nyomot. s permetezze be. az egyszemélyes drámát lemészárolnák. poste restante. majd felismeri tízezer ember tízezer szaglenyomatát anélkül.rövid megszakításokkal az elengedhetetlen hirdetések számára .-… A Gépkutya csalhatatlan. az ablakhoz léphet. ide kúszik az ablak alá. Halk berregés. -… a Kutya szimata oly érzékeny. kihajol. Ha gyorsan forgatja szemét: megláthatja majd egy pillanattal az elmúlás előtt önmagát. aztán kinyitja az ablakot. hogy emlékezetében őrzi. Louis. telkeken és játszótereken. Faber whiskyt töltött két pohárba. Égesse el a társalgó szőnyegét. . amióta a nyomozásban használják. A helikopterből előmászott valami sem gép. akár egy kísértet.

Tudja. Nem oda!… erre… erre… A prokainos tű kattant. üldözők és üldözöttek. amely meg sem rezzenti a füvet. vagy mint a szél. amelyet most a neongőzt lélegző Gépkutya tölt be. jobbra-balra. Csendesen. Montag whiskyvel öntözte le a bőröndöt. remélem. azt a falat. s a csend mint nyomasztó fenyegetés tornyosult a menekülő hátára. A Kutya nesztelenül. amint társalgójuk falát bámulják. Montag hirtelen az égre nézett. az öregember “Isten vele!” kiáltását hallja. a tv-re pillantottak. A Kutya a fölötte szállongó helikopter kamerák kíséretében útjára indult. Egyetlen tisztán látható csepp hullott le. hogy erősödik a nyomás mögötte. a kövezeten heverő faleveleket sem zörgeti. behúzódott. hogy felhasználom majd. lemosta a járdát. Húszmillió Montag menekül. s miközben az ajtó felé indultak. s gyengéd.Ne állj meg… ne menj be! Eredj tovább!” A társalgó falán látszott Faber háza… az éjszakai levegőt permetező locsoló… A Kutya remegve megállt. és bepillantson a felébresztett házak halványan megvilágított ablakán. újra és újra. egyik falról a másikra. vagy nézzen ki az ablakon. miért nem próbálták meg ezt évek . Ha a kamerák elkapták. Elvihetem a whiskyt? Később szükségem lehet rá. de nem volt ebben biztos. Nem gondolok semmire. vadászok s akikre vadásznak. Induljon! . Ostoba vénember vagyok. egy inget. az nem valami kitalált történet: a tulajdon legszemélyesebb sakkjátszmáját látja. hogy jól elzárjuk Mr.Utoljára még valamit. Adjon egy bőröndöt. Montag némi erőfeszítéssel felrázta és figyelmeztette magát. akkor már húszmillió Montag menekül. szárazon s gyorsan közeledik. hogy megadja önmagának az elengedhetetlenül szükséges lökést ahhoz. Mögötte húszmillió. rendőrök és rablók. minden házban nyissa ki az utcára nyíló ajtót. Nekiiramodott a fasornak. gyorsan. “A rendőrség a következőket javasolja az Elm Terrace és környéke lakosságának: mindenki. amit a fülébe dughatna. gellert kapva a hármas biliárdasztalon. A folyó felé vezető útján megállt. Krisztusom. A menekülő nem tud megszökni. Ezerszer is látott már ilyet. akár egy régi kalandorfilmben. Montag visszatartotta lélegzetét. A Kutya elfordult Faber házától. Érezte. A helikopterek közeledtek. de tartós esőt permetezett szét a sötét légbe. akár egy fényforrás körül nyüzsgő rovarraj. Montag rohant. szaglászta az erős éjszakai szelet. Nem! Montag görcsösen az ablakpárkányba kapaszkodott. Az emberek árnyképeit látta. Montag fülébe nyomta “tengeri kagyló”-ját. akár az ősz. de a felszerelésem korlátozott. a folyó irányába. minden utcában. s rátelepedett az egész városra.könyörgött magában Montag. Egyik lábát a másik elé. futva. Felkiáltott. aztán a tű visszahúzódott a Kutya orrába. földet nem érintve haladt. Hozta magával a csendet.magyarázta a munkába beleizzadó öregember. . soha nem gondoltam arra. az ablakokat sem rázza meg. s elrohant a fasor irányába. majd a Lincoln utca utáni Park van soron.Nem akarom. Úgy hitte. s tovább rohant. amelyet itt láthat. Rajta!” Hisz ez természetes! Miért nem tették meg eddig. A papírtáskát ragasztópapírral lezárták. Hiszen menekülnie kell… a pokolba is! A fasor… az utca… a fasor… az utca… és a folyó szaga.Nagyon jó lett volna mindkettőnknek. Faber régi szagát . nagyon csendesen szaglászta. kinyúlt. Montag érezte. amint poklában szökdel erre-arra. lépésről lépésre. majd a fasoron át egyenesen Faber házának irányába tart! “Kerüld el . tüdejét majd szétvetette a visszafojtott levegő. Faber jött-ment egy perc alatt. Gyorsan távolodott a háztól. minél mocskosabb. hogy kifújja magát. Természetesen azért. rakja bele a legpiszkosabb ruháját. hogy a Kutya egyszerre két szagot érezzen. Ezért most nincs még egy olyan zöld golyóm. . kezében a féli teli táska. annál jobb. Háta mögött megindult a pázsitlocsoló. régi tornacipőt és zoknit kérek. ha a következő percekben mindenki kinéz a házából. ugatását visszafojtó Kutya pattan oda-vissza. hogy amit itt a folyó felé menekültében bámul. Most éppen az Elm Terrace. a legócskábbat. Montag könnyen kijutott a hátsó kapun. Az esőnek néhány cseppjét magával vitte az arcán. ez használ! Újra kezet fogtak. hidegen. hogy elszakadjon az utolsó ház ablakától s attól a lenyűgöző jelenettől. és behatolt a fasorba. hogy a Kutya.

s agyonüti. Miután olyan sokáig vitette magát a földön. karját. Érezte. színtelen szemek. Háromszáz yardot úszott a folyás irányában. amikor a Kutya a partra ért. amint a folyó magával ragadja a sötétség felé vezető útján. a várostól. hosszú idő óta először volt ideje ahhoz. gőzt ebédeltek. lábát whiskyvel. Figyelte. a maradékot megitta. szürke nyelvek s szürke gondolatok tekintettek ki a dermedt arcokból. Az arcok ezreit képzelte maga elé. A folyó lágyan sodorta magával. mintha egy óriási színpadot és rengeteg színészt hagyott volna maga mögött. Montag hátára feküdt a vízen. Aztán kezében a táskával belesétált a vízbe. amely olyan volt. és a sötétségben anyaszült meztelenre vetkőzött. hogy lehull az égből. az egyetlen.ugyancsak ijesztő volt. Égés. s orrával is felszippantott néhány cseppet belőle. a hajszától. az eget kémlelik. azzal fenyegetve. újra és újra. mintha új nyomra bukkantak volna. Saját ruháját a folyóba hajította. Fekete mezők határolták a folyót. Úgy tetszett. Az idő. Érezte. Majd tizenhét év után először jelentek meg feje fölött a csillagok. a helikopterek a város felé fordultak. szemét futás közben a könnyek kiszárították.egy emberöltőt kitevő éveken. amikor a táska megtelt vízzel. az éjszakától megfélemlített. a fasort. a fények ünnepi díszmenete. Égés. amíg el nem tűnt a talaj a lába alatt. Fölötte a helikopterek légcsavarjainak zaja örvénylett. mintha bizonyosságot akarna szerezni: valóban létezik-e. Montag a vízbe bukott a nagy kivilágítás elől. Aztán magára vette Faber régi ruháit. aki a lábát használja! “Most pedig tízig számolunk! Egy! Kettő!” Úgy érezte: az egész város felkel. A folyó valóság volt. s párát vacsoráztak. Eltűntek. akik árnyakat reggeliztek. vérével együtt gondolatainak a körforgása is lecsillapodik. akár a felhők közül előtörő napfény. hogy elgondolkozzon ezen a hónapon. “Kilenc!” Az utolsó házsort is maga mögött hagyva egy domboldalon a csendesen hullámzó sötétség felé futott. függönyök mögé rejtőzött sápadt arcokat. csak a hideg folyó és a hirtelen támadt békesség. a férfi a hegyek között kiért a vidékre. Mindez egybeolvadt s egyetlen egésszé formálódott agyában. “Tíz!” Az ajtók felpattantak. Honnan kölcsönözte fényét a hold? Természetesen a naptól. Úgy érintette meg a vizet.ismeretlen lévén . egészen. lelocsolta törzsét. A folyó szelíden és békésen elfelé igyekezett az emberektől. “Hat. nyolc!” Ötezer kilincset nyomtak le. A folyó illata hideg volt. De akkor már elérte a folyót. Az ijesztő valószerűtlenségből indult a valóság felé. akár a csendes esőé. a nap és az égés.során egyszer sem? Mindenki talpra. hogy szíve megnyugszik.” Érezte. A nap s a földön valamennyi óra. a sok csillag mint félelmetes istenség csüggött a feje fölött. . Úgy tetszett. Nem maradt más. Felüvöltött. amely . s egy kis ideig a vízben: most értette meg. A Kutya is. amint az udvart. mintha maga mögött hagyta volna a nagy szellemidézést. Látta: a hold alacsonyan száll az égen. hogy kezüket a kilincsre teszik. hét. mintha ez a kiáltás elég lendületet adna. Az idő és a nap. el a fényektől. Belegázolt. aki talpon van. hogy átröpítse az utolsó száz yardon. el mindentől. és a víz őt is magával ragadta a sötétbe. mindenki az utcára! Nem menekülhet el az egyetlen ember az éjszakai városban. A nap állandóan ég. hogyan ragadja magával a víz. cipőjét. Fénycsóvák özöne táncolt a folyón. és elsüllyedt. elektromos barlangokból kileső szürke állatok arcát szürke. Aztán a fénynyalábokat a szárazföld felé irányították. amelyben Montag elúszott. A futástól mintha rozsda égette volna torkát. “Négy!” Emberek félálomban botorkálnak az előszobájukban. ezen az éven . meghitten dajkálta. valamennyi mormogó kísértettel együtt. S a napban mi ég? A saját tüze. “Öt. “Három!” Gyorsabban: egyik lábát a másik elé.

hangoktól. A világ kering és forog a tengelye körül. Aztán. Óvatosan lépdel lefelé a kora reggel rózsaszínű fényében. s aki tudja. fekete teremtmény. S most a széna száraz szaga. Ekkora csend. a víz mozgása felkeltette benne a vágyat. mosolyra nyílott. A folyó a part felé sodorta. hogy “Hallgass. Újra virágzó iparággá kell fejleszteni az azbesztgyártást. Kilábalt a folyóból. hogy megérintse. megjelennek a sugárhajtású gépek. fák távoli hangjait. miközben megízlelte. Alig lehet látni: de az arca olyan lesz. könyvekben. hogyan alszanak el a fények a tanyaházban. Akkor majd izgalom fogja el. Tehát nekik kell abbahagyniuk. egy elhagyott pajtában. A csillagok úgy ragyogtak fölötte. Látja. Attól tartott: a Kutyába ütközik. a múltjához tartozik. Reggelre nem lesz álmos. amelyet kölyök korában meglátogatott. aki ismerte az időjárást. A ritka alkalmak egyike volt ez. meleg pocsolyában fetrengenek délben a disznók. Aztán a nő feláll az ablakból. aki már a rég elmúlt időkhöz.hogy miért nem szabad soha többé semmit elégetnie. hiszen egy igazi falusi éjszaka szagai és színei vele együtt pihentek és aludtak. és megadja mindazt az időt. mi a jelentősége az állon szétdörzsölt pitypangnak. egy alma. Maga alá temette a sötétség. a szú. az ő közreműködése nélkül is. amelyre szüksége van. a rovarok. A nap biztosan nem fogja. akikkel néhány órával ezelőtt még együtt dolgozott. vajon hogyan viselnéd el? Kiabálnál. Egy pohár hideg tej. és a haját fésüli. hogy valahol a valószínűtlenség hét fátyla mögött. füvet kérődznek a tehenek. akkor minden elég! Egyiküknek abba kell hagyni az égetést. s a fák csakhamar meghajolnak a helikopterek okozta hatalmas szélviharban. apró moccanásokat s neszeket. De ha a napon s az emésztő időn kívül még ő és a tűzőrök is égetnek. Arra gondolt. elrejtőzve. és nincs itt a Kutya sem. Lehajol. a rozsda. néhány alma és körte lesz majd ott a lépcső tövében. De a távoli földről a széna száraz szaga vonzotta Montagot. egy csendes falusi ház mögött. Egy szép. az emberek agyában. A zaj eltűnik aztán. s újra megjelenik a földszinten. biztonságban. akár a dagály hulláma. távol a zajos országúttól. akár az elmúlt idő. fiatal asszony kiül majd a sötét ablakba. és két fekete részre szabják a látóhatáron túl az eget. amelynek nincs szeme. A nap szüntelen ég. Egy farmra emlékezett. szagoktól. akár a halál fuvallata. elszédült. A szárazföld olyannak tűnt fel előtte. Akkor visszafekszik. ahol feje fölött szélmalom zúg. Nincs itt Millie. kavicsokba. meg kell kezdeni a mentést és az őrzést. amelyet megpillantott. Elégeti az időt. A világ teli van a gyújtogatás ezerféle módjával. A föld úgy özönlött felé. holdsütötte szobájában. mint megannyi lángoló meteor. akár egy óriási. s kinéz a padlásablakon a kései éjszakába. úgyhogy ne férjen hozzá a moly. hogy talán majd a padláson lépésekhez hasonló zajt hall majd. hogy mindent végiggondoljon. Valahol újra kell kezdeni a mentést és megőrzést. mint azé a lányé. hallgass!?” Millie… Millie… Elszomorodott. akár egy másik folyó. Vissza akart lépni a folyóba. s megriad. s a különös. Montagnak s azoknak az embereknek. hogy ezer mérföldnyi távolságban sem ér véget füves dombjaival s erdőivel. Millie. egy körte. nincsenek körvonalai. ő pedig ott fekszik majd a padláson. akit sohasem bántottak a szentjánosbogarak. Visszahőkölt a föléje tornyosuló sötétségtől. hogy a hatalmas világ magába fogadja őt. hogy a friss szénában aludjon. Egész éjszaka a szénában heverve hallgatná az állatok. De csupán az őszi szél száguldott arra. amelyek mintha mind reá várnának. s a testét dermesztő szél hozta milliónyi szag. valami jel. vidéken vagyunk. amikor megpillantja ezt a kis csodát. de semmit sem hallott. a penész és az emberek gyufája. irattárakban. új csillagokat figyeli az ég peremén. fülelj csak! Semmi nesz. Sarka göröngyökbe. amint elvegyülnek a hajnal lágy színeiben. és akkora. s a dombokon fehér juhok után csaholnak a kutyák. sziklákba ütközött.gondolta -. amikor felfedezte. Füle zúgott. ahogy lassan ráébred a világra. a társalgók fala s a városok bádogsövénye mögött. akármilyen módon. Ez volt most minden vágya. Miért nem rohan arra a Kutya? Miért fordult el a hajsza a szárazföld irányába? Montag hallgatózott. Egy pohár tej. és felül. hogy . Millie! . az idő maga is nagy buzgalommal égeti az éveket és az embereket. És a lépcső alján csodálatos ajándék várja majd. a vidék. s szája. míg szeme nyitva volt. Habozott: otthagyja-e a víz kényelmes sodrását.

amelynek a vére az ősz illatát árasztaná. Már egy félórája fázva. egész testét. több is volt itt a természet kimeríthetetlen tárházában. mint valami száraz zápor. egy alak bontakozott ki. hogy nemcsak elvehet . Nem tudta. csalánok. amit egy erdei állat érezhet. Nedves szemű állat volt. verejtékezés után. a rengeteg éjszaka kardamomun. amelyek mint a gyerekkezek. Milliárdnyi levél heverhetett a földön. Szüksége lesz egy darabig ennek az egyetlen ismerősnek mágikus erejére. vége. Az erdő látta őt. a víz égette száját. Megtapogatta a földet. akár a hunyorító szem. A kezek fölött mozdulatlan arcok. hajsza. hogy a sínt tapodja s érzékelje. a lángok fehér és vörös játéka most valami egészen mást jelentett Montag számára. arra. hogy szemközt találja magát… A Kutyával! Montagból a végső kétségbeesés üvöltése szakadt ki. A szegfűket a szomszéd kertjében. Egy szarvas. hogy ilyen is lehet a tűz. füle megtelt zajjal. Úgy emelkedett ki ez a hatalmas sötét föld. sohasem tudta elképzelni. s az állat fojtott lélegzését hallotta. hogy egyszer. Botladozva gázolt a levelek sekély áradatában. megrúgott valamit. félig megfulladva. Kezeket látott kinyúlni a tűz melege fölé: kezeket. mint amikor gyermekkorában úszás közben soha nem látott óriás hullám zúdult le rá. majd visszahúzódtak. Vasúti sín volt. hogy egyetlen lélegzettel elfújja a tüzet. A városból kivezető sín itt rozsdásodott a földeken. Attól tartott. s ő vigyázva megindult feléje. amely elvezeti a célhoz. Lelógó kezét dudvák simogatták. s az tompa hangot adott. Aztán a vegyes savanyúság és a vagdalt petrezselyem szagát. ezzel betelt a mérték.lustán. amíg a tüskebokrokon keresztül vezet az útja az új illatok. erdők és fák között. biztonságban érzi magát. amíg a közelébe ért. belegázolt ebbe a száraz folyamba. ebbe a forró. A levélhalmok felreppentek. szemét átitatta a sötétség. arcát. érzések.adhat is. csak a láng visszfénye lopott rájuk valami mozgást. szegfűszegillatú. Nem volt üres többé. Hosszú. orrát. tapintások tömkelegében. meleg áradatba. hideg burgonya illatát. Rengeteg víz! Rengeteg föld! Az előtte meredező sötét falból suttogás hallatszott. a szemek eltűntek. óvatosan haladt a sínek közt. Vérszaggal vegyült nehéz pézsmaillatot érzett. Itt van az ösvény. öklendezni kezdett és visítani. Az alak szétfoszlott. Mennyi szagot érzett! A holdfényben fehérlő. Ez a tűz nem égetett. A tűz eltűnt. Furcsa tűz volt. s egyre jobban megtelt a sok részlettel. majd újra felvillant. Szíve hevesen vert. Montag egyedül volt a vadonban. mocsár és aggófű szagában rárohantak. mint otthon a konyhaasztalon. mert azokat elrejtette a sötétség. s az alaknak szeme volt. . ha kiömlene a földre. Még a szaga is egészen más volt. ily keserves küszködés után eljutott idáig. mint amennyire szüksége volt. amikor a tűz kicsalogatja az erdőből. s meghátráltak a fák. ami eltöltse. Az éjszaka meredt rá. sóval. a folyó partján. Kis híja negyedóra telt bele. valamikor Clarisse is itt járt. Volt itt. sárral és zöld sötétséggel árasztotta el. Hirtelen rádöbbent egy bizonyíthatatlan bizonyosságra: arra. hanem melegített. Az ismeretlen világban hirtelen ismerősre bukkant. Montag sohasem gondolt arra. úgy érezte. hosszú ideig állt ott. Ujjai átvették az édesgyökér szagát. De a tűz ott volt. szarvas állat. belélegezte a föld illatát. A Kutya! Ennyi futás. de az az ostoba s mégis kellemes érzése támadt. megint rohantak. hát megállt. patás. lábát böködték a tüskék. Ott állt. a hulló lombzizegés közben. amikor egyszerre csak fellángolt előtte a tűz. földből kiszedett nyers. egy yardnyira jobbra-balra. fellélegezve partra szállt csak azért. A sínek közt folytatta útját. akkor megállt. úgy nyúltak feléje. biztonságban továbbsodortassa magát valamerre. mennyi ideig állt ott. karok nélkül. és rejtőzködve figyelte. Meg a mustár halványsárga illatát. ahol most ő. porszagú. és hallgatta a lángok meleg lobbanását. száját. prémmel borított.

semmi sem létezett. mozgását. Sohasem lehet tudni. Montag visszalépett az árnyékba. majd nyugodtan leereszkedtek. mire jó az ilyen információ. Megégette ajkát. hogy a többiek kíváncsian nézik. De ezt nem ismerhetik el. előbújhat már. Granger a tűz mellett elhelyezett hordozható. akár egy részeg antilop. majd újra leültek.nézett rá Montag. de a szakállak tiszták. . sötét ingben. Kiszámítottuk: dél felé fog menekülni a folyó mentén.Maga ismeri a nevemet? . a fákat. aki a kis csoport vezetőjének látszott.Más módszerrel? . mint két másik embernek. csodáját és örömét. Látja. színek forgataga és menekülés. Más módszerrel.mondotta -. .Köszönöm .mondta a hang -. . Montagot vonzotta ez a különleges csend. A rendőrség minden eshetőségre felkészülve hónapok.Ott lesz maga: az utca legvégén. H. Félóra múlva ugyanolyan szaga lesz.De hogyan? . Felálltak. Látszott. mert valami kínozza őket. Montag lassan elindult a tűz felé. . de a hangok felszálltak. megszemlélték a világot.Inna egy kis kávét? Figyelte. Egy különc. Öt idős ember ült körülötte. vagy már hetedszer. Ha végigkutatnák az egész istenverte folyót. ritka példány. mint ahogy vendéget szokás üdvözölni. amit mondtak.mondta az a férfi. akár a görény. ápoltak voltak. Amikor hallottuk. A hangok mindenről beszéltek. .Figyeltük a hajszát. nincs ennél jobb szer. nem rejtőztünk el. s úgy nézzék és figyeljék.” Granger bólintott: . . olyan volt a kép. rámenne az egész éjszaka. Nemcsak a tűz volt más . amely mintha magába szívta volna a környező világ minden gondját. Montag. mint máskor. bővében vannak az időnek.Bűzleni fog. Mint egy kicsinyített lidérces álom. Búgás. vagy csak egyszerűen álmatlanságban szenvednek. telepes tv-készülék felé intett.a csend is. azt hiszem. . Kezük is tiszta volt.suttogta Granger. A rendőrségi helikopterek körülzárták a 87. Óvatosan kortyolgatta.Örömmel üdvözöljük. Aztán megeredt a szavuk. Ha az embert üldözik a kopók.Igya ki ezt is. Azt is kiszámítottuk: a folyóban volt. Totál kép. . ott lesz a mi áldozatunk. Így tehát bűnbak után szaglásznak. Különleges. Ismerték a szó ritmusát. hogy remek csattanóval fejezzék be az egészet. évek óta számon tartja. durva sötétkék vászonöltönyben.Látja? . hogyan szólítsa meg őket. amiről ne tudtak volna beszélni.Figyelje. Megváltoztatja izzadságának kémiai indexét. Az előadásnak gyors csattanóval kell végződnie. hogy közönségüket nem tarthatják vég nélkül a tv-falak előtt. a rozsdás sínek mentén.Üljön le . hogy belebámuljanak a világba. Ne higgye. A szavak megforgatták. hogyan közelít a kameránk? Előkészíti a jelenetet. ma este aztán valóban hasznosnak bizonyul. . Granger felkattintotta a hordozható készüléket. Montag hörpintett egyet. Figyelje csak! Öt percen belül elkapják Montagot. “A hajsza a város északi negyedében folytatódik. hogy itt üldögéljenek a fák alatt. amelyet tüstént átnyújtottak neki. de még ez is jó volt. Különös dolog: a hajsza még egyre tart.Jól van. s közben érezte. . s beszélgetni kezdtek. hogy úgy botorkál az erdőben. . akik reggelig járkálnak. Granger a nevem. Montag megitta a keserű folyadékot. Szakállas arcok vették körül. Ismerték a vidéket. van idejük. először-e. Pont most sétálgat az utcán egy szerencsétlen flótás.Nézze csak.Csend honolt a tűz körül. hogy a rendőrség nem ismeri az ilyen csodabogarak szokásait. szívesen látjuk. Tudják viszont jól. és ismerték a várost. de nem baj . A folyónál lerázta őket magáról. amint itt az erdőben kézről kézre járt. és megszólította: .Egy színtelen folyadékkal telt kis üveget nyújtott át: . és az Elm Grove Parkot. nagyon szépen köszönöm. amely a folyó mentén lerakta a síneket. mintha csak egy darab vasat forgatnának a lángokban. . nagyfokú feszültség. .Jöjjön nyugodtan . amikor a helikopter kamerák visszatértek a város fölé. . s meglátta őt. Az egyik lebegő helikopter kamerája most végigpásztázott egy elhagyott utcát. hogy folyik a gőzölgő sötét keverék egy kis összecsukható bádogpohárba.mondotta Granger. Avenu-t. rátelepedett az emberek arcára. Aztán az egyik felnézett. Montag nem tudta.Szélhámoskodnak. Semmit sem hallott abból.

Montag beleordított a csendbe. Montag halott. Pokoli.Üdv a halálból visszatérőnek! . avagy az egyén és a társadalom viszonya. a társadalom ellen elkövetett bűncselekményt megtoroltuk. egyszerre fogta szorításába a Kutya és a kamera. Jó ideje velünk csavarog. húzta az időt.Igen. nem volt egyebünk a dühnél. a Los Angeles-i egyetem volt tanára. Dr. Mikor egyedül voltunk.mondta nagy sokára Montag. . hogy szinte elképzelhetetlenül szépnek tűnt. az időzítésnek olyan pontosságával szökkent a magasba. Így kerültem ide. A közvetítés szándékosan fokozta a feszültséget. A képernyőn egy férfi befordult a sarkon. Montag! .Világéletemben tudatlan fajankó voltam. Egy hang felüvöltött: “Montag! Itt van Montag! A kutatás véget ért!” Az ártatlan ember ijedten állt ott. . Inkább a képzeletre bízták a dolgot. Ortega y Gassettel foglalkozik. . hogy annak az embernek sohasem mutatták az arcát éles beállításban? Még a legjobb barátai sem tudják. s nézeteiért két vasárnap között elvesztette híveit. Vigyáztak. hogy a nagyközönség kellőképpen érzékelhessen minden árnyalatot: az áldozat rémült tekintetét. Ez itt Fred Clement.Megmenti a látszatot. amelynek címe Ujjak a kesztyűben. . nézzetek csak ide! A tűznél ülő emberek előrehajoltak. Mindnyájan sok jó szándékkal hibáztunk.Mi is. De most már azok sincsenek meg. Kiöltötte tűnyelvét. Padover tisztelendő úr néhány szentbeszédet tartott harminc esztendővel ezelőtt. Azóta bujkálok. a célpontba becsapódó golyót . Rögtön feltűnt az előrerohanó Kutya. Üvöltött! A képernyő elsötétült. Egy idő múlva megszólalt egy bemondó a sötét Lépernyőn: “A nyomozás véget ért. amelyen azóta atomkutatókat képeznek. az üres utcát. A férfiak merev arccal ültek a tűz mellett. amikor évekkel ezelőtt fel akarta gyújtani a könyvtáramat.Nem vette észre. West professzor valamikor.Granger a pap felé fordult. és szótlanul meredt az üres képernyőre. nehogy túl éles legyen a kép. Üdvözöljük. . évekkel ezelőtt a Columbia Egyetemen oktatta az etikát. Montag!” . . Én leütöttem egy tűzőrt. Megvolt nekem a Prédikátor könyve és a János könyve a Jelenésekről. akár két pók. Granger megérintette Montag karját: .Itt .A Prédikátor könyve? Remek volna.suttogta. Simmons filozófus.” Sötétség. Csend.Van példányunk a Prédikátor könyvéből? . Csend. Granger folytatta.Mi a baj? Nem jó? . akár a Kutya. Sötétség. Nem tudta. . “Ne moccanj.az acél állatot. Az ember üvöltött. Hol van? . aztán elfordult. A Kutya olyan ritmussal. Pokoli! .Több mint jó: tökéletes! . A szirénák üvöltésére felnézett az égre. Üvöltött.Montag bólintott.kérdezte Montag. hogy nem maga volt az.szólalt a hang az égből.Semmit. Akar hozzánk csatlakozni. Valamikor a Cambridge-i Thomas Hardy-tanszék tanára. kezében cigaretta égett. amelyek valósággal ketrecbe fogták a férfit. csak újra feléjük fordult. Istenem. “Most a Lux Szálló tetőteraszára visszük önöket: megkezdjük félórás hajnali műsorunkat.felelt Montag. ez ma már elavult tudomány.” Granger lecsavarta a készüléket. A kamerák lefelé siklottak. A fölöttük lebegő helikopterekről tucatnyi ragyogó fénynyalábot is irányítottak a földre.Aha . . Egyszerre értek el. Montag nem felelt semmit. és a fejére mutatott.bólintott mosolyogva Granger. Magamról szólván: egy könyvet írtam. .Nem illek maguk közé .Mit tud felajánlani? .Hadd mutassam be a többieket. Különben nem lennénk itt. talán soha életében sem hallott róla. A kamera éppen úgy az áldozatra támadt. . mi az. Montag? . A Kutyára meredt.

Természetesen. hagy felbujtsuk.Azt tette. Eleinte nem volt ebben semmi tervszerűség. Közülünk néhányan plasztikai műtéttel megváltoztatták arcukat és ujjlenyomatukat. mivel állandóan fenyegetne bennünket a leleplezés lehetősége. Aztán húsz-egynéhány év alatt. majd előkerül. . amikor elhatároztam. Machiavelli vagy Krisztus is megvan. . és úgy vélem: jobb.Valóban azt gondolják.Ha nem: tovább várunk.Granger megmarkolta Montag vállát.De hiszen ez lehetetlen! . ezerszínű köntösében.Szeretném. Egyelőre nem törekszünk arra. Simmons húsz év alatt kidolgozta azt a módszert. . amelyekkel fel tudjuk rázni emlékezett. Tom Paine. Thomas Love Peacock és Thomas Jefferson. hogy megtanuljuk: hogyan lehet a fejünkben megtartani olyan dolgokat.szólt Montag. Nem valami derűs feladat. . talán hasznára lehetünk a világnak. . Hát ezek volnánk. amelyre emlékezni akart. Láthatja. . amíg át nem adhatják tudásukat a világnak. Youngstownban. s majd ők várnak tovább. fellázítsuk az embereket. elhagyott utakon járunk. A tudás egy része természetesen így elvész. . . amit valaha olvastunk. hogy meghallgassanak. egy valóban emberszerető filozófus. hogy érintetlenül. megmotoznak. . A mikrofilmezés sem lett volna célravezető. Simmons.Én vagyok Plátó Köztársaság-a. és ha tetszik. Ha a háború véget ér.felelte Montag.. Fölösleges kisebbség. Ezért jobb. Simmons: Marcus Aurelius. Lukács és János. de nincs nálunk semmi. Valamennyien csendesen nevettek. amelyre később szükség lehet.felelte mosolyogva Granger. belül könyvtárak. de mit tehetünk.Mi is könyvégetők vagyunk. Byron. éjszakánként a hegyekben alszunk. milyen ostoba voltam. ami gyanúba keverhet. . végül is milyen fontos személy lett magából. nem akartuk elásni a filmeket. A szervezet rugalmas. Montag? . Ha elolvastunk egy könyvet.mondta Mr. és feljelentem őket.Sok ezren az elhagyott utak és sínek mentén. az irodalomnak. Volna kedve egyszer elolvasni Plátó Köztársaság-át? .Helló . Országos viszonylatban talán nagy hatása lehetett volna. Gautama Buddha és Konfucius. pusztába kiáltó szó vagyunk. A magunk sajátos módján mintapolgárok vagyunk. amelynek segítségével bármit újra felidézhetünk. A háború kitört.Üdvözlöm . ahogy ide-oda . ahol senki sem találhatja meg. Vigyázzon az egészségére.Arra gondolok. az ott Einstein. Vannak módszereink. elégetjük. a Gulliver utazásai című gonosz politikai gúnyirat szerzőjével.De elfelejtettem. nem szólhatunk bele. Ha Harrissal valami történne: magán kívül nem lesz több példány a Prédikátor könyvéből. hogy a háború megkezdődjék. s a városiak nem törődnek velünk. ez itt Schopenhauer. . Minden embernek volt egy könyve. De nem kényszeríthetjük az embereket arra. amikor a magam szakállára akartam működni.Hányan vannak maguk? . sőt még csak nem is sejti. talán örökre. amott a város tarka. Egy Harris nevű ember. Csak annyit akarunk elérni. Átadjuk a fejünkben őrzött könyveket gyermekeinknek. hogy akkor hallgatni fognak magukra? . Mert ha megsemmisítenek minket. biztonságban őrizzük azt a tudást. Márk. Maguknak kell rájönniük. Albert Schweitzer ül. . amit tennie kellett. amelyek amúgy is benne vannak. laza és szétszórt. Néha feltartóztatnak. .Ne próbáljon. Valamennyiünknek fényképező memóriája van. s kérdéseket tesznek fel: miért is robbant fel a világ alattuk? Egyszer csak eljön ennek az ideje. tőlem jobbra Mr. Szeretné olvasni Marcus Aureliust? Mr. . Most szörnyű feladatunk van: várjuk. hogy később visszatérjünk értük. ha megismerkedne Jonathan Swifttel. Ez a barátunk Charles Darwin. a tudomány meghalt. Montag! Arisztofanész és Mahatma Gandhi. hogy könyveket dugok el a tűzőrök házában. És ütött a tizenkettedik óra. és mielőbb véget érjen. s emlékezett is. Mr.Montag! . ha vén fejünkben őrizzük a dolgokat. Mi itt vagyunk kint. kívül csavargók. de egy életet töltöttünk el azzal.Megpróbáltam emlékezni. a nemzetközi jognak egy-egy töredékét őrizzük. Azonfelül mi vagyunk Máté. Ha szükségünk lesz rá.Semmi nem vész el soha. Min gondolkodik. . . Lincoln.Óvatosan járjon.Pedig így van! . De a mi módszerünk egyszerűbb. Mi valamennyien a történelemnek. nehogy rajtakapjanak bennünket. ha majd egyszer elkezdenek gondolkodni.Egy.

Most. ezenkívül nincs is semmi jelentőségünk. Montag is. Nem voltak biztosak abban. eljön az a nap. tudjuk mi. a holnapi diadal tudatát kereste . és terveket szőttünk. hogy a könyvek ott sorakoznak nyugodt homlokuk mögött. sohasem volt tétlen a keze. Montag az emberek öreg. hogy akár a halála is elszomorítana. Ezt tudják ők. mert tudja. amelynek mindössze huszonhét lakosa van. amit alkotott. A város felől közeledő lökhajtásos gépek már rég eltűntek. hogy soha nem veszti el a bátorságát és a kedvét. meglátja. . – Mindenesetre elindulunk a vízfolyás irányában. ezt nem fenyegeti a bomba. hogy fontos és érdemes újrakezdenie. Semmiben sem voltak biztosak. a folyó távoli. Süvöltés hallatszott. mint a könyvek borítólapjai. s nagyon szerette az embereket. hirtelen rádöbbentem: nem őt siratom. A legfontosabb az volt . sugározzék az arcukról. itt a vadonban. izzón. Részt vett a nyomortanyák eltüntetésében.kérdezte Montag. . találkoztunk egymással. amelynek hordozói.mondotta Granger. Port és szemetet kezdett dobálni a tűzre.Fiatal voltam. határozottságot.Ide figyeljen . . és újra kinyomtathatjuk az egész tudást mindaddig. hanem mindazt. s egyáltalán nem érzek semmit . a második fejezet a Maine-beli Willow Farmban. Vidámságot. amit tudnak. s most. . s laza hálózatot létesítettünk. fejükben versekkel. íme. .mondta valamelyikük. Azért . Ez így nincsen rendben. hogy felmondják. Ott él egy Bertrand Russell nevű embernek összes tanulmánya. amíg el nem jő az újabb középkor. S miközben a folyó irányában haladtak. Amíg az egész nép fel nem kerekedik. .Igazán sajnálom.s nem találta rajtuk. . csak egymás után be kell hívni az embereket. hogy hajtóvadászatot szervezzen kézre kerítésünkre. és régóta keresik őket. hogy nem hiányzik. mire felkapták a fejüket. . Az emberek a sötétben vonultak. Hiszen nem vagyunk egyebek. ezeken az embereken az látszott csupán. Egyetlen óra alatt egy esztendő múlott el. talán csak évek múlva. Apró dolgok elfojtásához elég a tűzőrség. Élete folyamán millió dolgot alkotott.Elég volt egy pillantást vetni magára.vándoroltunk. Az a nagyszerű az emberben. Dél felé haladtak a folyó mentén.Miért bíznak bennem? . amikor újra lehet írni majd a könyveket. nem vagyunk senkinél értékesebbek. Jó ember volt. Talán azt várta. hogy a fejükben őrzött tudástól a jövő hajnala tisztább fényben ragyog majd fel. milyen sok oldal esik egy személyre. Nem zavarhatja őket néhány ütődött. s akkor kezdhetjük elölről az egész istenverte folyamatot. hogy megvárják a játszma végét. addig nincs baj. Thoreau Walden-jének első fejezete Green Riverben.mondta Granger. Az elkövetkezendő napokban nem lesz valami jó a városokban tartózkodni. Montag vízhatlan órájának fénylő mutatójára nézett. A többiek is segítettek.Ne ítéld meg a könyvet borítólapjáról .Várunk . a tizenkettedik órában. Öt óra. a Magna Charta és az Alkotmány szavait mormolva. miközben karon fogta. Ha fellapozza a várost.A feleségem ott maradt. valami baj van velem. . az emberek közös erővel oltották a tüzet. összegyűltek. maguk előtt látták a Jó pusztulását. amely távol a folyótól már csak halvány fényben csillogott. . Montag visszatekintett a városra. a zárórát. csak abban. S ha véget ér a háború. fáradt. akár a lámpafény. felvágatlanul várnak az eljövendő idők tiszta vagy piszkos kezű olvasóira. De csak a tábortűz világította meg őket nemrég. hogy régóta bujkálnak. hogy az a tudás.s ezt jól bele kellett vésni a fejünkbe: hogy nem vagyunk nagy emberek.Mit csinálunk ma éjszak? . Közülünk néhányan kis városokban élnek. amikor meghalt a nagyapám. Van egy városka Marylandben. tudja mindenki. Az utóbbi időben nem nézett tükörbe? Egyébként is: a város sohasem törődött velünk annyira. Montag menet közben a mellette haladók arcára sandított. . Csillagfényben álltak a folyó partján.Furcsa. s elhárította útjából a bokrokat. mintha most jött volna a pokolból. valamennyien csendesen nevettek. ráncos arcát kémlelte. túlsó partján a hajnal várakozik. Amikor meghalt.mondta Montag. Velünk a város nem törődik.kérdezte Montag. Szobrász volt. Játékokat is csinált nekünk.Egy perccel ezelőtt rádöbbentem: nem hinném. újra és újra kezdi. de maga úgy fest.

hogy ránk emlékeztessen akkor is. S ha létezne is: a lajhárok családjába tartozna. s mégis egyszerre . mint amit az álomgyárakban gyártanak. amit csinált. akik a fán függeszkedve átalusszák életüket. sohasem fog hegedülni. amikor meghalt. Látott-e már atombomba gombafelhőt kétezer mérföld magasságból? Semmiségnek tűnik a körülötte elterülő nagy rengetegben. A háború ugyanabban a pillanatban. majd hírtelen lelassulva hulltak a reggeli városra. A tervet már akkor megvalósították. ahogy csak ő tudott. festményt. s hány szelíd galambot nem simogatott meg a keze. A hozzányúlás módjában különbözik az igazi kertész attól. ötven esztendővel ezelőtt meg mutatott nekem egy V-2 rakétákról készített filmet. mily közel van hozzánk a vadon.Granger Montag felé fordult. aki a munkáját folytatta volna.kiáltott Montag. nem volt senki. éjszakánként. hagynia kell maga után valamit. Azon az éjszakán. ha már levettük róla a kezünket. azt változtassuk meg úgy. Egyre megy.mondta nekem. Ez minden. és ő is visszanézett. mert soha többé nem csinál már semmit.A feleségem. hogy ha valamihez hozzányúlunk. mert feledni mertük borzalmas valóságát. ne kérj biztonságot. sohasem fog többé velünk tréfálkozni. egyszer csak eljön. agyam tekervényeiben megtalálná hüvelykujjának összes lenyomatát. Három másodperccel a robbanás előtt . A Montag pörül állók később nem állíthatták azt. Nézz körül a világban. ilyen állat sohasem létezett. hogy kicsiny életünket ebben a rengetegben töltsük. már véget is ért. Montag tovább sétált a csendben. s amikor lefogta a kezét a halál. Granger Montag mellett állt. a kertész egy életen át jelen van a munkájában. cselekedett az érdekében. “Hogy gyűlölök egy Status Quo nevű rómait! . Mit adtak a többiek egymásnak? Semmit. de ha maga most belenézne a koponyámba. amelyeket a sugárhajtású gépek tíz… öt… egy mérföld magasságból szórtak le óriás kezükkel. és a bombavetők kioldották terhüket. Hozzánk tartozott. hogy bombák voltak. élj úgy. hogy lássák: milyen törpék vagyunk. hogy városaink egyszer mégiscsak megnyílnak. jelentős ember. Egy kaszasuhintásnyi idő alatt ért véget a háború. legfeljebb alig érzékelhető fényt és mozgást az égen. Megérintett engem. nem farag egy darab fát.nekik egy örökkévalóság . Azok pedig előbb ijesztő gyorsasággal. Gyerekei vagy könyvet. hogy mennyi gyönyörű faragvány nem készült el soha csak azért. Lehet. amikor megkezdődött. mit csináltunk. amely oly könnyen visszaveszi tőlünk. . amikor az óránként ötezer mérföldes sebességgel száguldó gépek meglátták célpontjukat. egy pár cipőt. Nagyapám egyszer. Sokkal fantasztikusabb. Sokszor gondolok arra. A fűnyíró tevékenysége olyan.mondta -. Amint mondottam: szobrász volt. aki meghal. amellyel soha nem csinált semmit. aki csak nyírja a füvet. szegény Millie.Millie… suttogta . mintha tíz másodperc múlva holtan esnél össze. amelyet beültetett.Mindenkinek. Semmire sem emlékszem. Vagy egy kertet.Micsoda? . Alakította a világot. Amikor feledjük. Halálát sohasem tudtam feledni. A pokolba velük! Rázd meg a fát. amit a kezünk megérintett. a világ tízmillió szép cselekedettel lett szegényebb. hogy a lajhár lezuhanjon!” . . mert meghalt. és elnyel bennünket. . Montag megfordult és visszanézett. csak az a lényeges. mint ahogy reánk küldi szeleit. amikor a bomba hullni kezdett. vagy a tengert. . abban a pillanatban. Egyéniség volt. a vidéket és a rengeteget. házat vagy egy falat. nem segít nekünk galambot nevelni a hátsó udvaron. Montag? Hamut. Esetleg cigaretta volt benne. mintha soha nem is lett volna. Hány tréfa hiányzik a világból. vagy az ölében tartotta. hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek. Abban reménykedett. Érti? . amelyet felépített. amit mi ültettünk minket lássanak abban. akár a puskagolyók. A kezére gondolok. akár a magvető a szemeket.Nagyapám réges-régen halott.Millie… Millie… .a gépek már maguk mögött hagyták a látóhatár felét. hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után. Vagy lógatta. amelyeknek létezésében a vad szigetlakók nem hisznek. mondotta nagyapám.Odanézzen! . amelyet a gépek maguk mögött hagytak. s beengedik a zöld mezőket. amit elhódítottunk tőle. hisz láthatatlanok. Mit adtál te a városnak.sírtam. mondta a nagyapám. hogy valójában láttak valamit.Lakasd jól a szemed csodával . Ne kérj biztosítékot. Nagyapám egy tucatszor lepergette a V-2-filmet. Valamit. hadd lássák: a föld milyen kicsiny részét hódítottuk meg.

Látta őt a fal felé fordulni a csillogó. és halkan felmondta és elismételte magának a felidézett szavakat. fél arasznyira. Csak egy pillanatra nyitotta ki a szemét. újjáépítve de felismerhetetlenül. úgy döntötte fel az embereket. A föld még remegett alatta. millió képtelenség. s miközben feküdt a földön. fordított kőbe írva… Millió szín. még a szemét is összeszorította. Montag a földre vetette magát. akár egy kézmozdulat. ajtó az ablak helyén. száját eltömte a por. Halálhörgése csak később hallatszott. halál reád!” Montag egyetlen pillanatig láthatta csak az égről lehulló bombákat. Széthulló betondarabok és meggörbült. teste darabokra hullik. negyed arasznyira volt a szálloda tetejétől. Mildred felkapta tekintetét a mennyezetre. Montag elvágódott. Ott találkoztunk: most már emlékszem. mielőtt elillan. hogy az a semmiben lebegő. nagyobb volt.kiáltotta Fabernek. Alig kapott levegőt. .szétzúzza a vadember szívét. vas és fa áradatával a földszinten nyüzsgő tömeg közé hullana. Millie és én. mint amekkorának az ember építette.gondolta Montag a földbe kapaszkodva -. önmagát emésztő arc az övé. ahol a “család” egyre csak gagyogott. Az asszony úgy előrehajolt. csak a Prédikátor maga volt ott az agyában. Emlékszem a könyv egy részére. hogy csaknem belebújt a falba. mielőtt a megrázkódtatás lecsillapodik. Mielőtt még a busz ötven yardnyi utat megtenne az országúton: már nem is lesz úti célja. “Menekülj!” . látta és érzékelte. Montag a földön hevert. úton van az egyik romvárostól a másikig. gyorsan. magasba emelte és szanaszét permetezte a vizet. mozgó. hogy látja és érzékeli. s azok egyszerre. ahogy ott feküdt. hogyan tükröződik a tv-falak elsötétülése Mildred arcán. amely most már csak egy arasznyira. az ötórás busz már valahol a vidék mély völgyeit járja. hogy elsüllyedjen örömet sugárzó fényükben: Az első bomba robbant. Faber pedig kijutott a városból. mielőtt a szél elül. mikor a bomba egy yardnyira. pusztulj el. Borzasztó lehetett az a felismerés. Clarisse-nak. kiéhezett. nagyobb volt. a nedves. mit mond a repülőgépek vijjogása: “Porladj el. kő kövön ne maradjon. a nevén szólította Mildredet. De mire? Igen. csukott szemét. egy részére. cementszerű homok. Egyetlen elképesztő pillanatig ott lebegett a város. Bár a pusztulás még nem következett be. s közben újra meg újra azt gondolta: emlékszem. igen. és ő sok millió fontnyi tégla. nagyon régen.” A megrázkódtatás felkavarta a levegőt a folyó mentén. mintha álmatlan szorongásának titkát akarná ott megtalálni. színekben pompázó fal felé. akár a sorban álló dominóköveket. Megvan. Városból indult romhalmaz felé. Chicagóban. egy lábnyira. agya szétszórja néhány kedves emlékét. emlékszem! Chicago! Chicago… nagyon régen. a sírás is fojtogatta. mint amekkora nagyságra valaha is törekedett volna. Tudta azt is. A város aztán összecsuklott. magányos. a lehető legkisebbre összehúzózkodott. mintha bele akarná vetni magát a mindent elárasztó színekbe. És Mildred… Fuss el! Menekülj! Annak a másodpercnek töredékében látta az asszonyt egy szállodai szobában. hogy együtt folytassák zuhanásukat a pincébe. olyan gyorsnak. felkavarta a port. gyorsan. az elülső pedig hátul. minden nehézség nélkül eszébe jutottak.Mildred! Talán a színt. alapja meg fent. s holtan terült el a földön. Hihetetlennek tűnt. kimúlik. még a levegőben lóg: már elháríthatatlan minden emberi számítás szerint. beszédet és gügyögést sugárzó televíziós adókat adta át először a bomba a feledésnek. vére ámultan fröccsen ki belőle. vagy csak képzelte. mintha felesége sikoltását is hallotta volna. Olyan volt az egész. Helyet cseréltek. És ebben a pillanatban a bombák helyett a várost látta a levegőben. a ház teteje lent. ahol a robbanás a maga esztelen módján végez velük. A Prédikátor könyve. A heves déli szélben a fölöttük magasodó fák úgy hajoltak meg. mint egy feje tetejére állított falfestmény. Mildrednek: “Fuss el onnan!” De rádöbbent: Clarisse halott. de semmit sem szólt a bombáról. emlékszem. személyesen. szikrázó vasak emelkedtek a levegőbe. de valami másra emlékszem. mintha gyászoltak volna. locsogott mosolyogva. egy arasznyira volt az épülettől. s . “Emlékszem . A visszaemlékezést nem zavarta meg semmiféle fogkrém reklámja. hogyan zuhan az óriási vasököl a távoli városra. világosságot. a hátsó traktus elöl. Keze gyámoltalanul nyúlt feléjük. A Próféták és a Jelenések könyvének egy részére. vakolat. s mit sem értve az egészből. Montag látta. aki a még hátralevő milliomodrésznyi perctöredékben meglátta a kristálygolyóból tükörré változott falban eszelősen üres arcát. mintha a tető és az egész épület most szakadna le.

. . külön-külön lát minden egyes porszemet. Az emberek nem néztek többé a folyóra s a tűz felé fordultak.Azon tűnődöm. fűszálat. Majd. Ujjaik a sarat markolászták. nincs más módja. nézz a világra. Vége. az ennivaló megszerzéséhez.reá tekintett… . akár a partra vetett halak. a tűzrakáshoz. bár ez még csak a kezdet. és lesz időnk. aztán kis gallyakat dobott rá. amit látok. s azon elégette önmagát. hogy körülnézzenek. úgy hitte. hogy mi történik. Néhány száz évenként máglyát rakott. hogyan terül rá világukra a nagy csend. és arcát elöntötték a könnyek.Itt vagyok . Akkor végérvényesen az enyém.Főnix. Miközben feküdt. hogy ide-oda menjenek.Valamikor réges-régen élt egy átkozottul fura madár. Granger csendesen felállt. amit eddig féltve őriztünk magunkban. akár a többiek. A többiek még egy ideig félálomban hevertek. Első unokatestvére lehetett az . gondolta Montag. de lesz benne éppen elég igazság is.Lapállyá változott . táncolni kezdett a serpenyőben.Olyan a város. Most csak elindulunk. hogy felkeljenek. hogy hideg vagy halott a föld. hogy megemésszük a dolgokat. s nehezen gyulladtak meg. és itt keringjen az ereimben. nehogy megrepedjen a dobhártyájuk. Aztán káromkodott. s felfelé megyünk a folyó mentén. s hozzálássanak napi teendőikhez: az ezer apró kötelességhez. előjövünk. és szájunk és kezünk kiadja azt. Montag a folyóra nézett. hogy a véremmé váljon. és meghall minden kiáltást. Főnixnek hívták. Most mindent látni szeretnék! Amit magamba szívok. A szél elhalt. . Egy pillanat múlva a szalonna reszketni. Istenem. de végül mégis lángra kaptak. Végül lebotorkált a folyóhoz. ahogy a dolgok lassan felgyülemlenek bennem. Úgy kapaszkodtak a földbe. de nyakszirtjüket nem színezte meg a nap fénye.mondta hosszú idő után. Amit mondunk. mikor a dolgok már jó ideje leülepedtek bennünk. hány embert lepett meg a dolog? S hány város pusztult el még a földkerekségen. annak egy része nem lesz helyes. Montag figyelte. Hány pusztult el csak ebben az országban? Száz? Ezer? Valaki meggyújtott egy szál gyufát. s folyásával ellentétes irányban kémlelni kezdte a tájat. Granger egy vízhatlan vászondarabból kigöngyölt egy kevés szalonnát. A világ valódi megismerésének. amely most a világba szakad. mindegy. A sercegő zsír szaga betöltötte a reggeli levegőt. minden a véremmé válik. amely arcukat tépte. hogy a kezükkel serénykedjenek. és milyenek is a dolgok valójában. hogy ez következik? Azon tűnődöm. Aztán egy napon. mint ha azt. de egy idő után. A vasúti sínekre nézett: vagy ezek mentén. Csend telepedett a megszitált homokra. vagy mi fog történni. annyira be tudom fogadni magamba. A férfiak csendesen figyelték a szertartást. Az emberek úgy kapkodtak levegő után. hogy végre felfogják érzékeikkel ennek a napnak a teljes valóságát.Eszünk valamit. Istenem. Tátott szájjal ordítottak. még idegen lesz tőlem. Mindegy volt már.mondta a hang. Valaki egy kis serpenyőt vett elő. Granger a tűzbe bámult: . majd a tűz fölé tartották. hogy lássuk. A levegő hideg volt. Ott bizonyara nagy szükség lesz ránk. Montag velük kiabált. vajon ép-e karja. ahogy lehajoltak. felszaggatta az ajkukat és megindította orruk vérét. mint ahogy a gyermek ragaszkodik megszokott tárgyaihoz. vajon hányan tudták. Közelgő eső szaga érzett. . Vagy esetleg az országúton. többé nem fogom elveszteni. s vele egy darab papírt. melyet a zsebéből vett elő. sírást és suttogást. bár még alig kapott levegőt. amelyek vizesek voltak. Káromkodott szünet nélkül. hosszú hallgatás után: . Azután ő sem moccant. Hallani letetett gyors. úgy látszik. Még nem voltak készen arra. majd egyre lassuló lélegzetüket. megbizonyosodott. mit mondanak az emberek. hogy meglássuk a világot. lába. hogy ülepedik le a homokvihar. amely itt látható körülöttem. beletették a szalonnát. hogy szembeszálljon a széllel. Poros szempillájukkal pislogtak. hogy éppen megőrizzék magukat. A kora reggelen. Mindenesetre jó úton vagyok. napkeltekor mind nagyobb lánggal égett a tűz. mint egy halom sütőpor. Aztán megfordulunk. Montag felült. A folyón megyünk tovább. s eljött az idő. A nap halványpiros vonalat rajzolt a fekete látóhatárra. Egy csomó fű és falevél közé dugta. hogy mennek a dolgok a világban.Micsoda? .

egészen délig. tele szénával. akik erre haladtak el a városból kivezető útjuk során. években sok magányos emberrel fogunk találkozni. hogy megszerkesztjük a legnagyobb istenverte gőzexkavátort. Ideje a rontásnak. újra meg újra. vagy legalábbis elmondják. és ideje a szólásnak.embernek. aki visszaemlékszik ezekre az ostobaságokra. amelyet magunkkal viszünk. addig van remény arra. de még egy éven belül. gondolatokba merülve megették. mintha egy pislákoló lámpa kanócát feljebb csavarták volna. és levelei a népek gyógyítására valók. hogy megkönnyítse az utat? Mindennek rendelt ideje van. újra visszatér ide. egyedül. amerre farmok voltak és csűrök. hamvaiból újjászületett. Elindultak észak felé. hogy Grangert előreengedje. De mi mást tud még. Később. mit csinálunk. S ha mind hallgatnak. Amíg pedig tudunk róla. mit ad hozzá egy ilyen napon ahhoz.Egyre gondoljatok csak: nem vagyunk fontosak. Befejezték az evést. hogy a tanultakat jól megőrizték. amit a főnix nem tudott. Montag félreállt. amíg a szalonna kihűl. mintha ugyanezt csinálnánk mi is.” Igen. Igen . meggyaláztuk azoknak a szegény embereknek a sírját. ez azért van így. egyszer majd segítségére lesz valakinek. induljunk el a víz folyásával ellenkező irányba . mely tizenkét gyümölcsöt terem vala: minden hónapban meghozván gyümölcsét. De Granger ránézett. Igen. hónapokban. hogy istenverte ostobaságot cselekszünk. akkor nem éltünk a belőlük merített tudással. és letelepedtek a fákra. és semmit sem vesztettek el belőle. De valahányszor elégette magát. Semmik vagyunk. kezdjünk hozzá először egy tükörgyár felépítéséhez. s azt. hogy a közepébe ugrunk. és jó alaposan nézzük meg magunkat. akik előttünk haltak meg. Bár amikor régen a könyvek még a kezeinkben voltak. egy hónap vagy fél év múlva. s amerre sok ember járt az éjjel. hisz itt van körülöttünk. s felmelegíti őket. De most ezen a reggelen még hosszú gyaloglás vár rájuk. Azt ugyanis. Minden nemzedékben akad néhány ember. ezt őrzöm magamban délig. fortyognak benne a szavak. hogy a többiek is felsorakoztak mögé. megvárta. Montag elindult. láthatjuk. mi mást? Még valamit… “… és a folyóvízen innen és túl életnek fája vala. amelyet sok ezer év óta véghezvittünk. De talán majd ha a nap magasabbra emelkedik. belétemetjük a háborút. Megbántottuk a halottakat. Leemelte a serpenyőt a tűzről.ez minden. A folyóra nézett. hogy egyszer abbahagyjuk ezt az átkozott máglyarakást. Induljunk el. amire emlékeznek.mondotta Granger. hogyan formálódnak. mert sok mindent át kell gondolniuk. délig… Amikorra a városba érünk. Hosszú távon csak ez segíthet rajtunk. . A nap világosodni kezdett körülöttük.Nos. s rövid idő múltán észrevette. A következő hetekben. Az a szállítmány. s intett neki. Úgy látszik. azt felelhetitek nekik: emlékezünk. Montag erre újra elindult. arra. A madarak visszatértek. Loránd Imre fordítása . Egyszer aztán annyi mindenre emlékezünk majd. csak csupa tükröt. aztán lassan. s kioltották a tüzet. gondolta Montag. és elföldeljük. beszélgetni kezdenek. az elkövetkezendő években ne gyártsunk mást. Ideje a hallgatásnak. és sok mindenre kell emlékezniük. . megássuk vele a világ legnagyobb sírját. és ideje az építésnek. S ha megkérdik majd tőlünk. hogy biztosak legyenek abban. amelyek visszafelé vezettek. amíg össze nem ismerkedik az idevalósi emberekkel. Igen. és addig jár-kel. S amikor majd reá kerül a sor. az égre s a rozsdás sínekre. De mi tudjuk. Minden istenverte ostobaságról tudunk. Montag érezte.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful