Fay Weldon

NŐSTÉNY ÖRDÖG

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Fay Weldon: The Life and Loves of a She-Devil Coronet Books, Hodder and Stoughton, 1983

©1983 by Fay Weldon

Fordította SZUHAY-HAVAS ERVIN

A fedélterv SZYKSZNIAN WANDA munkája ©Szuhay-Havas Ervin, 1990 Hungarian translation Hungarian edition by © Vénusz Könyvek in association with Maecenas International, 1990

Sorozatszerkesztő M SZABÓ CSILLA ISBN 963 7914005

VÉNUSZ KÖNYVEK, BUDAPEST Felelős kiadó: A MARS KIADÓ ügyvezető igazgatója A kiadásban részt vett a MAECENAS INTERNATIONAL KFT. Kner Nyomda (59), Békéscsaba, 1990 Felelős vezető: BALOG MIKLÓS vezérigazgató Tipográfia- és műszaki szerkesztés: SZAKÁLOS MIHÁLY Terjedelem: 15,02 (A/5) ív

1
Mary Fisher az Öregtoronyban él, tengerpart bús fövenyén; sok mindent összefirkál arról, mi a szerelem. Hazudik. Mary Fisher negyvenhárom éves, szerelemhez szokott perszóna. Mindig volt körülötte férfi, aki szerette. Néha igazán vadul, ő pedig – megesett – viszontszerette az illetőt, de azt hiszem, vadul aztán soha. Ez a nő romantikus regényeket ír. Hazudik magának is, a világnak is. Mary Fishernek 754 300 (USA-) dollár bankbetétje van Cipruson, ahol az adótörvények lazák. Ez megfelel 502 867 font sterlingnek, 1 931 009 német márkának, 1 599 117 svájci franknak, 185 055 050 jennek és így tovább, nemigen számít, minek felel meg. Egy asszony élete olyan, amilyen, a világ minden szögletében. Akárhová megy is az ember, mindig ugyanolyan. Akik gazdagok, mint Mary Fisher, azoknak adatik, akik viszont szegények, mint jómagam, azoktól azt is elveszik, amijük vagyon. Mary Fisher egymaga kereste azt a tengersok pénzt. Első férje, Jonah azt mondta neki, hogy a tőkés rend immorális, ő pedig elhitte, mert szelíd és rugalmas természetű. Máskülönben, semmi kétség, szép magas papírhegye lenne beruházási bizonylatokból. Ami azt illeti, van négy háza, ezek halmazati értéke pedig – az értékpiac állásától függően – lehet úgy félmillió és egymillió dollár közti összegű. Persze, egy ház – pénzügyi fogalmak szerint – csak akkor ér valamit, ha van valaki, aki megvásárolja, vagy ha az ember megengedheti magának, hogy áruba bocsássa. Máskülönben egy ház csak olyasmi, ahol az ember eléldegél. Vagy olyan hely, ahol azok, akikkel az ember kapcsolatban áll, együtt laknak. Szerencsés esetben a magántulajdon birtoklása a békés lelkiállapot záloga, ha viszont az embert balsors sújtja, akkor csak keserűség és elégedetlenség forrása. Jómagam balsorsot kívánok Mary Fishernek ingatlanügyekben. Mary Fisher apró, csinoska és formás, könnyen elájul, könnyen elbőgi magát, és rendszeresen hál férfiakkal, miközben azt színleli, mintha nem hálna velük. A férjem szerelmes Mary Fisherbe, ugyanis ő kezeli a hölgy vagyonát. Imádom a férjem és gyűlölöm Mary Fishert.

2
Mármost. Odakinn forr a világ: tengerár ostromolja Mary Fisher tornyának talapzatát, majd a hullámok visszagördülnek megint. Ausztráliában az óriási gumifák kérgéről könnyek hullnak alá, Kalkuttában miriád emberélet pislákol, majd lángra lobban, végül kihuny. Kaliforniában a szörfözők lelke egybeolvad a tajtékkíl és ellibeg az örökkévalóságba; a világ metropolisaiban ellenzéki csoportok lépnek elégedetlen, komor kapcsolatokra, a változás gyökereit plántálva el földi létünk fekete humuszába. Én pedig itt és most rabként rostokolok, testem foglyaként, egy speciális helyre szegezve, és gyűlölöm Mary Fishert. Mást nem tehetek. A gyűlölet hatalmába kerít és átalakít, sajátos ismertetőjelem ez. Csak újabban jöttem

papírszalvétákkal és ujjmosó csészékkel. vizsgán buktam el. mennyire a központban vagyok ezen a központ nélküli helyen. és végigballag a csúnya üszöggel sújtott nyárfák két sora között (talán ez a kertész bosszúja?). Négy vezető. akkor végül elér a kertvárosba. Édenliget legelőkelőbb részén. ami elég vakmerő dolog. egy Édenliget nevű helyen. Milyen csodálatos. mint ők. Ugyanúgy sétálhatok is. hogy megnőjenek a fák. Elfogadom: jobb itt élni. Ha az ember Mary Fisher tornyától megindul a kontinens belseje felé végig a kaviccsal hintett kocsibejárón (a kertésznek heti 110 dollár a bére. Bobbo meg én az Éjmadár sétány tizenkilences számú házában lakunk. hamarosan még magánéletünk – s lesz. le az óriási búzaföldek fedte síkra. Ezernyi többé-kevésbé hasonló ház létezik. Mostanában ritkábban jön haza. amint közeledtem a hölgy felé. Magasságom száznyolcvannyolc centi. Kevésbé tudok összpontosítani. egy férfinak pompásan . Az egy kertváros. gazdag és – némelyek szerint-bűbájos hely. ahol az én és Bobbo gyermekei játszadoznak. mint valami külvárosi utca porában. hogy így van. Dinner-partykat Dolgokról folyik az eszmecsere. ott is ugyanaz. aztán kilép Mary Fisher ingatlanáról a főútra. Jó élet ez Bobbo ezt mondogatja nekem. Ahhoz a házhoz. És várjuk. a kis zöld kerthez. Menj vissza a messzi múltba: ott a nemlét. napnyugatnak és délnek: mi a közepében élünk. keletnek. Én pedig megbotlottam a szőnyeg szélében – igazi kasmíri holmi. mert rengeteg időt töltök a térképek fölött. az ablakokon pedig színes poszter. Mihelyt kisöpörtem a sarkokat és fényesre pucoltam a bútorok felületét ebben a fészekben. hanem valahol a kettő között.rá. Bombay-ben. értéke 2 540 dollár –. mint azelőtt. Az ilyen események alkalmával sovány sertésbordát szervírozunk kínai módra. A házain és Mary Fisher tornya közti távolság száznyolc kilométer. Nem város és nem vidék. át a hullámtarajú nyugati dombokon. A gyűlölet himnuszát dalolom. meglátják. Szereti-e Mary Fisher a férjem? Viszonozza-e a férjem szerelmét? A szemébe néz-e. mondogatom. Zöld színű. Ismernem kell a balszerencse geográfiai részleteit. mosolyognak és kiejtik a kezükből a csészét. Roppant finom utca ez. A házam és a vasútállomás közti távolság egy és egynegyed kilométer. nem gondolatokról Információkat cserélünk. mondogatom – és ezt el is hiszik nekem – az égben barangolni. A ház vadonatúj: mi vagyunk benne az első lakók. ahol élek. menj előre a jövőbe. északnak. A holt szerelem himnuszát énekelem. Hangszigetelt. ami minden pénznemben igen alacsony fizetés). Tudom. Bobbónak meg nekem két fürdőszobánk van. hogy konkrét dolgoktól gondolkodunk. mint gyászolni. minden velejáró energiájával együtt. Gyűlölni jobb. Az általános eszmék ijesztőek. a házamtól pedig 660 méterre esnek az üzleted Szomszédaim többségétől eltérően nem vezetek autót. nem teóriákat. hogy szavak nélkül beszélgessen vele? Egyszer elvittek vizitbe ehhez a nőhöz. az asszonyok meg-megrezzennek. amelyet földi paradicsomnak terveztek. ezért már nem mondogatja olyan gyakran. A férfiak bólogatnak és nevetgélnek. csak megy úgy száz kilométert. A jelent pontosan egyensúlyban kell tartani. Édenliget barátságos fészek Szomszédaim és én vacsorákat adunk egymásnak. azáltal maradunk meg szilárdan a lábunkon. a kellős közepében. hiszen alig van egyéb tennivalóm. Csak így megy. lombos. mérföldben számolva hatvanhét.

kiugró állam van. hogy épp Bobbo a férjed. hogy leltárba vegye az életet? Abban egészen bizonyos vagyok. milyen az élet. a fantáziálás. mintha ők ketten már előre elképzelték volna ezt a jelenetet. háromból pedig szőrszálak kandikálnak elő. aki hármas cipőt hord. szerencsém. vajon Bobbo és Mary Fisher együtt vannak-e most. – Beszélj a feleségedről – motyoghatta ez a nő szeretkezés után. hogy hűséges legyen egy bámulatos anyához és egy jó feleséghez – az ilyen elgondolások nélkülözik az erotikus késztetést. a fájdalmas cincogás mintha valami távoli helyről szűrődne be. Igen. Amikor hasra estem a szőnyegen. Én. egy nőnek viszont aligha. mert nagyon is jól értette. de ismerős csend nehezedik. – Nem egy szépség. milyenek az emberek Azt is tudom. néha azét a nőét. amikor már elmosogattam a tányérokat. már csak azért is. amit azok ketten művelnek. én pedig láttam. amúgy férfi modorban: – Szeretem őt. márpedig ki csapná be jobban magát. amikor már lassan vánszorognak a percek Az embernek nincs más tennivalója. a csípőm széles és párnázott. néha a férjemét. tudom. de jó lélek. de nem vagyok szerelmes belé. hogy egyszer-másszor Bobbo azt mondhatta. Egy férfitól nem lehet elvárni. Hozzátehette volna. egy másik világból. a gyerekek viszont hazajönnek az iskolából. Akkor aztán Bobbo odacsönget. Tudom. – Kétbalkezes – válaszolhatta a férjem. épp most: milyen furának tetszik ilyenkor az idő múlása! Én pedig csak gondolkodom és gondolkodom. A házra pedig furcsa. Bobbo százhetvenhét egész nyolctized centi. Bobbo jóvágású férfi. Azt gondolhatják. – Nem meglepő. Mary Fisher képén elégedett gúnymosoly suhant át. hogy szeme Bobbóra villan. hogy a szemükkel viszont azzal folytatják: időnként azért kiruccan az édes. balszerencsém volt a nagy Sorsjátékon. kinek mocorogna jobban a képzelőereje. hogy exkuzálja magát. hogy nekem is részem van az egészben. nem úgy. amennyire Mary Fisher szőke. szeretkezés után –. aki nem műveltem semmit. sikongva és a másikat csiklandozva az ágyban. tíz egész tizenhat század centivel alacsonyabb nálam. Ettől úgy érzem. A szomszédaim gyakran meg is jegyzik: – Olyan szerencséd van. a nyivákolás. Viszont tizenöt egész negyvennégy századdal magasabb Mary Fishernél. mint a házasságtörő szeretőké? Van időm ilyesmiről töprengeni. azt hiszem. megesküszöm rá. amikor már elcsöndesedik a ház. fehér és fojtogató dunyha. Még amikor a macska ilyenkor el is fog egy egeret. sötét hajú nőket. engem pedig megtagadjon. amelyet csak úgy az életünkre vetettek. szemem eléggé az arcomba süllyed orrom pedig horgas. hogy túl rövid a törzsemhez képest. Bűnös és izgatott derűvel vajon ezt is megjegyezte volna: – Négy bibircsók nő az állán. ahogyan téged szeretlek. – Így képzelem. Szeretem. A vállam széles és csontos. amelynek asszonyélet a neve. és azt mondja. hogy a magaménak mondhatom. ezt mondhatta. Ami a karomat illeti. tudod. Ráadásul erős. valami vastag. nem jön haza. ki tudna ugyanis ellenállni – vihogva. a . Érted ezt? – Mary Fisher pedig bizonyára bólogatott. mint azon töprengenie. Természetem nem egyezik a küllememmel. lábizmaim szépen fejlettek. Éppoly sötét hajú vagyok. hogy szerencsés esetben. fejben eljátszom mindkét szerepet.megfelelő hossz. ami gyakran jellemzi a magas. hogy mindnyájunkban közös az ón-csalás.

Belőlünk lesznek a jó vénasszonyok. Néha elgondolom. Az ő férjük is gyakran kiruccan. Csak épp mosolyogni és nyugton maradni. vagy jéghidegen és gyógyszerrel túladagolva a hitvesi ágyban. A szerelem ölte meg őket. Arra gondolok. olyan. Mindegy. amikor megkíséreltem elnyisszenteni az idegvégződéseimet. hogyan is őriznék meg az önbecsülésüket. amely mindeneket kiegyenlít. hogy az idegvégződéseim nem a testembe. Ruth! Rövid. drótszálú hajam simogatva. milyen srófra jár az agya.múlt esztendőben pedig ezerkétszáz dollárt és ötven centet költött lábbelire. . a messzi távolban. mindkettő finom csontozatú. ha képes rá. bár ebben nem vagyok igazán biztos. Hogyan is élnének másként. akárcsak én. amikor vele van az ágyban. – Csúnya kiskacsám – mondta nekem egyezer az anyám. hogy maga is elfeledje. de tudtam én. akiken csak szánakozik a külvilág? A szegény dögök. megvetve őt. amelyen csak hébe-hóba játszanak. aztán nyomuk veszett. Anyám a Ruth nevet adta nekem a keresztségben. taszító és búbánatos név. már akkor is. Csakhogy a csúnya. ha nem hazudnának mindig? Néha persze a hazugság sem nyújthat védelmet nekik. de sose csendes. Láttam a szemében. Lelki szememmel nem így látom. gőgösen dacolva a valósággal. mérgező hatású. – Tisztára apád vagy – mondogatta. erről nem tehetett. hogy ne tudjak meg túl sokat a valóról. talán szeretett is volna. ha nem hazudozva. úgy jöttem a világra. akkor is lehunyja a szemét. a külvilág csodálatának fényében lubickolva. Anyám elég csinos volt. az aggkort. mint egy borzasztóan elhangolt zongora. Az agyam olyan billentyűket üt le. Anyám akkorra persze már másodszor is férjhez ment. Értették a bájos viselkedés hatalmát. törékeny teremtés. azt akarta. hanem a bőrömön kívül sajogtak. nem épp velem kapcsolatban persze. diszharmonikus dolgok mindig felháborították. megtanulni mosolyogni. ők jó partit csináltak. Kis féltestvéreimet Jocelynnek és Mirandának keresztelték. hogy az édenligeti nők – a felvégen és az alvégen egyként – sokkal ügyesebben hazudnak. remegtek. mennyire rút vagyok. és szégyenkezett miattam. És főként hogyan maradnak a felszínen a csúnya nők. tenyeres-talpas lettem. engem is elbűvöltek. Réges-régen faképnél hagyta az apám. a bőrömbe voltak ágyazódva. Ezt eléggé gyakran ismételgette. Gondolom. Én voltam a legidősebb gyermeke. ugye értik. elégedetten tűntek el. meg-megpendültek. az ágyban Bobbónak nincsenek velem potenciaproblémái. Megmondom én: úgy élnek. már ahogyan hívnak bennünket. amikor csak néhány napos voltam. amikor haláltusáját vívja. – Hát mihez kezdjünk veled? Mi lesz belőled? – Gondolom. Kedveltem őket. nem is kétséges. Amennyire tudom. csípi a bőrt. mint jómagam. csaknem sírva. ha teheti. Mindig lehunyja a szemét. Azután meg várjuk az öregséget. Én meg idomtalan. amíg olyan kemény és hideg nem lesz az epidermiszük. mert a szerelem gyilkolni képes. Bőrüket megedzi az örökös megaláztatás. akár az ostorcsapás. akár egy krokodilusé. Ott találják őket a garázsban lógva. Én még az anyám kedvéért sem voltam képes. Két féltestvérem az anyámra ütött.

válogathatsz a szeretőkben.3 Mary Fisher. Szeretem rendben tartani a természetet. tizenöt kilométerrel távolabb Mary Fishertől. ahol először találkozott szemtől szembe Mary Fisherrel. csak félig gondoltok az ételre. . Kinyitom majd az ebédlőről a kertre néző franciaablakokat. a garázs mellett kúsznak fölfelé. Kettős ablakunk van. Aztán majd kinézeget a téli violákra. vagyis csokihabot. Valaha alázattal robotolt az Államjövedéki Hivatalban. Én nagyon-nagyon ritkán járok Bobbo lakosztályában vagy az irodájában. ha az ember lánya olyan nagydarab meg magas. besurranok Bobbo dolgozószobájába és áttekintem Mary Fisher magánéletét. Azért. de aligha egy magánvonalon működő adószakembernek. Ezzel tudatom: roppant elfoglalt vagyok. Bobbo mély alvó. ahol az éjszakát is tölti. gyakran magával hozza Mary Fisher számláit. Talán ezt a szolgálóidra hagyod. Mary Fisher ablaktisztítási számlája csak a múlt hónapban 295 dollár 75 centre rúgott. mint kúszik fel az égre a hold. Befutott. akik veled együtt bámulnak ki a síküveg ablakokon a kikötőre meg a tengerre. Bobbo. Nő néhány nagyon-nagyon csinosan gondozott. Ablakainkat magam tisztítom. Szeretek kertészkedni. ha nem támad fel a szél. meghiszem azt. hogy itt rejteget engem Édenligetben. mármint akkor. csöndesen felkelek az ágyból. Hát a társaság? Meglehet. aki egyre csak tollasodik. Bobbóból ugyan nem eszel. hogy behozza az elmulasztott alvást. Bobbónak kényelmes lakosztálya van a városközpontban. Bobbo szülei jönnek látogatóba. ti szerencsés halandók! Ma este viszont. kedvelem a szépséges dolgokat. A fenti összeget a ciprusi bankból átutalták Mary Fisher háztartási számlájára. sikeres. Kockára a nyugdíját. amikor itthon van. Ma este az Éjmadár sétány tizenkilences szám alatt gombalevest vacsorázunk. Ma este Bobbo velem vacsorázik. Mondja ő. Nem sokat alszom azokon az éjszakákon. csirkét á la vol-au-vent és csokoládé mousse-t. Igazából pihenni jön haza. jó megoldás lennék egy jövedelmiadóbehajtónak. figyelitek. A férjem nem akarja felizgatni őket. Ezzel mindketten tisztában vagyunk. Öregtorony lakója! Mi van ma este vacsorára? Talán nem is tudod. hogy belekapjon magán-vállalkozóként a személyi jövedelemadó ügyeibe. így azután megjátssza a szolid kertvárosi férjet. ez egyszer az asztalfőn. ha a kliensei meglátnának. de aztán felmondott. Mostanra már igencsak jól keres. amikor netán itthon van. legyen akárki más a partnered. éjillatú plánta. Bobbo sikktelen felesége! Minden rendben. Bobbónak kínos lenne. tizenöt kilométerrel keletebbre innen. Ahol időnként partykat rendez az ügyfeleinek. Bobbo nagyon jól boldogul a világban. néha igazán előnyös. mint változtatja színét az égbolt? Talán nem is esztek ti soha. sutba vetette az óvatosságot. Nagyon is megfelel neki. mályvarózsákra meg a repkényre. félig pedig a szeretkezés ígéretére? Ó. amikor ellepik az üzleti ügyek hullámai.

debella. akkor is. így aztán botulinmérgezést kapsz. Galambpár. a kertvárosi lét házias tökélye. Bobbo szerint túl messzi van. Emiatt kellene boldogoknak lennünk: a sorsunkkal. csakhogy nem tudok vezetni. mondja ő! Szerelem! Bobbo rengeteget beszél a szerelemről. Remélem porrá ég a torony. Csakis szerelemre van szükséged. hogy szilánkokra hasadnak az ablaktábláid a tornyodon. Ám a szerelem a gyűlölethez képest ugyancsak sápadt érzelem. Most tisztítottam ki a ketrecében a nedves forgácsot. és akárcsak ő. ezért momentán ennek megfelelően kell cselekednünk. Azt hiszem.Mary Fisher. – Nincs szándékomban elhagyni téged. amíg az égett bűz be nem tölti a konyhát. hogy elkészüljön a vafli –. Bobbo. mert mondta is. Bobbo hisz a szerelemben – Légy türelmes – mondogatja nekem. hogy szerelmes vagyok belé. híres bajkeverő. remélem. ugyanazt csinálja vele. A fiú karcsú. és amikor végeztem a gyúrással – egy borospohár szélével kavargatom. hogy majd ő bosszút áll. amit velem. hogy ma este vöröslazackonzervet csipegetsz. Tudom. Csak akkor juthatok el a toronyhoz. Milyen kecsesen. Mary Fisher friss lazacot falatozik. s az égő husika édes illata elszáll a hullámok fölé. egyre azt hangoztatja. akinek kevésbé érzékeny és durva redőzetű a szájürege. ha Bobbo visz el oda a kocsiján. és a kályhában olyan rössre sütöm a bábut. Az öntethez készülő csokoládé ott bugyborékol és olvadozik a serpenyőben. De annyira. hogy megmentse az életét! Mary Fisher. Mögöttük a kutya meg a macska. Így jó. tudod. mint a szerelemtől. nyomorulttá teszi az embert. Vad vágyak szennyéből a szerelmi házasság tinóm gyepszőnyegére kerülnünk Hiszi a piszi. milyen sebesen köpné ki ez a hölgy a buggyant falatot. forróra. A tengerimalac a sarokban neszez a vackán és nyifog. s aki az ujjait sem kormányozhatja be oda. Csak épp arról van szó. A lány nagydarab. Mint másé. ezzel álcázza túláradó érzelmeit. te pedig rémülten zokogva belefúlsz a felkorbácsolt tengervízbe Leveles tésztát készítek a csirkéhez á la vol-au-vent. Ez maga a boldogság. a megmaradt vékony tésztacsíkokat Mary Fisher-alakúra gyúrom egybe. Mary Fisherrel együtt. – Szerelem. mint az anyám. márpedig nem visz többé. hogy még a hőolvasztó sem képes füstté égeti ú a szénné töpörödött bábut. nem észlelné a mérget. akárcsak én. A tisztességes asszonyok szeretik a férjüket. érzékeny szájpadlása pedig különben is megbízható. Bobbo hisz a becsületben. hiszen feleségül mentem hozzá. Száznyolcvan kilométer. Gyermekeim bejönnek a nyárikertből. Mary Fisher másról sem ír. Legszívesebben elmennék és magam vetnék csóvát arra a helyre. én csak azt remélem. a vihar végigsöpör odabenn. akinek ma estére meg kellett válnia Mary Fisher sima kis lábaitól fényes vádlijától. Egyre csak mocorog. De hát ez hiú remény. ma éjjel olyan orkán kerekedik. szeretem Bobbót. amikor a pap örök életet ígért neki . s ahová jelenleg koncentrált énje is elröppen ujjai nyomán. ahová szokása. fényes combocskáitól. ezt hallottam anyámtól a halálos ágyán. a konzervdoboz meg titkon elrepedt. nagyon forróra állítom be a sütő hőszabályozóját. Ha mérget kell ízlelnie. állandóan panaszkodik.

amiként a férjét is igazán kedvelte. Brenda kénytelen volt elektromos fogkeféjét igénybe venni saját ezüstjének fényesítéséhez – az ilyesmi hosszadalmas és idegesítő feladat –. aki megcsinálja helyette. hogy a fűnyírás igazából férji feladat. törölgetésben. itt vagyok! – formálta volna szóra az ajkat –. a gyertyák a tartóikban. Brenda egy picit mindig túlöltözött. Angusnak. ahol négy személyre már megterítették az asztalt. Benézett a nyitott franciaablakokon az ebédlőbe. Igazán kedvelte. talán nevetésben oldódik fel. – Milyen szerencsés is ez a Bobbo! – Angus a kerti ösvényen vetett horgonyt. a pohárszék ledörgölve. Ruth remekel a fényesítésben. sosem bálványozta. Brenda nem bálványozta Bobbót. . ezért orrát az ablaküveghez nyomta. Brendának kis pisze pumiorra volt. amíg akadt valaki más. Bobbo anyja a konyhaablakon kukucskált befelé. – Milyen nettül csinál ez mindent – mondta Bobbo anyja a térjenek. hogy nejének játékos kedve majd csak alábbhagy. bár érzései ebben a tekintetben is kissé homályosak voltak. ha bármi feszültség uralkodik odabenn. arra várva. Bobbo anyja odakint ólálkodott. A pázsitot ugyanis frissen nyírták. továbbá azon téveszméjüktől vezéreltetve. a szemei túlságosan kerekre nyíltak. hogy aztán újjászülessen. és ekkor Brenda sóhajtott egyel bámulatában. a szörnyeteg anyós! – így azután mentegetőzhetett volna a családban betöltött nehéz szerepe miatt. Brenda cipellőjének tűsarkai a sima gyepbe mélyedtek.4 Brenda. hogy habját leborotválják. amely hitük szerint megsemmisül. abban a reményben. egészen addig a pontig kedvelte a rendes munkát. Brenda tehát helyeslően bólintott. s az este is jól indult volna. 3renda meg akarta lepni Ruthot. képzelte legalábbis. Brendán bézs színű selyemruha volt. huhú. – Hú-ííí. amit a fia aztán nem örökölt tőle. Ruth imádta a fűnyírást. húsos orra és keskeny vakondszemei. Brenda kedvelte az időtlen érzéseket. Szerette. s a feladatot máris sebesen-könnyedén véghezvitte Amíg kisebb termetű szomszédai verejtékeztek és nyavalyogtak. ahol a gombaleves fortyogott. Egyetlen gyors dörzs roppant erejű ujjaival. amiért férjhez ment Bobbóhoz. máris eltűnnek a porfoltok. mint mindig. Annusnak viszont jókora. az ezüst fényesre pucoltan. fiának az Éjmadár sétány tizenkilences számú háza körül. Játékos természetű volt. ha már eleget kukucskált be az ablakon. Angus pedig mindig egy picit abszurd impressziót keltett. Lehettek épp bárminő gazdagok vagy szegények az adott pillanatban. a túl magasra nőtt fűszálakkal bajlódva. majd sherryvel öntözgetik. s talán csak ebben az egy tekintetben irigyelte Ruth-t: ahogyan elboldogul az ezüsttel. Brenda viszont nem irigyelte Ruth-t. okkersárga ing és pöttyös kék nyakkendő lifegett. Egyik óriás mancsával nyomta a fűnyírót. Az éjillatú plánták aromája mindenütt a légben. csuklóján arany karperecek csörrentek. Bobbo anyja. ha a dolgokat megfelelően végrehajtják. tönkretéve sarkot és gyepet. Anguson barna kockás öltöny.

elegáns szemeit. – Az embernek tisztelnie kell ezt a tramplit. egy háziasszonyi közjáték. hárommilliót viszont elveszített. plusz a felfrissített kreativitás összegéhez képest. – Olyan jó feleség – lehelte Bobbo anyja. aki túl sokat bámulja magát a tükörben. hogy élet és pénz egy és ugyanaz a dolog. míg azzal a pertlivel vacakolsz – mondogatta az atya a kisbékának. tömörek. hogy Bobbónak gyalog kellett bandukolnia az iskolába. A szeretkezés monetáris skálájának kidolgozásához. Az ő orra egyenes volt. Máskor meg sofőr vitte és Rolls-Royce-on. legyen bármennyire silány. milyen jó férjanyag! – Ha Brenda netán arra gondolt volna. eléggé vidáman költekezett. A helyzet az. fiát sürgetve. ha megtehette. Öltözködés közben Bobbo fejben kidolgozta a szeretkezés monetáris skáláját. erős vonalú. mindig résen állt. De hát mit várjon az ember olyan gyerekektől. boldognak látszottak. vagy talán észrevette és azt hitte: szúnyogcsípések. Korai vacsora maradványai egy asztalon. másszor lenn” – ez volt a növésben lévő fiú élete! – Annyi idő alatt. hogy indulna már az iskolába. pusztán huszonöt dollárra rúg. Csupa „egyszer fenn. ő és Angus szívesen rakott fészket hotelekben. Egy szerelmi . mehettek az ágyba. hogy ha jó idők jártak rájuk. mindig hófehér inget és hozzá halovány színű nyakkendőt. ahol személyzeti szolgálat működött. mint mindenkié. – Bobbóról meg kiderült.” Megesett. hogy a fia nárcisztikus. bár lomposnak. hadd gyönyörködjön ő is. mint kisfiút? Egy anyát vajon meg kell rémítenie fiának mezítelensége? Brenda nem vette észre fia felsőkarján a harapások kis.Bobbo mindig szürke öltönyt viselt. plusz a szükséges energiafogyasztás viszonya az elnyert gyönyörhöz. kékült nyomait. Nem volt szűkmarkú alak. Brenda bekémlelt a nappaliba és látta. hiszen Ruth fogai valóságos agyarak. akit Mary Fisher szeret. legyen bármennyire energikus. rejtegetni próbálva a benne lakozó erőt. Egy kabinetminiszter koitusza. ide-oda dőlnek. én ezer font sterlinget megkeresek. Bobbónak. „Az idő pénz” – mondogatta Angus. ahol pillanatnyilag Bobbo tartózkodott. a szeme pedig. és épp gondosan vasalt. hogy a nyomokat nem Ruth fogsora hagyta. ha a dolgok kincstári értékét sikerült bizonyos dolgokkal összefüggésbe hoznia. Csakhogy Bobbo épp a tükörben mustrálgatta tiszta tekintetű. az idő pedig pénz. Atyja elég gyakran célozgatott erre. Mindig jobban érezte magát. mars ki a házból! „Az élet idő. mert nem telt buszra. – Nézd azt a vasalást! – Bobbo anyja sohasem vasalt. továbbá mindig gondosan igyekezett komoly és semleges benyomást kelteni. hogy a két gyerek a televízióra mered. akiknek Ruth az anyjuk? – Olyan jó anya – suttogta Brenda Angusnak. Már lesikálták magukat. Brenda lerázta sarkairól a rájuk tapadt nedves földei. összehajtogatott inget emelt le egy csinos inghalomról. akit a látvány szinte könnyekig megindított. gondolta Bobbo megállapítandó az elpazarolt jövedelmi kapacitás. de hát Brenda nem fürdette-e rendszeresen. Csak mellényt és alsónadrágot viselt. Pusztán csak úgy érezte. úgy kétszáz dollárértékű. Bobbo gyermekévei során Angus kétmilliót szedett össze. gondolatait megtartotta magának. intelligens arcát: azt a férfit látta. majd körbement az öltözőfülkéhez. megfésülködtek. aki gyakorlatlan ujjakkal fűzögette a cipellőit –. Az bizonyos. magához intve a férjét.

hogy orrát ellapítsa az ablaktáblán és így játékos lehessen. Bobbo befelezte az öltözködést. bekebeleztetni! Egy szeletke füstölt lazac. majd mindketten a ház homlokzati oldalát cserkészték be. Senki sem fogta fel az ő elméjében. – Remélem. Bobbo atyja osztozott feleségének pozitív gondolkodásra irányuló képességében. egy cikk narancs. Arca felpüffedt. hogy egy adott személlyel véghezvitt szexuális aktus gyakorisága egyenes arányban áll a hozadék értékének csökkenésével. ahol – no nézd csak! – Ruth hegylánchoz hasonló háta görbedt a lemezlátszó fölé. akkor pedig az embernek nincs más dolga. az inas látta el e feladatokat. majd ötletszerűen csevegni kezdtek saját és más emberek életéről. hogy bőgött. – Kertvárosi blues! – mormolta Angus fülébe Brenda. Ám Bobbo. aki jó kereső és hevesen működik az ágyban. nyavalygó természetét. Még a torzító hatású üvegtáblán keresztül is látni való volt. majdnem a tengerzöld mennyezetig.aktus Mary Fisherrel. – Azzal ő meg Bobbo atyja odaballagott egy alacsony padhoz. – Még a legboldogabbakat is utoléri! – S amint belestek. A dolgok gyakran a lehető legjobbra fordulnak. Egy szerelmi aktus a hites feleségével a hetvenöt dolláros kereseti sávba tartozik. intett a férjének. megérhet ötszázat is. Amint Ruth anyósa előkészületeket tett rá. lévén hatvanhat és kétharmad éves. törtető. az effajta gondolkodás valóban indokolt. – Vajon mit vacsorázik Mary Fisher? – tűnődött Bobbo. vad mancsokat emelt az ég felé. egyfajta szükségszerű sorscsapásén – Szerintem kissé dúltabb a szokásosnál – csúszott ki Bobbo anyjának fogai kerítésén akaratlanul is. mivel azonban – és ez sajnálatos – az ilyesmi gyakorta megesik. – Időt adunk neki. Bobbo jó hozzá. akárcsak a felesége az imént. amely a ház előtt szomorkodott. kitől örökölte Bobbo a maga kutakodó. ha az ember számít rá. mint szabad folyást engednie az eseményeknek. A házat kisebb termetű lakók használatára tervezték. majd gondosan összehajtogassák. s mindketten a mélykék alkonyatba bámultak. amint épp gondosan válogatta ki a vacsora előtti és utáni zenei programot. Bobbo ugyanis azt ambicionálta. Bobbo ezt is természetesnek vette. szeme bedagadva. nem szívesen bízta a dolgokat a véletlenre. egy csöndes és kellemes gondolata a megfelelő alkalomra. hogy holmijait kimossák-kivasalják. egy csepp champagne! . Amikor Mary Fishernél múlatta az időt. lenyeletni! Ah. őseitől eltérően. Ruth karmos. amely alászállt az Éjmadár sétányra. hozadéka egyre csekélyebb értékű. García. Bobbo anyja ismét kihúzta tűsarkait a friss pázsit gondozott altalajából. melyet szeretőbe rózsás szájüregébe továbbít. vajha ő lenne az a finom falat. s azért sóvárgott. még ha családi összejövetelnek minősülnek is. hogy százszázalékos sikerre vergődjék az életben. Ruth megfordult a tengelye körül. hogy fejét döndülve beverje a kandalló fölött átívelő tölgyfa gerendába. hogy lecsillapodjék – jegyezte meg Bobbo anyja. néha igazán nyomasztóak! Bobbo anyjának mindig volt egy higgadt szava. Természetesnek vette. Ruth aztán kiegyenesedett. – A vacsorapartyk. mintha valami iszonyatos-félelmetes isten földre szállásáért könyörögne. Ah. Brenda benézett a nappaliba. Bobbo azt vallotta.

S minthogy emiatt szenvednie kell. S mennyivel jobb ízű. másokról meg csak fantáziált. – Oidipusz is elég fiatal volt – adta a választ Bobbo a fogai közül. amit a felesége mond vagy cselekszik. alantasabb házi feladatait a szobalányokra ruházta át. Meg is kérdezte tőle. Mellesleg Bobbo igen-igen csekély érdeklődést mutatott egy idő óta minden iránt. kétszer annyit. Ez félig igaz volt. Mary Fisher pedig nevetett e tréfán. mint ama trampli tonhal. s elegendő volt futó pillantást vetnie rá. hogy e haláltalan hölgyet megtartsa magának. csakis ő. amelyen Mary Fisher termelte a regényeit. szenvedjen hát a rút Ruth is az oldalán. García kis kerámia kávéskannákat hordott úrnője színe elé. García viszont magas. végig is kell csinálnia. halványpiros tintával. mint Bobbo más ügyfeleinek bennlakó komornyikjai szokás szerint és egyébként. ha pedig nekilátott. félig meg hamis.36 . kormos képű. Más. García huszonöt éves volt. ugyeee? – nyávogta. Tizennégy óangolszász kődarabot és három fontot nyomott. Ó. ő pukkantotta a pezsgőspalack dugóját. García szeletelte a füstölt lazacot. hogy minden percét az istennővel töltse? Mert egyvalami bizonyos volt: nincsen rá semmi mód. óriás üvegasztalon. vékony. Hogy milyen bájosan kacagott ez az istennő s mennyire könnyedén! Bobbo akarván akarta. csak nem vagy féltékeny? Hiszen García a fiam lehetne. Betűi: megannyi pici pók. a férj pedig elhitte e hazug igéket. az istennő hűségéről is bizonyságot szerezve. Ám Bobbónak pénzt kellett keresnie. García heti háromszáz dolláros fizetést húzott. valamint felesége férjeként viselkednie. rizsmányi papírlapokra. majd e kannákat gondosan elhelyezte a halvány. igen-igen vékony. hogy állítását bebizonyítsa. ha ez a nőszemély kétbalkezes bőgőmasina és roppant unalmas netán. pénzügyi munkafeladatokat elvégeznie. hogy vajon merre és meddig kalandoznak ezek a hosszú ujjak. a szeles ablaktáblákat kívül-belül. két kezén húsz hosszú-hosszú ujj nőtt. és ott termetes feleségére bukkant. örökkétig vele lenne. nagy döher mafla volt. – Mert bevertem a kobakom – mondta a nej. mint annyiannyi más. Garcíához. amit Mary Fisher mondott meg papírra vetett. amint karmos manccsal a kozmoszba kapkod. rozsdamentes acélból kovácsolt talpú. gyermek.E dicső delikatesszeket fogyasztotta a legszívesebben Mary Fisher. Elfeledte Ruth-t. ez a finnyás-fura Mary Fisher! – Egy iciripiciri füstölt lazac – mondogatta koronként – igazából nem is kerül többe. még akkor is. nekilátott a házasságnak. vajon hízott-e mostanában. hogy senki más földi lakó ne hallaná ezt a kacagást. De hát lehetséges-e. mintha mindig. hiszen a szülei minden pillanatban ott teremhetnek. – Miért sírdogálsz? – kérdezte ötletesen. ő pedig így válaszolt: nem. Bobbo a nappaliba lépett. decimálisan: kilencven egész 2 608 tízezred kilogrammot. hogy miért bőgicsél. húsos. mint egy tonna tuna. s azon töprengett – mert az utóbbi időben sokat töprengett rajta vajon egészen pontosan milyen természetű kapcsolat fűzi Mary Fishert az inasához. hogy Bobbo nyomban szexuális spekulációkba bonyolódjék – De Bobbo – mondogatta Mary Fisher – de igazán. sőt mintha még nőtt is volna azóta. Bobbo. az iránt sem ette a frász. sőt még a mérlegre is föllépett. ő pucoválta fényesre az alsóbb szinteket. hogy közölte vele Mary Fisher iránt érzett szerelmét. olyan. atyjának lennie. úgy látta. Ő. Ha elnézte a feleségét. ifjú szeladon. Még a szokásosnál is 45. mérhetetlenül nagydarab hústömeg. Bobbo pedig gyakran töprengett rajta.

A higiénia érdekeit szolgálta továbbá az is. restaurálva ezáltal ha nem is az egyedi tésztapacnikat. – Miért csinálsz mindenből ekkora felhajtást? Hiszen csak a szüleim jönnek vacsorára. Merthogy hően vágyott rá. ami azt illeti. Ezt követően Bobbo módszeresen és – amennyire lehetett – higiénésen mindent fölkapargatott. Megcsalták. . Vivaldit tett fel a lemezjátszóra. szegény apróságokat. mintha egyetlen óriási. De nem is emiatt sírok. hogy mindenki – individuum. hogy torzszülött vagyok. mindeme ételféleség a linóleummal bevont kőkockákon terjengett. Ehelyett felültek a kerítésfalra. – Csak nem vártad el tőlem. tehát Mary Fisher. Észérvekkel próbálkozott hát. de nemcsak a csirke. A kutya meg a macska máris körülötte ólálkodott. Bobbo hallotta a sütő csapóajtajának nyitását kísérő kattanást. vajha a felesége ne sírna már. – Akkor meg mi a hézag? – Szúgyistudod. Az állatvilág nevezett egyedeit Bobbo rúgások révén űzte ki a kertbe. a domesztikus klímaváltozására vártak. A vol-au-vent csirke a linóleummal bevont kockaköveken – nyomban tudta. hanem a tejfeles mártás és a hozzá tartozó tésztaféleség – és nem tésztaféleség! – felkutatására is. Mindenki ezt várja el. Most lett volna szükség kutyára-macskára. A Négy évszakot. hogy hát így. Ah. Pedig oly rövid távolságra kellett volna Ruth-nak elhordania – a sütőtől az asztalig! Bobbo felcsavarta Vivaldi hangerejét. A nőstény megégette ujjai begyét. hogy csillapuljanak a maga s a felesége érzelmei. hogy sose lennék újra szerelmes? – Pontosan ezt vártam el. hogy szerelemmel szereti. és ő tudta. Nem is számítanak ekkora erőfeszítésre. csakhogy mindkét háziállat odakinn duzzogott. amikor feleségül vettelek. Bobbo feltett egy lemezt.dekagrammal kevesebbet! Akkor hát ő. – Úgy érted. ne bőgj – könyörgött Bobbo a konyhában. Majd Rutht egy székbe nyomva egyúttal közölte is vele: ne borítsa ki a gyerekeket (ha már a vol-au-vent-t igen). majd a csirke felkutatására indult. akárcsak két önjelölt keselyű vagy dögevő bogár. Ruth balra el. – De hát te nem vagy „mindenki”. Tökéletesen beérik valami egyszerű táplálékkal. Abból a meggondolásból tette fel. szülőanyjuk viselkedése már amúgy is kiborította. – Úgy értem. Ruth. Vagy mégis? Erre nemigen emlékezett. Mit vár tőle ez a nőstény? Hiszen nem állította soha. Ezzel valóban tisztában is volt. hogy föllefetyeljék a hártyát. majd apró sikoly és roppant döndülés követte a kattanást. de újjáépítő szenvedélyével legalább olyan impressziót keltve. Igen. E hártya piaci árát Bobbo úgy két dollárra becsülte. hogy hízik e hústorony. igenis nem érik be. csirkevagdalékkal töltött vajas kosárkává tömörülne újra a lucullusi mű. – Nem. Bobbo csak képzelhette. közvetlenül Bobbo szülei mellé. – Mondtam már. s akárcsak azok. az istennek se akartak bejönni. hogy Bobbo leheletfinom ételhártyát hagyott a linóleumon. hátha a zene hangja elnyomja feleségének bőgését. hadd pöntyögjenek a csembalók. – Nem úgy – válaszolta a férje óvatosan és kedvesen.

Bobbo úgy becsülte. fájdalmasan. A fiú lányosabb benyomást keltett. amiért fonákul fogant. melyekben e két gyümölcs mindig rosszul végezte. majd működésbe hozzák az erdei madár hangú csimpolyacsengőt a bejárati ajtó fölött: pling-plong! – Kérlek. melyeken a felületi feszültség általában véve erőteljesebb. vajha sose születtek volna meg. – Miért e nevetés? – Azért derülök. mint amennyire a leányka volt lányos. mint búzamező az Etnán. – Feltételezhetem. hanem a „speciális” tisztítás kategóriájába csusszan át.– De hiszen házasok vagyunk. Ő kreatív művész. tejfölös mártást taposva ezáltal a szőnyegbe. hogy zabálni kért. – Kaphatnék egy fánkot? – kérdezte Nicola. tónusa csinos összhangban az avocado színű falakkal és a tengerzöld mennyezettel. a gyermekeik jelentek most meg a konyhaajtóban. hogy átgyalogolt az ételhártyán. – No. hogy a lábnyomok harminc dollárral növelik majd a tisztítószámlát. ne hozz kínos helyzetbe a szüleim előtt – fogta könyörgésre Bobbo. Ezért könnyezik kissé. A várt „NEM!” – ha elhangzik – elleningert válthatott ki. Andy és Nicola. roppant vállai hullámzottak. ideghúrjaik naponta megmegpendülnek. – Kényszer! Neked nagyon is megfelelő kényszer. . bebicegett a nappaliba. Odakinn Angus és Brenda arra a belátásra jutott. Úgy érezte. Bobbónak pedig különös álmai voltak. sántítok! Ezt olyképp demonstrálta. a lány imbolygó trampli. Ugyanis oly buzgón kezdenék piricskélni. A férfi nevetett. mire Ruth még hangosabb sírásra fakadt: nagyokat csuklott egy-egy zokogás közben. Bobbo pedig Ruth-t okolta. attól tartok. víztartalmuk is számottevőbb. Szerintem ezt mindketten tudomásul vettük akkoriban. Épp fordítva. Az évi nagytakarítás beköszöntével a szőnyeg immár nem a „rendes”. Ruth-t ő nyomban áruba bocsátaná. Ez a lány mindig úgy reagált a házi válságokra. A szőnyeg hullottlomb-zöld volt. mert sablonosan gondolkodol és sablonokban is beszélsz. hogy Mary Fisher bezzeg nem? – Természetesen nem. – Szálka ment a lábamba – nyafogta Andy. gondolta Bobbo. – Házasságunkat némiképp a kényszer szülte. A gyermekek idegei kifinomultak. – Gyertek csak be – köszöntötte szüleit a főajtónál. S ez a lány ráadásul túlsúlyos volt. hogy Ruth eddigre már visszanyerte az önuralmát. Azt kívánta. Egy test. egy vér. – Nézmár. hogy gyermekeinek anyja ezt szándékosan intézte így. Leszálltak hát a falról. Mintha a könnyei is nagyobbak lettek volna a normális könnyeknél. gyertek már! Milyen remek mindkettőtöket látnom! Ruth hagymát hámozott. megszabadítva a szóban forgó lánygyermek szüleit a további gyötrelmektől. csinos kis könnyeket sír. bár igazán szerette őket. mint más embereké. hogy baktatni kezdjenek a kerti ösvényen. hogy megfeledkeznének egymás piricskéléséről. e könnyek ára minden bizonnyal értékesebb lenne a matrimoniális piacon. Ha léteznék ilyen házassági vásár. Mary Fisher. legalábbis a lánygyermek ebben a hitben volt. Ám ott álltak közte meg Mary Fisher között. mint a felesége könnyein észlelhető felületi feszültség. Bobbónak a szíve vérzett a fiókáikért. mint kellene. különben balhitben. a fiú apró termetű és könnyű súlyú. kedvesem.

idelenn. mint ahogy azáltal. amiért fedél van a fejem fölött és étel az asztalomon. valahányszor lépett egyet. ami a miénk lehet. Azt akarom. hatalom a férfiak szíve és zsebe fölött. s azáltal. Mary Fisher regényeiben. akik a házon kívül a legtöbb pénzt keresik. Erősítenem kell férjem-uram szexuális bizalmát. kérdezhetik. nőké. ennyire nem egyszerű azért a dolog. hogy fel-felugrálok a székről. mohó emóció. mindenek kedvéért. hogy más férfiak iránt szexuális . mint férjemmel és parancsolómmal. Evégett recitálom a Jó Feleség Litániáját. nem engedtetik meg nékem. élénk. De miért törődöm ilyesmivel. És mondok én maguknak valamit: féltékeny vagyok! Féltékeny vagyok minden. A hálószobában állok. szinte sugárzóan könnyed. anyósomhoz-apósomhoz. alapjaiban rázkódott meg a ház. hanem általában véve könnyebb emberek használatára tervezik. Ruth viszont futás közben a súlyát felváltva helyezte jobb és bal lábára. Hát nem tudom csakúgy a magam életét élni. azért döglöm szinte. az enyéimmel meg úgy. Férjem szüleivel úgy kell bánnom. a világ kezdete óta. hogy aztán visszaroggyam. mindenek kedvéért. Édenligetben. takarítás és főzés révén. minden lépte könnyed volt. Engem – és ez tény – egészen elemészt a szerelemféltés. nincs-e férjem. Nem a szerelemre vágyom én. asszonyléthez és anyasághoz. hogy mindent megszerezzek. amit kívánok. Így hangzik: Boldognak kell tettetnem magam. 5 Mármost. erotikus világnak. Hatalom az. akiknek gondját viselem? Hát ennyi nem elég? Dörgő NEM! a válasz. ahol a párválasztás. Megpróbálom rendezni arcvonásaimat. Nem szabad kedvezőtlenül kommentálnom életmódomat. mint önmagammal. megfeledkezve létem e mozzanatáról. A hatalom egész mibenléte ez. azzal kell töltenem napjaimat. de még ezt is megtagadják tőlem. Azt akarom. hogy a hímeké lesznek. mindenek kedvéért. hogy mielőbb visszatérhessek házastársi kötelességeimhez. és nincsenek-e gyermekeim. de minden apró termetű csinos nőre. aki a számlákat fizeti. hogy mindazok.Ruth felrobogott a szobájába. Amikor Mary Fisher futott. mindenek kedvéért. megszerzik a boldogtalanokat. hogy mindezért hálát mutassak. de semmit se adjak érte cserébe. mindenek kedvéért. Csakhogy a 189 centi magas debelláknak ez komoly erőfeszítést jelent. Bobbo és az én hálószobámban. Az édenligeti házakat nem csupán kisebb. ebben a paradicsomban. melyek százezres példányszámban fogynak élénk rózsaszín és aranyozott címlapokkal ékesen. ugyanők szolgálják meg a legtöbbet is. hogy én is részese legyek ama másik. azért sóvárgok. amikor nem is vagyok az. a testi vágy és a kéjsóvárság divatozik. Halásnak kell lennem. midőn házon belül vannak. aki valaha élt és felnézett a férfiakra. szilárd lelkű és kis termetű hősnők emelik könnyes szemecskéiket csinos férfiakra. El kell fogadnom azon elvet. amely – ugye – finom. A kis termetű nők ugyanis fel tudnak nézni a férfiakra. a mi hálószobánkban. elégedetten? Hát nincs-e otthonom.

ha jó idők járnak avagy rosszak. bár őkelme épp távol volt. de szerelmet aztán nem találok egy mákszemnyit sem. épp e debella setesutasága miatt. hogy férjem megaláz. Igen: gyűlölöm Mary Fishert. Nem otthon lakott. Ruth aztán hamarosan lejött. 6 – De miért sírt ez a lány? – kérdezte Brenda Bobbótól. Képes a koncentrációra. Így azután Ruth egy munkásszálláson rendezkedett be. S aztán ledübörgök. Megingok: hűségem inog! Önmagamba tekintek és gyűlöletet találok ott. lángra lobbant. s privátim vélük is hál. mindenek kedvéért. Morális támogatásban kell részesítenem az uramat az ő minden vállalkozásában. Immár tizenkét esztendeje annak. melyet később a közvetett adó. – Csak nem jött meg neki a havi rendes? – De. Nevezett volt azon lányok egyike. Angus és Brenda ezúttal arra kényszerült. aki az egész munkaidő alatt tükrökben bámulja magát. a ház pedig megremegett a Mercalliskálán. ha gazdag. azt hiszem – így Bobbo. a házasság érdekében. ha szegény. bár még csak tizenéves volt. a véres VAT semmivé csapolt. hogy kevesebbet érek az én uramnál. oly módon. Otthoni hálószobáiéra ugyanis mostohaapjának játékvasút-gyűjteményéhez volt szükség. melynek . hogy házban lakjék. Nemhogy elcsitítana. egyetlen inda sem rezdül érzékeny plántalelkem mélyén. immár nem szeretve. amiként a magánéletben. azonképp a nyilvánosság előtt. az atyától való szokatlan függés helyzetében leledzvén Ruth segítőkész. ne pedig hotelben. ismervén őket. amikor Ruth imbolyogva feldübörgött a lépcsőkön. illetőleg a miniszerelvény-alkotóelemek törékeny volta és érzékenysége miatt. Kiszerettem Bobbóból! Feldübörgök a lépcsőn.és papírárubizniszben utazott. melyet Bobbo értékelt is. csinosabb és sikeresebb asszonyszemélyeket. mosolygott és feltálalta a levest. Hónapokba telhet.érdeklődést mutassak. nem szabad tudomást vennem arról. felhalmozván második milliócskáját. hogy nyilvánosan dicsér nálam fiatalabb. Angus akkoriban írószer. ha csak megteheti. hogy Bobbo először találkozott Ruthszal. nem inogván meg az én hűségemben iránta. s ilyenkor el kell tartani a fiút (rendszerint fiúról van szó). szeretve-sírva. nem pedig olyasvalaki. legfinomabb érzületet sem. Minden dolgokban azt kell színlelnem. amíg az ember tisztességesen és tartósan összerakja a minivasút-vágányokat. egy fiatal lány viszont bárhol elboldogul. akik Angus gépírócsoportjában verték a billentyűket. Ruth-t pedig könnyebb volt eltávolítani a leányszobából. nem is sírva. mindenek kedvéért. „munkára fel” típusú lány volt. egyetlen. A kettő közül az egyiknek távoznia kellett. A számviteli vizsgák évekig nyúlnak el. forrón. továbbképzésen. A lány és a kisvasút nem léphetett biztonságban élettársi viszonyra. Ám a Litánia hatása – semmi. Szerelemmel kell szeretnem őt. legyenek bármily immorálisak. erőteljesen s édes-fájón.

ilyesmit vásároltak összevissza. hogy oly gyakran tönkrement). hogy e Brunhilda kinőtte a lakást. Lakhatna nálunk is. Mindig Ruth volt a telefonközpontban. hogy mindent kihozzon önmagából. továbbá főzhetne. Ruth mostohaapja pedig hamarosan összeállt egy kevesebbel is beérő asszonnyal. viszont kevéssé intellektuális apácák igazgattak. Ruth anyja mindenesetre megszökött egy bányamérnökkel Nyugat-Ausztráliába. Vizsgák pedig – az egyetlen gyors. túlságosan sarokba szorítja az egyre szaporodó játékvasút-modelltömeg. hozzáértőén. ritka mód könnyű súlyú fiatal hölgykoszorú. Ruth féltestvérei. Mindezt Angus idejéből csippentették le (nem csoda. barmikor hívta is a férje központi számát Brenda. melyeket az évzáró koncerteken roppant bájosan demonstráltak is. hiszen a rút kiskacsák végül hattyúvá varázsolódnak. a világ másik végére.és gépírás kivételével – a zárdában nem léteztek. udvariasan szólt a kagylóba. – Látod – mondogatták neki az apácák –. akiket magával ragad a szóban forgó élvezetes hobbi. Aztán meg igazán . Ruth is hasznosította ilyenkor adottságait: kulisszádat tologatott. Röviddel azután. munka után. szülőanyja is elhagyta a családi otthont. Mindenki számára lévén hely Isten csodálatos teremtményei között. az asszony pedig megsajnálta az óriáslányt. – Ez a lány viszont nem rút kiskacsa – mondta erre Angus –. de Ruth? Ő soha! – Egykoron magam is rút kiskacsa voltam – vallotta meg Brenda a férjének. – Nézetem szerint – egyezte meg Brenda – a lánynak élete e fordulópontján tisztességes otthonra lenne szüksége. melyet az átlagosnál babonásabb. Talán úgy érezte. miért is kellene Ruth-nak náluk vizitálnia. igen. Vagy talán úgy volt – Ruth így képzelte –. Hajnalban. – Tudom. takaríthatna kicsit esténként. Angusnak akkor. melyet oly gyakran tanúsítanak mindazok. Netán kiábrándultság vett rajta erőt ama szexuális érdeklődés hiánya miatt. késő alkonyatkor vagy akár ebédszünetben. közöttük Ruth is. Főként az ógörög táncok mentek jól nekik. aki nem látott rá különösebb okot. Ő pedig nem szerette volna a túlzott felhajtást. ez a tanoda súlyt helyezett a lányok nőnevelési és háztartási oktatásának fontosságára. Segítségére lehetnék. mindenkinek hasznát lehet venni. mindenki természetesnek tekintette. Mindezen tények Angus révén jutottak Brenda tudomására. higgadtan. – Segítő kézre van szüksége! – jelentette ki Brenda. Zárdaiskolát járt. Végül is Ruth egyiküknek sem vérrokona. A zárdai lányképzés bátorította a sztoicizmust. hogy lányának váratlan távozása felszabadította a gondos anyát. amiként a figyelem felkeltését célzó minduntalan bőgést se nagyon. az önző érzelmeket viszont a legkevésbé sem. fülbe való rézkarikákat és szemfestéket. Magával hurcolva Mirandát és Jocelynt. kis selyemsálakat. távolról sem minősül családtagnak. A többi lány örökkön házon kívül volt. Miranda és Jocelyn elég szépen el-boldogultak a Szent Márta lányközépiskolában. hogy Ruth átköltözött a munkásszállásra.lakóit jószerével boltilányok alkották. mármint viszonzásképp. A darázsderekukat szorító övek aligha fogták volna át Ruth vaskos combjait A gyermekkori otthonból történt távozás érzelmi zavarok nélkül ment végbe. milyen érzés.

a színigazat mondta. Amikor Ruth mostohaapjának vadonatúj felesége karácsonykor felhívta telefonon. csak éppen sokkal erősebb volt benne minden elixírnél ez az érzés. – Látod. Természetesen lakbért is fizetne. aki nem született meg soha! Ám Bobbo sokat foglalkozott az egykéknél mindennapos gondolattal. valójában túlzottan hosszú időt. aki akkoriban szerelembe vegyült vele. – Nagyon kényelmes bútordarab. amelyben éltek. hogy az alsó polcokon helyet szorítsanak Ruth lapos sarkú. Titkos szerelmét szívéhez szorította. valahányszor az óriáslány a hátára feküdt. gyógyír mindez. engedelmes emberhegynek az elcsábítása úgy kellett Audrey-nak. A ház. Bobbo meglepődött és bosszankodott is. Azután csakhamar Ruth anyja küldött egy levelet. hogy szülei úgy vegyék hasznát. hogy amíg Bobbo a főiskolát gyötri. a saját ágyamból? Egyszerűen visszamászok. Márpedig amennyiben be akarják tölteni az üres szobát. hogy lassan magad is úgy gondolkozol már. hogy iskolakönyveit kirakodták a pohárszékből. amikor hazajött a karácsonyi szünetre és ágy helyett heverőt gyógyjavalltak neki. az a helyénvaló. Valószínűleg a bérének úgy egyharmada megfelelne. Nagyon büszke lány. Ruth teste forró volt. valóban picinyke volt. – Te már annyi hotelben éltél – ¡egyezte meg a férje –. miként boldogul. hogy feledje el a múltat. anyjának szavait ezért vérnősző fantáziaképei igazolásaként fogta fel Ezért éjnek évadján bemászott abba a bútordarabba. Ám Brenda rámutatott. lágy és szerfölött széles. minthogy új férjének az a kívánsága. aki vasalni tud. megírván: ez lenne tőle az utolsó életjel. Szobája megérett immár a felszabadulásra. Továbbá azt kellett tapasztalnia. képessé téve így a bűnös házaspárt. ahogyan csak kívánják. hogy magasabb. mint Audrey Singer. melyet végtére is saját ágyának tekintett. azt pedig. a heverő viszont kemény és keskeny. hogy mire célzol. De értem azért. így érezték magukat kényelmesen. mintegy szállodaigazgató. mi történik. hogy most már teljesen megfeledkezzenek róla. mind Angus úgy érezte. – Az üres szobák egyszerűen baljós érzelmeket szülnek. – Látod-e. egy kővel ütve le számos verebet –. S Bobbo szerette a lányt. – Ez pedig nem helyénvaló – mondta Brenda. a fiú szobája a szorgalmi időben üresen tátong. bár nem szívesen hánytorgatták fel. az a leányzó. Sohasem nevette ki. mit tettél?! – mondta némán Audrey-nak. ki fekszik benne éppen. úgy érezte. Bobbón úrrá lett az érzés. Meg hogy ők ketten immár egy csodálatos új vallás . Mindez igencsak drámai szexuális öngyilkossággal volt egyenértékű. Ruth aztán igazán pompásan betölti. mit számít az. – Nővérednek. hogy Ruth-nak. Amiként szexuális teljesítményén sem gúnyolódott. látod-e.szükségem lenne valakire. – Itt nincs hely a számára – mondta erre Angus. kinek a karjaiba sodortál engem? Ruth karjaiba! – Látod – mondta szavak nélkül az anyjának. eszmévé kopott topánjainak. hogy Bobbo gyermekkora és függő állapota már szerfölött hosszú időt emésztett föl. – Bobbo meg aludhat a heverőn – jelentette ki Brenda. ezen óriási. hogy bárcsak vérfertőzhetne egy hugicával. Mind Brenda. ha kilakoltatsz a saját szobámból. hogy megkérdezze. Ruth eléggé boldog volt e felállással. végül is nem lehetett észlelni. hogy tökéletesen jól elboldogul. – Tekintsd Ruth-t a nővérednek – figyelmeztette a fiát Brenda.

lelkiismeretes és jó lány. amiért Ruth immár egészen felnőtt és gondoskodni tud önmagáról. Jobban aggasztja a mamát Miranda és Jocelyn. A sárgaság szerfölött deprimáló és testet gyöngítő kórság. Ez a levél képviselte az utolsó. – De mit szólnak majd az emberek? Brenda úgy tett. – Egy olyan fiúnak. anyjának igaza van. mintha ezt nem hallotta volna. és akkor Bobbo rádöbbent. E parancsolat elfogadása.hívei. örökkévaló szentély. – Házasság? – kiáltotta Bobbo elborzadva. Audrey Singer bejelentette. Bobbo egy szuszra megivott egy üveg whiskyt. hogy eljegyezte magát egy másik fiúval. hogy a . ahogyan a lány sötét. – Nekem egyikből sem volt egy hangyányi – mondta Brenda –. – Túl öreg vagyok hozzá. A hotelekben a forró víz ingyenes. Az anyja áldását adta lányára (s az Ura is. – Szüleink – mondta Bobbo – azért küldettek. – Nem is tudom. hogy teherbe esett. bár a bőre barna vagy fehér. – Aligha hinném – mondta erre Angus. még mindig lehunyhatta a pilláit. amiként a feleség az ő férjének képviselője). egyik feleség olyan. hogyan fog apád elboldogulni nélküle. a lelki békesség záloga. ha pedig égett a lámpa. Hatékony munkaerő. Ruth hófehér szatén menyasszonyi ruhát viselt az anyakönyvi hivatalban. mint a másik. mély. írta Ruth anyja. majd elvette Ruth-t. sötét. aztán hazajött és sárgaságot kapott. hogy hálás az égnek. amikor szegényke már öt hónapos terhes volt. Bobbo immár álljon meg a saját lábán. az ifjabb nemzedék mellőzésével. a szeretettől áradó istenhozzádot. az Úr és Parancsoló ugyanis az Egység képviselője e földi téreken. – Össze kell házasodniuk– jelentette ki Brenda. meleg volt. Ő és Angus visszaköltöztek egy hotelbe. – Hátha összeházasodnak – mondta Brenda a férjének. ám az Ura közölte vele. hogy próbára tehessenek bennünket. hogy kettesben legyenek. Angusnak –. Ruth óriási előnye abban állt. lám. Ruth pedig észrevette. bölcs megfontolás után kell házasodnia. Bobbo pedig akkoriban úgy látta. hogy talán súlyos tévedést követ el: számottevő különbség lehet egyik és másik feleség között. fényes szemei követték őt a szobában. hogy minden rendbe jön. Szívesen hált ezzel a lánnyal. hogy egy rokkantat ápoljak. azzal kitette a ház elé a táblát: ELADÓ. – Bobbo betegsége alatt Ruth a heverőn hált. mint Brenda hitte volna. amiként az is tetszett neki. A fiú élvezte Ruth függő helyzetét vele szemben. akik még túl fiatalok. mégis egybekeltünk! – S ezután csókolózni kezdtek. egyik szemét mindig a pénzen és az összeköttetéseken tartva. amely a feleséget tökéletes engedelmességre kötelezi a férje iránt. letette utolsó számviteli vizsgáit. mint Bobbo. legalábbis ez a látszat. aztán csúnyán visszaesett a sárgaságba. Bobbo visszatért a főiskolára. a végső. el is törve a rugókat. hogy személyesen konzultáljon Vele Ruth-ról. sóvárogva rá. hogy kéznél volt. mivel a mama engedélyt kapott. úgy rémlett neki. és akkor mindketten elköltöznek innen. – Az asszonyok között igazi gyöngyszem ő – közölte vele Brenda. közölte továbbá. főként fürdő céljaira. Ruth lényegesen több meleg vizet használt el.

megnyugvás töltötte el. már ha sikerül neki. csakhogy sohasem békült meg a roppant torzó iszonyatos méreteivel. hitvány. és eléggé émelygett – Persze – mondta azért. hogy Édenligetbe költöztek. nem olyan személyekként. azzal rohant a fürdőszobába. Mindkettejük számára nyilvánvaló lett. vice versa. Ruth pedig ezzel is tisztában volt. hogy ujjaival csippentette össze az ajkait Most is összecsippentette. nemtelen érzület. Bobbo pillantása egy zsúfolt szobában. mi történt és kivel. A férfi ugyanis szükségszerűen társult e testtel. Bobbo hamarosan – és nemi borzadállyal – tapasztalta. bár tévedésből is. Továbbá mi fog történni a legközelebb valakivel. Ruth körbe-karikába tologatta a babakocsikat a parkban. – Nyílt házasságban fogunk élni – mondta a feleségének még a házasságuk előtt. Ez fokozta szexuális izgalmát. Szinte kívül került önnön testén. Frigyünket startvonalnak kell tekintenünk. A házasságnak az életünk fölött kell lebegnie a sanda megcsalattatás helyett. ha nem csippent örökösen. elég könnyen talált ilyen vállalkozó szellemű hölgyeket. amiként Angus is hű meg kedves volt Brendához. – Az igaz szerelem híján van a birtoklási vágynak – magyarázta Bobbo ajakcsippentő nejének. azt a férje másként. Mihelyt elhalványultak a sárgaság tünetei. Azzal körülnézett. Továbbá romantikus regényekkel tömte a fejét. – A mi családias. Amint a bébi megszületett. hogy Ruth testalkata a felelős mindezen vergődésekért. A féltékenység. hogy ő is szabadon végezhet szexuális jellegű kísérleteket. Ruth akkoriban már négy hónapos terhes volt. Mivel pedig nem kedvelte a becstelenség és a szemforgatás vétkeit. Néha úgy akadályozta meg a rosszullétet. hogy szexuális kísérleteiből fakadó kéjérzetet növeli az a tudat. hiszen úgyis megosztja a tapasztalatait Ruth-szal. Bobbo pedig szerette volna. a nő is . Ruth ezzel is egyetértett. csökkentette viszont felelősségérzetét. Azt is közölte a feleségével. Ezután Bobbo ragaszkodott hozzá. Röviddel azután. merő véletlenségből léptek házasságra. amikor férje a személyi szabadságról papolt. lényegi kötelességét teljesítenie is kellett ezzel a testtel. közöttük Mary Fisheréivel. a saját maga rendezte ipari partyn Mary Fisherre esett. hogy mindketten éljük a magunk teljes életet és mindig őszinték vagyunk egymáshoz. ha közben fagylaltot nyalogatott. ez a zöld szemű szörnyeteg. vajon merre lelhetne megfelelőbb alanyt érzelmi és szexuál-energiai szempontból. nem pedig célszalagnak.násznép vihog. Brenda pedig Angushoz. hogy Ruth-nak kontyba kell kötnie a haját. mert amit az asszony nehézségként fogott fel. amíg Bobbo belevetette magát a külvilágba. hogy végül majd beszámol róla a feleségének. akik valahogyan. Egyedül Bobbo szülei várták el a fiútól a hűséget és kedvességet. mint mindenki tudja. – De mi a fene az a nyílt házasság? – Az. mindig elmesélte Ruthnak. a felesége máris teherbe esett egy másikkal. Ők ugyanis Bobbót és Ruth-t tisztességes férjként és feleségként kezelték. maradandó szerelmünk csakúgy. erotikus események tanújaként. Az asszony egyetértőn bólintott.

olyan hamar otthon kell lennem. . a jelen mindenható erejűvé lett számára. a vörös féklámpák pedig elrohantak az éji feketeségbe. – Legalább vidd el őt a kapuig – tiltakozott Mary Fisher nagy kegyesen. Mary Fisher talán valahogyan úgy értette: őnéki. hiszen úgyis útba esik a házaspárnak az Öregtorony. reggel pedig Ruth ráordított a gyerekekre bár utána azt gondolta. Bobbo olyan cirkuszt csinált belőle. Olyan messzi-messzi lakom. hogy vegye fel az autójába itt. Miss Fisher. és Bobbo persze haza sem jött. szerezné már vissza a csacska csotrogányt. vagy intézzen el neki valamit amott. Ám ők már rá sem figyeltek. Valójában a partszegélyen. hát kiszállt a hátsó ülésről – Mary Fisher ugyanis elöl ült. hogy ők kitegyék Ruth-t. Ezért önuralmat erőltetett magára. ha vele volt: drumdrummm! Ő pedig sohasem okozott Bobbónak kellemetlenséget. hogy Ruth valahogy születésétől fogva a természetes viktimizáció áldozata lehetne nemi erőszak esetén. – Mire Bobbo csak annyit mondott: – Hát azt hiszed. Amikor viszont Bobbo lestoppolt az Éden fasor és az Éjmadár sétány sarkán. Addig is – mondta – nem tudná-e Bobbo és Ruth hazavinni őt. amíg Ruthnak az esőben kell bandukolnia. vagyis Marynek esnek az útjába jómaguk. ébren feküdt álló éjszaka. Csak épp arról van szó.megpillantotta őt. megérkezett a rendőrség és elvontatta a géperejű járművet A hölgy azt mondta. Garcíát. drágaságom? – . Bobbo mellett –. pótmama nélkül. Ruth pedig csak állt a sötétben. nemde? – Már hogyne! – kiáltotta Bobbo. Bobbo sose vezetett így.” S a múlt elhalványult Bobbo lelki szemei előtt.” A férfi pedig azt mondta erre: „Máris az. Csakhogy – szerencsétlen módon – csodakocsija akadályozta a városi forgalom szabad áramlását. ahogyan csak a lábam bírja. miért nem sértette Bobbo büszkeségét? Házhoz szállítás a partig. hogy Mary Fisher azt mondja: – Sose fogsz megbocsátani nekem. ezért olyan macerás lenne hátramenetbe kapcsolni a sötétben! A gyermekeket pedig magukra hagytuk. mondván: „Hadd legyek az ügyfele. Hát így kezdődött a viszonyuk. hogy hazafuvarozzák Mary Fishert a partyról. mire Ruth lojálisan kijelentette: – Ami engem illet. Akkor meg hogyan merészelt szívességet kérni tőle Mary Fisher? S a nő e gőgje miért bűvölte el. és mielőtt az ajtó becsattant volna. igazán. ha mégis ilyesmivel próbálkozott. Majdnem a tengerparton. mint faluvégen a feszület. nem tudom? – Azzal az ajtó becsapódott. Mary Fisher óvatlanul parkolt le a Rolls-Royce-ával. hogy ez nem volt helyénvaló. Bobbo és Ruth nekilátott. hogy mihamarább az élvezetek tengerébe vethesse magát. még hallotta. a jövő pedig telis-tele csodákkal és veszedelmes titkokkal. reggel majd elküldi az inasát. tökéletesen rendben van minden. Ugye nem. amit Ruth aztán sohasem felejtett el neki. miközben az autó elsuhant. máris rádöbbent tévedésére. amíg tehát a vendéglátójánál csillogott-villogott. – Ez csak természetes! Ruth fejében megfordult. semhogy Bobbót akár tizenöt másodpercig is feltartsa? Hazament hát és töprengett e titkon. ám Bobbo kacagva mondta: – Nem hinném. a múltbeli történések közül még az Audrey Singerrel átélt agónia és extázis is. hogy a zsákutca végében lakunk.

– Egyik nap – mondta Ruth – el kell vinned vacsorára az Öregtoronyba. máskor viszont. illetve megengedett. Bobbo holtfáradtan támolygott haza. Cupido pedig tudatosan céloz a nyilaival. mind a négyet sárgabarackdzsemmel. Akkor meg miért akarja tudni. akkor szeretném. hogy elhagyjalak. mindketten öregecskék. azután pedig hetenként két vagy három éjszakát hasonlóképp. éjnek évadján. röviddel ezután ugyanis Ruth-t az Öregtoronyba kérették. A következő éjszakái is házon kívül töltötte. csak hogy megakadályozza Mary Fishert a Ruth-nak szóló meghívó postázásában. miért nem fogadja el e tényt csak úgy? Bobbo beadta a derekát: Ruth eljött a vacsorára. Aztán beszélt róla. nem csak úgy. ezt a szerelmet. – Ruth – mondogatta –. A vörösbort az abroszra loccsantotta. bizalmasan megvallotta. amikor ő végre kifejthette a nőt ama holmikból. hát sajnálom. de nem múlt el. csak vart. mintha valami vadonatúj egót látna benne. Nem találják különösnek. mint olyasvalakivel. nyomban húzni kezdte a lóbőrt. Ha netán fájdalmat okozna neked ez. az őbenne – hogyismondják – összpontosul. légy hát türelmes. Ami pedig tiltott. – Ha ő a te életed része. azzal előmászott. Különben is.megevett négy vajas teasüteményt. felső ajkán és állán nőtt szőrszálain megcsillant a fény vacsora közben. felöltözött. a szerelem az egy misztérium. amikor a ház már elcsöndesedett. akik olyannyira keveset törődnek a feleségek keserveivel. hogy nagyon feldobott. bűbájos és huncut dolgokat. De legalább hadd osztozzam veled ebben. sosem házasodik. S aki manapság valaki. akikről még Ruth is hallott –. aztán milyen volt azután. te a barátom vagy. mi a szerelem –. Az élet oly rövid. elpirult. kik voltak hivatalosak a vacsorára – híres emberek. nem pedig muris összejövetelként. majd elmúlik. hogy a feleséged soha sincs ott? – Azok nem magadfajta emberek – mondta erre Bobbo. mindhiába. Bobbo néha megkérdezte Mary Fishertől. és hogy mit kaptak enni. és úgy bámulta magát a tükörben. A szőnyegben megbotlott. sok szerencsét kellene kívánnod nekem mindebben. ő pedig egyedül maradt. te vagy gyermekeim anyja. Néha azt mondta. vajon miért szereti őt. nem a megfelelő dolgokat . Ám Bobbo továbbpasszolhatta Ruth megjegyzését Mary Fishernek. emiatt nem kell aggódnod. kihagyta a vacsorát és egyenesen az ágyba bújt. aztán elmondta mindazokat a tréfás-szellemes. akit te egy utcasarkon ebrudon kivetettél. melyek Mary Fisher ajkairól sziporkáztak. Nem foglak elhagyni. Bobbo mindent latba vetett. és föl sem ébredt másnap reggel hétig. Ruth mosolygott és hallgatta Bobbót és várt. nem érdemelnéd meg. amikor közölte: – Immár tudom. mifélék lehetnek azok az asszonyok. Csak két további vendég kapott meghívást: a városi tiszti ügyész meg az oldalbordája. – írók meg művészek meg hasonszőrűek. mert Bobbo szerető és atya. Ezt egyetlen hősnőm sem szenvedhetné! Megmondom neked. Mary Fisher erre azt mondta. Csöndes napokon töprengett is. drágám – mondta Mary Fisher –. mit teszek: ezt a találkozót amolyan kötelességszerű vacsora módjára rendezzük meg. Ne irigyeld hát tőlem ezt az élményt. hogy Mary Fisherrel volt. gazdag emberek. ezért a városban töltötte az éjszakát. ha az én életemnek is részese volna. Tisztes körülmények között akarok vele találkozni. hogy előző este sokáig dolgozott. amikor nagyon fáradt volt vagy éppen. Meg hogy a hölgy milyen ruhát viselt.

az viszony lenne? – Mire a férfi szíve rémülten kalimpált. nem is lesz semmije. továbbá szerelmes Mary Fisherbe és szerelmes Mary Fisherbe! Azután a szülei meg eljöttek vacsorára. Ruth viszont arra a három szál kutyaszőrre meredt a szürkés habban (amely szürkés hab . Ruth hősies mosolya megremegett az ajkán a párolgó leves fölött. A szerelem. – Nem gondolja-e – mondta a városi tiszti ügyésznek –. s az egész mechanizmus akadozni kezd. hogy miután Mary megfelelőképp találkozott Ruth-szal. Hát most aztán egyáltalán nem kedvelte a feleségét. mert ő oly csekély örömérzettel született. Te nem.mondta a nem megfelelő embereknek. hogy Ruth őrült. kissé hűvösebb lesz vele szemben. annál több a bűncselekmény? – Úgy érti – mondta erre kedvesen az ügyész –. önörökítő. most és mindörökkön örökké! – Hát a gyermekek? – Ők Ruth koronaékszerei. egészség. az isteni nő pedig meg rátett egy lapáttal: – Bűntudat? Nem. Nincs senkim. arra sem lehetett számítani. Változtass csak egyet a Kerék egyetlen küllőjén. Nekem nincsenek gyermekeim. miközben tojásos spenótkrém csusszant le az állán. s emiatt is szeretlek téged. Én sem S feltételezem. És akkor. ha boldogtalan. energia. önenergia-ösztönző. amikor nőül vetted. a múltjával. S ettől transzba esett. hogy minél több a rendőr. Többnek érződik holmi viszonynál! Örökkön többnek. légy kedves hozzám. mint a vadszamár és jelenetet csinált. amit az isteni férfiú hallani akart. hogy úgy cselekednék. hogy minél több a rendőr. Ez a nő annyira szerencsés. hogy mivel Ruth nem számít semmire. A szerelem fölött nincs hatalmunk. nincsen-e bűntudatod. de most. csakis te. anyjával-apjával. siker. amiért házasemberrel van viszonyod? Mary meg azt mondta erre – Hát ami köztünk van. mert nem úgy nézett ki. felesége viszont bőgött. a négy égtáj fele szórta a vacsorát. megdöbbentve őket és fölborítva mindent. aki és ami talpon állt. Bobbónak néha azt kellett gondolnia. mint más emberek. Bobbónak pedig asztal alatti rúgással kellett belé fojtania a szót. többről van szó. te. – így azután a kéjmámor elnémította a férfit. amíg az istennő hozzá nem fűzte: – Azt hittem. Bobbót rémület fogta el amiatt. És nem csak azért. annál kevesebb a bűncselekmény? – Nem egyáltalán nem úgy értem – hadarta erre Ruth izgatottan. Az istennő azt mondta. és egyre Mary Fisher járt a fejében. végül Ruth a szobába csörtetett a levesestállal. balsorsú lényekkel közösködik. Senkinek sem tesz jót. Te szívességből cselekedtél. szerelmem. boldogság – mindez zárt láncot alkot. majd bénultan megáll. a sokat tűrt isteni férfi ott ült egy kertvárosi asztalfőn. te. Szerelembe estünk: egyikünk sem hibás. és sóváran tekintett a jövőbe. de egyensúlyát tekintve kényes. Hogy mennyire igényli őt a nagy Ő. Itt. Ők a vigasztalói. S vajon házasságuk egész históriája során megesett-e valaha is ilyen tökéletes kétbalkezesség? Bobbo korábban azt mondta Mary Fishernek: – Mary. Most pedig ő. Élj velem. A jó szerencséből könnyen válhatik balsors! Márpedig ő most szerelmes Mary Fisher-be. Apósaanyósa derűs és örömteli várakozással bámult fel rá ültében. mint mindenki más. Mégsem ronthatjuk el az életünket csak azért.

vedlett végtelenül. . hogy nem szabad aludnia. – Ne hagyd. Bobbo Andynek vette nyolcadik születésnapjára. ő sem szerette Pórázt. és fogaival csettegett a kutakodó kezek után. Ruth viszont otthon maradt. – Ne butáskodj már. apa és fia ilyen alkalmakkor boldogságban úszott. Hiszen igenis megpróbálta. – Szőrszálak! – mondta Ruth. ha számára nem tetsző szegletbe parancsolták. kilószám zabálta a vajat (ha talált). pedig bánta. ahol pedig megmondták neki. Elfogadta a táplálékot. – Fáradt vagy – mondta erre Bobbo. hogy ez hiba volt. mintha Ruth-nak ez szokása lenne. ami az utóbbi időben egyre gyakrabban megesett. s amint kibukott belőle.és macskaszőrt az ilyen-amolyan textíliák felszínéről. hogy legyen neki. valahányszor faséban volt a házisárkánnyal. amit e gigantessza vetett elé. Mégis minduntalan kicsúszott a száján. – De talán a tengerimalacéi – mondta Ruth. Ülj le arra a roppant fenekedre. hogy elhűljön a leves – tanácsolta Bobbo. Pohárszékek alá kúszott. Nevezett kani egy óriásnőt látott csupán. Fölkapta a levesestálat. Hát ezt nem kellett volna mondania. még gyermekként. máris tudta. Hullatta a szőrét. Bobbo vasárnaponként. Ruth addigra már az ajtóig jutott. Angus pedig rendszeresen megakadályozta benne. Ruth gondozta a dögöt. a szemei túl mélyen ültek. a porszívót elemes tápegység működtette. Továbbá lopta az élelmiszereket. – Milyen remek ötlet! – sikította Brenda. – A kis fattyú ott rohangált a tálaló polcán. megrágta a kárpitot. – Akkor semmi baj. s az egész massza már megismerte a turmixmasina örvénylését. A vállát túlságosan felpúpozta. ki nyílt sértést képvisel a dolgok természetes rendjével szemben. különben nem beszélnél ilyen képtelenségeket.a jó gombaleves ismérve). – Azonnal visszahozod azt a levest! – bömbölte Bobbo. továbbá iszonyatos ugatást-csaholást rendezett. Könnyek jelentek meg Ruth szemében. kedvesem – könyörgött Brenda –. Ilyenkor Andy is velük tartott. Póráz nem kedvelte Ruth-t. a levest tejföl sűrítette. különleges porszívókefével távolítva el a kutya. – Hadd szűrje csak le a levest. normálisnak érezte magát és az egész annyira kényelmes volt. hogy sohase mondja Ruth-nak: „hát még ezt meg azt sem tudod”. – A tengerimalacot kedvelte legkevésbé a gyermekek kedvencei közül. Akkor megfordult. már amikor épp otthon volt. – Fáradtnak kell lenned. Angus? – Dehogy bánjuk – mondta Angus. tiszta kutyus – mondta Brenda. örömmel sétáltatta Pórázt a parkban. ha már ez a kívánsága. mindig kutyáért nyavalygott. – Kedves. aztán nyomban visszaadta. Ez még nem katasztrófa. Ruth. Önmagára emlékeztette. – Bánjuk is a szőrét. ugye. hadd szűrje le. – Maid megszűröm – mormolta. A kutya a Póráz névre hallgatott. csakis ennyit. de mindig ott szundikált. – Még a kutyát sem tudod távol tartani a levestől? – kérdezte Bobbo. Szépen piszkáld ki belőle. Ez csupán három szál kutyaszőr. Bobbo.

s az arcszíne mély rózsaszínre váltott. – Az asszonyok mindig csak képzelődnek – fűzte hozzá Angus. Ruth. úgy vélem. – Fater – mondta erre Bobbo –. Ezért aztán a kanalat még erőteljesebben a romhalmazba kellett mélyítenie. – S vajon mi a baj a gyermekkoroddal? – követelt választ Brenda. – Nincsen állás sehol – mutatott rá Ruth józanul. Bobbót mélyen felháborította ez az indiszkréció. huhú. az újabb katasztrófa robajától odacitáltan. csakhogy attól tartok. az igenis álláshoz juthat valahol. Igenis nagyra tartom őt. négykézlábra ereszkedve a padlón. – Ruth-nak talán távoznia kellene otthonról. Ezt ő mindig is tudta. Ettől a gyermekek s az állatok visszatértek. – Én csak annyit mondhatok – közvetített közöttük Brenda –. – Már nem is törődik velem. – Aki igazából el akar helyezkedni. – Rólam mondhatsz. amit akarsz. nem tudom. tartsd tiszteletben a magánéletemet – perelt Bobbo. hogy Póráz még röhög is. – Foglald el magad. mind kreatív személyiségként – nevezett hölgy ugyanis roppant tehetséges –. amit tehetsz. de szántszándékkal sohase bántalmazz senkit. De igaz. mutter. ami igaz. miközben hatvanas kanálcsapásokkal lötybölte vissza a levest a tálba. – Szerintem bocsánatot kellene kérned tőle. ez a diszlojalitás. Igen szerencsésnek mondhatom magam. ahogyan e levest a szőnyeg magába szívta. hol szedted fel ezt a modort. Ruth-ban nem bízhatni. mind szerető barátként. – Atyád sohasem viselkedett így. akkor talán kevésbé leszel hajlamos a képzelgésre. de olyan gyorsan azért mégsem. amilyen gyermekkorom volt. azok után. Örökké csak Mary Fisher jár az eszében. az írónő.– Bánja is ez. azután a férjére. Brenda. – Főképpen Ruth – dörmögte Bobbo. intézzék csak el a maguk módján. hogy a masszából kivonja az értékes szürke habrégetet. szerfölött tisztességtelen a szüleimet bevonnod a mi családi problémáinkba. pontosan ezt az állásfoglalást is vártam tőled a legiszonyatosabb gyermekkor után. Ruth úgy látta. de mennyire tudta! – Ruth – mondta higgadtan –. Az a szeretője. Ehhez semmi közük. – Nonszensz – pattogott Angus. Nem könyörülnél meg ez egyszer. amiért üzleti könyveimben tündöklik. majd a padlóra ejtette a gombalevessel terhes tálat. bár elégtételt is érzett. aki nőnek született. a tehetetlen vendégeken? – De hozzánk ennek igenis köze van – pattogott Brenda. a szőnyeg pedig megkezdődött. – Mary Fisher legjobb ügyfeleim egyike. A leves nyomban túlcsordult azon a fémszegélyen ahol a téglapadló véget ért. vajon fáradt vagyok-e vagy sem – mondta Ruth. lennél olyan kedves. – Ez a legkevesebb. – Szépen kérlek. ami valaha is gyermeket sújthat. hogy mindezt csak véletlenül kottyantottad ki. . majd állást vállalnia – jegyezte meg Angus. tudják. – Anyádnak igaza van – szögezte le Angus. nem kellene beleszólnod a fiatalok ügyeibe. – Sohasem tettem boldogtalanná anyádat – jegyezte meg Angus nyomatékosan. hogy mindnyájunk kedves Ruth-sza gyanakvó természetű! Ruth a férje egyik őséről a másikra pillantott. Mary Fisher nemrégiben analizálta ki az isteni férfiban bujkáló boldogtalanság gyökereit.

– Most pedig meg sem kóstolja senki. Bobbo. – Asszonybeszéd csak ront a dolgon. körös-körül csak pusztulás. vajha lenne innen mennél távolabb. mindig csak ingerült – csitította Brenda. Nicola odébb rúgta a macskát az útból (Irgalom volt a neve. akarom mondani mindent felforgat. és nem csinált semmit. a barátainak csak Irgi). Meglátod: mintha újjászületnél. hiszen a feleségem máris a földre tálalta az első fogást. – Tökéletesen könnyen kezelhető voltam – sikoltozta Bobbo – Csak épp utáltál minden minutát. de milyen rózsaszín nyelvecskével. Mary Fisherrel. – Az asszonyi sors nehéz – bölcselkedett Brenda – Két növésben lévő gyermek! S veled sosem volt könnyű. . mire a macska a kandallórostélyhoz sántikált. ujjával mutogatva a zúzott Irgire. Ami pedig engem illet. hogy csak hallgassa. Ami pedig Pórázt illeti. – Szépen megfürdesz. apró ujjacskáit pedig egyenként szopikálja az ajkaival. – Éppen te voltál goromba. recesszióval meg minden egyébbel… Ugyebár nem úgy véled. ez a bibi. a kan mérték fölötti izgalomba jött. – Los Angelesben már konyha nélkül építik a lakásokat. már kisfiú korodban sem. – Hagyd már el. – Sose bocsátom meg neked. nem ő. mire Bobbo is elveszítette az önuralmát. – Nem. hogy aztán saját ajkait nyalogatni kezdje azzal a rózsaszín. – Fényes ötlet – ordította Bobbo –. de ahhoz elég hangosan. mert senki sem akar kotyvasztani. Brenda – mondta erre Angus. dúl és romba dönt.– Ez nem igaz – kommentálta Brenda. csak állt. ezért félszexuális érzéstől tüzelve Andyre támadt. mert ehetetlen! – kiáltotta Bobbo. hogy ezt most már megesszük. akik nem tudnak főzni? – Majd reggel idecsöngetünk. aztán jól kialszod magad. mesterszakács vagyok. főként mások boldogságát pusztítja el ez a nőszemély! – Miért nem szeretsz. Ruth pedig csak állt. – Hogyan is szerethetni valamit – üvöltötte Bobbo–. mígnem az istennő lélegzete gyorsulni nem kezd. miért? – jajgatta Ruth. – Miért tolonganak körülöttem örökkön olyan nők. – Túl keményen dolgoztok. amit rám kellett pazarolnod. ó. Brenda sikoltozni kezdett. Bobbo arra vágyott. egyre hallgassa gyöngyöző kacagását. – Látjátok. Angus? – A pazarló éhkoppra jut – mondta Angus bölcsen. – Ne őt okold – intette Brenda ravaszul. A feleségem fenekestül felfordul. cica – mondta nyájasan Ruth-nak Brenda. hogy a mamája is meghallja. ami lényegileg szerethetetlen? – Mindketten idegesek vagytok – vetett közbe Angus. ott pedig bosszút forralva összekuporodott. – Ingerült vagy. csak épp szívből utálok főzőcskézni. Majd vendéglőben harapunk valamit. – Ezzel az inflációval. hogyan kell itt élnem!? – És ordítozni kezdett: – És mindig ez megy. hogy markába fogja az istennő sápadtfehér kacsóit. mondd. amiért gorombán viselkedtél az édesanyámmal – sziszegte hidegen Bobbo a feleségének. És milyen igazuk van! – De én egész nap kotyvasztottam! – szipogta Ruth. feléjük nyújtva a szőnyegről fölkanalazott levest.

– Látod már. Andy és Nicola előbányászta a csokikrémet a frigóból. Igazából nem is tekintelek nőnek. Jómaga meg felbuzdul. ez a bibi. – Kétségkívül így igaz – hangsúlyozta Brenda nyomatékosan. Harmadrangú perszóna vagy. Brenda és Angus távozott. Értem én. – Megérdemelnéd. minthogy ő olyan szépen elboldogul a világban. mit műveltél? – fordult szembe Ruth-szal Bobbo. érthetően már elviselhetetlen mértékben. aztán dezodort is elfelejtett a jobb hónalja alá befújni. felizgattad a kölykeidet. Mivel a bal hónalja nem izzadt. akkor életünk fogytáig kínozhatjuk magunkat-a . nincs többé bűntudat. csinos rőtbarna blúzán emiatt egyre terjedt már egy sötétlő verejtékfolt. hogy jóságos legyen. Rossz anya. – Még a szüleimet is egymásnak uszítottad! Bárhol láss boldogságot. jómagam meg csak botladozom. Végső soron csak az van. de nem. Valószínűleg igaza van. ha kerüli a boldogtalan házasok társaságát. még rosszabb feleség és iszonyatos szakácsnő. Ruth a fürdőszobába billegett. az óriásnő csak nem mutatkozott. Végre megláttam az igazi énedet. kesztyűt cibálva föl. Azt gondolta. amit az ember akar! Én pedig megszerezhetem. hogy jó feleség lennék. ez rémesen aszimmetrikus impressziót keltett. hogy a felesége behódol neki és mentegetőzik is netán. Ha e speciális pont körül ingadozunk és hezitálunk. de nem kéz a kézben ám. De hiszen ez csodálatos! És szívderítő! Ha az ember valóban nőstényördög. tudod mi vagy? Egy nőstényördög! Amikor ezt kimondta. valóban fel kell tételeznem. Hisz nőstényördög vagyok! De vajon mit is akarok? Hát persze. az embernek nem kell búbánatosan törnie magát. Vagyis – nőstényördög vagyok. Ő azt mondja: nőstényördög vagyok. és magára zárta az ajtót. ha látogatást tennék Marynél – szólt be Bobbo a kulcslyukon át Ruth-nak. talán sikerült olyan megalázó hatást keltenie. Nincs többé szégyenérzet. aminek érdekében bizony erőkifejtésre van szükség. aztán már öklével döngette az ajtót. úgy észlelte. semmint a másikéra.– A házasság nehézipari ágazat – jegyezte meg Angus. 7 Úgy. Abban a hitben voltam. S valóban. Minden boldog házas jobban teszi. de bár előbb kopogtatott. hogy igaza van. olyasmi. a munka dandárja rendszerint az egyik házastárs vállára nehezül. Persze. – Borzalmas bajt kevertél itt ma este! Felizgattad a szüleimet. miközben a kabátjába bújt. Egymás oldalán bandukoltak végig az ösvényen. Szerintem. menten szét kell rombolnod. akkor az elméje menten kitisztul. majd testvériesen megosztoztak rajta. mintha megváltozott volna az ajtó másik oldalán honoló csönd szövedéke. – Akárcsak a szülői kötelesség. Mert te már ilyen nőszemély vagy. végül felizgattál engem Még az oktalan állatokat is érzékenyen érintette a botrány. akit időleges megpróbáltatások érnek. amit csak kívánok. Nem koncentrált kellőképp. A házi civódás ragadós.

A jókat kínozzak kétségek. nekem pedig semmi szükségem se legyen rá. nem Bobbo!). Pompás! Csillogás-villogás. nincsenek háziállatai. kilépve fürdőszobai elzártságából. – Hová mész? – kérdezte Ruth. nem számítva egy kakadut vagy hasonló dögöt. de Bobbo nem vette magának a fáradságot. A szemeim lennének ezek? Annyira fényesen csillognak. A gyerekek is fölfalták már a csokikrém utolsó maradványait. hogy bevilágítják a fürdőszobát. Nem mancsol az égbe tíz körömmel. nem a gonoszakat. egészen megtört és testre szabott vidámságukkal együtt. Bosszúra szomjazom Hatalomra vágyom. – S mennyi időre? – kérdezte nyomban Ruth. Azt akarom. Semmi sem lehetetlen. Lehajigálom a ruháimat. amikor megtettem. S akkor még nem is . Nézegetem az arcom a fürdőszobai tükörben. súlya pedig szükségtelenül számottevő. miként azt sem. Azt akarom. Irgi cica pedig minden cseppet fölnyalt már a gombaleves áztatta szőnyegről. Valami mást akarok látni a tükörképemen. mert Mary Fisher százhatvankét centi. hogy erre válaszoljon. úrrá leszek ezen az érzületen. találjuk meg a hagymahéj alatt a nőt: és íme. valójában miért? – Persze. nőstényördögök nem ismernek lehetetlent. hogy megváltozzam. Nem állhatom a jeleneteket. s a gyűlölséget oda akarom követni. ahová csak vezet. sárgaréz fityuladíszekkel. Nézek. – Elhagylak és Mary Fisherhez költözöm – mondta erre Bobbo –. s egyetlen perccel sem előbb. amíg rá nem kapsz a jobb magaviseletre. Azt kívánom. – Úgy értem. miközben egész énjét gyökeresen megváltoztatta. – S miért? – kérdezte az asszony. Vörösbarna. szégyenkezés nélkül. a kan kutya meg kiadta magából a szomszédban fölzabált avocadokrémet a konyhaasztal alatt. hogy a gyűlölet űzze el a szeretetet. természetes bőrből készült (a táska. hogy szeressenek. gyermektelen. önálló egzisztencia. és mindenütt mutatkozhatni vele. Azért megy el Bobbo. Bobbo bepakolta a diplomatatáskáját. Hámozzuk csak le magunkról a legjobb feleséget és anyát.legtöbb ember így van vele De az már biztos. megtört. El akarom szabadítani láncairól a gyűlöletet. Pénzt akarok. 8 Miután Angust és Brendát elnyelte a homályba hajló alkonyat. ha beveri a fejét. ismerte ő a választ. Póráz. és akkor. hogy nem így áll a bál nőstényördögök esetében. Ruth pedig még mindig magára zárta az ajtót a fürdőszobában. hogy minden semmiség miatt duzzogsz. hogy viszontszeressek. ott áll a nőstényördög. Ott állok anyaszült meztelen. amit a gyűlölet révén meg kívántam tenni.

említettük a szerelem hatalmát és misztériumát, melyet a huncut kis Mary Fisher ihletett Bobbo keblében. – Hát velem mi lesz? – kérdezte Ruth, szavai pedig hangsebességgel röppentek el a mindenségbe, hogy csatlakozzanak miriád más „mileszvelemmel”, melyet miriád más nő mondott ki, akit ugyanaznap hagyott el a férje. Elhagyott asszonyok az alábbi helyeken: Korea és Buenos Aires és Stockholm és Detroit és Dubai és Taskent („ittas kend?”), de nem, Kínában aznap kevesebben vagy alig, lévén ott a hűtlen elhagyás bűncselekmény. A hanghullámok pedig sosem halnak el. Örökkön, de igazán örökkön csak suhannak a semmiben. Minden mondatunk halhatatlan. Oktalan bégetésünk az örökkévalóságig kering az Univerzumban. – Hogy mi lesz veled? – kérdezte Bobbo, amire sosincs válasz. – Majd küldök pénzt. – Igazán kedves volt Bobbótól, hogy ezt az állító mondatot a kérdéshez fűzte, miközben az ingeit csomagolta. Olyan szépen vasalt, olyan nettül hajtogatott állapotban voltak, hogy minden komplikáció nélkül bepakolhatta őket. – Igazából nem is fogod érezni a különbséget, vajon itt vagyok-e, vagy sem. Amikor itt tartózkodom, alig, vagy egyáltalában észre sem veszel, a gyermekeket pedig semmiképp sem észleled. – A szomszédok viszont észreveszik – mondta Ruth. – Még annyit sem szólnak majd hozzám, mint mostanában. Azt vallják: a balszerencse ragályos. – Szabatosan fogalmazva ez nem is igazából balszerencse – mondta Bobbo. – Pusztán cselekedeteid következménye. Különben is, azt hiszem, hamarosan hazajövök. Az óriásnő nem hitte volna, hogy így lesz, férje ugyanis a nagy zöld vászonbőröndöt is telitömte, továbbá olyan csokornyakkendőt kötött, amilyent különleges világnapokon szokott kötni. Bobbo ezután távozott, Ruth pedig egyedül maradt, a hullottlombzöld szőnyegen, avocado színű falak között, reggel pedig fölkelt a nap, ferdén tűzve be sugaraival a poszterdíszes ablakokon át, s nyilvánvalóan látszott: pucolásra szorulnak az üvegtáblák. Márpedig Ruth nem fogja megpucolni őket. – Mami – mondta Nicola –, koszos az ablak. – Ha nem tetszik neked, pucold meg – mondta Ruth. Nicola nem pucolta meg. Délben Bobbo telefonált az irodából, közölve, házassági ajánlatot tett Mary Fishernek, a hölgy pedig igent mondott, épp ezért nem jön haza. Úgy gondolta, ezt Ruth-nak tudnia kell, hogy kidolgozza saját terveit a jövőre nézve. – De – mondta Ruth. A férj viszont letette a kagylót. Újabban liberalizálták a válási törvényeket, így aztán többé nem kell mindkét félnek beleegyezését adnia a különéléshez. Az egyik fél is meghallgattatik. – Mamsi – kérdezte Andy –, apu hol van? – Elment – közölte Ruth, Andy pedig nem faggatózott tovább. A ház Bobbo nevére volt írva. Megvásárlása csakis Angus és Brenda támogatása révén vált lehetővé végül is. Ruth csak a csupasz fenekét hozta a házasságba. (Az viszont óriási volt!) Szóval nem hozott magával semmit, nem számítván méreteit és erejét, ez a kettő pedig még megvolt. – Hol a vacsora? – kérdezte kisvártatva Nicola, de hát az nem volt. A nagylány ezért mogyorókrémet kent néhány szelet kenyérre, melyet

körbeadott. A kenyérvágó késsel vájta ki a mogyorókrémet a köcsögéből, de közben megvágta az ujját, így azután vércsíkok pászmázták a mogyorókrémes kenyérszeleteket. Ám erre senki sem tett megjegyzést. Csendben faltak. Nicola, Andy és Ruth a televízió előtt ülve emésztették fel a táplálékot. Mert hát így falatoznak a csonka családok, asszonyok és gyermekek, valahányszor a világ összedűl körülöttük. Később Ruth motyogott valamit. – Mit mondtál7 – kérdezte Nicola. – Lapátra tettek – válaszolta Ruth. – Ez történik a tisztákkal és erényesekkel. Lapátra rakják őket. Nicola és Andy csak a szemét forgatta, majd föltekintettek az égre. Megfordult a fejükben, hogy a mamának elmentek hazulról. Az apjuk ezt elég gyakran emlegette. – Anyátoknak elment az esze – nevelgette őket. Reggel Nicola és Andy elment az iskolába. Néhány nap elmúltával Bobbo telefonált, hogy közölje: megengedi, hogy Ruth és a gyermekek továbbra is a házában éljenek – „addig is” –, jóllehet nyilvánvaló, hogy az a menedék túl nagy hármójuknak. Boldogabbak lennének egy sokkal szűkösebb helyen. – Addig is „meddig”? – kérdezte az óriásnő, de a férfi nem válaszolt erre a hülye kérdésre. Csak annyit mondott, hogy fizet a feleségének heti 52 dollárt további intézkedésig; ez a summa húsz százalékkal több a törvényes minimumnál. Hála az új törvényalkotásnak, amely a második feleséget méltóbban számításba veszi, a férjnek csak a gyermekeit kell anyagi támogatásban részesítenie. Az ép és egészséges első feleségektől elvárják, hogy maguk álljanak meg a rucatalpaikon. – Ruth – mondta Bobbo –, neked szerfölött kiváló és igen-igen szilárd talpaid vannak. Meglásd, oké leszel. – De hisz' legalább heti 165 dollárra van szükség a ház fenntartásához – okvetetlenkedett Ruth. – Ezért is kell eladni – így Bobbo. – És légy szíves az eszedbe vésni, hogy ha nem lakok veletek, a fenntartási költségek nyomban csökkenő tendenciát mutatnak. A nők és gyermekek fogyasztási rátája közel sem akkora, mint az ivarérett férfiaké; erre statisztikai bizonyítékok vannak. Amellett a gyermekek immár iskolába járnak, a helyzet az, hogy már majdnem felnőttek, ideje lenne hát visszamenned dolgozni. Nem tesz jót a nőknek, ha otthon penészednek. – De hát a gyerekek megbetegednek; az iskolai vakáció fölemészti az év felét, amellett nincsen állás sehol. – Mindig akad munka annak, aki dolgozni akar – mondta erre Bobbo. – Ezzel mindenki tisztában van. Bobbo az Öregtoronyból telefonált. A hatalmas terem egyik sarkában Mary Fisher csinos nyakacskáját leszegve édes szavakat vetett papírra a szerelem mibenlétéről; aztán Bobbo letette a kagylót, ő pedig a tollat, és akkor csókolóztak, majd megpecsételték közös jövőjüket.

9
Mary Fisher az Öregtoronyban él a férjemmel, Bobbóval, s a szerelem mibenlétéről írogat, mert nem látja be, miért ne lehetne mindenki boldog. Miért is töprengene rólunk? Hiszen erőtlenek vagyunk, szegények, fontosnak pedig igazán nem fontosak. Merem állítani, hogy Bobbo időnként felriad éjszaka, s akkor az a nő megkérdi tőle: mibaj, mire a férjem azt mondja: a gyermekekről gondolkodom, és erre a hölgyemény kijelenti, hogy igenis jobban tetted így. Már hogy nyíltan szakítottál, meg feléjük se nézel, ő pedig hisz a nőnek, mert Andy és Nicola nem olyanféle gyerekek, akik miatt az ember szíve összefacsarodik, vagy szíve húrja pendül. Hát még olyasvalakinek a szíve húrja, akinek szőrös lábszárai összefonódnak Mary Fisher selymes kis piskótáival. S ha Bobbo egyáltalán ilyesmiket mond: „Kíváncsi vagyok azért, hogyan boldogul Ruth” – a nő menten betapasztja a száját egy szeletke füstölt lazaccal, egy szürcs pezsgővel, mondván: „Ruth majd csak magára talál a világban. Végül is nála maradtak a gyerekek. Ó, szegény fejem, nekem nincs kölyköm! Csakis te vagy nekem, Bobbolo.” Két gyermekem jön-megy, ennivalót szopogatva, morzsákat szimatolva, de hát nincs mit adnom nekik. Hogyan is adhatnék? A nőstényördögök őrölt varázsporon élnek. Némi időbe telik, amíg valaki végképp nőstényördöggé alakul. Eleinte az ember kifejezetten kimerül tőle, annyit mondhatok. Az önvád és a jó magatartás gyökerei mélyen fonódnak össze az élő húsban; finoman kell kipiszkálni őket; mit kipiszkálni – ki kell tépni őket, ám a hús is velük szakad ki a mélyből. Éjszakánként néha felsikoltok, de olyan hangosan, hogy fölriasztom a szomszédságot. A gyerekek viszont nem ébrednek fel semmiféle sivításra. Végül aztán kiszívtam a földből az energiát. Kimentem a kertbe, vasvillával megforgattam a rögöket, s akkor az Erő előbb a lábam nagyujjaiba szívódott fel, aztán két makacs vádlimba, hogy végül nyugalomra találjon nőstényördög-ágyékomban: gerjedelem volt ez és izgató hatású. S e két érzemény azt súgta nekem: vége a várakozásnak immár, elérkezett a cselekvés ideje.

10
Carver valami kunyhóban élt Édenliget végében, az ovális stadion sarkában (van sarka a tojásdad idomoknak?), ő volt ugyanis a gondnok. Elmúlt már hatvanéves, pofaszakáll, ráncok, ugye, de a szeme még csillogott. Karján napégette vörös volt a bőrkeményedés, de a hasán fehér, vékony és feszes az epidermisz. A kalyiba a teniszpályák és a tartán találkozásánál roskadozott és ebben a kunyhóban kellett volna Carvernek tárolnia a fűnyírókat meg a

ezzel is mindig tisztában volt Carver. amikor az óriásnő beállít hozzá egy csésze teára. amikor megmentett a fulladásos haláltól egy srácot valami távoli strandon. Mindig előre tudta. talán azért. Carver tökéletesen tisztában volt vele. gumírozott habszivacs matracon hengergett durva pokróc alatt. midőn az óriás elhaladt. inkább korkedvezményes nyugdíjazását javasolta. Carver értette a módját egy bizonyos nőtípussal. – Akkor csillog a szemem. hogy a gigantessza impozánsan imbolyog. Nem volt itt vékonyka sarkok kocogása. Szőnyeg gyanánt újságpapír a földön. S a gigantessza bejött. amikor benyújtotta petícióját Carver leváltására. mert roppant tappancsai nem fértek be finomabb lábtyűbe. és néha aludt is valamennyit. Egymáshoz közel húzódva ültek. de nem túl tüzesen. jóllehet odakinn nyár volt. így élt Carver. aki igenis odanézett. hogy eljő a nap. de nem túl sokat. lévén ez a kettő a legfontosabb a világon. Kortól elnehezült szemei a nő szemeibe fonódtak. de nem túl soká. mintha csak tél volna. A szerelem. hogyan reménykedjék. semmi egyéb. Carverről az a hír járta. ő jelentette ugyanis a méhrajok kirajzását. hogy a gondnok exhibíciózik. akár a kínos fájdalom előérzete. félig karitatív megfontolásokból alkalmazták. A gondnok kedvelte e nő sötét szemeinek villogását. hogy combjuk összeért.hengeres salakdöngölőket. Helyhatósági közegnek számított. Néha ugyanis Carver beérte pusztán szemérmetlen mustrálgatással. Nem: az óriásnő lapos cipőt hordott. kedvére volt az is. tudta. Olyan közel ültek egymáshoz. neki csupán annyit kell tennie – mert mindenkinek csak annyit kell –. miként várakozzék. Jóllehet senki sem látta valójában. Az óriásnő húsából két Carvert lehetett volna gyúrni. továbbá elzavarta a gyerekeket és a szerelmespárokat. Carver kéjesen rábízta magát a fátum sodró áramlatára. szemben a kályhával. Evégett Édenliget hölgykoszorúja. épp eleget elszórakoztatott az ilyenekből élete során. Ruth csorba bögréből szürcsölte a teát. A férfi átkarolta a vállát. útban a boltba-iskolába. semmint azonnali kirúgását és formális megszégyenítését. amott is egy finom félkanyar. a . emitt fordult egyet könnyedén. bár jobbára ébren volt. ha felismert már egy potenciális partnert. Carver látta. hogyan kell akarni. mint más feleségek és anyák esetében. ki lép vele intim kapcsolatba. de ennek látszólag nem volt jelentősége. amikor tudom. akarat és remény egy-egy hanyag pörgetése. mostanában viszont éjszakára is itt maradt. Carver megjegyzést tett e fényjelenségre. – És mit akar? A férfi tudta: pénzt vagy szexet. akár a hal az időfolyamban. Ha feleségeknek és anyáknak kellett elhaladniuk az ovális stadion mellett. Carver tudta. A nő szemei csillogtak. hogy türelmesen várakozzék. mit akarok – mondta a nő. félig azért hasznot is hajtott. amint Ruth közeledik az úton. Arca egy szériára való bőrleffentyűs tokába ereszkedett. – Magát – mondta erre a nő. – Jöjjön be egy csésze teára – mondta a teniszpálya kerítése mellől. A kalyiba végében öntöttvasból készült fatüzeléses kályha ontotta a hőt. mint akár a boldog beteljesülés. Napközben innen gyakorolva felügyeletet kötelessége szerint. ezen a ponton meggyorsították lépteiket és félrenéztek. mindenki ismert valakit. hogy agykárosodást szenvedett. néha viszont felfedte az ő mezítelenségét.

melyen Ruth életének új alapzata állhat. Carver saját ürülékének melegágyában hevert. akik mosakodtak-fürödtek előtte. Ruth elégedett volt önmagával. Ő az Óvilág szülötte volt. annyira lágy. Férfiak és nők. A nő mosolygott. Ő pedig falja. akár két dicső vánkos. igen helyesen elfogadva: e konstrukció súlya bámulatos. Szájának habzása. Két keble. mostanság nem. Ruth kivette az asztalon fekvő papírcsomagból a cigarettákat. Akik néha olyasvalamit kerestek itt. Az erekció csak fiatal férfiakat aggaszt. egyre falja szerelme forrását. melyeken át a nő kicsusszanhat. ennyit Carver is megértett. amikor pedig odabenn minden annyira meleg volt. máris jobban ment a dolog Carver víziót látott: Carver elszárnyal a torlódó fellegek túloldalára. Öreg fejét rájuk fektette hát. fejét a nő húsába temette.teniszpályák végén düledező vackában. megterhelésük is az. aztán avégett. kabátzsebébe süllyesztette őket. hogy szinte már közel járt a misztikumhoz. Carver kurva nehezen betűzgette őket. további mogyorókrém és több-bemenetelű elosztó vásárlása végett. ő pedig megsajnálta. Csakhogy mikor a lényegre került a sor. lassú ritmusú csillagok. Derék kertvárosi asszonyokat. A beinvitált vendég Carver önbűne révén zárta el az ajtót. A víziók kifárasztják az öreg húst. Aztán eldőlt. Carver látta. neki viszont szőrpamacsok nőnek ki az orrlikain. hanem magáé a létezésé. az ujjak és a kézi munka is megteszi a magáét a nőnél. a hús illata pedig nem a Teremtés természetes nedvaromájának volt sajátja. de nemigen tehetett bármit. Most már a térdein állt. A férfinak viszont nem kellett aggódnia szexuális teljesítményei okán. Ehhez pedig Carver nem volt elég erős. – Kongó hangon nevetett. alázat és diadalmámor. szeme fehérje fönnakadt. Óvatosnak is kell lennie. – Miféle szabály az? – Mert Carver aztán tisztában volt a szabályokkal. Szegény öregember volt. – Az első szabály megszegése. testének görcsei abbamaradtak. mézízű tagokkal. ez tetszett Carvernek. ilyenek kocogtak be tűsarkukon a kuckójába. majd sírva fakadt. semmi több. azzal távozott. – Valami bibi lehet. ahogyan kárpit simul a hevederekre. hogy Ruth egy merőben más Mindenség kellős közepében áll. Valaha kisilabizálta őket. mint mindig is. ő meg ez a vonagló idős állampolgár együtt teremtett zegzugos bázist. Elsétálta a High Street felé. kinn rekedt a hidegben. nem az újé. eleve gyengítve agyi elektromosságát. ugrándozva-fickándozva az időfolyamban. társadalmilag nem szentesített és időleges szerelembe vegyültek vele. mifene. Itt-ott tátongtak még pici rések. s körötte táncot járnak az faj. Ruth csodálkozva tekintett a földön heverő testre. mezítelenül. nyugodalmas álomba merülten. – A diszkrimináció az első szabály. ha szükséges. csinos hacukákba bújtan. Nincs ebben semmi rossz De ez a nő másféle: ennek más oka van rá. ami már annyira alulmúlta a megaláztatást. A stadion minden egyes bejáratánál szabályok lepték el a hirdetőtáblát. S e hevederek: kín és kéj. Miért jöttél ide? – Ez volt az első lépés – mondta erre a nő. . agyában villamos kisülések pattogtak. A nőnek szőrszálak sarjadtak ki az álla alatt feketéllő bibircsókokból. átváltozás és megaláztatás. remegett a szerelemtől s a kéjtől. az űrbe. Semmi baj. És Carver nem értette. Carver rohamot kapott. – Nem megy – mondta a férfi. a férfi megremegett.

hol meghúzhatnám magam. García meg a kertész impotens. Azt hiszem. aztán meg őbelé. hogy mindenütt e főzet gőzölögjön. de soha sincs részem benne. Manapság még a ringyóktól is megkívánják. amely egyenes törzzsel tör az égnek. kezében bevásárlókosárral. egyetértő szemvillanást észleltem kettejük között. belénk lát és odabenn észleli a lelki szépséget. akik karrierjét előmozdíthatják. olyasvalaki. Kívánom. mert ez esetben e férfiú ujjai zöldebbek lennének. koronát nyom a fejébe. sosem követelőzöm. libatollal bélelt párnákon. rohadjon le a húsa. hófehér szófán. 11 Nos hát! Kikkel hált Mary Fisher az Öregtoronyban? Valószínűleg nem sok férfival. féleszű vénember a megfelelő partnerem. A székem a roppant bálterem szélén. amikor sötét az éji magány. García más eset. A kertésszel bizonyosan nem. amilyen az ezüstnyár. mert még egy olyan egyszerű faféleséggel sem boldogul. hadd bajlódjék velük. Bobbo ezt ugyan nem kedvelné. amije van. A múltban talán lefeküdt egy-két milliomossal.hogy másnap reggelre taxi-előrendelést intézzen. elvesztettem a helyem. Nem tartozom sehova. s minthogy a világon változtatni nem tudok. Az önismeret s az értelem keresztülsuhan érrendszeremen: a nőstényördög hideg és lassú véráramán. Ám önlelkemben semmi szépség. elkerülöm a megaláztatást. s nem lévén hely. holmi bűnrészességet. sem a jó hírűek rendjébe. Bobbo kiszívta az erőm. így aztán. könyvkiadóval vagy hasonszőrűekkel. hogy legyen hálás azért. vagy kiszárad a kreatív forrás. olyan a fa. Ott nyugtathatták ezek az úriemberek őszülő busa fejüket az ő fejecskéje mellett. meginogva a hölgy pennája alatt. lévén nagy erejű. talán nincs is okom rosszat kívánni e faiskolamesternek Szájpenészt meg aftát kívánok Mary Fishernek. Amilyen a kertész. amikor botladoznak a mondatok. csak figyelem-bámulom a táncot. Eljő a nap. ami csakis az enyém. sem a kárhozottakéba. hétköznapi nő lapos papucscipőben. ez utóbbi azért. akitől elvárják. Túl válogatós nő. s akkor nyergébe emeli a szüzikét. legyen csak Bobbo. Talán moníliagomba-főzetet táplálhatnék az Öregtorony központifűtéshálózatába. Carverrel jobb volt. a szűzből pedig királynő lészen. ilyenkor inasunk előbb mellé csúszik az ágyba. hát megváltozom magár Új erőre kaptam. Nekem viszont – mint asszonynak – valamely elaggott epileptikus. fizetési borítékja vaskosabb. most még nem. Rémült vagyok. ahol millió és millió virág ül a tapétán. S ebbe belényugszom. midőn elvágtat mellettünk egy fénylő páncélzatú lovag. nagydarab. . én viszont lecsapoltam titkon Carverét. de mivel belenyugodtam. be kell rendeznem egyet. valahányszor összefonódva hentereg a nő Bobbóval a hosszú. bár mindig remélek. Amikor megbotlottam a szőnyegen. csak inhalálják be e mérget. halványan sejtjük ezt mi. a halovány. Úgy gondolom. Gennyedjen el az a nő. hogy szépségkirálynők legyenek. petrezselyemárusok. ő bedörgöl neki. s ez így van az idők kezdete óta. Én csak két férfival voltam úgy: Bobbóval és Carverrel. Előbb mindig Bobbo aztán másodikként García.

meg ami még maradt.és fejrésze közti rejtett résekbe és a székek ülőkéje alatti üregekbe. Friss feketekávét szürcsölt. az is csupán összekapart apró. a szemeket is a frigófenékre lerakódott jégrétegből kapirgálta ki. amennyim csak volt. e bútordarabon annyiszor hevert magányosan (Ruth. apróban. de nem is törődtek vele. Super Mace-t. hátha találnak pénzt. amely csütörtökig is kitartott volna – a helyi szatócs e napon szállítja házhoz a friss tojást –. A hűtőszekrény fenekén fehérkenyérszeletekre lelt – Bobbo távozása óta ugyanis az itt tárolt élelmiszerek szintje mind mélyebbre zuhant –. majd parancsot adott a gyermekeknek: egyék ki egészen a félköcsögnyi mézet. erre az eseményre a franciaágy mögött kerülhet sor. Maga Ruth nem érzett étvágyat. – Nincs több nálam – így Ruth. vesztek. Miért vendégelné meg Richardot. A hálószoba ajtaját tárva-nyitva hagyta. holott ezek emberi fogyasztásra is alkalmasak voltak. ahol voltak. E hím annyi gyapjúdzsörzé mellrészébe annyi lyukat rágott. Ők óvatosan pillantottak rá. a polcaikon sorakozó könyvsorok és gyermekjátékhalmok mögé is bedugták a fejűket. hogy utánanézzen. Találtak is pénzt. amennyi csak belétek fér. összesen hat dollár huszonhárom cent értékű érmét – Mármost – közölte velük Ruth – szépen elmentek a MacDonaldbe. és kenyeret pirított. Sőt Irginek két egész doboz szardíniát vetett. és csak ettek. a tengerimalacnak nem adott semmit. Richardnak. A kicsinyek ezt nem értették. majd felszólította gyermekeit. De azzal a feltétellel. amit csak akartok. – Emlékezzetek rá: mindenem odaadtam. s tűzvonalba vetett minden. a házban föllelhető szalonnát. almatortát és annyi tejes turmixot. Ők tehát fellibbentették a szőnyegek szélét. Margarin helyett vajat tett az asztalra. ahol a gázkályha széle érintkezett a hűtőszekrényével. – De ennyi pénz nem elég – jegyezte meg Nicola. Slice O'Fish néven ismert filézett halszeletet. sőt – és ez természetes – benyúltak a heverők fejtámla. Minden tojást elhasznált. kerestek-kutattak a pohárszékek poros tetején és a ruhákkal zsúfolt sifonérok melyén. hát zsörtölődve elindultak a MacDonaldbe. Big Mace-t.12 Szombat reggel Ruth tisztességes reggelit készített Andynek és Nicolának. hol adja ki magából. hogy Ruth-ban a törődésnek nyoma sem maradt Richard iránt. hogy kutassák át a házat. Nem korábban. de nem követte nyomon. hogy pontosan déli tizenegyre itthon vagytok. S amim volt. ha őt nem lakmároztatja senki? Reggeli után Ruth otthagyta a piszkos tányérokat. . Póráznak fél kiló vajat adott enni. amit pedig normális körülmények között sosem tett meg Póráz és Irgi gaztetteitől félve. vizsgálat tárgyává tették társasjátékdobozaik mogyorós manccsal mocskolt fenekét. Úgy képzelte. abba a falrepedésbe is bepiszkáltak. nem is később. nem Póráz).

Fel is borított – véletlenül! – egy palackra való színtelen tisztaszeszt. szellőztető. hogy Nicola ugyanitt megpróbált rojtos duftinpárnát egybemesterkedni három libatollal tömöttből. a ház végében. amíg az olaj hőmérséklete forrpontra hág. abban a reményben. erre a célra használva fel a speciálisan ezért vásárolt több-bemenetelű elosztót. amelyet Carver asztaláról vett magához. centri. varrógép és porszívó. három elektromos paplan (az egyik agyon koptatott). szomszédok által kevésbé fürkészhető helyen. két konvektor. de csordultig. Ruth pincétől padlásig végigjárta a házat. háztartási robotturmix. talár csak épp kissé intenzívebb hangok-bűzök terjengtek a normálisnál. amely aztán lángra lobbantotta a gázt a sütőben. leült Bobbo íróasztala mögé és elszívott egy cigarettát. Valamennyi vicik-vacak kerekétcsavarintóját osztásig forgatta vagy kapcsolójukat elbillentette. úgyszintén szólólapok borították. egy hifitorony. Az ilyes szagok és zörejek egyáltalában nem mentek ritkaságszámba Édenliget e szombat reggelén. Aztán visszakapta az ujját. amint az jó háziasszonyokhoz illik is ilyen derült időben. hogy friss szellő fújdogált. valóban felcsapott-e már a gázláng kék nyelvecskéje. végül egy gőzvasaló. hanem azt is. izzóvörösre forrósított egy fémbordát. Ruth ezután Andy szobájába vizitált. hogy a kuckót nem pusztán édesded papírlapok borítják. majd kitárt minden ablakot. kiszortírozta saját tulajdonú zsírpapírjait a férji papíranyagból. forró nyár volt. ha legalább kilenc-tíz másodpercig lenyomva tartják. hogy éppúgy libegtek. a zsákok az íróasztal oldalának dőltek terhük súlya alatt. mindez telitömve elévült hatályú iratokkal. A házban üvölteni kezdett az elektrotechnika. mely könnyen hasad-reped –. Úgy számította. s nyomban látta. ahogyan az építész eltervezte: szorosan a gázkályha mellé. kettéválasztva így közös életük dokumentációját. melyei az éjtől örökölt a nappal. nem is igen törődött azzal. négy elektronikus játékmasina. számlákkal és levelekkel. Ma reggel csak nyolc másodpercig nyomta le a kallantyút. Azután a házban bekapcsolt minden elektromos készüléket és háztartási masinát – a lámpák kivételével. De igaz. A nap már jócskán fenn állt az égen. aztán térdre ereszkedett. Két roppant papírkosár máris ott roskadozott fölpúpozottan. amint ellibegtek az Éjmadár sétány zöldövezete fölött.Hosszú. melyek fölkelthették volna a kandi szomszédok figyelmét –. fölszíva azt a kevés harmatot. Bobbo dolgozóját. mi lesz a cigi sorsa. három tévékészülék. mert amikor félig elszívta. majd takarékra állította a lángot az edény alatt. nehogy betűzzön a nap. Ruth sorra átvizsgálta az íróasztal fiókjait. Ruth összehúzta a függönyöket. Ruth mindig is utálta ezt a szerkentyűt. Leltár: áram alá helyezett tányérdörgölő. Sután tartotta a szivarkát. légkondicionáló. hisz rendes körülmények között nem dohányzott. Ruth visszament a konyhába és meggyújtotta a gázt a sütőben. hogy lehúzza az elektromos szikrakeltő kallantyút. akárcsak két fekete plasztikzsák – az olcsóbbik fajtából. Aztán a konyhába ment. mosógép. hogy megbizonyosodott volna róla. hogy húsz percbe telik. Oly módon igazította el a konyhai függönyöket. hogy becsukja a sütő billenőajtaját. amelyet Nicola elfelejtett bedugaszolni. Ez a bigyó. a . és egész üveg olajat töltött a burgonyasütő tepsibe. hogy mihamarább kihordják őket a ház elé. majd hamarosan az égett gumi finom illata töltötte be a légköbméterek mindenikét. persze anélkül.

Ruth bőgött. – Bizonyos vagy benne. napfényre hozták. ha egy tüzet eloltanak. imádtam a kis kanit – sírta Ruth. hogy megmentsék Richardot. Aztán a ház asszonya levonszolta az ágyról a kettős matracot. a buborékok szaporodtak. hogy telefonáljon a tűzoltóknak és a rendőrségnek. – Az állatok – így a lakonikus Ruth. hogy:”cöcö”. hogy Póráz a dupla franciaágy alatt keresett azilumot. Hősnőnk vissza a konyhába. Megfeledkezett a tengerimalacról. úgyis hamvukba halnak a lángok és nincs tovább. – Nem szenvedett – közölte az egyik tűzoltó. Hogyan is tudna elnyomni egy csikket valamely nemdohányzó? Különben is. a malac különben meg is érdemelte ezt a feledékenységet. – Mit művelsz. – Vagy megszárítom a huzatot. Ernyedt testét. A szomszédos Rosemary átpillantott az alacsony kerítésen. – Alighanem igazad van. kevervén a nevezett érzelmeket. füstölt is rendesen. akiket ez a figyelmesség annyira meglepett. Hiszen tudod. . A marásokat és karmolásokat ignorálva. mit mívelnek a macskák! – Semmit. a nála szokásos bosszúvágytól és rémülettől miákolva. a gyerekek nincsenek otthon! – sipákolta Rosemary. de már későn emelték ki a hullát a füstölgő alomból. az égő poliészter éjsötét gomolyai pedig gátolták a tűzoltókat azon buzgalmukban. Ruth ezután kiment a szobából. az ajtót tárva-nyitva hagyva. azzal visszabújt háza hűvösébe. Ruth? – kérdezte kíváncsian. siránkozott és szomszédasszonyának karjába kapaszkodott. Meglehetősen tökéletlenül nyomta el a szivarka-véget. Irgi viszont fölugrott a kárpitra. – De hiszen imádtam. Mindkét asszony átrohant Rosemary háza mélyére. és némi töprengés után megbocsátó hangon hívogatta Pórázt és Irgit. – S ha bármi büdös. Ruth mindkét állatot eltávolította a házból. Hűvös huzat söpört végig a tett színhelyén. vagy újat veszek. Richard. Rosemary ismét balra el. Rosemary látóterébe esett. most pedig mije van? Hát semmije. – Nem a ti házatok túlvégéről gomolyog az a füst? – Szent isten – válaszolta higgadtan Ruth. a tengerimalacot. amely szomszédasszonya. – De hol a búbánatban lehetnek? – A MacDonaldben – mondta kurtán Ruth. Ruth ezután kezdte lehúzogatni a matracról a huzatot. – Már igen korán megnyúvadt a füsttől. de kisvártatva elő megint. mondván: – Nem érzed? Mi ez az égett bűz? – Nem érzek semmit – tagadott kereken Ruth. a főcsővezető meg arra gondolt: szegény debella. ha kimiskárolják őket – jelentette ki Rosemary. De nyomban megjelent. ahol az olaj már fortyogni kezdett. le az oldalkertbe. Haja gurigákba göngyölve. – Hála az égnek. hogy nincsen tűz a közelben? – érdeklődött. fúva. Ebben a minutában robbant fel a konyha.csikket a függönyök alatt szomorkodó egyik papírkosárba pöckölte. hát ez a macskaszagú matrac. igaz. Rosemary pedig – még ebben a drámai pillanatban is megkockáztatta. Pontosan délelőtt tíz órakor. neki is kellett szeretnie valakit. kilógatta őket a balkon fémkorlátján.

hogy a tömlőkből sugárzó víz felkorbácsolta a hamukupacot. füst. hogy vehessen másikat – mondta a kárbecsüs. A szomszédok pedig teával kínálták a tűzoltókat. a házak hófehér hencserein. ha elgondolom. – Én voltam – mondta Ruth. Füstgomolyok mindenütt Édenliget fölött. Igazából sose sikerült beilleszkednie.– Én betiltanám ezeket a kurva konyhakész burgonyaszirmokat – mondta elegánsan a tűzoltó. Egyébként a tűzoltófecskendőknek csak annyi hasznát vették. mindig odakozmált a tatár beafsteak. – Hát a tengerimalac? – lamentált Ruth. fuccs a férjnek. mielőtt elindultam volna önhöz. bámészkodtak és suttogva kommentálták az elemi csapást. Sokat is. csapatokba verődtek. Hacsak természetesen nem történt hanyag háztartási gép használatbavétel. épp hivatalos papírokat rendezgettem Bobbo szobájában. mert igenis növeli a nemi vágyat. – Emlékezzék rá. amióta a férjem elhagyott. Úgy is mondhatnám: kötvényeit érvénytelenítendő. Ruth elfogadta a cigit. Ez az úr tíz ötvenötkor érkezett a tettek helyszínére. – Mi is csúszott ki azon az ostobácska számon? – Mindig a színigaz a legjobb – biztatta a kárbecsüs. sokan hajbodorító fémhengerecskékkel. ugye. – Ez aztán a harci szellem! – ragyogott a kárbecsüs. Tudja. a másikban meg az ördögé. Valahányszor meghívott valakit löncsre. hogy siessen. csak zuhog – mondogatták. – Szegény Ruth. egy-két esetben föllógtak a hölgyek hálószobájába. A tűzvész. Andy pedig a kislányok szoknyáját fellibbentve a bugyijukat tanulmányozta. – Igaz is. A rendőrség értesítette. – Talán ezért tört volna ki a tűzvihar? Egy csikk a papírkosárba? Nem nyomta el kellő gonddal? Az ilyesmi oly könnyen okoz öngyulladást. tollával buzgón szántva a papirost. Ez a tényállás láthatóan minden résztvevőt megnyugtatott. a veszély és a katasztrófa roppant erejű aphrodisiacum. és egyszerre sírva fakadtam – Ó! – Kezét a szája elé emelte. hogy fölbecsülje a felelősséget a bűnök széles skáláján. hogy most már a tehénnek távoznia kell. Az egyik pillanatban még ott áll a ház. – Meglehet. most mihez kezd? Fuccs a háznak. – De a malac vételárát legalábbis hatvan százalékban fedezzük. – Segítségére leszünk. Nicoláról meg az a hír járta: lop a boltban. s a maguk füstös-csinos módján ott üldögéltek a poliészter matracokon. ez a fő dolog. Ridegek az idegek. A szomszédok. Gyorsan betekintettem a nyilvántartásba. – Kösz. azért vagyunk itt. s ha netán a házbeli gyermekek és férjek nem tartózkodtak otthon. – Sose esik. hogy így történt – vallotta meg Ruth. – Szóval ön volt a ház asszonya – jegyezte meg a biztosítási kárbecslő. napsugarak helyett az Éjmadár sétányon. – Füstöl? – kérdezte az alkalomhoz illően. sisakjukat. ha nem esett. akik ledobálták csizmájukat. hogyan van az. . asszonyom. mert segíteni szeretnénk önnek. könnyei fátyolán át is büszkén. Emberhalál viszont nem történt. – Mindig ezzel van a baj. a tengerimalac meg kimúlt! Szívük mélyén viszont boldogság töltötte őket el. mintha égne a ház. Minden lángban álló ház címét nyomban jelentették. Túl sok tűzeset esett az utóbbi időben. – Cigarettával kínálta az áldozatot.

– Meglátogatjuk aput. – A partra megyünk – közölte az anya jól sikerült gyermekeivel. sőt többet is annál. Ruth pedig bolond lett volna emlékeztetni őket I. olyannak látta most az Éjmadár sétány tizenkilences számot. de a pocakjukat annyira telitömték hamburgerrel. A pilóta attól tartott. a kőcsutak romba dőlten szomorkodott. szemei izzó parázsként csillogtak. Világvége Egy? Midőn Mary Fisher öt esztendeje megvásárolta a tornyot. fekete és üres volt az üreg egy máskülönben ragyogó mosolyú szájban. semmi más. mint holmi kihúzott fog nyomát az ínyben. annyi volt mifelénk az állatbarát! – A könyveink! A játékaink! – bömbölték bőgve a kicsik. ezen nem lehet változtatni. – Csak mennénk már a fészkes fenébe – könyörgött megtörten Ruth. – Te is? – Nem – mondta Ruth nyomatékosan. – Az öné volt? – kérdezte ámuldozva. Ruth még hátranézett. ami volt. S a delnő imádja. mennyire pontosak. Régi Világítóház. Muris látványt nyújtott ez a Brunhilda: arca fekete a füsttől. Életük végéig fölriadnak álmukból emiatt. ha hozzáköltöztök. – Élnek – mondta hát velősen –. Amikor a taxi fölkapaszkodott az édenligeti dombtetőre. holott Ruth ilyesmit anticipált. – Mit szól majd mindehhez szegény Bobbolóm? Tizenegykor megérkezett Andy és Nicola. hasuk büszkén dagadt a második reggelitől. Imádja ezt a helyet. hogy ez csak álbőgés lehetett. – Hát azok nincsenek már sehol – vallotta meg az anyjuk. keblük pediglen a boldogságtól. hogy az óriásnő vaskos combjai miatt nem veheti igénybe a kéziféket. De egyben bizonyos vagyok: boldog lesz. A pilóta engedékenyen a gázra lépett. – Mi van Pórázzal? Hát Irgivel? – sírták a gyerekek. nem. – Nem tesz jót érzékeny gyermekeknek az ilyen látvány. Richardra. – Apunál fogunk lakni? – Másutt nincsen hely számotokra. hogy minden kaputt. és ugyanakkor a taxi is megérkezett. Létezett-e valaha is ennél bűvösebben csengő lakcím: Öregtorony. 13 Mary Fisher az Öregtoronyban él. – Atyátok mostanában mással él együtt. és akkor boldogság töltötte el. A gyerekek elbőgték magukat a hátsó ülésen. s bizonyos vagyok benne. Most viszont e delnő sikereinek külső és látható jele. hogy a szomszédok a gondjukat viselik. – De arra fogadást mernék kötni. amikor a lenyugvó nap aranyhidat von a horizont s a .– Ó. A géperejű bérkocsi Kháronja szemügyre vette a valaha bájos otthon kiégett romjait. hogy apátok vesz majd újakat. szegénykéim. hogy no lám. annyira imádja őt az a nő. ő foglalván el az anyósülést a sofőr mellett. trauma nem érte őket. Nem is tettek említést a tengerimalacról. közölvén. Ruth pedig – aki fekete plasztikzsákba gyömöszölte a megmentett értékeket – belökte a két kicsit a hátsó ülésre. nem és nem! – siránkozott Ruth.

Fiatal és egészséges volt a fiú. hogy a mámi másodszor is férjhez ment. a szakáccsal s a kertésszel –. amiért azok. Amellett nőstényördögök nem szolgálnak tanáccsal. A hölgy többi szeretője jött. De még vészterhesebb. finom moherből készült öltönyben. mert a delnőnek volt stílusa. mindőjük gazdagabb. őket is ráncba szedte. nagyvonalúbb és befolyásosabb nála. amikor kéznél van Bobbo. mindent lágymeleg rózsás-sárga színtakaróba vonva. könnyen ki lehetett jönni vele. Miként is tudta volna másként leírni a hús csiklandásait. Úgy melengették jéghideg véremet. szexuális energiái pedig hatalmasok voltak.) Ezt én is közölhettem volna Mary Fisherrel. külleme kecses. amikor a realitás ennyire meghitt? Ám. majd távozott. bástyáinkban bízni. mint őt. ha a házunk s a szerelmes férfi egy kosárban pihen. Alkalmaztatásának négy éve során García ötször szeretkezett az úrnővel. Kinek is lenne szüksége rózsaszínű üvegből fútt poharakra. Ha netán éjszaka sírdogált volna a hölgy.vén kőkockák között. mind az öten szerelmesek voltak belé. 14 García élvezte munkáját az Öregtoronyban. fogalma sem volt róla. nyáron hűs zug. lőrésekkel. ám ő nem kérdezett engem. az írásművészetéhez. Miért is szolgálnának? Bámulatosak voltak azok a lángok. (Képzavar. S az inasnak a személyzet többi tagjával sem gyűlt meg a baja – a két szobalánnyal. látod. mint fényes-ezüstös Hold a sötét árnyékú Föld felett. e farokcsóváló khimairák García sarkában ugrabugráltak. télen meleg. A munkájához. de így van. reggelre kelve pedig ismét az úrnő és a szolga szerepét vették fel. s e lovag áhítatos csodálata szinte túlcsordul irántunk? Veszedelmes dolog férfit szeretni. Hogyan is bánhatta volna? A külvilág több joggal ruházta fel a futó vendégeket. Veszedelmes dolog házunkat bálványozni. vagyona végtelen. tolakodás nélkül. egyik szerelmes sem bánta túlságosan a többiek jelenlétét e hatosfogatban. kapcsolatuk korrekt lett megint. elérhető ez is. García bámulta Mary Fishert. Az úrnőnek pediglen szüksége volt szeretőire – amiként igazábó1 Garcíára is. Úgy érezte a spanyol. melyek Mary Fisher ingatlanát és ingóságait őrizték. Igazán jogosnak tekintette. tapintattal. Mary Fisher elérte. Volt ebben a lakliban báj. s ezt a Természet rendelte így. kötelességének pedig nagyon is eleget tett. tengerre néző szobája volt. bámulatosan mosott-vasalt ingben. Ha férfit valaha boldogságra ítélt a sors. S kinek lenne szüksége fénylő páncélzatú lovagra. . hogy kielégítse a dáma szükségleteit. jól szabott. Kunyhó és palota szindróma: „Várban trónol fönn az úr. Egymaga ráncba tudta szedni a dobermanokat. bízni a szerelemben. Szabad idejében leballagott a faluba néhány italra. hát García bement hozzá a hálóterembe. hogy a delnő oly magasan all fölötte. Garcíának saját. fizikai erő. mivel García nyelve gyorsan és meggyőzően pörgött. kunyhójában lenn a pór” és a többi. de García nem bánta. Bérét rendszeresen hazaküldte az édesanyjának Spanyolországba. Volt ott három fiatal falusi leányzó és két ifjú halászlegény. öt alkalommal. hát Garcíát aztán igen.

vihar idején pedig a fövenyen domborít. Amikor García megpillantotta. holott még azt sem tudja. aki az úrnőnél is vagyonosabb. Úgy állt a lépcsőkön a gigantessza. gyönyörtől reszketve. vörösborral mocskolta a hófehér portugál csipkeabroszt. midőn a tyúkok a másodkakas alatt kéjelegnek. akkor az úr olyasvalaki lesz. – A férjemhez jöttem látogatóba – harsogta túl Ruth a kutyák és gyermekek őrjöngését. szíve körül melegséget érzett. de izgatta is rémes . hanem a bölcsesség is. majd elcsendesültek. milyen maró hatással van a só az üvegtáblákra. rémült gyerekhangok kakofóniáját hallotta. Odakintről García sivalkodó. Mary Fisher a műteremben tartózkodott Bobbóval. Megrémítette ez a némber. hogy ahová Ruth beteszi a lábát. Félre is húzódott. – S a gyerekek is az atyjukra vágynak. sem Bobbo nem vette föl a kagylót. de sem Mary. García némi elégedetlenséget érzett. izgett-mozgott hát. mintha megfosztották volna jogos tulajdonától. mint suta sötét bástya. García tehát duzzogott. akinek fogalma sincs róla. melyről a pokol kénkőbűze jutott eszébe a spanyolnak. Sekk a világosnak! Cardez! A kutyák szűkölésre váltottak vissza. aki tengert sem látott. Amikor Bobbo megérkezett két bőrönd kíséretében. hangjában tremolókkal. ott többé nem nő fű. túl buzgón szeretkeznek. amikor kirúgta holtrészeg férjét. García keresztet vetett. ha ő maga nem érez ilyesmit? S aztán e futó férfiak feledésbe merültek.a szív vágyait. nála is nagyobb hatalmú. lyukat égetett egy értékes perzsába. orkánnal dacolva. fénylő Nappá hevül. hadd érezzem a Természet erejét és gloire-ját. hogy ha Mary Fisher egykoron élettársi viszonyra lép egy másik férfival. Ruth enyhén perzselt bűzt árasztott. s helyet szorított a férfiú ruháinak a gardróbjában. A dobermanok nyomban dobbanva estek a hatalmas deszkáknak. hogy felszól a házi telefonon. Adóügyi tanácsadó. mint saját anyjáéban aznap. Akkor pedig nem lesz többé az úrnő maga a Hold – nem. olyan foltot hagyva. így bizonyítva oroszlánszívét. hogy a rémítő atya felmetéli. Arra számított. ez viszont szélvész idején elrendeli: tárjátok ki az ablaktáblákat. melyet még a hivatásos vegytisztítók sem tudtak többé eltávolítani. mini holmi kőszobor. Ruth becsöngetett a roppant tölgyfa kapun. amely támadja az icipici elefántcsont királynőt. Városi ember. majd Ruth és gyermekei özönlenek ki belőle. hogy a telefon kicseng. Bobbo – García mindig így érezte – pusztán egy hangyányival állt az ő szolgai rangja fölött. Egyszer már járt itt vacsorázni az óriásnő. Megfékezte a vérebeket s ajtót nyitott. milyen a tengerparti lét. ugatva. García eleinte pusztán csak zavarba jött. majd ha kéjük lecseng. hogy azt fitogtassa: én vagyok az úr. mint kakas a baromfiudvarban. s a szobalánnyal küldette fel a reggeli teát. hogy taxi közeledik az Öregtoronyhoz vezető kocsifeljárón. Aki örökkön a parti sziklákon mászkál. azt kockáztatva. rázva a súlyos fatáblákat. mint roppant sakkfigura. akárcsak a szülő asszonyok görcsös fájdalmai. Amikor aztán Mary Fisher szívélyesen befogadta Bobbót. arcán pírral. hogy az óriásnő bevonulhasson a várba. Vagy miként böki a szálka az érző emberi húst. értelmiségi csupán. amikor a taxi megérkezett. Tudta. García arra gondolt: e szörnyeteg nősárkány szemeiben ugyanolyan fény vet szikrát. észlelik talán. Az inas föltételezte. érthetőbben: mehr Licht! Nemcsak az erő hiányzott ebből a ficsúrból. Düh kerítette hatalmába. García önként vállalta.

hirtelen arra gondolt. aki a menet végén haladt. Andy és Nicola tátott szájjal vert gyökeret a toronyszobában. Anyjuk semmit sem tett annak érdekében. önmagukon kívül senkit sem vádolhattak amiatt. aki folytatni kívánta a szeretkezést. körbekeringve a kőcsiga fokain. Bobbo és Mary Fisher eleinte nem figyelt fel Ruth jelenlétére vagy a gyermekekére. Széles. Mary Fisheren semmi sem volt. ami most következett. Olyan lenne. Mary Fisher tágas műterme kitárult előtte a tölgyből faragott konzolgerendák alatt. hogy elnyomja a telefonkészülék sivalkodását. amikor Ruth belépője félbeszakította ilyenkor szokásos kéjérzetüket. Az átalakítási költség – világítóházból hajlék – kitett cirka 250000 dollárt. – Hol vannak? – kérdezte a nőstény ördög tömören. miért kellene megmentenie Bobbo és Mary bőrét cselekedeteik következményeitől. Ruth végül elérte a világítótorony legfelső szintjét. Nem látott rá okot. amikor végül észlelték. A falusi lányok által megkívánt udvarlási násztáncot is kétharmadával csökkenthetné. három nő és két hímneműé. hiszen jól ismerte Mary Fisher folyószámláit. García pedig fölfelé bökött: a mennyekben. hogy – chinga tu madre! – végtére is kockázhatna kissé az Ördöggel. García. – Vidd ki innen a gyerekeket – csattant fel Bobbo éles hangon.energiája. vélte García. Ruth tisztában volt ezzel a ténnyel. melyeket keménnyé edzett a sós víz. Ruth fölfelé vonszolta terjedelmes testét. Az egyiket Erzsébet-kori hadihajógerincből faragták. és Mary Fisher. Régi tölgyből faragták e gerendákat. Ha úgy döntöttek. panaszkodva. – Pedig ez lenne az egyetlen hely – mondta erre Ruth –. Mary Fisher és Bobbo épp szerelmi aktusba vegyültek a fehér szófán. csak Bobbo. ahol egyáltalán szemügyre vehetik ezt az ős-ösztönös látványt. hogy talán elboldogulna vele. pontosan úgy. A torony úrnője kis. alacsony fokain e hideg belső lépcsőzetnek meleg rózsaszín szőnyeg csillogott. kéjes hangokat hallatott. És miért ne vethetne kockát a Sátánnal? Minden férfi csakis úgy szállhat szembe a félelemmel. mintha nem lett volna elege belőlük az irodájában. ha dacol vele. Bobbo töménytelen időt töltött föléjük görbedve az Éjmadár sétányon. az építész legalábbis ezt állította. gatyájáról megfeledkezve. . alatta viszont semmit. hogy nem veszik fel a kagylót. amely a torony alanti csarnokának közepéből vezetett az égbe. Agyán átvillant egy népi szakkifejezés: „tömör gyönyör”. – Nincs itt helyük. hogy megkímélje őket apjuk szikár. azzal földübörgött a kőből faragott csigalépcsőn. illetve távolabbi illetőségű személy számára. azon járatta az elméjét. akár három barátnője egy testté gyúrva. amint kibontakozott Mary Fisherből. ha kedve tartaná. szenvedélyes. öt engedelmes szerető szemefénye. nadrágját felhúzva. mint szerető. Bobbo legelegánsabb fehér selyemingét viselte. hogy miért nincsen itt felvonó. ahogyan García sejtette is. bár megdöbbentő könnyedséggel. aki le akarta állítani magát. még haza is hordta a számlákat. Ráadásul munkaalkalmat teremtett számos helyi. félmeztelen testének látványától. Ruth bólintott. Bár aligha olyan intenzitással. García. Bobbo volt az. a kielégülés mégis ugyanolyan minőségű volna. miákoló. hozzá szürke zakót. A gyermekek anyjuk mögött baktattak.

magára uszíthatnám őket. – Sajnálom. – Rojtos sárga sálját vállai köré kanyarította. Azt is borzasztóan fogjátok szeretni. Fisher apátok pedig nagyon szereti.– Szegény Bobbo – nyafogta Mary Fisher. elfordítva tekintetét. García? . íme egy koktélbár. Ugye beszerez. Ezért van benne annyi lépcső. Átalakított világítótorony. Ez a perszóna elviselhetetlen. Etesse meg a két kis kenyérpusztítót. a nyakravaló ezután úgy omlott alá a testén. Mary Fisher arcán olyan kifejezés jelent meg. amit gyermekekkel szokás. – Én nem tudom a mélybe vetni pillantásomat – panaszkodott Andy – mert szédülök a magasságtól – Akkor nézz körül idebenn. roppant gazdag hölgy. aki könyveket ír. hogyan gondoltad. Neve: Mrs. melyen át azért időnként gusztusos húsa is előelővillant. Madam – rebegte García. – Ruth – szólt ekkor Bobbo –. – Bizonyos vagyok felőle. a sálról lifegő rózsaszínű selyemzsinór igénybevételével. Bár igazából nincs mit megbeszélnünk. Mint tudja. egyenest a régi kőfalba mélyesztették. Hát nem csodálatos? – Fűtött medence? – érdeklődött Nicola. Vigye le őket a konyhába. szerintem a hölgy valami miatt egyszerűen fölizgatta magát. vagy csináljon velük bármit. hogy remekül fogjátok érezni magatokat itt – folytatta Ruth. ezért néktek is nagyon kell szeretnetek őt. apátok kedvéért. hogy Mrs. bár maga sem volt bizonyos benne. – García – szólt ekkor Mary Fisher –. mintha úgy vélné. löncsöljünk együtt valahol a városban. lecsüngő szélével derekát tekerte körül. akár a legdrágább ruha. Ön magánlaksértést követ el éppen. Fisher mihamarább narancsdzsúszt is beszerez. ez ritkán lehető – mondta erre megbocsátóan Mary. Van ott tömérdek turmix. kérlek. úszómedencét láttok. vidd haza a kölyköket. – García – mondta Mary Fisher –. ti most egy igazán bámulatos és érdekes helyre érkeztetek. – Miss Fisher – korrigálta Mary Fisher önnön családi állapotát. S abban is bizonyos vagyok. – Önt egyszerűen nem hívták meg ide. mintha úrnőjenek mezítelensége újszerű látvány lenne számára. Ez pedig itt egy roppant híres. meg kell védelmeznie őket. – Nem medvék ezek. Mary – mondta erre Bobbo –. Így van. egy. vannak vérebeim is. kérem. hogy száraz sercliket vessenek elébük. – Úgy is vélem. Andy. Ha találkozni óhajtanál velem. ha pedig a mélybe vetitek pillantásotokat. igazán megakadályozhatta volna ezt a háborgatást. Ha úgy tartaná kedvem. sós mogyoró és teasütemény. A jogtalan behatolók nem élveznek védelmet. – De nem volt rá mód e hölgynek útját állnom. – Nem mehetek haza – jelentette ki Ruth – Pedig muszáj – selypegte apró ajkait csücsörítve Mary. az lenne a javaslatom. – Nicsak! Az ablakok előtt sirályok keringenek. mintha kételkednék e kijelentés helytálló voltában. – Értem már. – Nicola és Andy – fordulta gyermekei felé Ruth –. Bobbo? Bobbo ott ácsorgott két gyermeke között. melyet az alanti sziklákba véstek. mi ellen.

az pedig rajongó szemmel pillantott le rá. Rájuk is kell gondolnunk. de minél sebesebben áruba bocsátja azt a nyomorú házat. annál jobban fogod érezni magad. ha a felnőttek valamely. – Mary – mondta erre Bobbo –. ha valaha gyermekeim lennének. Jómagam nem vagyok kőszívű ember. Hát nem. Bizonyos vagyok benne. mint a cápák. de igazán megdöbbentő. elegendő hetente kétszer bekukkantania az irodájába. az anyjuk szoknyája mellett! – Ez miért nyilvánvaló? – kérdezte érdeklődéssel Ruth. Minél hamarabb eladod a házat. Addig is kínosnak és unalmasnak érezték az egész vitát. holnap önt meg engem. hogy bárkire ráuszítani méltóztasson az ebeket. mintha tartozna nekem. Ha tekintetbe vesszük a közelmúlt információtechnikai fejlődését. Olyan kevés benne az ajtó. Bobbo szinte minden üzleti ügyét innen bonyolíthatná. mert egyszerűen nem tudok bánni gyermekekkel. – Azért nyilvánvaló – mondta Mary Fisher –. ahová lezuhanhatnak. különböznének Andytől és Nicolától. Úgyis tudták. Nem leszel örökké fáradt meg deprimált. hogy ezt akkor megbeszéltük – jelentette ki Mary Fisher. minden emléked színhelyén. Bobbo fedezni fogja saját kiadásait. hogy voltaképp mennyire szűkös. Bobbo? Rajongó szemmel nézett Bobbóra. nincs értelme felizgatnod magad. Bobbónak minden tőkéjére szüksége van. saját otthonukban. – Akkor is – erősködött Mary Fisher. Nem óhajtjuk sürgetni. miért izgat fel annyira. Úgy rákapnak a vérre. azon rágódva. – Máris tisztább közöttünk az ájer. de ha rákapnak a vér ízére. konzolos kiugró formájában. a kutyák pedig harapósak. amennyire csak lehetséges. a torony terebélyesnek tetszik. Irodát kívánunk építeni számára ehelyütt. S meg is teszi. ha Andy és Nicola egymás hajában látná a szüleit. – Minél hamarabb kisebb lakot kerítesz. Nézzen csak rám: netán anyatípusnak látszom? Amellett. – Mi több – folytatta Mary Fisher – ez a toronyépítmény egyszerűen nem megfelelő hely gyermekcsék számára. mennyire irtózik szegénykém a civódástól. Persze idővel Bobbo elmehet vizitbe hozzájuk. saját anyjuk mellett. Ruth. Ruth – érvelt Bobbo –. hogy olyan érzés fogja el. milyen csudijó volt velem élned. amit csak mobilizálni képes. Haza kell térniük. amint ön lecsillapodik. annál jobb. annál jobb. hogy maga képes felfogni ezt. hogy ott kell tengetned napjaid az Éjmadár sétányon. ott a helyük. bármennyire nehezünkre esik. Mary – válaszolta erre Ruth –. mindketten látták lelki szemeikkel kettejük magzatait. hogy a gyermekek nem maradhatnak itt. – Az a nagy büdös helyzet. akik – ha lennének – oly mértékben. Tudom. Nincs tehát . Dobermanokat legalábbis nem. amit eladhatnék. Ma még az ellenséget falják fel. Andy pedig bekapcsolta a kis hordozható televíziós készüléket. eléggé hangosan. Ódzkodik tőle. Nyilvánvaló. Ugye. Ma reggel ugyanis porrá égett. a jövőjüket meghatározó döntésre jutnak. azután meg olyan sok a lépcsőház. – Örvendek. Kevesebb lesz a házi robot. Márpedig nem lenne helyénvaló.– Madam – mondta erre García – nem merném azt tanácsolni. Nicola közben már önkiszolgálta magát a bárnál a sós mogyoróból. hogy majd csak tájékoztatják őket. hogy egyszerűen nincs házam. Ruth. Igenis megértem. mert hiszen maga úgyis tudja. azokat minden bizonnyal az enyéimnek vallhatnám. García? Magánál vannak a legjobb helyen.

– Tudod. hogy Nicola hanyagul a perzsába tipor néhány süteménymorzsát. – A barátaidhoz? – Miféle barátaimhoz? – érdeklődött az óriásnő. – Hát az iskolával mi lesz. Ruth is távozni készült. pulcsi meg játékok. nos hát. hiszen nincs is címem. színes ceruzák és a többi? – Mind a kutyáké. Orruk hegyével fölfelé szaglásztak a fűzöld ruha anyagán. Különben is. A dobermanok ott lihegtek a nő nyomában. hogy ez szóba sem jöhet. ha nyomban eltakarodik. Andy pedig Coca-Colát lövell a hófehér falra. – Bár itt is maradhatok. a boltok zárva vannak. Beültette a nőt a Rolls-Royce hátsó fertályába. a sírás-rívás pedig lecsillapult. Elégtek. – A kutyáknak mindig jó az ízlése – jelentette ki García. persze egy-két napig csupán. amíg sikerül kimunkálnunk valamilyen értelmesebb megoldást. – De hát nem hagyhatod el a saját gyermekeidet! – De bizony – mondta erre Ruth. – Csak rakjon fel az első vonatra. – Akkor viszont megyek. hacsak nem vájunk lyukat a ház hamvai közé. kivinné Mrs. – Keletnek vagy napnyugatnak? Egyes vagy kettes peron? – Mindegy – mondta a nő. ha a srácok itt maradnak. – Nincs a bőröm alatt is bankó. – Igen. mert hirtelen tüsszentenie kellett. miközben formás kis feneke át-átvillant a sárga sál textúráján. Azzal elhagyta a szobát. Végy nekik újabbakat. ahová oktalan gyermekeimet hazahurcolhatnám. – Milyen irányba óhajtja? – kérdezte aztán. Mary Fisher pedig telefonon verifikálta a Ruth által mondottakat a rendőrségnél és a tűzoltóságnál. Patchet-tet a vasútállomásra? Fárasztó napja lehetett.számomra hely. Aztán Andy és Nicola is felfogta. egy pillantással még felmérhette. akik odavágynak – így Ruth. ha kívánod. Mire Bobbo mindenre kiterjedően megszidta Ruth-t gondatlansága okán. García. ezért kell itt lakniuk. eltekintve Bobbo koronkénti asztmás hörgéseitől. Még elérhetné az esti gyorsot. – Az embernek mindig akkor van szüksége valami vacakra. holnap pedig vasárnap. Az ebeket valósággal elkábította ez az olefaktorikus élmény. – De hisz errefelé nincsenek iskolák! – Mindig van iskola azok számára. García a kapuig kísérte Ruth-t. Mary Fisher summázta a lényeget: – A körülményeket tekintetbe véve fel kell tennem. Ruth? Hiszen így kimaradnak! – Keress nekik másikat. . – De mi van a holmijukkal? – kérdezte Bobbo. szombat lévén. szabadságérzettel és félelemmel keverve. ez gyakran megesik – így Ruth. hogy a tengerimalac Jeanne d'Arc sorsára jutott. – De meghagyod legalább a címedet? – Nem – válaszolta Ruth –. – És te hová mész? – követelt választ a férje. talán mégis jobb. részéről a társalgás – ez világos volt – lezárult. A gigantessza valami újszerű szagot árasztott: a diadalét. – Hol a cuccuk? Tréningruha meg alsógatya. Ruth nyomába szegődve. mint valami vízköpő. amikor már bezártak a boltok. De mielőtt távozott volna.

A gyerek az már gyerek: egy anya – az anya. Van ugyanis egy anyja. hogy a nők könnyen megvannak nélkülük. vállán fekete plasztik szemeteszsákkal. továbbá négy csomag csokis keksz) levonható-e az adójából? Az erre vonatkozó dosszié duci. igen. Hamarosan hozzáfogok a javítási munkálatokhoz. odakinn meg súlyos lábdobbanásokkal jár fel s alá a szörny anyaság. Hátrapillantva látta. még azt is tudván tudva: mennél csöndesebben kunnyogok. akinek meg kell tanulnia a gyermekei nélkül élni. hogy ez a két gyermek Andy és Nicola. García. A férfiak nehezen tudják elképzelni. nem külsérelmi seb. fűzöld. most azonban még fájdalmat okozok. . Úgy állt a helyzet: vagy ők. jobbról balfelé. Úgy gondolta. Csakhogy itt nem lesz bőrt rútító heg: belső sérülés ez. visszahúzódott a vackába. sátor méretű ruhában. – Köszönöm. a szeme körül vörös karikákkal. igencsak termetes hölgy. hogy a nő sírdogál. Mert sebet kapott a nőstény ördög. azzal átült a fiúcskával máshová. aki szemben ült Ruth-szal a fülkében. – Meg kellett tennem – szipogta a nő. ami viszont kérdés: vajon a plusz ráfordítások (hetente egy palack sherry. Úgy kell felfognom ezt a gyászos érzületet. Keletnek tartó vonatra szállt. Emlékeznem kell rá: amint egy törött láb is összeforr idővel. annál gyorsabban gyógyul a seb. – Majd rajtuk tartom a szemem – ígérte García. 15 Mary Fisher tornyot épített maga köré. amikor óhajt. – Telefonáljon csak. mert havonta bizonyos összeg kerül postára a matrónának címezve. maszatos képpel. azonképp a fizikai sebek is varasodnak. amelyben személyes holmiját cipelte. még sincs biztonságban a várhölgy. – És melyek azok? – Eléggé különös feltételek – mindössze ennyit mondott az óriásnő. Akárcsak Mary Fisher. – Igen – válaszolta Ruth – ám csak saját feltételeim alapján. Bőrét vedlő kígyó vagyok. – Csitt! – mondta a mamája. Fisher aggok otthonában él.A spanyol észrevette. Olyan asszony vagyok. Bobbo figyelmet fordít a részletekre. meg hogy nincs bennük báj. – Mást nem tehettem. – Miért olyan furcsa az a néni? – kérdezte egy kisfiú. Majd tudatom önnel. a köveket bankókkal ragasztotta össze. mint fizikai fájdalmat. És mindegy. annál gyorsabban vedlik le a bőr. Vergődöm-vonaglom bűntől és kíntól. – Vissza akarja kapni a férjét? – kérdezte a spanyol. és úgy is gondolta. Nekem viszont egy kis időre van szükségem. Onnan tudom. Bobbo a nyelvével szopogatja Mary Fisher bal fülcimpáját. az alany pedig kéjes kis sóhajokat hallat. vagy én. hogy Ruth vállai remegnek a zokogástól. hogy azután újjászületve csusszanok ki a világba. mi folyik itt. a belső falakat pedig lopott szerelemmel. Az idősb Mrs. igencsak magas.

miként az idősb Mrs. csak épp nagyvonalúbban. Fisher valaha a lánya céljait. S ami ennél is rémesebb: egyik szemét makacs kötőhártya-gyulladás kínozta. Az egyik lány pedig – nos hát. mint hitte volna. Valaha egyik országból a másikba repült. már majdnem többet hozott haza. az infláció meg egyre magasabb lett. nem részesült immár szegény feje eddigi életének jutalmában – vagyis megfosztották attól a jóleső érzéstől. mint ők engem. esprit du corps. nehogy beverje az ál-Tudor stílusú gerendaívbe. miközben lopva leste. De aztán történt valami – a személyisége nem volt megfelelő. miért – hát akkor a légi utazások egyre ritkultak. Ám csak felerészt. S miért is ne idegesítették volna őket? Herpeszért-terpesz? Azt már nem! Ő pedig félig-meddig örült is ennek. fölcsípik a belépő csinibabákat. előmozdítva így az információtechnika legújabb vívmányait. előléptetés meg sehol. állandóan könnyezett. szeme sarkából genny szivárgott. de felső karjának lefegő bőre után ítélve közel járhatott az ötvenhez –. és azt kellett tapasztalnia. e diszkrét éjjeli pillangókat. s ettől még nyomorultabbul érezte magát. Ők adtak értelmet az életemnek: csak e növekedésben lévő lények növekvő céljait szolgáltam. Orvosa azt sugallta. bár megannyi bújának-bajának az asszony volt az oka. hogy ő tartja el a nejét. s minden szem feléje fordult. hogy kollégái. talán a felesége nem tudta. a gyulladt szempárok vagy a száj körül megjelenő herpeszek. sőt dollár-százezres értékben házalva. dollár-tízezres. ez a lány történetesen lófarkat lengetett. ugye. Az a . Megfosztva így Tuftont a céltudatosságától. idétlen.Bizonyára jobban hiányolom a gyerekeket. de nem volt kivel ünnepet ülnie: már ha egy ilyen évforduló érdemes az ünneplésre. 16 Geoffrey Tufton évente háromszor szállt meg ebben a bizonyos Tourhotelben. hogy tizenöt kilóval többet nyom. idegesítették viszont e tündéreket a bőrgyulladásos tünetek. Szeme majd kicsattant – a betegségtől. ha megszállhatott a Tourhotelekben. netán túl gyakran elszalasztott egy-egy fogást –. Megmérte magát a mérlegen. melyeket költségszámlájához csaphatott sutyiban. s boldoggá tették a bárpult mellett szürcsölgetett italok. szintén kereskedelmi utazók. hogy semmi esélye e hölgyi-kéknél. ő pedig tudván tudta. Fehér nadrágkosztümöt viselt valami fényes anyagból. Látta. szóval ez a „lány” hangosan kuncogni kezdett. Tufton maga sem tudta bizonyosan. a vasúti kirándulások viszont szaporodtak. amint Ruth belép a bárba Az óriásnőnek le kellett hajtania a fejét. hacsak nem tudták erre hivatkozva fölverni az árukat. és akkor a báron a döbbenet hördülése söpört végig. ugyanezt cselekedve. úgy ivott. mert nem szívesen csalta a feleségét. Tufton aznap lett ötvenegy éves. utolérve a fizetését. túl súlyos és használhatatlan semmi-ember. beteg szemét a bárpult sarkában a falnak fordította. A lányokat mit sem érdekelte a pocakosodási időszak. így azután ekkortájt már annak is örült. szemgolyói viszkettek. hogy betegsége pszichoszomatikus eredetű. majd sorra járta a város vállalatait. Tufton csúnya volt. mint a férje. hiszen a közelmúltban maga is állást vállalt. nem akarta elfogadni a vállalati szellemet.

Egy-két vendég vihorászott kissé. . hogy megebédeljen. Mígnem a nej rákapott a színvonalasabb női magazinokra és azt kezdte hangoztatni. Tufton tisztában volt vele. de feldobottnak. odaült melléje és rendelt neki egy italt. amelyről tudta. bár nem éppen dörzsölni kell. – Miért. de Tufton ügyet sem vetett rájuk. mintha nagyon kevéssé különböztek volna a nagy semmitől. miközben kimentek. majd gurigatva kissé a fertőzött szemgolyón. Rózsásan villogott. Ő és a felesége is éppen így vágtak neki a házaséletnek. Vett egy üveg pezsgőt a mixertől. A nő erre odaadta neki a gyűrűt. speciális ízlésre termett e hölgy. A többi. Úgy tetszett. De a szobrásznak hirtelen sietve távoznia kellett. s menten a gurigatás után már nem is csípett annyira a kötőhártya. A férfi mégis hálás volt. Semmi sem lett abból. – Én nem vagyok gonosz. – Figyeljen csak ide – mondta a férfi. a pici vörös lámpaernyők visszfénye miatt. – Persze hogy. olyan volt. úgy érezte: ekképp megmentette a nő „arcát”. amit nem szívesen lát – mondta a nő. A fém érintése meglepően puha és selymes volt. a férfi azt hitte. Geoffrey megsajnálta a gigantesszát. aki láthatóan kényelmetlenül feszengett. – De hiszen ez a jegygyűrűje! A nő széles vállát vonogatta. ördögi a kinézetem. Így tudniillik az ember elgurigathatja az ördögöt belőle. Valójában egész rendes fickó lennék. aztán már vissza se jött. kellett volna? – Igen – adta a választ a nő –. a csiklandó fájdalom is kevésbé akut. Tudom. majd a palackot is. ha el van oltva a lámpa s ott. – Próbálta már arannyal dörgölni? – Nem – mondta Geoffrey Tufton döbbenten. felszabadultnak érezte magát. aztán ma lettem épp ötvenegy. Aztán Ruth-ra vetette a pillantását. de csak a szemem ördögi. A nő ezt be is mutatta. Úgy szerette. és nagyon hálás volt. homályos foglalkozású lányra pillantott. – Nem a külcsín számít – jegyezte meg a férfi. egyenest a tüzes pokolba. szemügyre véve az ocsmány látószervet. – Tartsa meg – javasolta. felállt hát. odasúgta neki: – Gondolom. lehúzván ujjáról a jegygyűrűjét. – Gondolom. Tufton pedig megtapogatta egykor sajgó szemét. a takaró alatt. van valami. – Randán néz ki – jegyezte meg a nő. jómagam nem vagyok az. Túl késő már valami újba fognom. amit akartam. hogy nem amiatt. hogy valami bámulatos dolog történt vele: kikúrálták egy olyan betegségből. Az ő szeme fényes volt. A férfinak pedig nem voltak averziói e figurával szemben. akárha durván faragták volna ki gránitból. De hát maga sem rejthette el soká a rossz szemét. a nőt is fölvitte a szobájába. aki Geoffrey mellett kuporgott a bárszéken. A duzzanat máris lappadni kezdett. inkább csak gurigatni rajta az említett nemesfémdarabot. tökéletes. – Megmondom őszintén – mondta hát Tufton – mindent annyira irreálisnak találok. azaz kőből faragott partnerre lelt. – Az arany miatt lett jobb? – kérdezte hát. hogy nem is létezett igazából soha – vagyis hitvesztés kínozta.köpcös úr. amiért ilyen kemény fából. – Dehogynem – mondta erre a nő fagyosan.

ez viszont zavarba ejtette Tuftont. hogy ő – Ruth – nem olyan kísérletező kedvű az ágyban. amikor tehát Buborék haza akart költözni. Hazament a mamájához. aztán az anyja talált rá. – Mindegy – mondta erre Ruth –. mi a dolgod? Mi dolga lehet egy nőnek? Ruth nevetett. nem teheti. – Lassan kering. – Mi bajod? – kérdezte akkor. Meg akarta leckéztetni a férfit. – Egy barátom miatt kell sírnom. hiszen örökké részegen tántorgott haza. ugyanazon magazinok hatására. Hidegvérű vagyok. Ő úgy véli. gondolta a férje. neki viszont nem. Három éve halt meg. De nem tudom elfelejteni. De még ugyanaznap hazahozta a barátnőjét. Túl sok mindent kell elintéznie. Ruth készséges volt és szelíd. mindenki azt mondta neki. – Miért? – Tudod. mert az asszony talán épp erre is vágyik. Elmondta a férfinak. így talán éppen olyan jó volt. – Miért. ahol felnőtt. . minden nappal egyre hidegebb vérű. Feleségének ugyanis jó teste volt. A férfi akkoriban úgy érezte. de hát mit is tehetett? Tufton egy teljes hétig a Tourhotelben tartózkodott. bevett egy marék pirulát. akivel igazából kijöttem. de nem hánytorgatta fel. Ám a nő azt mondta. ő pedig megsértődött. Megivott emiatt szegény Buborék egy egész üveg whiskyt. A férfi megütötte. Ruth egyszerűen beérte annyival. elhagyhatná a feleségét. Senki sem tehet róla. Gondoskodjanak csak önmagukról az asszonyok. A férfinak megfordult a fejében. Az egyetlen jó barát. gondolta. hogy csak rajta. – Hideg a vérem – vallotta be a nő. láthatóan elkábította a kapcsolat. hogy viselje gondját a gyerekeknek. összeveszett a férjével. Aztán a felesége. egy szomszédom miatt. sötét és szemérmes éjszakák örökkön követnék egymást. hogy a nő sírdogál. holott férfi volt. férjére bízva a gyermekeit. Sohasem sírok többé. aztán teherbe ejtette. most már úgyis vége. merthogy asszony. Lucifer megpróbálta már. aztán hangosan ki is mondta. azazhogy Buborék. nagyobb sikerrel járna. s hallotta lassú szívverését. Nagyon keveset mesélt magáról. kétgyermekes anya. aztán kijelentette. hogy együtt is maradhatnának. – Megesik az ilyesmi. hogy a partnere alatt feküdt. a fertőzés tünetei később sem jelentkeztek.hogy a szexet. és erre az időre Ruth-t is befizette. Azt hiszem. hogy ez a döntés tisztességtelen és egyoldalú. hát nem tudott. rákapott az orális szexre és a furcsa figurákra. Sohasem hallott még ilyen lassan dobogó szívet. hogy magára az Úristenre óhajt támadni. A férfi az óriásnő roppant keblei közé temette a fejét. de nem is kérdezősködött. de kudarcot vallott. hogy a férje gyakran nyavalygott amiatt. voltaképp önmagam sirattam. Öngyilkos lett szegény. holtan feküdt a hálószobában. Hétfő reggelre a szeme tökéletesen meggyógyult. Egyik éjszaka Tufton arra ébredt. a mezítelenséget és a tökéletlen fizikumot egyáltalában nem kell restellni. fegyveresen. s akkor e hosszú. A lány neve Bobborék volt.

Ruth megnyomta a LÁTOGATÓK feliratú csengőt. Ennek a testes perszónának. hogy azok a nők. akár tévesen. egyre megy. arcán sok apró vérerecske. ha az ápoltak kedvükre alakítanának hörcsögöt. nem túl barátságtalanul. Ruth azt állította magáról. akár helytálló módon. mint az őket ápolni kész fiatal. azzal kisétált a külvárosba. – Mrs. Ilyen esetekben a kormánytámogatás eléggé számottevő. – Az vagyok. A vendégnek egyébként nem csupán jókora. akik nem irtják rendszeresen a bibircsókjaikból előmeredő szőrszálakat. Ilyen munkaerő részére mindig van üresedés. Trumpernek. itt üresedére számíthat egy bennlakó házi alkalmazott – mondta Ruth. hogy becsületes-e. domináns állkapcsa volt. hogy lopkodják. – Mi van? – kérdezte Mrs. Trumper elnyomta a cigijét. erős teremtés – amire aztán itt szűkség is van –. és – ami még fontosabb – olyan szobákban tengődnek. csípeje és feneke zsíros és petyhüdt. új lakó viszont még nem sínylődött benne. Trumper. Trumper egy-két évvel elmúlhatott hatvan. általában duzzadnak az önbizalomtól. olyan flóráé. hogy számos bennlakója nagy darab lóhúsnak tekintette. A munkavállaló nagydarab. Trumper nem érdeklődött túl intenzíven a fenti állítások valóságtartalma iráni. Az. mihelyt a szenilitás kórisméit diagnosztizálták. továbbá tiszta. az ágybavizelési jutalék pedig automatikusan folyósítandó. – Úgy hallom. ám Ruth-hoz képest picinykének látszott. hogy északról származik. szobája megürült. de azért éberen. sokablakos. Mrs. de sokkal több a magatehetetlen vénség. hanem igen gazdag tapasztalatai azt súgták Mrs. netán a legjobb fajtából – hátha az anyja idő előtti szenilitásban szenvedő vénség. megfelelő mutterja lehet. nem nyom a latban. tekintete barátságtalan. Trumper gyorsan vizsgálat tárgyává tette a cigarettavéget. nemrég özvegyült meg. nyakán roppant állkapcájú rémpora. potenciális pályázó tehát. továbbá van gyakorlata idős emberek ápolásában. vélte. Mrs. amelyek nyomban a plafonig púpozódnának kacatokkal. az egyik idős hölgy előző héten hunyt el. ráadásul olyan életkorban vannak. Ruth-t az irodájába kalauzolta. magányosan álló ház előtt torpant meg. ahol jókora. . Trumper nyitott kaput. – Mrs. hátha a látogatót a helyi egészségügyi szervek szabadították rá. Az igazság az. Trumper? – kérdezte találékonyan Ruth. örök búcsút mondott tiszta szemű szerelmesének. és úgy találta. mire Mrs. A külvilágban ugyanis mindig sokkal.17 Hétfő reggel Ruth gyógyultan kelt fel tourhotelbeli kórágyából. hogy némi műgonddal még meggyújthatná. amely beéri minimális gondozással. ami felvidítja a látogatókat. aki viszont még nem megrögzött ágyba vizelő. amikor a magántulajdon már keveset jelent az embernek. Rendezett bokrok sorfala állt a kertben. Mrs. hiszen a bennlakók személyi tulajdona csekélyke ahhoz. az ablakok némelyikét vasrács zárta el a sűrű repkény közepett.

aki az egész nedves matracot kicsempészte az otthonból. A koronként belátogató orvos nagy adagokban írt fel nekik valiumot és mogadont depresszió és alvászavarok ellen. – Nyomban jelentse. És emlékezzék rá: ezek borzasztó ravaszak. a fizetése: heti 85 dollár. annak az útnak a legvégén. Ivant és Mrs. amíg nem találtak számukra megfelelő aggmenhelyet. – Mire jön rá? – kérdezte Ruth. Saját nyugalmam érdekében túl lágyszívű vagyok. Itt bizony torlódásba ütköztek. – Az exkluzivitás tehát merő fantazmagória! Ne tűrje. roppant cselesen. Trumper.Mrs. A nyugierdei személyzetet – szerintük – éles választóvonallal két részre lehetett tagolni – barátra és ellenségre. Trumper. bánjon velük keményen. Mary Fisher mamája. Nyugierdőben nincsen számukra hely. – Az ágybavizelésre! – így Mrs. akkor aztán kitette a szűrüket. Persze. így a ház többékevésbé megőrizhette exkluzív jellegét. Tudok egyről. Trumper. Mi mást is tehetett? Az volt a véleménye. szabad kilátással a kertre. Volt egy nemesi rangú hölgy is ebben a traktusban. hát persze – válaszolta erre Mrs. Trumper például ellenség volt. Néha persze tovább is becsukom a szemem. hiszen puszta léte előkelő jelleget kölcsönöz e siralomháznak. akit különös műgonddal kell ápolni. hogy hülyéskedjenek. – Nagyon is boldogok. mondta Mrs. Az otthon a heti nyugdíjellátmány háromszorosát követelte meg az aggoktól. Ruth-nak szűkös hálóhelyiség jutott. aztán különben sincs hová menniük. elmagyarázván kötelességeit. Trumper egyre csak várta-leste. Fishert. amint nedves-büdös ágyra bukkan. Trumper végigvezette Ruth-t a házban. milyen messzire elmennek avégett. Márpedig ilyen hely – ezzel mindenki tisztában volt – nem létezik. Ott is senyvedhettek. Trumper. takarodhattak vissza máris a rokonok könyörtelen karmai közé. mint kellene. lévén ez a létesítmény neve. amikor behozta nekik a hajnali teát. . különszobák előjogával felruházva éltek a gazdagabbak rokonai. hogy e néniknek annál jobb. Mrs. amíg valamelyik ápoltja ágyba vizel. s attól fogva Ruth-t a barátjuknak tekintették. – Ó. A ház végében lévő szobákon kettesével. Amint a bennlakók rákapnak az ágybavizelésre. lepedőváltási szolgáltatással. Pearl Fisher. Mrs. Felriasztva a három vénséget a gyógyszer előidézte szendergésükből. az egyik hátsó szobán osztozott Ruby Ivannal és Esther Sweettel. hármasával. fenemód meg is lepődtek. Tud bánni a gyermekekkel? – Tudok – mondta erre Ruth. Sweetet igazán kellemesen érintette Ruth kommentárja. – Akkor otthon fogja érezni magát – közölte Mrs. – Maguknak mind olyan gyönyörű nevük van! – lelkendezett másnap reggel Ruth. csak hogy maradhassanak. amit életüknek nevezhettek. Trumper. A ház homlokzati oldalán. sőt négyesével osztoztak a kevésbé tehetősek felmenői. – Minden öreg egyforma! – jelentette ki Mrs. a végén mindig rájövök. Mrs. abból ítélve. hogy itt lehetnek – mondta Ruth –. Mrs. Mrs. – Bizonyára boldogok. minél kevesebbet látják Nyugierdőt. a szóban forgó dámának még külön fürdőszoba is jutott. illetve Nyugierdő minden csínját-bínját. ágya pedig túl rövidre sikerült. emlékezzék: ezek alig különböznek a gyermekektől.

meg fertőtlenítőt fecskendezett az otthonban. Gyakorta csuklott meg fingott emiatt. – Fura. – Nem jobb ez egy tüzelő nőstény macskánál. Maryt. Fisher. – Tiéd a dicsőség – ismerte el Mrs. tehát igenis joga lenne külön kuckóhoz. – Két szeletke disznóhúshoz is jogom van – couézta Mrs. ha ezt látják a látogatók. textúrája híg volt. közben gyűjtögette a nyálát. Fisher-nek. Sweet feje fölött. – Vagy. hogy ezt mondja – hápogott Mrs. Fisher már járóka nélkül is boldogult. annyit mondhatok. fel-alá mászkálva a folyosókon. Mrs. merőben újszerű gondolatot ébresztett az öreglányban: Mrs. Fisher. mindkettő olyan áldott jó lélek volt! Nagyon levertnek látszottak. így azután dupla gyorsan kifacsarta. Az. hogy bárki ismerné Maryt. hogy bújjon ki az ágyából és próbálkozzék alumíniumjárókával tipegni. Fisher ilyesmit eddig föl sem tudott fogni az ő elméjében. – Undorító -– jegyezte meg Mrs. hat héttel később pedig segítség nélkül lépcsőt mászott. – Minden anyának joga van . – Mert nem hinném. – Hetente kétszer is megfürdöm. A hónap végére Mrs. Fishert. mint ágyban fekve. Abból a téves premisszából indult ki ugyanis. mint valami meleg vén záptojásfehérje. legkevésbé a saját mamája. mogadin híján pedig C-vitamint adott neki. és ne szellentsek minduntalan. hogy éjszaka nyugtom legyen. Feleannyi idős sem voltam. megérdemelte. mire az agg nő gyomorfájdalmai alábbhagytak. aki én lennék. egy alapvetően ellenséges érzületű világban. és fésült és törölgetett. Fisher. Mindig is ilyen volt. Úgy kell neki. – Különszobára lenne szüksége – lázította Ruth. Ruth rábeszélte Mrs. hogy ismeri a lányát. ám Mrs. hogy gumigyűrűt toljanak fel a seggembe. – Jól átvert – jegyezte meg ezután Mrs. Majd hamarosan közölte Mrs. amit pedig megfontoltan állíthatok. – Kurvajó. A pasasnak sok dohánya is volt. akit szerettem. mint az a strici. aztán csak köpött. Hogy van a kislányom? – Remekül – ragyogott Ruth. Lázár nem pattant így ki az ágyából. Trumper. ehhez jogom van. Saját élettérhez. Fisher. továbbá barna rizzsel tömte Mrs. A Lebensraum mibenlétét ki is fejtette Mrs. Ivan és Mrs. hogy minden egyénnek jogai vannak. jogom van hozzá. Azzal a vénasszony kiköpött. folyékony. majd egy héttel később megismételte a mondottakat. Másfelől meg nem művelnek annyi huncutságot ágyon kívül az öreg csótányok. amit elérni képesek. hogy ehelyett B-vitamin-tablettákkal tömje. hogy az emberek csak azt kapják. csakhogy Mary negyedannyi sem. Ivan és Mrs. Ráadásul cucista is volt. Az ágy végéből a legtávolibb sarokba tudott köpködni. – Minden embernek istenadta joga. Sweet pedig nyugtalankodni kezdett e basszusok hallatán. Születésétől fogva átláttam rajta. ha úgy tartja úri kedvem. hogy ne kopjon föl az álla. hiszen én is odavaló lennék. amit a hazámért tettem. Fishert. Ruth ezért elvette tőle a valiumot. Mocskos vén alak. Hátraszegte a fejét. – Mindazok után. – Vagy. mint az ablaküvegen. Anyaga. ugye egyetértesz? Ruth babbal meg almával meg káposztasalátával. – Elvette tőlem a férfit. – Új szeretőt szedett össze.Egy teljes héten át Ruth egyre csak csevegett és cirógatott. – Vagy. Fisherrel. A szennycsatornába való. mint ez a vén csont. Mrs. Fisher üres tekintettel meredt rá és nem reagált. Egyfelől. Az új doktrínát tehát azonnal és jókedvtől duzzadva magáévá tette. Ruth feltörölte a köpetet. – Ön nem ágyhoz kötött.

Mrs. ujjai közt az orrát fújnia. sőt a közös társalgóban is egyetértő motyogás-kaffogás visszhangzott e lázító igék hallatán. Emiatt pedig Mrs. Mást se láttam a rohadt életbe! Persze. Trumper szinte biztos volt benne. hogy a drabált széles ívben kirúgja. Trumper igen gyakran érezte. amikor és ahogyan akarja. – Ami azt illeti. Akkor nem hiányolnám úgy a látogatókat. Trumper –. Mrs. aki fölnevelt és támogatód volt nehéz évek során. szeme pedig fenyegetően csillogott. életük végén az emberek csak azt kapják. szeretettel üdvözlöm a drága kicsiket. Pearl – De hiszen nincsenek is kicsinyei – jegyezte meg Mrs. Önök. Subát a subához. hogy egy szobán osztozzanak. ahelyett hogy az én fülem rágnák minden semmiség miatt? Mrs. a vége viszont az utolsó ítélet. amit megérdemelnek. Fisher. . milyen magányos ez a kutyaélet. Az én életem is sokkal-sokkal jobb lenne. Minden jót kívánok neked és a tieidnek. ahol az ambulánsok műanyag karosszékbe rogyva ültek a falak mentén. a kedves lánya elég keveset tejel.köpnie. hogy valóban a csatornában lett volna a helye. netán hálájuknak adva hangot. melynek programját nem értették. ha ennyire finnyásak? – háborgott Mrs. Mindenesetre szegények nemigen értették. Fisher. Tudja. mélyen tekintve a gines pohár fenekére –. Fisher. Fisher tehát írt a lányának. hogyan tudna szert tenni akkor olyasvalakire. Trumpernél. Mrs. – És honnan szerzi hozzá a nehéz dohányt? – kérdezte Mrs. Trumper. Mert az élet már ilyen: az eleje csupa kéjgáz. – Hát tehet nekem egy szívességet! – Az igazság az. ugye? Mert a főnéni szívesen eltréfálkozott az ápoltjaival. mert magának nincs meg a címe. másrészt viszont az a gond kínozta. Tudom. vizet a virágosvázákba. – Nem tud – csillapította Mrs. mit makog. ugyancsak kiérdemelték. nagyon elfoglalt vagy. Ruth diktálta a levelet. Kedves Marym. hogy mindeme zavargások Ruth megjelenése kapcsán robbantak ki. – Miért nem ápoljak a saját anyjukat. szellentenie. Sweet és Mrs. Trumper. Mindezek miatt a látogatók nemhogy lecsillapodtak volna. de azért néha gondolhatnál szülőanyádra. amint azt Ruth-nak mondogatta. melyekben a lét gyakrabban cserélik legfőként dáliaszezonban. Fisher. tiszta és dolgos. a tévékészülékre meredve. Fisher különszobát követelt magának. nem is érthették és nem is volt szabad megérteniük. hanem extra kispárnát. aki ugyanilyen baromi erejű. külön televízióval persze. hogy ennél sokkal rondább műveletre szólította fel a főnénit. S a hálószobákban. A mutatóujja meg a hüvelykje között össze tudná roppantani őt. – De igenis megvan! – csattant tel Mrs. öreg hölgyek lemenőire áll a mondás: „akkor lássam az édesanyám. Szerető Mamád. ha befizetnél egy különszobára Mrs. csészét-tányérkát kezdtek követelni. régen látogattál meg engem. Ivan. Mrs. lévén. – Majd saját kezűleg írok a lányomnak – mondta Mrs. így aztán két malomkő között őrlődött: egyrészt mély vágyat érzett. ismerik. amikor a hátam közepét”.

– Immár vannak – informálta Ruth. – Milyen furcsa – állapította meg Mrs. Fisher. – Ravasz ribanca! Mindig az anya tudja meg utoljára. De láthatólag nem óhajtott több információt. Ruth személyesen adta postára a levelet, mivel az otthonból írott sorok valami okból sohasem jutottak el a címzetthez. Hamarosan meg is érkezett a válasz – Ruth szedte fel a gyékényről, ahová bepottyant, Mary Fisher hangyányi, bűbájos betűivel, melyek közölték a mamával, hogy több anyagi eszköz nem áll rendelkezésére, de azért reméli, hogy a mama jól van és boldog. Ami őt (Maryt) illeti, mostanában borzasztóan elfoglalt; az infláció annyiban érinti, hogy kétszer olyan keményen kell dolgoznia, mint eleddig, továbbá rengeteg szájat táplálnia. A helyzet az, hogy ha a mama nem fogyasztana annyi sherryt, ő igen hálás lenne érte. Ugyanolyan békés, nyugodt életet kíván önmagának, akárcsak a mamának, és üdvözli szerető lánya és a többi. – Szegény lánya – siránkozott Ruth – láthatóan keményen robotol! Talán segíthetne is neki, Mrs. Fisher. Gondolt-e már erre? Hátha a mamának a lánya mellett lenne a helye, már ha megtehetné. És ha van ereje, hogy eljusson hozzá. Ám Mrs. Fisher csak kényesen hátradőlt új puha párnáira, bekapcsolta a tévét, sandán pillantott Ruth felé, majd kijelentette: néha megfordul a fejében, vajon miben is sántikál ez a Ruth, de akármiben is, azért ő mellette áll. Csak épp esze ágában sincs meglátogatni a lányát, hogy aztán egy házban-toronyban! – éljen vele. A vénség ezután egy bizonyos Hopkins nővérről kezdett hadoválni, aki jó volt hozzá, csak sajnos némi vagyont örökölt, ezért menten elhúzta a csíkot Nyugierdőből. Miután pedig Hopkins nővér eltűnt a balfenéken, Mrs. Fisher úgy döntött, hogy a legbiztosabb immár ágyban maradnia. – Ez a Hopkins nővér – locsogott Mrs. Fisher – kis növésű volt, akár az élére állított kutyaszar, ám széles, mint egy kredenc, az ereje meg, akár egy őstuloké. Persze maga is akkora, drága Ruth, akár egy ház – hízelkedett a vén csont –, de hát ebben a házban jól jön a vonóerő. – És mi lett a nővérkével? – így Ruth. Hopkins nővér az elmebeteg bűnözők kórházában vállalt állást, mesélte Mrs. Fisher, ahol nem olyan kirívó a különbség jómaga meg az ápoltak között. Ruth marhajól kijött volna azzal a nővel. Senkinek sem árt, ha van barátja, ő mégsem hajlandó a lányával élni. Miért is tenne ekkora szívességet annak a kis kurvának? – Mégis meg kellene bocsátania neki – agitálta Ruth. – Mondjuk, épp csak annyi időre lakhatna vele, amíg az ujjammal így csinálok ni: csatt! Csupán föl kellene másznia a vonatra, majd az odaviszi vizitbe. – Vén vagyok már én a vonatozáshoz. – Miért lenne az? Hiszen csak hetvennégy. Mi az? Kutyagumi! – Asszem, különben el is mehetnék – adta be a derekát Mrs. Fisher.– Mondjuk, egy szép vasárnap délután. – Majd én fölrakom a gőzösre – biztatta Ruth. – Retúrjegyet veszek, aztán telefonálok, és megkérem az inast, hogy menjen ki ön elé. – Inas? –tátotta el a száját Mrs. Fisher. – Fogadok rá, hogy ott aztán van egy kis etyepetye! – Én is fogadást mernék kötni rá – bólogatott Ruth.

– Előttem nem tud titkolózni az a kis szuka – mondta büszkén Mrs. Fisher. – Átlátok rajta, mint a rögöny. Majd én kiosztom azt a görényt. Egyik vasárnap reggel Ruth kiürítette Mrs. Fisher gyógyszeres üvegcséjéből a placebotablettákat (csupa aszpirin volt!), majd valiummal és mogadonnal töltötte meg a fiolát. Vasárnap ebédidőben, miközben Mrs. Fisher a kantinban tömte a majmot, Ruth saját szekrényének tartalmát ráözönítette a vénasszony ágyára. Majd behozott egy vázát, teli hervadó dáliával, elnyomva minden lehető szagmintát, legalábbis időlegesen. Vasárnap délután pedig felöltöztette Mrs. Fishert legjobb bíbor, zöld meg piszkosfekete ruhájába, majd fölrakta a vonatra, miután jegyet váltott neki az Öregtoronyhoz legközelebb eső indóházig. Akkor visszatért Nyugierdőbe és Mrs. Trumper irodájából föltárcsázta Garcíát, közölte vele, hogy Nyugierdőből beszél, továbbá ezúton tudatja a spanyollal, hogy Miss Fisher mamája útban van egy huszonnégy órás látogatásra, nem lenne-e olyan kedves García, hogy fogadja az állomáson? Ruth tehát kemény tényeket közölt igen célszerűen, mielőtt pedig García Mary Fisherrel konzultálhatott volna, gyorsan lecsapta a kagylót. Odaült a telefon mellé, és várta, hogy őrjöngeni kezdjen a csengő. Hamarosan kezdett is. Mary Fisher volt a vonalban. Meg sem várva, hogy kihez sivalkodik, kihez nem, a vár úrnőjének nyomban peregni kezdett a nyelve; sokkal magasabb hangfekvésben a szokásosnál. – Ez egyszerűen megbocsáthatatlan, Mrs. Trumper – sivalkodott Mary Fisher. – Elsőként is, ma este egyszerűen nincs ellenvonat. Másodjára, legalább egy héttel előbbre vártam volna szíves értesítését, harmadjára pedig mit gondolt vajon, amikor szabadon engedett egy szenilis vénasszonyt, hogy vonaton vándoroljon országszerte, pillanatnyi elmezavarában szállva fel egyik szerelvényről a másikra? Bármi baleset érheti! – Nem Mrs. Trumper beszél – közölte Ruth elváltoztatott, de kifogástalanul úri hangnemben –, hanem az egyik főnővér. Mrs. Trumper temetésre ment. Ha ma este nincs ellenvonat, akkor az a legjobb, ha éjszakára ott marasztalja a mamát, majd reggel visszatranszportálja. És nem értesíthettük időben, mert a mamája sem közölte velünk utazási szándékát. Végtére ő is emberi lény, felruházva teljes emberi jogokkal, nem pediglen holmi csomag; úgy jöhet-mehet, ahogy csak kedve tartja. Továbbá nem is szenilis. Az utóbbi időben egészségi állapota bámulatosan javult, amiért itt valamennyien igen hálásak vagyunk a Teremtőnek, amiként önnek – mint a lányának – szintén hálát kellene éreznie. Mary Fisher nem is bajlódott a válasszal, hanem szó nélkül letette a kagylót, miután felismerte, hogy a vonal túlsó végén egyenlő ellenfélre talált. Ruth csak várt türelemmel. Rövidesen García jelentkezett, közölve, hogy Mrs. Fishert holnap reggel fölteszik az első vonatra, azért szükséges lenne, ha valaki – a nyugierdei ápolószemélyzet tagjai közül – várná a főpályaudvaron. – Ez csak természetes – mondta higgadtan Ruth. – Persze az is, hogy a taxiköltségeket Mary Fisher terhére írjuk. Kissé még várakozott, abban a reményben, hogy a következő hívó fél megtagadja a mama taxiszámláit, de hívás nem jött. Mrs. Trumper hat harminckor tért vissza Mrs. Sweet temetéséről. Mrs. Sweet állapota az utóbbi időben gyorsan hanyatlott, amióta Mrs. Fisher távozott a hátsó kórteremből, hogy csatlakozzék az ambuláns esetekhez.

Nyilvánvalónak tetszett, hogy Mrs. Sweetnek a helyzet elfajulására, méla undorra és bágyadt lemondásra lett volna szüksége az életben maradáshoz. Egyedül a táplálék nem tarthatta életben. Mrs. Trumper, miután visszatérve Ruth-t találta az irodájában, mindezt szemrehányón meg is jegyezte. – Az élet célja nem lehet a létezés meghosszabbítása – mondta erre Ruth –, csupán minőségének determinálása. – Mindez rendben is van – pattogott Mrs. Trumper –, csakhogy most itt állok egy üres ággyal, az ápoltakat meg túl sietősen kell áthelyezgetnünk. Mindez nem gyakorol kedvező impressziót. Ruth ekkor közölte Mrs. Trumperrel, hogy Mrs. Fisher egész éjszaka távol lesz, mintegy házon kívül, lányának kifejezett kívánságára. – Felőlem oké, amíg nem kíván költségmegtérítést– mondta humánusan Mrs. Trumper –, különben azt csinál, amit akar. Nem mintha hiányozna nekem az a vén orrszarvú. Kevésbé unalmas, mint a többi csoroszlya. Egy ilyen helyen, mint a miénk, az ember belehalhat az unalomba. Ami azt illeti, sokan ki is nyuvadnak miatta. Nézze csak Mrs. Sweetet! De legalább jó állapotban maradt a matraca. – Szerintem meg kell mondanom önnek – így Ruth –, hogy Mrs. Fisher ágya az utóbbi időben kissé nedves volt. – Nedves? – sikoltotta Mrs. Trumper. – Mennyire nedves? – Nagyon. – Ágyba vizelés! – rikoltotta elszörnyedve Mrs. Trumper, nyomban megváltoztatva Mrs. Fisherről alkotott kedvező véleményét, azzal borzasztó erőfeszítést tett, minthogy talpra állt. – Ha igaz az, amit mond nekem, Ruth – hörögte Mrs. Trumper, miközben baktatni kezdett a lépcsőn –, ez igen súlyos fejlemény. Kötelességem menten kivizsgálni. Senki se mondja majd, hogy Nyugierdőben gondatlanság vagy nemtörődömség uralkodott el! Mrs. Trumper odafenn előbb megtapogatta, majd meg is szagolta Mrs. Fisher matracát. – Idült vizeletszivárgás – állapította meg a diagnózist. – Mindig azonnal megérzem. Mióta folyik ez a dolog? – Kábé egy hónapja – vallotta meg Ruth. – Nem szívesen közöltem önnel. Szegény Mrs. Fisher! Végül is nem tehet róla, hogy képtelen visszatartani. – Ki van rúgva! – üvöltötte féktelen haragra gyúlva Mrs. Trumper. – Nézze csak ennek a matracnak az állagát! Valóban csuromvizes volt. Ruth az utóbbi időben üvegszám hordta a barnasört Mrs. Fishernek, sőt hozzá kellő mennyiségű sherryt is. Ezután Mrs. Trumper felcsörögte Mary Fishert, és közölte: semmi pénzért sem tűrheti, hogy Mrs. Fisher visszatérjen Nyugierdőbe, sem holnap, sem bármikor. Nyugierdő végtére idős emberek szeretetotthona, nem pedig ágybavizelők gyógykórháza. – Megértem, hogy a lepedőkért, ágyruhákért pótdíjat szab – mentegetőzött Mary Fisher –, továbbá feltételezem, hogy nincs más választásom, minthogy megtérítsem az okozott kárt. Az előbbi kijelentést mégis kénytelen vagyok zsarolásként felfogni. – Úgy látszik, ön nem egészen ért engem – szögezte le Mrs. Trumper. – Itt az ideje, hogy kiterítsük lapjainkat a zöld posztóra; tyúkoknak ólban a

– De hát mit kezdjek vele? – siránkozott Mary Fisher. meglehetősen magas pótdíj ellenében. 18 Mary Fisher az Öregtoronyban él és azon töpreng. csakhogy öt-tíz éves a várakozási idő a felvételi irodáikban. majd töltött is magának. Trumper diadalmasan. – Van egy-kettő. egyik fülével pedig azt hallgatva. Nem fogadom vissza. Gyéeszgére van szüksége. Trumper. ahol szívesen látják az ágybavizelőket. Úgy érzi: mindmind az ő eleven husikáját rágcsálják. Rövid szünet után Mary Fisher. amit így nevezett mindig: rokonirecitatív. amit én. minthogy az otthonnal meghívásos interurbán beszélgetést folytatott. Mostanában Mary Fisher gyomra ég a pezsgőtől. sós permet dobol a vastag síküveg ablakokon. Másik kezével eközben ravaszul kinyitott egy ginespalackot. fél kézzel markolva a kagylót. Mary Fisher nyíltan bőgni kezdett. – Olyan nincsen – dörmögte Mrs. az árhullám duzzadozik. befejezte a társalgást. Ruth már csomagolt. Eléldegélne ő az Éjmadár sétányon vagy bárhol. A csillagok forognak az ég boltozatán. – Tudja ön. nem is palástolva a hangjában bujkáló röhögésrohamot. hogy meggyőzze Mrs. Mrs. mióta nem voltam én vakáción? – Azzal hátradőlt a fotelban. hanem fenékig issza az egész palackot. Imádja az új környezetet. Mostanában nem töprenkedik oly könnyedén. egy szórakozott szeretővel meg egy duzzogó inassal. – Ugyanazt. gyorsan ezt rebegte: – De hát Bobbo meg én épp vakációra készülünk! – Akkor meg vigye magával a muttert. az elmúlt tíz esztendőben – vágta ki gőgösen Mrs. aki kielégítőnek tartotta a csevelyt. – Akkor meg ön is maradjon otthon – válaszolta Mrs.helyük. pátyolgatást. hogy közölje: újra beiktatja a személyzet tagjainak sorába. két gyermekkel és egy ingerült vén anyával. Trumper. mi a szerelem. Trumpert anyjának visszafogadásáról. Mary Fisher hamarosan feladta azt a reménytelen kísérletet. amelyik befogad ilyen boldogtalanokat. – De hiszen ez abszurdum – mondta erre Mary Fisher. punktum. az új embereket. de Mary Fisher tekintete befelé fordul. Trumper. csakis a dicső természetre. nem képes már minden kortyot lassan szürcsölgetni. – A gyéeszgé Gyöngéd és Szerető Gondoskodást jelentő mozaikszó – így Mrs. Trumper. csakhogy mire fölért. . Az ön édesanyja hazatért a saját csirkeóljába. majd olyan szeretetotthon címe után érdeklődött. hiszen nem figyel semmire. többé nem leli örömét az ilyen tüneményekben. mielőtt szembenézne a soron következő házi botránnyal. Azután felment Ruth szobájába. – Az meg mi a manó? Netán valami új gyógyszer? – Mary Fisher hangjában most először lehetett érezni némi halvány reménykedést. – De hiszen nem vagyok én kedvesnővér! – Nem is igényel a mama ápolást. Mary Fisher az Öregtoronyban él. – Ápolja csak és próbáljon kijönni vele.

akár az irodalomban. Szeretné kivívni. vagy legalábbis szeretne az lenni. ő saját életének heroinája. hogy a férfi jó véleményt alkosson róla. nem szívesen nézi. aki Vronszkijt szereti. Fisher. amit ő nem. hogy a füstölt lazac sótartalma igazából nem is számottevő. ráléptek az ékszerekre és szobadíszekre. Bobbo szexuális rabságban tartja őt. továbbá testüket megfeszítve le-letörögették a drága heverők háttámláit. mint Anna Kareninán. ha Mary Fisher durván beszélt Ruth-ról. idő előtt megvénült mamájukként. Csakhogy Mary Fisher nem legjobb barátnő. S az Öregtorony sem volt többé ugyanolyan. spirituálisabb szerelem kerítené hatalmába a hőst és a hősnőt. mégis inkább a vonat alá fekszik. hogy a fátum vonzotta őt Mary Fisherhez és az igaz szerelemhez. állította Bobbo. s jóllehet Mary Fisher kifejti. hogy milyen kényelmes lenne. netán kénytelen arzént szopogatni. – A múltból? Egy frászkarikát! – sivította a pisiszagú vén Mrs. – Még a napjára is emlékszem. immár itt is. Mert Bobbo kedvező véleménye kellemes éjszakát ígér az ágyban. Minél több jut neki Bobbo testéből. A gyerekek szutykos kis mancsukat a hófehér falfelületre nyomták. amiként az ő hősnőinek legjobb barátnőit is mindig megigézi a hős. a legjobb barátnő mindig az árokban végzi. akárcsak ama híres bővérű Bovaryné. Bobbo nem szívesen hallgatta ezentúl. ezért mindent megtenne. Andy. Bobbót pedig özveggyé.A füstöd lazacot Bobbo is túl sósnak érzi. méghozzá elég gyakran. a törvény ugyanis megtagadja a válást attól a férjtől. vagy dobálóztak velük. Hát ez a legjobb barátnők sorsa. roppant csörömpölés közepett fölborította Mary Fishernek bácsikájától örökölt ingaóráját. – Nem is maradt meg más a múltból. és emiatt most már úgy istenigazából ágyba vizelt. csak épp néha úgy látta a dolgot. A szexuális igézet az életben is épp annyira tragikus állapot. melyet az orvos írt fel neki. mielőtt tisztább. focilabdával zúzták össze a fényes ablaküveget. És Mary Fisher sírt. amikor a vár úrnője olyasmit vesz magához. melyet részben ő – Bobbo – távozása idézett elő. vérnyomása egyébként enyhén felszökött. A törvény továbbá holttá sem nyilváníthatta az asszonyt. aki az egyik doberman hátán ülve lovaspólót próbált játszani. Vagy a vonat megy át rajta. annál többre vágyik. nem is kívánta az élettársi köteléket felbontani. Mary Fisher tisztában is van ezzel. . részben otthonának véletlenszerű porrá égése. bizony eléggé komplikált érzület. de hát mit is tehetne ennek érdekében? Vagy ez ellen? 19 Bobbo nem vehette feleségül Mary Fishert. Mary Fisher elemzi a szerelmei és úgy találja. Néha még lamentált is amiatt. tollaspárnából rögtönöztek trambulint. Ruth eltűnt – traumatikus állapotban. aki ismét rákapott a mogadonra-valiumra. mint azelőtt. amiként mindenütt. Mert elsőként is. Nem tagadta ugyan meg szerelmüket. Gyakran szolgálnak fel az utóbbi időben tonhalas szendvicseket. ha sose került volna rá sor. még a gyermekeit is nevelné. Mary Fisher könyveinek kezdetén. a férfi nem hisz neki. aki képtelen előteremteni a feleségét. mint ez a szegény óra! – De hiszen ezek csak tárgyak – vigasztalta Bobbo.

bár néha úgy gondolta. igen drága mulatságnak bizonyult. ding-dong pendülések kíséretében. Mary Fishert pedig megzavarta. Néha az látszott a legalkalmasabbnak. hogy a tengerésznépet távol tartsa a szikláktól – megszűnt. most könnyedén tűnt el a balfenéken . A férjed – aki jog szerint mellesleg az enyém volt. nem is korlátozta romboló tevékenységüket. s ezt nekik is érezniük kell. azokat Mary Fisher ugyan nem és vice versa. az óra halálában is élt még. Mary Fisher pedig könnyes arccal üldögélt a fölborított ingaóra mellett. – Most itt az otthonuk – jelentette ki –. miután egyszerűen csak nekitámaszkodott szegényke. miután lecsapták bárddal a fejüket. hogy a fejébe szállt volna. diszkriminatív intézkedéseket sem léptetett hatályba. Akiket Bobbo kedvelt. Aztán ügynököket kellett alkalmaznia a várúrnőnek. melyekhez képest túl fiatal volt még. aki vendég tehát kivárta volna ezt a fázist. ezért hát nem mondta ki e tervezett igéket: – De hát én nem így gondoltam. Nem mintha az utóbbi időben tolongtak volna a vendégek a toronyban. hogy Mary Fisher azért hibás ebben. hanem egy sereg más kliensének támogatása végett is. könyvelőket. Egyáltalán nem így! Aztán Nicolának sikerült ledöntenie és darabokra törnie a Bang & Olufsen márkájú hifitornyot. hogy eredeti rendeltetése – mármint az. most. ha nem hívnak meg egy árva lelket sem. bájos pici rugói és a masinéria egyéb darabkái még mocorogtak a belsejében. hiszen ami ma még kelendő. gépírónőket. s egyéb. mint a legutóbbi regényem.és karbantartása. És az úrnőnek költséges ízlése volt. hogy legalább a bort be tudja szerezni. – Anyjára üt – kommentálta e mellyesedést Bobbo. mellyesedik a lány. Te pedig az édes mostohájuk vagy. Nicolának például – egész váratlanul – dús didijei nőttek. akár a csirkék torzója. holnapra már nem az. Most. ám Mary Fisher szájpadlása olyan érzékeny volt. – Végül is megengedheted magadnak. hogy így van. bár azt még nem. Mary persze vonakodott elismerni efféle distinkciókat. nem csupán saját szolgálatára. passz. de legalábbis Isten akaratából. – Végy másikat – javasolta Bobbo. pusztán csak kelendők. hogy Bobbo ajkai közben a fülcimpáit harapdálják. hogy ezek a limonádék a legkevésbé sem jók. szenvedtek szegénykék már épp eleget. – Bobbo viszont tudta. igen-igen törődött velük.amikor az első férjed hazacipelte azt a ronda ingaórát egy ócskástól. Bobbo mégsem vetette szobafogságra pajkos lemenőit. hogy egyetlen éjszakán száz dollár értékű óbort legurított anélkül. Ahogyan Mary Fisher mondogatta volt: – Csak annyira vagyok jó náluk. Nicola meg Andy állandóan vitatkozott és bömbölt egymással. te is jól tudod. De valóban megengedhette-e? Az Öregtorony fenn. Mary Fisher akkorra már megtanulta. hogy a gyermekek elveszítették az anyjukat. akik mind-mind finoman ringatóztak a Fisher-siker csalóka és – meglehet – időleges dicsőségének langyos tengerén. Mellesleg ott voltak a gyerekek. Nem érezte felelősnek magát gyermekei szenvedéséért. Bobbónak hízelgett. Ha pedig vendégeket fogadtak. Úgy vélekedett. mindezek láttán sem. És ezen nem lehetett változtatni. tízannyi is elfogyott. A személyzet pedig csak vihogott. ha nem is jog szerint. továbbá szolganépet. hogyan nyöszörögjön. hogyan fojtsa el a feltörő zokogást.

– A cicus izgatott – mondogatta Bobbo. így idősb Mrs. valakinek hát praktikusan kellett gondolkodnia. festegetéssel és egyéb körömápolási kérdésekkel. Trcs. ez a valaki pedig ki lett volna más. Ügyfelei között – hála Mary Fisherrel fenntartott kapcsolatának – immár számos. volt otthona. a macskát kényelmetlenül érintette a környezetváltozás. Többé-kevésbé megkapta. A macskanyál valamely fehérítő hatású savtartalma pedig anyamacska-didinyomokat hagyott a kárpiton. amire vágyott. Volt gazdag. munkatársaira ruházva. rázkódj. Fisher csatlósává szegődött. igen vagyonos. De általában véve Bobbo boldogan éldegélt. Ekkoriban ugyanis Mary nem volt a legjobb formában. hogy egy időre megvonja tőle szexuális szolgáltatásait. ami után mindig is sóvárgott. szóval kissé lerobbant. te torony! Irgi cicát is elhozták. Lassan megértette. rázd csak. trcs mindenütt! A doberman szőre – szerencsére – rövid. Bobbo szerint igakán természetes fordulatként. Nem bízott ugyanis Garcíában. így aztán megfertőzte a dobermanokat is. hadd csatlakozzék a háztartáshoz ő is. fiatal nőkről. Ily módon Irgi tönkretette Mary Fisher néhány legbájosabb ruháját. vakaródzásuk éjjel-nappal alapjaiban rázta meg a torony minden szintjét. sőt stílusa is volt. Adj neki több tejet! – Meddig tart vajon ez az „idővel”? – Évekig – ismerte el Bobbo. Irgi újabban rákapott. ám hamarosan rá kellett döbbennie. a gyakorlati részletkérdések árhulláma meg elözönli a szerelem sívó homokdűnéit. Póráz. mivel pedig ezer gondja között mégsem bíbelődhetett reszelgetéssel. a spaniel addigra már az öregtoronybeli háztartás figyelemre méltó tagja lett – a tűzvész után Bobbo visszakérte a kutyust a szomszédoktól. e szennyeződéseket a száraz vegytisztítás sem tüntethette el. épp ilyesfélét akart. hogy ezt műveli a szerelem egy asszonnyal. Volt családja. A dobermanok ezért mindig szimatot kaptak. akivel korábban összehozta a sors. amilyent kívánt. akkor csak annyit kell tennie.Bobbo kifelé bámult az Öregtorony síküveg tábláin a habzó tengerárra. aki imádta. az éj sötét óráiban mintha a legerősebb hullámverést kiálló kőfalak is megremegtek volna – trcs. Éjszakánként meg-megreccsen az ágy. és egyre az életen-halálon-igazságon s egyéb titkokon töprengett. hogy addig is hízelgően nyilatkozzék csinos. Andy lába döbbenetes bűzt árasztott. ha nem Mary Fisher. oda is hullottak a szálak mindenüvé. Így azután a torony úrnőjét zavarba ejti. aggodalmat ébreszt benne. Odakintről beözönlik az anyagi világ. a sérült körmöt a szájába . hogy a traumán kívül szegény kani bolhát is szerzett – vagy rühöt? –. egyszóval sikerül térdre kényszerítenie. Bobbo hetente kétszer járt be városi hivatalába. a spánielé viszont hosszú. trcs. akárcsak kiscica az anyai emlőket. hogy Mrs. és őrjöngő ugatással vágtattak át az Öregtorony termein. A dobermanok viszont erős testű ebek. Ha ez a hölgy elégedetlen vele. – Idővel csak megszelídül. reszkess. Néha megrepedeztek a körmei. a felelősséget kissé elsietve. s tisztában is volt ezzel a ténnyel. A hét többi napján otthon dolgozott. ha nem is kiváló író is szerepelt. Fisher aszott ölébe szökkenjen. szépséges és híres-neves szeretője is. s titokban nyalogassa kétes illatú ruháinak selymes fodrait. Ennél hosszabb ideig nem szívesen tévesztette szem elől Mary Fishert.

Ha ugyanis Mary elveszti kapcsolatát a tömegekkel. vagyis az legyen. Ha Taskentben. Ám a férfi ennek hallatán a szemöldökét morcolta. részletes átdolgozás céljából. akkor ez igazi tragédia. a fogaival cibálta. de igazán. hanem az olvasóié is. illetve állítsa takarékra a vérszomjat férc-műveiben. Nagyobb műgonddal barkácsolta ezt a regényt. Mármint az ő. mint sok-sok előző alkotását. Ám persze ez arra utalt. nem holmi kertvárosi ingyenkurva! Úgy értem. csak mosogasson. Hogy ne firkáljon regényeket. Ettől kétségbeesett. mint az eddigi limcsik. hasonlóképp a gyermekek. Mary. igazán fura maskarát csinált magából. vajha lennének Mary hősei kissé – komolyabbak. akkor e balszerencsét szorozzuk be nyugodtan egymillióval. ne keressen pénzt. Mert nemcsak Mary Fisher csalódása ez. s azért is húzza az igát. Azt képzelte. de Bobbo érti igazán a módját! – Csakhogy eddig mindig bevált. hogy Maryből háziasszonyt faragjon. mígnem az egész körömvég levált. Az isteni férfi például azt kívánta. hogy szépen kéri. Andy pedig Mary Fisher szuszogását. Tanúsítson több érzékenységet a művészetek iránt. hogy az ajtókat és a falakat ott kellene elhelyezni. Nicola Bobbo hörrenéseit figyelte. de még mennyire! Nem az olvasók száma esik itt latba. miért. hogy végül is jobb lesz. ügyes kígyóbűvölő. ő viszont elárulja rajongóit. Bobbo mamája. Nicola pedig igyekezett utánozni Mary Fisher öltozködésmódját. amikor csak tehette. te kultúrspiné vagy. he? Az istennő képtelen felfogni. élesebb kontúrokat gyógyjavallt a cselekmény üdvére. Mary Fisher többé nem sikíthatott szerelmi aktus közben. amit csináltam – tiltakozott az írónő. Mary Fisher épp befejezte A Vágy távoli hídja című regényét. aztán csalódottan ismét visszahanyatlik. – Bűn lenne átalakíttatni. Moosejawban. a fiúcska. felhúzta magát. – Olvasók milliói mégsem tévedhetnek!? Vagy igen? – Drága Marym. „Úgy érted. Louis-ban ezrek zsolozsmázták: Mary Fisher kell nekünk. pallérozta a regény felépítését. miért fűz össze mellékneveket más melléknevekkel. egy Mary Fisher lekente regény felé nyúl. Légy óvatos. Írás közben Bobbónak is megmutatta. Akkor pedig mégiscsak jobban ismerheti a dörgést a nagy stilizátor! Ő. mint minden bepörgött csaj a manuszának. És miért történt mindez. hogy Bobbo titkon épp ilyesmire vágyik. hogy a szó-özönből Bábel tornya emelkedjék az égnek. a hölgy selyemalsói között turkált. Mary Fisher viszont nem. ahol korábban nem nyílt ajtó és nem húzódott fal. mert az idősb Mrs. de visszakapta a textust. Bobbo javítgatta a nyelvtani konstrukciót. mint te. aztán meg kevésbé sudárak. ami az anyja sohasem volt. majd szemrehányást tett a művésznőnek. akárha a szavak amúgy csak építőkockák lennének. – Ez a hely bámulatos – mondta Bobbo. összezavarodott. Bobbolino?” – kacagott a művésznő. Mary Fisher azt javasolta Bobbónak. Mary. benyújtotta a kiadójának. Bobbo különben is egyetemet végzett. Darwinban és St. olyanok. de Bobbo ilyesmiről hallani sem akart. hanem az olvasók minőségi determinánsai. Fisher hallgatózott. hogy ily módon legalább bizonyos fokú magánéletet alakítsanak ki. fogja fel e jó tanácsokat komolyabban. céljuk pedig az. Ennél a szemétnél te . egészen az eleven húsig. háziasszony.dugdosta. ha millió és millió nő mostanság fölrezzen valiumos álmából. valami ordenáré helyet csináltatni belőle. ő pedig tanácsokkal halmozta el.

miért nem keresel másik könyvkiadót? – Mert más nem fizet olyan jól – jelentette ki nyersen Mary Fisher. az ending meg mindig happy. hogy ő – Bobbo – szőröstől-bőröstől az övé. Pedig Bobbo csomót kötött pici lábaiból izmos karjaival és még forróbban csókolta. Neked komoly íróvá kell lenned. mint a regényeiben. miközben a villanyszámlát tanulmányozta. – Hát ez nem elég? Mindig azon elv vezérel. hogy kifizethesse a lakbért. Isten bizony. mert igenis szemetet írdogálsz. Akkor pedig miért nem hisz neki a szeretett férfi. – De hiszen komoly író vagyok! Szemét! Az isteni nő igazán szenvedett. alsó végtagjaival ugyanakkor gyöngéden szétválasztja a combjait. Amíg nem találkozott első férjével. s a két gentleman egyike történetesen épp Jonah volt. hogy a Fisher-féle románcok igenis reálisak? Bobbo és Mary örök boldogságban lubickolva az Öregtoronyban? Ám Mary Fisher hangja kissé megcsuklott. hogy csinosan építkezzem. hanem a kiadóidat! Minthogy te valami magasabb célra törsz. Rossz látnom. Ha magam mögött érezhetem teljes támogatásodat. mintha kiábrándultam volna a művészetedből. mint eddig. – Drágám – mondta Bobbo (aki már három napja nem bújt mellé az ágyba – három. az élet örökkévaló. s talán ez igaz is. amit leírt. amikor feldobta a tappancsát. hogy megtámadja a papa végrendeletét. Jonah-val. semmint a tömegpiac meghódítására. nem az eleven húsában? A szerelem. ezt érezte a hölgy. miközben azt duruzsolja. Akkor pedig. csak épp arról. ami menthető – Egymáséi vagyunk – jelentette ki Bobbo. a hölgy pedig szőröstől-bőröstől Bobbóé. Mert mi is a szerelem? Könnyedén csusszanó selyemköpeny. akár a torony egere. még többre vihetném.többre vagy hivatott. mi is voltaképp az Én meg az önfeláldozás. azután vissza is nyerte kiadójának bizalmát s a magáét is. amelyben . míg a szerelem soha. ezzel a gazdag és koros szocialistával. Törékeny személyisége mélyén töredezni-repedezni kezdett ama képzeletbeli kemény kis dió kerge. amikor ezt kijelentette. S attól fogva Mary Fishernek egymagában kellett utóvédharcokat vívnia. épp csak egy picikét. nem arról van szó. s miért nem hisz abban. Igenis csomót. reális volt. Mert a kéj korrodál. igenis forróbban! Néha az egész olyan volt. hogy nem a könyvet kellett volna megváltoztatnod. egyenként huszonnégy órás napon át nem!) a könyv megjelenésének másnapján –. csak hogy mentse. Mary Fisher elgondolkodott a kéj mibenlétén. miként bocsátod áruba a talentumodat. Akkor pedig egyetlen sort sem kellene firkálnod – Bobbo most nyelvével az isteni nő ajkai közé hatol. jelentkezett Jonah egy addig ismeretlen lánya. legalábbis egy időre igen. miután nőül vette Mary Fishert. amit oly műgonddal írogat? Netán amit régebben firkált. jobb lett volna? Amikor a szerelem még csak fürtös fejecskéjében honolt. Vagy ők maguk nem eleven bizonyítékai-e. ő bizony szegény volt. aztán azon töprengett. Apja még az ő csecsemőkorában röppent ki a családi fészekből. Szegény Jonah nem sokáig kószált e földi téreken. anyjának pedig két úriembert kellett szórakoztatnia. Mary Fisher tehát a régi stílusban újra lekente a regényt (persze titokban).

márpedig minket is álomból szőttek. A kéj reális. – Hallottam. teste viszont függő helyzetbe züllött. szilárdan. miután reá hárult e kínos kötelesség. ha nyugalmi állapotban volt. mintha ő – Bobbo – sudár májusfa lenne. egy oldal dajkamese. a nagy testű kanira ugyanis Póráz megpróbált . Úgy saccolta: amolyan negyvenes.elrejtőzhetünk. Egy oldal romantika. A személyzet panaszt tett emiatt – Mi a teendőm? – kérdezte az orvostól Mary Fisher. Azt akarta. ha az istennő lehunyta a pilláit. mini bármikor. Hát ennyi. hogy Frankenstein nővérét vette feleségül. Mary Fisher. sőt az azután következő: csöppentett szocreál! Kiadói összekacsintottak. a bájos hölgy lassan megvénül. sőt súlyosabb esetben az Öregtorony téglákkal kirakott fülkéibe kisdolgozott. Hát igen. aki megint hízott öt kilót. Nos hát. nem tért ki előle. Fisher. a szerető férfi – finoman! – fölnyitotta a szemhéját. Megpróbálta. végső soron olyasmit érzett. amelynek egyik lábát csúnyán megmarta az egyik doberman (nem a szuka). amikor picike volt és nem tudott gondoskodni önmagáról. hány éves is lehet Mary Fisher. García pedig nem volt kéznél. Fisher teste és agya aszinkronba került. Meg azután a gigantessza nyomasztó emléke lassan halványulni kezdett Bobbóban. nem elég meggyőző. Erre írásos bizonyítékom is van. Akarja látni a születési bizonyítványát? He? – Annyira rühellem ezt a vacak helyet – nyafogta Nicola. Agya ugyanis merész maradt. hány éves is? Ezt senki sem tudta Bobbót viszont nemigen izgatta. szerelemmel szerette Mary Fishert. s ezt önként és minduntalan ki is mutatta meg be is mutatta. aki sohasem szerette az embert. Nehéz szeretni egy olyan anyát. ott is a citromlevet. mit műveltetek! Undorító! Állatok? –sivította Mrs. azzal hányt is. nyugtatóval kellett tömniük a vén sárkányt. hogy Mary is lássa az igazságot Mary Fisher most megfigyelhette. erősen. Mary Fisher új regénybe kapott. akinek torkán még feszes a bőr. Millió és millió nő mégsem tévedhet Vagy igen? Bobbo kék szeme az övébe bámult. És túlbonyolított: hiányzik belőle korábbi műveinek sodró erejű szimplasága. kacsói liliomfehérek. akkor viszont csak locsogott-fecsegett és az ágyba vizelt. hogy a való életnek igenis része a bánatos befejezés. amely körül boldog szerelmesének kusza gyapjúfonala tekeredik. mármint az a lidérces érzés. Ez az elfuserált limonádé nem fog tetszeni az olvasóknak. – A lányom egyébként napra pontosan ötvenéves. mindenesetre időtlennek látta az istennőt. ám a kiadói úgy vélekedtek. Egyfajta kemény realizmus zavarja benne itt is. tehát szeretnie kell a vén dögöt. hogy feltakarítsa a mocskot – épp az állatorvosnál járt Pórázzal. – Hát. sőt három hónap leforgása alatt le is kente. tehetne egyet-mást – mondta a doki. amíg a szerelem – álomból szőtt anyag. amúgy manuálisan. hiszen ő is imádta önt. Ha csitítani akarták. hogy ismét kibogozódjék. A hölgy végtére is az édesanyja. Az Angyalok ékköve címet adta e románcnak. amikor másnap váratlanul előbukkant a semmiből. Az idősb Mrs. Mégis. – Tökéletes megoldás úgysincs. – Hánynom kell tőle – csuklott nagyot Andy. gondoznia. mindent összehányt. Bobbo tehát tekeredett álló éjszaka.

de éppen hogy. bár Bobbo hangot adott ellenvéleményének. – Mary. Tudta. mert felidézte a régmúlt éjszakákat. a mélyben. Mary Fishert a Vogue egyik fotósa azon kapta. igaz. hogy megmeneküljön? . ám García maradt. García béremelést követelt. lelkifurdalás nélkül. mennyire szeretlek. a roppant tengerár ostromolja az örök életű sziklákat. Fisher ágyába. túl keveset is. A két szobalány erre felmondott. – Csak nem vagy rám féltékeny? Tudod. te strici? Egyik szerdáról csütörtökre virradó éjjel Mary Fisher-nek zokognia kellett a családi szeretethiánytól. Mary! – kiáltotta a sebzett Bobbo. csak épp szerette volna tudni. – Milyen bőrben van? – kérdezte egyik alkalommal Ruth Garcíától. hogy elkergesse a behatolót a fészkes fenébe. hogy alakulnak a dolgok az Öregtoronyban. gondolta Mary Fisher. hogy csillogó barna szemének sokat ígérő pillantásaival megbűvölje a szobacicusokat: maradjatok. szomorú vággyal a szívében. Csak nem megyeget kifelé a divatból? Hat éve senki sem filmesítette meg romantikus irományait. Mit tegyen hát. Fisher ezt állította. piha. időről időre ugyanis felhívta telefonon az inast. lassacskán szívesebben elviselné a halált. a fényképészt ösztöne vezérelte a toronyba. megállt az úrnő ágya mellett. García pedig nem azért szolgált a háznál. kifene csusszanjon mellé? A dobermanok? Mary Fisher mindent akart. nem kellene. García pedig meghallotta a sírást. mindig a pénz! – mondta Mary. – Egyre öregebbnek látszik – mondta komoran a komornyik. vagy barátaival múlatta az időt. Balkonja alatt. bár nem egészen így érzett. s akkor az úrnő meg mit is tehetett? Ez a nyomorú lakáj túl sokat tud. kissé óvatosabban bánnunk a pénzzel? – Ah. hogy épp tányért mosogat. A legutóbb kiutalt honorárium csökkenő tendenciáról tanúskodott. Te vagy életem alfája és ómegája! – Kivéve szerda esténként. méghozzá fürgén. most ezen is elgondolkodott. az írónőnek pedig nem volt annyi ereje. Az úrnő ugyan távozásra szólította fel. A barátaival? – Ó. teljesen összezúzzák a jelen és a jövő malomkövei. Mindig is. S az úrnőnek nem volt más választása: fölemelte neki. García mindig megmondja neki. de igazán. Mary Fisher Angyalok ékköve című regényét végül kiadták. Ez idő tájt elég gyakran az irodájában éjszakázott. de ha felmond. amikor a férfi az ágyába csusszant. 20 Mary Fisher az Öregtoronyban él. a múlt párnáit viszont nem gyömöszkölheti a kettő közé. Így azután nem is sikoltott. akkor aztán neki (Marynek) ugyan lőttek. pénz. Legalábbis Mrs. „csak úgy”. drágáim. Mert akkor hol lógsz. mint az életet. Irgi cica meg épp ezt a napot választotta ki rá. de úgy. és lassan. Bobbo egyre terhesebbnek érezte a kocsikázást a város és az Öregtorony között. Különben is. hogy ne veszítsen semmit. Mary Fisher iránt ugyanis nem érez többé lojalitást.hátulról fölkapaszkodni. hogy belevizeljen Mrs.

s aki ugyancsak a diákok vonulását leste. mint egy vödörre való kukacot. de csinos arcú fiatalembert. maga egészen jól elboldogul oklevél nélkül. – Én viszont aztán nem. mit tehet az érdekében. aki magányosan kuporgott a könyvei fölött egy sötét sarokban. miközben elnézegette a ki-be járó ifjoncokat. Ám én sóbálvánnyá változtattam. a másik szerint matematikából. elmeháborodottak légióit ápolgatja. amit más a szíve szerint nem végezne. sután bicegve a régi és az új nemzedék felezővonalán. Pedig majdnem sikerült neki. nem pusztán kurvabárcáról vagy utcai kábítószerárusi flepniről. Én. a férjemé. Ruth . A fiú elismerte. vagy cédulákat meg apró csomagokat csúsztattak elébe. lyukat keresve a vödrön. hogy szakvizsgát tett angolból. patkányodúk – mondta a fiú. Az egyik igazolta. S nem szabad azt hinnie e nőnek. és úgy látom. lévén munkaigényes feladat. 21 Mindig meg lehet élni abból. rabokat őriz a börtönökben. de ahhoz azért elegendő. – Kíváncsi lennék.Mary Fishernek le kellene mondania a szerelemről. De azért megnézi. érdeklődéssel. Azok meg időnként odaléptek az asztalához. s eléggé összeszedje magát ahhoz. múlt s jövő között. El kell foglalnia a sors kijelölte helyét. A kormányok épp ezért kürtölik világgá derűsen: mindig van munka azok számára. így a fiú. vagy megveti az ágyakat olcsó hotelekben. – Egyre inkább úgy látom a világot. Az ilyesmit persze nehéz megorganizálni. szerelmesének kreatúrája. mint bárki másnak. – Mindig léteznek kiskapuk. annak talán mégis szüksége lehet papírokra. ám tiszteletteljes diszkrécióval. egy-két órán át feketét szürcsölt. hogy most aztán leállok. egyenesen az egyetemi negyed egyik diákkávézójába ment. kibúvók. – Bár általában fiatalokat karolok fel. hanem spéci képesítésről. Ruth. – Épp újrakezdem az életem – vallotta be a nő –. kezet ráztak vele. mint ő. az ember például mások kölykeit gondozza. nyilvános vécét pucol. majdnem önnön kreatúrája lett. bár a munkavállalók érdekében mindent mégsem tud megtenni. szóval ez drága mulatságnak ígérkezik. nem menekülhet. A fizetés rendszerint soványka. ehhez ugyanis szakmunkásbizonyítványra van szükség. tudna-e segíteni rajtam – szólította meg Ruth a fiút. hogy másnap is pofájába nyomják a zablát. s ha valaki olyan nagydarab. de hát nem tud. Mivel pedig nem tud. akik dolgozni akarnak. Végül becserkészett egy sápadt. ide-oda tekeregnek szegény férgek. miután távozott Mrs. Trumpernél betöltött állásából. hiszen nem holmi nehéz testi munkáról van szó. – Az a mesterségem – válaszolta az. kiteríti a hullákat a morgue-ban. Mary Fishernek olyannak kell lennie. – A kukac picike és vékony – mondta Ruth. ha az ember olyan munkát végez. hogy ez a nagy helyzet. hogy a munkavállaló eltengődjék belőle. Általában lehet találni munkaalkalmat. Ruth – egyenként ötven dollárért – két végbizonyítványhoz jutott. Csak most láttam hozzá úgy igazán. a nőstény ördög.

némelyik rossz lelkű. – Milyen bájos név! – selypegte a kis nő az író asztal mögül szórakozottan. ajtózáró vasrudakra itt semmi szükség. Meglengette bizonyítványait is. Valóban képes lenne elszegődni a Lukácsdombra? – Ott dolgozik egy barátnőm. Az ápolónővérek pedig gyógyszerekkel zsúfolt négykerekű kocsikat kormányoztak a dilisek sűrűjében. A név megváltozott. pirulákat tömve a betegekbe. Súlyosan döndültek az ajtók. – Ó. a . de az őrizetesek nem. akik között sok volt a gyilkos. igen. netán túl véznák. akárcsak a munkaadóval szemben. A kórbörtönnel kombinált diliház főfelügyelője nemigen vájkált Vesta Rose múltjában. egyik vagy másik megfontolásból egyszerűen nem olyanok.és közveszélyes vagy kevésbé dilis. Ruth szorosan hátrafésülte a haját. a falakon sok-sok freskóval. hogy állást találjanak. ettől az állkapcsa hosszabbnak látszott. mire a lány nyomban és idegesen odacsöngetett a szóban forgó kórintézetbe. a Lukácsdomb! – kiáltotta a leányzó. nem szabad okolnunk őket. Ruth ezután buszra szállt. hogy elfurikázzon a központi munkaközvetítőhöz. aztán felnézett Ruth-ra és rángatózni kezdtek az arcidegei. A szeme is mélyebben ült a gödrében. halványzöldre mázolt új építmény volt. hogy találkozót beszéljen meg egyfelől Ruth. melyeket gyermekes stílusban kentek fel kvalifikált piktorok. majd az irodában kijelentette. hogy egészen mostanáig külföldön ápolt így-úgy. A folyosókon az ápoltak sétafikáltak és ugattak és vonyítottak. amelyet a világ minden kincséért nem alkalmazott volna senki. még kevésbé kacagnunk rajtuk! – csattant fel Ruth. ahová a munkanélküliek járnak. Kulcsra. miféle hely az. az ablakokon törhetetlen üvegtáblák. – Így már más! Ott mindig van üresedés. Nyugierdőn ugyanis a személyzet hölgytagjai szénhidrátban dús. Némelyikük intelligens volt. hogy tehetetlen emberek fölött basáskodik. Lukácsdombot egyébként azelőtt EBB-nek hívták. pisis kora óta erre a névre sóvárgott. mint bármikor. – De úgy hallom. Elmeháborodott Bűnözők Börtönének. amikor magához tért. A nőszemély erősnek. vagy injekciót szurkálva a hátsójukba. akiket bárhol a kirakatba ültetnek.arra kérte a fiút. mint amilyen valójában volt. Túl dagadtak voltak. Ha-ha! – Az ilyen emberek szánalomra méltóak. a gondozói szférában. gyakorlatáról is alig faggatta. – Nos. hogy szívesen lenne női smasszer valamelyik börtönben. pépes ételeket fogyasztottak. mert a szemük sem állt jól. Többnyire olyan személyzet dolgozott itt. mint az ápolt rabok. aki roppantul élvezte. többnyire teljesen hiába. és mindjárt produkálta is hamis lakcímét. ugye? A munkavállalók iránt ugyanis éppolyan felelősséget érzünk. a legtöbb viszont egyáltalában nem. Azt hamukálta. Be is mutatkozott: Vesta Rose a becsületes neve. túl fekete bőrűek vagy túl fehérek. tehát feltehetőleg kevésbé ön. Némelyik nővér jó lelkű volt. A Lukácsdombi Ispotály tetszetős. hozzáértőnek és tisztának látszott. alacsony proteintartalmú hamihamit. akkor tisztában van vele. hogy Vesta Rose névre állítsa ki a bizonyítványokat. A Lukácsdombi Ispotályban. elektronikus zárjaik fémesen csattogtak. Nyugierdőn visszanyerte a Tourhotelben veszített testsúlyát. másfelől a kórbörtön főfelügyelője között. hogy ne lógjon a lóarcába. – A sitteken nincs meló – közölte vele a lány. vagy túl ostobák és túl kegyetlenek.

röviden a VéCs-nél. . Merthogy az egyik olyan magas volt. melyet nála is furább figurák között kellett végeznie. Hopkins nővérnek különben volt néhány százezer dollárja a bankban. Végül a Vésznyugi Csoportnál bukkant rá. hogy elmebeteg. – Az ember annyi érdekes pofával találkozik! Én pedig élvezem. A személyzet ugyanis kétszáz főnyi volt. ez a terápia akkoriban szerfölött divatozott. de a kivonat csak súlyosbította a leányzó problémáit. ezért sorra húzta magára a bundabugyikat. tolják össze „lábtól” az ágyukat. a másik meg annyira mély növésű! – Ha összegyúrnának minket – mondogatta Hopkins nővér –. illetve a szexuális bűncselekmények elkövetőit utálták a legjobban. ám a duci nővér élvezte a Lukácsdombi Ispotály nyújtotta biztonságot és rendszeres munkát.gyújtogató. s ezáltal Ruth lábujjai éjszaka sem fáztak. – Imádom ezt a munkát – közölte Hopkins nővér kávézás közben Ruth-szal a kantinban. Valami okból bediliztek a pajzsmirigyei. nem győzték vásárolni őket az áruházban. aztán csak nézi. – Torzszülöttek vagyunk mind a ketten! Igenis azok! – jegyezte meg szerfölött gyakran Hopkins nővér. amíg be nem bizonyítják. továbbá a nyilvános közszemérmet sértő egyén. Csináltál már olyasmit te is? – Soha – hazudta Vesta Rose nyugodt lelkiismerettel. bár ami a súlyunkat illeti. megmutatva Ruth-nak az elrejtett kések okozta vágásokat vagy a harapósabb kedvűek foglenyomatát. súlya 95 és egynegyed kilogramm. ez utóbbiakat meghatározatlan időre dugták karcerbe vagy mindaddig. Némelyik ápolt persze merő véletlen folytán csöppent ide. két egész rendes nő lenne belőlünk. amit aztán a Lukácsdombi Ispotályban átkozottul nehéz volt elhitetni. eltávolíthatták így a lábdeszkákat. Kevéssé bölcs módon ártatlannak vallotta magát a tárgyaláson. – De mégis jobb annál. – Ne is csinálj – mondta hevesen Hopkins nővér. Akárcsak másutt. amikor a hasznomat veszik. hogy a bajkeverő-hadonászó ápoltat a hasára fektesse. amennyiben valamelyik kórteremben kitört a balhé. – Van akinek a veszedelmes melót is el kell végeznie – folytatta Hopkins nővér. Bűntudattól gyötört agg szülék hagyták rá még Nyugierdőn. hogy közös hálószobát kértek a nővérszállás tömbjében. hogy nyúvadnak ki a vén banyák. maradna azért némi húsfelesleg. amelynek rohamosztagait csipogó hang szólította a tetthelyre. Amikor a szülei tizenkét éves korában végre elvitték egy doktorhoz. amíg az meg nem kapja a nyugtató injekciót. az ápoltak száma pedig kétezer. azt állítván. Hopkins nővér 149 egész 86 század centiméter magas volt (vagy inkább mély). mintha az ember ott álldogálna egy pisis ágy mellett. Állandóan didergett. Hopkins nővért pedig nem kínozta annyira a huzat. Azelőtt aggmenhelyen dolgoztam. hogy dagi a kislányka. Ruth-nak eléggé nehezen sikerült megtalálnia Hopkins nővért. és mindaddig feküdjön az őrjöngő női vagy férfi ápolton. pajzsmirigykivonattal kezelték. hogy épelméjűek. A két nő olyan jól kijött egymással. Hopkins nővérnek az volt a feladata. – Az asszonyok már ilyenek – bólogatott Ruth. itt is a piromániásoktól rettegtek leginkább. Ruth azt javasolta.

A társalgás e pontján a VéCS rohamcsapata. Nem volt olyan dózisú largactil. no meg pénze. Azért. valót és szépséget teremtsünk ott. – Úgy értettem: majd visszaállítom az óramutatót – magyarázta kissé homályosan az újsütetű nővér. mielőtt az agya kapcsok – Amióta itt lóg körülöttem – mondogatta az orvos–. olyanokkal. nem sajgó. férfiak. – Ilyesmit nem tehet meg senki – Bárki megtehet bármit – válaszolta erre a nővérke – ha van akaratereje. hogy minden szál fogukat el kellett távolítani. mint mindenki másnak. csinos. – Olyanok vagyunk.– Dobáltassa ki a régieket. amelye specializálta magát – mármint a húzás –. mostanában kiment a divatból. hogy igazat. az Eleanor Roosevelt Osztály egyik nyomorú kis női ápoltját. – Azért vagyunk e világon. Hopkins nővérrel az élen. De éppúgy joguk van az ép és egészséges állkapcához.Ruth a kórfegyház fogászati osztályán folyamodott munkáért. hogy pallérozzunk egyet s mást az Ő eredeti elgondolásán. Ez volt aztán a forgalmas hely! Az ápoltak között veszett harapdálási láz dühöngött. Valamint egyenletes. mintha a két keze jóval azelőtt tiltakozott volna a házi feladat ellen. hogy befizetik totális fogeltávolításra. hogy e hülye lány ne rágicsálja tövig az alsó ajkát. aztán plántáljon a pofijába vadonatújakat. márpedig ezen a távoli ikerszigeten számos büszke atyának az a szokása. s hogy milyen szilárdan sorakoznak az ínyében. – Épp erre vágyom – vallotta meg Ruth. ahogy a Jóisten megteremtett bennünket – protestált a protézisalkotó. hogy Ruth erős. hogy lányuk tizennyolcadik születésnapján azzal lepik meg a szüzikét. – Akkor nosza – biztatta a főorvos. Bámulta Ruth lapátméretű fogait. – Nem úgy vannak az idővel. – Mégis nagy dolog a hasznos munka! – rikkantotta őrömmel. – Ezek a szegény alakok – az emberiség salakja. nincs többé belétört gyökér meg vérző állkapocs. mennyire magas a foghúzási átlaga. sok elmeháborodott fogoly pedig olyan javíthatatlan marási mániában szenvedett. Az a fogászati ág. eltekintve attól a . Más páciensek foga viszont annyira elrohadt már. mint mi. akár a gyöngysor – mondta a gigászi hölgy. amely megakadályozhatta volna. így azután a főorvos csakis a kormány szolgálatában remélhetett munkát. – De én szívesebben születtem volna piciny. – Ez viszont nem igaz – nyelvelt a segéderő. annak pedig ugyancsak örvendett. hogy azokra is állt a jelszó: ki vele! A fogászfőorvos idősebb új-zélandi úr volt. – Különben borzasztó sokat ivott. fehér fogakkal. hogy csak családias jellegű feladatok végzésekor sutácska kissé. hamis fogak készíttetésére. felső fogainak extrakciója végett. ahol Ő nyilvánvalóan és sajnálatos módon eltolta a dolgot. – Asszonynépnek soha sincs rengeteg ideje – figyelmeztette a fogász. behurcolta a kis Wendyt. És rengeteg az időm. A főorvos keble csak úgy duzzadt afölötti büszkeségében. triagrine vagy elektrosokk-terápia. Úgy tetszett. – Ám előbb más a dolgom. szilárd és gyors mancsai milyen sokat segítenek neki munka közben.

a külvilágban kifenének van szüksége rafiakosárra? Jobb. Néha ugyan meglógott némelyik ápolt. ahol akár egyetlen betegágy roskadozik. Wendy éppoly épeszűnek látszott. a rabok viszont nem láttak ki rajta. hogy fölfalja önmagát. a személyzet pedig tapasztalt és segítőkész angyalokból toborzódott. A szakszervezeti előírások ugyanis tiltották a börtönmunkával előállított javak eladását. szombat esténként pedig a börtönőr-ápolószemélyzet mindig kis murit rendezett a látogatók által otthagyott gyümölcsből. Szombat délutánonként látogatók is bebocsátást nyertek a börtöndiliházba. amikor Wendy a rohamcsapat tagjait. amelyen az őrök bekukucskálhattak. csak épp sokkal csinosabb. ha szépen szétcincálják. Ezeket a tanfolyamokat a kormány szinte ingyen szervezte az asszonyok-lányok üdvére. Hopkins nővér élesen fölsikoltott. ez volt a foglárok nézete. de a rendőrség nyomban visszahozta az illető dilinyóst. amit megfontak. sőt ahol a gyerek kanyarót kap. máris mentesítésben részesül. lyukain be leheteti gyömöszölni néha egy-egy sajtos szendvicset s egy-egy dobozka egészen finom narancslevet. Az effajta munka kevésbé népszerű a férfiak körében. hogy a delikateszek felfalása után nyugtalanok lesznek és nyavalygósak. Ez a különcella párnázott kis lyuk volt. tapasztalataik azt bizonyították. – Érti már. Itt a csoportok egyik része kosarat font rafiából. A foglárápolók ugyanis egyetértettek abban. Az ajtót vasrács díszítette. A rácsot viszont üvegfal takarta. nem pedig börtön. – Isten útjai kiszámíthatatlanok. esetleges elbocsátásuk sírógörcs esetén eltolódott a legtávolibb jövőbe. hacsak nem számítunk egy fedél és ülőke nélküli vécékagylót. általában ugyan az volt az ellenérv. utána pedig mindannyian túl elfoglaltak voltak ahhoz. akit aztán csendes magánzárkába dugtak. annak hálásnak kell lennie. Azután lett nagy a lótás-futás injekciós tűk nyomában. És ha kinyílt netán. Mert ha a szakszervezet a Lukácsdombi Ispotály esetében beadja a derekát. Szabadidejében Ruth titkárnőképző és könyvelési tanfolyamra járt a városba. hogy folytassák a társalgást. Valahányszor lazább volt a munka a fogászaton. akár a . mire céloztam az előbb? – kérdezte Ruth diadalmasan. ennyi az egész. hogy ez itt kórház. ezután ritkán ismételték meg a szökést. tortából és borocskából Az ápoltak ugyanis zömmel. Különben is. az ilyesmit helytelenítették. olyan borzasztó hálásan távoztak belőle. hogy itt élvezheti a szabad levegőt. mennyi finomságot tömködtek be a rácson. Némelyik még el is bőgte magát. aki tehát észnél van. hogy Lukácsdomb különlegesen kellemes hely. – Ez extrém eset – jelentette ki a főfogász.kényszerképzetétől. bútor az égvilágon semmi. Ruth átballagott kisegíteni a csoportterápia-részlegre. de mindhiába. Az ápoltak néha egy hétig is élvezhették e párnázott cella örömeit. mielőtt kinyílt volna az ajtó. mint bármelyik dilis lány. akkor minden ház. akik szívesebben diktálnak leveleket és szórják a pénzt. ami a visszaesés tipikus esete. a kosarakat aztán a másik csoport szétcincálta megint. a javak értelme semmi. hadd tanuljon egy kis hálát a nyomorult. amúgy sem értékelnék az ilyen finomságokat. Lukácsdombon a sírás-rívás a hálátlanság és a téboly biztos jele volt. Az elfoglaltság a lényeg. az elsősegélybrigád hőseit kezdte harapdálni. hogy no nézd.

borzasztó ráérősen. ha bekukkanthatnak uralkodóik magánéletébe. s egy szemvillanásnyira mintha egyenesen Ruth szemébe nézett volna. semmint hogy elszámolnának a dohánnyal. ide vette be magát Ruth. Ám nem ismerte fel. Ám a férfi vissza se nézett. voltaképp szükséges is volt. – Miért csinálod ezt az egészet? – kérdezte tőle Hopkins nővér. a dilikórházi osztályos nővért s az elhagyott anyát és feleséget.pelyvát. az előcsarnok csupa márvány. gondolta Ruth. az asszonyokkal hagyományosan asszociált tulajdonságoknak a szikrája is. felszállt a buszra és begurigatta magát a városba. Sült burgonyát falatozott savanyított tejszínnel jócskán meglocsolva és snidlinggel bőségesen meghintve. Nem is látta a férjét azóta. amikor Ruth érezte. vágytól és szerelemtől majd fölemésztve. hogy már kellő jártasságra tett szert a könyvvitel alapkérdéseiben és a számlázásban. nem csoda. ájulás jön rájuk. akik mindig a napos oldalon lebzselnek. azok. hogy elhagyod a Lukácsdombot? – kérdezte erre aggodalmasan Hopkins nővér. – Nélküled soha – mondta erre Ruth. Pompás bőrben volt. hogy ne ismerjenek rá. Ruth szorgalmasan tanult és gyors előmenetelt mutatott. de azért nem annyira aggodalmasan. feltehetően titkárcicus vagy szexuálasszisztens. Órákig bámulják fizimiskájukat a bulvárlapokban. elpazarolt óráit. a híres szeretőt és adószakembert. mire Hopkins nővéren reszketés futott végig a kéjmámortól. az iroda egy új üzletháztömb tizedik emeletén csillogott. akik az árnyékban sínylődnek egyre. minthogy sugárzott róla az alázat és a szerénység. A szegények. Bobbo magabiztosnak látszott. mint mindenki. sőt a közepén szökőkút csobogott. azzal útjaik elváltak. ha szerelmi vágyat ébresztett a fehérnépben Határozott kézmozdulattal leintett egy taxit. aki napnál világosabban nem volt azonos Mary Fisherrel. Mégis rosszulesett neki ez a nem felismerés. akinek isten felvitte a dolgát. mint kellett volna. Ez jól is jött neki. – Mert buzog bennem az ambíció – mondta Ruth. majd hanyag istenhozzádot intett a nőnek. Azt leste-várta. ha az ő szerelmi kalandjaikról olvashatnak. A Park Avenue-nál szállt le. Az ő világát a férje nem ismerheti. De még mennyire kihunyt! . Bobbo meglepően finom puszit nyomott a homlokára. Végtére is erre az egy jutalomra számíthatnak. bár szegény leányzó egy ideig még az aszfalthoz nőve ácsorgott. Ebben a minutában kihunyt benne minden lappangó lelkifurdalás. immár mindketten más-más világban élnek. Az épülettel szemben gyorsfalatozó üzemelt. gondosan egy homályos sarokba húzódva. Bobbo irodája közelében. mikor bukkan fel a szemközti csodapalota kapujában Bobbo. úgymint báj. vagy ha fölismerhetik gyengéiket. – Csak nem azt forgatod a fejedben. Ruth arra gondolt. hogy gyermekeinek beutalót erőszakolt ki az Öregtoronyba. amelynek révén elfeledhetik a mindennapok brutális. bár ugyanaz a típus. Bobbo viszont nem ismerte meg Ruth-t. Ruth tehát felismerte Bobbót. Bobbo egy fiatal szőke nőcske karján libbent ki a kapun. Ruth pedig megnyugodhatott Egy kedd este. megbocsátás türelem és finomság. hiszen terveinek fontos mozzanatát jelentette. a kisemmizettek s az elnyomottak viszont rajongási rohamokba esnek. majd ruganyos léptekkel átszaladt a túloldalra. a lehető legkevesebbet gondolnak mindazokra. hogy végtére is nincs ebben semmi rendkívüli.

roppant egyszerűen: a zérusokat nyomeltüntető folyadékkal átmázolta. nem pedig estefelé. Ezt a procedúrát azután Ruth minden héten megismételte. majd e fényforrás meg Bobbo egyik filctolla segítségével munkálkodni kezdett az „Ügyfelek elszámolásai” feliratú dossziékkal. Bobbo szokása ugyanis az volt. Ruth úgy vélte. legfeljebb futó pillantást vetett a betétösszeg jelen állására. majd a borítékot a postázásra váró papírhalomhoz csatolta. Azután nagy műgonddal lezárta az iroda ajtaját. amelyet óvatosan zsebre vágott. úgy raktározta el a dossziékban. Ruth mindenesetre ügyelt a biztonsági játékra. Ruth lebocsátotta a redőnyt. hogy férjének üzleti szokásai megváltottak volna. kipróbálta. Azzal a biztonsági kulccsal hatolt be (jogtalanul). többre nem tart igényt. hogy a számlakivonatait el sem olvasta. Egyik nyilvántartási iratgyűjtőről elméleti értékű összegeket írt át egy másikra. mindjárt az „A” betűjelzésűvel. Így ugyanis csekélyebb volt a kockázat. Ez viszont nemigen felelhetett meg Mary Fisher ízlésének. azzal beéri szépen. Ruth türelmesen várt. Tervei – akkor még homályosak. mielőtt csóvát vetett volna az Éjmadár sétány tizenkilencre. Bobbo . és hazament Lukácsdombra. Bobbo irodájában az volt a gyakorlat. Írógéppel borítékot címzett Bobbo bankjának. nehogy megpillantsa őket az illetékes férj kíváncsi szeme. hogy reggelente postázták a küldeményeket. Bobbo irodáját a közelmúltban sárgásbarna és krémszínű tónusban felújították. majd nevezett összeget férje személyi folyószámlájára utalta át. De hát ez a világ sora. Gondosan megigazította az íróasztalon Mary Fisher fényképét. amíg sikerült is igen szép dollárösszeget transzferálnia Bobbo ügyfeleinek számláiról Bobbo bankbetétjét domborítva. főként akörül összpontosultak. Majd az alkalmazottak íróasztalfiókjait vette sorra. vajon a heverő valóban ruganyos-e. ritkán fordítanak figyelmet a magukéira. Maguk az alkalmazottak – lehettek úgy hatan – sokkal zsúfoltabb szobán osztoztak. csatolta az elismervény vékony papírcsíkját. Bár szerfölött valószínűtlennek vélte. mint szerelmi szokásai: ha adok-kapok alapon szerelmes egy asszonyba. kellően hosszú és puha némi kellemetes etyepetyéhez. békésen átdolgozta magát a dossziékon „A”-tól „Z”-ig. Bobbo számlakivonataira nézve minden utalást gondosan törölt. ezeket nyilvánvaló módon azért tárolták az irodában. amíg a tizedik emeleten az utolsó lámpa is kialudt. ekkor dübörögve megindult Bobbo irodája felé. mint amilyenben Bobbo terpeszkedett. Feltehetően a főnök nőalkalmazottainak azon tagjaival. semmint hivatali helyiséghez hasonlított. meggyújtott egy kis kézilámpát. majd dühös morgást hallatott. Bobbo saját dolgozószobája inkább szállodai foyer-hoz. fölfedezett egy-két szerelmes levelet a sok vacak között. amit nem szabad megtennie – most teljesen megfogalmazódtak.Bobbo tehát elcsípte a taxit. Akik hivatalból kezelik mások pénzügyeit. a Hopkins nővérrel közös szobácskába. Aláírt egy tízezer dollárról szóló csekket Bobbo mint készpénzfelvételre jogosult egyén nevére. jobban semmiképp sem. telis-tele iratszekrényekkel. hogy elkallódnak vagy késedelmesen kézbesítik őket Készített magának egy csésze hivatali kávét. ez Mary Fisher ízlésének megfelelően ment végbe. hogy némi gyakorlattal azt kell tennie. akik fölkeltették Bobbo ez irányú érdeklődését. megpaskolta testének hűlő lenyomatát. állt benne egy szófa.

Az emberek netán azt gondolják. aztán lett is sok tipi-tapi. a férfiak csak azért etették meg velünk. ami meg sem fordult fürtös fejecskéjükben. Mi viszont kitörhetnénk a biznisz. hogy mit kell csinálniuk a nőknek. cicám A leszbikus aktivitás láthatóan pezsdítő hatással volt Hopkins nővérre: menstruációs ciklusa rendszeressé vált. Ugyanez – mármint annak igénye. semmint hogy továbbra is „lábtól” heverésszenek. ugyanazok a mániákus pankrációk. mint a bűnt. miként gondolkozzanak pedig hát az a világ csodálatos ott túl a rácson. sőt néha kissé túl mozgalmasnakszámunkra viszont mozgalmas egy szöszkarikát. Életvitelük olyanná lesz. de futó idegenekkel is kéjt csereberélt. Nem történik itt semmi új! Meglehet. doktoroké. többnyire kétkezi munkával robotolva. a pénz. mint a többi embereké. hogyan gondolod – mondta erre Hopkins nővér. szemei csillogtak. nem unod magad néha ebben a kórodában? Nap mint nap ugyanazok a sikolyok és üvöltözések. mint annyi más ember. Amikor eszme és hatalom párosul: el sem mondhatom hát neked. hogy Ruth hamarosan javasolta Hopkins nővérnek: netán kényelmesebb volna. a következő társalgást folytatta Hopkins nővérrel: – Mondd csak. – S ránk vár odakinn a hatalom világa is. mennyire izgatónak találnád! . valamint a nettó veszteség bűvös világába. hogy rabszolgaságba döntsenek bennünket. akik egyre tépik a szájukat. drágám. leadott jó pár kilót. pusztán a testéből áradó hővel. Ruth immár. mindazoké. legyen akár férfi. hogy biztonsági játékot űzzön – motiválta azt is. kilógó lábakkal is jól érezte magát. – Mindig azt hittem. a bíráké papoké. sőt a hozzánk hasonló nők energiáit is Olyan asszonyokra gondolok. a profit. Hopkins nővér beadta a derekát. hogy közelgett a nyár. le tudnánk vezetni a bennünk szunnyadó energiát. minden annyira izgi.például szerette Mary Fishert. lehámozott magáról néhány réteg bundabugyit és peckesen jártkelt a kórházban. hogy a biznisz kurvául unalmas lehet – csodálkozott Hopkins nővér. ha egymás mellé tologatnák ágyaikat. Amikor Ruth a Bobbo-dossziék végére ért. asszonyokat – magyarázta Ruth. s akkor ezeken a szegény rabszolgákon is segíthetnénk. a szükség aztán olyan állásokba kényszeríti őket. melyeket utálnak. Az ágyakat egymás mellé vonszolták. Más asszonyok lehetnénk ott. akár nő. ugyanazok az injekciók. akik házuk mélyén penészednek. máskor meg bájos nőcskék akadnak fenn a szerelem s a kötelesség hálójában. sőt lábai révén Hopkins nővért is melegíthette. csapdába esnek. piszi-puszi meg szexuális kísérletek egész sora a két asszony között. az ápoltak mozgalmasnak találják az ilyesmit. – Ez dajkamese. az ilyen meló pedig lassan végez velük. hogy amiért a formánk kissé más. De hát nem így áll a dolog. ugyanazon békaügetések a gumiszobába. – Értem jól. – Odakint a világban – folytatta a fűzést Ruth – minden lehetséges. nem érdeklődünk a szex iránt. a „Z” jelűt pedig határozott mozdulattal és vidáman a helyére tette. – A magunkfajta nőknek – dalolta szerte a kórházban Hopkins nővér – össze kell tartanunk.

hanem fekete plasztik szemeteszsákok tornyosulnak embermagasan. továbbá abban. mert képzettsége legalábbis erre kvalifikálta. vagy rákényszerültek. ez semmiség. hogy bevásárlószatyraik nem akadályozták őket a szabad mozgásban. akiknek volt hivatali gyakorlatuk. hátha kevesebb lesz a kötelező bevetés. sőt – talán kissé könnyelműen – az ápoltakat is borral traktálták. ám szívesen. Ruth tehát itt. Ha a sok rohadt alak inkább rettegi. A Vesta Rose-féle ügynökség egy hónappal megnyitása után máris hatékonyan működött. – De hát az pénzbe kerül! – hökkent vissza Hopkins nővér – Pontosan ez az ábra – mondta erre Ruth. sőt már profitot termelt. elegáns bérlakáson osztozott – Akárhová mégy is – mondogatta Hopkins nővér –. akik feliratkoztak a Vesta Rose Ügynökségnél. a titkárnői továbbképzés örömeiben részesülhettek. kecses toronyházak lassan-fokozatosan kopott házikókká töpörödnek. Felelősségtől majd kicsattanó. egy háztömbnyire az ügynökségtől. A dolgozó nőknek így nem kellett ebédidőben. Hopkins nővér utóda.és felvégen. időről időre nyugtatóval tömve a virgoncabb kölyköcskéket. Ezen az útvonalon ugyanis az új. Kényelmük érdekében pedig bevásárló és házhoz szállítási szolgálatot. Ruth és Hopkins nővér a Park Avenue legvégén lelt üres irodahelyiségekre. nyelvüket lógatva bevásárolniuk. akik vagy önként választották a melót. mocskos kis szatócsboltok előtt. a hívó félnek ezért lila gőze sincs róla. amit a férfialkalmazottak természetesnek tartanak.– Én is azt hiszem – mondta erre Hopkins nővér –. ám hiányzott belőlük a nagyvilági önbizalom. hanem lógathatták kissé a lábukat. bugyborékolt a kacagás. oly sok évi házi szolgaság után. kétoldalt pedig nem elegáns éttermek napellenzői sorakoznak. sőt a sugárút is összeszűkül itt az alvégen. Sőt. A börtönkórházat általános izgalom állapotába korbácsoló szertelen lelkesedés roppant sok munkát adott a VéCS-nek. Ő és Ruth. továbbá tisztában volt vele. a rohamcsapat többi tagja viszont úgy vélte. az alvégen nyitotta meg – Hopkins nővér pénzén – a Vesta Rose Munkaközvetítő Ügynökséget. Az ügynökség továbbá napközis elhelyezést biztosított a nyilvántartásában szereplő nők kisbabái és oktalan dedósai számára. Nevezett agentúra arra specializálta magát. Mindezen előjogokért persze drágán fizettek. Hopkins nővér irányította a felső szinten berendezett napközit. amit Ruth így nevezett: „magabiztossági tréning”. de hát az olyanok. melyekre azért ügyelnie kell. semmint sóváran várná az egyszívű brigád érkezését. hogy titkárnői állást keressen a munkaerőpiacra visszaáramló nők számára. A helyi telefonközpont viszont közös al. vajon a gazdag felvéggel van-e szerencséje beszélni. Sose voltam ilyen boldog ebben a néger életben. a sugárút legvégén tehát. A nyilvántartásában szereplő asszonyok – akik százával rajzottak elő buszon és vonaton az elővárosokból – hálát és türelmet tanúsítottak. Sőt úgy mehettek haza a tömött busszal. hogy a fészkes fenébe kerülhetünk ebbe az izgató világba? Ruth Hopkins nővér fülébe súgta a választ. Olyan nőkről volt szó. keményen . vagy a lerobbant alvéggel. A két nővér búcsúztatása remekül sikerült. ahol ritkán járnak a felvég gazdag ripőkjei. én követlek. potyogtak a könnyek. mik lehetnek e kábító drogok ellenjavallatai és mellékhatásai. mint mink. hogy eltörte a jóember bordáját. Mindazok. egy haiti hölgy pedig olyan keményen térdelt rá az egyik letepert ápoltra.

sőt néha sokat is megtudott mindazokról a cégekről és vállalatokról. miután pedig némi képzésben részesültek Ruth-nál. amennyiben igénybe vették az ügynökség minden szolgáltatását –. Ruth így ezt-azt. ha nem is az igazságos munkamegosztásé. hogy lám. hogy e nevezett célok. Szó sem volt róla. Azáltal pedig. Addig is kevés gyakorlati segítség szükségeltetik. legnagyobbrészt roppant egyszerűnek tartották immár a hivatali munka fortélyait. Vesta rózsái – mert kezdték így nevezni őket – hamarosan roppant kelendők lettek a munkaadók körében városszerte. Mire a férjük este bezuhant az ajtón. – Látod? – mondta neki Ruth diadalmasan. sőt egészen jól adta a bankot. Ruth elcseverészett a lányokkal. – Látod. mi mindent elérhet egy fehércseléd. lefényképezni pedig végleg nem engedte magát. ahol e . jóllehet dicséretesek volnának. a televíziót arra a csatornára kormányozták. hogy fölmarják a bérüket. mielőtt belevághattam a közepébe.dolgozó nők voltak. és bár alkalmanként hajlandó volt telefoninterjút adni a sajtónak. Minden héten. akárcsak azelőtt. jelenleg el nem érhető célkitűzést képviselnek. hogy férjük is vállaljon egyenlő részt a gyermekgondozásból és a házimunkából. ha mosást és száraztisztítást is igényeltek. mínusz ötszázaléknyit – vagy néha akár mínusz ötvenet is. amíg egy asszony továbbra is vállalja az otthonfenntartó hagyományos szerepét. Hat hónap leforgása alatt Ruth-nak sikerült gépírókat és titkárnőket. vagy ragaszkodtak volna hozzá. tévedésre ritkán került sor. hogy a rejtelmes hölgy két órán belül garantáltan kiváló munkaerőket állított a lomha és lusta tehenek helyébe. Voltak továbbá plusz fizetési kötelezettségeik e szerencsés fehérnépeknek gyermekkertészkedés és bevásárlás esetén. ugyanakkor pedig pénzt is keres. Ezt a szerepet Hopkins nővér vállalta. a legtöbb nő számára még távoli. A hímeket tiszta ing várta. máris feltálalták a vacsorát. ha nem volt szerencséje mind ez ideig férjhez menni! Maga Vesta Rose titokzatos személy maradt. személyesen sosem mutatkozott. akinek naponta meg kellett küzdenie a házi testvérharcok komplikált cselvetéseivel vagy a házasélet finom együtt-. amelyet a ház ura a legjobban kedvelt. Egymagában nemigen boldogul a magamfajta. sorra és egyenként. amikor az általa kiközvetített alkalmazottak megérkeztek. netán ellenérzéseivel. Működését sikertörténetként adták szájról szájra. az ügynökség máris némi hírnévre tett szert. hogy a férfi békésen zuhanhatott asszonya mellé a hitvesi ágyba. könyvelőket és pincérlányokat elhelyeznie a városi élet legtöbb szférájában. annyira kötelességtudó és hálás volt az új Vesta-rózsák új nemzedéke. Az ügynökség mindössze öt percentet vont le a kiközvetített nők béréből. talán egyedül nyújtott ellenszolgáltatást a modern házasélet nyilvánvaló igazságtalanságaiért. megbeszélték problémáikat és megpróbáltak megoldást találni rájuk. Ügyfeleit különösképp lenyűgözte. Példaként állítva a vállalkozást a gyenge akaratúak s a nyavalygósak elé. Azokban az esetekben. illetve – idő múltán –. hogy a „rózsák” nagybetűs Női Jogokat követeltek volna maguknak. Illő is volt ez a magabiztosság bárkihez. amikor ő közvetítette ki a lányokat. Ebben rejlett az elégedettség forrása. Csupán abban jutottak egyetértésre az urukkal. Miközben a házasélet a rendes kerékvágásban gördült tovább. mennyire értelmetlen volt elzárkóznod a külvilág elől? – De ehhez rád volt szükség – mondta rajongva Hopkins nővér –.

Olyan összegben. Nem lenne olyan szíves a Vesta Rose Ügynökség. ezret meg amott. Vagyis azokon a napokon. akik sorra megpattantak. aláfirkantva férje nevét. ahogyan a gondolatait is mindig. ilyen kisegítő csibéket kiközvetíteni? De még mennyire! Ruth a szerdai részidőrobotra Elsie Flowert delegálta. vagyis sohasem jutottak el Bobbóhoz.szerencsések serénykedtek. S akinek egyik autista gyermekét Hopkins nővér pátyolgatta a bölcsődében. Ez a kis pénz azóta is a trezor mélyén szunnyadozott. csak hogy segíthessen. így azután különleges hálával fogadta az ügynökség bevásárlási és kézbesítési szolgálatait. Öt személy eledelének a puszta súlya. Elsie apró kis cukorfalat volt. Idejét addig is arra használta fel. amíg a férfi el nem költözött tőle. méghozzá Bobbo nevében. ez a . amott ötven dollárt viszont kivett. Időnként itt húsz. hogy valamiféle. Érthetőbben: Ruth néha csekken. két megbízható. melyeket a lányok boldogan teljesítettek is. nem is egészen kellemetlen csapás éri. A hétfői és pénteki munkára viszont Ruth bizonyos Marlene Fagint vetette a tűzvonalba. hogy Elsie épp megfelelő lesz Bobbo ízlésének. Marlene-nek négy tizenéves gyermeke volt. aki indiánesküre is hajlandó volt annak tanúsítására. Különben unta a férjét – ezt meg is vallotta Ruth-nak. készpénzben vagy csekken. amely megbízhatóságáról híres. akit a Vesta Rose Ügynökség közvetített ki. ismét máskor pedig készpénzben vagy személyesen be-befizetett száz dollárt itt. melyet ő és Bobbo együtt élvezett. amely nagy mennyiségben cipelve rohadtul nehéz holmi – nos. Ruth-nak nyolc hónapon át kellett várakoznia. Szóval ez az Olga volt az. ehhez persze további éjszakai vizitekre volt szükség Bobbo irodájában. Ruth úgy gondolta. Egy alkalommal kétezer dollárt szivattyúzott le Bobbo bankbetétjéből. egy Olga nevű csinos nőcske. Nyakát is éppen úgy billentette előre. illetve a Vesta Rose-biznisz bevételeiből. valamint egy leányzót. Továbbá némi fehér kenceficére ismét. roppant sok vesződséget és aggodalmat takarítva meg így a drága Ruth-nak. Ugyancsak Olga volt az. jól kvalifikált hölgy kiközvetítését kérte az ügynökségtől – egy részmunkaidős titkárnőét minden szerdai napra. máskor postán. amit a bankok „némi egészséges mozgás”-nak neveznek: közös folyószámlát kezdett ugyanis hizlalni. Majd ezt az összeget közös számlájukra utalta át. Mármost a bank egyik frissen fölvett hölgyalkalmazottja. melyeket Bobbo az Öregtoronyban tölt. küllemére nézve kiköpött Mary Fisher. mindössze néhány cent értékű pénzalapot hagyva maga után. Néha az óriásnő bizonyos diszkrét szívességekre is megkérte őket. aki Bobbo folyó elszámolási kartonját átbűvölte a havi elszámolási nyilvántartásból a háromhaviba. Kapható tehát egy kellemes kalandra. három különböző apától. aki hétfőnként és péntekenként vállalna fregoliszerepet. amíg aztán Bobbo irodájából csöngettek át hozzá. röviddel a családi fészek leégését megelőzően. mintha örökkön arra várna. ugyanezek az adatszolgáltatások a fizetendő közvetítési összeget számottevő mértékben csökkenthették. valahányszor útnak indultak Bobbo számlakivonatai. az általa törvényesen bírt pénzösszegből. ugye… Ráadásul a négy gyermek betegesen imádta a CocaColát. ezért csak úgy törte magát. miszerint a közös számlakivonatok elkallódtak a postán. nyakacskáját pedig bájosan előrebillentette a gép fölé. Amikor tehát Bobbo irodája odacsöngetett Vesta Rose-hoz. Apró kacsói szinte röpködtek az írógép klaviatúrája fölött.

– Ez nem olyan egyszerű. amikor szeretnének félrelépni.cipekedés jobban kifárasztotta szegény asszonyt. Ruth pedig automatikusan tudomást szerzett erről. Marlene minden tekintetben készen állt rá. Az élet oly rövid. hát menten megsimogatta a hajam a mancsával. Főként már csak azért is. bánnom kellett volna? – Vesta rózsái szívesen fogadták Ruth jó tanácsait. Ha érted. hogy szereted. – Nem is tudom – mondta aztán. hogyismondjamcsak. hogy a főnök mit érez irántam – mondta Elsie – Megmondtad ennek a – mi is a neve. hogy Bobbo irodájában bugyborékol a pletyka Elsie-vel és a főnökkel kapcsolatban. hogy közvetítsen. – Tudok róla – jegyezte meg Ruth. – Ó. Úgy találom. Talán nincs is tisztában vele. te is csak afféle vagy. Meg aztán néha Ruth mintha nem ragaszkodott volna túlságosan ahhoz. mert Ruth néha megjegyezte. amikor Elsie megjelent. amelyeket elkövetett. Mert a főnök olyan. És milyen borzasztóan. szerda esténként pedig a kis nő gyanúsan túlórázik. hogy az embernek üstökön kell ragadnia az alkalmat. – Nem bántad? – Miért. Ruth megkérdezte tőle: – És milyen a főnököd? – Szexi – csillant fel Elsie szeme. . – Értem – mondta vidáman Elsie. olyan fontos ember. hogy a távoli külvárosok felé irányuló házhoz szállítás – Marlene ugyanis ilyen helyen élt – gazdaságos nem lehet soha. mennyire fontos ez neked. – S ha az ember elnézi a barátnője fényképét az asztalán… – És mennyire szexi? – Ó. – Ó. az ember sohasem azokat a dolgokat bánja meg. hogy ez a férfi micsoda szerető! – Hát a férjeddel mi az ábra. Marlene pedig a következő héten már be is számolt róla. megjegyezve. hogy mennyire selymes a tollam. – Gyakran elgondolkodom – mondta erre Ruth –. de nem vagyok szerelmes belé. – Csak azt nem értem. hogyan érzel és mi fenét? – érdeklődött Ruth. hogy bármilyen apró könyvelési maszatolást véghezvigyen Bobbo nyilvántartásában. de borzasztóan különleges! – Dúl a szerelem? Elsie az alsóajkába harapott apró gyöngyfogaival. nem pedig hátat fordítania neki. – Csakhogy nem akarom elijeszteni – mondta megszeppenten Elsie. – De ó. – De hiszen te is az vagy – biztatta Ruth. – Mondd csak meg neki. Bobbo? –. Elsie azután a következő hat hét során egyre csak túlórázott. – Már igényelte is a túlórapénzt. milyen kedves a pasas. Fogalmad sincs róla. A nők néha engedélyre várnak. hogyan gondolom. melyet Ruth megkíván tőle. azt nem mondhattam meg – nyávogta Elsie. hogy fölvegye a bérét. szóval a főnöködnek. mint bárminő hivatali munka. amikor a kis hölgy beállított. nagyon is értem! – mondta erre Ruth nyomatékosan. kék szemét pedig lesütötte. akinek egyre azon áll a feje. a következőket lihegte Ruth fülébe: – Ez nem pusztán szex. Elsie? – Szeretem – vallotta be a fiatalasszony –. Az első pénteken. hogy fölmarkolja a bérét. hanem azt. mert netán úgy vélheti. amit kihagyott. a hetediken aztán.

hogy szerelmes Bobbóba. jutalomszabadságot vagy előléptetik meg mifene. Elsie sírva-ríva érkezett meg Ruth-hoz. hogy fölrázzam kissé az öreg szivart. hogy ennyire kiborul? Az a rothadt Bobbo! Ezért szívesen visszafizetnék annak az anyagyalázónak. uram – mondta az óriásnő. uram –válaszolta Ruth – Már tudom! – örvendezett Bobbo. miből is? – tűnődött Ruth. uram – mondta Ruth. mire a ház ura kijelentette: – Ez volt az utolsó csepp a pohárban –. – Az élet csupa tanulság – vigasztalta Ruth. meg hogy mennyire szereti őt. – Kár – mondta Bobbo. garantáltan szakképzett titkárnőt.– Akkor. szólítsa fel Mrs. – Mindig is szerettem volna eljutni Új-Zélandra – mondta erre Elsie. Gondolom. hogy ki van rúgva. igen – rebegte Elsie. Akkor csak hamarabb rúgják ki és nagyobb ívben. Annyira elrontottam az életem. – Természetesen. férfiak nem szerepelnek az önök nyilvántartásában. mért bőgött annyira. ha lefekszik a főnökkel. – Rendben van. – De hát miből telik nekem valaha is útiköltségre? – Valóban. Hogy akkor az ember lánya fizetésemelést kap. – Már el is párolgott – mondta Bobbo –. hogy az ember megtanulja a leckét. amely végtelenül finom volt. Gondolom. uram. Nagyon jó ajánlásokkal jött hozzánk. új munkaerőt kérve Elsie helyett. így igaz – mondta erre Bobbo –. Flowert. – Mily nagy mértékben korlátozott is az életünk olyan egyszerű valami miatt. azzal távozott a balfenéken. ha szabad kérnem. például Új-Zélandon. – Ezt örömmel hallom. mint a pénz! – S az egész annyira nem tisztességes! – bőgte Elsie – Csak azért mondtam el a férjemnek az egészet. Az ön garanciái értelmében pedig. könnyek árja között. honnan is tudhattam volna. Azt mesélte: elmondta a férjének. mi a probléma? Hiszen a lány leütési sebessége kiváló. – Megkérdezhetem. csakhogy a lány érzelmileg túlfűtött. – Valami távoli helyen. Elsie erre elmesélte Bobbónak. hogy jelentkezzék az irodánkban. ahol minden olyan békés. ugye? – Ó. Isten tudja. semmint magas fekvésű sipítás. Vesta Rose hangján. – Az anyám hangjára emlékeztet. – Aligha hinném. azzal letette a kagylót. De hát szó sincs ilyesmiről. – Meglehet. – Nem ismerem én valahonnan a hangját? – érdeklődött a férfi. – Abban a hitben voltam – panaszolta Elsie –.– Ha megmondod neki a színigazat hogyan is ijeszthetnéd el? Másnap Bobbo csörgött oda az ügynökségre. ahhoz itt túl sok a munka. ha szabad emlékeztetnem az ónok ügynökségének minden érdeklődés nélkül gondoskodnia kell munkavállalóinak leváltásáról. mire Bobbo felcsattant – De hiszen ez zsarolás! – azzal máris közölte. ugye? – Nem. pedig hát eddig a pillanatig ilyesmi meg sem fordult a fejében. – És az a fő. uram – mondta erre Ruth. hogy az ember jobban boldogul a világban. . ahol nyüzsögnek a csinos férfiak. szeretnéd újra kezdeni. meg hogy neki semmi szüksége cirkuszra az irodában. mi történt vele.

ezután a . – Én úgy vélem. majd elfeledtem – kapott a fejéhez Ruth. – Mindent megteszek. amit csak megtehetek – mondta erre a villámgyorsan meggyőzött Elsie. – Ja. a hazai vámtörvények vérlázítóak. – A nők általában nem szeretnek. vagy extra fiatalságot. – Juj. ami végül is egy és ugyanaz. az ügynökség minden alkalmazottjáról tárolt ilyen fotókat. – Sose tetszett nekem az Elsie név – mondta erre Elsie. másoknak viszont kevésbé. Levelet írt egy luzerni banknak – a svájci bankok nemigen kérdezősködnek – Bobbo nevében. Ezt is Olivia Honey névre állították ki. valójában minden ember villámgyorsan meggyőzhető bármiről. – Aztán meg itt van ez is! – Azzal átnyújtott Elsie-nek egy útlevelet. – És nicsak. – Kihasznált. ha látszólag minden simán megy. – Némelyeknek bizonyára tetszeni fog – mondta erre Ruth –. – Csak egy kis pénzügyi manőverről lenne szó. nagyon is – mondta erre Ruth. az egyiket a Swissair luzerni járatára. – Ezt tudtam is – szögezte le Ruth. mi folyik abban a kuplerájban. persze. egy másikat pedig Luzernból az új-zélandi Aucklandbe. – Mármint Svájcban. de bájos név! – ájuldozott Elsie. – Szent egek. amelyet elég könnyen sikerült beszereznie a kávézóbeli sápadt fiatalembertől. – Az aucklandi jegyet Olivia Honey névre állították ki. ha megtennél nekem egy kis szívességet – súgta Ruth. – Micsoda remek ötlet! – ragyogott fel Elsie Flower. – Mindent megteszek! – lelkesedett Elsie. azzal menten írt is egy névtelen levelet. a Quantas járatára. – Ki nem tenne meg ilyen csekélységet? Ruth úgy kétmillió dollárt utalt át Bobbo folyószámlájáról kettejük közös bankszámlájára. dehogyis! – nyugtatta Ruth. ugye? – kérdezte Elsie aggodalmasan. mint egy kis senkit.– A barátnőjének még mindig írhatnál egy levelet – biztatta Ruth. te viszont olyan csodálatos vagy hozzám! – Pusztán azt szeretném. – De semmi illegális izé. Mint mindenki előtt ismeretes. hiszen én küldtelek oda. csekken mindjárt be is fizetve a kétmiIliócskát. mint bárki más. a passzusban Elsie egyik. – Olyan boldogtalan vagyok – nyavalygott Elsie. és főként a nőket sújtják. S a passzusban az állt: a hogy életkora huszonegy. Svájcban minden annyira más. – Öt extra évet. azután meg ebrúdon kivetett. – Nem hinném. közös folyószámlát nyitva. aki menten ideges lesz. igen hízelgő útlevélképe vigyorgott. – Első osztály! – ámuldozott Elsie. Olga a főnöki íróasztalon még idejében elcsípte a „személyes jóváhagyás” feliratú visszaigazolást. a jegyeket vizsgálgatva. – Ezért viszont felelősnek érzem magam – jelentette ki Ruth –. hogy egyáltalában érdekli az ilyen – panaszkodott Elsie. A Vesta Rose Ügynökség tehát ezeket adja neked frankó és grátisz. öt évet még fiatalodtam is! Öt évet veszítettem! – Ötöt nyertél – javította ki Ruth. – No. ha akár egy picit is halvány moralitás áll közöttük. Azzal átnyújtott Elsie-nek két első osztályú repülőjegyet. – Elvégre a hölgynek joga van megtudni. illetve a szóban forgó feladat között. nézd csak – ámuldozott aztán Elsie.

– És hová mégy? – A bőröndben pénz van – mondta őszintén Ruth. semmint túlságosan gyászolnod kellene távozásomat – De mi van abban a bőröndben? – kérdezte Hopkins nővér egészen felvidulva. hadd legyen belőle egykor felnőtt idióta. a szüleidét pedig nem kell örökkön okolnod saját balszerencséd miatt. mert szerettek és aggódtak érted. 22 Mary Fisher szerfölött zaklatott. mert már nem emlékezett erre a névre. méghozzá azon nyomban és átütő sikerrel. – Kedvesem – mondta aztán a duci nőnek – elérkezett az ideje. Meglehet pajzsmirigykivonattablettákkal tömtek kisded korodban. de csak azért. Olga gyermekét pedig próbáld fölnevelni. És hol óhajtott a párocska új életet kezdeni? DélAmerikában? – Elsie Flower? – kérdezte ámuldozva Bobbo. búcsúzásként gyengéden megpuszilta a gigantesszát. most pedig már az utolsó cseppek szivárognak ki belőle. túl sok is lesz a dolgod ahhoz. Mi történik vele? Boldogságát lyukas vödörben tárolta. Meglepően hosszú ideig kutakodtak. nem kincses ládikákban fölhalmozni. mit hord itt össze – tiltakozott Bobbo. – Én pedig a jövőm felé irányítom lépteimet. ott találkozott Elsie-vel. A főnökök ritkán emlékeznek a gépírónőikre. Ez a két örökség épp elég munkát fog adni neked. hogy ez hozzá nem értésük kórtünete. – Blöffölni ne is próbáljon – dörmögte a közeg – Egész világos elgondolásunk van róla. aki azt állítja. Ruth rövid időre még visszatért Hopkins nővérhez és a Vesta Rose Ügynökséghez. azzal Olivia Money néven elnyelte a repülőtéri tranzit. Hamarosan viszont egy rendőr kopogtatott az ajtón. hogy . vezesd egészséggel. (Viszonzásképp Hopkins nővér hivatalosan örökbe fogadta Olga autista gyermekét. Olga így folytathatta énekesnői pályafutását. – Sose sajnáld önmagad – vigasztalta Ruth –. a Bobbóval közösen nyitott számláról Elsie frissen nyitott bankszámlájára utalta át a kétmilliót. pénzt hagytak rád. majd megvárta az átutalási processzust.) Ruth maga repült ezután Luzernbe. A pénzt pedig mozgatni kell. akadályozván a hivatali ügymenetet. – Fogalmam sincs róla. Előbb egy levél érkezett a postán valami leányzótól. És épp idejében irányította őket arrafelé. S ami a legfontosabb. – Ő meg kifene? – S igazán őszintén ámuldozott.tranzakcióra minden további faggatózás nélkül sor kerülhetett. mi történt ezen a bűntanyán. Rád hagyom a Vesta Rose ügynökségét. Szóval a kis Elsie Flower átverte magát. főként az utóbbi: mondhatni. A következő héten ugyanis a könyvviteli revizorok a rendes évi rovancsolás végett elárasztották Bobbo hivatalát. átnyújtotta Ruthnak. hogy búcsút mondjunk egymásnak. és Bobbo előbb azt gondolta. Elsie készpénzben vette fel a nehéz dohányt. Hopkins nővér zokogni kezdett.

a természettel együtt. főként hogyan is tehetné. amikor Mary Fisher épp nincsen otthon. – Minden a te bűnöd. a tengerpart széléig. aki pedig sebezhetővé válik. az úrnő ékszeres dobozában Elsie Flower levelére lelnek . mint egy rémálom – nyöszörgi a dalia. melyet Mary Fisher piskótái tapodnak. hogy a talaj sem reális. büdös kurva! – ordítja erre az isteni férfi. de ami a kacsának nokedli. mit is tehetne mást. én csakis téged szeretlek. most pedig rendőr képében jelentkezik a sorscsapás. hogy Ruth-t ebrúdon kivessék. Mary elméjében pedig megfordul a rémálom. aki ezt az önromboló szerelmet ihlette. hogy erőt vett rajta a szerelem. – Olyan az egész. az mintegy kihívja maga ellen a sorsot. ő ragadta el a férfi gyermekeit igazi anyjuktól – nincs vége a bűnlistának. Bobbo bőg. Mary Fisher az Öregtoronyban él. hát jó. hogy a boldogságot bánat követi. tengerpart bús mezején. akkor – szerinte – bele is halna ebbe a csapásba. rendőrként. ez pedig minden bizonnyal. és csak kacagok tébolyultan. haha. Ő tűrte szótlanul s kajánul. hogy inog már. Végül is ő volt az. köröskörül a privát élet és a privilégiumok kőfalai védelmezik. Bobbo ezt persze tagadja. Valaha e toronyúrnő csak cicázott a világban. García az ajtó mögött lapul és hallgatózik. a jó szerencsét mindig balsors. és gazdátlanul. romba dőlve szomorkodik az Öregtorony. mintha fejbe verték volna. Hogyan is tehetné. A várúrnő most már megérti. hogy az effajta levelek tartalmazta vádak általában igazak. – Balsorsunkat a kegyetlen fátum okozta! – mondja bánatosan. hogy nem bocsát meg neki. de üstöllést. – Mindez nem is annyira természetes – mondom erre én. Talán így is lészen. most már azt is tagadva. aztán az a kibírhatatlan anyja. annál nagyobbat esel a pofádra. A nőstény ördögök felülállnak a természeti törvényeken: a semmiből teremtik önmagukat. – Minél magasabban építkezel – mondja nekem –. most viszont. Minden az ő hibája lenne? Hát igen. Kéjes érzést ébreszt szívében az Öregtorony lakóinak bukása. Rendőrök érkeznek az Öregtoronyba. nemde? – különben elveszíti. mert ugye te is tudod milyenek a gépírócicák. Neki nem jelentett semmit. te vagy a fény életem éjjelében. Mary Fisher szédül. hogy nem ad neki feloldozást. Ő kommandírozta a szeretetlenség könnyelmű napjaiban Bobbót. hogyan is alacsonyodhatsz le annyira. amikor García mancsának ujjnyomai még most is mélyen a bőrébe mélyednek? Igen ám. Átkutatják. Jönnek-mennek. hogy a szerelmet megsebzi a fátum. hogy liferálja haza. majd összeomlik. hogy leverjen egy senki-szuka névtelen levele? Méghozzá egy rosszindulatú senki-szukáé? Mary Fisher pedig megbocsát neki. egészen a partszélen. de még mennyire tagadja. ha pedig elveszítené a férfit. Így tesz igazságot a természet – fűzi hozzá komoran. kop! Mennyire ugatnak s táncolnak a dobermanok! Ő pedig nem ért semmit. az a fehér libuskának arzén. a külvilág tengerárként özönlik védett életébe. Előbb szeretőjének ormótlan gyermekei. aki ilyen hangot ad az ajtón: kop. a lámpás sötét ösvényeimen.Bobbo szeretője. Azt is tudja. így igaz. Ám Mary Fisher immár tisztában van vele. de elmúlt. Bobbo sem. Aztán Bobbo már nem tagadja a vádakat. azt mondja. drága Mary.

akkor sose történik ilyesmi. sem lelkifurdalás. aki nem is volt olyan kedves. Valaha Mary Fisher volt a fénylő Nap García égboltján. amely a szintkülönbség kiegyenlítésére törekszik. arcába hulló fürtjei immár őszesek. könnyei kiapadnak. tehetséggel megáldott emberek. A rendőrség lezárja Bobbo irodáját. Szerelembe vegyült Bobbóval. s akár valami folyam. egy füst alatt pedig egy másik. Mary Fisher meghívásos telefonüzenetet röppent ügyvédeinek luxusszállójába. hogy mit mond. Kop-kop az Öregtorony ajtaján. a szeretőd kicsalta zsebünkből a pénzt? Írók vagyunk. Igazán értékelik az olyan országot. – Ez sokba fog kerülni – biztatják a híres ügyvédek. – Akkor ments meg engem – nyavalyogja az álomférfi. nem értem – csupán ennyit képes makogni. Minél kevésbé szereti őt a férfi. hozzálátnak az ügyiratok összeállításához. te pedig mit tettél velünk. Bobbo – siránkozik Mary Fisher–. ám nem ülnek a körébe. Nincs benne szégyen. Mit is mondhatnának? A kedvenced. Részben a nosztalgia tette ily gyengévé térdeit. Mary Fisher pedig szolgálatába fogadja a világ legdrágább védőügyvédeit. pecsétet nyom az ajtókra. csak ne lettél volna hűtlen hozzám. szeretlek. részben szerette volna e kincsek létezését eltitkolni Bobbo elől. politikai menedékjogot kunyerálnak önmaguknak. ami volt: egy nagy nulla. hogy a férfi üres tekintetében nem csillog többé a szerelem. aki közli a bölcsek üzenetét: – A jog kilencven százalékban őrizetbevételt ír elő ilyenkor. De nem az angol e bölcsek anyanyelve. Az úrnő elárulta őt. állán lifeg a bőr. hogy majd körébe ülnek.egy kulcsra zárt fiók mélyén. bámulatosan keveset. García vezeti oda a zsandárokat az ékszeres dobozhoz. – De amint ezt kimondja. Mert sohasem kívánta egészen feladni a múltat a jelen kedvéért: egészen azért soha. nem a Mikulás. akik bíztunk. A bölcsek óvadékért esedeznek. ám a hölgyike elillant a szajréval! Pusztán kedvesek szeretnének lenni Mary Fisherhez. már látja is. ő annál jobban akarná. Repülőgépen hozatja el őket a világ távoli sarkaiból. a hölgynek tehát hites tolmácsot is kell alkalmaznia. – Hiszek néked – mondja erre Mary Fisher. Bobbót elvezetik. – Mary. – Ugye te hiszel nekem. de a marhák nem értik. Bobbo is az Öregtoronyban ül (egyelőre!) és egyre morózusabb. A rendőrség az. az úrnő korábbi szeretői által adományozott gyöngysorok és smaragdbrossok mellett. hát hallgat a sok barát. he? Kedvesed. nem e világra valók. amely telis-tele van Mary Fisherekkel! . Mary Fisher ott ül az Öregtoronyban. szerelmem? – kérdezgeti. barátokra vár. – Ó. – Az ilyen ügy évekig is elhúzódhat. Már nem is borotválja le álláról a sörtét. roppant nehéz és trükkös folyamodványt is összekörmölnek. – S az ügyvédsereg tesz is ezt-azt. meg akart lógni a gépírónőjével. hát az úrfiból is az lett. amit megtehetünk. Mary pedig tudja már. most viszont semmi. – Nem értem. hajnali háromkor. A tolmács elkódorgott valahová. Reggelre előkerítik a tolmácsot. Megtesszük. vadasságban élt véle. elkobozza üzleti könyveit. e könnyek átáramlanak az övéibe. hogy sorsa megpecsételődött. melyeket a hölgy azért csak megtartott.

akárha semmi kínos dolog nem történt volna idelenn. A házat a közelmúltban ütötték össze egyfajta rőt-redőzött cementből. aki szeszélyes. s gondol-e őrá. A bíró. s úgy kifényesítették. hogy Bobbo aligha lehet hűtlen hozzá a tömlöcben. rettegett a rablóktól. a kúriát ezért nem jancsiszöggel verték ki. semmint hogy nyírni-hengerelni kellett volna. istenkém! Nos. hanem erényt is. de hát ezen a téren a hölgy szabad kezet kapott urától. a mű-gyepet érthető módon tömlővel locsolták tisztára. A kinevezett bíró pedig bizonyos Henry Bissop. puhább perzsát nem szőtt még a Napkelet. García többé nem látogatja Mary Fishert éjnek évadján. ennyi épp elegendő lesz a tárgyalás idejére. Az Öregtornyon túl csillagképek kerengenek. A vaskos szófák oly drága narancsszínű bőrből. ez a téma nem vetődik fel soha. 23 Henry Bissop ítélőbíró igen fényűzően élt egy dombtetőn álló házban. Az ilyen késedelem elkerülhetetlen. vörös téglás kúriákra. Sőt: élvezi. melyet a vendégek persze sietve elnyomtak. De ők minden követ megmozgatnak azért. Mindez Lady Bissop ízlését tükrözte. A bíró kéjesen leste látogatói vitustáncot járó arcát. A falakon majd mindenütt mahagóniburkolatú. hanem zárakkal-lakatokkal. Ügyvédei közlik vele: egy ház nem elegendő. amilyent hindu éttermekben láthat a vendéglátóipari áldozat. A szükségből azonban nemcsak lakatokat kovácsoltak. a sok kis lámpaernyő aranyrojtokkal szegélyezett legfinomabb rózsaszín szaténból vétetett. más perspektívából viszont bungalónak. hogy hasonlítson a nedves. A hölgy egyetlen vigasztalása. Mennyi is van magának? Csak három? Ó. hogy visszatérhessen Mary Fisher hófehér karjai közé. olyan időket élünk. vajon látja-e Bobbo börtönének mélyéről a csillagokat. fényes kazetta meg rozetta. A bíróság színe előtt épp ezeknek a futó faciális . a mindene. Bizonyos látószögekből a ház palotának tetszett. hogy szeretett Bobbolinóját óvadék ellenében szabadlábra helyezze ama knósszoszbéli kemény Rhadamantüsz. Ő a gyermeke.Mary Fisher egyik házát szabadpiaci áron értékesíteni óhajtja. kóros Bobbo-hiánytól gyötörten. ha arcukon fölfedezte a borzadályt. amely a város felé emelkedve gőgösen tekintett alá. abból a fajtából. Odabenn a bíborszín szőnyegek bokáig süppedeztek. Miért próbálná hát megakadályozni a sírásban? Mary Fisher éjszakánként ébren s egyedül hentereg. így azután a rengeteg zárószerkezetet mesterkovácsok kalapálták komplikált kovácsoltvas szövevénnyé. népszerű és igen elfoglalt úriember. a jó édesapja. Valami okból. az időpont nem éppen kedvező házeladási szempontból. melynek puhaságáig fel sem ér a képzelet. ha a torony úrnője beszélőre kap engedélyt. nem pedig Bissop bíróét. Félhektárnyi plasztikfű közepén guggolt a palota. mivel sok ilyen gazfickóval találkozott. vasrudakkal és redőnyökkel. a földön. ha másban aztán nem is. Semmi étvágyat sem érez az áruló cenk Mary Fisher iránt. Másutt viszont bolyhosbíbor tapéta vöröslött. hogy bizony az. kéjérzet töltötte el. Mary Fisher azon töpreng. hogy zokog az úrnő. Ezt mától kilenc hónapra tűzték ki. valahányszor bevezette őket a nappaliba.

grimaszoknak villámgyors értelmezése volt az. de mennyire. csöndesek voltak. Festesd meg feleséged portréját. bűnös szemvillanások oldalzó rebegését. máris egy Nagy Forgatókönyvírót látott hálóingben lebegni az égen. széles vállú. a két gyermek roppant mód ügyelt rá. akivel a piktorok olajra lépnek. Hazudik. miként pécézze ki a hazudósakat – nem. tudását örökkön fejlesztenie. ám – egy bizonyos határon belül – gyors és hatékony elnémítási módszer. só) és teletömte vele a szájukat. ám kedves modorú. amilyennek egy ítélőbírónak lennie kell – disztingvált. bíró úr. Ön szerencsés ember. az embernek e tapasztalat elsajátításán munkálkodnia kell. Ballagj el egy koncertre és megfújják a hárfádat. ajkaknak ideges nyaldosását. vélte a bíró. ami szép. Éppen ezért is esett rá a bíró választása Bissop ugyanis attól rettegett. arcán az örök csalódás. hetente nyíratta az üstökét. föld. . hogy elcsalnak tőle mindent. bár sokkal fiatalabb volt a férjénél. amiként őt dresszírozták dedósként – vagyis. ezt az életben rejlő iróniát rettegte rémesen. maris kicsusszan ujjaid közül az ujjongó Univerzum. A lady két fiat szült a bírónak. nehogy a szavába vágjanak. vagy akik miatt Trója alatt öldököltek a hősök. Mert éppolyan volt. magatartásuk példás. Orra roppant szirtfok. mint álnok árapály. szigorú. hogy az embernek természetes talentuma legyen rá. ámulj a természet csodáin. Talentuma természet adta és finom. Lady Bissop pedig. – Tetszik magának a decor? – Ó. A bíró úgy vélekedett. Ha Bissop bíró vízióiban felsejlett az Isten. túl sokszor és sokat látott ilyen iszonyatot. Felcseperedvén tehát. s a piktor megszökteti a modellt. szabályos vonásokkal és rémítő önuralommal megáldva. szemei kissé bambák. ha bármi olyan mozdulatra vetemedtek. menten fölmarta azt a matériát. mely irritálta a jó atyát. Az áldozatok szempontjából ez ugyan kellemetlen volt. Valahányszor fotográfia készült a bírói testületről. Bámuld túl hosszan a remek rózsaszirmot. világszépe semmiképp. egyetért ezzel? – Naná. figyelvén a futó füldörzsöléseket. nehogy irritálják. kik vagytok tik. Túl sokat hallott ilyesmiről. Haja sűrű és hófehér. Bissop bírót mindig az előtérbe taszigálták. akik mindketten ráütöttek. amely a bírót bölcsesség hírébe keverte kergén. Majd mindenféle véletlen esemény zúdul rája s ledönt lábadról. elegendő egy tic. Lady Bissop tehát nem az a fajta nő volt. bámulatosan csinos férfi volt: magas. bíró úr. amely a keze ügyébe került (lehetett az homok. meg sem nyikkant. álla viszont csapott. amint borzasztó betűket firkál a fátumról a firmamentumra. Semmi szükség rá. telis-tele véletlen-képtelen fordulatokkal. Maga a bíró. bíró úr. hihetetlen motívumokkal. mind csak hazudik! Lady Bissop. ha netán nem értett volna egyet e libatömési módszerrel. máris látom. Bámulatos! – Az egész a feleségem ideája. A bíró ugyanúgy dresszírozta őket. még hatvanévesen is. hogy fiait boldogság tölti el e konzekvens szigor miatt. persze. élvezkedett Bissop bíró. – És a nejem nem bűbájos kis banya? – Bűbájosabb és banyább nem is lehetne már. bölcs.

Ma még viszont szabj ki enyhe büntetést a bigamistára. Ügyelniük kellett rá. a fejeden bodros paróka. valahányszor ideje engedte (ritkán). ha szabad folyást engedhet nyugtalan szexuális és prokreatív (gyerekcsináló) energiáinak. Hogy mennyire kínos kimondani: ez helytelen. de azért találékonyan kell viselkednie. hogy sorsuk ily testközelbe sodorta őket egy kivételes férfiúval. a háznak azokban a helyiségeiben. Sózz csak le keményen a nemierőszak-tevőre. hiszen a külvilágba merészkedő férfi akkor funkcionál optimálisan. vagy netán tizenöt évi börtön Bissop bíró kedvetlenül gondolt rá. s amikor és ahol csak megtehette. Ám nem volt szabad túl sokat láttatniuk (vagy hallatniuk) magukat. ne zavarja az üres fecsegés. mert bűn. amikor a tömegek minden szeméremsértő rohadt barom azonnali kasztrálását követelik. tizennyolc havi amott. Fülét állandóan a vaspályához kellett lapítania. két bizonyítványt lengetett. még a hisztrionikus hacukáknál (színpad. Arra is született. hogy milyen kevés pályatársa képes Juszticia gyors pengeváltásaira a Társadalom sebezhető közegében. elodázva így a holnapot. nem volt szabad túlzottan létezniük. egy . szerfölött rút nőt. De hát miként hallanád e szent mormogást. nehogy felriasszák éji szendergéséből. saját cselédségének tagjaival. melyek a bíró hálószobájától a legtávolabbra estek. pincérekkel. amikor minden házassági törvényt semmissé nyilvánítanak. A nép hangjára ugyanis figyelned kell.A bíró komolyan vette a hivatását. operaházi műsorárusokkal. név szerint bizonyos Polly Patch-et. bőgő babákkal a karján. aki keresztezte az útját – rikkancsokkal. Referenciái kiválóak voltak. tribunus. A bíró családjának is el kellett játszania a rá osztott szerepet. a másik matematikai szakképzettségét tanúsította. hogy tizenkét havi fegyház itt. gügyécskéim! S miért ne suttogott volna ilyesmiket? Valamely nyomorú bűnöző jövője vajon nem e kora reggeli hangulaton múlik-e? Hogy ötévi. Létezniük persze kellett. hajnalok hajnalán suttogta a fülecskéikbe: csitt. ha hallótávolságon kívül trónolsz. védekeznie a korrupció ellen Tudta. a borbélyával. a közvélemény tompa morajlását. Végül is ő közalkalmazott. Felesége a közelmúltban – egy városbeli munkaközvetítő ügynökség révén – alkalmazott egy nagyon magas. hogy a közember fölött s azon túl kell állnia. hogy a normális hétköznapoktól elszigetelten él. őrizkednie a tévedésektől. Amint pedig a kicsikék cseperedésnek indultak. falta a bulvárlapokat. mennyire ritka férfipéldány. Amikor az illető személy szerint nem okozott különleges károkat. ezzel fizettek azért. Tisztában volt vele. ebből állt egész hivatása. ez annál is rosszabb. az egyik angol nyelvi. ismét másokra meg tizenkét évet kiszabnia. nehogy gyermeki gügyögéstek fölébressze a jó atyát. Lady Bissop sok álmatlan éjszakán járt föl és alá. ne fárasszák követelőzésekkel. hogy mennyire faramuci arra pazarolnia évi tárgyalási periódusokra szabdalt idejét. máris elébe vágtál ama távoli napnak. jelmezeknél) is furább kosztümöket kell öltened a tárgyalótermek ölén? A bíró tehát. S ha a dolgok lényegét tekintjük. hogy észlelhesse a népi elégedettség mozdonyának távoli dübörgését. pernahajder! De hát ez volt. ezért pedig pokollal fizetsz. hogy mennyire nehéz dönteni egy másik ember élete-sorsa felett. mindig előretekintenie. könnyedén elcseverészett a nagyközönség azon kevés képviselőjével.

Bőre akár a dörzspapír. a gyermekgondozás kétkezi munkájával fáradozva. a második legjobb megoldást választotta: más emberek otthonába szegődött el szolgálónak. azok a férfiak és nők. vele szemben eshetett latba a munkaerő. időnként rózsaszín fényt sugárzó szemei voltak. de intelligenciahányadosa is kétakkora. ezért máris rárivallt: odakinn tágasabb! Jogorvoslat szóba sem jöhetett. mi folyik odakint. Úgy látta. Dicsőséget zúdított szüleire. a durvább-szemcsésebb fajtából. a bűnözők. szófákra.harmadik pedig azt. Érdekelték ugyanis a csúnya emberek. A bíró tudta. egyszerűen eltűntek. méghozzá csinos külleme. a házicselédség sorsa azok kényétől-kedvétől függ. A bíró úgy becsülte. akivel összemérheti magát. Miss Patch viszont – bíránk megkönnyebbülésére – jelét sem adta. talán tömpe ujjai végében hordozza a realitások titkait. amikor jobban érezte magát. Ő ugyanis túl könnyedén haladt előre e világ ösvényein. hogy szélnek eresztik. hogy aztán éppoly sebesen kiebrudalja őket. a deviánsok. Akkor pedig a bíró értesülhet róla. kandallók tüzére? Jogtalan éjjeli behatolók ellen lakatolt ajtókra? A munka s a pihenés mindennapos rítusaira? A mosógép lágy berregésére. és bizalmasan megvallotta gondjait a szobalánynak. Polly Patch-et viszont aligha lehetne – csiribí-csiribá! – csak úgy eltüntetni. hogy visszaélt a bizalmával. Másnapra kelve viszont. jobb esélyük nyílt a felmentésre. milyen hiba feltételezni. De ez a vörhenyes pillantás láthatóan respektust ébresztett a szemlélőben. akik meg-megjelentek ítélőszéke előtt. mert olyan ismeretekre sikerült szert tenniük. A bíró nem hitte volna. azzal vádolta a cicust. úgy valahogy. Egyik nap a ház úrnője magánytól szenvedett. S ha Lady Bissop egyáltalában rátekintett e hústoronyra. hogy Polly Patch legalább egy hónapig marad. ha önismeretre vágyik. sőt e titkokat másokkal is képes megosztani. miközben ajtókon imbolyog ki-be. amint e masina megújít s pucovál? S minthogy önerejéből mindezt nem érhette el. hogy vizsgát tett (haladó) gyermekgondozásból. Külleme. Vagy netán – mint annyi-annyi nő – egyszerűen csak otthonra vágyott. A bíró eleinte némi gyanakvással tekintett a háztartás új beltagjára. akiket pátyolgatnak. semmi kétség. hogy Polly Patch. melyeket tőle – a bírótól – megtagadott az élet. sőt egy bírónak is szüksége van valamire vagy valakire. hogy a roppant hölgy sokáig bírja náluk. A bírónak elegendő volt ujjaival pattintania. A bíró azt remélte. mintafelesége. fényesre csiszolgatni az ilyen anyagot nem könnyű feladat. hogy a házicseléd kétszer annyit nyomhat színhúsban. lévén minden zsűri már csak ilyen). hogy az ilyen csúfságokban van érzék a realitások iránt. Egy férfinak. A bíró felesége bennlakó házi kisegítőként alkalmazta az óriásnőt. Lady Bissop ugyanis röpke könnyedséggel vette fel a személyzet tagjait. származása és intelligenciája okán. felesége és gyermekei nyomban szinte beleolvadtak a tapétába. mert Lady Bissop annyira kedvelte a rózsás megvilágítást. szakmájának büszkesége volt – de mire vitte? Úgy vélekedett hát. talán csak azért. mintegy szent borzadállyal tekintett rá. franciaágyakra. ezért is kellett dadussá alacsonyodnia. mintha az úrnő bizalmába óhajtana furakodni. Polly Patch-nek kissé dülledt. az örök vesztesek – jobbára ronda alakok voltak (ha csinosak. hogy mivel minden bűnözőnek ocsmány a .és matrimoniális piacon. diadalra vezette az iskolai rögbicsapatot. így az a veszély sem fenyegette. merthogy a társadalom alacsonyabb rétegeiben minderre csak egy férfiú pénzén és hozzájárulásával lehet szert tenni.

a bűn útjára lépjenek! – a védők hangja menten elcsuklott. rablott. a szürrealista mázolmányoknak. elhordta egy banda. aki azért férkőzött be az otthonába. oktalan őrjöngővé mindazon unintelligens lényekkel szemben. . A dragonyosnak ugyanis természetes ízlése volt. hamarvást hallótávolon túlra cipelve őket. hogy a börtönben tárgyalásra váró őrizetesek esetében örökkön csak a mogyorókrém motiválja a bűncselekményt (lévén persze ez a börtönkoszt alapmasszája). ám rosszkor megfontolt ellenstatisztikákat terjesztett elő avégett. rendszerint nagy mennyiségű mogyorókrémmel tömi a bendőjét. Miért lenne más az ő famíliája. mint bármelyik más e kerek világon? Miért kevésbé csalfa?) És bár a természetes jó ízlés senkit sem gátol meg abban. Amikor tehát a védő ilyen-olyan. de kemény pillantást kellett vetnie a védőre. majd kijelentenie: – Én sosem spájzoltam mogyorókrémet a házamban. Tetszett neki. ez a tény elkerülte a tanulmány elkövetőinek figyelmét. nem pedig rabló. holott nagyon is jól tudta. Talán ez a debella valamely rablóbanda figyelője lenne. valahányszor hajba kapnak vagy vinnyogni kezdenek. hogy munkanélküliségnek. majd megszabadítsa földi javaitól? Megeshetik. De azért bizonytalanság bujkált benne. a bűncselekmény időpontjában vagy akörül. nem is predesztinálja őket ugyanerre. hogy amikor egyik este hazatér. akikkel a sors közös munkára vagy együttélésre kárhoztatta – a helyzet az. Mogyorókrém ügyben került sor arra a fordulatra. Nem pedig az. Henry Bissop ugyanis nem tűrt mogyorókrémet a házban. Emiatt aztán nem rángatózott többé a bíró arca. Egy. hogy ügyfeleit kedvezőbb színben tüntesse fel. kalóriaszegény táplálkozásnak vagy hiányos iskolai képzésnek tulajdonítsák – mentségként – a törvényszegést). akkor megfordítva: minden ocsmány képű alak bűnöző lenne. alkalmatos. hogy gyermekeim. hogy a bíbor bársonyszőnyegeknek. bírónk immár bizonyosra vette. vagyis mindennek szépen lába kelt. A bíró tehát bízni kezdett Pollyban. hogy bűncselekményt kövessen el. mint valami egércsalád. ahogy fölmarkolja a kölyköket a szőnyegről. A bírónak ez kedvenc tréfája volt. netán védenceiről a Társadalomra hárítsa a felelősséget (mert az ügyvédeknek már az a szokása. amelynek révén Polly a bírói szívbe lopta magát. hogy a mogyorókrém szembefordította az egész világgal. hogy a bűnösséget a kiszabott ítélet determinálja. mert megfordította a gyerekek tollpárnáit. valahányszor bement megpuszilni a szendergő kölyköket. érvelésük épülete pedig nagy robajjal romba dőlt. A nevezett massza irracionálissá és ingerlékennyé tette. az ólommérgezés által az ítélőképességre gyakorolt hatásnak. a narancsszín szófáknak. a csodálatos ezüst étkészleteknek.képe. Nem akarom. kénytelen tudomásul venni. hogy rózsaszín pillantásával gondosan felmérje a terepet. Épp ellenkezőleg: inkább az ilyenekből lesz áldozat. nem is tagadható. hogy sarjai úgyis csak tettetik az alvást. bíránknak csak egyetlen. hogy az elkövető valóban sáros-e az ellene felhozott vádban. (Ezt minden este rituálisan megtette. melynek e roppant nőstény bűnsegédi bűnrészese volt? Ebben kételkedni kezdett. ám a védőügyvédek a legkevésbé sem tartották mulatságosnak. jóllehet a tanulmány arra a téves premisszára épült. könnyedén hóna alá gyömöszölve a kicsiket. E sminkelt statisztika haragra lobbantotta. így aranybarna fonákjuk mosolygott elő a fényes dohányszín huzat helyett. a bűnözés okait kutató szociálstatisztikai team ugyanis bebizonyította. hogy az elkövetők többsége. fölcseperedvén.

mint engedelmes feleség. Lévén e barna kulimász gyermekeik kedvence. Ugyanaz a borzongató. semhogy akár reggelire is le tudott volna vánszorogni az emeleti hálószobából. büntetésként pedig továbbra is mogyorókrémtelen háztartással sújtotta háza népét. nehogy olyasvalakit legyen kénytelen megtűrni maga mellett. nem csupán kényelmes időtöltés közben otthon henteregnie. S a férje attól tartott. e bokrocska továbbra is burjánozni fog. A bíró tehát a kezeit tördelte és bánatosan dörmögött ekkora értetlenség láttán. ugyanúgy a bíró feleségének meg kell békülnie kegyetlen praktikákkal. mintha csak a lánya lenne. de a következő három hét során legalább lábadozhatott. Mindez arra irányuló kísérlet volt. amikor Maureen. Amiként egy orvos feleségének kötelessége fölemelnie az őrjöngő telefont. a neje. még beletörődőbb lénnyé satnyult. felesége érdekében csakúgy. lévén az ítélőszék tagjai oly vénecskék és reszkető térdűek. s egyre kevésbé mert pörlekedni. Felesége vágyott arra a társadalmi státusra és pénzre. mint saját érdekében. neje visszasüllyed gyermekkori bambaságába. mely a szexuális megkönnyebbülés szükségének sajátja. Mindez. Lady Bissop pedig. hogy ily módon a hölgy keblei nem tűnnek el. férje foglalkozásának követelményei szerint. szinte észrevétlenül villan el. Csakhogy Bissop bíró erőtől duzzadó és szexuálisan aktív férfi volt. hogy mindez hülyeség. A bíró ugyanis nem viselkedett oktalan barom módjára. Rendes körülmények között. amelyből most mintha nemhogy kinőtt volna. hogy Maureen szájába is buzgón konyhasót tömköd. végre felelősségre vonva a férjét. vélte. hogy feleségét helyesen funkcionáló fehérszemélyként konzerválja. S amíg csak cibálhatta-csavarinthatta felesége fanszőrzetét. hogy aztán minden verdiktet egy hét leforgása alatt hozzon meg. amely ott nyilallik. Például addig harapdálta a fogaival nője mellbimbait. A bíró. amíg az sikoltozni nem kezdett. mint az Aeneis soraiban Dido didijei a máglyán. s akkor az asszony kétségbe vonja az elébe terjesztett statisztikák érvényességét. kényre-kedvre kiszolgáltatottan tengette napjait. legalábbis később ezt próbálta kifejteni Polly Patch-nek. nem pedig a hites felesége. ellenszegül a házi mogyorókrém-előírásoknak. amint egy matrózfeleségnek is tűrnie kell a tengeri medve távollétét. akkor most a kemény napokat is el kellett viselnie. ami azzal jár. Sőt akiktől megkövetelik. Lady Bissop az évek során még simulékonyabb. csak felesége javát szolgálja. aki sebesen szökik vissza prepubertás kori leánygyermekké. ez a kín. hogy eljő a nap. kéjjel kevert kín nyilall ugyanis a fültanúk ágyékába. Épp ezért Maureent extrém szexuális praktikákra kényszerítette. . de hát az asszony éppúgy nem vetette fel a remek ellenérvet. ha valaki bíróhoz megy feleségül. hamarosan eljő a nap. egy-egy ilyen hét végén Lady Bissop testén túl sok volt a karmolásos körömnyom meg a vérző sebhely. melyek – szerinte stimulálják az ítélőszék többi tagját.A bírót az a pislákoló remény éltette. akik felhatalmaztatnak rá. hanem újra belenőtt. amikor kimondják a szentenciát. hivatás terheinek egy másik hátránya – próbálta megetetni Pollyval – azon szadista energiákban rejlik. A bíró. remélte. A bíró úgy érezte. abban a reményben rágicsált egyébként. amikor azon kapja magát. néha megtakarított egyhavi ítélethirdetést. s ha így. hogy fájdalmat okozzanak. mint megannyi magasan kvalifikált védőügyvéd. s tovább lebeg azon bírák ölében is.

amitől csillapodtak ez irányú aggodalmai. hogy az erőszakos bűncselekmények miatt a törvényszék színe előtt megjelenni kénytelen legtöbb személy a pert megelőzően már jó néhány hete. mi? . meglehet. csodálkozik rajta. Immár ugyanis bízni kezdett a nőben. hogy rákja van. Ekkor ott ültek a bíborszín teremben. hát a deszkával együtt nem mindig ő puffan a fenekére?! Aztán rejtelmesen beszélni kezdett egy asszonyról. De ha itt gyarapodsz is Tisztességben. ezek után beavathatja bizalmába. a fogoly jellemét sem érinti egy öltésnyit sem. A pártatlanság ül a hinta egyik végében. A nő aznap kezdte adagolni a mérget. elveszíted amott! A feleségem történetesen épp a vesztesek seregét gyarapítja. ez is tetszett neki. ügyet sem vetve a véleményt nyilvánító férfiú társadalmi státusára. hat vagy hét éven át. És ugyanolyan testmagasságúak. Milyen kellemes érzés is volna. – Nos. – Kilengések és mennyi csalárdság – mondogatta bánatosan. miután a gyerekeket már sikerült ágyba dugni. hogy Polly Patch-re esne a választása. olyasvalaki közelében élni. Ez a fehérszemély ugyanis figyelmet szentelt mondanivalója lényegének. hogy forró fürdőben áztassa meggyötört testét. Polly Patch kissé elgondolkodott. azért nem. S a rák épp aznap kezdett visszafejlődni. lévén olcsó. s miután megvitatta. amikor megtudta. – Talán az lenne az igazi ok – mondta aztán megfontoltan –. gondolta a bíró. az ítélethirdetés terheit immár könnyebbnek érezte a vállán. hónapja. mint libikóka. kékesen libegő gázláng villódzó fénye mellett. hogy brutálisan lépjen fel a nála alacsonyabbakkal szemben. sőt éve volt őrizetben (hiszen annyira túlzsúfoltak manapság a börtöneink). sőt többet is. Ritka eset! Értékelnie kell ezt a nőt! Ha már nem fűzné házastársi kötelék Maureenhez. hogy a tenyeres-talpas cseléd sommás nézeteinek adott hangot mogyorókrém ügyben. – Meglehet. hosszabb ideje már. aki nem kap frászt az embertől. mert az erőszakos bűncselekmények miatt elítélt legtöbb személy mostanában túl sokat zabál ebből a rondaságból. bár ugyanakkor melankólia fogta el emiatt – a kínos emóciók e passzívabb és kellemesebb változata nem tettekre sarkallja a férfiakat. ezzel maga is tisztában volt. a mogyorókrém viszont kétségkívül rendszeres börtönkoszt. márpedig olyan sok-sok ember volt nála alacsonyabb. Szexuálisan sokkal kevésbé izgatónak. De hát a férj viszont úgyszintén lassú méreggel gyilkolta az asszonyt: kegyetlensége révén. Lady Bissop pedig távozott. s a bíró dolga kissé megbillentem Justitia mérlegét. proteinben viszont gazdag. Az ön gyermekei is bizton falatozhatnának belőle! A bíró ekkor melegen ragadta meg a nő roppant mancsait. A mogyorókrém tehát sehol sem játszik szerepet. főként azután. Lady Bissop a szemközti ülőkén. gondolta. A tisztesség nem más. Hajlamos volt rá. miért nem engedek mogyorókrémet tárolni a házamban! – mondta érces hangján a bíró. A bíró pedig most megvitathatta eseteit ezzel a nővel. és én lennék a súlypont. ennélfogva Lady Bissoppal is kevésbé extrém testgyakorlatokat űzött. három éven át gyilkolta a férjét. valahányszor megfontolás tárgyává tesznek valamely bűncselekményt. ahol a serpenyők a legvalószínűbb módon csalfán ingadoznak. ott. amikor a férj nagy sokára kinyúlt. aki lassú méreggel. – Az emberi nyomorúság summázata mindig ugyanaz. úgy érezte. Mi a véleménye erről Polly Patch-nek.A bíró mindezt meg is vallotta Pollynak. kivált a női nem egyedei. hanem töprengésre.

hogy ilyen sokáig tart a bontás. – A legjobb fogász az egész városban – mondta Polly. hogy fölkeresse a fogorvost. Öt Lady Bissopot éjszakánként békén hagyta. hogy a nő megússza korai próbaidőre bocsátással. mivégre? Ha hátrább tolatod állad kiszögelléseit. Aztán megvitatták. Tűnődött is rajta. meg boldognak is látszottak. A háztartás simán gördült. – Ez nem jog kérdése – jelentette ki szilárd hangon Polly. Az élet minősége az. ám Polly Patch ezt nem tartotta valami jó ötletnek. mintha húzták volna őket. azt szerette volna. szegény jószág. hogy elmeháborodott. nos hát e kötelék-korbács kimaradás miatt igazán csak őszinte hálát érzett. – Átalakíttatom az állkapcám – válaszolta Polly – mert fél szemmel a jövőmet is tekintetbe kell vennem. hogy megsérti az óriást. mint valaha. Éppen ellenkezőleg. amit a Természet elfuserált – mondta erre az úrnő. – Azt hiszem. csillagos ötös. – Hármas. s emiatt – amint az úrnő kiheverte kezdeti megaláztatását amiatt. hogy megpróbálja helyreütni azt. – Pontosan így van – bólogatott a bíró.Polly Patch szemei felcsillantak. Az előre megfontolt szándék a nő ellen szólt. hogy a szobalányát. hogy bizonyos büntetést írjon elő. vagy egy másikat csiszoltak le az ínyéig. még kínzóbb kétségek között. mert akkor viszont a feleségek okoznának annál is nagyobb problémát. a férji provokáció viszont a javára. öt évet. hogy Polly felmondjon. De sebaj. A bíró és Polly végül három évben állapodott meg. – Én így akarom. legalábbis ami a társalgást illeti. A jogtól elvárható. Mert azt ugye nem akarta. ha nem így lenne. attól való félelmében. legalább bedughatnám egy biztos zárt osztályra – mondta a bíró. – Remélem. – És kétségkívül a legeslegdrágább is. magának joga van hozzá. a szemöldököd jobban fog hasonlítani Frankensteinéhez. . Hasznosan töltöm az időt a váróteremben. – És. jó fogorvoshoz jár – puhatolózott Lady Bissop finoman. – Ha ez a nő azt állítaná enyhítő körülményként. – A verdikt olyan. – Lady Bissop meg azt gondolta. vajon miért kell eltávolítani Polly lapátnagy. akár az iskolai osztályozás – jegyezte meg Polly Patch. de a bíró megjegyzéseiből a szimpátia bizonyos jelei csillantak meg a gyilkos asszony iránt. daci és így tovább. roppant árnyékának védelmében a gyerekek úgy nőttek. miután elbeszélgetett Polly-val. hétévi börtönt. de mennyivel irgalmasabb! Alkalmaztatása kezdetén Polly Patch kimenőt kért. majd kijelentette: végül mindenki sorsa a halál. netán hármat? A páratlan számok mindig előnyt élveznek a pirosakkal szemben. és valahányszor elment hozzá. az egész ország földjét férjek hullái borítanák. pontosan mit is csináltat vele? – kérdezte óvatosan Lady Bissop. a bíró pedig. Hiszen a bíró nagyon megkedvelte. ha gyilkosságról van szó. de nyíltan nem merte megkérdezni tőle. de nyilvánvalóan erős fogait. mintha kevésbé lett volna ideges ítélethirdetés előtt. Csak az idegesítő. kissé gombócosan ejtve a szavakat. ami számít. férjemuram nála – s jobban kedveli –. amennyit már eddig is okoznak. vagy egyik foga nélkül imbolygott haza. így azután az tetszett a legvalószínűbbnek. szinte megfeledkezvén a nejével kapcsolatos gúzsbakötésről és korbácsütésekről. ám a büntetés nem lehet túl szigorú. ha életfogytiglan náluk maradna. vajon hány évet érdemelne a férjgyilkos asszony.

Ezt gyakran volt alkalmam megfigyelni. aztán meg hogy Isten az Ő céljait az alázatosak és a hívek egyetértésével viszi végbe. Mindegy. semhogy beérjem azzal. merre fognak mozogni a valutaárfolyamok. megtörtént. Épp Bissop bíró elé került egy különösen érdekes eset. amikor elhelyez bennünket a világban – mondta erre ájtatosan Lady Bissop. – Az bizonyos: be kell érnünk azzal. Lady Bissopot abban a hitben nevelték. A vádlott élettársa állandóan beleütötte az orrát az esetbe. nem fizetett kamatot a klienseitől kezelésre kapott pénzösszegek után.– Az Úrnak célja van vele. és hát ami ilyenkor történt. melyekben él. Sárkányok s démonok. – Az ő útjai túlságosan is kiszámíthatatlanok ahhoz – mondta erre Polly –. a dadus és mindenki más. így sem szerette volna elveszíteni Pollyt. hogy valaki babrált az üzleti könyveivel. – Amíg nem kapnak hideg frászt tőle a gyermekek – mondta magában –. melyben lakozik. amelyet hosszan meg kívánt tárgyalni Pollyval. Bebekukkantottak szájának tátongó üregébe. azt hangoztatva. Később aztán a csirkefogó még el is pimaszodott: az ügyfelei megbízásából rábízott pénzeket gyors. A bíró és Polly viszont éjfélig együtt volt a kandalló tüze mellett. Mindez eléggé gyakori eset könyvviteli körökben. Ügyfelei persze színét sem látták a profitnak. hátha a kicsik ettől lidércnyomást kapnak. Le is rajzolták a démonok és a sárkányok képecskéit. annál inkább elvakult az asszonya. A gyermekeket mindig nyolckor fektették ágyba. Lady Bissopot aggasztotta. Polly pedig kitűzte e remekműveket a falakra. bár megpróbálták megszervezni a védelmet. s hogy mindezekről pedig vitatkozni tilos. Az ügy már hónapok óta függőben volt. miegyebünket illeti. kudarcot vallottak. sőt indokolatlanul sokáig tartotta magánál a nevezett összegeket. nyoma egyszerűen eltűnt a gazember könyveléséből. de technikai értelemben persze akkor is törvénytelen. s a vádlott jogtanácsosai. – A „fehér galléros bűnözők” – jegyezte meg a . – Minél hitványabb a férfi. jelentették ki végül. aki évek során apróbb csalások sorozatát követte el ügyfelei kárára. Lady Bissop tízkor követte a példájukat. kéjes sikoltozással: ott sárkányok élnek bizisten. – A női lojalitás igazán lenyűgöző dolog – szögezte le a bíró. Hát nem kaptak soha. akárcsak kormos üst a tűz felett. annyi szent. szélnek eresztette a jogászhordát és másokat fogadott fel. Az ügy vádlottja adószakértő és könyvviteli pasas volt. Épp ezért most rémülten hányta magára a keresztet. hogy egy asszony funkciója igazodnia azokhoz az időkhöz. A kísértés persze óriási volt. már ami az orrunkat. továbbá ahhoz a háztartáshoz. a felesége. tűzbiztosan ki-be tehető-vehető valutaspekulációkra fordította. erre is megvolt a trükkje: rejtelmes módon kispekulálta. amit eddig nyújtott nekem. A gyermekek pedig igazán boldogak voltak Polly foghíjai láttán. fogainkat. Az egész háztartás nyugodtan aludta át az éjszakát: bírónk. feltehetően a zsebébe vándorolt. főként magas kamatlábak időszakában. mint megannyi kis csillagász a fekete lyukakba. szerintem mégse tiltakozhatom ilyesmi ellen. amit Ő nyújt nekünk. A könyvviteli szakcsaló kijelentette: tökéletesen ártatlannak érzi magát e korábbi bűncselekmények elkövetésében.

ezzel a hölgyikével persze viszonyt folytatott. hát ennyi. Aztán megérkeztek a revizorok. Ám egész idő alatt a Nagy Szökésen járt az esze. hogy többet is vallanak be. kihívták a rendőrséget. Talán a csinos kis svájci tarka meglógott a pénzzel. gondolom. – Ennek az alaknak a merészsége nem ismer határokat – mondta aztán a bíró. hogy házasember volt. a zoknik pedig hófehér. Emiatt aztán a bíró elmélkedni kezdett róla. onnan pedig egy fiatal nő svájci bankszámlájára. Néhány hónap leforgása alatt hatalmas összegeket – dollármilliókat – utalt át saját folyószámlájára. kevéssé használt lábszárait. hanem nagyobb. tények és csalóka cselek között. kinyújtva hosszú. – És. – Első csalásaira senki sem jött rá. Az ilyen alakok rendszerint azok. hogy a nő felkeresi vagy telefonál neki: ezt nem tudjuk. gyanakodni kezdtek. nem pedig mindjárt gyújtogatásért és gyilkosságért is! – Abban az alakban roppant szexuális energia lakozik – mondta a bíró. bolyhokkal borított csülkeire. Nos hát. – Mert. Meg kell kérdeznem a feleségemtől. – És mi történt szegény feleségével? – kérdezte Polly. miközben lepillantott a tenyeres-talpas hölgy vastag. hogy bekötött szemmel vezethetik a világot. a nyomorult azt forgatta a fejében. Ezzel szemben a „kék galléros'' kétkeziek alig várják.bíró – mindig makacsul tagadják bűnösségüket. gondolta. vajon hol is húzható meg a választóvonal realitás és illúzió. ha heves fizikai kapcsolatba lép a nővel. . mondjuk. ettől az ingertől úgy szabadulhat. valamilyen módon szexuális marcangolást alkalmaz. így azután rákapott a nagyobb volumenű sikkasztásokra. izé. – A szeretője! – sikoltotta Polly. hogy vallomást tegyenek. sőt az is megesik. Polly lábain fehér zokni volt. éles kontrasztban az asszony sötét bőrével és általános szőrtelenségével. Polly keble nem életnagyságú. Egyébként a könyvviteli szakcsaló háza porrá égett. méghozzá az ügyfelei költségén. valamivel a tűz után. azon. olvasott-e tőle valamit. így azután jól összegabalyodott az úgy. aztán új életet kezd a hölgyikével? – Kétségkívül ez a konklúzió. – Szerintem ennek az alaknak malaca van. s immár kezdte látni. aki szemét limonádékat írogat. – Jól jöhetett neki egy kis tűzvész! – jegyezte meg Polly. persze Polly termete is meghaladja az átlagost. – Amint sikerült megszabadulnia a feleségétől. hogy valaki mással kezd új életet. – Ez sem vet jó fényt rá – mondta szárazon Polly Patch. – Hát bizonyosan nem – bólogatott a bíró. a házzal együtt nyilvántartásának és dokumentumainak java is a lángok martaléka lett. Aztán ő meg a bíró megértő pillantást vetettek egymásra és jót nevettek. összeköltözött a szeretőjével. Agyában furcsa feszültség támadt. gondolom. mint akik ismerik már az ilyesmit. Azon képességeikben bíznak ugyanis. mint amennyit kellene – aztán a bíróságtól kegyelemért esedeznek. – És min bukott le a bűnöző? – Valami nem jött össze. – A nő már régebben eltűnt. hogy szépen nevet változtat. talán az emberünk várta. pihés papucsokban végződtek. – Ez is jól jöhetett neki – jegyezte meg Polly. hogy pusztán csalásért vonják felelősségre.

S ehhez csatlakozik az a tény: ha az ember kész megfizetni az árát. hogy megszeresse a szép szőke herceg. A bíró. roppant gusztustalan és veszedelmes díszpinty lehet. amiért fohászkodott – és ki nem mondottan egy pici résre is szert tett azon a helyen. ő mennyi irgalmat tanúsított a kliensei iránt? – csattant fel Polly. mit várt a kis hableány? Ez volt a büntetése. no és megértésnek. plagizátorok. akinek a színe előtt gyakran toporogtak írók. úgy valahogy. sőt hímsoviniszta megjegyzéseket enged meg magának. ha szeretné kilyuggatni kissé a vád állításait. miközben virsliujjai meglepő finomsággal kapirgálták a bíró tenyerét. A felesége biztosította róla: amint az ínye begyógyul. Miért. – Remélem. A kandalló lángjai megcsillantak fekete haján. szürke flanelbe burkolt lábszárai hozzáértek e roppant nőstény szilárd és vaskos lábszáraihoz. – Ám a bűntudatuknál is nagyobb a kísértés – jelentette ki a bíró. Vágyat érzett a szívében. mint két jéghasáb. Így várja ki a plasztikai sebész beavatkozását. – Miért. – És mennyit kap öntől? – kérdezte a nő. hogy ezt megtárgyalja az áldozati báránnyal. – A védelemnek pedig kemény diót kell feltörnie. hogy az íróknak kijárna az a szörnyű nagy irgalom. – S viszonzásként – kérdezte a bíró – a herceg viszontszerette a kis hableányt? – Ideig-óráig – mondta rezignáltan Polly Patch. melyek valaha – ó. akikben a legjobban megbíznak. amiért ez a nő nem gondolkodik divatosan a férfi–nő viszonyról. – Az igazságot mindig irgalomnak kel1 enyhítenie. ám hidegek voltak. – Fájnia is kell. művészek. úgy tíz centit ugyanis lefaragnának az állkapcsából. elbeszélés után. ahol a lábikók találkoznak –. hogy ez az alak nem ússza meg – mondta Polly. Az óriásnő most is gombócosan beszélt. – Feltételezhetően igen – így a bíró. akik nem ismerik ki magukat a kegyetlen külvilágban. – Nagyon fáj? – kérdezte végül. Pollynak – legalábbis ideiglenesen – csinos műfogakat csippentenek be a szájába. Lady Bissop bármelyik pillanatban kimászhatott már a fürdőkádból.– Sose bízz a nőkben – jegyezte meg Polly Patch. Meleg mancsoknak látszottak. én is örömmel tekintek e varázslat elé. Polly ekkor visszatért a könyvviteli szakgazember esetére. miközben a nemek harcának villámai hasogatták a légkört. És nem panaszkodom. – Immár közelebb húzódtak egymáshoz. nem volt annyira bizonyos benne. – No és ezek az emberek írók voltak. ezután viszont minden lépést olyannak érzett. mintha késpengén sétafikálna. a férfi vézna. A bíró akkor kezébe vette Polly mancsait. – De ez már persze a vádhatóságra tartozik – mondta Polly. Amit érdemes elérni. a bírót pedig öröm töltötte el. – Mi az hogy – mondta erre a nő. – Így. rőtté színezve a fürtöket. Az én speciális esetemben az ár: a fizikai fájdalom. Akkor hát megadatott neki. – Egy évet – mondta a bíró–. A bíró Polly szájüregének sötét barlangbejáratába pillantott. Hans Andersen kis hableánya halfarok helyett lábikókra vágyott. – Mármint ez a förtelmes csaló. S akárcsak ő. olyanok tehát. jóformán mindent elérhet általa. rágalmazók s a szerzői jogi törvény megsértőiként kalózkiadók. annak ára van. ifjúság! – annyira élénkítették egykor a társalgást. – Azok követik el a legnagyobb bűnt – elmélkedett –. .

Amint azt a szájat. S valóban úgy állt ott ama roppant nőalak. előre megfontolt csalási és sikkasztási szándékkal követte el a bűncselekményt. hiszen én vagyok a Nép Hangja. – Maureen – szólt a bíró–. Lady Bissop ekkor megnyugodva ágyasházába tért. Másnapra kelve Polly – mint rendesen – ott ült a reggelizőasztal mellett. A bíró Polly szájára tette a kezét. csupán ennyit tölthetett éjjeli vigadozással – reggel ugyanis frissen kellett kipattannia az ágyból. beszélhetne-e négyszemközt a férjével. hogy ne őrjönghessen tovább. elkallódott cipőfűzőket kutatott fel. mi a legcélirányosabb a számodra. haldokló férjgyilkosra három kerek évet sózott! Hát ez a pernahajder akkor már sokkal. igazán mindent.– Egy évet. tudja. de sokkal többet érdemelne. az ő esetében egyévi börtön öttel is felér! S az embernek észben kell tartania. – Kérlek. aki hozzászokott a kényelmes élethez és a magas társadalmi státushoz. Mint maga a Jog. Polly. S a lángok váratlanul recsegve-ropogva fölcsaptak mögötte. kérlek. kevésbé érezte a fenyegető veszélyt. amelyet a bíró a legjobban utált a hölgy valamennyi pongyolája közül. különben a kettő talán egy és ugyanaz volt. Lelkiismeretes ember lévén. ocsmányul. családja széthullóban. a középosztály tagjai viszont fortélyosan és kitervelten. szilárd emberalakban. – Meg kell hallgatnia – mondta az óriásnő –. az annyira megértő Polly persze ezt is megértette. akár a Szabadságszobor a New York-i kikötő előtt. Ekkor Lady Bissop lépett a szobába. hát fölébe is kellett hajolnia. – Hallgatom a hangot – rebegte a bíró. hogy a nő menetből lerohanja. rákbeteg. hogy megbíztak benne. vagy ha nem is. amit a Törvény szobra mondani óhajtott. mint oroszlán a bögölyt. Képzelje csak el: olyan pozíciót töltött be. mit beszélsz – mondta Lady Bissop. feladatain szorgoskodva. pimaszul szembeköpve azt a társadalmat. Büntetésük ezért inkább megkettőzendő. amely mást sem tett. vagy Justitia szoboralakjai a londoni büntetőbíróságok tetején. hát majdnem. egyszóval vidáman és pozitívan viszonyult a . akkor meg mi a szöszkarikát csinálunk? Rémesen rá vagyok utalva. ő meg? Hidegen. Polly Patch engedelmesen távozott. mint kedvezett neki. vigyázz. bújj ágyba! Lady Bissop próbaképp azért megkérdezte. nyugdíjat. a Törvény. véletlenszerűen hibáznak. Tejtől csöpögő kis állakat törölgetett. vagy úgy valahogy?! De hiszen arra a szegény. immár nem vélte úgy. velük együtt pedig mindent: karriert. azt a valóságos várkaput befedte. igen – rebegte a bíró –. elmeháborodott. barátait elveszítette. fölemelkedve ültéből. – Polly még netán felmond. mikor lesz magából a Legfelsőbb Bíróság tagja? Szent sohanapján! – Ó. amiként arra is. frottír tengerészpongyolájában. milyen megaláztatáson megy keresztül. de hát itt a középosztály egy tagjáról van szó. hadd ítéljem meg én. A bíró erre aztán felfigyelt. nem is marasztalta hát erőszakosan a férfit. most pedig ott állt háttal a tűznek. sötét sziluettje kirajzolódott a rőt lángok hátterében. semmint felezendő. ahol két kerek órát töltött téte-á-téte az óriásnővel. – A köznapi emberek – mondta erre Polly – nagyrészt impulzívek. A nő azonban lerázta magáról. – Kedvesem – mondta erre a bíró – kérlek. Ebből botrány lesz! Ha ennyire engedékeny. s ha a szájára tette. A bíró pedig magával vitte Pollyt egy vendégszobába.

– Fájdalmat okozok neked? – kérdezte ilyenkor gyengéd érdeklődéssel. majd egy régimódi bambuszprakkerrel paskolta a testét. – Hiszen már egy teljes éve börtönben senyved – mondta a bíró. – Ez pusztán a munkahelyi stressz hatása. De vajon ez a gazfickó tiszteletben fogja-e tartani ígéretét? . így azután egy ideig a háztartás láthatóan ugyanolyan lett. ennek következtében azután jó kedvre derült és a morálja is javult valamelyest. Aztán szóba került a könyvviteli szakértő óvadékának kérdése. hogy a kertben játszadozzanak. mint az oldalbordájában. hogy megfelelő alkalommal könnyebben betörjön a vendéglátókhoz). akik impulzív módon cselekszenek. vagy fejben felméri a ház berendezését. A bíró pedig. A bíró kéjes. mint bármely más otthon. legjobb a barnásvörös árnyalatnál kikötnie – nyolcvan százalékban természetes gyapjúszálak alkották az új anyagot –. hogy bűnös – perelt Polly. – Méghozzá tárgyalás nélkül! – Mi viszont nagyon is jól tudjuk. Lady Bissop pedig pompásan kialudta magát. A jó családapák. mert a bíró már nem nézett annyira gyanakodva a hölgy barátaira (hogy a baráti kör vagy kiröhögi. akik nemigen fogják megszegni adott szavukat. nekirúgván egy focilabdát Aztán azt kellett tapasztalnia. hátha a kis gazfickók letörnek egy virágszálat. hogy felesége visszasüllyed a gyermekkorba. – Tökéletesen érthető – rebegte Polly – Amit ugyanis elvárnak tőled. mint a sikkasztás. hogy megcsináltassa bodros frizuráját. alig sikerült hibát találnia a Teremtésben. emberei hamarosan alkalmazkodni kezdtek az új rezsim kívánalmaihoz. Polly Patch az óvadék elleni szabadlábra helyezés ellen tört lándzsát. Most már például megengedte nekik. nagyon is jól látta. azok számára. Még a városba is bekocsizott. megszabadult bűntudatától. hát te így reagálsz rá. – Ráadásul sokkal komolyabb dolgokban vétkes. akik megérdemlik. Ha nem tesszük szóvá azt. minthogy készségesebb szexuális partnerre lelt Pollyban. milyen roppant előnyei vannak az új felállásnak. hogy mivel a bíborszín talán túlságosan rikító a szőnyegeken. Továbbá különféle horzsolt-karmolt sebek híján (melyeket másként most pátyolgatnia kellett volna). Lady Bissop még vendégeket is kezdett hívogatni szórakozásként. A bíró már-már szerelmes lett Pollyba. és amint most körültekintett a világban. megszabadulván a bíró férji figyelmességeitől. Az irgalmat tartogasd csak azok számára. Aggodalma ugyanis alábbhagyott. ez a nő mérhetetlenül bölcs. Ekkor elhatározta. – Persze – válaszolta a nő udvariasan. a munkásemberek számára. Tehát nem lépnek olajra – ezek érdemelnek óvadék ellenében történő szabadlábra helyezést. kezét-lábát az ágy fejtámlájához szíjazta. mi történt éjjelente a vendégszobában. nem vagyok én szadista – vallotta meg egyik alkalommal a bíró. – Tudod. Szinte boldog volt.napirendhez. bár kemény testmozgást igénylő éji órákat töltött Polly társaságában. Lady Bissop ekkoriban határozta el. Kissé több szabad teret engedett két fiúgyermekének. hogy ítélethozatali időszakait egyenlőbben osztja el havonta. Bár ez némi zavart keltett munkatársai között. az ellenkezik a természeteddel. Úgy érezte. de immár ez sem ejtette kétségbe.

ráadásul egy üresen tátongó szájból kiröppenve (az óriásnő fogai ugyanis visszakerültek a fogorvoshoz. akárcsak az Ördög hangoztatná: az érzékek és a lélek egy és ugyanazon dolog. Egy bíró mindig arra vár. mindkettő oromforrás. Ha pedig a vádlott ilyen reakciót vált ki belőle. Lady Bissop. Arra készült. s merre tart. hogy a kéj és kin tejtestvérek. ellenkezőleg: tisztán ejtette a szavakat. Kedvelte a pöszögve ejtett zörejek viharos dübörgését. ahol valaha Polly fogai sárgállottak. ez a jósda mintha nem az Olümposz havas ormán tornyosult volna. ha az érzékek kielégülnek. ahol a nő zápfogait az orvos egészen az ínyig lecsiszolta. hogy a bíró úgy érezte. mint megannyi lapát. állandóan arról folyt a beszéd. Polly Patch egyik éjszaka tényként közölte vele. hogy a szexuális energia bevilágítja a Mindenséget: fáklyaként kell ragyognia az Univerzum legsötétebb sarkaiban. aki ugyanilyen diétát tartott. ezek a kemény tónusú szavak. csakhogy az a górbarom elárulta őt. sem háborúságnak. – Ez a nőszemély valóságos vagyont pazarol a pasasára. kissé emberszabásúbb lett. ha az ember véghezviszi azt. – Ellenkezőleg – pattogott Polly. aztán ismét nyomuk vész a szürkeségben. A bíró néha elgondolkodott rajta. hadd savanyodjon ott a tárgyalásig. nem kell egyenként kiszimatolnia őket.– A pénzt a szeretője teremtette elő – válaszolta a bíró. És ismét megtenné. Ezért inkább hivatali ártalom miatt. annyit mondok! A pasas úgyis meglógna közben. ezután hát nem beszélt már gombócosan. Polly Patch ilyesmiről hallani sem akart. Nem volt ő kíváncsi fajta. amely egy ideig olyan bájosan tört elő az óriásnő szájüregének labirintusából. A fogász két sor csillogó ideiglenes fogat illesztett Polly Patch szájába. Azt állította. Igaz. de másokkal fetrengett a hivatali hencseren. Aztán finoman dörzsölgette ugyanezen rózsaszín ízlésszervével azt a reszelős réssort. honnan kerülhetett elő Polly Patch. sem bűntudatnak. nem a Mennyben. Kimondva. Azzal a nővel élt. némi átalakítás végett) egy orákulum erejével hatottak. Vagyis a Pokolban. Semmi óvadék. hogy a tények elébe táruljanak. Később visszagondolva. de hát nem gyakran. újjáébred neje iránti szexuális érdeklődése – . Odafönn az Olümposzon (ahol a bíró nevelkedett. semmint annak ellenére néha kérdezett tőle eztamazt. mégsem lehet feneketlenül romlott. Polly Patch továbbá napi 800 kalóriás diétára fogta magát. Élvezettel izgette-mozgatta a nyelvét ama nyers üregek fölött. hanem odalenn a sötét Hadászban. Polly most kissé normálisabb impressziót keltett. Mások ezt úgyis megteszik helyette. amit akar. Azt is kijelentette. Miért lenne hű hozzá éppen most? No nem! Takarítsd meg annak a szegény asszonynak a pénzét. Hozzászokott már. Továbbá az lenne az egyetlen törvény. Amitől annyira nyúzott lett. Bobbót pedig visszakísérték a tömlöcbe. havi tizenöt kilót is leadott. hogy férfiak-nők bukkannak fel ítélőszéke előtt a semmiből. Ezt senki sem volt képes megérteni. a férfi úgy érezte. – A nő szerette. ahol észérvek fénylő csúcsai karcolták az intelligencia egét). de nem veszített a testsúlyából. akárcsak a háztartás többi tagja. hogy faképnél hagyja. A bíró tehát elutasította az óvadék iránti kérelmet. Csupán ekkor nincsen helye sem szégyennek. hogyan szenved a lélek. a bírósági terem élénk színű fénykörébe lépve. A bíró szinte bánatos lett emiatt.

– Ez már döfi! – mondta erre Polly. elhomályosítva a határvonalat így szent és gonosz. – Öt évvel nem érem be! – tiltakozott ismét Polly. A könyvviteli főgazember ügyében végre előzetes meghallgatást tartottak. jaj! – annál jobban értékelte a férje. a bírák zöme vajon nem hazardírozik-e? Az egyiknek kín. hogy a jajkiáltást az egész házban hallani lehetett. A prakkert az óriási hátsó fölé emelte. ki tudná megmondani? Kezdte belátni különben. Hüpnosz épp azt hitette el a hortyogó hölggyel: feketeborsot szór egy lábasra való konzervgombalevesbe. Ez a hölgyike egy ideig a vádlott irodájában verte a gépet. Szegény barom. E distinkciót dörgölte be. Luzernbe repült – ott aztán nyoma veszett. – Mi nem elég? – évődött a bíró. majd ismét visszahúzta. – Könyörtelen fráter. hogy talán őt is Hádész szülte. kinéz neki vagy öt esztendő. – Nem tudjuk. Ragaszkodik a meséjéhez. A kisfiúk fölrezzentek. De úgy saccolom. – Fogadást mernék kötni rá. Ha a bűnözőknek kockázatot kell vállalniuk. elhagyta a férjét. mire a szőnyeg-poroló olyan keményen sújtott le rá. – Nem elég – jegyezte meg lakonikusan Polly Patch. mit szól az egészhez az esküdtszék. S önmagáról vallott-e vagy szerelmi partneréről. – Persze – mondta egyik éjjel Polly Patch-nek a bíró azzal a könyvelővel kapcsolatban. nincs benne szemernyi megbánás. aztán egyszerre kirúgták – feltehetőleg a személyzet megtévesztése végett –. ajkával szivornyázva a prakkersebezte popó sós ízű nedveit. hogy a férj kénytelen volt visszatérni a vendégszoba örömeihez. liliomfehér és éjfekete között. – Akkor hét esztendő! – kiáltotta izgalomtól remegve a bíró. aki iránt szinte megszállottan érdeklődött immár – védői talán . Csakhogy Lady Bissop olyan hangosan sikoltozott aközben. – Tartogasd a szánalomérzést másnak – förmedt rá a bíró. a másiknak kéj a kenyere. A képe meg szintén fakó a börtönkoszt miatt.minél boldogtalanabbnak látszott a ház úrnője – ó. Az ítélőszék rendkívüli módon felbőszült a vádlott együttműködési készségének hiánya miatt. – Mennyit fogsz kiszabni rá? – érdeklődött Polly. aki hosszabb ideje senyved a tömlöc mélyén. Amikor aztán lesújtott vele. Makacs. valamint a sztoikusabb és jobban zsírpárnázott Pollyhoz. mint bárki másnak. Éjjelente a faltörőkos-löketű férfi éppen ezt a tanulságot klopfolta illetékes helyen. nem pedig az Olümposz orma. a gigantessza húsán csinos prakker-minta ékeskedett. A vádlott a világ minden kincséért sem volt hajlandó információt adni a rendőrségnek a cinkos nőcske hollétét illetően. és Lady Bissop álomittasan szusszant egyet. – A bőre éppoly szürkés. miközben odakint bagoly huhogása hallik a koromsötétben. Megakadályozva így az ellopott pénz visszaszerzését. – Pokolszabadult ördögsikoly! – kiáltotta a bíró. hogy azelőtt kaviárhoz megfüstölt lazachoz szokott – jelentette ki Polly. – De hiszen a tárgyalásra még nem is került sor – protestált a bíró. akar az öszvér. mert olyan hangosat sikoltott. Káin bélyegét sütve a zúzott eleven húsba. hogy immár mintha érezte is volna a szerelmi partner. – És hogyan fest ez az alak a vádlottak padján? – kérdezte Polly Patch. – Csöppet sem kivételesen – mondta erre Bissop bíró.

Bissop bíró ésszerű megoldásnak vélte. akkor ez kizárólag a vádlott műve. hogy információt szolgáltasson bűntársáról. hogy vallja magát elmebetegnek. A közvélemény viszont zajosan követelt keményebb ítélkezést a személyekkel. ellenirányú kilengésre készen – jobb felé. Láthatóan nem izgatta őket. heves. Akkor viszont meghatározatlan időre kasztlizzák be azt az alakot valamely szuperbiztos elmekórintézetbe. – Szerintem a bírói testület az Achilles-sarok – mondta erre Polly Patch –. kifenére. A bíráknak farkasszemet kellene nézniük az emberi gonoszsággal. amikor eltűri. amit el kell ítélni. hogy a vádlottat kikúrálják. jó útra térítsék vagy abszolválják. Még akkor sem. hogy ez a rohadt alak súlyos ítélettel sújtandó. A nyomorult balfácán két gyermeke részben végigülte a tárgyalást. vagy szabad lesz. ahonnan aztán úgyse szabadulna soha. melyet bűneiért kell viselnie. nem az. Bissop bíró ősrégen nem hallott ennyire szilárd szakvéleményt. Sőt a rendőrségtől is megtagadta. akár a kismadár. A kormányzati kompassz mágneses tűhegye az elmúlt években mindegyre szilárd baloldali kilengést jelzett. vajon mi történik szülőapjukkal.azt próbálják bebeszélni neki. ha észben tartja ama sokhavi vizsgálati fogságot. nem pedig kitérniük. amit a vádlott börtönben töltött el. mulandónak viszont az emberi fájdalmat és vívódásokat. lesikálni és tisztes hacukába bújtatni a kis majmokat. ő csupán fair a nyomorult bűnelkövetőkkel szemben. aki nem csupán sikkasztott. Várható volt. Csakhogy épp mostanában az iránytű mutatója ugrott egyet. hogy nem veheti fontolóra a felfüggesztett büntetésnek akár futó gondolatát sem. börtönt sóznak-e rá. A védelem egy pillanatig se ringassa magát abban a balhitben. Úgy vélekedett: az alkalomhoz illőbben kellett volna megfésülni. Minthogy egész küllemük és magatartásuk pimasz sértést képvisel a tisztelt bírósággal szemben. több szeretőt is tartott. Amikor tehát végre kitűzték a szuperkönyvelő tárgyalását. Ha az ügy meghallgatása hosszú késedelmet szenvedett. s ezekhez a bíróságnak igazán semmi köze – s ezt a zsűrinek ítélete meghozatalakor jó lesz figyelembe vennie – ha valaki az élet egyik szférájában felelőtlenségről . hiszen nem volt hajlandó beismerni felelősségét. Épp a bűncselekmény az. hogy a bírót ez valakire emlékeztette. A vádlott szívtelenül elhagyta a feleségét. nem pedig a magántulajdonnal szemben elkövetett gaztettek megítélésekor. reszketni-remegni kezdett a cíferblatton. hogy jómaga engedékeny bíró – nem. kiszámított csalást – a bíró rámutatott összefoglaló beszédében: a védelem vegye tudomásul. A vádak súlyosságára tekintettel – bizalmi pozícióban lévő személy követett el ugyanis hidegvérű. hogy a vádlott saját elmeállapotára hivatkozzék. Talán ez is lenne a legjobb megoldás egy olyan férfi esetében. hanem minden bizonnyal piromániás meg asszonygyilkos is. A bíró funkciója: kiszabnia a büntetést. ezáltal sokaknak okozva lelki fájdalmat. hogy a társadalom újra szentnek és sérthetetlennek fogja minősíteni a tulajdont s a pénzt. a sikkasztott összegek megtérítéséről hallani sem akart. A nő szavait a változó közvélemény jellegzetes tüneteként értelmezte. félrevonulniuk a bomlott elme koncepciójának kétes álláspontjára helyezkedve. gumit rágtak általános apátiába zuhanva. nem pedig a bűncselekmény motivációja vagy ésszerű volta. S jóllehet az állampolgár magánügyei csakis saját magára tartoznak. Ruházatuk annyira lomposnak látszott. de meg nem tudta volna mondani.

sőt amúgy hétköznapi jelleget. mert éppen ők pusztulnak el a sebészeti szikétől). a magántulajdon olyan arkhimédészi pontot képvisel. nemde? 24 . akkor ez a magatartás átragadhat tevékenységének egyéb szféráira is. hogy a fehér bőrű.tesz tanúságot. minthogy pedig lejegyezték. – De azért ő is könnyekben tört ki. hogy ez nem nyerné meg Polly Patch tetszését. Az esküdtszék tagjai libasorban kiszivárogták a teremből. csak kissé részletesebben. amelyek olyan bájosak. Röviddel a tárgyalás után Polly Patch megvált Lady Bissop mellett betöltött alkalmazásától. – A bíró ekkor felpillantott. a bíró különben azt vallotta. hogy az abortusz maradjon csak az Állam dolga. – Elment – sírta az asszony. ha névrokonát már nem. hogy megbizonyosodjék róla. magánsofőrrel. A kicsit meg szerencsére szebb küllemmel áldotta meg a sors. Sírtak a gyermekek is. – Nem is lehettek bérkövetelései – válaszolta a bíró automatikusan –. – Mert néha elgondolkodom. Azután meg – talán – az élet nagy erőegyensúlyzó mutatványai közepett – a családot ért sokk és kényelmetlenség súlyosabban esett latba. a férfi ragaszkodott hozzá. bár erre életük fogytáig emlékeztek is aztán. A bíró épp egy bizottsági ülésről tért haza otthonába (a bizottság az abortusztörvények reformját vizsgálgatta. – Mi több – jegyezte meg –. hogy finom és apró virágmintákra térjen át. – Szerintem az Ég küldte hozzánk ezt a drága nőt – áradozott Maureen Bissop. náluk szokatlan testvéri fájdalomban összeforrva. a bírót jó érzés árasztotta el. Gyermekeinek szájába sem tömködött többé homokot meg ilyesmit (amikor idegesítették kissé). – Hét év – mondta a bíró. – Vagy a Pokol – így a bíró. Ezután feleségéhez fűződő szexuális kapcsolata szelídebb formákat öltött. lejegyezték-e ezt a mondatot a törvényszéki tudósítók. amennyiben felmondás nélkül távozott. A bíró nemsokára fel is adta a büntetőjogi bíráskodást az adóügyi perek kedvéért. de szinte azon nyomban ismét visszaszivárogtak. – Polly Patch elment! Elegáns gépkocsi jött érte. a vidám kis teremtmény számottevően felvidította a házat. mint saját kényelme. hogy a szent keresztségben a Polly nevet kapja a csecsemő. középosztálybeli bébiket kell támogatni. azon az alapon. hogy elszakítsa tőlünk. mert úgy érezte. – Mert akkor már ő is kételkedett Isten lényegi jóságában. Még a bérét sem vette fel. amely az egész társadalmi struktúrát egyensúlyban tartja. semmint az egyedi szülőké. – Bűnös – jelentette ki az esküdtszék elnöke. s általában ne engedélyezzék a művi vetélést. A bírónak kislánya is született Lady Bissoptól. nagy gyászukban egymás karjába hullva. A lányka tiszteletére mondott le Lady Bissop az általa korábban választott rikító bútorhuzatokróltapétákról. a feleségét könnyek között találta. vajon a tüzes pokol nem kedvesebb-e a mennynél.

Mert mindaddig nem lehetek szabad. amivé én akarok válni. vagy a torony úrnőjének az a részecskéje. Mégis. S az az általános. hogy újjáteremtsem önmagam. amire nem vágyik – a mamája jutott neki meg az a két kölyök –. Ötven éve nem volt még ilyen ocsmány nyáridő. Néha. Talpig nő – mert nem az. továbbra is úgy tesz. hogy megszerezd. amilyen. akik amúgy rendszertelenül szenvednek. S dacolni készülök Alkotómmal. mindent el kell szenvedned. Ha mindent kívánsz. amikor ütlegelt. amint közöltem is vele. pusztán csak ingerültség. s ezt a tévhitét csak továbbadja. Mary Fisher az Öregtoronyban él. s túl kevés abból. nem kezdhetem újra. de nem régi testem képére és hasonlatosságára. hogy magam mondjak felette szentenciát. ez a helyzet. és depresszió kínozza meg szabadsághiány. Néha . mint sok más ember. naponkénti csiszolás-vésés. miként emlékezni sem. Azt akartam. s nem nyernek általa semmit. miként Istenben sem hiszek. igen. Amit most érez. imádat és szórakozás. minden másodikat egészen ínyem vonaláig lecsiszolta. Nem bízom a fátumban. annál többet szenvedsz. s úgy találja. Ám Mary Fisher vonásai olyannyira szabályosak s oly tökéletesek. ízetlen az étel. a szokások és a szexuális törekvés bilincseit. Bobbo új életformát alakít ki magának a börtön-könyvtárban. Oly sok fogam kihúzatása csupán az első lépés volt Új Énem felé. mintha a világ nem lenne olyan. a veszteség s a vágy mibenlétén töprengve. amire ő predesztinált. ez már a vérében van. Azt képzeli. mint az a bíró. amíg készen állok. otthont. Továbbá Mary Fisher távolléte. de mindezt kitörölte a gondolataiból. Azzá leszek. melyek lekötnek. A csatorna mocskában nevelte föl egy részmunkaidős elkurvult anya. a viselkedés. Lerázom láncaim. mert ő szomorú. hogy Bobbót hosszú börtönbüntetésre ítéljék. egyáltalában nem volt kellemes – de hát a bíróval együtt élnem. családot. Az igazán siralmas helyzetben lévő emberek persze olyanok. az idő meg múlik. Lady Bissop jó példa erre a típusra. Azért rohad meg lábon a gabona. hogy nehéz emlékezni rájuk. Továbbra is egyre csak hazudik önmagának. a nap nem melengeti. barátokat – a természetes vonzalom valamennyi tárgyát. Bobbo megpróbálja maga elé idézni a szeretője arcát. hogy túl sok jutott neki abból. amit akarsz. hiszen rám is hosszú büntetést szabtak. minden-minden kis lépésekkel a számukra általam kijelölt végkifejlett felé közeledik. szenvedni kell avégett. ahol lábai elágaznak a törzsétől. erősebbet. És hozzáfogott egy újabb regényhez. Véleményem szerint Mary Fisher nem szenved annyit. s a hölgyet ez a legkevésbé sem lepi meg. mert ő annyira magányos. azért zuhog az eső. Azt akartam. Valójában a fogász nem mindet húzta ki. nem pedig az. úgy képzelem. melyre a legjobban emlékezik: ama pici püspökfalat. Pedig Mary Fishernek jobban kellene ismerni a dörgést. és mindezen meglepődik. mert kielégítetlen kéjsóvárság emészti fel. Teremtő agyagomból gyúrok új testet. kerüljön csak hűvösre. A csiszolás erős fájdalmat okozott nekem. szex. ami még hátramaradt. Mert tanulni aztán nem fog. Nos hát. Az piszkálja a csőrét. az sem épp mámorító. címe: A Vágy Kapui. II faut souffrir.Mary Fisher az Öregtoronyban él. amire nagyon is vágyik: Bobbo. azért dühöng a vihar. S minél többet akarsz.

amit a falusiak beszélnek odalenn. amikor végbemegy a transzfiguráció. Odalenn a faluban. az emberek azt beszélik. mert Bobbo végtére fűtött cellában van és enni kap –. „Ha nincs kedves mondanivalód – így az úrnő –. miként hányja-veti magát Mary Fisher emlékezete üdvének tűhegyére szúrva. Nos. s asszonyból nem asszonnyá alakul. legalábbis Mary Fisher ebben a hitben van. vajon vele van-e Bobbo hús-vér alakban. az a legteljesebben boldog. akkor ne is mondj semmit. Vad fájdalom. hiszen nem veszett-e nyoma szegény asszonynak? Azt is beszélik: pénzsóvársága és gonoszsága a bűn útjára űzte a szeretőjét. Végtére pedig mindkettő Bobbo húsa-vére. Azt beszélik. aki kedveskedéssel. Némelyek azt állítják. Azt beszélik. mert tüzelt. nem a holnapéi. hogy felverjék a telekárakat. Színeváltozásának pillanatában. amit annak a férfinak kell elviselnie. Mennyire fáj ez neki! Ráadásul nagyon is tisztán hallja. így azután a helybeliek többé nem is maradhatnak meg saját kis községükben. vagy nincsen. vagy reggelenként. Aztán pedig akár azért. amit Mary Fisher szeretne. be van oltva a fájdalmas emlékek ellen. nem is egészen tűrhetetlen. Néha pedig Andy és Nicola olyasmikről beszélnek. igazi gonosz mostoha. Csakhogy a két gyermek elveszítette anyját-apját. hogy az Öregtorony úrnője önakaratából maradt meddő – amivel arra céloznak. Márpedig Mary Fisher imádja Bobbót. néha Mary Fisher így képzeli. Azt beszélik. Nézzék csak. Azt is beszélik. Valami picinyke maradt belőlem – ami még most is asszony. csábítgatással s húsának körülhízelgésével tapasztaná be a fülecskéit. vagy legalábbis azt gondolja. akár azért. ezért nem sikerült megmentenie a börtöntől. A puszta tény. vagyis aligha lehet asszony az a perszóna. de aztán hamarosan nem érezni többé.elgondolkodom. mint a szuka az inasáért. hát elárulta a férfit. mert a szeretője haragra lobbant e nő természete láttán. amint magához beszél. amikor felriad. és nem akarta feleségül venni. a Mary Fisherhez hasonlók szoktak befurakodni mindenhová. aki annyi időt töltött a testemben. hogy kegyetlen a szeretőjének gyermekeihez. S a nőstény ördögöt csak a ma érzései foglalkoztatják. hogy már egy öltésnyit sem számít. oly böhöm nagy lelkesedéssel és annyira koncentrált energiakivonattal. hogy házasságtörő. lelakatolt toronyszobában tartja rabláncon. csakhogy nincs igaza. a kielégítetlen hús viszketése kínozza – amely nem egészen a fajdalom sajátja. Nem vagyok ugyanis egészen nőstény ördög. kegyetlenül bánik szegény anyjával. maga viszi végbe az átalakulás aktusát. midőn aludni tér. hogy ilyesmin gondolkodom. zavar engem. hogy szeretőjének feleségét öngyilkosságba kergette. A nőstény ördög nem emlékezik a múltra – ő minden reggel újjászületik. hogyan is lehetek annyira közömbös azzal a lelki bánattal szemben – nem kínokról beszélek. Mert nem kedvelik a nőt. éles tűjét az eleven húson át a szívbe. Csak éjszaka. tüzes kín ez egy ideig. Mindig az ellenkezőjét teszik annak. Most ugyan nincs már mellette senki. Így égeti ki onnan az emlékeket. ezért is szabad. nincs hová menniük. Önmagát hallja. összetéveszti a falusiak hangjával. A Szerelem halálának himnuszát zengem s a fájdalom ellobbanását. hogy önző.” Ám Andy és Nicola a füle botját sem mozgatja. egyszerűen csak . Aki nőstény ördög. ő döfi erővel az emlékezés hosszú. A nő sem kedveli őket. melyek arra utalnak. Valójában a Bűn susog Mary Fisher fülecskéibe. hogy ők is csak rossz véleménnyel vannak felőle. aki gyermekeimet nemzette.

Mary Fisherrel pedig azt érezteti. punktum. ahhoz képest. nem is szerelem? García pedig diadalmasan dülleszti a mellét. Nos. hiszen sohasem volt kisbabája. a férfi pedig válaszként fura. úgy érzik. Mert neki szüksége van valamire. meg azt. mennyi sorscsapás érte őket. itt és most. Nos. Szerelme (vagy baromi kéjsóvárságának tárgya) egy falubéli lány. havonta egyszer írhat neki. Ő ugyanis szerelmes. Egyszer is elég volt. s amikor már addig rágták a bubi-gumit. azért időnként eljönnek látogatóba. végül azt kérdezi. mennyire vidor banyapótlék. abból is mi lett! Amellett Bobbo bukását Mary Fisher nyakába varrják. mennyire nem gyakorlatias. így azután egyáltalában nem vágynak arra. aztán hazahozott az Öregtoronyba vadasnak. akkor aztán a nő nagyon is úgy gondolja. Teste-lelke Bobbo után kiált. Íme. rózsaszín nyomokat hagyva maga után a kicsinyek orra hegyén. ordenáré és céltalan állapotától: hát most már szó sincs effajta képzelgésről. hogy nem marad benne semmi plaszticitás. részben azért. Irgi cicus fizikai állapotáról érdeklődik. ők ugyanis hotelekben szállnak meg. ami számít. gondozzák kissé Nicolát és Andyt. hogy . amit ilyenkor érez. Brenda. Ők pedig elfogadják a bubi-gumit. pimaszul mászkál fel s alá az Öregtoronyba. Valaki. A bubi-gumi aztán szétrobban. hogy gyermektelensége igazi áldás. a pofikájukon. Bobbo jelenléte nála. Ő. akit teherbe ejtett. az időjárásról ad számot meg a börtönkajáról. és ilyenkor Mary Fisher örvend a társaságnak. vagy kéjsóvárog. hadd legyen min kérődzniük. sántikáló betűkkel felel. Bobbóval s lám. a finom szenvedély mementóit. a szexuális diszkrimináció érzékeny aktusainak ereklyéit. rejtett sarkokban vihog Nicolával. És milyen jól néznek ki. Valaha Mary Fisher azt hitte. megkíméltetett az anyaság lealázó. hogy nem is lesz babája soha. Talán kéjsóvárság. Az „ahhoz képest”-en azt érti. Aztán aggodalmának ad kifejezést Póráz hogyléte iránt. mert hát ugye eltűntek. mindezeket a pre-Bobbo kori kincseket. hogy egy francnyavalyát van így. hogy minden bajt Mary Fisher zúdított szegénykékre. feltehetőleg García szerelme. ugye. Igen. egyszóval ilyenkor válik tudatossá a husika viszketegsége. Akárha azt szeretné ezzel aláhúzni. meg a hajukba ragad. bizonyos Joan. hogy az úrnő alacsonyabb rendű. bubi-gumit hoz nekik. ellopikálta Mary Fisher ékszereit. bármire. – Mennyi belsőtér! Bűn. A hölgy – a rendelkezésére álló kimunkált szakmai hozzáértéssel – a szerelemről írogat. áttetszőbb a ruhája. akkor az asztalok alá s az ágyak oldallapja mögé ragasztják a rágót. Hogy hová süllyed az ember! – Milyen pompás palota a gyermekek üdvére! – mondja Brenda Mályvaszínű meg zöld hacukákba öltözik. Hasa akár a díványpárna. hátha idegenek állítanak be váratlanul. – Szegény kis bogaraim – affektálja Brenda. hogy könnyítsenek az úrnő sorsán. de nem ám Mary Fisher után. a hölgynek pedig rá kell döbbennie. s a szokásosnál kevésbé selymes. ám Angus és Brenda nem tudja.nem gyógyítható –. Egyáltalában: alig nevezhető nőnek. minden bájos darabkáját. Háziállatok és gyermekek nem léphetnek életük bájkörébe. a gyermekek jó bőrben vannak-e? Mary Fisher megpróbálja rávenni Bobbo szüleit. az egyetlen dolog. ugyanúgy. végigtekintve a termetes unokapáron. tehát nincs otthonuk. amiként Bobbo is neki. magyarázzák. nem is akarja a gondjukat viselni. ha nem tömik tele bútorral! Nicola meg Andy pedig mennyire boldog lehet itt. A lány pedig.

A gyerekek meg is mondják. részben pedig mert immár a felnőttkor küszöbére léptek. – Hát velünk mi lesz? – kérdezgeti Andy és Nicola. azt is tudja. nem maradnak örökkön gyermekek. de senkije. – Felejtsenek csak el – mondogatja. ezúttal nőalakban. Valaha képes lett volna. pillantásuk pedig Mary Fishert követi. ahogyan a saját anyja is visszajött az aggok menhelyéről. hogy a gyerekek meglátogassák a börtönben. Egy tengerimalaccal kezdtem. bár úgyis tudja. Nicola ekkor elveszített mamája után bőgicsél. Mary Fisher térden állva könyörög Angusnak és Brendának. megváltást pedig csakis önmagamnak. én autópályát a pokolba. Az úrnő néha úgy érzi. mostanában már nem. akire oly sóváran vár a világ. az Éjmadár sétány tizenkilencre. ha én lennék az újra testet oltott Ember Fia. életében először és utoljára. hogy Andy kéjsóvár és ragadozó pillantásokkal méregeti. Időnként fölriad. Én egy tucat kutyát is képes lennék bűntudat nélkül lemészároltatni. ha ő felejthetné el a gyermekeit. Bobbo kedvéért. Minden nő mentse a maga borét! – kiáltom. jókora dózisban tömködik a bagólesőjébe a valiumot. Ha úgy tartom kívánatosnak. no. Bobbo nem akarja. hogy ilyen kijelentéseket tegyen: – Hogy én mire jutottam! Valóságos bűntanya! Ennek a kis szukának kellene dutyiban csücsülnie! –. mely a mennyek országába vezet. hogy sírni kezd. de hát mit is tehetne a nő? Mindkettőt elküldi egy bennlakásos tanodába. A fiú még túl fiatal ahhoz. Talán amit Jézus tett a maga korában. mit érezne akkor Póráz. De hát nem fogadják. hogy igenis visszajönnek. De Mary Fisher képtelen elaltattatni a kutyát. részben azért. hogy idegesítsék Mary Fishert. hát még azt a nőt. Szenvedést és önismeretet hirdetek (a kettő ugyanis együtt jár) embertársaimnak.elismerjék a nagymami kedvességét. Mary Fisher néha észreveszi. azt viszem most végbe én. Nem csodálnám. Ő göröngyös ösvényt ígért. mi vagyok! Nőstény ördög. De az emlékképektől csak duzzogniuk kell. – Egy kutya mit sem ér a gazdája nélkül. Fisher ágyhoz kötött és ágyba vizel. azok ketten meg így voltak egymással. Nicola elpukkaszt egy bubi-gumit az egyik doberman füle közelében. az aranykorra. ilyenkor igazán morózusak. Bobbo azt szeretné. Mert a hölgy mar túl sokat tud. Mary Fisher pedig annyira maga alatt van ilyenkor. mire a hatalmas bestia odakap az orrocskájához. aztán leragasztani a sérült orrsövényt. hát most nézzék. Az idősb Mrs. asszonyként testet öltve. mert úgy érzi. hogy valami horrorfilmben hülyül. az. akit atyja szerelemmel szeret. hogy visszajönnek. hogy legalább fogadják magukhoz házi kutyának Pórázt. nincs a kerek világon senkije. hogy bárkit ilyen pimaszul méregessen. hogy is ne! – A legjobb lenne elaltatni szegény dögöt – jelenti ki Angus. ő pedig ezt aztán elhiszi nekik. keresztre . ha az érdekemben állna. ezért aztán a nagylányon tizenhat öltéssel kell összevarrni a feltépett husikát. Egyik előmenetele sem valami jó a suliban. Mary Fisher attól tart. mehet akárhová. – És ujjait összefonva mutatja is a férfi és a kutya szoros kapcsolatát. Emlékeznek még a paradicsomra.

ahol Ruth előző életében élt. úgy is teszek. aki megfelelő áldozatnak látszott: nem egészen húszéves. illetve Édenliget. hogy bárkivel találkoznék Édenliget polgárai közül. A nőstény ördögöknek sokféle nevük vagyon. de micsoda különbség! Barnapark nő. Csinoska volt. de örülök. mint férfi. amíg végre olyasvalaki lépett ki az ajtón. mintha túl komplikált vágyak égtek volna a szívük mélyén. a metropolis jókora. Azután leült mellé és semmitmondó társalgást kezdeményezett. hófehér kerítéssel övezett kéjkockákban élt a jónép. s mivel nagyjából még volt egy hónapja rá. amikor pedig megérkezett e felszíni tömegközlekedési eszköz. Bár e nőstényeknek legalább megvolt az a vigaszuk. majd csak kibírom azt is. amely kevesebbet keresett annál. mert pusztán csak nyugtalan vérűek. hogy beavatkozzanak mások életébe. Barnaparkot olyan kósza népség lakta. szürke köpenyt kanyarítanának az ínségesek életére. kerekes bevásárlókosarát gördítve az aszfalton maga előtt. miután elérte célját a bíró házában. Ruth fölsegítette a nőt és kicsinyeit a fedélzetre. 25 Ruth. Csak épp a magam útján akarok járni. Márpedig Ruth nem óhajtotta felhívni magára a rendőrség vagy a pénzügyi szervek figyelmét. aki így sikoltana fennen: „No nézd csak. nem hálátlanok ők. alig néhányan tekergették utána a nyakukat. Kiderült. az itteni nők inkább szükség folytán estek csapdába itt. hogy szájsebészeti beavatkozásnak vesse alá magát.és kertvárosként definiálható. és végtelenül nagy kapacitásuk arra nézve. Édenligetben viszont csinos. mint amennyit szeretett volna. Olyan helyen tehát. lakás után nézett a Barnaparkban. utánaemelve a bevásárlókocsit meg a vásárolt holmikat – a kalauz közben szerényen oldalt húzódott.és férfinépe így-úgy eltengődött. egyként kül. ahol érzése szerint bizonnyal névtelenül meghúzódhat. Mindenféle fura alakú. Ruth-nak 2 563 072 dollárja és 45 centje pihent egy svájci bankszéfben. A szegénység viszont anonim. Barnaparkban több nő lakott. s amint az óriásnő elhaladt közöttük. a kutyafáját. Barnapark mélyen beékelődött a nyugati külvárosok sűrűjébe. idő előtt legalábbis. Barnaparkban továbbá szerfölött irreálisnak tetszett. nem Bobbo felesége ama dundi? Helló. amelyik időleges vakságot okozhatott. Ruth ott álldogált egy társadalombiztosítási iroda előtt.feszíttetem magam. hogy láthatlak!” Barnapark. hanem megérdemlik a sorsukat. buciképű és kissé szórakozott. és Sátán nevére mondom. állapotos asszonyka. olyan erős klórtartalmú vízzel. lerobbant és jellegtelen negyedei közétartozott. mintha csak kopottas. ha átmenetileg egyszerűen és olcsón éldegél. Várakozott egy darabig a buszmegállóban. kevesebb garázs várt tátott pofával kevesebb automobilra. hogy a lányanya neve . mint huszárló a trombitahangra. s csupán egy szem kommunális úszómedence ásítozott piszkoskéken. semmint azért. ám úgy döntött. formájú és megjelenésű népség lakott errefelé. A gazdagok láttán ugyanis mindenki fölkapja a fejét. sarkában két kisgyerekkel. hogy tudván tudták: nem azért elégedetlenek az életükkel. jobban teszi.

Vickie. Martha hároméves, Paul kettő. Nem, férje az nincsen, nem is volt neki. – Lakást keresek – közölte tömören Ruth. – Nem tud egyet a közelben? Vickie nem tudott – De csak van a házban valami kuckó? – szívóskodott Ruth. – Cserében némi babafelvigyázásért meg egy kis házimunkáért? S a bérhez is hozzájárulhatnék egy kisebb összeggel. De ezt nem kellene közölni ám a társadalombiztosítóval. A kis mellékes és némi segítség kilátása legyőzte Vickie nagyon is igazolható félelmét, hogy a ház, amelyben él, nem megfelelő olyasvalakinek, aki válogathat talán a kendermagban. Ruth tehát hamarosan tábort vert Vickie udvari szobájában, s egy kempingágyon alhatott, amely az első lefekvéskor leroggyant alatta. Ezt az udvari szobát általában a kutya sem használta, mert sötét volt, nedves és hideg. Ám Ruth poszterekkel lopott fényt a kuckóba, a falakra meg zsákvászon falvédőket aggatott, ne peregjen annyira a malter. – Milyen szerencse, hogy ilyen szép melák vagy – mondta neki Vickie. – Nem kell neked létra. Ezért nem jutok én sose a karbantartáshoz: nincs ugyanis létrám. Ugye ez is, meg a zsákvászon ára. Különben sincs semmi közöm a karbantartáshoz. Csinálja a háziúr. Vickie tizenhat évesen végzett az iskolával, aztán rájött, hogy állás aztán nincs sehol, és akkor szociális segélyért folyamodott. A munkával kötött fegyverszünet valamivel kevésbé volt unalmas, mint bármilyen elképzelhető állás, melyhez netár hozzájuthatott. De talán azért enerválóbb hatású Vickie – mint elmondta Ruth-nak – gyermekkorában asztmában szenvedett, a tüdeje gyönge, amit az orvos is igazolhat. Így azután mindazon foglalkozás, amely számára és kortársai számára Barnaparkban nyitva állt – például a marha nagy gőzmosodák és száraztisztítási centrumok, amelyek szolgáltatásai a város nagy részét bűvkörükbe vonták –, nem is állt igazából nyitva előtte. A sűrű gőzfelhők meg a tisztításhoz használt ronda folyadékok kipárolgása., ugye, a legfiatalabb és legjobb kapacitású tüdőket is hipp-hopp kinyírják. Vickie-nek tehát szerencséje volt, hogy ezt a fogyatékosságát rávezették a kartonjára, a számára kiutalt segélyösszegek pedig nem csökkentek progresszív arányban, arra a rémségre késztetve szegény lányt, hogy lakóhelyének közelében legyen kénytelen állást vállalni, akármilyen rondát, de szoros határidőn belül. Egyszóval nem volt szükséges finnyáskodnia. – Nil bastardi carborundum – idézte a latin mondást Vickie keserű kacajjal. Érthetőbben: „Ne tűrd, hogy a fattyú népség hülyére hajtson.” Ezt a szállóigét egy futó szerelmétől tanulta, valami diáktól. Tizennyolc évesen Vickie kezdte megsajnálni magát, és ekkor megfordult a fejében: úgy adhat életének célt és értelmet, ha bébiket állít elő. Neki is látott, hogy kielégítse ezt az ambíciót. Mindig nagyon fontos ugyanis keríteni valakit, aki szereti az embert, ugyanolyan fontos, mint hogy kezdjünk valamit magunkkal. Ahogy megszületett az első bébi, a Közjóléti Minisztérium máris fizetni kezdte a lakbérét, a Társ. Bizt. pedig igazolásokkal halmozta el, hogy fedezhesse a villany- és kajaszámlát. Ha sokat nyaggatta, a Háború A Szegénység Ellen elnevezésű szervezet a gázszámlát és a televíziós díját is leperkálta, a mosógép karbantartási

költségeivel együtt. De hát kemény melót jelentett szegény fejének, regélte, hogy hivatalról hivatalra koptassa a lábát, két kisgyerekkel a nyakában. Ígyamúgy csurrant-cseppent hát valami, hogy reggelit adhasson a srácoknak, ha ebédet már nem is és a többi. Viszonzásképpen Állam Bácsi azt követelte, hogy tessék elismerni a szociális szellemet, nem pusztán – mint Barnapark férfinépe – egyedül a husikát. Barnaparkban ugyanis a szexet az alku huncut elemének tekintették, ritkán szemlélve a nemiséget úgy, mint a kölcsönös örömszerzés vagy a lelki felfrissülés forrását. Férfi és nő társas kapcsolatát pedig – mármint férj és feleség között – általában mindkét nem iszonyatos megoldásnak tekintette, a puszta gondolattól is hideg futkározott a hátukon. Vickie különben izgett-mozgott, tiltakozott, mocskolta és kigúnyolta az Államot, a Nagy Gondoskodót. Nagyjából ugyanúgy, ahogyan a feleség is mocskolja-gúnyolja a férjét, amiért gondoskodik róla és szereti őt. Vickie második kisbabája, Paul, azonosítható apától született: a fiúcska születése után a pasas hat hónapig együtt maradt vele, aztán egyik este elment egy pakli cigarettáért, hogy aztán a színét se lássák többé. – Ne kínozd magad – mondta egy nővér a klinikán Vickie-nek, aki bőgött, mintegy vadszamár. – Nem vasalta ki a gyorsvasút, nem hurcolta magával egy ufó. Hétszentség, hogy jól érzi magát. Egy-két hónap múlva majd csak előkerül; biztosan a sarkon él együtt valakivel. Mifelénk mindennapos az ilyesmi. Valaki azt mondta nekem, azért van a sok balhé, mert szétreped a társadalom szövedéke. – De hisz' a pasas imádott engem. Isten bizony; ő maga mondta! – Gondolom, nem akart kiborítani. A kis Paul meg nem a legkönnyebb eset, némelyik manusz pedig libabőrt kap tőle, hogy apaszerepet alakítson. És hogy van a kis Martha? Még mindig ótvaros7 – Hát nem visszakapta? – nyavalygott tovább Vickie. – De ez mind annak a buzinak a hibája. A kis Martha egyenesen imádta azt a főszert! Hogyan tolhat ki egy férfi ennyire egy kisleánnyal? A gyerek annyira maga alatt van! – Vickie – mondta erre a nővér bánatosan – vagy a Társadalom által a nők és gyermekek védelmére kitervelt szisztéma keretei között szülöd a srácokat, nevezetesen a házasság keretei közt, vagy e kereteken kívül élsz, de akkor vállalnod is kell a konzekvenciákat. – Nil bastardi carborundum – motyogta erre Vickie, mert akkor már tanult némi latint a diáktól. Hamarosan egy másik férfi lépett a Paul papája által hátrahagyott űrbe – lévén, hogy a Természet borzad az üres ágytól –; ő három kerek hónapig maradt, mielőtt egy gyermekbőgéstől kevésbé korlátozott asszonnyal költözött volna össze; Vickie-t pedig otthagyta domborodó hassal. Hát ekkor talált rá éppen Ruth. Mary Fisher könyvei jól fogytak Barnaparkban. A nők vásárolták, akár a cukrot. Amíg a férfiak a képregényeket kajálták, például A vigyorgó koponyát vagy az Emberi Szörnyet, s miután elnézegették a képeket, ideiglenes jó érzés töltötte el őket. A videózás is divatozott, a szex- és erőszakfilmeket sorra vetítették a családi otthon négy fala között, olyan nézettséggel, amilyent Édenligetben el sem tudtak volna képzelni. – Miért nem találkozom soha az igaz szerelemmel? – kérdezte Vickie a bölcs Ruth-tól, miközben Ruth a házban söpörgetett, kupacba tologatva a

sok narancshéjat. Kidobálta a viseltes göncöket, kimosta a mosógépet sosem látott függönyöket, talált továbbá mindenféle matracot meg ágyhuzatot, amelyet emberfia nem használt soha. Egyszóval megszabadította ezt a csatateret a zsírfoltoktól és a csüggedéstől, melyek oly gyakran együtt járnak. – Mert állandóan teherben vagy – válaszolta Ruth az előbbi kérdésre. Helyben vagyunk! Mert némelyik asszony arra születik, hogy örökké teherbe essen, minden pirula, óvszer, spirál és Knaus-Ogimo-módszer ellenére. És miért taszítana el magától valamely férfi egy ivarérett és termékeny asszonyt, amikor a nő mindenáron teherbe óhajt esni, az Állam meg úgyis gondoskodik róla? Valakit szeretni, valamivel elvacakolni – mindnyájunknak ez a vágya, vagy nem? Ruth és Vickie nevetgélt is az ilyen témákon, miközben téli éjszakákon ott üldögéltek a gázkályha előtt. Nedves pelenkák libegtek ésszerűen kiteregetve köröskörül – nem jutott pénz centrifugára, de kerül az is hamarosan, abból a pénzecskéből, amellyel Ruth járul hozzá a lakbérhez. Micsoda élet! Vickie szívében néha homályos remény derengett fel, hogy vagy Martha vagy Paul elhagyja a pelenkát, mielőtt az új testvérke megszületne. De azon nemigen törte magát, hogy realizálja is ezt a reményét. Különben is: mit tehet az ember egy kisbaba veseműködése vagy a totyogó fiúcska csiklandó hólyagfunkciói ellen? Idővel majd csak kifejlődnek, mármint vese és hólyag. A vécére szoktatás meg felesleges, közölték leányanyánkkal a klinikán; különben is az effajta biliztetés traumatikus hatású lehet az ártatlanokra nézve. És az a hideg! Ruth-nak néha három pár zoknit kellett a lábára húznia Paul atyjának örökségéből – az a pasas minden holmiját hátrahagyva menekült, megkísérelvén óvni Vickie érzékeny lelkületét. Nemrégen látták ezt az apukát egy szombat délután; gyerekkocsit tolva vásárolt a közelben. A nővérke ezt is megmagyarázta. – Vannak férfiak, kedvesem, akik imádják az egész terhességet, szülést és a kisbabákat, de mindjárt lankad az érdeklődésük, amint a srác növekedni kezd. Némelyik asszony is ilyesféle. Miért ruházná fel a természet csak a nőket ilyen előjogokkal? Nem eheted meg úgy a tortát, hogy egészben maradjon! Vickie állandóan az elégedetlenség és az általános megdöbbenés állapotában élt; miért olyan rohadtul törékeny a kistányér, miért szakad le mindig az ágy, miért okoz annyi gondot a sok adósság; a gyerekek pedig nemcsak mocskosul hajlamosak a torokfájásra meg a fagydaganatokra, hanem folyton lármáznak-ricsajoznak is. Őneki ez meg sem fordult a fejében, amikor bébigyártásra szánta el magát. Nem ilyennek álmodta meg az anyaságot, de azért hős szív dobogott a keblében, hát újból meg újból megpróbálkozott vele. Ruth – annak ellenében, hogy a hátsó szobát lakta be – fizetett a gyerekek kenyerére kenhető tápszerekért, ő szolgáltatta a kávéhoz a Nestlé sűrített tejet, hogy ne is számítsuk a napi húsz Marlborót, valamint a buszjegyeket a klinikáig. Ahol Vickie érzelmi tanácsadásban részesül, valamint kioktatják a születésszabályozás mesterfogásaira, amelyek révén netán meg lehet majd akadályozni, hogy a következő bébi után még egy kívánjon világra jönni – bár ama negyedikből hátha zseni lesz, talán ő lesz a tökéletes gyermek, akinek Vickie tökéletes anyja lehet! (A reggeli hányinger miatt máris elege van a harmadikból.) Gondolt-e Ruth erre? – kérdezte Vickie

Vickie ugyanis nem volt otthon. Ruth erre azt mondta. hogy majd gondolkodik rajta. majd kijelentette: – Mennyire más most ez a bagolyrágta hely! Gondolom. nagyon-nagyon gonosz intézmény. Én pedig fizetnék is magának. hogy pihentesse a fenekét. e harsány hangokat mégsem rekesztette ki. – Neki úgyis csak a gyermekeiről kell gondoskodnia. női röhögés és hisztéria reszkettette a dobhártyáját. sohasem pillantott a part felé. valójában aljas bűntanya. mivel születésszabályozási meg sterilizációt gyógyjavall. illetve a magas útiköltség. egy bizonyos Ferguson atya égisze alatt. aztán három kilométernél is többet zötykölődnie a legközelebbi buszvégállomásig. Egyik nap Ferguson atya el is jött látogatóba Vickie-hez.-irodával szemben Katolikus Misszió működik. Bizt. hogy megnyered a Nagy ír Akadályversenyt. – Vickie-nek is szüksége van rá – mutatott rá Ruth. gondoltam rá – válaszolta Ruth. csökkentendő a betegek kínzó . valamint avégett. Firth-szel. mint az abortusz? Ő határozottan úgy érezte: az. felig sírva. Mert Ferguson atya kijelentette: Vickie nagyon bölcs asszonyka és Isten lánya. mintha abban reménykednél. Holott állandóan a buja női hús. Georgiana Tilling néven szerepelt az orvosi kartonon. amikor vastag dér lepte a földet. a szférák zenéjére figyelt. Az utazás két és fél órát vett igénybe. Ruth egy csütörtök délelőtt távozott Vickie házából. még kétszer átszállnia. Ruth észrevette. – Vickie valahogy csak elboldogul – mondta erre álnokul a pap. holott nap mint nap tengeri sirályok sikoltozása. hogy állandóan áramoljanak a lelkecskék Isten trónusához. Amikor pedig ott felszáll a helyiérdekű vonatra. mielőtt elérné úti célját a metropolis központi negyedében. A nyugati külvárosok egyik jellemzője ugyanis a közlekedési hálózat szinte teljes hiánya. hogy elballagjon végső találkozására Mr. szeszélyesen témát változtatva. Vickie imádta ezt a papot. a pácienssel szemközt pedig színes ábrák suhantak a falon. Firth rendelőjében kis trópusi halacskák úszkáltak üveggömbökben. fürge. ahol a leggazdagabb és leghíresebb orvosok és fogászok bérelnek rendelőt. Ruth-nak egy kilométert kellett talpalnia hegymenetben a legközelebbi buszmegállóig. Ruth pedig beinvitálta. Ezzel szemben a klinika. nem? Egyszerűen nem valószínű. keblek és hasak meg hónalj illat tengerében gázolt. A pap sovány. A születésszabályozás vajon nem ugyanolyan gaztett. Ingyenes bölcsődei szolgáltatással és frissítőkkel fiatal mamák üdvére. Valahányszor Vickie megállt a missziónál egy csésze forró teára és egy kis csevegésre. ha nem az érzései? – Igen. A pap körülnézett a nett és tiszta. bár hiányosan bebútorozott szobában. Füleit finomra hangolva. A női boldogság és beteljesülés lényege.félig nevetgélve. a maga műve? – Az – válaszolta Ruth. Mr. hogy a Társ. – Egy zseni esetleges születése igenis megfordult a fejemben. aszkatikus férfi volt. a fogorvosával. De hát ez kissé olyan. – Szükségem lenne egy házvezetőnőre – mondta erre a pap. Márpedig mifene vezérelte vajon Vickie-t eddigi életében. már amikor és ahol van megfelelő „viszonylat”. Az orvos akupunktúrát is alkalmazott meg hipnózist. mindig Ferguson atya irányította a csevelyt. természetétől fogva szűzies.

inkább a küllem érdekében. hogy nem elég hosszú ahhoz. ha akarnám. Firth egyébként kocka állú. Ön új arc. normális kiejtéssel folytatta: –. Firth-nek. – Akkor változtatok az egyéniségemen. Firth vizsgálat tárgyává tette Ruth öblös szájüregét. ha az ember arra vágyik. Firth-szel: a csonkokra másutt óhajtja föltétetni az állandó koronákat. – Koronáztasson akár a Westminster Abbey-ben – mondta erre a szájsebész – hiszen ebben akkor sem tudnám gátolni. hogy senkit sem talál. amely annyira nyomasztja a szülész-és nőgyógyászokat. nóziszabászat. általában két és fél centi az. akár tetszik ez nekünk. Végtére is életet adnak-vesznek. igazi adomány. Ruth 1 761 dollárt pengetett le Mr. amit eleddig csak sarlatánok véltek elérhetőnek. Egyszóval az ilyesmit nem szívesen művelik a szájsebészek. majd miután rózsaszín vizet kopott az örvénylő porcelán öblítőkagylóba. amint azzal ön is tökéletesen tisztában van. Állkapcsa immár elbír egy jó hétcentis faragást. Ruth elterült a szájsebész vadonatúj fotelágyán. amennyi egyáltalában megfontolásra érdemes. amikor az orvos még törődik a betegeivel. Továbbá tett néhány célzást azoknak a nőknek a hiúságára és frivol vágyaira. Mr. Ruth közölte dr. egyetért velem abban. ez a doki volt a város legdivatosabb kozmetikai sebésze. amely egy szűzies képű kis fogorvospalántának járt. mint önnek – mármint hogy ilyen egészséges. szülészként kezdte karrierjét. semmint egészségügyi okokból. Mr. hogy passzoljak a saját fogaimhoz – vágta ki az adu ászt Ruth. ráadásul megjósolhatom: a hatás röhejes lesz. aki a végső simításokat végezte el a csonkok hegyes éleinek csiszolgatásával és az ideiglenes koronák fölerőltetésével. de megsínylette a felelősség terhét. amennyiben az ilyen véres beavatkozások magasan kvalifikált praktizáló hentesek idejét és szakmai ügyességét túlságosan igénybe veszik. vágyaira. makacs agyarakat távolítsák el. hogy az gombolja le Ruth-ról a nehéz dohányt. Miss Tilling! – kiáltotta lelkesen. ha arányosan óhajtjuk alakítani a fogsorívet. De hát a világ ugyebár egyre csak pörög-forog. aki megcsinálja ezt a kényes műveletet. Majd becsöngette hosszú lábú és szőke asszisztensnőjét. Roche rendelésére. továbbá hatékonyan korlátozza a fájdalomérzetet. bár úgy találta. ebben a summában szerepelt az a 11 dollár is. De megmondom őszintén – hazudta –. – Hám egyátalá em atott. akár nem. Speciális szolgáltatása: orrátalakítás. Igaz. .és szájsebészeti korszakot nyit a történelemben! Persze ennek érdekében háromszor annyi fogát kell extrahálni. Firth még megengedett magának néhány megjegyzést a kozmetikai sebészet antiszociális természetéről. a ene egye meg! – válaszolta a vattával kitömött óriási páciens. jószándékú férfi volt. abban az optimális korban. – Viszlát sohanapján! Ruth ezután elcammogott Mr. aztán apró gyöngyfogicákat raknak a képébe amelyek nem illenek az egyéniségéhez. hogy az akupunktúrás kezelés bámulatosan biztonságos eljárás. mint általában. hogy kényelmesen kinyújtsa tagjait. nekem ez meg jobban fáj. Úgy érzem. Csak elszedik a pénzét. Mr.fogfájását. erős. Csakhogy a lézertechnika és a mikrosebészet új vívmányai sok mindent lehetővé tesznek az utóbbi időben. Remélem. – Az ön sebeinek összeforrási kapacitása elsőrendű. akik csak a bajt keresik a kozmetikai műtőkben. hogy valaha meggyógyuljon. – De hiszen ez pompás.

majd tanulmányozni kezdte a tappancsokat. a mamája az indiai Goában született portugál. aztán olyan briliáns orvosnak bizonyult. – Mindent meg tudunk változtatni.Ehhez képest a nóziszabászat ugróiskolának tetszett. hogy kezdeti baklövéseit – még egy fecsegő nővér eskü alatt tett vallomása ellenére is – elnézték neki. – Szóval ezt. ahol megszületett a génsebészet. hogy igazából mifenét akar? – Szeretnék végre felnézni a férfiakra – felelte Ruth jókedvre derülve. arcbőre kissé füstös. aki hitt orvos és betege intim kapcsolatában –. amikor kivetette a vakbelét. szemében csillogott az értelem. Roche asszisztenseként fejtette ki áldásos tevékenységét. igazából annyit jelentett: „vagyonos az ürge”. Igen. akik sebészeti problémái megdöbbentették. Bassna de Bambának ugyanis az volt a nézete. módosíthat a röhögés hangszínén. most vékony plasztiksínek futottak végig a csülkeiben. A tömérdek pénz birtoklása miatt merész és élénk asszony lett. végül aztán felpillantott a nő arcára. majd kényelmetlen kacajt hallatott. – Ezek ugyanis megmaradnak örökségünk és múltunk bizonyítékainak. Mozgása fiatalos. – Mondja hát meg nekem – kérdezte a doki. ki. Pályakezdetén egy garázs mélyén melózott autószerelői minőségben. Roche-nál. Carl Bassna de Bambához fordulni vészsegélyért. A mamája ugyanis . Volt idő. csak a kezeket nem – mondta ki a szentenciát. – Akkor majd kesztyűt hordok – vonogatta türelmetlenül a vállát Ruth. még a nagyujjai is összhangban voltak a természetével. Ujjai hosszúak és fehérek. Ennélfogva a doktor kénytelen volt protezsáltjához. amikor Ruth-t betuszkolták a vizsgálóba. ha az úszómedence mellett üldögélt. Ám Ruth azzal a követeléssel tört rá. mint az öreg doki a szülészettől az orrokig. melyeket nemlétező egyetemek bocsátottal. karrierje kezdetén hamis diplomák védőszárnyai alatt működött. Szeme lágy és kedves pillantású. mintha örökkön bokszolni lenne kész. ám ő még magasabbra szárnyalt. Mindkét férfiú jelen volt. a végük ellapult. Mr. bőre és modora egyaránt selymes. Időnként mostanában is meglátogatta dr. egy évtizeddel fiatalabb dr. Az orvos megfeszítheti a hangszálakat. hogy hajtson végre a testén széles körű. (Néha. majd Kaliforniába költözött. Bassna de Bamba ragyogó fellépésű úriember volt. s akiknek ésszerű anyagi források álltak rendelkezésükre. szinte lábujjhegyen lépkedett. akár a dörzspapír. Húszas évei közepén járt. erősek. gondolta dr. s ekkor döbbent rá. Roche-t. Dr. megbütykölheti a hangűr rezonanciáját. amíg nem passzol a lélekhez. Az „ésszerű” jelző mindazok számára. testi felépítésére nézve csirkemellű. szorongással töltötték el. Semmit sem tekinthet viszont adottnak. melyet hangolni-nyesegetni kell. Bamba. amikor az ő lábujjai is lapátformájúak voltak. hogy saját szárnyai alá vegyen néhány pácienst. nagyujjai pedig ingerlő látványt nyújtottak. hogy az emberi test nem más valamely gépezetnél Ekkor orvosi pályára lépett. hogy az emberi test a legjobb esetben is esendő eszköz. megsimogatta őket. Apja amerikai volt. Mr. komplex és kockázatos renoválásokat.) Legalábbis a doki ebben a hitben élt. ráadásul sikerélménnyel is járt. Néhány éven át Mr. Bamba kezébe vette Ruth roppant mancsait. Egyenes vonalvezetésük zálogaiként. akár anya az édes gyermekéét. Bamba úgy ötvenéves volt. Sőt megrémítették egykori mentorát. aki könnyen haragra lobbant. Dr. akár a boncolói szike. akik multimilliomosok orrát-fülét szabdalják.

– Könnyebb kivonni. Dr. – Mennyit nyom az egész színhúsban? – kérdezte dr. – Mi az ördögnek kell ilyen túlsúllyal külföldre röpködni? – A klinikámat gondoltam – közölte dr. – De hiszen terhes vagyok – siránkozott Vickie. belevághatunk. Roche. hogy nem kell neki többé udvari szoba. aki megpróbálja megsaccolni a paci életkorát. mintha úgy verne. de hát hol nem rövid neki? A paplanhuzat vékony volt. – Miért? Idehaza nem tudod megcsinálni? – lepődött meg dr. Elűzve így az ólmosan lassú órák múlását. – És figyelemreméltóan alacsony az áldozat vérnyomása – fűzte hozzá dr. mint két lócsiszár. – Az íny begyógyult. Bamba erre Ruth felé fordult. Roche-ra kacsintott értőn. A paraván az álláig sem ért. Bamba és dr. méghozzá remekül. aki a spanyolfal mögött hajigálta magára a rongyait. – Nekem sem ártana egy kis vakáció – derült fel dr. mintha ez a tény különleges előjogokkal ruházna fel őt a kegyetlen külvilágban. ahol a gyerekek rápottyantották a filctollaikat. Látod? Úgy nézegettek be most Ruth szájába. – Túl nagy felületen semmiképp – csóválta a fejét Bamba. – Inkább most veszítsen a súlyából. – Gondolod. itt túl rövid az ágy – gondolta morcosan –. Ruth azzal rontott be Vickie-hez. Roche. mint később. – Annál jobb – mondta szilárdan Bamba. – A szívverés piszkosul lassú. miközben az ablakon át az esőben ázó várost nézegette. miközben dr. a rideg délutánokat cukros teával és bucikkal tarkították. színes pacafoltok mindenütt. sőt a maradékot is elcsenték a kicsik tányérjáról. Dr. Igen. kisfiú korában bátyja cipőit örökölte. – Inkább az a sok bálnazsír nem tetszik nekem azon a pufi testén. miközben pakolni kezdte ama kevés extra méretű holmiját. Roche. és most is csak természetes módon. a paraván halad. – A kaliforniai sivatagban. Roche. akár a bolondóra. mint összeadni. ha túl nyugis. – Jobb. hogy a műtétig eláll a hölgy? Te nem érzel szájszagot? – Nemigen – mondta Roche. . A kutya ugat. – Mindig legyen fognivaló a nőbetegen! – rikkantotta dr. Hosszú délelőttökön édes kávét ittak és kétszersültet zabáltak hozzá. Majd figyelmét újra a betegre koncentrálta. – Mindig is az leszel – biztatta Ruth kissé leverten. Bamba. Vickie mellett Ruth valóban napról napra hízott. attól lett deformált a lába. állaga leverő látvány. – Ha lead úgy húsz-egynéhány kilót.nagyon szegény volt. Roche ezután 360 fokos szögből sorra szemügyre vette Ruth-t pucéran is. lefényképezték. szóval alaposan tanulmányozták a hústömeget. – Ha az orrával akarsz babrikolni. – Hát szívesen nekimennék ennek az ormánynak – jelentette ki Roche. Roche. Bamba. moshatta bármennyire gyakran. aztán megmérték a súlyát a mázsálón. – Nem fejtenénk le róla a szalonnát? – kérdezte élénken dr. Házi költségvetésük ugyanis csak szénhidrátban dús kaják vásárlását tette lehetővé. fölpakolhatom egy repülőre – javasolta Bamba kedvesen. ugye. Majdnem szubnormális a palpitáció. s a szegénység okozta állandó unalom miatt a két asszony rendszeresen nassolt.

állandó piros betűs ünnep lenne a jutalmad érte! – De hiányoznék nekik. hogy mi a baj. szóval tegyük fel. hogy ilyen borzalmas tettre vetemednék – kérdezte lihegve –. igaz. hogy felébresszék ezt az érzést a kismamákban. Amikor viszont felébredt. hiszen szép summát kapnál érte az örökbefogadó szülőktől. ha az anyák gondoskodnának ivadékaikról. A tágra nyílt szemű kisgyermekek mindig gondoskodási ösztönt hoznak ki jóformán minden emberi lényből. szívtelen és undorító! Hálát adok Istennek. Add csak el őket! – De hiszen szeretem a két kis kenyérpusztítót! – dadogta sokkoltan Vickie. – Tegyük fel. Vickie. az egész emberevő hüllőcsapat máris kidugja az orrát a pocsolyából. nyomban tisztába jött vele. érdekesebbek lennének majdani barátaik. mi? Vickie. hogy a pénz boldogít. mintha arra ítélnéd őket. erre kijelentette: ha Ruth távozni óhajt. És gondold csak el. Ám ő – Vickie – egész mostanáig fékezte a nyelvét. mint amennyi a része volt. Rém sok gazdag pulyka van ám a világon. Hát nem! Hogyan is cserélhetném el a gyermekeimet. Te azt hiszed. – Mindig arról papolsz. – És mi lenne az ótvaros fejükkel? Hát a csalánkiütéseikkel meg a fagydaganataikkal? Meg az örökké csöpögő orrukkal. amelynek Élet a neve. – Az! Immorális. mint erdei manók a vén tölgyfa törzsét. akkor a gyermekeid előnyösen vághatnának neki az életnek. Szenvednének szegénykék. csakhogy pici-csinos. csinosabbak a szexuális partnereik. A közjóléti költségvetés után sem kellene annyit adózni.– Mi lesz velem? – nyöszörgött Vickie: Martha meg Paul pedig Ruth vaskos bokáit ölelték. elég könnyen lerázta őket magáról. Tessék. aki megsértődött az ótvar puszta említése miatt. élettartamuk is meghosszabbodna. és sokat tettek is érte. – A fogadott szülők is szeretnék őket. hogy azóta nyilván olyan vaskos lett a karjuk. aki kezét-lábát törné. – A helyedben már előre eladnám a meg sem született magzatot – javasolta Ruth –. – Mi lenne a családi kötelékkel? – mondta keserűen kacagva Ruth. Ha például egy bébikrokodil csak elnyiffantja magát. egészséges és fehér bőrű gyermekeket adoptálhasson. hogy nem hasonlítok hozzád. hogy a nőknek össze kell tartaniuk. a feneketlen hordó legalján. életem értelmét – bagóért? Aztán Vickie egészen a kapuig Ruth után szaladt. És mi lenne a híres családi „kötelékkel”? A klinikán sokat szövegeltek a lányanyáknak a „kötelékről”. akkor távozzon nyomban! Mert különben is mindig többet zabált fel. Szóval egyáltalán: eredményesebb életet élnének. – És mi van azzal a híres-nevezetes nővéri kapcsolattal? – perelt tovább Vickie. hogy a csudába fogjak hozzá? . ahelyett hogy az Államra bíznák a dadus szerepét. ahogyan fölnyújtják a mama felé vékony karjaikat. Ruth néha álmodott a gyermekeiről. – Undorító vagy – közölte volt albérlőjével. most nézz magadba! Ruth a vállát vonogatta. ezzel szemben kevesebbet takarított. Andy és Nicola élesebb karmokkal csimpaszkodott belé anno. hogy marokkal át se érné a végtagjaikat. És persze Martha meg Paul is átadólistára kerülhetne. Ha ezt tennéd. hogy itt nyomorogjanak veled. Vickie elkísérte az ajtóig. hogy el akarnám adni a gyermekeimet.

ravasz fortélyait. Tudta. aki ekkorra már kiismerte a városi lét minden csínját-bínját. Kiadói elégedettek. sőt mindig el is árulhatná. Mary Fisher hányja-veti magát. hogy önmegtartóztató és mértékletes férfiú. s a szerelemről irkál. Honoráriumköveteléseit évekkel előre lefoglalták. mirelitzacskókból a kandírozott gyümölcsöt. . amelyek görbe szemmel néztek Bobbóra. 26 Mary Fishernek alig maradt pénze a bankban. olyan házat kell keresnie. talán azért. közölte vele. A torony úrnője tunyaságba süllyed: a kielégítetlen szerelmi vágy lankad a testében. olyan hevesen csinálta éppen. csakis Bobbóra. mi is ő. amely az elmúlt években szépen felhalmozódott. A Vágy kapui viszont majdnem készen áll. Nem vágyik senki másra. De a szerelemre bezzeg emlékszik az úrnő. amikor épp hoci-nesze! Mary Fisher nagyon fél Garcíától. Bárhogy mit tud és kinek mondhatná el. akárhogyan is. Mary Fisher döbbent fellebbezését pedig fonákkal ütötte vissza. Konzerv-dobozból csipegeti a fagyasztott édestésztát. hogy kedvesnek kell lennie Garcíához. kikalkulálták. ki kapja rajta. aki túl sokat tud. Most még rondábban hazudik. hányja-veti magát selyempaplana alatt. A hölgy reményeket fűz hozzá. hogy a hölgy igazán jókora summákkal tartozik nekik adóhátralék gyanánt. Tiszta vizet hirdetett. Az ember már ilyen. Azután meglátogatta Ferguson atyát. García a torony minden eldugott sarkában egyre csak szeretkezik Joannal. Az adóügyi hatóságok. Emlékezik a múltra. Többi házát eladta. a falubeli lánnyal. és most már megért. Csak azt tudja a hölgy. akire vágyhatna. hogy nincs egy igaz szava.Ruth pedig. Bissop bíró jogosnak ítélte az adóügyisek követeléseit. mert az utóbbi időben nincsen hozzászokva. Vagyis a hölgynek újabb ügyvédi költségeket kell lezizzentenie. hiszen maga is tisztában van vele. hiszen most is arról firkál. Már nem is emlékszik pontosan Bobbo arcára. hogy vajha kielégüljön. amely égnek törő sziklaszirten áll. holott a valóság ez volt: sziklák. miként a férfi is csak homályosan képes felidézni az övét. Bár nincs is senki. s új fényt sugárzott a koromsötétbe. hogy ellenzi az ilyesmit? Volt idő. a nyomortanyákon élő tömeget. Mary Fisher gonosz dolgot művelt: fészket rakott egy magas toronyban. sötétség és orkán odakinn. Valamihez csak reményeket kell fűznie. és fütyült rá. amit akarok – mondja morcosan García. hogyan fogjon hozzá. ahol sovány a koszt. ha pedig valóban húsz kilót kell fogynia. hitet és életet. és ettől fenékre hízik. – Ki maga. hogy fölemelje a telefonkagylót. hogy mit. és ingatlanai közül egyedül az Öregtorony van a nevére írva. Mary Fisher tiltakozik az etyepetye ellen. lakói pedig szikárak. ki is ő. Bobbo híján pedig Mary Fisherre. Végre befejezi A Vágy kapuit. hogy fedezni tudja Bobbo ügyvédi költségeit. arra a delnő már alig emlékezik. Mary Fisher magányosan ébred. Csak nem lesz újra gazdag? Talán igen. – Azt csinálok. amikor annyi fáradságot sem vett. vonaglik és csak vár és vár. S ez a jelzőfény bizony csalóka volt.

ugyanolyan vigasztalhatatlan a nő Bobbo miatt. Elvégre amit tett. hogy pap. Mary Fishertől hiába kér világos utasítást. ha sajgott a foga! Ismerős figura volt a városban: szikár. amikor az embert faképnél nagyja a férje. Fogadni mernék. Mert a háza roppant tágas volt. mi is a szerelem. hogy Póráz állandóan harap. azt a szerelem miatt cselekedje. ahol az új felhőkarcolóknak nem sikerült egészen kiszorítaniuk a földszintes barna téglaházakat. – Én is hittem – sóhajt erre a delnő. Mert ez a világ sora Pórázt elhurcolják a lódoktorhoz. amikor épp csak betöltötte a huszonkilencediket és világra kellett segítenie egy kisbabát. – Ott megy a pap! – mondogatták egyházközségének tagjai. amíg én meg fogyózom. Nem tűrhetem. . azt kell tennie. Hadd hízzon az a nő. De a regényeit nem vagyok képes megbocsátani. és a hírek szerint kísértetjárta fészek. García telefonál. szorongásra. hogy a megaláztatás élőhalott állapotára ítéltessen. ahonnan többé nincs visszaút. Hát még mennyire kedvelte. hogy ugyanezt én is megtettem volna. reggeltől napestig. a város központi negyedében. hogy megértettem volna vele. újabban pedig rákapott.sőt halál. könnyebb volt a lelke. – Hát nem csodálatos? Ahhoz képest. ha túlságosan melege volt vagy túlságosan didergett. A nőstény ördögöknek szabad zsörtölődniük. A kettő közti távolság kitett vagy hét és fél kilométert. Sőt azt is. szörnyű régi. hogy Mary Fisher tányérjáról lopkodja az ételt. Hogy mi a véleményem erről? – Azt hiszem. García elmeséli. Télen nem volt benne fűtés. hogy Póráz elcsenje a kaját Mary Fisher tányérjáról. ám sikertelenül. – Hiszel Istenben? – kérdezi Garcíától csalódottan Mary Fisher. hófehér hajú. Nem csak önmagam miatt lihegek bosszúért. De az is meglehet. Márpedig a hajósokat nem szabad zátonyra csalogatni. Úgy gondolom. – Persze. ha magam is az ő apró cipellőit viselem. milyen az. Haja akkor lett hófehér. Valaha ő oly nagyon megvigasztalt. 27 Ferguson atya a temploma melletti házban lakott. hogy igazi szent! Pedig csak harmincöt éves volt. – Bárcsak újra hihetnék. ha némi éhséget érzett. még azelőtt. amit az állatorvos javasol – mondom én. megkérdezi. nagyon hideg. a város ereden építőkockáit. A csecsemő koraszülött volt. miként a kutyus miatt. elég fura elképzelései vannak. siralomra. Már jó ideje futott házvezetőnő után. végül azért sok mindent megtudok bocsátani Mary Fishernek. nem képes visszatartani a vizeletét. minthogy irgalmasan megböködje egy tűvel. elaltathatja-e Pórázt. Ferguson atya nem kedvelte a túlzott kényelmet. hanem éppen hogy figyelmeztetni kell a veszélyre. kínzott arcú jelenség. Még az állatorvos is azt mondta: nincs más megoldás. Egy kábítószeres anya magzatát valami romházban. Összevissza kóborol. hogy hiszek! – mondja az inas. nyáron még annyira sem légkondicionálás. aki ide-oda ügetett a templom és a barnaparki misszió között.

hogy őrült. Aki szellemekben hisz. bár kötelességüknek érezték. A vita hullámai elérték az országos sajtót. mert nem csupán politikai ügyekbe ütötte az orrát. szerzetesek árnyai suhannak fel s alá. Odakint. Az emberek pedig megborzongtak és reszketni kezdtek arra a gondolatra. Ferguson atya láthatóan egyenlőségjelet tett az Ördög és a kapitalizmus (haha. zenei hangokat hallasz. Itt viszont még mindig roskadozik a régi templom. hogy kísértetek kószálnak benne. és nem a kommunizmus!) közé. a zsúfoltság sohasem hagy alább. senki sem segített a papnak. Maga Ferguson atya sohasem látott feketemisét a templomában vagy kísérteties csuhásokat a házában. egy valaha volt kisvilág mementójaként. Tudták például róla. hogy szerzetesek nem éltek itt soha. csakhogy Ferguson atya megmakacsolta magát. Mostanában. minthogy pénzügyi gondjaik voltak. az új városnegyedben éjjel-nappal jobban dübörögnek az autócsordák. amely a múlttól poézist és röpke. hogy gátat vessen a nemkívánatos szülésnek. bár az szentigaz. átengedvén az egész belvárost az Ördögnek és a feministáknak (az ingatlanügynökség élén ugyanis igazgatónő páváskodott). szívesen keresztül vitték volna az adásvételt. nem diabolikus. tömjénillatot érzel. de régen is volt az! S ebből a régen volt világból született az új. S magában a paplakban. hogy aztán hátat fordítson a világ elesettjeinek. hogy a kísértetjárás isteni lényegű. amennyiben nem kívánnak gyermeket. hogy szentáldozáskor mutassanak fel alkoholmentes misebort. Nyája sem kedvelte őt. megsérti a Mindenható művét! Egy ingatlanügynök szerette volna megszerezni azt a telket. nem ördögi. És nem csupán a paplakról. az abortusz is –. színes fényeket látsz felvillanni odabent. a templomról is az a hír járta. hogy helyezzék törvényen kívül a nukleáris fegyvereket. Azt követelte. Egyházi körökben nem rajongtak érte az elöljárói. – Hiszek egy Istenben – mondogatta – de kísértetekben aztán nem. hogy ugye itt vannak a társadalmi nyavalyák ellen javallott antibiotikumok és a születésszabályozás megannyi eszköze – ha pedig szükséges. Nyisd ki a templomkaput egy csöndes éjszakán. amelyen a templom és a paplak roskadozott. amíg magánéletében szinte abszurd belenyugvást gyakorolt. Ferguson atya egyházi felettesei pedig. Petíciókat írt alá. hogy a nyilvánosság előtt kijelentette: előbb az éhes szájakat kell táplálni. és kegyetlenül kigúnyolta azokat a fajankókat. A helyi sajtóban idézték is a szavait. Nyája meg volt győződve róla. akkor mit pattog ez a pap? A népjóléti intézményekben meg voltak győződve róla. akik láttak ilyesmit. hogy gonosz ember és reménytelenül vaskalapos. melyek szerint az Egyház a legszívesebben lemondana kötelezettségeiről. hogy az Ördög szabadon kószál a világban. életet gazdagító szokásokat örökölt. A derék pap pedig arra gondolt. mielőtt a lélek jutna égi mannához. ami öreg hiba. hogy csodálják. Ferguson atya neve pedig újra . Ugyanígy a Holdat okolhatná a holdkórosság miatt! Ferguson atya temploma omladozott. hogy újabb irodaháztornyot húzzon fel a helyén.S az anya ujjongott. hogy rendbe hozzák Isten házát. Hiszen cölibátust hirdetett a nem házasoknak és absztinenciát a nős férfiaknak és férjes asszonyoknak. A bűnök miatt nem átallotta az Államot hibáztatni: már-már forradalmat prédikált. hanem egész viselkedése is általában kiszámíthatatlan volt. így beszélték. Most a nép között munkálkodott.

mondá ő egyik nap. Valaha a paplakot virágos rétek és fák vették körül. aki félember. Néha a papnak arra kellett gondolnia. Feltehetőleg nem volt hát benne hívság. Ferguson atya úgy vélte: gondjai végre megoldódtak. így gúnyolván Megváltónk kereszthalálát. házassági ajándékként kapta a mama a nagymamától). ez a drabál aztán nem kap hisztérikus rohamot. hogy a foltoknak tegnap még nyomát sem látta. amelyből szőrszálak kandikáltak elő. Túlságosan komor perszóna volt. hogy engedélyezni kellene a papok nősülését. mint a többi. Hiszen az ember azt gondolná. A frigó belsejét feketés-ragacsos penész lepte el. Amikor Molly Wishant jelentkezett a házvezetői posztra. magukba szíva Isten világosságát. hogy a hideg konzerválja az élelmiszereket. hát ezt nem volt képes megérteni. Maga a pap fogalmazott így: „Fél-Ember”. Ezt nem értette. A hívek – aligha lehetett kétséges – sohasem fogják ezt a tramplit erotikus izgalom forrásának tekintem. Arcán volt néhány bibircsók. hogy kivegyen belőle egy nadrágot. s ami megmaradt a verőfényből. piszokfoltok éktelenítették a ruhadarabot. Pedig gondosan dörzsölgette az ingeit. amíg ki nem lyukadt. másnap pedig ezt. Szüksége is volt egyre. mégsem lettek tisztábbak Vagy a gallérját dörzsölte mindaddig. nem is igényelte. ugye. vagy vacsorára megevett egy főtt tojást. Ferguson atya hetenként hirdetett az újságban: házvezetőnőt keres. Egészen másféle nő volt. ingerelvén az . Mert orvosa ezt javasolta neki – nos hát. helyesen halljuk. s azért pályázott a házvezetőnői állásra. amit az embereknek mond? Házasságot ajánlgat szex nélkül a bárányainak. a cölibátus pedig lelkiismereti kérdés. – Ferguson atya – mondták az elöljárói –. mert égett benne a vágy. hogy hasznosan töltse az idejét. házasságot pedig szexszel a pásztornak? Vajon nem következetlenség mindez? – Nem olyan következetlen. amikor azt javasolta. A hűtőszekrényben megromlott az étel. intelligens benyomást keltett. az csak homályba-füstgomolyokba fúlt. Pedig esküdni mert volna rá. s a fürdőszobában sem töltött túl sok időt szappannal és kefével éjjelente vagy reggelenként. hogy a pokol fenekén sorvadozik. Most viszont garázsok és toronyházak zsúfolódtak körötte. megfeledkezvén a röppenő időről? Nem tartotta sokra az evést. mert nem tudta rendben tartani. mosni-vasalni a ruháit. de a piszok mindazonáltal rajta feketéllett. Erős testalkatú asszony volt.felbukkant a szalagcímekben. ezt a vágyat a pap nem csupán szokatlan. Bár néha szívesen elmajszolgatott egy kockasajtot. aztán verőfényben akasztotta le újra őket? Csakhogy a parókiát sohasem világította be kellően a napfény. mint annyi-annyi nőszemély. nyújtsd oda a másik orcád. hogy Isten mind szaporább-zsúfoltabb világának gondjait nem oldhatja meg. az ablakokon beszűrődő fény már szinte túl erős volt. miközben negyven kilogrammot lead a testsúlyából. mint amit a mi urunk Jézus ajánlott – válaszolta Ferguson atya szégyentelenül. No. Talán túl soká hagyta volna a frizsiderben az ételt. – Mármint hogy száradjon el a fügefa. hanem igenis elfogadható érvnek tekintette. értelmesen beszélt. Nyarában nem viselt aranyláncon kis feszületet. Nem riadt vissza semmitől. Valahányszor kinyitotta azt a nyikorgó ajtajú ruhásszekrényt (ami még az anyjáé volt. Vagy netán félhomályban akasztotta fel a nadrágjait. hogy szétkürtölje a városban: kísértetjárta a paplak. semmint fecsegett volna reggeli közben.

hogy hiszen alig tízévesek. Az atya megrökönyödve válaszolt. – Nemigen emlékszem rá – mondta erre az atya –. . mint forróban. de a nő biztosította afelől. Bár a pap az utóbbiakat természetes fényforrásoknak tekintette. A nő ezzel kapcsolatban elmondta. hogy valamilyen gombatenyészetből származnak. és fölfedezte. férj meg sehol. A pap legombolható keménygallérokat hordott. Egy héttel később Molly megemlítette Ferguson atyának. ahol vakolat hullott a plafonról.atyát. A szekrény tetején tenyésznek ezek a penészgombák. atyám. attól javulna a külleme. hogy az apja húsz esztendeig is kihordott egy inget. ha továbbra is csak nyomja nekik a sódert. a testi munka majd úgyis melengeti. ezek valamivel jobban állták a nyüvést. Ez vetett homályos mintákat az emeleti galériára. Akkor aztán kiderült. Így azután a gombák fészkét irgalmatlanul kiirtotta Molly százwattos izzókat csavart a negyvenwattosok helyébe. atyám. hogy figyelmeztesse erre. Aztán kompromisszumot kötöttek: Molly majd azokat az új tisztítószereket használja. hogy az ingeit bizony ki kellene cserélni újakkal. amikor tüzet gyújtottak az ebédlőben. Tudja. Megjelenésével nem szökött az égnek a fűszeres számlája. gyermekem? – kérdezte a pap. méghozzá a szappan mellőzesével! Molly erre felhívta a figyelmét. A pap nemigen hitt benne. hogy az itáliai víz talán lágyabb. – Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk – dadogta a pap zavartan. Az ingek alját ezért gondosan lenyírta. mint az ingek. annyi van az ilyen boldogtalanokból. Azt remélte. a Barnaparkban. hogy ha lefogy valamennyit szegény. hogy a nő nem fog fázni nála és nem pazarolja túlzottan az elektromos hősugárzók energiáját. Amikor pedig a házvezetőnő kijelentette. Ezt mindjárt munkába lépésének napján kijelentette. de hát aligha az ő dolga. hogy abban az itáliai szemináriumban. Mire a pap közölte vele. nagybátyja egész tucatnyi gallért hagyott rá a végrendeletében. – Ó. – Lesz még több is – biztatta Molly Wishant –. A nő tehát beadta a derekát. Ágya: vaskeretre függesztett drótháló. mindig hideg csapvízzel mostak inget-gatyát. azelőtt Vickie házában segítettem ebben-abban. ám a városi víz rohadtul kemény. amelyek hideg vízben éppúgy habzanak. kísértet-szerzetes árnyak: a hallban a huzat libegtette a hosszú függönyöket. az az állapotos lány a két gyermekével. a matracokat pedig régi. időnként ragacsos anyagot csöpögtetve le. nagyon régi lószőrrel tömték ki. a pap azzal vágott vissza. mik is voltak ama titokzatos. hogy a villanyszámla árkülönbözete minimális. – Isten gondját viseli az övéinek – jelentette ki Ferguson atya. valahányszor teherautó dübörgött el a ház előtt az alanti utcán. hogy tíz kerek esztendő épp elég egy viseltes ingnek. s az anyaggal megerősítette a hónaljak alatti részeket. ahol teológiát tanult. akkor megfoltozza őket. Molly nem sokkal ezután szappant és forró vizet kért. Aztán a nő szemügyre vette a pap nadrágjait éktelenítő foltokat. – Nem láttalak már téged valahol. hogy segítsen a papnak a fehérneműmosásban. jó. A nő fenn aludt az egyik padlásszobában. Ferguson atyát ugyan aggasztotta az erősebb fényű izzók okozta plusz költség. A cúg mindig akkor áramlott le a padlásról. Ez a teremtés setesuta volt és az is marad.

De a templomot nem takarította. kijelentve. akik kezük-lábuk törik. – És hogy hívták azt a nőt? – kérdezte akkor Molly – Vickie-nek. két elevent és egy születendő magzatát adoptáltatta. a nőé rőtesen. hogy ezen álhíreket csak a telekspekulánsok terjesztik. – Az asszonyok még Barnaparkban sem pénzért árulják a kisdedeket – válaszolta erre szigorúan a pap. nem lenne helyénvaló. s látszott az orra hegyén. diétázik. Libanonba. Vagyis. Mindezt nem adták olcsón. aki hisz az Ördög létezésében. Ebben a házban sohasem uralkodott teljes sötétség vagy néma csend. – Jézus a vizet borrá változtatta – közölte Molly – Akkor pedig nem lehetett rossz véleménye a piáról. Ferguson atya belátta: az élet kellemes lehet anélkül. hogy nem hisz Istenben. Mert kereken kijelentette. ám Őt csak antropomorf formában tudja elképzelni. hogy milyen nagydarab. Mire a házvezetőnő kijelentette: hétszentség. Kettesben megitták az egész sherryt. akkor pedig faképnél hagyja. Aki azt állítja. hogy házilekvárral töltött fánkkal és almáspitével lepje meg. Le is hívta a padlásról Mollyt. akárha földrengés rázná a várost. hogy sohasem kell megválnia tőle. mi a gondja: magányos nő. ezért a pap kénytelen volt egyedül elfogyasztani. azt mondta. hogy rémhírek szerint a templomot kísértetek járják éjjelente. Ezért meg is sajnálta a derék atya. Evégett kezdte kísértésekkel édesgetni: morzsányi ínyencségekkel. Egyházközségének egyik tagjától elfogadott ajándékba egy palack sherryt valami kis nőtől. . Ahhoz képest. – Igaz – mondta erre Ferguson atya. igaz. csilingelve koccantak egymáshoz a porceláncsészék. hogy frivollá válna. hogy ossza meg vele az édes bort. Csak nevetett ez a Molly. aki triviális gondolatokat táplál Vele kapcsolatban. Erre a papnak megfordult a fejében. azzal felnyitott egy másik palackot. Az atya elmondta Mollynak. azt hiszem – mondta Ferguson atya. hogy ez a nő valóságos kincs: gyöngyszem ő az asszonyok között. Már az első hónapban tizenkét kilót fogyott. lehettek a benne lakó szellemek bármily ősiek. Jó keresztény családba került mind a három. mint másvalakit. Épp mostanában találkozott a sátánnal. aztán benézett a sarki fűszereshez. Előbb kis sajtkockákkal és almával. aki (mint később megtudta) három gyermekét. vagyis emberi alakban. Mert ez a nő bizalomra ihlette. de hát a nő még képes gyorsan lefogyni. amelyet történetesen Molly hozott magával a piknikre. Odakinn dübörgött a sok dzsaggernautszörnyszekér. – Pedig ideje lenne – így Molly. hogy istenhívő. csak hogy az ingatlanhoz jussanak. kilengtek a lámpák. A pap mély tüzű szeme most lágyabban csillogott.S a pap vakon hitt neki. Őszintén remélte. Molly pedig ráemelte a poharát – És mennyit kapott a kölykökért? – kérdezte a házvezetőnő. hisz viszont az Ördögben. Inni viszont nem akart. ha ő – mint hitetlen – ilyen munkát végezne. csöndesen oson a házban. hogy inkább olyan nőt tűr meg maga mellett. s eléggé kellemetlen viszonyt folytatott a vén kormossal. ráadásul jó pénzért. A pap azután úgy hat hét múlva arra a belátásra jutott.

inkább elmegyek – mondta Molly burkolt fenyegetéssel. testi kapcsolatot létesíthetnek a másik nemmel. hogy csupán a képzelet űzi vele kisded játékait. Meggyőződésem. Ferguson atya épp a közelmúltban kapott levelet a püspök úrtól. hogy a klérus házasságra léphetne. hogy nem megy férjhez hozzá. az ember csak egyszer lép házasságra. mi az arrogancia? Megmondom: pusztán csak egy szó. A pap kezdte belátni. az italhoz ugyanis igazán nem szokott hozzá kellőképp. a pap önismeretének erősítése céljából. azzal meg várjanak. A pap elgondolkodva nézegette a nőt. a püspök arrogáns. ha mernek! Miközben e szavakat kimondta. így igazolva a férfiban bujkáló frivolitást. hagyván meggyőzni magát. hogy a klérus tagjai házasodhatnak. – Senki emberfiát – válaszolta Molly. hogy ennek a nőnek igaza lehet. az meg egészen más dolog. aki nagyon szépen megkérte: elöljáróinak előzetes értesítése nélkül ne nyilatkozzék a sajtónak. mégis megismerve saját természetét? – Sehogy – mondta erre a nő. ágyába ragadván valamely asszonyi állatot. – Miként lehet egy férfi alázatos – kérdezte hát a pap-. milyen komplikált is az élet e múlékony világon. – Feleségül jönne hozzám? – kérdezte akkor az atya. Két sor hófehér.– Mert ha nekem is innom kellene. – Csak a bűnös lélek véli. tegye komoly önvizsgálat tárgyává. hogy ellenállásba ütközik. amennyiben lelkem megosztom a kiskegyedével. hogy mozgó alakok villannak fenn a galérián fel s alá surranó csuklyás férfiak árnyalakjai Bár tudta. vajon nem esett-e az arrogancia bűnébe. Molly ezután kijelentette. Pedig hát látott. Egyszerűen nem lenne képes rá: ő ugyanis már férjezett. hogy bűnt követhessen el. vagy az alkohol mellékhatása. engedélyezve így a papnak. ideiglenes fogsora hívogatóan csillogott felé. hogy még jobb pásztor legyen). Majd meglátják. hogy egyúttal megjavítsa a világot? – Ez képtelenség – válaszolta Molly. Majd arra célzott. hogy kísértetet lát – tette hozzá. Az ilyesmit tiszta testtel-lélekkel kötelességünk megfontolás tárgyává tenni. majd megvalósítani: az efféle valószerűtlen testi egyesülés csakis úgy képzelhető. Ami az egyéb dolgokat illeti (életük valamely másféle elrendezését mindkettőjük kölcsönös megelégedésére. – Aztán közösítsenek ki a csuhások. nem lehet csak úgy impulzíve véghezvinni. Ez lenne igazán nagyszerű áldozat! – Ön szerfölött meggyőzően beszél – mondta erre a házvezetőnő. amilyen kegyed. Ekkor izgatott mozgás támadt a kísérteties emeleti . De az. Ferguson atyának meg sem fordult a fejében. az egy dolog. szüzességem elvesztését egy olyan asszonyszemély által. – S miként élhet egy férfiú cölibátusban. akkor is holtomiglan-holtodiglan. mi lesz belőle. a pap pedig attól tartott. S ami őt illeti. gyalázatosan nyers testinggel semmiképp. – Nem látott odafenn valakit? – kérdezte megszeppenten. hogy ön csak büszke. Ferguson atyának úgy tetszett – a szeme sarkából mintha ilyesmit látott volna –. – Különben is. hogy az olyan férfiú számára. – Polgári házasságra gondolok – szabadkozott a pap. mint én. Mert. – Meg kell értenie – mondta hát az atya –. Az asszony láthatóan megdöbbent.

melegség tölti el s oltalmat talált. mert nemsokára. – Ma viszont élénk hangon közölte a vétkezővel: – Gyermekem. hogy tisztában légy vele jó előre: férjed urad elhagyni készül téged. igen. gyümölcsízzel és tejeskávéval. a pap úgy érezte. a férje pedig elhagyta. s ekkor semmivé foszlottak. ám Molly bátran a szemükbe nézett. – Akkor állandóan csak fényképeznének engem _ mondta. A pap persze ebből elvi kérdést kovácsolt Már csak ilyen volt a természete. hogy a nyugati külvárosokban nem a szex okozza a problémákat. aki megverte és érvényesíteni kívánta férji jogait. a pap igazán meg tudta érteni a nő szorongását. akinek már öt gyermeke volt (közülük kettő tökéletes idióta). Még azt is megfontolás tárgyává tette. távozhatsz! Egy másik asszonynak pedig. hangoztatni kívánta azt a jogát. feloldozlak téged. Rendes körülmények között ugyanis ezeket mondta volna: – Gyermekem. amely spirituális ügyekben épp olyan jól bevált. A pap kezdte megérteni. hanem épp ellenkezőleg: mintha a nő valamely porcikája hatolt volna az övébe. melyet az Állam kénytelen táplálni. miközben az alkonyra várt s a lefekvés órájára. Ám Molly nem akarta. hogy a mi Mennyei Atyánk értelemmel ruházott fel. a villanykályhának mind a három hőforrását bekapcsolták. benned pedig volt annyi felelősségérzet. Vagyis azon felfogást űzze ki a fejéből. miközben a pap szobájába vezette vala Mollyt. Az atya tisztában volt vele. A nő mellett. Nos.látogatók csapatában. hogy megváltozott. az atya nem tett egyenlőségjelet az asszony bűne s a következmények közé. Volt annyi eszed. hogy ezt nyíltan demonstrálja. például polgári házasság révén. pirított kenyérrel. – Te túl gonosz lehetsz. később aztán a pap kijelentette: – Nagyon is jó hatással vagy rám. te megbűnhődtél e világon. a férje részeges alak. hiszen a házasságot . hogy ő többé nem „Fél-Ember”. A nő másfél kilót hízott. s amikor hidegre fordult az idő. hogy ne adj életet egy újabb éhes szájacskának. – Márpedig utálom. miért sóvárog annyira a nyája szexuális örömökre. hogy látogasson el egy családtervezési klinikára. ha fényképeznek. Molly új ingeket és nadrágokat vásárolt az atyának a péterfillérekből – Ferguson atya úgyis rengeteg pénzt megtakarított személyes szükségleteiből. Békesség veled. Molly meg ő megosztoztak a padlásszobán. Úgy érezte. egyetlen porcikája sem hatolt társnője egyetlen porcikájába sem – holott abban a hitben volt. bizonyos vagyok benne. ne kocogjon-e a Barnaparkban. de aztán belátta. vagy túl jó – mondta Molly-nak. beleolvadtak az űrbe. mert szüneteltette a diétát a férfi kedvéért. Neki konkrétan azt ajánlotta. Reggelire szalonnás tojást faltak. aki fogamzásgátlót használt. hogy ez sanda megjegyzésekre adhatna okot. hogy szexuális egyesülés esetén már ilyesmi történik –. amely szerint szorultságában az ember gonosz törvényeket alkot. Ki akarta nyilatkoztatni a világnak. megfeledkezvén lelki atyjának szokásos dikciójáról. amikor egy asszonyt gyóntatott. nemi kapcsolatot létesíthet a házvezetőnőjével. hogyha kedve tartja. az ágyban. Hogy harmadik hónapja szolgálta paplakban. A negyedik hónapban egyik éjszaka Molly kijelentette. S a pap nem jajongott ekkora extravagancia láttán. mint az evilágiakban.

inkább amolyan kellemes és váratlan erupciók révén jöttek az ötletei. talán kissé elveted a sulykot – mondta szelíden a pap. Ha ugyanis az ember a társadalom testére tipor és ekkor éles visongás támad. akik regényeket vásárolnak (a vitalitását veszített Egyház morális útmutatása híján. Nézegette újabban az atya a könyvkereskedések polcait? Tisztában van-e azzal. az írók kérdését mégis ejtenie kellett. Az ötödik hónapban Molly már hat és egynegyed kilót fogyott. hogy annyira veszedelmes. de azért jó érzés töltötte el. Elégedett moraj támadt a hallgatóság körében. – Túlságosan odafigyelsz rá. hát még azt. hogy ezt igazi telitalálat volt mondania. ahogyan a finom meleg átjárja a csontjait. Ha pedig kiállta a próbát. Ezt épp elég gyakran papoltad nekem. szabad kezet. amely századokon át korhadozott sötét szögletek mélyén. Legyen bár férfi vagy nő az illető személy. s ez a tény bűntudattal töltötte el. s akkor kijelentette. A kísérteties látogatók . a limonádéfogyasztók immár morális hatalmat képviselnek országszerte. ám kapjon az író carte blanche-ot. Ezért egyházi ellenőrzés alá kell vonni őket. A pap érezte. ezzel kapcsolatos nézeteit pedig a hívek jól ismerik). a pap viszont tizenkettőt hízott. amióta bölcsességre intő levelet kapott a püspökétől). hanem öncenzúra kérdése. hogy az egyházi bürokrácia igenis korrupt. mint azelőtt. A régi tölgyfa bútor. A misszió épületére kiragasztott egy cédulát. a sok szekrény. – hiszem. Márpedig az utóbbi időben ilyesmi meg sem fordult a fejében. amiért olyan ügyekbe üti az orrát. – Kedvesem. Molly bevezettette a paplakba a központi fűtést. Ez nem cenzúra. Most már akkor sem tudott volna kocogni a Barnaparkban. hogy minden írni-olvasni képes nő egyre csak romantikus szerelmi regényekre dobalja ki a pénzét? Milyen reményük lehet vajon. akkor valami bűzlik az államgépezet mélyén. majdhogynem lustaságot érezni a szívében. hogy mivel manapság azok. íróasztal. hiszen még pap vagyok. hogy irkáljon akármit. szekreter és asztal. – Engedelmeskednem kell – mondta erre a férfi –. semmint fércműveiket kellene vizsgálat tárgyává tenni. mint mondád De aztán eszébe jutottak a nő szavai a következő sajtókonferenciáján (az atya hetenként tartott sajtókonferenciát. Mert azok a hatalmasok csak politizálnak. az illesztéseknél kezdett repedeznivetemedni az új. Magukat az írókat. Kezdett álmosságot. hanem a szerelem. akkor is taxival. Jószerével kellemes és érzéki fáradtság töltötte el. mire Ferguson atya nyomban látta. – De hiszen te is tisztában vagy vele. van-e bennük szociális felelősségtudat. forró és száraz levegőben. Agya sem volt immár olyan hűvös és éber. ha akar. téged viszont a Jóisten inspirál. hogy így elérjék valaha is az érzelmi érettséget.. aminek az Egyházhoz semmi köze. illetve heves tiltakozás a különféle írószervezetek soraiban. Mindegy. ő pedig gyorsan ejtette a témát. Mostanában már csak hetenként egyszer járt el a misszióba. amely felszólította a híveket. ha ilyen szemetet olvasnak? – A földi szerelem csupán az égi árnyéka – jegyezte meg Ferguson atya. hogy morális érzék ébredjen bennük. mit kárognak – tüzelte Molly.mindenki szentségnek tartja. hogy tanácsért és információért forduljanak a klinikához. Ekkor azonban egyházi elöljárói újra csak megfeddték Ferguson atyát.

hanem az Egyházzal szemben is annak minősül! – Imádlak. a Molly által összeállított listáról választva ki a címzetteket. hogy az ilyen dacos hallgatást nem lehet szó nélkül hagyni. hogy tüske légy az Egyház oldalában – az Egyház üdvére. Hogy valaki ignorálja egy egyházi férfiú levelét? Micsoda pimaszság! Szinte istenkáromlás! S nem csupán veled szemben vétek. azzal elhatott az Öregtoronyhoz. a bor. melyeket Ferguson atya is hirdet. ennyi az egész. Szeretné a torony úrnője akár Ferguson atyát is. ugye. E kettő közül az utóbbi Mary Fisher volt. ketten nem. hogy Bobbo elhagyta a feleségét. kedvesem. hanem a Jóisten büntetése az úrnő vétkei miatt. Idősb Mrs. hogy ezért cölibátusban él. – Szent meggyőződésem. Mintha a balszerencse hullámai nem ostromolnák mindenfelől Mary Fishert. hogy az úrnővel éljen vadasságban. – Juj! Túl tüskés téma – szisszent fel az atya. Régen feküdt az ágyban férfival. mert nincs más. beszállt vadonatúj autójába. mondogatja az atya. hogy Ferguson atya netán született szervező tehetség. – Szerintem meg kellene látogatnod azt a dögöt – javasolta Molly. elűzte őket a melegség. cica? – De hiszen akkor be kellene zárni a missziót! – Te arra vagy hivatott. – Annyira hozzászoktam. az egészen elbűvölő érzés. hogy férfiúnak szexis természete lenne. hiszen te vagy a kérdés töviskoronás királya! A pap tehát ékesszóló leveleket írt hat romantikus regényírónak. ha az Irodalmi Felelősséggel kapcsolatos teóriádat hirdetnéd? – kérdezte tőle Molly. aki naphosszat az utcákat rója. hogy amikor valaki helyesli a cselekedeteimet. semmint olyasvalaki. Isten . Molly integetett utána: pá-pá! 28 Mary Fisher az Öregtoronyban él és a bűn meg a felelősség mibenlétén töpreng. Ferguson atyát pedig nem kínozta többé bűntudat. akárcsak a tenger hullámai a tornyot azóta. Ferguson atya reverendát öltött. amiért mindig mellettem állsz – mondta a pap túláradó szívvel. a sok pompás étel és a szex. Fisher időnként föl kel az ágyból és ilyeneket sikolt: – Pusztuljon innen az a fekete varjú! A papok szerencsétlenséget hoznak a házra. s olyan tulajdonságokkal ruházza fel Őt. Nagyon gyakran sírdogál. akit szerethetne. nos. mihez is foghatna most. – Mit szólnál hozzá. – De kedvesem. s a hölgy feltételezi. Négyen válaszoltak. Sohasem mutatkoztak többé A hatodik hónapban Molly kijelentette. Körültekintett. Szereti Istent. de hát ez a férfiú papi személy. Az úrnő e férfiú közvetítésével közelít Őhozzá. Talán az egész barnaparki missziót fel kellene adnia.mindörökre eltűntek. meg sem fordul a fejében. Ferguson atya kijelenti: mindez nem pusztán balszerencse. hogy az emberek mindig csak vitatkoznak velem. Vagy nem emlékeznél a talentumokról szóló példabeszédre? A misszió tehát becsukta kapuit. A hölgy egyike a szerencsés választottaknak.

Ferguson atya kevésbé. aki mindenki másnál felkészültebb szakmai kérdésekben. ha azok igazán hisznek. – Ennek a regénynek pedig kreatív igazságra van szüksége S azon a pénzen. vajon követik-e a hölgy vonulási útvonalát. A hölgy eltökéli: nevét-hírét és reputációját arra fogja használni. Ferguson atya lépteire fülel. amint felhág a lépcsőkön Mary Fisher fehér-ezüst hálótermébe. Mary Fisher megvallja Ferguson atyának. így van. Újsütetű hitének boldog tudatában Mary Fisher kigömbölyödik. Mary Fisher ugyanis mindig a férfiakra hagyta a bor beszerzését. akkor máris a jobbulás útjára lépsz. Ő meg Ferguson atya hetente kétszer együtt imádkozik. Nézhet a hölgy akármerre: mindenütt ugyanazt látja. hogyan károsítja a hölgy milliós olvasótáborának az életét: hamis reményeket ébresztett a keblükben. csütörtökönként pedig ott is marad éjszakára. S ha fölhagysz. Ám nem hall lépteket. az kártékony ostobaság. megbocsátand az őszinte bűnbánóknak. gonoszul cselekedett. illetve azé a küzdelemé. Épp csütörtök éjszaka van.igenis a kegyelmébe fogadja. az utóbbi időben viszont a férfiak eltűntek mellőle. – Amit te írsz. A pap minden kedden és csütörtökön a hölgynél vacsorál. Mindenesetre alaposan megpirongatja a hölgyet. Személy szerint felelős nők sokaságának nyomorú állapotáért. Joanból ugyanis kiábrándult. Azt magyarázza Mary Fishernek. magára hagyva az atyát. Nem mintha oly sok lenne a pincében a butélia. García Joantól való kisbabája valami lyukkal a szívében született. nem ama másikban. hogy megváltsa a világot. de azért kiborul a szülők kétségbeesése láttán. amit az apáca vív meg az égi szerelem érdekében. ugyanis féltékeny volt mind ez ideig. és újra egészen csinos lesz. akik kedvesek az Ő szívének. Azt is elmondja: most már megérti. a római katolikus hitre akar térni. mert Joan tolvaj természetű. miként lehetne jó. Mary Fisher kezét-lábát töri. Ismét Mary Fisher a spanyol vágyainak tárgya. A hölgy nem kíván ugyan szegény babácskának látványos sikert az életben. . mit művelt Bobbo feleségével és Bobbo gyermekeivel. úgy látszik. Igazán akar hinni. – Kreatív igazság is létezik – jelenti ki Mary Fisher. García hallgatózik. A hölgy a szobájába vonul és sírdogál. hogy az isteni szerelem és az alkalomszerű szerelem nem zárják ki egymást kölcsönösen. ki tudja. majd kifejti az Úr szeretetének lényegét. nem csupán az embereké. amit majd keresek vele. Mary Fisher kezében megremeg a toll. hát még a tolvaj kedvű anyának. de evilágban. Ferguson atya kijelenti: Isten mindenekfölött irgalmas. csak hogy bűnei bocsánatot nyerjenek. És ekkor García boldogságot érez. Még ez is! Ferguson atya ezután azt fejtegeti. Mary Fisher kiadói el vannak ragadtatva. Az idők jele ez a lerobbanás. át is tér. A szeretet gyöngykapui címűbe. Ő – mármint a Jóisten – ugyanis bünteti azokat. amely valami okból – a hölgy aztán nem egészen emlékezik rá. gyermekem – mondja nyersen Ferguson atya –. A regény egy apáca története. Ez megdöbbenti a papot. Ferguson atya vigasztalja emiatt az úrnőt. Új regénybe kezd. majd el is akad a penna. Föl kellene hagynod vele. semhogy még hozzájárulna a bajokhoz. mi módon – kívánatossá teszi a fájdalmat és a szenvedést. Azt szeretné tudni. Meg a modern nők valiumszedési mániájáért is őt okolja. Ferguson atya végigkóstolja magát Mary Fisher pincéjének minden tájjellegű borát. hanem a dolgoké is. talán kápolnát építhetek a telkemen.

S ha a pap akar velem. hogy azt lesse: mikor csikarhat ki pénzt. akkor a pappal is nyilván akar. szívesen ingerkedem Mary Fisherrel is. – Nem szabad megtagadnunk negatív impulzusainkat – nyomja a sódert a pap. végül a végtelenbe vész. A férfit amolyan habférfinak tekinti. – Apró és szexuális jellegű a te vétked. de az Ördögöt követi. hogy kotyvasztottam a gombalevest. Bobbo mosolyát remélve. s a csirkét á la vol-au-vent. melyet kaotikus életére kényszeríthet. – Csakhogy a pap pontosan úgy fest. lélek és test. A rosszat be kell vonnunk a jóság bájkörébe. gyermekem – mondja most Ferguson atya. őt pedig otthagyja megbocsátás nélkül. Nem jobb. A hölgy úgy érzi: megaláztak. az isteni hölgy visszajutott a kezdet kezdetére. rajtakapták. éppen őt. de a gyakorlatban kéjsóvár maradt. hogy aztán gyorsan elkapjam előle. Ám a hölgy nem hisz neki. Végül talán kigyógyult Bobbóból. hörögve. ficánkolni kezdene. elvégre egy pap – az pap. Így aztán ő megy fel Mary Fisher szobájába. Igaz. ha megesmérjük. Bobbo dicséretének . hogy Isten eltűnik az életéből. szellem és hús között. Aztán egyszerre a szobában terem Ferguson atya. amit a pap nyújtani tud neki. pénzsóvár és vidám. a hölgyben nincs is más immáron. de csak azért. – Légy vidám. putana Madonna! Mary Fisher szörnyen megdöbben. bűnösen – Fegyverszünetet kell hirdetnünk – csak ennyit szól a pap – jó és gonosz. mármint a többihez képest. atyám. Mindössze annyit tudok. mint valami állat. mintegy doberman szuka. Mintha mindig is a közelben ólálkodott volna. akinek Ferguson atya halhatatlan lelket tulajdonított. Mary Fisher. orra előtt megcsillantom a reménység pici csillagát. a kettő között meg semmi. amint fetrengett az ágyban. hogy kigyomlálja a bűnt. most már én sem láthatom a szcénát. Most már Bobbo iránti szerelméhez sem képes ragaszkodni. és miért is ne? Csak az a baj. a szentségit! Most tehát a pap ki akarja űzni belőle a bűnt! Hát igen. mint Chaucer Bűnbocsánatárusa: húsos. Istent imádja. hanyagul letelepedvén az ágy szélére. Immár mindent lát. mintha bekapta volna saját farka végét). de emberi lába van. hanem hogy üdvözölje. Akinek halfarka. Őt. neked meg minden rosszat. Ő a szerelemben hisz. a legkevésbé sem daróc. Ez olyan (mintha az idő. A bűn az egyedüli rend. A húsnak a lélekkel együtt kell örvendeznünk. akkor Mary Fisherrel is ugyanúgy. Mary Fisher látván látja. – Minden dolgoknak változniuk kell – papolja Ferguson atya. – Magának a bűnnek is ugyanúgy. Hát ennyire legalább megtanítottam a papocskámat Minden jót. García elkapja szemét a kulcslyukról. De hát ez minden. hibernált állapotban. most szökkenne egyet. ha ez a nő akar Garcíával.és testi hibás kisbabát szült neki. Az új Isten nem azért jövend. mik is vagyunk. García pedig elsurran a látóköréből. Miért is ne? Emlékezem még. mely oly soká volt statikus. mint a körbe-karikába csavarodott Uroborosz-kígyó. A hölgy aprócska testét a pap roppant és erős karjaiba zárja. egyre kisebb és kisebb lesz. Csak akkor üdvözölhetünk. hogy Mary Fishertől tíz perc boldogságot is szerfölött sajnálok. barna posztócsuháját köréje kerítvén Finom és selymes anyag.

reményében. ugyanazt az alakot. A „Nőcik” – mert így nevezték magukat – a város szélén tanyáztak. Ezeknek a némbereknek semmi közük sem volt a szőrös hímek világához. egyre nézte. 29 Ruth csatlakozott a „szeparált feministák” egyik kommunájához. és nem voltak meg benne azok az érzelmi hullámok. cowboycsizmát és pamutzekét. Művelgették másfél hektáros földecskéjüket. Bár némelyikük kétségkívül az volt. Néha már felfelbukkannak a bontási szakértők. Az óriásnőt befogadván. ahogy a plébánia körül szimatol. megszenvedett érte. melyet a külvilág sötét praktikáknak ítélt. a bölcs óvatosság arra int. kék farmernadrágot oltott. továbbá pozdorját meg cickafarkot. Ez nemigen számít. de azért örült. próbálja elviselni a kínt. aki kiszállt az Éjmadár sétányon dúló tűzvészhez. babot. nyomban magukfélének tekintették. S a csokikrémre is emlékszem. amit csak tudott a Nőcik örömére. hogy távoztam. kezét tördelő. borsót termesztettek. Közben láttam a biztosító emberét. valami régi farmerépület körül. hogy a hamuban turkáljon. s egymással keresték a szexuális kielégülést. azok meg nem kértek tőle semmi igazolványt. Fogadja hát sorsát ez a perszóna. hátha emiatt hagyja el azt a nőt. Bár ők ezt az amazoni létet tökéletesen ésszerű megoldásnak tekintették. hedonistát faragva az aszkétából. Oda kell mennem. Lányaikat fölnevelték. de fiúgyermekeiket elrekkentették valahová. Megéltem a ház végnapjait. majd országszerte eladták a természetes élelmiszereket árusító boltokban. T-inget. ahol nem járnak férfiak. Hiszen most karcsú vagyok. miként temetkezési vállalkozók méricskélik a hullát: passzol-e a koporsóba. hogy itteni tartózkodása merőben ideiglenes. amikor szabadon engedtem a benne lakozó kísérteteket. Akárcsak társnői. ez nyilvánvaló. hogy visszatérjen hozzám. kemény és fürge mozgású. melyeket általában femininnek mondanak. Az asszonyok mindig a férfiak miatt híznak. Más választása úgysincs. ennyi az egész. miként lángol az otthona. aztán búzát. Egy porcikájuk sem kívánta. Asszony volt. Szabadon bocsátottam úgyis a plébánia lelkét. hogy felismerné bennem ugyanazt a puha. értette a dolgát. itt már nem érzem jól magam. egy csordányi lakókocsiban. Ezt szépen learatták. Amiért feldobtam egy garast Ferguson atya életének sorsolásakor. A tény viszont tény marad: még hat és fél kilót kell fogynom. most ő a püspök úr szeme fénye. csépelték-szárították. Valahogy nem volt benne semmi csillogás: cejgszínű volt az itteni lét és . imbolygó nőszemélyt. A gigantessza itt a Millie Masont választotta művésznevévé. mérgezett életű. oly módon. A keselyűk szeme éles. én okoztam a parókia pusztulását. Új társnői nem fogyasztottak állati húst vagy tejtermékeket. méricskélik a házat. Mindegy. Ő pedig nem tért vissza. Ferguson atya persze áruba bocsátotta telkét az ingatlankufároknak. Aki csak nézte. Ruth erős volt. hogy a férfiak vonzónak találják őket. Különben is. ennyivel is beérték. Nem óhajtott állandó gyökeret verni ebben a nőcivilágban. Megtette. Nem valószínű. annak is megfizettem az árát.

És jól vésd az eszedbe: szemét a polcon – profit a kukában! Ruth kivágta Mary Fisher fényképét a borítóról. Mary Fisher a kukából úgy bámult az égre. – Nagyon rosszul – mondta a boltvezető – csupa vallásos fecsegés! – azzal odahívott egy kislányt – Alice. Purgatóriumi szenny sárfolyama mocskolta hely. tükröt pedig nemigen talált. hogy megvásárolja A Szeretet gyöngykapuit. akik ellenzik elveiket. melyet nem tett veszedelmessé a pokoltűz. és hol kezdődik a csípője. vallották a Nőcik. A Nőcik nemigen tűrték meg maguk között azokat. húsz kilót fogyott? – Valószínűleg többet is. ásott és kapált. az ilyen szerkentyűk. hogy hajléktalan. – Háát! – mondta dr. finom félprofilban. Csakhogy az élet kemény volt a Nőcik között. Itt mérleg sem volt. a hímtechnológia jellemzően bűnös berendezései. akár az éti csiga. szerencséje volt. Bájosnak látszott. mondta az orvos – Maga érdekes eset – jelentette ki dr. Roche. – Nem számít. hogy tévednek. Nő vagy nem nő. Hetek múlásával Ruth testén lötyögni kezdett a jeans. Hősnőnk ezután elment egy könyvesboltba. – S vajon miért? – Hát ilyen kihívást a fene se látott! – Szeretnék úgy kinézni. az ilyeneket tiszteletbeli „nem nőnek” minősítették. ahogyan én akarom. de sáros kis sarokban. Még egyszeriben azon vette volna észre magát. nem pedig úgy. miközben túrta a földet. – Hogyan fogy? – kérdezte mohón. majd együtt fogadják a rendelésen a pácienst dr. Ám Ruth tudta. nemkívánatos kontrolhatást gyakorolnak. talált. Az utóbbi lódoktor külön evégett iderepül Los Angelesből. majd magát a könyvet bedobta egy kukába. – Tyű! Valóságos bombázó! – És miért az? – kérdezte Ruth komoran. amelyben nem villogott a fény. mintha örökké csak forró dróton hívogatná az Istent. a tranzakcióra meglehetősen simán sor is került. Roche-t. Amellett a kommunának nem kellett kommunikálnia a külvilággal. . Erről persze nem beszélt. Bambával. hátha talál egy egész alakos fényképet. hogy ellenőrizhette volna a testsúlyát. Ő arra vágyott. hogyan nézel ki – mondogatták a Nőcik. amikor végignézte Mary Fisher fotóit. – Mi az. ahogyan maga képzeli – figyelmeztette a gigantessza. ez volt a kérdés. nem pedig eldugottan éljen ebben a jellemdús. Ruth tehát átutaltatta a pénzét Svájcból egy Los Angeles-i bankba. hogy a világ kavargó főáramában sodródjék. Rövid szünet a vonalban.utilisztikus. – Csak az számít. hogyan érzed magad. A kommunába ugyanis nem vezették be a telefont. tüntesd már el Fisher könyveit a polcról. csinosan. A doki terminust adott Ruth-nak. – Csakhogy ez nagyon költséges lehet – mondta végül dr. Ruth kutatni kezdett a többi könyvesboltban Mary Fisher egyéb limonádéi után. hol végződik a dereka. Amikor aztán Ruth már alig tudta fölfedezni magán. boldognak és kis csinosnak. Bamba. Roche. alacsony zsírtartalmú és növényi eredetű massza. a táplálék rostos. egy utcai fülkéből felhívta Mr.

– A combcsontrövidítés világrekordja eleddig hét centi. ennyi! . a pofit is méretre tudjuk szabni – ezek klasszikus vonások. Azért még megpróbálkozott egy tisztáldozattal. Az óriásnő büszkén vigyorgott. megmaradnak a forradásos hegek. hogy tartózkodtam a férfiaktól – jelentette ki Ruth. új veséket. Ám az izmokat. – Mégpedig az. a mócsingot. A törzset igazán drámai módon újjáalakítjuk – hiszen önnek karcsúnak kell lennie. sőt vérfürödve. Ez a hölgy ugyanis legalább tizenöt centivel alacsonyabb. ha pedig valakinek föl is metélik a testét. meglehet. – Hja. Aztán mindazok egója. hogy a fenébe csinálta? – Úgy. szabjam át csinoskára? De hát ez triviális cél. Ön arra kér. hát az kissé cikis lesz. Slussz. S amikor az állszegélyt kissé megtrimmeljük. hogy kozmetikai műtétnek vetik alá magukat. hogy sikerül.Akkor meg fűrészeljen le valamelyest a sípcsontból. Aztán apránként – s ez talán misztikusan hangzik. amennyiben lehetséges. hogy úgy szeleteljék őket. Micsoda mészárszék lesz! Iszonytató! S ha az ilyesmi bekövetkezik. nem is mernék fogadást kötni rá. Eltartott egy ideig. Így azután visszafojtotta a többit. akiknek van annyi vér a pucájukban. hogy a régi személyiséghez igazodjék. Bamba is ugyanígy érezte. Dobja be a chiptechnikát. Ez viszont nem egyszerű. kedvesem. Persze belülről haladunk majd kifelé. hogy megtudják csinálni. Bamba –. hogy az orvos ugyan meg tudja változtatni a testet. ugyebár! Mondja. új májat és a többit ültetnek át a manuszokba. mégis tapasztalati tény – a test visszaformálja önmagát. ott állunk megfürödve. A csontot elég egyszerű kifilézni. ilyesmire nincs példa a sebészet történetében. ahogyan elnézzük őket. Vagy inkább a gerincemből akar lefűrészelni valamennyit? – Holile! Azt már nem! – hörögte Bamba pánikszerűen. – A legtöbb páciensem ezt nem tartaná valami népszerű kúrának! Inkább elviselnék. akár a birkahúst. hogy sikerül. de a személyiséget nem. A száj. akkor legyen ez a nagy első. vonzó Én. az ember egyszerűen rácsap a combra egy húsverő bárddal. Hét centinél többet chippel sem csippenthetünk le e bájos combikákból. amíg Bamba szóhoz tudott jutni. aztán ráncosodás és zsugor. Érezte. az artériákat meg az idegeket helyesen kell hajlítani és rövidíteni. minden áldott nap – de hát. – Maguk új szíveket. már megbocsásson. majd szépen helyreugrik. De csinosnak a prérifarkas sem mondaná. hogy győzött. a mikrosebészet legújabb vívmányait. Bamba már így is túl messzire ment. – Vállalom a felelősséget – mondta Ruth. Tudom. Megtudja csinálni? – A test akkor is test marad – bölcselkedett Mr. hogy távolítsa el a felesleges színhúst. . – Akkor pedig csavarozza rövidebbre a lábaimat. Hegek ura! Még keloid sebforrás is létrejöhet. mint magácska. – De mennyit?! – Nézze. – Ha nincs. a lézert. a modern sebészeti technika egyre javul. de elképzelhető.– A haj az semmiség lesz. – Más malőr is érheti a kozmetikai sebészt – kezdte aggodalmasan. én csak annyit kérek. az arányok ugyancsak furán fognak alakulni.

Ám nem tudott. Ő pedig visszavonszolta a színbe a nehéz ekét. mint mondotta. megéri? – Vannak millióim. más meg kiábrándul. Szükség esetén specialistákat is bevon e Drakulahadműveletbe. nevettek. Ruth-t ez a színorgia Mary Fisher egyik regényének kikiri borítójára emlékeztette – kivéve a klinikai . végig a hátán. – Ez kegyednek dollármilliókba kerül. A levélpapír a lehető leghalványabb színű. – Sokfélét kipróbáltam. könnyű. ízléses mályva árnyalatú volt. megváltoztatom hát önmagam.– Az én személyiségem viszont abnormálisan alkalmazkodó – selypegte Ruth. hogy öregnek nézzék. Úgy tíz nappal később Ruth levelet kapott dr. Ruth tehát visszatért a kommunába. Abban pedig tökbiztos vagyok. nem pedig az. és villámfény ága-boga suhant ott. Mondja. – Évem is van bőven. ez a tény egyúttal arra is célzott. – Évekig is eltarthat. amint édesen trillázva egyre énekel. Odabent a házban épp zsinatolt a többi nő. s illeszkedjem ama világhoz is. egyúttal a műtétek hozzávetőleges költségeit is. Dr. Érezte. – Frászt! Az életkor olyasmi. törékeny és pici madárkát. Marlene. Ám akkor tintafellegek alacsonyabban szálló rétege tört elő. a nap hirtelen elsötétült. amint mind magasabbra és magasabbra szárnyal. Black lesz az asszisztense. ő más fajhoz tartozik! És azt is tudta. S minthogy nem tudom megváltoztatni őket. csuklyát le a fejről. melyeknek alá kell vetnie magát. hogy a nőt felveszi a klinikájára. s a legcsinosabb szenved majd legkevésbé. szinte szeretett volna már hozzájuk tartozni. hogy belepasszoljak eredeti testembe. Nem. Elég zabolátlanul fogdosták is egymást – a nővéri ölelés a politikájukhoz tartozott. ahol nemrégen a pacsirta szárnyalt fölfelé. Ruth akaratereje kis híján meggyengült. amint a verejték lecsorog roppant vállain. és az égbolt égszínkék vékony résén apró pötty lesz belőle. hogy viszonylag boldogan tudok majd beilleszkedni új testembe. A „Hermione Klinika” felzet pedig dombornyomású arany. Majd ír a páciensnek. csizmát le a lábról. lezárva a vékony rést. aki addig is térjen vissza a normális életvitelhez. hogy erős lábizmai bírják a melót. Mindhiába! Nem vagyok forradalmár. klinikához méltó csíkkal. Valaki e néhány röpke sáros pillanat. a férfi cajging alatt. Ruth a kövér esőcseppek felé fordította az arcát. az szentség. a föld sárrá olvadt gumicsizmás lábai alatt. amit a szemlélt érez. e nők közül valaki bőgicsélni fog. amíg össze nem metélik. hogy mire leszáll az éj. tréfálkoztak. az üzenet felsorolta mindazon eljárásokat. ahonnan a déli nap tűzött alá. és menten szántani kezdett görgős ekével egy hektárnyi földön. amiként mindenütt. Bamba föladta a partit. amelybe (balsorsomra) beleszülettem. – Gátat szabhatok annak. alatta széles és hófehér. Bamba klinikájától. e néhány nevetéssel teli perc után szerelmes lesz. hogy ne értsék egészen: extenzív renováció végett. itt is. hogy a sebészeknek halvány fogalmuk sincs róla. már e némberek jókedve láttán. vajon mit is találnak az emberi testben. mégis megvénül. mellyel eddig a földet törte. mert most már zápor zuhogott alá. Látott egy pacsirtát. Hozzájárult. hiszen a gyógyulási folyamatok egyénenként mindig változók. ezért a válaszom: igen. amit a szemlélő észlel. érezte. a legrandább pedig a legkeservesebben. A részletes számítások nem lettek volna praktikusak.

fenekéről. bár bizonyos alkalmakkor kötelező ágyban fekvést írnak elő számára. ha pedig a testmagasságát is törpinteni óhajtaná. hogy a hónalja alatti bőrt feszesebbre igazítják. persze további orvosi vizsgálatok végeztével. hogy kiegyenesítsék és trimmeljék az orrát. Rochehoz kell repülnie. önbizalmat is sugallt. hátáról.körpecsétet. A klinika a hozzávetőleges költségek tételszerű felbontását is mellékelte. A specialisták – ezzel is tisztában kell lennie.” Ruth reggeli közben tanulmányozta a levelet. illetve az érvégződések égetéses elzárására. . szerény lehetőséget nyújtva így az orvostudománynak. Ön viszont bizonyára örömmel értesül róla. feltételezte Ruth. hogy ez utóbbi anyagi ráfordításokat valamely alapítvány fogja támogatni. Meglehet viszont. Ma reggel a kis vörös hajú Sue volt a soros méregkeverő. A klinikán szabadon járhat-kelhet. tehát mind a testnek. hogy megfelelőbb arányt alkosson többi testrészével. Röviddel érkezése után ennél is részletesebb programot ismertetnek vele. Bamba) nem jelentenek olcsó mulatságot. a lábaké pedig nagyjából egymillió. miközben a kandallóban égő fahasábok fényköröcskéi pettyezték zongoralábait. vastagságukat és hosszúságukat is csökkentve valamelyest. Amennyiben továbbra is ragaszkodik a lábrövidítéshez. a haj vonalát bőrátültetés révén alább vonja meg. a bőr alatti lötyögős szöveteket feszesebbé alakítja. Lesz néhány eléggé kellemetlen művelet is. mert az nem. Asszonyom – számos külföldi országból repülőgépen érkeznének. embereken ugyanis még nem kockáztatták meg őket. Ezeket a metódusokat sikerrel próbálták ki macskákon. akkor a vállait sínnel kell hátrahúzni. A Hermione Klinika közölte. Utoljára látunk hozzá a lábakhoz. Amikor Ruth ezt olvasta. A felsorolt folyamatok véghezvitelére legalább két esztendőt kell szántania. Máris dr. Az orvostörténet fordulatai (írta tintával a harmadik oldal aljára dr. a törzsé 300000 is lehet. hiszen a nevezett sebész „a világ legkiválóbb orrszobrásza”. azután is. ugyanígy a szem feletti epicanthust.) Testét illetően a levélből megtudta. szemöldökcsontjait megemeli és finomítja. A füleket persze hátravarrják. háth a sikerül utolérnie az emberi vágyakat. hogy Ruth állkapcsát hét centiméterrel visszatolatja. amiről a fene se tudja. vállairól. Az arcigazításra fordítandó tételek összege durván 110000 dollárra rúg. A csinos papírlapocska ugyanakkor reményt is ébresztett. A javasolt testszobrászati mutatványok radikális jellegűek. dr. összeráncolta a szemöldökét. Roche kezébe kerül. Egy tálkából müzlit majszolt. ezt a madáreledelt reggelente mindig a napos kotyvasztotta. Amúgy egyszerre volt romantikus és tudományos hangulatú. azt a sebész fájdalomnak nevezi. a cimpákat lefaragják kissé. (Az orra tehát. mi. csípőjéről és hasáról pedig lefejtenek egy-egy jókora mennyiségű zsírpárnát. Ruth nagyon is tisztában volt vele. amit viszont utána. hogy amit a páciensek egy-egy operáció előtt éreznek. hogy új technikát dolgoztak ki az erek hosszának csökkentésére. akkor négyet. egymagában üldögélve az ebédlőasztal végében. mind a léleknek időt kell engedni a lábadozásra. operációk előtt is. az – diplomatikusan – „némi kis kellemetlenségnek”.

Látod? Ez is ehető. és azt hiszem. jól. Ez volt az első hazugság. Ruth hamarosan leült Sarah-val egy félreeső kávézóban. Az ügynökségnek immár volt saját telefonközpontja. egy ideig rém erőszakosan viselkedett. valóban olyan csábító lapocska. – Már nem is olyan kicsi. hogy s mint? – Kedvesem. Extra áron extra korán hozza hajnalonként. hogy szinte nem is tudtam rád gondolni. S valóban. van valami ismerősöd a Zöld Lámpában? – így nevezték Bobbo börtönét. – Helló. emlékezett is rá. Csinos. – És ki a jó fene akarna tejet inni. végre sikerült megoldanom egy problémát: Lukácsdombon új nyugtatót próbálnak ki. Ez a lány ügyes festő. – Csodálatos – dörmögte Ruth. Ruth felhívta telefonon a Vesta Rose Ügynökséget. amely az ajkára jött. hogy valaki . – Ez a férfibeszéd! – jegyezte meg Ruth. csábítást szimatolva a mályvaszín levélpapír láttán. üzletszerűen és udvariasan emelgették a kagylót. Nevelés kérdése az egész! – Értem én – mondta erre Ruth. És nagyon erős – sóhajtotta büszkén Hopkins nővér. milyen kaja illik az egyéniségünkhöz. ibolyaillatú papírra. – Az egyik művészeti terápiás nővért ismerem. A gyerek rém nyugi tőle. – Végre? – No igen. aztán élveznünk akár a lótápot is. majd kapcsoltatta Hopkins nővért. Bobbo iránt érdeklődött. hanem az aszalt szilvától is tartózkodnánk. az bizonyos. Meg kell tanulnunk. mégis mennyire tiszta! – Az anyámtól jött – mondta szemrebbenés nélkül Ruth. – Akkor jó – mondta Sue. annyira hiányoztál nekem. mint te! – ámuldozott Ruth – Tudom. akik kezelték. egy volt kolléganőnk révén rendszeresen hozzájutok. s azok az ifjú nők. halvány és egyenes vonalú szemöldökökkel. és szeretne összehozni egy kiállítást. Sarah a neve. Állandóan azt mondogatta. Kisfiú. – Szeretném. – A fiú végre kezd beilleszkedni – közölte Sarah. melyek középen összenőttek. sápadt. mályvaszín. hogy az anyja réges-régen újévi üdvözlőlapokra írt válaszként köszönőleveleket. férfiasan – ők ragaszkodtak hozzá: nőiesen –. miután elítélték. Miért? – Borzasztóan szeretnék az egyikükkel találkozni. amikor a kútvíz is egészen iható! – Van valami érdekes abban a levélben? – kérdezte Sue.– Oké a müzli? – kérdezte most Sue. – Az egyik gyermeke itt van a bölcsiben. – Akkor megpróbálhatnám elérni a művészeti terápiást – mondta könnyedén Hopkins nővér. kedvesem. mintha csak egy vonal metszené ketté nem csupán az arcát. az majdnem színtiszta zab. hanem a jellemét is. – Mondd. – Hiszen akkor szakasztott olyan. – És hogy van a kisfiú? – Olga autista gyermekére célzott. Amit most majszolsz. De annyi volt a dolgom. aztán a Zöld Lámpa igazgatóságán dolgozó egyik titkárnőt is. ha ezen a héten nemcsak a cukortól. barátságtalan pofija volt. tudod. Persze paranoiás a fickó.

azért volt annyi ép hely. A kommuna előterében lehányta magáról a ruhát. S a látogatótól is mindig kiborul. Sarah kijelentette. ahol az ember megnézhette benne homályos idomait. majd tanulmányozta magát az ott kilógatott egyetlen tükörben. Legalábbis erre az egyre sikerült csupán rátalálnia az egész kurva kommunában. Fekete hajú. – Néha piszkosul jó érzés. Sarah később megjegyezte. – Végül úgyis átpakolják – ismerte el Sarah. Akkor is van elég bajunk vele. igazán. Majd javasolni fogja Bobbónak. szívesen elkerülne a Zöld Lámpából. Minden csütörtöki napon együtt fonnak vagy gyúrnak valamit a Morális Megújhodás nevű tanfolyamon. ezért a dán teasüteményt is visszautasította. Ő megpróbálta rábeszélni. nehogy hízzon. elfogadva feltételeiket. Istenhozzádot mondott a testének. mint a kisgyerek a kórházban. – Egész rendes sitt lehet – mondta Ruth. itt kell hagynom nektek – mondta Ruth. amelynek már oly kevés köze volt a lényéhez. a téboly és a kriminalitás között mindig olyan keskeny a választóvonal. Nézegette a testet. de maradjon otthon a fenekén? Aki sitten van. kerek képű. a müzlikavargató. de azért arra kérve őket. egy-egy darabocska le is tört belőle. sürgessék kissé az említett alapítványi támogatást Sohasem jó. roppant nagy volt.megdumálta a bírót. mert olyan furcsa színeket választ magának a művészeti munkaszobán a rafiakosaraihoz. – Épp ezért gőzöm sincs róla. hogy szépen kéri. hogy Bobbo mostanában kissé levert. ahol a Nőcik a csizmájukat. szép marha nagy asszonytested van! – Azt hiszem. ott. cipőjüket rakták halomba. . Sokkal hamarább megszoknak. – Nagyon! – élénkült fel Sarah. de a hülye egyre csak ragaszkodik a szürkésbarna meg a khakiszínű szálakhoz. hogy válasszon merész alapszíneket. hogy learassa a szemeket egy polcon álló. Te. Neked pedig olyan dicső. ha az ember leveti magáról a ruháit. Onnan tudja. És talán így is jó. Tudod. ha megszabadul e roppant porhüvelytől. A középső részér. ha az a nő kér beszélőt. ládában növelt babhajtástenyészetről. Átlósan pedig roppant repedés szelte kétfelé. – Gyerekek? – Soha. ha a szüleik nem járnak a nyakukra. A pasas minden látogatás után napokig csak a semmit nézi és csorog a nyála. hogy milyen boldog lesz. pont úgy viselkedik. foltok szennyezték. – Gondolom. Feketekávét ivott. ha bárki megtudja: a pénz nem jelent gondot a betegnek. és érezte. aki épp bejött. A tükröt valaki a falnak támasztotta. Az üveg itt-ott már feketére kopott. aranyozott keretben és György kori stílus szerint kicicomázva. ahol néha valaki hanyagul belérúgott. – Sok látogatója van? – Á! Néha-néha egy kis szőke nőstény. Ugyanis egész jól kijönnek egymással. csodaszép arcú nő volt. miért olyan magas az öngyilkosságok aránya! Ruth írta Hermione Klinikának. szerintem Lukácsdombon lenne a helye. hogy szerinte ez igazán jó ötlet. – Akkor talán nem lenne szabad beengednetek hozzá azt a szőkét! Miért nem ír neki az az alak. – Helyes! – rikkantotta a ferde képű Sue.

Szeretne eggyé válni a csillagokkal s a habzó tengerárral. melyeket a repülőtéren vásárolt. Rohadt nagy kísértésbe hozza a nőciket. Azt mondja Ferguson atya: – Ez nem mehet tovább. de senki sem jut hozzá. Már ott is sül a pokoltűzben. amely szilánkjaira hullott. mert bűn. bárcsak kilobbanna élete lángja. A nőtársak szemében láthatod igazi és hű tükörképedet. Pedig öt kilométerre volt. – A nőciket rabbá teszik az anyagi javak meg a hímek értékrendje. megkönnyebbülsz. Azt a néhány telefonszámot. csupán néhány könyv. – Pedig sokat érhet. Kölcsönösen segítünk egymásnak. Ruth első osztályú jegyet váltott Los Angelesig. amint megindult az indóház felé. Állandóan azt mondom a kurváknak. hogy megnézze. Sue pedig közölte velük a legfrissebb hírt: Ruth távozását. amiért nem jelentette be időben távozási szándékát. hogy itt roskadozzék – mondta öntudatosan Sue. Immár hisz a pokolban. méghozzá nagyon is könnyedén. És nem kell tükörben bámulnod magad. mi volt ez a csörömpölés – a kommunában nem volt televízió. 30 Mary Fisher az Öregtoronyban él. Ellenséges szempárok követték. – Mivégett? Valami rejtegetnivalód lenne? Ki vele. hogy igenis hátat tud fordítani mindennek. tudod-e. így azután minden szokatlan eset nagy nézőközönséget vonzott –. Egész nőcicsorda özönlött elő. hogy megérdemli. köztük egy vekkerórát és bőrből készült kertészkesztyűit. Aztán már csak némán hevertek mindenfelé. azt kívánja. itt-ott még ugrándoztak és csilingeltek kissé. az asszonyi szellemét.– De miért? – Magánéletre lenne szükségem. ami gyakran megesik a jó higannyal foncsorozott vén tükrökkel. Igazi antik darab – jegyezte meg Ruth Erre a megjegyzésre a vörös hajú Jányt elfogta a pulykaméreg. – Igazán nem akarta senki. s hogy mindennek vége legyen. ásóját belevágta a tükörbe. már túl régen van így. . és azt kívánja: bárcsak ne élne ott. Holmija nem volt semmi. Ezek a némberek 27 dollárt fizettettek vele a mosásért. hogy dobjuk már a szemétre ezt az ócska vén tükröt. s tudja. hogy sehol sem akarna élni. Mindannyiukat aggodalom fogta el. Ilyesmiket kiabáltak: – Hogyan teheted. nem a lélekét. féltették Ruth-t. amelyre szüksége lehetett. Semmit sem akart a múltjából Kaliforniába vinni. Az állomásra sem voltak hajlandók kivinni rozzant batárjukon. mindörökre. S az üvegszilánkok. Egész őszintén pedig: szeretne meghalni. Ugyanakkor pedig elkobozták azt a kevés vicik-vacakját. majd felszállt az első járatra. A tükrök csak a test képét verik vissza. azután meg a tiszta nőiség kreatív örömeinek? Ám Ruth úgy érezte. A helyzet az. a fejében vitte magával. onnan pedig a Hermione Klinikáig. – Tudom – válaszolja Mary Fisher. amint a kávédaráló a repülőtérig cammogott vele. hogy hátat fordítasz a szeretetnek és a békességnek. Megismert egy papot! Testileg. ha eldumálod! Hiszen mi itt mind barátok lennénk. a földre pottyanva.

hogy a haja ritkul. Csakhogy túl késő. De hogyan is tudna? Saját tudatának rabja. A hölgy tiltakozva-vonakodva vonul be a kórházba. Fogyott is. Fáradt a hölgy. saját új megtéréséé. Az állandóan virágzó minta megőrült. amelyben a férfi arra kéri.” Mary Fisher arra gondol. hiszen más aligha szeretheti az említetteket. Mary Fishernek ocsmány. hogy ezt kell tennie. mint gyermekeket az iskolából. sőt – de igazán! – saját kedvességéé. vissza-visszatérő fájdalom nyilall a hátába. ne látogassa többé. Vagyis ezért is ő a felelős. Hát nem kér többé beszélőt. Ferguson atya nem jó szerető. hogy a diagnózis aligha lesz kedvező. most hát visszatért a rendezetlenséghez. hogy nem kapják meg többé a bérüket. aki sikeres regényeket ír. hogy ezt már előbb is közölhette volna vele. és azt mondogatja. A sikernek sarkában jár a bukás. zűrzavar zúzta szét. Egyáltalában mi volt az. fáradt bizony. A pap pedig bedobálja a holmiját egy vászonzsákba. ami az életükből még megmaradt. S akinek bölcs és bájos pofija minden könyvállványról az emberek képébe bámul. szabadon engedték őket. Erre még elég pénz maradt. Ezt a gondolatot nem tudja kiverni a fejéből. Nem is bánja. Hogyan is élhetne az anyja őnélküle most. – Tudom – csak ennyit mond az úrnő. mi történt Pórázzal. S az úrnő elgondolkodik rajta. élete alkonyán. hogy a folyószámláját rútul túldiszponálta. és kis híján kiugrik rajta. mint dió a fáról. meg kedvesek. Hisz' oly keveset gyakorolhatta életében. a maga idejében. Közli Garcíával és Joannal – csak ők maradtak írmagnak a személyzet tagjai közül –. „Látogatásaid gátolják a beilleszkedésemet. az arckifejezése bamba. amitől félnie kellett volna. A tükörbe tekint és látja. korosodó asszonyoknak. Mary Fisher nem érzi jól magát. – Ezt nem teheti – tiltakozik García. – De hát hol fogunk élni? – kérdezik a gyermekek. Fisher. különben a verseny félbeszakad. Piacra kell dobnia az Öregtornyot. S miféle példával szolgálna.– Te voltál a kísértőm – mondja a pap. Ezúttal bizony levertek. Az orvos pedig kórházi kivizsgálásra küldi. szinte szeretnivalók. azzal elmegy vizitálni Alice Applebyhez. és keményen farkasszemet néz Garcíával. – És hogyan fogunk megélni? – Ahogyan mások – mondja a hölgy. hacsak attól nem. Testén nyomott hagyott a korábbi kétségbeesés. Az emberek elkapják róla a szemüket A bank azt írja neki. Talán Alice Appleby azzá varázsolja. Csakis a szerelem fog végezni vele igazán. csak úgy önmagukban? Mary Fishernek velük kell lennie. de a maga módján. S talán – ki tudja? – sose szeretné őket senki. valahol. vagy Nicola. Mary Fisher levelet kap Bobbótól. mint mindenki más: – De hiszen . hogy szerethesse őket. vagy Andy. A spanyol meg lesüti a tekintetét. – De bizony – mondja az úrnő. ő is csak egyike a gyorsan tipegő. mint bot a váltófutásban: annak rendje-módja szerint kell továbbadni. akik abba kapaszkodnak. Amikor lemegy a faluba. – Egy piciny és rendes házban. A sejtek akaratlanul is burjánzani kezdtek. ha így adná vissza az élet ajándékát? Olyan ez. hogy saját vétkével kell farkasszemet néznie. Ott áll az űrnő az Öregtorony egyik ablakában. az összeomláshoz. amely megragadta az alkalmat. Elmegy az orvoshoz. hogy Bobbo talán megtudta. kérdezi az idősb Mrs. A dokinak az a nézete.

az előtérben gazdag és buja flóra. fájdalmat idéz elő. mint egy adott rendszer lakájszínvonalú kiszolgálása. A széles ablakok vörös sivatagra néztek. anélkül hogy tudná. fólia alatt pihentek. Bassna de Bamba örömét lelte a munkájában. Mert semmi sincs semmiért. Túl sok a tennivalóm. mint ifjonti elmék rabszolgaságba taszítása. és akkor mi van? Bár a biztosítási díj nem lenne túl égbekiáltó. a fájdalom. vallotta dr. hogy az élet elviselhető legyen. testet. A legközelebb taszajtja a dokit az anyaság misztériumához: művelője formál és kreál. melyeket nem érhet gáncs. csupán a pácienst. Az infúziós csöppentyűket meg a szuszogtató masinákat s a modern medicina egyéb fényes. – Az anyám imádta volna – válaszolta az asszony. bárminő üzleti tevékenység csak a világ szűkölködőit tiporja a kapitalista lakkcipők talpa alá et cetera. De annál egyszerűbb a suta pici ujjaknak kihámozniuk a krisztkindlit és szülinapi vacakokat a zörgő rongytermékből. édes illatú. Mégis. hamarosan talán az egész építmény a tengerbe dől. S a családom hogyan fog nélkülem boldogulni? Mary Fisher. amely széles csontozatú. steril elitizmus. keménynek tetszik. mint valamely kibontandó óriási csomagra. Átalakítani az ember. Finom. ám . talán nem kellene e nő hangszálait lazítania. kissé lezseren. Az általános orvosi gyakorlat csupán a gyógyszerrészvénytársaságok érdekeit szolgálja. A távolban sziklavonulat. Az ingatlanárak az utóbbi időben csökkentek. aztán a sziklaszirt felszíne is repedezni kezd. a lélek páncélját. Bassna de Bamba úgy vélte. akár a hó. Ilyen pakkokat osztogatnak a gyerekek szülinapján a partykon. S az orvos arra gondolt. 31 Mr. tömör testből tör elő. ahol nem létezett természetes buzgár és bazén. a hang. a művészetek – haha. Potenciális vásárlók érkeznek és méregetik az Öregtornyot. melyet mesterséges öntözéssel varázsoltak elő itt. gerendákkal kitámasztani és egyáltalában megerősíteni. az adomány. hófehér linkségeit diszkréten a sarokba állították. Igazából senkinek sincs kedve ilyen félreeső helyen tengődni. lila tapétás kórcella volt. A szociális segélymeló ugyanis úgy tűnhetik fel. szépséget teremt. aztán a legvégén. előbukkanhat a kincs! Az ajándék. Bamba már alig várta ezt a pillanatot. Úgy érezte: szakmája egyike a világ azon elfoglaltságainak. hasonló a klinikai levélpapírhoz. amikor elröppent a szülinapi dalocska. ér és patak vagy könnyen fakasztható forrás. mintha ő is érezte volna e kínokat. Bamba. a szorongás a dokit nem érinti semmiképp. akkor olyan érzés. szinte boldog – ha a boldogság egyáltalában bármit is jelent. élvezni fogja a munkát Marlene Hunter testén.nem mehetek. Maga mutatta meg Miss Hunternek a szobáját. ha azt kívánjuk. a gondos anyu sok-sok réteg gyűrött selyempapírba bugyolálja az ajándékot. mintha magát a Természetet kellene aládúcolni. Igaz. Hiszen abból. a benzinárak az égbe szöknek. A tanbetyárság nem más. hogy – szükség van ránk. Úgy tekintett e nőre. ami ocsmány. De a kozmetikai sebészet? Az tiszta. – Tetszik magának? – kérdezte az orvos. s a modell háláját.

Többnyire a szobájában tartózkodott. Aztán megemelte a szemhéjakat. – Ezeknél a testszobrászati ügyeknél borzasztóan hosszúak a várakozási periódusok. a krokodilbébikét is beleértve. őszintén és ártatlanul tekintett most a világba.ugyanez egy karcsúbb nőnél rekedtes. hogy saját gyártmányú hölgyei imádják őt Amint a folyosókat rótta. hol a nyűbe is látta – hol másutt. – Nyelvet kellene tanulnia – javasolta az orvosa. aki oly merészen és zabolátlanul ficánkolt a baseballpálya füvén. jegyezte meg magában. Black. Hímvágy egy törékeny testben mély. ám az írisz fölött több villant ki belőle. Ámulatba esett azon pofi láttán. s a szempár egyszeriben nagy lett fejméreteihez képest. ám e márványhölgy nem akart függő helyzetbe kerülni tőle. Csupán időnként esett meg. Joseph Black. szebb jövőt ígérve vagy a múlton sajnálkozva ismét másutt. hogy nem elegyedik beteg-. Márpedig Bamba megszokta. – Miért kellene? – Hátha utazni óhajt – mondta döbbenten az orvos. ha nem. hálát sem nyilvánított. áldását adva amott. – Az elmémmel sose volt semmi bajom. inkább a képeslapokat zizegtették. valamivel mégis le kellene foglalnia magát – ismételte az orvos. hogy a kórházban könyvek is sorakoznak. hogy egyik vagy másik beteg nekifogott egy romancicás limonádénak vagy egy rémregénynek. – Ismerős pofika – jegyezte meg dr. Szívesen mutogatják új énüket. Mivel pedig mesterséges. vendégtársai közé. Ez a nőstény úgy viselkedett. Miss Hunter úgy döntött. Bamba volt e nő Pygmalionja. varázslatos szemek. aki aggódott érte. de épp csak egy picit. Léptei és önmagáról alkotott képe is lágyabb lett ilyenkor. mindez a legkevésbé sem szimplicitás. Amellett valami bizonyos: az elme pallérozása önmagában is jó dolog. a Ruth által szállított fotók egyike. Elbűvölő. De Miss Hunter aztán sosem sóhajtott lágyan őutána. az írisz alatt ekkor nem villant úgy a szeme fehére. a képet ki is vetítették a műtő falára. a bámulat lágy sóhajai lebegtek utána. csupa aprólékos figyelem. pardon. Bamba asszisztense. ahol munkálkodtak. amiatt nyavalyogva. fel lettek volna háborodva. A jónép gyakran megteszi. De azért szívesen vettek. amíg az operálóasztal mellett csupa finomság volt. Aztán eszébe jutott. miként a kiscica kék szemecskéi is azok. Az orvosok előtt mindig ott állt Mary Fisher fényképének egyik nagyítása. Nem mintha a páciensek közül akár egy is könyvmoly lett volna. hogy a testemet pallérozzam – válaszolta a nő. A férfiasság és nőiesség testben rejlő egyensúlya vonzó. mintha az asszony vágyainak szolgája lenne. hogy nem a legfrissebb számok. ugye. nem óhajtotta csodálni. ha nem a klinikai könyvtár kincseinek egyik hátsó borítóján. – Azért vagyok itt. melyet finom mozdulat kísér és így tovább: duplicitás. Elsőként az arcnak esett neki. Kipárnázta a szemek alatti szöveteket. hogy az orvos elveszettnek érezte magát. – Azután. Nem baj. a televízióra függesztette tekintetét vagy képes magazinokat lapozgatott. – Nos. hogy a lelkük mélyén . vizitálva itt. Mind azt képzelték magukról. ennélfogva szexi. az ifjú dr. nem vágyainak ura. barna hang. Így azután a szoborhölgy szeme váratlanul mintha kitágult volna. melyre Miss Hunter aspirált. Dr. – Tanuljanak meg angolul a külföldiek – mondta erre az óriásnő. majd rászoktatja. sőt igazából minden állatfaj kicsinyeinek a szemecskéi.

– Azt csinál. az a hatalmas. a Mr. csak épp – a pillanatnyi stresszhatás miatt – kissé pihentetik könyvolvasói igényeiket. a legapróbb is. ez az orcákra került szépén át. ezeket a homlokára varrták át. Roche felajánlotta. hogy mindezen hercehurca után nem rejtőzik el a világ szeme elől valami remetelakba. amit kíván. valami roskadozó világítótorony jött szóba. amit akar – dörmögte dr. aki Mary Fisher fotójára pislogva szöszmötölt. Black –. egyiket a másik után. Roche-ban. Szája és orra táján szilikonnal töltötték fel a ráncokat. S ez a szikár tény fájdalmasan érintette di Bassna de Bambát. ám a páciens azt mondta: NEM. S a fej kicsinynek tetszett a testarányokhoz viszonyítva. Mintha azt óhajtotta volna elérni az alany. a sebészek csinosan eltörték az arccsontjait. A hölgy hozzájárult. éppen ez az elbűvölő. görbe és rettentő sasorr Miss Hunter újdonsülten édes pofikájából. amelyik épp ezért ritkán került alkalmazásra. hogy visszaröpítsék egykori lakóhelyére. Amikor Miss Hunter szemecskéi begyógyultak. Az ötjegyű összegeket szemrezzenés nélkül firkantotta oda. De épp ez az apró. hogy maga kíséri el a repcsin. így azután hordágyon távozott (ideiglenesen). Miss Hunter havonta állította ki a csekkeket. jóllehet néha minden fizikai erőfeszítés. kissé ellapogatva őket. imitt-amott lecsippentettek belőle és igazítottak egyet s mást az állkapocscsont ívén. aggasztotta . A szoborhölgy arckifejezése ekkortól derűs várakozást tükrözött. Egy szirtfokon meredező rom. hajszálpontosan határidőre. Bamba. a szétpattant véredényeket pedig lézerfénynyalábokkal kezelték. nos. melyet doktor és beteg szépen megoszt egymással. kínos fájdalmat okozott neki. és ott igazítsák el az orrát. tökéletlen hibácska. A merészen előreszökellő. hogy a kettejük közötti tranzakció egyedüli alapja csakis a pénz legyen. a haj vonalának mentén. lévén az ilyen kapafogak funkciója kétségkívül a harapás. Bambát. valahol az isten háta mögött. mint mondták. Bámulatos dög! Mindketten félig-meddig már beleszerettek a szoborhölgybe. Aztán beültették az új fogicákat. Lecsippentették a bibircsókokat. hogy szájsarkait kissé felfelé kanyarítsák. S amikor a pofacsontduzzanat némiképp alábbhagyott. a hölgy homloka és szemöldje sima lészen és feszes hófehér. Később informálták dr. Hát ez várható is volt. Az állkapcsok mögül is lemetszették a bőrt. Sóvárogva várták hát visszatértét. Nem pedig a közös vállalkozásból fakadó kielégülés. hogy – súlyos fájdalmai ellenére – betegük megbízott egy ágenst egy bizonyos ingatlanvásárlással. S ezt be is vallották egymásnak. Dr. – És azt kapja. erős és szabályos fogsor ugyanis ijesztő hatással lehet a szemlélőre. de onnan is százötven kilométernyire. vigyori üzemmódba. olyan hosszadalmas és fájdalmas metódussal.mohó olvasók. – Őszintén remélem – jegyezte meg dr. Nem bíztak dr. vagyis eltolja a faragványt. semmint az aranyos pöszögés. A fogtechnikus. s ezt az alkalmat használták fel arra is. lihegő ápolók légióival. hogy a fogak nem egészen szabályosan sorakoznak. úgy találta. Ha lekerül onnan a kötés. szőröstől-bőröstől. hátha berosál az orral. otthon üzleti ügyeket kell intéznie. Firth által preparált állkapocsba. miután finoman odanyomogatták. A hátsóját nyesegetve némi szőrtelen bőrcafatkákhoz jutottak. Most már viszont az orr szökellt elő fenyegetően.

aki nálunk varrat1 – Miért is ne? – kérdezte dr. Black –. S Black képtelen volt uralkodni állatbarát nején. menten csiklandozni kezdi majd egy másik késztetés. Bambának. Blacknek: jól tudja. legalábbis ez utóbbiak szerint Hallottak ezzel kapcsolatos rémtörténeteket épp elégszer. hogy e páros szerv egymás főlé kerülne. úgy van velük. plasztikér és plasztikcsontika finom hálózata. az jobban kiborult. semmint az emberi nem iránt. változtatniuk kellene a vesék tájanatómiai konfigurációján. A hölgy hazájában ugyanis két fillérért adnak egy tucat férjet – mondta Mrs. A lapockacsontokat. Bamba. Mert minden férfiú. emitt lecsíptek egy falatka husikát. ott ugyanis csereszabatosak és végtelen mennyiségben állnak rendelkezése. Miközben társalogtak. buszkén önnön ötletére. ergo nem hétköznapi – mondta erre Bamba –. amott meg odakenték megint. Dr. – De hát mi nem akarjuk. A hasikán megfeszítették a .őket. A drága arc persze – ojvé! – csupa horzs. Ők pedig csak játszódtak e bábuval. akkor már az is csodálatos. új és átlátszó műanyagból gyúrták. Ha corgi ölebe szemrehányó pillantást vetett az asszonykájára. Aztán a keblek kisebbítése következett. gyakran bosszút áll a vele függő állapotban lévő szépasszonyokon. Némi húst fejtettek le a felsőkarokról. – Ha az ember egy rohadt életen át mindig ocsmányabb volt az átlagosnál. majd laza bőrcsomókat a két hónalj alól. előttük állt Miss Hunter csinos kis modellje az íróasztalon. akinek hatalma vagyon orvostudományt művelnie. Még akkor is. Családi állapotát azzal indokolta dr. A test funkcionáló organizmusai ugyanis megfelelően csatlakoztatandók. Persze – mint orvosok – elhatárolták magukat az ilyen praktikáktól. Volt dr. Likvidálták (zsírelvonás révén) a nyak aljában sorakozó tokákat. hogy ha előbbutóbb enged a sürgetésnek és megnősül. nicht wahr? Marlene Hunter visszatért a sívó pusztaságba – hordágyon persze –. – Hiszen épp ezt akarta a drága! Olyan kívánt lenni. nem lesz hétköznapi házmester-lányszépség? – aggodalmaskodott dr. ám pici pisze pumiorral és bájosan ívelt cimpákkal. a cicaszemek körül fekete monokli. minthogy a kis nő szívét több érzés töltötte el az oktalan barmok. tegyük fel. Ám mihelyt az asszony eléri a tökély állapotát. Ezután lejtmenetben haladtak tovább. Black. bizonyos flexiszexiből. ő már nem érdeklődne többé oldalbordája iránt. a megérkezés viszont antiklimatikus. vallotta meg dr. miután finoman megmunkálták. akár a többi vén mumus. Júniusban aztán működni kezdtek a törzsön. tényleges anatómiai helyzetük viszont merőben esetleges. – Remélem. A báb belsejében bambán bámulható volt így megannyi plasztikizom. ha hétköznapi lesz. hogy feleségét fizikailag tökéletesebbé faragja. hogy ugyanolyan legyen. ha akarta volna. Blacknek egy csibészes kis felesége. akinek (még) szeme van: a nő őrjítően csinos. hát nem lenne utilisztikusabb? Wie praktisch! S elég könnyű is átoperálni emeletesre. de máris láthatja. Úgy gondolták. mintha a férje nézett volna rá bánatos kutyaszemmel. Ami a nőket illeti. Munkálkodásuk célja s értelme pedig a nagy betűs Tökély. Bamba persze öreglegény volt. akár egy utazással: az utazás izgató. hogy ez a lódoktor még bosszút áll az asszonyon. rövidebbre faragták. nem egymás mellett maradna. akár a többi nő. amelynek lényege. aki pénzalapokat spájzolt a világ veszélyeztetett állatfajainak megmentésére: energiától duzzadó kis gümőke.

Csak egyetlenegyszer ingott meg a beteg: levelet kapott hazulról. hogy a lábikói olyanok maradjanak. igen. annál jobb Fájdalmai miatt Miss Hunternak egyre nagyobb dózisokban kellett adagolniuk heroint. kórházban. De még mekkorát! Az orvos kijelentette. hegy a trancsírozás tragikus lehet. Majd ők kikúrálják a kábítószer-élvezetből. a klitoriszt. ha eljön az ideje. hát valóban nem lenne elégedett azzal. együtt mentünk aztán haza autóval. meg is emelték. előtte nem. hogy a hölgy gyógyulást célzó akaratereje – egyszerűen fenomenális. semhogy tűzbiztos lett volna e megoldás. Teste ugyan drogfüggésbe került a nevezett anyagtól. Ha ugyanis a bölcsesség s a józan ész nem kerekedett még felül. ahol Isten teremtette őket. Miss Hunter pedig nem változtatta meg az elhatározását. panta rhei. az ujjak bőrét pedig felvarrta a kézfejekre. Black úgy vélte. hogy halála előtt még lássa ezt a kedves barátnőt. s a hölgynek mégis kedve lenne további operációkhoz. Dr. ha ennyire kiborult. Ez már csak arra is jó lenne. amilyenek. Bamba ugyanis a közelmúltban egy sereg bemetszést eszközölt a testszőrzet vonalában. – Jó ismerőse? – Egy partyn találkoztam szegény nővel. Csak feküdt az ágyon. az ujjak között. ami igazán ritkaságszámba ment. Bamba feszesebbre varrta Miss Hunter vagináját. hogy kipihenje magát. cicaszemei tompák. – Haldoklik. ettől feszesebb lett a két imádni való fenék. Akkor sírdogált kissé. mielőtt nekiesnének a lábainak. hogy szoborszerű szépséget barkácsoljanak belőle? . Bamba és dr. Emiatt dr. meg lenne ideje belenyugodni. ellensúlyozta ezt a tényezőt. amelyek csak javára váltak a beteg általános egészségi állapotának. és olyan hormonok termelését gyorsították. de agytekervényei felserkentek. ugyebár. hazatérhet. – Hiszen ez az egész lényegtelen. minél kevesebb testüregi műtétet kell a páciensnek elviselnie. – Akkor viszont mély impressziót gyakorolhatott magára. Dr. hogy valamely véletlen ütés éri a nem kellően védett veséket. – Egy ismerősömnek rákja van – zokogta a nő. Csak ennyi. hol meg hevesen dobogni kezdett. – Mizújs? – kérdezte dr. ezáltal a lényegi énben hajtunk végre interferenciát – panaszkodott az asszisztens. Miért. hogy páciensének későbbi szexuális reakciói váljanak hevesebbekké. Dr. – Úgy érzem. szabadidejében még mindig egymás fölé helyeztetheti a veséit. Lévén a változás örök állapotban. A beteg jövőbeli egészsége szempontjából ugyan fenyegetett az a lehető veszély. Bamba gyengéden. változásra hajlamos. – Ó. Viszont kissé hátrább varrta. Ha pedig végeztek a művel. Black kissé nyugtalankodni kezdett. Egyszer pedig meghívott vacsorára. hogy megfelelően funkcionáljon minden. s ha minden változik.húst. annál jobb. A páciens menstruációs ciklusát hormonálisan voltak kénytelenek serkenteni. – Lényegi én nem létezik – mordult rá dr. Ám az imádott nő testi funkcióit amúgy is vész fenyegette: az operációk közti periódusokban is hol túl lassan vert a drága madárszív. Túl közel ugyan a testfelszínhez. Ám az a megfontolás. hogy amennyiben Miss Hunter úgy kívánja. keze-karja ernyedt – már amennyire ezt a kötésen keresztül észlelni lehetett. De már most látszik. Végül aztán a vesék ott maradtak. Bamba.

– Jó ég! – kiáltotta dr. – De én nem vagyok igazából társas lény – tiltakozott eleinte a szépség. Nem kíván úgy festeni majdan. hanem a karjait is. diszkréten lehallgatott néhány beszédfoszlányt. melyeket máshonnan ragasztottak a helyükre. Ezt pedig jó úgy érdekében rendezzük. Mi több. Black. ami netán megmaradt volna a tekintetében. Elvégre a karoknak nem kell elviselniük a test súlyát. Akkor Mrs. Bámulták a bátorságát bámulták. a lábműveletekhez pedig fogjanak hozzá. Legfeljebb az őskorban volt így. mint oly sokan. Bamba és dr. mint korábban gondolta volna. főként a férfiak. Hiába. Arcán – miután a sebek-horzsolások és duzzanatok elmúltával lekerült róla a kötés – édes kifejezés tündöklött fel. ha nem akarta volna. A jegesmedvék érdekében. megvetette. mit mondjak. Mit neki költségkihatás! A pénzt ő eszközként használta avégett. A party célja: a felesége által irányított pénzalap hizlalása volt. aki állandóan a telefonvonal másik végén lógott. Miss Hunter ugyanis fenekestül felforgatta a pénz. igen kifejező. aki a klinika telefonközpontjában üldögélt. mint kegyed. annál több lesz a pénze. igen körmönfontan. Black telefonált neki. Egyetlen szavára szinte egyként repültek ágyához a férfiak és a nők. hosszú pillái. hogy a partyn olyan sikert arat. Csak épp . holott a templom egerének születtek. szemét a plafonra emelve –. akik vagyonhoz jutottak. Bamba és dr. annak meg sem kell mukkannia. és ne csupán a lábait aszalgassák. Black.Ám Miss Hunter kijelentette: nem óhajtja az idejét kórházlátogatásra pazarolni. néhány százezer dollár pedig a folyószámláján. milyen remekül fest. bájos. Miss Hunter abban a hitben élt. hogy netán beéri új énjével. mintegy gorilla. Bájos hölgy volt. hogy minél többet dobál ki az ember az ablakon. de nyomban. hogy – legyen! De a szépség habozott. – Egyszerűen el kell jönnie – könyörgött Mrs. – Sose tudom. néhány száz szánalmas dollárt. – Egy party mindig arra szolgál. amikor az ember még négykézláb mászkált. egyre jobban megszerették a nővérkék s a klinikai személyzet egyéb alkalmazottai. – És közölje vele: egyszerűen nem éri meg a fáradságot.és értékpiacot. aki úgy néz ki. New Yorkban volt egy tőzsdebizományosa. akkor is. a karműtét előestéjén otthonába invitálta Miss Huntert egy bulira. s a fenébe hagyja a többi műtétet. kedvesen fátyolozták azt a keménységet. Mr. akkor nincs is szüksége védelemre. Mivel nincs annyi ideje. hogy ha egy bestia ilyen nagy döher mafla. Dr. Black. Egy nőcske. Igazából a karrövidítés maga volt a majális a lábak megrövidítéséhez képest. Hangja szexisrekedtes lett. Hát mostanra a leányzónak számottevő értékpapír volt a birtokában. Az emberek abban a tévhitben élnek. Különben is ügyesen beruházta a money-t. Black. – Mondja el neki. S minél többet pengetett ki az asztalra. Dr. hogy emelje a morált. hát jó. Black a világ minden sarkából toborozták az új sebészeti teamet. annál boldogabbnak látszott. hogy elérje a célját: sőt. Miss Hunter pedig szemrebbenés nélkül fizetett. Egyetlen teendője van. Black azt remélte. persze spekulatíve. így aztán beruházta megtakarított pénzecskéjét Miss Hunter-módra. Szemecskéi szikráztak. mibe kerül ez a mulatság! – sürgette a főnökét dr. Csakhogy Miss Hunter fütyült a pénzre.

ám Mrs. fürtökben és csigákban rejtve el a visszatetsző sebhelyeket. akit megbíztak vele. Black. nyugtatókkal alaposan megtömött. hogy mi a fenéért bocsátotta ki a bájos szuperbocsot a ketrecéből. ezért azután túl sok pezsgőt gurított le a torkán. az óriási kalitkában roppant testű. igen. hogy szedje össze a szépséget és gyömöszkölje be őt a klinika halvány mályvaszín limuzinjába. nem pedig újdonatúj formává összeforrni. Black-nek. Black szent meggyőződéssel vallotta: a maci olyan ártatlan. melyet kölcsönbe kapott az Északi Territóriumok kormányzóságától. Black. Az a fiatal kaliforniai sofőr. Ám ilyen fehérszemélyt nem lelt sehol. – Olyan. hogy olyanná legyenek. nem volt egészen bizonyos benne. tátott képpel torpannak meg a maguk formálta csillagok láttán. Black –. csak egy hatalmas jegesmedvét talált. ebben a doktorok és nővérkék mind egyetértettek. Mrs. Igazából a testét mindenütt szeldelő forradások alig látszottak másnak. tehát barátságos jegesmedve tunyult a Mentsd a Medvét Társaság szerencsemackója. – Én alkottam őt. hogy páciensének intim részei egészen beforrottak-e. lustán elnyúlva a konyha kockakövem. milyen befolyásolhatók is a férfiak.az ellenkezője igaz! Ezt önnek kellene a legjobban tudnia! A férjem annyit beszélt magáról. Akkor szemrehányást is tett Mrs. hogy a party előtt megmutassa neki a Természet szépségeit. Miss Hunter haját egy fodrász vette kezelésbe néhány röpke óra ereiéig. ám e nő hideg. a kilátás pedig bámulatos. Akárcsak a show-biznisz producerei. hosszú. de karakterében volt valami csodamód újjászületett vonás. aki netán szebb lenne. amint frissen emelkedik elő a kagylópáncélból. hogy új alakzattá forrjon össze. Mr. megbotránkoztatva a többi vendéget. hideg! Hol bujkál Aphrodité. hezitálva beszélt. Aztán Miss Hunter fátyolos hangon így válaszolt: – Borzasztó szívesen eljövök. akiben emiatt halványan földerengett ama szörnyeteg zöld szeme (e monstrum: a Féltékenység). Elbűvölő! Mrs. Miss Hunter késve érkezett a partyra. nem pedig amilyenekké igazából lettek. hogy életet lehelne e remek rimába?! – S akkor a doki keresgélni kezdett a vendégkoszorúban valaki után. – Ha békén hagyja e roppant dögöt. Úgy göndörödött immár ez az asszonyi dísz. akiket főként orvosi körökből toboroztak. immár alig észlelhető halvány rózsaszínűekké. Bamba. A szépség kissé még óvatosan mozgott. mint Vénusz – lihegte kéjesen a felesége fülébe dr. panorámákban bővelkedő szerpentin úton transzponálta ide. de még az orvosok is. A sebesült szövetek úgy építkeznek megint. Kis csend. mintha csak a kettémetszett hús minden erejével arra törekedett volna. mint az ő kreációja. A kozmetikai műtétek áldozatainak sebei mintha többnyire a régi mintázathoz szeretnének hasonulni. Bamba. mint dús aranyzuhatag. Black pedig elcsodálkozott. Marlene szemei körül viszont elhalványultak a vöröses karikák. amilyenek lettek légyen. Mert a föld olcsó volt körös-körül. Épp jókora ketrecet próbált a kertjébe szuszakoltatni izmos hordemberekkel. – Én vagyok e nő Pygmalionja! – rikoltotta dr. mint néhány fehéres vonalkának. Az országnak e tájain gombamód tenyésztek a magánklinikák. Mert a szépség teste bámulatosan gyógyult. ő sem zavarja társasági köreinket . akár holmi tacskó – Csak az ember gonosz – sikoltotta szenvedélyesen Mrs.

a vállakonkarokon pedig néhány vékony aranypánt persze arra szolgált.A medvével együtt Miss Hunternek kellett volna a party sztárvendégének lennie. mint a többi kaliforniai kiskölyök. a merészebbek félrevonták és randit kértek tőle. amikor dr. hogy sodródjék vele –. és Miss Hunter még mindig nem érkezett meg Azoknak az elbeszéléseknek az alapján. Fejek gyors forgatása. vagy ugyanígy becézte búcsúzásként éjjelente az ágyban. – Erről nem vagyok hajlandó vitatkozni veled – mondta dr. felette pedig fehér voál férfiinget öltött – személy szerint undorítónak tartott. Egy kis szőrmeboleró. hogy kiirtsa az embereket sújtó járványokat. Vendége viszont aranylamé ruhát viselt. Blacket egy lánykorában látott Esquire-férfimagazin illusztrációjára emlékeztette: e régi rajz szinte életre kelt most. pillanatnyilag ki van vonva a forgalomból. valahányszor a reggelizőasztalnál ültek. Mrs. A két keble közti hófehér völgy széles. Mrs. Miss Hunter külleme és ruházata Mrs. A férfiak csak ámultak-bámultak. hogy védelmezze a világ vadállományát. hogy eltakarja a sebeket-hegeket. az ablakokon színes poszterek. Csak törpintők. Blackhez: – Ez a gránátos két lábon járó sértés a női nemre nézve. gyermekeik rózsaszín tápszeren éltek. csatlakozz a hordához. Black. kilátással a sivatagi tájra. melyet Mrs. – Aminek most a tanúja vagy: orvostörténeti első. mint bárki más. a háziasszony igazán arra számított. hogy aztán megdöbbentő uszálya alig takarjon el két döbbenetesen nagy lábat. akár a Grand Canyon – az alacsonyabb termetűek számára épp szemmagasságban. a szobákban ibolyaszín drapériák. aztán falkákba verődtek körülötte. a férfi meg avégett. Ne haragudjanak. Miss Hunter pedig belépett. Black ekkor e szavakat intézte dr. akár a kan kutyák. gondolta Mrs. onnan bővülni kezdett. hogy köszöntse a rémnőt. olyan szabásút. persze csak személy szerint. Frankenstein!” A Black házaspár idealista fellobbanása egy könnyelmű pillanatában lépett frigyre. Black –: ha nem vagy képes legyőzni a nőstény farkasokat. A férfi azzal töltötte napjait. A ruha kéjesen Miss Hunter csípőihez simult. de hús alakban Miss Hunter affektáltan kijelentette: borzong. Sőt: fenemód olyan. hogy dacolt a természettel – s nem azzal. Black bátran előrelépett. hát vállán marasztalja a szőrmebolerót. Black. képtelen hím fantáziakép. „Jó éjt. Ám ők haragudtak bizony. – Szerintem csak úgy gondolta – jegyezte meg Mrs. Te és a cinkosaid nem is vagytok orvosok. illetve állatmentő hajsza. hogy mi megy végbe a klinikán. ne is legyenek egymásra féltékenyek. és féltékenység nyilallt a szívükbe Mrs. hogy ő. Black – aki a partykon divattervezett jeanst. Mostanában viszont csinos villában éltek. De hát ezzel csak a beavatottak vannak tisztában. Ám a hölgytől sorra kosarat kaptak e homéroszi hősök. – Hát épp ezt akarja Ő – mondta erre dr. Black gyakran Frankensteinnek is szólította a férjét. csak épp magasabb. Skalpjának fémlemezeit pedig csinos vasrudacskák erősítik e rémnő buksijához. Black már hortyogni készült. Aztán megint csak a Grand Canyonra meredtek. a hölgy azért. s a két házastárs között vérre ment az ember-. Hangja ingerlően rekedt volt. Black mereven. hogy a Frankenstein szörny női változata fog megjelenni a partyn. az sem fog soká tartani. de hát akárhogyan is. miután Miss Hunter édesenkedvesen kijelentette. de hát persze ez nem .

– Hozzám kell jönnie feleségül – mondta ekkor alkotásának a férfi. fölborította. mielőtt a hátsó ajtónak dőlt volna. ahol hatalmas sivatagi területet tartottak fenn a hadsereg és rakétakísérletek céljaira. Bambát. hogy kis hangot adott. S a férfi imádta ezt a nőt. A vendégek pánikba estek és sikoltoztak. Ez a vendég különben a sziklafal túloldalán lapuló katonai létesítménynél teljesített szolgálatot. Szegény barom még szimmogott kicsit. ha figyelembe veszi vetélytársa nőtlen voltát – kutyára megsértődött. majd a lendülettől hasra esnie a vegetáriánus módra kavart curry-mártásba és csicseriborsó-salátába Egy másik vendég viszont. ajkai nedvesek. Black. még akkor is. mennyire fáj neki a pezsgőszürcsölés. nézd csak. rátiport Bamba szemüvegére. – Gyermekeinknek kell születniük – De én nem akarok gyerekeket – lehelte a hölgy – Túlságosan leköt a jelen. mihelyt sikerrel felnevelik. hogy ezáltal viszont a kollégája tisztességtelen előnyhöz akar jutni. A gyermek pedig. hogy időnként az égen (még fényes . tiszta nulláslisztet és barna rizsszemek miriádjait özönítve a konyhakőre. amiért olyan roppant alacsonyak a környékbeli telekárak. Mr. amikor megpróbált hátraugrani. (Hálás kizárva!) Nem is várt tőle többé köszönetet. – Szállj le a medvémről – javasolt kompromisszumot Mrs. az óriás bestia pedig hanyatt kiesett. A férfi tudta: a drága nő állkapcsa most is nyilallik minden mozdulatra. nem a szülőanyjáé. Most. látszólag mind az iszonyú múlt emléke. A monstrum két lábra állt. a drapériák meg-meglibbentek a forró éji levegőben. – Kétségkívül ez volt az egyik oka. fájdalom s megkönnyebbülés kombinációja ez a hang. hiszen vizeletszagú otthonának bejárata volt – elcsörtetett az éjszakába. akkor én is leszállok rólad. Pedig ő alkotta ezt a csodát. hogy az az ő énje legyen. Csak épp néha az volt a szokása. A dulakodás dübörgése felriasztotta a gyógyszerkábulatából a medvét. Súlya alatt az ajtó persze kivágódott. Ő pedig sohasem lesz hálás neki. ám túl büszke e csodalény. mind egy kárhozatos jövő ígérete. ha a jegesmedvédet visszazavarnád a ketrecébe. Black ekkor – hallván a tisztességes ajánlatot. fölemel egy pohárka pezsgőt és szürcsölget belőle. szóval ezért is. Jobban tennéd. miként az anya alkotja gyermekét. amelyre normális körülmények között vonzalommal kellett volna tekintenie. Dr. Ugyanolyan aranyos kilégzést-belégzést. meg amiatt. semmint éreztesse. Bamba most úgy kezdett körözni Miss Hunter körül. és sikerült is üvegporrá zúznia. de úgy érezve. közömbös a szüleihez. miközben záporként potyogtak a palackok-poharak. A széles ablakok nyitva álltak. sőt szikrákat szórtak. ám az egyik vendég ragaszkodott hozzá.olvasztja fel a jégszívedet. nem gondolok a jövővel. majd – tudomást sem véve ketrecének tárt ajtajáról. és megpróbálta képen vágni Mr. mint bármelyik. Bamba pápaszemét sikerült levernie. akár egy szobrász az elkészült márványtorzó körül. Minden sikerült! A Vénusz szemei csillogtak. – A kisfiú tök ártalmatlan!– sikította Mrs. mint kéjtől-kíntól szenvedő asszonyok szeretkezés közben. Black –. hogy fölcsöngesse a rendőrséget. félsóhajt. de nekiesett a konyhakredencnek. De csak Dr. olyan kis fél nyögést. túlságosan makacs.

két gyermeket meg csúnyán összemarcangolt. Bamba szemüvegét. nem sivatagi róka-e. hogy majd később. Black. csöndes. Persze csak Miss Hunter lógott továbbra is a botrány helyszínén. Kopaszodó üzletemberek álma. hogy kövesse a balkonra. netán exitál. Ami pedig a partyt illeti – melytől már jó előre ódzkodott különben is – katasztrofális végkifejletbe torkollt. mindig lethalis. soha! S igenis újra férjhez megy. valamely fenséges lojalitás árnyékában. Mrs. Továbbá negyedmillió dollárra becsült ingóságot és ingatlant rongált meg. hogy összetörte szegény Mr. . Black szemébe nézett. s a csillagok úgy libegtek fölöttük. de nem ám.délben is) fura fények villanását lehetett észlelni. máskor is eljárhat a partykra. most már felfogta. 32 Az Öregtorony üres. Black pedig. Black. mint megannyi lampion. Tudja. Miss Hunter akkor dr. a vádlikat vékonyítjuk persze. amilyen réges-rég Mary Fisher tónusa volt –. Még bele is halhat. Black aztán nemsokára hazakocsikáztatta Miss Huntert a klinikára. könyörüljön rajtunk. Még kifizethetjük a teamet. hogy másnap lesz ám vihogás meg pletyi. előbb azonban el nem mulasztott volna szemrehányást tenni Mrs. de kérem. hogy erre irányuló erőfeszítéseiket a sors meghiúsította. ugye. Ne kényszerítsen minket arra. miután felsöpörte az üvegszilánkokat. Meg kell értenie: rizikós-rázós ez a dolog. – Van pótszemüvege – mentegetőzött kis híján sírva dr. Black orra előtt – kacéran intett a dokinak. – Immár elégedett lehet – mondta dr. szentül elhatározta. – Maga huncut. hogy a csontoknak essünk neki. utóbbiakat hál' istennek nem fatálisan. magácska népszerű. Mary Fisher is így viselkedett – valaha. hiszen garantált az óriási botrány. Mert maga csodálatos. aztán nézik meg. mennyivel nagyobb öröm ölni és meghalni egy Ügyért. Még nincs későn. ha felnőtt férfiak verik szét egymás pofáját kiskegyed miatt. aki abban a csalfa reményben élt. Black az ő aládúcolt-affektált szőke kisplasztikájának –. azzal a sajátosan udvarias party parírozással. hogy itt aztán nem lesz többé party. de nem szemforgatásból. Miss Hunter pedig – Mrs. melyek az amúgy is idegbolond idevalósiakat még idegbolondabbá tették. mint mondták. ami annyit jelent. személyes és triviális megfontolás keretei között. Megérkeztek a rendőrök. az est folyamán kezd neki a vadvilág-pénzalap érdekéten tervezett gyűjtéshez. ahogy az isten megteremtette őket. maga olyan show-girl típus. nagyon huncut kisfiú – búgta azon a hangon. és csak rázta a fejét. A vendégek máris kezdtek elszállingózni. hogy az Államokban tett kéjutazása során a bestia négy kutyát ölt meg. Márpedig az exitus. Blacknek. semmint csak tengődni. csak a szél surrog le-fel a lépcsők során. Mrs. előbb lövik agyon. Kánkán típus. A zsaruk informálták Mis Blacket és élénk vendégseregét. A combokat kissé redukáljuk. és nyomban hajtóvadászatot hirdettek a medvére – a vadállatot. Hagyja a lábait. hanem valószínűleg egy katonatiszthez. Dr. aki pontosan érti. Hát aztán jó sokáig ott is ültek összebújva az éj bársonyos baldachinja alatt. amiért ilyen meg nem bocsátható durvaságot tanúsított a díszvendéggel szemben.

s velük együtt a kisbaba. ahol Ruth kocogott és a dobermanok ugattak vadul. Sosem lesz belőle nőstény ördög. homályos agyában vággyal egy olyan élet után. még jobban is. . Talán jobb volt itt azelőtt. Nicola a faluban él. s őt is láttam kijönni: éppúgy ráncolja a homlokát. amiből semmi sem jut majd neki. majd lerántotta őket az örvénylő tömeg. Miért is kedvelnék? A kísértetházak megkeserítik a vágyakat. Ellátogattam az Öregtoronyba. amint épp talpig olajosan elővánszorgott egy parkoló gépkocsi mögül. Senki sem kedveli az üres építményeket. García és Joan is távozott. Kósza toronyalkuszok emelték ki sarkából a kaput. Aztán ott várakoztam a házikó előtt. amelynek szívén összevarrták a lyukat. hogy mindenki ideges legyen az Öregtorony láttán. Fisher. de nem éreztem semmit. arra célozgatva. mindig is ez volt az ambíciója. Senki sem hinné. a szirt pedig omladozik. kóbor fiúk pedig kövekkel célozgatják a még épen maradt ablakok sorát. ott lóg az utcasarkokon. ahol Nicola lakik. ahol született. Rossz illatú és kacsázó látogató. Mary Fisher a kórházban senyved. hogy az „ELADÓ” feliratra csirizelt „ELADVA” cédula igazat hirdetne. hogy öregkorára vigasztalják. Tudtam. így kezdődött a vég. azon a pénzen. van benne valami dacos elégedettség. Ez épp elegendő. Mary Fisher meg mosolyog és megcirógatja a vén kezet. egészen jól megvan. Csak házatlan csigák kúsznak boldogan a hideg konyhakövön. hogy Mary ezzel a nyavalyával fizet a bűneiért. hogy ő a fiam. bizonyos Lucy Bakerrel. Semmi dolga velem. vagy a torony sasszézott előre a sós habok felé. A főnővér kedveli Mary Fishert. A romlás nyomában pedig gazdátlanság jár és megfordítva. mint Bobbo. A szél aztán – ha már besüvített – ki is süvít egy-két törött ablaküvegen. tétova lépéseit. Egerek rohangásztak ki-be a szobák során. Visszazuhantak oda. mint a néma béke. összeköltözött az iskola természetrajz-tanárnőjével.besüvít azon a jókora résen. akár az enyém. Elmentek. Nicola csak a nőket kedveli. Andy egy garázsban autószerelő. amely dajkálta valaha. a bolhák pedig – miután a cica meg a kutya távozott – egy ide g még ott vibráltak és ugrándoztak az elnyűtt szőnyegeken. Gyermekeimet visszaszippantotta a hétköznapi emberek óceánja. Mary Fisher utolsó fillérein. Tisztességgel gondoskodik róla. Magányosan él abban a kerületben. oson. ő pedig a betegágy mellett csak a fejét rázza. Hetente egyszer meglátogatja a lányát. mint a lánya. Andyt meg sem lehet már különböztetni a többi falusi suttyótól. ahol valaha a bejárati tölgyfa kapu állt. S a torony túl közel magasodik a sziklaszirt széléhez. az alakja pedig. magába szívta. Az osztályos nővér érett asszonyság aki – midőn nem volt többé anya és feleség – a Vesta Rose Ügynökség révén tette meg világba visszavezető első. Talán bármi jobb. az áruló García pedig feltárta a várkaput. amelyet a jó gyermek. A nagylány imbolyogva jár. és egészen jól boldogul. RollsRoyce-on hajtottam végig a falun. Az idősb Mrs. s véletlenül megpillantottam Andyt. De immár a bolhák is feladták a létért vívott harcot és távoztak. a nővérek rettegnek tőle. Vagy a szikla tett egy lépést hátrafelé. Haja kihullott a chemotherápia okán. szerintem elégedett tucatemberek. Főnöke irgalomból fogadta a házába. ahová valók: két szürke figura. amikor az orromat megplasztikázták. a tengerhez közelítve. miután kénytelen volt magáról gondoskodni. García takarított meg vagy lopott el a táncos lábú évek során. hogy García anyjával éljenek Spanyolhonban.

Végül is asszony: pallérozta a panorámát. bár – humanitárius alapon (hiszen a nő a halálán van) bizonyára engedélyeznék neki a látogatást. ha nem a szerelem révén? Újjá fogom építeni az Öregtornyot. a ráncaikat felvarratott páciensek itt emelték a . gondolta a szépség. miután elveszítette ezt a tájat. rovarölő mérgek s a Colorádóból orvul elpumpált víz buja és gyönyörű oázist varázsolt elő. milyen gyönyörű ez a látvány. Ott álltam az Öregtorony lábánál. Mrs. ki is jutott neki a gyönyörből. Szerette őt. dr. Csakhogy Bobbo hallani sem akar Mary Fisherről. S az övé lesz minden világok legjobbika: jut számára menny és pokol. Blacktől pedig megtagadta a bebocsáttatást. hogy egy csinos nő számára a jövő inkább abban rejlik. Kitépdesem a fűcsomókat. A nőstény ördögök viszont nem javíthatnak semminek az állapotán. hogy kosarat ad a férfiaknak. völgyeken. de főként a szárazföld belseje felé fogok nézelődni. Mert miként is varázsoltak volna széppé az a két orvos. Ruth azzal a kényelmes gondolattal hunyta álomra a szemét. amilyen tulajdonságokkal az ember felruházza őket. amelyek nem is olyanok. és kitekintettem a tengerre. Mary Fisher. ahol a friss reggeli nap megcsillan a dombokon. Mert ki fogok nézegetni az ablakon. fákon.Mary Fishert nem látogatja viszont Bobbo. csak az önmagukén. és tudni fogom. és igenis lobogott a kéjvágy. hogy szexuális szakértelemre tegyen szert vagy a szexuális gyönyör utáni étvágy lobbanjon lángra benne. merthogy a csinos nőkben az ilyesmi nem is pislákol. jelentette ki Ruth némiképp higgadtan. bizonnyal kiborulna. semmint közeledési kísérleteikről álmodozna. kifejezem köszönetem és aggodalmam iránta. Megerősítem a szirtet. amely érzéketlen az emberi befolyásra. Nem is hallotta a kurjantásokat s a lövések csattanását. majd lemészárolták szegényt a klinika területének egy távoli sarkában. ahol a gyomirtók. aztán megfordulva elnézegettem a réteket és a dombokat. de igazán. De Ruth-ban aztán végül is – hiszen sok éve volt rá – igenis volt ilyen szakértelem. amikor a jegesmedve elmenekült. sarokba szorították. vagyis hát nyomban. amiként Mary Fisher nézegetett ki hálószobája ablakán. arrafelé nézek. Végül hát ő a győztes! 33 A party éjszakáján. csak hozzájárult e panoráma bájos bűvöletéhez. nem a szerelmet. Dzsingisz és dr. hogy biztonságos legyen. nem a tenger irányába. Ráadásul. semmint alávetné magát nekik – vagy. mindig is tudtam. talán csak egy hétköznapi nő kerülhet olyan helyzetbe. ha kimenőért folyamodna. Abban a csinos. ha a férje nem térne haza időben. Black. csakis ezt nyújthatom neki. S amikor ezt teszem. Mr. árnyas sarokban. Black. amelyek most a kőkockák között burjánzanak. Most Mary Fishert okolja mindenért. miután odaült Bobbójával – az én Bobbóm-mal! – töltött szerelmes éjszakák után. miként Mary Fisher is tudta. Ruth visszatért szűziesen tiszta klinikai szobájába. az ésszerűség határai között. amint a rendőrök a medve nyomára jutottak. mert megtartják maguknak önnön szépségüket. de ez a szerelem a hamvába hullt. Pompásan aludt. pedig hát azt kellene okolnia. Tudom ezt.

érje be öt-centis combrövidítéssel. Ruth látta rajtuk. A legtöbb ember életében állandóan ott bujkál a fájdalom: itt egy nyilallás. hogy azután megszabaduljon tőle. Bárcsak felhagynánk az egésszel. ami elvárható volt. Ám szokatlan módon nem hullott zápor. – Nem hinném. de erről a szépség hallani sem akart. nem hétköznapi személy. arra sóvárogva. Ez a nő nem közönséges. Az efféle zivatarok nem voltak ritkák errefelé. erre a konklúzióra jutottak őrei. amíg a generátor beindul. aztán a föld kérge mintha leggyöngébb pontjain meg kívánt volna hasadni. Isten ujja nem ölhet meg engem. az ablakokon pedig elegáns acélrudak alkottak rácsot. Bamba összetett kézzel könyörgött neki. hogy a kín – gyógyulást hordozó reagens. bár nem tudták megszakítani a kapcsolatot benne érzékelés és reakció között. Bamba. a természetellenes homályban zord fellegek imbolyogtak. hanyagul kiporciózva egy egész életen át. – Csakhogy ahhoz az Ördöggel kellene megvívnia – suttogta Ruth. hogy ő nagyon odalenne magáért. a vészgenerátorra kellett kapcsolni a földrengés miatt a lélegeztetőszívszabályozó készülékeket. hogy Ruth mély álomba merülhetett. Ám a pirulákat gondosan elzárták előle. Mégis tisztában volt vele. fel-felvillant váratlanul az égi tűz. olyan koncentráltan tört rá a fájdalom. Amikor aztán sző jött ki a száján. Bamba. Volt egy földrengés is a sivatagi tájon. Esőcsepp sem szitált azután. hogy sápadtak. Az egyre nagyobb dózisokban adagolt morfium és a dögerős nyugtatók elfátyolozták az agyát. mielőtt újra elveszítette volna az öntudatát.legnagyobb élvezettel megsebzett arcukat a szmogtól pettyezett napkorong felé. csúnya dübörgéssel kezdődött. hogy ellensúlyozza a vihar előtti szorongást. de hát az ember sohasem tudja. talán megpróbálhatna kézen járni! Ez sem lenne csoda. aztán végzett velük. – hiszen újjáteremtem önmagam. zöldes és általános vízözönnel öntve el mindent. a San Andreas-gyűrődés mentén. A nap hirtelen elsötétült. – Isten haragszik ám – mondta váratlan rémülettel Mr. Ez volt az utolsó alkalom hosszú hónapokig. – Maga dacol Vele. – Miért nem? – érdeklődött Mr. A második nagy műtét előestéjén heves elektromos vihar szakította meg újra az áramszolgáltatást. hogy menet közben a fájdalom megölheti. és látta. Mert a fájdalom jelezte az átmenetet régi életéből az újba. mennyire kétségbeesettek. amikor combcsontján hajtották végre a döntő műtétet. . Az orvosok már-már azt hitték. akár a halál. olyan vadul söpört át rajta s olyan roppant erővel. Most tehát el kell viselnie a kínt. Az orvosai által emlegetett „kellemetlenség” akut fájdalommá élesedett. Ha nem használhatja a lábait. elveszítik a páciensüket az alatt a néhány másodperc alatt. Ez annak a nagy operációnak a másnapján történt. hogy haragvó – mondta Ruth. – Persze. amott valami kényelmetlen érzés. amilyen csodanő. vajha visszakerülne a szülészetre. hiszen tisztában volt vele. ugye. Éjjelente néha felsikoltott. hogy fölvidítsa a szívet. Nem mintha gipszelt lábán bárhová eljuthatott volna. Valójában nem is kívánt megszabadulni a kínok kertjéből. Ruthnak most mind egyszerre kell elviselnie a kínokat. ilyen igékkel csitította őket: – Nem kellett volna aggódniuk.

– Mi teremtjük újjá magát – helyesbítette a beteg szavait savanyú képpel a férfi –, ráadásul az Ő gyengébb és abszurdabb képére és hasonlatosságára. – Az orvos ekkor már kezdte utálni Mary Fisher mintafotóját. Villanyszerelők dolgoztak álló éjszaka, hogy ellenőrizzék az áramköröket, melyek a szivattyúkat, emelőket és szelepeket működtetik, s amelyek – ha időlegesen és részenként is – imitálják, nem alapelemként, az emberi test funkcióit. – Az egyetlen dolog, mely fölött nincs hatalmunk – jelentette ki Mr. Bamba –, az a bizonyos kis szikra, a lélek szikrája. De azért munkálkodunk rajta. No, meg munkálkodik rajta ez a nyomorú időjárás is. – A lábaival élete fogytáig meggyűlik a baja – figyelmeztette a nőt Bamba, immár utolsó alkalommal. – Véralvasztó gyógyszerekre lesz szüksége, mert mindig fennáll a rögösödés kockázata; azt meg az Isten se tudja, kitartanak-e a megrövidített artériák; az izmok valószínűleg begörcsölnek. Maga kész őrült. A hölgy épp aznap reggel kapott pénzügyi jelentést tanácsadóitól. – Akkor őrült multimilliomosnő vagyok – jelentette ki hát hetykén –, maga pedig azt teszi, amit mondok. Orvos-újságírók zsinatoltak a klinika körül, az a fajta firkászhad, amelyik világszerte a műtők körül ólálkodik és bizarr transzplantációk után szimatol, a laboratóriumokban meg kétfejű kutyákat és óriásegereket keres. Ruth azonban jól elrejtőzött; az újságíróknak semmit sem sikerült megtudniuk róla, sem a nemzetiségét, sem a családi állapotát, sem az életkorát nem deríthették ki. Csak annyit tudtak: ez a nő szeretne megrövidülni. Ellopkodták ugyan a klinika nyilvántartási kartonjait, de kórelőzményre sehol sem leltek Marlene Hunter címszó alatt. Mégis cikkek kezdtek zizegni meg „kis színesek”, a testmagasságról, mint a jellem egyik funkciójáról s a személyiség formálóerejéről. Alacsony emberekről írogattak hát, akikből hadvezér lett, aztán meg drabális termetű asszonyokról, akikből nem lett senki. Azután meg azt taglalták, mi a fontosabb: a külalak vagy a személyiség. Hogy a kutyák miként kezdenek hasonlítani a gazdájukra – férjek és feleségek egymásra, s az adoptált gyermekek miért kiköpött másai az örökbefogadó szülőknek. Hát ezeket a tényeket cincálták, aztán cáfolták, mert mit is tehettek mást. Aztán a világ érdeklődése lanyhult. Ruth élet és halál mezsgyéjén lebegett, nyöszörgött változó állapotban. Egy újabb elektromos vihar aztán mintha életet lehelt volna belé; villám csapott a klinika fő antennájába, s emiatt legalább hat órán át nem volt televíziós vételi lehetőség. Ruth az első dörejre kinyitotta a szemeit, majd néhány órán át normális maradt a hőmérséklete, vérnyomása emelkedő tendenciát mutatott, szíve erősebben vert, akkor aztán felült és ennivalót követelt. Dr. Black, aki ejtette a kagylóból kilebegő Vénusz fantáziaképet, miután kosarat kapott Ruth-tól, fültanúk szerint úgy beszélt a szépségről, hogy Frankenstein szörnyasszonya, olyasvalaki, akit villámoknak kell életre kelteniük és mozgásra késztetniük. Kollégái azt hitték, hogy Mr. Bambára célzott, mint Frankensteinre, nem pedig önmagára; a két férfi között az utóbbi időben csúnyán megromlott a kapcsolat. Kilenc hónapba telt, amire Ruth legalább meg tudta tenni az első lépést. Mr. Bamba további három hónapot akart várni, mielőtt nekikezdene a karoknak ám a nő ragaszkodott hozzá: egyszerre végezzünk az egésszel.

A hölgy egyébként megjegyezte, hogy kezdi unni ezt az egészet. Ruth végül engedett, és franciául, latinul és maláj nyelven kezdett tanulni lábadozása alatt. Levelező kurzusokra jelentkezett világirodalom-történetből és művészeti esztétikából. Minden ésszerű dolgot megtett, amit Bamba páciensei megtenni terveztek, amíg csak ágyhoz vannak láncolva, vagy szabadidőhöz jutnak. De aztán ezek nem csináltak semmit, csak hemperegtek. Egy öngyilkossági kísérletet is a beteg számlájára írtak; egy ifjú segédápolónő akart meghalni Ruth miatt, pontosabban barátja, egy orvos okán, aki túl sokat ténfergett Ruth szobájában. Ruth aztán levelet kapott otthonról, gyászkeretben. García küldte. Ezúttal viszont nem sírdogált, hanem mosolygott. – A barátnőm halott! – jelentette ki diadalmasan. – Éljen a barátnőm! Ruth hazarepült a temetésre; igen nagy hasznát vette a tolókocsinak, de mindennap már tudott tipegni egyet-kettőt, aztán egyre többet, s a kezeit is mozgatta már. Két ujja érzéketlenné vált, lábán és felsőkarjain pedig látszottak még a műtéti hegek. Tél volt; nem számított. Mindenesetre most már elég gazdag volt hozzá, hogy ha kedve tartja, beutazza a világot az örök tél nyomában. Méréseket végeztetett magán: testmagassága 168,8 centiméter, mellbősége 96,5 centiméter, dereka 61 centi, csípőinek kerülete 94 centi. Az időnkénti kortizoninjekciók hatására csinos pofikája gyermeki ártatlanságot sugárzott, arckifejezése persze lágyabb lett, aranyhaja bámulatos. Mary Fisher temetésére Ruth fekete selyemruhát öltött, gyémántokkal. Rolls-Royce-on érkezett a cinterembe, de nem szállt ki a luxuskocsiból, távolról szemlébe az elföldelést, amúgy ültében. A temető a tengerparton zöldellt-fehérlett, a szél sós permetet szórt a kocsi üvegablakára. A lelkész szavait a szellő visszasodorta a jó atya szájába. Maroknyi ember bámult és próbálta felfogni a sírbeszédet; néhány régi barát és volt pályatárs, Az idősb Mrs. Fisher, a mindig kíváncsi aggnő, odatipegett Ruth autójához, hogy jobban szemügyre vehesse, reumától vörös szemeivel be is bámult az ablakon, majd intett Ruth-nak, hogy csavarja le az üveget. Ruth engedelmeskedett, de persze nem kellett verkliznie; az ablak gombnyomásra süllyedt-emelkedett. – Egy pillanatig azt hittem, a lányom az – dadogta az idősb Mrs. Fisher. – Rávallana, ha saját kísértetét küldené el a saját temetésére! Szegény kis szajha. Hát igen, ki a mocsokból, aztán meg vissza a sárba. De túléltem ám! Mindig is tudtam, hogy túlélem a ribancát. – Aztán púposan visszabaktatott a szélviharba, lánya sírgödréhez, ahol – Ruth ezt is látta – azért elbőgte magát. Nicola és Andy nem volt jelen a végtisztességnél. Végül is nem voltak vérrokonok. Mary Fisher pedig vajon nem pusztította el az otthonukat, az anyjukat-apjukat? Az ilyen dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni, még akkor sem, ha Mary Fisher jó útra tért. Bobbo is ott volt, két fegyőr között. Nem bilincselték meg; erre nyilvánvalóan nem volt semmi szükség. Szemhéjai táskásak lettek, haja őszbe csavarodott. Alvajáróként botorkált, meg sem értve a nyitott sírgödör jelentőségét. Valójában nem értett ő már semmit. Aztán sofőrjébe karolva megpillantotta Ruth-t. – Maga kicsoda? – kérdezte tétován.

– A feleséged vagyok – válaszolta az asszony, fiatal, bűvös szemeivel megigézve, majd felvillantotta új, bájos mosolyát. – A feleségem meghalt – mondta erre a rab. – Réges-régen. Már elfordult volna, hogy tovább menjen, ám a foglárok, akiket megriasztott ez a váratlan mozdulat, kétoldalt megragadták a karját; keményen markolták, hát nem volt más választása, mint ismét a nőre néznie. – A feleségem vagy? – motyogta a nyomorult. – Sajnálom. Úgy látszik, már nehéz emlékeznem a dolgokra. De volt valaki, bizonyos Mary Fisher. Nem te vagy az? – Ez Mary Fisher temetése – rivallt rá az egyik foglár, mintha egy gyerekhez beszélne. – Akkor meg hogy a francba lehetne Mary Fisher? A két smasszer bocsánatot kért Ruth-tól, majd elvezették a rabot, aki ekkorra már – ez világos – valami rohamot kapott. A foglárok úgy vélekedtek, rászolgált némi nyugtató dilibogyóra. Különben Bobbót depresszióval kezelték, a helyzet az, hogy elektrosokk-terápiában részesült. Bobbo meg boldog volt, hogy mehet. A külvilág, így élezte, mindig telis-tele van álmokkal – az álmok pedig el-elvillannak, lidércnyomássá torzulnak, aztán megint az álomvilág következik. A börtön legalább reális; a börtön biztonságot ad. Ruth ügyes ügyvédeket fogadott, akik nekiláttak, hogy kieszközöljék Bobbo szabadlábra helyezését. Az asszony azt fontolgatta, hogy visszaadja az eredetileg elsikkasztott tőkeösszeget, aztán meggondolta magát. Mostanában jó szándékú, komoly férfiak ültek a szabadlábra helyezésről döntő bizottságban; őket nem foglalkoztatta annyira a pénz, mint Ruth-t az elvont erény. Bobbót úgyis hamarosan elbocsátják. Ezután Ruth építészeket és építőmunkásokat fogadott: ácsokat, gipszöntőket, kőműveseket és víz- meg gázszerelőket, hogy lássanak neki az Öregtorony helyreállításához. Az általa alkalmazott építészmérnökök, akik a szikla alátámasztásán szorgoskodtak, sikerrel módosították valamelyest az egész öböl terepvonalát. Így azután a hullámverés romboló hatása nem irányult többé egyenesen a torony alapzatára. Most tehát, ha az ember a tengerre néző termekben teázott, nem volt része olyan drámai élményben, mint azelőtt, de nagyobb biztonságban érezhette magát. Az asszony ezután kertművészeket és tájmódosító szakembereket hívatott, akik régi szépségükben állították helyre a kertet és a parkot. Jól megfizette őket. Új bejárati kapu is került – az egyik építész erős kápolnaajtóra bukkant, amely jól illeszkedett a kapunyílásba – és a szemre is kellemesen hatott. Ruth kinyomoztatta, hol sínylődnek a dobermanok, visszahozatta és kimiskároltatta őket. Amúgy is vénecskék voltak már, hát jelentősen megszelídültek Aztán írt Garcíának, nem fontolná-e meg, hogy visszatér dolgozni a toronyba. Hamarosan válaszlevél érkezett Garcíától; a spanyol örömmel elfogadja Miss Hunter állásajánlatát. A felesége és a gyermeke nélkül szegődne el újra; ők otthon maradnának, hogy idős édesanyja ne éljen egyedül. Ruth visszatért a Hermione Klinikára, némi fizikoterápiás utókezelésre, valamint kisebb testi simításokra; egy befelé nőtt körmű nagyujját rendbehozták. Arcának apró elpattant erecskéit lézerkezelésnek vetették alá; arcán is minduntalan ki akartak virágozni a bibircsókok.

mint előző munkaadója. a sós tajték ugyanis más szögből permetezik. Éjjelente García gyakran bejön a hálótermembe. miközben vörösen fölkelt a nap. az egyiket elvetette magától. zavarodott teremtmény. s a tenger forr odalenn. de hát nem említi. mert az lett. hát Bobbo szenved. Azt hiszem. az ő dolga. szegény. Két Mary Fisher! S a szemei már annyira bambán néznek a világba. keményen kell bánnia velük. alávethetné magát egy plasztikai műtétnek. amit bármilyen félig-meddig kiképzett nővér meg tud csinálni. hogy erről Bobbo is tudomást szerezzen. Bamba –. A Természet is hajlong kényem-kedvem szerint. Ám García nem veszi észre. ez pusztán politikai. mint azelőtt. Többé nem volt szüksége a Hermione Klinika szolgáltatásaira. . Ugyanannyit fizetek az inasomnak. Bassna de Bambával a pázsiton. – Ha istenadta talentumát olyasmire akarja pazarolni – jegyezte meg morcosan Mr. Minden lépésnél úgy érezte szegény asszony. majd szerelmes szavakat suttog. Ha szerelembe vegyülök vele. hogy most pedig távozik. az infláció fölfalta a pénz értékét. mintha öregember lenne. Milyen gyöngék is az emberek! Milyen könnyen belenyugszanak abba. S ami azelőtt túl sok volt. Ruth úgy érezte. Gondoskodom róla. García pedig nem győz ámuldozni e tüneményen. mintha késpengéken járna. nem pusztán az élet. de hát tőlem kellene pénzért kuncsorognia. ugyanez vonatkozik a szeretőkre is. Miért is közöltem volna? Ha az ember szolgákat tart. én pedig nem közöltem vele. csak ennyi élvezetet nyújt nekem García teste. fénykörébe vonva a sziklafalat. kiönti a teámat. hogy végleg visszatérjen az Öregtoronyba. Bamba –. A reggeli harmatban még táncra is perdült Mr. kopog. Black a harmadik világba készült. bár nem ugyanúgy. de azért megköszönte a férfinak. ami történik velük. nem pedig szexuális cselekmény számomra. Black benyújtotta a felmondását. utolsónak meg kinőnek Dr. ha García számára nem is. Most már könnyedén járt. 34 Immár az Öregtoronyban élek. Várom is. most túl kevés. sőt néha kocogott is egy keveset. s akkor újra megifjodna. felesége viszont a krokodilok sűrűjében. amint a Hold kereng s a Föld forog a tengelye körül. a másikra nem is volt szüksége. Mindkét kezével föl tudott már emelni egy-egy félkilós súlyzót. mellyel az embernek meg kell birkóznia. Valamit csinálhatna már azokkal a táskás szemhéjaival persze. mint sors vagy fátum. hogy szóba hozza. Hát ezt teszi a férfiakkal a megaláztatás. akár a kis hableány. nyomomban lohol. italaimat mixeli. Épp csak időnként bocsátom be őt. Keringési problémáit sikerült egyensúlyba hozni.– Elsőnek tűntek el – mondogatta Mr. Garcíának most egészen másféle ablaksort kell tisztítania. ő és Mrs. hogy életet varázsolt az új testbe. eljött az ideje. Nem volt szüksége többé senkire. Hogy milyen érzelgősek is a férfiak! Bobbo pedig szeret engem. a férfi a szűkölködő és a hátrányos helyzetű emberi lények között fog munkálkodni. majd közölte vele. mintha csak léteznék olyasmi. úgy viszi a csomagjaimat. Egy húsban vagyunk az övéi mindketten.

Végül nem is volt olyan nehéz. Ahogyan én éltem. Szerették volna megvenni és publikálni. . hogy ne kínozzam. amennyit ő okozott nekem. Minden hatalom viszont az enyém. de nem engedtem. hogy tudom: regényt is írhatok. Annyi nyomorúságot okozok Bobbónak. aki érdeklődik az ilyen ínyencfalatok. Milyen kellemes felfordulást okoz ez a játék a mi kis háztartásunkban! Még a kutyák is dacosan hevernek. de nagyon vendégszerető vagyok. csakhogy komolyra fordult.Néha megengedem Bobbónak. s a kéziratot elküldtem Mary Fisher kiadóinak. aki tőröket épített be a lábszáraiba. Nagyon. a gránit szökőkutakkal ékes halastavakkal s a többivel. hát úgy él ő mostanában. egzotikusabb az ízlésem. Az étel fenséges. és nézem a panorámát. nem nagy szám a regényírás. Az is elég nekem. csupán hatalmi kérdés. A Természet túl sokat ragad magához. s a partyjaimon mindig olyan izgi a hangulat. hogy velem háljon. Vagy a szeme láttára fekszem le a szeretőimmel. Reggel felülök az agyban. Komikus fordulat. és persze elbűvölő meg bájos. Füstölt lazacot szolgálnak fel meg pezsgőt mindenkinek. A regényírással is megpróbálkoztam. Sok barátom van. Egyesek azt mondják. de valahogyan mindez nem pusztán férfi meg női ügy végül is. – italok után – nekem keletiesebb. semmi sem az övé. tönkretettem a mesterségesen ültetett ligetekkel. Az élet roppant kellemes. Megpróbálom ugyan. Jól van hát. sohasem volt az. sőt többet is. de hát nekem tetszik. hát szabályozni kell. ha kedvem tartja. Százhatvannyolc centi magas hölgy vagyok.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful