P. 1
A fába szorult féreg

A fába szorult féreg

|Views: 18|Likes:
Published by Zita Kardos

More info:

Published by: Zita Kardos on Apr 12, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

06/01/2014

pdf

text

original

MYLES NA GOPALEEN (FLANN O'BRIEN

)

A fába szorult féreg

MYLES NA GOPALEEN (FLANN O'BRIEN)

A fába szorult féreg
REGÉNY EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1982

NNCL33-00010817v1.0

Dublin English translation © by Hart-Davis. London. Hungarian translation © Veres Júlia. 1982 . 1974 Copyright © by The Dolmen Press Ltd.A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Myles na Gopaleen (Flann O'Brien) The Poor Mouth Hart-Davis. MacGibbon Ltd. MacGibbon Ltd.

a kelta nyelv elismert tudora volt. és ebben a művében mesterien kezeli a kelta nyelvet. hogy valaki szegénységet vagy rossz körülményeket színlel annak érdekében. és itt a könyv végén levő jegyzetek között találhatók. ahol a fent említett kiadás nem teljesen egyértelmű. A kelta és az angol-ír nyelvhasználatban a “putting on the poor mouth” kifejezés annyit tesz. mint ahogy azt a tudós Dr. vagy egyéb nehézségeket támaszt. magyarul is közöljük a jegyzetekben. Mindazon helyeken. mely először 1941-ben látott napvilágot. aki Myles na Gopaleen álnéven írta műveit. amely a fordítás elé olykor meglehetősen súlyos követelményeket állít. Brian O'Nolan. most első ízben jelenik meg angol nyelven. A szerző. mely számos kiegészítést és módosítást tartalmaz. Patrick Dinneen lexikográfus állítja.) 5 _ . Az itt lefordított szöveg a harmadik kiadáson alapszik. A jelen szövegben a szerző némely szavakhoz lapalji jegyzetek formájában humoros “fordításokat” csatolt. ám egyszersmind oly sajátosan egyéni módon. Jelenthet egyszerűen “siránkozást” is. * * Ezeket természetesen az eredeti ír szöveg és angol fordítása összevetésével. The Poor Mouth címmel. a korábbi kiadásokhoz fordultunk. az An Béal Bocht. Ezek csak a harmadik kiadás első fejezetében fordulnak elő.AZ ANGOL FORDÍTÓ ELŐSZAVA Ez a hírneves szatirikus írásmű. akinek Myles na Gopaleen mindig is csupán mérsékelt tisztelettel adózott. (A magyar ford. hogy kedvezményeket csikarjon ki hitelezőitől vagy reménybeli hitelezőitől.

hogy ez így is lesz.A The Poor Mouth-ban Myles könyörtelenül tollára tűzi az egész ír élet hétköznapi valóságát és nemcsak a keltaság viselt dolgait. hogy Myles bizonyos kelta szerzőket parodizál. beágyazva a mocsok és szegénység alapszövetébe. Effajta riasztó feladatokkal minden fordítónak szembe kell néznie. mely keserű orvosságként kellett volna szolgáljon azokra a sérelmekre. “szegénység”. A mű kulcsszavai kétségkívül a “zivatar”. a “másvilág” és a “krumpli”. A fordító tiszta szívből reméli. szinte monoton szabályszerűséggel ismétlődnek a szövegben. hogy Myles szatíráját kellőképpen értékelhessék. vagy akiknek Írország ősi nyelvében való jártassága nem üt meg olyan mértéket. aki egy másik nyelven kívánja visszaadni az eredeti mű finom árnyalatait és ízeit. “pálinka” és “krumpli”. Dr. Patrick C. most beteljesítse küldetését Írország második hivatalos nyelvén. amelyeket a kelta Írországnak hivatalos barátai okoztak. Legfőbb ideje. vagy Tomás Ó Criomhthainnt a Kerry megyei Great Blasket-szigetről. A légkört átitatja az eső és a zápor. A mű fordítása során az támasztotta a legfőbb nehézséget. hogy e könyv. Az olyan szavak. mint például Máire-t (Séamas Ó Griannát) a Donegal megyei Lápvidékről. Power. “részegség”. meg ilyesmik. Az An Béal Bocht eléggé el nem ítélhető módon mind ez idáig hozzáférhetetlen volt azok számára. mint “nehéz idők”. és az emberek makacs következetességgel minduntalan “a másvilágra költöznek”. akik nem bírják a kelta nyelvet. az irodalomtudományok doktora _ .

ma is jó egészségnek örvend börtöncellája menedékében. hogy a szerző. továbbá abból kifolyólag. amely Corkadoragha tárgyában napvilágot lát. Úgy vélem. megérett rá az idő és az alkalom. hogy mindaz. az élet viszontagságaitól háborítatlanul. eltekintve attól. A kiadó 1941. hogy semmiféle utalást nem áll szándékunkban a Keltaföld egészére kiterjeszteni . Corkadoragha sajátosan egyedi hely. hogy illetlen témákat érint. hogy örökül marad némi tudósítás e távoli Keltaföld lakóiról. ha a közönség érdeklődést mutatna e kötet iránt. Örömmel adhatjuk hírül. és ugyanakkor eljut valami az olvasóhoz az általuk használt művelt és választékos kelta nyelvi anyagból. Mindazonáltal. akár a jelen anyag tízszerese is rendelkezésre áll. Nagy szolgálatot tesz mind magának a nyelvnek. Szó szerint úgy adom közre ezt az írásművet. amiről itt szó esik. hogy az eredeti anyag nagy részét el kellett hagyni helyhiány miatt. mind pedig búvárainak. Bonaparte O'Coonassa. az Ínség Napja _ . és a félreértések elkerülése végett leszögezzük.ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ Tudomásom szerint ez az első könyv. Magától értetődik. kizárólag Corkadoraghára vonatkozik. ahogy a szerzőtől átvettem. és lakói a maguk nemében páratlanok.

.

nem fejlődik. mint A fába szorult féreg. mely gyakrabban fordul meg a szájukban. mikor Standish O'Gradyvel szólva “a nap végére jár. és édes kicsi anyanyelvünk hovatovább elapad”. hogy ne álljon módjában fiatalnak és öregnek tanulmányozhatni. sem elismerés nem illeti a kelta népet – mármint azokat. amiért hagyták. A kiadó 1964.ELŐHANG Szomorúan kell megállapítanunk. hogy egy ilyen gyűjteményből. mint egy falat étel. mely Corkadoraghától nyugatra fészkel – a nincstelenek ezen törzsökös és válogatott nemzetségének tetteiből. mely természetes lételeme. akik pénzes úriemberek és nagyfejűek (a saját megítélésük szerint) –. az ifjúság Szibériára szegezi tekintetét abban a reményben. sem pedig bölcsességet. Ettől eltekintve. de számuk nem gyarapszik. annyi éven át ne jelenjen meg utánnyomás. hogy barátságosabb éghajlatra és menedékre lel a hideg és a szélvihar elől. hanem éppen hogy rozsdállva enyészik. és az édes kelta szó. ahol él még a szeretet hazánk hagyományai iránt ezen órában. Ott élnek mind a mai napig. az Ítélet Napja _ . hogy sem dicséret. elmésséget és erőt meríteni ama rendkívüli közösség tetteiből. Ajánlom e könyvet minden kunyhóba és palotába. a kivándorlás is tizedeli e távoli vidéket.

.

hogy apám és Martin O'Bannassa a tyúkól tetején üldögéltek az ég boltozatjára 11 _ . mert nem akad többé hozzánk hasonló e világon. ahol születtem / a kelták múltbéli megpróbáltatásai Azért szántam el magam az itt következő események megörökítésére. mely tovatűnik immár. melyet ezen a világon töltöttem. Illendő és helyénvaló némi tanulsággal szolgálni időtöltéseinkről1 és viszontagságainkról2 az utánunk jövőknek. Nem tudok híven visszaemlékezni sem születésem napjára. szülőhazám pedig Írország. fokozatosan ébred fel az értelem. Kétségtelen mindazonáltal. akárcsak a többi lelkes állatban. Születésem előestéjén úgy adódott. Kelta családnevem O'Coonassa. és ne komázzon vélem a rossz szellem! –. ha nincsenek is emlékeim róla. mert ama másik élet immár gyorsan közeledik hozzám – kerüljön bennünket a gonosz. sem az első hat hónapra. keresztnevem Bonaparte. és az emberben. és nem lesz többé Írországban a mienkhez fogható élet. hogy életben voltam abban az időben.ELSŐ FEJEZET Miért fogok tollat / születésem / anyám és az Ősz-Vénember / a házunk / a szurdok. ha akkor nem lettem volna a világon. és mivel hozzánk fogható nemigen akad többé a világon. mivel nem létezhetnék most.

hogy kirázza belőlünk a lelket. és ha nem csalódom. anyám sem számított rám. akkor nem hazugságot szóltál. hajnal előtt esőt kapunk. és nem lehet ellenőrizni töb_ . hogy nem így történt. továbbá őszintén és higgadtan meghányták-vetették az élet dolgait. mikor én megérkeztem belé. Michelangelo – szólt Martin O'Bannassa –. nem kicsiség. és olyan ronda egy viharos éjszakánk lesz.függesztett tekintettel. amit az imént mondtál. és a Fehér-hegyek felől nem ígérkezik semmi jó . a szóbeszéd szerint egyáltalán nem is anyámtól születtem. és az időjárást mérlegelték. és való igaz. még ha ágyban vagyunk is. és bizony. Éjnek évadján születtem a ház végében. – Nos hát. északról fúj a szél. Kopasz kis koponyámtól annyira megrökönyödött. hanem a színtiszta igazat.3 Atyám egyáltalán nem számított rám. Mindez azonban csupán a szomszédok híresztelése. a gonosz és a tenger-macska garázdálkodik majd a sötétben. és nem különösen jártas az élet dolgaiban. mert ettől az éjszakától fogva csupa nyomorúság érte. és ha nem csalatkozol. és megfosztotta egészségétől élete végéig. Azt beszélik. Martin – szólt apám –. meghurcolta. – Nos. balszerencsés és hátrányos dolog volt. hanem egy másik asszonytól. hogy a kacsák mind a csalánosba húzódnak? Iszonyat és balszerencse tör a világra ma éjjel . mert kevés szavú ember volt. hogy kis híján búcsút mondott a földi életnek ama szent pillanatban. a világ tönkretette. És ide süss! Nem baljós jel-é. valóban. soha többé nem vár jó szerencse egyikünkre sem.

és ha további verésben részesültem. később még kitérek rá ezeken a lapokon. nagy csontú asszony . és nem akad többé hozzájuk fogható. A verés nem bizonyult valami hatékonynak a ribillió megszüntetésében. gyapjút szőtt és kártolt és hajtotta a rokkát. a lisnabrawskeeni határban. nem akad többé hozzá fogható. Atyámat nem láttam szemtől szembe. Felfigyeltem anyámra. vajat köpült és tehenet fejt. hol oda vetődött környezetemben. A bölcsesség és értelem mindazonáltal fokozatosan. Születésemkor egészen fiatal voltam. hogy krumplit főzzön a ház népének az éhínség napját elűzendő. hallgatag. nem öregedtem még egyetlen napot sem . mogorva. _ . ha visítottam a ház végében. és nem tudtam megkülönböztetni egyik embert a másiktól. és ezt az évet a hátamon fekve töltöttem. ott volt az orrom előtt. Ritkán szólt hozzám. imádkozott és átkozódott és hatalmas tüzeket rakott. Nyugat-Írországban születtem azon a szörnyű téli éjszakán egy Corkadoragha nevű kicsi helységben. és gyakran megvert.bé. a harmadik ribillió ismét csak zajosabb volt a másodiknál. begyes-faros asszony. míg a felnőtt kort el nem értem. egy fél évig nem érzékeltem semmit magam körül. ellenállhatatlanul és titokban minden emberi lény agyába beköszönt. a házban. mert a második ribillió zajosabb volt. testes. de ez már egy másik történet. mint az első. Anyám azonban értelmes. elsöpörte a tehéntrágyát és a disznóganét az ajtó elől. Életét a ház takarításával töltötte. jóravaló. mert a szomszédok mind halottak. megfontolt és jól táplált volt . és a pillantásom hol ide.

fiam! – Borzasztó nagy hőség van abban a tűzben. amelyre anyám egy hordóforma fazék krumplit tett fel főni a sertések számára – ő maga egyébként a ház végében pihent. de akkoriban nem tudtam járni. gyapjúszürke szakáll fedte. durva és ráncos. hogy ön az atyám. igen gyakran adódott nézeteltérés közte és anyám között. Lehetséges. aki bottal járt. és én az ön gyermeke vagyok. mert kusza. uram. és kijelentette: – Meleg van. Atyád jelenleg távol időzik otthonától. és a fél arca és az egész mellkasa láthatatlan volt. én ugyanis a nagyapád vagyok. ön első ízben nevezett fiának. – És hol van? – A sitten! – felelte az Ősz-Vénember. Isten áldjon és óvjon bennünket és tartsa távol tőlünk a gonoszt?! – Nincsen igazságod. hogy mekkora mennyiségű krumplit fogyasztott. ravasz szem meredt ki belőle a világra . hajlott hátú illető. ő az apám. mindketten békésen bámultunk a nagy vöröslő tűzbe. Sosem hallottam egyébnek nevezni. az már szent igaz – feleltem –. és a nemjóját. Akkoriban életemnek mindössze tizedik hónapját töltöt14 _ . hogy a tűz igencsak perzselt. és két szúrós. elképesztő. Az Ősz-Vénember rám hunyorított. de nézze csak. de kereszt. Bonaparte – szólt ő –. Emlékszem.Még egy ember volt szemem előtt a házban – egy öreg. görnyedt. akár a cserzett bőr. egy este a társaságában üldögéltem. Úgy esett.és vezetékneve jelenlegi tartózkodási helyén is Michelangelo O'Coonassa. és milyen kevés munkát végzett a ház körül. mennyi szó hagyta el a száját. akár a tüske. Arcának szőrtelen része barna volt. mint Ősz-Vénembernek. és nem állt módomban saját erőmből távolabb kerülni a hőségtől. szúrt a pillantása. Kezdetben ifjonti ártatlanságomban azt hittem. A házunkban lakott.

– Helyes – szólt az anyám –. és egy szemernyit sem hagytál a földön a szegény gyermeknek – ujjával rám mutatott –. igazságod van. sőt állni sem. haszontalan és időszerűtlen foglalatosságot űzöl. megállt. és másutt még kitérek rá ezeken a lapokon. Nem találtam egyebet. és néztem anyámat. de igaz lelkemre. mint tégla. de ez már egy másik történet. aki itt fekszik a hátán házunknak padlóján.és maltertörmeléket. ahogyan az a tűz után megmarad. mi beszélsz. és nézte. Ennélfogva.tem. cseperedő ifjú voltam (amint az a jó kelta könyvek minden olvasója számára világos). hogy belevehesse magát. 15 _ . nem értem. hogy sem jó. A földön ültem a házban. bár ritkán beszélsz értelmesen. Az Ősz-Vénember hazajött a mezőről. Van ifjúságomnak egy másik napja is. sem pedig nemes tanulság nem származik belőle ama legény számára. – Minden szó és szinte minden hang. vagy kisöpörted az udvarra. mikor serdületlen. – Asszony – szólt akkor –. gyermek voltam a por és hamu közt. hogy nem hagyod a tűzhely padkáján a hamut. és kiválóan alkalmas a leírásra. amit kisöpörtem a tűzhely padkájáról.4 Te pedig a ház összes porát és hamuját visszakotortad a tűzbe. mely elhagyja ajkaidat. zene a fülemnek – felelte anyám –. A természet ellen való és rendszertelen neveltetésben lesz része a por és hamu megtapasztalása nélkül. míg megértettem az ŐszVénember megjegyzését. míg anyám be nem fejezte a munkát. szégyenedre válik. utánanéztem a sittnek a ház mögött. mely elevenen él az emlékezetemben. és rendbe teszi a tűzhelyet a szénfogóval. – Nos – szólt az Ősz-Vénember –. amint kisöpri a házat. és szíves örömest visszarakom mindazt. és sok idő beletelt. és bizonyos lehetsz benne. de amint lehetőségem nyílt. még mindig nem tudtam járni. asszony.

minden sarkában ott fészkelt egy kis mészfehér viskó. hogy akad többé hozzá fogható. ha az ember keletnek tart az úton. ördög vagy ember emelte eredetileg a romlásnak indult. úgy cselekedett. nem tudható. és öt óra hosszat gyermek voltam a por és hamu közt – az ősi kelta hagyományok értelmében cseperedő serdületlen ifjú. hogy sem apám. és senki nem tudja. dögletes szag volt. odahúzódtam a tűz közelébe. telimerítette ganéval. orrfacsaró. de a tűzhely utálatos bűze egy hétig rajtam maradt . ki épí16 _ . Kétségtelen. és nem helyezte oda . Egy mészfehér. Ha száz sarka volt annak az egyetlen szurdoknak. sárral és hamuval meg tyúkpiszokkal az út széléről. éjféltájt fogtak és ágyba fektettek. és jó szívvel szétterítette előttem a tűzhely körül. és nem hiszem. Fogott egy vödröt. Később. durva falakat. Mikor minden el volt rendezve. roskatag kis házban laktunk. sem semmilyen rokona nem építette a házat.És ahogy mondta. vajon Isten. mely a szurdok sarkában helyezkedett el jobb felől.

jóravaló állat volt. kinek marhája és jószága volt. Napnyugtakor a sást szétterítettük a földön. Egy éjjel nagyapám csú17 _ . hogy egy mészfehér kis házban lakjanak a szurdok sarkában. Bizony! Az emberek rossz körülmények között tengődtek ifjúkoromban. egy versenylovam. Mindig is az volt a végzete az igaz keltáknak (ha hihetünk a könyveknek). s az. disznaim és egyéb apró jószágom. Házunk egyetlen helyiségből állt. egy igáslovam. kevés hellyel rendelkezett éjszaka a tulajdon házában. ha az ember keletnek tart az úton. jómagam pedig Karcsi lovunkkal. könnyen halálos veszedelemben találhatta magát a meredek lejtő miatt. amit csaptak. és lelkemre. A birkák gyakorta összekülönböztek. végül még egy halom sáson én hevertem a tűz közelében. felettünk sáskötegek a tetőn. de egy sziklatömbhöz tapadt a szurdok nyaktörő peremén (bár pompás házhely kínálkozott kissé lejjebb). és a ház népe nyugovóra tért rajta. emitt egy halom emberekkel . Nemcsak hogy nyomorúságos volt a ház. sovány tehén terült el horpaszán. hanem éppenséggel az ellenkezője. mikor két tehenem volt. és ha kellő elővigyázatosság nélkül lépett ki az ember. és nemegyszer le se tudtam hunyni a szemem a bégetéstől és bőgéstől. ki igen békés. tyúkok és csirkék szunnyadtak a hasa menedékében. ha leszállt az este. Nagyapám a tehenekkel aludt. szűkös és fáradságos helyzetbe kerültünk. s derékalj gyanánt ugyancsak sás a ház végében. Ó jaj! ez már csak így volt mindig. – Volt idő – mondta –. nem várt rám kellemes otthon.5 hogy amikor a világra jöttem.tette őket. birkáim. ott egy halmon egy koros. és ez lehet a magyarázata. Gyakran hallottam az Ősz-Vénembert. amint a múltbéli viszontagságokról és csapásokról beszélt. Amott egy halom sás disznókkal .6 A ház kicsiny volt. s a szájából előtörő fuvallat olykor valóságos vihar kavart a ház közepén .

nagyanyám és két bátyám két éjszakát eltöltöttünk a kunyhóban. mindannyiotok egyetlen almon összezsúfolva? És nem szégyenletes. aki eltévedt a mocsári ködben. amely hordozza. és nem is leltünk enyhülést. mely javíthatna a rossz állapoton. mert sosem gondoltam ilyesmire. 18 _ . melyben leledzettünk – mindannyian egyetlen almon összezsúfolódva a ház végében. Történt azonban egy másik éjszaka. amelyben találtattok itt ma éjszaka? Igazsága vagyon. hogy egy úriember érkezett. mondom én. de nem tudtuk. nem volna-e könnyű egy kis kunyhót építeni az udvar sarkában. Nagy csodálattal hallgattam minden szavát. Segítséget és szállást keresett. és pontosan elmagyaráztam nekik az úriember tanácsát. helytelen és alantas dolog részetekről.nyán megsebesült. S így élünk mindazóta. és mikor meglátta. melyeket az imént említett. és a szurdok szájánál találta magát. elképedésében hatalmasat bődült. kicsit távolabb a háztól? Dehogyisnem volna könnyű. De sajna! a látszat csal! Miután én. úgylehet. hogy így elnyúltok az oktalan barmokkal együtt. Ha így áll a helyzet. rossz és helytelen állapot-é vajon. és bámult befelé. hogy nem pusztultunk el azon nyomban. és kényelmesen el nem helyezkedtünk újra a jószág között. míg vissza nem mentünk a házba. Másnap aztán összecsődítettem a szomszédokat. annyira átfáztunk és átáztunk. egy tanfelügyelő. de bizony nem segíthetünk a rossz állapotokon. Azok magasztalták a tanácsot. és csak állt a küszöbön. ami látni való volt a tűz sápadt fényénél. pompás kunyhót építettünk a házam mellé. Az időjárás zord. hogy kész csoda. Majd imigyen szólt: Hát nem szégyenletes. mondja az úriember. vagy éppenséggel nagyanyám kezdte a perpatvart. sem pedig egyéb alkalmatos tervre. és mindannyiunknak menedékre van szüksége előle. és nem telt belé egy hét. vajon a birkák vagy a tehenek okozták-e. feleltem az úriembernek. legyen bár kettő avagy négy láb.

igen szép kilátás nyílt belőle. szorosan egymás mellé épült házaival. hogy lenne még egy ilyen jó fekvésű ház a föld kerekén. kopár volt és vészt jósló. akár valami szörnyű túlvilági angolna. melyet most magaménak mondhatok. Galway megye nyugati részét lehetett látni. köztük pedig egy ajtó. Sosem hallottam. tisztán és világosan. odalent terült el a Lápvidék és Gweedore kietlen pusztasága . a Tory-sziget úszott. Ha kinéztem a jobb oldali ablakon. Az Ősz-Vénember gyakran szolgált ilyesféle beszámolókkal a régi időkről. Így hát gyönyörűséges ház volt. hogy akad többé hozzá fogható.7 Mindenesetre én ott születtem. Mindazonáltal. Kilronan csinos kis házaival. A bal oldali ablakból oda látszott a Great Blasket. Két ablaka volt. ami szülőházamat illeti. amott a Véres-hegyfok és túlnan. amint lustán elnyúlik a hullámok tetején . hogy ez az állítás színigaz. s jó darabot Connemara szikláiból. váljék bár dicsőségére vagy szégyenére! _ . akár egy hatalmas hajó. és tőle sajátítottam el amaz értelem és bölcsesség nagy részét. Mindig is mondták. távolabb Aranmore-t a tengerben. és beköszöntött a nyár. és nem hiszem. hogy nincs Írországban még egy olyan ház. amott túl meg Dingle. és el kell ismernünk.akárcsak a többi szegény kelták mind egy szálig ezen a vidéken. ha jó szeme volt az embernek. Ha kinéztem az ajtón. ahonnan ehhez fogható kilátás nyílna. ahol az ég belemerül a tengerbe. és ez igazán nem állítható semmilyen más házról.

Állítólag azt híresztelték odaát. csak egy csöppet erős a levegője. mikor a malacok táplálékukat szopták. A Vénember nagyon ragaszkodott hozzá. hogy arra kértem anyámat. kivándoroltak Amerikába. Sára pedig a tulajdonunkat képező koca. hanem elrohantak az ajtónk előtt. de nem is lépkedtek a házunk közelében. Mikor a Vénember ráébredt. Némelykor olyan rossz volt. és egy nap. Számtalan emlője ellenére egyetlenegy sem jutott Ambrusnak. Ambrusnak hívták. Volt egy másik ház vagy kétszáz yardnyira tőlünk az út mentén.MÁSODIK FEJEZET Rossz szag a házunkban / a sertések / Ambrus érkezése / a nehéz élet / anyám halálos veszedelemben / Martin terve / megmenekülünk. és nem tértek vissza többé. míg fél mérföldnyire nem értek attól a rossz szagtól. és mikor a szaporulat áldásában részesült. hogy Írország remek ország. A járókelők nemhogy nem álltak meg. Ambrus félénk volt. és mikor a malacokra rátört az éhség (ez náluk hirtelen és ugyanabban a pillanatban szokott bekövetkezni). mikor a szagunk különösen rossz volt. s nem lassítottak. Házunk népének egyik tagja volt a ludas eme bűz előidézésében. pedig jóformán járni sem tudtam. ugyancsak bőségesen részesült benne. az ott lakók elköltöztek. De sajna! a mi házunkban nem volt soha egy csöpp levegő sem. küldene iskolába. és biztonságba kerülünk / Ambrus halála Ifjúkoromban mindig rossz szag volt a házunkban. Ambrus Sára fia volt. hogy 20 _ . mindig a sor végére szorult emlő híján.

és veszít elevenségéből. De mindazonáltal jó kedélynek örvendett. 21 _ . hogy nemsokára elég erős lesz. és hatalmas szélviharok fújtak keresztül a házon. s így anyám nem verhette ki furkósbottal az előnytelen illatú sertést a házból. hogy nem érjük meg a reggelt. valóban olyan helyzet állt elő. Mikor Ambrus már egy hónapja volt a házunkban. Ambrus szépen gyarapodott. és a sertés vele született illata nem kellemes. és szép kövér lett. De ha leszállt a sötétség. hogy saját szaggal bírjon. bár egészségi állapota súlyosan megsínylette a fertelmes bűzt. Karcsi. és időről időre tehéntejjel táplálta egy régi üvegből. és kiment a házból. mert nyitva hagytuk az összes ablakot. és kint maradhat a szabad ég alatt a többi disznóval. sem írásban vissza nem adható. volt egy kicsi szaga. Mikor Ambrus kicsi volt. a zord időjárás miatt elszenvedett viszontagságok ellenére. behozta a házba.a kismalac egyre gyöngül. erős növekedésnek indult. mert nem tudtam járni. Ambrus hamarosan magához tért. hogy ne ért volna záporeső bennünket). és az Ősz-Vénember közölte. De sajna! A Mindenható minden teremtménynek megengedte. a ló nem volt hajlandó többet bejönni éjszakára. Az első időkben nappal nem volt túlságosan rossz a helyzetünk. Anyám és a Vénember gyakran felkelt. hogy sétáljon vagy tíz mérföldet az esőben. s nem állt rendelkezésemre a helyváltoztatás más egyéb módja sem. Ő volt az Ősz-Vénember kedvence. Kétségkívül én voltam az. és Sára bejött a malacokkal aludni. a szag hasonlóképpen nagy lett. Éjnek évadján gyakran hittük. és minden reggel csuromvizesen találtuk (nem múlt el éjszaka. az ajtót szélesre tártuk. almot készített számára sásból a tűz mellett. akinek legjobban kijutott a megpróbáltatásokból. Egy darabig így mentek a dolgok. hogy az sem szóban. Mikor nagy lett. csak hogy a bűztől megszabaduljon.

látszólag egyetlen éj leforgása alatt. hogy maga a disznó nem panaszkodik egy árva szóval sem. és a horpasza úgy megduzzadt. beteg a szegény pára. és szülőanyám elájult a ház végében. nyilvánvalóvá vált. lángra lobbantom a sást! 22 _ . bár éppúgy meg van áldva orral. – Ha így állnak a dolgok – mondta anyám a Vénembernek –. vonakodom hát kilökni ebben a fogyatékos egészségi állapotban. Így felelt anyámnak: – Asszony – mondta –. de nem látod-e. Nem mondtam azonban el még mindent. annyira megromlott az egészsége ezen új bűz következtében. Való igaz. vajon a túltápláltság következménye volt-e. A szag immár szinte elviselhetetlenné vált számunkra. hogy ez a bűz minden mértéket felülmúl. hogy füsttel töltse meg a házat a bűz elleni védekezésképpen. mint az anyja. Ugyanolyan magas volt. – Lelkemre! – mondta – mindjárt szétpukkad ez itt! Mikor alaposan szemügyre vettük Ambrust. – Ha ez a disznó nem kerül ki rögvest a házból – szólt erőtlenül az ágyból. hogy a szerencsétlen jószág szinte tökéletesen henger alakú. félelmetes méreteket öltött. Egy napon az ŐszVénember éppen letett egy nagy fazék krumplit a disznók elé ebédnek. a ház végében –. Nem tudom. de sokkal szélesebb. – Megkukult a bűztől – szóltam én. hogy mindez sem nem jó. A hasa a földet súrolta.Egyszer aztán arra lettünk figyelmesek. felgyújtom itt mind a sást. mint te magad. hogy az egyenesen ijesztő volt. és azzal vége lesz a nyomorúságnak ebben a mi házunkban. sem nem természetes. a hírek szerint ott legalább nincsenek disznók! Az Ősz-Vénember serényen pöfékelt a pipájával abbéli igyekezetében. mikor észrevette. vagy netán vízkórság vagy valami egyéb végzetes baj támadta-e meg. hogy Ambrus. és ha később a pokolban végezzük is.

Úgylehet. kiviláglott. hogy kiférjen az ajtófélfák között. és nem egykönnyen kerülhetjük el sorsunkat. értelmetlen halandzsával és mindenféle becéző szavakkal édesgette a sertést. ahol is elszenderült. – Ez a jószág túlságosan jól táplált. – Lelkemre! – mondta az Ősz-Vénember. akkor így áll. ahol volt. de végül a Vénember beleegyezett. 23 _ . Mikor elérte az ajtót. a sertés érzékeit megbénította a szag. hogy túlságosan kövér hozzá. Előrement az ajtóhoz. ütötte és taszigálta a szerszámmal. mire visszatért a tűzhely mellé a sásra. s így nem hallhatta a Vénember mondandóját.Hosszú ideig perlekedtek. de az állat maradt. Mindenesetre végül a Vénember fogott egy husángot. Eleresztettük hát. és füttyögetéssel. – Ha így áll a helyzet – szólt anyám az ágyból –. noha még a lovat is át képes bocsátani. és az ajtóhoz hajtotta a disznót – emelgette. az ajtónyílás pedig túlontúl szűk. hogy kilakoltatja Ambrust.

hogy immár kész megadni magát sorsának és a sertés bűzhödtségének. A ház tetőtől talpig rothadt és bűzhödt volt tőle. sem szólni. De hirtelen füstölgő tűz keletkezett a ház végében – édesanyám gyújtogatott. A Vénember ágyban volt. hogy nem. mint ami odabenn várna ránk. míg a tűz kialudt. ahonnan nincs visszatérés. néhány ócska zsákot vetett a füstre. hogy mostantól fogva ez lesz a dolgok rendje. A két hét elteltével csöndesen és erőtlenül búcsút és istenhozzádot mondott nekünk. bár mind a ketten bőrig áztak. és beszédbe elegyedett a Vénemberrel. és felkészült az útra. mint mondotta. ily módon mentve meg életét azon az éjszakán. és kész elköltözni a másvilágra. sem pedig 24 _ . és kivonszolta anyámat az út szélére. és mikor megpillantotta az előnytelen illatú ágyakat odakint. Ezután anyámat ütötte. A sertés kétségkívül beteg volt. – Meglehet. Nincs szó. és a Vénember azt mondta. még mindig jobb a halálnak ez a neme. Felugrott. és még ha megfúlunk is az esőtől éjnek évadján. és kipárolgása az egy hónapja temetetlen hullára emlékeztetett. A Vénember egyetlen ugrással ott termett. és biztos voltam benne. mint amilyet Ambrus hozott reánk az elkövetkező két hétben. másnap arra tévedt Martin O'Bannassa. könnyebb lemondani egy házról. Másnap az ágyakat kitettük az útra. valamint elhagyott házunkat. Hogy. mely leírhatná azt a szagot a házunkban. és azonközben jótékony tanácsokkal látta el. Ezen idő alatt anyám a ház végében nem volt képes sem állni. mint az életről.Gyönge és halk volt a hangja. megállt. és erélyesen pöfékelt a pipájával a bűz elleni védekezésül. Isten szabad ege alatt. Isten áldjon és óvjon bennünket! nem értünk még soha olyan nehéz időket. és addig ütötte egy nagy bottal. nem érem fel ésszel az élet dolgait. mivel.

és erőtlenül pihegett a nyirkos sáson. Ambrus tisztességes és illő temetésben része25 _ . én sem találok benne kivetnivalót. s így nem akaródzik elvágnotok a torkát és elföldelnetek? – Színigazságot szólsz. nyugodnunk kell vagy egy órányit. Martin alaposan meghányta-vetette magában a kérdést. és a fekete füstfelhő majdnem megfojtott bennünket is. – Ha így áll a dolog – mondta Martin –. hogy az ágyak idekinn vannak. de igaz szívből jövő köszönetet mondott Martinnak. és ha neked megelégedésedre szolgál. és a fejét rázta. aki még mindig gyenge volt. nem értem. mely a házunkból szivárog. hogy se ki. hanem disznópára. és mindannyian bementünk. Az Ősz-Vénember nagyon szomorú volt. A saját bűzétől pusztult el. – Úgy áll-e a helyzet – szólt végül –. amit végeztél. mint hinnéd. Martin – felelt a Vénember. jó Martin. – Nem tűz az – szólott –. és fűcsomókat helyezett a kéménynyílásba. Nem füst az.annak okát. – Lelkemre – szólt az Ősz-Vénember –. – E pára nincsen ínyemre – szólt Martin. hidegen és döglötten hevert a tűzhely padkáján. miben mesterkedsz. hogy e disznó házatok kedvence. de nézd csak. se be ne járhasson a levegő. Az óra elteltével Martin O'Bannassa kinyitotta az ajtót. anyámat kivéve. Aztán becsukta az ajtót. – És most – mondta –. hogy ég a házatok! A Vénember a házra vetette tekintetét. Ambrus kinyúlva. csak egy bűzhödt sertés a házunkban. de rendkívüli időket élünk. és sárral meg rongyokkal betapasztotta az ablakokat. és három hónap óta először abbahagyta a pöfékelést. segítségetekre leszek! Azzal felmászott a ház tetejére. – Nem is jóféle! – replikázott a Vénember.

Kísérje jó szerencse. Ambrus különös sertés volt. Anyám hamarosan felgyógyult. és ismét visszatért belé az élet. és nem hiszem. hogy akad még hozzá fogható. és mindannyiunknak ismét nagyon jó sora lett a házban. ha netán ma is élne egy másik világban! _ . és még sok nagy fazék krumplit főzött a többi sertés számára.sült.

Mindannyian padokban ültünk. néhányan Gweedore-ból. nyersgyapjú gatyát 1 viseltem. ahogy a csontok kiütköztek a sárga bőr alatt. magas és beteges. nem lévén képes járni. előnytelen küllemű viskóban. ahol az eső végigcsurgott a falakon. egy másik csoport meg Aran felől szállingózott. Némelyikük kúszva haladt az úton. s ott meg is állapodott. szikár. Mindannyian kicsattanóan erősek és egészségesek voltunk az első tanítási napunkon.HARMADIK FEJEZET Iskolába megyek / “Jams O'Donnell” / a két font segély / újabb sertések a házunkban / az Ősz-Vénember terve / egy sertésnek lába kél / a regös és a gramofon Hétéves voltam. Sokan Dingle-ből jöttek. s arcának éles. Szívós voltam. akárcsak a haja. Kegyetlen düh felhőzte homlokát. annyira féltünk a tanító úrtól. és minden puha volt és nyirkos. Rajtam kívül sok más gyerek ment iskolába aznap. de egyébként ruhátlan voltam felül és alul. Barna volt. Az iskolában gyülekeztünk mindannyian. ahogy 27 _ . egy apró. keserű kifejezést kölcsönzött. míg meg nem akadt rajtam. Mindannyiunk egy-egy tőzegtéglát vitt a hóna alatt. annyi sem volt benne. mikor iskolába küldtek. és meg se nyikkantunk. és egy szikra jóérzés nem sok. Jupiterre! Nem volt kedvemre való a tekintete. kicsi és sovány. Az végigjártatta vérszomjas tekintetét a termen. sokuk még a tűzhely hamujának nyomával a gatyáján. Majd kicsattantunk az egészségtől és erőtől! A tanító urat Osborne O'Loonassának hívták.

és így feleltem: – Bonaparte. . mint ahogy egyéb. ki fia Owennek. ki fia Peternek. mit mond. . külországban használatos nyelvezeteket sem értek. Hát csak meredtem rá. vad horkantás tört elő a tanító úrból. és az uj- _ . akár egy esőfelhő. hogy hatalmas dühroham borítja el. ugyanis egyetlen kifejezőeszközöm s egyszersmind az élet megpróbáltatásai elleni vértezetem a kelta nyelv. Láttam.engem vesézett. Nagy sokára aztán egyik hosszú. a félelemtől némán. sárga ujjával rám mutatott. és így szólt: – Hoty hínak? Nem értettem. ki fia Dermotnak . vagyis hogy a felére értem volna a nevemnek. Félénken körülnéztem a többi fiún. Suttogást hallottam a hátam mögött: – A neved kérdi! A szívem mámorosan megdobbant a segítségre. ki unokája Jamesnak. ki fia Thomas Sarah lányának. fia Michelangelónak. ki unokája John Mary lányának. Udvariasan a tanító úrra néztem.2 Mielőtt a végére. amely fokozatosan növekszik. hajszálra. és hálával telt meg annak forrása iránt.

amint azt rikoltja: – Úty hínak. és nem hagyott fel vele. pusztító csapást mérve a koponyámra. Nyilvánvaló volt. 29 _ . hogy megmondja a nevét. Különösen azok helyzete volt szánalomra méltó. akárcsak én. hajamat. míg csak sorra le nem ütött és el nem keresztelt Jams O'Donnellnek minden árva lelket az iskolában. mikor visszanyertem eszméletemet. egy másik ifjú emelkedett szólásra. hogy sokan nem tudtak járni délutánra. míg bőségesen nem omlott a gyermek vére. hogy ez a gyermek teljes mértékben nélkülözött minden éleselméjűséget. és az atyafiságuk szállította haza őket. melyekben részesültem. véres halomként el nem nyúlt a padlón. A tanító úr ismét suhogtatni kezdte a markában az evezőt. hoty Jams O'Donnell! Hasonlóképpen járt el. az oldalamon fekve. Nem maradt aznap ifjonti koponya hasítatlan a vidéken. mert a tanító úrnak adott feleletében hétköznapi nevét emlegette. Mikor szemembe visszatért a látás képessége. hoty Jams O'Donnell!3 Jams O'Donnell? E két szó muzsikált a fülemben. A csapás következményeképpen elájultam. egy evezőt kanyarított a markába. akiknek aznap este vissza kellett úszniuk Aranba. A válla fölé lendítette. de öntudatom utolsó pillanatában még hallottam.jával magához intett. egy korty tej reggel óta. és öntudatlan. Magától értetődő. Mire odaértem hozzá. A harag immáron szökőár módjára öntötte el a tanító urat. és nem fordult meg a szájukban egy falás étel. és nem vont le jótékony tanulságot magára nézve az ütlegekből. gatyámat. aki nagy szakértelemmel markolta az evezőt két kezével. Az ütlegelés közben a tanító úr ismét azt ordította: – Úty hínak. és hatalmas suhintással lesújtott vele rám. melyet az evező a koponyámon ejtett. egész mivoltomat átitatta a repedésből kilövellő vér. A padlón találtam magam.

Ha így áll a dolog. és senki sem bánik vele tisztelettel. hogy kelták élnek ezen a vidéken. mert kelta a csontja velejéig. hogy minden kelta ifjút megvernek az első tanítási napján. és nem hiszem. és kértem tőle egynéhányat estebédre. anyám éppen krumplit főzött a disznóknak. ámulatra késztet. és őt is elnevezték Jams O'Donnellnek. és nem rendkívüli egy ember-e ez az O'Donnell. hogy csodálatos dolgok történtek a kör30 _ . akkor te nem érted. és elhatároztam. mert nem érti az angol beszédet és nevének külföldi alakját. – Asszony – szóltam –. rendkívüli időket élünk. és nem kerülhetik el sorsukat! Mióta világ a világ. De hét évvel később (amikor hét évvel idősebb voltam) úgy esett. – Ha ez is a színtiszta igazság – mondtam –. hogy ilyen számos gyermeke van? – Igazságod vagyon – szólt anyám. mint büntetés és bosszú és ugyanaz a régi nóta a James O'Donnell-lel. Meg is kaptam. úgy hallom. hogy valaha is méltányos rendezés vár a kelta sorsra. amit mondasz. hogy errefelé minden áldott lelket Jams O'Donnellnek hívnak. Az áldatlan iskolai állapotok egész idő alatt aggasztottak. nem érhetem fel ésszel emez igazságot. zsenge korodhoz képest. – Asszony – szóltam –.Mikor jómagam hazaértem. hogy még egyszer beteszem a lábam abba az iskolába . számomra itt vége a tudománynak! – Éleslátó vagy – szólt anyám –. hogy kérdőre vonom anyámat. írva és mondva vagyon. hanem mindig csak a viszontagságok. Sajna! nem hiszem. – Ha így áll a dolog – mondta –. és azonmód megettem őket csak úgy egy csipetnyi sóval. Ettől a naptól fogva megszakadt minden kapcsolatom az oktatással. Az Ősz-Vénembert is megverték egy napon a maga idejében. Nem történik egyéb az iskolában ezen a napon. s ebből kifolyólag kelta koponyám nem hasadt be azóta.

itt állok egyetlen fiúval . hogy dohányt vásároljon. és ott is ugyanez a történet járta. amelyik amott hever a padlón. A harmadik nap Galway városába vitte az útja. és mikor bőrig ázva visszatért (nem múlik el éjszaka. nincs más hátra. mely ámulatra késztette. és este ékes kelta nyelven történeteket mesélnek a kelták hányattatásairól és viszontagságairól. hogy apró kunyhókban laknak a szurdok sarkában. Végül is igaz hittel elhitte. és ott is ugyanaz a hír fogadta. aki angolul beszél e helyett a tolvaj kelta helyett. és némi szeszt kóstoljon. ezzel a nyamvadt példánnyal ni. áldja és óvja az ég e ház lakóit! Elrendeltetett.nyékünkön. a tudománnyal kapcsolatos dolgok. Megpróbálnak elválasztani bennünket a keltától. hogy elméjét ne31 _ . mert sosem bízott azokban a városi népekben. kétségtelen jeléül annak. áldassék örökkön a nevük! Nem hiszem. hogy valaha is jó körülmények várnak a keltákra. – Lelkemre – mondta –. míg természetes szokásuk lesz. Nem hitte el. mikor meghallotta az újságot. – Ha így áll a helyzet – szólt az Ősz-Vénember –. s ennek okából némi beszámolóval tartozom róluk eme lapokon. de nem vette be teljesen. úgy hallom. – Jaj nekem! – kiáltott fel anyám – és én íme. Egyik nap az Ősz-Vénember Dingle-ben járt avégett. hogy ne részesülnénk a sűrű zápor áldásában). tájékoztatta anyámat az ügyről (és engem is. Másnap heringet árult a Lápvidéken. hogy fejenként két font fizettessék a magunkfajtának minden egyes gyermekért. aki a ház végében hallgatóztam!). hogy az Angol Kormány nagy jót készül tenni az idevalósi szegényekkel. a porban és hamuban járnak. folyvást halásznak a folytonos viharban. mint hogy több gyereked legyen! A rákövetkező héten tömör fekete ború telepedett az ŐszVénemberre. ekkor már félig-meddig hitelt adott a történetnek.

héz és bonyolult gondolatok töltik meg, miközben megfeszített erővel keresi a megoldást a gyermekhiány problémájára. Egy napon, mikor Cahirciveenben járt, azt hallotta, hogy már érvénybe lépett a rendelet ; sok házban részesültek már azon a környéken a jóféle külhoni pénzből, kirendelt biztos járja a vidéket, számba veszi a gyermekeket, és próbára teszi angol nyelvi készségüket. Tudomására jutott az is, hogy ez a biztos idős és reszketeg ember, nem lát valami jól, továbbá híján van a munkája iránti odaadásnak is. Az Ősz-Vénember meghányta-vetette magában a hallottakat, és mikor este (bőrig ázva) hazatért, tudtunkra adta, hogy nincs tehén megfejhetetlen, nincs ló futtathatatlan, valamint nincs az a pénz, amit el ne lehetne lopni. – Lelkemre – szólt –, teli lesz velük a ház reggelre, és mindannyian két fontot fognak keresni számunkra. – Csodálatos ez a világ – mondta anyám –, de nem számítok semmi ilyesmire, és sosem is hallottam, hogy egyetlen éjszaka alatt be lehetne népesíteni egy házat. – Ne feledd –, szólt az Ősz-Vénember –, hogy itt van Sára. – Még hogy Sára! – szólt meghökkent anyám. Az elképedés hatalmas hulláma-járta át testem-lelkem a koca nevének hallatán. – Bizony ez a hölgy, és nem más – mondta az ŐszVénember. – Igencsak népes családja van jelen pillanatban, s mindannyiuknak élénk hangocskája, még ha nyelvük érthetetlen is számunkra. Ki a megmondhatója, nem éppenséggel angolul társalognak-e. Továbbá az emberpalánták és a malacok szokásai között nagy a hasonlóság, és ne feledjük, mennyire hasonlít a bőrük is. – A bölcsesség szól belőled – válaszolta anyám –, de fel 32 _

kell valahogy ruháznunk őket, mielőtt a biztos eljön megnézni. – De még mennyire – mondta az Ősz-Vénember. – Rendkívüli időket élünk – szólaltam meg a kuckóból a ház végében. – Lelkemre, rendkívüli időket – szólt a Vénember –, de fizessék bár ki ezt az angol pénzt a magunkfajta boldogulására, nem hiszem, hogy valaha is jó körülmények várnának a keltákra. A következő napot a házban töltötték eme sajátlagos lakók, mindegyikük nyersgyapjú öltözéket viselt, és ott visítozott, turkált, röfögött és szörcsögött a sáson, a ház végében. A vak is észlelte volna jelenlétüket, akkora volt a bűz. Bármilyenek lettek légyen is a kelták körülményei azokban az időkben, a mi saját körülményeink egyáltalán nem voltak jónak mondhatók, míg ezek a teremtmények állandó társaságunkat képezték. Éber készenlétben vártuk a biztos érkezését. Elég hosszasan kellett rá várakoznunk, de mint a Vénember mondta, mindennek eljön a maga ideje. A biztos egy esős napon tette tiszteletét nálunk, mikor mindenfelé szűkös volt a fény, és sűrű félhomály uralkodott a ház végében, ahol a sertések tanyáztak. Bárki mondta is, hogy a biztos öreg és reszketeg, igazat szólt. Angol volt, és nem sok egészség szorult belé, a szegény párába! Sovány volt, görbedt és savanyú képű. Egy cseppet nem kedvelte a keltákat – nem is csoda! –, és soha a leghalványabb óhajt sem érzett, hogy belépjen az otthonukul szolgáló kunyhókba. Mikor eljött hozzánk, megállt a küszöbön, és rövidlátó szemmel pislogott befelé. Meghökkent, mikor észlelte a büdösséget, mely nálunk honolt, de nem rettent vissza, mivel széles körű tapasztalatokkal rendelkezett az igaz kelták lakásviszonyait illetően: Az Ősz-Vénember tiszteletteljesen és udvariasan 33 _

álldogált az ajtó közelében, az úriember előtt, én mellette, anyám pedig a ház végében cirógatta és becézte a malacokat. Alkalomadtán egy-egy kismalac kiugrott a padló közepére, majd késedelem nélkül visszatért a félhomályba. A gatyáját látván azt hihette volna az ember, hogy valami jól megtermett fiúgyerek, aki kúszva közlekedik a házban. Mindeközben szapora karattyolás hallatszott anyám és a malacok irányából ; nehéz volt kihámozni a kinti szél és eső zajától. Az úriember szúrós pillantással körülnézett, nem sok öröme telt a büdösségben. Végül megszólalt: – Hány? – Tiszenkedő, szőr!4 – válaszolta előzékenyen az ŐszVénember. – Tiszenkedő? A másik újabb futó pillantást vetett a ház végébe, miközben tűnődve igyekezett megfejteni a kihallatszó karattyolást. – Mint tuttya asz angolt? – Mint tuttya, szőr – mondta a Vénember. Ekkor az úriember észrevett engem az Ősz-Vénember háta mögött, és nyersen így szólt hozzám: 34 _

Mikor a biztos úr elment. művünk beteljesült. hol ér földet.– Hoty hínak? – Jams O'Donnell. hogy sem én. Néhány napra rá az Ősz-Vénember egy sárga borítékot kapott. de ez a válasz nagy gyönyörűségére szolgált. egy nagy címletű bankjegy lapult benne. és jókora adag krumplit kaptam tőle jutalmul ebédre. mivel immáron elmondhatta. ezzel küldetése beteljesült. De hajh! a látszat csalóka. Másnap. és igyekezetünket eredmény koronázta. Egy árva szó és köszönés nélkül távozott a záporeső közepette. Ez azonban már egy másik történet. úgy véltük. és megnyílt számára a menekülés útja a büdösség elől. majd egy más alkalommal elbeszélem ebben a kötetben. hogy kérdőre vonta az ifjabb nemzedéket. szőr! Nyilvánvaló volt. és nyugalomban és boldogságban telt el a nap hátralevő része. és ékes angol nyelven kapott választ . A disznókat kikergettük. Az Ősz-Vénember kellőképpen elégedett volt teljesítményünkkel. és a sertések lege kitisztult a házból. sem a hozzám hasonlók nem nyerték meg e jól öltözött idegen tetszését. s az elhajított kőről meg nem mondható. 35 _ .

március nevezetű . Tudom is én . de disznót senki sem lopott az Ősz-Vénember kivételével. lehet. és szép csendben levágta a ház végében. mikor észrevette.mikor számba vettük a disznókat vetkőztetés közben. és gyakran állította. hogy igazat szólsz. de nem hiszem. hogy bárki is elvitte volna azt a sertést vagy a nadrágot. hogy követője akadt. hogy egynek lába kélt. Ekkor aztán nem is esett több szó az elbitangolt disznóról. hanem hogy a büdösség. társalgásunk eszébe idézte. majd búcsút intett. – Lelkemre – mondta nekem –. fiú – mondta erre –. bár a házunkban mindig ott lógott egykét oldal szalonna. hogy sosem vágott le egyet sem a sajátjaiból. – Tiszteletben tartom a véleményedet. . jóember – mondtam én. kiderült. Nagy volt az Ősz-Vénember bánata. hogy jó maga gyakran lopott egy-egy disznót a szomszédjától. nem mindenki igaz és becsületes ember errefelé. Természetesen nem töltötte el örömmámor a szívét. Úgylehet. netán elkószált volna az a disznó? – Előnytelen illatú kószálás az. hogy a félelem visszatartaná őket a lopás elkövetésétől? – Nem – feleltem –. Ennek az időszaknak a vége 36 _ . hogy fogytán van már a szalonnánk. hogy disznót és öltözet ruhát egyként eloroztak tőle titkon az éjszaka leple alatt. velünk maradt egy hónapig. Éjjel és nappal folyt a tolvajlás a községben – egymást szipolyozták a szegények –. mikor észrevette. Aznap éjjel a Vénember lopott egy sertést Martin O'Bannassától. Azt a semmi kis malacot nem is bánnám. . – Tudom is én. Új hónap született. jóember – szóltam –. Való igaz. – Úgy gondolod – kérdezte –. de a nadrág jóféle anyagból készült. ha igazságod vagyon. attól tartok.

Megjelenéséből ítélve a jószág nagy utat járhatott be azon az éjszakán. és egy pipát talált az egyik zsebében. amelyet hozott. jókora adag dohánnyal. burnóttal. áldja meg az Isten! A sertés éji hazatérte a csodával volt határos. Hát nem rendkívüli időket élünk-e minden tekintetben? – Mit tudhatjuk – mondta az Ősz-Vénember válaszképpen anyámnak –. talán egy-egy bankjeggyel –. A másik zsebben egy shillinget meg egy kis üveg pálinkát. hogy valaha is visszatér-e elevenen 37 _ . ha nehézségek várnak is a keltákra. nem jön-e el hozzánk ezentúl minden héten csodálatos értékekkel a zsebében – gyöngyökkel. – Hagyd rajta a nadrágot – szólalt meg anyám. – Mit tudhatjuk. uram? A disznó szúrós pillantást vetett a Vénemberre apró két szemével. A szegény pára sosem volt valami nagy híve a társas életnek. és dühös képet vágott a beszélgetés és kavarodás alatt. hogy egy újabb sertést oroznak el tőle erőnek erejével. Mikor elfogyasztotta a krumplit. A háznép ébredése nem volt különösebben ínyére Karcsinak. de nem válaszolt. A Vénember azt hitte. Anyám készségesen felkelt. s a finom nadrág lucskos cafatokban lógott rajta. akárhol szerzi is őket Írország-szerte. Hadd hallom – mondta.felé egy éjszaka hangos horkantást hallottunk. – Lelkemre – szólt –. nem úgy erre a jószágra. majd pedig hirtelen felkelt. és a disznóra irányította tekintetét –. hogy szükséges volna egy nagy fazék krumplit készíteni a megtérőnek. nem más volt a társaságában. mikor legjobban zuhogott az eső. nyakékekkel. aki álmatlanul hánykolódott. és kivágtatott az esőbe. mikor a Vénember azon nézetének adott hangot. mint a hiányzó disznónk. Mikor visszatért. de még inkább a hír. bőrig ázva. amíg a világ világ. honnan szerezte ezeket a holmikat. és kiment. az Ősz-Vénember megszabadította nadrágjától.

aki szerte utazgatott az országban. hogy Corkadoraghában olyan emberek élnek. továbbá. a következő érdekes történetet mesélte el nekünk. Mivel pedig a népek úgy tartották. hogy nem akad többé hozzájuk fogható. ahol ezeket a jó dolgokat szerzi. Egy teljes hónap tovaszállt. és sokakat megijesztett a környéken. és egy délután. A Vénember elcsípett valami szóbeszédet Galwayben. Volt egy dublini úriember. másokat pedig megnémított . melyet visel? – Sajna. Mindezeket összegezte. mikor javában dőlt reánk az esti zápor. ha valaki történeteket vagy régi hagyományokat beszélt bele . akiknek nem terem párja sehol más vidéken. A sertés végül is megfosztatott ruhájától. Csodálatos készülék volt. s mindezt ki is tudta öklendezni. a nap munkájának végeztével. 38 _ . az úriembernek nehezére esett népmeséket gyűjtenie tőlük. hogy balszerencsét hoz. kétséges. igazat szólsz! – mondta anyám. ha az ember óhajtotta. hogy akad-e valaha is hozzá fogható. amit hallott. és akkor örökre búcsút mondhatunk a pompás öltözéknek. Az úriembernek tudomására jutott. egy-két szót Gweedore-ban. megint egy mondatfoszlányt Dunquinban. Volt egy gramofon5 nevű készüléke. és ez a készülék képes volt mindent megjegyezni.onnét. és rendkívüli érdeklődést mutatott a kelta nyelv iránt. és visszakerült a többiek közé. míg magyarázatot kaptunk ezen éjszaka bonyodalmaira.

öt mérföldes körzetben minden vénember odasereglett. Olykor-olykor gyenge suttogás hallatszott. mikor aztán személye és készüléke egyaránt megbújhatott a kunyhó végében. hogy nyelvoldozásban részesüljön eme tüzes gyógyító folyadék által . mivel nagy összegeket költött pálinkára minden este. meg kell említenünk. Nyilvánvaló volt. de nagy általánosságban nem volt _ . A szóban forgó estén az úriember Maximilian O'Penisa házában tartózkodott. Legalább száz vénember gyülekezett körülötte. hogy sok ifjú is elkísérte őket. hogy őseink és eleink néphagyományát összegyűjtse. némán és láthatatlanul üldögéltek a falak mentén. és valahányszor megneszelték. hogy Jimmy vagy Jimmy Tim Pat6 házát szerencsélteti látogatásával. Ennek híre ment szerte a vidéken. hogy vagyonos illetőről van szó. míg le nem szállt az éj. s csöndesen meghúzódott a sötétben a hallgatózógéppel egyetemben.Ezen oknál fogva nem is tett kísérletet. és mindketten megfeszített figyelemmel hallgattak. és kézről kézre adták az úriember pálinkás üvegeit. hogy megoldozza az öreg emberek nyelvét bénító félénkséget és béklyókat.

az úriember szíve nagyot dobbant örömében. Az odabent uralkodó súlyos csönd és az eső kintről beszűrődő moraja következtében az úriember kezdett némiképp elcsüggedni. hogy a jófajta kelta nehéz. Felugrott. mert szapora beszéd csörgedezett arról a helyről. aki immár ittas álomba merült azon a szent helyen. hanem abban.egyéb nesz. ki e kelta hangokat kibocsátotta. Ekképp teltmúlt az idő. mint odakint a zordon égből aláhulló zápor dübörgése. Az úriember elégedett volt az este eredményével. Vagy egy óra múlva elapadt a beszéd folyamata. az nem beszédben nyilvánult meg. az úriember rendkívül nehéznek tartotta a kelta nyelvet. hogy az öreg részegen átkozódik –. hogy a gépezet bekebelezi . hogy forgatták és ízlelgették szájukban az ital szívderítő cseppjeit. kivehetetlen. A teremtmény azonmód bele is veszett a kunyhó homályába. és egy szegény öregember jön befelé rajta. de az úriember nem fecsérelte az időt azzal. de a legeslegjobb kelta szinte kivehetetlen. hogy felfogja értelmét. és kedve egyenes arányban apadt az öt font ára eredménytelenül befektetett pálinkával. Nem gyűjtötte be ezen az estén őseink hagyatékának egyetlen gyöngyszemét sem. Igazi szapora. hogy az ajtó felpattan (sosem is volt retesszel ellátva). mintha csak a magasságosok odafenn vödörszám zúdítanák ezt az undok nedvességet a világra. Mint kiderült. és magánkívül volt az örömtől. csuromvizesen és a sárga földig lerészegedve. Hálájának jeléül egy fehér pipát. de bárhol heveredett le a padlón. és odaállította a gépet annak közelébe. Majd pedig a tűz sápadt fényénél látja. ahol 40 _ . pattogó beszéd volt – azt hihette volna az ember. Ha a pálinka megoldotta is az emberek nyelvét. a padlón kúszva a nagy részegségtől. egy adag dohányt és egy kis üveg pálinkát csúsztatott a vénember zsebébe. és meglehetősen későre járt. úgy tanulta. Egyszer csak mozgolódást észlelt az ajtónál.

és a Kontinens legtudósabb koponyáinak jelenlétében előadta mindazt. és ami még érdekesebb. mely ennyire teljes. vagy valami furcsa. melyet az úriember itt minálunk Corkadoraghában gyűjtött. Ezek után az úriember hazafelé indult az esőben a gépezettel. azt kiderítendő. Ezen tudósok kijelentették. hogy bármi szó hangzott is el azon az éjszakán. hogy részletesen elemezze a gépezet nyelvét. Berlinbe utazott. hogy az úriember nagyfokú elismerésben részesült a néphagyományért. ennyire költői és ennyire homályos lenne. és bizonyosan nem kell aggódni a kelta nyelvért. rendhagyó dialektus volt-e az az ősi beszéd. az a mi elbitangolt disznónk szájából jött. kisebb bizottságot jelöltek ki. mivel a részegség ekkorra már dagály módjára elborította mind egy szálig a jelenlevők fejét. vajon kelta vagy angol. ami egy német város Európában. amire azonban senki sem válaszolt. _ . Nem tudom. de annyi bizonyos.ledőlt. míg ehhez fogható hallatszik Írországban. van-e vajon valami értelme. melyet azon az éjszakán a hallgatózógépben elraktározott. amit a gép hallott. Elragadtatásukban pompás tudományos fokozattal ruházták fel az úriembert. Később beszélték a környéken. csöndesen búcsút mondva a társaságnak. hogy még sosem hallottak kelta töredéket.

hogy letörölje a hatalmas verítékcsöppeket.NEGYEDIK FEJEZET A keltológusok jövés-menése / a kelta főiskola / kelta fesztivál a vidékünkön / a dublini urak / derűre ború Egy délután a sáson időztem a ház végében. és a sok balszerencsén és hányattatáson elmélkedtem. – És úgy áll-e a helyzet – szóltam –. – Továbbá adjon neked az ég egészséget és hosszú életet! Éppen a kelták jelenlegi szánalmas állapotáról gondolkoztam. testét és tagjait csak úgy rázta a hideg. jóember! – szólítottam meg nyájasan. lankadtan és erőtlenül nyugodott a fogai közt. a nyelve szárazon. Olybá tűnik. hogy elhagyott erőd. – Üdvöz légy. Ekkor nekilátott. és újabb romlás 42 _ . hogy táncra perdültek tőle a falak. mindenesetre olyan rémisztő puffanással ért földet mellettem a padlón. Nem emlékszem. hogy új viszontagságok és új csapások várnak a keltákra. mely a kelták osztályrészéül jutott (és melytől soha meg nem szabadulhatnak). te magad rosszabb állapotban vagy. – Gondterhelt vagy? – Az. melyek kiütköztek az arcán. hogy nincsenek mindannyian egyforma helyzetben . vajon leült-e vagy elesett. mikor az Ősz-Vénember belépett az ajtón. úgy veszem észre. Maga volt a megtestesült ijedtség. – El – mondta ő. továbbá arról. mint bármely kelta a keltaság fennállása óta.

Tanúja voltam. ha röviden beszámolnál erről a másik jelről. – Csodálatos dolgokat beszélsz. . ami halálos rémülettel töltött el . majd mikor szótlansága megtört. hogy az eljövendő éjszakán bárkit is bőrig áztatna az eső. – Édes gyermekem – szólalt meg –. illemtudó kelta lévén. és a szemembe szúrt. egy rigó bömbölt. mert a világ vége érkezik el még ezen éjszaka beállta előtt. kötve hiszem. hogy az egész hely az úriember rendelkezésére álljon. de ajka cserepes volt. mely arra engedett következtetni. Ma láttam az első napsugarat. Intő jelek sokasága figyelmeztet erre az égboltozaton. nem beszéd hagyta el az ajkait. és egy idegen. és csak tűzött rám lefelé a mennyboltról. Hallottam egy varjút. mely valaha Corkadoraghát érte: földöntúli ragyogás volt. . – Ventryből tartottam éppen hazafelé. mint a tűz. De hajh! ki tudná megmagyarázni e világ csodáit! Mikor odaért hoz43 _ . és visszafordult a túlsó végéről. hogy az örökkévalóságon elmélkedik. mely disznó hangján károgott. és szomorú. előkelő.rendeltetett ama zöldellő kis országra. Nem válaszolt nekem. mindezek a rémisztő jelek nem sok jót ígérnek. hanem rekedt suttogás: egyenesen a fülembe súgta. egyenest bele az árokba. és ne rondítsam ott neki az utat. kedves barátom – szóltam tiszta szívemből –. akár a tű. jól öltözött urat pillantottam meg. Azt kell hogy mondjam. hallottam még valamit. melyet mindketten szülőhazánknak vallunk? Az Ősz-Vénember keserveset sóhajtott. és nem volna rossz. amint szembejön velem az úton. zárkózott kifejezés jelent meg az arcán. A Vénember hallgatott egy darabig. De bármilyen szörnyű is mindez. százszorta gyilkosabb. Én. hogy a szél keresztülfújt a füves mezőn. a hangja pedig gyenge és erőtlen. egy bika pedig csiripelt.

Sokáig kószáltak kis fekete note44 _ .zám. nehézkes és érthetetlen keltasággal szólongatták szegény keltákat. aki keltául szólította meg. . A borzadálytól egy kis időre megnémultam. ha nem. némán. . és reszkető kézzel megérintett. . Vannak dolgok. és feltartották őket útjukban. – Ha igazat szólsz – mondtam –. És még valami: ahogy teltek-múltak a napok. gyanakvás ébredt bennem. vagy hagymázas részegségében félrebeszél . hogy visszanyerje a beszéd képességét – de . . Ezek az urak folyékonyan beszéltek angolul születésüktől fogva. . Imigyen történt. . de sosem gyakorolták e nemes nyelvezetet kelták jelenlétében. hogy netán a kelták felcsipegetnek egy-egy szót belőle az élet megpróbáltatásai elleni védekezésül. Titokzatos és elképesztő azonban. ahogy az ember minden veszedelemtől megmenekszik. Azt hittem. Az este akadálytalanul és egyszersmind időben megérkezett. hogy a Vénember képzeleg. de egyszersmind abbéli végső erőfeszítésben. – mondta a Vénember. megállt. és megszólított! Elképedésemben és szörnyülködésemben mind az összes levegőt kifújtam a tüdőmből. Ez idő tájt gyakorta fordultak elő úriemberek az utakon. nem érjük meg a holnapi napot. hogy a manapság keltológusoknak nevezett csoport először tette be a lábát Corkadoraghába. mintha csak attól tartanának. és mi épségben maradtunk. nyilvánvalóvá vált. melyek túlmennek a hihetőség határán. és kétségkívül még ma bekövetkezik a világ vége. kedvesen rám nézett. hogy a Vénember igazat beszélt az úriemberről. másikuk meg öreg. amint ott állok nagy alázatosan az árok mélyének szennyében és mocskában. ez még semmi! Kelta szavakkal szólt hozzám! Mikor mindezt végighallgattam. – De . némelyikük fiatal. ha hiszed.

akik hívek maradtak hozzánk. kedves és fura teremtmények voltak. Persze minden este jócskán elvittek magukkal a mi jófajta kelta nyelvünkből. hogy valaha is akad hozzájuk fogható! Amikor már vagy tíz éve jártak hozzánk. úgy ilyenformán. mindig is úgy tartották. nem értettük. Nem tellett bele sok idő. hogy annyi pénzt hagytak nálunk az elmúlt tíz évben. és naponta látogatnak ki Corkadoraghába. hogy elűzték az éhínséget a vidékről. és viszonzásul alig néhány garast hagytak a szegényeknek. hogy nem zsaruk ám. és ebből az okból kifolyólag hanyatlásnak indult kelta beszédünk? – Nem hiszem. csök-bök kelta nyelv iránt. egyre sokasodott a fajtájuk. az Isten áldása legyen rajtuk! nem hiszem. észrevettük. egyik a másik után. hanem úri népek. pénz és vigalom kísérte őket. amerre csak jártak . és mivel nálunk igazán elsőrangú volt a szegénység és nyomor. akik ezer éve rájuk várva tartották elevenen a kelta nyelvet. hanem az első keltológus megjelenését az utakon. akik őseink és eleink kelta nyelvét kísérlik megtanulni. – Mi okból-végből hagynak el bennünket a nyelvtanulók? – kérdezte. Idővel aztán a tavasz hírnökének nem az első fecskét tekintették. hogy a kelta nyelvhelyesség (akárcsak a lélek nemessége) egyenes arányban növekszik a világi javakban való szűkölködéssel. Ahogy múltak az évek. miért érdeklődnek e tudósok az afféle félresikerült. Az emberek nem tudták ezt mire vélni . és azok. Boldogság. csak úgy hemzsegtek mindenfelé. – Úgy áll-e a dolog. mely más vidékeken hallható. hogy fogyatkozik a számuk körünkben.szekkel szerte a vidéken. aki az útjába akadt. míg az emberek rájöttek. Galwayben és Rannafastban szállnak meg. Az Ősz-Vénember meghányta-vetette a dolgot egy nemes keltológussal. hogy Peter páter1 bármelyik művében 45 _ .

5. hogy minden kielégítő lenne. mi a bökkenője. és annak múltával mindent tisztán és világosan látott elméjében . egy hétig fontolgatta magában a kérdést. 2. de csak keveset tudhatott keltául –. azzal odébbállt. – “Ajtóstól rontott ki a házból” – mondják ezt errefelé? – kérdezte a keltológus. ha nálunk is volna egy főiskola. hogy nem lelhetnek menedéket az emberek otthonában a bűz és a sertések szaga miatt. válaszolatlanul hagyva a keltológus elméjében megfogant kérdést. Valaki elmagyarázta neki – senki sem tudja. kicsoda. Mindezek ellenére sikerült rábukkannia a dolgok nyitjára. A vidék bűze túlságosan bűzös. egy nagy kelta fesztivált kellene tartanunk Corkadoraghában. A hét végére odáig jutott. Az Ősz-Vénember nem válaszolt e kijelentésre. hogy össze46 _ . Kiderült. de feltehetőleg rövid eszmefuttatást folytatott csöndesen. 3. A vidék hagyománya túlságosan hagyományos. – Ne fárassza magát.is szerepelne a hanyatlás szó – jegyezte meg a keltológus udvariasan. hogy: 1. Egy újabb hétig elmélyülten latolgatta ezt. A vidék szegénysége túlságosan szegényes. 4. hátulütője és visszássága Corkadoraghának mint a kultúrkincs központjának. Belátta. hogy a tudást szomjúhozók halálos veszedelemnek vannak kitéve az ég folytonos háborgása és okádása által . csak úgy magában. fiam! – mondta a Vénember. A vidék keltasága túlságosan kelta. mint a Lápvidéken és Connemarában. A vidék vihara túlságosan viharos. Mikor az Ősz-Vénember megállapította a dolgok ilyetén állását.

Bizony! sosem fogjuk feledni a corkadoraghai fesztivált és a vigasságot. Szálljon rá áldás és békesség a mennyek emelvényén mindörökké. még hajnal előtt megjárta Great Blasketet ugyanez ügyben. amelyen az emelvény állt. és kétnapi bér ütötte a markát a kis földdarabért. melyért életét áldozta a kelta nyelv szent ügyének érdekében. Ha garasok potyognak. melyben részünk volt. és közben fontos leveleket menesztett Dublinba. nem eshetsz az irigység bűnébe. melyekhez a postáskisasszony szolgált írnokul. s növekedésem sebes üteme elgyengített. mikor megvásárolták tőle! Magát a fesztivált is az ő rétjén tartották. szokta volt mondogatni. aki az Ősz-Vénembernél buzgóbban szolgálta volna a kelták ügyét azon az éjszakán .gyűjtsük a pénzt a főiskolára. Azt hiszem. Ez idő tájt körülbelül tizenöt éves lehettem. ha minden pénz a te zsebedet húzza. ezek után nem csoda. eltemették. gondoskodj róla. E derék emberek egyike sem nyerte vissza egészségét soha többé ezen éjszaka zápora és zivatara után. Még azon az estén tiszteletét tette némely tekintélyes embereknél Letterkennyben. Az előtte való éjszaka nagy csapat ember munkálkodott serényen az eső közepette. csorba fogú ifjú. míg a Vénember a küszöbön állt. hogy előkészítse a fesztivál szervezését és részleteit . kedélytelen. soha azelőtt nem láttam annyi idegent és úriembert egy helyen 47 _ . mielőtt szétszedték volna az emelvényt. az esőtől védve. és utasításokkal és jó tanácsokkal irányította a munkát. és megrongálta egészségem. s eme földdarabnak rendkívüli mértékben felszökött az ára. hogy a főiskolát végül is a Vénember földjén építették meg. hogy a te zsebedbe potyogjanak . egyiküket pedig. Ámen. ki nem élte túl. hogy emelvényt állítsanak házunk oromfala mellett. beteges. Kétségkívül nem volt még egy ember Írországban.

és ha ez így igaz. szelet és vihart. előkelő és finom női ruhába bújtak. mióta kikoptunk az igazi keltaságból – egyiküknek sem volt neve és keresztneve. tücsköt és bogarat idéztek. ő A Kelta Százszorszép címet vette magára. tohonya ember. Volt egy tömzsi. melyet mi nélkülöztünk.összegyűlni Írországban. Még egy megkülönböztető jegyük volt. . hogy egyetlenegy igazi kelta sincs közöttünk Corkadoraghában. mások oly nemes. kevéssé bírják a keltát . bizony sajátos változást okoz az ember külső megjelenésében. A Komor Bikának nevezte magát. kövér. mind tekintélyes. melyek hangzásukban eget és földet. szégyelltem magam. az arca olyan petyhüdt és szürke. A fentieken kívül a következő urak voltak még jelen emlékeim szerint: Connachti Macska A Barna Tyúkocska A Bátor Ló A Tarkabarka Szarka A Vágtató Lovag Havasi Gyopár Goll Mac Morna Popeye. jól szabott öltözékben . hanem tiszteletbeli címekkel ruházták fel magukat. dísztelen ruhát viselt – ezek. Egy másik szerencsétlen. kinek termete és erőnléte az egeret idézte. ha néhány kelta szó fészkel koponyájában! A jelenlevők egy része egyszerű. hogy ezek kelta viseletbe vannak öltözve. gondoltam. hogy nyilvánvalóan folyékonyan beszélték. Csőstül jöttek a népek Dublinból és Galway városából. mint aki nem tud választani két végzetes betegség halálneme között . egyikük-másikuk nadrág helyett női alsószoknyában. a Tengerész Az Alázatos Püspök 48 . Mondhatom. halat és vadat. Úgy mondták.

a Tengerész A Fehér Tojás Nyolc Férfi Tim. a Kovács A Kiskakas Gyémánt Félkrajcárja A Kis Árpakéve A Részeshatározó Eset Ezüst E Szeplős Atyafi A Fejfájás A Pajkos Gyermek A Torkos Nyuszi A Kürtőkalap Szurdok John Őszinte Híve Az Édes Kis Csók 49 _ . Drumroosk2 Az Evező A Másik Bogár A Mezei Pacsirta A Vörösbegy A Felhívás a Táncra A Csámpás Ulsteri A Sovány Róka A Tenger-Macska Az Ágas-Bogas Fa A Nyugati Szél A Mértéktartó Munsteri William.A Kedves Kisrigó Mary Rokkája A Tőzegtégla Baboro Barátom.

sok szegény megrémült tőle . Mikor végeztek. és még hajnalhasadás előtt krumplit vettünk magunkhoz. ital gyanánt esővízzel öblítették le. hüvelykujját mellénye karnyílásába akasztotta. hogy semmiféle veszedelmet nem rejtegetnek ezek az újmódi masinák. Az Ősz-Vénember üdvözölte a nagybecsű dublini keltákat. Már magasan állt a nap. és megkínálta őket egy ital íróval tisztelete jeléül s egyszersmind tápláló folyadékként a fárasztó út után. – Mámoros öröm tölti el kelta szívemet. az éjszakai zápor szünet és megállás nélküli folytatásaképpen. a Nyugati Szelet Titkárnak és az Ősz-Vénembert Pénztárnoknak. Az éjszaka folyamán a kelta szegények Corkadoraghába gyülekeztek Keltaföld minden zugából. mikor látták. és a sziklák közé rejtőztek. mikor felkeltünk. de ismét előmerészkedtek. Mikor az első gépkocsi felbukkant. és az alább következő ízig-vérig kelta szónoklatot eresztette meg: – Kelták! – szólt. éles sikolyokkal menekültek előle. hogy a Kelta Százszorszépet választották a Fesztivál Elnökének. és tisztségviselőket válasszanak. Mindannyian kakasszóra ébredtünk. Az Elnök egy sárga órát tett maga elé az asztalra. rongyos és éhenkórász egy társaság tárult a szemünk elé. és lelkemre. és mohón bekebelezték a fesztivál színterén . Ennek utána visszavonultak. a Sóvár Macskát Alelnöknek. a Részeshatározó Esetet Ülnöknek. és keltául szólhatok hozzátok 50 _ . mert a rögös út feltartóztatta gépkocsijaikat. hogy ma itt lehetek. és ezzel Corkadoragha Nagy Ünnepe kezdetét vette. hogy megbeszéljék a fesztivál részleteit. mikor az úri népek megérkeztek. az egybegyűltek tudomására hozták. Újabb rövidke értekezés és társalgás után az Elnök és a többi nagykutya felmászott az emelvényre a néptömeg színe előtt. Krumplit és répát hoztak zsebükben.A fesztivál napja hideg és viharos reggelre virradt.

kelta vagyok. az effajta viselkedés nem válik javára a keltaságnak. annyit sem hallattak. Ezennel annak kelta rendje és módja szerint a fesztivált megnyitom! Éljenek a kelták! Éljen sokáig a kelta nyelv! Mikor e nemes kelta leült kelta ülepére. nem igaz kelta a szíve mélyén . mint az igazán igazi kelta kelták. A bennszülött kelták közül sokan elgyengültek álló helyzetükben. Ha igaz kelták vagyunk. de egy zokszó nem sok. akik igaz kelta keltául társalognak az igazi kelta nyelvről. Ti ugyancsak mind igaz kelták vagytok. még remekebb szózatot intézett a tömeghez: – Kelták! – szólt. és minden mondat. és meggyalázza a keltákat. vállas. Kelta vagyok fejem búbjától a kisujjam körméig – kelta elölről és hátulról. ha nem-kelta dolgokról beszélnénk rajta? Az. Jómagam – akárcsak ti – születésem napjától soha egyetlen szót sem ejtettem ki. mivel lábuk elerőtlenedett a hiányos táplálkozásból kifolyólag. a keltaságról szólt. az már csak mindörökké kelta marad. ha lehet. Hadd szögezzem le. hosszú életet. nagy zűrzavar és tapsorkán támadt szerte a gyülekezetben. Aztán a Sóvár Macska lépett előre. Mi végre adatott volna nekünk a kelta nyelv. folytonosan a kelta megújulás és a keltaság kérdését kell elemeznünk. Mindanynyian kelta ősöktől származó kelta anyanyelvű kelták vagyunk. mert az ilyen ember csak gúnyt űz a kelta nyelvből. Maga is újabb. Aki kelta. ki bírja a keltát. mely ne lett volna kelta. – Szívvel-lélekkel üdvözöllek benneteket ezen a mai ünnepen. kinek arca sötétkékbe játszott buja arcszőrzetének gyakori borotválásától. kívülről és belülről. egy termetes. és jó egészséget. Nincs gyönyörűségesebb és keltább ezen a földön. de vonakodik a nyelv kérdését elemezni. sikert és boldogságot kívánok mindannyiotoknak kivétel 51 _ . mi ajkaimat elhagyta. magabiztos férfi.eme kelta fesztiválon a Keltaföld szívében.

amíg csak a világ világ. Gyakran eszembe jut. hogy kelták volnának a szívük mélyén. aki komolyan veszi a keltát. Kötve hiszem. Nincs szabadság egység nélkül! Éljen soká a kelta nyelv! – Nincs szabadság királyság nélkül!3 – sugta az Ősz-Vénember a fülembe. Ugyancsak kötve hiszem. hogy a kormány komolyan venné a keltát. Az ipari és kereskedelmi osztályok sem támogatják a keltát. Mindannyiunknak teljes erőnkből támogatnunk kell a keltát. és ameddig kelták élnek Írországban. Kelta a mi anyanyelvünk. és gyalázzák a keltákat.nélkül. hogy az egyetem komolyan venné a keltát. Kötve hiszem. – Ha jól látom – szóltam –. ez a kelta úriember ugyebár halálosan komolyan veszi a keltát? _ . Mindig nagy tisztelettel viseltetett Anglia Királya iránt. Gúnyt űznek a keltákból. s ennélfogva komolyan kell vennünk a keltát. vajon van-e valaki egyáltalán.

elvesztette a versenyt.– Szemlátomást csordultig van a koponyája –. Az egyik férfiból előtörő zagyva hangok hirtelen elapadtak. Úgy három óra hoszszat kellemdús volt a beszéd és kivehetők a szavak. a harmadikat agyláztól sújtva szállították haza. anélkül hogy szünetet tartottak volna a beszédben. Délutánra a kellem és értelem szinte teljesen kihunyt. de nyolc újabb szónoklat következett. bővérű és erőteljes keltát. és nem hallatszott egyéb. mely aláhömpölygött ránk a falról. mint értelmetlen karattyolás és durva. 53 _ . ki a versengésbe benevezett. Ekképpen tehát már csak ketten motyogtak a falon elhaló hangon. soha többé nem beszélt attól az éjszakától fogva. Kora reggel teljes erőből nekiláttak keltául társalogni. Az öt pályázó. amit a fejében hordott. Sok derék kelta összerogyott az éhségtől és a szellemi megerőltetéstől. és kizárólag a keltaságról társalogtak. Bizony! az ékesszólás nagy napja virradt Corkadoraghára! Mikor az utolsó szó is elhangzott az emelvényről a keltaság tárgyában. és a másik újabb ékes szónoklat kíséretében megkapta az Elnöktől az ezüstérmet. mint az a folyam. Az éjfél is beköszöntött. Az Elnök egy ezüstérmet ígért kitüntetés gyanánt annak. s egyikük tősgyökeres keltához méltón szenvedett ki a gyülekezet kellős közepén. megkezdődött az ünnepi vigalom és tumultus. egymás mellett ült egy fal tetején. és minden bizonnyal nem is fog soha többé. Nem egy. Sosem hallottam még olyan gyors. miközben könyörtelenül záporozott rájuk az éji zivatar. vélte az Ősz-Vénember. mely át is segítette a másvilágra még hajnal előtt. tagolatlan morgás. a másik álomba merült (de nem hallgatásba!). Napszálltakor egyikük a földre zuhant. mielőtt a verseny véget ért. ki a legkomolyabban veszi a keltát. Az egész keltaságot. Ami az előbbit illeti. mondta az Ősz-Vénember.

mivel nem vettük volna magunkra a szégyent. és lelkemre. mely minél hosszabb. a fesztivál eseményei kitartóan és állhatatosan követték egymást. amerre csak a szem ellátott. az meg felgyújtotta a házát. szökelltek és tekergőztek kétségbeesetten. és istenigazából akkor kelta. s a látvány leginkább egy viharos délutáni tengerre emlékeztetett. és sem őt. pontosan egy évvel az ünnep után. mely ezen a napon Corkadoraghában előttünk állt. áldás és békesség kísérje az öt férfiút. aki megnyerte az érmet. mikor a köves tánctéren összeestek. hogy nem támogatjuk minden erőnkből a keltaság ügyét. férfiak és nők. A dublini úriemberek kijelentették. Nyugatra és keletre. ki az éremért vetélkedett azon a napon! További nyolcan hunytak el ugyane napon a mértéktelen táncolásból és a táplálék hiányából kifolyólag. A vigadozás okozta kimerültség és a mindennapjainkat kísérő hamisítatlan kelta éhezés közös folyományaképpen már minden segítség hiábavaló volt. hogy eltörpül a feladat mellett. nem sokáig vesztegeltek a fent említett térségen. mikor pedig maga is benne volt. Írországban vagy a magasságos égben. annál keltább. annyi bizonyos. ha istenigazából hosszú. Bármekkora időtartam szükségeltessék is a leghosszabb Hosszú Tánchoz. hogy semelyik kelta tánc nem ér fel keltaságban a Hosszú Tánccal. a táncosok kitáncolták a lelküket a cipőjük talpán keresztül. A tánc egyre csak tartott. mert minden teketória nélkül elköltöztek a másvilágra. míg az Elnök tekintete rajtunk nyugodott. Bárhol lakozzanak is ma. Az alkony beálltakor. ifjak és vének táncoltak.mind elmondta ezen az éjszakán! Ami pedig azt a kópét illeti. miután az emberek áttáncolták 54 _ . sem a házát nem látták többé. Bár a halál sok derék férfiút ragadott el körünkből. és nyolcan haltak meg az ünnep során.

fennhéjázó és zabolátlan lett volna. a szavak könnyen tévútra vezethetik az embert. Többen a nyomába szegődtek. melyet a zsebében hordott. de ő dühödten megfenyegette őket. hogy kivan a létszám. míg csak egy nagy kő szörnyű csapást nem mért a tarkójára. Még volt benne egy jókora kortyra való. A szünet után bejelentették. és a csizmája orrával támadt mindenkire. Hiába. Az Elnök kegyesen ötperces szünetet engedélyezett. hogy a Nyolc Férfi nevezetű úriember hatalmasat kortyol egy palackból. amit a Nyolc Férfi elhajított. míg meg nem kaparintottam a varázslatos palackot. azt kiáltozva. meglepő változáson ment keresztül _ . sem pedig olyan békéset és csendeset. mint ő. és miután leküldtem az gigámon. aki ilyen harcias. különös dolog történt. Amikor a Nyolcas Körtáncot bejelentették. hogy a Nyolcas Körtánc következik. és egy darab bőr nem maradt a talpukon. és mindenki hálatelt szívvel rogyott le a nyirkos földre.az egész napot. és arra lettem figyelmes. Ami engem illet. elhajította a palackot. aki a közelébe merészkedett. miután az Ősz-Vénember a követ elhajította. és nem csillapodott. Sose láttam még embert. és egy szál magában kivonult a tánctérre. Kisvártatva valósággal őrjöngeni kezdett. hogy együtt járják vele. mielőtt a csapás érte. nem nyughattam.

semmi kétség. és végezetül egyetlen nagy barna balsors kerített hatalmába mindent. és mondhatom. és kisvártatva sűrűn záporozott a balsors az első balvégzetre és reám. míg megérett bennem a bizonyosság. hogy torkomat a napnak eme nemes esszenciájával megöntözzem. aztán újabb balsors az előbbi balsorsra. Balsors szakadt balvégzetemre. Aztán meg balvégzet zápora hullott a balsorsra. A színtiszta igazat megvallva. állapotom nem volt valami rózsás. míg teljesen kilábaltam a nyavalyából. és teli tüdőből elénekeltem egy kelta dalt. mit cselekszem. és fürkész ujjaimat végigfuttattam az úriember testén. a vidék sokkalta szemrevalóbb lett. pusztító balsors a balvégzetre. Kisvártatva újabb palackocskára bukkantam a tüzes nedűből. se nem hallottam.4 Hosszú ideig nem éreztem semmit . és jó két hét.a külvilág. Érzékeim cserbenhagytak. és még az eső is szívet-lelket melengetővé vált. az üres palack csengésével kísérve a dallamot a köveken.” Azzal átugrottam a kerítést. aki elnyúlva feküdt a pocsétában. kit látok. Beletelt egy hét. Mikor végére értem a dalnak. kioltotta a fényt. amelyet a kő ütött rajta. hogy a közeli vég ólálkodik körülötte. úgysem vihet magával több itókát a túlvilágra. semmit sem láttam. és megállította az élet folyását. ha nem a Nyolc Férfit. uramfia. késedelem és halogatás nélkül egy félreeső helyre vonultam. “Ha távozni készül körünkből – okoskodtam magamban –. Fél év is tovaszállt. hogy mégis pislákol bennem valami kis élet. nyilvánvalóan már csak pislákolt. és hátranéztem. A levegő balzsamos. Ha volt is még benne élet. és bőségesen csörgedezett a vér a lyukból. sőt arról sem volt tudomásom. A föld tudtomon kívül járta örök útját az ég boltozatján keresztül. Letelepedtem a kerítésre. mígnem azt éreztem. Persze ez idő tájt teljesen járatlan voltam a piálásban. hogy életben vagyok. mely 56 _ . és arra a megfontolásra jutottam.

amiket láttam. még valami rögzíti sziklaszilárdan a fesztivál napját emlékezetemben: ezen a napon az ŐszVénember egy sárga zsebóra birtokosa lett! _ . Bizony! sosem fogom feledni a kelta fesztivált itt minálunk Corkadoraghában. minden bizonnyal nem volna ma élő lélek Corkadoraghában. Eltekintve a kórságtól. Isten legyen hozzánk irgalmas! nem kísértem figyelemmel az ünnep második napját. Sokan meghaltak a fesztivál során.azon éjszaka következtében rám szakadt. meg az elképesztő és furcsa dolgoktól. kikhez fogható nem akad többé. mely a palackból kifolyólag jött rám. és tartott volna csak egy héttel tovább.

az Ősz-Vénember kijelentette. s egyike voltam Írország leglustább és legtohonyább lakóinak. ha az emberek egymás árnyékában1 élnek. akár a dalos kis madárkákat. amikor csupán az árnyékuk maradt belőlük. hogy a vadászat különösképpen fáradságos foglalatosság: folytonos helyváltoztatás a hegyvidék belsejében.ÖTÖDIK FEJEZET Vadászat a Lápvidéken / a tájék szépsége és csodái / Ferdinand O'Roonassa. Azon a nézeten voltam. Ekkortájt majd huszadik évemet tapostam. Szó. – Nem jó az. hogy bárki árnyéka hathatós védelmet nyújtott volna az éhség ellen. hogy itt az ideje vadászatra indulnunk. hogy útjára bocsátanánk a híg levegőégbe. s az éhínség réme lebegett a fejünk felett. amióta csak megszülettem. lapítás a nyir_ . ami szó. a regös / éji vándorlásom / nyomomban a gonosz / menekvésem a veszedelemtől Hol volt. ha és amennyiben lelkünket porhüvelyünkben kívánjuk marasztalni ahelyett. Nem volt szerencsém megtapasztalni semmiféle munkát. Sosem dolgoztam a mezőn. Sosem hallottam. hol nem volt krumpli a házunk táján. és amikor megfogyatkozott. s nem is éreztem vágyat rá. folytonos éberség. nem sok örömem telt e beszélgetésben.

apró gyermek – felelte –. Mélabúm csaknem tovaszállt. amit hallottam. egy szál maga alapította meg az Agrárszövetséget. hogy a fent említett úriember a Lápvidéken nevelkedett. 59 _ . káromkodásról. Ne született volna akkor. vadászatról. és sokat használt Írországnak. Nem volt hozzá fogható a környéken. csavargásról. gáncsvetésről. hogy a Lápvidékkel jobban jár az ember. verekedésről. uram? – kérdeztem. zsebelésről. ivásról. ha ugrásról. egy szál maga gyilkolta meg Lord Leitrimet Cratlough közelében 1875-ben. folytonos rejtőzködés. ha soha életemben nem kell vadásznom. Az Ősz-Vénember elbeszéléséből azt lehetett volna hinni. mi lett volna inkább kedvemre való. egy út a mennyországba vagy a Lápvidékre. – Merre esik Írországban a legjobb vadászat. fiatalkorában ő volt a Lápvidék dísze-virága. Egy szál maga ölte meg a Gweedore-i Martynt 1889ben. nem tudom. és ne élt volna olyan életet. hazárdjátékról. de annyit hallottam felőle a Vénembertől. hogy a Lápvidék felé vesszük utunkat. tolvajlásról.kos fűben. mikor meghallottam. Sosem jártam azon a tájon. folytonos megpróbáltatás: bizony. táncolásról. Abból ítélve. nem méltatlankodtam volna. a Fenian Szövetséget és a Kelta Ligát. Aligha kell hangsúlyoznom. amilyet – aligha volna ma miről társalognunk ebben az országban. egy szál maga véste rá először keltául a nevét a szekerére. nagyzolásról vagy botvívásról volt szó. hogy már régóta vágyakoztam látni . mikor is a fenti illető a derryi börtönbe próbálta bezsuppolni MacFadden atyát . udvarlásról. és ítéltetett el ezen történelmi alkalomból. – Ó. és minden a legjobb arrafelé. amikor. a donegali Lápvidéken esik a legjobb vadászat. lókötésről. Bizony! tevékeny és változatos életet élt. ha választhattam volna. halászásról.

és nem tudok keltául. elszavalta a Győzelmek Dalát. induljunk hát. uram? – kérdezte az Ősz-Vénember. és szívélyesen üdvözöltük. és egyelőre felhagyok az okvetetlenkedéssel. és nem vadak! – szólott. minthogy Skóciában dorbézoltam. ha keletre tart az ember az úton. hogy a mérvadó könyvek minden előírásának megfelelő ulsteri. és aki gyűrűt és néhány szót váltott egy glendowni fehérszeméllyel. mintha ott láttalak volna a fesztiváltér kapujában gyülekező tömeg közt. uram – szóltam én –.– Nyulakat fogunk felhajtani? – kérdeztem a lehető legudvariasabban. A szurdok sarkában lakott jobb felől. – Jól megy sorod? – kérdezte a Vénember. – Nem vótam én abba a tömegbe. Ezenkívül olyan ember benyomását keltette. – Nem! – mondotta. Tősgyökeres volt és rebellis. ami a kapuba gyűlött. mivel nem vagy túlzottan beszédes kedvedben. Útközben szembetalálkoztunk egy Jams O'Donnell nevezetű emberrel. három szerencselépést tett velünk. Magára hagytuk a sásalmon szendergő anyámat. aki pintes butykost is hord a zsebében.2 – Jártál-e a corkadoraghai fesztiválon. csak ulsteri keltául. Nyilvánvaló volt. – Ha így áll a helyzet. – Csak úgy lassacskán – felelte Jams –. Ő megállt előttünk. vagy ha úgy tetszik: – Nem a'! – Rákokat vagy homárokat? – Neem! – Vaddisznókat? – Nem disznók azok. és utánunk hajította. kapitány! – felelte erre. – Nem a – felelte ő –. – Ha nem csalódom – szóltam –. és útnak indultunk a Lápvidék irányába. elővett egy szénfogót a zsebéből. 60 _ .

Ha bárki kételkedne szavaim hitelességében. mások meg Skóciában dorbézolnak. mely nap néven ismert. és szemmel tartottak bennünket. ahol is kártyázik és biliárdozik. és mesélni kezd a rossz időkről . valamint az odavalósiak sanyarú életéről . aki a kemencesutban vesztegel. megvitattuk az időszerű kérdéseket. melyet nem önt el az esőnek árja. akit Nualának. 2. legalább egy férfi. A messzeségben kék hegyek ormai magasodtak keletre és nyugatra. Mabelnek vagy Rosie-nak hínak. Fent a magas égen sárga lámpás függött. dohányzik és kocsmázik . megbújt az árok mélyén. miért. egy szemrevaló leányzó. patáját a hamuba fúrja. 3. Balzsamos lanyha szellő járt a nyomunkban. könnyítve léptünkön. és aki az esti látogatók érkeztekor felkel. és elbeszélgettünk az élet megpróbáltatásairól. de már csak így volt ez. aki életének nagy részét Skóciában dorbézolva tölti. mind mezítlábasak és nincstelenek. akit “Zsugásnak” hívnak. első ízben láttam olyan vidéket. Huzamosabb ideig könnyedén és előzékenyen társalogtunk. torkát megköszörüli. és akiért minden éjszaka leple alatt férfiak jönnek pintes butykosokkal. Babbynak. Fürge patakocska kísérte az országutat . az ég boltozatjának tarkabarka színei gyönyörködtették a szemet. még ha ínséges is. egy léha illető.– Olvastad-e a Séadná-t?3 – kérdezte jó szívvel a Vénember. Végül elértünk a Lápvidékre. de lágyan csörgedező hangjá61 _ . Amerre csak nézett az ember. Minden kunyhóban lakik: 1. Ki tudja. Mióta megszülettem. és meleget és fényt bocsátott reánk. Sok mindent megtudtam kettejüktől a Lápvidékről. egy elnyűtt öregember. Néhányuk folytonosan küszködik. hogy majdan egyikük oltárhoz vezesse. olvassa csak el az idevágó könyveket. Boldog egy vidék az. s addigra bizony nagy darabot bejártunk a föld kerekéből.

– Ez a ház mindig is jó vadászterület volt – mondta. vagy akár hogy a Vénember nyomon lenne. Kinyitotta a markát. Egy szemvillanásnyi idő nem sok. a Vénember bement. mint a másik. melyet egy csészében talált a kredencen . Egyszerre csak átugrott egy kerítésen. mielőtt jómagam észrevettem volna. majd sietve továbbtuszkolt. majd amikor éppen követni akartam az ablakon keresztül. – Ha így áll a helyzet. akkor tűnés! Egy másik palatetős házhoz érve. egy másik házban egy ezüstkanalat zsákmányolt . Elégedetten valamelyik belső zsebébe süllyesztette e tárgyakat. annyi sem telt bele. ha nem. hogy bőségesen pótolta aznapi vándorlásunk és fáradozásaink során elveszített erőnket. a Vénember kinyitott egy ablakot. és eltűnt az épület belsejében. Ami pedig a vadászatot illeti. az Ősz-Vénember hozzá is látott. melyet űzünk? – Ha így áll a helyzet – szólt a vén ravaszdi –. és nemigen távoztam még belőle üres kézzel. Előttünk egy kis réten szilárd kőház állt. Egyik porcikája éppolyan gyönyörűséges volt. akárhogy néztem is. – Ez a tanító. egy takaros női nyakék meg egy apró aranygyűrű volt benne. Nem találtam kivetnivalót a Lápvidékben.val tudtunkra adta jelenlétét. uram – mondottam ki nyíltan –. hogy a környező táj külleme zsákmányt ígér. Egy darabig álldogáltam az élet furcsaságain elmélkedve. s nem rendkívül szokatlan módja-e a vadászatnak. és ha hiszik. megint egy másikból oly mennyiségű élelmiszert szerzett. Mindkét oldalon sziklákkal tarkított feketésbarna zsombék terült el. öt shilling ezüstpénz. O'Beenassa háza – mondta –. Én utána. hát nem különös világban élünk-e. éppoly sietve újra előbukkant. és kis idő múltán egy maroknyi vörös pénzzel tért vissza. 62 _ .

és mindenki elvan hazulról. miután házról házra vadásztunk és tolvajkodtunk. mióta világ a világ. A hegy 63 _ . végezetül kiértünk egy magas hegytetőre. s a nagy tarajos hullámok. a nép odagyűlik a fövenyre. – Bámulatos időket élünk manapság – szólottam. és az irodalmi végzet szerint ilyentájt vihar dúl a tengeren. a halászok ádáz harcukat vívják a bősz elemekkel. Estére jár az idő.– Úgy áll-e a helyzet – hozakodtam végül elő a kérdéssel –. apró gyermek – mondta a Vénember –. S való igaz. – Annyi bizonyos. hogy nincs egy élő lélek ezen a vidéken. ahonnan nyugat felé oda látszott az óceán széle. melyek a part felé nyomultak. hogy nem olvastad az idevágó könyveket. minden ház üres. és egy szerencsétlen anya azt sikoltja: Ki menti meg az én Mickeymet? A kelták már csak így cselekednek az éj beálltakor a Lápvidéken. vagy netán mindannyian megpucoltak Amerikába? Bármi legyen is a dolgok állása. az asszonyok jajveszékelnek.

Egy sziklán üldögéltünk. és a tengeren tartózkodó halászok helyzete kellemetlen lehetett. nem beszélve a becses tárgyakról a hóna alatt és a markában. és még mindig felülről szagolta az ibolyát. – Rendben van. Killeagh-ba. szemrevaló leányzóval). Szó. – Most pedig – szólt –. jómagam meg az Ősz-Vénember. A Vénember holmiját elrejtették – nyilvánvalóan járatosak voltak az efféle dolgokban –. vajon a felesége volt-e vagy az anyja). de a tenger haragos külleméből ítélve alant az emberek nyilvánvalóan szélviharral birkóztak. aki húsz éve halódott a kemencesutban. Mabellel lakott együtt (egy apró termetű. amit ma szereztem. míg ki nem pihentük magunkat. Nagyszerű kelta fogadtatásban részesültünk nála. A köztünk levő távolság miatt nem láthattam a parton siránkozó asszonyokat. Volt neki egy Mickey nevű fia is (akit Zsugás-nak hívtak). uram – szólottam. elmegyünk barátom. hogy segítsek cipelni a zsákmány egy részét. Ferdinand O'Roonassa kunyhójába. A Vénember zsebei és ruhadarabjai dugig voltak tömve tolvajlásának eredményével. Ferdinand egy kis házban lakott a szurdok sarkában. te pedig hazafelé veheted utadat egy kis krumpli meg friss tejecske után. Én szerzek egy taligát Ferdinandtól. ahol megalszom. formás.csúcsán enyhe volt az idő. és mindannyian a 64 _ . ha nyugatnak tart az ember az országúton. de kétségkívül ott voltak. és holnap hazatérek mindazzal. ami szó. és csak a lányával. Ferdinand elnyűtt öregember volt. és látogatásunk aligha szolgált javára a Lápvidék lakóinak. a vadászatnak hála. de az odaát dorbézolt Skóciában. meg egy öregasszonnyal (nem ismeretes. A Vénember felkért. kitűnő fogást csinált aznap.

Mindazonáltal olyanforma volt. és ekképpen kezdte fonni beszédjének fonalát: – Nem tudtam. és mikor kényelembe helyezkedett. Ferdinand – mondotta –. Átkozott legyen a Tenger-Macska és a Ludvérc.krumplihoz láttunk. A saját társaságát becsülte a legtöbbre. A regös O'Roonassa elhelyezkedett a tűz melegénél. akik rám küldték ezt a nyavalyát. hogy a tűzhelyhez toljam a székem. szólt Ferdinand –. hogy az ördög sütögesse lassú tűzön mind a kettőt! – Rá se ránts – szólt az Ősz-Vénember –. majd én odataszajtom a széket veled együtt. a hamuba fúrta a patáját. szívesen mesélnék nektek egy történetet –. – Hogyne. mert egy mészfe65 _ . habár az este egyáltalán nem volt hideg. csakhogy egy regösnek nem való esti vendégeknek regölni úgy. ki csak apró gyermek vótam a hamu közt. és a mi Patsünk és Mickileen és a göndör Nora. gondosan eligazította az ülepét maga alatt. hogy én ifjú ember lévén meglehetősen tájékozatlan vagyok a világ dolgaiban. miért nevezték őt Kapitánynak. úgy is cselekedett. Kíváncsian néztem a regösre. Ahogy mondta. ki lánya a Vastag Nellynek. és sohasem hallottam még igazi regöstől igazi folklórt az ősi kelta módon. se tudták. és melegedtünk. felszította pipája parazsát. és mi mindannyian körébe gyűltünk. mint aki élete tetemes részét tengeren töltötte. – Következésképpen. megköszörülte a torkát. légy szíves. A táplálkozás végeztével az Ősz-Vénember megjegyezte Ferdinandnak. én pedig így ültő helyemben messze vagyok a tűztől. és a derekam szaggatásától nem állhatok fel. ki lánya az ifjú Peternek. és a hamuba ne fúrná a patáját . Kéjesen elterpeszkedett a széken. mesélj nekünk egy történetet. hogy kényelmesen el ne helyezkedne a tűz mellett.

hogy ifjúkorában egyebet is ivott. Sok-sok történet és mesebeszéd járta róla. csontjuk velejéig átáztatta őket a tenger habja. akik szívelték. A tenger viharosra fordult. Mások meg azt beszélték. csakhogy le-letért az egyenes útról. sem az ifjú Peter vastag Nelly lányának göndör Norája nem sejtettük. hogy sok időt töltött Skóciában dorbézolva. harapós és ingerlékeny ember volt. hogy fiatalkorában megölt valakit egy kocsmában. Amolyan révedező. Azt mondták. és gyötrődve nézték a szerencsétlen férfiakat a sziklazátonyon. Beszélték. aki sosem próbálta megzabolázni a haragnak gerjedelmét. mely mindannyiunkat elfog néhanap. sem Pats.hér kis házban lakott a szurdok sarkában. Minden hatalmas gyilkos hullám végigsöpört a parton várakozókon . milyen válasz érkezik a 66 _ . ahogy partra próbáltak jutni. és a halászok szokás szerint kutyaszorítóba kerültek a kikötő szájánál. magányos ember volt. és szavamra. továbbá részegeskedett. és hatalmas hínárgubancokat zúdítottak a sziklák fekete ormára. ha keletnek tart az ember az országúton. Ettől eltekintve kellemes és udvarias volt azokkal. és megszámlálhatatlan szörnyűséges hullám fenyegette őket a vízbefúlással minden pillanatban. és hogy nem mindig a jót cselekedte. Mindenkinek megvolt róla a maga története. valamikor Skóciában paposkodott. Az asszonyok és nők ott álltak. jobb felől. hogy valami nagy szégyenfolt bélyege éktelenkedik a múltján. és menekültében húzódott meg a Lápvidéken. Egyszer aztán eljött a Nagy Szél Éjszakája. és kicsapták az egyházból. Egy anya kiáltása túlharsogta a sikoltó szelet: Ó! Ó! ki fogja megmenteni az én Paddymet? Sem én. és gyakorta hallottam. az odavalósi népek ritkán néztek feléje. mint vizet és irót. kiknek hajóját derékba törte a tenger. melyek az éjsötét nyugatról nyomultak előre. már legalábbis így hallottam.

és valami más adott erőt neki. küszködés és veszedelem volt akkor éjszaka a tengeren . akik odakint szorultak. aki a sziklán rekedt. a másiknak pedig a nővérét. Úgy lehet. hogy a Kapitánynak baja esett azon az éjszakán. hogy a sors hogyan vezérel a földi életben bennünket a rossz cselekedettől a jóhoz és vissza. mielőtt még jobb belátásra lehetett volna bírni. mikor vakmerő tettét végbevitte a sziklánál. és már a tengerbe is vetette magát. Bármi bűn nyomta is a lelkét. borzalom! jajdult fel a nép. hogy magányosan letelepedjen a kicsi házban a szurdok sarkában. Csodálatos. odavan még egy derék ember! Mi tagadás. Sok minden van. de hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem. Lehányta magáról a kabátot. mellyel megajándékozott bennünket. Mikor ifjúkorában Skóciában dorbézolt. Ó. s a derekára csavart kötelet rákötni a két szerencsétlenre. amit nem értünk. mielőtt hazatért. a Kapitány megölte a bátyját az egyik embernek. és jóvátett mindent. A siratóházban hallottam aztán a teljes történetet. ideje nekivágnom a reám váró hosszú útnak Corkadorag67 _ . és Isten óvjon bennünket! mindhármukat épségben partra húzták. hogy a Tenger-Macska vitte rá a Kapitányt. nagy küzdelem. viaskodás. Mozgolódás támadt hátul a tömegben. hogy kimenekítse azt a másik kettőt a biztos halálból. és egyszerre csak elöl termett a Kapitány. a Kapitánynak sikerült elérnie a sziklát. Sötétség leple borult a világra immár. és soha nem is fogunk megérteni. mert másnap halva találták. megtisztult tőle azon az éjszakán. Kétségtelen. és a Vénember és jómagam nem fukarkodtunk a hálával a nagyszerű történetért. A regös elhallgatott. Húsz évet ült börtönben odaát. mielőtt meghalt. hogy meggyilkolja azt az első kettőt.kérdésére. és úgy véltem.

Az óceán morajlása egy óráig visszhangzott a fülemben. miközben orromat betöltötte a hínár sós szaga . Amint éppen búcsúzni készültem. és megálltam egy kissé körülnézni. ahogy a mellékutak szeszélye diktálta. és két. míg megértettem. előttem ismeretlen férfiú lépett be. Széles homok68 _ . Nyilvánvaló volt. Háromhavi gyöngyéletnek néztünk elébe barátom aznap elkövetett tolvajlásának eredményeképpen. melyeken áthaladtam. és én friss léptekkel nekivágtam. Sötétség uralkodott a Lápvidéken. A Vénember előzőleg elmagyarázta a Corkadoraghába vezető utat. mi oly szokatlan körülöttem. aki javában szendergett a ház végében. hogy a világ külleme valamiképp megváltozott. az ösvény egy sziklafokra vezetett.hába. Reám ragyogtak a csillagok. udvarias és ízigvérig kelta kocogtatás hallatszott az ajtó felől. Nem sok szó esett. és hogy egy pintes butykost is hoztak magukkal. a talaj sima volt a lábam alatt. Szívélyes búcsút vettem Ferdinandtól meg az Ősz-Vénembertől. de olybá tűnt. hogy elveszi a göndör fürtű Mabelt. hogy az ég sűrű záport ne bocsátott volna reánk. de kétségkívül megvolt a maga varázsa. mindazonáltal a tengerparti rétekről. Jó ideje voltam már a szabad ég alatt. és nem zúdult rám záporeső. megpecsételni a kötést és inni a sikerre. Az itteni éjszaka kísérteties volt és rendellenes. Mikor éppen búcsút készültem mondani a tengernek. hogy egyikük szavát és kezét adta rá. és kiléptem az éjszakába. A föld száraz volt. Halk füttyszóra zendítettem gyaloglás közben. nem látszott az óceán. Öt mérföldet kellett megtennem a tengerpart mentén. mert ez utóbbiban nem köszöntött be éjszaka úgy. aztán keletnek fordulnom a szárazföld belseje felé. és az éji szellő hűs zamata krumpli utáni étvágyat gerjesztett bennem. hogy a Lápvidék nagyban különbözik a Corkadoraghától. mire ráébredtem.

és persze résen. Nem állítom bizton. majd keletnek és északnak tartot69 _ . másfelől viszont egy kövér tehénre emlékeztetett. Félelem. melyet érzékeltem. amint türelmesen várták a dagályt. Mozdulatlanná dermedtem. ahol a békésen fodrozódó hullámok nyaldosták . vagy kétszáz yardnyira balra lehet tőlem a göröngyös részen a szikla árnyékában. hogy el nem szenderedtem kissé. a szikla lábánál hepehupás. de heves vágy kerített hatalmába. melytől orrom cimpája zsongó vitustáncba kezdett. de egyszerre csak hatalmas dördülés hasított a csend kellős közepébe. bánat és undor fogott el. Sosem hallottam még ilyen különös.pad terült el alattam . úgy véltem. hogy békében és biztonságban otthon pihenjek a ház végében a sertések között. amit éreztem. mint amikor kő csattan kövön . Bármiféle szellem vagy személy volt is jelen. csak a víz halk morajlása odalent a parton. vajon kíváncsi vagy vakmerő voltam-e abban a pillanatban. A levegő valami fertelmes. ősi bűztől bűzlött. letelepedtem. melyre csapzottan rátorlódott a tenger növényzete. Nem tudom. itt-ott apró tócsák tarkították. Felkeltem. Volt azonban másvalami. felismerhetetlen hangot. hogy elgyönyörködjem. rejtve bárki tekintete elől. teli kőtörmelékkel. és ismét ébren voltam. és az ismeretlen gonosszal találtam szembe magam. Minden olyan békés és nyugodt volt. és megpihentessem fáradt tagjaim. Eluralkodott rajtam a magány . és rémülettől eltelt szívvel hallgatóztam. Nem hallatszott több hang. és nyugatnak. egyedül voltam azon a szent helyen. így hát élve a kínálkozó alkalommal. Egyfelől kemény volt. és van-e evilági magyarázat a hangra és szagra. fehér volt. hogy megállapítsam. melyek megcsillantak a félhomályban. A hang és a szag közös forrásból eredt! Heves vágy tört rám. mikor a láp vizébe beletoccsan. miről is van szó.

hogy felfordult a gyomrom. mely rabul ejtett. Talpam alatt a lágy. a fekete valami elmozdult a helyéről. hogy összeszedjem az eszem. Felhő takarta el a csillagokat. mely feketébb volt a többinél a szikla tövében. és a szörnyű szag oly mértékben elárasztott. Egy hatalmas négylábú emelkedett ki. Ekkor váratlanul egy árnyék bontakozott ki a szemem előtt. és bátorságot gyűjtsek. hogy bátorságom ne hagyjon cserben. A baljós szag most már igazán erős volt. és ott állt a sziklák között.tam. nedves homok. s meg nem álltam. 70 _ . és imádkoztam. Óvatosan a hang forrása felé lépdeltem. és minden megtett lépéssel csak rosszabbodott. Mielőtt azonban bármelyiket is módomban állt volna megtenni. Ennek ellenére folytattam utam. Megálltam. és egy darabig nemigen lehetett kivenni a tengerparti sávot. Az óriási rémület ellenére. pillantásom tisztán érzékelte az elém táruló látvány minden részletét. míg oda nem értem az alanti part homokjára.

melynek következtében egészségi állapotom rohamos hanyatlásnak indult. és sűrűn dőlt rólam a verejték. és a gonosz szellem nem volt többé a nyomomban. a szőre szürke. verítékár és rendkívüli elmezagyvaság keletkezett. Először azt hittem. a szívverésem kihagyott minden második dobbanásnál. Kelta tudományom egyetlen szava sem képes leírni a borzalmat. Biztos voltam benne. hogy pályafutásom Írország zöld lankáin kurta leend. Sosem voltam még ilyen kedvezőtlen helyzetben. a szeme szúrós és vörös. mely könnyedén és szélsebesen röpítette testemet a rögös tájon át. Ugyanekkor kísérteties mozgás szállta meg a lábamat. sőt talán felfalni engem. Mire ismét úrrá lettem érzékeimen. hosszú utat tettem meg. A gonosz teremtmény üldözött. így kergetett és hajszolt keresztül a paradicsomi Írországon. A bensőmben vértolulás. mely hatalmába kerített. A gonosz teremtmény irányából hirtelen rázkódás és horkantás zaja hallatszott. csípős félelem. hogy egy hatalmas és erőteljes szőrös teremtmény képezi éjszakai társaságomat. A keserű. a gyáván surranó puha félelem tört rám váratlanul. és rájöttem. mint akkor éjjel a hatalmas óceán partján. Csaholás és dögletes bűz a nyomomban. Aztán az ég tompa derengése felerősödött kissé. Megmenekedtem e névtelen szörnytől. Az éj sötétje immár dögletessé vált a leheletétől. Nem volt többé a hínár és homok óriás tengere a szemem előtt. Reszketés fogta el tagjaimat a fejem búbjától a lábam csücskéig . és megláttam. s bármily elcsigázott 71 _ . de később a négy láb rácáfolt erre.és fertelmes bűzt lövellt magából mindenfelé. Odébb újabb ugatást hallatott a szürke teremtmény. hogy feltett szándékában áll megtámadni. hogy egy rendkívül jól megtermett fóka áll előttem. és dühösen bámul rám. földöntúli mozgás. Sem sebesülés. sem felfalatás áldozata nem lettem.

– Donegal felé jártál akkortájt. míg csak el nem értem corkadoraghai otthonom biztonságába. Nem tudok rá kelta szót. mert biztosan nem akad többé hozzám fogható. és mindannyian krumplihoz telepedtünk. de hogy ma itt állok. – Le tudnád rajzolni egy papírra – kérdezte – ez ádáz teremtmény formáját és küllemét? Az elmúlt éjszaka emléke oly szilárdan rögződött agyamban. félrevontam a Vénembert. amint papírt kerítettem. Kijelentettem. hogy sikerült megszöknöm előle. ha eltávozom e földi életből ifjúságom virágjában. A töprengés borúja felhőzte el az Ősz-Vénember homlokát. hogy azon sebtiben lerajzoltam a teremtmény képét. csöppnyi gyermek – kérdezte –. hogy egészségi állapotom nem valami rózsás az elmúlt éjszaka történtei után. Így festett: _ . és a fülébe suttogtam. uram! – feleltem – hanem egy hatalmas lábas jószág üldözött. Másnap az Ősz-Vénember visszatért hozzánk vadászzsákmányával. ó. Melegen üdvözöltük. az biztos. Szégyenteljes dolog lett volna.voltam is. de hogy nem a javamat akarta. Mikor aztán az egész háznép. Nem tudom. – Netán leszoptad magad. sertés és ember egyaránt eltöltekezett krumplival. nagy elégtételt jelent számomra. lelkem-gyerekem? – Arra. nem. vagy az éji vadászat volna az oka? – Igaz lelkemre. nem hagytam fel a lélekszakadt meneküléssel.

de be nem számolhattak róla. te pedig gyújts pipára! * A nyájas olvasó előtt bizonyára nem marad rejtve a hasonlatosság a Tenger-Macska O'Coonassa által felvázolt képe és a kedves kicsi ország között. Bizony. – Megyek a sásra – szólottam –. Az élet számtalan dolga felfoghatatlan előttünk. hogy senki ember fia nem látta a Tenger-Macskát ennek előtte? – Úgy vélem. balszerencse és nehéz idők várnak. Nem mondhatnám. Nem érték meg a napot! Rövid szünet állt be társalgásunkban. .* és ábrázatja elkomorult. hogy valami gonosz cselekedetet műveljen a Lápvidéken. hogy épen és egészségesen köztünk lehetsz e napon. _ . és halált és balszerencsét osszon közöttük bőkezűen. de nem elhanyagolható horderejű tény. hogy pusztítsa a szegényeket. és mindkettőre egyazon szomorú sors. – Úgy áll-e a dolog – kérdtem elhalóan –. hogy a Tenger-Macskának és Írországnak egyforma az alakja. – Olybá tűnik – folytatta –. hogy éppen kijöhetett a tengerből. mikor hallottam.A vénember tüzetesen megszemlélte a képet. látták – felelte lassan –. Tudod. hogy a Vénember kiejti e szörnyű nevet. – A Tenger-Macska . fiam – szólt borzadva –.? – kérdeztem. – Ha így áll a helyzet. jó hír. . kivel akadtál össze tegnap? A Tenger-Macskával! Minden csepp vér elhagyta az arcom. hogy valami szilárdan álltam volna a lábamon. melyek bennünket sújtanak. – Az bizony. melyet magunkénak mondhatunk. mert gyakran járt régebben is azon a tájon. nem feledik a nevét az odavalósi népek.

helyénvaló lesz a kérdést az ŐszVénember elé terjeszteni. s ahhoz. uram – fordultam hozzá egy napon –. kiknek annyi földjük se volt. Úgy döntöttem. Úgy vélekedtem. hogy a csecsemők az égből potyognak. hogy másként áll a dolog velem. némely utódjuk már iskolába járt. hogy mégsem egészen így áll a helyzet. hogy egy tyúk megéljen rajta. míg másoknak. sem pedig daliás). Amazok mind házasemberek voltak. Akadtak népek – rozoga vénségek –. és olybá tűnt. akiknek nagy darab földjük volt. és Jams O'Donnellnek kereszteltetett a tanító úr által. mint a többi korombélivel Corkadoraghában. kikkel együtt cseperedtem fel. Ekkortájt még nem voltam tisztában az élet alapvető dolgaival. hogy én nem vagyok házas? – A türelem – mondotta ő – rózsát terem. – Hogyan és miképp van az. Mindazonáltal fészkelt bennem valami halvány gyanú.HATODIK FEJEZET Férfivá serdülök / nősülhetnék / az Ősz-Vénemberrel a Lápvidéken / asszony kerül a házhoz / halál és szerencsétlenség Mikor férfivá serdültem (holott nem voltam sem egészséges. hogy valaki szert tegyen rájuk. s szapora gyermekáldást mondhattak magukénak. hogy ennek következtében nincs egy szikrányi becsületem sem az emberek szemében. Nekem nem volt feleségem. sem más egyébbel. Mi tagadás. gyerekük pedig egy szál se. 74 _ . majd szétvetették a házát az apróságok. nem kell egyéb. egy napon eszembe ötlött. mint jó szerencse meg egy jókora darab föld.

és éktelen harag felhőzte homlokát. és felőlem tudakozódott. – Erényes férfiú! – szólottam – két éve várakozom immár mindennemű feleséget nélkülözve. Jókora fütyköst szorongatott a markában. hogy bizonyára számtalan nő mutatna hajlandóságot irántam. s azt felelte. Rettegés költözött a szívembe. keménykötésű. Egy napon. Mikor aztán elérkezett az éji zivatar ideje. Úgy esett. hogy hozzám jöjj feleségül? Nem részeltetett sem áldásban. és bizony mon75 _ . hanem azonmód hangosan szitkozódva elsietett. de sok csúf szó és áldatlan jelző hagyta el a száját ezenközben. ismét megkörnyékeztem az Ősz-Vénembert. hogy Martin O'Bannassa szerencsétlen nyomorultnak nevez anyám jelenlétében. ifjú és erényes hölgy. mert ráeszméltem. Jóllehet gyakran hallottam. ó. fekete üstökű férfi toppant be anyámhoz. Anyám megérezte. és látod. hogy ezenközben éppen szokásos helyzetemben voltam. Megfigyeltem. nem tartózkodom odahaza. míg a sáson nyújtóztam a ház végében. találkoztam egy Corkadoragha-Felsőbe való hölggyel. Miután újabb esztendeig latolgattam a kérdést. hogy a férfiak mindig nőkkel. hogy látogatása valami összefüggésben állhat a hölggyel. hogy a látogató irántam való szándéka híján van a jó cselekedetnek és szép szavaknak. Csendesen üdvözölt. elértem immár a férfikort. és én néhány szót intéztem hozzá. sem szívélyes válaszban. Lehetne róla szó. azon a véleményen voltam. akivel az úton találkoztam. a nők viszont férfiakkal házasodnak. azaz a sáson pihentem a ház végében. de nemsokára visszavár. A fekete üstökű férfiú távozott körünkből. nincsen családom. egy termetes. de én egy hónapig kedvemre fontolgattam a dolgot. – Hölgyem – szólottam –. az úton jártamban-keltemben.Akkor ennyiben maradtunk.

– Ha ez a helyzet – vágtam rá vakmerően –. mely eluralkodott rajtam. mit gondolsz. mikor végére jár a krumpli és a butykos feneke száraz. ki tudhatja. merre teremnek a legalkalmatosabb leányok? – A Lápvidéken. míg csak utol nem ér a halál. akinek van egy szemrevaló. bár mindkét part ifjai bolondulnak érte. s szívembe némi aggodalom költözött. akár a tapló? – Nem mondhatnám. és asszonyt kerítek. Végül elhatározták. vagy magam maradok. és egy darabig megkísérelt eltántorítani a nősülhetnéktől. Az Ősz-Vénembernek nem volt ínyére a dolog. hogy mindenben kedvemre tesznek. nem vezet jóra ez az állapot. ismer egy embert Gweedore-ban. amelyben leledzem. Végül is engedett. Mindazonáltal hiábavaló szemet hunyni az igazság fölött. semmi kétség! A Tenger-Macska képe ötlött elmémbe. Attól tartok. A Vénember azt mondta. és én bíztam a Vénember ítélőképességében. de persze eszem ágában sem volt megmásítani az elhatározást. most. van kiút ebből a pácból. holnap nekivágok a Lápvidéknek. – A szerencsétlen nyomorult! – Ha sikerül a Lápvidékről asszonyt szereznie – szólt az Ősz-Vénember –. a szomszédok gúnyt űznek belőlem. hogy nincsen igazságod! – felelte anyám. göndör fürtű leánya. és örökre befogad a sír? – Fiú! – így a Vénember – nem volna haszontalan megismerned valami leányt. és égnek 76 _ . és tudomására hozta anyámnak az újságot. nem lesz-e neki hozománya? Nem jönne-e jól az ilyesmi a magunkfajtának ebben a házban. Mit gondolsz. mely egy éve szilárdan gyökeret vert bennem.dom. ez idáig hajadon. – Egek! – szólt anyám. – Ha így áll a helyzet – feleltem –.

sem pedig az esőt. Jams O'Donnell lakó. és mindketten útra keltünk Gweedore irányába. nem ismered ki magad kellőképpen a világ dolgaiban. a leány neve pedig Mabel. teljesen átitatott bennünket a víz. Másnap a Vénember egy pintes butykost tett a zsebébe. – Bizony! – mondta ő. szívbéli barátom! Nem sikerült azon az éjszakán elkerülnünk sem a sorsunkat. üssük nyélbe az alkut. és asszony után járnak. de szükségtelen volna 77 _ .a vágytól. és bőségesen csorgott rólunk. – Hadd el! Hiába is próbálnánk elkerülni sorsunkat. Ennélfogva itt kell üldögélnünk. Egyszerre csak a Vénember megtorpant. hogy kilenc ízben kellett újra éleszteni. melyek a kelta szegények szokásait ábrázolják. sőt egészen a csontunk velejéig. – Dejszen esőt kapunk az éjjel. – Gyerünk. Úgy eloltottuk a tüzet. Atyját Jams O'Donnellnek hívják. míg elérkezik az éjnek évadja. és leült az árokpartra. – Fiacskám! – szólt a Vénember szomorkásan. továbbá minden jelenlevő tárgyat és élőlényt. ha egy pintes butykos van náluk. Az ég felhőktől terhes. aztán lássunk az estéli krumplihoz.és állandó tartózkodási helyéhez? – kérdeztem halkan és csöndesen a Vénembertől. – Remek – mondtam én. hogy nőül vehessék. – Attól tartok. a nap még ott fényeskedett az ég boltozatján. Bőrig áztunk. hogy hajlandó volnék elvenni. benedvesítve Jamsot a házával egyetemben. Kiadós gyaloglás után délután közepére elértük a város határát . Meg vagyon írva a jóféle könyvekben. Mabel ágyban volt (illetve feküdt). Igencsak elfogott az ehetnék. – Amott a háza. hogy éjnek évadján illendő látogatást tenni két férfinak. Kijelentettem. ni. – Közel vagyunk-e már amaz úriember. Mikor végre elérkeztünk Jams O'Donnell portájára.

mire Corkadoraghába értünk. és benyakalják az összes irónkat. Mikor ráeszméltek a dolgok ilyetén állására. mélabú és rosszkedv hatalmasodott el rajtuk. Vészterhes súgás-búgás hallatszott a férfiak irányából. Aligha szükséges megjegyeznem. Eljöttek a szomszédok. mikor látta hogy áll a helyzet a társasággal. a leány a jegyesem volt. A Vénember addigra már elitta a hozományt.itt visszaadnom az ostoba társalgást. Rettegés fogta el a Vénembert. s nem volt a házban egy árva csepp. a Vénember pedig részeg. a nők pedig nekiláttak. s ezután háromhónapos ínséget hozzanak ránk. A szöveg teljes egészében hozzáférhető a már említett könyvekben. hogy felfalják teljes krumplikészletünket. amint a frigy kérdését tárgyalták. mely a Vénember és Jams között zajlott. A nap delelőre hágott. melyet kieszközölt. hogy megkínáljuk a szomszédokat. hogy vígasság és fergeteges jókedv köszöntötte menyegzőm napját a vidéken. Lopva a fülembe súgta: _ . hogy felköszöntsenek. és a legnagyobb mértékben meg voltunk elégedve az éjszaka eredményével. Mikor hajnalhasadáskor búcsút intettünk Jamsnak.

– Lába kél az összes disznónak és a feleségemnek is. Kisvártatva olyan ramazurit csaptak. és szerencsekívánatait fejezte ki a házasságommal kapcsolatban. Nagy sírás-rívás és felfordulás volt azon az éjjel a házunkban. és tudomására hozni. Mikor odabenn a társaság ráébredt. s ijedelem és rettegés _ . – Ha ez a banda nem kap tőlünk pálinkát és dohányt. még lába kél egy disznónak ma éjjel. rajta pedig anyám. attól tartok. vidámságra és jókedvre hangolódtak. A szegény lány megpróbált hazaszökni atyja házába. hogy végre megnyílt számukra a vendégszeretet kapuja. tánchoz és zenebonához. Mabel a ház végében tartózkodott eme válságos pillanatban. beállított hozzánk egy hordócska tömény nedűvel a hóna alatt. Csendesen nekem ajándékozta a hordót. és teljes erővel hozzáláttak az ivászathoz.– Barátom! – szólott. hogy köteles megadni magát kelta sorsának. hogy beleremegtek a ház falai. Végül maga Martin O'Banassa sietett segítségünkre. anyám pedig megkísérelte jobb belátásra bírni. uram – válaszoltam. Mikor már amúgy istenigazából rosszra fordultak a dolgok.

majd a feleségem és én. mindig is ez volt a szokás minden újsütetű párnál. így nemsokára felhagyott az ellenkezéssel. A helyzet napról napra rosszabbodott. Sem nem helyes. mert. Ahogy az emberek az ital nyakára hágtak. és végül a Vénember azt tanácsolta. elkészítettük a sásból való derékaljat. akik nem voltak jártasak a tüzes nedű élvezetében. nem a jó cselekedet szándéka vezérelte.költözött a sertésekbe. hogy kettejük torzsalkodása terhére van. sem nem illendő. és a társaság egynémely tagján egy cafat ruha nem sok. Így vált világossá számomra. és nem érte egyetlen ütés sem. annyi sem maradt. melyet Martin hordója tartalmazott. Hajnali háromkor két ember elhalálozott a ház végében támadt nézeteltérés során – jámbor kelta szegényemberek. mely eredetileg az állatok számára készült. lassanként elveszítették velük született jó modorukat és tisztes szokásaikat. mint mondotta. hogy feleségem eszméletét vesztette. kis híján ő is jobblétre szenderült a másik kettővel együtt. hogy megkezd80 _ . és ittas álomba szenderült a sáson. és ha egy kéz a levegőbe emelkedett. Bizony! mikor már vagy egy hónapja voltam házasember. Azt az öreg kunyhót rendeztük be magunknak lakhelyül. és nem volt tudomása a lakodalom menetéről. két disznóval és néhány apró ingósággal. hogy két asszony éljen egyazon fedél alatt. Nem vett részt a csetepatéban. Mikor ez elvégeztetett. Ami a Vénembert illeti. és telepedjünk le másutt. Nemigen hangzott el nyájas szó. hordjuk el végleg az irhánkat. Jómagam előnyösnek véltem. bőségesen omlott a vér mindenfelé. elhagytuk a házat. Mire elérkezett az éjfél. de a tánc közben a hordó mellé telepedett. és zavarja éjszakai nyugalmát. A menyecske a ház végében egy teljes bögrével részesült a tüzes nedűből – jóllehet a gyomra nemigen bírta –. viszály és haragos szóváltás támadt a feleségem és anyám között. mondotta.

Újszülött gyermekem volt. a lábai pedig szakasztott az enyémek. aztán még egy pohárral együtt a sötét_ . Megittunk egy pohárral. Feleségem aludt. egy új kismalacra bukkantam a ház végében. testembe pedig erő költözött! Gyöngéden az anyja mellé fektettem a porontyot. és kisiettem a Vénemberhez. ha nem. Óvatosan felemeltem. mint egy kacsatojás. hogy a szívemet betöltő érzés egyszerre volt mámoros és leírhatatlan? Ifjú fiúgyermekünk született! A fontosság és felsőbbrendűség tudata töltötte el a szívemet.jük életünket új otthonunkban. Bizony! az élet rendkívüli dolgokat tartogat számunkra. mikor rádöbbentem. közös megelégedésünkre a ház végében. és elképedve hullajtottam ki kezeim közül. Kell-e mondanom. és békésen éldegéltünk egy évig. a picinyke rózsás teremtmény pedig ott visított a padló közepén. mikor az éj sötétjében tértem haza Galwayból. Mabel értett a krumplifőzéshez. Kopasz kis feje volt. Egy ízben. kezemben a pálinkásüveggel. hogy mi is az. arca akkora. ha hiszik. Délutánonként az Ősz-Vénember gyakran betért hozzánk társalogni. melyet már egy éve rejtegettem.

Elfogott a rémület. mert nem kerülhetik el sokáig a sors csapásait. és némi számadás a sorsról. mikor egy-két szomszéd figyelmes lett a kiáltozásra és részeg ribillióra. Elhatároztuk. hogy társasággal szolgáljanak nekünk. Nagyszerű esténk volt reggelig. mely születésük napjától számukra ki van szabva. és összesereglettek. Hát odabenn meg mit látnak szemeim: feleségem ott fekszik elnyúlva. mivel nem tudtam elcsitítani a szegény párát. némi adalék a corkadoraghai kelta szegényemberek életéről. mikor az ajtó előtt a pázsiton játszottam a kis Leonardóval. _ . a disznók meg csak röfögnek körülötte. Mikor visszaértem oda. ahol Leonardót hagytam. De sajna! sem a boldogság. felkeltek a sásról. Egy napon. sem pedig az öröm nem időz tartósan egyetlen kelta szegényembernél sem. Nincsen öröm üröm nélkül.ben. észrevettem. a szája nyitva. és aztán ittunk az ifjú gyermek egészségére. hogy ingyen itóka van kilátásban. a derűre pedig kivétel nélkül megjön a ború. Kisvártatva. olvasóm. már benne sem volt élet. Íme. Megtért Teremtőjéhez. és hogy lelke a másvilágra. és gyötrelmes köhögés kínozta a torkát. hogy valami gyengeség vesz erőt rajta hirtelen. A füvön hagytam. holtmereven a sáson. és berohantam a feleségemért. ki egyéves és egynapos volt ekkor. kívánkozik. Arcocskája elszürkült. rájöttek. hogy Leonard O'Coonassa lesz az ifjú neve.

A dublini úriemberek. Nem volt disznaja. hogy az én időmben valaha is lett volna bármije. rontja az összhatást. aki felért volna O'Sanassa szegénységének tökélyével: a páratlan ínséggel. nagylelkűségben párját ritkította. a koldus / ínség és balszerencse / fókavadászat a Sziklánál / egy viharos éjszaka / a férfi. Tél derekán gyakran láttam a 83 _ . akik automobilon érkeztek. éhezésben és nyomorúságban sem. akit Sitric O'Sanassának hívtak. mint mondotta. hogy a szegényeket szemrevételezzék. s nem volt olyan holmija. aki nem tért vissza / otthon a fókák között Élt pedig egykor egy férfi ezen a vidéken. amit meg ne osztott volna szomszédaival .HETEDIK FEJEZET Sitric. Nagylelkű volt és bőkezű. sem pedig irigylésre méltó. és megvolt benne minden egyéb jó tulajdonság. hogy még sosem láttak ennyire tősgyökeres keltát. mindazonáltal nem tudok rá visszaemlékezni. mint akinek kijár az alamizsna és részvét. mindig magasztalták az ő kelta szegénységét. se bögréje. ami a test és lélek együtt marasztásához szükségeltetik. mindig úgy tekintettünk rá. ahol minden teremtett lélek szegénységben tengődött. se semmiféle ingósága. mely elismerést és tiszteletet vált ki minden időkben. akár csak egy kis krumplija. A vadászok dísze volt. Nem volt Írországban még egy ember. mely nem volt sem hízelgő. mert. Az egyik úriember összetörte Sitric kis vizesüvegét. legyen az a legapróbb. Corkadoraghában. mely személyében megtestesült. Nem akadt neki párja szegénységben. és kijelentették. De sajna! másfajta hír is járta róla.

ha nem is tápláló – szólt a Vénember. mikor jómagam. hogy ezen szegény jámbor lélek napjai meg vannak számlálva. mindketten ugyanazért a sovány kis csontért vetélkedtek. – Lelkemre – fűzte a szót a Vénember –. – Tegnap láttam a szegény párát – mondottam –. és a durva fű. Bárki le84 _ . Egy napon. – Ízes ital. Nem volt kunyhója sem. amondó volnék. – Ha a nagybecsű társaság az én véleményemre kíváncsi – hozakodott elő Martin –. – Ha a kelták az egek harmatjából nyerhetnék táplálékukat. és a nyílásra ócska zsákokat meg faágakat rakott. a keserves életről értekeztünk. ami csak menedéket nyújthatott a zivatar elől . mely minden éjszaka a vidékre zúdult. – Nem hinném. nem valami egészséges. mely e dombot borítja.hegyoldalban. és soha nem került közelebbi ismeretségbe egy zug tűzhelyének melegével. Önnön két kezével vájt magának lyukat a mező közepén. a krumpli-ínségre és különösen Sitric O'Sanassára terelődött. társalgásunk a mifelénk valósi népekre. az igazság szól belőled. s ugyanaz a hörgő és dühös ugatás tört elő mindkettejükből. aligha volna korgó gyomor az egész vidéken. Az arra tévedő idegenek kotorékborznak vélték. éppen esővizet ivott a puszta ég alatt. mely most (és mindörökké) Írország osztályrésze. uraim – szólott Martin –. amint egy kóbor kutyával küzd és marakodik. és megvitattuk a sanyarú sorsot. az Ősz-Vénember és Martin O'Bannassa egy bucka hegyiben üldögéltünk. valamint minden más egyéb használható holmit. hogy Sitric akár egy falat krumplit is evett az elmúlt két nap alatt. valamint általában véve a lakhely dúlt megjelenését. mikor észlelték az üreg mélyéből kiszűrődő szuszogást.

hórihorgas férfiú volt és olyan sovány az éhezéstől. ó.gyen is az. – Igazságod vagyon. hogy oldalról nézvést alig lehetett észrevenni. sehol a bőrén nem mutatkozott jelenlétének bizonyítéka. ha sokáig nélkülözi a krumplit. – Ó. helyénvaló volna részünkről legalább szót váltani vele. siralmas állapotban volt. és megvan egy hónapja. ó. Miután egy darabig álldogált. hát hogy igyekezetében támogassuk. Lélegzete bágyadtan sípolt. A léptek hallatán felrezzent. ha másért nem. ahol a gyengélkedő tartózkodott. ékesszóló barátaim – szólottam nyomatékosan –. barátom – mondta Martin –. Derűs és egyszersmind bohókás látványt nyújtott. hogy eme szent pillanatban megválik tőlünk. hogy ettél egy falatot. és maga elé meredt. nem tudván rendesen uralkodni a lábai felett a reggeli levegő mámorító hatásától. és elhaló hangon. de udvariasan és nyájasan köszöntött bennünket. baráti barátom? – tudakolta szívélyesen Martin. gyengeségében a zsombékra roskadt. ha nem csal a szemem. és útra kél az örök igazság birodalmába. Étkezésekkor nem vár egyéb. mint 85 _ . tiszteletre méltó nagyságok – szólottam –. – Abbéli félelmemben. Sitric. Őszintén szólva. – Nem ízleltem krumplit egy álló hete – válaszolt néki Sitric –. hogy egy falat hal nem fordult meg a számban. míg csak arra a helyre nem értünk. és elindultunk lefelé. úgy vélem. – Nem sok tartás van abban – szólt az Ősz-Vénember –. aki sokáig nélkülözi a krumplit. mégpedig színigazságod. és ami a benne levő piros vért illeti. megsínyli az egészsége. Egyetértettek velem. Lenn a síkságon ott állt Sitric. Sitric éppen előjött a barlangjából. – Régóta-e.

volnátok-e olyan szívesek. vagy hogy megrövidítsem a sertéseket. ki hőn óhajtja? – Jaj a zsombék-evőnek! – szólt a Vénember. Felült. – A tőzeg nem valami egészséges. ki tudja. a hátára fordult a földön. Szívvel-lélekkel elindultam. és el nem vittem az éhező lakához. míg a világ világ. hogy figyelemre méltó javulás mutatkozik egészségi állapotában. és ilyen jól táplált és életerős férfiaknak igazán nem volna nagy fáradság lehajítani engemet egy szikláról. annál hamarabb szabadultok meg a 86 _ . és rotyog számukra a fazék. és mikor a táplálkozással végzett. és behajítotok a tengerbe? Annyit se nyomok.az éhség maga. te – szólott hozzám –. – Érdemdús férfiak – szólott –. Tegnap este egy darabka tőzeget ettem. hogy levisztek a tengerpartra. mint az üregi nyúl. de tudjátok. Hé. barátaim. míg meg nem kaparintottam a legeslegnagyobb krumplit a fazékból. míg disznaink vannak odahaza. bár persze. – Ez volt ám az ízletes falat. hozzál a disznók fazekából egy jókora krumplit az én kicsi kunyhómból. Soha nem lesz házam. és csordultig tölt a hála – mondotta –. A férfi a földön mohón befalta. és még az is sótalan. úgy vettem észre. hogy e fekete táplálék jót tett a gyomromnak. nincsen nagyon ínyemre. és véres szeme ránk szegeződött. most viszont mindenesetre teli van fájdalommal. Isten óvja az egybegyűlteket! Sitric változtatott a testhelyzetén. hogy tőletek kolduljak. Isten óvjon mindannyiunkat! Tegnap este korgott a gyomrom az ürességtől. mikor zsombékra és lápra kell fanyalodnunk. szaladj csak. a halál annál. Vajh miért késlelkedik. – Ne csüggedj. és nem mondhatom. nem érjük-e meg az időt valamennyien. és meg sem álltam. és minél előbb hajítotok a tengerbe. felebarátom! – mondotta Martin szomorúan – mert mindig lesz számodra egy falás krumpli.

megkönnyebbülés volna az olyan embernek. fagy. . . hogy csónak lett volna alatta! – . és hogy nem boldogságra születtél! – . és azok a bűzös borzok. A víz alá kívánkozom. . . hogy valaki jól érezte volna magát a tengeren anélkül. . . – Ki tudja – szólott Martin –. . és nyomorúság és ínség és balszerencse . és a barna tengeri egerek. amik a fejemen mászkálnak minden áldott éjjel .gondtól. – mondotta Sitric. – . . – Nem a természet rendje szerint való. mint folytonos mocsok. . – mondotta Sitric. és gyötrelem . . és a Tenger-Macska. aki ebben a mocskos lyukban tengődik. . lucsok és mardosó éhség . és örökkön örökké. rásüt-e még a nap Corkadoraghára? – . menny87 _ . . baj. hogy folyton záporozzék reánk a víz – mondta a Vénember –. hó. . . . és zivatar zúdul a fejére minden áldott éjjel. Bármilyen rossz is a sós tenger – válaszolta Sitric –. az időjárás szeszélyei. . és nem adatik számára egyéb. hogy ne jöjjek fel soha többé . – Még sosem hallottam – szólt a Vénember –. az idők végezetéig csak nyomor. – Ne feledd – szólottam – kelta mivoltodat. és közben ne csillanjon meg hébe-hóba a napsugár.

hogy rengeteg a fóka az ír Mickelaun felé. Azt mondta.dörgés és villámlás . Végül megszólalt: 88 _ . Láttam. és a bolhák! – mondotta Sitric. hogy az embert könnyűszerrel érheti halál vagy más egyéb kellemetlenség az efféle foglalatosság közben. és megkíséreltük lecsendesíteni és felvidítani. mint holtan a nagy világosságban. Felötlött bennem. . ha magunk is fognánk egynéhányat a Sziklán. és szóba elegyedtem egy Great Blasketba valósi emberrel. Ezt megelőzően még sosem hallottam átkozódni vagy panaszkodni. még kevésbé keltához való. Nem lelkesedtem különösebben semmi olyan javaslatért. Ha lenne olajunk. – Eljön még O'Sanassa napja!1 – rikkantottam. – Én már csak jobb szeretek – szólottam – elevenen a sötétségben. sőt netalántán érintkezésbe kell lépnem ezekkel a jószágokkal. Az efféle magatartás nem helyes. barátom! – szólottam. akár egy hamis próféta. hogy rosszkedvében. melynek értelmében találkoznom. . és hazahoznánk Corkadoraghába. hogy a Vénember a homlokát ráncolja. – Arra gondoltam – szólt Martin –. nem volna oly sűrű a sötétség. égszakadás és földindulás minden áldott éjszaka . és a szigetlakók el akarnak ejteni belőlük egynéhányat. Nyilvánvaló volt. . Az olaj becses. – Veszélyt rejteget magában az a munka. – . Martin O'Bannassa ütötte meg a megfelelő hangot: – Tegnap Dingle-ben jártam – mondta –. rossz állapotban. hogy hasznunkra válna. . mely nála a nagy elmemunka félreismerhetetlen jele. rossz formában és rosszul van. és a hús jóízű. nehogy később tudtunkon kívül beleveszejtse magát az óceánba.

és útra kelnek a tenger felé. három hónapig nem fenyegetne az éhínség. mi válik javamra.– Ide süss. mindannyian vízre szállunk. mely rendesen otthonukul szolgál. láttam. majd ideküldök ma este egy gyereket még két krumplival. Napközben záporozott rám az eső. táplálék gyanánt. és holnap mindannyian vízre szállunk. Mohón a krumplihoz láttam. Volt nálam néhány hideg krumpli. hogy aznap a dombvidéken lesz nekem a legegészségesebb. szigonyokkal. de nem született még tengeri sziklán olyan apró fóka. fiam – szólott Martin –. és miután bekebeleztem őket. a távollevők 89 _ . ha egy egész fókád volna rendesen besózva itthon. öljük meg a fókákat az üregekben. és az egész napot szép nyugodtan a tomporomon üldögélve töltöttem az esőben. jóember – mondotta Sitric –. és hozzuk őket haza. hogy amíg csak meg tudom állapítani. Amondó volnék. hogy a Vénember azt mondta. – Értelem szól belőled. és miután elfogyasztottam krumplirészemet. amikor erő és frisseség költözik beléd. Sitric – mondta –. Mikor megvirradt. amint az Ősz-Vénember. Martin O'Bannassa és Sitric O'Sanassa találkoznak. vadászatot színlelve. ezenkívül az volt az érzésem. és nem is áhítoztam az effélére. hogy szálljunk tengerre mindannyian. és nem szorulnál krumpli-könyöradományra. késekkel és egyéb hasznos holmikkal a vállukon. Annak ellenére. kötelekkel. Ennyiben maradt a dolog. nagyon korán felkeltem másnap reggel. amelylyel én el tudnék bánni. nekiindultam a domb felé. Még sosem jártam a tengeren. és persze bőrig ázva és kimerülten értem haza napszálltakor. – Sose fájjon ezért a fejed. Úgy véltem. sosem megyek fókára vadászni arra a víz alatti vidékre. mivel jelen állapotomban jártányi erőm sincs.

és mindannyian nyugovóra tértünk a sáson. Viharos üdvözlésben volt részük. hogy a Vénember nem talál hazatérni tengeri útjáról. melyekhez foghatót nem látni sem keletre. észrevettem. Mire megvirradt. amennyiben úgy alakulna. ki útitársatok volt? – kérdeztem. – O'Sanassa úr talán jobblétre szenderült? – Életben van. aki rávette őket erre az útra! – A domboldalon – szólottam – sokkal kellemesebb evezés és úszás esik! Betereltem a disznókat.iránt tudakozódtam. Mindazonáltal a látszat csalóka. legalábbis Corkadoraghában. de még mindig a víz alatt tartózkodik. és elnyugodtak az időjárás viszontagságai. hogy ez a csapat épségben hazatér ma este. hanem inkább az a törekvés. – Hová lett a harmadik férfiú. mindketten rendkívül kimerültek és csontjuk velejéig lucskosak voltak . Egy ilyen éjszakán a kint tartózkodókat természetszerűleg nem a fókák foglalkoztatják. 90 _ . a Vénember és Martin O'Bannassa toppant be az ajtón. és kitűnő egészségnek örvend – felelte Martin –. – Nem hiszem – szólott –. hatalmas mennydörgések recsegtették az egek boltozatját . Átkozott legyen a neve. a tenger sós hullámai az ablakon törtek meg. hogy ép bőrrel partot érjenek. holott a házunk tíz mérföldnyi járásra esett a tengerparttól. és mikor abbahagyta. sem nyugatra . hogy egy csapásra elsajátítsák a tengerészmesterséget abbéli igyekezetükben. olyan vakító villámcsapások hasogatták a sötétséget. hogy én leszek a ház ura. és megterítettük az asztalt. Az is megfordult a fejemben. mindazonáltal nagy hangon krumplit követeltek. Ez idő szerint az eső vadul záporozott a házra . Anyám a házat ostromló szelet hallgatta. hogy aggódik. mivel sose jártak még a tengeren.

A Vénember azon elhatározásra 91 _ . Elhatározták. hogy tüstént visszatér a felszínre. O'Sanassa azt mondta. hogy csónakot kölcsönöztek Dunquinben. és egyetlen ugrással alámerülni a lyuk mélységeibe. s a társuk odalent tudtukra adja. A tenger ez idő tájt borzolódni kezdett. de mindhiába . Mikor aztán dagadtra ették magukat krumplival. annyi szent. és erőnek erejével a biztonságos felszínre vonják az alant késlekedőt. A csónakban tartózkodók egyikét sem töltötte el heves vágy. hogy alászálljon e titokzatos tájékra. amint módjában áll beszámolni amaz alsó régiókról a szárazon maradt kettőnek. hadd mozogjon kedvére. miközben szóbéli erőfeszítésük meghaladta a tettlegeset. és útra keltek a Szikla felé. a két tengerész előadta az éjszaka történteket. és az ég sem ígért semmi jót. és bámulatos történtek voltak azok. és belé is kotortak az evezővel. és együtt tanakodtak. hol pedig alászállt a tenger és óceán fenekére. és a csónak hol felrepült a magasságos égbe. ez remek. mitévők legyenek. Így is történt. jó uram. egy árva szót sem értek a beszédedből. Nekiveselkedtek a kötélnek. Mindazonáltal nem adott hírt magáról. meg se moccant a lyuk szájában. hogy behúzzák a kötelet. hogy nem költözött a másvilágra! Ekkorra a szél és az eső végképp összeesküdött. és bőséges kötelet engedtek utána. Mikor aztán megérkeztek a fókák otthonához. A lyuk a tengerszint alá vezetett és körülötte igencsak fortyogott a víz. Úgy tetszik. Végül a két idősebb a jó tanács és ékesszólás oly áradatát zúdította O'Sanassa fülébe. és jó ideig ekképp időztek. hatalmas lyukat pillantottak meg a szikla oldalában. lám csak: hirtelen megmozdul a kötél. hogy az hajlandónak mutatkozott kötelet kötni a derekára.– Hála légyen – szólottam –. de lelkemre. Mikor aztán felhagytak a huzakodással. és az idő múltával a szél muzsikájában sem mutatkozott javulás.

ahol O'Sanassa még mindig életben van. Úgy okoskodott. vagy kiesett-e a csónakból. vajon a Vénember le akart-e bukni a fókák üregébe. Úgy vélte. mely körülötte. sem a homokfutó szelet nem lehetett megkülönböztetni egymástól. búcsút intett a Vénembernek. felette és alatta elhelyezkedik. figyelembe véve. sem az eget. és elfogta a magány és egyszersmind a félelem. mikor a tengerbe lehatolt . és hagyják amazt odalent. Nem ismeretes. hogy mióta késlekedik számot adni az alsó régiókról! Martin azonban ellenezte e tervet. hogy nem volna dőreség alászállni oda. A feje és sajnálatos módon a csontjai is megsérültek a szikla kiszögellésein. mindenesetre alászállt ő is a tenger alsóbb rétegeibe.jutott. A Vénember sokáig egyedül volt. és a tengerbe vetette magát. Bátorságot színlelve. a lyukban erősen _ . sem a tengert. hogy induljanak keletre a part felé. ahol van. feltehetőleg várta a híreket a kettősről odalent. A vihar egyre szilajabban tombolt. hogy sosem látja viszont a földet és a partot a nagy mennyiségű tengervíz és szél miatt.

Mint kiviláglott. – Mi az ördög! O'Sanassa úr ezután kifejtette a maga helyzetmegítélését. Mikor a Vénember szeme hozzászokott e hely homályos világításához. majd felfelé kanyarodott a szikla szirtbelsejében. és az ízetlen húst majszolják. az éhínségtől és a külvilág okozta sérelmektől. a napvilág sütött rá egy magas és messzi hasadékon át. Sitric a kezét nyújtotta feléjük. Martin magasztalta ékesszólását. és ebből kifolyólag elhatározta. Lámpát fabrikáltak az olajnak. először a víz alá tartott. E helyütt. – Honnan kerítettétek a fekete jószágot? – tudakolta Martintól. amit a fóka májából préseltek. kicsinyek és nagyok egyaránt – felelte Martin. a Vénember kijelentette. mint mondotta. hogy a természet rendje ellen való dolog ily sokáig nélkülözni a krumplit. – Egész nemzetségük lakik az üreg alján.örvénylett a víz. melyben a kelták öröktől fogva részesülnek. de ha hiszik. Mikor ismét visszanyerte az uralmat érzékei felett. – Fáradjon asztalhoz. Mikor aztán elérkezett a reggel. – Lelkemre! – szólt a Vénember elámulva Martinhoz. észrevette O'Sanassát és O'Bannassát. s társalgással töltötték az időt a nehéz életről és az elégtelen táplálékról. egy sziklapadkán feküdt elnyúlva. uram! Ekképp leltek hát éjszakai szállást. mentes a zord időjárástól. egy nagy és tágas terem volt odabenn. ha nem. s minden derűs és nyugodt az odakint dühöngő vihar után. búcsút mondván és szerencsés utat kívánván nekik. hogy nekivág a víznek és hazaindul. A fókák 93 _ . és rögtön beszippantotta. amott meg egy kis erecske. hogy a barlang kanyargós volt . Odament hozzájuk és üdvözölte őket. emitt sima part. Úgy esett. amint kettesben üldögélnek egy döglött fóka mellett. mely szárazon magasodott ki a vízből.

Elhatározása. Nem hiszem persze. Látták azóta néha dagálykor. _ .társaságul és egyszersmind táplálékul szolgálnak majd neki. melyet Corkadoraghában elszenvedett. akár egy fóka. elégedetten és éhségtől-esőtől biztonságban. szent és megmásíthatatlan. és egy egész télre való olaj van a bőre alatt. Azzal otthagyták. Az ég harmatja. nagy hevesen űzi a halakat lakótársaival egyetemben. Gyakran hallottam a szomszédoktól. hogy O'Sanassa úr pompás halász. mert mostanára ízes hallá növekedett maga is. Mind a mai napig ott él a Sziklában elevenen eltemetve. Nem látja be tehát. – De én a magam részéről nem kívánok tovább a víz alatt élni. és bizony ott tanyázik mind a mai napig. hogy bárki is üldözőbe merészelte volna venni. miért kéne elhagynia egy ilyen szilárd és kényelmes lakhelyet mindazon nyomorúság után. fűszeres bor a szomjúságra. amint elvadulva és bozontosan. közölte. – Kinek-kinek belátása szerint! – mondotta Martin. mely a barlang tetejéről csepeg.

Nagy folyók hömpölyögtek a küszöb előtt.NYOLCADIK FEJEZET A nehéz idők / az Özönvíz kora Corkadoraghában / Maeldoon O'Poenassa / Éhség-orom / messzi szakadok otthonomtól / nyomor és megpróbáltatás / kis híján elpatkolok / az út vége / whisky-források / újra otthon Hogy. mint ékes kelta szavak. az idő mostohán múldogált felettünk. nyomorúságosan tengődtünk. bizony nem volt valami nagy biztonságban ez idő tájt az ágyában. Ami az időjárást illeti. reggelre víz alatt találták magukat. egyre rosszabbodtak a dolgok. ha nem akadt a hálójukba egy-egy disznó vagy kismalac Corkadoraghából. hogy a krumplit mind elsöpörte az ár földeinkről. Éjszaka az emberek gyakran látták a Blasket felől érkező csónakokat. és olykor-olykor egy szegényember a szárazföld kellős közepén belefúlt a töméntelen vízbe és égi okádékba. és a csónakosok silány éjszakai fogásnak tartották. hol akadt krumplink. hogy az esőzés minden elkövetkező évvel egyre hevesebbé és hevesebbé válik. Azok. Úgy tetszett. de ki tudja. hogy nem. hol pedig nem fordult meg a szánkban egyéb. hogy még egy pillantást vessen szülőföldjére . Azt beszélik. hogy éji kárpótlásul gyakorta lehetett halat találni az út mentén. hogy O'Sanassa egy éjjel visszaúszott a Szikláról. és igaz ugyan. aki úszni nem tudott. 95 _ . akik épségben tértek ágyukba a szárazföldön. mely reánk zúdult . de tény és való.

és nem szárítkoztak meg három hónapja. Nem embernek való élet ez. éhség és balszerencse sújtotta őket. a nappali zivatarról nem is beszélve. ó. akik Corkadoraghában maradtak. – Ha így lészen – feleltem –. – Mindenesetre ez a hiedelem járja. nyájas lélek. mint megpróbáltatásban. és úszóhártya nő közöttük. szűkös javakon és jókora szükségben tengődtek. – Gondolod-e. hogy a helybéliek ingerlékennyé váltak ez idő tájt . de ha ez az eső így esik tovább. Egy napon a Vénember elé terjesztettem a kérdést. sem szellemek . Sokuk boldogan költözött a másvilágra. éji zivatarban és Tengermacskálkodásban? – Bizony. hogy kint leszünk a vízből még valaha? – Meg nem mondhatom. éhínségben. Nem vagyunk lovak. hogy a kelták emberek? – kérdeztem. sem pedig szárnyasok . amondó volnék. avagy pedig sosem lesz részünk egyébben. hogy jó sora van O'Sanassának odaát a Sziklán. – Gondolod-é. hogy módjukban álljon a vízben közlekedni. azok pedig. attól tartok. bár ez soha nem nyert megerősítést. magasztos agg – szólottam –. s nyugovóra hajthatja a fejét a Szikla üregében a viharnak napján. részünk lesz mindebben. jámbor gyermekem – szólott –. a kelta szegények ujjai összforrnak. hogy valaha is jó világ vár a keltákra. hogy emberek volnánk – de persze ez csak szerény vélemény.vajon nem egy közönséges fóka volt-e a látogató. mint a kacsának. nemes ifjú – mondotta –. 96 _ . míg hal akad a tengerben táplálék gyanánt. Mondanom sem kell. de mindezek ellenére nehéz elhinni. sem fókák. Nem szenved szükséget. fiam! – Bizonyos vagy benne. és beszélgetésbe elegyedtem vele.

hogy atyám áldja a jó időt. és nincsen abban semmi kivetnivaló ahhoz az égszakadás-földinduláshoz képest.l E férfiú volt olyan furfangos és előrelátó. – Igaz-e – kérdeztem –. szelíd kicsi jószág – mondotta –. hogy a fókáknak is megvan a maguk baja – mondotta a Vénember. mely az embereket az ő legénykorában érte. mint halat és esővizet. – Életben maradt-e bárki is e nagy vizek kora után? – kérdeztem. – Így volt-e igazán? – De akkoriban gyakran hallottam. kit Maeldoon O'Poenassának hívtak. s sosem ízleltek egyebet. hogy akkor állítólag mindenki vízbe fúlt a vidéken. Aki nem tudott jól úszni. és összeszedett mindenfélét. – Csak itt-ott egy-egy lélek. hogy megépítette az első csónakot ezen a vidéken. nem volt egészséges nyugvóhelyük születésüktől halálukig. hogy mily remek is az. Hal termett akkoriban a földeken. ki ismeri a rég volt időket. hogy a nagy felhőszakadások éppolyan súlyosak voltak ezelőtt is. Akkor azt hitték az emberek. De az időjárás olyan kedvezőtlen volt ismét csak jóval ennek előtte. hogy ez az eső csupán nyári permet annak. Nekivágott épen és elevenen a víz áradatjának. hogy az Özönvíz ideje készül eljönni újra. meg se állt a mennyországig. akik sose tették száraz talajra a lábukat. mint a mostani időkben? Az Ősz-Vénember barna fogait kivillantva felkacagott. kik búcsút mondtak ennek az árnyékvilágnak – 97 _ . mondván. boldogtalan jószágok azok. egyetlen embert kivéve. és vitorlával szerelte fel. hogy kérdésem az éleslátás hiányáról árulkodik. – Gondterhelt. jelezvén. mely munka nagy hasznára vált.– Biztos lehetsz benne. Nagyatyám idejében akadtak emberek. amit azok hagytak hátra. – Tudd meg.

s a másvilágon köt ki. kívüle más ember fia nem tette a lábát arra a hegytetőre . és bizony ott van csónakostul azóta is – ha ugyan maradt belőlük valami. melyek tőlünk északkeletre tornyosulnak. éppolyan lefelé is. kedves barátom? – kérdeztem. mert O'Poenassának sikerült elérnie ama szirt csúcsát. és a felfelé vezető út fáradságos annak. Azokban az időkben olyan volt az. melyeket évszázadok óta őrizgettek. – Olybá tűnik. nem pedig a sík vidéken. és kétségkívül minden tekintetben elégedett önmagával. és bárki teszi is rá a lábát arra az ösvényre. A hegycsúcson kiszállt a csónakból. Barátom göcsös mutatóujjával a Fehér-hegyek felé bökött. nem! Az út. igaz és szavahihető. – Azon hegyek közül a középsőt Éhség-oromnak hívják – mondotta –. amit O'Poenassa magával vitt az égiháború napján? – Ott vannak bizony – mondotta –. melyeket tövestül fordított ki a földből az ár. pár csepp szeszt és értékes aranytárgyakat. – Aztán merre tartott abban a csónakban. túlontúl meredek volt. – S lejött-e onnét valaha is? – Szavamra. amely túlságosan meredek felfelé. mely őseinktől és eleinktől itt Corkadoraghában ránk maradt. efelől biztosíthatlak. a biztos pusztulásba indul. hogy értékes és nem megvetendő holmik vannak az Éhségorom tetején mind a mai napig – aranykrajcárok meg minden más. és azt beszélik. áldott lélek – mondottam. nagy érdeklődéssel hallgatván beszédét. gazdag volt. Mire megmenekült Corkadoraghából.pompás krumplibokrokat. miközben nagy és üdvös gondolatok duzzasztották elmémet –. ha mindaz a legendakincs és néphagyomány. ki csak a lábaira hagyatkozik. akár egy sziget a tengerben a hajósnak. apróbb ingóságokat. 98 _ .

a csónak bordázata és az ember csontjai. s 99 _ . amott meg a megváltás eszközei.– Édesen cseng minden szavad. ez szégyen és gyalázat – mármint hogy emitt az éhségtől szenvedő szegények. ama elhagyatott helyen. és fogadd érette végtelen hálámat. Úgy véltem. egy szemhunyásnyi vagy villanásnyi nem sok. Mikor aztán a sásra tértem azon az éjszakán. végtelen bölcsességű agg – mondottam –. melyet O'Poenassa magával vitt az Özönvíz idején. és az Éhség-orom felé csalogattak. Éles lelki szemeim előtt világosan kirajzolódott a hegy csúcsa. és nem messze tőlük. melyek elmémet elárasztották. mindaz a zsákmányolt vagyon . annyit sem aludtam a gondolatok sokasága következtében.

nincs mód hozzájuk férni. Meg kell valljam, ez volt az a pillanat, mikor megfogamzott bennem az elhatározás, hogy egy napon felmegyek a hegycsúcsra, legyek bár eleven vagy holt, nagy vagy kicsi, degesz bendőjű avagy éhenkórász. Azon a véleményen voltam, hogy jobban járhat az ember, ha a boldogulást keresve éri utol a halál az Éhség-ormon, mint ha örök szenvedés jut osztályrészéül Corkadoraghában. Férfihoz méltóbb a hegytetőn pusztulni az égi vizektől, mint éhezve tengődni otthon a síkság közepén. Éjszaka meghánytam-vetettem a dolgot magamban, és a félhomályos derengésben, mikor a nappal elűzi az éji sötétséget, mindent szépen elrendeztem. Egy napon felmegyek az Éhség-oromra. Felmegyek, és megkeresem a pénzt, s ha épségben visszatérek a megpróbáltatások után, attól fogva szerfelett gazdag, jóllakott és sűrűn kapatos leszek. Attól tartván, hogy a csúcson csak egymagam számára elegendő táplálékot találok, szentül és keményen elhatároztam, hogy döntésemet megtartom magamnak, és nem osztom meg sem a szomszédokkal, sem a Vénembert nem tájékoztatom felőle. Ettől fogva lesni kezdtem a rossz idő alakulását, megfigyelve a vihar szeszélyeit és a szelek szokásait, hogy felfedezzem, van-e vajon a napnak vagy az évnek olyan fertálya, mely alkalmasabbnak bizonyulhat a többinél az Éhség-orom megrohamozására. Egy évig ekképpen állott a dolog, s ezen idő elmúltával ráébredtem, hogy minden fáradozásom hiábavaló volt. Corkadoraghában a szél dühöngése és az eső verése mindig hasonló volt, lett légyen bár éjszaka vagy nappal, tél vagy nyár. Dőreség volt a szép idő eljövetelére várni, és végül elhatároztam, hogy ideje nekivágnom az útnak. A hegy oldala olyan meredek volt, egészségi állapotom pedig oly ingatag, hogy gyönge hátam nem bírt el egyebet, mint csak csekélyke terhet. Titokban összegyűjtöt100 _

tem, ami kevésre szükségem volt – egy üveg vizet, egy kést, egy zsákot az aranynak meg némi krumplit. Tisztán emlékszem a reggelre, amikor útnak indultam. A víz olyan bőséggel szakadt az égből, hogy borzadállyal töltött el, és felsebezte a fejem búbját. Eleinte nem aznap állt szándékomban a hegyi útnak nekivágni, de úgy ítéltem, hogy a környékbeli népeknek nem sok hiányzik a vízbefúláshoz, és úgy tűnt, megmenekedhetek, ha akár csak pár lépést sikerül felfelé tennem a lejtőn. Ha nem esik ily jelentős mérvű csapadék azon a reggelen, bizony félő, hogy sosem lett volna merszem elhagyni a kicsi házat, ahol születtem, és útra kelni a végzet hegye, baljós és ismeretlen célom felé. Sötét volt. Mikor kikecmeregtem a nyirkos sásból, megragadtam úti motyómat, melyet egy üregben rejtegettem a falban, és szép csöndben odébbálltam. Az esőtől és az ördöngös derengés riasztó látványától félelem és rettegés költözött a szívembe. Rábukkantam arra a helyre, ahol az országutat sejtettem, és csetlő-botló, sete-suta csoszogással megindultam rajta a hegy felé. A víznek áradatja, mely a térdemig ért, erős sodrással jött velem szembe, és bizony a mozgásom ez idő tájt nem volt valami eredményes, hanem inkább folytonos bukdácsolásból és bicegésből állt, olykor elterültem a híg sárban, máskor meg a szél kapott fel a földről, és burkolt vizes forgatagba, magam nem lévén képes uralkodni testemen. Kétség nem férhet hozzá, azon a reggelen kijutott nekem a kelta nyomorúságból. Minden viszontagság ellenére azonban szemlátomást haladtam egy kissé, mert éreztem, hogy a talaj emelkedni kezd a lábam alatt, még több nehézséget okozva. Sós veríték özöne zúdult alá szemeimre, hogy nyomorúságomat súlyosbítsa, és úgy éreztem, a lábam inkább vérben für101 _

dik, mint vízben. De akkor már szándékom megmásíthatatlan volt, és nem tántoríthatott el tőle, csak a halál. Mikor már elég magasan jártam a hegygerincen, hömpölygő vízfolyamra lettem figyelmes, mely reám zúdul, fákkal, óriási kövekkel és kisebbfajta gazdaságnak beillő földdarabokkal egyetemben ; mind a mai napig csak bámulok, hogy is nem szereztem halálos koponyatörést ebben a pokoli zuhatagban. Olykor-olykor elfogyott a honvágy, de mindazonáltal bátorságom nem hagyott tökéletesen cserben. Teljes erőmből nyomultam előre, bár gyakran visszavetett a hegynek egy-egy darabja, amint a fejem tetejére esett. Biztosíthatok mindenkit, hogy a pitymallatot lábaim szakadatlan munkájával töltöttem, és e munka fáradságos és verejtékes volt. Mikor a ványadt félhomály, mely mifelénk Corkadoraghában napvilágszámba megy, beköszöntött, micsoda bámulatos látvány tárult elém! Kis híján a hegy csúcsán találtam magamat, bőröm színe a vörös és a kék között váltakozott a vérveszteség és az éji hányattatás következtében, ugyanakkor testemről mind egy szálig lefoszlott a ruha. Fejem búbja majdhogynem a fekete hasú, zord felhőket verte, melyekből sűrű zápor szakadt ; olyan súlyos zápor, hogy a hajamat kis idő leforgása alatt kitépdeste a fejemből. Minden erőfeszítésem és kemény törekvé-

_

sem ellenére nyeltem az esővizet, hasam aggasztóan megduzzadt, mely körülmény nem vált lépteim összhangjának javára. Alattam nem látszott egyéb, mint hajnali köd meg pára. Felettem olykor-olykor kivillant a hegycsúcs, körülöttem pedig nem volt más, csak szikla, mocsok és a szüntelen nyirkos szélvihar. Mentem tovább. Bámulatos egy hely volt, és ugyancsak bámulatos volt az idő. Azt hiszem, nem akad többé hozzá fogható. Kétségkívül már jó ideje a csúcson voltam, mikor felfigyeltem a vidék pontos fekvésére. A csúcson egy kis lapos fennsík terült el, rajta pocsolyák, ameddig a szem ellát, köztük háborgó patakok zubogtak, s földöntúli és titokzatos csobogással töltötték meg fülemet. Helyenként megdőlt fehér sziklák csoportosultak, másutt meg feneketlen, sötét szájú üregek szövevénye, melyekbe sebes víz zuhogott szüntelen. Az egyszer bizonyos, hogy a környék nem nyújtott mindennapi látványt, és bár Corkadoraghában rossz volt, szívesen zengtem volna dicséretét azon az órán. Hozzáfogtam, hogy lépésről lépésre feltérképezzem a környéket, s úszva-csúszva igyekeztem megállapítani, van-e vajon valami nyoma a csónaknak, avagy bárminemű hírmondója Maeldoon O'Poenassának. Éhség csiklandozta zsigereimet, és leírhatatlan fáradtság töltötte el ólmos zsibbadással tagjaimat. Mindazonáltal, mivel tudtam, hogy fél lábbal a másvilágon járok, és nemigen áll módomban jobbra fordítani sorsomat, tovább csúszkáltam összevisz103 _

sza hol előre, hol hátra, míg szemem mohón kutatott valamiféle emberi lakóhely után, torkom pedig igyekezett elkerülni a túlzott mértékű esővízfogyasztást. Így ment ez jó ideig. Meg nem mondhatom, hogy vajon álomban vagy félig öntudatlan állapotban engedtem-e tovaszállni a nap nagy részét, de ha így történt, bámulatomra szolgál, hogy egyáltalán újra felébredtem. Akármiképpen esett is, bizonyossá vált előttem, hogy a nappali világosságra esthomály közeleg, és a szélvihar hidege és ereje egyre nő. Ekkorára nem maradt már bennem egy csepp vér sem, és éppen azon voltam, hogy fejet hajtok végzetemnek, önként lefekszem a sárba, és a mennyekre függesztem tekintetem, mikor a messzeségben egy gyönge kis fénysugárt pillantottam meg, mely alig észrevehetően pislákolt a köd és eső függönyén keresztül. Szívem beledobbant a halovány reménybe. Az erő visszatért testembe, és bicegve bár, de lendületesen elindultam a fény forrása felé, ha valóban fény volt. Ennyi választ el csak, gondoltam, az örökkévalóság kapujától. Valóban fény volt az, mely egy-két szikla között megbúvó barlangból kiszivárgott. A barlang szája szűk volt és keskeny, de persze én is sovány voltam, akár egy karó a sok nyomorúságtól, viszontagságtól és vérveszteségtől, melyet az előző nap elszenvedtem. Késedelem nélkül odabent termettem a szélvihar elől, s ott világlott a fény, és én feléje tartottam. Nemigen voltam jártas a sziklaodúkban való kúszásban, mindazonáltal fürgén haladtam előre a láng tartózkodási helyének irányába. Mikor odaértem, úgy vélem, nem is lehettem volna elégedettebb a hely fekvésével, a jelenlevő társasággal, valamint a dolgok állásával. Odabent egy négy-öt ember számára elegendő fülke vagy szobácska tárult elém ; puszta 104 _

ráncos barna volt a bőr. s a szél és eső rémisztő hangja ott dörömbölt 105 _ . valami székféle tákolmányon. a kezén és arcán cserzett. félig feküdt tőlem távolabb a tűz mellett. aki félig ült. a falairól víz csepegett. hogy szemügyre vegyem a halott embert. ezrivel és ezrivel. melyből eredtek. a háttérben pedig friss forrásvíz bugyborékolt vidáman. éreztem. drágakövekkel. és volt a megjelenésében valami rendkívül természetellenes. fekete fogakkal ásító szája nyitva. és – Isten tartsa meg hallgatóságomat! – abban a minutában. mivel ez idő tájt immár anyaszült mezítelen voltam. hogy halott. s kis patakban csordogált felém a barlangon keresztül. amennyit csak el bírtam vinni. Két szeme csukva. szintén ott hevert. Mindazonáltal ami legeslegjobban elkápráztatta a szemem. Hatalmas lángnyelvek csaptak fel a köves padlatból. szerteszórva a padlón. A bőrtarisznya. gyöngyökkel és nehéz sárga láncokkal egyetemben. Heves reszketés fogott el a hideg és félelem együttes eredményeként.volt és sziklás. visszafelé kezdtem kúszni a barlangban. aranygyűrűkkel. Miközben e tevékenységgel foglalatoskodtam. és vidám kis dal fakad belőle. már a markomban is tartottam őket! Ott hevertek a közelemben. s a külseje arra mutatott. annyi arany volt az iszákban. Kezem gépiesen összegyűjtötte a krajcárokat. következésképpen zsáktalan és zsebtelen. és nem tellett bele sok idő. Végre-valahára találkoztam Maeldoon O'Poenassával! Hirtelen felötlött bennem. Néhány felismerhetetlen eredetű rongyba volt bugyolálva. s ez rendkívül szerencsésnek mondható. az egy öregember volt. feje pedig erőtlenül oldalra billent. hogy miért is jöttem e helyre. és mikor összegyűjtöttem az aranyat. Elértem a nyílást. Semmiféle indíttatást nem éreztem. hogy eszembe jutottak az aranykrajcárok. hogy szívembe új erő költözik.

és mikor ekképp cselekedtem. mely a tűz közelében buzgott elő a forrásból. és folyt tova. míg belereszketett minden csontom. avagy pedig átmenetileg meghaltam a félelemtől. és addig kortyoltam belőle. Olybá tűnik. Alaposan szemügyre vettem a tüzet is. kifizetetlen és megivatlan. Ha Maeldoon O'Poenassa halott. akkor ki gyújtotta. Térden kúszva a forráshoz mentem. rettentő meglepetésben volt részem. vajon az őrület rohama lett-e úrrá rajtam. hogy a végén majdnem szétfeszítette. Egyik kezem hirtelen megcsúszott. aki odabent volt. s ki táplálja a tüzet? Meg nem mondhatom. ha már ott voltam. Az orrom előtt egy whisky-patak tört elő a sziklából. négykézláb és hason csúszva a vizes padlaton. Az ámulat úgy nőtt a fejemben. miáltal a fejem gyilkos koppanással a földnek ütközött. mikor egy szerencsétlen gondolat ütött hatalmas szöget a fejembe. mi volt az? Whisky! Sárga és csípős. de az íze ellen igazán nem lehetett kifogásom. Markomba vettem belőle egy cseppet. de ha hiszik. ahol hagytam. ha nem. és világosan kitetszett. Mit gondolnak. hogy megkóstoltam a sárga vizet. visszatértem az illetőhöz.a dobhártyámon. Pontosan ugyanott találtam. és nagy megelégedéssel lenyeltem. Félénken közelítettem hozzá. hogy még egy kis 106 _ .

nem éltem a válaszadás lehetőségével. még lélegzésnek sem. ez azonban égett. nem emberi hang. nyilvánvalóan évszázadokon át táplálkozott az első forrásból származó whiskyből. Egy hangot hallottam a holttest felől. és mesemondáshoz köszörüli a torkát. apró termetű. de tisztes távolból mindenféle durva zajokat hallattam.forrás van ugyane nedűből. Szóval ekképpen álltak a dolgok. mint mikor valaki egy vastag kabát mögül beszél. – Aztán miféle beszédben lelnéd örömed?2 Néma maradtam. akárcsak Sitric O'Sanassa valaha a fókák között. hogy az évet Mindenszentektől május elsejéig Skóciában dorbézolva töltse. május 107 _ . de az is lehet. rekedt. hogy odamenjek. hogy a halott – ha ugyan halott volt. míg a második forrás megvédte a hidegtől. hogy csak elfogta az alkoholgyengeség – fészkelődni kezd kőülésén. s békésen élte le életét minden szükségtől mentesen. és elhajítottam egy kisebb követ. miképpen nyerte a sárhajú. Ránéztem. Szokása volt. a tűz irányába tolja patáit. Ismét megállt bennem az ütő. vékonydongájú férfi a Kapitány nevet – az. Nem moccant. – Senki sem tudja. mely egy kis időre minden testi erőmet száműzte. ahogy a folyadék bugyborékolt. félig fennhangon. mely az orrnyergén találta. otthona és állandó tartózkodási helye egy fehér falú kicsi ház volt a szurdok sarkában. Semmiféle mozgásnak nem adta jelét. fojtott. – Nincs beszédes kedvében – szólaltam meg. Ha Maeldoon O'Poenassa halott. félig magamban. és a lángok aszerint csaptak fel és hagytak alább. Aztán láttam. kinek lakása. Ismét felhangzott a síri hang. és én majd meghaltam a borzadálytól. A félsz megakadályozott benne. olyasféle volt.

. akár egy régi öltözet ruha. vajon a rosszullét hulláma. Még mindig vagy egy mérföldnyire voltam a kicsi háztól. és a hátamon elterülve feküdtem abban a lágy és párját ritkítóan mocskos mocsokban. de végül is összeszedtem minden bátorságomat.elsejétől Mindenszentekig pedig Írországban dorbézoljon. Megszereztem a pénzt! Az enyém lett. a határtalan égbolton szállok. Egy darabig úgy éreztem. akár egy rongycsomó. Mikor visszanyertem az eszméletem. sovány és pőre hátamon az arannyal teli tarisznya. máskor meg alámerülök. hogy a lefelé vezető út rémséges volt és szerencsétlen. a borzadály vagy az undor kerített-e hatalmába. kint voltam az eső csípős korbácsütései alatt. Mikor végre sikerült. és csak zuhantam. Ha fáradt és kimerült voltam is. győztem! Megkíséreltem rázendíteni egy kis dalra. a szél és a víz hátán. mely otthonomul és éjszakai szállásomul szolgált.3 Eme kísérteties szavak hallatán magam sem tudom. . csakis Corkadoraghában. széthasítván koponyámat és testemet is egy más alkalommal. de nem jött hang belőlem. de a tarisznya aranyat továbbra is erősen markoltam. de elégedett. miközben sűrűn hullanak rám éles és súlyos tárgyak. elástam az aranyat. hogy lábra álljak. A bőröm merő lyuk és szakadás volt. érzés és értelem híján. mely nem található sehol másutt. mindazon hányattatás ellenére. reggel volt. Egyszer aztán . de az út kezdetén valamiféle szikla olyan csapásban részesített. megint máskor meg összetörve a sziklákon heverek. amit a kezeim az út folyamán elszenvedtek. és lefelé csúsztam a síkság irányába a vízesés és a lejtő jóvoltából. mely teljesen megfosztott érzékeim birtokától. és amikor ismét tudatára ébredtem a világegyetem nagy és örök mozgásának. és sántikálva hazaindultam. 108 _ . Félórás igyekezetembe tellett. Kétségtelen.

– Majd megveszek egy kis krumpliért. egy jófajta öltöny ruha volt rajta. szúrós szemmel és némán. _ . és őszintén megvallva. Csöndesen üdvözöltem. A minap elbitangolt tőlünk egy sertés. akár a születésed napján! Ezalatt én éppen a krumplit tereltem le a torkomon. és kedvére merengett a nehéz időkön. hogy ekkorát úsztam a tengervízben az egészségi állapotom érdekében! A Vénember kivette a pipát bagólesőjéből. különösen Corkadoraghában. és imhol anyaszült meztelenül jössz vissza. és mikor visszatért.A torkom kilyukadt. sem a szám nem volt valami jó állapotban. amit itt manapság megélünk – mondotta –. Mikor a küszöbre értem egy szál ruha nélkül. Egy darabig bámult rám. most. – Lelkemre! – szólottam. Te meg tetőtől talpig felöltözve mentél el tőlünk. – Fel nem fogható. sem a nyelvem. és nem kapott választ tőlem. az (ŐszVénember ott állt a pipájával bíbelődve.

éhínség és balszerencse. de eszembe jutott. Először élelmiszer vásárlására gondoltam. nem volt valószínű. hogy kevés olyan ember adta az ivásra a fejét Corkadoraghában. aki nem sodródott volna a pusztulás útjára az első tivornya után. micsoda is a boldogság. még ha alkalmam lett volna is megvásárolni őket. mint krumplit és halat. sem pedig azt. miféle becses és rendkívüli holmit vásároljak rajta: Nehéz. oltalmul az eső 110 _ . A tarisznya arany biztonságban lapult a földben. de mivel sosem ízleltem egyebet. Az Éhség-oromra tett utazásom után egy évig ismét a hagyományos kelta életet éltem – ázott és éhes voltam éjjel és nappal. mit is kezdjek a pénzzel. hogy a dublini úri népek által fogyasztott különféle élelmiszerek jót tettek volna nekem. elmémet gyötörve. még nem hoztam a felszínre. Fontolóra vettem egy kalap beszerzését. hogyan is kell megfelelőképpen bánni a gazdagsággal. vagy tudtam volna a nevüket. s nem várt rám egyéb a jövőben.KILENCEDIK FEJEZET Elégedetlenkedem vagyonommal / a városba megyek csizmakeresőben / éji barangolásom / a Tenger-Macska Corkadoraghában / egy zsernyák a házunkban / nyomorúság és balszerencse / találkozom egy rokonnal / történetem befejezése Az. nem könnyen fogja fel. mint eső. Sok-sok éjszakát töltöttem a sáson a ház végében. kit egész életében nyomorúság fenyeget. Aztán megfordult a fejemben a pálinka gondolata. képtelen feladat volt. továbbá beteges. és szűkölködik a krumpliban. hogy megpróbáljam eldönteni.

mire jó az a kis gépezet. félholt voltam az éhségtől és nyomorúságtól . hogy bármi felkeltette volna az érdeklődésemet. sok gondjuk-bajuk lehet a gazdagoknak. Elborított a szegénység. mégsem voltam képes kiötölni bármiféle kellemes és hasznos tárgyat. Ugyanez állt a ruházatra is. bútorra. s megkörnyékeztem anyámat. hogy végre-valahára beköszöntött hozzánk a végítélet napja és a világegyetem pusztulása. gondoltam. hogy ömlik az eső. amire szükségem volna. Egy darabig erőtlenül tébláboltam a házban anélkül. Az Ősz-Vénembernek volt egy aranyórája a fesztivál napja óta. Ez bámulattal töltött el. vagy nagyobb figyelmet szenteltem volna egyik dolognak a másiknál. az már szent igaz! Egy napon arra ébredtem. vagy hogy mi az ördögre lehet használni. amott feketésvörös. – Úgy áll-e a helyzet. moslékosdézsára sem. hogy nincs az a kalap. mely öt percnél tovább bírná épségben és romlatlanul az itteni időjárás viszontagságait. Nem vágytam edényfélére. ki sertésetetéssel foglalatoskodott a tűz mellett. de arra a belátásra jutottam. Egyszerre csak észrevettem.ellen. Bizony. jóaszszony – szólottam –. de sosem értettem. hogy a ház padlója csupa vörös. és veres zápor zuhog ránk az égből az éji homályban? _ . másutt meg barnásvörös.

– Nem így áll a dolog. bármi lett légyen is fogadásuk tétje. Isten óvja a hallgatóságot!. merthogy nagy volt a súlya. és szerencsétlen módon a lábaira zuhant.– Nem így áll a helyzet. hogy ennyi vér van a Vénemberben. mint egy pár csizmát? Másnap útnak indultam a felé a hely felé. attól tartok. hogy azok szétlapultak. – Ha volt is – felelte anyám –. – De azután. hogy ez elmélkedésre indított a pénz felől. A rusnya alak itt kerengett a házban jó sokáig kajabálva e művelet után. gondoltam. Mit lehessen tudni. ahol a földben 112 _ . kisebb baj érte volna. Szegény Martin alulmaradt. hogy vajon melyikőjük tud megemelni egy nagy darab kősziklát. mint mindig. olyképpen. a szikla kiesett a kezéből. Versengést rendeztek itt ma reggel Martin O'Bannassával. most már nincs benne! Úgy esett. mert meg se bírta mozdítani a sziklát. rusnya kicsi szentem! – felelte – hanem az Ősz-Vénember fecskendezi itten a vért egész álló reggel. Ha a Vénember csizmát viselt volna. amikor a kő a patájára pottyant. – Mindig is erős volt! – szólottam. Sikerült felemelnie a sziklát egészen a derekáig. csókos galambom! – felelte – hanem a halálos és gyógyíthatatlan sebekből. mely a birtokomban volt. A Vénember. s minden egyes csont minden egyes porcikája széjjeltörött bennük. de bármi szolgált is helyváltoztatásának eszközéül. hátha egyszer az én lábam is hasonló sérülést és bajt szenved? Mi fontosabbat vásárolhatnék. hogy az orrából böffent elő e vérzuhatag? – kérdeztem. most is szerencsével járt. – Sosem hittem volna – szólottam –. és ezzel megnyerte. az nem a lába volt. melyek az ő két lábán leledzenek. – Úgy értsem-e.

Martin – mondottam –. határozott léptekkel elindultam akármelyik város felé. és csizmát vett. – Tudsz-e valami szót a csizmára? – Hogyne tudnék – szólott. de jó ideig csak 113 _ . Az arany érintetlen volt. Útnak indultam. zsebre vágtam. Martin barátom – szólottam. amerre a szem ellát. és a tarisznyát ismét visszahelyeztem a földbe. Mikor ezzel a feladattal végeztem. zajosan zajlott az élet. és nagy vidáman beléptem. bár jómagam járatlan voltam bennük. és egy veres krajcárt nyújtott felém. amit a boltosnak mondott – csizmáturam. Tisztán hallottam minden szót. Csizmáturam! – Csizmát? – Csizmáturam! Meg nem mondhatom. szigetlakó! – mondotta. míg csak egy csizmaboltra nem bukkantam. Addig kerestem-kutattam a városban. vagy valami hasonló. és elővettem egyet a magam aranygarasaiból. ahogy hagytam. avagy netán értette az angolságomat. – Fogadd köszönetemet. – És most mars. és még egy köszönetet a tetejébe. – Egy kérdésem volna. és a városban hallgatóztam. Hálásan elfogadtam a krajcárt.az aranyat tartogattam. ami az utamba akadhat nyugat felé mentemben – Galway vagy Caherciveen. Az úton összefutottam Martin O'Bannassával. termetes úriember volt a boltos. noha minden neheztelés nélkül. Kivettem húsz aranykrajcárt. és mikor reám tévedt szeme pillantása. és kereskedelmi kérdésekről faggattam. Sok ház meg bolt meg népség volt arrafelé . egy napon Derryben jártam. zsebébe nyúlt. vajon ámulat fogta-e el a jóembert. Egy ember épp bement egy boltba. – És most – szólottam előzékenyen –. Egy szívélyes. Kétségkívül ez a csizma angol neve – csizmáturam. – Emlékszem.

Ha nem teszek szert titokban valami gyakorlatra a csizma terén és általában a csizmás helyváltoztatásban. Bizony! félelem és szégyen érzete váltakozott bennem a csizmát illetőleg. hogy eldugom a csizmát. Aztán hátrament. puha és hajlékony volt. miközben a gonosz szél ide-oda cibált. s az eső szörnyűségesen korbácsolta a fejem búbját. Válogathattam kedvemre. és töméntelen pár csizmával hozakodott elő. hogy viseljem. Síkos. A földben lapult. Az enyém volt. és mégsem. A csizmasírhoz mentem. és a két kezemmel a felszínre hoztam. A nagy fesztivál napja óta csizmának még csak nyoma sem volt Corkadoraghában. Ezen előkelő és fényes holmi gúny és csipkelődés tárgyát képezte az odavalósiak körében. A legeslegfinomabbat választottam . Megkötöttem a fűzőt. Nagy megelége114 _ . Bebugyoláltam a csizmát egy ócska zsákba. hogy a nyilvánosság előtt mutatkozzam benne. Attól tartottam. és hangtalanul nekivágtam a vidéknek. Úgy döntöttem. Feltehetőleg tíz mérföldet is megtettem. egy pillanatra sem volt részem abban. Sosem volt a lábamon. és nem származott hasznom belőle. Egy éjszaka (életem legéjszakább éjszakája volt az eső mennyisége és a fekete sötétség feketesége miatt) lopva felkeltem a sásról. ha nem sikerül meggyőznöm őket a csizmaviselettel járó előkelőségről és műveltségről. sosem lesz meg a kellő vakmerőség bennem. hogy megvettem. és bámult rám meredten. és szép nyugodtan meghányom-vetem magamban a dolgot. és nekivágtam az útnak hazafelé. Egy hónap elmúltával elégedetlenkedni kezdtem ugyane csizmával. és többszörösen köszönetet mondtunk egymásnak. hogy köznevetség céltáblájává válhatok a szomszédok előtt.állt. így hát különösebb nehézség nélkül a lábamra tudtam húzni. amit magammal hoztam volt. ő átvette az aranyamat. és járni kezdtem a vidéket. mire újfent elhantoltam a csizmát. nedves.

mire felébredtem. mire hajnalhasadás előtt visszatértem a sásra. Nem tudtam aztán több szót kihúzni belőle a gondterhelt kedvetlenség miatt. – Tegnap éjjel – szólott – a gonosz járt Corkadoraghában. – Úgy áll-e a helyzet. aki félelemtől telve a talajt fürkészte. Odakint a mezőn Martin O'Bannassára lettem figyelmes. és a szomszédok kis csoportokban álldogáltak. Odamentem hozzá. és még maga az eső is szokatlannak tűnt. Ajkait a fülemhez szorította. a borzadálytól elfúlt a hangja. melyet a sors a kelták számára tartogat? Egy darabig nem válaszolt. mely eluralkodott rajta. a lehető legelőzékenyebb köszöntésben részesítettem. hogy beköszöntött a kelta nyomorúság vége. Minden baljós jelleget öltött. és mikor melléje értem. hogy valami nincs rendjén a világban. Kimentem. fojtott hangon társalogtak. szerelmetes leányzó – kérdeztem lágyan –. és a szegények a földkerekség nagy szétpukkanására várnak? – Rosszabb annál. – Miféle rossz hír érkezett a faluba – avagy netán újabb csapásról van szó. és riadtan. meg azt a nyomot! Mindkettő átszeli a vidéket! 115 _ . mikor pedig megszólalt. Rendkívül kimerült voltam. melyben általa részesültem. és alig álltam talpra. – A gonosz? – A Tenger-Macska! Nézd! A földre mutatott. Anyám gondterhelt némaságba burkolódzott. midőn észrevettem.désemre szolgált a lábfacsarás. Az Ősz-Vénember nem tartózkodott odahaza (ami sosem fordult elő krumplievéskor). azt hiszem – felelte. Elérkezett a reggeli krumpli ideje is. -gyötrés és -fájás ellenére. – Nézd ezt a nyomot – szólott –.

hanem a donegali Tenger-Macska. Bármilyen rossz legyen is az a hely. és az emberek aláhullanak valami alsóbb régiókba. Isten óvjon bennünket! Sajnálatos. Martin és a szomszédok az én csizmám nyomaira céloztak. sem pedig bárminemű földi teremtmény nem hagyta ezeket – súgta kapkodva –. fényes gombokkal. Mikor megjött a hangom. és minden porcikám reszketni kezdett a félelemtől. nagydarab ember volt. – Se nem tehén. míg hozzám nem ért. Szomorúan biztosítottam egyetértésemről. vagy megnyílik a föld. Egy hatalmas termetű idegen állt az ajtóban. mely reánk következik e naptól fogva. jobb volna az ember fiának a tengerbe ugrani és elköltözni a másvilágra. mert kigúnyoltak vagy felkoncoltak volna. végzetes és kimondhatatlan az a siralmas sors és balszerencse. hogy keserű angol szavakkal illeti a Vénembert. se nem ló. hogy leszakad az ég. Semmi kétség. kibírhatatlanul iszonytató lesz. se nem disznó. és távoztam. és nem féltem egy csöppet sem. Nem mertem eléjük tárni az igazságot. és mindenki várta. Keménykötésű. elvágta beszéde fonalát. Én ezenközben nyugodt voltam. hogy vendégünk van. aki viszont keltául és tört angolsággal igyekezett csillapítani. és élveztem a szívemben rejtőzködő titkos tudást. Jófajta tengerészkék öltözéket viselt. és óriási csizmát. Hallottam. Keményen megmarkolta a karom. és a Vénemberrel társalkodott. – Hoty hínak? Majd leharaptam a nyelvem rettenetes rémületemben. Mi tagadás. Mikor az idegen felfigyelt rám a ház végében. A harmadik nap reggelre kelve arra lettem figyelmes. és keresztülrontott a sáson. mely itt Corkadoraghában mostantól fogva reánk vár.A megütközés halk nesze szakadt fel belőlem. a sors. Ez a csoda két napig tartott. Többen elismerésüket fejezték ki bátorságomért. így feleltem néki: 116 _ .

– Aszongya – mondotta a Vénember –. Ez itten egy zsernyák. megszűntem érzékelni a külvilágot. újabb angol kiáltásokat öklendezett ki magából. és azt. Sötétség szállt le rám és a téboly. Angol szóáradat tört ki belőle. ki kell tenned az asztalra mindent. Aszongya. a tizenkilenc aranypénzzel egyetemben. és még keményebben megmarkolt.– Jams O'Donnellnek. bizonyítékuk van rá. Az asztalra helyeztem zsebeim tartalmát. hogy valami gazfickó a minapában megnyuvasztott egy galwayi úriembert. – Aszongya – mondotta a Vénember –. és nem másért jött. és aszongya. ahol addigi élete117 _ . E kijelentés hallatán. és csupán elenyésző mértékben voltam képes uralkodni életműködéseim. egyre távolodva Corkadoraghától. Nem értettem egy árva szót sem. végtagjaim és személyem felett. A Vénember közelebb lépett. hogy tanácsos volna vele menned. mely úgy elborított. immár semmi kétség – mondotta –. ideges remegés költözött belém. A zsernyák újabb angol szóáradatot eresztett meg. és egy csomó aranyat rabolt tőle. ami a zsebedben van. E szavak hallatán nagy. Miután alaposan szemügyre vette a látványt. és megérkezett az első sorscsapás is. A zsernyák dühös horkantást hallatott. Ha nem is voltam képes felfogni szavainak értelmét. hangjának nyersesége nagyon is érthető volt. mint teérted. hogy együtt haladunk az úton. attól tartok. akár az éji felhőszakadás. kivéve a zsernyák szorítását. hogy te nemrégiben aranyért vásároltál valamit. és ekképp szólt hozzám: – A Tenger-Macska volt az. Nem tudtam különbséget tenni sem éjszaka és napvilág. Egy darabig nem ismertem rá semmire környezetemben. sem eső és szárazság között abban a pillanatban és ott a ház végében.

nagy komolyan beszélgettek egymással. hogy azonnal készülődjek. a zsernyákok nem a város felé vittek. mindazonáltal visszavágytam Corkadoraghába az enyéim közé. telistele csizmás úri néppel . aki fehér parókát viselt. és én nagy érdeklődéssel figyeltem mindent. Mikor mindez lezajlott. sem pedig a kihallgatásomból. Valami rémlik. hogy egy előkelő palotában időztem . és ahol barátaim és rokonaim éltek időtlen időktől fogva. és kocsikba szálltak . Ez a parancs aggodalmat és örömet ébresztett bennem. és köhögtek. egy ideig rengeteg zsernyák társaságában. Egy napon korán felkeltettek. akik angolul beszéltek egymással és hozzám . és nem volt hideg. De nagy bámulatomra. nem esett az eső. miközben érdeklődéssel bámultam a hatalmas kocsikat. némelyikük beszélt. Ez így tartott három napig. és megparancsolták. hanem egy állomás-nak nevezett hely irányába. jártak-keltek. mások meg hallgattak. 1 Halványan dereng. úgy vélem. melyek nagy fekete masinákat toltak maguk előtt. ezek szuszogtak. és nem fenyegetett benne az éhezés. Egy darabig ott időztünk. aztán meg egy darabig börtönben.met töltöttem. A zárka biztonságos és száraz volt. ismét bebörtönöztek. hogy egy nagy városba kerültem. és fojtogató _ . Homályosan emlékszem. és egy árva szót sem értettem sem a társalgásból. hogy valami nagy díszes teremben tartózkodtam többekkel egyetemben egy úriember előtt. Egész idő alatt halvány fogalmam sem volt. Még sok más előkelő úr is jelen volt. mi történik körülöttem.

aki szintén kelta benyomást keltett: két zsernyákkal érkezett az állomásra. Eltelt egy kis idő. abba a másik fegyházba. Nem szenteltem figyelmet neki. és akaratlanul is rátapadt a tekintetem. ha nem zúdítanak rám egy csöbör vizet. Öreg ember volt. Sosem láttam életemben. és sovány. meg kábaságot. – Huszonkilenc év börtönt kaptál. Megpillantottam egy férfit. akár a kóró. hogy valamiképpen ismerős. de külsejében nem volt idegenszerű. Mocskos rongyokat viselt. hogy mellém ér. – Nyilvánvaló – szólott keltául –. úri népek és szegény ördögök vegyesen szállnak ki belőlük. szédülést éreztem a fejemben. míg egy idő múlva észre nem vettem. töpörödött és görnyedt. Mikor ismét talpra állítottak. és hogy emberek. meztélláb volt. és most oda visznek. és még ma is ott leledzenék ebben a szégyenletes állapotban. Akkor aztán ájultan a földre roskadtam. Észrevettem egy másik szegényembert. és megszólít. Olybá tűnt számomra. – Meglehetősen kedvemre való ez a hely – feleltem.füstöt bocsátották ki magukból. _ . és angolul társalgott velük. Reám meredt. míg felfogtam e szavak értelmét. hogy bizonyos kocsik érkeztek az állomásra. hogy jelen helyzeted nem valami rózsás. csak a szeme csillogott cserzett ábrázatából. barátom. – Érted-e vajon – kérdezte –. hogy mit kaptál ezektől a városi uraktól és nagykutyáktól? – Nem értek semmit – mondottam. Megállapítottam.

120 _ . – Kisfiam! én kicsi fiacskám!!! Megragadta a kezem. és mondhatom. és napnál világosabb. annyi bizonyos. akár a hó. – Mondd meg anyámnak – szólottam –. hogy visszajövök . Atyám! én atyám!! én kicsi atyám!!! én rokonom. mely mindkettőnket zavart. – Fiam! – szólott. félelemmel és örömmel eltelve. és villám csap ki a szeméből. Te az atyám vagy. melyet belőlem merített azon az órán ott az állomáson . Halkan megszólítottam angolul.Félénken és lassan közeledtünk egymáshoz. és nyugalom költözik tagjaiba. Az örömnek bármiféle árja borította is el. és nyál csepegett a szája széléről. – A név. észrevettem. és majdnem újra elakadt a szívverésem is. én nemzőm. hogy nem vált javára az a boldogságroham. minden kellem híján való hely az. én barátom!!!! Mohón faltuk egymást a szemünkkel. Ámulat és boldogság hasított belém. olyan fehér lett. és a kísérteties szemmeresztés. hogy a rút teremtés nem áll jól egészség dolgában . a szája remeg. hogy reszket. Láttam. tétova hangon felelt. . hogy kijöttél a sittről. Jó lett volna. – Huszonkilenc évet nyomtam le a sitten – szólott –. ugyancsak Jams O'Donnell. megszűnik. melyet viselek – szólottam –. és majd lenyelt a szemével. hogy huszonkilenc év vár rám ugyanazon a sitten. Elakadt a hangom. – Jams O'Donnellnek! – mondotta. és kezet nyújtottam neki. . – Úgy hallom – szóltam –. akár a villámcsapás a mennyei egekből. ha elbeszélgethetünk kissé. hogy tekintete ellágyul. Észrevettem. – Hoty hínak? Megtört.

és én útban voltam a messzi börtön felé. te senkihászi! – szólt a zsernyák. és kisvártatva megkezdtük utazásunkat. hogy akad többé hozzám fogható! .Hirtelen egy erős kéz ragadta meg hátul a rongyaimat. – Tyerünk. szükség. Egy zsernyák bántalmazott. és aztán – elválás örökre. Corkadoragha elmaradt mögöttem – talán örökre –. és ekkor látott apám először engem . A hátsó fertályomat érő megsemmisítő lökés heves szökkenésre késztetett. Egy kocsiba vetettek. bántalmazás. Nem hiszem. és durván félrelódított. szenvedés. A padlóra rogytam. egyetlen röpke pillanat az állomáson. nyomorúság. hogy egész életemben kelta megpróbáltatás kísért – gyötrelem. árulás. Bizony mondhatom. és keserű könnyeket hullattam. hányattatás. Bizony! ekkor láttam először apámat. ínség és balszerencse.

.

magyarázata : P-ben explanation . 4. . vö. P. Hart-Davis.) Első fejezet 1. Dolmes Press. bun an scéil (a történet oka. Béarla “bastes” (állatállomány. 1973. The Poor Mouth. 1964. az angol “bastes” = barom!). .. jószágom : P-ben animals . lábjegyzetbeli fordítása eachtraí (kaland. . viszontagság). vö. 6. . 123 . London. viszontagságaink : P-ben adventures. időtöltéseink : P-ben e helyütt a diversions kifejezés szerepel. . és jelentése a lábjegyzet szerint scléip (szórakozás. An Béal Bocht. alapja). D-beli alakja advintures. . 2. . MacGibbon Ltd. gyermek voltam a por és hamu közt : egy Máire (Séamas Ó Grianna) által előszeretettel használt fordulat fordítása (ina thachrán ar fud a' ghríosaigh). Myles D-ben az axplinayshin kifejezést használja.. . . Myles a béastana szóval él. Dublin. mely viszont D-ben divarsions alakban található. 5. vigalom). a hozzáfűzött lábjegyzet pedig: cúis. . . 3. . és a lábjegyzetben a beithidhigh jelentést adja meg.JEGYZETEK (D. a ház végében : Ez a kifejezés újra meg újra felbukkan a szövegben: keltául eredetileg tóin an tí (szó szerint: a ház fenekében!). .

hogy a felsorolás minden egyes szavát birtokos esetbe lehet tenni. . . nyersgyapjú gatya : keltául “brístí de ghlas na gcaorach” . .” Ez jobban hangzik. mint Máire. Ekkor hallja életében először! Myles szemlátomást gyűjtőnévként használja ezt a kifejezést a Keltaföld lakóira. . . mely az An t-Oileánach-ban (Dublin. 4.) szerepel. . amint hivatalos nevén James Gallaghernek szólítják. ahogy azokat a latyakos-csatakos gettójukon kívüliek szemlélik. . egyike Myles kedvenc fordulatainak az An Béal Bocht-ban. . 1927. de a kelta nyelvnek megvan az az előnye. Bonaparte . . mint a fordítás. mar ná beidh ár leithéidí arís ann (mert nem akad majd többé hozzánk fogható). aki első tanítási napján hallja. szőr : P-ben sor – mely már D-ben is az angol sir helyett áll. ez a fordulat gyakran felbukkan az olyan szerzők könyveiben. A kelta szójáték lefordíthatatlan – a sor keltául tetűt jelent! 124 . mintha bizony nem is viselne egyebet a gyermek! 2. Harmadik fejezet 1. . 3. . nem .7. . Ó Criomhthainn-nál a következőképpen hangzik: . A kelta írók rendszerint csak a gatyára utalnak. akad többé hozzá fogható : Tomás Ó Criomhthainn eme híres mondása. Jams O'Donnell : Máire regényében. : Keltául ez a következőképpen szól: “Bonapáirt Mícheálangaló Pheadair Eoghain Shorcha Thomáis Mháire Sheáin Shéamais Dhiarmada . a Mo Dhá Róisínban szerepel egy iskolás fiú. A gyapjú festetlen.

(Azaz: “Nincs szabadság György király nélkül.”) Hogy valamelyest visszaadhassuk a kelta kifejezés rímét és ritmusát. mivel ez az elnevezési forma ma is meglehetősen gyakori Limerick. Drumroosk : Az eredetiben a következő áll: Mo Chara Droma Rúisc.. mint Rendkívül megrémültem. ugyanakkor szó szerint azt jelenti. balsors : Az eredeti kelta kifejezés. jegyzetben utaltunk. hogy Én Carrick-on-Shannonom. melyre a 2. 4. . és a hozzá fűzött lábjegyzetben (mely D-ben elmarad) ez áll: fónagram. s rendkívül nagy hatást gyakorolt az e nyelven írott modern írásművek fejlődésére. D. Peter páter : Peter O'Leary páter (an t-Athair Peadar Ó Laoghaire). . de itt meghagytuk kelta alakjában. a királyság szót használtuk. másfelől pedig azt. 3. Barátom. Tim fia. a további kiadásokban gramafón alakban szerepel. Thit and lug ar an lag orm. Cork és Kerry vidékén. ami jelentheti egyfelől azt. 6. a balsors és balvégzet kifejezéseket használtuk. szemben a tréfás családi megszólítással. gramofon : D-ben a szó gramofón. Negyedik fejezet 1.5. Lefordíthatatlan szójáték. Jimmy Tim Pat : Helyesen persze ez a következőképpen hangzik: Jimmy. 2. aki következetesen kiállt az egyszerű mindennapi nyelv használatáért a kelta irodalomban. mint fent. Pat fia. annyit tesz. D-ben eredetileg Ní saoirse go Seoirse – No liberty without George. 125 . hogy: A teher a nyakamba szakadt! Hogy megőrizzük az eredeti értelmet és stílust. Mindazonáltal három névre korlátozódik. Balsors . corki lelkész. hogy Barátom. Nincs szabadság királyság nélkül : P-ben No liberty without royalty .

2. mikor az akasztófa alatt állt. ezt a fordítás nem érzékelteti.Ötödik fejezet 1. 3. A kelta eredetiben az egész fejezetben vissza-visszatérnek az ulsteri dialektusban írott részek. : Utalás a kelta Ar scáth a chéile a mhaireann na daoine (Az emberek egymás árnyékában élnek) kifejezésre. . 126 _ . hogy Az emberek egymásra vannak utalva. árnyékában . oly helyzetben. A kelta mondást: “Beidh lá eile ag an bPaorach!” (Eljön még Power napja) állítólag először a dungarvani Edmund Power használta 1798 őszén. . Egy-két esetet kivéve. mely azt jelenti. s amely rendkívüli fontossággal bír a modern kelta irodalomban. Séadna : Ez a címe Peter O'Leary páter híres könyvének (1904-ben jelent meg). amely összes művei közül a legnagyobb hatást váltotta ki. mely a mondásban kifejeződő optimizmust némiképp csorbítja! Az An Béal Bocht-ban ennek a kijelentésnek a paródiája az “Eljön még O'Sanassa napja”. Egyébként az eredeti mondást gyakran lehetett hallani Mr. Eamon De Valera szájából. Hetedik fejezet 1.

melyet a kelta anyanyelvűek Írországban a brit uralom alatt elszenvedtek. a számtalan jogtalanságra emlékeztet. 2 -3. egy olyan bírósági tárgyalás után. aki az Özönvíz hátán az Éhség-oromra hajózott. sz. egy nyolcadik vagy kilencedik századi ősi kelta történetből veszi az ebben a fejezetben szereplő úriember nevét. s egy olyan bűnért. hogy Myles az Immram Maíle Dúin-ból (Maeldune utazása). _ . Maeldoon O'Poenassa : Megemlítjük. hogy egy szót sem értett bírósági tárgyalásából. melyet nem követtek el. 1000-1250-ben használatos kelta nyelven íródtak. majd pedig ítéletéből.Nyolcadik fejezet 1. O'Coonassa azon megállapítása. A fejezetnek eme része az i. Különösen hírhedt múlt századi eset a Joyce fivérek felakasztása Dublinban. Kilencedik fejezet 1. melyet nem értettek.

.

1941) eredetileg Myles na Gopaleen név alatt jelent meg. Matt Duffy – feltalálá129 _ . rövid életű komikus lapjában. a modern ír regényírás különös sorsú s Írország határain kívül igazán csak manapság ismertté és népszerűvé váló alakját eredetileg. O'Blather grófot. ír nyelvű regénye. pontosabban írói nevek egész rendszere mögé húzódva tette közzé: négy angol nyelven írott regényét Flann O'Brien névvel jegyezte. az 1934-35-ben megjelenő Blather-ben (a cím “zagyvaság”-ot.UTÓSZÓ A fába szorult féreg íróját. pénzgondoktól gyötört szakaszában pedig az Irish Times mellett más írországi lapoknak is írt. életének utolsó. amelyet állandó munkatársként az Irish Times című dublini napilap számára írt huszonhat éven át. pontosabban más fiktív nevek köré épített alkotói alakmásokat. George Knowall. az irodalmi karakter viszonylag állandó jegyeivel felruházott personá-kat is: egyetemi évei során. a Brian Ua Nualláin mögé rejtőzött. a dublini University College irodalmi folyóiratában például hol nevének ír alakja. míg az ötödik. tudóst és filozófust. illetve ennek ütődött fiát. 1940-től 1966-ban bekövetkezett haláláig. az államférfit. Írásait álnéven. De használt más neveket. hol Brother Barnabas (Barnabás testvér) néven szerkesztett magának szatírai alakmást . sportembert. s szerzője ugyanezt a nevet használta Cruiskeen Lawn (A repülő köcsög) című szatirikus tárcarovatában. újabb nevek-alakmások – John James Doe. Blazes O'Blathert (“Affenébe O'Blather”-ként fordíthatnánk hozzávetőlegesen) . A fába szorult féreg (An Béal Bocht. “zagyválás”-t jelent) két ilyen figurát is teremtett. azaz “polgári nevén” Brian O'Nolannak hívták.

két anyanyelvet mondhat magáénak: a kihalóban levő. Ezt a nyelvi köztes helyzetet. otthon írül beszél a család. egyben élőbb és szabadabb írországi változatát. a két nyelv nyújtotta kettős otthonosság különös “otthontalanságát” a későbbi író kamatoztatja majd. két nyelv. október 5-én született. viszont éppen ezeknek az évtizedeknek a során a nemzeti újjászületés jegyében tudatosan felélesztett ír-kelta nyelvet. Ennek a helyzetnek a hátrányait és előnyeit Brian O'Nolan már gyermekként a legtisztább formában éli meg: katolikus hivatalnokcsalád sarja. két hagyományvilág kettős vonzásában. Brian O'Nolan 1911. s így. s a nagy hagyományú angolt. Nem csupán abban az értelemben.sával folytatva azt a lankadatlan kaján szenvedéllyel űzött játékos ködösítést. mely Brian O'Nolan emberi és írói alkatának alighanem a legjellegzetesebb vonása volt. részben “természettől fogva”. A politikai földrajznak ezt a tényét utólag akár jelképesnek is minősíthetjük: Brian O'Nolan élete. a nyilvános érintkezésben és a hivatali életben viszont angolul. . önmaga misztifikálását és olvasói felültetését. akárcsak más. két kultúra. már a független Írország 1922-es létrejötte után indult írók pályája. mire Brian O'Nolan iskolába kerül. tizenkét gyermek közül a harmadik . az akkor még Nagy-Britannia részét képező Írországban. hol kínos. közelebbről a ma is Nagy-Britannia részét képező észak-írországi Tyrone megye Strabane nevezetű helységében. hol felszabadító kulturális és nyelvi területenkívüliségben. részben patrióta buzgalomból. már csupán kevesek által beszélt. részben – éppen az ír-kelta nyelvi kölcsönhatás révén – “szabálytalanabb”. pontosabban ennek az Angliában beszélt eredetijétől valamelyest elütő. az írség és angolság iránti kettős hűség szorításában telik el. ebben a kívülállók számára nehezen átélhető. hogy mind130 . annál részben archaikusabb.

a gondolkodás útjában akadályként meredező. hogy erre csakis az képes. később. angol és ír nyelvből. Egyetemi évei sokoldalú tehetségnek mutatják. Nyelvi érdeklődése szabja meg tanulmányai irányát is. ahová Joseph Conrad. bizonyos fokig mondanivalója is javarészt ezen a nyelvi területenkívüliségen alapul: bármelyiken írjon is két nyelve közül. szövege mindig valamiféle rejtett kapcsolatban áll a másik nyelvvel. Samuel Beckett és Vladimir Nabokov is tartozik. hanem abban a fontos és a huszadik századi szellem gyakran emlegetett “nyelvi fordulatához” is több szálon kapcsolódó összefüggésben is. egyben mindkét nyelvét olyan távolságtartással. 1935-ben az ír természetköltészetről írott értekezésével ugyanott magiszteri fokozatot . hogy irodalmi vizsgálódásainak tárgya. csupán mindkét nyelv ismeretében értelmezhető szójátékos összefüggések révén . Életművének ez a jellegzetessége Brian O'Nolannak a nyelvi területenkívüliség olyan jelentős huszadik századi írói társaságában jelöl ki helyet. annyira kívülről képes szemügyre venni s kísérteties pontossággal rögzítve leleplezni a bennük megbújó klisé-elemet. sőt.két nyelven alkot magas irodalmi szinten. fordításszerű elemek. a nyelv – századunk írói közül sokaktól és sokszor felpanaszolt – árulását és becstelenségét. egyszerre anyanyelve és tanult nyelve valamiképpen. bármennyire is képtelenség. illetve a gondolkodást nem kívánt irányokba vivő nyelvi beidegződéseket. a szóbeli rögtönzésre nagy súlyt 131 . bár idejét a jelek szerint jórészt biliárdozással és pókerezéssel tölti . akinek a nyelv. amit használ. akinek mindenre jut ideje: tanulmányi eredményei jók. már fiatalon anekdoták hőse. utalások. esztétikai hatásrendszere. de tud latinul. . 1932-ben német. illetve irodalomból szerez diplomát a dublini University College-ben. egyetemszerte ismert tréfamester. és jól beszél franciául is.

és az aggályoskodó szerkesztőt avval nyugtatja meg. játékos tréfaként felfogott. a Nagy Ír Regény fedőnevű hadművelet. klisének. egyben a kortársi európai avantgarde. a dada. majd elő is adja őket. a német változattal Adolf Hitlert parodizálva. üres nyelvi formuláknak és ünnepélyes banalitásoknak ezt a parodisztikus remeklését. miközben letűnt évszázadok vagánsainak a működését idézi anakronisztikusan. szóbeliség és kinyomtatás között valahol félúton felszikrázó és ellobbanó vaskos diákvicc irodalma ez. Különös irodalmi világ a fiatal Brian O'Nolan Dublinja: diákszobák és kocsmák bohémvilágában a barátok szórakoztatására és elkápráztatására. barátaival együtt kidolgozza a Minden Alkalomra Használható Megnyitó Beszédet. Ilyen diáktréfának készül – igaz. mely. A századokon és földrészeken átívelő cselekményű munka – ideiglenes címe A végzet gyermekei volt – töredékben maradt . a kívülállók felültetésére születő. aki olvas ezen a nyelven. más úgysem ért belőle egy szót sem . bár a korábbiaknál semmivel sem komolytalanabb vállalkozása a harmincas évek derekán. például óír nyelven tesz közzé rendkívül obszcén történeteket a kortársi Dublin életéről. . közben az egyetemi lapnak is dolgozik. 132 . melynek ő készíti el német és ír nyelvű változatát.és a szürrealizmus bohóckodó abszurditásaival összhangzik. a terv egy világsikerre pályázó és a siker érdekében a közönségigényeket hideg fejjel és laboratóriumi pontossággal felmérő. hogy csupán három egyetemi tanár és filológus van Írországban.fektető elmés kocsmai társalgás jellegzetesen ír művészetének a bajnoka . a szerzők ráuntak a dologra. el sose készül – Brian O'Nolannak és barátainak első nagyobb. illetve kielégítő szintetikus mű kollektív létrehozására.

Brian O'Nolan is. merész. a Buile Suibhne (Sweeny őrjöngése) című középkori ír versezetből ismert legendahősnek a történetében játszik fontos szerepet. Graham Greene-nek. amikor is kilép a közszolgálatból. alkalmankénti ivászattal. a (keltául) Snámh Dá Eanra utal. hogy a cím az írországi Shannon folyó egyik gázlójának a történeti-legendás nevére.) Hivatali munkáját közmegelégedésre végzi. mely egyszerre lenne Írország rovására elsütött gigászi tréfa és komoly kísérlet egy szabálytalan. Ekkoriban már komoly ember. az idejét tanulás helyett főleg oblomovi heverészéssel.és csatornázási munkálataira felügyelő osztályon. mégpedig a szándékoltan szó szerinti fordítás révén eleve komikus formában. a kiadó lektorának a lelkes ajánlására Longmansék megjelentetik Brian O'Nolan – azaz Flann O'Brien – első regényét. egészen 1953-ig. egyben önmaga szabálytalanságaival és merészségével tudatosan számot vető formájú regény megalkotására? 1938 vége felé néhány barátjának megmutatja egy könyv kéziratát. hogy a londoni Longmans kiadó elfogadta közlésre a művet. 1939-ben. az ír Helyhatósági Minisztériumban helyezkedik el. s közli velük. s maga Sweeny meg is jelenik Flann O'Brien könyvében. mely ebben a formában azt jelenti magyarul. Pontosabban könyve narrátorának. majd a minisztérium tervosztályának a vezetője. Ez a gázló Sweenynek. Így is történt . hogy Ússzkét-madárnál.Ráunt. . legalábbis látszatra. ha nem tudjuk. lóversenyezéssel és regényírással töltő dublini egyetemi 133 . A Nagy Ír Regény diákcsíny-ötlete érlelődik tovább benne: mi lenne. a helyi hatóságok vízmű. ha tényleg megírná azt a könyvet. Azaz semmit sem jelent. 1935-től köztisztviselő. de mellette immár nagyobb fajsúlyú irodalmi tervek is foglalkoztatják. (Később miniszteri titkár lesz. A könyv talányos értelmű címe: At Swim-Two-Birds.

Finn Mac Coolnak a történetét. és nincs hatalma fölöttük. barátaival kocsmázik és társalog. például egy varázshatalmú ördögöt az ír folklórból. előzetes vázlatait és a hosszabb. elkészült részeket is. Dermot Trellis maga is regényt ír. Sweenynek és egy másik ír legendahősnek. mely – mint maga a narrátor kifejti – következetes kísérlet minden eddigi elbeszéléskonvenció parodisztikus felborogatására és a regényírás tényében rejlő logikai és ismeretelméleti előfeltevések felszínre hozására. részben irodalmi szűznemzés. jóindulatú. tanulságos. jobbára részleteiben és virtuális körvonalaiban felismerhető regény a regényben. történetekkel 134 . a Vörös Hattyú Szálloda tulajdonosának a története. illetve bérli fel őket a szerző. vakaródzik. Finn Mac Coolt és Sweenyt a legendából. . Trellis szereplőit a Vörös Hattyúban szállásolja el. a The Flower o' the Prairie-ből hív át – nagyobb fizetést ígérve – a maga regényébe. egy elkészületlen. moralizáló célzatú elbeszélést . mely tartalmaz egy archaikus cselekményszálat. illetve szállásadójával.hallgatónak regényében. rendre közreadja készülő regényével kapcsolatos töprengéseit. Ezen utóbbiak révén nyílik meg Flann O'Brien regényében egy második cselekménysík. de része egy kortársi história is. részben pedig más irodalmi alkotásokból csábítja át. Dermot Trellisnek. “hús-vér” alakjai – a szónak egy sajátos értelmében – valóban élnek . háza táján azonban érvényüket vesztik a regényírás “fizikájának” és “biológiájának” a törvényei: készülő művének “élő”. Ezt regényének szereplői viszont nehezen viselik . katonás rend és szigorú őrizet alatt tartja őket. amikor Trellis alszik. Miközben heverészik. ám nyárspolgárian primitív nagybátyjával huzakodik. “aestho-autogámia” révén születnek felnőtten. néhány más szereplőt pedig egy bizonyos William Tracy nevezetű cowboyregényíró munkájából.

de a Vörös Hattyú szobalánya véletlenül elégeti Trellis regénykéziratát. szokványfordulataikat kifigurázva. s a bennük megjelenő hagyományos érzületi tartalmakat szatirizálva adja elő Flann O'Brien: regényében a lehetséges elbeszélésmódok és a hozzájuk kapcsolódó hagyományok őrült – és mindvégig páratlanul mulatságos – ördögtánca folyik. hogy a mű nemigen születhetett volna meg előzmények és kortársi ihletések híján. A hagyományos elbeszélésmódok parodisztikus alkalmazásában. Ez meg is történik. irodalom és élet összefüggéseinek paradox és jellegzetesen modern bonyodalmait. s így a szereplők ellenkönyvestül megsemmisülnek. feleségül veszi a regény hősnőjét. egyáltalán nem úgy viselkednek. szerző és hős viszonyának firtatása kapcsán Huxley Pont és ellentpont-ja. ha nyugtázzuk. szerző és hős. s abban Trellisre szabja ki a megérdemelt büntetést zsarnoki magatartásáért és szűkmarkúságáért. tréfának és komoly regénykísérletnek egyedülálló ötvözete. . Igényes és jelentős mű az At Swim-Two-Birds. hogy azután rögvest magát ezt az elméletieskedést is szatirikusan parodizálva utasítsa el. irodalmi és társadalmi beidegződések egész sora rázódik egybe és lepleződik le. hogy írjon ellenregényt apjáról. majd végül fellázadnak Trellis ellen . a negatív hős megemberli magát. Mindezt az alkalmazott cselekményszintek irodalmi világának megfelelő parodisztikus vagy pastiche-szerű stílusban. ahogy szerzőjük szeretné.szórakoztatják egymást. míg a forma – a “regényt író regényíróról szóló regényt író regényíró” többszörösen bonyolított képletét alkalmazó szerkezet – komoly elméleti igénynyel veti fel író és mű. s együtt cukorkásboltot nyitnak . de nyelvi erejében és merészségében is James Joyce Ulysses-ének az utódja . mű és élet. ráveszik Trellis fiát. 135 . s még akkor is az. ábrázolás és valóság.

Sean O'Faolaint követve). De ez az összehasonlítás – melyet egyébként maga James Joyce ejtett meg. Hoffmann. T. nemzeti és népies krónikásának a szerepkörét (például a korszak jeles ír regényíróját.Gide Pénzhamisítók-ja. képtelen fantáziálással és elvszerű tétlenséggel töltő diák és világa egy. és vállalta a fiatal ír állam és nemzet realista-naturalista. szatírája és formai kísérletezőkedve pedig néhol egészen a XVIII. századi angol-ír hagyományig. Brian O'Nolan – Flann O'Brienként és Myles na Gopaleenként – e két lehetőség között keresett járható utat: szellemileg egyszerre volt otthon és száműzetésben. fizikailag Írországból. szellemileg a kontinentális avantgarde személytelenségébe (Beckett – akit Brian O'Nolan személyesen ismert – ezt az utat választotta). Fiatal ír szerző előtt nagyjából két lehetőség állt a harmincas években: vagy James Joyce példáját követte. aki nagy tetszéssel olvasta és lelkesen reklámozta Flann O'Brien regényét – egyben fontos különbségeket is jelez. időben egészen közeli munkával is rokonítja az At Swim-Two-Birds-öt: Samuel Beckett 1938-ban megjelent első regényével. vagy pedig otthon maradt. Ludwig Tieck hatására mutat. A. T. és az Ifjúkori önarckép végén megfogalmazott program szellemében a száműzetést választotta. S. hősi mítoszt és mai sivárságot montázsszerűen szembesítő módszere pedig akár a modern angol-amerikai költészet bizonyos jellegzetességeivel. az életét ágyban fekve. Swiftig és Sterne-ig nyúl vissza . szeszélyes történetépítkezése és abszurd fantáziája itt-ott egy időben távolabbi forrást. Eliot és Ezra Pound verstechnikájával is haszonnal vethető egybe. Az oblomovi hős. E. egy136 _ . Liam O'Flahertyt és kitűnő novellistáját. a Murphy-vel. Brian O'Nolannak a német irodalom terén végzett tanulmányait idézi. Pirandello drámái ötlenek fel hasznos párhuzamként .

1943-ban pedig a dublini Abbey Színház bemutatja – szintén Myles na Gopaleen “szerzőségében” – Faustus Kelly című drámáját. ahol Myles na Gopaleen név alatt hetente háromszor. Az At Swim-Two-Birds Brian O'Nolan legtermékenyebb alkotói korszakának a nyitánya: minisztériumi elfoglaltság közepette. esszéket és elbeszéléseket is közzétesz . sajnos. Az ír nyelvű könyv. a Longmans kiadó a háborús bizonytalanságban nem vállalkozhat a megjelentetésére. Művének termékeny feszültségei és az ezekből a feszültségekből fakadó értékei tanúsítják. a háború kitörésének az évében a nemzetközi nyilvánossághoz segítő londoni irodalmi élet. bár mindvégig szatirikusan és kritikusan. akik elolva137 _ . Második regénye. A könyv lassan kifogy. nem kíváncsi egy huszonnyolc éves ír fiatalember első regényére. a The Third Policeman még ennél is rosszabbul jár . hogy járható utat választott. s Joyce is hiába ajánlgatja a könyvet francia kiadóknak. illetve merészen kísérletező európai modern. jókedvvel és könnyedén alkot. a kéziratot elutasítja. amire joggal számíthatna. az 1940-ben elkészült The Third Policeman-t (A harmadik rendőr) és A fába szorult féreg eredetijét. Megtalálta hangját. Pedig az At Swim-Two-Birds nem kapja meg azt az elismerést. a szélesebb olvasóközönség emlékezetéből kihullik. csupán egy-két értő és barát emlékszik rá . alig néhány év alatt az At Swim-TwoBirds mellett befejez két újabb regényt. az 1941-ben megjelent An Béal Bocht-ot . az An Béal Bocht pedig – bár azok. Egy ideig a riasztó jelek – hogy a választott út eléggé rögös út is lehet – sem zavarják.szerre volt. ezek – mint visszapillantásaikból kiderül – sokáig egymástól lopkodják a ritka példányokat. egészen az 1960-as újrakiadásig. az ő igyekezetét is félbeszegi a háború. ír és nemzeti. később hatszor jelentkezik . 1939-ben. 1940-ben írni kezdi szatirikus rovatát az Irish Times számára.

a keserű elutasításért Brian O'Nolan egyre inkább az Irish Times-beli Myles na Gopaleenrovattal kárpótolja magát . Barátaival nem is meri közölni. A legfájdalmasabb seb alighanem a The Third Policeman visszautasításával érte Brian O'Nolant. hogy miként vesztette el a kéziratot. Alkotóerejének legjavát ebbe a páratlan irodalmi-publicisztikai vállalkozásba fek138 _ . autótúrán stb. halála után megtalálták hagyatékában. az új mű inkább swifti és becketti emlékeket ébreszt. kocsmában. lesz belőle Írország és Dublin szatirikus ostorozója és mulattató bohóca. ha a korábbi regény Sterne-t és Joyce-t idézte. A könyv kudarcáért. Pedig a regény nem veszett el . illetve mindezen írásmódok paródiája. itt viszont – kísértetiesebb és fantasztikusabb eredménnyel – közvetlenül olvadnak egybe a különböző történettípusok: a The Third Policeman valamiképp egyszerre naturalista regény az ír sivárságról. itt-ott szinte lidércnyomásosan szorongató párja Flann O'Brien At SwimTwo-Birds-ének . abszurd komédia egy falusi rendőrőrs tagjainak életéről. nagyon dicsérték – éppen nyelvi okokból nem tudott tágabb körben hatni és elhíresülni. a végtelenséggel. A The Third Policeman méltó folytatása.sására képesek voltak. hangjában pedig komorabb. anekdotákat költ arról. bár módszerében higgadtabb. és 1967-ben végül is megjelent. valamint egy gyilkossági ügy köré épülő detektívregény . Szerkesztési elve ennek is a különböző műfajtípusok és elbeszéléskonvenciók parodisztikus célzatú elegyítése. ha nem kellett a világnak regényíróként. villamoson. az anyag oszthatóságával és más fizikaifilozófiai kérdésekkel foglalkozó science fiction és fiktív szerzők fiktív műveit idéző lábjegyzetek formájában közreadott traktátus. de az At Swim-Two-Birds esetében ez valamiféle kaleidoszkopikus montázst eredményezett.

Hivatali munkája és a Cruiskeen Lawn minden idejét felemészti. Kritikát. A Cruiskeen Lawn-rovat részben kritikai és szatirikus: Myles na Gopaleen a provinciális önelégültség. és a “mi nem volt még?”-kérdés jegyében képtelenebbnél képtelenebb tudományos és technikai felfedezések szabadalmi leírását bocsátja közre. máskor Keatsnek és Chapmannek. mégpedig a vezércikk tőszomszédságában . hogy Myles na Gopaleen az aznapi vezércikket parodizálja. ezt a hol konzervatívan füstölgő. gyakran pedig Az Egyszerű Ír Nép szúrja közbe a maga banalitásait. mindenfajta vallási. melyben gyakran jelentkezik a közhely-katekizmus. előítéletei révén viszont gyakran képtelenül nevetségessé váló szerzői alakmást. Mondanivalójához a humoros publicisztika villódzóan gazdag arzenálját teremti meg és vonultatja fel: elsősorban magát Myles na Gopaleent. Állandó alakjai mellett állandó műfajai is vannak a rovatnak: gyakori. de szóhoz jut mellette a Bátyó. az abszurd anekdotahőssé átformált két angol költőnek a képtelen szóvicc-poénokkal végződő kalandjairól olvasható tudósítás . elbeszélést ebben az időszakban is ír Brian O'Nolan . Szatirikus-humoros újságírásnak a legmagasabb szinten művelt változata a rovat . az ír átlagembernek ez a hátborzongató szatírai sűrítménye is. a nyelvi igénytelenség és tehetetlenség leleplezője . szatirikus jelenetek. 1953-tól – miután hivatali állásáról lemondott – anyagi helyzete sem engedi az időt és elmélyülést kívánó nagyobb irodalmi vállalkozá139 _ . rendkívül sokoldalú. jellege és rangja egyaránt Karinthyt idézi a magyar olvasóban. regényt nem. időnként pedig a Myles na Gopaleen Találmányi Hivatal jelentkezik. ír és angol nyelvű paródiák színezik a rovatot. esszét. politikai és erkölcsi nagyképűsködés ádáz ellensége. hol radikálisan elégedetlenkedő.teti évtizedekre. a nemzeti öntömjénezés.

Dublin nyilvánossága ismeri és szereti ugyan. s kezd tanulni tőle. tehát az első kiadás után huszonegy évvel. 1962-ben. az angol és amerikai kritika pedig önmaga korábbi mulasztásán restelkedve fedezi fel a műben a jelentős regényt. Egy város. Már-már Brian O'Nolan is végleg eltemette magában Flann O'Brient. de rögtön hozzá kell tennünk. de korábbi önmaga felülmúlásához már nem. újra megjelenteti az At Swim-TwoBirds-öt. Flann O'Briennek. az amerikai “posztmodernek” nemzedéke figyel fel rá. 1964-ben megjelenik franciául. s a két regényt – az angliai kiadással egy időben – Amerikában is kinyomtatják. a The Hard Life-ot (Nehéz élet) és a The Dalkey Archive-ot (A Dalkey-archívum) . hogy egyik sem igazán jelentős regény. fiatal írók. a kritikusok egyre többet hivatkoznak rá. Flann O'Brient. A közönség lelkesen fogadja. Mindkettő jó regény. életében először. Brian O'Nolanban ez a váratlanul érkezett kései elismerés feltámasztja a regényírót: gyors ütemben megír két újabb könyvet. piaca támad: a regényt hamarosan többször is újranyomják. Flann O'Briennek volt ereje az újrakezdéshez. az At Swim-TwoBirds új kiadója azonnal meg is jelenteti őket. az immár klaszszikusszámba menő modern irodalmi teljesítményt. az At Swim-Two-Birds íróját ekkorra már jószerivel elfelejtették. A The Hard Life mintha az At SwimTwo-Birds realista-naturalista rétegét írná újra: az írországi kisember-lét sivárságának ironikus rajzát adja . a The Dalkey Archive pedig – szellemesen és mulatságosan ugyan – az ekkor még lappangó The Third Policeman né140 _ . illetve 1964-ben. sőt.sokat. de csupán Myles na Gopaleenként . amikor hirtelen megváltozik körülötte a helyzet: egy londoni kiadó 1960-ban.

megjelenik angol fordításban. hogy azóta hat ízben kellett újranyomniuk a könyvet . a The Third Policeman-t olaszra és hollandra fordítják . huszonkét év késéssel. tanulmányokban. 1968-ban bő válogatás jelenik meg az Irish Times-beli szatirikus rovat anyagából . 141 _ . Az írói sors szomorú iróniája. az At SwimTwo-Birds-öt németre és olaszra. április elsején. az At Swim-Two-Birdsöt 1967-ben a Penguin kiadó felveszi “Modern klasszikusok” sorozatába. Végül – utolsóként – szélesebb olvasókör számára is megközelíthetővé válik az 1941-es ír szatíra. a hetvenes évek folyamán pedig lényegében egész életműve megjelenik népszerű zsebkönyvkiadásokban is. bár egyszerűbb és igénytelenebb módon. cikkekben. a The Hard Life-ot egyenesen Heinrich Böll ülteti át németre. s az érdeklődést jelzi . hogy felfedezése csak ekkor kezdődik meg igazán. 1966. Dublinban meghal. Az igazi regényírói feltámadásra már nincs ideje Brian O'Nolannak . vaskos disszertációkban feldolgozott és értékelt szerzőjéről alkotott kép evvel valóban teljessé váljék. színműveit és esszéit gyűjti kötetbe egy regénytöredék kíséretében londoni kiadója . az An Béal Bocht: 1973-ban. sőt. 1973-ban elbeszéléseit. majd holland és francia nyelven is hozzáférhetővé válik .hány ötletét kivonatolja és kerekíti ki. 1967-ben lelkes kritikai visszhang kíséretében megjelenik a The Third Policeman . Furcsa helyzet: a két utolsó regény inkább előmunkálatnak. az At Swim-Two-Birds és a The Third Policeman irányában tett első. tétova lépésnek hat. hogy az immár klasszikusként elismert.

pontosabban. hogy ezeket az elemeket. amíg felnő az ember. hanem szűkebb pátriájuknak is: oly sok ilyen tárgyú írásmű jelent meg ekkoriban. hatásrendszere és mondanivalója olyan kultúra. irodalmi és magatartásbeli öszszecsengései segítenek abban. egy sajátos nyelvi helyzet igen sajátos módon történő parodisztikus célú kiaknázása. bár részleteiben igazán sohasem elemzett történelmi. illetve ennek a módszernek a jellegét kellő pontossággal felismerhessük . társadalmi. Mindkét szerző az Írország nyugati partjával szemközt található Blasket-szigeten nőtt fel. Kezdjük tehát a nehezén. viszont épületes társadalmi tartalmakat hordozó ír nyelvű dokumentatív prózának csináltak divatot. irodalom és nyelv világának az elemeit aknázza ki a maga jellegzetes módszerével. A fába szorult féreg – alapeszméjét tekintve – irodalmi. olvasó és kritikus számára. hogy a könyvet szinte riasztó könnyedséggel helyezhessük el olvasói tudatunkban. s ez megnehezíti. mert a könyv célzata. mivel írség és magyarság gyakran emlegetett. hogy az ír kritikusok “Blasket-könyv” címke alatt 142 . s ezen belül nyelvi paródia. 1929) és Maurice O'Sullivan Fiche Bliain ag Fás (Húsz év. egyben a legkönnyebb. Közülük különösen két könyv vált népszerűvé: Tomás Ó Crohan An tOileánach (A szigetlakó. paraszti sorból származó emberek ír nyelven papírra vetették hányatott életük folklorisztikus és nemzeti tanulságokban gazdag történetét. 1933) című önéletrajzai.A fába szorult féreg-gel kezdeni az ismerkedést Brian O'Nolan életművével. . részben a legnehezebben. A legnehezebb. Írországban a húszas évek végén és a harmincas években egy újfajta könyvnek támadt divatja: egyszerű ír népfiak. s műveikkel nem csupán az irodalmilag mesterkéletlen. részben viszont a legkönnyebben járható út a magyar fordító. amelyről csak hézagos ismereteink vannak.

szokványos szerkezeteit. .hovatovább új műfaji kategóriát voltak kénytelenek felállítani számukra. mely – magyar analógiával élve – többszörösen megjárta a “finom remegésektől” a “Herzféle szalámihoz” vezető utat. A fába szorult féreg ír nyelvű eredetije ugyanis ezt a fordítói módszert magának a módszernek a kétszeres alkalmazásával teszi képtelenül nevetségessé: Myles na Gopaleen először gondolatban írül fogalmazza meg szövegét. Brian O'Nolannak – Myles na Gopaleennek – evvel a fordítói eszménnyel és evvel a műfajjal. visszafordítja írre. még mindig gondolatban. érthetővé és élvezhetővé éppen az Írországban használt két nyelv össze143 . szófűzését elemről elemre követő – fordítás módszerével dolgoztak. már természetesen semmi köze sincs az ír nyelv “normális” állapotához . a Blasket-könyvvel akadt baja . mégpedig egy. 1941 . majd az angol szöveget. Power fordításában: The Poor Mouth. Patrick C. ide vágó kifogásainak irodalmi foglalata A fába szorult féreg (írül: An Béal Bocht. Paródiája nyelvi vetületét igazán csakis az élvezheti. a szó szerinti “íreskedés” jegyében angolra fordítja. de gyakran elfogadhatatlan eredményeket hozó felfogás jegyében: az átültetők ugyanis nem az ír nyelv bevett angol ekvivalenseit keresték. az angol nyelven folytatott otromba “íreskedés” példáival. 1973). ugyanennek a módszernek a jegyében. célját tekintve védhető. hanem az eredeti szöveg gazdagságának és különösségének az érzékeltetésére a szó szerinti – tehát az eredeti idiómáit. aki egyaránt otthon van írben és angolban. angolul. ezt. Ezeket az életrajzokat – mivel a könyvolvasó ír közönség nagyobbik része az ír-kelta nyelvet nem ismeri – hamarosan lefordították angolra. s ezenkívül találkozott már a szóban forgó fordítói módszerrel. Az így létrejött abszurd szövegnek.

az az “egyszerű”. hogy az ír szöveget Patrick C. Ilyen ismeretlen-ismerős elemek a könyv cselekményfordulatai. “nyomorán siránkozik”. s az eredeti célzattal egyenértékű módon. megjelenik viszont a magyar olvasó előtt sem ismeretlen nyelvi ál-népieskedés. az ír paraszt szegény. . az ír paraszt éjjel-nappal krumplit eszik. Az örök ír szegénység története ez . hogy ez 144 . mégis “ízesen költői” és “romlatlan” paraszti nyelv.függései s a kettő közötti kapcsolat nyelvi rövidzárlatainak a felismerése révén válik. helyette. Bonaparte O'Coonassa sorsában. Ezt a helyzetet bonyolítja tovább. Az eredeti mű parodisztikus nyelvi játékából így természetszerűleg sok elvész . láthatjuk. “józan”. hogy evvel meghasson másokat. s ennek a változatnak a magyar fordítását tartja kezében most az olvasó. pontosabban egy ír kifejezésre utal. Van is éppen miért siránkoznia Bonaparte O'Coonassának . amit századunkban oly sokan és oly sokféle megfontolásból igyekeztek használni Magyarországon . kivételt maguk a parasztok képeznek. melynek jelentése: “szegénységén nyavalyog”. és együtt lakik a disznójával. Power dublini kritikus és irodalmár lefordította angolra. helyzetei és jelenetei is: Myles na Gopaleen a Blasket-könyvek jellegzetességeit parodizálja nyomorult hőse. hogy már Engels is szinte vonásról vonásra ugyanezt a képet festi az ír szegényekről. hogy a kép híján van az igazságnak . rongyokban jár. A látszatra megközelíthetetlen mű így válik nagyon is ismerőssé. az ír parasztra örökké esik az eső. akik ezt a nyelvet sohasem használták. mindig részeg. az An Béal Bocht “szegény szájat'' jelent. ha fellapozzuk A munkásosztály helyzete Angliában-nak az ír bevándorlással foglalkozó fejezetét. összevissza fecseg. a könyv eredeti címe. Mindezzel persze nem az a baj. ebben a képtelen népi “fejlődésregényben”. Brian O'Nolan kifogása csupán annyi.

de A fába szorult féreg ismét érthetővé és élvezhetővé válik akkor. Ezek az elemek persze a magyar olvasó előtt valamelyest rejtve maradnak . hogy a népies irányba forduló értelmiségen. Eszköze a túlzás. Ezért ír dühödt szatírát erről a közképzetről Myles na Gopaleen. Ír parasztok sem éltek még soha ilyen állati sorban: Myles na Gopaleen tollán. makacs irodalmi klisé és társadalmi előítélet lett belőle. a szatírai méregtől fűtött indulatos azonosítás révén ember és állat. éppen a valóság pozitív irányú megváltoztatásának áll az útjában. . például a hős találkozása Maeldoon O'Poenassával a Maeldune utazása című középkori ír költői elbeszélésnek a travesztiája. az ír nyelvet megtanulni igyekvő naiv falujá145 . Ennek a már önmagában is parodisztikus állati életszintnek az ábrázolását újabb és az At Swim-Two-Birds bizonyos elemeivel összhangzó irányokban tágítja Myles na Gopaleen: Bonaparte O'Coonassa sorsa időnként régebbi. amikor a család disznaja annyira meghízik. egyben a hőskor auráját viselő történeti és irodalmi anyagot is parodizál. mely. amikor Myles fordít a szatíra irányán. soha ennyi krumpli nem fogyott még ír regényben. hogy nem férnek tőle a házban. amivel a parasztnyomor-naturalizmus szokvány-elemeit felsokszorozza: soha ennyi eső nem esett. a család költözik ki az árokpartra. ember és disznó helyet cserél. a tudósok disznóröfögést rögzítenek fonográfukon ír-kelta nyelv gyanánt . ír paraszt és disznó egyenesen felcserélhetővé válik. mint ilyen. Az emberek disznótrágyától bűzlenek .a kép idővel az “örök ír” sajátosságokról alkotott képként rögzült meg a honi és külhoni köztudatban. az angol nyelv tudását pénzzel honoráló tanfelügyelő is a hirtelenjében embernek öltöztetett malacokat számolja össze a főhős angolul tudó kistestvéreiként . és a főhős békaperspektíváját arra használja fel.

s a nemzeti önismeret szorongva hahotázó. merész nyelvi kísérlet ez is. dühödt bohózat mindennek a végeredménye . Akárcsak Brian O'Nolan minden műve. kegyetlen tréfája. mindenféle jámbor és eszményítő népieskedés gyilkos és mulatságos szatírája A fába szorult féreg. sziporkázó irodalmi bűvészmutatvány.rókon és a régi kelta dicsőséget demagóg nacionalista célzattal ébresztgető és ünneplő notabilitásokon elverje a port. Harapós humorú. Takács Ferenc .

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->