IRÓI ARCKÉPEK

IRTA

OLÁH GÁBOR

BUDAPEST, 1910 SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA

A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu

Elektronikus változat: Budapest : Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2013 Készült az Internet Szolgáltatók Tanácsa támogatásával. Készítette az Országos Széchényi Könyvtár E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya ISBN 978-615-5292-42-2 (online) MEK-11477

2

TARTALOM GYULAI PÁL BEÖTHY ZSOLT PÉTERFY JENŐ MIKSZÁTH KÁLMÁN HERCZEG FERENC GÁRDONYI GÉZA VAJDA JÁNOS KISS JÓZSEF SZABOLCSKA MIHÁLY ADY ENDRE

3

GYULAI PÁL
Sok nagy emberünkkel szemben olyanok voltunk mi magyarok, mint a sirkő faragók, akik csak a halottaknak faragják meg obeliszkjét s vésik rá az elhunytak érdemét aranybetűkkel. Sehol olyan óvatosak és tévedők nem vagyunk, mint élő nagyjaink megbecslésében. Sokszor voltunk a késői bánat nemzete éppen e miatt, mi magyarok. Gyulai Pállal szemben nem lesz okunk semmit megbánni, mert már pályája delén biztosítottunk neki helyet a nagyok pantheonában. Magyarországon páratlan dolog az, hogy a legnépszerűtlenebb műfaj mesterét a népszerűség koszorújával illessük már életében. Biráló ostorától megvert írók édesedtek hozzá és vallották kemény vétóját igaznak. Nem egyszer megverte félszázad alatt az egész nemzetet is; s félszázad multán az egész nemzet rá néz élő íróink közt a legnagyobb tisztelettel. Mi ennek az oka? Van egy emberi tulajdonság, amely talán mindennél imponálóbb a világon: a bátorság. A bátrak az emberiség hősei. Minden nagy újító a bátorság vértezetében jelenik meg a világ színpadán, s zászlajára már eleve ráírta a végzet: Audaces fortuna juvat. A bátrakat a szerencse is segíti, de a kortársak is hódolnak előtte. Gyulai Pál írói egyéniségében az igazságot merő bátorság a főhódító. Sok tekintetben Bajzához hasonló, aki először meri kimondani, hogy az irodalomban nincs születési arisztokrácia, mert az irodalom: köztársaság. Az érdeket nem tekintő igazmondás Kölcseyt gyűlöltté, Bajzát félelmetessé, Gyulait tiszteltté teszi. Ime, a magyar kritikának gyermek-, ifjú- és férfikora. Gyulai Pál előtt kettő szent a világon: a nő és az igazság. Az egyikért odaadja ifjúságát, a másiknak oda egész életét. A nő volt költészete forrásának fakasztó tündére; az igazság imádása pedig az irodalom birói székébe ültette. Ez a kettős ideál magyarázza erkölcsi fölfogásának tisztaságát és ítéletmondásának hajthatatlan bátorságát. Szív és ész harcot vív benne, ha nem is olyan tragikus végzetességgel, mint Széchenyiben vagy Keményben, akiket oly nagyon szeret; de különösen szatiráinak hangjából kirémlik ez a belső küzdelem. Esze nem zsarnokoskodott ugyan szivén, de sokszor kigúnyolta és fölébe került. Maga magyarázza ezt a sajátságos lelkiállapotot azzal, hogy: „a gúny gyakran csak szívbe fojtott köny, méreggé válva.” Az igazság hajthatatlan kimondásához kell bizonyos naivság és önzetlenség is. A raffinált lélek sokkal magaszeretőbb, semhogy kellemetlenségeket zúdítson magára; kedves hazugságok útján kerűli ki az igazmondás fejbetörését. Gyulai elég naiv volt ahhoz, hogy magát ne szeresse annyira, mint elveit. Ezért támadtak összeütközései; ezek szivének szivéig bánthatták, de nem panaszkodott, csak gúnyolódott. A gúny mindig nemes lélek kiáltása, de megtorzítva a szenvedések visszhangjától. Aki jó mélyre lát: sok rosszat meglát; nem csoda, ha elfanyarul és ócsárolja emberi hiuságunkat. Gyulai sokszor keserű, de többször könyek közt nevető. A magyar humor mintegy megfinomulva sugárzik lelkén keresztül. A Mikes hazája szülte s itt olyan emberek teremnek, akik egy elveszett életre is csak a csöndes lemondás bánatos mosolyával tekintenek vissza. Gyulai nem is azért nagy, mert talán rossz költőket ölt meg és jókat teremtett. A rossz költőket az idő öli meg, nem a kritikus; a jókat nem a kritikus teremti, hanem az egyéniség és a kor. Gyulai azért nagy, mert magát adja mindenben. Neki a birálat épp oly szubjektív forma, mint egy dal három versszaka; dalaiból kicseng a mély érzések Gyulaijának tördelt szava, birálataiban pedig ott hadakozik az igazát vasas marokkal is védő Én. Ez az egyéniség kétségkívül oly érdekes, oly őszinte, oly naivul vakmerő, hogy szeretettel és tisztelettel nézünk rá, akár lantot, akár pallost fog a kezében. Gyulai Pál alakja a gúny palástjában jelenik meg, de az arcon sajátságos kecsesség mosolyog, a szív szivében pedig az érzések mély tava reng. A kecsesség a legnehezebben fölismerhető sajátsága Gyulainak, pedig megvan az emberben is,
4

tördeli gondolatait. kiépíti képzelődésének határtalan anyagával. akár egy régi udvarházat fest meg. amelyek közül egy: A budai rózsahegyen. Innen van. Gyulai lirai költő. mintha itt Gyulai előtt inkább az ötvenes évek rajza. Ámbátor ezeket a határvonalakat megvonni nagyon iskolás. Gyulai Pál egyidőben lirai költő és józan kritikus. akár a Jókai regényeit darabolja szét. hogy búsongó gúnyolódásában Gyulainak. a költőnek. a honvéd és a nő apotheozisa. Értelmi alkotónak vehető: a judicium. De a példák annál igazabbak.megvan az íróban is. Gyulaiban ez a belső megindultság a döntő. mert kutató gondolatát a megérzés ösztönszerűsége vezeti helyes utakon. Gyulainak kedves időszaka az ősz. de igen rossz kritikus. éppen fordítva. Romhányi talán azért is szakadt félbe. Értéke szubjektiv hangú versszakaiban rejlik. hogy a szubjektivitása mégis nagyobb. E két nagy erőnek alsóbb tényező i szintígy kiegészítik és ellensúlyozzák egymást. mikor Jancsó Pál úron nevet. bár van néhány gyönyörű dala. Minden tárgyhoz belső megindúlással nyúl. ott az érzésbeli pótolja túlhatalmasodva és megfordítva. Legalább nekünk úgy tetszik. ahol igazi mivoltával. hogy a magyar jellemnek. Költészetére Petőfi volt legnagyobb hatással. az objektivitás. mert nagyon megszűri az érzéseket s gyakran hidegen önti formákba. A multak álmából fölébredni nem tudó 5 . mint a képzeteket kapcsoló. egyik az. judiciummal fölvértezett. bár inkább féloldalúan csak fogyatkozásait festő. hogy Gyulai mint költő kritikusa magának. a személyek sorsa. az erősebb helyt áll a gyöngébbért is. a kritikussal foghat kezet: a szatirában. akár hitvese haláláról dalol. teremteni új képzetkapcsolásokkal keveset tud. mint objektivitása. Ez az őszies mélaság borong a régi udvarház utolsó gazdájának a történetén is. Romhányi-ban félig tárgyiasítva forrong ugyanez az érzés. de világos látása dolgok és emberek lelkébe hat. ami lelkén feküdt. Ez a kecsesség stílusa szövetének mintegy csipkefodra. Ezért sikerülnek inkább apró jelenetei. a szubjektivitás. ahol az értelmi erő fogyatékos. de mint kritikus. sablonos is. ami nagy erény. Még kritikáiban is kecses pajkossággal vidámítja különben kegyetlen gúnyját. az bizonyos. Érdekes. a logikusság. Egyszerűség és tisztaság tükörében akarja mutatni Gyulai is a lelkét. mint nagy mestere. a fantázia. Hajlandók vagyunk ezt a nagy magyar verset költészete legtökéletesebb termésének tartani. ami baj. másik az. vagy a nőket odaülteti a tükör elé. Jókai lelkében rés tátong a logikusság falán s ezt betölti. de kritikusnak kiválóan logikus. hogy már asszonyosan fejezzük ki magunkat. de A népszerűség halhatatlan szatirája Gyulaié és senki másé. mert a költő elmondta már benne mindazt. legmélyebbrő l szakadó érzése: magyar faját féltő érzése hömpölyög. mégis egyik legigazibb képe. az égben. Petőfi igen nagy lirikus. Arany Jánosban szintén a logikán nyugvó rendnek külső és belső hatalma takarja védősátorába az erőtlenebb képzeletet. balladáit Arany hatása alatt. novellaíró és kritikus. Gyulainál közönségesen igaz képet mutató. mint Arany. Az emberi lélek két alkotója az értelem és az érzelem. sőt kétséges dolog. Ott lappang ez a kecsesség prózájában is. Gyulai képzelete szárnyatlan. Gyulai költőnek nagyon szegény képzeletű. ez avatta költővé. sokkal nagyobb benne a megfigyelő erő. Múzsáját ez viszi virágos mezőkre s daloltat a komor Kemény nagy becslő jével gyermekdalokat. a prózának pedig egyik legnagyobb magyar mestere. a politikai elvek mérlegelése. méltó társa Burns híres dalának: Marimhoz. elvarázsló tüköre. mint a képzelet. érzelminek: a szimpathia. Dalait írhatta Petőfi nyomán. Madáchban erősebb a logika. Mintha azt mondanánk: tűz és víz. Csakhogy ez a visszaverő tükör Petőfinél a lángész és képzelet nagyító. Költői ereje mégis csak ott a leghatalmasabb. Kossuth és Görgei nagyságának megállapítása volna az igazi cél. mely A népszerűség-et teremtette. Romhányi meséje szegény is. sokszor költő az együttérzésig. Értéke kettős. A kötött forma szorítja. meg is sínyli: a költő. a sovány mese tovább fejlése nem érdekelte. szive „a méla érzések rabja”. mintsem egy lélektani regény lebonyolítása. Valamelyiknek meg kell sínylenie ezt az ikerséget. ez kényszeríti mint kritikust az igazságnak törik-szakad kimondására. vagy mikor egy berlini magyar társaság mulatozását írja le Heinei tollal.

mert előadásmódja eltér minden más művétől. mint Petőfi szokta. hanem egy-egy alak. Sokszor idézi a britt költő alakjait. A hőseivel úgy bánik el. A cselekvény fakó szövetét a hangulat vagy a stílművészet gyöngyözi ki nála tetszetőssé. érzésünket. éleslátásának tükörtiszta levegő jében mutatja föl birálatának tárgyát. Mintha Petőfi prózájának volna művészibb visszazengése. Gyulai behunyt szemmel is mindig a szeg fejére üt. hogy mikor értékelésről van szó. ezt a szakadást be nem töltheti. és az ő édes Mariját. s amely ott reszket Munkácsy némely magyar képén. művészi értéke mellett van még szubjektiv érdekessége is. Izsó búsuló juhászán. melybő l az Arany Bolond Istók-ja fakad. csiszolja. Van Gyulainak csaknem minden munkájában valami döccenés. képekkel díszesített. rohanó. szinte Rembrandtjává lesz azoknak az egyéniségeknek. képzeletének mindig kész anyagával. mert kétségtelen. legalább is művészi életet él. különösen ha gunyol valamit. Befúródik hőseinek a lelkébe. a jellemét. én lassan. az a magyar melancholia. Eleven. Bataille-nak. nehezen. vagy drámai módon nyitja meg előttünk lelköket. Nagy gonddal írja munkáit. megfigyelő ereje annál gazdagabb. míg lélek nem reszket belé s a holt tömeg él. Ami a költő Gyulainál fogyatkozás. amelynek mi csak külső hatását látjuk abban. mint a Röntgen-sugár: rendes szemeknek eltakart titkokba világít. A Nők a tükör előtt bevezető része költemény prózában. Gyulai rossz mesemondó. Talán tőle tanult valamit Gyulai ebben is. Ilyen szimbolizáló erővel festi meg Zola Germinal-jában egy öreg bányászlónak. a beszélő szenvedélye szinte átizzasztja. a fantázia erőtlensége szemben a judicium hideg józanságával. Ha fantáziája szegény. nyelve soha nem ragyog úgy. gúnyosan maga bevallja Romhányi II. amely egyaránt megrázza értelmünket. amely az ihlet elszállásakor szakadt űr a művészi teremtés folyamatában. énekében. addig fúrja-faragja. A tükör előtt hiúskodó nőkhöz mindig van egy-két szava. a vagyoni romlás sírján táncoló úri hölgyet.Radnóthy sorsában a Gyulai melancholiája szomorog. kigúnyolja vagy szereti őket. mint gazdáik. Gyulai pedig átömleszti Shakespeare-rajongását egy színművészbe és teszi mintegy tragikumának gyökerévé. Hogy nincs nagy képzelőereje. „Óh. sokszor a cizellálásig viszi mondathullámoztatásának művészetét. s a Shakespeare képzeletének izzó napjától szinte fölhevűl a Gyulai hideg fantáziája is. a belső megindultságnak sokszor gyönyörű hangján. élesen 6 . szakadozott. mint Jókai szokta. sajnálja. Gyulai nem von színes szavakból fátyolt az értékelendő dolgok elébe. Novelláiban nem is a történet a fő. mint a szobrász márványával: addig kerülgeti a nemes anyagot. hanem a képzelődés legkisebb köde nélkül. kínnal írok!” . A vén szinész-e azért igen érdekes. az érdekházasság golgotájára készülő menyasszonyt. föl-fölvetődnek benne Petőfi költői hasonlatai. Ez a mélabú a novellaíró Gyulainál összetettebbé válik: a komikum bele-belekacag a tragikum gyászába s a művészi diszharmóniának édeskeserű hatását teremti meg. vési. Kritikai rátermettségének van valami belső mozgató ereje. Mint kritikus. Sajátságos munka ez. az új időknek ékszerekkel megkisértett Gretchenét. de sokszor meg is bénítja. Itt a kritikus segíti a novellaírót. sokszor megmegvillan. erővé lesz a kritikusnál. s csakugyan. amit aztán ő magáévá egyénit. Sokszor szóba áll hőseivel. Említett szubjektivitása untalan beleszól a dolgokba. máskor azonban ruganyos könnyűséggel lüktet tovább. akik épp úgy marakodnak.vallja be maga. A gond lassúsága sokszor rá is nehezedik stílusára. Goethe szónoki beszédben lángoltatta fiatal lelkét Shakespeare-ért. mondásait. Tompa őszi dalain és nem egy népdalunk síró vigalmában. mert látása olyan. szubjektiv érdekessége: Gyulai lelkének elburkolása egy meglehetős bizarr történet formájába. az ártatlan hiúságok leányát. mint a vénülő s magát festegető szeretőt. mint a fényes acél. hogy Keménynek egy-egy vezérgondolata átszáll rá. Művészi értéke: az öreg Dávid tragikus pályafutásának színészhez méltó előadása. Kemény Zsigmondnál ez a sajátságos hangulat koronát tesz a fejére és egész királyi voltában ragyog és szomorít. Csak a Régi udvarház magyar és német kutyájára kell gondolnunk. akiket stilművészetével megfest. a tükör előtt pózoló hiúbolond poétanőt. ahol komoly nagy meséket kellene mondania. mint A vén színész-ben. mint jellemrajzoló.

melynek élén hősei ragyognak. Nemzeti gyarlóságainkat. Megtörténik azonban. sebeket kap sokszor az ártatlan is. a pártosság agyarkodásait: senki sem hányta oly vakmerő szavakkal szemünkre. kortársa volt Kossuthnak és Deáknak. ennyit mond: „Nem pártokat vezérelt. mint Gyulai Pál. ha összeütközik. hogy elnevezi a ballada Shakespeare-jének. Szántszándékkal olyan elvek. Arany János örök érdemét azzal fejezi ki. Ez az ember látta Petőfit és átélte a forradalmat. amit veszendő. ilyenkor is sejti. a szimpáthiának valami páratlan gazdagságával tud kisérni száz meg százféle dolgot és lelket. hogy Gyulait is elragadja a gondolatbeli ellentétek vagy párhuzamok játéka és ilyenkor a vaskos igazság helyett lengébb szövetű. Mennyi nagy névvel. amely eddig aranykorszaka volt költészetünknek. Nagyon segíti itt gunyolódó szelleme. látta Vörösmarty napjának lehanyatlását és megörökítette életét. Széchenyiben siratta a legösszetettebb lelkű magyart. mert vagy nem bírja ítéletének mérőnyelvét egyensúlyba hozni.szembeállítja tehetségök fényét tehetségök árnyával. hanem velök együtt éli át életöket. az államférfiról. sőt éppen az ember hajlamaiból következtet az író lelkére. Keményhez és Aranyhoz. Az ilyeneknek Gyulai vas kitartással akarja meghódítani Magyarországot. hull. minden értékkel ellenértéket állít szemközt. ha nem találta is meg. a maga tagbaszakadt tömör kis alakjával. A népszerűséggel csaknem fitogtatva húz újjat s egész gyönyörűséggel úszik a népszerűtlenség árjában. a szóözönök árjában úszást. mennyi fényes emlékkel nőtt 7 . hogy az ellentét hatalmával egészen plasztikusan hozza ki az író lelki arcvonásait. Logikája itt az ellensúlyozódás törvényét követi. mert Gyulai Pál szellemi megújulásunk minden hőséről följegyezte azt. Máskor a népszerűség dédelgetett gyermekeinek ront és sarabolja-darabolja tehetségöket a szétszakadásig. a harc örökös vágya. akiket nemcsak megért. Jobbra vág. Az írókkal együtt színpadra hozza egész korszakukat. akiket a magyarság vagy rövidlátásból. balra vág. hogy neki talán még jobban fájt. mint azoknak. hogy korokról és emberekről szinte epigrammai tömörséggel tudja betűkbe vésni a legjellemzőbbet. Legközelebb férkőzik e tekintetben Vörösmartyhoz. De az igazságot. sokszor olyan emberek mellett ránt kardot. a népszerűség hajhászását. Ez a komoly mérlegelés a csalatkozhatás félelmébő l születik s az írói lelkiismeret dajkálja. A XIX. amely rászületett a hibák és félszegségek rögtön meglátására. Az írót soha nem választja el az embertől. ismerte Egressy Gábort és harcolt vele. Gyulai. hogy tragédiákat ír a regény formájában. mint Shakespeare azt a zagyva néptömeget. A tizenkilencedik századnak ő a legcsatázóbb magyarja. De legfájóbb ütésében is volt valami mélyen megindító: az. vagy két kevéssé rokon jelenséget rokonít az elme játékának művészi kényszerűségével. Mintha az embereket egymásra uszító pajkos Puk lelke szorulna sokszor bele. barátja volt Arany Jánosnak és emléket emelt neki. nem lesz nehéz összefoglaló történetet írni. akikre ütött. művészi féligazságot ad. Érdekli az irodalomnak minden ága. együtt űlt Jókaival a főrendek házában és meg-megtépdeste koszorúját. * Gyulai Pál. az álpáthoszt. Kazinczyban a páratlan izgató és úttörő „hősies szellemét” emeli ki rögtön.” Az ilyenekben tanult sokat tőle Péterfy Jenő. a maga meggyőződésének legpártosabb magyarja. ami bennök maradandó. Kemény Zsigmondról azt mondja. a kritikusban. jó ideig. az ember. Kemény Zsigmond volt a buzdítója és megnyílt előtte e súlyos ember életének tragikuma. amelyben éltek-csatáztak. alig sejteti egy félszázadunknak legfélelmesebb és legigazibb bíráját. század magyar irodalmáról. mint gyökeréből a fára magára. Eötvösről. Szinte faji vonássá hatalmasodik Gyulaiban. Megvan Gyulainak az a ritka adománya. olyan kápráztató ingerkedéseket visz véghez. hanem eszméket kezdeményezett. hogy az igazság szikráját mintegy önkénytelenűl pattantsa ki magából ez a két ellentétes erő. mikor mást birál. egyúttal magának is szigorú ellenőrzője. vagy érzékenységbő l nem igen emelt szivéhez.

mint amennyit látunk benne. Mikor elhalad mellettünk. golyótól biccentő. az a sajátságos érzés ejt rabul. hogy a XIX. aki többet jelent. mint egy eleven szimbolum. század Magyarországa ment el mellettünk lassú.össze az erdélyi Gyulai Pál neve! Úgy jár ma is közöttünk. 8 . de kemény lépésével.

a formulák kultusza. Ez is magába olvaszt mindent. mint Sainte-Beuve. Péterfy a gyökerét szerette keresni mindennek. hanem átgyúrta. a magyar irodalmi oktatás tehát az ő szellemét viseli magán. események rajzolásánál. de ez nem pusztán szónokiasság. Hiszen irodalomtörténeti búvárlásai közben egy szikár adat. ami vagyunk. ő is csak színes képet ad arról a benyomásról. a tartalom: a világ. Költeményekkel. nem olyan mély lélektani elemző. s ami még több: németektől. ami több: idegentől. gondolkozásmódjában magyar. s aztán irodalomtörténeti értekezések hídján át esztétikai elméletek birodalmába vezet s ott vet határt. a fajiság felfegyverzett gondolata. átélte magyarrá. a magyarnak. regénynyel kezdődik irodalmi pályája. hanem belső megindultság. szemben a Péterfy-féle fejlesztő. s akkor sem tartotta meg germán formájában. Tanár. Jókait megsiratva méltatja a halálát követő reggelen. vagy talán mindakettő együtt s egymás rovására. szinte minden más felett imponáló. oly erővel ragadja meg képzeletét. csak formai! Azt válaszoljuk erre. Megadatott neki az ékesszólás hatalma. minél kevésbbé az. ami magyar. írásban is. A mai Magyarország tanárságának legnagyobb része keze alól került ki. Azoktól a németektől. Ezért rója meg legnagyobb ellenfele. Általában lírai melegség ömlik el fejtegetésein. Megvan benne az a nyugtalanító ösztökélés. hogy költői elbeszélésnek teszi hősévé. amely társakat nevel mellé a tanítványok sorából. készen veszi a rámát. egész mai tanuló nemzedékünk a Beöthy jelölte utakon. amihez ér. akiktől a magyar faj. hogy egész lelkében. vagy szorítsa hátra a szükséges elemeket. az nem a mienk. ami szellemi. sajátságos dologgal állunk itt szemben. Beöthy pedig sok dolognak csak „kifejlett virágát bámulja”. csak megjelenési formájuk új. hogy kissé misztikusan homályos a fogalmak elfátyolozása miatt. vérrel-bottal. soha nem szeretett átvenni semmit. ha vett is: ráerőszakolással. a nemzetiség. mely a szónoklatok nemzetének. minél nemzetibb s annál nehezebben. ez is egy szent célt akar kivívni: az ezeréves magyarság jövő életének bizonyosságát. Beöthy Zsolt 9 . abban az ideális értelemben. színházi bírálatokkal folytatódik. Péterfy Jenő is. Rendszerének lelke ilyen egyszerű tételbe foglalható: az irodalom a nemzeti lélekhez annál könnyebben talál utat. ami lelki. ezekbő l szab korlátokat magának s azok közt mozog. Kétségtelen. hogy azon keresztül láttassa és céljához képest hozza előre. Mint a keresztes hadak Európán: úgy vonul végig elméletének minden országán egy gondolat. gondolkozásunk formája az. s aki gondolkozásának formáját is készen veszi: az kevéssé eredeti szellem. novellákkal. lélektani elemzéssel. mint belső tűz ízzása a nemes ércen. Beöthy ahhoz a szép szövethez. Így a költő alanyisága majd mindig átcsillog a tudós tárgyiasságán. a kódexíró Ráskai Lea egyénisége. Beöthyre ráragadt a németektől a kategóriák imádata. Fadruszról mély elborulással szólt halála után esztendőkkel is. élőszóban is. szinte elfogódása mindenben.BEÖTHY ZSOLT Beöthy Zsolt egész mivolta egyetlen szóban kifejezhető: tanár. éppen Beöthy szerint. Megvan benne a nemzetek tanítójának ideális lelkesülése. ő is érzelmes és finom. sarkalás. Nagyobb benne a szép megérzése. De azt mondhatná valaki: hiszen ez nem szellemi átvétel. Inkább költő i lélek. És mégis. faji jellemvonások rendíthetetlen hirdetőjének. hogy forma dat esse rei. melyet rá művek tesznek. de megegyezik véle abban. aki szintén költő és regényíró akart először lenni. Esztétikai rendszerét a meglehetősen holt formulák uralma jellemzi. hogy az ő tanítványa egy egész nemzet. Az idegen áramlatok torlódásának ebben a mai korszakában megmaradt a faji erők. Fejlődésének ebben a tekintetében hasonlít valamennyire Sainte-Beuvehöz. Megindulás fogja el nagy és tragikus lelkek. mint Sainte-Beuve. Mint Sainte-Beuve. Az eszmék nem újak. mint tudós elme. amelyet esztétikai elő adásain sző. mint lélektani megfejtése. Szeret a fogalmak elé színes szavakból fátyolt vonni. az ő értelmében igyekszik megérteni nemzeti műveltségünk tartalmát: művészetét és irodalmát.

Nem mindig győz meg. ahol a reneszánsz. Mindenesetre érdekes világot vet a Beöthy fantáziájára is. melyekre az irodalomtörténet iker adatait fölaggathatja. mint a németektől. a költők agyvelejének ez a jól ismert képzeleti tornája. megnyeri az összes áttekinthetőségében. alakja mindig olyan időben jelenik meg a magyar költészetben. Jókai. ekkor adta ki Kazinczy a Zrinyiász-t. amely távoleső képzeteket kapcsol hirtelen együvé valami fölkeltő név.jelentősége nem is új mezők nyitása. Gyöngesége is hát ez a szónokiasság. Törekvése nyiltan kiérezhető: megmérni a magunk erejét a világirodalom mérő jével. ekkor telepedett le Pesten egy csizmadia házánál a festegető Kisfaludy Károly. A környezet. s amit itt veszt a részletekben. Érdekes aztán. szám vagy adat hatalma alatt. tragikumuk magva. sem nem angol stílű. romanticizmus koráramlatának a magyar szellemre hatását és átformálását a magyar lélek teljes megértésével vezeti le. könnyen ragadja át nagy mélységek fölött. ebben igazán finom. Petőfi. s így jut el olyan halvaszületett igazságokra. a számok. ekkor jelent meg a Tudományos Gyűjteményben Kölcsey bírálata Berzsenyirő l. hallgatójának szinte elzsibbasztja hallóérzetét s lebegve. Elkerülhetetlen. csaknem mindent távolról tekintve. reformáció. az első népies hangú víg magyar elbeszélést. hogy Árpád neve. Látása talán legélesebb Az irodalomtörténet elmélete című egyetemi előadás-sorozatában. hanem elvont német. Ereje ez a fényes. a három legragyogóbb képzeletű s legkevésbbé gyakorlati magyar? Pedig mindhármójukat magyar bölcső ringatta s kettőnek ősei is fajmagyarok. az egyéniség: ez a Taine-i szentháromság a kánonja Beöthynek is. antireformáció. de talán gyöngesége is. Nem a szellemi erő mennyisége. s az illető évszámra mindig oly pontosan pattannak elő a hozzákötött nevek és jelenségek. Nagy érdeme. a faj. hanem a meglevők összegezése s magyar szempontokból való kibő vítése. megragadó. s ekkor halt meg a Vörösmarty édesapja. mert mindkét faj politikus. mert hova lesz akkor a magyar szellem három nagy megtestesülése: Vörösmarty. hogy össze ne hasonlítsuk itt Gyulai Pállal. Beöthy lelki munkásságában sajátságos szerepet játszik az associatio idearum. hanem mindig a világirodalom keretébe illesztve magyarázza. hogy néha túlságba hajtja képzeletének ez a hirtelen társító készsége. mint ahogy a tragédiák hősében szerinte a kiválóság egyszersmind bukásuk. hogy rendszerének lelke mégis a Taine művészetbölcseletébő l szakad ki. Ez egy kissé erő ltetett. mikor a nemzetet külső vagy belső baj fenyegeti. A római szellemet rokonnak mondja a magyarral. ami Deák és Széchenyi. Koráramlatok. Csak az a baj. ekkor írta Fáy András a Különös testamentum-ot. franciáktól. irodalmi életünk másik irányítójával. némelyik képzeleti fogasra öt-hat ilyen összetalálkozott tény is jut. Vagy talán csak emlékező képességének a próbáját állja ilyenkor? Mint ahogy Arany János is napokig gyötörte magát Horatius egyegy költeményének a pontos elmondásával. mert nem bíbelődik apró. rejtett rugókkal. Ebben van legnagyobb ereje. hanem intenzi10 . uralkodó eszmék hatalma alatt csoportosítja íróinkat. Például az 1817-ik évszám Beöthynek ezt jelenti: ekkor született Arany János. katona és jogász nemzet. de majd mindig elragad. Átöleli az egész művelt világ esztétikai irodalmát. Elhitető ereje fényes dialektikájában rejlik. Az köztük általánosságban a különbség. hogy a magyar szellemi törekvéseket soha nem kiszakítva. néha bonyolódott nyelv. Ha Goethének jelentettek a képek valamit: Beöthy a számok és jelenségek véletlen találkozásában sejt bizonyos magikus erőt. de elméletének épülete sem nem francia. gyakorlati irányú és kötött képzeletű. angoloktól éppen annyit tanul. mint lelki fogasok. amely mintha az idők lelkét mozgatná. ez a feltarthatatlanul omló színes hangzuhatag. színes. Az eszmény a művészetben-nek gondolatai megtalálhatók Beöthy esztétikai leckéiben. mint ahogy egy villamos gomb nyomására lámpák egész bokra gyúlad ki. hanem szabad szárnycsapással vágja át az egyetemesség magas légkörét. Egy-egy időpont sűrítő magja lesz emlékezetében a mult eseményeinek. vagy Arany és Vörösmarty közt. Beöthy képzeletében úgy élnek a nevek.

Beöthy csaknem mindig az egyetemeshez való viszonyában.tása. 11 . Nagyon jól tudja ő. aki volt és írt. mint a Benczúr kompoziciói. mély szemeivel ide-oda tekint s újjaival finom karikákat rajzol a levegőbe. valami igéző. Pedig ez csak az ítéletek. Beöthy sokkal líraibb. Beöthy vezéreszméket kereső. az epitheton ornansoknak s a körmondatoknak. aki építeni jobb szeret. Gyulai igazi kritikus. Sajátságos. ilyenkor mintha gondolatainak megszakadt folyamát akarná puszta szavakkal áthidalni. Beöthy a stilisztikai szépségek meg nem vetője. egy meleg szivű literary gentleman-je él benne közöttünk. de olyan szépen tud vele bánni. de éppolyan akadémikusan komoly. Gyulai magában fog fel és fejt meg minden művet. egybefoglaló. aki ártva használ. akinek gyönyörűsége telik ma is a szellemi tornákban. mint Benczúrnak a szinezés. éles metszésű feje idegesen reszket nyakán. Beöthy határozottan Taine követője. kimért. hangja gyönge. ki mennyit ér igazán. sőt egész teste. hangja meglágyul és szinte rejtelmes árnyalatot vesz föl. aki az egyetem katedráján látta éveken keresztül. Nem mindenkit bocsát közel a szivéhez. mint rontani. Mélyenfekvő szeme babonásan ragyog ki homloka boltja alól. méltatások egyöntetűen szép szavaiból támadó akusztikai csalódás. Sokat tudó ember.és ellenérzés nélkül ítél. Szász Károlyt. hogy a XIX. jelent egy-egy számot a magyarság szellemi tőkéjének nagy összegében. mintha Sárosy Gyulát éppen olyan hatalmasnak látná. előadásában van valami rejtelmes. mint Petőfit. Fényes homlokára ráömlik a villamfény s anélkül is sápadt arcát még kísértetiesebbé teszi. Sokszor túlságba megy a roppant szó és jelzőhalmozásban. szegről-végre járóbb. Hatalmában van a magyar nyelv. neki mindenki. Olyan optimistája irodalmunk történetének. Ezért úgy tetszik előadása közben. Gyulai hibákat keres és ostoroz. de akik lelkéig ismerik. századnak egy magyar polihisztora. Mikor valami nagyszerűt magyaráz: erősebben remeg a feje. formás. Beöthy inkább műbölcselő. összébb ráncolja szemöldökét. Gyulai a cicomátlan lényeg embere. hogy az erő is megkapja a maga vértezetét. az ő nyelve is sokszor ragyog. Gyulai inkább Brunetière-típus. Gyulai látszólag rokon. de azért nem elfogultabb. Beöthy nagy pozitiv erő. Míg a pillanatok hevében szinte harcot vív az agyára toluló gondolatok pregnáns kifejezhetőségével: belső ízzása sokszor magával ragadja a kénytelenségbő l hallgatót is. Mestere a jelzőknek. tudják. miközben hidegfényű. Gyulai nagy negativ erő. Gyulai kötöttebb szárnyú. Beöthy szépségeket kutat és magasztal. Beöthy Zsoltot az ismeri igazán. hogy a leghatodrendűbb íróból is kikapar valami jót. mint Arany Jánost. a finomság is csillogó zománcát. vagy ha tetszik: alanyibb.

elmondhatjuk. nagyon áruló arckép. Az egész alaknak első ránk tett hatása az. amely halálos szakadékokat takar el a profanum vulgus elő l. megvolt benne a Faust kutató vágya. boncoló értelem. tréfál. hogy írásaiban van és lesz is. két szembe került erő. melynek bot a támasztója. legalább az utolsó titokzatos terembe nem nyílik út. hogy az olvasóknak csak az egyénisége nappalát mutassa. mely a legnemesebb gondolatokhoz megtalálta a legharmónikusabb formát. Volt. Péterfy nehezen hajlik meg valaki előtt. érzések alatt feszülő szavakat dob ki magából. értett a Sophokles márványfaragó művészetéhez. egészen egy csüggedt szárny kimerültségével húll alá. hogy valami végzetes ellenmondás tusázott benne. 12 . sorsát: ebbő l a beszédes képbő l megtudnánk. tusakvó éjszakáit pedig tudtunkon és akaratunkon kívül maga vergődje át. a fegyverszünet boldog perce. megtalálta magában a Platon fiatal lelkét. kivált ha tudjuk. de annyi bizonyos. Ha soha nem olvastuk volna Péterfy életét. de irgalmatlanul vág. de úgy.* Verőfényben fürdő lombok alatt űl. mintha a túlhatalmasodott szellem súlyát sínylené a rendes földi hüvely. mely a paradicsom egy sugarából tévedt oda. ráhúll ruhájára. de ha meghajolt: nem az illetőnek dicsősége. szemében mélybevágó. Van olyan perc. övet kerít negyven perc alatt a világon. s Péterfy az írásaiban ezeket a boldog perceket ragadta meg. akik közűl nem omolhat össze az egyik anélkül. tépelődő s önmagát tépő akarni nem tudása és félelmetes fantáziája. hogy kutató ragyogása annál félelmetesebben suhanjon szemünkbe. hajadonfőtt. Aristophanes életvidámsága. mintha az ércbő l kovácsolt fej összenyomná a csont és hús testet. hogy az író sem tárta ki lelkének minden ajtaját. A napfény elönti hatalmas. hogy a másikat is magával ne rántsa. képekbe ömlő szemlélete. Péterfy a legritkább és a legkülönösebb szellemek közűl való. hogy a rohanó fantázia ott van jobbról s balfelő l szembe vele a súlyos léptű ítélet.PÉTERFY JENŐ Péterfynek van egy arcképe. úgy tetszik. gyakran leszállt a Dante vizének mélységére és fölfedezte a poklotjárt szigorú középkori költő pergamen arcán azt az elröppenő mosolyt. de a törzs fáradtan hajlik meg. mint aki fölötte áll hallgatóságának és tárgyának. lobogott benne a nagy szatir. De szellemének napfényes birodalmát. mert számos kisebb démon állott seregében csatára fegyverkezve. a tudástól a kétségek hídjára vert. de ott sötétlett benne a Kemény kettészakadó lelkének tragikuma is. mely a sötétség fejedelmével vérszerződésig hajtja. örökkön a tökéletesedés meredekjét mászó ember típusa. balkezével botja fejére támaszkodva. egyedűl. szellemeskedik. hogy mindig a mélysége* Ez a kép Riedl Frigyesnek Péterfyr ől írt tanulmánya előtt jelent meg az Olcsó Könyvtárban. Azt mondják ismerősei: senkit sem bocsátott igazán szivének a szivébe. szemét mélységbe árnyékolja. Sokat lehetne vitatkozni róla: mi volt hát alapjában véve ez az ember? Tudós vagy költő? Vagy a kettőből összekavarodott harmadik valami? Szemlélődő? Esztetikus? Céltalan és gyermekes dolog töprengeni rajta. mint ember. Számtalan színre bomlik egyéniségének a napja. négyszögletes homlokát. aki mámoros az eszmék megnyilatkozó világától. Azonkívül egy nagy ellentét rí le a képrő l: a homlok és a szem az erő és a mélybe látás energiájával hív szinte ki bennünket. kedvesség és kellem virágos thyrsusát forgatja kezében. embert és természetet átölelni tudása. Valami nyugtalanító van ebben a ragyogó szellemben. sokszor a költészet sugarától ragyogó tetőit: megmutatta. s mindig bizonyos arisztokratikus magasságból beszél hozzánk. mikor kezet fog az ellenséges két erő. a szépségektől megmámorosodó. hanem az ő görögös lelkének a diadala. s a balkéz. mint a Shakespeare kedves tündérje. Nehéz volna nevet adni ennek a két hatalomnak. Ez elég nekünk. Megvan benne a folyóvíznek az a természeti ösztöne. megvolt benne a Hamlet finom tört lelke. de ajkán éles gúny.

abban a korban született ez a „krónikus szívbajban szenvedő könyv. mert először félreismertük. Ez a mindenhol emberit kereső szem fedez aztán föl sok íróban olyan vonást. ha az ifjúság naivan kedves rajzával romantikus is: de megérezte. ő is joggal elmondhatta a római íróval: nil humani a me alienum esse puto. A határtalan életöröm. Aischylos a drámai gigantomachia költője. akinél a földi életnek magának is van becse. Kereste. hogy nem volt sem erkölcsnemesítő. akirő l szóló tanulmánya talán a legélettőllüktetőbb. akik Aristophanes irígy és pajkos szatirája után itélik meg ezt az újító. vagy nem sikerült élete neki is az irásaiban lett egésszé. aki minden szépre lángot tud vetni. milyen érdekes művészi probléma rejlik a nőnek a férfira tett hatásában. benne. Sophokles a legnemesebb márványszobrász. aki az antik asszonyi lelket mesteri módon rajzolja. amit mások nem igen vettek észre. Euripides mellett egész védőbeszédet ír.ket keresi. csaknem mind Übermensch. szólásait még a paradicsomba is bevivő. gúnyolódó nagy gyermek. elfojtott érzékisége át-átremeg egy-egy jelenet erotikumán. úgy palástolgatta a titkolt szenvedély önkénytelen ravaszságával legbensőbb indulatait: addig teremtett alakjaiban lázong. Eötvös Karthausi-jának a psychologiai dátumát tartja emberileg igen érdekesnek. hogyan lehet egy ember ma Ibsen ködös és tragikus világának a benszülöttje. sem politikus. életerő. Péterfynek rögtön felötlik. mélyen emberi. mint a Michelangelo Utolsó ítélet-ét. ami igazán emberi. holnap Dante kisérő je? Péterfy meg akarta mutatni és meg is mutatta. A Keményrő l írt essayjében sok lehet a vallomás. úgy találunk rá Péterfyre itt-ott a Keményrő l mondott itéletek palástja alatt.” mikor a képzeletünk alkotta világból bedöbbenünk a valóság világába. magyar viseletben. Ő csak olyan izgékony szeretettel bámulta a primitiv festőket. Danteról írt nagyszerű tanulmányában a költő arcán fölfedezett dolce riso-ból. észreveszi a Macbeth komor várán is a fecskefészket. hanem isteni jókedvvel megáldott. hanem szerette a gyöngébb képeken is hallgatni a fű növését. Kemény Zsigmondról kimutatja. mintha csak szerepet játszana. lángeszű művész. egészen emberi költőt. Az emberfölöttieskedő Nietzschét sem szíveli. hogy Euripides sokkal humánusabb. mint valami csodálatos homorú tükör. mint a laterani Sophoklesszobor. ő is felhozott. mely ott lüktet Aristophanes 13 . költészetében sok a földíz. összetettebb lelkű költőt. Csonka. Mindenben azt szereti. A görögöknél látta a legnagyobbat: a művészet és az élet összhangját. sikerültté. mikor Shakespeare. aki nem győz betelni háromezer esztendőnek szellemi táplálékával. ha sok tekintetben szentimentális. belső harcaiba merülve. mint két nagy társa. mikor másodszor kell megismernünk az életet. Euripides már sokszor a „rongyokig” emberi. mely groteszkké változtatta a legszabályosabb alakokat is. Hát Aristophanesben. ez az Ossát Pelionra görgető nagy titán. az életnek ebbő l az édes mosolyából indul ki. akinek képzelete úgy épült. hogy az az egész ember. Hogy örül Péterfy. míg a világgal szemben nem egyszer a bárgyú Brutus szerepét eljátszhatta volna. s ő az első görög színműíró. mert óriássá fújja fel magát. egy drágagyöngyöt: az önismeretet. Ezért legkedvesebb magyar költője Péterfynek Arany János. mert hőseiben alig van emberi. talán ezért szerette úgy a zenét. Sokszor úgy látszik. s ezért szakadt lelki életének nyugtalan folyama a görög műveltség tengerébe. Az ő lelke az emberiség legkitünőbb szellemeinek merült vagy rohant a mélyébe. a meglevő emberi műveltséget pedig értéktelennek kiáltja. ezt akarta legalább magára nézve megteremteni. hanem a mindennapi élet alakjait. mint ahogy Shakespeare Hamletben el-elszólja magát. Szellemének ez az örökös változásokban való vibrálása valami Proteus-szerűséggel hat reánk. képzelete sötétes lánggal gyúlad ki. az üdvösséget kereső fanatizmusával: a harmóniát. legúnyolja azokat a pápaszemes filológusokat. Jókai nimbuszát is azért veri széjjel. s Macaulayval szemben nemcsak a zord és mély Dantét látja. sok az igazán. Neki egy barnapiros házú kis német város épolyan lelki szenzáció. mintha egy untalanul éhes lélek futkosna előttünk. nemcsak a Madonna Sistinát imádta. amelybő l Kant szerint minden igaz megismerés kiindul. hogy regényalakjaiba átköltözve éli elzárt szenvedélyeinek életét. Benne is megvolt az ész és szív antagonismusa. mint a búvár. annyira kilép magából. holnap a Mireio délszaki hősének testvére? Ma Aristophanes társa. hát Aristophanesben mit szeretett? Bebizonyítja róla.

Legalább Gyulai-ösztönzésre vall: Görgeinek védelmezése Kossuthtal szemben. igen. Ez a Hamleti lelkű és sokban Ibsen egyik hősének. de attól a ponttól kezdve sugáregyenesen halad a lélek belsejébe. de gyújtó sugara is van. Nála mélyebben nem becsülhette senki nemzeti szellemünk alkotásait. A keleti tenger partján. a sorsát szenvedő magyar ember: világpolgár akart lenni abban a nemes értelemben. inkább Fausttal kergette az életnek azt az egyetlen percét. talán félig sem.Péterfy nemcsak énekelte. Életének és művészetének eredménye közt újra felsötétellik az az ellentét. sem a művészetében nem volt hajlandó. Itt is szinte érezni a Péterfy egyéniségének kettészakadását s a két félnek egymással való küzdelmét és egyensúlyozó hatalmát. De igazságszeretete. Nem is élt egészen Magyarországon. Nyughatatlansága és mindent fölfogni akarása az a két egymást tartó sarok.” Engedményekre sem az életben. mint ember. oly szép vagy nekem!” Szeretett volna olyan görögös harmoniával bekirálykodni az eszmék világába. akire fordúl. mint ahogy Platonnál látta. ha már élni kell . vele világít be a tárgyak és emberek rejtelmeibe. amely mindig annak a képét veri vissza és fogadja magába. Ő is szeretett népszerűtlen dolgokat védeni. hogy ennek a földi küzdelemnek nincs semmi értéke. mikor balkonja alatt csapdossa a thalatta a falat: az elemek rokonának érzi magát. Mintha Gyulai Pálnak is volna ebben valami része a Péterfy rátermettségén kívül. amelyet hirtelen támadó rokon. mint a Madarak lángeszű írója. ha a boldog Sophokles énekelhette. férfias őszintesége mindig tiszteletet parancsol. azt bizonyította be sorsával. lelkét Goethere. Innen van itéleteinek művészi egyoldalúsága. Kemény Zsigmond eltemetett és alig sejtett nagyságának koporsóból kitámasztása. hogy: nem születni a legnagyobb boldogság. melyre azt mondhatta: „Maradj még. azon a ponton. magában bízó. mint a szegény Hamlet. pajkosan eleven. el kell dobni magunktól. melyet a szabad műveltség ad jutalmul a mindennapiságon fölülemelkedő léleknek. elragadja ezt a tanári hivatal szürkeségébe fáradott embert s míg a róla festett képet írja: bizonyosan boldog.szakadatlanúl omló soraiban. Művészetével ellenben meghazudtolta életfölfogását.vagy ellenérzése jelöl ki szemének. ha igazat látott bennük. akkor mindig valami kemény igazság rejtőzik abban a népszerűtlen dologban. hogy neki csak Emersoni igazság van a földön: a Péterfy-igazságok oly emberiek és oly szépek. mint ahogy 14 . megvilágítva fel-felragyogó szellemével minden útjába eső szakadékot. Péterfy a „percek aratója”. semhogy a tömegízlésnek vagy a hatalmon levőknek zászlót hajtott volna. mert minden sorából a szépen és szépért élni tudásnak himnusza zeng. Péterfy egymagában „viadalmas kettő” volt. Rendesen egy ponton fúródik be tárgyába. mint Gyulai Pál. oromzatot vagy verőfényes tájékot. Nem tudott volna csigahéjban ellakni. ha sokszor abba a hibába esik is. költő. Jókai népszerűségének a hazafias hízelgés oszlopáról a művészi értékelés talapzatára leszállítása. impresszionista. hanem át is szenvedte. amiért Emersont megcsípkedi. vagy röviden élni. sokkal arisztokratább lélekkel járta a világot. Shakespeare-re tartotta szegezve. hogy hirdetőjüknek nagy egyéniségéért szemet húnyunk fogyatkozásaik előtt. Gregers Werlenek. Nagy érzékenységének ezekben a vasárnapi pillanataiban szinte megüti a szépségek láza s mint a megpendített érc: hosszasan rezeg és zeng. de századának és örökölt természetének pesszimizmusa félrebillentette lelki egyensúlyát s csak a Sokrates tragikusan nagyszerű végét szenvedhette át magának. de nem gúnyolta felsőségesebben senki nagyidai cigánykodásainkat sem. de logikájának vaskeze féken tartja rezonáló érzékenységét s rákényszeríti a fokról-fokra való haladásra. A Görgei védelmére írott cikkében mintegy a maga igazolására mondja: „Ha magyar ember tiszta lélekkel népszerűtlen dolgot véd. szemét pedig Italia művészetével itatta. Impresszionizmusa mindig úgy rohanja meg az ítéletének célpontjába állított dolgokat. Péterfy kettőtől állott igazán távol: a kenyérért törtetők stréberségétől és a szónokias hazafiságtól. Péterfy hasonló a legnemesebb tükörhöz. melyen élete és tehetsége forog. csaknem liraisága. mintha hirtelen és egyszerre akarná hatalmába keríteni. melyet bravúros keresztülvitele nem mindig szabadít föl a tévedés vádjától. amelyet már arcképébő l kiolvastunk.

s egy csöndes falusi délután meleg verőfényét csalja be harsogó tréfái.” A Goethe Faust-ját jórészben könyvnélkül tudó Péterfy Dantéról is azt mondja: „Dante az első Faust. kik. aki a lelkére szóródó hatásokat színfoltokba gyűjti. ha azok izgatják húrjait. Az unalmasságot ideges elevensége csírájában öli meg. Pedig tulajdonképen ez a stílusának lirismusa. hogy lelkébe azalatt a mese démona szállt. „Lelkében a suttogás százszoros visszhanggal erősbül s mint súlyos léptek kongása hangzik magas boltivek alatt. ki harsogó tréfájába akarja fullasztani mindazt. Tulajdonképen festővel van dolgunk Péterfyben. az igazi utat keresni indul s nemcsak szenvedélyes néző je az isteni színjátéknak. A görög világ összesűrített képét látja ebben a jókedvű és gúnyos komédiaíróban. akinek a lírája édes. hogy ott az egész világ a valamint és ha kerekein forog. Nagyszerű ámuló volt ez az ember. a képzelet kovászán dagad az érzelemmel a stílus is.Arany János mondja Rozgonyi Piroskáról. ami megmenthető: gondolati képét és eszményét. a drámai gigantomachia költője: pőrölyöz. Péterfy mintha csak nemes hangszere volna a világ legnagyobb szellemeinek: akkor szól. Aristophanesnél a vígjáték még a dionysosi mámortól remeg. Kemény Zsigmondban szerinte volt valami abból a hangulatból. Acélfényes szemét hunyorítva kéjjel tapogat végig bozontos mellén s előttünk megfoghatatlan vidám szilajsággal bámulja szarvacskáit s patás lábait. belső ösztönének ellenmond. Egész kéjjel táncolja a kordaxot. megmentik belő le azt.” Ezekkel a hol plasztikus. a franciás szellemesség ad előkelőséget. ami kedvének. mint egy szobrász: márványból vés. de magában: hangtalan halott. Mintha csak a görög regék földettartó Atlasa sugalmazná ezt a stílszerű gondolatot. akihez analogiákért olyan sokszor folyamodott. fenséges akkordok rejlenek benne. Elárulja a stílusa. akibő l hiányzott a produktiv hatalom. hogy költeményeket is írt. Kemény tragikus komorságát alig lehetne a szavak borús zenéjével jobban éreztetni. bohó túlzásai közé. vagy zsivajjal rohan thyrsust forgatva kalandok után. vidám. Az Eötvös Karthausi-járól. a Beöthy-féle szónokiasság soha nem volt vérében. aki alakjait egészen képzelete kényére gyúrja. A gráciáknak ezt a rakoncátlan kegyeltjét így jellemzi: „Pan isten egy kisérő je. mint mikor Aristophanes arcképét festi meg. veti magát sárba s ugrik újra a kék égbolt felé. stílusának sokszor olyan ragyogása van. a képzelem benne satyr15 . mely önmagáért teremt.” Platon idejében a görög látóhatáron „a romló istenek laka fölött egy új fogalmi világ első hajnala dereng. míg végre elfogy érzéki ereje s virágos halottá lesz. a kothurnust nem állja. mint a madárfütty. nagy nyitott szemmel pihen a platánok árnyékában. Jókai egy furcsa Prometheus benyomását teszi rá. beszél kedvesen. hahotázó Satyr. mikor a valóság elmerülő félben van. gúnyolódik. ki eltévedve. szellemes visszacsapásokkal dönti meg a neki nem igaz igazságot. hanem cselekvő je is. inkább hétköznapi szavakkal ad súlyt rövid mondatainak. aki csekély kezdetbő l mintegy a vállán emelte föl a tragédia épületét. mintha költeményt írt volna át prózába.” Elevenen mutatja ez a kép. csakhogy ezek a képek olyan természetes könnyedséggel pattannak ki. de nem veszi észre. Platonról azt írja: „A világtörténet nagy kincshalászóihoz tartozik. Sophokles. Pedig képzelete pazarul ontja kincseit. Nyelvének a subtilitás. ennek végtelen kör mondatairól azt mondja. hol festői képekkel Péterfy csodálatosan tud bevilágítani írója lelkének a lelkébe. a képgazdagság pedig ragyogást. félszemmel mindig a valóság felé kacsint. mint a rügyező fán a hajtások. képekkel szinesíti gondolatainak gyors ritmusú áradatát. mennyire helyzetből szakad Péterfynél minden sor. gúnyolódásaival sírt. Elhagyja a Gyulai körmondatos és ellentétek sarkán forgó gondolatszövését. Soha nem ragyog szebben és vidámabban Péterfy nyelve. A magyar művészi prózának csaknem a legnagyobb mestere Péterfy. mintsem színpadi ruhába öltöztesse. Aischylost „mázsás szavú ember”-nek mondja. melyben Shakespeare a Lear bolondját teremtette: néha némaságával beszélt. ki kéjjel hengergődzik az illatos mezőn. s mikor itéleteinek testet adott már: utóljára egy mindent kifejező képpel tesz koronát reá. mert megindulva is alig volt jobban valaha. mint a sző lő mustja. Aischylos. mint akkor. hogy Shakespeare és Goethe volt leggazdagabb kölcsönadója.

csonkán maradt reánk. Mégis. mint a láng. A magyar szellemnek ez a görögös szép alkotása. mintha valami csodamadár volna. bűnök. a szemekben olaszosan mély tűz. vagy a mi nem láttuk egészet: a test többi csonka tagjai. akit mi Péterfy Jenőnek nevezünk. s gyakran vastag egyértelműségek sarából építi föl szines. kacagtató világát. de fájlaljuk az egésznek kifejleni nem tudását. az idők sajátságos elsimító hatalmába törődve: így. a vidámság aranyesőjével ragyogtat be mindent. félszegségek. természetes. mint egy Pheidiasi torso. csonkán szeretjük és tartjuk meg lelkünkben ezt a remekművet. amit ő Danteban csodált: „Olyanok néha szavai. 16 . s majd valamikor éppen úgy nem érezzük törött voltát. csodálni való a szépsége. hibák. himes szárnyat bont szét. az utca sarát gyúrja. Egy nagy. melynek hatása alatt titkos írás betűi olvashatókká lesznek”. A fej kiképzése remek: a homlokon márvány nyugalom és fönség. de azután letöredezve hirdetik a félbehagyottságot. gonoszságok. ki értelmetlenségek. kemény józanság tükrözése is lesz. mely azonban egyúttal erős értelem. Egy bohó Prometheus. vagy szeméttel dobálódzik. de ugyanakkor az értelmi üdeség harmatával hint be. mint a Rodin Gondolat-a. mint a melosi Aphrodite-nek.” Péterfy stílusáról is el lehet mondani. az arc izgékony izmok játékától beszédes. Sőt utóljára még úgy találjuk igazán szépnek: a maga művészi csonkaságában. faragatlan márványtömbbő l tör elő az egész fej.lábbal táncol s néha lágy. természetes.

az emlékezések halkan uszó bárányfelhő i mosolyognak vissza a réti virágok kacagá17 . bajusza alatt mosolygó humora. Ezekben a kis rajzokban. csak mesélő nek. Jókai megindul. nem tanítani. hogy igazi hatása nem a meséjébő l fakad. elégiákat szaval. ezzel elárultuk Jókaihoz való rokonságát is. mint a legszenvedélyesebb vadász. nem a Thackerayk. vadászik is a különös típusokra. kesernyés gúnyja. Mikszáthnak. Mikszáth ellenben vallja az Arany János bölcs birójának a hitét: se ide nem. mint a hogy Hamlet a kor foglalatjainak és rövid krónikáinak becsüli a szinészeket. a szerelmében elsorvadó szegény juhászfiúról. mint a bábszínház igazgatója. nem az erdők. szépen beállítja a maga helyére s gyönyörködve mutogatja ismerőseinek: nézzétek. aki görögtüzekkel fest és ódákat. Mikszáth pedig kedélyes családfő. Van szive. ott lüktet az író hajlékony szive. hanem az előadásmódjából. mint az embereket önmagukért. napsugár táncol és illatok ölelkeznek a kis Bede lány haján. A pillangógyűjtő nem hajszolja nagyobb passzióval a legbabonásabb halálfejű pillangókat.MIKSZÁTH KÁLMÁN Mi a regényíró? Taine azt mondja: lélekbúvár. elesett lány képét a gyermekét tartó Máriává. a vereshajú Vér Klára édes bűnéről. micsoda remek példány! Mikszáth nem a Dickensek. Nem nagy igényekkel lép fel. hiába hordja azoknak a címerét. Nincs benne semmi monumentális. ő csak olyan. csak érdekes ember. szereti a ruhasuhogást és a selyemfűvű mezőket. szőke Timár Zsófiról. Vogüé a nagy orosz és angol regényirókat körülbelül a kor histórikusainak veszi. a falurossza Szűcs Pali szerencséjérő l. hiszen prózai költeményekkel kezdette írói pályáját. egy kis cinizmusa és csengő-bongó nyelve. Mikszáth Kálmán mind a két hatalomból megragadott valamit. alakjaiból a szoborszerű hatalmas vonások. egyéni kedvessége olyan vezérszerepet játszik minden történetében. aki vén boszorkány létére tündéri szép leány alakjában kisért éjfélenként a temetőben. a bogaras félbolondokat. Mikszáth. fiatal emlékezete. zenekarából hiányoznak a kürtök. a bűbájos Galandánéról. a csodálatos fordulatokat. mint ő a kiveszőfélben levő magyarokat. Szereti a bolondos históriákat. a kis Bede Erzsi nagy szivéről. De mégsem igazán objektiv író. Tulajdonképpen nem szabad regényírónak neveznünk. nem a sziklák. nem a patakok. ha szabad mondanunk. a pici patakok locsogásának édes szavak jelentését adja. aki pipaszó mellett összerajzítja az emlékezetében zsibongó adomákat és egészséges. a Bágy patak mentének kedves szavú énekese volt ifjúságában. lírikus az epikában. a rossz embereket nagyon gyűlöli. Ő a magyar furcsaságok lírikusa. ő jobban szereti az írásművészetet magáért az írásért. a kis embereket. a hajlíthatatlan pogány Filcsikről. figuráit cselekvésbe rohantatja. a Péri leányok lehullott arany hajáról. mindig az ő hangját halljuk. Vagy nem költemény a híres dudás Lapaj története. nem az Eliot-k emberszerető nagy szivével üt bélyeget a bűn homlokára és fon koszorút az erénynek. sem rossz ember. a Mikszáthizmusból. Gályi János pokolba vágtató négy lováról. de mindig ő beszél hozzá. nincs sem jó ember. az uzsorásból irgalmassá nemesült vén bűnös Bizirő l. hogy nálunk is az emberek furcsák és az intézmények. Jókaitól eltanulja Mikszáth a méhdöngés andalító zenéjét és talán még kedvesebbé teszi. földönjáró életbölcseségével kihimezve: hiszékeny hallgatóságának a fülén át lopja lelkébe. a kis Gál Magda eltört korsójáról. amelyekre Beőthy Zsolt angolos novellái lelkesítették Mikszáthot. akinek elzárt néma lelkébe egész új világot lop egy kis talált gyermek? Ezekben az apró palóc és tót történetekben a természet belejátszik az emberek játékába. a jókat nagyon szereti. Ő mesélt a Baló Ágnes elúszott kelengyéjérő l. ha valamelyik hőse szomorúságba esik. Gombostűjére tűzi őket. elbúvik a színpad mögé. a türelmes. Csakhogy Jókai bűvész. különösen már ma. de van jó szeme. Nem tehet róla. fehérarcú. aki cselekvénybe helyezi a lélektant. se oda nem. az ifjúság aranyos köde leng átlátszó fátyolul rajtuk. szent. tollhegyre való ember. mulattatni akar. mint emberi lelkek szétfejtő je és összerakója. de inkább szerény és mulattató krónikása korának. a holdas éj babonás szépséggel festi át egy szőkehajú. ott forr a vére.

először nincs tisztában vele az olvasó. de a beszélő nek magának esik jól a visszaemlékezés. mert nem hisz egy igazságban. üdeség. Ez nagyszerű forradalmi természet volna. bizarrságukkal formátlanok imponálnak. evés-ivás. mezőn barangolások helyett vendéglőkben esznek-isznak. Az író fiatalos romantikája élemedettebb cinizmussá savanyodik és már nem a báját. mint Jókai: elrajzolta. Mikszáth költő volt ifjúságában: lírai költő. a jókedvű egészség. egy hangyát sajnálna eltaposni. Pedig Mikszáth jól látja az igazságot. Haj. Mikszáth körülbelül így gondolkozik: minden törtetés. hosszú a történet. de neki nem a nagyszerűségükkel rendbontók. kitünő az ország. mert pénzre vágyik. persze. harc és politika bolondság a világon. Szóval. Csak össze kell hasonlítani ebbő l a szempontból a Noszty-fiú történetét a jó palócokkal. lelki félrebillenéseit magyar ősbölényeknek. mint a gyermek: kiváncsiságból addig babrálja. ez a világ minden dicsősége! Jó ember ez a Mikszáth. csak a ruhája. a póz nélkül való kedves fesztelenségnek remek példája a regényt kezdő húsz első lap. másfele jár. Ez nem az élet. Mint a nagyapa. Olyan szabó volna szabónak. vagy szentebb értelemben: a szerelem. Érdekesen lehet végigkisérni Mikszáth munkáin. vakmerő vad erő nem szorult még így soha egy emberbe! Mikszáth az érdekességért mosolyogva áldozza fel a lélektani valószerűséget. De micsoda hihetetlen. úgy tesz. azután elpattannak. Csak a családnak. csak a gyermeknek irgalmaz. A történet is érdekes. zamatos magyarság. Itt minden oly szép. Hiszen milyen a legtöbb alakja? Erkölcsi nyomorék. hibbant lélek. a gyávát: mert nem öl. Mikszáth mindent túlhajt. vagy megfordítva. szövetkezés. Mikszáth is úgy járt. ravaszság. közvetlenség. egy helyzetébe. Kigúnyolja az egyházat papjaiban. hanem komikus kinövéseit. az unokák esze. az aljasság. a katonát: mert öl. kellemesen hűvös őszbe hajlását. mire megismerné: egészen mássá alakul. meséli unokáinak az ő első szerelmét s kikacagja az élet szivárványos bolondságait. időrendben. Fiairól igazán páratlan kedvességű képeket fest. még az Istennel is sokat figurázik. de mindig túl lő rajta. egy-egy pajkos lányszem visszanevet még. naivságát vagy jó szivét látja kis embereinek. Előtte tulajdonképpen semmi sem szent. a nőket sokszor kivetkőzteti nimbuszokból. szó sincs róla. egy értelme van az életnek: maga az élet. aki minden nadrágot bőre szab és minden kabátot szűkre. Ha megkaparít valamit. annyira szerelmes egy ötletébe. neki a rendellenesség. Most már fő a jó étvágy. harmadikká. átváltotta eredeti képét egy másodikká. a szegény embert azért gáncsolja. az író lelke tavaszának nyárba lépését és nyarának sajátságos. a gyermek. de ha egy szent hagyományt eltaposhat egy ötlet kedvéért: megteszi. az egészséges gyomor. vagy bizarrságok szines foltjaiból összefércelt emberfigura. groteszk tempóit. feszegeti. de Mikszáth szemét bántja a rend. szerelmi turbékolások. mintha nem venné komolyan. ami nála nem stílszerű. Ő maga mondja ezt magáról és Mikszáth nem rosszul ismeri Mikszáthot. a társadalom alapját jól érti és becsüli. de ami rajta épül: az neki mind komédia. szállanak. mikor rásüti fegyverét. kártyáznak az emberek. Vagy a kalitkába került galamb: Szabó Eszter. a házasság. ha ugyan őszintén ír. vaskorszakbeli úr az a vén Dőry. hanem a fonákságukkal. csupa élet az egész. a formából kicsapás az ideálja. a foltos rongyokon belő l még sok titok rejlik. egyszerűség. Mikszáth azért nem nagy író. egy detektiv-regény 18 . Milyen hóbortos a bolond véletlenség győztese: Kopereczky. nagyravágyás. amelynek átadta volna magát egészen. Egy-egy régi rózsaszínű ruha visszasuhog még. nyomorgatja. Vagy talán lehet jó a világ. hogy kimegy a formájából vagy széthull darabokba. sőt izgalmas. mint egy csomó kártyát. Nagyobb munkái közt kitünő a Különös házasság. oly andalító. egy alakjába. Hanem később ez a rózsaszínű köd mintha szétfoszlana.sára. Szerelem? Hazafiság? Nagy ideális célok? Gyűlölet? Megindulás? Levegőbe fújt szines buborékok. mert pénze van. remek az ember. az államot úgy tartja kezében. A mesélésnek. szertezilálja. csillámlanak egy ideig a napfényben. Ez az élet! kiálthatná ránk valaki. a józanság szele összetépi. a gazdagot azért. sőt csodabogaraknak. mint mikor egy régi dal szakadozott akkordjai sírnak át hozzánk valahonnan az éjszakából. de az öregek pipafüstje átláthatatlan felhő vé gomolyul.

de csattanós: elmondja. de ha egyszer feltámadna kétszáz ember a tizenhatodik századból: senki sem hinné el. pedig az ötlet elpattan. hódol az arany középszer ősi elvének: se nagyon magasan. rózsákkal szegett. Egy merész ötletbő l pattan ki Mikszáth kitünő szatirája: Az új Zrinyiász is. Megindul a meséje. tíz perc mulva nevet. az alatt történetének aranyos fonalát elvezeti valahová. csak ne sütné ki róla Mikszáth. mint az igazságot. s míg azt felépíti. Hiszünk a feltámadásban. mitő l nem fájul meg a feje. Fölkelti a jókedvünket. maga is elbúvik és elkiáltja: szabad! Mi. egy magyarázó tréfa. különösen a Wilde fantáziájával (A halász lelke mintájára). testestőllelkestől. és valljuk meg: ez nagy áldás. Ez az út biztos. új nekifohászkodással tudja csak új 19 . Pongrácz István gróf egyenesen őrült. röptében kapja el Magyarország minden bujdosó anekdotáját és beszövi cifrának a meséje szövetjébe. Kicsoda írná meg az Akli Miklós kalandjait. Aki ötletekre dolgozik: pepecselő művésszé válik. akik férfiakat kérnek magoknak a királytól. amely az agy legtitkosabb rezzenéseit fogja fel. Ez a Mikszáth igazi területe. monomaniakus. keressük erre is. vesztegel. hogy meddig vezetheti őket a kicsinált hihetetlenségek labirintusába? Apró uram is nagyszerű jellem volna csizmadiának. Ide vág az író egyik csapása. Ötlet. mint amikor él. hogy majd mindig nekünk fáj. s úgy üt Zrinyiékre. hogy ott lappang valahol egy bokor mögött. folyik szépen. ha nem Mikszáth? Akit öl az unalom. adoma. krónikás ötlet a Beszélő köntös kisorsolt gyermekbirója. mint a régi szűrszabó a tulipánokat a szűr fehér mezejébe. A másik: háromszáz év különbségének bizarr. ötlet. se nagyon mélyen. ebben nagy mester. Mikszáth jobban szereti az ötletet. megmutogatja: a két ágra szakadt folyó parttalanul csavarog. mint a szépséget. de nem rontjuk a játékot: nem találunk rá. sokszor holt ággá posványul. Mikszáth az. mert még nem támadt fel senki. hanem az unalom ködét kacagással szétverő mulattatónak az igyekvése. tudjuk. Nem annyira hihetetlen. Ebből az ötletimádásból sarjad ki Mikszáth írói sajátságának két ága: az adomázás és a részletezés. sokszor nem is éppen odavaló. de a novellaíró vagy a regényíró legyen az. ne meglepetésekre játszó lelki kártyás. máskor a mese folyamába egy feltartóztató szigetet ékel egészen új anyagból. tudja hosszas tapasztalatból. szójáték. hanem egyszer eszébe jut valami. fonákságokban. könyökig duskálhat a furcsábbnál furcsább fordulatokban. magyaros ötlet az Inokay grófék családi kincsének titokzatos visszakerülése. Nála az ötlet az a tündéri kacsaláb. Hanem azért mégis az ötleteinek köszönhet Mikszáth legtöbbet. sem felfelé. kedves ötlet a Szent Péter piros esernyő jének babonás földreszállása. bár furfangos darabját. Meséket a huszadik században is lehet mondani. akár a Bágy patak. akinek tragikuma is van: minden jóakaratát félremagyarázzák az emberek. mint inkább megbillentlelkű ember az extravagans Gregorics Pál. olvas tízig. hogy elszegényedett bárók ivadéka. Ha ezt kirántanánk alóla: összedő lne az egész alkotmány. Ki mondja meg. ez a neve visszájának megfelelő „abszurd” alak? Vagy Mikszáth csak bolondozni akar a közönségével. melyen meséinek különös vára forog. őrületes ötlet a vén Dőry vő legényfogása. három perc mulva mosolyog. még pedig operetteszerű ötlet a szelistyei asszonyok története. az Ausztriában kerengő Mikos viccek ősapját. vagy kifárasztott erős szellemi mérkőzés. de nem visz messzire. csak mindig a kettő között. meseszerű ötlet a kis hercegprimás Hippolit kicserélése. mikor már fogja. aminek Taine gondolja: lélekbúvár. Sokszor bújósdit játszik a meséjében közönségével. az igazság szépsége megmarad. Ez az ember a levegőben. lélektani ötlet a Noszty-fiú háromkötetes regényének a magja: fogadás és vadászat egy leányra. Azokból nem lesznek csizmadiák. nem is veszedelmes. Az ő részlethajhászása nem a nagy lélekelemzők kiváncsisága. Mikszáth szereti a közönségét.hőse lesz végül vígjátéki naivából. de elmés szembeállítása. hanem mások. megindulunk. Mikszáth azután kibukkan a hátunk mögött és elneveti magát. elő ször behunyatja a szemünket. olvasók. meddig bolond és meddig nem a szerencsétlen Druzsba tanár úr. vagy nevethetnék bánt: üljön le Mikszáth könyvével az asztalhoz. akit éppen akkor szalaszt ki keze közül a vadász. Ha a hegedű húrja fel van hangolva: döccenés nélkül játszhatja végig egyszerű. két századdal elő bb él. arra is.

lovacskák. akit a Sátántól szerez egy rémlátásos Luca-éjszakán. minden gombot meg tud olvasni a kabátokon. Vagy: az asszonyész olyan. különösen a Maupassanténál. tótocska. Mikszáth sokszor úgy festi a világot. egy háztetőről nézi végig a saját tetemének elégetését. csak hátra látnak. A vén Csabay huszár táltos lova. Elő adásában is sok a nő ies kedvesség. Mikszáthban. De a távolsággal nem tompul az író szemének élessége: minden arcot tisztán lát. hogy még külső. katonácskák liliputi világa. ha észreveszi. közvetlen kedvességeért szeretik az angolok. az előrántott alaknak túltengésbe viszi valamelyik lelki tagját. hol kutya alakjában kisért a sírdombok között. félig palóc hatás. mint haláljelentő vágtató csoda. Látnak az emberek babonás éjféleken görgő tüzes kereket. mellyel az ízetlent is megízesíti. Ha a norvég nép képzeletében él a „fehér ló”. mintha valaki Párist az Eiffeltorony tetejébő l akarná leírni: hiszen ez nem dübörgő Bábel.mederbe verni. Máskor torzképfestővé lesz. látja a bőrön a pórusokat. tehénke. mely kisebb történeteiben majd mindig ott bujdosik. kis futkározó kocsik. úgy vágtat zimankós estéken és zörget be remegő ablakokon. Talán ezért az intim. közbeszól a maga nevében. azért inkább lesz könnyedén bohóskodó. amit csak asszonyok el tudnak mondani. aki maga rántja le a leplet szemfényvesztéseiről. Vagy: a felhő hirtelen elnyelte a holdat. felfűzi őket meseszálára. mint mikor egy nagy ezüst tallér egy kék harisnyába pottyan. mint a gúnyosan mosolygó bűvész. ebbő l támadnak bizarr. Mikszáth a maga kis embereinek lelki világát akarja csak jellemezni.össze merték 20 . amely fejetlen kocsisával árkon-bokron át nekivadulva rohan. magyaráz. a hajszálakra rátapadt porszemeket.ez a legtöbb Mikszáth-elbeszélés. a lélekben is. egyre kijebb nyujtogatta a szarvacskáit. bolondozik. Az érdekkeltésnek egy egészen népi faját sodorja be történeteinek lassan fejlődő folyamába: a babonásságot. de vaskosabb a franciákénál. mintha kicsinyítő üvegen át nézné. akivel . ez félig tót. Hasonlatai is liliputi hasonlatok. De nem hisz. A kellem az ő attikai sója. A lublói kisértet. hozzánk fordul. mintha mindig felesége és gyermekei körében vagy szabadabb szájú óráiban férfitársaságnak mesélne. Istenke. finomabb a Csokonaiénál. nyelvi sajátságán is rajta van a szépségnek ez a kedves bélyege. A kicsinységeknek ez az uralma tart a szavakon belő l. a legcsaládiasabb emberek. ha hinne a csodákban. bogárka. mint a papok: ha fölágaskodnak. ha néha maga is egynek érzi velük magát. hogy talán unatkozunk. Mesemondás ez. mint az üveggyöngyöket és meg-megcsörgeti rámosolygó hallgatóságának. Tövirőlhegyire elmond minden alakjáról mindent. sohasem vagyunk egyedül: mindig ott űl velünk szemben ő is. mint súlyosan unalmas. mint a csigabiga. s a lélek mozdulatlanságában halkan rengő viharokat fedez fel. hogy a reális jellemrajz unalmas volna az ő közönségének. egészen népmesélő vé tenné Mikszáthot. szép filigrán dolgot lehet vele építeni. sok az asszonyi tulajdonság. amelyen egy kárhozott lélek űl. Érdekes. egészséges magyar testiség. egyenesen ördöngős jószág. Mikszáthban igazán feltünő a családiasság. akár a Toldi Miklós Pejkója. el-elszólja magát az ő palócos szavajárásával. érti gazdájának gondolatát. hanem kedves. Például: A fő biróék terve. A kis hegyi csermelyt ezüst gilisztának mondja. Ha Mikszáthot olvassuk. Mikszáth talán attól fél. mint a fecske nyála. becéző szavakat csilingeltet még komolyabb hangú történeteibe is. halk morajú játékváros. Szereti a pletykákat. háttal űl a lova fejének. sőt bolondos figurái. kikél a koporsójából. míg szétfoszlik a levegőben. Van ebben az íróban erotikum is. A kellem: a kicsiségek szépsége. Mindig megmutatja végül a csodák eltakart rugóját. serdültebb gyermekek számára.csodálatos . az íróban. a mesebeli csodásságot. a Mikszáth nyelvében egymást kergetik a kicsinyítő képzőkkel gyermekesített szavak: füvecske. Kaszperek. Kis emberek kis bolondságainak kicsinyes előadása . A kiváló irók szeme rendesen nagyító tükör. Az egyik koldusdiák fehér kutyájának lelke van. A boszorkány Galandáné hol tündérleány. A békák szerinte olyanok. mint a pára. de nem tehet róla. Mikszáth palócainak viszont a „fekete fogat” tűnik fel rejtelmes látomásképpen. a Plutó. Ez a sajátságos babonaság.

sem arcukat. amely szivet takar. 21 . Míg a fiatal magyar irók komolyan kétségbeesettek vagy pesszimisták. mert van benne határozott célzatosság. De sok gyöngeségéért kárpótol egy nagy erőssége: magyarsága. etnográfiai adattal dolgozik ez a mesemondó. Így támad a kedves és szerencsétlen Horváth Piroska. azért ismerünk rá távoleső emberek szavában az egy őstől származó rokonokra. beszél az alakjaival. Nem a naturalia non sunt turpia elvén alapul ez nála. amelynek födelét mindig fel lehet nyitni s amelyben nem vesztik szinüket. hogy a mult század vidéki magyarságából összegyűjt egy tábort. Csak a felfogásban érzik közöttük nagy különbség. Petőfi a genre-képeiben. Mikszáth sohasem tagadja meg magát. naiv bájában. Jól mondta valaki. Mikszáth a közönségnek ezt az érzéki nyalánkságát akarja kielégíteni sokszor kényessé. s az olvasók érzékét kellemesen csiklandozza. Ezek. Alakjai végső hitelességül rendesen Mikszáth-bélyeget kapnak. Mikszáthot a palócok irójának szokták nevezni s nem jogtalanul. megfesti arcképüket és odaajándékozza nemzetének. bár Zichy egészen más okból maradt hű a meztelen szépséghez.hasonlítani. vagy egy ringó derék túlságosan meglátása. Ezt semmi művészi kényszerűség vagy szabadság ki nem mentheti. Sokszor azután a lélek ragyog ki reánk a színes festék mögül ős erejében. Ég és föld. Ez a disszonáncia legjobban érzik a Noszty-fiú meglepően érdekes történetén. század magyarságának vidéki típusait. magyar pompájában. Feltette magában. humoros magyar. A képek sikerültek. hőseiben is ott mosolyog mindig valami felső magyarországi kedves bolondság. mert nyelvének minden báját és furcsaságát a görbe országból hozta. amilyen csak egy őrülésig degenerálódó francia lehet. Az ő naiv bohóskodása igen sokszor csak Harlequine-ruha. a megszólalásig hű siket Prakovszky mester. aki a magyar nép szokásait ismeri. De hiszen a Zichy gyönyörű Madách-illusztrációin is. mint a debreceni polgár. néha cinikusan veszi a világot. Mikszáth munkái egy félszázad kivesző magyarságát őrzik olyan koporsóban. ideálok felhő jén nem lovagoló. a mi örökös barátunk. így lesz felejthetetlen ismerősünkké a nagyszívű vén gazember. Mikszáth olyan józan és olyan egészséges. hogy egy habos ingváll lecsusztatása gömbölyű keblekrő l. vagy egy formás bokának a ruhafodrok alól kivillantása. csak az tudja. Mikszáth tudja azt. Mikszáth nagy érdeme. Borly Gáspár. a hamvasságig leányos Bélyi Veronka képe. Tömérdek művelődéstörténeti. testtartásban és ruházatban különösen. Élnek. csak jól nézze meg őket az ember. Szlebenits Mihály. Maupassant olyan betegesen finom. sújtásos ruhában való feszengése. sőt beszél az alakjai helyett. sem lelküket a maradandóság folyamán úszó boldog halottak. annál különösebb aztán a változott és más köntöst kivánó szellemnek a régi bokrétás kalapban. de élesszemű. hogy Mikszáth Jókaival szemben a kiábrándult magyar lelket képviseli. a remek nő i testek a csalogatók. De míg a lelkét így átgyúrták az idők. a tapasztalt Mikszáth humorosan. Kesernyés. hogy alakjaiban épp úgy őrzi a XIX. a fiatalosan romlott Noszty Feri. mint Arany János az epikájában. hogy néha leszáll az utolsó lépcsőről is és alantas durvaságokkal sározza be múzsájának különben takaros cipő jét és rózsaszín ruháját. sem testüket. mint franciás modernséget. Sokkal inkább találunk benne valami Shaw-féle kegyetlen bizarrságot. Annál szomorúbb. a szavajárása megmaradt az első Mikszáth szavajárásának. a nő i test tavaszi illatának meghullámoztatása: nem fő benjáró bűn. a közönség szemében. sokszor bájossá váló jeleneteivel. kilépnek a rámából is. Mikszáth nem egyszerkétszer túlságosan szabadszájú.

Sárkányról pedig azt mondja: ha csúcsos sisakot borítanának fejére. hanem sokszor az alakok is Jókaira vallanak. amelynek küszöbén sokszor néma döbbenéssel. sokszor jókedvű mosolygással. fehér ingök plasztrona alatt erős szív dobog. s dicsőségük zászlaját Amerikáig vitték előre a fürge hír-heroldok. a másik Herczeg Ferenc. Fantáziájának fehér sugárzású a fénye. nemcsak a hang. ahol finom szivarfüst-illat ölelkezik a hölgyek izgató chypre parfümjével. finom szivart füstölnek. bárók. Az ő világuk igazában a szalonok és tánctermek. de ezt a szivet meg nem mutatják senkinek. Lovaglás. Igen jól öltözködnek. a szennyes tömeg számkiűzetett ebbő l a fényes világból. párbaj és szerelmi kaland itt az élet. A fiúk túlnövik apjokat. felsőséges testi alkotásuk bátrakká. Mikszáthnak odaadta selymes füvű mezőségeit. Akármilyen messze távozott is Herczeg Jókaitól. vadászat. grófok. naiv Jolán. komoly palotáit. ritkán akadnak Sárkány Józsefek. a kiinduló szálak Jókaihoz vezetnek vissza. festői nyelvre téve át: SzinnyeiMerse-képek. úribb viszonyok közt. egyszál-lelkű magyarjait. meggyalázva a nagy világba. Szabolcs is atlétatermetű ifjú. a Fenn és lenn-ben. Herczegre pedig ráhagyta lüktető szivű fővárosát. bravúros és mindenekfölött korrekt. a kaszinók és páholyok világa. vidám. márványarcú hölgyeit és bronzarcú lovagjait. ahol Maréchal-Niel rózsák nyílnak és Chopin-szólamokat hint szét a nehéz levegőbe a zongora. azért 22 . Igen. vagy távoznak összetörve. jó modoruk simákká és világlátottságuk egyszerűekké tesz. mint Jókainál. hősei még öngyilkosságuk percében is ügyelnek rá. Timeája a márványarcú Etel bárónő. a rulett-asztal mellett verejtéket gyöngyöznek az arcok. Olyan emberek ezek. az egyik Mikszáth volt. Csaknem minden hőse rokonszenves és veszedelmes. a diadémokon. a humor piros vérével és vidám tréfák dobogásával töltötte tele. verőfényes. akiket örökölt nevöknek nagy tekintélye szabadokká. szeretnek kevés szóval és meghalnak szótalanul. Jönnek nagy diadallal a világból. sokszor Margitay-zsánerek. A nép. a nyomorúságnak is valami ragyogása van nála. fehér és fekete párok suhannak fel s alá. csak Herczegnek. mint a Jókai-hősök. Mikszáth jókedvében rózsaszínű sátrat vont hű alattvalói fölé. Noémija a kecses. a rokoko diszű szalon diszkrét félhomályában szerelmesek suttognak. könnyelmű és számító. mintha pleinairben játszanának. titokzatos mély Dunáját. Legelső regényében. akik egy felső bbrendű élet körében tűnnek fel és el. felföldi patakjait és humoros. mintául szolgálhatna valamelyik honfoglaló vezér szobrához. bújnak meg a pálmák sátorában vagy szorítják lüktető homlokukat a hideg ablaktáblához. Herczeg pedig benyitott nemes és nemtelen hőseinek a lelkébe. hercegek ők. legalább a barna Kun Attila az aranyember drámájának egy új változatát játsza el modernebb köntösben. akik az alföldi csatornatervezés nagy munkájába ölik lelköket.HERCZEG FERENC Mikor Jókai fejérő l lehullt a magyar mesemondás aranykoronája: halálos ágyán két örököse közt osztotta meg birodalmának gazdagságát. kivette az emberek szivébő l az eredendő bajt és a fekete kétségbeesést. néha belől is. mint ahogy Theseust a labirintosz kapujához viszi az Ariadne fonala. hogy nyakkendő jük félre ne csússzék. összetett lelkű urait. Arisztokraták. tovább növesztették a rájok szállt birodalmat. Kun Attila épp oly délceg és bátor. ez az igazi Herczegi szó: korrektség. A szomorúságnak. A Herczeg történetei olyanok. a vakmerőségig cinikus és a babonáig naiv. A csillárok vakítóan ragyognak és szikrákat vetnek a drágaköveken. alattuk a mindennapiság forradalma zúg s ők aligon alig tudnak róla valamit. egészen a halálig. még fejlettebb korában is szereti Herczeg a testileg-lelkileg nagyszabású férfiakat s ennyiben romantikus. már kezdik egész Európát uralmuk alá hajtani. virágos falucskáit. kívül is. Ezek az emberek igazán urak. Az örökösök azután virágoztatták. épp úgy. a titkos tizenharmadik szobáig. legtöbbször finom gúnnyal állt meg s nézte a kisszerű és nagyszerű csodákat.

melynek lapjai között szerelmi dalok rejtőznek. oly kiszámított. sokszor száraz. egy hősének a lelkében oly szabadon járnak az indulatok. csak néha ejt egy-két gunyos megjegyzést. főalakjával szemközt állít egy másodrendű embert. akirő l Musset dalol. Rokon Kemény Zsigmonddal annyiban. író és olvasó közt levő viszonynak az a meghitt közvetetlensége. nőies elfogódás. Hajnalka asszony hasonlatos egy selyembe kötött imádságos könyvhöz. a negyediket Musset olvasgatása keltette képzeletében. Fantáziáját nem is valami belső láng gyújtja föl. Ő mindig kívül áll személyein. a Thackerayk ereje: az átérzésnek az a hatalma. Balzac azt mondja. mint Curtius a mélységbe: akkor az alkotás lehetetlenné válik s a művész szemtanuja tehetsége öngyilkosságának. mint Madách Ádámja a kihült világ jéghegyei közt. mint a sakkozó a figurákkal. a Dickensek. Természetesen mind a két végletnek megvan a maga tragikuma s Herczeg sokkal szerencsésebb. mint a természetbő l. akit épp ellenkező bordában szőttek s a fehérnek és feketének. mint líra. amelyeknek megoldása a legszabályosabb tételekkel halad előre. De ebben a kiszámítottságban van az ereje is. megindulás nélkül mondja el történetöket. Herczeg drámai. fekete barátgót-írása alól egy ős görög szerelmi költő félig elmosódott verse leskelődik elő. Jókai lírai tehetség az epikában is. Innen van felpanaszolt hidegsége. Egyikkel veri a másikat s ő maga így tör célja felé. mint az az andaluziai asszony. Valamennyi regényét novellává lehetne egyszerűsíteni s valamennyi novellájából regényt lehetne kerekíteni. de a regényben mesélést kivánunk még a huszadik században is. elárúlják különböző helyzetekre teremtett képei. a meséléshez pedig kell valami naiv. Hogy tudása és nem érzése színezi fantáziáját. Történetei sokszor egyenletek. a plusznak és minusznak összecsapódásából. mellyel meséiket és alakjaikat bele tudják beszélni a lelkünkbe. Mivel a regények. Herczegből egy nagy erő csakugyan hiányzik. mint mámoros bakhánsok a szent ligetben. amellyel Jókai tud bennünket keresztül vezetni a hihetetlenségeken is. mint a Jókaiét. sokszor hideg és meg-megszakadó. És bizony a Herczeg munkáiban több és igazabb az élet. az élet pedig inkább dráma. mint ahogy Spinozának geometriai szabatosságú rendszerében rejlik imponáló hatása. Drámaírónak szinte par excellence kiváló az ilyen birói lélek. hogy hasonlatai inkább tanulmánya körébő l valók. a hangnak az a bája. melyben az egyházi atyának új. lelki mozzanatokról vagy a természetről fest. a harmadikat Az ember tragédiája. hanem a tudás. Sokszor szinte a germán mithologia csodás. Geometriai nála még az összeütközések előkészítése is. mikor valakinek az elevenére tapint.jelenik meg nála minden déli verő fényben. egy aranyzománcos arcú nő olyan neki. Minden Ádámjának van Lucifer- 23 . mint a Jókai regényeiben. Az első kép a görög mithologiából való. egymást lerontásából pattan ki a katasztrófa szikrája. legtöbbször fölöttük. mint Jókai. Herczeg a maga előkelő hidegségében szinte játszik az alakjaival. amelyeket helyzetekről. hogy ha a művész nem veti magát úgy a munkájába. ha ő tudja ezt. Pedig szimbolizáló ereje csak újabban kezd kifejlődni s az is inkább értelmi és konstruktiv. de éppen azért. Ez az ezüstfény jellemzi Herczeg szineit. oly geometriai csaknem valamennyi történetének a felépítése. de lélektani gazdagsága majd minden írásának van. rendesen az írójuk lelki képét tükrözik vissza: Herczeg munkáinak említett fogyatkozása a maga egyéniségébő l érthető meg. az ambiciója-vesztett Sárkány elborult aggyal és fájó szívvel jár-kel a Dunaparton. hidegen ragyogó világa vet fényt azokra a képekre. Bonyolult meséje soha nincs. ezek a kigondolt élettöredékek. Kiélezett technikája mintha csak a mi korunk poétáinak szigorú szonettformáját akarná a regény vagy novella testesebb voltára rászabni. Egy vagy két ismeretlent tűz ki az egyenlet tételében s ezt fejti meg a maga rácionális módszerével. csakhogy másodkézbő l vett. Mind kitünő kép. alkalmazza is. szinte tárgyaló előadásmódja. mert öntudatosan akart. mint hangulati és pittoreszk. Herczeg a legobjektivebb magyar írók közül való. Herczeg maga mondja: „Fantázia nélkül nincs emberi nagyság”. a másodikat talán Heine sugallta (Heine írja Harzi utazás-ában egy nőről: „Arca hasonlított az ősiratos kodexhez.”).

Herczeg apró tüzeket rak. Érdekes. Ott lappang valamennyiben a bestia. testvérem!” De követője Turgenyevnek. akit az örökölt természet. hogy lefeslik róluk az emberi lárva és csak a dühöngő szörnyeteg marad ott. de azért munkáinak jórésze még mindig csak szintétikus. hanem hegedű. egy másikat gonosz csukaszájúnak mond. mint a halászmadár a folyam árjának. mintha jó ízlése tiltaná a boncoló orvosok munkájától. ami bennem!” Csak az a kár. ideig-óráig. Milyen felsőséges mosollyal írhatja le Herczeg ezeket! Akárcsak a Fliegende Blätter madár-ember-figuráin mulatna. mint egy modern Paganinié. Ez ugyan sablonná válik. alattomos emberekben pedig sebesült társukat széttépő farkasokat. Innen van. a vak véletlen és önző akarata dob ide-oda. Herczeg nem a Flaubert. Nem megy annyira. harmadikat oroszlánfejűnek és keselyűorrúnak. Orlayval szemben Réfalvy. Mintha azt mondaná Herczeg: okos ember kevésbő l is ért. ők egy-egy óriási tűzmáglyát gyújtanak fel s annak mindent beborító fényében és hevében látják és láttatják embereiket. pellengérezi ki társadalmi hazudozásainkat. az ősállat. amelyekbe lerakta életmegfigyelésének mozaikszerű gazdagságát. azért ócsárolja finoman botlásainkat. hogy hamar elenyésznek. ami fényes. ami tetszik neki. Ötletei ragyogók. azok egy-egy szenvedélynek életét a megfigyelt tüneteknek szinte tűhegyfinom egymásmellé rakásával vezetik végig embrionális fogamzásától egészen feloszlásáig. hogy igazán belemelegedjék tárgyába. mint a természetbő l ismeri az állatokat. Herczeg törekszik a legnagyobb művészetre: a szintézissel párosult analizisre. amelyek különböző sugárzással világítják meg a gyorsan feltünő és eltünő alakokat. a rövidállú. Nála is a szerelem a vezérlő és döntő hatalom. Arcképei is akkor a legművészibbek. Leticia hercegnő. Hangszere nem orgona. Így nem jut az írónak sem ideje arra. de csak látomásszerűen. mert jöhet olyan rázkódás. hogy előre felállít egy tételt s arra keres alakokat az életből vagy képzeletébő l. Problémák írója annyiban. mert az állatok és emberek rendjét sokszor összecseréli: egy nemes kutyában lelket lát. hogy Herczeg a legtöbb ember arcában valamelyik állattípus vonásait fedezi fel: egy képviselő ünnepélyes arca a nemes ló fejére emlékezteti. kár. mint az éjszakában fölsuhanó rakétasziporkák. soha nem merül be egészen egy-egy szenvedélynek a széttagolásába. nagyorrú és hosszúnyakú emberek pedig éppenséggel csőrös szárnyasok fejét viselik a kemény gallér fölött. Nem hiába szereti a természetrajzi műveket. melynek királyi udvarában hódolnak a legbüszkébbek. aki essayt ír vadászkutyájáról s mikor szemébe néz egy ilyen állatnak. de ezzel a könnyed csapásával is forradalmat ver legalább kis körben. igaz. így áll Kun Attilával szemben Zalkovszky. akinek véres gerjedelmeit csak az évezredes kultura tartja zabolán. Szabolcscsal szemben Bakó. mint szétszakadó labdát. Az élet forradalmas tengerébe nem veti be magát. Érzi. Hiába mestere a lelki elemzésnek. ez a „havas bőrű kis állat”. így kiált föl: „Ime. csak vízcsöppeket merít belő le s azokat vizsgálja gúnyos érdeklődésének kissé nagyító üvegén. akár diadém. mikor még egy idegen nyelv kuszált gazdagságával és hagyományos törvényeivel is küzködnie kell. mikor a rosszat ragadja meg egy emberben s abból fejleszti ki egész jellemét. Könnyedsége sokszor arra ragadja. hogy Herczeg inkább természetrajzi könyvekbő l. a nagyszerűség vonása. aki egyszerűen kinyújtja a kezét az után. hogy az indulatoknak csak felső szintjét csapja meg. a legzárkózottabbak is. de mindig reliefet kapnak vele egymástól az alakok. mint Wordsworth. fényesen és fenyegetőn. mint Palestrináé. 24 . csak megvillantja témáit. de kisebbrendű alakjaiban élvezettel mutogatja az állatot.je. Az embert már a legnagyobb írók szemével látja: a jó és rossz sajátságos keverékének. benned ugyanaz a láng ég. hogy hősei éppen ezt a vadállatot igyekeznek rejtegetni a lovagiasság és a becsület paizsa alá. a viszonyok hatalma. aki egy költeményében lelkesedéssel kiált föl: „Üdvözöllek szamár. mintegy villámlás fényénél. Problémái nem újak: nagyrészt a férfi és a nő sorsa körül forognak. Különösen apróbb elbeszéléseiben érzi magát otthonosan. de színskálája gazdag. Akiket szeret az írójuk: meg is maradnak halálig embernek. még kevésbbé a Balzac iskolájába járt. bepillantunk sokszor lelküknek lelkéig. Herczegbő l Bizánc-ig hiányzott a monumentális. hogy a rossz bennünk a döntő.

s Gyurkovicséktól így ért el lassankint Bizáncig. Az általános. mégis tán legkedvesebb emléke fűződik. már a Pogányok-ban. mi tudjuk ezt Arany Jánosról is. Bizánc nemzeti büszkeségünk. Ocskay brigadéros-ban és különösen Bizáncban szinte a Katona József dörömbölő nyelve viharzik. „Az első szerelmek visszatérnek” . A keleten eltűnő Alpárból egyszer csak két fenséges katona támad: az álmodozó. de az igazságba belehal . Szentirmay százados. fehér fényessége is mély. mert csak epikai hitelen tanulja meg az élet hitelét. mind büszkesége a magyar irodalomnak. hogy az írónak a multakból kell törnie előre a jelenbe.énekli a francia.akár férfitest. ragyogó pirossá biborodik s Bizánc-ban sokszor mintha D’Annunzio színpompája kápráztatná lelkünket. bravuros tempóval. s ha ezekről ítéli meg írásművészetünket a világ: fejünket magasan hordhatjuk. 25 . Később kurucdolmányt ölt ez az ideál magára s elő lép az Ocskay szilaj és tragikus alakja. mert meredek. akinek elméletei ragyogók. amelyhez az írónak egyik legfájóbb. aki rejtelmes lelkével mintha Ibsentől szakadt volna hozzánk. azután a rettenetes Reögh hadnagy. európai ember legyőzi benne a speciális magyart. hogy: az édes honi szót selypíti nyelve. ha muzsájáról még ma is elmondhatjuk. Érzi a magyar lelket. akinek gazdag és szines lelke darabokra repedt. Ez az út nehéz. modernebb és művészibb formába omoltan. de maga nem tartozik legmagyarabb lelkű íróink közé. de csak kívülrő l látja másokban. Biliczky kadet és a Rákóczi-indulótól nekiháborodó Fedor hadnagy. Ez átformálódik ezer év távolában tünedező besenyő Alpár csontos alakjává. vagy jobban mondva: Herczeg a magyarságban a katonai vonásokat becsüli legtöbbre. mintha Herczeg szive indulatoktól kigyúlt palota volna. Valami lappangó forróság izgatja ezekben az olvasót. Bizánc-ban elérte a legnagyobbat: világtörvényt mutatott be néhány óra alatt legördülő történetében. akik szép asszonyok szeméért hallatlan bravurokkal kockáztatják nyakukat békés időben. Rákóczi Ferencben. Legújabban megint magyar testet kezd ölteni ez a katonaideál a legönzetlenebb. akinél az akarat és cselekvés összekötő fonala elszakadt. vagy az önmagát tanulmányozó Farkasics. nemes Konstantin és a vasszobor Giovanni. s ha mindennapi történeteiben még el-elszólja is magát. hogy a Herczeg Ferenc ideálja végső elemzésben: a magyar katona. mert csak így érti meg korát. gyűjtögette virágait. hetykesége és daliássága. Herczeg alakjai közt vannak magyarok. Itt már Herczeg fantáziájának hideg. Herczeg pályája meghazudtolta azt a lélektani törvénynek kikiáltott ál-igazságot. félig hős nemzetnek az álmodozása. akit a magyar puszták szele a kolostorból is katonának vadít.mind. Azzal a sajátságos tüneménnyel állunk szemközt. Ezek a Herczeg szalontisztjei. most láthatjuk Herczeg Ferencen is. legmagasztosabb magyar fejedelemben: II. Loránt hadnagy. Herczeg megfordította a szabályt: a jelenbő l indult vissza a multba. aki nem tud hazugsággal élni. Útközben bámulatos szívóssággal tanulgatta a régi magyar nyelv kincseit. később megkomolyodva és meghatalmasodva. a bácskai dzsentrik nevető mesélő jébő l a világtörténet nagy igazságait megsejtő művészhistórikussá komolyodott Herczeg. Egész pályáján keresztül vonulnak a Szentirmayak és Lorántok. de élete tele mocsokkal. csak hatalmas ablakai lángolnak a sötét éjszakában. Érdekli ennek a félig gyermek. vagy a szegény Hajnalka. azaz: fölfelé halad. A vidám huszárhistóriák. Ennek a Herczeg lelke előtt ragyogó ideálnak mintegy embrióját is megtaláljuk abban a lószőrrel kitömött játékhuszárban. előbb gondtalan. A gyermeki álmodozásnak ebbő l a fényözönébő l lép ki a Gyurkovics fiú. melynek tüze még nem tört ki.

Duse Eleonora egyéniségében kell lenni valami nagyszerűen asszonyinak. a gondolatok háta mögött rejlő csodáknak. Magának él. Gárdonyi határozottan a falusi és mezei magyar nép mellett üt pártot. Ez a józan magyar gondolkozó formulába is öntötte a maga filozófiáját így: „A világosság szülte az életet. az összetett szimfóniának uralkodó szólamát. hogy király-élet és koldus-élet egyforma. A kutató gyönyörűsége határtalan. legkedvesebb és legkitünőbb alakjai innen valók. Ha városi embereket. mert benne van az egész Gárdonyi. hirdetni kezdi a lélekvándorlás tanát. a hangoknak és az érzéseknek egész skáláját játsza a halál határvető finiséig az a nagyszerű hangszer. elromlottá teszi csaknem valamennyit.GÁRDONYI GÉZA A művészi alkotás lélektanában mindig izgató kérdés marad: mennyi megy át az emberből az íróba? Minden művész. bogarassá. Hivatalos vallását a természet imádatába meríti. Mint a nép között nőtt ember: mindent és mindenkit a maga reális értékére szállít le. A halál nem borzalmasabb. de már a drámaíróknál fáradságos és bizonytalan. urakat von be történetébe. a szenvedés szülte a szeretetet”. Ha így bepillantottunk az ember lelkébe. Lírai költőknél nem nehéz a két saroknak ezt a forgató közös tengelyét megmutatni. tájszólásokkal 26 . hogy teremtett vagy másolt alakjaiknak sokféleségébő l össze ne tudnánk rakni azt az egyet. aki egy királyleányig veti föl szemét és szivét. melynek művészlélek a neve. Az életnek célja: a nemző szerelem. mint Arany Jánost. kettős életet él. hogy az ember: állat. de a koldusélet igazabb. a csönd és magánosság örök-ihlető sátorában próbálja megoldani milliomodszor a nagy kérdést: mi hát az ember? S eljut körülbelő l arra a határozatlan igazságra. tökéletessége: a világtestvériség csillagához törés. bolondossá. Nagyon érdekes volna ezt megpróbálni Balzackal és Ibsennel. Nép között forgásának köszönheti gyökeres magyar nyelvét. Gárdonyi falusiassága szinte döntő fontosságú regényírói pályáján. félszeggé. Magábaszállásának szebb óráit falusiasan üde szavú versekbe dalolja. hogy komolyan foglalkozzunk vele. a miszticizmus titokzatos jelét írja zászlójára és Schopenhauer ráhatásával hinni. Elvonul a sokszavú és kevésszívű világtól. aki ezt az emberi rendkívüliséget fölfedezte benne: kulcsot talált művészete titkaihoz is. de érdekes. ganz in seinen geliebten Gegenständen leben. hogy eljátszott alakjai az életet megfelségesítő művészet igazságával törnek be lelkünkbe. Jancsi fráter kertészfiúból nemesedik imádságszerző baráttá. mint a szinészek.” Szegény vidéki tanítóságából a nyomorúság veri át a hirlapírás zaklatott világába. a regényírók középen állanak. A nyomorultak közt nagyobb a szeretet. Gárdonyi tudja. az élet szülte az akaratot. félig már ismerjük az írót is. Szomjas lelkét a természettudomány és a filozófia tengerére viszi. amiért megérdemli. az akarat szülte a bűnt. mikor az ezerszerűségben is meglátja a vezér-egységet. Gárdonyi Géza sajátságos életet élő ember. Az epikusok. aki mögött maga az író áll. megszűrt magyar humorral és leányos tisztasággal. rabja lesz a rejtelmeknek. érdekes állat a természet ezer csodájában. a világtestvériség hirdetője írónak is közéjük száll. Zétát rabszolgaságba hajította a sors. mint maga az élet. keresi az untalan hátunk mögött lappangó dicsőséget. hogy rá lehetne olvasni a Goethe szavait: „Der Dichter muss ganz sich. komikus figurák torz játékával és rémhistóriákkal keresi kenyerét. a bűn szülte a szenvedést. de eszével és szivével szabad göröggé lesz. ez a kifürkészhetetlen mindenség sugárzik reá valami földön túl valóságot. akármennyire független is tárgyától. itt a metafizika ködös útján a spiritizmus gótikusan félhomályos templomába téved. mert őszintébb s azért emberibb. Bornemissza Gergely parasztfiúból küzdi fel magát Egervár kapitányává. tanulmányai megnemesült paraszt-bölccsé emelik. Ehhez ugyan szó férhet. mint az új pályára váltó halál. nem oszthatják annyira szét lelküket. Gárdonyi a maga feltörését kis emberbő l nagy emberré: szereti némelyik hősének is a sorsává tenni. annyira. s az élet épolyan állomás az örök folyásban. az egy ember száz meg száz alakot ölt magára.

aki véletlenül följegyzi az Atilla nevét. a természet. el kell fogadnunk azt a régi. úgy elfújja a szél minden dicsőségével együtt. hogy az ember félisteni melletverése hiúság. Az író szomorú tapasztalaton élesült keserűsége sír ki ebbő l a Tolsztoji (Kreutzer-szonátabeli) feljajdulásból: „A házasság a legőrültebb szerződés. Gárdonyi egy anyamacskát állít szembe vele. s az ember mégis utánabolondul. Gyermekszeretete is ebben a keserűen édes korszakában támad. A maga töprengő természetét átülteti nem egy hősének a lelkébe. a birálatok. Ez nemcsak azt jelenti. milyen nyugodt! Szemeibő l a benne lakozó elpusztíthatatlan eszme villan felénk”. ugyanazok vagyunk. Schopenhauer írja: „Mily magyarázhatatlan misztérium rejlik minden állatban! Nézzétek pl. elszökik tőle. amit valaha emberi elme kieszelt”. akikre nem gazdag fantáziájának legtetszetősebb szineit pazarolja. hogy az állatokat meg kell becsülnünk és magunkhoz kell emelnünk. Egy rossz asszony tönkre éli-öli az urát. de aki kövön jár: rossz helyen jár”. Az örökké nyugodtan gondolkozni akaró Ábelben is ott rémlik az érzéseit eszén át szűrő Gárdonyi alakja. oktalan kutyáját elveri. sőt talán miszticizmussá finomult babonásságát is. sajátos humorát. mint a városi az utca kövezetét. s nem a testben képződik a lélek. A hatalmas harmadikról írt regényének férfihőse nagyon is az író szájával beszél. újabban France Anatoletól feltámasztott igazságot. A természetben megtaláltam az Istent”. Schopenhauer a halálról írt értekezésében kigúnyolja azokat. a drámák. hanem a regények. milyen jókedvű. A tendencia kézzelfogható: tanuljunk az állatoktól hűséget és szerelmet. hogy ezer év múlva azt se tudják. A nép lelkén kívül Schopenhauer bölcsészete volt még rá végzetes hatással. Bennem a faj testesül meg. egy-egy természeti vagy emberi csodának élesen hangsúlyozása. alakjait. becsüli. a bölcsészetek is. mind. A jelenben benne él minden. Talán ez a legősibb magyar gondolat. Mikor egy regényírónak költött személyeiben ennyi az alkotójukat eláruló vonás. visszajáró gondolata Gárdonyinak. hogy az egyén elveszte: semmi. (Így sem tudjuk!) Az öreg Pöhöly paraszt földszerelmében a Gárdonyi hitvallása lappang: „Aki a föld fiának született. mint az Isten rabjaivá esküdött magyar szerzetesekébe. a föld és az állatvilág szeretetét. mikor földi testet ölt. A faj fenntartója a szerelem. Ez a feleségétől válni nem tudó ember árulja el Gárdonyinak hitbeli forradalmát is: „Valamikor vallástalan voltam. Gárdonyi csaknem mindenét a magyar néptő l vette: megfigyelését. mint az állatok”. melyet az ind filozófiából szűrt át Schopenhaueren: „Az ember nem először él. A föld nem csal meg senkit. ha magasabbról nézzük az életet. szójárását. Taine híres törvénye nélkül is beláthatjuk: milyen hatalmas erővel szerepel a környezet a Gárdonyi írói egyéniségének kialakításában. tőlem visszafelé és előre is. a hunok lelkébe épúgy belopja. Fiatalságának tavaszi szerelme rózsaszínellik vissza azokban a kedves leányalakokban.gazdagult szókincsét. Én vagyok ezer év. hanem azt is. nagyjában és lényegileg. ne szakadjon el tőle. Zétával elmondatja a költők hatalmáról tartott gondolatát: ha nem akad egy rab irnokfiú. Hajdani tanító voltát elárulja magyarázgatni szerető kedve. Nemcsak a négysoros dal. kettőt kihoz. a harmadikkal ott vész. a faj áll örökké. bölcseségét. akik úgy iszonyodnak az állatokkal való rokonságunktól: „Mi. s az idők aranyos ködén át még az ő reális szeme is megfinomultan látja a kis Kovács Róza vagy a Tabi Jóska alakját. sokszor az emberek fölébe emeli őket. az mégis visszahűségesedik hozzá esztendők multán is. humorát. mélyen rejlő érzését. szereti. kutyátokat. erkölcsi gondolatok kihozása. vallja Gárdonyi hitét a lélekvándorlásról. mintha csak hallgatóságának ezerszemű figyelmét akarná egy pontra összesíteni. aki három kis fia mentése közben vakmerően berohan az égő padlásra. Schopenhauer tanítja s Gárdonyi vezérgondolatul veszi át tőle. Még a faluról fő városba szakadt és ott gyökeret verni nem tudó öreg Csurgó tekintetes úr tragikumában is van valami a Gárdonyi világkerüléséből. hanem a lélek körül a test”. falusi ember létére úgy ismeri az állatokat. Gárdonyinak igazán kapóra jön ez a keleties gondolat. hol nyugszik koporsója. születés és halál: csak egymásra következő két rezgési pont. A bukott lány szívtelenül elöli magzatát. Ez kedves. hogy a világon minden írás: líra. két szerelmes növekedő hajlama voltaképen már életakarata az új egyén27 . magam az életakarat objektivációja vagyok.

A német filozófus látszólagos pesszimizmusát Gárdonyi lelkében valami kibékítő humor enyhíti. azután kezdi elő l haláltáncát az átkos pénzzel. Az ősi pogányság ezeréves szelleme jár vissza még az öreg táltos Duliba. halálát. mint az emberek. a természet és az ember szeretetében nem áll mögötte Gárdonyi sem Az én falum című naplójával. azonkívül ő tud az osztályban legjobban kukoríkolni. akit képesek és szeretnének is nemzeni. mennyi emberi érzéssel írja le a szegény beteg Petykó tyúk elsorvadását. mint az emberek a kemence mellett. boldog. Istenes Imre a legjobb tanuló. lúdtollmetsző. akik épúgy tanácskoznak. körülmuzsikálják néhányszor a kast és megindulnak szét a virágos világba. A Kovács Róza halálánál gyöngédebb. az örökös ellentéteknek emberi keveréke. Gárdonyi lelket lát a költöző madárban. ha pénze nincs. mintha csak a szomszéd faluba menne. Gárdonyi tanítójuk volt. népismerőknek is. iszik rogyásig. a bormámor mindent bearanyoz lelkében. A nemi szerelem metafizikájá-nak ezt a főgondolatát visszhangozza Gárdonyi a hatalmas harmadikról szóló regényében: „A szerelem az az ostoba állapot. táblaigazító. mozaikszerű munkájában felnyitogatja a legmagyarabb lelkeket s még nekünk. Amott dülöngőzik az érctorkú Baconyi. Gárdonyinak a tánc az emberi test éneklése. épúgy érzik a hazafájást. gyönyörűséggel rajzol meg egy táncba hevűlt idős magyart. reggelente megdörzsölik álmos kis szemöket. aki visszaálmodott fiatalságát lejti el méltóságos tartással. Gárdonyi ebben a kevéssé méltatott. akivel együtt élik a mezőt és mondogatják fel a mult évi leckét. munkabíró és mégis ördögpárnáján heverő. mikor kettőt összehajt egy harmadik. 28 . A magyar nép bölcs és mégis babonás. őszinte de ravasz. annak a hatalmas harmadiknak. mint nyitott ajtón a fehér szobákba. Látja a játékos cicát. A kis tudósfejű Tabi Jóska most még libapásztor. époly munkáskedvűek. A falunak az állatok épolyan polgárai.nek. tántorognak. aki ha szomorú: egész testével szomorú. aki nincs. egy pár hónapig újra boldog. Telente az ürgék épúgy beszélgetnek. de ezermester is: ceruzafaragó. A kis szőke Gál gyerek nem hiába sánta. A szenvedő állatnak emberarca van. A pillangók: vidám uracskák. az ő sorsát gyönyörűen álmodja meg előre Gárdonyi. époly szerelmesek. akit magános bölcseség és száraz betegség korhaszt. A bronzarcú. azután fölrepülnek a vörös posztóról. Itt örökíti meg Gárdonyi Baracs Imrénében a magyar parasztasszonynak urához való kutya-hűségét is. kizökkenti andalgásából s mint akibő l kivették a lelket. Milyen nagy szívvel. Ő látja és érzi az életnek magáért való gyönyörűségeit is. A cserebogár a természet nagy mező jének a vőfélye. Hogy milyen felséges egyszerűséggel tud meghalni a magyar ember: a háztetőről leesett öreg Szabó példázza. szebb és szomorúbb képet Amicis sem írt a gyermekekrő l. méltóságosan komoly és kacagtatóan furcsa. kificamult lábbal szállítják haza. Eleven. De talán még kedvesebbek a falusi népiskola apró polgárai. de lenni akar”. aki nyomorultan. ez a kis elbeszélés a magja A bor-nak. földetimádó erős Kevi Pál: a legszebb élő magyar szobor. akik vaktában szállanak egyik virágcsárdából a másikba és mindennap lerészegednek. hogy a falunak valamennyi kutyája felel rá. de lehet valamikor az ennivaló Vas Róza társa is. de ha szert tesz egy forintra: leissza a csillagot az égről. azzal csiklandozza a bajuszát. bodzafapuska-csináló. A fecskék társas lelkek. A tudós csizmadia Varga Ádám méhei meg egyenesen értik a gazdájuk szavát. bevert fővel. amint a hátára fekszik a színben és egy szál szénát vesz a négy lába közé. A bánkódó malac is felpöndöríti néha a kedve mutatóját. hideg és meleg. meglepő igazságokat hoz napfényre. a magyar népszínmű legmagasabb fokra emelt mintájának. Turgenyevnek az orosz parasztokról írott rajzai világhírre kaptak. mert a fiát agyonlőtték Maglajnál. aki úgy bucsúzik el a fiától. de nagytorkú felesége. az eleven próza. Gárdonyi költeményt ír róluk prózában. Remekbe teremtett alak Tóth Antal. de csak Gárdonyinak és Tömörkénynek sikerült igazán. jóízűen nyujtózkodnak. leányából pedig városi dáma lett. mint az emberek. Gárdonyinak mindenikre van egy-egy típusa. A magyar falusi népet sokan próbálták már jellemezni. mesélgetnek földi barlangjukban. mint a szűcs-tű. úgy tántorog hazafelé. de jámbor békességben él. úgy nézett be szemükön a lelkükbe. a kutyaugatást olyan híven utánozza.

mi büszkék lehetünk a Gárdonyi Emőkéjére. amint a sötétkék fűben megvillog a lába fehérsége. Gárdonyi a királyokat is leszállítja trónjukról. A láthatatlan ember két fiatal szerelmese ismétlődő motivuma a Gárdonyi történeti regényeinek. ő cselekszik.Egy városi vén szürke fiakeres-lóról elégiát tud írni Gárdonyi. Béla és fia lelketlen villongásait. A láthatatlan ember-ben a hunok világdöntő háborúit hozza színpadra. rajta. Gárdonyi szereti az igazságot. sokáig hasztalanul. alig teremtettek tökéletesebb és szebb alakot Emőkénél. ebbe a rettentő véres viharba beleröpít két fehér lelket. De azért mennyi emberi hűséggel festi meg a IV. piroscsizmás leányok. üde leányalakok festésének. Gárdonyi nagy mestere. Emőkének édes testvére a liliomként elhervadó fehér Margit s az eleven. hibáit inkább költött emberekkel életi át. művelt görög fiú áll. akiért sovárgunk. Egyszerűbb eszközökkel. komor földrengések. mint a Szentiván-éji álom tündérei. ő beszél. Emőke szereti Atillát. fejedelmi villongások. száguldó lovak. mint Turgenyev a néma orosz paraszt kutyájáról. vértengerek. Zrinyi Miklósról rablókalandozásokat mer írni komoly jóhiszeműséggel: az a köztudat gyilkosan merev páncélfalát hívja ki maga ellen. A hunok világharca csak tragikus háttere annak a fojtott drámának. soha nem ahhoz kapcsol bennünket egy rettenetes kéz. hogy a magyar történelem érdekesebb korszakairól szintetikus képeket fessen regényformában. Benne van a Peterdi Ilonka sóvárgó hallgatagsága. az olaszok a Dante Beatricejére. amely Zéta és a felejthetetlen Emőke lelkében leviharzik. s ahol legkönnyebb botlani. hanem a világirodalomnak is egyik legköltőibb alakja. nemcsak a magyar. piros. más-más tónust ad ezeknek a 29 . a németek a Goethe Gretchenére. Zétát imádja a kis alázatos Dsidsia. Talán a Herczeg Ferenc Hermájának is ő volt a mintája. amelyben mi élő szemek. fehér hun asszonyok. akirő l szól a regény vezérgondolata: „Az embernek csak az arcát lehet ismerni. a hétköznapi foltokat eltakarja a nagy tettek ragyogásával. Ő az. s bizony nála a kis királyfiaknak époly piszkos az orruk. s a mi megálmodott másunk idegen csillagban keresi csillagát. szinte magyar Botticellije a bájos. mégis legigazabb kép. benne a Rozgonyi Piroska halálos elszánása. aki Mátyás királyunkról igazságtalanságot. Gárdonyi soha sincs úgy megindulva. valami dallamot dúdolva fürdik a harmatban. nagyítani vagy idealizálni: reális ösztöne természetesen segíti átal távoleső korok és emberek összekötő hídján. Ki tudná elfelejteni az augusztusi holdfényes éjben mezitláb táncoló Esztert. még az Arany János leányalakjai mellett is. Az előtérben mindig ez az eszes. új mozzanatokkal Jancsi fráter és Bornemissza Gergely éli át. Ez az a fájdalmas eleven lánc. eleven költészet. mint Shakespearenél. Láthatatlan. Ő az arca mögött van. a milieu-festésnek utól nem ért magyar művészetével. legköltőibb arcképei: fiatal leányképek. aki nem is álmodik róla. s mind ennek sötétvörösbe szakadó mélyén: az Atilla egyszerű. mint Gárdonyi. Ez a komoly művészember élete céljául azt tűzte ki. mint tiszta üvegen keresztül. akik ellenkező irányban röpülnek. Az örök emberi sorsnak gyönyörű szimbóluma ez a regény. Emőkét szereti Zéta reménytelenül. leveti aranyos palástjukat és a lelkükbe néz. mint egy nemzet történelmi multját megbolygatni az igazság perújításával. feketeszemű Éva. ő lát. hogy rokonszenves hősöket választ. s az arca nem ő.” Az angolok büszkék a Shakespeare Juliájára. aki meg tud halni egy szó nélkül királyi szerelméért. amelyben gyökereznek. fenséges alakja. valahányan benne sínylünk. de van annyi tapintata. rémlik át a hunok özönlő tarka tábora. Alig van kényesebb valami. s az idők homlokán álló vezérembereket csak szép vonásokkal égeti lelkünkbe. De valamennyi közt Emőke a legcsodásabb. mint mikor ártatlan szép leányokat ír le. egyszer összetalálkoznak s azután örökre elvesztik egymást. aki maga a zengő. haja kibomolva repdes körülötte. aranyos fegyverzetek. Vagy az angyalok testvérét: Adriát. amely hőssé tudja tenni ezeket a törékeny embervirágokat. Az idő. egy-egy kornak a bűneit. Zétának a sorsát pedig új viszonyok közt. s történeti regényeinek igazi hőse rendesen kisebbrendű vagy képzeletbeli alak. a holdfényben. az a magyar „azt akarom”. Nagyon józan szemmel néz be a mult idők ködös távolába.

Bornemissza pedig parasztfiúból lesz várkapitánnyá. Herczeg átfogó elme. ennek a nemes növénynek a virágát bámulja. ha mesefonása nem mindig eleven is: emberei érdekesek. de hányféle körben. Herczeg föl tudja áldozni alakjait a maga írói egyéniségéért. mert Herczeg eszünkre. Gárdonyi aprólékosan részletező. mint a vallásos rajongás két középkori áldozata: Margit és Jancsi fráter. az emberek urak kívül. józan és katonás típusa. még munkásságuk kanyargós folyója is párhuzamosan ömlik a történeti regények földközi tengerébe. de sokszor állatok belő l. Herczeg Ferencet sima parketteken vezeti muzsája: Horkayné asszony. Talán történeti regényükben a legnagyobbak mindaketten. Gárdonyinál ez a vezérmotivum. a mennybolton fehérselyem felhő fátyolok. Jókainál csaknem örök a tavasz és aranyos a nyár. Bornemissza Gergely és Czeczey Éva pedig egy háborúval fekvő. vidéki ujságíróból Magyarország egyik első regényírójává. a jellemek és szavak ragyogása a fő . hegyek rázkódnak. Herczeg gúnyol és nem lelkesedik. aki szereti az emberét minden állati gyarlóságával s minden isteni fellángolásával. Gárdonyi inkább a gyökerét keresi. Gárdonyi inkább a szivét és a szavát adja oda kedves hőseinek. csak édes vagy keserű humorral tekint át gyarlóságainkon. a gúny finom ostora szaporán csattog kitündöklő asszonyi vállakon is. Jókai költészete: a legnemesebb meseköltészet. sőt nem is a várost. ha bölcsejétől sírjáig híven elkísért valakit: nyugodtan tesz pontot egyszerű története végére. keleti pompában nyilnak a virágok. nála a történet érdekessége. a rejtelmes sötét mélyét villámok hasítják be. folyamok kicsapnak. hogy mind a három pár közül mindig a fiú a szegényebb s a leány az úri. Baj ez a sablonosnak tetsző mesefonás? Attól függ minden: milyen művészettel ismétlődnek a „leit-motivumok”. Érdekes. Gárdonyi meghat. Gárdonyi emberi és írói élete: lassú. Herczeg objectiv sokszor a kegyetlenségig. mint Herczeg Ferenc s éppen olyan komoly művészetté emelkedik nála a forma és az emberi lélek belső rajza. nem ítél el senkit. egészséges. Raffael Madonna-képein örökké visszatér Mária és a kis Jézus alakja. Mintha nemes versenyt futnának ők ketten. Herczeget izgatja a társadalom felső emeletén mozgó. emberfölötti emberek világa ez. Éppen olyan haszontalanságokon kezdi. Gárdonyi naturalista. városok dőlnek és emberöltők sorsát hajlítja jobbra vagy balra egy láthatatlan hatalom. Herczeg szétbont és összerak. de Gárdonyi emberei mindig hívek magukhoz. hányféle színben. márványpaloták és zárkózott emberi bűnök ajtaját nyitja meg előtte. tündéri ligetekben az Azrák törzséből kelt ifjú szerelmesek nyáréji álma tart. nagyszerű tettek. Zéta és Emőke a népvándorlás szilaj korszakához mérten vadabb és szenvedélyesebb. harccal ébredő világnak ügyes. Zéta rabszolga a történet elején. Gárdonyi művészete szintetikus. de menteget is. távoli erdők zúgásába asszonyi jajszó siráma vegyül. az embert tudja sajnálni és szeretni egy maga nevében elejtett szó nélkül is. Herczeg romantikus. viharos éjszaka. Kemény a tragikum költője. a katona a legsajátosabb hőse. Gárdonyi szive nem egyszer átlüktet a fakó sorokon. mint egy tragikus. Ha Herczegnek a gavallér. Gárdonyinak minden bizonnyal a magyar paraszt. Herczeg bámulatba ejt bennünket. mi az élet tulajdonképpen? A hím örök vágyása és küzdelme a nőért. nagyszerű szivek.testvér fiataloknak. Herczeg az embernek. szabad görög a végén. S azután. Gárdonyi megindulással mutogatja meg az emberállat sebeit. itt élnek még a becsület bolondjai. Falusi tanítóból független magaúrává lesz. Gárdonyi a földszintet szereti. Herczeg a maga csillogó értelmiségét az emberi sorsok meglepő bonyolításába viszi be fejedelmi hatalommal. alakjai és gondolatai szoborszerűek. Gárdonyi szivünkre apellál. Gárdonyi művészi reliefet ad betűivel. a folyók tüköre zavartalan kék. hanem a falut és a mezőt. Arany Jánosiasan megfigyelő. akik fölteszik egy kártyára 30 . aki gondolatáramlatokat hömpölyget alakjaival. akiért az alacsony sorsú férfinak emelkednie kell. szines hazugságokkal bélelt „úri” népek nemessége és gyalázatossága. mint Herczegnél. Jancsi kertészfiúból imádságszerző baráttá komolyodik. Herczeg fest a szavakkal és fénybe borít. hányféle változatban! Gárdonyinál sem lehet szó egyhangúságról. Kemény Zsigmond regényköltészete olyan. de nagyszerű emelkedés. ítél.

csak úgy. Sokszor sívár és fárasztó a kép. hanem életet látunk. mint Arany Jánoson kívül talán senki más.az életüket is. Herczeg: a gáláns világ regényírója. A fantáziának itt alig jut szerep. sokszor kacagtató. hogy elvész előlünk a költészet és valóság határvető mesgyéje: nem regényt olvasunk. mint az aranyukat. kisszerű és mégis titkokkal teljes. fakó. szomorú. De a szavak úgy hullámzanak. aminek ma látjuk: azzá maga teremtette magát s ez nem kis érdem. engedelmes inasa a mindenható valóságnak. de mindig magunkért fázunk és kacagunk. mint az élet. Gárdonyi nem igen vett az előző itő l semmit. 31 . Igaz és hű. Gárdonyinál az élet: élet és semmi más. sokszor egyenetlen. a sorsok úgy köttetnek és oldatnak. de magyar.

feltámad koporsójából. Egyszer leszáll a városba. Ez komikus volna. úgy. a biztos fellépés megölő je. hogy valaki az utcán éppen tőle kér tüzet. Sokszor még szavait is átveszi.” Vajda János sem igen nézte többnek az embereket. kiszorul a legutolsó utcájára Szerelem városának. aki gyermeki tiszta szívvel emelte volna a nőt imádásának oltárára. ha nincs bátorsága megfogni egy nagyon közönséges nő kezét. kezébe ragadja egy oroszlánfejű. mint vezércsillaga: Petőfi. ha nem látott benne embereket. ha bent a lélekben nagy történetek nem viharzanának. Vajda egy szomorú nagy házban találja magát. Kész a tragédia. kék mennyboltozatú költészete bezáródott! Vajda már a modern élet zűrzavarát és meghasonlásait tördeli komor formáiba. ő. de félénk. de nem értik. mint a csaholó ebek elől menekülő állat. ziláltarcú ember és lobogtatja végig szerelmen. Vajda már nem koreszméknek és nemzeti irányzatoknak a zászlóvivő je. az akarat fundamentumának megbontása. Vajda olyasmit árul el. hazugságok zagyva táborszállásába és hangtalansága belebetegszik a lármába. mint kettős boldogtalanság. Különösen. mert nála nagyon is mélyrő l jönnek a szavak. nem merő. szende farkasoknak. páráknak. végtelenségen. Fehér gyolcsban. a becsületet és a hazát. legfeljebb visszafutás a váli erdőbe vagy a bikoli fák alá. igazsága beleütközik a hamisságba. kis bajok megóriásítása: született tőle törvényes gyermekül. Az érvényesülés gátja. A végzet szomorúan megtréfálja a szerelemmel is. mint a kihalófélben levő nemes vad utolsó sarjadéka. tálhiveknek. Őszre hajló szive most kettős tűzzel ég a mulasztás vádjában és a vágyódás kielégíthetetlenségében. halálon. A piros arcok és a piros remények 1849 után nagyon kifakultak. de csak akkor. a Petőfiék tavaszi. esetlen. nem szeretett a szerelem nyarában. Szeretne szeretni. Beszélne a zajongók nyelvén. Lassanként kitárstalanodik a világból s magános bánatjának gunyaszt őserdejében. Szemérmes volt ez a lélek. A szegénynek nincsen ifjúsága. Nagy a lárma. az iharos. szerencse bohócainak. Szétszedi lelkét apró darabokra s úgy mutatja meg nemzetének. ennek a szomorúan eleven Ding an sich-nek a költő je. hogy tisztán maradjon és át is láboljon az 32 . árverezik a hitet. kintszorul a tömegbe verődők körén. A pesszimizmus fekete zászlója kibomlik. nyárlegyeknek. ha az embernek van álma. őszinteséget örököl át tőle. romantikus szive hasztalan töri magát az élet kőfalán. mint az Aranyé. de bővül hangban és mélyül gondolatokban. mint itt felebarátja. Megtanulja nyelvét. Szemérem és érzékenység annyi. „Erdőbe megy Timon. harcol és lázít. De mikor elhallgat a háborúk orgonája. az egyedülálló. elkeseríti halálra. Mit tegyen az ilyen lélek? Magába zárkózik és a mindennapi élet pici törvényeinek a megszegésével groteszkké válik. ahol szunnyadozó emberek egy felséges halottat. Vele új útra kanyarodik a hagyományos nemzeti költészet. Új elemében egy ideig jól érzi magát. mint egy szabad világból ide számkivetett király. hogy nem használta fel fiatalságát. szabad levegő jű. záporos. Vajda János csaknem az athéni Timon szerepét játsza el. szabadulás nincs. mint volt Vajdának. az áltatások. egy országot virrasztanak. Vajda úgy érzi magát ebben a rettenetes hétköznapi környezetben. ott jobb barátja a barátlan vad. hiába önti ki a lelkét perzselő szavakban. mint egy új Lázár. tragikomikusabb formában. veszít par excellence népies magyarságából. saras mocsarat kell járnia. az aluva virrasztók új élet keresztelő jébe játszák át a halotti tort. úgy ront neki ő is a legsűrűbb magánynak. megdöbbenve tekint szét az embereken és a romokon.VAJDA JÁNOS Az őstermészet emberét egy ideig rejti a mély vadon. hanem az embernek. Az Aranyék. érti a zúgó fák orgonáját: természetességet. ő. de büszkébb és zordonabb. nő a vásári zaj. A halott csodamódra. bókoló gazoknak. az élet megindul. mint Shakespeare kegyetlen hőse: nyájas ölőknek. mint az Aranyé. Vajda szerette a ligetet. vágya dicsőségre. percmutatóknak. Valami nagyszerűbb véget várt a szabadságharc Istenétől. Vajdát a forradalom zivatara dobja be a kövek és emberek városába. utána esik egy könnyű életű lánynak s azt sem éri el.

ingoványon. szépség elillan. emberek. üstökö33 . Vajjon mi lesz velünk a sír után? Hamlet nem görgeti jobban fejét ezen a fekete sziklán. ha alakban idézzük: egy égboltot verő óriás. aki a halál gondolatát agyában viseli. Sokszor alig tud véget vetni az ajkára toluló panaszáradatnak. gyermektelen nő sorsán szánakozik: nem őrzi meg magát szebb másolatokban! Vajda annyira el van foglalva magával. Mi fáj bennünk? Az élet. Mintha sokszor kiszakadt volna a földi kapcsokból s nagy magasságból tekintene végig és szomorogna a lent valókon. Óriás. De az öröklét gondolata megint megdöbbenti. mert a teremtésben nincs irgalom. aki kéregetni jár a sirokhoz .mi marad hát meg igazán? Rájön. Magunknak kell egy istent teremtenünk s hinni benne buzgón. Ilyen ez a sorssal örökké perlekedő ember. Ez a szomorú. becsületes csak a halál. esztelen. minden áll fenséges maradásban. Vajdában nagy érzékiség lángol minden tisztasága mellett. ezer sikoltás. halál. A rész változik. ha a mulandóság lehangol. Vajdának nem sikerült az élete. A tudás eljut a legvégső fokig. máshova az ő útján nem is juthatni. az öröklét. a halál az ősanyja. csak elváltozik. hogy kedvesének a képét sehogy sem tudnánk összerakni a Gina-ciklusból. máskor herosz neki az ember. s ez a rettenetes. a bánat végtelen. Shakespeare felsóhajtása ez. A levegőben szálló fekete hollók szárnyaverésének lehallatszó üteme is: halál. vagy leereszkedik a mélybe a vakhit segítségével. jajgatás az egész szerelmi költészete. a reszkető ajak csak eldadogja. semmi nem jó neki. De a tudomány is világtalan koldus. pesszimizmus zajong ezen az úton végig. Megolvaszt-e hát mindent az örökkétartó idő kohója. vagy nem? A tudományhoz kell menekülni. Az fáj neki. átok a lét. a mind örök. Vajda János is a halál gondolatán építi fel bölcselő költészetét. Metafizikába téved. addig a kedvesét elöleli elő le más. jórészt a költészetnek is. ború. Kigyulladt s elégő erdőhöz hasonlítja szivét. Az döbbenti meg a természetben. amit bent látott. csak maga ez a halhatatlan egyetemben mindent felérő áldozat hal meg örökre. lázongás. aki mélyebbre bocsátotta volna lelkét a halálos nagy kérdések oceánjába. elégeti. szikrafényes füst. vagy a semmiségbe zuhan. Madáchon kívül nincs magyar költő.ez az ő költészete. Keserűség. ez a forró láva. Az idő nem mulik. amely egy volna az örök fájdalommal. olthatatlan lobogással omlik ki szivébő l a szerelem. képzelete csakugyan örök munkában áll. jaj . bús fej. Vajda képzelete hatalmas. ha nem halunk meg egészen: még rettenetesebb. Jobb mégis elenyésznünk. El van hibázva a világ. Míg ő lángol. nagy dicsőség bezárkózó jellemébő l sugárzott reá. ha színt adunk neki: fekete és skárlátpiros. ez fenséges! Mindenki hős. hogy mindenben minden él. hogy a nő szépsége. Vergődés. aki szonettjeiben egy szép. véges minden gondolat. a vers háromszor elő l kezdődik. egyszer féreg. Ha örökké élünk: örökké fájunk. mint Vajda.s nem kap feleletet. leszek. nem létezővé nem válhatok. aki a Montblankon. A bölcsészetnek. hova jut a pesszimista Vajda. bizarr. Mindennek marad nyoma.ez a Vajda ámene. Ime. csillag kihül. Hiszünk vagy elveszünk . Vajda igazán úgy áll az ember előtt. De tudni azt. csakhogy onnan vissza nem térhet. s ez foglaló a további életre. kétségbeejtene. Születni itt a földön oly nagy vétek. a Kordillerák haván jár. de az öröm rövid. ember meghal . Egy az. Petőfi mennyi apró. hanem Mednyánszky Bertáról és Csapó Etelkérő l is. bája elmulik. hosszú. meg nem nyugtatja. Ha meghalunk egészen a halálban: rettenetes születni. Bűn a teremtés. tehetetlen. A dolgok külső formája alatt lüktet valami örök hatalom. koronáz s az örökkévalóság kapuit döngeti fejével. ami kétségbeejtően bizonyos: hogy vagyok. vakon. jellemző vonást jegyez fel nemcsak feleségéről. egy ügyes majom. miért mindennek halni kell. hogy meghalunk s mégis végigküzdeni az életet: ez nagy. mint egy tündéri színház játszik magának s magáért. Vajda magába rogyva mormog. mint az álom. sirat. mint Vajda János. rózsa elhervad. hogy látszólag elvesznek a formák is. fájó és fárasztó. mint egy testetlen óriás fej. az egy Ismeretlenbő l szakadt rész. Agyveleje. azért hánytorgatja nagyon a halál. egy végtelen monológban panaszolva fájdalma társtalanságát. A nem gyakorlati életre született ember sirámai. amely csak égeti. Milyen naiv s milyen szánnivaló panaszok. csak mi megyünk.

Azonkívül a nemzetek nyelvének leghatalmasabb építő i. gúnyos szeretettel. Vajda örök harcban állt a formával. a Tünemények-ben gondolat és érzés ritka harmóniában ölelkezik dallamos formával. a rímek sorompóját átugorják. Arany János kovácsolt nyelve nehéz zenéjű. mindig nagyot és hangosat akarva. Balassától Vajda Jánosig. a Szaharában ködös távolból fölrémlő piramis.ezek a Vajda lelkével legrokonabb hatalmak. Sodomá-ban. lázasszavú dalosa. Ettől a két költőtől tanult valamit. azért sokszor formátlan. szétszakad rajtuk a ritmus. komor és döngő szavakat. Alfréd regényé-ben pedig rakétázik a nyelve. égzengések. siketül dallamtalan. száraz. fölfelé ment mindvégig. sokszor trombitaszavú. hatalmas magánbeszédek sorozata. felemelt fő vel. annál siralmasabb kicsinységnek látta az embert. s mint egy új Lóth. mint cseng. Kedélytelensége elszomorít. Sajátságos. prózai. magával vitázó. Szereti a hosszú. minden húr mélyre van hangolva. A belsőt sohasem áldozza fel a külsőért. az örökhavas Montblank. szomorú hajrában rohannak végig sorokon. Katonánál pedig felrobbannak a szavak. Szinte átölelte gondolatában az egész világegyetemet s minden élő jajszavát sírta a nagy sötét Szfinksz. mi lelkesítette. a Kordillerák. hogy költői irodalmunknak legremekebb termékei mind darabos. Lábával a magyar humuszban gyökerezett. mint a lecsapó villám. későbbi századok dalaikból tudják: mi fájt az elmultaknak. dallamosabb lágyságra. de zsoltároskönyvei ők a nemzetnek. zordnyelvűek. melynek pályája végtelen. tobzódó képeknek szines ködében. dörömbölő. dübörögne. az élet minden komikus és tragikus felvonását. keringő oroszlán. megújulásért fáradt és nyugodt óráiban. Átvergődte mint ember. Forrong és dadog. Ha hangot tudnánk adni ennek a képzeletnek. De a szavak gránitkövekként döngetik ki a gondolatokat. mint dübörgő világtesteket. morajok. mint nekibúsult mének.söket hajszol. A mi nyelvünk inkább harangozik. s mentől magasabban állt. üres kézzel. Zenéje tördelt. A magyar nyelv különben sem sima nyelv. de a Borongás-ban. Mi a költők érdeme az emberi boldogabbulás szempontjából? Hajtanak-e pozitív hasznot a dalok? Költők a világot előbbre nem viszik. a földet és rajta hazáját. Büszkén vallja. s az utolsó Vajda-költemények villanások. mint a mennydörgés és csattogna sokszor. amit akar. mint magyar ember. öblös. Csokonai és Petőfi hangolják néha kellemre. az égbolt lobogó gyásza. várta magára az ég szakadását. de végül minden ellenmondást kibékít a nagy keresztyéni szóval: Hinnünk kell. melyek a csillagok közt vesznek el. mint magyar. Vajda nyelve drámai. szelíd és melancholikus dallamával indulnak meg a Sirámok. rettentette és nyugtatta meg őket. ezek az atléták nem férnek szűk ruhájukban. az üstökös. a népek gyülekezete hozzájuk menekül vigasztalásért. ezeket idézi. majd mindig szenvedélyes. sokszor kiszaladnak a formából. Még korántsem érte el legmagasabb fejlettségét. hadd lássák a gazok. hogy hal meg egy igaz. Hazafias költeményeinek két hangja innen szól: szomorú elborulással és kacagó fájással. 34 . Ratcliff-jának bizarr pompája háromszorozva ragyog fel nála egy álom leírásában (Alfréd regénye). bizonyos. e két örök lirai témának volt ő komor. sokszor halálkaszát ragad kezébe és véres rendet vág az embervetésben. egy közös vezércsillagot keresve. Vajda hatalmas hangokat üt meg koronként. talán színvegyítést. a ketrecbe zárt. de sóvár szeme átnézett a nemzeteken. tompa zene. Eleven kiáltásai ők az emberiségnek. Az egyedülvalóság óriás szimbolumait szereti legjobban. Gondolatai. A szerelemnek és a halálnak. Előre tört. mert másképpen elveszünk. sokszor pedig Hugo Victorral versenyez borzalmasságban. Fantáziáját a szerelem gyújtja fel s a nagy természet táplálja képekkel. vigyázza a világegyetem közepén trónoló Napistent. nehezen sikerül neki. A csillagokat. ő az ember volt. a halál előtt. hogy csak a saját lelkébő l merített. Vörösmarty szava orgonaszó. sokáig zengenek. Vajda hozta le Goethe után a költészetbe. örök békétlenségétő l megfájul a lelkünk. de kölcsönért nem járt senkihez. Népdalok könnyed formájával. Heine Götterdämmerung-jának. morogna. Vajda több volt. a világegyetem közepén álló Nap . a társtalanság komor dicsőségében nagyobbnak érezte magát kortársainál.

csak éli. vagy cinikus kacagással nevetik ki önmagukat. mint egy bevándorolt barbár. muzsájuk mintha pusztátlakó volna s úgy rándulna be vasárnaponkint a füstös. ezért olyanná lett. az egyetlent. soha. aki nyughatatlanságot és lázongást visz magával nyomorúságán és szellemén kívül.KISS JÓZSEF A zsidó faj tragikus sorsában van valami zord. a milieu minden szerelmükhöz. irtják testben és lélekben: ki nem irthatják. mikor a vallást. 35 . hanem egy sápadt varróleány gépjének a zakatolása. a legelső társadalmi mozgató erők sorába viszi. mely kóbor szelek szárnyán hányódik. Szinte-szinte igaza van Kidd Benjáminnak. sok a gondolattakaró sóhajtás. Kiss Józsefet nem az erdei madárfütty rengeti édes andalgásba. bár így is. Kiss Józseféket a város formálta. komor. ahol soha nem érzi magát igazán otthon. még a halál pitvarában is. mintha egy meggyötört lélek ritmusba verődő panasza volna. csak játsza. hanem a romlott város utcai robaja. mégis áttört magyarrá. ez a kereszteződés adja meg költészetének a különös szint és ízt. hogy azután fajának is kitagadottja legyen. a márciusi ég csak az emeleti szoba ablakán nevet be hozzá. Ezt az őskulturájú népet szétszórta egy átok. A magyar költészetnek Kiss József az első zsidója (a bolondos Hugó Károlyt nem számítjuk). A német költészetnek három híres mostohája: Börne. A leghazátimádóbb fajból hazátlan számkiűzött lett. Kegyetlen szívóssággal veti magát Európa testére és vérén hízlalódik. gyilkossá edzette idegzetét. tördelte. Legalább a zsidóság sorsát döntő példának idézheti rá. mind lázadó. költői: elégiákba sírják szomorúságukat. bár megostorozott népe. de mindig az uralmon levőkkel tart. ezt az örök bolygót. az ő küzdelmét rokonszenvessé teszi az. neki nem kell a délibábos Hortobágyra mennie. néma tragédiákat játszik itt az élet. úgy látszik. meg-megszakadó. sajtolt silány ember sarkat vet a hatalmaknak s imádja Jehovát. Mintha az eljátszott jövendőt akarná kicsikarni a Végzet kezéből: mindig a jogtalanokkal ordít. Kiss József bánata sajátságos keveréke a zsidó faj magagyászolásának és a magyarság keleties borongásának. mind forradalmár volt. s bár pusztítják. Mindenütt szemben áll mindenkivel s ez a feszült őrségenállás merővé. mint a Lear bolondja. a szavak inkább befelé hangzanak. az érzelmeknek nincs kothurnusa. Jeruzsáleme megdő lt. a szerelembe hajtó rengeteget is kocsin járja Noemival. Heine. nem a romolhatatlan természet veri lelkét dalra. mint a porszem. olyan tördelt. apró. s ha a komor Vajda János és a bohém Reviczky Gyula nincs. mint a zsidóság szertehullámzó rengetege? Legmegrázóbb tragédiákat ennek a fajnak a lelkébő l lehetne várni. Költészetének alig van mezei levegője. minden bánatukhoz. Arany Jánosék szerették a szabad természetet. Van-e szerencsésebb talaj költők támadására. Beck Károly. Lelkiismerete az önzés nagyszerűségébe aludt át. kevés a tréfa. minden vágyódásukhoz: a város. ószövetségi szépség: a végzettől vert. sokszor olyan megdöbbentően. kétszeres jajjal eszi kenyerét a katholikusan magyar államban. gyárak bőgése. A tragédiát ez a nép nem írja már. most egyedül Kiss József nevéhez fűződnék az új magyar lírai költészet kezdete. Messiását keresztre feszítette. kápráztatón hullámzó tömegárja. hogy megmaradt hite mellett. Ma is Jehova az összetartó lánc. ma is Izrael az Úr kiválasztott. mint a nemeai oroszlánét. mintha a rettenetes Jehovának palástja fedezné még szétdaraboltságában is ezt a lihegve törtető Ahasvert. s a dal üteme is olyan különös. minden az elégia alkonyatias félgyászában merül fel a lélek taván. hogy elérhetetlen illuziókat kergessen: elég egy forró bálterem fűszeres levegő je. s a viszonyok hatalma alatt mégis mindahárom megtagadta ősi hitét. de szellemének zászlósai. zajos városba. egy faj hitét. A nyelv és a ritmus magyar. Ő is nyugtalanságot hozott a kiegyezéssel csöndbe verődött magyar írói életbe. bűntanyákról kisirámló zongoraszó vegyül a meghitt családi fészek gyermekzsivajába. kesernyés a jókedv. a föld Izraelnek ontja aranyait ma is. a szavak közt rezgő fény mintha a Ganges partjairól vetődne be rá.

talán azt a kis független nyugalmat. Úgy érezzük a Kiss József verseibő l. Az ember: bestia. tűrni méltatlan ezer mellőzést s szeretni mégis. vagy az életbő l kielevenülő igaz kép mosolyog. az önirónia. híre. lelkész emlékezete című csodálatosan üde költeménye egy hír nyomán fonódik.” Feledni! . komorodik reánk. mert táblákba vésett törvényét nem állja. talán aranyat. talán több jó szót. dicsősége csak a vándor bohócé. hiszen minden szép csak illuzió. ami szép. ilyen formán tesz Kiss József is.ez a titkok titka. Egész élete csak készülődés valami jobb felé. A Nápolyi emlék hátteréből. mint egy Madáchi kép: római pompával emelkedik ki egy fiatal halott temetési menete. Ez a finomság áttetsző aranyos fátyolként lebeg legszebb költeményei fölött. aléltan fon a gond guzsalyán. bűnbánatot tart és megkeresi magában a jót. Odesszában a huszadik század új máglyákat gyújt az Isten dicsőségére: zsidó testekből. a hír szivárványhídján viszi útja. Nem a fantázia tűze ad nekik ragyogást. hol elhullt virága. mint talaját a fa. maradjon meg az igazság mesének. a gyermekkori emlékekbő l közben egész jelenetek játszódnak le a vezér-érzelem fonalán. Az álmodozás csöndje és elmosódó félhomálya: őszi délutánok melancholiáját lopja be lelkünkbe. de mégis sajátságos fénye van az ő szavainak. a gondolat szövőszékén sző. mígnem ismeretlen partok délibábján egyszer kiköt. akik távol a hazától. A csatakész Jehova mégis aluszik tán. s feledni magunkat: ez a legnagyobb boldogság. a mesék és éjek asszonya. De azért mégis vár valamit az élettől magától. Bódító virágokból megköti koszorúját. keresztyén szűzek vérét. és senki sem versenyez vele többé. Pedig szereti ezt a magyar földet. Hiába koszorúzták költővé az istenek: nincs igazi népe. te festő. midőn ponyvát terít és bukfencet hány dologtalan népnek olcsó mulatságul. azért: álmodozzunk. s úgy köszönti rá chianti borát a költő. kellemetlenséggel teljes ember lelkének szombatnapjain leveti mintegy az élet nyomorult ruháját. a szép hazugság olyan jól esik. hogy ez a sok hibával. lágy szavakat suttog. hazudj őszülő képünkre fiatalságot.” Érzéseit nem igen öltözteti képek ragyogó ruhájába. a hazát: itthon sokkal nehezebb! Az ár ellen hasztalan küzdeni.s azután meghal. Boldogok. Hazudd a szerelmet. Egy ref. Meghalt költőnek lenni jó dolog! Ráraknak csillagot. Mintha valami mesebeli szövetet szőne dalaiban. mintegy epikai virágokat ültet. Szive annyira megárad a magára találás óráiban. akinek Beludzsisztán gyöngyeit fűzte nyakába és Shirász rózsáit a fürtei közé. A Tüzek epikai háttere kettős: egyik a rőzseláng fényénél sütkérező kis fiú és kis 36 . Érdekes. akik sokáig és szépet álmodnak. Jeligéül is a Madách Plátójának híres sorát veszi: „Még a borsón is szépet álmodom. leány. a kétségbeesés fekete gyászával. hanem a megindulás őszintesége.még felbukkanó képei is ide mutatnak: a gondolatok hálóját fonogatva mereng. ezt szövi körül a szerelmi boldogságnak egy-két piros virágával. az édes hitetések ködén keresztül százszorta szebbnek látják a valóságot. amely nem szeret. mint Madách Luciferje a pestises halottra a romló Róma virágos csarnokában. Muzsája Sherezáde.Mélyen emberi fájdalmak sírnak ki a Kiss József szabados soraiból. Ennek a lírának sóvárgás az alaphangja. az élet szitkozódásaiban kimerült ajak most szép. meg-megújul a régi vád: hogy vért iszik a zsidó. mintha a vér melegsége ömlött volna át beléjök. Maga mondja. nőtet a líra kertjében. csak hazudva szép és tűrhető az élet. a cár katonája zsidó vérrel locsolja Asztaróth és Beliál oltárát. Rettenetes az ébrenlét. száműzött királynál büszkébben dobja oda a közönségnek . más templomot keveset is járt. akit megtapsolnak. Ilyenkor „veri zönge kobzán az áhítat húrjait lágyan. hogy még a halott betűkben is benne piheg a fájás édessége. Lelkébe lábújjhegyen vonúl be a béke a harcok után. amelyre nyugalmak ideje szokott következni. Verlaine napokig tartó dorbézolásait sokszor reggeli gyónással próbálta lemosni. a cinizmus fakó kegyetlenségével. mintha a persa leányokhoz hasonlóan: álmait szövögetné a szavak szép szőnyegébe . Az álmok és a mámorok az élet hajnalai. amelyet Arany János hasztalan esengett. hogy a költészet az ő magasztos temploma. nincs édes hazája. Irígyli azokat. napot. Az Arany János gondolata ez: minden hazugság földön. A csatározásokban fáradt kéz halk ütemű dalokat ver. hogy a legsubjectivebb hangú dalában is egyszer csak szétlebben halkan a hátulsó függöny s valami festői. de idehaza túrni a rögöt.

elhitető ereje. hiába a magyarosan pendülő sorok: a tragikum gyásza nem komorodik ki a péntekesti három gyertya világa mögűl. olyan bokorugrós szoknyájú történetek ezek. selyem viganójában”! A sablon rikító férce mindenütt szembántóan húzódik végig a mese és a dictio avatag szövetén. pathosszal sírt és szordinót tett hangjára. s tudjuk. megtapsoljuk: elég jól alakított. A zene hatalma a nőkre: egyszerű. Kiss József asszonyai általában igen érzékiek. egy kissé gyanús a hősnő nemessége: a vers elején úgy indul Bátorihoz. asszonyi gesztusokkal és lányos felületességgel. nyikorgó talyigája. de nagyon is fog rajtuk a mű-festék.. meg a székely balladák naiv üdesége. Az epikus Kiss József a kicsikben nagy. Arany János lírai művészetéhez hasonlít ez. rubinttal. neki is sok dala epikai képpé szinesedik. A Mécsvilág rokokó szabású nagyasszonya is 37 . „Reszket a dér sárguló haraszton. itt már lankad a balladai húr. Az interieur-ök megfestéséhez alig ért nála jobban valaki. költője. ahogy Petőfi nevezte az elmúlt idők mumiáival bajmolódó költőket. A vén Bordács beleőrül a harangzúgásba. Legtöbbet ér díszmagyar ruhája. a múltak kriptáját nem tudja kinyitni soha s szerencséjére nem lesz „halottrabló”. Interieur a varrógépről mondott mese is. életenergiát a becsületesség csatájában. vásáriasan pántlikás-lobogós minden alakjuk. mintha női becsületét is kész volna feláldozni két fiáért s a végén mégis beleőrül a dologba. kegyetlen szépség: a becsület törvényének életen-halálon. olyan népieskedni akaró. a hang szinte a mindennapiságig pongyola. A szép Batóné milyen színpadiasan beszél „aranyos. aki néptragédiát játszik a Csepregiék modorában. Az Ágota kisasszony kedves-bús történetén az őszi délutánoknak az a fájdalmas bája reszket végig. a bukott leány.leány gènre-alakja. önfeláldozó lemondást. szociális forradalom tragikus képe. nagyon szeretkezők. falubeli hír. cicomátlan. hogy csak a körülte mozgó alakokról vett rajzai sikerülnek igazán. amelyek valami régi emlékét zengik vissza. A Sulyom Peti boszorkányos hegedűjében ott van az Arany János Ünneprontók-beli sátánjának a bűvölő hatalma. Kiss József annyira a maga korának embere. egy-kettő kivételével. mint a színpadi falusi népet játszó régi szinészek. gatyát” visel. mint a mű-népszínművek baritonistája. Kiss József úgynevezett balladáival verekedte ki a hírt magának. különösnek különös. minden tisztaságot a nyomorúságok szennye között. Szomor Dani is „linglobogós inget. Csak a Simon Judit történetében van valami ős héber. Ezért mégis csak lirikus ő igazában. nem a lelke. mi egész költészetének legcsináltabb és legavulandóbb részét látjuk bennök. A Kincses Lázár Eszti leánya mintha a székely Varga Ilonának volna késő zsidó rokona. amely nemes zománca Kiss József legtöbb dalának. van benne valami magyar konokság. a hamelni varázsló módjára muzsikálja vesztökbe a leányokat. Terézben mintha csak egygyéolvasztott volna minden nő i gyöngédséget. Gedővár asszonya pedig ódon ritterdráma magyar tizenkettős versekben. de megsiratni való alakja. de története ponyvaregény. hogy a ráemlékeztetésben rejlik a költői hatás legnagyobb. Arany János csillaga vakíthatta el. Kerekes Katica kényes históriája: rímes krónika. televan a varróművészet francia szavaival. hogy ebbő l a szürke milieubő l annál harmonikusabban emelkedjék ki a szegény Teréz szürke. mikor szerelemrő l suttogott. még az anyai szerelmen is átgázoló hatalma. Roboz Ágnes a Gyulai Pál Pókainéjának változata. Ahova belophatja a maga lelkének csöndes melancholiáját: ott minden sikerül neki. még a perdita sem hiányzik.. Hiába a rab asszony suhogó selyemje. a nyelv. szinte a költészet van benne vezeklőre állítva. másik az új Marseillaise hangjainál bálványokat romboló. gyémánttal kirakott gyilkos kis kése: nemes Nagy Zsuzsánna csak szinésznő. de még költői igazság sincs benne. csak a ruhája ez Kiss József művészetének. Untalanúl kirí a festék és a mastix alól a robotra népieskedő „aktor”. talpig feketéje. Hiába a szegény Árje jó szive. csakhogy az ő költői fogata kissé balösvényre vágott. sok köztük a bűnös szerelmes. nagyon is tendenciózus kizöngéssel. csak azért. mert ez a harang siratta el Tiszába veszett leányát.” olyan hangokat üt meg az olvasó lelkében. Ezek a zsidóéletbő l festett tulipiros versek pompásan csengenek-bonganak. fakó a nyelv és tompa a szavak zenéje. ezüstös. népies nóta példázatában.

mikor idehaza még nem hallja senki. még a Goethe Bajadér-jának ritmusa is szinte-szinte visszacseng az „Óh bájos. nem egy versében Arany Jánosias tisztasággal zeng a Tiszavidéki magyar nyelv. a leány: megszökik egy vándorszínész-csapattal. se rokona. a szent szűz pedig mosolyogva néz le kéklő magasból a tolvaj egérre. Miriám pedig. Mintha csak az időbő l lassan kikopó költő ülne ott az öreg Iván alakjában s mondogatná álomba ringató meséit az ő nagyasszonyának. palizander a szuszék. nem egy trombita. foly az édes beszéd ajkairól. az interieurök kedves festője. se lánya.a Jehova. Ott nő a sulyom. Szerén és Malvin kisasszonyok épenúgy kacagják bukásában Lizát. az egész költeményen pedig mintha Goethenek fényes szelleme suhanna át. A rossz istenek alkonyatát hírdető szociálizmusnak első. döbbenetes. az ősz Jób alakjában írta meg. a tönkre tehetetlen Szabadság hajóját. Egy fia fölveszi a keresztet. kimaradt a korából. Aki a gyermeki gügyögéstől a csatakiáltáson át a haláljajjig mindenre talál 38 . egy . ennek a kis tragédiának első jeleneteibe merészen állítja be azt a szokatlan milieut. de szobája még a régi öreg bútoros. akinek a nevét nem tudjuk. fenyegető magyar hangja a Tüzek-ben rázkódik meg s egész forradalmi hatalommal pompázik a Knyáz Potemkin csatás soraiban. hanem egész zenekar. de megérzi. ott űl egy kicsi széken. Watteau világa szőnyegen. aki álomba szokta mesélni a nagyasszonyt. az álmodozások. akinek hangszere nem egy hegedű. Dózsa lelke nem pihen! A társadalmi nyomorúságok sötét függönyét a De profundis-ban lebbenti föl. még magyar bűneit is remekül vérébe oltotta. a legkedvesebbik. Szavajárása alföldies. héber szobrot. mikor egyszer csak valami neszt hall: nem lát semmit. akinek örök mécses pislog az éjszakában. foly. lápos Tisza tája. hatalmas. amelyben Shakespeare Periklesé-nek a negyedik fölvonása játszik. Milyen gügyögő az egész vers elmondása. a szegény Liza sokszor mintha a Gretchen arcát fordítaná felénk. nem egy síp. amivel körülsimogatja a költő az erkölcsiség könyvébő l kitörölt szegény nőt: a megírás művészetével együtt maradandóságot biztosít e sokat kárhoztatott költeménynek. „Szilárd csak kettő: ő és Jehova. A Dózsa György ízzó trónja is fölrémlik előtte. Elképed az öreg: „Nagyasszony! Dézsmálja az egér a szent olajat!” De az aluvó aluszik. Ilyenkor kigyúlad az őszies borongású költő fantáziája és fekete-piros fénynyel övezi a nagy hazátlan hajót. Pedig ez a föld csodálatosan áttörte magához. bizanci koronás a szűz Mária képe. szemben a Mária-képpel. mese-erdőbe. mint Michelangelo Mózesben: nagy. édes ind legenda” dallamos sorában. milyen öregesen csöndesek a szavak.csak a tegnapé még. virágos vadonba durúzsolta már az asszonya lelkét. mint a kútrajáró Lidi az elesett Borcsát Faustban.” Ebben van kivésve a lényege. Ez a kis keserű ember a témák és gondolatok szabadságával jóleső tavaszi vihart bocsátott elernyedő lírai költészetünkre. hogy egy huncut egér szürcsölgeti az olajat a szűz Mária mécsesébő l. A Tisza partján ott születtem én. a másikat a szabadságharcban egy golyó sziven találja. Az emberi tiszta szánalom. mintha a költő is együtt emelné ágyába cselédeivel a nagyasszonyt. aranykeretben parókás dámák pózolnak. mint Hamlet előtt boszút kiáltó atyja szelleme: míg a születés megalázhat. Az a nagy költő. amely elrohant mellette s egy másik világba idegenült át. Keleties szépségű virágokat hozott a mi keletről szakadt fajunknak. A maga fajának tragédiáját a híres Jehová-ban. És milyen eleven a záró kép: az öreg vak Iván. És Jóbnak nincs már senkije. rózsafa a párkány. terem a kökény. de a magyarság ősi úrhatnámsága csak a zsidót látta a költőben s Kiss József panasza nem mindig papirra költött panasz. bánatok dalolója ebben a vén istenemberében olyanforma alakot faragott. ura van csupán. se fia. falon. Így ütődik átal epikai képein is subjectiv megindultsága s ez ad költészetének sajátságos varázst. Ennek a sokat gúnyolt zsidónak finom földrengésmérő a lelke: távoli nyugati viharokat jegyez föl akkor. A sárga vizek melancholiája Borong te rajtad.

. Pedig ez a kis gnóm a mesék gyönyörű világából vetődött ide hozzánk. Kortársainak legnagyobb része körülbelő l csak annyiba veszi. mindig az erők igazi irányát és hatalmát mutatva. 39 . érzelmek viharában és szélcsöndjében ezerfelé remeg. a kutya megugatja.hangot. inog. talán éppen annak a hét törpének az egyike. Akinek szive eleven.. sokszor össze is töri. de kifejezésmódjának epigrammatikus tisztaságát soha nem veszti el. Klasszikus sorai vannak. mégis sokat. hangjának és érzelmeinek gazdagságával nagyszerű áthidalója két ellentétes irányú kornak. Kiss József keveset írt. mint úri parkokban szokták a hosszú szakálú. amennyit Aranyéktól vett. aki a mindennapiság szürke házából ünnepi templomot emel. szállóigék kerekedtek dalaiból. lüktető iránytű: az indulatok. furcsa kis gnóm-szobrot: komikus dísze a virágos pagonynak. Ebben is Arany Jánosnak a tanítványa. s merészen isteníti át a maga nagyon is emberi jajjait és kacagásait zengő dalokká. A formát tördeli. akik a Hófehérke üvegkoporsóját vitték pici vállukon a regék csodás erdejében. Az az igazi költő. a gyermekek incselkednek vele. Adott annyit Adyéknak.

Az ember azzá lesz. ha belső forradalmak sem rázzák a szivet. lent a folyó partján fehérre meszelt kis házak. átkok: innen számkiüzettek. csaknem ezeket a lányos szineket mosolyognák vissza reánk. A vallással páncélozott szív a maga hitének várába csak az erkölcsösen szépet. a domboldalon piros pipacsok kacagnak ki a kék búzavirágok közül. mert még lelke búsultában fölzokogó panaszait. de gyarlósága is. Szabolcska hat kötetét keresztülgondolva: talán két-három költeményében érezzük lelkének komoly megrendülését. Nem bűnéül rójjuk ezt fel. Ha a Szabolcska Mihály egész költészetében széthintett sugarakat összetársítanánk három pontban. Ha semmit sem tudnánk. a csöndes boldogságnak a hétköznapiság zűr-zavarától távol eső tanyája. Egyszer hangzik fel megdöbbentő szépen a költő szava a pap hinni kell-jével szemközt: a kis Demeter Rózsi koporsójánál. azután föllép világtrónusára a királyi fényes Nap s a falubeli kis torony csillagán tündökölve gyúl ki a képe. hogy Szabolcska lelkének egy hatalmas uralkodója van: a harmónia. mert aki a rázkódásokat kerüli. a költő nem a pappal. Mikor Balassa dalol. hogy meghasonlásba szakadjon. a harc.SZABOLCSKA MIHÁLY Murillo nagyszivű képein három testvérszín szokott ölelkezni: fehér. a kálvinista pap. Egy papnak az élete rendes folyásában nem is gazdag s éppen nem változatos. de belső viaskodások nem rázták össze lelkét annyira. ha örökölt és nem erőszakolt: áramegadhatatlan. ereje is költészetének. diszharmóniát! Ő szinte gyakorlati megteremtőjévé lett az esztétikus Beöthy harmónia-elméletének. A lélek harmóniája. Szabolcskával talán együtt született. Dalai úgy szállanak fel lelkéből. Művészi nevet adtunk az ő más szóval jelölt Istenének: a Szeretetnek. utána és vele minden harcot harcoló vasakaratnak a jelszavát: Küzdést kivánok. a felhőtelen vagy csak fátyolfelhő s égboltozatnak halavány kékjét. A viharoknak nekimegy. az ég szerelemmel hajlik le a földre. a bűn. Szabolcska költő voltát erősen ellenőrzi papi tisztsége. utcahosszat fehér virágos akácfák bólongatnak az alattuk elmenőre. ezzel pedig a lirai költészet örök forrását apasztjuk el. a költőpapnak igazában kétszer költőnek kellene lennie. Szabolcskában az ember soha nem száll perbe a költővel. keleten most pirosítja magát a hajnal. fehér tisztasággal leheli lelkét harmónikus dalaiba. útatszegő nyárfák halk beszéddel merengenek maguk elébe. lehet. a lélek sötétjébő l fölkivánkozó rejtelmek. Fent az égen bárányfelhők tünölődnek. azt már itt érezzük. gyermekkacagás cseng a természet beszédes hangtalanságába. a többi olyan. ime. küzdelem nélkül. Ide távol a város. az érzéseknek tiszta fehérségét. hogy csak a csöndes esték daltermő magányában gyujthat oltárt az ő másik istenének. Temploma falát fehérre meszeli a kálvinista. A görög regében élt Boldogok Szigete merül itt fel a mindennapi életnek szennyes tengeréből. kék és rózsaszín. Ő nem ismeri a Madách Luciferének. a nő iségnek hármas szimboluma. kis dolgokban jóleső. Szabolcskának is az érzések diszharmóniája teremti meg egyik legnépszerűbb dalát. mintha csak úgy elsóhajtotta volna. lent a földön füzesekkel koszorúzva futja futását a magyar Tisza. ez a könnyedség kellemes. jót és törvényszerűt fogadja be. a virágba borult határnak és a szerelembe boruló szívnek hajnalos rózsaszinét. Az igazán lirai költő minden napot átél s minden napot másképpen. halk szárnycsattogással. mondhatni: az ártatlanságnak. madárfüttytől visszhangos erdők kékellenek a reggel szürke ködében. hazája szerelmének féltő és vádoló jajszavát is csöndes hullámokba veri papi hivatásának örökkön éber tudata. talán öntudatlanul is. de elkapatja a költőt a mélyebb vizeken járástól. amivé a viszonyok gyúrják. kivált. maga sem rázhat meg másokat. a vallásosságnak. Panaszkodik ugyan Szabolcska. Asszonyi lágy szó. mikor Katona Bánk-bánt írja. hogy merő tisztaságában mintegy a hivő szív makulátlanságát szimbolizálja. hiszen az ősi papság maga félig költészet. hanem érzéskörének meglehetős szegénységéül. mint a galambok a buzatáblák közül: fehéren. Szabolcska is. a csetlő-botló emberi bűnök. a raffinált érzések. de közel a megnyugvás és az Isten. mikor Petőfi szeret és lelkesül: 40 . vagy a hogy ő mondja: a Senki Szigetje.

de ha jól sejtjük. Igaz. az erdő hamvasszínű fátyolt a költőnek. mint Petőfinél. a tüzet és talán a mélységet. Szabolcska egész tudatosan meg is mondja valahol. de bizonyosan halaványabbak is. a félig gyermekszavú költő. sóvárognak egymásért s a viszontlátás örömében kendőt lobogtat az ember az erdőnek. Az ilyen későbben visszadalolt érzések talán tisztábbak. Az érzések természetes szinét a meggondolással lassanként halványra betegíti. azért a legnagyobb igazsághoz. szinte falusias érzésvilágnak van egy felejthetetlen tartománya: a gyermekszívek kis világa. virágokba legszinesebb álmainkat. hogy nála a fájdalomból sohasem lesz dal. Szabolcska részletezi ezt az örökké friss témát a maga szubjektiv átélésének jóleső példáival. A gyönyörű hajnal is a sötétség és a fény viaskodásából születik. Ennek a szűkkörű. Szabolcska megszűri minden érzését. Még az ősnyugalmú Arany János is megostorozott lelkével zokogja el legszebb sorait a Toldi Szerelmében. Mi magyarok még boldogok vagyunk a franciákhoz mérten. hogy Szabolcskánál az indulat nem sodor föl olyan salakokat. A magyar irodalomban vannak. Szabolcska józan fejében a legmisztikusabb titkok is a gyermekesen egyszerű valóság képét öltik magukra s igaz bölcsként megnyugszik a változhatatlanságban. akárcsak utólérhetetlen mintaképe: Petőfi. vagy legalább megrázkódásból támadt. hiába imádkozzuk bele az erdőkbe. Legszebb és legmélyebb gondolatait mégis a természet rázza fel lelkébő l: a Hűtlenség egy gyönyörű nagy panasz a természet szívtelensége ellen. mint lezajlásukkor. az avar újra kizöldül s a régi porokból új testek támadnak. aki hátán lovagoltatja zsarnok fiát s imádkoztatja az istenségen tűnölődő kis leányát. hogy az emberi lélek mélységeibe nem az ártatlan érzések halavány ködén át pillantunk. akiknek olyan üde piros 41 . Arany János a Buda halálá-ban föllebbentette már rózsaszínű fátyolát a magyar családi életnek.nem harmóniába verődött lélekkel. ahol a gondok elalusznak. a Természethez fordul bizonyosságért. ahol a világ legföldetrázóbb és legsemmibb emberei egyenlőkké lesznek az apaság szent jogán. de mikor olyan intenzív égésű a szólása. mert élnie és írnia kellett. de az elért tisztaságért föláldozza az ősi elemeket. Petőfi Bolond Istók-ban. A harmónia csak a mű megteremtése után terül el nagy költők lelkén. de korántsem általános törvény. mi nem vesszük szánkra a Taine keserű panaszát. húsz éves találkozót ad egy-egy kedves tájnak s megdorgálja a hervadás gyászában is pompázó őszi rózsát kacérságáért. a rábámuló pipacsokkal. élt és írt egy pillanatban. élnek. azért is vívnak leghatalmasabb lelkű költőink örök csatát a formával. mint Petőfié? Petőfinek ideje sem lehetett volna megvárni fájdalmainak harmóniába verődését. mert neki a költészete: a tisztábbik énje. A hit nem nyitja ki mindig még előtte sem a síron túl álmodott élet aranykapuját. hanem az akaratlan vallomások fölvillanó fényénél. még családunkból sem vesztek ki ezek a kis emberek. hiába szeretjük őket szerelemmel: egyszer úgyis elmúlunk s ez a néma. akiket Dickensnél nem szeretett jobban senki. A teremtés rázkódás és rázkódtatás. Beszédbe elegyedik a virágokkal. Szabolcska mindig csak a jó embert mutatja magából. hála Isten. Szabolcska még itt naiv költő a szó legszebbik jelentésében: olyan egytestvér a természettel. a boldog tűzhelynek. ha minden őszre tavaszújulás jön: akkor a mi lehullásunk is csak őszi hervadása az emberiség erdőjének. mert egyénektől függ. ligetekbe. E szilaj tempóval nekilendült időkben hovatovább a város lesz társadalmi és művészeti életünk gazdag keretjévé s a nagy fordulónak tetsző lépésnél az örök természetet csak mostoha szülő jének látja különösen a költészet. megteszi vidor és naiv gyermekeit a Senki Szigetjének korlátlan uraivá s köztük maga is. Pedig mindőnkben két ember lakik és majdnem bizonyos. egészen gyermekké lesz. mikor Dickens gyermekalakjaival szemben kimondja a nagy vádat hazájára: a francia irodalomban nincsenek gyermekek. van benne sok igazság. mikor enyhül. Ettől Szabolcska mindenkor tartózkodott és bizony nem is láttunk be soha lelkének lelkéig. minden remekmunka belső meghasonlásból. vagy csak idővel. lelketlen Mindenség még csak meg sem könyezi kilobbanásunkat. Mintha szerelmet esküdtek volna valamikor egymásnak: bánatba esnek. hanem magával viaskodva teszi.

mintha fával vernék a hegedű húrját. A tavasz úgy jön meg. az erősebb zengéseket nem is bírná ki. szőke hajából egyegy csillaggyöngy kiragyog. Ha szolga lesz. Homerost értette. mint egy meg-megrezzenő kis galamb. Itt már az egyház embere ragadja ki a költő kezéből a hitfelekezetekhez nem sorozható művészet zászlaját. Sokszor az ég szivárványkendő jével integet felé. mint érti. A hajnal kedvese az éj. de minden illetésre más-másképpen. olyan tiszta kék a szemük. Berangert és Heinet olvasta. A képzelet gazdagságának a mindenhova ellátás egyedüli megteremtője. mint akár maga a mennyország. kevesebb és mélyebb szónak többet hiszünk. bár itt magyaros józansága szintén döntő. mikor a magyarság lekötő nyügét nem éppen szerető szavakkal kárhoztatja: „Nekünk az ő végpusztulásuk legédesebb reményünk”. Később ezt a Petőfiesen merész hangot megbánja s szelíd humorba rengeti el hánykolódó érzéseit. Társaséletünk jelenségeit. Fehér és rózsaszín az ő zászlajának a színe. cselekvéssel ruházza föl a tüneményeket. minden szilajabb dalt úgy érez a lelke. Ősszel az erdő nagy gyászjelentés arról. de néhányszor a koporsónál is mosolygó gyermekektől lopja lelkébe azt a titkos sejtelmet: talán azoknak van a sírókkal szemben igazuk. mint mikor a búzatáblát ölelgetik hulló renddé. a szél. hanem a szelidebbeket. Mezőkön jártában a vadvirágok hajladozva kéredzkednek kalapjára. Néha megdöbbentő súllyal szakad ki szívébő l a palástolhatatlan igazság: „Én pap vagyok. az ember lelkivilágának mozzanatait átalviszi a természetbe. még Ossianba is belekapott. Vihar után kesergő szép ifjú lánynak látja a rengeteget. apja a lángoló nap. amely mindig hangzik az indulatok zengető viharában. Ennek a nem mindig sikerülő lányos szólásnak megvan az a 42 . A Szabolcska hangszere lágy dallamokra van hangolva. a mennydörgés Isten szive dobogása. ragyogó szineit gyujtják ki. Szabolcska érzésvilágának szegényes voltát soha nem hallgathatjuk el. szegényes ez a képzelet. mint hatvan esztendővel ezelőtt. fátyola lehull. így a lelketlent meglelkesíti. egy egész erdőbő l alig marék virág. mint a csöndes tó szinét fodrozó szélsóhajtás. egészen bibliai módon. de nekem Magyarország drágább. A villámlás Isten szemepillantása. megbántott. hogy szép virágokhoz hasonlítanak. Petőfi rövid életében Shakespearet fordította. Bizony. olyan aranyoshullámú a hajuk. A bokrok levélkezükkel tapsra kelnek. Petőfi párhuzamos képvezetése természet és szíve közt: csak úgy elkél Szabolcskánál. Ez az igazi Szabolcska-kép. Szabolcska. mintha haragszomrádot játszanának. amennyit magába fogad. Csokonaiban szinte áthidalhatatlan ellentétek pompáznak s kinek jut eszébe. lelkük olyan hangszer. hogy a nyár meghalt. mintha egészen elzárkóznék az idegen irodalmak hatása elő l. hogy kitárt kapujú lelke minden eddig voltat bebocsásson és megújítson. Kedvese fehér keze úgy űl kezében. vagy elvész nemzetünk: az örök üdvösség is mit nekünk?” Szabolcska lányosforma érzései a fantáziának sem mély. Mikor a Piroska nevét elkiáltja. egészen Petőfiesen. Az örök békesség költője a kaszákat is áldottabbaknak mondja. kapcsolatban meglehetős következetessége is. Minden költő annyit adhat. hogy kárhoztatással tördelje koszorúját. érzéssel. megzörgeti halkan az ablakát. akit szeszélyes szeretője. Jól esik a hazafias verseiben egy csöpp következetlenség. mikor a hazáért egyenesednek ki. úgy látszik. Szabolcska inkább érzi ezt a témát. Nem is igyekszik új lenni. gazdagság. az érzés nála oly szelíden könnyed. A hajnal.az orcájuk. A sokszerűség. mint egy vidor falusi legény: muzsikaszó mellett. Pedig ez az igazság. sokszor epikai. Szinte csak ujja hegyével suhan át hangszere idegein. mint üde pajkos leány. még ellentmondásokban is. már érzésviláguknak örökös hánykolódása miatt sem. Lírai költők nem szoktak következetesek lenni. Pedig a mai költőnek nem elég a nagy szív: nagyeszűnek is kell lennie. ezzel van. olyan átlátszó finom a testük. virágbokrétásan. kimért hasonlatokat hömpölyget még néhány versszaknyi dalában is. Ez a következetesség csaknem programszerűvé kicsinyíti a szeretet mindenhatóságának úntalanul hangoztatását. a svájci hegyek egymásnak dobják ezt a rózsalabdát. talán tiszta magyarságát féltében.

már a tárgy egyvoltánál fogva is. mikor kint jár nyugaton.hibája. később. hogy nála a legcsekélyebb nyelvbeli szépséghibán is megütődnénk. Petőfi. Szabolcskát a népiesben megtéveszti az egyszerűség. Az idők változásával nem tud már változni. Vissza-visszatérő szólamok árulják el a költő kifejező készségének villanásszerűen teremteni nem tudó lassúságát. ekkor lesz szeretője a természetnek. új munkák. Az égben is bevádolni valakit: régi Szabolcskaszólás. ha ezt senki nem érezné. sőt nagy dicséret illeti a fel-felbukkanó. döbbentő prózává. vagy talán úgy nem akar tudni ezekről az új hajnalokról. a küzdelmek hatalmasodásával mintegy visszafiatalító varázsa lesz ez a tiszta. lelkű költője talán nincs is a magyarságnak. amelyet szeretettel koptat el. alig sejtett lépésekre van emelve a nyugtalan emberiség lába. Arany soha nem tagadott el. ahol a költő halad. a világ szivében is csak a romlottságot látja. hanem variálja csaknem túl az elégen. Istent magasztalások kis országa lett neki. világtestvériség és faji egymásra rohanások verik megfeszült idegeinket. De mi úgy sejtjük. A világ reng alattunk. Nagy kár. „Többen vagyunk nehéz. hogy az idegent csak gúnyolni tudja. családi örömök. Közvetetlensége mindig szivünkön talál. hogy szava sincs rá. hervadó virágokról. Szabolcska úgy elvonult az élet országútjáról. hulló levelekről dalt betüzések. a költőknek érezniök kellene. éjjeli útra a vasúti kupéban. az eget próbáljuk meghódítani a földnek. elébb van”. azért naiv panasz siránkozik egyik dalában: „Maholnap ami szép: mese. bánatok. nála szegénység lesz belő le. aki a puszták elvesző vadon költészetét siratta meg nagyon alaptalanul. Szabolcska ritmusa a legmagyarabb élő költőink között. 43 . amely titkos zenét ad a dallamtalan soroknak is. lányos szerelme” sugallta. elhal. ki korán jött. álmot szövögetések. Ezért nála harmónikusabb szavú. belső világának egy kis megtagadásával érhette csak el. hogy legtöbbször rímes prózát énekel költemény helyett. Különben egész lelkével annyira magyar. Igaz. Annyira soviniszta. hogy ezt a harmóniát. Ez költemény? Még csak nem is vers. Nagy kérdéseket is gyermeki hangokkal kérdezni: naivság. amit Vörösmarty. Magyarságának van egy kis öregessége is: csak a mult idők a szépek. színtelen nyelven ujságolja el. kivész a föld költészete. A karácsonynak ezerszer megéneklése. Salzburg gyönyörű vidékén nem a természet ejti rabul. mint az agguló magyar apák. bocsássa ki a sasokat is. annyira kimeríti idevágó szókészletét. Valahogy rákényszerítette magára a szelíd dalok örökké dalolásának kedves igáját. de Szabolcskánál nem találjuk. ami férfinak nem mindenkor áll jól. amelyben mégis nyugtalanít az egyformaság. Szabolcskának első hangját az ifjúság „nagy.” Mintha Tompának a visszhangját hallanánk. ő is lenézi szánakozó gúnnyal az ujakon kapkodó fiatalságot s félti a végső romlástól. ekkor panaszolja az akácfáknak édes baját. fölöttünk. Ez az első szerelem sokáig előreveti rózsás fényét azon az úton. hogy Szabolcska pap létére meg sem közelíti az Arany János nyelvének bibliás ódonságát: alig egy-két versén ömlik el az örök forrás keleties gazdagsága. még idegen versformáiban is lüktet valami belső hullámzatosság. hogy ezek az idők harmóniát bontók. rózsavesszővel bűvös kört kerített maga körül. új hitek lázában égünk. hogy egészséges magyar szívvel fogamzott falubeli híreit is ilyen virágtalan. amely a csöndes merengések. nép szájából átvett hungarizmusokért. Sajátságos. de aki lelkébő l kibocsátotta a galambokat. lányos hang a Szabolcska töröttebb lelkének s nem hagy föl vele. Irígykedünk egymásra a helyért. Beszédjének magyarosságához szó sem fér. Keressük dalaiban a sötétebb órák kísérteties vallomását. de hányszor laposítja el egyszerűségét a pongyolaság határán is túl. ekkor jár tudakozódni az erdei virágokhoz. hanem a szócsatározó s tenni nem tevő sváb legények haszontalanságán mulat. az élet komolyodásával. csak a régiek a jók. hogy modorossá válik.

Költészete annyira tendenciózus. a szerelem is föltűnik a háttérben. a mi egészséges hangunk kiáltó vagy andalgó ritmusába a halk zokogás. A lehangoló hatásokat kerüljük. a haláltalanságnak igéit írta föl lobogójára. Adynál bormámor lesz a bajok altatója. gátemelések gördülnek szomorú diadalútjába. akkor ő csakugyan új század magyarjainak szólana szaván. mint az Anatole France-on át hozzánk jutott Thaiszokat. a baj elviselhetetlen. álarcban. hamar-szavakat csal ki a sok bajjal viaskodóból. Közben az életnek aranycsengése is beszól követelő aljassággal s a keserűségnek Judás-szavával. óvóintézkedés. új Messiás után új tanítványok. amelytől az egészségeseknek feje és lelke fáj. Az ember-állat ősvágyának meztelen szavait csalja ki a haláldalolásra született ajkakról. Adyt legnagyobb ereje. Csakhogy ez még nem elég. Itt azonban tömörebb igazságokat tudunk az ő féligazságánál. Ady bajosan lesz az előretörekvők énekese. de minden bántás háromszorozva háborog végig rajta. pedig testvére. ami. Ez a végső döbbenés az élet44 . ahogy tud. beteg ember olyan. Thaiszok. ha az átvitellel csaknem valamennyien tisztában vagyunk. A rokkant léleknek pedig nincs művészete. Költészetét alig lehetne megérteni az élete nélkül. Fölrémlik a Holnap ismeretlen arca jövők ködében. uzsorás Khiron. Erdély határáról kerekedik föl. A szimbólumnak akkor van megrázó ereje. A betegség egyszerre nemcsak földi baj. abba bele kell zuhannia. hogy lassankint modorossá válik. A nagy bajok ősanyja. Jó sorsa vagy balsorsa kiveti Párisba. ha körútra indul a fekete halál. szimbólizmusa buktatja meg leghamarább. új jelentést különben gyökeres magyarsága. sok jelt félreért. egy nekünk örök idegen hangot ütni meg az Athén. Ezt a nagy jajgatót el kell altatni valahogy. mert a művészet. mindig a fölemelésnek. Országok rémülnek el. kiátkozás. mindenki úgy dalol. hanem ihlető is lesz nála. a keserű nekibúsulás újveretű szavait lopta be. vakmerőbbé szinezi hangját és különös ködökkel borítja be a félig tudatos szavakat. Shakespearet is jobban értjük. Révületekbő l táplálkozik képzelő ereje. akkor pedig el van jegyezve a Mulásnak. ez meret. ez siettet. mely virágzik. s aki Ady Endrét követni akarja: át kell élnie az ő keserves életét s örömvesztetten hullani valami nagy feketeségbe vele együtt. A magyar dalköltészet tiszta patakjába valami nem tiszta mellékágat vezetett. Kihímzett palástja sok szürkeségbe fáradt szemet megbabonázott.bezzeg. minden parányi illetést fölfog és visszazeng. duhajabbra. tódultak utána. hivatlanul az eleven hangszer idegzetébe: feketébbre. Természetesen. mint a finom húrú hangszer. fátyolozottan. a haladóknak bíztatás. mint egy fekete-piros szobor. de csodálatosképen: zászlója alá esküvés is. de a mámor megint belejátszik bolondul. ő félig sem élet. az erőnek. S mikor minden kész volna az elő revágtatáshoz: a ködök vándorának elébe húzza mélységes fekete árkát a halál. hogy az élet célja nem a halál. lett is nagy megdöbbenés. félignél több halál. de álmos voltában nem mindent jegyez föl. mint fa és virága. agg Nero álcázott használatával. Biharban vívja első csatáit az élettel és a hatalmasokkal. ott kap új színt. össze is vannak nőve. vad elszánások.ADY ENDRE Ady Endrét a baj tette azzá. mert öntudatunk hóhérolóbb az eleven húsba metszésnél. Nem átallott visszamenni a görög mithologia régiségtárába. átugrik szakadásokat. Még a bibliát mindnyájan értjük. csak a fájásig fontosokat kiáltja el. Ady belépőnek elkiáltotta: én a Halál rokona vagyok. Ha a műveltség az volna. Debrecenben kezdi írói pályáját. a műveltség hajtása. az eleve elrendelés zúg fájdalmas kiáltásomból . csak azt nem gondolták meg. a maga elébe mormogás. temetési zsoltár csak a kifáradtaknak. a világ szivébe. innen van sok dalának Carriére festményeihez hasonló ködön átrémlése. egymásnak. aminek Ady hirdeti: halálfa. a megostorozott ember jajszava olyan zsoltár. veri piros ostorával a szerelemvágy s ez a két hatalom örök átka. a halálnak még a nevét sem szeretjük virágzásunkban emlegetni. másokat meghamisít. mint tett és gondolat. himnusz kell. Testébe szakad egy rettentő betegség.

a pénzkivánásnak. A halál rokonai vagyunk. az indulásnál anyánk. asszony. de mire kibetűzné értelmüket. ég alatt járása a természetnek ellesett titkaival gazdagítja képzeletét. a mindennapi kenyér döntő fontossága nemzetek és egyének előretörésében: nagy szociális gondolat Adynál. az az út Golgotajárás. elpuhult. Ady mindig lefelé néz. társtalanságunk. beteg szépségek. boros szivű dalolója is a mámornak. görget bennünket a perc. ha elfutnak a gyér aranyak: semmik vagyunk. A kínjait. ha magyar?” De soha nem állott a belső felemelkedésnek azon a fokán. mert a lelkünket is kivették uzsorára. kiváncsiabban néznek önnön lelkükbe. közvetetlenségében. Az előrevágyás régi örökség. Újabban mostohábbak a költők a természethez. Az a boldog. A nő hatalmát valahogy sejti. a halál rokona. megénekli. semmiségek. A szerelem nagyon is állati nála. Ady hiszterikus. mintha délutáni csevegést folytatna valakivel. galáddá teszi az embert: Krisztusát is eladja Judáspénzen. vérehullását gyér aranyakra váltó ember: egyúttal merész. csonkaságok. a tegnaphoz csatolja erősen kálvinista hitvallása: az eleve elrendelésnek s ezzel az örök rabszolgaságnak gyászos kánona. duhaj. férfiasan szomorú szem. testébe. mint a középkor költője: akit levág. egy-egy férfiatlan szavában. Ő. Mégis hirdeti: életünk határvetője két asszony. akaratlanul is. De az a szem. gyönyörű álmaink születnek. szivesebben festik a városok köveit. vagy belső értelemben: a meglátás.siratásnak. Galád az élet. a mámorba temetkező. amit Ady költészetének mondunk. Míg ez a reálisan költői tétele a jövőbe mutat. A képzelet tüzét az érzések forrósága gyujtja föl. mint Petőfi.nem ér semmit. a Léda szobra mögött egy határozatlan. elindultunk és megállunk. rossznyelvű. rögöt és sirokat lát. Ez az asszonyiassága szólja magát el sok becéző sorában. Ő. Petőfi lobogó érzése lobogó képeket ont. uriaskodó egyénisége. bor. ami köztük van. egyúttal költője is az útjok szakadottaknak. A dalolónak sajátságos. a holnap elébe törtetésnek és a halálnak hatszoros összefonódásából előáll az Ady költői egyénisége: célt tűz maga elé. vagy Csokonai. milyen mélyre lát s milyen színben lát. erők. idők kovásza vagyunk . a megérkezésnél szeretőnk. hogy cafrang rajta a nehezére eső férfiaskodás. keserű magamegadása az őskeleti Nirvánába oszló. illatot és selymet szerető. letörli a kéz és újakat ír föl. A Magyar Pimodán-ban maga vallja. pénz: ezek a megfogható istenek az ő istenei. a számotvetésnek nagyszerű dalait veri ki Ady lelkén. hajlékonyságában. aki magában áll. az ő dolga: merre. minden költő a holnapra apellál. Ady mélyen belát a maga nagyító lelkén keresztül nemzete sorsába. az örökegy emberi sors jogán. Mikor a bajnak. hanem asszonyos is valamennyire. ha néha föltekint az égre: nagy Kéz rótta titkos betűk lángolnak le rá. míg cseng az arany: úr a nevünk. Testvér alkotónak hozzászegődik a megfigyelés. erőtlenségünk zokog abban a keserű felkiáltásában: „Mit ér az ember. melyrő l Petőfi a világ minden rabszolga népének hirdeti a szabadulás hajnalát. az asszony tragikusan játszott bele az ő sorsába. nem csillagokat. Az életnek hat szomorú fölvonását eljátssza s azután megírja. szintén ezredmagával áll Ady. senki nem fáj utána. bókot kivánó. Mária és Veronika. mert az életnek ilyen ára van. Megtört lelkének fekete tükörében gyásznak látszik minden. bár még csak embriójában. síránkozó. csakhogy egyéni balszerencséje sötétebbik oldalát mutatta meg ennek a hatalomnak. Ez a minden illetésre visszazengő lélek nemcsak lírai. Csak egy szól ki belő le vezérszólamként tisztán: az Én. szinek és szürkeségek zűrzavara lesz. a nagy fekete talány előtt. az idegeken átzajlott viharok természete határozza meg rendesen a fantázia milyen voltát. mivégre. Nagyot akarnánk. Úgy tesz. keserű hirdetője a pénzhatalomnak. ha meghal. talán több személyt összesítő asszony áll. első halálénekesek szavát sírja vissza. amellyel az életet nézi. s ezzel együtt az egész zenedarab. Újabban az istenkereső ember szava mélyíti és nemesíti költészetének művészien profán hangját. A halál előtt. ennek a legújabb művészi témának. Költő szeme: a képzelet: itt válik meg. Sokszor úgy kezdi versét. nyakas. Öröklött vonás nála a földhöz tapadás. a mámornak. ebben Ady épúgy konzervativ. mások lelkének 45 . eltorzult. Ezen a világon csak a pénz üdvösségadó. a szerelemnek. A vagyoni jólétnek ez a boldogság-alapul való látása.

merésznek kevés nyoma benne. az ablakán kopogtató részeg hajnalok. A formák. a kecses asszonyiasságot. Ismert szólásmód fundamentumára rakva. akik őrületekbe hajrázzák éjfélenként. egyszerű volna. talán a bor hatalmának merész törvénynyé tétele sem születik meg Csokonai példája nélkül.” Hogy mindent elevenít. szeretik a fény és árnyék Rembrandti játékát.” Érdekes a Nietzsche palástjával takarózás. csak úgy. újnak. A képzetkapcsolásoknak. merészségével kapta meg az embereket. Ebben annyira vitte. beteges. aranyos himbáló csolnakot. a homályosságot növeli szimbolizmusa. a Vér és Arany elsősorban a költői formának és nyelvnek ujságával. az új ige. S mind kaland-útján egy Zeusz. a Halál. erőtlenek. Az Új versek. aki agyonroppantással fenyegeti. Annunzio pedig szavakkal festője lett színekben gazdag hazája történetének.” Ki hallott ilyet eddig? Az. de olvasmányai szinek szeretőjévé tették s a feketét vegyíti bizarr módon az aranynyal. elhagyott vár. vagy félreértik. hogy memoriája fogytán. cselekvősít. a tíz öles óriás. csak néha gyúlnak ki ablakai. Adynak első kötetbeli versei fakószinűek. a színragyogásnak. a Holnap. fölhozza újszerű nyelvérő l ezt a sajátságos adatot: Nietzschéről egy francia orvos kiderítette. A támadó képek rendszerint városi jelleműek. Sőt alakot ölt nála a fiatal Bűn. Ady Endre képzelete. vonalak biztossága kiveszőben. sőt minden igazi költőé.” ilyen összetett képpé fonódik képzeletében: lelke ódon. mint a sokat felhányt Baudelaire és Verlaine. jósolja az új idők magyar költészetét egy régi népdalunk keretében: „Felszállott a páva a vármegye házra.” Az áttételes jelentésnek. ragyogó stílusa megindította a szinek tobzódásának hadjáratát. Él a Duna. aki Nietzsche Zarathustráját már Ady előtt is olvasta. Élnek az álmok. az ismeretlen ihletek átkölcsönzése.szakadékaiba. Ismert szólásokat szinte Petőfies merészséggel teremt át költői képpé s csaknem mindig szerencsésen. Ady költészetének föl-fölvillanó bibliaisága sem egészen 46 . Befeküdnék a közepébe. a pirossal. abban csak Csokonai és Petőfi unokája. újra intő. paralizise nőttén lett egyre szédítő mélységek fölött járóbb és újszerűbb a nyelve. mely nap-nap után közeleg feléje. Csokonai és Nietzsche kétségtelenül hatott rá. halálos érzéseibő l magyarázva. hanem muszájos koldusság. sülyedő. A Nietzsche bizarr. Él a csend. Csokonaitól eltanulja a szavaktól való megmámorosodást. a fekete Álom. azért nagy betűkkel írja Carlyle módjára a nevöket is. Ady hozzáteszi a maga nevében: „A poétában se képesség a nagy távolhelyek játszi áthidalása. önkénytelenül is a Lilla-dalok erdejében keresgélünk hozzá hasonlót. kacagva szalad Páris boulevard-ján. mint csöndes tavakba. Szókincse nem is kincs. az ismétlések zenéjével való gondolat és hangulaterősítésnek s a jelzők tobzódásának egész ős-Adysága visszhangzik e pár sorban. a piros-csodás Élet. hogy verseit a könnyen olvasók nem is értik. elnyújtottak. A későbbi Adyból csak a bánat ismerős itt. távol eső fogalmak hirtelen rokonításának nagy mestere. Él maga a bormámor is. a bátor szökellés. kihagyásos. szegénység. az Aranyék pusztai vagy természeti képével szemben. Él a temető. Egy táncdalát így kezdi Zarathustra: „Szemedbe pillanték a minap. „Űltem már partjain a Gondnak. ilyenkor lelke fehér asszonya jár a várban s az ablakokon kinevet: Lédájának az eszébe jutását így érzékíti. Ha pedig Adynak ezt a versszakát olvassuk: Becsókolnék Léda szivébe Egy ékes nárcisz-ligetet. Élnek a trágár dalokat dúdoló szelek. örök benne a köd. De Nietzsche hatása még komolyabb. merülő. aki világtitkot vall neki mámoros fővel. a képzőművészetekkel ismerős Wilde arany és bibor színkáprázatokban dúskál. Például ez a három szó: „A burg fehér asszonya. a szinek uralmát. bajokkal rakott életébő l. aranyos csolnakot láték csillogni éjszakai vizeken. Nietzschével sokat bibelődik a Magyar Pimodán-ban is. mint biborpalástos nagy úr. óh élet: aranyat láték csillogni éjszakai szemedben. aki halálra itatja a vele találkozót. ezek a fürge fickók. a nagy fekete szemek. Adynak is él az ősz.

futkos. csóktól véres ajkak. sőt szoborszerűséggel vési lelkünkbe alakját: csapó esőben. megadó. melyeknek hőse maga az író. hogy a kiváncsiság lépcsőjén érdemes titkok ajtajához csalogat el bennünket. „rőzsedalok” pedig az ő szomorú lelkében föl-föllobogó érzéslángok. Talán a hangulatkeltés túlzott akarásából.” azt teszi: az örök emberi romlás. mint művészi szépségek. szent. Csakugyan szerelmes a jól zengő szavakba. szakadozott. Igaz. olvasztó. a drámaiságnak már természetes jelentésével is elő segítő je. újabban hetedikkel gazdagítják Istenrő l szóló dalai. de Ady a kézre nyolcat pazarol: forró. csókpalota. szinte véresebben eleven stílusa magyar írónak. sző lőlevelekkel koronázva lépked fölfelé az elillant évek sző lőhegyére. vagy zöld automobilon vágtat Lédájával a földi harcban. szeszélyes hangulatainak engedelmes kifejezésére. vagy elfáradt az életben. „zabolások” alatt érti a multba ragadt. űl a Gond partjain hegedűtelenül. Modorossá. Szereti hosszú sorok után a csonkán lecsapódó rövideket. „him” azt teszi férfi. Lépked. Dalok tüzes szekerén vágtat a Holnap elébe. tréfás. Öblös magyar igéket soroz be a nép szájáról költői használatának tarka csapatába: lohol. Hiába mondja magáról. amelyekbő l versek születnek. Újnak tetsző a magyarság halálos sorsának erős hangsúlyozása. Zarathustra a pillantást csak négy szóval jelzi: nevető. átkok. hideg. inal szinte nemesi jogot nyernek szótárában. vágtat. leejtő vagy lemondó gesztusa ez a lelkének. lila ég alatt lohol. bandukol. vidám. Sokszor elhagyja a rímet s 47 . égő tüzes sebek. jobban mondva gazdagítása még nem ismert összekapcsolásokkal. a nyugat felé vágyódás. amelyben dalol. babrál. Az ő szavai szinte kétszeres életet élnek: a régi fogalom takarója alatt egy második élet dobog. ájulásig csók hona stb. hívó. át barna halálon. csóklabirint. bús és fény jelzőket is. birkózik. konzervativ mozdulatlanokat. meredt kéz. hiszen alig van nyersebb. üszkös. hőköl. A betegességig futtatja a furcsa. Csaknem minden verse jelenít. lohol. hiszen már előtte megvolt minden érzéskör. tördelte. Zarathustra formája bibliai forma. Hogy új mélységeibe ásott volna az emberi léleknek: nem igen mondhatjuk. Ady a versformákat is összeforgatta. azt jelenti: lemond az életről. Festőiséggel. át szürke életen. mint neki. vagy kórházi szótárba való szólamok. leborul csupa mozgást jelentő ige. tolvaj. de különösen a Pénz mindenhatósága. napverte pusztán. Ady érzésvilága nem gazdag. Fantáziájának beteges túlerőltetése modorosságra vetemíti: régebben tele vannak versei a roncsolás szakadatlan képeivel. futkos az aluvó Csókpalotában. sokszor azt lehetne mondani: a szavak keltik nála az érzést. bár legsúlyosabb dolgait éppen cicomátlan egyszerűségükkel zuhantatja a lelkünkre. mint némelyik szobrász a fehér márványba. Ady legnagyobb érdeme a nyelv megújítása. himbáló. „ős Bizony. Adynál ez az ige: „megáll”. Egyszerű szavak mélyülnek értelemben. Előadásmódja drámai. vagy hideg sínvasakat szorít. birkózik véres asztal mellett mámortornában az ős Kajánnal. véres húskapcsok. a költészet híme a jelzők. csak arcát elfedő fátyollá s a félig eltakart értelemnek ez az izgató nem tudjuk kicsodasága hatalmas forrongást ver föl a fantáziánkban. tüzes daganatok. melybő l pogány titkokat szív. vagy járja holdfény alatt az erdőt. kérdő. ő maga parcellázza fel hat birodalomra. ósdi. még pedig fejlesztve. kriptájává nem lesz azért egyik sem az értelemnek. Ady föltétlenül művész abban a tekintetben. Sokszor inkább orvosi meghatározások. Azt mondja: a szó neki ópium. hogy ürességet is palástol az ál-gazdagság örve alatt. Lírai tragédiák ezek a felkiáltások. talán Nietzsche hatása alatt. unalmassá válik a csók szónak elnyövésig használása minden fogalomra: csókkisasszony. áll szomorú Lázárként a dúsak palotájának támaszkodva. lejátszat valami belsőt. hogy az álmok fejedelme. talán ezzel is hatott rá az Én kultuszában szintén példaképen előtte álló Nietzsche. már pedig csatakiáltással és hörgéssel nem lehet álmokat festeni. fogalmak újszerű jelzésével. garmadával ontja egy-egy fogalom elé vagy után a jelzőket.kálvinista eredetébő l szakad. siralmak. Bizonyos. de ez már sok. maró ajkak. jó Csönd herceg előtt bandukolva. valami tompa elzengést ad ezzel gondolatainak. leborúlva őszi erdőn a muzsikálva közelgő Halálgép előtt. szívbe vájó újjak.

tép. De mint ember. mely hangulatot kelt. Az értelem költője a szó leghidegebb jelentésében. 48 . A rím kényszerűsége művészi szépségek szabadságának lesz a szülő je. de talált ki maga is. S ha eddig voltak egész. csalogatja.ilyenkor rendetlen csapatokként kergetik egymást a sorok. mint költő: érdekes típusa harmoniátlan. Pedig ő mindig tudja. de a virágot szedő boldog szerelmesek és a mindennapi népek elkerülik. vagy kevés a belső parancs. Minden költeményének határozott értelme van. melyet vak mestere. gondolatok lelki része is. ilyenkor nagyon zörömbölnek a sorai. a műveltebbekre lesz hatása. új utakat keresőknek csalogatója. mint tette Petőfi. Ady szereti a három soros versszakokat. Sokszor cserben hagyja művészi tudatossága. aminek Wilde mondja: nemcsak a metrikai szépség anyagias eszköze. mit akar. óból újba áthajló korának. Arany Jánosnál is ki lehetne mutatni. Nyelve új. a kezdetet beléolvasztva a végbe. hogy a Fekete zongorá-ban érthetetlen nagyszerüt adott. ő inkább utózengését adja a lezajlott viharoknak. gazdag mezőt jelent a magyar költészet történetében. a szakembereket ritkaságával. Ady vonakodik attól. a rímelhelyezésben is szereti a nagy ölelkező. Úgy áll majd ez a szomorú fiú elszigetelt bizarrságában. Hiába rejti a szimbólizmus fényes palástjába gondolatait: a finom burkolaton kiütközik a nyers igazság s látjuk a költő vergődő szivét és eltorzult arcát. Mégis elárúlja magát nem egyszer s életrajzi adatok keverődnek a művészi kigondolások közé. furcsaságával izgatja. mint a gyilkos tavakból kifejlő csodás virágok. hiába kiáltották ki róla. Költészetének éppen e miatt inkább az írókra. fáradtaknak egy nagyobb fáradalommal vígasztalója. eszméket ad. hogyan teremtenek rímrokonságok újszerű szó vagy mondatfordulatokat. töretlen nagy magyarok: Ady talán az első összetört magyar. Adynak igazán az a rím. mert egy pont elhagyását is céllal. megfontolással teszi. hanem a szenvedélyek. cibál: akkor maga sem tudta. Az ölelkezést még a versalakokban. népszerűséget neki nem jósolhatunk. mit akar. társtalanságukban széthullanak. Megtört lelkeknek bús őszi elringatója. az elsővel és harmadikkal összeöleli a középső siketebb sort. Új formákat tanult a franciáktól. hogy életét öntse át versekbe. Ha nem a maga megtöretett testét-lelkét érti Ady az alatt a fekete zongora alatt. az Élet.